kultúra és szabadidő c. tanulmány

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőA Kultúraszociológia Alapjaikultúra és szabadidő c. tanulmány

Kultúra és szabadidQ

A kultúra, szabadidQ és az európai integráció konceptuális-metodológiai hátterének fontosabb elemei és empirikus tapasztalatai
Szociológiai elemzés

A tanulmány az MTA Politikai Tudományok Intézete, A magyar társadalom kulturális magatartásának alakulása címq projektjéhez kapcsolódóik
Készült,
A

MTA Politikai Tudományok Intézete
Megbízásából

 EMBED CorelDRAW.Graphic.6 
SZADA
2004 májusa



TARTALOMJEGYZÉK TOC \o "1-4" \p " " \h \z

 HYPERLINK \l "_Toc75318191" Bevezetés  PAGEREF _Toc75318191 \h 5
I.  PAGEREF _Toc75318192 \h 8
 HYPERLINK \l "_Toc75318193" Rendszerváltás és az európai integráció  PAGEREF _Toc75318193 \h 8
 HYPERLINK \l "_Toc75318194" A társadalmi átalakulások néhány konceptuális összefüggése  PAGEREF _Toc75318194 \h 11
 HYPERLINK \l "_Toc75318195" A magyarországi rendszerváltás makrogazdasági és -társadalmi hátterének néhány fontosabb jellegzetessége  PAGEREF _Toc75318195 \h 13
 HYPERLINK \l "_Toc75318196" MunkaerQ-piaci folyamatok  PAGEREF _Toc75318196 \h 23
 HYPERLINK \l "_Toc75318197" A társadalmi polarizáció jellegzetességei  PAGEREF _Toc75318197 \h 30
 HYPERLINK \l "_Toc75318198" Milyen rajtvonalon vagyunk tehát?  PAGEREF _Toc75318198 \h 37
 TOC \o "1-4" \p " " \h \z  HYPERLINK \l "_Toc75318925" II.  PAGEREF _Toc75318925 \h 38
 HYPERLINK \l "_Toc75318926" A generációs ÚJRATERMELPDÉS új folyamatai  PAGEREF _Toc75318926 \h 38
 HYPERLINK \l "_Toc75318927" A társadalmi makrofolyamatok generációs összefüggései  PAGEREF _Toc75318927 \h 39
 HYPERLINK \l "_Toc75318928" 1. Az ifjúsági munkanélküliség  PAGEREF _Toc75318928 \h 40
 HYPERLINK \l "_Toc75318929" 1. 1. A nagy létszámú korosztályok a munkaerQpiacon  PAGEREF _Toc75318929 \h 40
 HYPERLINK \l "_Toc75318930" 1. 2. Az ifjúsági munkanélküliség megjelenése  PAGEREF _Toc75318930 \h 42
 HYPERLINK \l "_Toc75318931" 1. 3. Az elsQ munkába állás lehetQségei  PAGEREF _Toc75318931 \h 43
 HYPERLINK \l "_Toc75318932" 1. 4. Iskolázottság és munkaerQpiac  PAGEREF _Toc75318932 \h 44
 HYPERLINK \l "_Toc75318933" 2. Az önálló életvitel néhány jellemzQje  PAGEREF _Toc75318933 \h 47
 HYPERLINK \l "_Toc75318934" 2. 1. A családról leválás és az önálló egzisztencia megteremtése  PAGEREF _Toc75318934 \h 47
 HYPERLINK \l "_Toc75318935" 2. 2. A fiatalok lakáshoz jutása  PAGEREF _Toc75318935 \h 47
 HYPERLINK \l "_Toc75318936" 2. 3. A nemzeti lakásprogram problémái  PAGEREF _Toc75318936 \h 48
 HYPERLINK \l "_Toc75318937" 2. 4. A lakáskérdés az ifjúsági élethelyzetek tükrében  PAGEREF _Toc75318937 \h 50
 HYPERLINK \l "_Toc75318938" 3. Esélyek és esélykülönbségek  PAGEREF _Toc75318938 \h 51
 HYPERLINK \l "_Toc75318939" 3. 1. A társadalmi réteghelyzet hatása a generációs reprodukcióra  PAGEREF _Toc75318939 \h 51
 HYPERLINK \l "_Toc75318940" 3. 2. Az esélykülönbségek alakulása, régiók és települések szerinti  PAGEREF _Toc75318940 \h 54
 HYPERLINK \l "_Toc75318941" 4. Iskolázási – továbbtanulási – mobilitási esélyek  PAGEREF _Toc75318941 \h 60
 HYPERLINK \l "_Toc75318942" 4. 1. Tudásalapú társadalom és underclass  PAGEREF _Toc75318942 \h 60
 HYPERLINK \l "_Toc75318943" 4. 2. A közoktatási rendszer alapkérdései  PAGEREF _Toc75318943 \h 61
 HYPERLINK \l "_Toc75318944" 4. 3. Iskolafenntartás, finanszírozás és hatékonyság  PAGEREF _Toc75318944 \h 63
 HYPERLINK \l "_Toc75318945" 4. 4. Az alapiskola jövQje  PAGEREF _Toc75318945 \h 66
 HYPERLINK \l "_Toc75318946" 4. 5. A felsQoktatás helyzete és szerepe a generációs újratermelQdésben  PAGEREF _Toc75318946 \h 68
 HYPERLINK \l "_Toc75318947" 4. 6. A felsQoktatás fejlesztésének célrendszere és irányai  PAGEREF _Toc75318947 \h 72
 HYPERLINK \l "_Toc75318948" 5. Családi háttér  PAGEREF _Toc75318948 \h 76
 HYPERLINK \l "_Toc75318949" 6. A biológiai reprodukció és a biológiai státusz  PAGEREF _Toc75318949 \h 80
 HYPERLINK \l "_Toc75318950" 6. 1. Helyzetkép a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején  PAGEREF _Toc75318950 \h 80
 HYPERLINK \l "_Toc75318951" 6. 2. Vázlatos helyzetkép a kilencvenes évekrQl  PAGEREF _Toc75318951 \h 83
 HYPERLINK \l "_Toc75318952" 6. 3. Az egészségi állapot szubjektív megítélése  PAGEREF _Toc75318952 \h 93
 HYPERLINK \l "_Toc75318953" 6. 4. A sport  PAGEREF _Toc75318953 \h 100
 TOC \o "1-4" \p " " \h \z  HYPERLINK \l "_Toc75327303" III.  PAGEREF _Toc75327303 \h 106
 HYPERLINK \l "_Toc75327304" Kultúra, mqvelQdés, szabadidQ felhasználás az Európai Unióban és Magyarországon  PAGEREF _Toc75327304 \h 106
 HYPERLINK \l "_Toc75327305" A kultúra  PAGEREF _Toc75327305 \h 106
 HYPERLINK \l "_Toc75327306" SzabadidQ Európában  PAGEREF _Toc75327306 \h 111

 HYPERLINK \l "_Toc75327307" SzabadidQs tevékenységek és tevékenységstruktúrák a magyar felnQtt és ifjabb népesség körében  PAGEREF _Toc75327307 \h 118
 HYPERLINK \l "_Toc75327308" SzabadidQ felhasználás a Közrészvétel és társas-társadalmi kapcsolatok a magyar ifjúság fontosabb rétegeiben címq kutatási programunkba vont fiatalok körében.  PAGEREF _Toc75327308 \h 119
 HYPERLINK \l "_Toc75327309" A tevékenységek gyakorisága  PAGEREF _Toc75327309 \h 121
 HYPERLINK \l "_Toc75327310" A szabadidQs tevékenység- struktúra  PAGEREF _Toc75327310 \h 123
 HYPERLINK \l "_Toc75327311" Összehasonlító elemzés 2002-2003  PAGEREF _Toc75327311 \h 129
 HYPERLINK \l "_Toc75327312" A szabadidQs tevékenységek  PAGEREF _Toc75327312 \h 129
 HYPERLINK \l "_Toc75327313" A szabadidQs tevékenységstruktúrák különbségei  PAGEREF _Toc75327313 \h 137
 HYPERLINK \l "_Toc75327314" A 2003 évi kultúrakutatás elQzetes tapasztalatai  PAGEREF _Toc75327314 \h 141
 HYPERLINK \l "_Toc75327315" Kultúrafelfogások  PAGEREF _Toc75327315 \h 141
 HYPERLINK \l "_Toc75327316" A tevékenységek  PAGEREF _Toc75327316 \h 143
 TOC \o "1-3" \p " " \h \z  HYPERLINK \l "_Toc75333367" A tevékenységrendszer struktúrája  PAGEREF _Toc75333367 \h 145
 HYPERLINK \l "_Toc75333368" A struktúra értelmezése és szerkezeti elemei  PAGEREF _Toc75333368 \h 148
 HYPERLINK \l "_Toc75333369" A tevékenységstruktúra generációs metszetei  PAGEREF _Toc75333369 \h 149
 HYPERLINK \l "_Toc75333370" A különbözQ beállítódások kapcsolata néhány öko-szociális változóval  PAGEREF _Toc75333370 \h 157
 HYPERLINK \l "_Toc75333371" A struktúra összevetése, néhány más, mértékadó kutatás kategóriáival  PAGEREF _Toc75333371 \h 166
 TOC \o "1-3" \p " " \h \z  HYPERLINK \l "_Toc75333812" További, az újabb kutatási program tervezését segítQ, empirikus tapasztalatok  PAGEREF _Toc75333812 \h 170
 HYPERLINK \l "_Toc75333813" Emocionális háttér  PAGEREF _Toc75333813 \h 170
 HYPERLINK \l "_Toc75333814" Az emocionális háttér mélyebb struktúrái  PAGEREF _Toc75333814 \h 174
 HYPERLINK \l "_Toc75333815" Fény az „alagút” végén  PAGEREF _Toc75333815 \h 182
 HYPERLINK \l "_Toc75333816" A politika világa  PAGEREF _Toc75333816 \h 184
 HYPERLINK \l "_Toc75333817" A személyes és a „társadalmi” elégedettség alakulása  PAGEREF _Toc75333817 \h 187
 HYPERLINK \l "_Toc75333818" Emberek iránti bizalom  PAGEREF _Toc75333818 \h 190
 HYPERLINK \l "_Toc75333819" Tolerancia  PAGEREF _Toc75333819 \h 194
 HYPERLINK \l "_Toc75333820" A jópolgár  PAGEREF _Toc75333820 \h 200
Prológ 199



 TOC \o "1-4" \p " " \h \z




Bevezetés




Ebben a munkában arra teszünk kísérletet,
hogy meglehetQsen sajátos és önkényes metszetben, rövid áttekintést adjunk a kultúra, az életmód és az európai integráció néhány általunk fontosnak tartott konceptuális összefüggésérQl,
a magyarországi kultúra és szabadidQ-kutatások kiemelten fontos és a fentiekhez szorosan kapcsolódó empirikus tapasztalatairól, kitüntette figyelemmel az ifjúságra, és a kutatások generációs metszetq tapasztalatira,
s egy empirikus szociológiai kutatási program vázlat készítésére, amelyet az ismertetett teoretikus és empirikus tapasztalatok figyelembevételével készítünk el.
Az elemzésünk kiindulópontjait és teoretikus hátterét;
Vitányi Iván:
ÉLETMÓD, KULTÚRA ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ címq, tudomásunk szerint ezideig csak kéziratban hozzáférhetQ, két fejezetbQl álló tanulmánya adja.
INVOKÁCIÓ: Az életmód, a kultúra a mindennapi élet alakulása, és a szerves, teljes értékq európai integráció lehetQsége.
INSPIRÁCIÓ: Tanulságok a jelen kultúrszociológiai,- szabadidQ-és életmód-szociológiai megközelítésébQl.

Az elemzés empirikus hátterét ; a hazai kultúra és a szabadidQ kutatások kiemelten fontos empirikus és teoretikus tapasztalatai, ezen belül is;
az MTA Politikai Tudományok Intézete, A magyar társadalom kulturális magatartásának alakulása c. kutatás 2003 évi adatfelvételei,
az Inex Stúdió témakörhöz kapcsolódó, az ifjúság körében végzett empirikus szociológiai kutatásai,
valamint az MTA Szociológiai Kutató Intézete, és Politikai Tudományok Intézete gondozásában készült nemzetközi összehasonlító elemzés, EUTE/ESS. 2002 évi magyarországi adatfelvételei - generációs metszetq - elemzési tapasztalati adják.

Az ifjúság, és a generációs metszetq elemzések kitüntetetten nagy szerepének indokai:

Az Unió és a magyar társdalom torz , elöregedett korfája, ami nem csak az Unió és az ország - más térségekkel szembeni - versenyképességét veszélyezteti, hanem már napjainkban is súlyos foglalkoztatási és munkerQpiaci gondokkal is jár, másrészt az alacsony születési arányok miatt keletkezett genetikai résbe , magyar híján, szükségképpen belépQ más nációk, már a közeli jövQben, jelentQsen módosítják majd a magyar társadalom struktúráját. Ezekre a válto
Az elmúlt tizenöt évben, hazánkban az ifjúsági ágazat szenvedte el a legnagyobb veszteségeket. A régi - gyakorlatilag teljesen szétmállott - humán és gazdasági infrastruktúrája helyett nem épült ki új, vagy csak részben. Ez ideig, a négyévenként sorra került hatalomváltás után, az új kormányok mindig, mindent elQröl kezdtek, s bár valóban nem volt egyik kormánynak sem értékelhetQ és továbbvihetQ ifjúságpolitikai programja, a nullára redukálás mégsem tekinthetQ radikális és ésszerq megoldásnak. A végigvitt szervezeti-, intézményi-, és irányításbéli változtatások ugyan is nem pusztán indokolatlan, mint inkább felelQtlen politikai magatartásnak minQsíthetQk.
Az ifjúság jelentQs többsége nem vett részt aktívan és cselekvQen a rendszerváltás indításában, de a rendszerváltozás továbbvitele, s az európai integrációnk - ami gyakorlatilag ugyan annak a folyamatnak egy másik vetülete - nélkülük már aligha vihetQ sikeresen végig. Társadalmi felkészítésük, beilleszkedésük segítésében a kulturális magatartásaik és szokásaik, a szabadidQs tevékenységeik és tevékenységstruktúrájuk pontosabb ismerete, semmivel sem pótolható hasznos segítséget jelent(het).
Az ifjúság döntQ többsége/ ugyan is/ nem tudja, nem ismeri pontosan milyen konkrét feladatokat, milyen mentalitásbéli változásokat jelent majd számára az uniós csatlakozás, és a magyar népességen belüli egyre csökkenQ létszáma. Hiába kerül épp ez utóbbi miatt - tudtán kívül - egyre erQsebb alku pozícióba felkészületlensége, felkészítettlensége okán félQ, hogy nem lesz képes elviselni a ráháruló, meg növekedett terheket. Jó magunk, az ifjúság mentális felkészítettlenségét tarjuk a legveszélyesebbnek, ami már nem csak az európai integrációnkat, hanem a társadalmi békénket is veszélyezteti.
Mindezek szem elQtt tartásával, az ifjúság helyzetének, törekvéseinek kifejezetten szakmai és nem politikai töltetq és indíttatású stratégiai szintq elemzése, értékelése és kezelése, a magyar társdalom strukturális és mqködésbéli zavarai elhárításának egyik kitörési pontja  lehet!



I.
Rendszerváltás és az európai integráció



A magyarországi rendszerváltás közel 15 éve tartó társadalmi transzformációja, s az Európai Unióba való felvételünk konkrét idQponthoz köthetQ egyszeri - egyáltalán nem formális  aktusa, valójában egymástól két elválaszthatatlan folyamata a magyar történelemnek;
egyrészt, mert a magyar progresszív gondolkodásban az európai integráció és a nemzeti függetlenség gondolata már évszázadok óta jelen volt, ezért nem kapcsolhatók ezek a törekvések közvetlenül a rendszerváltás folyamatához,
másrészt, mert a rendszerváltás nélkül egészen bizonyosan nem léphetünk volna be, nem lehettünk volna teljes jogú tagjai, 2004. május elsejétQl, az Európai Uniónak,
végül pedig azért, mert az Unión kívül nem valósíthatók meg sem azok a törekvések, amelyeket a rendszerváltás követelményeként fogalmaztak meg, sem pedig azok, amelyek Európához történQ felzárkózásunkat segítik.

Ilyetén a két folyamat eggyé vált, európai integrációnk - más megközelítésben - ma már valójában a rendszerváltás konzekvens végigvitelét (is!) jelenti.
A rendszerváltás négy alapkövetelménye ugyan is csak az elsQ és legfontosabb lépéseket, célokat határozta meg;
- az európai integráció,
- az egypárti uralom helyett többpárti demokrácia,
- a központi tervutasításos, államilag vezérelt gazdálkodás helyett piacgazdaság,
- a Varsói SzerzQdés felmondása, s a nemzeti szuverenitás visszavétele, immáron végérvényesen, s nem nemzeti tragédiaként megélve, mint a Trianon után.
A célkitqzések és a feladatok eléréshez, illetve teljesítéséhez európai légkör, szemléletet, mentalitás és nem utolsó sorban magas szintq szakmai felkészültség szükséges. Napjainkban mindenek elQtt az utóbbira lenne nagy szükség, hiszen aligha kétséges, hogy a csatlakozásunk utáni évtizedekben is folytatódnak majd hazánkban, azok a mélyreható és alapvetQ társadalmi változások, amelyek idQpontja jóval elQbbre datálható, mint a rendszerváltozás kezdeteként, manapság leginkább elfogadott, 1988-89 -es idQpont.

Az integrációs feladataink tisztázásakor, illetve még ezt megelQzQen, el kell(ene) oszlatni a még mindig meglévQ bizonytalanságokat;
Miféle európai integrációról van szó?
Milyen alakot ölt majd az Európai Unió?
Milyen tartalommal, milyen mértékben bQvüljön tovább az Európai Unió?
S hogy az ezredfordulón forgalomba lévQ, minimum ötféle elképzelésbQl, melyik lesz a befutó . 1. A koncentrikus körök Európája, 2. a többsebességes Európa, 3. az Európa á la carte, 4. a rugalmas integráció, 5. avagy az egységes Európa gondolata
Az elemzés a konceptuális háttér és a rendelkezésre álló empirikus tapasztalatok közreadásával segíteni kívánja a meglévQ bizonytalanságok felszámolását.

Az integrációs folyamat sikere nagyrészt attól (is) függ majd, hogy mennyire sikerül fékezni a kettQs átmenetbQl (a diktatúrából a demokráciába, illetve a szocializmusból a kapitalizmusba) adódó feszültségeket, a vesztesek és nyertesek közötti egyre növekvQ (gazdasági és szociális) egyenlQtlenségeket, a polgárok párt- és politika ellenességét. S végül - de nem utolsósorban - hogy mennyire sikerül majd visszaadni/visszavenni a polgárok rendszerváltás szükségességében és értelmében, már- már megrendülni látszó hitét.
Az elbizonytalanodás, a hitelvesztés oka, hogy Magyarországon az utóbbi tizenöt-húsz év társadalmi átalakulása, a lakosság többsége életében elvi- politikai- ideológiai dimenziókban ugyan pozitív tartalmú, de anyagi- exisztenciális- és szociális téren jobbára negatív tartalmú változásokat hozott.
A rendszerváltás a magyar polgárok gondolkodásában ugyan is egyértelmqen és magától értetQdQen pozitív fordulattal, csodavárással kapcsolódott össze, nem saját hibájuk, hanem a politikai aktorok sugallatára, ezért nem meglepQ, ha a rendszerváltást, és most már az európai integrációt is, csak akkor fogadják el, akkor támogatják a magyar polgárok, ha a váltás számukra is elfogadható és szükséges, pozitív változásokat( is) hoz.
A kilencvenes évek egyik alapvetQ ellentmondása, társadalmi csapdája - mely komoly társadalmi feszültségek forrása volt és maradt mind ez ideig - az a tévhit, hogy a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott és megoldatlan problémák (a tQkehiány, a túlfogyasztás, a korrupció, a kapun belüli munkanélküliség az állampolgárok meghatározott csoportjainak kiszolgáltatottsága és hátrányos helyzete, stb.) jó része rendszerfüggQ, azaz a szocializmus megszqnésével, ezek egy csapásra, s szinte automatikusan eltqnnek majd. Ráadásul ez a feltételezés, vagy óhaj - s ez már több párt politizálásában nagyon is tudatos, korántsem spontán törekvés volt - összekapcsolódott az átkos múlt szinte kizárólagosan negatív értékelésével, s az eljövendQ szép új világ - melyet az egyszerqség kedvéért nevezzünk új kapitalizmusnak - kritikátlan dicséretével. Az átkos múlt folyamatos szapulása, s a piaci társadalom kritikájának teljes negligálása azonban nem érte el a kívánatos hatást, ellenkezQleg, elbizonytalanította az állampolgárokat, kiölte belQlük a kritikai szellemet, a progressziót és a már említett hitet is.
A kritikai szellem, s a progresszió hiánya nem megszünteti, ellenkezQleg, csak növeli a társadalmi konfliktusokat!
Ilyetén aztán a polgárok gondolkodásában, s mindennapi tevékenységeiben fellelhetQ kulturális töltetq értékek, attitqdök, nézetek, ismeretek, s nem utolsós sorban a konkrét cselekvéseik és tetteik (Sir Roy Shaw) jelenlegi információinkhoz képest pontosabb ismerete - ha nem is közvetlenül, de megfelelQ áttételeken átszqrve - felfogásunk szerint, ugyan csak segítheti európai integrációnkat.
AZ ELEMZÉS, S A MÁR FOLYAMATBAN LÉVP KUTATÁSI PROGRAM ÉS A TERVEZETT PROJEKT KUTATÁSI FPIRÁNY változatlanul a magyar társadalom és az európai térség átalakulásnak vizsgálata (Vitányi) közvetlenül a célból, hogy elkerülhessük a spontaneitással szükségképpen együtt járó buktatókat, közvetetten pedig azért, hogy az empirikus szociológiai kutatások és elemzések tapasztalatainak közreadásával segítsük a fQ cél mielQbbi megvalósulását: az európai integrációnkat.


A társadalmi átalakulások néhány konceptuális összefüggése


Dahrendorf, a következQképpen tagolja a diktatúrából a demokráciába való átmenet folyamatát; elsQ szakasz; a politikai rendszer átalakulása, melynek idQtartamát mintegy hat hónapra teszi, a második szakasz; a gazdaság átalakulásé (idQtartama hat év), végül a harmadik szakasz; a társadalmi-kulturális viszonyok változása (tizenhat év).
A tagolás evilágiságát praktikus gyakorlati tapaszatlatok is igazolják. DöntQ azonban az, hogy ki hogyan értelmezi ezeket a szakaszokat? Az egyik lehetséges felfogás szigorú egymás utániságot, egymásra épültséget tételez, ahol a teljes kiteljesedés, az átalakulás „gyümölcseinek beérése” csak a harmadik szakaszban következhet be, ahol már (szükségképpen) (meg)változik az emberek mindennapi élete kultúrája, életmódja. Míg a másik alapfelfogás szerint az átalakulás különbözQ dimenziói, szakaszai között nincsenek ilyen merev határok, hanem viszonylagos és relatív önállóság van, ahol pl.: a kultúra, az életmód, s az értékrend egyes elemeinek változása megelQzheti , akár még meg is gyorsíthatja a gazdasági- intézményi szféra változásait is. Elfogadva és mindvégig szem elQtt tartva a régi tételt, miszerint; a (társadalmi) kategóriák a maguk extenzív és intenzív totalitását , mindig csak egy adott társadalmi fejletségi szakaszban érik el.
Felfogásunkhoz, teoretikus-ideológiai, és empirikus-gyakorlati megfontolásból is, ez utóbbi megközelítés áll közelebb, nem tagadva, de nem is abszolutizálva ezzel az anyagi, gazdasági viszonyok meghatározó szerepét. DöntQ azonban számunkra az, hogy ily módon van lehetQsége és egyben remény is arra, hogy érdemes mindezt kutatni, hiszen a tapaszatlatok birtokában egyfelQl az átalakítás folyamata is befolyásolható, esetleg még gyorsítható is, másrészt - legalább is elvben - lehetséges a hibák elkerülése, vagy korrekciója is.
A harmadik szakasz, szükségképpen tovább bontható, bontandó, ami azért fontos, mert mind az elemzés, mind pedig a további kutatás e szféra vizsgálatára koncentrál.
Életmód- életvitel- életstílus,
Kultúra és a tudat,
A civil társdalom, valamint,
A társadalmi szerkezet átalakulására

Az már ismételten eldöntendQ kérdés, hogy a harmadik szakasz mikor tekinthetQ sikeresnek/ befejezettnek nyilvánvalóan soha, hiszen a társadalmi átalakulások azért nem tekinthetQ soha sem befejezettnek, mert valaminek a vége, mindig valaminek a kezdetét jelenti, jelzi& /, akkor é, amikor az új struktúrák és jelenségek megjelennek az életmód, a kultúra és a civil társdalom viszonyrendszerében, avagy már ezt megelQzQen is.
A kutatás, avagy éppen kutatói nézQpontból azonban, nyilvánvalóan nem a befejezettség a legizgalmasabb kutatási problematika, hanem egy adott folyamat, történés vizsgálata.
Bárhogyan is tekintjük azonban ezt a harmadik szakaszt, az bizonyosnak látszik, hogy a világ valóban a tudás társadalma , a tudás gazdasága felé halad.
Pierre Bourdieu pl.: már nem pusztán csak anyagi tQkérQl beszél, hanem emberi-kulturális és szociális-kapcsolati tQkeformákról is. Azaz az emberek - s ez persze nem Bourdieu felfedezése - nem csak anyagi javakat termelnek, hanem sok mindent mást is, mint pl.: ismereteket, tudást, emberi kapcsolatokat ect. is.
T.i. már Marx is említi, hogy az emberek önmagukat, sQt saját viszonyaikat is termelik, a Grundrissében pedig fogyasztói termelésrQl és termelQi fogyasztásról ír, azaz a termelés mindig fogyasztás, a fogyasztás pedig mindig termelés ( is ).
Az új társadalmi mozgások, változások analizálása és a tapasztalt jelenségek értelmezése, azonban ma már nem végezhetQ el sikeresen a régi társadalomfilozófiai felfogással, és szemlélettel, kutatói alapállásunk átalakítása, megváltoztatása nélkül. Nem csak a már említett tQkeformák új teóriája, új értelmezéséhez szükség ez, hanem többek között a kultúra felfogás, a globalizáció és a társadalmi struktúra átalakulásának, új jelenségeinek az értelmezéséhez, a kutatott problematikák korrekt operacionalizálásához, de legfQképpen az empirikus tapaszatlatok meggyQzQ interpretálásához.
Eredeti elemzési tervünk szerint a programunkban nem kívántunk foglalkozni a társadalmi átalakulás gazdasági és politikai metszeteivel, de most úgy látjuk, mégiscsak szükséges egy rövid kitekintés a gazdaság és a politikum világába, nem annyira konceptuális, mint inkább praktikus megfontolásból. A globalizáció mibenlétét, mai értelmezését és a társadalmi struktúramodellek ismertetését ugyan is sokkal meggyQzQbben tudjuk bemutatni a magyar társdalom analízisével, mint attól elvonatkozatva, pusztán teoretikusan.
A kitérQ külön nyeresége , hogy az analízissel feltárt vázlatos társadalom-és struktúra kép jó értelmezési hátteret ad majd a késQbbiekben ismertetett empirikus kutatási tapasztalatoknak is.

A magyarországi rendszerváltás makrogazdasági és -társadalmi hátterének néhány fontosabb jellegzetessége


Az elmúlt tizenöt év gazdasági-intézményi, politikai-hatalmi, és tulajdonosi- struktúra változásai, a globalizálódó világhoz, illetve az Európai Unióhoz való alkalmazkodás körülményei stb. - a társadalmi, és ennek részeként a generációs újratermelQdés menetében is - új folyamatokat indítottak el.
Társadalmi metszetben;
a külföldi tQke felértékelQdése a magyar gazdaságban,
a duális gazdasági szerkezet létrejötte,
a tömeges és tartós munkanélküliség kialakulása és ezt követQen a foglalkoztatottság alacsony szinten történt stabilizálódása,
a területi különbségek növekedése az országon belül, a társadalom polarizálódása, széttöredezett társadalmi struktúra, a széles és jómódú középosztály hiánya, a marginalizálódott, és deklasszálódott rétegek kialakulása,
Generációs /ifjúsági/ metszetben:
pályakezdQk elhelyezkedési nehézségeinek makacs irányzattá erQsödése,
az ifjúkori iskolázottság felértékelQdése, az oktatási-képzési rendszerben eltöltött idQ meghosszabbodása, ami a lakosság nagy részét anyagilag és mentálisan is felkészületlenül érte,
a munkavállalás idejének késQbbi életkorra tolódása, ami a családalapítás és a gyerekvállalás idejének kitolódását is maga után vonta
a mobilizációs csatornák beszqkülése, némely csoportnál a teljes megszqnése.

Az új évezred elejére vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszerváltás, ellentétben minden eddigi várakozással, igen gyötrelmes, s a tervezettnél jóval hosszabb ideig tartó folyamat, amelynek nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is vannak, s a vesztesek között jelentQs számban találhatók olyan családok és harminc éven aluli fiatalok is, akik többsége nem saját hibájából került a vesztesek táborába.
A családok továbbörökítik szerzett elQnyeiket és hátrányaikat, s tehetséges fiatalok sokasága, a fiatal generációkhoz tartozó egész társadalmi csoportok kerülnek reménytelenül kilátástalan helyzetbe, mivel társadalmi-intézményi segítség és támogatottság hiányában, pusztán önerQbQl, képtelenek hátrányos helyzetükbQl kitörni.
Anyagi, szellemi, avagy kapcsolati tQke hiányában - késQbb bemutatandó empirikus tapasztalatink szerint  a fiatalok jelentQs hányada, pl.: már a kiemelt iskolai labdarúgó programokban sem VEHET/VESZ RÉSZT, magasabb szintre pedig (sem a sportban, sem pedig más területeken!) már egyáltalán nem léphet az, aki TPKEHIÁNYOS .
A magyar társadalom talán egyik legsúlyosabb ellentmondása, hogy ezek a folyamatok alig egy évtized alatt megkerülhetetlen és domináns irányzatokká erQsödtek, láthatóan olyan trendekké, amelyek a generációs reprodukció egész menetét kondicionálják, és amelyekkel a következQ évtizedekben is számolnunk kell.

1. 1. Makrogazdasági folyamatok

A rendszerváltás folyamatát a huszadik század utolsó harmadának fejlQdését alakító fQ világfolyamatok, a gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció összefüggésében tekintjük át. Ezek az irányzatok munkáltak magának a rendszerváltásnak a hátterében is: állandósult kihívásoknak kitéve a második világháború után kialakult nagyhatalmi-katonai status quot, meggyengítve a szovjet katonai hatalmat és felbomlasztva az ezen alapuló „birodalmat”, s versenyre késztetve és összeomlasztva az államszocialista politikai-gazdasági berendezkedéseket.
A magyar lakosság a nyolcvanas évek végén szembesült elQször közvetlenül a gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció következményeivel, amikor más kelet- és közép-európai népekhez hasonlóan kézzel foghatóvá vált számára a nemzeti függetlenség visszaszerzése, és a rendszerváltás lehetQsége. KésQbbiekben pedig akkor, amikor a rendszerváltó politikai eliteknek számot kellett vetniük a felbomlás és a nemzeti függetlenség következményeivel, és meg kellett fogalmazniuk az új politikai-gazdasági modell sajátszerqségeit (pl.: többpárti demokrácia, piacgazdaság, magántulajdon, privatizáció), továbbá fel kellett vázolniuk az ország új gazdasági-katonai (pl.: Európai Unió, NATO) orientációjának lehetQségeit és kereteit. És nem utolsó sorban akkor, amikor az egyén, a családja, a települése és az ország helyzetének alakulásán keresztül az elmúlt évtizedben átélhette, hogy ténylegesen mit kínált és milyen lehetQségeket jelölt ki a globalizáció hazánk számára, illetve, hogy a kormányban egymást követQ politikai elitek valóságosan mit realizáltak ezekbQl, valamint rendszerváltó vízióikból és kormányváltó ígéreteikbQl. Fontos tény, hogy e szembesülés a lakosság többsége számára személyesen is átélt tapasztalatokon nyugszik, hiszen a rendszerváltás jelentQsen megváltoztatta sokak életútját, életminQségét, megélhetését és életesélyeit.
Az államszocialista redisztribúcióról a piacgazdaságra való áttérés folyamatát tehát súlyos ellentmondások és konfliktusok kísérték. Mindez azzal együtt érvényes, hogy a korabeli magyar gazdaságot a külföldi szakértQk is a piacgazdaságra legfelkészültebbek közé sorolták a kelet-európaiak közül, továbbá, hogy ismerek voltak e gazdaság gyengéi: technikai-technológiai elmaradottsága, az iparszerkezet elavultsága, külföldi eladósodottsága, a tQkehiány vagy a piaci intézményrendszer, köztük a bank-szektor kiépületlensége.
E gyengeségek között fontos szerepet játszott a piacvesztés. Az ugyan világosan látszott, hogy a volt szocialista piacok egy része nem lesz megtartható, és a csak ide gyártott termékek – versenyképesség híján – más piacokra nem lesznek átirányíthatók. Az azonban meglepetésként hatott, hogy a fejlett gazdaságbeli új szövetségeseink azonnal kemény versenytársként léptek fel velünk szemben ezeken a piacokon  ide értve a belsQ piacot is  , számos helyrQl egyszerqen kiszorítván magyar vállalatokat. A veszteségek nagyságrendekkel haladták meg a vártat, így az átmeneti piacvesztés, s az ennek nyomán járó részleges és eseti termelés-visszafogások és üzemkarcsúsítások helyett végleges gyárbezárások, termelési rendszerek, sQt egész ágazatok mély és tartós válsága kísérte az e piacokról való kiszorulás folyamatát.
A helyzetet súlyosbította az állam gyors és könyörtelen kivonulása a gazdaságból, ami ugyan távlatosan a piacgazdaság kiépítésének volt az elQfeltétele. Aktuálisan azonban a tQkék befagyását vagy kivonását, az állami támogatások drasztikus leépítését vagy megszüntetését, az állami garanciák leállítását és visszavonását, továbbá az olcsó hitelek hiányát jelentette, ami sok hazai vállalat leértékelQdését, gyakran teljes felszámolását vonta maga után. Ha ezt egybevetjük a volt szocialista piacok elvesztésével és a hazai piac összezsugorodásával, akkor jól látható, hogy nem csupán a fejlett piacgazdaságok tQke- vagy technológiabeli elQnyeivel nem bírtuk a versenyt, hanem ezen országok saját vállalataikra kidolgozott támogatási rendszereivel és áruhitelezési konstrukcióival sem.
Aztán arról sem feledkezhetünk meg, hogy a magyar gazdaság egyik pillanatról a másikra került ki ismét a világpiacra, ahol ez irányú felkészültség és védelem nélkül kellett tQkeerQs, fejlett technológiával rendelkezQ, évszázados piaci tapasztalatokkal és kapcsolatokkal bíró, termelési-értékesítési hálózatokba szervezQdQ versenytársakkal megmérkQznie.
És tény az is, hogy a hazai piacgazdaság kiépülésének-kiépítésének ellentmondásosságában a kemény gazdasági tényeken és irányzatokon túl hatalmi-stratégiai és szemléleti szempontok is fontos szerepet játszottak.
Egyrészt, hogy a szovjet típusú modellben mqködQ országok oly gyorsan és váratlanul omlottak össze, hogy gazdasági szanálásukra semmiféle terv sem készült, jóllehet ennek hatalmi-politikai ínstabilizáló hatásai és kockázatai közismertek voltak.
Másrészt, hogy ilyen típusú nemzetközi segélyezési, adósság-elengedési stb. program kidolgozására és realizálására a késQbbiekben sem került sor.
Az érintett országok  melyek a fejlQdQ, jó esetben a közepesen fejlettek szintjén álltak  tehát magukra maradtak gazdasági, társadalmi, politikai és hatalmi-legitimációs problémáikkal. És ezek a tények már jeleznek egy további összefüggést is, nevezetesen, hogy az a piaci világ, amelyekhez hazánknak alkalmazkodnia, illetve, amelybe integrálódnia kellett az ezredfordulón, már nem a hatvanas-hetvenes évek joviális „jóléti kapitalizmusa”, „szociális piacgazdasága”. Ez már a globalizálódó világé, melyet a multinacionális cégek uralnak, és amelyet vállalatóriások felvásárlásai és fúziói, a nemzetállamok által alig ellenQrizhetQ pénzmozgások, nem ritkán tQzsdeösszeomlások, gazdasági krízisek és ezek nyomán társadalmi feszültségek jellemeznek. Bár azt is meg kell jegyeznünk - s ez egyáltalán nem mellékes és elhanyagolható tapasztalat - hogy az utóbbi tíz-húsz évben világméretq válság, látványos összeomlás mégsem következett be!!!!
Fontos jellegzetessége még e korszaknak, hogy a piacokon vállalati kapcsolathálók dominálnak, melyeken a magyar kézben és talpon maradt néhány vállalat szinte kizárólag magányos harcosként jelent meg, ami versenyképességüket és esélyeiket alapvetQen behatárolta. Ez is arra utal, hogy  kevés kivételtQl eltekintve  politikusainkat is felkészületlenül és váratlanul érték a globalizálódó világ kihívásai, így a sok tekintetben avítt és idealizált kapitalizmusképeken és víziókon, s nem szakmai tapasztalatokon alapuló politikai-gazdasági döntéseik meghozatalával nem csökkentették, inkább tovább erQsítették a fellépQ zavarokat és ellentmondásokat.
Mindent egybevéve a jelzett tényezQk és irányzatok következményei drasztikusnak bizonyultak a magyar gazdaság számára.
A kilencvenes évek elején néhány év alatt több mint egyötödével esett vissza a GDP,
sok vállalat ment csQdbe,
kétszámjegyq infláció alakult ki,
és a gazdaság válsága hosszan, az évtized utolsó harmadáig húzódott el, s egynémely ágazatban /agrárium/ még ma is tart.
JellemzQ a zord makrogazdasági körülményekre, hogy a vázolt állapotok a magángazdaság gyors kiépülése és társadalmi méretq elterjedése ellenére alakultak ki és maradtak fenn. E folyamat négy forrásból táplálkozott:
az egyéni- és társas vállalkozások alapításából,
a privatizálásból (az állami tulajdon eladásából),
a mezQgazdasági szövetkezetek tulajdonviszonyainak újrarendezésébQl,
és a külföldi cégek magyarországi beruházásaiból.
Nem túlzás a rendszerváltás utáni évtizedet a vállalkozások korának nevezni. FQként az egyéni vállalkozók száma nQtt dinamikusan: 1990-ben már 393 ezret, 1996-ban pedig 791 ezret tartottak nyilván. Az évtized közepére már a magángazdaság vált a legnagyobb munkaadóvá.
A piacgazdaság kiépülésének jelzett dinamikája ellenére azonban szinte azonnal jól láthatókká váltak annak jellegzetességei, pontosabban gyengeségei is.
A tQkehiány, hiszen a döntQen magánerQbQl alapított vállalkozási formák többsége mögött nem volt  és ma sincs  a háztartás vagyonától elkülönített tQke.
A hazai vállalkozások döntQ hányada (90 %) kicsi: vagy csak a tulajdonosnak adnak munkát, vagy még egy embernek. Ráadásul döntQ részben a mqködQ szervezetek nem jelentenek egyúttal fQfoglalkozású munkahelyet is: például az egyéni vállalkozások háromtizedét mellékfoglalkozásban mqködtetik, 13 százalékában pedig nyugdíjas a tulajdonos.
A fentiekbQl következik, hogy a vállalkozások alapítása mögött nem csupán a lehetQségek ösztönzQ ereje, vagyis az államszocializmusbeli politikai és jogi akadályok leépítése munkált, hanem a kényszereké is, amelyek az elbocsátásokból vagy a munkaalkalmak hiányából adódtak. (Pket kényszervállalkozókként tartjuk számon.)
Mindet egybevéve e jellemzQk  a tQkehiány, a mikrovállalkozások dominanciája, a kényszervállalkozók tömeges elQfordulása stb.  arra intenek, hogy a vállalkozások rendszerváltás utáni gyors és tömeges alapításából , valamint máig magas számából csak óvatosan vonjunk le következtetéseket a hazai piacgazdaság kiépültségére, fejlettségére, tQkeerejére, eltartó- és versenyképességére nézve. A magyar vállalkozók döntQ részét ugyanis a fejlett országok minQsítése alapján önfoglalkoztatónak kell tekintenünk. És miután az önfoglalkoztatók száma és egy-egy ország fejlettsége, illetve fejletlensége között szoros kapcsolat mutatható ki – a szegényebb országokban jóval magasabb az arányuk, mint a gazdagabbakban – semmi okunk sincs arra, hogy hazánkat ne a kevésbé fejlettek közé soroljuk.
Amikor tehát a piacgazdaság rendszerváltás utáni kiépülésérQl, és ebben vállalkozások szerepérQl beszélünk, semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy erre egy tQkehiányos, pontosabban a nemzeti tQkét döntQen nélkülözQ korszakban került sor. Ez helyzet, avagy az ország ezen jellemzQi; hazánk világgazdasági versenyképességét, a gazdasági teljesítQképességét, a technikai-technológiai szintjét, és a foglalkoztatottság színvonalát is számottevQen behatárolja.
A magyar piacgazdaság gyors kiépülésében, a rendszerváltás utáni esztendQk gazdasági válságának leküzdésében, majd a tartósnak mutatkozó gazdasági növekedésben fontos szerepet játszott a külföldi tQke. Magyarországi térhódítására részben a privatizáción alapult, részben vegyes-vállalatok létesítése, részben pedig zöldmezQs beruházások formájában került sor. Gazdasági súlyát és modernizációs hatását tekintve közülük az utóbbiaknak tulajdonítanak jelentQséget a szakemberek. Mindenesetre szerepüket jelzi, hogy az ezredfordulón a hazai vállalati vagyon kétötöde a külföldi befektetQk tulajdonában van, továbbá az Q érdekeltségükbe tartozó vállalatok adják a hozzáadott érték közel felét, vagy a beruházások közel háromötödét (57 %), az export 80 és az import 76 százaléka is az Q tevékenységükhöz kötQdik. Az ország tehát elsQsorban rajtuk keresztül kapcsolódik be a világgazdaságba.
Ezek már kimondottan a globalizációra utaló jelek, mutatván, hogy a külföldi beruházásokért folytatott nemzetközi versenyben  amely a kilencvenes éveket jellemezte  viszonylag kedvezQ pozíciókat ért el hazánk. Ennek elQnyei, gazdasági és társadalmi dinamizáló hatásai jól nyomon követhetQk a gazdasági növekedésben és az exportban, a legmodernebb technológiák és munkaszervezeti formák meghonosításában, vagy az új munkaerQ-felhasználási módokban.
A fentiekkel párhuzamosan azonban jelentkeztek a globalizáció ellentmondásos következményei is.
Ilyen ellentmondást jelez az a tény, hogy a rendszerváltás után hazánkban duális gazdasági szerkezet alakult ki, amely egy teljes egészében külföldi tulajdonban lévQ, és dinamikusan fejlQdQ részbQl áll, és egy vegyes (magyar és külföldi) tulajdonban lévQ és minimális növekedést mutató részbQl. A gazdaság e két szektora között a gazdasági kapcsolat gyenge és lassan fejlQdik. Tény az is, hogy a gazdaságban számottevQ belsQ egyensúlytalanság van, ami az eddigi tQkebeáramlás gyengülése esetén azonnal felszínre kerülhet, illetve számos esetben felszínre került.
Bár a multinacionális cégeknek a magyar gazdaság teljesítményéhez való számottevQ hozzájárulása vitán felüli, a profittranszfer okán közel sem ilyen mértékq az országon belül felhasználható (elosztható) erQforrásokhoz történQ hozzájárulása. A közgazdászok ezt a GDP és a GNP jelzQszámok közti eltéréssel szokták érzékeltetni: például ha az elQbbi 5 6 százalékos növekedést mutat, akkor az utóbbi durván csak ennek a felét. Másként fogalmazva: a kilencvenes évek végére olyan gazdaságszerkezet alakult ki, amelyben ugyan látványos a gazdasági növekedés, ennek hozadékát a magyar társadalom (vagy a munkavállaló) többsége kevéssé élvezi-élvezheti, mivel a profit a külföldi cégek szabad rendelkezése szerint marad, vagy vándorol.
Kialakul a 20-80 százalékot közelítQ arány!!!
És végül szólnunk kell arról, hogy a magyar gazdaság globalizálódó világbeli pozícióit a centrum és a periféria országai közti új keletq munkamegosztás, a fejlQdQ országok között határozta meg. Így a transznacionális cégek a periféria országaiban történQ szokásos befektetési gyakorlatuknak megfelelQen, hazánkat is az ún. kapuvárosokon keresztül közelítik meg. Ez azt jelenti, hogy beruházásaikat nem osztják szét az ország egész területén, hanem azok kizárólag egy-egy városra koncentrálódnak, oda, ahol a megtérüléshez a legkedvezQbb adózási, infrastrukturális, munkaerQ-piaci, logisztikai, kulturális stb. körülményeket kínálják. Hazánkban ilyen kapuvárosi funkciókat tölt be Budapest, GyQr vagy Székesfehérvár. A vázoltaknak persze az a következménye, hogy az ország kevésbé vonzó régióiba és városaiba nem kerül sor beruházásokra, vagy másokhoz képest elenyészQ nagyságrendben, ily módon növelve a területi különbségeket. Miután az egymást váltó kormányok nem tudták hatékony módon kezelni ezt a folyamatot az ország nagy területi egységei (pl.: Nyugat- és Észak-Dunántúl, Tiszántúl), statisztikai régiói, városai és falvai között számottevQ fejlQdési dinamika és fejlettségbeli differenciálódás ment végbe.
Úgy gondoljuk, hogy további összefüggések felvázolása nélkül is belátható az államszocialista redisztribúcióról a piacgazdaságra való áttérésnek, a magángazdaság kiépítésének-kiépülésének, a gazdaság szerkezetváltásának és a világgazdaságba történQ integrálódásának az ellentmondásossága. Jól látható, hogy a gazdasági visszaesés, a stagnálás és a növekedés folyamatai rapid módon és meglehetQsen szélsQségesen követték egymást a kilencvenes években, és persze területileg rendkívül differenciáltan.
Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy Magyarországon egyidejqleg többféle gazdaság mqködik, melynek következményeire a késQbbiekben még visszatérünk.


MunkaerQ-piaci folyamatok
A piacgazdaságra való áttérésnek, a gazdaság válságának és a globalizálódó világgazdasághoz való illeszkedés nehézségeinek az egyik súlyos következménye a foglalkoztatás területén jelentkezett. Egy új, az államszocialista viszonyok közt ismeretlen társadalmi jelenséggel volt kénytelen a lakosság szembesülni: a nyílt munkanélküliséggel. Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy az államszocialista viszonyok közti teljes (csaknem totális) foglalkoztatás kialakulásában az ideológiai tételezés és az adminisztratív megtorlástól való félelem (pl.: közveszélyes munkakerülés büntetése) mellett más hasonló súlyú kényszerítQ elemek is munkáltak. Például: az élQmunka alulértékeltsége (alacsony bérek) okán a vállalatok a túlfoglalkoztatásban, a lakosság pedig a munkavállalásban voltak érdekeltek.
Ez utóbbit az is ösztönözte, hogy bizonyos szociális juttatásokhoz (pl.: családi pótlék) kizárólag munkaviszony létesítésével lehetett hozzájutni. Ezek a kényszerek és lehetQségek aztán olyan társadalmi csoportokat is a foglalkoztatottak közé tereltek, amelyek képzetlenségük, iskolázatlanságuk, alacsony munkakultúrájuk és igénytelenségük miatt egy kissé is racionálisabban mqködQ gazdaság munkaerQpiacára be sem kerülhettek volna. És végül jeleznénk, hogy az államszocializmusban is ismert volt a rejtett, a gyárkapukon belüli munkanélküliség jelensége. Vagyis a probléma nem volt sem megoldott, sem túlhaladott az államszocializmusban sem.
Így az eladósodottság és az államosított gazdaság érzékelhetQ válsága miatt már a nyolcvanas évek közepén világossá vált a fenti állapotok álságos volta és tarthatatlansága, és a szakmai-politikai vitákon túl lépések történtek a nyílt munkanélküliség intézményeinek a bevezetésére.
A gazdasági reálfolyamatok fentiekben vázolt irányzatainak munkaerQ-piaci következményei azonban messze meghaladták a korabeli várakozásokat, elQrejelzéseket, hiszen a rendszerváltást követQ néhány évben csaknem másfélmillió munkahely szqnt meg, ami a munkaerQpiac léptékbeli szqkülésével járt. Ezzel párhuzamosan robbanásszerqen nQtt a munkanélküliség.
A tömeges munkanélküliség sokkszerqen érte a társadalmat, különösképpen az érintetteket; az elbocsátottak és az elhelyezkedni nem tudókat. Sokan nem értették, hogy miért mondanak fel nekik vállalatuknál, ahol évtizedek óta megbecsült dolgozók voltak, hogy képzettségük és szakértelmük miért lett használhatatlan és értéktelen egyik napról a másikra, hogy miért nem találnak ismét munkát, és miért lettek hasznavehetetlen emberek, akik „nem kellenek senkinek”. A pályakezdQk hasonlóképpen értetlenül álltak azon tény elQtt, hogy frissen megszerzett szaktudásukra és tenni akarásukra nincs szüksége a társadalomnak.
Az új jelenség fogadására nem csupán a család intézménye, de maga a társadalom sem volt felkészülve.
Hiányoztak a törvények, a létesítmények, a munkanélküliség kezelésében jártas, használható ismeretekkel és tapasztalatokkal bíró szakemberek, vagy a kipróbált és hatékony eszközök. Ez azt jelentette, hogy például a munkaügyi szervezet csupán az események követésére volt alkalmas még a kilencvenes évek második felében is.
Az iskolarendszer hasonló felkészületlenségrQl tett tanúbizonyságot. Ugyanis még azt a jóval korábban ismert problémát sem tudta megoldani, hogy az általános iskolát ez idQben elhagyó nagy létszámú korosztályok középfokú iskolarendszeri átvezetésérQl gondoskodjon, nemhogy a tömegesen elhelyezkedni nem tudó fiatalok iskolai parkoltatásáról , piacképes szakmai felkészítésérQl, vagy az átképzésérQl. Tény, hogy az évtized közepén is számos intézményben képeztek ki olyan szakmákra, amelyekre köztudottan nem volt igény a munkaerQpiacon, következésképpen itt eleve munkanélkülieket képeztek. Az iskolarendszer új követelményekhez való alkalmazkodásának lassúságát tetézte, hogy ebben az idQszakban nemhogy bQvültek volna az erQforrások, ellenkezQleg, erQforrásokat vontak ki az oktatásból.
A vázolt leépülési folyamatok aztán tartósnak bizonyultak. Ugyanis a munkaerQpiac kilencvenes évek eleji nagyléptékq beszqkülését követQen a foglalkoztatottak száma hosszú ideje stagnál, a foglalkoztatottság pedig ezen az alacsony szinten állandósult. A legalacsonyabb 3 millió 600 ezer körüli foglalkoztatotti létszám 2002-2003-ig csak 200-230 ezer fQvel tudott bQvülni, jelentQsebb elmozdulás csak a múlt év végétQl ez év elejétQl tapasztalható /lásd a következQ statisztikai tábla adatait/, de az is tény, hogy bár a hivatalos munkanélküliség az elmúlt években hazánkban jelentQsen csökkent, és Európában a jók közé tartozunk, a foglalkoztatottság szintje még most is alacsony. Például amíg Németországban a 15-64 éves korú népesség 65, Finnországban 68, Hollandiában 73, Ausztriában 68 százalékát foglalkoztatták 2001-ben – az Európai Unió átlaga 63 százalék – addig hazánkban ez az arány mindössze 56 százalék volt.
Az alábbi táblában, 2003-ban, még alacsonyabb, de ott a 15-74 éves népességre számított az adat!!

