Népmozgalomról

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőOktatási RendszerekNépmozgalomról

2008/13 Összeállította: Népességstatisztikai fõosztály Népmozgalmi statisztikai osztály II. évfolyam 13. szám 2008. március 18.

www.ksh.hu

Népmozgalom, 2007. január­december
A tartalomból 1 2 3 4 5 6
Összefoglaló Házasságkötés, válás Születés, termékenység, terhességmegszakítás Halálozás Belföldi és nemzetközi vándorlás Természetes és tényleges szaporodás, fogyás A születések számában a 2003. évi mélypontot követõen megindult egy lassú és három évig tartó emelkedés. Ez az irányzat 2007-ben megállt, mivel a 97 600 születés 2,3 százalékkal, közel 2300 újszülöttel kevesebb, mint az elõzõ évi. Azt még nem lehet tudni, hogy csak megtorpanásról vagy újabb irányváltásról van-e szó. Hasonló a helyzet a halálozások számának alakulásában, ahol viszont egy alapvetõen csökkenõ trend tört meg 2007-ben, mivel a 132 800-ra becsült halálozás 0,9 százalékkal, mintegy 1200 elhunyttal magasabb, mint az egy évvel korábbi. A csecsemõhalandóság 2006. évi 5,7 ezrelékes értéke a legalacsonyabb volt a hivatalos népmozgalmi statisztika történetében. Errõl a szintrõl történt 0,2 ezrelékpontos emelkedés 2007-ben, amikor ezer élveszületésre 5,9 egy éven aluli csecsemõ elhalálozása jutott. A kevesebb születésszám és a halálozási többlet összességében mintegy 3500 fõvel növelte a természetes fogyás mértékét az egy évvel korábbi értékhez képest. Ennek eredményeként a 2006. évi 31 732 fõs természetes fogyással szemben 2007-ben a halálozások száma 35 200 fõvel haladta meg a születésekét, vagyis a népesség lélekszáma ­ a nemzetközi vándorlás figyelembevétele nélkül ­ ennyivel lett kevesebb. A nemzetközi vándormozgalom pozitív egyenlege az elmúlt közel két évtizedben mindvégig megfigyelhetõ volt. A bevándorlási többlet mértéke azonban ingadozásokat mutat. 2007-ben a nemzetközi vándorlásból eredõ nyereség mintegy 14 200 fõs volt, ez azonban elmaradt a 2006. évi 20 000 fõt is maghaladó többlettõl. A mérsékeltebb bevándorlás csak kisebb mértékben tudta enyhíteni a természetes fogyásból eredõ népességcsökkenést, így a népesség létszámának tényleges fogyása 2007-ben 21 000 fõt tett ki, szemben a 2006. évi 10 500 fõvel. A tényleges fogyás mértékének növekedését 1/3-ad részben a születésszám csökkenése, illetve a halálozások számának emelkedése okozta, 2/3-ad részben pedig a mérsékeltebb bevándorlási többlet eredményezte. A népesség életkor és családi állapot szerinti összetételében folytatódtak a már hosszabb idõ óta tartó szerkezeti változások. Felgyorsult a népesség elöregedési folyamata. A 60 éves és idõsebb népesség száma és aránya elõször 1992-ben haladta meg a 0­14 éves, gyermekkorú népességét, 2005-ben viszont már a 65 évesek és ennél idõsebbek is többen voltak, mint a gyermekkorúak. 2008. január 1-jén száz gyermekkorú lakosra 108 A házassági mozgalomban a 2007. év egy újabb mélypontot jelentett. Az ezredfordulót követõ években alacsony szinten ingadozott, inkább stagnált a házasságkötések száma. A 2007. évre becsült 40 800 házasságkötés azonban 8,4 százalékos csökkenést, mintegy 3700-zal kevesebb házaspárt jelent az elõzõ évhez viszonyítva. A válások számában nem történt érdemi változás, mivel a bíróságok által felbontott 24 900 házasság lényegében megegyezik a 2006. évivel. A házassági kapcsolatok stabilitása azonban ennek ellenére gyengült, mivel azonos számú válás egyre kevesebb házasságot, illetve házasságban élõ párt érint.

