szakirodalom röviden I.

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőSzemélyiséglélektanszakirodalom röviden I.

Carrer, C. S.  Scheier, M. F.: Személyiség-pszichológia
Osiris Kiadó, Budapest, 22-497. oldal


Összefoglalások


1. Mi a személyiségpszichológia?

A személyiségpszichológia tudománya két alapvetQ kérdést vizsgál. Az egyik az emberek között meglévQ eltérések problémáját firtatja, a másik pedig azt, hogyan képzelhetQk el legjobban a viselkedésnek alakot és folyamatosságot adó személyen belüli folyamatot.
Az emberi természet hét különbözQ nézQpontja vagy megközelítése: diszpozicionális, biológiai, pszichoanalitikus, neonalatikus, tanuláselméleti, fenomológiai és kognitív önszabályozási megközelítés.

2. A személyiségkutatás módszerei

A személyiségpszichológiai kutatások introspekcióval és egyszerq megfigyelésekkel kezdQdtek. A személyiség mint integrált egész megértésére irányuló igény az esettanulmányokhoz, az egyes ember mély és alapos vizsgálatához vezetett. Az általánosíthatóság nagyszámú csoportok szisztematikus vizsgálati igényelte.
A korrelációs elemzés azt tárja fel, hogy két változó együttjárása milyen mértékben jelezhetQ elQre. Az ok-okozati kapcsolatok azonban ezzel a módszerrel nem tárhatóak fel.

Introspekció: amikor a kutató saját élményei és emlékei felé fordul kutatási anyagért.
Perszonológia: A teljes személyiség vizsgálata.

3. A személyiség mérése

A személyiség informális mérésével szinte mindenki próbálkozik. A megfigyelQi értékelés sokszor szubjektív, és a vizsgált személy viselkedésével kapcsolatos értelmezést is magában foglal. Az önjellemzéseket a vizsgált személyek saját magukról töltik ki. Ezeket az eljárásokat általában objektívnek tartják, mert a válaszokat értelmezés nélkül rögzítik.
Minden mérési módszer esetében foglalkoznunk kell a megbízhatóságnak, a mérés megismételhetQségének kérdésével.
A másik fontos kérdés az érvényesség (azt mérjük-e, amit mérni akarunk). Konstruktumvalidásnak (fogalmi érvényességnek) nevezzük azt a vizsgálatot, mely arra irányul, hogy mennyire felel meg egymásnak a fogalom mqveleti meghatározása (a mérQeszköz) és az általunk mérni kívánt fogalom. A mérQeszközök érvényességét veszélyezteti a válaszbeállítódás (egyetértési hajlam és szociális felelési igény), amely torzítja a válaszokat.
A mérQeszközök kifejlesztése két úton haladhat. A racionális vagy elméleti út azt jelenti, hogy elmélet határozza meg, mit mérnek, és ezt követi a legjobb mérési módszer kiválasztása. Ezzel szemben a tapasztalati stratégia azt jelenti, hogy mindenekelQtt tapasztalatai adatok alapján döntik el, hogy mely tételek kerüljenek be a skálába. (pl. MMPI) Nem a tesztalkotók elméleti megfontolásai, hanem a vizsgált személyek válaszai alapján döntöttek arról, hogy mely tételek kerüljenek a kérdQívbe.
A tesztek kifejlesztése hosszadalmas. Újra és újra vizsgálják és módosítják. A személyiség érvényes és pontos mérése felé csak ez az út járható.

Konstruktumvalidás: A mérQeszköz mennyire pontosan tükrözi azt a pszichológiai fogalmat, amelynek a mérésére tervezték.
Megbízhatóság (reliabilitás): A megismételt mérések konzisztenciája, következetessége.

