kötelező irodalom röviden II.

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőSzemélyiséglélektankötelező irodalom röviden II.

Carrer, C. S.  Scheier, M. F.: Személyiség-pszichológia
Osiris Kiadó, Budapest, 22-497. oldal


Összefoglalások


10. Énpszichológia

A neoanalitikus elméletalkotók több kérdésben is eltértek Freudtól. Az általuk megfogalmazott elméletekben az én központi szerepet játszik, s ezért nevezik e szervezQket gyakran énpszichológusoknak.
Hartmann például amellett érvelt, hogy az én tevékenysége csak részben irányul az ösztön késztetéseinek kielégítésére, másrészt azonban autonóm módon mqködik a környezethez való jobb alkalmazkodás érdekében. Szerinte az én már a születéskor létezik. Más szerzQk, például White azt hangsúlyozzák, hogy az én a környezet hatékony kezelésére, vagyis kompetenciáira törekszik.
Az emberek Adler szerint is a jobb alkalmazkodásért küzdenek. Adler úgy érvelt, hogy az emberek újra és újra szembesülni kénytelenek kisebbrendqségi érzéseikkel, és ezeket az érzéseiket fölényre törekvéssel próbálják kompenzálni (tökéletesebbé próbálnak válni). Adler életstílus kifejezéssel utal a személy jellemzQ kisebbrendqségi érzéseire és a hozzájuk kapcsolódó kompenzációs módokra.
Loevinger azt vizsgálta, hogy az én képességei hogyan fejlQdnek és válnak egyre összetettebbé. A korai szakaszokban az én fQ célja az, hogy elkülönítse önmagát, és késztetései kifejezése révén deklarálja saját különálló létezését. KésQbb a személy szabályokat tanul és követ, csak hogy elkerülje a csoport rosszallását. Még késQbb megtanulja a léttel és a tapasztalatokkal kapcsolatos különbözQ nézQpontok változatosságát értékelni. A személyek addig emelkednek egyre magasabb fejlQdési szintre, amíg képességeik azt lehetQvé teszik, ennélfogva nem mindenki jut végig az összes szakaszon.
Loevinger énfejlQdésre vonatkozó elképzelései bizonyos fajta egyéni különbségek feltételezésének alapját teremtik meg. Block és Block az egyéni különségek két másik fajtájának, az egokontroll (késztetések kontrolja) és az egorugalmasság (az egokontroll rugalmassága) hatásait vizsgálta. Adler szerint a személyiség alakulását nagyban befolyásolja a személy születési rangsorban elfoglalt helye.
A küzdelem az élet szerves része, de a súlyos kisebbrendqségi érzések kisebbrendqségi komplexust (túlkompenzáló törekvéseket) eredményezhetnek, melyek mindegyike káros hatású.
Az énpszichológusok terápiás elvei sokkal inkább koncentrálnak a jelen törekvéseire, mint az eltemetett fixációkra. Az énpszichológusok sokkal kevésbé törekszenek a mélyben húzódó jelentések feltárására és sokkal nagyobb hitelt adnak a kimondott szavaknak.

Effektancia: A környezetre gyakorolt hatás szükséglete.
Ego-kontroll: Az ösztönkésztetések módosításáak vagy gátlásának képessége.
Ego-rugalmasság: Az egokontroll módosítására való képesség az új helyzetnek megfelelQen.
ElsQdleges én-autonómia: Az én már a születés pillanatában is önállóan, az id-tQl függetlenül létezik.
Funkcionális autonómia: Valamely cselekvésforma fenntartása akkor is, amikor az eredeti cél már nem érvényes.
Kollektív tudattalan: Emberi és ember elQtti elQdeinktQl örökölt egyetemes emlékeink.
Kompetencia motívum: A környezet hatékony kezelésére vagy a hatékony alkalmazkodásra irányuló motívum.
Másodlagos énautonómia: Az önmagában is örömszerzQ énmqködés

