Balzac: Goriot apó (kivonat)

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarTörténelemMagyarA XIX. Század VilágirodalmaJegyzetekBalzac: Goriot apó (kivonat)

Honoré de Balzac
Goriot apó
(P
re Goriot)
1834

SzereplQk:



Vauquer-né, de Conflans, penziótulajdonos
Sylvie, Vauquer-né szakácsnQje
Couture-né, köztársasági hadbiztos özvegye
Victorine Taillefer, Taillefer lánya
Poiret, volt hivatalnok
Jacques Collin (Vasfejq, Vautrin), szökött fegyenc
Michonneau, vénlány
Jean-Joachim Goriot, volt metélttészta-, makaróni- és keményítQgyáros
Eug
ne de Rastignac, joghallgató
Christophe, Vauquer-né kifutóinasa
l'Ambermesnil grófné
Vaumerland bárónQ
Marcillacné, Rastignac nagynénje
Beauséant vikomtné, Claire de Bourgogne, Rastignac unokanQvére
Anastasie de Restaud grófné, Goriot lánya
Ronquerolles márki
Maulincourt
Maxime de Trailles gróf, Anastasie szeretQje
Marsay gróf, Delphine volt szeretQje
Ajuda-Pinto márki, Beauséant-né szeretQje
Vandenesse
Lady Brandon
Antoinette Langeais hercegasszony
Kergarouët grófné
Sérisy úrnQ
Carigliano hercegasszony
Ferraud grófné
Lantyné úrnQ
d'Aiglemont márkiné
Firmianiné
Listom
re márkiné
d'Espard márkiné
Maufrigneuse hercegasszony
Montriveau márki, tábornok
Gobseck, uzsorás
Michel Taillefer, bankár
Horace Bianchon, orvostanhallgató
Maurice, Restaud-ék komornyikja
Restaud gróf
Berthe Rochefide, Ajuda-Pinto felesége
Rochefide, Berthe apja
Jacques, Beauséant-ék komornyikja
Nucingen báró, bankár
Delphine de Nucingen báróné, Goriot lánya
Muret, tésztagyáros
Laure de Rastignac, Eug
ne húga
Agathe de Rastignac, Eug
ne húga
Grimbert, királyi postamester
Henrik de Rastignac, Eug
ne öccse
Gabriel de Rastignac, Eug
ne öccse
Carigliano herceg, marsall
Thér
se, Delphine komornája
Constance, Anastasie komornája
Beauséant vikomt
Berry hercegné
Galathionne hercegné
Joséphine Fodor, zenész
Félix Pellegrini, zenész
Derville, ügyvéd
Gondureau, rendQrkapitány
Franchessini gróf
Marty, színész
Frédéric Taillefer, Taillefer fia
Grimprel, orvos
Lachapelle, jegyzQkönyvvezetQ
Flicoteaux, vendéglQs
Buneaud-né, penziótulajdonos
Ernest de Restaud, Anastasie fia
Victorine, Anastasie szobalánya
Charles, festQ












Történet:

