Személyiségpszichológia ZSKF-es jegyzet

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőSzemélyiséglélektanSzemélyiségpszichológia ZSKF-es jegyzet

Személyiségpszichológia JEGYZET
Keményné Pálffy Katalin fQiskolai (ZSKF) jegyzete alapján


1. A személyiség alapkérdései

1.1. A személyiség fogalom értelmezései
A személyiség hétköznapi értelemben az egyes emberek lényegi jellemzQi. A személyiség fogalommal tehát az adott személy feltqnQ, egyéni, viselkedéses sajátosságát fejezzük ki.
Tudományos értelemben másként használjuk a személyiség fogalmát: olyan sajátosságok együttesét értjük alatta, amely elvont, általános, minden emberre alkalmazható, didaktikus, vizsgálható.

1.1.1. A személyiség szinonimái
A személyiség szó szinonimái: - egyén
(a mindennapi kommunikációban) - egyéniség
- jellem
- vérmérséklet
Az egyén az emberi nem egy tagja, egyedi képviselQje. Rendelkezik azokkal az általános jellemzQkkel, amelyek minden emberre érvényesek.
Az egyéniség (individum) az egyik embert a másiktól megkülönböztetQ, olyan egyéni vonások együttese, amelyek az emberek közötti kapcsolatokban észlelhetQk.
A jellem (karakter) szó jelentése azoknak a viszonylag állandó, tartós személyiségvonásoknak az együttese, amelyek az emberek cselekedeteiben, tetteiben, élet-stílusában mutatkoznak meg.
A vérmérséklet (temperamentum) azoknak a tartós, jellemzQ, érzelmi sajátosságoknak az együttese, amely az emberek hangulataiban, különbözQ helyzetekre adott érzelmi reakcióiban mutatkozik meg.
A személyiség kifejezés eredete a görög persona szó. A szó eredeti jelentése: maszk, színházi álarc, illetve szerep. A személyiségbe beletartoznak az egyedi, az individiuális és a karakter, valamint a temperamentum vonások is. A személyiségbe beleértjük azokat a sajátosságokat (adottságokat), amelyeket egy ember örörköl, és azokat a sajátosságokat is, amelyek az egyén fejlQdése során, a tanulás-, a nevelés-, az önnevelés hatására alakulnak ki. Ezek a sajátosságok a személyiségben egyedi módon szervezQdnek egységbe (integrálódnak), egyénien kombinálódnak (mintázatot alkotnak).

1.1.2. A személyiség meghatározása
A személyiség meghatározása rendkívül nehéz, a pszichológiai szakirodalomban igen sokféle meghatározásával találkozhatunk.
ALLPORT: A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szervezQdése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemzQ viselkedését és gondolkodását.
ATKINSON és munkatársai: „ A személyiség a viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez.”
CARVER és SCEIER: „A személyiség – a személyen belüli – pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szervezQdése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza létre.
Nézzük meg, hogy ez  utóbbi  meghatározás összetevQi mit is jelentenek pontosan!
pszichofizikai = a testi mqködéshez kötQdQ lelki mqködés (pl. érzékelés, emlékezés, érzelem, motiváció, stb.), a testi és lelki mqködés egysége
rendszer = egymással kölcsönhatásban álló elemek együttese
dinamikus = mqködQ, változó
szervezQdés = az alkotóelemek egymáshoz kapcsolódása, egységgé válása, integrációja
minta, mintázat = az alkotóelemek sajátos kombinációja, az adott egyénre jellemzQ, ismétlQdQ, viszonylag állandó összetétele
viselkedés, gondolat, érzés = a személyiség sokféleképpen, több területen nyilvánul meg

1.2. A személyiségpszichológia történeti elQzményei
Az ie. IV. századból származik HIPPOKRÁTESZ máig ismert temperamentum rendszere, melyet az idQszámítás utáni II. században GALENOSZ római orvos fejlesztett tovább. (részletes lásd késQbb, a Típustanok c. fejezetben.)
Az arcvonásokból a személyiség tulajdonságaira következtetQ fiziognómia (arcvonástan) elsQ jeles képviselQje az ókorban ARISZTOTELÉSZ volt.
A karakterológia (jellemtan) elsQ mqvelQi az ókori tudósok volta, mint ARISZTOTELÉSZ vagy TEOPHRASZTOSZ.
Az igazi személyiségpszichológia a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején, Wiliiam STREN, Sigmund FREUD és a többi nagy elméletalkotó munkásságával vette kezdetét. Kiteljesedése a XX. sz. elsQ felében volt jellemzQ.

1.3. A személyiségpszichológia alapkérdései
A személyiségpszichológia nagyon nagy tudományterület, sok részterülete van. Ilyen részterület a személyiségelmélet, a differenciálpszichológia, a személyiségjellemzQk feltárása, a típustan, a jellemtan.
A kutatókat foglalkoztató különbözQ kérdések két nagy csoportba sorolhatók. Ezek:
MibQl erednek az egyéni különbségek?
Melyek a személyiséget alkotó fQ vonások?
A fQ vonások öröklöttek vagy szerzettek?
Mi alapján lehet csoportosítani, típusa sorolni az eltérQ személyiségeket?
Hogyan szervezQdik és mqködik a személyiség?
Melyek a személyiség fQ részei?
Hogyan szervezQdnek össze a személyiség részek?
Melyek a belsQ folyamatok?
Hogyan alakul, fejlQdik a személyiség?

1.4. A személyiségelméletek csoportosítása
Az elmélet (teória) olyan összefoglaló magyarázó elv, amely jelenségek egy-egy osztályára vonatkozik. Az elmélet helyességét a gyakorlat próbája igazolja.
Az elméletek csoportosíthatók aszerint, hogy mely nagy pszichológiai nézQponthoz tartoznak. A személyiségelméletek az alábbi öt nagy nézQponthoz tartoznak, öt fQ csoportba sorolhatók.
A biológiai nézQpont alapfeltevése, hogy a személyiséget az öröklött sajátosságok határozzák meg; a stabil, veleszületett hajlamok, tartós jellemzQk alapján a személyiség viszonylag állandó jelenség; e sajátosságok alapján a személyiség csoportokba, típusokba sorolható.
A pszichoanalitikus nézQpont alaptétele, hogy a személyiséget három összetevQ (az énrészek) együttese alkotja; a személyiségen belül erQk versengenek, harcolnak az irányításért; a viselkedés mozgatórugói gyakran nem tudatosak; az elfojtás a tudattalanba szorítják a szorongást okozó lelki tartalmakat; a kisgyerekkori élmények meghatározóak a személyiség késQbbi alakulása szempontjából.
A tanuláselméleti nézQpont szerint az emberi személyiség nem állandó, a viselkedés a tanulás hatására változik; a személyiség nem hoz magával stabil hajlamokat vagy örökletes sajátosságokat, hanem abból áll, amit és ahogy az egyén élete során megél, megtapasztal.
A fenomológiai nézQpont az egyén szubjektív élményvilágára helyezi a hangsúlyt: nem az objektív valóság megismerése a cél, hanem az a szubjektív valóság, ahogyan a személy a maga világát megtapasztalja, megéli; a pszichológia feladata az önmegvalósítás kibontakoztatása, elQsegítése.
A kognitív nézQpont képviselQi a személyiséget információfelfogó- és feldolgozó rendszernek tekintik, mely hasonlóan mqködik a számítógéphez; a személyiség a döntéshozatalban és a döntések kivitelezésében fejezQdik ki.

2. A személyiségpszichológia módszerei

ROSENZWEIG azt javasolja, hogy három csoportba soroljuk a módszereket: szubjektív, objektív és projektív technikák.
A másik lehetséges osztályozási elv a személyiség elméletek rendszere, mivel a személyiségpszichológia módszerei szorosan kapcsolódnak azokhoz az elméletekhez, amelyeken belül alkalmazásra kerülnek.
Harmadik osztályozás az alkalmazott módszerek célja szerint, a kutatási és vizsgálati módszerek bemutatása.

2.1. A megfigyelés
A személyiségkutatás legalapvetQbb, legrégebbi módszere a megfigyelés. Az emberek naiv pszichológusként állandóan megfigyeléseket végeznek. A hétköznapi megfigyelés és a tudományos megfigyelés között azonban jelentQs különbségek vannak.
A tudományos célú megfigyelésnek különbözQ feltételei és változatai vannak. A tudományos megfigyelés abban különbözik a hétköznapi megfigyeléstQl, hogy céltudatos, tervszerq, rendszeres, dokumentált.
Az önmegfigyelés (instrospekció) olyan közvetlen tapasztalás, amelynek tárgya a megfigyelQ valamely saját élménye.
A mások megfigyelése (extrospekció) objektívebb, kontrollálhatóbb megismerést tesz lehetQvé. A megfigyelt adatok azonban a külsQ észlelés tényei; a jelenségek okainak feltárása, az összefüggések felderítése további elemzést igényel.
Ha saját vagy mások élményeit személyes dokumentumok vagy esettanulmányok alapján utólag, visszatekintve elemzzük, retrospekcióról beszélünk.

2.2. A kísérlet
Számtalan kísérlet foglalkozik a személyiséggel. A tudományos kutatás számára a legmegbízhatóbb adatokat, egy feltételezett összefüggés igazolását a kísérlet szolgáltatja.
A kísérlet végzését elméleti feltevés (hipotézis) kidolgozása és kísérleti terv készítése elQzi meg.
A kísérleti módszer lényege, hogy a megfigyelni-elemezni kívánt jelenség létrejöttének feltételeit a kísérletezQ teremti meg. A feltételek biztosításával a vizsgálni kívánt jelenség biztosan elQáll; a helyzet megismételhetQ, kontrollálható.
A kísérlet állandó körülmények között zajlik. Amit a kísérletvezetQ változtat, azt nevezik független változónak. A megfigyelt jelenség a függQ változó, amely a független változó változásai nyomán maga is változik.
Kontrollcsoportos kísérletet olyan esetekben alkalmaznak, amikor a független változót a kísérletvezetQ nem tudja változtatni. A kontrollcsoportos kísérletben a független változó a kísérleti csoportnál jelen van, míg a kontroll csoportnál nincs.
A laboratóriumi kísérlet általában mesterségesen létrehozott körülmények között megy végbe.
Természetes kísérlet esetében a vizsgált személyek megszokott környezetében tervezik-szervezik a feltételek variálását. A kísérlet alanyai legtöbbször nem is tudnak arról, hogy kísérletben vesznek részt.

2.3. A korrelációs módszer
A korreláció jelentése: változók közötti összefüggés, együttjárás. A korrelációs módszerrel azt határozzák meg, hogy a természetesen megjelenQ különbségek egy másik, a kutatót érdeklQ különbséghez kapcsolódnak-e? Az egyik változó matematikailag összevetik a másik változóval.

2.4. A feltáró (explorációs) módszerek
Az explorációs módszer különbözQ változatai egyaránt alkalmazhatók kutatási és vizsgálati célokra. Lehet alkalmazni négyszemközti helyzetekben és csoportosan is. Ez utóbbi az ankét módszer. Történhet beszélgetés formájában és írásos változatokban is.

2.4.1. A beszélgetés módszere
Az irányított beszélgetés (interjú) menetét a pszichológus szabja meg, elQre megtervezett kérdések, vagy témakörök alapján folyik.
A beszélgetés irányulhat az élettörténet, az elQzmények, a pszichikus fejlQdés folyamatának a feltárására  ezt nevezzük anamnézisnek.
A beszélgetés irányulhat az aktuális pszichés állapot, a problémák feltárására is. Ez a szqkebb értelemben vett exploráció.
A szabadasszociációs módszer lényege, hogy nem irányított, a beszélgetés során a kliens asszociációi szabadon áramlanak. A szabadasszociációs módszer a Freud-féle pszichoanalízis legfQbb módszere. A JUNG által kidolgozott szó-asszociációs módszernél különbözQ hívó-szavakra kell a vizsgált személynek az elsQként eszébe jutó válasz-szavakat mondani.
A klinikai beszélgetés során az elsQ, megtervezett kérdés után a további kérdések mindig a kapott válaszhoz igazodnak.

2.4.2. Az írásos módszerek
A kérdQívek írásban megfogalmazott kérdéseire a válaszolótól vagy szabadon megfogalmazott választ várnak, vagy az elQre megadott válaszlehetQségek közül kell választania.
A skálák nem kérdéseket, hanem kijelentéseket, állításokat tartalmaznak. Az állítások közül kell a személynek a rá leginkább jellemzQt kiválasztania, vagy az állítással való egyetértését igen-nem válasszal kifejeznie.
A skálák lehetnek egy vonást mérQ skálák. Ilyen pl. az EYSENK-féle neurotikusságot mérQ skála, az EPI
A sokdimenziós skálák sok száz tételbQl állnak, és a több száz válaszból sok vonás-, a személyiséget jellemzQ fQ vonások megállapítását teszik lehetQvé.

2.4.3. A Q-rendezés módszere
A Q-rendezés (vagy kártyaválogatás) módszere a személyiségpszichológiában az énkép megismerésére, az önjellemzésre kialakított eljárás, melyet eredetileg STEPHENSON dolgozott ki, de alkalmazása elsQsorban ROGERS és követQi nevéhez fqzQdik.
Egy halom, kártyákon szereplQ tulajdonságot kell a vizsgált személynek szétválogatnia vagy rendeznie csoportokba, különbözQ szempontok szerint. Pl. Melyek az önmagára nézve legkevésbé- és leginkább jellemezQ tulajdonságok?
A különbözQ kártya-csoportok összehasonlítása megmutatja, hogy a személy hogyan vélekedik önmagáról, milyen az önértékelése, kinek a véleményét tartja magára nézve meghatározónak, mit szeretne elérni, ki az ideálja, stb.

