Zah Felícián pere

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarMunkaügyi és társadalombiztosítási igazgatásiHíres Magyar Bűnperek TörténeteZah Felícián pere

Híres magyar bqnperek története



Záh Felícián pere
















Készítette:

Szabó László Tamásné
I. évfolyamos MTB szakos hallgató
2009.

Az alábbiakban leírtak a középkori történelemhez tartoznak, ezért jó nagy utat kell megtennünk visszafelé az idQfolyamon, hogy feleleveníthessük az eseményeket, amelyek a 14. században játszódtak le.

Történelmi háttér:
III. András (Endre) uralkodóval kihal az Árpád-ház. Az ország feudális anarchiától szenved, a kiskirályok kezében aprózódik fel a tényleges hatalom (Csák Máté, Aba Amadé, Borsa Kopasz). A királyi trónt, amelynek több várományosa is volt, végül egy nápolyi Anjou sarj, Károly Róbert szerzi meg jó politikai és katonai érzékrQl téve tanúságot. Károly Róbert V. István dédunokája, így magyar felmenQkkel is rendelkezik. Nápolyban született Caroberto néven 1288-ban, Anjou Martell Károly és Habsburg Rudolf német király leánya házasságából.


I. Károly megkoronázása falikép Magyar Történelmi Képcsarnok

1307. október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyqlés királlyá választotta. Az új király hatalma még nagyon gyenge volt, nem mindenki esküdött neki hqséget.
1309. június 15-én, Budán királlyá koronázta Tamás esztergomi érsek, de mivel a Szent Korona az erdélyi vajda kezében volt, ez nem felelt meg a kor elQírásainak, a koronázási ceremóniában elQírtaknak. A királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden elQírást betartva: vagyis az esztergomi érsek tette a fejére Székesfehérváron a magyar Szent Koronát.

Bár a fQurak nagy része Károly mellé állt, az erQsebbek ellenálltak. Csák Máté 1308-ban elismerte a királyt, de mint az ország legnagyobb és legerQsebb birtokosa, saját területein továbbra is királyként uralkodott. . 1312. június 15-én a rozgonyi csatában Károly legyQzte Csák Máté seregeit. 1316-ban a KQszegiek, 1317-ben Borsa Kopasz és Kán László felett aratott gyQzelmet és fokozatosan átvette az irányítást az ország egész területe felett. Csák Máté hatalma az 1312-es csata után meggyengült. 1316-ban Károly Róbert elvette tQle Visegrádot, majd 1318-ban Komáromot, de az ország észak-nyugati része csak a nagyúr 1321-es halála után került a király ellenQrzése alá. Végül 1322-ben az addig Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra. A fQnemesség helyére a király új, hozzá hqséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Ezzel a tettével Qsi családok háttérbe szorult ágait emelte méltó helyre a hatalom birtoklásának tekintetében. Ebben az idQszakban emelkedett fel sok - késQbb a magyar történelemben fontos szerepet játszó - család, például a Lackfiak, Garaiak, Nekcseiek, Szécsényiek vagy a Debreceniek.

Károly Róbert családalapítási és házassági terveit a sors eleinte rendre keresztülhúzta. ErrQl a 14. századi krónika a következQket írja: Az Úr 1317. évében, december 15-én Mária úrnQ, a király úr lengyel nemzetiségq elsQ felesége, Kázmér herceg leánya Temesvárott szerencsésen befejezte életét, és Székesfehérvárott a Boldogságos Szqz templomában adták át a föld ölének. 1318-ban a király elvette Beatrix úrnQt, a római király leányát, a luxemburgi földrQl származó cseh király húgát, aki egy év leforgása alatt elszenderült az Úrban, és Váradon a székesegyházban temették el. Az Úr 1320. évében Károly király elvette Ulászló lengyel király Erzsébet nevq leányát.
Vagyis a magyar krónika szerint Károly királynak három felesége volt, 1317 elQtt Mária, 1318 1319-ben Beatrix, 1320-tól kezdve pedig Erzsébet.