Az idQs, özvegy Vauquer-né immár negyven éve tart fenn polgári penziót Párizsban, a Neuve-Sainte-Genevi
ve utcában. Az épület nem túl szép és nem túl kényelmes, de éppen megfelel lakóinak, akik Párizs szegényebb rétegeibQl kerülnek ki. A történet kezdetén, 1819-ben a penzióban majdnem teltház volt. A személyzetet maga Vauquer-né és két cselédje, Sylvie, a szakácsnQ és Christophe, a kifutóinas jelentette. A lakókat a következQ hét ember tette ki: Az elsQ emeleten élt egy volt köztársasági hadbiztos özvegye, Couture-né egy fiatal lánnyal, Victorine-nal, akit apja kitagadott örökségébQl, s így az idQs asszony nevelte szerény nyugdíjából. A második emeleten lakott egy Poiret nevq nyugalmazott tisztviselQ és egy magát Vautrinnek nevezQ úr, aki elmondása szerint korábban nagykereskedQ volt. A legfelsQ, harmadik emeleten élt egy vénlány, Michonneau, egy volt tésztagyáros, akit mindenki Goriot apónak szólított és egy alkalmi bérlQ, egy Rastignac nevq diák, aki jogot hallgatni érkezett a fQvárosba. Az elQzQekben felsorolt emberek békében éltek egymás mellett, csupán egyvalaki volt közöttük, akinek rovására állandóan élcelQdtek, Q volt Goriot apó. Persze ezen ténynek is megvolt a maga oka. Megtudták, hogy Goriot apó még korántsem olyan szegény, hogy egy ilyen eldugott kis penzióban kelljen tengetnie hátralévQ napjait, ugyanis évi tízezer frankos életjáradékkal rendelkezik. Ami viszont felettébb különös volt, hogy gyakran fiatal, jól öltözött hölgyek jártak nála. Goriot hiába bizonygatta, hogy az említettek a lányai, magukban mindannyian elkönyvelték, hogy az idQs Goriot a kéj és az élvezetek hajhásza, s a fiatalasszonyok mind az Q kitartottjai. Rastignac útját vidéken élQ rokonai igyekeztek minél inkább egyengetni a párizsi társasági élet labirintusában. Nagynénje, Marcillacné levelet írt ismerQsének, Beauséant vikomtnénak, aki meg is hívta egyik báljára az ifjút. Rastignac nagyon jól szórakozott, ráadásul az elQkelQségek között megismert egy gyönyörq nQt, Anastasie de Restaud grófnét, akivel sikerült is összebarátkoznia. Mikor hazaért, a diák furcsa dolgokat tapasztalt. A szomszédból hangokat hallott, így a kulcslyukon belesett Goriot szobájába, ahol azt láthatta, hogy az öreg kedvenc ezüst teáskészletét lapítja össze. Másnap Vautrin tudatta vele, hogy Goriot egyenesen Gobseck uzsoráshoz ment, s pénzre váltott egy rúd ezüstöt, s ebbQl egyenlített ki egy váltót, melyet késQbb Christophe-fal küldött el Restaud grófnéhez. Ezt hallva Rastignac elhatározta, hogy felkeresi lakásán a grófnét. Így is tett. A szalonban találkozott Maxime de Trailles gróffal, Restaud-né szeretQjével, aki szintén az asszonyt várta. A budoárból a grófné és Goriot apó hangja hallatszott, majd elbúcsúztak, s az idQs férfi egy hátsó ajtón távozott. Restaud-né belépett a terembe, s üdvözölte vendégeit. Nem sokkal késQbb megérkezett a gróf is. Felesége bemutatta a fiatal diáknak, s azok beszélgetni kezdtek. Mindez rendkívül barátságosan zajlott, egészen addig, amíg a diák meg nem említette Goriot apó nevét. A hirtelen támadt kínos helyzet hatására Rastignac