2.5. A teszt rendszer
A vizsgálati célra alkalmazott módszerek leggyakrabban használt eszközei a pszichológiai tesztek. Az elsQ teszteket a XX. Század elején dolgozták ki.
A tesztek egységesített feladatokat tartalmaznak. A teszteket felhasználás elQtt széles körben, nagy mintán kipróbálják, és kiszámítják a standard-et, a megoldási átlagot. A tesztek kiértékelése az átlag alapján történik.
A tesztnek érvényesnek és megbízhatónak kell lennie. Az érvényesség azt jelenti, hogy a teszt azt méri, amire szánták. Megbízható egy teszt akkor, ha megismételt vizsgálatnál hasonló eredményt mutat.

2.5.1. A teljesítmény tesztek
A teljesítmény tesztek az elsajátított készségeket-képességeket, ismereteket mérik valamely összetett feladat teljesítése során.
A teljesítmény tesztek legismertebb és leggyakrabban használt változatai az intelligencia tesztek, az ún. IQ tesztek.
Az elsQ IQ tesztet a francia BINET és SIMON dolgozta ki iskolába lépQ gyermekek értelmességének mérésére a XX. század elején.

2.5.2. A képesség (alkalmasság) vizsgáló tesztek
A speciális képességeket vizsgáló tesztek egy-egy meghatározott képességet mérnek, legtöbbször a valamilyen feladatra (foglalkozásra, munkakörre) való alkalmasság szempontjából. Így például vizsgálható a figyelemkoncentráció képessége a BOURDON- vagy a PIERON-teszttel

2.5.3. A projekciós tesztek
A projekciós tesztek a személyiség mélyebb rétegeinek (az érzelmi-indulati életnek, a külvilághoz, más emberekhez és önmagukhoz való viszonynak) a feltárására szolgálnak. Közös jellemzQjük, hogy a projekció (= kivetítés) pszichés mechanizmusára építenek.
A projekciós tesztek eszközei olyan bizonytalan, többféleképpen értelmezhetQ képek (lehetnek színes foltok, rajzok, grafikai elemek, fényképek vagy csak színek), amelyekre a vizsgált személy élményvilágát rávetítheti , s így az elemezhetQvé válik.
Legismertebb ilyen eljárás a Hermann RORSCHACH által kidolgozott Rorschach-teszt, amelynél szimmetrikus elrendezésq színes foltokról kell a Mi ez? Mire emlékeztet? kérdés kapcsán beszélni.

3. Freud és a klasszikus pszichoanalízis

3.1. A pszichoanalízis
Az emberi viselkedés nem mindig szándékos, sQt, nem is mindig tudatos. Viselkedésünk hátterében olykor önmagunk számára is rejtett, tudattalan késztetések húzódnak meg. Az emberi pszichikumnak ezt a rejtett tartományát, a tudattalant helyezte a pszichoanalízis a vizsgálódás középpontjába.
A pszichoanalízis (lélekelemzés) megteremtése Sigmund FREUD nevéhez kötQdik. Az elnevezés egyaránt jelenti a Freud által megalkotott személyiség elméletet, kutatási módszert, valamint az ugyancsak Qáltala kidolgozott terápiás eljárást.
A pszichoanalitikus nézQponthoz tartoznak a klasszikus freudi elmélet mellett JUNG és ADLER nézetei, valamint az ún. neoanalitikus elméletek, amelyek több ponton megújították Freud nézeteit. Idetartoznak az ún. énpszichológiai-, tárgykapcsolati- és pszichoszociális elméletek.
A freudi gondolatok rendkívül nagy hatást gyakoroltak nemcsak a pszichológiára, de a társadalomtudományokra, az irodalomra, az esztétikára és a mqvészetekre is. A közgondolkodásba is beépült néhány eleme a pszichoanalízisnek. Nyelvünk részévé vált a freudi elszólás kifejezés vagy az elfojtás , elhárítás szavak analitikus jelentésq használata.

3.1.1. A Freud-féle pszichoanalízis kialakulása
Feud a hipnózis nélküli, szabadasszociációra épülQ, gyógyító módszert nevezte el pszichoanalízisnek, mert úgy vélte, az orvos a beteg pszichéjében elemezQ munkát végez, valamilyen rejtett, ismeretlen dolgot akar feltárni.
A pszichoanalízis eredetileg a kóros lelki mqködés (a neurózis) magyarázatára és gyógyítására szolgált, késQbb azonban a személyiség teljes magyarázó elvévé, a személyiség felépítésének, mqködésének, fejlQdésének elméletévé formálódott.

3.1.2. A klasszikus pszichoanalízis alapelvei
A személyiség dinamikus, mqködQ-változó jelenség; a személyiséget állandóan mozgásban lévQ folyamatok képezik.
A személyiségben a késztetések konfliktusba kerülhetnek, az ellentétes irányultságú belsQ erQk harcolnak egymással a viselkedés feletti kontrollért.
A személyiségben zajló belsQ konfliktusok és késztetések gyakran tudattalanok, a viselkedés meghatározásában a tudattalannak nagy szerepe van.
Az emberi viselkedés vezérlésében meghatározóak az örökletes, biológiai hajtóerQk, az ösztönök, különösen a szexualitás.
A személyiség fejlQdésében a koragyermekkori élményeknek meghatározó szerepe van.

3.2. A freudi személyiség modell
A pszichoanalitikus elmélet két fQ alappillére a tudatszintek modellje és a személyiség szerkezeti modellje.

3.2.1. A tudatszintek modellje
A lélek térbeli (topografikus) modelljét a lelki mqködés háromféle szintje, a három tudatszint alkotja: a tudatos, a tudatelQttes és a tudattalan. A pszichoanalitikus elmélet szerint a lelki jelenségek e három szinten zajlanak.
A tudat azoknak az (önmagunkkal és a környezettel kapcsolatos) élményeknek az összessége, amelyrQl pillanatnyilag tudomásuk van, amely aktuálisan tiszta, követhetQ és kontrollálható számukra.
A tudatelQttes (más szóval a tudatalatti) jelenségek jelenleg nincsenek a tudatban, lesüllyedtek a tudatküszöb alá, azaz elfelejtQdtek. Az elfelejtett emlékanyag a tudatelQttesbQl néha elQtör, máskor akaratlagosan felidézhetQ, tudatossá tehetQ.
A tudattalan részbe kétfajta, jelenségcsoport került: ami sohasem volt tudatos (az ösztönök), és ami korábban tudatos volt, de elfojtásra került. Az elfojtott, a tudattalanba süllyesztett lelki tartalmak (vágyak, fantáziák, kudarcok, indulatok, stb.) megtartják energiájukat, és kitörni igyekeznek. A tudattalan tartalmak folyamatos hatást gyakorolnak a viselkedésre.

3.2.2. A személyiség szerkezeti modellje
A személyiség strukturális modellje szintén három részbQl áll. A három én-részt eltérQ funkcióik különböztetik meg egymástól. Ezek az én részek: az ösztön-én,, az én és a felettes én.

 HYPERLINK "http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://pszinaploszis.freeblog.hu/files/id-ego-szuperego.gif&imgrefurl=http://pszinaploszis.freeblog.hu/archives/2007/10/08/Freudi_modellek_a_szemelyiseg_fejldodesenek_szakaszai/&usg=__RGMPDMS4I78kkMIrYPGQEiXcYIc=&h=368&w=935&sz=6&hl=hu&start=2&um=1&tbnid=1i05LVUtBAy_IM:&tbnh=58&tbnw=147&prev=/images%3Fq%3DA%2Bszem%25C3%25A9lyis%25C3%25A9g%2Bszerkezeti%2Bmodellje%26hl%3Dhu%26rlz%3D1T4ADBR_enHU247HU247%26sa%3DN%26um%3D1"  INCLUDEPICTURE "http://tbn1.google.com/images?q=tbn:1i05LVUtBAy_IM:http://pszinaploszis.freeblog.hu/files/id-ego-szuperego.gif" \* MERGEFORMATINET 
Az ösztönén a személyiség legQsibb része, mely velünk születik. Azokat az öröklött jellemezQket és ösztönkésztetéseket tartalmazza, amelyek szorosan kapcsolódnak a biológiai mqködésekhez.
Az ösztönén a szükségletek azonnali kielégítésére tör, nem törQdve a realitásokkal. Mqködését az örömelv vezérli, azaz fQ törekvése, hogy a fájdalmat elkerülje és azonnali örömhöz, kielégüléshez jusson, tekintet nélkül a társadalmi korlátokra.
Az ösztönén mqködése teljes egészében tudattalan.
Az én az ösztönénbQl fejlQdik, de tQle függetlenül mqködik. Az én a realitáselv alapján mqködik.
Az örömelv és a realitáselv-, az ösztönén és az én törekvései konfliktusba kerülhetnek egymással. Az én feladata az ösztön én korlátozása, a vágyaknak a realitáshoz való igazítása.
Az én funkciói fQleg a tudatos és tudatelQttes részben találhatók, de mqködhet tudattalanul is. Az én a másodlagos folyamatokon keresztül próbálja megvalósítani a szükséglet kielégítését  ilyen a gondolkodás, a problémamegoldás.

3.3. A személyiség mqködése
3.3.1. A személyiség hajtóerQi: az ösztönök
Az ösztön biológiai hajtóerQ, amely állandóan mqködik, és az ösztönénen keresztül, mint ösztöntörekvések fejezQdik ki. Ha nem juthat kifejezQdésre, a feszültség fokozódik, és elQbb-utóbb a felszínre tör.
Az ösztönöket Freud két csoportba sorolta: az életösztön és a halálösztön csoportjába.
Az életösztön a túléléssel, a szaporodással és az örömszerzéssel kapcsolatos késztetések összessége, melynek hajtóereje a szexuális energia, a libidó.
A halálösztön a halál utáni vágy, visszatérés a kiinduló állapotba, melyet az életösztön erQsen korlátoz, ezért tudattalan marad. A halálösztön felhasználatlan energiája fejezQdik ki az agresszióban.

3.2.2. A pszichés energia felhasználása
Freud szerint a pszichés energia folyamatosan termelQdik, de mennyisége korlátozott. A személyiség három része verseng az energiáért, melyet csak egymás rovására szerezhetnek meg.
Az ösztönén energiája a szükségletek kielégítésében, az elsQdleges folyamatban hasznosul. Az energia befektetését a cselekvésbe vagy a képzeletbe Freud megszállásnak (katexis) nevezte el.
Az én az ösztön éntQl elvont energiát használja fel a másodlagos folyamatokban, a gondolkodásban. Az én az ösztönéntQl elvont energiát az ösztönén törekvéseinek korlátozására is felhasználja, pl. valamilyen zavaró gondolat vagy vágy elfojtására a tudattalanba: ez a folyamat az ellenmegszállás (antikatexis).
A felletes én szinten az ösztön éntQl nyeri energiáit.

3.3.3. A felhalmozódott energia levezetése
Az érzelmi jellegq feszültség felszabadulását nevezete el Freud katarzisnak (=lelki, erkölcsi megtisztulás).
Az elfojtott energia levezetésének másik módja az eltolás. Pl. szülQvel szembeni indulat eltolódik a kistestvérre vagy a játéktárgyra
A szublimáció (átdolgozás) a feszültség szociálisan elfogadott levezetésének módja, amikor az energia valamely társadalmi megfelelQ, sQt kívánatos, értékes cselekvésben vezetQdik le. Pl. hatékony munkavégzésben, mqvészi alkotás létrehozásában, stb.

3.3.4. A szorongás
A szorongás olyan tartós félelemérzés, kellemetlen állapot, amelytQl az ember szabadulni igyekszik. Freud szerint a szorongás egyfajta jelzés, amely az ént figyelmezteti a rá leselkedQ veszélyre.
A különbözQ veszélyeknek megfelelQen Freud háromféle szorongást különböztetett meg: reális, neurotikus és morális szorongást.

3.3.5. Az énerQ
Az énerQ az a képesség, amelynek birtokában a személy képes hatékonyan mqködni a személyiségben összeütközQ ellentétes törekvések közepette.
A csekély énerQvel rendelkezQ ember állandóan QrlQdik, vagy éppen képtelen ösztöntörekvéseit korlátozni, s így viselkedése önzQ, indulatvezérelt, esetleg antiszociális.

3.3.6. Az elhárító mechanizmusok
Az ösztönerQk szabályozása azonban általában nem problémamentes. Ilyenkor az én nem a harmonizálásra, hanem elsQsorban a szorongás csökkentésére fordítja energiáit, ún. énvédQ mechanizmusokat alkalmaz. Ezek a mechanizmusok azzal védik az ént, hogy elhárítják a fenyegetQ, szorongást keltQ gondolatokat-érzéseket.
Az elhárító mechanizmusok tudattalan lelki eljárások. Bár Freud írta le elQször az elhárítást, az elhárító mechanizmusokat Freud lánya, a gyermek-pszichoanalitikus Anna FREUD foglalta össze. Az általa tíz leggyakoribb elhárító mechanizmus a következQ:
Elfojtás (felejtés): a személy megpróbálja a zavaró gondolatot, érzést távol tartani a tudattól azzal, hogy elnyomja, elfojtja, a tudattalanba szorítja.
Tagadás: amikor önmagukat áltatva nem akarunk tudomást venni a valóságról, úgy viselkedünk, mintha a számunkra elfogadhatatlan esemény nem történt volna meg.
Meg nem történtté tevés (jóvátétel): a személy megpróbálja a korábbi gondolatokat, szavakat vagy tetteket a tudatából kizárni, és az eredetivel ellentétes jelentésq gondolatokat, szavakat, tetteket elQhívni.
Projekció (kivetítés): az elfogadhatatlan késztetéseket, vágyakat; érzéseket valaki másnak tulajdonítunk. Például olyasmivel vádoljuk a másikat, amit magunk provokáltunk; agresszivitással, gyanakvással, féltékenységgel.
Racionalitás (magyarázat): a racionalizáció esetén az érzelmeket leválasztjuk az Qket kiváltó eseményrQl, és ésszerq magyarázatot próbálunk alkotni.
Reakcióképzés (ellentétbe fordítás): az elhárítás egyik lehetséges módja, ha épp az ellenkezQjét tesszük valódi késztetéseinknek. PL. a szexuális kisebbrendqségtQl gyötört férfi nQfalóként viselkedik.
Intellektualizálás (elméletieskedés): a gondolatok leválasztása a hozzájuk kapcsolódó, szorongással fenyegetQ érzésekrQl, a történések hideg, tárgyilagos, érzelemmentes megközelítése.
Regresszió (visszaesés): a regresszió azt jelenti, hogy az emberek egy érzelmi probléma esetén korábbi életszakaszaik már túlhaladott, gyermeki megküzdési módjaihoz térnek vissza. Pl. a felnQtt, amikor fezsültségét pl. körömrágással vezeti le
Eltolás (indulatáttétel): eltolás esetén az indult a kiváltó, de fenyegetést jelentQ célpontról egy másik, kevésbé fenyegetQre helyezQdik át. Pl. a fQnök elleni indulat a házastárson vagy a gyermeken vezetQdik le.
Szublimáció (átdolgozás) az átdolgozás az ösztönén késztetéseit elfogadhatóvá alakítja, társadalmilag értékesnek tartott tevékenységben vezeti le.

