közgazdaság tananyag - csak makro

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőMikro- és Makroökonómiai Ismeretekközgazdaság tananyag - csak makro

Makroökonómia

Tananyag és irodalom
A munkapiac makro-környezete tárgy tanulmányozásához

Tananyag

Oroszi Sándor: ElQadások I-II, 2008. február; Oktatási segédanyagok (vázlat és ábrák az interneten elérhetQk)
Oroszi Sándor: A munkapiac gazdaságtana I. JPTE, FEEFI, Pécs, 1999. 116-146. o.
Oroszi Sándor: A fQ áramlat közgazdasági rendszere , a Keresletelmélet és az Inflációelmélet ; (kéziratok, az interneten elérhetQk)
Oroszi Sándor: Közgazdasági fogalomtár; FEEFI, 2005.
Oroszi Sándor: Makroökonómiai fogalomtár, kiegészítés; Kézirat, 2008.
Oroszi Sándor: Az inflációelmélet fejlQdése PhillipstQl napjainkig; Tudásmenedzsment, VI. évf. 1. sz. (2005. ápr.) 17-30. p.

KötelezQ irodalom:
Samuelson, P. A.  Nordhaus, W. D: Közgazdaságtan,
KJK, 2000. és KJK KERSZÖV; 2004.) 363– 379; 401-420; 433–445; 451–467; 469–472; 483-494; 539;–574.

Ajánlott irodalom:

Burda, M.-Wyplosz, C: Macroeconomics
Oxford University Press, 1993. 89-114.
Friedman, M: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1986. 100-164
Hall, R.E.- Taylor, J.B: Makroökonómia
KJK&KERSZÖV, Budapest, 2003. 103-117.
Veress József szerk: Fejezetek a gazdaságpolitikából, Aula, 2004; 84-120; 180-218.

TANANYAG FELÉPÍTÉSE

ELLENPRZP KÉRDÉSEK MAKROÖKONÓMIÁBÓL 2. oldal
OKTATÁSI SEGÉDANYAG  MAKROÖKONÓMIA I. 11. oldal
OKTATÁSI SEGÉDANYAG  MAKROÖKONÓMIA II. 45. oldal
A KÖZGAZDASÁGTAN FP ÁRAMLATA 73. oldal
AZ INFLÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE, MAKROGAZDASÁGI SZEREPE 96. oldal
KERESLETELMÉLET 120. oldal
MAKRO-FOGALOMTÁR KIEGÉSZÍTÉS 170. oldal




ELLENPRZP KÉRDÉSEK
Makroökonómiából

A félév ismeretrendszere egymásra épülQ elemekbQl egy fokozatosan kiteljesedQ rendszert alkot.
A ceteris paribus elvébQl következQen - attól függQen, hogy a vizsgálati célból fakadóan mely változókat kezelünk független hatótényezQként, melyeket tekintünk az elemzés során állandónak  ugyancsak eltérQ konklúziók adódhatnak. (Más például az aggregát keresleti függvény menete, meredeksége, ha a független változó a termék ára illetve a jövedelem.)
Az írásbeli vizsgadolgozatok alapvetQen a következQ kérdés-soron alapulnak, ám minden dolgozatban szerepet kap három  egyenként nyolc válasz-variánst bemutató - teszt- feladat is. Az ezek megoldására történQ felkészülést is segíti a kérdés-sor -, de maguk a teszt-kérdések csak a dolgozat írásakor ismerhetQk meg.

Definiálja a makroökonómia fogalmát!
Milyen értelemben tekinthetQ a makroökonómia a gazdaság anatómiájának?
Mi az alkalmazott makroökonómia?
Sorolja fel a makroökonómiai elemzés legfontosabb területeit!
Melyek a makroökonómia vizsgálati körébe tartozó kategóriák és összefüggések legfontosabb csoportjai?
Soroljon fel olyan kategóriákat, amelyek csak makrogazdasági szinten értelmezhetQk!
Miért a makroökonómia kategóriája a 2008. 03. 04-én, Magyarország egész területén megjelenQ számítógép-kínálat?
Értelmezze a vegyes piacgazdaság fogalmát!
Melyek a makroökonómia legfontosabb célkitqzései, milyen célt szolgálnak?
Mely alapvetQ formái tapasztalhatók az állam szerepvállalásának a gazdaságban?
Milyen módon képes az állam, mint a reálszféra szereplQje befolyásolni a gazdaságot?
Mely dimenziókban érvényesülhet az állam gazdasági fellépésének hatása a reálszférában történQ szerepvállalás mellett?
Mely típusai lehetnek a makrogazdasági tervezésnek?
Értelmezze az imperatív tervezést!
Jellemezze az indikatív tervezést!
Mi a PPP (Public-Private Partnership)?
Hogyan vélekedtek a fiziokraták az állam gazdasági szerepérQl?
Mit értett Smith láthatatlan kézen ?
Ismertesse Smith álláspontját az állam szerepét illetQen!
Milyen összefüggésben hangsúlyozta Friedman, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból?
Miként vélekedett Say a kormány feladatáról?
Mi volt a merkantilisták álláspontja az állam gazdasági szerepével kapcsolatosan?
Milyen szerepet szánt a marxizmus az államnak (társadalmi önigazgatásnak)?
Hogyan értelmezte Keynes a liberális szocializmust?
Mit tekintett Keynes a központi hatóság feladatának?
Ábrán mutassa be és elemezze a gazdasági rendszer (egyszerq modell) mqködését!
Ismertesse a gazdasági rendszer mqködésének körfolyamatait!
Elemezze az egyszerq modell piacrendszerének jellemzQit!
Miért tekinthetQk a háztartások végsQ soron minden termelési tényezQ tulajdonosának?
Értelmezze a monetáris folyamat kategóriáját!
Mit értünk reálfolyamaton?
Milyen viszony jelenik meg a gazdasági rendszer mqködésének egyszerq modelljében a monetáris és reálfolyamatok között?
Mit tekint rendszerszabályozásnak?
Mi a folyamatszabályozás?
Mely makro-kategóriák között áll fenn egyenlQség a gazdasági rendszer mqködésének egyszerq modelljében?
Miért egyenlQ mindenütt az áramlás keresztmetszete a gazdasági rendszer mqködésének egyszerq modelljében?
Milyen meggondolás alapján tekinthetQ a normál profit költségnek?
Mely összefüggések fennállása esetén egyenlQ az összjövedelem és az összkereslet?
Mivel magyarázható az összjövedelem és az összköltség egyenlQsége?
Miért egyenlQ az összkínálat nagysága az összkereslettel?
Hozzon fel érveket annak bizonyítására, hogy nem létezhet teljesen szabályozatlan piac!
Mutassa be a fQ áramlat hosszú távú modelljét (állandók, függQ és független változók), egy negyedben ábrázolja is!
Mely esetben tekintünk egy gazdasági modellt árjelzésesnek?
Értelmezze az aggregát kínálatot!
Határozza meg az aggregát kereslet fogalmát!
Mivel magyarázza, hogy elsQsorban reálnagyságként fontos az aggregát kereslet és kínálat?
Milyen korlátokba ütközhet a gazdasági növekedés?
Értelmezze az erQforrás-korlátot!
Mit ért keresleti korláton?
Lehet-e egyenlQ az erQforrás és a keresleti korlát?
Mekkora a kibocsátás az erQforrás-korlát effektivitása esetén?
Melyek a fQ áramlat hosszú távú modelljének állandói?
Ismertesse a fQ áramlat hosszú távú modelljének független változóit!
Melyek a fQ áramlat hosszú távú modelljének függQ változói?
Értelmezze a potenciális GDP-t a fQ áramlat hosszú távú modellje alapján!
Elemezze, milyen menetq a HTM-ben az AS-függvény!
Miért pozitív hajlásszögq a HTM-ben az árszínvonal függvényében értelmezett AD-görbe?
Milyen nagyságrendi viszony van a HTM-ben a két korlát között?
Értelmezze a megtakarítás kategóriáját!
Melyek a HTM hátterében lévQ összefüggések?
Mit ért hedonista beállítódáson?
Miért vetik el a modern közgazdasági elméletek a hedonista attitqd gondolatát?
Miként viszonyulnak a mai közgazdasági irányzatok a hedonizmus gondolatához?
Miért térhet el a fogyasztási cikkek iránti kereslet nagysága a folyó jövedelmektQl?
Mely meggondolás alapján állítható, hogy a megtakarító haszonmaximumra törekszik?
Miért nem érvényesül a megtakarítónál a haszonmaximálási törekvés?
Milyen feltevésekkel él az információk tekintetében a HTM?
Milyen alaptípusai vannak az információknak?
Miért nem alapulhat a kínálat kizárólag ex post információkon?
Hogyan értelmezték a neoklasszikusok a Say-törvényt?
Mennyi tényezQt bocsátanak áruba a Say-törvény szerint tulajdonosaik?
Hogyan cáfolható a Say-törvény?
Melyek a "jól viselkedQ függvények"?
Milyen jószágcsoportok értelmezhetQk a magánjavakon kívül?
Miért csak korlátozott racionalitás valósulhat meg a valóságban?
Mit ért megelégedettségre törekvQ viselkedésen (Satisficing behavior)?
Milyen negatív következménye lehet a megelégedettségre törekvQ viselkedésnek?
Hozzon példákat a makroszinten megjelenQ tranzakciós költség-típusokra!
Mekkora hányadát képviselik az összköltségnek a tranzakciós költségek az Új intézményi iskola szerint?
Miként bizonyította Keynes  a Say-törvény cáfolatával -, hogy a gazdasági növekedés kereslet-korlátos?
Melyek a fQ áramlat RTM-jének állandói, adottságai?
Ismertesse a fQ áramlat RTM-jének független változóit!
Miért predetermináltak az árak a fQ áramlat RTM-jében?
Mit ért az árak predeterminált jellegén?
Melyek a fQ áramlat rövid-távú modelljének függQ változói?
Ábrázolja és elemezze a fQ áramlat rövid távú modelljét! (állandók, függQ és független változók)!
Mihez igazodik AS a RTM-ben?
Miért 45 fokos szögben emelkedik AS az RTM-ben?
Miért negatív meredekségq AD az RTM-ben?
Hogyan határozható meg a GDP-rés? Megoldását ábrázolja is a fQ áramlat RTM-jében!
Mekkora a kibocsátás keresleti korlát esetén? Megoldását a fQ áramlat RTM-jének ábráján is mutassa be!
Sorolja fel a kereslet alanyait!
Milyen jövedelem felhasználásáról dönthetnek csak a háztartások?
Írja fel a jövedelemazonossági egyenletet!
Értelmezze a fogyasztási függvényt!
Melyek a fogyasztási cikkek keresletének objektív tényezQi?
Milyen szubjektív hatások érvényesülnek a fogyasztási cikkek keresletének alakulásában?
Mit fogalmaz meg Keynes alapvetQ lélektani törvénye?
Határozza meg a fogyasztási határhajlandóság kategóriáját!
Mit ért fogyasztási átlaghajlandóságon?
Megtakarításnak tekinthetQ-e a folyó jövedelembQl értékpapír-vásárlásra fordított rész?
Megtakarítás-e az, ha valaki a kilencszáz forintos hús helyett csak a hétszáz forintosból vásárol?
Megtakarít-e az a személy, aki jövedelmébQl földet vásárol?
Miért következik a hedonizmus elvébQl a megtakarítás?
Mely okok miatt összeegyeztethetetlen a hedonizmussal a megtakarítás?
Mit ért megtakarítási határhajlandóságon?
Milyen viszony fedezhetQ fel a fogyasztási és a megtakarítási határhajlandóság között?
Miként határozta meg a fogyasztási cikkek keresletét a fQ áramlat? Írja fel képletét!
Milyen specifikumai vannak a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának és fogyasztásának?
Fejtse ki az életciklus-elméletet!
Mutassa be a permanens jövedelem hipotézist!
Ismertesse a relatív- jövedelem hipotézist!
Mihez „igazodhat” az egyén fogyasztása a relatív- jövedelem hipotézis szerint?
Mit ért a makroökonómia beruházáson?
Hogyan fogható fel a beruházás, mint reálkategória?
Milyen „rést” tömhetnének be a beruházások Keynes szerint?
Mit ért a beruházások kettQs hatásán?
Értelmezze a beruházások kereslet-bQvítQ hatását!
Milyen kritériumok alapján csoportosíthatók a beruházások?
Mi okoz eltérést a bruttó és a pótló beruházások nagysága között?
Melyek a nem-termelQ beruházások?
Értelmezze a beruházási függvényt!
Melyek az indukált beruházások?
Határozza meg az autonóm beruházások kategóriáját!
Ismertesse az autonóm beruházások csoportjait!
Miként értelmezte a GET (a neoklasszikusok) a beruházások hozamát?
Hogyan ragadta meg a GET a beruházások költségeit?
Mely kritériumok jellemzik a megtakarítások kategóriáját?
Miért tekintik a neoklasszikusok a megtakarítást a beruházás reálfeltételének?
Mit fejez ki a neoklasszikusok szerint a beruházási függvény bármely pontjának ordináta-értéke?
Mi motiválja a fogyasztót megtakarításra a neoklasszikusok szerint?
Miért a tQke határtermelékenységén alapul a neoklasszikusok szerint a kamat?
Mivel magyarázzák a neoklasszikusok, hogy a megtakarítások ellenére sem csökken az összkereslet?
Hasonlítsa össze a tQke határtermelékenységét és határhatékonyságát!
Miért csak rövidtávon értelmezhetQ a tQke határhatékonysága?
Miért célszerq saját tQkébQl megvalósított beruházás esetén is számolni a kamattal?
Írja fel a fQ áramlat beruházási függvényét!
Mi a jelenérték?
Miért kell meghatároznunk a jelenértéket?
Milyen hatásokat fejez ki a diszkont-tényezQ a jelenérték-számításnál?
Hogyan reagál G növekedésére a kereslet többi eleme a potenciálissal megegyezQ tényleges kibocsátás esetén?
Mit ért tömeg-kiszorítási hatáson?
Hogyan reagál G növekedésére a kereslet többi eleme a potenciálisnál kisebb tényleges kibocsátás esetén?
Minden költségvetési kiadást figyelembe veszünk „G”-ben?
Elemezze a nettó export szerepét!
Milyen multiplikátorokat ismer?
Vezesse le a (keynesi) beruházási multiplikátor képletét!
Mit ért logikai multiplikátoron?
Milyen kettQs értelmezésben jelennek meg a kategóriák a multiplikátor-hatás kibontakozása során?
Definiálja a tényleges multiplikátor kategóriáját!
Értelmezze a fQ áramlat multiplikátorát!
Mennyiben különbözik a beruházási és a kiadási multiplikátor?
Mely kategóriák kölcsönhatását fejezi ki az akcelerátor-elv?
Mit tekint oknak és mi az okozat az akcelerátor-elv értelmezésében?
Melyek az akcelerátor súrlódásai?
Mit ért az akcelerátor elv aszimmetriáján?
Mutassa be a szupermultiplikátort!
Mi a „biliárdasztal-elmélet”?
Értelmezze a várakozások fogalmát!
Mi készteti a gazdasági szereplQket várakozások megfogalmazására?
Milyen kapcsolatban van az aktorok tanulása (learning by doing) a várakozásokkal?
Milyen szempontból fontosak a várakozások?
Melyek a várakozások alaptípusai?
Mit ért adaptív várakozásokon?
Határozza meg a racionális várakozások kategóriáját!
Jellemezze a magatartási várakozásokat!
Melyek az önmagukat megvalósító várakozások?
Hozzon példákat az önmagukat megvalósító várakozásokra!
Hogyan értelmezhetQ a várakozások rugalmassága?
A várakozások rugalmasságának milyen értéke esetén ingatag a modell?
Miért halasztják el az ár-várakozások egynél nagyobb rugalmassága esetén a keresletet?
Miként alakul egy adott idQszak kínálata az árvárakozások egynél nagyobb rugalmassága esetén?
Milyen terjedelmq pénz-fogalmak értelmezhetQk?
Mit tekint tranzakciós pénznek?
Határozza meg a kvázi-pénz fogalmát!
Mennyivel tágabb a kvázi-pénz fogalma a tranzakciós pénznél?
Hogyan értelmezi M3 t?
Melyek a pénz hagyományos funkciói?
Mi az eltérés a pénz forgalmi és fizetési eszköz funkciója között?
Milyen típusai értelmezhetQk a pénzkeresletnek?
Mit ért a szakirodalom reálpénzen?
MitQl függ a tranzakciós pénzkereslet?
Minek a függvénye a spekulációs pénzkereslet?
Milyen funkcióval gyarapította Keynes a pénz szerepkörét?
Befolyásolja-e a pénz, mint vagyontartási eszköz iránti kereslet megváltozása a kamatlábat?
Min alapul a pénz aktivitása?
Milyen esetben lenne semleges a pénz?
Mit ért a pénz elszámolási eszköz funkcióján?
Értelmezze a pénz világpénz funkcióját!
Ismertesse I. Fisher pénzforgalmi egyenletét!
Írja fel a mennyiségi pénzelmélet alapképletét!
Jellemezze Friedman vagyonmérlegrQl alkotott felfogását!
Hogyan értelmezhetQ a vagyon fogalma?
Elemezze a vagyonmérleget! Mikor kerül egyensúlyba?
Milyen célokat tartanak szem elQtt a vagyon szerkezetének meghatározásánál?
Miben nyilvánulhatnak meg az egyes vagyontartási formák elQnyei? (Részletesen elemezze!)
Melyek a vagyonmérleg nem-pénzügyi elemei?
Ismertesse a vagyonmérleg pénzügyi komponenseit!
Miért változik meg a vagyonmérleg struktúrája, ha valaki 30m Ft-os vagyonnal rendelkezett, majd két milliárdot nyert a lottón, amit belátása szerint befektetett?
Mi a kamat?
Értelmezze a kamatláb fogalmát!
Határozza meg az egyensúlyi kamatlábat! (Kialakulásának egyszerq modelljét ábrázolja is!)
Milyen specifikumai vannak a kamatláb meghatározódásnak az egyszerq modellben?
Miért függ a pénzkínálat a kamatláb alakulásától?
Milyen kamatláb-rendszereket ismer?
Mit tekint reálkamatlábnak?
Mit ért nominális kamatlábon?
Milyen összefüggés érvényesül a reál és nominális kamatláb között?
Melyek a pénzügyi intézményrendszer legfontosabb elemei?
Hogyan határozható meg a kereskedelmi bank profitja?
Mit ért likviditási rátán?
Mit tekint kötelezQ tartalékrátának?
Mit értünk a jegybank emissziós monopóliumán?
Írja fel a pénzkínálat-multiplikátor képletét!
Figyelembe kell vennünk a bankjegyet és a bankszámlapénzt is a pénzkínálat-multiplikátor értelmezésénél?
Miért csak a forgalomba kerülQ pénzmennyiség felsQ határa számítható ki a pénzkínálat-multiplikátor segítségével?
Értelmezze a szabad tartalékok fogalmát!
Mely kategóriákra képes a jegybank befolyást gyakorolni a pénzteremtés folyamatában?
Miért hat a jegybanki alapkamat változtatása a kereskedelmi bankok kamataira?
Ábrázolja és elemezze jegybanki alapkamat-változtatás hatását a piaci kamatlábra!
Milyen sajátosságokkal bír makrogazdasági szempontból a pénzpiac?
Melyek a központi bank fontosabb céljai?
Sorolja fel a monetáris politika legfontosabb eszközeit!
Mit kíván elérni a jegybank a nyílt piaci mqveletekkel?
Elemezze, miként hat a valutaleértékelés a külkereskedelmi mérlegre! Mutassa be a folyamatot!
Milyen árfolyamrendszereket ismer?
Ismertesse a sávos árfolyamrendszert!
Hogyan hat a valutafelértékelés a külkereskedelmi mérlegre?
Értelmezze az infláció kategóriáját!
Mit ért maginfláción?
Melyek az infláció típusai?
Értelmezze és ábrázolja az inflációs rést és a kereslet-húzta inflációt!
Mit ért a költséginfláción?
Sorolja fel a költséginfláció létrejöttének okait!
Ismertesse Duesenberry infláció-felfogását!
Mutassa be a kulcsiparág-hipotézist!
Elemezze Davidson és Weintraub elméletét!
Mit ért bér-ár spirálon?
Értelmezze az ár-bér spirált!
Mely idQszak alapján fogalmazta meg Phillips elméletét?
Mit ért Phillips széttartó (trade off) mozgáson?
Mit fejez ki a Phillips-görbe köré rajzolható "hurok"?
Ábrázolja és elemezze a Phillips-görbét!
Mutassa be és ábrázolja a Phillips-görbét Samuelson és Solow hozzájárulása alapján!
Miért mutatkozik skála-eltolódás a Phillips-görbe ábrázolása esetén a két ordináta tengely között Samuelson és Solow felfogása szerint?
Miért tekinthetQ a Phillips-görbe választási elméletnek?
Mi lehet az infláció legfQbb oka Friedman szerint?
Milyen hosszú ideig érvényes Friedman szerint egy Phillips-görbe?
Milyen menetq Friedman szerint a hosszú távú Phillips-görbe?
Mutassa be és ábrázolja, miként következhet be Friedman szerint az infláció akcelerációja!
Szükségszerq jelensége-e a gazdaságnak Friedman szerint az infláció akcelerációja?
Elemezze az infláció modern felfogását, írja fel eszerint a tényleges infláció képletét!
Ismertesse és jellemezze az értékpapír-típusok közül a részvényt és a kötvényt!
Mit mond ki a Dow-elmélet?
Vezesse le logikailag, hogyan határozható meg az elQny-kiegyenlítQdés elve alapján a részvények árfolyama!
Határozza meg egy kötvény árfolyamát! (Írja fel a képletet!)
Miként határozható meg a részvények árfolyama?
Hogyan hat az értékpapírok árfolyamára a piaci kamatláb süllyedése?
Miként módosítja az értékpapírok árfolyamát a piaci kamatláb növekedése?
Milyen esetben képzQdik árfolyamnyereség?
Mely feltételek közepette lép fel árfolyamveszteség?
Mely tényezQk befolyásolják az összes részvény árfolyamát?
MitQl függ egy ágazathoz tartozó vállalatok részvényeinek árfolyama?
Mely tényezQk befolyásolják egy vállalat részvényeinek árfolyamát?
Kik a bessz-spekulánsok?
Kik tekinthetQk hossz-spekulánsoknak?
Spekulációs pénzkereslettel lépnek fel a hossz-spekulánsok?
Hogyan hat a kamatlábra, ha az értéktQzsdén nQ a bessz-spekulánsok szerepe?
Elemezze az értéktQzsde hatását a reálszférára!
Mely tényezQktQl függ az értéktQzsde reálszférára gyakorolt hatásának erQssége?
Mit ért tQzsdei kapitalizáción?
Mit nevezünk buborék-szintnek ?
Elemezze a BÉT problémáit!Kik alkotják az emberi erQforrást?
Kiket tekint inaktívaknak?
Ismertesse és ábrázolja a tökéletes munkapiacot!
Mit fejez ki a DL függvény tetszQleges pontjának ordináta-értéke?
Milyen nagyságok összehasonlítása alapján dönt a GET szerint a vállalkozó újabb munkavállalók felvételérQl?
Mi a jelentése a SL függvény egy tetszQleges pontja ordináta-értékének?
Mivel hasonlítja össze a munkavállaló a reálórabért alkotó javak hasznosságát?
MitQl függ a munka kínálata?
Mi a szabadidQ ára ?
Jellemezze napjaink munkapiacát!
Mely tényezQk akadályozzák a nominálbérek csökkenését?
Miért tekinthetQ napjaink munkapiaca oligopol jellegqnek?
Mit ért szegmentált munkapiacon?
Miként lehetséges átjárás a munkapiaci szegmensek között?
Mi korlátozza az átjárást a munkapiaci szegmensek között?
Miért származékos jellegq a munka iránti kereslet?
Miként változik DL az aggregát kereslet növekedésével, ha egyéb tényezQk változatlanok?
Hogyan értékeli a következQ állítást: Az önkéntes munkanélküli saját elhatározásából munkanélküli ?
Miért nem feltétlenül hatékony az állami támogatással jövedelmezQvé tett foglalkoztatás?
Miért az inaktívak között kell nyilvántartani a munkanélkülieket?
Értelmezze, kik sorolhatók az inaktívak közé!
Miért állítható, hogy a munkanélküliek kivonulnak a munkapiacról?
Kik tekinthetQk az ILO ajánlása szerint munkanélkülinek?
Mit ért strukturális munkanélküliségen?
Mit ért a munkabérek indexálásán?
Miért lehetnek homogén munkapiacon egyszerre munkanélküliek és betöltetlen munkahelyek?
Mi akadályozza, hogy szegmentált munkapiacon egyszerre legyenek munkanélküliek és betöltetlen munkahelyek?
Miért teszi könnyqvé a bérmunkás életmód a munkapiacról történQ kivonulást?
Mit ért rezervációs béren?
Mely tényezQk miatt csökkent a munkapiac áttekinthetQsége?
Elemezze a munkapiaci térképet!
Kik a súrlódásos (frikcionális) munkanélküliek?
Kik tekinthetQk álláskeresQ (search) munkanélkülinek?
Kiket sorol a spekulatív munkanélküliek csoportjába?
Milyen feltételek esetén alakul ki kényszerq munkanélküliség?
Miért nem lehet a munkapiac globális és strukturális egyensúlya esetén munkanélküliség?
Jellemezze a rejtett munkanélküliség fogalmát!
Kik a reményvesztett munkanélküliek?
Milyen csoportokba sorolhatók azok, akik - szándékaik ellenére  alulfoglalkoztatottak, vagy csak részmunkaidQs állást kaptak?
Mely csoportokba sorolhatók az önként részmunkaidQs állást vállalók?
Miért sorolható a rejtett munkanélküliek közé a családi vállalkozásban dolgozók egy része?
Miért nem kerülhet a munkapiac egyedül egyensúlyba?
Miben különbözik a Fogl. Hivatal (OMMK) és a KSH módszertani alapállása a munkanélküliség kimutatását illetQen?
Milyen félrevezetQ magatartástípusok tapasztalhatók a munkapiacon?
Miért nem azonos a munkapiacon tapasztalható diszkrimináció a diszkriminatív munkanélküliséggel?
Értelmezze a munkanélküliség legkisebb fenntartható rátáját!
Miért nem a gazdaság betegségének tünete Friedman szerint a természetes rátának megfelelQ munkanélküliség?
Minden akarati munkanélküli beletartozik a legkisebb fenntartható rátának megfelelQ munkanélküliek csoportjába?
Hogyan határozható meg az öregedési index?
Határozza meg az aktivitási rátát!
Miként alakult hazánkban az aktivitási ráta az elmúlt másfél évtizedben?
Milyen bontásban számítható az aktivitási ráta?
Hogyan hat a konjunktúraciklus alakulása az aktivitási rátára?

A Bevezetés a közgazdaságtanba tárgyból elsajátított ismeretek közül a következQ kérdéskörökre különösen nagy szüksége lesz a Makroökonómia tanulmányozása során:

Mit ért a ceteris paribus elvén?
Mi a lassez faire elve?
Milyen változók szerepelnek a függvényekben, mi a közöttük levQ kapcsolat lényege?
Értelmezze a magyarázó változó fogalmát és hozzon rá példákat a gazdasági életbQl!
Határozza meg a GDP fogalmát!
Hogyan értelmezhetQ a NDP?
Mit ért a GNP kategóriáján?
Milyen nagyságrendi viszony van a közbülsQ javak tömege és a halmozódás nagysága között?
Miben különbözik a GDP és a GNI?
Mi minQsül személyi jövedelemnek?
Értelmezze a nettó gazdasági jólét (Net Economic Welfare) fogalmát!
Mit értünk szqkebb értelmezésben externálián?
Hogyan értelmezhetQk tágabban az extern hatások?
Mit tekintünk a közgazdaságtan fQ áramlatának?
Mely kritériumok jellemzik a tökéletes versenyt?
Jellemezze az ármechanizmust!
Mit ért piactisztító áron?
Milyen viszony lehet a piaci szereplQk és az árak között?
Mit ért ár-elfogadó (price taker) viselkedésen?
Kik vannak áralakító (price maker) helyzetben?
Melyek a pénz hagyományos funkciói?
Mi az eltérés a pénz forgalmi és fizetési eszköz funkciója között?
Mit ért a pénz elszámolási eszköz funkcióján?
Mutassa be Clark munkapiaci modelljét!
Mi a haszonkulcsos árképzés (mark up pricing) jelensége?
Milyen blokkokból tevQdhet össze a mai gazdaság?






Dr. OROSZI SÁNDOR:
MAKROÖKONÓMIA I.
Pécs, 2008. március

A makroökonómia (Macroeconomics) a nemzetgazdaság egészét, a mikroegységek összességét, az állam és gazdasági intézményeinek szerepét, a mindezek között kialakult kölcsönös kapcsolatokat elemzi. Vizsgálja a rendszer komplex mqködését, a nemzetgazdaság kibocsátását, a jövedelmek, az árszínvonal és a foglalkoztatás alakulását.

A makroökonómia a gazdaság anatómiája.

A cél nemcsak a megismerés, hanem a jobb mqködés (növekedés, egyensúly, életszínvonal) ’! Ez már az alkalmazott makroökonómia ’!GP. 4)

A makroökonómia a mikro-gazdaságtanok számára adottságot jelentQ feltételek változtatásának lehetQségeit is vizsgálja.

A makroökonómia a következQ területeket elemzi:

A gazdaságot befolyásoló jogrendszert,
Pénzügyi feltételeket,
Piaci formákat, a verseny szabályozását, ellenQrzését,
Árpolitikát,
Jövedelempolitikát,
Adópolitikát,
Foglalkoztatáspolitikát,
Az állam reálszférában megvalósuló interveniálását,
Információ-szolgáltatást,
Kutatást,
Nemzetközi intézményekben történQ részvételt,
Externáliákat (tágabb értelemben véve).







A MIKRO- ÉS MAKROÖKONÓMIA VISZONYA


MindkettQ vizsgálati tárgya a nemzetgazdaság, a makroé annak egésze a mikroé annak része, de kböznek az elemzés céljai, szempontjai,


A mikro által vizsgált kategóriák, folyamatok:

A háztartásokkal* kapcsolatosan:
jövedelem (bér*, kamat*, járadék*, profit*),
tényezQkínálat,
egy háztartás fogy cikkek iránti D-e.

A vállalati szférában:
kibocsátás*, egy vállalat kínálata,
költségek*,
bevételek,
profit.

Egyetlen termék piacán:
piaci kereslet,
piaci kínálat,
ár.

A makroökonómia által elemzett kategóriák, folyamatok csoportjai:

a) A mikro szintjén is értelmezhetQ kategóriák - nemzetgazdasági szinten:
nemzeti jövedelem, GDP*,
összes beruházás*,
aggregát kereslet*, aggregát kínálat*.

b) A kizárólag nemzetgazdasági szinten értelmezhetQ kategóriák:
gazdasági egyensúly,
növekedés,
pénz,
árszínvonal, infláció*,
valuta-árfolyam*,
bankrendszer,
foglalkoztatottság, munkanélküliség*,
külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérleg,
vámok.

c) Az állam gazdasági szerepvállalásával kapcsolatos kategóriák:
ktsgvetés tételei, ktsgvetési de(szuf)ficit,
különbözQ programok,
állami (infrastruktúrális) beruházások,
foglalkoztatás a közszférában.

Vegyes piacgazdaság*

Állam és magánszféra szimbiózisa, piackonform eszközökkel irányított gazdaság, alapvetQen magángazdaság.

A makroökonómia általános céljai (nem azonosak a gazdaságpolitikai célokkal!):
Válságok*, visszaesések elkerülése,
Egyenletes, fenntartható* (potenciális) növekedés,
Szociális biztonság.

Ezek a közjó elérését szolgálják.

A vegyes piacgazdaság jellemzQi:

A szabályozó szférában:
Információk: nemcsak piacról nyerhetQk, hanem a kormány GP-i célkitqzéseibQl is. Mihez igazodnak a mikroegységek? Milyen információban bízhatnak? (önmagukat megvalósító várakozások).
Nemzetgazdasági terv (R. Frisch norvég, Tinbergen holland).

A nemzetgazdasági tervezés típusai:
imperatív*: központilag kialakított, kötelezQ (törvény), lebontás, tervalku,
indikatív*: tájékoztató, informatív, anticipációk alapja.

monetáris feltételek meghatározása,
gazdasági tevékenység jogi szabályozása (adók, ÁFA visszaigénylés módja, Écs, mi fizeti a táppénzt, U-ellátás, hitelgaranciák).

Az állam a reálszféra szereplQjeként lép fel:
Kormányzati megrendelések, kiadások* (Government expenditure),
Állami szervezetek, intézmények vásárlásai (honvédség, rendQrség, tqzoltóság, EÜ, oktatás, környezet és vízgazd, kulturális int, sporttámogatás),
Public-Private-Partneship*, a magántQke bevonása az állam feladatainak megoldásába’!2007: 55 md Ft,
Magánvállalkozásoknak nyújtott vissza nem térítendQ, ill kedvezményes támogatások: ezzel önerQt is mozgósít (személyek esetében is).

AZ ÁLLAM GAZDASÁGI SZEREPVÁLLALÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSE


Az állam  gazdasági súlyánál fogva  eleve makrogazdasági funkciót tölt be, de nem interveniál szükségszerqen a reálszférában.

Még a legliberálisabb felfogásokban is lényeges feladatai vannak:

Fiziokraták: (1750-80)

Lassez faire ’! a gazdasági törvények uralkodjanak!

Smith

Mindenki önérdekét kövesse  alapvetQen a láthatatlan kéz (invisible hand), azaz a piac szabályoz, de:
Honvédelem, hadsereg fenntartása,
Tulajdon védelme, igazságszolgáltatás, bíráskodás,
Közmqvek (utak, hidak, hajózható csatornák, posta, pénzverés, kereskedelem védelme a rablóktól, kalózoktól /innen származnak a vámok/),
Közintézmények, közoktatás.

Mindezeknek költségei is vannak’! adók.


Friedman:
Az állam vonuljon ki a gazdaságból! ( nem abszolút értelmezés! Csak azokról a területekrQl, ahol a piac hatékonyabb!

J. B. Say:

Az a kormány kormányoz a legjobban, amelyik sehogyan sem kormányoz.

Intenzív állami szerepvállalást tartanak szükségesnek a:

Merkantilisták:

Uralkodó avatkozzon be (vámok, importtilalom) az export-többlet érdekében,

Marx, Engels:

Pénz, piac és árutermelés nélküli tsdalom( mindent a tsdalmi, állami szervezetek irányítanak,

J. M. Keynes:

„VégsQ feladatunk az lehetne, h kiválasszuk azokat a változókat, amelyeket tudatosan ellenQrizhetne v irányíthatna a központi hatóság egy olyan rendszerben, amelyben ténylegesen élünk. (GT, 1936.)

Liberális szoc: amelyben a szociális és gazdasági igazság támogatására a gazdasági célokat megvalósító szervezett társadalom módjára cselekedhetünk, tiszteletben tartva és védve az egyént, annak szabad választását, hitét és meggyQzQdését, gondolkodását és megnyilatkozásait, vállalkozásait és tulajdonát. (Demokracy and Efficiency, 1939).




A GAZDASÁG KAPCSOLATRENDSZERE

Az összefüggéseket az Általános Egyensúlyelmélet (GET) egyszerqsített modellje alapján mutatjuk be.

ábra














Reálfolyamat *(Real flow) ’! A termelés, csere, elosztás folyamatai természetes formájukban, mint termelési tényezQk és szolgáltatások áramlása és egymásra-hatása (termelés) valamint termékek és szolgáltatások (közbülsQ javak, végtermékek) mozgásai.

Monetáris folyamat* (Monetary flow) ’! a reálfolyamat pénzbeli tükrözQdése.



A modell piacrendszerének (absztrakt!) jellemzQi:

A bemutatott modellben:

Az állam nem jelenik meg a reálszférában, csak a szabályok betartásán Qrködik. (Smith: éjjeli Qr állam .) Az állam csak rendszerszabályozást végez, de folyamatszabályozást nem!

Az összes tényezQ végsQ soron a háztartások tulajdonában van. (A vállalatok tulajdonosai is a hzt-k! A fel nem osztott profilt is a részvények árfolyamára gyakrolt kedvezQ hatása következtében a részvényesek vagyonát növeli.)

A monetáris folyamatok passzívan tükrözik a reálfolyamatokat, a modell csak tranzakciós pénzzel számol, amely semleges.

A normál - is költség:

A közg elm szerint a tsdalmi aspektus fontos, a normál - ösztönöz vállalkozásra, ez a vállalkozó produktív szerepének a díjazása.

A számviteli tv: a vállalat költséggazdálkodásának és az állami költségvetés bevételi szempontjait emeli ki. A normál - mögött a tulajdonos-vállalkozó produktív tevékenysége jelnik meg, azaz nem vásárolt tényezQ-felhasználás, tehát az nem tekinthetQ bizonylatolt költségnek.

Az áramlás keresztmetszete mindenütt egyenlQ.


Fennáll a következQ egyenlQség-sor, ami a globális E-súly elméleti biztosítéka.




ábra
A globális egyensúly feltételei

(Y (D

( fi* vi (qi*pi

(C (S

Ahol:
fi: az i-edik termelési tényezQ piacra vitt mennyisége
vi: az i-edik termelési tényezQ ára
(Y: a háztartások összes jövedelme
(D: a háztartások összes kereslete
(C: a vállalatok összköltsége
(S: a vállalatok összkínálata
qi: az i-edik végtermék piacra vitt mennyisége
pi: az i-edik végtermék ára

Kiindulópont a ( fi* vi nagyság: a kbözQ term. tényezQk eladott mennyiségeinek és árainak szorzatából képzett összeg. Ez egyrészt a váll-k összköltsége ((C), más szempontból a hzt-k összjövedelme ((Y). A képzQdött összjövedelem teljes egészében keresletté válik ((D).

A váll-k legalább annyiért kínálják termékeiket ((S), amennyi a ktsg-ük, de többet sem kaphatnak, mert a hzt-k nem fizethetnek többet összjövedelmüknél. Így kialakul a végtermékek piacán az egyensúly: (qi*pi

Nem mqködhet teljesen magára hagyott , szabályozatlan piac, legalább rendszerszabályozás szükséges:
Váll alapítás elQírásai,
Kötelezettségek állam és intézményei felé,
SzerzQdéskötés jogi feltételei,
Számviteli szabályok,
Pénzteremtés,
Hitelezés, hitelképesség,
Fizetési határidQk,
Foglalkoztatás jogi szabályozása, minimálbér.

Az államnak rendszerszabályozást mindenképpen kell folytatnia, de logikailag nem szükségszerq a folyamatszabályozás.

Rendszerszabályozáson a gazdasági folyamatok végbemeneteléhez elengedhetetlen döntési és információs intézmények kialakítását, hatáskörük meghatározását értjük. A rendszerszabályozás a gazdasági folyamatok kereteit hosszú távra határozza meg, ugyanakkor folyamatosan hozzáigazítja a rendszer mqködési elveit, szabályait a változó feltételekhez.

A folyamatszabályozás a rendszerszabályozással szemben azokat a szabályozási módokat és döntési lehetQségeket foglalja magában, amelyek az adott rendszeren belül meghatározzák a g-i folyamatok intenzitását és elQsegítik azok megvalósítását. ElsQsorban mennyiségi jellegq döntések (konjunktúrapolitika, a növekedést, a méltányos jövedelemelosztást szolgáló célok stb.)


A FP ÁRAMLAT HOSSZÚ TÁVÚ MODELLJE*


AlapvetQen a Neoklasszikus Iskola elméletére, kiemelten az Általános Egyensúlyelméletre épül: zavartalanul érvényesülnek a piacrendszer automatizmusai.
A hosszú távú modell (HTM) alapkategóriái:

Árjelzéses*: a reálváltozások közvetlenül, teljes mértékben megjelennek az árakban, az aktorok az árak változásaira reagálnak. (Az árak exogének, „ismeretlenek”, míg a termelési-, költség- és haszonfüggvények endogén, ismert paraméterek. A vállalat tudja, hogy egy terméket mennyi anyagból, mennyi munkával, mennyi gépóra-felhasználással képes elQállítani. Az, hogy jövedelmezQ e, az eladási áraktól valamint a tényezQáraktól függ.)

Aggregát kínálat* (Aggregate supply, AS): adott idQszakban, az anticipált árak (a termelésre vonatkozó döntés idQpontjában még nem lehetnek ilsmertek a majdanil eladási árak) mellett, adott gazdasági feltételek közepette a kbözQ árukból (végtermékekbQl) megtermelt és eladni kívánt mennyiség. (Technikailag: árösszeg).

Aggregát kereslet* (Aggregate demand, AD): az az árumennyiség, amelyet adott idQszakban, az érvényes árak mellett a vevQk a kbözQ árukból (végtermékekbQl) hajlandók és képesek megvásárolni. (Technikailag ez is árösszeg.)

A HTM-ben, mint árjelzéses modellben AD és AS egyaránt az árszínvonal fgv-e.

A kibocsátás (növekedés) korlátai:

ErQforrás-korlát*: a gazdaság az érvényes tényezQárakon kínált erQforrások teljes volumenét (a hzt-k tagjai általában nem kínálnak annyi munkát, amennyinek a kifejtésére fizikailag képesek lennének) az adott gazdaságban elérhetQ maximális hatékonysággal bevonta a termelésbe (mikro: mqszakilag hatékony eljárások),

Keresleti korlát*: a kibocsátás még növelhetQ lenne az érvényes tényezQárakon eladásra kínált, de kihasználatlan termelési tényezQk termelésbe állításával, azonban a megjelenQ AD mellett már csökkenne az összprofit (és esetleg az árszínvonal is). Az export tágítja, az import szqkíti a korlátot.

A valóságban sok erQforrás-korlát van, annyi, mint az erQforrások fajtái. Ezek nyilván nem egyszerre válnak effektívvé.

GDPrpot* dinamikus értelmezése:
tartósan fenntartható legmagasabb kibocsátás,
nem vezet az infláció felgyorsulásához

A GDPrpot az erQforrás-korlátnál megvalósuló kibocsátás.

sz. ábra
A fQ áramlat hosszú távú modellje

















A hosszú táv nem idQbeli kibocsátás-változást jelent, hanem a Marshall-i értelmezésben használatos: a fizikai tQkejavak állománya is képes volt alkalmazkodni, a tökéletes mqködés elQl elhárult minden akadály.

A modell felépítése:
Állandók:
Hosszú távon* (Marshall) minden tényezQ változó, kivéve a:
technológiát és a
természeti tényezQket

Fontosabb független változók:
fizikai tQkejavak állománya (K),
technikai szint (az alkalmazott technológia tökéletesítése),
munkakínálat (SL),
szakképzettség,
termelési és ktsg-fgv-ek,
szükségletek, preferencia-rendezés,
a tQke határhatékonyságára vonatkozó várakozások (Marginal efficiency of capital, MEK),
pénzkínálat (M),
kamatláb (Interest rate, i),
fogyasztási határhajlandóság (Marginal propensity to consume, MPc).

FüggQ változók:
GDPr ,
Foglalkoztatás* (Employment, E)

FüggQ és független változók funkciója csak egy konkrét elemzésben értelmezhetQ (viszonylag) egyértelmqen! Mondhatni: az elemzés célja határozza meg a tényezQk funkcióját. A beruházás például a kamat függQ változója, ugyanakkor a K-állomány alakulása a beruházásoktól függ. A függQ és független változó minQsítése csak a tárgyalt modellekre érvényes!

AS menete:
kezdetben kis szögben emelkedik’! a tényezQárak kismértékq növelése is lehetQvé teszi az erQforrások bQvítését,
az erQforrás-korlát környezetében a tényezQárak nagymértékq növelése is alig biztosít bevonható erQforrás-többletet (árveréses modellben minden  már elQzQleg is mqködtetett - erQforrásért is az újonnan bevontak árát kell fizetni!), ezért AS kvázi függQlegessé válik.

A két korlát a HTM-ben egybeesik.
A HTM HÁTTERÉBEN LÉVP ÖSSZEFÜGGÉSEK:


Hedonizmus*: a szükségletek minél jobb kielégítésére irányuló törekvés. KülönbözQ idQhorizontokra értelmezhetQ. Minden modellben megjelenik.
Csak statikus értelmezésben zárja ki a megtakarítást!

Say-törvény* szerint a tényezQtulajdonosok annyi tényezQt bocsátanak áruba, amennyinek a bevételébQl fogy cikkeket akarnak venni. (A megtakarítás nem cél, hanem eszköz a fogyasztás növelésére!)

AD és AS egyenlQsége nem kiinduló feltevés, hanem a tv-ben megfogalmazott magatartáson alapuló cselekvések következménye! A szereplQk attitqdje fontos!

K * MPK + L * MPL = K * pK + L * pL

AS = Y=AD
K és L mindkét oldalon szerepel, ugyanakkor fennáll, hogy: MPK = pK és MPL = pL, ezért a két oldal egyenlQ.

A mikroegységek egyértelmqen helyzetük optimálására törekszenek ”! Megelégedettségre törekvés* (Satisficing behavior),

Ingyenesen hozzáférhetQ, teljes körq, tökéletes, ex post* jellegq információk léteznek. ”!Korlátozott racionalitás:*
infok egy része nem szerezhetQ be,
amelyek beszerezhetQk, azokkal az infokkal is gazdálkodni kell; nem érdemes beszerezni bizonyos info-kat (H. Simon), mert beszerzésük és feldolgozásuk költségei meghaladják a segítségükkel elérhetQ többletet, ezek nem a szqkebb termelés ktsg-ei,
jó megoldás választása a legjobb helyett.
Opportunizmus*: partner szándékos megtévesztése.
Info: várakozások (expectations)’! gazdasági változók jövQbeli értékeire irányuló becslések, de ezek bizonytalanok,

Jól viselkedQ függvényekre* (folytonos, deriválható, helyi szélsQértéke és inflexiós pontja van) épít.

Tökéletes piacrendszert* (Walras) feltételez ”! Monopolelemek,

Csak magánjavak* jelennek meg a modellben ”!ezek mellett további jószágcsoportok (tiszta közjavak*, közös  klub  javak-, díjköteles javak*).

Kizárólag a szqken értelmezett termelési költségekkel kalkulál. Tranzakciós költségek* (New Institutional School: tsdalmi összköltség fele!), ezekre HTM optimálása nem terjed ki!

Nem számol az extern hatásokkal: egyes g-i szereplQk haszon és költség fgv-ei csak így látszanak függetlennek!

M semleges!!


Keynesi bírálat: a gazdaság D-korlátos!

Keynes értékelése a Say tv szerepérQl: & ezen alapul az egész klasszikus elmélet, és nélküle összedQlne.

A Say-törvény Keynes szerint nem érvényesül: a tényezQtulajdonosok több tényezQt adnak el, mint amennyinek az árából fogyasztási cikkeket kívánnak vásárolni.
K * MPK + L * MPL = K * pK + L * pL

AS = Y>AD

Y a termelés (AS) mértékében képzQdne, de nem válik AD-té!



FP ÁRAMLAT RÖVID TÁVÚ MAKROMODELLJE* (RTM)

A modell alapvetQen a keresletkorlátos, rugalmatlan árakkal mqködQ keynesi elméletre épül.

A modell jellemzQi:

1) Adottságok:
természeti tényezQk,
termelési technológiák,
munkakínálat mennyisége és minQsége (szakképzettség),
fizikai tQkejavak állománya és technikai színvonala,
termelési és költségfüggvények,
szükségletek, preferenciarendezés.

E tényezQk valójában lassan, folyamatosan változnak, amelynek üteme annyira alacsony, hogy  a modell-alkotás logikája szerint  a változatlanságukra vonatkozó absztrakció megengedhetQ.

2) Árak és bérek predetermináltak:*
Az árak szerzQdésekben rögzítettek (jellemzQen 3-12 hónapos lejárat), azaz a tranzakció tényleges lefolyása elQtt már megegyeztek az árakban, azok elQre meghatározottak!
A szerzQdések feltételezett lejárata a példában 12 hónap, azokat idQben egyenletesen elosztva kötötték, minden hónapban azok 1/12-ét.
A kereslet növekedése 12 %-os áremelkedést idézne elQ, ha nem lennének szerzQdések.
A hatályos szerzQdések körében nem módosul az ár.
A lejáró és újrakötött szerzQdések esetében 12 %-kal emelkedik az ár.
Az átlagos áremelkedés havi 1 % (számtani átlag: (a szerzQdések 11/12-ében nulla, 1/12-ében 12 % -os az árak növekedése).
Csak a 12. hónapban alakul ki a piaci egyensúly (ez is csak az esetben, ha más hatás nem indulna, ami teljesen irreális feltevés).
Ez az ütem beépül a várakozásokba: 1 év után is a szerzQdések újrakötésekor p( jelenik meg ( túllövés (overshoot) ( tehetetlenségi infláció.*

(A példa adatai sarkítottak, egyszerqsítettek!)

A modellben az árak rugalmatlanok, egy adott impulzus hatására csak lassan közelítik, ill. veszik fel egyensúlyi értéküket. A valóságban közben újabb hatások indulnak: ezért az árak sosem egyensúlyiak! ’! jogos az absztrakció: az árak predetermináltak.

ppred mellett :
Átlagköltség (AC) sem módosul, mert:
Nincs ok a tényezQkombináció módosítására,
TényezQárak változatlanok.

A termékegységre jutó profit ((/Q) sem módosul,
mindezek következtében: AS úgy nQ, mint AD.

A modell tehát nem árjelzéses! A reálszféra változásait (D;S arány) nem tükrözik az árak változásai.

sz. ábra




















A baloldali ábrán a tökéletes piac logikájának megfelelQen azonnal kialakulnak az új egyensúlyi árak a D változásának hatására.

A jobboldali részen - RTM - csak fokozatosan, a lejáró szerzQdések mértékében, 12 hónap alatt következik be a kereslet-változásnak megfelelQ árnövekedés.

Az AD függvény eltolódását kormányzati, jegybanki intézkedések is kiválthatják.

Haszonkulcsos árképzés (Mark up pricing) ’! A tökéletlen verseny esetén a vállalatok egy része oly módon határozza meg termékei árát, hogy az átlagváltozó-költséghez hozzáad egy árrést, amely tartalmazza a termékegységre jutó fix költségeket és egy elfogadható haszonkulcs alapján számított „tisztességes” nyereséget.


3) A modell független változói:
I fgv argumentumai: i; r (vagy d),
MPC,
M.

Ezek határozzák meg AD-t (GDPr –t).

Az adottságok mintegy behatárolják a – jelen esetben a GDP-termelésének lehetQségeit  melyek kihasználása a független változók alakulásától függ. Ezek befolyásolása a gazd. pol. feladata.


4) A modell függQ változói:

GDPr,
Foglalkoztatás (E).

AD-re hat G (kormányzati vásárlások) is, de ez nem spontán, piaci változó!

AS 45 fokos egyenes
Predeterminált árak mellett AS reálnagysága annyival nQ, mint AD-é,
AS ( minden pontján fennáll a kiadási egyensúly: a tényezQköltségek megtérülnek a várható árbevételbQl.

AlapvetQ fontosságú AD nagysága, ami:
GDPrexp-tQl függ, ugyanakkor
meghatározza a tényleges GDPr-t.

AD nagysága ( tehát az erre irányuló becslések, prognózisok, tervek ( várakozások, anticipációk (Expectations) ex ante jellegq információk is

A következQkben fQ áramlat rövid távú aggregált modelljét tárgyaljuk, nem részletezzük pl-ul az AD-t, nem ábrázoljuk külön a fogyasztási, a beruházási fgv-t, a kormányzati kiadásokat és a nettó exportot.

sz. ábra

A fQ áramlat rövid távú modellje





























Ahol:
GDPrexp: az anticipált reál-GDP
GDPra: a tényleges reál-GDP
GDPrpot: a potenciális reál-GDP

GDPrexp ’!független változó, amely AD közvetítésével hat meg GDPra  t a függQ változót
Predeterminált árak mellett AD a várható jövedelmektQl, GDP-tQl függ
Ez külön-külön is vonatkozik AD összetevQire (C+I+G+X).
AS a létezQ K0 mellett L növelésével fokozható, az erQforrás-korlátig.

Potenciális GDP - tényleges GDP = GDP-rés. Minél kisebb, annál sikeresebb a gazd. pol.


K E R E S L E T  E L M É L E T

Nem azt nézzük, mely g-i szereplQ lesz a végsQ tulajdonos (felhasználó), hanem, h közvetlenül mely aktor a vásárló, ki dönt a termékek, szolgáltatások vételérQl.

A végtermékek iránti kereslet alanyai:

A háztartások a rendelkezésre álló (adózott) jövedelmük (DI, Disposable Income) felhasználásáról, elköltésérQl dönthetnek: C + I
Üzleti szervezetek: beruházás, I (Investment).
A háztartások és az üzleti szervezetek is megjelennek beruházási kereslettel.
Állam és intézményei, önkormányzatok (civil szervezetek, egyesületek, alapítványok stb.) áru- és szolgáltatás-vásárlásai ( G (Government purchases, or expenditure).
Külföld vásárlási „egyenlege”, nettó export (X).

Ezek összege az aggregát kereslet:
AD = C + I + G + X

Mivel annyi jövedelem realizálódhat (kereslet-korlát!), amennyi az aggregát kereslet, ezért értelmezhetQ a

Jövedelem-azonossági egyenlet:

Y = C + I + G + X


I. A FOGYASZTÁSI CIKKEK IRÁNTI KERESLET


Rövid távú fogyasztási fgv ( Keynes: abszolút jövedelem hipotézis*. Eszerint a fogyasztás elsQsorban a jövedelmek tényleges szintjétQl függ.

C-re ható tényezQk

1) Objektív tényezQk:
Reáljövedelem,
bruttó és nettó jöv közötti arány,
tQkeérték váratlan változásai,
idQpreferencia (jelenlegi és jövQbeli javak cserearánya),
p (csak árjelzéses modellekben),
i (elsQsorban a jövedelmek alakulásán keresztül).

2) Szubjektív tényezQk:
tartalék elQre nem látott esetekre,
tartalékolás a jövedelem és szükségletek közötti arány megváltozásának esetére (öregkor, gyermeknevelés),
kamat és értéknövelés élvezése,
függetlenségérzet,
manQverezési alap üzleti vállalkozáshoz, spekulációhoz,
örökség hátrahagyása,
fösvénység.

Keynes alapvetQ lélektani tv-e*:

MPC= ”C/”DI ’!dC/dDI

Fogyasztási határhajlandóság* (Marginal Propensity to Consume( MPC)

Megtakarítási határhajlandóság* (Marginal Propensity to Save( MPS)

MPC+MPS=1




DI (DI C (C MPC S (S MPS 35000 35500 -500 5000 4500 0,9 500 0,1 40000 40000 0 5000 4000 0,8 1000 0,2 45000 44000 1000 5000 3500 0,7 1500 0,3 50000 47500 2500 5000 2900 0,58 2100 0,42 55000 50400 4600 5000 2200 0,44 2800 0,56 60000 52600 7400 5000 1200 0,24 3800 0,76 65000 53800 11200
A fQ áramlat fogyasztás-elmélete

A fogyasztás két részbQl tevQdik össze:
JövedelemtQl független rész: autonóm fogyasztás* ’! Caut,
JövedelemtQl függQ rész.

A rendelkezésre álló jövedelem* függvényében:
C= Caut + MPC * DI

A tartós fogyasztási cikkek szerepe:
a velük kapcsolatos kiadások rövid idQszakot terhelnek,
teljes élettartamuk alatt növelik a fogyasztó hasznosságát.





A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ FOGY FGV VISZONYA

Hosszú távú fogy függvény*: a fogy és a jövedelmek több évtizedes kapcsolata, tízéves átlagok alapján.
A hosszú távú fogy függvény alakulása más képet mutat, mint ami az abszolút jövedelem hipotézisbQl következne:
a fogyasztási határhajlandóság megfelel a fogyasztási átlaghajlandóságnak;
a fogyasztási határhajlandóság értéke alig változik (0,9).

Az ellentmondást feloldására több fogyasztás-elmélet is kísérletet tett.

Életciklus-elmélet* Az egyén annyit takarít meg, hogy teljes élete alatt képes legyen fenntartania életnívóját, az ne essen vissza nyugdíjas korában sem.

Permanens-jövedelem hipotézis*


Kiinduló feltevés:

C = c*DIp

Ahol m azt mutatja, hogy mennyire biztos (ismétlQdQ) a jövedelem-növekmény.


Relatív jövedelem hipotézis*

Az egyén lélektani-szociológiai motívumaira koncentrál.

Az egyén igazodik:
korábbi, magasabb jövedelmi szintje melletti fogyasztásához,
olyan csoportok fogyasztási szokásaihoz, amelyekhez tartozni szeretne.

A fogy szokásainak hatása.




II. A FIZIKAI TPKEJAVAK KERESLETE, A BERUHÁZÁS


Beruházás* többféle értelmezése:
reál ( monetáris, ezen belül tisztán pénzügyi,
folyamat(aktiválható létesítmény.

Beruházás a továbbiakban (makro-értelmezés): a fizikai tQkejavak állományának pótlása és bQvítése.

KettQs hatás*, funkció:
Kapacitás-bQvítQ* (ennyiben a munkapiaccal párhuzamosan kellene tárgyalni),
Kereslet-növelQ hatás.*



beruházás aktiválás fizikai tQkejószág
º%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%i%º%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%P%
kereslet-bQvítQ hatás kapacitás-bQvítQ hatás



Minél nagyobbak jövedelmeink & . annál nagyobb a rés jövedelmeink és fogyasztásunk között

Y és C közötti rést a beruházások elvileg betömhetnék, mint a neoklasszikus elméletben (Keynes).


Csoportosítások:

A fiz tQkejavak állományának vált szerint:
Pótló,*
BQvítQ.*

A kibocsátáshoz történQ hozzájárulást tekintve:
TermelQ,*
nem-termelQ.*

c)A piacon megjelent kereslethez való viszony alapján:
Autonóm,* ennek csoportjai:
gazd szerkezet átalakítását segítQk,
technikai színvonal növelését szolgálók,
közjavak,
aggregát keresletet növelQk.
Indukált.*

d)Összetétel szerint:
üzemi berendezések, felszerelések, épületek, jármqvek;
raktárkészletek;
lakóépületek.


Beruházási függvény* (investment schedule, or function): I miként reagál a hozamokra és a költségekre.

Neoklasszikus felfogás:
I hozama: I aktiváláskor K-vé válik, hozama tehát MPK, illetve pénzben VMPK (a tQke határtermék-értéke; MPK * p),
I költsége: I megvalósításának reálfeltétele a megtakarítás (S; Saving). Más személy takarít meg, és más ruház be. Aki megtakarít, C-át halasztja el’! idQbeli helyettesítés. Ára a kamat. A visszakapott összeget és a kamatot egyaránt C-ra fordítja ’! marad a hedonista attitqd, de idQben kiterjesztve.

Megtakarítás:
Fogyasztásra fel nem használt jövedelem,
ElsQsorban reálnagyság,
Neoklasszikusok: a kamat fgv-e,
KeynestQl: szubjektív tényezQk is hatnak (közvetve) rá.

S mint I reálfeltétele jelent meg a neoklasszikusoknál, abból a feltételbQl következQen h: GDPa = GDPpot.

sz. ábra

A beruházás-megtakarítás kapcsolat neoklasszikus felfogása





























I menete MPK  n alapul (minden pont ord-értéke=VMPK).

Ez a téves okoskodás & Abból a hitbQl származik, h a vagyon birtokosa valaminQ K-jószágra, mint olyanra támaszt igényt, holott az, amit valójában kíván a K-jószág várható hozama.

I esetében nem a vagyontárgy birtoklása a fontos, hanem az általa biztosított hozam!

S a keynesi elméletben reziduális érték.

Keynes szerint a beruházási döntésnél nem MPK a fQ kritérium, hanem a tQke határhatékonysága, illetve az arra irányuló várakozások (marginal efficiency of capital; MEK).

MPK. jellemzQi:
ex post,
pillanatnyi,
mqszakilag determinált,
pontos(nak feltételezett),
naturális,
alapja i-nek.

MEK.jellemzQi:
ex ante,
K-jószág teljes élettartamára,
mqszaki-gazd-i (piaci),
nagyfokú bizonytalanság,
pénzbeli,
nem alapja i-nek.


Az adózott profit a lényeges.

Saját tQkébQl történQ finanszírozás esetén is figyelembe kell venni a kamatot ( implicite költség.

A döntésnél figyelmen kívül hagyható az értékcsökkenési leírás!

A beruházások erQsen ingadoznak, várakozás-függQek.



A FP ÁRAMLAT BERUHÁZÁS-ELMÉLETE


A fQ áramlat nem az oksági, hanem a funkcionális, függvényszerq kapcsolatokra épít.

A tárgyévi I az elQzQ évitQl a i változásának ((i) és a I kamatérzékenységének (d) függvényében tér el.

A fQ áramlat beruházási fgv-e:

I = I - d*(i

Ahol:
I beruházás elQzQ évi szintje
d beruházás kamatérzékenysége
(i kamatláb változása


A BERUHÁZÁSOK JELENÉRTÉKE*

Nemcsak az adott célra kiadott pénzösszeg jelent költséget, hanem  opportunity costként - annak kiesQ hozama is.

A valós mérlegelés érdekében figyelembe kell venni:
ezt a kiesQ hozamot, és
az inflációt is.

Ez diszkontálással* érhetQ el, amelyet a nominális kamatláb* segítségével végzünk, amely egyszerre fejezi ki:
az idQpreferenciát, a várható nettó hozamot (hosszú távú reálkamatláb),
az infláció anticipált mértékét.


III. KORMÁNYZATI KIADÁSOK*

Mivel áruk és szolg-k iránti D-t vizsgáljuk, a ktsg-vetés kiadási oldalából csak az erre irányuló kiadásokat vesszük figy-be (G, Government expenditure)!
A jóléti transzferek* ugyanis a háztartások fogy D-ében jelennek meg.

G hatása GDPrpot =GDPra esetén
Tömeg-kiszorítási hatás* (Crowding out effect): ha G nQ a többi a komponens - kamatérzékenységüktQl függQen  csökken,
G csökken: a többi elem növekszik. H Stein: a katonai kiadások csökkentése ( a béke osztaléka* (peace divident).

G hatása GDPrpot > GDPra esetén:

G növekedése esetén AD többi komponense is emelkedik, mégpedig multiplikálódva.
IV. NETTÓ EXPORT X

Az export és import különbözete:
(+) a hazai AD nagyságán felül külsQ piacra is termelhetnek az ország vállalatai,
(-) a hazai AD egy részét viszont kföldi vállalatok elégítik ki.

Export-orientált növ( lokomotív elmélet.*
(IMF: USA 1%-os növ-e másutt 0,8-1 %-os növ-t eredményez.)

MULTIPLIKÁTOR-ELMÉLET*

A multiplikátor fogalmát R. F. Kahn vezette be (The Relation of Home Investment to Unemployment, Economic Journal, 1931.)

Általános értelmezés: a fgtlen változó többszörösével változik az eredményváltozó.
Multiplikátor típusai:
Kahn: foglalkoztatási,
Keynes: beruházási,
monetaristák: pénz,
SSE: adó,
fQ áramlat: kiadási multiplikátor (költségvetési).

Beruházási multiplikátor: GDP/I arány, tehát az adott I többszörösével növeli GDP-t.

Számpélda a multiplikátor-hatás szemléltetésére

(I = (AD

(C (Y (S ”I 1 000 c”I 800 c”I 800 (I-c(I 200 C2”I 640 c2(I 640 c(I - c2(I 160 C3(I 512 c3(I 512 c2(I - c3(I 128 C4(I 410 c4(I 410 C3(I - c4(I 102

Konvergens, mértani sorozatok, q=0,8

 EMBED Equation.3 

 EMBED Equation.3 

 EMBED Equation.3 

 EMBED Equation.3 


A multiplikátor levezetése

(Y = (C + (I

kínálat = kereslet

(Y = c * (Y + (I

(1 – c) (Y = (I

mivel (1 – c) = s
(Y =1/s * (I

Multiplikátor annál erQsebb, minél magasabb c!
c=0,9 1/s = 10
c=2/3 1/s = 3

A multiplikátor erQssége szegény és gazdag országban.

Minden nagyság kettQs értelemben!
reál- növekmény,
nominál-növekmény.

5000 termékbQl 4000-t elfogyasztanak, 1000-t beruháznak.

MibQl finanszírozhatja a kormány (I-t?
a jegybank* által teremtett új pénzbQl kap hitelt; (Kérdés, hogy indít-e ez inflációs hatást?)
háztartások S-a (a bankok által közvetített pénz-újraelosztó hitel);
kormányzati kötvény-kibocsátás,
hitelfelvétel, kötvény-kibocsátás n-közi pénzpiacon,
adó.

FejlQdQ országoknak adott segély kedvezQ hatása a segélyt nyújtó gazdaságára.

Tényleges* és logikai* multiplikátor:

A mult kföldre szivárog: Lokomotív-elmélet,
Y növ ( miatt MPc csökken, 1/s csökken,
Korábbi felesleges készletek normál szintre csökkennek. (Hasonlóan hat, mint külföldre szivárgás.)
U (-(S). Újrafogl-nál visszafizetik a kölcsönt. (Hasonlóan hat, mint külföldre szivárgás.)

Improduktív I ( katedrális, bánya, vasút.

Nagy U-nél minden I (L) lehetQséget érdemes kihasználni!

& kitqnik, miképpen teheti mégis gazdagabbá a tsdalmat a kölcsönbQl finanszírozott haszontalan költekezés. Piramisépítés, földrengések, sQt még háborúk is növelhetik a gazdagságot. (Keynes)



A multplikátor értelmezése a fQ áramlatban:

Nem beruházási, hanem kiadási multiplikátor*!

Keynes tételének általánosítása: minden AD-növekmény tovagyqrqzQ módon, multiplikálódva növeli az összkeresletet.

Multiplikátor beindul bármilyen (kormányzati) vásárlás esetén, de nem mindegy, mibQl finanszírozzák!







AZ AKCELERÁTOR-MODELL*


Az akcelerátor-modell az indukált beruházások alakulását elemzi.

A kiinduló helyzetben:
a kapacitások kihasználása optimális, nincs AD-korlát, vagy ”C hatására tágabbá válik, mint GDPa,
a fizikai tQkejavak és a kibocsátás arányát konstansnak feltételezzük.

A szándékolt tQkeállomány a tervezett kibocsátástól, ill. az annak alapját jelentQ fogy cikk kereslettQl függ:

Kexp = v*Qexp

Ha nQ a kereslet nagyobb tQkeállomány lesz szükségessé ( bQvítQ beruházások.

I = v* (Qexp  Qa)
lead-jelenség*

Az akcelerátor-modell mqködésének bemutatása egy számpéldán!

Év C=Qc K Écs Ip IN IB 1) 500 1000 100 100 0 100 2) 500 1000 100 100 0 100 3) 600 1200 120 100 200 300 4) 700 1400 140 100 200 300 5) 800 1600 160 100 200 300 6) 1000 2000 200 100 400 500 7) 1300 2600 260 100 600 700 8) 1700 3400 340 100 800 900 9) 2000 4000 400 100 600 700 10) 2000 4000 400 100 0 100 11) 1950 3900 390 0 0 0 12) 1800 3600 380 0 0 0

Súrlódások:
A fizikai tQkejavak nem oszthatók tökéletesen,*
Ha a kereslet emelkedése átmeneti,
Az ágazati szintq hatások változatlanok, de módosul a gazdaság ágazati szerkezete.
A kereskedelem változása hat az akcelerátorra.

A szupermultiplikátor*

A multiplikátor- és az akcelerátor-hatás összekapcsolódása.

A szupermultiplikátor kibontakozása autonóm beruházással indul:

"Iaut ’! "AD ’! " Iind ’! "AD ’! "Iind ’! "AD ’! "Iind ’! "AD’!&

A gazdaság gyorsuló növekedésének lehetQségét hordozza.

Sok további tényezQ hat, de a folyamat belsQ logikája is kódolja a törést.

A növekedés beleütközik a teljes fogl plafonjába* (erQforrás-korlát válik effektívvé). Emiatt:
romlik a K/L,
csökken a tQkejavak hatékonysága.

Biliárdasztal-elmélet .


VÁRAKOZÁSOK*, ANTICIPÁCIÓK
(Expectations)
A (gazdasági) változók jövQbeli értékeire vonatkozó meggyQzQdések, vélemények, becslések, prognózisok, tervek.

AlapvetQ fontosságúak a:
a jövQbeli E-súly, és
a gazdasági teljesítmény szempontjából.

Kiindulás: tény-adatsor, de annak alapirányzatát*, trendjét nem mechanikusan extrapolálják.

A várakozások típusai:

Adaptív*, igazodó, alkalmazkodó (Adaptive expectations): a változók múltbeli értékei és a tapasztalatok, új feltételek alapján alakítják ki.

Racionális* (Rational expectations) New Classical macroeconomics: minden hozzáférhetQ és fontos infot figyelembe vesznek, addig, amíg az info megszerz és feldolg MC-e < elérhetQ MR (ÖsszevetendQ: H. Simon korlátozott racionalitás).

Magatartási* (Behavioral expectations): alapvetQen tsdalmi és lélektani tényezQkön, ilyen jellegq meggyQzésen alapul, kiemelkedQ e tekintetben a média szerepe.

Önmagukat megvalósító várakozások*: (bármelyik típus esetében jellemzQ). Alap: aktorok döntésének, cselekvésének vezérfonala az anticipáció, ezért a tevékenység eredményében is megjelenik annak hatása. (S( D) a várakozásokon alapul ( az valósul meg, amit elképzelnek. Pl-ul:
Infláció: M*V = T*p
Inflációs várakozás: menekülni kívánnak a vagyon pénz formában való tartásától ( V ( ( p (.
Hiánycikk-hisztéria terjedése ( minden készletet felvásárolnak ( valóban hiánycikk.
ÉrtéktQzsdei besszhangulat: (Dow Jones( BUX): ( mindenki elad ( árf (.

Várakozások rugalmassága*: (Hicks)
Változó jövQbeli változásának várható üteme (%-os formában), hogyan viszonyul a múltbeli változásának (%-os) mértékéhez:
(exp= ge/ga
Ahol:
(exp: várakozások rugalmassága
ge: változás anticipált jövQbeli üteme
ga: változás eddigi, tényleges üteme

A gazdaság:
stabil, ha: ( < 1
ingatag, ha: ( > 1
sz. ábra
Stabil modell













A gazdasági feltételek  kiemelten az árak változása – során kialakult az E-helyzet (p0 ;S0=D0),

keresleti (D) fgv – pl-ul a jövedelmek növekedése miatt – felfelé tolódik a D’ helyzetbe.
Változatlan árak mellett a D0 megemekedne D1-re, ennek következtében D1-S0 nagyságú D-túlsúly jönne létre.
A piaci szereplQk az információk birtokában tisztában vannak az áremelkedés szükségszerq bekövetkezésével, de az szerintük a múltbelinél alacsonyabb ütemq lesz (a múltban is jellemzQen D-túlsúlyos volt a piac); mind a vevQk, mind az eladók p2 árat tartanak reálisnak
A p2 ár mellett a vevQk D2 keresletet, az eladók S2 kínálatot látnak racionálisnak, ezzel jelennek meg a piacon, tehát kialakul az új egyensúly.

sz. ábra

Instabil modell

















A gazdasági feltételek  kiemelten az árak változása  során ez estben is kialakult az E-helyzet; D0 = S0; p0 –nál.
A keresleti (D) fgv – pl-ul a jövedelmek növekedése miatt megint felfelé tolódik. Változatlan árak mellett a D megemekedne D1-re, ennek következtében D1-S0 nagyságú D-túlsúly jönne létre.
A piaci szereplQk az információk birtokában tisztában vannak az áremelkedés szükségszerq bekövetkezésével, de az szerintük a múltbelinél magasabb ütemq lesz (a múltban is jellemzQen D-túlsúlyos volt a piac.
A vevQk a várhatóan felgyorsuló áremelkedés miatt elQrehozzák keresletüket, a D fgv még tovább tolódik felfelé, míg az eladók elhalasztják kínálatukat, a kínálati fgv balra tolódik.
A p0 ár mellett így a D-túlsúly lényegesen nagyobb, D2 - S1 nagyságú lesz, ezért a ténylegesen végbemenQ tranzakciók valóban nagyon magas árakon zajlanak le.



Dr. OROSZI SÁNDOR:
MAKROÖKONÓMIA II.
Pécs, 2008. március


PÉNZELMÉLET

A gazdaságban valójában semmi sem annyira jelentéktelen, mint a pénz, leszámítva azt a tulajdonságát, hogy idQt és fáradságot takarít meg. Csak meghibásodásakor figyelhetQk meg elkülönült és önálló hatásai. (J. St. Mill)


Mennyiségi pénzelmélet* (Quantity theory of money) ’! a pénz vásárlóereje mennyiségétQl függ. I. Ficher*(1911):

M*V = p*T

Ahol:
M: pénz (Money)
V: a pénz forgási sebessége (Velocity of circulation)
T: adásvételek (Transactions)

Makro-közelítés; (M: forg-ban levQ pénzmennyiség; T: összes tranzakció).
A mennyiségi pénzelmélet szerint a pénz vásárlóereje nem belsQ értéken , hanem az árumennyiség és a pénzmennyiség viszonyától függ.

A modern pénz esetében az elszámolási eszköz funkció lépett az értékmérQ funkció helyébe. A pénznek ez esetben sem kell fizikailag jelen lennie.

KeynestQl vagyontartási eszköz: pénz nem azért kell, hogy elköltsék!

Spekuláció: egy adott idQhorizontra vonatkozó anticipált jövQbeli értékek szem elQtt tartásával végrehajtott jelenbeli tranzakció, amelyet a periódus végpontjában egy jövQbeni ügylet követ.


Modern felfogás ’! Friedman:
az egyes g-i szereplQk vagyonmérlege* áll a középpontban,
pénz és más vagyontárgyak közötti helyettesítés,
M-kiadás: áruk iránti kereslet.





Vagyonmérleg:


Vagyon: (generációk által) felhalmozott megtakarítás. (Nincs rokon vonása a számviteli felfogással!)

Vagyontartási formák:

Pénzügyi:
Pénz,
Takarékbetét,
Kormányzati értékpapír,
Részvény,
Nyugdíjalapba befizetett részesedés.

Nem-pénzügyi:
Dologi javak,
Emberi tQke.

Vagyontartó célja:
vagyon megQrzése, ill.
növelése.

Döntés alapja:
Hozam(ráta) (részvény osztaléka, kupon, kamat, nyereség, bérnövekmény),
Árfolyamváltozás.

Optimum: határszolgálatok egyenlQsége.



AZ EGYENSÚLYI KAMATLÁB MEGHATÁROZÓDÁSA


Kamat*: a pénz kölcsönzésének ára, a hitelezQnek nyújtott ellenszolgáltatás.

Kamatláb*: az egy évre fizetett kamat, a kölcsön %-ában.

Feltételezzük:
M-kínálat i-független, amit
A jegybank képes (!) pontosan, egyértelmqen meghatározni,
A jegybank nem price-taker típusú aktor, hanem a GP alakítója,
A spekulációs pénzkereslet (Lsp) a teljes L komponense; iexp-tQl függ.


sz. ábra

Az egyensúlyi kamatláb meghatározódása

i

MA MB
Ltr



iA


iB
LSp
L

L, M

Ahol:
iA; iB piaci kamatszintek (kereskedelmi bankok kamatszintjei)
Ltr tranzakciós pénzkereslet
Lsp spekulációs pénzkereslet
L teljes pénzkereslet
MA; MB pénzkínálat

Az ábra i meghatározódásának nagyon egyszerq modellje.


Kamatláb-rendszerek:
IdQtáv (overnight ( hosszú távú),
Kockázat (adósság-átütemezés),
Pénzintézeti struktúra szerinti ’!jegybanki alapkamat_ ( ker banki.

Nominál* ( reál kamatláb*

inom = 30 %; infl = 20% esetén

ireál meghatározása:
hüvelykujj-szabály* szerint: ireál=inom-infl=10 %
pontosan: hányadosként: inom/infl=1,3/1,2=1,083



Pénzügyi intézmény-rendszer elemei közül:
Jegybank*
Kereskedelmi bankok*
Takarékbankok
Biztosítók, nyugdíjalapok
Befektetési alapok

Kereskedelmi bank: üzleti vállalkozás.

(= kamatrés*  költség

Kamatrés= aktív és passzív bankmqveletek kamata közötti kbség.

Kormány állampapírokat (kötvényeket (Bonds, B) bocsát ki:
Állam ennek mértékében tartozik a kötvény birtokosának,
A kötvények a magánszféra, a ker bankok, a jegybank számára eszközként jelennek meg.


Tartalékok* (reserves, RE). Bankok betétei a jegybanknál ( páncélteremben Qrzött, tartalékszámlán lévQ bankjegy , tétlen pénz.

Történelmileg: a ker bankok fiz képességük érdekében a likviditási rátának megfelelQ M-t tartottak.

A modern gazd-ban ennek mértékét írja elQ a jegybank ( kötelezQ tartalékráta* (required reserve ratio, r), ez a csekkszámlán lévQ betétek meghatározott %-a.



PÉNZTEREMTÉS A BANKRENDSZERBEN

A jegybank pénzkibocsátási (emissziós) monopóliuma* a bankjegyekre vonatkozik.

Pénzteremtés:
Jegybank: bankjegyet bocsát ki (emissziós monopólium),
Ker bankok rendszere : bankszámlapénzt teremthet.

A bankszámlapénz-teremtés alapját képezQ bankjegy-mennyiséget, annak kibocsátási szabályait az állam (jegybank) határozza meg.

A bankszámlapénz létrehozásának folyamata:

Az 1. számú kereskedelmi bank: 100 mó Ft-hoz jut ( kikölcsönöz: 90 mó Ft-ot „A” vállalatnak ( tartalék: 10 mó Ft.

„A” vállalat átutalja a felvett hitel összegét „B” vállalatnak, annak a 2. számú kereskedelmi banknál vezetett számlájára: 90 mó Ft ( ez a bank kikölcsönöz 81 mó Ft-ot „C” vállalatnak ( tartalék: 9 mó Ft.

„C” vállalat átutalja a felvett hitel összegét „D” vállalatnak, annak a 3. számú kereskedelmi banknál vezetett számlájára: A 3. számú kereskedelmi banknál megjelenik 81 mó Ft ( „E” vállalatnak hitelt nyújt 72,9 mó Ft értékben ( tartalék: 8,1 mó Ft.

A 2. számú ker bank ügyfelei közül „B” vállalat 90 mó „C” vállalat 81 mó Ft fölött diszponál. A 3. számú kereskedelmi bank „E” vállalat rendelkezésére bocsátott hitelként 72,9 mó Ft-ot és így tovább. A pénzmennyiség tehát folyamatosan növekszik, megtöbbszörözQdik.

Konvergens, mértani sorozatok: q=0,9 ( 1 - r

 EMBED Equation.3 

 EMBED Equation.3  EMBED Equation.3 

a1* 1/r kifejezésbQl az
1/r tag a pénzkínálat-multiplikátor.

A pénzkínálat:  EMBED Equation.3 

A tartalékok: A tartalékok:  EMBED Equation.3 


A példában minden bankjegy tartalékként jelenik meg.

Monetáris bázis* (monetary base, MB) ( Cagan: nagyerejq pénz* (high power money).

A jegybank hat a bankszámlapénz mennyiségére is:

Nyílt piaci mqveletekkel* (open market operations)
Jegybank kötvényeket vesz a bankoktól ( MB nQ,
Jegybank kötvényeket ad el a bankoknak ( MB csökken.

viszontleszámitolási hitelezéssel.*

kötelezQ tartalékráta változtatásával.

Befolyásolja ezzel a teljes M-kínálatot, ezen keresztül i-t.

M csak felsQ határ:
Készpénz elszivároghat a forg-ba,
Szabad tartalékok*: Káldor ’! a ló nem akar inni .

A JEGYBANKI ALAPKAMAT

Jegybanki alapkamat: a kp -i bank (Monetáris Tanács) határozza meg,
Ker bankok ehhez viszonyítanak (benchmark), ez a i-rendszer alapja.

sz. ábra

Az alapkamat-változtatás hatása a piaci kamatlábra






M2 M1
Ltr
i2


iB

LS
L


Ahol:
ia1; ia2 jegybanki alapkamat-szintek
i1; i2 piaci kamatszintek (kereskedelmi bankok kamatszintjei)
Ltr tranzakciós pénzkereslet
Lsp spekulációs pénzkereslet
L teljes pénzkereslet
M1; M2 pénzkínálat


Az alapkamat-emelés hatása:
A jegybank alapkamat-emelése (ia1-rQl ia2-re) szqkíti (esetleg megszqnteti) a kamatrést,
Ker. bankok a kamatrés visszaállítása érdekében emelik i-t (i1-rQl i2-re),
kevesebb hitelt vesznek fel tQlük, csökken a bankszámlapénz mennyisége (M1-rQl M2-re).




A pénzpiac sajátosságai makroökonómiai szempontból:

Az áruk tökéletes piacán: D; S; p között kölcsönhatás van ’! ha tökéletes lenne a M-piac, azon is L; M; i között annak kellene lenni, de itt: sérül a tök piac mechanizmusa.

ia (a kp-i bank által meghatározott alapkamat), a piac számára exogén nagyság

Hiába marad változatlan a mon. bázis, nem a bankszámlapénz, hanem csak a szabad tartalékok nQnek.

M spec kínálat: nem az ár (i) kialakulása elQtt jelenik meg a piacon; hanem L és i függvényében képzQdik! (tök piac: L; M; ’! i; itt: L; i; ’! M).

Lsp nem az aktuális, hanem az anticipált i fgv-e.


Központi bank céljai:
Árszínvonal stabilitása, infl fékentartása.
GDPa ( GDPpot.
Foglalkoztatás (E ) növelése, munkanélküliség (U) korlátozása.

FED: élénkítés, E növ; EKB: középtávú árstabilitás.

Verbális ráhatás*: Jegybank által meghirdetett céloktól eltérQ tényleges helyzet esetén az intézmény kilátásba helyezi a megfelelQ eszközök bevezetését. Ezeket azonban gyakran nem kell alkalmaznia, mert a g-i szereplQk a szóbeli hatásra módosítják várakozásaikat, azoknak megfelelQen változik a tényleges helyzet.

A jegybank a célokat nem egyedül hat meg!

Független, elnök hosszú idQre történQ kinevezése ( pol ciklus (Surányi, Bod; Járai).

Mon pol eszközei:
Nyílt piaci mqv:
Viszontleszámitolási hitelek,
Jegybanki kamatláb pol: jegybanki alapkamat,
KötelezQ tart ráta.

Bármely esetben jellemzQ az infláció (-ése!