igyekezett gyorsan szabadulni Restaud-ék társaságából. KövetkezQ útja pártfogójához, Beauséant-néhoz vezetett. A vikomtnét sem találta egyedül. Neki is volt szeretQje, méghozzá egy portugál fQnemes, Ajuda-Pinto márki személyében. A márki most azért érkezett, hogy bejelentse, házasodni készül, feleségül veszi Berthe Rochefide-et. Végül azonban mégis úgy távozott, hogy nem mondott el semmit. IdQközben megérkezett Langeais hercegasszony is. A két nQ együtt világosította fel a diákot. Elárulták neki, hogy Restaud-né Goriot idQsebbik lánya, de azzal, hogy nevét nyíltan megemlítette férje elQtt, elzárta magát tQlük, mert a gróf megveti apósát. Azt ajánlották neki, keresse fel Delphine de Nucingen bárónét, Goriot fiatalabbik lányát. Rastignac megköszönte a segítséget, és távozott. Tele volt tervekkel, de további elképzeléseit egyelQre egy megletQsen prózai ok törte ketté: elfogyott, pontosabban nem volt elég az a kevés pénze, amit havonta kapott hazulról. Ezért levelet írt anyjának és húgainak, hogy küldjék el megtakarított vagyonkájukat, melybQl most megcsinálhatja szerencséjét. Míg az adományra várt, egy kicsit körbetájékozódott Goriot apó múltját illetQen: Jean-Joachim Goriot kezdetben egyszerq tésztagyári munkás volt, majd a forradalom idején, 1789-ben felvásárolta gazdája csQdbe ment üzletét. KésQbb elfogadta körzete elnökségét, s az éhínség során sikerült meggazdagodnia. Feleségül vette egy brie-i gazdag bérlQ lányát, akitQl két lánya, Anastasie és Delphine született. Hét év múlva azonban súlyos csapás érte, elvesztette feleségét. A tragédia után mérhetetlen szeretete lányai irányába fordult. Miközben Q szerény körülmények közt élt, gyermekeit igyekezett taníttatni és gazdagon ruházni. Mikor lányai eladósorba kerültek, mindegyikükre akkori vagyonának fele esett hozományul. Pmaga még öt évig dolgozott, majd barátai unszolására az utolsó évek csekély jövedelmével nyugdíjba vonult, s beköltözött Vauquer-né penziójába. Rastignac nemsokára levelet kapott hazulról, majd ezt követQen két kis bQrzacskót, benne ezerötszázötven frankkal. Mikor Vautrin meglátta, félrevonta, mondván, beszélni akar vele. A férfinek volt egy terve, mely a következQképpen szólt: Rastignac csábítsa el Victorine-t, majd vegye feleségül. Ezalatt Frédéricet, Victorine egyetlen testvérét egy barátja elteszi láb alól. Így a lány marad apja egyetlen potenciális örököse, s hirtelen több millió frank üti Rastignac markát. EbbQl Vautrin csupán néhány százezret kér, mellyel elköltözhet az Egyesült Államokba, néger rabszolgákat vehet, s ott berendezhet magának egy kis ültetvényt. Rastignac elsQ hallásra felháborodott a tisztességtelen ajánlaton, s elutasította azt, de Vautrin további gondolkodási idQt adott neki. Rastignac közben összebarátkozott Goriot apóval, aki úgy kapott minden apró a lányairól szóló hírfoszlány után, mint egy szerelmes. A diák aznap Beauséant-éknál vacsorázott. Mivel a vikomt és Ajuda sem ért rá, Beauséant-né tQle kérdezte meg, elkísérné-e az operába. P beleegyezett. Nucingen báróné is ott v`êì¢FTü“úöòöðöUh„h.vE
h.vECJ("8T^`vxzÎ