3.4. A mindennapi élet pszichopatológiája
A tudattalan jelenségei gyakran kerülnek felszínre nemcsak kóros, neurotikus formában, hanem a hétköznapi élet eseményei során is. A tudattalan minden embernél, a normális lelki mqködés során, természetes módon megnyilvánul. Ezt nevezi el Freud a mindennapi élet pszichopatológiájának . Ennek a megnyilvánulásai módjai a következQk:
Felejtések
Nyelvbotlások (bakik)
Tévcselekvések (balesetek)
Viccek
Álom

3.4.1. Az álom
Az álom a freudi pszichoanalízis szerint a tudattalan felszínre törése.
Freud az álomnak kétféle tartalmát különböztette meg: a lappangó, rejtett és a nyílt, megnyilvánuló álomtartalmat.
A rejtett (latens) álomtartalmat az ösztönén tudattalan késztetései alkotják. Az álomban az ösztönén kísérletet tesz az elfojtott vágyak teljesítésére.
A nyílt (manifeszt) álomtartalmat az álmodozó tényleges álomképei alkotják, amire ébredés után emlékezünk.
Az átdolgozás egyik módja a jelképek használata (szimbolizáció).
Az átdolgozás másik módja az álommunka, mely az álomanyag sqrítését, eltolását ellentétbe fordítását jelenti.

3.5. A pszichoszexuális fejlQdés
Freud elmélete szerint a személyiségfejlQdés szakaszos. Minden egyes szakaszban az örömszerzQ ösztönkésztetések energiája, a szexuális energia (libidó) más-más testtájhoz kötQdik, más-más erogén zónán vezetQdik le.
Freud terápiás tapasztalatai azt mutatták, hogy a gyerekkor (különösen az elsQ 5 év), kiemelten fontos a felnQtt személyiség alakulásában. A gyermekkorban átélt traumák, kielégítetlen szükségletek késQbb különbözQ személyiségzavarokhoz vezethetnek. Ha a fejlQdés korai szakaszában olyan konfliktussal kerül szembe a kisgyermek, amely nem oldódik meg megfelelQen, tapadás (fixáció) alakul ki.
A fixációnak két oka lehetséges: 1.) az adott korszakban az igények túlzottan kielégültek, s a személy ezért nem szívesen lép tovább, 2.) a kielégítetlenség miatt a személy addig nem tud továbblépni, amíg a szükségletei nem elégültek ki.
A születéstQl a felnQtté válásig tartó pszichoszexuális fejlQdésnek öt szakasza van. A fejlQdés szakaszait Freud a libidó levezetésére szolgáló testtájékokról nevezte el.
Orális szakasz  a szájhoz kötQdQ örömszerzés korszaka (a születéstQl kb. másfél évig tart). A kielégítetlen örömszerzQ funkció következménye az orális fixáció. Ez a késQbbi gyerekévekben ujjszopáshoz, körömrágáshoz, felnQttként esetleg túlzott evéshez vagy éppen alkoholizmushoz vezethet. Az orális karakter hajlamos a szavakkal történQ agresszióra, fontos számára a másik ember közelsége, véleménye, elfogadása.
Anális szakasz  a nemi szervhez kötQdQ, autoerotikus örömszerzés korszaka (kb. másfél éves kortól nagyjából hároméves korig tart). FelnQttként az anális-ürítQ karakter féktelen, ellenséges, míg az anális-visszatartó karakter merev, kényszeres, rend- vagy tisztaságmániás.
Fallikus szakasz  a nemi szervhez kötQdQ, autoerotikus örömszerzés korszaka (három éves kortól kb. hat éves korig tart). A gyerekek ebben a korban jönnek rá a nemek közötti, külsQleg látható különbözQségekre, valamint a saját nemi szerveikkel való játékra, mint autoerotikus örömszerzésre. A fallikus szakasz konfliktusának megoldatlansága ödipális-fixációt okoz: pl. a felnQtt férfi nem képes leválni az anyjáról vagy a nQ minden férfiban az apját keresi. Freud szerint a fallikus szakasz megoldása határozza meg a késQbbi szexualitást.
Latencia szakasz  lappangás korszaka (az iskolás éveket öleli fel, a 6. évtQl a serdülésig, 12-13 éves korig tart). Ebben a szakaszban a nemi érdeklQdés lappang, az örömszerzés forrása nem testi-, hanem intellektuális és szociális természetq.
Genitális szakasz  a társhoz, a nemi szervhez kötQdQ szexuális örömszerzés korszaka (késQ serdülQkortól a felnQttkoron keresztül tart). Ebben a szakaszban a libidó a nemi szervekkel (genitáliák) kapcsolatos.

3.6. A freudi pszichoanalitikus terápia
A terápia lényege a szabadasszociációs beszélgetés. A pszichoanalitikus terápia során a páciensek szabad asszociációja gyakran elakad. Ezt az ellenállást Freud szerint ugyanaz az erQ váltja ki, mint amely az elfojtáshoz vezetett. Az ellenállás (elakadás) tehát jelzés az analitikus számára, hogy kritikus ponthoz, komplexushoz, elfojtáshoz értek. Az ellenállás feloldása a terápia útját is kijelöli.
A gyógyulás a pszichoanalízis során az elfojtott élmények felszínre hozatalával, újraélésével, érzelmi lereagálásával és belátásával történik.

4. Jung és Adler analitikus elméletei

4.1. Carl Jung és a kompelxpszichológia
Jung elmélete az analitikus pszichológia vagy komplex pszichológia. A komplexus az én számára elfogadhatatlan, elfojtott tudattartalom, amellyel kapcsolatban lévQ távoli asszociációk is elfojtódnak.

4.1.1. A komplexus
A komplexus az én számára elfogadhatatlan, többnyire elfojtott tudattartalmat jelöli. A sikeres elfojtás azonban nem csak magára a kellemetlen élményre, hanem a hozzá kapcsolódó tartalmakra is kiterjed. Minél erQsebb az elfojtás, annál távolabbi asszociációk is elfojtódnak. Ez oda vezet, hogy a szóasszociációs kísérletekben bizonyos hívószavak esetén zavar mutatkozik, a válasz reakcióideje meghosszabbodik.

4.1.2. A személyes és a kollektív tudattalan
Míg Freud minden emberi cselekvés hajtóerejének a szexuális energiát, a libidót tartotta, addig Jung a libidót általános (nem szexuális) életerQnek fogta fel, a fizikai energia lelki megfelelQjének.
Jung a tudattalant két részre osztotta, a személyes és a kollektív tudattalanra.
A személyes tudattalanba tartoznak az egyszerq elfelejtések és az elfojtások. A kollektív tudattalan tartalmát az ösztönök és az emberiség közös, Qsi, öröklQdQ emlékei, az ún. archetípusok (Qskép, szimbólum) alkotják. Az archetípusok az emberi élet alaphelyzeteinek (születés, halás, megváltás, stb.) és alapvetQ viszonyulásainak (nQ, férfi, anya, apa, hQs, stb.) Qsi mintái, amelyeket mindenki magában hordoz, s minden ember képes ezek felismerésére.

4.1.3. a tudat irányultsága és funkciói
Jung szerint a tudattalan megismerése csak a tudaton keresztül lehetséges, ezért behatóan foglalkozott a tudat jelenségeivel.
Az emberek közötti feltqnQ különbségeket a tudat irányultságára, a kifelé vagy befelé irányuló beállítódásra vezette vissza. Ez alapján alkotta meg híres típustanát. (Részletesen lásd késQbb, a Típustanok c. fejezetben!)
A kifelé forduló (extraveltált) személy néhány jellemzQje: az objektív világ felé fordul, a gyakorlatiasság irányítja, új helyzetekhez könnyen alkalmazkodik, érzelmi élete nem elég árnyalt, önkritikája gyenge.
A befelé forduló (introvertált) személyt szubjektív világa irányítja, abszolút elvek irányítják, merev és rugalmatlan, érzékei kifinomultak, hajlamos az önelemzésre, önkritikára.
A tudat mqködésének négy funkciója van, ezek: az érzékelés, a gondolkodás, az érzés és az intuíció. A négyféle funkciókét ellentétpárt alkot: a gondolkodás ellentéte az érzés, míg az érzékelésé az intuíció.
A tudati mqködés jellegzetessége magyarázza az emberek közötti vonzalmakat  az ellentétes típusokat a kiegészülés vágya hajtja, míg az azonos típusok közötti vonzódás oka, hogy jobban megértik egymást.

4.1.4. A személyiség belsQ ellentétei
Jung teóriájában az ellentétek a lelki mqködés hajtóerQi. Ilyen ellentét a tudat kifelé vagy befelé történQ irányultsága, az ellentétes tudati funkciók, de a tudatosan mqködQ én ellentéte a személyes tudattalanba süllyesztett árnyék (az én számára elfogadhatatlan személyiségrészek).
Ellentétpárt alkot az én tényleges nemisége (férfi vagy nQi személyiség) és a kollektív tudattalanban hordozott ellenkezQ nemq személyiségrész is. A nQben rejlQ férfi lélekrészt animusnak neveztem, míg a férfiak nQies lélekrészét animának  írja Jung.

4.1.5. A személyiségfejlQdés
A személyiségfejlQdés (individuáció) folyamata a személyiségben rejlQ ellentétek felismerése és feldolgozása. Ennek érdekében a személyiségfejlQdés során mindenekelQtt ki kell építeni a tudatos belsQ ént, a selbst-et, és a külsQ personát. Ha a persona megmerevedik, maszkká, álarccá válhat. Az individuáció folyamán a personát védekezQ maszkból a belsQ énünk megvalósítását szolgáló szerepekké kell alakítani.

4.2. Alfred Adler és az individuálpszichológia
Adler szerint az ember elsQsorban nem biológiai, hanem szociális lény. Szociális szükségletek és motívumok hajtják, és nem az ösztönök. LegfQbb szociális szükséglete a közösséghez tartozás igénye. Az ember viselkedése alapvetQen tudatos, tudatában van viselkedése okainak, céljainak. SzemélyiségfejlQdését a maga által kitqzött cél vezérli.
Adler tagadta a szexualitás mindent meghatározó voltát, helyette a lelki mqködés hajtóerejének a fölénye (hatalomra, felfelé)törekvést tartotta.

4.2.1. A kisebbrendqségi-érzés
A kisebbrendqségi-érzés olyasmi, amit minden ember megtapasztal felnövekedése során. A fölényre törekvést a kisebbrendqség-érzés váltja ki, melynek különbözQ okai lehetségesek.
Az egyik ok a szervi kisebbrendqség, a testi hátrány, amikor egyes emberek valamilyen szervi gyengeséggel (betegséggel, fogyatékossággal) születnek, s emiatt egyes szerveik vagy testrészeik érzékenyebbek, gyengébbek, betegségre hajlamosabbak, mint másoké.
A kisebbrendqségi-érzés másik, tipikus oka lehet az intellektuális hátrány, ami pl. a gyenge értelmi képességgel rendelkezQ, vagy a tanulatlan, iskolázatlan embereket sújtja.
Harmadik ok a szociális (társadalmi-gazdasági) hátrány, ha valaki szegény, elnyomott, kiszolgáltatott, társadalmi helyzete vagy érvényesülési lehetQsége terén másokhoz képest hátrányban érzi magát.

4.2.2. Az életstílus
Adler életstílusnak nevezte el azt a módot, ahogyan a személy a fölényre törekszik. Az életstílus lehet egészséges, az alkalmazkodást szolgáló, a személyiség fejlQdését elQmozdító és lehet hibás, egészségtelen, a fejlQdést akadályozó.
Az életstílust sok tényezQ befolyásolja. Az egyik lényeges befolyásoló tényezQ a szülQk nevelési stílusa. A másik a testvérek közötti születési sorrend.
Adler szerint az egyénnek nagyobb a felelQssége a saját sorsa alakulásáért, mint Freud elméletében, ahol az ember erQsen kiszolgáltatott a biológiai ösztöneinek.

4.2.3. A kisebbrendqségi komplexus
Adler felfogása szerint az ember saját maga alkotja meg a saját személyiségét. Az egyénnek nagyobb a felelQssége a saját sorsa alakulásáért, mint Freud elméletében, ahol az ember erQsen kiszolgáltatott a biológiai ösztöneinek.
A teremtQ én (kreatív self) határozza meg az élet célját, és az ahhoz vezetQ eszközöket. A teremtQ én gyqjti össze és rendszerezi azokat a tapasztalatokat, amelyek az életstílus kialakulásához vezetnek.
A kisebbrendqségi érzés és a fölényre törekvés állandóan váltakozik egymással.

5. A neoanalitikus irányzat

A Freud elméletét megújító pszichoanalitikusokat összefoglalóan neoanalitikusoknak nevezik. A pszichoanalízis megújításának két fQ vonulata:
Az énpszichológia (egppszichológia)  az én természetének és mqködésének vizsgálata.
A pszichoszociális elméletek  az én kapcsolata másokkal, a társas kapcsolatok vizsgálata (tárgykapcsolat-, kötQdés- és pszichoszociális elméletek).

