Kiegészítés
Országok listája
HungaryDebreceni EgyetemMűszaki KarKörnyezetmérnökiTájrendezésKiegészítés
2009.04.24 11:26:48
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
A Kárpát-medence rövid tájtörténete
A következQ fejezetben röviden bemutatjuk, hogy a történelem folyamán hogyan változott táj képe a Kárpát-medencében. Röviden vázoljuk, hogy milyen célok indukálták az emberi átalakító tevékenységet az egyes történelmi szakaszokban, ezeknek milyen nyomait figyelhetjük meg a tájban.
A fejezetek megtanulására és a kérdések megválaszolására körülbelül két órára lesz szüksége.
Az ember a táj potenciális adottságainak kihasználása érdekében környezetét folyamatosan alakítja. Mindenféle beavatkozás közvetlenül vagy közvetve hat az egyes elemekre, elemegyüttesekre. A tájszerkezet, a tájháztartás, a tájkép ezért állandóan változik. A tájnak éppen a változások, a mindenkori társadalom megnyilvánulásainak tükrözése az egyik legfQbb ismérve.
A kultúrtáj kialakulásának kezdetei
A neolit kori Európában a Kárpát-medence az emberi megtelepülés egyik legalkalmasabb régiója volt. Az élelemgyqjtQ halász-vadász népek a természeti környezet egyes elemeit csak használták, de tevékenységükkel nem avatkoztak be a táj fejlQdésébe. A tájhasználat jellege a neolitikumban a termelQ gazdálkodásra történQ áttérés során változott meg, amikor az emberi közösségek már tájformáló-környezetátalakító tényezQkké váltak. Az Qskörnyezet átformálása Kr. e. 3000-tQl bontakozott ki. Ekkor a tájformálás elsQsorban az erdQk irtásában jelenik meg. Az erdQirtásoknak két oka volt: egyrészt az irtványokat földmqvelésre használták, másrészt a fellendülQ fémfeldolgozás igényelte a tqzifát (Frisnyák S. 2004).
A rézkortól kezdQdQen (Kr.e. kb. 4500-1700) épültek az eddig ismert legrégebbi kultúrtörténeti emlékeink a kunhalmok, melyek elQfordulási helye hazánkban a Nagyalföldre korlátozódik, azon belül is a legnagyobb számban a Nagykunságban, Csongrád megye Tiszántúli részén, Békésben és a Hajdúháton fordulnak elQ. Alakjukat tekintve több funkcióra lehet következtetni, mint telephely, Qrhely, vallási, temetkezési hely, stb. Nálunk leggyakrabban két típusát találjuk meg, amelyek alakjukban is különböznek egymástól: a telep, vagy települési helyek és a temetkezés célját szolgáló kunhalmok. Számuk a 19. században még elérte a 40 ezret, azonban mára már csak kb. 1500 darab maradt belQlük.
Hasonló kulturális örökségi, tájképi, és élQvilág-védelmi jelentQséggel bírnak a haza földvárak is. Egy részük a bronz és vaskorban keletkezett, és Árpád-kori földváraink egy része is ezekre az Qskori erQdítményekre épült. Építésük során fa szerkezetq, földdel feltöltött akár több méter magas sáncokat és elQterükben árkot készítettek. Egy HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/2003" \o "2003" 2003-ban lezárult felmérés szerint a mai Magyarország területén 373 Qskori földvár lelhetQ fel.
Bár mind a földvárak, mind pedig a kunhalmok az 1996. évi LIII. a természet védelmérQl szóló törvény alapján a ex lege (azaz a törvény erejénél fogva, külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is) védettséget élveznek, sajnos állapotuk folyamatosan romlik, így számuk is csökken.
Az emberi tájalakítás a római korban (Kr. u. 1-4 sz.) a Dunántúlon (Pannónia tartomány) volt meghatározó, de eredményei a népvándorlás következtében (Kr. u. 5-9. sz.) jórészt megsemmisültek. Tevékenységük az intenzív építkezési, tájalakítási munkálatokban is tartományszerte megmutatkozott: útépítések, vízrendezési munkálatok (Sió-és Principális-csatorna építése, mocsárlecsapolások, vízvezeték Aquincum), városok kiépítése, a Duna mentén épített védQvonal, a limes maradványai stb. Qrzi nyomaikat.