4. Típusok, vonások és az interakcionizmus

A vonás és típus megközelítés abból a feltevésbQl indult ki, hogy a személyiséget olyan stabil belsQ tulajdonságok építik fel, amelyek a viselkedésben tükrözQdnek. A típus olyan éles határú személyiségkategória, amelybe az emberek vagy beletartoznak, vagy nem. A vonások olyan folytonos változók vagy dimenziók, amelyek mentén minden ember elhelyezhetQ.
A faktoranalízis olyan statisztikai eszköz, amelyet sok vonáspszichológus hasznosnak talál.
A vináspszichológia fontos kérdése, hogy melyek az alapvetQ és lényeges vonások. Cattel szerint a személyiség 16 dimenzió mentén épül fel. Eysenk, aki szerint az elméleti kiindulópont nem nélkülözhetQ, két fQ faktort tart különösen fontosnak a személyiségben: az introverzió-extraverziót és az emocionális lavilitást-stabilitást.
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap az az elképzelés, hogy a személyiség öt faktorral írható le. Az öt faktor pontos természetére vonatkozóan még nem született megegyezés, lelkiismeretesség, emocionalitás és intellektus elnevezéssel illetik Qket.
A nomotetikus szemléletqek azt hangsúlyozzák, hogy vonások mentén térnek el az emberek egymástól és azt feltételezik, hogy e vonásdimenziók minden személynél azonosak. Az idiografikus megközelítés a személyek egyediségét hangsúlyozza és úgy tartja, hogy vannak olyan dimenziók, amelyek csak az adott személyre jellemzQek.
A szituacionizmus, amely szerint a viselkedést a vonások helyett a helyzet jellemzQi határozzák meg, nem bizonyult megfelelQ megoldásnak. Az interakcionizmus szélesebb körben vált elfogadottá, e felfogás szerint a viselkedést a személyiség és a helyzet többféle kölcsönhatása határozza meg. Az emberek maguk választják meg, hogy milyen helyzetekbe kerülnek, és saját tevékenységükkel a helyzetek természetére is hatással vannak.
Az emberek viselkedésük következetessége, konzisztenciája mértékben eltérnek egymástól. Azoktól, akik magukat nem tartják konzisztensnek, nem várható, hogy következetesen viselkedjenek.
A személyiségmérés a nomotetikus vonáspszichológia nézQpontjából a vizsgált személy személyiségprofiljának megrajzolását jelenti. A pszichológusok kezébe a profil adja az egyéniség megértésének a kulcsát.
A személyiség vonásalapú megközelítése elsQsorban a normális viselkedésre irányul. A vonáspszichológia nézQpontjából a terápiás viselkedésváltozás csupán a vonás viselkedéses megnyilvánulásait érintheti, hiszen a személyiségvonások maguk nem könnyen módosíthatók.

Extravertált: Társas és mozgalmas tevékenységeket kedvelQ személy.
Faktoranalízis: Az együttjáró mérési mutatók csoportjának feltárására használt statisztikai eljárás.
Faktorsúly: A mérési mutató és a faktor között számolt korreláció.
Idiografikus megközelítés: A személyiség egyediségeire összpontosító megközelítés.
Implicit személyiségelmélet: A személyiségvonások együttjárására vonatkozó hétköznapi elképzelések.
Interakcionizmus: A személyiség a helyzetektQl függQen, és fordítva, a helyzetek a személyiségtQl függQen határozzák meg a viselkedést.
Introvertált: Magányos tevékenységet kedvelQ személy.
Nomotetikus megközelítés: Az emberek összehasonlítására irányuló megközelítés.
Szituacionizmus: A viselkedés elsQdleges meghatározói a helyzetek.
Vonások: Személyiségdimenziók, amelyek mentén az emberek különböznek egymástól.