Károly Róbert 1320. július 06-án kötött házasságot Erzsébettel, aki ettQl kezdve hatvan éven át  mint társuralkodó  meghatározó szerepet játszott az ország politikai és kulturális életében. Ugyanakkor Károly Róbert udvarában - Erzsébettel együtt megjelentek a lengyel rokonok is. Erzsébet öt fiúgyermeknek adott életet, akik közül Lajos, a késQbbi magyar király, a tragikus sorsú Endre és a dalmát-horvát-szlavón hercegi címet viselQ István érte meg a felnQttkort.
Hogyan éltek a királyi udvarban 1300-as években?

Béke idején a magyar királyi udvar életére a kötelezQ, vagy éppen nem mindenkire nézve kötelezQ, de a fQúri környezet számára igencsak ajánlott - szertartásszerq eseményeken való megjelenés a jellemzQ. Házasságok, temetések, koronázások, uralkodók látogatásai, követek fogadása, nemzetközi tárgyalások, békekötések, kerültek lebonyolításra. Elmaradhatatlanok voltak ilyenkor a lovagi tornák, bajvívások, zászlók, címerek adományozása, nagyszabású lakomák, napokig tartó vadászatok, solymászatok, táncok és egyéb látványosságok. Nem hiányzott azonban a királyi udvar lakóinak életébQl a gyönyörök után való hajsza, a féktelen életélvezet, a szerelmi kalandok bonyodalma és a kicsapongás sem. Kisebb-nagyobb csetepaték  fQleg hölgyek kegyeiért - elQfordultak ugyan, de ezek ritkán eredményeztek komoly sebesüléseket, a sértett felek többnyire barátként, de legalábbis ivócimborákként távoztak a színtérrQl.

A merénylet
1330. április 17-én a Záh nemzetségbe tartozó Felicián a visegrádi palotában merényletet követett el az éppen ebédelQ királyi család ellen.

Zah Felícián ráront az ebédelQ királyi családra Orlai Petrics Soma


A merénylet-kísérletben (amelynek leírását a Képes Krónikából idézzük) a gyermekeit védQ Erzsébet is megsebesült: & Felicián észrevétlenül belopózva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyébQl, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. A király jobb kezén könnyq sebet ejtett. De  ó, fájdalom  a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, amelyet a szegények, nyomorultak és elesett emberek felé könyörületesen szokott nyújtani alamizsnaosztáskor, azon nyomban levágta. A támadásban az emberek bosszút sejtettek, - hiszen állítólag nQvére, - Erzsébet királyné - segítségével csábította el az akkor éppen a magyar udvarban tartózkodó Kázmér herceg Zách Felicián lányát, Klárát.

Ki is volt Záh Felícián ?
Felicián a Záh nemzetségbQl származó nemes volt, akiknek birtokai fQleg Nógrád megyében terültek el. Az 1310-es években még Csák Máté hívei közé tartozott, késQbb többedmagával Károly Róbert szolgálatába állt, még a Vág melletti Sempte királyi várnagyává is kinevezték egy idQre. A királyhoz szabad bejárása volt. Így történhetett, hogy egy csehországi követjárásból visszatérve,1330. április 17-én, Visegrádon rátört az éppen asztalnál ülQ királyi családra. Lajos és András királyfiak életét csak a két nevelQ, Kensichi Gyula fia és János nádor fia Miklós mentette meg. Végül a Patak-vármegyei Sándor fia János, a királyné helyettes étekfogója megrohaná a vadállatként dühöngQ Felicziánt, s mélyen megszúrva Qt hegyes tQrével a nyak és a vállak között, földre teríté. A király vitézei azután darabokra vagdalák a nyomorultat Azután a fQúr fejét Budára, többi maradványát különbözQ városokba küldték elrettentQ példaként, fiát és szolgáját menekülés közben elfogták, és ló farkához kötötték, tetemüket kutyák falták fel.