A rómaiak nevéhez fqzQdik a Tiszántúl jelentQs kiterjedésq védelmi rendszerének a Csörsz-ároknak (Ördög-árok) a kiépítése. A római irányítással, valószínqleg 322 332 között, a szarmata szövetségesek területén, a barbár népek betörései ellen, a Dunakanyartól az Alföldön keresztül egészen a Vaskapuig megépített védelmi rendszer a legmonumentálisabb Kárpát-medencei építmény a maga közel 600 km-es hosszúságával. Kialakításához kb. 15 millió m3 földet kellett megmozgatni. A 20. század közepétQl meginduló nagyüzemi táblásítás és talajmqvelés többet ártott a sáncoknak, mint az elQzQ másfél évezred. A Csörsz-árok egykori nyomvonala ma már nehezen nyomozható, egyes részeit a vízfolyások rendezése során (Zagyva) csatornaként hasznosították, más részei ma is szárazon láthatók (Kerecsend). Helyreállított pár 10 méter hosszúságú darabját ma Debrecen melletti Csere-erdQben tekinthetjük meg.
A 9. század vége felé, a honfoglalás elQtt a Kárpát-medencében kb. 150-300000 ember élt (Kristó Gy. 1995). Az alacsony népsqrqség mellett (0,7-1,4 fQ/km2) a korábbi társadalmak kultúrtájteremtQ munkájának eredményei nem voltak fenntarthatók.
Az antropogén tájformálás maradandó nyomai az erdQállomány folyamatos csökkenésében, a talajképzQ folyamatokban és az erózió intenzívebbé válásában nyilvánult meg.
A Kárpát-medence erdQsültsége az idQszámítás kezdetétQl a honfoglalásig 75-80%-ról 37-40%-ra csökkent (Kordos L. 1996).
A Honfoglalás korától a 18. századig
A Kárpát-medence alapvetQen két részre, az erdQs hegységkeret és a belsQ medencerendszer erdQs-sztyepp területeire tagolható. A honfoglalás kori Kárpát-medence vegetációja megfelelt a magyarság környezeti igényeinek, változatos életteret biztosított mind anyagállattartó, mind pedig a földmqvelQ (és szQlQtermelQ) tevékenységhez.
Az erdQtakaró kb. 37-40%-ot tett ki, hidrográfiai kutatások szerint az állandóan és az idQszakosan elöntött területek 48700 km2-t foglaltak el. Az alacsony árterek a 19. századi integrált környezetátalakító munkálatokig állandóan vagy az év nagy részében vízzel borított területek voltak.
A Kárpát-medencében megtelepült magyarság környezethasználata felgyorsította a természeti tájak antropogén átformálását. A 11-13. századtól szántógazdálkodás elterjedése, a legeltetQ állattartás a gazdasági tér fokozatos kiterjesztését tette szükségessé.
A táj megváltoztatását a városok körüli védelmi jellegq terep- és vízrendezések, erdQirtások és a mqvelésbe vonások jelentették. Halastavakat, vizesárkokat alakítottak ki. A városok körüli dombok, hegylábfelszínek kedvezQ délies kitettségq lejtQin szQlQt termesztettek, az irtásföldeket felszántották. A kiemelkedéseken kezdetben földvárakat (legnagyobb kiterjedésq a Szabolcsi földvár), majd a 13. századtól kQvárakat emeltek. Felvirágzott a bányászat (Gömör-Szepesi-érchegység, Gutin, Erdélyi-érchegység) és a fémfeldolgozás is.
A középkor folyamán a Kárpát-medence kultúrtájjá vált. Ugyanakkor elmondható, hogy a honfoglalás korától a 18. századig a tájátalakítás lokális és mikorregionális jellegq volt, egy-egy település környezetére terjedt ki.
Az ország 3 részre szakadása után a hódoltsági területeken a kultúrtáj degradálódása, az erdQirtás, az antropogén hatásra bekövetkezQ homokmozgás, a bozót-, láp- és mocsár területek növekedése volt jellemzQ.
A második nagyobb várépítési hullám a 16. században, a mohácsi vereség után indult meg, amikor a török expanzió megakadályozására a bécsi haditanács elrendelte a magyar várak megerQsítését és a végvárrendszer kiépítését. A törökkel vívott harcok során, majd a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni, osztrákok által foganatosított preventív várrombolások nyomán jelentQs részük rommá vált.
A Királyi Magyarország és Erdély belsQ területein a kultúrtájak, ezen belül az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó földhasználati zónák stabilizálódtak. A végvári harcok miatt a kultúrtájak kisebb-nagyobb egységei súlyos, de helyreállítható károsodásokat szenvedtek (Frisnyák S. 2004).