5.1. Az énpszichológia
Az énpszichológia alapelvei:
Az én az ösztön éntQl függetlenül, születéstQl fogva létezik;
Saját energiaforrással rendelkezik;
Nemcsak közvetítQ az én részek között, hanem részt vesz az alkalmazkodás folyamatában;
Az alkalmazkodást végrehajtó tudatos folyamatoknak nagyobb szerepe van a viselkedésben, mint a tudattalan ösztönös viselkedésnek.
Az énpszichológia szerint az én (ego) önálló, saját funkcióval, saját motivációval rendelkezQ személyiségrész. Az önálló én fQ funkciója a környezethez való alkalmazkodás, célja az egyre jobb beilleszkedés.
Az én mqködésének két fQ jellemzQje az önkontroll erQssége (egokontroll) és az önkontroll szabályozásának képessége (egorugalmasság).
Az egorugalmasság az a képesség, amely lehetQvé teszi az önkontroll módosítását a körülményeknek megfelelQen.

5.2. Tárgykapcsolat- és kötQdéselméletek
A kötQdés alapja a biztonság. A kötQdés módját az anya viselkedése alakítja ki. A gyermeki kötQdésmódok a biztosan kötQdQ, az ambivalens, az elkerülQ és a megzavart.
Az énnel kapcsolatos újabb pszichológiai elméletek közös tézisei:
Az én társas (szociális) jelenség; csak a másikkal való kapcsolatban, a másikhoz viszonyítva értelmezhetQ.
Tárgykapcsolaton az egyénnek a másik személyhez való viszonyát értjük, a tárgy magát a másik személyt jelenti.
A kötQdés jelensége = érzelmileg kapcsolódni valakihez. A másik személy iránti kötQdés az én alapvetQ funkciója.
A másik személyhez való kötQdés módja (mintázata) a koragyermekkorban gyökeredzik, és ez a mintázat késQbbi életünkben is meghatározza kapcsolataink milyenségét.

5.3. Pszichoszociális fejlQdéselmélet
Eruk H. ERIKSON Anna FREUD tanítványa volt, elméletében több ponton meghaladta Freudnak a pszichoszexuális fejlQsérQl szóló tanait. Erikson pszichoszociális fejlQdéselméletében a személyiség az egyes szakaszokban átélt krízisek sikeres megoldása során válik egyre fejlettebbé.

5.3.1. A pszichoszociális fejlQdés alapelvei
Erikson elméletében a személyiség fejlQdése nem kizárólag a biológiai hajtóerQknek, a libidó szexuális motivációjának köszönhetQ (mint Freudnál), hanem a személyiség és a szociális környezet közötti kölcsönhatásnak.
A fejlQdés Eriksonnál nem ér véget a felnQtté válással, hanem a születéstQl a halálig tart. A személyiség az egymást követQ szakaszokban átélt konfliktusokban (Erikson szavával krízisekben), azok megoldása során válik egyre fejlettebbé.
Az elmélet központi témája az énazonosság (identitás). Az identitás a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt én-élmény, amely a társas környezet változásaira adott válaszul állandóan változik.

5.3.2. A szakaszok jellegzetességei
A fejlQdés nyolc életkori szakaszát más-más ún. pszichoszociális krízis jellemzi  egy különösen fontos probléma felbukkanása és annak megoldása, amely magában hordozza a továbblépés lehetQségét, de a sérülés esélyét is; a krízis egyfajta próbatétel , amelynek megoldása erQfeszítést kíván, meglévQ képességeink kibontakoztatását, fejlesztését és alkalmazását igényli.

5.3.3. A pszichoszociális szakaszok
 INCLUDEPICTURE "http://www.ujkep.net/080102/08010200.jpg" \* MERGEFORMATINET 


5.3.4. Az identitásállapotok
James MARCIA (amerikai pszichológus) kiemelten foglalkozott az identitás fejlQdésével. Az identitást kialakulását nála elsQsorban az elkötelezQdés jelentette.
A neoanalitikus elmélet központi témája az énazonosság (identitás). A Marcia-féle négy identitásállapot az identitás elérése, a korai zárás, a moratórium és az identitiásdiffúzió.

5.4. Eric Berne és a tranzakcióanalízis
Erik BERNE amerikai pszichiáter, a pszichoanalitikus elmélet nagyhatású megreformálója, önálló elméletet és pszichoterápiás módszert dolgozott ki tranzakcióanalízis néven.

5.4.1. Az én-állapotok
Az emberek idQrQl-idQre változnak magatartásukon, szókincsükön, hangjukon és egyéb viselkedési sajátosságaikon. A jellemzQ érzések és a hozzájuk kapcsolódó magatartásminták együttesét Berne én-állapotoknak nevezi. Háromféle én-állapotot különböztet meg: szülQi, felnQtt és gyermeki én-állapotot.

5.4.2. A tranzakció
A társas érintkezés egysége a tranzakció. Az emberek közötti kapcsolatban a tranzakció ingerek és válaszok sémáiként írható le. A tranzakciók Berne szerint lehetnek párhuzamosak és keresztezettek.

5.4.3. A játszma
A játszma kiegészítQ, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, elQre látható kimenetel felé halad. A felszínen zajló tranzakció a társadalmi szint, a rejtett tranzakció pedig az a pszichológiai szint, amely a résztvevQk rejtett  sokszor tudattalan  lelki igényét elégíti ki.

6. Fenomológiai nézQpont

A fenomológia kifejezés a személy szubjektív tapasztalataira utal, arra, ahogyan Q látja a világot és benne önmagát. A fenomológiai nézQponthoz tartozó pszichológiai elméletek azzal foglalkoznak, hogy hogyan éli meg a személy a maga valóságát, hogyan képes saját életét meghatározni.
A fenomológiai nézQpont alapelvei:
Öndetermináció  az ember képes meghatározni saját életét, szabad akarattal bír,
Önmegvalósítás  az ember természeténél fogva hó, törekszik a tökéletesedésre  ez a legerQsebb késztetés, a fejlQdés hajtóereje.
A fenomonológiai nézQponthoz tartozik a humanisztikus pszichológia.

6.1. A humanisztikus pszichológiai mozgalom alapelvei
Középpontban az élményeket átélQ személy áll
Az emberek alapvetQ szükséglete az önmegvalósítás, lehetQségeik és képességeik kibontakoztatása
A pszichológiai kutatásokat nem a rendelkezésre álló tudományos módszerekhez kell igazítani, hanem a témák jelentQsége, a vállalt értékek alapján kell azokat kutatni.
LegfQbb érték a személy méltósága, az emberek alapvetQen jók.

6.2. Carl Rogers személyiségelmélete
Carl Rogers amerikai pszichológus a XX. század második felének elméletalkotója és a pszichológián messze túlmutató hatású személyisége.
A rogersi szemléletet dolgozta ki pedagógiai-pszichológiai elméletté és konkrét technikává Thomas GORDON, aki a tanári hatékonyság, a szülQi eredményesség, általában az emberi kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó könyvei és tanfolyamai révén jól ismert Magyarországon is.

6.2.1. Az önmegvalósítás
Rogers szerint az ember természetes törekvése, a személyiség legfQbb hajtóereje az önmegvalósítás (más szóval az önaktualizáció). Ez az a késztetés, mely fenntartja, mqködteti és növeli az összes élQ szervezetet.
Az ember akkor tekinthetQ teljességgel mqködQnek , amikor személyiségmqködését az önmegvalósítás irányítja.
Az önmegvalósító tendencia mqködésének feltétele a pozitív értékelés (elfogadás) szükséglete.

6.2.2. A pozitív értékelés (elfogadás) szükséglete
A pozitív értékelés szükséglete azt jelenti, hogy elemei igényünk van a más emberektQl kapott szeretet, gyengédség, gondoskodás, elismerés megnyilvánulásaira.
Az énkép a környezet visszajelzései nyomán alakul, ezért a személy akkor éli meg pozitívan önmagát, ha elfogadást tapasztal a környezet részérQl, ha pozitívan értékelik Qt. Ez az igény minden emberben jelen van, de legtisztábban és legerQsebben a kisgyermekekben munkál.
A feltétel nélküli elfogadás alapozza meg az önfeláldozást.
A feltételhez kötött elfogadás azt eredményezi, hogy a gyermek mások kívánsága szerint alakítja énjét. A feltételek az önelfogadás-, az önértékelés feltételeivé válnak.
Ez ellentétbe kerülhet az önmegvalósítással. A személyiség nem abba az irányba fog kibontakozni, ami valódi énjének megfelel, hanem a másoktól elvárt irányba fog  kevesebb örömmel  elmozdulni. Pl. pályaválasztását nem az igazi érdeklQdése, a képességei, hanem a szülei elvárásai fogják meghatározni.

6.2.3. A self
Rogers személyiségelméletének központi fogalma a self (=önmagam), az énkép vagy énfogalom.
A self az egyéni élményvilág központi eleme. Tartalmazza mindazt az elképzelést, tapasztalatot, érzést és értéket, amely az ember az ember kizárólag sajátjának vél. Saját jellemzQ tulajdonságaink, képességeink, másokhoz fqzQdQ kapcsolataink észlelése, céljaink és értékeink alkotják a selfet. Amit ellenQrzünk, szabályozni tudunk, azt énünk részének tekintjük; amit nem tudunk kontrollálni, azt kevésbé. Ezek azok a jellemzQk, amelyek az ént , az en.>@„’´¶¸ôöF J Ž ¦
Ð


1

O

X

`

~



‚

À

Ê



"
'
Â Ô øn†<J|ÂÀ!("l'n'Æ'\)^)-^-d-îàîÕÊÕº¬¥žš•š•šžš‘š‘š‘š‘š‘š•š•š•š•š•šžšžš…š…h¥–h¥–5h¥–hÁ p hmfÙ>*hmfÙ

hmfÙ5\

hbmz5\hbmzhmfÙ5CJ\aJ h) nCJ aJ hmfÙCJ aJ h) n5CJ \aJ hmfÙ5CJ \aJ h®sµ5;CJ KH \aJ !h) nhmfÙ5;CJ KH \aJ 1@´¶¸ôöF ¦




1

`



Ô

-
¼ ôjìz|¸ö¼øž¾÷÷õõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõð
&
F $a$gd) nfÊþ¾4-l- !¾!À!("Ú#ò$Ä%l'n'Æ'^)*L* *ò*ˆ+â+",‚,¸,--^-úúúúúøøøøøøøøøøðèèèðèèèèããgd¥–
&
Fgd¥–
&
Fgd¥–
&
Fd-t-
0.0Æ0"2$2(2\205`5B7l7.;0;~;h=>â?@tAŽAXB|B†D’D¢D£D³DsEF~F€FGxGxHžHI:ItIŽI JBJFJüK LXLlL%M@M…M÷óëóçóçßçßçßçÛÏËÿ·¿·¿·¿·¿³«³£³Ë³£³£³£³£³£œ³”³Œˆ€ˆhþHhþH5hþHhþHhþH>*hþHhm!>*

hm!hm!hm!hm!>*hm!hm!5hm!huƒhuƒ>*huƒhuƒhuƒ5hbmzhbmzhbmz5CJaJhmfÙhÁ phÁ p>*hÁ phÁ ph¥–>*h¥–h¥–h¥–>*2^-–.0$2,5>7x9.;0;~;€;4<û &
Fgdm!gdm!
&
FgduƒgdÁ p
&
FgdÁ p
&
Fgd¥–gd¥–€FbH JøKXL$M%M@MxOzOÈO¾QÀQüQSTUÌWºX¼XòXJZþ[Ê\ü]þ]÷÷÷÷÷òòòòòòòòêêêêêååÝÝÝÝØgdEDa
&
FgdÄZ„gdÄZ„
&
F gdÄZ„gdþH
&
Fgdm!…MNzOÈOÎOôO¾QÀQüQR.RôSTHTzTðTU

U@UþU2VÐWøW¼XòXöXYJZNZZZ"\N\Î\ô\ü]þ]8^^^|^bÇbÈbÉbßbþd,eþe f ff‹f–fÊfÔf÷óëó÷óçßç×ç×ç×ç×ç×çÐç×çÈçÀç¼´¼´¼´¼°¨° °œ°˜˜ˆ˜ˆ˜ˆ˜ˆ˜ˆhchc>*hchc5hch(ÙhEDahEDa>*hEDahEDa5hEDahrÌhrÌ>*hrÌhrÌhÄZ„>*hrÌhÄZ„5

hÄZ„hÄZ„hÄZ„hÄZ„>*hÄZ„hÄZ„5hÄZ„hþHhþH5hþHhÄZ„hþH>*5þ]8^`ÖaÈbÉbßbêdSfgg:g»gbh`ibiÄiïjðj

km‚oqqTqVq„qår¢uúúúúúúúúúúúúõõõõõõõõõõõõõõõõgdcgdEDaÔfg:g
k#klm.mp"pqqTqVq„qævˆzŠzêz‚~Þ~ú~

ú €æ€h€j‚|‚€‚’‚Ü‚ò‚0ƒfƒœƒüôüìüìüèàèÜèÜÔÜÌÜÌÜÌÜȼȴȰ¬¤ ˜  ˆ „|„|„|„|„|„h¡5Çh¡5Ç>*h¡5Çh¡5Çh¾>*h¾h¾>*h¾h¾5h¾h¾hr†5hr†h¡7_hç(Ihç(I5hç(Ihç(I5CJaJhç(Ih
i`h
i`>*h
i`h
i`5h
i`hª2hª25hª2hchc>*hchc5hc/¢uævˆzŠzêz¦|€~‚~Þ~¼怂ö‚šƒœƒÞƒ¸„º„ø„À†@ˆ*Š