MONETÁRIS POL* NYITOTT GAZD-BAN ’! AZ ÁRFOLYAM-VÁLTOZÁS HATÁSA A KKERRE

Reálárfolyam (Real exchange rate): Meghatározott termékek, szolgáltatások és termelési tényezQk azonos valutákban kifejezett relatív árait, vagy költségeit, végsQ soron a belföldi és a külföldi ár- vagy költségszintet hasonlítja össze. A kiszámított mutató értékével kell korrigálni a nominális árfolyamot. Csökkenése a versenyképesség növekedését, emelkedése annak romlását fejezi ki.

Valuta túlértékeltsége*: a valuta tényleges, piaci paritását meghaladó, mesterségesen fenntartott erQs árfolyam állapota (Ft).

Valuta alulértékeltsége*: a valuta tényleges paritásától elmaradó, mesterségesen fenntartott gyenge árfolyammal jellemezhetQ pillanatnyi helyzet (jen, jüan).

Valuta le- felértékelés ill. le- vagy felértékelQdés: két  egymástól alig függQ - piacon kialakult , kbözQ valutában kifejezett árszintet köt össze.

Valuta-felértékelés*: a valuta árfolyamának jegybank által végrehajtott egy lépésben megvalósított növelése az addig érvényes szinthez képest.

Valuta-felértékelQdés*: a valuta árfolyamának spontán, piaci növekedési folyamata az addig érvényes szinthez képest.

Valuta-leértékelés*: a valuta árfolyamának jegybank által végrehajtott egy lépésben megvalósított csökkentése az eddig érvényes szinthez képest.

Valuta-leértékelQdés*: a valuta árfolyamának spontán, piaci csökkenési folyamata az addig érvényes szinthez képest.

Induló helyzet: árfolyam: 280Ft/¬

Exp:
Kföldön eladható áru: 1 mó árbevétel ( beváltva: 280 mó Ft
( az eladott áruk belföldi felv. ára: 260 mó Ft
Realizált profit: 20 mó Ft

Imp:
Kföldön vesz árut 1 mó -ért ( euró-vásárlás: 280 mó Ft
( import áruk belföldi eladási ára: 300 mó Ft
Realizált profit: 20 mó Ft

Mind az ex- mind az import jövedelmezQ (20 mó Ft).

Valutaleértékelés ( árfolyam: 305Ft/¬

Export: 45 mó Ft (

Import: 5 mó Ft veszteség.


Valutafelértékelés ( árfolyam: 255Ft/¬

Export: 5 mó Ft veszteség.

Import: 45 mó Ft (.


Kker mérleg ( nközi fizetési mérleg.

Kker mérleg ( árszínvonal ( valutaárfolyam.


Árfolyamrendszerek:

Valutakosár alapján* határozták meg, napi rendszerességgel, ennek (2,25) %-os intervallumában ingadozhatott. Ennek csúszó változatát alkalmaztuk.

Sávos* (2001. 05-tQl) Rögzített euró-árfolyam: +/- 15%-os sáv (282,36).

LebegQ: a valuta árfolyama szabadon reagál a piaci hatásokra, a jegybanknak nincs beavatkozási kötelezettsége (a Monetáris Tanács 08. 02. 25  i döntése)

ElQzQleg, ha a tényleges árfolyam kilépett a sávból, a jegybanknak interveniálnia kellett (vagy módosítania kell a sávon). Valuta elleni spekulációs támadás lehetQsége.


INFLÁCIÓ*
Inflated: felfúvódott’! ami felfúvódik : a forgalomban lévQ pénz mennyisége.

Infláción az általános árszínvonal tartós emelkedését, a pénz vásárlóerejének csökkenését értjük, az idQ dimenziójában, százalékos formában kifejezve.

Az árszínvonal rövid idQszakban bekövetkezQ, konjunkturális változása nem infláció.

Az inflációt mindig a javak adott körére, minQségére értelmezzük.

Legfontosabb mutatója a fogyasztói árindex*, ami differenciáltan jelenik meg a különbözQ háztartások esetében. Valójában minden háztartás különbözQ mértékq inflációt él meg , attól függQen, hogy milyen összetételq jószág- és szolgáltatás-mennyiséget fogyaszt.

Maginfláció (Core inflation): Az infláció mérQszáma, amelyet a statisztika megtisztít a legváltozékonyabb és a monetáris politikától leginkább független termékek és szolgáltatások (idényjellegq élelmiszerek-, üzemanyagok-, gyógyszerek) áralakulásának hatásától.
EKB: fogy árindex,
FED maginfláció (energiahordozók és élelmiszerárak nélkül).



Infláció típusai:

Kereslet-huzta infláció* (Demand-pull inflation)

sz. ábra





















Inflációs rés* (Inflationary gap), ha a nominális AD > GDPrpot

Ez esetben:
Inflációs rés = AD - GDPrpot

RTM-ben a GDPrpot abszcissza-értékénél mutatkozó különbség az AD és AS (ordináta)-értéke között.

Az inflációs rés még nem infláció, csak inflációs nyomás, mivel árak predetermináltak. Az inflációs nyomás csak a szerzQdések lejártával jelenik meg az árszínvonal növekedésében.

Költség-tolta infl* (Cost push inflation) okai:
A költség (tolta) infláció: változatlan fizikai tényezQ-ráfordítások esetén emelkednek a tényezQárak és emiatt a költségek ( mark up pricing.*

Bér-tolta (külön, részletesen),

Adó-tolta* (tax push inflation). Az adók fiktív költségek. Költség és árnövelQ hatásuk hasonló a bérekéhez,

Monopóliumok (ár-bér spirál) : a monopolizáltság fokának növekedése* is erQsen hat az árszínvonal változására,
Szakszervezetek (bér-ár spirál*),
Importált infláció* (imported inflation) Világpiaci árváltozások az importcikkek révén beépülnek a hazai termékek áraiba,

improd szektor arányának növ.

Az állam az adókkal, a ktsg-vetési deficittel maga is teremt inflációt!

AlapvetQ inflációs tényezQ a w-növekedés:

Duesenberry:
dw/w > dPL / PL

Ez az opt allokáció feltétele.

Ha
dw/w > dPL / PL

Az egyenlQség teljesülése esetén is lehet infláció, ha nQ pl. az improduktív szektor aránya.

Eatwell, Llevelling: kulcsiparág-hipotézis*

A nemzetgazdaságokban található néhány, a világgazdaság élvonalába tartozó ágazat. Az ezekben megvalósuló, a termelékenység növekedésén alapuló bérnövekedésnek nincs inflációs hatása. A demonstrációs hatás során más ágazatokban könnyebben érnek el bérnövelést, akkor is, ha annak nincs meg a hatékonysági alapja. Ez viszont már infláció!

Davidson, Weintraub:

Keresleti és költséginfláció átcsap egymásba, a bérek kettQs szerepe miatt.
Bér (költség) tolta infláció: bér-ár spirál,
Ár-bér spirál:*
Tehetetlenségi infl (Inertial inflation) predeterminált árak miatt is ( infláció beépül a várakozásokba.

Az inflációt kiváltó tényezQk hatásának intenzitása:

1 %-pontos többlet-bér 0,23 %-ponttal növeli az inflációt, a felturbózott inflációs várakozás beépül a bérekbe’! tehetetlenségi,
Árfolyamgyengülés: 1%-os változása 0,15%-ponttal,
1 %-os állami áremelés 0,22%-ponttal,
MNB: olaj 10 %-os árváltozása 0,22 %-os infláció-növekedés.

PHILLIPS AZ INFLÁCIÓRÓL ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉGRPL

A.W. Phillips: The Relation between Unemployment and the Rate of Change of Money Wage Rates in the United Kingdom, 1861-1957. Economica, 1958. Nov.

Ökonometriai alapon közelítette a kapcsolatot.

Csak az 1861-1913-as nyugodt idQszakot vette alapul.
sz. ábra

A munkanélküliségi és a bérráta kapcsolata - a Phillips-görbe
Phillips nem idQbeli változást, dinamikát kívánt vizsgálni, hanem korrelációt.

Az elmélet lényege:
az infl és U ráta között széttartó* trade off, kapcsolat létezik!
nem bárminemq kapcsolat!

A Phillips-görbe az inflációs- és a munkanélküliségi ráta között a vizsgált fél évszázad során megfigyelt kapcsolatot ábrázolja. Egy rövidebb  8 éves -idQszakban, egy konjunktúra-ciklus alatt a kapcsolat egy hurokkal* ábrázolható.

A Phillips-görbe a konjunkturális és véletlen hatások átlagolódása miatt csillapított, kiegyensúlyozott tendenciát fejez ki.

Emeljünk egy függQlegest az abszcissza-tengely egy tetszQleges "UA" pontjában! Három azonos abszcissza-értékq metszéspont:
KözépsQ: kifejezi a teljes periódusban az inflációs- és a munkanélküliségi ráta közötti jellemzQ (átlagosnak tekinthetQ) kapcsolatot,
FelsQ: az inflációs- és a munkanélküliségi ráta közötti kapcsolat konjunktúrában,
Alsó: uez a kapcsolat dekonjunktúrában.

JelentQs hatással bír az infláció alakulására munka iránti kereslet alakulási tendenciája is





Samuelson és Solow hozzájárulása a Phillips-elmélet fejlQdéséhez

Samuelson és Solow 1959-es elQadása.

Az ábrán kifejezték az infláció alakulását  két függQleges tengelyt alkalmaztak.

sz. ábra
Az inflációs, a munkanélküliségi és a bérráta kapcsolata


A görbe három fontos pontját láthatjuk a következQ táblázatban:

inflációs ráta (%)
munkanélküliségi ráta (%) 7 3 3 5,5 0,0 8,5
Skálaeltolódás látható a két függQleges tengely között: növekszik a dolgozók begyakorlottsága, rutinja (learning by doing) évi két %-kal  ennyivel emelkedik a piacra kerülQ árumennyiség változatlan létszám esetén is -, ami kompenzálja a nominálbérek két százalékos növekedését. A bérráta ezért két %-ponttal magasabb az inflációsnál.

1969-es elnöki jelentés: 1954-68. között egy, a Phillips-görbéhez jól illeszkedQ ponthalmaz.
FRIEDMAN INFLÁCIÓELMÉLETE

Hosszú távú vizsgálatokat végzett.

A munkanélküliség természetes rátája* (Un) a munkanélküliség (U) normális vagy teljes foglalkoztatás melletti rátája.

Phelps és Friedman: U állandóan jelen van, jellemzQ mértéke az, ami meghatározandó.

U tényleges rátája ekörül ingadozik.

Friedman: a Phillips-görbe egy, az Un  nél emelkedQ függQleges (vertical
Phillips curve). Ez a trade off megkérdQjelezése.

sz. ábra
Friedman inflációelmélete

1967-ben, az Amerikai Közgazdasági Társaság ülésén tartott elnöki beszédében elismerte, hogy "... mindig létezik ideiglenes trade-off az infláció és a munkanélküliség között, de nem létezik állandó trade-off. Az ideiglenes trade-off nem magának az inflációnak a következménye, hanem a nem várt inflációé."

Az inflációs rátát anticipálják, az beépül a várakozásokba.

A függQleges, hosszú távú Phillips-görbétQl csak ideiglenes trade-off esetén következik be elmozdulás.

A kormányzat hibásan U-t Un alá akarja szorítani ezért gyorsítja a pénzkibocsátás ütemét.

A search-munkanélküliek ’! a megemelkedett wnom-ot az eredeti infl várakozások alapján értékelik, tévesen azt gondolják, hogy emelkedett reálbérük, tehát munkát vállalnak ’! elmozdulás a rövid távú Phillips-görbe mentén.

Ha rájönnek tévedésükre, az
egyrészt inflációs várakozásaik korrigálására
másrészt munkaviszonyuk önkéntes felmondására készteti Qket

Lényeg: áttérnek egy magasabban elhelyezkedQ rövid távú Phillips-görbére
Egy rövid távú Phillips-görbe érvényességi ideje Friedman szerint az általa kifejezett inflációs várakozások élettartamával határozható meg.

Phillips felfogásának modern változata

Az infláció mai magyarázatában integrálódnak az egyes gondolkodók által megfogalmazott összefüggések.

² = ²exp + ± (U-Un) + z

Ahol:
²: inflációs ráta
²exp: az infláció anticipált üteme
± koefficiens
U munkanélküliségi ráta
Un a munkanélküliség természetes (legkisebb fenntartható) rátája
z sokkhatás



ÉRTÉKTPZSDE

Értékpapírok adás-vételének színtere.

Értékpapír-típusok közül csak a részvényre* és az állami kötvényekre* koncentrálunk.

Részvény esetében határozatlan, kötvény vásárlásakor határozott idQre szóló jövedelem-folyamra teszünk szert.

Az értékpapírok árfolyama


É-papír árfolyam*: az az összeg, melynek, mint bankbetétnek a kamata egyenlQ az É-papír hozamával ( K Boulding: elQnykiegyenlítQdés elve.*

A bankbetét a kamata viszonyítási alap, ez az opportunity cost-ja annak, h valaki pl. értékpapírban tartja vagyonát.

Ha az értékpapír jövedelmezQsége magasabb, érdemes érte a névértéknél magasabb árat is adni, egészen addig, amíg:

névérték*if =árfolyam * im
ebbQl:

árfolyam = névérték*if / im

A kötvénynél a tört szlálójában a (fix) kamat, részvénynél az osztalékráta szerepel.

Gondoljuk végig az összefüggéseket számpéldán!
Kiindulás: egy személynek 1.000.000 Ft-ja van bankban; im =5% mellett ez évi 50.000 Ft kamatjövedelmet hoz.
A kötvények fix kamata: if =10%; névértékük 1000 Ft;
Ilyen paraméterek esetén tudna venni 1000 db kötvényt, amivel 100.000 Ft jövedelmet érhetne el.
Ez az elQny minden vagyontulajdonos elQtt nyilvánvaló, ezért a kötvényekért hajlandóak a névértéknél magasabb árat fizetni.
Egy kiválasztott  például 1250 Ft-os - árfolyamnál még mindig a kötvény az elQnyösebb, a megvásárolható 800db ugyanis 80.000 Ft évi jövedelmet hoz.
Egyensúly akkor köv be, ha az árfolyam 2000 Ft-ra emelkedik, ekkor a megvehetQ 500 db kötvény évi hozama is csak 50.000 Ft lesz.


Ha im változik:
im=3 % ’! az árfolyam=3333, az árfolyamnyereség: 1333.
im=8 % ’! az árfolyam=1250, az árfolyamveszteség: 750.

A i .. azon a ponton fog megállapodni, ahol a bessz-spekulánsok* eladásai kiegyenlítik a hossz-spekulánsok* vételeit.

Minden olyan i-színvonal, amelyrQl kellQ meggyQzQdéssel hiszik, hogy valószínqleg tartós lesz, valóban tartós is lesz. (Önmagát megvalósító várakozás.)

Értékpapírok árfolyamára ható tényezQk

Dow-elmélet*: egy részvény árfolyamában minden rendelkezésre álló info tükrözQdik.

Az összes részvényre egyaránt hat:
kamatláb alakulása,
belsQ gazdasági helyzet alakulása,
várható normatív gazdaságpolitikai lépések,
belsQ politikai helyzet (választások),
általános külgazdasági hatások,
nemzetközi pol-i helyzet,
gazdasági botrányok.


Egy ágazathoz tartozó vállalatok részvényeinek árfolyamát érintQ hatások:
ágazati konjunktúra,
struktúra-politika,
speciális külgazdasági hatások.

Egyes vállalatok részvényeinek árfolyamát még befolyásolja:
vállalati profit,
fejlesztési lehetQségek,
versenytársak helyzetének változása,
váll tQzsdei helyzete.


Ceteris paribus elv: makro elemzésekben csak i változik, ez az összekötQ kapocs:
közvetlenül a monetáris,
azon keresztül a reálszférával.

Árfolyamnyereség rövid távon, kis befektetéssel elérhetQ. Különösen a speciális kereskedési formákkal.


TQzsdeindexek:
_________________ ____________________________ ________
Index 2001. 2001 2001. 2003. 2004. 2005. 2007.
. 09.03. 10.08 12. 27 3.10. 03. 22. 02. 28. 09. 03.
DJIA 9950 9068 10131 7568 10065 10766 13358
Nasdaq 1805 1606 1976 1278 1910 2052 2585
FTSE 5312 5033 5199 3436 4334 4969 6315
Xetra DAX 5104 4495 5096 2329 3729 4351 7649
Bux 6305 6397 7139 7206 10498 18383 27075
Nikkei 10773 10012 10458 8042 11319 11741 16525
Dow Jones: 30 legnagyobb Rt.

Standard & Poor 500 legnagyobb Rt.

FTSE 500 legnagyobb Rt.
Nikkei  index 1990: 39000; 2003: 8042

Az értéktQzsdei folyamatok hatása a reálszférára:
Az ÉT-n forgó M-re is kereslet van, ami mint Lsp i (-e irányába hat,
ÉT hangulattól függQen tudnak a vállalatok könnyebben v nehezebben, tQkét emelni,
TQzsdeindexek befolyásolják AD elemeit, különösen I-t,
Kihat a beáramló K nagyságára.

A hatás erQssége függ:

TQzsdei kapitalizáció* fokától (összes részvény árfolyamértéke),
Értékpapír-GDP aránytól,
Részvények súlyától a hzt-k megtakarításaiban.

A hatás lehet negatív is: buborék-szint*:

TQzsdék súlya (2004)

TQzsde jegyzett cég kapitalizáció (md $)
BÉT 56 10,2
Ljubljana 156 3,4
Varsó 230 25,9
London 2777 6120

10 új tag értéktQzsdei forgalma 40 md Euro, a londoni egy napos forgalma! H. ebbQl 1 óra.



BÉT problémái:

EU-ban árfolyamesések után is S 10-12%-a részvényben, nálunk 2%-a!
a részvényesek kb ¾-e külföldi, 5-8 %-a háztartás,
kevés a bevezetett cégek száma,
a négy nagy (MOL; OTP; MTelekom; Richter) túlsúlya,
probl: a bevez váll-k egy része sem fizet osztalékot (a cégek kb fele),
kevés a Ny-i cég,
kevés a lehetséges célpont: Sok a „nyugodt erQ , az olyan tulaj, akik dominánsak, és nem adják el,
alacsony a közkézhányad,*
kföldi befektetési alapok az 1 md $-os kapitalizációjú cégeket célozzák meg,
BÉT kötéseinek 70%-a kföldi megbízóknak.



MUNKAPIAC MUNKANÉLKÜLISÉG

Alap: a Clark modell (Distribution of wealth, 1899.)

1) Clark munkapiacának jellemzQi:
szalagrendszer, amely esetén csak
minimális szakképzettség szükséges, ezért
a munkavállalók könnyen cserélhetQk,
emiatt intenzív verseny jön létre mind a keresleti, mind a kínálati oldalon,
a munkapiac homogén,
a munkapiac tökéletesen áttekinthetQ,
nincs sem kényszerq, sem önkéntes munkanélküliség,
egyetlen egyensúlyi bérszint alakult ki.

2) Munkapiacon kívüli jellemzQk:
a GDP létrehozásában a mezQgazdaságé a fQszerep, melynek fQ szervezeti formája a
családi birtok, ahova az iparban bérmunkát vállalt családtagok visszatérhetnek.


Alapkategóriák

Teljes lakosság (Population)

Emberi erQforrás* /Labour force/
Munkavállalási kor* > nyugdíjkorhatár
gazdaságilag aktív népesség* (01.01-i (E+U) létszám 15-74 év között)
foglalkoztatottak (Employed)
munkanélküliek (Unemployed)
inaktívak*

MunkaerQforráson kívüliek* (Out of the labour force). Ezek inaktív keresQk, illetve eltartottak.

Inaktívak: akik nem munkaképes korúak, ill. nem kívánnak munkát végezni,
Foglalkoztatottak*:
munkavállalók /bérbQl és fizetésbQl élQk/
önállóak, illetve segítQ családtagjaik

Akik dolgoznak, de nem árutermelésben (houshold production), nem munkapiaci szereplQk, uakkor E-k! U-k L-piaci szereplQk, de nem dolgoznak!

Nyilvántartás érdekében munkakártya 2004. 07-tQl

A munka kereslete:
DL=f1(w/p/h) ’! DL=f1(MPL-w/p/h)

Ahol:
w/p/h: reálórabér
MPL : a munka egy órára jutó határterméke

DL minden pontjának ordináta-értéke az aktuális MPL-t fejezi ki (közülük egy azonos értékq a reálórabérrel) ’! ha

MPL> w/p/h

rac a vállalatnak megvenni az adott munkaórát

A MPL-fgv ismert (váll számára az alkalmazott technológia következtében adott), az exogén változó w/p/h (reálórabér) konkrét szintje hat meg tehát, mekkora a DL

A munka kínálata:
SL=f2(w/p/h) ’! SL=f2(w/p/h-MUa)

Ahol:
MUa: a munkás által alternatív módon megszerezhetQ egy órai hasznosság

SL ordináta-értéke a munkás alternatív módon megszerezhetQ egy órai hasznossága . Ezt annak a termék és szolgáltatásmennyiségnek a hasznosságához viszonyítja, amelyet a béren tud vásárolni. (Ne feledjük, h a szabadidQ ára is a reálbér!)

A munkavállaló az esetben vállal bérmunkát, ha w/p/h > MUa

Valójában a w/p/h is mint hasznosság fontos! A munkavállaló hasznosságokat hasonlít össze

DL és SL fgv- ek menete ismert,(adottság a vállalat, ill a munkavállaló számára) aktuális értéküket w/p/h változó nagyságai határozzák meg

sz. ábra

A tökéletes munkapiac






















Napjaink munkapiacának fontosabb jellemzQi

A munka kereslete származékos jellegq,
JelentQsek a szakképzettségi különbségek, szegmentált, nehezen áttekinthetQ,
Egyszerre van munkanélküliség és betöltetlen munkahely,
Bérek (lefelé) rugalmatlanok,
Indexálás.

A Clark-modell feltevései többnyire elvesztették valóságtartalmukat.


munkanélküliség

A munkanélküliség (Unemployment) értelmezése:

Munkanélküli* az a munkavállalási korban, megfelelQ szellemi és fizikai állapotban lévQ, bérmunkavégzési lehetQséget aktívan keresQ egyén, aki a fennálló bérek mellett nem tudja munkáját eladni

U ( a rendelkezésre álló emberi erQforrások részleges kihasználatlansága.

Valójában U ( nem vonul ki a munkapiacról! Aki elhagyja, az inaktív, ill a houshold production résztvevQje!


A munkanélküliség mérése


A munkanélküliség értelmezése:

Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office, ILO) ajánlásai szerint U az, aki:
nem rendelkezik fizetett foglalkozással
felmérést megelQzQ héten egy óránál rövidebb jöv szerzQ tev-t végzett
négy héten keresztül aktívan keresett munkát (regisztráció)
A L-helyet képes két héten belül elfogl
Regisztrált

Biztosított (aki ellátásra jogosult)

Munkanélküliség mérésének módszertani kérdései:

Fogl Hiv (OMMK): regisztráltakat, hazai tv-ek alapján
KSH negyedévenkénti minta: 1998-tól: 38.000 hzt és 68.000 személy adatai alapján (15-74)
JelentQs eltérés: Fogl Hiv és KSH kimutatásai között
A munkanélküliség típusai


AlapvetQ jellemzQk:
Mivel DL származékos, ezért, ha a gazd D-korlátos, akkor a munkapiac is az!
Szegmentálódott a munkapiac( SL nem tud megfelelQen alkalmazkodni DL szerkezetéhez

Akarati vagy önkéntes U* ( (egyszerqsítve) a gazdaság minden, munkáját kínáló személyt képes lenne foglalkoztatni, de Qk nincsenek foglalkoztatható állapotban. Korábbi döntéseik következményeként nem felelnek meg a betöltetlen munkahelyek elvárásainak, ill nem gyqjtöttek az elhelyezkedéshez szükséges információt

FélreérthetQ: az akarati, önkéntes munkanélküliek- elnevezésükre rácáfolva - munkát akarnak vállalni

Bérmunkás életmód ( a munkapiacról szinte lehetetlen kivonulni

Ingázás, költözködés költségei ( levonás w-bQl, a maradék alatta maradhat a rezervációs bérnek*

Rezervációs w: az a min w, aminél még hajlandó egy adott munkavállaló elhelyezkedni (ennek szintje mindenkinél más lehet!)

Munkavállaló inkább U-t választja, ha

(w - migrációs ktsg) < rezervációs w

Munkanélküliségi csapda: munkavállaló nem érdekelt a munkavállalásban, mert:
a járadék,
a házkörüli tevékenység hozama,
kiadások csökkenése (közlekedés, gyermekintézmények térítési díja),
több szabadidQ
együttesen kedvezQbb helyzetet biztosít.


Migrációs költségek (tágan értelmezve) vezetnek a lokális munkapiacok bizonyos elkülönültségéhez, önállóságához

A munkapiac áttekinthetQsége idQvel csökkent:
A differenciált és mélyebb szakképzettség
Területi szegmentálódás, a lokális munkapiacok
Kialakultak és viszonylag tartósan fennmaradtak w-differenciák

Ezek miatt: súrlódásos U* /frictional unemployment/

A szegmentálódott L-piacon egyszerre:
betöltetlen munkahelyek /job vacancies/,
munkanélküliek
A) NYÍLT (EXPLICIT) MUNKANÉLKÜLISÉG

Önkéntes, vagy akarati U (voluntary unemployment)

1/a Strukturális munkanélküliség* (structural unemployment)

1/b Súrlódásos munkanélküliség* (frictional unemployment) fontosabb típusai
ÁlláskeresQ* (Search unemployment) munkanélküliek
Spekulatív munkanélkülieknek* (Speculative unemployment), w/p függvényében változtatják munkakínálatukat
Óvatosságból fakadó munkanélküliek* /Precautionary unemployment/ (azonnal) el tudnának helyezkedni (sQt, w/h > rezervációs w/h) ( kedvezQbb lehetQség, amely pillanatnyilag még nem tölthetQ be

Kényszerq /globális/ munkanélküliség* (involuntary unemployment)
DöntQen konjunkturális
Szezonális munkanélküliséget (seasonal unemployment).

DL ( származékos, AD-nek, a konjunktúrának, a -maximumnak megfelelQen alakul.

B) REJTETT MUNKANÉLKÜLISÉG* (Hidden unemployment)

A munkaügyi statisztikákban direkt módon meg nem jelenQ SL, amire azonban lehet számítania GP célkitqzések meghatározása és megvalósítása során

1) A reményvesztett munkanélküliség* (discouraged unemployment)

Kivonulnak a munkapiacról ( formálisan inaktívak lesznek ( ezzel azonban nem helyzetük optimumát érik el, hanem azért teszik, mert nem látják elérhetQnek helyzetük javítását

Az álláskeresés költségei meghaladják annak feltételezhetQ hozamát

Konjunktúrában ismét megjelennek a L-piacon (számuk tehát a konjunktúrával ellentétesen alakul.

Hosszútávon célszerq a gazdaságpolitikának számolni munkakínálatukkal

Racionális inkább rejtett munkanélkülieknek tekinteni Qket, mint inaktívaknak!

2) KényszerqségbQl vállaltak részmunkaidQs állást, ill. ált az alulfoglalkoztatottak,

3) Munkára várók (waiting), akik felhagytak az álláskereséssel
Biztos állásajánlatuk van (( óvatosságból fakadók nem hagynak fel az álláskereséssel)
Visszahívásra várók
Pályáztak, feltehetQleg megkapják, de még nincs a végsQ döntés.

4) Családi vállalkozásban dolgozók egy része (a család mindenképpen eltartaná Qket ( az ingyen L-t felhasználni, ha 0 < MPL, L -piacról: ha w/p/h < MPL)

Ezek a csoportok nem jelennek meg a statisztikákban U-k között

U ( makrogazdaság/tan/ kategóriája ’! U-vé válásban a közvetlen szerepet többnyire egy konkrét vállalat játssza, ahonnan elbocsátják, de bárhol alkalmazhatnák. Abban, h nem kap állást, az összes többi váll-nak is szerepe van!

A kbözQ típusok a gyakorlatban egyszerre jelentkeznek.

Egy személy munkanélküliségének több oka is lehet!

Támogatással a foglalkoztatás (E) nyereségessé tehetQ, de nem hatékonnyá!

sz. ábra

Munkapiaci térkép






















A gyakorlati csoportosítás elméletileg több szempontból vitatható:

KényszerqségbQl részmunkaidQs /hivatalosan E, de helyzetüket nem optimálhatják ( nem tudják eladni a kívánt munkaóra-mennyiséget
Közmunkát végzQk /E (, de nem valódi piaci feltételek közepette/
Reményvesztett munkanélküliek (Inaktívak, mert nem keresnek L-helyet)
A pótlólagos* (potenciális) munkavállalók (inaktívak, az Q esélyeik jobbak ( potenciális munkakínálatot jelentenek, majdnem U)
Önként választanak részmunkaidQs foglalkoztatottak (E és I)
A nem hivatalosan foglalkoztatottakat (E és U, vagy E és I)

A L-piacon gyakori a diszkrimináció (nem, életkor, vallás, faji hovatartozás alapján), de ritka a diszkriminatív U!

FélrevezetQ magatartás
Ellátás lehetQsége ( regisztráltatják magukat, azok is, akik nem is akarnak dolgozni
A reményvesztettek kikerülnek a regiszterbQl,
(2000. járadék -ideje 12 ( 9;, jöv pótló tám megszqnése: többen nem regisztráltatják magukat.)
Akik nem jogosultak ellátásra - esetleg fel sem vetetik magukat

A minQségi aspektus, intenzitás: a munkanélküliek által kínált munkaóra-mennyiség alapján (Galasi P).



U LEGKISEBB FENNTARTHATÓ RÁTÁJA
(Lowest sustainable unemployment rate, LSUR)


Elméleti alap: monetaristák Un

M. Friedman: Un nem rendellenes, nem patológikus helyzet tükrözQdése!
Szerkezet-váltás
Technológia-váltás
Életvitel módosulása
Információ-hiány

A kényszerq U-k nem tartoznak bele ULSUR-ba, az akarati U-k közül sem azok, akik hibás gazd pol lépések, rossz képzési arányok köv-ben válnak U-vé.


Mutatószámok


Munkanélküliségi ráta (U ) = U/(U+E) x100

Aktivitási ráta (a ) = (E+U) : (E+U+I)

Az átalakuló gazdaságokban változik

Számítható:
Teljes lakosságra
Munkavállalási életkorban lévQkre
Nyugdíjkorhatárig

sz. ábra

1990-2004 (éves átlagos értékek, ezer fQ)

A 15-74 éves népesség aktivitása (1000 fQ)
Év E U Aktív Inaktív akt ráta U ráta
1989 5505 14 5519
1990 5227 101 5328 2849 65,2 1,9
1993 4077 519 4596 3167 59,2 11,3
1998 3698 313 4011 3745 51,7 7,8
2000 3861 231 4091 3610 53,1 5,7
2002 3883 239 4122 3653 53 5,8
2003 3948 235 4183 3574 54 5,6
2004 3901 253 4154 3568 53,8 6,1
2005 3902 304 4206 3517 54,5 7,2
2006 3845 317 4162 7,5
2007 307 7,2

Bontható:
Nemek
Korcsoportok
A két kritérium kombinált alkalmazásával

A leginkább foglalkoztatott korosztály 2004-ben a 25-39 éveseké 74%-os rátával, a legkisebb foglalkoztatási szint pedig a két szélsQ korosztályt, a 15-24 és az 55-64 éveseket (23,6%, illetve 31,1%) jellemzi.

SL tervezése:
Korfa alapján korosztályok lélekszámának meghatározása
Egyes korosztályok aktivitási rátái alapján SL elQrevetítése


Öregedési index


A mutató alakulása*:
1900. 21,5 %
1960. 54,3 %-
1980. 78,4 %
1990. 92,1 %
2000. 119,6 %
2004. 132,2 %
*/ Összehasonlíthatóság érdekében: 60 év felettiek





A KÖZGAZDASÁGTAN FP ÁRAMLATA


A közgazdasági eszme fejlQdését tanulmányozva felfedezhetQk azok a források, amelyekbQl a mai közgazdasági rendszer eredeztethetQ, megfigyelhetQk azok a tételek, gondolatok, amelyekkel a legkiválóbb közgazdák, iskolák hozzájárultak a mai rendszer kiépüléséhez, azonosíthatók bizonyos hatások, stílusjegyek , amelyek mind a mai napig jellemzik a közgazdasági elméletet.

A közgazdaságtan mai fQ áramlatában (main stream) szintetizálódnak az eddigi irányzatok (klasszikus és neoklasszikus iskola, keynesizmus, neoklasszikus szintézis, monetarizmus, kínálatoldali közgazdaságtan) alapvetQ tételei, legfontosabb törvényszerqségei és mechanizmusai, összeilleszthetQ elemei. A következQkben ezeknek a komponenseknek , irányzatoknak a legfontosabb jellemzQit tekintjük át.

2.1. A fQ áramlatot alkotó alapvetQ irányzatok

A klasszikus közgazdaságtan (classical economics) Adam Smith könyvének megjelenésétQl (Vizsgálódás a nemzetek gazdagságának természetérQl és okairól, 1776.) - amelytQl a közgazdaságtudomány létrejöttét is datáljuk -, John Stuart Mill szintetizáló mqvének (A politikai gazdaságtan alapelvei, 1848.) kiadásáig terjedQ idQszakot fogja át. Ebben az idQszakban alkotott D. Ricardo, T. R. Malthus, J. B. Say, valamint W. N. Senior.

A korszak alapvetQ problémájának  mint Smith, majd az Q nyomdokain haladva hírhedt népesedési elméletében Malthus hangsúlyozta  a növekvQ népesség megélhetésének kérdését tekintették. A lakosság fogyasztási cikkekkel történQ ellátásának lehetQségét vizsgálva helyezték az elemzések fókuszába a gazdasági növekedést. A nemzetgazdaság teljesítményének alakulásának hosszú távú alakulására koncentráltak, annak több meghatározó tényezQjére mutattak rá, így a munkamegosztás elmélyítésére, a tQkefelhalmozásra és a piacok terjedelmének növelésére.

A klasszikus közgazdák a szabad verseny hívei, amely szerintük az erQforrás-allokáció leghatékonyabb módja. A ráfordítások alapján értelmezték az értéket, az árak mozgási centrumát, amelynek egyik változata a munkaérték-elmélet. A kereslet és kínálat kölcsönhatására az érték körül ingadoznak az árak, amelyek változása, az értéktQl való eltérése szabályozza szerintük a termelést és részben a jövedelmeket (utóbbiak elosztására a társadalmi viszonyok is erQs befolyást gyakorolhatnak).

Két évtizeddel Mill mqvének megjelenése után bontakozott ki a határhaszon (marginális) forradalom: 1871-ben jelent meg C. Menger, az Osztrák (Bécsi) Iskola, valamint W. S. Jevons a Cambridge-i Iskola alapítójának könyve, amelyeket három évvel késQbb követett M. E. L. Walrasnak, a Lausanne-i Iskola megteremtQjének a mqve. A határhaszon-iskolák felfogásában az egyén, az individuum került a középpontba. Ez a szemléletváltás nemcsak a fogyasztási cikkek iránti keresletet megjelenítQ háztartások esetében következett be, hanem a vállalatok, mint gazdálkodó szervezetek tekintetében is (holisztikus vállalatelmélet).

A neoklasszikus közgazdaságtan (neo-classical economics) eszme-rendszere a határhaszon-elmélet bázisán, valamint a klasszikus közgazdák – Ricardo, Mill – által bevezetett határelemzési módszerek
általánosításának talaján alakult ki, mintegy fél évszázados fejlQdés során. KépviselQi szerint egy statikus feltételrendszerben a tökéletes piacrendszer mechanizmusai megvalósítják a szqkös erQforrások leghatékonyabb elosztását. Az irányzat gondolatvilága az Általános Egyensúlyelméletben (General Equilibrium Theory) teljesedett ki, melyben a racionálisan döntQ és viselkedQ, helyzetüket optimáló vállalatok és háztartások tranzakciói alapján szükségszerqen kialakulnak az egyensúlyi árak. Ezek a termelési tényezQk és a fogyasztási cikkek fontosságát és szqkösségét fejezik ki. Az árak a neoklasszikusok szerint késedelem nélkül tükrözik a reálfeltételekben végbemenQ változásokat, azaz a piacok árjelzésesek. Az állami beavatkozás csak ronthat a gazdaságnak a piacrendszer által kialakított optimális állapotán, vagy eleve megakadályozza ennek a legkedvezQbb helyzetnek a létrejöttét. Ez a mikroökonómiai szemlélet egyik alapvetQ jellemzQje a Neoklasszikus Iskolának (Neo-classical School), miként az a feltételezés is, hogy érvényesülnek a teljes foglalkoztatás irányába ható piaci automatizmusok. A jövedelemelosztást nem társadalmi viszonyokkal magyarázták, hanem egyértelmqen a termelési tényezQk szerepébQl vezették le. KépviselQi ezért tekintik teóriájukat objektív, értékmentes elméletnek.

Még a klasszikus közgazdaságtan idQszakában, két évvel Ricardo halála után egy  a késQbbiekben azután makacsul és rendszeresen ismétlQdQ - jelenség zavarta meg a gazdaság növekedési folyamatát Angliában: az elsQ túltermelési válság. A termelés ilyen jellegq zavarai egyre mélyültek, erQsödött szinkronitásuk a világ fejlett országaiban. A neoklasszikusok ezeket a gépezetbe került porszemeknek tekintették, amelyek azonban 1929-33. közötti periódusban már Szaharává integrálódtak. Keynes, 1936-ban A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címq munkájában a neoklasszikus elméletbQl szinte változatlanul átvett mikroökonómiai folyamatokat már nemzetgazdasági feltételrendszerbe helyezve vizsgálta. Mqvében érdemben továbbfejlesztette a pénzelméletet, számolt a monetáris folyamatok aktív, a reálszférát befolyásoló szerepével. Felépített egy aggregát egyensúlyi modellt, kidolgozta a hatékony kereslet elméletét, vizsgálta a keresletkorlátos gazdaság viselkedését valamint logikailag indokolta az állam gazdasági szerepvállalásának szükségszerqségét. Bevezette a fogyasztási határhajlandóság, valamint a tQke határhatékonyságának kategóriáit, kidolgozta a multiplikátor-elméletet.

Az Általános Egyensúlyelmélet a piacrendszer tökéletes önszabályozó képességét, ennek eredményeként a gazdaság potenciális kibocsátásnak megfelelQ teljesítményét hangsúlyozta, az állam minimális interveniálása, csak a mqködési feltételeket érintQ rendszerszabályozó tevékenysége mellett. Keynes viszont  bár elismerte a piacok szerepét a hatékonyság fokozásában  nem látta biztosítottnak azt, hogy spontán módon elegendQ, a potenciális termelést létrehívó kereslet jelenjen meg a piacon. A növekedés már a potenciális teljesítmény elérése elQtt beleütközik az aggregát kereslet korlátjába, amely veszély csak intenzív állami szerepvállalás esetén hárítható el. A két elméleti rányzat a közgazdasági gondolat, a hagyományos közgazdaságtan fejlQdésének talán a két  alapfeltevéseiben és következtetéseiben - egymástól legtávolabb álló irányzata. Ennek ellenére sok a közös vonás, jellegzetesség: erre utaltunk azzal, hogy mindkettQ a hagyományos közgazdaságtan változata, variánsa .

Már a II. világháború után erQteljes törekvést tapasztalhattunk a két eszmerendszer összeegyeztetésére, amelynek eredményeként kialakult a neoklasszikus szintézis (neo-classical synthesis), a neoklasszikus és a keynesiánus tanok ötvözete. A közeledés folyamatát Leijonhufvud implicit alkunak nevezte, melynek lényege Weeks szerint a következuQkben ragadható meg:
a keynesiánusok hosszú távon elfogadják a tQkés gazdaság automatikusan alkalmazkodó általános egyensúlyi felfogását
a neoklasszikusok viszont rövidtávon beismerik annak korlátozott gyakorlati alkalmazkodóképességét.

A neoklasszikus szintézis integrálta a Keynes által kialakított makrogazdasági kereteket, az aggregát kereslet elméletét, az érdemben átfogalmazott, a pénz aktív szerepét hangsúlyozó mennyiségi pénzelmélet, az elégtelen kereslet, a keresleti korlát mellett mqködQ makrogazdaság törvényszerqségeit, mechanizmusait. Mindezek hiányoztak a neoklasszikus tanokból, az Általános EgyensúlyelméletbQl. A keynesi makrogazdasági keretekbe lényegében változtatás nélkül, szinte érintetlenül helyezték át a termelés, a kínálat neoklasszikus elméletét, összefüggés-rendszerét. Látszatra szinte kínálta magát a szintézis lehetQsége. A valóság azonban az, hogy az Általános Egyensúlyelmélet nem létezQ makrogazdasági keretei, az aktív monetáris mechanizmusok szükségszerqen hiányoztak, azok csak jelentQs kompromisszumok aárán egyeztethetQk össze a kiinduló elméleti feltevésekel, axiómákkal! A szintézis létrejötte tehát nem hiányt pótolt, hanem az Általános Egyensúlyelmélet belsQ logikáját, konzisztenciáját kezdte ki.

A neoklasszikus szintézis  de ez érvényes a fQ áramlatra is - az irányzatok szintetizálásával lényegében internalizálja a köztük lévQ eltéréseket, ellentmondásokat, de nem szqnteti meg azokat. Ez az ellentmondás olyan esetekben nyilvánul meg határozottan, amelyekben a kialakult elmélet új kihívásokkal kerül szembe, képviselQinek újonnan jelentkezQ problémákat kell megoldaniuk. Ilyen periódus volt az 1970-es évek elsQ fele, amikor a Bretton Woods-i rendszer összeomlása, a természeti erQforrások - kiemelten az energiahordozók - árrobbanása, a világgazdasági erQvonalak átrendezQdése olyan jelenségeket termelt ki, amelyek tudományos magyarázatát fel kellett vállalnia a közgazdasági elméletnek. E feladat teljesítése azonban a szintézist alkotó irányzatok  J. Robinson szavaival élve - dogmává merevedett struktúrájának átrendezését igényelte, ami éles polémiát váltott ki a tábor két oldalán elhelyezkedQ közgazdák között. A szintézis hívei között zajló viták idQszakában megszilárdult a monetarizmus, a Chicagói Iskola pozíciója, megnövekedett tanainak népszerqsége.

A M. Friedman vezette Chicagói Iskola képviselQi mindvégig tiltakoztak a testidegennek tekintett keynesi elmélet beépítése ellen, alapvetQen a neoklasszikus elmélet talaján maradtak. A gazdaság teljesítményét szerintük alapvetQen a reálszféra adottságai, jellemzQi határozzák meg. A reál-GDP alakulása hosszú távon független a monetáris feltételektQl, a pénzmennyiségtQl, azaz a pénz semleges. A pénzállomány változásai hosszú távon csak a nominális nagyságokat befolyásolják. A monetaristák álláspontja szerint a pénz forgási sebessége néhány változó stabil függvénye, ezért a nominális aggregát kereslet a forgási sebesség és a pénzmennyiség szorzataként kielégítQen meghatározható. Kiemelt szerepet a reálpénz-mennyiségnek tulajdonítanak. Ez a nominális pénz-mennyiségnek az árindexszel korrigált értéke. A reál aggregát kereslet alakulása tehát jól szabályozható, ha a kormány (monetáris hatásóság) körültekintQen alakítja a pénzkínálatot és megakadályozza a váratlan inflációt. Felfogásuk szerint rövidtávon a makrogazdaság teljesítménye függ a monetáris szférától, a pénzkínálat alakulásától, de a monetáris hatások hosszú távon eliminálódnak. A döntések a monetaristák szerint nem alapulhatnak kizárólag ex post információkon, ezért értelmezték és bevezették az adaptív várakozások kategóriáját, amit a monetaristák második nemzedéke felváltott a racionális várakozásokkal. Az irányzat a magánszféra stabilitásának fQ kritériumát a kiszámítható monetáris feltételek kialakításában fogalmazza meg. A kormánynak fiskális eszközökkel nem célszerq interveniálnia, mert ez a bevatkozási mód az elkerülhetetlen késések, illetve a gazdaság érvényesülQ önszabályozó képessége következtében csak rontana a reálszféra teljesítményén.

Az USA-ban Reagan többek között monetarista alapokra épített gazdaságpolitikai programjának köszönhette elnökké választását. Adminisztrációjának bQ egy éves mqködése után azonban kormányának néhány  elsQsorban gazdasági feladatokat ellátó  tagját kicserélte. E váltás gazdaságfilozófiai dimenziókat is érintett, gazdaságpolitikájában a hangsúly alapvetQen a kínálati oldalra tevQdött át. A média, de részben a szakirodalom is diszkréten kezelte a váltást, Reagan új irányvonalát egyszerqen reagenomics-nek nevezve az egzaktabb kínálatoldali közgazdaságtan (supply-side economics) megjelölés helyett.

A kínálatoldali közgazdák véleménye szerint a gazdaság nem kereslet-korlátos, sQt éppen a termelés az, amely nem képes létrehozni a hatékony kereslet által igényelt árumennyiséget. Elemzésükben ennek megfelelQen  a gazdaságtörténetben már sokadszor - a termelési tényezQk hatékony allokációja került a középpontba. ElsQdleges feladatnak tekintették az adóreformot, mivel véleményük szerint a túlzott adók korlátozzák a munka és a befektetésre váró tQke kínálatát. Fontosnak tartják a verseny intézményi korlátainak lebontását, a (szövetségi) költségvetési kiadások lefaragását, a szabályozók számának csökkentését (deregulációt), az infláció megfékezését, a kamatlábak leszorítását. A kínálatoldali közgazdaságtan is a piac intézményét tartja a legjobbnak, leghatékonyabbnak, ennyiben visszatért az Általános Egyensúlyelmélethez, illetve annak modern változatára, az új klasszikus makroökonómiára alapozza tételeit.


2.2. A fQ áramlat hosszú távú növekedési modellje

2.2.1. A fQ áramlat hosszú távú növekedési modelljének bemutatása

A fQ áramlat hosszú távú növekedési modellje (long run growth model of main stream) a tökéletes piacrendszerre épülQ árjelzéses modell, amelyben az aggregát kereslet és az aggregát kínálat egyaránt az árszínvonal függvénye.

A modell nem hagyományos értelemben vett növekedési modell, valójában nem a növekedés tényleges hosszú távú útvonalát kívánja leírni, nem a reál-GDP növekedési ütemét akarja kvantifikálni, számszerqen meghatározni. Az elnevezésben szereplQ hosszú távú kitétel valójában arra utal, hogy van elegendQ idQ a tökéletes alkalmazkodásra, a piaci mechanizmusok ezalatt képesek megoldani minden problémát, elhárítani a növekedés útjából minden akadályt. A modell szerint a gazdaság a hosszú táv bármely pillanatában potenciális szinten tejesít, azaz a potenciális növekedés pályáján halad. Ez nyilván fenntartható, vagy - az 1987-es Nobel-díj kitüntetettjének, R. Solownak a megfogalmazásával élve – aranykori növekedési pályának tekinthetQ.

A piac rövid távú mqködésének anomáliái, kudarcai a valóságban bekövetkezhetnek ugyan, de kívül esnek a hosszú távú modell vizsgálódási területén, elemzési körén. (Gondoljunk a neoklasszikusok magatartására az implicit alkuban !)

A modell leírása során megfigyelhetjük Marshallnak az idQtávok elhatárolásával kapcsolatosan kifejtett gondolatait. A hosszú távú növekedési modell állandói:
a technológia és
a természeti feltételek.

A technológia-váltás megvalósításához a hosszú táv sem elegendQ, ehhez a Marshall-i értelemben vett nagyon hosszú távszükséges. A természeti feltételek változása ugyan napjainkban a média egyik kedvenc témája, de a változás irányáról és mértékérQl nem alakult ki tudományos konszenzus, ezért még hosszú távon is helyesebb azok változatlanságát tekinteni a modell jellemzQjének.

A hosszú távú növekedési modell független változójaként több gazdasági tényezQvel számolhatunk:
a fizikai tQkejavak állománya és technikai szintje
a munka mennyisége és szakképzettsége
a termelési és költség-függvények
a preferencia-rendezés a szükségletek halmazán
a tQke határhatékonyságára vonatkozó várakozások
a pénzkínálat
a kamatláb
a fogyasztási határhajlandóság.

A modell függQ változói:
a kibocsátás és
a foglalkoztatás.

MegjegyzendQ, hogy az itt független változóként megjelenQ tényezQk más célra felállított modellekben függQ változók lehetnek, a hosszú távú növekedési modell eredményváltozói pedig másutt a magyarázó változó funkcióját tölthetik be.

Az aggregát kínálat függvénye kezdeti szakaszán alig-alig emelkedik, majd szinte függQlegessé válik. A függvénynek ez a speciális menete az erQforrás-korlát alapján látható be.

ErQforrás-korláton a kibocsátásnak az a szintjét értjük, amelynél a gazdaság eljutott az érvényes tényezQárakon kínált erQforrások teljes volumenének a széles körben elérhetQ maximális hatékonysággal történQ felhasználásig.

Az erQforrás-korlát elQtt, alacsony reál-GDP esetén a felkínált erQforrások jelentQs részét még nem vonták be a termelésbe. A kereslet növekedését tapasztalva a vállalatok így változatlan, vagy alig emelkedQ áron tudnak újabb tényezQket vásárolni. A költségek ezért csak lassan növekszenek, a nagyon intenzív verseny következtében az árszínvonal is a költségeknek megfelelQen változik, az aggregát kínálat függvénye pedig ezek következtében kis szögben emelkedik.

Az erQforrás-korlátnál a termelQ szervezetek összessége már igénybe vette a teljes erQforrás-kínálatot, ezt követQen a vállalatok csak gyorsan emelkedQ árakon juthatnak hozzá újabb tényezQkhöz. A költségek gyors emelkedését tükrözi az árszínvonal alakulása is, ami az aggregát kínálat függvényének ezt a szegmensét majdnem függQleges menetqvé változtatja.

1. sz. ábra
A fQ áramlat hosszú távú növekedési modellje




















Ahol: p: árszínvonal
AD: aggregát kereslet
AS: aggregát kínálat
GDPr: a reál GDP
GDPrpot: a reál GDP potenciális nagysága
Az aggregát kereslet függvénye negatív meredekségq, csökkenQ árak esetén  adott jövedelmek, adott GDP mellett - fokozatosan emelkedik a végtermékek kereslete.

Az aggregát keresleti és kínálati függvények metszéspontja stabil egyensúlyi helyzetnek tekinthetQ a hosszú távú növekedési modellben. Ha ebbQl az állapotból véletlen  rövid távú hatások  kilendítik, a gazdaság automatikusan ismét visszatér oda. (Éppen ez a stabil egyensúly a fQ áramlat hosszú távú modelljének a lényege.) A háztartásoknak a tényezQik eladásából származó jövedelme teljes egészében keresletként jelenik meg a végtermékek, a GDP piacán (Say-törvény). Ezt az egyensúlyt a kamatmechanizmus biztosítja, amely összhangot teremt a megtakarítások és a beruházások volumene között. A megtermelt termékekbQl és szolgáltatásokból a fogyasztási igények kielégítésére fel nem vásárolt mennyiséget a vállalkozók veszik meg bQvítQ beruházásaik megvalósítása érdekében. A modell emiatt nem keresletkorlátos, a tényleges kibocsátás megfelel a potenciálisnak.

2.2.2. A fQ áramlat hosszú távú növekedési modelljének összefüggésrendszere

A fQ áramlat hosszú távú növekedési modelljének elQzQ  egy koordináta-negyedben bemutatott  ábráját tanulmányozva beláttuk, hogy az árszínvonal rugalmas alakulása a modell feltételrendszerében szükségszerqen kialakítja az egyensúlyt. Ez az egyensúly az erQforrás-korlátnál, a kibocsátás potenciális szintjén jött létre. Ebben az alfejezetben azt tanulmányozzuk, hogy miért szükségszerq a modellben a potenciálisnak megfelelQ teljesítmény.

A modell egy logikailag hibátlan, koherens kapcsolat-rendszert ír le, amelyben kölcsönhatások érvényesülnek:
a tényezQpiacok, kiemelten a munkapiac
a termelés reálfolyamata
a jövedelemképzQdés
az összkereslet alakulása és annak struktúrája
a megtakarítások és beruházások
között.

Az ábra a hosszú táv egy tetszQleges pillanatának egyensúlyi viszonyait mutatja be. A rendelkezésre álló idQ alatt tökéletesen megvalósul az alkalmazkodás, ezért minden részpiacon, részterületen egyidejqleg alakul ki az egyensúly. Ez a helyzet a hosszú távú modell feltételrendszerében az általános egyensúly állapota. A modell logikája szerint az általános egyensúly nem egy véletlen, idQben korlátozott szituáció, hanem a zavartalanul érvényesülQ piaci folyamatok hatására szükségszerqen kialakuló gazdasági állapot.

2. sz. ábra
A hosszú távú modell összefüggései






























Ahol:



w/p/h: reálórabér
SL: munka kínálat (órákban)
DL: munka kereslete (órákban)
Ef : teljes foglalkoztatás
C: fogyasztás
I: beruházás
S: megtakarítás
iE: egyensúlyi kamatláb

Az ábrát tanulmányozva megállapítható, hogy az négy  a dimenzióknak megfelelQen összeforgatott - pozitív negyedbQl, elsQ negyedbQl álló rendszer.

A baloldalon, egymás fölött elhelyezkedQ két koordináta-negyed az aggregát kínálat nagyságának alakulását magyarázza. Központi eleme az alsó negyedben elhelyezkedQ makroszintq termelési függvény. A termelés a függvényben megfogalmazott összefüggés szerint a fizikai tQkejavak állományának és a munkának a függvénye. A fizikai tQkejavak tényleges nagysága az eddigi növekedés, felhalmozás eredménye, a vizsgálat idQpontjában K0 nagyság.

A megvásárolt, alkalmazott munka mennyisége a munkapiacon határozódik meg. A munkapiac tökéletes, nem szegmentált piac, ahol mind a munka kereslete, mind a kínálata a reálórabér függvénye. Eltekint a monopol-elemektQl (szakszervezetek, vállalkozók szövetségei), az állam gazdasági szerepvállalásától, interveniálásától (minimálbér meghatározása, foglalkoztatás támogatása, közalkalmazottak). A munkapiaci mechanizmusok kialakítják az egyensúlyt, ami teljes foglalkoztatás mellett jön létre.

A modellben a két tényezQ érvényes árakon kínált teljes mennyiségét bevonják a termelQ szervezetek a termelésbe. Mivel a vállalatok profitmaximálásra törekszenek, ennek érdekében a leghatékonyabb, a legkisebb költségvonzatú tényezQkombinációt (isoquant-isocost érintési pontja) választják. A hatékony tQke-munka arány tényleges kialakítására elegendQ idQ áll rendelkezésükre, nincs tehát akadálya az optimális tQke-munka arány mellett megvalósuló termelésnek.

Minden egyensúlyi áron kínált tényezQt optimális kombinációban mqködtetve-foglalkoztatva a gazdaság az erQforrás-korlátnál termel, a potenciális reál-GDP-t állítja elQ. Hosszú távon a megtermelt és kínált árumennyiség ekvivalensnek tekinthetQ, tehát az aggregát kínálat megfelel a potenciális reál GDP-nek.

Az aggregát keresletet a hosszú távú modell a reál GDP függvényében értelmezi. A háztartások, a fogyasztók  hedonista attitqdjük alapján  motiváltak teljes jövedelmük elfogyasztására. EttQl csak az esetben térnek el, ha megtakarításaikat kölcsönadva vagy befektetve olyan többletjövedelemhez jutnak, amely a késQbbiekben magasabb fokú szükséglet-kielégítést, az idQintervallum egészére nagyobb összhasznot biztosít.

GDPr  S + I = AD

A megtakarítások a vállalatok esetében tartalmazzák az értékcsökkenési leírás nagyságát, ezért a teljes megtakarítás (a háztartások, az üzleti szervezetek és a kormányzati költségvetés megtakarításainak összege) is bruttó jellegq. A beruházásokat szintén bruttó kategóriaként szerepelteti a modell, tehát magukban foglalják a pótló beruházásokat is. Ez az értelmezés biztosítja a két nagyság egyenlQségének lehetQségét, a kamatmechanizmus pedig garantálja a lehetQség megvalósulását, az egyensúly szükségszerq bekövetkezését. Ennek mechanizmusát az utolsó koordináta-negyed mutatja be.
A hosszú távú modellben mind a beruházási, mind a megtakarítási függvénynek csak egy független változója van, ez mindkettQ esetében a kamatláb.

I = f1 (i) és S= f2 (i)

A kamatláb egy meghatározott értékénél:
I = S
Ez esetben:
GDPr = AD

A reál-GDP változásával együtt nQ vagy csökken az aggregát kereslet, tehát az aggregát kereslet függvénye 45 fokos egyenes.

Az aggregát kereslet nagysága szempontjából alapvetQen fontos, hogy:
a háztartások elQször megtakarításaikról döntenek, amelyek nagysága a kamatmechanizmus következtében összhangba kerül az indukált beruházások volumenével
a fogyasztók ezt követQen döntenek fogyasztásukról
hedonista beállítódásuk alapján, a haszonmaximálás érdekében a háztartások motiváltak a megtakarításuk feletti jövedelemrész elfogyasztására, fogyasztásuk tehát rugalmas.

Mivel a reál-GDP a modellben szükségszerqen potenciális nagyságú, ezért az aggregát kereslet is ennek megfelelQ értéket vesz fel. Megállapíthatjuk, hogy az aggregát kereslet és az aggregát kínálat mindegyike egyenlQ a potenciális reál-GDP-vel, tehát egymással is egyenlQk. Ez az összefüggés a végtermékek piacán mutatkozó egyensúly alapja, amely egyensúly a potenciális reál-GDP szintjén alakul ki.

A hosszú távú növekedési modellben az adott menetq függvények által kifejezett változók között kialakul az összhang, az egyensúly. A függvények mindegyikét egy vagy két független változóval magyarázták a modell-alkotók, mely változók egyidejqleg és szükségszerqen olyan értékeket vesznek fel, amelyek megvalósítják a modell komplex, általános egyensúlyát. A függvények helyzetére azonban hatással vannak olyan tényezQk is, amelyek folyamatos változásától eltekint a modell. Módszertanilag ez a ceteris paribus elv alkalmazása. A modell használhatóságát fokozza, érvényességét nagymértékben kiterjeszti, ha képes az elemzés során konstansnak tekintett tényezQk egyszeri, ugrásszerq változásaira reagálni, azok hatásait figyelembe venni. Kövessük nyomon néhány tényezQ módosulását!

A munka keresleti és/vagy kínálati függvénye közül bármelyik tolódik el, megváltozik a foglalkoztatás szintje és a reálórabér nagysága is. Utóbbi a tényezQárak arányváltozását eredményezi, amely módosítja az optimális tényezQarányt. Az új optimális tényezQaránynál is teljesen felhasználják a kínált erQforrásokat. Végeredményben a munka keresleti vagy kínálati függvényének elmozdulása közvetlenül hat a potenciális reál-GDP nagyságára.

A beruházási vagy a megtakarítási függvény eltolódása adott idQszakban csak az aggregát kereslet szerkezetére hat, de annak volumenére és a potenciális reál-GDP értékére nem! Bármelyik függvény elmozdulása módosítja a kamatlábat, valamint a beruházás és a megtakarítás egyensúlyi értékét. A fogyasztás értékében a megtakarítás változását kompenzáló csökkenés vagy növekedés következik be. Mivel sem az aggregát kereslet volumene, sem a felhasznált tényezQk mennyisége  következésképpen az aggregát kínálat  nagysága sem módosul, ezért változatlan marad a potenciális reál-GDP is.

A fenntartható növekedés több exogén tényezQtQl (népesség növekedése, technikai haladás mértéke) függ, de kiemelkedQen fontos a felhalmozási hányad alakulása, a beruházások nagysága is. A hosszú távú modell is a megszokott feltevéssel él: a megindításukat követQ periódusra elkészülnek a beruházások, amelyeket aktiválva bQvül a tQkeállomány. A kapacitások növekedése a potenciális reál-GDP  t is fokozza. Az elQzQ idQszak egyensúlya felborul, de azonnal átnQ egy új egyensúlyba. A potenciális reál-GDP és az aggregát kínálat emelkedésével párhuzamosan nQ a reál-GDP-bQl táplálkozó aggregát kereslet is.

A hosszú távú modell feltételrendszerében a gazdaság fenntartható, potenciális növekedési pályán fejlQdik. Ez a konklúzió azonban - mint az alfejezet elején hangsúlyoztuk  csak az esetben következik a premisszákból, ha:
a modell a gazdaság néhány nagyon fontos sajátosságától elvonatkoztat
olyan viselkedési, magatartási szabályokat tételez fel a szereplQk nagy részénél, amelyek meglehetQsen távol állnak azok tényleges attitqdjeitQl.

Az erQs , vitatható feltevésekkel együtt is a hosszú távú modell logikus felépítésq, hasznos és szükségszerq eszköze a közgazdasági elemzésnek. Fontos azonban, hogy a közgazdászok, gazdaságpolitikusok helyesen, egzaktan értelmezzék a modellbQl levonható következtetéseket! A modell nem azt állítja ugyanis, hogy a gazdaság potenciális ütemben növekszik, hanem azt, hogy az alapul vett feltételek mellett ilyen módon, ilyen ütemben fejlQdhetne!

A vázolt feltételek jelentQs része spontánul, automatikusan nem alakul ki! Fel kell mérni, számba kell venni a gazdaság mqködésének tényleges kondícióit, megvizsgálni, hogy e körülmények között milyen teljesítményt nyújt a makrogazdaság. Ez a teljes, rövid távú növekedési modell feladata. A harmadik fokozat a hosszú és a teljes, rövid távú növekedési modell feltételeinek összehasonlítása, a tényleges feltételek ésszerq módosítása. Ez már a gazdaságpolitika feladatköre.

MielQtt rátérnénk rövid távú növekedési modell bemutatására, elemzésére, foglaljuk össze a hosszú távú modell erQs absztrakcióit, elvonatkoztatásait!

A legvitatottabb feltételezés a Say-törvény, mely szerint a háztartások a tulajdonukban levQ termelési tényezQik eladásából vagy bérbeadásából származó jövedelmüket elköltik, az teljes egészében keresletként jelenik meg.

A hosszú távú növekedési modellben teljes racionalitás érvényesül. Ez implicite azt jelenti, hogy:
A döntéshozók teljes körq, tökéletes és ingyenes információkkal rendelkeznek.
A gazdasági aktorok képesek helyzetüket optimálni, ebben nem gátolják Qket sem adminisztratív akadályok, sem a piacra történQ be- és kilépés jogi korlátai.
Az egyes szereplQk helyzetének alakulása nem függ a többiek cselekvésétQl, azaz nem érvényesülnek extern hatások.

A racionálisan döntQ, helyzetüket optimálni kívánó és tudó szereplQk tökéletes piacokon adják-veszik a termékeket, szolgáltatásokat és a termelési tényezQket.

A döntések modellbeli racionalitását elQsegíti az a feltevés is, hogy a gazdaságot folytonos, deriválható függvények írják le, amelyeknek lokális szélsQértéke és az esetek jelentQs részében inflexiós pontja is van.

A modell kizárólag a magánjavak termelési, elQállítási folyamataira koncentrál, eltekint a tiszta közjavak, illetve a vegyes javak gyártásától.

A költségek dimenziójában is csak a szqken értelmezett termelés költségei jelennek meg, a tranzakciós költségek az elemzés látókörén kívül maradnak.

A hosszú távú növekedési modell – szándékolt - absztrakciói után áttérünk a teljesebb rövid távú modell bemutatására, mechanizmusainak elemzésére. Hangsúlyozzuk, ez sem a tényleges gazdaság pontos tükörképe! A tudományos elemzés  így a rövid távú modell is  szükségszerqen alkalmaz elvonatkoztatásokat, absztrakciókat. A két modell közötti különbség ezek számában és erQsségében mutatkozik, e tekintetben lényegesen valószerqbb a rövid távú modell.


2.3. A fQ áramlat rövid távú növekedési modellje

A fQ áramlat rövid távú növekedési modellje (short run growth model of main stream) alapvetQen a keynesi elméletre alapozott, nem árjelzéses modell, amelyben az aggregát kereslet az anticipált reál-GDP függvénye, az aggregát kínálat pedig az aggregát kereslet anticipált nagyságához igazodik.

2.3.1. A fQ áramlat hosszú és rövid távú növekedési modelljének különbsége

A rövid és hosszú távú növekedési modell feltevéseiben megfigyelhetQ fontosabb eltérések:

Talán a legjelentQsebb változás az, hogy a rövid távú modell reálisabban ragadja meg a fogyasztók viselkedését. Megtakarításaikat nem (elsQsorban) a kamat motiválja, hanem fogyasztásuk egyenletes színvonalon tartásának igénye, a jövQbeli fogyasztás lehetQségének biztonsága. A kamatmechanizmus emiatt nem elég hatékony, nem képes egyensúlyt teremteni a megtakarítások és a beruházások volumene között. A gazdaság a fogyasztók ilyen beállítódása, attitqdje következtében elméletileg kereslet-korlátossá válhat. Ez a lehetQség sajnos nem maradt elméleti szinten, hanem az elmúlt közel nyolc évtized domináns részében gyakorlatban is megvalósult, erQsen korlátozva a fejlett országok gazdasági növekedését. Mindez lényegében a Say-törvény tagadását, elvetését jelenti.

A keresleti korlát effektivitása, az erQforráskorlátnál szqkebb mivolta következtében a tényezQk egy része kihasználatlan marad, szinte mindig tapasztalható munkanélküliség, kapacitás-kihasználatlanság.

A döntések racionalitása korlátozott. Ennek egyik oka, hogy az információk nem ingyenesek, azokkal is gazdálkodni kell. Nyilván csak azokat az információkat érdemes begyqjteni és feldolgozni, amelyek ezzel kapcsolatos költsége elmarad az általuk megalapozott eredményjavulástól. A gazdaság aktorai emiatt gyakran megelégszenek egy jó (a bázisnál kedvezQbb), de nem optimális megoldással. (A valóságban nem érvényesül maradéktalanul a haszon- illetve profitmaximálási törekvés.)

Nehezíti a döntéshozatalt, hogy a függvényszerq kapcsolatok helyett gyakran csak sztochasztikus összefüggések érvényesülnek. Más esetekben ugyan kifejezhetQk az összefüggések függvényekkel, de azok nem folytonosak, nincs szélsQértékük.

A rövid távú modell számol a piacra történQ belépés adminisztratív - és költségkorlátaival, figyelembe veszi az extern hatások érvényesülését.

A magánjavak termelése és forgalma mellett a rövid távú modell elemzése kiterjed a közjavak és vegyes javak elQállítására, amelyek esetében a hatékonyság követelménye csak korlátozottan érvényesül. A közjavak esetében például a kormányt, önkormányzatot, közintézményt képviselQ személy nyilván kevésbé képes megragadni a hasznosságot, mint a magánjavak fogyasztója. A díjköteles javak viszonylatában - amelyek határköltsége nulla, de a fogyasztásból való kizárás elkerülése érdekében a felhasználó hajlandó megfizetni a megállapított összeget -, a magánjavak esetében érvényesülQ hatékonysági kritérium meg sem fogalmazható.

A rövid távú modell a költségek között figyelembe veszi a tranzakciós költségeket is, amelyek az Új Intézményi Iskola (New Institutional School) képviselQi szerint az összköltségnek mintegy a felét teszik ki. Vállalati szinten ilyenek a nyilvántartás, a számvitel, a marketing, a rendészet stb. költségei, nemzetgazdasági szinten pedig  többek között - a biztosítási és pénzügyi rendszer, az áruforgalom, az információ-gyqjtés és feldolgozás, a nemzetközi együttmqködést koordináló intézmények kiadásainak jelentQs hányada.







2.3.2. A fQ áramlat rövid távú növekedési modellje

A rövid távú növekedési modell kereteit is bizonyos állandók feszítilk ki , az így meghatározott feltételrendszerben vehetnek fel a független változók különbözQ értékeket, amelyekkel determinálják a függQ változók mindenkori nagyságát.

A modell állandói:
a technológia
a természeti tényezQk
a fizikai tQkejavak állománya és technikai szintje
a munkakínálat mennyisége és szakképzettsége
a termelési és költség-függvények
a preferencia-rendezés a szükségletek halmazán.

A modell független változói:
a tQke határhatékonyságára vonatkozó várakozások
a pénzkínálat
a kamatláb
a fogyasztási határhajlandóság.

SzembeötlQ a hosszú és rövid távú növekedési modell állandói és független változói közötti strukturális eltérés. Az erQforrások mennyiségét és minQségét a hosszú távú modell egyértelmqen független változóként kezeli, amelyek alakulása módosítja a termelési és a költségfüggvények paramétereit és specifikációját. A technikai fejlQdés hatása megjelenik a mind újabb termékek elQállításában, a gyártott cikkek minQségének javulásában, ami nyilván befolyásolja a szükségletek struktúráját  és más hatásokkal együtt  a fogyasztók preferencia-rendezését is. Rövid távon ezek a tényezQk nem változnak érdemi, szignifikáns mértékben, ezért állandóságuk feltevése indokolt, a modell valóban csak a lényegtelen hatásoktól tekint el.

A rövid távú modell függQ változói:
a kibocsátás és
a foglalkoztatás.
Az eredményváltozók esetében nem figyelhetQ meg eltérés a két modell között, mindkettQ a gazdaság teljesítményét és  szociális jelentQségénél fogva - foglakoztatást tekinti annak. A függQ változók között sztochasztikus kapcsolat tapasztalható.

A modellben az árak és a bérek predetermináltak. A szerzQdés megkötésének idQpontjában a vállalatok megállapítják  több más feltétellel együtt  a közbülsQ javak árait, amelyek ennyiben függetlenek az adás-vétel tényleges megvalósulásakor fennálló piaci viszonyoktól, az akkor megjelenQ kereslettQl és kínálattól. Hasonló a helyzet a nominálbérek tekintetében is, amelyeket munkaszerzQdésekben rögzítenek. Még a bérek idQszakonkénti - gyakran a kollektív szerzQdésben meghatározott  indexálása sem módosítja érdemben a vázolt képet. Az indexálás mértéke ugyanis nem a munkapiaci kereslet és kínálat változásait tükrözi, hanem a pénz vásárlóerejének csökkenését kívánja kompenzálni.

A végtermékek árai is alapvetQen elQre meghatározottak, predetermináltak a markup pricing jellegq árképzés mechanizmusa alapján, ugyanis:
a közbülsQ termékek árai predetermináltak
a nominálbérek szerzQdésben rögzítettek
a bérek után fizetendQ közterhek és járulékok mértéke jogszabályban elQre meghatározott
az így kialakuló átlagos költségszinthez adják hozzá a vállalatok az árrést.

Az árak predeterminált jellege azonban nem jelenti azok változatlanságát. A szerzQdések lejártának, illetve újrakötésének idQpontjában az árakat a tényleges kondíciókhoz igazítják. Az újrakötött szerzQdések hatálya alatt forgalmazott termékmennyiség azonban az összes tranzakciónak csak viszonylag kis hányada. Az árszínvonal tehát módosul, de a változás mértéke elmarad a piaci viszonyok által indokolt nagyságtól.

Ha a piaci helyzet alapján tíz százalékos áremelkedés esetén alakulna ki az egyensúlyi szint, de csak a forgalom egyötödét kitevQ árumennységnél járnak le a szerzQdések és kötik azokat újra, akkor az áremelkedés átlagos mértéke mindössze két százalék. Amikor további szerzQdések vesztik hatályukat és lépnek a helyükre az új kondícióknak megfelelQ kontraktusok, ismételten emelkedik bizonyos mértékben az árszínvonal. Az egyensúlyi árszínvonal csak jelentQs késéssel, az összes szerzQdés újrakötését követQen alakulna ki. Indokolt azonban a feltételes mód használata! Az árszínvonal igazodását egyetlen impulzus esetén vizsgáltuk, és állapítottuk meg, hogy ez hónapokat vehet igénybe. A gazdaságot azonban állandóan újabb és újabb hatások érik, tehát mindig az alkalmazkodás, az átmenet állapotában van.

Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az árszínvonal lassan, vontatottan, jelentQs késéssel reagál a piaci viszonyok változásaira, gyakorlatilag sosem egyensúlyi. Nem képes rugalmasan és egzaktan kifejezni a reálszféra hatásait, a rövid távú növekedési modell ezért nem tekinthetQ árjelzésesnek. Az árak nem veszítették el teljesen informáló-szabályozó szerepüket, de jelentQségük nagymértékben csökkent. A gazdaság aktorai döntéseik meghozatalakor emiatt nem alapozhatnak kizárólag az árakra, hanem sok más tényezQt is figyelembe vesznek, jellemzQ a mennyiségi alkalmazkodás.

Mivel az árszínvonal, mint független változó sokat veszített jelentQségébQl, a rövid távú növekedési modell meghatározó független változójává az aggregát kereslet lépett elQ , melynek alakulását viszont az anticipált reál-GDP magyarázza . A nemzetgazdaság egyensúlya tehát alapvetQen az anticipált reál-GDP értékétQl függ. A modell alkotói ez esetben is a ceteris paribus elvet alkalmazták, azaz az elemzés fókuszába helyezett tényezQn kívül a többi faktor értékét  kiemelten árszínvonalat - változatlannak tekintették. A valóságban rövid távon is  lassan, késéssel - módosul az árszínvonal, a változatlanságára vonatkozó feltevést kizárólag az elemzés egyszerqsítése, a modell könnyebb kezelhetQsége indokolja.

A rövid távú növekedési modellben az üzleti szervezetek kínálatukat az anticipált aggregát kereslethez igazítják. Ennek elemei közül a fogyasztás és a beruházás nagysága közvetlenül függ a várható reál-GDP-tQl, de a kormányzati kiadások alakulását is nagymértékben a kibocsátás szándékolt értéke befolyásolja. Lényegében a nemzetgazdasági output tényleges nagysága végsQ soron saját anticipált, becsült értékétQl függ, a közvetítQ közeg pedig az anticipált aggregát kereslet.

Ha a gazdaság szereplQi jól közelítik, anticipálják a jövQbeli aggregát keresletet, akkor elegendQ idejük van az annak megfelelQ kínálat elQállításához, piacra viteléhez. Ennek megfelelQen a végtermékek piacán  párhuzamosan változó aggregát kereslet és kínálat mellett  folyamatos lehet az egyensúly, ami stabilizálja az árszínvonalat. Ez az összefüggés is alátámasztja az árszínvonal változatlanságára vonatkozó feltevés jogosságát.

2.3.3. A fQ áramlat rövid távú növekedési modelljének mechanizmusai

Az ábrán a független változó tehát az anticipált reál GDP, amely az aggregát keresletre vonatkozó várakozásokat határozza meg. A kibocsátás, illetve az annak megfelelQ aggregát kínálat a modell szerint a felhasznált munkamennyiség függvényében ( L ) változik, a fizikai tQkejavak állományát ( K0 ) az elemzés idQpontjában konstansnak tekintve. (A modell adottsága a kínált munka mennyisége és szakképzettsége, ez azonban csak felsQ határ , erQforrás-korlát, ameddig a felhasznált munka mennyisége növekedhet.)

Az aggregát kínálat függvénye 45 fokos szögben emelkedQ egyenes. A profitmaximáló vállalatok együttesen a kereslet növekményének mértékében bQvítik termelésüket, mivel a kereslettel arányosan emelkedik profitjuk is. Az aggregát kínálat függvénye azonban csak az erQforrás-korlátig 45 fokos, a reálkibocsátás nem emelkedhet tovább saját potenciális nagyságánál.

A reál-GDP-re vonatkozó optimista prognózisok esetén azonban az aggregát kereslet tovább növekedhet, amire a termelés már nem tud válaszolni. Ez esetben az erQforrás-korlát abszcissza értékénél az aggregát kereslet ordináta értéke meghaladja az aggregát kínálatét, a két ordináta érték különbsége az inflációs rés. Ez árjelzéses modellben szinte azonnal áremelkedésben, inflációban öltene testet, a szerzQdéses árak esetében az árak növekedése csak lassan, jelentQs késéssel következik be. Az inflációs nyomás csak a szerzQdések lejárta után érvényesül, tör utat magának. Ezt a jelenséget fejezi ki az aggregát kínálat függvényének függQleges szegmense.







3. sz. ábra

A fQ áramlat rövid távú növekedési modellje































Ahol:
GDPrexp: az anticipált reál-GDP
GDPra: a tényleges reál-GDP
GDPrpot: a potenciális reál-GDP

A rövid távú növekedési modell szerint a végtermékek piacán a két aggregát függvény metszéspontjában („A” pont) alakul ki az egyensúly, ennél a kibocsátásnál a vállalatok összessége profitmaximumot realizál. Az „A” ponttól balra a vállalatok nem használják ki a piac által kínált lehetQségeket, profitjuk tehát nem éri el a maximumot. A metszéspontnak megfelelQ árumennyiségnél többet gyártva viszont a predeterminált árak mellett a vállalatok:

Nem tudják realizálni a szerzQdésekben kikötött árakon a termelés növekményét, így azok teljes költsége levonás a profitból.

A szerzQdésekben rögzített árakból önkéntes engedményt adva a kibocsátás növekménye eladható, de csak veszteségesen. A profit tehát így is csökken az A pontban elérhetQ nagysághoz képest.

Mivel a kibocsátás a két aggregát függvény metszéspontjában megjelenQ kereslethez igazodik, további növelése irracionális. A keresletnek ezt a nagyságát keresleti korlátnak nevezi a szakirodalom. A keresleti korlát általában, de nem minden esetben, nem szükségszerqen szqkebb az erQforrás-korlátnál. A termelés bQvítéséhez megfelelQ árakon rendelkezésre állnak a tényezQk, azonban a vállalatoknak nem érdeke azokat bevonni a termelésbe, mert adott piaci helyzetben a kibocsátás növelése profitjuk csökkenését eredményezné. A keresleti korlátnak megfelelQ, ténylegesen elQállított és az erQforrás-korlátnál elQállítható termékmennyiség, a potenciális reál-GDP különbsége a GDP-rés.

GDP-rés = GDPa - GDPpot

Kereslet-korlátos gazdaságban azok a termelési tényezQk, amelyek a GDP-résnek megfelelQ termékmennyiséget állítanák elQ, kihasználatlanok (munkanélküliek, kihasználatlan gépi kapacitások, nem mqvelt földek). Ez a kiesQ árutömeg csökkenti fogyasztási és felhalmozási lehetQségeket. Mivel a gazdasági folyamatok a piac szabályai, törvényszerqségei szerint valósulnak meg, ezért megállapítható, hogy a piac nem képes felszámolni, megszqntetni ezt az ellentmondást. Az államnak kell különbözQ gazdaságpolitikai eszközökkel elérni a keresleti korlát tágítását, feloldását.





AZ INFLÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE, MAKROGAZDASÁGI SZEREPE


Az infláció fogalma

A pénz évszázadokon keresztül több-kevesebb sikerrel betöltötte tranzakciós funkcióit, bár gyakran jelentkeztek mqködési zavarok, anomáliák mqködése során. A gondolkodók ezeket többnyire  gyakran nem alaptalanul  egyszerqen pénzrontásnak tekintették, általánosítva azt az esetet, amikor a kibocsátó kisebb súlyú, kevesebb nemesfémet tartalmazó érméket veretett.

Az infláció kifejezést elQször Amerikában, az északi és déli államok háborújának idQszakában (1861-65.) alkalmazták. A fedezetlen papírpénz kibocsátása következtében megnQtt, felfúvódott (inflated) a pénzmennyiség, ami nyilván az árszínvonal általános emelkedéséhez, ezen keresztül a pénz vásárlóerejének csökkenéséhez vezetett.

Infláción az általános árszínvonal tartós emelkedését értjük, az idQ dimenziójában, százalékos formában kifejezve. Az árszínvonal rövid idQszakot érintQ, konjunkturális változásait a szakirodalom nem minQsíti inflációnak.

A gazdaságtörténet  mint annyi más kategória esetében is - idQben visszavetíti az infláció fogalmát. Inflációnak minQsít minden olyan áremelkedést, amely a forgalmi eszköz szerepét betöltQ eszköz mennyiségének gyors megnövekedésére, megduzzadására vezethetQ vissza (Sombart, W. például aranyinflációnak tekinti az Amerika felfedezését követQen beáramló nemesfém-mennyiség által kiváltott áremelkedést).

Bekövetkezhet  bár erre jóval kevesebb példa adódik - az általános árszínvonal tartós csökkenése is. Ilyen esetekben deflációról (deflation) beszélünk.

Az infláció mérése, árindexek

Az árszínvonalat, illetve annak változását mindig a javak adott körére, minQségére értelmezzük. Ez nagyon sok problémát okoz az infláció mérése tekintetében. Folyamatosan találhatók kifutó termékek, illetve újak jelennek meg a piacon. Gyakran változik az ismert, megszokott termékek minQsége, felszereltsége. Ezek a jelenségek erQsen megnehezítik az összehasonlítást.
Az egyik legfontosabb inflációs mutató a fogyasztói árindex. Ez  Magyarországon a KSH által  meghatározott összetételq fogyasztói kosár alapján kerül meghatározásra.

Az általános árszínvonal emelkedése differenciáltan jelenik meg a különbözQ háztartások esetében. Az egyes háztartások, fogyasztók az áremelkedés más és más mértékét élik meg, érzékelik. Az infláció egyéni nagysága függ attól, hogy az adott egység vásárlásaiban milyen arányban jelennek meg a különbözQ áralakulást mutató termékek, azaz egyéni fogyasztói kosaruk összetétele mennyiben különbözik a KSH által meghatározottól.

Az árszínvonal-változás meghatározható a termelQi árak alapján is, ez esetben termelQi árindexrQl (producer s price index) beszélünk. A termelQi és fogyasztói árak közötti kapcsolat logikája alapján várható, hogy a termelQi árak változásai bizonyos késéssel megjelennek a fogyasztói árakban is.

A közgazdasági elemzésekben gyakran használnak deflátort (deflator), olyan árindexet, melynek segítéségével a nominális GDP növekménye felbontható, elkülöníthetQ a reálváltozások és árváltozások hatására.

Az infláció fajtái az árszínvonal-emelkedésének mértéke alapján

Az árszínvonal-emelkedés üteme alapján az infláció alábbi fajtáit szokás megkülönböztetni:
Kúszó infláció (creeping inflation) lassú, egyenletes ütemq, ezért viszonylag jól anticipálható infláció.
Vágtató infláció (galloping inflation) gyors, éves szinten 2-3 számjegyq árszínvonal-emelkedés.
Hiperinfláció (hyperinflation) nagyon gyors ütemq áremelkedés, rövid idQszak (egy hónap) alatt is bekövetkezhet az árszínvonal tíz-, akár százszorosára történQ növekedése. Nehezen kiszámítható, összezavarja a gazdasági szereplQk várakozásait.


Az infláció okai, típusai
A közgazdasági elméletek - alapvetQ axiómáik függvényében - eltérQen magyarázzák az árszínvonal-emelkedését, annak okait, illetve az okok relatív szerepét az infláció létrejöttében.