Az erdQterületek jelentQs csökkenését egyrészt a 16. század közepén beköszöntQ kis jégkorszak következtében fellépQ fokozott tqzifa-igényhez, másrészt a török magyarországi tartózkodásához, az erQdök és egyéb védmqvek építéséhez, illetve a stratégiai célú erdQirtásokhoz köthetjük.
Tájalakítás a 18. századtól
A 18. században a gazdasági élet reorganizációja felgyorsította a kultúrtájak rekonstrukcióját és fejlesztését. A népesség 6-7 évized alatt megduplázódott (9,5 millióra). FelerQsödött a településhálózat fejlQdése, a síksági és dombvidéki kultúrtájak területe növekedett, a közép- és magashegységi területeken felerQsödött az erdQirtás.
Az erdQirtások következtében a csapadék- és olvadékvizek lefolyása felgyorsult, az eróziós-denudációs folyamatok felerQsödtek és az árvízszintek megemelkedtek. A mezQgazdaság területi terjeszkedése a kultúrtáj-fejlQdést regionális jelentQségqvé növelte és igényelte a további terjeszkedés gátjainak (pl. lápok, mocsarak) felszámolását, pl. Lajta szabályozása, a 120 km hosszúságú bácskai Ferenc-csatorna építése, az Al-Duna szabályozása (1830-48). A 19. század elsQ felében a mind hevesebbé váló árvizek a vízügyi munkálatok megkezdését kényszerítették ki a kultúrtáj védelme érdekében.
Vízrendezési munkálatok
Ezzel kezdetét vette a Kárpát-medence történetének legnagyobb mértékq tájátalakítása. A folyószabályozások a Tiszán kívül számos már vízfolyásunkat (Duna, Hortobágy, Berettyó, KQrösök, Dráva, Rába, Maros stb.) érintették.
A folyószabályozások a közvetlen vízfolyásmenti területeknél lényegesen nagyobb térségek arculatát változtatták meg. A Tisza szabályozásával a Rétköz, a Hortobágy vízvilága szqnt meg, a Hortobágy Berettyó fQcsatorna megépítésével a Nagysárrét, a Sebes Körös csatornázásával a Kissárrét száradt ki. Az Ecsedi-láp is hasonló sorsra jutott. A Duna meanderezQ medre a szabályozások után megszqnt. A vasút és az árvízvédelmi töltések építéséhez hatalmas földmennyiséget mozgattak meg, helyüket ma kubikgödrök jelzik. A Balaton berkeit a vasútépítéssel átvágták, elválasztották a tótól, ami a tó öntisztulását, az elQtisztítást rontotta, illetve megszüntette. A Hanság lecsapolása már a 18. század végén megindult, de a táj képe csak az 1960-as évek végére nyerte el mai formáját.
A beavatkozás méreteit illetQen a Tisza szabályozása volt a legjelentQsebb. A Tisza-szabályozás célja a nagyvizek szétterülésének megakadályozása, a víz- és a jéglefolyási viszonyok megjavítása, valamint a hajózási lehetQség megteremtése volt. A hajózás mindenkori biztosítása érdekében a Tisza nagyvízi, középvízi és kisvízi medret egyaránt szabályozni kellett.
Tiszaújlaktól Titelig 1846 72 között 107 átvágást végeztek 138 km hosszúságban, így a folyó 453 km-rel lett rövidebb. 1250 km hosszban építettek töltést 54,4 millió m3 föld felhasználásával. A mentesített terület nagysága 1 360 000 ha volt.
Az ármentesítés mellett a belvízrendezés is igen fontos feladat volt. Azárterek és az egyéb belvizes területek 41000 km2-t foglaltak el az alföldi területeken, a hegységi és dombsági tájakon pedig 10 000 km2 kiterjedésq terület szorult vízrendezésre. A Tisza vízrendszerében lecsapolták az Ecsedi-lápot, a Szernye-, Szenna-, Blatta-mocsarat, de a Rétköz, Bodrogköz, a Nagy- és Kis-Sárrét területét is. A Duna vízrendszerében lecsapolták a FertQ-Hanság-medencét, a Csallóközt, a Rába-völgyet, a tolnai és baranyai Sárközt. De ekkor indult meg a Zala-völgy, valamint a Balatonhoz tartozó Nagy-berek és Kis-berek vízrendezése is.
Vasútépítés
A vízrendezés mellett a másik igen fontos, a modern infrastruktúra megteremtését célzó, a Kárpát-medence tájképét jelentQs mértékben megváltoztató munka a vasútépítés volt. Az elsQ vasúti szakaszt 1846-ban adták át Pest és Vác között, majd 1847-ben elkészült a Pest-Szolnok vonal is. A forradalom leverése után a vasútépítések üteme lelassult, csak a kiegyezés után kapott újabb lendületet. 1867-1873 között 4100 km új vasútvonal épült. 1890-re pedig hossza elérte a 9000 km-t. A vasúti vonalak, töltések kialakítása, a hidak és egyéb szerkezeti elemek megjelenése elsQsorban az alföldi területeken jelentQsen megváltoztatta a táj képét.