Foglalkoztatottság, 2003
(MunkaerQ-felmérési adatok, a 15-74 éves népességre vonatkozóan) Foglalkoztatottak száma, (gyesen, gyeden lévQk nélkül) ezer fQ 3 921,9 aránya a népességben, % 50,6 Foglalkoztatottak aránya, % mezQgazdasági ágazatokban 5,5 ipari ágazatokban (ipar+építQipar) 33,3 szolgáltató ágazatokban 61,2 Alkalmazottak aránya a
foglalkoztatottak között, % 86,7 Munkanélküliség, 2003
(MunkaerQ-felmérési adatok, a 15-74 éves népességre vonatkozóan) Munkanélküliek száma, ezer 244,5 EbbQl: a nQk aránya, % 43,4 a 25 éven aluliak aránya, % 22,5 a tartós (1 éve vagy hosszabb ideje) munkanélküliek aránya, % (90 napon belül új állásban kezdQk nélkül) 42,5 Munkanélküliségi ráta, % 5.9
Forrás. KSH

Miután mindez a kilencvenes évek végi, és az ezredforduló utáni évek magas gazdasági növekedése ellenére igaz, könnyen belátható, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon is érvényesült az az új irányzat, mely szerint a jelentQs gazdasági növekedés sem bQvíti automatikusan és feltétlenül a foglalkoztatottságot. Így hazánkban is sajátos munkaerQ-piaci helyzet alakult ki: az alacsony foglalkoztatottság, nem túl magas munkanélküliséggel és számottevQ inaktivitással párosult. Ez az állapot azt is jelenti, hogy a kilencvenes évek eleji tömeges munkanélküliség sokak számára tartóssá vált, melybQl alternatívák hiányában csak az inaktivitás irányába tudtak kilépni.
A másik globalizációs trend az új képzettségek, kompetenciák és viselkedésmódok iránti igények és követelmények gyors munkaerQ-piaci megjelenésében öltött testet. Az átértékelQdés döntQen leértékelQdést jelentett. Megállapítható ugyanis, hogy a rendszerváltás után nem csupán az alapiskolai végzettség értékelQdött le, hanem a szakmunkás-bizonyítvány (és a mögöttes tudástartalmak) is. Ez logikusan következett az államszocialista gazdaság technológiai elmaradottságból, szerkezeti gyengeségeibQl, érdekeltségi viszonyaiból, az élQmunka és a magasabb iskolázottság alulértékelésébQl stb.
Tekintettel arra, hogy az államszocializmusban csak a középfokú oktatás vált tömegessé  a felsQoktatás nem  , és itt is az érettségit nem adó szakmunkásképzés dominált, fQként a férfiak körében, érthetQ, hogy e leértékelQdés tömegeket érintett és társadalmi méretq zavarokat okozott. Ugyanis olyan tömegekrQl van szó, akik a szakmunkás bizonyítvány megszerzését felemelkedésként élték meg, annak leértékelQdését és az emiatti jövedelem-, munkahely- és státusvesztést viszont lecsúszásként. A problémákat fokozta, hogy az érintettek zöme e bizonyítvány megszerzésével egy életre letudni vélte a tanulásban való részvételét, tovább, hogy maguk az iskolák sem készítették fel Qket a tovább- vagy átképzés lehetQségére vagy kényszerére.
E jelenségegyüttes másik oldala, hogy idQközben megjelentek a külföldi beruházók az országban, akik új technológiákat, termelésszervezési módokat, új munkaerQ- és tudás-felhasználási formákat honosítottak meg  ezek a hazai vállalatok körében is terjednek  , amelyek új igényeket és követelményeket (képességek, tudástartalmak, kompetenciák, folyamatos tanulásra való hajlandóság stb.) támasztottak és támasztanak a munkaerQvel szemben. Mindenestre az igényesedQ, az egyre kritikusabbá és szelektívebbé váló munkaerQpiac sokakat tartósan kiszorított a foglalkoztatottak körébQl, nem keveseknek kevés vagy semmiféle esélyt és alternatívát sem kínálva a visszatérésre. Egészen pontosan egy olyan szintq visszatérésre, amely képes biztosítani a megnövekedett munkaerQ-piaci követelményekkel való lépéstartás jövedelmi, fogyasztási, kulturális, iskoláztatási stb. feltételeit.
Ez utóbbi megjegyzések már utalnak a globalizáció egy további következményére is, nevezetesen a rendszerváltás utáni munkaerQpiac szegmentálódására. Bár a megnyilvánulási formák meglepQen sokfélék  gondoljunk például a legális és a szürke (fekete), vagy a piaci és piac alatti gazdaság ismert kettQsségeire; a piaci szegmens duális szerkezetére , a kapuvárosok - nem-kapuvárosok , a virágzó és depressziós térségek merQben eltérQ fejlQdési dinamikájára stb., illetve ezek kombinációira  közös bennük, hogy merQben eltérQ igényeket és követelményeket támasztanak a munkaerQpiacokon, ugyanakkor nagyon különbözQ minQségq munkákat, munkakörülményeket, jövedelmeket és karrierlehetQségeket is kínálnak.
A vázolt jelenség kapcsán két összefüggésre hívnánk fel a figyelmet.
Egyrészt arra, hogy a munkaerQpiacról történQ tartós kizártságból, a zárt és/vagy igénytelen részpiacokról nem feltétlenül és automatikusan vezet visszaút az igényesebb szegmensek felé még kereslet esetén sem, mert  és erre már van példa  az érintettek nem jelentéktelen része képtelen megfelelni a növekvQ körülményeknek.
Másrészt arra, hogy az eltérQ rész-munkaerQpiacok jelentQsen eltérQ megélhetési módokat, életminQségeket, karrierlehetQségeket és biztonságérzetet nyújtanak az ott lakóknak.
Fontos tény tehát, hogy a munkaerQpiac szegmentáltságával nagyon különbözQ megélhetési módok, áru- és pénzpiaci fejlettségi vagy társadalmi integrációs szintek járnak-járhatnak együtt.
E problémakör része, hogy a munkaerQpiac területi (regionális, megyei, kistérségi stb.) különbségei jelentQsek, melyben szerepet játszott az országba beáramlott külföldi tQke. E beruházások nyomán az érintett térségekben felgyorsultak az infrastrukturális fejlesztések, a munkalehetQségek és a képzett munkaerQ iránti igények bQvültek, a jövedelmek nQttek, a biztonságérzet javult, mint ahogy az életkilátások tervezhetQsége is; szemben az ország azon régióival, amelyeket a rendszerváltás után elkerültek a beruházások, ahol nem létesültek új munkahelyek, és maradt a munkanélküliség. Miután ez társadalmi szelekciós mechanizmusként mqködik  jellemzQen a legkevésbé iskolázottak, -képzettek, -mobilak és  motiváltak, vagy az idQsek maradnak  így a lemaradó területek hátrányai és az itt lakók felzárkózási esélyei már középtávon is látványosan csökkennek.
A globalizációs folyamatok makrogazdasági vetületei még egy vonatkozásban alapvetQen érintették a hazai foglalkoztatottságot. Nevezetesen: a rendszerváltást követQen szinte azonnal jelentkezett az államszocializmus idQszakában kiépült alkalmazotti társadalom válsága.
A szocializmusban a keresQk döntQ többsége - 80 90 százaléka - bérbQl és fizetésbQl élt, alkalmazott volt, vagyis munkavállalását  napi, heti munkaidejét, túlmunkáját, elbocsátást, bérét, szabadságát stb.  államilag garantált törvényeken, érdekegyeztetéseken és alkukon nyugvó munkaszerzQdések rögzítették. Jóllehet a bérbQl élQ munkások és a fizetésbQl élQ tisztviselQk különféle rétegei erQsen differenciált világot alkottak, mégis közös volt bennük  fQként a határozatlan idQre szóló alkalmaztatásuk nyomán  , hogy társadalmi helyzetük hosszabb távon is kiszámíthatóvá, biztonságossá és tervezhetQvé vált.
Nos, hazánkban a jelzett alkalmazotti társadalom a Kádár-rendszerben alakult ki, amikor is a keresQk döntQ többsége az államosított ( elsQ ) gazdaságban dolgozott. Az államszocialista gazdaság e domináns formája a fejlett országok alkalmazotti társadalmaihoz hasonlóan törvényekben szabályozta az alkalmaztatás feltételeit és körülményeit, sok tekintetben erQsen védve a munkavállalók érdekeit. A rendszerváltás után, pontosabban a mintegy másfél-millió munkahely megszqnésével, a tartós munkanélküliség állandósulásával és a külföldi tQke megjelenésével szinte az egyik pillanatról a másikra megroggyant a hazai alkalmazotti társadalom . Nem utolsó sorban azért, mert ezt a rendszerváltó politikai elitek úgy állították be és kezelték, mint az államszocializmus idejétmúlt és korszerqtlen, a piaci viszonyokkal nem harmonizáló örökségét. Ez nem fedi a valóságot, hiszen nem csupán a volt szocialista országok alkalmazotti társadalmai kerültek válságba az elmúlt évtizedekben, hanem a gazdaságilag fejlett országokéi is. Az viszont vitathatatlan, hogy a nemzetközi tQkéért folytatott globális versenyben azok az országok voltak és vannak elQnyben, amelyek a munkavállalás körülményeit a legkevésbé szabályozzák, azt döntQen a munkaadók és a munkavállalók  nem egyszer  egyéni alkujára bízzák.
Ez egyben a bérbQl és fizetésbQl élQk kiszolgáltatottságának, alkalmaztatásuk és elQbbre jutásuk kiszámíthatóságának, és léthelyzetük elbizonytalanodásának a növekedésével is együtt járt. Mindezt azért hangsúlyoznánk, mivel a lakosság nagy tömegei léthelyzetének, egyéni és társadalmi közérzetének a rendszerváltás utáni látványos és tartós romlásában fontos – azonban a politika oldaláról alig vagy egyáltalán nem akceptált  szerepet játszott. Úgy látjuk ugyanis, hogy a Kádár-rendszeri állapotokhoz képesti romlás érzékelésében a korabeli alkalmazotti társadalom biztonságának az elvesztése alapvetQ jelentQségq.

A társadalmi polarizáció jellegzetességei
A jelzett makrofolyamatok természetesen a magyar társadalom szerkezetén is maradandó nyomokat hagytak. Gondoljunk például a tömeges és tartós munkanélküliség jelenségeire, a foglalkoztatottság alacsony szinten történQ állandósulására, a lecsúszás és az elszegényedés folyamataira, vagy a privatizáció és kárpótlás rendszerváltó intézményeire, melyek elve magukban hordozták a társadalmi polarizálódás és marginalizálódás irányzatait. EgyfelQl a vagyoni polarizálódásét, hiszen egyeseknek (keveseknek) nagy vagyonok, míg a döntQ többségnek semmi vagy csupán morzsák jutottak. Aztán a munkaerQ-piaci versenyhelyzetbeli polarizálódásét, amennyiben tömegek tartósan úgy szorultak ki a munkaerQpiacról, hogy oda alkalmilag vagy egyáltalán nem tudtak visszatérni, vagy ha igen, megragadtak a legigénytelenebb szegmensben a továbblépés esélye nélkül. Ez egyben jövedelmi polarizálódás is. Ugyanis a munkaerQpiacról tartósan kiszorultak segélyekbQl, alkalmi munkákból, állami járadékokból élnek, illetve a családjuk tartja el Qket. A legkevésbé kvalifikált munkaerQ-piaci szegmensbe visszakerült szerencsésebbeknek van ugyan állásuk, de döntQen a mindenkori minimálbér körül keresnek. Az elQbbiek pénzbeli bevételei többnyire szerény életvitelre, nem keveseknél még arra sem elégségesek, ami a szó klasszikus értelmében nélkülözést és nyomort jelenthet. Az utóbbiak minimálbére ugyan meghaladja a segélyek mértékét, azonban a szegénység meghaladására, az abból való kitörésre nem elégségesek, vagyis a szegénység állapotát tartósítja.
A vázoltak már utalnak a társadalmi polarizáció egyik szélsQséges megjelenési formájára, a marginalizálódott rétegek megjelenésére. Arra, hogy népes csoportok munkaerQ-piaci kiszorultsága, segélyezett vagy anélküli állapota oly tartósan fennáll  ez ma már 10-12 évet is jelenthet  , hogy a társadalom fQ mozgásirányait, annak dinamikáját és minQségét nem képesek követni, és e folyamatokról leszakadván a társadalom szélére sodródnak. Másként fogalmazva a társadalom alatti helyzetbe kerültek. A gazdasági-társadalmi dezintegráltság tartós fennállása egyénileg is súlyos konfliktusok és problémák hordozója (pl. leépülés, önértékelési zavarok, motiválatlanság, depresszió, értékvesztés, iszákosság), tényleges társadalomromboló hatását azonban a családon belül fejti ki, nem utolsó sorban ezen élethelyzetnek a következQ generációra történQ átörökítése, illetve ezzel adekvát felkészítése (szocializációja) kapcsán. Röviden: az elmúlt évtizedben megjelent a marginalizálódott léthelyzetben felnQttek ifjú nemzedéke is.
A társadalmi polarizálódás irányzatával egy idQben azt felerQsítve  mint jeleztük  végbe ment a területi differenciálódás és polarizálódás folyamata is. Míg a kapuvárosokban és vonzáskörzetükben akár hat-nyolc éves dinamikus gazdasági fejlQdést is regisztrálhatunk, addig a kül- és belföldi tQkék által elkerült régiókban és kistérségekben folytatódott a leépülés. Az elQbbi területeken már megjelent a (strukturális) munkaerQhiány, az utóbbiakat azonban továbbra is a magas (18-30 %) munkanélküliség és a marginalizálódott lakossági csoportok tartós jelenléte jellemzi. A társadalmi és a területi különbségek összekapcsolódása aztán természetszerqen az esélyegyenlQtlenségek szélsQséges formáinak kialakulásához vezettek.
E jelenségek arra utalnak, hogy megnehezült az alsó pólusra került rétegek és csoportok mobilitása, felzárkózása, és felerQsödtek a záródás és a határozott elkülönülés, a szegregáció irányzatai.
Említést tettünk az eltérQ fejlettségq, (nemzetközi) integráltságú és versenyképességq gazdaságok és gazdaságszervezQdési formák egymás mellett élésérQl is hazánkban (pl. duális gazdaság), melyek differenciáló, mi több, fragmentáló hatása szintén kézenfekvQ, hiszen jelentQsen különbözQ megélhetési források köré szervezQdQ életviteleket, életminQségeket, újratermelQdési formákat és életesélyeket biztosítanak az azokban résztvevQknek. SzélsQséges, ám tömeg méretekben elQforduló példákat említve: az egyik póluson ott vannak megélhetésüket kizárólag a fQállású munkahelyükrQl származó bevételekre alapozó és a nyugat-európai felsQközéposztály életnívóján élQ csoportok, míg a másikon a minimálbér körüli jövedelmeket, a segélyeket és az állami járadékokat naturális önellátással kombinálni kénytelen falusi tömegek, akiknek körében a nélkülözés, az alultápláltság és a hiánybetegségek gyakran elQforduló jelenségek.
Ha úgy tetszik, gyökeresen eltérQ fejlettségq és újratermelQdés logikájú társadalmak egymás mellett élésérQl beszélhetünk hazánkban, ahol a fragmentáltság;
részben azt jelenti, hogy ezek a merQben más társadalmakba és munkaerQpiacokra készítik fel tagjaikat, melyek között szinte nincs átjárás,
másrészt abban az értelemben is fregmentáltságról van szó, hogy e résztársadalmak egymásról alig tudnak valamit, pontosabban egymásról vallott vélekedéseik döntQen részigazságokon, elQítéleteken, intolerancián és nem ritkán bqnbakképzésen alapulnak.
S bár a magyar társadalom, a vizsgált idQszakban elkerülte a nagyobb társadalmi konfliktusokat és robbanásokat  feltehetQen nem teljesen függetlenül attól a tapasztalati ténytél,, hogy a magyar felnQtt és ifjabb nemzedék igen fegyelmezetten tqri, legalább is ez ideig, ezeket a megpróbáltatásokat - a jelzett feszültségek és indulatok hordaléka mégis súlyosnak tqnik.
A rendszerváltás után pl.. jelentQsen nQtt 16 éven felüli népességben a depressziós tünetekrQl panaszkodók aránya. Az alacsony iskolázottságúak és a munkanélküliek közt számottevQen magasabb a depressziósok arány, mint ahogy ennek regionális alakulása is leképezi a területi különbségeket. Így, amíg a Dunántúlon nem észleltek változást a kutatók 1988 és 1995 között  sQt, GyQr-Sopron és Vas megyékben még javult is a helyzet  , addig a Dunától keletre (Csongrád és Bács-Kiskun megyék kivételével) jelentQsen romlott.
Mindezeket azért hangsúlyoznánk, mert bár a polarizálódás, a szegmentálódás és marginalizálódás jelenségei eleve magukban foglalják a társadalom pszichológiai változásainak vázolt jellemzQit, ezeket egy, a világgazdaság és a nagyhatalmi-politikai trend fQ áramához kapcsolódó, és így akár sikeresnek is mondható rendszerváltás után kialakult új gazdasági-társadalmi modellhez csak kevesen társítják. Pedig ezek ténylegesen ható, a gazdaság és a társadalom fejlQdését hosszabb távon is kondicionáló tényezQk, amennyiben jelentQs társadalmi rétegek és csoportok beállítódását, magatartását, alkalmazkodó- és cselekvQképességét közvetlenül befolyásolják. Vagyis önmagukban is struktúraalakító elemek.
Az elmondottakból aláhúznánk azt a ki nem mondott, de a leírásból logikusan következQ tényt, hogy hazánkban a rendszerváltás utáni társadalmi átstrukturálódásban alig egy fél évtized alatt azért válhattak dominánssá és  úgy tqnik  hosszabb távon is nehezen visszavonhatóvá vagy korrigálhatóvá a polarizálódás stb. irányzatai, mert az ezeket gerjesztQ makrofolyamatokat a mindenkori kormányzó elitek – pártállástól függetlenül – szabadon hagyták érvényesülni. Másként fogalmazva az átstrukturáló trendek a maguk nyers spontaneitásában fejtették ki hatásaikat, és a társadalmat elvileg irányító politikai elitek – a reálfolyamatok szintjén – nem tettek eredményeket is hozó lépéseket azok „szelídítésére”, „társadalmasítására”, illetve negatív következményeik ellensúlyozására és kompenzálására. A mögöttes politikai megfontolások és szándékok ugyan sokfélék lehettek, a végeredmény azonban mára tény: egy polarizált, szegmentált és számottevQ marginalizáltat magában foglaló társadalom, melyben az esélyegyenlQtlenségek szélsQséges formái, tömegméretekben vannak jelen.

Társadalmi struktúra modellek

A fentiekben jelzett ellentmondásos folyamatokat és azok ezredforduló körüli végeredményét több társadalomszerkezeti modell is megkísérelte leképezni.
Ezek közül az egyik (Bogár László nevéhez kötQdQ) a globalizáció kihívásaiból indul ki, és azt firtatja, hogy a globalomodernizációhoz mely társadalmi rétegek és csoportok tudtak sikeresen alkalmazkodni, illetve azokba versenyképesen bekapcsolódni hazánkban, és melyek kevéssé vagy egyáltalán nem. E modell szerint mindössze a magyar népesség 5-7 százaléka volt képes aktívan bekapcsolódni e folyamatokba, amit jelez, hogy a hazai anyagi erQforrások 25-30 százalékát birtokolja, és ennek révén markánsan javítani tudott helyzetén. A másik póluson nagyszámú réteg helyezkedi el  a lakosság 25-30 százaléka  , melyek az erQforrások csupán 5-7 százaléka felett rendelkeznek, és amelyek nem csupán aktuálisan kerültek reménytelen helyzetbe, de láthatóan távlatosan sem lesznek képesek meghaladni ezen állapotukat. A két csoport általános jövedelmi viszonyai között hozzávetQlegesen huszonötszörös távolság adódik, ami a jelek szerint csak nQni fog.
E pólusok közötti mintegy kétharmadnyi népességet a középrétegek alkotják. A középrétegek ekkora súlya és dominanciája látszólag egy kiegyensúlyozott társadalomra utal  a rendszerváltáskor megcélozott német szociális piacgazdaság kétharmados társadalmára hasonlít  ténylegesen azonban távol áll attól. Ugyanis e kétharmadnyi népességnek csupán egy kisebbsége, legfeljebb ötöde az, amelyik egzisztenciális helyzetét és életminQségét tekintve középosztálybelinek minQsíthetQ. A többiek, vagyis a nagyobbik rész, azonban nemcsak aktuális életminQséget tekintve marad el a középosztálytól, hanem egzisztenciális mozgásirányát és kilátásait tekintve is, mivel az alsó harmad irányába mozogván folyamatosan a roncstársadalomba való lecsúszás réme fenyegeti.
A másik, egy a nyolcvanas évek elejétQl kikísérletezett szociológiai modell (Kolosi Tamás nevéhez és a TÁRKI-hoz kötQdQ), öt egyenlQtlenségi dimenzió  az iskolai végzettség, a munkamegosztási pozíció, a jövedelem, az anyagi és a kulturális életstílus  mentén, számszaki értékek szerinti besorolással (ahol az 1-es a legrosszabb az 5-ös a legkedvezQbb állapotot jelzi az egyes dimenziókban) igyekezett a társadalmat leképezni. E mérési technika alapján a legkedvezQbb helyzetben lévQ egyének (és csoportok) maximálisan 25 pontot, illetve e körüli értéket érhettek el, míg a legkedvezQtlenebb pozícióban lévQk minimálisan 5 pontot, vagy ezt alig meghaladót. A kutatók a pontszámok szerinti tipikus matematikai tömörülések mentén státuscsoportokat hoztak létre, és azokat fantázianevekkel látták el.
E modell készítQi úgy látták, hogy a pontszámok által leképzett életkörülményeik szerint a népességet egy ötlépcsQs elrendezQdés jellemzi. A hierarchia csúcsán a felsQ-középosztály áll 20 pont feletti értékekkel, és a népesség 6 százaléka tartozik ide. (Ezen belül az uralkodó osztály vagy elit aránya 1 százalék.) A második lépcsQt a 16-20 pontot elért státuscsoportok foglalják el, súlyuk 24 százalék. Ez alatt, de még középen az alsó középosztály 13-14 pontos csoportja áll 12 százalékpontos aránnyal. Pket az utolsó elQtti grádicson a 10-12 pontot elért státuscsoportok követik, melyek népességen belüli aránya 30 százalék. Legalul  még ezen elesett csoportoktól is messze lemaradva (8 pont alatti pontszámmal)  a depriváltak találhatók, az elQbbiekkel azonos, 29 százalékos súllyal.
Egy további, a lakosság önbesorolásán is alapuló struktúramodell (Gazsó Ferenc nevéhez kötQdQ) háromosztatú társadalomról beszél, melyben hozzávetQlegesen egytizednyi nyertes található az egyik póluson, akiknek jövedelmei  netán vagyona  nQttek, életfeltételei és társadalmi esélyei határozottan javultak a rendszerváltás óta. A második csoportot azok alkotják, akiket ugyan pozitív és negatív hatások egyaránt értek a jelzett idQszakban, azonban státusukat meg tudták Qrizni. Ennek a durván kétötödnyi népességnek a helyzete nem romlott, tehát elkerülték a lecsúszást, de nem is javult számottevQen. A legtöbben  és Qk a lakosság felét teszik ki  viszont nem tudták megQrizni a rendszerváltás elQtti pozícióikat: életkörülményeik és munkaerQ-piaci alkuhelyzetük olykor radikális romlásról, létbizonytalanságról és nem kevesen kilátástalanságról számolnak be. A rendszerváltás veszteseinek tartják magukat, és a társadalom alján helyezik el önmagukat. A vázolt nagy csoportokat persze számottevQ belsQ differenciáltság jellemzi. A középosztály is nagyon eltérQ helyzetq rétegekbQl áll, a piramis alján elhelyezkedQ hatalmas népességtömb zömét pedig a társadalmi integrációból kimaradt, új underclass -ként egzisztáló tömeg teszi ki, melynek nagyságát a népesség mintegy harmadára becsül a szerzQ.
Jóllehet a bemutatott struktúraképek számos vonatkozásban eltérnek egymástól, abban azonban megegyeznek, hogy mindegyikük polarizált társadalomról beszél. Közös bennük e polarizáltság piramisszerq ábrázolása, ahol a felsQ póluson kisszámú uralkodó réteget és nyertest tételeznek, míg az alsón a népesség felét  háromötödét magában foglaló vesztest , melynek jó részét a társadalmon kívül rekedt, a roncstársadalomban egzisztáló új underclass teszi ki. Hasonló e modellekben a középosztály megítélése is, amennyiben róluk  legalábbis az európai mércével mért életminQségqek alapján  mint meglehetQsen vékony, belsQleg jelentQsen differenciált, vagyis ténylegesen hiányzó rétegekrQl esik szó. Hiányzó, hiszen e rétegek növekvQ súlya dinamikus fejlQdésrQl tanúskodna. És miután Qk a gyarapodásban érdekeltek társadalmi integráló és politikai stabilizáló szerepük is vitathatatlan, melyek hiánya napjainkban jól kitapintható. Aztán adófizetQ képességük sem megvetendQ, mely állami bevételek alapját képezhetik olyan intézmények hatékony mqködtetésének, amelyek a társadalmi eredetq egyenlQtlenségek kompenzálásában és a társadalmi mobilizációban (pl. oktatási-képzési rendszer) fontos funkciókat töltenek be, vagy az alsó rétegek felzárkóztatását célzó költséges programok finanszírozását biztosítják.
Figyelmet érdemel, hogy a matematikai-struktúramodellen kívül a többiek e polarizált társadalmat nem kontinuus formában írják le, hanem hangsúlyozzák hierarchizáltságát, szétesettségét, töredezettségét, melyekhez kasztosodásra utaló jelek is hozzáilleszthetQk.

Mindezek jelzik, hogy a magyar társadalomról, mint egy egységes, együtt és egy irányba mozgó, integrált entitásról aktuálisan nem beszélhetünk.

Milyen rajtvonalon vagyunk tehát?
Ezek után nem demagógia megkérdezni, milyen rajtvonalon is van Magyarország. A kérdés nem szkeptikus, s nem negatív töltetq, ezért oly nehéz válaszolni rá.

Olyan rajtvonalon, amin nem csak elindulni, lemerevedni is lehet.
Olyanon, ahonnan még nem látni pontosan meddig vannak kijelölve, felfestve a pályák, ahonnan még nem látni, mikor kell/lehet bevágni .
Olyanon, ahonnan még nem látni a pálya végét, sQt azt sem tudni, milyen hosszú a táv.




II.
A generációs ÚJRATERMELPDÉS új folyamatai



A fejezetben a magyar társdalom generációs újratermelQdésében fellelhetQ új folyamatokat és jelenségeket vizsgáljuk meg, azzal a korántsem titkolt határozott szándékkal és törekvéssel, hogy;
..a már empirikusan is megragadható új jelenségek számba vételével, a feltárt ellentmondások és anomáliák feloldását szolgáló koncepció(k) és cselekvési programok megalkotását szorgalmazzuk,
& segítsük a késQbbiekben bemutatott generációs metszetq elemzések tapasztalatainak értelmezését,
& kijelölhessük, meghatározhassuk a további empirikus szociológiai kutatási és elemzési irányokat.

A helyzetelemzés az alábbi alapelvek, elQfeltevések elfogadásával készült.

1. Az ifjúság nem egységes, nem önálló társadalmi csoport vagy réteg, nem öntörvényq világ, mivel a fiatal nemzedék társadalmi mozgásterét (ugyan úgy, mint a felnQttekét!) az iskolázási, a státusszerzési és az egzisztenciateremtési esélyeik kedvezQ vagy kedvezQtlen alakulását, az általuk kevésbé befolyásolható társadalmi makrofolyamatok kondicionálják.
Ez azonban, leginkább e tanulmány szerzQje szerint, korántsem jelent egyirányú meghatározottságot. Lásd az elemzés megfelelQ fejezetét.
2. A modern társadalmakban a generációs újratermelQdést, közismertebb fogalmazásban, a fiatalok társadalmi felkészítését - a mainál „kegyelemteljesebb” történeti, társadalmi konstellációban - sokféle intézmény és szervezet összehangolt munkája biztosítja.
Ilyenek; a család, az állam, az önkormányzatok, az iskola, az ifjúsági és civil szervezetek, az egyházak, a médiák stb., amelyek mindegyike részesei e folyamatnak. Az intézmények közötti kölcsönkapcsolatok - optimális esetben - képesek kiegészíteni, korrigálni, támogatni és erQsíteni egymás tevékenységét, de az intézményrendszer optimálistól eltérQ állapota diszfunkcionális zavarokat okoz, s nem segíti, hanem gyengíti, esetenként kifejezetten gátolja a társadalom hatékony generációs reprodukcióját.
3. A fiatalok társadalmi felkészítésében vannak olyan események és folyamatok, amelyek életkorhoz kötöttek, megismétlésük, pótlásuk késQbbi életkorban már nem lehetséges, vagy csak igen nagy befektetések, invesztíciók árán. Mint pl.: a csecsemQ- és gyerekkori elégtelen és hiányos étkezés, avagy az ifjúkori iskolázás napjainkbeli gyors felértékelQdése, hiszen azoknak a fiataloknak, akik tényleges vagy funkcionális analfabétaként lépnek ki az iskolarendszerbQl, egyáltalán nincs, vagy csak minimális esélyük van a munkaerQpiacra jutásban, s munkaerQ-piaci pozícióik távlatosan (a következQ 30 40 évben) is kilátástalanok maradnak.
4. A generációs újratermelQdésben érdekelt intézmények munkája, a szükséges összhang biztosításán túl, csak akkor lehet eredményes, ha olyan alapvetQ ifjúsági problémák kezelésére és megoldására vállalkoznak, melyek azonosak az ország távlatos modernizációs kihívásaival és törekvéseivel, (pl.: a magyar fiatalok versenyképes felkészítése az Uniós csatlakozást követQ idQszakra; a tudásalapú és információs társadalomra; a humán erQforrások fejlesztése) s a társadalom egészének javát szolgálják. S bár ez a munka egyáltalán nem látványos, hiszen esélyjavító következményei „csak” hosszabb távon érvényesülnek, de – és ebben rejlik fontossága is - csak így biztosítható a magyar társadalom távlatos érdekeinek a generációs újratermelQdés intézményrendszerében való érvényesítése.
S persze az érem másik oldala sem téveszthetQ szem elQl, az ugyan is., hogy az ifjúság cselekvQ és aktív részvétele nélkül - az Európai Unió ifjúságpolitikai alapelveiben is kiemelt szerepet kapott két elv; a participáció, a „részvétel”, és a szubszidiaritás, a „helyénvalóság” elveinek érvényesülése nélkül – az ifjúság társadalmi felkészítése eleve nem lehet eredményes.
A társadalmi makrofolyamatok generációs összefüggései

A már vázolt makrogazdasági, foglalkoztatási és társadalomszerkezeti változások ismeretében könnyq belátni, hogy a rendszerváltást követQen a generációs újratermelQdés feltételei és körülményei is gyökeresen átalakultak. Ebben az összefüggésben ismételten hangsúlyoznánk, hogy e feltételek gyökeres megváltozása nem magyarázható egyszerqen az államszocialista redisztribúcióról a piacgazdaságra való áttérés egyébként valóban alapvetQ átalakulási folyamataival, ugyanis ennek egy minQsített esetével van dolgunk. Jelesül, a piacgazdaság kilencvenes évekbeli globalizációs szakaszának változata kondicionálta a magyar piacgazdaság kiépülésének menetét, az e világhoz történQ kapcsolódása és integrálódása lehetQségeit.
Ekkor Magyarország gazdaságilag a közepesen fejlett országok alsó harmadának szintjén állt, de ezen a fejlettségi szinten belül az államszocialista modell keretei között az „alkalmazotti társadalom” „koraszülött jóléti állami” változata épült ki. A globalizálódó világ viszont olyan helyet jelölt ki és olyan utat nyitott meg hazánk számára, amelyben idQben és térben, eltérQ módon és intenzitással, a gazdasági leépülés és válság, a tömeges és tartós munkanélküliség, az elszegényedés és lecsúszás, a társadalmi polarizáció folyamatai mellett, a gazdasági növekedés, a jövedelmek emelkedése, a gazdagodás, az élénkülQ kereslet és a munkaerQhiány irányzatai is jelen voltak. A jelzett folyamatok közül  megint csak térben és idQben eltérQ módon  az ország nagyobb részén az elQbbiek domináltak, de egyes kapuvárosokban és körzetükben ettQl eltérQ vagy ezzel ellentétes irányzatok munkáltak.
Nézzük meg röviden, hogy melyek is a rendszerváltás utáni idQszak generációs újratermelQdésének fontosabb új jelenségei.

1. Az ifjúsági munkanélküliség

1. 1. A nagylétszámú korosztályok a munkaerQpiacon

Az elsQ és legfontosabb az ifjúsági munkanélküliség megjelenése, tömegessé válása és állandósulása. Ez logikusan következett a magyar munkaerQpiac kilencvenes évek eleji drámai összezsugorodásából, ugyanis következményei két generációs csoportot érintettek érzékenyen: a munkaképes korúak legidQsebbjeit és legfiatalabbjait. Az elQbbieket a munkaerQpiac minél gyorsabb elhagyására kényszeríttette vagy ösztönözte, az iskoláikat befejezQ fiatalok tömegeinek pedig lehetetlenné tette a munkaerQpiacra történQ belépést.
Annak, hogy egy ilyen léptékq és gyors munkaerQ-piaci változást kezelni tudjon egy társadalom intézményi, pénzügyi stb. elQfeltételei vannak. Mint láttuk ezek az elQfeltételek teljességgel hiányoztak: példaként említjük, hogy a munkanélküliekkel foglalkozó intézményrendszert is ekkor kellett kiépíteni. Mi több, a munkaerQ-piaci feszültségeket két folyamat tovább erQsítette.
Az egyik, hogy a nagy létszámú korosztályok ebben az idQszakban fejezték be tanulmányaikat és jelentkeztek a munkaerQpiacon belépésre. Ez azt jelenti, hogy a munkaerQpiacokon a közel másfél-millió munkahely megszqnése nélkül is feszültségek keletkeztek volna, hiszen az onnan természetes módon (nyugdíjazással) kilépQk helyére lényegesen több fiatal kívánt belépni e korcsoportok nagyobb létszámából adódóan.
És valóban be kívánt volna lépni, ugyanis hazánkban ekkorra magas munkavállalási hajlandóság alakult ki a fiatalok körében. Ez a tény vált a folyamat másik meghatározó tényezQjévé .Az iskolát elhagyó generációk teljessége számára természetes és magától értetQdQ volt, hogy felnQttkori életét, saját és családja megélhetését, karrierjét stb. a szervezett munkaerQpiacon képzeli el. Annak bemutatására, hogy az iskoláikat a rendszerváltás éveiben  azt néhány évvel megelQzQen és követQen  elhagyó fiatalok körében milyen mérvq volt a munkavállalási hajlandóság, álljon itt egy adat. (Ez, és a további adatok az Ifjúság 2000 kutatásra támaszkodnak.) A vizsgálatba bevont legidQsebbek, 25-29 éves korcsoport tagjainak  Qk 1971 és 1975 között születtek  csaknem a teljessége (94 %) munkába állt rövidebb-hosszabb ideig, a szociológiai felvétel idQpontjáig. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a magasabb iskolázottságúak zöme  például a szakközépiskolát, vagy a fQiskolát végzettek 97-97 százaléka  lépett be a munkaerQpiacra, hanem a szakmunkás végzettségqek 98, sQt az alapiskolát végzettek 86 százaléka is. A fiatalok magas munkavállalási hajlandóságát bizonyítja, hogy a nQk 93 százaléka csakúgy megjelent a munkaerQpiacon, mint a férfiak 95 százaléka, és a községekben élQk sem vállaltak (93 %) semmivel sem kisebb arányban munkát, mint a fQvárosban lakók (93 %).
Az elmondottak  legalábbis a munkavállalási hajlandóság szervezett munkaerQ-piaci irányultságát, társadalmi méretq elterjedtségét és elfogadottságát tekintve  vitathatatlanul egy emancipált és modern társadalom képét villantják fel.
A rendszerváltást követQ néhány évben azonban a szervezett munkaerQ-piac gyökeresen új alapokra került, és a drámai összeszqkülésbQl adódó feszültségek oldásának  mint jeleztük  nem voltak meg az elQfeltételei.

1. 2. Az ifjúsági munkanélküliség megjelenése

Azt, hogy ezek az elQfeltételek mennyire hiányoztak a probléma megjelenésekor, a rövid idQ alatt rendkívül megugró munkanélküliségi adatok is bizonyítják  lásd az alábbi táblázatot  , hiszen 1992-ben úgy regisztráltak a 15-19 évesek közt 27, a 20-24 évesek közt pedig 14 százalékos rátát, hogy három-négy évvel korábban szinte minden hasonlókorú fiatal el tudott helyezkedni. A trendbQl az is jól kivehetQ, hogy a feltételek késQbbiekben sem javultak, amennyiben a munkanélküliségi ráta az évtized utolsó harmadáig nQtt, illetve meghaladta a kezdQ értéket, továbbá némi javulással az ezredfordulóig mindkét korcsoportban rendkívül magas szinten  20 és 10 százalék körül  stabilizálódott. Mindez úgy történt, hogy napjainkban a 15-19 éveseknek már csak egy kisebbsége tud és/vagy akar belépni a munkaerQpiacra, és a 20-25 évesek közt is sokkal többen tanulnak, mint fél évtizeddel korábban, miközben tartós gazdasági fellendülés is volt hazánkban az elmúlt években.
Az ifjúsági munkanélküliség alakulása korcsoportonként 1992 és 2001 között
(a munkanélküliségi ráta %-ban)
Év 15-19 évesek 20-25 évesek Együtt 1992 27,0 14,0 17,5 1993 33,3 17,0 21,3 1994 29,8 16,0 19,4 1995 31,1 14,7 18,5 1996 30,4 14,5 18,0 1997 28,8 13,0 15,9 1998 24,8 11,1 12,6 1999 23,4 10,6 12,4 2000 23,7 10,4 12,1 2001 21,2 9,5 10,8
Forrás: A munkaerQ-felmérés idQsorai 1992-2000., KSH, 2002.

Aligha szükséges tehát hosszabban bizonygatni, hogy a fiatalok számára a rendszerváltás utáni évtized egyik meghatározó alapélménye a munkanélküliség lett. Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai szerint a 2000-ben 15-29 éves fiatalok egyharmada (34 %) állította magáról, hogy volt munkanélküli. Ez azonban csak az átlag. Életkori metszetben például a 20-24 éveseknek már kétötöde, a 25-29 éveseknek pedig a fele (48 %) élte át a munkanélküli állapot élményét.
Területileg sem kisebbek a különbségek, és ha ezt kombináljuk az életkori metszettel, akkor azt találjuk, hogy bár a 25-29 éves budapesti fiatalok közt is tömegeket érintett a munkanélküliség (31 %), mindez eltörpül a hasonló korú észak-alföldi, észak-magyarországi vagy dél-dunántúli fiatalok 57-61 százalékos érintettségétQl.
A probléma alapélmény jellegét húzza alá az a tény is, hogy a még tanuló fiatalok körében is szorongás és félelem érzékelhetQ az iskola befejezését követQ elhelyezkedés sikerességét illetQen. Ugyanis ma nem csupán az alapiskolába járók közel kétharmada (63 %), a szakmunkásképzQben és szakközépiskolában tanulók mintegy kétötöde (38 %) tart attól, hogy a végzés után nem tud elhelyezkedni, hanem a fQiskolások harmada (32 %) és az egyetemisták egynegyede is. A munkanélküliség negatív következményeire (leépülés, önértékelési zavarok, céltalanság, sodródás, drog-probléma stb.) most nem térünk ki.

1. 3. Az elsQ munkába állás lehetQségei

A generációs újratermelQdés új irányzatának további fontos jellemzQje  ami az ifjúsági munkanélküliség állandósulásából is következik  hogy az elmúlt évtizedben látványosan kitolódott az elsQ munkába állás ideje az iskolából a munkaerQpiacra kilépni akaró és tudó fiatalok körében. Az Ifjúság 2000 adatai szerint  lásd a következQ táblát  például a vizsgálatba bevont legidQsebb (az 1971-ben és 1972-ben született) korcsoportban még nem volt ritka a 16 éves kori vagy az alatti (10 %), gyakori volt a 17 éves (23 %) és domináns a 18 éves kori (31 %) munkavállalás. Ezzel szemben nálunk mindössze öt évvel fiatalabb korosztályokban már felére esett vissza a 16 éves kori (5 %), és jelentQsen mérséklQdött a 17 éves (17 %) és 18 éves kori (23 %) belépés a munkaerQpiacra.
A hozzájuk képest egy évtizeddel késQbb született, 1979-es és 80-as korcsoportok esetében, pedig már léptékbeli visszaesésrQl beszélhetünk a 16 évesek (3 %), a 17 évesek (10 %) és 18 évesek (15 %) munkába állásában. Vagyis azt látjuk, hogy amíg a vizsgálatba bevont legidQsebb korcsoportoknak mintegy kétharmada (64 %) 18 éves koráig belépett a munkaerQpiacra, addig ez az aránya az öt évvel fiatalabb korosztályoknál 45, a tíz évvel fiatalabbaknál, pedig 28 százalékra esett vissza. A léptékbeli változás tehát azt jelzi, hogy az ifjúkori iskoláztatás utáni elsQ munkavállalás ideje kitolódásának folyamata egy évtizeden belül szintén domináns és visszavonhatatlan irányzattá erQsödött.

Az 1971-ben és 1972-ben, az 1975-ben és 1976-ban, továbbá az 1979-ben és 1980-ban született korcsoportok megoszlása az elsQ munkavállalásuk idején betöltött életkorok szerint
(százalékban)

Évjáratok 16 év és kevesebb 17 év 18 év 19 év 20 év 21 év 22 év 23 év és több Nem lépett munkába Össze-sen 1971-ben és 1972-ben
születettek 10 23 31 14 4 3 3 7 4 100 1975-ben és 1976-ban
születettek 5 17 23 13 9 6 5 8 14 100 1979-ben és 1980-ban
születettek 3 10 15 13 8 2 - - 49 100 Forrás: A munkaerQ-felmérés idQsorai 1992-2000., KSH, 2002.

1. 4. Iskolázottság és munkaerQpiac

Az új irányzatok között tarthatjuk számon az ifjúkori iskolázás-iskoláztatás jelentQs felértékelQdését, és ezen iskoláztatási idQ számottevQ meghosszabbodását. A munkaerQpiacra történQ belépés szigorodásának, az igények és a követelmények gyors növekedésének, az új tudástartalmak és képesség iránti szükségletek szintén rapid megjelenésének és az életen át tartó tanulás igényének a következményei mind az oktatási-képzési rendszert, mind az azt fenntartó és használó szereplQket új kihívások elé állították.
EgyfelQl a tárgyalt idQszakban általános felismeréssé és társadalmi méretekben elfogadottá vált az ifjúkori iskolai tanulás felértékelQdése és a magasabb végzettség megszerzésének nélkülözhetetlensége a sikeres elhelyezkedés, egyáltalán a sikeres társadalmi beilleszkedést és életpálya-megalapozást illetQen. Ebben számottevQ szerepet kapott az államszocializmus idején szerzett és tömegeket érintQ iskolai bizonyítványok és ismeretek (pl. nyolc osztályos alapiskola, szakmunkásképzés) leértékelQdése, illetve a rendszerváltás után még hosszú ideig ilyen tudástartalmakat közvetítQ és bizonyítványokat kiállító, de a munkaerQpiacon már eladhatatlan iskolázottságok szintén tömeges elQfordulása.
Így nem véletlen, hogy az érettségit adó középfokú iskolázás és a felsQfokú oktatás kiterjesztése irányába a lakosság oldaláról megnövekedett igények jelentkeztek. Ebbe az irányba hatott az a tény is, hogy aki funkcionális analfabétaként hagyja el az iskolarendszert 16-17 éves korában, annak felnQtt korában esélye sincs képzésben részt venni, hiszen számára az írás, az olvasás és a számolási alapmqveletek is gondot okoznak. Vagyis a tanuláshoz nélkülözhetetlen készségek hiánya az akadálya a felnQttkori képzésben való részvételnek és a sikeres tanulásnak.
MásfelQl a munkaerQpiac felvevQképességének a korlátozottsága azt is egyértelmqvé tette, hogy ide azok sem tudnak belépni, akik nem akarnak az alapiskola után hosszabban tanulni, illetve akik más okokból  például a család anyagi ellehetetlenülése miatt  képtelenek részt venni a jelentQsen meghosszabbodott iskoláztatásban. Így az állam hazánkban sem járhatott el másként, mint a fejlett országokban, vagyis a megoldhatatlan ifjúsági munkanélküliséget az oktatási-képzési rendszerben történQ parkoltatással igyekezett és igyekszik ellensúlyozni és enyhíteni. Felemelték a kötelezQ iskolázás idejét és tartalmát is megváltoztatták, a második szakma megszerzését lehetQvé tették, továbbá az érettségit adó középiskolákat és a felsQoktatást is kinyitották a fiatalok tömegei elQtt.
Nem véletlenül beszélünk itt parkoltatásról  a szó pejoratív értelmében is  , ugyanis aligha kétséges, hogy az oktatási-képzési rendszer egészét fél vagy egy évtized alatt sem szerkezetében, sem tartalmában nem lehetett a megváltozott és növekvQ követelményeknek megfelelQen átalakítani, miközben e szférából jelentQs pénzeket vontak ki. Ezzel együtt is, mára társadalmi alapirányzattá vált az ifjúkori iskolázási-iskoláztatási idQ jelentQs meghosszabbodása, a középiskolai és a felsQfokú képzés tömegessé válása. Új fejlemény, hogy az iskola és a munkába állás közti idQ megnyúlásával egy átmeneti idQszak alakul ki sokaknál, ahol gyakori a tanulás és munka egymásba játszása, és a fiatalok ezen tevékenységeket önként vagy kényszerqen variáló magatartása életük húszas éveiben.
Jeleznénk, hogy miközben alig egy fél évtized alatt tömegeket engedtek be a felsQoktatásba, valóban csak a parkoltatás meghosszabbodását regisztrálhatjuk, ugyanis miután a munkaerQpiacon idQközben nem történt áttörés, már most jól érzékelhetQvé váltak az elhelyezkedési nehézségek. A felsQfokú végzettségqek munkanélküliségének tömegesség válása új feszültségeket gerjeszt, mind az érintettek, mind a lakosság körében  ne feledjük, hogy sokan fizetnek a képzésért  , mind pedig a felsQoktatási intézményrendszerben, mivel ez a diplomák leértékelQdésével járhat.



2. Az önálló életvitel néhány jellemzQje

2. 1. A családról leválás és az önálló egzisztencia megteremtése

Az új irányzat további eleme, hogy az iskolázás és ez által a munkavállalási idQ tömeges kitolódása a fiataloknak a szülQi családról való leválását, függetlenedését, önálló élet- és pályakezdését, családalapítását is a késQbbi idQkorra tolja. Például amíg a hetvenes években a hajadonok 14-15 százaléka 18 éves kora elQtt, illetve 40 százaléka 20 éves koráig férjhez ment, addig a kilencvenes években a 18 éves kor elQtti házasodás 4-5, a 20 éves elQtti pedig 18-20 százalékra esett vissza körükben. A már hivatkozott ifjúsági felvétel adatai szerint a 15-19 évek nQk 2, a 20-24 évesek 23, de még a 25-29 éveseknek is alig több mint a fele (55 %) mondta magát férjezettnek. A hasonló korú férfiaknál ugyanez a helyzet.
A biológiai érés és a társadalmi éretlenség közti távolság jelentQs növekedése tehát szükségszerqen átalakította a párkapcsolatokat, amit jelez, hogy a kilencvenes évekig hazánkban deviánsnak tekintett  és fQként az elváltak és özvegyek körében dívó  élettársi kapcsolat azóta ugrásszerqen megnQtt a fiatalok körében. A 15-19 évesek közt két és félszeres, a 20-24 éveseknél négyszeres, a 25-29 éveseknél pedig háromszoros növekedést tapasztaltak a kutatók.
Ennek az együttélési formának az elterjedését az magyarázza, hogy a házasság stabil foglalkozást (jövedelmet, karriert, lakást, életvitelt stb.) követel meg a résztvevQktQl, amit a kitolódott iskolai parkolás, és általában az iskola és a munkaerQpiac közti hosszú és bizonytalan átmeneti idQ nem képes biztosítani. Így az érintett fiatalok az élettársi kapcsolatot, mint ezen életvitellel adekvát átmeneti együttélési formát választják a házasság intézménye helyett. Jóllehet az élettársi kapcsolatok aránya a magyar fiatalok körében jelentQsen elmarad a vázolt problémákkal jóval korábban szembesülQ nyugat-európai kortársaikhoz képest, maga az irányzat az elmúlt évtizedben felgyorsult és elfogadottá vált. (Megjegyezzük, hogy a vázoltak a gyermekvállalási kedvet, annak idQbeli lefolyását, egyáltalán a társadalom biológiai reprodukcióját is jelentQsen befolyásolják.)



2. 2. A fiatalok lakáshoz jutása

Az önálló egzisztencia megteremtésének egyik feltétele a lakás. Közismertek a lakáshoz jutás problémái. Az adatok szerint a lakáskörülmények évtizedek óta tartó javulása alig hatott a fiatalok lakáshoz-jutási esélyeire. SQt, az önálló lakásban lakó fiatalok keresQkhöz viszonyított aránya folyamatosan romlott az elmúlt két évtizedben. Amíg 1980-ban a 15 29 éves önálló keresettel bíró fiataloknak 52 százaléka élt önálló lakásban, addig 1990-ben 50, 1996-ban pedig 47 százaléka. Az okok kézenfekvQek: a nyolcvanas években az elosztható tanácsi lakások száma kezdett csökkeni, a kilencvenes években pedig a lakásépítési és  vásárlási hitelek váltak elérhetetlenné. Napjainkban a fiatalok már nem számíthatnak sem az önkormányzatok, sem a munkahelyek ilyen irányú támogatására, maradnak a piaci alapú hitelek (ha elérhetQk) és a család (ha képes segíteni).
Jelen elemzésnek nem feladata egy lakáskoncepció kidolgozása, sQt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kézhez kaphattuk az idQközben elkészült nemzeti lakásprogramot. Ennek ismeretében a következQ megjegyzéseket fqznénk az anyaghoz.

2. 3. A nemzeti lakásprogram problémái

A fiatalok döntQ többsége nincs abban az anyagi-vagyoni helyzetben, hogy az önálló életkezdéséhez és családalapításához szükséges feltételeket  ennek részeként a lakást  önmaga, kizárólag saját erejébQl, biztosítani tudná. E társadalmi csoport specifikuma, hogy pályájának kezdetén áll, szakmai gyakorlata nincs vagy kevés, a munkahelyi ranglétrán zömük alul helyezkedik el, ebbQl következQen fizetésük sem magas, megtakarításai és felhalmozásai alig vannak vagy egyáltalán nincsenek, ugyanakkor az önálló élet megkezdéséhez nélkülözhetetlen alapvetQ beruházásokat most, ilyen helyzetben kell megindítania. E hosszú távra szóló beruházások tehát gazdaságilag nincsenek megalapozva az egyén és a család szintjén, ugyanakkor ezek hiányában vagy elhúzódása esetén, az önállósulási-családalapítási folyamatokban komoly, a viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi reprodukciót akadályozó, abban konfliktusokat gerjesztQ zavarok lépnek fel.
A mindenkori fiatal nemzedék tehát a társadalmi újratermelQdés folyamatosságának biztosítása szempontjából  melynek a lakáshoz jutás is fontos része  egy speciális törQdést és társadalmi beavatkozást igénylQ csoport . Olyan csoport , amely még a pályája kezdetén áll, következésképpen elvileg jövendQ életjövedelmére meg lehet elQlegezni e beruházás költségeit.
A nemzeti lakásprogram nyelvére lefordítva úgy szól e kijelentés és egyben kérdés, hogy a piaci elvekre alapozó és azok mqködési sajátszerqségeit messzemenQen figyelembe vevQ lakásprogram mit kezd a fiataloknak nevezett társadalmi csoport speciális helyzetébQl és önmagán, továbbá a piacon túlmutató társadalmi érdekeibQl adódó problémáival a lakáshoz jutást, lakáshoz juttatást illetQen.
Az anyag erre nem ad választ. A programból számunkra hiányzik egy alaposabb makrogazdasági és –társadalmi elemzés, amely számot vetne azzal, hogy milyen gazdasági és társadalmi kondíciók között indulna, és hosszabb távon – 15 év –, milyen feltételek közt realizálódna a tervezett program. Erre ugyan vannak utalások – pl. „ilyen tömegq fejlesztési forrás dinamikus gazdasági növekedés mellett is csak a belföldi és nemzetközi befektetQk számára vonzó, egészséges piaci környezetben mozgósítható  azonban a nagyon is általános megfogalmazások a dinamikus gazdasági növekedésrQl vagy az egészséges piaci környezetrQl , vajmi keveset mondanak a gazdaság jelenlegi, és még kevesebbet annak a következQ évtizedben várható állapotáról. És szintén keveset mondanak a gazdaság hasznából való részesedésrQl, ennek területi és egyes társadalmi rétegek és csoportok közti megoszlásról.
EbbQl aztán számos ellentmondás adódik. Például az anyag egy más összefüggésben azt állapítja meg, hogy most, vagyis a rendszerváltás 12. évében is jelen vannak a piaci hatékonyságot akadályozó tényezQk (torz, szegmentált, a minQségre érzéketlen árszerkezet, az alacsony minQségq lakások túlértékelése). A kijelentéssel  mint a mai magyar valóság jelzésével  nincs vitánk, azonban itt is érzQdik a jelzett makrogazdasági és makrotársadalmi elemzés hiánya. Ugyanis, amit az anyag torz piacként minQsít, az a mai magyar valóság.
Az elemzés viszont választ adhatna arra, hogy vajon mitQl torz, szegmentált és a minQségre mitQl érzéketlen ez a piac, és talán le tudná írni, hogy mitQl válhatna egészségessé , egyáltalán mik az egészséges piac feltételei és kritériumai. (Például a dinamikus gazdasági növekedés ilyen feltétel-e, és mi van, ha a következQ években nem lesz növekedés, vagy az nem lesz dinamikus . Mi van, ha nem teremtQdnek meg az egészséges piac feltételei, és továbbra is azok az eddigi újratermelQdési irányzatok uralkodnak, melyek azt torzzá és szegmentálttá teszik.)
Az anyagból hiányzik a mai magyar piacgazdaság egyik fontos jellemzQjének  a kapuváros problémának, a területi-regionális különbségek erQteljes és gyors növekedésének, vagy az ország területi szegmentáltságának  a bemutatása, pontosabban ezen trend számba vétele a piacelvq lakásprogram kidolgozásánál.
Hasonlóképpen hiányzik a rendszerváltás utáni jelentQs társadalmi differenciálódás irányzatára való hivatkozás, amely polarizálta a társadalmat. Ez  a területi polarizálódáshoz hasonlóan  számottevQen befolyásolja a generációs reprodukció egész menetét, mely kihat a fiatalok lakáshoz jutásának esélyeire is, hiszen hiányzik egy nagy létszámú jómódú „középosztály”, amely anyagi-vagyoni helyzeténél fogva nem csupán gyermekei versenyképes iskoláztatását finanszírozhatná hathatósan, de önálló életkezdésüket, és ennek részeként lakáshoz juttatásukat is.
Nem szól az anyag a tartós és tömeges munkanélküliségrQl, ennek részeként az ifjúsági munkanélküliségrQl sem, az új munkahelyek létesítésének évtizedes korlátozottságáról, a foglalkoztatottság alacsony szintjérQl, a munkaerQpiacok szegmentáltságáról, az alacsony bérekrQl, az állandósult létbizonytalanságról és az ettQl való félelemtQl.
Mindezek ismeretében aligha véletlen, hogy az anyag úgy állítja azt, hogy a lakásproblémák megoldására képes és alkalmas piaci erQk (a befektetési lehetQséget keresQ tQke, a felhalmozott szakértelem és technológia, az emberi kreativitás és a szereplQk vágya a sikerre) rendelkezésre állnak, mozgósíthatók , hogy közben e felsorolásból kimaradt egy fontos piaci szereplQ és szempont. Nevezetesen a lakáshelyzetük megoldására várók és azok hitelképessége.
Ez a szempont a fiatalok társadalmi csoportját  ha lehet  a többi piaci szereplQnél jobban érinti, hiszen a fiatalok elhelyezkedési lehetQségei az elmúlt években csak kevéssé javultak, az is általános gyakorlat, hogy a fiatalokat csak meghatározott idQre alkalmazzák, emiatt bizonytalan az állásuk, és így egzisztenciájuk is, vagy, hogy pályakezdQként alacsony a fizetésük. Mindezek alapvetQen befolyásolják a fiatalok hitelképességét. A felsoroltak egyike  akár a munkanélküli állapot, akár a bizonytalan állás, akár az alacsony fizetés, sQt önmagában a bizonytalanságtól való félelem  is elég a hitelképesség megkérdQjelezQdéséhez.



