Barótfi féle jegyzet

Országok listájaHungaryDebreceni EgyetemMűszaki KarKörnyezetmérnökiHuladékgazdálkodás 1Barótfi féle jegyzet

5. A hulladékok kezelése

5.1. A hulladékprobléma kialakulása, a hulladékgazdálkodás alapjai
5.1.1. A hulladékprobléma kialakulása
Az emberi lét egyik legáltalánosabb kísérQ jelensége a hulladék képzQdése. A használhatatlanná, szükségtelenné vált anyagokat az emberiség eddigi története során egyszerqen visszajuttatta az Qt körülvevQ természeti környezetbe. Különösen jellemzQ ez a mai ún. fogyasztói társadalom -ra vedd meg, ha használt, dobd el felfogás szerint. Az emberi tevékenység révén a természetbe került hulladékok hatása hosszú idQn keresztül nem haladta meg a környezet és elemeinek tqrQképességét, mivel ezen hulladékok:
minQsége hasonló volt a természeti körfolyamatokban meglévQ anyagokhoz; így különösebb zavart nem okoztak;
mennyiségük nem akadályozta a természet körfolyamaiba való beépülésüket és ezáltal nem idézte elQ e folyamatok megváltozását.
A tudományos-technikai forradalom során bekövetkezett termelésbQvülés, az újabb és újabb  elsQsorban szintetikus  anyagok megjelenése a hulladékok közvetlen visszajuttatását a természeti környezetbe fokozatosan tarthatatlanná tette.
A ma már egyre inkább létünket fenyegetQ környezetkárosodás  beleértve a jelenleg ismert természeti erQforrások kimerülését is  jelentQs része a hulladékokból származik, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem dolgoz fel a természetes anyagcsere körfolyamat.
5.1.2. A hulladékok környezeti hatása
A hulladékok egy része  mqszaki vagy gazdasági okok miatt, illetve emberi mulasztásból eredQen  a környezetbe, illetve védett környezeti közegbe kerül, szétszóródik, ott szennyezQdést, külön elQírásokban meghatározott koncentrációk fölött káros szennyezQdést okoz.
A legtöbb szennyezési problémát:
a rendezetlen elhelyezés (pl. a hagyományos szeméttelepek)
helytelenül megválasztott hulladékkezelés
valamint a helytelen fogyasztói magatartás okozza.




A nem megfelelQen kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözQképpen jelentkeznek.
egyrészt valamely környezeti elem (víz, levegQ, talaj) szennyezését okozzák, ezáltal nagy népességet érintenek, és a káros hatás idQben elhúzódó,
másrészt a hulladékok egyes alkotói a növényi, állati szervezetekbe beépülnek és a táplálékláncon keresztül végsQ soron az embereket károsítják.
Itt elsQsorban a környezetre veszélyes, mérgezQ hatású anyagok okoznak gondot, a bioakkumláció és a toxicitás miatt. A növényzet és az állatok fejlQdését a toxikus hatású anyagok kifejezetten gátolják, egyes anyagok pedig a szervezetben felhalmozódva okoznak elváltozásokat.
A nem megfelelQ hulladékeltávolítás káros hatásai ritkán jelentkeznek azonnal, sokszor évek, évtizedek telnek el a szennyezés kialakulásáig, felderítéséig. A környezetszennyezQ hatások jellegük szerint lehetnek:
1. A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek szennyezQdése
A hulladékok leggyakrabban  évezredek óta szükségszerqen  alkalmazott természetes befogadója a talaj.
A nem megfelelQen kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivárog a talajba. Így elszennyezQdik a talaj felszíne, majd a szennyezQ anyagok belekerülnek a talajvízbe. Innen az áramlás útján gyakran jelentQs vízbázisokat is veszélyeztetnek. A szerves anyagot tartalmazó hulladékok bomlásának végtermékei a csapadékvízzel kilúgozódva, különféle sók  különösen klorid, nitrát, valamint szulfát  vagy újabban fémek és szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves szennyezQk formájában  közvetve a vízminQség romlását okozzák.
A felszíni vizek közvetett és közvetlen szennyezQdését okozzák a nem megfelelQen kezelt kommunális és ipari szennyvíz bevezetések, több esetben a haváriák esetében a szennyezett csapadék vizek is.
2. A levegQ szennyezQdése
A szerves anyagú hulladékok bomlása során jellegzetes bqzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid, indol, szkatol stb.); az összegyqlt hulladékhalmok finom porát illetve nagyobb laza darabjait (papír, mqanyag fólia) a szél, vagy kisebb légmozgás is a levegQbe emeli. A hulladéklerakó-helyeken az öngyulladás miatt vagy a hulladékok nem megfelelQ elégetésekor keletkezQ égéstermékek (füstgáz, korom, pernye) szennyezhetik a levegQt.
Ugyanakkor nem elhanyagolható a kommunális lerakók üvegház-hatás -t növelQ metán és széndioxid kibocsátása sem.



3. FertQzésveszély
A települési szilárd és a folyékony, valamint egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladék) kórokozó mikroorganizmusai különbözQ fertQzQ betegségek elQidézQi lehetnek.
A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertQzQ betegségeket is terjesztQ kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). MegfelelQ körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertQzést okozhatnak.
A hulladékokban hQhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sQt éveken át) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzQk és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertQzés lehetQségét jelzik, az ilyen hulladék fertQzést terjesztQ közegnek tekinthetQ. ( Megbetegedések és fQként járványok kialakulásához más tényezQk is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendQ száma stb.)
4. A rovarok és rágcsálók elterjedése
A nem megfelelQ települési szilárd hulladékkezelés következtében a rovarok (legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagymértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítQi egyes fertQzQ betegségek terjesztésének. A legyeket a szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során keletkezQ szag vonzza, petéiket a hulladékba lerakják és ott gyorsan elszaporodnak. A légy tenyészideje kedvezQ körülmények között 4 5 nap. A rágcsálók gyors szaporodását a rosszul kezelt, nyílt hulladékhalmok segítik elQ, ezekben táplálkozásukhoz megfelelQ anyagot találnak. Ezért a gyakori hulladék-eltávolítás, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás, a kezelés egyik legfontosabb feltétele.
5. A környezet elszennyezQdésének esztétikai jelentQsége
A nem megfelelQ hulladék-eltávolítás, a rendezetlen szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét, csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körq lehetQségét (településeink, erdeink széle)
Sajnos ma már napjainkban a helytelen nyersanyag és hulladékkezelésbQl eredQ környezeti problémák egyre nagyobb arányban jelentkeznek.
A nem megfelelQ hulladékkezelés tényére gyakran éppen az ártalom létrejötte hívja fel a figyelmet. Ezekben az esetekben a környezet szennyezettségének megszüntetése, ha egyáltalán lehetséges, nagy költségekkel jár.



Az utóbbi években számos szennyezési esetet derítettek fel. Ebben feltétlenül része van a veszélyes hulladékok mennyiségi növekedésének, a korszerq ágazati szabályozás megvalósításának, a privatizáció környezetvédelmi követelmény rendszerének, de nem utolsósorban a lakosság figyelmének is.
A hulladékok káros hatásai elleni védelem igénye, az ún. öröklött szennyezések problémája (pl. katonai bázisok, szanált ipartelepek) fejlesztette ki a környezetvédelem egy új és egyre több feladatot megoldó ágazatát a talaj, talajvíz szennyezések kárelhárítását. (Ennek tárgyalásával egy külön fejezet foglalkozik)
5.1.3. A hulladékok és a természeti erQforrások
A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erQforrásokkal való ésszerq gazdálkodásban és az anyaggazdálkodásban.
A hulladékokra vonatkozó adatok jól mutatják, hogy Magyarországon a gazdaság méretéhez képest igen sok hulladék keletkezik, amely az említett káros környezeti hatások mellett
az adott társadalmi cél elérése érdekében több anyag felhasználást tesz szükségessé,
az indokoltnál nagyobb ütemben apasztja a természeti erQforrásokat,
a nagyobb nyersanyagigény drágítja a termelést, rontja a versenyképességet,
a nagyrészt importból származó nyersanyagok szükségesnél nagyobb mértékq felhasználása súlyosbítja a gazdaság terheit és végül,
a keletkezQ hulladékok kezelése indokolatlanul növeli az elQállítók a hulladéktermelQk és végsQ fokon a gazdaság kiadásait.
Mindezek alapján látható, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem, illetve annak megvalósulását szolgáló hulladékgazdálkodás, mint a környezetvédelem megelQzQ tevékenysége, kulcsszerepet játszik a környezet minQségének, a természeti erQforrások védelmében, és eredményesen segítheti a gazdaság hatékonyságát.
A felvázolt gondok nagymértékben megoldhatók, illetve csökkenthetQk egy ésszerq, átfogó hulladékgazdálkodási rendszer kialakításával.
5.1.4. A hulladékgazdálkodás szükségessége
A hulladékgazdálkodás elemei az európai unió követelményeinek megfelelQen a következQk:
A hulladékok keletkezésének és/vagy veszélyességének csökkentése, megelQzése,
A keletkezett hulladékok elkülönített gyqjtése és hasznosítása,
A nem hasznosítható hulladékok káros környezet-szennyezés nélküli átmeneti tárolása és ártalmatlanítása.



Ezt a felsorolást röviden  az angol nyelvq kifejezések rövidítése alapján  3R elvnek is nevezzük
Reduce
Recyclyng
Reuse
A környezetvédelmi és gazdasági optimum a hulladékgazdálkodás elemeinek párhuzamos, illetve együttes alkalmazásával érhetQ el.
A hulladékgazdálkodása hulladékok káros hatása elleni védelem gyakorlati megvalósítása, amely a hulladékok teljes életciklusára vonatkozik.
Ennek megfelelQen a hulladékok kezelése egységes, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja
azoknak a keletkezés helyétQl való eltávolítását (azaz a hulladékoknak a keletkezés helyén való összegyqjtését,
átmeneti tárolását és esetleges helyszíni elQkezelését, valamint elszállítását),
továbbá alkalmas létesítményben történQ feldolgozását, ill.
végsQ elhelyezését.
A feldolgozás lehet ártalmatlanítás, hasznosítás, illetve ezek kombinációja. A végsQ elhelyezés során a hulladékot a talaj felszíne felett vagy a talaj felszíne alatt rendezetten, biztonságos módon rakják le.
A tervszerq hulladékgazdálkodás célja tehát az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül keletkezQ hulladéknak minél nagyobb része kerüljön újrahasznosításra, a nem hasznosítható hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a legkisebb mértékben terhelje a természetet.
5.2. A hulladékok fogalma, csoportosítása, mennyiség, minQség
5.2.1 A hulladékok fogalma
A fogalom meghatározását nehezíti az, hogy az emberi tevékenységek sokfélesége következtében a hulladékok anyagi jellemzQi is végtelenül sokfélék, ezért nehéz olyan  mindenki által elfogadható  rendezQ elveket találni, amelyek alapján a csoportosítás lehetQvé válik.
A feladat összetettségére utal az is, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem a környezetvédelem egyik legfiatalabb és szabályozás alatti területe. Ennek megfelelQen terminológiája a különbözQ nemzetközi törekvések ellenére sem egységes. Ezért a fogalmakat a jelentkezQ nehézségek elkerülésére a kérdés gazdasági-technológiai oldaláról közelítjük meg.
Általános értelemben hulladéknak tekintendQ az ember:
mindennapi élete,
munkája,
gazdasági tevékenysége során keletkezQ,
a keletkezés helyén feleslegessé vált,
ott közvetlen fel nem használható,
különbözQ minQségq és halmazállapotú anyag, anyag együttes, termék, maradvány, tárgy, leválasztott szennyezQ anyag, szennyezett kitermelt föld, amelyet a tulajdonosuk sem közvetlenül felhasználni, sem értékesíteni nem tud, és amelynek kezelésérQl külön kell gondoskodni.
Védett környezeti közegbe kerülése: környezetszennyezés.
A hulladék fogalmát igen jól közelíti meg a gyakorlat és az igazgatás szemszögébQl az EU direktívák meghatározása.
Hulladék
minden olyan anyag, anyag együttes, melytQl
tulajdonosa
valamilyen úton meg akar szabadulni. Amennyiben ezt a környezetvédelmi elQírásoknak megfelelQen teszi, akkor további károkat nem okoz.
A meghatározás tehát leszqkíti a hulladékfogalmat az anyagi kategóriára, ezért a hulladékgazdálkodáson belül nem beszélhetünk hulladék-területrQl , hulladék-energiáról stb.
A hulladék fogalmat ki kell egészíteni két  gyakorlati szempont alapján történQ  további csoportosítással:
melléktermék: az az anyag, amelyet soros anyaghasználat jelleggel közvetlenül felhasználnak vagy értékesítenek;
másodnyersanyag, másodlagos energiahordozó: az a hulladék, amely a felhasználás helyére abban a formában került, ahogyan azt hasznosítják.
A hulladékok az anyagi rendszereknek egy sajátos csoportját alkotják. Amíg az anyagi rendszereknek egyes csoportjai szerkezeti-mechanikai, fizikai, kémiai stb. anyagi jellemzQkkel egyértelmqen meghatározhatók, addig abban, hogy egy anyag, tárgy stb. hulladéknak minQsül e vagy sem, az anyagi jellemzQkkel azonos súlyú szerepet játszanak a társadalmi, gazdasági tényezQk is. Az, hogy egy adott anyagot, tárgyat, maradványt stb. az ember, a társadalom hulladéknak tartja-e vagy sem, függ az emberek anyagi helyzetétQl, a társadalmi, a mqszaki és a gazdasági fejlettség szintjétQl.
A gyakorlati munkában szükség van arra, hogy az ismertetett, általános fogalmi meghatározással összefoglalt, különbözQ részekbQl álló hulladéktömeg bizonyos törvényszerqséget mutató rendszer egészét, szerkezeti vázát bemutassuk.

5.2.2. A hulladékok csoportosítása
A hulladékok osztályozása ma még nem egységes, az egyes osztályozási szempontok lényegében átfedik egymást illetve egy hulladék megjelölése gyakran több egymás melletti megnevezés alkalmazásával történik.
A fejlQdési irányokat figyelembe véve úgy tqnik, hogy a hagyományos és az új természettudományos ismerteken alapuló osztályozás – bár átfedésekkel is – de lényegében egymás mellett, illetve keveredve használatos és hosszabb ideig megmarad még a gyakorlatban.
A hulladékok csoportosításának egységesítésére számos törekvés található, ezek megnyilvánulás formája az ún. hulladékkatalógus. (Ilyen nemzetközileg alkalmazott például az OECD, EU katalógus, a bázeli egyezmény melléklete vagy a német Abfallkatalog) A hulladékkatalógusok többségénél az elQbb ismertetett párhuzamossági-átfedési elv érvényesül, vagyis egy hulladékfajtát egyidejqleg több csoportosítási szempont együttes tesz azonosíthatóvá. Ezek többségében a következQk:
hulladék azonosító kód (egységes informatikai feldolgozás miatt),
hulladék eredet (kibocsátó forrás ) meghatározása,
anyagi tulajdonságok,
kezelhetQség.
5.2.2.1. Eredet szerint
A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legelterjedtebb, mert a legegyszerqbb az a felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg:
a települési (vagy kommunális) és
a termelési (vagy ipari, beleértve a szolgáltatások és a mezQgazdaság területén keletkezQket is) hulladékok csoportját, ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a veszélyesnek , illetve nem veszélyesnek ítélhetQ hulladékokat is.
Az elsQ csoportba sorolják a közvetlen emberi szükségletek kielégítése folytán keletkezQ, nem ipari vagy egyéb tevékenységbQl származó, túlnyomórészt a háztartásokban keletkezQ hulladékokat.
Ezek a hulladékok:
elosztási és fogyasztási tevékenységbQl származnak;
összetételük és mennyiségük az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól erQsen függ.
A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különbözQ termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezQgazdaság és a szolgáltatások területén.


Ezek fQ tevékenységek (kitermelés, feldolgozás és szolgáltatás, fenntartás, szállítás stb.) szerint lehetnek:
technológiai eredetq hulladékok,
amortizációs (eredetq) hulladékok.
Ugyanakkor az eredet szerinti csoportosítás tovább bontható az egyes iparági, szolgáltatási kategóriák szerint. Ez alapján az egyes ipari hulladékfajták lehetnek:
vegyipari,
gépipari,
könnyqipari,
élelmiszeripari ezen belül pl.,
húsipari,
növényolaj-ipari stb. hulladékok.
5.2.2.2. Halmazállapot alapján
A halmazállapot alapján megkülönböztetünk
szilárd,
folyékony,
iszapszerq,
pasztaszerq hulladékokat.
A hazai szabályozás szerint a nem gázhalmazállapotú hulladékokról, hanem itt már légszennyezQ anyagokról beszélünk.
A halmazállapot szerinti kategóriák a gyakorlatban nem válnak el élesen, hiszen a hulladékártalmatlanítás (gyqjtés, szállítás, elhelyezés) során egymás mellett szerepelnek.
Meg kell említeni, hogy települési hulladékok a hazai gyakorlatban halmazállapot szerint például a következQ csoportra oszthatók.
települési szilárd hulladékok (háztartási szemét),
települési folyékony hulladékok (TFH azaz közcsatornába nem kerülQ, szippantott szennyvizek, melyek a vízellátás megléte és a csatornázottság hiánya (közmqolló) miatt nem kerülnek közvetlenül elvezetésre).
A továbbiakban a közcsatornába nem kerülQ települési folyékony hulladék kezelését tárgyaljuk.
5.2.2.3. Környezeti hatás szerint
A hulladékok káros környezeti hatásainak fokozatos megismerése mellett fokozatosan megjelent a hulladékok ilyen jellegq csoportosítása.


Ennek megfelelQen két alapvetQ kategória alkalmazása jelent meg:
a környezetre veszélyes,
a környezetre (jelen ismereteink szerint) nem veszélyes hulladékok csoportja.
A két kategória között átmenet van, hiszen az anyagi tulajdonságok kedvezQ, vagy kedvezQtlen változása dönti el a tényleges állapotot. Veszélyes hulladéknak tekintjük azt az anyagot (anyagmaradványt) mely
önmaga vagy bármelyik bomlásterméke,
közvetlenül vagy közvetve,
azonnal vagy késleltetetten az emberi életre, egészségre illetve az élQvilágra károsító hatást fejthet ki.
A veszélyesség jellege szerint a hulladékfajták a következQk lehetnek:
mérgezQ (toxikus),
fertQzQ,
tqz-és robbanásveszélyes,
mutagén (karcinogén),
korrozív,
radioaktív hulladékok.
A veszélyesség megítélése és a veszélyes hulladékok körének meghatározása a legkevésbé egységes, itt országonként jelentQs eltérések vannak: egyes helyeken szélesebb körben, máshol konkrétabban meghatározott feltételek szerint sorolják ide a különleges szennyezettségq hulladékukat. Általában azok tartoznak ide, amelyek a vonatkozó elQírásokban, illetve jogszabályokban rögzített határértékeknél nagyobb mennyiségben (koncentrációban) tartalmaznak bizonyos meghatározott veszélyes anyagokat.
A magyarországi szabályozás viszonylag igen széles körre terjeszti ki a veszélyes hulladéknak minQsülQ anyagokat.
A hazai szabályozás ugyanakkor a radioaktív hulladékokat külön jogi  mqszaki kategóriába sorolja, valamint például a korrozív veszélyes hulladékokat a mérgezQ kategóriában szerepelteti.
5.2.2.4. A hulladékok kezelési osztályba sorolása
A fejlett ipari országokban már régen törekednek arra, hogy a hulladékokat a kezelési, feldolgozási, ártalmatlanítási igények szemszögébQl is csoportosítsák. Ennek eredményeképpen születtek meg az ún. hulladékkatalógusok (pl. a német vagy az osztrák Abfallkatalog,) amelyek az ismert hulladékféleségek teljes listáját tartalmazzák a következQ fQbb ismérvekkel:



egyedi kódszám,
eredet,
kezelési osztályba sorolás,
a hulladék jellegzetességére, kezelésére vonatkozó megjegyzések.
5.2.3. A hulladékok jellemzQi (mennyiség, minQség)
5.2.3.1. A települési szilárd hulladék
A) Fizikai jellemzQk
Mennyiség, térfogatsúly
A hulladékok mennyiségének a meghatározása a gyqjtés, szállítás gazdaságos tervezésénél (pl. a gyqjtQjáratok optimális kihasználása) a lerakóhelyek, égetQüzemek méretezése céljából nélkülözhetetlen.
A keletkezQ hulladékok összes mennyiségét általában súlyra (kg vagy t) és térfogatra (m3) adják meg, egy évre vonatkoztatva. A hulladékok további általános mérQszáma az egy lakos által évente termelt hulladék mennyisége (kg/lakos/év, ill. m3/lakos/év egységben).
A településszerkezet adottságától függQen mérhetQ különbség adódik a fQváros, a nagyobb városok és a községek hulladék kibocsátása között. .Budapesten az egy lakos által évente termelt hulladék mennyisége kb.1,1 1,2 m3-re becsülhetQ, városainkban kb. 0,9-1,2 m3, falvainkban kb. 0,6-1,0 m3 értékkel számolhatunk.
Általános mérQszámként hazánkban (1999) 1.0 m3/év/lakos laza települési hulladékvolumen vehetQ figyelembe.
Ezek a fajlagos hulladékkeletkezést szemléltetQ adatok nem tartalmazzák a települési hulladékokkal együtt kezelhetQ ipari hulladékoknak a mennyiségét.
A keletkezQ hulladékok mennyiségét és minQségét az új regionális és egyedi telepítésq (hídmérleggel ellátott) lerakóhelyeken valamint a fQvárosban határozzák meg méréssel, a legtöbb helyen a gyqjtQjáratok fordulószámából következtetnek a mennyiségi adatokra. Ez természetesen néha tévedések forrása is lehet (pl. félig töltött konténerek stb.).
A köztisztasági szolgáltató szervezetek 1997-ben közel 18 millió m3 szilárd települési hulladékot kezeltek (gyqjtés, szállítás, ártalmatlanítás) (5.1. táblázat). Ez a mennyiség kb. 4,4 5 millió tonnának felel meg. 2005-ben a hulladékképzQdés kiváltó okait, tendenciáit figyelembe véve kb. 20 22 millió m3 szilárd hulladék mennyiséggel kell számolni.




Területi egység Rendezett lerakással Rendezetlen lerakással ÉgetQmqben Egyéb módon Összesen Budapest 1 557,0  2 391,0  3 948,0 Pest 1 287,8 273,1  24,2 1 585,1 Közép-Magyarország 2 844,8 273,1 2 391,0 24,2 5 533,1 Fejér 712,4 21,9 12,0 130,7 877,0 Komárom-Esztergom 691,7 30,6 0,2  722,5 Veszprém 800,7 39,9  1,9 842,5 Közép-Dunántúl 2 204,8 92,4 12,2 132,6 2 442,0 GyQr-Moson-Sopron 953,6 0,8   954,4 Vas 317,5 6,9  3,1 327,5 Zala 334,1 20,6   354,7 Nyugat-Dunántúl 1 605,2 28,3  3,1 1 636,6 Baranya 460,9 88,7  5,7 555,3 Somogy 521,2 13,9  9,6 544,7 Tolna 200,7 56,2 – 4,1 261,0 Dél-Dunántúl 1 182,8 158,8 – 19,4 1 361,0 Borsod-Abaúj-Zemplén 1 099,6 164,4 – 115,7 1 379,7 Heves 748,0 54,1 – 17,5 819,6 Nógrád 194,4 49,2 – 10,4 254,0 Észak-Magyarország 2 042,0 267,7 – 143,6 2 453,3 Hajdú-Bihar 953,3 90,1 – 70,0 1 113,4 Jász-Nagykun-Szolnok 478,6 29,3 – 24,6 532,5 Szabolcs-Szatmár-Bereg 631,4 30,6 – 13,7 675,7 Észak-Alföld 2 063,3 150,0 – 108,3 2 321,6 Bács-Kiskun 579,0 70,4 – 38,5 687,9 Békés 526,9 22,9 – 24,4 574,2 Csongrád 655,2 203,9  13,0 872,1 Dél-Alföld 1 761,1 297,2  75,9 2 134,2 Összesen 13 704,0 1 267,5 2 403,2 507,1 17 881,8 EbbQl: városok (Bp. nélkül) 9 525,9 713,0 12,2 304,8 10 555,9 községek 2 621,1 554,5  202,3 3 377,9 5-1. táblázat - Az elszállított települési szilárd hulladék ártalmatlanítása területi egységenként, 1996 (1000 m3)





Az 5.1. ábra a hazai intézményi és a lakossági települési szilárd hulladék mennyiségi alakulását, az 5.2. táblázat pedig néhány külföldi más ország hulladék-képzQdési adatait szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-1.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-1. ábra - Szilárd települési hulladék mennyiségének alakulása (ezer m3)





1980 1985 1990 1995 USA 137 350 149 144 177 539 189 696 Japán 43 950 43 470 50 440 50 304 Dánia 2 046 2 430 2 788 Németország 25 777 Olaszország 14 041 15 000 20 000 27 000 Hollandia 7 050 6 357 7 430 8 956 Lengyelország 9 489 10 661 11 098 11 352 Portugália 1 980 2 350 3 000 3 500 Spanyolország 10 100 10 600 12 546 14 296 Svédország 3 900 3 900 Egyesült Királyság EU 114 000 119 000 138 000 153 000 Észak-Amerika 161 000 179 000 217 000 238 000 OECD 347 000 377 000 444 000 484 000 5-2. táblázat - A keletkezQ hulladékok mennyisége néhány országban (et)
A hulladékképzQdés növekvQ tendenciát, dinamikus mennyiségi növekedést mutat. Ez összefügg a fogyasztási szokások modernizációjával , másrészt a köztisztasági ellátás növekedésével.
1990. január 1-én a rendszeres köztisztasági szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma 65% volt, 1996-ra már 76,7%-ra emelkedett és további növekedési tendencia tapasztalható.
A szilárd települési hulladékok tervezési adatainak meghatározásához egységes vizsgálati tematikát dolgoztak ki. Így a közös módszer szerint elvégzett vizsgálatok eredményei összehasonlíthatók.
Budapesten a FQvárosi Közterület-fenntartó Vállalat végzett felmérést az egységes tematika szerint a települési szilárd hulladékok mennyiségének, minQségének meghatározására az alábbi gyqjtQkörzetek vizsgálatával:
távfqtéses kertnélküli lakóház (lakótelepi szemét),
kályhafqtéses kertnélküli lakóház,
kályhafqtéses kertes lakóház.
A keletkezQ hulladékok mennyiségét rendkívül sok tényezQ befolyásolja. A mennyiség évszakonkénti ingadozásokat mutat, az évi minimumok és maximumok értéke és helye változó. A hazai mérések szerint a hulladékok mennyisége minimumot mutat február-május hónapokban, majd a zöldség-és gyümölcsszezon megindulásakor erQteljesen megnQ és szeptemberben eléri a maximumot.
Az átlagosan keletkezett tömeg távfqtésnél 150 200 kg/fQ/év, kályhafqtésnél 250 270 kg/fQ/év. A mennyiségek alakulásának irányzata: távfqtésnél kissé emelkedQ, míg kályhafqtésnél kevésbé változik
A tömegen és térfogaton túlmenQen a hulladék fontos fizikai jellemzQje a térfogatsúly (t/m3), jelenleg hazánkban 0,20 0,25 t/m3 között változik. A külföldi és hazai vizsgálatok azt igazolják, hogy a települési szilárd hulladékok tömege alig növekedik, a térfogata viszont rohamosan nQ. Ezzel együtt  világszerte  a térfogatsúly fokozatosan csökken. Ezt a jelenséget a hulladék fellazulásának nevezik, amely a hulladék-összetevQ (hulladékminQség) változásával (papír, mqanyag, csomagolóanyagok növekedése, a salak és hamu csökkenése) függ össze. A fellazulás folyamata budapesti adatokkal az 5.2. ábrán kísérhetQ nyomon.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-2.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-2. ábra - Települési szilárd hulladék fellazulásának folyamata Budapest adatainak tükrében
Összetétel, minQség
A hulladék jellemzQinek, összetételének alakulását, változását vizsgáló tevékenységet összefoglalóan hulladékanalízisnek nevezzük. A tervezési gyakorlat számára a következQ fizikai vizsgálatok eredményei lényegesek:
nedvességtartalom,
éghetQ anyag (szerves anyag-) tartalom,
hamutartalom,
fqtQérték,
méret (frakció) szerinti osztályozás,
mechanikai összetétel.
A fQbb jellemzQk alakulását a fQvárosi települési szilárd hulladékban az 5.3. táblázat adatai mutatják be.




1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Nedvességtartalom (%) 42,6 42,2 34,8 37,5 41,5 40,6 41,5 45,0 Izzítási maradék (%) 26,1 28,5 35,5 31,0 29,6 30,4 25,9 36,7 Izzítási veszteség (%) 31,3 29,3 29,8 31,1 28,9 29,0 32,6 18,3 Összes szerves C (%) 17,2 18,4 19,2 17,7 19,6 19,2 20,4 17,5 Összes N (%) 0,7 1,7 1,2 0,8 0,7 0,6 1,1 1,5 Bomló szervesanyag-tartalom (%)* 51,7 54,8 50,8 49,0 57,7 55,8 60,2 54,9 ÉgéshQ (kJ/kg) 7250 7770 8120 7450 7699 7780 8577 7510 FqtQérték (kJ/kg) 6150 6340 6860 6340 6849 6794 7120 5900 Az évi vizsgált mintaszám (db) 111 141 160 95 101 117 78 60 5-3. táblázat - A fQvárosi települési szilárd hulladék termikus hasznosítása szempontjából fontos fQbb jellemzQi 1991 1998. években
* számított érték
A nedvességtartalom a települési hulladék minQségi jellemzQi között az ártalmatlanítási módszer megválasztásánál, mint a mikrobiológiai tevékenység jellemzQje, égetésnél, mint elpárologtatandó víz jelentkezik. Értéke évszakonként változik.
Az izzítási veszteség (szervesanyag-tartalom) igen fontos adat, utal a hulladék komposztálhatóságára, éghetQségére. A hamutartalom (szervetlen anyag tartalom) elQre jelzi a hulladék égetéses ártalmatlanításánál visszamaradó anyagmennyiséget.
A fqtQérték a hulladék eléghetQségének legjellemzQbb mutatója, mely a nedvesség és hamutartalom függvényében szezonális ingadozást mutat. Várhatóan a hulladékok fqtQértéke az éghetQ csomagolóanyagok egyre nagyobb mennyisége miatt erQteljes növekedést mutat. Ez a budapesti szilárd hulladékoknál kb. 7500 8500 kJ/kg között változik.
A települési hulladék méret (frakció) szerinti osztályozása az egyes ártalmatlanítási eljárások (pl. komposztálás, gépesített válogatással történQ újrahasznosítás) technológiájának kidolgozása során nyújt tervezési alapadatokat. A metodika szerint 5 frakcióméret szerint válogatnak. A szétválasztott mennyiségeket súly%-ban adják meg.
Az ártalmatlanítási, de különösen a hasznosítási eljárások megválasztásához lényeges adat a hulladékok mechanikai összetétele.
A szemét lényegében véve különbözQ anyagi minQségq alkotók keveréke. Ennek megfelelQen a szétválasztásra kerülQ anyagcsoportok a következQk:
szervetlen összetevQk: (vas, fém, üveg, kQ, porcelán, kerámia, hamu, salak stb.)
szerves összetevQk: (mqanyag, gumi, bQr, textília, papír, karton, fa, csont, konyhai hulladék stb.).
A települési szilárd hulladékok átlagos összetételének alakulását Budapesten az 5.4. táblázat, 1998. évi összetételét az 5.3. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-3.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-3. ábra - A fQvárosi települési szilárd hulladék anyagcsoport szerinti megoszlása 1998. évben (m/m%)
Vizsgált jellemzQ (m/m%) 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Papír 17,9 18,5 17,1 18,2 17,0 19,0 22,7 18,3 (Eldobható papírpelenka)** n.v. n.v. n.v. n.v. n.v. n.v. 3,5 3,0 Mqanyag 4,6 4,4 5,6 5,7 3,5 4,5 8,0 12,3 Textil 3,1 4,3 6,6 5,3 4,4 3,4 5,8 6,4 Növényi és konyhai hulladék 38,4 39,0 34,6 33,5 35,1 32,4 28,4 31,4 Üveg 3,4 4,8 5,0 4,7 3,1 3,0 2,8 4,7 Fém 4,3 4,4 4,8 4,0 4,2 3,8 2,2 3,9 Egyéb tovább nem válogatható finom fr. 28,3 24,6 26,3 28,6 32,7 32,7 29,3 22,0 Veszélyes hulladék n.v. n.v. n.v. n.v. n.v. 1,2 0,8 1,0 Potenciális másodnyersanyag (%) 33,2 36,4 39,1 37,8 32,1 33,7 41,5 45,6 ÉghetQanyag-tartalma (%) 64 66 64 63 60 60 65 68 Az évi vizsgált mintaszám (db) 111 141 160 95 101 117 78 160 5-4. táblázat - A fQvárosi települési szilárd hulladék összetételének alakulása 1991 1998. években
n.v. az adott idQszakban nem vizsgált
** eldobható egészségügyi hulladék (eü.-betét, pelenka stb.), a papír frakció része
A tendenciákat figyelembe véve érdemes megvizsgálni a szemét minQségének (összetételének) várható alakulását a különbözQ alkotók várható változásainak függvényében.
A csomagolástechnikában a papír és mqanyag növekvQ mennyisége miatt a települési szilárd hulladéknál ún. fellazulási tendencia figyelhetQ meg. Ez különösen a gyqjtés, szállítás technikai megvalósítására hat ki. A hamu, salak, konyhai hulladéktartalom csökken. A hulladék összetétel további tendenciáit az 5.5. táblázat szemlélteti.
MinQségi jellemzQ HATÁS hamu, salaktartalom csökken konyhai hulladék csökken csomagolási hulladék-tartalom nQ egyéb hulladék nQ Térfogattömeg     Aprózottság     Portartalom     Nedvességtartalom +    Szervesanyag-tartalom +  + + Vízelszívó képesség  + + + FqtQérték + + + + Papírtartalom + + + + Mqanyagtartalom + + + 0 Üvegtartalom + + + 0 Vastartalom + + + 0 Színesfémtartalom + + + 0 Mosószer-, festék-stb. maradványok mennyisége + + + 0 Hulladékkeletkezés ütemének egyenletessége +  + + Hulladék összetételének egyenletessége az év során +  + + 5-5. táblázat - A hulladék összetétel további tendenciái
Jelmagyarázat:  csökkenQ irányú hatás, + növelQ irányú hatás, 0 jelentQség nélküli
Minden feldolgozási, ártalmatlanítási, hasznosítási eljárás tárgyalásakor utalunk a nem veszélyes kategóriába tartozó termelési és települési folyékony és iszapszerq hulladékoknak a települési szilárd hulladékokkal való együttes kezelése reális mqszaki lehetQségeire és annak alkalmazási feltételeire. A szolgáltatás, kereskedelem  mivel ezek a szolgáltató egységek egy része általában a lakóházakban van  hulladékai szinte kivétel nélkül a települési (háztartási, kommunális) hulladékba kerülnek, elszállításukról a köztisztasági szervek gondoskodnak.
Ezeket természetesen egy fogalomkörben kezeljük a települési szilárd hulladékokkal. Kivételt képeznek az e kategóriában képzQdQ veszélyes hulladékok.


Véleményünk szerint nem halasztható sokáig hazánkban sem a települési szilárd hulladékok toxikusságának csökkentése érdekében a toxikus (kémiai áramforrás, növényvédQ szer, gyógyszer stb.) összetevQk elkülönített gyqjtése, mert ennek következtében a települési szilárd hulladéknak csak egy kisebb hányadánál kell fokozott gondossággal eljárni a környezeti károk megelQzése érdekében.
A FQvárosi Közterület-fenntartó Vállalat tájékoztató vizsgálatotokat végzett a települési szilárd hulladékban fellelhetQ kémiai jellegq veszélyes hulladékok mennyiségének felmérésére.
A felmérések szerint az ilyen anyagok részaránya 0,8 1,0 tömeg%-nak mutatkozott, az 5.4. ábra szerinti megosztásban.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-4.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-4. ábra - A fQvárosi települési szilárd hulladék 1 m/m %-ában lévQ veszélyes hulladék 1998 évben
Ez is indokolja, hogy jobban kell szorgalmazni a veszélyes alkotók szelektív gyqjtését a hulladékkezelés elsQ fázisában.
B) Kémiai jellemzQk
A hulladék-ártalmatlanítás és hasznosítás szempontjából szükséges ismerni a hulladék bizonyos kémiai jellemzQit is.
A pH-mérés alapján megállapították, hogy a hulladék kémhatása éves átlagban közel semleges tartományban mozog nyáron enyhén savanyú, a téli idQszakban enyhén lúgos kémhatású.
A hulladék mezQgazdasági hasznosítása szempontjából a trágyaérték megítéléséhez szükséges a nitrogéntartalom, P2O5,K2O meghatározása. SzámottevQ különbséget az egyes körzetekben a fenti összetevQk százalékos arányában nem tapasztaltak.
A hulladék biológiai-mikrobiológiai bomlási folyamatainak lezajlásában a komposztálásos ártalmatlanítás alkalmazásakor a C:N arányának fontos jelentQsége van.
A megfelelQ arányszám, irodalmi adatok szerint kb. 25 35 közötti érték. Az 5.5. ábra a fQbb fizikai-kémiai jellemzQk alakulását mutatja be 1998. évben a fQvárosi szilárd települési hulladékok esetében.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-5.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-5. ábra - A fQvárosi települési szilárd hulladék fizikai-kémiai jellemzQi 1998-ban
C) Biológiai jellemzQk
A települési szilárd hulladékban gyakran megtalálhatók a legkülönbözQbb mikroorganizmusok, közöttük a fertQzQ betegségeket terjesztQ kórokozók. A hulladék szerves anyaga a mikroorganizmusok élettevékenysége hatására bomlásnak indul. Ezért a gyqjtés-szállításnál törekedni kell a zárt rendszerq és teljesen gépesített megoldásokra. Az egyes ártalmatlanítási eljárások összehasonlításánál a mqszaki szempontokon túlmenQen a közegészségügyi hatásfokelemzés megállapításait is figyelembe kell venni.
A különféle forrásokból származó hulladékokban gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertQzQ betegségeket is terjesztQ kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). MegfelelQ körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertQzést okozhatnak.

Az 5.6. táblázat adatai jól szemléltetik a hulladékokban elQforduló kórokozók és az általuk okozott betegségek sokféleségét. Az értékek jól érzékeltetik a hQhatás fontos szerepét a hulladékok kezelése (ártalmatlanná tétele) során. A hulladékokban hQhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sQt egy éven túl is) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzQk és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertQzés lehetQségét jelzik, az ilyen hulladék fertQzést terjesztQ közegnek tekinthetQ.
Megnevezés A KÓROKOZÓ által okozott betegség nedves közegben való elpusztításához életképessége szükséges hQmérséklet, °C behatási idQ, min. hulladékokban, talajban nap Salmonella typhi hastífusz 55 60 5 30 szennyvíz 6 szemét 4 115 Salmonella paratyphi B. paratífusz 60 15 20 szemét 24 136 szennyvíz 23 Escherichia coli 60 80 15 20 szennyvíziszap 180 360 termQföld 200 Shigella dysenteriae bacilláris dizentéria 55 60 szemét 10 40 szennyvíz 2 5 Mycobacterium tuberculosis tuberkulózis 55 65 5 60 köpet 120 200 termQföld 150 180 Clostridium tetani tetanusz 100 5 60 termQföld évekig Vibrio cholerae kolera 50 30 60 szemét 1 szennyvíz 2 5 ürülék 20 30 Leptospira ictero haemorrhagiae Weil betegség szennyvíz 60 Poliomyelitis bírus gyermekbénulás 50 60 10 30 szennyvíz 8 180 Hepatitis vírus fertQzQ májgyulladás 60 140 szennyvíz 180 Ascaris (pete) orsóférgesség 50 55 60 szemét 120 szennyvíz 90 5 7 szennyvíziszap 30 termQföld évek Trichinae spiralis (lárva) borsóféreg 66,5 1 szemét 100 180 Entamoeba hystolytica amQbás dizentéria 45 30 szemét 40 50 50 5 5-6. táblázat - A hulladékokban elQforduló kórokozók és az általuk okozott betegségek

Megbetegedések és fQként járványok kialakulásához más tényezQk is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendQ száma stb.
5.2.3.2. Termelési hulladékok
A termelési hulladékok kezelése jelenlegi helyzetének megítéléséhez elengedhetetlen a keletkezQ hulladékok mennyiségének, minQségének, a kibocsátó iparágaknak, a területi megoszlásnak megismerése.
Az 1991-ben végzett országos felmérés adatait összegezve megállapítható, hogy a hazánkban keletkezQ termelési hulladékok mennyisége kb. 123 millió tonna. A keletkezQ hulladékok kb. 4%-a veszélyes, 96%-a nem veszélyes kategóriába sorolható (5.6. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-6.jpg" \* MERGEFORMATINET 

5-6. ábra - Magyarországon keletkezett hulladékok és melléktermékek mennyisége
A termelési hulladékoknak eredet szerint a következQ fQ csoportjai különböztethetQk meg:
a gyártási tevékenység során az anyag-átalakítási mqveleteknél természetszerqen képzQdQ hulladékok, mint a tevékenység szükségszerq velejárói,
a karbantartás, idQszakos üzemleállás, termékváltás során szükségszerqen képzQdQ hulladékok,
a technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt keletkezQ hulladékok,
az adminisztratív és szociális létesítményekbQl valamint az üzemépületek takarításából származó hulladékok,
a termelQ létesítmények üzemi közterületeirQl származó hulladékok.
A termelési hulladékok utolsó két csoportba tartozó részét  mivel azok a kommunális hulladékokhoz hasonló minQségi jellemzQkkel rendelkeznek  minden esetben a kommunális hulladékokkal együtt lehet és célszerq kezelni.
Az elsQ három csoport termelési hulladékainak jelentQs hányada a kommunális hulladékoktól elkülönített, speciális kezelést igénylQ veszélyes hulladékok kategóriájába tartozik. Ezek a mérgezQ, korrozív, tqz-és robbanásveszélyes, fertQzQ és radioaktív hulladékok.
A keletkezQ termelési hulladékok mennyisége a statisztikai adatok ellentmondásos gyqjtése és értékelése alapján csak közelítQ adatokkal határolható be. Iránymutatóként vehetQ, hogy hazánkban átlagosan a termelési folyamatok során felhasznált nyersanyagok mintegy 40%-ból hulladék lesz.
A termelési hulladékok nagy aránya az indokolatlanul magas anyag és energiafelhasználásra és a hulladékszegény technológiák hiányára utal.
A KSH 1997. évi adatai szerint az 5.7. táblázat tartalmazza a nem veszélyes termelési hulladékok 1995 évi mennyiségét, valamint ezeknek az ágazatonkénti megoszlását. EbbQl az adatsorból látható, hogy kb. 22%  természetesen iparáganként erQsen különbözQ  hasznosítási aránnyal számolhatunk, ami igen kis érték.







Ágazat Keletkezett Felhasznált Ártalmatlanított Átadott (belföld) Átadott (külföld) Maradó Felhalmozott Felkínált Vásárlási igény Bányászat 10 122 930 44 793 386 693 197 333  9 494 112 89 470 445 150 117 132 Feldolgozóipar 3 812 043 514 170 786 777 2 120 529 24 091 366 477 43 584 033 263 974 1 815 838 Villamos energia-, gáz-, hQ-és vízellátás 2 877 941 314 855 1 354 856 400 729  807 500 65 092 672 127 821 64 000 Egyéb 2 181 132 12 2 035  1    Összesen 16 815 095 873 950 2 528 338 2 720 626 24 091 10 668 090 198 147 150 541 912 1 879 970 5-7. táblázat - A nem veszélyes termelési hulladékok mennyisége ágazatonként, 1995 (tonna)
Forrás: Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium
A) Nem veszélyes termelési hulladékok
A legnagyobb hulladék kibocsátó a szénbányászat, amelynek hulladéka többségében szilárd halmazállapotú bánya-meddQ. Bár a meddQ a nem veszélyes hulladék kategóriába tartozik, egyrészt területeket foglal el (kb. 8 ezer ha), másrészt a tájképet rontja és egyben diffúz levegQszennyezQ forrás is.
Nagy mennyiségq termelési hulladék keletkezik a villamos energiaiparban, az erQmqvek környékén. Ezek képezik az összes hulladék kb. 20%-át (salak, mésziszap, pernye).
A textilipari termelés során szálas anyagból évente mintegy 32,0 ezer tonna keletkezik. Ennek legnagyobb része (18 ezer t) fonodai hulladék, a többi a szövési – kötési – kikészítési folyamatokból, valamint konfekcionálás során kerül ki. A papíriparban a szennyvizek tisztítása során 250–300 /év mennyiségben 4–5% szárazanyag tartalmú, nem szulfitos papíriszap és 8000 t/év mésziszap keletkezik.
A bútoriparban évente mintegy 38 ezer t fahulladék és 6 ezer tonna egyéb szilárd hulladék keletkezik.
Az élelmiszeriparban keletkezQ hulladékoknak kb. fele (53%-a) nem veszélyes vagy nagy szervesanyag-tartalmú növényi és állati eredetq anyag.
Az építQ és az építQ-anyagipar adja 28,0%-át, a nem veszélyes hulladékoknak. A mész-és cementgyártás, tégla-, cserép-, üvegipar, kQbányászat, a betonelem gyártó technológiák többségében szervetlen hulladékot (tégla, betontörmelék, meddQ stb.) bocsátanak ki.


A közlekedés és a hírközlés hulladék anyagait vizsgálva megállapítható, hogy a nem veszélyes hulladékok körét a tönkrement, leselejtezett és elhasznált alkatrészek, roncs kocsik, hulladék kábelek, gumiabroncsok alkotják.
Ugyanakkor nem elhanyagolható mennyiségq nem veszélyes hulladék kerül ki a mezQgazdasági termelésbQl, is mint potenciális biomassza (kukoricaszár, szalma stb.).
B) Veszélyes hulladékok
A hulladékok mennyisége
A hazánkban keletkezQ veszélyes hulladékok mennyisége az egyéb termelési hulladékokhoz képest a 102/1996 (VII. 12) Korm. rendelet elQírásai (kötelezQ termelQi adatszolgáltatás) és a létrejött KM információs központ (VEHUR) adatfeldolgozása következtében lényegesen jobban követhetQ.
A veszélyes hulladékok mennyiségének alakulása az 1992 1996 közötti idQszakban az 5.8. táblázat, a jelentQsebb hulladék fajták mennyiségi rangsorát az 5.7 ábrán szemléltettük.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-7.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-7. ábra - Az országban legnagyobb mennyiségben keletkezQ veszélyes hulladékok 1995-ben
Megnevezés 1991 1992 1993 1994 1995 tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % Növényi és állati eredetq hulladékok 697 935 27,74 730 747 27,41 680 954 26,69 583 661 24,90 556 115 24,25 Élelmiszer és élvezeti cikk gyártásának hulladékai 920 0,13 921 0,12 9 0,00 9 0,00 9 0,00 Növényi és állati eredetq zsírkészítmények hulladékai 64 031 9,17 75 793 10,37 63 412 9,17 72 155 12,36 81 616 14,67 Állattartási és vágóhídi hulladékok 545 067 78,10 590 869 80,85 558 674 82,27 450 108 77,11 414 367 74,51 NyersbQr-és bQrkészítési hulladékok 42 891 6,15 39 094 5,35 34 546 5,01 39 309 6,73 38 060 6,84 Fahulladékok 5 424 0,78 4 595 0,62 4 104 0,60 3 647 0,62 2 554 0,45 Cellulóz-, papír-és kartonhulladékok 1 487 0,06 2 435 0,33 2 631 0,38 1 639 0,28 1 716 0,30 Egyéb növényi és állati eredetq hulladékok 38 115 5,46 17 041 2,33 17 578 2,54 16 794 2,87 17 794 3,20 Ásványi eredetq hulladékok (fémhulladék nélkül) 121 693 4,84 167 736 6,29 141 621 5,55 189 475 8,08 191 979 8,44 Fémhulladékok 3 252 0,13 1 903 0,07 2 022 0,07 3 013 0,12 2 693 0,11 Kémiai átalakítás hulladékai 1 687 156 67,06 1 745 949 65,49 1 707 260 66,92 1 547 446 66,02 1 515 164 66,62 Oxidok, hidroxidok, sók gyártási és felhasználási hulladékai 55 934 3,32 44 798 2,56 37 453 2,35 44 678 2,88 29 516 1,94 Savak, lúgok koncentrátumok gyártási és felhasználási hulladékai 872 238 51,70 800 999 45,87 724 764 41,87 699 877 43,28 515 082 33,99 NövényvédQ, faanyagvédQ szerek, gyógyszerek hulladékai 67 879 4,02 77 915 4,46 61 835 3,60 63 535 4,10 142 032 9,37 KQolajipari, kQolajtermékek felhasználási hulladékai 520 833 30,87 633 781 36,60 710 797 42,22 618 554 39,97 729 929 48,17 Szerves oldószer, festék, lakk, gyanta stb. hulladékai 74 636 4,42 101 211 5,79 70 693 4,09 60 482 3,90 71 955 4,74 Mqanyag-és gumihulladékok 1 721 0,10 2 228 0,12 2 524 0,14 4 916 0,31 2 277 0,15 Textilhulladékok (természetes és mqszál) 14 057 0,83 11 001 0,63 12 126 0,69 11 199 0,72 11 237 0,74 Egyéb kémiai átalakítás hulladékai 79 857 4,73 74 016 4,23 87 068 5,00 74 205 4,79 13 136 0,86 Egyéb különleges hulladékok (kórházi hulladékok) 6 858 0,23 19 502 0,73 19 203 0,75 20 250 0,86 8 358 0,36 Összesen 2 515 896 100,0 2 665 837 100,0 2 551 060 100,0 2 343 845 100,0 2 274 309 100,0 5-8. táblázat - A veszélyes hulladék évenkénti mennyisége és megoszlása eredeti (ezen belül fQ- és alcsoportok) szerint

Megjegyzés: A hulladékalcsoportok százalékos értékei a fQcsoportokon belüli százalékos megoszlást mutatják, míg a fQcsoportok százalékos értékei az összes hulladékmennyiségre vonatkoznak.
Forrás: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, VEHUR-adatbázis
Az 1997-ben a keletkezett termelési hulladékok közel 4%-a (4,95 millió tonna) különleges kezelést igénylQ veszélyes hulladék, amelybQl 3,13 millió tonna a timföldgyártásnál keletkezQ tárolókban elhelyezett vörösiszap.
A veszélyes hulladékok jelentós környezet szennyezQ hatásuk miatt nem kezelhetQk a települési hulladékokkal együtt, ezért elhelyezésüket és megfelelQ ártalmatlanításukat külön úton, speciális módszerekkel kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a kb. 5 millió t veszélyes hulladék központi kezelése nem oldható meg, így a veszélyes hulladékok hulladékkezelési sajátosságainak alapján három csoportba sorolhatók:
nagy tömegben keletkezQ, különleges kezelést nem igénylQ, általában rendezett lerakással elhelyezhetQ hulladékok (vörösiszap, élelmiszeripari szennyvíziszapok stb.),
megfelelQ üzemen belüli kezeléssel újrahasznosítható vagy ártalmatlanítható hulladékok (fehérjetartalmú anyagok stb.),
központi kezelQtelepeken komplex feldolgozást igénylQ veszélyes hulladékok (kQolajmaradék, galvániszap stb.).
A vegyipar területén elsQdleges hulladékforrás a kQolaj-feldolgozó ipar. A hulladékok nagy része a technológiai berendezésekbQl távozó olajos emulzió, ill. a tisztítás során keletkezQ olajiszap. Ezen kívül a kQolaj-feldolgozó üzemek jelentQs veszélyes hulladéka a kénsavas kezelés során keletkezQ savgyanta.
A gyógyszeripar is sokfajta veszélyes hulladékot, pl. a gyógyszergyártáskor keletkezQ szennyezett oldószert, gyártási anyalúgot, üstmaradékot bocsát ki.
A szervetlen alapanyag-gyártás (a növényvédQszer-gyártás, a mqanyag alapanyaggyártás, a lakk-és festékgyártás stb. által kibocsátott hulladékok) számos környezetre veszélyes  összetevQt tartalmaznak (pl. ólom, kadmium, higany, ciánvegyületek stb.).
A gépipar veszélyes hulladékának fQ tömegét a forgácsolási technológiákban keletkezQ hqtQemulziók, olajos iszapok, valamint a felületkezelés során elhasználódott galvánfürdQk; savas, lúgos zsírtalanító fürdQk, galvániszapok alkotják.
Az élelmiszeripar veszélyes hulladéka közül a húsipar és a baromfiipar állati eredetq, nagy szervesanyag-tartalmú, bomló és fertQzQképes anyaga jelentQs. Külön meg kell említeni a szervesanyag-tartalmú szennyvizek tisztítása során keletkezQ szennyvíziszapokat és a zsírfogókból eltávolított zsírhulladékot.
A bQrgyári szennyvizek krómos iszapjai, valamint feldolgozásra nem kerülQ bomlékony húslási maradék alkotják a könnyqipar veszélyes hulladékait.