Fásítás
Az alföldi környezetátalakítás másik fontos lépése a fásítás volt, mely a szántóföldi és szQlQ-gyümölcs-kert kultúrák homokverését, valamint az utóbbi kultúrák térnyerését volt hivatva szolgálni. Az Amerikából betelepített akác igen életképesnek bizonyult és a homokterületekrQl kiindulva folyamatosan terjedt el alföldi és dombsági tájainkon, gyakran kiszorítva az ott Qshonos fajokat.
A nagy stratégiai fontosságú jelentQs földmunkával készült erQdök közül a történeti Magyarországon Slavonski Brod (Horvátország) erQdje és Komárom erQdrendszere érdemel kitüntetett figyelmet. Az utóbbi 1850-1871 között épült és Közép-Európa legnagyobb újkori erQdjének számít
Az integrált környezetátalakítás (folyószabályozás, ármentesítés, láp- és mocsárlecsapolások, belvízrendezés, melioráció, fásítás, futóhomok megkötése stb.) 1846-tól az 1910/20-as évekig az alföldi makrorégióban megváltoztatta a gazdasági élet földrajzi alapjait, ökológiai feltételrendszerét.
A kultúrtáj terjeszkedése a 19. században elérte optimális határait. A tájra ható antropogén folyamatok felerQsödtek. Az agrogén tájak mellett megjelentek az összefüggQ ipari (indusztriális) tájak is.
A 19. századi tájátalakító tevékenységek következményei
A 18-19. század nagy tájalakító tevékenységeinek megítélése rendkívül nehéz, hiszen egyrészt nemzetgazdasági jelentQségük vitathatatlan, másrészt viszont a beavatkozások olyan káros következményekkel is jártak, amelyek egy részét csak napjainkban ismertük fel.
A táj képének változásai
A 19. századi vízrendezési és folyószabályozási munkálatok következtében jelentQs mértékben átrajzolódtak a Kárpát-medencében az egykori vízjárta területek. A beavatkozások hatására az érintett területek tájtípusaiban jelentQs változások következtek be. A folyamszabályozások és a belvízrendezések következtében jelentQsen csökkent a részben- vagy egészében vízzel borított területek aránya. Megváltozott a területhasználati ágazatok megoszlása is. Megindult az érintett tájak homogenizálódása. Az alacsony ártereken a folyókat gátak közé szorították, és nFHJA
B
¡
h
j
Ä8ÊÐâô. 0 b d @BâäTV 8ªòëäàÒàÉÀä´«¥¥¥¥{¥{¥{¥{¥{¥{¥{¥{rfr¥r¥rhChÓ\p5\aJhChÓ\paJh g)hÓ\paJh g)hÓ\p5\aJh»O}hÓ\paJh`GPhÓ\p5\aJ
hÓ\paJhyuÃhÓ\paJhyuÃhÓ\p5\aJhÍwhÓ\paJhÓîhÓ\paJjhÓ\pUmHnHuhÓ\p
hyuÃhÓ\p
h¿ éhÓ\ph -hÓ\p5CJ$\aJ$(HJ@
A
¡
j
l
øúVB»b-d-`&b&H(ôèàààèèÑèÆè຺ÑÑààºàà
$7$8$H$a$gdÓ\p
$
&
Fa$gdÓ\p $¤d ¤d[$\$a$gdÓ\p $a$gdÓ\p
$h^ha$gdÓ\p
$
&
Fa$gdÓ\pÊâäâýý
|~
( @ \ !L!ô!"" "Ú"Ü" ## $^&`&b& 'òéòéòéãÚÈãéãéã¼ã¸ã¨ãããã¸ã|m|ã|¸¸ãh1pÀhÓ\pB*H*aJphh£4hÓ\pB*aJphhÓ\pB*aJphhÛ²hÓ\paJh¿ éhÓ\p5\aJjhÓ\pUaJmHnHuhÓ\ph`GPhÓ\p5\aJ#hÓ\pB*CJOJQJ^JaJphh
hÓ\paJhChÓ\paJjhChÓ\pUaJ' '''H())Ì)8*^*****Ò*f.h.¬/®/°1633
4Ø5Ú5F6H6~66Ú6ú6749><@>÷í÷á÷á÷á÷ØÒɽҶÒÒ¤Ò¤Ò
|xngngxZxh£4hÓ\pB*aJph
hÓ\p5\hµwshÓ\p5\hÓ\phÓ\p5\aJhy!FhÓ\p5\aJ$jhÓ\p5U\aJmHnHuhµwshÓ\paJh
hÓ\pH*aJhÑXhÓ\p5\aJhyuÃhÓ\paJ
hÓ\paJh¿ éhÓ\paJh¥hÓ\p5\aJh¥hÓ\pH*aJh¥hÓ\paJ!H()***Ò*Ô*j-¬/®/®1°1Ö5Ø57749><~>¶@¸@º@¼@¾@ø@÷÷ëëà÷÷÷÷ÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔ÷÷÷÷à
$7$8$H$a$gdÓ\p
$
&
Fa$gdÓ\p
$h^ha$gdÓ\p $a$gdÓ\p@>|>~>Ê>Ú>?