Az infláció alapvetQ típusai:
kereslet-húzta infláció (demand-pull inflation)
költség-tolta infláció (cost push inflation)
tehetetlenségi infláció (inertial inflation).

Ad A) A kereslet-oldali, kereslet-húzta inflációt azok a teóriák, amelyek a gazdaság kereslet-korlátos jellegét tekintik jellemzQ állapotnak, inkább csak elvi lehetQségként tárgyalják.

A keynesi egyszerq jövedelemkiadási modellben (income-expenditure model) csak nagyon ritkán, az aggregát kereslet olyan kiemelkedQen magas szintje esetén érzékelhetQ, amely meghaladja az erQforrás-korlát mellett elQállítható kínálatot. Mivel a termelés kereslet-rugalmassága a potenciális kibocsátásnál nulla, ezért a kereslet-túlsúly, az inflációs rés (inflationary gap) áremelkedésben ölt majd testet.

Hasonló összefüggések érvényesülnek a fQ áramlat rövid távú modelljének feltételrendszerében. Az eltérés alapvetQen abban ragadható meg, hogy a szerzQdésben rögzített, predeterminált árak miatt az inflációs nyomás csak fáziskéséssel, a szerzQdések lejártát követQen jelenik meg áremelkedés formájában!

1. sz. ábra























Ad B) A költség (tolta) infláció a tartós árszínvonal-emelkedést azzal magyarázza, hogy az adott termék elQállításához szükséges fizikai tényezQ-ráfordítások változatlansága esetén emelkednek a tényezQárak, ennek következtében pedig a fajlagos költségek is. A modern gazdaságban meglehetQsen elterjedt mark up pricing jellegq árképzés logikája szerint a vállalatok az emelkedQ (átlagváltozó) költségre teszik rá a nyereséget is tartalmazó árrést, azaz a költségnövekedést követi az árak emelkedése.
A gyakorlatban ettQl nagyon nehéz megkülönböztetni az olyan költség- és árnövekedéseket, amelyeket a termékek jobb használati funkciói, jobb minQsége (pl. személyautóknál ABS, légzsákok) érdekében vállalnak a gyártók és fizetnek meg a vevQk. Valójában ezekben az esetekben nem következik be infláció, mivel a pénz egységéért  bár természetes mértékegységben mérve ugyanannyi, vagy kevesebb, de szükséglet-kielégítQ képességét tekintve  változatlan, esetleg növekvQ hasznosságú terméket tudunk vásárolni.

B1) A költség-infláció okai között a szakirodalom leginkább a bérek olyan növekedését emeli ki, amelyet nem a termelékenység emelkedése alapoz meg (wage push inflation).

 EMBED Equation.3 

A termelékenység mértékében növekvQ bérek nem változtatják meg a fajlagos költségeket, mivel az idQegységre jutó bérek emelkedését ellensúlyozza az idQegység alatt elQállítható termékmennyiség kiterjedése.

A bérinfláció elsQsorban a szakszervezetek szerepével hozható kapcsolatba, amelyek szervezettségüket, piaci erejüket kihasználva képesek nominálbér-emelést elérni. A szakszervezetek ilyen értelemben a munkapiac monopol-képzQdményei, a megvalósuló béremelés inflációs hatású.

Duesenberry szerint a szakszervezetek béremelési törekvése könnyen megvalósulhat az iparági konjunktúrák esetén. A termékek iránti túl-kereslet az eladások (esetleg magasabb árak melletti) bQvítését teszi lehetQvé. Az igényelt termelésnövelés újabb dolgozók felvételét követeli meg. Ez önmagában is a nominálbéreknek a termelékenység növekedési ütemét meghaladó emelése irányába hat. Ennek a spontán folyamatnak a hatását erQsítheti fel a szakszervezeti fellépés. A folyamatnak  a nyilván kedvezQtlen inflációs hatása mellett - megfigyelhetQ egy nagyon pozitív vetülete is: elQsegíti a munka ágazatok közötti optimális allokációját.

A nominálbéreknek a termelékenységgel azonos növekedési üteme mellett is kialakulhat infláció, ha a makrogazdasági arányok az improduktív szektor javára változnak meg. Ez esetben a nemzetgazdaságban kifizetett összes bértömeg növekedésénél - a termelQ szférából eláramló munkavállalók miatt - korlátozottabb lesz az áru- és szolgáltatáskínálat bQvülése.

Eatwell és Llevelling nevéhez fqzQdik a bérinfláció kulcsiparág-hipotézisen alapuló magyarázata. A nemzetgazdaságok nagy részében található néhány - a gyártott termékek korszerqségét, az alkalmazott technikát, a termelés hatékonyságát tekintve - a világ élvonalába tartozó ágazat. Az ezekben megvalósuló (gyors) bérnövekedésnek nincs inflációs hatása, mert a kínálat is a kiáramló jövedelmekkel azonos mértékben, a termelékenység ütemében emelkedik. Tapasztalható azonban egy sajátos demonstrációs hatás. Az ezekben az ágazatokban bekövetkezett béremelésre hivatkozva más ágazatok szakszervezetei is könnyebben érik el a bérek növelését, akkor is, ha annak nincs meg a hatékonysági alapja. Ez viszont már egyértelmqen inflációs hatás.

Davidson és Weintraub a bérek kettQs funkciójára építik koncepciójukat. Azok ugyanis egyaránt szerepet kapnak, mint költségelemek és mint a jövedelmek legfontosabb komponensei. A kérdés tárgyalásánál a következQ egyenletbQl indulhatunk ki:

pi * Yr = k* w * L

Ahol:
p: az árszínvonal
Yr:a reál-nemzeti jövedelem, az azt alkotó termékek és szolgáltatások szerinti bontásban
k: a nominális nemzeti jövedelemnek az összes bérhez viszonyított arányát kifejezQ koefficiens  EMBED Equation.3 
w: nominális órabér
L: a nemzeti jövedelem elQállításához felhasznált munkaóra-mennyiség.

Belátható, hogy az egyenlet mindkét oldala a nominális nemzeti jövedelem nagyságát határozza meg. Fejezzük ki az összefüggésbQl árszínvonalat!

p = k * w * L / Yr

Davidson és Weintraub szerint a k együttható értéke alig változik, stabilitását a társadalmi rétegek jövedelemért vívott harca garantálja. Az L/Yr kifejezés egy inverz termelékenységi mutató, amely lényegébQl következQen ugyancsak lassan változik. A vázolt megközelítés értelmében az árszínvonal növekedését, tehát az inflációt alapvetQen a nominálbérek  termelékenységtQl független - emelkedése idézi elQ.

Amennyiben a szakszervezetek az inflációs folyamat ellenére is meg kívánják Qrizni a nominálbérek vásárlóerejét, azok emelését kell elérniük (ennek intézményesült formája a bérek indexálása). A bekövetkezQ bérnövekedést viszont a vállalatok megkísérlik továbbhárítani vevQikre, azaz emelik áraikat. Ez folyamat a bér-ár spirálként ismert a közgazdaságtanban.

A bemutatott magyarázattal mind matematikai, mind közgazdasági szempontból egyenrangú a bérek jövedelmi funkciójára épülQ közelítés. A kiinduló egyenletbQl kifejezhetQk a nominálbérek is:

w = p /k * Yr/L

Ez a forma alátámasztja elQzQ megállapításunkat: az árak emelkedése a munkavállalókat, illetve szervezeteiket az inflációt (legalább) ellensúlyozó béremelés kiharcolására motiválja. Az egyenlet szerint a kezdQ lépés a kifejezés független változója, az árak területén következik be, ez esetben tehát ár-bér spirál érvényesül

Davidson és Weintraub szerint a keresleti és költséginfláció átcsap egymásba, a bérek kettQs szerepe miatt. Értelmetlen emiatt keresgélni a kezdQ lépést, racionálisabb az árak és bérek kölcsönhatását hangsúlyozni.

B2) A piaci szerkezet, a piaci formák arányainak megváltozása, egyszerqbben: a monopolizáltság fokának növekedése is erQsen hat az árszínvonal változására. Az árbefolyásoló erQvel bíró vállalatokkal (tehát nemcsak a monopol-, hanem duo-, illetve oligopol piacszerkezetre is vonatkozik elemzésünk) szemben megjelenQ kereslet árrugalmassága nem végtelenül nagy, azaz a keresleti függvény negatív menetq. Számukra abban a helyzetben jelentkezik profitmaximum, amelyben a határbevétel egyenlQ a határköltséggel. Ez az átlagköltség-függvény minimumának megfelelQ termékmennyiségnél kisebb kibocsátásnál következik be. Az így meghatározott egyensúlyi kibocsátást a határbevételt meghaladó árakon képesek realizálni, amelyek magasabbak, mint tökéletes verseny esetén lennének. Mindezek értelmében, ha egy periódusban emelkedik a monopolizáltság foka, akkor ennek függvényében növekszenek az árak, fokozódik az infláció.

B3) Az állam is elQidézQje lehet az árszínvonal emelkedésének, például az adóterhek növelésével. Ezt nevezzük adó-tolta inflációnak (tax push inflation). Az adókat - mivel nem a fizikai tényezQ ráfordításokban gyökereznek  fiktív költségeknek tekinti a közgazdaságtan. Költség és árnövelQ hatásuk egyébként teljes hasonlóságot mutat a bérekével, illetve más költségnemekével. Mivel a lényegesebb adókulcs-változtatások egyedi, diszkrét hatásnak tekinthetQk, ezért szokás az adókulcs-változtatás hatásától megtisztított inflációs indexet is számítani.

A termékek és szolgáltatások egy bizonyos hányada esetén a kormányzatnak közvetlen ráhatása van az áralakulásra. Mivel e cikkek beépülnek a magánszféra termékeibe, illetve a munkabéreken keresztül gyakorolnak befolyást azok termelésére, ezért az e körben megvalósuló árszínvonal-emelkedés nyilván kihat a pénz vásárlóerejének alakulásra (hozzávetQlegesen minden egy százalékos állami áremelés 0,2 százalékponttal növeli az inflációt).

B4) A világgazdasági és nemzetközi politikai változások hatására az importált termékek árában bekövetkezQ emelkedések  mivel az importcikkek közvetlenül vagy közvetve (a termelési tényezQk felhasználása során) beépülnek a hazai elQállítású termékekbe  ugyancsak inflációt eredményeznek. A tartós árszínvonal-emelkedésnek ezt a megjelenési formáját nevezi a szakirodalom importált inflációnak (imported inflation). MeggyQzQnek tqnQ számítások szerint például az olaj világpiaci árának tíz százalékos növekedése mintegy 0,2 százalékponttal növeli a hazai inflációt.

B5) A központi bankok árfolyam-politikája is szoros kapcsolatban van az árszínvonal-emelkedéssel. A valuta leértékelése, az árfolyam gyengülése javít a külkereskedelmi mérleg egyenlegén, de ezzel egyidejqleg:
az export-többlet mértékében csökkenti a belföldön megvásárolható árualapot
a javuló egyenleg hatására több külföldi fizetQeszközt váltanak be, ami növeli a keresletet.
A jelzett hatások következtében a nemzeti valuta egy százalékos gyengülése körülbelül 0,2 százalékponttal növeli az árszínvonalat. Ez az összefüggés magyarázza, hogy az árszínvonal stabilitásán QrködQ központi bankok elQnyben részesítik az erQs valutát.

MegfigyelhetQ, hogy a hatékonyság növekedésében élenjáró országokban a nemzeti valuta reálárfolyama felértékelQdik, ami a nominális árfolyam emelkedését eredményezi. Ezt az inflációt gerjesztQ hatást nevezi a szakirodalom Balassa-Samuelson effektusnak. MegjegyzendQ, hogy ez a hatás az átalakuló országokban általában két százalékponttal erQsebb, mint az érett, kiforrott gazdaságokban.

A belsQ egyensúlytalanság a kis, nyitott gazdaságokban elQször nem infláció formájában jelenik meg, hanem külkereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérleg egyenlegének romlásában. A valuta leértékelQdése és infláció csak ezt követQen indul meg.

Ad C) A gazdasági szereplQk inflációs közegben élnek, ezért az árszínvonal várható, anticipált emelkedésének mértékét figyelembe veszik döntéseikben. Az egyenletes, kiszámítható mértékq árszínvonal-emelkedés, azaz a kúszó infláció beépül a gazdasági szereplQk várakozásaiba, a továbbiakban maga is az árak növekedésének egyik okává válik. Az inflációnak ezt a típusát szokás tehetetlenségi, önmagát megvalósító inflációnak (inertial inflation) nevezni. Az infláció önmagát megvalósító jellege speciális gondot, kihívást jelent az antiinflációs gazdaságpolitika, az inflációcsökkentés (disinflation) számára.
Az infláció redisztributív hatása. A gazdasági szereplQk között nagyon gyakoriak a nominálisan rögzített kötelezettségek meghatározott, késQbbi idQpont(ok)ban történQ teljesítéseire vonatkozó megállapodások (hiteltörlesztés, évjáradék), illetve az ugyancsak nominálisan rögzített kötelezettségek kirovása (adók, illetékek). Ezek nagy részében  gyakran csak implicite - számolnak az infláció bizonyos anticipálható mértékével, ezt figyelembe véve kötik a kontraktusokat, határozzák meg az elQírásokat. A gyakorlatban azonban a várakozások csak pontatlanul teljesülnek. A nominálisan rögzített, jövQbeni kötelezettségek reálnagysága attól függQen módosul, hogy a tényleges inflációs ütem milyen mértékben tér el a várt pénzromlás ütemétQl.
Az anticipált és a tényleges infláció közötti eltérés az érdekelt felek egyikét elQnyösen, a másikat negatívan érinti. Az anticipáltnál gyorsabb infláció esetén a kölcsönvevQk, az adósok járnak jól , mivel a törlesztQ-faktor és a kamat reálnagysága kisebb lesz a kalkuláltnál. Nyilván az Q nyereségük más oldalról a hitelezQk vesztesége. Az anticipált mértéktQl elmaradó tényleges infláció viszont a kölcsönadók számára kedvezQ, mivel a szerzQdésben rögzített, az esedékes lejárati idQpontban befolyó nominális összeg reálértéke meghaladja a tervezettet.
A létrehozott reálnagyságok hasonló újraelosztása jöhet létre az állam és az adófizetQk, kedvezményezettek  háztartások, vállalatok - között. A parlament által elfogadott költségvetés rögzített, fix nagyságú tételei (adók, illetékek, családi pótlék, stb.) reálértékei különbözhetnek a szándékolttól, ez esetben is az anticipálttól eltérQ tényleges infláció függvényében. A költségvetési terv fix tételeit tökéletesen megvalósító költségvetés is a tervezettQl eltérQ terheket ró ki, illetve nagyobb vagy kisebb kedvezményeket nyújt.

Az adófék (fiscal drag) az infláció redisztributív hatásának speciális jelensége. Az infláció mértékében emelkedQ nominális jövedelem egy része magasabb adósávba kerül és az abban érvényes magasabb kulcs mellett kerül megadóztatásra. Emiatt relatíve több nominális jövedelem kerül elvonásra.
Az adóteher tehát gyorsabban emelkedik, mint az infláció. Az adóalanynál maradó, nettó nomináljövedelem viszont csak az inflációnál lassabban emelkedhet, azaz reálértéke szükségszerqen csökken. Ez pedig csökkenti mind a vállalkozók, mind a munkavállalók motivációját, visszafogja gazdasági aktivitásukat.
Az infláció hatása a gazdaságra. Az inflációt tartós, átlagos áremelkedésként definiáltuk. Természetesen ebben az esetben is igaz, hogy az egyes átlagolandó értékek - vagyis az egyes áruk árváltozásai - az átlag körül szóródnak.

Az infláció mérésének kérdésénél már jeleztük, hogy nem minden áremelkedés tekintendQ inflációs jellegqnek, gondoljunk csak a jobb minQségq, nagyobb hasznosságot jelentQ termékfejlesztésekre. Ezek az árváltozások szükségszerqek, ezek képezik az alapját a piac, a gazdaság árjelzéses mechanizmusának.

A gazdasági szereplQk többsége azonban nem rendelkezik megfelelQ mennyiségq és minQségq információval. Nem képes eldönteni, hogy egy adott termék árváltozása inflációs jellegq-e, vagy azt a jobb minQség érdekében történt többlet-ráfordítások váltották-e ki. Valójában nem ismerhetQk fel reál-árarányok. Emiatt a döntések valamint az azokat követQ tranzakciók racionalitása korlátozott, a hatékonyság elmarad a lehetQségektQl.

Predeterminált áras gazdaságban is nehezíti az infláció az alkalmazkodást A szerzQdések lejártát követQ feltétel-módosítások esetében bizonytalanabbak a szereplQk, itt sem tudják el különíteni a kétféle árváltozást.

Az infláció technikai költségei is jelentQs nagyságrendet képviselnek: átárazások, eseteges leltár-készítések, új katalógusok, árlapok, szórólapok elQállítása, stb.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy az infláció miatt gyakoribbá válnak a pénzügyi tranzakciók, jelentQsebb lesz azok költségvonzata.

A következQkben néhány, a köztudatban pontatlanul megjelenQ inflációval kapcsolatos összefüggés tisztázására teszünk kísérletet:

Sokan a kereslet megnövekedését követQ árszínvonal-emelkedést egyértelmqen inflációnak tekintik, abban az esetben is, ha a nemzetgazdaság teljesítménye kisebb a potenciálisnál. Valójában konjunkturális áremelkedésrQl van szó, amelyet az árak csökkenésének kellene követnie. Utóbbi azonban nem következik be, ezért az árszínvonal megemelkedett szintje tartósan fennmarad. A jelenség értelmezésének kulcskérdése annak magyarázata, hogy miért nem következik be az árak esése. Ez egy idQbeli egybeeséssel indokolható. A vizsgált periódus alatt, a konjunkturális áremelkedéssel egyidejqleg, de attól függetlenül érvényesülnek a költség- és a tehetetlenségi infláció tényezQi. Az árak emelkedése tehát  ami még nem minQsül inflációnak - keresleti hatás, az árak visszaesésének megakadályozása, az áremelkedés tartóssá válása - ami már inflációt eredményez  viszont költségoldali hatás.

FQleg régebben a költségvetési deficitet tekintették az infláció egyik meghatározó kiváltó okának. Lehántva az állításról az ideológiai burkolatot, a következQ valós összefüggések maradnak:

A költségvetési deficit kétségtelenül növeli az aggregát keresletet, ami  ha meghaladja a potenciális kibocsátás szintjét - nyilván inflációt eredményez. Ennyiben a deficit a kereslet-húzta infláció egyik magyarázó tényezQje.

Ha a költségvetési deficit hatására sem haladja meg az aggregát kereslet a potenciális kibocsátás nívóját, akkor az nem gerjeszt inflációt.

A szakirodalomban találhatók olyan megközelítések, amelyek kínálati inflációról írnak, az infláció okaként a kínálat kereslettQl való elmaradását jelölve meg. A kissé általános és homályos megközelítés mögött több összefüggés húzódhat meg:

A kínálat elmaradásának oka, hogy a termelés az erQforrás-korlátba ütközött. Ebben az esetben nem az aggregát kínálat marad el egyensúlyi nagyságától, hanem a kereslet fut elQre. Ez a szakirodalom többségi álláspontja szerint a tipikus kereslet-húzta infláció, indokolatlan más kategóriát használni a megjelölésére.

Amennyiben a kínálat elmaradását a monopolelemek idézik elQ, annyiban a költségtolta infláció monopolizáltsággal összefüggQ válfajáról beszélhetünk.

Egyéb esetekben a kínálat felzárkózása valószínqsíthetQ, tehát az áremelkedés nem inflációs, hanem konjunkturális.

Egy adott idQszak inflációja egyszerre több forrásból táplálkozik, amelyek összegezQdnek. Mindegyik kiváltó tényezQ az infláció egy bizonyos  néha nagyon alacsony, más periódusokban viszonylag magas hányadát magyarázza. Megalapozatlan tehát a tapasztalható inflációt kategórikusan valamelyik típusba belegyömöszölni.

A pénz vásárlóerejének rohamos csökkenése fQleg az I. világháború idQszakában vált általánossá. Az egyes országok ugrásszerqen megnövekedett kormányzati kiadásaikat legtöbb esetben a pénz mértéktelen szaporításával próbálták fedezni. Magyarországon például 1920. decemberétQl (14.307,8 millió korona) 1924. októberéig (4.635.090,1 millió korona) 324-szeresére emelkedett a bankjegymennyiség.

A két világháború, illetve közte a nagy világgazdasági válság szétzilálta a monetáris feltételeket. Az eseményeket követQen fogalmazódott meg az igény annak felmérésére, tisztázására, hogy a várható nyugalmi idQszakokban miként alakul az egyes valuták vásárlóereje. A vizsgálódás egyik meghatározó elemének Phillips hozzájárulása tekinthetQ.

A bérek, a munkanélküliség és az infláció közötti kapcsolat Phillips elemzéseiben

A. W. Phillipsnek az Economica 1958. novemberi számában megjelent tanulmányát1 sokan úgy tekintették, mint a keynesi elmélet világháború utáni továbbfejlesztését2 a munkanélküliség és infláció területén.

Phillips az Egyesült Királyság 1861-1957. közötti adatait vizsgálta. Megállapította, hogy 1913-at követQen az idQsorok - mivel a gazdaság a nagy politikai és gazdasági megrázkódtatások, illetve az azokat követQ helyreállítások, tehát az állandó átmenetek idQszakát élte - nem alkalmasak megalapozott következtetések levonására. Konklúzióit ezért az 1861-1913. közötti szqkebb, "nyugodt periódus" elemzése alapján fogalmazta meg.

Azt kívánta ökonometriai alapon megvilágítani, miként függ a nominálbérek alakulása a munka iránti kereslet és kínálat viszonyától. Kutatásai egyik pillérét jelentette az a walrasi-keynesi gondolat, miszerint a munka iránti kereslet származékos jellegq, azaz alapvetQen a maximális profitot biztosító kibocsátástól függ. A munka iránti kereslet származékos jellegének hangsúlyozása tehát valójában a konjunktúra-ciklus szerepének a kiemelése. A konjunktúra alakulása azonban egyidejqleg az árak, az árszínvonal alakulásának is a legfontosabb független változója. Másként fogalmazva: a munkanélküliség és az infláció a konjunktúra menetének iker-változói. Az árszínvonal módosulása, az infláció3 ezért a vizsgált összefüggés-rendszer egyik meghatározó eleme, lényegi determinánsa. Az infláció ebben a felfogásban kereslet-húzta infláció, a kereslet növekedése viszont a nominálbérek kiáramlásán alapul. A nominálbérek alakulásának magyarázata lényegében az infláció hatótényezQinek megismerését is jelenti.

A következtetések alapjául szolgáló fél évszázad idQsorai alapján Phillips kimutatta, hogy a munkanélküliségi ráta 0-11 % közötti intervallumában (az egyes évek munkanélküliségi rátái nem haladták meg a 11%-os értéket) a ráta különbözQ értékeinél milyen mértékben nQttek a nominálbérek.

Az idQsor-elemzés logikája szerint minden évet egy pont tükröz a koordináta-negyedben. Phillips azonban nem idQbeli változást, dinamikát kívánt vizsgálni, hanem a munkanélküliségi ráta és a nominálbérek százalékos alakulása közötti kapcsolatot, azaz korrelációt. A munkanélküliségi ráta egy-egy adott százalékos értékéhez az emellett megjelenQ több  különbözQ években megfigyelt - nominálbér-változási ráta átlagát rendelte hozzá. E módszer segítségével határozta meg a ponthalmazt legjobban közelítQ, ahhoz leginkább illeszkedQ függvényt, ami a következQ ábrán látható.

















2. sz. ábra
A munkanélküliségi és a bérráta kapcsolata

A munkanélküliségi és a bérráta kapcsolata

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy Phillips ragaszkodott az ökonometriai módszer alapján kirajzolódó összefüggésekhez, azokat csak korlátozottan egészítette ki elméleti feltevésekkel. Mindezek alapján szerencsésebb Phillips görbérQl beszélni, mintsem Phillips elméletrQl.

A Phillips görbe nem a munkanélküliségi és a bérráta (közvetve: inflációs ráta) bármilyen kapcsolatának kifejezése, kimutatása. Phillips a két kategória között ugyanis egyértelmqen széttartó, trade off jellegq viszonyt tapasztalt, a görbe - számításai szerint - negatív hajlásszögq! A Phillips görbe lényegi sajátosságának, attribútumának éppen a két kategória közötti kapcsolat e meghatározott iránya, jellege tekinthetQ.

A munkanélküliség csökkenése (a foglalkoztatottak számának emelkedése) a kereslet-növekedésén, a kedvezQ üzletmeneten alapul, amivel hatékony piaci feltételek közepette együtt jár a bérek (és az árak) emelkedése is. A bérek és (az infláció) csökkenése depresszióban, dekonjunktúrában valósul meg, amikor a munkanélküliség emelkedése tapasztalható.

Az Egyesült Királyságra vonatkozó adatok szerint a görbe mintegy öt százalékos munkanélküliségi rátánál metszi az abszcissza-tengelyt. Nyilvánvaló, hogy a konkrét adatok országonként és periódusonként más és más képet rajzolnak fel.

A Phillips által vizsgált idQszak hat és fél konjunktúraciklust foglal magában. Minden ciklus egy "hurkot" rajzol a Phillips-görbe adott szakasza köré. Emeljünk egy függQlegest az abszcissza-tengely egy tetszQleges "UA" pontjában! (A pontot úgy válasszuk ki, hogy a függQleges menjen át a hurok két pontján és magán a Phillips görbén is.) A három metszéspont alapján a következQket állapíthatjuk meg:

A függQleges és a Phillips-görbe metszéspontjának ordináta-értéke kifejezi, hogy a vizsgált teljes periódusban "UA" mértékq munkanélküliség esetén a nominálbérek (és hatásukra az árak) átlagosan milyen mértékben emelkedtek.

A függQleges és a hurok felsQ metszéspontjának ordináta-értéke azt mutatja, hogy ugyanazon UA" százalékos munkanélküliség esetén a konjunkturális idQszakokban mekkora nominálbér növekedés valósul meg (ennek következtében milyen mértékq lesz az infláció). A konjunktúrában jellemzQ kereslettúlsúly és áremelkedés következtében a vállalkozók könnyebben engednek a bérköveteléseknek, a szakszervezetek pedig  kedvezQbb alkupozíciójuk bázisán  erQteljesebb béremelési igénnyel lépnek fel.

A hurok és a függQleges alsó metszéspontjának ordináta-értéke a nominálbérek százalékos emelkedése (és az árnövekedés) "UA" százalékos munkanélküliséghez tartozó - dekonjunktúrában tapasztalható - értékét mutatja. Az elQzQ pontban áttekintett összefüggések itt ellentétes irányban hatnak. A kedvezQtlen üzletmenet következtében a vállalatok ellenállnak a béremelési igényeknek, amit a szakszervezetek sem erQltetnek különösebben, stratégiájukat inkább a munkahelyek megtartására irányuló törekvés jellemzi.

A három - azonos munkanélküliségi ráta melletti - metszéspont jelentQsen eltérQ nominálbér-növekedést (és inflációs ütemet) jelez. Arra következtethetünk, hogy nemcsak a munka iránti kereslet és kínálat adott idQpontban fennálló abszolút nagysága a fontos tényezQ. (AlapvetQen ettQl függ a foglalkoztatás  illetve annak komplementer értékének, a munkanélküliségnek  a szintje.) Érdemi hatással bír emellett a munka iránti kereslet alakulási tendenciája is (és ettQl függQen - Keynes szavaival élve - a szakszervezetek tárgyalási -, vagy alku-pozíciója).

A Phillips görbe az infláció jelenségének és az infláció-munkanélküliség kapcsolat értelmezésének az egyik viszonylag korai magyarázata, amely nyilván magán viseli a vizsgált idQszak feltételrendszerének, az akkor végbemenQ folyamatoknak a specifikus meghatározó jegyeit:
az állam gazdasági szerepe ekkor még nem tekinthetQ lényegi jellegzetességnek, az idQsorok a spontán módon alakuló konjunktúra viszonyait tükrözték
az adatsorok tartalmazták a konjunkturális vagy kényszerq munkanélküliség4 nagyságát is
a munkapiacra vonatkozó idQsorok Phillipsnél globális jellegqek, nem jelenik meg bennük a munkapiac szegmentációja
a monopóliumok és a szakszervezetek fellépése ebben az idQszakban még csak másodlagos hatásnak minQsíthetQ
az adatsorok a megfigyelt tényeket tükrözték (ex post információk), a várakozások (expectations) nyilván nem jelentek meg bennük.

Samuelson és Solow hozzájárulása

Samuelson és Solow 1959-ben, az USA Közgazdasági Társaságának ülésén tartott elQadásukban bemutatták, miként alkalmazták Phillips módszerét az USA gazdaságára. Természetesen a különbözQ idQsorok más menetq görbét határoztak meg. A görbe trade off jellege azonban az USA adatai alapján is érvényre jutott.

Pk már formálisan, a koordináta-rendszerben történQ ábrázolás során is kifejezésre jutatták az infláció alakulását. Az ábrán  ennek megfelelQen  az árszínvonal és a nominálbérek alakulását tükrözQ idQsoroknak megfelelQen két függQleges tengelyt alkalmaztak.

Problémát jelentett azonban, hogy egy abszcissza-értékhez két ordináta-nagyság tartozott. Az ábrázolás lehetQvé tétele érdekében azt a gyakorlatban megfigyelt összefüggést használták fel, miszerint a nominálbérek növekedési üteme átlagosan két százalékponttal meghaladja az infláció mértékét. Az abszcissza-tengelyen megjelenQ munkanélküliségi rátákhoz tartozó átlagos bérrátákat és árnövekedési ütemeket tqntették fel, két százalékponttal eltolva a második ordináta-tengely skálabeosztását. A bérnövekedést kifejezQ tengelyen az abszcissza-tengellyel való metszéspontban nem nulla, hanem két százalékos érték jelent meg.

Mi a közgazdasági alapja ennek a jelenségnek? A munkaórák számának és a fizikai tQkejavak állományának változatlan nagysága esetén az árszínvonal elsQ közelítésben azonos ütemben emelkedne a nominálbérekkel. Érvényesül azonban egy további  a nominálbérek alakulásától  függetlenül ható folyamat is. A munkában töltött idQ függvényében növekszik a dolgozók begyakorlottsága, rutinja (learning by doing), mégpedig a jelzett évi két százalékos ütemben. A munka hatékonyságának növekedése tehát ebben a mértékben ellensúlyozza a bérek, a nominális vásárlóerQ kiáramlásának áremelQ hatását. (A hüvelyk-ujj szabály szerint például hét százalékos nominálbér-emelkedés esetén csak öt százalékos árszínvonal-növekedés várható.)

3 sz. ábra

Az inflációs, a munkanélküliségi és a bérráta kapcsolata

A görbe három fontos pontját láthatjuk a következQ táblázatban:

inflációs ráta (%)
munkanélküliségi ráta (%) 7 3 3 5,5 0,0 8,5
Az USA elnökeinek szokásos, januári jelentéseinek egyikében, 1969-ben olvasható, hogy az 1954-68. közötti idQszak adatai egy, a Phillips görbével jól közelíthetQ ponthalmazt határoznak meg. Ez nagymértékben elQsegítette a gazdaságpolitikai célkitqzések legitimációját. A Phillips görbe szerint ugyanis a teljes foglalkoztatottságra és a stabil árszínvonalra való törekvés irreális, megvalósíthatatlan célmeghatározás. Az amerikai közgazdák nagy része a Phillips görbét inkább a gazdaságpolitika "választási" görbéjének tekinti. A kormány részérQl olyan célok kitqzése racionális az infláció és a munkanélküliség mértéke tekintetében, amely célokat kifejezQ pont a Phillips görbén, vagy annak közelében helyezkedik el. A kormányzat interveniálása ez esetben a spontán piaci erQk hatóterébe esik, azokkal összhangban van. Bowen és Berry számításai szerint a munkanélküliség egy százalékpontos csökkentésének az ára a bérinfláció mértékének 0,81 százalékpontos emelkedése.6


Friedman inflációelmélete

Friedman – a témával foglalkozó fontosabb tanulmányaiban7 – a hosszú távú folyamatokra helyezte a hangsúlyt. Elméletében a munkapiacon hosszabb periódusban a munkanélküliség természetes rátájának (natural rate of unemployment) megfelelQ munkanélküliség jelenik meg8.

Ez a gazdasági fejlQdés adott idQszakában jellemzQ, az érvényesülQ strukturális és súrlódásos erQk által meghatározott munkanélküliségi ráta. Nem csökkenthetQ az aggregát kereslet növelésével, tehát nem foglal magában kényszerq munkanélkülieket. Felfogható a munkanélküliség normális vagy teljes foglalkoztatás mellett megjelenQ rátájaként. Phelps és Friedman ezzel a munkanélküliség állandó jelenlétének elismerése mellett annak speciális, jellemzQ mértékére helyezték a hangsúlyt.

A természetes-ráta koncepciója a teljes foglalkoztatás neoklasszikus felfogásának továbbfejlesztése, átértékelése. A munkanélküliség tényleges, pillanatnyi rátája ekörül ingadozik.

Amennyiben a monetáris hatóság egyenletes ütemben növeli a pénzmennyiséget – még az esetben is, ha annak mértéke eltér a gazdaság egyensúlyi fejlQdésének rátájától  az infláció állandó mértékq. Friedman szerint ez jellemezné az egyensúlyi pályán növekvQ gazdaságot.

Megítélése szerint a munkapiaci szereplQk nem a nominális-, hanem a reálbért tartják szem elQtt. A pénzkibocsátás felgyorsulása emiatt nem befolyásolja a reálbéreket, nem érinti a munkanélküliség mértékét, következményeként csak az infláció emelkedik. Ez annyit jelent, hogy a munkanélküliség természetes rátája mellett tetszQleges inflációs ütem juthat érvényre. Friedman szerint tehát a Phillips-görbe egy, a munkanélküliség természetes rátájának megfelelQ pontban emelkedQ függQleges egyenes (vertical Phillips curve). Ez az állítás lényegében a trade off létezésének megkérdQjelezése.

4. sz. ábra
Friedman inflációelmélete


Friedman idQvel belátta  miként az a Nobel-díj átvételekor tartott elQadásából kitqnik -, hogy érvelése csak az esetben lenne helytálló, ha az infláció teljes pontossággal felbecsülhetQ, anticipálható lenne. "A természetesráta-hipotézis azonban jelenlegi formájában nem bizonyult elég gazdagnak ahhoz, hogy megmagyarázza a közelmúlt fejleményeit, nevezetesen a stagflációból a slumpflációba történQ elmozdulást."9

Már évekkel korábban, 1967-ben, az Amerikai Közgazdasági Társaság ülésén tartott elnöki beszédében elismerte, hogy "... mindig létezik ideiglenes trade-off az infláció és a munkanélküliség között, de nem létezik állandó trade-off. Az ideiglenes trade-off nem magának az inflációnak a következménye, hanem a nem várt inflációé."10 Az ideiglenes /rövidtávon érvényes/ trade-off a negatív hajlásszögq Phillips-görbe rövid távú érvényesülésének az elismerését jelenti, fenntartva, hogy a hosszú távú kapcsolat függQleges egyenessel reprezentálható.

A monetaristák kétségbe vonják a gazdaság ciklikus jellegét. Egyenletes ütemq pénzkibocsátás esetén a pénzfátyol csak kis mértékben torzít, a vállalkozók anticipációi kielégítQ pontosságúak. Ebben a feltételrendszerben a tényleges és a potenciális kibocsátás között mutatkozó eltérés minimális. A tapasztalható differenciák véletlenszerqek, idQbeli megjelenésükben nem érvényesül szabályszerqség. Ha mégis észlelhetQ bizonyos jelentQsebb- de idQbeli szabályszerqséget nem mutató - ingadozás, annak alapja nagy valószínqséggel a kormányzat nem eléggé átgondolt, irracionális célokat megfogalmazó gazdaságpolitikája.

Tegyük fel Friedman gondolatmenetének megfelelQen, hogy a gazdasági szereplQk megszokták az áremelkedés évek óta tapasztalt mértékét, amelynek a pénzkibocsátás stabil üteme képezte az alapját. A jövQre vonatkozóan is ezt az inflációs rátát valószínqsítik, az beépül várakozásaikba.

Ez az adott idQszakban kialakult inflációs várakozás képezi egy rövid távú Phillips-görbe alapját. A gazdasági szereplQk minden mért nominális nagyságot a megszokott áremelkedés prizmáján keresztül értékelnek. A gyorsuló inflációnak megfelelQ ütemben emelkedQ vagy annál valamivel lassabban növekvQ nominálbéreket az elQzQ periódus inflációs rátája alapján anticipált árakkal vetik össze. Ezen az alapon tekintik a search-munkanélküliek - ex ante jelleggel - növekvQnek reálbéreiket.

A kiinduló helyzetet a 4. sz. ábrán a hosszú távú (függQleges) és az 1. számú rövid távú Phillips-görbe metszéspontja fejezi ki. A gazdasági szereplQk az áremelkedés megszokott üteme mellett pontosan látják a reálszféra arányait, ennek eredményeként a munkanélküliség piaci rátája megfelel a természetesnek.

A kormányzat  a munkanélküliség tényleges mértékét a természetes ráta alá szorítandó hibás gazdaságpolitikai célkitqzésének megfelelQen - gyorsítja a pénzkibocsátás ütemét. "& az aggregált nominálkeresletben és az inflációban bekövetkezQ váratlan változások mind a munkavállalók, mind a munkaadók várakozásaiban torzulást okoznak: ez pedig a munkanélküliség természetes rátájától való eltéréshez vezet."11

A search-munkanélküliek - pontatlanul érzékelvén a kialakult helyzetet - munkát vállalnak, ami a rövid távú Phillips-görbe mentén, az ordináta-tengely irányába történQ elmozdulást eredményez. Bizonyos idQ elteltével azonban szembekerülnek az árak megszokottnál gyorsabb növekedésével. Ez Friedman szerint egyrészt várakozásaik korrigálására készteti a munkavállalókat, másrészt munkaviszonyuk önkéntes felmondására motiválja a dolgozók egy részét. (A vállalkozók már akkor módosítottak – helyesen - várakozásaikon, amikor észlelték termékeik megnövekedett árát.)

Az anticipációk korrigálása, a magasabb inflációs ráta tudomásulvétele azonban lényegében azt jelenti, hogy áttérnek egy magasabban elhelyezkedQ, nagyobb inflációs várakozásokat megjelenítQ rövid távú Phillips-görbére. Amennyiben a korrekció megfelelQ mértékq, az új helyzetet a 2. számú rövid távú Phillips-görbe és a természetes rátát reprezentáló függQleges egyenes metszéspontja fejezi ki. „Annak érdekében, hogy a munkanélküliséget a célértéken … tartsák, a monetáris hatóságok kénytelenek tovább gyorsítani a monetáris növekedést.”12 Ez a célkövetési stratégia vezet az infláció felgyorsulásához (accelerating inflation). A pénzkibocsátás ütemének minden módosítása esetén - természetesen a gyorsabb infláció érzékeléséhez és a várakozások korrigálásához szükséges idQ eltelte után - a gazdasági szereplQk áttérnek egy-egy újabb Phillips-görbére.

Egy rövid távú Phillips-görbe érvényességi ideje Friedman szerint az általa kifejezett inflációs várakozások élettartamával határozható meg. A gazdaság egyensúlyi pályán történQ haladása esetén a munkanélküliség tényleges és egyensúlyi rátája egybeesik, ekkor a rövid távú Phillips-görbe természetes rátának megfelelQ pontja releváns.

Ideiglenes trade-off (a pénzkibocsátás növekedési ütemének gyorsulása) hatására elmozdulás történik a rövid távú Phillips-görbe mentén. Az egyensúlytalanság mindaddig fennáll, amíg a hibás anticipációkat nem pontosítják. A korrekció után viszont nem az eredeti kiindulási pontba térnek vissza, hanem egy magasabban elhelyezkedQ Phillips-görbe és a függQleges metszéspontjába. Ennek megfelelQen a mindenkori rövid távú viszonyokat a Phillips által konstruáltnak megfelelQ negatív hajlásszögq görbék fejezik ki, egyensúlyi fejlQdés esetén a természetes rátának megfelelQ abszcissza-értékq pontjaikkal. Ezek a pontok nyilván egy függQleges egyenesen helyezkednek el, ami nem más, mint a hosszú távú Phillips görbe . A függQleges, hosszú távú Phillips-görbétQl tehát csak ideiglenes trade-off esetén következik be elmozdulás.

Phillips felfogásának modern változata

Az infláció mai magyarázatában integrálódnak az egyes gondolkodók által megfogalmazott összefüggések.

· = ·e + ± (U-Un) + z
Ahol:
· inflációs ráta
·e az infláció anticipált üteme
± koefficiens
U munkanélküliségi ráta
Un a munkanélküliség természetes (legkisebb fenntartható) rátája
z sokkhatás

A jobboldalon szereplQ elsQ és második tag tartalmilag már Friedman elméletében is megjelent.
Az infláció az adaptív várakozások érvényesülésének megfelelQen az elkövetkezQ idQszakokban is a megszokott, a várakozásokba beépült ütemben növekedne. Mivel a gazdasági szereplQk döntései, tranzakciói a várakozásokra épülnek ezért az egyensúlyi  fenntartható  növekedési pályán fejlQdQ gazdaság tartósan azon maradhat. Az egyenletesen bQvülQ reálszféra és az ugyancsak egyenletesen növekvQ pénzmennyiség stabil inflációs rátát határoz meg.
· = ·e
Speciális, intézményesült formája lehet az anticipált inflációnak a bérek indexálása (indexation). Ez a szerzQdésekben szereplQ nominális értékek (nominálbérek) bizonyos idQszakokban bekövetkezQ kiigazítása egy meghatározott árindex alapján.

A gazdaságot azonban a gazdaságpolitika, illetve különbözQ okokból megjelenQ sokkhatások letéríthetik a fenntartható növekedési pályáról. Friedman szerint még az olyan pozitív célkitqzés, mint az inflációs ráta csökkentése is zavarokat, teljesítmény-visszaesést idéz elQ. A pénzkibocsátás ütemének e célt szolgáló visszafogását az aktorok a reálkereslet csökkenéseként fogják fel. Kibocsátásukat a korlátozott kereslethez igazítják, azaz nem az inflációs ráta süllyed, hanem a GDP. Friedman véleménye szerint szerencsésebb, ésszerqbb a megszokott magas inflációs ütem fenntartása, mintsem a jószándékú változtatással megzavarni a gazdasági szereplQk döntéseit.

A fenntartható növekedési pályáról letérQ gazdaságban különbség mutatkozik a munkanélküliség természetes (legkisebb fenntartható) és tényleges rátája között. Ez kihat a munkanélküliek  elsQsorban a search- munkanélküliek - viselkedésére. Ennek hatására az inflációs ráta

± (U-Un)

mértékben eltér az anticipált nagyságtól. Az ± együttható értéke Samuelson és Nordhaus becslése szerint 0,5 körüli érték13.

A képlet jobb oldalán megjelenQ harmadik tag nem tekinthetQ a monetarista elmélet komponensének, mondhatni: annak ellentmondó hatásokat integrál. Ez az elem a hetvenes években lezajlott (azóta többször is megismétlQdQtt), az energiahordozók és természeti anyagok piacán bekövetkezett árrobbanás hatására került be a kifejezésbe.

Mind a nominálbérek, mind a közbülsQ javak árainak emelkedése a mark up pricing jellegq árképzés mechanizmusán keresztül jelenik meg az inflációban.

A második és harmadik tag - a gazdasági szereplQk által ismétlQdQnek minQsített  elemei mintegy visszacsatolásként megjelennek az elsQben, az anticipált infláció tényezQjében. Mondhatni: semmi sem múlik el nyomtalanul.

A gazdaságban lejátszódó (reál)folyamatok csak bizonyos késéssel (lag) jelennek meg az árakban.

Az infláció és a munkanélküliség hatása a gazdaság teljesítményére

Az egyik legkorábbi, számszerqsített hatás Okun törvénye14 (Okun s law). Ez határozott kapcsolatot jelez a GDP-rés és a munkanélküliségi ráta között, amelyet Okun az USA gazdaságának 1947-1960. közötti periódusának adatai alapján határozott meg. A tényleges és a potenciális GDP közötti eltérés minden (újabb) két-három százalékpontos változása egy százalékponttal növeli az eltérést a munkanélküliség természetes (legkisebb fenntartható) és tényleges rátája között. Maga a számszerq arány természetesen ebben az esetben is országonként, idQszakonként különbözik, de a témával foglalkozó tanulmányok szinte mindegyike kettQ és három között valószínqsíti annak értékét15.

U  Un = ² (GDP-GDPpot)

5. sz. ábra
A modern Phillips-görbe


Az ábrázolás szerint az egyensúlyi pályán haladó, potenciális szinten teljesítQ gazdaságban (zérus GDP-rés esetén), a pénzkibocsátás megszokott üteme mellett a tényleges infláció megegyezik annak várt, anticipált mértékével. Amennyiben a gazdaság teljesítménye meghaladja a potenciális szintet, az árszínvonal emelkedése felgyorsul, tényleges infláció nagyobb lesz az anticipáltnál. (Nyilván az összefüggés szimmetrikus megfelelQje is értelmezhetQ.)

Még plasztikusabb a kép, ha a GDP tényleges nagysága helyett az aggregát kereslet értékét vesszük figyelembe. Ha utóbbi nagyobb a potenciális kibocsátásnál (aggregát kínálatnál), a piaci helyzet az árszínvonal növekedését váltja ki.

Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a Phillips-görbe felfogható választási elméletként! A kormányzatok dezinflációs gazdaságpolitikája a GDP visszaesésével, áldozattal jár. Az árszínvonal-növekedés egy százalékpontos mérséklése a GDP négy-öt százalékpontos süllyedését váltja ki. Ez két lépésben magyarázható:
Az infláció egy százalékpontos visszafogása a munkanélküliség tényleges rátáját a Phillips-görbe által reprezentált összefüggéseknek megfelelQen két százalékponttal növeli meg.
A munkanélküliségi ráta bekövetkezett két százalékpontos emelkedése az Okun törvény értelmében nagyjából a GDP-rés négy-öt százalékpontos kiterjesztésével jár.

Az infláció korlátozása érdekében vállalt áldozat mindenképpen jelentQs, azonban a magas infláció is tetemes kibocsátás-csökkenést eredményezhet! A kormánynak differenciált, legalább a fontosabb folyamatokra kiterjedQ mérlegelést kell végeznie a helyes célmeghatározás érdekében. Ebbe enged betekintést az alábbi ábra.

6. sz. ábra.

Az infláció, illetve a munkanélküliség miatt bekövetkezQ GDP-kiesés


A drasztikus beavatkozás, az anomáliák azonnali, vagy rövid távú megszqntetése hatalmas áldozattal jár. Természetesen fennáll a mérsékeltebb, hosszabb idQszakra szétterített interveniálás lehetQsége. Ez esetben gyengül a gazdaságpolitikai intézkedések adott évet terhelQ, kedvezQtlen hatása, viszont súlyosak a fel nem oldott feszültségek, a fel nem számolt spontán tényezQk következményei. A döntéshozók csak egy meglehetQsen általános kritériumot alkalmazhatnak: adott idQhorizonton belül, a legkisebb áldozattal ráállítani a gazdaságot az optimális, fenntartható, potenciális ütemet biztosító növekedési pályára.













KERESLETELMÉLET


A legtöbb fejlett nemzetgazdaság az utóbbi száz évben az elégtelen kereslet problémájával küzdött, a keresleti korlát miatt nem tudta kellQen kihasználni növekedési potenciálját, nem tudta a lehetséges mértékben emelni a lakosság életszínvonalát, bQvíteni termelési erQforrásait.

Elméleti síkon erre a kérdésre koncentrál a fQ áramlat rövid távú modellje is, mely szerint a gazdaság kereslet-korlátos. Az aggregát kínálat (AS; aggregate supply) közvetlenül, nem az árak közvetítísével igazodik az aggregát kereslethez (AD; aggregate demand). A két függvény metszéspontja a végtermékek piacának egyensúlyát fejezi ki. A piaci egyensúly helyzetében a különbözQ irányból ható gazdasági erQk kiegyenlítik egymást, tehát a vázolt feltételek közepette a rövid távú piaci hatások nem indukálnak változást, elmozdulást.

A helyzet elemzése, a gazdasági diagnózis megállapítása különös jelentQséggel bír a gazdaság állapotának megismerése, hanem annak tudatos megváltoztatása, az állami interveniálás szempontjából is.

A) A kereslet alanyai
A nemzetgazdaság tipikus mikroegységei, a háztartások a rendelkezésükre álló, adózott jövedelmük (DI, disposable income) felhasználásáról, elköltésérQl döntenek. EbbQl alapvetQen fogyasztási cikkeket (consumer goods), illetve fizikai tQkejavakat, beruházási cikkeket vásárolnak. A két jószágcsoport iránti keresletet a C (consumption), illetve I (investment) jelölés szimbolizálja.

A keresletelmélet témakörében folyó elemzések nem arra koncentrálnak, hogy mely aktor lesz a megvásárlásra kerülQ javak végsQ tulajdonosa, felhasználója, hanem arra: mely gazdasági szereplQ lép fel vevQként a piacon. A vevQ elkölthetQ jövedelme, igényei, beállítódásai, attitqdjei érvényesülnek a pénzalapok elköltése során.

Közvetlenül az üzleti szervezetek, vállalatok fogalmazzák meg beruházási cikkek iránt megnyilvánuló kereslet (I) domináns részét.

Állam és intézményei, önkormányzatok (civil szervezetek, egyesületek, alapítványok stb) árukra és szolgáltatásokra fordított kiadásai (government expenditure; G) alkotják az aggregát kereslet egy újabb komponensét. E vásárlások is irányulhatnak fizikai tQkejavakra, azaz a kormányzati költekezés is eredményezhet beruházásokat.

A külföld vásárlási egyenlege , az export és az import különbsége, a nettó export (X)  elQjelétQl függQen  növeli vagy csökkenti az országban a hazai termelQk termékeivel szemben megjelenQ keresletet.

Felírhatjuk az áttekintett komponensek összegeként a teljes aggregát kereslet:
AD = C + I + G + X

Kereslet-korlátos gazdaságban nyilván csak akkora GDP realizálódhat, amekkora az aggregát kereslet, ezért az összefüggést értelmezhetjük úgy is, mint jövedelem-azonossági egyenletet:

GDP = C + I + G + X

Mivel az egyenlet bal oldalán a bruttó hazai termék szerepel, ezért a jobb oldalon lévQ beruházás is bruttó jellegq kategória, azaz tartalmazza mind a bQvítQ, mind a pótló beruházásokat.

B) A fogyasztási cikkek iránti kereslet

A neoklasszikus teóriában a korábban J. B. Say által megfogalmazott törvénynek megfelelQen a háztartások, mint a termelési tényezQk végsQ tulajdonosai, csak annyi erQforrást bocsátanak áruba, amennyinek a jövedelmét fogyasztásra kívánják fordítani. (Ez az összefüggés jelenik meg a mikroökonómia elemzéseiben: a háztartások mindig elmennek jövedelmi korlátjukig, az optimális jószágkombináció a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjában található.)

A Say-törvénnyel szoros összhangban érvényesül a fogyasztó hedonista beállítottságának tétele. Eszerint az egyén élvezeteinek maximálására törekszik, ezért- statikus felfogásban - teljes jövedelmét fogyasztási cikkekre kívánja költeni. Ez azonban nincs ellentmondásban a háztartások esetében ténylegesen tapasztalt megtakarításokkal. Hosszabb távon - tehát dinamikusan értelmezve - a megtakarítás is fogyasztás növelését szolgálja: a megtakarított, kölcsönadott és a kamattal együtt visszakapott jövedelem végül is bQvíti a fogyasztási lehetQségeket.

Adott idQszakban a jövedelemtulajdonos által fogyasztásra fel nem használt jövedelemrészt a kölcsönvevQ költi el beruházási javakra, a többiért maga a jövedelemtulajdonos vásárol fogyasztási cikkeket, következésképpen a háztartások teljes jövedelme keresletté válik. Természetesen egy konkrét mikroegység (háztartás) a kölcsönbQl vásárolhat fogyasztási cikkeket is, az ilyen jellegq tranzakciók azonban nemzetgazdasági szinten nem befolyásolják a fogyasztási kereslet nagyságát; az egyik háztartás a kölcsön mértékével csökkenti a jövedelem-korláthoz képest fogyasztási cikkek iránti keresletét, a másik éppen ennyivel fogyaszt többet saját jövedelménél.

Keynes a nagy világgazdasági válságot elemezve konstatálta a gazdaság kereslet-korlátos jellegét. Ez a helyzet olyan feltételrendszerben következhet be, amelyben a háztartások jövedelme csak részben transzferálódik keresletté. Magyarázata elsQsorban azon a feltevésen alapul, hogy a háztartások nem kizárólag a kamat reményében takarítanak meg. Keynes a fogyasztási kereslet alapos analízise folyamán elemezte a fogyasztást befolyásoló objektív tényezQket, illetve azokat a lélektani faktorokat, amelyek érdemben befolyásolják az egyén döntéseit. A közgazdaságtan mai fQ áramlata (main stream) integrálta Keynes teóriájának legfontosabb elemeit.

B. 1) A fogyasztási cikkek iránti kereslet tényezQi

A fogyasztási cikkek iránti kereslet alakulását a közgazdaságtan a fogyasztási függvénnyel (consumption function) ragadta meg. Fogyasztási függvény a képzQdQ jövedelmek és a fogyasztási kiadások (consumption expenditures) kapcsolatát írja le.

Két tényezQcsoport játszik szerepet a fogyasztási cikkek keresletének magyarázatában. Az objektív tényezQk, amelyek gazdaságilag határolják be a háztartások döntéseit, és a lélektani faktorok, amelyek a gazdaságilag determinált határok között a fogyasztási kereslet egyedi, konkrét szintjét határozzák meg. Nézzük elQször az objektív tényezQket!

a háztartások adott idQszaki bruttó jövedelmének alakulása (munkából származó jövedelem, kamat, járadék, profit, osztalék stb.)

az adók módosulása, azaz a bruttó és nettó jövedelem közötti viszony változása (mivel az egyén csak nettó, adózott jövedelmét költheti el, ezért az adópolitika érezhetQ módosulásai változatlan bruttó jövedelem esetén is kihatnak a fogyasztási cikkek keresletére)

az árszínvonal változása, az infláció alakulása (ez a tényezQ nyilván csak az árjelzéses modellekben játszik szerepet)

a fogyasztási hitelek után felszámított kamat

a jelenbeli és jövQbeli javak "cserearányának" az egyén értékítéletében megjelenQ változása is fontos szerepet játszik, az idQpreferenciának ezt a mozgását ugyanis a kamatláb módosulásai nem képesek pontosan követni.

a tQkeértékek váratlan változásai (ez alapvetQen az értékpapírban tartott vagyon árfolyamértékének ingadozásában jelenik meg).


B. 2) A fogyasztási határhajlandóság

Keynes fogyasztáselméletét a szakirodalom a jövedelem tényleges szintjének meghatározó szerepe miatt abszolút jövedelem hipotézisnek (absolute-income hipothesis) nevezi.

Az objektív tényezQk elemzése alapján Keynes levont egy konklúziót, mely a késQbbiekben megfogalmazódott elméletek többségében is meghatározó szerepet tölt be. Ez az összefüggés az alapvetQ lélektani törvény: " & amelyben messzemenQen megbízhatunk mind a pH²

L

N

p

L
N
P
v
Ü
ð
 P Q e n¯ÀÁÂÖFLNõîçÜÎÜÆÜÆܹ¬ÜÎÜ¥œ¥˜¥}¹Ü¹ÜpcZSç˜

h‹b(håAÜhåAÜ5CJaJhFuÝ5CJ OJQJaJ h‹b(5CJ OJQJaJ hkBØh‹b(5OJQJ\aJ h‹b(h‹b(OJQJh‹b(hkBØh‹b(aJ

hkBØh‹b(h‹b(h‹b(OJQJaJhkBØh‹b(OJQJaJ h‹b(OJQJhkBØh‹b(5OJQJ\ hkBØh‹b(OJQJ

h‹b(h‹b(
h‹b(5CJ0h‹b(h‹b(5CJ0 H²´ÆȦ H
Z
Æ
R

N
P
v
Ü
Q R e f ÷òíåòàòØØØØØØÏòÊʾ¾¾
$
ƪa$gd‹b(gd‹b(„\^„\gd‹b(
&
FÛgd‹b(gd‹b( $a$gd‹b(gd‹b(gd‹b( $a$gd‹b( ´Ä æÄ ¼Ø ýýýf ‹ ³ è GnÁÂÖ×`È2†ðàÑÁ°ŸÑ——‹‚yyy
Æ4gd-6O „]„gd-6O
$
Æ4a$gdåAÜ $a$gd~?v$
ƪ„Ð^„Ða$gd‹b($
&
FÜ
ƪa$gd‹b($
ƪ„Ä^„Äa$gd‹b($
&
FÜ
ƪa$gd‹b($
ƄÄ^„Äa$gd‹b($
&
FÜ
Æa$gd‹b( N^¬¸Æ02j„†äúü>x˜šœž ÄÆèê–ùòîêòæòßÛßÏÆÏ°°Š°tncZOcD hkBØhåAÜOJQJ h‹b(håAÜCJaJh‹b(håAÜaJ h•dhåAÜCJ aJ
h-6OaJhåAÜ5CJ OJQJaJ håAÜhåAÜaJ%h¿ŽCJOJQJ\^JaJmH sH %hBU£CJOJQJ\^JaJmH sH +h‹b(håAÜCJOJQJ\^JaJmH sH hp

·5CJaJh‹b(håAÜ5CJaJhp

·

h‹b(hFuÝh˜{h‹b(hswï

h‹b(håAÜ

h‹b(h‹b(†ü@šœžÆèêªrêì6ĂóéßÖξ¹¬¤¤¤Ÿ$
&
F݄^„a$gdåAÜgd‹b( $a$gd‹b(

„„]„^„gd-6OgdåAÜ$ „„]„^„a$gd‹b( $a$gdFuÝ
Æ4gdåAÜ
„”ÿ@&]„”ÿgd¿Ž
„H@&]„HgdBU£
$
Æ4a$gd-6O–ªêìÄDFJVŒ¼’%”%''Æ'È'à'Z(þ(Ä)’*ú*f+h+Ô+ì+,6,--Š-Œ-:.<.ä.è.J6˜6š6ª6ò6lAnAžF F O¢OäYæYÈ\É\ö_ø_
aØgÚgxhÄhbidi6sHsJvøíáíÕíøíøíøíøíÕíÕíÕíÕíÕíÕíÕíøíÕíÕíÕíøíʾíÕíøíøíøíøíøíøí·³·¬·¤·³·h5ÄhåAÜH*

h@¼håAÜhåAÜ

h5ÄhåAÜhd÷håAÜOJQJ\ hd÷håAÜOJQJhkBØhåAÜOJQJ\hkBØhåAÜ5OJQJ hkBØhåAÜOJQJ håAÜOJQJ@‚NöÖ,À^-ö-^ ¤ ì &
F݄^„a$gdåAÜ$
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þa$gdåAÜÈ'$(Z(J))Ä)”*h+ì+,-Œ-<.$/œ/à/:0î0R1–1Î162¶2ðððððÝÝðððððÍÁÁÁÍÁÁÁÁÁ


&
F݄^„gdåAÜ
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þgdåAÜ$
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þa$gdåAÜ$
&
F݄^„a$gdåAܶ2"3¬3$4º4 5Ì5J6š6ò647Ò7n89¾9D:º: ;’;þ;Š<Ê< =Œ=>óóóóóãóóóóóóóóóóóóóóóÔóÔ$
&
F݄^„a$gdåAÜ
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þgdåAÜ


&
F݄^„gdåAÜ>ž>:?Ê?œ@nAÖADB²BCzC@DzDÚD,EÐE FâFdGóóóãóÔÁÔÔÔãÔÔÔÔ®žž
&
FÝ
ÆS„^„gdåAÜ$
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þa$gdåAÜ$
&
F݄˜þ„h^„˜þ`„ha$gdåAÜ$
&
F݄^„a$gdåAÜ
&
F݄h„˜þ^„h`„˜þgdåAÜ


&
F݄^„gdåAÜdGºGHzH*I–I J`JKÖKNLºLFMšMHNôN¢OèO!PïïïïãïÏ¿¯¿¿¿››››¿¿
&
FÝ
ÆS„„Lÿ^„`„LÿgdåAÜ
&
F݄h„äý^„h`„äýgdåAÜ
&
F݄„Lÿ^„`„LÿgdåAÜ
&
FÝ
Æ8„„ÿ^„`„ÿgdåAÜ


&
F݄^„gdåAÜ
&
FÝ
ÆS„^„gdåAÜ!PMPœPÁPõP0QLR°R&SªSîST;TnTTáT UNUUýU‚VWÞWjXïïÜÜÜÜÜÜÜÜïïïïÜÜÜÜÌïïÌï
&
F݄h„äý^„h`„äýgdåAÜ$
&
F݄„Lÿ^„`„Lÿa$gdåAÜ
&
F݄„Lÿ^„`„LÿgdåAÜjXäXŒYæYZ\ZêZÂ[\n\§\É\é\#]D]Â^(_z_ø_9`}`Ÿ`ïïïïïïßïËËËïïï»ïïïïïï
&
F݄h„äý^„h`„äýgdåAÜ
&
FÝ
ÆS„„Lÿ^„`„LÿgdåAÜ
&
F݄h„Lÿ^„h`„LÿgdåAÜ
&
F݄„Lÿ^„`„LÿgdåAÜŸ`Ê`í`
a/a„b(c~cÂcdjdºd e„eäepfgÚg8hxhïïïÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÃÙ©$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
F݄h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
F݄„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ
&
F݄„Lÿ^„`„LÿgdåAÜxhÄh>ili¸i>jžjäj4kkl_l~l¤lÒlúl)mYmrnåååÏÏÏÏÏÏϹŸŸŸŸŸŸŸ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
F݄h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
F݄„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜrnÀn(oÀorpÈp*qnr†rÆrzs
t?tctttàtuNuåååËååååå˸¸žžžžžž$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ
&
F݄„Lÿdð^„`„LÿgdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜNuiuLv¨vwØw¾xy¼y,z~zÀzéz"{L|}P}œ}
~0~F~b~«~Ç~ååååËËååååååååËåååååååå$
&
FÝ
ÆЄh„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜJvLvJ|L|
~
~–†—†VÒT‘V‘´’¶’(”*”â–ä–——’—”—\˜^˜™™ð¤¥f¦h¦Æ©È©¦ªªªö«:°Þ°šµœµžµ µ¢µÄµÆµÈµèµüõüõüõüõüõíõíõüõüõíõüõüõüõüõüõåõüØÑÉÑõ¼¯Ÿ‚uhåAÜ5CJ(OJQJaJ(hswï5CJ OJQJaJ -hmiÏhåAÜ5CJ OJQJaJ -hoOhåAÜ5CJ OJQJaJ h‹b(5CJ OJQJaJ håAÜ5CJ OJQJaJ hÙRhåAÜ\

hÙRhåAÜh‹b(håAÜOJQJaJh5ÄhåAÜ>*h5ÄhåAÜH*

h5ÄhåAÜhåAÜ-Ç~ú~&Ku­p€Ò€@’:‚Jƒ¼ƒ"„¦„ …Ö…ååååååÏÏϼ¼©¼¼¼¼“$
&
F݄h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ
&
F݄h„äýdð^„h`„äýgdåAÜ
&
F݄„Lÿdð^„`„LÿgdåAÜ$
&
F݄„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜօ>†—†ç†‡ÖˆR‰°‰:ŠÎŠ"‹Œ‹ŒŒŒDŽ ŽéééϸÏÏÏÏÏÏÏÏÏϞžž$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ
&
FÝ
ÆS„h„äýdð^„h`„äýgdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
F݄„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ Ž à"œÒ4‘¸‘’ “À“ü“*”n”Þ”R•–•
–åååååååå˱±±±žž±±±
&
F݄„Lÿdð^„`„LÿgdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆЄh„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆЄ„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜ
–~–ä–”—^˜™–™ò™všèš:›~›.œœÒHžˆžêžVŸÀŸ< ì J¡åååËåååååååËËåååååååååå$
&
FÝ
ÆS„h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAÜJ¡”¡’¢£Ô£<¤¥¦¥h¦â¦¸§š¨ð¨6©Ê©*ª¨ªåηåååÎåÎÎååååå$
&
FÝ
ÆS„h„äýdð^„h`„äýa$gdåAÜ
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„LÿgdåAÜ
&
FÝ
ÆS„h„äýdð^„h`„äýgdåAÜ$
&
FÝ
ÆS„„Lÿdð^„`„Lÿa$gdåAܨªªªö«ø«<¬l¬­¸­ô­*®b® ¯V¯š¯"°~°â°@±ðãÖÆƲ§ŸŸŸ§§ŸŸŸŸŸ
&
FÚgdåAÜ
$
&
FÚa$gdåAÜ
&
FÚ
Æð5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
FÚ5$7$8$9DH$gdåAÜ

5$7$8$9DH$gdåAÜ

5$7$8$9DH$gd‹b( $
ÆSdða$gdåAÜ@±¤±à±²Š²ê²H³”³´v´Ä´6µ˜µšµœµžµ¢µÈµêµ¶ ¶¢¸ððððððååååååàÑÉÉÁÁÁµà
$„8^„8a$gdåAÜ $a$gdswï $a$gdFuÝ $
ÆSdða$gdåAÜgdåAÜ
$
&
FÚa$gdåAÜ$
&
FÚ
Æa$gdåAÜèµêµôµöµ¶ ¶¶4¶6¶T¶V¶X¶¢¸Ú¸ð¸ò¸¢¹¤¹º¹ïßÒßÒŵ¦–†y¦lYlJ?J hHhåAÜCJaJhHhåAÜCJOJQJaJ$hHhåAÜ>*B*
OJQJaJph€hHhåAÜOJQJaJhåAÜCJOJQJ]aJ-h=2ßhåAÜCJOJQJ]aJ-h=2ßhåAÜCJOJQJ\aJh=2ßhåAÜCJOJQJaJ-h=2ßhåAÜ5CJOJQJaJhåAÜ5CJOJQJaJhåAÜ5CJ OJQJaJ -hmiÏhåAÜ5CJ OJQJaJ -hmiÏhåAÜ5CJ(OJQJaJ(¢¸¤¸ò¸ô¸þ¹ºòºôºT»V»¦»Ö»D¼^¼†¼¢¼Ô¼<½p½†½ä½4¾6¾úúõðõõõúõÜÜÜÜÐÜÜÜÜÜÜÈÀ-
&
FgdåAÜ
&
F„gdåAÜ


&
F„¤ ¤gdåAÜ
&
F„¤ ¤5$7$8$9DH$gdåAÜ gdåAÜgdåAÜgdåAܺ¹Ð¹ì¹î¹ð¹ø¹ü¹$º.ºLºZº\ºpºrºœºÔºôºT»V»éÖǼ©–ǃǃÇm[ÇÖÇK;-hHhåAÜCJOJQJ\aJhHhåAÜ5>*OJQJaJ"hHhåAÜ6CJOJQJ]aJ+hHhåAÜ6B*
CJOJQJ]aJph€%hHhåAÜB*CJOJQJaJph3™f%hHhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%hHhåAÜB*CJOJQJaJphÿ hHhåAÜCJaJhHhåAÜCJOJQJaJ%hHhåAÜB* CJOJQJaJph€+hHhåAÜ6B* CJOJQJ]aJph€V»ˆ»Ž»ú»$¼B¼D¼\¼^¼„¼†¼ ¼¢¼Ò¼Ô¼½:½<½P½p½„½š½ä½¾4¾<¾>¾@¾ïÚïÚïÈﲦ•ï²ï²ï€ï²ÈïÚïobTPLhswïhåAÜhHhåAÜOJQJ\aJhHhåAÜOJQJaJ!hHhåAÜB*
OJQJaJph€(hHhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€ hHhåAÜ5B* OJQJph€hHhåAÜ5OJQJ+hHhåAÜ5B* CJOJQJ\aJph€"hHhåAÜ5CJOJQJ\aJ(hHhåAÜ5B* CJOJQJaJph€-hHhåAÜ5CJOJQJaJ6¾8¾:¾<¾>¾@¾B¾ˆ¾Š¾Œ¾–¿˜¿š¿ú¿ü¿>À˜À¸ÀÁÁ4Á÷÷÷íííåàààààààм¼¼àÐ
&
F…
ÆX5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ d ¤Ègdswï-
&
FgdåAÜ @¾B¾ˆ¾¶¾Ä¾j¿–¿š¿ú¿ü¿ÀÀ>ÀÁ
ÁÁ4Á¼ÁèÁêÁ4º¼ÂÆÂÐÂÃ>ÃPÃøÃÄ4Ä^Ä`ÄxÄüÅ@ƄÇïßнЪИЈsˆÐˆsˆÐ^ˆÐ˜Ðˆsˆ^ˆÐˆ^ˆÐˆÐ½Ð(hHhåAÜ>*B* CJOJQJaJph€(hHhåAÜ>*B*
CJOJQJaJph€-hHhåAÜ>*CJOJQJaJ"hHhåAÜ5>*CJOJQJaJ%hHhåAÜB*
CJOJQJaJph€%hHhåAÜB* CJOJQJaJph€hHhåAÜCJOJQJaJ-hHhåAÜ5CJ OJQJaJ -hswïhswïCJOJQJ\aJ$4Á|Á”ÁªÁºÁ¼ÁìÁ

Â*Â2Â4º¼ÂPÂèÃöÃøÃëëëëæÖ½½½ææ欘˜˜æ
&
F‡„ð5$7$8$9DH$^„ðgdåAÜ
Æh„,„˜þ^„,`„˜þgdåAÜ
&
F€
Æ h„ð5$7$8$9DH$^„ðgdåAÜ
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ
&
F†
ÆX5$7$8$9DH$gdåAÜøÃxĢĸÄÄÄôÄÅ4ŀÅÞÅîÅðÅrÆÌÆöÆFDŽdžǰDzDŽÈîÚÚÚÚÚÚÚÚÚÕ̼¼¼¼²²ÕÕ d ¤ÈgdåAÜ
&
Fƒ5$7$8$9DH$gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜgdåAÜ
&
Fˆ
Æü5$7$8$9DH$gdåAÜ
Æh„,„˜þ^„,`„˜þgdåAÜ „džǰDzÇöÇ<ÈPȄȆÈÆÈ"É$É:ÉjɄÉñßͽ¨–¨„o\oM:M%h—håAÜB*
CJOJQJaJph€h—håAÜCJOJQJaJ%h—håAÜB*
CJOJQJaJph€(h—håAÜ>*B*
CJOJQJaJph€"h—håAÜ>*CJOJQJ\aJ"håAÜB* CJOJQJ\aJph€(hHhåAÜB* CJOJQJ\aJph€-hHhåAÜCJOJQJ\aJ"hHhåAÜ>*CJOJQJ\aJ"hHhåAÜ5>*CJ OJQJaJ håAÜ5>*CJ OJQJaJ „ȆÈ$ÉlÉÒÉüÉþÉHÊJʌʎʾÊ,̨̦ÌòÌúúêêêáÙúÐú¾®•ŒŒ„ð^„ðgdåAÜ
&
FŒ
Æ ´ ð„ð5$7$8$9DH$^„ðgdåAÜ
&
F‹5$7$8$9DH$gdåAÜ
Æ8”„8„0ý^„8`„0ýgdåAÜ
Æ,gdåAÜ $a$gdåA܄h^„hgdåAÜ
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜgdåA܄ɞÉÒÉþÉHÊJÊxʌʎʾÊÔÊØÊøÊ.Ë2ËÌËìÝÊݺ¨•…oZ…E…0…(h—håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€+h—håAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ-h—håAÜCJOJQJ\aJ%h—håAÜ5>*CJOJQJ\aJ"h—håAÜ5>*CJOJQJaJ-hHhåAÜCJOJQJ\aJ%h—håAÜB*
CJOJQJaJph€h—håAÜCJOJQJaJ%h—håAÜB* CJOJQJaJph€ÌËâË*Ì,ÌTÌ^ÌjÌlÌ|̎̐ÌòÌÍ:Í<ÍŽÍ ÍÎ*ÎvΘÎLÏbÏvϤϨÏëÜÌ·Ì¡ŒÌ¡ŒÌëÌ|ÌëÌ·Ì·ÌjTjÌ+h—håAÜ5B* CJOJQJ\aJph€"h—håAÜ5CJOJQJ\aJh—håAÜ5CJ(OJQJ\(h—håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ+h—håAÜB*CJOJQJ\]aJphÿ(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€-h—håAÜCJOJQJ\aJh—håAÜCJOJQJaJ(h—håAÜB* CJOJQJ\aJph€ò̌ÍÎÎJÎJÏLϨÏ&ÐJÑÒÓÓëëâÉÉÀ®“““{m

Æ
d ¤ÈgdåAÜ
&
F‰
Æ
Ðü
„üd ¤È^„ügdåAÜ
&
F‰
Æ
Ðü
„ü5$7$8$9DH$^„ügdåAÜ
Æ8”„8„0ý^„8`„0ýgdåAÜ
ƔgdåAÜ
&
F‰
Æ Ðü„ü5$7$8$9DH$^„ügdåA܄´ ^„´ gdåAÜ
&
FŠ
ÆX5$7$8$9DH$gdåAÜ

¨ÏÀÏÚÏ&ÐLÐNÐdÐfÐzÐJтÑîÑðÑҜҲÒÓÓӀӄÓÜÓ
ԒÔÌÔëÖÆë²ëÆÖÆëƦƖ–t–dTÆÖÆ>+h—håAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ-h—håAÜ5CJOJQJaJ-h—håAÜ5CJ OJQJaJ håAÜCJOJQJ\aJ(hHhåAÜB*
CJOJQJ\aJph€-hHhåAÜCJOJQJ\aJh—håAÜCJ\aJ'h—håAÜ5B*CJ(OJQJ\ph3™f-h—håAÜCJOJQJ\aJ(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€(h—håAÜB*CJOJQJ\aJph3™fӀӂӄӄԆÔ
Õ

Õ:Õ<դզղմՄÖÈÖ.×@ØzØ|ØëÞÞÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕȸ¸¸¸­

Æ ¸p#,gdåAÜ
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜ


Æ,„^„gdåAÜ
Æ,gdåAÜ


Æ,„Ä^„ÄgdåAÜ$
Æh„h„˜þ^„h`„˜þa$gdåAÜÌÔ

Õ"ÕXÕZÕ¤Õ¦Õ²ÕÖ&ÖZÖdÖzغؼØÌØÎØâØöØ

Ù,ÙïÙïÍï¸ ï‹ïvïh^hZAï‹ï1h—håAÜ5>*B*
CJOJQJ\]aJph€håAÜh—håAÜ\aJh—håAÜOJQJ\aJ(h—håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€.h—håAÜ>*B*
CJOJQJ\]aJph€(h—håAÜ6>*CJOJQJ\]aJh—håAÜCJ\aJ+h—håAÜ>*B*
CJOJQJ\aJph€-h—håAÜCJOJQJ\aJ |ØÌØâØÎÙÐÙèÙêÙ9Ú:ÚsÚtڄڅÚÐÚÑÚàÚáÚ?Û@ÛOÛPÛðæÙÐÐÐÇÐÐÐÐÐÙÐÐкÐÐÐ


Æ,„,^„,gdåAÜ
Æ,gdåAÜ
Æ,gdåAÜ


Æ,„,^„,gdåAÜ d ¤ÈgdåAÜ
Æ ¸p#,„Ä^„ÄgdåAÜ ,Ù.Ù0ÙÐÙÜÙâÙäÙèÙêÙ!Ú7Ú9Ú:ÚsÚìßÏ·ž†pÏ^p^I1.h—håAÜ5>*B*CJOJQJ\aJphÿ(håAÜ5>*B*CJOJQJ\aJphÿ"h—håAÜ5CJOJQJ\aJ+h—håAÜ5B*
CJOJQJ\aJph€.h—håAÜ5B*
CJOJQJ\]aJph€1h—håAÜ5>*B*
CJOJQJ\]aJph€.h—håAÜ5>*B*
CJOJQJ\aJph€-h—håAÜCJOJQJ\aJhåAÜCJOJQJ\aJ% j®ðh—håAÜCJOJQJ\aJ
sÚtڄڶÚÄÚÑÚÝÚàÚáÚÛ
Û
Û@ÛOÛÜ Ü”ÜâÜèÜ݈݊݌ݨÝ\ކÞøÞîÖƱƘ‚ƱÆoƘÆZƱÆZÆîÆZƱÆ(h—håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ% j®ðh—håAÜCJOJQJ\aJ+h—håAÜ5B*
CJOJQJ\aJph€1h—håAÜ5>*B*
CJOJQJ\]aJph€(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€-h—håAÜCJOJQJ\aJ.h—håAÜ5>*B*
CJOJQJ\aJph€"h—håAÜ>*CJOJQJ\aJPۊ݌Ý6à8à<àxàzàDáFáPáRáXáZá\á^á`ábádáfáháöéöá×áÆÆƱᬬ¬¬¬¬¬¬¬gdåAÜ
&
FQ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåAÜ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåAÜ d ¤ÈgdåAÜ $a$gdåAÜ

„,„Ôþ^„,`„ÔþgdåA܄,^„,gdåAÜ øÞß´ßìß4à6à<àxàzàPáRáVáláná†áŠá¢á¤áëÛëÛÌ¿¯§œœiVG;hmiÏhåAÜCJ]aJhmiÏhåAÜCJOJQJaJ%hmiÏhåAÜB*CJOJQJaJphÿ.hmiÏhåAÜ6B*CJOJQJ\]aJphÿjhåAÜUmHnHuhmiÏhåAÜCJOJQJ hmiÏhåAÜOJQJ håAÜOJQJ-hmiÏhåAÜ5CJ OJQJaJ håAÜ5CJ OJQJaJ h—håAÜCJOJQJaJ-h—håAÜCJOJQJ\aJ(h—håAÜB*
CJOJQJ\aJph€hájálá`ãhãääääjälä ä¢äæ
æÐçÒçÄèÆèöèøèúòúúúúúúòúúúâÙÉÙÉÙÉú
&
FN5$7$8$9DH$gdåA܄h^„hgdåAÜ
&
FN5$7$8$9DH$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ ¤áôá

â´âÄâfãhãŽãã°ã²ãÒãâãúãäääjäläšä¢äØäïÚïÚï˳ ˔ïïrïË`ËPËChmiÏhåAÜOJQJaJ-hmiÏhåAÜ>*CJOJQJaJ"hmiÏhåAÜ5>*CJOJQJaJhåAÜCJOJQJ]aJ(hmiÏhåAÜB*
CJOJQJ]aJph€hmiÏhåAÜCJ]aJ%hmiÏhåAÜB*CJOJQJaJphÿ.hmiÏhåAÜ6B*CJOJQJ\]aJphÿhmiÏhåAÜCJOJQJaJ(hmiÏhåAÜB*CJOJQJ]aJphÿ-hmiÏhåAÜCJOJQJ]aJØäòä.å>å@åxå”åÈåÒåææ.æDæ‚æ†æˆæŠæÒæÊçèèNè`èjè€è®èÀèØèÚèâèöèéé"é0éféhéºéÎéþéê ênêîáÐáÆáîáÐá·¤·˜·˜·˜·…·˜·…·¤·z·¤·¤·…·z·¤·¤·khZ;«håAÜCJOJQJaJ hmiÏhåAÜCJaJ%hmiÏhåAÜB*
CJOJQJaJph€håAÜCJOJQJaJ%hmiÏhåAÜB*CJOJQJaJphÿhmiÏhåAÜCJOJQJaJhåAÜOJQJaJ!hmiÏhåAÜB*
OJQJaJph€hmiÏhåAÜOJQJaJ!hmiÏhåAÜB*OJQJaJphÿ*øèüéþé&ì*ì†ìˆìŠì*í.í0í<í~í€íží íçÞçÕÅÀÀÀ¶À®¢ÀŽ† $a$gdåAÜ $
Ƹp#5$7$8$9DH$a$gdåAÜ
$„h^„ha$gdåAÜ
&
FQgdåAÜ d ¤ÈgdåAÜgdåAÜ
&
FN5$7$8$9DH$gdåA܄h^„hgdåA܄8^„8gdåAÜ
&
FO
ÆЄ 5$7$8$9DH$^„ gdåAÜnê˜êªêêêìêüê„ë”ëÔëÜëòë ì@ì`ìtì†ìÞìþìí&í(í.í0í8í:í<íBíìÜÍÂͶì͓ͣͣͣͣ~“q¶ÍaRaChZ;«håAÜCJOJQJaJh79ÍhåAÜCJOJQJaJ-h79ÍhåAÜCJOJQJ\aJhåAÜ5CJOJQJaJ(hmiÏhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€-hmiÏhåAÜ5CJOJQJaJ%hmiÏhåAÜB*CJOJQJaJphÿhåAÜCJOJQJaJ hmiÏhåAÜCJaJhmiÏhåAÜCJOJQJaJ-håAÜB*
CJOJQJaJph€%hmiÏhåAÜB*
CJOJQJaJph€Bí|í~í€íˆíŠíŒí˜íšíží í¢í¦í¨í®í°í²í´íìíïßÑò¦˜²¦Ñ€mYmYÑI9-hmiÏhåAÜCJOJQJ\^J-hmiÏhåAÜCJ4OJQJ\^J'hmiÏhåAÜB*CJH*OJQJ\phÿ$hmiÏhåAÜB*CJOJQJ\phÿ. jSðhmiÏhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿhmiÏhåAÜCJ4OJQJ\hmiÏhåAÜOJQJ\! jSðhmiÏhåAÜOJQJ\aJjhåAÜUmHnHuhmiÏhåAÜCJOJQJ\-hZ;«håAÜCJOJQJ\aJ-hZ;«håAÜ5CJOJQJaJìíîíðíòíöíøíüíîîîîîî îîî(î*î–î˜îœîÒîÜîÞîèÕÁÕÁÕ³§³–§ˆ–§{kYkYGkG³#hmiÏhåAÜCJOJQJ\^JaJ"hmiÏhåAÜCJH*OJQJ\aJ-hmiÏhåAÜCJOJQJ\aJhåAÜCJOJQJ\aJhmiÏhåAÜCJ4OJQJ\! jSðhmiÏhåAÜOJQJ\aJhmiÏhåAÜOJQJ\jhåAÜUmHnHu'hmiÏhåAÜB*CJH*OJQJ\phÿ$hmiÏhåAÜB*CJOJQJ\phÿ. jSðhmiÏhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ íüíîîî&î”îÜî&ïlï¨ïäïBðzð|ðªò¬òPôRôõ÷ããÞÞÞÞË˺ºÞÞÞÞÞÞÞÞ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåAÜ
Æ ¸p#³5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ $
Ƹp#5$7$8$9DH$a$gdåAÜ $a$gdåAÜÞîàî$ï&ï(ïlïnï¨ïªïæïèïDðFðzð|ð”ðšðœð ð¢ð¨ðªðÖðØð®ñ°ñòòŠòŒò óóüóô>ô@ôBôìÜÏìÜìÜìܽܽܭšŒyŒiŒiŒ^ŒyŒyŒyŒyŒšŒyŒhåAÜCJOJQJ\hmiÏhåAÜCJH*OJQJ\% jSðhmiÏhåAÜCJOJQJ\aJhmiÏhåAÜCJOJQJ\$hmiÏhåAÜB*
CJOJQJ\ph€håAÜB*
CJOJQJ\ph€"hmiÏhåAÜCJH*OJQJ\aJhåAÜCJOJQJ\aJ-hmiÏhåAÜCJOJQJ\aJ% jSðhmiÏhåAÜCJOJQJ\aJ$BôDôHôJôPôRôjô¢ô¾ôÞôõõæöèö÷¨÷Ô÷Ö÷Ø÷Ú÷ðâðâÕÀ°›°†°wm`Q`m`?"håAÜ5B*CJOJQJaJphÿh¦ èhåAÜCJOJQJaJh¦ èhåAÜCJOJQJhåAÜCJOJQJhmiÏhåAÜCJOJQJaJ(hmiÏhåAÜ5B* CJOJQJaJphOb((hmiÏhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ-hmiÏhåAÜ5CJOJQJaJ(hmiÏhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€h-4úhåAÜCJOJQJhmiÏhåAÜCJOJQJ\hmiÏhåAÜCJH*OJQJ\õNõ¤õäõö,ö`öŠöæöèöÖ÷Ø÷„ú†úfýhýjý°ý²ý´ýrþþžþïïïïïïïïêêêêêêâââêêÝêԄÄ^„ÄgdåAÜ gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
&
FP5$7$8$9DH$gdåAÜÚ÷þ÷øø øøø*øø¢øÃøÏø÷øú‚ú„ú†úŠú°ú¶úÜúäúœû¼ûÖûæûü"ühüjü’üdýfýhý°ýëÙÏÂÏÂϳ¢¢Âϳ³ƒÂ¢ÂÏÂÏÂÏ¢ÂÏvf-hk JhåAÜ5CJOJQJaJhåAÜ5CJOJQJaJhåAÜCJOJQJaJ$h¦ èhåAÜ5B*CJOJQJphÿ!h-4úhåAÜB*CJOJQJphÿh-4úhåAÜCJOJQJaJh-4úhåAÜCJOJQJhåAÜCJOJQJ"håAÜ5B*CJOJQJaJphÿ(h¦ èhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ"°ý´ýþ2þbþqþrþtþ€þþžþ¨þ©þªþ¼þÇþÙþïàÐà½àª˜ªï€gQï<*"håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ(hk JhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ+hk JhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ1hk JhåAÜ56B*CJOJQJ\]aJphÿ.hk JhåAÜ5B*CJOJQJ\]aJphÿ"h2ÜhåAÜ5>*CJOJQJaJ%h2ÜhåAÜ5>*CJOJQJ\aJ%h2ÜhåAÜB*CJOJQJaJphÿ-h2ÜhåAÜCJOJQJ\aJh2ÜhåAÜCJOJQJaJ-hk JhåAÜCJOJQJ\aJÙþÚþýþÿÿˆŠŒ®
*êf†ˆ°ÀëÛ̹̭̝Š|f|[|M|:|$hk JhåAÜ5B*OJQJaJphÿhZ;«håAÜ5OJQJaJhåAÜ5OJQJaJ*hk JhåAÜ56B*OJQJ]aJphÿhk JhåAÜ5OJQJaJ$hk JhåAÜB*OJQJ]aJphÿhk JhåAÜ5>*OJQJaJhåAÜCJOJQJaJ%hk JhåAÜB*CJOJQJaJphÿhk JhåAÜCJOJQJaJ-hk JhåAÜCJOJQJ\aJ(hk JhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿžþŠŒ


ÆÈbdª¬" $ t
v
f

h

¨

ëæÖæÖÑÖæǪ̼̟̈ŸÖ„Ä^„ÄgdåAÜ
&
F
ÆX5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
F 5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜgdåAÜ$
&
F dð ¤a$gdåAÜgdåAÜ
&
F
Æð5$7$8$9DH$gdåAÜÀÒÔ


2n†ˆÄÔBjÄÈ<`bdh|–ëÞп¬Ðë›ÐˆÐˆÐ}o[Kп;¿h2ÜhåAÜ>*OJQJ\aJhêKŒhåAÜ6OJQJ]aJ'hêKŒhåAÜ6B*OJQJ]aJphÿhêKŒhåAÜ5OJQJaJhåAÜ5OJQJaJ$hk JhåAÜ5B*OJQJaJphÿ!hk JhåAÜ56OJQJ]aJ$hk JhåAÜB*OJQJ]aJphÿ!hk JhåAÜ5>*OJQJ\aJhk JhåAÜ5OJQJaJhk JhåAÜOJQJaJ'hk JhåAÜ6B*OJQJ]aJphÿ–¨ª¬ÌÐîþ * B P d 8:@êÙÊ´ŸÊ‡qÊ\ÊqJ:+JhåAÜ6CJOJQJ]aJ-hZ;«håAÜCJOJQJ]aJ"hk JhåAÜ6CJOJQJ]aJ(hk JhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ+hk JhåAÜ6B*CJOJQJ]aJphÿ.hk JhåAÜ56B*CJOJQJ]aJphÿ(hk JhåAÜ>*B*
CJOJQJaJph€+h2ÜhåAÜ5>*B*
CJOJQJaJph€hk JhåAÜCJOJQJaJ!hk JhåAÜ>*OJQJ\]aJ*hk JhåAÜ>*B*OJQJ\]aJphÿ@d¦¨$ D F N ~  ’ ¤ â æ è
j
l
˜
š
¢
Ð
Ò

r
t
ñÛÉñ³žñ‹ñ{ÛñhñÉñÉÛÉñRÉñFñhåAÜCJOJQJaJ+hk JhåAÜ6B*CJOJQJ]aJphÿ%hk JhåAÜB*CJOJQJaJphÿ-hk JhåAÜ5CJ(OJQJaJ(%hk JhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hk JhåAÜ>*B*
CJOJQJaJph€+h2ÜhåAÜ5>*B*
CJOJQJaJph€"hk JhåAÜ6CJOJQJ]aJ+hk JhåAÜ6B*CJOJQJ]aJphÿhk JhåAÜCJOJQJaJt

˜
$

>

h

n

p

v

z

Œ

¨

¸

ïÙïÃﬓzdQC+.hk JhåAÜ6B*CJOJQJ\]aJphÿh2ÜhåAÜOJQJ\aJ$h2ÜhåAÜB*
OJQJ\aJph€*h2ÜhåAÜ6B*OJQJ\]aJphÿ0h2ÜhåAÜ6>*B*H*OJQJ\]aJphÿ0h2ÜhåAÜ6>*B*H*OJQJ\]aJphÿ-h2ÜhåAÜ6>*B*OJQJ\]aJphÿ+hk JhåAÜ5B*
CJOJQJ\aJph€+hk JhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ-hk JhåAÜCJOJQJ\aJ

¸

º

Ô

ê

0
P
R
^
`
f
n
”
Â
Ä
Æ
È
Ü
" ^ ëÛëÛÂÛ¶¨š¶¶†¶xk]OBhk JhåAÜCJOJQJjhåAÜUmHnHuhk JhåAÜ5CJOJQJh2ÜhåAÜCJOJQJhk JhåAÜCJOJQJ\håAÜ5OJQJ hk JhåAÜOJQJhk JhåAÜ5H*OJQJhk JhåAÜ5H*OJQJhk JhåAÜ5OJQJ1hk JhåAÜ56B*CJOJQJ\]aJphÿ-hk JhåAÜCJOJQJ\aJ(hk JhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ¨


R
T
Æ
È
Ü
$ & ( * , . 0 2 4 6 8 : < > @ B ëëßßÚÒÊÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ $a$gdåAÜ
&
FQgdåAÜgdåAÜ
$„Ä^„Äa$gdåAÜ
&
FR„ð5$7$8$9DH$^„ðgdåAÜB D æè&œÂîð.pê0d¬\~¸@ B b úúúúíàØØúúÈÈÈÈÈÈÈÈÈÈúú
&
FU5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
FTgdåAÜ

„´„´^„´`„´gdåAÜ

5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ^ t v ž FNZd~„†¨ª´æèú&„íÜϱÂܞÜÂ܋ÜÂ܁pZI8 hk JhåAÜB*OJQJ\phÿ!hswïhåAÜ5>*CJOJQJ\*hk JhåAÜ5>*B*CJOJQJ\phÿ!hk JhåAÜ5>*CJOJQJ\håAÜCJOJQJ$hk JhåAÜ5B*
CJOJQJph€$hk JhåAÜ5B*CJOJQJphÿ!hk JhåAÜB*
CJOJQJph€hk JhåAÜCJOJQJh2ÜhåAÜCJOJQJ!hk JhåAÜB*CJOJQJphÿ$h2ÜhåAÜ5B*CJOJQJphÿ„îð,.
¬TV8 : @ B L ^ h j l ïâѻѫš‡švcvcvU»ÑâG<håAÜCJH*OJQJhk JhåAÜCJH*OJQJhk JhåAÜ>*CJOJQJ$hk JhåAÜB*CJH*OJQJphÿ!hk JhåAÜB*CJOJQJphÿ$hk JhåAÜB*
CJH*OJQJph€!hk JhåAÜB*
CJOJQJph€hk JhåAÜ5CJOJQJ\*hk JhåAÜ5>*B*CJOJQJ\phÿ!hk JhåAÜ5>*CJOJQJ\hk JhåAÜCJOJQJ-hk JhåAÜCJOJQJ\aJ l n ° „Úpt†Šž¤ÈÊ&n€‚ªø&Lp‚„ÈöéÛéÛéÇ·é¦éé¦éŒ}jŒé¦é¦éöéZLh€
âhåAÜ5OJQJ\-h€
âhåAÜ5CJ$OJQJaJ$%hk JhåAÜB*
CJOJQJaJph€hk JhåAÜB*
OJQJph€!hk JhåAÜB*
CJOJQJph€hk JhåAÜCJ!hk JhåAÜB*CJOJQJphÿhk JhåAÜ5>*CJOJQJ'hk JhåAÜ5>*B*
CJOJQJph€hk JhåAÜCJOJQJ\hk JhåAÜCJOJQJhåAÜCJOJQJb p ° ² rtŠh‚„È 0ž $ïïææááïïááÙÔÔ¹¹©
&
F 5$7$8$9DH$gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ
&
FV ¤5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
ÆégdåAÜ
&
FS5$7$8$9DH$gdåAÜ.0N~¦Øö0:ž ºöR„¤ëÛͺͤ͑̈́s`M>`>`>h€
âhåAÜCJOJQJaJ%h€
âhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%h€
âhåAÜB*
CJOJQJaJph€!h€
âhåAÜB*
CJOJQJph€h€
âhåAÜCJOJQJ$h€
âhåAÜB*CJOJQJ\phÿ*h€
âhåAÜ6B*
CJOJQJ\]ph€$h€
âhåAÜB*
CJOJQJ\ph€h€
âhåAÜCJOJQJ\h€
âhåAÜ5CJOJQJ\'h€
âhåAÜ5B*CJOJQJ\phÿ¤ªÂÄÒâî$&PzÔäúü--Z-f-ïÚïÅïÅ︫—«ˆw«aM«=-h€
âhåAÜ5CJOJQJ^J'h€
âhåAÜ6B*CJOJQJ]phÿ*hÈZßhåAÜ56B*CJOJQJ]phÿ!h€
âhåAÜB*
CJOJQJph€h€
âhåAÜCJOJQJaJ'h€
âhåAÜ6B*
CJOJQJ]ph€h€
âhåAÜCJOJQJh€
âhåAÜOJQJaJ(h€
âhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ(h€
âhåAÜB*
CJOJQJ\aJph€-h€
âhåAÜCJOJQJ\aJ$&X-Z-¨-®-Î-¦ ¨ ”!–!€"Æ"´$

%îåàÓàʾත¶‰y
&
Fe5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
Fd
Æd5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
Fd5$7$8$9DH$gdåA܄ª^„ªgdåAÜ
&
FfgdåAÜ
$„Ä^„Äa$gdåAÜ
Æ
gdåAÜ

„L„Ä^„L`„ÄgdåAÜgdåA܄Ð^„ÐgdåAÜ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåAÜ f-h-z-|--’-¤-¨-¬-®-Æ-È-Î-H J R T ` b j l ¦ ¨ ö !*!b!d!’!îÞîÞîÞîÐÃޮޜˆœˆœˆœˆœ}rcrcrWht€håAÜCJ\aJht€håAÜB*CJaJphÿ ht€håAÜCJaJ h€
âhåAÜOJQJ&h€
âhåAÜ5CJH*OJQJ^JaJ#h€
âhåAÜ5CJOJQJ^JaJ(h€
âhåAÜ5B*
CJOJQJ^Jph€h€
âhåAÜCJOJQJjhåAÜUmHnHu-h€
âhåAÜ5CJOJQJ^J"h€
âhåAÜ5CJH*OJQJ^J’!–!¦!â!
"0"D"F"H"€""#B#h$´$Î$æ$
%

%(%p%|%’%°%²%È%&&X&Z&v&*','.'@'†'ˆ'Š'¨'ª'îÛÌÛÌ¿®¨®›Š›|®¿®¿®¿ÌÛÌqÌƯ̂®¿g¿®¿g¨®¿håAÜCJOJQJ h¢cGhåAÜCJaJh€
âhåAÜCJOJQJ\!h€
âhåAÜB*CJOJQJphÿh€
âhåAÜCJOJQJ
håAÜCJ!h¢cGhåAÜB*CJOJQJphÿh¢cGhåAÜCJOJQJh¢cGhåAÜCJOJQJaJ%h¢cGhåAÜB*CJOJQJaJphÿ!ht€håAÜB*CJOJQJphÿ%

%p%X&Z&,'.'ª'¬'È(Ê(0*2*+ +.+0+2+„+†+`,ëãÞÎÅδΫΦΦÎÞÞÞÞÞgdåA܄h^„hgdåAÜ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåA܄Ð^„ÐgdåAÜ
&
Ff5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ
&
FegdåAÜ
&
Fe
Ɣ5$7$8$9DH$gdåAܪ'¬'¶'Ì'þ'((
(

((J(Ä(Ê(â()H)v)0*2*N*Z*à*ô*+ ++(+,+2+‚+„+è,ò,"-J- -õè×èÍÇèÇè×èÍè×è×èÍè×è·èͪ™‹ª{mª\ª\ª!h€
âhåAÜB*CJOJQJphÿh€
âhåAÜ5CJOJQJh€
âhåAÜ5>*CJOJQJhåAÜB*
CJOJQJph€!h€
âhåAÜB*
CJOJQJph€h€
âhåAÜCJOJQJhÜ-ÐhåAÜ6CJOJQJ]
håAÜCJhåAÜCJOJQJ!hÜ-ÐhåAÜB*CJOJQJphÿhÜ-ÐhåAÜCJOJQJ h€
âhåAÜOJQJ#`,b, -F.L.Œ.Ž.//`/b/00D0F0d0Ž0À0,1–1Ö12úúõúìúúâÚÚúúúúú¾¾¾¾¾¾$
&
FX
Æðdð ¤5$7$8$9DH$a$gdåAÜ $a$gdåAÜ d ¤ÈgdåAÜ
Æ
gdåAÜgdåAÜgdåAÜ -ä-æ-è-ê-ì-ð-ò-ø-ú-ü-þ-....(.*.,...0.2.:.<.>.@.B.D.F.J.L.„.†.Œ.//`/ñßñßñßÌßñßñßñßÌßñßñßÌßñßñß̼®§™†™yq_"ho^ÅhåAÜ5CJ OJQJ\^J håAÜOJQJh€
âhåAÜCJOJQJ$h€
âhåAÜ5B*CJOJQJphÿh€
âhåAÜ5CJOJQJ

h€
âhåAÜjhåAÜUmHnHu-håAÜ5CJH*OJQJ\aJ%h€
âhåAÜ5CJH*OJQJ\aJ"h€
âhåAÜ5CJOJQJ\aJhåAÜ5CJOJQJ\aJ$`/Ž/Ø/00D0F0b0d0H2T2r2„2ˆ2š2È2$3J33”3Þ3

4ïÚï˸¦¸–ˆuˆuˆjuˆuWˆIËho^ÅhåAÜ>*OJQJaJ$ho^ÅhåAÜ5B*
OJQJaJph€håAÜ5OJQJaJ$ho^ÅhåAÜ5B*OJQJaJphÿho^ÅhåAÜ5OJQJaJ-ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJaJ"ho^ÅhåAÜ5CJOJQJ\aJ%ho^ÅhåAÜ5>*CJOJQJ\aJho^ÅhåAÜCJOJQJaJ(ho^ÅhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ22’3”3Þ345@6è6L7Ø7Ì8Ò9ð:ò:R;T;N=P=p=öêöâÒÒÒÒÒÒÊÊÁÁ¼Á¼³„Ä^„ÄgdåAÜgdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ
&
FYgdåAÜ
&
FY5$7$8$9DH$gdåAÜ $a$gdåAÜ
$„Ä^„Äa$gdåA܄h^„hgdåAÜ

4"4Ž4¶4À4Â45.525Ì8l:n:ˆ:Š:¶:¸:º:Ö:R;T;|;–;ìÝ͸¥Ýìݕ݃ÝqÝqì[ÝHÝ8-ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJaJ%ho^ÅhåAÜ5>*CJOJQJ\aJ+ho^ÅhåAÜ6B*
CJOJQJ]aJph€" j®ðho^ÅhåAÜCJOJQJaJ" j­ðho^ÅhåAÜCJOJQJaJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hChåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ-hChåAÜ5CJOJQJaJho^ÅhåAÜCJOJQJaJ%ho^ÅhåAÜB*
CJOJQJaJph€–;š;¢;¾;v<<Â<æ<ê<ì<*=N=P=R=Z=p=Œ==”=¼=>H>J>†>ˆ>ñÜÉñÉñ¶ñ«ñ™ñvjvjñ\Ov@ jPðho^ÅhåAÜ5OJQJho^ÅhåAÜOJQJaJho^ÅhåAÜOJQJ\aJho^ÅhåAÜ5OJQJhåAÜ5OJQJho^ÅhåAÜH*OJQJ\ho^ÅhåAÜOJQJ\"ho^ÅhåAÜ6CJOJQJ]aJ ho^ÅhåAÜCJaJ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hChåAÜ5B*CJOJQJaJphÿho^ÅhåAÜCJOJQJaJp=¼=>H>J>¬>??Ð?Ò?ì?ð?ò?ô?ø?ú?ü?þ?@@êâÕÈêêú±©ÃÃÃÃÃÃÃÃÃ
&
FQgdåAÜ
Ƹp#gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜgdåAÜ

Ƹp#„ ^„ gdåAÜ


&
FZ
Ƹp#gdåAÜ
&
FZgdåAÜ
&
FZ
Æ Ðð„𤠤^„ðgdåA܈>Œ>Ž>??$?@?Ð?Ò?ê?ì?î?ô?ö?þ?@@<@@ž@ A4APBRBóêóÛ˲˥”…wÛwÛwÛdÛQÛdÛEhåAÜCJOJQJaJ%ho^ÅhåAÜB*
CJOJQJaJph€%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿjhåAÜUmHnHuhChåAÜCJOJQJaJ hChåAÜ56CJ\]aJho^ÅhåAÜOJQJaJ1hChåAÜ56>*B*
CJOJQJ]aJphÀ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJho^ÅhåAÜCJOJQJaJhåAÜ5OJQJho^ÅhåAÜ5OJQJ@@@
@

@ @@@ @@@@AAPBRBôBöB¸D¹DºDÚDýDEEE+E,Eúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòòòúúú
&
FWgdåAÜgdåAÜRBôBöB"C$CHCJCD DD+D,D2D\DkDsDD¶D¸DñÞÉ·¨¨ˆ|¨|g|R|¨=¨(h+z(håAÜ5B* CJOJQJaJphOb((h+z(håAÜ5B*
CJOJQJaJph˜H(h+z(håAÜ5B*
CJOJQJaJphc$#håAÜCJOJQJaJ(h+z(håAÜ5B* CJOJQJaJph$> h
mWhåAÜCJaJh
mWhåAÜCJOJQJaJ"h
mWhåAÜ56CJOJQJaJ(h
mWhåAÜ5B* CJOJQJaJph-I}%ho^ÅhåAÜ5>*CJOJQJ\aJh+z(håAÜCJOJQJaJ¸DºDÙDÚDÿDE#E$E+E/E:EAEBENEtEF*FlF’F”FèFêFìFïÜÊ»«»›»Ê…Êïpï…ïZïL<ï»-h+z(håAÜCJOJQJ\aJh+z(håAÜ5CJ(\aJ(+ho^ÅhåAÜ5B*
CJOJQJ\aJph€(ho^ÅhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ+ho^ÅhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ-ho^ÅhåAÜCJH*OJQJaJ-ho^ÅhåAÜCJH*OJQJaJho^ÅhåAÜCJOJQJaJ"ho^ÅhåAÜ5CJOJQJ\aJ%ho^ÅhåAÜ5>*CJOJQJ\aJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ,EèFêFìF$G&G2GZG\GòGôGH¦HvIxIÄIþIBJDJ`KbKúLüLöññññààññññÐÐññÈÈñññññ
&
F]gdåAÜ
&
F[
ÆЄ,^„,gdåAÜ
&
F\
Æ Ð,„,^„,gdåAÜgdåA܄Ä^„ÄgdåAÜìFG G$G&G,G.G0G2GNGXGZGôGúG
HHVH\HvHžH¬HîØîɶ¡¶‘¶É‘ÉiYDYDY(ho^ÅhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ+ho^ÅhåAÜ>*B*
CJOJQJ\aJph€"ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJ\aJ-ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJaJ(ho^ÅhåAÜB*
CJH*OJQJaJph€%ho^ÅhåAÜB*
CJOJQJaJph€ho^ÅhåAÜCJOJQJaJ+ho^ÅhåAÜ5>*B*CJOJQJaJphÿ"ho^ÅhåAÜ5>*CJOJQJaJ ¬H®HâHIvIxI IÄIÊIÌIÒIÜIäIüIþI.J6J8J>JìÜÄܶ§”iS>§”>i(ho^ÅhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€+ho^ÅhåAÜ5B*CJH*OJQJaJphÿ+ho^ÅhåAÜ5B*CJH*OJQJaJphÿ(ho^ÅhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿho^ÅhåAÜCJOJQJaJho^ÅhåAÜ5CJ(OJQJ.ho^ÅhåAÜ6B*
CJOJQJ\]aJph€-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ% j®ðho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ>JBJZJ\J^JÌJÎJÐJÒJK"K@K®KÂKøLúLüL MMRMTMXM\M^MxMïÝμμά™Î†Î†ÎzÎjZïZLZLZjhåAÜUmHnHu-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJ-hChåAÜCJOJQJ\aJhåAÜCJOJQJaJ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%ho^ÅhåAÜ6>*CJOJQJ]aJ-ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJaJ" j®ðho^ÅhåAÜCJOJQJaJho^ÅhåAÜCJOJQJaJ"ho^ÅhåAÜ5CJOJQJ\aJ-ho^ÅhåAÜ5CJOJQJaJüL MMRMTMZM\M`MbMdMfMhMjMlMnMpMrMtMvMxMzM|M~M€M‚M„M†M÷òêòòòòòòòòòòòòòòòòáòòòòòò
Ƹp#gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
&
FQgdåAÜxMzM„MˆMŠMŒMŽMM”M¦M¨M®MæMèMêMN N&NZN`NbNñáÑÃѶ¦›‹xf‹xf‹xf‹VC%ho^ÅhåAÜ9CJH*OJQJ]aJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ]aJ"ho^ÅhåAÜCJH*OJQJ]aJ%ho^ÅhåAÜ9CJH*OJQJ]aJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ]aJ ho^ÅhåAÜOJQJ-ho^ÅhåAÜ>*CJOJQJaJho^ÅhåAÜOJQJaJjhåAÜUmHnHu-ho^ÅhåAÜ5CJOJQJaJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ\aJho^ÅhåAÜOJQJ\aJ †MˆMŒMŽMM’M”M MàMNXNZNOOPP’P@QBQDQ„Q†QÎRÐRúúñúúúúúúúúúááúúúÜÜÔÌÌÌ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜgdswï
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜbNhNjNlN€NÒNØNÚNÜN–O˜OPPPÔPÖPäPèP@QîßÔÁß±žîߒ߂ßoßZG8h+z(håAÜCJOJQJaJ%h+z(håAÜB*CJOJQJaJphÿ(ho^ÅhåAÜ>*B*CJOJQJaJphÿ%ho^ÅhåAÜB*
CJOJQJaJph€-ho^ÅhåAÜCJH*OJQJaJhåAÜCJOJQJaJ%ho^ÅhåAÜ9CJH*OJQJ]aJ-ho^ÅhåAÜCJOJQJ]aJ%ho^ÅhåAÜB*CJOJQJaJphÿ ho^ÅhåAÜCJaJho^ÅhåAÜCJOJQJaJ"ho^ÅhåAÜCJH*OJQJ]aJ@QBQDQ„Q†Q*R@RnR€RÐRÔRìR

SSSS$SõãÑ󞳞³‹s‹s]K>hà%ÆhåAÜCJOJQJ"hà%ÆhåAÜ5CJOJQJ\aJ+hà%ÆhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ.hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJ\aJphÿ%hà%ÆhåAÜ5>*CJOJQJ\aJ(hà%ÆhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hà%ÆhåAÜCJOJQJ\aJhà%ÆhåAÜCJOJQJ\"hò4{håAÜ5CJ OJQJ\aJ "hátÛhswï>*CJOJQJ\aJ håAÜ5CJ$\aJ$ÐRS STATT4UeUfU‰UœUUV VRVTVxVzV|VÌVÎVÐVêW÷÷ííÝííØØÐØØØØØÐÀÀÀ÷÷÷$
ÆÀ „p^„pa$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
&
F5$7$8$9DH$gdåAÜ

&
F ¤gdåAÜ $a$gdåAÜ$S:S TTT#T0T2TT”TµTýT UU U4U;U*CJOJQJhà%ÆhåAÜ5>*CJOJQJ'hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJphÿ" j®ðhà%ÆhåAÜCJOJQJaJhà%ÆhåAÜ>*CJOJQJ!hà%ÆhåAÜB*
CJOJQJph™3hà%ÆhåAÜCJOJQJ!hà%ÆhåAÜB*
CJOJQJph€$hà%ÆhåAÜ>*B*
CJOJQJph€!zV|VÌVÐVWWêWìWXX*X@XüYZZ.Zd\f\t\˜\ñßÒıÄқzmzm]K3.hátÛhåAÜ5>*B*CJOJQJ\aJ(phÿ"hátÛhåAÜ5CJOJQJ\aJ(hátÛhåAÜ5CJOJQJ\hátÛhåAÜCJOJQJ$hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJph€hátÛhåAÜ5CJOJQJ*hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJ\phÿ% jÞðhà%ÆhåAÜCJOJQJ\aJhà%ÆhåAÜCJOJQJ\hà%ÆhåAÜCJOJQJ"hà%ÆhåAÜ5CJOJQJ\aJhà%ÆhswïOJQJ\aJ$êWìWX X@X^X¤XâXVY˜YüYþY.ZvZJ[Š[°[ \L\d\f\ª\¬\÷÷ëëààààààØȽ½½½½½½÷÷÷
$
&
F}a$gdåAÜ$„h„\^„h`„\a$gdåAÜ $a$gdåAÜ
$
&
F|a$gdåAÜ
$„Ä`„Äa$gdåAÜ $a$gdåAܘ\ž\¬\°\²\¶\¸\¼\¾\Ä\Æ\Ò\Ô\Ö\]P]R]X]ìÚůš‰š‰š‰ÅygOy*CJOJQJ\aJ(¬\Ô\Ö\^]`]æ]è]ü]þ]^^^
^
^^^^^÷ïêïêåÝïÑŹ¹¹¹¹¹¹

$$Ifa$gdåAÜ

$$Ifa$gdåAÜ
$„X^„Xa$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜX]Z]`]ž]Ø]Ú]à]â]æ]è]ì]î]ô]ö]ü]þ]^^^îÞÆÞ³ÞîÞ£uugWK8% jDðhátÛhåAÜ5CJOJQJaJhqS5håAÜ5OJQJhátÛhåAÜ5>*CJOJQJhátÛhåAÜ>*CJOJQJ.hátÛhåAÜ6B*CJH*OJQJ\aJphÿ+hátÛhåAÜ6B*CJOJQJ\aJphÿhátÛhåAÜ5OJQJ\aJ(% j;ðhà%ÆhåAÜCJOJQJ\aJ.hà%ÆhåAÜ6B*CJOJQJ\]aJ(phÿ-hà%ÆhåAÜCJOJQJ\aJ("hà%ÆhåAÜCJH*OJQJ\aJ(^
^
^^^^ ^^^^^1^2^d^e^x^y^¨^©^¿^À^ð^ñ^ __6_7_M_N_€__—_˜_Ê_Ë_â_ã_`B`D`”`Ì`ñÞñÎñÞñÎñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇñÇ·¤‘rhátÛhåAÜCJOJQJaJ-hátÛhåAÜ5CJOJQJaJ$hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJph€%hé(ŽhåAÜ5>*CJ OJQJ\aJ -hátÛhåAÜCJ OJQJ\aJ

hátÛhåAÜhátÛhåAÜ5CJH*OJQJ% jDðhátÛhåAÜ5CJOJQJaJhátÛhåAÜ5CJOJQJ)^^çkd$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö^!^"^(^)^*^/^0^1^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜ1^2^çkd $$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö2^;^@^H^M^Q^\^`^d^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜd^e^çkd($$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöe^k^l^r^s^t^v^w^x^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜx^y^çkd<$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöy^‚^‡^Ž^“^—^Ÿ^¤^¨^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAܨ^©^çkdP$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö©^¯^°^¶^·^¸^½^¾^¿^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜ¿^À^çkdd$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
FaöÀ^È^Í^Õ^Ú^Þ^ç^ì^ð^óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜð^ñ^çkdx$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöñ^÷^ø^þ^ÿ^___ _óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜ __çkdŒ $$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö_____#_,_1_6_óóóêóóóó $IfgdåAÜ

$$Ifa$gdåAÜ6_7_çkd $$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö7_=_>_D_E_F_K_L_M_óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜM_N_çkd´ $$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
FaöN_W_\_d_i_n_v_{_€_óóóóóóóó

$$Ifa$gdåA܀__çkdÈ
$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö_‡_ˆ_Ž___•_–_—_óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAܗ_˜_çkdÜ
$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faö˜_ _¥_­_²_·_À_Å_Ê_óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜÊ_Ë_çkdð

$$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
FaöË_Ñ_Ò_Ø_Ù_Ú_à_á_â_óóóóóóóó

$$Ifa$gdåAÜâ_ã_ä_gdswïçkd $$If–FÖÖ´ºÿÇl ¸™¥;-¶#
¥˜´á

–{Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöä_B`D`”`a8a:a–a¼a¾abzbòbôböbøbúbübNcPc dþd÷òòââÝØÐÆÁ¹¹ØØØØØÐØØØ
&
FIgdåAÜgdåAÜ d ¤ÈgdåAÜ $a$gdåAÜ gdåAÜgdåAÜ
&
Fx5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜÌ`Î`Ü`ö`ø`ü`aaa*a6a8a:a>abaxaza–aža¤a®aïÚïÎï¼ï­š­ïŠ{h{X{H6H"hé(ŽhåAÜCJH*OJQJ\aJ-hé(ŽhåAÜCJOJQJ\aJ-hé(ŽhåAÜ5CJOJQJaJ%hé(ŽhåAÜB*
CJOJQJaJph€hé(ŽhåAÜCJOJQJaJ-håAÜB*CJOJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿhátÛhåAÜCJOJQJaJ"hátÛhåAÜCJH*OJQJ\aJhátÛhåAÜCJ\aJ(hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ ®a°a¼a¾aÂab

b.b0b@bBb`bzb bòbôböbúbîÞÑ¿«š†r]šHš]š=5- hswïOJQJ håAÜOJQJ hátÛhåAÜOJQJ)hátÛhåAÜB*
CJOJQJmH ph€sH )hátÛhåAÜB*CJOJQJmH phÿsH &hátÛhåAÜ5CJ(OJQJ\mH sH 'hátÛhåAÜCJOJQJ\aJmH sH hátÛhåAÜCJOJQJmH sH &h£*vhåAÜ5>*CJOJQJmH sH #h£*vhåAÜ5CJOJQJmH sH håAÜ5CJOJQJaJ-hé(ŽhåAÜCJOJQJ\aJ"hé(ŽhåAÜCJH*OJQJ\aJúbübNcPc„cìc
d"d$dldŠd¦düdRfSfefífîf
g+gõåÚǸǸǸǸ¨¸–r_C_7h£*vhåAÜ5B*CJ OJQJ\^JaJ mH phÿsH $hátÛhåAÜCJOJQJ^JmH sH hà%ÆhåAÜCJ OJQJaJ (h£*vhåAÜ5B*CJ OJQJaJ phÿ"håAÜ5B*
CJ OJQJaJ ph€-hé(ŽhåAÜCJOJQJ\aJhé(ŽhåAÜCJOJQJaJ%hé(ŽhåAÜB*CJOJQJaJphÿ hátÛhåAÜOJQJ-hátÛhåAÜ5CJ$OJQJaJ$ hátÛhswïOJQJþd”ef fRfSfífîf
g gg"g#g-g.gŠhŒhŽhÈhÊhiííèèàÐËÃËËËË»ËËËèÐ趶gdåAÜ $a$gdåAÜ
&
FŽgdåAÜgdåAÜ
&
FŽ5$7$8$9DH$gdåAÜ $a$gdåAÜ gdåAÜ
&
Fy ¤5$7$8$9DH$gdåAÜ+g,g3ghŒhŽhÈhÊhÜhi"i8injpj¦j¬j®jéÖ¿Ö±›qdTE<0hátÛhswïOJQJ\håAÜOJQJ\hé(ŽhåAÜCJOJQJaJ-hátÛhåAÜCJOJQJ]aJhátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜ6CJOJQJ]hátÛhåAÜCJOJQJaJ hátÛhåAÜOJQJ+h£*vhåAÜ5B*CJ OJQJ\aJ phÿhátÛhåAÜ6OJQJ]-hátÛhåAÜB*
CJOJQJ^JmH ph€sH $hátÛhåAÜCJOJQJ^JmH sH +hátÛhåAÜCJH*OJQJ^JaJmH sH >idiÞinjpj¦j¨jªj¬j®j

k kkTk´køkúkÂlÄlôlúòòííííííáÙÙÙɶÙÙÙÙ$
&
F~5$7$8$9DH$a$gdåAÜ
&
F~5$7$8$9DH$gdåAÜ $a$gdåAÜ
$„h^„ha$gdåAÜ gdåAÜ
&
FugdåAÜgdåAÜ®j

kkPkTk^k`ktk´kÄkÆkÜkXlzl–l¾lÄlâlòlôlîáÑòœ²á²ŠyáháTá@ÑÃ'hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJphÿ'hátÛhåAÜ6B*
CJOJQJ]ph€!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€" j®ðhátÛhåAÜCJOJQJaJ+ j®ðhátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿhà%ÆhåAÜ5CJOJQJhà%ÆhåAÜ5>*CJOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ"hátÛhåAÜ5CJ$OJQJ\aJ$ôlmŽm¬m¾mÄmömúm n$n:nTnVnln†nˆnîáîáÒð›ˆs^N^?0hátÛhåAÜB*
CJ(aJ(ph€hátÛhåAÜB*
CJ(aJ(ph€-hátÛhåAÜ5CJOJQJaJ(hátÛhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ(hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€%hátÛhåAÜB*
CJOJQJaJph€hátÛhåAÜB*
OJQJph€hátÛhåAÜB*OJQJphÿhátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€€ôlŽm¾mÀmÂmÄmlnªnLoNoPoRo
p

pÒpöpøpPqbqtqððëëëëëëëëãÞããÔëÁ®®
&
Fp
Æ D
´ „´ ¤^„´ gdåAÜ
&
Fp
Æ Ï ;„; ¤^„;gdåAÜ d ¤ÈgdåAÜ gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ$
&
Ft„,^„,a$gdåA܈n¨nªnoLoPoRo´oºo
pÒpÔpöpøpq:qðáÌ·¤—ˆuˆ—kZ—L8'hátÛhåAÜ5>*B*CJOJQJphÿhátÛhåAÜ5CJOJQJ!hátÛhåAÜ5>*CJOJQJ\håAÜCJOJQJ%h¤IçhåAÜB*CJOJQJaJphÿh¤IçhåAÜCJOJQJaJhátÛhåAÜCJOJQJ%hátÛhåAÜB*
CJOJQJaJph€(hátÛhåAÜ5B*CJOJQJaJphÿ(hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJaJph€hátÛhåAÜCJ(OJQJaJ(hátÛhåAÜB*CJ(aJ(phÿ:q
rr0r2rbrxrŒr–r˜rðâÕâűśŠÅÕ}űÅiÅXK=håAÜB*
CJOJQJph€h×shåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€'hátÛhåAÜ5B*CJOJQJ\phÿhåAÜ5CJOJQJ\!hátÛhåAÜ5>*CJOJQJ\*hátÛhåAÜ5>*B*
CJOJQJ\ph™3'hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJ\ph™3hátÛhåAÜ5CJOJQJ\hátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜ5CJOJQJhátÛhåAÜ5>*CJOJQJ tqvqÖqêqrrxr°rúrLs`sšs°s²sÞsLtöãÏÏÆöµ¢¢¢¢˜Æ‚
$
&
Fna$gdåAÜ
„Ä ¤^„ÄgdåAÜ

&
Fq ¤gdåAÜ
&
Fs
Æ
`œ

$„œ

^„œ

gdåAÜ
&
Fl
Æ ð´ „´ ^„´ gdåA܄^„gdåAÜ $
&
Fm
Æ ð´ „´ ^„´ a$gdåAÜ
&
Fp
Æ Ï ;„; ¤^„;gdåA܄Ä^„ÄgdåAܘr®ršs°s²s¶sÊsÞsŽt´t¶t$u6uBuZu^uŽuïâϼ«—‡âs`âOâO=,!hátÛhåAÜ5>*CJOJQJ\"hátÛhåAÜ5CJOJQJ\aJ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph™3$hátÛhåAÜ>*B*CJOJQJphÿ'hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJphÿhátÛhåAÜ5CJOJQJ\'hátÛhåAÜ5B*CJOJQJ\phÿ!håAÜ5B*CJOJQJ\phÿ$hátÛhåAÜ5B*CJOJQJphÿ$hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJLtntŠtŒtŽt\u^uŽurvÌxÎxêx {ôôìììììááìÜÑÑÑÑìÌ̼³„Ä^„ÄgdåAÜ
&
F„Ê„›þ^„Ê`„›þgdåAÜgdåAÜ
$
&
F{a$gdåAÜgdåAÜ
$
&
Fza$gdåAÜ $a$gdåAÜ
$
&
Fna$gdåAÜ Žužuöuøu"v$vbvdvrv†v°vÊvšwœwžwÊwÌwèwbxdxÎxêx$yRyZyz"z0zJzÚzÜzèzîzòzôzîáÓáÓáÓáÂá±á¨áî±Âá¨á±á±á€á±áÓáÓán#håAÜ5CJOJQJ\mHnHuhátÛhåAÜ5CJOJQJ\.h×shåAÜ5>*B*CJOJQJ\aJphÿhátÛhåAÜCJ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJH*OJQJhátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ"ôz{{~{€{‚{°{º{Ì{Ð{Ò{æ{| |*|”}–}Ò}êÜÇ·ªŸ‘‚oZo‚J‚‘?‘håAÜCJOJQJ\-hátÛhåAÜCJH*OJQJaJ(hátÛhåAÜB*CJH*OJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿhátÛhåAÜCJOJQJaJhátÛhåAÜCJOJQJ\ hátÛhåAÜOJQJhátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜ5CJOJQJ\)hátÛhåAÜ5CJOJQJ\mHnHujhåAÜUmHnHu)hÑhåAÜ5CJOJQJ\mHnHu
{€{‚{„{†{ˆ{Š{Œ{Ž{{’{”{–{˜{š{œ{ž{ {¢{¤{¦{¨{ª{¬{®{°{²{´{óëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëë $a$gdåAÜ
$„Ä^„Äa$gdåAÜ´{¶{¸{º{(|*|–}˜}B~D~–~˜~ìî € €:€j€ €¶€Ò€Ô€ò€B÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷òòòááááááòòÐÐ
&
Fh
Æ hð„ð^„ðgdåAÜ
&
Fg
Æ hð„ð^„ðgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜÒ}æ} ~B~D~F~r~†~˜~ä~ì~ð~ò~.RžàäæìíßÌ߹߹ߩ”l]]ߔGß+hátÛhåAÜB*CJH*OJQJ\aJphÿhátÛhåAÜCJOJQJaJ(hátÛhåAÜB*CJH*OJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ$hátÛhåAÜB*
CJOJQJ\ph€$hátÛhåAÜB*CJOJQJ\phÿhátÛhåAÜCJOJQJ\$hátÛhåAÜB*
CJOJQJ\ph€ìîòôö €:€¶€Ò€Ô€Ø€Ú€Ü€ò€B¸àèö‚ ‚:‚<‚f‚h‚¼‚ëÕ¾Õ­šŒyŒÕ¾Õ­šŒyŒcRŒcRŒRŒ!hátÛhåAÜ6CJOJQJ\]*hátÛhåAÜ6B*CJOJQJ\]phÿ$hátÛhåAÜB*CJOJQJ\phÿhátÛhåAÜCJOJQJ\$hátÛhåAÜB*
CJOJQJ\ph™3!hà%ÆhåAÜ5>*CJOJQJ\-hà%ÆhåAÜ5>*B*CJH*OJQJ\phÿ*hà%ÆhåAÜ5>*B*CJOJQJ\phÿ'hátÛhåAÜ>*B*CJOJQJ\phÿBr¤¸Þàâ‚ ‚æ‚è‚jƒlƒÔƒÖƒØƒÚƒ„„„Æ„È„˜…š…Ø…îîîîéááééáááááááÜÔéééééé $a$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
&
Fh
Æ hð„ð^„ðgdåAܼ‚¾‚À‚Ò‚®ƒÚƒ„„„„8„R„‚„œ„$…&…(…˜…´…Ö…ìÞËÞ˹¦–Þ‡t‡a‡Q>Q‡Þ% jDðhátÛhåAÜCJOJQJ\aJ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*
CJOJQJaJph€hátÛhåAÜCJOJQJaJ-hátÛhåAÜ5CJ OJQJaJ %hátÛhåAÜ56CJ OJQJ\aJ "hátÛhåAÜ56CJ OJQJaJ $hátÛhåAÜB*CJOJQJ\phÿhátÛhåAÜCJOJQJ\% j®ðhátÛhåAÜCJOJQJ\aJ؅څö…ø…†B†~†ª†¬†®†æ†è†Î‡Ð‡8ˆhˆŠˆŒˆh‰ú‰Š-Š Š<Š=Š×ŠúòúúúúúúúòòíííååííÝÝúúòúØgdåAÜ
&
F5gdåAÜ
&
FwgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜօڅð…ò…ö…†~†€†ª†®†²†æ†è†ª‡¶‡ïÙÀÙ±¡Ž¡~l\K:%)hátÛhåAÜB*CJOJQJmH phÿsH hátÛhåAÜCJOJQJmH sH !hátÛhåAÜ5>*CJ(OJQJ\hátÛhåAÜ5CJ OJQJ\"hátÛhåAÜ5CJ OJQJ\aJ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ% jDðhátÛhåAÜCJOJQJ\aJ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJhátÛhåAÜCJOJQJaJ1 jDðhátÛhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ+hátÛhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜ5CJOJQJaJ ¶‡Ô‡ô‡ŠˆŒˆˆ’ˆ²ˆ´ˆÜˆÞˆðˆòˆn‰Œ‰Ú‰ò‰ŠŠŠ-Š Š:Š<Š=ŠïÚïÆïÆ®ÆïÆ®Úï–ïÚïïsfTDfhátÛhåAÜ5CJOJQJ\"hátÛhåAÜ5CJ$OJQJ\aJ$hátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ\)hátÛhåAÜB*
CJOJQJmH ph€sH /hátÛhåAÜ6B*
CJOJQJ]mH ph€sH /hátÛhåAÜ6B*CJOJQJ]mH phÿsH &hátÛhåAÜ6CJOJQJ]mH sH )hátÛhåAÜB*CJOJQJmH phÿsH hátÛhåAÜCJOJQJmH sH =ŠZŠ]Š×Š‹‹*‹+‹.‹/‹3‹4‹5‹>‹U‹ŒlŒ–ŒTóâóÔ¹«›‹›«›‹«uaTCT!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJ'hátÛhåAÜ6B*CJOJQJ]phÿ*hátÛhåAÜ56B*CJOJQJ]phÿhátÛhåAÜ5CJH*OJQJhátÛhåAÜ5CJH*OJQJhátÛhåAÜ5CJOJQJ4hátÛhåAÜ56CJOJQJ\]^JaJmH sH h÷_†håAÜ56OJQJ!h÷_†håAÜB* CJOJQJph€h÷_†håAÜCJOJQJ׊‹‹>‹¾Œ¤¦êìŒŽ¶Ž¸ŽúŽž;vwŽúõðßß×ð××Ïðð¾¾µððð­ð $a$gdåAÜ
Æ® gdåAÜ
&
Fr
Æ Ð”„”^„”gdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜ
&
Fk
Æ hЄÐ^„ÐgdåAÜgdåAÜgdåAÜgdåAÜ TV\^z~¦¾ÀÆÒÔÖêjŽŠŽŒŽ¶Ž¸Ž8DîáÍ·Íᩙ‰©™‰©áxgUFá5!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿhswïhåAÜCJ OJQJaJ "hátÛhåAÜ5CJ$OJQJ\aJ$!hswïhåAÜB*CJOJQJphÿ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿhátÛhåAÜ5CJH*OJQJhátÛhåAÜ5CJH*OJQJhátÛhåAÜ5CJOJQJ*hátÛhåAÜ56B*CJOJQJ]phÿ'hátÛhåAÜ6B*CJOJQJ]phÿhátÛhåAÜCJOJQJ" j®ðhátÛhåAÜCJOJQJaJ DÒâî%&'0wŽ®² ‘
‘1‘@‘^‘l‘t‘u‘v‘f’h’óéØóÉó·óØ󧗇r‡—‡r‡fUfF‡—h¥b håAÜ56OJQJ\ h¥b håAÜ6B*OJQJphÿh¥b håAÜ6OJQJ(hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ-hswïhåAÜCJ OJQJ\aJ -hátÛhåAÜCJ$OJQJ\aJ$" j®ðhátÛhåAÜCJOJQJaJhswïhåAÜCJ OJQJaJ !hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€håAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ ‘
‘^‘v‘‘¡‘µ‘À‘f’h’“ “t“v“ˆ“Š““–“œ“úúúõåååååúÜúúúúúÐÐÐ

$$Ifa$gdq>À
ÆðgdåAÜ
&
Fo
Æð„ð^„ðgdåAÜgdåAÜgdåAÜh’˜’Ø’ô’“ “T“t“v“x“€“‚“Š“Œ““’“–“˜“œ“ž“¦“¨“ΓГғԓ””,”.”4”6”T”V”X”éÙÄÙ´¤‚p‚p‚p‚p‚p‚i‚`‚i‚`‚`‚p‚p‚i‚hátÛhåAÜCJ

hátÛhåAÜ" jDðhátÛhåAÜCJOJQJaJhátÛhåAÜCJOJQJ(h×shåAÜ5B*
CJOJQJaJph€-hátÛhåAÜ5CJOJQJaJ-hswïhåAÜ5CJ OJQJaJ (hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ+hátÛhåAÜ5B*
CJOJQJ\aJph€"œ“ž“ “̓Γtkkk $IfgdåA܋kd$$If–FÖ ”:ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
FaöΓГú“$”T”tkkk $IfgdåA܋kdÄ$$If–FÖ ”9ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
FaöT”V”~”ª”Ü”tkkk $IfgdåA܋kdp$$If–FÖ ”9ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
FaöX”Z”\”ˆ”Š”Œ”®”°”º”¼”¾”ܔޔà”â”ä”

• ••4•6•8•B•D•F•^•`•b•d•f•Ž••’•°•²•´•¾•À•Â•Ú•Ü•à•
–––*–+–ñèÛñÉÛÉÛñÉÛÂÛñÉÛñÉÛñÉÛñÉÛÂÛñÉÛñÉÛñÉÛñÉÛÂÛ¯¡Ž¡w-jP,~A
hátÛhåAÜ56CJOJQJUV$jhátÛhåAÜCJOJQJU\hátÛhåAÜCJOJQJ\$hátÛhåAÜB*CJOJQJ\phÿ

hátÛhåAÜ" jDðhátÛhåAÜCJOJQJaJhátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJhátÛhåAÜCJH*OJQJ.ܔޔ•0•^•tkkk $IfgdåA܋kd$$If–FÖ ”9ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
Faö^•`•„•®•Ú•tkkk $IfgdåA܋kdÈ$$If–FÖ ”9ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
Faöڕܕޕà•––.–/–G–H–`–a–y–tooooooooooogdåA܋kdt$$If–FÖ ”9ÖFºÿnDl´Ö(
Ö0ÿÿÿÿÿÿ öööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
Faö

+–,–-–/–0–C–D–E–F–H–I–\–]–^–_–a–b–u–v–w–x–y–ëØÊØʳžØÊØʇrØÊØÊ[FØÊ(jêhátÛhåAÜCJEHÞÿOJQJU\-jM,~A
hátÛhåAÜ56CJOJQJUV(jŸhátÛhåAÜCJEHÞÿOJQJU\-jN,~A
hátÛhåAÜ56CJOJQJUV(jRhátÛhåAÜCJEHÞÿOJQJU\-jO,~A
hátÛhåAÜ56CJOJQJUVhátÛhåAÜCJOJQJ\$jhátÛhåAÜCJOJQJU\(j hátÛhåAÜCJEHÜÿOJQJU\y–z–{–––—–¤–¥–¹–º–Ë–Ì–Ü–Ý–ï–ü–ý–X˜z˜œ˜ž˜
™

™P™r™˜™š™úúúúòúòúòúòòúòúíääúúúíØØú


&
Fi„,^„,gdåA܄L^„LgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜy–‹–•–––—–˜–œ––¡–¢–º–»–ÖĖȖɖԖՖٖږï–ð–ó–ö–ù–ú–ý–X˜ž˜Î˜Ò˜

™*™8™P™Z™r™‚™ šðÜðÏ¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï¿Ï®Ï¿Ï Ï’ðφw†fÏfÏ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿhátÛhåAÜB*
OJQJph€hátÛhåAÜ5OJQJhátÛhåAÜCJOJQJ\hátÛhåAÜ5OJQJ\!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ jDðhátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ'hátÛhåAÜ5B*CJOJQJ\phÿhátÛhåAÜ5CJOJQJ\&š™

š š^š›¦›æ›PœZœ\œøœúœFH ò]ž¸ž¹žãžäž< > ¡ġúúõäääääúúúßúÓÓÓÓúúúÎÎÎúgdåAÜ


&
F‘„,^„,gdåAÜgdåAÜ
&
Fj
Æ h „ˆ^„ˆgdåAÜgdåAÜgdåAÜ šPšRš^š–šªš´šÂšt›¤›¾›ä›æ›œœPœZœúœFVvzžª¬®¼ÀÂÒóãóÖÅÖÅÖÅÖÅÖµ µÅ֔ÖÅրoÖ_ÖoLo$hátÛhåAÜB*
CJH*OJQJph€ j®ðhátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€'hátÛhåAÜ6B*
CJOJQJ]ph€hátÛhåAÜOJQJ\(hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ!hátÛhåAÜB* CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJ jDðhátÛhåAÜOJQJaJhátÛhåAÜOJQJaJҝž

žažbžsž‹ž¹žÄžÇžÈžäž> ¡ġȡ¢¢"¢,¢óâóÒóâóÄó´ó§™‰ygQA2hátÛhåAÜCJOJQJaJ-h×shåAÜ5CJOJQJaJ+h×shåAÜ5>*B*CJOJQJaJphÿ"h×shåAÜ5>*CJOJQJaJ-hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ-h×shåAÜCJOJQJ\aJh×shåAÜCJOJQJ\h×shåAÜCJOJQJ j®ðhátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ\ jDðhátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJÄ¡Æ¡È¡"¢$¢€¢‚¢h£j£6¤8¤:¤<¤>¤@¤B¤D¤r¤t¤v¤ú¤ü¤*¥î¥|¦úúõíííúúúúúúúúúúåàààààØÐ
&
F6gdåAÜ
&
F7gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜgdåAÜ,¢B¢P¢^¢`¢‚¢¢¤¢À¢Ä¢Ð¢–£¨£6¤<¤B¤D¤r¤v¤¨¤ìÝȵݥݐݵݵ݆|oYD3 hátÛhåAÜCJOJQJmH sH (hátÛhåAÜCJOJQJ^JaJmH sH *hátÛhåAÜ5CJ$OJQJ\aJ$mH sH hátÛhåAÜOJQJaJhq>ÀOJQJaJhåAÜOJQJaJ(hátÛhåAÜ>*B*CJOJQJaJphÿ-hátÛhåAÜ>*CJOJQJaJ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hátÛhåAÜ>*B*CJOJQJaJphÿhátÛhåAÜCJOJQJaJ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ¨¤º¤ü¤¥*¥`¥r¥”¥¢¥¤¥è¥ê¥î¥~¦è¦§ §$§N§`§êÙêÙÇ°—ƒmƒWƒÇÙÇEÙêÙ#hátÛhåAÜ5CJ(OJQJmH sH *hátÛhåAÜCJH*OJQJ\aJ(mH sH +hátÛhåAÜCJOJQJ\^JaJ(mH sH 'hátÛhåAÜCJOJQJ\aJ(mH sH 0hátÛhåAÜB*CJOJQJ\aJ(mH phÿsH ,hátÛhåAÜB*CJOJQJ\mH phÿsH #hátÛhåAÜCJOJQJ\mH sH hátÛhåAÜCJOJQJmH sH )hátÛhåAÜB*CJOJQJmH phÿsH |¦~¦\§^§z§|§¨¨D¨d¨f¨à¨â¨è¨ò¨ö¨þ¨©
©©úúòòúúúòççúÞÓÓÓÓÓÓÓ
$1$IfgdåAÜ $1$a$gdåAÜ
$dha$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ`§f§r§z§|§€§ê§ì§*¨0¨8¨:¨D¨d¨f¨à¨î¨ò¨ô¨ö¨©©©
©

©©ëª÷ª¬0¬€¬–¬Ê¬íÜíÜÉܵÜíÜíܤ—ÜŒ€ŒtŒ€Œ€Œ€Œc—¤—R—!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€!hátÛhåAÜ5>*CJOJQJ]hátÛhåAÜH*OJQJhátÛhåAÜH*OJQJ hátÛhåAÜOJQJhátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ& jÞðhátÛhåAÜCJOJQJmH sH $húL&håAÜCJOJQJaJmH sH hátÛhåAÜCJOJQJmH sH #hátÛhåAÜCJH*OJQJmH sH ©©©"©,©4©<©@©H©ZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd5$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'



û





‰







öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöH©J©R©Z©d©l©t©x©€©ZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkdm$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö€©‚©Š©’©œ©¤©¬©´©¼©ZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd¥$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö¼©¾©Æ©Î©Ø©à©è©ð©ø©ZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkdÝ-$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faöø©ú©ªª
ª ªªªªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd!$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faöªª-ª$ª)ª-ª1ª5ª9ªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkdM"$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö9ª:ª>ªCªHªLªPªTªXªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd…#$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöXªYª]ªbªgªkªoªsªwªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd½$$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faöwªxª|ªª†ªŠªŽª’ª–ªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkdõ%$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö–ª—ªœª¡ª¦ªªª®ª°ª´ªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd-'$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö´ªµªºª¿ªÄªÈªÊªÌªÎªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkde($$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöΪϪԪ٪ުâªäªæªèªZOOOOOOO
$1$IfgdåAܤkd)$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'

û‰

öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faöèªéªêªëª÷ªN¬–¬ZQQK==

&
F;
Ɣ1$gdåAÜ1$gdåAÜ $1$a$gdåAܤkdÕ*$$If–F֞ ºÿáÜô
”¬ Ã&'



û





‰







öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöÊ¬ä¬ ­:­<­œ­ž­Ì­Î­Ò­ì­î­ü­® ®D®® ®Ê®Î®Ô®Ö®Ø®Ú®à®â®îáп³á¡‘á~oáÐáîáÐá^KáBáîáhátÛhåAÜCJ$hátÛhåAÜB*CJH*OJQJphÿ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿhátÛhåAÜCJOJQJaJ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿhátÛhåAÜ6CJOJQJ]#hátÛhåAÜ5CJOJQJ^JaJhátÛhåAÜOJQJ\!hq>ÀhåAÜB*
CJOJQJph€!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ–¬<­œ­ž­Ì­Î­F®H®È®Ê®<¯>¯®¯°¯L°N°

±(±l±n±ñëåàååååå×åÏÇǻ山¦

Ƹp#1$gdåAÜ
&
Fv1$gdåAÜ


Ƹp#dhgdåAÜ dhgdåAÜ dhgdåAÜ $1$a$gdåAÜ gdåAÜ1$gdåAÜ1$gdåAÜ

&
F;
Ɣ1$gdq>Àâ®ä®æ®ì®ò®ô®ö®ø®þ®¯¯¯¯ ¯¯¯ ¯¯¯¯ ¯$¯*¯,¯.¯0¯6¯8¯>¯®¯þ¯°:°F°L°N°‚°÷êÙÆê÷êµê÷êÙÆê÷êµê÷êÙÆê÷êµ÷꧘…˜r˜e˜hátÛhåAÜOJQJaJ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*
CJOJQJaJph€hátÛhåAÜCJOJQJaJhátÛhåAÜOJQJ\aJ!hátÛhåAÜB*CJOJQJphÿ$hátÛhåAÜB*
CJH*OJQJph€!hátÛhåAÜB*
CJOJQJph€hátÛhåAÜCJOJQJhátÛhåAÜCJ$‚°°°²°
±

±l±n±p±œ± ±¢±¤±¦±¨±Ü±à±ëÙɹªªŠzgWSH6(hœV|håAÜ5OJQJ\"hœV|håAÜ5CJ$OJQJ\aJ$ hœV|håAÜOJQJhåAÜhåAÜB*CJOJQJ\phÿ$hátÛhåAÜB*CJOJQJ\phÿ-håAÜB*CJOJQJaJphÿ%hátÛhåAÜB*CJOJQJaJphÿhátÛhåAÜOJQJaJhátÛhåAÜCJOJQJaJ-hátÛhåAÜ6CJOJQJaJ-hátÛhåAÜCJOJQJ]aJ"hátÛhåAÜ5CJ(OJQJ]aJ(hátÛhåAÜB*CJOJQJ]aJphÿn±¤±¦±¨±à±þ±Þ²à²³@³³’³%´&´=´>´Ë´Ì´h·l·¬¸úòíáÕúúúÍÍúúúúúÁ¸Á¯Á
Æ!gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ


&
F^„,^„,gdåAÜ
&
FcgdåAÜ
$„h^„ha$gdq>À
$„h^„ha$gdåAÜgdq>À $a$gdåAÜgdåAÜ à±ü±þ±²>²@²´²È²³6³’³¤³¨³À³´´´%´&´4´ïßк§Ð”ДЂïmïXïXH6"hIx÷håAÜ5>*CJOJQJaJ-hIx÷håAÜ>*CJOJQJaJ(hIx÷håAÜB* CJOJQJ\aJph€(hIx÷håAÜB*
CJOJQJ\aJph€"hIx÷håAÜ>*CJOJQJ\aJ%hIx÷håAÜB*
CJOJQJaJph€%hIx÷håAÜB* CJOJQJaJph€+hIx÷håAÜ6B* CJOJQJ]aJph€hIx÷håAÜCJOJQJaJ-hq>ÀhåAÜCJOJQJ\aJ-hIx÷håAÜCJOJQJ\aJ4´;´=´>´G´Q´]´§´´´Ì´×´Ø´Ü¶à¶ä¶è¶ú¶·l·„·Ò·ú·¬¸Ø¸ô¸\¹p¹é×ȵȢȵȵ’ȢȢȢ‚m‚X‚C’È¢(hIx÷håAÜ>*B* CJOJQJaJph€(hIx÷håAÜB*
CJOJQJ\aJph€(hIx÷håAÜB*CJOJQJ\aJphÿ-hIx÷håAÜCJOJQJ\aJ-hIx÷håAÜ>*CJOJQJaJ%hIx÷håAÜB*
CJOJQJaJph€%hIx÷håAÜB*CJOJQJaJphÿhIx÷håAÜCJOJQJaJ"hIx÷håAÜ5>*CJOJQJaJ+hIx÷håAÜ5>*B* CJOJQJaJph€¬¸®¸kº€ºÜº0»Ž¼¼Ö¼È½à½ì½*¾x¾Â¾Ä¾Þ¾¿(¿:¿V¿úúòéòòúúúáúúúúúúÑÁ®á
&
F`
Æ
ô7„`ú`„`úgdq>À
&
F`
Æð„ð^„ðgdq>À
&
F`
Æð„ð^„ðgdåAÜ $a$gdåA܄,^„,gdåAÜ
&
F_gdåAÜgdåAÜ p¹t¹¹¦¹Ø¹ º$º%º@ºAºlºsºwºxºÏºÐºÑºÓºÔºÕºÖº×ºÙºÚºÛºÜºïºúºûº»»¼$¼ñÜÉñÉñ·ñ¥ñ’ññ¥ñiñ¥ñ’S’ñ’ñ¥ñ¥ñ’+ j­ðhIx÷håAÜB*
CJOJQJaJph€+ j­ðhIx÷håAÜB*CJOJQJaJphÿ%hIx÷håAÜB*CJOJQJaJphÿ%hIx÷håAÜB*
CJOJQJaJph€" j®ðhIx÷håAÜCJOJQJaJ" j;ðhIx÷håAÜCJOJQJaJ%hIx÷håAÜB* CJOJQJaJph€(hIx÷håAÜ5B*CJOJQJaJphÿhIx÷håAÜCJOJQJaJ $¼L¼N¼\¼^¼|¼~¼ˆ¼Š¼¼Â¼Ä¼Ô¼½,½v½†½¢½Æ½È½Ê½Ð½Ö½Ø½Ü½à½ñßñÍñÍñ»ñ¨˜ŒñvñvdŒñRBñBñB-hIx÷håAÜCJH*OJQJaJ" jeðhIx÷håAÜCJOJQJaJ"hIx÷håAÜ6CJOJQJ]aJ+hIx÷håAÜ6B* CJOJQJ]aJph€hq>ÀCJOJQJaJ-hIx÷håAÜ>*CJOJQJaJ%hIx÷håAÜ5>*CJOJQJ\aJ" j¯ðhIx÷håAÜCJOJQJaJ" j®ðhIx÷håAÜCJOJQJaJ" j;ðhIx÷håAÜCJOJQJaJhIx÷håAÜCJOJQJaJà½ì½î½ô½,¾.¾z¾|¾À¾Â¾Ä¾Ü¾Þ¾ö¾ø¾¿¿:¿V¿Z¿\¿^¿b¿f¿h¿n¿p¿t¿v¿z¿|¿€¿‚¿ñßÏñÏñÏñÏÀ®žÀŒÀŒÀrSrSrSrSrSrSrSr*CJOJQJaJhIx÷håAÜCJOJQJaJ-hIx÷håAÜCJH*OJQJaJ" jeðhIx÷håAÜCJOJQJaJhIx÷håAÜCJOJQJaJ V¿\¿`¿b¿h¿p¿v¿|¿‚¿ˆ¿Š¿Ž¿¿ž¿1À2ÀŒÀúÀ
Ä,Å.Å@ÅBÅbÅ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïçÞççççÙÈÙ÷
&
F`
Æ 7„`ú`„`úgdåAÜgdåA܄¤^„¤gdåAÜ
&
FagdåAÜ $a$gdq>À $a$gdåA܂¿†¿Š¿Œ¿¿œ¿ž¿#À%À'À*À+À-À.À1ÀlÀ|À~ÀÀ€ÀŒÀœÀ¨ÀáÇáÇáÇ°ž‹ž‹ž‹ž°o°V;°o°4hIx÷håAÜ56B*
CJH*OJQJ\]aJph€1hIx÷håAÜ56B*
CJOJQJ\]aJph€6hIx÷håAÜB*CJOJQJ\]aJmHnHphÿu%hIx÷håAÜCJH*OJQJ\]aJ"hIx÷håAÜCJOJQJ\]aJ-hIx÷håAÜCJOJQJ\]aJmHnHu3hIx÷håAÜ56CJOJQJ\]aJmHnHu CJOJQJ\]aJmHnHph€u<hIx÷håAÜ5B*
CJH*OJQJ\]aJmHnHph€u9hIx÷håAÜ5B*
CJOJQJ\]aJmHnHph€u9hIx÷håAÜB*CJH*OJQJ\]aJmHnHphÿu6hIx÷håAÜB*CJOJQJ\]aJmHnHphÿu-hIx÷håAÜCJOJQJ\]aJmHnHu0hIx÷håAÜCJH*OJQJ\]aJmHnHu :Ä<Ä>Ä@ÄTÄlÄnÄpÄrĄÄÅ*Å.Å@ÅBÅbÅdÅfÅtÅâÃ⪓âÃ⪓w“h“S4Sh &
FbgdåAÜgdåAÜtńņÅÆ

Æ$Æ&Æ'Æ+Æ,Æ/Æ0Æ6ÆxƇƯƱƳƴÆÐÆÑÆÒÆÔÆÕÆßÆèƄÈïàÉàɶ¡¶¡¶¡¶É…É…ÉlɅO…OɅÉ9hIx÷håAÜB*CJH*OJQJ\]aJmHnHphÿu0hIx÷håAÜCJH*OJQJ\]aJmHnHu6hIx÷håAÜB*CJOJQJ\]aJmHnHphÿu(hIx÷håAÜB*
CJH*OJQJaJph€%hIx÷håAÜB*
CJOJQJaJph€-hIx÷håAÜCJOJQJ\]aJmHnHuhIx÷håAÜCJOJQJaJ-hIx÷håAÜ>*CJOJQJaJ„ÈžÈÂÈäÈüÈîÉʆʶʾÊòÊüÊþÊ"ËZË^Ë`ËbËjËlË0Ì4Ì6Ìäȱȱ”±”±ä±{±ä±È^È^±NAhq>ÀCJOJQJ\aJ-hIx÷håAÜCJOJQJ\aJ9hIx÷håAÜB*CJH*OJQJ\]aJmHnHphÿu0hIx÷håAÜCJH*OJQJ\]aJmHnHu9hIx÷håAÜ5B*CJOJQJ\]aJmHnHphÿu-hIx÷håAÜCJOJQJ\]aJmHnHu6hIx÷håAÜB*CJOJQJ\]aJmHnHphÿu6hIx÷håAÜB*
CJOJQJ\]aJmHnHph€u6ÌXÌZÌ\Ì~̤̪̬̀ÌÂÌÄÌn΄ΈΊΌθμÎòÎôÎÏñâÒŵñ¨ŸrarWrCar:rh79ÍhåAÜaJ'h79ÍhåAÜ5>*B*OJQJaJphÿhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿh79ÍhåAÜOJQJaJ-h³/håAÜ5CJ OJQJaJ -h
¢håAÜ5CJ OJQJaJ håAÜ5CJ aJ håAÜ5CJ OJQJaJ -hmiÏhåAÜ5CJ(OJQJaJ(håAÜ5CJ(OJQJaJ(-h³/håAÜCJOJQJ\aJh³/h³/CJ OJQJaJ h³/håAÜCJ OJQJaJ ¨ÌªÌ¬ÌÄÌÆ̈ΊΌÎlÏnςτϐϰÏÐXÐZÐìÐøÑúÑÓóçÚÕÕÕÕÕÕÍÍÕÕÕÕÕÕÁÁ´

5$7$8$9DH$gdåAÜ
$
Æø
a$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ

$d ¤Èa$gd³/
$„8^„8a$gdåAÜ
$„8^„8a$gdåAÜ ÏÏFÏXÏlςτÏXÐêÐìÐòÐÑÑÑ<ÑTÑöÑøÑúÑ0ÒRÒTÒxҊÒèÒÓÓÓÓîáÎÀ­ÀÀ­™’™’™‡™}slbZUZUZUZU håAÜ\hÃ
ÿhåAÜ\hÃ
ÿhåAÜ\]

håAÜ\]h';håAÜ\aJhNzÆhåAÜ\aJhNzÆhåAÜB*phÿ

hNzÆhåAÜhåAÜ-hâ;thåAÜCJOJQJ\aJ$h79ÍhåAÜB*
OJQJ\aJph€h79ÍhåAÜOJQJ\aJ$h79ÍhåAÜB*OJQJ\aJphÿh79ÍhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€ÓÓªÓ¬Ó(Õ*Õ,ÕdÕØÕÖ>Ö?Ö@ÖAÖBÖCÖQÖRÖSÖ¸Ö¹ÖÏÖÐÖÚÖúúúúñññäääñññññÜññññúúÌ
&
F“
Æð„ð^„ðgdåAÜ $a$gdåAÜ


&
F¸
Ƹp#gdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜÓ2Ó4ÓNÓZÓ\Ó¬ÓÀÓÂÓÔ>ԆԮÔúÔÕ(Õ*Õ,Õ:ÕJÕLÕNÕdՒÕóåÕåÈÂ帳©³©³©³™†rdTJ†dh79ÍhåAÜ\aJh79ÍhåAÜ5OJQJ\aJh79ÍhåAÜOJQJ\aJ'h79ÍhåAÜ5B*OJQJ\aJphÿ$h79ÍhåAÜB*
OJQJ\aJph€håAÜB*
OJQJ\aJph€håAÜB*\phÿ håAÜ\h‚
håAÜ5\
håAÜaJhˆ"håAÜB*\phÿ-h‚
håAÜ5B*]aJphÿh‚
håAÜ5B*\phÿh‚
håAÜB*
\ph€’Õ®Õ Ö&Ö'Ö<Ö>Ö@ÖCÖDÖQÖSÖn։ָֹÖÏÖÐÖØÖíßíßÌ߸©—Š|i|ßUG6!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€h79ÍhåAÜ>*OJQJaJ'h79ÍhåAÜ5>*B*OJQJaJphÿ$h
¢håAÜB*
OJQJ\aJph€h
¢håAÜOJQJ\aJh
¢håAÜOJQJaJ"h
¢håAÜ5>*CJ OJQJaJhåAÜ5>*CJ OJQJaJh³/OJQJaJhåAÜOJQJaJ$h79ÍhåAÜB*
OJQJ\aJph€h79ÍhåAÜOJQJ\aJ$h79ÍhåAÜB*OJQJ\aJphÿÚÖàÖîÖ××5×6×D×R×ØØBØp؄؆ئØ6ÙZÙ\Ù÷÷÷÷÷îÞÖÖÑÑÉÉÑѸ§Ñ
&
F”
Æ hЄ”^„”gdåAÜ
&
F¦
Æ ,”„”^„”gdåAÜ
&
F·gdåAÜgdåAÜ
&
FÆgdåAÜ
&
F“
Æð„ð^„ðgdåA܄ˆ^„ˆgdåAÜ
&
FÅgdåAÜØÖ6×D×Ø4Ø:ØB؆ئذØ6ÙZÙ\ÙjÙnَ٨٪ٰÙÜÙÞÙþÙÚÚÚóâóÔÀ­óÔâóâóÔóœ‹óÔ}m_QÔ@ h79ÍhåAÜ5B* OJQJph€h
¢håAÜ>*OJQJaJh³xhåAÜ5OJQJaJ-h
¢håAÜ5CJ$OJQJaJ$h79ÍhåAÜ5OJQJaJ!h79ÍhåAÜB* OJQJaJph€!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ$h79ÍhåAÜ>*B*OJQJaJphÿ'hâ;thåAÜ5>*B*OJQJaJphÿh79ÍhåAÜ>*OJQJaJ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€h79ÍhåAÜOJQJaJ\٪٬ٮٰÙþÙÚÚžÚ ÚÛ Û2ÛlÛàÛ^ÜìÜÝÝTÝV݌ݎÝÞQÞöñññéññäääññÜÜÜÜÔñéñññññ
&
FÔgdåAÜ
&
F²gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåA܄,^„,gdåAÜÚœÚžÚ Ú²ÚÛÛ Û0Û2ÛFÛ`ÛjÛlÛÞÛàÛöÛ ÜBÜ\Ü^ܒܘÜóåÓÂó寛€o€^€^€M€^€^?h79ÍhåAÜ6OJQJaJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€!h79ÍhåAÜB* OJQJaJph€h79ÍhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜ5OJQJaJ'h79ÍhåAÜ5>*B* OJQJaJph€$h79ÍhåAÜ>*B* OJQJaJph€ h79ÍhåAÜ5B* OJQJph€#h79ÍhåAÜ56B* OJQJph€h79ÍhåAÜ56OJQJh79ÍhåAÜ5OJQJ˜ÜœÜÎÜÐÜÖÜÞÜìÜðÜÝÝÝTݎÝ
Þ ÞÞÞNÞPÞnÞoދތ޳޵ÞÍßÎßðãÒ¿Òãµã§‚wk]k]k]k]k]k]kPhåAÜCJOJQJ\aJh
¢håAÜH*OJQJ]h
¢håAÜOJQJ] h
¢håAÜOJQJh79ÍhåAÜ5OJQJaJ,jhç¹håAÜOJQJUaJmHnHuh79ÍhåAÜOJQJ\aJhåAÜOJQJaJ$h79ÍhåAÜB* H*OJQJaJph€!h79ÍhåAÜB* OJQJaJph€h79ÍhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜ6H*OJQJaJQÞSÞTÞUÞpÞqÞrލ޶Þß_ßÍßÎßÔß&àbàœàÈàîàðà^á`ábáŒáÐá â–â˜âúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúîîîé gdåAÜ


&
F£„,^„,gdåAÜgdåAÜÎßÕßÖßÙßÚß(à,àdàhàÊàÌàÒàÔàîàðà*áHábáŒášá°á²áÐáàá âLâNâPâzâ|â–âïÝïÝïÝïÝïÝïÝïЮžÐ}ЍÐlÐcÐ}Ðh79ÍhåAÜaJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ j®ðh79ÍhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€h79ÍhåAÜ5>*OJQJaJ'h79ÍhåAÜ5B*OJQJ\aJphÿh79ÍhåAÜOJQJ\aJh79ÍhåAÜOJQJaJ"h
¢håAÜCJH*OJQJ\aJ-h
¢håAÜCJOJQJ\aJ–â˜â¨âªâ¬â®â¶âÊâÌâÎâÐâÖâ ããã8ãbãxã€ã„ãŠã´ãëØɷɤɔ†yky[J[9ykyky!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€!h79ÍhåAÜ5>*H*OJQJaJh79ÍhåAÜ5>*OJQJaJh79ÍhåAÜH*OJQJaJh79ÍhåAÜOJQJaJh^!håAÜ5OJQJaJ-h^!håAÜ5CJOJQJaJ%h^!håAÜB*
CJOJQJaJph€" j®ðh^!håAÜCJOJQJaJh^!håAÜCJOJQJaJ%h^!håAÜB* CJOJQJaJph€(h79ÍhåAÜ5B* CJOJQJaJph€˜âÌâÎâ

ã ã8ã ãääXälä˜ä´äèä åå^å`åŽåå ææBæúõìõìääÛõÓÓËËËõõÃÃÃõ¾¾gdåAÜ $a$gdåAÜ
&
FÓgdåAÜ
&
FÈgdåA܄”^„”gdåAÜ
&
F¹gdåA܄h^„hgdåAÜgdåAÜ gdåAÜ´ãÌãÒãØãþãääTäXäå2å6å\å^å`åbåå å ææîáÓáÉṫá›áîáˆrˆ^PBh79ÍhåAÜ5OJQJaJh79ÍhåAÜOJQJ\aJ'h79ÍhåAÜ5B*
OJQJ\aJph€* jPðh79ÍhåAÜB* OJQJ\aJph€$h79ÍhåAÜB* OJQJ\aJph€hAhåAÜ5>*OJQJaJh79ÍhåAÜ>*OJQJaJh79ÍhåAÜ5>*OJQJaJhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜH*OJQJaJh79ÍhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB* OJQJaJph€æ-æ æAæBæXæaæzæ{æ‰æ•æ·æÂæÏæÐæÑæÓæÞæ
ç

çèpèîÞÐÀ°šÐÀЍÐw°ÐÀdVE! j®ðh79ÍhåAÜOJQJ\aJh79ÍhåAÜOJQJ\aJ$h79ÍhåAÜ5B* OJQJaJph€*h79ÍhåAÜ56B*
OJQJ]aJph€h79ÍhåAÜOJQJaJ*h79ÍhåAÜ56B* OJQJ]aJph€h79ÍhåAÜ5OJQJ]aJh79ÍhåAÜ5OJQJ\aJh79ÍhåAÜ5OJQJaJh79ÍhåAÜ5>*OJQJaJ!hAhåAÜB*
OJQJaJphc$#Bæ{æÑæÒæÓæŒèŽèVéXé’ê”ê–ê˜êÖêØêvëxë”ëìfìhìfíççââââââââââÚââââÁÁâ¼gdåAÜ
&
Fº
Æ Ð”„”5$7$8$9DH$^„”gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ$
&
F¿dð ¤5$7$8$9DH$a$gdåAÜpè~è€èŽè¨èüè é"éVéXézéÀéÂéÄéÆéðéòéôé’ê”ê–ê˜êÖêîÝпЫÐ¿Ðyf«fÐ\ÐQA-h
¢håAÜ5CJ$OJQJaJ$ h
¢håAÜOJQJhåAÜOJQJaJ$h79ÍhåAÜ>*B* OJQJaJph€* j®ðh79ÍhåAÜ>*B* OJQJaJph€h79ÍhåAÜ>*OJQJaJh79ÍhåAÜ5OJQJaJ'h79ÍhåAÜ5>*B* OJQJaJph€!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€h79ÍhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿÖêØêîê ë>ëDë^ëxë”ë¤ë¨ë¸ë¾ëìì*ì0ìPìhì&í4íDífíóæÓÃæ²æ¡æÓælæÓæ\M:M%hAhåAÜB* CJOJQJaJph€hAhåAÜCJOJQJaJ-hAhåAÜ5CJOJQJaJ$h79ÍhåAÜB*
OJQJ]aJph€!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€!h79ÍhåAÜB* OJQJaJph$>!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿh79ÍhåAÜ6OJQJ]aJ$h79ÍhåAÜB*OJQJ]aJphÿh79ÍhåAÜOJQJaJh
¢håAÜOJQJaJfíhí¾íÀíRîSî!ï"ïðð(ò*ò„ò†ò´ò¶òóóDóó’óÞóàóFôHôúúõíäíäíÛõõõõÓÓÓÓõÓõõõõõ $a$gdåAÜ
Æ,gdåA܄ˆ^„ˆgdåAÜ
&
FÏgdåAÜgdåAÜgdåAÜfíhí¼í¾íîî<î=îØîÙî

ï
ïÑïÒïððúðò$ò(òfòtòvò†òˆò¬ò®ò°ò²òòâÐóóóóóóæ•Ã•Ã³Ã‚s]J‚%j
,h79ÍhåAÜEHâÿOJQJUaJ+jÿ`K
h79ÍhåAÜEHâÿOJQJUVaJh79ÍhåAÜEHâÿOJQJaJ%jh79ÍhåAÜEHâÿOJQJUaJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿhAhåAÜOJQJaJ j®ðh79ÍhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜOJQJaJ"h^!håAÜ5>*CJOJQJaJ-h^!håAÜ>*CJOJQJaJhåAÜ>*CJOJQJaJ²ò¶ò¸òÜòÞòàòâòäòó
ó

ó óóóÛÈ­•Û}jO7}&!h79ÍhåAÜ56OJQJ]aJ.jë0h79ÍhåAÜ56EHèÿOJQJU]aJ4j`K
h79ÍhåAÜ56EHèÿOJQJUV]aJ%h79ÍhåAÜ56EHèÿOJQJ]aJ.jh79ÍhåAÜ56EHèÿOJQJU]aJ.jv.h79ÍhåAÜ56EHàÿOJQJU]aJ4j`K
h79ÍhåAÜ56EHàÿOJQJUV]aJ%h79ÍhåAÜ56EHàÿOJQJ]aJ.jh79ÍhåAÜ56EHàÿOJQJU]aJh79ÍhåAÜOJQJaJ

ó óóDóJóZóŽóó’ó°ó²óÖóØóÚóÜóôô>ô@ôñáñÎñÎñÄ·¤•l¤·YJ4+j`K
h79ÍhåAÜEHäÿOJQJUVaJh79ÍhåAÜEHäÿOJQJaJ%jh79ÍhåAÜEHäÿOJQJUaJ%jð2h79ÍhåAÜEHàÿOJQJUaJ+j`K
h79ÍhåAÜEHàÿOJQJUVaJh79ÍhåAÜEHàÿOJQJaJ%jh79ÍhåAÜEHàÿOJQJUaJh79ÍhåAÜOJQJaJhåAÜOJQJaJ$h79ÍhåAÜB*OJQJ]aJphÿh79ÍhåAÜH*OJQJ]aJh79ÍhåAÜOJQJ]aJ@ôBôDôFôJô`ô~ô€ô˜ô¶ôÖôØôúôüôõõõ õõ0õ\õ~õìṶ̜̀̾̋{ÌmÌ]ÌLÌ­ÌA h
¢håAÜOJQJ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€ j®ðh79ÍhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜH*OJQJaJh79ÍhåAÜ5OJQJ\aJ!h79ÍhåAÜ5>*OJQJ\aJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿh79ÍhåAÜOJQJ\aJh79ÍhåAÜOJQJaJ%jh79ÍhåAÜEHäÿOJQJUaJ%jg5h79ÍhåAÜEHäÿOJQJUaJHôJô´ô¶ôZõ\õÀõÂõ(ö†öðöòö<÷>÷Œ÷Ž÷ø
ø4øúúúúñìãÛÊʽ°½°ñ½úú


&
Fµ
Ƹp#gdåAÜ

Ƹp#„h^„hgdåAÜ
&
F¤
Æ hð„´ ^„´ gdåAÜ
&
FµgdåA܄h^„hgdåAÜgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜ~õšõÀõÂõôõøõtövözö|öÔöÖöÚöÜöòö÷>÷h÷j÷Š÷Ž÷ø
øø.ø4øFøvøxøœø®øðåØŴؤؖؤؖØÅ؈شØzØjVjششØ'h79ÍhåAÜ5>*B* OJQJaJph€h79ÍhåAÜ5>*OJQJaJh79ÍhåAÜOJQJ\aJh79ÍhåAÜ>*OJQJaJh79ÍhåAÜH*OJQJaJ j®ðh79ÍhåAÜOJQJaJ!h79ÍhåAÜB*
OJQJaJph€$h79ÍhåAÜ>*B*
OJQJaJph€h79ÍhåAÜOJQJaJ h
¢håAÜOJQJh
¢håAÜB*
OJQJph€4øxøÞøàø

ù ù–ùúúúúOúQúRúSúTúUúVú¬úíúûûûïïêâêêêêÕêÍêêêÄêêêêêêê
Ƹp#gdåAÜ $a$gdåAÜ


&
FÔ
Ƹp#gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
&
F»
ÆR„ð^„ðgdåAÜ®ø°øÞøàø

ù ù"ù4ùøùúúúúNúOúPúUú÷êÜÌ¿ê¬ê›ê‚q^G:h.xÆhåAÜOJQJaJ,jhç¹håAÜCJ OJQJUmHnHu$hžz¦håAÜ5B* OJQJaJph$>!hžz¦håAÜB* OJQJaJph$> h
¢håAÜOJQJh79ÍhåAÜOJQJ\aJ!h79ÍhåAÜB*OJQJaJphÿ$h79ÍhåAÜ>*B* OJQJaJph€h
¢håAÜOJQJaJ-h
¢håAÜ5CJ$OJQJaJ$h
¢håAÜ5CJ(OJQJh79ÍhåAÜOJQJaJh79ÍhåAÜaJUú¡ú¢úªú«úêúìúûûûûhûiû-ü ü!ü(ü,ü-ü/üMüNüQüRüŒüŽüªü¬üÝüÞüáüâüïüñüôüý
ý,ýîÛîÛîÛîÛîÛîÛîÍÀ°ž°ž°ž°ž°ž°ž°ž°ž°i*hžz¦håAÜ5>*B*OJQJ\aJphÿ!hžz¦håAÜ5>*OJQJ\aJhžz¦håAÜOJQJ\aJ"h
¢håAÜCJH*OJQJ\aJ-h
¢håAÜCJOJQJ\aJhåAÜCJOJQJ\aJh.xÆhåAÜOJQJ\aJ$h.xÆhåAÜ56H*OJQJ\aJ!h.xÆhåAÜ56OJQJ\aJ%ûû@û³û-ü ü!ü'üLü‹ü©üÆüÜüïüðüñü
ýpþÿ´ÿ¶ÿºÿ"$|~úúúúúúúúúúúúúúúúòòòúúúúêá„h^„hgdåAÜ
&
F´gdåAÜ
&
FÄgdåAÜgdåAÜ,ýþ

þþþ(þZþpþŒþ¼þÐþäþêþìþøþúþÿ<ÿLÿ|ÿ˜ÿšÿ¦ÿ¨ÿ¶ÿ¸ÿºÿÎÿèÿ"*4vŽ˜šÆÞ>J~€ðâðâÏâ¼â¼âÏâðâðâÏâ¼âðâðâ±â¡¡â¼â¼âƒâÏâpâÏâ¼$hžz¦håAÜB*
OJQJ\aJph€hžz¦håAÜ\aJ'hžz¦håAÜ5>*B* OJQJaJph€hžz¦håAÜ5>*OJQJaJhåAÜOJQJ\aJ$hžz¦håAÜB*
OJQJ\aJph€$hžz¦håAÜB*OJQJ\aJphÿhžz¦håAÜOJQJ\aJhžz¦håAÜH*OJQJ\aJ+€‚„ÆØüj’– °Òäæ

8BDZ|´ÚÜúü ".68NëØÊØÊØÊØʷʤʤʤʤØʤÊØʚʚʊʷÊØÊ|lhžz¦håAÜ5>*OJQJaJhžz¦håAÜ>*OJQJaJhžz¦håAÜH*OJQJ\aJhžz¦håAÜ\aJ$hžz¦håAÜB* OJQJ\aJph€$hžz¦håAÜB*OJQJ\aJphÿhžz¦håAÜOJQJ\aJ$hžz¦håAÜB*
OJQJ\aJph€'hžz¦håAÜB*
H*OJQJ\aJph€$~âä678Nz‰ÈÉþÿ
^`÷îæÝæÔ÷ÏÏϾ¾¾ÏÏϹÏÏÏgdåAÜ
&
F¼
Æ hЄ”^„”gdåAÜgdåA܄

^„

gdåA܄h^„hgdåAÜ
&
F´gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ
&
F³gdåAÜ NYekz}~€„‡Éýþÿ !