b ¬ Ü B
j
ø
:
€
ª
Î


Ž

â



z
Ä
úúúúúúøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøø$a$ü“ý . H Œ ° È ú 2Zp”¶ì";]}Š±Èê*>Z–ÚýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýÚ VŽÌî

6 f ˜ º î 0t”Ðü6x¸ÖØÚÜÞàâäýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýäæèêìü“úúúúúúõ$a$$a$ olt, s mikor Rastignac meglátta, rögtön szerelmes lett belé. Az idQközben megérkezQ Ajuda márki erre elvezette hozzá, s bemutatta neki. Hosszasan beszélgettek, majd a diák megígérte, hogy keresni fogja a bárónét. Mikor hazaérkezett, részletesen beszámolt az édesapának az elQadáson tapasztalt élményeirQl. Goriot hálásan tekintett rá, s mikor a diák elárulta, hogy szerelmes a bárónéba, támogatta törekvését, mert becsületes, jó embernek találta. Másnap aztán mielQtt bármit tehetett volna levél várta Delphine-tQl, melyben arra kérte, vigye el aznap is az operába. Rastignac örömmel ment Nucingenék házához, de a báróné nem az operába, hanem a kaszinóhoz hajtatott vele, s kezébe nyomott egy százfrankost, hogy tegye fel a ruletten. Rastignac a történtekbQl semmit sem értve bement, játszott - és nyert. Mikor a szerzett hétezer-kétszáz frankkal visszaszállt a báróné kocsijába, az megölelte, és sírva fakadt. Elmondta, hogy férje fokozatosan rátette kezét apjától kapott hozományára, Q már csak látszólag gazdag, valójában csak legfontosabb szükségleteit fizeti a báró. Eddig, ha pénzre volt szüksége, mindig apjához tért vissza, de már neki is alig maradt valamije, s nem akarta újból elszomorítani. Otthon Rastignac elmesélte Goriot-nak, mi történt vele aznap este, mire az öregember annyira meghatódott, hogy már-már fiává fogadta a diákot. Az elkövetkezQ napok kettQssége kezdte megingatni Rastignacot. Napközben gondtalan, társasági életet élt, de mikor éjszaka hazatért a kis, városi penzióba rá kellett döbbennie, hogy gyakorlatilag nélkülözések közepette tengQdik. Poiret és Michonneau már sülve-fQve együtt jártak. Egyszer Rastignac barátja, Bianchon látta Qket egy parkban, amint éppen a párizsi rendQrkapitánnyal beszéltek, de nem igazán foglalkozott az esettel. Pedig érdekes dolgok hangzottak el. Gondureau elmondása szerint az az ember, aki a penzióban lakik, és Vautrinnek adja ki magát, tulajdonképpen Jacques Collin, ismertebb nevén a Vasfejq, egy szökött fegyenc, aki abból él és gazdagodott meg, hogy a rabok börtönbe vonulásuk elQtt neki adják pénzüket, amit Q megQriz, sQt, kamatoztat, s mikor társai szabadulnak, azt visszaszolgáltatja nekik. A rendQrfQnök azzal bízta meg Michonneaut, hogy keverjen kábítószert Vautrin italába, s mikor elaludt, vetkQztesse le, s gyQzQdjön meg róla, hogy a vállán meg van-e bélyegezve. Ha igen, valóban Q az. Közben Vautrin terve is szépen alakult. Egyértelmq volt, hogy Victorine beleszeretett Rastignacba. Egy délelQtt folyamán aztán Vautrin közölte a diákkal, hogy immár elkerülhetetlen a párbaj, Frédéric Taillefer és barátja, Franchessini gróf másnap vívni fognak életre-halálra. Rastignac legszívesebben rohant volna, figyelmeztetni akarta Taillefer-t, hogy a vesztébe rohan, de Goriot apó megállította, s elmesélte, hogy vett neki egy kis legénylakást az Artois utcában, ahol nyugodtan találkozgathat majd Delphine-nel. Rastignac boldog volt, de már újból indulni készült, amikor jelentették, hogy kész az ebéd. Vautrin tisztában volt vele, nem szabad hagynia, hogy Rastignac aznap este elhagyja a penziót, ezért bort hozatott, amibe ráadásul még altatót is kevert, s leitatta a diákot és Goriot-t. Rastignacék másnap délben ébredtek fel. de addigra már az a hír várta Qket, hogy az ifjabb Taillefer halálos sebet kapott. Azonban Vautrin nem élvezhette ki a siker ízét, hatni kezdett a Michonneau által az italába kevert folyadék. Tehetetlenül lerogyott, s így feküdt délutánig. Mikor magához tért, már jöttek is érte a csendQrök. Gondureau eredeti ötlete az volt, hogy ott helyben félholtra veri a gonosztevQt, de az meghiúsította szándékát, szándékosan nem tanúsított ellenállást, így kénytelen volt elvezettetni. Mikor a csendQrök távoztak, a ház lakói egy emberként kezdték követelni a besúgó Michonneau távozását, aki végül kénytelen volt elhagyni a penziót. Egyedül Poiret osztozott sorsában, Q rögtön csatlakozott hozzá. Ezt követQen küldönc lépett be, s közölte Vauquer-nével, hogy Victorine és Couture-né is elköltöznek, miután a lány testvére meghalt, s apja kénytelen volt visszafogadni egyetlen megmaradt gyermekét. Szegény Vauquer-nét egymás után érték a megpróbáltatások. Utolsó csapásként megjelent Goriot, s kijelentette, hogy Rastignackal