2. 4. A lakáskérdés az ifjúsági élethelyzetek tükrében

A gondokat növeli, hogy a szülQi családok tömegei sem képesek a hitelképesség hiányának a kockázatát számottevQen csökkenteni, akár a terhek (pl. hitelek) átvállalásával, akár azok megtérülésének garantálásával (pl. a szülQi lakás, mint jelzálog). Amikor a társadalmi és területi polarizálódás és szegmentálódás jelenségeirQl, vagy a jelentQs létszámú középosztály hiányáról szóltunk akkor erre is kívántunk utalni, vagyis, hogy társadalmi méretekben hiányzik az a generációs transzfer, amelyet a jómódú szülQi családok e problémák áthidalásához nyújtani tudnak más piaci szereplQk (pl. a bankoknak), és ezáltal gyermekeiknek.
Fontos jellemzQje a rendszerváltás utáni idQszak társadalmának generációs újratermelQdését meghatározó új folyamatoknak, hogy azok nem egy dinamikusan fejlQdQ, és a népességet e köré integrálni képes gazdasági-társadalmi viszonyrendszer keretei közt törtek utat maguknak, hanem a gazdasági válság, a területi különbségek növekedése, a társadalom gyors polarizálódási és a fragmentálódási irányzatai között. Akkor, amikor a munkanélküliség, a lecsúszás, az elszegényedés, a marginalizálódás stb. tartós tömegjelenségekké váltak, és amikor a piaci mechanizmusok a maguk nyers, kíméletlen logikája szerint  a negatív következmények akár részbeni tompítása és kompenzálása nélkül  mqködtek.
A kilencvenes évek jellemzQjeként tarthatjuk számon azt is, hogy a jelzett új makrogazdasági és társadalmi folyamatok idQben sqrqsödve, többnyire egymás nem kívánatos hatásait erQsítve jelentkeztek, és olyan intenzitással, hogy a másutt évtizedes trendek hazánkban mindössze néhány év alatt váltak dominánssá, és így meghatározóvá. Röviden: a generációs reprodukció új irányzatai egy gazdaságilag, szociálisan, területileg és idQben eltérQ módon és intenzitással polarizálódó és széttöredezQ társadalom körülményei között kezdték meg és fejtették ki hatásukat.



3. Esélyek és esélykülönbségek


3. 1. A társadalmi réteghelyzet hatása a generációs reprodukcióra


A fentiek azzal a következménnyel is jártak, hogy a különbözQ társadalmi rétegek és csoportok  mind történelmi léptékben, mind aktuálisan  jelentQsen eltérQ mentális és gazdasági felkészültségi állapotban kerültek szembe e rapid, kényszerítQ kihívásokkal. Voltak olyanok, akik a rendszerváltás elQtt is gyerekük versenyképes munkaerQ-piaci felkészítésében gondolkodtak, így az elsQ munkavállalás idejének akár a gyerekük húszas évei derekáig történQ kitolódása nem okozott gondot, hiszen ez az államszocializmusban is hosszú iskoláztatással járt. Tudták, hogy a versenyképességet hordozó tudáshoz  idegen nyelv, számítógépes ismeretek stb.  hol lehet hozzájutni az iskolarendszerben vagy azon kívül, és azzal is számoltak, hogy ezekért külön kell fizetni. Számukra a rendszerváltást követQ romló gazdasági helyzetben legfeljebb a piacosodott , vagyis a számottevQen megnövekedett anyagiak elQteremtése okozhatott-okozott gondot.
A társadalom többségét persze azok tették ki, akik gyerekeik iskoláztatását az államszocializmusban általánossá vált középfok szintjéig támogatták, ami 17-18 éves kori munkába lépést tett lehetQvé. A zöm a szakmunkásképzést ambicionálta  ez volt a legkevésbé iskolázott szülQi rétegek iskolája  és innen tömegével kerültek ki olyan fiatalok, akik az itt eltöltött három évvel egy életre letudni vélték a tanulást, nem kevesen azért, mert funkcionális analfabétaként kapták meg bizonyítványukat. Pket valóban felkészületlenül érte mind a frissen megszerzett szakképzettségük gyors leértékelQdése, mind egy további megszerzésének, mind a középiskolában való továbbtanulásnak, vagy az át- és továbbképzésnek a kényszere, és az ezekkel járó iskolázási idQ meghosszabbodása. Erre sem fejben , sem anyagilag nem voltak felkészülve.
Nem feledhetjük, hogy a munkanélküliség, a lecsúszás és elszegényedés e rétegeket érzékenyen érintette. És ha a szülQk netán gyorsan fel is ismerték gyerekük versenyképes iskolai felkészítésének szükségességét, ennek legtöbbjük a gyerek gyenge iskolai teljesítménye, a tanuláshoz való elutasító hozzáállása, a számukra elérhetQ iskolák alacsony színvonala és/vagy  nem utolsó sorban  a család romló vagy rossz anyagi helyzete okán nem tudtak érvényt szerezni. Ez utóbbi  a családok bevett iskoláztatási szokásain túl  egyébként is meghosszabbodó tanulás ellen hatott, hiszen a munkanélküliség és a romló anyagi helyzet a gyerek minél korábbi munkavállalásában tette Qket érdekeltté. Úgy tqnik tehát, hogy e rétegek és csoportok egy része csupán saját erejére és felkészültségére hagyatkozva nem volt, és ma sem képes sikeresen alkalmazkodni az új generációs irányzatokhoz, azokkal lépést tartani.
Azonban még náluk is rosszabb helyzetben voltak és vannak azok a nagy létszámú rétegek és csoportok, amelyeknek gazdasági-társadalmi integrációja, a szervezett munkaerQpiacra történt betagolódása, az itt kínált munkákra, tevékenységekre, értékekre, életvitelekre és életmódokra való szocializálódása mindössze a rendszerváltást megelQzQ néhány évtizedben kezdQdött el. (Például az elmaradott vidékek lakói, cigányok stb.) Miután a magyar társadalom meghatározó évszázados gazdasági és társadalmi trendjeibe csak késve tudtak bekapcsolódni és lemaradásukon az elmúlt egy-két évtizedben jelentQsen nem tudtak változtatni  mert felkészületlenségüknél fogva az államszocializmusban is a munkaerQpiac legigénytelenebb pozícióit foglalhattak el  a kilencvenes évek szqkülQ és egyre igényesebbé váló munkaerQpiacról legelQször Qk szorultak ki. Legtöbbjük tartósan.
Tekintettel arra, hogy ily módon megkésett felzárkózásuk nem egyszerqen lelassult, hanem marginalizálódásuk miatt jószerivel megszakadt, olyan anyagi körülmények közé kerültek, olyan megélhetési stratégiák, életvitelek, egyéni-családi törekvések kimunkálására kényszerültek, gyermekeiknek olyan szocializációs mintákat kínáltak-kínálnak, és olyan állapotokat örökítettek át, amelyek távlatosan sem biztosítják ezen helyzet meghaladását és a fiatal nemzedék reintegrációját. Gondoljuk csak meg, hogy az érintett családok sokszor gyerekeik normális étkeztetésérQl és ruházkodásáról sem képesek gondoskodni. Az éhezés, a hiánybetegségek és a motiválatlanság pedig akadályozzák a sikeres tanulást, amit a konform szülQi ösztönzések, értékek és minták hiánya, illetve tágabb környezetük leépülQ és depressziós volta is felerQsít, és amelyhez a speciális képzési programok hiánya és/vagy a pedagógusok felkészületlensége is jelentQsen hozzájárul.
Miután az e rétegekbQl és csoportokból származó fiatalok körében halmozódnak a tanulmányi kudarcok, nagy részük jó esetben is csupán az alapiskola elvégzéséig jut el, amivel már egy kicsit is igényesebb munkaerQ-piaci szegmensbe se lehet bekerülni. Számukra a meghosszabbodott iskolázás aktuálisan nem realitás, távlatosan pedig még kevésbé  ideértve a felnQttkori képzést, átképzést stb.  ugyanis Qk ténylegesen vagy funkcionálisan analfabéták, amit motiválatlanságuk, igénytelenségük és a további kudarcoktól való félelmük csak tetéz. A jelzett feszültséggel és ambíciókkal így legtöbbjük alkalmi munkákhoz juthat, vagy csupán átmenetileg kerülhet be a szervezett munkaerQpiac kevésbé igényes szegmensébe. Így elégséges fiatalkori munkatapasztalatokkal sem rendelkeznek, és munkaerQ-piaci szocializációjuk is hiányos, jobb esetben egyoldalú, mert az igénytelen szegmens követelményeinek megfelelQ marad.
Mindent egybevéve, ha ismét átgondoljuk e rétegek gyermekeinek zömében rövid, 15-17 éves korig tartó iskolai életútját, majd az ezzel megszerezhetQ munkaerQ-piaci szocializációját, akkor arra a közel sem meglepQ következtetésre juthatunk, hogy az érintettek minden szempontból felkészületlenek és felkészítetlenek egy modern és igényes gazdaságba és társadalomba történQ sikeres beilleszkedésre. És, ha azt a summás megállapítást halljuk róluk, hogy „nem akarnak dolgozni”, akkor a vázoltak ismeretében bizton állíthatjuk, ennél tragikusabb a helyzetük: „nem tudnak dolgozni” – egy magas követelményeket támasztó társadalom értelmében –, mert erre sem a család, sem az iskola, sem az általuk elérhetQ munkaerQpiacok nem tanították meg, pontosabban nem készítették fel Qket. Amennyiben az elQzQ rétegekrQl azt mondtuk, hogy önerejükbQl képtelenek egy gyorsan modernizálódó és igényesedQ társadalommal, illetve ennek reprodukciós irányzataival lépést tartani, akkor ez az utóbbi rétegek és csoportok esetében még inkább igaz.

3. 2. Az esélykülönbségek alakulása, régiók és települések szerinti

Mindezek azt jelentik, hogy hazánkban a társadalmi esélykülönbségek szélsQséges formái alakultak ki. Arra vonatkozóan, hogy az iskolai és társadalmi esélyegyenlQtlenségek szélsQséges, a polarizált társadalmakra jellemzQ formái mennyire nem marginális jelentQségqek és súlyúak hazánkban, álljon néhány adat. A rendszerváltás idején, amikor a demográfiai csúcs elhagyta az általános iskolát, a munkaerQpiacra kilépQ fiatalok közt egyharmadnyira (31-34 %) ugrott fel az alapiskolát vagy azt sem végzettek aránya, jelezvén, hogy a középfokú oktatási-képzési rendszer mennyire nem volt felkészülve a demográfiai hullám átvezetésére. Azóta ugyan csökkent a munkaerQpiacon ennyire eladhatatlan iskolázottságúak aránya, de még napjainkban is a fiatalok ötöde hatoda általános iskolai végzettséggel vagy azzal sem rendelkezik az oktatási rendszerbQl történQ kilépéskor.
Az érintettek magas aránya önmagában és aktuálisan is súlyos társadalmi problémára utal, hosszú távú következményei azonban igazán csak akkor tárulkoznak fel, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a fiatalok még 30-40 évig munkaképes korúak maradnak. DöntQen a felnQttkori képzésbe való sikeres részvétel és a marginalizált helyzetbQl történQ tartós kilépés esélye nélkül, továbbá az érintettek és családjaik valamilyen szintq évtizedes segélyezésének társadalmi kényszerével. Ez nem is lehet másként, hiszen ezek a fiatalok durván már akkor befejezik tanulmányaikat és lezárják életüket, amikor az egyetemre készülQ kortársaik éppen csak elkezdik. Vagyis a korai le- és kimaradók jószerivel a felnQttkori korrekció és felzárkózás esélyét is eljátsszák.
Úgy gondoljuk, hogy a polarizálódás és szegmentálódás generációs összefüggéseinek területi, települési és idQbeli dimenzióira is érdemes egy pillantást vetni. A következQ táblázat, amelybe igyekeztünk sqríteni a jelzett szempontokat, jól mutatja, hogy mennyire különbözQ életesélyeket kínáltak és kínálnak az egyes régiókban  a fQvárost is annak tekintjük  és településtípusokon domináns gazdasági, munkaerQ-piaci és társadalmi trendek, és a rendszerváltás után e tereket idQben is fragmentáló új generációs alapirányzatok, az ott élQ fiatalok számára.

Néhány régióban és településtípuson élQ 15-19, 20-24 és 25-29 éves korcsoportba
tartozó fiatalok megoszlása gazdasági aktivitás és inaktivitás, valamint a tanulók státusz szerint
(százalékban)
15-19 évesek 20-24 évesek 25-29 évesek Budapest Észak-Magyar-ország Község Budapest Észak-Magyar-ország Község Budapest Észak-Magyar-ország Község Állásban van 2 8 10 48 48 56 74 61 62 Alkalmi munkás 1 2 1 1 2 3 1 1 2 Munkanélküli járadékos 1 1 1 1 5 3 2 3 4 Jövedelempótlós - - - - 2 2 1 6 3 GAZDASÁGILAG AKTÍV ÖSSZESEN 4 11 12 50 57 64 78 71 71 Járadéknélküli, munkanélküli 1 3 3 5 5 5 1 4 4 Otthon van, htb. 1 4 2 1 1 2 1 1 2 Gyes, gyet 1 3 3 3 10 11 10 16 18 Katona - - 1 - 2 2 - 1 - Leszázalékolt, egyéb - 1 1 - 2 2 2 3 3 GAZDASÁGILAG INAKTÍV ÖSSZESEN (Tanulók nélkül) 3 11 10 9 20 22 14 25 27 TANULÓ 93 78 78 41 23 14 8 4 2 MINDÖSSZESEN 100 100 100 100 100 100 100 100 100
A legfiatalabbak (15-19 évesek) közt ugyan már dominánssá vált a tanulási idQ meghosszabbodásának és a munkavállalás idQpontjának kitolódása, a fQvárosban, az észak-magyarországi régióban és a községekben élQ fiatalok mégis jelentQsen eltérQ mértékben (és módon) érintettek ezen irányzatok által. Ugyanis, amíg Budapesten még csaknem mindenki (93 %) iskolapadban ül ebben az életkorban, és csak elszórtan vállal munkát (4 %) vagy szorul vissza a családba eltartottként (3 %), addig az észak-magyarországi régióban és községekben élQknek csupán némileg több, mint a háromnegyede (78 %) tanul, a többiek dolgoznak (11-12 %), illetve önként vagy kényszerbQl inaktívvá (10-11 %) váltak. Vagyis tény, hogy a marginalizálódók ifjú nemzedékének kontúrjai már e korai életben jól kirajzolódnak.
Az esélykülönbségek a 20-24 évesek körében legalább ilyen látványosak, hiszen a gazdaságilag aktívakat, inaktívakat és tanulókat leíró szerkezetek olyan léptékbeli eltéréseket mutatnak, mintha egy fejlett , közepesen fejlett és egy fejlQdQ országot hasonlítanánk össze. Budapesten ebben az életkorban még a fiatalok jelentQs része (41 %) tanul, szemben az észak-magyarországi régióval, ahol az érintettek aránya nem éri el az egynegyedet (23 %), és a községekkel, ahol a fiataloknak alig több mint az egytizede (14 %) ül az iskolapadban. Az adatokból jól kivehetQk a munkavállalási lehetQségek és kényszerek különbségei is. A fiatalok a községekben és az észak-magyarországi régióban erQfeszítéseket tesznek a munkaerQpiacra történQ belépésre, azonban elégséges kereslet hiányában erre nincs módjuk, amire a fQvároshoz képest igen magas munkanélküliségi (8-9 %) és inaktivitási (20-22 %) arányok is utalnak.
A 25-29 éves korcsoportban a fQvárosi fiatalok elQnyei még markánsabban kirajzolódnak, amennyiben itt a magas aktivitási arány (78 %)  döntQen a sikeres elhelyezkedésnek (74 %) köszönhetQen  alacsony inaktivitással (14 %) és még mindig számottevQ tanulóval (8 %) párosul. Ezzel szemben az észak-magyarországi régióban és a községekben élQ hasonló korú fiatalok körében ehhez képest kevéssé magas (71-71 %) és kevéssé sikeres (61-62 %) munkavállalást, kevés tanulót (2-4 %), és nagyon jelentQs inaktivitást (25-27 %) regisztrálhatunk. Ebben szerepe van annak is, hogy az e korcsoportba tartozó fiatalok döntQen még államszocializmusbeli ambíciókkal, iskolákban és követelmények szerint készültek-készíttettek fel az idQközben gyökeresen megváltozott munkaerQpiacra, melyhez eddig jobb esetben késve és lassan, rosszabb esetben egyáltalán nem volt képes alkalmazkodni a leépülQ régióban és a községekben élQk nem jelentéktelen része. Az idQ múlásával kilátásaik munkaerQ-piaci pozíciók javítására és az új követelményekhez történQ sikeres alkalmazkodásra romlanak, holott 25-29 éves fiatal emberekrQl van szó.
A társadalmi polarizálódás és széttöredezettség területi-településtípusbeli irányzatai a fiatalok saját léthelyzetük megítélésére vonatkozó vélekedéseiben is kimutathatók. Például arra a kérdésre, hogy mit tart az ifjúság két leégetQbb problémájának , a magyar fiatalok  a két válasz összesítése alapján  a következQket válaszolták az Ifjúság 2000 kutatás alapján: a munkanélküliség, melyet az érintettek 47 százaléka jelölt, a pénztelenség, alacsony keresetek (34 %), a lakáshelyzet megoldatlansága (32 %), a szegénység, létbizonytalanság (14 %), a kábítószerek elterjedése (13 %), a növekvQ társadalmi egyenlQtlenségek (9 %), a kilátástalan jövQ (8 %) és a tanulási lehetQségek beszqkülése anyagi okok miatt (7 %).
A vélekedések alapján aligha lehetnek kétségeink az iránt, hogy a vázolt makrogazdasági és társadalmi változások generációs következményei a fiatalok körében tömeges és súlyos léthelyzetbeli, közérzeti, morális és orientációs feszültségeket okoztak. Elég itt a munkanélküliségre, a pénztelenségre, a létbizonytalanságra vagy a kilátástalanságra utalni.

Mit tart az ifjúság két legégetQbb problémájának?
A leggyakrabban említett hat probléma két válasz összesítése alapján néhány régió nagyvárosaiban*
(százalékban)

Budapest Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld 1. lakáshelyzet (43 %) 1. lakáshelyzet (50 %) 1. lakás (39 %) 1. munkanélk. (56 %) 1. munkanélk. (44 %) 2. munkanélküliség
(32 %) 2. munkanélk. (33 %) 2. pénztelenség (38%) 2 pénztelenség (27%) 2. lakáshelyzet (35%) 3. pénztelenség
(28 %) 3. pénztelenség (27%) 3. munkanélk. (26%) 3. lakáshelyzet (23%) 3. pénztelenség (24%) 4. kábítószerek
(17 %) 4. kábítószerek (14%) 4. kábítószerek (15%) 4. kilátástalanság
(16%) 4. szegénység (19%) 5. szegénység (12 %) 5. kilátástalanság
(11%) 5. társ. egyenl. (11%) 5. kábítószer (12%) 5. kilátástalanság
(12%) 6. társadalmi egyen-lQttlenségek (12 %) 6. szegénység (9%) 6. kultúrátlanság
(11%) 6. szegénység (10%) 6. társ. egyenl.
(10%) * A nagyváros alatt Budapest, továbbá az adott régiók megyeszékhelyei értendQk.

Adataink szerint ez az általános kép azonban területileg és településtípusok szerint jelentQs különbségeket mutat. Jól látható, hogy a külföldi befektetQk által megcélzott kapuvárosok fiatalsága  ide Budapestet, a közép- és nyugat-dunántúli megyeszékhelyeket (GyQr, Székesfehérvár, Tatabánya stb.) soroltuk  , amelyekben a beruházások nyomán számottevQ fejlQdés indult meg a kilencvenes években, ma már a lakáshelyzet megoldatlanságát tartja a fQ problémának. Ezzel szemben a külföldi beruházók által elkerült régiókban, pontosabban Észak-Alföld és Észak-Magyarország nagyvárosaiban élQ fiatalok napjainkig a munkanélküliséget tekintik az elsQ számú gondnak. És az sem véletlen, hogy e stagnáló vagy leépülQ területek városaiban a kilátástalanság és a szegénység ilyen jelentQs problémává nQtte ki magát.
Jóllehet a vizsgált régiók falvaiban  Közép-Magyarország, vagyis Budapest és környéke vonzáskörzete kivételével  egyöntetqen a munkanélküliséget tartják a fiatalok a legégetQbb gondnak, mégis léptékbeli különbség van e tekintetben, mondjuk a közép- és nyugat dunántúli falusi fiatalok 41-43, és az észak-alföldi és észak-magyarországi régiók falusi fiataljainak 62-66 százalékos vélekedése között. Ez utóbbi régiók falvaiban a szegénység és kilátástalanság szintén elQkelQ helyen szerepel a ranglistán , jelezvén a problémák sqrqsödését.
Az elmondottak alapján ismételten hangsúlyoznánk, hogy a kilencvenes években a generációs újratermelQdés menetében egyfelQl merQben új alapfolyamatok kezdQdtek és váltak néhány év alatt domináns irányzattá, jelezvén a globalizálódó világhoz történt csatlakozásunkat. MásfelQl tény, hogy miután a generációs alapfolyamatok jelentQsen eltérQ mentális és gazdasági felkészültségi állapotban találták az egyes társadalmi rétegeket és csoportokat, illetve különbözQ esélybeli helyzetben a korabeli erQforrások és vagyonok megszerzéséért folyó versenyben  melyet a munkaerQpiacról történt tömeges kiszorulás, az elszegényedés és lecsúszás, a differenciálódás, a polarizálódás, a fragmentálódás stb. irányzatai jellemeztek  a fiatal generációk társadalmi felkészülése és betagolódása az esélykülönbségek szélsQséges formái tömeges realizálódása közepette zajlottak. És mivel a kormányra került hazai politikai aktorok eddig nem tettek hatékony lépéseket a polarizáló és divergáló folyamatok kezelésére és kompenzálására, a végeredmény e polarizált és széttöredezett társadalom reprodukálása lett.



4. Iskolázási – továbbtanulási – mobilitási esélyek

4. 1. Tudásalapú társadalom és underclass

Empirikus tény, hogy a modern tudásalapú társadalomban a fiatalok esélyeinek és társadalmi mozgásterének kijelölésében a tudásjavak játsszák a meghatározó szerepet. E javak megszerzésének lehetQségei azonban roppantul egyenlQtlenek hazánkban. Mértékadó kutatások szerint az iskolából a munkaerQpiacra lépQ fiatalok közel háromtizede nem tesz szert semmiféle olyan tudástQkére, amit megélhetést biztosító munkamegosztási pozícióra lehetne váltani. Ennélfogva fQként az alsó társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok jó részének útja a társadalmi integráción kívül rekedt underclass-ba, az ún. roncstársadalomba vezet, ahonnan azután éppen a mobilizálható személyes erQforráshiány következtében rendszerint nem sikerül feljebb emelkedni.
A hazai újkapitalizmusban a fiatal nemzedék társadalmi esélyeit számtalan tényezQ alakítja. Minden más hatásnál erQteljesebb azonban az oktatási-képzési rendszer minQsége, társadalmi áteresztQképessége, a tudásközvetítés és tudáselosztás szociológiai karaktere. Az összes társadalmi intézményi mechanizmus közül az oktatási az, amely a legnagyobb felületen érintett a gyermek és ifjúsági korosztály társadalmi integrációjában. Az oktatási intézményrendszer hatósugara az életkori dimenziókat tekintve a legtágabb kereteiben a harmadik életévtQl a huszonharmadik-huszonötödikig tartó (és egyre bQvülQ) ívet fog át. Nem véletlen, hogy a magyar történelem korábbi, nem demokratikus politikai formációi jelentQs mértékben felhasználták az oktatási szervezetekben rejlQ lehetQségeket mind általános értékorientációs törekvéseikhez, mind direkt politikai szocializációs célkitqzéseik megvalósításához.
A parlamentáris demokráciák, így Magyarország ifjúságpolitikai döntéshozói sem tekinthetnek el attól, hogy végig ne gondolják az oktatással kapcsolatos célokat és feladatokat. Vannak a képzési mechanizmust érintQ általános szakmai kérdések, de vizsgálni kell a célok és az eszközök, a normatív mozzanatok és a valóságos feltételek viszonyát is.
A politikai, gazdasági és jogi rendszer átalakulásának menetében a hazai oktatási rendszer teljesítménylejtQre sodródott, s ezen a mélybe vezetQ úton fQként az általános iskolának és a szakmai képzés bizonyos területeinek máig sem sikerült megkapaszkodniuk. Az általános iskola pedagógiai teljesítQképessége  mérések sokaságának egybehangzó tapasztalatai szerint  vészesen meggyengült. A tudásközvetítés alapintézménye egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a tudástársadalom követelményeinek megfelelQen megalapozza az ismeretszerzQ képességeket és készségeket. Igen nagy feszültség forrása az is, hogy a szakmai képzQ intézmények az elmúlt évtizedben rendkívül meggyengültek, a mqködQ gazdasággal összekapcsolható szakképzés szinte teljes körqen megszqnt, az iskolarendszer egész szerkezetének átalakítására vonatkozó elképzelések pedig elbizonytalanították az intézményeket a követendQ képzési stratégia tekintetében.
A gazdaságtól elszakadt, erQforrás-hiányos és dezorientált szakképzés tömegével bocsátott ki olyan fiatalokat az elmúlt évtizedben, akik egyfelQl olyan ismereteket szereztek, amelyek már elveszítették munkaerQ-piaci relevanciájukat, másfelQl a szakmai tevékenységhez szükséges ismeretek és képességek olyannyira hiányosak voltak, hogy a munkaadók szempontjából nem érték el a minimálisan szükséges követelményeket sem.
Az iskolai szakképzés válsághelyzetbe sodródott, s ebbQl a szituációból a mai napig sem talált kiutat. A közoktatásnak ez a két területe olyan neuralgikus pont, ami pusztító hatással van az ifjúság státuszesélyeinek tudásbeli megalapozása, egyáltalán a társadalmi integráció lehetQsége szempontjából. Egészében tehát megállapíthatjuk, hogy a jelenleg mqködQ oktatási rendszer a középiskolázásban és a felsQoktatásban lezajlott nagymérvq expanzió ellenére sem alkalmas arra, hogy a felnövekvQ nemzedék érdekeit és szükségleteit elfogadható szinten szolgálja.
A stratégiai koncepciónak el kell döntenie, hogy milyen célok megvalósítását várja el az oktatás különbözQ dimenzióitól, hogy hová akar eljutni, hogy milyen funkciókat kell betöltenie az oktatási intézményrendszernek az ország nemzeti fejlQdése és európai integrációja során? Amikor erre a kérdésre válasz születik, akkor a fentebb és az alább megfogalmazottakat is figyelembe kell venni.

4. 2. A közoktatási rendszer alapkérdései

Az oktatási rendszer makrokörnyezetének átalakulása, továbbá az elmúlt évtizedben lezajlott szerkezeti, tartalmi, finanszírozási változások és a kormányváltásokhoz kötQdQ, rendszerint egy-egy ciklus idQtartományában érvényes oktatáspolitikai törekvések mélyrehatóan érintették ugyan a tudásközvetítQ intézményrendszer mqködését, a pedagógiai hatékonyságot azonban nem sikerült intenzifikálni. Az iskolarendszerben egyre inkább olyan szituáció alakult ki, amelyben az egyébként polarizálódó társadalmi szerkezet hatásai és követelményei egyre akadálytalanabbul érvényesülhettek. Az iskolarendszer társadalmi áteresztQképessége, a tudásjavak elérésének esélye annak ellenére sem javult minden társadalmi csoport számára, hogy a középfokú oktatásban és a felsQfokú képzésben látványos expanzió zajlott le. Mostanra megduplázódott az érettségit adó középiskola tanulóinak aránya, továbbá mintegy háromszorosára nQtt a felsQoktatásban résztvevQk száma. Az expanzió elvileg kedvezQen befolyásolhatta volna az iskolázás szempontjából esélyhátrányokat halmozó fiatalok továbbtanulási lehetQségét.
Az empirikus kutatások azonban arra utalnak, hogy az ilyen expanzióval sok országban összeszövQdQ kedvezQ iskolázási fejlemények hazánkban nem bontakoztak ki. A kutatások rendre azt regisztrálják, hogy az oktatási rendszer sokkal inkább konzerválja, sQt, bizonyos szegmensekben maga is növeli az alsó társadalmi rétegek esélyhátrányát, s a leginkább alacsony iskolázottságú családi-társadalmi (etnikai) környezetbQl érkezQknek vajmi kevés esélyük nyílik arra, hogy a kurrens tudásjavak megszerzésével kitörhessenek megkülönböztetetten kedvezQtlen társadalmi környezetükbQl. Az ifjúságot leginkább sújtó fejlemény, hogy az iskolázatlanság szélsQséges formái is újratermelQdnek. Az tapasztalható, hogy az alacsony iskolázottságú társadalmi csoportok gyermekeinek 15 30 százaléka, a romatanulóknak pedig több mint fele az iskolai életút elsQ lépcsQfokán, az általános iskolában olyan kudarcot szenved, ami eleve marginalizált társadalmi helyzetet, gyakorta életre szóló munkanélküliséget determinál.
Az alapprobléma a következQ: az általános iskola standard pedagógiai programja, alapszolgáltatása önmagában nem biztosítja kielégítQen a tanulók felkészülését a sikeres középiskolai tanulásra. Ez általános jelenség és a fiatalok egészét negatívan érinti. Ezzel függ össze, hogy a szülQk a különórák keretei között igyekeznek pótolni az iskolai oktatás hiányosságait. A kényszerqen igénybevett különórák zöme a klasszikus iskolai tantárgyakkal azonos. Kiváltképp falun az oktatási program kifejezetten szegényes, az iskolafenntartó önkormányzatok szqkös anyagi erQforrásai nem teszik lehetQvé a megfelelQ pedagógiai kínálatot, s fQként nem biztosítják az ismeretek intenzív elsajátításának olyan lehetQségeit, mint a kiscsoportos oktatás, a felzárkóztató tanítás, a szakkörök rendszerének kiterjedt mqködtetése, egyáltalán az intenzív tanítás-tanulás hatékony módszereinek és formáinak kiterjedt alkalmazása. Az alapiskola teljesítményének megismételt pedagógiai mérésekkel tesztelt szüntelen hanyatlása önmagában is olyan mérvq differenciálódást eredményez az alapiskolában, ami kiélezett formában termeli újra a fiatal nemzedék körében a tudásjavak szélsQségesen egyenlQtlen elosztását.

4. 3. Iskolafenntartás, finanszírozás és hatékonyság

Most azonban az a tendencia érvényesül, hogy egyfolytában limitálják az alapiskolai szolgáltatásokat, s a fenntartók az alapképzési feladatokat sokhelyütt a lehetQ legkisebb ráfordítással igyekeznek megoldani. Ráadásul a gyenge pedagógiai kínálattal és alacsony hatékonysággal jellemezhetQ általános iskola a szelekciós versenyvizsgák rendszerébe ágyazottan mqködik, aminek visszasugárzó hatása magát és az iskolát és a családokat arra kényszerítik, hogy igazodjanak az említett szelekciós követelményekhez. A családok a különórák rendszeréhez folyamodnak. Az iskola pedig nem képes megfelelQ idQt hagyni az átlagosnál lassabban fejleszthetQ fiatalok felzárkóztatására. KiemelendQ, hogy a különórák rendszerével a családok anyagi-jövedelmi viszonyainak igen nagy különbségei is egyenes vonalúan és növekvQ intenzitással befolyásolják az általános iskolai tanulmányi eredményeket, s ezáltal a középfokú oktatásban való részvétel esélyeit. Miután az oktatási rendszerben az iskolaválasztás lehetQsége az általános iskolában elért tanulmányi eredmények függvénye, az ún. elitiskolákba való bejutás vagy a jó munkaerQ-piaci esélyeket kínáló szakképzQ középiskola elérésére csak azoknak lehet esélyük, akik a két legjobb tanulmányi kategóriába tartoznak. Ennek aránya a kékgalléros családokhoz tartozó fiatalok körében mindössze 7 százalék.
Megállapítható, hogy a kiterjesztett középfokú képzésben sajátos polarizáció zajlik le, aminek az a lényege, hogy az expanzió elvileg növeli ugyan a középfok társadalmi áteresztQképességét, de a szelektív követelmények ennek az esélynek a realizálását az alsó rétegekhez tartozó fiatalok körében minimalizálják. E folyamat végeredményeként az iskolarendszerbQl kilépett, illetve kihullott, munkát keresQ fiatalok mintegy egyötödének az általános iskola lesz a legmagasabb végzettsége, de az arány a leginkább iskolázatlan társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok körében meghaladja a kétötödöt. Ha a megfelelQ korúak teljes populációját nézzük, akkor pedig mintegy 27 százalékra tehetQ egy-egy korosztályban azoknak az aránya, akik abszolút vesztesei az oktatási rendszer mostani mqködésének.
Ilyenformán az iskolázás menetében a településkötött hátrányok egyre halmozódnak. A falun és a kisvárosokban általában gyenge és romló színvonalú alapiskolai oktatást egy kényszerbQl elfogadott és kevés esélyt kínáló középiskolai továbbtanulás követ, s e folyamat negatív következményei igen látványosan a munkaerQpiacon, illetve a felsQoktatásban jelennek meg.
Amíg például a községekben élQ 15 29 éves fiatalok körében a felsQoktatásba bejutók aránya 6 százalék, a fQvárosban az említett kohorszokba tartozók egyötöde vesz részt az egyetemi-fQiskolai képzésben. Külön is fel kell figyelni arra, hogy a rendkívül kedvezQtlen iskolázottság társadalmi aggodalomra okot adó módon sqrqsödik a falun élQ fiatalok körében. A csupán általános iskolai vagy annál kedvezQtlenebb iskolázottsággal rendelkezQk aránya eléri az egyharmadot. Az esetek többségében generációsan újratermelQdQ alacsony iskolázottságról van szó, aminek távlatos összefüggése, hogy a községekben élQ alacsony iskolázottságú fiatalok mindössze egyötöde tervez valaminQ továbbtanulást. Úgy tqnik tehát, hogy az említettek körében az ambíciók is leépültek, illetve minden bizonnyal nem is alakultak ki.
Az alacsony iskolázottság tehát a községekben, de a kisvárosokban élQ fiatalok körében is nagymértékben összeszövQdik a kedvezQtlen helyzet elfogadásával, a belenyugvó közönnyel. Ez abból a szempontból is figyelemreméltó, hogy kutatási tapasztalatok szerint az alacsony iskolázottságú fiatalok ún. munkaerQ-piaci képzése, tehát iskolarendszeren kívüli szakmai képzése az esetek jelentQs részében kudarccal végzQdik. Úgy tqnik tehát, hogy ami nem realizálódott gyermekkorban, az általános iskolás életszakaszban, azt nemigen lehet pótolni a fiatal felnQttek esetében.
Az oktatási rendszerbe ágyazott tudásközvetítés és tudásszerzés ellentmondásainak feloldására nem kínálkozik gyors és látványos eredményeket hozó megoldás. Adminisztratív vagy kiváltképp jogi beavatkozással a jórészt strukturális eredetq, illetve erQforráshiányokkal összefüggQ problémákon aligha lehet számottevQ módon változtatni. Belátható távon fQként olyan politikai és iskolarendszeren belüli lépésekrQl van szó, amelyek fokozatosan megteremtik az oktatási rendszer hatékony mqködésének feltételeit.
E folyamatban messzemenQen számításba kell venni, hogy az iskolarendszernek korlátoznia kell a társadalmi eredetq tudásszervezési esélyegyenlQtlenségek következményeit. Tehát az oktatási rendszerben le kellene fékezni a szélsQséges esélyegyenlQtlenségek manapság tapasztalható szabad érvényesülését és konzerválódását. MindenekelQtt el kellene érni, hogy az alapiskola képessé váljék az alapvetQ ismeretek és készségek megfelelQ szintq fejlesztésére, mégpedig az alacsony iskolázottságú társadalmi és etnikai csoportok körében is. Biztosítani kellene továbbá, hogy a középfokú oktatásban, ahol a résztvevQk aránya az elmúlt évtizedben számottevQen növekedett, a mostani tendenciáktól eltérQen az expanzió az esélykülönbségek mérséklQdésével kapcsolódjon egybe.
Ezek az ifjúság élethelyzetének pozitív befolyásolása szempontjából nélkülözhetetlen változások megkövetelik, hogy az állam a tudás- és képességtQke általános fejlesztését és az oktatási rendszer társadalmi nyitottságának, áteresztQképességének megteremtését megfelelQen finanszírozott stratégiai feladatként kezelje. Ez csak akkor érhetQ el, ha a következQ években a hazai ráfordítás szignifikánsan meghaladja azt az arányt, amit a fejlett európai országokban tapasztalhatunk. Ez az arány az OECD-országokban jelenleg a GDP-hez viszonyítva 6 százalékpontra tehetQ.
Amennyiben nemcsak az ifjúságpolitika, hanem a globális társadalompolitika is kitörési pontként értelmezi az oktatási rendszer társadalmi dinamizálását, akkor kardinális cél nem realizálható. Ugyanis, ha a redisztribúciós logika változatlan marad és a humán-erQforrás, ezen belül az oktatás fejlesztésének anyagi fedezete az elosztási prioritások rendszerében nem tud elmozdulni a jelenleg jellemzQ utolsó helyek egyikérQl. Komolytalan bármiféle stratégiai célról beszélni akkor, ha a redisztribúció logikája nem módosul.
A fiatal generáció érdekeit szolgáló közoktatás-fejlesztési stratégia további sarkalatos pontja az állam finanszírozási felelQsségének érvényesülése. Ez abszolút nélkülözhetetlen feltétel. Amennyiben ugyanis az iskolai programkínálat az iskolafenntartó helyhatóságok teherbíró-képességétQl és a helyi társadalomban érvényes redisztribúciós logikától függ, akkor az oktatási rendszer megállíthatatlanul halad lefelé a teljesítménylejtQn. Ezt az elmúlt évtized tapasztalatai minden kétséget kizáróan igazolják. Bármely komolyan vehetQ program egyik ugrópontja tehát az, hogy megváltozik-e az oktatásfinanszírozásnak az a rendszere, amelyben a központi költségvetés tulajdonképpen mentesítette magát az ellátási felelQsség alól, s ezt a feladatot az önkormányzatokra ruházta, miközben az anyagi erQforrásokat csak részben bocsátotta rendelkezésre. Ezen a bázison csak egy nyomorgó közoktatás mqködhet.

4. 4. Az alapiskola jövQje

Az oktatási rendszer fejlesztésében egyértelmq prioritást kell élveznie az alapiskolának. A cél az, hogy megteremtQdjenek azok az anyagi, intézményi, személyi és pedagógiai feltételek, amelyek nélkülözhetetlenek az oktatás minQségi hanyatlásának megállításához, illetve a trend megfordításához és a különösképpen komplikált társadalmi tudásszerzés esélykülönbségek kezeléséhez. Ebben a keretben külön is kiemelendQk az alábbiak:

" a tanulói csoportnormák és csoportbontások olyan szabályozása, hogy lehetQvé váljék az intenzív kiscsoportos oktatás. A jelenlegi létszámnorma ennek a munkaformának a kiterjedt alkalmazását nem teszi lehetQvé;
" az országos továbbképzési program keretei között a tanítókat és tanárokat speciális továbbképzQ kurzusokon kell felkészíteni a szociokulturális problémák iskola kezelésére. Az ilyen továbbképzQ kurzusoknak prioritást kell biztosítani a továbbképzést szolgáló költségvetési források felhasználásánál;
• az iskolában gyakorló tanító- és tanárjelölteket intézményesen be kell kapcsolni a különösen rászoruló gyermekek egyéni program szerinti oktatásába. Fokozatosan ki kellene építeni az ilyen tanulók tutor-rendszerq oktatását;
" a rendelkezésre álló tankönyv-támogatási keretbQl meg kell oldani a leginkább rászoruló tanulók teljesen ingyenes tankönyv- és taneszköz-ellátását;
" az országos mérési rendszerben kiemelt feladattá kell tenni az alapkészségek iskolai fejlesztésének folyamatos ellenQrzését és iskolai szintq visszajelzését.

Rendkívül fontos az alapiskola stabilitásának tartós biztosítása, amit keresztezhetnek az olyan törekvések, amelyek a pedagógiai ciklusok, a tantervek az output követelmények ismétlQdQ változtatását helyezik kilátásba. Nyilvánvaló, hogy innovációra szükség van, ezt azonban szigorúan össze kell hangolni egyrészt a feltételek gyarapodásával, másrészt azzal a tanszemélyzet körében elementáris igénnyel, hogy stabil feltételek között kívánnák végezni pedagógiai munkájukat.
Nélkülözhetetlen a finanszírozás elmúlt évtizedben kialakult rendszerének korrekciója. Nem csupán a ráfordítások növelésérQl és a költségvetési felelQsség visszaállításáról van szó, egyéb változások is szükségesek, amelyek jogszabályi módosításokat is igényelhetnek. A legfontosabb ilyen javaslatok a következQk: az oktatási rendszer jelenlegi instabil finanszírozási szisztémája helyett egy olyan megoldás bevezetését kell célul tqzni, amely garantáltan biztosítja az iskolai alapfeladatok és az átfogó oktatáspolitikai célok realizálásához szükséges anyagi erQforrásokat és eszközöket, mégpedig a konkrét iskola szintjén. Ez az ún. többcsatornás finanszírozás keretei között akkor érhetQ el, ha a normatív finanszírozás követelménye az önkormányzati szférára is kiterjed, tehát maga az iskola költségalapú normatív finanszírozásban részesül. Jogszabálynak kell meghatároznia, hogy konkrétan milyen normatív finanszírozási feladatok hárulnak az iskolafenntartókra, továbbá, hogy a költségvetés ezeknek a finanszírozási feladatoknak az ellátásához hogyan teremti meg az egyértelmq garanciákat.
Mindez azért nélkülözhetetlen, mert jelenleg az alapiskola pedagógiai programja és kínálata a fenntartó önkormányzatok erQforrás-készletének és a helyhatalmi redisztribúciónak a függvénye. Bármely iskola pedagógiai programja egyszerqen elutasító a finanszírozási nehézségekre hivatkozva. Az erQforráshiány számos önkormányzatot az iskolai program limitálására késztet. Ez fQként azokat az iskolákat érinti, ahol az esélyhátrányok egyébként is sqrqsödnek, és ahol kifejezetten intenzív, következésképp költségigényes pedagógiai eljárásokra és gazdag programkínálatra lenne szükség. Ha ez garantáltan nem áll rendelkezésre, akkor a tanulók felzárkóztatását célzó fejlesztQ programok, legyenek azok szakmai szempontból bármely megalapozottak is, puszta óhajok maradnak. A leginkább optimális megoldás az iskolai program direkt központi finanszírozása lenne minden olyan esetben, amikor a fenntartó önkormányzat erQforráshiány miatt bizonyítottan nem képes garantálni a célravezetQ és szakmailag megalapozott iskolai programok realizálásához szükséges erQforrásokat.
A finanszírozással összefüggQ megemlítendQ, hogy súlyos problémák sqrqsödnek a középfokú oktatásban is. Ezek az intézmények ugyanis többségükben településközi feladatokat látnak el, ennélfogva a fenntartó önkormányzatok az esetek jó részében nem érdekeltek az oktatás feltételeinek javításában vagy szinten tartásában. A problémát csak úgy lehetne áthidalni, ha törvény kötelezné a helyhatóságokat, hogy normatív támogatást nyújtsanak azoknak az önkormányzatoknak, amelyek befogadják az adott településen élQ, de más önkormányzatok által fenntartott középiskolákban tanuló fiatalokat.
Hasonló a helyzet az általános- és középiskolai kollégiumok fenntartása és mqködtetése tekintetében is. Lehetségesnek tqnne azonban olyan megoldás is, hogy a középiskolás tanulók normatív önkormányzati támogatásához szükséges anyagi erQforrásokkal garantáltan magára a befogadó középiskolák és kollégiumok kiegészítQ jellegq támogatását. Ez fQként a kistelepüléseken élQ, illetve a depressziós körzetekbe tartozó falvak és kisvárosok fiataljai számára nyithatna utat a megfelelQ szinten oktató középiskolákba való bejutáshoz.
Számos jel szerint korrekcióra szorul a mostani diákjóléti rendszer. Nincs összhangban a jövedelmi tagoltsággal, eldöntetlen a szociális megfontolások súlya és szerepe a támogatási rendszerben. Következésképp a térítések-támogatások új rendszerét és társadalmi szempontú preferenciáit kellene kialakítani. A korrekció a közoktatásban arra az elvre épülhet, hogy az alap- és középfokú oktatás, pontosabban az önkormányzatok által jóváhagyott iskolai programok igénybevétele valamennyi tanuló számára térítésmentes lehet.
Ez ma nem így mqködik. Az iskolai programkínálat elkülönül kötelezQ és kiegészítQ elemekre. A kiegészítQ elemek a jobb anyagi teherbíró-képességgel rendelkezQ családok számára válnak hozzáférhetQvé. Megoldandó a falvak és kisvárosok ingázó tanulóinak utazási kedvezménye, és abszolút nélkülözhetetlen a középiskolai kollégiumi rendszer fejlesztésére vonatkozó átfogó program kialakítása és realizálása.
A fentebb körvonalazott elképzelések és javaslatok természetesen nem helyettesítik a közoktatás ágazatpolitikai programjának kimunkálását. Maga az ifjúságpolitika azonban közvetlenül aligha képes az alrendszerek mqködését befolyásolni. Az ágazatpolitikai koncepciók kimunkálásánál és a program kormányszintq jóváhagyásánál prioritásként kell figyelembe venni az ifjúságpolitikai megfontolásokat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az oktatási rendszer mqködését érintQ ifjúságpolitikai elképzeléseket csak az oktatáspolitikai program kereti között lehet realizálni. Erre akkor van esély, ha a két programot, illetve koncepciót kormányzati szinten hangolják egybe.