Összefoglaló
2007-ben figyelemre méltó változások történtek az alapvetõ népmozgalmi folyamatokban. Lényegesen visszaesett a házasságkötések száma, mérséklõdött a születések és kismértében emelkedett a halálozások száma, a csecsemõhalandóság is némileg magasabb volt, mint egy évvel korábban. Növekedett a születések és halálozások különbözetébõl adódó természetes fogyás mértéke, miközben a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege is mérséklõdött, így a lakosság lélekszámának tényleges fogyása meghaladta az egy évvel korábbit. Kedvezõ jelenség, hogy folytatódott a terhességmegszakítások hosszabb idõ óta tartó csökkenõ irányzata. 1. tábla Fontosabb népmozgalmi események Népmozgalmi esemény Élveszületés Halálozás Csecsemõhalálozás Házasságkötés Válás Terhességmegszakítás Természetes szaporodás/fogyás Tényleges szaporodás/fogyás
+) Elõzetes, részben becsült adatok. a) 2006=100,0.

2006 99 871 131 603 571 44 528 24 869 46 324 ­31 732 ­10 423

2007+) 97 600 132 800 575 40 800 24 900 44 000 ­35 200 ­21 000

2007+)/2006a) 97,7 100,9 100,7 91,6 100,1 95,0 110,9 201,5

2

Népmozgalom, 2007. január­december

Statisztikai tükör 2008/13

idõskorú jutott. A népesség elöregedési folyamata nemenként eltérõ képet mutat. A nõi népesség körében 2008. január 1-jén már a 70 évesek és ennél idõsebbek is többen voltak, mint a 15 éven aluli leánygyermekek. Lényeges változások zajlanak a lakosság családi állapot szerinti összetételében. Tovább csökkent a házas családi állapotú lakosság aránya, és emelkedett a nõtlen, hajadon, illetve az elvált családi állapotúaké. Ennek eredményeként a 15 évesnél idõsebb lakosság körében száz lakosra számítva 47 tartozott a házasok közé, 31 volt nõtlen vagy hajadon, minden tizedik lakos elvált, és minden kilencedik özvegy családi állapotúként élt 2008. január 1-jén. 1. ábra A népesség nem és korcsoport szerint, 2008. január 1.+
éves
Férfi

járó fiatalok erõsen ritkuló házasságkötései játszák a fõszerepet. A 20­29 éves nõknél 14­15 százalékkal, a férfiaknál 16­17 százalékkal csökkent egy év alatt a házasságkötések gyakorisága. Kismértékû emelkedés csak a 40­44 éves nõknél és férfiaknál figyelhetõ meg. A házasságra lépõ párok életkorának emelkedése tehát nem jelenti azt, hogy a fiatalon elmaradt házasságok egy késõbbi, érettebb életkorban megköttetnek. Itt tehát nemcsak halasztásról, hanem a házassági párkapcsolattal szembeni tartózkodásról is szó lehet. A házasságban élõk csökkenõ arányával szemben dinamikusan emelkedik a házasság helyett az élettársi kapcsolatot választók száma és aránya. A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint mintegy 350 ezer pár élt élettársi kapcsolatban, és ez az összes párkapcsolatban élõk csaknem 15 százalékát tette ki. 2. ábra Ezer megfelelõ korú nem házas nõre jutó házasságkötés

Férfitöbblet

90­ X 85­89 80­84 75­79 70­74 65­69 60­64 55­59 50­54 45­49 40­44 35­39 30­34 25­29 20­24 15­19 10­14 5­ 9 0­ 4 0 0 100

Nõ Nõtöbblet

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 1990 ­19 20­24
éves
+) Elõzetes, részben becsült adatok.

2007 +) 25­29 30­34

500 400 300 200 100 ezer fõ
+) Elõzetes, részben becsült adatok.