5. Szükségletek és motívumok

A személyiség motivációszemléletq megközelítése azt feltételezi, hogy a viselkedés mögöttes szükségleteket tükröz. Minél intenzívebbé válik valamely szükséglet, annál valószínqbb, hogy hatással lesz arra, milyen viselkedés jelenik meg. A viselkedést külsQ ráhatások is befolyásolják. A szükségletek és környezeti ráhatások erQssége pillanatra változik. E felfogás nézQpontja szerint ebbQl fakadnak a személyiségre jellemzQ sajátosságok, a jellegzetes egyéni különbségek.
Henry Murray nagyra törQ kísérletet tett arra, hogy elkészítse az emberi szükségletek katalógusát. McClelland, Atkinson és mások a teljesítményszükségletet  az akadályok leküzdésének és a célok elérésének motívumát  vették górcsQ alá. A magas szintq teljesítménymotivációval jellemezhetQ személyek eltérnek a többiektQl az általuk kedvelt feladatok típusában, nehézségi szintjében, a kitartás mértékében és a tényleges teljesítményben.
A hatalomszükséglet  mások befolyásolásának motívuma  szintén alapos kutatás tárgya. Azok az emberek, akiket e szükséglet magas értéke jellemez, hajlamosak arra, hogy befolyással rendelkezQ pozíciót keressenek, a hatalom jeleivel vegyék körül magukat, és az tartsa izgalomban Qket, ha az általuk vezetett csoport nehézségekkel találja szemben magát. A hatalommotívum magas szintjével jellemezhetQ emberek olyan barátokat választanak, akik kevésbé befolyásosak vagy népszerqek, ezzel védve magukat a nem kívánt versenytársaktól. A hatalommotívum, ha nem társul felsQbbségérzettel, a szociális befolyásolás kellemetlen formáihoz vezethet.
Murray listájának másik sokat kutatott motívuma, az affiliációs szükséglet arra irányul, hogy minél több idQt töltsünk másokkal, kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fent. Az ebben a szükségleti kategóriában magas pontszámot elérQ személyek érzékenyebbek a szociális befolyásolásra, idejük viszonylag nagy részében kommunikálnak valakivel, és ha egyedül maradnak, akkor is azon törik a fejüket, hogy lehetnének együtt másokkal.
Az intimitásszükséglet nem szerepelt Murray listájában, ám az utóbbi években nagyobb figyelmet kapott. A magas intimitásszükséglettel jellemezhetQ személyek meleg, szoros és kölcsönös kommunikációs kapcsolatra törekszenek másokkal, több idQt szánnak a kétszemélyes, mint csoportinterakciókra. Inkább az olyan interakciókat kedvelik, ahol megnyílhatnak, és gondot fordítanak arra, hogy barátaik jól érezzék magukat.
Az incentív érték azt fejezi ki, hogy az adott viselkedés milyen mértékben elégíti ki a személy valamely szükségletét, s arra ad magyarázatot, hogy az azonos szükséglettel rendelkezQ emberek miért fejezik ki szükségleteiket más és más formában. A siker szubjektív valószínqségére utaló elvárás (expektancia) azt értelmezheti, hogy az emberek követik-e egyáltalán az incentíveket.
Murray felfogására nemcsak az jellemzQ, hogy a szükségletekre és motívumokra helyezte a hangsúlyt a viselkedés elemzésében, hanem az is, hogy kiemelt jelentQséget tulajdonított az egyéni életutak hosszú távú vizsgálatának is. Murray a személyiség egészsének vizsgálatát tqzte célul maga elé, és módszerét perszonológiának nevezte.
Bár számos mérQeljárás használatos a személyiség motivációs szemléletq megközelítésében, az irányzat legjellegzetesebb mérQeszköze mégiscsak a Tematikus Appercepciós Teszt (TAT).
A viselkedészavarok elemzése általában kívül esik a személyiség motivációs szemléletq kutatóinak érdeklQdési körén, bár van némi bizonyíték arra, hogy a hatalomszükséglet és a túlzott alkoholfogyasztás bizonyos esetekben összefügg egymással. EbbQl önként adódik az a következtetés, hogy a viselkedészavarok jó néhány fajtája a szükségletek vagy motívumok helytelen levezetésébQl (kanalizákásából) származhat. Az is valószínqnek tqnik, hogy a probléma hátterében álló motívum tudatosítása segíthet abban. Hogy a motívum más, alternatív csatornákon fejezQdhessen ki.

Affiliációs szükséglet: Kapcsolatok kialakításának, fenntartásának, a másokkal való együttlétnek a szükséglete.
ElsQdleges (viszcerogén) szükséglet: Biológiai, például táplálékhiánnyal összefüggQ szükséglet.
Expektancia: Valamely viselkedés valószínq kimenetelének elQvezetése.
Incentív érték: Annak a mértéke, hogy valamely viselkedés mennyire képes kielégíteni a személy valamely szükségletét.
Intimitássükséglet: A szoros emberi kapcsolat igénye.
Perszonológia: A teljes személyiség vizsgálata.
Szükséglet: Olyan kielégítetlen belsQ állapot, amely motiválja a viselkedést.
Teljesítményszükséglet: Az akadályok leküzdésére és valamely színvonal elérésére irányuló motívum.
TAT (Tematikus Appercepciós Teszt): Módszer a motívumok erQsségének narratív (elbeszélQ) fantázián keresztül történQ felmérésére.