A veszélyes hulladékok minQsége
A veszélyes hulladék fogalom lényegében az anyagi tulajdonságoktól függQ. Ennek megfelelQen a veszélyességet kétféleképpen lehet eldönteni:
az eddigi ismereteink alapján, a technológia (eredet) jellegének figyelembe vételével, empirikus besorolás alapján (hulladéklista), vagy
a ténylegesen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok értékelése alapján a nemzetközi és a hazai gyakorlatban mindkettQ alkalmazott és szükség esetén jól kiegészítik egymást.
Az EU szabályozás oly módon mqködik, hogy a teljes termelési hulladéklistából kiemeli a veszélyesnek minQsülQ anyagokat és ezeket külön listában sorolja fel, úgy hogy a be és visszaillesztés logikai szálai megmaradnak.
A nemzetközi gyakorlat elsQsorban az országhatárok közötti hulladék export- import-szállítás esetében alkalmazza a technológiai eredet és az anyagi minQség szerinti besorolást. Erre jó példa a veszélyes hulladékok országhatárokon át történQ szállítását szabályozó ún. Bázeli egyezmény és ennek melléklete.
Az OECD szintén rendelkezik egy önálló, az EU listával nehezen konvertálható veszélyes hulladéklistával. Ez a hulladékexport-import vonatkozásában három önálló kategóriát tartalmaz:
piros kategória nem szállítható országhatáron át (PCB, dioxinhulladék),
sárga kategória egyedi engedéllyel szállítható,
zöld kategóriakorlátozás nélkül szállítható (pl. papír-, mqanyag hulladékok).
A hazai jogi szabályozás szintén egy hulladéklistára épül, ennek egy részletét mutatjuk be az 5.9. táblázaton. (Ez csak a veszélyes anyagokat tartalmazza!). A szabályozás szerint minden veszélyes hulladékot a következQ három azonosító határoz meg:
informatikai azonosító szám,
technológiai eredet szerinti, anyagminQséget is feltüntetQ megnevezés,
veszélyességi osztályba sorolás.
Azonosító szám A veszélyes hulladék megnevezése Veszélyességi osztály** V 51528 cianid-tartalmú edzQsó I. V 51529 nitrát-és nitrit-tartalmú edzQsó I. 5.2 Savak, lúgok és egyéb tömény oldatok gyártásából, felhasználásából származó hulladékok 5.2.1 Hulladék savak V 52101 hulladék savak, savkeverékek, savak, pácok (erQsen savas kémhatás) I. V 52102 hulladék savak, savkeverékek, savas pácok (pH=2) II. V 52103 egyéb savas kémhatású hulladékok II. 5.2.4 Hulladék lúgok V 52401 hulladék lúgok, lúgkeverékek, lúgos pácok (erQsen lúgos kémhatás, pH=12,5) I. V 52402 hulladék lúgok, lúgkeverékek, lúgos pácok (pH=5) II. V 52403 egyéb lúgos kémhatású hulladékok II. 5.2.7 Tömény oldatok hulladékai V 52701 hipoklorit-szennylúg II. V 52702 elhasznált fixíroldatok II. V 52703 szulfit-szennylúg II. V 52704 cserzQfolyadékok *** V 52705 elhasznált, szulfid-tartalmú fürdQk I. V 52706 elhasznált, króm( VI )-tartalmú tömény oldatok I. V 52707 elhasznált, cianid-tartalmú tömény oldatok I. V 52708 cianid-tartalmú öblítQ-és mosóvizek I. V 52709 elhasznált, fehérítQ fürdQk *** V 52710 elhasznált, nehézfémsókat tartalmazó oldatok (nitrát-oldatok, rozsdátlanító, barnító fürdQ stb.) *** V 52711 nehézfémsókat tartalmazó öblítQ-és mosóvizek *** V 52712 réz-klorid oldat II. V 52713 vas-klorid oldat III. V 52714 elhasznált elQhívó fürdQ II. 5.3 NövényvédQ szerek, rovarirtó szerek, faanyagvédQ szerek, égéskésleltetQk, gyógyszerkészítmények hulladékai 5.3.1 NövényvédQ szerek, rovarirtó szerek hulladékai V 53101 lejárt szavatosságú és minQsítése alapján fel nem használható növényvédQ szerek, növényvédQszer-maradékok *** V 53102 növényvédQ szerek elQállítása során keletkezQ hulladékok *** V 53103 növényvédQ szerrel szennyezett csomagolóeszközök *** V 53104 növényvédQ szerek tárolása során keletkezQ és felhasználásából származó egyéb hulladékok *** V 53105 rovarirtó szerek tárolása során keletkezQ és felhasználásából származó egyéb hulladékok *** 5.3.2 FaanyagvédQ szerek és égéskésleltetQ szerek hulladékai V 53201 faanyagvédQ szerek elQállítása, tárolása során keletkezQ és felhasználásából származó hulladékok (beleértve a csomagolóeszközöket is) *** V 53202 lejárt szavatosságú és minQsítése alapján fel nem használható faanyagvédQ szerek, faanyagvédQszer-maradékok *** V 53203 égéskésleltetQ szerek elQállítása, tárolása során és felhasználásából származó hulladékok (beleértve a csomagolóeszközöket is) *** V 53204 lejárt szavatosságú égéskésleltetQ szerek, égéskésleltetQszer-maradékok *** A veszélyességi osztályba sorolás egyben a kötelezQen alkalmazandó kezelési eljárásra is utal.



A magyar jogi szabályozás szerint a következQ veszélyességi osztályokat külön
I. veszélyességi osztály különösen veszélyes hulladék II. veszélyességi osztály fokozottan veszélyes hulladék III. veszélyességi osztály mérsékelten veszélyes hulladék 5-9. táblázat - A hazai veszélyes hulladéklista (részlet)
A mennyiben az új nem ismert technológiáról van szó vagy a hulladék tulajdonosa vitatja a hulladéklista besorolását, a tulajdonos kérelmére a minQsítést megalapozó vizsgálatok alapján a KM MinQsítQ Bizottsága határozatot hoz a besorolásról.
A tulajdonos ugyancsak kérheti a veszélyes hulladékjegyzékben felsorolt veszélyes hulladékának más veszélyességi osztályba sorolását, vagy veszélytelenségének megállapítását
Az EPA és az EU a szabályozás jóval átláthatóbb és egyszerqbb, objektívabb, elegendQ a leglényegesebb vizsgálati adatok hatósági bemutatása.
5.3. A hulladékok minQségének, összetételének vizsgálata
5.3.1. A települési szilárd hulladékok vizsgálata
A települési szilárd hulladékok elemzése alapvetQen háromirányú:
mechanikai összetétel és a fizikai jellemzQk meghatározása,
kémiai összetétele, elemzése,
biológiai vizsgálatok.
A települési szilárd hulladékok fizikai értelemben több komponensq anyagkeverékek. A szqkebb szállítás és kezelés tervszerq alapadatainak meghatározásához alapvetQen szükséges néhány olyan fizikai paraméter, amelybQl számos gyakorlati következtetést lehet levonni.
Ilyen jellemzQk:
térfogattömeg,
nedvességtartalom,
mechanikai összetétel,
fqtQérték.
A települési szilárd hulladékok kémiai analízise és az így kapott adatok a további elhelyezése és hasznosítás szempontjából jelentQsek:
hamutartalom,
összes nitrogén, foszfor, kálium,
elektromos vezetQképesség,
szervesanyag-tartalom.



A biológiai vizsgálatok kétirányúak:
a szerves anyag biológiai bonthatóságának elemzése (pl. komposztálás alkalmazásának eldöntéséhez),
fertQzQképesség vizsgálata (a kezelés közegészségügyi szabályozásának elemzéséhez).
A települési szilárd hulladék vizsgálati szabványainak jegyzékét az 5.10. táblázat foglalja össze.
MSZ 21976 1 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Mintavétel MSZ 21976 2 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. A minta elQkészítése MSZ 21976 2 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Nedvességtartalom meghatározása MSZ 21976 3 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Térfogattömeg meghatározása MSZ 21976 4 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Térfogattömeg meghatározása MSZ 21976 5 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Hamutartalom meghatározása MSZ 21976 6 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Az égéshQ meghatározása és a fqtQérték kiszámítása MSZ 21976 7 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Hidrogénkoncentráció meghatározása MSZ 21976 8 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Összes nitrogén-, foszfor-, káliumtartalom meghatározása MSZ 21976–9 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Elektromos vezetés meghatározása MSZ 21976–10 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Kémiailag oxidálható szervesanyag-tartalom meghatározása MSZ 21976–11 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Mechanikai összetétel meghatározása MSZ 21976–12 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. A vízben oldható sótartalom meghatározása MSZ 21976–16 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. A kalcium-karbonát-tartalom meghatározása MSZ 21978 1 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Mintavétel MSZ 21978 2 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Algateszt MSZ 21978 3 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Halteszt MSZ 21978 4 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Minta-elQkészítés MSZ 21978 5 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Hidrogénion-koncentráció (pH) meghatározása MSZ 21978–6 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Szárazanyag-tartalom, izzítási maradék és veszteség meghatározása MSZ 21978–7 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Szervesoldószer-tartalom meghatározása MSZ 21978–8 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Csíranövényteszt MSZ 21978–9 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Hulladékkivonatok készítése fizikai-kémiai vizsgálatokhoz MSZ 21978–10 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Hulladékkivonatok készítése ökotoxikológiai vizsgálatokhoz MSZ 21978–11 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Réz meghatározása fotometriás és polarográfiás módszerrel MSZ 21978–13 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Daphniateszt MSZ 21978–14 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A kémiai oxigénigény meghatározása MSZ 21978–16 Veszélyes hulladékok vizsgálata. FqtQérték meghatározása MSZ 21978 17 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Cianidtartalom meghatározása MSZ 21978 18 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Krómtartalom meghatározása MSZ 21978 19 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Ólomtartalom meghatározása MSZ 21978–20 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Mangántartalom meghatározása MSZ 21978–21 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Higanytartalom meghatározása MSZ 21978–22 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Nikkeltartalom meghatározása MSZ 21978–23 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Arzéntartalom meghatározása MSZ 21978–24 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Fenol-tartalom meghatározása MSZ 21978–25 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A formaldehid-tartalom meghatározása MSZ 21978–26 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Cink meghatározása fotometriás és polarográfiás módszerrel MSZ 21978–28 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Kadmium-tartalom meghatározása MSZ 21978–29 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Réztartalom meghatározása MSZ 21978–30 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Azotobacter agile teszt MSZ 21978–31 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Vanádium-tartalom meghatározása MSZ 21978–32 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Benzo( a)pirén-tartalom meghatározása MSZ 21978–33 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A szulfidtartalom meghatározása MSZ 21978 34 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Ammónium-ion-tartalom meghatározása MSZ 21978 35 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A cinktartalom meghatározása MSZ 21978 36 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A mérgezQképesség meghatározása algatenyészettel MSZ 21978 37 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A szerves oldószer extrakt meghatározása MSZ 21978 38 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A nitrit-tartalom meghatározása MSZ 21978 39 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A nitrát-ion meghatározása MSZ 21978 40 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A PAH-tartalom meghatározása MSZ 21978–41 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A PCB-tartalom meghatározása MSZ 21978–42 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A fluorid-tartalom meghatározása MSZ 21978–43 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Az óntartalom meghatározása MSZ 21978–44 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A báriumtartalom meghatározása MSZ 21978–45 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A vízoldhatóanyag-tartalom meghatározása MSZ 21978–46 Veszélyes hulladékok vizsgálata. A nyílttéri lobbanáspont meghatározása MSZ 21978–47 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Klorid-tartalom meghatározása MSZ 21978–48 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Vízzel kioldható szulfáttartalom meghatározása MSZ 21978–49 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Kobalttartalom meghatározása MSZ 21978–50 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Alumíniumtartalom meghatározása MSZ 21979–1 Szennyvíziszap vizsgálata. Beágyazási technológiával kezelt veszélyes hulladékok vizes kioldása 21470/77 Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Mikrobiológiai vizsgálatok MSZ 318–2 Szennyvíziszap vizsgálata. Mintavétel MSZ 318–3 Szennyvíziszap vizsgálata. Szárazanyag-tartalom, izzítási maradék és izzítási veszteség meghatározása MSZ 318–4 Szennyvíziszap vizsgálata. pH-meghatározás MSZ 318–5 Szennyvíziszap vizsgálata. Illó szerves savak meghatározása MSZ 318–6 Szennyvíziszap vizsgálata. Szerves oldószeres extrakt meghatározása MSZ 318–7 Szennyvíziszap vizsgálata. Nikkeltartalom meghatározása MSZ 318–8 Szennyvíziszap vizsgálata. Kálium-tartalom meghatározása MSZ 318–9 Szennyvíziszap vizsgálata. Nátrium-tartalom meghatározása MSZ 318–10 Szennyvíziszap vizsgálata. Ólomtartalom meghatározása MSZ 318–11 Szennyvíziszap vizsgálata. Krómtartalom meghatározása MSZ 318–12 Szennyvíziszap vizsgálata. Kálciumtartalom meghatározása MSZ 318–13 Szennyvíziszap vizsgálata. Magnéziumtartalom meghatározása MSZ 318–14 Szennyvíziszap vizsgálata. Vastartalom meghatározása MSZ 318–15 Szennyvíziszap vizsgálata. Réztartalom meghatározása 5-10. táblázat - A hulladékvizsgálati szabványok jegyzéke
5.3.2. A termelési hulladékok elemzése és káros hatásuk vizsgálata
5.3.2.1. Általános vizsgálatok
A termelési hulladékok vizsgálatára világszerte különbözQ rendszereket alakítottak ki, melyek jelenleg még nem egységes szempontok alapján épültek fel, valamint a minQségi tulajdonságokat meghatározó analitikai módszerek is különbözQek.
A hazai gyakorlathoz legközelebb álló rendszer az NSZK-ban alkalmazott, mely döntQen a fizikai-kémiai paramétereket helyezi elQtérbe. A vizsgálati rendszer elsQsorban halmazállapot szerinti felbontást és módszertani meghatározást alkalmaz a következQ táblázatokban bemutatott felépítésében.
Az 5.11. táblázat a szilárd és iszapszerq hulladékok általános analízisének rendszerét szemlélteti, míg a szilárd és iszapszerq hulladékok vizsgálatára javasolt analitikai módszereket az 5.12. táblázat ismerteti.
Hulladékminta Eredeti minta (A) Szárított minta (B) Kioldás vízzel (eluatum) (C) Térfogattömeg Nedvességtartalom Kinézet Szemcseméret eloszlása Elemanalízis Szag Szag Kationok és anionok Zavarosság SzqrhetQség meghatározása Kémhatás (pH-érték) Lobbanáspont Extrakció szerves p-és m-érték Kémhatás (pH-érték) oldószerekkel VezetQképesség Nedvességtartalom CHN-elemzés Oxidáló képesség Szárazanyag-tartalom Szervesanyag-analízis BOI GQztéranalízis IR-spektroszkópia TOC/TOD Reakció vízzel, savval, lúggal Pirolízisanalízis Anionanalízis Toxicitás FqtQérték-analízis Kationanalízis Oxidáló képesség Oldott szerves anyag ErjeszthetQség Toxicitás Termikus analízis Bepárlási maradék 5-11. táblázat - A szilárd iszapszerq hulladékok általános analízise
Vizsgálat Módszer Szárítás Szárítás tömegállandóságig 105 °C-on Kilúgozás vízzel Elúció kolonnában, liziméter-kilúgozás A1 Közvetlen mérés, szitaanalízis A2 Organoleptikus kiértékelés A3 Szqrési kísérlet Fajlagos szqrési ellenállás meghatározása A4 Lobbanáspont nyitott vagy zárt tégelyben A5 pH-mérés elektrokémiai vagy kolorimetriás úton A6 Szárítómérleg Azeotropos desztilláció A7 Szárítómérleg A8 Gázkromatográfia Infravörös spektroszkópia GC-tömegspektroszkópia A9 Elkeveredés vízzel Oldás vízben 10%-os sósav, kénsav, ill. nátronlúg 1:10 arányban A10 TTC-teszt Baktériumteszt, Kramer–Jacobs szerint A11 Térfogatos elemzés A12 Erjedési próba Salakmaradék, szervesanyag-próba A13 Termogravimetria (DTA, DTG) 5-12. táblázat - A szilárd és iszapszerq hulladékok vizsgálatához javasolt analitikai módszerek ( A eredeti minta)
Nedvesség-tartalom Szárítás B1 Röntgen-fluoreszencia (RFA) B2 Feltárás Gyakran meghatározandó fémek: kadmium, króm, ólom, réz, vas, higany, nikkel, cink Módszer: atomabszorpciós spektroszkópia, lángemissziós spektroszkópia, röntgen fluoreszcens spektroszkópia, egyéb klasszikus térfogatos elemzés. Gyakran meghatározandó anionok: CI–,SO2–4,F–,PO3–4,NO–3,NO–2,CN– Módszer: automata elemzés, térfogatos analízis B3 Extrahálás szerves oldószerekkel (pl. petroléter, klórozott szénhidrogének, THF stb.) A szerves alkotók meghatározása (pl. fenolok, olajok, zsírok, detergensek) Módszerek: gázkromatográfia, tömegspektroszkópia, UV/látható spektroszkópia, vékonyréteg-kromatográfia. B4 CHN-analízis égetéssel B5 Izzítási veszteség alapján B6 Infravörös-spektroszkópia B7 Pirolízis, gázkromatográfia B8 FqtQérték, Barthelot-módszer szerint 5-12. táblázat - A szilárd és iszapszerq hulladékok vizsgálatához javasolt analitikai módszerek („B” szárított minta)


C1 Vizuális értékelés C2 Organoleptikus értékelés C3 Zavarosságmérés C4 Elektrokémia, kolorimetria C5 Térfogatos elemzés C6 Konduktometria C7 Vegyszeres kezelés, fotometriás autonalízis C8 Sejtlégzés-mérés BOI5-analizátor alkalmazása C9 Térfogatos elemzés Autoanalízis C10–C11 Megegyezik a B2 módszerrel C12 Megegyezik a B3 módszerrel C13 Halteszt, TTC-teszt C14 Gravimetria 5-12. táblázat - A szilárd és iszapszerq hulladékok vizsgálatához javasolt analitikai módszerek C Kioldás vízzel (elució)
Nagyon sok esetben nem szükségesek az elQzQ táblázatokban részletezett teljes körq vizsgálatok, hanem ún. gyors analízissel is eldönthetQ a hulladék jellege, illetve a hulladékokból kioldható toxikus anyagok minQsége és mennyisége ( 5.13. táblázat).
Eredeti minta Halmazállapot Szín Szag Bepárlási maradék Reakcióképesség vízzel, savval, lúggal Lobbanáspont CN-és NH3 kvalitatív elemzés Vizes extrakció Eluátumban Szín Szag pH-érték VezetQképesség CN ,NO2 ,S2 Kromát 5-13. táblázat - Ipari hulladékok gyors analízise
5.3.2.2. A hulladékkezelési módszerek tervezéséhez szükséges jellemzQk
A hulladékkezelési módszerek tervezéséhez alapvetQen a kezelendQ hulladék fizikai és kémiai, biológiai jellemzésébQl kell kiindulni. A vizsgálati célkitqzéstQl függQen analitikai elemzésekkel összefüggQ feladatok az elQzQek szerint lehetnek:


átfogó teljes körq analitikai vizsgálatok, a hulladék általános jellemzése (5.11. táblázat),
egyes meghatározott tulajdonságok vizsgálatára irányuló elemzések az adott kezelési technológia alkalmazásának értékelése céljából (pl. fqtQérték, stb.,) (5.14. táblázat)
a hulladék komplex környezeti hatásának vizsgálata a környezetet veszélyeztetQ hatás mértékének meghatározásával (5.15. táblázat).
Szilárd hulladékok Folyékony és iszapszerq hulladékok Anyagféleségek szerinti összetétel Anyagféleségek szerinti összetétel Biológiai lebonthatóság Biológiai oxigénigény Elektromos tulajdonságok Desztillációs jellemzQk ÉghetQanyag-tartalom ÉghetQanyag-tartalom Fémtartalom (vas, alumínium stb., alkáli és Felületi feszültség alkáliföldfémek) Fémtartalom FqtQérték Forráspont Gyulladási késedelem FqtQérték Halogénanyag-tartalom GQznyomás Hamutartalom Gyulladás-és lobbanáspont HamujellemzQk (olvadási tulajdonságok, Halogénanyag-tartalom oldhatóság vízben) Hamutartalom Keménység HamujellemzQk (olvadási tulajdonságok, Kémhatás oldhatóság vízben) Kémiai összetétel HQmérséklet MérgezQanyag-tartalom (toxicitás) Kémiai oxigénigény NedvesíthetQség Kémiai összetétel Nehézfém-tartalom Kémhatás Olajtartalom MérgezQanyag-tartalom (toxicitás) Oldhatóság (vízben, oldószerben) Nehézfém-tartalom Radioaktivitás Radioaktivitás Rézsqszög Robbanási határ koncentrációk Rugalmasság Sqrqség Szemcseméret-eloszlás, max. darabnagyság Szag Térfogati tömeg Szín TömöríthetQség Szilárdanyag-tartalom (szuszpendált, oldott, Tqzveszélyesség ülepedQ) Vízabszorbeáló képesség Szilárd anyag szemcseméret-eloszlása Víztartalom Tqzveszélyesség Víztartalom Vízzel való elegyíthetQség Viszkozitás Zavarosság 5-14. táblázat - A hulladékok fontosabb fizikai és kémiai jellemzQi a kezelési eljárás meghatározásához
Fizikai-kémiai tulajdonságok Komplex tulajdonságok Biológiai tulajdonságok Ökotoxikológiai Toxikológiai FertQzQképesség Halmazállapot Lebonthatóság Növényi Akut Bakteriológia Kémhatás  biológiai degradáció Állati Szubakut Virológia  fotodegradáció  kémiai lebontás Összetétel és koncentrációk: Akkumuláció Mikro-organizmusok Szubkrónikus Parazitológia  nedvességtartalom  vízi élQlények  szervesanyag-tartalom  szárazföldi élQlények  elemanalízis  emberi szervezet  kationok és anionok FqtQérték Mutagenitás Reakció vízzel, savval, lúggal Teratogenitás Oldhatóság vízben, szerves oldószerben Karcinogenitás Korrozivitás 5-15. táblázat - A hulladékok komplex környezeti hatásának vizsgálata
5.3.2.3. A hulladékminQsítés hazai rendszere
A hazai szabályozás szerint veszélyes az a hulladék, amely, vagy amelyeknek bármelyik bomlásterméke az emberi életre, egészségre, illetve az élQvilágra közvetlenül vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten károsító hatást fejthet ki (mérgezhet vagy fertQzhet) .
A minQsítést két részbQl célszerq felépíteni:
a) A hulladék keletkezésének, az azt eredményezQ technológiai folyamatnak megismerése.
A gyártási mqvelet, a keletkezési folyamat ismerete tájékoztatást ad a hulladék jellegérQl (pl. szerves, illetve szervetlen anyag) és ennek alapján esetenként megállapítható a veszélyes komponens vagy komponensek minQsége. A hulladék keletkezési folyamatáról a megfelelQen kitöltött veszélyes hulladék adatközlQ lap megadja a kellQ információt. A hulladék veszélyessége a technológia ismeretében eldönthetQ.
b) Laboratóriumi vizsgálatok.
A meghatározott jellemzQk alapján végzendQ hulladékminQsítés vizsgálati sémáját az 5.16. táblázatban szemléltetjük. Abban az esetben, ha a fizikai és kémiai jellemzQk értéke nagyobb egy tqrhetQ szintnél, a veszélyessé nyilvánítás az elsQ paraméter csoporthoz tartozó vizsgálatok alapján is elvégezhetQ. Erre elsQsorban a mérgezQ szervetlen alkatrészeket vagy kQolaj-származékokat, illetve oldószereket tartalmazó hulladékok esetében van lehetQség.

1. Fizikai és kémiai vizsgálatok csoportja A hulladék jellemzQ összetevQi és a mért összetevQk Qszkoncentrációjának meghatározása pH-meghatározás (az 1:9 vizes eluátumban) Kémiai oxigénigény-meghatározás Szárazanyag-tartalom meghatározás Lobbanáspont-meghatározás Kioldás ízzel, 4,5 pH-jú ammónium-acetát pufferoldattal, 2 mol/dm3 salétromsavval. Részecskeméret eloszlás (por, iszap hulladékban) Fém-kationok meghatározása (Pb, Cd, összes króm, Cr(VI), Hg, As, Mn, Cu, V, Ba, egyenértékben kifejezve) Anionok vizsgálata (szulfid, összes cianid, szabad cianid, fluorid, nitrit, nitrát stb.) Szervesanyag-tartalom meghatározás Olajtartalom meghatározás PAH-tartalom meghatározás PCB-tartalom meghatározás VezetQképesség meghatározás 2. Ökotoxikológiai vizsgálatok csoportja Daphnia-teszt Halteszt Csíranövényteszt Talajtesztek Algateszt 3. Toxikusság vizsgálata Egérteszt LD50 stb. 4. Mutagenitási vizsgálat 5. Mikrobiológiai (fertQzQképességi) vizsgálatok csoportja Faecalis coliszám Streptococcus faecalis Salmonella Bélféreg peték Szükség esetén egyéb patogén baktériumok 5-16. táblázat - A hulladékminQsítést megalapozó vizsgálatok
Az 5.16. táblázat 1 2. pontja, valamint 3 4. pontja alatti vizsgálatokat egymással párhuzamosan kell végezni. A táblázat 5. pontjában meghatározott vizsgálatot csak akkor kell elvégezni, ha az 1–4. pont alatti vizsgálatok nem utalnak a hulladék veszélyességére. Az elvégzett vizsgálatokról, – amelyek költségei a termelQt terhelik  mindegyik vizsgálóhely jegyzQkönyvet készít, és azokat megküldi a megrendelQnek.
FeltételezhetQen fertQzQ hulladékok esetében az alapminQsítés során meghatározandók a higéniás indikátor szervezetek és a bélféreg peték. Patogén mikroorganizmusok kimutatására csak akkor kerül sor, ha azt a hulladék jellege, eredete indokolja.
A veszélyes hulladékok vizsgálata tehát négy fQ lépésbQl áll:
mintavétel,
minta elQkészítés
az adott jellemzQk vizsgálata
értékelés
Az alkalmazott vizsgálati módszereket az 5.10. táblázatban mutatjuk be.
A vizsgálatok eredményeinek értékelése
A termelQ a minQsítést  a vizsgálati jegyzQkönyvek öt példányának megküldésével  a Környezetvédelmi Minisztériumtól kérheti. A vizsgálati eredmények alapján a Környezetvédelmi Minisztérium a Népjóléti Minisztériummal egyetértésben és a termék elQállítása szerint illetékes minisztérium, országos hatáskörq szerv véleményének ismeretében dönt a veszélyességérQl, illetve a veszélyességi osztályba sorolásáról. Ezt a véleményezést adott esetekben ülésezQ, ún. HulladékminQsítQ Bizottság végzi.
Amennyiben az elvégzett vizsgálatok a veszélyesnek minQsített hulladék veszélyességi osztályba sorolásához kellQ alapot nem adnak, a termelQt a Környezetvédelmi Minisztérium további adatok szolgáltatására kötelezheti.
5.4. A hulladékok csökkentése
A hulladékok káros környezeti hatása csökkenthetQ:
kevesebb hulladék-kibocsátással,
a környezetre veszélytelenebb vagy nem veszélyes hulladékok képzQdésével.
A következQkben azokat a mqszaki-szervezési módszereket tárgyaljuk, amelyek alkalmazása minden hulladék csökkentési törekvés elsQ eszköze, és tapasztalatok szerint gazdaságosabb környezetvédelmi megoldásokat eredményeznek, mint a szokásos csQvégi technológiai módszerek.
5.4.1. A települési hulladékok csökkentésének mqszaki-szervezési lehetQségei
A megtermelt anyagi javak nagy része valamilyen életciklus után lényegében hulladékká válik. Különösen gyors ez az idQ a lakossági hulladékban megjelenQ fQbb anyagtípusok esetében, mint a csomagolóanyagok vagy egyéb háztartási eszközök, a fogyasztói szokások alapján begyqjtött , de erkölcsileg elavuló (divatjamúlt) tárgyak esetében.
5.4.1.1. A fogyasztói magatartás változtatása
A fogyasztói magatartás változása a következQkben jelentheti a hulladékképzQdés csökkentését:


hosszabb élettartamú termékek vásárlása,
kisebb környezetszennyezéssel és ezáltal hulladék kibocsátással gyártott termékek iránti kereslet élénkülése,
az elhasznált, megunt anyagok (pl. ruhadarabok) forgatása.
5.4.1.2. A csomagolóanyag-felhasználás csökkentése
A legkézenfekvQbb megoldásnak kínálkozik, ezért hatékony szervezési-meggyQzési munka folyik a felesleges , luxus , másodlagos csomagolások elhagyására. Ennek vannak már kézenfogható eredményei például:
a tubusok külsQ burkolatának mellQzése;
a palackok egyedi díszcsomagolása helyett 3 4 darabos gyqjtQdobozok kialakítása;
a szállítási csomagolások olyan kiképzése, hogy azok egyidejqleg bemutató (display) csomagokként is felhasználhatók legyenek.
A csomagolóanyagok minQségének javítása és a gyártóberendezések fejlesztése révén folyamatosan csökken az öblös üvegek, üvegpalackok és fémdobozok falvastagsága, így például a light-weighting (csökkentett tömegq) csomagolások kifejlesztésével
a 30 cl qrtartalmú italos-dobozok tömege 70-rQl 33 g-ra;
a 33 cl qrtartalmú sörösüvegek tömege 160-ról 125 g-ra;
az 1,5 literes mqanyag palackok tömege 95-rQl 50 g-ra csökkent.
A falvastagság csökkentésének határt szabnak a csomagolóeszközökkel szemben támasztott mechanikai követelmények. A szabásminták számítógépes elQkészítésével javul a kartonok, hullámkartonok és fémlemezek szabásának kihozatala.
Terjednek az utántölthetQ csomagolások: a kakaó vagy a kétszersült fémdobozát egyszer kell megvásárolni, az utántöltésre szánt terméket papír/mqanyagfólia eldobói csomagolásban forgalmazzák. Korszerq megoldás a levesek, mártások, tej besqrítése eredeti térfogatuk felére, harmadára, esetleg porítása, majd fogyasztáskor visszahígításuk az eredeti térfogatra. Érdekes tapasztalat, hogy az évenként megrendezett nagy csomagolási versenyek díjazásánál a zsqri elsQdleges szempontként értékeli a csomagolás méretének, falvastagságának csökkentését, a szabási kihozatal javítását.
5.4.1.3. A települési hulladékok szelektív gyqjtése
A szelektív hulladékgyqjtés a hasznosítás megelQzQ mqveletei közé tartozik, ennek alkalmazásával a típus-azonos, kevésbé szennyezett anyagok gazdaságosabban dolgozhatók fel.
A nem veszélyes termelési hulladékok szelektív begyqjtése a települési hulladéknál lényegesen jobb hatékonysággal mqködik hazánkban.
Az erre a célra szervezett vállalatok vagy mellékprofilként a tevékenységet gyakorló üzemek, mivel a begyqjtés és hasznosítás gazdaságosabb a települési hulladéknál, anyagilag is jobban érdekeltek. DöntQen a begyqjtQ szervezeteken keresztül hasznosul az alumínium, valamennyi színes-fémhulladék, a gumi-és papírhulladék kétharmada, a textil-és acélhulladék fele, a mqanyag egynegyede. Jelentéktelen a begyqjtés szerepe a fa-és bQrhulladékok esetében, valamint az üveghulladékoknál.
A hasznosítható termelési hulladékok külön csoportjait képezik a mezQgazdasági hulladékok és melléktermékek.
A hulladékok szelektív gyqjtésénél különös szerepe van Magyarországon is az ún. hulladék-udvar -oknak.
E megoldásnál a hulladék termelQje hozza a tárolóhelyre a hasznosítható vagy elkülönített gyqjtést és feldolgozást igénylQ hulladékait, melyek itt összegyqjtve az újrahasznosítást vagy végleges ártalmatlanítást végzQ szervezetekhez kerülnek.
A hulladékudvarok  melyek a fQvárosban és vidéki nagyvárosokban is üzemelnek  ma fQként a nagytömegq háztartási hulladékok (papír, mqanyag, üveg), illetve néhány veszélyes hulladékalkotó (akkumlátor, szárazelem ) szelektív gyqjtésében mutatnak fel eredményeket. Itt nemcsak a lakosság, de az adott Önkormányzatok és az ipari feldolgozó háttér szoros együttmqködése jelent elQrelépést.
5.4.2. A termelési hulladékok csökkentésének mqszaki-szervezési lehetQségei
A termelési (és ezen belül a veszélyes) hulladékok mennyiségének és szennyezQ hatásának csökkentésére számos, egymástól elveikben különbözQ megoldás alkalmazható.
Meg kell különböztetnünk az új létesítmények (termelési technológiák) kialakításánál követendQ szempontokat és más a helyzet, amikor már kész, meglévQ eljárást vizsgál meg a tervezQ és a kivitelezQ.
5.4.2.1. Hulladékmentes vagy hulladékszegény technológiák
Új létesítmények esetében döntQ a feldolgozási technológia kiválasztása. ltt különösen fennáll a veszélye ún. környezetszennyezés importjának , azaz a más országból már kitiltott feldolgozási eljárásokat kívánják nálunk  néha jelentQs gazdasági eredményekkel  bevezetni.
Ezért új létesítmények esetében különös figyelmet érdemel  és erre számos nyugati példa található  az ún. hulladékmentes vagy hulladék-szegény technológiák alkalmazása.
A hulladékmentes technológiáknak kis víz-és levegQigényqnek kell lennie. A vele szemben támasztott másik követelmény a zárt ciklus szerint való tervezése, vagyis úgy, hogy a termelés folyamán semmiféle szennyezQ hulladék ne keletkezzen, se folyékony se gáz se szilárd halmazállapotú. Ez a módszer már nálunk is kezd elterjedni, és nemcsak az iparban, hanem a mezQgazdaságban is, ahol ma már ugyancsak nagy mennyiségq melléktermék, hulladék hasznosítható zárt folyamatban.



A hulladékmentes technológia bevezetése kétféle helyzetet alakíthat ki az üzemben:
az eljárás nem kifizetQdQ, de a hulladékmentes technológia bevezetése a hagyományos tisztítási eljárásokhoz. viszonyítva kedvezQ,
az üzem számára a technológia gazdaságos.
Általában, ha az üzemelési és beruházási költségek meg is haladják a hagyományos eljárásét, a hagyományos eljárás és a tisztítási eljárás együttes költségeinél kisebbek.
A hulladékmentes technológiák versenyképessége az alapanyagok és az energia árának fokozatos növekedése miatt a jövQben minden bizonnyal tovább javul.
Az ilyen technológiának a bevezetésekor nemcsak a rövid távú érdekeket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az adott technológiák hogyan illeszkednek a hosszú távú országos stratégiába:
milyen szerepet játszanak a környezetvédelmi célokra fordítandó kiadások csökkentésében,
hogyan segítik elQ az egyéb kiadások mérséklését és ugyanakkor az ellátás biztonságának növelését az energia megtakarítás, valamint a nyersanyagokkal való jobb gazdálkodás eredményeként,
milyen mértékben mozdítják elQ az exportot.
A termékek tervezésekor és gyártásakor tudatosan kell törekedni a kiinduló alapanyagok adta fizikai, mechanikai, kémiai tulajdonságok maximális kihasználására, ezen keresztül a termékek élettartamának növelésére. A divat igényeinek kielégítése helyett tartós, megbízható termékeket kell gyártani. A látványos, csak a termékek elQállítási anyag felhasználásának és költségeinek csökkentésére irányuló fejlesztés helyett a termékek egész élettartamára vonatkozó-a karbantartási anyag hányadokat is tekintetbe vevQ  fejlesztéseket kell elQtérbe helyezni.
Az elmúlt évek tapasztalata is azt igazolják, hogy ma már nemcsak teoretikusan foglalkoznak a hulladékmentes technológiákkal, hanem ezek a gyakorlatban is kezdtek elterjedni, amit néhány példával szeretnénk szemléltetni:
kénsav elQállítása pirit helyett elemi kénbQl (elmarad a maradék pirit lerakás, a nedves gázok tisztítása,
hatékonyabb katalizátorok bevezetése (nagyobb lesz az anyag átalakítás hatásfoka),
korszerq membrános klóralkáli elektrolízis bevezetése (a higanyszennyezést kiküszöböli),
foszfor-gipszgyártás korszerqsítése (a keletkezQ gipsz újra-hasznosíthatósági paraméterei lényegesen jobbak).




5.4.2. A termelési hulladékok csökkentésének mqszaki-szervezési lehetQségei
A termelési (és ezen belül a veszélyes) hulladékok mennyiségének és szennyezQ hatásának csökkentésére számos, egymástól elveikben különbözQ megoldás alkalmazható.
Meg kell különböztetnünk az új létesítmények (termelési technológiák) kialakításánál követendQ szempontokat és más a helyzet, amikor már kész, meglévQ eljárást vizsgál meg a tervezQ és a kivitelezQ.
5.4.2.1. Hulladékmentes vagy hulladékszegény technológiák
Új létesítmények esetében döntQ a feldolgozási technológia kiválasztása. ltt különösen fennáll a veszélye ún. környezetszennyezés importjának , azaz a más országból már kitiltott feldolgozási eljárásokat kívánják nálunk  néha jelentQs gazdasági eredményekkel  bevezetni.
Ezért új létesítmények esetében különös figyelmet érdemel  és erre számos nyugati példa található  az ún. hulladékmentes vagy hulladék-szegény technológiák alkalmazása.
A hulladékmentes technológiáknak kis víz-és levegQigényqnek kell lennie. A vele szemben támasztott másik követelmény a zárt ciklus szerint való tervezése, vagyis úgy, hogy a termelés folyamán semmiféle szennyezQ hulladék ne keletkezzen, se folyékony se gáz se szilárd halmazállapotú. Ez a módszer már nálunk is kezd elterjedni, és nemcsak az iparban, hanem a mezQgazdaságban is, ahol ma már ugyancsak nagy mennyiségq melléktermék, hulladék hasznosítható zárt folyamatban.
A hulladékmentes technológia bevezetése kétféle helyzetet alakíthat ki az üzemben:
az eljárás nem kifizetQdQ, de a hulladékmentes technológia bevezetése a hagyományos tisztítási eljárásokhoz. viszonyítva kedvezQ,
az üzem számára a technológia gazdaságos.
Általában, ha az üzemelési és beruházási költségek meg is haladják a hagyományos eljárásét, a hagyományos eljárás és a tisztítási eljárás együttes költségeinél kisebbek.
A hulladékmentes technológiák versenyképessége az alapanyagok és az energia árának fokozatos növekedése miatt a jövQben minden bizonnyal tovább javul.
Az ilyen technológiának a bevezetésekor nemcsak a rövid távú érdekeket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az adott technológiák hogyan illeszkednek a hosszú távú országos stratégiába:
milyen szerepet játszanak a környezetvédelmi célokra fordítandó kiadások csökkentésében,
hogyan segítik elQ az egyéb kiadások mérséklését és ugyanakkor az ellátás biztonságának növelését az energia megtakarítás, valamint a nyersanyagokkal való jobb gazdálkodás eredményeként,
milyen mértékben mozdítják elQ az exportot.
A termékek tervezésekor és gyártásakor tudatosan kell törekedni a kiinduló alapanyagok adta fizikai, mechanikai, kémiai tulajdonságok maximális kihasználására, ezen keresztül a termékek élettartamának növelésére. A divat igényeinek kielégítése helyett tartós, megbízható termékeket kell gyártani. A látványos, csak a termékek elQállítási anyag felhasználásának és költségeinek csökkentésére irányuló fejlesztés helyett a termékek egész élettartamára vonatkozó-a karbantartási anyag hányadokat is tekintetbe vevQ  fejlesztéseket kell elQtérbe helyezni.
Az elmúlt évek tapasztalata is azt igazolják, hogy ma már nemcsak teoretikusan foglalkoznak a hulladékmentes technológiákkal, hanem ezek a gyakorlatban is kezdtek elterjedni, amit néhány példával szeretnénk szemléltetni:
kénsav elQállítása pirit helyett elemi kénbQl (elmarad a maradék pirit lerakás, a nedves gázok tisztítása,
hatékonyabb katalizátorok bevezetése (nagyobb lesz az anyag átalakítás hatásfoka),
korszerq membrános klóralkáli elektrolízis bevezetése (a higanyszennyezést kiküszöböli),
foszfor-gipszgyártás korszerqsítése (a keletkezQ gipsz újra-hasznosíthatósági paraméterei lényegesen jobbak).
5.4.2.2. Az anyagmérleg felülvizsgálata
A hulladékok nyilvántartása, anyagmérleg
A hulladék kibocsátás csökkentésének mqszaki szervezési intézkedései az a anyagmérleg elkészítésével és annak szigorú, alapos elemzése alapján kezdhetQk meg.
Az anyagmérleg egy gyártási folyamat belépQ és kilépQ anyagmennyiségeit egymással szembeállító, azok egyenlQtlenségének vizsgálatára alkalmas ábra vagy táblázat. Az anyagmérleg egy lehetséges formája az anyagforgalmi diagramok matematikai modellje: az Input-Output Mátrix.
Az anyagmérlegek kidolgozása esetében a kettQs könyvvitel elvét célszerq követni, illetve felhasználni, hiszen az anyagkönyvelés vezeti a bevételezett és kiadott anyagok mennyiségét, a kettQ különbségeként az anyagkészletet.
Természetes azonban, hogy bizonyos anyagokról az anyagkönyvelés nem vezet nyilvántartást: például a víz, levegQ oxigénje melyek a folyamatok szükséges anyagai, de a bevitt egyéb anyagok alapján a folyamatok eredményeként a végtermék mennyiségét minden esetben rögzítik.
Az 5.8. ábrán két egyszerq anyagforgalmi diagramot mutatunk be. Az ábrák szerkesztésénél a jobb áttekinthetQség érdekében azonos mértékegységet alkalmaztunk. Az ábra bal oldala az input anyagok mérlegeit, míg a jobb oldal az output anyagokat mutatja. A felvázolt anyagmérleg-rendszer egyetlen alakítás elemzésére alkalmas. Több alakítás esetén az ábra középsQ része az alakítások számának megfelelQen bQvül. Egy összetett anyagmérleget és anyagforgalmi diagramot szemléltet az 5.9. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-8.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-8. ábra - Egyszerq anyagforgalmi diagram az átalakulás ábrázolása nélkül
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-9.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-9. ábra - Összetett forgalmi diagram
Az elkészített és a hatóság számára átadott anyagmérleg és anyagforgalmi diagram alapján a környezetvédelmi ellenQrzések jól megalapozhatók.
Az anyagforgalmi diagramok szerkezete és fajtái
Az anyagforgalmi diagram, az anyagmérleg grafikus megjelenítése, amely bemutatja a technológiai folyamat anyagáramlását, ennek keretében az anyag átalakításokat, az átalakításhoz szükséges és az átalakítás folyamán keletkezett anyagelemeket.
Az anyagforgalmi diagram szerkezete szerint lehet:
egyszerq anyagforgalmi diagram, ahol egyetlen átalakítás kerül ábrázolásra,
összetett anyagforgalmi diagram, ahol több, egymáshoz input-output azonossággal kapcsolódó egyszerq anyagforgalmi diagramból épül fel a folyamat modellje (5.9. ábra),

összevont anyagforgalmi diagram, ahol több egyszerq anyagforgalmi diagramból épül fel a folyamat modellje, de az egyszerq anyagforgalmi diagramok nem kerülnek részletezésre.
Az összetett anyagforgalmi diagramok készítése a gyakorlatban történhet:
a folyamatot ábrázolhatjuk mennyiséggel, arányos nyilakkal. Ha a nyilak és görbék szélessége az áramló anyagok mennyiségével arányos és a belsQ átalakítást is ábrázoljuk, akkor az ismert Shankey-diagramról van szó. (5.10. ábra)
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-10.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-10. ábra - Anyagmennyiséggel arányos szélességq vektorok használata (Shankey
másik lehetséges megoldás, hogy az anyagok mennyisége az input és output nyilak arányával ábrázolható a választott lépték szerint.
a folyamatot mennyiséggel nem arányos nyilak és görbék segítségével ábrázoljuk.

Az elkészített anyagforgalmi diagram a gyakorlatban lehetséges:
gyártási mennyiségre vagy gyártási sorozatra vonatkozó anyagforgalmi diagram
egységnyi végtermékre vonatkoztatott anyagforgalmi diagram vagy röviden fajlagos anyagforgalmi diagram.
Az elQzQek szerinti diagramtípusok kombinálva is elképzelhetQk és szerkeszthetQk.
A hulladék fajlagos vizsgálata
Az anyagmérleg elemzése világosan kimutatja azokat a csomópontokat , illetve anyag felhasználási veszteségeket, amelyek végsQ soron magasabb hulladék kibocsátást eredményeznek.
A másik mqszaki-szervezési megoldás az anyagmérleg felülvizsgálatát követQen a technológiai hulladék-fajlagosok meghatározása.
A technológiák anyag-és energiamérlegeinek vizsgálatánál elfogadottá vált fogalom a fajlagos anyagfelhasználás, amely 10n (ahol n = 0,1, 2& k pozitív egész szám) darabszámú vagy egységnyi tömegq, térfogatú vagy felületq (kg, m3, m2 késztermék elQállításához szükséges anyag-mennyiségeket, míg a fajlagos energia felhasználás a 10 (ahol n = 0,1, 2& k pozitív egész szám) darabszámú vagy egységnyi tömegq, térfogatú vagy felületq (kg, m3,m2)késztermék elQállításához szükséges energiamennyiséget adja meg.
A két fajlagos számértékének nagyságát a termék és a technológia  utóbbin belül a gyártóberendezések jósága, mqszaki színvonala  valamint a felhasznált nyersanyagok minQsége együttesen szabják meg. A technológia fejlesztésének és a termékszínvonal növelésének célja a termék használati értékének emelésén túl éppen a két fajlagos  mint nyereségnövekedést meghatározó tényezQk  csökkentése.
A hulladékgazdálkodás bevezetésével került elQtérbe az egyes technológiák környezetkímélQ vagy éppen környezetterhelQ voltának vizsgálatakor a fajlagos hulladék kibocsátás (vagy hulladék-fajlagos), mint jellemzQ technológiai paraméter meghatározása.
A termék mérésére szolgáló jellemzQ mennyiségekkel (tömeg, hossz, felület, térfogat) ellentétben hulladék csak tömegben vagy térfogatban adható meg. A hulladék fajlagos dimenziója így a fenti mennyiségekbQl tetszQlegesen képezhetQ és jelenleg még bármelyik használata megengedett.
A termékre vonatkoztatott fajlagos hulladék kibocsátás számértékébQl és a termékgyártás kapacitásából a kérdéses idQ alatt kibocsátott hulladék mennyisége meghatározható.
5.4.2.3. A felhasznált alapanyagok minQségi vizsgálata
A veszélyes hulladék keletkezés csökkentésének egy másik mqszaki-szervezési lehetQsége a vállalati anyagforgalom átvilágítását követQen a felhasznált alap-és segédanyagok minQségének, elsQsorban környezeti hatásának ellenQrzése.

Alapelvként szögezhetQ le, hogy törekedni kell az eddig veszélyes (toxikus, tqz-és robbanás-veszélyes, fertQzQ) alap-és segédanyagok kiváltására. Ez a fejlesztQ eljárás tervezQ-technológus munkatársak szoros együttmqködése, valamint a piaci lehetQségek elemzése alapján több esetben sikeresen megoldható.
Néhány gyakorlati példát említünk, a teljesség igénye nélkül:
Gépipar
a bárium-és cianid tartalmú cementáló sófürdQk kiváltása  a termék végsQ minQségét nem befolyásoló  nem veszélyes cementáló alapanyagokra. Ilyen jellegq anyagok részint a nemzetközi gyakorlatban, részint már hazai fejlesztés eredményeképpen a piacon kaphatók,
a cianidos galvanizáló fürdQk helyettesítése cianidmentes  és ezáltal a környezetre kevésbé veszélyes  fürdQadalékokkal,
az öntQhomok kötQanyagok alkalmas megválasztása a fenol-formaldehid típusú anyagok kiváltására
Vegyipar, gyógyszeripar:
az oldószeres technológiák felülvizsgálata, a tqzveszélyes oldószerek kiváltása más szerves oldószerekkel,
a festékgyártási eljárásoknál a vizes diszperziós termékek fejlesztése, a jelenlegi töltQ anyagok alkalmas átváltása, a hulladék nehézfém tartalmának csökkentése.
5.5. A hulladékok hasznosítása
5.5.1. A hasznosítás gazdasági-környezetvédelmi jelentQsége
A hasznosítás a hulladékoknak oly módon történQ feldolgozása, amely azoknak
közvetlenül (átalakítás nélkül, eredeti állapotban)  visszaforgatás,
vagy közvetetten (átalakítást követQen)  újrahasznosítás  a termelési folyamatba való visszavezetését célozza.
A hasznosítási eljárást követQen a hulladékok, mint másodnyersanyagok, illetve energiahordozók vagy mint félkész-, illetve késztermékek kerülnek vissza a termelési folyamatba, esetleg közvetlen felhasználásra.
A hulladékhasznosítás maradék anyagai további ártalmatlanítást igényelnek. (Ez rendszerint végsQ elhelyezést jelent).
A hulladékhasznosítás három jelentQs elQnnyel jár:
megszünteti vagy mérsékli a környezetszennyezést,
csökkenti a természetes erQforrások felhasználását,

energia megtakarítást jelent (a hulladék anyagokból származó másodnyersanyag feldolgozás-általában kevesebb energia befektetéssel jár, mint az eredeti nyersanyag-feldolgozás).
A hulladékok hasznosításának rendszer-szemléletq folyamatát az 5.11. ábra szemlélteti. A környezetvédelmi elQnyök közül az 5.17. táblázat ismertet néhányat, míg a hulladékhasznosítás energetikai jelentQségét az 5.18. táblázatban mutatjuk be.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-11.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-11. ábra - Hulladékhasznosítási körfolyamat
A környezetkárosodás csökkentése Papír Alumínium Vas és acél Az energiafelhasználás csökkentése, % 30& 55 90& 95 60& 70 A selejt és hulladék csökkentése, % 130 100 95 A levegQszennyezés csökkentése, % 95 95 30 5-17. táblázat - A hulladékhasznosítás elQnyei
Iparág Másodlagos nyersanyagok ElsQdleges nyersanyagok Papírgyártás 2,94 6,3& 10,5 Mqanyagipar 0,42 2,94 Üvegipar 1,26 11,76 Acélgyártás 2,52 25,2 Alumíniumgyártás 8,40 58,8 5-18. táblázat - 1 t anyag felhasználásának energiaigénye (109 J/t)