200

300

400 500 ezer fõ

Házasságkötés, válás
A fiatal életkorban és magas arányban kötött házasságok hosszú ideig jellemezték a magyar házasságkötési viszonyokat. Ez a magatartási minta az elmúlt két évtizedben alapvetõen megváltozott. Az ezredfordulót követõ évek 44 és 46 ezer közötti házasságkötése már csak kevesebb, mint fele volt az 1970-es évekre jellemzõ évi 100 ezer körüli esetszámnak. Az elmúlt évben tehát egy alacsony szintrõl történt újabb jelentõs visszaesés. A hivatalos népmozgalmi statisztika elmúlt 130 éves történetében a 2007. évi 40 800 házasságkötést csak az elsõ világháború éveinek erõsen megfogyatkozott esküvõi múlták alul. Lényegesen emelkedett a házasságra lépõ párok átlagos életkora. Ennek eredményeként csak elvétve találni tizenéves hölgyeket a párok között, a korábban leggyakoribb 20­24 éves korcsoportról pedig a 20-as éveik második felére tolódott az elõször házasságra lépõ nõk átlagos életkora. A férfiaknál hasonló jelenségek figyelhetõk meg, és náluk jelenleg a 30-as éveik elsõ felében a leggyakoribb a házasságkötés. A 2007. évi csökkenésben fõleg a 20-as éveikben

A 2007. évi 24 900 bíróság által felbontott házasság nagyságrendjét tekintve nem mutat lényeges változást az egy évvel korábbihoz képest. A válások magas szinten stagnáló abszolút száma azonban a házasságok stabilitásának gyengülésére utal, különösen akkor, ha ezt a házasságkötések erõsen csökkenõ számához vagy a házasságban élõk jelentõsen visszaesõ arányához viszonyítjuk. A jelenlegi válási gyakoriságok mellett a házaspároknak csak 77 százaléka ünnepelné meg a tizedik és 60 százaléka a huszonötödik házassági évfordulót. Az elváltak korösszetételét tekintve egy lassú eltolódás figyelhetõ meg az idõsebb korosztályok felé. Bár továbbra is a 20-as éveikben járó nõknél a leggyakoribb a válás, ennek intenzitása az elmúlt néhány évben csökkent, a 30­44 éves házasfelek körében viszont emelkedõ irányzatú és egyre gyakoribb a házasság felbontása. Ez minden bizonnyal összefügg a házasulók átlagos életkorának emelkedésével, de utalás egyben arra is, hogy a hosszabb ideje fennálló házasságok között növekszik a válások gyakorisága. A ritkuló házasságkötések és a gyakori válások érzékenyen érintik a házasságok mérlegét. Változatlanul jóval több házasság szûnik meg özvegyülés és válás által, mint amennyi új létrejön házasságkötés által. 2007-ben mintegy 75 200 házasság szûnt meg özvegyülés vagy válás miatt, és csak 40 800 újat kötöttek. Miután e folyamat közel három évtizede tart, jelentõsen módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele. A rendszerváltás óta a 15 éves és idõsebb népességnél 20,3-ról 31,1 százalékra

Statisztikai tükör 2008/13

Népmozgalom, 2007. január­december

3

emelkedett a nõtlenek, illetve hajadonok és 7,4-rõl 10,3 százalékra nõtt az elvált családi állapotú népesség aránya. Ezzel párhuzamosan a házas népesség részaránya jelentõsen, 61,2-rõl 47,2 százalékra csökkent. Csak néhány év óta figyelhetõ meg az a jelenség, hogy a 15 éves és idõsebb népesség körében a házasok kisebbségbe kerültek, mivel 2004 óta a felnõtt lakosság kevesebb mint fele házas családi állapotú. 2. tábla Házasságkötés és -megszûnés
Megnevezés Házasságkötés Megszûnt házasság halál következtében válás következtében 1980 80 331 98 221 70 424 27 797 1990 66 405 89 817 64 929 24 888 2000 48 110 79 685 55 698 23 987 2007
+)