11. Pszichoszociális elméletek

A pszichoszociális elméletek abból indulnak ki, hogy az ember természeténél fogva társas lény, és legfontosabb kérdéseik abból fakadnak, hogy miképpen viszonyulunk embertársainkhoz. Mahler tárgykapcsolat-elmélete úgy tartja, hogy a csecsemQ az anyjával való testi-lelki összeolvadásban kezdi életét, s az elsQ három életév során szeparációs-individuációs folyamat részesévé válik. KésQbbi társas alkalmazkodóképességét e szakasz történései határozzák meg,
A másik jelentQs pszichoszociális elméletalkotó, Kohut (selfpszichológia). Kohut szerint az ember narcisztikus szükségletekkel rendelkezik, melyeket a selftárgyként reprezentálódó, szimbolikus másik képes kielégíteni.
A tárgykapcsolati és selfpszichológiai iskolák számos témáját már Karen Horney elQvételezte, amikor arról írt, hogy az ember az elhagyatottság, az elszigeteltség és a magányosság érzésétQl, az ezek által okozott alapszorongástól szenved. Mindannyian különféle stratégiákat dolgozunk ki a szorongás elkerülésére.
Hasonló motívumok bukkannak fel a kötQdés problémájával foglalkozó elméletalkotók, például Bowlby és Ainsworth munkáságában. A biztonságos kötQdés szilárd alapot nyújt a környezet felderítéséhez. A kötQdésmintázatok legalább a hatodik életévig stabilak maradnak. Az elméletalkotók egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a gyermekkori kötQdésminták áthatják a felnQtt személységet is.
Erikson (pszichoszociális fejlQdéselmélet) a csecsemQkortól a késQ felnQttkorig tartó életutat krízisek sorozataként fogta fel. E krízisek megoldása növeli énerQnket, s ennek révén alakítjuk ki énindentitásunkat, selférzésünk tudatos élményét. Erikson feltételezte, hogy minden fejlQdési szakasznak megvan a maga fQ krízise, ám e válság búvópatakként újra és újra elQbukkan a többi periódusban is.
A pszichoszociális szempontú személyiségmérési eljárások nagyobb figyelmet fordítanak az emberi kapcsolatok természetére. Részben ez a megközelítés vezetett a játékterápiás módszerek megszületéséhez. A pszichoszociális szemlélet abból indul ki, hogy csaknem minden probléma a társas kapcsolatok zavarában gyökerezik.

Áttétel (indulatáttétel): Valamilyen konfliktuózus tárgyra vonatkozó érzelem áthelyezése a terapeutára.
Nárcizmus: Az én vélt grandiózus fontosságának tudata és különleges jogok birtoklásának érzete.
Neurotikus szükségletek: a szorongás leküzdésére használt stratégiák túlzott alkalmazásából eredQ szükségletek.
Selftárgy: A magunk számára kiemelt jelentéssel bíró másik személy mentális szimbóluma.
Tárgykapcsolat elméletek: Az egyén másokkal való viszonyával foglalkoznak. Azt hangsúlyozzák, hogy az a mintázat, ahogyan másokhoz kötQdünk, a kora gyermekkori interakciókban gyökerezik, és késQbbi életünk során ismétlQdik.
Tükrözés: Másvalakinek nyújtott pozitív figyelem és támogatás.