5.5.2. A hulladékhasznosítás és a minQség összefüggése
A hulladékok hasznosítása során a minQségi kérdések két fQ irányba mutatnak:
a minQség változása az anyagkezelés (tisztítás, érlelés, átalakítás stb.) során,
a hasznosítási eljárás során kapott anyag, mint új termék és a hagyományos termék viszonya.
A papírhulladék többszörös visszaforgatását erQsen gátolja, hogy az újrafelhasználás során az elemi rostok egyre aprózódnak. A vas és acélhulladék kohósítása során a hulladékkal bevitt ötvözQ anyagok kedvezQtlenül hatnak a termék összetételre, míg a mqanyag hulladékok visszaforgatásának fokozását gátolja az a tény, hogy a különbözQ adalékok (lágyítók, csúsztatóanyagok, habosítók stb.) az egyes feldolgozási eljárásokban hátrányt jelentenek.
A típusazonosítás nélküli hasznosítás ezért csak csökkent értékq minQségq terméket eredményez, ezért a szelektív gyqjtés és válogatás elengedhetetlen. Ugyanakkor a felsorolt példák alapján is látható, hogy a hulladékhasznosítás növeléséhez feltételen szükséges feladat:
a másodnyersanyag hasznosítással kapcsolatos jelenlegi minQsítési rendszer felülvizsgálata,
új vizsgálati és termékszabványok kidolgozása,
az új korszerq termékminQsítési rendszerek (pl. környezetbarát termék ) elterjesztése, alkalmazása.
Ma már a világ több országában bizonyos termékek (pl. gépkocsi) tervezése során is figyelembe veszik a környezetvédelem újrahasznosítási szempontjait:
a terméket adott élettartamra tervezik, tehát a hulladékká válás ideje elQre meghatározható (un. élettartam elemzés),
a hulladékká váló alkatrészek esetében meghatározott, adott feldolgozási technológia alkalmazható.
5.5.3. Hulladékhasznosítási technológiák rendszerezése
A hulladékhasznosítási eljárásokat több szempont szerint osztályozhatjuk ezek a szempontok néhány esetben egymással együtt jelennek meg:
1. A hulladék minQségének változása anyaghasznosítás során
hasznosítás anyag átalakítás nélkül (az eredeti anyag tulajdonságainak megváltozása nélkül pl. papírrostok újra-papírrá történQ feldolgozása),
hasznosítás anyag átalakítással (az eredeti anyag összetételének, szerkezetének, minQségének megváltoztatásával pl. papírhasznosítás fehérjévé).
2. A hulladékhasznosítás szervezeti adottságai szerint
hulladékhasznosítás a keletkezési helyen (pl. melléktermék visszaforgatás a technológiába),
hasznosítás a keletkezési helyen kívül az erre szakosodott szervezeti keretek között (másodnyersanyag feldolgozás stb.).
3. Technológiai alapmechanizmusok szerint
A rendszerezQ elvet és a besorolásokat az 5.19. táblázatban foglaltuk össze. A hatékony hulladékhasznosítás egyik központi kérdése a technológiai sor rugalmassága, ami az egyes mqveletek kapcsolódásában és az alkalmazott eszközök kombinálhatóságában nyilvánul meg. Külön jelentQsége van az ún. építQszekrény elv alkalmazásának. Jelen könyv a hulladékkezelési eljárásokat késQbb mqveleti szempontok alapján részletesen ismerteti, a további tárgyalás során adott esetben utalunk az alkalmazott hasznosítás mqveleti oldalára (pl. komposztálás, termikus eljárások stb.)
Eljárás ElQkészítés Szétválasztás Hasznosítás Mechanikai Aprítás Rostálás TöltQanyagként: bekeverés Rostálás Légosztályozás beágyazás Tömörítés Légszerelés Tqnemezelés Keverés Ballisztikus szeparálás Hidromechanikai Tisztítás, mosás Ülepítés Duzzasztás (lazítás) Pulperozás Pulzációs ülepítés Hidrosztatikus extrúzió NedvesQrlés (csomótlanítás) Nedvesszérelés Masékészítés Flotálás Nemezelés Nehézközegq elválasztás Szqrés Centrifugálás Elektromos hatással mqködQ Nagyfrekvenciás szárítás Mágneses elválasztás Elektrosztatikus por-és szálfelhordás Megnetohidrodinamikus elválasztás VezetQképesség szerinti elválasztás Infravörös technika Optikai elektronikus szeparálás Elektrosztatikus elválasztás Termikus Mélyhqtött Qrlés Kiolvasztás Beolvasztás Szárítás Kiégetés Melegsajtolás Pasztörizálás HQbontás Fröccsöntés HQsokkolás Kalanderezés Extrudálás Kalanderezés Vulkanizálás Autoklávos feltárás HQbontás (pirolízis) Égetés Kémiai és biológiai FertQtlenítés Leoldás Vegyi lebontás Közömbösítés Feloldás Hidrogénezés Vegyszeres tisztítás Kioldás Addíciós eljárások Hidrolízis Enzimes fermentáció ÉlesztQsítés Komposztálás 5-19. táblázat - A hulladékhasznosításhoz alkalmazható technológiák rendszertáblázata
4. A hulladék eredete, anyagi tulajdonságai szerint
települési vagy termelési hulladékok hasznosítása,
hulladékjelleg, anyagminQség szerinti hasznosítás.
Ez a felosztás magában foglalja a hulladékok körét és széles kategorizálást tesz lehetQvé. Mivel a gyakorlati mérnöki munkában ez utóbbi hasznosítási osztályozás a leggyakrabban alkalmazott, ezért a további eljárások ismertetését e szempontok alapján végeztük.
5.5.4. A csomagolási hulladékok hasznosításának lehetQségei
5.5.4.1. A csomagolóanyagok hasznosításának szabályozása
A csomagolási hulladékok kezelésére, gyqjtésére, mennyiségének csökkentésére az egyes országok  saját adottságaik figyelembevételével  egymástól eltérQ szabályozást dolgoztak ki.
Angliában 1984-ben alkottak Környezetvédelmi törvényt.1990-ben a csomagolóipar és az önkormányzatok szerzQdéses kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2000-re az összes csomagolási hulladék 50%-át visszagyqjtik és újrahasznosításáról gondoskodnak.
Belgiumban egyezség jött létre a kormány és az érintett csomagolóipari szakszövetségek között, amelynek értelmében a hulladékot az önkormányzatok gyqjtik be és feldolgozását magánvállalkozók végzik.
Hollandiában 1991-ben kötöttek csomagolási egyezményt az érdekelt iparágakkal. 2000-re mindenfajta csomagolóanyag felhasználásának 10%-os csökkentését és a hulladékok 60% -ának újrahasznosítását írták elQ. Tekintettel az ország szárazföldi területének korlátaira, a szemétlerakókon való elhelyezést megtiltották.
Svédországban 2000-re a csomagolóanyagok felhasználásának 15%-os csökkentését és az összes csomagolási hulladékok 80%-ának visszanyerését írták elQ. Betiltották az egyutas (eldobható) csomagolású italok importját.
Európa mai napig legszigorúbb, legkeményebb elQírásokat tartalmazó csomagolási szabályozása a Németországban 1991-ben elfogadott, Verordnung über die Vermeidung von Verpackungsabfällen , azaz törvény a csomagolási hulladékok elkerülésérQl.
Ennek alapelve, hogy minden használt csomagolást  legyen az rakodólap vagy cukorkásdoboz  ismételt hasznosítás céljából vissza kell juttatni gyártójához, importQréhez vagy forgalmazójához.
Ezek a következQk:
a szállítási csomagolás (hordó, Iáda, rakodólap, kartondoboz stb.) visszavételére a gyártók és kereskedQk 1991. december 1-je óta kötelezettek;
a burkoló csomagolások (pl. fólia, hullámpapírlemez) 1992. április 1 óta a vásárlás helyén hagyhatók és a kereskedQ köteles azokat tárolni, osztályozni, kezelni;

a fogyasztói csomagolásokat (fémdoboz, üvegedény, mqanyag tasak, papírdoboz stb.) 1993. január 1 óta tartozik a kereskedQ a vásárlótól-fogyasztótól visszavenni, tárolni, osztályozni, kezelni;
az italcsomagolásokra (tasak, doboz, palack, gyqjtQdoboz stb.) 1993. január 1 óta kötelezQ betéti díj van érvényben, amelyet a kereskedelmi lánc egész vonalában fel kell számítani és a csomagolás visszaadásakor a fogyasztónak megtéríteni.
A törvény mentesíti a visszavételi kötelezettség, ill. a kötelezQ betéti díj felszámítása alól azokat a gyártókat és kereskedQket, akik valamilyen begyqjtQ rendszeren keresztül biztosítják  kielégítQ és ellenQrizhetQ módon  a használt csomagolások elszállítását a fogyasztótól és annak szétválogatását újrafeldolgozásra alkalmas minQségben. Ezzel a törvény a megosztott felelQsség elvét mondta ki: a fogyasztó és a kereskedelem között valamely más szervezet is felvállalhatja a hulladék kezelését.
A rendszer következQképpen mqködik:
a vásárló az élelmiszert fogyasztói csomagolásban hazaviszi; felhasználás után a csomagolásból hulladék lesz;
a betéti díjas több-utas csomagolást (italos-palackok) visszaviszi az üzletbe, ahol azt visszaváltják és összegyqjtve a töltQüzembe szállítják;
a háztartásokban a csomagolási hulladékot szelektíven gyqjtik: az üveget, a papírt és a többi újrahasznosítható anyagot elkülönítve. Az üvegcserepet (fehér  zöld-barna frakciókra szétválasztva) az üvegipar, a papírt egyéb szervezetetek hasznosítják;
Ausztriában 1992-ben a Verpackungsverordnung (VVO) néven ismert törvényt a csomagolási hulladékok elkerülésérQl, csökkentésérQl és hasznosításáról. A törvény lényegében a német mintával azonos alapokon rendezi a hulladékgazdálkodást, azzal az igen lényeges eltéréssel, hogy az égetést engedélyezi. A törvény elQírja, hogy 2000-re valamennyi csomagolószer 80%-át újra kell hasznosítani. A fogyasztókat kötelezi a használt csomagolószerek gyqjtésére, tárolására és azoknak a kibocsátóhoz [csomagolóanyag-gyártó, csomagoló eszköz-gyártó, töltQüzem (például italpalackozó) importQr] való visszajuttatására újrahasznosításra alkalmas tiszta állapotban. A kibocsátókat kötelezi a csomagolószerek visszavételére és a hasznosító vállalatokhoz juttatására  hacsak nem tudják igazolni, hogy ezt a feladatot megbízásukból valamely harmadik személy látja el.
Hazánkban jelenleg az ún. termékdíj rendszer mqködik, melynek célja, hogy a környezetet terhelQ termékeket gyártók  így a csomagolóipar is  kötelezQ arányú pénzügyi forrásokkal járuljon hozzá a szennyezés csökkentéséhez.
5.5.4.2. A csomagolóeszközök újratöltése, a csomagolóanyagok ismételt felhasználása
A gazdaságosság oldaláról legtöbbet vitatott megoldás. Németország példája mutatja, hogy a minden áron való visszaforgatásnak több a hátránya, mint az elQnye, gazdaságtalan és az értelmetlenül visszaforgatott anyagok felhalmozódásával jár.
A visszaforgatás gazdaságosságának két elQfeltétele van:
a hulladékok szelektív gyqjtése keletkezésük helyén;
csak annyi anyag visszaforgatása, amennyinek ismételt felhasználása biztosított. (felhasználói háttér
A papír szinte korlátlanul újrahasznosítható. A papírrostok ismételt felhasználása terén Magyarország igen elQkelQ helyet foglal el Európában, az utóbbi évek jelentQs fejlesztéseinek eredményeképpen. Ma már az országban elQállított papírok alapanyaga 75%-ban hulladékpapír, a hazai begyqjtés azonban igen szerény (a teljes felhasználásnak alig 20%-a, míg például Ausztriában a visszagyqjtés aránya meghaladja a 60%-ot). A hiányzó használt papírhulladékot importból kell beszerezni.
A hulladékpapír hasznosításban is meg kell említeni a hazai ún. rendszergazda intézményt, melynek hulladékpapír oldalát a DUNAPACK biztosítja, a papír begyqjtéssel (speciális tömörítQs gépjármqvekkel), gépesített válogatással, újrafeldolgozással és széleskörq termék elQállítással.
Az USA szupermarketjeiben a dobozok pénzzel való visszaváltását is megszervezték, az autóparkolókban automatákat állítanak fel, melyek a keverten bedobott alumínium és fehérlemez dobozokat szétválogatják és pénzérmével fizetnek.
A mqanyag csomagolószerek (fóliák, flakonok, palackok) visszaforgatása a legproblematikusabb. Többféle technológiai megoldás ismeretes, de ezek csak egységes kiindulási anyag esetén adnak megbízható eredményt (ezért terjednek például az olyan mqanyag palackok, amelyeknek zárszerkezete és címkéje is a palack anyagából készült); megoldatlan a különféle anyagok szétválogatása, a keveredés elkerülhetetlen; a visszaforgatott mqanyagok minQsége eredeti állapotukhoz képest csökken; élelmezés egészségügyi elQírások miatt élelmiszer-csomagolásra nem használhatók.
A társított anyagú (PE/papír/A1) italos-kartonok (Tetra Pak, Combibloc) felhasználása tej és gyümölcslé töltésére egész Európában  így hazánkban is  elterjedt, sQt legújabban már borospalackok helyett is alkalmazzák Qket. A kartonok felhasználás utáni visszaforgatása azonban a mai napig nincs megnyugtatóan megoldva. A hasznosítást célzó technológiákat két ellentétes irányban fejlesztik:
egyik eljárás a használt kartonok anyagát egyben hasznosítja,
míg a másik az összetevQk szétválasztásán alapul.
A szétválasztás nélküli eljárás lényege (5.12. ábra): a használt csomagolóanyagot szárítják, megQrlik, PE-tartalmát 170 °C hQmérsékleten megolvasztják, majd a forró olvadékot lehqtik és nagy nyomás alatt lemezeket préselnek belQle. A préselt lemezekbQl használati tárgyak (padló-, bútorlemez, bQrönd stb.) készülnek.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-12.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-12. ábra - Táblagyártás társított anyagokból
Magyarországon az italos kartonok a hulladékba kerülnek.
Az üveg és a fém (alumínium-doboz, illetve konzervdoboz) csomagolási hulladékok hasznosításának lehetQségeit az 5.6. fejezetben ismertetjük.
5.5.5. A termelési hulladékok hasznosítása
5.5.5.1. A különleges kezelést nem igénylQ hulladékok hasznosítása
Vas-és acélhulladékok
Közismert a fémhulladékok beolvasztása és fémmegmunkálási a lapanyagok, féltermék elQállítása kohászati úton. Legnagyobb volumenq avas-és acélhulladékok kohászati feldolgozása, amely már hagyományos kohászati technológiának számít.
Színes fém hulladékok
Rézhulladékok olvasztására többnyire forgódobos kemence használatos, bár aknás kemencék is használhatók és ezekkel kombinálhatók.
Az alumíniumhulladék újrahasznosításának, megfelelQ beolvasztásának jelentQsége különösen energiatakarékossági szempontból igen nagy. Egy tonna primer alumínium elQállítása a kohászati fázisban közel 15 ezer kWh-t igényel, egy tonna szekunder fémalumínium elQállítása alumíniumhulladékból pedig csupán 2 ezer kWh-t.
Papírhulladék
A papírhulladék újrahasznosítása kiválogatás, illetve gyqjtés, osztályozás után két fQ területre osztható: papíripari és egyéb felhasználás (5.13. ábra). A hulladékpapír felhasználás csaknem kizárólagos területe a papíripar. A papíriparon belül a csomagolóanyag és hullámlemezgyártás a legnagyobb felhasználó. Az újságnyomó-papírok gyártásában 30%-nál több elQkészített, festéktelenített hulladékpapír mqszakilag felhasználható.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-13.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-13. ábra - A papírhulladék újrahasznosítása
A hulladékpapír hagyományos feldolgozói közé tartozik a szürkelemez gyártás, mivel ez a hulladékpapír minQségére nem igényes.
A hulladékpapír papíripari felhasználásának elsQ lépése a hulladékpapír elQkészítése. A papír és hullámlemezgyárak által alkalmazott eljárások a hulladékpapír minQségétQl, a végtermék fajtájától függnek. A hulladékpapír legnagyobb részét vegyi kezelés nélkül vagy vegyi kezeléssel kombinált nedves és félnedves eljárással készítik elQ.
ElsQ technológiai lépésként a hulladékpapírt áztatják, a rostok fellazulása után különbözQ szerkezeti megoldású papíripari gépek segítségével rostjaira bontják. A kapott pépet különbözQ osztályozó gépsoron  vibrációs rostán, csomótlanítón, hidrociklonon stb.  megszabadítják a nem kívánatos szennyezQ alkotórészektQl. A kapott tisztított papírpép hagyományos besqrítQ és lapképzQ eljárással feldolgozható.
A papíripari hasznosítás területén az elmúlt idQszakban a fQ feladat a hatékony rostosítás és a nyomdafesték-eltávolítás volt. A mindennapi használatban alkalmazott papírhulladékból készített papír szürke színq, a nyomdafesték eltávolítását vegyi kezeléssel (feloldással) a papír és szennyezQ anyag elválasztását levegQ befúvással (flotálással) oldják meg. A hulladékpapírok fehérségi fokának további növelésére fehérítQ vegyi adalékanyagokat (nátrium-hipoklorit stb.) alkalmaznak.
A hulladékpapír egyéb újrafelhasználói közé tartozik az építQipar. Az NSZK-ban végzett vizsgálatok szerint évente kb.12000 t hulladékpapír használható fel szigetelQ gipszrostlemez gyártásához. A gyártás során a hulladékpapírt az üzemben fésqs tépQvel tenyérnagyságúra tépik és szárazon csaknem rostjaira bontják. Az alapanyagot gipsz és víz hozzáadásával jól elkeverik, préselik, majd a préselt lapokat szárítják.
Mqanyag hulladékok
A mqanyagok újrahasznosításának lehetQségei három fQ csoportba oszthatók (5.14. ábra):
természetes lebomlás,
mesterséges lebontás,
regenerálás.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-14.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-14. ábra - A mqanyaghulladékok újrahasznosításának lehetQségei
A mqanyag hulladékok újrahasznosításának leghosszabb útja, ha a természetes lebomlás révén keletkezQ anyagok növényi tápanyagként, mint mezQgazdasági eredetq mqanyag alapanyagok (pl. cellulóz) nyersanyaga jelenik meg. Az ilyen jellegq kutatások két csoportra oszthatók:
az egyik a fizikai-kémiai hatásra (napfény) lebomló,
a másik a mikrobiológiai úton (talajban) lebontható mqanyagok elQállítására törekszik.
A mqanyag hulladékok újrahasznosítása mesterséges lebontással  az elQbbi megoldásokkal szemben  már jelentós gazdasági elQnyöket nyújt a hulladékok értékesítésének. A lebontás gyqjtQfogalmába az oldás, a depolimerizálás és a termikus krakkolás vagy más szóval pirolízis sorolható.
Az oldás jól ismert eljárás, azonban a mqanyaghulladékok viszonylag szqkebb körére korlátozódik. Általában a cellulóz-származékok, a metakrilátok hulladékának feldolgozásában. alkalmazzák.
A mqanyag hulladékok depolimerizálásakor az összetett anyagot (polimert) tulajdonképpen a különbözQ vegyi folyamatok eredményeként alapanyagokra, ún. monomerekre bontják. ElsQsorban poliamidok, metil-metakrilátok, polisztirolok lebontására alkalmazott vegyipari eljárás.
A harmadik újrahasznosítási csoportba sorolhatók a mqanyag hulladékok regenerálási eljárásai (darabolás, Qrlés, mosás, újrahasznosításra alkalmas anyag-elQállítás).
A mqanyagok (PE, PS, PVC) keveréke esetén az osztályozás, típusazonosítás okozza a legtöbb problémát. A mqanyagok típus szerinti osztályozása történhet fajsúly, villamos tulajdonságok alapján. A fajsúly szerinti osztályozás megvalósítható szárazon levegQáram segítségével vagy nedvesen víz, illetve megfelelQ sqrqségq folyadék segítségével. A granulált mqanyag-mint másodnyersanyag  a hagyományos mqanyag feldolgozási eljárásokkal (fröccsöntés, extrudálás, sajtolás) késztermékké dolgozható fel (padlóburkoló, kábeldob, építQelem stb.).
Gumihulladék
A gumihulladékok feldolgozási eljárását tekintve, a legelterjedtebb az elhasznált autógumi abroncsok újra-futózása, illetve Qrletének alkalmazása a keverékben. A gumiQrlet-hulla-dék bekeveréses hasznosításánál szinte korlátlan lehetQségeket kínál az útépítés, a sportpályák és játszóterek burkolata, de kiaknázatlan lehetQségek vannak az építQipar területén is: épületek alapozására, tetQ szigetelésére, padozatok és padlóburkolatok kialakítására használható. Az elhasznált autógumi abroncsok hasznosításának elterjedését jelenleg nem a mqszaki, hanem a begyqjtési és gazdaságossági problémák akadályozzák.
Egy viszonylag új terület a gumihulladék pirolízise mely során a berendezés kialakításától függQen három termék  pirolízis olaj, gáz, illetve koksz – keletkezik.
Üveghulladék
A hulladéküvegek újrahasznosítása kétirányú folyamat: visszairányítás az üvegiparba beolvasztásra, illetve az egyéb célú hasznosítás (5.15. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-15.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-15. ábra - Az üveghulladék feldolgozása
A használt üvegek újrahasznosításának elQfeltétele az üvegek tiszta állapota. A tisztítást vizes mosással forgódobban végzik. A hulladéküvegeket beolvasztás után eddig fQleg palackok és ipari üvegtáblák készítésére használták fel. Az üvegipar mellett újabban az Qrölt üveget aszfalttal keverve útépítésre is alkalmazhatják. Az üvegaszfalt tartóssága és érdessége a szokásos forgalmi feltételek mellett a legtöbb esetben a hagyományos aszfaltnál jobbnak vagy azzal egyenértékqnek bizonyult.
Az Qrölt hulladéküveg igen sokrétqen alkalmazható az építQiparban is. A cementhez kevert üvegQrlemény növeli a nagy tömegq betontestek, gátak stb. szilárdságát.
Egyéb hulladékok hasznosítása
A teljesség igénye nélkül a következQkben felsorolunk néhány olyan ipari hulladékhasznosítási irányzatot, amely a hazai gyakorlatban is megjelenik.
Nagyolvasztói salak
A nagyolvasztói salak a kohászati technológia jellegétQl függQen változik, de mégis egy nagytömegq és értékesíthetQ anyag. Számos országban alkalmazzák útépítésre, alapozásra, töltés készítésre.
Miután a megQrölt salak ún. puzzolán aktivitással is bír, ezáltal cement kötQanyag is megtakarítható. A speciális granulált salakot betonadalékként is alkalmazzák. Van olyan eset, ahol elQkezelésként habosítják, illetve pelletizálják.
Érdekes terület a megolvasztott salak szigetelQanyaggá alakítása (salakgyapot). Meg kell említeni, hogy a hazai salakok egy csekély hányadát mi is felhasználjuk építQipari blokk elQállítására, illetve a foszfát-tartalmú salakot mqtrágyázásra.
ErQmqvi pernye
Az erQmqvi pernyék összetétele az adott tüzelQanyag (szénfajta) jellegétQl függ. Az erQmqvi pernye jó puzzolán aktivitással rendelkezik, vagyis víz hatására a cementhez hasonlóan kötés szilárdul meg. A gyakorlati alkalmazás során lényegében ezt a fQ tulajdonságát, valamint adszorpciós kapacitását (nagy fajlagos felületét) hasznosítjuk.
A hazai gyakorlatban a következQ hasznosítási eljárások terjedtek el:
cementipari felhasználás (a cement egy részének pernyével történQ helyettesítése, pernyecement),
pernye felhasználása útépítéshez,
pernye felhasználása töltQanyagként (az egri, illetve pécsi pinceüregek tömedékelése),
pernye-blokkok elQállítása építQelemként,
a pernye-beton alkalmazása ipari hulladékok beágyazására és építQipari felhasználásra.
Mivel az erQmqvi pernye az energiatermeléssel együtt növekvQ mennyiségq és jelentQs területeket foglal el, ezért célszerq a hazai új alkalmazási technológiák további kimunkálása, illetve a hasznosítás fokozása.
Épületbontási hulladék
A hulladék több lépésben hasznosítható, ehhez gyakran helyszínen telepített, mobil berendezésekkel készítik elQ:
a hulladék elQkészítése aprítással,
a hulladék osztályozása,
a hulladék minQségétQl függQ további hasznosítása.







Az 5.20. táblázatban az osztályozás után kapott különbözQ minQségq anyagcsoportok lehetséges alkalmazási területei láthatók.
Anyagcsoport Felhasználási területek ZajvédQ falak Nem kötött felületq falak Alépítmények Háttöltés, felszórás Vezetékárkok feltöltése Talajszilárdítás és -javítás KötQanyag nélküli hordozórétegek Hidraulikusan kötött hordozórétegek Bitumenes fedQ-és kötQrétegek Beton hordozó-rétegek Aszfalt " " * * * * * * * " Beton, betonelem " " " " " " " " * Más hidraulikus kötési építQanyag " " " " " " " " * TerméskQ, új vagy használt anyagok, pályakavics " " " " " " " " " " Kavics, homok " " " " " " " " " * Egyéb ásványi anyagok " * " * * * Tégla, malter, kQanyag " " " * " " * * 5-20. táblázat - Az épülettörmelék alkalmazási lehetQségei
Jelmagyarázat: " alkalmazása megengedett; * alkalmazása feltételesen megengedett.
Forrás: Hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítása. Budapest, OMIKK, Mqszaki Információ.
MezQgazdasági hulladékok hasznosítása
Az élelmiszer-és mezQgazdasági iparok melléktermék-és hulladékgazdálkodása, illetve feldolgozása általában kielégítQ. Ezek az iparágak konzervatív technológiákat alkalmaztak, a melléktermékek hasznosítását régebben megoldották. Az egyéb melléktermékek egy része olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyeket  az emberi táplálkozásra már nem  takarmányozási célra azonban fel lehet használni. A kisebb értékq hulladékok egy részét trágya-vagy talajjavító szerként hasznosítják. A nagy nyersolajtartalmú hulladékok, napraforgómag-és rizshéj, kukorica-csutka felhasználása is megoldott.
A teljesség igénye nélkül néhány fQbb iparág hasznosítási lehetQségeit tekintjük át a következQkben:
Baromfiipar
A feldolgozás során a kereskedelemben is értékesíthetQ melléktermék és kitermelési veszteség (bél, belsQségek, vér stb.) keletkezik. Az utóbbiak egy részét állati takarmányként értékesítik.
A trágyatollat az Állati TakarmányértékesítQ Vállalat (ATÉV) veszi át és megQrölve baromfitápba dolgozza be, míg más részét aminosav elQállítására használják.
Húsipar
A húsipar melléktermékei közül a belsQségeket fQtermékek elQállítására használja fel vagy közvetlenül értékesíti. Az emberi fogyasztásra alkalmatlan részeket állati takarmányként értékesíti. Az ÁTÉV eljárást az 5.16. ábrán szemléltetjük.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-16.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-16. ábra - Az állatihulladék-feldolgozó eljárások folyamatábrái (Wichmann szerint)
A vérbQl részben albumint, illetve különbözQ mqanyagokat állítanak elQ. Célszerq lenne az étkezési vér mennyiségének fokozása, ezért tervezik több üzemben steril vérgyqjtQk és vérszeparátorok üzembe állítását.
A szervek nagy többségét organoterápiás készítmények elQállítására a gyógyszeripar, illetve kinyerés után az állatifehérje-értékesítQ veszi át.

Tejipar
A tejiparban jelentQs mennyiségq melléktermék a savó, amely a sajtgyártó üzemekben keletkezik. Próbálkoznak közvetlenül takarmányként felhasználni, illetve keresik azokat a megoldásokat, amelyek a tápanyagkinyerést célozzák meg.
Konzervipar
A konzervipar minden hulladéka értékesíthetQ. Egy részét, mint pl. az almatörköly az gazdaságok takarmányozásra használják fel. A csonthéjas magvak kemény részét a mqszén gyártásban, a húskonzervek feldolgozási hulladékát az állati takarmányt elQállító vállalat értékesíti. A csontokat enyv készítésére használják fel.
5.5.5.2. Különleges kezelést igénylQ veszélyes hulladékok hasznosítása
Amíg a különleges kezelést nem igénylQ hulladékok hasznosítása ma már többnyire kiforrott technológiai megoldásokkal rendelkezik hazánkban is, addig a veszélyes hulladékok értékes alkotóinak kinyerése egy igen kis hatásfokú, de jelentQs fejlQdés elQtt álló iparágnak tekinthetQ. A következQkben  fQleg a hazai gyakorlat igényeit és eredményeit figyelembe véve  a hulladéklista fQbb típusai szerint tárgyaljuk a hasznosítás lehetQségeit, illetve feltételrendszerét.
Az állattartási és vágóhídi hulladékok egy része biotermikus ártalmatlanítás során talajjavító anyaggá alakítható, más részét az ATEV üzemekben  speciális nyomás alatti kezelés után  állati takarmánnyá hidrolizálják (5.16. ábra).
A bQrenyv (húslás) maradék jellegénél fogva szintén a biológiailag bontható anyagok közé tartozik, az ezzel kapcsolatos komposztálási kísérletek jelenleg is folynak.
Az olajjal átitatott fqrészpor és forgács hasznosítása két fázisú:
kidolgoztak egy biotechnológiai lebontáson alapuló megoldást, mely alapján a szilárd kommunális hulladékokhoz adagolva az említett hulladékokat, azok lebomolva a biogáz képzQdést megnövelik,
több helyen alkalmazzák a téglagyári agyagba történQ bekeverést, a kiégetés után a tégla, illetve a kerámia porozitása javul.
A kemencebontási maradékok hasznosítását már a bontás során meg kell kezdeni:
az ép és kevésbé szennyezett darabokat külön kell gyqjteni,
a kiégetett porózus és elhasználódott téglákat kell csak veszélyes anyagként kezelni.
Az ép és kevésbé szennyezett magnézia tégla ugyanis megfelelQ törQberendezés alkalmazásával QrölhetQ és adott arányban újonnan készülQ, de kiégetés elQtti masszához adagolható.
Itt említenénk meg az öntödei homok újrahasznosítását is  bár a rendelet szerint általánosságban nem veszélyes hulladék,  de mennyiségénél fogva komoly gondokat okozhat az elhelyezése.
A regenerálás, mely lényegében a kötQanyag eltávolítása, történhet:
mechanikusan (dörzsöléssel),
hevítéssel (7 800 °C-on),
mosással (vízzel vagy savval).
Az újrahasznosított homok minQsége az eredeti anyagtól, a hozzáadagolt kötQanyagoktól és az elQzQekben felsorolt tisztítási mqveletek hatásfokától függ.
A vörösiszap a Bayer-féle timföldgyártás mellékterméke, amely a lúgos feltárás miatt veszélyes hulladékként kezelendQ. Miután hazánkban a legnagyobb tömegben elQforduló hulladék  ezért különös figyelmet kell fordítani a hasznosítás vizsgálatára. A vörösiszapban feldúsuló ritkaföldfémek visszanyerésére eredményes kísérleteket végeztek az ötvenes évek közepén. Ennek a kutatómunkának megvalósult ipari megoldása a germánium, mint ritka földfém folyamatos elQállítása a vörösiszap hulladékból.
Számtalan egyéb hasznosítási kísérlet is folyik, ezek azonban ipari alkalmazásra nem kerültek. Ilyen fejlesztési kísérletek voltak:
a vörösiszap kezelése, a semlegesített anyagtömeg töltQanyagként való hasznosítása útépítésben,
a vörösiszap vastartalmának termikus hasznosítása, illetve adagolása vasérc elQkészítéséhez,
A zománciszapok építQanyag-ipari hasznosítási törekvései közül említést kell tennünk adott kerámiatárgyak (pl. építQelemek, kályhacsempe) felületi bevonását termikus megolvasztás révén. Az így kapott bevonat idQjárás, kopásálló, ugyanakkor importkiváltást eredményez.
A gipsziszapok hasznosítása az adott gyártástechnológia jellegétQl, illetve a benne lévQ szennyezQ anyagok mennyiségétQl és minQségétQl függ. Alacsony szennyezQanyagtartalom esetén eredményesen alkalmazzák talajjavításra, víztelenítés, szárítás után töltQanyagnak útalapozásnál, sQt vannak olyan sikeres külföldi eredmények, amelyeknél építQipari minQségq gipszet állítanak elQ a hulladékból.
A színesfém kohászati salakok és porok újrahasznosítását több pontból közelítik meg:
hagyományos úton speciális új típusú. forgódobos olvasztókemencék kidolgozásával, melyek segítségével a salakok és porok fémtartalma (ón, cink, ólom, réz stb.) termikus úton szétválik,
hidrometallurgiai eljárásokkal, illetve a hidrometallurgiai és az elektrokémiai leválasztás kombinációjával.
Az edzQüzemi salakok hazai hasznosítására több értékes megoldás van. Lényege az eljárásnak, hogy az elhasznált edzQ-sók eredeti báriumtartalmát valamilyen alkalmas formában kinyerik a cianidmentesítés egyidejq megoldásával. A nitrát és a nitráttartalom nagy részét pedig tovább hasznosítják, vegyipari alapanyaggá alakítják, ezáltal a kezelés komplex megoldást is eredményez.
A foszfát és a horgonyiszap lényegében magas cinktartalmú hulladék, melyek fémtartalma vagy kioldási és lecsapatási eljárással illetve termikus úton hasznosítható.
A galvánfürdQk és galvániszapoka fémtartalmú hulladékok speciális anyaghalmazát alkotják. Lényegében tulajdonságuk az alkalmazott felületkezelési, illetve az azt követQ szennyvíz-kibocsátási technológia függvénye.
A galvániszapok keletkezésének üteme különbözQ, ún. takaréköblítQk közbeiktatásával csökkenthetQ, az így megfogott elektrolit-oldat közvetlen visszaforgatható, ElsQrendq cél tehát az adott technológia felülvizsgálata és a szükséges elQkezelési fokozatok beépítése, hogy minél kevesebb fém kerüljön a csatornahálózatba.
A galvánfürdQk újrahasznosítása fQként egyes ritka és drága fémek (arany, ezüst, réz, nikkel) esetében célravezetQ. Az egyes hasznosítási módszereket az 5.21. táblázatban mutattuk be. Külön figyelmet érdemel az atmoszferikus bepárlás, a fordított ozmózis, illetve az elektrodialízis.
Elhasznált fürdQ Visszakerintetés  takaréköblítés Fémek elválasztása, további tisztítása Kiscsapás  feloldás Fordított ozmózis Ioncsere Atmoszférikus bepárlás Elektrodialízis Elektrolízis 5-21. táblázat - A galvánfürdQk hasznosításának módszerei
Az adott csatornahálózat típusából, illetve az adott felületkezelQ üzemben alkalmazott gyártástechnológia jellegétQl függQen (csak egyes fémbevonatok készülnek vagy többféle bevonatképzés folyik) a galvánfürdQk és iszapok  minQségüket tekintve  kétfélék:
szelektíven kezelt (túlnyomórészt egy fémet tartalmazó) hulladék,
vegyes galvánfürdQ és iszap. A vegyes galvánfürdQk és iszapok hasznosítása  bár történtek jelentQs kísérletek  hazánkban nincs megoldva. A legtöbb eredmény hazánkban a szelektíven gyqjtött hulladékok esetében mutatható fel.
A hulladék akkumulátorok ólomtartalmának beolvasztását az ólom elkülönítése, illetve az ólomcellák felületén lévQ szulfidréteg nehezíti. ElsQdleges feladat tehát az akkumulátorházat és a cellákat rögzítQ idegen anyagok eltávolítása az akkumulátorsavval együtt, majd a visszanyert ólomcellákból az ólomiszap elválasztása.
Az ólom-oxid és ólom-szulfát tartalmú ólom iszapsqrítés és víztelenítés után szintén beolvasztható. Az elhasználódott akkumulátorokból végül is beolvasztással hasznosítható rész az ólomrács, a pólusfejek és az ólomiszap. Ez együtt az elhasznált akkumulátorok tömegének átlagosan 50%-a.
Az akkumulátorok ólomtartalmú maradékának beolvasztására láng-, forgó-és aknás kemence alkalmas, noha ezek hatásfoka, környezetszennyezése és gazdaságossága eltérQ.
Az elhasznált ipari savhulladék hasznosítására többféle technológiát dolgoztak ki. Hazánkban jelenleg kétféle eljárás alkalmazott:
az elhasznált savhulladék felhasználása semlegesítésre,
a használt kénsavoldat alkalmazása a mqtrágyagyártásban a szuperfoszfát feltárására.
Néhány külföldi példát a következQkben megemlítünk.
A betöményítésen alapuló módszereket elsQsorban kevéssé szennyezett savhulladékokra (pl. nitrálósavra) lehet alkalmazni diafragmával vagy anélkül, légköri vagy csökkentett nyomáson. A betöményítést a legrégibb, de jelenleg is használatos módszer szerint öntöttvasból készült edényben végzik. A vákuumos eljárás akkor elQnyös, ha a sav oldott sókat tartalmaz (pl. titánfehér gyártásának hulladéka.)
A hQbontás során a kénsav reakcióba lép a szerves (széntartalmú) szennyezQ anyagokkal, kén-dioxiddá redukálódik, miközben víz és szén-dioxid is képzQdik.
Az elhasznált lúgok a savhulladékhoz hasonlóan egyrészt semlegesítésre, másrészt  a szennyezettségtQl függQen  vegyipari alapanyagként hasznosíthatók. Ilyen irányú pozitív megoldások vannak hazánkban is különös tekintettel a textilkikészítési lúgos oldatokra.
A növényvédQ szer hulladékoknál a tárolási illetve felhasználási maradékok egyik fQ kérdése a szelektív gyqjtés, mellyel a fQbb típusok beazonosíthatók. Az elhasznált göngyölegek hasznosítását is több helyen megoldották már Magyarországon is úgy, hogy a szennyezett göngyölegek kimoshatók. A mosott, szárított mqanyagot újra Qrlik, az elhasznált mosóvizet a MÉM elQírásainak megfelelQen speciális öntözQvízként (folyékony növényvédQ szerként) hasznosítják.
A kQolajiparból és a kQolajtermékek felhasználásából származó hulladékok hasznosítása is több helyen megoldhatónak tekinthetQ, bár a teljes körq vizsgálatok idQigényessége miatt több eljárás még csak biztató kísérletnek számít.
A fáradtolaj-hulladék országos begyqjtését a MOL végzi, ugyanakkor bizonyos elQtisztítási (szqrési, ülepítési) technológiát a közlekedési vállalatok is alkalmaznak. A fáradt olajak telephelyi gyqjtése során a fajtánként elkülönítés nem követelmény. Kivételek ez alól a rendkívül veszélyes trafó-, és hQ-közlQ olajok, amelyek poliklórozott bi-, és trifenileket tartalmaznak. Ezeket, mint különlegesen veszélyes anyagot tartalmazó hulladékokat szelektíven gyqjtve, különös gonddal kell kezelni!
A fáradtolajok (II. osztályú veszélyes hulladék) a gépjármqvek olajcseréjekor javításakor képzQdnek. Mennyiségüket növeli a szerszám-és présgépekbQl cserélt hajtómq és hidraulika olaj. A gyqjtQedényben felfogott fáradt olajat a lehetQ leggyorsabban át kell tölteni a telephelyen gyqjtésre rendszeresített Fáradt-olaj, II. osztályú veszélyes hulladék felirattal ellátott, jó állapotban lévQ fémhordóba.
Az olajos iszapok és az olaj felszívató anyagok (olajos rongy olajos homok fqrészpor) hasznosítására több eredményes eljárást dolgoztak ki. Ezek fQbb típusai:
mezQgazdasági hasznosítás,
téglaipari hasznosítás,
biogáz termelés.

A mezQgazdasági hasznosítási eljárások több irányúak:
Az olajos-vizes hulladék fáziselválasztása, a vízfázis határérték szerinti kezelése (közcsatornába engedése). Az olajos iszapok kezelése speciális, olajfaló mikroorganizmusokkal és az érlelési idQ után adott mezQgazdasági talajon történQ elhelyezés.
A hagyományos trágyakezelési eljárással kombinálják az olajiszap lebontását és a kapott terméket elQkezelés után közvetlenül a talajra terítik.
A trágyakezelési technológiát biogiliszta alkalmazásával tovább korszerqsítve a kapott biomassza értékesebb tápanyagforrás.
Az olajiszapokat speciális mikrokultúrával kezelve közvetlen a talajon helyezik el.
A téglagyártási hasznosítás során az olajos iszapot megfelelQ arányban az anyagba keverik és kiégetik. Ezáltal tüzelQolaj takarítható meg, a másrészt a tégla porozitása is kedvezQ irányban alakul. Az eljárást az ország területén elterjedten alkalmazzák.
A biogáz elQállítással kombinált hasznosítást több kommunális lerakó telepen megvalósított eljárás. Lényege, hogy az olajos rongy, fqrészpor a szeméttel keverve anaerob úton lebomlik és biogázzá alakul.
Az emulziók hasznosításának alapfeltétele a különbözQ emulziók szelektív gyqjtése. A fémmegmunkálás során kizárólag olaj a vízben (o/v), míg a kompresszorokban víz az olajban (v/o) típusú hulladékemulziók keletkezhetnek. Az elsQ típus a nagyobb mennyiségq, míg a második típus  amely a kompresszorok elvizesedett fáradt kenQanyagából keletkezhet  a kevesebb de környezetszennyezés szempontjából veszélyesebb.
A hulladékgazdálkodás számára mégis az utóbbiak, a v/o típusúak okoznak kisebb gondot, mert jellegükbQl adódóan olajjal hígíthatók, ezért a fáradt-olajokkal együtt gyqjthetQk. Ezzel ellentétben az o/v típusok a magas víztartalom miatt  olajokkal nem elegyíthetQek az olajokat ugyanis tejszerqen zavarossá tehetik, veszélyeztetve ezzel a teljes fáradt olaj mennyiség átvételét. Ez komoly gondot okozhat egy kisebb vállalat hulladékkezelési vagy gazdálkodási rendjében. A bontás során keletkezQ olajos fázis fáradt-olajként értékesíthetQ, míg a vizes fázis a bontás hatásfokától függQen a közcsatornába is elvezethetQ.
A következQkben néhány a gyakorlatban is alkalmazott emulzió kezelési (bontási) módszert ismertetünk.
A kisózás és/vagy savazás az emulziók megszüntetésének legrégebben ismert és mqvelt módja. Az alkalmasnak kiválasztott koagulálószert (só keveréket) vagy savat adagolva a rendszerhez az emulgeált fázis kicsapódik.
Az elektroforetikus (vagy gyakran elektrolitikusnak nevezett) emulzióbontás során az egyenfeszültséggel létrehozott elektromos erQtérben, az olajcseppek felületén (ionadszorpció következtében) kialakult elektromos töltés az ellentétes elektródon semlegesítQdik és a semleges olajcseppek összefolynak, koagulálnak. A cseppek koagulálását segíti az elektródok körüli pH-változás is.
Az emulziók desztillálással is bonthatók, ugyanis felfoghatók úgy, mint két különbözQ forráspontú folyadék keveréke. A különbözQ forráspont lehetQvé teszi, hogy az olajokhoz képest alacsonyabb forráspontú vizet desztillálással (bepárlással) eltávolítsák. A mqvelet csak ott gazdaságos, ahol a berendezés fqtésére hulladék-hQ áll rendelkezésre.
A szerves oldószerek hasznosításának egyik gyakran alkalmazott eljárása a szakaszos desztilláció és a tisztított termék visszajuttatása a termelésbe. A desztilláció ipari alkalmazása elQtt azonban laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a szennyezettség megítéléséhez, illetve az oldószerelegy desztillálhatóságának meghatározásához. A desztilláción alapuló hasznosítás különösen a gyógyszer és festékiparban, valamint egyes klórozott oldószerek esetében a textiltisztító-iparban (per-, illetve triklóretilén) terjedt el.
A festékiszapok hasznosításának egy érdekes megoldása egy pirolitikus elven mqködQ fluidágyas égetQ alkalmazása ahol a szerves szennyezQk elégetése után a visszamaradó töltQanyag a festékiparban újrahasznosítható.
A gyapjúmosodai iszap hasznosítását sikeresen oldották meg úgy, hogy a kinyert lanolin a világpiacon is jól értékesíthetQ termék.
A szulfit szennylúgból értékes textilipari segédanyagot, illetve állati takarmányozásra alkalmas fehérjéket állítanak elQ.
A kimerült vegyipari katalizátorok többnyire értékes fémeket (Pt, Ni stb.) tartalmaznak és ezért érdemes gazdasági érdekbQl is foglalkozni a visszanyeréssel. Többféle kísérleti munka alapján hazánkban is rendelkezésre áll olyan technológia, amely alkalmas az értékes katalizátorhulladék regenerálására.
Az üres festékes és gyantás göngyölegek (dobozok, hordók, mqanyag ballonok stb.) hasznosítása igen vitatott kérdése a hazai környezetvédelemnek. A festékes göngyöleget oldószerével ki lehet mosni. Ez a mosás csak némi többletmunkát jelent, hisz a festékes hígító vagy a gyantás oldószer a festék, illetve a gyanta viszkozitásának beállítására felhasználható. A festék hígítójával, illetve a gyanta oldószerével kitisztított göngyölegeket átveszi az adott nyersanyag begyqjtQ.
A további hasznosításra alkalmatlan (lyukas, elkorrodeált stb.) fémgöngyölegeket célszerq összepréselni, amivel a tárolási-szállítási térfogat nagymértékben csökkenthetQ. A tovább nem hasznosítható fa, mqanyag, papírgöngyöleget célszerqen elégetik. A göngyöleghasznosítás ártalmatlanítás teljes folyamatát az 5.17. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-17.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-17. ábra - A göngyöleghasznosítás ártalmatlanítás folyamata
A hulladékok hasznosításának további lehetQségeként meg kell említeni a hulladékbörze jelentQségét is. Az üzembQl kikerülQ hulladékok esetleges hasznosítását sok esetben gátolja az, hogy az üzemek nem ismerik azokat a felhasználókat, akik a hulladékot mint alapanyagot beépítenék a termékeikbe. A hulladékbörze az adott termelQ üzemen belül nem hasznosított hulladék vissza-forgatásának olyan intézménye, amely mqködésével lehetQvé teszi, hogy egy termelQ hulladéka a másik alap-vagy segédanyaga legyen.
A börze, mint intézmény, Nyugat-Európában a vegyiparban terjedt el. Általános tapasztalat, hogy a meghirdetett hulladék anyag 30 35%-a vevQre talál. Bár hazánkban is elkezdték az ipari hulladékbörze kialakítását, de ennek üzemeltetése és folyamatos mqködtetése ma még csak kísérleti állapotban van.

5.5.5.3. FGD gipsz hasznosítása
A FGD (füstgáz kéntelenítési) gipsz hasznosítás feltételei
A levegQtisztaság-védelem elQírásait az szén és olajtüzelésq erQmqvek úgy tudják teljesíteni, hogy a füstgáz kéndioxid tartalmát mészadagolással leválasztják, miközben gipsz keletkezik.
Az óriási tömegben keletkezQ FGD gipsz mennyiségi gondjai, valamint az egyszerq elhelyezés területigénye és környezetvédelmi kérdései arra késztették a kibocsátókat, hogy keressék a füstgáz kéntelenítési gipsziszap hasznosítási lehetQségeit.
A felhasználási hányad országonként változó és képet mutat. Az USA-ban keletkezQ 16420 kt FGD gipsz mindössze 1,9%-át hasznosították 1995-ben. Ugyanakkor az NSZK adatok közel 50%-os hasznosítási hányadról számolnak be 1998-ban. A teljes hasznosítási program kidolgozásában az energetikai szakemberek és az építQiparban dolgozók szoros együttmqködésére van szükség, ez a folyamat jelenleg is tart, mindig újabb és újabb eredményeket felmutatva. Hangsúlyozni kell, hogy a hasznosítás mqszaki feltételei a legtöbb esetben adottak, a konkrét gipsziszap elhelyezés kérdésében külön költségtényezQ a szállítás, ezért a legtöbb esetben a kéntelenítQ berendezéshez közeli létesítményben történQ felhasználásról lehet szó.
Hasznosítás az építQanyag-iparban
Az építQanyag-ipari hasznosítás fQbb területei a következQk:
cementgyártás,
gipsz válaszfalak, gipszkarton lemezek,
vakolatok,
gipsz padozat.
Cementgyártás
A cementipari felhasználás a füstgáz kéntelenítési gipsz leggyakrabban alkalmazott hasznosítási területei közé tartozik. Ennek elsQ okaként azt kell megemlíteni, hogy a cementgyártás alapanyagaként felhasznált klinkerhez a technológiai elQírások szerinti mennyiségben természetes gipszet kell adagolni.
A füstgáz kéntelenítési gisz felhasználása esetén elmaradnak a bányászattal, kitermeléssel kapcsolatos környezetterhelQ mqveletek és az újra nem termelhetQ ásványi vagyon mennyisége tovább nem csökken. Ugyanakkor további elQnyként jelentkezik, hogy a cementgyártás az egyetlen olyan nagy volumenq hasznosítási eljárás, mely alkalmazása elQtt nem szükséges a füstgáz kéntelenítési gipsz elQzetes kezelése. A tanulmányozott esetek nagy hányadánál a kéntelenítQbQl kikerülQ gipsz közvetlenül a cementgyárba kerül.
Ezáltal más eljárásokhoz képest a gipszátalakításra fordított jelentQs mennyiségq energiamennyiség takarítható meg.


A gipsz elQkészítése építQipari feldolgozáshoz
Az építQipari hasznosításhoz a gipsziszap közvetlenül nem csak kellQ átalakítás után alkalmas. Az építQipari hasznosítás elsQ lépcsQje az eredeti gipsziszap termikus átalakítása (dehidratálása). Az egyes mqveleti megoldásoknál gyakran alkalmaznak szakaszos vagy folyamatos üzemq forgókemencét, direkt füstgázfqtéssel, folyamatos üzemeltetésq szárítóalagutat, vagy indirekt hQátadással üzemelQ, zárt autoklávot.
Gipsz válaszfalak, kartonlemezek
A gipszválaszfal és gipszkarton gyártás igen nagy hányadot képvisel az FGD gipsz hasznosításában. Kiinduló alapanyaga az elQkezelt FGP gipsz hemihidrát. Az egyes technológiai eljárásváltozatok a fejlesztés eredményeképpen ma már széleskörqek.
A gipszkarton és lemezfelhasználást erQsen befolyásolja az tény, hogy a faforgácslapok gyártása a zárttéri, kötQanyagból származó egészségkárosító formaldehid emisszió miatt erQsen visszaesett. Ezt a piacon jelentkezQ hiányt pótolja most a gipszlemezek, laminált lapok stb. termelésfelfutása.
A gyártások a természetes gipszfelhasználás mqveleteire alapozódnak, a termékek is az adott minQségi és méret stb. elQírásokat követik, csak a természetes gipsz helyett elQkezelt FGD gipszet alkalmaznak.
ÉpítQipari gipsztermékek
A stukkó, vagy más néven stukator-gipsz fontos alapanyaga a belsQ építkezéseknek. Ezt részben víztelenített dihidrát formájú füstgáz kéntelenítési gipszbQl állítják elQ, amelyet alacsony hQfoktartományban égetnek ki. Ezáltal a megszilárdulás kezdete vízadagolás esetén 8 25 perc között alakul.
Az építQipari gipszek egy speciális formája a vakolatgipsz, melyet szintén üzemszerqen állítanak elQ a kéntelenítési gipszbQl úgy, hogy a dihidrát formát magas majd ezt követQen alacsony hQfoktartományban égetik ki.
Vakolat, habarcs és padlókiegyenlítQ massza
Európában és Japánban az FGD gipsz megjelenésével együtt jelentQs fejlesztések indultak meg elQre gyártott vakolat, habarcs és elQállítására, ma már az alkalmazás elterjedt. A tapasztalatok szerint 110 130 kg FGD gipszbQl 80 90 kt anhidrit nyerhetQ ki. Az elQkezelt hemidráthoz kötés gátló adalékokat kötQ és színezQanyagokat, plasztifikátorokat adagolnak.
Az így elQállított vakolat, habarcs anyagot a helyszínen vízzel keverik és. a hagyományos építQipari technológiákkal (felszórás, glettelés stb.) dolgozzák fel.
Az FGD gipsz egy érdekes felhasználási területe a padlókiegyenlítQ massza gyártása. A hagyományos esztrichekben cementet alkalmaztak kötQanyagként és fáradságos munkával kellett a masszát a padlón eloszlatni, egyenletesen elteríteni.


ÉpítQipari hasznosítás
Az építQipar FGD gipsz felhasználási területei a következQk:
tömedékelQ anyag és más bányászati alkalmazás,
útalapok, töltések,
területfeltöltés, alapozás,
víz alatti építés.
Sok felhasználási területen különleges követelményeket állítanak az építQanyagok elé. Így a bányászatban is, ahol a hQmérséklet és vízállóképesség különös jelentQségq. A kutatómunkák során füstgáz kéntelenítési gipszbQl kiindulva olyan tömedékelQ anyagot állítottak elQ, mely a hagyományos gipsz vízterhelésnél fellépQ szilárdságcsökkenésével szemben megnövekedett vízállóképességet és állandósult szilárdságot mutatott.
MezQgazdasági felhasználás
Az FGD gipsznek a mezQgazdaságban a következQ potenciális felhasználási lehetQségei adottak:
a lúgos talajok stabilizálása,
a talaj permeabilitásának szabályozása,
a kémhatás befolyásolása,
nyomelem utánpótlás.
Az ilyen irányú felhasználás még kutatási stádiumban van, de számos értékes részeredmény mutatkozik. Az USA-ban 2000-re 1–2 millió tonna/év gipszfelhasználással számolnak a talajjavítás területén.
5.6. A hulladékkezelés technológiai rendszere
A hulladékkezelés önállóan is alkalmazható eljárásokból álló, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja a hulladék gyqjtését, átmeneti tárolását, esetleges elQkezelését, valamint szállítását, továbbá hasznosítását, ártalmatlanítását és bizonyos ártalmatlanító létesítmények utólagos gondozását. Az egyes eljárások kapcsolatát szemlélteti a 5.18. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-18.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-18. ábra - A hulladékkezelési technológiai rendszer
A hulladékgyqjtés a hulladék összeszedésére, rövid ideig tartó tárolására irányul a keletkezés helyén. Célja a további kezelési mqveletekhez, a hulladék környezetet nem szennyezQ készletezése.
A megfelelQ kezelhetQség érdekében  könnyebb ártalmatlaníthatóság, hatékonyabb hasznosíthatóság, nagyobb környezetbiztonság  sokszor elengedhetetlen a hulladék fajtánkénti, anyagféleségek szerint elkülönített  szelektív  gyqjtése.
Az átmeneti tárolás a hulladék meghatározott idQre szóló, környezetszennyezést megakadályozó módon történQ raktározása, a megfelelQ hasznosításig vagy ártalmatlanításig.
A hulladék elQkezelése, elQkészítése során a hulladék mennyisége és veszélyessége csökken, könnyebben kezelhetQvé válik, vagy közvetlenül hasznosítható állapotba kerül. Az elQkezelési eljárások fQként fizikai, esetleg kémiai eljárások, illetve ezek kombinációi.
A fizikai elQkezelési eljárások mechanikai hatásra (de hasonló az elektromos, mágneses, gravitációs hatások következménye is) a hulladék fizikai szerkezetét, alakját változtatják meg pl. szétválasztás, egyesítés, alakítás útján.
Az elQkezelési eljárások során  annak ellenére, hogy elsQsorban a hulladék további kezelését hivatottak elQsegíteni  esetenként a hulladék olyan mértékben átalakul, hogy az egyenértékq az ártalmatlanítással (pl. egyes semlegesítési, méregtelenítési, kémiai technológiák).
A hulladékszállítás az összegyqjtött hulladékok mozgatása a hulladékkezelési helyek között a célnak megfelelQen kialakított jármqvekkel, helyhez kötött eszközökkel, ill. zárt rendszerben áramló közeggel.
A hulladékszállítás során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezési üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési hely és a kezelQ helyek környezetéhez, jellemzQihez valamint a gyqjtQ alrendszer tárolókapacitásához. A szervezett hulladékszállításon belül megkülönböztetünk kommunális (települési), termelési és veszélyeshulladék szállítást.
A hulladékhasznosítás az a technológiai tevékenység, amelynek során az eredeti rendeltetésük szerint tovább nem használható anyagokat, termékeket (azaz hulladékokat) közvetlenül, tulajdonságaik megváltoztatása nélkül – újra használat –, vagy közvetetten, tulajdonságaik fizikai, kémiai, biológiai kezeléssel történQ megváltoztatásával  újrahasznosítás  a termelési vagy szolgáltatási folyamatba visszavezetik.
A hasznosítást követQen a hulladék, mint másodnyersanyag, ill. energiahordozó, vagy mint félkész, ill. késztermék kerül vissza a termelési folyamatba, esetleg közvetlen felhasználásra. A hulladékhasznosítás maradék anyagai további kezelést – rendszerint égetést vagy lerakást – igényelnek.
A hulladékhasznosítás célja tehát a keletkezett hulladék, vagy alkotói minél nagyobb arányú feldolgozása félkész vagy késztermékké.

A hasznosítással járó környezetvédelmi és gazdasági elQnyök:
a hasznosítás elQsegíti az eredeti nyersanyagokkal való takarékos gazdálkodást,
a másodnyersanyagok felhasználásával csökken a termelés energia felhasználása és környezet károsításának mértéke,
csökken az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége és ezáltal mérséklQdik a környezet hulladékkal való terhelése.
A hulladékok nagy része mqszaki, technológiai okokból nem, vagy csak nagy költségráfordítással hasznosítható. Ezért környezetvédelmi szempontból megfelelQ módon történQ ártalmatlanításukról kell gondoskodni.
A hulladékártalmatlanítás a hulladék anyagi minQségének megváltoztatásával, ill. a hulladéknak a környezettQl való elszigetelésével akadályozza meg a környezetszennyezést, ill. a környezetkárosítást. A hulladék anyagi minQségének megváltoztatását eredményezik a különbözQ kémiai, termikus és biológiai hulladékkezelési eljárások.
A kémiai eljárásokkal a hulladék vegyi összetételét változtatják meg. Ez viszont nem zárja ki, hogy a hulladék nem alakulhat át hQ-vagy mechanikai vagy éppen biológiai hatásra.
A termikus eljárások során impulzus transzport, azaz hqtés (pl. kifagyasztás), kondenzálás, melegítés (pl. olvasztás, elpárologtatás, desztillálás, lágyítás), oxidatív vagy reduktív termikus kezelés (pl. égetés, hQbontás, hidrogénezés) alkalmazásával változik meg a hulladék minQsége.
A biotechnológiai mqveletekkel a hulladék fizikai, kémiai vagy biológiai tulajdonságait élQlények, jellemzQen mikroorganizmusok élettani mqködésével végrehajtott technológiai folyamatokban módosítják.
Az említett hulladékártalmatlanítási eljárások rendszerint valamilyen hasznosítási elemet is tartalmaznak (pl. hQhasznosítás hulladékégetésnél).
A hulladéklerakás az anyagi minQség megváltoztatásával nem járó, a környezet elemeitQl való elszigetelésen alapuló ártalmatlanítási eljárás, amely a hulladék végsQ elhelyezését biztosítja. Célja a hulladék és a környezet kölcsönhatásának megakadályozása, amely a talajban vagy a talaj felszíne felett rendezett lerakás (különleges kezelést nem igénylQ termelési és települési hulladékok végsQ elhelyezése), illetve rendezett, biztonságos lerakás (veszélyes hulladékok végsQ elhelyezése) formájában valósítható meg.
Nem tekinthetQ ártalmatlanításnak a környezetvédelmi és közegészségügyi elQírásoknak nem vagy nem teljeskörqen megfelelQ, hatósági engedély nélküli hulladéklerakás.