további gyermekek világra hozatala. Az elmúlt tíz évben közel 3 évvel, 26,2-rõl 29,1-re emelkedett a szülõ nõk átlagos életkora. A 25 év alatti nõk termékenysége változatlanul és jelentõs mértékben csökken, a 30 év felettiek gyermekvállalása viszont emelkedik. Az évenkénti születésszám alakulását elsõsorban az határozza meg, hogy a fiatal korosztályok termékenységcsökkenését milyen mértékben tudják ellensúlyozni a 30 év feletti nõk többletszülései. Ha a 2007. évi adatokat ennek tükrében vizsgáljuk, akkor egyértelmûvé válik, hogy az ellensúlyozás nem volt sikeres, mivel a 30 év feletti nõk termékenységemelkedése kisebb mértékû volt, mint az ennél fiatalabb korosztályok termékenységének csökkenése. 4. ábra Ezer megfelelõ korú nõre jutó élveszületés
160 140 120 100 80 60 40 20 0 2007+) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

40 800 75 200 50 300 24 900

+) Elõzetes, részben becsült adatok.

3. ábra A 15 éves és idõsebb népesség családi állapot szerint
1990. január 1.

15­19

20­24

25­29 éves

30­34

35­39

+) Elõzetes, részben becsült adatok.

2008. január 1.+)

Házas

Nõtlen, hajadon

Özvegy

Elvált

+) Elõzetes, részben becsült adatok.

Születés, termékenység, terhességmegszakítás
A születések száma 1998-ban esett elõször 100 ezer alá, és azóta sem érte el ezt a szintet. A 2003. évi mélypontot követõ három évben lassú emelkedés volt észlelhetõ, ami az elmúlt évben megállt, illetve újabb csökkenésbe fordult. A 2007. évi 97 600 születésszám 2,3 százalékkal, közel 2300 újszülöttel kevesebb, mint az elõzõ évi. A szülõ nõk életkor szerinti összetételében folytatódtak a már korábban megfigyelt változások. Egyre ritkább a fiatalon vállalt anyaság, késõbbi életkorra tolódik az elsõ és a

A másik fontos tényezõ az éves születésszám szempontjából a házas és nem házas nõk termékenységének alakulása. A 2007. évi adatokból megállapítható, hogy a születésszám-csökkenést a házasságból született gyermekek számának visszaesése okozta, mivel a házasságon kívüli születések száma és aránya tovább emelkedett. A 2007-ben született gyermekek 37,5 százaléka házasságon kívül jött világra, ami a hivatalos népmozgalmi statisztika történetében az eddigi legmagasabb érték. A házasságon kívüli születések aránya 1990 óta csaknem háromszorosára, 1980-hoz viszonyítva több mint ötszörösére bõvült. A házasságon kívüli születések dinamikus emelkedése szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a szülõképes korú nõi népesség között is erõsen emelkedett a hajadon családi állapotú, de élettársi kapcsolatban élõ nõk hányada, és számottevõen visszaesett a házasságban élõké. Az éves születésszám szempontjából különösen fontos a házas termékenység alakulása, mert a házasságban élõ nõk gyermekvállalási gyakorisága több mint kétszerese a nem házas nõkének. A 2007. évi születésszám-csökkenésben fontos szerepe van annak, hogy a házasságon kívüli születések növekvõ száma nem tudta ellensúlyozni a házasságból született gyermekek számának mérséklõdését.

4

Népmozgalom, 2007. január­december

Statisztikai tükör 2008/13

5. ábra Élveszületések az anya családi állapota szerint
Ezer fõ 140 120 100 80 60 40 20 0 1990
Házas
+) Elõzetes, részben becsült adatok.

jük, hogy az 1990-es évek elején még 90 ezer, az ezredfordulón pedig 59 ezer ilyen mûtétet hajtottak végre évente. A nõk valamennyi korcsoportjában csökkent a mûvi vetélések gyakorisága, vagyis a tizenévesek és a 20-as éveik elején járó fiatalok között is, akik egyre ritkábban vállalnak gyermeket, de a jelek szerint felelõsségteljesebben védekeznek a nem kívánt terhességek elkerülésére. 2007-ben száz élveszületésre 45 mûvi vetélés jutott, ami az elõzõ évi 46-hoz képest kismértékû javulást mutat.