6. ÖröklQdés, evolúció és személyiség

Az az irányzat, amely az öröklQdés és az evolúció felQl közelíti meg a személyiséget, két téma köré szervezQdik. Az egyik azt hangsúlyozza, hogy a személyiség az öröklött biológiai testhez kötQdik. Az elképzelés egyik korai változata Sheldon elemzése a szomatikus típusokról és a temperamentumokról. P azt feltételezte s mutatta ki, hogy három testi jellemzQ: az endomorfia (kövérség), a mezomorfia (izmosság) és az ektomorfia (törékenység) viszonylagos súlya jósol be három temperamentumjellemzQt.
Sheldon úgy vélte, hogy a személyiség öröklQdik. A magatartásgenetika, ez az új keletq tudományterület már olyan eljárásokat kínál, melyekkel a személyiségkülönbségek öröklQdése feltárható. Az ikerkutatásokban az egypetéjq ikerpároknál tapasztalt korrelációs értékeket hasonlítják össze a kétpetéjq ikreknél tapasztalt együttjárásokkal. A külön-külön felnevelt egypetéjq ikreken végzett összehasonlító vizsgálatok további lehetQségeket kínálnak az öröklQdés és a környezet hatásainak kutatására.
A teoretikusok napjainkban a temperamentumokat az élet korai szakaszában megjelenQ öröklött vonásokként definiálják. Ezek közül három – az aktivitásszint, az emocionálitás és a szociabilitás – genetikailag is meghtározottnak látszik. Arra is vannak adatok, hogy legalább részben az extraverzió és más vonások is genetikailag befolyásoltak.
Az az elképzelés, hogy az emberek hajlamait genetikus tényezQk is befolyásolják, egy lépéssel még tovább vihetQ, s felvethetQ, hogy az emberi társas viselkedés számos aspektusa is az evolúció terméke. Ez az elképzelés képezi az evolúciós pszichológia, illetve a szociobiológia elméleteinek hátterét. A szociobiológia részben az etológiából származik, amely már korábban az ember és más fajok hasonlóságára terelte a figyelmet.
Az alturizmus vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy az emberek azokhoz az embertársaikhoz vonzódnak inkább, akik hasonló genertÀÂÄäè, Â

Ä




Ä
¼ ½ Èâv’ÖØ
Ê Ì .ö0-¦-ü-¢*¬1®1°1Ê162V233†3º3,4d4ô456 6r6¦6727ùòùíåÙÕåÕÑÉÑÕÑÕÑÉÑÉÑÕÁѽѽµ±µ±µ±­±­¥­™‘™‘™‘™‘™‘…‘™‘™hÂhÂ5CJaJ hÂCJaJh¯)¾hÂ5CJaJhÂhg ’5hg ’hÏwhÏwhÏw5h­62h­62h ’5h ’h ’5h ’h’Žh’Žh’Ž5CJaJh’Žh’Ž5 h’Ž5

hx Yh@&E

hx Yh’Ž4tÀÂÄäæè, . 4
Â

Ä




½ ÆÈvÖØ
Ì ¬ýýýýõýýýýéáááááÜáááýýýÐÐ
$„Ä`„Äa$gd­62gd­62 $a$gd’Ž
$„Ä`„Äa$gd’Ž $a$gd’Ž&Üý¬âö¤-¦-ü-þ-È"‚#

&(¢*ÿ,º-œ/®1°1623†3,4óóóîæîîîîææææææææÞÞÞÑÑÑ

„h„˜þ^„h`„˜þgd $a$gdg ’ $a$gdÏwgdÏw
$„Ä`„Äa$gd­62,4ô46r67š7<8>8x8z8*<˜?˜DøGœJ2NÊP2RžV V‚WBXÐX¼Y(ZúúúíííúúúååååååååååàåÓÎågd3é