^ÎŽÐŽúúúúúúúúòòòòòííííííííííííígd¡5Ç
&
F
gd¾gdcœƒÞƒº„ø„À†Ä†Ð†Dˆ\ˆ.ŠBŠ


^ŽŽ ŽÌŽÎŽÐŽÒŽB‘C‘D‘Ø‘Ù‘Ú‘Û‘Ü‘Ý‘à‘’N•÷ó÷óïçïçïçïãÛ×Ó×ÓãÓÀ²ÀŸ‘Ÿ{ŸÀ²pc[hWdAB*phhWdAhWdA>*B*phhWdAhWdAB*ph*jhWdAhWdAB*OJQJU^JphÿhWdAB*OJQJ^Jphÿ$jhWdAB*OJQJU^JphÿhWdAB*OJQJ^Jph$jhWdAB*OJQJU^JphhWdAh|{[hWdAhº
ï5hº
ïh€o³h€o³>*h€o³h¡5Çh¡5Çh¡5Ç5 Ўݑb“J•®•r–Ü—¨™ª™â™:šÒ›@œ×œ>Ÿ@ŸŸø p¢Ú¤J¥L¥¢¥|¦ˆ§÷òòòòòòòòòòòêêåååÝÝÝØØÐÐ
&
F
gdÎ(Âgd;E>
&
F

gdqx«gd† &
F
gd†*B*phhÎ(ÂB*phhÎ(Âh;E>5B*phh;E>B*phhqx«hqx«>*B*phhqx«B*phh†*B*phh†*B*phhWdAB*phhyKB*ph&ˆ§z©|©¢©,«(¬*¬J¬d­¶®¸®ú®l±d³K´é´p·(¹Rºè»X½>¿êÀÂÂfÂ÷òòòòòòòòòòòòêêêêêêêêêêáÜgd¿&“„h^„hgd¹ð
&
F gd®sµgdÎ(Â
&
F
gdÎ(Â|©¢©¦©¸©*¬J¬P¬Z¬ø­Œ®®´®¶®¸®ú®L°t°j±l±d³v³K´R´é´¶p·‚·(¹B¹Rºnºšºúºæ»è»

¼X½l½>¿L¿êÀÁÂÂóëÞëóëÞëÖÎÖëÎÁ¹¬¹Î¤—¤¤¤—¤¤‚¤z¤pzpzpzpzph¹ð>*B*phh¹ðB*phh®sµh®sµB*phh®sµ>*B*phh®sµh®sµ>*B*phh®sµB*phhw&hw&>*B*phhw&B*phhw&hO"e5B*phhO"eB*phh¦·B*phhÎ(ÂhÎ(Â>*B*phhÎ(ÂB*phhÎ(ÂhÎ(Â5B*ph+ÂfÂþÄÅŔŲœƔÆ+Ç,ǐÈÒÈbÌhÌrÌVÍd͎͐ÍÂÐÞÐòÒÔÔÔ,ÖLÖ@ـÙàÙdÚfچÚNÜrÜòÝóëãëãÖãËûîæ晦挦„¦z„z„r„r„h`h`hÿ1NB*phhÿ1N>*B*phhìY4B*phh£\F>*B*phh£\FB*phh£\FhÊð>*B*phhÊðhÊð>*B*phhÊðB*phh¿&“h¿&“5B*phhÎ(ÂB*phh¿&“B*phh¹ðhÈvØB*phhÈvØhÈvØ5B*phhÈvØB*phh¹ðB*phh¹ðh¹ð5B*ph$fÂÅÅDÅzňŒŔŲÅ!ƔÆ,ǗÇÙǎȐÈÒȀʐÍlÏÂÐÔ,ÖfÚNÜðÝúòòòòòííííååååúúúúúúÝÝÝÝÝ
&
FgdÊð
&
Fgd¿&“gdÈvØ
&
FgdÈvØgd¿&“ðÝòÝBÞ±à@áAágáháá®â°âÖâ

æ æhæöçšè"ì$ìtìpí*ïgðñó&õ(õtõ¬÷úúúúõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõgd¿&“gdÿ1NòÝBÞjÞ¦Þ
à à±à?á@áAágáhááÖáßá®â°âÖâÚâìâ,ã
æ

æ æhæçôçöçžèóëÞëÞëÖëνµ¨µ›µ“†“{“s“sf^VsVh¡jB*phh&³B*phhz7hz75B*phhz7B*phhC
âhC
âB*phhC
âhC
â5B*phhC
âB*phh];Kh];K>*B*phh];Kh];K5B*phh];KB*ph h];Kh];K5B*CJaJphhÊðB*phhWÏB*phhÿ1Nhÿ1N>*B*phhÿ1NB*phh;4éhÿ1N5B*phžèÆè:ébéTêlê"ì$ìtìÖîøîï(ï*ïNïfïyð…ðñññòò6òtóŽóó(õtõ¬÷ªùäùýýýóëóëóëãÖãÎãÎãÎÁδ¬Î¬Ÿ¬Ÿ¬—¬—Š—‚um¬ehúoÖB*phh<.\B*phh<.\hÉÆ5B*phhÉÆB*phhç ìhç ì5B*phhç ìB*phh\~.h\~.>*B*phh\~.B*phh\~.h…B°>*B*phh…B°h…B°>*B*phh…B°B*phh…fh…f5B*phh…fB*phh¡jB*phh¡jh¡j>*B*ph"¬÷¨ùªùäùýýxý$FH†èèFÒ Ô þ Ô
N

P

–

` ö”–ÎÐêúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd¿&“ýxýH†Š´Ò Ô þ

P

–

–Îèêð

Àî*B*phh¡jB*phhý,^B*ph hý,^hOš5B*CJaJphhOšhOš5B*phhOšB*phh¯Z"h¯Z">*B*phh¯Z"h¯Z"5B*phh¯Z"B*phhúoÖhúoÖ>*B*phhúoÖB*phhúoÖhúoÖ5B*phꔾÀî( ¤ ì šž &
F gdn|!
&
Fgdý,^gdý,^
&
Fgdý,^ < Ž-Î-( * v ¢"ü"&'(¤*â*ä*æ*.+0+Ì+Î+Ð+Ò+Ø+,].„.…./)/1/2/0R2z24(4.4óëóëãëãÖãÖãÖãÎãÎÁ¹µ¹­¹µ¥ÎÁ›ÎŽÎƒÁÎvnanhy\hy\5B*phhy\B*phhy\hÿl§5B*phhÿl§hÿl§B*phhÿl§hÿl§>*B*phhÿl§5B*phhÿl§hÿl§5j hÿl§Uhÿl§jhÿl§Uhÿl§hÿl§5B*phhÿl§B*phhªMOhªMO5B*phhªMOB*phhn|!B*phhn|!hn|!>*B*ph%ü"®$D&%'&'J'ä*æ*.+Ô+Ö+Ø+,P-\.].….1/2/I/P2R2z244(46’6Ä6Æ6úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdªMO.4<46’6Ä6Ê6à6
767D9`9æ9è9:<;p;v;â;È>?BBBDBFBxBˆEšEºE F|I~I‚I¶IúIJ¦M²MÀMÂMóëãÒãÅãÅ㸰㸰¸°£°£°›°›Ž››Ž›ã›››tgth¯Úh¯Ú5B*phh¯Úh\¡5B*phh\¡h\¡>*B*phh\¡h\¡5B*phh\¡B*phh—]´h—]´5B*phh—]´B*phh—]´h—]´>*B*phh›{Sh›{S>*B*ph h›{Sh›{S5B*CJaJphh›{SB*phhy\B*phhy\hy\>*B*ph&Æ6þ8D9è9ì:t;v;â;<<üÆ>È>?"@DBFBxB"DüD¸EºE F`G~IöI¤Júúòòíííååååííííííííííííúúú
&
Fgd—]´gd—]´
&
Fgd›{SgdªMO¤J¤M¦MÂMzN$ŽZØÚ"‘ “x“Ö“ž”È•"–z–˜˜@˜Æ™jš–œ˜œÚœð¢Ò£úúúúúúúúúúòòííååààààààààààgdrY¬
&
FgdrY¬gd¯Ú
&
Fgd¯ÚgdªMOÂM$N,NRŽÚ"‘&‘<‘ ”6”¤”¾”`•Æ•È•˜˜@˜F˜\˜–œ˜œÚœîžî¢ð¢ô¢£Ô£ ¤¢«ê«÷ê÷è÷Û÷ê÷ê÷Î÷Æ÷ƾ±¾¤¾œ‡œreXh -hš@5B*phhš@hš@5B*phhš@hš@>*B*phhš@B*phh*B*phh«Sh«S5B*phh«SB*phhrY¬B*phhrY¬h¯Ú>*B*phh¯Úh¯Ú5B*phUh¯Úh¯Ú>*B*phh¯ÚB*ph gemet jellemzik.
A személyiség fejlQdése, az önmegvalósítás lehetQvé teszi a valós és a vágyott énkép közelítését. Egyre inkább olyanná válunk, amilyenné lenni szeretnénk.
A másik fontos megfelelés a valós énkép és a tapasztalat között van: a tapasztalat visszaigazolhatja, megerQsítheti, vagy éppen megcáfolhatja, felboríthatja az önmagunkról kialakított képet.

6.2.4. Kongruencia és inkongruencia
A kongruencia a személyen belüli összhang, egyezés, rendezettség a személyiséget alkotó elemek között. Az önmegvalósító folyamat eredményeként egyre nagyobb összhang jön létre a személyiségelemek között. A személyen belüli összhangnak két fQ forrása van:
Egyezés a valós én és az ideális én között,
Egyezés a valós én és a tapasztalatok között.
A kongruencia következménye az egységes én-érzés. A kongruens személy viselkedése Qszinte, hiteles.
Az inkongruencia esetén a személyiségelemek között nagyfokú eltérés, rendezetlenség, ellentmondás tapasztalható. Az inkongruencia lehetséges formái:
Eltérés a valós én és az ideális én között,
Eltérés a valós én és a tapasztalat között.
Az inkongruencia következménye az egységes én-érzés megbomlása, feszültségérzés, mely zavarhoz, alkalmazkodási nehézségekhez vezet. Az inkongruens személy viselkedése Qszintétlen, hiteltelen, szerepjátszó.

6.2.5. Az elhárítás
Az elhárítások az énkép védelmét szolgálják. Céljuk az inkongruencia tudatosulásának megakadályozása, a kongruencia érzésének fokozása, az önmegbecsülés-önértékelés védelme vagy helyreállítása.
Az elháírtások kétféle szinten mqködhetnek, az észlelés és a viselkedés szintjén.
A neurotikus személy rákényszerül az elhárító mechanizmusok túlzott igénybevételére, mereven ragaszkodik énképéhez, az ellentmondó tapasztalatot igyekszik nem tudomásul venni. Ezáltal egyre jobban elveszti kapcsolatát a valósággal, egyre nehezebb lesz számára az alkalmazkodás.

6.2.6. A kliens-központú terápia
Rogers az önmegvalósításra építette terápiás módszerét, melyet kliens-központú vagy személyiségközpontú terápiának nevezett el. Feltevése, hogy minden ember rendelkezik azokkal az erQforrásokkal, amelyek révén megértheti önmagát, módosíthatja énképét, beállítódásait és viselkedését. Ezek az erQforrások akkor tudnak mqködésbe lépni, ha az egyént kellQen serkentQ (facilitáló) légkör veszi körül. Rzt a serkentQ légkört kell a terápia során kialakítani. A kliens-központú terápia a nondirektív technikán alapul. Rogers azt tapasztalta ugyanis, hogy a kliensek könnyebben tudják megoldani a problémáikat, ha a terapeuta nem ad direkt tanácsot, hanem maguktól jönnek rá arra, hogy mit és hogyan kell megváltoztatniuk. Nem irányításra van szükségük, hanem segítségre, támogatásra.
A nondirektív terápia eszközei a feltétel nélküli elfogadás, az empátia, a kongruencia és a tükrözés technikája.

6.2.7. SzemélyiségfejlesztQ csoportok
Az elsQ személyiségfejlesztQ csoportot Kurt LEWIN indította el az USA-ban, az 1940-es években. A csoport segítségével a tagok megtanulták jobban érzékelni szerepüket, mqködésmódjukat a csoporton belül, viselkedésük hatását munkatársaikra.
A személyiségfejlesztQ csoportok másik irányzatát Carl Rogers indította el, a résztvevQk személyes fejlQdésének, a személyközi kapcsolatok és a személyek közötti kommunikáció javítása céljából.
A személyiségfejlesztQ csoportok típusai:
Tréning-csoport  cél az emberi kapcsolatok készségének javítása
Encounter-csoport  cél a személyes fejlQdés, az önmegvalósítás elQsegítése
Érzékenységet növelQ csoport  a személyközi kapcsolatok iránti érzékenység, az empátia fejlesztése a cél
Feladatorientált csoport
Testi tudatosságra orientáló csoport
Kreativitás mqhelyek
SzervezetfejlesztQ csoport
CsoportépítQ csoport  célja a munkacsoportok hatékonyságának növelése, a tagok közötti kooperáció, kommunikáció fejlesztése.

6.3. Maslow motivációs hierarchiája
Abraham MASHLOW szerint a humanisztikus pszichológiának nem az éretlen és beteg személyiségek tanulmányozásából kell kiindulni, hanem olyan személyisége tanulmányozására kell támaszkodnia, akik kitqnnek pszichológiai érettségükkel, kreativitásukkal, akik jelentQsen elQreviszik a társadalmat. Mashlow az emberiség kimagasló képviselQinek személyiségét, életútját tanulmányozta. Elméletében a motiváció kérdése központi jelentQségqvé vált.
Az emberi (humán) késztetéseknek Mashlow szerint öt szintje van, amelyek egymásra épülnek. Egy magasabb késztetési szint megjelenése egy alatt elhelyezkedQ erQteljesebb késztetési szint kielégítésétQl függ. Az újabb, a magasabb rendq késztetések csak akkor lépnek fel, ha az alapvetQ késztetések kielégítést nyertek.
Az öt szintet Mashlow piramis formájában tette szemléletessé. Ez az ún. szükséglet- vagy motivációs piramis. Az alsó négy szint hiányalapú szükséglet, amely azt jelenti, hogy a szükséglet kielégítése után a késztetés megszqnik. Az utolsó szint növekedésalapú, azaz itt nincs kifejezett célállapot, ehelyett maga az elQrehaladás, a fejlQdés a cél.