4. 5. A felsQoktatás helyzete és szerepe a generációs újratermelQdésben

Az ifjúság társadalmi integrációjának az elmúlt évszázadban talán legnagyobb változáson átesett területe a felsQoktatás volt. Jóllehet a legrégebbi, ma is mqködQ, európai egyetemeket mintegy nyolc évszázada alapították, sQt, már ezeknek az intézményeknek is voltak történelmi elQzményei, a felsQoktatás társadalmi szerepének markáns átalakulására csak egy jó évszázaddal ezelQtt került sor. A modern államok szervezetrendszereinek vezérléséhez és mqködtetéséhez a hivatásszerqen mqvelt szakmai tevékenységek végzésére alkalmas, magasan kvalifikált értelmiségiek folyamatosan képzett sokaságának alkalmazása vált szükségessé.
A nagy változások ellenére a felsQfokú végzettség a huszadik század elsQ felében kivételes és többnyire kiváltságos pozíció maradt, bár az érintettek száma fokozatosan nQtt. Az európai centrumhoz képest megkésett fejlQdésq államokban, így Magyarországon is az értelmiségi réteg sajátos szerephez jutott. A felsQfokú végzettségqeknek a fejlett államokhoz képest kisebb létszáma, valamint a társadalom nagy tömegq alsóbb rétegeinek a politikai és szellemi kiszorítottsága következtében nem csupán a szakmai feladatok teljesítése, de a fejlQdési-fejlesztési koncepciók kidolgozása, sQt, a politikai felelQsség vállalásának jó része is az értelmiségre maradt.
A második világháború után a fejlett világban rohamosan kiterjedt a felsQoktatás terjedelme, a hetvenes évekre az Egyesült Államokban és Japánban egy-egy évjárat fele is eljutott erre a képzettségi szintre. Magyarországon egy döntQ változás végbement 1945-tQl: a korábban szegénységük miatt a felsQoktatástól elzárt rétegek gyermekei számára megnyílt a továbbtanulás lehetQsége. Ugyanakkor a centralizált hatalmi és újraelosztási rendszer mélyen beavatkozott az értelmiség képzésébe, eleinte fQleg direkt politikai, késQbb gazdasági és adminisztratív eszközökkel.
Ily módon a felsQfokú képzés terjedelme még a konszolidált Kádár-korszak végén sem haladta meg az évjáratonkénti kilenc-tíz százalékot. Sajátos elitképzés alakult ki, amelynek nagy része magas színvonalon mqködött. De ez a rendszer formális nyitottsága ellenére egyre inkább az értelmiség és/vagy vezetQ beosztású szülQktQl származó, valamint a városi középrétegekbQl érkezQ fiatalok versenyterepévé szqkült, kizárva magából sok tehetséges embert, hiszen a jövedelmi szerkezet alsó harminc százalékát képezQ csoportok mindössze hát százalék körüli arányban képviseltették magukat a hallgatóság körében.
Eközben a felsQoktatási intézmények fokozatosan nagyüzemekké alakultak a fejlett világban. Ez igaz volt az egyre növekvQ hallgatói létszámokra és a döntQen egyetemi keretek között zajló tudományos kutatásokra egyaránt. A tudomány világa hamarabb globalizálódott, mint az élet egyéb dimenziói, a szerencsésebb országok fiataljai a hatvanas évek végétQl a nemzetközi képzési mechanizmusok részeseivé váltak. A magyar felsQoktatás ugyan jobb helyzetben volt, mint a szovjet blokkhoz tartozó többi államé, de mind méreteinek a lakossághoz viszonyított arányaiban, mind mqködési feltételeiben messze elmaradt a legjobbaktól, sQt, az ország akkori lehetQségeitQl is. FQszabályként a felsQoktatás is a maradék-elven mqködött (bár voltak kivételek), az egyetemek és fQiskolák a többnyire kutató intézetekben koordinált országosan kiemelt tudományos programokból is csak korlátozottan részesedtek.
A rendszerváltás átmenetileg meghozta a demokratikus autonómia állapotát az egyetemek és fQiskolák számára. Ezzel párhuzamosan megszqntek a teljes értékq képzést helyenként még gátló maradék politikai kötöttségek is. Az átalakulás azonban egy források nélküli helyzetet is teremtett. Mind az általános gazdasági válságot, mind a kilábaláshoz vezetQ restrikciós folyamatokat megszenvedte az egész felsQoktatás. DöntQ változást jelentett a felsQoktatás sorsának alakulásában, hogy elQbb fokozatosan, majd robbanásszerqen nQtt a felvett hallgatók száma. Átszínezte a folyamatokat az a tény, hogy 1991-tQl kezdQdQen folyamatosan érték el a felsQoktatási életkort az 1973 és 1978 között született, viszonylag nagy létszámú korosztályok, amelyeknek a tagjait már a közoktatásban is sújtotta az infrastrukturális és személyi feltételek szqkössége. A fiatalok beáramlását az érintett intézmények mqködésében nagyon korlátozott mértékben kísérték a létszámnövekménnyel adekvát személyi és dologi fejlesztések, ily módon csaknem a korábbi idQkkel azonos külsQ körülmények közé került be az ezredfordulóra már egy-egy évjárat mintegy 35 %-át kitevQ hallgatói tömeg.
A kilencvenes évek azonban bizonyos lehetQségek jelentQs kitágulását is magukkal hozták mind a hallgatók, mind az oktatók számára. Véglegesen megszqnt a nemzetközi bezártság, és a nyolcvanas években is már folyamatosan javuló, de még magas korlátokkal övezett utazási lehetQségek elQl elhárultak az elvi és a jogi akadályok. Természetesen a gazdasági háttér nehézségei ezen a területen is tükrözQdtek, ám fQleg az Európai Unió nagy erQfeszítéseket tett a hallgatói és oktatói mobilitás elindítására és serkentésére. ElQbb a közel egy évtizedet átfogó Tempus program a Phare fejlesztési alap felsQoktatási projektje adott még teljes támogatási formában lehetQséget az uniós tagországok intézményeivel való együttmqködésre, ezen belül széles körq mobilitási aktivitás finanszírozására, majd 1997-tQl a Socrates program felsQoktatási szelete, az Erasmus kapcsolatok rendszere vált elérhetQvé számunkra, immáron társfinanszírozási formában.
Magyar fiatalok százai számára nyílt meg a lehetQség a nyelvtudás gyakorlati fejlesztésére, a résztanulmányokra, a közvetlen tapasztalatszerzésre, miközben az oktatói pályázatok révén tanterv- és tananyag-fejlesztési, oktatási együttmqködési kapcsolatok bontakoztak ki az intézmények között. Ugyanakkor ezek az új formák még a felsQoktatáson belül is tovább differenciálták az esélyeket, hiszen akiktQl megfelelQ háttér és kulturális tQke híján már a bekerülés is óriási teljesítmény volt, azok számára lényegesen szqkebb rés nyílt a következQ kitörési irányba, a nemzetközi terepre, mert mind a családi menedzselés, mind a nyelvtudáshoz segítQ extra támogatás hiányzott. MegnQtt a válogatásban és a kiküldetésben szerepet játszó oktatók szerepe, ez viszont nagyon esetlegessé tette a lehetQségeket.
Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy a demokratikus társadalmakban a felsQoktatás elvileg mindenkié, gyakorlatilag azé, akinek lehetQsége van az elérésre. A nagy kérdés tehát az utóbbinak, a tényleges bekerülési esélynek a terjedelme, hiszen ha a szabályozásban és a formalizált rendszerben nincs kimutatható negatív diszkrimináció, akkor szqk mozgástere marad bármilyen, az esélyek kiegyenlítésére törekvQ elvi megfontolásnak, általános érvényq jogi megoldásnak. Utóbbiak közé tartoznak az olyan speciális akciók, mint amelyet a Kennedy-adminisztráció hajtott végre a hetvenes évek elején, akkor a faji megkülönböztetés gyakorlata által érvényesülQ negatív diszkrimináció háttérbe szorítása érdekében egy kötelezQ kvótarendszer formájában mqködQ pozitív diszkriminációt vezetett be az Egyesült Államok közpénzekbQl finanszírozott felsQoktatási intézményeiben.
Ugyanakkor akár a legdemokratikusabb szemlélettel közelítve a felsQoktatás nyitottságának kérdéséhez, az esélyek kiegyenlítésének is, a tömegesítésnek is egy ponton túl gátat szabnak a felsQfokú képzéshez szükséges képességi és teljesítménybeli minimumok. Tény, hogy ma még a magyar egyetemi oktatás számos szakterületén mind a hallgatóknak, mind a különbözQ szintq vezetQknek kiélezett küzdelmet kell vívniuk a legszqkebb elitképzés fenntartásáért elkeseredett utóvédharcot folytató professzorokkal. De ezzel párhuzamosan markánsan körvonalazni kell azokat a minimális kritériumokat is, amelyek hiányában már semmiképpen nem beszélhetünk felsQoktatásról. Ez vonatkozik a bekerülQ hallgatók elemi szakterületi felkészültségére, mqveltségi alapismereteire éppúgy, mint a még hatékonyan oktatható létszámok meghatározására, a még mqködQképes intenzív képzési formák (gyakorlati foglalkozások, szemináriumok, laboratóriumi órák, szakdolgozati és egyéb konzultációk) minimális feltételeinek a rögzítésére és biztosítására.
Számolnunk kell tehát azzal, hogy a magyar felsQoktatás belsQ szelekciós folyamataiban továbbra is nagyobb esélyt kapnak egyrészt a szellemi-kulturális menedzselésre alkalmas rétegeket reprezentáló csoportokból érkezQk, a szerényebb háttér esetében a támogató szemléletq, gyakorlati segítséget nyújtó családi háttérrel rendelkezQk, a költségtérítéses formák elterjedésével a nagy jövedelmqek gyerekei. A tehetséges, de a fenti támogatási elemek egyikével sem rendelkezQ fiatalok sorsa optimális esetben iskolafüggQvé, sQt, pedagógusfüggQvé válik, esetenként dQl el, hogy a családi támogatás hiányában kap-e menedzselést a közoktatási intézményrendszertQl vagy sem. Mivel a területileg hátrányos kistérségek és települések általában kisebb eséllyel rendelkeznek jobb iskolákkal és pedagógusokkal, a társadalmi szerkezeti pozíciókból származó hátrány ilyenkor halmozódik a területi hátránnyal, jelentQsen csökkentve az amúgy is csekély esélyeket.
Az elérési esélyek mezQjének vizsgálata alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bár Magyarországon az elsQ diploma megszerzése a tandíj szempontjából ingyenes, és a rendszer semmilyen diszkriminációt nem ismer, csak a tanulmányi eredmény és a felvételi produkció alapján szelektál, a bekerülés mégis olyan hátteret és menedzselést igényel, amellyel a fiatalok nagyon nagy hányada nem rendelkezik. Ha felsQoktatást stratégiai szempontból az egyik fontos kitörési pontként tételezzük a magyar ifjúság számára, akkor a társadalom egészében gondolkodó koncepciónak eszközöket kell biztosítani legalább a nehéz helyzetbQl induló tehetségek számára. Ez a megközelítés még nem oldja meg azoknak a problémáját, akiknek a halmozottan hátrányos helyzete arra sem ad lehetQségeket, hogy felszínre kerüljön a tehetségük ténye. De a felsQoktatási rendszer reális fejlesztési elképzeléseibe ez utóbbi problémakör jelenleg nem fér bele.
FelsQoktatási rendszerünk fentebb leírt jellemzQi mind befolyásolással vannak és lesznek a magyar fiatalok társadalmi integrációjára. A jelenlegi helyzet eddigi jellemzése is azt mutatja, hogy a politikai döntéshozók a felsQfokú képzést egyfajta kitörési pontként kezelték már az elmúlt évtizedben is. Ám ezt anélkül tették, hogy koncepcionálisan átgondolták volna az egyetemek és fQiskolák lehetséges szerepét a magyar társadalom jövQjének formálásában. Nemcsak a meghozott (és az elmaradt) döntések, de a kérdés körül kibontakozott sajtóviták is szemléletesen mutatták, hogy sem a felsQoktatásért felelQs politikai erQk és intézmények, sem a szakmai szervezetek és értelmiségi csoportok nem rendelkeznek megvitatott, végiggondolt elképzelésekkel a jelenleg érintett fiatal korosztályok felsQfokú képzésének a fejlesztési irányait illetQen.



4. 6. A felsQoktatás fejlesztésének célrendszere és irányai

A felsQoktatási rendszer számos funkciót tölt(het) be a mai magyar társadalomban. Bár az eddigi folyamatok, elvek, döntések és viták alapján nem bontakozott ki egységes és átfogó koncepció, mégis viszonylagos konszenzust vélhetünk felfedezni a lehetséges célok nagyobb részét illetQen. Ezzel szemben hatalmas viták dúlnak a megvalósítás körül, és nagyon ellentétes elképzelések léteznek a felsQoktatás terjedelmét és mqködtetésének módszereit illetQen.
A célrendszerre vonatkozó közmegegyezés szerint egy olyan fejlettségq országban, mint amilyen Magyarország, a nemzeti és az európai hagyományokra egyaránt építQ felsQoktatási rendszernek

" biztosítani kell a kiemelkedQ tehetségek számára  képességeik kibontakozásának korlátozása nélkül  a világszínvonalú érvényesüléshez nélkülözhetetlen tudásanyagot, a kutatási és egyéb továbbfejlQdéshez szükséges személyi, szellemi és infrastrukturális hátteret,
" ki kell képezni a legkülönfélébb szervezettípusok vezetésére, mqködtetésére, megújítására képes szakembereket és az önálló üzletvitelre vagy alkotó életre alkalmas értelmiségieket,
" meg kell teremteni a tudomány, a mqvészet, a sport, a politikai élet továbbfejlesztésére vállalkozó elhivatott szakmai elit személyi bázisát,
" A továbbképzési tevékenység keretében széles körqen hozzá kell járulni az élethosszig tartó tanulás hasznos és színvonalas formáinak a kimunkálásához és mqködtetéséhez, mind a posztgraduális diplomát adó képzések, mind a munka melletti alapképzések területén, intenzíven növelve az állandóan bQvülQ technikai eszköztár használatát (pl. a távoktatásban),
" ki kell munkálni egy, a felsQoktatás eszközeit a szakképzés legmagasabb szintjével összehangoltan mqködtetQ szakmai továbbképzési rendszer új formáit annak érdekében, hogy a felsQfokú végzettséget nem igénylQ szakmák legtehetségesebb fiatal képviselQinek nyelvi, informatikai és tájékozottsági szintje nemzetközileg versenyképes legyen,
" speciálisan a jelen évtized feladataként biztosítani kell, hogy minden felsQoktatási alapképzési szinten és formában kötelezQen, továbbá a továbbképzési rendszerben az egyéni érdeklQdés függvényében az érintettek megismerjék az Európai Unió mqködését, továbbá felvehessenek speciális európai tanulmányokat és megfelelQ képességek és készségek birtokában lehetQséget kapjanak európai szakértQi képesítés megszerzésére,
" emellett a felsQoktatási intézményeknek továbbra is nemzetközi színvonalú kutatóhelyekként kell dolgozniuk, illetve amennyiben és ahol ez még nem történt meg, a tudományos kutatások oktatásra is alkalmas alkotó mqhelyeivé kell válniuk.

Ezeknek a céloknak az összefoglalása elméleti keretet adhat egy ifjúságstratégiai koncepció felsQoktatási részéhez. Az ifjúság társadalmi integrációjában betölthetQ felsQoktatási funkciók megfogalmazása tehát elkerülhetetlen kiindulópont, de legalább ennyire fontos a konkrét megoldások valóságos lehetQségeinek a körüljárása is.
A nemzetközi tapasztalatok és az elmúlt évtized hazai tanulságai arra tanítanak, hogy

" egyrészrQl nem kell megrettenünk attól a hallgatói létszámtól, amely ma jelen van az intézményekben, mert ez nagyjából megfelel a magyar társadalom fejlettségi mutatóinak és a magyar felsQoktatás tudományos kapacitásának,
" másrészrQl nincs szükség az egyetemi és fQiskolai képzés aktuális terjedelme és szakmai szerkezete, valamint a munkaerQpiac éppen fennálló állapotai közötti mechanikus és voluntarista összefüggések áltudományos vizsgálgatására, és fQleg nem lenne szerencsés ezen az úton levezetett következtetésekre alapozva az intézményi szerkezetet érintQ financiális döntéseket hozni,
" ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy jóllehet a szükséges tudományos kapacitással rendelkezik a magyar felsQoktatás, ráadásul ezt a potenciált erQsítették a személyi jövedelmek emelésére és értékük stabilizálására tett kormányzati erQfeszítések is, a képzés infrastrukturális és mqködési költségei nem tartottak lépést a terjedelmi változásokkal,
" tehát a felsQoktatási fejlesztések fQ irányának a minQségi képzés feltételeinek a biztosítását, és nem a hallgatói létszám további növelését kell tekintenünk,
" ily módon nem számolhatunk az esélyek kiegyenlítQdésének automatikus javulásával, ellenkezQleg, tudatosan ki kell építeni olyan, az új helyzethez igazodó támogatási formákat, amelyek a leszakadt társadalmi csoportokból legalább a legtehetségesebb fiataloknak valóságos esélyt adnak a helytállásra a bekerülési versenyben.

Egy kritikus kérdést nem kerülhetünk még meg, ez pedig a felsQoktatási rendszer minQségi belsQ tagolódása. Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a jelenlegi méretqre kiterjedt felsQfokú képzés képes lesz egyenletes színvonalat nyújtani. A minQségi képzés a feltételek javulása esetén is csak a legmagasabb tudományos színvonalat produkáló intézményekben lesz nagyobb létszámú hallgatóság számára elérhetQ. A szerényebb személyi és kutatási lehetQségekkel rendelkezQ egyetemek és fQiskolák csak egy szqk kör számára tudnak hátteret adni a kiemelkedéshez, sQt, a jobbaknál is marad egy középszerq tömeg és egy gyenge nívójú csoport.
A stratégiai célkitqzések között meg kell jelennie a felsQoktatási magánszféra kibontakozásának is. Az állami tehervállalás mértéke akkor is igen jelentQs marad, ha elQbb-utóbb már nem csupán business school-ok képviselik a magán jellegq vállalkozásokat a felsQoktatásban, hanem eljutunk egy akkreditálható, a felsQoktatási törvény egyetemi kritériumainak megfelelQ magánegyetem alapításáig is. A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy a fiatal generációk integrációját is hatékonyabban tudja segíteni egy intézményi szféráját tekintve is sokszínqbb felsQoktatási rendszer. Ha a fizetQképes elit egy része a felsQfokú képzés magánvállalkozásaiban taníttatja a gyermekeit, akkor nagyobb tér nyílik az állam számára támogatni és finanszírozni a legjobb állami egyetemek minQségi képzését, továbbá segíteni a nehéz hátterq tehetségeket.
Végezetül az objektív, nem befolyásolható környezeti feltételek közül ki kell emelnünk a számunkra adottságként jelentkezQ európai tendenciákat. Ezek fontos és jó célkitqzéseken alapulnak, idQnként azonban a minták követése nehézségekbe ütközik a hagyományok és a feltételek miatt. Ki kell emelnünk a Bolognai Nyilatkozat jelentQségét, amelyet az Egységes Európai FelsQoktatási Tér kialakítása érdekében írtak alá az érintett államok, köztük hazánk is. A stratégia elkészítésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a deklarációban megfogalmazott, a felsQfokú képzés három kimeneti ciklusára (bachelor, master, PhD), valamint az Európai Kreditátviteli Rendszerre (ECTS) épített elképzeléseket. Tudomásul kell vennünk, hogy hallgatók és oktatók is szabadon jöhetnek majd Magyarországra, viszont a mi fiataljaink is mehetnek az uniós egyetemekre. Ez utóbbi elQsegítésére is létre kell hozni támogatási alapokat és ösztönzési megoldásokat.
5. Családi háttér

A család intézményével itt csupán egy vonatkozásban foglalkozunk. Nevezetesen, hogy a család társadalmi méretekben mennyire képes megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyek a gyermekek versenyképes társadalmi felkészítése kapcsán rá hárulnak vagy hárulnának a mai magyar piacgazdaság körülményei között.
Megközelítésünket két tényezQ is indokolja. Egyrészt a család intézményének a rendszerváltás utáni általános politikai és ideológiai rehabilitása a politikai aktorok részérQl, amely aztán olyan követelményekben és ideális családképben öltött testet, melyet döntQen a közép- és felsQosztályokra szabtak. Másrészt a rendszerváltás utáni reálfolyamatok, melyek a társadalmi és területi polarizálódás, szegmentálódás, munkanélküliség, szegénység, marginalizálódás, erQforrás-hiányos intézményi állapotok stb. viszonyai közt a családot az anyagiak tekintetében valóban rendkívüli módon felértékelték. Ez kissé leegyszerqsítve: azt jelenti, hogy az a család, amelyik nem rendelkezik elégséges saját rendelkezésq erQforrással gyermekei iskoláztatásához és munkapiaci felkészítéséhez az lemarad, mely szélsQséges, de valóságosan létezQ esetben a marginalizálódott állapot generációs átörökítését jelenti tömegméretekben.
Az adatok szerint a gyermeket nevelQ háztartások száma a rendszerváltást követQen csökkent, így a gyerekes család-háztartások összes háztartáshoz viszonyított aránya az 1993. évi 45 százalékról az ezredfordulóra 36 százalékra esett vissza. (Napjainkban már alacsonyabb a gyerekes háztartások száma és aránya mint a nyugdíjasoké.)
A magyar háztartások egy fQre jutó nettó évi jövedelme 2000-ben 414 ezer forint volt. Ez reálértékben az 1993. évi jövedelem 96 százalékát tette ki. A gyerekes és a gyermektelen háztartások között azonban jelentQs különbségek mutathatók ki ebben a tekintetben, ugyanis amíg az utóbbiaknál a reálérték az 1993-as 98 százalékát tette ki, addig a gyerekes családok esetében csupán 89 százalékát. A gyerekes és a gyermektelen háztartások egy fQre jutó nettó jövedelme közti különbség a kilencvenes években folyamatosan nQtt.
Ami a gyermekes háztartásokat illeti a 2000. évi egy fQre jutó átlagos 349 ezer forintos nettó jövedelmük 29 százalékkal volt alacsonyabb, mint a gyermekteleneké (489 ezer forint). Ez a rés 1993-ban még csak 22 százalék volt. Az okok a gazdasági aktivitásban és a kor szerinti összetételben keresendQk. Ennek egyik összefüggése, hogy a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésével a gyermektelen háztartások között egyre nagyobb hányadban vannak jelen fiatal és magasabb jövedelmq családok.
Ha önmagában csak a gyermekes háztartások jövedelmi helyzetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy amíg a munkajövedelmek egy fQre jutó összege változatlan áron számolva az 1993. évinek csupán a 96 százalékára esett vissza, addig a társadalmi jövedelmek (gyes, családi pótlék stb.) ugyanezen idQszak alatt az 1993-asnak mindössze a 71 százalékát tették ki. (A gyerekekhez kapcsolódó juttatások a gyermekes családok nettó jövedelmének a 16 százalékát tették ki 1993-ban, ez 1997-re 13 százalékra mérséklQdött, majd 2000-re ismét elérte a 15 16 százalékot.) A legnagyobb értékvesztést, 1996-ot követQen, a családi pótlék szenvedte el. Az 1999-tQl bevezetett gyermekek utáni adókedvezménnyel alapvetQen csak a nem szociális típusú jövedelemmel rendelkezQ családok élhettek: a gyerekes családok 66 százaléka teljes egészében , 15 százaléka részben , további 18 százaléka viszont egyáltalán nem tudta igénybe venni.
A gyermekes háztartásokon belül alapvetQ differenciáló faktor, hogy a háztartásban van-e foglalkoztatott vagy sem. Az adatok szerint 2000-ben a gyermeket nevelQ háztartások 88 százalékában volt foglalkoztatott, 12 százalékában  kb. 160 ezer háztartásban  viszont nem.
Az aktív keresQvel bíró háztartások (88%) között csökkent a kétgyerekes háztartások aránya 1993 óta 43,8 százalékról 40,0 százalékra, és nQtt az egy (46,8 %-ról 48,5 %-ra), továbbá a három- és többgyermekeseké (9,3 %-ról 11,5 %-ra). Az elQbbi oka feltehetQen a gazdasági recesszió, vagyis egy gyermeket még igen, kettQt már nem mertek vállalni a fiatalok. Az utóbbi oka viszont a gyet-tel kapcsolatos, hiszen ez segített a kedvezQtlen munkaerQ-piaci helyzet átvészelésében az érintett nQknek.
A gyermekes háztartásokon belül a legjobb anyagi helyzetben az aktív keresQs egy gyermekes családok vannak: 2000-ben az egy fQre jutó jövedelmük 16 százalékkal haladta meg a gyermekes családok átlagát. Valamivel ezen átlag felett vannak az aktív keresQs két gyermekes családok is. Az aktív keresQs három- és többgyermekes családok a gyerekes háztartások egy fQre jutó jövedelmének csupán a 84 százalékát érik el.
Az aktív keresQ nélküli 12 százaléknyi gyerekes háztartás helyzete a fentieknél sokkal rosszabb, hiszen Qk a gyerekes családok átlagának a 62 százalékával rendelkeztek 2000-ben, mely arány a jövedelemtQl és a gyerekek számától függQen 74 és 53 százalék között szóródott. Legrosszabb helyzetben azok a sokgyerekes vagy egyszülQs családok vannak, amelyek csak a társadalmi jövedelmekbQl élnek. Ezek száma mintegy 160 ezer, és itt hozzávetQlegesen 300 ezer gyereket nevelnek.
Az elmúlt évtizedben a gyermekes háztartásoknak az alsóbb jövedelmi decilisekbe történQ lecsúszása volt a jellemzQ trend. Amíg 1993-ban a gyermekes háztartások 48 százaléka tartozott a legalsó négy jövedelmi decilisbe, addig 2000-ben már több mint a fele (52 %). A növekedés az alsó két jövedelmi decilisben jelentQs, amennyiben a gyerekes családok mintegy háromtizede (29 %) sorolódik ide.
Különösen kritikus helyzetben a legalsó decilisbe tartozó családok vannak  az összes gyerekes család 14,5 százaléka  , amelyekben 430 ezer gyereket neveltek az ezredfordulón. E háztartásokat döntQen a munkaerQpiacról való kiszorultság jellemzi, gyermekeik legfeljebb az alapiskola befejezéséig jutnak el, ami kedvezQtlen munkaerQ-piaci pozíciót biztosít számukra, így szegénységük újratermelQdik.
A becslés szerint napjainkban mintegy 300 400 ezer olyan gyerekes család van, amelyekben a napi megélhetés is gondot okoz.
A gyerekes családoknak körülbelül a fele átlag alatti egy fQre jutó nettó jövedelemmel rendelkezik. A különbségekre jellemzQ, hogy amíg a legalsó jövedelmi decilisbe tartozó háztartásokban az egy fQre jutó nettó évi jövedelem összege kerekítve 170 ezer forint, addig a legfelsQ decilisbe tartozóknál ez az összeg 853 ezer forint.
A családok döntQ többsége tisztában van gyermekei iskoláztatásának fontosságával és azt lehetQségeihez mérten támogatja is.
Egy 2001-ben elkészült vizsgálat szerint az egy iskolás gyerekre jutó éves oktatási kiadás kerekítve 40 ezer forint. Az egy háztartásra jutó éves oktatási kiadás ennél magasabb, 60 ezer forint, mely összeg a háztartások éves összes kiadásainak az 5 százalékát tették ki.
A gyerekek taníttatására fordított kiadások összege alapvetQen a háztartások anyagi helyzetétQl függ. Például azok a háztartások, amelyekben az egy fQre jutó havi kiadás 15 ezer forintnál kevesebb, ott évente egy gyerekre mindössze 23 500 forintnyi oktatási kiadás jut. Némileg jobb a helyzet azokban a háztartásokban, ahol a havi egy fQre jutó kiadások összege 15 19 ezer forint, amennyiben e családok már évi 31 ezer forintot költenek oktatásra. Mindez azonban messze elmarad attól, amit azok a háztartások költenek oktatásra  az összeg évi 76 ezer forint  , amelyekben a havi egy fQre jutó kiadás 50 és 70 ezer forint között van. A vázolt különbségek ellenére a szegényebb családokat sokkal jobban megterhelik e jóval alacsonyabb összegek is, mint a jobb anyagi helyzetben lévQket. Például a 23 500 forintnyi oktatási költség ezen elesett háztartások összes évi kiadásainak a 6,4 százalékát tette ki 2001-ben. Ezzel szemben a legjobb anyagi helyzetqnek számító családoknál az évi 76 ezer forint relatíve kevésbé megterhelQ, hiszen ez az évi összes kiadás 4 százalékát jelentett csupán . (Az adatok szerint a városi családok többet költenek oktatási kiadásokra, mint a községi háztartások, és a felsQfokú végzettségq háztartásfQvel bíró családok is kétszer annyit fordítanak ilyen célokra, mint az alapfokon iskolázott háztartásfQk családjai.)
Az oktatási kiadások közül jelentQs különbségek vannak az iskolai táborozásra, közös kulturális programok látogatására, osztálypénzre stb. fordított összegek tekintetében. Az iskolázatlan háztartások 7200 forintjával szemben az értelmiségi családok 18 ezer forintot költenek ilyen célokra.
Hasonló a helyzet a különórákra költött összegek tekintetében is. Például amíg a „halmozottan hátrányos helyzetq családoknál nincs is ilyen kiadás, addig a családok többségét kitevQ, megfelelQ társadalmi helyzetq -nek nevezett háztartások már 7200 forintot költenek különórákra, a kedvezQ társadalmi helyzetqek pedig ennek több mint a kétszeresét, összegszerqen 16 900 forintot.
Az iskolás gyerekeket nevelQ háztartások több mint a fele (54 %) különórákra járatja gyerekeit. A különbség az eltérQ iskolázottságú  alapfokú végzettségq szülQk gyermekeinek 36 , a szakmunkásképzQt végzettek 52, a felsQfokú diplomások gyermekeinek már 71 százaléka jár különórákra  , az eltérQ társadalmi helyzetq és településtípusokon élQ családok között nem csupán a különórák igénybevételében van, hanem abban is, hogy azokért tudnak vagy hajlandók-e fizetni. Az elQbbi példáknál maradva: az alapfokú végzettségq családok különórákra járó gyermekeinek 19 százaléka, a szakmunkás végzettségqek 31, a felsQfokú diplomásoknak pedig 59 százaléka fizet a különórákért.
Két gyakori okra hivatkoznak azok a szülQk, akik nem járatják különórákra gyermekeiket, a hátrányos helyzetqek körében magas arányban (34 %) arra, hogy nem tudják megfizetni azt, a községben élQk pedig emellett (15 %) arra, hogy nincs ilyen lehetQség (19 %).

Végül a fentiek ismeretében négy összefüggésre hívnánk fel a figyelmet.
Az iskoláztatás fontosságát a magyar családok döntQ többsége felismerte ugyan, de gyermekei közoktatásbeli esélye, támogatottsága nem ettQl a felismerésétQl, hanem döntQen az anyagi, s koránt sem mellékesen a szellemi erQforrásai állapotától függ.
A gyerekek versenyképes felkészítése mára, döntQ részben  az elit iskolák kivételével  az iskolarendszeren kívülre került, amely szolgáltatásokért külön kell fizetni.
A jelzett hazai állapotok között a közép- és felsQosztályokra méretezett idealizált politikai családkép olyan fikció, amely a gyerekes családok nagy részénél nélkülöz minden realitást, hiszen ezek döntQen saját családi erQforrásaikra szorítva-hagyatva nem képesek gyermekeik versenyképes társadalmi felkészítését biztosítani.
És végül arra a döntQen fontos társadalomstratégiai megállapításra, hogy ilyen korlátozott érvényq családképre alapozva nem lehet kezelni a generációs újratermelQdésben jelentkezQ problémákat.

6. A biológiai reprodukció és a biológiai státusz

6. 1. Helyzetkép a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején

A fiatalok testi-fizikai és mentális egészségének társadalmi tényezQi címq MTA kutatási fQiránya, amely többek között; az ifjúság egészségmagatartását és egészségkultúráját, egészségi állapotát és biológiai fejlQdését, testkultúráját és sportját kutatatta, hazánkban a nyolcvanas évek elején indult el, s a kezdeti igen biztató eredmények és tapasztalatok ellenére a nyolcvanas évek végére, illetve a kilencvenes évek közepére gyakorlatilag le is állt. Ez azért is sajnálatos, mert ennek a kutatássorozatnak - olvasatunkban - több olyan fontos konceptuális és metodológiai célkitqzése és megállapítása is volt, melyeket a helyzetelmésünkben magunk is mindvégig szem elQtt tartottunk, s próbáltunk érvényesíteni.
Az akkori legfontosabb tapasztalatokból - a teljesség igénye nélkül  e helyütt csak azokat emeljük ki, amelyek nyomon követése; egyfelQl a helyzetelemzésünkben vázolt társadalomképet tovább árnyalja és gazdagítja, másfelQl empirikus és teoretikus ismeretekkel, tapasztalatokkal is segíti az ifjúságstratégia elkészítését.

A kutatók a felnQtt magyar népesség egészségi állapotának romlását a hatvanas évek elejére datálják, míg a fiatalabb generációk egészségromlását bizonyító adatok a hetvenes-nyolcvanas évek kutatatásaiból váltak ismertté. Ezek az adatok bizonyították és hívták fel a figyelmet arra, hogy pl.: a testi fejlettség/fejletlenség, a táplálkozási hibák, és jó néhány idült betegség kialakulásának kezdete és az ezeket kiváltó okok, már fiatal korban is fellelhetQk. Más oldalról pedig, hogy a fiatal korban végzett sportolási, fizikai aktivitás kedvezQ élettani, biológiai hatása a felnQtt korban már csak részben érvényesül, mivel a személyek egy részénél a korábban kialakított bázis fokozatosan eltqnik, míg más részüknél az eredeti aktivitási szint  az esetek többségében mindig alacsonyabb szinten - megQrzQdik
Az életkor elQrehaladtával a fiatalabb korcsoportokban is emelkedik a tartósan betegek arány; a 15-29 évesek körében még csak 4 százalék, a 20-29 évesek között már 6.5 százalék, a 30-39 évesek körében pedig már ez utóbbi kétszeres (13%). Az életkor elQrehaladtával nQ a több betegségben szenvedQk és a túltápláltak aránya, s mindkét korcsportban (a 20-29, illetve a 30-39 évesek) egyértelmq összefüggés állapítható meg a túltápláltság és a betegségek gyakorisága között is. Az általános morbiditási arányok a fizikai foglalkozásúak körében a legmagasabbak, mindhárom korcsoportban, mindkét nemet illetQen, de a szellemi foglalkozásúak körében is emelkedik, az életkor elQrehaladtával ez az arány, s e csoporton belül a 30-39 éves vezetQ, irányító foglakozásúak között a legmagasabb.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem munkacsoportja 1960-ban és 1982- ben is vizsgálta a többoldalúan hátrányos helyzet egészségi állapotra gyakorolt hatását . Az induláskor - 1966-ban, az akkor 18 éves sorköteles férfiak körében - a vizsgálat megállapítása szerint az értelmi fejlQdésük megrekedéséért mindenek elQtt az ingerszegény környezet, a motivációs tényezQ hiánya a felelQs, de a szellemi fejlettségükben tapasztalt elmaradás mellett, ekkor még, testi megbetegedést nem találtak náluk a kutatók. Az 1982-es újravizsgáltaknál azonban már igen magas volt a pszichoszomatikus kórképek aránya (40%), a neurotikus kórképeké (20.5 %), s az alkoholizmusé (13.4%). Összességében véve a kutatásba vont személyek 60.7%-át találták betegnek és 16.5 százalékuknál egynél több betegséget is észleltek. A legfontosabb megállapítás, hogy a korábbi társadalmi helyzetükbQl elmozdulók között a beteg aránya 72%!! volt, a többé- kevésbé eredeti státusban maradóknál pedig csak 40.7%.
A pszichoszomatikus megbetegedések, és neurotikusok arányának növekedésére más kutatók és kutatások is felhívták már a figyelmet, ami azért fontos, mert valójában ezek a szindrómák a túlterhelt pszichikum tiltakozását jelzik, s ha ezek a személyek idQben nem kapnak megfelelQ segítséget, szükségképpen növelik a veszélyeztetett fiatalok számát; a drogosokét, az alkoholistákét stb. A mai helyzet ismeretében, húsz év távlatából viasztekintve, határozottan állíthatjuk; ezeket a jelzéseket komolyan, komolyabban kellett volna venni, mintahogy a maiakat is! A prevenció ugyan is mindig olcsóbb, mint az akuttá vált betegségek gyógyítása!
A szekuláris, az évszázados növekedési trend, és biológiai érés felgyorsulása, az akceleráció, számos orvosi, pedagógiai, pszichológiai, és szociológiai problémája közül e helyütt csak a legfontosabbakat emeljük ki.
JelentQsen megnQtt a biológiai és a társadalmi érettség közötti idQ. Amíg a század elsQ évtizedeiben ez még csak 3-4 év volt, a nyolcvanas években már akár tíz év is, manapság pedig még ettQl is több lehet.
A hazai növekedésvizsgálatok adatai szerint, a testméretekben  fQleg a testmagasságban és a testtömegben  az 1920-as évektQl kezdve napjainkig jelentQs megnagyobbodás következett be. A testdimenziók növekedési üteme is változott. Leggyorsabb az 1950-es és 70-es évek között volt, majd a 90-es évekig fokozatosan lassult. Az adatokból a szexuális érés korábbra tolódására is lehetett következtetni.
A fiatal népesség testmagasságának folyamatos növekedése azonban nem járt együtt a testsúly arányos gyarapodásával, a váll és a csípQ - keresztmetszetének, valamint a végtagok izomzatának növekedésével.
A fiatalok biológiai fejlQdését, testméretük, testi felépítésük alakulását sok tényezQ befolyásolja. A megfelelQ mennyiségq és minQségq táplálék mellett, a családok anyagi és szellemi háttere /a szülQk életkora, foglalkozás, iskolai végzettsége stb./ a testvérsorban elfoglalt hely, a lakhely és az iskola típusa stb. A városban élQ, értelmiségi szülQk, gimnazista gyermekei, pl.: szexuálisan korábban érnek, magasabbak, gyorsabban növekednek és erQteljesebb fizikumúak, (de nem biztos, hogy stabilabb pszichikumúak is) mint a faluban élQ, fizikai foglalkozású szülQk, szakmunkás tanuló gyermekei.
A témakörben végzett kutatásának egyik kiemelendQen fontos tapasztalata szerint a gyermekek családi háttere, szocio-demográfiai státusa sokkal inkább meghatározza növekedésüket, biológiai fejlQdésüket(érésüket) mint a családi-genetikai adottságok .
A különbözQ társadalmi háttér, a gyermekek biológiai fejlettségében regisztrált jelentQs eltérések, s az igen jelentQs terhelésbeli különbségek stb. együttes hatásaként - a deklarált társadalmi egyenlQség helyett - már ez idQtájt is teljesen eltérQ tartalmú és orientáltságú életpályák, életviteli, életmódbeli modelleket és lehetQségek - közel sem egyenlQ pályák, s közel sem egyenlQ esélyek  adottak tehát a fiatalok különbözQ csoportjai számára.
A biológiai státusz, a biológiai vagyon tudatos megQrzése és folyamatos karbantartása, a rekreáció azonban nincs jelen a fiatalok gondolkodásában, ez a komplex tevékenység nem vált mindennapjaik szerves részévé.
A testkulturális értékek, a vizsgálatok tanúsága szerint, csak az anyagi és a szellemi értékek után következnek, a szabadidQ-aktivitások tartalmát és gyakoriságát befolyásoló értékpreferenciák hierarchiájában.
A jelzett anom,2XZ0 X \ <
>
t
†
Š
Œ
Ð
ê
øôãÕĵĥ“…w…k^RB0"hg:/5B* CJ,OJQJ^Jph€hg:/5B* OJQJ^Jph€hg:/B* OJQJph€hg:/5CJ$OJQJ^Jhg:/CJ$OJQJ^Jhg:/B* OJQJ^Jph€hg:/B* CJ$OJQJph€"hg:/5B* CJ0OJQJ^Jph€-hg:/B* CJ$OJQJ^Jph€hg:/5B* OJQJ\ph€!hg:/5B* CJ(OJQJ\ph€hg:/B* CJ`OJQJph€!hg:/5B* CJOJQJ\ph€hg:/ hg:/OJQJ020 Z \ t
†
Š
Œ
Ð
ê
ì
.
:
R
T
°
²
#

f

Î

J
ýýûùùùôôôòòýðôôôîûýèæàààÚ
Æ

Æ

Æ $a$#já
Œ
¨
ä
¢(
D.
þþþþþþê
ì
î
&
(
*
,
.
:
V
t
v
¬
®
°
²
´
¶
îÖèÖÃ}yqiyi]UA1hg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/B* ph€hg:/5\mHnHujhg:/U hg:/OJ QJ hg:/"hg:/5B* CJ(OJQJ^Jph€1jUð|7
hg:/5B* CJOJQJUX^Jph€4jUð|7
hg:/5B* CJOJQJUVX^Jph€%hg:/5B* CJOJQJX^Jph€.jhg:/5B* CJOJQJUX^Jph€"hg:/5B* CJOJQJ^Jph€¶
ì
î
ð
ò










-



!

"

#

$

%

@

A

B

C

E

F

G

`

a

b

c

d

e

f

g

h

ƒ

„

öæÔÀ浦µ•¦µ¦À„ÀæöærÀ浦µa¦µ¦À„Àæöæ jqhg:/UmHnHu#jöhg:/>*UmHnHu!hg:/56\]aJmHnHu j{hg:/UmHnHujhg:/UmHnHu hg:/mHnHu'jhg:/0J"B* UmHnHph€u#jhg:/>*UmHnHuhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/mHnHu"„

…

†

­

®

¯

È

É

Ê

Ë

Ì

Í

Î

Ï

Ð

ë

ì

í

î

(
)
*
C
íÙɾ¯¾ž¯¾¯ÙÙÉÉhÙÉYEY&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u,jâhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u!hg:/56\]aJmHnHu jghg:/UmHnHujhg:/UmHnHu hg:/mHnHuhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u#jìhg:/>*UmHnHuC
D
E
G
H
I
J
K
L
g
h
i
j
Ò
Ó
Ô
í
î
ï
ñ
ò
ó
ô
õ
êÖÇÖ³¥³•¥•~³kÇÖÇVÖÇÖ³¥Gjhg:/0J"B* Uph€)jShg:/B* UmHnHph€u$hg:/0J"6B* ]mHnHph€u,jØhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€u)j]hg:/B* UmHnHph€uJ
ô
ž t:ÖbÂn Lè¾aÄ,¤‡

ìWÍRd-/ ‚ ù÷÷÷ññ÷÷ùùùù÷ùùùù÷ùù÷ùùùùùù÷
Æ

Æ
õ
ö
" $ & ( Z \ ^  ’ ” ˜ š œ ž ¢ Ø Ú Ü Þ 024fhjnprtvx®°õíõÜÍÀ¶¨¶˜¨‰¨ÍíÍõíõxÍÀ¶¨¶h¨‰¨ÍíÍõíõj?hg:/B* Uph€!jÄhg:/>*B* Uph€hg:/B* mHnHph€ujIhg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"6B* ]ph€jhg:/0J"B* Uph€!jÎhg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€#°²´öøú,.0468:>tvxz°²´¶¼îßÕ˽˭½ž½ß–‹„‹p`W`Ep`#j° hg:/>*UmHnHuhg:/mHnHuhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u

hg:/6]jhg:/6U]hg:/B* ph€hg:/B* mHnHph€uj5 hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!jºhg:/>*B* Uph€¼¾Àòôöúüþ:<>@’”–ÈÊÌÐÒÔÖØÚ õæõÕæõæÁ°Á — …Á õæõtæõæÁ e[S[hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€ j! hg:/UmHnHu#j¦hg:/>*UmHnHuhg:/mHnHuhg:/0J"B* mHnHph€u!hg:/56\]aJmHnHu'jhg:/0J"B* UmHnHph€u j+hg:/UmHnHujhg:/UmHnHu hg:/mHnHu

@AB[\]_`abcd€‚ ¡¢»¼½¿ÀÁÂÃîßÕ˽˭½ž½ß“ßՋÕzßÕ˽Ëj½ž½ß“V'jhg:/0J"B* UmHnHph€uj

hg:/B* Uph€!j’
hg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/6B* ]ph€hg:/B* mHnHph€uj
hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!jœ hg:/>*B* Uph€ÃÄßàáâ* , . ` b d h j l n p r ¨ ª ¬ ® 


>@BFHJLNðâð˷𨔨”¨”·â·ðâðh·ð¨”¨S”¨”·â·)jù

hg:/B* UmHnHph€u,j~

hg:/>*B* UmHnHph€u)j

hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u,jˆ
hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u NP†ˆŠŒÚÜÞ "XZ\^¤¦¨ÚÜÞâäæèðâð˷𨔨”¨”·â·ðâðh·ð¨”¨S”¨”·â)jå hg:/B* UmHnHph€u,jj hg:/>*B* UmHnHph€u)jï
hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u,jt
hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u-èêì"$&(z|~°²´¸º¼¾ÀÂøúüþ?îáÙáÈîá¾°¾ °‘°î†rbTb=rb,jVhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/6B* ]ph€hg:/B* mHnHph€ujÛhg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€!j`hg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€?@AZ[\^_`abc~€¢£¤½¾¿ÁÂÃÄÅÆáâãä
ðÜðÇÜðܳ¥³•¥•~³•ðÜðiÜðܳ¥³•¥•R³•,jBhg:/>*B* UmHnHph€u)jÇhg:/B* UmHnHph€u,jLhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)jÑhg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u



%&')*+,-.IJKL‚ƒ„žŸ¡¢£¤¥¦ÁðÜðÇÜðܳ¥³•¥•~³•ðÜðiÜðܳ¥ZPHhg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€)j³hg:/B* UmHnHph€u,j8hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)j½hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uÁÂÃÄâãäýþÿ!"#$efõäÕõ˽˭½ž½Õ“oaoJož,j$hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/6B* ]ph€hg:/B* mHnHph€uj© hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!j. hg:/>*B* Uph€hg:/0J"B* ph€fg€‚„…†‡ˆ‰¤¥¦§êëì




)*ìÝÈìÝì´¦´–¦–´–ÝìÝjìÝì´¦[QIQhg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€)j•hg:/B* UmHnHph€u,jhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)jŸhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€u*+,_`az{|~€‚ƒžŸ ¡ÊËîßÕ˽˭½ž½ß“oaoJož,jhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/6B* ]ph€hg:/B* mHnHph€uj‹hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!jhg:/>*B* Uph€ ËÌåæçéêëìíî



567PQRTUVWXYtuvw«¬ìÝÈìÝì´¦´–¦–´–ÝìÝjìÝì´¦´–¦–S´–Ý,jòhg:/>*B* UmHnHph€u)jwhg:/B* UmHnHph€u,jühg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€u ¬­ÆÇÈÊËÌÍÎÏêëìí DFHLNPRTVŒŽ’ -"-ìÝÈìÝì´¦´–¦–´–ÝìÝjìÝì´¦´–¦–S´–Ý,jÞhg:/>*B* UmHnHph€u)jchg:/B* UmHnHph€u,jèhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)jmhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€u "-$-V-X-Z-^-`-b-d-f-h-ž- -¢-¤-
( ) * , - . / 0 1 L M ìÝÈìÝì´¦´–¦–´–ÝìÝjìÝì´¦[QIQhg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€)jOhg:/B* UmHnHph€u,jÔhg:/>*B* UmHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u)jYhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uM N O ` a b { | }  €  ‚ ƒ „ Ÿ ¡ ¢ Ó Ô Õ î ï ð ò ó ô õ ö îßÕ˽˭½ž½ß“ßՋÕzßÕ˽Ëj½ž½ß“V'jhg:/0J"B* UmHnHph€uj;-hg:/B* Uph€!jÀhg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/6B* ]ph€hg:/B* mHnHph€ujEhg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!jÊhg:/>*B* Uph€‚ õ w!¢"†#&$ð$ &¬&X'Z'š(`*+è+®,h-J.0/Ü/@0Â011Ÿ1Î2Ü385ý÷÷÷÷ññïïíïýýýï÷÷ïý÷ýýýýýç
Æ
Æ

Æ
ö ÷ !! !!U!V!W!p!q!r!t!u!v!w!x!y!”!•!–!"^"`"b"”"–"˜"œ"ž" "¢"¤"ðâð˷𨔨”¨”·â·ðâðh·ð¨”¨S”¨”·â·)j'!hg:/B* UmHnHph€u,j¬ hg:/>*B* UmHnHph€u)j1 hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u,j¶-hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u ¤"¦"Ü"Þ"à"â"B#D#F#x#z#|#€#‚#„#†#ˆ#Š#À#Â#Ä#Æ#à#â#ä#$$$ $"$$$&$ðâð˷𨔨”¨”·â·ðâðh·ð¨”¨S”¨”·ð)j#hg:/B* UmHnHph€u,j˜"hg:/>*B* UmHnHph€u)j"hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u,j¢!hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u-&$($*$`$b$d$f$œ$ž$ $¢$ª$¬$®$à$â$ä$ê$ì$î$ð$ò$ô$*%,%ôéâé˸¬¸—˸‰w‰cw‰wËR˸¬¸!hg:/56\]aJmHnHu&j $hg:/5U\mHnHu#jhg:/5U\mHnHuhg:/5\mHnHu)jŽ#hg:/5>*U\mHnHuhg:/5\mHnHu$hg:/0J"5B* \mHnHph€u-jhg:/0J"5B* U\mHnHph€u

hg:/5\jhg:/5U\jhg:/6U],%.%0%Î%Ð%Ò%&&& &&& &&&N&P&R&T&f&h&êÓÀ² ²Œ ² ÓÀzmbmNzmAhg:/5B* \ph€'jz%hg:/5>*B* U\ph€hg:/5B* \ph€hg:/0J"5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€&jÿ$hg:/5U\mHnHu#jhg:/5U\mHnHuhg:/5\mHnHu$hg:/0J"5B* \mHnHph€u-jhg:/0J"5B* U\mHnHph€u)j„$hg:/5>*U\mHnHu h&j&œ&ž& &¦&¨&ª&¬&®&°&æ&è&ê&ì&' ''H'J'L'R'T'V'X'Z'\'^'”'–'˜'š'T(V(X(îáÎî¼îªŸª’Ÿ’~ª’áîákî¼îª’Ÿª’Ÿ’Xª’áî$jf'hg:/5B* U\ph€$jë&hg:/5B* U\ph€'jp&hg:/5>*B* U\ph€hg:/0J"5B* \ph€hg:/5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€#hg:/5B* \mHnHph€u$jõ%hg:/5B* U\ph€hg:/5B* \ph€!jhg:/5B* U\ph€"X(Š(Œ(Ž(”(–(˜(š(œ(ž(Ô(Ö(Ø(Ú(***P*R*T*Z*\*óàϽϫ ‘‡‡o‘‡eWeGW8Whg:/B* mHnHph€uj×(hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€j\(hg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€#hg:/5B* \mHnHph€u!jhg:/5B* U\ph€$já'hg:/5B* U\ph€hg:/5B* \ph€\*^*`*b*d*š*œ*ž* *Ö*Ø*Ú*

+ +++++++ +V+X+Z+\+¢+¤+¦+Ø+Ú+Ü+â+ä+æ+è+ê+ñéñßéßÎñßĶĦ¶—¶ñéñßé߆ñßĶÄv¶—¶ñßd"jhg:/0J"5B* U\ph€jÃ*hg:/B* Uph€!jH*hg:/>*B* Uph€hg:/B* mHnHph€ujÍ)hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€!jR)hg:/>*B* Uph€hg:/0J"B* ph€hg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€#ê+ì+",$,&,(,h,j,l,ž, ,¢,¨,ª,¬,®,°,²,è,ê,ì,òçòÓÁò´£´£~£ÁçjZLZ5,j4,hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€u#hg:/5B* \mHnHph€u$j¹+hg:/5B* U\ph€!jhg:/5B* U\ph€hg:/5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€'j>+hg:/5>*B* U\ph€hg:/5B* \ph€hg:/0J"5B* \ph€ ì,î,"-$-&-X-Z-\-b-d-f-h-j-l-¢-¤-¦-¨-...:.<.>.D.F.H.J.L.ëỤ̸̂¸Ì¸ë•ëەÛ~ëÛ̸Ìi¸Ì¸ëÛW"jhg:/0J"5B* U\ph€)j¥-hg:/B* UmHnHph€u,j*-hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€u)j¯,hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uL.N.„.†.ˆ.Š.ê.ì.î. /"/$/*/,/./0/2/4/j/l/n/p/–/˜/òçòÓÁò´£´£~£Áçoe]eLoeBhg:/B* ph€!j/hg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€#hg:/5B* \mHnHph€u$j›.hg:/5B* U\ph€!jhg:/5B* U\ph€hg:/5B* \ph€"jhg:/0J"5B* U\ph€'j .hg:/5>*B* U\ph€hg:/5B* \ph€hg:/0J"5B* \ph€˜/š/Ì/Î/Ð/Ö/Ø/Ú/Ü/Þ/à/
0

0
0 000-08090:0=0>0?0@0ñç×ñÈñ¹±hÈTÈ?TÈT)j‡0hg:/B* UmHnHph€u&jhg:/B* UmHnHph€u,j

0hg:/>*B* UmHnHph€uhg:/B* mHnHph€uhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* mHnHph€uj‘/hg:/B* Uph€hg:/B* ph€jhg:/B* Uph€@0B0]0^0_0`0{0|0}0~0Ÿ0 0¡0º0»0¼0¿0À0Á0Â0Ã0Ä0ß0à0á0â0 111)1*1+1.1/101112131N1O1óëóÜÒëÒÁÜÒ·©·™©Š©ÜëÜÒëÒyÜÒ·©·i©Š©ÜëÜÒëҁjs2hg:/B* Uph€!jø1hg:/>*B* Uph€hg:/B* mHnHph€uj}1hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€!j1hg:/>*B* Uph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* ph€jhg:/B* Uph€'O1P1Q1|1}1~1—1˜1™1œ11ž1Ÿ1 1¡1¼1½1¾12ˆ2Š2Œ2¾2À2Â2È2Ê2Ì2Î2Ð2Ò23
3

3 3–3˜3š3Ì3îßÕ˽˭½ž½ß–ßՖՆßÕ˽Ëv½ž½ß–ßՖÕfßÕ˽ˁjÚ4hg:/B* Uph€j_4hg:/B* Uph€jä3hg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/B* mHnHph€uji3hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!jî2hg:/>*B* Uph€&Ì3Î3Ð3Ö3Ø3Ú3Ü3Þ3à34444R4T4V4X4ò4ô4ö4(5*5,5ðâÓâļ±©¥©‘xf‘[L[;L jK6hg:/UmHnHujhg:/UmHnHu hg:/mHnHu#jÐ5hg:/>*UmHnHuhg:/mHnHuhg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€uhg:/jhg:/Ujhg:/5U\hg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* mHnHph€ujhg:/B* Uph€jU5hg:/B* Uph€,525456585:5<5r5t5v5x5œ5ž5 5Ò5Ô5Ö5Ü5Þ5à5â5ä5õæÒ­•„­zlz\lMl­•>jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* mHnHph€ujA7hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€!jÆ6hg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€-hg:/0J"56B* \]ph€(jhg:/0J"56B* U\]ph€hg:/0J"B* mHnHph€u'jhg:/0J"B* UmHnHph€ujhg:/UmHnHu hg:/mHnHu85â5\6µ6 7€7Ù7L8ê89999D9F9H9`9b9d9f9h9¾94;ä<(>ýûýûûûûûùôòðòêäÚððððØÓÓÓ
&
F „Ô
„Ä^„Ô
`„Ä
Æ