@
@.@@@²@´@¶@¸@¾@Ú@Ü@ä@ú@þ@CCÒCG´G0HdH"J&JLJÆLÈL4M6M$NvN¶N@O0P2PxPP+T,TTùíéâéâéâéâéâéâéâéÜÐÜÐǾܾµÜ©ÜÇÜééééééééé hÓ\pH*hõhÓ\p5\
hõhÓ\p
h0GÑhÓ\ph5hÓ\p5\h5hÓ\p5\aJhÛThÓ\paJhÑXhÓ\paJhÓ\p5\aJhÑXhÓ\p5\aJ
hÓ\paJ
hÎUhÓ\phÓ\phy!FhÓ\p5\aJ
h¥hÓ\p0ø@ú@C0H2HbHdH"J$J2P4P
SvTwT£X¤X¥X²X³Xb^d^f^v^x^~aa¨cóëëóàëëëëëëëëëëëàëëëëàëëëë
$
&
Fa$gdÓ\p $a$gdÓ\p
$h^ha$gdÓ\pTTîTïTEUV¥X²X³XÀXZ´Zf^v^â^ð^~aaºaèaôaöabbbbþb cBcFc¦cªc¬cîcrdüdeîfðfòföòíòíòáòÚòÐòáòÆò¿µ¨µ¨¨µ¨µ¨µ¨|ssmsahÑXhÓ\p5\aJ
hÓ\paJhyZyhÓ\paJ$jhÓ\p5U\aJmHnHuhÓ\p5\aJ-h6TÏhÓ\p5B*\aJphh£4hÓ\pB*aJphhÓ\pB*aJph
h-i/hÓ\phÇ~ÙhÓ\p5\h8'hÓ\p5\
h8'hÓ\phsghÓ\p5\aJ hÓ\pH*hÓ\ph-i/hÓ\p5\&¨cªcüdìfîfðfòfdgfgpiriti¦i¨i
PR¤`þ÷÷÷÷÷÷ìà÷ààÕ÷É÷÷÷Õ÷÷÷÷÷
$7$8$H$a$gdÓ\p
$
&
Fa$gdÓ\p
$h^ha$gdÓ\p
$
&
Fa$gdÓ\p $a$gdÓ\pòfbgfgri¨i¬iÄiÈijFjHj¸jàjâjn
L
¦
R(@|~¤¦¾ÀÂĺ,NPThhr²ÂÊôëåëÜåÜåÜåÜåÜåÚåÑåÅåëåÑë¼å¼ëôåѯåÅ뫤«¤¤h<,hÓ\p5\aJh<,hÓ\paJ
h¥hÓ\p
hqAVhÓ\phÓ\p
* h5hÓ\p5\aJh5 #hÓ\paJh!O_hÓ\p5\aJh!O_hÓ\paJUhóK±hÓ\paJ
hÓ\paJhÓ\p5\aJhl¾hÓ\p5\aJ2Qtt a mezQgazdasági mqvelés alatt álló területek aránya. A holtágak, folyóhátak egyre inkább eltqntek a mezQgazdasági mqvelés következtében.
A korábban erdQssztyepp tájtípusba tartozó tájak az ún. kultúrsztyepp részeivé váltak. NQtt a mezQgazdasági tájak aránya.
Hidrológiai-ökológiai hatások
A hidrológiai hálózat átalakítása és az árvízvédelmi töltések építése megszüntette a korábban meghatározó felszínfejlQdései folyamatok természetes mqködését. Csökkent az üledékfelhalmozás területe, aminek következtében megnövekedett a hullámtérben lerakódott üledék mennyisége. Ez, és a 20. század második felében a Kárpátokban felerQsödQ erdQirtások hatására bekövetkezQ növekvQ mennyiségq hordalék a hullámtér térfogatának csökkenéséhez (hullámtér feliszapolódása), az árvízszint növekedéséhez és ezáltal igen komoly árvizekhez vezetett (1999, 2000).