Halálozás
A halálozások számának ingadozásokkal tarkított, de alapvetõen csökkenõ trendje az 1990-es évek elejétõl figyelhetõ meg. Az 1993. évi 150 000 fõt meghaladó halálozás hosszú évtizedek óta rekordmagasságúnak számított, innen indult meg egy csökkenõ irányzat, amit gyakran szakított meg egy-egy év halálozásainak emelkedése. Ezek közé tartozik a 2007. év is, amikor a 132 800 fõre becsült halálozás 0,9 százalékkal, mintegy 1200 fõvel haladta meg az egy évvel korábbit. A halálozások évenkénti ingadozásában fontos szerepet játszhat az influenzajárványok periodikus visszatérése, azok idõtartama, illetve kiterjedtsége és az utóbbi években elõforduló tartós kánikula hatása. A 2007. évi adatok havonkénti bontása azt mutatja, hogy a halálozások száma öt hónapban volt alacsonyabb az elõzõ évinél, hét hónapban viszont meghaladta az egy évvel korábbit. A legjelentõsebb ingadozás a nyári hónapokban volt. A júniusi jelentõs csökkenésben minden bizonnyal szerepe volt annak, hogy 2006-ban ebben a hónapban volt tartós kánikula, ami viszont 2007-ben, egy hónappal késõbb, júliusban jelentkezett. Ez 6,7 százalékos, mintegy 730 fõs többlethalálozást eredményezett az elõzõ év azonos hónapjához képest. 7. ábra Halálozások száma havonta
Ezer fõ 14 13 12 11 10 9 Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec. 2006
+) Elõzetes, részben becsült adatok.

2000
Nem házas

2007+)

A 2007. évi termékenységi szint mellett száz nõ 132 gyermeket hozna világra élete folyamán, ami mérsékelt csökkenést mutat a 2006. évi 135 gyermekhez képest. Mindkét érték messze elmarad azonban az egyszerû reprodukció biztosításához átlagosan szükséges 210 gyermektõl. A bruttó reprodukciós együttható értéke 0,645 volt, ami azt jelzi, hogy a 2007. évi termékenységi szint mellett ezer nõ élete folyamán 645 leánygyermeknek adna életet, vagyis az így felnövekvõ leánygenerációk létszáma mintegy 35 százalékkal maradna el a szülõi nemzedékek létszámától.

6. ábra Szülészeti események alakulása
Ezer 140 120 100 80 60 40 20 0 2007+) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Többlethalálozás

2007+)

Élveszületés

Magzati halálozás

Terhességmegszakítás

+) Elõzetes, részben becsült adatok.

Kedvezõ jelenség, hogy az elmúlt évek ingadozó születésszáma mellett folyamatosan csökkent a terhességmegszakítások száma. A 2007. évi 44 ezerre becsült mûvi vetélés mintegy 5 százalékkal, 2300 mûtéttel kevesebb, mint az elõzõ évi. A változás különösen akkor feltûnõ, ha azt tekint-

Mindezek mellett az egyes korcsoportok és nemek szerint eltérõ módon alakult az általános mortalitás szintje. A férfiaknál fõleg az idõsebb korosztályokban, a 70 év felettieknél emelkedett a halandóság, a nõknél viszont a középkorú 35­49 évesek halandósága nõtt. Ezzel szemben tovább mérséklõdött a középkorú férfiak és az idõskorú nõk mortalitása. Figyelemre méltó a csecsemõhalandóság nemek szerinti változása. 2007-ben ezer élveszületésre 5,7-rõl 5,9 ezrelékre emelkedett az egy éven aluli meghaltak száma, de míg a fiú csecsemõk halandósága továbbra is csökkenõ irányzatot mutat, addig a leányoknál 0,6 ezrelékpontos növekedés történt.