Egy kis kitérQ az az ítélkezés történetének áttekintéséhez a 14. századig
A 11. században a király volt a királyi kúria egyedüli bírája. De az elQtte indított perekben csak ritkán ítélkezett személyesen. Az ügyek többségét döntés céljából átadta a királyi udvartartás vezetQjének, a nádornak
A nádor az uralkodó megbízásából a király helyett, a király képében járt el: a király pecsétjével idézte meg a feleket a királyi kúriába, és a király nevében hozta meg ítéletét.
A 12. század elején döntQ változás történt a központi bíráskodás terén. II. István király (1116 1131) felmentette a nádort udvari teendQi alól és számára külön bírói széket szervezett. A nádor ezzel önálló joghatósággal rendelkezQ bíró lett, és megkezdQdött országos jellegq bíráskodásának a kialakulása. Bíráskodása az egyházi személyeket kivéve mindenkire kiterjedt, és az egyházi bíróságot illetQ perek kivételével minden ügyben eljárhatott. A nemesek pereiben azonban a király tudta nélkül nem hozhatott súlyos ítéletet.
A 13. század elsQ felében rajtuk kívül - gyakorta király által delegált bíróként - más udvari tisztségviselQ (pl. a tárnokmester), sQt a királyi tanács bármely egyházi vagy világi tagja is részt vett a bíráskodásban. A bírói döntés rögzítésének legkezdetlegesebb módja volt, ha az érdekelt egyházi intézmény az ítéletrQl és magánjogi következményérQl saját maga készített magánszerkesztésq, a kiadó nevét és címét nélkülözQ és minden bizonnyal pecsételetlen feljegyzést.
Ítéletlevelek
A törtélelem könyvek tanúsága szerint a perjogi írásbeliségben 1210 táján fordulat következett be. EttQl kezdve a bíróságok arra törekedtek, hogy ítéleteikrQl oklevél készüljön, hogy döntéseiket mintegy hivatalból írásba foglalják. Saját nevükben és saját pecsétjük alatt állították ki ítéletleveleiket. Tevékenységük révén általánossá vált a peres eljárást lezáró bírói ítéletlevél. A leggyakoribb típus a királyi pecséttel megerQsített ítéletlevél volt. A király neve a szövegben egyes szám harmadik személyben szerepel .A pert befejezQ ítéletlevél a maga sajátos szókincsével a perjogi írásbeliség legtökéletesebb formája. Megfogalmazásánál tömörségre törekedtek. Ezért viszonylag ritkán ismertették részletesen a teljes perfolyamatot, többnyire a lényegre szorítkoztak ,

Ítélkezés Záh Felícián bqnében
A merénylet és az utána következQ megtorlás a történelmi anyagok mindegyikében ugyanúgy szerepel, ezért nagy valószínqséggel állíthatjuk, hogy tudjuk mi történt 1330. április 17-én a visegrádi királyi palotában. A Magyar Krónika elbeszéli Klára szörnyq büntetését: ... ezt a gyönyörq szüzet kivonszolták a királyi udvarból, orrát meg ajkait csúful megcsonkították, hogy csak a fogai látszottak; a kezérQl is nyolc ujját levágták, úgyhogy csak a hüvelykujjai maradtak meg, majd több város utcáin és terein végighurcolták lóháton, és kényszerítették a félhalott szerencsétlent, hogy ezeket a szavakat kiáltsa: Így lakoljon, aki hqtlen a királyhoz!
1330. m\bf„†ŠŒ¨Âì0 8 < j °
0
Z
b
z
üôåüÕŵü±ü¤—¤—¤‚m‚m‚[I"hzCCCJOJQJ^JaJnH tH "h¬CJOJQJ^JaJnH tH (hI;œháX¡CJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh¬IìCJOJQJ^JaJnH tH hÚbxh‹)UCJOJQJhÚbxh(BLCJOJQJh‹)U-hNJh(BL5CJ,OJQJaJ,-hNJh‹)U5CJ,OJQJaJ,-hNJhFV5CJ,OJQJaJ,hZ