A vízrendezési munkálatok következtében mind a szabad vízfelület, mind az idQszakosan vízjárta területek kiterjedése csökkent. Ez a vizes élQhelyek, illetve ligeterdei társulások területi visszaszorulását is eredményezte.
A beavatkozások által érintett területeken csökkent a talajvízszint is, ami szintén hozzájárult a természetes növénytakaró átalakulásához: csökkent a mocsári erdQk, a nyírfaállományok, tölgyerdQk területe.
Éghajlati hatások
A vízrendezési munkálatok az érintett területek éghajlati viszonyaiban is változásokat okoztak, mégha ezek nem is voltak olyan drasztikusak. A helyi klíma módosulásában a csökkenQ vízfelületek, az öntözQrendszerek építése és a természetes növénytakaró rovására terjeszkedQ mezQgazdasági kultúrák megjelenése is szerepet játszott. Az ármentesítés elQtt ezeken a területeken a sugárzási mérleg 10%-kal nagyobb lehetett a mainál.
Talajtani hatások
A vízrendszerbe történQ beavatkozások a talajokra is hatással voltak. A korábban vízhatás alatt álló talajok vízgazdálkodása romlott, egyensúlyivá vagy párologtatóvá vált. A láp- és mocsárrétek talajai a kiszáradás után réti csernozjommá fejlQdtek. A sóban gazdag egykori árterületeken különbözQ szikes talajok fejlQdtek. A nem szakszerqen végzett öntözés is a szikes területek arányát növelte.
A tájhasználat változásai a 20. században
A táj használata során alakulnak ki az egyes tájtípusok. A táj a természeti adottságokat jellegzetesen tükrözQ társadalmi és történeti folyamatokban kialakult munkamegosztás eredményeképpen differenciálódott.
Az ipari forradalom következtében a 19. század elejétQl kezdve folyamatosan nQtt az ipar által igénybevett és átalakított tájak területe. A 19. majd 20. század folyamán végbemenQ urbanizálódás pedig a lakott területek arányát növelte meg. Az urbanizálódási folyamatban a lakó és az üdülési funkciók még inkább elkülönültek egymástól, folytatódott a jellegzetes lakó (települési) tájak és az üdülQtájak sajátos fejlQdése. A 20. században az egyes tájtípusok elkülönülése méginkább folytatódott.
ElsQdleges rendeltetésük szerint a következQ tájtípusokat különböztetjük meg: (MQcsényi M.)
a termelQtájat, amely lehet termesztQtáj (altípusok: mezQgazdasági táj, kertgazdasági táj, erdQgazdasági táj,) ipargazdasági (ipari) táj,
a lakó (települési) tájat, valamint
az üdülQtájat.
Az elmúlt 35 40 év során a világban és Magyarországos is jelentQs szemléletváltás ment végbe a táj, a természet és környezet szerepével és megítélésével kapcsolatban. A szemléletváltást elsQsorban az a felismerés vezette, hogy a környezet degradálódása és a természet pusztulása nem csupán a termelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is súlyosan veszélyezteti.
A hagyományos termelQ funkció kiegészült a közösség érdekeit szolgáló, közjavakat elQállító környezet-, természet- és tájvédelmi, valamint fogyasztási és szolgáltatási funkciók széles körével.
A mezQgazdaság hatása a tájra
Magyarországon az összterület 65,5%-ára közvetlenül kiható mezQgazdaság a kultúrtáj fQ használója, a 3,6 millió ha-t meghaladó védett és érzékeny természeti területeknek pedig több mint fele mezQgazdasági mqvelés alatt áll.