Statisztikai tükör 2008/13

Népmozgalom, 2007. január­december

5

Ennek eredményeként lényegesen szûkült az újszülött-mortalitás nemek közötti mértéke. 2007-ben tízezer újszülött fiúgyermek közül 61, a leánygyermekek közül 57 hunyt el 1 éves kora elõtt. 8. ábra Halálozási és csecsemõhalálozási arány nemek szerint
Ezer lakosra 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007+) Ezer élveszülöttre 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

2007-ben a régiók közül Közép-Magyarország vándorlási többlete emelkedik ki. A Nyugat- és Közép-Dunántúl régióinak szintén pozitív volt a belföldi vándorlási egyenlege, a megyék közül pedig a legvonzóbbak GyõrMoson-Sopron és Fejér megyék voltak. Tovább gyengült Észak-Magyarország és Észak-Alföld népesség megtartó ereje, ezeknek a régióknak 9,1 ezer, illetve 8,4 ezer fõs volt a belföldi vándorlásból eredõ népességszám csökkenése. A legnagyobb vándorlási veszteséget a megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szenvedte el. A Dunától keletre egyedül Csongrád megyének volt pozitív belföldi vándorlási egyenlege. 9. ábra Ezer lakosra jutó belföldi vándorlási különbözet, 2007+)

Halálozás Férfi
+/ Elõzetes, részben becsült adatok.

Csecsemõhalálozás Nõ Fiú Leány

A várható élettartam nemek közötti különbségei okozzák azt a jelenséget, hogy az elhunyt férfiak többsége házasságban élt halála elõtt, az elhunyt nõk között viszont az özvegy családi állapotúak aránya a legmagasabb. Figyelmet érdemel, hogy a 2007. évi halálozás emelkedése a nõk körében az összes családi állapotot, a férfiaknál viszont a csak a nõtleneket és elváltakat érintette. Összességében a 2007. évi 1200 fõs halálozási többlet 80 százaléka a nõknél jelentkezett. Az adatok alapján feltételezhetõ, hogy tovább csökken a férfiak és a nõk várható élettartamában mutatkozó nem csekély különbség.

3,0 ­ 0,0 ­ 2,9 (-3,0) ­ (-0,1) (-6,0) ­ (-3,1) ­ (-6,1)

+) Elõzetes, részben becsült adatok.

Belföldi és nemzetközi vándorlás
A belföldi vándorlás iránya és nagysága lényegesen módosíthatja a népességszám születések és halálozások által meghatározott változását. Az elõzõ évekhez képest nõtt a lakosság országon belüli területi mobilitása, bár ennek mértéke az 1960-as vagy 1970-es évekhez képest alacsony szintû. 2007-ben 265 ezer ember változtatott állandó és 264 ezer lakos ideiglenes lakóhelyet. Az állandó belföldi vándorlások száma mintegy 12 ezer fõvel, 4,7 százalékkal emelkedett, az ideiglenes vándorlásoké pedig 28 ezer fõvel, azaz 12,1 százalékkal nõtt az elõzõ évhez képest. A településtípusonkénti mobilitásban is új irányzatok figyelhetõk meg. A legnagyobb változás az, hogy az elmúlt tizenöt évben elõször mutat pozitív egyenleget Budapest belföldi vándorlási mérlege. Az utóbbi években folyamatosan csökkent a fõvárosból történõ elvándorlás mértéke, és 2007-ben ­ elsõsorban az ideiglenes vándorlásnak köszönhetõen ­ vándorlási többlet alakult ki. Együttesen a többi városban is kismértékû vándorlási többlet jelentkezett, miközben a községek vándorlási mérlege ­ az ideiglenes elvándorlás miatt ­ negatív.