A gyakorlatban széles körben alkalmazott lényegesebb hulladékkezelési eljárásokat a 5.22. táblázat szemlélteti.
ElQkészítési eljárások Fizikai Kémiai Termikus Biológiai eljárások Aprítás Fázisszétválasztás Semlegesítés Égetés Komposztálás Rostálás Komponensszétválasztás Kicsapatás HQbontás Biogáztermelés Tömörítés Egyéb fizikai eljárások Hidrolízis  pirolízis Fémek biológiai Darabosítás Redukció  elgázosítás kinyerése Mosás, tisztítás Oxidáció Enzimes – vegyszeres fermentáció – nedves – ózonos Dehalogénezés Elektrokémiai módszerek Egyéb kémiai eljárások 5-22. táblázat - Hulladékkezelési eljárások
A hulladék fizikai, kémiai és biológiai jellemzQi szerint az alkalmazható eljárások és ezek kombinációinak száma igen nagy. Azonos feladat elvégzésére rendszerint többféle eljárás vagy eljárás-kombináció használható. A hatékony hulladékkezelés egyik sarkalatos pontja éppen a legalkalmasabb, kellQ rugalmasságú technológiai sor kialakítása, ami az egyes mqveletek kapcsolódásában és az alkalmazott eszközök kombinálhatóságában, paramétereik szabályozhatóságában nyilvánul meg.
Különös jelentQsége van ezért az építQszekrény elv használatának. A minQségében gyakran jelentQsen ingadozó hulladék kezelése a széles érzékenységi tartományban használható, többcélú berendezések, eljárások alkalmazása jobb kihasználhatóságot és nagyobb gazdasági hasznot ígér.
5.7. A hulladékok gyqjtése, átmeneti tárolása
A hulladékkezelés technológiai folyamatának elsQ fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélQ összegyqjtése és készletezése az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelQ hely környezetéhez, jellemzQihez, valamint a gyqjtési módokhoz, azok változataihoz és a gyqjtési kapacitáshoz.
A hulladékok gyqjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok gyqjtésére  szállítására különbözQ módszerek alakultak ki, attól függQen, hogy:

milyenek a hulladék tulajdonságai,
a keletkezési helyrQl milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani,
melyek a gyqjtési és szállítási feladat megvalósítása iránti közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények,
milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel.
A hulladék gyqjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladékgyqjtési rendszer, amely lehet együtemq és kétütemq.
Az együtemq hulladékgyqjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a gyqjtésbQl a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végzQ létesítményig (5.19. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-19.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-19. ábra - Együtemq gyqjtési rendszer
A kétütemq hulladékgyqjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végzQ létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg elQkezelés) közbeiktatásával. A kétütemq hulladékgyqjtés lényegében a szállítási távolságok jelentQs növekedése miatt  regionális rendszerek kiépítése  alakult ki. A kétütemq szállítást leginkább körzeti, regionális kezelQtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák (5.20. ábra) a teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-20.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-20. ábra - Kétütemq gyqjtési rendszer
5.7.1. Gyqjtési módszerek, eszközök
A hulladékgyqjtési rendszer megvalósításának módja a gyqjtött hulladéknak a gyqjtés helyérQl, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.
Az együtemq hulladékgyqjtési rendszer módozatai: elhordásos, pneumatikus és vízöblítéses hulladékgyqjtés.
Az elhordásos hulladékgyqjtés: megfelelQen kialakított eszközökben (tartályok, konténerek, szabványos gyqjtQedények) gyqjtött hulladéknak a gyqjtés helyérQl alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.
Változatai: átürítéses, konténeres, zsákos hulladékgyqjtés.
Az átürítéses módszernek a gyakorlatban két megoldása van: a félpormentes és a pormentes. Az elQbbinél a hulladékot a gyqjtQedényzetbQl nem zárt rendszerben ürítik a gyqjtQ jármqbe, ezért az ilyen nagy porképzQdéssel jár.
Az utóbbinál a gyqjtQ jármq zárt, speciális felépítményq és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítQszerkezettel rendelkezik. Gyqjtéskor a zárt, szabványos gyqjtQedény gépi emeléssel, zárt terq fedélnyitás közben, környezeti porképzQdés nélkül ürül a jármq zárt felépítményébe.
A pormentes változat felel meg a környezetvédelmi és közegészségügyi követelményeknek, mert:
korszerq, gyors és higiénikus megoldás,
por-és bqzmentes,
a tömörítéses szállítás gazdaságos.
Az átürítéses gyqjtés-szállítás hátrányai:
speciális célgép, edényzet, ürítQszerkezet szükséges hozzá,
nagy a beruházási és üzemeltetési költségigénye,
kiszolgáló személyzetet igényel.
A települési hulladékoknak világszerte legelterjedtebben alkalmazott gyqjtési-szál-lítási módszere.
A konténeres módszer gyqjtési munkafázisa során használatos, fémbQl vagy mqanyagból készült különbözQ qrméretq edényzet (konténer) közvetlenül alkalmas a hulladék gyqjtésére, befogadására  majd azt szállítóeszközre helyezve  annak elszállítására. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyqjtQ jármq üresre cseréli (cserekonténeres gyqjtés-szállítás), majd a megtelt konténert magára emeli és elszállítja. A nyitott konténereket általában nem veszélyes termelési, a zárt konténereket pedig a települési hulladék gyqjtésére, szállítására alkalmazzák.
Ez utóbbiak  az ADR-elQírásoknak megfelelQ módosításokkal  szilárd veszélyes hulladékok szállítására is alkalmassá tehetQk. A konténeres szállítás elQnyei:
különféle, darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet,
miután a tartály egyúttal maga a csomagolóanyag is, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik,
a rakodás, szállítás munkaerQigénye minimális.
Hátrányai:
meg kell szervezni a konténerbe való gyqjtést,
csak a tömörítQ berendezéssel ellátott edényzet qrtartalma használható ki igazán,
speciális szállítójármq kell, alkalmas felépítménnyel.

Ott célszerq alkalmazni, ahol nagyobb tömegq hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerQ és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszer a települési szilárd hulladék papír vagy mqanyag zsákokban való gyqjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerq szállítóeszközök is alkalmazhatók.
ElQnyei:
olcsó, könnyen kezelhetQ gyqjtQeszköz,
az elszállítás egyszerq, olcsó jármqvekkel megoldható,
rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez,
a lezárható zsákok miatt por-és bqzmentes,
a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítQ munkafázisokra (tisztítás, fertQtlenítés), " olyan helyen is alkalmazható, ahol nincs szervezett és rendszeres hulladékszállítási szolgáltatás.
Hátrányai:
nem minden hulladék gyqjtésére alkalmas,
a megtelt zsákokat rövid idQn belül el kell szállítani,
folyamatos zsákellátásról kell gondoskodni.
A zsákos települési hulladékgyqjtés és a szállítás elterjedQben van annak ellenére, hogy az összes szállítási térfogatnak a zsákos csak 2 3%-át éri el még a fejlett országokban is.
Elterjedésének oka, hogy:
jól alkalmazható az elkülönített (szelektív) hulladékgyqjtésben és -szállításban,
jó és gyors kiegészítQ módszer a csúcsidQszaki hulladék keletkezéseknél (pl. üdülQterületeken),
megfelelQen kielégíti a higiéniai követelményeket.
Az elhordásos hulladékgyqjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt megfelelQen kialakított típuseszközök használatosak. A szilárd települési hulladék mennyisége és a gyqjtQterület jellege (beépítettség, laksqrqség stb.) szerint különbözQ térfogatú típus-edényzetet alkalmaznak:
kistartályok (35, 50, 60 l qrtartalommal),
középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l qrtartalommal),
kiskonténerek (660, 770, 1100 l qrtartalommal),
konténerek (1,1 m3 feletti qrtartalommal).
A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthetQ és csererendszerben egyaránt használatosak.



Szerkezeti és formai kialakításuk szempontjai a következQk:
idQálló, tömör, nedvességet fel nem szívó, sima felületq, mechanikai igénybevételekkel szemben és vegyi hatásoknak ellenálló, tqzbiztos anyagból készüljenek,
jól záródó, könnyen mozgatható fedelük legyen,
könnyen és gyorsan üríthetQk legyenek,
könnyen kezelhetQk és tisztántarthatók legyenek, csekély önsúllyal rendelkezzenek,
beürítQ-, ill. csererendszer esetén az emelQszerkezethez illeszkedve készüljenek.
Néhány középtartály és kiskonténer tipikus kialakítását és méreteit illusztrálja a 5.21. ábra. A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt forgalmazottak, 4 5 m3 qrtartalomtól több tíz m-es befogadóképességig. A méreteknek kizárólag a szállítójármq felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-21.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-21. ábra - Szabványos gyqjtQedényzet típusok (méretek mm-ben)
a) 80 l-es edényzet; b) 240 l-es edényzet; c) 770 l-es edényzet; d) 1100 l-es edényzet
A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az ún. öntömörítQs konténerek, amelyeknél a megerQsített szerkezeti kialakítású konténerbe hidraulikus tömörítQegységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti. (a szokásos tömörítési arány 1:5 1:8 közötti, a gyqjtött hulladékféleségek függvényében). Egy ilyen gyqjtQeszköz kialakítását mutatja be a 5.22. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-22.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-22. ábra - ÖntömörítQs konténer elvi felépítése.
1. hidraulika henger; 2. préselQszerkezet; 3. konténer; 4. tömörítQegység; 5. ürítQfal
Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkezQ szilárd hulladék gyqjtésére az ún. telepített tömörítQ berendezések is, amelyeket fQként ipari és szolgáltató létesítményekben, bevásárló központokban, áruházakban elQnyös telepíteni. Ezeknél a hidraulikus tömörítQegység fixen telepített és a gyqjtQkonténereket cserélik, majd elszállítják. Ezeknél a berendezéseknél használják a nagyméretq, több 10 m3 kapacitású zárt konténereket, amelyeknél az elérhetQ tömörítési arány hasonló az öntömörítQs konténerekéhez.
A telepített tömörítQ berendezés elvi kialakítására mutat be példát a 5.23. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-23.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-23. ábra - Telepített tömörítQ berendezés vázlata (méretek mm-ben)
1. hidraulikus tömörítQegység; 2. gyqjtQtartály; 3. adagológarat; 4. konténer; 5. konténerszállító jármq
Sajátos gyqjtQeszközöket igényel a veszélyes hulladékok gyqjtése és szállítása. Itt alapkövetelménya különbözQ veszélyes hulladékféleségek elülönített, szelektív gyqjtése. Ennek oka, hogy ezek az anyagok egymással reakcióba léphetnek, ami környezetbiztonsági, tqzbiztonsági és munkavédelmi szempontból káros hatásokat  hQfejlQdés, gyulladás, robbanás, gázképzQdés, heves kémiai reakció  eredményez. A 5.23. táblázat az egymással összeférhetetlen hulladékokat tünteti fel.
Az A csoportba tartozó anyagok keverése a B csoportba tartozókkal nem engedhetQ meg, mert az egymásra hatás következménye hQfejlQdés, gyulladás, robbanás, gázfejlQdés, heves reakció lehet I. csoport. HQfejlQdés, erQs reakció I/A I/B Acetiléniszap Savgyanta Lúgos maró folyadék Savoldat Lúgos tisztítószer Akkumulátorsav Lúgos korrozív folyadék Vegytisztítószerek Lúgos korrozív akkumulátorfolyadék Savas elektrolit Lúgos szennyvíz Maratósav vagy oldószer Mésziszap és más korrozív alkáliák Folyékony tisztítószerek Meszes szennyvíz Páclé és más korrozív savak Hidraulikus mész Savas iszap Használt lúg Használt sav Használt savkeverék 2. csoport. Tqz-vagy robbanásveszély 2/A 2/B Azbeszthulladék Tisztító oldószer Berilliumhulladék Elavult robbanóanyag Kiöblítetlen növényvédQszer-tartály KQolajszármazék (hulladék) Hulladék növényvédQ szer Oldószer Hulladékolaj és más tqz-és robbanásveszélyes hulladék 3. csoport. Tqz-és robbanásveszély, tqzveszélyes, gyúlékony hidrogéngáz felszabadulása mellett 3/A 3/B Alumínium Minden 1/A és 1/B csoportba tartozó hulladék Berillium Kalcium Lítium Magnézium Kálium Nátrium Cinkpor és más aktív fémek és fémhidridek 4. csoport. Tqz, robbanás vagy hQfejlQdés; gyúlékony vagy toxikus gázok keletkezése 4/A 4/B Alkoholok Minden koncentrált hulladék az 1/A, az 1/B Víz csoportból Kalcium Lítium Fémhidridek Kálium Nátrium SO2Cl2, SOCI2, PCl3,CH3SiCl3 és minden vízzel reagáló hulladék 5. csoport. Tqz, robbanás, heves reakció 5/A 5/B Alkoholok Koncentrált hulladék az 1/A vagy az 1/B Aldehidek csoportból Halogénezett szénhidrogének Hulladékok a 3/A csoportból Nitrált szénhidrogének és más reakcióképes szerves vegyületek Vegyületek és oldószerek Telítetlen szénhidrogének 6. csoport. Toxikus hidrogén-cianid vagy hidrogén-szulfid-gáz keletkezése 6/A 6/B Használt cianid-és szulfidoldatok Az 1/B csoport hulladékai 7. csoport. Tqz, robbanás vagy erQs reakció 7/A 7/B Klorátok és más erQs oxidálószerek Ecetsav és más szerves savak Klór Koncentrált ásványi savak Kloritok A 2/B csoport hulladékai Krómsav A 3/A csoport hulladékai Hipokloritok Az 5/A csoport hulladékai és más tqzveszélyes Nitrátok és gyúlékony hulladékok Salétromsav, füstölgQ Perklorátok Permanganátok Peroxidok 5-23. táblázat - Az egymással összeférhetetlen hulladékok
Az egyes csoportokon belül az A oszlopban felsorolt anyagokat tartalmazó hulladékok keverése a B oszlopban felsoroltakkal nem megengedett.
További mqszaki feltétel, hogy a tárolt anyag a gyqjtQedényzet anyagával ne lépjen reakcióba (5.24. táblázat). Ezek miatt a különbözQ típusú és halmazállapotú veszélyes hulladékok elkülönített gyqjtésére nagyon változatos, mindig a kezelendQ hulladék anyagi jellemzQit figyelembe vevQ gyqjtQeszköz-féleségek kerültek kialakításra és forgalmazásra. Ezek lehetnek zárt hordók, kannák, tartályok és konténerek egyaránt, amelyeken fel kell tüntetni a hulladék megnevezését, azonosító kódját és veszélyességi jellemzQit. Az ilyen eszköz más célra nem használható fel.
Tartály, konténer vagy betonfal anyaga Összeférhetetlen Acél Ásványi savak, salétromsav, híg kénsav Alkáli-alumíniumsók, nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid Magnézium Ásványi savak Ólom Ecetsav, salétromsav Réz Salétromsav, ammónium Cink Sósav, salétromsav Ón Szerves savak, alkáliák Titán Kénsav, sósav Üvegszálas mqanyag 95%-os kénsav, 50%-os salétromsav, 40%-os aromás oldószerek, fluortartalmú oldószerek, klórozott oldószerek Vinilek (PVC) Ketonok, észterek, aromás szénhidrogének Klórozott gumik Szerves oldószerek Epoxi (aminok, poliamidok, poliészterek) Oxidálósavak (salétromsav), ketonok Poliészterek Oxidálósavak, erQs alkáliák, ásványi savak, ketonok, aromás szénhidrogének Szilikonok ErQs ásványi savak, erQs alkáliák, alkoholok, ketonok, aromás szénhidrogének 5-24. táblázat - A gyqjtQeszközök anyagával összeférhetetlen vegyi komponensek és elegyek
A veszélyes hulladékok gyqjtésére, tárolására szolgáló eszközök kialakítására vonatkozó követelményeket az ADR: Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (1979. évi 19. tvr.), valamint a RID: Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (1986. évi 2. tvr.) rögzítik.
A települési szilárd hulladéknak a gyqjtQedényzetben való tárolására az OTEK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) elQírásai szerint kialakított tárolóhelyiséget, vagy tárolóteret kell megvalósítani úgy, hogy ott a hulladék tartályokba töltését, a tartályok kezelésének mqveleteit, a jármqvek beállását minél egyszerqbben, zavarmentesen lehessen biztosítani. A tárolóhelyiségek épületeken belül, a tárolóterek kívül telepítettek.
A tárolóterek lehetnek nyitott rendszerqek, illetve zárt, ún. tároló szekrények (5.24. és 5.25. ábrák).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-24.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-24. ábra - Nyitott hulladéktároló kialakítása (méretek cm-ben)
1. zöldsávval takart, tisztítható burkolatú típus; 2. épített, ajtóval zárható típus
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-25.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-25. ábra - ElQregyártott hulladéktároló szekrény típusok (méretek cm-ben)
1. egyszárnyú ajtóval; 2. kétszárnyú ajtóval
A termelési hulladékok gyqjtQhelyeit környezetet nem szennyezQ, nem károsító módon kell kialakítani. Jelenleg részletes elQírások csak a veszélyes termelési hulladékok gyqjtQhelyének kialakítására vannak (102/1996. /VII.12./ Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról), ahol a hulladék legfeljebb egy évig tárolható.
Az átmeneti tárolást rendszerint a veszélyes termelési hulladékoknál alkalmazzák, ha nem áll rendelkezésre hasznosítási vagy ártalmatlanítási eljárás, vagy fogadókészség meglévQ létesítmények kapacitáskorlátai miatt. Az átmeneti tárolás idQtartama szakaszosan korlátozott, a jelenlegi hazai szabályozásban legfeljebb három év lehet. Az átmeneti tároló telep kialakításának követelményeit és mqködtetési feltételeit a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet írja elQ. Az átmeneti tároló létesítése környezeti hatásvizsgálat köteles, kizárólag külterületen, vagy ipari övezetben létesíthetQ.
Az átmeneti tároló építhetQ az ipari üzem saját hulladékainak, illetve több üzem veszélyes hulladékának (körzeti átmeneti tároló) a raktározására egyaránt. A telephelyen meghatározott  hatóságilag engedélyezett  elQkezelési technológiák is megvalósíthatók, ekkor beszélünk tároló-elQkezelQ teleprQl.
Az átmeneti tárolás technológiáját mutatják be az 5.26. és az 5.27. ábrák hordós, illetve ömlesztett tárolás esetén. Mindkét technológia lényegében azonos munkafázisokból áll (beszállítás, átvétel vizsgálattal, belsQ anyagmozgatás, tárolás, kiszállítás ellenQrzés, elszállítás).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-26.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-26. ábra - Hordós csomagolású veszélyes hulladékok átmeneti tárolásának mqveletei
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-27.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-27. ábra - Ömlesztett veszélyes hulladékok tárolási technológiája
a) ömlesztett hulladékok töltése; b) ömlesztett hulladékok ürítése
Az átmeneti tárolást újabban megfelelQen elQkezelt  osztályozott, bálázott  szilárd települési hulladék esetében is alkalmazzák. Ez az elQkezelés rendszerint a szelektív gyqjtés utóválogatási mqveletéhez kapcsolódó bálázást és légmentesen, fóliával történQ lezárást jelent, ritkábban szárítással kombinálva. Célja, hogy a hulladék könnyq anyagait  ezek fQként papír, fa és mqanyag alapanyagú csomagolószerek  , amelyek energetikai célú hasznosításra különösen elQnyösek, átmeneti idQre  max. 5 6 hónapra  tárolják és a felhasználó hulladékégetQmqben az igényeknek megfelelQ ütemezésben hasznosítsák. Ez a módszer csak ott használható, ahol települési hulladékégetQmqvek üzemelnek és kapacitás kihasználásuk változó. A módszert a szelektív gyqjtést elterjedten használó fejlett ipari országokban szorgalmazzák (pl. Németország, skandináv államok).

5.7.2. A szelektív gyqjtés alkalmazásának jelentQsége, eszközei
Mint azt az elQzQ fejezetben láttuk, a veszélyes termelési hulladékoknál kötelezQ a szelektív gyqjtés és szállítás. A települési hulladékok szelektív gyqjtésére jelenleg nincs jogszabályi kötelezés, de ez mqszaki-technológiai okok miatt sem szükségszerq.
A szelektív gyqjtés alkalmazásának céljai:
a hasznosítható alkotók feldolgozóiparba történQ visszaforgatása,
a veszélyes alkotók elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által okozott környezetterhelés csökkentése,
a szelektív gyqjtéssel elért mennyiség-redukció következtében a szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása.
A szelektív gyqjtésre számos módszert dolgoztak ki és mqködtetnek, minden esetben a lakosság támogatásával. Magyarországon az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyqjtési kísérletek azt mutatták, hogy bár az érintett lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása következtében nQtt a szelektív gyqjtésben való részvétel készsége és mértéke, azonban a nem kellQ elQkészítés, a sokszor szerencsétlenül, vagy éppen rosszul szervezett gyqjtési akciók eredménye lényegében negatív volt.
A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyqjtést csak alaposan, gondosan elQkészített, jól szervezett és a lakosság együttmqködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos mqködtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegq jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható alkotókat átvevQ feldolgozóipar mqszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége.
A szelektív gyqjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerq bevezetni, ahol már van hagyományos szervezett hulladékgyqjtés és rendelkezésre állnak a gyqj-tés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerq olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz:
hulladékudvarokat,
gyqjtQszigeteket és
lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat.
A szelektív gyqjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól, a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez fQként a bevezetési idQszakban javasolt, hogy az érintett lakosság az újfajta gyqjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyqjtQterületeket már csak szervezési okokból is jól le kell határolni.
A gyqjtQterületek kijelölését alapvetQen:
a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi);
az ellátandó lakosszám, a keletkezQ hulladék mennyisége;
a hulladék térfogatsqrqsége, jellemzQi, a szelektíven gyqjtendQ alkotók mennyisége és részaránya;
a hulladékgyqjtés, -szállítás gyakorisága;
szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg.
A családiházas, kertes beépítésq területeken a gyqjtQedényzet korlátozás nélkül elhelyezhetQ. A zártsorú, többszintes beépítésq területeken  rendszerint településcentrumok  a gyqjtQedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyqjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív gyqjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyqjtQszigeteken oldható meg legelQnyösebben.
A szelektív gyqjtés kialakítása során figyelembe veendQ fontosabb szempontok:
a hulladékkeletkezést helyhez minél közelebbi és lehetQ legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyqjtQhelyek kialakítása,
a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehetQ legkisebb legyen,
rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás,
a települési környezetbe harmonikus illesztés, esztétikus kivitel.
A házon (telken) belüli gyqjtQhelyek lehetnek lépcsQházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerq mqszaki megoldású kialakítás, a jó hozzáférhetQség és könnyq ürítési megoldás, valamint a könnyq tisztíthatóság, és ne zavarja a lakóház funkcionális mqködését.
A lakóházak közelében, ill. közterületeken kialakított gyqjtQhelyek (gyqjtQszigetek) esetében  az elQzQ kritériumok betartása mellett  fontos a gyqjtQedényzet zárhatóságának biztosítása, a hulladékalkotók beürítéséhez könnyen hozzáférhetQ beürítQ lehetQségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedQ, de figyelemfelkeltQ (színezés, felirat stb.) kivitel, valamint a gyqjtQjármqvek számára a jó megközelíthetQség. A minél egyszerqbb, gazdaságosabb mqszaki megoldásokra kell törekedni.
A gyqjtQszigetek elQnyös telepítési helye a lakóövezeteken kívül a kereskedelmi egységek parkolói. Przés nélkül üzemelnek. A ráhordás minden esetben gyalogos formában történik, az ürítés és edényzetcsere gyqjtQ-szállító célgépekkel. A gyqjtQszigeteken biztosítani kell a papír, a színes és fehér üveg, valamint az alumínium italos dobozok szelektív gyqjtését, amely kiegészíthetQ mqanyag és szárazelem, esetleg textilhulladék elkülönített gyqjtésével.
A gyqjtQsziget engedélyezése önkormányzati hatáskör, szakhatóságok bevonása nem szükséges, védQtávolság nincs.
A gyqjtQeszközök (edényzet) megválasztásánál a mai meglévQ edényzet felhasználásával, annak kiegészítéseként ajánlatos az új típusú edényzetrendszert kialakítani.
Egyfunkciós (egyszer használatos) gyqjtQedényzet  mqanyag vagy papírzsákok  elQnye a könnyq kezelhetQség és olcsóság, a rugalmasság a változó igényekhez és a könnyq szállíthatóság. Ezzel szemben csak korlátozottan, meghatározott hulladékalkotók gyqjtéséhez használhatók és állandó megújításuk szükséges.
A többször használatos nehezebb edényzetek igen változatos, szabványos kivitelben készülnek (50, 70, 110, 120, 240, 660 és 1100 literesek mqanyagból vagy fémbQl; 2,2 5 m3-esek fémbQl, esetleg többféle komponens együttes elkülönített gyqjtésére).
Követelmény a gyqjtendQ alkotó jellegének megfelelQ kialakítás, megfelelQ kiképzésq bedobónyílás és az illetéktelen kivétel elleni biztosítás, a könnyq üríthetQség és tisztíthatóság, valamint a figyelemfelkeltQ színezés és feliratozás, az esztétikus megjelenési forma, továbbá az idQjárásállóság és szándékos rongálás elleni védelem. A lakóházaknál, ill. a gyqjtQpontokon (gyqjtQszigeteken) telepítendQ konkrét gyqjtQedényzet típusok és azok számának meghatározása a települési adottságok és a gazdaságos járatszervezés alapján történik.
A szelektív gyqjtési rendszer sajátos, azt kiegészítQ elemei a hulladékudvarok.
A hulladékudvarok segítenek a szelektív gyqjtés lakosság általi elfogadtatásában, szelektív gyqjtéshez történQ hozzászoktatásban, iniciáló erQt jelentve a lakossági együttmqködés biztosításában.
Az udvarokban a lakosság hulladékainak egy részét díjfizetés nélkül adhatja le, redukálva ezáltal a szemétdíjjal terhelt hulladék mennyiségét és csökkentve a szemétszállítási díjat, ami a lakosságnál megtakarítást eredményez. Szélesebb körq funkciókkal rendelkezik, mint a lakóházaknál, vagy a gyqjtQszigeteken telepített szelektív gyqjtés, azt komplexebbé, teljesebbé teszi.
Funkciói a következQk:
a lakosság (esetleg intézmények) által behordott hulladékok átvétele,
az átadott hulladékok mennyiségi és minQségi adatainak nyilvántartása,
a begyqjtött hulladékok rövid idejq szelektív tárolása (az elszállítás menetrendjétQl függQen),
a hulladékok fizikai kezelése (aprítás, tömörítés, bálázás, válogatás stb.),
a begyqjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító telephelyekre.
A hulladékudvarokban gyqjthetQ hulladékok köre:
másodnyersanyagként hasznosítható alkotók (papír, üveg, mqanyag flakonok, fólia, fémhulladékok, alumínium italos dobozok, vashulladékok, fahulladék, textilhulladék);
termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékok (gumiabroncs, hqtQszekrény);
darabos hulladékok (háztartási tárgyak és berendezések, elektronikai hulladékok, gépkocsironcs);
lakossági körbQl származó veszélyes hulladékok (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer, festék-és lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütQzsírok, növényvédQszer maradékok, fénycsQ és izzó).
A zöldhulladékok gyqjtésére (nyesedék, fq, lomb) annak idényjellege és területi koncentráltsága (fQleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel külön gyqjtQjáratok szervezése javasolható az ingatlanok elQl, ill. azok közelébQl. Erre a gyqjtQszigetek, hulladékudvarok hálózata valójában nem alkalmas, bár az udvarokon egy-egy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható. A gépkocsironcsok gyqjtésére célszerq egyetlen központi helyet kijelölni, mert innen gazdaságosabb a továbbszállítás.
A hulladékudvarok által begyqjtendQ hulladékok mennyiségét a település települési szilárd hulladékainak elemzése alapján lehet meghatározni. A gyqjtendQ hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzáskörzetében lévQ lakosságnak  legalábbis az elsQ 3 5 évben  csak a 20 40%-a veszi igénybe a külföldi tapasztalatok szerint. A kezdeti idQszakot követQen rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érintett lakosság legfeljebb 60 80%-os részvételével lehet számolni. Ez is csak akkor igaz, ha:
jogszabály is erQsíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elQ a szelektív hulladékgyqjtést),
a hulladékgyqjtQ udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlenséget a lakosság számára (távolság, helyszín stb.),
az udvar mqködésérQl, annak használatáról rendszeres és részletes információkkal rendelkezik a lakosság.
A hulladékgyqjtQ udvarok létesítésénél alapvetQ szempont a lakosság és a környezet biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szükséges edényzet egy részét fedett, zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tetQ alatt vagy szabad területen tárolható.
A hulladékgyqjtQ udvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják:
a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetQség,
a nyilvántartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez),
a fogadási feltételek megfelelQsége (pl. könnyq parkolás).
Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tudatosságának relatíve alacsony színvonalára azzal kell számolni, hogy még a szelektív gyqjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat megtenni. Ezért legfeljebb 1 1,5 km ráhordási távolság vehetQ figyelembe a kezdeti idQszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bQvülését (tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2 2,5 km-re bQvülhet, fQként a gépkocsival rendelkezQ lakosok miatt).
A gyqjtQszigetek esetében a ráhordási távolság ennél jelentQsen kisebbre, legfeljebb néhány száz méterre tervezhetQ. A hulladékgyqjtQ udvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerq azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyqlését követQen azonnal a felhasználókhoz továbbítani. Az indokolatlanul hosszabb idQn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezQtlen. Ezért nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevQkkel rendszeres, hosszútávú szerzQdésekkel biztosított együttmqködés jöjjön létre.
Egy település számára fenti elemek kombinációjával kialakítandó szelektív gyqjtési rendszer megvalósítása sajátos logisztikai tervezést igényel, amelyet a hulladékgyqjtésben már alkalmazott számítógépes járatszervezéssel kell összehangolni.
A szelektív gyqjtési rendszer kialakításánál, tervezésénél irányadó szempont az a külföldi tapasztalat, miszerint még 100%-os lakossági együttmqködés esetén sem le-het a hasznosítható alkotóknál a teljes mennyiség visszagyqjtésével számolni.
Az optimálisan elérhetQ visszagyqjtési arányok:
papírféleségeknél 60 70%,
mqanyagoknál 30 40%,
fémeknél 80 90%,
üvegnél 60 70%,
textilhulladéknál 60 70%,
veszélyes alkotóknál 60 70%.
Ennek objektív okai vannak (pl. a papír és mqanyag jelentQs hányada ugyan relatíve tiszta és elkülönítetten gyqjthetQ, de nem kis része erQsen szennyezett). Mindez akkor is igaz, ha a hasznosítható komponensek a szelektív gyqjtést követQen utóválogatásra kerülnek.
A települési szilárd hulladékok veszélyes komponenseinek szelektív gyqjtésére a hulladékudvarok és részben a gyqjtQszigetek hálózata mellett, azt kiegészítve mobil begyqjtési módszer alkalmazása ajánlható. Ez lényegében egy speciális, zárt, a különbözQ veszélyes komponensek elkülönített fogadására alkalmasan kiképzett felépítménnyel rendelkezQ jármq meghatározott rendben történQ üzemeltetését jelenti, amely egy vagy több, veszélyes komponensek gyqjtésére is felszerelt hulladékudvarhoz kapcsolódik.
A módszer lényege, hogy a mobil átvevQállomással, elQre megszervezett és meghirdetett idQben és módon  rendszerint hétvégeken  , szakképzett személyzet részvételével, célszerqen negyedéves vagy féléves gyakorisággal gyqjtik össze a veszélyes alkotókat. A megoldásban hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak. Ennek a módszernek és a hulladékudvarok hálózatának kombinációjával a veszélyes komponensek visszagyqjtési hatékonysága tovább javítható.
Meg kell jegyezni, hogy a veszélyes komponenseket is gyqjtQ hulladékudvarok megvalósításáhoza környezetvédelmi hatóság engedélye nem nélkülözhetQ (102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet alapján).
A lakossági gyqjtés mellett külön figyelmet kell fordítani a termelQ üzemek, intézmények települési szilárd hulladékainak szelektív gyqjtésére már csak azért is, mert ezeknél a hasznosítható részarány gyakran jelentQsen meghaladja a szokásos kommunális hulladékét. A használatos konténeres gyqjtési formát megtartva, célszerqen a kétedényes gyqjtés valósítandó meg. Ennek lényege, hogy a hasznosítható komponenseket vegyesen gyqjtik egy edényzetben és a nem hasznosítható maradékot külön konténerben. A nagymennyiségq egyfajta hulladékot termelQknél így az egyféle hulladékot (pl. papírt) az egyik konténerben, az ártalmatlanítandót pedig egy másik konténerben gyqjtik. A kisebb hulladéktermelQknél a kisebb mennyiségq, de többféle hasznosítható hulladékot vegyesen gyqjtik az egyik konténerben, a maradékot pedig szintén egy másik konténerben.
Mind ez utóbbi, mind a lakossági szelektív gyqjtésbQl származó hasznosítható komponensek megfelelQ piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen utóválogató, tisztítási funkciót is betöltQ gépi technika alkalmazása. A válogatósor  elQrostálás mobil dobrostával, mágneses vasleválasztás, munka-és egészségvédelmi szempontból megfelelQen kiképzett kézi válogatószalag a csatlakozó gyqjtQkonténerekkel  funkciója, hogy az utóválogatással a szelektíven gyqjtött és az ipar számára hasznosítható alkotókat az átvételi igényeknek megfelelQ minQségben (tisztaságban) állítsa elQ, biztosítva így az értékesítés által megkövetelt homogenitást és minQségi feltételeket.
Az utóválogató gépsort szelektív gyqjtQhálózat kiszolgálására, kizárólag egy helyen, arra alkalmasan kiképzett hulladékudvarban célszerq telepíteni. Ez a hulladékudvar ipari területen létesítendQ, tekintettel a mqveletek por-és szagkibocsátására, valamint a jelentQs gépjármqforgalomra. Egy ilyen utóválogatósor tipikus kialakítását mutatja be az
5.28. ábra. Az 5.29. ábra a szelektív gyqjtési rendszer elvi felépítését vázolja.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-28.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-28. ábra - Utóválogatósor kialakítása.
1. mobil dobrosta; 2. adagolószalag mágneses vasleválasztással; 3. telepített válogatószalag szortírozott anyagokat gyqjtQ konténerekkel b) telepített rostával kapcsolt zárt, klímatizált kézi szortírozóegység 1. anyagfeladó egység; 2. szállítóheveder; 3. forgó dobrosta elQválogatásra; 4. mágneses porleválasztás; 5. klímatizált kabinba telepített válogatószalag; 6. vezérlés és energiaellátás; 7. maradékanyag ártalmatlanításra
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-29.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-29. ábra - Szelektív gyqjtési rendszer folyamata
1. szelektív gyqjtés; 2. szállítás célgépekkel; 3. utóválogatás és szállítókonténerek tisztítása; 4. tisztított másodnyersanyagok szállítása a feldolgozó üzemekhez
A szelektív gyqjtés bevezetése a jelenlegi gyqjtQjármq állomány célgépeinek felhasználása mellett, azok részbeni lecserélését, korszerqsítését is megköveteli. A forgódobos jármqvek kizárólag a maradékhulladék gyqjtéséhez alkalmazhatók. A tömörítQlapos célgépek és a konténerszállító jármqvek viszont jól illeszthetQk a szelektív gyqjtési rendszerhez.
A szelektív gyqjtésre való átállás megköveteli a számítógépes járatszervezés átalakítását is. A szállítások, gyqjtQjáratok egzakt megtervezésével és irányításával rugal-mas, a belsQ tartalékokat kihasználni tudó és gazdaságosan üzemeltethetQ logisztikai rendszer hozható létre. A szállítási útvonalak optimalizálását, az edényzetek és ürítési gyakoriságuk pontos nyilvántartását stb. nagymértékben segítheti a vonalkódos azonosítási rendszer.
5.8. A hulladékok szállítása, eszközök, berendezések
A szállítási igények növekedése, valamint az igények kielégítése olyan szállítóberendezések kifejlesztésére adott ösztönzést, amelyek jobban megfelelnek a hulladék jellegének, halmazállapotának és egyéb tulajdonságainak (pl. térfogati változásának). Ennek eredményeképpen ma a legegyszerqbb tehergépjármqtQl a korszerq, bonyolult, nagyértékq célgépekig, berendezésekig sokfajta szállítójármq van forgalomban.
A felhasználás szempontjából megkülönböztetünk:
elhatárolt területen, üzemen, intézményen belüli hulladékszállító berendezéseket (ezek általában egyszerq, vagy speciális szállítókocsik, mozgatható állványok, átürítóberendezések),
távolsági hulladékszállító berendezések (jelentQségük az elQzQknél jóval nagyobb, a következQkban ezek fQbb csoportjait ismertetjük).
A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények:
zárt tartálya vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítQ és -továbbító szerkezet is van, ezáltal a gyqjtQtér megfelelQen kihasználható, így a szállítás gazdaságos;
a könnyq, gyors, zaj-és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerkezetek tegyék lehetQvé;
az igényeknek megfelelQ méretq tartálya legyen, amely azonban a közúti forgalmat nem zavarja;
alépítménye jó manQverezQ képességq, indító-és fékezQberendezése üzembiztos legyen;
tartós, üzembiztos kivitel, amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági elQírásoknak.
A konténeres szállításnál a konténer a tulajdonképpeni gyqjtQedény és a szállítóeszköz rakodótere is egyben. Speciális emelQszerkezettel ellátott jármq végzi a különbözQ térfogatú konténereknek a jármq alvázára emelését, majd billentéses ürítését, az alapjármq motorjával mellékhajtómqvön keresztül hidraulikus rendszer segítségével.
Az emelQberendezések típusa szerinti változatok:
emelQkaros konténerszállító (a klasszikus cseretartályos megoldás); talajszintrQl emel a hátsó futómq mögött beépített keresztirányú tengelyen elforduló kettQs emelQkarral;
emelQhorgos konténerszállító: a teleszkópos, horgos emelQkar a konténert a jármq segédalvázának keretére húzza a csúszótalpakkal vagy a vezetQgörgQkkel (hosszabb konténereknél gyakorta alkalmazott megoldás);
billenQrámpás-csörlQs konténerszállító (az ún. multilift-rendszer célgépe): a konténert ferde, mozgatható rámpán csörlQzéssel emeli a jármqre.
A célgépek munkavégzése során felmerülQ fontosabb szempontok:
a konténertároló hely jó megközelíthetQsége,
a tartályok felvételéhez és a cseretartály elhelyezéséhez elegendQ tér kialakítása,
kis emelési magasság.
A hagyományos konténerszállító jármqvek két alaptípusa ismert, a hátulemelQs és az oldalemelQs típus (5.30. ábra). A végzendQ feladat jellege határozza meg, hogy melyiket válasszák.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-30.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-30. ábra - Konténeres szállítójármqvek alaptípusai (méretek mm-ben) a) oldalemelQs típus; b) hátulemelQs típus
A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága:
intézményekben, üzemekben és közterületen is jól használható,
a pormentes gyqjtéssel kombináltan is alkalmazható a településeken,
építési hulladékra a nyitott kivitelek elQnyösek,
veszélyes hulladék esetén a speciális változatokat szükséges alkalmazni,
mindenütt alkalmazható, ahol van idQ a gyqjtés során a hulladék készletezésére, ugyanakkor fontos az izoláció és megoldható a ráhordás.
A félpormentes szállítás jármqvei általában billenQplatós tehergépkocsi alvázára épített 4 5 m3-es térfogatú, zárt tartállyal felszereltek, amelybe a hulladék az oldalnyílásokon át kézi erQvel tölthetQ. Az ürítést billentéssel végzik, a hátsó zárófal megnyitása után. Korszerqbbek a hidraulikus tömörítQlappal felszerelt tartályok, amelyben bizonyos mértékq tömörítés biztosítható és ez egyben segíti az ürítést is. A félpormentes szállítás során olyan aránylag olcsó, egyszerq kivitelq jármqveket vezettek be, ahol a be-és kiürítéskor ugyan van porképzQdés, de a szállítást zárt tartályban végzik. Nem korszerq, azonban szabványos gyqjtQedényzettel (35 és 50 l-es) vagy anélkül is jól használható korlátozott anyagi forrásokkal rendelkezQ kistelepüléseken. Alkalmazzák még az utcai hulladékgyqjtQ kosarak tartalmának begyqjtésére is.
A zártrendszerq pormentes szállítás jármqvei közé a szervezett hulladékszállítás fejlettebb  a környezetvédelmi követelményeknek jobban megfelelQ  célgépei tartoznak. A települési hulladék keletkezési helyein a szabványosított tartályokban gyqjtött hulladékot menetrendszerqen, zárt rendszerben, speciális gyqjtQszerkezettel szedik össze és zártan szállítják el. Munkavégzése teljesen pormentes. Felépítménye alapján két fQ típus terjedt el: a forgódobos és a zárt dobozszerq tömörítQs célgépek.
A forgódobos megoldású jármqnél a hulladék a jármq hossztengelyében lévQ, elöl zárt hengeres tartályba kerül, a henger hátsó részét lezáró (ehhez illeszkedQ), speciális edénybeürítQ szerkezetet tartalmazó fedélen keresztül.
A forgódobban csigamenet hordja be az elülsQ zárt rész felé a hulladékot, amely a dobban görögve-forogva zúzódik, keveredik.
Az újabb berendezésekben a dob tárolórésze hengeres, beürítQrészein kúpos csatlakozó elemmel, ahol ferde törQbordák is vannak, amelyek aprítják a hulladékot. Néhány típusnál a tartály hátsó fogadórészét a szélén spirálisan kialakított erQs vezetQélq zárólemez határolja, amely a forgáskor odaemelkedQ hulladékot erQsen megtörve kényszeríti a tartály belseje felé. A forgódobot hidraulikus hajtómq mqködteti. Az ürítés a hátsó ajtó nyitásakor és a dob forgásirányának megváltoztatásával megy végbe.
A célgépek tömörítQ hatása 1:3 1:5 arányú. A hátsó ajtóra szerelt beürítQszerkezet sokoldalúan változtatható kiegészítQkkel, szinte minden ismert edényzettípusra alkalmas.
A zárt, dobozszerq felépítményq tömörítQs célgépek hátsó részén egy felfelé nyíló keretszerkezetben van a beürítQrész, a hulladékot fogadó és a gyqjtQ, ill. tároló és a hulladékot a tartályba továbbító szerkezeti egység. Ezeket a gépeket gyakran laptömörítésqnek nevezik, mivel a négyszög keresztmetszetq, hasáb alakú térben hidraulikus mozgatású tolólapok között tömörít.
A gyqjtQvályúból csúszólap és préselQlap segítségével kerül a hulladék a tulajdonképpeni gyqjtQtartályba, zúzva, préselve. Ez a hatás darabos hulladékoknál különösen nagyjelentQségq. A hátsó falra itt is, különbözQ gyqjtQedényekre alkalmas kombinált beürítQszerkezet építhetQ. A hátsó fedélkeret felemelésével és a hidraulikus mqködtetésq tolólap kitolásával a gyqjtQjármq üríthetQ.
A kitolólap a gyqjtési fázisban a hátsó fedélrésztQl nyomódik a jármq eleje felé, a bepréselt hulladék tolóerejének megfelelQen bizonyos ellenállást kifejtve. Így elérhetQ az optimális tömörítQhatás.
Darabos hulladékoknál a préselQlap széle a vályúban lévQ hulladékkal szembefordítható és ütköztethetQ, majd a csúszólap le-föl mozgatásával aprítható.
A célgép egy korszerq típusát mutatja be a 5.31. ábra, a hulladéktovábbító szerkezet mqködését pedig a 5.32. ábra. Az elérhetQ tömörítési arány 1:3  1:5 közötti. A forgódobos gépekhez képest alacsonyabb zajszinttel dolgoznak és kisebb karbantartási igényqek. Ezek a korszerq célgépek már sokféle követelményeknek megfelelQ, bonyolult funkciókat összehangoló elektrohidraulikus vezérléssel mqködnek.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-31.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-31. ábra - Dobozszerq tömörítQ gyqjtQ-szállító célgép felépítése.
1. gyqjtQtartály; 2. elülsQ keret; 3. kitolópajzs; 4. hátsó fedél; 5. gyqjtQvályú; 6. zárószerkezet; 7. szeméttovábbító és -tömörítQ; 8. csúszófal; 9. préselQlap; 10. hidraulikaolaj tartály; 11. hidraulika szivattyú; 12. teleszkóphenger a kitolópajzshoz; 13. fedélnyitó hengerek; 14. csúszófalmozgató hengerek; 15. préslapmozgató hengerek; 16. szivattyúhajtás; 17. csuklós tengely; 18. elektromágneses tengelykapcsoló
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-32.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-32. ábra - Hulladéktovábbító szerkezet mqködése
a) préselQlap felbillen; b) csúszófal lefelé mozog; c) préselQlap elQre mozog; d) csúszófal felfelé mozog. A négyzetben a kézi mqködtetésq szelepállások láthatók
A zárt rendszerq, pormentes szállítás célgépeit többfajta mqködtetQ mechanizmussal az egész világon viszonylag régóta, igen széles körben gyártják.
A zsákos gyqjtés-szállítás egyszerq elemekbQl áll, éppen ez a legfQbb elQnye. A zsákok anyaga lehet papír vagy mqanyag. Közterületeken gyakran egyszerq fém-vagy mqanyagállványra szerelve használatosak. A szállításhoz bármely típusú nyitott tehergépjármq, félpormentes, ill. pormentes célgép megfelel.
A laptömörítéses berendezés használata esetén a gyqjtQedény ürítQ szerkezeteket gyakran leszerelik a rakodás megkönnyítése érdekében.
A tolólapos tömörítésq célgépek használata a zsákos gyqjtéshez elQnyösebb, mint a dobtömörítéses.
A pneumatikus gyqjtés-szállítás a települési szilárd hulladék gyqjtése és mozgatása zárt csQvezetékben áramló levegQvel. A technikának több évtizedes múltja van, a világ számos országában alkalmazzák, fQleg ott, ahol kevés a munkaerQ és a nagy beruházási költségek finanszírozhatók. A gyqjtést és a szállítást egy egységbe foglaló rendszer gyakorlatilag teljesen zárt és automatikus szállítási módot valósít meg, többnyire földfelszín alá telepített vezetékhálózattal. A berendezés tulajdonképpen ledobóaknákból, aknaszelepekbQl, levegQszelepekbQl, hulladékszállító csövekbQl, hulladék-leválasztóból, gyqj-tQ-tároló térbQl, porszqrQbQl áll. A tárolóból a hulladék telepített tömörítQbe és/vagy szállítókonténerbe vagy közvetlenül égetQberendezésbe kerül.
ElQnyei:
a zárt rendszer miatt a környezeti terhelés elmarad,
a hulladék gyqjtése és eltávolítása teljesen független a közúti forgalomtól, bármely napszakban mqködtethetQ, munkaigénye minimális,
sokoldalúan felhasználható egyéb szállítási feladatok megoldására és (pl. szennyes ruha eltávolítására, takarítási célokra).
Hátrányai:
létesítése nagy beruházási költséget igényel, ezért alkalmazási területe korlátozott,
darabos hulladék esetén aprítóberendezést kell alkalmazni.
ElQnyei ellenére régi építésq városrészekben, ill. településeken nem használják még a fejlett ipari országokban sem. Új települések kialakításakor azonban gazdaságosan kiépíthetQ és mqködtethetQ.
A vízöblítéses gyqjtés-szállítás szintén egységbe foglalja a gyqjtést és a hulladék mozgatását. Lényegében az elQaprított hulladékot közvetlenül a csatornahálózatba vezetik és vízárammal távolítják el hagyományos módon. Alapfeltétele egy hatékony és jól mqködQ csatornahálózat és szennyvíztisztító rendszer. Használata a gyakorlatban nem széleskörq, beruházási költségei jelentQsek.
A kétütemq gyqjtési-szállítási rendszer sajátos eleme a hulladék átrakóállomáson történQ átrakása nagytávolságú gazdaságos szállítást biztosító nagykonténerekbe. Az átrakás tömörítetlen vagy tömörített módon történhet.
Az elsQ esetben a hulladékgyqjtQ célgépbQl, berendezésbQl, szintkülönbséges rámpáról surrantón keresztül üríti a hulladékot a nagy kapacitású szállítóeszközbe. A második esetben a hulladék egy telepített tömörítQberendezésbe kerül és 1:8  1:10 arányú tömörítés után szállítják el a megtelt konténert. Az átrakás lehet közvetlen (egyik szállítóeszközbQl a másikba) és közvetett (ürítés tárolóba, majd innen rakodás a szállítójármqbe). Tipikus átrakóállomás kialakítását szemlélteti a 5.33. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-33.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-33. ábra - Átrakóállomás jellegzetes kialakítása
1. telepített tömörítQegység; 2. gyqjtQjármq ürítés közben; 3. tömörítQre kapcsolt, cserélhetQ nagykonténerek
Az átrakóállomás eszközei az elQbbiek alapján összefoglalva két nagy csoportra bonthatók:
az átrakóállomás berendezéseire (épület, rámpa, átrakást, ill. a rakodást segítQ gépészeti berendezések, lokális irányítókészülékek stb.),
a hulladék továbbszállítását ellátó jármqvekre (közúti, vasúti jármqvek, nyerges vontatók, konténerszállítók).
Az átrakóállomásokon a helyi viszonyok, az átrakással szembeni különös követelmények és a finanszírozási források figyelembe vételével alakítják ki az építészeti és a mqszaki megoldásokat. Az átrakóállomások  és így a kétütemq hulladékszállítás  jelentQsége nQ a regionális kezelQ rendszerek kiépítésével, az azokhoz kapcsolódó gazdaságosabb nagytávolságú szállítás mqködtetésével.
A veszélyes hulladékok (anyagok) szállítására a gyqjtéssel kapcsolatosan ismertetett nemzetközi szabályozások (ADR, RID) írnak elQ szigorú követelményeket. A szabályzatok hatálya  az idQközi módosítások értelmében  a veszélyes hulladékok szállítására is kiterjed. A veszélyes hulladékok szállításához használt jármqvekre vonatkozó biztonsági elQírásokat az ADR tartalmazza. Minden szállítóegységet meghatározott felszerelésekkel kell ellátni, illetve az ADR által rögzített különleges intézkedésekkel biztosítani a megkövetelt környezetbiztonságot.
A szállítás történhet ömlesztett állapotban, vagy göngyölegbe csomagoltan, de mindenkor anyagfajtánként szétválogatott állapotban.
A folyékony veszélyes hulladékok szállítására különbözQ tartályos jármqveket alkalmaznak, a felépítmény változatokat mutatja be 5.34. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-34.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-34. ábra - Veszélyes hulladékszállításra alkalmazott jármqtípusok
a) tartályos gépkocsi; b) tartályos pótkocsi; c) tartályos nyerges szerelvény; d) tartály battériás gépkocsi; e) silójármq kifolyó kúpokkal; f) hátrabillentéssel üríthetQ jármq
A tartályokat fQként ötvözött acélból, alumíniumból vagy üvegszállal erQsített mqanyagból gyártják. A tartály szerkezeti felszerelései a külsQ és belsQ erQsítQ, a védQés rögzítQszerkezetek, valamint a válaszfalak és a hullámtörQ lemezek. A tartály üzemi felszerelései a töltQ-és ürítQberendezések zárószerkezetek, szelepek, csQvezetékek, szivattyúk, mérQrendszerek, fqtQ, hqtQ, ill. hQvédQ biztonsági berendezések. Általában a tartály tetején van a felsQ töltQnyílás, a feltöltöttséget jelzQ armatúra, a légzQszelep (lángzáró) és a zárt rendszerq töltéshez a gázelvezetQ szerelvény.
A tartály legmélyebb pontján van egy fenékszelep, amely a teljes kiürítést teszi lehetQvé. A töltés fent, alul, ill. zárt rendszerben történhet. Az ürítés rendszerint alul történik, kettQs zárszerkezeten keresztül. A veszélyes hulladékok szállítására vonatkozó általános követelményeket és elQírásokat a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet rögzíti. Az országhatárokat átlépQ szállítás kérdéseit a 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet írja elQ (Bázeli Egyezmény).
A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulajdonságai és a feladat végrehajtása iránt támasztott sajátos igények miatt jelentQsen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet, megfelelQ szállító jármqvekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerqen mqködQ szervezetet igényel. Különösen érvényes ez a települési hulladékok szállítására. A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre állása. Ezek:
a keletkezQ hulladék fontosabb jellemzQi,
a gyqjtQhelyek jellegzetességei (gyqjtési mód, megközelítési lehetQségek stb.),
a szállítási útvonalak adatai (közlekedési-forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság stb.),
Az alapinformációk birtokában meghatározhatók:
a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa,
a gyqjtQtartályok száma és kialakítása,
a gyqjtQkörzetek jellemzQi (gyqjtési idQszükséglet, fordulóidQ stb.).
Az együtemq szállításszervezésnél a hulladékgyqjtQ célgép a kialakított és elQre meghatározott járatleírásban rögzített, megtervezett útvonalakon járja be a hulladék keletkezési helyeket. A célgép gyqjtQtartályának megtelését követQen felkeresi a rendezett lerakót, égetQt leürítés céljából. A szállítási feladat ezután ismétlQdik. A munka szervezésénél alapvetQ szempont, hogy a kijelölt feladat  a gyqjtési és a szállítási idQszükségletet is figyelembe véve  a mqszakidQ alatt végrehajtható legyen.
Alapfeltétel, hogy a szükséges és elégséges létszám és üzemképes technikai eszköz rendelkezésre álljon. Az együtemq szállítás legérzékenyebb paramétere a szállítási távolság, mivel annak növekedése növeli a szállítási idQszükségletet.
A kétütemq szállításszervezésnél a hulladékártalmatlanító helyre való szállítási távolságok növekedése teszi szükségessé a gyqjtési és szállítási folyamat idQbeli és térbeli szétválasztását. A szállító jármqvek mqszakidQn belül teljesíthetQ fordulóinak száma ugyanis jelentQsen csökken, nQ a haszontalan szállítási idQ a hasznos gyqjtési idQ terhére.
A kétütemq szállítás bevezetését  átrakóállomások létesítésének szükségességét  különbözQ mqszaki, szervezési és gazdaságossági tényezQk, valamint a helyi adottságok döntik el. Az 5.35. ábra az egy-és kétütemq szállítás közötti gazdasági választás elvét tünteti fel.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-35.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-35. ábra - Együtemq és kétütemq szállítási mód közötti választás elve
1. átrakóállomás üzemeltetési költsége; 2. együtemq szállítás üzemeltetési költsége; 3. kétütemq szállítás üzemeltetési költsége; A. az együtemq szállítás alkalmazása gazdaságosabb B. a kétütemq szállítás alkalmazása gazdaságosabb
Cél a szállítási teljesítmény növelése, ill. a szállítási feladat teljesítése. A kétütemq szállításnál a szervezési intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy a ráhordás és az átrakás, ill. továbbszállítás összhangja meglegyen. Zavarok esetén, pl. nem ütemezett behordás vagy kis átrakási mennyiségek esetén romlik a szállítóeszköz kapacitásának kihasználása, növekednek a költségek.
A hulladékszállítási feladatoknál, a korszerq matematikai módszereket felhasználva, mqszaki-gazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzQi, a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optimalizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási probléma megoldási és a körutazási-járatszerkesztési módszerei. Az operációkutatásból ismert ún. szállítási probléma megoldásánál a hulladék keletkezési helyétQl az ártalmatlanítás helyéig való szállítás optimalizációs modellje lineáris programozással megoldható.
Az optimalizálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisok legyenek. A hálótervezés, a körutazási-járatszerkesz-tési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyqjtQkörzet optimális járatrendszerének kialakítását segíti elQ.
5.9. A hulladékok elQkezelése, a fQbb eljárások, berendezések
5.9.1. Fizikai eljárások
5.9.1.1. A hulladékkezelés elQkészítQ mqveletei
A kezelési eljárások anyag-elQkészíté-si mqveletei során a hulladék egyes hasznosítási, ill. ártalmatlanítási eljárásoknak megfelelQ állapotba kerül.
A jó elQkészítéssel növelhetQ a kezelési mqvelet eredményessége és hatékonysága. Ilyen elQkészítési mqvelet az aprítás, a rostálás, a tömörítés, darabosítás, valamit a tisztítás és mosás.
Aprítás
Az aprítás célja egyrészt a szilárd hulladék szemcse-, ill. darabméretének csökkentése, másrészt az anyagegyüttesek megbontásával a különbözQ komponensek elQkészítése az elválasztásra, valamint a további kezelés hatékonyságának növelése. Az aprítás végezhetQ mechanikai (ez a gyakoribb) és termikus módszerekkel, továbbá száraz-és nedveseljárással, környezeti hQmérsékleten, ill. mélyhqtött állapotban.
A hulladékaprítók a legkülönbözQbb szerkezeti megoldásokkal készülnek, minden típusnak megvan a legcélszerqbb alkalmazási területe. Az adott feladatra legalkalmasabb géptípust nagyon körültekintQen kell kiválasztani, megnyugtató módon ez gyakran csak elQvizsgálatokkal és aprítási próbákkal oldható meg.
A berendezés kiválasztásakor figyelembe kell venni a beadagolandó hulladék nedvességtartalmát, hQmérsékletét, keménységét, darabosságát, ill. szemcseméret-eloszlá-sát, valamint hogy milyen további kezelést kíván, ill. hogy mekkora méretcsökkenést akarunk elérni vele (aprítási fok).
Az 5.25. táblázat az egyes hulladékfajták aprítására legalkalmasabb géptípus kiválasztásához ad segítséget.