A mezQgazdálkodás hazánkban a 20. században az 1960-as évekig csak kis mértékben okozott környezetkárosodást. Egészen a közeli múltig jelentQs területeken alkalmaztak olyan hagyományos, illetve törvényileg szabályozott gazdálkodási módokat, amelyek változatos élQhelyi viszonyok fenntartását és fajgazdag élQvilág megélhetését tették lehetQvé, mint pl.:
sekély talajú termQhelyeken a talajvédelmi funkciójú, természetközeli, fajgazdag erdQtársulásokban, amelyeket, mint véderdQket tartottak fenn;
a sík- és dombvidéki füves pusztákon, mint extenzív használatú legelQtájakon, amelyek Közép-Európában egyedülálló tájképi értékeket, és sajátos összetételq, fajgazdag életközösségeket Qriztek meg (Hortobágy, Kiskunság);
nagy folyóink természetközeli állapotú árterein, holtágakkal, liget- és láperdQkkel, hagyományos ártéri gazdálkodás maradványaival;
domb- és hegyvidéki, hagyományos rétgazdálkodású, szQlQ- és gyümölcstermelQ területeken, gyakran az Qsi területhasználat és településszerkezet maradványaival (Prség, Tokaj-Hegyalja, Szatmár-Bereg stb.);
dombvidéki, hagyományos vetésforgós mqvelésq területeken, a mocsár és láprétek hagyományos kezelésével (Ny-Dunántúl, Beregi-sík, Nyírség).
Az 1960-as évektQl a rendszerváltásig Magyarország agrártermelését az intenzív földhasználat és az ún. iparszerq nagyüzemi gazdálkodási formák jellemezték, és ezek már nagyobb környezeti terhelést, természetpusztítást és károsodást okoztak. Az elsQdleges cél a hozamok folyamatos növelése volt és ez csekély teret hagyott az agrárterületek élQvilágának természetvédelmi célú megmentésére. A termelési lehetQségek vélt kibQvítése érdekében költséges és kockázatos meliorációs programokba fogtak, amellyel a mezQgazdaság számára addig kedvezQtlen adottságú területeket is megpróbálták bevonni a kemizált nagyüzemi termelésbe. Alföldi területeken a mqvelés hatékonysága érdekében több
Ezek a kísérletek számos értékes vizes élQhelyet (láprétet, láperdQt, ligeterdQt stb.) tettek tönkre és hozzájárultak olyan gazdaságilag is káros folyamatok elmélyüléséhez, mint a talajvízszint süllyedése, kártevQ rovarfajok tömeges elszaporodása és az erdQpusztulás.
A táj változásai és a területhasználat
Az ember a mindenkori pillanatnyi érdekei és a technikai eszközei szerint hasznosítja környezetét, alakítja a tájat. A tájhasználat milyenségét és intenzitását a mqvelési ágak aránya tükrözi.
A tájhasználat változása egyértelmqen jelzi a tájalakulási tendenciákat. A változás arányainak, mértékének kimutatása pedig elQsegíti az adott település, településcsoport, tájegység objektív megítélését, a kialakult állapot megértését, az ökológiai hatások érvényesülésének okait. A mai állapot kialakításában, valamint a fQbb tendenciák érvényesülésében az utolsó évszázad meghatározó.
A százalékos arányok függetlenül a közigazgatási határoktól egyértelmqen kifejezik a tájökológiai, a tájszerkezeti és a tájképi változásokat.
Az elmúlt kétezer év változásai számokban
A római korban a birodalom Kárpát-medencei, elsQsorban Pannónia tartományra esQ részében a mqvelt felületek nagyságát 40%-ra, az erdQvel borított felületeket 37%-ra és a mocsarakat valamint a pusztákat 23%-ra becsülik.
A honfoglalás idején a puszta és a mqvelt terület 33%-os, az erdQsültség 42%-os, a víz és mocsár felület 25%-os arányú lehetett. A török megszállás, a mohácsi csata elQtt az ország területének 45%-a mqvelt, 32%-a erdQ és 23%-a vízborított, mocsaras volt.
A 18. század végére az ország területének felét (50 %) mqvelték, az erdQ 27%, a víz és a puszta 23% volt. A millennium idejére a mezQgazdasági területek aránya 81%, az erdQk 13%, a beépített és vízjárta területé 6% lett.
Napjainkban (2005) az ország 63%-a mezQgazdasági hasznosítású (ezen belül a szántó 77%), 19,1%-a erdQsült és 16,9%-a a mqvelésbQl kivett terület.
1. táblázat
Magyarország földterületének megoszlása mqvelési ágak szerint 1853-2008 között (ha)
1853 1950 1990 2000 2008 TermQterület 7826,3 8570,8 8235,7 7715 7768,3 MezQgazdasági terület 6416 7375,5 6473,1 5854 5789,7 Szántó 3452,8 5518,1 4712,8 4499 4502,8 Gyep 2681,6 1474,7 1185,6 1051 1009,8 Kert, gyümölcs, szQlQ 282 328,7 574,7 303 277,2 ErdQ 1266 1165,9 1695,4 1769 1884,4 Nádas, halastó 143,9 29,4 67,2 92 94,1 Mqvelés alól kivett terület 1476,7 728,2 1067,5 1587 1535,1 Összes földterület 9303,0 9299,0 9303,2 9303,4 9303,4 Forrás: KSH
A 19. század végéig a termésmennyiség növelésének elterjedt módja a termesztésbe vont felület növelése volt. A szántóföldi növénytermesztés területi növekedését a vízrendezési munkálatok és az Alföld fásítása is segítették. Az erdQk aránya ezért alacsony volt, de a 20. század második felétQl területük fokozatosan nQtt. Mind a gyep, mind a nádas-halastó mqvelési ág területének növekedése a szántóterületek arányának emelkedésével volt összefüggésben.