Z|îàîÓîÀî°Ó¢Ó”ƒ”rfZI8Z8 hžz¦håAÜ5B*
OJQJph€ hžz¦håAÜ5B*OJQJphÿhžz¦håAÜ5OJQJhžz¦håAÜOJQJ\ hžz¦håAÜB*OJQJ\phÿ!hžz¦håAÜB*OJQJaJphÿhžz¦håAÜOJQJ\aJhžz¦håAÜH*OJQJaJ j®ðhžz¦håAÜOJQJaJ$hžz¦håAÜB*
H*OJQJaJph€hžz¦håAÜOJQJaJhåAÜB*
OJQJaJph€!hžz¦håAÜB*
OJQJaJph€|ð J ~ È 4J`ÂÄ


0 N T Ž  ¼ ê

F
óâóÑóâóijĥ”¥ˆzg¥g¥g¥WK¥hAhåAÜ5OJQJ-hAhåAÜ5CJOJQJaJ$hAhåAÜ5B*
CJOJQJph€hAhåAÜOJQJ\aJhAhåAÜ>*OJQJ! j«ðhAhåAÜ5CJOJQJhAhåAÜ5CJOJQJ!hžz¦håAÜB*OJQJaJphÿhžz¦håAÜOJQJaJ hžz¦håAÜ5B*
OJQJph€ hžz¦håAÜ5B*OJQJphÿhžz¦håAÜ5OJQJ`


0 T  ì

n
p
r
t




RT‚„¢¤úõõããããÚÚõõõÒõõõõõõúúõõõ $a$gdåAÜ„Ä^„ÄgdåAÜ
&
F•
Ɣ„, ¤^„,gdåAÜgdåAÜgdåAÜF
`
b
n
p
t
²
¶
¸
¾
ð
ö



L


: í×íÊĶ«¶«¶«¶Ÿ‰vhSh?'hžz¦håAÜ5B*
OJQJ]aJph€(h³/håAÜB*CJ OJQJ]aJ phÿhžz¦håAÜOJQJ]aJ$hžz¦håAÜB*OJQJ]aJphÿ*hžz¦håAÜ56B*OJQJ]aJphÿhåAÜB*]aJphÿ håAÜ5CJ$]aJ$h, håAÜ5CJ$]aJ$
håAÜaJhAhåAÜOJQJaJ* j­ðhAhåAÜ5B*CJOJQJphÿ$hAhåAÜ5B*CJOJQJphÿ: > ž Ð ò @D˜Ê&RTj‚„Ž” ´íßÌßí߼ߨíßÌßíߒ}hVGhG}håAÜ5CJOJQJ]aJ"hJ4·håAÜ5CJOJQJ]aJ(hJ4·håAÜB*CJOJQJ]aJphÿ(hžz¦håAÜB*CJOJQJ]aJphÿ+h³/håAÜ5B*CJ OJQJ]aJ phÿ'hžz¦håAÜ5B*
OJQJ]aJph€-h³/håAÜCJ OJQJ]aJ $hžz¦håAÜB*OJQJ]aJphÿhžz¦håAÜOJQJ]aJ$hžz¦håAÜB*
OJQJ]aJph€´¸¼À‚„’ª°J\¢¤²ÎÒHŒŽž´îÙÉ·§—ƒpbOb:—ƒpbObp§—ƒ(h³/håAÜB*CJ OJQJ]aJ phÿ$hžz¦håAÜB*
OJQJ]aJph€hžz¦håAÜOJQJ]aJ$hžz¦håAÜB*OJQJ]aJphÿ'hJ4·håAÜ5B*OJQJ]aJphÿhJ4·håAÜ5OJQJ]aJ-h³/håAÜCJ OJQJ]aJ "hJ4·håAÜ5CJOJQJ]aJ-hžz¦håAÜCJOJQJ]aJ(hžz¦håAÜB*CJOJQJ]aJphÿ"håAÜB*CJOJQJ]aJphÿ¤Ž´ ¶ ¢æèônî<>Jº^`ÆÈ <>túúúúúúòíäÛääääÛääääíòíÛÛۄh^„hgdåAÜ„h^„hgdåAÜgdåAÜ
&
F½gdåAÜgdåAÜ´¸T l ° ´ ¶ Ä Þ â .Vœž ¢¾ÂíßÌßí·§“íßÌ߃s^J:hAhåAÜ5OJQJ]aJ'hAhåAÜ5B*OJQJ]aJphÿ(h³/h³/B*CJ OJQJ]aJ phÿhåAÜB*OJQJ]aJphÿh³/B*OJQJ]aJphÿ'hJ4·håAÜ5B*OJQJ]aJphÿhJ4·håAÜ5OJQJ]aJ(h³/håAÜB*CJ OJQJ]aJ phÿ$hžz¦håAÜB*
OJQJ]aJph€hžz¦håAÜOJQJ]aJ$hžz¦håAÜB*OJQJ]aJphÿÂÒäæèô*,@BDnpîJxz„†º¼ÆÈëÛ;®¡˜¡ˆx¡cQ®¡˜¡x¡cQ®A-hœV|håAÜ5CJOJQJaJ"hAhåAÜ5>*CJOJQJaJ( j®ðhAhåAÜ5>*CJOJQJaJ j®ðhAhåAÜOJQJaJhAhåAÜ6OJQJ]aJhAhåAÜaJhAhåAÜOJQJaJ-hAhåAÜ5CJOJQJaJh³/håAÜCJ OJQJaJ hAhåAÜ5OJQJaJhAhåAÜ5OJQJ]aJ'hAhåAÜ5B*
OJQJ]aJph€Èìîð 8:xœž ïÛÌ»¯Ÿ‘{n^nJ:'$ j®ðhœV|håAÜ5OJQJ]aJhœV|håAÜ5OJQJ]aJ'hœV|håAÜ5B*OJQJ]aJphÿ jPðhœV|håAÜOJQJaJhœV|håAÜOJQJaJ+hœV|håAÜ5B*CJOJQJ]aJphÿh³xhåAÜ5OJQJaJh³xhåAÜ5OJQJ]aJh³xhåAÜ5OJQJ h³xhåAÜ5B*
OJQJph€hœV|håAÜB*
OJQJph€& j®ðhœV|håAÜ5B*
OJQJph€ hœV|håAÜ5B*OJQJphÿ tvxÆÈþ ;
-úúòúéééúúúúúúúäúØúØÓØúú)gdåAÜ


&
Fք,^„,gdåAÜgdåA܄h^„hgdåAÜ
&
F½gdåAÜgdåAÜ ¢²ÄÆ"#HIVWj’ñù‚„’ðÜðÎÁ±Á¡Á¡Á¡Á–ƒÁrÁƒaÁSƒ@$h³xhåAÜ5B* OJQJaJph6]h³xhåAÜ5OJQJaJ!hœV|håAÜB*OJQJaJphÿ!hœV|håAÜB*
OJQJaJph€$hJ4·håAÜ5B*OJQJaJphÿ hœV|håAÜOJQJ j®ðhœV|håAÜOJQJaJ jPðhœV|håAÜOJQJaJhœV|håAÜOJQJaJhœV|håAÜ5OJQJaJ'hœV|håAÜ5B*
OJQJ]aJph€hœV|håAÜ5OJQJ]aJ’”¶¸üÊâ

--$-N-P-¾-Ú-î- 2 r J!h!|!–!Ô!"""R"ñäñäÓäÂ䵧µžµ€mZGG€µ$hAhåAÜ5B*
OJQJaJph€$hAhåAÜ5B*OJQJaJphÿ$hAhåAÜ6B*OJQJaJphÿhAhåAÜ56OJQJaJhAhåAÜ5OJQJaJhAhåAÜaJh³/håAÜ5OJQJaJ$hAhåAÜOJQJaJ!h³xhåAÜB*
OJQJaJph€!h³xhåAÜB*OJQJaJphÿh³xhåAÜOJQJaJh³xhåAÜ5OJQJaJ

- --$-¾-À-î ð š!œ! """,$.$&0&l&m&n&o&&‚&³&÷÷ïêâââââââêÙêÉÉÙÙêêêÁ
&
FÕgdåAÜ
&
FÎ5$7$8$9DH$gdåA܄Ä`„ÄgdåAÜ dðgdåAÜgdåAÜ $a$gd³/ $a$gdåAÜR"v"x"„"¢"6#J#.$F$œ$ž$Ä$Ø$&%(%&&&&l&o&&‚&™&š&´&ëØʹ¬¹¬›ƒtƒƒ¬¬dVB¹¬'hAhåAÜ5>*B*OJQJaJphÿhAhåAÜ>*OJQJaJhAhåAÜ5>*OJQJaJhAhåAÜB*
OJQJph€hAhåAÜNHOJQJ hAhåAÜOJQJ hAhåAÜ5B*OJQJphÿhAhåAÜOJQJaJ!hAhåAÜB*OJQJaJphÿhAhåAÜ6OJQJaJ$hAhåAÜ6B*
OJQJaJph€'hAhåAÜ56B*
OJQJaJph€³&´&¾&À&Á&Â&Ã&Ä&Å&Æ&Ç&È&É&Ê&Ë&Ì&Í&Î&Ï&Ð&Ñ&Ò&Ó&Ô& ''!'úòéééééééééééééééééààààààà„h^„hgdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ
&
FÔgdåAÜgdåAÜ´&½&¾&¿&Ð&Ô&â&ù& '''!'.'9':'='L'M'P'}'˜'¥'±'¶'Â'É'Ù'$(&(R(T(¨(öéÚÕ˺鬜Œ¬º¬œŒ¬œŒ¬y¬º¬f¬R¬yRy¬'hAhåAÜ5B*
OJQJ]aJph€$hAhåAÜB*OJQJ]aJphÿ$hAhåAÜB*
OJQJ]aJph€hAhåAÜH*OJQJ]aJhAhåAÜH*OJQJ]aJhAhåAÜOJQJ]aJ!hAhåAÜB*
OJQJaJph€håAÜB*
aJph€ håAÜ\jhåAÜU\mHnHuhAhåAÜOJQJaJhåAÜOJQJaJ-!'>'?' '¡'¨(ª(
)**,*l*n*F+H+,5,óêêêêáÙÔÔÁ´Á«——
&
FÇ
Æ Ð”„”dh^„”gdåAÜ
ÆdgdåAÜ


Æd„,^„,gdåAÜ
&
FÇ
Æ
Дd„”^„”gdåAÜ gdåAÜ
&
FÕgdåA܄Ä^„ÄgdåA܄h^„hgdåAÜ
$„h^„ha$gdåAܨ(ª(Ä(Î(þ(
) )@)B)X)Z)h)’)”)***óßÏÂÏ°°‡r‡`°M=-hAhåAÜ5CJOJQJaJ% j®ðhAhåAÜ5CJOJQJaJ"hAhåAÜ6CJOJQJ\aJ(hAhåAÜB*CJOJQJ\aJphÿ+hAhåAÜ6B*CJOJQJ\aJphÿ%hAhåAÜ56CJOJQJ\aJ"hAhåAÜ5CJOJQJ\aJhAhåAÜOJQJaJhAhåAÜ5>*OJQJaJ'hAhåAÜ5>*B*OJQJaJphÿhAhåAÜOJQJ\***,*>*n*‚*„*H+`+Š+¨+ª+º+,",5,I,^,k,°,¾,Ñ,×,Û,â,ò,ý,.4.é×ƹ¦–¹…¹w¹Æ¹…¹…¹…¹f¹…¹f¹f¹VhAhåAÜ5>*OJQJaJ!hAhåAÜB*
OJQJaJph€hAhåAÜ6OJQJaJ!hAhåAÜB*
OJQJaJph€hAhåAÜ6OJQJ]aJ$hAhåAÜB*
OJQJ]aJph€hAhåAÜOJQJaJ!hAhåAÜB*OJQJaJphÿ"hAhåAÜ5CJOJQJ\aJ+hAhåAÜ5B*CJOJQJ\aJphÿ5,¯,°,Î,Ï,--T.V.r.’.”.Ò.Ô.Ü.ü.þ.¸/îåîÜÐËËËû²©Ëᢄh^„hgdåAÜ $a$gd³/„h^„hgdåA܄Ä`„ÄgdåAÜ $a$gdåAÜ
&
FÐgdåAÜgdåAÜ
„,dh^„,gdåA܄Ä^„ÄgdåA܄,^„,gdåAÜ
&
FÇ
Æ Ð”„”^„”gdåAÜ4.P.V.l.„.†.Ž.’.Ô.Ü.î.ð.ø.ú.ü.þ.¸/¼/â/æ/ 0
0%0&0m0n0x0ëÝÏ´´§´´™Â‰ÂÏÂxh]P]P]hAhåAÜNHOJQJ hAhåAÜOJQJhAhåAÜ5>*OJQJaJ!hAhåAÜB*
OJQJaJph€-hAhåAÜ5CJOJQJaJh³/håAÜH*OJQJaJh‚JøhåAÜOJQJaJhAhåAÜH*OJQJaJhAhåAÜOJQJaJhAhåAÜ5OJQJaJhAhåAÜ>*OJQJaJ'hAhåAÜ5>*B*OJQJaJphÿ¸/¼/
0
0]1^1s1t1,2†2¦2x3z3æ3è3è4L5š5 6òêåÜÓêåÜÃûå实žžž
&
FÑ5$7$8$9DH$gdåAÜ

5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
FÕgdåAÜ
&
FÁ
Ɣ„”^„”gdåAÜ
ÆÅgdåA܄h^„hgdåAÜgdåAÜ
&
FÐgdåAÜ


Æ]„\`„\gdåAÜx0’0“0£0¤0ª0«0Á0Å0Ø0ß0î0#1B1D1F1H1I1O1[1]1^1s1t1}111‘1 1¤1ðåÖÅÖåðå´åðåðåÖå§åÖ嗉|k|Z|k|!hAhåAÜB*
OJQJaJph€!hAhåAÜB*OJQJaJphÿhAhåAÜOJQJaJhAhåAÜ5OJQJaJhAhåAÜ5>*OJQJaJhAhåAÜNHOJQJ hAhåAÜ5B*
OJQJph€!hAhåAÜB*
NHOJQJph€hAhåAÜB*
OJQJph€ hAhåAÜOJQJhAhåAÜB*OJQJphÿ¤12,2¦2Ì22343z3æ3þ3 4Ä4Æ4è4
5Z5x5¤5®5 66v6x6¢7¼7È7,8íàÒÁà±à¥š‹š„š‹š‹š‹šwgWàíIàhAhåAÜ5OJQJaJhAhåAÜ5>*CJ(OJQJ-hAhåAÜ5CJ$OJQJaJ$håAÜ5CJ$OJQJaJ$

hAhåAÜhAhåAÜB*OJQJphÿ hAhåAÜOJQJhAhåAÜ5OJQJ j®ðhAhåAÜOJQJaJ!hAhåAÜB*OJQJaJphÿhAhåAÜOJQJ]aJhAhåAÜOJQJaJ$hAhåAÜ5B*
OJQJaJph€ 66v6x6 7¢788r8†8ˆ89¤9¦9Î9R:†:ˆ:Z<\ &
FÀ
Æ h¤þ„,^„,gdåAÜ „h^„hgdåA܄†^„†gdåAÜ
&
FÔgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜgd³/,8>8r8„8†8ˆ8Š899 9.9Š9 9¢9¦9Î9:(:T:n:Ø;ü;*<<<ò<
=Þ=îáÖÎÖ¶¨›ˆw›ˆw›g›T›w›w›w›C›!h‚JøhåAÜB*
OJQJaJph€$h‚JøhåAÜ5B*OJQJaJphÿh‚JøhåAÜ5>*OJQJaJ!h‚JøhåAÜB*OJQJaJphÿ$h‚JøhåAÜ6B*OJQJaJphÿh‚JøhåAÜOJQJaJh‚JøhåAÜ5OJQJaJ/jh‚JøhåAÜ5OJQJUaJmHnHu håAÜOJQJ h‚JøhåAÜOJQJhAhåAÜOJQJaJ!hAhåAÜB*
OJQJaJph€Þ=à=ú=>>6>`>z>ž>^?j?â?@@
@.@N@P@Ü@Þ@ð@ AAA AAA@ABA˜AñäÑðÃä°äÃä°äÃä°ÃäݏÇ|t|dWdh³/5CJ$OJQJaJ$-h‚JøhåAÜ5CJ$OJQJaJ$ h³/OJQJ h‚JøhåAÜOJQJ håAÜOJQJh‚JøhåAÜ6OJQJaJ$h‚JøhåAÜ6B*OJQJaJphÿ$h‚JøhåAÜ5B*
OJQJaJph€h‚JøhåAÜ5OJQJaJ$h‚JøhåAÜ5B*OJQJaJphÿh‚JøhåAÜOJQJaJh‚JøhåAÜH*OJQJaJ\=R>^?@R@V@AA AAšAœAæAèAŒBŽB¢B CCCšCœCÈCúòòòúúêååÝúúúúúÒÍúúúúÄ $IfgdåAÜgdåAÜ
$
&
FÔa$gdåAÜ $a$gd³/gd³/ $a$gdåAÜ
&
FÒgdåAÜgdåAܘAšAœAÀAøA OJQJph€!h‚JøhåAÜB*OJQJaJphÿh‚JøhåAÜOJQJ\aJ(jh‚JøhåAÜOJQJUmHnHuh‚JøhåAÜ5CJOJQJh‚JøhåAÜCJOJQJhåAÜCJOJQJ$h‚JøhåAÜ5B*OJQJaJphÿ h‚JøhåAÜOJQJ!h‚JøhåAÜB*
OJQJaJph€h‚JøhåAÜOJQJaJ-h³/håAÜ5CJ$OJQJaJ$ÈCÊCþCDDDöö„ööqkdÍ7$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö%ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö $IfgdåAÜD
D DD„„ $IfgdåAÜqkdZ8$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö%ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöDD D(D„„ $IfgdåAÜqkdç8$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö%ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö(D*D,DÊFÌF†GºG¼GHHðHòH I¢IìIˆˆˆˆ€ˆˆˆˆˆˆˆˆ $a$gdåAÜgdåAÜqkdt9$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö%ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö úD E*E OJQJph€ h‚JøhåAÜOJQJh‚JøhåAÜB*OJQJphÿ¢HÞHàHI@IBILI^I¦I¸IÈIÔIÖIîI8J:J OJQJaJph€$h‚JøhåAÜB*OJQJ]aJphÿ'h‚JøhåAÜ5B*OJQJ]aJphÿh‚JøhåAÜOJQJ]aJh‚JøhåAÜ6OJQJaJ$h‚JøhåAÜ6B*OJQJaJphÿìIîI†JìJîJK8K:KÏLÐL
M MÎNÐN†OˆO>Q@QxQÖQPRRRäRúúúòçâÙÑúúËËúúúúúúÃÃúú
&
FÂgdåAÜ1$gdåAÜ $a$gdåAÜ $1$a$gdåAÜgdåAÜ
$
&
FÔa$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜîJðJKK8KþKL"LLLbLºLÂLÎLÏLãLïLôL
MbNŠNŒN˜NÎNÐNìNúNOOOO†OˆO¸OöéÒĹ­œ¹¹¹­¹­¹y¹yœ­¹­¹¹hVh¹­¹#h‚JøhåAÜ5B*
H*OJQJph€ h‚JøhåAÜ5B*
OJQJph€&h‚JøhåAÜ56B*OJQJ]phÿh‚JøhåAÜB*OJQJphÿ h‚JøhåAÜ5B*OJQJphÿh‚JøhåAÜ5OJQJ h‚JøhåAÜOJQJh‚JøhåAÜ5CJOJQJ,jh‚JøhåAÜCJOJQJUmHnHuh‚JøhåAÜCJOJQJhåAÜCJOJQJ ¸OºOÞOäOòO2P4PÜPÞPàPúP Q>QxQœQžQÒQÖQRR0RbRtR’SÜSTT"U$U&U(U0UùîâîÑÂîù¶î™‹yyîyîÂî¶îi[Q[h‚JøhåAÜ5aJh‚JøhåAÜ5OJQJaJ-h‚JøhåAÜ5CJOJQJaJ#h‚JøhåAÜ6B*OJQJ]phÿh‚JøhåAÜ6OJQJ]h‚JøhåAÜOJQJ] h‚JøhåAÜ5B*
OJQJph€h‚JøhåAÜ5OJQJh‚JøhåAÜB*OJQJphÿ h‚JøhåAÜ5B*OJQJphÿh‚JøhåAÜH*OJQJ h‚JøhåAÜOJQJ

h‚JøhåAÜ-äRTTRTTT"U$UXUZUfUŒUÒUîU V¢VºV¼V¾VÀVØVÚV&W(WÔWÖWúúõïïïæàïïïïïïïïïïØúúúÓÓ gdåAÜ $a$gdåAÜ1$gd³/ $1$a$gdåAÜ1$gdåAÜgdåAÜgdåAÜ0U2U4U8U>U@UJULUXUZUfUhUŒUŽUU”UÒUÔU"V$V¸VºV¾VÀVõåØÊõʺʪ››€s››c›WK<h³/h³/CJOJQJaJh³/CJOJQJaJhåAÜCJOJQJaJ-h‚JøhåAÜCJH*OJQJaJhåAÜCJH*OJQJaJ-h‚JøhåAÜCJH*OJQJaJ h‚JøhåAÜCJaJh‚JøhåAÜCJOJQJaJ-h‚JøhåAÜ5CJOJQJaJh‚JøhåAÜ5H*OJQJaJh‚JøhåAÜ5OJQJaJhåAÜ5H*OJQJaJh‚JøhåAÜ5H*OJQJaJh‚JøhåAÜ5aJÀVØV&W(WhW~WŒW²WÔWÖWæWúWXX$X@XTXnXŽX’X²X´XæXêXìX YYJYtYvY®Y°YïâÔâÃâÃâ÷¬¬·¬¬Œ¬Ô{k¬\P¬¬¬hâ;thåAÜ>*OJQJhâ;thåAÜ5>*OJQJ\hâ;thåAÜ5OJQJ\aJ!hâ;thåAÜ5>*OJQJ\aJ hâ;thåAÜB*OJQJ\phÿhâ;thåAÜB*OJQJphÿ hâ;thåAÜOJQJhâ;thåAÜOJQJ\!hâ;thåAÜB*OJQJaJphÿhâ;thåAÜOJQJ\aJhâ;thåAÜOJQJaJ-hâ;thåAÜ5CJ OJQJaJ -ÖW²X´XèXêXìXZZîZðZÖ[Ø[ \\\V\X\]]f]@^¬^n_h`úñéññúúññññÝúØÐØØØÈÈÈÈÈ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜ gdåAÜ

$
Ƹp#a$gdåAÜ $a$gdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜ°Y²YÌYòYôYðZþZ[F[T[V[`[f[˜[ê[ì[î[ð[ò[\
\

\\F\H\J\N\R\T\V\òçÓÇç¾±§–Š¾Š–Šç~ŠlŠç~ç–]L–]L] hâ;thåAÜB*H*OJQJphÿhâ;thåAÜB*OJQJphÿ#hâ;thåAÜ5B*OJQJ\phÿhâ;thåAÜH*OJQJhâ;thåAÜOJQJ\ hâ;thåAÜB*OJQJ\phÿhåAÜOJQJaJhâ;thåAÜOJQJaJhåAÜOJQJ\hâ;thåAÜ>*OJQJ&hâ;thåAÜ5>*B*OJQJ\phÿ hâ;thåAÜOJQJ j®ðhâ;thåAÜOJQJV\X\\\t\ \¸\º\Ð\Ø\ò\]]œ] ]Ò]Ö]Ø]â]ö]^^ ^^4^r^t^ø^ú^*_,_t_†_>a@aXaZa’a¤aÎaõè×è×èÆèÆèõ·«·˜ƒ˜·˜s˜·˜·c·«·«·«·«·«·˜·-hâ;thåAÜCJH*OJQJaJ-håAÜB*CJOJQJaJphÿ(hâ;thåAÜB*CJH*OJQJaJphÿ%hâ;thåAÜB*CJOJQJaJphÿhåAÜCJOJQJaJhâ;thåAÜCJOJQJaJ!hâ;thåAÜB*
OJQJaJph€!hâ;thåAÜB*OJQJaJphÿhâ;thåAÜOJQJaJ hâ;thåAÜOJQJ&h`’a”b˜bšbºb(c–c˜c’d”dÈeÊeffÀfÂfg2gxgÐgh^h”h÷÷÷òòææòòòòòòááòÙÍÍÍÍÍÍ


&
F¥„ð^„ðgdåAÜ
&
FªgdåAÜgdåAÜ


&
F’„Ð^„ÐgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜÎaÞaèa2b4bvbxb˜b¢b¤bºb¼b¾bÆbÈbÊb(c*c,c4c6c8cˆeÂeÈeÊef2fëØɽɽɱ£±”ƒ”xqx”ƒ”xqxcxWIxhâ;thåAÜ5>*OJQJhâ;thåAÜ5OJQJhâ;thåAÜ6OJQJ]

hâ;thåAÜ hâ;thåAÜOJQJ hâ;thåAÜB*H*OJQJphÿhâ;thåAÜB*OJQJphÿhâ;thåAÜ>*H*OJQJhâ;thåAÜ>*OJQJhåAÜCJOJQJaJhâ;thåAÜCJOJQJaJ%hâ;thåAÜB*CJOJQJaJphÿ(hâ;thåAÜ>*B*CJOJQJaJphÿ2fjf¦fÀfÂfgg2g’h”h¾hÀhÂhÄhViXiêiìi

jdj2k`k„k†kòàòÔÆÔ³£“£“†vÆÔhÔÆÔh[J[!hâ;thåAÜB*OJQJaJphÿhâ;thåAÜOJQJaJhâ;thåAÜCJOJQJ\-hâ;th³/5CJOJQJaJhåAÜ5CJOJQJaJ-hâ;thåAÜ5CJOJQJaJ-hâ;thåAÜCJOJQJ\aJ$hâ;thåAÜB*OJQJ\aJphÿhâ;thåAÜ5>*OJQJhâ;thåAÜ5OJQJ#hâ;thåAÜ5B*OJQJ\phÿhâ;thåAÜ5OJQJ\”hÀhÂhÄhXi‚iªiêiìidjˆjºjk2k4k6kØk
lJlLlmóêêâÖÖÎÉâ½½½½ÉÉÉ­­ÉÉ
&
F¾5$7$8$9DH$gdåAÜ


&
F«
Æ(
gdåAÜgdåAÜ
&
FªgdåAÜ


&
Fª
ÆXgdåAÜ
&
FªgdåA܄ˆ^„ˆgdåAÜ


&
F¥„ð^„ðgdåAÜ †k¤k´kÆkJlLlmmm:m*CJOJQJhâ;thåAÜ5>*CJOJQJhåAÜCJOJQJhâ;thåAÜCJOJQJhâ;thåAÜ5CJOJQJhâ;thåAÜ5OJQJ\hâ;thåAÜ5>*OJQJ\hâ;thåAÜCJOJQJ\ hâ;thåAÜOJQJhâ;thåAÜ5OJQJ!hâ;thåAÜB* OJQJaJph€hâ;thåAÜOJQJaJ!hâ;thåAÜB*
OJQJaJph€mmm &
FËgdåAÜgdåAÜgdåAÜ
Æ&

ĈL
Ô
˜\ ä¨lp#gdåAÜ

„Ä„<ý^„Ä`„<ýgdåAÜgdåAÜgdåAÜLp^pˆpŠp¨pÔpÞpqRqTqVqºq rrr r"r&rÌrærèrêr"s6shs|s˜sïãØÉØ´¤’Øã†ØwfwTwØwØFØwØwØhâ;thåAÜ5OJQJ\# j­ðhâ;thåAÜB*OJQJphÿ hâ;thåAÜB*H*OJQJphÿhâ;thåAÜB*OJQJphÿhâ;thåAÜ>*OJQJ"hâ;thåAÜ5CJOJQJ\aJ-hâ;thåAÜ5CJOJQJaJ(hâ;thåAÜ56>*CJOJQJ\aJhâ;thåAÜ6>*OJQJ] hâ;thåAÜOJQJhâ;thåAÜ5OJQJ hâ;thåAÜ56>*OJQJ]êrXs–s˜sÆsÈsJt|tÚtÜt0u2u^u`u¶uÜu

v4v~v€v4w6w÷÷æááÍÍż¼áá·áááááááágdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ
&
FÌgdåAÜ
&
F̤ ¤5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ
Ƹp#5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
FËgdåAܘsÆsÈsôsösøsttHtJtzt|t²tØt^u`u´u4v~v€v:wZw\wðåÒĴĤ´¤nbåÄVåVFåðåhâ;thåAÜ5CJ(OJQJ\hâ;thåAÜ>*OJQJhâ;thåAÜOJQJ\ hâ;thåAÜB*OJQJ\phÿ-hâ;thåAÜ5CJOJQJaJ(hâ;thåAÜ5B*CJOJQJaJphÿhâ;thåAÜ5CJ OJQJ\hâ;thåAÜ5CJOJQJ\hâ;thåAÜ5CJOJQJ$hâ;thåAÜ5B*CJOJQJphÿ hâ;thåAÜOJQJhâ;thåAÜ5>*OJQJ\6w8w:wXw\wâw%xFxzxÂxÔxpz¤z>{{’{”{–{Ê{Ì{8|:|~|Â|úúññééééééééééäääÜúúúúÔ
&
FÉgdåAÜ dðgdåAÜgd³/
&
FÃgdåA܄h^„hgdåAÜgdåAÜ\w˜wšwÖwâwx"x0x7xExFxHxQxx›xÔxîxnzpz¢z¤z{’{–{˜{¨{È{Ê{Ì{Î{Ø{Ü{Þ{óâóâóâóØóÈóâóØóâóÈâ´ó¬¤™{ulbVhåAÜ5B*
aJph€h
2håAÜ5aJh
2håAÜaJ
håAÜaJhåAÜhæ;íhåAÜCJ \]aJ hæ;íhåAÜCJ \aJ hæ;íhåAÜCJ aJ h³/OJQJ håAÜOJQJ'hâ;thåAÜ5B*OJQJ\aJphÿhâ;thåAÜ5OJQJ\aJhåAÜOJQJaJ!hâ;thåAÜB*OJQJaJphÿhâ;thåAÜOJQJaJ Þ{æ{ô{ø{ú{8|:|<|@|~|š|œ|Â|Ô|}}H}^}`}b}n}€} ~$~&~>~@~r~t~~~Ü~ì~*,0N\rñçÞØÞÔÊÞÀ±¤›‘›‘›„z›p¤›±‘›‘±›„›±‘›Ø›ÊaÊhæ;íhåAÜ5B*aJphÿh+ UhåAÜ\aJhåAÜB*aJphÿh+ UhåAÜB*aJphÿh+ UhåAÜ]aJh+ UhåAÜaJh+ UhåAÜB*
aJph€h+ UhåAÜB*
]aJph€h+ UhåAÜ5aJhæ;íhåAÜ5aJhåAÜ
håAÜaJh
2håAÜaJh
2håAÜ5aJh
2håAÜ5B*
aJph€&Â|}b}ü}(~t~Ü~.0r€¶€¸€º€Ø€Ú€\¨2‚÷÷ïïïïïêêââêêÚêÒêÇ·¬
$
&
F—1$gdåAÜ$
Ɣ„ˆ1$^„ˆgdåAÜ
$
&
F—1$gdåAÜ $1$gdåAÜ $a$gd³/
&
FÊgdåAÜgdåAÜ
&
FÉgdåAÜ
&
FÉgdåAÜ r º€2€”€²€º€Ö€Ø€Ú€ø€:\x‚ÂÌ2‚T‚n‚Œ‚À‚ô‚†ƒ˜ƒžƒÚƒÜƒÞƒ÷ê÷ê÷êàÐÀ³£³“³n³“³n³n³“³a]V]V

hv@’håAÜhåAÜhÞFŒhåAÜ5B*phÿ!hv@’håAÜB*
OJQJaJph€'hv@’håAÜ6B*
OJQJ]aJph€hv@’håAÜ6OJQJ]aJhv@’håAÜ5>*OJQJaJhv@’håAÜOJQJaJh³/håAÜ5CJ OJQJ\hœV|håAÜ5CJ OJQJ\håAÜB*
aJph€h+ UhåAÜB*
aJph€h+ UhåAÜaJ2‚n‚¨‚¾‚À‚„ƒ†ƒ„B„˜„æ„脆†f†h††Ð†Ò†Þ†ëëàÛÐÛÈȽ½´ÈÛ¯ÛÛ§ÛÛ $a$gdåAÜgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ
$
&
F˜1$gdåAÜ $1$gdåAÜ
$
&
F—1$gdåAÜgdåAÜ
$
&
F—1$gdåAÜ $
&
F§
Æ p¤„¤1$^„¤gdåAÜރ „„„B„ ……b…’…2†H†f†h†Š††’†”†˜†š†ª†¬†°†²†¶†¸†¾†À†Ò†‡‡V‡ôíãÐòòäڋš€t€t€m€t€t€t€^N^-hœV|håAÜCJH*OJQJaJhœV|håAÜCJOJQJaJ

hœV|håAÜhœV|håAÜH*OJQJ hœV|håAÜOJQJhûF‰håAÜ5B*aJphÿhåAÜB*
aJph€hv@’håAÜ>*OJQJaJ!hv@’håAÜB*
OJQJaJph€hv@’håAÜOJQJaJ$hÞFŒhåAÜ5B*OJQJaJphÿhv@’håAÜ5\

hv@’håAÜhv@’håAÜB*
ph€Þ†‡V‡X‡<ˆ>ˆTˆVˆ´ˆ¶ˆú‰ü‰ Š`ŠbŠnŠüŠþŠÜŒÞŒVX

Ž Ž&(úúúúúòúúúúòúòúúúúúéúúúúúú
Ƹp#gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜV‡X‡Z‡\‡€‡¼‡¾‡Â‡0ˆ2ˆ>ˆBˆDˆTˆ¾ˆÀˆÊˆØˆj‰ˆ‰ò‰ô‰ö‰ø‰õéÛõȴȦœ¦‰u‰¦e¦È¦ÈõYKYhœV|håAÜH*OJQJ\hœV|håAÜOJQJ\hœV|håAÜH*OJQJ\aJ'hœV|håAÜB*H*OJQJ\aJphÿ$hœV|håAÜB*OJQJ\aJphÿhœV|håAÜ\aJhœV|håAÜOJQJ\aJ'hœV|håAÜB*
H*OJQJ\aJph€$hœV|håAÜB*
OJQJ\aJph€hœV|håAÜ5H*OJQJhœV|håAÜ5OJQJ hœV|håAÜOJQJø‰ú‰ü‰ Š"Š$Š(Š*Š:Š<Š@ŠBŠFŠHŠZŠ\Š`ŠrŠtŠæŠúŠüŠ‹‹ˆ‹¢‹Œ$ŒTŒ^Œ¢ŒÖŒÜŒÞŒHñæ×æËæËæÄæËæËæËæµ¥µ•µæËæƒætætæeæXæhœV|håAÜCJOJQJhœV|håAÜB*
OJQJph€hœV|håAÜB*OJQJphÿ#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ-hœV|håAÜCJOJQJ]aJ-hœV|håAÜCJH*OJQJaJhœV|håAÜCJOJQJaJ

hœV|håAÜhœV|håAÜH*OJQJhûF‰håAÜ5B*aJphÿ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜCJ OJQJ\"HJPRVXŒ Ð

ŽŽŽŽŽ>ŽJŽâŽðŽ&(:<>jlprz”ïäØäËä¼ä­äØäØä¼ä¼ä œ•zjœ\œ•jhåAÜUmHnHujhåAÜCJ UmHnHu

h®
håAÜ5\håAÜh
2håAÜB*
aJph€hœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜB*
OJQJph€hœV|håAÜCJOJQJhœV|håAÜH*OJQJ hœV|håAÜOJQJ hœV|håAÜ5B*
OJQJph€(:<jnptvxz|~€‚„†ˆŠŒŽ’”œž òíåííííííííííííííííííííàÛgd³/gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ


&
F×
Ƹp#gdåAܔšœž öø2œ²âö‘T‘‘¨‘2’4’6’8’V’X’^’|’œ’²’íéÕÎÄé½²½²½²¬£½²½é›|n`P`PhœV|håAÜ>*CJOJQJ\hœV|håAÜ5CJOJQJhœV|håAÜOJQJ\aJ$!hœV|håAÜ;OJQJ\]aJ$h³/;OJQJ\]aJ$h³/h³/>*h+ UhåAÜaJ
håAÜaJh+ UhåAÜB*
ph€

h+ UhåAÜh®'«håAÜ6\

h³/h³/&h³/56CJOJQJ\]^JaJhåAÜ$jhåAÜ5CJ U\mHnHu öøHâT‘‘¦‘¨‘4’6’8’X’Z’¶’º’D”F”Ü”úõååÝååÌÇǺºÂºº² dðgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜgd³/„h5$7$8$9DH$^„hgdåAÜ
&
F°gdåAÜ
&
F°5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜgdåAܲ’¶’¸’º’Ö’à’þ’¦““à“ü“F”J”L”Ü”ò”ö”ø”ú”ðâѾ®—®ƒ®ƒ®whw]L>] j®ðhœV|håAÜOJQJ hœV|håAÜ5B*OJQJphÿ hœV|håAÜOJQJ j®ðhœV|håAÜ5OJQJhœV|håAÜ5OJQJ'hœV|håAÜ5B*CJOJQJ\phÿ-hœV|håAÜ56B*CJOJQJ\]phÿhœV|håAÜ5CJOJQJ\$hœV|håAÜ56CJOJQJ\]!hœV|håAÜ56CJOJQJ]hœV|håAÜ5CJOJQJhœV|håAÜ5>*CJOJQJܔޔ¶•¸•º•ì•î•ð•.–0–ê–:—Æ—-˜G˜S˜T˜y˜z˜ª˜ïæææÞØØØØξ¾¾®ÎØΩ©gdåAÜ
&
F
Æ´ „´ ^„´ gd³/
&
F
Æ´ „´ ^„´ gdåAÜ
&
F 1$gdåAÜ1$gdåAÜ $a$gdåAÜ
ÆS@gdåAÜ$
ÆS@„^„a$gdåAÜú”••2•V•d•´•¸•º•ì•ð•.–0–h–¦–Ä–l—¨—î—ìÚËÀ´À¬À›‹zl^RAR0R hœV|håAÜB*OJQJ\phÿ hœV|håAÜB*
OJQJ\ph€hœV|håAÜOJQJ\hœV|håAÜ>*OJQJ\hœV|håAÜOJQJ\]!hœV|håAÜ5>*OJQJ]aJhœV|håAÜ>*OJQJ]aJ!hœV|håAÜ5>*CJ OJQJ\ håAÜOJQJhœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜB*OJQJphÿ#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ&hœV|håAÜ6>*B*OJQJ]phÿî—ð—-˜F˜G˜S˜T˜`˜y˜z˜”˜ ˜ª˜«˜³˜â˜æ˜:™šhšjšžš¢šÊšØšÚšb›€›˜›ñåÞÒÄåÄåĵ¡µåå…ÞÒåÒrg[gOg[ghœV|håAÜH*OJQJhœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜOJQJ%hœV|håAÜ5;CJ$OJQJ\aJ$hœV|håAÜB*
ph€ hœV|håAÜB*
OJQJ\ph€&hœV|håAÜ5>*B*OJQJ\phÿhœV|håAÜ5>*OJQJ\hœV|håAÜ>*OJQJ\h³/håAÜOJQJ\

hœV|håAÜhœV|håAÜOJQJ\hœV|håAÜ5CJ(OJQJª˜«˜â˜;™jšžš š¢šÊšb›œ
œ€ž‚žNŸPŸÎŸÐŸš öîæÝÒÆÆÆ··¯ª¯¯¯¯¯¯gdåAÜ $a$gdåAÜ$
&
F±
ÆS@a$gdåAÜ
$
ÆS@a$gdåAÜ
$$1$a$gdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ
&
F¬gd³/
&
F¬gdåA܄h^„hgdåAܘ›š›ž› ›è›ê›
œœ$œ4œ:œ<œ>œJ€ž‚žšžœž¶žÈžŸJŸNŸPŸdŸtŸvŸ¤ŸÌŸ p † òçÛçÛçʾʾçòç¯ç¡’†çwçhç¾çwòç¯çòçV#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿhœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜ5OJQJhœV|håAÜ56OJQJ]hœV|håAÜ6OJQJ]hœV|håAÜB*
OJQJph€hœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜ>*B*OJQJphÿhœV|håAÜH*OJQJ hœV|håAÜOJQJ j®ðhœV|håAÜOJQJ!† Ž ž ¸ º â ú ¡ ¡è¡

¢¢¢ ¢0¢2¢`¢¤„¤ª¤¾¤â¤¥¥¥<¥b¥’¥ê¥ú¥:¦I¦V¦b¦c¦}¦¦ðåÓÅå¶å§å§å¶å˜å¶å¶åkå§å§å§å§åÓÅå_hœV|håAÜ>*OJQJ'hœV|håAÜ5B*CJ(OJQJ\phÿ hŒAühåAÜ5B*
OJQJph€ håAÜOJQJhœV|håAÜB*
OJQJph€hœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜB*
OJQJph€hœV|håAÜ6OJQJ]#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜB*OJQJphÿ$š ž ”¡–¡ä¡æ¡0¢2¢Ì¢ä¢$£¬£Ê£¤¤ ¤¥¥^¥´¥
¦óëëëëãëëØØØØëëëÓÓÓñ
&
F¨
ÆSð@„ð^„ðgdåAÜ
&
F¨
Æð„ð^„ðgdåAÜgdåAÜ
$
&
FØa$gdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜ
$
ÆPa$gdåAÜ
¦I¦J¦~¦¦¥¦Î¦Þ¦§§5§6§s§t§À§f¨8©ïßß××ÌÁ¼¼´¼¤Ÿ¤
&
F
ÆS´ @„´ ^„´ gdåAÜ"gdåAÜ
&
F©
Ɣ„”^„”gdåAÜ
&
FœgdåAÜgdåAÜ
$
&
F™a$gdÝ=M
$
&
F™a$gdåAÜ $a$gdåAÜ$„õ„
þ^„õ`„
þa$gdåAÜ
&
F¨
Æð„ð^„ðgdåA܁¦¦š¦¤¦¥¦¼¦Ì¦Í¦Î¦Ý¦Þ¦§§§§4§5§:§V§W§x§’§“§¨¨f¨z¨|¨8©^©ïãÒǹDZǪŸÇãÇãÇm¹Çm¹Ç[Ç[LÇ[hœV|håAÜB*
OJQJph€#hœV|håAÜ6B*
OJQJ]ph€#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ hœV|håAÜ>*B* OJQJph€hœV|håAÜ5OJQJ\] hÝ=MhåAÜOJQJ

hœV|håAÜ håAÜOJQJhœV|håAÜ6OJQJ] hœV|håAÜOJQJ hœV|håAÜ>*B*
OJQJph€hœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜ>*B*OJQJphÿ^©~©8ª:ªºªÎªäªL«h«l«‚«Ö«Ø«Ú«Ü«Þ«à«â«ä«ú«6¬8¬N¬z¬|¬~¬„¬òçÙçȼ窛†{pçdçÙçòç\¼ç†{NhœV|håAÜ5OJQJ\hœV|håAÜ>*hœV|håAÜH*OJQJ hÝ=MhÝ=MOJQJ hÝ=MhåAÜOJQJ

hœV|håAÜhœV|håAÜ6B*
]ph€hœV|håAÜB*
OJQJph€#hœV|håAÜ6B*
OJQJ]ph€hœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜ>*B* OJQJph€ j®ðhœV|håAÜOJQJ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜ6OJQJ]8©¸ªºª<«l«Ø«Ú«z¬~¬â¬ä¬®®†®ˆ®ä¯æ¯íèàÐÀ·®©è¤›©è’’’„Ä^„ÄgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜgdÝ=M„ˆ^„ˆgdåA܄L^„LgdÝ=M
&
Fž
Æ´ „´ ^„´ gdÝ=M
&
Fž
Æ´ „´ ^„´ gdåAÜ
&
FœgdåAÜgdåAÜ
&
F
ÆS´ €„´ ^„´ gdåA܄¬”¬¶¬à¬â¬ä¬V­X­®®®.®„®†®¼®¾®ú®ü®¯X¯°0°\°l°È°Ê°è°±Ø±ô±:²`²h²†²œ²íßÔȹԭÔÈԙÔÈԋԋÔ|Ô|Ô|ԋÔ|ÔmÔmԙ_hœV|håAÜ6OJQJ]hœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜB*
OJQJph€ j®ðhœV|håAÜOJQJ&hœV|håAÜ56B*OJQJ]phÿhœV|håAÜH*OJQJhœV|håAÜ5>*OJQJ\hœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜ5OJQJ\#hœV|håAÜ5B*
OJQJ\ph€"æ¯n°p°2±4±À±Â±`²b² ³³³<´d´ä´æ´&¶(¶¦¶¨¶j¸l¸Ú¸Ü¸B¹D¹öñöñöñöñöñöáááñöññññØØØØØ
Ƹp#gdåAÜ
&
F›
ÆX„X^„XgdåAÜgdåA܄Ä^„ÄgdåAܜ²¶²Î²Ð²
³

³ ³³³0³R³Œ³Ž³Æ³È³è´ì´µ,µ>µ@µµ’µíßÔßÔßɽ©Éš½ÉŒÉ€lßXGÉ9 j®ðhœV|håAÜOJQJ hœV|håAÜ5B*OJQJphÿ&hœV|håAÜ56B*OJQJ]phÿ&h¯’håAÜ56B*
OJQJ]ph€h¯’håAÜ5OJQJ j«ðhœV|håAÜOJQJhœV|håAÜB*
OJQJph€&h¯’håAÜ56B*OJQJ]phÿhœV|håAÜ>*OJQJ hœV|håAÜOJQJ håAÜ6OJQJ]hœV|håAÜ6OJQJ]#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ’µâµäµ¶¶&¶(¶J¶¶¦¶¨¶¬¶®¶°¶Ê¶ì¶î¶ð¶ò¶¸·â·j¸l¸ª¸Ö¸¹,¹ˆ¹¢¹®¹¸¹Ô¹Ø¹õéõéõ×õÈõºõ¬õÈõ¤š¤õ‹õ¤õ‹õ|õj‹õXõ#hœV|håAÜ6B*OJQJ]phÿ#hœV|håAÜ6B*
OJQJ]ph€hœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜB*
OJQJph€håAÜOJQJ^J håAÜOJQJ j®ðhœV|håAÜOJQJhœV|håAÜ5OJQJ\hœV|håAÜB*OJQJphÿ#hœV|håAÜ5B*OJQJ\phÿhœV|håAÜH*OJQJ hœV|håAÜOJQJ D¹Ø¹Ú¹ì¹î¹ººº"º$º&º(º*º,º.º0º2º4º6º8º:º<º>º@ºBº÷îæÞÓÓÞÎÞÞÞÞÞÞÞÞÞÎÎÎÎÎÎÎgdåAÜ
$$1$a$gdåAÜ $1$gdåAÜ
&
FÙgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ $a$gdåAÜعڹì¹î¹ºººº º6ºHº¸ºÊºÎºÐºJ»l»n»p»ú»ü»¼&¼è¼þ¼z½óåÙÍٵٟٔ‰z‰n‰_‰Q‰Q‰_‰B‰hœV|håAÜB*OJQJphÿ j®ðhœV|håAÜOJQJhœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜ>*OJQJhœV|håAÜB*
OJQJph€ hœV|håAÜOJQJhåAÜOJQJ\aJ+jhœV|håAÜOJQJU\mHnHu/jhœV|håAÜCJ OJQJU\mHnHuhœV|håAÜ5OJQJhœV|håAÜOJQJ\hœV|håAÜOJQJ\aJhœV|håAÜCJ(OJQJBºDºFºHºÎºÐºÒ»V¼ä¼ä½\¾Ô¾Ö¾À¿Â¿ö¿ ÀüÀºÁ<Â>ÂúúúúúçØççççÒúúÉÁÁÁÁ¹ $a$gdåAÜ
&
F­gdåAÜ
ÆÔgdåAÜ1$gdåAÜ$
&
F–„,1$^„,gdåAÜ$
&
F–
Æ,„,1$^„,gdåAÜgdåAÜ z½|½Ô¾Ö¾ì¾¿Š¿¼¿¾¿À¿Â¿Þ¿ÀÀüÀ.Á0Á>®º¼ÂÃòçÛϾϾ°}ÏnÏçòç`M:`$hœV|håAÜ5B*CJOJQJphÿ$hœV|håAÜB*CJOJQJ\phÿhœV|håAÜ5CJOJQJ j®ðhœV|håAÜOJQJ\#hœV|håAÜ5B*OJQJ\phÿhœV|håAÜ>*OJQJ\$hœV|håAÜ5B*CJ(OJQJphÿhœV|håAÜ5CJ(OJQJ hœV|håAÜB*OJQJ\phÿhœV|håAÜOJQJ\hœV|håAÜOJQJ] hœV|håAÜOJQJ j®ðhœV|håAÜOJQJÃÃ
à ÃÃTÃVîòÃìÃîà ÄÄÄ Ä6ÄTÄVÄ^ÅfÅBÆ\Æ`ƊƐÆôæÞÓ¶ÓÞӪӞžn_ÓªÓOÓAÓhœV|håAÜ56OJQJ-hœV|håAÜ5CJ OJQJaJ hœV|håAÜB*
OJQJph€ hœV|håAÜ>*B*OJQJphÿ hœV|håAÜ>*B*OJQJphÿhœV|håAÜ>*H*OJQJhœV|håAÜ>*OJQJhœV|håAÜH*OJQJhÂ8jhåAÜOJQJ]!hœV|håAÜ5CJ OJQJ\] hœV|håAÜOJQJ håAÜOJQJhœV|håAÜ5CJOJQJhåAÜ5CJOJQJ>Â
Ã

à ÃÃTîðòÃòÃôÀĢÄÈÄòÄ ÅÅ>Æ@ÆBÆ\Æ^Æ`Æ´Æ÷òòòææÞÞÞÞòÓÓÓÓÞÞÞÞÇÞÞÞ
$„Ä^„Äa$gdåAÜ
$
&
Fša$gdåAÜ $a$gdåAÜ

$
Ƹp#a$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAܐƒƜƞƶÆÔÆ ÇÇPÇhÇöÇøÇ
È

È ÈbȤȺÈ
ÉóèÓèÅè¶è¦è–„r`RrB1!hœV|håAÜ5>*OJQJ\aJ-hœV|håAÜ5CJOJQJaJhœV|håAÜ5OJQJ\#jhœV|håAÜ5OJQJU\"hœV|håAÜ>*CJOJQJ\aJ"hœV|håAÜ5CJOJQJ\aJhœV|håAÜ>*CJOJQJ\hœV|håAÜ5>*CJOJQJhœV|håAÜB*OJQJphÿhœV|håAÜ56OJQJ(hœV|håAÜ5B*CJ$OJQJaJ$phÿ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜH*OJQJ´Æ¶ÆÇÇNÇPÇhnjÇÐÇöÇøÇ
È

ÈbÈdȺÈ
É>ɊÉØÉÊ8Ê÷òòòòêÙÙÙÑÇÑѺµµµµµµ"gdåAÜ $a$gdÝ=MgdÝ=M

&
FÍ ¤gdåAÜ $a$gdåAÜ
&
F¡
Æ ,ˆ„ð^„ðgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ
É>É€Ê†ÊŠÊÊ”Ê–ÊšÊœÊ Ê¬Ê°Ê¶ÊºÊ¼ÊÀÊÂÊÆÊËË

ËJË̢ͤͦͨÍÀ͈ΊΨάÎóãÕÊÕÊÕÊÕÊÕÊÕÊÕÊÕÊÕ½¬¡™¡‹}m}‹]‹¡hœV|håAÜ5CJH*OJQJhœV|håAÜ>*CJH*OJQJhœV|håAÜ>*CJOJQJhœV|håAÜ5CJOJQJ håAÜOJQJ hœV|håAÜOJQJ!hœV|håAÜ5>*CJOJQJ\hœV|håAÜOJQJaJ håAÜ5OJQJ\hœV|håAÜ5OJQJ\hœV|håAÜ5OJQJ\aJhåAÜ5OJQJ\aJ 8Ê\ʀʦÊÌÊêÊËË

ËË!ËJËKˢͤÍÀÍ.ΨΪάÎÌÎÐÎÒÎüÎúúúúúúõíÜÜÜÔÔííÇÇÔÔÔÔõõ
$
&
F¶ ¤a$gdåAÜ $a$gdåAÜ
&
F¢
Æ ,ð„ð^„ðgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ"gdåAܬÎÌÎÎÎÒÎöÎøÎüÎRϬϮÏÐÐÐÐÐÐ<ÐPÐRÐíØ̾®¾¡“‡|tgZgJ:J:-hoOh[j5CJ OJQJaJ -hoOh~?v5CJ OJQJaJ hh5CJ OJQJaJ hFuÝ5CJ OJQJaJ håAÜOJQJ hœV|håAÜOJQJhœV|håAÜH*OJQJh†rPhåAÜOJQJ\aJh†rPhåAÜOJQJaJh†rPhåAÜ>*H*OJQJaJh†rPhåAÜ>*OJQJaJhœV|håAÜ>*OJQJ(jhœV|håAÜOJQJUmHnHu#hH£håAÜ5B*OJQJ\phÿüÎÏ6ÏRÏnϊϬÏÐ ÐÐÐTÐVÐXÐ@ÓBÓ^Ö`Ö¾ÖÀÖÚÚ`ÞbÞ÷÷÷÷÷÷ïççççåååàààØàÓÓÓÊ
Æ,gd1§gd#HV $a$gd[jgdÿjB $a$gd~?v $a$gdåAÜ
&
FŸgdåAÜRÐTÐXÐ\ДвдÐÎÐ^Ñ&Ó:Ó<Ó>Ó@ÓdÓjÓlӈӌӎÓôÓÔ8Ô:ÔRÔTÔ„Ô†Ô Ô¢ÔàÔïàÔÅÔŹŪžªÅàm]žNNNNNh~6ch~6cCJOJQJaJ-h~6chÿjB6CJOJQJaJ"h~6chÿjB6CJOJQJ]aJ-h~6chÿjBCJOJQJ]aJh~6chÿjBCJOJQJaJh1páCJOJQJaJh~6chßw€CJOJQJaJhœ{CJOJQJaJh~6ch.ŸCJOJQJaJhÂ+—CJOJQJaJh~6ch~?vCJOJQJaJ-hoOhé2
5CJ OJQJaJ àÔ
ÕÕbՖÕìÕ

Ö\Ö^Ö`ÖjÖ¼Ö¾ÖÀÖÄÖÆÖöÖøÖúÖüÖ²ÙñâñâÖÊÖ¾¯¢’‚¯vdRCñ7ñh1páCJOJQJaJhqçh~6cCJOJQJaJ"hq›h~6c56CJOJQJaJ"hq›hqç56CJOJQJaJhqçCJOJQJaJ-h[jh~6c5CJ OJQJaJ -h[jh[j5CJ OJQJaJ hoO5CJ OJQJaJ h~6ch[jCJOJQJaJhÿjBCJOJQJaJhœ{CJOJQJaJhÂ+—CJOJQJaJh~6chÿjBCJOJQJaJh~6ch~6cCJOJQJaJ ²ÙÌÙ ÚÚPÚTÚVÚXÚZÚrÚtÚ€ÚŠÚ Ú°ÚîÚþÚ Û0ÛBÛ`ÛlÛ¢ÛöÛ"Ü0Ü4Ü8ÜdÜxÜzÜ|܎ÜñâÖâÊâÊâ¾Ö¾²¾²Ê£¾â“†zÊnbÊbÊbâzV“hçäCJOJQJaJhzl,CJOJQJaJhÂ+—CJOJQJaJh1páCJOJQJaJhÂ+—6CJOJQJaJ-hq›h~6c6CJOJQJaJh~6chqçCJOJQJaJhímCJOJQJaJhqçCJOJQJaJhãy¥CJOJQJaJhœ{CJOJQJaJh~6ch~6cCJOJQJaJh~6ch× CJOJQJaJ ŽÜ’ܘÜÐÜêÜðÜòÜÝ
Ý

Ý>ÝNÝXÝpݪÝØÝæÝ

ÞÞTÞXÞ^Þ`ÞbÞ”Þ Þ¢Þ°Þ€ßïã×˿˳ª›Ëã€ã€ã€ã€ã€Ë¿qaQaq-hq›hím6CJOJQJaJ-hq›h1§6CJOJQJaJh~6ch1§CJOJQJaJh~6chzl,CJOJQJaJhü!ŸCJOJQJaJh~6chçäCJOJQJaJhü!Ÿ6CJaJhq›hçä6CJaJhœ{CJOJQJaJh#HVCJOJQJaJhçäCJOJQJaJhzl,CJOJQJaJ-hq›hzl,6CJOJQJaJ€ß”ߖߘߞßÊßZàzà˜à®àâàáá0á2áFá\ádá¤á¸á2â4âªâ¬â°âöâúâã(ã4ã>ãNãPãRã\ãjãnãŒãšãñåñÖÆÖåÖåÖåÖÆÖåÖåÖºÖ«¡—¡‰|o—|—a‰a‰a|—|hq›hÕ]Ð6OJQJaJh~6chÕ]ÐOJQJaJh~6chÿjBOJQJaJhq›hÿjB6OJQJaJhÕ]ÐOJQJaJhè*ÖOJQJaJh~6chÿjBCJOJQJaJh1§CJOJQJaJ-hq›h1§6CJOJQJaJh~6ch1§CJOJQJaJhq›CJOJQJaJh~6chq›CJOJQJaJ&bÞ2â4â„æ…æIçòò.û0ûèêƶ† ˆ rvìîl$öñèèããèèèèèÚÊʽ½½¸¸³gd‡
êgd%

5$7$8$9DH$gd0

z
&
F5$7$8$9DH$gdˆ<
Ƹp#gd&l½gd1§
Ƹp#gdÿjBgdÿjB
Æ,gd1§ šãžã ã´ãÂãÒãÖãêãîãää ä&ä:äFäLäXäfäˆäºä¾äÀäæäèäååååZåˆåœåÐåàåþåæ
ææ"æ4æ6æ‚æƒæ„æöèÚèöÐöÃö¹ö¹ö¯¹Ã¹¡¹Ã¯‘ƒ¯Ãu¯Ã¯Ã¯Ã¯Ã¯Ã¯Ãk¯Ã¯hœ{OJQJaJh+háI³6OJQJaJh+háI³5OJQJaJh+háI³56OJQJaJhq›hÏbÆ6OJQJaJháI³OJQJaJhÏbÆOJQJaJh~6chÿjBOJQJaJh¦SéOJQJaJhq›hÿjB6OJQJaJhq›hÕ]Ð6OJQJaJhÕ]ÐOJQJaJ*„æ…æ‡æ£æ¥æ¦æ¾æ¿æÃæÄæççWçXçYçè~èŽè–è¦èÔèèèœéÐéÖéêêHêJêLêHëfë¢ë°ëÚë
ìöçÕçÉç½ç½ç½ç±ç±ç±ç¡ç¡ç±çՑ‚vgç±ç[ç±hœ{CJOJQJaJh#HVhØ/ÎCJOJQJaJhØ/ÎCJOJQJaJhØ/ÎhØ/ÎCJOJQJaJ-h+h1§5CJOJQJaJ-h+h1§6CJOJQJaJh1§CJOJQJaJhÂF&CJOJQJaJh+CJOJQJaJ"h+h1§56CJOJQJaJh#HVh1§CJOJQJaJh1§OJQJaJ#
ì(ì@ìJìNìTìhìœì*í4íDí\í*îÀîÌîüîþî
ï6ïdïúï$ðrðtð˜ðžðöðñfñòòòÄòÒòxózóŠó”ó˜óšóôpôÎôôåÙåÙåôåÍå½åÍå½åôå­å½å¡å½åôåô¡”‰‰v‰k‰k‰k‰ hÛJ hÿjBOJQJ hÛJ hÛJ OJQJ h+OJQJ hÛJ hØ/ÎOJQJhÛJ hÿjBOJQJaJh1§CJOJQJaJ-hÛI-h1§6CJOJQJaJ-h+h1§6CJOJQJaJhü!ŸCJOJQJaJh+CJOJQJaJh#HVh1§CJOJQJaJh°NCJOJQJaJ*ÎôÜôõõ õZõhõÎõÚõÜõbö‚ö†öðö(÷0÷ž÷ ÷ø#ø(øQø§ø±ø³øÄøÍøûøùú&úÆú,û.û0ûõêâêõ×õɽ×õ×õ×õ²ª²ªžª²–²žŽ²ž‚–²vi_hÿjBOJQJaJhÛJ hÿjBOJQJaJhÛJ hÛJ OJQJ\h kh·y6OJQJ h kOJQJ h·yOJQJh khÛJ 6OJQJ hÛJ OJQJ hÛJ hÛJ OJQJhÛI-hÿjB6OJQJhÛI-hÿjB6OJQJ\ hÛJ hÿjBOJQJ h°NOJQJ hÛJ hØ/ÎOJQJ hÛJ hímOJQJ"0û2û6ûjû¨ûªûÐûÔûýDýpý~ýŽý°þÂþ¨ÿÎÿDVzŒ¬"&ˆÐÒàæèêöv’öéÛöéöéöÍöÛöùëá×͗—{önjcj{j

hÛJ hÿjBh%hÛJ h·yOJQJaJh½\®h¦UMhnv²6OJQJaJhnv²OJQJaJh½\®OJQJaJh kOJQJaJh kh-@Ž6OJQJaJh&l½OJQJaJh-@ŽOJQJaJh kh·y6OJQJaJh¦UMh·y6OJQJaJh#HVh·yOJQJaJh·yOJQJaJ#.0bdfÈö,24hr†¨ÀÂÆê´¶Þî ‚ „ ôíåàÙÒÎÇÀÎÀ㩟©Ÿ³ueuuYhˆ< CJOJQJaJ-h&l½h&l½>*CJOJQJaJh&l½CJOJQJaJh&l½h&l½CJOJQJaJh~6ch%CJOJQJaJh½\®OJQJaJh&l½OJQJaJh&l½h%OJQJaJ

h~6ch%

h&l½h%h&l½

hÛJ hÿjB

h%6\ h k\h kh k\

h k6\h khÿjB56\„ † ˆ Œ xzü
$
â

Ä
ô
d

f

`
~
L ïãÓƹ¬ŸŸ€ŸsfŸfTG:h^"•CJOJQJ\aJh½\®CJOJQJ\aJ"hºd‰h½\®6CJOJQJ\aJh­inCJOJQJ\aJh¿R_CJOJQJ\aJhå>®CJOJQJ\aJ"hºd‰hdª6CJOJQJ\aJhdªCJOJQJ\aJhÖuuCJOJQJ\aJhºd‰CJOJQJ\aJh0

zCJOJQJ\aJ-h~6ch0

zCJOJQJ\aJh0

zCJOJQJaJ-hˆ< hˆ< CJOJQJ\aJL P b h ¦ Ê "$2XlnprtzÐäô4Jlž¢ÆìtÎòåòåÓåÓÁÓåÓå´¨™‰|‰|‰|l‰|ò‰|_RhÒ2úCJOJQJ\aJh¾CJOJQJ\aJ-h~6chˆ< CJOJQJ\aJhˆ< CJOJQJ\aJ-h~6ch%CJOJQJ\aJh~6ch%CJOJQJaJh0

zCJOJQJaJhÖuuCJOJQJ\aJ"hºd‰hdª6CJOJQJ\aJ"hºd‰h^"•6CJOJQJ\aJh^"•CJOJQJ\aJh¹5ûCJOJQJ\aJÎöødhz|¤¨ø ú $NPr°ÚîJZ`bvxˆ¼ÎêìòåòØòËòËòËòËØËòËå˾رžŽž|m|±å±]-h~6ch%CJOJQJ\aJh¯`S6CJOJQJ\aJ"h^"•h0

z6CJOJQJ\aJ-hX š56CJOJQJ\aJ%hºd‰h0

z56CJOJQJ\aJh0

zCJOJQJ\aJhºd‰CJOJQJ\aJh EôCJOJQJ\aJhð-OCJOJQJ\aJh¹5ûCJOJQJ\aJhä/¤CJOJQJ\aJ-ìîò
8:Pvz€´,`Øð 8h|Öò®ñâÓâÁ±¡±¡±”±Óâ…y…y…i…]M…-h56.h‡
ê6CJOJQJaJh‡
êCJOJQJaJ-h56.hô6CJOJQJaJh¹5ûCJOJQJaJh‡
êhôCJOJQJaJh¹5ûCJOJQJ\aJ-h‡
êh,S^CJOJQJ\aJ-h‡
êh¯`SCJOJQJ\aJ"hºd‰h¯`S6CJOJQJ\aJh‡
êhÿjBCJOJQJaJh‡
êh¯`SCJOJQJaJh‡
êh%CJOJQJaJ®È-Ê-Ì-Þ-
E H \ v x š › ï !!!%!D!]!_!"""ñåñÙñÉ·Éñ¦ñÉñÉñÉñ—‹—{—‹Ù‹k—_SÙhz±CJOJQJaJh/{8CJOJQJaJ-h56.h‡
ê6CJOJQJaJ-h56.h¢u‚6CJOJQJaJh‡
êCJOJQJaJh‡
êh¢u‚CJOJQJaJ h‡
êh¤kÌCJNHOJQJaJ#h56.h¤kÌ6CJNHOJQJaJ-h56.h¤kÌ6CJOJQJaJh56.CJOJQJaJhÂF&CJOJQJaJh‡
êh¤kÌCJOJQJaJ"ð"#,#V#\#Œ#Ì#ä#j$l$n$Œ$Ž$<%>%d%%–%t&>'^'z'
(

(ôèôÜôÌôÌôÀ±¢–¢‡x¢l¢]M]>–h|Eìh|EìCJOJQJaJ-h56.hæ}Å6CJOJQJaJh|Eìhæ}ÅCJOJQJaJhX šCJOJQJaJh|Eìhz±CJOJQJaJhz±hz±CJOJQJaJh\rÜCJOJQJaJh|EìhåMHCJOJQJaJh|Eìh‡
êCJOJQJaJh‡
êCJOJQJaJ-h56.hzQ°6CJOJQJaJhz±CJOJQJaJhåMHCJOJQJaJhzQ°CJOJQJaJl$n$()*)+/,/-/T0V0Ú0Ü0ž2 288ê9ì9,;P;‚;„;z>|> &
Fgd°S½
&
FgdH—gdmi5gdœ&›gdoO $a$gdãQ•gdÿjBgd‡
ê

(0(F(h(|(Œ(”(Ì(Î(Ð(Ò(ü($)&)().)H)Þ)ð)*”*Ò*"+:+t+ì+ñåÕñåñ²£ñ£—£—ŠzŠm`ŠS`SAS"hãQ•hJPû6CJOJQJ\aJhJPûCJOJQJ\aJhz±CJOJQJ\aJhãQ•CJOJQJ\aJ-h|Eìhê'CJOJQJ\aJhê'CJOJQJ\aJh|EìCJOJQJaJh|EìhÿjBCJOJQJaJ-hãQ•hÿjB5CJOJQJaJ%hãQ•hÿjB56CJOJQJ\aJ-h56.h|Eì6CJOJQJaJhê'CJOJQJaJh|Eìh|EìCJOJQJaJì+,ˆ,¬,Ì,ô,F-R-d-f-h-¬-´-ö-ü-..$.(.?.A.C._..†.µ.ù.îáÔáǵǧœ§ŒœŒœ§œŒœŒœqdUIdhƒ(CJOJQJaJh|EìhÿjBCJOJQJaJhƒ(CJOJQJ\aJ-hƒ(hƒ(CJOJQJ\aJhƒ(CJOJQJ\hãQ•h¦v

6CJOJQJ\h¦v

CJOJQJ\h¦v

h¦v

CJOJQJ\"hãQ•h¦v

6CJOJQJ\aJh¦v

CJOJQJ\aJhz±CJOJQJ\aJhJPûCJOJQJ\aJ"hãQ•hJPû6CJOJQJ\aJù./ /*/+/-/2/3/0R0T0V0^0d0º0Æ0È0Ø0Ú0îáÔáų£–†vi³ZJ=J=JhoO5CJOJQJaJ-hoOhoO5CJOJQJaJhoO5CJOJQJ\aJh[j6CJOJQJaJ-h[jhÂF&5CJ OJQJaJ -h[jh[j5CJ OJQJaJ h[j5CJ OJQJaJ -hoOh[j5CJ OJQJaJ "hoOhoO5CJOJQJ\aJh°N5CJOJQJ\aJhíW”CJOJQJ\aJhƒ(CJOJQJ\aJ"hãQ•hƒ(6CJOJQJ\aJÚ0Ü0â06181:1„1†1œ2ž2 230383P3d33¤3°3R4Æ5Ü5666%6L6M6u6™6¦6²6³6´6òåÕƺƮƢ––€–€–––t–t–tndd]
hmi56CJhkhM³6CJ
hç\~CJhç\~CJOJQJaJ-hH—hM³6CJOJQJaJ
hM³CJhM³CJOJQJaJhsQêCJOJQJaJh[jCJOJQJaJhîÃCJOJQJaJhœ&›hœ&›CJOJQJaJ-hœ&›hœ&›6CJOJQJaJh[j6CJOJQJaJh[jCJOJQJ\aJ!´68@8X8€8š8Ð8999`9è9ê9ì9ü9J:Ö: ;;(;*;,;N;P;j;~;‚;„;ôèÜèÐèĵ¦Äܗ‹|ÜpapQ|Ä|Ä|pÄp-hH—hœ&›6CJOJQJaJh³X¹hþDCJOJQJaJhþDCJOJQJaJhœ&›hœ&›CJOJQJaJhsQêCJOJQJaJh³X¹h³X¹CJOJQJaJh³X¹hH—CJOJQJaJhH—hH—CJOJQJaJhH—CJOJQJaJhç\~CJOJQJaJhîÃCJOJQJaJh
IºCJOJQJaJhmi5CJOJQJaJ„;ž; ;¦;¨;¬;È;z>|>€>¸>¼>¾>Þ>ä>ê>ì>:?
·gd
q°gdP
&
F gd°S½gdœ&›
&
Fgd°S½0@2@^@`@|@@ð@ò@

A A"A$A`AfAjAtAxAzA”A˜A¸AºAÞAàAâBCZC^CrC‚CC”C C¢C¤C¨C¸CôåÖÇôå»å»å»å»¯ ¯“ƒ»å»å»whw¯w¯w¯w¯w¯wh³X¹h¨ bCJOJQJaJh¨ bCJOJQJaJ-h°S½hœ&›6CJOJQJaJhç\~6CJOJQJaJh³X¹hç\~CJOJQJaJhç\~CJOJQJaJh°S½CJOJQJaJhœ&›hH—CJOJQJaJhH—hH—CJOJQJaJhœ&›hœ&›CJOJQJaJhH—CJOJQJaJ$¸C¬DÀDÔDôD E"EJE~EE²E´EÔEäE@FBFàFâFäFæFìF GGGGLGPGRGžGÚGôèôØôÌÀµ­µ µ”µ µ­Œ­„ÀtgtXLgLÀhA
:CJOJQJaJhA
:hA
:CJOJQJaJhA
:6CJOJQJaJ-hL60h5nY6CJOJQJaJ hA
:CJaJ hPCJaJhL60hP6CJaJhPhPCJNHaJ h5nYCJaJ hPhPCJaJh5nYCJOJQJaJh¨ bCJOJQJaJ-hL60hP6CJOJQJaJhL60CJOJQJaJhPCJOJQJaJÚGàG>HFH\HjH„HÖHîHúHI,I.I q°6CJOJQJaJh/WàCJOJQJaJ h
q°CJaJ hPh
q°CJaJh
q°CJOJQJaJhuóCJOJQJaJhL60CJOJQJaJ-hš´h5nY6CJOJQJaJhMEnCJOJQJaJh5nYCJOJQJaJhA
:CJOJQJaJ*šLÒLþL"M0MNMPMRMTMVMjMlMžM´MÆMÈMðMúMüMNDNFNnNxNzN”N–NœNžNôèØÌèÌÁµ®¨Ÿ˜‘˜¨vnvcvcXLXcXLhg`šhg`šCJH*aJ hg`šhg`šCJaJ hg`šh– ÿCJaJ hp

·CJaJ hg`šh]$SCJaJjh]$SCJUmHnHu
hP5CJ
h]$S5CJhp

·h]$SCJ
h]$SCJ
h]$SCJ\h°S½CJOJQJaJ hPh
q°CJaJhš´CJOJQJaJ-hš´hš´6CJOJQJaJhA
:CJOJQJaJh
q°CJOJQJaJÆMÊMÌMÎMÐMÒMÔMÖMØMÚMÜMÞMàMâMäMæMèMêMìMîMðMNFNrN–NèN,P.Púúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúííííèègdg`š


ÆЄÐ^„Ðgdp

·gd]$SžN¤NæNèNzOÊO*P,P¢P¤PÈPÖPØPøP2Q üCJOJQJaJh2|?CJOJQJaJh³X¹hȧCJOJQJaJ-hȧhȧ6CJOJQJaJhȧCJOJQJaJhš´CJOJQJaJhA
:CJOJQJaJhÄaCJOJQJaJ hp

·hg`šCJaJ hg`šhg`šCJaJhg`šhg`šCJH*aJ-8T:T V
·h4ÞCJOJQJaJ-h—4Žhg`š6CJOJQJaJ-hX šhg`š6CJOJQJaJhg`šCJOJQJaJhœ&›hg`šCJOJQJaJhȧCJOJQJaJh—4ŽCJOJQJaJ.PìVîV†WˆW[[Þ[.\`\ˆ\è\(]8]:]HaJaba¨aªa¬a®a²a´a¶aúúúõõõõÝÝÝÝÝõØØØØÐØØØØØØ $a$gd0hŒgd0hŒ
&
F
ÆЄð5$7$8$9DH$^„ðgd4Þgd4ÞgdoOˆWàW,X.XPXÖXøXúX

Y Y,Y`YbY

Z8ZjZ¬ZúZüZ[X[j[[ [®[Ú[Þ[ð[ü[\B\^\Š\–\¨\¼\ñåñåÙɹÉÙÉ٭١­•¡­¡‰~vnvnf[nv[v[v[n hg5h4ÞCJaJ h4ÞCJaJ hè(“CJaJ hg5CJaJ h4Þh4ÞCJaJhg5CJOJQJaJh
üCJOJQJaJh‹zÒCJOJQJaJhè(“CJOJQJaJ-hè(“h4Þ6CJOJQJaJ-hè(“h®
p6CJOJQJaJh®
pCJOJQJaJh4ÞCJOJQJaJh4Þh4ÞCJOJQJaJ#¼\Î\ä\
]&](]8]:]<]J]„]–]˜]š]œ]°]Ê]â]æ]

^ ^ ^N^À^Ø^ä^ê^_&_J_t_v_|_¢_¤_ò_`†`Š`¼`ð`"aFaHaJaLaPaXa¨aõíõíõåßÙÓÙÉÂÉÂټٶӶӰ¶°¶¼¶°¡¶°¶—¶°Ž°ˆ¼ˆ°ˆ¶°‚ß‚ß
h.jüCJ
hM³CJhºBëhºBëCJhºBëh4o•6CJh4ÞhºBëCJOJQJaJ
hºBëCJ
h4o•CJ
h
üCJ
h
ü6CJh4o•hPe6CJ
hè(“CJ
hPeCJ
h0hŒCJ h4ÞCJaJ hg5CJaJ hg5h4ÞCJaJ0¨aªa®a°aæaôaöabbTbVb’b”bc cJcLczd|dødþde"eheÄeffføòâò×Ï×Ã×Ã×Ã×Ã×Ͻ´«¢”„xl\lPh^?éCJOJQJaJ-hkhT6CJOJQJaJhTCJOJQJaJhPeCJOJQJaJ-h4s0hPe6CJOJQJaJh4s0hPe6CJ\aJhTCJ\aJhPeCJ\aJh.XCJ\aJ
h
üCJhÍ

Üh.XCJH*aJ hp

·CJaJ hÍ

Üh.XCJaJjh0hŒCJUmHnHu
h0hŒCJ
h0hŒCJ\¶a¸aºa¼a¾aÀaÂaÄaÆaÈaÊaÌaÎaÐaÒaÔaÖaØaÚaÜaÞaàaâaäaæaòaôaöabúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúõõõõgd
ügd0hŒbRbbÆbâbübcLczd|dègêgÂkÄk^o`oÈqÊquu6u8uÎyîzðzúúúúúúõúìççççççççççßçÚççgd.X $a$gd.Xgd.X„Ä^„Ägd.Xgdp

·gd
üflfhg„gÐgÒgægêgìghªh¬h®hÎhœiòiöik0k üCJOJQJaJhŸu¶hkCJOJQJaJhTCJOJQJaJh^?éCJH*OJQJaJhkCJOJQJaJh^?éCJOJQJaJh4s0CJOJQJaJVlXl^lblŠlJm‚mªmnbn´nÞnäno\o^oÞoôop(qDqÆqÈqÊqòq&rHrúrürsPt\tbtlt uuuòâÕòâÅâÅòÅòµ£òµÅ–ņ–†Åµ†v†v†vµv–v–vµghŸu¶h.XCJOJQJaJ-hŸu¶hŸu¶CJOJQJ\aJ-hŸu¶h„QrCJOJQJ\aJh##CJOJQJ\aJ"h4s0h.X6CJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJ-hŸu¶h‡7 CJOJQJ\aJh
üCJOJQJ\aJ-hŸu¶h CJOJQJ\aJh4s0CJOJQJ\aJ%uuu8u†ušuúu v"vàvævw
wBwôwöwhx~xÊxyyRy¶yÊyÌyÎyþyzz4zJzpzxz°zÂzìzîzúzïàÐÃÐñäññÃÐÒÅÒäÃÐÃxÃxÃxfxfxФ"h##h" 6CJOJQJ\aJh" CJOJQJ\aJhr)^CJOJQJ\aJ"h¨’h¨’6CJOJQJ\aJh##CJOJQJ\aJ"h##h¨’6CJOJQJ\aJh¨’CJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJhŸu¶h.XCJOJQJaJ-hŸu¶h.XCJH*OJQJaJ%úzüz&{({‚{„{†{Œ{Ž{{¦{ª{°{²{¶{À{Â{&|H|^|~|€|’|”|¶|¼|ñäñäÔɻɻäÔ¬œÔ‚ueuSDSDSuhr)^6CJOJQJ\aJ"h23æh¡#ˆ6CJOJQJ\aJ-hŸu¶h¡#ˆCJOJQJ\aJh¡#ˆCJOJQJ\aJh.XCJOJQJ\aJh¡#ˆCJH*OJQJaJ-hŸu¶h.XCJH*OJQJaJhŸu¶h.XCJOJQJaJh¡#ˆh.X56OJQJ h##56OJQJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJh##CJOJQJ\aJh##CJH*OJQJ\aJðz2{4{„{{ª{À{Â{¼|¾|H}~~ä~<€>€^ƒ`ƒx‰z‰èŒ÷òòêòâòòòòÒÒÒÍÍÍÈó
&
F 5$7$8$9DH$gdd-’gdd-’gd´-*gdmi5
&
F5$7$8$9DH$gd.X $a$gd.X $a$gd.Xgd.X $a$gd##¼|¾|À|Ö|è|ú|H}J}d}t}~&~4~:~L~z~|~~~˜~â~ä~ø~ "$&^zàòü&€6€8€:€òâÒâÅ⟨›‹›¸¨¸¨Å›Å¨{¸Å¸Å¸Å¸n¨nÅ^Å^-hŸu¶h23æCJOJQJ\aJh´-*CJOJQJ\aJ-hŸu¶hcbCJOJQJ\aJ-hŸu¶hr)^CJOJQJ\aJhr)^CJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJhcbCJOJQJ\aJh23æCJOJQJ\aJ-hcbhcbCJOJQJ\aJ-hcbh.XCJOJQJ\aJhp