Æ
$a$ ä5æ5 666696:6;6T6U6V6Y6Z6[6\6]6^6y6z6{6|6’6“6”6­6®6¯6²6³6´6µ6¶6·6Ò6Ó6Ô6Õ6æ6ç6õíõÜÍõõ嵖µÍíÍõíõ…ÍõõÃuµ–µÍíÍõíõdÍõÃ!j¨9hg:/>*B* Uph€j-9hg:/B* Uph€!j²8hg:/>*B* Uph€hg:/B* mHnHph€uj78hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€!j¼7hg:/>*B* Uph€hg:/B* ph€hg:/0J"B* ph€'ç6è67777 77 7
7
7&7'7(7)7]7^7_7x7y7z7}7~77€77‚77ž7Ÿ7 7¶7·7¸7Ñ7Ò7Ó7Ö7×7Ø7ñç×ñÈñ¹±¹§±§–¹§çñç†ñÈñ¹±¹§±§u¹§çñçeñÈñ¹j*B* Uph€j;hg:/B* Uph€!jž:hg:/>*B* Uph€hg:/0J"B* ph€hg:/B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* mHnHph€uj#:hg:/B* Uph€hg:/B* ph€jhg:/B* Uph€'Ø7Ù7Ú7Û7ö7÷7ø7ù788
8<8>8@8F8H8J8L8N8P8†8ˆ8Š8Œ8¤8¦8¨8Ú8Ü8Þ8ä8æ8è8ê8ì89
9÷èÞ÷ÞÍèÞõ嵖µè÷èÞ÷ޅèÞõÃuµ–µè÷ie]jhg:/Uhg:/jhg:/OJQJUjû=hg:/B* Uph€!j€=hg:/>*B* Uph€hg:/B* mHnHph€uj=hg:/B* Uph€jhg:/B* Uph€hg:/B* ph€!jŠ*B* Uph€hg:/0J"B* ph€jhg:/0J"B* Uph€hg:/B* ph€$
9@9B9D9H9J9L9È9:h<Â<&>˜>´> ?ž?Ì?à?¾@Ø@AÔA´BºC¾CÄCÚCNDüôèßÒÊüÃüÃü¸­£ž—ŠŠ|rh`UKUhg:/CJ OJQJ hg:/5OJ QJ \ hg:/OJ QJ hg:/CJ$OJQJhg:/6B*phÿ hg:/6hg:/6CJ]hg:/6B* CJ]phÿ™
hg:/CJ] hg:/]hg:/B* ]ph€hg:/5B* ]ph€hg:/56B* ph€

hg:/5\hg:/B* ph€jhg:/6U]aJhg:/mHnHuhg:/5\mHnHujhg:/Uhg:/(>˜>´>Ì?¾@A’A´B¾CBD^F`F GG¤JÔO´SZXZ”ZœZìZîZýý÷ííëëææÞØëëÓÓÓÓÓÊÈÈ„Ä^„Ä$„I^„Ia$
&
F„v^„v$
&
Fa$
&
F

&
F
Æ ´ x

„ˆ^„ˆNDnDsDD^F GG¨RªR¦S¬SêSúSZX–XŽZZ¾aòbln¢o
„ø„v…¶‡º‡2ˆðˆ‰²‰Ò‰<Š\Š4‘6‘D’3–Õ–Ö–@—M—°˜´˜öëöëæáÝÓÝÌÝÌÝÄ·¬Ý¥Ý¥Ý›Ý¥Ý›“ݥݥݥ݋~uÝÓÝ¥Ýo
hg:/CJhg:/6CJ]hg:/6B* CJ]ph€hg:/B* ph€ hg:/mH sH hg:/56\]

hg:/5\hg:/5B* \phÿ™hg:/56B* \ph€hg:/56\

hg:/6]jhg:/0JUhg:/ hg:/] hg:/6 hg:/5OJ QJ \hg:/CJOJQJ+îZðZòZ]Æ^`¼a¾aòbÒcdldeDfFjHjTk¢kòk~lln¢o¤oârtxwùùùëëëùùùååååùùùßßßùÙùùùù„ˆ^„ˆ„L^„L„”^„”
&
F
Æ

ЄÐ^„ЄÄ^„Äxw €
„¶‡¸‡º‡2ˆ4ˆ6ˆØŠD’3–Ø–ø–

—)—N—O—R›¬œàV D¢Ü¦æª4¬ùùù÷÷÷õðð÷÷ê÷åååå÷÷÷÷÷ù÷÷÷
&
F „ˆ^„ˆ$a$„Ä^„Ä´˜šš4¬5¬ž¬Ÿ¬ ¬³
³\¼â¾LÁŠÁŽÁÁvƸÆFÐNѬÑÎÑøÒkÔöÚh۝à®ãnèè,éÚé<êë ëÎîLñ÷ñíåÕɼ± ±‘±Éƒ±qdqdqdqdqdqdqdqdqdqdíhg:/6OJ QJ ]^J"hg:/56CJOJ QJ \]^Jhg:/56CJ\]^Jhg:/6B* CJ]^Jph€!jhg:/0J6CJU]^J hg:/6CJ]^Jhg:/6CJOJ QJ ]hg:/56CJ\]hg:/56CJ\]mH sH hg:/mH sH hg:/
hg:/CJhg:/6CJ]$4¬5¬ž¬Ÿ¬ ¬"¯P¯¼¯°±È² ³œ³ µ¶´¶¶¶Ð¹\¼â¾JÁLÁŽÁùôîäÞÞÙÙÙÙÞÔÔÔÔÞÞÞÎÞÞÅ$„Ä^„Äa$„ˆ^„ˆ
&
F
&
F„Ä^„Ä

Ƹp#„Ä^„Ä„Ä^„Ä$a$„Ä^„ÄŽÁÁæÄFÐ.ÔÂÚtà®ãVå¡æhèÎîæóÖô€õ¶õúõìöšøüødùðùVúnüöêêêêêêêßßêÝêÒÒÒÒêÇÇÇÇê
$
&
Fdha$
$
&
Fdha$(
$
&
Fdha$
$„Ädh^„Äa$$„Ä^„Äa$LñþñæópúÜú¸æö

ü
„
Æ ä ü 6–3 5 "^"€,-¨-$.161Ñ2ì2
;˜;`?Ð?BB6BüCüKnLŽQ¾Q™RúRüRSpTrTtT÷óáÔáÔáÔáÔáÔáÔáÔáÔáÅÔÅáÔáÔá¸áÔáÔáÔáÔ¨ÔáÔáÔáÔᝐƒhg:/6B*CJ ]phÿÿÿhg:/0J*6B*]phÿÿÿhg:/6B*]phÿÿÿhg:/56OJ QJ \]^Jhg:/6B*CJ]phÿhg:/6CJOJ QJ ]^Jhg:/6OJ QJ ]^J"hg:/56CJOJ QJ \]^Jhg:/hg:/5CJ\1nü ýÖþxþ †
r ö¶f!^"æ+Î/þ01161`5f:š<`?6CDóèèóóóóóóóóóóóóØØÒóóóóóó„Ä^„Ä$„Ä„dh^„Ä`„a$
$
&
F-dha$
$„Ädh^„Äa$DEEüK™RûRüRrTtTvTxTóóóãóÚc]W+$If$Ifvkdv>$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ.&Ø

Ö

t ¯Ö
€ÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÖÿÖÖÿ4ÖaöLpÖ
€ÿÿÿŠT )$$Ifa$$„Ä„Kdh^„Ä`„Ka$
$„Ädh^„Äa$ tTvTxTzTèTðTöTøTU
U8U:UDUFU|U~U€U‚U´U¶U¾UÀUVVVV@VBVLVNV²V´V¾VÀVÂVÄVÆVòVrWtWvWxWzW|W¨W°WíßÖŶÅí¥ÖÅí¥¡Åí¥ÖÅí¥ÖÅí¥ÖÅí¥ÖÅí¥Öí‘Ö†y†sí‘ÖŶ
hg:/CJ hg:/0J*6B*]phÿhg:/6B*]phÿhg:/CJ OJPJQJ^JaJhg:/ hg:/5CJ OJQJ\^JaJhg:/6OJQJ]^JaJ hg:/6CJOJQJ]^JaJhg:/5CJ \hg:/CJOJQJ^JaJ$hg:/6CJOJPJQJ]^JaJ-xTzTøTUjd^+$If$If”kd1?$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &p

h

Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTU
U:UDUjd^+$If$If”kd@$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTDUFU~U€Ujd^+$If$If”kdñ@$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &pÿÿÿÿh Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÿÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT€U‚U¶U¾Ujd^+$If$If”kdØA$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &pÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿhÿÿÿÿ Öç
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT¾UÀUVVjd^+$If$If”kdÍB$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &pÿÿÿÿh Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÿÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTVVBVLVjd^+$If$If”kd´C$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTLVNV´V¾Vjd^+$If$If”kdD$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT¾VÀVÂVÄVjdd$If”kdfE$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTÄVÆVtWja )$$Ifa$”kd?F$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &pÿÿÿÿh Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÿÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTtWvWxWzWˆ‚‚$Ifvkd&G$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ.ž pÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ Öç
t ¯Ö
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööhÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöLpÖ
ÿÿÿÿŠTzW|W²W¾Wjd^+$If$If”kdáG$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &pÿÿÿÿh Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÿÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT°W²W¾WÀWìWîWøWúW0X2XX YYYYLYNYVYXYZYrYtY,[æ[iÖo p8p–pþpzV{

‚‚@‚ ‚ƒäƒ&„ Œ4ŒíÜÓÂíÜÓÂíÜÓÂíÜÓÂí²ÓŸ›Ÿ‰|‰i‰|‰|‰|›‰|‰|‰|‰|$hg:/6CJOJ QJ ]^JmH sH hg:/6OJ QJ ]^J"hg:/56CJOJ QJ \]^Jhg:/%hg:/6B* CJ OJ QJ ]^Jph€hg:/CJ OJPJQJ^JaJ hg:/6CJOJQJ]^JaJhg:/5CJ \ hg:/5CJ OJQJ\^JaJ$hg:/6CJOJPJQJ]^JaJ)¾WÀWîWøWjd^+$If$If”kdÈH$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTøWúW2X
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTXYYjd^+$If$If”kdzJ$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTYYNYVYjdd$If”kdSK$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTVYXYZYrYtY¬^DciÖoluj^\^^^^U^ '„Ä1$^„Ä
$„Ädh^„Äa$”kd,L$$IfT–Öÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0.ž &ph Ö
t ¯Ö ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öØ6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöLpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT luøuˆxäyV{

‚(„ðˆ“ð—ò—F˜£Î«|±³0ºh»€¼t¾ZÁlÅàÊóèèóæóóóóÖÍæóóóóóÂÂóæó
$
&
F!dha$$„Ä^„Äa$$„Ä„dh^„Ä`„a$(
$
&
F dha$
$„Ädh^„Äa$4ŒXîÄðò—F˜£¤Ö¤ð¤ ¥ ¦:§«Ê«Ž¬ú¬Pº6»H»f»t¾P¿ÈÀZÁlÅÀÅêÆÜNJȒÊÞÊPÎGÏÕÏãÏöÏ@Ñ|Ñ>ÒvÒÒÒÔ҄ԋԯÔîÔÖjÖ8×hׄ×î×Ú¨Úààvàœàžàhç4èNë\ëì:ìîáîáîÔÐîáîáîáîáîáîáîáîáîáÐîáîáîáîáîáîáÉîáî¶îáîáîáîáîáîáîáîá¶îáîáîá%hg:/56CJH*OJ QJ \]^J

hg:/5\hg:/hg:/6B*CJ]phÿhg:/6OJ QJ ]^J"hg:/56CJOJ QJ \]^JBàÊ>Ñ@Ñ|Ñ~ѬÒÚàRæ–ìÊöƒ 46z´¶>N ú ü þ \óóñóóóóóóóóóóëéäééßßßÝÝÛÛ
&
FE$a$,„^„
$„Ädh^„Äa$:ìdì–ìøìíTíˆíÌíöívðNñxñ˜ñÂñ4ò¦ò>óàö ÷¦÷î÷øløfú2üÍ 46ú þ \`bH J ê

ì

†
\^ðãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãÑãɾ¶¾«Â¾“¾‹}pðphg:/5OJ QJ \^Jhg:/OJ QJ ^JmH sH hg:/OJ QJ jhg:/0J&Uhg:/OJPJQJ^JaJ hg:/6OJ QJ ] hg:/mH sH hg:/

hg:/5\hg:/B* ph€"hg:/56CJOJ QJ \]^Jhg:/6OJ QJ ]^Jhg:/56OJ QJ \]^J*\^`bâ b
&

ê

ì

„
†
L^°TLf"«$á$â$f+^2P3R33’3ööôòíííçääÜÜòÜÜÜÜÚÜÜÜØÚÚô( $dha$'1$
Ƹp#
&
F+¤ ¤[$\$^d°d#$«$á$^2’3ž3¼3Ô3ø3rLÎL0T›TžTÀTVxVL_N_V_œ_k kŽllhmÐnHoJoNoTo’oŽúöéÙéöéöËÁËÁéË鸥”éˆéË}Ëén¸é”ébéË}Ëéhg:/56CJ\]hg:/5OJ QJ \^JaJ hg:/5\mH sH hg:/56CJ \]!hg:/5B* OJ QJ \^Jph€%hg:/5B* CJOJ QJ \^Jph€hg:/5CJ\hg:/56\]hg:/56\]mH sH hg:/56OJ QJ \]^Jhg:/5OJ QJ \^Jhg:/
hg:/^J$’3ø3ú38ø:0>èHÂJpLrLÎLÐL0T{T›TžT«T¸T¿TýñéééééééýééääÛÏÏÏ

$dh$Ifa$ dh$If$a$ $dha$
$„dh`„a$¿TÀTÅT&

$dh$Ifa$ÙkdM$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTÅTÊTÏTÔTóóó

$dh$Ifa$ÔTÕTÚT&

$dh$Ifa$Ùkd0N$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTÚTßTäTéTóóó

$dh$Ifa$éTêTïT&

$dh$Ifa$Ùkd[O$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTïTôTùTþTóóó

$dh$Ifa$þTÿTU&

$dh$Ifa$ÙkdxP$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTU U UUóóó

$dh$Ifa$U UU&

$dh$Ifa$Ùkd•Q$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTUU#U(Uóóó

$dh$Ifa$(U)U.U&

$dh$Ifa$Ùkd²R$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT.U3U8U=Uóóó

$dh$Ifa$=U>UCU&

$dh$Ifa$ÙkdÏS$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTCUHUMURUóóó

$dh$Ifa$RUSUXU&

$dh$Ifa$ÙkdìT$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTXU]UbUgUóóó

$dh$Ifa$gUhUmU&

$dh$Ifa$Ùkd V$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTmUrUwU|Uóóó

$dh$Ifa$|U}U‚U&

$dh$Ifa$Ùkd&W$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠT‚U‡U‹UUóóó

$dh$Ifa$U‘U’UxV& $dha$ÙkdCX$$IfT–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ\”ÿÄ
V&0IIÐ Ö  
t
¿Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠTxVzVYžZJ_L_œ_ž_°ek krlŽll¤lÈlÔlàlìlølmm,mRmfm÷÷÷÷÷õ÷÷÷éääéØØØØØØØØØØØ

$dh$Ifa$$a$
$„dh`„a$ $dha$fmhm’mªm°m¶m¼mÂmÆmÊmÎmÒmÖmÞmàm
n"n&n,n2n8n
$dh$Ifa$Ff¯[VnXn‚nšnžn¤nªn°n´n¸n¼nÀnÆnÎnÐnHoJo’o”o”syf}†ƒ¤‰ ŽŽúîîîîîîîîîîîîéçßÝßßßßßßßß $dha$Ffml

$dh$Ifa$FfÝfŽfŽhŽêŽìŽŠ”&˜öžøž>Ÿ@Ÿð¥Ð§Ò§ ¨"¨t¯X²fµD¼pÀàÄFÇÏÊBÎÐÑÐÖýøöêâââööâââêöââââââßâââââ'1$ $dha$
$„dh`„a$$a$ŽfŽhŽjŽrŽêŽöžøžúžüžŸ>ŸÒ§Ô§Ü§ ¨pÀàÄÒÖÖÖÞÖB×öåüåþå6æ:æFæÀæT¸ ÔÖÜàä \L*²+Î+Ð+,~,ùìÞÓÞìÞÉÞÓÞìÞÓÞì»ìÞÓÞì·ù·°Ó°ì»ìÞÓÞÓÞÓÞÓÞì¦ –‰zhg:/5B* CJ \aJph€hg:/5B* CJ \ph€hg:/B* aJ ph€
hg:/CJhg:/B* CJph€

hg:/5\hg:/hg:/OJ QJ ^JmH sH hg:/56\] hg:/5\mH sH hg:/56\]mH sH hg:/5OJ QJ \^J

hg:/6].ÐÖÒÖB×D×.ܒáôåöå6æ8æ:æÀæÂæÄæîŒôËúT¸ ÒÒÔ\^
ô%J*÷õ÷÷÷÷÷óññõ÷÷÷÷÷÷î÷÷âõâ÷÷÷
$„dh`„a$'1$ $dha$J*L*ì*²+Î+Ð+ê+,,÷òòòäØØØ

$dh$Ifa$
-dh$7$8$H$If$a$ $dha$,,,% dh$IfÙkd¼o$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿ ”ÕÖ\äýæ`ÚT$ z
Ö  
t
¯Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ öp&6ööÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöPþpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ,,.,5,>,R,Y,b,v,},~,‹,,,’,•,˜,›,ž,¡,¤,¥,´,¶,¸,º,¼,óóóóóóóóóîåóóóóóóóóóàåóóóóFfþw dh$IfFfír

$dh$Ifa$¼,¾,À,Â,Ä,Æ,Ç,Þ,à,â,ä,æ,è,ê,ì,î,ð,ñ,--- - -
-
---óóóóóîåóóóóóóóóóàåóóóóóóóóFf ‚ dh$IfFf}

$dh$Ifa$-- -0-2-5-8-;->-A-D-G-J-K-h-j-l-n-p-r-t-v-x-z-{-Œ-óîåóóóóóóóóóàåóóóóóóóóóÛåFfS‘FfBŒ dh$IfFf1‡

$dh$Ifa$Œ-Ž--’-”-–-˜-š-œ-ž-Ÿ-ª-¬-®-°-²-µ-¸-»-¾-Á-Â-É-Ë-Í-Ï-Ñ-óóóóóóóóóîåóóóóóóóóóàåóóóóFfu› dh$IfFfd–

$dh$Ifa$Ñ-Ó-Õ-×-Ù-Û-Ü-ñ-ó-õ-÷-ù-û-ý-ÿ-...f.j.p.v.z.€.†.Œ.’.óóóóóîåóóóóóóóóóàåóóóóóóóóFf—¥ dh$IfFf†

$dh$Ifa$’.˜.š.¨.®.´.º.À.Æ.Ì.Ð.Ô.Ø.Ú.ô.ü./

/ //$/,/4//óîåóóóóóóóóóàåóóóóóóóóóÛFfÊ´Ff¹¯ dh$IfFf¨ª

$dh$Ifa$~,>/ºM¼M€NNŠN¼NÉNÊNîRcf—f˜fÂfÃfJvTv2†<†gˆ‘ˆ¼¢¾¢Æ¢è¢ê¢££

£$£&£RÁõèâØÒȼȫœè˜è‘˜èƒèƒèxèj_j_j_j_jè hg:/5\mH sH hg:/56\]mH sH hg:/5\mH sH hg:/56OJ QJ \^J

hg:/5\hg:/hg:/5OJ QJ \^JaJ!hg:/5B* OJ QJ \^Jph€hg:/B* ^JaJ ph€hg:/B* ^Jph€
hg:/^Jhg:/B* CJph€
hg:/CJhg:/5OJ QJ \^J hg:/5CJ \aJ >/@/f5ˆ<4EöJºM¼MNrN€NNŠN™N©N¼NÉN÷ëããããáÜÜÜÚÔÔÔÔÔ$If$a$ $dha$
$„dh`„a$ $dha$ÉNÊN

ókdç·$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ Ö ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÊNáNøNOO2Oóóóóó

$dh$Ifa$2O3O

ókdH¹$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ3OFOMObOxOO£Oóóóóóó

$dh$Ifa$£O¤O

ókd©º$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ¤O´O»OÑOåOûOPóóóóóó

$dh$Ifa$PP

ókdü»$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿP"P)P?PUPhPoPƒPóóóóóóó

$dh$Ifa$ ƒP„P

ókdO½$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ„P™P¬P³PÊPÞPñP÷Póóóóóóó

$dh$Ifa$ ÷PøP

ókd¢¾$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿøP@RfRŠR–R¾RàRìRóóóóóóó

$dh$Ifa$ ìRîR

ókdõ¿$$If–FÖ







ÿÿÿÿÿÿÿÿÖr”ÿ¯ ×
ëa‡ Ü p`0 l Ö
  
t
¿Ö2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0







ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
l`Ö
ÿÿÿÿÿaöpÖ2ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿîRŽSSôY:^afcf—f˜fÂfÃf@m@tòv ~fÂ…fˆgˆ‘ˆ’ˆ¨‘r™º¢¼¢&£(£÷÷÷÷÷ëéäâà÷÷÷÷÷÷÷ëâë÷÷÷÷â÷$a$
$„dh`„a$ $dha$(£˜­Æ³š¶ä¼RÁHÅ:˨ϼÓÂÚÄÚúÚüÚVÞXÞà.â äLåŒæŽæ éŒòÚú÷÷÷÷÷ïïïïïïíïïáÑÑÑÑÑïïïï$„ЄLÿdh^„Ð`„Lÿa$
$„dh`„a$ $dha$ $dha$RÁÄÚúÚD F Ö \ n ~c‚cŠcøcøefZznzŠ™®™ˆåæ
è

è\é^éîëðëŽìrítíØíÚí\îïïúó~öŠöñãñÖãÖÈÖã½ãñ­ñ­ñ©Ö©ÖŸÖŸÖŸÖŸÖ©“ã“„“|l-hg:/CJ^JfHÀqÊ
ÿÿ hg:/CJ^Jhg:/6CJOJ QJ ]^Jhg:/CJOJ QJ ^Jhg:/OJ QJ ^Jhg:/-hg:/56CJOJ QJ \^J hg:/5\mH sH hg:/56OJ QJ \^Jhg:/5OJ QJ \^Jhg:/56\]mH sH hg:/5CJOJ QJ \^J$ÚúnÿŠÎ“D F Ö Ø ºÚBø!ê(ð1B9‚?HF>N Uè\|c~cøcúc„gúh÷÷÷÷÷ëéëááááááááááááááé÷÷÷ $dha$
$„dh`„a$ $dha$úhühk~lžmfp

sTv0x2xÆzr{t{4}$€Þ‚ „¨†ª†´‹B’Š™®™°™óããããããããÛÛóããããããÛÛÛÙÍ
$„dh`„a$ $dha$$„ЄLÿdh^„Ð`„Lÿa$
$„dh`„a$°™›*£¾¥Ð©¢­¾´Ú¶´ºî½ Á®ÄÊÇÀÈTËLÌjÎú؟Ú<Þvãˆåæ

è^éðë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëëëëëëëëéÞÞÞ
$
&
F#dha$,
$„dh`„a$ $dha$ðërítíØíÚí\î^îúóŠöŒöâü` ,


ªÌh
> ôèæÚØÚÐÎËÆÆÆÀ»ÀÀÀÀÀÀ»
&
F„°^„°
&
F

'1$ $dha$
$„dh`„a$
$„Ädh`„Äa$
$
&
F#dha$ŠöŒö› ` Ü

,
8
9
` b \ŒF-8 "8˜;>=B=¢=0?2?T?z@ŒBHCJCFÂKÄKÈLÊLBMOëãØÏãÏãÁã³ã¨ã¨ã¦ã¨žšã³ããšãˆ‚ˆr\rˆ+jhg:/0J56B* U\]hph€hg:/56B* \]hph€
hg:/^J hg:/hhg:/5B* \^Jph€hg:/ hg:/mH sH U hg:/5CJ\^Jjhg:/0JCJU^Jjhg:/0J&CJU^Jhg:/6]^J hg:/6CJ]^J hg:/CJ^J'hg:/CJOJ QJ ^JfHÀqÊ
ÿÿ"> ä!˜;>=@=¢=¤=z@ŠBŒBHCJCFHÄKBMRNÖOQTR SºTÄUBWxWùùù÷÷õõõõóíííííííííííííÛ$„Ä„dð¤^„Ä`„a$„Ä^„Ä„°^„°áliák felszámolásában a generációs újratermelQdés intézményei közül a család, de leginkább az iskola tehetne a legtöbbet - legalább is elvben és deklarált céljait és feladatait illetQen  a fiatalok biológiai fejlQdését fékezQ hatások felszámolásában vagy legalább a negatív hatások enyhítésében, és hatékonyan segíteni a fiataloknak az egészségesebb életvitel, életmód alakításában, de sajnos ez idQtájt erre a magyar iskolarendszer még nem volt felkészülve.
A témakörben végzett kutatások ugyan is arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolában folyó oktató-nevelQ munkának a testnevelés és a sport nem szerves része , sQt nem szerves része még a diákéletmódnak sem.

6. 2. Vázlatos helyzetkép a kilencvenes évekrQl

A XX. Század utolsó évtizedében a magyar fiatalok biológiai fejlettségében, egészségi állapotában, egészségmagatartásában, fizikai aktivitásában továbbra sem tapasztalható érdemi és pozitív változás, ellenkezQleg a rendszerváltást kísérQ makrofolyamatok hatása a fiatalok testi-fizikai állapotára,, és mentális egészségére is inkább kedvezQtlen, mint kedvezQ .
A kilencvenes évek helyzetelemzésének négy témaköre: a népesedési helyzet alakulása, s a demográfiai magatartás változása, a szekuláris trend néhány újabb kutatási eredménye, az egészségi állapot szubjektív megítélése, a tanuló ifjúság testnevelés órai élményei.

A Magyarország demográfiai helyzetének ismertetése elQtt, tegyünk egy rövid kitérQt Európába.

Az Európai Unió vezetQi és vezetQ testületei az európai kontinens, ilyetén az Unió, egyik legsúlyosabb és egyben legsürgetQbb feladatának mondják, az elöregedett népességi struktúra kedvezQtlen trendjének, az öregedési trend ütemének a fékezését, vagy legalább a korrekcióját, hiszen a negatív trend pozitívba fordítása már aligha lehetséges.
Az Unió vezetQi szerint az elöregedés, mindenek elQtt, a térség versenyképességét veszélyezteti, de ezen túl, s leginkább Magyarországon, súlyos foglalkoztatási gondokat okozhat, és sürgQs szociálpolitikai reformot (nyugdíjrendszer megváltoztatását) sürget.
A demográfiai helyzet- és magatartásváltozás kedvezQtlen alakulása, a magyar társdalom (egyik) strukturális és funkcionális mqködési zavaraként is felfogható, s mivel úgy véljük ez a folyamat egyáltalán nem független az elemzésünk, de leginkább a kutatási program vizsgált problematikájától sem, ezért tartjuk indokoltnak, hogy helyzetelemzésünkben a demográfiai helyzet- és magatartásváltozás néhány fontosabb összefüggésével is foglalkozzunk - szükségképpen csak vázlatosan.
A népességszám csökkenés számos oka közül, a demográfiai magatartás változásai kapcsolhatók leginkább a kutatási problematikánkhoz amely az Unióban és Magyarországon sok hasonlóságot mutat.
Az európai és a magyar korfa elöregedése egyaránt az elmúlt évszázad termék , a népesség a XX. század elejétQl öregszik folyamatosan.
A századelQn még az európai lakosság 35%-a volt tizenöt évesnél fiatalabb, ma már csak 19%-a. Még ennél is öregebb azonban az unió népessége, melynek 17%-a gyermek és 16%-a 65 évesnél idQsebb.
Legfiatalabb a korstruktúra jelenleg Írországban, Luxemburgban és Nagy-Britanniában, míg a legöregebb Olaszországban, Görögországban, valamint Svédországban.
Az Unióban az együttélési formák változására utal, hogy az ezer lakosra jutó házasságkötések száma az 1990. évi 6, 4-rQl, az ezredfordulóra 5, 1-re csökkent.
A kilencvenes évek végén az Unióban a 15 éves és idQsebb férfiak 54%-a, a nQk 51%-a élt házasságban, az egyedülállók aránya a férfiaknál 37%, a nQknél átlagosan 30%.
Az özvegyen maradtak aránya  a két nem eltérQ halandóságából és az újraházasodási szokásokból adódóan  a nQk között 13%, a férfiaknál 3%.
Az elváltak aránya Svédországban és Finnországban a legmagasabb, az özvegy férfiaké pedig Nagy-Britanniában, míg a nQké Ausztriában.
A szingli életstílus legelterjedtebb Dániában, Németországban, Írországban és Svédországban, a házasok arány pedig az Ibériai félszigeten, Portugáliában és Spanyolországban a legmagasabb.
 EMBED Excel.Sheet.8 

Forrás: KSH. 2003.
6. 2. 1. A népességszám csökkenés és a demográfiai magatartás változásai


Magyarországon a népesség száma 1980-ig folyamatosan nQtt, ettQl kezdve azonban folyamatosan csökken. (1869: 5. 011 ezer fQ; 1920: 7. 986 ezer fQ; 1960: 9. 961 ezer fQ; 1980: 10. 705 ezer fQ, 2001. január elsején: 10. 174 853 fQ, illetve 2003. február végén: 10. 146 ezer fQ). Némi javulás csak 2000-ben következett be, de ez is csak igen rövid ideig tartott. Ekkor ugyanis valamelyest növekedett az élve születések száma, s némiképp javultak a halálozási viszonyok is.

Népesség, 2004. január 1. (elQzetes) A népesség száma, ezer 10 117 A népességbQl, % a gyermekkorúak (0-14) aránya 15,9 a középkorúak (15-59) aránya 63,1 az idQskorúak (60 felett) aránya 21,0 A népességbQl 2003-ban, (%) Ezer lakosra jutó élveszületés, 2003.(elQzetes) 9,3 Ezer lakosra jutó halálozás, 2003.(elQzetes) 13,4 Ezer élveszülöttre jutó csecsemQhalálozás, 2003.(elQzetes) 7,
Forrás: KSH.
A magyar népességszám alakulása, összevont életkori csoportok szerint %
/millió fQ/
 EMBED Excel.Chart.8 \s 
Forrás: KSH. Grafika: Inex Stúdió

A népességszám csökkenés természetesen nem írható a rendszerváltás számlájára, hiszen ez a folyamat már a nyolcvanas évek elején indult. De az is tény, hogy a magyar nép történetének eddigi legmélyebb demográfiai hullámvölgye a kilencvenes évtizedben következett be, s bár ez a folyamat, nem csak a fiatalokat, hanem az egész népességet érinti, a helyzetelemzésünkben nem kerülhetQ meg a demográfiai helyzet és magatartás néhány fontosabb, generációs metszetq összefüggésének a - szükségképpen csak vázlatos - bemutatása.
A halálozások száma már a nyolcvanas évek elején meghaladta a születések számát, s ez a tendencia erQsödött fel a kilencvenes években, alapvetQen a születések számának további jelentQs csökkenése miatt. 1920 ban 250 ezer gyermek született az országban, 2000-ben mindössze 98 ezer. 1980- és 2002 között 625 ezer fQvel csökkent a 0- 14 éves korúak száma, s ennek a súlyos korfatorzulásnak már ma is számos következményével kell/kellene számolnunk.

Az elmúlt évtizedben radikális változások mentek/mennek végbe a népesség demográfiai magatartásában, s ezek a változások épp a fiatalabb korcsoportokban jelentkeztek a legmarkánsabban.
A kelet- európai mintának nevezett házasodási szokások az 1980-as évek elejéig voltak meghatározóak hazánkban, s a gyökeres fordulat az 1990-es években következett be. A házasodási kedv megtört, s rövid idQn belül, 1980 tól napjainkig, közel felére csökkent a házasságkötések száma.

A természetes népmozgalom fQbb adatai
Év,
hónap Házas-
ság-
kötés Élveszü-
letés Halálo-
zás Termé-
szetes
szapo-
rodás,
fogyás
(-) 1 éven
aluli
meghalt Házas-
ság-
kötés Élveszü-
letés Halálo-
zás Termé-
szetes
szapo-
rodás,
fogyás(-) 1000
élve-
szülöttre
jutó 1
éven
aluli ezer lakosra meghalt 1960 88566 146461 101525 44936 6976 8,9 14,7 10,2 4,5 47,6 1970 96612 151819 120197 31622 5449 9,3 14,7 11,6 3,1 35,9 1980 80331 148673 145355 3318 3443 7,5 13,9 13,6 0,3 23,2 1990 66405 125679 145660 -19981 1863 6,4 12,1 14,0 -1,9 14,8 2001 43583 97047 132183 -35136 789 4,3 9,5 13,0 -3,4 8,1 2002 +/ 46000 96800 132700 -35900 700 4,5 9,5 13,1 -3,5 7,2 Forrás: KSH

Ez a visszaesés drámai , s úgy tqnik, a negatív trend a közeli jövQben sem fog megtörni.
A házasság intézménye helyett egyre többen választják a házasságon kívüli együttélés különbözQ formáit, s ez szükségképen együtt jár a házasságkötések számának csökkenésével, de arról még nem beszélhetünk, hogy az élettársi kapcsolat kiszorítaná a házastársi együttélést. A házasságkötések számának csökkenés azért figyelemre méltó, mert ma még mindig több gyermek születik a házassági kapcsolatban élQ családokban, mint a párkapcsolatban élQkben, így tehát a házasság kötések számának csökkenése, nyilvánvalóan negatívan befolyásolja a születések számát is.
Élettársi kapcsolatban a legfiatalabbak közül élnek a legtöbben . Egy részük a házasság próbájának tekinti ezt az együttlétet, mások a házasságkötés idQpontját tolják ki ezzel, de a többségük  az adatok tanúság szerint - ezt az együttélési formát preferálja. (A 18-29 évesek 38,1%-a, a 30-39 évesek 21,9%-a, a 40-49 évesek 18.9%-a, az 50-59 évesek 12,5%-a, 60-69 évesek 7,4%-a, és a 70-75 évesek 1,2%-a élt 2001- ben élettársi kapcsolatban).
A házasok átlagos gyermekszáma: 1,83, a párkapcsolatban élQknél azonban átlagosan csak 1,17 gyermek van. Az eltérQ termékenységi magatartások mögöttes összefüggéseivel e helyütt nem foglalkozhatunk.
A termékenységi magatartás változásai sem korlátozhatók pusztán a kilencvenes évekre, hiszen a magatartás- váltás is hosszabb ideje tart már, de néhány új jelenség a kilencvenes években vált nyilvánvalóvá.
A magyar nQk (és a férfiak is!) egyre idQsebb korban lépnek házasságra, párkapcsolatba, s egyre idQsebb korban szülik meg elsQ gyermeküket; 1990 átlagosan 23 évesen, 2001-ben már csak 25 évesnél idQsebb korban vállalkoznak erre. Egyre több, s leginkább a harmincöt éven aluliak körében a gyermektelenek száma. A 25 éves nQk 60%-nak, de a harmincévesek 27% sincs még gyermeke 2001-ben. Aligha hihetQ, hogy a 40- es éveikre ugyan olyan arányba hoznak majd gyermeket a világra, amint ezt a szüleik - a mai 40-50 évesek - tették húsz, harminc évvel ez elQtt. A termékenységi magatartás változása ugyan is nem csak az elsQ szülés idQpontjának eltolásában , hanem abban is tettenérhetQ, hogy sokkal hamarabb fejezik be a szüléseiket a mai nQk, mint azt elQdeik, szüleik és nagy szüleik tették.
Új, s ez ideig Magyarországon még nem tapasztalt magatartásváltozás, hogy egyre visszafogottabb, megfontoltabb, halogatottabb a gyermekvállalás a mai fiatalok körében, s egyre többen készülnek tudatosan egy kisebb családnagyság megvalósítására, ami azt jelenti, hogy két gyermeket, már a tervek szintjén sem vállalnak. SQt egyre nQ azok aránya is, akik egyáltalán nem is akarnak gyermeket. Az akaratlagos gyermektelenség vállalása teljesen új jelenség hazánkban. Ez a magatartás, fQleg a huszonöt év alatti korosztályokra, a nQtlen, hajadon családi állapotúakra és a fQvárosban élQ fiatalokra jellemzQ leginkább.

6. 2. 2. A testi felépítés, motorikus teljesítmény és fizikai aktivitás

A magyar és a nemzetközi szakirodalom szerint, a gyermekek spontán fizikai aktivitása épp a társadalmi hatások következtében csökken jelentQsen 2-5 éves kor között, s valójában ez a redukált fizikai aktivitás QrzQdik meg a fiatalok mintáiban. Ezt a megállapítást a témakörben végzett hazai empirikus kutatások is megerQsítik, mivel a fiatalok biológiai fejlQdésében oly meghatározó fontosságú rendszeres testmozgás csak a magyar fiatalok szqk rétegének mindennapjaiban van jelen (részletesebben lásd a sportolás fejezetet).
Amint már jeleztük a testdimenziók növekedési üteme a kilencvenes években valamelyest csökkent, s remélhetQleg a biológiai érettség és a társadalmi érettség közötti idQ nem nQ tovább, vagy ha mégis, akkor nem azért, mert a fiatalok szexuális érése még elQbbre tolódik.
A kilencvenes években nem készült reprezentatív kutatás a fiatalok testméreteinek, testösszetételének, motorikus teljesítményeinek a változásairól, illetve kapcsolatáról de a budapesti fiatalok körében, készültek összehasonlító mérések (1975-ben és 2000-ben), amelyek jelzik a létezQ anomáliákat és a sürgQs tennivalókat is.
E szerint a 9-14 éves fiúk termete és testtömege is szignifikánsan nagyobb, mint 25 évvel ez elQtt. A magasabb termet pozitív irányú változás, de a nagyobb tömegben, 2000-ben szignifikánsan nagyobb a raktárzsír abszolút mennyisége és aránya is. Ez mindenképpen negatív tapasztalat, fQleg akkor, ha tudjuk, hogy az átlagos fizikai aktivitású budapesti gyermekek relatív testzsírtartalma már 1975-ben is több volt a fejlQdésbiológiailag kívánatosnál. Az elhízott, túlsúlyos, kövér gyermekek számának gyarapodása az iskolaorvosi, és a szqrQvizsgálati tapasztalatokból is ismert.
Az 1975-ben és 2000-ben vizsgált motorikus teljesítmények összehasonlítása, viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy nem ítélhetjük egyértelmqen pozitívnak a testmagasság és a testtömeg generációnkénti növekedését (mint a nemzedéki változás egyik következményét), ha a testméretiben nagyobb gyermek értékelhetQen gyengébb fizikai teljesítményre képes csak. Az adatok többsége ugyan is azt bizonyítja, hogy minden olyan motorikus próbában, amelyben az elvárt eredményességhez minimális (tehát jó szervezéssel iskolai körülmények között is biztosítható) gyakorlás szükséges, a 2000-ben vizsgált fiúk elmaradnak a 25 évvel korábban élt társaik teljesítményétQl. A témakörben végzett empirikus szociológiai kutatási, valamint más irányú szakmai tapasztalataink ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy a lányok esetében ezek a teljesítmények egészen bizonyosan még rosszabbak lennének.



6. 2. 3. A fizikai aktivitás és a megbetegedések kapcsolata

Ezek az eredmények azért figyelemre méltóak, mert a rendszeres fizikai aktivitás kedvezQ hatásai nem csak a testi fejlQdés, a testösszetétel vagy az élettani és motorikus teljesítQképesség szempontjából fontosak. Függetlenül az állóképességi aktivitás céljától  de nem a rendszerességtQl és az alkalmankénti idQtartamtól  a fizikailag aktív életmód kedvezQ hatású a leggyakrabban említett rizikótényezQk csökkentésében is; ezek:
a különbözQ szív- és koronária betegségek,
a magas szérum koleszterin szint (HDL és LDL egyaránt),
a vér triglicerid szintjének növekedése,
a magas vérnyomás,
a törzsre lokalizálódó testzsírtartalom növekedése,
a csökkent inzulinszekréció,
a felesleges só és ásványi anyagok felhalmozódása.

A következQ oldalon közölt táblázat adatai épp azt illusztrálják, hogy a magyar polgárok között minden bizonnyal most is magas a mozgásszegény életmódot, életvitelt folytató személyek száma, mivel az új évezred elején sem csökkent, sQt inkább még tovább nQtt a felnQtt népesség körében a rosszindulatú daganatos-, s a szív és keringési- betegségekben elhaltak száma.
/Magyarországon jelenleg még mindig a kardiovaszkuláris megbetegedések a leggyakoribb halálokok./

A fiatalok fizikai aktivitásának javítása tehát létérdeke a magyar társdalomnak, s ez valóban, minden ideológiától mentesen magyar nemzeti ügy.

Halálozások a gyakoribb halálokok szerint
Megnevezés 1980 1990 1999 2000 2001 Férfi 76 729 76 936 74 641 70 475 68 300 NQ 68 626 68 724 68 569 65 126 63 700 Összesen 145 355 145 660 143 210 135 601 132 000 EbbQl: rosszindulatú daganatok 27 550 30 871 33 821 33 280 33 500 szívbetegségek 38 501 38 908 41 480 38 656 37 500 agyérbetegségek 24 851 21 347 19 286 18 939 18 700 érelmeszesedés 9 709 11 408 8 620 7 550 6 800 hörghurut, tüdQtágulat és asztma 7 043 4 800 4 356 3 732 3 100 májbetegségek 3 040 5 570 7 279 6 883 6 400 balesetek 7 158 8 760 6 522 5 875 6 200 öngyilkosság és önsértés 4 809 4 133 3 328 3 269 3 100
Forrás: KSH

Helyzetünk nemzetközi összehasonlításban sem jobb, sQt még rosszabb, mivel a keringési betegségek - mint leggyakoribb halálok - összehasonlító adatai szerint, a hazai lakosság veszélyeztetettsége szignifikánsan nagyobb, mint az európai átlag.


A keringési rendszer betegségei, okozta standardizált halálozási arány
(100. 000 lakosra; 0-64 éves korcsoport)
Férfiak


A keringési rendszer betegségei, okozta standardizált halálozási arány
(100.000 lakosra; 0-64 éves korcsoport)
NQk


6. 3. Az egészségi állapot szubjektív megítélése


A makro- adatok mellett az egyén, vagy társadalmi csoport biológiai státusának, életvitelének és egészségmagatartásának fontos meghatározó elemei azok a szubjektív vélekedések és meggyQzQdések is, amelyeket a személyek saját egészségi állapotukról alakítanak ki önmagukban. Ezek a meggyQzQdések önmagukban véve is struktúraképzQ elemek, pontosabban erQs meggyQzQdés estén azzá válhatnak, másfelQl azt is jelzik, hogy a fiatalok többsége pontosan érzékeli saját veszélyeztetettességét, s bár ma még önerQbQl nem sokat tesz egészségesebb életmódja alakításáért, külsQ segítség esetén feltehetQen többet törQdne testi-lelki kondíciója karbantartásával is.
Az egészségi állapot szubjektív megítélésében az életkor és a jövedelem hatása, mind a felnQtt, mind az ifjú nemzedék esetében igen erQteljes. Az idQsebbek jóval magasabb gyakorisággal jeleztek rossz, vagy nagyon rossz egészségi állapotot, mint a fiatalabbak. A magasabb jövedelmqek egyértelmqen jobb, amíg az alacsonyabb jövedelmqek egyértelmqen rosszabb egészségi állapotról adtak számot. A magasabb életkornak tehát negatív, a magasabb jövedelemnek pedig jobbára pozitív hatása van az egészségi állapotra, pontosabban annak szubjektív megítélésére

 EMBED Excel.Chart.8 \s 







Az egészségi állapot megítélése, a különbözQ jövedelemi csoportokban
 EMBED Excel.Chart.8 \s 

6. 3. 2. A saját egészségi állapot, s a veszélyeztetettség megítélése

A rizikófaktorok vizsgálata, mind a felnQtt, mind az ifjú népesség körében ugyan csak kedvezQtlen képet mutat. A fiatalok közül legtöbben a rekreáció hiányától, valamilyen környezeti ártalomtól, s a túl kevés mozgástól érezték komolyan veszélyeztetve magukat. A 15 rizikófaktor között azonban egy sem volt olyan, amelyiktQl, minimum 7%, maximum 22% ne érezte volna komolyan veszélyeztetve magát, s 10%-63% között volt azok aránya (kivétel a drog) akik, valamelyik tényezQtQl, igaz nem komolyan, de valamelyest veszélyeztetettnek érezte magát. A fiatalok cca. egyharmada jelezte, hogy Q több rizikófaktor egyidejq jelenlététQl is veszélyeztetett.
A veszélyeztetettség megítélése
LINK Excel.Sheet.8 "C:\\My Documents\\A vesz-lyeztetetts-g megbt-l-se.xls" "Munka1![A veszélyeztetettség megítélése.xls]Munka1 Diagram 4" \a \p \* MERGEFORMAT 
Forrás: Inex stúdió: Közrészvétel és..

A rizikófaktorok közül a legszorosabb kapcsolatot három rizikófaktor, a dohányzás, az alkohol-. és a drogfogyasztás, saját egészségre gyakorolt hatásának megítélésében tapasztaltunk. A fiatalok többsége nagyon szoros kapcsolatot lát e három egészségkárosító tényezQ szervezetre gyakorolt hatása között.

Az alkohol -és a drogfogyasztás egészségkárosító hatásának megítélése %


LINK Excel.Sheet.8 "C:\\My Documents\\vesz-lyezte drog pia.xls" "Munka1![veszélyezte drog pia.xls]Munka1 Diagram 1" \a \p \* MERGEFORMAT 
Forrás: Inex stúdió: Közrészvétel és..

Az alkohol fogyasztás és a dohányzás egészségkárosító hatásának megítélése
%
LINK Excel.Sheet.8 "C:\\My Documents\\vesz-lezt alkohol cigi.xls" "Munka1![veszélezt alkohol cigi.xls]Munka1 Diagram 1" \a \p \* MERGEFORMAT 

Forrás: Inex stúdió: Közrészvétel és..


Akik tehát egyik tényezQtQl veszélyeztetve érezték magukat, ezek többsége a másik két tényezQtQl is annak érezte magát. Ennek oka nem ismeretlen számunkra, hiszen azt tapasztaltuk; aki dohányzik az alkoholt is fogyaszt és fordítva, és persze a drogfogyasztók csoportja sem teljesen különült még el a két másik csoporttól.
A dohányzás és a drogfogyasztás egészségkárosító hatásának megítélése%

Forrás: Inex stúdió: Közrészvétel és..

A témakör tapasztalatainak összegzéséhez ez utóbbi változóból és a veszélyeztetettséget mérQ 15 változóból is készítettünk egy indexet. A következQ oldalon közölt diagramm e két változó kapcsolatát mutatja.
Az egészségesek között tehát azok voltak a legtöbben, akik csak nagyon kevés tényezQtQl, s azok a legkevesebben, akik sok tényezQtQl érezték egészségüket veszélyeztetve, azok pedig, akik úgy látták, hogy Pk egészségtelenül élnek, közöttük a kevés tényezQtQl veszélyeztetettek száma volt alacsony, s azoké volt kiugróan magas, akik nagyon sok tényezQtQl érezték magukat veszélyben. Ugyanakkor, az is látszik, hogy az alacsonyan veszélyeztetettek 70%, saját értékelésük szerint, egészségesen él, de a magasan és a nagyon magasan veszélyeztetettek csoportjaiban már közel azonos volt (40% körüli!) az egészséges illetve az egészségtelen életet élQ fiatalok száma, ami nem teljesen elfogadható, ugyan is e két csoportban csak azok kerülhettek, akik egészségét legalább öt rizikófaktor veszélyeztette, valamelyest, vagy komolyan. Azért nem elfogadható ez az eredmény , mert csak elvben képzelhetQ el az, hogy valaki képes egészséges életvitelre olyan körülmények között is, ahol nagyon sok egészségkárosító tényezQ veszélyezteti egészségét, a gyakorlatban aligha.



Az egészségi állapot és a veszélyeztetettség kapcsolata
%
LINK Excel.Sheet.8 "C:\\My Documents\\eg-szs-gi -llapot -s a vesz-lyeztetts-g.xls" "Munka1![egészségi állapot és a veszélyeztettség.xls]Munka1 Diagram 1" \a \p \* MERGEFORMAT 
***
Annak ellenére, hogy az elmúlt években több kísérlet is történt a kedvezQtlen jelenségek /mint, pl.: a születés szám csökkenésének megállítása, a mortalitási mutatók javítása, avagy a súlyos, a népesség nagy számát érintQ megbetegedések megelQzés/ enyhítésére, mértékadó kutatások, illetve a KSH adatai szerint, sem tapasztalható javulás, sQt néhány esetben további romlás írható le. Ennek okait az alábbiakban látjuk:
A népességszám csökkenésében, s az egészségi állapot romlásában is minden bizonnyal fontos szerepe volt azoknak a társadalmi változásoknak, amelyek az elmúlt ötven évben magyar népet elérték . A második világháború, az ötvenes évek, a rendszerváltozás évei. A bekövetkezett - s az elemzésünkben részben be is mutatott  átalakulás az anyagi-materiális, egzisztenciális, identitástudati stb. feszültségeken és gondokon túl, folyamatos mentális veszélyeztetettséget is jelentett, de ezeket a veszélyeket és a permanens fenyegetettséget, csak a legfelkészültebb, legképzettebb, legtehetQsebb egyének és társadalmi kis-csoportok tudták kivédeni.
A magyar egészségügy csak a hatvanas évekig volt képes a lépéstartásra , onnantól kezdve azonban - részben a pénzhiány, részben a folyamatos koncepciótlanság, részben a magyar egészségügy intézményrendszerének feudális felépítettsége és mqködése miatt - már nem képes a kialakult helyzetet: az egyre romló népegészségromlást lefékezni.
A magyar felnQtt és ifjú népesség életvitelében, de leginkább az életszemléletében, életfilozófiájában nincs jelen a rekreáció gondolata. A generációs újratermelQdés intézményei közül az elmúlt évtizedekben egyik sem volt képes kialakítani az emberekben azt a meggyQzQdést, hogy saját testük mentális állapotáért mindenek elQtt saját maguk felelQsek, nem az állam, nem a szülQk, nem az orvos, s nem is a magyar egészségügy. A népesség egészségi állapotának jelentQs javításához, tehát nem elég az egészségügyet megreformálni!

6. 4. A sport

Annak ellenére, hogy úgy véljük közismert és elfogadott tény, hogy a fiatalok biológiai fejlQdésében, biológiai státuszának fenntartásában, a testi- lelki egészségük megQrzésében, az egészséges életmód, életvitel kialakításában a rendszeres mozgásnak, a sportnak, a fizikai aktivitásnak milyen nagy a szerepe, s hogy a sportolás egészségmegQrzQ, egészségmegtartó funkciója más tevékenységgel aligha pótolható, mind a felnQtt, mind az ifjú népesség körében folyamatosan csökken a rendszeresen sportoló, testi, lelki kondícióját tudatosan fejlesztQ, avagy a kialakított kondícióját tudatosan QrzQ személyek száma.
1988-ban, fiatalok 45 %-a sportolt valamit, 55 %-a pedig semmiféle testmozgást nem végzett. Régebben (1988 elQtt!) jobb volt a helyzet, hiszen akik 1988-ban azt állították, hogy manapság már semmit sem sportolnak, ezek 80 %-a azt állította, régebben azért sportolt valamit.
Mikor, mennyit mozgott/sportolt %
régebben többet, ma kevesebbet régebben többet, ma semmit sem régebben és most is keveset régebbet keveset, ma többet eleget mozog/
mozgott Összesen
Életkor 14-18 éves 33 2 4 27 34 100 19-24 éves 62 7 4 5 22 100 25-30 éves 70 9 6 3 12 100 Nemek szerint férfi 53 6 3 9 29 100 nQ 56 6 6 15 17 100 Iskolai végzettség 8 ált. alatt 25 7 2 39 27 100 8 általános 38 5 7 19 31 100 8 ált. + szakma 67 5 3 5 20 100 középiskola 68 7 3 5 17 100 középiskola+
szakmunkásképzQ 73 9 - - 18 100 Egyetem, fQiskola 76 11 5 - 8 100 Összesen 54 6 5 12 23 100 Forrás: Bánáti Ferenc: Ifjúság és egészség 1988. IKCS.

1988-ban tehát fiatalok közel 1/5-e nem sportolt, sem régebben, sem az adatfelvételek idQpontjában, soha semmit sem!

2000-ben - az ifjúság 2000 adatai szerint - a fiatalok 33% sportol, 67 % semmit nem sportol, a romló trend tehát teljesen egyértelmq.

Az életkor emelkedésével határozottan csökken a sportoló fiatalok aránya, s jelentQs különbségek figyelhetQk meg az ország különbözQ régiói között is.
Legtöbben a budapestiek, legkevesebben pedig a Dél-Alföldi fiatalok közül sportoltak. A fiatalok közül a nyolcvanas években, sQt még a kilencvenes évek közepén is többen sportoltak, mint az ezredfordulón. Tovább nQtt a nQk lemaradása a férfiakhoz képest, mert a nQk között az ezredfordulón még kevesebben sportolnak, mint pl.. a nyolcvanas években.

A kérdezett neme * Sportol-e?
Sportol-e? Összesen igen nem
A kérdezett neme férfi FQ 442019 704433 1146452 % 59,3% 46,7% 50,9% nQ FQ 303010 804253 1107263 % 40,7% 53,3% 49,1% Összesen FQ 745029 1508686 2253715 % 100,0% 100,0% 100,0%

A kilencvenes évek közepén készült kutatások adatai szerint a szabadidQs tevékenységi listán a fiatalok 14%-a jelezte, napi rendszerességgel sportol valamit, 33%: hetente, 13%: havonta, 13%: ettQl ritkábban, 27% pedig soha semmit nem sportol.
Többségük végül is elégedetlen volt saját teljesítményével , hiszen alig volt közöttük olyan (mindössze14%) aki ne szeretett volna többet mozogni ennél, de a heti penzum sem elegendQ sokuk szerint.



Egy átlagos hét mozgásmennyiségének megítélése
%


 LINK Excel.Sheet.5 "Mappa1" "Munka1![Mappa1]Munka1 Diagram 1" \a \p \* MERGEFORMAT 
Forrás: Inex Stúdió: Közrészvétel és társas kapcsolatok..