A nemzetközi vándorlás tovább módosítja a népességszámnak a születések, a halálozások és a belföldi vándorlás által meghatározott változását, ugyanis egyes területeken enyhíteni tudja a természetes fogyásból és a belföldi elvándorlásból adódó veszteségeket. 2007-ben az ország valamennyi régiójában pozitív volt a nemzetközi vándorlás egyenlege. E téren is kiemelkedõ szerep jut a fõvárosnak, ahol a külföldi bevándorlók jelentõs hányada él. A fõváros mellett Pest megyének is egyre növekvõ a nemzetközi vándorlásból adódó pozitív egyenlege. Emellett a dél-alföldi, az észak-alföldi és a nyugat-dunántúli régió számít még vonzó területnek. A Magyarországon érvényes engedéllyel rendelkezõ, huzamosan itt tartózkodó külföldiek száma 2008. január 1-jén 175 ezer fõ volt. Ez 5,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A külföldi állampolgárok jelenleg az ország népességének 1,7 százalékát teszik ki. Döntõ hányaduk Európából, ezen belül Romániából, Ukrajnából, Szerbiából és Németországból érkezett. A külföldiek 41 százaléka Budapesten, 38 százaléka a fõvároson kívüli városokban, 21 százaléka pedig a községekben él. A bevándorlók korösszetétele fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 20­39 éves korosztályok létszáma a meghatározó, arányuk 52 százalék volt a Magyarországon tartózkodó külföldiek körében.

6

Népmozgalom, 2007. január­december

Statisztikai tükör 2008/13

Természetes és tényleges szaporodás, fogyás
2008. január 1-jén az ország lakosságának lélekszáma 10 045 ezer fõ volt, 21 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A lakosság lélekszáma a természetes fogyás következtében 27 éve folyamatosan csökken. 2007-ben mindkét alapvetõ népmozgalmi folyamatban kedvezõtlen irányú változás történt, így a természetes fogyás mértéke növekedett. A halálozások száma 35 200 fõvel haladta meg a születésekét, a két fõ népmozgalmi esemény eredõjeként ennyivel apadt a lakosság létszáma. A népességszám tényleges fogyását jelentõsen befolyásolja a nemzetközi vándorlás egyenlege. 2007-ben 14 200 fõre becsülhetõ a nemzetközi vándorlásból adódó nyereség. 10. ábra Ezer lakosra jutó élveszületés és halálozás
20 18 16 14 12 10
2007+)

A halálozások száma az ország valamennyi régiójában és megyéjében meghaladja a születésekét. Az ennek eredõjeként kialakuló természetes fogyás mértéke azonban különbözõ. Az ezer lakosra jutó természetes fogyás a dél-alföldi és a dél-dunántúli régióban a legmagasabb, az északalföldi és közép-magyarországi régióban pedig a legalacsonyabb. Az egyes megyéket tekintve kiugró Békés megye jelentõs természetes fogyása, ahol országos viszonylatban is a legalacsonyabb az ezer lakosra jutó születés és a legmagasabb a halálozás. Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben viszont fõleg az országosnál fiatalabb korösszetétel miatt viszonylagosan magas a születési és alacsony a halálozási arány, így ennek köszönhetõen a legkisebb a természetes fogyás mértéke. 2007-ben öt olyan nagyobb területi egysége volt az országnak (Budapest, Pest, Fejér, Gyõr-Moson-Sopron és Csongrád megye), ahol a belföldi és a nemzetközi vándorlás ellensúlyozni tudta a természetes fogyásból eredõ népességcsökkenést, és ennek következtében a lakosság lélekszáma ténylegesen gyarapodott.

8 1970 1973 1976 1979 1982 1985 1988 1991 1994 1997 2000 2003

Természetes szaporodás Élveszületés
+) Elõzetes, részben becsült adatok.

Természetes fogyás Halálozás

További információk, adatok (linkek): További táblázatok: stADAT-táblák: Módszertan: Elérhetõségek: Gabriella.Branyickine@ksh.hu Telefon: 345­6558 Ferenc.Kamaras@ksh.hu Telefon: 345­6565 Információszolgálat Telefon: 345­6789 www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2008 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.

2006



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. félév 13 18. század 19. század 2004 2005 2008/2009-1 2009 5. alkotmányjog antropológia antropológiatörténet áramlás articulation bakteriólógia biztonság elektro elte feladatgyűjtemény fenntartható filológia fotoszintézis gdp gyakorlódolg hulladékkezelés infláció irodalomtudomány is görbe juhász istván kántor anita ket kötődés marketing2 tétel megoldások mindennapok kémiája műveletterv német felvilágosodás okj oktatói kiadott anyag puska2 segédlet szamitogep szociológia természet tervezés utazás választások vezetői vizsgához vizsgazárthelyi