„h„˜þ^„h`„˜þgd3égdU€ $a$gdº1I

„h„˜þ^„h`„˜þgdÂgdÂ27š7ª7>8x8z8(<*<˜?˜DöGøG¬I›JœJ VÎV‚WÊW@XBXZXÐXîX¼YâY(ZDZˆZžZ$[R[ê[0\ð\<] ^$a&aÙflzV}@€B€øìøàøØøÐÈÀÈÀ¸À¸¬¸ ˜¸Œ˜Œ˜ ˜ ˜ ˜ ˜Œ˜ ˜„˜„|z|r| hØf¹CJaJU hè]vCJaJ hTÄCJaJh„r(h3é5CJaJ h3éCJaJh3éh3é5CJaJh„r(hU€5CJaJ hU€CJaJ hÃT&CJaJ hº1ICJaJ hãºCJaJ h’, CJaJhÂhÂ5CJaJh¯)¾hÂ5CJaJ hÂCJaJ,(ZˆZ$[ê[î\ð\<]>]&aeÙf…j’{B€‚ ‚è‚:ƒÀƒ–„>…@…B……’…÷÷÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ååÝåÕÕÕÕ $a$gdg ’ $a$gdØf¹

„h„˜þ^„h`„˜þgdØf¹gd3é $a$gdº1Itikai készletet hordoznak. Nyilvánvalóan szelektálunk a lehetséges partnerek között, számtalan változó mentén rangsorolva a jelölteket, s e változó némelyike, úgy tqnik, genetikailag is meghatározott.
Az evolúciós nézQpont képviselQi néhány más javaslattal is elQálltak, többek között azt vették fel, hogy a partnerválasztás során a férfiak és a nQk különbözQ stratégiákat alkalmaznak. A szexuális kapcsolatra irányuló nyomás agresszióhoz is vezethet a fiatal férfiak körében. Az elmélet azt állítja, hogy agresszió leggyakrabban olyan, szaporodóképes korban lévQ férfiaknál fordul elQ, akik a szaporodásra korlátozott lehetQséget kínáló körülmények között élnek. Bizonyítékok is megerQsítik ezt, csakúgy mint azt, hogy sok erQszakos cselekedet mögött a státussal kapcsolatos konfliktus húzódik meg.
A terápiás viselkedésmódosítást illetQen ez a megközelítés azt a kérdést veti fel: elvárhatjuk-e, hogy az emberek képesek legyenek, akár terápiás körülmények között is, olyan irányban változni, mely eltér biológiai felépítésüktQl?

Asszortív (szelektív) párválasztás: Valamilyen jellemzQn alapuló, s nem pedig véletlenszerq párválasztás.
Endomorfia: Testes, kövérkés testalkat.
Inkluzív fitness: Gének továbbörökítése a rokonok túlélése révén.
Szociabilitás: Hajlam arra, hogy az egyedüllét helyett inkább más emberek társaságát részesítsük elQnyben.
Temperamentum: Olyan öröklött vonás, amely az élet korai szakaszában megnyilvánul.