Az ipar hatása a tájra
A 20. század elsQ felében Európa legfejlettebb országaihoz viszonyítva Magyarország mind az iparosodottság mértékében, mind pedig az urbanizáltság színvonalában lemaradt, így a táj átalakulása ezen tevékenységek hatására még nem volt igen erQteljes. Hatásuk szigetszerqen jelent meg.
A tájba való jelentQs beavatkozások a II. világháború után bontakoztak ki, amelyeket gazdaság- és területfejlQdési, valamint urbanizációs folyamatok váltottak ki.
Az ipar makrostruktúrájában a nehézipar térnyerése serkentette a hazai természeti erQforrások gyorsított ütemq felhasználását. Felgyorsult a nyersanyagkutatás és ezzel párhuzamosan a bányászati tevékenység. Hatásai a tájra: a külszíni fejtések mint tájsebek jelentek meg, de a meddQhányók létrejötte, a bányászat utáni rekultiváció elmaradása, illetve hiányosságai szintén hatással voltak a táj képére.
A területfejlesztési folyamatok hatására a különféle fajtájú ipari tevékenységek homogénebb térbeli eloszlása miatt az ipari környezeti ártalmak és intenzív tájátalakítás is több régióban, centrumban jelentek meg. Az ipari tájak közül kiemelkedQ a fQvárost és agglomerációs övezetét is magába foglaló terület, a borsodi iparvidék (Sajó völgye), a közép-dunántúli régió (Tatabánya, Várpalota, Ajka térsége).
A II. világháború után az infrastuktúra, mint aktív tájalakító tényezQ is jelentQs fejlQdésnek indult. Az 1950-es éveket követQ évtizedek legfQbb sajátossága a motorizáció, a közúti közlekedés térnyerése volt, amely az úthálózat bQvítését hozta maga után.
Az urbanizáció hatásai
A II. világháború után az évszázad elsQ feléhez viszonyítva felgyorsult a hazai urbanizáció, a városodási folyamat felgyorsulásával nem járt együtt a városiasodás megfelelQ ütemq elQrehaladásával. Az urbanizált területek növekedése a táj rovására történt. Pl. a Budapest környéki agglomeráció fejlQdése (Szentendre, Budaörs stb.)
NQtt a külterületi beépítések aránya is pl.
Zártkertek,
az iparszerq mezQgazdasági termesztést szolgáló létesítmények (állattartó telepek, takarmánykeverQ üzemek, tárolók),
a mezQgazdasági termeléstQl függetlenek, általában a zöldmezQs beruházások (ipari létesítmények, katonai objektumok, speciális raktárak, építmények),
illetve az ezekhez tartozó infrastrukturális beruházások.
Megjelenési formáját, a tájszerkezetre gyakorolt hatását tekintve, a tájkép befolyásolási mértékét illetQen valamennyi külterületi épület, építmény a tájat módosítja.
Az 1960-as évektQl nQtt az üdülQterületek beépítettsége is, a parcellázások a Duna mentén, a nagyvárosok környékén, a Balaton-felvidéken különösen felgyorsultak. A termesztésre kevésbé alkalmas dombvidéki szántók, lejtQkön lévQ szQlQk, gyümölcsösök feleltek meg legjobban a rekreációs céloknak.
Az üdülési célú zártkerteknél a problémákat nem annyira az építés ténye okozta. Sokkal inkább
a kis telekméret, és ennek következtében
az infrastruktúra-hálózatok kiépítésének hiánya, valamint
a tájképi hatások figyelmen kívül hagyása, a tájkép rombolása.
Az üdülési jellegq széttelepülés különösen a frekventált tájegységekre koncentrálódott. ElsQsorban az üdülQkörzeteket, a legszebb tájakat, a tavak, vízfolyások mentét és a nagyvárosok környékét érintették az 1960-as évek közepén meginduló és a mai napig változó intenzitással folytatódó beépítések. (Csemez A. 1996)
(
(
(
(
Hasonló témájú dokumentumok
Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