JellemzQ tulajdonságok Hulladékfajták Alkalmazott aprítógép típusok 1. Kemény és közepesen Ásványi maradék, Durva- pofás törQk, kúpos törQk, kemény, erQsen koptató üveghulladék, építQ- aprításhoz: hengeres törQk és építQanyag-ipari Finom- kalapácsmalmok, hulladék aprításhoz: koptatómalmok 2. Kemény és közepesen Fémhulladék Durva- ejtQmqvek, hidraulikus kemény, koptató (öntvényhulladék aprításhoz: vágóollók, ütköztetQ és forgácshulladék, hengeres törQk kábelhulladék) Finom- kalapácsmalmok, aprításhoz: vágómalmok, koptatómalmok 3. Közepesen kemény és Papír-, textil-, bQr-, Durva- kalapácsmalmok, lágy, rostos, rugalmas mqanyag-, fa-és aprításhoz: vágómalmok, vágómqvek gumihulladék Finom- kalapácsmalmok, aprításhoz: vágómalmok, vágómqvek, ütQcsapos malmok, koptatómalmok, röpítQmalmok 4. Az 1 3. csoport minden Kommunális és kevert Durva- hidraulikus vágóollók, anyagfajtája együttesen és ipari szilárd hulladék aprításhoz: ütköztetQtörQk, hengeres különbözQ arányokban törQk elQfordulhat Finom- kalapácsmalmok, aprításhoz: vágómalmok, vágómqvek, koptatómalmok 5-25. táblázat - Tájékoztató a hulladékaprítók kiválasztásához
Az 5.36. és az 5.37. ábra a leggyakrabban alkalmazott horizontális és vertikális elrendezésq kalapácsmalmok, az 5.38. ábra pedig a vágómalmok jellemzQ megoldásait szemlélteti. Az aprítás energiaigénye részben a géptípustól, részben az elérendQ szemcsemérettQl és a kezelt anyagtípustól függ (5.39. ábra). Valamely géptípus egységnyi aprított hulladékra számított energiaigényét a gép teljesítménye és a rotor sebessége, valamint a hulladék nedvességtartalma határozza meg. Akkor a legkisebb az energiaigény, ha 35 40%-os a nedvességtartalom. Ha az anyagot finomabb szemcseméretqre kívánjuk aprítani, az az energiafogyasztás növekedésével jár.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-36.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-36. ábra - Egyrotoros kalapácsos aprító kialakítása
1. anyagfeladás; 2. töltQgarat; 3. merevített ház; 4. kalapácsok; 5. pálcás rostély; 6. hidraulikusan
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-37.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-37. ábra - Kétrotoros kalapácsos aprító kialakítása
1. forgórész kalapácsokkal; 2. hornyolt törQlemezek
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-38.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-38. ábra - Vágómalmok kialakítási változatai
a) nyitott forgórésszel; b) zárt forgórésszel; c) hengeres zárt forgórésszel, lépcsQzetesen elhelyezett késekkel 1. forgórész vágókésekkel; 2. állókések; 3. rostaszerkezet; 4. anyagfeladás
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-39.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-39. ábra - Aprítók jellegzetes fajlagos energiaigénye a kapacitás függvényében (Trezek és Savage nyomán)
1. kalapácsmalmok O; 2. hengeres törQk és pulperek ¡%; 3.
Az aprítás sajátos változata a kis hQmérsékletq vagy hidegaprítás (kriogén aprítás). Ez fQként a gumi-, mqanyag-és kábelhulladék, valamint egyes fémhulladékok és összetett, ún. kompozit anyagok (pl. Al-PE laminált lemezek) szelektív aprítására alkalmas.
HqtQközegként többnyire folyékony nitrogén, hqtQrendszerként hqtQalagutak (forgó csQ-és dobhqtQk, kihordóhevederes hqtQcsatornák) jöhetnek számításba, amelyekben a folyékony nitrogént a hulladékra porlasztják és gázfázisban ellen-vagy köráramban a még kevésbé hqtött anyagrészek felett vezetik át. A bemerítéses módszer nagy nitrogénfogyasztással jár, ezért ritkábban alkalmazzák. Esetenként közvetlenül az QrlQkamrába nitrogént fecskendeznek, ill. az adagológarat gyorshqtését is ezzel a módszerrel végzik.
A hqtött hulladék ütköztetéses, kalapács-, ütQcsapos és röpítQmalmokban aprítható. Többkomponensq hulladék (pl. kábelhulladékok, villamos motorok, gépkocsironcsok) hidegaprítását követQen az aprított anyagkeveréket megfelelQ elválasztási módszerekkel (pl. rostálás, légosztályozás) anyagfajták szerint viszonylag könynyen szét lehet választani.
A hulladékaprítók üzemeltetése során általában nagy a környezeti zajterhelés és porkibocsátás. Külön veszély az, hogy például a települési szilárd hulladék aprításakor kibocsátott pornak nagy lehet a fertQzést okozó mikroorganizmustartalma. A munkahelyi zajártalom csökkentésére az aprítókat rendszerint elkülönített, zárt építményrészben kell elhelyezni. Részben ezzel is csökkenthetQ a porkibocsátás, másrészt a mqveleti ventiláció fokozásával és helyi elszívók alkalmazásával.
A hulladékaprítók a feladat jellegének megfelelQen készülnek stabil és mobil kivitelben egyaránt. Az 5.40. ábrán egy korszerq mobil aprítóberendezés vázlata látható.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-40.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-40. ábra - Mobil aprítóberendezés vázlata
1. kihordóheveder; 2. alsó szállítóheveder; 3. törQ-aprítófogak; 4. gázolajtartály; 5. akkumulátor; 6. áramszabályozó; 7. vezérlQszekrény; 8. olajhqtQ; 9. hidraulikatartály; 10. víztartály hqtQhöz; 11. meghajtómotor; 12. hidraulika szabályozás; 13. tengelykapcsoló; 14. álló tépQfogak; 15. horizontális aprítódob tépQfogakkal


Rostálás
A rostálást több célból alkalmazzák a hulladékkezelés során. FQként a méret szerinti osztályozásra, de használják elválasztási feladatok elvégzésére, továbbá az adott hulladék finom szemcsés vagy durva szenyezQ anyagainak eltávolítására is. A hulladék kezelése során leginkább a dobrostát és a vibrációs rostát hasznáják. A dobrostát elsQsorban elválasztási és tisztítási célra, a vibrációs rostát mindhárom célra, fQként azonban méret szerint osztályozásra használják. A dobrosta kialakítását szemlélteti az 5.41. ábra. A dobrosták mobil kivitelben is készülnek.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-41.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-41. ábra - Telepített forgó dobrosta kialakítása
1. anyagfeladás; 2. tisztított anyag kihordása; 3. rostafelület; 4. támgyqrq; 5. hajtómq; 6. fogaskoszorú; 7. fogaskerék; 8. védQburkolat; 9. poros levegQ elszívása; 10. alapozás és támasztógörgQk
A rostafelület lehet drótszövet, perforált lemez és pálcás megoldású. A pálcás megoldású és perforált lemezes rostafelület inkább a durvább osztályozási feladatokhoz, a drótszövetes pedig a finomabb osztályozási feladatokhoz használatos. A rostafelület folyamatos tisztán tartására külön figyelmet kell fordítani.
A vibrációs rosták különösen jól hasznáhatók nedvesüzemben, amihez is az adott hulladék mosási-tisztítási feladatai a rostálással közös mqveleti egységben végezhetQk.
Az adott célra legmegfelelQbb géptípus kiválasztásához ismerni kell a hulladék fizikai jellemzQit (pl. méret, alak, sqrqség, folyási tulajdonságok, hQmérséklet, nedvességtartalom), az adagolás átlagos és legnagyobb sebességét, az osztályozandó anyag szemcseméret-eloszlását és a végtermék megkívánt méreteloszlását, valamint a kapcsolódó technológiai folyamat meghatározó jellemzQit (az elérni kívánt célokat és feladatokat, nedves-vagy szárazrostálás szükségességét, a kapcsolódó berendezések paramétereit, üzemidQt stb.). Az adott feladatra legalkalmasabb rostatípus és -kapacitás kiválasztásához többnyire elQzetes kísérletre van szükség.

Tömörítés
A tömörítés során a laza állapotú, nagy pórustérfogatú szilárd hulladékot a lehetQség szerinti legkisebb térfogatra sajtolják össze. A mqvelet célja egyrészt a kisebb költséggel járó gyqjtQhelyen való tárolás és szállítás, másrészt a hulladék elQkészítése a további kezeléshez.
A tömörítést mindenkor megfelelQ nyomóerQvel, többnyire kötQanyag hozzáadása nélkül végzik. Az aprítatlan, eredeti állapotú hulladék kötQanyag hozzáadása nélküli tömörítését nevezzük bálázásnak.
Az aprítással elQkészített, esetenként kötQanyag hozzáadásával végzett tömörítés a brikettálás.
A bálázópréseket a viszonylag homogén összetételq hulladék (papír-, textil-, mqanyag-, fa-és fémhulladék) tömörítésére, ritkábban a heterogén települési és termelési hulladékkeverékek tömörítésére alkalmazzák. A bálázóprések vertikális és horizontális elrendezésben, a tömörítendQ anyag jellemzQit figyelembe vevQ, szerkezeti megoldásban, igen változatos kialakítással készülnek.
A brikettálást fém-és faforgács-, valamint települési szilárd hulladékhoz alkalmazzák. A brikett készítésére a horizontális elrendezésq, ellennyomólapos vagy kéthengeres megoldású prések használatosak. A fémforgácsok melegen végzett brikettálásának fejlesztése folyamatban van.
A feladatra a legmegfelelQbb tömörítQberendezés kiválasztásához alapvetQ fontosságú a hulladék anyagi jellemzQinek (darabnagyság, összetétel, nedveségtartalom stb.) és mennyiségének, valamint a felhasználás céljának pontos ismerete.
Darabosítás
A darabosítás során a finom szemcsés, aprítással elQkészített szilárd hulladékból préseléssel, sajtolással vagy termikus módszerrel nagyobb, szabályos vagy szabálytalan szemcséket állítanak elQ. A cél általában a további kezelés megkönnyítése.
A darabosítás fogalomkörébe tartozik a hQre lágyuló mqanyaghulladék agglomerálása és regranulálása, valamint az aprított szerves hulladék pelletizálása.
Az agglomerációs és a regranuláló eljárások a különféle poliolefin anyagú, elQzetesen osztályozott (típusazonos) és legfeljebb kismértékben szennyezett mqanyagfólia-hulladék kezelésére alkalmasak.
Az agglomerációs eljárásoknak két alapmegoldása ismeretes: a tárcsás tömörítQvel (5.42. ábra) és a vágó-tépQ malommal való agglomerálás. A fQ mqveletek az elQaprítás, az agglomerátum elQállítása és az utóaprítás. A regranulálást extruderekkel végzik, ezekben az anyag szqrésével az agglomerátuménál nagyobb tisztaságú termék különíthetQ el. Az extruderhez hqtQ és utóaprító csatlakozik.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-42.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-42. ábra - Agglomeráló gépcsoport felépítése
1. elQaprító vágómalom; 2. adagolótartály; 3. csigás adagolómq és tárcsás tömörítQgép; 4. utóaprító vágómalom; 5. ventilátorok; 6. leválasztó ciklonok
A szennyezett fóliahulladék esetében használható agglomerálási eljárásban a vá-gó-tépQ malomban végzett agglomerálást a vágómalomban végzett aprítás és mosás, majd ezt követQ flotációs és hidrociklonos tisztítás, ill. szárítás elQzi meg. Az agglomerátumot extruderen dolgozzák fel.
Az eljárások közül aszerint lehet választani, hogy milyen a hQre lágyuló mqanyaghulladék típusa, formája, szennyezettsége, milyen tulajdonságú lesz a termék és szükség lesz-e további feldolgozásra. A vegyes és szennyezett mqanyaghulladék számára több olyan eljárást fejlesztettek ki, amelyek a mqanyagot nagy nyírófeszültséggel, rövid idQ alatt melegítik fel a kilágyulási hQmérsékletre, majd az ömledéket gáztalanítás után nyomás alatt formázzák (Reverzer-eljárás, Remaker-eljárás, Klobbie-eljárás, Flita-eljárás stb.). Az így készíthetQ termékek: raklapok, csövek, kábeldobok stb.
Az aprítással, osztályozással és szárítással elQkészített szerves szilárd hulladék pelletizálását az ipar egyéb területein alkalmazott présekhez hasonló rendszerekben végzik. A pelletizálást a hulladékból történQ takarmány-és tüzelQanyag-elQállítás esetén használják.
A prések zöme gyqrqs matricával és egy, két, három, ill. négy présgörgQvel, ritkábban síkmatricával és kúpos, vagy hengeres Koller-járatokkal van felszerelve (5.43. ábra). A pelletizálás elQfeltétele egyrészt az anyag megfelelQ méretre aprítása, másrészt a szükség szerinti tisztítása és osztályozása. Ezek célja, hogy viszonylag homogén, finom szemcsés anyaghalmazt hozzanak létre a darabosításhoz. Fontos a megfelelQ nedvességtartalom beállítása is.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-43.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-43. ábra - Pelletizálóprések elve
a) négygörgQs matricával dolgozó prés kialakítása (ház nélkül) 1. hidraulikus görgQnyomás szabályzó; 2. görgQk; 3. fQtengely; 5. csigahajtómq b) kétgörgQs gyqrqs matricával dolgozó prés elve 1. pelletizálandó anyag; 2. gyqrqs matrica présfuratokkal;3. vágókések
A végtermék szemcsealakja rövid hengerre hasonlít, térfogattömege 1 2 g/cm3.A pelletizálás a kezelendQ hulladéktól függQen adalékanyag (kötQanyag) bekeverésével vagy anélkül, esetenként nagyobb hQmérsékleten megy végbe. Némelykor elegendQ a megfelelQ víztartalom beállítása, máskor a hulladékhoz kötQanyagot (pl. olajat, gyantát) is kell adni. A pelletizálással nemcsak a hulladék további felhasználása könnyíthetQ meg, hanem jelentQsen csökkenthetQ az anyagmozgatással járó porzási vesztesége és ennek kedvezQtlen hatásai. Továbbá megakadályozható, hogy az anyag tároláskor összeálljon és hogy szállításkor rétegezQdjék.
Mosás, tisztítás
A mosás és a tisztítás a szilárd hulladék felületi szennyezQdéseit eltávolító mqvelet, megkönnyíti a hulladék hasznosítását. A szennyezQdés a mosáskor folyadékfázisba megy át: oldódik, diszpergálódik, emulgeálódik.
A folyadékfázis legtöbbször víz, vizes oldat, de lehet szerves oldószer is. A vízben oldott vegyszereket és szerves oldószereket aszerint kell kiválasztani, hogy milyenek a tisztítandó hulladék és a szennyezQ anyag tulajdonságai, és milyen a tisztítási hatásfokuk. A mqvelet hatékonyságát különbözQ kémiai adalékokkal segítik elQ (pl. vízlágyítók, nedvesítQszerek, emulgeáló-és diszpergáló anyagok alkalmazásával), valamint növelik a mosóközeg hQmérsékletét. A mosási folyamat több mqveleti fázisból áll, amelyek a mosófolyadék vegyszertartalma, a szilárd anyag és a folyadék aránya, továbbá a hQmérséklet tekintetében is különböznek egymástól.
A mosóvizet recirkuláltatják, ill. az elszennyezQdést követQen komplexen tisztítják. A mosást szakaszos és folyamatos üzemq berendezésekben végzik. Textilhulladék folyamatos tisztítására alkalmas mosóberendezés vázlatát a 5.44. ábra szemlélteti. A mosási technológiát fQként textil-, mqanyag-és üveghulladékok felületi tisztítására használják a hulladékkezelési gyakorlatban.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-44.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-44. ábra - Folyamatos csQmosógép vázlata
1. víz és mosószer; 2. szennyezett anyag; 3. fQ mosózóna; 4. tisztára mosó zóna; 5. öblítQzóna; 6. forróvíz-adagoló; 7. gQz; 8. kondenzvíz; 9. flottaelválasztás; 10. hQcserélQ; 11. lefolyó; 12. öblítQvíz; 13. szivattyú; 14. hajtómq; 15. kihordószalag
5.9.1.2. Fázisszétválasztási eljárások
A fázisszétválasztási eljárásokat a nem egyfázisú hulladék (iszap, zagy, emulzió) meghatározott komponenseinek kezelést megelQzQ elQkészítésére, valamint térfogatcsökkentésére alkalmazzák. A módszerek különösen akkor hatékonyak, ha az elválasztandó (pl. a veszélyes) komponens alapvetQen csak az egyik fázisban van jelen. A fázisszétválasztással bizonyos komponensek koncentrálódnak, így kedvezQbb állapotba kerül az anyag a további hasznosításhoz, ártalmatlanításhoz. Ezzel esetenként jelentQsen csökkenthetQ a szállítási költség. Az eljárások általában viszonylag egyszerqek, nem drágák és sokféle hulladékra alkalmazhatók.
Ülepítés
Az ülepítQ zagyok fázisszétválasztásában leginkább az ülepítést és a szqrést, ritkábban a centrifugálást és a flotálást alkalmazzák. A nem ülepíthetQ zagyok esetében elterjedt a flokkulálás és fejlesztés alatt áll az ultraszqrés. Iszapok esetében a szqréssel és centrifugálással végzett fázisszétválasztást széles körben alkalmazzák (iszapvíztelenítési eljárások), kísérleti szakaszban van a fagyasztva kristályosítás.
Desztilláció
Minden olyan iszap és zagy, amelyik elpárologtatható folyékony fázist (vizet, oldószereket) tartalmaz, bepárlással és desztillációval is kezelhetQ.
A desztilláció alkalmazása egyúttal hulladékhasznosítást is jelenthet (pl. oldó-szer-visszanyerés). Az olaj-víz keverékek egyszerqbben, az emulziók általában körülményesen bonthatók meg.
Fáziselválasztás adhézió alapján
Az olaj-víz keverékek szétválasztásának alapja a víz és olaj sqrqségkülönbsége és eltérQ adhéziós tulajdonsága. A legegyszerqbb olajlefölözQ berendezésekben a víznél kisebb sqrqségq olaj a gravitáció hatására felúszik. Lényegesen jobb elválasztási hatásfok érhetQ el hidrociklonokban és centrifugákban. Az eltérQ adhéziós tulajdonságokat hasznosítják a koaleszcens eljárásokkal, amelyekben fémbQl vagy mqanyagból kialakított felületeken filmáramlást hoznak létre akár folyadék, akár a felület irányított mozgatásával. Az utóbbi megoldások elterjedtebbek. Ezekben fém-vagy mqanyag szalagokat merítenek a víz-olaj keverékébe. A szalagról a víz visszafolyik, az olajcseppek az oleofil mqanyagfelületen összefüggQ filmet alkotnak és a szalaggal együtt távoznak.
Flotáció
A flotációs változat alapja az, hogy az emulzión átbuborékoltatott gáz olajcseppeket ragad magával, amelyek a folyadék felszínén külön fázist alkotnak. Mivel a gázbuborékok mérete meghatározó a folyamat szempontjából, különbözQ módszereket alkalmaznak a minél finomabb eloszlású gázbuborékok elQállítására (elektrolízissel, szakaszos gázbefúvással, oldott gázok felszabadításával). Az emulziók zöme olaj a vízben típusú emulzió, amely számos adalékanyagot (emulgeátort, korróziógátló és baktericid adalékot stb.) tartalmaz. Az ilyen emulziók bontására az elQzQ módszerek nem alkalmasak. A használatos megoldások: fizikai eljárások (membránszqrés, adszorpció, termikus bontás) és fizikai-kémiai eljárások (kisózás, savas bontás, flokkuláció).
Ultraszqrés
A membránszqrési eljárásokkal: ultraszqréssel, fordított ozmózissal az emulzióból eltávolítják a vízben oldott emulgeátorokat.
Az ultraszqrés során az emulziót 0,01 µm pórusméretq membránon 2 10 bar nyomással préselik át: a kis vízmolekulák a membránon átmennek, a nagyobb olajmolekulák visszamaradnak. A membrán eltömQdését a folyadék turbulens áramlása akadályozza meg. Az ultraszqrQegység általában csQ formájú hordozóanyagból és cellulóz-acetátból, poliamidból vagy poliamidhidrazidból készült membránból áll.
A teljesítmény a membrán pórusnagyságától, az alkalmazott nyomástól, a folyadék áramlási sebességétQl, a hQmérséklettQl, az olajtartalomtól, valamint az olaj és az emulgeátor tulajdonságától függ. A kívánt teljesítmény több ultraszqrQegység összekapcsolásával biztosítható. A folyamat többszöri ismétlésével az emulzió eredeti 2 5%-os olajtartalma 5 60%-ra növelhetQ (5.45. ábra). A módszer klórozott szénhidrogéneket tartalmazó emulziók bontására nem alkalmas.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-45.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-45. ábra - Ultraszqrés folyamatvázlata
1. emulzió; 2. kb. 5% olajtartalom; 3. lefölözött olaj; 4. ultraszqrés; 5. tisztított víz; 6. emulzió koncentrátum; 7. kb. 50% olaj
Fordított ozmózis
A módszer mqködési elve a 5.46. ábrán látható. Ha egy tömény vizes oldatot féligáteresztQ hártyával választanak el a hígabb oldattól, a koncentráció-különbség kiegyenlítésére megindul a vízmolekulák diffúziója a hártyán keresztül a töményebb oldatba és ennek következtében túlnyomás (ozmózisnyomás) keletkezik. Ha a töményebb oldatra az ozmózisnyomásnál nagyobb nyomás hat, a vízmolekulák a féligáteresztQ és mechanikailag szilárd membránon keresztül a hígabb oldatba áramlanak (fordított ozmózis) és az a töményebb oldat koncentrációját növeli.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-46.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-46. ábra - A fordított ozmózis mqködési elve
1. féligáteresztQ hártya; 2. híg oldat; 3. tömény oldat; 4. ozmózisnyomásnál nagyobb nyomás
Termikus emulzióbontás
A termikus eljárásokban az emulzió vizét párologtatják el, de az olaj magasabb forráspontja miatt visszamarad.
A merülQégés emulzióbontóban hulladékot az elgQzölögtetQbe vezetik, amelybe felülrQl nyúlik be a merülQégQ. A forró füstgázok átbuborékolnak ellenáramban az emulzión és így intenzív hQ-és anyagcsere jön létre. A vízgQz mosóberendezésen, majd kondenzátoron halad át és szükség van szennyvízkezelésre is. Az elgQzölögtetQbQl eltávolított olaj  a sók kiválasztása után  a merülQégQben tüzelhetQ el. Az eljárás 0,5 1 m3/h emulzió kezelésére ajánlott.
A vékony filmes elpárologtatót 5 10 m3/h emulzió termikus bontására alkalmazzák. Az elhasznált emulziót fokozatosan felmelegítik, majd az elpárologtatóba vezetik, ahol a víz gQzzé válik és az olaj az elpárologató falán lecsorog. Lassan forgó rotor távolítja el az olajat. E berendezés esetében is szükség van az olaj sótalanítására, a vízgQz mosására és a szennyvíz utókezelésére.
Kisózás, savas bontás
A kisózás és az emulziók savas bontása az anionaktív emulgeátorokkal képzett emulziók hulladékainak elQkezelésére alkalmas a következQ megfontolások alapján. Anionaktív emulgeátorok alkalmazásakor az olajcseppek és a víz között olyan elektromos kettQs réteg alakul ki, amelyben az olajcseppek a negatív töltésq kolloid részecskék. Ha az emulzióhoz sót adagolnak, az olajcseppek negatív töltése a kationokkal végbemenQ reakció következtében csökken és így csökken az azonos töltésq részecskék közötti taszítóhatás is. Többértékq kationok (A13+,Fe3+) a Schulz-Hardy-szabály alapján kedvezQbbek, mint az egyértékqek.
A savas bontás hasonlóképpen magyarázható. Az emulzióbontás nagyobb hatékonyságának oka, hogy a hidrogénion mozgékonyabb, mint a fémionok.
Flokkulálás
Elterjedten használt módszer az emulzió megbontására a flokkulálás, amelyben két eljárás összegzQdik: a negatív töltésq olajcseppek hozzákapcsolása a szilárd, pozitív töltésq részecskékhez, valamint ezek agglomerálása stabil, jól ülepíthetQ pelyhekké. ElsQ lépésben az emulziót sók vagy savak hozzáadásával bontják és az olajat lefölözik. Második lépésben a pH-érték beállításával és sóoldat hozzáadásával fémhidroxid csapadékot képeznek, amely a maradék olajat megköti, a csapadék szqrhetQ.
A flokkulás számos kifejlesztett változata a stabil emulziók megbontását segíti elQ.
Ezek:
a pelyhesítQanyagok adagolása;
az átpelyhesítés;
a pelyhek felúsztatása fáradt olaj hozzáadásával;
a pelyhek felúsztatása levegQs flotálással;
az elektroflotálás.
Az alkalmazható fázisbontási eljárást a kezelendQ hulladék anyagi jellemzQinek, mennyiségének és a konkrét helyi adottságoknak megfelelQen kell kiválasztani.
5.9.1.3. Komponens szétválasztási eljárások
A komponens szétválasztási eljárások egyaránt alkalmasak anyag-elQkészítési és anyag-átalakítási feladatokra. Ezeket az eljárásokat egyfázisú, többkomponensq hulladék alkotórészeinek ionos vagy molekuláris formában, alapvetQen fizikai módszerekkel való szétválasztására használják, elsQdlegesen hasznosítási célból. A gyakorlati alkalmazásra megérett módszerek többsége vizes oldatok kezelésére használható.
A jellemzQ eljárástípusokat az alapvetQ mqveleti feladat figyelembevételével csoportosítjuk az 5.26 táblázatban. A komponens szétválasztási eljárások közé tartoznak továbbá azok a módszerek is, amelyekkel a különbözQ szilárd hulladék-keverékek másodnyersanyagként hasznosítható alkotórészei nyerhetQk vissza.






Alkalmazás Szétválasztási módszerek Gyakorlati alkalmazás a hulladékkezelésben Nehézfémek és mérgezQ anionok kinyerése vizes oldatokból Szerves alkotórészek kinyerése vizes oldatokból Szervetlen alkotórészek kinyerése folyadékokból, iszapokból Oldószer-visszanyerés Kifejlesztett, de széles Ioncsere Ultraszqrés Desztilláció körben még Ioncsere folyadékmembránon Oldószeres extrakció VízgQz-desztilláció nem alkalmazott Adszorpció szénen, gyantán Fordított ozmózis Bepárlás Oldószeres extrakció Kihajtás levegQvel, gQzzel, ammóniával Alkalmazáshoz Ionflotáció Fagyasztva további fejlesztés kristályosítás szükséges Nagy térerejq mágneses szeparálás 5-26. táblázat - Folyékony és iszaphulladékok komponensszétválasztási eljárásai
Ezek a módszerek egyrészt az anyagok elektromos, mágneses és optikai tulajdonságait (pl. elektromos vezetés, felületi töltés, mágneses permeabilitás, fényreflexió), másrészt ezek további fizikai tulajdonságait (szemcseméret és -alak, sqrqség, nedvesíthetQség) hasznosítják az elválasztás során. A fontosabb elválasztási tulajdonságok szerint csoportosított szétválasztási módszereket ismerteti a 5.27. táblázat, néhány jellemzQ alkalmazási területüket pedig a 5.28. táblázat.








Elválasztási tulajdonságok Szétválasztási módszerek Szemcseméret Rostálás Sqrqség Nehézközegq szeparátorok Mágneses folyadékokkal dolgozó nehézközegq szeparátorok Szemcseméret, -alak és -sqrqség Mechanikai szeparátorok:  légosztályozók,  légszérek,  ballisztikus, súrlódásos és ütköztetQ szeparátorok Hidromechanikai szeparátorok:  ellenáramú szeparátorok,  nedvesüzemq szérek,  pulzációs ülepítQk,  hidrociklonok,  spirális osztályozók Mágneses permeabilitás Mágneses szeparátorok Elektromos vezetés, felületi töltés Elektrosztatikus szeparátorok, örvényáramú szeparátorok Felületi nedvesíthetQség Flotáció Szín, reflexió Optikai szeparátorok, lézertechnika Egyéb anyagi tulajdonságok
(pl. infravörös abszorpció) Infravörös szeparátor 5-27. táblázat - Szilárd hulladékok komponensszétválasztási módszerei











Eljárástípus Alkalmazási terület Mechanikai Papír-, mqanyag-és textilhulladék szétválasztása és tisztítása
Szerves szilárd maradéknak a szervetlentQl való elkülönítése
Kábel-és gumihulladék osztályozása Hidromechanikai Szerves és szervetlen hulladékkomponensek szétválasztása
Mqanyagkeverékek szétválasztása
Kábelhulladék feldolgozása
Fémhulladék szeparálása, dúsítása Nehézközegq és mágneses folyadékkal dolgozó Fémhulladék szeparálása, dúsítása Mágneses Vashulladék szétválasztása, elkülönítése
Üveg-és mqanyaghulladék szétválasztása Flotációs Üveghulladék szétválasztása
Mqanyaghulladék szétválasztása
Papírhulladék festékmentesítése Örvényáramú és elektrosztatikus Fémhulladék szétválasztása
Papír-, mqanyagkeverékek szétválasztása Optikai Üveghulladék szín szerinti osztályozása Infravörös Papír-, mqanyagkeverék szétválasztása 5-28. táblázat - A szilárd hulladékok komponensszétválasztási eljárásainak alkalmazási területei
Oldószeres extrakció
Az oldószeres extrakciót több évtizede alkalmazzák egyes hidrometallurgiai eljárásokban, újabban azonban a szennyvizek fémtartalmának kinyerésére is. Az eljárás lényege, hogy szerves savakkal vagy komplexképzQkkel  fQként kelátképzQkkel  olyan fémvegyületeket hoznak létre, amelyek megoszlása a vizes és az oldószeres fázis között az extrakció számára elQnyös. A leggyakoribb kelátképzQk pl. a dikarbonsavak, az aminosavak, a hidroxialdehidek, a hidroxisavak, a fenolszármazékok. Tetemes mennyiségq dokumentáció foglalkozik a színesfémek oldószeres extakciójával.



Ioncsere
Az ioncserélQ eljárások oldatok fémtartalmának elválasztására való alkalmazása szintén hagyományosnak tekinthetQ. Jó eredményeket értek el a galvántechnika területén a króm, réz, kadmium, nikkel, vas és cink elválasztásában. Ilyen célra leggyakrabban erQs kationcserélQ gyantákat használnak, amelyek savazással regenerálhatók.
Kémiai szempontból ezek a gyanták térhálósított polisztirol vázon aktív szulfonsavcsoportokat hordoznak. Anionos állapotba hozható fémek (kromátok, bikromátok) kinyerésére aminocsoportokat tartalmazó anioncserélQ gyantákat használnak. Az ioncserélQ fémvisszanyerQ eljárások alkalmazására intenzív fejlesztQmunka folyik, elsQsorban a galvániparban és a szennyvízkezelés területén. Az ioncsere fQként híg oldatok esetében (0,1%-nál kisebb fémtartalom) hatékony. Hátrányai közé sorolható kis szelektivitása, valamint érzékenysége az oldatban jelen lévQ lebegQanyagokkal szemben.
Membránszqrés
A membrános eljárások többnyire cellulóz-acetátból vagy poliamidból készített membránjai lehetnek lemez alakúak, üreges szálmembránok és spirális rendszerqek. A membránok iránti követelmények: nagy visszatartó képesség, jó szelektivitás, kémiai és bakterológiai ellenálló képesség, nagy áramlási sebesség, nagy mechanikai szilárdság, hosszú élettartam és alacsony költségek.
A membrános eljárások (fQként az ultraszqrés és a fordított ozmózis) biológiai tisztítási módszerekkel kombinálva különösen hatékonyak szerves és szervetlen (fémionok) szennyezQ anyagokat tartalmazó szennyvizek (pl. lerakóhelyi szivárgóvizek) eredményes tisztítására. Hátrányuk, hogy a membránok érzékenyek mechanikai hatásra, korrózióra, valamint lebegQanyagok által okozott eltömQdésekre.
Desztilláció
A szerves oldószerek visszanyerésére a desztillációs és bepárlási módszereket széles körben alkalmazzák. A desztilláció során a két-vagy többkomponensq folyadékelegyet hevítik és a keletkezett gQzt (gQzöket) elvezetve cseppfolyósítják. A desztillációval az egyik komponenst fel lehet dúsítani a desztillátumban, másikat a visszamaradó folyadékban és ismételt desztillációval sok esetben tetszQleges tisztasági fokig szét le-het választani az elegy komponenseit.
Az elméletileg tökéletes elválasztás csak végtelen, sokszor megismételt desztillációval lenne megoldható. A gyakorlatilag kielégítQ elválasztást viszont annál könnyebben érjük el, minél nagyobb a két összetevQ forráspontja közötti különbség. A gyakorlatban a sokszor ismételt desztilláció helyett folyamatos üzemben, ún. rektifikációval választják szét a komponenseket.
A rektifikáció és a deflegmáció összekapcsolásával igen nagymértékq elválasztás érhetQ el egyetlen desztillálási mqveletben. Ez az alapja a folyamatosan mqködQ frakcionált desztillációt végzQ rendszernek is, amelyben a különbözQ forráspontú, tehát különbözQ összetételq részeket gyakran külön fogják fel (5.47. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-47.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-47. ábra - A folyamatos frakcionált desztilláció elve
1. perforált desztillálótányérok; 2. hulladékbetáplálás; 3. desztillálóoszlop; 4. kondenzátor; 5. gyqjtQedény; 6. reflux áram; 7. desztillátum; 8. rebojler; 9. gQznemq oldószer; 10. desztillációs
Légosztályozás
A szilárd hulladék komponens-szétválasztási módszereit széles körben használják olyan technológiákhoz, amelyek települési szilárd és ahhoz hasonló összetételq ipari hulladék energetikailag értékes, ún. könnyq alkotórészeibQl brikettált vagy pelletizált tüzelQanyagot állítanak elQ, valamint akkor, ha értékes másodnyersanyagokat kívánnak a hulladékkeverékekbQl visszanyerni. A légosztályozó készülékekben a szabályozott sebességq levegQárammal osztályozzák a hulladékot szemcseméret, és sqrqség szerint. Keresztáramú és ellenáramú változatai ismeretesek (5.48. és 5.49. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-48.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-48. ábra - Vertikális légosztályozók típusai
a) elszívásos aspirátor; b) vertikális osztályozóoszlop; c) vertikális cikcakk osztályozó 1. 024<
B
VȨ$Ü$2)X)È*.¤8@:D(D2FÈFd`€b–f¼f*s>u†w w{¬{à؆<‡Þˆúˆ@–P–À˜þ™:ž<žpŸrŸžŸ´ T¡V¡ª¡¬¡â¡ä¡n¢p¢N§P§ì§
¨(©*©FªHª’ª”ªØªÚªF«H«Œ«Ž«à«â«"¬$¬‚¬„¬Ð¬Ò¬­­<­õíõéåéÞéÞéÞéåéåéåéåéåéåéåéåéåéåéåéåéåéåéÙéÙéåéÙéÙéÙéÙéÙéÓéÙéËéËéËéËéËéËéËéËéËéËé h™^„CJ aJ
h™^„0J h™^„H*

h™^„h™^„hÓL9h™^„ h™^„CJ0aJ0 h™^„h™^„CJ0aJ0P24º ü

Ò
Î ¤ªö

NÈ‚„†ˆŠBfˆ®V÷÷òíèààèèíèèØØØèèèèèÐÐèè
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„ $a$gd™^„rô¾ôýýVȘ#¨$Ü$J(,).)0)2)X)È*.P2œ228¤8B:P;þ<===J?ÄA$B¢CEúõõõúõõõõõúõõõúõúõõõõõõõõðõõgd™^„gd™^„gd™^„EªE2FÊFÊGÆHO@OBOPP*P6P4QLR&ST¨T÷÷÷÷÷òòíòåååòòòòÝÝÝòòòÕÕ
&
F gd™^„
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„
&
Fgd™^„¨T UHUêVFYÂYøY\Þ^J_n_€_Ð_`d`‚bôbÚcìcDd\djeÊf¤gBh÷÷òòíèòòòààààààòòòØØØòòÐ
&
F
gd™^„
&
F gd™^„
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„
&
F gd™^„BhÍh mjolo²oLq©r|uvhv”v°vàv˜xÜx²z0|V|¾|¦}â÷òòòíòòòååååàòØØòòÐÐòòòò
&
F
gd™^„
&
F

gd™^„gd™^„
&
F
gd™^„gd™^„gd™^„
&
F
gd™^„â$€j€°ÆÚô4‚H‚Œ‚Ê‚ƒ0ƒFƒ^ƒ’ƒz„ԅ؆>‡Úˆ–‰Ú‰êŠ÷÷òêêêêââÝòÕÕÕÕòòòÍÍòÝò
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„
&
F gd™^„êŠìŠîŠp‹¢‹>ŒØ"ŽXŽ.¼âô(Th–p”T•Ê–.—ššššúúúòòúêêêúââââââúúúÝúúúúgd™^„
&
F gd™^„
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„š&š6šnšðšV›¤›Î›þ›ŒžŸ ¢ê¢¤Ê¦†©ˆ©Š©Œ©Ž©®©Ø©ªª4ªFª÷÷÷÷òíèãÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞØØØØØØ$Ifgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„gd™^„
&
Fgd™^„FªHªZªjªnª~ª‚ª’ªicccccc$If–kd$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ’ª”ªžª®ªºª¾ªÈªØªicccccc$If–kdº$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ تڪ«««,«6«F«icccccc$If–kdt$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ F«H«T«`«j«t«€«Œ«icccccc$If–kd.$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ Œ«Ž«²«¾«È«Ð«Ô«à«icccccc$If–kdè$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ à«â«ô«¬
¬ ¬¬"¬icccccc$If–kd¢$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ "¬$¬B¬R¬\¬f¬r¬‚¬icccccc$If–kd\$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ‚¬„¬¨¬´¬¼¬À¬Ä¬Ð¬icccccc$If–kd$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ЬҬڬæ¬î¬ò¬ú¬­icccccc$If–kdÐ$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ­­­­(­,­0­<­icccccc$If–kdŠ$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ <­>­^­n­x­|­„­”­icccccc$If–kdD $$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ <­>­”­–­Ô­Ö­ ®
®'®(®R®S®†®‡®¥®¦®Å®Æ®÷®ø®¯-¯L¯M¯|¯}¯¨¯©¯Í¯Î¯ì¯í¯° °p°r°Ô°Ö°R±T±¢±¤±„²†²ˆ²š²¬²^³x³

´ ´Ð´Ò´Ô´Ö´Ø´fµhµtµ µ¢µêµìµ¶¶2¶3¶I¶J¶r¶s¶•¶–¶¿¶À¶ã¶ä¶ ··(·)·@·A·øôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøíåíôßôßô×ô×Ï×ôíåíôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøjxh™^„Ujh™^„U
h™^„0Jh™^„5H*\

h™^„5\h™^„ h™^„CJ aJ R”­–­¦­²­¼­À­È­Ô­icccccc$If–kdþ $$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ Ô­Ö­ä­ð­ú­þ­® ®icccccc$If–kd¸$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ®
®®®®®!®'®icccccc$If–kdr $$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ '®(®5®=®C®E®J®R®icccccc$If–kd,
$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ R®S®h®p®v®x®~®†®icccccc$If–kdæ
$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ †®‡®®“®˜®š®Ÿ®¥®icccccc$If–kd
$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¥®¦®­®³®¸®º®¿®Å®icccccc$If–kdZ

$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ŮƮٮá®ç®é®ï®÷®icccccc$If–kd
$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ÷®ø®¯
¯¯¯¯¯icccccc$If–kdÎ
$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¯-¯4¯:¯?¯A¯F¯L¯icccccc$If–kdˆ $$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ L¯M¯d¯j¯o¯q¯v¯|¯icccccc$If–kdB$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ |¯}¯Š¯’¯˜¯š¯ ¯¨¯icccccc$If–kdü$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¨¯©¯µ¯»¯À¯Â¯Ç¯Í¯icccccc$If–kd¶$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ͯίԯگ߯á¯æ¯ì¯icccccc$If–kdp$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ì¯í¯ö¯ü¯°°°°icccccc$If–kd*$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ° °6°F°R°V°`°p°icccccc$If–kdä$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ p°r°„°–°¦°¶°Â°Ô°icccccc$If–kdž$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ Ô°Ö° ±±*±4±@±R±icccccc$If–kdX $$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ R±T±f±v±‚±†±’±¢±icccccc$If–kd$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¢±¤±Š²Œ²Ž²²’²”²

´Ø´lµid______Zdgd™^„gd™^„gd™^„–kdÌ$$If–ÖˆñÿÈ<“oã-#€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„
lµnµpµrµtµvµxµ‚µŒµ–µ µ¢µªµúúúúúôîîîîkîƒkdÆÝ$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„$If$Ifgd™^„

ªµºµÊµÚµêµìµøµ¶
¶¶¶ùùùùvùùùùùƒkd`Þ$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„$If
¶¶-¶%¶+¶,¶2¶|vvvpv$If$IfƒkdúÞ$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„2¶3¶?¶@¶A¶B¶I¶|vpppv$If$Ifƒkd”ß$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„I¶J¶V¶]¶d¶k¶r¶|vvvvv$Ifƒkd.à$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„r¶s¶}¶ƒ¶‰¶¶•¶|vvvvv$IfƒkdÈà$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„•¶–¶¤¶ª¶±¶¸¶¿¶|vvvvv$Ifƒkdbá$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„¿¶À¶Ë¶Ñ¶×¶Ý¶ã¶|vvvvv$Ifƒkdüá$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ã¶ä¶ò¶ù¶· · ·|vvvvv$Ifƒkd–â$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ·····"·(·|vppvv$If$Ifƒkd0ã$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„(·)·<·=·>·?·@·|vpppp$If$IfƒkdÊã$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„@·A·D·L·T·\·d·|vvvvv$Ifƒkddä$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„A·d·e·“·”·¹·¸Ž¸¬Ã®ÃôÃöÃ.ÆRÆ>ǚǮÇÒÇÔÇÖÇ˜ÈšÈœÈžÈ ÈXÉTÌæÌÍ(̈́͆ÍÎÎ?Î@Î΀νξÎëÎìÎ5ÏÐnÐpÐäÐæÐ^Ñ`ÑfҌҐҲÒ0ÔrÔÆÔÜÖôÖ Ù^ÙT܀Ü
ߪßÆßüß à(à*à,àîàðàòàôàöàÂáüôüôüôíüèüèüäüäÞäüÖüÖÎÖüíüäÞäüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôíüäÞäüÈüäüÈüÈüäÞäÞäüÖüÖÀÖüíjtWh™^„U
h™^„0Jj¾æh™^„Ujh™^„U
hÓL90JhÓL9 h™^„H*

h™^„5\ h™^„CJ aJ h™^„Ld·e·s·{·ƒ·‹·“·|vvvvv$Ifƒkdþä$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„“·”·™·¡·©·±·¹·|vvvvv$Ifƒkd˜å$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„¹·º·¸þ¹­ºo»¬½ ¾Z¾–¾pÁøÂÔÇ|wrrrrjjjrrr
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„ƒkd2æ$$If–Örñÿ8 b
Œ
¶à€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„

ÔÇ ÈZɂÉ2ËX˨ËÄËÚË&ÌTÌ*Í,Í.Í0Í2Í4Í>ÍHÍRÍ\ÍfÍpÍz̈́ÍúõðëããããããëëëëëÝ××××××××$If$If
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„gd™^„„͆ͲͼÍÆÍ0***$IfÏkd>P$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ÆÍÐÍÚÍäÍîÍøÍÎùùùùùù$IfÎÎÎÎ!Î0***$IfÏkdøP$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„!Î&Î+Î0Î5Î:Î?Îùùùùùù$If?Î@ÎWÎ\ÎaÎ0***$IfÏkd²Q$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„aÎfÎkÎpÎuÎzÎÎùùùùùù$If΀ΕΚΟÎ0***$IfÏkdlR$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ŸÎ¤Î©Î®Î³Î¸Î½Îùùùùùù$If½Î¾ÎËÎÏÎÓÎ0***$IfÏkd&S$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ÓÎ×ÎÛÎßÎãÎçÎëÎùùùùùù$IfëÎìÎ
ÏÏÏ0***$IfÏkdàS$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ÏÏ!Ï&Ï+Ï0Ï5Ïùùùùùù$If5Ï6ÏÐ(Ð2Ð0***$IfÏkdšT$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„2Ð<ÐFÐPÐZÐdÐnÐùùùùùù$IfnÐpДОШÐ0***$IfÏkdTU$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„¨Ð²Ð¼ÐÆÐÐÐÚÐäÐùùùùùù$IfäÐæÐ$Ñ,Ñ4Ñ0***$IfÏkd V$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„4Ñ<ÑBÑJÑRÑXÑ^Ñùùùùùù$If^Ñ`ÑhҌÒlÔ0+&&gd™^„gd™^„ÏkdÈV$$If–ÖÊ ñÿd
b`^\ZXVT€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„lÔPÖè؆ۄܞÝ@Þ
ß*àöàÄáöáâ
â ââ(â2â<âFâúúúúúòòúíèâââââââââ$Ifgd™^„gd™^„
&
Fgd™^„gd™^„ÂáFâHâ¤â¦â(ã*ã|ã~ãÌãÎã+ä,äQäRäväwäœääÏäÐäå åQåæbædæÞæàæ¤çìëFì`ìzì¬ì®ì€í‚í®í°íØíÚíîî8î:îvîxî°î²îÖîØîïï6ï8ïbïdïŒïŽïÂïÄï0ð2ð˜ðšðññ6ñ\ñ‚ñ„ñ ñ”ü¨üÊüÜü

ý ýÐýÒýüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôíüéãéüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôíÜíüÖüéüÖüÎüÎjh™^„U
h™^„0J

hÓL95\
hÓL90JhÓL9

h™^„5\ h™^„CJ aJ h™^„PFâHâTâ^âhâ0***$IfÏkdt!$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„hârâ|â†ââšâ¤âùùùùùù$If¤â¦âÜâæâðâ0***$IfÏkd."$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ðâúâã ãã ã(ãùùùùùù$If(ã*ã:ãBãJã0***$IfÏkdè"$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„JãRãZãbãjãrã|ãùùùùùù$If|ã~ãŒã”ãœã0***$IfÏkd¢#$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„œã¤ã¬ã´ã¼ãÄãÌãùùùùùù$IfÌãÎãää
ä0***$IfÏkd\$$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„
ääää!ä&ä+äùùùùùù$If+ä,ä1ä5ä9ä0***$IfÏkd%$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„9ä=äAäEäIäMäQäùùùùùù$IfQäRäVäZä^ä0***$IfÏkdÐ%$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„^äbäfäjänäräväùùùùùù$Ifväwä”ä•ä–ä0*$$$If$IfÏkdŠ&$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„–ä—ä˜ä™äšä›äœäùùùùùù$Ifœää§ä¬ä±ä0***$IfÏkdD'$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„±ä¶ä»äÀäÅäÊäÏäùùùùùù$IfÏäÐäãäèäíä0***$IfÏkdþ'$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„íäòä÷äüäåååùùùùùù$Ifå å)å.å3å0***$IfÏkd¸($$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„3å8å=åBåGåLåQåùùùùùù$IfQåRå2æ8æ>æ0***$IfÏkdr)$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„>æDæJæPæVæ\æbæùùùùùù$Ifbædæ¢æªæ²æ0***$IfÏkd,*$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„²æºæÀæÈæÐæÖæÞæùùùùùù$IfÞæàæ¦çòçšè0+&&gd™^„gd™^„Ïkdæ*$$If–ÖÊ ñÿÄ

 À¾¼ º¸¶´€€€€€€€€€ ö6Ö$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ$ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„šèäé|ì ì¬ì®ì°ìèìí\í€íúúôô¨¢ôôôô$IfKkd’+$$If–4Ö0ñÿ9
#à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt™^„$Ifgd™^„
€í‚íží¢í¦íªí®ízttttt$If„kd,$$If–4Örñÿ9
@®þ# €€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„®í°íÈíÌíÐíÔíØí|vvvvv$IfƒkdÐ,$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ØíÚíòíöíúíþíî|vvvvv$Ifƒkd|-$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„îî(î,î0î4î8î|vvvvv$Ifƒkd(.$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„8î:îfîjînîrîvî|vvvvv$IfƒkdÔ.$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„vîxî î¤î¨î¬î°î|vvvvv$Ifƒkd€/$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„°î²îÆîÊîÎîÒîÖî|vvvvv$Ifƒkd,0$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ÖîØîôîøîüîïï|vvvvv$IfƒkdØ0$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ïï&ï*ï.ï2ï6ï|vvvvv$Ifƒkd„1$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„6ï8ïRïVïZï^ïbï|vvvvv$Ifƒkd02$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„bïdï|ï€ï„ïˆïŒï|vvvvv$IfƒkdÜ2$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ŒïŽï²ï¶ïºï¾ïÂï|vvvvv$Ifƒkdˆ3$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ÂïÄï ð$ð(ð,ð0ð|vvvvv$Ifƒkd44$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„0ð2ðˆðŒðð”ð˜ð|vvvvv$Ifƒkdà4$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„˜ðšðñññ

ññ|vvvvv$IfƒkdŒ5$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ññ„ñ,ò‚ö®÷°÷²÷²ú"ü

ýØýžþ|wrrrrrrrrmwgd™^„gd™^„gd™^„ƒkd86$$If–Örñÿ9
@®þ#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„

ÒýÔýÖýØýœþ¤¨¶ØÜÞàâæèÈ⪼¨ªl n p r t ž¼^x ¶ ¸ NP´¶ØÚNPrtÞà‚„¨ª,.Z\ÈÊBDfhâäbdØÚ<>`b”–¼¾÷ïëäëÞëÞëÙëÙëÙëÞëÞëïëïÑïëäëÍëÞëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅ h™^„CJ aJ hÓL9j@h™^„U h™^„H*
h™^„0J

h™^„5\h™^„jh™^„UjÖ6h™^„UNžþÿ¸ÿ þÖ ¨t L,

VXð úõúíííúèãõúúúúÝÝ$Ifgd™^„gd™^„
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„ N ˜ ´ ¶ ³­§§§­$If$IfKkdÆ $$If–4Ö0ñÿö #à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt™^„¶ ¸ º ¼ ð FNzttnnnn$If$If„kdP¡$$If–4Örñÿö Ü Á¢ # à€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ NPr†’œ°´gaaaaaa$If—kd ¢$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ´¶¸º¼¾ÌØgaaaa[[$If$If—kdТ$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ØÚ
&2@Ngaaaaaa$If—kd¡£$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ NPRTVXlrgaaaa[[$If$If—kdr¤$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ rt–˜¤°ÎÞga[aaaa$If$If—kdC¥$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ Þàâäæèügaaaa[[$If$If—kd ¦$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ 0\bhv‚gaaaaaa$If—kdå¦$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ‚„†ˆŠŒ ¨gaaaa[[$If$If—kd¶§$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¨ªàú,gaaaaaa$If—kd‡¨$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ,.0246JZgaaaa[[$If$If—kdX©$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ Z\‚”œ¦ºÈgaaaaaa$If—kd)ª$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ÈÊêøþ
icccccc$If–kdúª$$If–Öˆñÿö Ü oÁ¢ #€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ "$&:Bgaaaa[[$If$If—kd´«$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ BDFHJLZfgaaaa[[$If$If—kd…¬$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ fh¨ÄÆÈÜâgaa[[aa$If$If—kdV­$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ âä

*6BVbicccccc$If–kd'®$$If–Öˆñÿö Ü oÁ¢ #€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ bd„®´¼ÐØicccccc$If–kdá®$$If–Öˆñÿö Ü oÁ¢ #€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ØÚø &4@BDFZ`gaaaa[[$If$If—kdU°$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àààà€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ `bdfhpŽ”gaaa[[[$If$If—kd&±$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ”–˜šœž²¼gaaaa[[$If$If—kd÷±$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # à€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¼¾ô
&6gaaaaaa$If—kdȲ$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¾68®°ÂÄn6-¾ ž"¶"¸"º"|#~#€#‚#„#"$J)T)*0D0v1|1r2ˆ2Š2 2¢2Â2ú23h3j34
4È4Ê4ì4®5°5ø5ú5]6^6¸6¹6À6ÜBDXGtGâGôG HHØHÚHÜHÞHàHIÚIÜI.J0JKK¼K¾K¨LªL~M€M@NBNÊNÌN„OüôüôüôíüéüãüÛüÛÓÛüíüéüãüéüéüéüéüéüôüôüôéüôüôüôíüãüéüãüãüÛüÛËÛüíüôüôüôüôüôüôüôüôüj%h™^„Uj¶h™^„Ujh™^„U
h™^„0JhÓL9

h™^„5\ h™^„CJ aJ h™^„P68dˆŽ”¢®icccccc$If–kd™³$$If–Öˆñÿö Ü oÁ¢ #€€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ®°²´º¾ÀÂgaa[[aa$If$If—kdS´$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ #àà€€àà ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ ÂÄprú6-À ¸"„#†#gb]]X]]Sbgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„—kd$µ$$If–4ֈñÿö Ü oÁ¢ # €€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„ †#$$Ö$ô%®&r'J(Ð(ˆ*”,Ð.æ/V2X2Z2\2^2`2b2d2r2Š2¢2Ä2è2

33úõíííííõõõõõõõõõõõõççççççç$If
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„343H3h3ùùù$Ifh3j3~3$Ifâkd‡ÿ$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„~3”3¢3²3Â3Æ3Ú3ð344ùùùùùùùùù$If 4
4(4$Ifâkdy$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„(4<4L4\4p4~4Ž4¤4´4È4ùùùùùùùùù$If È4Ê45$Ifâkdk$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„525B5V5f5j5z55 5®5ùùùùùùùùù$If ®5°5¼5$Ifâkd]$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„¼5È5Ð5â5ä5è5ì5ð5ô5ø5ùùùóùùùùù$If$If ø5ú56$IfâkdO$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„666#6-646?6K6S6]6ùùùùùùùùù$If ]6^6¹6gd™^„âkdA$$If–Öà
ñÿÃj