7. Biológiai folyamatok és személyiség

Az az általános gondolat, hogy a személyiség szorosan összefügg testünk biológiai mqködéseivel, számos olyan elméleti lehetQséget vet fel, amely az idegrendszerre és a belsQ elválasztású vagy hormonrendszerre épít. A személyiség biológiai alapjaira vonatkozó leginkább kidolgozott megközelítés Eysenck elmélete, mely szerint az introverzió-extraverzió dimenzió mögött sajátos agyi folyamatok húzódnak meg.
Gray és mások is vitába szálltak Eysenk elméletével, és úgy érveltek, hogy a személyiség mindenekelQtt a jutalomra reagáló viselkedéses megközelítQrendszer (BAS) és a büntetésre érzékeny viselkedésgátló rendszer (BIS) mqködése függvényében alakul.
Az agymqködés és az érzelmek összefüggésére irányuló újabb kutatások szintén két szabályozó rendszer feltételezéséhez vezettek. A pozitív érzelmek létrehozásában szerepet játszó megközelítési rendszer a bal homloklebenyt foglalja magában, a jobb frontális kéreg pedig a visszavonulási rendszer része, amely olyan érzelmekért felelQs, mint a félelem és az undor. Tellegen elképzelése szerint az emberek természetes módon különböznek abban, hogy mennyire hajlamosak pozitív, illetve negatív élmények átélésre. Ez utóbbiakat Tellegen pozitív, illetve negatív affektivitásnak nevezett el.
Ugyancsak biológiai elméletet fogalmaz meg Zukerman a szenzoros élménykeresésrQl  az új, összetett és izgalmas élmények keresésére való hajlamról. A legkevésbé szenzoros élménykeresQ személyek jellemezhetQk a legerQsebb védekezQ válaszokkal.
A személyiség biológiai alapú megközelítésének másik iránya arra összpontosít, hogy milyen szerepet játszanak a maszkulinizáló hormonok a viselkedés szervezésében. A kutatások kimutatták, hogy a születés elQtt szintetikus hormonok hatásának kitett gyermekek esetében megnQ annak a valószínqsége, hogy sok évvel késQbb konfliktushelyzetekben agresszívan viselkedjenek, illetve hogy az ilyen hatásnak kitett leánygyermekek késQbb fiús játékokat játszanak. A vizsgálatok szerint a magasabb tesztoszteronszintq személyek egyben több agresszivitást és dominanciát, valamint különféle antiszociális hajlamokat mutatnak.
A viselkedészavarokat Eysenk a kondicionálhatóság alapján két kategóriába sorolja. Az emocionalitás és az introverzió magas szintjének kombinációja véleménye szerint hozzájárul a szorongással és a depresszióval járó zavarok kialakításához. A magas szintq emocionalitás és extraverzió együttjárása viszont a szociopátia vagy antiszociális viselkedés tüneteihez vezethet. A biológiai nézQpont szerint a gyógyszerezésen alapuló kezelés a megfelelQ eszköz a terápiás viselkedésváltozások elérésére. Az elképzelés szerint a gyógyszerezés a biológiai rendszer befolyásolása révén változtatja meg a személy viselkedését és szubjektív élményét.

ARAS (felszálló retikuláris aktiváló rendszer): Az agykérgi éberségért felelQs aktiváló agyi struktúra.
Viselkedéses aktiváló rendszer (BAS): Azok az agyterületek, amelyek a jutalom elQvételezését szabályozzák. (Gray)
Viselkedéses gátló rendszer (BIS): Azok az agyterületek, amelyek büntetés elQvételezését szabályozzák.

8. A személyiség szerkezet és mqködése pszichoanalitikus nézQpontból

Freud topografikus modellje szerint a léleknek három tartománya van: a tudatos, a tudatelQttes (a közönséges emlékezet) és a tudattalan (az a rész, amely nem hozzáférhetQ a tudat számára). A tudattalan a félelmet keltQ vagy nem elfogadható tartalmak és vágyak gyqjtQhelye.
Megszállásnak (ketxisnek) nevezzük, amikor energiát fektetünk valamely szükségletbe. Az erQk visszavonása (az énbQl) az ellenmegszállás. Az életösztönök (Eros) célja az önfenntartás és a szexuális élvezet. A haálösztön (Thanatos) önpusztító és  kifelé forduló  agresszióban nyilvánulhat meg. Az impulzusok eltolódhatnak az eredetitQl eltérQ célra. Az impulzusok szublimálhatók, vagyis szociálisan elfogadható cselekvésekké alakíthatók.
Freud véleménye szerint a gyermek pszichoszexuális szakaszokon keresztül fejlQdik és a felnQtt személyiséget az is befolyásolja, hogy gyermekként hogyan oldotta meg a különbözQ szakaszokra jellemzQ konfliktusokat. Az orális szakaszban a szexualitás a száj körül koncentrálódik, a válság az anyáról való leválásban jelentkezik. Az anális szakaszban a szexualitás az anusra összpontosul, a válsághelyzet pedig a szobatisztaságra szoktatás. A fallikus szakaszban a genitáliák kerülnek a szexualitás középpontjába, és a krízist (Ödipusz- és Elektra-komplexus) az ellenkezQ nemq szülQ iránt érzett vágy és az azonos nemq szülQtQl való félelem jelenti. A genitális periódus, az érett kor szakasza, amikor a genitális szexualitás az önzQ narcizmus felQl a kölcsönös örömszerzés felé tolódik el.