·CJOJQJ\aJ#:€<€Ô€ö€v˜¦È2‚\‚^ƒ`ƒbƒÜƒ„6„P„º… † †"†¾†Ô† ‡4‡<‡d‡°‡²‡À‡ú‡ˆ*ˆJˆˆˆ²ˆ´ˆîáÑáÑáÑá¿á³£–‰–‰–‰|‰|‰|‰|£|l‰|‰|‰£‰£-h}Lh}LCJOJQJ\aJh CJOJQJ\aJh}LCJOJQJ\aJhíbžCJOJQJ\aJ-h´-*h´-*CJOJQJ\aJhmi5CJOJQJaJ"hÛ²hmi56CJOJQJ\aJ-hŸu¶hmi5CJOJQJ\aJhmi5CJOJQJ\aJ"hŸu¶h.X5CJOJQJ\aJ$´ˆÂˆÄˆÊˆÌˆèˆêˆøˆ ‰v‰x‰z‰¢‰¬‰ðŠäŒæŒèŒêŒìŒ@Vv‚ˆïßÒßÅÒµÒŨ˜‹~‹~n¨Åa~nOn~"h-0^h.X6CJOJQJ\aJhï9·CJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJh´kÇCJOJQJ\aJh´-*CJOJQJ\aJ-h´-*hÝ7CJOJQJ\aJh.XCJOJQJ\aJ-h´-*h}LCJOJQJ\aJhÝ7CJOJQJ\aJh}LCJOJQJ\aJ-h´-*h´-*CJOJQJ\aJ-h´-*h.XCJOJQJ\aJèŒêŒF‘H‘–
–Ä—R˜x™z™öœøœ¢ ¤ СҡŽ££X¤îÞÑÞîÌÄÄ¿¿¿¿ÌÌÌ·®¦
&
FgdÈ-
„h^„hgd

}Á
&
Fgd

}Ágd¶
&
Fgd¶gdg`š

5$7$8$9DH$gdd-’
&
F 5$7$8$9DH$gdd-’„h5$7$8$9DH$^„hgdd-’ˆª¬ÐÖä Ž%ŽZŽ[Ž\ŽeŽpŽsŽƒŽŽ¢¬®‘ ‘D‘F‘H‘L‘x‘¼’ïâÒŸÅÒÅ«Å«Å«Å«›«›«›«‹«|ocTcho4hmi5CJOJQJaJhmi5CJOJQJaJhmi5CJOJQJ\aJhmi5hmi5CJOJQJaJ-h-0^h-0^CJOJQJ\aJ-hŸu¶h-0^CJOJQJ\aJh-0^CJOJQJ\aJhÝ7CJOJQJ\aJhï9·CJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJh´kÇCJOJQJ\aJ-hŸu¶h´kÇCJOJQJ\aJ¼’Â’,“J“†“þ“ ”(”*”,”.”H•\•f•h•º•¼•Ú•ü•––
–4–\– —D—Ä—ôçÚçͽͽͭ͐́͝͝͝uh[hOCh¶CJOJQJaJhÝ7CJOJQJaJh¨¯CJOJQJ\aJh¶CJOJQJ\aJhÞUCJOJQJaJhÞUh’CJOJQJaJhÞUCJOJQJ\aJ-hŸu¶hzaCJOJQJ\aJ-h-0^hzaCJOJQJ\aJ-hŸu¶h.XCJOJQJ\aJhzaCJOJQJ\aJhd-’CJOJQJ\aJh-0^CJOJQJ\aJhd-’CJOJQJaJėȗڗì—ú—*˜,˜4˜8˜R˜r˜t˜Œ˜¨˜Ø˜â˜ì˜ò˜,™:™x™z™€™¸™¾™À™Â™Ò™Ø™"š&šTšœš››4›D›J›Î›Þ›JœRœbœ~œ†œˆœŽœ”œ°œÊœÚœîœðœòœôèôÜôÜôÜèôèôèôÜôÜôèôèÐèÜèÐÜÐÃè³ÐÜÐÜÐÜÐÜÐÜÐÜÐÜÐÜÐÜУ“Ü-h¨¯h¨¯6CJOJQJaJ-h¨¯hž/e6CJOJQJaJ-hž/ehž/e6CJOJQJaJhž/eCJOJQJ\aJhž/eCJOJQJaJh¨¯CJOJQJaJh¶CJOJQJaJh¤r`CJOJQJaJ5òœTŠož‚žžž¿žÑžÒžŸ ¢ ¤ È Ü Þ Z¡Ò¡Ö¡Ü¡æ¡î¡ô¡

¢d¢f¢Œ£ôäôäôØɹحء•‰zj‰]Q•Q‰Q‰Q‰Qh#]¬CJOJQJaJhui†CJOJQJ\aJ-hXCÐhui†6CJOJQJaJhˆmFhui†CJOJQJaJhui†CJOJQJaJh¤r`CJOJQJaJh¶CJOJQJaJh‘aôCJOJQJaJ-hXCÐhˆmF6CJOJQJaJhˆmFhˆmFCJOJQJaJhˆmFCJOJQJaJ-hXCÐhXCÐ6CJOJQJaJhXCÐCJOJQJaJŒ££’£”£Î£Ö£Ú£Ü£â£V¤X¤Š¥’¥Æ¥Î¥§ §\¨j¨„¨ª
ª

ª4ªHªÞªâªôèÜÍܽ­½Ü¤˜Œ˜Œ˜€ô€ô€si\O\Eh

}ÁCJOJQJhd CJOJQJhÈ-
hÈ-
CJOJQJh{_›CJOJQJaJh‘aôCJOJQJaJhÈ-
CJOJQJaJhÈ-
hÈ-
CJ-hd
}ÁCJOJQJaJX¤ô¤,¦§§R¨T¨ª
ª,«.«-¬.¬ì¯î¯ð¯R°T° ²¢²÷÷÷òêáÙÐÙòÙËÆË˾˹± dðgdº”gd‘aô $a$gdsQêgdblgdœ&›„h^„hgdÈ-

&
FgdÈ-
„h^„hgd

}Á
&
Fgd

}ÁgdÈ-

&
FgdÈ-
âª*«.«,¬-¬.¬0¬M¬Z¬]¬^¬x¬y¬z¬ƒ¬„¬¬•¬ì¬ý¬j¯Š¯ ¯¬¯´¯æ¯ì¯ð¯ú¯°óéóßÓǸǬǬǜŒ¬Ç}¬q¬qeqeqÇÓXKhsQê5CJ OJQJaJ hoO5CJ OJQJaJ h‘aôCJOJQJaJhë~CJOJQJaJh³X¹hd-’CJOJQJaJ-hd-’hd-’6CJOJQJaJ-hd-’hbl6CJOJQJaJhd-’CJOJQJaJh³X¹hblCJOJQJaJhblCJOJQJaJhiJCJOJQJaJh:CJOJQJhÈ-
CJOJQJhd &
F

gdYC gd¦ t $
&
F

dða$gdHK²$„„dð^„`„a$gdï

Ý dðgd¦ t$„„dð^„`„a$gdl.½6³8³:³J³^³Œ³Ä³Ø³î³ò³0´6´j´l´~´ ´¶´Ì´Î´Ò´Ô´&µ(µŒµŽµµ’µ µ¢µ¤µ´µ ¶¶@¶H¶··,·j·óèÝÒÝÒÝÒÝƽƽ´½¦››„ÆxÆlÆlƄƄ´l„´„´„ch#OL5OJQJhYC hÿ3•5OJQJhYC hYC 5OJQJhYC h¿%î5OJQJ h‘aô56OJQJ hg)^56OJQJhYC h¦ t56OJQJhï

Ý5OJQJhg)^5OJQJhYC h¦ t5OJQJhï

Ý5OJQJaJhYC 5OJQJaJhl.½5OJQJaJhoOh¦ tOJQJaJ&j·l·n·€·¶·Ü·ê·ø·

¸ ¸¸`¸À¸n¹r¹|¹ì¹î¹ð¹0ºpºrº‚ºÈºäº`»b»Š»¾»Ô»öèÚÑ÷öÑöÑöÑö·ö·«œ„„th\L-h+hÅ;š6CJOJQJaJhÅ;šCJOJQJaJh£:«CJOJQJaJ-hÅ;šhÿ3•6CJOJQJaJhHK²CJOJQJaJhÿ3•CJOJQJaJhYC h¦ tCJOJQJaJhYC h¦ t5OJQJhYC h¿%î5OJQJhYC h¿%î56OJQJh#OL5OJQJhYC hg)^56OJQJhg)^hg)^56OJQJhg)^5OJQJÔ»¸½”¾H¿L¿Ô¿ä¿î¿

ÀBÀFÀNÀVÀZÀnÀªÀ¾ÀØÀÚÀ"Á&Á(Á*Á,ÁRÁbÁ”Á²Á¶ÁØÁàÁäÁôèÜÐèÐèÀèܴдÐܨܨ˜¨èôŒè€èpcpVèhYC 6CJOJQJaJh]hX6CJOJQJaJ-h+h+6CJOJQJaJhYC CJOJQJaJh¦ tCJOJQJaJ-hƒwƒhƒwƒ6CJOJQJaJhƒwƒCJOJQJaJh]hXCJOJQJaJ-hƒwƒh+6CJOJQJaJhHK²CJOJQJaJhÄKCJOJQJaJh+CJOJQJaJhÅ;šCJOJQJaJ-äÁÂ

ÂÂ(ÂFÂLÂÞÂ$ÃzÄúÄüÄþÄÅlÅpŊƎƖÆÖÆ0Ç4ÇjÈlÈØÈäÈæÈHÉLɄɆɮʰÊâÊäÊ ËNËPËTË^ËôèØèôèôÈô¼ô¼ô¼°¼°¼°¼ô°¤°˜Œ˜¤˜°˜Œ˜Œ˜€°thhp

·CJOJQJaJhl.½CJOJQJaJh`nSCJOJQJaJhHK²CJOJQJaJhªB5CJOJQJaJh]hXCJOJQJaJhÓT8CJOJQJaJh”6•CJOJQJaJ-h”6•hO76CJOJQJaJ-h+h+6CJOJQJaJh+CJOJQJaJhO7CJOJQJaJ'RËTËVËXËZË\Ë^ËÄËÆ˦ͨÍÐÍìÍÎ~ÎØÎÏ|Ï~ϼÏööööööñáÎÎÎÀÀÀÀÀÀµµ
$dða$gdHK² $
&
Fdða$gdHK²$„„dð^„`„a$gdHK²„„dð^„`„gdl.½gdcS»„h^„hgdl.½^ËfËhËÂËÄËÆËDÌ`Ìr̎ÌúÌvÍ Í¤Í¦Í¨ÍÊÍÎÍÐÍêÍìÍÎÎ|Î~ΌΚÎÖÎØÎÏÏHÏïâïÒź¯º¯º¤™¤º‹{mbmbmbmbmWmbmbmhCo5OJQJaJhº”5OJQJaJhœ&›hœ&›5OJQJaJhº”hœ&›56OJQJaJhl.½h\9¨5OJQJaJhHK²5OJQJaJh\9¨5OJQJaJh]hX5OJQJaJhl.½5OJQJaJhl.½56OJQJaJ-hl.½hcS»5CJOJQJaJh\9¨5CJOJQJaJ-hl.½hl.½5CJOJQJaJ-HÏJÏfÏ~ϐϒϔϦϸϺϼÏÐÐ8Ð:ÐNÐPЌВЬкÐÌÐøÐHÑdѦÑñãØʺ­qØqfqfqf[M[M[B[hHK²5OJQJaJhÆvzh`nS5OJQJaJh`nS5OJQJaJhÆvz5OJQJaJhœ&›hœ&›5OJQJaJhÆvzhº”56OJQJaJhHg5hœ&›5OJQJaJhÆvzhœ&›56OJQJaJhHg556OJQJaJhº”hHg556OJQJaJhHg5hHg55OJQJaJhº”5OJQJaJhœ&›hº”5OJQJaJhº”hº”5OJQJaJ¼ÏÐ:ÐPАВÐBÖD֌֮ÖÔÖÄØÆØ Þ"Þ8ߌßÜßññññæÓæÓÅ·¤¤ŸŸŸ——
&
Fgd +·gdHK²$„„dð^„`„a$gdHg5 $
&
F
dða$gdHg5 $
&
F
dða$gdHK²$„„dð^„`„a$gdHK²
$dða$gdHK² $
&
F dða$gdHK²¦ÑªÑÀÑÄÑÆÑÊÑÞÑðÑ,ÒBÒFÒJÒLÒPÒÜÒâÒTÓbÓþÓ ÔœÔ²ÔÜÔÞÔêÔìÔüÔÕ"ÕzÕ¬ÕÊÕÌÕÞÕöÕúÕ,Ö<ÖBÖDÖHÖ^ÖjÖlÖnÖxÖôéôéÞéôéôéÓéÓéôéÞéÈéÈéÈéÞéÈé¸éÈéÞéÈéÞé® Þ ƒsh`nShœ&›56OJQJaJhHg556OJQJaJhº”hHg556OJQJaJhHg5hHg55OJQJaJh>q OJQJaJhaRh`nS56OJQJaJhHg55OJQJaJhaR5OJQJaJh]hX5OJQJaJh`nS5OJQJaJhHK²5OJQJaJ-xֈ֊֌֎֮֬ÖÒÖÔÖB×Dׄ׈×BØrØ¢ØÀØÆØìØÙÙ&Ù(ÙPÙRÙtÙñãÖ˽˽˲¤²™²Ž²Ž²p`UHUhob³hob³CJNHaJ hob³hob³CJaJ-hob³hœ&›6CJOJQJaJhob³hob³CJOJQJaJhob³hœ&›CJOJQJaJh_--5OJQJaJh-*5OJQJaJhHg5hHg55OJQJaJhHg55OJQJaJhœ&›hœ&›5OJQJaJh`nS5OJQJaJh`nS56OJQJaJhHg5h`nS5OJQJaJhHg5hœ&›5OJQJaJtَ٨ÙìÙ

ÚÚÚ ÚÚ$Ú(Ú<ÚTÚnÚÜÚðÚÛ:Û<ÛPÛdÛ~ۖۜÛÐÛÔÛþÛ

Ü*Ü.ÜpܬܮܰÜðÜöÜÝÝÝøðèøÝèøèÝèÝÑÆÑݾݾ¶®¶®¶¦ž¦ð¦ð•‰}•t•t•hh¸Êh¸ÊCJ]aJhS-CJ]aJhS-hS-CJ]aJhžhS-CJ]aJh¸ÊCJ]aJ h|~úCJaJ hS-CJaJ h¸ÊCJaJ h"2þCJaJ hF"–CJaJ h|~úhob³CJaJhF"–hob³6CJaJ hob³hob³CJaJ hob³CJaJ h_--CJaJ hˆ8¶CJaJ&Ý,Ý.ÝLÝNÝPÝxݐݞÝôÝÞÞ$Þ&ÞHÞdÞpގ޲޴Þ$ß4ß6ß8ß`ßj߆ßFàHà&á(áTádáóêÞêÞêÞêÞêÞÕÌÀ¸°¸¨°Õ° •°Õ‰Õ}Õtf[h•P|5OJQJaJh•P|h•P|5OJQJaJh¸ÊCJ]aJh +·h +·CJ]aJhžh +·CJ]aJ hob³hˆ8¶CJaJ h"2þCJaJ h•P|CJaJ h +·CJaJ hˆ8¶CJaJh¸Êhˆ8¶6CJaJh"2þCJ]aJh +·CJ]aJhžhS-CJ]aJhS-CJ]aJhžh¸ÊCJ]aJ Üߌà&á(ájälä¶ê¸ê<ï>ïÖôØô’ø”øüûþû†üˆü†ˆ\÷÷òßßßßß̹¹ÌÌÌÌ´´´´´gd\9¨$„„dð^„`„a$gd[k$„„dð^„`„a$gd•P|$„„dð^„`„a$gdHK²gdHK²
&
Fgd +· dátává¸áŽâ˜âã–ãÀãÐãîãþã

äPädähäläæå æ$æÆæ<çèè€è:êJêê²ê´êôéÙéÎÃθ¨¸˜¨¸¸‚¸wôg‚wWw‚h|~úh +·56OJQJaJhiBhj|Ù56OJQJaJh +·5OJQJaJhz

<5OJQJaJhj|Ù5OJQJaJhj|Ùhj|Ù56OJQJaJhj|ÙhN¾56OJQJaJhN¾5OJQJaJhª[è5OJQJaJhšt»5OJQJaJhj|Ùh•P|56OJQJaJh•P|5OJQJaJh|~ú5OJQJaJ´ê¸êë"ë2ëLëpë²ë¶ëÚëüë‚ì†ì’ì¾ìÀìÂìÌìí(í*í:îHîNîPî~î îÀîìîï6ï<ïôéôÙÌÙôÁôÙô¶ô¨ô¶¶¶¶t¶d¶ÁT¶h#@´h#@´56OJQJaJh™

Bhu€56OJQJaJh|~ú5OJQJaJh|~úh|~ú5OJQJaJhiBhu€56OJQJaJhƒ5OJQJaJhÆvzh—{…5OJQJaJhu€5OJQJaJh#@´5OJQJaJhƒ56OJQJaJhiBh—{…56OJQJaJhz

<5OJQJaJh—{…5OJQJaJ-<ï>ï¸ïÔïÜïèï ððXðZð`ð‚ðÖðÜðúðüðñññ ñ"ñXñdñžñ ñªñÌñêñFòLò„ò–òäòóFóNóôéÞéÓÅÓé·¬œ¬éŒ|Œéqéqéqéféq[q[qÞq[qÞh“K~5OJQJaJhEp…5OJQJaJh[k5OJQJaJh#@´hEp…56OJQJaJh#@´hþmð56OJQJaJh“K~hŒ'æ56OJQJaJhŒ'æ5OJQJaJhŒ'æhŒ'æ5OJQJaJhÆvzhíh#5OJQJaJhíh#5OJQJaJh#@´5OJQJaJhþmð5OJQJaJhiB5OJQJaJ#NóTóVó„óŠóæóêóô|ô¾ôÀôÒôÔôÖôèô õ|õžõjölöêö÷÷Œ÷ ÷Ê÷Ì÷Î÷Ô÷ü÷"øjøŒøôéôÞôÞôÞéÞÓÞȽ¯½¡½–½‹½‹{‹k{k{‹`Rh9 hÕrß5OJQJaJhÕrß5OJQJaJhÕrßhÕrß56OJQJaJhÕrßh‘X"56OJQJaJh‘X"5OJQJaJhEp…5OJQJaJh9 h9 5OJQJaJhÆvzh9 5OJQJaJh9 5OJQJaJh[k5OJQJaJh¾³5OJQJaJhªÑ5OJQJaJh#@´5OJQJaJh“K~5OJQJaJ Œøø’ø”øÄøÊøù4ùÂùæùêù8úÎúÔúÖúòúúúûúûüûþûüü`üdüfü„ü†üžüÀüôüôéÛÐÀÐÛееªŸªµªªé„tgtgtgt^S^ hd_.h\9¨CJaJh\9¨CJ]aJh\9¨5CJOJQJaJ-hl.½h\9¨5CJOJQJaJh\9¨5OJQJaJhŽUWhŽUW56OJQJaJh¾³5OJQJaJhŽUW5OJQJaJhö^Ž5OJQJaJhö^ŽhÕrß56OJQJaJhÕrß5OJQJaJh9 hÕrß5OJQJaJh[k5OJQJaJh‘X"5OJQJaJôüúüþü
ýý2ýØýìýöýøý8þnþÔþÖþ^ÿbÿdÿ|ÿ~ÿ¸ÿÄÿÚÿ0H†ˆŽ¢¬®>R\^ðóêß×ȼȼȼ¬¼Ÿ¼“¼„x„¼“¼h¼„¼È¼È¼È¼È¼-h|~úh\9¨6CJOJQJaJh|~úCJOJQJaJhCoh\9¨CJOJQJaJh¾³CJOJQJaJh\9¨CJH*OJQJaJ-hcS»h\9¨6CJOJQJaJh\9¨CJOJQJaJhcS»h\9¨CJOJQJaJ h\9¨CJaJ hd_.h\9¨CJaJh\9¨CJ]aJhd_.h\9¨CJ]aJ"ð(VŽ¸ØÞè
H\fh¶Ð8 \ *46€‚ŒŽ¨ ïâïÖÆÖº«ºÖœÖœÖœÖŒÖÆ֜֜ցvi`Wh.X5CJaJh.XCJ\aJhp

·CJOJQJ\aJhp

·5OJQJaJhiB5OJQJaJ-h¾³h\9¨6CJOJQJaJhcS»h\9¨CJOJQJaJhcS»h¾³CJOJQJaJh¾³CJOJQJaJ-h¨erh\9¨6CJOJQJaJh\9¨CJOJQJaJh¾³6CJOJQJaJ-hØG=h\9¨6CJOJQJaJ\^€‚„†ˆŠŒŽ¦¨


úúççççççâââÚâââââââââââââ $a$gd.Xgd.X$„„dð^„`„a$gd•P|gd\9¨ & ( 2 6 8 : < > B F X Z ` ˜ š œ Ð Ò Ø

$
ìãÐãìãÉãÀ­À§žš–Š{mŠ{mŠ{mŠaRh¯Žh¯ŽCJOJQJaJhÑBICJOJQJaJhf?Óh.XCJH*]aJhf?Óh.X9CJH*]aJhf?Óh.XCJ]aJhd_.h.Xh.X>*CJaJ
h.XaJ%jh.X5CJUaJmHnHuh.X5CJaJ
h.X\aJ%jh.XCJU\aJmHnHuh.XCJ\aJ%jhèZhCJU\aJmHnHu " $ & ( * , . 0 2 4 6 : < > @ B D F R ’ Ê

x
z
t úúúñúúúúúúúúñúúúúúúúúúúúúé
&
Fgdqq
Ƹp#gd.Xgd.X$
Ž
¤
Ö
œ

¶

¸

x
z
r t v ¼ Î è ê ì ð \bòôöªî(NZz|¶Æð

tôèôÜÐÜÐÄиÄÐèÐèÐè¬è¬Ðô ¬ ¬¬ ¬„ x „h„-h/Wàh/Wà6CJOJQJaJh–0.CJOJQJaJh/WàCJOJQJaJ-h/Wàh/36CJOJQJaJh‹gÐCJOJQJaJh/3CJOJQJaJh.XCJOJQJaJh4ÞCJOJQJaJhqqCJOJQJaJhËûCJOJQJaJh¾³CJOJQJaJh¯ŽCJOJQJaJ%t v ôöHJ~€ôöøú\^`ŠŒjl öîéééÖÃÃþ¾¶®®®®®®®® $a$gdåAÜ $a$gdBU£gd•P|$„„dð^„`„a$gd•P|$„„dð^„`„a$gd‹gÐgd.X
&
Fgdqq„h^„hgd4Þ t|‚àîltšÄJ L Š 6DFHJfhtz|~€’žº ²ôèôÜôÜôÐôÜôÐĸ¯¡–‰–‰–~–pepZeOhÜ>c5OJQJaJhoeJ5OJQJaJhF
5OJQJaJhoeJhoeJ5OJQJaJhiB5OJQJaJh‹gÐ5H*OJQJaJh‹gÐ5OJQJaJhoeJh‹gÐ6>*CJaJh.X6CJaJhoeJhoeJ6CJaJhoeJh.X6CJaJhoeJCJOJQJaJh‹gÐCJOJQJaJh/WàCJOJQJaJh‹ÜCJOJQJaJ²¾ìRX¼ÖRŒÂÔðòôöøúüZ\^ŠZ‚ÊôéôÞôÞôÎô¾ô³¥—‹uiYRHR?RhåAÜ56aJhåAÜ6\]aJ
håAÜ5aJ-hBU£håAÜ5CJ OJQJaJ hBU£håAÜ5CJ aJ hp

·CJOJQJhåAÜCJOJQJaJhÿjBCJOJQJaJhd_.hiB5OJQJaJhoeJhoeJ5OJQJaJhF
5OJQJaJhÔ-†hÔ-†56OJQJaJh“R°hÔ-†56OJQJaJh™M¼5OJQJaJh‹gÐ5OJQJaJhÔ-†5OJQJaJÊä<-‚-²-ì- X h% %(&d&Ú&

'˜)¼)ž*Ê*>-L-Ž.¶.B0 0´0Ú0Ü1Þ1`2œ2ž2¬23 323è3ê3ø3ª4´4Ä4Ž66’6”6Æ6÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðæð÷ð÷ð÷ðÜðÜðÓÈÀÓ𼳧³¡³ÀӘ³¡³ÈӘ拁håAÜ56\]hZuxhåAÜ6\]aJhåAÜ5CJaJ
håAÜCJhåAÜ56CJ\]håAÜ6CJ]håAÜ håAÜCJaJ håAÜ6CJ]aJhåAÜCJ]aJhåAÜ56]aJhåAÜ6\]aJ
håAÜ5aJhåAÜ56aJ- Ä!Æ!ò$ô$&&(&d&f&F)–*˜*ð-ò-@0B0Ü1Þ1^2`23ê3ª4÷÷÷÷÷÷÷÷ï÷÷÷÷÷÷êÚÕÌêÄÄ
&
FgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜgdåAÜ$„„^„`„a$gdBU£gdåAÜ $a$gdBU£ $a$gdåAܪ46’6”6È66888:8v8Ö809Œ9Ž9;;.>0>Œ@Ž@¦@ª@ôëëëæáááÕÍÍëáááÄÄļ³„Ä^„ÄgdåAÜ $a$gdåAÜ
ÆXgdåAÜ
&
FgdåAÜ


&
F¤ ¤gdåAÜgdåAÜgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ
$
&
Fa$gdåAÜ Æ6È66888:8v8Ö8Œ9Ž9ž9ð9ò9Æ=ì=0>Œ@Ž@¦@¨@Ö@æ@AA(AØA2B2CrC²H0I:I

J J4J6J8J:JäKúKrM®M
Nóîêæàêàêà×àÎàÎàÎŶ±¨ž¨ž¨ž¨‘¨àŠà€àui€àŠàŠàj:håAÜCJEHÚÿUjüýE
håAÜUVjhåAÜCJU
håAÜ6CJhcz±håAÜ56CJ\håAÜ56CJ\håAÜ5CJ\ håAÜ\jhåAÜU\mHnHuhåAÜCJ\aJhåAÜCJ]aJhåAÜ6CJ]
håAÜCJhBU£håAÜ håAÜ5hBU£håAÜ56\])ª@¬@®@°@²@´@¶@¸@º@¼@¾@À@Â@Ä@Æ@È@Ê@Ì@Î@Ð@Ò@Ô@Ö@¼D²H´H
J

Jööööööööööööööööööööööññèèè
ƔgdåAÜ gdåA܄Ä^„ÄgdåAÜ

J>J@JÞKàKN
NþRSÆUÈUˆ[Š[j]l]”]–]¢]Æ]x^f_Ž_óêêêêååååÚÑååȼ¼ååååå
$„h^„ha$gdåA܄h^„hgdåAÜ
Æ,gdåAÜ

Æ ¸p#,gdåAÜgdåAÜ
ƔgdåAÜ
$„Ä^„Äa$gdåAÜ
N"N²NÚNÎRúRþRSLSzSÄUÆUÈUÖUÞUòU0V^VÈXÕXˆ[Š[´[Æ[ê[r\Œ\¢\¸\j]n]p]x]|]–]È]Ê]6_8_^_`_öîöîãÚÔîöîÔÐÇÔÇÔÀÔÀÔ¹°©Ÿ©Ÿ©Ÿ©Ô˜Ô‘ÔЌЂÔo$j´x>
håAÜCJUVmHnHujhåAÜCJU håAÜH*
håAÜCJH*
håAÜCJH*håAÜ6CJ\]
håAÜCJ\håAÜ6CJ\
håAÜ>*CJ
håAÜ6CJhåAÜ6CJ]håAÜ
håAÜCJhåAÜCJ\aJ håAÜ6CJ\aJ håAÜCJaJhåAÜ6CJaJ(`_b_d_f_`v`ˆ`^a`abadaÀaŠbŒbäc*dšdœdFezeff g(gxhiidk~kškÔk l2lm,mLmNmìm
nŒn´nÄopRp`pÂpÜpöpBqÐqøqtržr8stÜtuóéãß×Ì×Ã×¼µ×Ã×Ìׯ×Ì×Ìצ×ãŸã˜ãµã˜ããßã˜ã˜ããããã˜ã˜ãßãhåAÜ6CJ]
håAÜ6CJ
håAÜCJH*håAÜ6CJaJ
håAÜaJ
håAÜCJ\
håAÜ>*CJhåAÜCJH*aJ håAÜ6CJ]aJ håAÜCJaJhåAÜ
håAÜCJjhåAÜCJUjn i˜kškLmNm8s9s)x*xúúúîîúúåúúúîîúúúúÚÑƽú
ƔgdåAÜ

Æ ¸p#”gdåAÜ
Æ,gdåAÜ

Æ ¸p#,gdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ
$„h^„ha$gdåAÜgdåAÜuôwxsx…xh~Œ~€@€â„p…Æ…ž†Ø†‡‡0‡†‡”‡$ˆ<ˆZˆpˆ ‰N‰Ô‰Ö‰~Š”Š¤‹°‹Þ‹
ŒbŒ…ŒLMmŽú‘’,’‚“ˆ“ì“p”’”¤”ꔕ*–,–à—b˜úñúêúêúêúáØáÍÅúñúñúñúñúñúÁúñúñúñúñúÁºÁ³©³¤³©³¤š¤š¤’¤Šh«ÞhåAÜ5h0%qhåAÜ5h0%qhåAÜ56 håAÜ5håAÜ56\]

håAÜ5\

h«ÞhåAÜhåAÜ håAÜCJaJ håAÜ6CJ]aJhåAÜ6CJaJhåAÜCJ]aJ
håAÜ6CJhåAÜ6CJ]
håAÜCJ5*x~{€{ì(‚â‚à„â„ê‡ì‡Ô‰Ö‰L‚“à—œœ\ž` F¡G¡úññúúééÜÜÜÜúÓúÎÎÎúúúÁú

5$7$8$9DH$gdåAÜgdåAÜ
Ƹp#gdåAÜ

5$7$8$9DH$gdåAÜ
&
F-gdåAÜ
ƔgdåAÜgdåAÜb˜¶˜ä™<š\š®šœœ œœ$œ(œ*œBœ¶œÄœÌœüœ0DJhŒ¨ªºôž"ž2ž4ž6ž:ž<žHžNžTžVž€žÌžðŸòŸ F H ^ `   .¡C¡F¡–£Ê£öîöîöîæÛæÏÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÛæÃæ¸æÛæÛæÛ±­¥›¥æhõÇhåAÜ6CJaJh'}ÀhåAÜ56h'}ÀhåAÜ5håAÜ

hÄa¯håAÜ h!t%håAÜCJaJh¤IhåAÜ6CJaJh©&6håAÜ6CJaJ h«ÞhåAÜCJaJ håAÜCJaJh«ÞhåAÜ5h«ÞhåAÜ568ʣ̣ΣУ¤<¤

¦ ¦*¦ž¦þ¦$§&§L§¨’¨Ö¨Ø¨à¨æ¨ð¨©
© ©©©d©f© ª"ª$ªjªlª’ª¢ª¸ª¼ªÂªÄªÊªâª0«2«4«ø¯ °ö°r±h²ž²øíâøÖøË¿øÖø·âø¬øâøâøâøâøâøâøâíø¡øíøíøíøíøí”øˆø}øˆ håAÜ6CJ]aJh'}ÀhåAÜ6CJaJhZuxhåAÜ6\]aJ hÏLhåAÜCJaJ hæqÔhåAÜCJaJ hBU£CJaJh‰nthåAÜ6CJaJ h‰nthåAÜCJaJhõÇhåAÜ6CJaJ hÄa¯håAÜCJaJ hZuxhåAÜCJaJ håAÜCJaJ1G¡Î£Ð£$§&§Ö¨Ø¨"ª$ª2«4«6¬8¬³ ³œ´ž´h¶j¶‚·„·úñìããúúÚúÑúúÉúÉѸ¯¸ú„Ð^„ÐgdåAÜ
&
F!
Æ Ð „ ^„ gdåAÜ
&
F gdåAÜ
Ƹp#gdåA܄ˆ^„ˆgdåAÜ
ÆXgdåAÜgdåAÜ„h^„hgdåAÜgdåAÜ ž²œ´ž´0¶:¶R·j·ˆ¸”¸f¹j¹à»ä» ½½ø½zÀ|À>ÆâÆäÆ~ǀǂǾÇÌÇÈ&È(ÈôË

Ì Ì®ÍÄÍüÎ6ϣФÐÑ
ÑÑÒlÖt֐צ×LØTØ
ÚÚ'Ú(ÚTÚUÚøòøçøçøáøáøáøáøáÝÖÏÈáÁºá³á³ªá³ºá³á³áÁá³á³á³á³á³á¦ÝšÝˆ#jhåAÜB*UmHnHphÿuhBU£håAÜCJ\aJhBU£håAÜ6CJH*
håAÜ6CJ
håAÜ5CJ
håAÜCJH*
håAÜ5CJ

håAÜ6]
håAÜ5aJhåAÜ
håAÜCJ håAÜ6CJ]aJ
håAÜaJ håAÜCJaJ5„·h¹j¹â»ä»½½ú½ü½zÀ|ÀŽÃÃ<Æ>ÆâÆäÆ|È~ÈÚËÜËXÓZӚ՜Õ÷îæÝæØæØØØÐÐÐÐÐØØØØØØØØØ $a$gdåAÜgdåA܄8^„8gdåAÜ
&
F"gdåA܄h^„hgdåAÜ
&
F gdåAܜÕ
Ú
Ú

Ú
Ú ÚÚÚÚÚÚ ÚÚÚÚÚÚÚÚ(ÚSÚTڀځÚ`ÜúõõõõõõõõõõõõõõõõõõíäØúú
$„h^„ha$gdåAÜ „h^„hgdåAÜ $a$gdåAÜ gdBU£gdåAÜUڀÚÜÜHÜ`Üb܄܊Ü2ÝHÝÌÝôÝöÝnÞ~ÞXߘßÄäÔä²å´åªæÜæÜçèçèè¨èªè é é é¢éîé$êªí¬íî î"îðñþñòòòPòRòzòÀòÂòÄòÆòØòÚòôôBôVöföäøæø\ùlùÆûÈû÷ñêñêáÙÐÙÐÙÐáÙÐÙÐÙÐÙÇÙÐÙÐÙÇÙáÙÐÙÇÙÐÙÇÙÐáÙÐáÙáÙáÙÐá¼Ù¼áÙáÐÙÐÙ³ÙÐÙªhåAÜCJ\aJhåAÜCJH*aJ h=ThåAÜCJaJhåAÜCJH*aJhåAÜ6CJaJ håAÜCJaJhåAÜ5CJaJ
håAÜ6CJ
håAÜCJhåAÜB*phÿA`Übܲߴß6â7â ã!ã"ç$çäèæè¶ì¸ì®ð°ðõ
õ*÷Røùèù¾úÆûÈû÷òòòòòòòòäÛäÛäòòòòÓÓÓÓÓò
&
FgdåA܄´ÿ`„´ÿgdåAÜ

&
F
Æ7ágdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜÈû
ü

üpþrþ|~\^



Œ
Ž




>

@

t

úõõõõõõõõõííèõõõßßß $IfgdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜgdåAÜÈû
ürþZÿz|~ÂÈòø| ” *\ö* \ † ¸ Ô þ


Œ
Ž







¢

怘¼Æ ! ; ùðêâÙðêÒêÒêÒêÈêÈêÈêÈêðêÁ¸ªð£ðêðâšââ†âqhåAÜ56CJ\]aJ
håAÜ\aJhåAÜCJH*aJ håAÜ6CJ]aJhåAÜ6CJaJ

hBU£håAÜjhåAÜUmHnHuhBU£CJ\aJ
håAÜ5CJhqi:håAÜ6CJ
håAÜ6CJhåAÜ5CJaJ håAÜCJaJ
håAÜCJhåAÜCJ\aJ

håAÜ6](t

v

z

~

’‰‰ $IfgdåAÜlkd·>$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö~

€

„

Œ

’‰‰ $IfgdåAÜlkdD?$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöŒ

Ž

–

ž

’‰‰ $IfgdåAÜlkdÑ?$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faöž



¢

! ; < RTÆÇ8’Š……|………………………
Ƹp#gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜlkd^@$$If–FÖÖ0ºÿFÒ$ŒŒÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö ; < t u z … Ú ÿ JL\â<–ÒÊÜv‚–Ÿ´»ÆDŽ”8:ÂÔº-Ð-ö !R!ô!ö!*"h%j%þ&'@)B)–)óêßêÓêÓêËêßê¹¹¹®¹¹ÂËêÓê§êÓêœêœê–†–x–x–ê–
håAÜCJH*
håAÜ5CJjhåAÜCJUmHnHu
håAÜCJ håAÜ6CJ\aJ
håAÜ\aJ håAÜ6CJ]aJhåAÜ6CJaJhåAÜCJ]aJ håAÜCJaJhåAÜ6CJ\]aJ håAÜCJH*\aJhåAÜCJ\aJhåAÜ56CJ]aJ/8:Ú!Ü!ô!*","."l%n%@)B)..H0J0 44~6€6²9´9
= =ÀCöñéáÜÓÓÓéééñññöñññññññññ $1$a$gdåAÜgdåAÜ $a$gdåAÜ $a$gdåAÜgdåAÜ
Ƹp#gdåAܖ)¦),X,--0B0H0J0J1f1ò12Ä2à23:3ª9®9
<.¤@¦@GGTH”H–IªIJ&JjL’LØL&MNNNN(NZN\NèNêN€OnSzSÂSÄSZTpTtT”TªU¬U`VxV\X’X]]^÷ñêñ÷ñ÷ñæñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñßñ÷ñ÷ñ÷ñßñ÷ñÕñ÷ñ÷ñ÷ñæñßñÎñÈÁȺÈñ÷ñßñ÷ñ²©²ñ÷ñ÷ñÎñhåAÜCJ]aJ håAÜCJaJ
håAÜCJH*
håAÜCJH*
håAÜCJ
håAÜCJH*hs
håAÜ6CJ
håAÜCJH*håAÜ
håAÜ6CJ
håAÜCJhåAÜ6CJ]BÀCÂCfFhFÖLØL&M(MöMøM(N4NXN˜N´NæNhO€O‚O@P¸SÆS¬U®UêZúúúôëæôôôÝôôôôôôôôØØÐúØØ $a$gdBU£ gdåAÜ $1$a$gdåAÜgdåAÜ $1$a$gdåAÜ1$gdåAÜgdåAÜêZìZ

] ] ]"]^^¶`¸`èaêa¤c¦chdjdðdòd2j4jfjhj€jùùùðùùùùßßùùùùùÚÑùùÈÈÀ $a$gdåAÜ $1$a$gdBU£ $1$a$gdåAÜgdåAÜ
ÆÐ5$7$8$9DH$gdåAÜ $1$a$gdåAÜ1$gdåAÜ^^V`l`¶`8a|aæaèad&djdðdHebeheŠe¶eÈe
f(j,j>jBj\jbjfjhj€j°j²j´jvp‚p¬p·pÀvÂvÞvDwFwfwhwjw®xâx>|B|øòéòàÑÆ»òéò·òéøòéòéòøò°ò°òªò£•·òŽòŽò·ò£…£•·òéò} håAÜCJaJhåAÜ5CJNH
håAÜ6CJjhåAÜUmHnHu
håAÜ5CJ
hBU£CJ
håAÜCJH*håAÜ håAÜ56CJaJ håAÜCJ\]aJh{åhåAÜ6CJ\]aJhåAÜCJ]aJhåAÜ6CJ]
håAÜCJ
håAÜCJH*/€j°j´j¶jn p
pEqþr@tBtÀvÂvÜvÞvfwjwlw>|@|B|D|úõìæææææÜÜææÑÉÉúõææÄÄ¿gd•P|gdåAÜ $a$gdåAÜ

Ƹp#1$gdåAÜ
&
F1$gdåAÜ1$gdåAÜ $1$a$gdåAÜgdåAÜgdåAÜD|F|H|J|L|N|P|R|T|v|x|z|¬~®~؂ڂl„n„š„š‡œ‡ ŠŠúúúúúúúúòååÜ×Ü×Ü×ÒÉÉÀÒ„Ä`„ÄgdåAÜ„Ä`„ÄgdBU£gdåAÜgdåA܄Ä`„ÄgdåAÜ

„n„n]„n^„ngdåAÜ $a$gdBU£gd•P|B|T|V|t|v||žø€n„˜„š„î„…š‡œ‡ø‡þ‡Šˆšˆ$ŠBŠœŠÀŠÈÞ¬ÍB“’“”“ôèÜ̼©¼©¼Ž‡}‡v‡}‡}‡}‡}‡}‡v‡j‡aV håAÜ5>*CJaJhåAÜCJ\aJ hcQèhåAÜ56CJ
hBU£5CJhåAÜ56CJ]
håAÜ5CJhBU£håAÜ6CJ\]aJ håAÜ6CJ\]aJ $håAÜ6CJOJQJ]^JmH sH håAÜCJOJQJ^JmH sH -hBU£håAÜ5CJ OJQJaJ hBU£håAÜ5CJ aJ hBU£CJOJQJaJhåAÜCJOJQJaJ ŠšŠœŠÈÊdfÍÎâã@“B“’“”“£–¤–˜™š™\žöñöñöñèßßöñÖñöñÍñÄ¿Ä¿ÄgdåA܄Ä`„ÄgdåAÜ
ÆÀ gdåAÜ $@&a$gdåAÜ $@&a$gdBU£„Ä`„ÄgdBU£gdåAÜ„Ä`„ÄgdåAܔ“ê“ò“”0”ß–è–@—I—X—^—˜(˜H˜˜˜™|š šP›R›j›v›¡$¡Ð£6¤8¤À¤î¤ð¤¥îÙîÙîÙîÙîÙîÙîÃ³Œ³y³y³cy³y³UhåAÜCJOJQJmH sH *håAÜ56CJOJQJ\]^JmH sH $håAÜ6CJOJQJ]^JmH sH $håAÜ5CJOJQJ\^JmH sH 'h¹+shåAÜ6CJOJQJ^JmH sH håAÜCJOJQJ^JmH sH +hcQèhåAÜ6CJOJQJ^JaJmH sH (håAÜ6CJOJQJ]^JaJmH sH "håAÜCJOJQJ^JaJmH sH \ž]žÈ£Ð£8¤:¤"¦$¦Ø¨Ú¨Þ©à©î«ð«Þ¬à¬<­>­ð®ò®ð¯ò¯úñúëúñúñúÚÍÚÄÚÄÚÄÚ·Úú

„\„á^„\`„ágdåA܄\^„\gdåAÜ

„¸„á^„¸`„ágdåAÜ
&
F?
Æ Ð,„,^„,gdåAÜ@&gdåA܄Ä`„ÄgdåAÜgdåAÜ¥¥8¥p¥À¥"¦Ö¦æ¦~§’§®¨Ø¨4®V®ö®

¯ô¯>°@°
±H±–±˜³^ .` 4` 6` Æ` È` ‚a „a Òa
b Jb Lb Rb Tb ðàÒðÒà¿à¿à¿à¿à¿à©à¢˜¢à–à„o¢f¢f¢˜¢\¢f j;ðhåAÜ5CJhåAÜ5CJH*(håAÜ5CJ(OJQJ\^JaJmH sH "håAÜCJOJQJ^JaJmH sH UhåAÜ56CJ]
håAÜ5CJ*håAÜ56CJOJQJ\]^JmH sH $håAÜ6CJOJQJ]^JmH sH håAÜCJOJQJmH sH håAÜCJOJQJ^JmH sH håAÜCJOJQJaJmH sH $ò¯ô¯>°@°–±˜±6` 8` Â` Ú` Ü` ~a –a ˜a îb ðb (e *e Be De Îf Ðf úôúëúâÝÔËÝÔËÝëúâúËúÂú„h`„hgdåAÜ $@&a$gdåAÜ„Ä`„ÄgdBU£gdåA܄Ä`„ÄgdåAÜ„Ä`„ÄgdåAÜ@&gdåAÜgdåAÜriori, az emberi természetrQl való ismereteink birtokában, mind pedig a tapasztalat részletes tényeinek fényében, úgy hangzik, hogy az emberek rendszerint és átlagban véve hajlamosak fogyasztásukat növelni, ha a jövedelmük nQ, de nem annyival, mint mennyivel jövedelmük növekszik."

A lélektani törvény képletszerqen a következQ formában írható fel:
MPC= ”C/”DI

Amennyiben a véges nagyságokról áttérünk a végtelenül kis változások elemzésére:
MPC= dC/dDI

Ez a differenciál-hányados a fogyasztási határhajlandóság (marginal propensity to consume( MPC), amely értelmezhetQ mind az egyén (háztartás), mind a társadalom szintjén.

A háztartások rendelkezésre álló jövedelmük emelkedése esetén - egy bizonyos jóléti szintet követQen  a növekmény mind kisebb hányadát fordítják fogyasztási cikkek vásárlására. Funkcionálisan ez úgy jelenik meg, hogy a fogyasztási határhajlandóság a jövedelem nagyságának függvénye.

MPC= f (DI)

A matematikai összefüggés mögött társadalom-lélektani motívumok rejlenek, a fogyasztási határhajlandóság egységnyinél alacsonyabb értéke alapvetQen a következQ szubjektív tényezQkkel magyarázható:

tartalékok biztosítása elQre nem látható esetekre,

tartalékolás olyan idQszakokra, amelyekben más lesz a család jövedelmei és szükségletei közti arány:
gondoskodás az öregkorról,
felkészülés a gyermekek nevelésére;
segítség a gyermekek önálló életpályájához;

a háztartások nem fogyasztják el adott idQszaki teljes jövedelmüket, mert szeretnék a felhalmozódó vagyon hozamával is növelni a késQbbi periódusokban képzQdQ jövedelmeiket (kamat, osztalék, értéknövekedés stb.);

jövQbeni nagyobb fogyasztás megalapozása,

az egyén (család) függetlenségének, önállóságának biztosítása;

manQverezési alap üzleti és spekulációs célzatú elképzelések megvalósítására,

örökség hátrahagyásának szándéka;

fösvénység, zsugoriság.

Ezek a tényezQk az óvatosság, az elQrelátás, a számítás, az érvényesülés, a függetlenség, a vállalkozás, a büszkeség és a fösvénység motívumain alapulnak. Lényegében a háztartások ezeknek megfelelQen korlátozzák fogyasztásukat ahhoz a szinthez képest, amelyet az objektív tényezQk lehetQvé tennének. Ezek folyamatosan hatnak, de ugyancsak töretlen az érvényesülése azoknak a faktoroknak is, amelyek az egyéneket fogyasztásuk bQvítésére késztetnék. Közülük például Keynes a hedonizmus mellett a rövidlátást, a hibás számítást, a bQkezqséget, a kérkedést és a pazarlást emelte ki.

Alacsony életszínvonal esetén a fogyasztás növelése irányában ható tényezQk túlszárnyalják a megtakarításra ösztönzQket, magas jövedelemnél viszont az utóbbi faktorok intenzitása erQsebb. Valójában ezek az összefüggések magyarázzák a fogyasztási határhajlandóság csökkenQ tendenciáját, hogy a jövedelmek növekedése esetén a növekmények egyre kisebb hányada válik fogyasztási keresletté.

A lélektani tényezQk áttekintése alapján belátható, hogy a fogyasztó nem dönt mindig racionálisan, néha ésszerqtlennek tqnQ motívumok vezérlik. A rendelkezésre álló információk sem tökéletesek ugyanakkor, emiatt a döntések objektíve sem lehetnek teljesen racionálisak.

A fogyasztási határhajlandóság mellett értelmezhetQ a közgazdasági elméletben kissé háttérbe szoruló fogyasztási átlaghajlandóság (average propensity to consume, APc) kategóriája is, ami a háztartás teljes fogyasztásának és adózott összjövedelmének a hányadosaként definiálható.

A rendelkezésre álló jövedelem el nem költött része a megtakarítás (savings; S). Térjünk vissza ahhoz a megállapításhoz, miszerint a kereslet szempontjából nem a végsQ jövedelemtulajdonos, hanem a jövedelmek felett rendelkezQ mikroegység viselkedése, habitusa a fontos! Ez az összefüggés érvényes a megtakarítások tekintetében is. Ennek megfelelQen a vállalatoknak is lehetnek megtakarításaik, az üzleti szervezetek is megtehetik, hogy a náluk képzQdQ fel nem osztott jövedelmek egy részét megtakarítják. Hasonló a helyzet az állami költségevetés esetében is, amelynél a  meglehetQsen - ritka szufficites években a bevételi többlet megtakarításként jelenik meg.

A jövedelmek végtelenül kis növekménye viszonylatában értelmezhetjük a megtakarítási határhajlandóság (marginal propensity to save( MPS) kategóriáját.
MPS= dS/dDI
A kétféle határhajlandóság összege nyilvánvalóan egységnyi.

MPC+MPS=1

A rendelkezésre álló jövedelem módosulása esetén a két határhajlandóság változása ellentétes irányú.

B. 3) A fQ áramlat fogyasztási függvénye

A main stream közgazdaságtan egy további fontos magyarázó tényezQre, az autonóm fogyasztásra is komoly súlyt helyez -, amely implicite már a keynesi teóriában is felfedezhetQ volt. Az autonóm fogyasztást lehetQvé tevQ fogyasztási kereslet (Caut) független a folyó jövedelmektQl, annak forrásait (korábbi megtakarítások, a családi vagyon felélése, hitelek, kölcsönök felvétele) a háztartás mindenképpen igyekszik biztosítani.

A fQ áramlat fogyasztási függvénye beépíti az adókat is. A bemutatásra kerülQ egyszerq függvényben egykulcsos, lineáris adórendszert vettünk alapul:

C= Caut + MPC * (1-t) *PI

vagy a
DI =(1-t) * PI

összefüggésbQl következQ egyszerqsítési lehetQséget felhasználva:

C= Caut + MPC * DI

Az autonóm fogyasztás figyelembe vétele esetén könnyen belátható, hogy a fogyasztási határhajlandóság értéke adott jövedelem-szintek esetén kisebb, mint annak explicit szerepeltetése nélkül.

B. 3. 1) Egyszerq számpélda a tárgyalt összefüggések szemléltetésére

Folyamatos függvényekre épülQ modell helyett diszkrét változásokon keresztül kívánjuk a leírtakat bemutatni, alátámasztani, egy háztartás példáján keresztül.

A rendelkezésre álló jövedelem kiinduló szintje nem elegendQ az autonóm fogyasztás biztosítására, a háztartás korábbi megtakarításából is kénytelen költeni.

A jövedelem elsQ növekményébQl (5000) a fogyasztás csak kisebb mértékben (4500) emelkedik, tehát ebbQl már van megtakarítás (500). Ez azonban összességében csak kompenzálja az elQzQ lépésben bekövetkezett megtakarítás-felélést (dissaving).

A jövedelem további növekményei mellett  összességében - abszolút nagyságban egyre többet fogyaszt a háztartás, ezzel párhuzamosan mind nagyobb lesz a megtakarítása is. Ez csak úgy lehetséges, ha a növekmények mindegyikébQl egyre kisebb hányadot fordít fogyasztásra és mind többet takarít meg.

A rendelkezésre álló jövedelem, a fogyasztás és a megtakarítás alakulása

DI (DI C (C MPC S (S MPS 75000 75500 -500 -500 5000 4500 0,9 500 0,1 80000 80000 0 5000 4000 0,8 1000 0,2 85000 84000 1000 5000 3500 0,7 1500 0,3 90000 87500 2500 5000 2900 0,58 2100 0,42 95000 90400 4600 5000 2200 0,44 2800 0,56 100000 92600 7400 5000 1200 0,24 3800 0,76 105000 93800 11200

B. 3. 2) A fQ áramlat fogyasztás-elmélete alapján levonható következtetések:

A fQ áramlat igyekszik optimista képet festeni a gazdasági folyamatok alakulásáról, annak bemutatására törekszik, hogy a (fogyasztási cikkek iránti) kereslet kiegyensúlyozottan változik, nem hord magában ciklikus mozgást kiváltó komponenseket. Ezt a képet a következQ összefüggések árnyalják:

a jövedelem függvényében változó fogyasztási határhajlandóság korlátozza a fogyasztási cikkek keresletének kilengéseit:
fékezi a növekedést,
csökkenti a visszaesés mértékét
(lényegében spontán, automatikus stabilizáló hatást eredményez);

autonóm fogyasztás esetén a fogyasztási cikkek keresletének ingadozása mérséklQdik, mivel a jövedelem esetleges visszaesésének idQszakában csak kis mértékben csökken a fogyasztás, jövedelem-emelkedés esetén pedig visszafogott a növekménye;

az egyenletesebben alakuló fogyasztási kereslet ára a megtakarítások szélsQségesebb alakulása;

bizonyos értelemben az adók is megtakarításnak tekinthetQk (az adókat megtestesítQ cikkek nem kerülnek közvetlenül fogyasztásra);

az adóbevételeket a kormány teljesen elkölti (esetleg jóléti transzferként átadja a háztartásoknak), míg az elvont jövedelemnek csak fogyasztási határhajlandóságnak megfelelQ hányada vált volna fogyasztási keresletté.

A tartós fogyasztási cikkek szerepét külön is elemeznünk kell. Speciális funkciójuk azzal magyarázható, hogy:

a velük kapcsolatos kiadások általában egy relatíve rövid idQszakot terhelnek, még abban az esetben is, ha a háztartás hitelre vásárolja azokat;

ezzel szemben teljes élettartamuk alatt növelik a fogyasztó hasznosságát, azokban az években is, melyekben kiadások nem, vagy csak korlátozottan merülnek fel velük kapcsolatban.

Másként hatnak tehát a fogyasztók reálfogyasztására, a hosszú távú hasznossági függvényre, mint a fogyasztási kiadásokra.





B. 4) További fogyasztás-elméletek

A fogyasztás-elméletek ellenQrzésére több közgazda is hosszú távú ökonometriai statisztikai elemzéseket végzett, tesztelve a fogyasztási hipotéziseket. A hosszú távú fogyasztási függvény (long run consumption function) a jövedelmek és a fogyasztási kiadások több évtizedes idQszakban megfigyelhetQ kapcsolatát írja le - a konjunktúraingadozások hatásának kiszqrése érdekében  általában tízéves átlagok alapján.

Az Egyesült Államok 1948-82. közötti idQsorai alapján például S. Kuznets kimutatta, hogy a fogyasztási határhajlandóság a 0,9-es értéktQl alig tért el (a rendelkezésre álló jövedelem függvényében). A keynesi fogyasztás-elmélet egyik alapösszefüggését kérdQjelezte viszont meg az a kutatási eredmény, miszerint a fogyasztási határhajlandóság értéke lényegében megegyezett a fogyasztási átlaghajlandóság nagyságával. A viszonylag hosszú periódusban a fogyasztási átlaghajlandóság mutatója ugyan valamelyest hullámzott - értéke 0,95 és 0,89 között mozgott -, de alapirányzata csak alig észrevehetQ süllyedést mutatott (0,917-rQl 0,908-ra), holott ebben az idQszakban dinamikusan emelkedtek a személyi jövedelmek az Egyesült Államokban.
__________________________________________
IdQszak Átlagos fogyasztási hajlandóság___
1869-1898. 0,867
1884-1913. 0,867
1904-1933. 0,879_________________

A fogyasztási határhajlandóság és a fogyasztási átlaghajlandóság értékei annyiban megfelelnek ugyan az abszolút-jövedelem hipotézis logikájának, hogy kisebbek egynél, más tekintetben azonban ellentmondanak annak, mert a két kategória egymással is nagyjából egyenlQ.

A hosszú távú és a rövid távú (abszolút-jövedelem hipotézis) fogyasztási függvény ellentmondásai következtében egyértelmqvé vált, hogy túlzottan nagy mértékq egyszerqsítés a folyó jövedelmek tényleges szintjének a középpontba állítása. Kísérletek történtek a reális, empirikusan igazolható végkövetkeztetések ugyancsak empirikusan bizonyítható magyarázatára. Az elképzelések abban szinte mind megegyeztek, hogy túl kell lépni a folyó jövedelem és a fogyasztás közvetlen, differenciálatlan összekapcsolására épülQ indokláson, s további tényezQk bevonásával árnyaltabban kell magyarázni a kérdéskört.

B. 4. 1) Az életciklus-elmélet

Az életciklus-hipotézis elmélete szerint a háztartások életpálya mentén képzQdQ jövedelmeik jelenértékének (present value) stabil hányadát fordítják minden idQszakban fogyasztásra. Az egyén fogyasztási és megtakarítási döntéseit annak szem elQtt tartásával hozza, hogy:
fogyasztása teljes életciklusa alatt a lehetQ legkedvezQbb legyen
megszokott fogyasztási színvonalát képes legyen élete végéig fenntartani.

A fogyasztási függvény az életciklus-elmélet szerint a következQ formában írható fel:

C = a*Wr + MPc *IL

Ahol:
a: a reálvagyonból évenként fogyasztásra kerülQ hányad
Wr: a reálvagyon (real wealth)
IL: a munkából származó (évi) rendelkezésre álló jövedelem
MPc: a munkából származó jövedelem és a belQle megvalósuló fogyasztás közötti
kapcsolatot kifejezQ fogyasztási határhajlandóság.

Tegyük fel, hogy "megfigyelt" egyénünknek a munkapiacra való belépésekor nincs semminemq vagyona, fogyasztását kizárólag munkából származó jövedelmébQl finanszírozhatja. (E feltevésnek nem mond ellent az, hogy munkából származó jövedelmének egy részét aktív korában megtakarítja, vagyont halmoz fel, mivel ez a vagyon is munkából származik. Az a együttható felfogható a vagyon relációjában érvényesülQ fogyasztási hajlandóságként.)

Az egyén teljes életciklusa alatt elérhetQ, teljes munkából származó jövedelme:

TIL = IL *Aw

Ahol:
TIL: a teljes életciklus alatt a munkából származó rendelkezésre álló jövedelem
Aw: a munkával töltendQ évek száma

TIL nyilván anticipált, tervezett érték. Egyénünk ezt a jövedelmet fordíthatja élete során fogyasztásra, ilyen értelemben az kemény költségvetési korlátként jelenik meg. Teljes életciklusa alatti fogyasztására a következQ összefüggés írható fel:

TIL = C* Al

Ahol:
Al: a hátralévQ élettartam, a munkával töltendQ és a nyugdíjas évek összege
C: az évi fogyasztás

Mivel mindkét egyenlQség bal oldalán az összes munkából származó jövedelem (TIL) szerepel, ezért a két egyenlQség egymással is egyenlQ:

IL *Aw = C* Al
ebbQl:

C = IL * Aw /Al


Egyénünk éves munkajövedelmének a munkával töltendQ, valamint a hátralévQ életévei hányadosának megfelelQ részét fordítja évenként fogyasztásra. Levezetésünkben nem vettük figyelembe azt a természetes emberi törekvést  amire egyébként a modell egyes formái kitérnek, miszerint az egyén támogatja leszármazottait, örökséget kíván hátrahagyni. Ez a Aw /Al hányados egy - a keynesitQl eltérQen értelmezett  fogyasztási határhajlandóság (nagysága az egyén életkorának növekedésével folyamatosan változik).

Tekintsünk át szemléltetésként egy numerikus példát! Egyénünk 18 éves korában áll munkába, vagyona nincs. Hatvankét évesen megy nyugdíjba, s feltesszük, hogy hetven éves koráig él. Éves nettó munkajövedelme legyen 1000 e Ft (az egyszerqség kedvéért ezt változatlannak tekintjük).

Az egyén nyugdíjas koráig 44 * 1000 e = 44.000 e Ft munkajövedelmet kap. EbbQl 52 évig kell fedeznie fogyasztását, ennek megfelelQen évi fogyasztása: 44.000:52=846,15 e Ft. Munkában töltendQ és összes éveinek aránya, az ennek alapján értelmezett fogyasztási határhajlandóság: 44:52 = 0,846. Éves jövedelmének majdnem 85 százalékát fordítja fogyasztásra.

Jövedelmének mintegy 15 százalékát kell megtakarítania ahhoz, hogy a felhalmozódó megtakarítások fedezetet biztosítsanak nyugdíjas életszakasza alatti fogyasztására.

Állítsunk most vizsgálatunk fókuszába egy olyan egyént, aki érettségi után még nappali tagozaton szerez diplomát, Ph.D. tanulmányokat folytat, ezért csak 27 évesen foglalja el elsQ munkahelyét. Esetében a fogyasztási határhajlandóság: 35/43= 0,814. A fogyasztási határhajlandóságban érzékelhetQ különbség arra vezethetQ vissza, hogy a nyugdíjas évek fogyasztását megalapozó megtakarítás felhalmozására rövidebb idQszak áll csak rendelkezésére, tehát aktív periódusában jövedelmének kisebb hányadát fogyaszthatja csak el.

Belátható, hogy az életciklus-elmélet alapján meghatározható a fogyasztási határhajlandóság független a jövedelem nagyságától:

Munkavállalónk fogyasztásához hasonlóan elemezhetjük megtakarítási döntéseit is. Évi megtakarítása:

S = IL - C

C helyébe az elQzQleg C-re felírt összefüggést behelyettesítve:

S = IL - IL * Aw /Al

ebbQl:

S = IL * (1- Aw /Al)

Belátható, hogy az életciklus-elmélet szerint értelmezett fogyasztási és megtakarítási határhajlandóság is komplementer viszonyban van.

Egyénünk teljes aktív életszakasza alatti megtakarítása:

TS = Aw *S


ElQzQ numerikus példánkhoz visszatérve, az egyén évi megtakarítása: 1000 e Ft * (1-44/:52) =153,85 e Ft. Teljes aktív periódusa alatt felhalmozott megtakarítása: 44 *153,85 e Ft = 6769,4 e Ft. Ez - a nyolc nyugdíjas évben - biztosítja a megszokott évi 846,15 e Ft-nak megfelelQ fogyasztást.

A bemutatott modell nagyon egyszerq, a szakirodalom több olyan változatot tárgyal, amely árnyaltabb képet ad a háztartás döntéseirQl. Figyelembe vehetQ például:

a felhalmozódó tapasztalat, a továbbképzések következtében növekvQ szaktudás, a munka nagyobb hatékonysága megalapozza a munkából származó jövedelem emelkedését

a munkajövedelmek mellett a más forrásokból származó jövedelem (az egyén megtakarításai például, különbözQ vagyontartási formákban - bankbetét, kötvény, részvény, befektetési egyek, stb. - tartva újabb jövedelmek forrásait jelentik)

beépítheti a modell a családlétszám, illetve a keresQ és eltartott családtagok arányának változását.


B. 4. 2) A permanens-jövedelem hipotézis

A permanens-jövedelem hipotézis szerint az egyén - az életciklus-elmélethez hasonlóan - ugyancsak hosszabb távú összefüggésekre koncentrál, bár ez esetben ez az idQszak általában két-három év, csak kivételesen bizonytalan, változó feltételek között terjed ki öt-hat évre. (A monetarista elméletben  a permanens értékek számítására vonatkozó tételeiknek megfelelQen  jellemzQen három év a figyelembe vett periódus.)

A permanens-jövedelem hipotézis a statisztikailag megragadható mért , azaz a folyó jövedelmek (intenzív) ingadozásából indul ki, ami  az abszolút jövedelem hipotézis szerint - maga után vonná a fogyasztás erQs hullámzását is. A valóságban a fogyasztási kereslet csak csillapítottan, tompítottan követi a jövedelmek ingadozásait.

A permanens-jövedelem elméletének kiinduló feltevése a következQ összefüggés:

C = MPc *DIp

Ahol:
DIp: a permanens rendelkezésre álló jövedelem

Az elmélet fontos sajátossága a permanens jövedelem kategóriája, amely elsQsorban M. Friedman munkássága nyomán vált ismertté, terjedt el a szakirodalomban. A permanens jövedelem kategóriája átlagjövedelmet jelent, mégpedig idQbeli átlagjövedelmet . Legegyszerqbb formájában a folyó és a megelQzQ év rendelkezésre álló jövedelme képezi az átlagolás alapját. A számítás módja:

DIp = DIt-1+ m*(DIt - DIt-1)

Ahol:
DIt : a folyó évben rendelkezésre álló jövedelem
DIt -1: az elQzQ évben rendelkezésre álló jövedelem
m: arányszám, értéke nulla és egy között van, amely azt mutatja, hogy a jövedelem növekményét mennyire tekinti tartósnak (a jövQben is folyamatosan realizálhatónak) az egyén

Az összefüggést átrendezve:

DIp = m*DIt+(1- m) * DIt-1)

A permanens jövedelem a mért jövedelmek (az egyes évek folyó jövedelmeinek) átlaga. Nem a hagyományos statisztikai átlagformuláról van szó; a "súlyok" - a m , illetve az 1-m értékét a fogyasztó határozza meg, nagysága attól függ, hogy az egyén mennyire tekinti tartósnak jövedelme változását.

A permanens jövedelem meghatározásánál elQfordulhatnak speciális helyzetek:

A fogyasztó teljesen biztos jövedelemnövekménye tartós jellegében, ekkor m=1, azaz a megnövekedett folyó jövedelem (DIt) az, ami meghatározza fogyasztási keresletét

Ha DIt = DIt-1, ez esetben sincs "bizonytalanság", mivel a jövedelem változatlan, konstans szintje biztos támpont a döntésekben

DIp két esztendQ jövedelme alapján meghatározható, amennyiben a folyó jövedelem erQsen ingadozik, akkor több év jövedelme veendQ figyelembe.

JellemzQen a permanens jövedelem lassabban emelkedik, mint a mért jövedelem, ami a 0 < m < 1 reláció érvényesülését jelenti.

Térjünk vissza a permanens-jövedelem elméletének fogyasztást meghatározó alapegyenletéhez, írjuk a permanens jövedelem szimbóluma helyébe annak a képletét:

C = MPc * m*DIt+ MPc * (1- m) * DIt-1)

Az elmélet feltételezi - gyakran találkozhatunk empirikus bizonyítási kísérletekkel is -, hogy hosszú távon a fogyasztási határ- és átlaghajlandóság megegyezik, ugyanakkor a rövid távú fogyasztási határhajlandóság jelentQsen eltérhet a hosszú távú értékétQl.

Rövidtávon a fogyasztó bizonytalan elért jövedelemnövekménye tartósságában, emiatt nem MPc, hanem annál kisebb - MPc *m - mértékben emeli fogyasztását.


B. 4. 3)A relatív-jövedelem hipotézis

A fogyasztás-elméletek többsége a fogyasztó, mint egyén döntéseit teljesen autonómnak tekintette, aki saját preferencia-rendezése alapján, mindenkitQl függetlenül, önállóan, senkitQl sem befolyásolva határozza meg optimális jövQbeni fogyasztását. Az elQször J. Duesenberry által leírt relatív jövedelem hipotézis ezzel szemben az individuum lélektani-szociológiai motívumaira helyezi a hangsúlyt.

A fogyasztó döntése kettQs meghatározottsággal bír. Az egyén tartani kívánja korábbi, magasabb jövedelme mellett elért fogyasztási szintjét, ragaszkodik fogyasztási szokásaihoz. Másrészt olyan társadalmi csoportok  referencia-csoportok - fogyasztási szokásait veszi alapul, amelyekhez tartozni szeretne. Speciális szerepet kapnak e tekintetben a Frank, R. H. által bevezetett pozicionális javak , amelyek különös jelentQséggel bírnak a relatív fogyasztás, a státusz szempontjából.

Az egyén nehezen törQdik bele életszínvonalának csökkenésébe, illetve tartani kívánja magát társadalmi csoportja, rétege fogyasztási szokásaihoz (esetleg annak a társadalmi csoportnak a fogyasztási jellemzQihez, amelyikhez tartozni szeretne). Ezek a szokások rögzülhettek az egyénben, preferenciarendezése meghatározó elemeivé válhattak, de lehetséges az is, hogy tartalmi azonosulás nélkül kívánja követni azokat.

Az egyén számára fontos a megszokott, az elfogadott vagy átvett fogyasztói szokások szerinti életvitel. Ezt alapvetQen a rendelkezésre álló jövedelme (átmeneti) csökkenése veszélyeztetheti. Ha süllyed jövedelme, akkor az egyén nem homo oeconomicusként viselkedik, tehát a neoklasszikus felfogás szerint irracionális döntést hoz. Nem korlátozza ugyanis visszaesett jövedelme mértékében fogyasztását. Nem hagyhatja figyelmen kívül jövedelmi helyzetének romlását (a fogyasztó költségvetési korlátja meglehetQsen kemény), ugyanakkor ragaszkodik eddigi fogyasztási szintjéhez is. Az eredmény: kompromisszum. Ez a magas fogyasztás a megtakarítási hányad csökkentésével, illetve  nagyobb mértékq csökkenés esetén  a korábbi megtakarítások felélésével (dissaving) biztosítható. Ez az úgynevezett "ratchet effect" (ütközQ-hatás). A lényeg: az egyén nem ugyanannak a fogyasztási függvénynek megfelelQen fogja vissza fogyasztását, mint amely mentén elQzQleg kiterjesztette.

Ha a háztartás jövedelme ismét emelkedni kezd, fogyasztási kiadásai csak mérsékelten nQnek, amíg vissza nem áll az összhang jövedelme és fogyasztása között.

A relatív-jövedelem hipotézis szerint is viszonylag gyengébb, lazább a folyó jövedelem és a fogyasztás alakulása közötti kapcsolat, az ily módon meghatározott fogyasztási kereslet fékezi, korlátozza a konjunkturális kilengéseket. Recesszióban lassabban csökken a fogyasztási cikkek kereslete, mint a jövedelmek, a GDP, a megélénkülés és a konjunktúra periódusában viszont a fogyasztási cikkek keresletének növekedési üteme marad el a jövedelmek emelkedésének tempójától.






A fizikai tQkejavak kereslete, a beruházások


Minél nagyobbak jövedelmeink & . annál nagyobb a rés jövedelmeink és fogyasztásunk között  írta J. M. Keynes A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címq korszakalkotó, paradigma-váltó mqvében, 1936-ban. A Keynes által felismert kereslet-hiány beruházások indításával elvileg felszámolható, ily módon az aggregát kereslet az erQforrás-korlát szintjére emelhetQ. A beruházások keresletnövelQ hatása következtében eltqnhet a GDP-rés. Ebben a lehetQségben rejlik a beruházások piaci, keresleti szempontból vett jelentQsége.

A beruházások fontossága azonban még nagyobb egy másik dimenzióban. A (termelQ) beruházások újabb termelQ-kapacitások létesítését, bQvítését eredményezik, amelyek a kibocsátás növelésének alapvetQ feltételét képzik.

C. 1) A beruházások fogalma, csoportosítása

Beruházások fogalmának sokféle értelmezésével találkozhatunk. Szqkebb értelmezésben a fizikai tQkejavak létesítését értjük beruházáson, tágabban minden, nem közvetlenül fogyasztási célú befektetést a beruházás-kategória érvényességi körébe sorolunk.

A beruházás kategóriája használatos
nominális illetve
reálkategóriaként.

A pénzbeli, nominális értelmezés esetén forintban, euróban, dollárban fejezzük ki a beruházások nagyságát.

A makrogazdaság, a társadalom szempontjából azonban a beruházások reál-jellege a fontosabb. A természetes mértékegységben kifejezett kibocsátás, a reál GDP alakulása  azaz a gazdasági növekedés - alapvetQen a gépek, berendezések, felszerelések, ingatlanok mennyiségének és technikai színvonalának a függvénye. Általános és szakképzésünket, egészségi állapotunkat, sportolás lehetQségeinket, stb. az ilyen célokat szolgáló létesítmények mennyisége, korszerqsége, gépi felszereltsége, mqszerezettsége határozza meg.

A beruházások nagyságának pénzbeli kifejezése, tükrözése  miként a pénz-dimenzió alkalmazásának minden más területén is  a mérést, összehasonlítást, a beruházási forrásokkal történQ gazdálkodást szolgálja, a javak, szolgáltatások cseréjét közvetíti.

A kibocsátáshoz történQ hozzájárulásukat tekintve
termelQ és
nem-termelQ
beruházásokat különböztetünk meg.

Az elkészült, aktivált termelQ beruházások  mint fizikai tQkejavak mint termelési kapacitások  a termelési folyamat fontos erQforrásaiként nagymértékben hozzájárulnak a kibocsátáshoz, alapvetQ szerepet játszanak az elQállított termékek volumenének alakulásában. A nem-termelQ beruházások eredményeként használatba vett létesítmények a társadalom nem-gazdasági alrendszereinek  egészségügy, oktatás, kultúra, nemzetvédelem, stb.  tárgyi, mqködési feltételeit képezik. A makroökonómia nyilván elsQsorban a termelQ beruházások elemzésére koncentrál.

A termelQ beruházások elkészültük, használatbavételük  aktiválásuk 
után fizikai tQkejavakként szolgálják a termelést. A fizikai tQkejavak állományának alakulása szempontjából
bQvítQ és
pótló
beruházásokról beszélhetünk.

A beruházások fogalmát a makroökonómia logikájának, elemzési feladatainak megfelelQen értelmezve, a továbbiakban beruházásnak a fizikai tQkejavak állományának pótlását és bQvítését tekintjük. A fizikai tQkejavakon belül kiemelt jelentQséggel az állóeszközök bírnak (elemzéseink elsQsorban erre a csoportra irányulnak). Az állóeszközök a termelési folyamatban tartósan résztvevQ, fokozatosan elhasználódó fizikai tQkejavak.

Az új állóeszközök létrehozása a vállalkozás szempontjából folyamatként fogható fel, melynek eredménye, végcélja az elkészült, használatba vehetQ, azaz aktiválható létesítmény. A beruházási folyamat során a beruházók megvásárolják a létesítményhez szükséges különbözQ anyagokat, alkatrészeket, felszerelési tárgyakat, gépeket, tehát a beruházási szándék megvalósulása keresletet gerjeszt. Ezt nevezi a szakirodalom a beruházások keresletnövelQ hatásának. (A beruházások éppen e jellemzQjük alapján képezik jelen fejezetünk tárgyát.) A beruházások tehát segítenek megoldani a ma piacproblémáját, ugyanakkor növelhetik a holnap egyensúlytalanságát. Aktiválásukat követQen ugyanis megszqnik keresletet-bQvítQ hatásuk, ám éppen az aktiválás aktusától növelik a termelQkapacitásokat, tehát ettQl kezdve érvényes a kapacitás-bQvítQ hatás.

BQvítQ beruházáson a fizikai tQkejavak állományának növekményét értjük. (Az állóeszközök állományváltozásán kívül ide tartozik a készletek - akár tervezett, akár nem szándékolt - gyarapodása is. Utóbbiak alakulásának elemzése a készletgazdálkodás diszciplinájának tárgyát képezi.)

A termelési célt szolgáló fizikai tQkejavak - akárcsak a lakóépületek  igénybevételük során kopnak, állaguk romlik. A rendeltetésszerq használat és a környezeti tényezQk (nedvesség, szél, fagy, erQs felmelegedés stb.) hatására idQvel fizikailag alkalmatlanná válnak eredeti funkciójuk betöltésére. Ezt az állapotot elérve számviteli szempontból is ki kell vezetni ezeket a nyilvántartásokból, bekövetkezik kiselejtezésük. Elhasználódásuk, kiselejtezésük a tQkeállomány csökkenését eredményezi. A vállalatok számára a korábbi nívón megvalósítandó kibocsátáshoz, a változatlan szintq újratermeléshez elengedhetetlen a kiselejtezett, használatból kivont fizikai tQkejavak pótlása.

A pótlás céljából létesített eszközök - megjelenési formájukat tekintve  nem különböznek a tQkeállomány bQvítését szolgáló fizikai tQkejavaktól. Egyaránt végtermékek, további megmunkálást már nem végeznek rajtuk.
(Funkcióváltásról van szó: az elQállítás folyamatában a beruházási javak voltak a megmunkálás tárgyai, elkészültük után viszont velük hatnak a munkatárgyakra.)

A beruházások, mint végtermékek alkotóelemei az üzleti szervezetek és a háztartások közötti termékáramlásnak, erre a jelenségre a kibocsátás számbavételénél is figyelemmel kell lennünk! A nettó tQkeképzQdést, bQvítést szolgáló fizikai tQkejavak figyelembevétele nem okoz különösebb elméleti problémát. Elkészültük után eladásra kínálják ezeket a cikkeket, és a végtermékek piacán közvetlenül a vállalatok, végsQ soron a háztartások - legalábbis egyensúlyi viszonyok között  megvásárolják azokat. (Ne feledjük, hogy a háztartások végsQ soron minden termelési tényezQ tulajdonosai!)

A tQkeállomány növekményének finanszírozási forrása a jövedelmekbQl történQ megtakarítás. Más jellegq a pótló beruházások pénzügyi fedezete. A fokozatosan elhasználódó állóeszközök egy összegben, beszerzésükkor jelentenek kiadást, de ez az összeg - mint költség - idQben szétterül az állóeszköz mqködésének egész periódusa során gyártott termékek teljes volumenére. A "szétterített költségek idQarányos része, az értékcsökkenési leírás beépül az aktuális idQszak termelésének költségeibe, s megtérül a velük gyártott és értékesített termékek árbevételében.

Az értékcsökkenési leírás az állóeszköz mqködési idQtartama alatt fokozatosan felhalmozódik. Az állóeszköz kiselejtezésének idQpontjára "elvileg" a teljes beszerzési ár összegyqlik a vállalat pénztárában, vagy bankszámláin. Ez a felhalmozódott pénzösszeg a pótlás céljából keresett eszközök finanszírozási forrása. A pótló beruházásokat tehát nem jövedelmekbQl valósítják meg, hanem az összegyqjtött értékcsökkenési leírásból.

A bQvítQ és pótló beruházások összegeként kapjuk a bruttó beruházások nagyságát. Ez a kapcsolat tükrözQdik, jelenik meg például a GDP és a NDP relációjában is. Az NDP a végsQ fogyasztásra kerülQ fogyasztási cikkeket, szolgáltatásokat és a bQvítQ beruházásokat tartalmazza, a GDP pedig ezeken túlmenQen magában foglalja a nemzetgazdasági szinten elszámolt értékcsökkenési leírás értékét is. (A hangsúly az értékcsökkenési leírásnak megfelelQ értéknagyságnak a GDP-be történQ beépülésének tényén van, recesszióban ugyanakkor - megjelenési formáját tekintve - elmaradhat az ebbQl a forrásból megvalósítható pótló beruházás.)

NDP + értékcsökkenés = GDP

A piaci kereslethez való viszony alapján a beruházásokat az
indukált vagy az
autonóm
beruházások csoportjaiba sorolhatjuk.

Az indukált beruházások jellemzQen a termelQ beruházások csoportjába tartoznak. Azokat a termelQ beruházásokat tekintjük indukált beruházásoknak, amelyek termékeivel szemben a döntés idQpontjában már megfogalmazódott, megjelent a piacon a kereslet. Az adott termékfajta elQállításra szolgáló fizikai tQkejavakból, kapacitásokból hiány mutatkozik a gazdaságban, s éppen ez a hiány készteti, motiválja a vállalatokat beruházásokra.

A hiány a gazdaság mennyiségi jelzése. Nem-árjelzéses gazdaságban a profit a kínálat növelésével, a kereslethez történQ felzárkóztatásával fokozható, változatlan árak, változatlan termék-egységre jutó profit esetén is. Ehhez termelQ beruházások kellenek.

Árjelzéses gazdaságban a kapacitás-hiány, a szqk keresztmetszet az adott áru piacán kereslet-túlsúlyt okozhat, ami áremelkedést is von maga után. EmelkedQ ár esetén növekedhet a termék-egységre jutó profit, tehát a normál profiton felül gazdasági profit is képzQdik, de a kibocsátás, az eladások növelése ugyancsak hozzájárul a profit tömegének fokozásához.

ElemzésünkbQl egyértelmqen levonható a konklúzió, hogy a fizikai tQkejavak mennyiségi hiányának, speciális erQforrás-korlátjának a felszámolása mindenképpen növekvQ profittal kecsegteti a vállalatokat, tehát a beruházások indukálásában a közvetlen tényezQ, a közvetlen indikátor a profitmotívum.

Az autonóm beruházások termékei iránt még nem jelent meg a piacon kereslet. Ezek részben olyan termelQ beruházások, amelyek
a gazdasági szerkezet átalakítását
a technikai színvonal növelését
célozzák. A piaci verseny adott (rövid) periódusban még nem követeli meg ezeket az invesztíciókat, hosszabb távon azonban szükségessé válnak. A piac visszaigazolja azokat, azaz a termékek eladása nem ütközik nehézségekbe.
Az autonóm beruházások e csoportját finanszírozhatja maga az állam vagy megvalósításukra ösztönözheti a magánszférát. ElképzelhetQ, hogy a nagyvállalatok stratégiai elképzeléseiben jelennek meg az ilyen jellegq projektek, különösebb állami iniciatíva nélkül.