%ûÜeœ} #€€€€€€€€€€ ö6Ö(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„¹6ô67´9;

=r=?A A"AÜBDND~D´F HàH’I¨I²I¼IÆIÐIÚIúõúúúúúúúúúúõúúúðëåååååå$Ifgd™^„gd™^„gd™^„gd™^„ÚIÜIÞIêIîIúIþI
J JJJga[[[[[[[[$If$If—kdDõ$$If–4ֈñÿ<
ñ Ë¥#à€€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Öaöyt™^„
J*J.J0JzJŠJ–J¦J²JÂJÎJÞJêJúJKKnKvK€KˆK’K–K K¤K®K²K¼K¾KùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùùùùùùêFfÑüFfèùFfüö$If¾K*L8LBLPL\LjLtL‚LŽLœL¨LªLòLM MM*M:MFMVMbMrM~M€MÈMÖMàMùùùùùùùùùùùôùùùùùùùùùùùïùùùFf£Ffºÿ$IfàMîMøMNNN(N6N@NBN\NhNrN~NˆN”NžNªN´NÀNÊNÌNO"O,O8OBONOùùùùùùùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùFfuFfŒ$IfNOXOdOnOzO„O†OÜOêOôOP

PP$P2P $If„O†OTPVP8Q:QÄQÆQPRQRÊRËR
SRSTèTêTàUâUÊVÌVnWpWXX}X~XéXêXCYZîZðZ[j\x\i~–~˜~RT‚„ €"€œ€ž€ø€ú€(*ÖØR‚T‚®‚°‚ô‚ö‚8ƒ:ƒ‚ƒ„ƒÀƒÂƒüƒþƒøôøôøôøôøôøðôøôøôøôøôøôøôøôøôøéôãôãôðô×ôðôðôðôðôðôãôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøh™^„h™^„5CJaJ
h™^„0J

h™^„5\hÓL9h™^„ h™^„CJ aJ UQ.Q8Q:QVQbQlQxQ‚QŽQ˜Q¤Q®QºQÄQÆQR
RRR R*R0R:R@RJRPRQRùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùùùùùùêFfFf Ff0$IfQRŽR•RšR¡R¦R­R²R¹R¾RÅRÊRËR

S SS"S(S0S6S>SDSLSRSSSnT|T†TùùùùùùùùùùùôùùùùùùùùùùùïùùùFfÔFfë$If†T”TžT¬T¶TÄTÎTÞTèTêTTUdUpU€UŒUœU¨U¸UÄUÔUàUâUPV^VhVxV‚VVùùùùùùùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùFf¦"Ff½-$IfVšV¨V²VÀVÊVÌVW

WW"W,W8WBWNWXWdWnWpWÂWÐWÚWèWòWXX

XXùùùùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùùùùFfx(Ff%$IfXXXXAXHXMXTXYX`XeXlXqXxX}X~X¯XµXºXÁXÆXÍXÒXÙXÞXäXéXêXùùôùùùùùùùùùùùïùùùùùùùùùùùêFf31FfJ.Ffa+$IfêXóXýXY
YYY#Y-Y3Y=YCYDYðZòZj\]¸^ò`0cdúdbg”hˆj\lÂnùùùùùùùùùùùôïêêêêêâââêêêêê
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„Ff 4$IfÂnäoæoèo@qRr¨s^uÆw™xáxylz\|–|$}f}„}Æ}ö}úõõõííúúúåååúÝÝÝ×××$If
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„
&
Fgd™^„gd™^„gd™^„ö}ø}~6~<~>~N~~¢œœœ?œœ]kd‡6$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd÷5$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ ~–~˜~š~PRTùœ–ù–9]kd§7$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd7$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$IfTV€‚„”€ €ùóù–óóó]kd78$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If$If €"€2€”€œ€ž€®€ð€¢œœœ?œœ]kdW9$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kdÇ8$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ ð€ø€ú€ü€&(*ùœ–ù–9]kdw:$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kdç9$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If*:ÐÖØèJ‚R‚ùùùœùùù]kd ;$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If R‚T‚d‚¦‚®‚°‚²‚¢œœœ?9$If]kd'<$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd—;$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„²‚ò‚ô‚ö‚ƒ0ƒ8ƒùó–ùùù]kd·<$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If$If8ƒ:ƒJƒzƒ‚ƒ„ƒ”ƒ¸ƒ¢œœœ?œœ]kd×=$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kdG=$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ ¸ƒÀƒÂƒÒƒôƒüƒþƒ „ùœùùù?ù]kd÷>$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kdg>$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If „V„\„^„n„Ì„Ò„Ô„ùùœùùù?]kd@$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kd‡?$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If þƒ\„^„n„Ê„Ò„Ô„@…B… …¢…ò…ô…ΆІB‡D‡~‡€‡¼‡¾‡ˆ
ˆìˆîˆ\‰^‰JŠLŠÖŠØŠR‹T‹Œ ŒèŒêŒhjŽŽŽ€‚˜šB‘D‘’’““‚“„“ø“ú“l”†”Š”ƘСԡ֡ò¡–¢˜¢.£0£Ü£Þ£‚¤„¤(¥*¥Ì¥Î¥ ¦¢¦T§V§ú§
¨¨¨r¨s¨¿¨üôüðüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüìüôüôüôåüðüìðìßì×ì×ì×ì×ì×ì×ì×ì×ìðì×ì×ì hàCJ aJ
hà0J

h™^„5\hàhÓL9 h™^„CJ aJ h™^„UԄä„:…@…B…R…š… …ùùùœùùù]kd§@$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If …¢…²…ê…ò…ô…†Æ†¢œœœ?œœ]kdÇA$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd7A$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ ƆΆІà†:‡B‡D‡T‡ùœùùù?ù]kdçB$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kdWB$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If T‡v‡~‡€‡‡²‡¼‡¾‡ùùœùùù?]kd D$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kdwC$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If ¾‡Î‡ˆˆ
ˆ

ˆêˆìˆùùùœ–ù–$If]kd—D$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If ìˆîˆðˆZ‰\‰^‰n‰¢œ–œ9–]kd·E$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If$If]kd'E$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„n‰BŠJŠLŠ\ŠÎŠÖŠØŠùùœùùù?]kd×F$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kdGF$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If ؊èŠJ‹R‹T‹d‹ŒŒùùùœùùù]kdgG$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If Œ Œ0ŒàŒèŒêŒìŒ¢œœœ?9$If]kd‡H$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd÷G$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ìŒfhjz†ŽŽŽùó–ùùù]kdI$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If$IfŽŽŽ Žx€‚’¢œœœ?œœ]kd7J$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kd§I$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„ ˜šª:‘B‘D‘ùœùùù?]kdWK$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„]kdÇJ$$If–ÖFñÿ¯´#€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$IfD‘’’’’¤’ª’Ö’“““F“‚“úúúúúôôô—ôôô]kdÙK$$If–ÖFñÿ;W G ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$Ifgd™^„

‚“„“Ž“º“ø“ú“n”¢œœœ?:gd™^„]kdµL$$If–ÖFñÿ;W G ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„$If]kdGL$$If–ÖFñÿ;W G ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt™^„n”P–¬—Ƙ8™œ™š–šÒš›4Rx¦¼Ìžèž,ŸbŸŸ’Ÿ”Ÿ–ŸàŸúúúõðëãããëÛÛÛÛëÓÓÓÓëëëë
&
F!gdà
&
F gdà
&
F-gdàgdàgdàgdàgd™^„àŸ¦ N¡ ¢,¢–¢˜¢°¢.£0£H£÷÷òìì¢ììXìJkd¥M$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàJkd#M$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$Ifgdà
&
F"gdà
H£Ü£Þ£ö£‚¤„¤œ¤(¥ù¯ùùeùùJkd©N$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàJkd'N$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If (¥*¥B¥Ì¥Î¥æ¥ ¦µ¯¯e¯¯Jkd­O$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd+O$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà ¦¢¦º¦T§V§n§¨µ¯¯e¯¯Jkd±P$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd/P$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytਨ'¨r¨s¨€¨ã¨µ¯¯e¯¯JkdµQ$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd3Q$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt࿨Ԩã¨ä¨?©@©“© ©¡©¢©õ©ªªªxªzªèªêªV«X«Ö«Ø«E¬F¬¬¦¬µ¬¶¬
­
­I­J­¢­°­±­²­®®„®…®À®Á®¯¯6°8°Î°Ð°b±d±ö±ø±G²H²“²”²ß²à²*³+³v³w³Ê³Ë³4´5´‚´ƒ´Ë´Ì´µµaµbµµµµ¶µ·µ
¶

¶°¶²¶H·J·¸
¸¸¸º¸V¹X¹ê¹ì¹AºBººŽºüøðøðøüøðøüøðøðøðøðøðøðøüøðøðøðøüøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøðøüøðøðøðøðøðøðøðøðøðøð hàCJ aJ hàhÓL9_ã¨ä¨ñ¨?©@©M©¡©µ¯¯e¯¯Jkd¹R$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd7R$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà¡©¢©¯©ªª ªxªµ¯¯e¯¯Jkd½S$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd;S$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàxªzª’ªèªêª«V«µ¯¯e¯¯JkdÁT$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd?T$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàV«X«p«Ö«Ø«ð«E¬µ¯¯e¯¯JkdÅU$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdCU$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàE¬F¬R¬µ¬¶¬Â¬
­µ¯¯e¯¯JkdÉV$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdGV$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà
­
­­I­J­V­±­µ¯¯e¯¯JkdÍW$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdKW$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà±­²­¿­®®)®„®µ¯¯e¯¯JkdÑX$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdOX$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà„®…®’®À®Á®Î®¯µ¯¯e¯¯JkdÕY$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdSY$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt௯ ¯6°8°R°Î°µ¯¯e¯¯JkdÙZ$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdWZ$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàΰаê°b±d±~±ö±µ¯¯e¯¯JkdÝ[$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd[[$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàö±ø± ²G²H²U²“²µ¯¯e¯¯Jkdá\$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd_\$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà“²”²¡²ß²à²í²*³µ¯¯e¯¯Jkdå]$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdc]$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà*³+³8³v³w³„³Ê³µ¯¯e¯¯Jkdé^$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdg^$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàʳ˳س4´5´B´‚´µ¯¯e¯¯Jkdí_$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdk_$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà‚´ƒ´´Ë´Ì´Ù´µµ¯¯e¯¯Jkdñ`$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdo`$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt൵ µaµbµoµ¶µµ¯¯e¯¯Jkdõa$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdsa$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytඵ·µÄµ
¶

¶&¶°¶µ¯¯e¯¯Jkdùb$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdwb$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà°¶²¶Ì¶H·J·d·¸µ¯¯e¯¯Jkdýc$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd{c$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà¸
¸$¸¸¸º¸Ô¸V¹µ¯¯e¯¯Jkde$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdd$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàV¹X¹r¹ê¹ì¹ºAºµ¯¯e¯¯Jkdf$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdƒe$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàAºBºOººŽº›ºÝºµ¯¯e¯¯Jkd g$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‡f$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŽº¾ºÎºÝºÞº(»)»v»w»Î»Ï»$¼%¼q¼r¼Ï¼Ð¼½½j½k½×½Ø½-¾ ¾P¾Q¾Á¾Â¾÷¾ø¾>¿?¿¿Ž¿Ð¿Ñ¿ ÀÀYÀZÀ›ÀœÀÝÀÞÀ"Á#ÁiÁjÁªÁ«ÁëÁìÁLÂ6ÇRǦÈÂÈöÈøÈ~ɀÉÐÉÒÉ$Ê&ÊnÊpÊÌÊÎÊ&Ë(ˊˌËÈËèËêËìËJÌLÌžÌ ÌÍ ÍxÍz͚ÍÈÍÊÍþÍÎüøüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðüðéüãüãüðüðüðüðüðüðüðüðüøüðüðüðüðüðøüðüð
hà0J

hà5\ hàCJ aJ hÓL9hàZݺ޺ëº(»)»6»v»µ¯¯e¯¯Jkd
h$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‹g$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàv»w»„»Î»Ï»Ü»$¼µ¯¯e¯¯Jkdi$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdh$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$¼%¼2¼q¼r¼¼Ï¼µ¯¯e¯¯Jkdj$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd“i$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàϼмݼ½½)½j½µ¯¯e¯¯Jkdk$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd—j$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàj½k½w½×½Ø½á½-¾µ¯¯e¯¯Jkdl$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd›k$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà-¾ ¾*¾P¾Q¾[¾Á¾µ¯¯e¯¯Jkd!m$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdŸl$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÁ¾Â¾Ì¾÷¾ø¾¿>¿µ¯¯e¯¯Jkd%n$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd£m$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà>¿?¿I¿¿Ž¿˜¿Ð¿µ¯¯e¯¯Jkd)o$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd§n$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàпѿۿ ÀÀ-ÀYÀµ¯¯e¯¯Jkd-p$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd«o$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàYÀZÀeÀ›ÀœÀ§ÀÝÀµ¯¯e¯¯Jkd1q$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd¯p$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÝÀÞÀéÀ"Á#Á.ÁiÁµ¯¯e¯¯Jkd5r$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd³q$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàiÁjÁuÁªÁ«Á¶ÁëÁµ¯¯e¯¯Jkd9s$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd·r$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàëÁìÁLÂÒÂÃÚÈöÈøÈÉDÉ~ɵ°«¦¡›d›››7kd/t$$If–Öñÿš€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytà$IfgdàgdàgdàgdàJkd»s$$If–Ö0ñÿN#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà
~ɀɜÉÀÉÐÉÒÉÊÊ¢œœœ?œœ]kd%u$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If]kd•t$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà Ê$Ê&Ê0ÊXÊnÊpʈÊùœùùù?ù]kdEv$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà]kdµu$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If ˆÊ¤ÊÌÊÎÊèÊ

Ë&Ë(Ëùùœùùù?]kdew$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà]kdÕv$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If (ËPËlˊˌ˰ËÈËêËùùùœùùù]kdõw$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If êËìËÌBÌJÌLÌj̢̎œœœ?œœ]kdy$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If]kd…x$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà ŽÌžÌ ÌÞÌÍÍ Í4Íùœùùù?ù]kd5z$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà]kd¥y$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If 4ÍZÍxÍz͜͞ÍÈÍùùœù–ù$If]kdÅz$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$IfÈÍÊÍèÍêÍþÍÎ$΢œ–œ9œ]kdå{$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If$If]kdU{$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$Î&ÎJÎLÎÖÎêÎúÎüÎ Ïùó–‘óóGóJkd÷|$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàgdà]kdu|$$If–ÖFñÿH
»š€€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytà$If$IfÎJÎLÎÔÎúÎüÎXÏZÏÊÏÌÏÐÐNÐPÐÌÐÎÐ&Ñ(ьюÑàÑâÑÒÒHÒIÒŸÒ ÒÔÒÕÒìÒíÒ!Ó"ÓBÓÔæÔ Õ"Õ`ÕbÕzÕ|Õ~Õ¸ÕÖÖÖÖ¤Ö¥Ö¦ÖÅÖÈÖÉÖÌÖÎÖÏÖÑÖÒÖÕÖ×ÖØÖÛÖÜÖÝÖàÖáÖâÖåÖæÖçÖèÖéÖñÖ××r×s׿×À×Á×Ë×RØT؈؊ØÆØüôíüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôíüôüôüôüçüôüçüôüçüâüâÝüâüâÝüâÝüâÝüâüôüçüôüôüôüçüôüôü hàH* hàH*
hà0J

hà5\ hàCJ aJ hàW ÏXÏZÏ|ÏÊÏÌÏÒÏÐù¯ùùeùùJkdû}$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàJkdy}$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If ÐÐÐNÐPÐVÐÌе¯¯e¯¯Jkdÿ~$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd}~$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÌÐÎÐÔÐ&Ñ(Ñ.ьѵ¯¯e¯¯Jkd€$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŒÑŽÑ”ÑàÑâÑèÑÒµ¯¯e¯¯Jkd $$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd…€$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÒÒÒHÒIÒLҟҵ¯¯e¯¯Jkd
‚$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‰$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŸÒ Ò¤ÒÔÒÕÒÙÒìÒµ¯¯e¯¯Jkdƒ$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‚$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàìÒíÒñÒ!Ó"Ó&ÓBÓµ¯¯e¯¯Jkd„$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‘ƒ$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàBÓCÓèÔ Õ Õ"Õ(Õ`Õµ°ªª`ªªJkd …$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfgdàJkd•„$$If–Ö0ñÿ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà `ÕbÕhÕzÕ|Õ~ÕÖµ¯¯c]¯$IfKkd
†$$If–4Ö0ñÿÓ#à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd‹…$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÖÖÖ¤Ö¥Ö¦ÖçÖ³­§[­§Kkd!‡$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd—†$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàçÖèÖéÖ×××r׳­§[§§Kkd5ˆ$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd«‡$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàr×s×t׿×À×Á×Rس­§[­§KkdI‰$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd¿ˆ$$If–4Ö0ñÿÓ#à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàRØTØZ؈؊ؐØÆس­­c­­Jkd]Š$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfKkdӉ$$If–4Ö0ñÿÓ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÆØÈØÎØÙÙ
ÙBÙµ¯¯e¯¯Jkda‹$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdߊ$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÆØÈØÙÙBÙDٖٔÙBÚYÚZÚvÚwڊڋکڪÚÀÚÁÚÓÚÔÚÛÛÛÛ4Û5ÛXÛYÛ|Û}ۜ۝۵۶ÛÆÛÜöÜÆÞêÞ$ß&ß2ß4ß@ßB߶߸ßÔßÖßèßêßà à6à8àXàZàfàhà|à~àžà à¦à¨à®à°à²à¶àºà¼à¾àÎàÐà4á@äbäŠå’å˜å¸åœæ¼æ,ç.çºçøôøôøôøíôøôøôøôøôøôøôøôèôøôøôøôøôøôøíôâôøôøôøôøôøôèôøôøôøôøôøôøôÝôèÝôÝôøôøíôâôÙôâôâôøôhÓL9 hàH*
hà0J hàH*

hà5\hà hàCJ aJ VBÙDÙJٖٔÙAÚBÚCÚFÚYÚµ¯¯e```¯¯gdàJkdeŒ$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdã‹$$If–Ö0ñÿÓ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà YÚZÚ]ÚvÚwÚzڊڵ¯¯e¯¯Jkd[$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdٌ$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŠÚ‹ÚŽÚ©ÚªÚ­ÚÀÚµ¯¯e¯¯Jkd_Ž$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdݍ$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÀÚÁÚÄÚÓÚÔÚ×ÚÛµ¯¯e¯¯Jkdc$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdáŽ$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÛÛ Û4Û5Û8ÛXÛµ¯¯e¯¯Jkdg$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdå$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàXÛYÛaÛ|Û}ہۜ۵¯¯e¯¯Jkdk‘$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdé$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàœÛÛ¡ÛµÛ¶ÛºÛÆÛµ¯¯e¯¯Jkdo’$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdí‘$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÆÛÇÛøÜìÞß$ß&ß(ß2ßµ°«¥¥YS¥$IfKkde“$$If–4Ö0ñÿ#à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfgdàgdàJkdñ’$$If–Ö0ñÿ¨€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà2ß4ß6ß@ßBßD߶߳­§[­§Kkdy”$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdï“$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà¶ß¸ßºßÔßÖßØßà³­§[­§Kkd•$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd•$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàà àà6à8àNàXà³­§[§§Kkd¡–$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd–$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàXàZà\àfàhàjà|à³­§[­§Kkdµ—$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd+—$$If–4Ö0ñÿ#à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà|à~à€àžà à¢à¼à³­§[­§Kkdɘ$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd?˜$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà¼à¾àÀàÎàÐà4áÂá¦ã¨ã³­§[VQLLgdàgdàgdàKkdݙ$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdS™$$If–4Ö0ñÿ# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà¨ãªãdäºåÀæææ,ç.çtçºç¼çúòòòìì¢ììXJkdۚ$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàJkdYš$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If
&
F#gdàgdà
ºç¼çèè|è~èÒèÔèTéVéé’é¼é¾éüéþé>ê@êŽêê
ë

ëLëNë°ë²ëêëìë(ì*ì”ì–ìÚìÜìí írítíÚíÜíîîjîlî”î–îòîôîï ï˜ïšïÌïÎïHðJð‚ð„ðžð ðØðÚðôðöð ññÞñvòxòÖòØòFóHó¼ó¾óèóêóôôÆôÈôõõ€õ‚õÌõÎõöö6ö8ö˜öšö

÷ ÷øôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøíôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôø

hà5\hà hàCJ aJ ^¼çìçèèLè|è~è¨èÒèùù¯ùùeùùJkdٛ$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàJkd]›$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfÒèÔè,éTéVéxééµ¯¯e¯¯Jkdל$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd[œ$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàé’é¦é¼é¾éèéü鵯¯e¯¯Jkdϝ$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdS$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàüéþé*ê>ê@êZêŽêµ¯¯e¯¯JkdǞ$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdKž$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŽêêÞê
ë

ë2ëL뵯¯e¯¯Jkd¿Ÿ$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkdCŸ$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàLëNëbë°ë²ëÄëê뵯¯e¯¯Jkd· $$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd; $$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàêëìëì(ì*ìnì”쵯¯e¯¯Jkd¯¡$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd3¡$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà”ì–ì¶ìÚìÜìííµ¯¯e¯¯Jkd³¢$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd1¢$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàí í.írítí¶íÚíµ¯¯e¯¯Jkd±£$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd/£$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÚíÜíúíîî.îj¯e¯¯Jkd¯¤$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd3¤$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàjîlî„î”î–îèîò¯e¯¯Jkd³¥$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd1¥$$If–Ö0ñÿv#!€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàòîôî ïï ï>ï˜ïµ¯¯e¯¯Jkd«¦$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd/¦$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà˜ïšïºïÌïÎïþïH𵯯e¯¯Jkd£§$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd'§$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàHðJðbð‚ð„ð†ðžðµ¯¯e_¯$IfJkd›¨$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfJkd-¨$$If–Ö0ñÿv#! ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàžð ð¢ðØðÚðÜðô𵯩_¯©Jkd™©$$If–Ö0ñÿv#!€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfJkd©$$If–Ö0ñÿv#!€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàôðöðøð ññàñòFòvòµ¯©_Z©©©gdàJkdª$$If–Ö0ñÿv#!€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfJkdª$$If–Ö0ñÿv#!€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàvòxòzò|òœò¶òÖò šš”””$If$If^kd«$$If–4ÖFñÿ¥ {#àà€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4ÖaöytàÖòØòôòó ó*óFózttttt$If„kd®«$$If–4Örñÿ¥ {V!# €€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytàFóHóZóˆó–ó¨ó¼ó|vvvvv$Ifƒkdg¬$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà¼ó¾óÀóâóäóæóèó|vpvvv$If$Ifƒkd­$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytàèóêóìóôô ôô|vpvvv$If$Ifƒkd¿­$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytàôôRôjôôªôÆô|vvvvv$Ifƒkdk®$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytàÆôÈôðôõ õõõ|vvppp$If$Ifƒkd¯$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytàõõJõzõ|õ~õ€õ|vvppp$If$Ifƒkdï$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà€õ‚õ õÆõÈõÊõÌõ|vvppp$If$Ifƒkdo°$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytàÌõÎõúõüõþõöö|vpppp$If$Ifƒkd±$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytàööööö4ö6ö|vppvp$If$IfƒkdDZ$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà6ö8övöxözö–ö˜ö|vppvp$If$Ifƒkds²$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà˜öšöèöêöìö
÷

÷|vppvp$If$Ifƒkd-³$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà

÷ ÷(÷*÷,÷.÷0÷|vpppp$If$Ifƒkd˳$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà ÷0÷2÷¾÷„øøûû>ÿBÿDÿfÿvxâ
(*€‚ÄÆ "#efwxª«¬¸üýT[rs—˜³´ÏÐëì8:ŒŽ¬®ÂÄèê R T j l r v ‚ „ ¸ º À 02XZŠŒ¤¦ÆÈ üôíüéüéüéüãüôüéüôüôüôüôüôüÞüôüôüéüôüôüéüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüÙüôüôüãüôüôüôüôüôü hàH* hàH*
hà0JhÓL9

hà5\ hàCJ aJ hàV0÷2÷¾÷ø(ú„ú2ûbþžþ &|wrmmmmmmmg$Ifgdàgdàgdàƒkdw´$$If–Örñÿ¥ {V!#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytà
&vxz(*,€ù­§ù[§ùKkdŸµ$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfKkdµ$$If–4Ö0ñÿÿ"`€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If €‚„ÄÆȳ­§[­§Kkd³¶$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd)¶$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà "#$w³­§[­§KkdÇ·$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd=·$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàwxyª«¬ü³­§[­§KkdÛ¸$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdQ¸$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàüýþr³­§[­§Kkdï¹$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkde¹$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàrst—˜™³³­§[­§Kkd»$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdyº$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà³´µÏÐÑë³­§[­§Kkd¼$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd»$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytàëìí8:@Œ³­§[§§Kkd+½$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd¡¼$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŒŽ¬®°Â³­§[­§Kkd?¾$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdµ½$$If–4Ö0ñÿÿ"`€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÂÄÆèêì ³­§[­§KkdS¿$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdɾ$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà
& R ³­§[§§KkdgÀ$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdÝ¿$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàR T V j l n ‚ ³­§[­§Kkd{Á$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdñÀ$$If–4Ö0ñÿÿ"`€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà‚ „ Š ¸ º À 0³­­c­­JkdÂ$$If–Ö0ñÿÿ"€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$IfKkdÂ$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà024XZ\Š³­§[­§Kkd›Ã$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkdÃ$$If–4Ö0ñÿÿ"`€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàŠŒŽ¤¦¨Æ³­§[­§Kkd¯Ä$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd%Ä$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytàÆÈÊ ˜ Ô

¾ :³­§[VQQQgdàgdàKkdÃÅ$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà$If$IfKkd9Å$$If–4Ö0ñÿÿ" € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytà – ž º |

Š

:Jfž È T.t.ˆ5¢5Þ5ú5:=J=|E‚EfK~K¸RÔRæV®Y¾YÐgègZovod{x{,.0òôöøúŽ€€’€TVXZ\¨:‡R‡T‡z‰”‰òŠ
‹

‹ ‹Ò‹Ô‹Ö‹øñíçíãíçíãíãíãíãíãíãíßíãíãíßãßãßãßÙßÙßÑßÑÉÑßÂßÑßѺÑßÂßÙ®ßãßÙßÑßѦj@=h1%Uh1%h1%0J6]jÉl h1%U

h1%5\j?Æh1%Ujh1%U
h1%0Jh1%hÓL9
hà0Jhà

hà5\ hàCJ aJ A:Rv²ÆV¤~ 2nÔªÌfb "tP-Æ-, È!÷÷÷÷òíòòèòààòÛòÖòòòÎÎÎÖò
&
F&gdàgdàgdà
&
F%gdàgdàgdàgdà
&
F$gdàÈ!"º"¶# %&‚&'È(H-°-

/0Ú3´4„5l7r:
;P<Þ=R>v@ÌA|E~E€E÷÷÷òêêêòòåòòòòòòòàòòåòòòòògdàgdà
&
F(gdàgdà
&
F'gdà€E‚E(F,G€GÔHJ€K2L¨MNRÔSªTPUVÞVàVâVäVæV~WÄXRZúúòòúúúêêêúúââââÝÝÝØÓÎÎgd1%gd1%gd™^„gdà
&
F+gdà
&
F*gdà
&
F)gdàgdàRZÆZê\@^ða–bšcîclfêgœhjjj¼nvpLqòq¤r€sÐs"t^u€wBy^{.úõõõõííõõåååõõÝÝÝÝúØõõõõõgd1%
&
F.gd1%
&
F-gd1%
&
F,gd1%gd1%gd1%.ú€\ªÄ‚$ƒ…n…†T‡V‡²ˆD‰

‹Ú‹xŒ~ŽŽPŽŽúõúõðëððããÚãðÒúõÊÊððÂÂ
&
F2gd1%
&
F1gd1%
&
F0gd1%„h^„hgd1%
&
F/gd1%gd1%gd1%gd1%gd1%֋؋ڋvŒ•• ••¤–¦–ª–¬–¥"¥ô±²X³l³Ð³ì³€´¢´¾´À´„µ†µˆµŠµŒµæµb¶d¶Ô¶Ö¶4·6·Œ·Ž·ê·Z¸\¸’¸”¸À¸Â¸ê¸ì¸¹¹P¹R¹Ø¹Ú¹Ü¹Î»Ú»ÄDľÈÄÈ€Ê Ê&Íz͒͜ÑîÑðÑDÒZÒ\Ò^Ò¤Ò÷óìóçóçóçóçóãóãóÝóÝóÝó÷ó÷Õ÷óìóÍóÍóÍóÍìóÍóÍóÍóÍóÍóÍìóÉóãóãóãóãóÁ·ÁóÍóãóÍóh1%h1%0J5h1%h1%5h™^„ h1%CJ aJ j$¯h1%U
h1%0JhÓL9 h1%H*

h1%5\h1%jh1%UH¤âF’D“0—Dš8œjžÀŸ. ü¡þ¡`¤Ü¤ì¤ø¦î§¬¨Þ¨´©úª8«°«H¬úõúúúúúúúðúúúúúèèèúààÛÖúgd1%gd1%
&
F4gd1%
&
F3gd1%gd1%gd1%gd1%H¬Ô¬¶­Z¯F°¬°±x±z±Ú²¾´Œµèµ*¶6¶J¶b¶÷÷òòòêêòêòåàÚÚÚÚ$Ifgd1%gd1%
&
F6gd1%gd1%
&
F5gd1%b¶d¶°¶¼¶È¶Ô¶‰‰‰‰$IfpkdN $$If–Ö\ñÿ¾ ¬s€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%Ô¶Ö¶·&·.·4·‰‰‰‰$Ifpkdì $$If–Ö\ñÿ¾ ¬s€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%4·6·z·€·†·Œ·‰‰‰‰$IfpkdŠ‘ $$If–Ö\ñÿ¾ ¬s€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%Œ·Ž·ì·ú·*¸Z¸Š„„„$Ifgd1%pkd(’ $$If–Ö\ñÿ¾ ¬s€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%Z¸\¸v¸€¸’¸”¸¬¸¶¸¢œœœ?œœ]kdH“ $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1%$If]kd¸’ $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1% ¶¸À¸Â¸Ô¸Þ¸ê¸ì¸¹ùœùùù?ù]kdh” $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1%]kdؓ $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1%$If ¹ ¹¹¹<¹F¹P¹R¹ùùœùùù?]kdˆ• $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1%]kdø” $$If–ÖFñÿ .̀€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöyt1%$If R¹Ú¹Ü¹Jºäº†»>¼¶¿ÒÁŠÂè²ÃàÄÐÅKƂÆ
ÇvȘɺÊ(ËàËÒÌúõðëããëëÛÛÛëÓÓðëÎÆÆξ¾
&
F;gd1%
&
F:gd1%gd1%
&
F9gd1%
&
F8gd1%
&
F7gd1%gd1%gd1%gd™^„gd1%Ò̒ѢѺÑÖÑîÑðÑÒÒ(Ò\Òúôôôô„ôôôôpkd
– $$If–Ö\ñÿé®#€€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%$Ifgd1%
\Ò^Ò`ÒrҐҤҍ‡$If$Ifqkd¨– $$If–4Ö\ñÿé®#à€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%¤Ò¦Ò¨Ò¼ÒÔÒìҍ‡$If$IfqkdN— $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%¤Ò¦ÒìÒîÒ2Ó4Ó²Ó´Ó"Ô$ԖԘÔÂÔÄÔúÔüÔÕÕ4Õ6Õ ÖÖ`ÖbÖ°Ö²ÖàÖâÖ(×*×j×l×Ð×Ò× ØØ^Ø`بتØÊØÌØìØîØÙÙ\Ù^ÙÐÙÒÙÚÚ~ڀÚÂÚÄÚäÚæÚÛÛ²ÛFáXá2ãFãÀäØä2çLçžéºéNúdúºÔèòr

–

f
Lfvx<>øôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøíôçôçôçôçôçôçôãôçôãôãôçôÛôÛjh1%UhÓL9
h1%0J

h1%5\h1% h1%CJ aJ VìÒîÒðÒÓ0Ó2Ӎ‡‡$If$Ifqkdô— $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%2Ó4ÓTÓvӈӲӍ‡‡‡‡$Ifqkdš˜ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%²Ó´Ó¶ÓÌÓòÓ"ԍ‡$If$Ifqkd@™ $$If–4Ö\ñÿé®#à€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%"Ô$Ô&Ô^Ô|Ԗԍ‡$If$Ifqkdæ™ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%–ԘԚԜԮÔÂԍ‡‡$If$IfqkdŒš $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÂÔÄÔÆÔÈÔøÔúԍ‡‡‡$If$Ifqkd2› $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%úÔüÔþÔÕ ÕՍ‡‡‡$If$Ifqkd؛ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÕÕ ÕÕ2Õ4Ս‡‡‡$If$Ifqkd~œ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%4Õ6Õl՞ÕÈÕ Ö‡‡‡‡$Ifqkd$ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1% ÖÖÖÖ^Ö`֍‡‡‡$If$Ifqkdʝ $$If–4Ö\ñÿé®#à€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%`ÖbÖdÖfְ֮֍‡‡‡$If$Ifqkdpž $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%°Ö²Ö´Ö¶ÖÞÖà֍‡‡‡$If$IfqkdŸ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%àÖâÖäÖæÖ&×(׍‡‡‡$If$Ifqkd¼Ÿ $$If–4Ö\ñÿé®# € ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%(×*×,×.×h×j׍‡‡‡$If$Ifqkdh $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%j×l×~× ×¸×Ð׍‡‡‡‡$Ifqkd ¡ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%Ð×Ò×Ô×æ×ø× Ø‡$If$Ifqkd´¡ $$If–4Ö\ñÿé®#à€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1% ØØØ4ØFØ^؍‡$If$IfqkdZ¢ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%^Ø`ØbØxؒب؍‡$If$Ifqkd£ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%¨ØªØ¬Ø®Ø°ØÊ؍‡‡‡$If$Ifqkd¦£ $$If–4Ö\ñÿé®# €€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÊØÌØÎØÐØÒØì؍‡‡‡$If$IfqkdL¤ $$If–4Ö\ñÿé®# € ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ìØîØðØòØôØٍ‡‡‡$If$Ifqkdø¤ $$If–4Ö\ñÿé®# € ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÙÙ Ù"Ù$Ù\ٍ‡‡‡$If$Ifqkd¤¥ $$If–4Ö\ñÿé®# € ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%\Ù^ن٢ٲÙÐٍ‡‡‡‡$IfqkdP¦ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÐÙÒÙÔÙîÙÚڍ‡$If$Ifqkdö¦ $$If–4Ö\ñÿé®#à€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÚÚÚHÚXÚ~ڍ‡$If$Ifqkdœ§ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%~ڀڂڄښÚÂڍ‡‡$If$IfqkdB¨ $$If–4Ö\ñÿé®# ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÂÚÄÚÆÚÈÚÊÚäڍ‡‡‡$If$Ifqkdè¨ $$If–4Ö\ñÿé®# €€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%äÚæÚèÚêÚìÚۍ‡‡‡$If$Ifqkd”© $$If–4Ö\ñÿé®# € ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöyt1%ÛÛ´Û܂ÜèÜòÞjßÜßFá2ãÀä2獈ƒ{{vqlvvvvgd1%gd1%gd1%
&
F
2çâèÄêBìhìˆíÌîÎîNð,ò ö\ö8÷XøNúò°X<®ä¨
à

ª úúúúòòéòòúúáááúúÜúúÔÔúúú
&
F?gd1%gd1%
&
F>gd1%„h^„hgd1%
&
F=gd1%gd1%ª

˜üvD¢ .„
6-2-6 ®"Ê"$&ò&N'J(ê*.Þ15úúòòúíèúúãÞÙúÙúúÙúíèúúúúúgd1%gd1%gd1%gd1%gd1%
&
F@gd1%gd1%>@BD ôâ#ú#$6$¸$Ú$$&&&ê&ì&î&ð&ò&L'Ò5ì5`6b6&7(7*7,7.7®7&?F?¹LÆLÇLÈL*M+M,M-M.MWMæOôOäS

TÒaìa’c´cÐdÒd$eh@h„h†hÒhÔh&i(iœižiºi÷ïëäëÞëÞëÚëÚëïëïÒïëäëÞëïëïÊïëäëÚëÞëïëïÂïëäëÚëÚëÚëÞëºëÚëºëºëºëºëºëºëºëºäëÞ h1%CJ aJ j„
h1%Uj½/
h1%Uj‰
h1%UhÓL9
h1%0J

h1%5\h1%jh1%Ujìª h1%UI5@5î56F6`6.7°7Ì96:ä:=”>²@üA0FJFK'L4LÇL.MXMÔQSRSúõíííèãõÛÛõõõõõúõõúõèãõõú
&
FBgd1%gd1%gd1%
&
FAgd1%gd1%gd1%RSzT¢T(VþWäYZ¦\2]ô]8^æ^:_è_Ža¼ažbæbc~c€c‚c„c†cˆcŠcŒcúõúúúõúúíííííúõúåååúúúúúúú
&
FDgd1%
&
FCgd1%gd1%gd1%Œc†d dÐdÒdÔdðd$e>ehe˜eÒe f\f˜fÄfÆfÖfÚfúôô¨¢ôôôôôôôôôôôôFf`%

$IfKkdÔ#

$$If–4Ö0ñÿ #à€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt1%$Ifgd1%ÚfÞfâfæfêfîfòföfúfþfg"g&g*g.g2g6g:g>gBgFgHgJgŽg’g–gšgžgùùùùùùùùùôùùùùùùùùùùîéùùùùùFf)+

$IfFfF(

$Ifžg¢g¦gªg®g²g´g¶ghhh"h&h*h.h2h6h:h>h@h\h`hdhhhlhphthxhùùùùùóîùùùùùùùùùùùéùùùùùùùùFfï0

Ff

.

$If$Ifxh|h€h„h†h²h¶hºh¾hÂhÆhÊhÌhÎhÐhÒhÔhii
i iiiii"i$i&iùùùôùùùùùùùîîîîéùùùùùùùùùîîFfµ6

$IfFfÒ3

$If&i(ižiBjøjDkÌo–p®p*rhsxsªtufu¤wÄxÆxÖx z¸z6}Ä}n>ƒŠ„úõððëððæððæðáõððææðæðÜ×××gdplƒgdplƒgd1%gd1%gd1%gd1%gd1%FfŠ9

ºiBjPj°nÆntštªt«t
u uuuueu x,xz*z6}"ƒ<ƒŒŽ Ž,˜X˜Üø\¥~¥§§F§H§p§r§ˆ§Š§¼§¾§â§ä§¨¨v¨:¬P¬š¯²¯Š´®´Ò»ð»ò»¼’ìÃÆ0ƊƤƪÍÆÍ´ÎÊÎnърàˆàdñŠñvò¾òêòþòóüöüòüöüêüêâêüÛüòüòü×Ñ×Ñ×ò×ò×Ñ×É×É×É×É×É×É×ÉÂ×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×ò×Ñ×

hplƒ5\ hplƒCJ aJ
hplƒ0Jhplƒ

h1%5\js;

h1%Ujh1%UhÓL9
h1%0Jh1%KŠ„…Ž†Š‡&ˆžˆJ‰¬Š"ŒªŒäŒVˆŽd’l“,”æ”þ–š]š›ƒ›xžŸúòòúêêúúúâââúúúÚÚúúúÒÒúú
&
FIgdplƒ
&
FHgdplƒ
&
FGgdplƒ
&
FFgdplƒ
&
FEgdplƒgdplƒŸ¬¡*¤b¦„¦È¦§§§D§F§úúúôôô—‘ô‘$If]kdÄæ

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$Ifgdplƒ
F§H§J§n§p§r§t§¢œ–œ9œ]kdäç

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$If$If]kdTç

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒt§†§ˆ§Š§Œ§º§¼§ùó–óùó]kdtè

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$If$If¼§¾§À§à§â§ä§æ§¢œ–œ9œ]kd”é

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$If$If]kdé

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒæ§¨¨¨x¨zªþªÂ¬D¯€±Ê²Ð³@´ê´Rµù󖑌„„ŒŒŒŒ||Œ
&
FKgdplƒ
&
FJgdplƒgdplƒgdplƒ]kd$ê

$$If–ÖFñÿ;°Ý €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$If$If Rµn¸¢¹®»@¿ÁâÄ
ÈHÉ~É®ÉÐÉÒÉ>Ê6ÌVÍNÎöÎòЈҾՒÚ^Û
Ýà´âÄæúúúúúúúúòòòúúêêêêúúúúúâââú
&
FNgdplƒ
&
FMgdplƒ
&
FLgdplƒgdplƒÄæpètéjêÈì€ðóèódôTøªú¬úìúbûÖüºþN’

*z®Ê(&

úúúúúúõðúúëæáúúúáúÙÙÙÙáúú
&
FOgdplƒgdplƒgdplƒgd™^„gdplƒgdplƒgdplƒóóàóâóäóæóèóôNôbôªú¬úŒ¤ž¤€’f|Â+Ö+Ú+Ü+ ,¢,¤,¦,¨,--:-Æ;è;Ü<ê<$G>GbU~U

V V$V&VžV V&W(WºW¼W

X
X1X2XNXOX\X]XjXkX}X~XšX›X¶X·XâXTinipiri6j8j÷ó÷ë÷óäÝäóÙóÕóÕóÕóÕóÏó÷ó÷Ç÷óäóÕóÕóÕóÕóÏó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿ó¿äóÏó÷ó÷ hplƒCJ aJ j†…
hplƒU
hplƒ0JhÓL9h™^„

hÓL95\

hplƒ5\j¦ê

hplƒUhplƒjhplƒUH&




p
¦èΰâ2â:D-!!!J!Ä!""J"‚"¨"ò%(&â&úõõõúõúúúõúúõúúúõõõúííííúõú
&
FPgdplƒgdplƒgdplƒâ& 'p'¤'Î'¬(Ú(Ú+¨, -–.l0À1Ì3–5º7R9<:?¿@CADAzBCþCÞD÷÷÷÷òíòèãòòòòòòòòòòòòòÛÛÛ
&
FRgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒ
&
FQgdplƒÞD~FItJ®L@NbOhS²T´T¶T¸TºTšUÈUØUæUøU

Vúúúúúúúúúúúúúôôôôô$Ifgdplƒ

V VV$Vztn$If$If„kdí
$$If–4Örñÿåc¯]#à€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ$V&V6V\VvV„VžV³­­­­­$IfKkdÌí
$$If–4Ö0ñÿå# € ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒžV V²VàVöVW&W|vvvvv$IfƒkdVî
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ&W(W $$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytplƒºW¼WÔWÖWèWX

X|vpvvv$If$Ifƒkd®ï
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ

X
XX-X(X)X1X|vpvpv$If$IfƒkdZð
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ1X2X3X4XAXBXNX|vvpvp$If$Ifƒkdñ
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytplƒNXOXPXQXZX[X\X|vvpvv$If$Ifƒkd²ñ
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ\X]X^X_XhXiXjX|vvpvv$If$Ifƒkd^ò
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytplƒjXkXlXmX{X|X}X|vvpvv$If$Ifƒkd
ó
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ}X~XX€X˜X™XšX|vvpvv$If$Ifƒkd¶ó
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4ÖaöytplƒšX›XœXX´XµX¶X|vvpvv$If$Ifƒkdbô
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ¶X·XãX~]ª_`.c²d´dúd’erf|wrrmrrreee
&
FSgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒƒkd õ
$$If–Örñÿåc¯]#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöytplƒ
rfÐfhpi>jŽjNnolo´oÞp²q–s tÊuxÀxy4y|yÒyJz¬zîz¶{÷òòíèòíèãòòòòòòòÛÛÛòÓÓÓò
&
FUgdplƒ
&
FTgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒ
&
FSgdplƒ8j:jjŒj´mÌmNnPn ooooojo¶’¸’ú—˜Ò˜Ô˜î™ð™´š¶š¸šºš¼š<›ÄžÚžÜžÞž¢Ÿ¤Ÿ¦Ÿ¨ŸªŸ è£ê£R¥f¥j¥l¥0¦2¦4¦6¦8¦À¦ºªÖªÀ¬Â¬

­ ­­ ­P­R­Œ­Ž­Ò­Ô­®®J®K®s®t®÷ïëäëÞëïëïÖïëäëÑëÞëÑëïëïÉïëäëÞëïëïÁïëäëÑëÞëïëï¹ïëäëÞë±ë±ë±ë±ë±ë±ë±ë±ë± hplƒCJ aJ jtõhplƒUj2hplƒUjq-hplƒU hplƒH*j† hplƒU
hplƒ0J

hplƒ5\hplƒjhplƒUj¬õ
hplƒUF¶{ €PÔ²‚ƒ&ƒ„ƒ(„–„˜„"‡4‡‚‡ð‡bˆ¸ˆVŠlŠ¾Š.‹†‹ðŒ$úúòòòúêêêúúúâÚÚÚÚúÒÒÒúú
&
FZgdplƒ
&
FYgdplƒ
&
FXgdplƒ
&
FWgdplƒ
&
FVgdplƒgdplƒ$ÈˆŽîŽl‘‘4’”’ê’¤“¦“¨“ª“"”^•¼•
–°–T—šê›ÜžªŸ ¾ ÷÷÷òêêêêòòòòòâââââòÝØòÝØògdplƒgdplƒ
&
F]gdplƒ
&
F\gdplƒgdplƒ
&
F[gdplƒ¾ Ƥj¥8¦Â¦H«À¬Â¬

­ ­­­úúõðúê³ê|êê7kd¥š$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ7kd?š$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ$Ifgdplƒgdplƒgdplƒ
­ ­<­P­R­z­Œ­µ¯¯e¯¯Jkd›$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkd
›$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒŒ­Ž­´­Ò­Ô­®®µ¯¯e¯¯Jkd‘œ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdœ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ®®9®J®K®[®s®µ¯¯e¯¯Jkd•$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkd$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒs®t®—®°®±®Â®Þ®µ¯¯e¯¯Jkd™ž$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdž$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒt®°®±®Þ®ß®ü®ý®¯¯-¯°J°L°\°^°¢°¤°ò°ô°r±t±¸±º±(²*²è²ê²ú²ü²j³l³‚³„³–³˜³¨³ª³À³Â³Ò³Ô³æ³è³>´@´è´ê´ú´ü´fµhµ–µ˜µ¨µªµÄµÆµÖµØµêµìµl¶n¶À¶Â¶Ò¶Ô¶8·:·d·f·Ö·Ø·¸¸-¸.¸H¸I¸d¸e¸®¸¯¸°¸¸¸¹¸õ¸ö¸DºFºVºXºØºÚº»üôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôüôîüôüôüôüôüôüôü
hplƒ0J hplƒCJ aJ hplƒ^ޮ߮ð®ü®ý®
¯¯µ¯¯e¯¯JkdŸ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdŸ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ¯¯¯-¯.¯J°µ¯©_©Jkd¡ $$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkd- $$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒJ°L°T°\°^°~°¢°ÈÂÂxÂÂJkd‰¡$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If7kd#¡$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ¢°¤°È°ò°ô°<±r±µ¯¯e¯¯Jkd¢$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkd
¢$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒr±t±¦±¸±º±¼±(²µ¯¯e_¯$IfJkd‘£$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkd£$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ(²*²è²ê²ò²ú²µ¯x¯¯7kd•¤$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ$IfJkd¤$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒú²ü²³j³l³€³‚³µ¯¯e¯_$IfJkd}¥$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdû¤$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ‚³„³”³–³˜³¦³¨³µ¯©_¯©Jkd¦$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdÿ¥$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ¨³ª³¾³À³Â³Ð³Ò³µ¯©_¯©Jkd…§$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkd§$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÒ³Ô³ä³æ³è³<´>´µ¯©_¯©Jkd‰¨$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkd ¨$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ>´@´è´ê´ò´ú´µ¯x¯¯7kd©$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ$IfJkd
©$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒú´ü´µfµhµpµ–µµ¯¯e¯¯Jkduª$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdó©$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ–µ˜µšµ¨µªµ¬µÄµµ¯©_¯©Jkdy«$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkd÷ª$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÄµÆµÈµÖµØµÚµêµµ¯©_¯©Jkd}¬$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdû«$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒêµìµîµl¶n¶À¶µ¯©_©Jkd­$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdÿ¬$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÀ¶Â¶Ê¶Ò¶Ô¶è¶8·ÈÂÂxÂÂJkdi®$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If7kd®$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ8·:·N·d·f·ž·Ö·µ¯¯e¯¯Jkdm¯$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdë®$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÖ·Ø·¸¸¸,¸-¸µ¯©_¯©Jkdq°$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdï¯$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ-¸.¸G¸H¸I¸c¸d¸µ¯©_¯©Jkdu±$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdó°$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒd¸e¸¯¸°¸´¸¸¸µ¯x¯¯7kdy²$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4Öaöytplƒ$IfJkd÷±$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ¸¸¹¸Û¸õ¸ö¸Dºµ¯¯e¯Jkda³$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdß²$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒDºFºNºVºXºžºØºÈÂÂxÂÂJkdI´$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If7kdã³$$If–Öñÿ#€ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ4ÖaöytplƒØºÚºäº»»,»^»µ¯¯e¯¯JkdMµ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdË´$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ»»^»`»¢»¤»¼¼^¼`¼Ž¼¼ª¼¬¼Ê¼Ì¼â¼ä¼V½(¿H¿DÃFÞà ÃÄÄBÄDÄxÄzĮİÄàÄâÄÅÅBÅDÅBÆDƲƴÆúÆüƖǘÇHÈJÈúÈüÈ®ÉÐÐÐ$Ð'Ð(ЊЋЌЍЎÐÎÐ$Ñ%чшщъÑҖҼÜÆÜÔÜê܆ވÞLßNßøôøôøôøôøôøôøôøôøíôçôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøôøíôçôçôßôß×ßôíôßôßÏßôíôçôçôßôßj ÿhplƒUjaÁhplƒUjhplƒU
hplƒ0J

hplƒ5\hplƒ hplƒCJ aJ O^»`»p»¢»¤»¾»¼µ¯¯e¯¯JkdQ¶$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdϵ$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ¼¼.¼^¼`¼Œ¼Ž¼µ¯¯e¯_$IfJkdU·$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdÓ¶$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒŽ¼¼¨¼ª¼¬¼È¼Ê¼µ¯©_¯©JkdY¸$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkd×·$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÊ¼Ì¼à¼â¼ä¼X½n¾ÔÂ"ÃDõ¯©_ZUU¯¯gdplƒgdplƒJkd]¹$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$If$IfJkdÛ¸$$If–Ö0ñÿJ#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ DÃFÃPÞà âÃĵ¯¯e_¯$IfJkdSº$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdѹ$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒÄÄ&ÄBÄDÄNÄxĵ¯¯e¯¯JkdW»$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdÕº$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒxÄzĂĮİĺÄàĵ¯¯e¯¯Jkd[¼$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdÙ»$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒàÄâÄèÄÅÅ&ÅBŵ¯¯e¯¯Jkd_½$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdݼ$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒBÅDÅjÅBÆDÆ`ƲƵ¯¯e¯¯Jkdc¾$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdá½$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ²Æ´ÆÔÆúÆüÆNǖǵ¯¯e¯¯Jkdg¿$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdå¾$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ–ǘDzÇHÈJÈ`Èúȵ¯¯e¯¯JkdkÀ$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöytplƒ$IfJkdé¿$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒúÈüÈ°ÉË~Ï'ЎÐÏÐ$ыјÒòÒhÕüÙX܆ÞTßüßeà©àµ°«««¦°«¦°«««««¦°¦°gdplƒgdplƒgdplƒJkdíÀ$$If–Ö0ñÿ
#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4ÖaöytplƒNßPßRßTßúßüßþßaàbàcàdàeà¨à€è‚èz|f^z^„^˜^
_

_Ð_Ò_Ô_Ö_Ø_(`„c†cJdLdNdPdRd¶dd€|€ÌÎÐÒÔ´‚؆چx¡Ž¡ð¡¢B¤D¤¥
¥

¥ ¥¥–¥Ü¨Þ¨¢©¤©¦©÷ïëäëïëïÜïëäëØëÓëÍëÍëïëïÅïëäëïëï½ïëäëÍëïëïµïëäëÓëÍëÍëïëï­ïëäëïëï¥jÒPhplƒUj=]hplƒUjæÏhplƒUjqhplƒUjÏjhplƒU
hplƒ0J hplƒH*h™^„j hplƒU

hplƒ5\hplƒjhplƒUjAêhplƒUA©àìà€è‚èéëVëÚëÊìÒí®ñÌõZø€ø¨øù¼ûüêü\ý þvþúþÎjúúõðúúèèèúúúàààúúØØØØØúú
&
F`gdplƒ
&
F_gdplƒ
&
F^gdplƒgdplƒgd™^„gdplƒj\üXÞ¾
~Ä( Hèn^ Œ !¦!f"#Ø#8$„% &â&X(÷÷÷÷òòòòòòòòòòòòêêêêêòââââ
&
Fcgdplƒ
&
Fbgdplƒgdplƒ
&
FagdplƒX($,.0þ0ð1Â2ü4Ž56’67;¼?žA‚CâCD@DbD‚D¶DðDGðJvNøO’Vúúòòòúúêêêúúúúúââââââúúúúú
&
Ffgdplƒ
&
Fegdplƒ
&
Fdgdplƒgdplƒ’V°[f^
_Ø_*`„cRd¸df¾hlOloroÞpêqxrÒs”tPuøuÚvvyØyúúúõðúõðúúúëúúããúÛÛÛÛÛúú
&
Fhgdplƒ
&
FggdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒØy2{Ò|ð}l~Æ~nšÔ¶‚ƒŽƒ„z„

…†¢Œ†F’@“$—|˜f›džôŸ÷÷÷òêêêòåàòØØØØØòòòòòòòòò
&
Fkgdplƒgdplƒgdplƒ
&
Fjgdplƒgdplƒ
&
FigdplƒôŸ"¡B¤¥˜¥Ü¨ª© ªR«z¬Ô®à¯¤°Š¶œ¶·¸…¸¸æ¸!¹ˆ»†¾<ÀÄêÄPÅúúõðúõðúúúúúúúèèèúààúúúúõð
&
Fmgdplƒ
&
Flgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒ¦©¨©ª©

ªÄÄÄÄâÄäÄæÄèÄêÄNÅ(Ò>Ò@ÒBÒÓÓ
Ó

Ó Ó”Ó`îtî ïïÔïÖïØïÚïÜïjðî
ÀÎV X ê ì z
|
Ô
Ö


¢
¤
.