 INCLUDEPICTURE "http://www.kerisuli.hu/images/szervezesvezetes/maslow.JPG" \* MERGEFORMATINET 

6.3.1. A motivációs piramis szintjei
Fiziológia szükségletek
Azok a legalapvetQbb szükségletek tartoznak ide, amelyek a létfenntartással kapcsolatosak (levegQ, étel, ital, ruha, fedél az ember feje felett, stb.). Ezek a legerQsebb késztetések: ha kielégítettségük fenyegetetté válik, minden más szükségletet háttérbe szorítanak.
Biztonsági szükségletek
Az alapvetQ fiziológiai szükségletek kielégülése után, megjelenik a késztetés arra, hogy ezt a helyzetet fenntartsa, hogy lehetQleg semmi ne veszélyeztesse a biztonságot.
Szeretet és valahová tartozás szükséglete
A biztonság talaján az emberek számára az válik fontossá, hogy valahová-valakikhez tartozónak érezhessék magukat, kapcsolataik legyenek, szeretetez, gyengédséget adjanak és kapjanak.
A szociális motívumok kielégítését elsQsorban a családban és a baráti körben, azon kívül a munkahelyi illetve más közösségi kapcsolatrendszerekben találhatja meg az ember.
Az önmegbecsülés és a megbecsülés szükséglete
Az ember nemcsak szeretet, de önmaga számára jól megalapozott értékelést, önérzetet és mások részérQl is megnyilvánuló megbecsülést igényel. AZ önbecsülés igényének kielégítése önbizalomhoz vezet. Az önbecsülés motívumainak kielégítetlensége a kisebbrendqségi érzés forrása.
Az önmegvalósítási szükséglet
A motivációs hiearchia alsóbb szintjeinek kielégülése után újabb nyugtalanság, feszültség jelenik meg a személyiségben, ami arra sarkallja, hogy keresse az önmegvalósítás lehetQségeit. Az önmegvalósítás arra késztet, hogy az ember azzal foglalkozzon, amihez megvan a hajlama, vonzódása, képessége, tudása, amiben ki tudja bontakoztatni önmagát.
A motivációs hierarchia nem jelent merev rangsort. ElsQsorban azért nem, mert a kielégítettség állapota sohasem teljes. Az önmegvalósítás feltétele az összes, alatta lévQ szint kielégítettsége. A hierarchia néha felborul. Gondoljunk olyan kiemelkedQ személyiségekre, mint pl. Gandhi.
A hierarchia felborulásának másik oka, hogy ha valamely szint sokáig kielégített, annak jelentQsége leértékelQdhet az ember számára.

6.3.2. Az önmegvalósító személyek jellemzQi
Mashlow kiemelkedQ személyiségekkel folyatott vizsgálatai alapján összegezte azokat a sajátosságokat, amelyek az önmegvalósító személyekre jellemzQek. Ezeket az alábbi 14 pontba sorolta:
A valóság hatékony észlelése  emberek-, helyzetek pontos megítélése
Elfogadás önmagukkal, másokkal és a természettel szemben
Spontaneitás
Feladatközpontúság
Távolságtartás  kapcsolataikban önállóak, kapcsolataik nem kapaszkodó-, nem birtokló-, nem beavatkozó jellegqek
függetlenség a kultúrától és a környezettQl  nem konvencionálisak
A befogadás állandó frissessége  spontaneitás, az újra való hatékonyság
Végtelen horizontok  érdeklQdés az élet nagy , végsQ , misztikus kérdései iránt
Szociális érzés
Mély, de szelektív társas kapcsolatok
Demokratikus jellemszerkezet  alapvetQ tisztelet minden emberi lény iránt, etikai, vallási türelem
Etikai szilárdság
EllenségességtQl mentes humorérzék
Alkotóképesség

6.4. Kelly személyes konstrukciók rendszere
Georg KELLY konstrukciós elmélete arra épült, hogy a környezQ világ mindannyiunk számára ugyanaz, mégis egészen eltérQ, egyéni képet alakítunk ki róla magunknak. A személyiség tehát nem más, mint az a szemüveg , amelyen keresztül az egyén a világot látja, értelmezi. Ez a szemüveg az egyénre jellemzQ értelmi struktúráknak, az ún. konstrukcióknak a sajátos szervezQdése.

6.4.1. A konstrukció
Kelly szerint minden ember naiv tudós . Ennek érdekében elméleteket alkotunk a valóságról, és a tapasztalattal ellenQrizzük azokat. Különösen érvényes ez az emberek között zajló eseményekre.
A konstrukció tehát nem más, mint a személyes értelmezési keret, amelyen keresztül a személy a világot látja.

6.4.2. A konstrukciók jellemzQi
A konstrukciók az ismétlQdQ tapasztalattal, a visszatérQ események alapján alakulnak;
A konstrukciók mindig ellentétes tulajdonság-párokból állnak;
A konstrukciók az igen vagy nem elv alapján mqködnek;
Az érvényességi tartomány azoknak az eseményeknek a köre, amelyre egy adott konstrukció kiterjed;
A konstrukciók különböznek az átjárhatóság szerint is;
A konstrukciók hierarchikusan szervezQdnek;
A konstrukciók egyediek, egyéniek.
A konstrukciók egyéni szervezQdése maga a személyiség.

6.4.3. A viselkedészavarok oka és terápiája
Kelly elmélete szerint a viselkedészavarok oka is a konstrukciókban keresendQ: a valóság torz észlelése, hibás következtetések levonása. MegfelelQ elQrejelzQ konstrukció híján ugyanis bizonytalanságot, tehetetlenséget érzünk, s ez szorongást okoz.
Kelly kidolgozott egy eljárást a személyes konstrukciók mérésére, ez a Szerepkonstrukciós Repertoár Teszt, a REP-teszt. Ebben a vizsgálatban a személyt nem kikérdezik, hanem konstrukciókat kell alkotnia.

7. Tanuláselméleti nézQpont

7.1. A tanuláselmélet alapelvei
Élettapasztalataink nyomán mindannyian változunk, mégpedig törvényszerq és elQre jelezhetQ módon.
A személyiség a korábbi tapasztalatok nyomán kialakult viselkedéstendenciák összessége.
A személyiség megértéséhez ismernünk kell a tanulási folyamatok természetét, fel kell tárni a tanulási elveket.
A tanulási kifejezés az emberek viselkedésében a tapasztalatok hatására bekövetkezQ valamennyi változást felöleli.

7.2. A tanuláselméletek két fQ iránya
A tanulásnak különbözQ típusai vannak, amelyek más szabályok szerit zajlanak. A különbözQ tanulási módokról átfogó elméleti magyarázatok születtek, s ezek a személyiség eltérQ értelmezéseire vezettek.
Az elméletek egyik nagy csoportja az állat és az ember tanulási folyamatainak hasonlóságán alapult, e téren a kutatások is fQleg állatokon folytak. Ezek a kondicionáláson alapuló elméletek.
A tanuláselméletek továbbfejlesztése már nagy hangsúlyt fektetett a tanulás speciálisan emberi tényezQire, az értelmi (kognitív) tevékenységre és a tanulás társas (szociális) összetevQire. Ezek a szociális-kognitív tanuláselméletek.

7.3. Kondicionális elméletek

7.3.1. Klasszikus (pavlovi) kondicionálás)
A klasszikus kondicionálás jelenségét Ivan Pavlov orosz tudós tárta fel. A klasszikus kondicionálás során a tanulás alapját egy feltétlen reflex jelenti. A feltétlen reflex egy öröklött, fajra jellemzQ, mindig azonos módon megjelenQ, létfontosságú ingerválasz kapcsolatot jelent.
A klasszikus kondicionálás során a feltétlen inger egy semleges ingerhez kapcsolódik, s ez kiváltója lesz a feltételes reflexnek, amely egy tanult viselkedéses válasz.
A kialakult kialakult feltételes reflexhez újabb és újabb ingerek társulhatnak  ez esetben másodlagos, harmadlagos, ennél is többszörös kondicionálások jönnek létre. A kondicionálás jelenségei:
Kioltás  a feltétlen inger megszqnése után a viselkedéses válasz fokozatosan gyengül, majd végül elmarad.
Generalizáció  a tanult válasz szétterjedése az eredetihez hasonló eseményekre, ingerekre.
Diszkrimináció  az események megkülönböztetése.

7.3.2. Érzelmek kondicionálása
Nemcsak viselkedéses válaszok válthatók ki a klasszikus kondicionálással, de érzelmek, érzelmi válaszok is. Ezt a jelenséget az amerikai James Watson bizonyította be híres kíséretével.
A kísérletben egy Albert nevq 11 hónapos fiúcska és egy fehér patkány szerepelt, és a félelemkondicionálásos kísérletként vált ismertté. A kisfiú járókájába egy fehér patkányt helyeztek. A gyermek nem félt a kicsiny, puha, mozgó állattól, ismerkedett, játszott vele. Ezt követQen az állatnak a járókába helyezése elQtt megszólaltattak egy igen erQs csengQ hangot (feltétlen inger), amelytQl a kisgyermek megijedt és sírva fakadt. A társítások során a csengQ hangja és a patkány képe összekapcsolódott a gyermek fejében, és végül már a patkány látványára (feltételes) is sírva fakadt (feltételes válasz). Kialakult a kondicionált  tanult  félelem.
Az attitqdök tartós, érzelmi természetq viszonyulások tárgyak, személyek vagy helyzetek felé. Az attitqdök keletkezésére is jó magyarázatot nyújt a klasszikus kondicionálás.

7.3.3. Operáns kondicionálás
A kondicionálással történQ tanulás másik formája az operáns (mqveleti) kondicionálás.
Ez a tanulás egy aktív folyamat, amelyben a megerQsítés a viselkedés következménye. A megerQsítés módjai a jutalom és a büntetés. A jutalom a viselkedés megjelenésének valószínqségét növeli, míg a büntetés a nem kívánt viselkedés elQfordulását csökkenti, vagy megakadályozza.

7.3.4. A viselkedés zavarai
A tanuláselmélet szerint a személyiség nem más, mint a viselkedés, a különbözQ viselkedésformák pedig a klasszikus és operáns kondicionálás eredményei.
A kondicionálás jó magyarázattal szolgál az ún. irracionális viselkedések kialakulására is. Ilyen a babonás viselkedés. Itt a megerQsítés a viselkedéstQl függetlenül következik be, de a véletlen egybeesés miatt kapcsolódik az azt megelQzQ viselkedéshez.
A fóbiák kialakulása is a klasszikus kondicionálás elvei szerint, többségében a gyermekkorban történik. A fóbiák olyan irracionális erQs félelemérzések, amelyeknél a kiváltó ingerre sincs mindig szükség, elég csak rágondolni, és a személy máris szorongani kezd.

7.3.5. Kondicionálásos terápiák
A fóbiák gyógyítása a kioltás és az ellenkondicionálás eljárását alkalmazzák a terapeuták.
Kioltásnál fokról-fokra megtapasztaltatják a személlyel a fóbiát kiváltó helyzetet, annak negatív következménye nélkül.
Ellenkondicionálásnál a félelmet kiváltó ingerhez más-, pozitív érzelmi reakciót társítanak, amely fokozatosan háttérbe szorítja a negatív érzelmi választ.
Hatásos terápiás eszköz a relaxáció tanítása.
A biofeedback a belsQ-, fiziológiai folyamatok szabályozásának megtanulása a mqszeres visszacsatolás segítségével. Ezzel elérhetQ a fájdalom vagy más testi probléma csökkentése.
Büntetéses (averzív) kondicionálással hatékonyan lehet bizonyos nem-kívánatos viselkedésformákat gyógyítani.

7.4. A szociális-kognitív tanuláselmélet

7.4.1. A megfigyeléses tanulás
A kondicionálásra épülQ tanulás elméletét fejlesztette tovább, módosította a szociális tanuláselmélet fQ képviselQje, az amerikai Albert BANDURA.
A szociális tanulás társas környezetben, társas hatásra történQ tanulás, melynek alapformája a megfigyeléses (obszervációs) tanulás. A megfigyeléssel az emberek képesek hatalmas mennyiségq információt igen gyorsan az emlékezetükbe vésni, ez már az elsQ életévekben is jól látható.
A megfigyeléses tanulásnál nincs közvetlen megerQsítés. A tanulás azáltal történik, hogy megfigyeléses tanulásnál nincs közvetlen megerQsítés. A tanulás azáltal történik, hogy megfigyeljük mások viselkedését és annak következményeit (jutalom-büntetés) és ezt használjuk fel saját viselkedésünk kialakítására. Ezt nevezik behelyettesítQ (vikariáló) megerQsítésnek, azaz más kárán tanul az okos .
Az empátia lehetQvé teszi ezeknek az érzelmeknek az átélését, így a szociális tanulásban jelentQs megerQsítQként hathatnak mások érzelmei.
A megfigyeléses tanulást modell-követésnek is nevezik, hiszen a tanuláshoz mintára, modellre van szükség.

7.4.2. A modellválasztás tényezQi
A szociális tanuláselmélet egyik fQ kérdése, hogy kiket, miért választunk modellnek.
A modellválasztás tényezQi:
Szeretet, vonzerQ
Agresszív modell
Hatalom
Jutalmazás-büntetés
FeltqnQ vagy kiemelkedQ viselkedés

7.4.3. A megfigyeléses tanulás feltételei
A megfigyelés azonban még nem azonos a teljesítménnyel, a viselkedéssel. Hiába látunk valamely követére méltó, sikeres modellt, a látott viselkedést meg is kell valósítani ahhoz, hogy ugyanahhoz a következményekhez vagy érzéshez vezessen. A tanult viselkedés kivitelezése több tényezQtQl, így a tanuló képességeitQl is függ.
A tanuló részérQl a következQ képességekre van szükség:
MegfigyelQi képességek
Emlékezeti képesség
A kivitelezés képessége
A modellkövetQ viselkedés a várható jutalom-büntetés mértékétQl, hatásától is függ.

7.4.4. A szociális megerQsítés formái
Az emberek viselkedése arra irányul, hogy megerQsítést nyerjenek. Az emberek számára a szociális megerQsítés rendkívül fontos.
Nemcsak másoktól várunk és kapunk megerQsítést, de önmagunktól is. Ezt nevezzük önmegerQsítésnek.