Az autonóm beruházások másik csoportját olyan létesítmények létrehozása jelenti, amelyek közvetlen célja a keresleti korlát tágítása , az aggregát kereslet növelése. Pregnánsan fogalmazta meg ezt a szerepet Keynes: & kitqnik & miképpen teheti mégis gazdagabbá a társadalmat a kölcsönbQl finanszírozott haszontalan költekezés. Piramisépítés, földrengések, sQt még háborúk is növelhetik a gazdagságot, ha már államférfiainknak a klasszikus közgazdasági tanításokon alapuló neveltetése útjában áll az ezeknél jobb megoldásoknak. Elméleti tételét elhíresült példájával támasztjuk alá: Ha a kincstár ócska palackokat megtöltene bankjegyekkel, megfelelQ mélységbe elásatná Qket felhagyott szénbányákban, az üregeket színültig megtöltetné utcai szeméttel, s aztán a lassez-faire kipróbált elvei szerint a magánvállalkozásra bízná, hogy újból kiássa a bankjegyeket. & nem lenne munkanélküliség és .. a társadalom reális jövedelme és tQkevagyona is valószínqleg jelentQsen nagyobb lenne, mint amekkora tényleg. Igaz, okosabb lenne házakat építeni és ehhez hasonlókat mqvelni ...

Ezt az útmutatást akár felfoghatjuk úgy is, hogy Keynes a mai értelemben vett közjavak létesítését javasolta. A finanszírozás nyilván alapvetQen állami, de megjelenhetnek a költségek viselQiként az önkormányzatok, illetve a civil szervezetek is.

A termelQ beruházások csoportosíthatók fizikai összetételük szerint. (Ez a felosztás természetesen alkalmazható a nem-termelQ beruházások esetében is, de a produktív csoportban tekinthetQ elsQsorban adekvátnak.) E kritérium alapján  a számvitel állóeszköz-kimutatásának sémájától részben eltérve  beszélhetünk:
gépekrQl (beleértve a jármqveket is)
üzemi berendezésekrQl és felszerelésekrQl, valamint
üzem- és irodaépületekrQl
raktárkészlet-beruházásokról (ez utóbbiak nyilván nem állóeszközök).
Nemzetgazdasági szinten a lakóépületek létrehozását célzó beruházások is kiemelkedQ fontossággal bírnak, nemcsak a lakosság életkörülményei, hanem a piaci kereslet aspektusából is.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a beruházások két  aszimmetrikus - hatását különböztettük meg. A kereslet-növelQ hatás minden beruházásnál  az indukáltnál éppúgy, mint az autonómnál  megjelenhet. A kereslet azonban csak abban az esetben növekszik, ha az adott periódus beruházásainak volumene meghaladja az elQzQ idQszakban megvalósított nagyságot. Kapacitás-bQvítQ funkcióval viszont csak a termelQ, bQvítQ jellegq állóeszköz-létesítések bírnak. Ez a hatás viszont akkor is érvényesül, ha a bQvítQ beruházások trendje idQben csökkenQ.

A keresleti korlát emelése, a piac-probléma megoldása szempontjából az autonóm beruházások bírnak kiemelt jelentQséggel. Ezek anélkül képesek a keresletet növelni, hogy elkészültük után fokoznák, bQvítenék a termelQ-kapacitásokat.

C. 2) A beruházási függvény

A beruházási függvény (investment schedule, or function) kifejezi,
hogy a beruházások volumene miként reagál a várható hozamokra, illetve a hitelfelvétel költségeire. A beruházási függvény természetesen az indukált, profitot hozó beruházások szférájában értelmezhetQ.

A beruházási függvény érvényességi köre a pótló beruházásokra is kiterjed. Ezzel kapcsolatosan két kérdést kell elemeznünk.
A pótló beruházások a termelés szinten-tartásához szükségesek. Gazdasági megfontolást, döntést igényel azonban az is, hogy érdemes-e fenntartani a kibocsátás adott nívóját. A feltételek kedvezQtlen alakulása esetén ésszerq lehet a termelés visszafogása, korlátozása, ami a termelQalapok csökkentését, a pótló beruházások elhalasztását eredményezi.
Az elQzQekben tisztáztuk, hogy a pótló beruházások finanszírozási forrása a felhalmozódott értékcsökkenési leírás. Ez saját forrás , nem kell utána kamatot fizetni. Ennek ellenére a döntés meghozatalánál célszerq számolni a kamattal, mint feláldozott haszonlehetQséggel, alternatív költséggel (opportunity cost). Amennyiben az értékcsökkenési leírás összegét betétként helyeznék el, akkor utána kamatot realizálhatna a vállalat, indokolatlan ismételt befektetés, visszaforgatás esetén errQl a kamat-jövedelemrQl mond le a cég.

C. 3.) A beruházási- megtakarítás viszony a GET-ben
A beruházási függvény neoklasszikus felfogása azon alapul, hogy a beruházás a folyamat lezárásakor, aktiváláskor termelQ fizikai tQkejószággá válik. Hozama tehát a tQke határterméke (marginal product of capital, MPK), illetve pénzben kifejezve a tQke határtermék-értéke (VMPK =MPK * p). A beruházási függvény minden pontjának ordináta-értéke a tQke fizikai határtermékén, mint reálnagyságon alapul.

A tQketulajdon és tQkefunkció szétválásának bázisán feltételezzük, hogy a beruházó kölcsönbQl, hitelbQl vásárolja a bQvítQ beruházások megvalósításához szükséges fizikai tQkejavakat. A beruházás költsége tehát a hitel kamata.

A beruházási függvény menete  a tökéletes, pontos információk feltevése alapján  a beruházók számára ismert, az a vállalatok belsQ változója . A beruházási szándék megfogalmazódása során a függvény ordináta-értékeihez  a tQke határtermékeihez - mérik a velük szemben piaci adottságként megjelenQ változót, a (reál)kamatot. Az egyetlen külsQ, piaci változó tehát a kamat:
I = f 1 (i)

Maga a hitel a beruházás aktiválásakor a létesítmény bruttó értékekének komponenseként jelenik meg, amely az állóeszköz élettartama során megtérül. Az értékcsökkenési leírás ezért nem a beruházás, hanem termelés költsége!
A beruházás megvalósításához szükséges hitel - a neoklasszikus teóriában és a GET-ben - a háztartások jövedelmébQl képzQdik. A háztartások jövedelmük egy részét megtakarítják (Saving; S).
Megtakarításon a fogyasztásra fel nem használt jövedelmet értjük. Ez is elsQsorban reálnagyság. A megtakarítók nem vásárolják meg azoknak az áruknak egy részét, amelyre jövedelmük feljogosítaná Qket. Ennek az idQbeli, intertemporális helyettesítésnek a motiváló tényezQje, ára a kamat. A hivatkozott teóriák szerint a megtakarítás tehát csak azokban az esetekben racionális, ha az adott összeg kölcsönadható, ha az kamatot eredményez. (Természetesen a megtakarító és beruházó lehet ugyanaz a személy is. Ebben a szituációban az individuum, mint beruházó, mint vállalkozó termeli ki a kamatot önmaga, mint megtakarító számára.)
S = f2 (i)
A kölcsönzési periódus végén háztartások a visszakapott összeget valamint annak kamatait egyaránt fogyasztásra fordíthatják. Nem sérül tehát a hedonista attitqd, beállítódás, mindössze annak idQbeli kiterjesztése következett be.

A beruházás-megtakarítás kapcsolat felfogása a GET-ben


























Mindkét függvény magyarázó változója a kamat. A két függvény metszéspontjának ordináta-értéke fejezi ki azt a hozamot, amely a beruházás utolsó, határon levQ egységével elérhetQ. Ez a megtakarítóknak fizethetQ kamat alapja, fedezete. A verseny során kialakuló egyensúly esetén a határberuházó rákényszerül arra, hogy a tQke teljes határtermékét átadja a határmegtakarítónak . E mechanizmus következtében válik a tQke határterméke
a kamat alapjává.

A megtakarítások jelentik a beruházások reálfeltételét. Nyilván csak azok a javak ruházhatók be, amelyek nem kerültek fogyasztásra. E megállapítás érvényessége ellenére sincs a megtakarításoknak egyoldalú meghatározó szerepe, azok nem jelentenek egy változatlan nagyságú korlátot, amihez a beruházásoknak igazodniuk kell. A modell egyensúlya valójában kölcsönhatás eredményeként alakul ki. A megtakarítások nagysága is változó érték. A háztartások annyi jövedelmet takarítanak meg, amennyit fogyasztás-maximáló, hedonista értékrendjük alapján, a változó feltételek közepette éppen ésszerqnek tekintenek. A megtakarítások nagysága tehát elsQsorban a kamat függvényében változik.

A három változó - a beruházás, a megtakarítás és a kamat - egyensúlyi nagyságai nyilván egy mechanizmus egy idQben, szinkron meghatározódó értékei. Ez az automatizmus az általános, a minden piacra kiterjedQ egyensúly kialakulásának meghatározó összefüggése, talán legfontosabb pillére. A GET-ben:
a fogyasztó áll a középpontban, a fogyasztás a meghatározó, domináns terület a gazdasági szféra egészén belül
a megtakarításra vonatkozó döntés is a fogyasztói attitqd alapján magyarázható, a megtakarítás lényegében a jövQbeli fogyasztási lehetQségek körét határolja be; a megtakarítási döntés a jelenbeli és a jövQbeli fogyasztási lehetQség közötti választás
a pénz semleges, nem önálló törekvések tárgya, nem befolyásolja a reálszférát, tehát a beruházásokat és a megtakarításokat
gazdaság zárt, az egyes nemzetgazdaságok külkereskedelmi kapcsolatai háttérben maradnak.

Az elvi összefüggések tisztázása után vizsgáljuk meg az ábrán bemutatott modell mqködésének néhány sajátosságát! Az egyensúlytalansági helyzetekben a GET logikája szerint szükségszerqen meginduló korrekciós mechanizmusok garantálják az egyensúly létrejöttét.

Az (i1) kamattal reprezentálható egyensúlytalansági helyzetben a háztartások mindössze (S1) nagyságú jövedelmet takarítanának meg és adnának kölcsön./ (A feltételes mód használatát az indokolja, hogy a modell árveréses, aukciós séma, amelyben a tényleges üzletkötések csak az egyensúlyi állapot kialakulását követQen zajlanak le.)

Sex ante = f2 (i1)

A vállalatok beruházási szándéka viszont ennél lényegesen nagyobb, (I1) érték.

Iex ante = f1 (i1)

Ez azonban (S1) megtakarítási reálfeltétel mellett nem valósulhat meg. A megtakarítás ugyan növekedhetne változatlan kamatláb esetén is, nagyobb nemzetgazdasági kibocsátás mellett. Erre azonban nincs lehetQség, mivel a gazdaság potenciális szinten, az erQforrás korlát effektivitása mellett teljesít.

Iex ante > Sex ante

A vázolt feltételek közepette mindössze (I2) a beruházás létesítéséhez lenne elegendQ az el nem fogyasztott árutömeg, így a határberuházás hozama (i2) nagyságot érne el. Az (I1; S1) intervallumban található minden beruházási variáns hozama, határterméke magasabb lenne a fizetendQ (i1) kamatnál  tehát gazdasági profitot érnének el -, ezért a beruházók egymásra licitálva a kamatot az egyensúlyi szintig hajtanák fel.

Az egyensúlytalanság másik típusában, (i2) kamat mellett a háztartások szívesen takarítanának meg (S2) nagyságú jövedelmet.

Sex ante = f2 (i2)

A beruházási szándék azonban a várható magas kamat(költségek) miatt ettQl jelentQsen elmarad:

Iex ante = f1 (i2)

Kialakul a szándékolt nagyságok közötti egyenlQtlenség:

Iex ante < Sex ante

A háztartások alacsonyabb kamat mellett tudják csak kikölcsönözni megtakarításaikat. A kamat addig süllyed, amíg kialakul a beruházások és a megtakarítások egyensúlya.

A GET-ben a beruházás  megtakarítás egyenlQsége a teljes árupiaci egyensúly kifejezQje. Minden megtermelt, de fogyasztásra nem kerülQ terméket felhasználnak a vállalatok a beruházási folyamat során új fizikai tQkejavak létesítésére. Az árupiaci egyensúly létrejöttének mintegy mellékterméke az egyensúlyi kamat kialakulása.

Ez az egyensúly a makrogazdaságban képzQdQ jövedelmek bármely szintjénél kialakulhat. Mivel azonban a gazdasági javak szqkösek, így az összhasznukat, fogyasztásukat maximáló egyének, háztartások akkora aggregát keresletet fogalmaznak meg, amely megköveteli a gazdaság teljes foglalkoztatással, optimális kapacitás-kihasználással elQállítható produktumát, a potenciális GDP-t.

AD = GDPrpot




C. 4.) A beruházások szerepe Keynes elméletében

C.4.1.) A keynesi beruházási függvény. Keynes alapvetQ mqvének megjelenése elQtt az 1929-ben kirobbant világgazdasági válság, majd az azt követQ, évekig elhúzódó depresszió megvilágította, hogy a tényleges gazdasági helyzet beláthatatlan távolságban van a neoklasszikusok által deklarált tökéletes, teljes és automatikusan megvalósuló egyensúlytól. Az akkor uralkodó elmélet alapvetQ hiányosságát Keynes a kereslet-elmélet kidolgozatlanságában látta.

A háztartások megtakarítási döntéseit Keynes szerint nem kizárólag a kamat, a jövQbeni magasabb fogyasztás lehetQsége vezérli./ (A problémát részletesen áttekintettük a fogyasztási cikkek keresletének szubjektív tényezQit elemezve.) A háztartások számára a megtakarított jövedelem elsQsorban a biztonsági tartalék funkcióját tölti be, a kikölcsönzésével elérhetQ kamatjövedelem csak másodlagos fontosságú. Keynes  átlendülve a paripa túloldalára  a megtakarításokat olyan különbségnek tekintette, amely a rendelkezésre álló jövedelem és annak fogyasztásra fordított része között jelenik meg. A megtakarítás valójában nem más, mint maradék, reziduum.

Keynes szerint a vállalatok vezetQi más tényezQket, összefüggéseket mérlegelve hozzák meg beruházási döntéseiket, mint ahogy azt a neoklasszikusok állították. AlapvetQnek tekintik a beruházásra fordított összeg megtérülését. Ennek nyilván nem egy esztendQ során kell megvalósulnia, hanem a tQkejószág teljes élettartama, teljes mqködési idQszaka alatt. Ezzel Keynes az elemzés idQbeli dimenzióját lényegesen kiterjesztette.

Keynes hangsúlyozta, hogy a fizikai tQkejavak létesítése nem egyszerqen vagyontartási döntés, nem a vagyontárgy birtoklása a fontos, hanem az általa biztosított hozam! Ez az a téves okoskodás, amelytQl a legnehezebb megszabadítani az emberek gondolkodását. Abból a hitbQl származik, hogy a vagyon birtokosa valaminQ tQkejószágra mint olyanra támaszt igényt; holott az, amit valójában kíván a tQkejószág várható hozama.

Hosszabb idQtáv alapulvétele esetén fel sem vetQdhet az ex post információkon alapuló beruházási döntés lehetQsége, annak bázisát nyilván a várakozások, anticipációk képezik. Számolni kell emiatt a bizonytalanság, a pontatlanság megjelenésével, növekedésével. A bizonytalanság a kereslet felmérése, illetve a létesítendQ fizikai tQkejavakkal gyártandó termékek árainak becslése, a kamat anticipálása során okoz komoly nehézséget.

A válságok a gyakorlatban mutatták meg a gazdaság kereslet-korlátos jellegét, amelynek nemcsak a magyarázatára, de még befogadására sem volt képes a GET  kiinduló axiómái merevsége miatt. Keynes helyesen látta a keresleti korlát létét, változékonyságát, ami meghiúsítja a kapacitások optimális kihasználását, rontva, csökkentve ezáltal a tQkejavak létesítésének, a beruházásoknak jövedelmezQségét.

Mindezek alapján Keynes leszögezte, hogy a tQke határtermelékenysége nem játszik szerepet a beruházási döntésekben, az aktorok valójában a tQke határhatékonyságára vonatkozó anticipációk alapján határoznak befektetéseikrQl. A két fogalom közötti különbség kiemelése érdekben tekintsük át mindkettQ jellemzQit!

A tQke határtermelékenysége a fizikai tQkejavak állományának végtelen kis egységnyi növekménye által kiváltott többlet-hozam, amely:
a pillanatnyi helyzetet tükrözi
ex post nagyság
pontos(nak feltételezett)
a fizikai tQkejószág mqszaki-technikai paramétereitQl függ
naturális, természetes mértékegységekben kifejezhetQ
a kamat alapja.

A tQke határhatékonysága a fizikai tQkejavak határegységének egész mqködési élettartama alatt elért, pénzben kifejezett nettó hozamának egy évre vetített, diszkontált értéke. Lényegében egy olyan belsQ kamatláb, amely mellett a tQkeeszköz várható nettó hozamainak jelenértéke egyenlQ annak kínálati árával.

A tQke határhatékonysága a következQ sajátosságokkal jellemezhetQ:
a tQkejószág teljes élettartamára vonatkozik
ex ante jellegq
számszerq meghatározásánál nagyfokú a bizonytalanság
nemcsak mqszaki-technikai, hanem gazdasági (piaci) meghatározottságú
pénzbeli kategória.

Különös hangsúlyt kap, hogy a tQke határhatékonysága nem alapja a kamatnak. Utóbbi kategória Keynes teóriájában nem is a reál, hanem a monetáris szféra eleme. A két fogalom közötti különbségeket taglalva a leglényegesebb eltérésként Keynes a következQt emelte ki: & nem vették észre, hogy a tQke határhatékonysága a tQke várható hozamától, nem pedig pusztán folyó hozamától függ.

R1/1+ i) + R2/1+ i)2 + R3/1+ i)3 + & + Rn/1+ i)n = I0

Ahol:
Ri: az egyes években a tQkejavaknak betudható nettó pénzbeli hozam
i: futóindex
I0: a beruházás aktiválási értéke, lényegében a tQkejavak kínálati ára
(1+ i)i: diszkonttényezQ

A diszkonttényezQben szereplQ kamatlábnak azt az értékét keressük, amely mellett a tervezett fizikai tQkejószág várható nettó hozamainak jelenértéke egyenlQ annak kínálati árával. Ez a tQke határhatékonysága (marginal efficiency of capital; MEK, röviden r betqvel jelöljük), természetét tekintve egy belsQ kamatláb.

A vállalatok az esetben döntenek valamely beruházási variáns megvalósítása mellett, ha a számított belsQ kamatláb meghaladja a piaci kamatláb szintjét, tehát a kamat kifizetése után még marad a vállalatnak a nettó hozamból. A makrogazdasági beruházási függvény ennek megfelelQen Keynes teóriájában a következQ:

Iind = f (r; i)
A beruházás nagyságának meghatározása Keynes elméletében
















C.4.2.) A beruházás-megtakarítás kapcsolata a keynesi teóriában. A beruházás és a megtakarítás szándékolt értékének egybeesése csak véletlen jelenség lehet, sQt tényleges nagyságaik egyensúlyának kialakítására sincs közvetlen automatizmus. A megtakarítás ugyanis reziduum, a beruházás pedig a tQke határhatékonysága és a piaci kamatláb függvénye. A háztartások abban az esetben is képeznek biztonsági tartalékot , ha a beruházók nem veszik azt kölcsön. Ez azt jelenti, hogy a háztartások keresletének elmaradása jövedelmeiktQl nagyobb, mint az az igény, amit a beruházók támasztanak a piacon.

JellemzQen a megtakarítás értéke a nagyobb, mivel:
a fogyasztási cikkek iránti kereslet lassabban nQ a NDP-nél
a megtakarítás gyorsabban emelkedik annál
a beruházások pedig végsQ soron a fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedéséhez igazodnak.

Mindez azt jelenti, hogy a gazdaság Keynes elméletében tipikusan kereslet-korlátos, csak egészen kivételes periódusokban közelít a gazdaság teljesítménye az erQforrás-korláthoz, vagy haladja azt meg. A gazdaság kereslet-korlátos jellege normális jelenség, alapvetQen a vállalkozók gazdasági jövQképének függvénye. "A bizalom állapota & egyike azoknak a döntQ tényezQknek, amelyek meghatározzák a tQke határhatékonyságának függvénygörbéjét, amely azonos a beruházás iránti kereslet függvénygörbéjével."

A beruházások és a megtakarítások egyensúlya - ex post jelleggel, hosszabb távon  éppen a keresleti korlát érvényesülésének mechanizmusában jöhet létre. A keresleti korlát szintjére csökkennek ugyanis a jövedelmek, emiatt kevesebb lesz a fogyasztási cikkek iránti kereslet és a megtakarítás is. A spirál addig szqkül, amíg ki nem alakul az egyensúly.


C. 5.) A fQ áramlat beruházás-elméletének fQbb vonásai

C. 5. 1.) A fQ áramlat beruházási függvénye. A közgazdaságtan fQ áramlata talán a tudományokban megszokottnál határozottabban törekszik a gazdaságpolitikai iránymutatásra, a gyakorlati felhasználhatóságra, valamint a (szakmai) közvélemény befolyásolására, alakítására, gyakorta az összefüggések tisztázásának, a logikai koherencia megteremtésének rovására is. Ezt tükrözi beruházási függvénye is:

I = I - d*(i

Ahol:
I : a beruházások megelQzQ idQszaki nagysága
d: a beruházások kamatérzékenysége
(i: a kamatláb változása

A beruházások homogének , azaz a képletben nem jelenik meg a keynesi értelemben vett indukált és autonóm típus. A függvény kifejezi, hogy fQ áramlat a monetáris politikát favorizálja a költségvetésivel szemben. A beruházások alakulásában ugyanis csak a  monetáris politika által befolyásolt - kamatláb jut explicit szerephez, melynek hatását a beruházások kamatérzékenysége közvetíti. Ez a kategória fejezi ki, hogy a beruházások elQzQ idQszaki nagyságát mennyivel módosítja a kamatláb egy százalékpontos változása.

C. 5. 2.) A fQ áramlat és a keynesi teória beruházás-elméletének fontosabb különbségei elsQsorban a következQ pontokban jelennek meg:

A fQ áramlat:
A produktív, indukált beruházásokat, mint a termelési tényezQk meghatározó csoportjának bQvítését állítja a középpontba, amelyeket nyilván a magánszféra finanszíroz. A rájuk vonatkozó döntéseket a vállalatok megbízható információk bázisán, egzakt számításokkal megalapozva hozzák. Forrásként alapvetQen a vállalatok saját alapjai, illetve az azokat megelQlegezQ hitel jön számításba.
A  többnyire állami indítású - autonóm beruházások nem képeznek önálló, karakterisztikus csoportot, funkciójuk külön hangsúlyozása nélkül beolvadnak a kormányzati kiadásokba (G).
Keynes:,
Az indukált beruházások esetében a mqködési élettartamukat jellemzQ anticipációk bizonytalanságát, a határhatékonyságukra vonatkozó várakozások szeszélyes alakulását emelte ki. A komoly fejlesztésekkel kapcsolatos alaptQke-emelés, illetve az új részvénytársaságok alapítása az értéktQzsdén megy végbe, a képet ezért tovább árnyalják a gyakori tQzsdei hangulat-váltások, sokszor irracionális hullámzások. A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a fogyasztási cikkek iránti kereslet relatíve lassú növekedése nem követeli meg a termelQalapok dinamikus bQvítését.
Mivel Keynes teóriájában az elégtelen és hullámzó volumenq indukált beruházásokon kívül az aggregát keresletnek csak egy számottevQ eleme van, az autonóm beruházás, ezért azok alapvetQen szükségesek, szerepük a makrogazdasági egyensúly létrejötte szempontjából nélkülözhetetlen.


C. 5.) A jelenérték szerepe a beruházási döntésekben

A módszer a beruházási folyamat során a különbözQ periódusokban felmerülQ kiadásokat, a bekövetkezQ pénzmozgásokat igyekszik felmérni, összegezni, ezt megelQzQen azonban azokat összehasonlíthatóvá kell tenni. Hasonló igény fogalmazódik meg a hozamok relációjában is. A létesítmény elkészültét, aktiválását követQen a már mqködQ fizikai tQkejavak hozamát  ahhoz, hogy az szembeállítható legyen a költségekkel  ugyancsak összegezni kell. A pénzben (forintban, euróban) történQ egyszerq, mechanikus aggregálás azonban csak látszólagos, felszíni megoldást jelent.

Eltekintünk (egyelQre) a valuta vásárlóerejének változásától, kizárólag a különbözQ idQpontokban kiadott, vagy befolyt összegek gazdasági jelentQségére koncentrálunk. A beruházási folyamat egy korai szakaszában kiadott tétel más irányú, alternatív felhasználásáról le kell mondania a beruházónak, tehát ez esetben is a feláldozott haszonlehetQség, az opportunity cost jelenségével állunk szemben. Nemcsak a kiadott effektív pénzösszeg, hanem annak kiesQ hozama is költséget jelent a vállalat számára.

Analóg értelmezés adódik a már mqködQ létesítmény bevételeivel kapcsolatosan. Az aktiválás utáni évben befolyt tétel a fizikai tQkejószág mqködésének hátralevQ éveiben még befektethetQ, felhasználható, azaz hozamot biztosít. (Nyilván a hozamnak csak arról a hányadáról beszélünk, amely közvetlenül a fizikai tQkejószágnak tulajdonítható, nem pedig a többi termelési tényezQ közremqködésének.)

Térjünk vissza a valuta vásárlóerejének kérdéséhez! Árszínvonal-emelkedést feltételezve, annál értékesebb egy adott összeg, annál nagyobb mennyiségq reálpénzt jelent, minél korábban került kifizetésre, azaz az infláció minél rövidebb ideig korrodálta . Az elemzésnél az infláció hatásának kiszqrésétQl nem tekinthetünk el!

A megoldás az, hogy a különbözQ idQpontokban befolyt vagy kifizetett tételeket egy adott idQpontra vonatkoztatjuk, meghatározzuk azok jelenértékét. Ez a diszkontálás módszerével érthetQ el. Ez a mqvelet egy nominális kamatláb segítségével végezhetQ el, amely egyszerre fejezi ki:
az idQpreferenciát, a várható nettó hozamot, amely jól közelíthetQ a hosszú távú reálkamatlábbal
az infláció anticipált mértékét.



A nettó diszkontált jelenérték számítása
(millió Ft-ban)
______________________________________________________________
Megnevezés 1.év 2.év 3.év 4.év Diszk.jel.érték
Pénzmozgás -450 200 300 200 -
1 Ft jelenértéke
a) i=25% 1 0,8 0,64 0,512 -
b) i=30% 1 0,769 0,592 0,455 -

A pénzmozgás jelenértéke
a) -450 160 192 128 480- 450=30
b) -450 153,8 177,5 113,8 445,1-450= -4,9

A második, harmadik és negyedik év folyó bevételeinek mechanikus összege lényegesen meghaladja az elsQ év negatív "bevételét", azaz beruházási költségét. A beruházás így nagyon jövedelmezQnek, vonzónak tqnik. A késQbbi évek pénzáramaiban szereplQ pénz azonban kevésbé "értékes", mint az elsQ évben forgó. A racionális döntés megalapozása érdekében meg kell határoznunk egy forint különbözQ évekre vonatkozó jelenértékét, ennek érdekében a forint "névleges" értékét a diszkonttényezQ megfelelQ hatványaival kell osztanunk:

egy forint jelenértéke=1/(1+i)j

A forint-jelenértékek alapján értékelve a bevételeket, a beruházási lehetQség már nem annyira kedvezQ, mint folyóáras bevételek összegezése esetén. A számítások az a) variáns - 25 százalékos kamatláb  szerint 30 millió forint nettó jelenértéket mutatnak ki. A b) variáns esetében  30 százalékos kamatláb mellett - a nettó jelenérték  4,9 millió forint, azaz a beruházás megvalósítása veszteséges lenne.

A bemutatott megoldás a nettó jelenérték-számítás nagyon egyszerq modellje. A módszer azonban még ebben a formában is képes az alapvetQ probléma érzékeltetésére, megvilágítására.

Amennyiben a beruházás megvalósításának idQtartama bizonyos határok között módosítható, az nemcsak a beruházási költségek idQbeli felmerülésében jelenthet változékonyságot, hanem a bevétel-folyam megindulása is eltérQ idQpontokra eshet. Egy beruházási projekt különbözQ idQbeli lefutásai a gazdaságosság fokában is differenciákat eredményeznek. Lehetséges például, hogy a tervezett beruházás három év alatt történQ megvalósítása és az utána induló bevétel-folyam esetén a diszkontált nettó jelenérték negatív elQjelq lesz, míg a másfél-kétéves kivitelezési idQ és a korábban induló bevétel-folyam már pozitív nagyságot határoz meg. A módszer ezért nemcsak a beruházási projektek között képes szelektálni, válogatni, hanem egy konkrét beruházás különbözQ idQbeli megvalósítási módozatainak rangsorolására is alkalmas.


D.) A keresleti korlát gazdaságfilozófiai alapjai gazdaságfilozófiai alapjai. Az állami keresletösztönzés szükségszerqsége.

D.1.) A piacgazdaság keresletkorlátossága alapvetQen nem a piac mqködési zavaraiból következik (bár a piac-problémát ez is súlyosbítja), hanem a fogyasztók megváltozott viselkedésén, attitqdjén alapul. A piacgazdaság keresletét egyelQre, mint a piac mikroegységeinek - a háztartásoknak és a vállalatoknak - az összkeresletét értelmezzük. A fogyasztási kereslet fejlett gazdaságokban elmarad a piaci törvényszerqségek alapján képzQdQ folyó jövedelmek mögött.

A jelen nyomása már gyengül, a háztartások a különbözQ  a várt, de elQre pontosan meg nem határozható  jövQbeli eseményeket prognosztizálva megtakarítanak, tehát nemcsak a kamatjövedelem motiválja Qket. A 20. század elsQ harmadában a két élenjáró országban (USA; Anglia) a fogyasztási határ- és átlaghajlandóság egységnyi alá süllyedt, ami az idQ múlásával mind több gazdaságban jellemzQvé vált. Ezek a tények a Say-törvényt kérdQjelezték meg, de megingott a neoklasszikusoknak a fogyasztás nagyfokú rugalmasságába vetett hite is.

A fogyasztási cikkek iránti kereslet elmarad a jövedelmek képzQdése mögött. Az indukált beruházások révén létrehozott új állóalapok gazdasági racionalitása a velük elQállítható termékek iránt megfogalmazódó fizetQképes keresleten alapul, ami végsQ soron a fogyasztási cikkek keresletére vezethetQ vissza. Megállapítható, hogy a magánszféra keresletének mindkét komponense lassabban emelkedik a jövedelmeknél, a NDP-nél. Ahhoz, hogy a makrogazdaság kihasználja a rendelkezésére álló erQforrásokat, az államnak kell kontrollálnia, növelnie a spontán módon kialakuló aggregát keresletet.


D.2.) Az állam szerepvállalása a kereslet alakításában.

D. 2.1.) A fogyasztási cikkek iránti kereslet közvetett növelése; a jóléti transzferek. A kormányzatok  történelmileg nézve gyakran a szociáldemokrata követeléseknek engedve  különbözQ jóléti transzferekkel támogatták és segítik ma is a piaci versenyben lemaradó társadalmi rétegeket. Ez esetben nem az állam a kereslet alanya, ugyanis a háztartások költik el a költségvetésbQl számukra folyósított összegeket. Amennyiben ezek címzettjei valóban a rászorultsági elv alapján kerülnek kiválasztásra, feltételezhetjük, hogy szinte teljes egészükben keresletté válnak. Mindenesetre ez a többletkereslet hozzáadódik a piac által generált nagysághoz, egyik tényezQje a keresleti korát tágításának.

D. 2.2.) A magánszféra beruházásainak ösztönzése több csatornán keresztül is történhet, csak a fontosabbakat kiemelve:
Beruházási, fejlesztési célú adókedvezmények segítségével.
Gyorsított értékcsökkenési leírás engedélyezésével. Ez esetben a tiszta-jövedelem elemei költségként jelennek meg, mentesülve a jövedelem-adó hatálya alól.
A kormány garancia-vállalással segítheti a hitelbQl megvalósuló invesztíciókat.
A monetáris politika révén a hitelkamatok leszorításával.

Az utóbbi években hazánkban különösen felpörgött a lakosság lakásépítési tevékenysége. Ezek a beruházások is hatalmas összegeket mozgatnak, jelentQsen fokozták az aggregát keresletet.

A kereslet alanya ezekben az esetekben sem a kormányzat, hanem a magánszféra.

D. 2.3.) A kormányzati költekezés, mint az aggregát kereslet komponense. A kormányzati kiadások (government expenditure; G) kategóriájában elemzéseinkben csak azok a tételek jelennek meg, amelyeket közvetlenül javak és szolgáltatások vásárlására fordítanak. A kormányzati kiadások természetesen irányulhatnak fizikai tQkejavak beszerzésére is.

A kormányzati kiadások hagyományos kategóriája valójában egy tágabb keresleti-kiadási kört jelöl. A kormány által megvalósított vásárlások mellett itt jelennek meg a kormányzati intézmények, az önkormányzatok, a civil szervezetek részérQl megfogalmazódott termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos fizetQképes igények is. A kategória annyiban homogén, hogy az e csoportba tartozó intézmények, szervezetek közül egyik sem profitorientált piaci szereplQ. Más szempontból viszont lényeges különbségek érzékelhetQk: az aktorok közül a legtöbb a mqködéséhez feltétlenül szükséges javakat kívánja beszerezni, keresletük tehát eléggé rugalmatlan. A kormányzat és közvetlen intézményei, szervezetei esetében ugyanakkor a gazdaságpolitikai szempontok is jelentQs súllyal jelennek meg.

A kormányzat által gerjesztett kereslet nem azonosítható a költségvetés kiadási oldalával.
Az elQzQekben tárgyaltuk a jóléti transzfereket, melyekrQl megállapítottuk, hogy  bár a költségvetés kiadásai között jelennek meg  azokban azokat nem a kormány költi el, azok felhasználásánál nem a kormány a kereslet alanya. Hiba lenne tehát e címszó alatt is figyelembe venni azokat.
Hasonló a helyzet az államadósságok kamataival. Mivel ez a kamatkiadás nem folyó vásárlások ellenértéke, nem az adott év végtermékei iránt jelent keresletet, ezért nyilván ezeket sem szerepeltethetjük a kormányzati vásárlások csoportjában.

A kormányzati kereslet kiterjesztése  mint az aggregát kereslet komponense  mindig növeli a piaci keresletet. ElQfordulhat azonban, hogy a gazdaság kivételesen a potenciális szinten teljesít, azaz a kereslet fokozása piaci szempontból nem indokolt. A megkezdett programok folytatása-befejezése, az improduktív szektor reálisan növekvQ igényei megakadályozhatják a kormányzati költekezések leszorítását a piaci egyensúly által kívánt szintre. Néha - a választások elQtti periódusban - a kormány gazdaságilag nem megalapozott osztogatásokkal igyekszik kedvezQbb pozíciót biztosítani a mögötte álló párt(ok)nak. Ilyen szituációkban jelentkezik a tömeg-kiszorítási hatás (crowding out effect). A kormányzat áruvásárlásainak hatására az aggregát kereslet többi komponense visszaszorul, csökken. A visszaesés mértéke az adott kereslet-elem kamatérzékenységétQl függ.

A kormányzat költekezésének visszafogása teret enged a magánszféra vásárlásainak (feltételezve a konjunkturális hatások érvényesülését). Konkrétan a katonai kiadások lefaragására utalt H. Stein: az itt elérhetQ megtakarítás a gazdaságban hatékonyan felhasználható. Az így elérhetQ többletet nevezte a béke osztalékának (peace dividend).

Szqk keresleti korlát, jelentQs GDP-rés esetén természetesen a kormányzati kereslet növelése lendületbe hozhatja a gazdaságot, beindíthatja a konjunktúrát.

Az állami beavatkozás, az állami költekezés forrásai sem mellékesek az aggregát kereslet alakulása szempontjából. Az állam gyakran vásárlóerQt von el a piaci szereplQktQl (adók), esetleg állampapírok kibocsátásával a magánszféra hitelfelvételi lehetQségeit korlátozza. Az aggregát kereslet alakulása szempontjából ezeket az összefüggéseket is vizsgálnia kell a kormányzatnak. (A kérdéskör részletesebb elemzését a gazdaságpolitikával foglalkozó fejezetben végezzük el.)




E.) Nettó export; a külföld vásárlási egyenlege

Az elQzQekben áttekintett elemekbQl tevQdik össze egy zárt, külkereskedelmi tevékenységet nem folytató nemzetgazdaság teljes kereslete (zárt gazdaság aggregát kereslete, ADCE, aggregate demand of closed economy). Ez az az érték, amely az árutermelQ szervezetek kínálatával szemben a piacon megjelenik, amelyet azok kielégíthetnek. Nyitott gazdaságban azonban egyrészt a hazai piacra belépnek behozatalukkal, importjukkal (IM) más országbeli termelQk, amelyek a kereslet egy részét kielégítik, a piac egy részét elhódítják a hazai vállalkozások elQl. A világpiacon is versenyképes belföldi cégek viszont termékeik egy részét exportálják (EX), azaz külföldön, más országok piacán realizálják áruikat. Ennek mértékében bQvül a hazai termelQk értékesítési lehetQsége.
ADCE +EX-IM=AD
(AD ez esetben a nyitott gazdaság aggregát keresletét jelöli.)

Az export és import különbségét nevezzük nettó exportnak (X), amely lehet akár pozitív, akár negatív elQjelq.

EX-IM=X

G) A beruházások a kereslet és a termelés kapcsolatát elemzQ modellek

G.1.) A multiplikátor modell

G.1.1.) A multiplikátor fogalma, típusai. A multiplikátor (multiplier) kategóriáját R. F. Kahn vezette be (The Relation of Home Investment to Unemployment, Economic Journal, 1931.) A kategóriának azóta sok változata fogalmazódott meg, amelyek az alapvetQ, matematikai-módszertani összefüggést a közgazdaságtan különbözQ területeire konkretizálják.

A kategória általános értelmezése: a független változó növekményének többszörösével emelkedik az eredményváltozó értéke
Multiplikátor típusai:
Az eredeti, Kahn-féle multiplikátor mint foglalkoztatási multiplikátor jelent meg a szakirodalomban.
A közgazdasági elméletben az igazi áttörést Keynes beruházási multiplikátora jelentette.
A monetaristák a pénz-multiplikátor fogalmát vezették be.
A kínálatoldali közgazdaságtan (Supply-side economics) az adó- és a költségvetési multiplikátor kategóriáját használta.
A közgazdaságtan fQ áramlata a kiadási multiplikátort építette be elméleti rendszerébe.

A kereslet-elmélet témakörében folyó elemzéseink a beruházási és a kiadási multiplikátor kategóriájának használatát követelik meg.

G.1.2.) A multiplikátor-hatás bemutatása, levezetése. A multiplikátor-elméletben is kifejezQdik Keynesnek a beruházások meghatározó szerepérQl vallott felfogása. Keresletkorlátos gazdaságban, a jelentQs GDP-rést (Keynes még nem a NDP, hanem a nemzeti jövedelem kategóriáját használta. Könyvünk egységes fogalom-használata érdekében követjük el ezt a hamisítást .) megszüntetendQ a kormány pótlólagos beruházásokat indít. Ezek a keynesi teóriában nem termelQ, autonóm beruházások, amelyek az aggregát kereslet növekményeként jelennek meg. A keresleti korlát tágulása a termelés bQvítésére motiválja a vállalkozókat, a kibocsátás növelésének folyamatában pedig pótlólagos jövedelmek képzQdnek. A kibocsátás emelkedése során megjelenQ jövedelmek nagy része keresletté válik, ami újabb lökést ad a termelésnek. A hatás fokozatosan gyengül, de teljes elsimulásáig jelentQsen növeli az outputot.

Számpélda a multiplikátor-hatás szemléltetésére (A beruházási multiplikátor bemutatásánál Mátyás Antal munkáját vettük alapul.)


(C
(NDP
(S
”I 1000
c”I 800 c”I 800 (I - c(I 200
c2”I 640 c2(I 640 c(I - c2(I 160
c3(I 512 c3(I 512 c2(I  c3(I 128
c4(I 410 c4(I 410 c3(I  c4(I 102


A folyamatot a kormány 1000 egységnyi pótlólagos beruházási kereslete ((I) indítja meg. A beruházási komponens, mint rész növekménye természetesen megjelenik az egész, azaz az aggregát kereslet emelkedésében ((AD). A kereslet-korlátos gazdaságban az éles versenyben álló vállalatok azonnal reagálnak a kereslet bQvülésére, megnövelik az aggregát kínálatot, a NDP-t. A beruházási cikkek elQállítói megkapják termékeikért a kormánytól az 1000 egységnyi összeget, mint árbevételt. Ez a munkavállalók béreként, a vállalkozók profitjaként, a hitelnyújtók kamatbevételeként a háztartások jövedelmévé válik, amit részben fogyasztásuk növelésére fordítanak, részben megtakarítanak.

Mivel az aggregát kereslet fogyasztási komponense, összetevQje megnövekedett, a fogyasztási javakat gyártó vállalatok számára is kedvezQbbek a lehetQségek termelésük bQvítésére. Az így képzQdQ árbevétel e vállalatok esetében is jövedelmekre tagolódik, amit tulajdonosaik fogyasztásra költenek, illetve megtakarítanak. A kereslet-, termelés-, árbevétel- és jövedelemnövekmény mozzanatai, egyre csökkenQ intenzitással ismétlQdnek (matematikai értelemben konvergálnak a nullához).

ÉszrevehetQ, hogy csak a folyamat elsQ lépése történt a beruházások, mégpedig az improduktív beruházások területén, a többi a fogyasztási cikkek dimenziójában valósult meg. Ez könnyen belátható, mivel a keresletkorlátos gazdaságban a termelés növeléséhez fölös mennyiségben állnak rendelkezésre kihasználatlan kapacitások, csak a kereslet elégtelen.

A példában a fogyasztási határhajlandóság értéke mindvégig 0,8. (Az egyszerqség kedvéért a fogyasztási határhajlandóság változatlan értékével számolunk, holott annak elvileg a jövedelmek növekedésével csökkennie kellene. Gondoljunk azonban arra, hogy a termelés növekedését korábbi munkanélküliek foglalkoztatásával érik el a vállalatok! Valószínq, hogy Qk jövedelmüket legalább olyan mértékben fogyasztásra fordítják, mint a korábbi jövedelemtulajdonosok. A fogyasztási határhajlandóság változatlan nagysága ezek szerint nem irreális feltételezés.)

A tovagyqrqzQ hatást addig követhetnénk, amíg a jövedelmek, a fogyasztás és a megtakarítás pótlólagos értékei nem közelítenék a zérust. Ez esetben - a három oszlopban - három konvergens mértani sort kapnánk, melyek mindegyikében a kvóciens értéke 0,8, azaz megfelel a fogyasztási határhajlandóságnak.

Számunkra az egyes oszlopok összege a fontos, aminek kiszámításához felhasználjuk a konvergens, mértani sorozatok összegképletét.

 EMBED Equation.3 

A középsQ oszlop egyszerre fejezi ki a képzQdQ jövedelmek, az aggregát kereslet és a NDP növekményét.




A baloldali oszlop egyszerre fejezi ki a fogyasztási kereslet illetve a fogyasztási cikkek termelésének alakulását. Utóbbi meghatározza nyilván a tényleges fogyasztás nagyságát is.

 EMBED Equation.3 

A jobboldali oszlopban a megtakarítások követhetQk nyomon. Ne feledjük, hogy a megtakarítások egyszerre fejezik ki a fogyasztásra el nem költött jövedelmek nagyságát és az el nem fogyasztott termékek mennyiségét.

 EMBED Equation.3 

Az 1000 egységnyi pótlólagos beruházás 5000 egységnyi NDP-növekedést vált ki. A fogyasztási határhajlandóságnak megfelelQen ebbQl 4000 egységet fogyasztási cikkek vásárlására fordítanak, a maradék 1000 egységet pedig megtakarítják. A számok a folyamat kifejlQdésének horizontjára piaci egyensúlyt tükröznek.

Az aggregát kínálat 5000 egység. Ezzel a kínálattal 4000 egységnyi fogyasztási cikk iránti kereslet áll szemben a kiinduló, 1000 egységnyi beruházási kereslet mellett. Az aggregát kereslet és kínálat egyenlQ.

Nem vizsgáltuk eddig az 1000 egység pótlólagos beruházás finanszírozásának forrását. Az invesztíció megvalósulhat korábbi megtakarításokból, (külföldi) kölcsönökbQl, vagy egyszerqen a kormányzat túlköltekezésébQl. Éppen ez utóbbi lehetQség az, amely Keynes elméletében óriási elQrelépés a neoklasszikus felfogáshoz képest. Keynes a kormányzat számára lazítja a költségvetési korlát keménységét, a kormányzat költekezhet, vállalhat jelentQsebb deficitet: keresletösztönzQ politikája - fáziskéséssel ugyan, de - kitermeli fedezetét.

Tekintsük át a továbbiakban a multiplikátor-hatás algebrai levezetését!

Feltételezzük, hogy a folyamat kezdetén a végtermékek piacán egyensúly állt fenn, a termelési tényezQk részleges kihasználása mellett. Az aggregát kínálat tehát alkalmazkodott az aggregát kereslet elQzQ, aktuális szintjéhez. A multiplikátor beindulását követQen emelkedik a beruházási, majd annak bázisán a fogyasztási kereslet, vagyis (az egyenlet jobb oldala). Ez kiváltja a termelés, valamint a kínálat azonos nagyságú bQvülését (baloldal).

(NDP = (C + (I

Fejezzük ki a fogyasztási cikkek keresletének növekedését a fogyasztási határhajlandóság (ez esetben egyszerqen c -vel jelöljük) és az NDP szorzataként!

(NDP = c * (NDP + (I

Vigyük egy oldalra a NDP-t tartalmazó tagokat, végezzük el a kiemelést!

(1  c) (NDP = (I

mivel (1  c) = s
(NDP =1/s * (I

Az 1/s a keynesi beruházási multiplikátor, amit k-val jelölünk. Megmutatja, hogy a beruházások egységnyi növekedését követQen hányszorosára növekszik a termelés.

Keynes elméletében a fogyasztási szokások, a fogyasztók preferencia-rendezése rövidtávon alig változik, tehát az aggregát kereslet alakulása alapvetQen a beruházási volumentQl függ. G.1.3.)Tényleges és logikai multiplikátor. Eddigi elemzéseinkben kimondatlanul a logikai multiplikátor kapott szerepet. Ez folyamatosan, idQbeli késés és ellenható tényezQk hiányában (a fizikából kölcsönvett hasonlattal: mintegy vákuumban) fejti ki hatását. A valós feltételek közepette a tényleges multiplikátor érvényesül. Ez esetben a hatás nem szükségszerqen folyamatos, zavaró, ellentétes irányba ható tényezQk is szerephez jutnak. Már a definíciók alapján is természetes, hogy a tényleges multiplikátor gyengébb a logikainál.
Vizsgáljuk meg, mivel magyarázható a kétféle multiplikátor eltérQ intenzitása!
A kibontakozó konjunktúrában emelkedhet a fizikai tQkejavak kínálati ára, ami a beruházások határhatékonyságára vonatkozó várakozások romlásához, a beruházási volumen süllyedéséhez vezet.
Intenzív és tartós multiplikátor-hatás esetén végül is csökken a fogyasztási, növekszik a megtakarítási határhajlandóság, azaz gyengül a multiplikátorhatás.
A termelés bQvülése növeli a tranzakciós pénzkeresletet, emeli a kamatlábat, ezzel visszafogja a beruházási kedvet.
A jövedelemmegoszlás a vagyonosabb csoportok javára módosulhat, ami a fogyasztási határhajlandóság csökkenését, a multiplikátor gyengülését válthatja ki.
Azok a munkavállalók, akik számára a kibontakozó multiplikátor teremtett munkaalkalmat  még munkanélküliként - feltehetQen kölcsönöket vettek fel, felélték megtakarításaikat. Munkavállalás utáni jövedelmükbQl ezeket törlesztik, illetve pótolják megtakarításaikat. Ez ugyancsak a multiplikátor gyengülését eredményezi.
A korábbi túlzott (nem szándékolt) készletekbQl kielégíthetQ a kereslet növekedésének egy része, korlátozottabbak lesznek tehát a kereskedelem részérQl a termelés felé az új rendelések.
A multiplikátor-hatás részben külföldre szivároghat, amennyiben a vásárlók importcikkeket vesznek. Ez esetben az import nagyságának mértékében a tovagyqrqzQ hatás az importQr országban jelenik meg. Ez az összefüggés az alapja a széles körben ismert lokomotív-elméletnek is.
Bizonytalan, recesszió-közeli helyzetben a likviditási igény megnQ, ami a kamatláb növekedését, a multiplikátor erejének csökkenését eredményezi.

A multiplikátor-hatás beindulásánál a gyújtószikra a kormányzat autonóm beruházása volt, ezt követQen a kiáramló jövedelmek a fogyasztási cikkek termelését élénkítették. A folyamat még az esetben is kedvezQ a gazdaságra nézve, ha a kezdeti lépés nem a legszerencsésebb, ha nem találja meg a kormányzat a legkedvezQbb területet az autonóm beruházások indításához! Ezt támasztja alá Keynes  már idézett - érvelése: & kitqnik & miképpen teheti mégis gazdagabbá a társadalmat a kölcsönbQl finanszírozott haszontalan költekezés. Piramisépítés, földrengések, sQt még háborúk is növelhetik a gazdagságot, ha már államférfiainknak a klasszikus közgazdasági tanításokon alapuló neveltetése útjában áll az ezeknél jobb megoldásoknak. x Erre  képletesen  egy példát is leír: Ha a kincstár ócska palackokat megtöltene bankjegyekkel, megfelelQ mélységbe elásatná Qket felhagyott szénbányákban, az üregeket színültig megtöltetné utcai szeméttel, s aztán a lassez- faire kipróbált elvei szerint a magánvállalkozásra bízná, hogy újból kiássa a bankjegyeket & nem lenne munkanélküliség és a visszahatások révén a társadalom reális jövedelme és tQkevagyona is valószínqleg jelentQsen nagyobb lenne & .. Igaz, okosabb lenne házakat építeni és ehhez hasonlókat mqvelni; de ha ezt politikai vagy gyakorlati nehézségek megakadályozzák, az említett megoldás is jobb lenne a semmilyennél. x

G.1.4.) A multiplikátor értelmezése a fQ áramlatban. Miként Keynes elQzQ, extrém példájából is kitqnik, bármilyen keresletnövelés elQnyös lehet a gazdaság számára, kimozdíthatja azt a félpangás állapotából. Természetesen azok a megoldások kedvezQbbek, amelyek esetén a kiinduló költekezés racionális, érdemben javítja a gazdaság, a társadalom feltételeit. Javaslata ezért egyértelmq bár némileg leszqkített : indítson a kormány autonóm beruházásokat, elsQsorban az infrastruktúra területén.

Keynes gondolatainak megjelenése óta jóval sqrqbb szövésq lett a szociális védQháló, kiépült a jóléti állam (sQt, az utolsó két évtizedben már egyes szárnyait elkezdték bontani, érezhetQen csökkent komfortfokozata ). Ez a változás tükrözQdött a közgazdaságtan felfogásában is. A fQ áramlat már nemcsak az autonóm beruházásokat minQsíti elQnyös megoldásnak, hanem bármilyen kiadást, ami a kereslet növelését eredményezi. A beruházási multiplikátor mellett/helyett megjelent a kiadási multiplikátor.
A kiadási multiplikátor elméletileg nem jelent újdonságot: mqködésének, érvényesülésének logikája megegyezik a keynesi beruházási multiplikátoréval. Valójában csak a multiplikátort beindító elsQ lépés lehetQségeit tágította ki a fQ áramlat.

G.2.) Az akcelerátor-modell

G.2.1. Az akcelerátor-modell bemutatása. Az akcelerátor-modell  szemben a multiplikátor elmélettel  elsQsorban a fogyasztási cikkek iránti kereslet és az indukált beruházások kapcsolatát elemzi. A kiinduló helyzetben feltételezzük, hogy:
a kapacitások kihasználása optimális
a fizikai tQkejavak állományának és a kibocsátásnak az aránya konstans.

A fogyasztási cikkek iránti kereslet tervezett növeléséhez nem áll rendelkezésre kihasználatlan kapacitás. Mindezek alapján a szándékolt, anticipált tQkeállomány  mint eredmény-változó  végsQ soron a fogyasztási cikkek iránti kereslet tervezett alakulásától  mint magyarázó-változótól függ.

Kexp = v*Qexp

Ahol:
Kexp: a tQkeállomány szándékolt, anticipált nagysága
v: a tQke/termelés arány
Qexp: a kibocsátás tervezett, anticipált értéke.

Amennyiben növekszik a kereslet a termelés elQállításhoz nagyobb tQkeállomány szükséges, ami produktív, bQvítQ beruházásokat igényel.

I = v* (Qexp  Qa)
Ahol:
Qa: a kibocsátás tényleges értéke
Az akcelerátor-modellel végzett elemzések során egy úgynevezett lead-jelenséget fedezhetünk fel: az okozat alakulási tendenciájában, idQben megelQzi az okot. Az okozat ebben az esetben a tQkejavak állományának növelése, a beruházás, amit a termelés bQvítésének szándéka vált ki. A beruházási folyamatnak azonban be kell fejezQdnie, a létesítményeket aktiválni kell ahhoz, hogy a fogyasztási cikkek termelésének növelése megvalósulhasson.

Tekintsük át az akcelerátor-modell mqködését egy számpéldán!

Év C=Qc K Écs Ip IN IB 1) 500 1000 100 100 0 100 2) 500 1000 100 100 0 100 3) 600 1200 120 100 200 300 4) 700 1400 140 100 200 300 5) 800 1600 160 100 200 300 6) 1000 2000 200 100 400 500 7) 1300 2600 260 100 600 700 8) 1700 3400 340 100 800 900 9) 2000 4000 400 100 600 700 10) 2000 4000 400 100 0 100 11) 1950 3900 390 0 0 0 12) 1800 3600 380 0 0 0
Ahol:
C: a fogyasztási cikkek kereslete;
Qc: a fogyasztási cikkek termelése
Écs: elszámolt értékcsökkenési leírás
IP: pótló beruházás
IN: nettó beruházás
IB: bruttó beruházás

G.2.2.) Az akcelerátor-modell mqködése. Induljunk ki abból, hogy az elsQ évben a fogyasztási cikkek iránti kereslet, s ennek megfelelQen azok termelése 500 egység. (Ez tetszés szerint értelmezhetQ milliárd forintban, $-ban, euróban.) A tQke/termelés hányados értékét tekintsük kettQnek (v=2). Az állótQke várható élettartama modellünk paraméterei szerint tíz év. Az új, bQvítQ beruházásokat nyilván tíz éven belül nem kell pótolni, bár értékcsökkenést természetesen ezek után is elszámolnak. Feltesszük továbbá, hogy a gazdaság már hosszabb ideje mqködik változatlan paraméterekkel.

Az elsQ két évben a gazdaság változatlan szinten mqködik (mint utaltunk rá, már korábban is ez a teljesítmény jellemezte), végrehajtja a szükséges pótlásokat, de nincs bQvítQ beruházásra igény.

A harmadik évben a fogyasztási cikkek kereslete 100 egységgel növekszik, ennek hatására a szándékolt tQkeállomány - v értékét is figyelembe véve - 200-zal emelkedik. MegfigyelhetQ - innen származik a modell elnevezése is -, hogy a fogyasztási cikkek oldaláról érkezett impulzusra a fizikai tQkejavak termelése jelentQsen felerQsödve, felgyorsulva reagál. Míg a fogyasztási javak kereslete esetén 20, addig a beruházási cikkeknél 200 százalék a növekedés mértéke!

A negyedik és ötödik évben a fogyasztási cikkek kereslete további 100-100 egységgel emelkedik, ami mindegyik évben 200 egységnyi bQvítQ beruházást tesz szükségessé. Ez a megfogalmazódó igény azonban csak a tQkejavak termelésének szinten-tartásához elegendQ. A fogyasztási javak keresletének egyenletes növekedése tehát a beruházás cikkek termelésének stagnálását eredményezi.

A hatodik, hetedik és nyolcadik esztendQben a fogyasztási cikkek elQállítása egyre nagyobb és nagyobb volumennel bQvül, s erre az impulzusra a beruházási eszközök elQállítása is - számpéldánk szerint azonos nagyságokkal  növekedni kezd. A fizikai tQkejavak termelésének egyenletes növekedését tehát a fogyasztási cikkek iránti kereslet gyorsuló mértékq emelkedése váltja ki.

A kilencedik évben a fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedési üteme megtorpan. Termelésük  ennek megfelelQen - ugyan emelkedik, de az elQzQ évinél kisebb mennyiséggel. Ez az ütemváltás a fizikai tQkejavak termelésénél már abszolút visszaesést idéz elQ.

A következQ, tizedik évben stagnál a fogyasztási cikkek gyártása. A meglévQ állótQke-állomány megfelel a szándékoltnak, bQvítQ beruházásra nincs szükség. A fizikai tQkejavak termelése ennek megfelelQen csak a pótlási igények kielégítésére korlátozódik.

A tizenegyedik évben a fogyasztási cikkek termelése abszolút mértékben is visszaesik, bár csak kis volumennel. A szándékolt tQkeállomány csökken. A tényleges tQkeállomány ehhez úgy tud hozzáigazodni, hogy nem hajtják végre az esedékes pótlásokat.

Az utolsó, tizenkettedik esztendQben még intenzívebb a fogyasztás kereslet visszaesése, emiatt a szándékolt tQkemennyiség is jelentQsen csökken. A hozzáigazodás most - ésszerqen  nem valósulhat meg. Az esedékes kiselejtezések végrehajtása, a pótlás elmulasztása sem szorítja a kívánt szintre a tQkeállományt. Mivel a tényleges tQkeállomány nem igazodik hozzá a szándékolthoz, kihasználatlan kapacitások jelentkeznek.



G.2.3.) Az akcelerátor-modell aszimmetriája, mqködésnek súrlódásai. Áttekintve az egész folyamatot, megállapíthatjuk, hogy az akcelerátor-hatás aszimmetrikusan érvényesül. A tényleges tQkeállomány a kereslet növekedése esetén mindig képes hozzáigazodni a szándékolthoz, de a kereslet csökkenése esetén - annak egy adott, az elQzQ pontban bemutatott mértéke után - ez a hozzáigazodás nem tud megvalósulni.

Az akcelerátor-modell nemcsak magyarázza a beruházási keresletet, hanem arra is megkísérel válaszolni, hogy mi okozza a beruházási teljesítések kilengését. A modell e kétségtelen elQnye mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül egy másik jellegzetességébQl - nevezetesen, hogy csak az indukált beruházások alakulását elemzi - következQ hiány: az összberuházás irányzata lényegesen eltérhet az indukált beruházásokétól. Az eltérést az autonóm beruházások volumene fejezi ki. A modell ekképpen elsQsorban a piaci önszabályozást mutatja be, az állami interveniálás háttérben marad, holott a kettQ egysége a jellemzQ.

A táblázat értékcsökkenés oszlopának adatai egy fontos gazdasági jelenséget világítanak meg.
A harmadik évtQl dinamikusan növekszik a tQkeállomány és annak függvényében az elszámolt értékcsökkenési leírás. Ez a költségtétel befolyik az árbevételben, de pótlásra hosszú ideig (a modellben tíz esztendeig) nem kell felhasználni. Mivel ez az összeg a vállalatok rendelkezésére áll, megfelelQ kereslet esetén ezekbQl is bQvítQ beruházások valósíthatók meg.
A tizenegyedik évtQl a fogyasztási cikkek iránti kereslet visszaesése miatt csökken a termelQ-kapacitások iránti igény, azaz nincs értelme pótolni az elhasználódott és kiselejtezett eszközöket. A befolyt értékcsökkenés nem kerül elköltésre, nem válik keresletté.

A leírtak alapján sok rokon vonás fedezhetQ fel az értékcsökkenés és a megtakarított jövedelmek viselkedése között, ez az egyik oka annak, hogy a fQ áramlat az értékcsökkenést is a vállalati megtakarítások egyik komponenseként kezeli.

Az akcelerátor-elv a valóságban nyilván nem juthat olyan pontosan, tisztán érvényre, mint az logikailag levezethetQ, illetve a számpéldában bemutattuk. A tényleges megvalósulásban tapasztalhatók bizonyos súrlódások:
Az eszközök, a fizikai tQkejavak nem oszthatók tökéletesen, a kereslet adott emelkedésére a tQkeállomány csak aránytalanul nagy növekedéssel képes válaszolni. (Ha egy tehenészetben a tej mennyisége 25 %-kal meghaladja a tartálykocsi befogadóképességét, akkor annak szállítására nyilván nem lehet negyed tartálykocsit beállítani.) Az elQreszaladt kapacitás viszont elegendQ lehet a kereslet és a termelés újabb növekményeinek kielégítésére is.
A vállalatok nyilván nem növelik tQkeállományukat, ha a kereslet észlelt emelkedését egyszerinek, átmenetinek minQsítik.
A makrogazdasági szintq akcelerátor-hatás erQsségét az is módosíthatja, ha az ágazati szintq hatások változatlanok, ám módosul a makrogazdaság ágazati szerkezete.

G.2.4.) A kis- és nagykereskedelem hatása az akcelerátorra. A fogyasztási cikkek iránti keresletrQl a termelQvállalatok gyakran nem piackutatással szereznek információt, hanem a kereskedelem megrendeléseire reagálnak. Konjunktúrában, ha nQ a kereslet, ezt elQször a kiskereskedelem érzékeli. A vásárlási igények növekedése tükrözQdik rendeléseikben, de ezt megtoldják a várható nagyobb forgalomhoz szükséges készletek feltöltésére szolgáló mennyiséggel. Hasonlóan járnak el a nagykereskedelmi vállalatok is. A termelQk a fogyasztók tényleges kereslet-növekményét kielégítQ javak mellett a kis- és nagykereskedelmi készletek növelését szolgáló cikkeket is elQállítják. A nagyobb kibocsátáshoz megnövelt kapacitások, bQvítQ beruházások kellenek. Ez a hatás a készletfeltöltés céljából elQállítandó termékek esetben is érvényesül, azaz a kereskedelem fokozza az akcelerátor erQsségét.

A kereslet visszaesése esetén is torzít a kereskedelem. A forgalom prognosztizálható csökkenése esetén feleslegessé válik az elQzQ magas készlet. A vevQk igényeinek egy részét éppen a készletek leépítésével elégítik ki, ezért a kereskedelem termelQk felé irányuló megrendelései jobban csökkennek, mint maga a kereslet.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az akcelerátor-hatás a gazdaság instabilitásának egyik fontos tényezQje. A fogyasztási cikkek iránti kereslet változásai felerQsödve jelennek meg a beruházási javak gyártásában, fokozva ezzel az össztermelés kilengéseit.

G.2.5.) A multiplikátor és az akcelerátor-modell összehasonlítása. A multiplikátor-modell kereslet-korlátos gazdaságot vizsgál, melyben a termelés növeléséhez minden erQforrásból többlet, felesleg áll rendelkezésre (Kornai János kifejezésével: komplementer slack). A termelés növelésének egyetlen akadálya van csak: a szqk piac, az elégtelen kereslet. Ebben a helyzetben a végtermékek piacán egyensúly áll(hat) fenn, ugyanakkor a termelési erQforrások piacai kínálat-túlsúlyosak. A multiplikátor-modell szerint a megoldást az autonóm, alapvetQen improduktív beruházások növelése jelenti, amelyek úgy fokozzák  saját értékük többszörösével - az aggregát keresletet, hogy közben nem bQvítik a kapacitásokat. A folyamat kibontakozása során fokozatosan csökken a GDP-rés, közeledik a tényleges kibocsátás a potenciálishoz.

Az akcelerátor-modell feltételrendszerében a kapacitás-korlát egyenlQ a keresleti korláttal, a többi termelési erQforrás piacán viszont kínálat-túlsúly tapasztalható. A fogyasztási cikkek iránti kereslet emelkedése mindenképpen az aggregát kereslet túlsúlyát eredményezi a nemzetgazdaság piacán, amely a termelQket kibocsátásuk bQvítésére motiválja. Ennek azonban elQfeltétele a kapacitások növelése, bQvítQ jellegq beruházások indítása. Mivel ezeknek a beruházásoknak is kibontakozik multiplikatív, a fogyasztási cikkek iránti keresletet tovább növelQ hatása, ezért a folyamat a termelés kiterjesztéshez vezet. Az akcelerátor-modell lényegi jellemzQje a felerQsödés, az akceleráció, tehát az a jelenség, hogy a fogyasztási cikkek keresletének növekedésében mutatkozó gyorsulás vagy lassulás megtöbbszörözQdve tevQdik át a fizikai tQkejavak gyártására.

Mindkét modell jellemzQ közös vonása, hogy nemcsak a termelés növekedése, hanem csökkenése irányában is hathat.

G.3. A szupermultiplikátor

A szupermultiplikátor a multiplikátor- és az akcelerátor-hatás összekapcsolódása. Kereslet-korlátos gazdaságban a kormány  feltevésünk szerint - olyan mértékben növeli az összkeresletet, hogy a kielégítéséhez szükséges kapacitás-igény meghaladja a rendelkezésre álló tQkeállományt. Új, bQvítQ beruházásokat kell emiatt indítani. Ezzel viszont tovább növekszik a fogyasztási cikkek kereslete, ami ismét a termelQalapok iránti igényt fokozza. Ezek a mozzanatok folyamatosan ismétlQdnek.

A szupermultiplikátor kibontakozása autonóm beruházással indul:

"Iaut ’! "AD ’! " Iind ’! "AD ’! "Iind ’! "AD ’! "Iind ’! "AD’!

A szupermultiplikátor mqködése a gazdaság gyorsuló növekedésének lehetQségét hordozza. A gazdaságtörténet azonban nemcsak ezt a folyamatos gyorsulást rögzíti. Nyilván a szupermultiplikátor mellett még nagyon sok tényezQ hat a gazdaság teljesítményére, de magának a folyamatnak a belsQ logikája is kódolja a növekedés megtörését. A folyamat kiteljesedése nemcsak a termelQalapok növekedését, hanem a foglalkoztatás kiterjesztését is jelenti. Elkerülhetetlen, hogy a növekedés beleütközzön a teljes foglalkoztatás plafonjába. Ezt követQen romlik a tQke-munka arány, csökken a tQkejavak hatékonysága, egyre kisebb lesz a bQvítés jövedelmezQsége. Végül megszqnik a termelQalapok bQvítése, a kereslet növekedése.

Ekkor kikapcsol az akcelerátor, a multiplikátor pedig a csökkenés irányába kezd hatni. A gazdaság teljesítménye egyre jobban visszaesik. A dekonjunktúra addig tart, amíg:
az ismét kereslet-korlátossá váló gazdaságban a kormányzat interveniál vagy
a kibocsátás annyira összezsugorodik, hogy a csökkenQ jövedelmek miatt emelkedQ fogyasztási határhajlandóság mellett kereslet-túlsúly alakul ki.

A szupermultiplikátor a konjunkturális és dekonjunkturális folyamatok egyik érdemi mozgatója, nem véletlenül terjedt el a szakirodalomban a biliárdasztal-elmélet elnevezés.



Makro-fogalomtár
(Kiegészítés)