A magyar fiatalok tehát, a fizikai aktivitásuk értékelésében is önkritikusak, hasonlóan az egészségkárosító tényezQik megítéléséhez.

***

A rendszerváltás után a sporttal kapcsolatos változások elsQsorban a fiatalok, ezen belül is elsQsorban a diákság sportját érintették a legérzékenyebben. Az állam gyors kivonulása a sport világából, de fQleg finanszírozásából, tovább növelte a már addig is meglévQ forráshiányokat, egyes szektorokban és sportágakban csQd, vagy csQd-közeli állapotokat teremtve. A korábban mqködQ struktúrák (például a sportiskolai rendszer) szétestek, s ezek a változások csak tovább növelték, a fiatalok, fizikai passzivitását, s még erQteljesebben érvényesültek a fizikai aktivitástól elszívó hatások.
A tanórán kívüli sportolás az általános iskola felsQ tagozatában nem éri el a 45 %-ot, ezen belül,
23 % csak annyit mondhat el magáról, hogy korábban sportolt. A magyar alsó-, közép-, és felsQ-oktatás már évek óta nem képes egyik igen fontos alap feladatát hatékonyan teljesíteni; a tanulók testi- fizikai oktatását és nevelését. Nem képes megfelelQen felkészíteni, motiválni és kondicionálni a tanulókat arra, hogy a testmozgás, a sport az egészséges életmód életvitel kialakításában fontos és meghatározó szerepet kapjon.
Az iskolai sport és testnevelés térvesztése, s fQleg ennek kedvezQtlen hatásai a fiatal nemzedék biológiai státuszára, jelenleg még nem ítélhetQ meg pontosan. Azt azonban már most is teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a fiatalok sportjának piacgazdasági környezetbe helyezése jelenleg minden reális lehetQséget nélkülöz, s az állami szerepvállalás ebben a szférában, napjainkban még semmivel sem váltható ki. A civil szféra és az egyéni mecenatúra forrásai még nem teremtQdtek meg, ezért a sport, a kultúra mellett ugyancsak hátrányos helyzetqnek tekinthetQ.
Az ifjúsági ágazatban kialakult intézmény- és pénzhiány (felbomló klub és egyesületi szféra), a családok jelentQs részére olyan nagyságrendq anyagi költségeket terhelt (tagdíjak, tanfolyami díjak, sportfelszerelések, részvételi-és utazási költségek stb.), amely a többség számára elviselhetetlen. A családi, intézményi forráshiány a fiatal generáció sportolási aktivitásának megQrzésében, s az egészséges életmód iránti igény kialakításában jelent társadalmi méretq korlátot.
Ez a helyzet rendkívül kedvezQtlen, hiszen tovább növeli a hátrányos helyzetqek kirekesztQdését a sportból, s a kialakult társadalmi egyenlQtlenségeket konzerválja.


6. 4. 2. Az iskolai sport és a testnevelés óra


A magyar alsó és középfokú tanintézetekben a testnevelési órákon csak kevés sportággal foglalkoznak, azokkal sem sokat, a lista eléggé konzervatív, mivel a sorban egy mai modern sportág sem szerepel, holott a tanulók mind a tanórán, mind azon kívül épp ilyen a sportágakkal szeretnének többet foglakozni.
A testnevelési órákon szerzett élményanyag és annak feldolgozása alapvetQen meghatározza a testnevelési órákkal szembeni/melletti attitqdöket. Az órákon szerzett empirikus tapasztalatok maradandóan befolyásolják, sQt valószínqleg ezek határozzák meg alapvetQen azt az attitqdöt, amely ezekrQl az órákról rögzül a tanulókban.
A tanulók közel egyharmadának nem örömet, hanem szenvedést jelentenek a testnevelés órák. A legtöbben, azt kifogásolták, hogy ezeken az órákon a durva és agresszív tanulók érvényesülnek leginkább.
A pozitív élményeket szerzett tanulók igen erQteljesen kötQdtek a pozitív attitqdökhöz, míg a negatív élményeket, de még a pozitív- negatív, azaz a vegyes élményeket átélt tanulók is inkább negatív beállítottságúak.
Máshogyan élik meg, másképpen érzékelik ugyan azt a testnevelési órát azok a tanulók, akik szeretik, kedvelik, jól érzik magukat ezeken az órákon, akik sokat sportolnak, mint azok, akiknek már voltak, vagy esetleg már állandósultak is, az itt szerzett negatív élményeik, és keveset, vagy semmit sem sportolnak
Az iskolai testnevelés gyengesége, hibája jórészt azonban már nem ok, hanem maga is következmény, ezért aztán nem szabad csupán az iskolai testnevelésen elverni a port , nem feledve persze belsQ gyengeségeit és hibáit sem, hiszen ilyenek is vannak szépszámmal.
A testnevelés órák pozitív, avagy negatív attitqdje, és az iskolába járás, illetve a tanulás szeretete/utálata ugyancsak szoros kapcsolatot mutat. Akik nagyon nem szeretnek iskolába járni (és tanulni), azoknál inkább a negatív, akik pedig nagyon szeretnek iskolába járni (és tanulni), azoknál a inkább a pozitív beállítódás a domináns.
A demográfiai jellemzQk közül az életkor, a lakhely és a családi jövedelem határozottan, az apa iskolai végzettsége és a nem alig befolyásolta; kinek milyen a testnevelési órák melletti/elleni beállítódása.
A legpozitívabb beállítódásúak a 10-11 évesek között találhatóak, s az életkor emelkedésével a pozitív beállítódás fokozatosan vált át negatív attitqdbe. A töréspont, a váltás a 14-15 éves korcsoportoknál figyelhetQ meg.
A testnevelés órai pozitív attitqd leginkább az ötezer fQn aluli településeken iskolába járó tanulók csoportjaiban van dominánsan jelen, míg az ettQl nagyobb lélekszámú településeken tanuló diákokra ez már nem jellemzQ.
Az apák iskolai végzettsége - ami fontos, meghatározó eleme, jellemzQje a család szellemi hátterének, szellemi tQkéjének - ellentétes tendenciákat vált ki. E szerint az alacsony iskolai végzettségq szülQk gyermekei határozottan negatív beállítottságúak, de ennek ellenkezQje már nem igaz, hiszen a magasabb iskolai végzettségq szülQk gyermekeirQl nem állíthatjuk, hogy pozitív beállítottságúak lennének, hanem csak azt, hogy valójában erre a csoportra egyik beállítódás sem jellemzQ igazán, míg a középfokú iskolai végzettségq szülQk gyermekei attitqdje enyhén pozitívnak mondható, azaz ez a beállítódás sincs dominánsan jelen ezekben a csoportokban.
Végül a család anyagi háttere igen csak sajátosan - egyáltalán nem közhelyszerqen, elQre kiszámíthatóan - hat a testnevelési órák melletti/szembeni attitqdök alakulására. A szegények beállítódása egyértelmqen negatív, de a gazdagoké nem pozitív, hanem itt is az a pontosabb megfogalmazás, hogy sem a pozitív, sem pedig a negatív beállítódás nem jellemzQ ezekre a csoportokra. Dominánsan pozitív attitqdje ugyan is, csak a 30. 000 - 40. 000 ft./fQ/hó jövedelmq családok gyermekeinek van.
Az iskolai testnevelés hatékonysága azonban jószerivel csak az érzelmekre hat, tudniillik szívesen emlékeznek vissza ezekre az idQkre, vagy sokan ma is elégedettek a fiatalok közül ezzel, mégis egyre csökken - az idQ elQrehaladtával - a fiatalok sportolási aktivitása.
Így tehát megállapíthatjuk, nem csak az átélt élményanyag alakítja a testnevelési órák, a testnevelés oktatásával kapcsolatos értékelQ viszonyulásokat, attitqdöket, hanem a tanulók személyes jellemzQi mellett a társadalmi-demográfiai jellemzQik is. A testnevelési órák és az ott végzett munka hatásának, eredményeinek az értékelésékor, tehát hiba lenne, ha csak az iskolákon és fQleg a testnevelQ szakos kollégákon kérnénk számon a hiányosságokat, s a tanulók minden személyes kudarcáért Qket hibáztatnánk.
A bajok mélyebb gyökerei ugyan is - meggyQzQdésünk szerint - e társadalmi alrendszeren (generációs újratermelQdést segítQ intézményrendszeren) kívül vannak.






III.

Kultúra, mqvelQdés, szabadidQ felhasználás az Európai Unióban és Magyarországon

A kultúra


Rajmond Williams szerint jó néhány, manapság már közkeletqnek tartott fogalmunk mai jelentése, az utóbbi két évszázadban alakult ki. Ezt megelQzQen, vagy nem is létezett még, vagy pedig egészen más értelmezésben használták, ilyen fogalom: az ipar, a demokrácia, az osztály, a kultúra, a mqvészet. A még újabbak közül; az ideológia, a kollektivizmus, a liberalizmus, a kommunizmus, a szolidaritás, a munkanélküliség stb.
Vitányi ide sorolja a társdalom fogalmát is, ami mai jelentésében, s fQleg abban az értelemben, amit valójában tükröz, visszaad, avagy jelent, azért nem létezett még a XVII. században, mert a mai felépítésq, mqködésq és szervezettségq képzQdmény  az emberek többmilliós csoportja, amely hierarchikus és horizontális rendet alkot, közösségekkel és intézményekkel többszörösen átszQtt kapcsolatokkal - sem létezett még.
E fogalmak közül, a kultúrának nagyon sokféle meghatározása, elnevezése van forgalomban, s szinte kilátástalannak tqnQ vállalkozás egy egységes, sokak által elfogadott definícióját megadni. Vitányi Iván azonban a bevezetQben hivatkozott tanulmányában nem ilyen borúlátó. Szerinte a helyzet korántsem katasztrofális.
A definíciók - ugyan is - korántsem annyira diffúzak, szerkezetük ugyan olyan, mint a mondaté.
Négy elem szerepel mindegyikben:
az alany, vagyis az emberek és az emberek csoportjai, közösségei,
az állítmány , vagyis az emberek tárgyi tevékenysége,
a tárgy , vagyis ami a tevékenység által létrejön,
anyagi tárgy,
társadalmi szervezQdés, csoport, intézmény,
szellemi tárgy; nyelv, ismeret, tudomány, mqvészet, vallás,
s végül, mindezek rendszert alkotnak, mint nyelvben a mondat.

Ez a rendszer: a TÁRSDALOM, a KULTÚRA és a CIVILIZÁCIÓ .



Az alapfogalmak jelentése, tartalma és terjedelme nem préselhetQ szigorú értelmezési korlátok közé, többszörösen és több dimenzióban is összekapcsolódnak, kölcsönösen átfedik, keresztezik egymást, olyannyira, hogy - más oldalról nézve - e kategóriák tartalma és terjedelme akár azonosnak is tekinthetQ. A valóságban ugyan is oszthatatlanul és együtt jelennek meg ezek a szférák, csak az emberi gondolkodás absztraháló képessége bontja szét, különíti el Qket. E nélkül, nem tudnánk gondolkodni, vizsgálódni, elemezni, de ezeket a fogalmakat, nem csak szétbontani, összerakni is tudni kell.
Egyetértünk abban is Vitányival, hogy nincs társadalom, kultúra, civilizáció általában, ezek általános fogalma absztrakció, a valóságban ugyan is csak konkrét társadalmak, kultúrák és civilizációk léteznek. Ezért (is) kutathatók!
Ez az alaphelyzet egyébiránt nem könnyíti meg a dolgunkat - ami most mellékes szempont - de ennél sokkal fontosabb most az, hogy még bonyolultabb, nehezebb az analízis akkor, ha nem a jó beállt, és már ismert társadalmi struktúrákat, mqködéseket és viszonyokat vizsgáljuk, hanem az új társadalmi változásokat.
A kialakulatlan, még nyers formában létezQ, kiteljesedetlen fogalmak, jelenségek, folyamatok makro- és mikrostruktúráinak direkt, közvetlen vizsgálatát, a saját gondolkodásunkban véghezvitt nagytakarítással kell szükségképpen kezdeni, a rendszerváltozásnak a gondolkodásunkban, szemléletünkben is végbe kell, menni, vagy legalább is meg kell kezdQdnie, több okból is;

mert, a vizsgálat tárgyát képezQ fogalmak kategóriák tartalmi terjedelmi jelentéseit újra kell értelmezni, újra kell definiálni,
azért, mert az új folyamatok, jelenségek lényegét, mibenlétét régi fogalmi apparátussal, szemlélettel, és vizsgálati metódusokkal aligha lehet megérteni, feltárni és megismerni. Ennek hiányában azonban nem tudjuk az ilyen korok alapkérdést megválaszolni: mi történt, mi történik itt és most,
ha pedig nem tudjuk a választ, akkor azt sem tudjuk, mi a hiba, milyen korrekciók lehetségesek és szükségesek.

Nem dönthetQ el mi a nagyobb hiba, mi a nagyobb baj, ha felkészületlenül, avítt szemlélettel vizsgálódunk, vagy ha rossz eredményre, avagy éppen hogy sehová sem jutunk. Ez utóbbi bizony gyakran megesik.
Akkor bizony minden marad a régiben, s újra kezdQdik, elQröl az egész szemét & .& .
Mindez azonban természetesen csak akkor érvényes és mqködQképes gondolkodási és elemzési séma, logikai, ha elfogadjuk azt a kiinduló tételt is, hogy az ember - s nem elvontságában, hanem konkrétságában, az egyes ember, az egyén - visszavonhatatlanul felelQs a tetteiért. Tettei következményeiért mindig és mindenkor vállalnia kell/kellene! a felelQséget, felmentést csak, és kizárólag Q adhat magának.
Az emberiség eddigi egyik legnagyobb trükkje , hogy mindig talált felmentQt, akire átháríthatta a felelQségét; Istent, Sztálint, Központi Bizottságot, KGB-t stb. s feltehetQen ezért is követte el, az elQtt és az óta is folyton folyvást, (leg)nagy(obb) gaztetteit. Márpedig nincs felmentés!

A kultúra a világában nincsenek egyirányú utak, nincsenek egyirányú, csak többirányú, többszörös és kölcsönös kapcsolatok, ebben a világban nem létezik egyirányú meghatározottság sem.
Ahogyan a tQkeformák is megháromszorozódtak , úgy különült el, jelent meg a kultúra három ágazata; az anyagi, a társadalmi és a szellemi kultúra.
Vitányi szerint, a kultúra három fajtája együtt, egyenlQ: az ÉLETMÓDDAL.
Felfogásunkhoz, több okból is, Sir ROY SHAW kultúrafelfogása álla a legközelebb, mely szerint: ha valaki valamit tesz, az már kultúra.
Nem pusztán szimpátiából, hanem egyrészt azért, mert a ma már feledésbe merült szerzQ egyik híres indító gondolatát - kezdetben volt a tett - még ma is érvényesnek, és Sir Roy Shaw felfogásához közelinek tartjuk, másrészt pedig azért, mert ez a gondolati háttér, egyfelQl kijelöli, másfelQl meg is adja a metodológiai kereteit a lehetséges és indokolt empirikus kutatási irányoknak.
Az életmód- kutatások különbözQ irányzatait megjelenítQ három fQ csoport közül: az elsQ az objektív feltételek (anyagiak, életszínvonal, környezet), a második a tevékenységek, az életmód-minták, s az élet minQségének, míg a harmadik, az értékek kritikai és normatív vizsgálatának a feltárására koncentrál. Vitányi szerint és szerintünk is, azonban az életmódkutatások lelke, mindenképpen a tevékenységek egymással (és az eszközökkel és tárgyakkal) való összefüggéseinek, struktúráinak, modelljeinek a felmérése és megrajzolása .
Konkrétan annak a vizsgálata, hogy
ki, kik, MIT TESZNEK,
milyen tevékenységeket végeznek,
mely tevékenységek járnak együtt, avagy melyeket végzenek a leggyakrabban,
hogy a különbözQ társadalmi csoportoknak mennyiben, s miben más, mennyiben, s miben azonos a szabadon, fél-szabadon választott és végzett (és a nem szabadidQs!) tevékenység- rendszere,
milyen a tevékenységek belsQ struktúrája, vannak e különbségek, s ha igen, milyen hatások, viszonyok alakították ezeket,
a feltárt struktúrákhoz hozzárendelhetQ , köthetQ e valamilyen, viszonylag jól meghatározható, elkülöníthetQ társadalmi kis- és nagy-csoport stb.

MielQtt a témakörben végzett magyarországi kutatások tapasztalatit ismertetnénk, tegyünk ismételten egy kis kitérQt Európába, mindenek elQtt azért, hogy hozzászokjunk ahozz, hogy néhány év múlva az ilyen kitérQk, nem szabadon választott, hanem kötelezQ gyakorlatok lesznek .


SzabadidQ Európában


Egy ország, vagy térség fejlettségének egyik fontos mutatója, hogy a lakosság mennyit dolgozik, és mennyi szabadideje marad. Az a tendencia, hogy a munkaidQ egyre rövidebb és a szabadon végzett tevékenységekre fordítható idQ nQ, gyakorlatilag a világ fejlettebb részeire jellemzQ, így egész Európára. Az egyes országok közötti különbségek azonban azt is jelzik, a trend közel sem azonos a felmérésben részt vett országokban.
Az Eurostat 1998 és 2001 között, nyolc uniós tagállamban (Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Portugália és Svédország ) és öt - akkor még - kívülálló országban (Norvégia, Magyarország, Észtország, Románia és Szlovénia ) végzett felmérést a lakosság idQfelhasználásáról.
A keresQtevékenység, a tanulás és a háztartási munka együttesen az év egészének átlagában, napi 6 és 7 óra közötti idQt vett igénybe. Az ingázás, utazás hozzávetQlegesen egy órát, az Egyesült Királyságban, Svédországban és Belgiumban ennél valamennyivel többet, Franciaországban és Magyarországon viszont ettQl valamivel kevesebbet.
A felmérésben részt vett országokban a szabadon rendelkezésre álló idQ, naponta és átlagosan 4,5-6,5 óra. Ennél több Norvégiában és Finnországban, ettQl kevesebb Franciaországban és Magyarországon.
A polgárok az összes rendelkezésre álló idQ felét fordítják fiziológiai szükségleteik kielégítésére. Alvásra napi átlagban 8-9 óra jut, míg étkezésre és a személyes higiéniára 2-3 óra. Franciaországban alusznak legtöbbet az emberek, több mint a 9 órát, s a gallok fordítanak a legtöbb idQt személyes higiéniájukra is. Észtországot kivéve a nQk mindenhol kissé többet alszanak a férfiaknál, a balti köztársaságban ugyanannyit.
A háztartási munka Belgiumban, Franciaországban, Észtországban és Magyarországon, több idQráfordítást igényel, mint a keresQtevékenység, és a tanulás, míg Norvégiában, Nagy-Britanniában és Finnországban kevesebbet. A kétféle munkára fordított idQ megoszlása nagy eltéréseket mutat a két nem között. A férfiak mindenhol többet foglalkoznak keresQtevékenységgel (és tanulással), mint a nQk. S megfordítva: a nQk háztartási munkának szentelt ideje átlagosan minden országban meghaladja a keresQtevékenység és a tanulás idQráfordítását  kivéve Dániát és Norvégiát, ahol a kettQ szinte azonos. MegjegyzendQ, hogy az eltérések részben tükrözik a férfiak és a nQk részmunkaidQs foglalkoztatottsága terén az egyes országok között fennálló különbségeket. A háztartási munkák aránya Észtországban, Magyarországon és Szlovéniában a legmagasabb  természetesen a nQk körében. A férfiak viszont naponta átlagosan cca. egy órával több idQt fordítanak a keresQtevékenységre és tanulásra, mint a nQk, akik ugyanennyivel hosszabb idQt töltenek a háztartási tennivalók intézésével.
A foglalkoztatottak idQbeosztása kötött: minden országban naponta átlagosan 10-30 perccel kevesebbet alszanak, s összességében kevesebb idQt áldoznak a háztartási feladatok ellátására (beleértve a gyermekápolást és -nevelést).
A házasságban élQ nQknek az átlagot tekintve kevesebb idejük jut keresQtevékenységre és tanulásra, ha háztartásukban gyermek él  s még kevesebb, ha a gyermek nem érte el a hétéves kort. Az eltérés a gyermektelen és a 7-17 esztendQs gyermeket nevelQ háztartások nQtagjai között meghaladja a napi egy órát Belgiumban és Franciaországban, míg igen csekély, vagy ki sem mutatható Szlovéniában, Észtországban, Svédországban és Finnországban. A szabadon rendelkezésre álló idQ országoktól függQen napi 4, 5 - 6 óra között ingadozott. A rendelkezésre álló szabadidejük 40 százalékát, mindkét nem képviselQi, tévé-nézéssel töltik. Magyarországon ez az arány kiemelkedQen magas, évek óta emelkedik, s a felmérés idQpontjában meghaladta az 50 százalékot, amíg Norvégiában és Svédországban a negyven százalékot sem érte el. A társas kapcsolatok ápolásával töltött idQ aránya a szabadidQ 20-25 százalékát teszi ki, ami kissé magasabb, mint a sportolásra, s a hobbikra fordított idQ. A finnek szabadideje az átlagosnál nagyobb, míg Franciaországban és hazánkban, ahol a lakosság naponta 5 órát fordít kikapcsolódásra, kisebb.
A szabadidQ összetétele néhány uniós országban és Magyarországon az ezredfordulón  EMBED Excel.Sheet.8   EMBED Excel.Sheet.8   EMBED Excel.Sheet.8 
Ezt a csoportosítás szakmai okok miatt mi egyáltalán nem tartjuk korrektnek, mivel pl.: a társas kapcsolatok és a kultúra semmiképp nem kerülhetne egy csoportba, de itt most tájékoztatásról van szó, s nem szakmáról . Arra a késQbbiekben még úgy is visszatérünk.

A férfiaknak valamennyi országban több a szabadidejük, mint a nQknek, a két nem közötti különbség Észtországban, Magyarországon és Szlovéniában közel egy óra.
A nemek közötti különbség Svédországban a legkisebb, ahol a férfiak szabadidQtöbblete negyedórányi, és Franciaországban a legnagyobb, ahol több mint fél óra. A magyar helyzet a franciához hasonló.
Társas kapcsolatokra a legtöbb országban a szabadidQ 20 25 százalékát fordítják a polgárok, és ennél kissé nagyobb a sporttal, hobbitevékenységgel töltött idQ aránya, a további idQ a rádiózásé, zenehallgatásé és az olvasásé. A nQk társas kapcsolatokra, jótékonyságra, illetve rádiózásra, zenehallgatásra és olvasásra, néhány perccel többet fordítanak, mint a férfiak.
Kulturális aktivitás az Európai Unióban
/ egy megkérdezettre jutó éves átlag/
 EMBED Excel.Chart.8 \s 

Az unióban a lakosság csaknem fele használ több-kevesebb rendszerességgel számítógépet. A világhálón szörfözQk aránya meghaladja az egyharmadot (ez az arány nálunk 15 százalék körüli, lásd majd a 2003 évi kultúrakutatás adatait is) a lakosság többség azonban ma még Európában sem internetezik.
Számítógép- és Internet-használók aránya az Európai Unióban,
2001
Számítógéphasználat Internet-használat összesen hivatalban, iskolában otthon szabadidQben Naponta 23 24 16 9 Hetente többször 14 16 25 14 Hetente egyszer 5 5 11 5 1 3-szor havonta 2 3 6 4 Ritkán 2 6 5 4 Soha 53 40 33 65
A számítógép-használók aránya  2001. évi adatok alapján  Svédországban, Dániában, Hollandiában a legnagyobb (67 75%). A lakosság több mint egyharmada otthonában is rendelkezik személyi számítógéppel, és az internetkapcsolattal is ellátottak aránya alig másfél év alatt 18%-ról 38%-ra nQtt. Az unióban, 2001-ben mintegy 120 millió internetfelhasználót (usert) regisztráltak. A száz lakosra jutó felhasználók száma is e három országban a legmagasabb. A jobb felszereltségbQl és eszközismeretbQl adódóan a felsorolt országokban gyakoribb a szabadidQ képernyQ elQtt töltése is.
A nyomtatott sajtó a kilencvenes években az elektronikus tájékoztatás terjedésével tovább vesztett médiapiaci vezetQ szerepébQl. Az országok kétharmadában a kiadott napilapok folyóiratok száma és példányszáma csökkent, miközben Franciaországban, Görögországban, Németországban, Olaszországban és Portugáliában nQtt. Naponta több mint 1200 napilap kerül az elQfizetQkhöz és a standokra, folyóirat-féleségekbQl csaknem még egyszer annyi jelenik meg, mint az évtized elején. Az unióban a lakosság csaknem fele olvas napilapot. Az írott sajtó napi információira legérzékenyebbek a finnek, a svédek, a németek és a luxemburgiak (63 78%), ami nem mondható el a görögökrQl, a spanyolokról, a portugálokról (20 25%). A népesség több mint 60%-a olvas havonta folyóiratot, ennél is gyakrabban 19%-a, míg a többi soha. A magyar lapkiadásban végbement változások egybeesnek az általános tendenciákkal, és az ezer lakosra jutó napilapok száma alapján a középmezQny alsó harmadához, a kiadott folyóiratok száma szerint az élmezQnyhöz tartozunk. A lakosságból a rendszeres folyóirat-olvasók aránya 76%.
A második harmadik évezred fordulóján az unióban több mint 400 ezer könyv jelent meg nyomtatásban, 1,3-szor több mint 1990-ben. A százezer lakosra jutó kiadott könyvek száma Finnországban, Dániában és Hollandiában a legmagasabb, míg Görögországban, valamint Belgiumban a legalacsonyabb. A mutató alapján Magyarország a tagországokhoz képest közepes helyet foglal el.
Az unióban a lakosság 31%-a rendelkezik kisebb otthoni könyvtárral, és ezen belül több mint három kötet lexikonnal átlagosan 56%, legalább két lexikon CD-ROM-ra írt változatával 18%. A finnek több mint 7, az írek, az osztrákok és az angolok 4 6, a görögök és a portugálok 1 2 kötetnyi lexikont tartanak könyvtárukban, és a CD-ROM változat legelterjedtebb a franciáknál és az íreknél (2 3).
Az Európai Unió lakosainak kétötöde számítható könyvolvasónak. A könyvbarátok aránya Svédországban 72%, Finnországban és az Egyesült Királyságban 63 66%, míg Portugáliában 15% és Belgiumban 23%. Az olvasók egyharmada 1 3, negyede 4 7, a többi ennél több könyvet olvasott el az év során. 2000-ben az év folyamán legalább egy könyvet elolvasók aránya 48% volt.
A lakosságot a házon kívül igénybe vehetQ mqvelQdési formák közül  a megkérdezés elQtti utolsó 12 hónap alatt  leginkább a mozi, a könyvtár, a történelmi emlékhelyek, a sportesemények vonzották, legkevésbé a balett, táncszínház és a régészeti gyqjtemények. Sajátos a múzeumlátogatás helyzete, mivel a múzeumok a szervezett turistaprogramok mindenkori fontos célállomásai. A görögöket, a portugálokat, a spanyolokat érdekelték a legkevésbé a múzeumok és kiállítások. A hazai rendezvények iránt az érdeklQdés Dániában, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Németország keleti területein és Hollandiában volt a legélénkebb, külföldi múzeumokat és kiállításokat a luxemburgiak, a dánok, a svédek és hollandok látogattak leggyakrabban.
Jelenleg az EU-15 tagországában a mozik száma több mint tízezer, a vetítQtermeké 25 ezer körüli. A mozizást a kilencvenes évek elejétQl átformálta a nyolc vagy több vetítQtermes korszerqbb technikájú multi-plexmozik megjelenése. 1990 és 2001 között 8300 új vetítQtermet építettek, és jelenleg a mozik 19%-a multiplex. Az ennél is nagyobb formátumú, tizenhat vagy annál több vetítQteremmel mqködQ ötven megaplex moziból Spanyolországban tizenhárom, Franciaországban tizenegy és az Egyesült Királyságban tíz mqködött. Utóbbiak közé sorolódott a térség legnagyobb, harminc vetítQteremmel rendelkezQ intézménye is. A növekedés az Egyesült Királyságban volt a legszámottevQbb, ahol a mozik negyede tartozik a multi- és megaplex mozik kategóriájába, Spanyolországot követte Ausztria. Hagyományosan egy vetítQtermes a hálózat 80%-a ugyanakkor Svédországban, Olaszországban és Finnországban.
A magyarországi vetítések 87%-a többtermes moziban zajlik, ahol a mozilátogatók hasonló hányada fordul meg. Ez arra enged következtetni, hogy a XX. század végi mozizás elsQsorban budapesti, illetve nagyvárosi mqfaj. A százezer lakosra jutó mozitermek száma Magyarországon valamivel alacsonyabb (6,1) mint az Európai Unióban (átlagosan 6,6). A mozi-, illetve a kiépülQ multiplexhálózat hazai méreteit jelzi, hogy az egy mozira jutó mozitermek száma jóval elmarad (1,5) az Unió átlagától (2,4).
A mozi népszerqségének csökkenése  a televízió elterjedésével  az Európai Unió tagországaiban 1955-tQl 1992-ig szinte folyamatos volt, majd az amerikai rendszerq multi- és megaplex mozik európai meghonosodásával a mozilátogatások száma 2002-re több mint másfélszeresre nQtt. Az érdeklQdés legjelentQsebben az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Írországban és Dániában élénkült. Az uniós lakosság 54%-a nem volt az utolsó 12 hónap során moziban. Egy uniós polgár évente 2,4-szer ment moziba, feleannyiszor se, mint az amerikai. (Ez a szám Magyarországon 1,5.) A legnagyobb mozirajongók az írek, és legkevésbé mozipártiak a portugálok, a finnek és a görögök.
Az amerikai filmipar európai térhódítása az évtized során folytatódott, az unió országaiban a mozilátogatók 74%-a amerikai filmet látott, arányuk 2000-ben további 4 százalékponttal nQtt. A bemutatott filmek 53%-a amerikai volt, a bevételek 74%-a származott belQlük. Az arányok Spanyolországban, Luxemburgban és Hollandiában a legmagasabbak.
A bemutatott filmek közül a hazai gyártásúak aránya legmagasabb Franciaországban (36%), Olaszországban (26%). Magyarországon a mutató értéke 14%, hasonló, mint Dániában, Ausztriában és Hollandiában.
A nemzeti filmgyártás szerepe a bevételek alapján viszonylag jelentQs az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Svédországban (25 33%). A magyarországi mozilátogatók közül minden 16. magyar filmet nézett meg, és a mozipénztárak jegybevételének 5%-a származott ilyen forrásból.
Az Európai Unióban mozijegyre a lakosság  hasonlóan mint nálunk  jövedelme kb. 0,1%-át költi. Az átlagos jegyár 2000-ben 5,2 euró volt, ezen belül legdrágább a mozijegy Svédországban és Dániában (7 8 euró), a legolcsóbb Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban.
Az elmúlt év során az unióban a lakosság kevesebb mint 30%-a volt könyvtárban. A finnek, a svédek és a dánok fele könyvtárlátogató, míg a görögöknél ez a tevékenység jóval átlag alatti gyakoriságú. A kölcsönözhetQ kötetek száma 666 millió volt, 1,3%-kal kevesebb mint 1990-ben. Az unió nyolc országának könyvtáraiban a kilencvenes évek utolsó harmadára nQtt, a többiben csökkent a könyvtári állomány. Míg a növekedés Finnországban 2,5-szeres, az olasz könyvtárakban felére csökkent a kölcsönözhetQ könyvek száma. Egy uniós polgár évente átlagosan több mint 4 könyvet vesz kölcsön. A mutató értéke a finneknél eléri a 20-at, Dániában és Hollandiában a 16-ot, míg Luxemburgban, Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban kevesebb mint 0,5. Magyarországon az egy lakosra jutó kölcsönzött könyvtári egységek száma körülbelül 3,5.
Korcertlátogató az uniós lakosok 29%-a. A koncertre járók többsége egy év alatt 1 3 alkalommal vett részt zenei rendezvényen. A közönség 34%-a klasszikus koncerten, opera- vagy operett-elQadáson hallgatott zenét, 14%-a népzenei elQadás részese volt, a többség rock-, pop- stb. koncertekre látogatott. A komolyzenei rendezvények iránt az érdeklQdés Luxemburgban, Ausztriában és Németország keleti területein a legnagyobb.
A lakosság 27%-a volt színházban az utóbbi évben. A színház jelenleg Svédországban, az Egyesült Királyságban és Finnországban a legnépszerqbb, és legritkább a színházlátogatás Portugáliában.
A felmérést megelQzQ év során a népesség 35%-a volt sportrendezvényen. EbbQl a szempontból legaktívabbak voltak az írek és a svédek, és legpasszívabbak a görögök.
A mqvészeti ágak közül leginkább a fotó, a film (30%), a tánc (22%), az ének (20%), a szobrászat, a festés, a szabadkézi rajz, a számítógépes grafika (15 15%), az írás, a hangszeres zene késztette aktív kísérletezésre a mqkedvelQket, és csupán 3%-nak volt köze az elQadó-mqvészethez. A lakosság legkísérletezQbb kedvq Svédországban, Dániában, Finnországban valamint Hollandiában volt, legkevésbé Belgiumban és Portugáliában.
Kultúrára az uniós háztartások a kilencvenes évek végén  Franciaország és Portugália nélkül  940 PPS-t (tényleges vásárlóértékre átszámított eurót), kiadásaik kevesebb mint 5%-át fordították. Az átlagosnak 1,7-szeresét költik mqvelQdésre Luxemburgban (1600 PPS), másfélszeresét a dánok, az angolok, hollandok, svédek (1300 1400 PPS), és 66 71%-át a görögök és a spanyolok. A tagországok háztartásainak kiadásaiból a mqvelQdésre fordított hányad 6 százalék fölötti Svédországban, és Dániában, 5,5 százalék körüli Finnországban, Hollandiában, Németországban, és jóval az átlag alatti Luxemburgban, Olaszországban, Görögországban. A magyar háztartások kulturális kiadásainak aránya hasonló a német, a holland és a finn mutatóhoz. Az összeg 44%-át az unióban szórakoztatóelektronikára, számítógépre, kulturális cikkekre és a szolgáltatóknak fizetett elQfizetési és kapcsolattartási díjakra, 31%-át könyvre, sajtótermékekre, 14%-át hobbifelszerelésre (fotózás, filmezés, hangszerek stb.), a többit a házon kívül igénybe vehetQ mqvelQdési formákra költötték.

Forrás: KSH. EU-SZÁMUNIÓ, 2003. augusztus 15. Sorszám: 13.


SzabadidQs tevékenységek és tevékenységstruktúrák a magyar felnQtt és ifjabb népesség körében


A továbbiakban a magyar fiatalok szabadidQs tevékenységének néhány fontosabb jellegzetességét kíséreljük meg összegezni, az Inex Stúdió tervezésében, szervezésében és irányításával a kilencvenes években és az ezredfordulón végzett, empirikus szociológiai kutatások tapasztalatai felhasználásával. Az adatfelvételeket több idQpontban, különbözQ mintákon végeztük.
Ifjúság és egészség.
(1987-88.) IKCS.
Empirikus szociológiai kutatási program 1000 fQs országos ifjúsági reprezentatív minta (15-29 éves korcsoportokra, a települési szerkezetre, nemre) standardizált strukturált kérdQívek személyes megkérdezéssel végzett interjúk.
MegrendelQ: Országos Egészségnevelési intézet (ONI)

2. Közrészvétel és társas-társadalmi kapcsolatok a magyar ifjúság fontosabb rétegeiben.
(1996.)
Empirikus szociológiai kutatási program 1000 fQs rétegzett országos ifjúsági minta (18-35 éves korcsoportok) standardizált strukturált, csoportos önkitöltéses kérdQívek és személyes megkérdezéssel végzett interjúk.
MegrendelQ: a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága

3. Az ifjúság életvitelének és egészségfelfogásának egészségmegQrzQ és egészségkárosító tényezQi. 1996-97.
Empirikus szociológiai kutatási program 1000 fQs rétegzett országos ifjúsági tanulói minta (14-19 éves korcsoportok) standardizált strukturált, csoportos önkitöltéses kérdQívek és személyes megkérdezéssel végzett interjúk.
MegrendelQ: A Népjóléti Minisztérium.

4. Az utánpótlás-nevelés társadalmi háttere
(2001-2002-2003)
Empirikus szociológiai kutatási program extenzív és intenzív kutatási technikák alkalmazásával, 3000 fQs országos minta, a spotiskolai tanulók és szüleik, ill. a Herakles program sportolói körében, standardizált, strukturált, csoportos önkitöltéses kérdQívek.
MegrendelQ: Az ifjúsági és Sportminisztérium és a Nemzeti Sporttudományi és Kutató Intézet.

5. 21. Az iskolai labdarúgás helyzete.
(2002-2003)
Empirikus szociológiai kutatási program extenzív és intenzív kutatási technikák alkalmazásával, 3500 fQs országos reprezentatív minta, az alsó és középfokú tanintézetek tanulói körében, standardizált, strukturált, csoportos önkitöltéses kérdQívek.

MegrendelQ: a Nemzeti Labdarúgó Akadémia

SzabadidQ felhasználás a Közrészvétel és társas-társadalmi kapcsolatok a magyar ifjúság fontosabb rétegeiben címq kutatási programunkba vont fiatalok körében.

Ebben a kutatási programunkban nem szabadidQ kutatást végeztünk, hanem pusztán csak arról informálódtunk; mit tesznek a fiatalok szabadidejükben.
A szabadidQ kutatások tapasztalatai ismertében - s ezt az elQzQekben, igaz más relációkban, de már említettük - nem pusztán feltételeztük, hanem kiindulópontként, értelmezési háttérként el is fogadtuk azt a tézist, hogy az egyén szoció- kulturális és társadalmi- gazdasági paraméterei olyan relációk, melyek nemcsak kölcsönösen függenek egymástól, hanem hatnak is egymásra. Ez a kölcsönhatás azonban nem jelent, sem egyirányú, sem pedig két, avagy többirányú meghatározottságot, mivel, felfogásunkban, azonos gazdasági-társadalmi háttér teljesen különbözQ szocio-kulturális viselkedésmódokkal, mentalitással (is) járhat együtt, míg azonos szocio-kulturális viselkedésminták, paraméterek mögött teljesen különbözQ gazdasági háttér (is) lehet

A kulturális,- szabadidQs,- kommunikációs tereket - attól függetlenül, hogy szabadon, avagy csak kötelmekkel járhatók be - mi soha sem tekintettük lezártnak és megváltoztathatatlannak, sem virtuálisan, sem valóságosan, mint ahogy az iskolák sokdimenziós - szabadon, vagy kötelmekkel bejárható - szellemi és materiális tereit sem.

A társadalmi - társas kapcsolati hálók kutatásakor mindvégig ezt tartottuk szem elQtt, s nem a régi tételt a létviszonyok és a tudati viszonyok egyirányú determináltságáról.
A szabadidQ térbeni és idQbeni - évi, havi, heti és napi - megoszlása, a tevékenységformák gyakorlására szánt aktív és passzív idQ mennyisége már önmagában véve is fontos információ, közvetett jelzés az egyén kulturális viselkedésmintáiról, gazdasági hátterérQl és közösségi, társas kapcsolatairól is.

A tevékenységek számbavételén túl, már ebben a programunkban is megkíséreltük a szabadidQben végzett tevékenységek belsQ, mélyebb szerkezeti elemeinek a feltárását, megvizsgáltuk, hogy a fiatalok a szabadidQs tevékenységstruktúrájának egyes elemei, hogyan kapcsolódnak egymással, milyen, jellegzetesnek mondható beállítódások léteznek, s hogy az egyes, tevékenységi körökhöz milyen társadalmi- gazdasági hátterq egyének sorolhatók, tartoznak inkább.

A tevékenységek gyakorisága

ElsQként itt is a szabadidQben végzett tevékenységek gyakoriságát vizsgáltuk meg. A lista 29 olyan tevékenységet sorolt fel, melyek jellegzetes szabadidQs tevékenységek (többnyire szabadidQben végzik ezeket az emberek). Az említési gyakoriság figyelembevételével ezeket a tevékenységeket öt csoportba soroltuk:
elsQ csoportba: az 1-6 helyen lévQ tevékenységek,
második csoportba: a 7-11 ,
harmadik csoportba: a 12-15 ,
negyedik csoportba: a 16-18 és végül az
ötödik csoportba : a 19. hely és az a fölöttiek kerültek.
Az öt csoport nem csak az említési gyakoriság tekintetében különbözik egymástól, hanem, feltehetQen ettQl nem függetleníthetQ más, fontos jellegzetességekben is.


A szabadidQben végzett tevékenységek gyakorisága
/átlagok/


Tv nézés, nem politikai mqsor 4,5 Rádiózás 4,2 Újságolvasás 3,9 Beszélgetés, tere - fere 3,8 Együttlét baráttal, barátnQvel 3,7 Tevés- vevés 3,7 Együttlét barátokkal 3,6 TV nézés, politikai mqsor 3 Folyóirat olvasása 2,9 Rokonlátogatás 2,8 Szakkönyv olvasása 2,7 v. milyen hobbi 2,7 Sportolás 2,6 Szépirodalom olvasása 2,5 Mozi 2,3 Házibuli v. milyen buli 2,2 LQdörgés semmittevés 2,1 Kirándulás 2,1 Számítógép, de nem játék 2,1 Barkácsolás 1,8 Szomszédolás 1,8 Számítógépes játék 1,7 Színház 1,6 Nyaralás, telelés itthon 1,5 Országjárás 1,5 Múzeumlátogatás 1,4 Könnyqzenei koncert 1,2 Komolyzenei koncert 1 Külföldi nyaralás, telelés 1





















Az elsQ csoportba sorolt tevékenységeket végzik leggyakrabban a fiatalok, (1/3-uk naponta, 1/3-uk hetente többször is) s ezek közül a beszélgetés, az együttlét a baráttal-barátnQvel ill. barátokkal, csak csoportosan végezhetQ, a TV nézés, rádiózás, a tevés- vevés és az újság olvasás pedig egyedül és csoportosan is. Leggyakrabban TV-t néznek a fiatalok: 67% naponta, 25% hetente többször is, ebbQl adódóan alig volt közöttük olyan, aki nem gyakori TV nézQ.
A második csoport tevékenységeit is még elég gyakran végzik a fiatalok, de már jóval kevesebben sorolhatók közülük a gyakori fogyasztók közé, hiszen,
a TV. politikai mqsorok naponta: 22%, hetente többször: 30% nézi,
folyóiratot olvasás naponta:12%, hetente többször: 34% olvas
szakkönyv naponta: 13%, hetente többször: 21% olvas,
sportolás naponta: 14%, hetente többször: 33%.
Meg kell jegyeznünk, hogy a naponta sportolók számát mi kissé magasnak tartjuk, természetesen nem a kívánatoshoz képest, hanem más irányú empirikus szociológiai kutatási tapasztalatainkhoz képest.
A harmadik csoportba sorolt tevékenységek közül a szépirodalom olvasása az a tevékenység ,mely klasszikus értelemben is mqvelQdésnek számít még ma is, a mozi látogatás pedig épp a két terület közötti átmenet, mqvelQdés és szórakozás is egyben, bár a mai filmkínálat ismeretében azt kell mondanunk inkább a szórakoztató funkciója dominál. Ezeket a tevékenységeket már csak nagyon ritkán végzik fiatalok, s ha felidézzük a régi, 1990 elQtti statisztikákat a mozilátogatók létszámáról és a látogatások gyakoriságáról, akkor komoly visszaesést regisztrálhatunk ebben, a szépirodalom olvasásában azonban nem olyan jelentQs a visszaesés, mivel akkor sem olvastak sokkal többen a fiatalok közül.
A negyedik és ötödik csoportba sorolt tevékenységeket a fiatalok többsége soha sem, vagy csak nagyon ritkán végzi.
Soha sem jár;
komolyzenei hangversenyre: 56% csak nagyon ritkán: 26%,
múzeumba: 22% 34%,
külföldre nyaralni 30% 45%,
koncertre (könnyqzenei) 26% 34%-..

A szabadidQs tevékenység struktúra elsQ rétege - a gyakorisági lista  tehát, egyrészt azt mutatja, melyek azok a szabadidQs tevékenységek, melyeket nagy, s melyek azok, melyeket alacsony intenzitással végeznek a fiatalok. A struktúra másik jellegzetessége, hogy a lista elsQ 10 helyén, zömmel, olyan tevékenységek találhatók, melyek gyakorlásához nem szükséges nagy aktivitás, azaz a fiatalok többsége szabadidejében a passzív, nagyobb energia befektetést nem igénylQ, inkább a kikapcsolódást és a szórakozást, mint sem a mqvelQdést, segítQ tevékenység - formákat részesíti elQnybe.
A helyzet tehát a 80 -as évekhez képest annyiban változott, hogy azóta ez a trend még inkább felerQsödött. Több objektívfeltétel megváltozása mellett, ennek természetesen szubjektív okai is vannak, melyek ismertetésére a késQbbiekben még visszatérünk.




A szabadidQs tevékenység- struktúra


A szabadidQs tevékenység struktúra második réteg azt mutatja meg, milyen tevékenységeket végeznek együtt leggyakrabban a fiatalok. Ezt a mélyebb struktúrát faktoranalízissel kíséreltük meg feltárni. A 29 változóval végzett faktoranalízis eredményeként nyolc dimenziót/faktort sikerült elkülönítenünk.
A faktorok struktúrája a faktor súlyokkal
kultúra társas kommunikáció rekreáció beszéd kumputer sport barkács hangverseny látogatás 0,77215 szépirodalom olvasás 0,77031 múzeumlátogatás 0,68381 színház látogatás 0,67436 szakkönyv olvasása 0,55128 koncet könnyqzenei 0,51057 együttlét a barátokkal 0,72514 baráttal,barátnQvel 0,71943 házibuli, egyéb buli 0,68822 mozilátogatás 0,61746 rokonlátogatás 0,45231 TV: nézés 0,69721 újságolvasás 0,64503 rádiózás 0,57423 TV: politikai mqsor 0,56921 folyóirat 0,38593 nyaralás külföldön 0,70734 nyaralás belföldön 0,70464 országjárás 0,55868 kirándulás 0,42603 tevés-vevés 0,72257 beszélgetés 0,68448 lQdörgés semmittevés 0,66149 számítógépes játék 0,80384 számítógép nem játék 0,78313 hobbi 0,79846 sport 0,75108 szomszédolás 0,72853 barkácsolás 0,60578
Ez a nyolc dimenzió végül is, az ifjúság körében felelhetQ legjellegzetesebb nyolc fogyasztói típust , beállítódást jelöli.

A faktor-analízis vizsgálati eljárása ugyan is nem az egyes tevékenységeket sorolja csoportokba, mint a cluster-analízis, hanem a különbözQ magatartás-típusokat, beállítódásokat. A faktorok építQelemei, az egyes tevékenységek együttese, azonban jelzi, jelezheti a kutatónak az adott faktor tulajdonságát, jellegzetességét. Szigorú kritériumok szerint ugyan is, a látens változó, a faktor valójában nem valamilyen fogalmat jelent, jelöl, hanem a magatartás valamilyen formáját.
A továbbiakban, az adatok és az eredmények interpretálásakor, igyekszünk egyszerqbben fogalmazni, de ez olykor pontatlanságokkal járhat. A lényeg, hogy itt az egyes faktorokba sorolt tevékenységek, valamilyen jelleget takarnak, ezt kell a kutatónak értelmezni, feltárni. Végül is a faktorok nevei jelzik azt, milyen szabadidQs tevékenység-típusokat találtunk .

ElsQként az egyes típusok építQelemeit, belsQ összetételét és tartalmát, másodjára pedig azt mutatjuk be, hogy a különbözQ fogyasztói típusokhoz jellemzQen - milyen társadalmi-demográfiai összetételq ifjúsági csoportok tartoznak.

Magas kultúra. Az ide sorolt elemek többsége- a könnyqzenei koncertek kivételével - olyan tevékenység, melyek a hagyományos értelemben vett kultúra-mqvelQdés kategóriába tartoznak. Az elmúlt évtizedek szabadidQ- kutatási tapasztalatai azt mutatták, e tevékenységek gyakorlására szánt idQ, a gyakorlók számával együtt, egyre csökken. Ezt a tapasztalatot erQsítették e kutatás, elQzQekben már bemutatott eredményei is: a fiatalok közül csak kevesen és igen ritkán töltik e tevékenységi formák gyakorlásával szabadidejüket. De a fiatalok egy (kisebb) csoportja ilyen beállítottságú. Ez a beállítottság a Budapesten lakó, értelmiségi foglalkozású, vezetQ beosztásban dolgozó, vagy még tanuló, felsQfokú végzettségq apák gyermekeire inkább, jellemzQ, mint a falun élQ, fizikai munkát végzQ, alacsony iskolai végzettségq apák gyermekeire. A magas kultúra mqvelése, ezek szerint, csak egy szqk ifjúsági réteg beállítódása, jellemzQ kulturális magatartása .




Társas együttlét. A mozi látogatás kivételével, melyhez nincs szükség társra, a többi ide sorolt tevékenység mqvelése társak nélkül nem lehetséges. Ha felidézzük az említési gyakorisági sorrendet, akkor látható, ezeket a tevékenységeket a fiatalok jelentQs része igen gyakran végzi, a lista elsQ 10 helyezettje között találjuk ezeket. Az ifjúság szabadidQs tevékenységstruktúrájának, tehát ez a típus, az elQzQ mellett, a másik fontos eleme. Ez pedig azt is jelzi, hogy az ifjúság körében a társas együttlét, nem pusztán a szabadidQ eltöltésének egyik formája, hanem a társadalmi-társas kapcsolatinak egyik kiemelten fontos jellegzetessége is egyben.
A társas együttlét a 25 éven aluliak, a tanulók, s a magasabb iskolai végzettségq apák gyermekeire a legjellemzQbb.

Tömeg kommunikáció. A különbözQ médiák fogyasztási gyakoriságában nem volt nagy különbség, mindegyiknek jelentQs tábora volt, s ha fentebb azt állítottuk, a társas együttlét nem pusztán csak szabadidQs tevékenység, hanem az ifjúság társas kapcsolatainak egyik fontos jellegzetessége, akkor a médiafogyasztásról ezt még inkább elmondhatjuk. S amíg az elQzQ tevékenységek gyakorlásához társak is szükségesek, e tevékenységek mqvelése magányosan is lehetséges. A különbség tehát kettQs:, hiszen teljesen más tevékenységek kerültek az egyik típusba, mint a másikba, ebbQl adódóan azonban, a gyakorlásuk formai és szervezeti keretei is jelentQsen különböznek egymástól, s ez a másik alapvetQ eltérés a két típus között.
Nem meglepQ, sQt inkább természetes , hogy nem ugyan abból a körbQl kerülnek ki a nagy média fogyasztók , mint a média kerülQk, de vannak olyan csoportok is itt,s nem is egy, melyek egyik része az egyik, a csoport másik része pedig a másik fogyasztói táborba tartozik, azaz nem jellegzetesen élesek az elkülönülések, s ez végül is a típus egyik sajátosságként is felfogható.
JellemzQen nagy fogyasztók a megyei városokban élQk, az értelmiségiek, a vezetQ beosztásúak, az adminisztratív munkakörben dolgozók egy része, a 30 éven felüliek, valamint a fizikai foglalkozásúak között találhatók nagyobb számban, a kevésbé jellegzetes médiafogyasztók pedig, zömmel, a 20 év alattiak, a budapestiek és a falvakban lakók, illetve a képzetlen fizikai foglalkozásúak köreiben.
Rekreáció. A belföldi, de fQleg a külföldi nyaralás, az országjárás és a kirándulás olyan tevékenységek, melyeket csak nagyon ritkán, s nagyon kevesen végeznek a fiatalok közül. Ez a tevékenységi kör tehát, melynek a rekreáció nevet adtuk, már nem meghatározó eleme az ifjúság szabadidQs tevékenység- struktúrájának, de az a beállítódás, mely e gyatra aktivitás mögött lelhetQ fel, s az ifjúság jelentQs részére jellemzQ, már korántsem hagyható figyelmen kívül a kutatási fQirány vizsgálatakor.

Elemzési tapasztalataink szerint az a beállítódás, melyet ez a faktor jelez: a tanulók, a vezetQk, az értelmiségiek, a megyei városokban lakó, felsQfokú végzettségq apák gyermekeire, inkább jellemzQ, mint a képzetlen fizikai munkásokra, a falun élQkre, és az alacsony iskolai végzettségq apák gyermekeire.