Jh(BLCJ8OJQJaJ8 h£)CJ8aJ8h(BL


\^`b†ˆŠŽ’”–ööôëëëëëëëëëëëëëëëëëëååååå=¤ ¤=$¤ ¤a$@=$¤ ¤a$PÉÒÉýý–˜šœž ¢¤¦¨ÀÂì0 < Ì
Ð
ú
.04ÚÜ"ùùùùùùùùùùùùùùèèèèÚÚÚÚÉ$dh*$7$8$H$a$gd¢/|
$*$7$8$H$a$gdy×$dh*$7$8$H$a$gdm=¤ ¤z
~
Œ
Ê
Ì
Ð
ò
ú
:
j
x
ˆ
B

t

¦

ëÙIJ̄o]K6o²o(hI;œh9\eCJOJQJ^JaJnH tH "h9\eCJOJQJ^JaJnH tH "h:gVCJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh¬IìCJOJQJ^JaJnH tH +h¬/háX¡>*CJOJQJ^JaJnH tH .h¬/háX¡5>*CJOJQJ^JaJnH tH "h`GÄCJOJQJ^JaJnH tH (hI;œháX¡CJOJQJ^JaJnH tH "h¶: CJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh¶: CJOJQJ^JaJnH tH ¦



D
¤
: ,.0246v¸îÜǵ ‹ vnbZK;.h0è6CJ aJ nH tH -hmh„a%6CJ aJ nH tH hmh„a%CJ aJ nH tH hþomnH tH jhzUnH tH h7\ïnH tH (hI;œhP!_CJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh9\eCJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh<åCJOJQJ^JaJnH tH "hxôCJOJQJ^JaJnH tH (hI;œh¬IìCJOJQJ^JaJnH tH "h9\eCJOJQJ^JaJnH tH "h0èCJOJQJ^JaJnH tH ¸ÆØÚÜÎÒÜ "Îà
0<‚À |~‚Ž¦ "$4BØÚÜøíåÝÕÊíÝíå¿åÕ·ÕÊ¿å·¿åÕÊ¿åÕÊ¿¬¤œ„xlh„EjCJaJnH tH h%wÐCJaJnH tH hšhËCJaJnH tH hâ-wCJaJnH tH hâ-wCJaJ hÊ|JCJaJ hë4ThÊ|JCJaJ hà*¯CJaJ h¢/|hÊ|JCJaJ h¢/|h¨
]CJaJ hVh!f,CJaJhšy¢CJaJnH tH hícCJaJnH tH h ojCJaJnH tH hâ-wCJaJnH tH h±#îCJaJnH tH h/MCJaJnH tH hVh ojCJaJnH tH hVCJaJnH tH h({CJaJnH tH hë4TCJaJnH tH hÌ(CJaJnH tH hVhVCJaJnH tH $F$J$T$l$n$Ž$œ$²$Â$Ü$ú$ü$%%%(%J%P%¸%º%‚&Œ&¦&²&Â&Ä&('*','Œ'Ž''õêâê×ÌÄâ¼Ä̴̼âêÌ©Ì¡Ì×Ì×Ì×Ìי…t`&h'o×h'o×5>*CJOJQJ^JaJ hšy¢5>*CJOJQJ^JaJ&h'o×hšy¢5>*CJOJQJ^JaJ hh86CJaJ hqQCJaJ hVhòOyCJaJ hâ-wCJaJ hícCJaJ hšy¢CJaJ hVh!f,CJaJ hVh.KUCJaJ h½

]CJaJ hVh½

]CJaJ hVhy×CJaJ '¦'¨'