7.4.5. A szociális tanulás kognitív elemei
A tanuláselméletek legújabb változata a szociális-kognitív tanuláselmélet. E szerint az emberek tanulása döntQen tudatosan történik, és a tanulás során értelmi (kognitív) tevékenység zajlik.
A kognitív tanuláselmélet szerint a kondicionálás során az emberek nem egyszerqen viselkedést sajátítanak el, hanem szabályokat tanulnak. Olyan szabályokat, amelyek nemcsak a konkrét viselkedés elsajátítását teszik lehetQvé, de nem más helyzetekben is használhatók.

7.4.6. A külsQ-belsQ kontroll
A viselkedés és a következmény közötti kapcsolat szerepét Julian B. ROTTER tárta fel. Rotter a kétféle beállítódást külsQ- és belsQ-kontrollnak nevezte el.
A külsQ kontrollos személyiség a következményt nem saját viselkedésének, hanem rajta kívülálló külsQ körülménynek tulajdonítja, pl. a sorsnak vagy a véletlennek. A külsQ kontrollos személyiség kevésnek érzi saját erQit, gyakrabban szenved szorongástól, gyakoribbak a neurotikus tünetek.
A belsQ kontrollos személyiség a következményt saját szándékának, képességének, erQfeszítésének vagy ezek hiányának tudja be. Biztos abban, hogy meg tudja változtatni mind a környezetét, mind a saját viselkedését. A belsQ kontrollos személy általában függetlenebb, hatékonyabb, dominánsabb.
A külsQ-belsQ kontroll Rotter szerint tanult személyiségsajátosság, amit mindenekelQtt a szülQi modellnyújtás és a nevelés alakít ki.

7.4.7. Az énhatékonyság
Az emberek általában pontosan tudják, hogy céljaik eléréséhez mit kellene tenniük. Ez azonban még nem elég a célok eléréséhez. Az embernek abban is biztosnak kell lenni, hogy képes a cselekvés végrehajtására. A személyes hatékonyságba vezetett hit elengedhetetlen a sikeres viselkedéshez, a célok eléréséhez. Ezt nevezte el BANDURA hatékonysági elvárásnak vagy énhatékonyság -nak.

7.4.8. A viselkedészavarok szociális-kognitív értelmezése
Negatív érzelmek vagy hibás magatartásformák nemcsak a kondicionálás során alakulhatnak ki, de a megfigyelés, modellkövetés útján is.
A tartós, ismétlQdQ kudarcélmények negatív elvárásokat alakítanak ki. Ezt a negatív beállítódást nevezték el tanult tehetetlenség -nek.
Alkalmazkodási nehézségek mutatkoznak olyankor, ha a személy nem rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyek bizonyos helyzetek hatékony kezeléséhez kellenének. Ilyenek az alapvetQ szociális jártasságok. Ennek oka legtöbbször a megfigyeléses tanulás hiányossága.

7.4.9. A viselkedészavarok szociális-kognitív terápiája
Modellnyújtás  a készségek hiányát a megfelelQ modell segítségével lehet pótolni.
A kognitív viselkedésmódosítás  olyan terápiás eljárás, amelynek során a személyben mqködQ negatív elvárásokat tárják fel és alakítják át pozitív elvárásokká.

8. A kognitív nézQpont

8.1. A kognitív nézQpont alapelvei
A személyiség olyan, mint a számítógép  felvesz, kódol, tárol, összekapcsol, elQhív információkat. A kutatók számára a fQ kérdés, hogy hogyan történik az információ felfogása és feldolgozása.
Az emberi viselkedés célvezérelt. E felfogás szerint az emberi élet a célok irányába történQ folytonos mozgás, amely állandó ellenQrzés és kiigazítás mellett folyik.
Az emberi élet döntések bonyolult rendszere. A személyiség  kognitív elmélet szerint  ezekben a döntéshozatalokban és a döntések megvalósításában fejezQdik ki.

8.2. A sémák
Az emberek ugyanarról az eseményrQl egészen másképpen számolnak be, másra figyelnek fel, másra emlékeznek. Például, egy lakásba belépve, ki mit vesz észre? Egy lakberendezQ valószínqleg a berendezés divatosságát, a betörQ az értékes tárgyakat, a lakáscserélQ a lakás méretét-beosztását, az ingatlanos a lakás állagát stb. A kognitív pszichológia szerint ennek az az oka, hogy más-más gondolkodási kerettel rendelkeznek, s ezt az egyéni gondolkodási keretet alkalmazzák már az esemény megfigyelésekor, az információ feldolgozásakor és a visszaemlékezéskor egyaránt.
A hasonló események ismételt elQfordulása alapján az emberek bizonyos rendszert visznek a tapasztalataikba, gondolkodási kereteket, sémákat alakítanak ki.
A séma az információ mentális szervezQdése, a tudás struktúrálása (ANDERSON).
A hiányzó információ-részleteket az emlékezetben tárolt séma pótolja.
Mások megítélésében is hasonló viszonyulási sémák mqködnek. Az embereket is a sémák szerint fogjuk fel, sztereotípiákban, szélsQségesen gondolkodunk rólunk. Az emberek megfigyelésekor azokat az információkat ragadjuk meg és erQsítjük fel, amelyek illeszkedik a sémáinkhoz, és nem vagy kevéssé kódoljuk azokat, amelyek ellentétesek az elvárásainkkal.
Összefoglalva a sémák szerepét az információ feldolgozásban:
Pótoljuk a hiányzó információt
Megkönnyítik az új információ feldolgozását, kódolását
Alapértelmezést adnak bármely eseménynek ( címke )
Segítenek megkeresni az információt ( nézQpont )

8.3. A sémák szervezQdése
A tárgyakra és személyekre vonatkozó sémáink kapcsolódnak egymáshoz, csoportokat, kategóriákat alkotnak, s e kategóriák egymás alá-fölé rendezQdnek. A sémák hierarchiát alkotnak.

8.4. Az énséma
Nemcsak tárgyakról és a társas világ jelenségeirQl alkotunk sémákat, de önmagunkról is, amely különleges jelentQséggel bír  ezt nevezzük énsémának. Az énséma az önmagunkról alkotott szervezett tudáskészlet.
Az emberek különböznek egymástól énsémáik összetettségében is. Ezt nevezik a kutatók énkomplexitásnak. Az énkomplexitás mértéke lehet alacsony vagy magas. Az alacsony énkomplexitású személy esetében az élet egyik területén (pl. párkapcsolatban) elszenvedett kudarc könnyen rávetül az én más területeire, így nehezebben feldolgozható lesz a személy számára. Aki többet foglalkozik önmagával, többet gondolkodik önmagáról, annak általában bonyolultabb, több összetevQt tartalmazó énsémája van. a komplexebb énséma lehetQvé teszi, hogy önmagunkról differenciáltan gondolkodjunk  mint dolgozóról, mint tanulóról, mint társról, stb.  így valamely terület negatív élményei nem érintik annyira a többi énsémánkat.

8.5. A forgatókönyvek
A forgatókönyvek különféle eseményfajták, cselekvés-sorozatok megértésére szolgáló sémák. Olyan hétköznapi események megértésére használjuk Qket, mint pl. egy bevásárlás vagy egy vendégség. A forgatókönyv használata azt jelenti, hogy néhány információ-töredék alapján fejben összeállítjuk az esemény menetét, kipótoljuk a hiányzó részleteket.

8.6. A személyiség kognitív elmélete
A személyiség kognitív elméletét Walter MISCHEL amerikai pszichológus alkotta meg.
A Mischal-féle kognitív személyiségváltozók rendszere választ ad a szociális tanuláselméleteknek arra a kérdésére, hogy ugyanarra a helyzetre miért válaszolnak egészen eltérQ viselkedéssel az egyes emberek? Mischel szerint az emberek viselkedése a helyzet és a személyiség kölcsönhatásának eredménye.
A kognitív személyiségváltozók a személyiség részét képezik, tulajdonképpen a vonások helyét veszik át a személyiség elméletében. A vonásokkal ellentétben a személyiségváltozók tanultak, az élet során szerzett tapasztalatok hatására alakultak ki. A kognitív változókat Mischel öt csoportba sorolta.

8.6.1. A kognitív személyiségváltozók öt osztálya
Kódolási stratégiák és személyes konstrukciók  milyennek látjuk, hogyan fogjuk fel a helyzetet?
Kompetenciák  mire vagyunk képesek?
Elvárások  mi fog történni?
Szubjektív érték  mi a cél, mennyire fontos, megéri-e az erQfeszítést?
Stratégia  mit fogunk tenni?

8.7. A személyiség önszabályozási modellje
A kognitív megközelítés legújabb teóriáját, a személyiség önszabályozási modelljét William POWERS alkotta meg.
Az emberek önismeretük és tapasztalataik alapján viselkedésprogramokat készítenek és eszerint cselekszenek. Mondjuk, elterveztünk egy jelentQsebb vásárlást. Ha valamilyen zavaró körülmény miatt a viselkedésprogram nem kivitelezhetQ, negatív érzelmek keletkeznek (bosszúság, elkeseredés, stb.). Ilyen esetben az emberek arra kényszerülnek, hogy megváltoztassák eredeti elképzelésüket.
Powers szerint a viselkedésszabályozás mentális programjai hierarchiát alkotnak, és visszacsatolásos kapcsolatban vannak a környezettel és a viselkedés következményeivel.

8.7.1. Az önszabályozás szintjei
Powers három szabályozási szintet különböztetnek meg:
A konkrét viselkedésprogramok szintje
Az irányító elvek szintje
És a legfelsQ szint  a rendszerfogalom, az értékek szintje.

8.8. A viselkedészavarok értelmezése és terápiája
A kognitív személyiségelmélet szerint bizonyos viselkedészavarok oka kognitív zavar: téves sémák, torz énsémák alkalmazása, negatív érzelmek és gondolatok együttese, a viselkedésszabályozás különbözQ szintq zavarai.
A kognitív terápiák a hibás sémák megváltoztatására, a pozitív gondolkodás -ra és a viselkedés tesztelésére , a viselkedéskontroll tudatosítására, a célkitqzés és a döntéshozatali képességek fejlesztésére és a pontos visszacsatolásra irányulnak.


9. Típustanok

9.1. A típus fogalma
A típusok általában éles határokkal rendelkezQ ún. nem-folytonos kategóriák. Ilyen pl. a nemi kategória, a férfiak és a nQk csoportja.
Az emberek legtöbbször nem sorolhatók be egyértelmqen valamely típusba, leginkább kevert típusokkal találkozunk.

9.2. A típustanok
A típustanokat (tipológiákat) az a régi törekvés hozta létre, hogy az emberi személyiség bonyolult rendszerében valamiféle eligazítást-, az emberek megismeréséhez könnyítést, fogódzót , támpotot adjanak a várható viselkedés elQrejelzésére.

9.3. A temperamentum
Az emberek biológiai lények, viselkedésüket rökletes tényezQk (is) befolyásolják. A biológiai nézQponthoz tartozó tudosók alapfeltevése szerint az öröklött adottságok saját személyiségvonásokkal járnak. Ilyen személyiségvonás a temperamentum.
A temperamentum az egyén érzelmi természetének jellemzQ vonásaira utal, azt fejezi ki, hogy a személy miként teszi, amit tesz. LegfQbb összetevQi az aktivitás (a viselkedés ereje és tempója), a szociabilitás (törekvés a társak keresésére), valamint az emocionalitás (érzelmi helyzetekre adott érzelmi válasz).
A temperamentummal kapcsolatban több híres tipológia született. A testnedvekkel kapcsolatos ókori temperamentum rendszert humorális tipológiának nevezik. A testalkattal összefüggQ típusokat alkati-vagy konstitucionális típusoknak nevezik.

9.3.1. Hippokratesz-Galenosz temperamentum típustana
Az ókor tudósai szerint az egész természet négy (Qs)elembQl tevQdik össze. Ezek a föld, a víz, a tqz és a levegQ. Hippokratesz szerint a természetet alkotó négy elemnek az emberi testben négyféle testnedv felel meg: a vér, a fekete epe, a sárga epe és a nyálka. A temperamentum vonások alapjául a testnedvek valamelyikének túlsúlyát tekintette.
Hippokratesz-Galenosz elmélete szerint az emberi estben négyféle testnedv kering. Ezek alapján négyféle temperamentumtípust lehet elkülöníteni: a szangvinikus, a kolerikus, a melankolikus és a flegmatikus típust.
A temperamentum típusok fQ jellemzQi:
Szangvinikus  szalmaláng , bizakodó típus  erQs, gyorsan keletkezQ, de nem tartós érzelmek;
Kolerikus  dúvad , lobbanékony típus  erQs, gyorsan keletkezQ és tartós érzelmek;
Melankolikus  szomorkás típus  gyenge, lassan keletkezQ, de tartós érzelmek;
Flegmatikus  hüvQs, közömnös típus  gyenge, lassan keletkezQ és nem tartós érzelmek.

9.3.2. Kretschmer típustana
E. KRETSCHMER német pszichiáter elmebetegeken végzett vizsgálatai alapján úgy találta, hogy bizonyos elmebetegségek gyakrabban fordulnak elQ meghatározott testalkatú embereknél. Alapgondolata az volt, hogy a testalkat és az elmebetegség egyaránt örökletes. Ez alapján határozta meg a három testalkalti típust, és a jellemzQ betegség sajátosságaiból a típusok temperamentum-, illetve személyiségjellemzQit.
A három testalkati típus jellemzése:
Piknikus alkat  zömök, hordóformájú testalkat, gyengébb csontrendszer, lágy izomzat (betegségre való hajlam: mániás-depresszió)
Leptoszom alkat  hosszú, vékony, henger alakú törzs, keskeny mellkas és vállak (betegségre való hajlam: schizofrénia)
Atletikus alkat  trapéz alkatú testalkat; hosszú végtagok, erQs csontozat, erQs, rugalmas izomzat (betegségre való hajlam: epilepszia)

9.3.3. Sheldon típustana
SHELDON három testalkati, ún. szomatotípusaia következQk:
Endomorf  gömbölyded alkat, a csont  és izomrendszer viszonylag gyengén fejlett, hasi emésztQszervek nagyok és erQsek
Mezomorf  a csontok-izmok erQteljesek, kidomborodók, alakja szögeketes
Ektomorf  törékeny, végtagjai vékonyak, hosszúak, izomzata fejletlen, termete hosszúkás
Három testalkati típusa alapján a temperamentumtípusai a következQk: a zsigerember (viszcerotoniás: az evés okozta élvezet fontos szerepet játszik az életében), az idegember (cerebrotoniás: nem a szavak, hanem a tettek embere; aktív, neregikus személy, magabiztosan jár és hangosan beszél) és az izomember (szomatotoniás: befelé foduló, érzékeny személyiség; problémáit).