Qk is nemsokára elhagyják a penziót. Néhány perc alatt jóformán kiürült az épület. Goriot elkocsikázott Rastignackal új, még nem egészen kész lakására, ahol Delphine-nel hármasban fogyasztották el a vacsorát. Másnap Rastignac levelet kapott Beauséant-nétól, melyben a vikomtné Qt és Nucingennét meghívja az általa rendezendQ utolsó bálra. Tudniillik Beauséant-né utazni készült vidékre, hiszen immár biztossá vált, hogy Ajuda márki a Rochefide-kisasszonyt választotta, s össze fognak házasodni. A költözködés napján Goriot a penzióban készülQdött. Nem tudott róla, hogy idQközben megjött Rastignac is, aki saját szobájába vonult. A diák nemsokára arra lett figyelmes, hogy vendég érkezett Goriot-hoz. Delphine volt az, s Rastignac úgy határozott, kihallgatja beszélgetésüket. A báróné elmondta apjának, hogy férje teljesen kiforgatta vagyonából, azt különbözQ üzletekbe fektette be. Még peres úton sem tudják kimenekíteni a pénzt, mert ha erre kerül a sor, Nucingen kereket old. Ekkor lépett be a szobába Anastasie, aki még húgánál is jobban el volt keseredve. Elmondása szerint Maxime hamis váltókkal fizetett, óriási tartozást halmozott fel, Q pedig eladta a családi gyémántokat, hogy keisegítse szeretQjét. Mikor férje megtudta, mit cselekedett, arra kényszerítette, hogy adja át neki a vagyona feletti rendelkezési jogot, különben megöli Maxime-ot, és ezzel megszégyeníti Qt. Ráadásul a gyémántokból kapott pénz nem is volt elég, még további tizenkétezer frankra lenne szüksége. Szegény Goriot-nak viszont már nem volt ennyi pénze. Ekkor Rastignac belépett a szobába, s felajánlotta, kisegíti Anastasie-t. A grófné azonban nem köszönte meg a váratlan segítséget, sQt, csúnyán összeveszett húgával, amiért az nem mondta el, hogy idegenek is hallják a beszélgetést. Ez már sok volt Goriot apónak, aléltan rogyott az ágyra. Goriot állapota egyre rosszabodott, félrebeszélt, testét láz gyötörte. Rastignac ápolgatta Sylvie és Christophe segítségével. A diák elhívta barátját, Bianchont is, aki megvizsgálta az öreget, s borogatást és gyógyteát írt fel neki. Közeledett az este és Beauséant-né bálja, ezért Rastignac elment Nucingennéért, s odakocsikáztak a vikomtné palotájához. Beauséant-né minden érzelemkimutatás nélkül tqrte a számára elviselhetetlent, Ajuda márki elvesztését. Megkérte a diákot, hogy hozza vissza a márkitól neki írt írt leveleit, amelyet aztán elégetett. Végül hajnalban elbúcsúzott az utolsó vendégektQl, kocsira szállt, és elhajtatott. Bianchon a penzióban azzal fogadta barátját, hogy Goriot menthetetlen. DélelQtt a diák elküldte Christophe-ot, hogy hívja ide a beteg lányait, de azok nem tudtak jönni (az egyik a férjével beszélt, a másik aludt). Mikor már Goriot állapota válságossá vált, Rastignac maga ment el a lányokért. Restaud-nét olyan állapotban találta, hogy nem is kérlelte tovább, Nucingenné azonban megígérte, hogy kialakuló betegsége ellenére elmegy. Miután Rastignac visszaért a penzióba, nemsokára elhallgatott Goriot. Elméje végleg elborult, nem érzett már semmit, de még nem halt meg, a szíve vert. Thér
se érkezett, Nucingenné komornája, s tudatta a jelenlévQkkel, hogy a báróné nem tud jönni, elájult, orvost kellett hívni hozzá. Alig távozott, beállított Restaud-né. Elszökött hazulról, hogy láthassa apját. Néhány perccel késQbb Goriot szíve is megállt, s örökre eltávozott az élQk sorából. Mivel egy feleségére és lányaira emlékeztetQ medalionján kívül semmije sem maradt, s Restaud-ék és Nucingenék nem voltak hajlandók pénzt áldozni a gyászszertartásra, végül a temetést Rastignac és Bianchon intézte. A medikus az egyetemrQl szerzett koporsót, a joghallgató pedig öt évre bérelt sírhelyet a P
re-Lachaise-temetQben. A papi búcsúbeszéden egyedül Rastignac és Christophe jelent meg, a Restaud- és Nucingen-család nem képviseltette magát. Miután a koporsót örök nyugalomra helyezték, a sírkQre a következQ feliratot vésték: "Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.".

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1-8 26 5. a csoport acélgyártás aldous huxley altér ambrus judit antropológiatörténet articulation ásványtan atkinson csehov élettan elm esszék fazekas gábor függvényelemzés füst gazdasági jog gazdjog hallgatoi anyag hálótervezés határérték hla illeték ipar kidolgozott anyag komplex kötelező irodalom közigazgatástörténet közjog lm görbe matek ii. zh matematika szigorlat matrix mazzag éva mezőgazdaság oop oscar niemeyer öko1 pr programozás rejtett dimenziók tartály tereptan tóth vállalat vállalkozási ismeretek védelem