Adaptív várakozások (Adaptive expectations) ’! Igazodó várakozások. A vizsgált változó múltbeli idQsorát meghatározó tényezQk mellett számol azok intenzitásának, erQsségének változásával, a megjelenQ új feltételek, a belépQ új tényezQk szerepével.
Adó (Tax) ’! Az államhatalom által elQírt, meghatározott mértékq befizetés, az állami költségvetés fontos bevételi forrása. Az adózónak befizetései teljesítéséért közvetlen ellenszolgáltatás nem jár, ezért jelentQs mértékben érinti költségeit, kiadásait, adózott jövedelmeit. Az adók emiatt a költségvetési (fiskális) politika alapvetQ eszközei, amelyek a költségvetési rendbe illeszkednek. Az adók többsége befolyásolja a végtermékek, szolgáltatások, termelési tényezQk árait, ezen keresztül a háztartások fogyasztási szerkezetét, a vállalatok által alkalmazott tényezQkombinációkat. A kormány az adókon keresztül képes hatni a magánkiadások, magánkereslet nagyságára. Két alaptípusa különböztethetQ meg: a közvetlen illetve a közvetett adók. Az adók mértéke függ az adókulcsoktól, amelyek lehetnek progresszívek, lineárisak és degresszívek.
Adóalany (Taxpayer) ’! Az adó fizetésére kötelezett természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, amelyre a törvény adófizetési kötelezettséget állapít meg.
Adóalap (Tax base) ’! Az adóalanyok jövedelme, nyeresége, tulajdona, teljesítményének pénzbeli nagysága, amely az adó kivetésének alapjául szolgál.
Adóék (Tax wedge) ’! a munkáltató összes munkával kapcsolatos költségének és a nettó bérnek a különbsége. Százalékos formában is kifejezhetQ.
Adómultiplikátor (Taxmultiplier) ’! A jövedelmek és profitok adóztatásának, elvonásának kumulatív hatása. Megmutatja, hogy egységnyi adóváltozás hatására annak hányszorosával módosul az aggregát kereslet, valamint a kibocsátás nagysága. KedvezQtlenül hat az aggregát kereslet alakulására. A kínálatoldali közgazdaságtan szerint ez a hatás erQsebb, mint az ily módon befolyó bevételek elköltésének az aggregát keresletet növelQ hatása, a költségvetési multiplikátor. A kétféle multiplikátor eredQje állításuk szerint csökkenti az aggregát keresletet, ezért az adózás mértékét korlátozni kell. Ez az egyik legfontosabb érvük az adóreform mellett, az állam redisztributív funkciója és a fiskális politika ellen.
Adópolitika a fiskális politika fogságában ’! A kínálatoldali közgazdaságtan állítása, mely szerint a keresletösztönzQ fiskális politikát folytató kormányok a költségvetési deficit túlzott felduzzadását, kezelhetetlenné válását elkerülendQ nem válogatnak az adóbevételek növelését eredményezQ eszközök között. Háttérbe szorul emiatt az adópolitika fogyasztási szerkezetet és tényezQarányokat befolyásoló pozitív funkciója, mindent  progresszíven - megadóztatnak, ahonnan jövedelmet lehet elvonni. Ezzel akadályozzák a fejlesztési források képzQdését, a gazdaság strukturális átalakulását, modernizációját.
Adósságszolgálat (Service of debt) ’! Az államadósság utáni tQketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségek teljesítése. Mértékét az adósságszolgálati ráta fejezi ki.
Adósságszolgálati ráta (Rate of debt service) ’! Az államadósság utáni tQketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségek aránya a GDP vagy az export százalékában.
Adózás alapelvei (Principles of taxation) ’! A szakirodalom általában három adózási alapelvet fogalmaz meg: a) a fizetQképesség elvét, b) az adózás haszonélvezeti elvét, c) a jövedelem-újraelosztás elvét.
Akcelerátor aszimmetriája (Asimmetry of accelerator) ’! Nincs elvi akadálya annak, hogy a vállalatok a kereslet növekedésének megfelelQen bQvítsék tQkeállományukat, a gazdaság képes elQállítani az ehhez szükséges beruházási cikkeket. A kereslet csökkenéséhez viszont csak a pótló beruházások elhalasztásának mértékében ésszerq igazodniuk. Ha a kereslet visszaesése ennél nagyobb mértékq, az alkalmazkodás csak korlátozottan valósul meg.
Akcelerátor-elv (Acceleration principle) ’! A termékek (fogyasztási cikkek) iránti kereslet és a tQkeállomány növeléséhez szükséges beruházási cikkek gyártása közötti kapcsolatot írja le. A vállalatok tQkeállományuk és kibocsátásuk optimális arányát kívánják fenntartani, ezért a termékek iránti kereslet bármilyen irányú változására az indukált beruházások felerQsödve, felgyorsulva reagálnak. Az akcelerátor-elv érvényesülésének speciális dimenziója a készletberuházások alakulása.
Akcelerátor súrlódásai (Frictions of accelerator) ’! Az akcelerátor-elv nem érvényesül folyamatosan, zökkenQmentesen. Ennek egyik fontos oka, hogy a fizikai tQkejavak nem oszthatók tökéletesen, ezért a kereslet változására vagy egyáltalán nincs reakció, vagy annak nagysága meghaladja az indokolt mértéket. A vállalatok az esetben sem reagálnak a kereslet változására, ha azt csak átmenetinek minQsítik. A kereslet visszaesése esetén a kapacitáskihasználtság az optimális mérték alá eshet, ezért a kereslet növekedése esetén felesleges bQvíteni a tQkeállományt, felesleges beruházásokat indítani.
Aktíva (Asset) ’! Aktíva, vagyontárgy, eszköz, a tulajdonos vagyonának eleme. Lehet reál és pénzügyi aktíva.
Aktivitási ráta (Labour force participation rate) ’! A mutató az aktív népesség (foglalkoztatottak és munkanélküliek együttes száma) arányát mutatja a teljes populáción belül. Számítható a teljes népességre, a munkaképes illetve a munkavállalási korúakra, nemek és/vagy korcsoportok szerinti bontásban, meghatározható egy tetszQlegesen kiválasztott társadalmi csoportra.
Aktív pénz (Active money) ’! A közgazdasági elméletek többsége szerint a pénz, a monetáris szféra aktív, azaz képes hatni a reálszféra folyamataira, képes azok végbemenetelét befolyásolni. A pénz aktivitásán alapul a monetáris politika lehetQsége.
AlapvetQ lélektani törvény ’! J. M. Keynes fogalmazta meg az összefüggést, mely a fogyasztási határhajlandóság logikai alapját jelenti. Eszerint a fogyasztók általában hajlandók növelni fogyasztásukat jövedelmük emelkedése esetén, de csak annál kisebb mértékben.
Állami beavatkozás (State intervention) ’! Az állam a gazdasági folyamatok kereteinek meghatározása (rendszerszabályozás), illetve a gazdaságpolitikai céloknak adekvát gazdasági tevékenység megvalósulása érdekében történQ fellépése, szerepvállalása (folyamatszabályozás). Szqkebben csak az utóbbi tekinthetQ állami interveniálásnak.
Állományváltozó, állapotváltozó (Stock variable) ’! Aze csoportba tqartozó mutatók értékét egy meghatározott idQpontra (fordulónapra) értelmezzük (pl. népesség, gazdasági egységek száma, munkanélküli létszám).
ÁllótQke-beruházás (Fixed investment) ’! Olyan fizikai tQkejavak létesítése, amelyek huzamos idQn keresztül szolgálják a termelést, annak során csak fokozatosan használódnak el, ennek mértékében számolnak el utánuk értékcsökkenési leírást.
Általános egyensúlyelmélet (General Equilibrium Theory, GET) ’! A tökéletes, önszabályozó piacrendszer részpiacainak egyidejq, automatikus egyensúlyi állapotát hirdetQ, hierarchikus felépítésq, szilárd matematikai bázison alapuló elmélet. Alapjait Walras és Pareto teremtette meg, kiforrott formája az 1920-as évek végére alakult ki, de azóta is kiemelkedQ gondolkodók, köztük Nobel-díjasok sora fejleszti tovább. A témakör egyik Nobel-díjasa, Debreu szerint az elméletnek több mint 350 bizonyítása létezik.
Alulértékelt valuta (Undervalued currency) ’! Olyan valuta, amely esetében a hivatalos árfolyamot az egyensúlyi árfolyam alatt rögzítették.
Alulfoglalkoztatottak (Underemployment) ’! A fogalmat két alapvetQ értelmezésben is használja a közgazdaságtudomány. 1) A munkavállaló nem tudja eladni teljes munkaóra-kínálatát. Ez jelentheti azt, hogy szándékai ellenére csak részmunkaidQs állásban tud elhelyezkedni, holott teljes munkaidQs foglalkozást szeretne. Az esetben is alulfoglalkoztatott, ha teljes munkaidQben dolgozik, de szeretne még naponta további munkaórákat eladni. 2) Más értelemben alulfoglalkoztatottnak minQsül az, aki képzettségénél alacsonyabb szakértelmet igénylQ munkaviszonyt tud csak létesíteni.
Anticiklikus stabilizációs politika (Countercyclical stabilization policy) ’! Azoknak a gazdasági, keresleti sokkoknak az ellensúlyozására irányuló gazdaságpolitika, illetve gazdaságpolitikai eszközrendszer, amelyek a reál GDP és az árszínvonal ciklikus ingadozásait váltják ki.
Árjelzés (Price as signal) ’!Az árak jelzQ szerepérQl az esetben beszélünk, ha azok közvetlenül, késedelem nélkül tükrözik a reálváltozásokat, így a gazdasági szereplQk az árak változásait figyelembe véve lényegében a reálszféra változásaira reagálnak
Árstabilitás (Price stability) ’! Változatlan vagy nagyon alacsony - 2 százaléktól elmaradó - mértékben változó árszínvonal, mely nem játszik érezhetQ szerepet a gazdasági aktorok fogyasztási, beruházási és portfolió-döntéseinek meghozatalában.
Árverés (Auction) ’! Nagy tömegben kínált áruk és szolgáltatások értékesítésének módja, a licitálók addig tesznek újabb és újabb ajánlatot, amíg az ajánlott ár nem éri el rezervációs árukat, ezt követQen elállnak vételi szándékuktól. A termékhez a legmagasabb árat ajánló(k) jut(nak) hozzá. A módszert a tengeri kikötQkbe érkezQ nagy hajórakományok gyors értékesítésének igénye hívta életre.
Átlagos adókulcs (Average rate of tax) ’! Az adófajtából befolyt összes befizetés és az adóalap százalékos aránya. FQleg a jövedelemadó esetében számítják.
Átlagos importálási hajlandóság (Average propensity to import) ’! Az import és a GDP aránya, együtthatós formában kifejezve.
Autarkia (Autarky) ’! Egy gazdasági szereplQ  akár egy ország is- kereskedelmi kapcsolatok, csere nélkül saját termékeivel elégíti ki szükségleteit.
Bankjegy-kibocsátási monopólium (Monopoly of note issue) ’! A modern gazdaságokban a jegybank kizárólagos joga a bankjegyek forgalomba hozatala.
BázisidQszak (Base periód) ’! IdQbeli összehasonlításnál (viszonyszámok, indexek számításánál) az az idQszak, melynek adatai a viszonyítási alapot jelentik. Többnyire, de nem szükségszerqen a vizsgálatba bevont legkorábbi periódus.
Bázisszemlélet ’! A célmeghatározás egyszerq módszere, amelynél az alapul vett viszonyítási periódusban (bázisidQszakban) elért tényleges eredményekbQl indulnak ki, azok elvárható hatékonyságnöveléssel megemelt értékeit jelölik meg célként.
BelsQ kamatláb, belsQ megtérülési ráta (Internal rate of return) ’! A belsQ megtérülési ráta az a diszkontráta, amely mellett a diszkontált évi hozadéki értékek és a diszkontált éves költségek összege egyenlQ, azaz a nettó jelenérték zérus.
Betéti kamatláb (Deposit-rate) ’! A pénzintézetek által a náluk elhelyezett betétekért (passzív bankmqveletek) fizetett kamat százalékos aránya.
Betöltetlen munkahelyek (Vacancies) ’! Azok a munkahelyek, amelyeket a munkáltatók, vállalatok be kívánnak tölteni, de megfelelQ képzettségq munkavállalók hiányában szándékukat nem tudják megvalósítani.
Betöltetlen munkahelyek aránya (Vacancy rate) ’! A betöltetlen munkahelyek és az összes munkahely (betöltött és betöltetlen összege) százalékos viszonya.
Bizonytalanság (Uncertainty) ’! Egy adott gazdasági döntés lehetséges következményei felmérhetQk, meghatározhatók, de nem ismert egyik lehetQség bekövetkezésének valószínqsége sem, nem kapcsolható a döntéshez valószínqségi eloszlás.
Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income) ’! Reálnagyságként nemzetgazdasági szinten a fogyasztásra felhasználható végtermékek összessége, amely tartalmazza az értékcsökkenésnek megfelelQ terméktömeget is. ÉrtelmezhetQ a belföldi gazdasági egységek adott évben realizált elsQdleges jövedelmeként is, melynek alkotóeleme a külföldön szerzett jövedelem nagysága.
Ceteris paribus elve ’! Egy jelenség alakulását befolyásoló több tényezQ, több független változó befolyásolja. Ha közülük egynek (vagy a tényezQk adott csoportjának) a hatását kívánjuk kimutatni, elemezni, akkor eltekintünk a többi változásától.
Csúszó árfolyam-változtatás (Crawling peg) ’! A deviza-árfolyam szabályozásának az a módszere, amely a célzott módosítást egy bizonyos idQszakra elosztva, meghatározott egymást követQ idQszakokban (hetente, havonta stb.) elQre meghatározott, egyenlQ lépésekben valósítják meg.
Dekonjunktúra (Depression, slump) ’! Tartósan magas munkanélküliséggel és alacsony fokú kapacitáskihasználással jellemezhetQ hosszabb idQszak, a konjunktúraciklus hanyatló szakasza.
Depresszió, válság (Depression) ’! Tartósan magas munkanélküliséggel és alacsony fokú kapacitáskihasználással jellemezhetQ hosszabb idQszak, gyakran a konjunktúraciklus egy szakaszaként értelmezik. A modern szakirodalom inkább a recesszió kifejezést használja.
Dinamika, dinamikus közgazdaságtan (Dynamic economics) ’! A gazdaság elemzésének módszere, amely feltételezi a gazdasági változók közötti idQbeli kapcsolatot, vizsgálja, hogy a gazdaság miként jut el egy (egyensúlyi) gazdasági helyzetbQl egy másikba.
Diverzifikálás (Diversification) ’! 1) Egy földrajzi régióban új gazdasági ágazatok telepítése a fejlQdés, a foglalkoztatottság növelése, az ágazati konjunktúrától való függQség csökkentése érdekében. 2) Egy vállalat esetében a profil bQvítése, új termékek gyártásának beindítása a stabilitás növelése, az egy (kevés) termék piaci helyzetének alakulásától való függQség korlátozása céljából. A diverzifikációt gyakran felvásárlásokkal, beolvasztásokkal, fúziókkal valósítják meg.
Egészségtelen mix (Unhealthy mix) ’! A közgazdasági szakirodalom az engedékeny, laza fiskális és a szigorú monetáris politika egyidejq érvényesülését nevezi egészségtelen mixnek.
Egyensúlyi modellek (Equilibrium models) ’! A modelleknek ez a családja feltételezi a modell alapját feltételek (állandók) által meghatározott gazdasági térben a változók olyan értékeinek kialakulását, amelyek mellett azok pontosan ellensúlyozzák egymás hatását, azaz eredQjük nulla. Ebben a helyzetben a modellt a változatlanság, a nyugalom jellemzi, a kialakult helyzetbQl a modell logikája szerint nem következik be elmozdulás. Az egyensúlyi modellek tekintélyes része csak az egyensúly létének lehetQségét, egzisztenciáját kívánja bizonyítani, nem törekszik egy konkrét egyensúly kialakulási folyamatának leírására. Ezek a modellek a változásokat nem tényleges, kronológiai, logikai idQben írják le, a változások végtelen gyorsaságát, végtelenül nagy reakciósebességét feltételezve. Az egyensúlyi modellek döntQen árjelzésesek.
Egyensúly szerepe a közgazdaságtanban ’! A gondolkodók mindig azt tekintették a gazdaság, a termelés legfontosabb feladatának, hogy az emberek, a társadalom szükségleteit egyenletesen (növekvQ mértékben), ingadozások nélkül elégítse ki. Ennek érdekében próbálták megragadni a változó felszíni jelenségek, egyensúlytalansági helyzetek mögötti állandóságot, az egyensúlyt. E törekvés jegyében értelmezte Petty, Smith és Ricardo a természetes ár fogalmát és elemezte a piaci és a természetes ár viszonyát. Spencer, H elmélete, mely szerint az erQk egyensúlyra törekszenek új lendületet adott a gazdasági kutatásoknak is. Elterjedt az a felfogás, hogy egyensúlyban a különbözQ irányba ható piaci erQk kiegyenlítik egymást. Mindmáig meghatározó jelentQségq az az értelmezés, amely a marginalizmust, a határelemzést összekapcsolta az egyensúly kérdésével. A piaci erQk intenzitása eszerint határértékük nagyságával fejezhetQ ki. Egyensúlyban például a határköltség megfelel a határbevételnek, vagy a fogyasztói egyensúly estén a jövedelem utolsó kiadott forintjára jutó határhasznok egyeznek meg.
Egyensúlytalansági modellek (Disequilibrium models) ’! A modelleknek ez a típusa arra a feltevésre épül, hogy a modell alapját képezQ feltételek (állandók) által meghatározott gazdasági térben a változók  köztük kiemelten az árak  rugalmatlanok, csak késve, és korlátozottan reagálnak a változásokra. Nem alakul ki az árak egyensúlyt biztosító színvonala. A tranzakciók számát a rövidebbik oldal , azaz a kereslet és kínálat közül a kisebbik érték határozza meg. Kínálattúlsúly esetén például a termelQk az alig változó árak miatt nem tudják eladni a piacra vitt mennyiséget, kibocsátásukat mennyiségi jelzések (eladatlan készletek felhalmozódása) következtében korlátozzák.
Elbátortalanított munkavállaló (Discouraged worker) ’! A feltevések szerint a bérek csökkenése esetén a munkavállalók egy része - fQleg a másodrendq munkások csoportja - elhagyja a munkapiacot.
Életösztön (Animal spirit) ’! Keynes, J. M. által bevezetett fogalom, melynek értelmében a beruházási döntések nem alapozhatók meg megfelelQen gazdaságossági számításokkal, azok sokkal inkább magyarázhatók a vállalkozók életösztönével, szubjektív megítéléseivel.
Elfojtott infláció (Inflation suppressed, or repressed) ’! Azt a jelenséget nevezzük elfojtott inflációnak, amelynek során a gazdaságban érvényesülQ inflációs tényezQk nem jelenhetnek meg az árak emelkedésében a kormányzati árellenQrzés következtében.
Elosztási funkció (Distribution function) ’! A költségvetési, valamint annak részeként az adópolitikának a mikroegységek jövedelmekbQl és a vagyonból történQ részesedését befolyásoló hatása.
Elosztási sémák, elosztási formák (Scheme of distribution) ’! Elosztáson a termelésben különbözQ funkciót betöltQ csoportoknak a megtermelt termékekbQl (NDP) történQ részesedését értjük. Legismertebb, elméletileg a legnagyobb hatású a határtermelékenységi elméletre épülQ piaci elosztás. Eszerint a tényezQtulajdonosok közötti kerül felosztásra a teljes NDP, tényezQik mennyisége és határtermelékenysége alapján. Ez a modell tökéletes, egyensúlyi helyzetbe kerülQ piacot feltételez. Nem tökéletesen mqködQ piaci mechanizmus esetén az árveréses elosztási séma helyett/mellett megjelenhet az adagolás vagy kiutalás és a sorbanállás. ElQbbi lényege, hogy az (ön)kormányzat vagy más szervezet, intézmény meghatározott kritériumok, érdemek alapján valósítja meg a termékek és szolgáltatások elosztását. A sorbanállók a) fizikai sorbanállás; b) sorszám, vagy c) érkezési sorrend alapján részesednek az egyensúlyinál alacsonyabb áron beszerezhetQ cikkekbQl.
ElQre nem látott, nem várt infláció (Unanticipated inflation) ’! A tényleges inflációnak az anticipált, várt mértéket meghaladó része, zavarok, sokkok, nem várt gazdasági jelenségek miatt bekövetkezQ, tartósnak bizonyuló áremelkedés. A monetaristák szerint az inflációnak csak ez a része okoz gondot a gazdasági szereplQk kalkulációiban.
Elszámolási eszköz versus értékmérQ funkció (Standard of value) ’! A klasszikus közgazdák egy része  fQleg a marxizmus  a nemesfém-alapú pénzrendszerekben a pénz kiemelt jelentQségét belsQ értékével magyarázta. A belsQ érték alapja  PettytQl kezdQdQen - a pénzérme elQállításához szükséges munkamennyiség. E felfogás szerint a pénz  mivel maga is érték  képes mérni az áruk értékét. A klasszikus közgazdák többsége azonban (többek között J. Bodin, D. Ricardo stb)  még az objektív értékelméletek hívei is  a mennyiségi pénzelmélet alapján álltak, mely szerint a pénznek nincs belsQ értéke. Ez esetben a pénz nem képes értékmérésre, csak a reálnagyságok pénzbeli kifejezésére. A modern közgazdaságtan közel egy évszázada nem értelmezi az érték kategóriáját sem az áruk, sem a pénz esetében, tehát nyilván értelmezhetetlen a pénz értékmérQ funkciója is. A pénz elszámolási eszköz, számbavételi eszköz funkciója viszont nagyon gyakori, lényegében ez valósul meg minden esetben, amelyben árösszegekrQl beszélünk, anélkül, hogy pénzmozgás történne (a vállalatok üzleti terveinek készítésénél; leltár, mérleg összeállításánál; a háztartások elQzetes mérlegeléseinél, hogy ki tudnak-e jönni havi bevételeikbQl; a lakás vagy tartós fogyasztási cikkek vásárlását megalapozó számvetéseknél stb.)
Elvárt, rezervációs bér (Reservation wage) ’! A munkavállalóknak korábbi munkahelyeiken kapott béreik, a bérajánlataik, egyéb információik alapján határozott minimális bérigényük van. Ennél alacsonyabb bérajánlat esetén nem fogadják el az álláslehetQséget. Ez nyilván magasabb, mint a hivatalosan érvényes minimálbér.
Értékpapír (Securities) ’! ElsQsorban a hosszabb lejáratú pénzügyi aktívák - részvények, kötvények, letéti jegyek, adósságlevelek stb. - összefoglaló elnevezése.
Euler-tétel (Euler s theorem) ’! Az Euler-tétel szerint elsQfokú homogén termelési függvény és tökéletes piacrendszer esetén a teljes kibocsátás felosztásra kerül a tényezQk tulajdonosai között, nem létezik kizsákmányolás. A kibocsátás ugyanis a megvásárolt tényezQk mennyiségeinek és határtermékeinek szorzatából képzett összeg, a tényezQtulajdonosok jövedelme pedig az eladott tényezQk mennyiségének és árának a szorzata. Tökéletes tényezQpiacok esetén a tényezQk ára megfelel határterméküknek. Az Euler-tételen alapul Samuelson kimerítési elmélete.
Euró (Euro) ’! 1999-ben az Európai Unió tagországai (Dánia, az Egyesült Királyság és Svédország kivételével) a tagországok közötti elszámolások bonyolítására bevezették az eurót mint elszámolási eszközt, amely 2002-tQl bankjegyként is funkcionál. Az eurót a tizenketteken kívül Andorra, Monaco; San Marino, Vatikán is a kezdettQl alkalmazza, 2007-ben pedig Szlovénia is csatlakozott a Monetáris Unióhoz.
Európai Gazdasági Közösség (European Economic Community) ’! 1957-ben a Római Egyezmény aláírásával hozta létre Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország, Olaszország. Célja a termékek, szolgáltatások a tQke és a munka szabad áramlásának elQsegítése, a közös agrárpolitika megvalósítása, a szállítás fejlesztése. 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és az Egyesült Királyság. Az Európai Szabadkereskedelmi Szervezettel 1977-ben vámuniót létesítettek. 1982-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország is a Közösség tagjává vált. 1992-ben aláírták a Maastrichti SzerzQdést, amely 1993-ban lépett életbe, ekkor változott a szervezet elnevezése Európai Unióra. 1995-ben az integráció Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal bQvült, majd 2004-ben csatlakozott a big bang keretében Ciprus, Csehország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia, 2007-ben pedig Bulgária és Románia. 1999-ben az akkori tagországok (Dánia, az Egyesült Királyság és Svédország kivételével) bevezették az eurót mint elszámolási eszközt, amely 2002-tQl bankjegyként is funkcionál. Az eurót a tizenketteken kívül Andorra, Monaco; San Marino, Vatikán is a kezdettQl alkalmazza. 2007-ben Szlovénia is bevezette az eurót.
Export multiplikátor (Export multiplier) ’! Az export növekedése által kiváltott GDP-bQvülés, számszerq mértékének meghatározásához a GDP növekményt osztjuk az export növekményével.
Fejlett országok (Advanced countries) ’! A fejlettség sok dimenziója közül egyet vesz figyelembe az elhatárolásnál: az egy fQre jutó GDP-t. Amennyiben egy adott ország esetében ez az érték meghaladja az USA mutatójának 20 százalékát, az ország fejlettnek számít.
FejlQdQ országok (Developing countries) ’! A fejlettség sok dimenziója közül egyet vesz figyelembe az elhatárolásnál: az egy fQre jutó GDP-t. Amennyiben egy adott ország esetében ez az érték elmarad az USA mutatójának 20 százalékos nagyságától, az ország fejlQdQnek minQsül.
Fekete piac (Black market) ’! Általában a jegyrendszer idQszakában létrejövQ adásvételek, amelyek esetében az ár eltér az árhatóság által megszabottól (pl. meghaladja maximált árat).
Fellendülés (Boom) ’! Az üzleti (konjunktúra) ciklus kiterjedési, fellendülési szakasza. Többnyire az alapirányzatnál lényegesen gyorsabb ütemq fejlQdésre alkalmazzák.
Fisher-egyenlete (Fisher equation) ’! Fisher felfogása szerint a nominális kamatláb a reálkamatláb és az inflációs ráta összege (inom = ir+ ).
Fisher pénzforgalmi egyenlete (Fisher equation of exchange) ’! 1911-ben írt munkájában terjesztette ki Bodin alapján a pénzforgalmi egyenletet, melyet a következQ alakban határozott meg: M*V = p*Q.
Fizetési eszköz funkció ’! A pénz a fizetési eszköz funkciója esetén az áruk és szolgáltatások, illetve a pénz mozgása idQben szétválik, gyakran árumozgástól független pénzmozgások mennek végbe (pl. adók, illetékek, jóléti transzferek fizetése; hitelek felvétele és törlesztése; szabálysértési bírságok kiegyenlítése stb.)
Fogyasztás (Consumption) ’! A háztartás (egyén), illetve a nemzet egésze által a szükségletek kielégítésére felhasznált termékeké9s szolgáltatások összessége. Praktikusan a kiadási szemlélet érvényesül, ugyanis a fogyasztásba beleszámítanak az adott évben vásárolt tartós fogyasztási cikkek is, bár azok még a további években is elQsegítik tulajdonosaik szükségleteinek kielégítését.
Fogyasztási határhajlandóság (MPc) automatikus stabilizáló hatása’! Az üzleti ciklus kiterjedési szakaszában emelkedik az egy fQre jutó jövedelem is, ami a fogyasztási határhajlandóság csökkenését eredményezi. A két tényezQ együttes következményeként a fogyasztási cikkek iránti kereslet növekszik ugyan, de GDP-nél kisebb ütemben. Az üzleti ciklus összehúzódási szakaszában süllyed az egy fQre jutó jövedelem, ezzel egyidejqleg emelkedik a fogyasztási határhajlandóság. A két hatás eredQjeként fogyasztási cikkek iránti kereslet kevésbé esik vissza, mint a GDP. Összességében a fogyasztási cikkek iránti kereslet, mint az összkereslet mennyiségileg legfontosabb eleme a konjunktúra-ciklus során kevésbé ingadozik, mint a reál GDP.
Fokozatos áralkalmazkodás, árigazodás (Gradual price adjustment) ’! A fQ áramlat rövid távú növekedési modelljére jellemzQ tulajdonság, a megváltozott feltételekhez az árak csak lassan, a lejáró és újrakötött szerzQdéseknek megfelelQ mértékben alkalmazkodnak.
Folyamatszabályozás (Process adjustment) ’! Az adott gazdasági rendszer keretein belül a célok megvalósítása érdekében hozott, alapvetQen mennyiségi jellegq döntések, eszközök összessége. DöntQen a konjunktúra szabályozásához, a növekedéshez, a termelési tényezQk allokációjához, a jövedelmek újraelosztásához kapcsolódnak.
Folyamatváltozó (Flow variable) ’! Értéküket egy meghatározott idQtartamra, idQszakra értelmezzük (pl. fogyasztás, kibocsátás, export).
Forgalmi eszköz funkció ’! A pénz a forgalmi eszköz funkciójában az áruk és szolgáltatások forgalmát bonyolítja, közvetíti. Ennek során az áru- és pénzmozgás egy idQben , egymással szemben (készpénz-kímélQ fizetési módok esetén a szabályok biztosította késéssel) valósul meg.
Forró pénz, spekulációs tQke (Hot money) ’! A kedvezQ kamat (kamatprémium) az adott országba vonzza a spekulációs tQkét, javítva ezzel az ország nemzetközi fizetési mérlegét. Addig marad, amíg másutt nem válnak elQnyösebbé a feltételek, emiatt nagyfokú bizonytalanságot eredményez. A forró tQkét gyakran nevezik karvalytQkének.
FQ áramlat hosszú távú modellje ’! A tökéletes piacrendszerre épülQ árjelzéses modell, amelyben az aggregát kereslet és az aggregát kínálat egyaránt az árszínvonal függvénye. A modell állandói: a technológia és a természeti tényezQk; független változói: a fizikai tQkejavak állománya és technikai szintje, a munka mennyisége és szakképzettsége, a termelési és költség-függvények, a szükségletek, a preferencia-rendezés, a tQke határhatékonyságára vonatkozó várakozások, a pénzkínálat, a kamatláb, a fogyasztási határhajlandóság; függQ változói pedig a kibocsátás és a foglalkoztatás. A kamatmechanizmus összhangot teremt a megtakarítások és a beruházások között, ezért a modell nem keresletkorlátos, a tényleges kibocsátás megfelel a potenciálisnak.
FQ áramlat rövid távú modellje ’! AlapvetQen a keynesi elméletre alapozott, nem árjelzéses modell, amelyben az aggregát kereslet az anticipált jövedelmek (GDP) függvénye, az aggregát kínálat pedig az aggregát kereslet anticipált nagyságához igazodik. A modell állandói: a technológia és a természeti tényezQk, a fizikai tQkejavak állománya és technikai szintje, a munka mennyisége és szakképzettsége, a termelési és költség-függvények, a szükségletek, a preferencia-rendezés; független változói: a tQke határhatékonyságára vonatkozó várakozások, a pénzkínálat, a kamatláb, a fogyasztási határhajlandóság; függQ változói pedig a kibocsátás és a foglalkoztatás. A modellben az árak predetermináltak. A megtakarítás nemcsak és nem elsQsorban a kamatláb függvénye, mivel a beruházásokra is hatnak a kamaton kívül különbözQ várakozások, ezért a két kategória egyenlQsége csak véletlenszerqen valósul meg. A modell emiatt keresletkorlátos, a tényleges kibocsátás többnyire elmarad a potenciálistól, jellemzQ a GDP-rés.
Friedman, Milton ’! (1912-) F. Knight után a Chicago-i Iskola vezetQje, 1976-ban Nobel-díjjal ismerték el munkásságát. Módszertanilag a pozitív közgazdaságtan képviselQje. Az emberi tQke elméletének egyik létrehozója, a permanens jövedelem hipotézis megalkotója. JelentQs szerepet vállalt a munkanélküliség természetes rátája hipotézisének kimunkálásában, valamint a keynesi elmélet bírálatában. Anna Schwartzcal közösen elemezte az USA monetáris történetét, e nagyszabású mqvük nagy mértékben hozzájárult a mennyiségi pénzelmélet továbbfejlesztéséhez.
Gazdasági globalizáció (Economic globalisation) ’! A gazdasági globalizáció folyamatában a multinacionális és transznacionális vállalatok, a kereskedelmi láncok, valamint pénzügyi befektetQik egyre inkább olyan környezetbe helyezik át egységeiket, ahol a termelési (mqködési) költségek  különös tekintettel az élQmunka költségeire  és az adók a legalacsonyabbak. Feltétele, hogy a befektetésre váró szabad pénztQke áramlása elQtt különösebb akadály ne legyen.
Gazdasági növekedés (Economic growth) ’! Általában a NDP reálnagyságának évi százalékos emelkedéseként értelmezzük.
Gazdaságpolitika (Economic policy) ’!A kormánynak a nemzetgazdasági célok megvalósítása érdekében hozott döntéseinek, elhatározásainak, cselekedeteinek az összessége, amelyekkel a kormány a gazdaság folyamatait kívánja befolyásolni. AlapvetQen makroszintq közgazdasági kategória. A gazdaságpolitika a gazdaság és a politika szimbiózisa, amelyet a kormány mint kollektíva határoz meg.
GDP-rés (GDP gap) ’! Egy adott idQszakban a tényleges és a potenciális GDP közötti különbség.
Globalizáció (Globalisation) ’! AlapvetQen hatalmi-gazdasági folyamat, melynek során a világgazdaság meghatározó szereplQi a legjelentQsebb nemzetközi intézményeken keresztül a fennálló és az általuk is alakított jogi keretek között, saját érdekeik alapján homogenizálják, és kiterjesztik a gazdasági és a politikai szabályokat. A globalizáció folyamat során a hagyományos közgazdasági kategóriák (piac, verseny) nagy mértékben átértékelQdnek. A globalizáció kifejlQdése a társadalom minden dimenziójára hatással van, gyökeresen megváltoztatja a hagyományos felfogást.
Gresham törvénye (Gresham s law) ’! Gresham 1558-ban fogalmazta meg az összefüggést, melynek eredeti formája szerint a rossz pénz kiszorítja az országból a jót. A késQbbiekben módosították az értelmezését: nem az országból, hanem a forgalomból szorítja ki a rossz pénz a jót.
Hanyatlás (Slump) ’! A konjunktúra (üzleti) ciklus hanyatló, összehúzódási szakasza, recesszió.
Hazai termék (Domestic product) ’! Az országhatárokon belül mqködQ árutermelQ egységek által elQállított összes végtermék.
Helyi munkapiac (Local labour market) ’! A nemzetgazdasági munkapiac földrajzi felosztása, szegmentálása. AlapvetQ feltevés, hogy a munkavállalók lakóhelyük körzetében kívánnak munkát vállalni. A nagyobb távolságok napi megtétele, az ingázás költségei, idQráfordítása, az emiatt visszaszoruló házkörüli tevékenység, a pszichikai terhek mind ezt a feltevést támasztják alá. Ezek miatt tartós különbségek létezhetnek az egyes területek bérszínvonalában, még azonos képzettségq munkák esetében is. Nem határolhatók le ugyanakkor egyértelmqen a helyi munkapiacok, mivel minden munkavállalónak más a helyi munkapiaca , amelyen kínálatával megjelenik
Holisztikus vállalatelmélet ’! A felfogás szerint a tulajdonosi és irányítói funkció nem különül el, a vállalat egységes egész, mely a tulajdonos adekvát céljának, a profitmaximálásnak a megvalósítására törekszik, ebbQl következnek az árakra és a kibocsátásra vonatkozó döntések.
Hüvelykujj szabály (Rule of thumb) ’! A kidolgozott elméletekhez, az azokon alapuló módszerekhez képest alkalmazott egyszerq összefüggések, amelyeken a döntések alapulhatnak.
Infláció (Inflation) ’! Az általános árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének csökkenése, az idQ dimenziójában. Nem minQsül inflációnak a rövid idQszakot jellemzQ, konjunkturális áremelkedés.
Integrációs sémák (Integration schemes) ’! Többféle értelmezésben tárgyalja a szakirodalom az integrációs sémákat, Fogalomtárunk Polányi Károly gondolataira alapozva mutatja be ezeket. A sémák lényege annak bemutatása, hogy az önálló (kis)közösségek miképpen kerülnek egymással gazdasági kapcsolatba egymással. Polányi három sémát értelmez: a reciprocitást (viszonosságot), a redisztribúciót és a piacot. Az elsQ kettQ egymás mellett létez(het)ett, hatottak egymásra az archaikus társadalmakban. A keretükben megvalósuló cserék azonban nem tekinthetQk árucserének az egyenértékqség és az egyidejqség hiánya miatt, annak ellenére sem, hogy létezett csere, a kereskedelem, használtak pénzt. MindkettQ a társadalom, a közösség fennmaradását szolgálta, a beágyazott gazdaság mechanizmusainak tekinthetQk. A modern értelemben vett termelés-szabályozó piacok Polányi szerint csak a 19. században jöttek létre, amikor a legfontosabb termelési tényezQk (munka, föld) áruvá váltak, így az árak mellett értelmezhetQvé vált az önköltség.
Intézményi Iskola (Institutional School) ’! Az USA-ban szervezQdött Veblen és Mitchell hatására. A 20. sz. elején. Ráirányították a figyelmet arra, hogy a mikroegységek gazdasági döntéseit, tranzakcióit jelentQs mértékben befolyásolják a gazdasági erQfölény kialakítása érdekében létrehozott gazdasági szervezQdések, valamint a társadalmi, politikai, jogi intézmények és a civil szervezetek. Az intézmények a gazdaság fejlQdésével párhuzamosan változnak. J. K. Galbraith a vállalati irányításban hangsúlyozza a technostruktúra szerepét, azaz a hagyományos vállalakozó nála háttérbe szorul. A részvénytársaságok a modern tömegkommunikáció segítségével manipulálják a fogyasztót, ezért az nem képes racionálisan dönteni. Nem a vevQ diktál , hanem a termelQk! A hatalom a technostruktúra kezében van, amely nem profitmaximálásra törekszik, hanem hatalma fenntartására. Nem kockáztat, de folyamatosan biztosítja a részvényesek számára az elfogadható profitot. Fejleszti a céget, a technikát, a gyártmányokat. A kiegyensúlyozott fejlQdéshez igényli az állam gazdaságszervezQ tevékenységét. Ez a felfogás a hagyományos közgazdaságtan egyértelmq kritikájának tekinthetQ, amely ezeknek az intézményeknek a hatásait csak érintQlegesen vette figyelembe.
Irányítási, ellenQrzési funkció (Function of manager, control) ’! A vállalat irányításának, ellenQrzésének ellátása jogilag a tulajdonos(ok) feladata, a modern, nagy részvénytársaságok korszakában azonban a tényleges irányítás, ellenQrzés a vállalatok fizetett szakembereinek, menedzsereinek kezébe került.
Irányító pakett (Controlling packet) ’!Egy részvénytársaság részvényeinek az a hányada, amely elegendQ a társaság irányításához, döntéseinek, stratégiájának meghatározásához.
Jóléti állam (Welfare state) ’! A jóléti államra a vegyesgazdaság államának egy speciális felfogása, jellemzQje a piaci koordináció mellett érvényesülQ politikai koordináció. Gazdaságpolitikáját a keynesianus elméleti alapok befolyásolják. Tágabb értelmezésben az állam minden tevékenységét beleértik, feltételezik, hogy annak minden intézkedése a jólétet szolgálja, szqkebben az állam feladata a szociális védQháló kialakítása. Az ingyenes vagy kedvezményes egészségügyi ellátást, az oktatást, a lakástámogatást, bizonyos társadalmi csoportoknak juttatott jóléti transzfereket értjük a kategória tartalmán.
Jóléti transzfer (Transfer payments, goverment) ’! A kormányzat részrQl magánszemélyeknek teljesített olyan kifizetés, amelyért azok közvetlenül nem nyújtanak semmilyen szolgálatot (társadalombiztosítási kifizetések, munkanélküli ellátás).
Jövedelemadó (Income tax) ’! Az egyének adóköteles jövedelmére (bér, osztalék, kamat és egyéb bevétel) kirótt  általában progresszív - adó.
Jövedelemazonosság (Income identity) ’! A jövedelemazonosság szerint a képzQdött jövedelmek megfelelnek a fogyasztási kiadások, a beruházások, a kormányzati költekezés és a nettó export összegének. Ha utóbbiakat az aggregát kereslet komponenseiként értelmezzük, akkor az összefüggés szerint a keresletnek megfelelQ kibocsátás jön létre, kereslet nagyságának megfelelQ jövedelem képzQdik.
Jövedelemelosztási politika (Income distribution policy) ’! A jövedelemelosztási politika a jövedelmek piaci allokációját módosítja, a termelési tényezQk tulajdona alapján képzQdQ elsQdleges jövedelmek (funkcionális jövedelmek) befolyásolását valósítja meg. A jövedelempolitika az egyes társadalmi csoportok anyagi helyzetét érinti.
JövedelmezQség, profitabilitás (Return on capital, profitability) ’! A reálfolyamatok esetében értelmezett hatékonysághoz hasonló, de attól az ár-jellegq kategóriák önmozgása miatt lényegesen különbözQ fogalom. A tiszta pénzbeli hozam és a befektetett pénztQke százalékos viszonyával mérhetQ. Alakulása egyértelmqen tükrözi a hatékonyság változását. Az eladási árak, az anyag- és energiahordozók beszerzési árainak módosulása, a kamat- és a bérköltségek, valamint a bérleti díjak idQbeli mozgása is befolyásolja azonban a mutatót, anélkül, hogy a fizikai ráfordítás-arányok változnának.
Kamat (Interest) ’! A (pénz)kölcsön használatának ára, a használatért fizetett ellenszolgáltatás. A neoklasszikusok szerint a kamat reálnagyság (a tQke határtermelékenységén alapul), Keynes elméletében viszont nominális érték (a spekulációs pénzkereslet és pénzkínálat határozza meg).
Kamatérzékenység (Interestsensitivity) ’! Több dimenzióban alkalmazott mutató, amely azt fejezi ki, hogy a kamatláb egy százalékos változására hány százalékos mértékben reagál a vizsgált változó (meghatározható a beruházások, az export stb. kamatérzékenysége).
Kamatprémium (Interest rate premium) ’! A kamatprémium az országok közötti tQkemozgások egyik magyarázatául szolgáló fogalom. A nemzeti valutában lévQ tQke hozamának és más valutákban, külföldön tartott tQkék hozamnak a különbsége. A kamatprémium érdekében hajlandók a pénztulajdonosok pénzüket a dollár vagy euró befektetésekhez képest kockázatosabb nemzeti valutába (forintba) fektetni.
Kapitalizáció (Capitalization) ’! TQzsdei kapitalizáció, tQkésítés. 1) Egy tQzsdére bevezetett cég összes részvénye árfolyamértékének összege. A vállalatok egy része többféle részvényt bocsát ki, ezek strukturált tQkésítésqek. 2) A tQzsdére bevezetett összes vállalatra is meghatározható a részvények árfolyamainak összege. A gazdaság fontos mutatója a teljes tQzsdei kapitalizáció és a GDP aránya. Ez például az USA gazdaságában 100 % fölötti érték.
Kereslet alanyai ’! Azok a gazdasági egységek, intézmények, szervezetek, amelyek a kívánt javakat, szolgáltatásokat megvásárolják. A kormányzat költségvetésének kiadási oldalán szerepelnek ugyan a jóléti transzferek, de a kereslet alanyaiként azoknak a személyeknek a háztartásai jelennek meg, akik a transzferek címzettjei és felhasználói.
Keresleti korlát (Demand constraint) ’! A végtermékek piacán megjelenQ összkereslet, amely behatárolja a nemzetgazdaság kibocsátását, amely még növelhetQ lenne az érvényes árakon eladásra kínált, de kihasználatlan termelési tényezQk termelésbe állításával. A keresleti korlátnak megfelelQ kibocsátásnál maximális az összes vállalat profitja. Általában szqkebb az erQforrás-korlátnál, de lehet annál tágabb is.
Keresletszabályozás (Demand management) ’! Kereslet-korlátos vagy egyensúlyhiányos gazdaságban a kormány keresletszabályozó (keresletbQvítQ) szerepe, melyet fQleg a fiskális, a monetáris, a jövedelem és az antiinflációs politika eszközeivel valósít meg.
Készpénz, valuta (Currency) ’! Szqkebben egy országban a forgalomban levQ pénzérmék és bankjegyek mennyiségét jelöli. Az angol nyelvq szakirodalom az utóbbi idQben átvette a köznyelvbQl a Cash kifejezést. Tágabb értelemben egy ország valutáját értjük rajta.
Keynes, John Maynard ’! (1883-1946) Marshall és Pigou tanítványa Cambridge-ben. A pénzügyminisztérium képviseletében részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Úgy prognosztizálta a tervezett jóvátétel gazdasági következményeit, hogy azok nemcsak a vesztesek, de a gyQztesek gazdaságát is tönkreteszik, ezért lemondott funkciójáról. Döntését A béke gazdasági következményei c. munkájával indokolta. Ezt követQen Cambridge-ben oktatott, az Economic Journal szerkesztQje lett. Korai munkáiban a gazdaságpolitikában felmerülQ kérdéseket elemezte, elsQsorban pénzügyi tekintetben. 1930-ban jelent meg nagyszabású mqve, a Tanulmányok a pénzrQl , majd 1936-ban korszakalkotó munkája A foglalkoztatás a kamat és a pénz általános elmélete . E mqvében érdemben továbbfejlesztette a pénzelméletet, felépített egy aggregát egyensúlyi modellt, kidolgozta a hatékony kereslet elméletét, a keresletkorlátos modell viselkedését valamint logikailag indokolta az állam gazdasági szerepét. Bevezette a fogyasztási határhajlandóság, valamint a tQke határhatékonyságának kategóriáit, kidolgozta a multiplikátor-elméletet. Mindemellett különbözQ bizottságok tagjaként részt vett a gazdaságpolitika alakításában, az angol küldöttség vezetQje volt a Bretton-Woods-i tárgyalásokon.
Kibocsátási rés (Output gap) ’! Egy adott idQszakban a tényleges és a potenciális kibocsátás közötti különbség.
Kimerítési elmélet (Exhaustion theory) ’! Samuelson szerint elsQfokú homogén termelési függvény esetén a tökéletes tényezQpiacok olyan tényezQjövedelmeket határoznak meg, amelyek összességükben megfelelnek a kibocsátásnak, kimerítik azt. Nincs maradék , amelynek elsajátítása esetén kizsákmányolásról lehetne beszélni. A vállalkozók normál profitja nem tekinthetQ kizsákmányolás eredményének, mivel az a vállalkozói szolgálatok, képességek piaci ára. Samuelson kimerítési elmélete az Euler-tételen alapul.
Kis, nyitott gazdaság (Small open economy) ’! A nemzetközi árucsere szempontjából nyitott gazdaságok közül azt tekinti a közgazdaságtan kis nyitott gazdaságnak, amely mind export-, mind importpiacain árelfogadó.
Kiszorító hatás (Crowding-out effect) ’! A kiszorító hatás értelmében a potenciális szinten teljesítQ gazdaságban a kormányzat áruvásárlási kiadásainak növelése csökkenti a háztartások fogyasztását és a magánberuházások volumenét.
Kizsákmányolás (Exploitation) ’! A modern közgazdaságtan szerint bármely termelési tényezQ tulajdonosával elQfordulhat kizsákmányolás, ha az adott termelési tényezQ ára tartósan elmarad annak határtermék-értékétQl. A marxista teória szerint csak a bérmunkást zsákmányolják ki, mivel csak az emberi munka teremt értéket. Eszerint a kizsákmányolás idegen munka (az általa létrehozott érték) ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása.
Klasszikus közgazdaságtan (Classical economics) ’! A közgazdaságtan alapvetQ eszmeáramlata Adam Smith könyvének megjelenésétQl (Vizsgálódás a nemzetek gazdagságának természetérQl és okairól, 1776.) - amelytQl a közgazdaságtudomány létrejöttét is datáljuk -, John Stuart Mill szintetizáló mqvének (A politikai gazdaságtan alapelvei, 1848.) kiadásáig terjedQ idQszakot fogja át. Ebben az idQszakban alkotott D. Ricardo, T. R. Malthus, J. B. Say, valamint W. N. Senior. A korszak alapvetQ problémája a növekvQ népesség megélhetésének biztosítása volt, azaz a gazdasági növekedés kérdése. A kibocsátás fokozásának meghatározó feltétele a munkamegosztás elmélyülése, a tQkefelhalmozás és a piacok terjedelmének növelése. Jellegzetes gondolatok fogalmazódtak meg a népesség alakulásával, a bérekkel (béralapelmélet), a fizetQképes kereslettel kapcsolatban. A klasszikus közgazdák a szabadverseny hívei, amely szerintük az erQforrás-allokáció leghatékonyabb módja. A ráfordítások alapján értelmezték az árak mozgási centrumát, az értéket, amelynek egyik változata a munkaérték-elmélet. A kereslet és kínálat mechanizmusa az érték körül mozgatja az árakat, amelyek változása szabályozza a termelést, részben a jövedelmeket (utóbbiakra a társadalmi viszonyok is erQs befolyást gyakorolhatnak).
Komparatív statika (Comparative static) ’! Az exogén változók két vagy több idQpontra vonatkozó értékei által meghatározott, két vagy több statikus egyensúlyi helyzet összehasonlítása, anélkül, hogy az egyik egyensúlyi helyzetbQl a másikba vezetQ folyamatot vizsgálná.
Kormányzati adósság (Government debt)’! A kormányzat adósságállománya rövid lejáratú értékpapírok vagy államkötvények formájában. Nem számít bele a kvázi kormányzati intézményeknél (pl. jegybanknál) levQ kötvényállomány.
Kormányzati hibák (Government failures)’!A piaci hibák, tökéletlenségek korrigálása, kiigazítása közben a kormányzat által elkövetett hibák. Ezek származhatnak a kormányzati célok és eszközök politikai meghatározottságából is. A kormányzati hibák fontosabb okaiként az állami akciók bonyolultságán és következményeinek pontatlan elQreláthatóságán kívül megemlíthetjük, hogy azok konzekvenciái tekintetében csak korlátozott ellenQrzési lehetQségekkel bír a kormány, valamint, hogy a politikusok és a köz szolgálatában tevékenykedQk gyakran érdekeltek a speciális érdekcsoportok elQnyére hozandó döntésekben (lobby).
Kormányzati kiadások multiplikátora (Government expenditure multiplier) ’! A kibocsátás (GDP) növekménye, amelyet az aggregát keresletnek az az emelkedése vált ki, amelyet a kormányzati kiadások egységnyi növelése idézett elQ.
Költségvetés (Budget) ’! Egy gazdálkodó szerv  vállalat, háztartás, állam  tervezett bevételeinek és kiadásainak szembeállítása, egy adott meghatározott idQtartamra (általában egy évre) vonatkozóan.
Költségvetési hiány (Budget deficit) ’! Az államháztartás bevételeket meghaladó kiadása. A kormány bevételei között nem szerepelhetnek a felvett hitelek. A hiány GDP-hez viszonyított nagysága alapvetQ fontosságú jellemzQje a kormány gazdálkodásának. A maastrichti kritériumok a hiány elfogadható mértékét három százalékban határozzák meg.
Költségvetési multiplikátor (Fiscal multiplier)’! A költségvetési kiadások által megindított hatás, amely kumulatívan növeli az aggregát keresletet. A kínálatoldali közgazdaságtan szerint ez a hatás gyengébb, mint az ily módon befolyó bevételek elvonásának az aggregát keresletet korlátozó hatása, az adómultiplikátor. A kétféle multiplikátor eredQje véleményük szerint visszafogja az aggregát keresletet, ezért az adózás mértékét célszerq korlátozni. Ez az egyik legfontosabb érvük az adóreform mellett, az állam redisztributív funkciója és a fiskális politika ellen.
Közkézhányad ’! Egy tQzsdére bevezetett részvénytársaság részvényeinek az a hányada, amely olyan tulajdonosok birtokában van, akik egyenként a részvények öt százalékánál kisebb pakettel rendelkeznek.
Leontief-paradoxon (Leontief-paradox) ’! A külkereskedelem Heckscher-Ohlin - féle közelítése kimondja, hogy a tQkében szegény országok munkaigényes, a tQkében gazdagok viszont tQkeigényes eljárással készült termékeket exportálnak. Leontief az USA külkereskedelmi forgalmát vizsgálva ezzel ellentétes áruösszetételt tapasztalt. Ezt az ellentmondást nevezi a szakirodalom Leontief-paradoxonnak.
Likviditási csapda (Liquidity trap) ’! A Keynes által bevezetett kategória szerint a monetáris politika bizonyos feltételek között hatástalan lesz, a pénzkínálat növelésének hatását elnyeli a spekulációs szféra, az nem éri el a reálszférát. A vagyontartók megfogalmazzák elképzelésüket a hosszú távú egyensúlyi kamatlábról, amelyhez a tényleges kamatszintet viszonyítják. Amennyiben a tényleges kamatláb nagyon alacsony, mindenki annak növekedésére számít, tehát igyekszik megszabadulni a várhatóan süllyedQ árfolyamú kötvényektQl, más értékpapíroktól (besszre spekulálnak). A jegybanki interveniálás hatására növekvQ pénzmennyiség a spekulánsok portfoliójába kerül, azaz emelkedik a spekulációs pénzkereslet, nem valósul meg a várt kamatcsökkenés.
Logikai multiplikátor ’! A multiplikátor érvényesülése elvont, absztrakt feltételrendszerben, kibontakozását logikai idQben, ellenható tényezQk nélkül, mintegy légüres gazdasági térben vizsgáljuk.
Logisztika (Logistics) ’! A termelési erQforrások, anyagok, termékek és az információáramlás egységes rendszere. Beletartozik a beszerzés, raktározás, készletgazdálkodás, anyagmozgatás, csomagolás, szállítás, valamint e tevékenységek, folyamatok nyilvántartása, ellenQrzése.
Lokomotív-elmélet (Locomotive principle) ’! Egy gazdaságilag számottevQ potenciállal rendelkezQ ország vagy régió aggregát keresletének növekedése más országok termékei számára is piacot jelenthet, náluk is megindulhat egy export-vezérelt növekedés.
Maginfláció (Core inflation) ’! Az infláció speciális mérQszáma, amelyet a statisztika megtisztít a legváltozékonyabb és a monetáris politikától leginkább független termékek és szolgáltatások (idényjellegq élelmiszerek-, üzemanyagok-, gyógyszerek) áralakulásának hatásától.
Makrogazdasági politika (Macroeconomic policy) ’! A makrogazdasági politika meghatározott célok és eszközök együttese. Magában foglalja egyrészt a kormánynak a gazdaság egészére vonatkozó céljait, másrészt azt az irányítási és ellenQrzési eszköztárat is, amelyekkel  szándéka szerint  a célokat képes megvaló-sítani. A makrogazdasági politika céljai gyakorlatilag a közjó érdekében megfo-galmazódott általános, mondhatjuk, immanens elképzelések, és mint ilyenek, mindenféle politikával összeegyeztethetQk, illetve a konkrét politikáktól füg-getlenül figyelmen kívül nem hagyható célok.
Mennyiségi pénzelmélet (Quantity theory of money) ’! A közgazdasági vizsgálatok egyik központi kérdése mindig is a pénz vásárlóerejének alakulása volt. Ennek leginkább elfogadott magyarázata a mennyiségi pénzelmélet, amelynek modern változatát I. Ficher fogalmazta meg 1911-ben. Alapjának a pénzforgalmi egyenlet tekinthetQ: M * V = T * p . A forgalomban levQ pénzmennyiség (M) minden egysége egy adott idQszak alatt többször cserél gazdát, ezt fejezi ki a pénz forgási sebessége (V). Az ily módon megtöbbszörözQdött pénzmennyiség bonyolítja le az áruk és szolgáltatások adásvételét (T), a kialakult egyensúlyi árak (p) mellett. Mivel a neoklasszikus felfogás szerint T megfelel a potenciális kibocsátásnak, V-nek pedig tapasztalható egy egyensúlyi nagysága, amelytQl csak ideiglenesen tér el, ezért az árszínvonal alapvetQen a pénz mennyiségétQl függ. Az árszínvonal pedig lényegében a pénz vásárlóerejének inverze, tehát a pénz vásárlóereje is a pénzmennyiség függvénye.
Mik-mak paradoxon (Mic-mac paradoxon) ’! Az újkeletq kifejezésen a közgazdászok azt értik, ellentmondás feszül a mikro- és a makrogazdaság között. FQleg a globális peremgazdaságnak tekinthetQ országokban a vállalatok  fQleg a multinacionális cégek érdekeltségei - hatékonyan gazdálkodnak, a makrogazdaság teljesítménye viszont lényegesen gyengébb. Nem kielégítQ az államháztartás szerkezet, túlzott az újraelosztás aránya, nem hatékonyak mechanizmusai, magas az államháztartás hiánya, jelentQs az eladósodottság.
Minimálbér (Minimum wage) ’! A vállalatok által fizethetQ bérek alsó határának törvényi szabályozása, lényegében a munkavállalókat védi a munkapiaci túlkínálat illetve az oligopszonikus munkapiac negatív hatásaival szemben, amelyen a reálbér elmarad a munka határtermék-értékétQl. Tökéleteshez közeli piacszegmensekben azonban a munka határtermék-értékét meghaladó minimálbér korlátozza a foglalkoztatás szintjét.
Mobilitás (Mobility) ’! A dolgozók munkahelyek közötti mozgása. Fontosabb típusai: migráció, vándoringázás, napi ingázás, földrajzi mobilitással nem járó munkahely-változtatás.
Modell (Model) ’! A tudományos elemzés eszköze, amely az elemzés célja ismeretében a valóságnak csak azokkal az elemeivel számol, amelyek adott szempontból jellemzQek, fontosak, segítenek a megérteni a rendszert meghatározó intézményi kapcsolatokat, viselkedési jellemzQket, technikai összefüggéseket. A modellek szerepe a valóság magyarázata mellett fQleg az elQrejelzések készítésben kiemelkedQ.
Multiplikátor-akcelerátor kölcsönhatás (Multiplier-accelerator interaction) ’! Harrod nyomán Samuelson fejlesztette ki 1939-es mqvében. A folyamatot autonóm beruházások indítják, amelyek növelik az aggregát keresletet. Erre az aggregát kínálat emelkedése a válasz, melynek elQállítása során több jövedelem képzQdik, ami újabb kereslet-növekményt eredményez. Az ennek kielégítéséhez szükséges termelés-bQvítés már indukált beruházásokat tesz szükségessé, amelyek ismételten növelik a keresletet. A folyamat felerQsödve folytatódik. A fenntarthatónál gyorsabb növekedés során fokozatosan bevonják a termelése a munkanélkülieket. EttQl kezdve romlik a tQke-munka arány, csökken a hatékonyság, azaz a növekedés beleütközik a teljes foglalkoztatás plafonjába, a növekedési folyamat megfordul. A kölcsönhatás megjelölésére a szakirodalom szupermultiplikátor elnevezést is használja.
Munka iránti kereslet származékos jellege ’! (Derived demand of labour) ’! A munka iránti kereslet  hasonlóan a termelési tényezQk iránti kereslet többi típusához - származékosnak tekinthetQ, mivel a tényezQk iránti igény azoknak a végtermékeknek a keresletétQl függ, amelyek elQállításához szükség van közremqködésükre. Makrogazdasági szinten a munka iránti kereslet az aggregát kereslet függvénye.
Munkakereslet (Labour demand) ’! Az üzleti szervezetek és a közületi szektor által adott idQpontban, adott piaci helyzetben, adott reálbérek mellett keresett, vásárolni szándékolt munkaóra-mennyiség különbözQ képzettségq munkákból. A munka kereslete származékos jellegq, az üzleti szervezetek csak annyi munkaórát vásárolnak, amennyinek a termékét profitmaximum mellett értékesíthetik.
Munkakínálat (Labour supply) ’! A háztartások, mint tényezQtulajdonosok által adott idQpontban, adott munkapiacon, adott reálbérek esetén kínált munkaóra-mennyiség.
Munkanélküli (Unemployed) ’! Az a munkavállalási korban, megfelelQ szellemi és fizikai állapotban lévQ, bérmunkavégzési lehetQséget aktívan keresQ egyén, aki a fennálló bérek mellett nem tudja munkakínálatát eladni.
Munkanélküliség (Unemployment) ’! A munkanélküliek száma adott idQpontban, adott munkapiacon. Mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelkedQ fontosságú jelenség.
Munkanélküliségi csapda (Unemployment trap; Ut) ’! A munkanélküliség anyagi vonzerejét fejezi ki a mutató, amely arra az összefüggésre alapoz, hogy egy adott munkanélküli korábbi munkajövedelmének mekkora hányadát kapja munkanélküli ellátás formájában. Minél magasabb ez a hányad, annál kisebb a státuszváltás, a foglalkoztatottá-válás elQnye, annál gyengébb az új munkahely vonzása illetve annál erQsebb a csapdahelyzet kialakulásának valószínqsége.
Munkanélküliségi segély (Unemployed benefits) ’! A munkanélküliek a munkanélkülivé válás idQpontjától bizonyos idQtartam alatt támogatásra jogosultak.
Naturális (közvetlen) termékcsere (Barter) ’! Áruk cseréje pénz közbeiktatása nélkül. Feltétele a két cserélQ fél áruinak és szükségleteinek megfelelése, szimmetriája.
Nem várt, elQre nem látott infláció (Unanticipated inflation) ’! A tényleges inflációnak az anticipált, várt mértéket meghaladó része. A monetaristák szerint az inflációnak csak ez a része okoz gondot a gazdasági szereplQk kalkulációiban.
Nemzeti termék (National product) ’! Egy adott nemzet tulajdonában lévQ összes árutermelQ egység által elQállított végtermék.
Nettó export (Net export) ’! Egy nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmának egyik mutatója, a teljes export és a teljes import nagyságának különbsége, a külkereskedelmi forgalom egyenlege. Behozatali többlet esetén a mutatószám negatív elQjelq értéki. A nettó export az aggregát kereslet egyik komponense.
Normatív közgazdaságtan (Normative economics) ’! A közgazdasági elemzéseknek ez a típusa nem leírja a megfigyelhetQ jelenségeket, hanem azzal foglalkozik, miként kellene viselkedniük a gazdasági szereplQknek, mit kellene tenniük bizonyos célok elérése érdekében.
Nyitott gazdaság (Open economy) ’! Más nemzetgazdaságokkal (erQteljes) árucserét és tQkeügyleteket folytató ország gazdasága. A nyitottság mértékét a külkereskedelemi forgalom GDP-hez viszonyított arányával fejezhetjük ki.
Opció (Option) ’! SzerzQdésben rögzített jog, adott áruk vagy értékpapírok meghatározott áron történQ, meghatározott határidQig megvalósítható vételére vagy eladására. Létezik eladási, vételi és kettQs opció. Lényegében spekulációs ügylet, az árváltozás elQnyét kívánják kihasználni, a vevQ áremelkedésre, az eladó árcsökkenésre számít
Optimum (Optimum) ’! A legjobb, legkedvezQbb helyzet. Ennek elérésre törekszenek az egyének, háztartások (haszonmaximum, szükségletek lehetQ legjobb kielégítése), a munkavállalók (naptári nap felosztása munka- és szabadidQre), a vállalatok (profitmaximum, költségminimumot biztosító tényezQkombináció), társadalmi csoportok.
Oszthatatlan termékek (Indivibilities) ’! A termékeknek illetve termelési tényezQknek ez a tulajdonsága akadályozza, hogy az igényeknek megfelelQen kisebb részekre (végtelenül kis egységekre) osszák azokat. Az oszthatatlanság miatt a függvények nem folytonosak, nem deriválhatók.
Osztható termékek (Divibilities) ’! A termékeknek illetve termelési tényezQknek az a tulajdonsága, hogy az igényeknek megfelelQen kisebb részekre oszthatók. A tökéletes, végtelenül kis egységekre való oszthatóság feltételezése az alapja a függvények folytonosságának, deriválhatóságának.
Óvatossági motívum (Precautionary motive) ’! A pénzkereslet egyik kiváltó tényezQje, ez esetben elQre nem látott kiadások fedezetére tartják a pénzt. A váratlan kiadások finanszírozására hirtelen piacra dobott vagyontárgyak ugyanis feltehetQen csak alacsony áron és magas tranzakciós költségek mellett lennének értékesíthetQk
Önmagukat megvalósító várakozások ’! A gazdasági szereplQk alapvetQen várakozásaik alapján hozzák meg döntéseiket, hajtják végre tranzakcióikat. Amennyiben az aktorok többsége hasonló várakozásokat alakít ki, azok az általuk befolyásolt cselekvések következtében a gyakorlatban is megvalósulnak. Ha kialakul az a vélekedés, hogy valami hiánycikké válik, a vásárlók biztosítani akarják jövQbeli fogyasztásukat, ezért tartalékokat halmoznak fel. ElQrehozott keresletükkel kiszívják a termelQi és kereskedelmi készleteket, tehát az árufélébQl valóban hiány alakul ki. Hasonló folyamatok figyelhetQk meg az értéktQzsdén: ha sokan besszre számítanak, eladják értékpapírjaik nagy részét, emiatt ténylegesen is bekövetkezik az árfolyamok csökkenése.
Pangás (Slump) ’! A konjunktúra (üzleti) ciklus hanyatló, összehúzódási szakasza. Szqkebb értelmezésben csak a jelentQsebb, tartós, abszolút számokban megjelenQ visszaeséseket minQsíti a szakirodalom pangásnak. Enyhébb változat a recesszió, amelyen csak gyakran csak a növekedési ütem csökkenését értik.
Pareto-optimum a makrogazdaságban ’! Pareto szerint az esetben optimális a makrogazdaság helyzete, ha már egyetlen mikroegység sem képes anélkül javítani a helyzetén, hogy legalább egy másiké ne csökkenjen.
Paternalizmus (Paternalism) ’! Az állam jellemzQ magatartásformája volt a rendszerváltás elQtti idQszakban. Korlátozta a vállalatok gazdasági önállóságát, az elQírások, utasítások, a költségvetéshez fqzQdQ kapcsolatok lehetetlenné tették komolyabb nyereség képzQdését, ugyanakkor (gyakran indokolatlanul) támogatta, segítette a veszteségesen mqködQ egységeket.
Pénz (Money) ’! Széles körben elfogadott és használt forgalmi, fizetési és elszámolási eszköz (értékmérQ). E funkciókat a pénz kialakulásának és kifejlQdésének folyamatában hosszú ideig az árupénz töltötte be (kiemelten a nemesfémek), az utóbbi évtizedekben a belsQ értékkel nem rendelkezQ bankjegy látja el ezeket a feladatokat.
Pénzfátyol (Veil of money) ’! A neoklasszikus közgazdaságtan által bevezetett kategória. Az iskola szerint minden összefüggés a reálszférában határozódik meg. A számbavétel azonban a termékek és szolgáltatások sokszínqsége miatt csak pénzben történhet, a reálnagyságok tehát csak a pénz fátylán keresztül ragadhatók meg. A pénzfátyol megnehezítheti reálnagyságok pontos felmérését, torzíthat.
Pénz forgási sebessége (Velocity of circulation) ’! A kategória azt mutatja, hogy a forgalomban lévQ pénzmennyiség milyen gyorsasággal mozog a gazdaságban, azaz egy pénzegység egy meghatározott idQszakban átlagosan hányszor cserél gazdát.
Pénz jellege ’! a közgazdasági elméletek egy része a pénzt  jellegét tekintve  semlegesnek tartja, azaz felfogásuk szerint nem képes befolyásolni a reálszférában zajló folyamatokat. A teóriák másik része szerint viszont a pénz aktív, azaz képes hatni a reálszféra történéseire.
Pénz semlegessége (Neutrality of money) ’! A pénzkínálat változása nem befolyásolja a reálnagyságokat, kiemelten a kibocsátást és a reálkamatot.
Piac az archaikus társadalmakban A korai társadalmak jelentQs részében a csere, a kereskedelem színhelyei a kikötQk voltak. Ekkor a kereskedelem még nem profit-orientált, nem a kiviteli, hanem a behozatali érdek dominált. Emiatt nem létezett intenzív kapcsolat, kölcsönhatás a kereslet, kínálat és az ár között. Nem piacra termeltek, csak felesleg vált áruvá. A föld és a munka még nem áru, áruk sincs, ezért a költségkalkuláció lehetetlen. Az elsQ árszabályozó piacok csak ie. 1000. körül jelentek meg, de még ezeken sem áruk cserélQdnek, nem szabályozzák a termelést. A piacok száma és jelentQsége csak a 16. századtól nQtt meg, de termelésszabályozó szerepük ezeknek is korlátozott.
Politikai konjunktúraciklus (Political business cycle) ’! Az alapvetQ makrogazdasági mutatóknak a szavazók megnyerésére is visszavezethetQ ingadozásai. A hatalmon levQ kormány a választások elQtt gyakran olyan  a lakosság életszínvonalát kedvezQen érintQ - intézkedéseket foganatosít meg, amelyeket a gazdasági feltételek nem indokolnak, rontják a gazdasági hatékonyságot. A választásokat követQen viszont az új kormány a hatékonyság fokozása érdekében szigorít a jövedelem- és bérkiáramlás, valamint a jóléti transzferek hozzáférésének szabályain.
Portfolió (Portfolio) ’! Egyének, háztartások, szervezetek által tartott eszközök, aktívák. Gyakran csak pénzügyi aktívákra értelmezik, de a makroökonómia  elsQsorban a monetarizmus  figyelembe veszi a dologi javakat és az emberi tQkét is. Ez a tágabb értelmezés feltétlenül szükséges a monetaristák kereslet-magyarázatához.
Potyautas-jelenség (Free rider problem) ’! A közös javak fogyasztása során tapasztalható jelenség. E javak fogyasztásából nem zárható ki a csoport egyetlen tagja sem. Egyesek nem kívánják megfizetni a felmerülQ költségek rájuk esQ részét, ezért nem az igazi fogyasztási és - ebbQl következQ  fizetési hajlandóságukat nyilvánítják ki. Arra számítanak, hogy a csoport többi tagja vállalja a költségeket.
Pozitív közgazdaságtan (Positíve economics) ’! A közgazdasági elemzéseknek ez a típusa leírja a megfigyelhetQ jelenségeket, nem azzal foglalkozik, miként kellene viselkedniük a gazdasági szereplQknek, mit kellene tenniük. Nem értékítéleteket, hanem csak tényekkel alátámasztható, empirikusan igazolható állításokat fogalmaz meg.
Predeterminált bérek (Predetermine wages) ’! A munkaszerzQdés megkötésekor rögzített nominálbér, amely független a munkapiacon bekövetkezQ, a munka keresletében és kínálatában végbemenQ változásoktól. A bérek predeterminált jellegén nem változtat érdemben a bérek  esetleg ugyancsak szerzQdésben meghatározott  indexálása sem. Utóbbi ugyanis nem a munkapiac változásait érvényesíti, hanem a pénz vásárlóerejének csökkenését hivatott kompenzálni.
Profit oldalról induló (Profit- tolta ) infláció (Profit push inflation) ’! A profit-tolta infláció elmélete szerint az inflációt az áralakító pozícióban lévQ vállalatok profitmaximálási törekvése váltja ki, amelyek profitjuk növelése érdekében emelik termékeik árát.
Racionalitás (Rationality) ’! Egy adott gazdasági szereplQ olyan döntései, cselekvése, amely összhangban van a preferenciái alapját képezQ axiómákkal, értékekkel, szabályokkal.
Ragadós árak (Sticky prices) ’! A fogalom azt jelzi, hogy az árak nem reagálnak azonnal a kereslet változásaira. Az árak beragadhatnak a keresletváltozás elQtti szinten, mert az árakat érvényes szerzQdések rögzítik (predetermináltak), vagy mert az eladók kivárnak : addig nem módosítják az árakat, amíg nem mérték fel kellQen az új piaci feltételeket. Az alkalmazkodás gyakran hónapokat is igénybe vehet.
Ragadós bérek (Sticky wages) ’! A kategória azt jelzi, hogy a bérek nem reagálnak azonnal a munka iránti kereslet változásaira. A bérek beragadhatnak a keresletváltozás elQtti nívón, mert azokat érvényes szerzQdések rögzítik (predetermináltak). Az alkalmazkodás gyakran hónapokat, vagy egy egész évet is igénybe vehet (indexálás).
Reálpénzmennyiség (Real money balances) ’! Reálpénzen egy adott nominális pénzmennyiségen vásárolható áruk és szolgáltatások összességét értjük, nagyságát a pénzmennyiség és az árszínvonal hányadosa határozza meg.
Reciprocitás ’! Az archaikus társadalmak egyik integrációs sémája, amelyben már kialakult a csere. Család és rokonság alapján szervezQdött. Mivel a csere nem egyidejq, ezért a viszonzást vallási, rituális szertatások közepette bonyolították, a motivációban is jelentQs szerepet kaptak a vallási elQírások. AlapvetQen különbözik az árucserétQl: ez a közvetlen termékcsere ugyanis nem egyenértékq, nem egyidejq, az alkudozást szégyenletesnek tartották. Nem szükségszerqen kétoldalú: A családban a férfi a saját nQtestvérei családjának adott terméket, A család pedig a feléség fivéreitQl kapott különbözQ javakat. Emiatt fontos jellegzetesség a szimmetrikus társadalmi berendezkedés.
Redisztribúció (Redistribution) ’! Az alapközösségek integrációjának ez a sémája a társadalom centrális felépítésén alapult, az ókori (adó)birodalmak (ilyen volt Hammurabi Babilóniája, vagy az egyiptomi Új Birodalom) elosztási formája volt. A termelés (zsákmány) nagy részét beszolgáltatták, raktározták és elosztották a birodalom különbözQ területei között. Az egyes tartományok így hozzájuthattak olyan cikkekhez is, amelyeket kedvezQtlen adottságaik miatt nem tudtak elQállítani. Általában jelentQs kizsákmányolással járt együtt, az újraelosztásban politikai- és osztályszempontok érvényesültek. A felsQ rétegek azonban nem pusztán kizsákmányolnak, hanem szervezték a termelést, a munkamegosztást. A raktározás és nyilvántartás funkciójából fejlQdött ki az egyik elsQ egyenértékes, az árpapénz. Bizonyos értelemben a redisztribúció is csere, de nem tekinthetQ árucserének, hiányzik az egyenértékqség és az egyidejqség mozzanata. Sok tekintetben hasonló a hqbérurak szerepe: ellátták a birtokon lakók védelmét, megvalósítottak bizonyos fokú közigazgatást, bíráskodtak, utakat, hidakat építtettek, figyelmet fordítottak a folyószabályozásra, élelmiszer- és vetQmag-tartalékokat gyqjtöttek, amibQl kisegítették a vészhelyzetbe kerülQket. Természetesen a pozitív funkciók ellátása mellett a birtokon élQket jelentQsen ki is zsákmányolták.
Regisztrált munkanélküliek (Registered unemployment) ’! A nemzetközi szakirodalom azokat tekinti regisztrált munkanélkülieknek, akiket a munkaközvetítQ irodákban nyilvántartásba vettek és alkalmasak munkavégzésre. A regisztrált munkanélküliek száma kisebb, mint a tényleges munkanélkülieké. Sok munkanélküli ugyanis, aki a regisztrációval nem jut semmi kedvezményhez, elQnyhöz, nem regisztráltatja magát.
Rendszerszabályozás ’!A gazdaság mqködését elQsegítQ, biztosító döntési és információs intézmények kialakítása, hatáskörük meghatározása. Ennek keretében az állam meghatározza az aktorok jogait, kötelességeit.
Resriktív gazdaságpolitika (Restrictive policy) ’! Az aggregát kereslet kiterjesztését, a reálszféra gyorsuló növekedését ösztönzQ összehangolt gazdaságpolitika, amely a beruházások és az export ösztönzésével, az állami vásárlások fokozásával, az adók és a reálkamatok csökkentésével, a valuta leértékelésével kívánja céljait megvalósítani.
Részleges egyensúly (Partial equilibrium) ’! 1) A Cambridge-i Iskola elemzésének jellemzQje, miszerint az egyensúlyt egyetlen termék piacán elemzi, feltételezve, hogy ennek a piacnak a változásai nem érintik a többi piac helyzetét. 2) A makrogazdaságban a végtermékek piacán és/vagy a pénzpiacon egyensúly alakul ki, de a termelésit tényezQk illetve a közbülsQ javak piacai egyensúly-hiányosak.
Ricardo-féle ekvivalencia (Ricardian equivalence) ’! Ricardo eredeti feltevése az volt, hogy a kormányzatok kiadásaikat adókból vagy kötvények kibocsátásából fedezhetik, a két finanszírozási forrás egymás rovására változhat. Az összefüggést a Racionális várakozások iskolájának prominens képviselQje, R. Barro öntötte modern formába, amellett érvelve, hogy a kormányzati adópolitika is hatástalan. A családok ugyanis  állítja - fogyasztási keresletük meghatározásánál nemcsak folyó jövedelmüket veszik alapul, hanem annak idQbeli változásait is. Az adókulcsok csökkentése esetén nem költik el a náluk maradó jövedelemrészt. Tudják ugyanis, hogy a kormányzatnak az adók csökkentésének pótlására kibocsátott kötvényeket idQvel vissza kell vásárolnia, ami csak az adókulcsok emelése esetén lehetséges. Barro szerint tehát a háztartások gondolnak döntéseik meghozatala során a jövQre, sQt az annyira távoli jövQre is, amely horizonton egy kormányzati döntés következményei még hatnak. J. Tobin viszont az adópolitikát hatásosnak tekinti. Szerinte a kormány recesszióban dönt az adókulcsok csökkentése mellett. Ezzel számolnak a háztartások is, ezért elköltik a náluk maradó jövedelemtöbbletet. Az aggregát kereslet növekedésével emelkedik a GDP, nQnek a jövedelmek. Az adóalap emelkedésével viszont változatlan kulcsok mellett is nQ az adóbevétel, amibQl a kötvények visszavásárolhatók.
Roncsgazdaság ’! ElsQsorban szociológiai meghatározottságú kategória, amely a modernizáció elQtti, alapvetQen önellátó családi és rokonsági gazdasági egységek láncolata, a modernizáció elQtti termék- és szolgáltatás-csere fqzi Qket össze. Forrásai a volt veszteségtermelQ szocialista vállalatok, azok az egységek, amelyeket a külföldi tQke csak a piacfelvásárlásért privatizált, majd sorsára hagyott. Többségük kényszervállalkozás. Az ezekbQl élQ lakosság kitörési lehetQségei nagyon korlátozottak.
Rövidebbik oldal meghatározó szerepe ’! A disequilibrium modellek esetén az ár (bér) hat a keresletre és kínálatra, de a visszahatás nem érvényesül. A rögzített vagy rugalmatlan árak és bérek esetén ezért nem alakul ki az egyensúly, a tranzakciók, az adás-vételek számát a rövidebbik oldal, a kereslet és a kínálat közül a kisebbik határozza meg.
Say, Jean Baptiste ’! (1767-1832.) A klasszikus iskola egyetlen nem Angliában alkotó tagja. P különítette el a javak termelését, elosztását és fogyasztását. Szerinte a termelés elsQsorban hasznosságok létrehozása, értékelmélete már szubjektív értékelmélet. A hasznosság létrehozásában a munka, tQke és a föld egyenrangú szerepet játszik. Say nevéhez fqzQdik a vállalkozó funkciójának felismerése, elválasztása a tulajdonosi funkciótól. Rendszerében elQször kapott szerepet a jövedelemelosztás magyarázatában a termelékenység. Az egyensúlyi elemzés elQfutára. A szakirodalomban fontos, érdekes szerepet játszik piacelmélete, a Say-dogma. Eszerint a tényezQtulajdonosok annyi termelési tényezQt kívánnak értékesíteni, hogy bevételük éppen fedezze fogyasztási kiadásaikat. Így a termelésben képzQdQ jövedelmek mind keresletté válnak, és piacot jelentenek az elQállított termékek számára. A piac tökéletesen szabályozza a gazdaságot, a kialakult helyzeten csak ronthat a kormányzat interveniálásaival.
Say-törvény, Say- dogma ’! Say piactörvénye a neoklasszikus közgazdaságtan meghatározó összefüggése. Elmélete szerint a tényezQtulajdonosok annyi termelési tényezQt kívánnak értékesíteni, hogy bevételük éppen fedezze fogyasztási kiadásaikat. Így a termelésben képzQdQ jövedelmek mind keresletté válnak, és piacot jelentenek az elQállított termékek számára. Modernebb felfogásban a termelési tényezQk mennyiségeinek és határtermelékenységeinek szorzataiból képzett összeg egyenlQ a tényezQk mennyiségeinek és árainak szorzatából képzett nagysággal.
Schumpeter, J. A. ’! (1883-1950) Osztrák származású közgazda, de nézeteit inkább a Lausanne-i Iskola gondolatvilága alakította. ElsQ igazán jelentQs tanulmánya 1912-ben jelent meg, majd 1932-ben publikálta Az üzleti ciklusok , 1939-ben pedig A gazdasági fejlQdés elmélete c. könyveit. A témakörök elmélyült elemzése mellett híressé vált a szakirodalomban a vállalkozó innovatív szerepének leírása, az innovációk növekedésben játszott szerepének bemutatása. 1947-es munkájában a vállalati méretek további növekedésével számol, emiatt úgy látja, hogy bealkonyult a vállalkozók, az ipar kapitányainak korszaka, helyüket a bürokratikus vállalatirányítás veszi át. Befejezetlen, elmélettörténeti mqve, A gazdasági elemzés története mindmáig témakörében az egyik legautentikusabb forrásmunka.
Smith, Adam ’! (1723-1790) Skót közgazda és filozófus, a glasgowi és az oxfordi egyetemeken folytatta tanulmányait. Edinburghban, majd Glasgowban erkölcsfilozófiát oktatott, elQadásaiban egyre inkább elQtérbe kerültek a gazdasági összefüggések. KésQbb Buccleugh herceg nevelését irányította, az Q kíséretében jutott el Franciaországban, ahol kapcsolatba került a fiziokratákkal. Átvette és továbbfejlesztette gazdaságtani rendszerüket, szerinte már az ipari tevékenység is produktív. Smith is a természetes rendet helyezi a középpontba. Ez úgy valósul meg, hogy az emberek istentQl beléjük oltott ésszerqség alapján tevékenykednek, amit a gazdasági törvények szabályoznak, az embereket láthatatlan kéz vezeti. Mindehhez a gazdasági szabadság, a szabad verseny feltételei kellenek. Az állam szerepét nem veti el, az szükséges a honvédelem, a belsQ rend és igazságosság, az infrastruktúra fejlesztése és közszolgálatok (pl. közoktatás) biztosítása érdekében. A növekedés legfontosabb tényezQje a munkamegosztás, ami elQsegíti a technikai fejlQdést és a tQkefelhalmozást is. Az árak a természetes ár (érték) körül ingadoznak a piaci viszonyok hatására, amit a költségek határoznak meg. Smith a különbözQ történelmi korszakokra elérQen definiálta az értéket, de mindegyik értékelmélete objektív, tényezQköltségeken alapul. Egyikben meghatározó a munkaráfordítás, ezt tekintette Marx tudományos értékelméletnek , amelyet átvett rendszerébe. 1776-ban jelent meg alapvetQ mqve, a Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetérQl és okairól . Ezzel a közgazdaságtan a kor tudománya lett, ettQl tekintik a közgazdaságtant tudománynak, tudományos rendszernek.
Sorbanállás (Queuing) ’! Nem, vagy nem megfelelQen mqködQ piaci, árveréses elosztási séma helyett/mellett megjelenQ elosztási forma. A sorbanállás lehet a) fizikai sorbanállás; b) sorszámos; c) érkezési sorrend szerinti.
Stabilizáció (Stabilization) ’! Annak a gazdaságpolitikai célnak a megvalósítása, amely a gazdaság teljesítményének idQbeli hullámzását, a sokkhatások következményeit kívánja csökkenteni, megszqntetni. Ez a felfogás elsQsorban Keynes elméletébQl következik, aki a gazdasági növekedés, a magasabb foglalkoztatás elérése érdekében fiskális és monetáris eszközök alkalmazását tartotta szükségesnek.
Stabilizációs politika (Stabilization policy) ’! Az állam céljainak és eszközeinek összessége, amelyekkel a stabilizációt, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlQdését kívánja elérni, fenntartani. A stabilizációs politika értelmezhetQ konjunktúraszabályozásként, azaz a kormány azon intézkedéseinek összességeként, amelyeket a makrogazdasági mutatóknak a kitqzött célértékektQl való eltéréseinek megszüntetésére érdekében valósít meg. A stabilizációs politika felfogható a válságkezelés cél- és eszközrendszereként is.
Stagfláció (Stagflation) ’! Tartós, de kisebb mértékq recesszió , kibocsátás-csökkenés, amelyet növekvQ munkanélküliség és gyors árszínvonal-emelkedés kísér.
Szabadcélú profit (Discretionary profits) ’! A profitnak az a része, amely azon a minimumon felül képzQdik, ami a részvényeseket osztalék formájában a részvények megtartására motiválja. ElsQsorban a vállalat O. E. Williamson által elemzett menedzseri felhatalmazásos modelljében használt kategória.
Szabad tartalék (Excess reserves) ’! A kereskedelmi bankoknál a kötelezQen elQírt tartalékon felül lévQ tétlen pénzösszeg.
Származékos, származtatott kereslet (Derived demand) ’! A termelési tényezQk iránti kereslet tekinthetQ származékosnak, mivel a tényezQk iránti igény azoknak a végtermékeknek a keresletétQl függ, amelyek elQállításához szükség van közremqködésükre. Ennek megfelelQen például makrogazdasági szinten a munka iránti kereslet alapvetQen az aggregát kereslet függvénye.
Szupersemlegesség (Super neutrality) ’! A Racionális várakozások iskolájának feltevése, mely szerint a pénzkínálat növekedési ütemében bekövetkezett változás hosszú távon sem hat a reálszférára. EbbQl következQen tagadják az inflációs és a munkanélküliségi ráta közötti széttartó, trade off mozgást.
Takarékossági paradoxon (Paradox of thrift) ’! Kereslet-korlátos gazdaságban a megtakarítás növekedése tovább korlátozza az aggregát keresletet és ezen keresztül a kibocsátást, a GDP-t. Ennek alapján állította Keynes, hogy ilyen feltételek közepette a megtakarítás nem erény.
Társasági adó (Corporation tax) ’! A vállalatok jövedelmére a mqködési és kamatköltségek levonása, a kedvezmények elszámolása után kivetett adó.
Tényleges multiplikátor ’! A tényleges multiplikátorról az esetben beszélünk, ha a multiplikátor-hatás kibontakozását valós, kronológiai idQben, az ellentétes irányba ható tényezQk szerepét figyelembe véve vizsgáljuk, tehát valós gazdasági körülmények közepette.
Tétlen pénzkészlet (Idle balances) ’! 1) A kereskedelmi bankoknál a kötelezQ tartalékot képezQ pénzmennyiség, amelyet a pénztárban (páncélteremben), illetve a központi banknál vezetett számlán tartanak 2) bármely gazdasági szereplQnél a forgalomból kivont, vagyontartási formaként megjelenQ pénzmennyiség.
TQkekivonás (Disinvestment) ’! Szándékos tQkeleépítés, gyakran az amortizációból esedékes pótló beruházások elmulasztásának formájában.
Tulajdonosi és ellenQrzési funkció szétválása (Separation of ownership from control) ’! Nagy részvénytársaságoknál a nagyszámú, kellQ szakismerettel nem rendelkezQ tulajdonos nem képes ellenQrzést gyakorolni a vállalati politika felett, a tényleges ellenQrzést a menedzsment valósítja meg.
Túlértékelt valuta (Overvalued currency) ’! Olyan valuta, amely esetében a hivatalos árfolyamot az egyensúlyi árfolyam fölött rögzítették.
Túlfoglalkoztatott munkások (Overemployed workers) ’! Azok a munkavállalók, akik szándékolt munkakínálatuknak megfelelQ munkahelyet nem kapnak, ezért kénytelenek elvállalni a hosszabb idQben történQ foglalkoztatást. (Pl. 6 órás munkaviszony helyett 8 órás munkát vállalnak.)
Túlköltekezés (Dissaving) ’! TúlköltekezésrQl a folyó jövedelmet meghaladó fogyasztási kiadások esetén beszélünk. Ennek forrása a korábbi megtakarítások, a vagyon felélése illetve kölcsönök felvétele lehet.
Új Intéznényi Iskola (New Institutional School) ’! Az utóbbi évtizedek irányzata integrálja  az egyik prominens képviselQ, Williamson szerint  a jogtudomány, a közgazdaságtan és a szervezéselmélet szemléletét és módszereit. Kiemelik a profit meghatározó szerepét, melynek elérésében a munkamegosztás és a hatékonyabb termelésszervezés mellett hasonló fontossággal bírnak a gazdasági és politikai szervezetek. Ezek mqködtetése azonban  mint R. Coase hangsúlyozta - hatalmas tranzakciós költségvonzattal jár. A tranzakciós költségekbe egyaránt beletartoznak az adásvétel (szerzQdéskötés, ellenQrzés, kereskedelem, szállítás) és a politikai és gazdasági szervezetek mqködtetésének költségei (pénzügyek, bankrendszer, biztosítás, gazdaságirányítás). Coase szerint a termelési tényezQk nem pusztán fizikailag ragadhatók meg, hanem a hozzájuk tartozó jogosítványokkal együtt. Az extern hatások internalizálhatók , amennyiben a jog képes azokat jól definiálni. A piac hatékonyan oldja meg feladatát a jogosítványok adás-vételével, ha nem merülnek fel tranzakciós költségek. Mivel azonban ezek jelentQsek, csökken a gazdaság mqködésének hatékonysága. A vállalatok a tranzakciós költségek minimálására törekszenek, ezt gyakran a partner felvásárlásával, beolvasztásával érik el. Az állam részérQl megnyilvánuló folyamatszabályozást esetében az államot szupervállalatként értelmezik.
Új klasszikus makroökonómia (New classical macroeconomics) ’! A klasszikus közgazdaságtan újrafogalmazása, amely integrálja a munkanélküliség természetes rátájának tételét a racionális várakozások gondolatával, épít a kapacitások optimális kihasználására. A gazdaság egy ezeknek megfelelQ egyensúlyi pályán fejlQdik, amelyrQl a kormányzati beavatkozás rövid távon sem képes kimozdítani (a gazdaságpolitika hatástalanságának tétele).
Újraelosztás (Redistribution) ’! A gazdaságban képzQdQ jövedelmek illetve a felhalmozott vagyon eloszlásának a gazdaságpolitika hatására történQ megváltozása. Ez lehat a gazdaságpolitika szándékolt következménye, mely esetben a piaci alapon képzQdött jövedelmek, vagyonok újraelosztását a igazságossági, méltányossági szempontok vezérlik. Ez a progresszív személyi jövedelemadó-kulcsok rendszerének bevezetésének gyakran hangoztatott indoka. A redisztribúció azonban bekövetkezhet a gazdaságpolitikai intézkedések nem szándékolt mellékhatásaként is.
Utolérési effektus ’! ErdQs Tibor professzor több évtizeddel ezelQtt megfogalmazott, ma is aktuális tartalmú kategóriája, mely szerint a felzárkózó gazdaságok nem járják végig a technikai fejlQdés történelmi útvonalának minden etapját, hanem az adott idQpontban létezQ eljárások közül azokat alkalmazzák, amelyek bevezetéséhez a feltételeik megfelelQek, ily módon felgyorsítva, ugrásokkal közelítik a korszak legfejlettebb technikai színvonalát.
Vagyonadó (Wealth tax) ’! A nettó vagyonra kirótt adó. Elvárás, hogy semleges legyen a különbözQ vagyontartási formák viszonylatában. Kivetésénél a fizetQképesség, méltányosság és újraelosztás elveit veszik alapul.
Vagyontartási eszköz funkció ’! Az értékpapírok árfolyamának változékonysága, az értéktQzsde bessz-hangulatában bekövetkezQ árfolyamcsökkenés, az ingatlanok adás-vételével kapcsolatos illetékek, ügynöki díjak miatt az emberek vagyonuk egy részét pénzformában kívánják tartani, vagyonmérlegük szerkezetét ugyanakkor a változó feltételeknek megfelelQen módosítják. A kamatláb várható növekedése negatívan hat az értékpapírok árfolyamára, ezért azokat például pénzzel helyettesítik portfoliójukban, tehát megnQ a spekulációs pénzkereslet, erQsödik a pénz vagyontartási eszköz funkciója iránti igény.
Vállalkozói képességek (Entrepreneurship) ’! A közgazdaságtan a vállalkozói képességeket is termelési tényezQnek tekinti. A modern vállalkozási formákban elkülönül a tulajdonosi és a vállalkozói funkció. A vállalkozó dönt a vállalatot érintQ fontos stratégiai kérdésekben, amihez szaktudás, szakértelem szükséges, viseli e döntések kockázatát. Ennyiben szerepe több mint egyszerq munkavégzés. A vállalkozói képességeknek, mint termelési tényezQnek az ára a normál profit.
Válság, depresszió (Depression) ’! Tartósan magas munkanélküliséggel és alacsony fokú kapacitáskihasználással jellemezhetQ hosszabb idQszak, gyakran a konjunktúraciklus egy szakaszaként értelmezik. A modern szakirodalom inkább a recesszió kifejezést használja.
Valuta-felértékelés (Revaluation) ’! A hivatalos, deklarált valutaárfolyam megváltoztatására, növelésére irányuló jegybanki lépés. ÖsztönzQleg hat az importra, korlátozza az exportot.
Valuta felértékelQdése (Currency appreciation) ’! A nemzeti valuta árfolyamának emelkedése más országok valutáiban kifejezve, vagy egy lebegQ árfolyamrendszerben. KedvezQen hat az importra, visszaveti az exportot, hatására romlik a külkereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérleg egyenlege. Ha a spontán módon felértékelQdQ valuta kilép a monetáris politika által meghirdetett sávból, a központi bank feladata, hogy valutapiaci intervenciókkal az árfolyamot a sávhatárok közé szorítsa.
Valuta-leértékelés (Devaluation) ’! A hivatalos, deklarált valutaárfolyam megváltoztatására, csökkentésére irányuló jegybanki lépés. ÖsztönzQleg hat az exportra, korlátozza az importot.
Vételi opció (Call option) ’! SzerzQdésben rögzített jog, adott áruk vagy értékpapírok meghatározott áron történQ, meghatározott határidQig megvalósítható vételére. Arra irányuló spekuláció, hogy az ár növekszik, így a szerzQdéskötés idQpontjában érvényes áron vásárolt termék vagy értékpapír a leszállítás idQpontjában lényegesen magasabb áron továbbadható.
Világpénz funkció (Universal money function) ’! Egy ország nemzeti valutája a határokon kívül is betölti forgalmi, fizetési, elszámolási, vagyontartási eszköz funkcióját. A valuták többsége a világpénz funkciót csak korlátozottan tölti be, csak néhány valuta  dollár, euró  látja el ezt a feladatot széleskörqen, ezek a kulcsvaluták.
Zavarok (sokkok) (Disturbances, shocks) ’! A gazdasági jelenségek elQrejelzésében mindig van bizonytalanság, bekövetkeznek elQre nem látható, váratlan események. Ezek hatására az anticipációkon alapuló függvények teljes menetükben eltolódnak. Gyakoriak a keresleti sokkok, váratlanul visszaeshet a bizalmi index, megnövekedhet a kockázat, az ársokkok következtében az tényleges infláció jelentQsen eltérhet anticipált nagyságától.


PAGE 


PAGE 2





p

GDPr

AS

AD

GDPrpot

AS

iE

S

I

C

I

I,S



AD

AD

GDPr

L/K

GDPr

GDPrpot

Ef

p

w/h

L

DL

pE

wE/h

SL



0

45o


A


AS=f1(L/K0)



GDPrexp

GDPr

AD=f(GDPrexp)

GDPra GDPrpot


keresleti korlát erQforrás-korlát



GDPrexp

GDPr

GDPrpot

AS

AD

inflációs rés

450

Inflációs rés

13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -
-4 -

U (%)

dw/w
%

13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -
-4 -

dp/p
%

15
14
13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -

dw/w
%

0

Hosszú távú Phillips-görbe

dp/p
(%)

4.

3.

2.

1.

Rövid távú Phillips-görbék

Un U

5
4
3
2
1
0

infláció
%

anticipált infláció

Phillips-görbe

-10 -5 0 5 10 GDP-rés %

inflációs
veszteség

munkanélküliségbQl
származó veszteség



GDP

S

I

E

i

i2

iE

i1

I2

I1

S2

S1

IE = SE

i



M

0







Lsp


.

Lsp



0







Lsp


.



i

Msp

Iind

iE

IEind

 EMBED Equation.3 

A gazdasági rendszer mqködésének feltételrendszere

Jogi keretek,

Végtermék-piac

Háztartások

Vállalatok

Pénzügyi feltételek,

Állam

pénzügyi transzmissziók

mqködési szabályok

TényezQ piacok

Piacok rendszere

Reálfoly: termék- és tényezQáramlás

Monetáris foly: pénzáramlás



p

GDPr

AS

AD

GDPpot

p

t (hó)

12 hó

p1

p0


0


S

p

D1

D0

1 hó

GDPr

Árszínvonal-változás a RTM-ben

tehetetlenségi
infláció



0

45o


A


AS=f1(L/K0)



GDPrexp

GDPr

AD=f(GDPrexp)

GDPra GDPrpot


keresleti korl erQforrás-korl





GDP

S

I

E

i

i2

iE

i1

I2

I1

S2

S1

IE = SE

p

S

p1

p2

p0

D

D

D1

S2=D2

Q

S0=D0

0

p

p0

0

S

D

S0=D0

D1

D2

Q

S

D

S1

D

M



ia1



ia2


GDPrexp

GDPr

GDPrpot

AS

AD

inflációs rés

450

Inflációs rés

13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -
-4 -

U (%)

dw/w
%

13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -
-4 -

dp/p
%

15
14
13
12
11
10 -
9 -
8 -
7 -
6 
5 -
4 -
3 -
2 -
1 -
0
-1 -
-2 -
-3 -

dw/w
%

0

Hosszú távú Phillips-görbe

dp/p
(%)

4.

3.

2.

1.

Rövid távú Ph. görbék

Un U

DL

SL

w
p

/h

wE
pE

/h

E

EF

0

MUNKANÉLKÜ-LIEK

FOGLALKOZTATOTTAK

GAZDASÁGILAG
INAKTÍVAK

Kénysz
részmi-ben fogl
Közmunkában

Reményveszt
Pótlólagos
Átképzés

Nem hivatalosan
fogl

Önként részmi-ben dolgozók




 EMBED Equation.3 

Hasonló témájú dokumentumok

Bevezetés a közgazdaságtanba - jegyzet (kiegészítés)

- 2008-11-25 18:46:02

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.