12. Kondicionáláselméletek

A személyiség kondicionáláselméletei a tanulás két fajtáját emelik ki. Klasszikus kondicionálás esetén a semleges inger olyan másik ingerrel társítják, amely reflexes választ vált ki. Ismételt práosítások után a semleges inger már önmagában is képes lesz a reflexes választ kiváltani. A reflexes válasz valószínqleg olyan elQkészítQ válasz, amely felkészít a másik ingerrel megjelenésére,
Ezt az alapjelenséget módosítja a diszkrimináció és kiterjeszti a generalizáció. A klasszikus kondicionálás alapján érthetQk meg az emberek egyedi preferenciái és ellenszenvei, s elemezhetQk bizonyos pszichológiai zavarok, például a fóbiák.
Az instruemntális kondicionálás során a viselkedést pozitív vagy averzív eredmény követi. Ha a viselkedés pozitív következménnyel jár, akkor megerQsödik az adott viselkedés megjelenési tendenciája. Ha az eredmény averzív (büntetés), ez a tendencia lecsökken.
A kondicionáláselméletek szerint a személyiség az egyén kondicionált viselkedéstendenciáinak összessége. A személyiségmérés ebbQl a nézQpontból az adott helyzetekben megfelelQ viselkedéstendenciák különbözQ aspektusainak a megfigyelését jelenti.
A kondicionáláselméletek azt feltételezik, hogy a viselkedészavarok ugyanolyan kondicionálási folyamatok termékei, mint amelyek a normális viselkedést kialakítják. A klasszikus kondicionálás erQs és irracionális félelmet, fóbiákat okozhat. A szisztematikus deszenzitizáció során relaxációval ellenkondicionáljuk a félelmet. Az averzív terápia a pozitív reakciók helyébe negatív reakciókat állít. Az általában intézményi körülmények között alkalmazható zsetongazdaságokban a páciensek másodlagos megerQsítQket (zsetonokat) kapnak a kívánatos viselkedésformákért.

Diszkrimináció: KülönbözQ válaszok tanulása különbözQ ingerekre.
Érzelmi kondicionálás: Olyan klasszikus kondicionálás, amelyben a feltételes válazs érzelmi válasz.
Generalizáció: Hasonló válaszadás különbözQ ingerekre.
Megvonás: Fegyelmezési eljárás, amelynek során a gyermeket távol tartják az élvezetes tevékenységtQl.
Részleges megerQsítés: Olyan eljárás, amelyben a viselkedést nem erQsítik meg minden egyes alkalommal, amikor megjelenik.
Szisztematikus deszenzitizáció: Terápiás eljárás a félelem kioltására.
Szokáshierarchia: a személy lehetséges válaszainak megjelenési valószínqségük szerinti rangsora.
Zsetongazdaság: FQleg intézeti körülmények között alkalmazható viselkedésformáló eljárás, amelyben zsetonokat használnak megerQsítQként.

13. Szociális-kognitív tanuláselméletek

A kondicionáláselméletek további kidolgozásakor a viselkedés formálásában a szociális megerQsítésre helyezik a hangsúlyt. A szociális megerQsítést, például az egyetértést vagy elfogadást önmagukra is alkalmazhatjuk. Mivel az emberi lények rendelkeznek empátiára (behelyettesítéses átvételére) való képességgel, a klasszikus kondicionálás behelyettesítQ módon is bekövetkezhet.
Az emberi tanulás sok mozzanatát magyarázza az az elv, hogy az elkövetkezendQ eseményekre és azok kimenetelére vonatkozó elvárásaink fontos szerepet játszanak a válaszaink meghatározásában. A kutatók leginkább két elvárásfajtára összpontosítottak. Rotter szerint azok, akik arra számítanak, hogy eseményeiket saját cselekedeteik határozzák meg (belsQ kontrollos személyek), tanulnak a megerQsítésekbQl, szemben azokkal (külsQ kontollos személyek), akik arra számítanak, hogy eredményeik függetlenek saját tetteiktQl. Bandura szerint a személyes hatékonyság vagy kompetencia észlelése határozza meg, hogy kitartunk-e stresszteli körülmények között is.
A kognitrtÀÂÄäè ֖˜4KØÙÚæ ^nˆ¸X†6`ä

-´-â-0 n p (+®,a0z0Ê0Ô0+12ùòùíåÙÕÍÉÅÉÅÁ½Á½±©±©±©±©±©±©±©±©©•…y…m…mhm(†hDv5CJaJhÊ-®hDv5CJaJ hDvCJaJ h O"CJaJ hõE²CJaJhõE²hR5CJaJ hRCJaJhehR5CJaJhRhA@©hÃeüh²Y*h²Y*hêë5h’Žh’Žh’Ž5CJaJh’Žh’Ž5 h’Ž5

hx Yh@&E

hx Yh’Ž*tÀÂÄäæè
Œ
˜4L®ÙÚ^ˆX6ä´-. ýýýýõýýííííííííííààààÛàÛígdR

„h„˜þ^„h`„˜þgdR $a$gdkeû $a$gd’Ž$£ý. 0 n p $¸%*(&+D.`0a0Ê0+1´2d3&5¦5¨5Þ5à5ì8Ð:Ö<Â>÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷òåòØòå÷÷÷÷ÌÌÌ
$„Ä`„Äa$gdÏPù