0

t

v

Ä

Æ

ú

ü



ª
¬
> @ Š Œ Ö Ø (*JLæè–÷óìóæó÷ó÷Þ÷óìóæó÷ó÷Ö÷óìóæó÷ó÷Î÷óìóæóÊóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂóÂó hplƒCJ aJ h­S›jð’hplƒUj*ÐhplƒUj|ôhplƒU
hplƒ0J

hplƒ5\hplƒjhplƒULPÅ,ÆàÆöÇÔÈÔË"Ð(Ñ@Ò Ó–ÓøԆÙ"ÝðàDáäá´âãŽãÞãjäXè.êôì ïúúòòúúúúíèúúúúàààúØØØúúúú
&
Fpgdplƒ
&
Fogdplƒgdplƒgdplƒ
&
Fngdplƒgdplƒ ïÜïlð:ò<õ.újüæüýxý¤þ,R²è ÀÂÄÆÈÊÌÎüúõððððëæáððÜðððððððððððÖ$Ifgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒü V X † ¨ ¶ ê ùùœùùùù]kdÓ$$If–ÖFñÿ
â €€€ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Öaöytplƒ$If ê ì
D
\
z
‰‰‰‰$Ifpkdc$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒz
|
~
¦
´
Ô
‰ƒƒƒ$If$Ifpkd$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒÔ
Ö
Ø
ê


‰ƒƒƒ$If$IfpkdŸ$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ

N
f
t
¢
‰‰‰‰$Ifpkd=$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ¢
¤
Ä
æ
þ
.

‰‰‰‰$IfpkdÛ$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ.

0

2

T

V

t

‰ƒ‰ƒ$If$Ifpkdy$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒt

v

x

–

¤

Ä

‰ƒƒƒ$If$Ifpkd$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒÄ

Æ

È

Ê

â

ú

‰‰ƒƒ$If$Ifpkdµ$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒú

ü

þ




‰‰‰ƒ$If$IfpkdS-$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ

N
|
Š
ª
‰‰‰‰$Ifpkdñ-$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒª
¬
Ú
ú
> ‰‰‰‰$Ifpkd $$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ> @ B \ j Š ‰ƒƒƒ$If$Ifpkd-!$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒŠ Œ Ž  ¨ Ö ‰‰ƒƒ$If$IfpkdË!$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒÖ Ø Ú Ü Þ ‰‰‰ƒ$If$Ifpkdi"$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ
(‰‰‰ƒ$If$Ifpkd #$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ(*,.0J‰‰‰ƒ$If$Ifpkd¥#$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒJL€ª¸æ‰‰‰‰$IfpkdC$$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒæèLd–‰‰‰‰$Ifpkdá$$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ–˜ÂÄÆҏ‰ƒƒ‰$If$Ifpkd%$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ–˜ÒÔ jlŽ

,@îT l ÚÜÞàâLàâäæèR¼¾‚„†ˆŠæbd(*,.0-¨,¾,*-,-ð-ò-ô-ö-ø-N.Ü0à0ì45Z5\5 6"6øôøôøôøôøíôçôçôçôçôßôß×ßôíôßôßÏßôíôßôßÇßôíôßôß¿ßôíôçôßôß·ßôíô³ôçôßôßh­S›j›D!hplƒUj'Ž-hplƒUjýhplƒUj‚hplƒUj‡(hplƒUjhplƒU
hplƒ0J

hplƒ5\hplƒ hplƒCJ aJ DÒÔîðþ‰ƒ‰‰$If$Ifpkd&$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ "$ Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒjlnprŽ‰‰‰ƒ$If$IfpkdY'$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4ÖaöytplƒŽ âNèT¼Šèb0-Š…€Š…€Š…€Š…€Šgdplƒgdplƒgdplƒpkd÷'$$If–Ö\ñÿ
Ë⠀€€€ ö6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Öaöytplƒ -x-t!l%(Þ+*-ø-P.Ü0Þ0à0ò0Z5(6Ž68Œ:Ú;Þ@à@ô@ C¦DfE^HŠJ\Lúúúúúúõðúëëëúõðúúúúëëúúúúúúgdplƒgdplƒgdplƒgdplƒ"6$6&6(6Œ6Þ@à@ºQÒQT TäTæTèTêTìTHUŽ`¨`ÚbÜb c¢c¤c¦c¨cîcf’fns‚s¢t¤thujulunupuÄu¼w–"–Æ–È–Œ—Ž——’—”—ä—F™\™VXžž ž"ž$ž€ž†£÷ïëäëàëÚëïëïÒïëäëÚëïëïÊïëäëÅëÚëïëï½ïëäëà·à¯à¯§¯à à·à¯à¯˜¯à àjqz&h­S›U

h­S›5\jà &h­S›Ujh­S›U
h­S›0JjW%hplƒU hplƒH*j;‘$hplƒUjÝO#hplƒU
hplƒ0Jh­S›

hplƒ5\hplƒjhplƒUj¿r"hplƒU<\LtL\NŽOQTìTJUxV¬X:]R_Úb¨cðcüeØjúj¨l²q¢tpuÆu¼w
xî|úõõõõðëõõõõõðëõõúõõõðëõæágd­S›gd­S›gdplƒgdplƒgdplƒgdplƒî|}F€`€ˆþ‚@ƒ,‰>‰ &$*“Æ–”—æ—V$ž‚ž:ŸhŸF ȣ¦«úõúõõúõúõúõõõðëõúõðëõúõõõúõgd­S›gd­S›gd­S›gd­S›†£ˆ£¤ ¤&«*«0«4«>¸`¸>º@º

¼ ¼†¼ˆ¼(½*½†½ˆ½Ä½Æ½¾ ¾N¾P¾ž¾ ¾ê¾ì¾"¿$¿>¿@¿^¿`¿þ¿Ã6ØÃÆÃ0Ä2Ä^Ä`ĢĤÄÅŊŌŲŴÅÐÅÒÅ>Æ@Æ~ƀƸƺÆèÆêÆÇÇ>Ç@ÇpÇrÇÌÇÎdžȈÈÌÈÎÈ4É6ÉÐÉÒÉrʶʸÊ

Ì ÌZÍ\ÍøÍúͬήÎúöúöúöúöðöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèáöðöðöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèöèáöèöèöèöèöè

h­S›5\ h­S›CJ aJ
h­S›0Jh­S› h­S›H*Yº«Ð¬è¬À°j±v±´±Ø±<²”²¼²ø³P´€·ê¹ì¹î¹ð¹ò¹ô¹ö¹

º>ºúõúúúíííííúèúúúúúúúúââ$Ifgd­S›
&
Fqgd­S›gd­S›gd­S›>º@º–º»h»à»

¼µ¯¯¯¯¯$IfJkdF'$$If–Ö0ñÿ'#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›

¼ ¼@¼R¼j¼l¼†¼|vvvpv$If$IfƒkdF'$$If–Örñÿ'<,W# ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›†¼ˆ¼ž¼Ô¼þ¼½(½|vvvpv$If$IfƒkdCG'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›(½*½J½L½‚½„½†½|vpvpp$If$IfƒkdïG'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›†½ˆ½Š½®½°½²½Ä½|vpvvp$If$Ifƒkd›H'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›Ä½Æ½È½ò½¾¾¾|vppvv$If$IfƒkdGI'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›¾ ¾"¾$¾J¾L¾N¾|vvpvv$If$IfƒkdóI'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›N¾P¾l¾„¾†¾œ¾ž¾|vvpvp$If$IfƒkdŸJ'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›ž¾ ¾Æ¾È¾Ê¾è¾ê¾|vppvp$If$IfƒkdKK'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›ê¾ì¾¿¿¿ ¿"¿|vppvp$If$Ifƒkd÷K'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›"¿$¿&¿(¿*¿<¿>¿|vvvpv$If$Ifƒkd£L'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›>¿@¿B¿D¿F¿\¿^¿|vvvpv$If$IfƒkdOM'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›^¿`¿À¸ÃºÃ¼Ã¾ÃÀÃÂÃÄÃÆÃÈÃþÃ|wrrrrrrrrrl$Ifgd­S›gd­S›ƒkdûM'$$If–Örñÿ'<,W#€€€€€ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Öaöyt­S›

þÃ0Ä2ÄLÄ^Ä`ÄpÄ¢Äù¯ùùeùùJkdO'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›Jkd™N'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If ¢Ä¤Ä¦ÄÅÅXŊŵ¯©_©©Jkd-P'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkdO'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›ŠÅŒÅŽÅ²Å´Å¶ÅÐŵ¯©_¯©Jkd#Q'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkd¡P'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›ÐÅÒÅÔÅ>Æ@ÆBÆ~Ƶ¯©_¯©Jkd'R'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkd¥Q'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›~ƀƂƸƺƼÆèƵ¯©_¯©Jkd+S'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkd©R'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›èÆêÆìÆÇÇÇ>ǵ¯©_¯©Jkd/T'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkd­S'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›>Ç@ÇBÇpÇrÇ ÇÌǵ¯©_©©Jkd3U'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$If$IfJkd±T'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›ÌÇÎÇȆȈȺÈÌȵ¯¯e¯¯Jkd7V'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkdµU'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›ÌÈÎÈìÈ4É6ÉlɤÉÐɵ¯¯e¯¯¯Jkd;W'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkd¹V'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S› ÐÉÒÉ^Ê`ÊbÊdÊfÊhÊjÊlÊnÊpÊrÊtʎʶʵ°°°°°°°°°°°°ªª$Ifgd­S›Jkd½W'$$If–Ö0ñÿ¹

#€€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›¶Ê¸ÊÎÊLËÆË

Ì Ì.Ì ÌàÌÍZ͵¯¯¯¯e¯¯¯¯¯Jkd³X'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkd1X'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›
ZÍ\Í´ÍøÍúÍ

Î^άε¯¯e¯¯¯Jkd·Y'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkd5Y'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S› ¬Î®ÎÂÎúÎ8ÏxÏzϺÏðÏ@е¯¯¯¯e¯¯¯Jkd»Z'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkd9Z'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S› ®ÎxÏzÏ@ÐBТФÐÑÑÈјì²ì´ì¶ìzí|í~í€í‚íðíîóøóô
ô
ô ôpôqôrôsôtô¢ôö0
:0
<0
1
1
1
1
1
d1
C
(C
,C
.C
òC
ôC
öC
øC
úC
lD
äa
b
Hb
Jb
~g
€g
Îj
Ðj
Äp
Æp
€s
‚s
Fv
Hv
–w
˜w
úw
Àž
ܞ
0
2
Ú
Ü
üôüôüôüôíüçüßüß×ßüíüçüçüßüßÏßüíüÍüßüßÅßüíüçüßüß½ßüíüçüôüôüôüôüôüôüôíüçüôüôj|ð(h­S›Uj‘Z(h­S›UUjÐæ'h­S›Ujµ\'h­S›Ujh­S›U
h­S›0J

h­S›5\ h­S›CJ aJ h­S›J@ÐBÐRТФкÐѵ¯¯e¯¯Jkd¿['$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›$IfJkd=['$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›ÑÑÊÑôÑ`ÖbÖdÖfÖxÖنݢݐàžã¸ãTç8ê´ì‚íµ°«¦««««¦¦«¦¦«¦¦¦¡gd­S›gd­S›gd­S›gd­S›JkdA\'$$If–Ö0ñÿš#€ ö6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Öaöyt­S›‚íòízï˜ï
ôtô£ô:0
1
f1
Ö1
†5
.7
07
T7
*:
ä;
Œ=
L?
„?
,C
úC
nD
LG
8I
zI
¬K
úõðõëúõëúõõõððõõõõðõëúõõæõgd­S›gd­S›gd­S›gd­S›gd­S›könnyq anyag; 2. nehéz anyag
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-49.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-49. ábra - Horizontális kamrás légosztályozó
1. könnyq anyagok; 2. nehéz anyagok; 3. közepes frakció
A légosztályozókat rendszerint papír-, mq-anyag-és textilhulladékok nehezebb hulladékkeverékektQl való elkülönítésére használják. Alkalmasak azonban könnyq fémfóliák, lemezek nehezebbektQl való szeparálására, továbbá szárított szerves anyagok szevetlenektQl való elkülönítésére is. Igen széles körq hasznosításuk egyik alapfeltétele  függetlenül a méret és alak szerinti elválasztást módosító hatásától  az elválasztandó anyagok közötti min. 10 15%-os sqrqségkülönbség.
A ballisztikus osztályozásnál az elQkészített (aprított, rostált) hulladékot röpítQkészülékkel adagolják a horizontális osztályozótérbe, amelyben az egyes komponensek a tömegük és alakjuk szerint osztályozódnak.

Nedvesosztályozás
A nedvesosztályozók egyaránt lehetnek keresztés ellenáramú elven mqködQk, elválasztási és dúsítási feladatokra széleskörqen alkalmazhatók. Aprítással, rostálással, légosztályozással elQkészített hulladék kezelésére alkalmasak. Szer-ves-szervetlen hulladékkeverékek, mqanyaghul-ladék-keverékek, fém hulladékok , üveghulladékok stb. szétválasztására használatosak.
Az ellenáramú nedvesosztályozók a vertikális ellenáramú légosztályozókhoz hasonló elven mqködnek. A víz ellenáramú mozgatását szivattyú végzi. Elterjedtek a pulzációs ülepítQk is, amelyek lüktetQ folyadékárammal és mecha
nikus pulzálással egyaránt mqködtethetQk. A különbözQ hidrociklonokkal, spirális osztályozókkal és a kúpos úsztató-ülepítQ osztályozókkal elsQsorban mqanyaghulladék-keveréket, fémhulladék-keveréket osztályoznak.
A nehézközegq szétválasztási technológiában nagy sqrqségq folyadékot vagy szuszpenziót használnak hulladékkomponensek  többnyire fém-és mqanyagkeverékek  szétválasztására (pl. tetrabróm-etánt, ferroszilíciumszuszpenziót).
Elektromágneses elválasztás
Az örvényáramú szeparátorokkal a hulladékból a nem mágnesezhetQ fémek (alumínium, réz, cink stb.) kinyerése és dúsítása elektromágneses erQtérrel mqködQ kamrás szeparátorral, lineáris, motor típusú szeparátorral, permanens mágnesekkel mqködQ lap-és dobszeparátorral valósítható meg. Az automatikus válogatási módszerek jellemzQ eljárása az elektronikus optikai szeparálás, amelyet megfelelQen elQkészített vegyes üveghulladék szétválasztására használnak (5.50. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-50.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-50. ábra - Elektronikus optikai szeparátor elvi vázlata
1. anyagfeladás; 2. vibrációs adagolóvályú; 3. vibrátor; 4. adagolószalag; 5. standard színq háttérlemez;. 6. fotocellaegység; 7. fényforrás; 8. termékelkülönítQ lap; 9. sqrített levegQt szabályozó szelep szolenoiddal; 10. sqrített levegQ maradék; 11. elektronikai egység (erQsítQ, logikai áramkör, energiaellátás, jeladó); 12. villamos vezeték; 13. szeparált termék
Általában három fokozatban dolgoznak: elQször a nem átlátszó szennyezQ anyagokat (kQ, kerámia stb.) választják el a keveréktQl, majd a fehér üveget különítik el a színestQl és végül a barnát a zöld üvegtQl. A szeparációs teljesítmény 0,25 2 t/h.
5.9.1.4. Egyéb fizikai eljárások
A fizikai hulladékkezelési eljárások rendkívül széles választékát jelzik azok az egyéb mechanikai és hidromechanikai eljárások, amelyekre terjedelmi korlátok miatt itt csak utalunk. Ezek közül jó néhányat már ismertettek a hazai szakirodalomban, sQt alkalmazzák is a gyakorlatban.
A mechanikai hulladékkezelési eljárásokban (sajtolás, töltQanyagkénti bekeverés, tqnemezelés) a hulladék kémiai, molekuláris szerkezete nem változik, csupán alakja és tömege módosul.
A sajtolás és a tqnemezelés során a hulladékrészecskék közötti kapcsolat alapvetQen fizikai jellegq. A sajtolási technikát fémhulladékok porkohászati hasznosítására, hQre keményedQ mqanyagok présporkénti hasznosítására, valamint papír-és textilhulladékok száraz lapképzQ eljárásaiban alkalmazzák (építQipari felhasználás).
A tqnemezeléssel szálas textil-és mqanyag hulladékokat nemszQtt termékké alakítanak át.
A töltQanyagként bekevert hulladékrészecskék a vivQ-vagy kötQanyaggal felületileg aktív kapcsolatot alkotnak, amely egyaránt lehet fizikai és kémiai jellegq. Ezekkel a módszerekkel a gumi-, a mqanyag-és az üveghulladékot útburkolati anyagokba építik be, továbbá mqgyanták hozzákeverésével üveghulladékból önterülQ padlóbevonatot, mqmárványt és szennyvízcsövet készítenek.
A hidromechanikai hulladékkezelési eljárásokkal a szilárd anyagok habosodását, nedvesrostálását és a megömlesztésük utáni reológiai tulajdonságukat hasznosítják. Ilyenek: papírhulladékból papírhab elQállítása csomagolási és építQipari célokra, papírhulladék nedvesrostosításával masékészítés csomagolási célokra: textilhulladék nemezelése, mqanyag-és üveghulladék feldolgozása csomagolásnál és építQiparban felhasználható termékké.
5.9.1.5. Beágyazás
A beágyazás (szilárdítás) olyan hulladékkezelési eljárások összefoglaló neve, amelyekkel a folyékony és iszap halmazállapotú veszélyes hulladékot  mérgezQ komponenseik kioldásának csökkentése végett  vázképzQ anyagokkal keverik össze mechanikailag és kémiailag stabil, szilárd anyag elQállítása céljából.
A beágyazással egyidejqleg a kémhatás, ill. a redoxipotenciál megváltoztatásával mesterségesen is csökkentik az oldhatósági viszonyokat.
A beágyazási eljárások végterméke vízoldhatatlan anyag, amely általában rendezett lerakással, biztonsági követelmények nélkül elhelyezhetQ, ill. szükség szerint földfeltöltési célokra is hasznosítható. A beágyazással a hulladék veszélyessége igen nagy mértékben csökkenthetQ vagy megszüntethetQ és ez rendkívüli módon növeli a lerakás biztonságát. A végtermék minQségét, mérgezQ hatását oldási próbákkal kell meghatározni. A beágyazási, szilárdítási eljárások alapja lényegében valamilyen vízben nem oldható kötQanyag és az adott hulladék megfelelQ arányú, ellenQrzött hatásfokú keverése.
A gyakorlatban alkalmazott beágyazási eljárások:
cementalapú eljárások;
mész-pernye alapú eljárások;
hQre lágyuló anyagok (bitumen, polietilén, paraffin, aszfalt) felhasználásával végzett beágyazás;
szerves polimerek (karbamid-formaldehid, poliésztergyanta stb.) alkalmazásához kötQdQ eljárások;
kapszulázás;
gipszképzési eljárások;
üvegbe ágyazás.
Az egyes eljárások elQnyeit és hátrányait az 5.29. táblázat ismerteti.
Eljárás ElQnye Hátránya Cementalapú Olcsó adalékanyagok: kidolgozott eljá-rások; ésszerqen megvalósítható beren-dezések. Az eljárás a hulladékok vegyi összetételének ingadozására nem érzé-keny. A cement adagolásával szabá-lyozható a szilárdság és a vízáteresztQ képesség. MérgezQ szervetlen vegyüle-tekhez, a füstgáztisztítás szilárd és iszapmaradékaihoz jól alkalmazható. A savas oldatokra a kis szilárdságú betonok érzékenyek; adott körülmé-nyek a beton bomlását idézhetik elQ. Az egyes hulladékfajták esetében szükséges elQkezelés és adalékok al-kalmazása költségnövelQ. A cement és más adalék növeli a tömeget és tér-fogatot. Szerves hulladék és mérgezQ anionok esetében nem megfelelQ. Mész, pernyealapú Az adalékok olcsók és könnyen beszerezhetQk; a berendezések egyszerqek. A lejátszódó reakciók jól ismertek (puzzolánc reakció). MérgezQ szervetlen hulladékhoz füstgáztisztítók szilárd és iszapmaradékaihoz jól alkalmazható. A stabilizált hulladéktömb érzékeny a savas oldatokra és a szervetlen szennyezQdésekre, ami lassítja a kötési folyamatot. Szerves hulladékhoz és mérgezQ anionokhoz nem alkalmazható. Szerves polimerek alkalmazása Kis mennyiségq adalék szükséges a keverék megszilárdításához; a végtermék más eljárásokhoz viszonyítva kis sqrqségq. Száraz és nedves hulladék (fQként iszap) esetében egyaránt jó eredményt ad. Különleges berendezés nem szükséges hozzá. MérgezQ, szervetlen hulladékhoz jól alkalmazható. A hulladékkomponensek laza szerkezetq gyantamátrixban helyezkednek el. A karbamid-formaldehid eljárás katalizátorai erQsen savasak, a legtöbb fém kis pH-értéknél oldódik és belekerülhet a csurgalékvizekbe a polimerizálódás alatt. Egyes szerves polimerek biológiailag lebonthatók. A végleges lerakáshoz még tároló- és csomagolóeszközt is fel kell használni. Savas és erQs oxidálószer-tartalmú, valamint szerves anyagú hulladékokhoz nem megfelelQ. Kapszulázás A hulladék nem tud érintkezni a vízzel, így jól oldható anyagokhoz sikeresen alkalmazható. A kettQs burkolat ellenáll a külsQ környezeti hatásoknak. A felhasznált kötQanyagok drágák. Az eljárás energiaigényes (szárítás, hevítés). Speciális berendezéseket igényel, alkalmazásához laboratóriumi háttér és szakképzett személyzet szükséges. Gipszképzés Kevés adalékanyagot igényel, gyors a kötési idQ. A termék stabil, nem éghetQ, biológiailag nem bontható. Nehézfém-visszatartása jó, részbeni szárítást igényel. Csak szulfit vagy szulfittartalmú iszapra alkalmas. A kioldási jellemzQk a cement- és mészalapú eljárásokéval azonosak. A kalcináláshoz többletenergia és külön berendezés szükséges. Üvegbe való beágyazás Igen jó hatásfokú beágyazás. A nyersanyagok olcsók. Az eljárás energiaigénye nagy. Speciális berendezéseket és szakképzett személyzetet igényel. 5-29. táblázat - A beágyazási eljárások jellemzQi
A beágyazással, ill. szilárdítással a hulladék fizikai tulajdonságát kívánják megjavítani, hogy könnyebben kezelhetQ legyen. A cél: a biztonságos szállítás és könnyebb lerakhatóság elérése, a hulladék mérgezQ tulajdonságainak és környezetkárosító hatásának csökkentése vagy megszüntetése, továbbá építQanyagkénti hasznosítás elérése. A betonba ágyazással általában a nehézfémeket a cement lúgos pH-ján oldhatatlan karbonátokká és hidroxidokká alakítják. A megszilárdult beton felülete aszfalttal vagy egyéb fedQréteggel tovább védhetQ.
A mészalapú eljárások a mész vízzel és szilikátalapú anyagokkal végbemenQ betonképzQ reakcióját használják fel. Ilyen szilikátalapú hulladék például a cementgyárak pora vagy a széntüzelésq erQmqvek pernyéje.
A száraz szilárd hulladék bitumenbe, polietilénbe vagy paraffinba ágyazható. A melegen, olvadt állapodban elQllított termék a kihqlés során szilárdul meg. A hulladék szerves monomerekkel keverhetQ, amely polimerizálódva megszilárdul és rögzíti a hulladékot. Ezzel a módszerrel fémhordóban tárolt hulladék is rögzíthetQ a hordó mqanyagba való ágyazásával.
Az üvegbe ágyazást csak radioaktív hulladék rögzítésére alkalmazzák. Ebben az eljárásban a rögzítés olvadékba történik, majd az olvadékot hagyják kihqlni. Az egyes eljárástípusokra számos konkrét technológiát fejlesztettek ki és alkalmaznak a gyakorlatban. A következQkben csak a legismertebb megoldásokat említjük, a részletes értékelésre és ismertetésre terjedelmi okokból itt nincs módunk. A legszélesebb körben az amerikai Chemfix-és az angol Sealosefe-eljárást alkalmazzák. A Chemfix-eljárásban szilárdítóreagensként vízüveg (nátrium-szilikát) és szilikátszilárdító katalizátor kombinációját használják.
A Sealosafe-eljárásban kétféle cement jellegq, szilikátalapú port (pl. pernyét és portlandcementet), valamint vízüveget és vas-alumínium-hidroxidot adagolnak a hulladékhoz. Mindkét eljárás fQleg a szervetlen hulladék hatékony beágyazására használható (különösen elQnyösek nehézfémek megkötésére), korlátozottan alkalmasak szerves maradékokhoz.
Füstgázmosási iszap és egyéb szervetlen iszap beágyazására használható a Calci-lox-eljárás, amely cementalapú beágyazási módszer (Dravo Lime Co., USA). Az Environmental Technology Corp. amerikai technológia mészhidrátot és speciális reagenseket használ ipari iszapok, savas hulladékok beágyazására. A szintén amerikai POZ-O-TEC eljárással fQként erQmqvi füstgáztisztítási iszap és korlátozottan nehézfémtartalmú iszap beágyazása végezhetQ el, szálló pernye és mész együttes adagolásával.
A Canadian Waste Technology eljárásban mész-cement-vízüveg kombinált kötQanyagot használnak szervetlen veszélyes hulladék feldolgozásához. Cement és mész kötQanyagot használnak a francia Petrifix-eljárásban, vízmentes kalcium-szulfidot és szálló pernyét pedig az amerikai Terra-Crete-eljárásban. Ez utóbbit füstgáz-kéntelení-tési iszap beágyazására fejlesztették ki. Hasonló feladatra alkalmas elsQsorban az amerikai Research-Controll Inc. FGD-eljárása is.
Mészalapú eljárást alkalmaz a Voest Alpine cég olajiszap, olajtartalmú veszélyes hulladék beágyazására (Leco-eljárás). Adalékolt cementet használnak kötQanyagként a Nucem GmbH eljárásában, amelyet fQként veszélyeshulladék-égetQ füstgáztisztítási maradékainak ártalmatlanítására ajánlanak. Speciális cementkeveréket használnak a japán T-S-T eljárásban, amit fQként arzénhulladék beágyazására fejlesztettek ki. MegemlítendQ még, mint gyakorlati alkalmazásra érett módszer, az amerikai TRW-eljárás, amelynek kötQanyag portlandcement, kalcium-szulfát-hemihidrát és kalcium-oxid keveréke.

Poliésztergyantába ágyazást alkalmaznak Polimeric Materials Section amerikai és ként kötQanyagot az ugyancsak amerikai SRI eljárásban (ezek kísérleti szakaszban vannak). Üzemi alkalmazásra érett eljárása van a Werner and Pfleiderer Corp.-nak veszélyes hulladék bitumenbe ágyazására. Ugyancsak ilyen eljárásokat fejlesztettek ki az osztrák cégek és a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet.
A beágyazási, ill. szilárdítási eljárások alkalmazása gondos elQkészítQ munkát kíván. Az éppen megfelelQ eljárás a hulladék fizikai és kémiai tulajdonságainak és mennyiségének ismeretében választható ki. A beágyazás a komplex veszélyeshulla-dék-kezelési technológia egyik részmqvelete és csak a folyamat egészébe illesztve ad helyes megoldást.
5.9.2. Kémiai eljárások
A kémiai hulladékkezelés mindazoknak az anyagátalakítási eljárásoknak az összefoglaló megnevezése, amelyek a hulladék anyagi szerkezetét kémiai reakcióban vagy reakciósorozatban változtatják meg. Alkalmazásuk célja lehet ártalmatlanítás vagy hasznosítás, de lehet bizonyos környezetkárosító, veszélyes komponens vagy komponensek mennyiségének, koncenctrációjának, veszélyességének csökkentése is (elQkezelés). Tekintettel arra, hogy ezek az eljárások csak részben alkalmazottak elQkezelési feladatokra, ismertetésüket csak rövid áttekintéssel összegezzük. Az egyes eljárások alkalmazási lehetQségeit tekinti át az 5.30. táblázat (a táblázatban a lényegében ter-mo-kémiai eljárásoknak tekinthetQ termikus módszereket is felsoroljuk).













Alkalmazás a gyakorlatban KezelhetQ hulladéktípusok Cianidok, fenolok, Nitrátok, Nehézfémek vizes Szerves folyadékok, Savak és Szerves szulfidok, szulfitok karbonátok, oldatokban iszapok, szilárd lúgok folyadékok és szerves anyagok szulfátok, anyagok vizes oldatokban hidroxidok iszapokban, kátrányokban és szilárd anyagokban A jelenlegi Oxidáció, égetés Kicsapatás Semlegesítés Égetés gyakorlatban széles Redukció körben alkalmazott Kifejlesztett, de Hidrolízis Kalcinálás Elektrokémiai Katalízis, hidrolízis HQbontás széles körben még Nedves oxidáció Hidrolízis módszerek Hidrogénezés Klórozás nem alkalmazott Ózonos oxidáció Katalízis Dehalogénezés Katalízis UV-oxidáció Katalízis Alkalmazásához Fotolízis Kicsapó flotálás HQbontás további fejlesztés Radiokémiai szükséges oxidáció Szuperkritikus nedves oxidáció 5-30. táblázat - Kémiai eljárások
5.9.2.1. Semlegesítés
A semlegesítés során savas vagy lúgos oldatok pH-értékét vegyszer adagolásával pH = 7-re állítják be. Több lépésbQl álló tisztítás során a semlegesítés általában megelQzi a többi módszert. Például szükséges a pH-érték beállítása emulziók megbontásakor, a kémiai eljárások reakció körülményeinek optimalizálásakor (pl. klórozás, redukció).
Lúgos hulladékok semlegesítésére rendszerint sósavat, kénsavat vagy kén-dioxidot használnak. A kénsav olcsóbb, mint a sósav, de ha a semlegesítést anaerob biológiai kezelés követi, hidrogén-szulfid keletkezésével is számolni kell. A kén-dioxid alkalmazása akkor gazdaságos, ha füstgáz formájában áll rendelkezésre. A sósav elQnye, hogy oldható reakciótermékek keletkeznek. Mind a sósav, mind a kénsav alkalmazása esetén ügyelni kell arra, hogy a semlegesítés után ne kerüljön a természetes vizekbe az engedélyezettnél nagyobb koncentrációjú klorid, ill. szulfát.
Savas hulladékok semlegesítésére leggyakrabban különbözQ mészféleségeket, nát-rium-hidroxidot, ritkábban ammónium-hidroxidot használnak. Semlegesítésre általában betonból készült, több rekeszbQl álló kádat használnak. A kád falát korrózióálló bevonattal (pl. saválló téglákkal) látják el.
5.9.2.2. Csapadékos leválasztás (kicsapatás)
A csapadékos leválasztás során a vízoldható vegyületet oldhatatlanná alakítják. A kivált csapadékot ülepítéssel vagy szqréssel választják el. E módszert fQleg a mérgezQ fémtartalmú vizes oldatok tisztítására használják.
A legfontosabb mérgezQ fémek, amelyekre alkalmazható csapadékos leválasztás: az arzén, bárium, kadmium, króm, réz ólom, higany, nikkel, szelén, ezüst, tallium és cink.
Az anionok közül a foszfátok leválasztása a legjelentQsebb. A vizes oldatban rosszul oldódó ionvegyületek egyensúlyi viszonyait az oldhatósági szorzattal fejezik ki.
Az oldhatóságot elsQsorban a közös ion koncentrációjával befolyásolhatják. Idegen ionok is befolyásolhatják az oldhatóságot azáltal, hogy megváltoztatják az aktivitásokat. A pH-értéknek általában jelentQs hatása van az oldhatóságra. Mivel a mérgezQ nehézfémek hidroxidjai amfoter jellemqek, oldhatóságuk mind nagy, mind kis pH-érték esetén nQ. Ezért kell megtalálnunk azt a legkedvezQbb pH-értéket, ahol az oldhatóság a legkisebb. Az 5.51. ábrán néhány fém-hidroxid elméletileg számított oldhatóságát tüntettük fel a pH-érték függvényében.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-51.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-51. ábra - Néhány nehézfém-hidroxid oldhatósága a pH-értéke függvényében
Az 5.52. ábrán jellegzetes ne-hézfém-leválasztási folyamat látható. A lecsapószert kevert tartályban adják hozzá a fémtartalmú oldathoz. Itt végbemegy a reakció, majd a szuszpenzió a derítQbe kerül, ahol a csapadékot iszap alakjában elválasztják. A mérgezQ nehézfémek kicsapására sokféle vegyület alkalmas. Leggyakrabban hidroxidcsapadékként választják le a fémeket, de nem ritka a szulfidos és a karbonátos kicsapás sem.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-52.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-52. ábra - Csapadékos leválasztással mqködQ nehézfém-leválasztó berendezés folyamatábrája
1. lecsapatószer; 2. flokkuláló; 3. fémtartalmú oldat; 4. reakciótartály; 5. elfolyás; 6. derítQ; 7. iszap
A hidroxidos leválasztáshoz mésztejet vagy ritkábban nátriumhidroxidot használnak. A reakció során a fémionokból hidroxidcsapadék keletkezik. A mérgezQ fém kicsapás utáni koncentrációja függ attól, hogy milyen fémrQl van szó, az alkalmazott kicsapószer fajtájától és a reakciókörülményektQl, elsQsorban a pH-értéktQl. A szulfidos leválasztás elQnye a hidroxidossal szemben, hogy a fémszulfidok oldhatósága vízben kisebb, mint a fém-hidroxidoké.
5.9.2.3. Hidrolízis
A hidrolízis a vegyületek olyan kémiai reakciója, amelynek során víz hatására legalább két új vegyület keletkezik.
A hulladékkezelésben hidrolízist két okból alkalmazhatunk. Az egyik, hogy mérgezQ anyagokból kevésbé mérgezQ vagy ártalmatlan vegyületekhez jussunk. A másik, hogy vízzel hevesen, esetleg robbanásszerqen reagáló anyagok reakcióját ellenQrzött körülmények között végezzük. A hidrolízissel olyan vegyülettípusok, mint pl. a cianidok, cianátok, halogenidek, fém-alkoholátok, karbidok, hidridek, alkálifémek, szulfidok eredményesen kezelhetQk. A hidrolízistermékek gyakran erQsen savas vagy lúgos vegyületek, amelyeket semlegesíteni kell.
5.9.2.4. Redukció
A redukció elektronfelvételt, vagyis a pozitív töltés csökkenését jelenti. Redukálószereket használnak a hatértékq krómot, higanyt, a fémorganikus vegyületeket vagy fémkelátokat tartalmazó hulladékok kezelésére. Redukálószerként leggyakrabban kéndioxidot, nátriumbiszulfitot, nátrium-metabiszulfitot, vas(II)-vegyületeket és nátrium-[tetrahidro-borát]-ot használnak. Szerves redukálószerek, pl. formaldehid vagy hangyasav használata akkor elQnyös, ha a redukciót biológiai szennyvíztisztítás követi.
A legfontosabb redukciós eljárás a hatértékq krómsav átalakítása háromértékqvé.
5.9.2.5. Oxidáció
Vegyszeres oxidáció
Az oxidáció elektronleadást jelent, amelynek következtében a kezelt anyag oxidációfoka nQ és az alkalmazott oxidálószer oxidációfoka csökken (redukálódik). Az oxidációt legtöbb esetben nem lehet szelektíven végezni, vagyis a hulladék összes komponensét oxidálják kisebb vagy nagyobb mértékben. Az oxidáció lehet teljes mértékq, amikor minden hulladékkomponenst a lehetQ legmagasabb oxidációfokig oxidálunk (szerves vegyületek esetében a szenet szén-dioxiddá, a hidrogént vízzé, a nitrogént elemi nitrogéngázzá, a ként szulfáttá oxidálják).
Részleges oxidáció esetén  költségcsökkentés miatt  csak a viszonylag veszélyes komponenseket oxidálják teljesen, míg a többi vegyületet csak részlegesen (nem a legnagyobb oxidációfokig, vagy nem a teljes mennyiséget). A hulladékkezelésben leggyakrabban alkalmazott oxidálószerek a klór, a hipoklorit, a klór-dioxid, a hidro-gén-peroxid és a kálium-permanganát.
Nátrium-hipokloritos oxidáció
A nátrium-hipoklorit az ipari hulladékkezelésben az egyik legelterjedtebb használt oxidálószer. Viszonylag olcsó, könnyen hozzáférhetQ és szállítható vegyszer, amelyet általában 10 30%-os vizes oldatban forgalmaznak.
A nátrium-hipokloritos oxidáció egyik legfontosabb alkalmazási területe a cianidtartalmú hulladékok ártalmatlanítása, fQleg galvánipari szennyvizek esetén. A cianidokat elQször (pH = 10 12) cianátokká oxidálják, majd a pH-értéket (pH = 5 6) csökkentve és további oxidálószer-adagolás közben a cianátokat nitrogénné és szén-dio-xiddá oxidálják. A hipoklorit használható ezenkívül hidrogén-szulfid-tartalmú szennyvizek ártalmatlanítására is.
Hidrogén-peroxidos oxidáció
Használata esetén nem képzQdhetnek mérgezQ melléktermékek és nincsenek olyan korróziós tulajdonságai, mint a hipokloritok redukciója során képzQdQ kloridionoknak.
A peroxidos oxidáció könnyen automatizálható, mivel a reakció elQrehaladása redoxivagy pH-érzékeny elektródokkal nyomon követhetQ. Elterjedésének az ipari hulladékkezelésben egyetlen korlátja a hidrogén-peroxid viszonylag magas beszerzési ára.
A cianidok lúgos közegben (pH = 10 11) közvetlenül ammóniává és szén-dioxiddá oxidálhatók, a rakció 20 200 mg/l réz(II)ion jelenlétével katalizálható.
Hidrogén-peroxidot alkalmaznak szervetlen (pl. szulfidok, elemi kén) és szerves (pl. merkaptánok) kéntartalmú vegyületek oxidációjára, továbbá a kén-dioxid kvantitatív oxidációjára. A peroxidokat széles körben használják tioszulfáttartalmú fixír-és elQhívófürdQk ártalmatlanítására is. A hidrogén-peroxid megbontja az ezüst-tioszul-fát-komplexet, továbbá az ezüst ezüst-oxid, ezüst-bromid és ezüst-szulfid alakjában kiválik az oldatból.
Nedves oxidáció
A nedves oxidáció vizes fázisban lejátszódó oxidációs folyamat, amelynek során a vízben oldott és/vagy szuszpendált szerves és/vagy szervetlen anyagokat oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázzal (pl. levegQvel) érintkezésbe hozva 150 325 °C hQmérsékleten és 2 20 bar nyomáson oxidálják.
A reakció-hQmérséklet kiválasztása alapján három hQmérséklet-tartományt szoktak megkülönböztetni a nedvesoxidációs eljárás kivitelezése során.
A kis hQmérsékletq (150 200 °C) tartomány alkalmas a biológiai és háztartási eredetq iszap víztelenítés elQtti kondicionálására, a kezelt hulladék jelentQsebb szerves-anyag-tartalom csökkenése nélkül.
A közepes hQmérsékleten (200 280 °C) végzett nedvesoxidáció alkalmas például a biológiailag nehezen lebontható szerves vegyületek részleges oxidációjára a kémiai oxigénigény (KOI) 60 70%-os csökkenése mellett, vagy kimerült aktívszenek vizes fázisú regenerálására.
A nagy hQmérsékleten (280 325 °C) végzett nedves oxidáció során a legtöbb szerves vegyület szén-dioxiddá, vízzé, a megfelelQ halogenidekké, ill. nitrogénné oxidálható több, mint 99,9%-os hatásfokkal, 20 40 min reakcióidQ alatt. A nedves oxidáció szempontjából legellenállóbb vegyületcsoportot a halogénezett aromások adják.
Ózonos oxidáció
Az ózon az egyik legerQsebb ismert oxidálószer, az ózon-oxigén rendszer redoxipotenciálja + 2,07 V, ennél pozitívabb redoxipotenciálja csak a fluornak (F2/2F) van. Az ózon  különösen nedves környezetben  könnyedén oxidál csaknem minden fémet; kivéve az aranyat, a platinát és az irídiumot. A hidrogén-halogenidek, a hidro-gén-fluorid kivételével ugyancsak könnyen oxidálhatók ózonnal. Hulladék-és szennyvízkezelési szempontból különös jelentQsége van a cianidok-cianátok, fenolok, szerves színezékek és a szerves kénvegyületek ózonnal végzett oxidációjának. A legtöbb szerves vegyület teljesen oxidálható (szén-dioxidra, vízre és nitrogénre) ózon hatására, az oxidáció mértéke a koncentráció és a reakcióidQ függvénye.


5.9.2.6. Dehalogénezés
A kémiai úton végzett dehalogénezést különösen az olyan típusú hulladékra alkalmazzák, amely a környezetre nagyon káros vegyületeket (pl. a PCB, PCDD és PCDF) sokkomponensq, bonyolult kémiai összetételq elegyekben (pl. iszap, föld, tengeri vagy édesvizi üledékek, kQzetek), nagyon kis koncentrációban tartalmazzák. Az ilyen típusú hulladékok égetése a káros anyagok tömegegységére vonatkoztatva nagyon költséges.
Az aromás vegyületek közül elsQsorban a legnagyobb gondot okozó PCB-k és PCB-tartalmú hulladékok dehalogénezésére dolgoztak ki módszereket. Az eljárásokban a PCB-bQl polimerizált bifenil képzQdik, a klórtartalom pedig nátrium-kloriddá alakul. Mindkét reakciótermék csapadék alakban válik ki az olajból és a reakció lejátszódása után szqrQpréssel távolítható el. A szqrQprésen fennmaradt pogácsák égetéssel vagy rendezett biztonságos lerakással ártalmatlaníthatók.
5.9.2.7. Katalitikus hidrogénezés
Az utóbbi években több olyan katalitikus hidrogénezQ eljárást fejlesztettek ki, amelyek alkalmasak PCB és egyéb halogénezett aromás és alifás szénhidrogének dehalogénezésére. Egy német eljárással a fáradt kenQolajok katalitikus hidrogénezését 250 400 °C hQmérsékleten 3 8 bar nyomáson hajtják végre fix ágyas heterogén katalizátorral. Az eljárással ipari méretben sikeresen lehet dehalogénezni max. 5 tömeg% halogéntartalmú olajokat, oldószereket, többek között klór-benzollal és PCB-vel szennyezett fqtQolajat, peszticidtartalmú oldószereket, poliklórozott dibenzdioxinnal és PCB-vel szennyezett kenQolajokat, kondenzátor-és transzformátor töltQolajokat.
5.9.2.8. Elektrokémiai módszerek
Az elektrokémiai módszereket a környezetvédelemben elsQsorban szervetlen szennyezQdéseket tartalmazó veszélyes hulladékok és szennyvizek, ill. vizes oldatok kezelésére használják. FQleg technológiai szennyvizekbQl és öblítQvizekbQl nyernek vissza mérgezQ fémeket. JelentQsebb elektrokémiai módszerek még az elektrodialízis és az elektroflotáció.
Az elektrokémiai fémvisszanyerés technikája az oxidáció-redukció elvén alapul, az elektródok felületén játszódik le. Az elektrolitba merülQ elektródokra kapcsolt potenciál hatására a katódon a fémionok elemi fémmé redukálódnak, az anódon pedig egyidejqleg oxidáció megy végbe. Az anódos oxidáció következtében rendszerint gáz fejlQdik. A képzQdQ gázok az elektrolit összetételétQl függnek. Az elektrolitban oldott anyagok egy része, mint pl. a cianidok az anódon oxidálódnak.
Az elektrokémiai fémvisszanyerQ eljárások fQ technológiai berendezései:
elektrokémiai reaktor,
gázelvezetQ rendszer,
cirkulációs szivattyúk,
egyenáramú áramforrás.
Amint a katódon leváló fém eléri a kívánt vastagságot, a fémet eltávolítják. Az elektrokémiai fémvisszanyerQ eljárásokkal leválasztható a réz, nikkel, cink, ezüst, kadmium, arany és más nehézfémek.
A híg vizes oldatok tisztítására alkalmazott elektrokémiai reaktorok, ill. eljárások három csoportba oszthatók:
mozgó elektródokkal nagy turbulenciát segítQ elemekkel mqködQ cellák (pl. az ECO-cella),
nagy fajlagos felületq cellák (pl. a Swiss-Roll cella),
háromdimenziós elektródokkal mqködQ cellák (pl. Enviro-cella).
Ezekkel a cellákkal gyakran nem lehet egy lépésben nagymérvq fémion-eltávolítás elérni. Ha az adott cellában egyszeri átáramlással nem érhetQ el a megfelelQ fémkoncentráció, úgy a kezelendQ oldatot recirkuláltatják vagy több cellából álló kaszkádot helyezhetnek egymás után, amelyek lehetnek azonos vagy különbözQ cellák.
Az elektrodialízist vízlágyításra, sóoldatok ionmentesítésére, ionos oldatok töményítésére, valamint fémionok híg fürdQkbQl való eltávolítására használják. Gyakran alkalmazzák fordított ozmózissal kombináltan.
5.10. A hulladékkezelés termikus eljárásai
A hQátadással járó termokémiai eljárások közül a hulladékfeldolgozás terén betöltött sajátos szerepük és jelentQségük miatt önálló fejezetben tárgyaljuk a két legfontosabb termikus eljárást: a hulladékégetést és a hQbontást. Ezeknél az anyagátalakítási folyamat döntQ mértékben hQ hatására következik be.
A termikus eljárásokat tehát két nagy csoportra osztjuk:
oxidatív lebontás sztöchiometrikus vagy többszörös oxigén (levegQ) adagolásával (égetés)
reduktiv lebontás a sztöchiometrikus aránynál kisebb oxigén biztosításával vagy annak teljes kizárása mellett (pirolízis)
5.10.1. A hulladékégetés és technika feltételrendszere
A hulladékégetés a hulladékok ártalmatlanításának termikus módszere, mely világszerte a környezetvédelmi vizsgálatok központjában áll, számos elQnyének illetve hátrányának komplex értékelése mellett.
A hulladékégetés elQnyei:
a keletkezQ hulladékok térfogatát és tömegét jelentQsen csökkenti (ezáltal kisebb anyagmozgatás, kisebb elhelyezQ terület, földhasználat szükséges)
az égetés energiatermeléssel jár, a keletkezett hQ hasznosítható,
az eljárás közegészségügyi szempontból a leghatékonyabb, mivel a kórokozók elpusztulnak.
A hulladékégetés hátrányai:
az égetés másodlagos környezetszennyezéssel jár (légszennyezés, pernye, salakelhelyezés problémái)
ökológiai szempontból kedvezQtlen, mivel a termikusan bontott anyag kikerül a természetes körforgásból,
beruházási és üzemeltetési költségei lényegesen magasabbak a hagyományos eljárásoknál (komposzt, biogáz, lerakás)
A hulladékégetés exoterm folyamat. Az égetés során a hulladék szervesanyag komponensei a levegQ oxigénjével reagálva gázokká, vízgQzzé alakulnak és füstgázként távoznak a rendszerbQl. Az éghetetlen szervetlen anyag salak, ill. pernye alakjában marad vissza.
A hulladékégetés során a gyakorlatban a legkülönfélébb típusú és kémiai összetételq anyagokat kell elégetni. Ez az égetési viszonyokat nagymértékben bonyolulttá, az égési reakciót pedig rendkívül heterogénné teszi.
A kifogástalan elégetéshez
megfelelQ hQmérséklet,
megfelelQ áramlási viszonyok,
tartózkodási idQ,
valamint a szokásosnál nagyobb mennyiségq levegQ bevezetése szükséges.
A kívánt minimális tqztérhQmérséklet 850 °C, a légfelesleg-tényezQ értéke 1,5 2,5, a füstgázoknak a tqztérben való tartózkodási ideje 2 3 s szilárd hulladékok és 0,5 1 s folyékony hulladékok égetésekor, a minimális oxigéntartalom eközben 6%. A megfelelQ áramlási viszonyok egyrészt mechanikai eszközökkel (mozgó rostélyok, forgó kemence, bolygatószerkezet), másrészt aerodinamikai módszerekkel (gázáramok irányított mozgatása) teremthetQk meg.
A legtöbb hulladékégetQben a szervetlen maradékok (salak, pernye) lágyulás-olva-dási jellemzQi miatt a tqztéri hQmérséklet nem haladja meg az 1050 1100 °C-ot. Az égetés 1200 1700 °C-on is végezhetQ, ekkor beszélünk salakolvasztásos hulladékégetésrQl. Ekkor a szilárd maradék olvadékként távozik az égéstérbQl.
Az égetés szilárd maradékanyagának mennyisége az elégetett hulladék típusától függ. Szilárd települési hulladék égetésekor a maradék mennyisége kb. 10 tf% valamint 30 35 (salakolvasztásos tüzelésnél 15 25) tömeg%, folyékony és iszaphulladék égetésekor pedig átlagosan 2 10 tömeg%.
A hulladékégetéses ártalmatlanításhoz a következQk ismerete szükséges:
halmazállapot (folyékony, pasztás, szilárd, ill. kevert);
elemi analízissel megállapított kémiai összetétel (szén-, hidrogén-, oxigén-, nitrogén-, kén-, víz-és hamutartalom);
gyors analízissel megállapított összetétel (fix szén-, illóanyag-, víz-és hamutartalom);
fqtQérték;
sqrqség;
a hamu olvadási jellemzQi;
szilárd hulladék esetében szemcseméret-eloszlás, maximális darabnagyság, valamint anyagfajták szerinti összetétel;
folyékony hulladék esetében viszkozitás, gyulladás-és lobbanáspont, valamint szilárd szennyezQanyag-tartalom és annak legnagyobb szemcsemérete, továbbá a kémhatás;
halogénanyag-tartalom (kloridok, fluoridok, bromidok);
nehézfémtartalom (ólom, kadmium, higany, réz, vanádium stb.);
egyéb fémtartalom (vas, kalcium, nátrium stb.);
egyéb mérgezQanyag-tartalom (PCB);
egyéb specifikus anyagi tulajdonságok szükség szerint (pl. fertQzQ tulajdonság, hQmérséklet stb.);
mennyiségi adatok (szélsQ határok és átlagértékek).
Tüzeléstechnikai szempontból elsQsorban a kalorikus tulajdonságok fontosak (fqtQérték, éghetQanyag-tartalom, víztartalom és hamutartalom).
Ezek egymástól nem függetlenek, erQs kölcsönhatás van közöttük (5.53. ábra). Az ábrán a vastagon bekeretezett rész jelöli az önálló éghetQség tartományát.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-53.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-53. ábra - A hulladékok fontosabb kalorikus jellemzQi közötti összefüggés
Tüzeléstechnikai szempontból nem elhanyagolhatók a hulladék egyéb fizikai és kémiai tulajdonságai sem (szemcseméret, korrozív hatás, gyulladásés lobbanáspont, viszkozitás stb.). Ezek ismerete nemcsak a berendezés kialakításához fontos, hanem az elQkezelQ és a betáplálási folyamatok mqszaki megoldása szempontjából is.
A hulladékégetQk anyag-és energiamérlegének kiszámításához ismerni kell:
a hulladék kémiai összetételét és fqtQértékét;
a hulladék égethetQ komponenseinek égésére vonatkozó égésegyenleteket;
az égéslevegQ és füstgáz mennyiségét és összetételét;
tapasztalati mérési adatokat a maradékanyagok mennyiségére és összetételére;
a tüzelQberendezés mqködési jellemzQit.
Az energiamérleg összeállításához a következQ gyakorlati szempontok ajánlottak:
az elégetett tüzelQanyag hQtartalmának 70 80%-át lehet gQztermelésre hasznosítani;
a füstgázokkal távozó hQveszteség nagysága 16 30%;
a salak kiégetlen alkotórészeivel távozó hQveszteség 1,5 3%;
a salakkal kihordott hQveszteség 1,5 3%;
a kazán sugárzási vesztesége 1 2%.
HQhasznosítás hiányában a füstgázokkal távozó hQveszteség 92 95%.
A hulladékégetQ berendezés kapacitását a tüzelQberendezés konstrukciójától függQ legnagyobb hQteljesítmény figyelembevételével, lényegében az égetendQ hulladék fq-tQérték-tartománya határozza meg (a hulladék legnagyobb és legkisebb fqtQértéke).
A hulladékégetés technológiája a következQ részfolyamatokra tagolódik: átvétel (fogadás) és tárolás, anyagelQkészítés és adagolás, égetés és hQhasznosítás, füstgázhqtés és -tisztítás, salak-és pernyekezelés. Az általános technológiai folyamatot az 5.54. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-54.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-54. ábra - A hulladékégetés általános technológiai folyamata
1. tárolás; 2. anyag-elQkészítés; 3. adagolás; 4. égetés; 5. póttüzelQanyag; 6. levegQ; 7. füstgázhqtés; 8. hQhasznosítás; 9. füstgáztisztítás; 10. mosóvízkezelés; 11. kémény; 12. pernyeválasztás; 13. salakgyqjtés- és kihordás; 14. salak- és pernyetárolás
E az ábra egyben jól érzékelteti a hulladékégetés in-put-output elvi anyagmérlegét is,
ahol a bemenQ anyagok:
égetendQ hulladék,
égéslevegQ,
segédtüzelés;