Anális fázis: A pszichoszexuális fejlQdés második szakasza, ahol a szobatisztaságra szoktatással kapcsolatos anális szükségletek teremtenek válsághelyzetet.
Azonosulás (identifikáció): Valaki máshoz való hasonlatosság és tartozás érzésének kialakulása.
Elfojtás: egy gondolat vagy impulzus tudatosodásának megakadályozása.
ElsQdleges folyamatok: Az ösztönén által végzett mqvelet, amikor megalkotja a vágyott tárgy tudattalan képzetét.
Én: A személyiség racionális része, amely valóságot pragmatikusan kezeli.
ÉnerQ: Az én azon képessége, amely lehetQvé teszi az ego egyensúlyozását az ösztönén, a felettes én és a valóság versengQ követelményei között.
Énideál: A felettes énnek az a része, amely a tökéletességet testesíti meg és a helyes viselkedést jutalmazza.
Fallikus fázis: A pszichoszexuális fejlQdés harmadik szakasza, ahol a krízist az ellenkezQ nemq szülQ felé irányuló szexuális vágyak okozzák.
Felettes én (szuperego): A személyiségnek az az összetevQje, amely az erkölcsi tökéletességet keresi.
Fixáció: A pszichoszexuális fejlQdés valamely korai szakasza konfliktusainak megoldhatatlansága.
Genitális fázis: A fejlQdés végsQ szakasza, érett és kölcsönösen kielégítQ szexuális kapcsolat egy másik személlyel.
Halálösztön: Önpusztító ösztön, amely kifelé fordulva gyakran aggresszióként jelentkezik.
Introjekció: A szülQk értékeinek beépítése a felettes énbe.
Latencia periódus: A fallikus szakasz krízisei után az átmeneti nyugalom periódusa.
Lelkiismeret: A felettes énnek az a része, amely az erkölcsi mércék megsértését bünteti.
Libidó: Az életösztönök együttes energiája.
Másodlagos folyamatok: Az ego által végzett mqvelet, amikor racionálisan keres a szükséglet kielégítésre alkalmas tárgyat.
Megszállás (katexis): Pszichikus energia befektetése a kívánt cselekvésbe vagy képzetbe.
Orális fázis: A pszichoszexuális fejlQség elsQ szakasza, amelyben az elválasztással kapcsolatos orális szükségletek okoznak válságot.
Ödipusz komplexus: Az ellenkezQ nemq szülQre vonatkozó vágyak, valamint az azonos nemq szülQ megtorlásától való félelem együttese.
Örömelv: Az az elképzelés, hogy az ösztönök azonnali kielégülésre törekszenek.
Ösztönén (id): A személyiség Qsi része, minden energia forrása.
Strukturális modell: Freud azon személyiségmodellje, amelyben három összetevQt feltételez.
Szublimáció: (átdolgozás) az ösztönfeszültség társadalmilag értékes tevékenységbe fordítása.
Topografikus modell: Freudnak a három lelki tartományára (tudat, tudatelQttes, tudattalan) vonatkozó modellje.
TudatelQttes: Az a lelki tartomány, amely lényegében az emlékezetnek felel meg.
Tudattalan: az a lelki tartomány, amely nem hozzáférhetQ a tudat számára.