„h„˜þ^„h`„˜þgdDv

„h„˜þ^„h`„˜þgdDvgdDv $a$gdkeû2´2È2d3–3˜3"5&585¨5Þ5à5ê8ì8ÚA$C&C(CFC¬CØCvD’DæDøD´EàEªFèF8GZGüGHH II`IbIRLTL~LjQlQ|Q^øìøàøÕøìøÉøÁøÁ¹Á¹­¹­¹¡¹¡¹¡¹¡¹¡¹˜Œ¹ˆ€ˆ|ˆxtxtrUhPh4bhæ6ÂhPh˜hPh˜5hPh˜h®&C(C¬CvDæD´EªF8GüG II`IbITLlQ0`zbd*e
„h„˜þ^„h`„˜þgdPh˜gdPh˜

„h„˜þ^„h`„˜þgdPh˜ $a$gdPh˜
$„Ä`„Äa$gdÏPùív szociális tanulás különbözQ folyamatai milyen fontos szerepet játszanak különbözQ folyamatai milyen fontos szerepet játszanak sok területen. Pl. a nemi szerepek elsajátításával, az agresszivitásra való hajlammal és a szükségletkielégítés késleltetésére szolgáló stratégiákkal.
A személyiségmérQ módszerek ebben a keretben önjellemzQ eszközökre épülnek. Ezek közül sokat olyan szubjektív jegyek mérésére terveztek, mint például az érzések, ismeretek, elvárások. Újabban egyre jelentQsebbek azok a vizsgálatok, amelyek a személy saját helyzetdefinícóit helyezik elQtérbe.
Viselkedészavarok kialakulhatnak behelyettesítQ és közvetlen tanulás útján is. Abból is problémák adódhatnak, ha az embereknek nem volt lehetQségük arra, hogy a szükséges viselkedésmódokat megfelelQ modellektQl tanulják meg.

Incentív érték: Annak a mértéke, hogy valamely viselkedés mennyire képes kielégíteni a személy valamely szükségletét.
Kontrollhely elvárás: Abból a meggyQzQdésbQl adódó személyiségdimenzió, hogy viselkedésünk következménye tQlünk vagy külsQ erQktQl függ.
RésztvevQ modellálás: A nehézséget okozó viselkedés gyakorlása a terapeuta mint modell segítségével.

14. Önmegvalósítás és önértékelés

A fenomológiai elméletalkotók két gondolatot hangsúlyoznak: egyfelQl azt, hogy minden ember belülrQl fakadó tendenciával rendelkezik az önmegvalósításra, másfelQl pedig azt, hogy mindenki a saját maga vagy mások által elfogadott értékeknek megfelelQen értékeli önmagát. Az önmegvalósítás a képességek olyan módon való fejlesztése, amely fenntartja vagy növeli az énképet.
Az embereknek pozitív értékelésre is szükségük van  arra, hogy mások elfogadják Qket és szeretettel viseltessenek irántuk.
Különbségeket tesz az önmeghatározott és kontrollált viselkedés között. Az önmeghatározottsággal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az emberek jobban élvezik, ha úgy érzik, hogy valamit elsQ érdeklQdésbQl és nem külsQ jutalomért tesznek. Kevésbé egészségesnek bizonyulnak azok, akiknek életét kontrollált tevékenységek uralják.
Mashlow az önmegvalósítás gondolatát a fizikai szükségletektQl az önmegvalósításig terjedQ motivációs hierarchia felvázolásával bontotta tovább. Az alapvetQ szükségletek sürgQsebbek, mint a magasabb rendqek, melyek lényegében csak az alacsonyabb rendq szükségletek kielégítése után érvényesülhetnek.
E személyiségmegközelítés képviselQi egyebek mellett az interjút mint mérési módszert részesítik elQnyben. A mérések két jellemzQre összpontosítanak: az énfogalomra és az önmegvalósítás szintjére. Az énfogalmat mérhetjük Q-rendezéssel, melyben egy sor állítást rendezünk csoportokba aszerint, hogy mennyire illenek ránk. A különféle rendezések többek között a jelenlegi, a korábbi és az ideális énképet helyezhetik gyújtópontjukba, melyek további információk érdekében összehasonlíthatók egymással.
Ebben a megközelítésben a viselkedészavarok eredete az össze nem illés vagy inkongruencia. Nagyobb fokú inkongruencia neurózist idézhet elQ, míg a szélsQséges inkongruencia akár pszichózishoz is vezethet. A kliensközpontú terápiában a személyeket arra vezetik rá, hogyan figyeljenek a problémáikkal kapcsolatos érzéseikre. A minden értékeléstQl tartózkodó terapeuta egyszerqen abban segíti a kliensét, hogy érzéseit tisztázhassa.