A semmittevés. Ebben a faktorban, illetve típusban három tevékenységi kör található a tevés-vevés, a beszélgetés és a lQdörgés-semmittevés. ElsQként felvethetQ, miért adtuk a semmittevés nevet ennek a faktornak? MindenekelQtt azért, mert úgy véljük, ha ebben a hármasban a lQdörgés a semmittevés is jelen van, mint tevékenység, akkor ezt a típust ez a tevékenység uralja, hiszen a másik két tevékenység sem követel nagyfokú aktivitást.
Itt egy jellegzetesnek mondható eltérést tapasztaltunk a különbözQ ifjúsági csoportok között, nevezetesen azt, hogy ez a beállítódás a fiatalabbakra inkább jellemzQ, mint az idQsebbekre.
A semmittevés alakulása, az életkori csoportokban
%
 LINK Excel.Sheet.5 "Mappa2" "Munka1![Mappa2]Munka1 Diagram 1" \a \p \* MERGEFORMAT 
Komputer. A számítógépezés - az elnevezés a fiatalok nyelvújító produktuma - része, de megítélésünk szerint még nem szerves része, az ifjúság szabadidQben végzett tevékenységi körének. A többségük soha sem, vagy csak nagyon ritkán játszik (65%) a számítógépen ,a kisebbség(16%) azonban elég gyakran naponta, vagy hetente többször is sQt, meglepetésünkre valamivel még ennél is magasabb volt azok aránya( 25%)akik naponta vagy heti több alkalommal számítógépeznek, s nem játékokat játszanak azon.
A számítógéphez fqzQdQ viszony tekintetében nem találtunk számottevQ különbségeket a különbözQ ifjúsági csoportok között.

Sport és hobby. A sport lehet hobby s persze lehet hobbyból, divatból is sportolni, s ez még mindig jobb, több, mintha ezt soha sem tesszük, de alapvetQ funkciója, feladata a sportnak nem ez, hanem az életkornak, a terheléseknek megfelelQ testi- lelki kondíció és egyensúly fenntartása s ennek megQrzése; a tudatos rekreáció. Ez a felfogás az ifjúság körében ma még csak kevesek sajátja.

Szomszédolás. Itt is két olyan tevékenységterület került azonos csoportba , melyek alapvetQen különböznek egymástól, hiszen a barkácsolás és a szomszédolás teljesen más mentalitást jelent. A tevékenységterületek alacsony említési gyakorisága és az alacsony faktorsúly miatt ezt a típust nem tárgyaljuk, mivel az említett okok miatt nincs számottevQ szerepe, súlya az ifjúság tevékenység struktúrájában.


Összehasonlító elemzés 2002-2003

Ez a kutatási program két nagyobb kutatási program összehasonlító elemzése. Az utánpótlás társadalmi háttere címq projekté, amelybe a kormányzati támogatással létrehozott u.n. Héraklész programban résztvevQit vontuk be, /10-25 év közötti, kiemelkedQ eredményeket elér sportolókat és 15 sportiskolában tanuló ugyancsak kiemelkedQ sporteredményeket elért fiatalokat) és a Iskolai labdarúgás helyzete c. projekté, amelybe 3200 fQ alsó és középfokú iskolába tanuló diákot vontunk be. Az összehasonlító elemzésben a Héraklész és a sportiskolai diákok a sportolók , a másik csoport, a nem sportoló .

A szabadidQs tevékenységek kutatása végül is azért került a programba, mert feltételeztük, ha a sportoló és a nem sportoló diákok nézetei, ismeretei, beállítódásai oly sok kérdés megítélésében eltérQek, akkor a szabadidQben végzett tevékenységeik sem lehetnek teljesen azonosak, sQt, a tevékenységek belsQ struktúrája sem.
Az összehasonlító elemzésben e komplex rendszer néhány elemét kutattuk csak, nevezetesen azt, hogy miben különbözik és miben hasonló a két mintacsoportba sorolt fiatalok szabadidQs tevékenysége, és e tevékenységek belsQ szerkezete.
Az összehasonlító elemzés kutatás- módszertana is újszerq .



A szabadidQs tevékenységek


A táblában közölt (1. Tábla.) kutatások alapadatainak összehasonlításával több célunk is volt. EgyfelQl a tevékenység végzések gyakoriságának idQbeni változásait, másfelQl pedig a mintacsoportok tevékenységei közötti különbségeket kívántuk prezentálni.

A táblázatban, a zárójelben megadott számok, a tevékenységek (adott mintacsoporton belüli) végzésének gyakorisági sorrendjét mutatják. A tevékenységformák mellett a táblában négy minta adatait tüntettük fel, a 2003 évi kultúrakutatásét csak tájékoztató jelleggel, mivel itt a választási sor
(hetente, illetve havonta többször) hosszabb, ezért az összevetés csak igen szqk értelmezési korlátokkal (lenne csak) lehetséges.
1. Tábla.

A tanulók szabadidQs tevékenysége
/átlagok/


Tevékenységformák NLA
2002
Közrész-vétel
96 -97 Héraklész
2002-2003
Kultúra 2003
N: 3200 fQ N: 1250 fQ N: 638 fQ N: 3400 fQ 1. TV-nézés, nem politikai mqsor 4,31 4,5 (1) 4,4 (1) 2. barátokkal való idQtöltés 4,23 3,6 (7) 4,0 (3) 3,44 3. beszélgetés, terefere 3,68 3,8 ( 4) 3,8 (5) 4. rádiózás 3,68 4,2 (2) 4,3 (2) 5. baráttal, barátnQvel való együttlét 3,55 3,7 (5) 3,9 (4) 6. számítógépes játék 3,18 1,7 (22) 2,7 (12) 2,87 7. valamilyen sport 3,13 2,6 (13) 3,7 (6) 2,26 8. rokonlátogatás 3,05 2,8 (10) 2,9 (9) 2,78 9. valamilyen hobbi, melyik? 3,02 2,7 (12) 3,0 (8) 10. újságolvasás 2,82 3,9 (3) 3,6 (7) 5,69 11. tevés-vevés 2,82 3,7 (6) 2,8 (11) 12. labdarúgó mérkQzés nézése TV-én 2,78 - - 13. számítógépezés (de nem játék) 2,55 2,1 (19) 2,9 (10) 2,24 14. lQdörgés, semmittevés 2.50 2,1 (17) 2,2 (18) 15. szomszédolás 2,33 1,8 (21) 1,5 (21) 16. kirándulás, túrázás 2,22 2,1 (18) 2,1 (19) 2,58 17. TV-nézés, politikai mqsor, vitamqsor 2,16 3,0 (8) 2.5 (15) 18. mozi 2,06 2,3 (15) 2,7 (13) 1,88 19. házibuli, táncolás, zenés szórakozóhely 2,04 2,2 (16) 2,6 (14) 1,98 20. szépirodalom olvasása 2,03 2,5 (14) 2,4 (16) 3,19 21. nyaralás/telelés belföldön 1,84 1,5 (24) 1,7 (20) 22. barkácsolás, fúrás, faragás 1,83 1,8 (20) 1,2 (22) 4.01 23. szakkönyv olvasása 1,58 2,7 (11) 2,2 (17) 24. folyóirat-olvasás 1,39 2,9 (9) 2.0 (19) 25. múzeumlátogatás 1,36 1,4 (26) 1,49 26. színházlátogatás 1,25 1,6 (23) 1,69 1,74 27. országjárás 1,22 1,5 (25) 1,63 28. labdarúgó mérkQzés, sportverseny 1,17 - - 1,68 29. koncert 1,07 1,2 (27) 1,19 1,54 30. nyaralás/telelés külföldön 0,90 1,00 28) 1,32 31. komolyzenei hangverseny 0,60 1,00 29) 0,69 1,30 Kertészkedés, virág és növényápolás 4,27 Állatgondozás 4,00 Kézimunkázás 1,63 VendéglQ, presszólátogatás 2,35
A kérdQívben hat lehetQség közül választhatták ki a diákok és a felnQttek az a választ, amely az adott tevékenység végzésében a legjellemzQbb rájuk; naponta (5), hetente (4), havonta (3), évente (2), ritkábban (1) és soha (0). A táblában a válaszok átlagait tüntettük fel. Ezek szerint minél magasabb az érték, annál gyakrabban végzik azt a tevékenységet.

A diákok minden idQpontban és mintában televíziót néznek a leggyakrabban, s a további öt - leggyakrabban végzett - tevékenység is gyakorlatilag azonos; együttlét a barátokkal, a baráttal és a barátnQvel, a beszélgetés és a rádiózás. A legritkábban végzett tevékenységek is ugyan azok,; a múzeum-, a színház-, a komoly és a könnyqzenei hangversenyek látogatása, az országjárás és a nyaralás (ez utóbbinál azonban figyelembe kell venni, hogy az évi egyszeri alkalom itt teljesen mást jelent - magas gyakoriságot - ezért aztán máshogyan is értelmezendQ, mint pl.: a mozilátogatásnál).
A különbségek a számítógép használat, s az újság-, szakkönyv-, folyóirat- és a szépirodalom olvasás gyakoriságában fedezhetQk fel, de az eltérések nem jelentQsek.
96 -97 - ben még többet olvastak, és kevesebbet számítógépeztek a fiatalok, mint 2002-ben és 2003-ban. Az olvasás gyakoriságának további csökkenése nem jó hír.
Nem állíthatjuk tehát, hogy a diákok különbözQ csoportjai, szabadidQben végzett tevékenységei, s a tevékenységek végzésének gyakorisága nagy eltéréseket mutat.
A két minta belsQ struktúrája azonban már ismét eltérQ felépítésq, nem teljesen azonos elemq, de ezek a különbségek itt és most nem oly jelentQsek, mint az elQzQek voltak.
Az összevetést a már ismert elemzési metódussal végeztük el.

A szabadidQben végzett tevékenységek struktúrája négyes tagoltságú, a faktoranalízis négy jól jellemezhetQ faktort különített el, de a három minta belsQ szerkezete most sem teljesen azonos, igaz az itt feltárt különbségek, nem oly jelentQsek, mint az elQzQ témaköröknél.(12.3. a, b. Ábrák.).
Az NSKI csoportban;
az elsQ faktor : a társas együttlétet, s ezzel az együttléttel szorosan kapcsolódó, vele együtt járó, kommunikációt és információcserét,
a második faktor : az u.n magas kultúrát,
a harmadik : számítógéppel való kapcsolatot,
végül a negyedik : az olvasást, mint tevékenységi kört, beállítódást jelöl, jeleníti meg.

Ebben a struktúrában a második faktorhoz sorolható még az országjárás, de a barkácsolás - alacsony faktorsúlya miatt - már aligha, s a negyedik faktorral jelzett tulajdonságokhoz tartozok tulajdonképpen a mozi is, amit úgy (is) értelmezhetünk, hogy ezekben a csoportokban az olvasás, mint szabadidQs tevékenység, és a moziba járás, nem teljesen független egymástól.
Legfontosabb és legizgalmasabb feladat számunkra az elsQ faktor összetételének, elemeinek az értelmezése és elemzése. Az elsQ faktor megítélésünk szerint azt a jelentést hordozza, hogy a fiatalok csoportjaiban a barátokkal való együttlét, nem passzív együttlétet jelent, hanem aktív információcserét is.
További vizsgálatokkal lehetne/kellene eldönteni persze azt, vajon igazunk van e amikor azt állítjuk: a fiatalok információszerzésében a kortárs, vagy társcsoportoknak, a barátoknak meghatározó szerepe van. Ez az állításunk természetesen nem új felfedezés, mivel más irányú kutatási tapaszatlatok is megerQsítették ezt már. Itt és most talán az az új , hogy mindez megerQsítést kap a fiatalok szabadidQs tevékenységei mélyebb struktúráinak elemzésekor is, másfelQl az a közvetett felismerés, hogy a fiatalok kortárs csoportjaik révén érhetQk el, szólíthatók meg legkönnyebben .
Az NLA csoport struktúrája ugyan csak négyosztatú, de itt a második faktor jeleníti meg mindazt, amit elQbb az egyes számú faktor, s tisztább , mind a hármas, mind a négyes faktor, s ezek úgy véljük nem elhanyagolható különbségek (1.2.3. a, b. Ábrák.).



1/a, b. Ábrák.

Az NLA minta faktorstruktúrája és diagrammja
A.

B.





2/a, b, Ábrák.

Az NSKI minta faktorstruktúrája és diagrammja
a.

b.




3/a, b, Ábrák.

Az NLA-NSKI minták faktorstruktúrája és diagrammja
a.


b.


A feltárt és bemutatott különbségek valódiságát, a faktorok jelentésének elvetését, vagy megerQsítését, további elemzési lépésekkel kontroláltuk. A vizsgálati metódust, az elQzQ kérdéskörök tapasztalatainak összegzésekor már ismertettük.

A szabadidQs tevékenységstruktúrák különbségei


A hat diagramm figyelmes tanulmányozásával pontos képet kapunk a két mintacsoport szabadidQs tevékenységstruktúrájának különbségeirQl. (4. /a,b,c,d,e,f,g. Ábrák.)
Az intenzíven sportoló (NSKI) diákok szabadidQs tevékenységstruktúrájában a négy dimenzióból (beállítódásából) kettQ, a magas kultúra és az olvasás, markánsabban van jelen, míg a másik csoportban (NLA) épp a másik két dimenzió, attitqd jelenléte az erQteljesebb: a társas együttlété és a számítógépé .



4. /a,b,c,d,e,f,g. Ábrák.

A különbözQ (szabadidQs) attitqdök jelenléte a mintacsoportokban

a.



b.


Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a szabadidQs tevékenységek listáján az olvasás, an block, és a színház-, hangverseny-, múzeumlátogatás (s a többi, magas kultúra faktorba sorolt tevékenységek is !!) a legritkábban végzett tevékenységek közé tartoztak.
c.




d.



Ezeket a tevékenységeket végezték/végzik! a legritkábban a fiatalok, azaz az NSKI mintába sorolt diákokra sem az jellemzQ, hogy rengeteget olvasnának, hanem csupán csak az - s ez sem kevés! - hogy náluk ez a beállítódás, a másik csoporthoz képest, erQteljesebben van jelen. Ez a fontos különbség egyáltalán nem véletlenül jelenik meg, mutatható ki ebben a csoportban. Az intenzíven sportoló diákok családi anyagi és szellemi erQforráskészletei ugyan is gazdagabbak, bQvebbek mint az NLA csoport tagjaié.
A már többször is hivatkozott kutatási programjaink - de más, mértékadó szociológiai kutatások tapasztalatai szerint is - a színház-, múzeum-, és a hangverseny látogatás, az olvasás, valamint a kül- és belföldi nyaralás olyan tevékenységek, amelyek végzése, s fQleg gyakorisága, erQsen függ a személy, vagy társadalmi csoport, szellemi és anyagi kondícióitól.


e.


f.


A két másik beállítódás erQteljesebb jelenlétét az NLA mintacsoportban azonban semmiképpen sem értelmezhetQ úgy, hogy a Héraklész sportolók és a sportiskolások szabadidQs tevékenységében ne lenne meghatározóan fontos a társas együttlét és az ezzel együtt járó információcsere, igen is fontos, csak az összevetésben van egyértelmq elsQsége az NLA-mintacsoportnak. Ez a strukturális különbség azonban - jellege miatt - döntQ fontosságú a kutatott problematika feltárásában.



A 2003 évi kultúrakutatás elQzetes tapasztalatai


A részfejezet A magyar társadalom kulturális magatartásának alakulása címmel, 2003-ban indított empirikus szociológiai kutatás empirikus adatainak elQzetes elemzésével készült. A program szerint a felvett adtok elemzését és értékelését, az e munkával megbízott kutatócsoport végzi majd el, így hát a mi elemzésünk szükségképpen csak vázlatos lehet, s a legfontosabb célkitqzésének itt is a legfrissebb empirikus adatok és tapasztalatok, régebbi  az Inex Stúdió szervezésében bonyolított  adatfelvételekkel való összevetését tartottuk, bár tudtuk - itt és most - nem jutunk a végére ennek a munkának, hiszen igen csak idQigényes feladat ez.


Kultúrafelfogások



A kultúra fogalmának összetettségét, bonyolultságát, történeti változásait már az elQzQekben érintettük, ebbQl adódóan teljesen nyilvánvaló, hogy ez a fogalom, kategória, az empíria számára, a maga teljességében, totalitásában nem ragadható meg. A kutatás tervezQi is tisztába voltak ezzel, ezért magától értetQdQen nem is erre törekedtek, s természetesen mi sem hisszük, hogy a kérdésre adott válaszok elemzésével valóban feltárhatjuk, milyen kultúra- felfogások léteznek a magyar lakosság körében. Ezért az idézQjel.
Mindazon által, azt sem hisszük, hogy erre, s a többi - most még nem vizsgált - kérdésre adott válasz(ok) komplex elemzésével ne jutnánk elQbbre a kutatott problematika feltárásában.
A magyar polgárok gondolkodásában, felfogásában - 2003-ban - nagyon erQteljesen van jelen a kultúra konzervatív, konvencionális értelmezése. A mqveltség, mqvelQdés, ismeretszerzés, színház, kiállítás-látogatás, olvasás stb. említési gyakorisága kiemelkedQen magas, olyannyira, hogy teljesen el is nyom minden másféle értelmezést.
A táblában zöld színnel emeltük ki, a megítélésünk szerint ehezz az értelmezéshez sorolható elemeket, s ha ez elfogadható, akkor a lakosság háromnegyede, konvencionálisan konzervatív, magas kultúra-felfogású. A kultúra- fogalmuk tehát eléggé szqk, s nem tartalmazza új, korszerq, elemeket, felfogásokat, megközelítéséket.
Ez egyáltalán nem meglepQ, az ellenkezQje lett volna az.
Számunkra inkább az okozott meglepetést, hogy ebben a mezQnyben milyen magas említési gyakoriságú az a felfogás, amely talán az emberek, és a tradíciók tisztelete néven foglalható össze. Ez, az elQzQhöz képest, a kultúra értelmezésének már jóval tágabb, de korántsem modernebb felfogása. A különbség az értelmezés tartalmában és terjedelmében érhetQ tetten.

A kultúra szó jelentése a kérdezettek felfogásában %
(N=3400) mqveltség, mqvelQdés, (sokoldalú) tájékozottság, érdeklQdés, ismeretszerzés 47 könyv, olvasás, olvasottság, irodalom, versek 18 szórakozás, kikapcsolódás, szabadidQ, pihenés, hasznos idQtöltés 15 színház, opera, múzeum, képtár, kiállítás, komolyzenei koncertek, különféle kulturális intézmények látogatása 13 viselkedés, tiszteletadás, udvariasság, illem, az emberek (barátságos) viszonya egymáshoz 8 hagyományok, a régi korok megismerése, az emberiség felhalmozott tudása, egy nemzet kulturális szokásai 8 mozi, filmek, videó 7 iskolázottság, tanulás, képzettség, oktatás, iskolák 6 tévé nézés, 5 mqvészetek, festészet, szobrászat, mqvészeti alkotások összessége 5 zene, zenehallgatás 3 életmód, életvitel, szokások, az emberek életkörülményei, életmód 3 egyéb értelmes általános, de a fentiekbe be nem sorolható válasz 3 rádióhallgatás 2 összejövetelek, baráti/családi összejövetel, beszélgetés, emberi kapcsolatok ápolása 2 egyéb, semmitmondó válasz 2 újságolvasás, keresztrejtvényfejtés 1 bulizás, diszkó, tánc, mulatság, bálok 1 öltözködési, étkezési kultúra, gasztronómia, divat, tárgyi kultúra 1 tudományok, filozófia 1 népmqvészet, néptánc, kézmqvesség, hagyományápolás 1 minden emberi tevékenység a kultúra teremtés része, minden 1 (bármilyen) sport, sportrendezvények, meccs, motorversenyzés, stb. 0 vallás, templomba járás, 0 utazás, külföld, nyelvtudás, nyelvtanulás 0 egyéb konkrét tevékenységet említ 0 technika, ipar, telekommunikáció 0 tolerancia, nyitottság a világra 0
A kultúra lazább, a szórakozás dimenzióját kiemelQ és hangsúlyozó felfogás hívei már csak a lakosság cc. egyötödét teszik ki (sárga színq kiemelés).
A többi, említésre került, kultúraértelmezést, a vizsgálatba vont személyek 1-5 százaléka említette csupán, de itt és most, nem csak az arányok a fontosak, hanem az is milyen sokféle felfogást, értelmezést említettek a polgárok. Azaz magyar polgárok kultúrafelfogása, értelmezése, együtt, s nem külön-külön, mégsem egysíkú, egydimenziós és sematikus kultúraképet tükröz. A kultúra sokszínq, összetett és bonyolult világából sokat visszaad, persze nem eleget.

A tevékenységek


Tevékenységek naponta hetente többször hetente egyszer havonta többször havonta egyszer ritkábban soha Total
(N=3400) % % % % % % % % kertészkedni, virágokat, növényeket gondozni? 24 20 10 8 4 13 21 100 barkácsolni, házkörüli munkákat végezni? 22 16 8 11 5 16 22 100 állatokkal foglalkozni? 37 10 3 3 1 9 37 100 kézimunkázni, kötni, hímezni, horgolni? 2 3 2 3 3 14 73(2) 100 túrázni, természetbe járni, sétálni a szabadban? 4 5 6 10 14 32 30 100 színházba menni? 0 0 0 2 6 54 37 100 moziba menni? 0 0 1 5 10 45 38 100 vendéglQbe, presszóba menni? 2 4 6 8 11 35 34 100 táncolni, zenés szórakozóhelyre járni? 0 1 4 6 8 37 44 100 vendégségbe menni, vendégeket hívni? 1 3 6 18 24 35 13 100 számítógéppel foglalkozni, játszani? 16 10 4 4 2 10 54 100 Internetezni? 9 8 4 3 2 7 68(4) 100 nyelvet tanulni? 6 8 2 2 2 11 69(3) 100 barátokkal összejönni, társaságba járni? 6 13 10 15 15 28 13 100 sörözQbe, borozóba járni? 2 5 5 5 6 18 59 100 komolyzenei hangversenyekre, operába menni? 0 0 0 1 2 23 74(1) 100 könnyqzenei rendezvényekre (koncert, stb.) menni? 0 0 0 1 4 40 54 100 sportolni, futni, tornázni, aerobicozni, úszni? 4 9 5 4 4 19 55 100 újságot olvasni? 54 23 5 2 1 5 10 100 szépirodalmat olvasni? 10 12 6 10 8 27 27 100 sportversenyekre járni? 0 1 3 4 5 26 60 100 strandolni? 1 3 2 7 5 45 36 100 A szabadon (de csak viszonylagosan szabadon!) választott tevékenységek említésének gyakorisága, azaz hogy mit tesznek a polgárok a megélhetésük, és az anyagi, testi szükségleteik kielégítésre fordított idejükön túl fennmaradt szabad -idejükben, valójában a szabadidQs tevékenységstruktúrák elsQ, felszíni rétegeként is felfogható.
Ebben a felszíni struktúrában a tevékenységek három csoportja jelenik meg, avagy ezt a három csoportot látja a kutató elkülöníthetQnek (Tábla. 135. oldal).
Az elsQhöz azok a tevékenysége sorolhatók, amelyeket csak igen ritkán, valójában soha sem, végeznek a polgárok és/plusz nagyon alacsony azok száma, akik szabadidejében valamilyen gyakorisággal mégiscsak jelen vannak ezek a tevékenységek. Ezek: a komolyzenei hangversenyek-, opera,- és a színház-látogatások, a kézimunkázás, (a soha oszlopban piros szám jelzi ezeket).
A másodikba azok, amelyek említési gyakoriságában nagyok a szélsQségek, sokan végzik ezeket a tevékenységeket, valamilyen gyakorisággal, sokan pedig egyáltalán nem. Nyilvánvalóan más paraméterq személyek tartoznak az egyik, mint a másik csoport(ok)ba. Ez a struktúra tehát már jelzi a figyelmes vizsgálódónak, hogy a tevékenységrendszer mélyebb rétegeiben, jellegzetes elkülönülések tárhatók majd fel. Ezek: elsQsorban a számítógép használat és az internetezés, másodsorban pedig - ahol már nem ennyire éles az elkülönülés  valamilyen sporttevékenység végzése, vendégeskedés, sörözQ és vendéglQlátogatás, szépirodalom olvasása.
Végül a harmadikba pedig azok, amelyek gyakorlásában a nagyobb gyakoriság a domináns. Ezek: a kertészkedés, növénynevelés, barkácsolás, állatokkal foglalkozás, és az újságolvasás.

Természetesen másféle csoportosítás is elképzelhetQ, mi az adtok értékelésekor ezt a szerkezetet érzékeltük.
EttQl azonban sokkal fontosabb és izgalmasabb feladatnak gondoljuk azt, hogy az elemzés továbbvitelével milyen struktúrák tárhatók még/majd fel.

A tevékenységrendszer struktúrája

A szabadidQben végzett tevékenységek belsQ összetételét itt is faktor-analízessel kíséreltük meg feltárni. A faktor-analízis, amint már jeleztük, nem az egyes tevékenységeket, sorolja csoportokba, mint a cluster-analízis, hanem az egyes dimenziók, a faktorok végül is a különbözQ magatartás-típusokat, beállítódásokat jelölik, jelentik Szigorú kritériumok szerint ugyan is, a látens változó, a faktor valójában nem valamilyen fogalmat jelent, jelöl, hanem a magatartás valamilyen formáját. A faktorok építQelemei, az egyes tevékenységek együttese, jelzi, jelezheti a kutatónak az adott faktor tulajdonságát, jellegzetességét.
Ezzel az eljárással tehát a tevékenységrendszerek, mélyebb és újabb szerkezetét tárhatjuk fel, ami még korántsem jelenti a teljes struktúra megragadását.


Az elQzQ kutatások tapasztalatait felhasználva, a kultúrakutatás adatai elemzésekor több faktorfutás után döntöttük el, hogy a kettQ, három, négy, hat és az öt faktoros struktúrák közül, melyiket válasszuk. Mi a legutolsó mellett döntöttünk, mert meggyQzQdésünk szerint ez a struktúra adja vissza talán legpontosabban a valóságos viszonyokat. Döntésünk evilágiságát , a különbözQ metszetq analíziseink is megerQsítették, amelyek a faktorok jelentésének ellenQrzését is szolgálták.



Ugyan akkor emlékeztetünk arra is, hogy már jeleztük; a kulturális, szabadidQs kommunikációs tereket, mi nem statikusnak, hanem folyton változó, alakuló, dinamikus természetqnek gondoljuk, márpedig ha ilyenek, akkor struktúráik sem lehetnek statikusak. A tanulmányban, csak két faktorfutás adatait közöljük.

A struktúra értelmezése és szerkezeti elemei

Az elsQ faktor;
Olyan beállítódást, magatartást, tulajdonságot jelenít meg, amely erQteljes vonzódik u.n. magas kultúra gyakorlására. Az ilyen beállítódású személyek, társadalmi csoportok, szabadidejükben olyan szabadidQs tevékenységformákat részesítenek elQnybe; mint pl. a színház,- komolyzenei hangversenyek látogatás, és a szépirodalom olvasás. Ez a beállítódás, magatartás azonban nem tiszta , hanem kevert, mivel a listán olyan tevékenységek is szerepelnek, amelyek valójában nem sorolhatók az u.n magas kultúrához. A mozi, a természetjárás, a vendégeskedés, a túrázás, és a sétálás ugyan is nem ilyen tevékenységek.
Neve: mqvelQdés
A Második faktor:
AlapvetQen sportorientált beállítódás ez, amelynek további fontos jellemzQje, hogy a tevékenységeket nem egyedül, hanem - nagy valószínqséggel - baráti körben végzik. A nyelvtanulás kilóg a sorból, de pozitív töltete és orientáltsága csak erQsíti a faktorral jelzett tulajdonságot, beállítódást.
Neve: társas rekreáció
A harmadik faktor:
Könnyed, laza, csak a testet felüdítQ kikapcsolódási formákat, tevékenységeket elQnybe részesítQ beállítódást jelenít meg, de szintén nem magányosan, hanem társaságban. Ismert típus ez is.
Neve: társas szórakozás
A negyedik faktor:
A számítógép és az informatika világához vonzódó magatartás típus. Tiszta, nem kevert attitqd.
Neve: számítógép (amit mi is kissé döcögQs elnevezésnek tartunk, de jobb név még nem jutott eszünkbe)
Az ötödik faktor:
Tevékeny magatartás típust jelenít meg, de itt a tevékenység, a törQdés iránya és tárgya nem szellemi orientáltságú, nem is személyes töltetq, hanem a közvetlen környezetben élQ állatokra, növényekre, tárgyakra (barkácsolás) irányul. A törQdés nem mindig önkéntes , olykor kényszerszülte.

A tevékenységstruktúra generációs metszetei

A tanulmány bevezetQjében már jeleztük, miért tulajdonítunk nagy jelentQsége a téma kutatásában a generációs metszetq elemzéseknek. A következQ diagrammok ilyen metszeteket jelenítenek meg , de nem szimplán , hanem mindig két tulajdonság, magatartás-típus egymással való kapcsolatának a generációs metszetét. Ezzel az elemzési eljárással több feladatot oldunk meg egyszerre.
ElQször, informálódunk az egyes tulajdonságok közötti kapcsolatokról, másodszor arról, hogy az adott, magatartás-típus jelenléte, melyik életkori csoportban, mennyire erQteljes, harmadszor, hogy milyen trendek rajzolhatók fel, figyelhetQk meg az életkori metszetek mentén.
A magatartástípusok generációs metszete

A diagrammok értelmezését segítendQ: a faktoranalízis eljárásakor a vizsgálati személyek minden faktor/magatartás esetében egy rájuk jellemzQ értéket kapnak, amely szám azt mutatja, hogy hogyan viszonyul a vizsgálati személy, társadalmi csoport az adott tulajdonsághoz, azaz mennyire jellemzQ rá az a beállítódás. Minél magasabb ez az érték, annál inkább jellemzQ. A negatív értékek viszont éppen azt jelzik, hogy az az attitqd alig, vagy egyáltalán nem jellemzQ rá.
A magatartástípusok generációs metszete




A magatartástípusok generációs metszete




A magatartástípusok generációs metszete

A magatartástípusok generációs metszete

A magatartástípusok generációs metszete



A magatartástípusok generációs metszete

A magatartástípusok generációs metszete



A magatartástípusok generációs metszete

A magatartástípusok generációs metszete





A szociológusok a tanulmányok szövegét olvassák, a szakértQk a tanulmányok táblázatait, ábráit nézik, az igazán hozzáértQk pedig a számokat tanulmányozzák.
(MSZT Közgyqlés, 1986)

A tapaszatlatok összegzésekor nem azért idézzük Andorka Rudolf megállapítását, mert szeretnénk megspórolni az elemzéssel járó szellemi erQfeszítéseket, hanem azért, mert a rendelkezésünkre álló igen rövid idQ valójában nem is tette lehetQvé az alapos elmélyült elemzést, másfelQl komolyan gondoljuk, hogy ezek a diagrammok annyi információt tartalmaznak, hogy érdemes másoknak is elmélyedne ezek tanulmányozásába.
Számunkra ugyan is egyáltalán nem sértQ, hanem megtiszteltetés, ha mások fedeznek fel , fontos összefüggéseket a munkánkba, nem mi.
Az eddigi elemzés legfontosabb tapasztalata a magyar társadalom generációs metszetének a szabadidQben végzett tevékenységekre, illetve a tevékenységek struktúrájára gyakorolt hatása.
Az a tagoltság ugyan is, amit a generációs metszetek diagrammjai mutatnak meglepQen erQteljes./ Hasonlóképpen erQteljes a tagoltság néhány más változó esetében is. Lásd késQbb./

A három, de minimum kettQ generáció szabadidQ felhasználásában - az egyes tevékenységek elQnybe részesítésében, illetve mások háttérbe szorításában - igen jellegzetes és fontos eltérések regisztrálhatók.
Az életkor elQrehaladtával egyre gyengül, erQtlenebb a mqvelQdés, a rekreáció, a szórakozás és a számítógéppel való foglalatosságok iránti vonzódás. Itt persze emlékeznünk kell arra is, mit takarnak, mit jelentenek pontosan a vizsgálatban ezek a fogalmak. Az öt alapmagatartás - a szabadidQs tevékenységek gyakorlásában felelhetQ beállítódás - között mindösszesen egy olyan attitqd volt, amely az életkor elQrehaladtával nem gyengült, hanem erQsödött; ez pedig épp az otthoni terápia volt.
Az a magatartás, ami mögött olyan tevékenységek lelhetQk fel, amelyeket igen magas gyakorisággal qznek , másfelQl nagy valószínqséggel elég sokan, nem pusztán kikapcsolódásból, hanem keresetük kiegészítéseként. Ezt itt és most persze még csak feltételezés, de további elemzQ munkával pontosan igazolható, hogy a megkérdezettek körébQl, mennyien sorolhatók valóban ebbe a kategóriába.
Az életkori metszetekben megközelítQleg a negyvenedik életkor jelenti a fordulópontot, innen változik többnyire a trend, ami addig emelkedett, innentQl csökken, ami pedig addig, csökkent, innentQl emelkedik.
A magatartásváltozás tehát ebben a vizsgálatban valójában egy másféle szabadidQs tevékenységet jelez, egészen pontosan azt, hogy a fiatalok, középkorúak és az idQsek teljesen eltérQ tevékenységekkel töltik ki a rendelkezésükre álló szabadidejüket.
Az a hipotézisünk tehát, mely szerint a generációk szabadidQs tevékenységei és a tevékenységeik belsQ szerkezete eltérQ, ezzel - s persze az elQzQ tapaszatlatok közreadásával - igazolódott. Valójában ez a munka mindvégig errQl szólt, s arról, miért érdemes, miért fontos ezt kutatni, s hogy milyen kutatási és elemzési irányok indításával lehet, a még mindig meglévQ információ hiányokat pótolni.

A legfiatalabbak leginkább szórakozás orientáltak, a mqvelQdés számukra sokkal kevésbé vonzó tevékenység, ellentétben a számítógéppel való foglalatosságra, amelyet szintén kedvelnek. Fontos tapasztalat, hogy ugyancsak körükben, erQsödni látszik a rekreációs beállítódás, ami ez ideig egyáltalán nem volt rájuk jellemzQ.
Az álatokkal és a növényekkel való foglalatosságok, valamint a ház/lakás, és környékének a szépítgetése együttesen olyan tevékenységi kör, amely nem vonzó a fiatalok számára. Ez a beállítódás valójában nincs is jelen, nem jellemzQ a fiatalok különbözQ csoportjaira.



A különbözQ beállítódások kapcsolata néhány öko-szociális változóval
A kultúra és a szabadidQ kutatások egyik legfontosabb célja - amint ezt már fentebb kifejtettük - annak feltárása, hogy a különbözQ tevékenységi körökhöz, struktúrákhoz, vagy más oldalról, a jellegzetesnek mondható magatartás- típusokhoz, milyen öko-szociális jellemzQkkel bíró, jellemezhetQ, társadalmi kis és nagycsoportok tartoznak, tartozhatnak. A magatartástípusok különbözQ változókkal való kapcsolatai elemzésének, s az ilyen típusú kapcsolatok vizsgálatának fontosságát, e helyütt, nem szükséges ismételten igazolni.
A három változó kapcsolatait; a két faktor egymással, és faktorok kapcsolatait a kiválasztott változóval, valamint a trendeket, amelyek létezését már a fentebbi táblázatban is jeleztük, az alábbi - már ismert felépítésq és szerkesztésq - diagrammok prezentálják.

Az egyes diagrammokhoz nem fqzünk semmiféle kommentárt, az elemzési tapasztalatokat a táblázatban - lásd alább - összesítettük.
EbbQl kitqnik,
az öt alapmagatartás súlya és jelenléte közel sem azonos a kiválasztott változók, a nem, az iskolai végzettség és a települési régiók egyes kategóriáiban.
A növényekkel, állatokkal való foglalatosság és a ház/lakás körüli barkácsolás valóban nem tipikus szabadidQs tevékenység, hanem a polgárok jelentQs hányadánál kereset-kiegészítQ másodállás , hiszen a legerQteljesebben az Észak- magyarországi régióban van jelen ez szabadidQs magatartás típus, vagy beállítódás, éppen ott, ahol a munkanélküliség jóval magasabb, mint az országos átlag.
A kultúra, a rekreáció és a mqvelQdés iránti igény a szakmunkás végzettségqek társadalmi csoportjaiban, minden más csoporthoz képest, kiugróan alacsony, volt. A szakmunkás végzettségq polgárok ezen mentalitása, beállítódása súlyos teher számukra is, függetlenül attól, tudatában vannak ennek avagy sem, de súlyos teher az egész társdalom számára, mert elhelyezkedési, foglakoztatási feszültségeket, anomáliákat okoz, növeli a munkanélküliséget, azaz növeli a dolgozó polgárok adóterheit.

A tevékenységi kör, illetve az ilyen tevékenységek gyakorlása iránti vonzódás, beállítódás Inkább jellemzQ, érzékelhetQen jelen van Inkább nem jellemzQ, érzékelhetQen, alig van jelen



mqvelQdés NQk
Csúcs, a diplomásoknál
Közép-magyarországi régió, Bp.
Férfiak
Mélypont a szakmunkásoknál
Észak-alföldi régió


szórakozás Férfiak
Alacsonyabb iskolai végzettségqek, csúcs a szakmunkásoknál
Régiók között nincs lényeges eltérés NQk
Magasabb iskolai végzettségqek, mélypont a diplomásoknál
Régiók között nincs lényeges eltérés



rekreáció NQk
Magasabb iskolai végzettségqek, de a csúcs a középiskolásoknál, a diákoknál
Közép-magyarországi régió Férfiak
Alacsonyabb iskolai végzettségqek, de a mélypont a szakmunkásoknál
Mélypont Észak-alföldi régió

számítógép Férfiak
Magasabb iskolai végzettségqek, de csúcs a diplomásoknál
Közép-M. o. régió, Bp.
NQk
Alacsonyabb iskolai végzettségqek, de a mélypont a szakmunkásoknál
Mélypont az Észak-alföldi régió
otthoni terápia Nemek szerint nincs eltérés
Szakmunkások
A csúcs Észak- Magyarország!!!! Nemek szerint nincs eltérés
Diplomások
Mélypont, Közép-Magyarország

A magatartástípusok jelenlétének erQssége a nemek csoportjaiban


A magatartástípusok jelenlétének erQssége a nemek csoportjaiban





A magatartástípusok jelenlétének erQssége a nemek csoportjaiban





A magatartástípusok jelenlétének erQssége a nemek csoportjaiban




A magatartástípusok jelenlétének erQssége a nemek csoportjaiban





A magatartástípusok jelenlétének erQssége a különbözQ iskolai végzettségq csoportokban



A magatartástípusok jelenléte, a különbözQ iskolai végzettségq csoportokban



A magatartástípusok jelenléte, a különbözQ iskolai végzettségq csoportokban




A magatartástípusok jelenléte, a különbözQ iskolai végzettségq csoportokban

A magatartástípusok jelenléte, a különbözQ iskolai végzettségq csoportokban



A magatartástípusok jelenléte a közigazgatási régiós metszetekben


A magatartástípusok jelenléte a közigazgatási régiós metszetekben




A magatartástípusok jelenléte a közigazgatási régiós metszetekben






A struktúra összevetése, néhány más, mértékadó kutatás kategóriáival

Petersonék adatfelvétele országos reprezentatív mintán készült, a feldolgozást cluster-analízissel végezték.
Eredménye:
1. Low-brow. (Azonos azzal, amit Vitányi Ivánék passzív típusnak neveznek.)
2. Család és sportcentrikus (Vitányiéknál rekreáció.)
3. MindenevQ (omnivor). (Vitányiéknál felhalmozók.)
4. Purista vagy highbrow. (Vitányiéknál autonóm-autentikus.)

Augustin Girard is tevékenységlistával dolgozott, országos reprezentatív mintán. Az elemzéshez többváltozós matematikai statisztikai eljárásokat alkalmazott.
7 típust említ, amelyeket Vitányi Iván négybe vont össze:
1. Sétálók. Sem kulturális, sem más szabadidQ- tevékenységet nem végeznek rendszeresen, legfeljebb sétálnak, vagy barkácsolnak. MezQgazdaságiak vagy munkások. 16,8 %
2.Rekreációsok. Két típusban. Az elsQhöz idQsebbek, a másodikhoz fiatalabbak tartoznak. Az elsQ otthonülQ, jobbára televíziót hallgat. A másik el is jár: vásári ünnepekre, cirkuszba, bálba). Munkások, mezQgazdaságiak, alkalmazottak. 54,3 %
3. Mqvelt fogyasztók. Sok minden kulturális tevékenységet végeznek, de nem a legfelsQ színvonalon. Nagyobb részük nQ. A férfiak közt sok a közéleti aktivista, akik a kultúra iránt is érdeklQdnek. 16,7 %
4. Kiváltságosak. A kulturális elit, az értékes kultúra közönsége. Hozzájuk tartoznak az örökösök (4,9 %), ugyanennek a csoportnak a fiatal nemzedéke. Szabadfoglalkozásúak, értelmiségiek, alkalmazottak. 12,6 %


A magyar példa

A kutatássorozat Vitányi Iván vezetésével több évig tartott. Az elsQ felvétel ideje 1972, majd megismételve 1987-ben és 1995-ben.). A kérdQívekben mintegy 70 tevékenységre kérdeztek rá a kutatók (végzi-e, milyen gyakorisággal, mennyi idQt tölt vele, egyedül, vagy másokkal és akkor kivel, vagy kikkel, a jövQben is szeretné-e folytatni, esetleg még, többet, vagy kevesebbet.). A struktúrák feltárását cluster- analízissel végezték. Azt vizsgálták meg, hogy mely tevékenység mely másikkal fér össze az emberek viselkedésében. Így végül négy cluster-t találtak, amiket voltaképpen  a bourdieui értelemben  Vitányi szerint akár habitusoknak is nevezhetQk.



A struktúra:

1. Passzív, instabil, nem autonóm habitus. (Olyan emberek, akik a felsorolt tevékenységek közül alig végeztek valamit, legfeljebb a televíziót nézték, vagy idQnként meglátogatták a kocsmát.
Idetartozott mintánk 35 %-a. Ez 1995-ben 43 %-ra nQtt.
Összetételük szerint a legtöbben mezQgazdaságiak, sok a munkás, kevesebb a szolgáltató, legkevesebb az értelmiségi.
2. Kapaszkodó-rekreációs, stabilitásra törekvQ habitus. Keményen dolgoznak, jövQorientáltak. A munka után pihenést akarnak, rekreációt, ehhez adott esetben elfogadják a kultúrát is, de nincsenek megfogalmazott igényeik.
Arányuk 72-ben 26 %. 1995-ben 15 %
Összetételük szerint már több a munkás és szolgáltatásbeli, mint a mezQgazdasági. Értelmiségi még mindig kevés.
3. Nyitott, felhalmozó (akkumulatív), stabil habitus. Ezt nevezi Peterson mindenevQnek, Hankiss Elemér pedig akvizitív-dinamikusnak. FeltörekvQ emberek, lehetQségeket akarnak szerezni és élni akarnak a lehetQségeikkel. Sok mindennel foglalkoznak. Igénylik a kultúrát is, tanulnak, olvasnak, noha még nem differenciálnak érték szerint.
Arányuk 24 % 1995-ben ugyanannyi.
Összetételük szerint már legtöbb a szolgáltatásbeli és az értelmiségi, mezQgazdaságiak és ipari munkások már csak 10-15 %-ban.
4. Autonóm-autentikus, stabil, polgári életforma. Peterson ezt nevezi high-brow-nak, Girard kiváltságosaknak, Hankiss teljességelvq dinamikusnak . Jobbára értelmiségi habitus, amely szabadidejében az értékek elve szerint él, közönsége és olykor alkotója a legmagasabbrendq kultúrának, de részt vesz a tevékenységek legtöbbjében, közéleti, társasági életben, sportban (de legalább kirándulásokra jár).
Arányuk 15 %, ennyi maradt 1995-ben is.
Túlnyomó többségük értelmiségi, de ez azért nem kizárólagos.
Vitányi Iván A magyar társdalom kulturális állapota címq munkájában, ahol az 1996- os országos vizsgálat eredményeit adja közre, az életmód és a kulturális magatartás típusairól ír.
Az Inex Stúdió kutatásaiban, többnyire faktoranalízis alkalmazásával végzett szabadidQs tevékenységi struktúrák vizsgálatában szintén magatartás típusokat, beállítódásokat tártunk fel. EzekrQl adtunk számot ebben a munkában.
Az eredmények összehasonlítása csak igen szqk értelmezési korlátokkal lehetséges, az eltérQ mintavételi eljárások és mintanagyság, és az ugyan csak eltérQ kutatási és elemzési metódusok miatt.
Mindazon által úgy véljük, nem is az összehasonlítás a legfontosabb feladat, hanem a kapott eredmények és a tapaszatlatok számbavétele, s az empirikus adatok további elemzése. A vizsgált struktúráknak - amint ezt mi is, és mások is már bemutatták - ugyan is nem egy, hanem több rétege van.
Az Inex Stúdió kutatásaiban egy, két rétegét sikerült feltárni ezeknek a struktúráknak. Más struktúrákkal való összevetés tapasztalatai és eredményei akkor a legmegbízhatóbbak - s ezért ismertettük a tanulmányban Az összehasonlító elemzés tapasztalatait - ha a struktúrák több rétegét ugyan azon a mintán kíséreljük meg feltárni és összevetni.
Így ilyen szellemq és orientáltságú empirikus kutatási program tervezete most készül el, s néhány napon belül az elkészült elemzQ tanulmányhoz csatoljuk ezt a kutatási tervet is.








További, az újabb kutatási program tervezését segítQ, empirikus tapasztalatok


Emocionális háttér



Az emocionális háttér vizsgálata nem kiforrott kutatási szisztéma, s csak kísérletként került a már ismertetett, sportoló és nem sportoló összehasonlító vizsgálati programunkba.
Ilyen tartalmú, felfogású és metodológiai hátterq kérdéssor ugyan is - tudomásunk szerint - még nem szerepelt empirikus szociológiai kutatási programban. A szisztéma kidolgozását a kutatási program vezetQje végezte el, s ez volt az elsQ empirikus szociológiai kutatás, ahol a gyakorlatban is alkalmazta ezt a vizsgálati metódust.

E helyütt nem tartjuk szükségesnek a kérdéssor összeállításának történeti bemutatását, csupán csak jelezzük, az ötlet születését és kimunkálásának alapját a kineziológia és az Osgooud féle szemantikus differenciál összekapcsolása adta.

A kérdéssor a vizsgálati személyek emocionális beállítódását, érzelmi, lelki habitusát kíséreli meg feltárni. A programba vétele mellett az szólt, hogy feltételeztük: az intenzíven sportoló diákok, és a semmit nem sportoló, vagy csak nagyon lanyha sportolási aktivitást mutatók érzelmi beállítódása, emocionális háttere nem lehet azonos.

Az elemzés témakörhöz kapcsolódóan pedig, az a kutatási hipotézisünk; hogy a jellegzetesen eltérQ szabadidQs tevékenységstruktúrájú személyek és társadalmi csoportok emocionális beállítódása, háttere különbözQ lesz/lenne.

Az emóciók vizsgálatával, vagy kiegészíteni, esetleg helyettesíteni lehetne az értékrend kutatását, ami nélkül nem lehet kulturális szokásokat, beállítódásokat, és a szabadidQs tevékenységeket kutatni.

Az emóciók vizsgálatával arra voltunk kíváncsiak; milyen érzelmi állapotok, milyen erQsséggel vannak jelen az egyes csoportokba, hogy vajon más érzelmi, akarati beállítódása van e a Héraklész sportolóknak és a nem, vagy csak igen lanyha sportolási aktivitású fiataloknak.
A 43 tényezQbQl szerkesztett kérdéssor, s az ezekre adott válaszok tartalma, meggyQzQdésünk szerint viszonylagos pontossággal jelzi, a vizsgálatba vont egyén vagy társadalmi csoport lelki állapotát, érzelmi akarati, beállítódását, társadalmi csoportba való illeszkedését, a vizsgálat alanyának a nyitottságát, vagy zártságát, stb.
Mivel még csak az elején vagyunk ennek a vizsgálódásnak, a sok (magunknak és a vizsgálati személyeknek) feltett, és megválaszolt kérdés közül, e helyütt csak a legfontosabbakat emeljük ki, mindenek elQtt azokat, amelyek a vizsgálat fQ irányához szorosan kapcsolódnak.
A kérdéssort olyan ellentétpáros melléknevekbQl szerkesztettük meg, amelyeknél a vizsgálati személyeknek olyan válaszlehetQségeket kínáltunk fel, ahol az adott emóció határozott és teljes, elutasításától, az éppenhogyon át, annak teljes elvetéséig terjedt a válaszskála .

A fiatalok 10-tQl 80-ig terjedQ skálán jelölhették meg, az adott melléknévpár két pólusa között, hogy hová helyezik el önmagukat annak megfelelQen; milyen erQsséggel vannak jelen az életükben ezek az érzések, lelki tulajdonságok". A tízes érték azt jelentette, hogy a kiválasztott emóció negatív tartalommal, töltettel van nagyon erQteljesen jelen az életükben, a nyolcvanas érték pedig azt, hogy a pozitív pólus jelenléte nagyon erQs (továbbá pl:, a hetvenes érték = a pozitív nem olyan erQsen, a negyvenes érték = a negatív épp hogy jelen van stb.). (12. Tábla.)


1. Táblázat.
Az emocionális háttér vizsgálatának átlagértékei a vizsgált csoportokban
(10=a negatív pólus, tulajdonság van erQsen jelen, 80=a pozitív pólus van erQsen jelen)
Helyezés NLA emóciók NLA
Átlag Héraklész
átlag Helyezés Héraklész N: 3200 fQ N: 1294 fQ 43 idegesség-nyugodtság 47,1  + 46.93 36 42 elQítéletesség-tolerancia 47,4 50.30 29 41 szerénység-büszkeség 49,1 49.94 32 40 túlpörgetettség-kiegyensúlyozottság 49,4 49.00 34 39 bizonytalanság-kiszámíthatóság 49,8 52.35 19 38 névtelenség-hírnév 49,8 43.87 41 37 nagyképqség-szerénység 52,4 43.00 42 36 unalom-izgalom 52,4 56.56 14 35 félénkség-eltökéltség 52,5 58.58 11 34 nélkülözés-jólét 53,7 56.94 13 33 megvetés-sajnálat 54,0 45.00 39 32 görcsösség-könnyedség 54,1 43.49 40 31 szerelem hiánya-szerelem 54,2 45.00 37 30 könyörtelenség-irgalmasság 54,3 47.00 35 29 kudarc-siker 54,4 49.73 33 28 éhség-jóllakottság 55,0 54.55 15 27 labilisság-kiegyensúlyozottság 55,2 46.39 37 26 fájdalom-fittség 55,4 58.23 12 25 deprimáltság-lelki összeszedettség 55,7 58.86 10 24 önbizalomhiány-önbizalom 55,7 46.00 38 23 elutasítás-befogadás 56,0 50.00 31 22 pesszimista jövQkép-optimista jövQkép 56,0 50.00 30 21 félelem-felszabadultság 56,1 58.90 9 20 közöny-részvét 56,1 59.24 8 19 gyámoltalanság-magabiztosság 56,3 59.73 6 18 gyengeség-erQ 56,3 61.84 2 17 gyávaság-bátorság 57,0 61.00 3 16 haragtartás-békülékenység 57,0 50,62 27 15 kérlelhetetlenség-megbocsátás 57,1 60.75 5 14 passzivitás-aktivitás 57,1 52,62 18 13 alkalmatlanság-alkalmasság 57,3 51,24 26 12 szárnyaszegettség-lendületesség 57,3 52.00 20 11 bánat-öröm 57,6 50.00 32 10 betegség-egészség 57,6 62.46 1 9 közönyösség-együttérzés 57,6 59.65 7 8 elkeseredettség-bizakodás 58,0 51.52 25 7 magány-társaság 58,1 51,86 22 6 kiszámíthatatlanság-megbízhatóság 58,2 51.53 24 5 megvetés-tisztelet 58,4 61.00 4 4 szomorúság-vidámság 58,8 51.73 23 3 igazságtalanság-igazságosság 59,1 52.00 21 2 boldogtalanság-boldogság 59,2 54.00 16 1 gyqlölet-szeretet 59,6 52,62 17
Mindazon által, ez a vizsgálati metódus azt az értelmezést is megengedi , azt is jelentheti, hogy a pozitív értékek is csak kis súllyal vannak jelen a fiatalok emócióiban?!

A mi van a sor elején, és mi van a sor végén, kérdés megválaszolásával pontosabb képet kaphatunk a két mintacsoport különbségeirQl. Ezek a különbségek nagyon jellegzetesek és fontosak, mindenek elQtt a kutatott problematika feltárásában.
Az NLA és az NSKI mintacsoport és elsQ tíz helye, csak 3 ponton egyezik meg: a megvetés-tisztelet, közönyösség-együttérzés és a betegség-egészség emóciók esetében, s az utolsó tíz hely sem azonos a két mintacsoportban. (1. Tábla.)
Úgy tqnik tehát, hogy a két mintacsoport érzelmi, lelki háttere, bizonyos azonosságok mellett, jellegzetes eltéréseket is mutat.
Egyáltalán nem megnyugtató, hogy mindkét mintacsoportban az elQítéletesség-tolerancia az idegesség-nyugodtság, és a nagyképqség - szerénység melléknév párok zárják a sort , ami azt jelenti, ezeknek az emócióknak a negatív tartalma, jelentése van inkább jelen a fiatalok mindennapjaiban.
A fiatalok tolerancia hiányát más kutatási tapasztalatokból is ismerjük már.
A vizsgált csoportok közül a Héraklész sportolók emocionális háttere valamelyest pozitívabb és egyben stabilabb is. Ugyan akkor érdemes azt is felidézni, miben nem olyan jó ez a csoport és miben jobb nála a másik.
Ez is tanulságos és teljesen beleillik az eddigi képbe is.
A nem sportolók könnyedebbek, optimistább a jövQképük és erQteljesebben van jelen az életükben a szerelem, míg a sportolók fittebbek, kiegyensúlyozottabbak, erQsebbek, bátrabbak, tisztelettudóbbak, egészségesebbek és irgalmasabbak, azaz kevésbé könyörtelenek, mint a másik csoport tagjai.?????
Az elemzés további lépései ezekre a felvetésekre is választ adnak.