9. Szorongás, elhárítás és énvédelem

A szorongás vészjelzés az én számára. A reális szorongás a külvilág fenyegetéseitQl való félelem. A neurotikus szorongás esetében attól félünk, hogy az ösztönén impulzusai felszabadulnak az ellenQrzésünk alól és bajt okoznak. A morális szorongás félelem a felettes én erkölcsi szabályainak megsértésétQl. Az én elhárító mechanizmusok segítségével küzd a szorongás ellen.
Az alapvetQ elhárítás az elfojtás, az ösztönén impulzusainak és más fenyegetQ tartalmaknak kiszorítása a tudatból. A tagadás annak elutasítása, hogy elismerjük valaminek a realitását, ami a pszichén kívül helyezkedik el. A többi elhárítás az elfojtással jellemzQen együtt jár. Ilyen a projekció (elfogadhatatlan tartalmaink másvalakinek tulajdonítása), a racionalizáció (viselkedésünk hihetQ és elfogadható, ugyanakkor helytelen magyarázata), az intellektualizáció (a gondolatok leválasztása az érzelmekrQl, és csak a gondolatok tudatba engedése az érzelmek nélkül), a reakcióképzés (a belsQ impulzusokkal éppen ellentétes viselkedés), a regresszió (visszatérés egy korábbi fejlQdési szakaszra jellemzQ viselkedésmódhoz), az eltolódás (az impulzus áthelyezése egy másik, általában biztonságosabb célra) és a szublimáció (az elfogadhatatlan impulzus elfogadhatóvá tétele).
A pszichoanalitikus felfogás szerint a tudattalan a személyiség kulcs. Freud szerint a tudattalan a mindennapokban sokféleképpen mutatja meg önmagát. Az elvétések a beszéd vagy az írás botlásai, amikor tudattalan vágyaink a tudatos szándéktól eltérQ viselkedésre késztetnek. Hasonló folyamatokat feltételeznek a balesetek és az álmok hátterében is.
A tudattalan formálisabb is feltárható a projektív mérési eljárások segítségével. Ilyen például a Rorschach-teszt.
A pszichoanalitikus szemlélet szerint a viselkedészavarokat az elhárítás túlzott alkalmazása tükrözi. A tünetek származhatnak fixációból (a pszichoszexuális fejlQdés pregenitális szakaszainak megoldatlan konfliktusaiból), a libido általános elfojtásából vagy elfojtott tarumákból.
A pszichoanalitikus terápia szabad asszociációvaé kezdQdik, melynek során a páciensnek mindent ki kell mondania, ami eszébe jut, mindenfajta ellenQrzés nélkül. A terápia célja a belátás, a személyiség addig tudattalan elemeire való érzelmi ráeszmélés.
A pszichoanalitikus terápia hatékonyságát nem támogatják jelentQs bizonyítékok.

Álommunka: Azok a folyamatok, melyek a latens álomtartalmat átdolgozzák és manifeszt tartalommá alakítják.
Áttétel (indulatáttétel): Valamilyen konfliktuózus tárgyra vonatkozó érzelem áthelyezése a terapeutára.
Elfojtás: egy gondolat vagy impulzus tudatosodásának megakadályozása.
Elhárítás: ÉnvédQ stratégia, amely a fenyegetések elfedésével csökkenti a szorongást.
Elhárító mechanizmus: a fenyegetQ tartalmak tudatossá válásának elkerülésére irányuló kísérlet a terápia során.
Intellektualizáció: Szakszerqnek tqnQ és érzelemmentes gondolkodás.
Projekció: saját fenyegetQ vágyunk vagy tulajdonságunk másvalakinek tulajdonítása.
Projektív eljárások: Olyan személyiségmérési módszerek, melynek során a tudattalan valamilyen bizonytalan ingerre vetül ki.
Racionalizáció: A cselekvés vagy esemény elfogadható, de helytelen magyarázata.
Reakcióképzés: A belsQ impulzussal éppen ellentétes viselkedés.
Regresszió: visszatérés egy korábbi fejlQdési szakaszban tanult, és ott még természetes, primitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.
Rorschach teszt: Projektív teszt, amelyben tintafoltokat használnak bizonytalan ingerként.
Szabad asszociáció: Terápiás módszer, melyben a páciensnek habozás nélkül ki kell mondania mindent, ami eszébe jut.
Szublimáció: (átdolgozás) az ösztönfeszültség társadalmilag értékes tevékenységbe fordítása.
Tagadás: Valós helyzet létezésének elutasítása.

10. Énpszichológia

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.12-2 15 bizonytalanság és játékelmélet0001 2004 29 állatélettan alternatív energiaforrások anyagismeret bio cad rajz cserépedény dettre gábor épületszerkezetek fizika 1 földtudomány függvényelemzés gamf gazdszoc germánok halász gábor internet jegyzetek juhász kefo képzőművészet környezet és társadalom környezetgazdaságtan környezetvédelmi környgazd kőzetlemezek lévi-strauss liliidae magyar gótika magyar premodern magyarország mb minta mit tudtak a régiek oecd órai előadás oscar niemeyer példasor v politikatudomány prax szili szintay tanulás tarnóczi féle tengely természetvédelmi biológia tűzjelző