Aktuális énkép: ahogyan a személy a jelenben látja önmagát.
Csúcsélmény: Az intenzív önmegvalósítás szubjektív átélése.
Humanisztikus pszichológia: A pszichológiának az az ága, mely a személyes növekedés vagy fejlQdés univerzális képességét emeli ki.
Ideális én (énideál): Azok a személyes értékek, melyek felé az egyén törekszik.
Kliens-központú terápia: Az értékfeltételek felfüggesztése vagy felszámolása révén a klienst arra készteti, hogy szembenézzen érzéseivel és elvállalja azokat.
Önmegvalósítás: Az énképet fenntartó vagy kiteljesítQ növekedési folyamat.
Q-rendezés: Olyan mérési módszer, amely során a vizsgált személyek aszerint csoportosítanak személyiségleíró állításokat, hogy azok mennyire illenek rájuk.
Teljességgel mqködQ személyiség: Az önmagát megvalósuló, tapasztalatokra nyitott személy.

15. Személyes konstrukciók

George Kelly úgy vélte, hogy minden ember alapvetQ szükséglete, hogy várható tapasztalatait elQre jelezze. Ennek érdekében mindannyian személyes konstrukciós rendszert fejlesztünk ki, melynek segítségével az új eseményeket értelmezhetjük vagy megkonstruálhatjuk. A konstruktív alternativizmus fogalma fejezi ki azt, hogy minden esemény mindenki számára többféleképpen értelmezhetQ.
Kelly úgy képzelte, hogy a konstrukciók minden személynél annak ellenére egyediek, hogy gyakran hasonló szavakkal címkézett példák segítségével illusztráljuk Qket.
Kelly szerint a személyiség a Rep-teszttel mérhetQ. Ez az eljárás azokat a konstrukciókat térképezik fel, melyekkel szerepviszonylatainkat és tapasztalataink egyéb vetületeit értelmezzük.

Bqntudat: Észlelt ellentét saját akcióink és mások ránk vonatkozó szerepelvárásai között.
Másodlagos értékelés: Annak meghatározása, hogyan válaszoljunk a környezeti fenyegetésre.
Rep-teszt: A személy legfontosabb konstrukcióinak azonosítására szolgáló teszt.
Személyes konstrukciók: Az események értelmezésére használatos mentális reprezentáció.