9.4. Attitqd szerinti tipológiák
Az attitqdökkel kapcsolatos típustanok abban különböznek az elQbb bemutatott rendszerektQl, hogy nem örökletes hátterq-, hanem inkább tanult vonásokat tartalmaznak.

9.4.1. Jung típustana
Carl Gustav JUNG a külvilághoz és az embernek önmagához való tartós beállítódása alapján két típus jellemzQit írta le, a kifelé forduló (extrovelált) és a befelé forduló (introvertált) személyiséget. Az emberek harmadik, legnépesebb csoportja az ambivertált (kettQs vagy kevert) típus.

9.4.2. Witkin típustana
H. A. WITKIN amerikai pszichológus elmélete az 1940-es években végzett észlelési kísérletekbQl bontakozott ki. A kísérletben azt a feladatot adták a kísérleti személyeknek, hogy állapítsák meg, vajon az egyenes rúd, különbözQ síkokba állítva függQlegesnek látszik-e. A feladatot nehezítette, hogy a tárgyat körülvevQ környezetet, a viszonyításul szolgáló hátteret (pl. egy belógó képkeret) torzították. Azok a személyek, akiknek észlelését erQsen befolyásolta a tárgy környezete, a határmezQ, Witkin elnevezésével mezQfüggQ csoportba tartoznak. Azok a személyek, akik jól teljesítettek a feladatokban, mert Qket nem befolyásolta a környezet, a mezQfüggetlen elnevezést kapták.
Witkin szerint az emberek jellegzetes megismerési (kognitív) stílussal rendelkeznek. A környezettQl függQ, befolyásolható, mezQfüggQ típus észlelése globális, a környezettQl független, önálló, a mezQfüggetlen személye észlelése differenciált, tagolt.

10. Vonáselméletek

10.1. A vonás fogalma
Az emberek számos személyiségvonás mentén különböznek egymástól. Amikor önmaguk vagy mások személyiségét leírják, olyan jelzQket használnak, mint intelligens , nyitott , szorongó , barátságos , agresszív és hasonlók. Ilyenkor a személyiséget vonásokkal (személyiségvonás, tulajdonság) jellemzik.
A vonás ún. folytonos kategória. A vonással minden ember rendelkezik, de eltérQ mértékben.

10.2. Allport vonás-elmélete
Allport szerint az általános vonások mindenkit jellemeznek, az egyénre jellemzQ speciális vonások a személyes diszpozíciók.
A személyes vonások különböznek abban, hogy mennyire átható jellegqek. A személyes diszpozíciók egyfajta hierarchiába szervezQdnek. Szintjei az uralkodó-, a központi- és a másodlagos diszpozíciók.

10.3. A faktoranalízis
A vonáselmélet képviselQi az Allport-féle általános vonásokkal foglalkoztak. Szerintük a vonások faktorokat (csoportokat) alkotnak, a faktorok pedig hierarchiába rendezQdnek.
A faktoranalitikusok a nyelvbQl indultak ki. A szinonimák elhagyásával lecsökkentették a tulajdonságjelzQ szavak számát, majd jelentés alapján csoportokba sorolták azokat. A csoportokat a korreláció alapján faktorokba rendezték.
Az elsQdleges faktorok a személyiséget alkotó fQ vonások. Az elsQdleges faktorokat tovább korreláltatva másodlagos, fQ faktorokat alakítottak ki. A másodlagos faktorok a személyiség dimenziói.

10.4. Cattel 16 személyiségfaktora
Cattel a faktoranalízis ferde módszerét alkalmazta, amely megengedi, hogy a faktorok bizonyos mértékig kooreláljanak, így azok nem lesznek egymástól teljesen függetlenek. Cattel a személyiség mérésére dolgozta ki a 16 Personality Factors, rövidített nevén 16PF kérdQívet, melynek egy lehetséges eredménye az alábbi, ún. személyiségprofilon látható.
A személyiségprofil annak az összefoglaló ábrázolása, hogy egy személy hol helyezkedik el a kérdQívvel mért személyiségdimenziók mentén.

10.5. Eysenck vonáselmélete
Hans EYSENk brit pszichológus hasonló módszerrel dolgozott, mint Cattel, de Q a faktoranalízis szigorúbb változatát, a függQleges faktoranalízist alkalmazta. Ez a módszer nem engedi meg, hogy egy vonás több faktorba is tartozzon. Így a faktorok teljesen elkülönülnek, nincs közöttük átjárás. A két fQ dimenzió Eysecknél az extraverzó és a neurocitás.

 INCLUDEPICTURE "http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/45/Eysenck_szem%C3%A9lyis%C3%A9gfaktorai.jpg" \* MERGEFORMATINET 

10.6. Wuggns-féle interperszociális kör
J. WIGGINS amerikai kutató szerint a személyiség legfontosabb vonásai azok, amelyek a társas kapcsolatokat befolyásolják. Az emberi kapcsolatok nyolc féle változatát két fQ vonásdimenzió mentén rendezte el, és a kapott eredményt kör formában ábrázolta. A két fQ dimenzió a dominancia és a szeretet.
A dominancia a mások feletti uralkodás, irányítás igénye. A szeretet dimenzió a meleg, szeretetteljes, barátságos viszonyulástól a hideg, elutasító, ellenséges viszonyulásig terjed.
Wiggins szerint a személyiségek sokfélesége e két fQ személyiségdimenzión elért értékek kombinációiból adódik. Ezt a vonás-rendszert nevezte el interperszonális körnek.

10.7. A nagy ötök - a személyiség öt fQ faktora
Goldberg és Peabody a különbözQ faktoranalízisek eredményének összetevésével öt fQ faktort talált.




11. Motivációelméleti megközelítés

11.1. Szükségletek
A szükséglet a szervezet valamilyen hiányállapotát jelzQ, a hiány megszüntetésére késztetQ belsQ irányító erQ. Az elsQdleges szükségletek testi hiányt jeleznek, a másodlagos szükségletek pszichés jellegqek. A szükségletek ereje határozza meg a cselekvés erejét.
A szükségletek nemcsak kiváltják, de irányítják is a cselekvést. A szükséglet mindig valamilyen céltárgyra vagy célhelyzetre irányul, ami a szükséglet kielégítéséhez fontos. A szükséglet a cselekvés irányát is megszabja, amely alapvetQen lehet közelítQ vagy távolító.

11.2. Motívumok
A személyiség mozivációelméleti megközelítése (MCCLELLAND) szerint a szükségletek és a motivációk nem azonos fogalmak. A szükséglet olyan fizikai jelenség, amelyet nem érzékelünk közvetlenül. A szükséglet alakítja ki azt a motivációs állapotot, amit már érzékelünk, és amely a cselekvést irányítja.
A motívumok az emberek gondolataiban, és fantáziáiban jelennek meg, és a céltárgyakkal kapcsolatos érzelmek kapcsolódnak hozzájuk.
A környezeti nyomás vagy ráhatás olyan külsQ tényezQ, amely valaminek a megszerzésére vagy elkerülésére irányuló vágyat kelt.

11.3. Motivációs diszpozíciók
A személyiség motivációelmélet megközelítése szerint a személyiség a szükségletek és motívumok sajátos egysége. A motivációk lehetnek átmenetiek és tartósak, hosszú távúak. A tartós motivációkat hajlamnak (diszpozíciónak) nevezzük. A motivációs hajlam eltérQ késztetést és viselkedést eredményez az emberek között.

11.4. Murray motivációs személyiségelmélete
Henry A. MURRAY személyiségelmélete a motiváció fogalmaira épül. Murray szerint a személyiség a késztetések egyéni mintázata. A perszonológia az egyedi személyiség tanulmányozására kidolgozott pszichológia, melynek módszere az esettanulmány, a retrospekció.
A motívum megjelenhet nyílt és rejtett módon. A nyílt motívumokra a viselkedésbQl lehet következtetni. A rejtett motívumok az egyén fantáziájában jelennek meg és a Murray-féle TAT teszttel (Tematikus Apperációs Teszt) feltárhatók.
A TAT egy olyan projekciós eljárás, amelynek eszközei többféleképpen értelmezhetQ képek. A képek különbözQ emberi helyzeteket ábrázolnak, s a vizsgálatban résztvevQ személynek történetet kell mesélnie (fantáziálnia) a képrQl. A történetben beszélni kell a szereplQkrQl, érzésekrQl, gondolatokról, cselekedeteikrQl, a köztük lévQ konfliktusról és annak kimenetelérQl, stb. Ezekbe a történetekbe a vizsgált személyek  tudattalanul  belevetítik rejtett motívumaikat, melyek a történetek elemzésével feltárulnak.

11.4.1. A pszichológiai szükségletek Murray-féle listája
Murray munkatársaival együtt kidolgozta az emberi szükségletek katalógusát , azokat a motívumokat, amelyek az emberek viselkedésének hátterében állnak. Motivációs rendszerében 6 témakört és ezek köré szervezQdQ 27 szükségletet határozott meg. Szerinte minden ember rendelkezik mindegyik szükséglettel, de a késztetések mértéke és a kombinációja egyéni.

témakör szükséglet JellemzQ viselkedés Ambíció Teljesítmény
Elismerés
Feltqnéskeltés Akadályok legyQzése
Teljesítmények leírása
Mások rémisztése és megbotránkoztatása Élettelen tárgyakhoz való kötQdés Birtoklás
Fenntartás
Rend
Tartalékolás
Alkotás Javak szerzése
Tulajdonok állagának megóvása
A dolgok tisztán és rendben tartása
Tárgyak felhalmozása
Építés A státus védelme Sérthetetlenség
RejtQzködés
Védekezés
Ellenszegülés A jó hírnév megQrzése
Hátrányos helyzet/kudarc takargatása
Magyarázat/bocsánatkérés
Visszavágás támadás esetén Hatalom Dominancia
Alkalmazkodás
Autonómia
Hasonulás
Ellenkezés
Agresszió
Megalázás
Szégyen elkerülése Mások irányítása
Együttmqködés/engedelmeskedés
Szembenállás a hatalommal
Együttérzés másokkal
Ellenzéki pozíció felvétele
Támadás/lekicsinylés
Bocsánatkérés/vallomás
A megalázó érzések elfojtása Embertársi érzelmek Affiliáció
Elutasítás
Gondozás
Támaszkeresés
Játék Társas idQtöltés
Mások letorkolása
Gondoskodás másoktól
Segítség elfogadása
Társas szórakozás keresése információcsere Megismerés
oktatás Kérdezgetés
Információ nyújtása másoknak.
11.5. A személyiséget jellemzQ speciális szükségletek
A Murray-féle szükségletek közül néhány további kutatásra ösztönözte a tudósokat. Ilyen speciális szükséglet a teljesítmény-, a hatalom-, az affiliáció (társulás) és az intimitás (szoros emberi kapcsolatok) szükséglete.

11.5.1. A teljesítménymotiváció
A teljesítménymotiváció a teljesítmények elérésére irányul, hogy jól végezzük a dolgainkat, hogy legyQzzük az akadályokat, sikereket érjünk el vagy elkerüljük a kudarcot.

11.5.2. A hatalmi motiváció
A hatalommotiváció szükséglete azt jelenti, hogy hatást gyakoroljunk másokra, irányítsunk, befolyásoljunk másokat, hogy tekintélyre, elismertségre, befolyásra tegyünk szert.

11.5.3. A társulás szükséglet
A társulási (affiliációs) szükséglet az emberek társaságának keresésére, az emberekkel való együttlétre, a valahova tartozásra történQ késztetés.

11.5.4. Az intimitás szükséglet
Az intimitásszükséglet arra irányul, hogy meleg, szoros, kölcsönös kommunikációs kapcsolatba kerüljünk valakivel.

11.5.5. Az agresszió szükséglete
Az agresszió, mint késztetés, több pszichológiai elméletben is felmerül. Az agressziós késztetések tekintetében is nagyok az egyéni különbségek.
A magas agressziós igénnyel jellemezhetQ személyek általában indulatosak, hirtelen haragúak. Döntéseik nem a racionalitás, hanem az érzelem vezérli. Akaratukat mindenáron érvényesíteni akarják, akár mások lelki vagy testi sérelme árán.
Az alacsony agressziós motivációjú személy türelmes, békés, szelíd. A viták elQl inkább kitér, céljairól gyakran lemond, ha erQszakos partnerrel kerül szemben.

11.6. A gátolt hatalommotívum
A jó vezetQre jellemzQ gátolt hatalommintázat három összetevQje a magas hatalom-, az alacsony affiliációs szükséglet és a hatalom kifejezésének gátlása.

11.7. A motivált viselkedést befolyásoló tényezQk
A motivált viselkedést befolyásoló tényezQk az ún. incentív érték, a viselkedés kimenetelére vonatkozó elvárás és a cselekvéshez szükséges képességének megléte vagy hiánya.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

10 11.12-2 17 18 2008 5. gyak agresszió antroptöri descartes dia élet elte ttk emission trade épszerk 5 fizika fmea fólia forma gazdaság gazdföci geodézia gyökerek hidraulika írásművelés irodalomtudomány is görbe jog képlékenyalakítás kéregedzés koaguláció kötelező olvasmány közigtöri kulturális ökológia lemez lengéstan miskolci egyetem munkavédelem szakdolgozat számtek szár szervezeti magatartás talajtan tartalékidő turizmus turizmus szak villamosságtan viszonyszám vizsgapéldák vörösmarty white