((,(€(Þ((),)* *R*Œ*•*£*Ý*Þ*à*ó*,, ,N,R,b, ,¦,¼,ïàÐÀаÐÀНН}mm}]Jm]Jm]%h¢/|hÙòB*CJaJnH phtH -hÙòB*CJaJnH phtH -h'IœB*CJaJnH phtH -h­
¸B*CJaJnH phtH -h'o×B*CJaJnH phtH %h¢/|hšy¢B*CJaJnH phtH -h-69B*CJaJnH phtH -hÆ ŽB*CJaJnH phtH -hšy¢B*CJaJnH phtH hšy¢5CJOJQJ^JaJ hšy¢hšy¢CJOJQJ^JaJ¼,À,Â,Æ,æ,è,-T-Þ-ä-–.˜.š.².È/Ê/Ì/Î/,0ìÙÉÙ¹©™©‰©¹wcXM>M2h({hÇt6CJ aJ jæah¢/|hÇtCJUaJ h¢/|hÇtCJaJ h¢/|hh86CJaJ&hë4Thh865>*CJOJQJ^JaJ#hšy¢h'o×5CJOJQJ^JaJ-hÙòB*CJaJnH phtH -h'o×B*CJaJnH phtH -h­ B*CJaJnH phtH -hšy¢B*CJaJnH phtH -h'IœB*CJaJnH phtH %h¢/|hšy¢B*CJaJnH phtH %h¢/|hÙòB*CJaJnH phtH ,0R0z0|0~0€0‚0h1|1Ä4æ4þ485<5@5p5r5v5†5š5ž5:6H6P6†6ˆ6Š6 6¸6¾6öêáÕÍ·¬·¤œ”·¤·¤œ¬·Œ·¬œ·„{m_Vhõa¹5CJaJh…|Þh({5>*CJaJh…|Þhõa¹5>*CJaJhE~5CJaJ hE~CJaJ h¡kÌCJaJ hÊ,"CJaJ hÐKZCJaJ h…|ÞCJaJ h¢/|hÐKZCJaJ h¢/|h:Q+CJaJ h¢/|hh86CJaJ h'o×CJaJh({h'o×6CJ aJ hÇt6CJ aJ h({hÇt6CJ aJ hqQ6CJ aJ ¾6À6Â6Ò6ò869V:Z:H;L;N;”;Ò;<=>=„>Ä>Æ>È>Ê>\?^?óÝÑƾƾư¢°—°ŠÆ¾woYC+h…|Þhõa¹5>*B*CJaJnH phtH +h…|ÞhÈ
5>*B*CJaJnH phtH hÊ,"CJaJ h…|ÞCJaJ h¢/|h¹²CJaJh¢/|h~0J4CJaJh¹|#0J46CJaJh…|Þh…|Þ0J46CJaJh…|Þh~0J46CJaJ h¡kÌCJaJ h¢/|h~CJaJh¢/|h~5CJaJ+jh¢/|hQv5CJUaJmHnHuh({h({5CJaJÀ6È>Ê>^? AzB˜FLJlJ„P†PÄPØU&~x~ššp•îîàØØØØØØÊÊʼ±©žž
=$dha$gd¢/| =$a$gd÷kj
$ ¤»*$a$gd÷kj $dh ¤»*$a$gdõa¹ $dh ¤»*$a$gd:gV =dhgdÈ
$dh ¤»*$a$gdõjR$dh*$7$8$H$a$gdõa¹^?A AxBzB\CšCÜDæD–F˜FžG G¨IªI
JHJJJLJNJhJjJlJ„J†J¼J2KõíõâõÚõíõíõÒõÒõÒõâÁ©”‚rbrO%hÈ
h

B*CJaJnH phtH -hQ^*B*CJaJnH phtH -hÊ,"B*CJaJnH phtH "hzkl>*B*CJaJnH phtH (hzklh

>*B*CJaJnH phtH .hzklh

5>*B*CJ\aJnH phtH hzklh

>*B*CJaJph h…|ÞCJaJ h¹|#CJaJ hÈ
hÈ
CJaJ hQ^*CJaJ hÈ
h

CJaJ2K4KŒLÐLÒLrM„N†NˆN4P8PJPzP|P‚P„P†PÄPïÜ̼ܩ¼©š‹šsgTA.%h:gV5>*B*CJaJnH phtH %hzkl5>*B*CJaJnH phtH %h¹Íh