16. Jelenkori kognitív elképzelések

A kognitív nézQpont központi kérdése az információ megfigyelésére, feldolgozására, kódolására, tárolására és elQhívására irányul. A tapasztalatok során kialakuló sémák az információ mentális szervezQdései, melyek az események észlelésére és kategorizálására szolgálnak. A sémák elQsegítik az új információ kódolását, információt nyújtanak az események közötti qr betöltéséhez.
A szociális viselkedés szempontjából releváns ingerek kognitív feldolgozását szociális megismerésnek nevezzük. Sematikus reprezentációt alakítunk ki az emberekrQl, valamint a fizikai és szociális környezetrQl. A sémák hierarchikusan szervezQdnek.
A sémák vagy fogalmakat, vagy eseményeket reprezentálnak. Az emlékezet minden formája sajátos eseteket és általánosításokat tartalmaz. A sztereotipikus eseménykategóriákat forgatókönyvnek nevezzük. Sok kognitív pszichológus csomópontok végtelen tömegeként fogja fel az emlékezetet, melyek között különféle asszociációk alakulnak ki. Egy ilyen emlékezeti csomópont aktivizációja kiváltja a hozzá kapcsolódó többi csomópont részleges aktivizációját, s ezáltal az információ könnyebben hozzáférhetQvé válik.
A személyiség kognitív nézQpontjának átfogó elméleti megállapításai a sémák, a kódolási stratégiák, a személyes kompetenciák, az összefüggésekre vonatkozó elvárások, az ösztönzQ (incentív) értékek, valamint az önszabályozó rendszerek döntQ szerepét hangsúlyozzák. Az a gondolat is központi jelentQségq, hogy a társas lét állandó problémamegoldási folyamatot jelent, melynek során a tapasztalatok útján szerzett intelligencinkat (kézségeinket és ismereteinket) használjuk fel.

Attribúció: Valamely esemény okára vagy okaira történQ következtetés.
Énkomplexitás: Az énséma tagoltságának és differenciáltságának mértéke.
Forgatókönyv: A sztereotipizált eseménykategória leképezésére szolgáló emlékezeti struktúra.
Lehetséges selfek: Önmagunk  elvárt, kívánt, rettegett stb.  jövQképe.
Szociális intelligencia: A szociális élet problémáinak megoldására szolgáló készségek és ismeretek.

17. Az önszabályozás

Az önszabályozási modellek azt tételezik fel, hogy a viselkedés belülrQl irányított. A viselkedés motoros sémákra, vagyis a cselekvések kivitelezésére vonatkozó információkra épül. A cselekvések végsQ soron a szándék megformálásán múlnak. A szándék egy olyan mentális számítás eredménye, mely a kívánatos eredmény, bizonyos szociális megfontolások (és a cselekvés nehézsége) mérlegelésével határozza meg a cselekvés végrehajtásának valószínqségét.
Az önszabályozás elmélete különös hangsúlyt helyez a célokra. A viselkedést megalapozó céloknak számos címkéje van, az életfeladatoktól kezdve a személyes törekvéseken át a személyes tervekig és az aktuális érdeklQdésig bezárólag. EbbQl a nézQpontból az énkép szerkezet a célok szervezQdésével azonos. Míg a célok egy része semlegesnek tekinthetQ, addig másik részük bizonyos teljesítménymércét is magában foglal.
Miután meghatároztuk a viselkedés célját, az önszabályozás mint visszacsatolásos ellenQrzési (kontroll) folyamat lép mqködésbe. Az aktuális viselkedést a vonatkoztatási értékhez (mint célok) hasonlítjuk. Mivel az emberi célok legtöbbje dinamikus és állandó változásban van, ezért e nézQpontból az önszabályozás soha véget nem érQ folyamat.
A személyiségmérés e nézQpontból részben az önszabályozási folyamatok  például az éntudatosság vagy a célkitqzés absztrakciós szintje  egyéni különbségeinek a vizsgálatát jelenti. E megközelítés képviselQi maguknak a céloknak a felmérését is javasolják.

Visszacsatolási kör: Olyan önszabályozó rendszer, amely adott összehasonlítási érték körüli állapotot tart fenn.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

11.12-2 17 1eloadas 2 eloadas 5. 5. előadás ábris ásvány- és kőzettan beadandó bencze citrátkör család csoport de-avk dns elosztás ergonómia folyami duzzasztómű forma fotoszintézis földtan gazdasági közjog gyak gyep növényzet hull integrálás kodolányi - levelező kollokvium környezettechnikai műveletek és gépek kötelmi jog magyar barok malinowski marketing tétel média munkaerőpiac műszaki piac polgári jog reneszánsz rézsűállékonyság sejtbiosz stat1 struktúra számvitel i szellemi tulajdon tankönyv tanulás topográfia ügyvitel választások