Az emocionális háttér mélyebb struktúrái


A faktoranalízis három faktort különített el, ami értelmezésünkben három jellegzetes emocionális beállítódást jelent.

A HÁROM FAKTOR a következQ neveket, értelmezést kapta:
az elsQ: személyes- individuális,
a második: testi-fizikai,
míg a harmadik: szociális- közösségi.

Az összevetést itt is a már megszokott három mintacsoporttal végeztük el:
NLA, NSKI, és az NLA-NSKI összevont mintákkal.
A három minta belsQ struktúráját a következQ oldalakon közöljük. (1.2.3. Ábrák.)


1. Ábra.
Faktorok a faktorsúlyokkal NLA




2. Ábra. NSKI
Faktorok a faktorsúlyokkal
3. Ábra.
Faktorok a faktorsúlyokkal NSKI-NLA






A három struktúra jórészt hasonló belsQ felépítésq, az egyes faktorokba sorolt tényezQk, faktorsúlyukat kivéve, gyakorlatilag ugyan azok, két kivétellel.
Az NLA minta második faktorába sorolt, kérlelhetetlenség-megbocsátás emóció, az NSKI mintában, a harmadik faktorban található, s az NSKI minta második faktorából, a megvetés-tisztelet emóció, az NLA minta harmadik faktorába került át. Ezek ugyan nem tqnnek döntQ fontosságú eltéréseknek, de ha figyelembe vesszük, hogy sok tényezQ eltérQ faktorsúllyal van jelen a másik minta, ugyan azon beállítódást megjelenítQ, leíró faktorában, akkor már lehet, hogy nem is olyan lényegtelenek ezek a különbségek.
Minden estre itt és most - tekintettel arra, hogy az emocionális háttér kutatásában még sok a tennivalónk, hiszen, amint már jeleztük számunkra is teljesen új a jelzett témakör vizsgálata - nem bonyolódunk a faktorokkal jelzett tulajdonságok részletes magyarázatába, hanem tovább lépve az elemzQ munkában, megkíséreljük kontrolálni, vajon a két mintacsoport beállítódásában kimutatható e, a fentebbi különbségektQl jelentQsebb eltérés is.
Ha igen, ez két vonatkozásban lesz fontos.
ElQször azért, mert ez azt jelenti, hogy ezek a faktor- magyarázatok (mit jelentenek azok a dimenziók, amelyeket a faktorfutások különítettek el ) nem légbQl kapottak , hanem evilágiak, másodszor pedig azért (lehetnek/lesznek) fontosak, mert újabb információkkal gazdagítják/gazdagíthatják/ az eddigi tapasztalatainkat, különös tekintettel a két mintacsoport között, már több vonatkozásban is feltárt és prezentált különbségekre.

***

A három beállítódás közel sem azonos súllyal van jelen a mintacsoportokban, ami jelzi, miben különbözik, és miben azonos a két csoport emocionális háttere.
A sportiskolások és a Héraklész sportolók (NSKI) emocionális hátterében legmarkánsabban a testi-fizikai dimenzió van jelen, míg a másik két fontos attitqd; a szociális- közösségi, illetve a személyes-individuális beállítódás a másik mintacsoportban (NLA) van jelen erQteljesebben (4. Ábra.).



4. A, B, C. Ábrák.

A.
Emocionális attitqdök jelenléte a mintacsoportokban

B.



C.


A sportoló fiatalok szociális- társadalmi érzékenysége tehát úgy tqnik gyengébb, és kevésbé individuálisabbak is, avagy - s ez az, amit csak további kutatásokkal tudunk megerQsíteni, vagy cáfolni - talán kisebb jelentQséget tulajdonítanak ezen beállítódásoknak érzelmi életükben, mint nem sportoló társaik.
Ez a különbség - bármennyire is röviden írtuk ezt le - az összehasonlító elemzésünk egyik legfontosabb tapasztalata.
E szerint a sportoló és a nem sportoló fiataloknak nem csak a társadalmi háttere, hanem az emocionális háttere is különbözik.

Az elemzés témaköréhez pedig úgy kapcsolható mindez, hogy feltételezésünk szerint az itt bemutatott vizsgálati metódus a szabadidQ kutatások és értékrend vizsgálatoknál is alkalmazható lenne, az emocionális beállítódás, háttér és a vizsgált problémakörök kapcsolatának feltárására. Így lenne teljes a tervezett kutatási program, így szerepelne/szerepelhetne az összes tQkeforma a vizsgálatokban; anyagi, szellemi, kapcsolati, érzelmi.


Fény az alagút végén


Az adatok, amelyeket ehezz az elemzéshez felhasználtunk, az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata címq projekt European Social Survey magyar vizsgálatából valók. A magyarországi adatfelvételek 2002-ben készültek
A mintavétel csökkenQ mintás módszerrel történt, a kiinduló minta 2484 fQ, a lekérdezett minta 1685 fQ. A megoszlások négy dimenzió szerinti (nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus) súlyozott adatok alapján készültek.

Ebben a munkában a 2002 évi magyarországi adatfelvételek néhány fontosabb témakörét elemezzük, az eddigiekhez képest némiképp eltérQ metódussal.

A kutatott problematika vizsgálatához itt, u.n. társadalmi indikátorokat képeztünk. Az indikátorok, vagy más elnevezéssel, indexek, a kérdQív, alább felsorolt, témaköreihez tartozó kérdésekre adott válaszokat összegzik , sqrítik az információt, s az ily módon begyqjtött adatok felhasználásával készült prezentációk elsQként megkönnyítik, segítik az adatok interpretálását, végsQ soron pedig újabb dimenzióit tárják fel a kutatott problematikának.

Ez a részelemzés, a magyar társdalom legújabb kori állapotáról ad - az eddigiekhez képest is új dimenzióban - átfogó képet.
Azért és annyiban új ez a dimenzió, mert ezt a helyzetképet, helyzetelemzést, kizárólag a polgárok személyes véleménye, nézetei, beállítódása, vélekedései felhasználásával rajzoltuk meg.


Az elemzésbe vont témakörök


A megkérdezett személyek;

politikai intézmények iránti bizalma,
politikai aktivitása,
a mai magyar állapotok és a saját életükkel való elégedettsége/elégedetlensége,
embertársaik iránt érzett bizalma,
toleranciája, toleranciai szintje,
s vélekedése arról, hogy mennyire fontos jó polgárnak lenni.


Az elemzés elsQ lépéseként az indexek alapmegoszlásait ismertetjük, majd ezt követQen a képzett változók közötti kapcsolatok generációs metszetq prezentációit mutatjuk be.


A politika világa


A magyar polgárok politikai intézmények iránti bizalma, de leginkább a politikai aktivitása nagyon alacsony szintq, az állampolgárok többsége - valóban - ambivalens a politika világával szemben (Gazsó), s e fontos tapasztalat számos következményével a politikai aktorok - bármely oldalhoz is tartozzanak - nem voltak hajlandók, ez ideig, szembenézni.
(1-2. Ábrák.)

1. Ábra.

Politikai intézmények iránti bizalom (polbizalmi)


A vizsgálatba vont személyek közel azonos arányba sorolhatók az ellentétes beállítottságú csoportokba. A két szélsQ póluson egyformán kevesen vannak; azok is, akik egyáltalán nem bíznak, és azok is, akik bizalma igen nagy ezen intézményekben (13%-12%), de az alig bízók (21%) és a bízók (23%) száma is közel azonos. A legtöbb polgár (31%) középutas beállítottságú, mivel vagy bizonytalan, vagy van olyan intézmény is szerintük, amelyikben bíznak, és olyan is, amelyikben nem bíznak. (1. Ábra.)

A politikai aktivitás változónk nevét, az empirikus tapaszatlatok ismeretében akár politikai passzivitási index névre is változtathatnánk, mivel a polgárok alig egynegyedérQl állíthatjuk csupán (23%), hogy érdeklQdik valamelyest a politika világa iránt, míg a többség politikai aktivitása gyakorlatilag mérhetetlen .(2. Ábra.).
2. Ábra.

Politikai aktivitás


A magyar polgárok politikai aktivitásáról tehát valójában nem beszélhetünk, mivel minden életkori csoporté a passzív mezQben van, ezen belül is a legfiatalabbaké a legalacsonyabb, a teljes passzivitáshoz közeli! (figyelemmel arra, hogy ezek a különbségek, e tekintetben, valójában nem jelentQsek) (3. Ábra.)
3. Ábra.

Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =egyáltalán nem bízik& ..& & 5 =erQsen bízik
1 = teljesen passzív 2 =passzív 3 = aktív


A polgárok politikai intézményekbe vetett bizalma már jóval erQteljesebb, de itt sincs jelentQs különbség a fiatalabbak és az idQsebbek bizalmi szintje(i) között. JelentQs különbséget a polgárok politikai aktivitás, és a politikai intézmények iránt érzett bizalma között mértünk (3. Ábra.).


A személyes és a társadalmi elégedettség alakulása


Az állampolgárok társadalmi és személyes viszonyaikkal sem elégedettek, az index alapmegoszlása kiegyensúlyozatlan, s bár a balra tolódás nem szembetqnQen nagy, azért nem is jelentéktelen, fQleg akkor, ha tudjuk; a mai magyar állapotokkal való elégedettség/elégedetlenség alakulásban, a személyes életvitellel való elégedettség is szerepet játszik.
A nagyon elégedetlenek és az elégedetlenek tehát többen vannak, mint a nagyon elégedettek és az elégedettek, azaz a polgárok - mindent összevetve - enyhén elégedetlenek a mai magyar állapotokkal (4. Ábra.).

4. Ábra.

Elégedettség a mai magyar állapotokkal




A vizsgálatba vontak személyes sorsukkal, életkörülményeikkel határozottan elégedettebbek voltak, mint az ország jelenlegi állapotát jellemzQ néhány tényezQvel (az ország gazdaság állapotával, a kormány munkájával és a demokrácia mqködésével) (4. 5. Ábra.).


5. Ábra.

Elégedettség a saját életükkel

A generációs metszetq elemzés, figyelemre méltó eltéréseket tárt fel, a változók kapcsolatában és az egyes életkori csoportok beállítódása között is. Az elégedettség szintje az életkor elQrehaladtával, a 45-59 éves korcsoportokig határozottan csökken,



6. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =egyáltalán nem bízik& & .& .& & 5 =erQsen bízik
1 =nagyon elégedetlen& .5 = nagyon elégedett


majd innentQl kezdve enyhén emelkedik, de a legfiatalabbak elégedettségi szintjét, amely a legmagasabb volt, már nem éri el újra (6. Ábra.). Másrészt, 30 éves korig, az elégedettség, mindegyik korcsoportban nagyobb, mint a politikai intézményekbe vetett bizalom, innen azonban megfordul a trend, s a politikai intézményekbe vetett bizalmi szint, minden korcsoportban meghaladja a polgárok elégedettségi szintjét, s bár ezek a különbségek, itt és most, még nem jelentQsek, a késQbbiek során, az idQsoros összevetésekben (2004, 2006 stb. évi új adatfelvételek ) és a nemzetközi összehasonlító elemzésben lehet/lesz majd minden bizonnyal nagyobb jelentQségük.
Az ország állapotával tehát a 45-60 évesek voltak a legelégedetlenebbek, s ezt azért hangsúlyozzuk, mert ez a korcsoport más kérdések megítélésében is, a többi korcsoporthoz képest, jellegzetesen eltérQ beállítottságú volt. Továbbá fontos és elgondolkodtató tapasztalat, hogy a legidQsebbek intézményekbe vetett bizalma nagyobb, mint a hazai állapotokkal való elégedettségük. (6. Ábra.)


Emberek iránti bizalom


A polgárok emberek iránti bizalma, elégedettségükhöz képest, éppen fordított elQjelq, mivel itt a bizakodó, az optimista beállítódás, oldal az erQteljesebb, de láthatóan ez korántsem azt jelenti, hogy oly nagyon nagy embertársaikban a bizalmuk, csupán csak azt, hogy - mindent összevetve - a mai magyar állapotok megítélésében, egy árnyalattal, az elégedetlenek, míg az emberek megítélésében, egy árnyalattal, a bizakodók voltak többségben.(7. Ábra.)

7. Ábra.
Emberek iránti bizalom

A soron következQ diagramm adatai elemzésekor a fentebbi megállapítást részben helyben hagy(hat)juk, másrészt tovább árnyal(hat)juk. A legfiatalabbak (14-19) bíztak a legjobban, mindkét intézményben , de a 70 év fölöttiek, s a 25-29 évesek, a többi korcsoporttal ellentétben, jobban bíztak a politikai intézményekben, mint embertársaikban! /A regisztrált eltérések itt és most (még) nem jelentQsek/ (8. Ábra.) .


8. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =nagyon elégedetlen& & & & .5 = nagyon elégedett
1 =egyáltalán nem bízik& & 5 =erQsen bízik

A polgárok embertársaikban inkább bíznak, mint a politikai intézményeikben. Az emberekbe vetett bizalom, az életkor emelkedésével igen kis mértékben csökken, míg a politikai aktivitásuk, minden korcsoportban - s ezt már az elQzQekben is prezentáltuk - igen alacsony szintq. (9. Ábra.)
Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben

Az emberek iránti bizalma a 14-19 éveseknek a legnagyobb, de/és nekik a legalacsonyabb a politikai aktivitásuk is. A legfiatalabbak politikai aktivitása, és emberekbe vetett bizodalma közötti különbség már igen jelentQs, s jelentQsnek mondható a változók átlagai közötti különbség is. Miközben nem feledhetQ az sem, hogy az emberekbe vetett bizalom javára mért különbség igen megtévesztQ és álságos, hiszen csupán csak egy elképesztQen alacsony politikai aktivitási szinthez képest volt magasabb! (9. Ábra.).
A két bizalmi index egymással való kapcsolata igen csak sajátos összefüggéseket mutat. A változók generációs metszetq tagoltsága némiképp hasonlít a 8.sz. Ábra rajzolatához, amely az elégedettség és az emberi bizalom változók kapcsolatait prezentálja. Az életkor elQrehaladtával, 30 éves korig, csökken, majd innen kezdve kisebb, nagyobb cikk-cakkokkal , de emelkedik a bizalmi szint mindkét változó esetében. A legidQsebbek és a 45-59 évesek kevésbé bíznak embertársaikban, mint a politikai intézményekben, A többi korcsoportnál ez éppen fordítva van. (10. Ábra).
10. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =egyáltalán nem bízik& & & 5 =erQsen bízik
1 =egyáltalán nem bízik& 5 =erQsen bízik


Tolerancia

A kutatási program egy jól szerkesztett, a témakört vizsgáló kérdéssorral (lásd a kérdQívet és a résztanulmány Jegyzetét) kísérelte meg feltárni mennyire toleráns/intoleráns a kutatásba vont magyar és nem magyar népesség, de nem vállalta fel e bonyolult témakör mélyebb analízisét. A magyar felnQtt és ifjú népesség, egyébirányú kutatási tapasztalatink szerint, már évek-évtizedek óta a kevésbé toleráns népek csoportjába tartozik, s ezt a tapasztalatot a 2002 évi adatfelvételek elemzése csak megerQsítette. Az index alapmegoszlását prezentáló diagramm rajzolata enyhén balra tolódott. (11. Ábra.)
11. Ábra.
Tolerancia


Az életkori metszetben, a tolerancia szint minden korcsoportban alacsonyabb volt, mint az intézmények iránt érzett bizalom, kivéve a 20-29 éveseket, ahol a tolerancia szint volt a magasabb. A legfiatalabbak, és a 60-69 évesek bizonyultak a legkevésbé toleránsnak, s a 14-19 évesek csoportjában regisztráltuk a legnagyobb a távolságot, az intézmények iránt érzett bizalmuk, és a tolerancia szintjük között (12. Ábra.).


12. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =egyáltalán nem bízik& & & & 5 =erQsen bízik
1 =intoleráns& & . 5= nagyon toleráns

13. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 = teljesen passzív 2 = passzív 3 = aktív
1 =intoleráns& 5= nagyon toleráns

A polgárok tolerancia szintje, minden korcsoportban jelentQsen meghaladta, politikai aktivitási szintjüket, ami az elQzQek ismeretében egyáltalán nem meglepQ (13. Ábra.). Mintahogy az sem, hogy az elégedettség és a tolerancia szint közötti legnagyobb távolságot ismét a legfiatalabbak csoportjában mértük (14. Ábra).
14. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =nagyon elégedetlen& & & & .5 = nagyon elégedett
1 =intoleráns& & & . 5= nagyon toleráns


A generációs metszetq tagoltság rajzolata itt is figyelemre méltó. A 20 - 60 év közöttiek tolerancia szintje mindvégig magasabb, elégedettségi szintjüknél, a legfiatalabbak és a legidQsebbek esetében azonban ez éppen fordítva van, az elégedettségi szintjük a magasabb.
Úgy tqnik, a polgárok toleránsága/intoleránsága és az embertársaikba vetett bizalmi szintje sem teljesen független egymástól. Az életkor növekedésével, igaz nem azonos mértékben, de a toleránsság és az emberekbe vetett bizodalom is csökken (15. Ábra.).
A generációs metszet itt is figyelemre méltó és jelentQs különbségeket mutat. A toleránsság és az emberek iránt érzett bizalmi szint közötti legnagyobb távolságot most is a legfiatalabbak korcsoportjában mértük, s három korcsoportban (14-19, 30-44, és a 60-99 éves) a tolerancia szint, két korcsoportban ( 25-29, 45-59 éves) pedig a az emberekbe vetett hit, bizodalom volt a magasabb.
15. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =intoleráns& & & . 5= nagyon toleráns
1 =egyáltalán nem bízik& & & & ..& & 5 =erQsen bízik



A jópolgár



Az a kérdéssor, amelybQl az indexet képeztük az alábbi kérdésekre várt választ a polgároktól; mennyire tartják fontosnak, a rosszabb körülmények között élQk támogatását, a választásokon való aktív részvételt, a törvények és elQírások betartását, a másokétól független önálló véleményalkotást, az önkéntes szervezetekben való aktív tevékenykedést, valamint az aktív politizálást.
Értelmezésünk szerint tehát annál jobb polgár valaki, minél fontosabbnak tartja ezen kívánalmak, követelmények saját életében történQ érvényrejutását, betartását, s persze annál rosszabb polgár, minél kevésbé tartja fontosnak, avagy tartja be ezeket. A vizsgálatba vont személyek döntQ többsége, az elsQ négy kívánalmat, s ezek teljesítését nagyon fontosnak, a jópolgárság fontos kritériumának tartotta, ellentétben az önkéntes szervezetekben való ténykedéssel, de leginkább az aktív politizálással, amelyeket közel sem tartottak ennyire fontosnak.
A magyar felnQtt és ifjabb népesség erQsen afelé hajlik, hogy igen is fontos ezen kívánalmak betartása, hiszen csak nagyon kevesen állították, ennek ellenkezQjét
Az index alapmegoszlását prezentáló görbe erQteljesen balra, a fontos és nagyon fontos oldalra tolódott el. (16. Ábra.)

16. Ábra.
Mennyire fontos jó polgárnak lenni

A generációs metszetq diagrammok, egyrészt a már ismert összefüggéseket, jelenítik meg, másrészt újabb információkkal gazdagítják empirikus tapasztalatainkat.
A legfiatalabbaknak (és még a 60-70 éveseknek) volt a leginkább fontos jó polgárnak lenni, de épp az utánuk következQ korcsoportnál (20-24 évesek) volt egy pici visszaesés majd innen folyamatosan emelkedett, s csak a legöregebb korcsoportban esett vissza újra, közel ugyan erre a szintre. (17- 18- 19. Ábrák.).

Bár a korcsoportok között feltárt különbségek, sem itt, sem a következQ a életkori metszetekben nem jelentQsek, a késQbbiekben sorra kerülQ összehasonlító elemzésben feltehetQen már nagyobb jelentQségük lesz.



17. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 =egyáltalán nem bízik& & .& & & .& & 5 =erQsen bízik
1 = egyáltalán nem fontos& & 5 = nagyon fontos

18. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben


A generációs metszetek tehát egyértelmqen jelzik - s ezt igen fontos tapasztalatnak gondoljuk - a polgárok abbéli meggyQzQdését, hogy igen is fontos, jó polgárnak lenniük. Ez a törekvésük, beállítódásuk minden korcsoportban jóval erQteljesebb volt az intézmények iránt érzett bizalmuknál, (17. Ábra.), jelentQsen meghaladta  az ismert tapaszatlatok birtokában, elQre várhatóan - politikai aktivitási szintjüket (18. ábra.), a tolerancia szintjüket (20. Ábra.), sQt még az emberekbe vetett bizalmi szintjüket is, ami ezideig a legmagasabb volt! (19. Ábra.)

19 Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben
1 = egyáltalán nem fontos& & 5 = nagyon fontos
1 =egyáltalán nem bízik& 5 =erQsen bízik

20. Ábra.
Az indexek kapcsolatai, generációs metszetben

Ez mindenképpen pozitív tapasztalat, fQleg akkor, ha felidézzük, milyen társadalmi-politikai helyzetben került sor az adatok felvételére, 2002- ben, s milyen válaszokat adtak a kérdezett személyek, milyen beállítódásokat mértünk, a vizsgálatba és az elemzésbe vont egyéb kérdéskörök esetében.

Amint már bemutattuk, a polgárok politikai aktivitása volt a legalacsonyabb szintq, s abbéli meggyQzQdésük a leghatározottabb és legerQteljesebb, hogy érdemes jó polgárnak lenniük. A további sorrend : politikai intézmények iránti bizalom, tolerancia, elégedettség a mai magyar állapotokkal, s az emberek iránti bizalom.

Az ezredfordulón Magyarország polgárai a politika iránt apatikusan közömbösek, kevéssé bíznak a embertársaikban, és a politikai intézményeinkben -legkevésbé a politikusokban - inkább elégedetlenek, mint elégedettek a mai magyar állapotokkal, alig toleránsak, olykor, s némely kérdés megítélésében, intoleránsak, de mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, mégsem adták fel abbéli reményüket, és meggyQzQdésüket,
hogy betartsák a fontos törvényeket és elQírásokat,
részt vegyenek a szavazásokon,
önálló, másokétól független véleményt alkossanak,
s támogassák a náluknál rosszabb körülmények között élQket,
de nem gondolták, hogy mind emellett aktívan, aktívabban kellene politizálniuk, és valamelyik civil szervezetekben ténykedniök.

Azaz nem mondtak le arról, hogy demokratikus országban, huszonegyedik századi, szabad állampolgáraként éljenek.

Annyi balsors és viszály , igazságtalanság, törvényszegés és gazdasági válság után, amennyi a polgárok többségét érte az elmúlt húsz-harminc-ötven év során, meghatóan tisztességes törekvés ez.

Ez fény az alagút végén!!!

Nem a népen, nem a magyar polgárokon múlik tehát, sikerül e a holtpontról elmozdulnunk, pontosabban bennük úgy tqnik megvan a törekvés a változtatásra, hogy valóban megváltozzék a rendszer, s ne csak az ideológiai blöffök szintjén, hanem a valóságban is.
Akarnak e azonban valóságos változtatásokat a politikai aktorok is?
A kérdés természetesen költQi, így nem is várunk rá választ, s persze mi magunk sem ismerjük a választ. Az azonban bizonyosnak tqnik, hogy többek között e kutatással is feltárt - részben már ismert, részben új, ezideig nem ismert - társadalmi anomáliák természete, de mindenekelQtt súlyossága nem tqr további halogatást.

A magyar nép biológiai reprodukciójának, immáron visszavonhatatlannak tqnQ, defektje, az elöregedett korfa, a társadalmi struktúra töredezettsége és szegmentáltsága, a térségi-, jövedelembéli-, szociális ellentmondások végletes kiélezQdése, a társadalom generációs metszete mentén feltárt jelentQs különbségek, a gyermekek, az apák, és a nagyapák mentalitása, törekvései, beállítódása között, a felnQtt és ifjú nemzedék döntQ többségének tudatos távolságtartása a politika világától, a politikai-társadalmi folyamatok és történésekbQl való kilépésük, vagy mellélépésük , egyenként, de fQleg együttesen olyan súlyú társadalmi anomáliák, amelyeket immáron végkép nem lehet a szQnyeg alá söpörni.
Egyrészt, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy az állampolgárok továbbra is oly türelmesen tqrik sorsuk minden terhét ,
másrészt - s ez valójában csak az érem másik oldala - mert arra sincs semmi biztosíték, hogy a hatalmi aktorok, hatalom szerzési- és gyakorlási metódusa a jövQben is változatlan formában fenntartható.



Epilógus



A struktúraképünk, amelynek több rétegét is sikerült, közös munkával felfejtenünk, feltárnunk és bemutatnunk, még töredezett, közel sem teljes, de már nem teljesen statikus és merev, hanem dinamizált. Úgy véljük életszerq is, de ezt még nem állíthatjuk teljes bizonyossággal. Magától értetQdQ tehát, hogy folytatni kell a kutatásokat, hiszen igen sok még a tennivalónk. Ez az elsQ olvasata ennek a munkának.

De nem azért kell folytatni a kutatásokat, hogy kutathassunk, hanem mert maga a kutatott téma vált nagyon fontossá.

A új évezred, mi több a XXI.század, ugyan is nem a gazdaság és nem a politika százada lesz, vagy ha mégis akkor bizonyára nagyon rövid század lesz.

Az egyensúlyvesztés, a holtpont, amirQl Vitányi Iván is ír, nem véletlenül következett be.
A világ népességének, gazdaságának, de sajnos még más dimenziókban is fellelhetQ, 20-80, avagy 80-20 százalékos megosztottsága - büntetlenül - valóban nem tartható már fenn tovább.
Azért vélelmezzük, hogy az új század, jó estben az új évezred, nem lehet a gazdaság és a politika százada, mert az elmúlt évezred, fQleg annak utolsó százada, fantasztikus tudományos, de leginkább technikai és mqszaki eredményei, vívmányai ellenére csQdöt mondott, mind gazdasági, mind politikai téren.
Az uralkodó politikai,- hatalmi-, gazdasági társadalmi berendezkedés, társadalmi formáció nem volt képes, csak egy szqk kisebbség számára elviselhetQvé tenni az emberi életet, amit a pusztulás terhe mellett ma is és holnap is nap, mint nap, újra kell kezdeni, avagy folytatni. Mindeközben zseniálisabbnál zseniálisabb elméletek és koncepciók születtek a piacgazdaság elQnyeirQl és hasznáról, csak az a kritika maradt abba, hogy kiknek, miért, és milyen haszna van mindebbQl.
Az ész, s persze nem utolsósorban az uralkodó gazdasági politikai, hatalmi elit, huszadik századi nagy csele, s ebben igen is elévülhetetlen érdemei vannak a marxizmusnak is, éppen az, hogy minden történést, folyamatot, változást, olyanokat is, amelyeknek semmi köze sincs a gazdasághoz, gazdasági törvényszerqségekre vezet vissza.
A társadalmakban és az emberek szqkebb pátriáiban valójában ettQl sokkal egyszerqbb a világ, a dolgoknak, a történéseknek konkrét, kézzelfogható, praktikus okai vannak, amik többnyire tQlünk, emberektQl valók, nem istentQl, nem a gazdaságtól, csak az a baj, hogy sikerült leszoktatni az embereket errQl a praktikus, gyakorlatias gondolkodásról.
Lehet, hogy a demokratikusnak nevezett hatalmi politikai berendezkedéstQl, mint amilyen például a parlamentarizmus, valóban nem találtak fel még jobbat, sQt mi több ezt még el is fogadhatjuk, de azt már nem, hogy ez a berendezkedés jó is. A nincs ettQl jobb , rossz érv, a helyzet tarthatatlanságának igazolására!
A nagy kísérlet, hogy a kapitalizmus helyett, emberibb viszonyokat teremtsünk megbukott, de nem célkitqzése, hanem erkölcstelen és embertelen eszközei miatt.
Az ember felszabadítása, visszavétele a természet, a munka és a társadalmi elnyomás szolgasága alól, cél érvényességéhez és a feléje való haladás lehetQségének érvényességéhez sem fér semmi kétség  írja Bibó István. Majd így folytatja, kétségessé egyrészt, mint láttuk, az eszméknek az a rendszere vált, amelyet e cél köré a marxizmus-leninizmus épített, másrészt az eszközöknek az a rendszere, melyeket az eszmék alapján kiépítetett, s a melyek nem a kitqzött cél felé, hanem attól elfelé vezettek; az erQszak kultusza, a diktatúra állandósítása, s egyáltalán a minden erkölcsi gátlástól felszabadított taktikai szempont egyeduralma. A sztálinizmus politikai eszközei lényegükben nem különböznek a fasizmusétól, de a fasizmusnak embertelenek voltak nemcsak az eszközei, hanem a céljai is; az emberi személyiség teljes megsemmisítése és alárendelése valamilyen közösség vélt, vagy valóságos érdekeinek
A fasizmus és a szocializmus közé, tehát már csak e miatt, és persze még egy és más miatt sem lehet egyenlQség jelet tenni, de ennek mai aktualitása az érdekes és fontos, a programunk továbbvitele szempontjából, a szocializmus bukása volt és maradt a döntQ mozzanat. Bukása /és a hiánya is!/ugyan úgy megrengette a világot , mint 1917-es gyQzelme.
A holtponttal együtt jelentkezQ kilátástalanság érzés, jövQkép- nélküliség kialakulásában ugyan is az alternatíva-hiány is közrejátszott., mi több a társadalmi progresszió kiveszésében is.
Különben mivel magyarázható az a tény, hogy utoljára 1968- ban volt jelen a társadalmi progresszió a világban, diáklázadások formájában testet öltve ?

Holtpont ez, vagy patthelyzet? MindkettQ, hiszen a mai társadalmi berendezkedést, politikai,- hatalmi,- gazdasági viszonyokat - az egyszerqség kedvéért nevezzük új kapitalizmusnak - egyfelQl létezQ, avagy távlati alternatíva hiányában, másfelQl pedig azért sem lehet megváltozatni, mert ehezz a harchoz nincsenek adekvát eszközeink.
A megdöntése szóba sem jöhet, holott már régen (meg)érett a pusztulásra.

Akkor mi a teendQ?

A kilábolás, a megoldás kulcsa a harmadik széférában, a szellemi szférában keresendQ, s található meg.



Jegyzetek

Tomka Miklós: Vallásosság Magyarországon
In: Kulcsár Kálmán, Bayer József (Szerk.) Magyar Tudománytár IV.
Budapest, Kossuth 2003. 213-223.o.

Az indexek alkotóelemei és alapmegoszlásai.

1. Intézmények iránti bizalom (polbizalmi)

Az index alkotóelemei: a kérdQív B7-12 kérdései.

0= egyáltalán nem bízik& ..10= teljesen bízik

Kérdések átlag trstprl Mennyire bízik a magyar országgyqlésben 4, 97 trstlgl Mennyire bízik a magyar jogrendszerben 5. 09 trstplc Mennyire bízik a rendQrségben 4. 87 trstplt Mennyire bízik a magyar politikusokban 3. 87 trstep M ennyire bízik az Európai Parlamentben 5. 66 trstun Mennyire bízik az ENSZ-ben 5. 99
Az index képzése

COMPUTE bizalom = trstprl + trstlgl + trstplc + trstplt + trstep + trstun.
EXECUTE .
FREQUENCIES
VARIABLES=trstprl trstlgl trstplc trstplt trstep trstun bizalom
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/ORDER= ANALYSIS .
FREQUENCIES
VARIABLES=bizalom
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/HISTOGRAM NORMAL
/ORDER= ANALYSIS .
RECODE
bizalom
(0=SYSMIS) (1 thru 17=1) (18 thru 26=2) (27 thru 35=3) (36 thru 44=4)
(45 thru 60=5) INTO bizalom2 .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS bizalom 'Bizalom-index (B7-B12)'.
VARIABLE LABELS bizalom2 'Bizalom-index'.
VALUE LABELS bizalom2
1 'egyáltalán nem'
2 'alig'
3 'bízik is meg nem is'
4 'bízik'
5 'erQsen bízik'
execute .


A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása





2. Politikai aktivitás

Az index alkotóelemei: a kérdQív B14, B16-25, B27 kérdései.

1= igen& .2= nem

Kérdések átlag
CONTPLT Kapcsolatba lépett Ön politikussal, kormányzati vagy önkormányzati képviselQvel az elmúlt 12 hónap során?
1,85 VOTE Ön szavazott a legutóbbi 2002 áprilisi országgyqlési választások elsQ fordulóján? 1,23 WRKPRTY Tevékenykedett Ön egy politikai pártban az elmúlt 12 hónap során?
1,97 WRKORG Részt vett Ön más politikai szervezet vagy politikai mozgalom munkájában az elmúlt 12 hónap során?
1,97 BADGE Viselt vagy kihelyezett Ön választási kampányjelvényeket/jelképeket az elmúlt 12 hónap során?
1,97 SGNPTIT Írt alá Ön tiltakozó levelet, petíciót az elmúlt 12 hónap során?
1,96 PBLDMN Részt vett Ön törvényes, nyilvános tüntetésen (demonstráción) az elmúlt 12 hónap során?
1,96 BCTPRD ElQfordult-e, hogy Ön szándékosan nem vásárolt, bojkottált bizonyos árucikkeket az elmúlt 12 hónap során?
1,95 BGHTPRD Vásárolt-e Ön bizonyos árucikkeket politikai, etikai vagy környezetvédelmi célból az elmúlt 12 hónap során?
1,90 DNTMNY Adományozott-e Ön pénzt egy politikai szervezetnek vagy csoportnak az elmúlt 12 hónap során?
1,98
Az index képzése

COUNT
polaktiv = CONTPLT WRKPRTY WRKORG BADGE SGNPTIT PBLDMN BCTPRD GHTPRD
DNTMNY (1) .
EXECUTE .
COMPUTE aktivpol = 2 .
IF (vote = 2 and polaktiv = 0) aktivpol = 1 .
IF (vote = 1 and polaktiv > 0) aktivpol = 3 .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS aktivpol 'Politikai aktivitás-index'.
VALUE LABELS aktivpol
1 'teljesen passzív'
2 'passzív'
3 'aktív'
execute .
A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása.






3. Elégedettség a mai magyar állapotokkal

Az index alkotóelemei: a kérdQív B30-33 kérdései.

0 = nagyon elégedetlen& & . 10 =.nagyon elégedett

Kérdések átlag stflife Mennyire elégedett az ország gazdasági állapotával 4, 08 stfeco Mennyire elégedett a kormány munkájával 4, 83 stfgov Mennyire elégedett a demokrácia mqködésével 4. 84 stfdem Mennyire elégedett jelenlegi életével 5, 61
Az index legmagasabb értéke: 40 pont, minimuma: 0 pont.


Az index képzése

COMPUTE elegedet = stflife + stfeco + stfgov + stfdem .
EXECUTE .
FREQUENCIES
VARIABLES=stflife stfeco stfgov stfdem elegedet
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/ORDER= ANALYSIS .
FREQUENCIES
VARIABLES=elegedet
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/HISTOGRAM NORMAL
/ORDER= ANALYSIS .
RECODE
elegedet
(0=SYSMIS) (1 thru 11=1) (12 thru 17=2) (18 thru 23=3) (24 thru 27=4)
(28 thru 40=5) INTO eleged2 .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS elegedet 'elegedet-index (B7-B13)'.
VARIABLE LABELS eleged2 'elegedet-index'.
VALUE LABELS eleged2
1 'nagyon elégedetlen'
2 'elégedetlen'
3 'is-is'
4 'elégedett'
5 'nagyon elégedett'
.
execute .

A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása.








4. Emberek iránti bizalom

Az index alkotóelemei: a kérdQív A8-10 kérdései.

0= egyáltalán nem bízik& ..10= teljesen bízik


Kérdések átlag ppltrst Ön szerint, meg lehet-e bízni az emberekben, vagy nem lehetünk elég óvatosak? 4,06 pplfair Ön szerint emberek megpróbálnák-e kihasználni Önt, ha alkalmuk nyílna rá, vagy nem? 4,62 pplhlp Ön szerint az emberek általában segítQkészek vagy inkább csak magukkal törQdnek? 4,1
Az index képzése

COMPUTE embiz = ppltrst + pplfair + pplhlp .
EXECUTE .
RECODE
embiz
(0 thru 5=1) (6 thru 10=2) (11 thru 15=3) (16 thru 21=4)
(22 thru 30=5) INTO embiz2 .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS embiz 'Emberi bizalom-index (A8-A10)'.
VARIABLE LABELS embiz2 'Emberi bizalom-index'.
VALUE LABELS embiz2
1 'egyáltalán nem'
2 'alig'
3 'bízik is meg nem is'
4 'bízik'
5 'erQsen bízik'
execute .

A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása.









5. Tolerancia

Az index alkotóelemei: a kérdQív B.44-47 kérdései.

1= teljesen egyetért& & . 5=_egyáltalán nemért egyet

Kérdések átlag toleran Egyet ért-e Ön azzal, hogy minél kevesebbet avatkozik be a kormány a gazdaságba, annál jobb Magyarországnak. 3,30 ginveco Egyet ért-e Ön azzal, hogy a kormánynak lépéseket kell tennie a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében. 1,84 gincdif Egyet ért-e Ön azzal, hogy az alkalmazottaknak szükségük van erQs szakszervezetekre bér- és munkakörülményeik védelmének 1,81 freehms Egyet ért-e Ön azzal, hogy hagyni kell, hogy a melegek és leszbikusok szabadon éljék az életüket. 2,77


Az index képzése


COMPUTE toleran = ginveco + gincdif + needtru + freehms .
EXECUTE .
FREQUENCIES
VARIABLES=ginveco gincdif needtru freehms
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/ORDER= ANALYSIS .
FREQUENCIES
VARIABLES=toleran
/STATISTICS=STDDEV MINIMUM MAXIMUM SEMEAN MEAN MEDIAN MODE
/HISTOGRAM NORMAL
/ORDER= ANALYSIS .
RECODE
toleran
(0=SYSMIS) (4 thru 6=1) (7 thru 8=2) (9 thru 10=3) (11 thru 13=4)
(14 thru 20=5) INTO toler2 .
EXECUTE .
RECODE
toler2 (1=5) (2=4) (3=3) (4=2) (5=1) .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS toleran 'Tolerancia-index (B44-B47)'.
VARIABLE LABELS toler2 'Tolerancia-index'.
VALUE LABELS toler2
1 'intoleráns'
2 'nem toleráns'
3 'is-is'
4 'toleráns'
5 'nagyon toleráns'
execute .
A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása.





5. Jópolgár

Az index alkotóelemei: a kérdQív E.6. A-F kérdései.

Egyáltalán nem fontos = 0& . Nagyon fontos= 10

Kérdések Ahozz, hogy valaki jó polgár legyen& . átlag impsppl Mennyire fontos, hogy támogassa azokat, akik Önnél rosszabb körül-mények között élnek? 6,65 impvote Mennyire fontos, hogy szavazzon a választásokon? 8,24 impoblw Mennyire fontos, hogy mindig betartsa a törvényeket és az elQírásokat? 9,07 impopin Mennyire fontos, hogy másokétól független, önálló véleményt alkosson a dolgokról? 7,98 impavo Mennyire fontos, hogy aktívan tevékenykedjen önkéntes szervezetekben? 4,47 impapol Mennyire fontos, hogy aktívan politizáljon? 3,63


Az index képzése


COMPUTE jopolgar = impsppl + impvote + impoblw + impopin + impavo + impapol .
EXECUTE .
RECODE
jopolgar
(0=SYSMIS) (1 thru 20=1) (21 thru 28=2) (29 thru 35=3) (36 thru 47=4)
(48 thru 60=5) INTO jopolg2 .
EXECUTE .
VARIABLE LABELS jopolgar jopolg-index (E6A-F)'.
VARIABLE LABELS jopolg2 jopolg-index'.
VALUE LABELS jopolg2
1 'egyáltalán nem fontos'
2 'nem fontos'
3 'is-is'
4 'fontos'
5 'nagyon fontos'
execute .




A képzett változó új kategóriái és alapmegoszlása.





A többes számot az indokolja, hogy az ifjúság semmilyen tekintetben nem tekinthetQ egységes társadalmi csoportnak, rétegnek. Részletesebben lásd a tanulmány megfelelQ fejezetét.
A harmadik szakasz átfogó, komplex vizsgálata helyett  mindenek elQtt azért, mert ezt a nagy munkát Vitányi Iván, a bevezetQben már hivatkozott tanulmányában már elvégezte  a továbbiakban mi csak azokra a fontos mozzanatokra koncentrálunk, segítik a feltárt empirikus tapaszatlatok értékelését és értelmezését, valamint a tervezett empirikus kutatási program fQ irányainak és a vizsgált problematika operacionalizálásának korrekt elvégzését.

A témakör részletesebb ismertetésére a tanulmány megfelelQ fejeztében térünk vissza.
A probléma persze ettQl jóval bonyolultabb és összetettebb, sok kérdés még a tisztázatlan, s e kérdés megítélésében nincs is teljes összhang a témakört kutatók között, de e helyütt nem bonyolódhatunk a metodológiai és mérési problémák taglalásába.
Pontosabban két területen azért igen; mivel egyértelmqen pozitív változás, hogy tovább csökkent a csecsemQhalandóság, s a harminc éven aluliak halálozási mutatója!

Bár tudjuk, hogy ezeket az összefüggéseket, kapcsolatokat még nem vizsgáltuk meg alaposan!
Hazánkban a gyermekek és az öregek aránya is hasonló az unió átlagához, kevesebb, mint egy százalékkal tér el attól, lásd a következQ diagrammot.
1869 és 1920, az ország jelenlegi területére számított adatok.
A Népességtudományi Intézet: Életünk fordulópontjai címq követéses módszerq demográfiai és társadalmi panelfelvételük indításával a demográfiai magatartásban bekövetkezett változásokat kívánják komplexen vizsgálni, magyarázni. A fentebbi megállapítások a kutatássorozat elsQ felvételének gyorsjelentésébQl valók.

Az összes párkapcsolaton belül 2001-ben 11% az élettársi kapcsolatban élQk aránya, harminc évvel ezelQtt 2,5%, de még kilencvenben is csak; 5% volt!!
Az adatok az Európai Bizottság mellett mqködQ ESF (European Science Foundation) szervezésében és irányítással végzett kutatásból valók. Az elsQ nemzetközi felvételre Magyarországon, 2002 Qszén került sor (1685 fQs reprezentatív minta, standard kérdQív személyes megkereséssel).

Az adatokat jórészt Az ifjúság közrészvétele és társas társadalmi kapcsolatai, illetve az Ifjúság egészségmagatartása c. 1996 -97 -es Inex Stúdió gondozásában készült kutatási programokból idézzük, de a jelzett trendeket más kutatási programok is megerQsítik.
Forrás: Hátrányos helyzetq gyerekek és a sport c. kutatás, NSKI-Developont, 2002.

A felmérést végzQk ide sorolták a bevásárlást, barkácsolást, gyermekápolást, amivel természetesen nem értünk egyet, de ez most nem fontos.
Legfeljebb 200 kötet.
Munkán vagy a tanuláson kívüli szabadidejében könyvolvasó.
Ami hasonló, mint a videó kölcsönzések száma.
Cultural statistics in Europe: Final report of the study. EUROSTAT  Health, Education and Culture. Population and social conditions 3/2002.
Ez a kutatás nem az Inex Stúdió munkája volt, de a Stúdió mai vezetQje volt ennek a kutatásnak is az irányítója.
A kérdés zárt kérdés volt.
5= naponta, 4= hetente, 3= havonta, 2= évente, 1= ritkábban, 0= soha
Egy 1980 ban, országos ifjúsági reprezentatív mintán végzett kutatás tapasztalatai szerint, mintegy 25% magasabb volt a legalább havonta egyszer moziba járók aránya. MqvelQdési és szórakozási lehetQségek a magyar ifjúság körében KISZ KB Ifjúságkutató Csoport. KutatásvezetQ: Bánáti Ferenc
Itt és most nem tudjuk a két idQszak tapasztalatait összevetni, csupán csak jelezni a fontosabb különbségeket.
MqvelQdési házak filmszínházak bezárása, belépQdíjjak emelkedése, a jövedelmek csökkenése stb.
A nyolc faktor magyarázó értéke: 56..5% volt
Ez a pontosítás utólagos, az elemzésbe elkövetett akkori hibák történetiek , tehát meghagyandók, mert tanúságosak!
A faktorok és más változók kapcsolatának feltárását, variancia- analízissel végeztük el, de ezzel párhuzamosan egy más típusú elemzést is elvégeztünk. A tapasztalatok összegzésekor csak azokról az eredményekrQl számolunk be, melyeket mindkét módszerrel elvégzett elemzés igazol.
A másik módszer lényege, hogy a faktor futások eredményeként kapott faktor pontokat minden faktorfutásnál öt kategóriába soroltuk, ennek figyelembevételével az adatok értelmezése: a legalsó osztályba (1) kerültekre az a tulajdonság amit az adott faktor jelez egyáltalán nem jellemzQ, a második osztályba ( 2) kerültekre is csak alig- alig, a harmadik (3) osztályba kerültekre már részben jellemzQ részben nem, míg a negyedik (4 ) és ötödik (5) osztályba soroltakra már erQsen illetve nagyon erQsen jellemzQ .Ily módon lehetQvé vált az egyes faktorok táblázása a vizsgálatba bevont változókkal és változócsoportokkal. A tapasztalatok interpretálásakor többnyire ezen táblák adatait tartalmazó diagrammokat közöljük .A diagramokban a számok mindenütt ezeket az osztályokat jelölik, a független változók kategóriáit természetesen mindenütt pontosan megadjuk.
A késQbbiekben állításunk igazolására, még visszatérünk.
Ez a minta ifjúsági, s ezt azért hangsúlyozzuk, mert a felnQtt mintákon végzett kutatások más tapasztalatokat hoztak, de e helyütt nincs mód a különbségek ismertetésére, csupán csak jelzésére.
Pontosabban négy, de erre itt és most nem szüksége kitérnünk!
A magyar felnQtt és ifjú népesség körében végzett szabadidQs-, és idQmérleg- kutatások adatai szerint ez a tevékenység már évek óta Qrzi elQkelQ elsQ helyét a tevékenység listán, és persze a valóságban is.
Minden bizonnyal más a helyzet, ha nem csak diákokat vonunk be a mintákba!!!
A számítógép itt a számítógéppel végzett tevékenységeket, pontosabban az ilyen tevékenységhez való vonzódást, beállítódást jelenti.
A metszetben megjelenített
Más változókkal való kapcsolatban sem, de ezek prezentációk, jelen pillanatban, még nem egészen nyomdakészek .
Az összevetésben két idQpontot adtak meg, az eredeti felvétel mellett az 1995-ös évit.

A Héraklész programba - amint már jeleztük - 2002 évi indulással, 20 sportágban, addig elért kiemelkedQ sporteredményeik alapján, 1200 fQ, 10-18/20 év közötti fiatalt választottak be. Ez a csoport jelenti a magyar utánpótlás nevelés bázisát. Alap, közép és felsQfokú tanulmányaik végzése mellett, kormányzati támogatással, intenzíven sportolnak és versenyeznek. A hivatkozott kutatásban az egyik minta- csoportot a Héraklész, más néven NSKI sportolók, a másikat az NLA-sok - Qk sportoltak kevesebbet - adták.
Általában, csak két csoport adatait közöltük, de mint jeleztük, összehasonlító elemzésünkben nem kettQ, hanem négy mintacsoport adatait elemeztük mindig.
Az indexek képzési metódusát és a pontos számításokat a Jegyzetek c. fejezetben ismertetjük.

Az index egyik alkotóeleme ez a tényezQ, lásd a Jegyzeteket.
A feltárt különbségek azonban itt sem jelentQsek.
Az index képzés részletei itt is a jegyzetekben olvasható.
Lásd, a Jegyzetek fejezet statisztikai táblái. Index átlagok a megadott sorrend szerint: 3.78, 3.01, 2.95, 2.93, 2.93, 2.07.
Mellesleg ez a mi munkánk& ebbQl élünk. De itt és most mégsem ez a döntQ!
Bibó István: Különbség, Bethlen Gábor Könyvkiadó, Bp. 1990. 95.o.

Kultúra és szabadidQ

Kultúra és szabadidQ

PAGE 1
 EMBED CorelDRAW.Graphic.6 

PAGE 213
 EMBED CorelDRAW.Graphic.6 







PAGE \# "'oldal: '#'
'" 

Jegyzetek


Az ifjúság helyzetének, társadalmi beilleszkedésének, a mindenkori hatalmi aktorok ifjúságpolitikájának empirikus szociológiai vizsgálatával, illetve elemzésével a tanulmány szerzQje cca. harminc éve foglalkozik, kezdetben fQfoglalkozású ifjúságkutatóként, 1991-tQl saját cége megalakításától, cégveztQ szociológusként. A generációs újratermelQdés új jelenségeinek vizsgálatát a GYISM felkérésére egy öttagú kutatócsoport (Bánáti Ferenc, Bíró Endre, Boros László, Laki László és Gazsó Ferenc) 2001-ben kezdte meg, és 2002-ig folytatta ebben a felállásban . A jelentés elkészítése után, a csoport tagjai önállóan folytatták a megkezdett munkát. Az elkészült jelentés tapasztalatait, a generációs újratermelQdésben résztvevQ és érdekelt intézmények közül tudomásunk szerint - legalább is ez ideig - senki nem hasznosította, nem is publikálta. A tanulmány e címet viselQ fejezete, a jelentés felhasználásával készült.
A nemzedéki változás vagy szekuláris trend a különbözQ népességekben a nemzedékek sorára vonatkozó testi, alakbeli és funkcionális változások irányultságát jelenti. A trend genezisében a kutatók jelentQsnek tartják a populácók keveredése következtében fellépQ heterózishatást, de többségük a környezeti, elsQsorban a társadalmi környezeti feltételek hatását emeli ki a jelenségek értelmezésében. A gyermekeknél ez a tendencia kifejezQdik a növekedési ütem meggyorsulásában, amelynek eredményeként a fiatalok minden életkorban nagyobb magasságot és tömeget érnek el, mint az azonos életkorú, korábbi generációkhoz tartozó társaik. Ugyancsak kimutatható, hogy a szexuális érés és a testméretek intenzív serdülési növekedése korábbi életkorok felé tolódik el. A felnQtteknél a generációk során a termet egyre magasabbá válik.



 LINK Excel.Sheet.8 "C:\\Documents and Settings\\My Documents\\veszélyezt dohány drog.xls" "Munka1![veszélyezt dohány drog.xls]Munka1 Diagram 1" \a \p Hiba! Érvénytelen csatolás.

 EMBED MSGraph.Chart.8 \s 

 EMBED MSGraph.Chart.8 \s 

A magas kultúra/faktor kapcsolata a foglakozási csoportokkal&
%
 LINK Excel.Sheet.8 "C:\\Apainex\\My Documents\\amagas kultúra kapcsolata afoglalkozással.xls" "Munka1![amagas kultúra kapcsolata afoglalkozással.xls]Munka1 Diagram 2" \a \p Hiba! Érvénytelen csatolás.
& és a lakhellyel %
 LINK Excel.Sheet.8 "C:\\Apainex\\My Documents\\magas kulturaaa faktor lakhely.xls" "Munka1![magas kulturaaa faktor lakhely.xls]Munka1 Diagram 1" \a \p Hiba! Érvénytelen csatolás.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Üzenj az összes olyan hallgatónak aki felvett egy bizonyos tantárgyat! Hasznos lehet ha egy tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseid merülnek fel mint pl

• Hol lesz a vizsgamegtekintés?
• Meddig kell tudni az anyagot?
• Mely részeket adták le előadáson a könyből?
• stb...

Az üzeneted így ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik együtt hallgatják veled a tárgyat. Ehhez kattints az Üzenetekre, ezután válaszd ki a tantárgyat a saját tárgyaid közül, majd kattints az Üzenet írására.

01 10.16-2 4. 4.óra 6. ábra agg zoltán antropológia beadandó bencze biogeográfia biomérnöki biztosítás épszerk4 eu logisztika eupol fa fizika 1 gyakorlatok idegenforgalom infláció info jogi alapismeretek kérdés válasz kidolgozott tételek kisebbség kivitel kormány közgazdaságtan fő áramlata lakoma magyar barok matematika meteorológia mit tudtak a régiek mri posztmodern prácser tamás pricing strategies sejttan statisztika szerep társ.st. település terminális törvény újság válgazd vázlat vizes éh. kez. vizsgához