B*CJaJnH phtH h¹ÍB*CJaJphhÈ
B*CJaJphhŠ>vB*CJaJphhÈ
hŠ>vB*CJaJphhÈ
h

B*CJaJph%hÈ
hzklB*CJaJnH phtH -hQ^*B*CJaJnH phtH -höG B*CJaJnH phtH %hÈ
h

B*CJaJnH phtH -h¹ÍB*CJaJnH phtH ÄPÜPQQQFQXQbQrQ‚QØQâQîQlRpR€RîTðTÖUØUæU|0|ïÞÍŽͯ͞¯Ížˆ½}u}YNLA hõa¹h¾lrCJaJU hõa¹hòOyCJaJ7h:gVhõa¹0JI5>*B*CJOJQJaJnH phtH hµr’CJaJ h¢/|hE~CJaJ hÍ[îCJaJhFÏ0JICJOJQJaJ h¢/|hFÏ0JICJOJQJaJhŠ>v0JICJOJQJaJ hFÏCJaJ hŠ>vCJaJ h¢/|hŠ>v0JICJOJQJaJ h¢/|h¾lr0JICJOJQJaJ h¢/|hð
0JICJOJQJaJájus 15-én a világi elQkelQkbQl kinevezett huszonnégy báró meghozta ítéletét, melyben kimondták a nemzetség harmadízigleni kiirtását. Ez Felicián közvetlen nQági rokonaira is érvényes volt, hetedíziglen pedig örökös szolgasággal és vagyonelkobzással büntették a nemzetséget.
Idézet az Zah Felícián ítéletlevelébQl:
s nehogy nevezett természetes urunk vére ontánásának rettentQ és istentelen bqnén egész országa sírva bánkódjék, meg nehogy a hqségében kivételes magyar nemzet jó hírét szégyenfolt csúfítsa el, de annak elkerüléséért is, hogy eme Boldogtalannak az állatias vadsága, a háborodottság rontó rozsdája az Qszinte hqség kegyelmében tündöklQket megromlassza, nehogy az idQk folyamán valaha mások is, ha egy feddeni akaró kar elutasította Qket, az erQszak hasonló gyalázatával szentségtörQ módon merénylQ kezet emeljenek természetes és szentelt olajjal felkent uruk ellen, hanem éppen annak érdekében, hogy a jelen határozat örökre szóló közzététele mindenki számára példaként szolgáljon, a szóban forgó Felicián aljas és szégyenletes gaztettének, illetve elvetemült bqnének gyökeres kitépése és kiirtása végett vele szemben, továbbá fiaival, lányaival, nemzetségével, fiú- és lányunokáival, valamint a hozzá bármilyen rokonsági fokon kapcsolódókkal szemben büntetésül több napos körültekintQ mérlegelés után érett megfontolással és tanácskozással egyetértQleg, egyezQleg és egyhangúlag a levelesítQ végzés hatályával sújtó következQ ítéletet határoztuk el meghozni. LegelQször nevezetesen és elsQsorban is minden nemzetségéhez tartozó ember, akit csak rokoni kapocs fqz harmadíziglen hozzá, kegyetlen halálbüntetéssel lakoljon. Felicián nQtestvéreinek fiai és leányai, valamint tulajdon lányainak leszármazottai ugyancsak a halálos ítélet büntetését viseljék. A nevezett Felicián leányait hitvesül vevQknek a testvérei és közeli rokonai kizáratván a királyi udvarból maradjanak meg békében a maguk tulajdonában büntetlenül, de a királyi udvarba belépni soha semmi szín alatt, még a királyi felség, avagy a bárók hívéül szegQdve se merészeljenek. Ha azonban közülük valakit e förtelmes bqn cinkosának találnak rábizonyítván ezt kétségbevonhatatlanul, bqnhQdjék az is halálbüntetéssel, és fosztassék meg összes jószágától s minden birtokától.
Az ítéletlevélben Felicián tettét azzal indokolták a fQurak, hogy Károly Róbert megfosztotta Qt a tisztségeitQl, ezt nem bírván elviselni - támadt a királyra. A birtokok elvételének okaként azt hozták fel, hogy Felicián minél több jutalmat, hatalmat, sQt védelmet kapott a királytól, annál elvetemültebb és gonoszabb lett, és ártatlan embereket gyilkolt meg különös kegyetlenséggel.
A történészek szerint a vádakat puszta koholmányoknak tekinthetjük, amit annak érdekében találtak ki a fQurak, hogy megindokolják a Záh nemzetség ellen elkövetett ítélet súlyosságát. Ami minden bizonnyal azért volt ennyire kegyetlen, hogy a jövQbeni esetleges merényleteket elhárítsa, az utókor számára elrettentQ példaként éljen az emlékezetekben több évtizeden és több évszázadon át. A szokatlanul kegyetlen bosszúnak keresniük kellett valamilyen megmagyarázható indokot, ezért állították be Feliciánt az ítéletlevélben olyan kegyetlennek, amilyennek csak tudták, hogy bqne arányban álljon a büntetés súlyosságával.
KésQbb a megtorlást egész Európa elítéli. Ezt tükrözi Lajos 1351-es törvénye is (apák bqneiért fiaik nem bqnhQdhetnek)!. A magyarokkal akkoriban szoros kapcsolatban álló országok, fQleg Nápoly és Lengyelország néphagyománya megQrizte a történetet, és természetesen Magyarországon is születtek leírások a merényletrQl. Nápolyban akkor értesültek az eseményekrQl, amikor Erzsébet András fiát látogatta meg, több mint 10 évvel késQbb. A királynéval együtt érkezQk emlékezetében már csak töredékek s egyes mozzanatok éltek, s amit jól tudtak, azt is képzeletük csapongásának megfelelQen elferdítették. A lengyelek érintettek voltak a történetben, ha a merénylet okának a királyné öccsének, Kázmérnak kéjvágyát tartjuk. Lengyelországban minden további nélkül elhitték a történteket, hiszen III. Kázmér lengyel király (1334-1370)  laza erkölcseirQl volt híres saját országában.
Vajon megtudhatjuk-e valaha is, mi történt valójában?
Az évszázadokon keresztül tartó viták az esettel kapcsolatban arra engednek következtetni, hogy csak találgatásokba bocsátkozhatunk..


Marczali Henrik véleménye szerint nem lehet csak az ítéletlevél tekintélye miatt elfogadni az abban leírtakat, sem a királyné ismert jámborsága és istenfélelme miatt nem lehet elvetni a kerítés szerepét, annyira nyilvánvaló, hogy a mondák ezen magyarázatai igazolják azok hitelességét.

Miután elolvastam az esettel kapcsolatban különbözQ történészek írásait, hozzám legközelebb Beihuber Árpád gondolatai állnak a történtekkel kapcsolatban s ezekbQl emelek ki néhányat:

Nagy kérdés, hogy egy képzett ember miképpen nem tudta végrehajtani gyilkos tervét? Miként lehet az, hogy a királyi családból senkinek az életét nem oltotta ki? Nem tudjuk, ki volt az elsQdleges célpont!. A király-e, ki ártalmára volt Felíciánnak? A királyné, aki kerítQként vádolható Záh leányának megrontásában? Vagy összeesküvés okán célpont volt az egész királyi család? Tény, hogy halálos baja egyiküknek sem lett! Pedig Felíciánnak volt rá ideje, hogy két embert megöljön a vagdalkozásával. A történészeket leginkább a merénylet kiváltó oka érdekli. Az ítéletlevélben megfogalmazott ördögi sugalmazást elvethetjük, mint indító okot. Vagy a lánya feletti gyalázat miatt támadt a királyi családra az idQs nemes? Vagy összeesküvés eredménye volt Felícián tette? Zah Felícián az 1326-ban elnyert semptei várnagyi címet 1328-ra elvesztette. Vannak, akik úgy vélik, ez a közvetlen indító oka a merényletnek. De akkor miért várt két évig a támadással? Ennyi ideig tartott kidolgozni az összeesküvés részleteit? Ha ez igaz, s ez a magyarázat, akkor ez volt a világtörténelem legrosszabbul elQkészített összeesküvése. Két év tervezgetése után ennyire jutni, ez több mint csúfos kudarc. Ebben az esetben Felicián nem dühöngQ Qrült volt, hanem valódi bolond. S esetleges társai nem különben. Ezt természetesen az cáfolja legjobban, hogy Felicián, annak ellenére, hogy már nem volt olyan nagyon a király kegyeltje, még mindig az udvarban tartózkodott.

Záh Felícián személyisége:
Nézzük meg közelebbrQl, milyen személyiség Zah Felicián. Ahogy a krónikák mondják: bizony becsvágyó. Csák Máté mellett nem meggyQzQdésbQl harcolt, hanem a hatalom ígéretéért.
Mikor már nem volt más választása, azonnal átállt a királyhoz, s halála napjáig szolgálta. Egy ilyen embert mélyen érinthetett, hogy mindaz, amiért harcolt, élete alkonyára elvesztheti.

Lehetséges olyan állapot, mikor az ember úgy viselkedik, mint egy esze hagyott, holott a hétköznapokban egyáltalán nem az.? Igen. Olyankor  elsQ hallásra bármilyen furcsán hangozzon, is- amikor valaki részeg! Ha az egyénnek amúgy is hajlama van az erQszakra, elvesztheti azokat a korlátokat, melyek meggátolják a szertelen pusztítást. Egy Zah Feliciánhoz hasonló társadalmi rangban lévQ ember leginkább bort ivott. Nem tudjuk pontosan, hogy ez a bor milyen lehetett. A történelmi források kétféle borról tesznek említést, egy magasabb alkoholtartalmú, s egy gyengébb minQségqrQl. A borfogyasztási szokásokról azonban nem sokat tudunk. A 14. századra vonatkozóan nem tudhatjuk, milyen módon itták, de akár töményen, akár vízzel hígítva, az alkohol mindenképpen megtette a hatását. Az emberek gyerekkoruktól fogva hozzászoktak. Ez egyben azt is jelenti, hogy kisebb-nagyobb mértékben mindig, mindenki kapatos volt! Ez azért lényeges, mert aki rendszeresen iszik, akár csak kisebb mennyiséget is, annak a szervezete hozzászokik az alkohol folyamatos jelenlétéhez, s amíg az ivást nem viszi túlzásba, nincs is baj. Ha azonban rendszeresen többet, esetleg sokkal többet iszik a kelleténél, már nem tudja a cselekedeteit kontrollálni. KülsQ szemlélQ azonban nehezen tudja megállapítani, hogy az illetQ részegsége meghaladja-e a még elfogadható mértéket, így történhetett tehát, hogy Záh Felícián a király elé is könnyedén bejuthatott, holott nem volt józan. A királyi család az ebédhez készülQdött.. Ebben a korban az ebéd (prandium) nem a mai értelemben vett ebéd volt, hanem a napi két étkezés egyike. Körülbelül délelQtt kilenc óra körül került rá sor. S ebben az idQben fel sem tqnt senkinek, hogy egy királyhoz bejáratos ember kissé kótyagos . Bizonyítékot soha nem fogunk találni rá, hiszen éppen abból adódóan, hogy mindenki borral élt a fertQzQ víz helyett, nem is tartották érdemesnek megemlíteni a peranyagokban, hogy egy borissza ember követte el a merényletet.
A történészek máig vitáznak errQl az esetrQl. Bár nem áll rendelkezésre nagyon sok forrás, újra és újra megpróbálják értelmezni Qket, és még mindig reménykedhetünk, hogy egyszer fény derül Záh Felicián tettének valódi okára.
Végezetül had idézzem Arany János sorait, akit megihlettek a régmúlt eseményei, s amely sorokat illQnek érzek ehhez a talányokkal teli esemény lezárásához:


Arany János
ZÁCS KLÁRA
(Énekli egy hegedQs a XIV-ik században.)
Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nQm,
Fájdalom díjába?
Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A más kettQért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!
Rossz idQket érünk,
Rossz csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!









Felhasznált irodalom:

[1] Beihuber Ádám: Borcseppek a kardélen 1997
[2] Almási Tibor: Záh Felicián ítéletlevele 2000
[3] Botka Tivadar: Adatok a visegrádi merénylet történetéhez
[4] Marczali Henrik:Zah Felícián pöre
[5] Képes Krónika, Bellus Ibolya fordítása. Európa Könyvkiadó 1986
[5] Almási Tibor Záh Felicián ítéletlevele
[6] Kristó Gyula Károly Róbert családja
[7] Arany János Zács Klára
[8] Solymosi László:A perjogi írásbeliség elsQ százada








PAGE 8


PAGE 7


PAGE 8


PAGE 7

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

11 11.05-1 19. század 2 eloadas 2008_12_17 3. 3. gyakorlat adó alkszámtech aszalós lászló athén balzac beszámoló beszerzés biotermékek bme cserépedény diasor dns épszerk fazekas gábor füvészkert gazdasági matematika házi doga hull infláció információ innováció kalkulus kidolgozott kérdések kórtan környezetgazdaságtan környezetvédelmi mikrobiológia közoktatási rendszer lm görbe logisztika mills neveléslélektan órai anyag órai előadás öregedés prog.terv programozás progterv segédlet szivattyú szociológia tükör választások vizsga kérdések