a kimenQ anyagok (a teljes ciklust figyelembevéve):
salak, hamú,
pernye és/vagy elektrofilter por,
füstgáz,
füstgázmosó szennyvíz (nedves mosás esetén),
mosóvíz tisztítási iszap (nedves mosás esetén),
füstgáztisztítási maradék (száraz, félszáraz tisztítás során),
egyéb füstgáztisztítási maradék (aktiv szén vagy egyéb szorbens).
5.10.1.1. Tárolás, elQkészítés, adagolás
A hulladékot átvétele után tárolják. Az egyes hulladékok jellemzQ tárolási és mozgatási módjai:
a szilárd hulladékot megfelelQen kialakított bunkerben tárolják. Mozgatását és adagolását polipmarkolós híddaruval végzik;
a nem szivattyúzható iszapot és nagy viszkozitású (a szakmai gyakorlatban pasztásnak nevezett) hulladékot megfelelQen kialakított kazettás bunkerban tárolják. Mozgatását és adagolását serleges markolóval ellátott híddaruval végzik (a tárolótér szükségszerqen fqthetQ);
a szivattyúzható iszapot és a nagy viszkozitású hulladékot fqthetQ, zárt tartályban tárolják, mozgatásukat és adagolásukat szivattyúval végzik;
a folyékony hulladékot fqthetQ, zárt tartályban vagy hordóban tárolják. Mozgatását és adagolását speciális szivattyúkkal végzik.
A tárolóterek kapacitását az égetQmq óránkénti teljesítménye, az üzemidQ és a hulladék térfogattömege határozza meg. Az üzembiztonság érdekében min. 3 5 napos feldolgozási teljesítménynek megfelelQ hulladékmennyiség tárolását kell biztosítani. Magas-és mélybunkereket különböztetünk meg aszerint, hogy a bunker fenékszintje milyen mélyen helyezkedik el a külsQ terepszinthez képest. Gyakoribbak a magasbunkerek, amelyekbe a gépjármqvek magasított ürítQtérrQl (rámpáról) ürítenek. A bunkerek készülhetnek osztatlan és osztott (kazettás) belsQ térkialakítással (5.55. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-55.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-55. ábra - Bunkerkialakítások
a) osztatlan magasbunker; b) osztott magasbunker 1. beürítQtér; 2. bunkertér; 3. daru markolóval; 4. adagológarat
A bunkerek az ürítéskor keletkezQ por, valamint a tárolási bqzös gázok kiáramlásának megakadályozása céljából enyhe szívás alatt állnak. Az esetleges bunkertüzek gyors elfojtása érdekében a tárolótereket hatékony félautomata tqzoltó berendezésekkel szerelik fel. A bunkereken belül a hulladékot többnyire polipmarkolós vagy serleges híddarukkal mozgatják, keverik és adagolják a tqztérbe.
Különösen kisebb berendezésekhez speciális képzésq acéllemezes szállítóhevederek is alkalmazhatók. Általában az adagolás egyenletessége lényegesen kihat az égésfolyamat minQségére, a tqztér közel állandó hQterhelésére, ezért a kezelQszemélyzet szakértelme, figyelme különösen fontos a jó minQségq üzemelés szempontjából. A kevert, homogenizált hulladékokat a daru az adagológaratba táplálja. Az adagológarat kettQs zárrendszere megakadályozza a füstgáz és láng kicsapódását, ill. hamis levegQnek az égéstérbe kerülését. A garatokat általában vízzel hqtik és izotópos szintjelzQvel látják el. A garatból a hulladék gravitációsan csúszik az adagolóberendezésbe. Az adagolók folyamatosan juttatják a hulladékot a mindenkori tüzeléstechnikai és terhelési viszonyoknak megfelelQ mennyiségben és ütemben a tqztérbe.
A szilárd és nem szivattyúzható iszaphulladék általában különleges elQkezelést nem igényel kivéve, ha a kemence szerkezeti megoldásai miatt méretcsökkenés szükséges, pl. aprítással. A folyékony és szivattyúzható iszaphulladékot fqtött, zárt tartályban, ill. hordóban tárolják. A hulladék a konzisztencia, a fqtQérték és a jellemzQ kémiai tulajdonságok (összeférhetQség) figyelembevételével elkülönítetten vagy esetenként keverten tárolható. A tartályparkot és a hordós tárolókat a vegyi üzemek telepítésekor alkalmazott biztonsági és tqzvédelmi elQírások figyelembevételével kell kialakítani. A költségek szempontjából elQnyösebb a felszíni telepítés.
Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy csQtörés, szelepszivárgás, túlfolyás stb. esetén a talaj ne szennyezQdhessen. Gyakori megoldás a tartályok kármentesítési funkciót is teljesítQ, vasbeton mqtárgyon való telepítése. Az anyagok be-és kitárolását teljesen gépesítetten (szivattyúk, csQvezetékek) végzik. Hordós tárolás esetén a hordókba esetleg bedermedt anyag kiolvasztását általában gQzfqtésq zárt kamrákban oldják meg. Az anyagmozgatást szivattyúk  szükség szerint inert gáz (nitrogén) felhasználásával  végzik.
A folyékony hulladék és iszap többnyire égetés elQtti elQkezelést igényel, amit a hulladék anyagi jellemzQi és az égetQrendszer kialakítása határoz meg.
A legszükségesebb elQkezelési módszerek: méregtelenítés és semlegesítés, ülepítés (dekantálás), víztartalomcsökkentés, emulzióbontás, homogenizálás.
A folyékony hulladék és a szivattyúzható iszap tqztérbe adagolását arra alkalmas égetQfejekkel végzik. A forgóserleges égQk, mivel kevésbé érzékenyek a szennyezQdésekre és a folyadék viszkozitás ingadozására, továbbá széles teljesítmény tartományban szabályozhatók, folyékony hulladék (a legnagyobb szilárdanyag koncentráció 20% lehet) égetésére elQnyösek. A szilárd részekkel is erQsen szennyezett folyékony és iszaphulladék (a legnagyobb szilárdanyag-tartalom 70% lehet) égetésére fQleg injektálásos égQfejeket használnak, amelyben gQzzel, levegQvel porlasztják a folyadékot. Ezek lehetnek belsQ és külsQ keverQterq, valamint szónikus megoldásúak, kis-és nagynyomásúak. A folyékony hulladék a tárolóedényzetbQl kiürítéssel közvetlenül is adagolható a tqztérbe, ha erre a kemence szerkezeti kialakítása és
5.10.1.2. TüzelQ berendezések
A hulladékégetQk legfontosabb része a tüzelQberendezés. A tüzelQberendezések két fQ csoportját:
a rostélytüzelésq és
a rostély nélküli hulladékégetQ berendezések alkotják.
A rostélytüzelésq berendezéseket fQleg települési szilárd és termelési szilárd hulladék és bizonyos korlátozásokkal iszap halmazállapotú termelési hulladék égetésére alkalmazzák.
A rostély nélküli hulladékégetQk fQleg folyékony és pasztás hulladék, valamint iszap égetésére használatosak, azonban némelyik megoldás szilárd hulladék kezelésére is megfelelQ.
A rostélytüzelésq berendezések
A legáltalánosabban használt rostélytípusok: hengerrostély (VKW-Babcock), visszatoló rostély (Martin), elQtoló lengQrostély (Steinmüller), ellenáramú elQtoló rostély (K + K Ofenbau).
További ritkábban használatos rostélytípusok: fölétoló rostély, kosárrostély, forgórostély. A rostélyok átlagos termikus terhelhetQsége 2000 4000 MJ/(m2 × h). A 5.56. ábrán néhány rostélytípus kialakítása látható. A rostélyok egyrészt biztosítják a hulladék állandó keverését, mozgatását, másrészt az égéságy megfelelQ levegQztetését teszik lehetQvé.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-56.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-56. ábra - A hulladékégetQk leggyakoribb rostélytípusai
a) hengerrostély; b) lengQrostély; c) lépcsQs vándorrostély; d) visszatoló rostély; e) lépcsQs elQtolórostély
A rostélyoknál lehetQvé kell tenni:
a primer levegQnek hosszirányban legalább öt zónában, egymástól független szabályozhatóságát;
a rostély szállítási sebességének legalább három zónában (gyulladási tartományban, fQ égési zónában és a kiégési zónában) egymástól független szabályozhatóságát;
a hulladékréteg intenzív bolygatását, keve rését;
a rostélyszQnyegen lévQ levegQrések azonos méretét és egyen letes elosztását;
a hqtQlevegQ-igény legfeljebb az égési levegQ tüzelQágybe vezetett mennyiségével azonos legyen.
A feltételeknek legjobban a hengerrostély, az ellenáramú és a visszatoló rostély felel meg. A primer levegQ (a tüzelQanyagágyba vezetett alsó szél és az oldalfalakról bevezetett levegQ) az összes levegQszükségletnek kb. 70 80%-a. Ez egyben a rostély hqtését is biztosítja. A kiszárítási és begyújtási zónába vezetett alsó szél célszerqen 120 180 °-ra elQmelegítendQ. Az égésgázok levegQvel keveredése és kiégetése a tqztérben történik. A tqzterek átlagos termikus terhelhetQsége 400 1000 MJ (m3 × h).
A füstgáz és a levegQ áramlási iránya szerint egyenáramú, ellenáramú és kombinált áramú tqztérformák különböztethetQk meg (5.57. ábra). Az egyenáramú tüzelés során a kis fqtQértékq tüzelQanyag kiszárítása és begyújtása nehezebb. Ezt a gondot az égéshez használt levegQ elQmelegítésével csökkentik.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-57.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-57. ábra - Tqztérváltozatok
a) egyenáramú; b) ellenáramú; c) kombinált áramú
Az ellenáramú tüzelés esetében ilyen problémák nem jelentkeznek, viszont hátránya, hogy a gyulladási tartományból részgázáramok kerülhetnek az elsQ huzamba anélkül, hogy kényszerítetten átáramolnának a legforróbb zónán.
A két megoldás közötti áthidaló megoldás a kombinált áramú tüzelés. Ez utóbbiban az egyenáramú  szárítási és gyulladási zónából származó  részgázáramot elterelik és a turbulenciazónában a fQ égési zónából érkezQ forró gázárammal és a befúvott szekunder levegQvel összekeverik a tökéletes kiégetés érdekében. A nagyobb fqtQértékq hulladékok esetében a forró zónán való biztos áthaladás miatt az egyenáramú tqztérmegoldásokat részesítik elQnyben. ErQsen ingadozó fqtQérték-tartomány esetén elQnyösebbek a turbulenciazónájú kombinált áramú tqztérformák.
A szekunder levegQ részarányát célszerq kis értéken tartani. A nagyobb részarány nem optimális tüzelésre utal. A kisebb részarány fQként egyenáramú tüzeléssel valósítható meg és részben a kombinált áramú tüzeléssel (a forró zónán átkényszerített gázáramban az égéstermék bomlási maradékai kevesebb levegQ bekeverésével érhetQk el). A szekunder levegQ hQmérsékletét az utóégetQtér szén-monoxid-tartalmától függQen kell szabályozni. A befúvást nagy impulzussal kell végezni.
A tqztérfalazat a tüzelQberendezés egyik legkritikusabb része, amelyet úgy kell kialakítani, hogy egyensúly legyen a túlzott mértékq hQelvonást és a tqztérfalazat elsalakosodását okozó tqztérhQmérséklet között. Fontos a megfelelQ szilárdság és a koptatóhatással szembeni ellenállás, valamint a hQingadozásokkal és a kémiai hatásokkal szembeni rezisztencia. A kevésbé igénybe vett tqztérfalazathoz samott típusú bélést, az erQsebben igénybe vett részekhez pedig SIC és mqkorund anyagú falazatot készítenek.
Az égetendQ anyag fqtQértékének ingadozása miatt gyakorlatilag nem nélkülözhetQ a póttüzelés, amihez olaj-vagy gázégQket használnak. A póttüzelés célja és az égQk beépítési helye szerint megkülönböztetünk stabilizáló-és teljesítményégQket. Az égQket a hatásosabb kiégetés érdekében célszerqbb közvetlenül a tqztérben és nem az utóégetQtér elején beépíteni.
A tqztérhQmérséklet az égéslevegQ mennyiségével és hQmérsékletével, valamint a szükség szerinti póttüzeléssel a kívánt határok között tartható. A rostélytüzelésq égetQket is folyamatosan fejlesztik. Ennek célja a hatékonyabb tüzelés, a biztonságosabb üzemelés fokozása és a másodlagos környezetszennyezés csökkentése.
Rostély nélküli berendezések
A rostély nélküli hulladékégetQk fQként a tqztér kialakításában különböznek a rostélyos berendezéstQl. A rostély nélküli hulladékégetQk tqztere általában hengeres, ezáltal majdnem kétszeresére növelik a hQsugárzás intenzitását. Ez kisebb veszteséget okoz. Ezek a berendezések típustól függQen salakolvasztásos üzemmódban is üzemeltethetQk.
Lényegesebb típusaik: forgódobos kemencék, égetQkamrák, emeletes kemencék, fluidizációs kemencék, egyéb speciális tqzterek.
A forgódobos kemence tqzálló falazattal kibélelt hengeres tqztér, amely a vízszinteshez képest enyhén lejt és lassan forog. A fordulatszám és a dQlésszög változtatásával szabályozható a hulladék tartózkodási ideje. Az anyagi jellemzQktQl függQen a hulladék kiégetési idQtartama a kemencében 15 70 min. A kemencébe táplált anyag folyamatosan keveredik, a keveredés során fellazult anyagból a bomlási és égési gázok gyorsan távoznak és ezáltal a viszonylag kis dobhQmérsékleten is gyors és egyenletes égés érhetQ el. A hulladék mozgása a dobban kétirányú. Egyrészt a henger palástjával együtt mozog, majd visszacsúszik, miközben tengelyirányban is elmozdul. Az égéságy és a falazat közötti súrlódás következtében az ágy keresztmetszetében elnyúlik és konkáv formát vesz fel, ami által megnQ az égéságy aktív felülete is. Ez a kétirányú mozgás az anyagforgalom és a tökéletes elégés szempontjából is nagy jelentQségq.
A hulladék és a füstgázok áramlási iránya egyenáramú üzemmódot eredményez, ami a szárítási-gyulladási zónából származó bomlási termékek forró zónán való átvezetését teszi lehetQvé, és így lényegesen javul a kiégés hatásfoka. Az 5.58. ábra a forgódobos kemence termodinamikai viszonyait ábrázolja.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-58.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-58. ábra - A forgódobos kemence hQmérsékleti szakaszai
a) vízgQz; b) éghetQ anyag; c) salak; d) salakolvadék; e) falazat
Az égési zónában felszabaduló hQ a dob tqzálló falazatát felhevíti és a dob elfordulása révén az elégetendQ hulladék alá fordul. Ez fokozza a beadagolt anyag elQmelegítését és kigázosodását, valamint hatásos kiégetését. Így a hQátadás konvektív és sugárzásos úton egyaránt végbemegy és bizonyos esetekben az anyag hevülési sebessége elérheti a 90 100 °C/s értéket is.
A dob végén a kiégés folytán keletkezett füstgázok nagy mennyisége és a hQmérséklet növekedése miatt az áramlási ellenállás olyan belsQ turbulenciát eredményez, amely az égetési folyamatot jelentQsen segíti. Ezáltal a gázáramban jelenlévQ még éghetQ gázok és gQzök által elragadott pernye teljes kiégetése is elérhetQ. A jó turbulencia ellenére sem biztosítható azonban mindenkor az égésgázok tökéletes kiégetése magában a tqztérben, ezért a forgódobhoz 900 1000 °C hQmérsékleten üzemelQ utóégetQtér csatlakoztatása általában nem nélkülözhetQ. Itt az égésgázokat biztonságosan olaj-vagy gázégQkkel égetik el. Az utóégetQtérben folyékony hulladék elégetésére nyílik lehetQség. Az utóégetQtér többnyire négyszög keresztmetszetq. Újabban az optimális áramlási viszonyok érdekében kör keresztmetszetq utóégetQterek kialakítását szorgalmazzák.
A forgódobos kemence fejrészénél adagolják be a hulladékot, a póttüzelQanyagot és az égéslevegQt. A dob mintegy 20 térfogat%-ig folyamatosan tölthetQ fel hulladékkal. A salakot nedves rendszerq salakkihordóval távolítják el. A forgódobos kemencében a légfelesleg-tényezQ szerkezeti okok miatt igen nagy (átlagosan 2 2,5). Ez jelentQsen növeli a ventilációs energiaigényt. A kemence szokásos tqztérhQmérséklete 900 °C. Salakolvasztásos üzemben a falazat védelmére vékony védQ salakréteg elQzetes felvitele szükséges. A védQ salakréteg vastagsága a tqztér terhelésétQl, a salak olvadáspontjától és a tqztér hQmérsékletétQl függ. Általában 150 200 mm-es, (max. 400 mm) rétegvastagságot alakítanak ki. Az egyenletes salakréteg fenntartásához a hulladékot homogenizálni kell és adalékanyag (pl. homok, szqrQföld) alkalmazására van szükség.
Szerkezeti megfontolásokból a dob legnagyobb átmérQje 3,5 4 m, hossza pedig 8 12,5 m. A szokásos legnagyobb hQteljesítménye 60 65 GJ/h, ami a hulladék fqtQértékétQl függQen 2 6 t/h teljesítménynek felel meg. Ennél nagyobb átbocsátási teljesítmény is elérhetQ ugyan a fqtQértéktQl függQen  max. 8 10 t/h  , azonban ebben és az e fölötti teljesítménytartományban a kedvezQtlen hQ-és anyagátadási folyamatok miatt az az égési folyamat már nem megy végbe tökéletesen. Az utóégetéssel együti hQteljesítmény ennél lényegesen nagyobb lehet, elérheti a 110 120 GJ/h nagyságot is.
Az ipari hulladék égetésére alkalmazott forgódobos kemence kialakítását szemlélteti az 5.59. ábra. Az 5.60. ábrán veszélyes hulladék égetésére alkalmas regionális égetQmq folyamatvázlata látható.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-59.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-59. ábra - A forgódobos kemence felépítésének vázlata
1. adagológarat szilárd anyag számára; 2. hidraulikus adagolómq; 3. csigás adagoló iszapok számára; 4. a kemence fejrésze; 5. kifalazott forgódobos kemence; 6. utóégetQ tér; 7. folyékony hulladék égetése; 8. nedves rendszerq salakkihordó; 9. hajtómq
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-60.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-60. ábra - A forgódobos kemencével felszerelt korszerq veszélyes hulladékégetQ mq
A. folyékony hulladék beszállítása és lefejtése; B. szilárd és iszaphulladék beszállítása; C. hordóshulladék-feladás, D tápvíz; E. tisztított füstgáz; F. iszaplepény; G. tisztított szennyvíz; H. salak és pernye 1. folyékony hulladéktároló tartályok, homogenizáló és fqtQolajtartály; 2. szilárd hulladék bunker; 3. iszaphulladék bunker gQzfqtéssel; 4. hulladékadagolás; 5. forgódobos kemence; 6. utóégetQ tér; 7. kazán; 8. elektrofilter; 9. füstgázmosó; 10. füstgáz-újrahevítés; 11. kémény; 12. szennyezett mosóvíz tisztítása; 13. szennyvíz utókezelés; 14. kamrás szqrQprés; 15. turbina generátorral; 16. léghqtéses kondenzátor; 17. tápvíz-elQkészítés; 18. salak- és pernyekihordás
Az égetQkamrák horizontális vagy vertikális elrendezésq, kifalazott hengeres égésterq, fix kemencék, amelyekben megfelelQ áramlási viszonyok kialakításával és különbözQ porlasztókkal, adagoló égetQfejekkel égethetQ el folyékony hulladék, valamint iszap. Egyszerq felépítésük és rugalmas alkalmazási lehetQségeik miatt igen elterjedtek. Áramlási viszonyaik szerint vannak párhuzamos áramú, keresztirányú, ellenáramú és ciklon rendszerq kemencék (5.61. és 5.62. ábrák).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-61.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-61. ábra - ÉgetQkamrák alaptípusai
a) párhuzamos áramú; b) keresztáramú; c) ellenáramú 1. tüzelQanyag-feladás; 2. égéslevegQ; 3; tqztér
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-62.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-62. ábra - Ciklon rendszerq égetQkamra vázlata
1. égetQfej; 2. hqtQlevegQ; 3. égéslevegQ (primer levegQ); 4. égéslevegQ (szekunder levegQ); 5. levegQbevezetQ huzatok; 6. tqzálló falazat; 7. tqztér; 8. füstgáz a mosóba; 10. válaszfalak; 11. gázégQ; 12. gázáram
A párhuzamos áramú megoldásban a hulladék és a levegQ lassabban keveredik. Ezt a típust többnyire a könnyen porlasztható, jól égethetQ folyékony hulladékok égetésére használják. Ilyen rendszerq kemencének legnagyobb a mérete.
A keresztáramú tqztérkiképzés a jobb megoldás. A szekunder levegQt több radiális furaton át, nagy kinetikai energiával a kamra tengelyére merQlegesen fújják az égéstérbe. A keresztáramlás révén egyrészt az égési levegQ a forró füstgázzal keveredve elQmelegszik, másrészt a félig elégett, ill. részben kiégett füstgázokat elegendQ oxigénhez juttatva a teljes kiégés meggyorsul. Az ilyen rendszerq kemence rövidebb és így építési költsége is kisebb.
A keresztáramú rendszert nehezen égethetQ hulladék (pl. emulziók, anyalúg, szennyvíz) ártalmatlanítására használják. FQként ez a típus alkalmas iszapállapotú (és pasztás), esetleg elQaprított szilárd maradék égetésére is. Ez esetben utóégetQteret is kell csatlakoztatni hozzá úgy, mint a forgódobos kemencéhez. Keresztáramú kemence kétkamrás változatban is készül úgy, hogy a beadagolás közelében alakítanak ki egy ún. lángteret, ahol primer levegQvel elQégetést végeznek. Az elQégetést végezhetik légfelesleggel és léghiánnyal is. Ez utóbbi akkor célszerq megoldás, ha a hulladék szerves nitrogénkötései miatt a nitrogén-oxi-dok csökkentését kívánják elérni.
A lángtér utáni reakciótérbe vezetik be a keresztáramú szekunder levegQt és itt égetik ki tökéletesen az égésgázokat.
Az intenzív keveredés és a zömök építési mód követelményeit figyelembe véve alakították ki az ellenáramú kiképzést. Az égéslevegQt több szabad sugárban, egymással szemben fújják be, ezáltal az érintkezési sávokban igen intenzív és állandó jellegq keveredési zónák jönnek létre. Ezt a típust szinte kizárólag folyékony hulladék égetésére használják, sok esetben salakolvasztásos megoldással.
Az égetQkamrák speciális változata a ciklon rendszerq tqztér, amely leggyakrabban vertikális elrendezésq. A hengeres tqztérbe tangenciálisan vezetik be több furaton át a nagy sebességq szekunder levegQt és így a tqztérben lévQ gázoszlop körmozgását idézik elQ. A betáplált folyékony vagy aprított szilárd hulladék az égésteret többször körbejárva, spirális lánggal ég. A hosszú, turbulens lángban lényegében tökéletes égés megy végbe. Nagy hQteljesítményekre képes kemencetípus, amelyet gyakran salakolvasztásos rendszerben üzemeltetnek. Salakkihordó szerkezettel ellátva nehezen égethetQ szilárd hulladék (pl. autógumik, mqanyagok) égetésére is használják.
Az égetQkamrákban a tapasztalatok szerint a 12 MJ/kg-nál nagyobb fqtQértékq folyékony hulladék 1300 °C-nál nagyobb tqztérhQmérsékleten a másodperc törtrésze alatt teljesen elég. A kisebb fqtQértékq folyékony hulladékot póttüzeléssel együtt kell égetni és a teljes kiégéshez 800 1100 °C hQmérsékletnél 1 2 s tartózkodási idQ szükséges, ha a légfelesleg átlagosan 10 20%. A hulladékok kémiai összetétele döntQen befolyásolja az égéstér kialakítását és az égetés paramétereit. Ezeket általában égetési kísérletekkel határozzák meg. A póttüzelés mértéke függ a reakció hQmérséklettQl, a szükséges légfeleslegtQl és a hQveszteségtQl. Az égetQkamrákat legtöbbször azért építik vertikális elrendezésqre, mert így helyet takarítanak meg vagy azért, mert a szilárd maradékokat egyszerqbben lehet eltávolítani (ezek ilyenkor kihullanak az égéstérbQl). Az égetQkamrák legnagyobb hQteljesítménye szerkezeti okokból általában nem lehet több, mint 40 45 GJ/h.
A szilárd hulladék égetésére általában csak speciális felszerelésekkel ellátva (adagoló, utóégetQ stb.) alkalmasak.
Az emeletes kemence henger alakú, több tqzteres kifalazott kemence, amely elsQsorban iszap, fQként szennyvíziszap égetésére alkalmas. Szilárd és folyékony hulladék égetésére feltételesen (aprítás, elQkezelés után) használható. Az emeletes kemence három különbözQ mqködési szakaszra tagolódik: a felsQ szakasz (1 5. emelet) a nedves iszap szárítására, a középsQ (6 8 emelet) az elégetésre és az alsó (9 10. emelet) a salak lehqtésére. Az egyes emeletek magassága 60 80 cm. A kemencébe felül beadagolt, elQkezelt hulladék az egyes szintek padozatán váltakozó irányban ki-és befelé mozog és a kerületén, ill. a központjában kialakított nyílásokon át felülrQl lefelé min-dig az alatta lévQ szintre esik. Az iszap mozgatását a kemence középvonalában elhelyezett hqtött tengelyre erQsített fogazott kaparókarok végzik. Az égéshez szükséges szekunder levegQt a forgatómechanizmus hqtését követQen az alsó szinten vezetik be, ahol salakkal érintkezve tovább melegszik és felfelé áramlik.
A kemence légfelesleg tényezQje: 1,4 1,6.
A füstgázok kiszárítják az ellenáramban mozgó anyagot, majd kb. 250 540 °C-on távoznak a kemencébQl. A szárítószakaszban az átlagos hQmérséklet 350 550 °C, az égetQszakaszban pedig 780 980 °C. Nagyobb hQmérsékleten a salak megolvad.
Az alsó szakaszban részben lehqtött salakot folyamatosan távolítják el és a nedves rendszerben hqtik. A vázolt ellenáramú megoldásban a füstgázok hQtartalmának egy részét közvetlenül hasznosítják a víz elgQzölögtetéséhez és ezzel póttüzelQanyagot takarítanak meg. Hátránya a bonyolult üzemeltetés és a gyakori meghibásodási lehetQség, valamint a viszonylag nagy beruházási költség.
A fluidizációs (örvényágyas vagy fluidágyas) kemencében a nagyfokú, intenzív hQés anyagátadás miatt igen nagy fajlagos égetési teljesítmény érhetQ el. Folyékony, pasztás és aprított szilárd hulladék, valamint iszap kezelésére egyaránt alkalmas. A fluidizációs kemence égéstere henger alakú, amelynek alján megfelelQen kiképzett tartórostélyon finom szemcsés, ömlesztett anyagból álló réteg helyezkedik el.
Ezt az anyagot a rostélyon átfúvott levegQáram tartja lebegQ, örvénylQ mozgásban (örvényáram). A kemence szerkezete egyszerq, nincsenek benne mozgó alkatrészek. Technológiai szempontból a fluidizációs kemencében nagyrészt egyenáramú folyamat megy végbe. Az égetendQ anyag az örvényrétegbe esik vagy részben az örvényréteg felett porlasztják be. ElgQzölögtetéssel, bomlási és gázosodási reakciókkal a komponensek illóvá válnak, jól elkeverednek az égetéshez szükséges levegQvel, az örvényréteg felett elhelyezkedQ gázrétegig jutnak és ott gyorsan reagálnak. Az ehhez szükséges tartózkodási idQ rövid, általában az égetQkamrákban szükséges idQtartamnak felel meg. A szilárd anyagrészecskéket, amelyek gyakran hosszabb kiégési idQt igényelnek, tovább tartják az örvényágyban. Az égési zóna felett helyezkedik el a fQ égéstér, amelynek térfogata az égésgázok tökéletes kiégetési követelményeinek megfelel.
Az égés javítására esetenként a fQ égéstérbe szekunder levegQt is fújnak be. A kemence szokásos tqztérhQmérséklete 750 850 °C. Ezek a technológiai jellemzQk magyarázzák, hogy az utóbbi idQben miért terjedt el ez a kemencetípus. A hulladék víztartalma 65 70% is lehet. E kemencetípusnak az is elQnye, hogy jellemzQi miatt viszonylag gyorsan üzembe helyezhetQ és ezért szakaszosan is üzemeltethetQ.
A fluidizációs kemence a hulladéktól és a kiegészítQ berendezésektQl függQen többféleképpen kialakítható (5.63. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-63.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-63. ábra - Fluidizációs kemence építési módjai
1. hulladék; 2. levegQ; 3. füstgáz; 4. hamukihordás
Az égés során visszamaradó hamu a kemence fejrészén távolítható el vagy az örvényágyból az ágy anyagával együtt vehetQ ki. FelsQ eltávolítás esetén a ha-mu az utánkapcsolt füstgáztisztító berendezésekbe kerül. Az ágygyal együtt való kihordás során közvetett vagy közvetlen hqtésrQl kell gondoskodni. A fluidizációs kemence szokásos légfelesleg tényezQje: 1,1 1,3. A légfelesleg csökkenthetQ kis szemcseátmérQjq égéságyanyag alkalmazásával, ill. a kemence átmérQjének szqkítésével, a rostély síkjában.
Az örvényágy szokásos vastagsága 0,5 3 m. A füstgázok hQenergiáját általában az égéslevegQ kívánt mértékq elQmelegítésére hasznosítják. Speciális esetekben a hQ kazánban is hasznosítható. Erre legjobban beváltak az örvényágyban elhelyezett hqtQcsövek, amelyek kb. 10%-kal jobb hatásfokúak, mint az utánkapcsolt kazán. Az utánkapcsolt kazán hatásfokát és élettartamát nagyon csökkenti a füstgázok nagy porés pernyetartalma.
Az örvényágy anyag finom szemcsés kvarc, korund vagy bazalt. Számos ipari hulladékfajta égetésekor a hamu és az ágy anyaga közömbösen viselkedik, ha azonban a hamu megolvad, akkor az ágy anyagának ragadásával, zsugorodásával kell számolni (üzemzavar). Különösen olyan hulladék esetében fordul ez elQ, amely alkálisókat (pl. nátrium-kloridot, nátrium-szulfátot) tartalmaz.
Speciális tqztérmegoldásúak a különbözQ egyéni építésformákkal kiképzett salakolvasztásos égetQkamrák, a szállítóhevederes kemence és a kupolókemencéhez hasonló felépítésq salakolvasztásos égetQk.
Ezek többségének fejlesztése folyamatban van, nagyüzemi alkalmazásuk néhány kivételtQl eltekintve nem széles körq. Az utóbbi évtizedekben számos új termikus hulladékkezelési eljárást fejlesztettek ki, amelyek lényegében az égetésnek mint oxidációs folyamatnak valamilyen speciális változatai. Ezek a sóolvadékos kemencék, a nagyhQmérsékletq fluidágyas kemencék, az infravörös és mikrohullámú kemencék, valamint a plazmaíves eljárások.
Plazmaíves technológia nagy hQmérsékletq gázt vagy gázelegyet használ fel szerves hulladék hQbontására, tehát különleges pirolízistechnológiának is tekinthetQ. A plazmát a gáz vagy gázelegy (pl. levegQ) 10000 15000 °C-ra vagy ennél nagyobb hQmérsékletre (max. 25000 °C-ra) hevítésével állítják elQ úgy, hogy a gázt a plazmagenerátorban két elektród között létrehozott íven vezetik át. Az ilyen módon ionizált gáz  a gáz típusától függQen  lehet oxidáló, redukáló vagy inert hatású. Veszélyes hulladék kezelésére oxidálóatmoszféra szükséges. Az ionizált gázplazma lehqlésekor elegendQ hQenergia szabadul fel a veszélyes hulladék molekuláinak elbontásához szükséges endoterm folyamatokhoz. A plazmareaktorban elQállított ionizált plazmaáramot a rakciótérbe vezetik, ahová ugyancsak betáplálják az elbontandó folyékony hulladékot (pl. klórozott szerves hulladékokat).
A plazmaállapotú gáz és a hulladék kölcsönhatása következtében a molekulák atomokra hasadnak. Az egyensúlyi zónában a lehqlQ gázáramban az atomok egyszerqbb, kevésbé vagy nem veszélyes termékké (hidrogén-klorid, szén-monoxid, szén-dioxid, oxigén-, kén-dioxid-, hidrogéngázzá, finom szénné stb.) alakulnak. Az így nyert gázterméket mosón átvezetve tisztítják, majd hQtartalmát energianyerésre hasznosítják. A plazmaíves technológia a különbözQ klórozott szerves vegyületek, köztük a nagy PCB-tartalmú hulladékok, valamint a viszonylag nagyobb hQmérsékleten is stabil anyagok (pl. metil-etil-keton, szén-tetraklorid) nagy hatásfokú hQbontására elQnyösen alkalmas.
Az eddigi vizsgálatok szerint teljesen ártalmatlaníthatók az említett anyagok. A plazmaíves eljárás elQnye a veszélyes hulladék kezelése szempontjából egyszerq kiépítés és az elérhetQ nagy ártalmatlanítási hatásfok. Hátránya viszonylag a nagy fajlagos energiaigény.
5.10.1.3. Füstgázhqtés, hQhasznosítás
A hulladékégetés füstgázai a tqztérbQl 900 1000 °C-on vagy ennél nagyobb hQmérsékleten távoznak és azokat a tisztítóberendezések hQtqrQ képessége miatt és a harmatponti korrózió elkerülésére 250 350 °C-ra le kell hqteni. A füstgáz hqthetQ közvetlen és közvetett módszerrel. A közvetlen módszer esetében a füstgázt levegQbefúvással vagy vízbepermetezéssel hqtik, a közvetett módszerekben pedig hQcserélQket (rekuperátorokat, melegvíz és gQzkazánokat) alkalmaznak.
Az egyes lehetQségek között a következQk ismeretében lehet választani:
a termelt melegvíz, gQz vagy villamos energia, ill. termoolaj hasznosíthatósága,
a hulladék fqtQértéke,
az égetQmq teljesítménye és
a beruházási, ill. üzemeltetési költségek.
A kis kapacitású, kis hQteljesítményq hulladékégetQk esetében alkalmazzák általában a közvetlen füstgázhqtési megoldást. A hideg levegQvel végzett füstgázhqtéshez a levegQ korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, a szükséges kiegészítQ berendezések egyszerqek. Hátránya, hogy igen nagy gázmennyiségeket kell megmozgatni (az 1000 °C-ról 300 °C-ra való hqtés a füstgázvolument 3,5 4-szeresére növeli).
A levegQbefúvás turbulens áramlási körülményei kedvezQtlenek a már kiülepedett porrészecskék újbóli füstgázáramba kerülése miatt is.
A vízbepermetezéses megoldás  amely nagyon hatékony hqtési módszer  hátránya, hogy a vízgQz növeli a füstgáz reakcióképességét. Ezért többnyire korrózióálló védQbevonat felvitele szükséges. Az eljárásban porlasztókkal finom vízködöt permeteznek be a füstgázba. Ha helyes a méretezés, a hqtQkamra padozata száraz marad. A vízbepermetezéssel végzett hqtéskor a füstgázvolumen kb. 1,4 1,6-szorosára nQ. Alkalmazható a két módszer kombinációja is. Ekkor a vízbepermetezéses hqtést csupán a nagyobb hQmérséklet tartományban használják. Ez esetben a tqztér végsQ tartományát használják fel hqtQzónaként és itt végzik a füstgázok vízbepermetezéses lehqtését 500 600 °C-ig. A további hqtés levegQvel megy végbe.
A kombinált módszerben a füstgáz mennyisége majdnem kétszeresére nQ, a hqtött gáz víztartalma majdnem azonos a tqztérbQl távozó füstgázéval.
Általános tapasztalat szerint 15 20 GJ/h hQteljesítmény felett célszerq a füstgázok hQtartalmát hasznosítani. A hulladékégetQk kazánjai általában természetes vagy kényszeráramlásúak, 3 5 huzamúak. Ritkábban alkalmazzák a kényszerkeringtetésq (pl. La-Mont rendszerq) kazánt, mégpedig általában a tqztér után kapcsolt megoldással
(5.64. ábra). Az ipari égetQkhöz használt változatok közül gyakoribb a függQleges huzamú kazán. Az L alakú megoldás akkor elQnyösebb, ha igen nagy a füstgáz portartalma. Ekkor a konvektív fqtQfelületeket a vízszintes huzamban helyezik el és így ezek egyszerqbben tisztíthatók.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-64.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-64. ábra - Tqztérbe épített meredek csöves kazán
1. bunker; 2. adagolás; 3. rostély és tqztér; 4. salakkihordás; 5. kazán; 6. elektrofilter; 7. füstgázventillátor
A kazán tervezésekor néhány sajátos szempontot kell figyelembe venni. A füstgázok nagy portartalma és a pernye olvadási jellemzQi miatt különös gondot kell fordítani a lerakódások csökkentésére. Ezért a szokásosnál nagyobb csQosztásokat kell választani és lehetQleg párhuzamos áramlási viszonyokat kell biztosítani. A többhuzamú kazánmegoldás is ezt segíti elQ.
Különösen az ipari égetQk szálló porában gyakran kis olvadáspontú és nagy a korróziót okozó alkotórészek koncentrációja.
Ilyenkor kellQen nagyra méretezik a besugárzott teret, biztosítva ezzel a füstgáz 650 °C alá hqtését, mielQtt az a konvektív fqtQfelületekkel érintkezésbe kerülne. A pernye ezen a hQmérsékleten a lágyulási pont alá kerül és a fqtQcsövek tisztítása a szokásos eszközökkel megoldható. A hulladékégetQk kazánjaiban külön problémát okoz a fQleg halogének miatt bekövetkezQ tqzoldali korrózió. Ennek elkerülésére a korszerq kazánokban nem alkalmaznak 400 450 °C-nál magasabb túlhevítési hQmérsékletet, még turbinás üzemben sem. A harmatponti korrózió elkerülése érdekében szükséges, hogy a hQcserélQk ne dolgozzanak 200 220 °C hQmérséklet alatt. A tqztérben elhelyezett sugárzó hQnek kitett fqtQfelületet SIC kifalazással is védik. A füstgázsebesség a sugárzásos huzamban 3 6 m/s, a konvekciós huzamban 6 10 m/s.
A kazán fqtQfelületeinek tisztítására a besugárzott huzamokban a szokásos, pneumatikusan vagy villamosan mqködtetett kopogtatókat használják. A konvektív fqtQfelületekhez  elsQsorban a vízszintes huzamban  a kazán oldalán elhelyezett  automatikusan mqködQ kopogtatókat használják.
A csQköteges fqtQfelületeket a függQleges huzamú kazánok hátsó  hideg  részében gQzös vagy sqrített levegQs koromlefúvókkal tisztítják. A forró füstgázokat a kazánba való belépésük elQtt 450 800 °C-ra kell hqteni, csökkentve ezzel is a pernyerészecskék tapadását és megkönnyítve egyben a biztonságos üzemelést (a hqtés megoldható hideg levegQ vagy víz befecskendezésével, ill. füstgáz recirkulációval).
A korszerq hulladékégetQ kazánok hatásfoka 80 85%. Kondenzációs turbinás üzemben a hatásfok 15 20%. A hQ-, ill. gQzleadási teljesítmény ingadozása a kazánok esetében +/ 20%, ami automatizált szabályozással és a hulladék fokozott homogenizálásával mintegy felére csökkenthetQ. Éppen ez a terület  azaz a hulladékégetés elQtti jobb minQségq homogenizálási módszereinek kidolgozása  a hulladékégetQk továbbfejlesztésének egyik fQ iránya.
Az eddigi eredmények alapján például szilárd hulladékra megfelelQ megoldásnak látszik az elkülönített bunkertérbe telepített ún. autogén QrlQmalom (kaszkádmalom) használata.
Az égetés területén a tqzvitel, a hQterhelés egyenletesebbé tétele végett törekednek az automatizált szabályozási rendszer kialakítására. A cél az, hogy a teljes folyamat a vezérlQközpontból csekély kézi beavatkozással irányítható legyen. A tqzvitelt a tqztér falába beépített tv-kamerák és a vezénylQbe telepített monitorok ellenQrzik. A korszerq égetQmqvekben a gQztermelQ folyamat jellemzQi közül a tqztérbQl kilépQ füstgázhQmérsékletet választják szabályozott jellemzQnek, vezetQ jellemzQként figyelembe veszik még a gQztermelést. Beavatkozó jellemzQ a tüzelQanyag adagolás mennyiségi jele. Szabályozás során változik a feladott hulladék mennyisége és ennek megfelelQen állítható be a primer levegQ, ill. a szekunder levegQ mennyisége. Korrigáló jellemzQ a füstgázban mért oxigén és szén-monoxid mennyisége, nehogy az égés redukáló tartományban kerüljön. A hQhasznosítás lehetQsége és módja a hulladék mennyiségének, jellemzQinek, valamint a helyi hQértékesítési feltételek ismeretében határozható meg. A nagy teljesítményq települési-és iparhulladék égetQk felszabaduló hQenergiájának hasznosítására fQleg a következQ kapcsolási rendszereket használják:
FqtQmqves változat. A fqtQmqves rendszerben kisnyomású gQzt termelnek és a termelt gQzmennyiséget távhQszolgáltatásra vagy ipari gQzszolgáltatásra hasznosítják. Ipari üzemeknek és infrastruktúrális létesítményeknek a hQátadás kiegyenlítettebb éves hQfogyasztást jelent, mint a távfqtés.
FqtQerQmqves változat. Hasonló az elQzQ megoldáshoz azzal a kiegészítéssel, hogy a hulladékégetQ mqben ellennyomásos erQgép létesül. Az ellennyomásos erQgép létesítésének gazdaságossági feltétele, hogy legalább 8 10 t/h gQztermelés biztosított legyen.
Kondenzációs erQmqves változat. Ebben az esetben a hQhasznosítást kondenzációs turbina létesítésével érik el, tehát a gQzt villamosenergia termelésre hasznosítják. Ez a megoldás biztosítja a legnagyobb mennyiségq villamos energiát, azonban a nagyobb beruházási költségek és a nagy fajlagos gQzfogyasztás miatt ez a változat hQhasznosítás szempontjából nem kedvezQ.
Tájékoztatásul: 1 t hulladékból max. 350 450 kWh villamos energia termelhetQ.
FqtQerQmqves változat elvételes kondenzációs turbinával. Az elvételes kondenzációs turbina lehetQséget ad arra, hogy a hulladékégetQ mq gQzkiadása a hQfogyasztók változó igényéhez igazítható legyen. Ezt a változatot ott célszerq alkalmazni, ahol viszonylag kisebb a hQfogyasztói körzet és nincs lehetQség hagyományos tüzelésq fqtQmqvel való kooperációra. Gazdasági szempontból az elsQ két változat részesítendQ elQnyben. Ezek kapcsolási vázlatát az 5.65. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-65.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-65. ábra - HulladékégetQk hQhasznosítási lehetQségei
a) fqtQmqves változat; b) fqtQerQmqves változat 1. égetQmq kazánnal;2. kondenzátor; 3. tápvíz-elQkészítés; 4. hQcserélQ; 5. távfqtQhálózat; 6. turbina generátorral
A hulladékégetQ mqvekben szükségkondenzátorok segítségével megoldható, hogy a hQhasznosító rendszer ideiglenes kiesése (pl. karbantartás) esetén ne kelljen szüneteltetni a hulladék égetését. A szükség kondenzátorokban a kazánok által termelt gQz kondenzálását hqtQvízzel vagy léghqtéssel oldják meg. A szükség kondenzátorokat általában a legnagyobb gQzteljesítmény 50%-a körüli értékre méretezik. A szükség kondenzátorok lehetQvé teszik a többletgQz visszahqtését is abban az esetben, ha a gQztermelést és a hQfogyasztók igényeit az év folyamán nem sikerül teljesen összehangba hozni.
Az égetQmq energetikai jellemzQinek, a kazánnyomásnak és a gQz hQmérsékletének a kiválasztását lényegében hasonló szempontok szerint végzik, mint más erQmqvekben. Ebben az esetben azonban figyelembe kell venni a korróziós problémákat, amelyek miatt a gQz hQmérsékletét nem célszerq 400 450 °C-nál nagyobbra növelni. Ezért viszont kisebb gQznyomást kell alkalmazni. Célszerq tehát forró vizet vagy kisnyomású, max. 2 2,5 bar nyomású gQzt termelni. Ez különösen a kisebb teljesítményq ipari hulladékégetQkre érvényes. A korróziós kérdésektQl függetlenül természetesen figyelembe kell venni azt, hogy az egység nagyságához (teljesítményéhez) mekkora nyomásérték gazdaságos. Alapelv az, hogy akkora erQmqvekben, amelyekben már villamosenergia termelés is lehetséges, a nagyobb kazánnyomást kell választani (a gyakorlatban alkalmazott nyomástartomány 4 8 bar.
Nagyobb égetQmqvekben a nagyobb gQznyomás és a gQzhQmérséklet a gazdaságosabb. Ha fqtQmqvel kapcsolják össze, az égetQmq kazánnyomása lényegében meghatározott. Minden esetben  az alkalmazandó hQhasznosítási változattól függQen  részletes gazdaságossági számításokkal kell eldönteni a rendszer kazán paramétereinek konkrét értékeit.
Különleges esetekben  szennyvíztisztító mq közelében telepített hulladékégetQben  a termelt hQenergia részben vagy teljesen a szennyvíziszap termikus kezelésére hasznosítható. Ilyenkor kétféle megoldást alkalmaznak. Az egyikben a forró füstgázokat közvetlenül az iszapszárító egységbe viszik, ahol az iszap termikus kezelése közvetlen vagy közvetett hQközlés révén megy végbe. A folyamat végén a füstgázt és a szárítóból származó bqzös, páradús gázterméket az égetQmq tqzterébe visszavezetik. Az iszapszárító egység többnyire ellenáramú rendszerq forgódobos szárítókemence vagy ütQcsapos kivitelq forró gázos szárítómalom. A másik megoldásban az égetQmq által termelt gQzt hasznosítják az iszap termikus hQkezelésére, ill. szárítására. A hQkezelést közvetlen gQzbefúvással autoklávokban vagy hQcserélQkben végzik (Dorr-Oliver-Farrer eljárás, Passavant-eljárás, Porteous-eljárás). Ennek célja a víztelenítés megkönnyítése. A gQzzel végzett szárításra a korábban már említett vékonyréteges szárítók használatosak.
5.10.1.4. Szilárd égési maradékok kezelése
A szilárd égési maradékok (salak és pernye) anyagi tulajdonságaik miatt környezetet nem károsító módon kizárólag rendezett, ill. rendezett biztonságos lerakókon helyezhetQk el. A maradékok mennyisége és összetétele a hulladék jellemzQitQl és a tüzelQberendezés üzemmódjától függ. A salak szemcseeloszlása elsQsorban a hulladék darabosságától függ, valamint a tüzelQberendezés és a tqzvitel szabályozásának megoldásától is. ErQsen változó összetételq, olvadási tartománya 1100 1600 °C. ÉghetQ-anyag-tartalma gyakran eléri a 10 15%-ot is, de többnyire 8% alatt tartható.
Szilikáttartalma 50 70%, kén-, klorid-és fluoridtartalma néhány tized százalék. Bomlóanyag-tartalma nem haladja meg az elQírt értéket. Vízoldható sótartalma 0,5 5%, azonban némelyik veszélyes hulladék égetésekor ennél sokkal nagyobb is le-het. A salakolvasztásos égetési eljárásokból kikerülQ átolvadt anyagban a vízoldható komponensek vízben oldhatatlan szilikátos kötésbe mennek át és így a salakgranulátum a környezetre nem hat, ezért bárhol lerakható, sQt esetleg építési anyagként is hasznosítható.
A pernye a salak mennyiségének 5 10%-a. Lényegesen szélsQségesebb tulajdonságai vannak, mint a salaknak. Abszorpciós képessége miatt ként, fluoridokat, kloridokat és nehézfémeket (ólom, cink, kadmium, ón stb.) tartalmaz néhány tized százaléktól néhány százalékig. Vízoldhatóanyag-tartalma igen nagy, átlagosan 8 10%, de elérheti akár a 35%-ot is. Szemcsemérete általában 2 120µm. Lerakása a salakénál is különösebb figyelmet követel. A hulladék alkotóelemeinek az égési maradékokban jellemzQ megoszlási arányait (salak-pernye-füstgáz) az 5.31. táblázat adatai szemléltetik (települési szilárd hulladék égetése).
Elemek Hulladékban (g/kg) Salakban (%) Pernyében (%) Füstgázban (%) Szén 260 1,0 0,5 98,5 Kén 5,0 35 25 40 Fluór 0,2 35 40 25 Klór 7,0 10 20 70 Vas 70 99 1  Réz 0,4 90 10  Cink 1,0 50 50  Ólom 0,8 60 35 5 Kadmium 0,01 10 80 10 Higany 0,004  25 75 5-31. táblázat - Az egyes hulladékkomponensek jellemzQ megoszlása a füstgázban, a salakban és a pernyében
A salakot a tqztér végén kialakított nedves rendszerq salakeltávolítóban hqtik le és hordják ki a salakbunkerba vagy átmeneti tárolóba (ez kisebb berendezéseknél lehet zárt konténer is). A salakot levegQvel csak kis teljesítményq berendezésekben hqtik, mert ez erQteljesen növeli a hqtés levegQigényét és fokozza a rendszer hQveszteségeit is. A nedves rendszerq salakhqtQk megoldásuk szerint lehetnek lengQlapátos, acéllemez hevederes és kaparóláncos kihordók. A salak hqthetQ átfolyó és elpárologtató üzemmódban. Átfolyórendszerben a készülék túlfolyó hqtQvizét az esetek többségében  közbensQ salakülepítés után  recirkuláltatják. Az elhasznált hqtQvizet a közcsatornába bocsátás elQtt ülepítéssel és semlegesítéssel utókezelik. Az átfolyórendszernél az 1 t salakhoz felhasznált vízmennyiség 3,5 6 m3, az elpárologtató rendszernél ezzel szemben csak kb. 0,3 0,4 m3.
Az utóbbi megoldás kivitelezése körülményesebb, azonban ezáltal a salak víztartalma jelentQsen csökkenthetQ. A salakeltávolítóból kikerült salak víztartalma általában 15 25% között változik. A salak térfogattömege 1,5 2,5 t/m3, a száraz pernyéé 0,6 1 t/m3. Az elektrofilterek alatt összegyqlQ és a huzamokból származó pernye kezelése attól függ, hogy milyen salakelhelyezési (esetleg hasznosítási) módot választanak.
A salakbunkereknek megfelelQ vízelvezetése van, így a salak víztartalma csökkenthetQ. A salak bunkerben való mozgatására elsQsorban csészés markolóval felszerelt híddarukat használnak. Ha nem vonnak ki vasat a salakból, a daru a salakot közvetlenül a szállítójármqre rakja. Ha vasat vonnak ki belQle, akkor a salakot elQször szállítószalag feletti mágneses szeparátorok alatt vezetik el, amelyek segítségével kinyerik a vas nagy részét. A vas bálázás után értékesíthetQ.
A vashulladék nagymértékben tartalmaz salakszennyezQt, amelynek mennyiségét bálázás elQtt célserq vibrációs rostálással csökkenteni. Kis teljesítményq égetQkben a salakot átmenetileg a szállítóeszközben (pl. konténerben) célszerq tárolni.
A települési hulladékégetQk salakját jelenleg egyedül az útépítésben hasznosítják. Ilyen esetben a salakot megfelelQ módon elQ kell készíteni. Az elQkészítés aprításból, mágneses vasleválasztásból és rostálásból áll. Az ilyen salakfeldolgozó alrendszer jelentQsen drágítja az üzemet és csak akkor érdemes az égetQmqhöz telepíteni, ha a salakfeldolgozó technológia üzemelési költségeit a salak eladási árbevétele fedezi. Az égéstérbQl visszamaradó salak egyéb anyagtartalmának (nemvas fémek, üveg) visszanyerésére is végeznek kísérleteket, azonban ezeknek az eljárásoknak a fejlesztése még folyamatban van. Hasonló fejlesztési munka folyik a salak káros komponenseinek termikus utókezeléssel történQ immobilizálása terén (pl. üvegesítés, zsugorító olvasztás, plazmaolvasztás).
A károsanyagok (PAH, PCDD, PCDF vegyületek, illékony fémvegyületek) zömét tartalmazó, ezért veszélyes hulladékként kezelendQ pernye környezetkárosító hatása minimalizálható beágyazással, reduktív közegq termikus-katalitikus lebontással és sa-vas extrakcióval. Ez utóbbi eljárások gyakorlati bevezetés alatt állnak.
5.10.1.5. Füstgáztisztítás
Környezetvédelmi szempontból a hulladékégetés egyik legjelentQsebb problémája a kibocsátott füstgázok által okozott légszennyezés és annak a megengedett érték alá csökkentése. A hulladékégetés távozó füstgázainak szennyezQanyag tartalma (menynyisége, minQsége) az elégetett hulladék anyagi tulajdonságaitól, az égetQberendezés szerkezeti kialakításától, valamint az üzemeltetési paraméterektQl függQen változik.
A hulladékégetQk füstgázainak károsanyag-tartalma ennek megfelelQen igen széles koncentráció tartományban ingadozik.
A fontosabb szennyezQkre a következQ értéktartománya jellemzQ: por 5 15 g/m3, kén-dioxid 1000 3000 mg/m3, hidrogén-klorid 2000 8000 mg/m3, hidrogén-fluorid 20 100 mg/m3, nitrogén-oxid 500 1500 mg/m3, szén-monoxid 500 1000 mg/m3.A füstgázokban található egyéb jelentQsebb szennyezQk a különbözQ nehézfémek (fQként higany, kadmium, ólom, cink, arzén, bárium, szelén, nikkel, króm és réz), valamint a szerves szénvegyületek (fQként policiklusos aromások és dioxin, ill. furánvegyületeik). A nehézfémek oxidok, kloridok alakjában részben a salakban megkötQdnek, részben pedig a füstgázokban jelennek meg. Régebben arra törekedtek, hogy ezek a szennyezQ anyagok  fQként a nehézfémek  a salakban koncentrálódjanak. Ma viszont a megfelelQ tüzeléstechnikai paraméterek beállításával azt kívánják elérni, hogy az illékony komponensek a füstgázba kerüljenek. Így viszonylag ártalmatlan salak keletkezik, a füstgázt pedig nagy hatékonyságú berendezésekkel a kívánt mértékig meg tudják tisztítani.
A szennyezQ anyagok elsQsorban a szálló pernyében dúsulnak fel. Ennek az az oka, hogy a gQz halmazállapotú szennyezQk a füstgázok lehqlése következtében koncentrálódnak a szilárd részecskék felületén. A szálló porra kondenzálódott a nehézfémek zöme, jellemzQen 80 90%-a, a 2 µm-nél kisebb porszemcséken található. A pernyére kondenzálódott szennyezQk a pernye leválasztásával a füstgázból eltávolítható.
Fémenként változik az, hogy mennyi kötQdik meg a salakban, mennyi kondenzálódik a szálló poron és mennyi marad a tisztítandó füstgázban. Például az ólom esetében kb. 60 70% kötQdik meg a salakban, kb. 30 35% kondenzálódik a szálló poron és kb. 4 5% jelenik meg aeroszolként a füstgázban; a kadmiumnak csak kb. 10 15%-a ma-rad a salakban, kb. 70 75%-a kondenzálódik a szálló poron és kb. 10 15%-a jelenik meg a füstgázban; a higanynak csaknem teljes mennyisége fémgQzként felszabadul, csupán kb. 20 25%-a kondenzálódik a szálló poron és kb. 70 80%-a aeroszolként kerül a tisztítandó füstgázba. Mindezek figyelembe vételével a tqztérbQl távozó füstgázok nehézfémtartalma általában néhány tized milligrammtól néhány tíz milligrammig terjed (pl. kadmium 2 10 mg/m3, higany 0,5 20 mg/m3, ólom 10 50 mg/m3, arzén 0,01 0,4 mg/m3, cink 20 150 mg/m3).
A szerves szénvegyületek mennyisége a füstgázban összesen általában 5 25 mg/m3, a szerves anyag kiégetési hatásfokától függ, ami ipari égetQkben jelenleg többnyire 99,99%-os értéken tartható. Nagyon fontos az elégetlen szerves kötésq szén mennyiségének csökkentése a szálló porban, mivel ez a paraméter meghatározható jelentQségq a dioxinok és furánok keletkezése szempontjából. A klórtartalmú vegyületek és a policiklusos aromás vegyületek jelenlétében képzQdQ poliklórozott dibenzdioxinok (PCDD) és poliklórozott dibenzfuránok (PCDF) emissziója igen széles tartományban változik. Átlagosan 300 500 ng/m3 PCDD és PCDF  ez szélsQséges esetben elérheti a 2500 3500 ng/m3 értéket is  keletkezésével lehet számolni a települési hulladékégetQk esetében. Ezzel szemben az ipari veszélyeshulladék égetQk füstgázaiban található dioxin és furánvegyületek koncentrációja 2 3 nagyságrenddel kisebb (NSZK és USA mérési adatok alapján).
A PCDD-és PCDF-vegyületek keletkezésének oka nem teljesen tisztázott. A tapasztalatok szerint a berendezések szokásos kialakításával és megfelelQ üzemeltetésével (pl. 800 1000 °C tqztérhQmérséklet, 8 12% oxigéntartalom a füstgázban, megfelelQ tqztér geometria turbulens áramláshoz, redukáló füstgázpászmák elkerülése) az ilyen vegyületek keletkezése minimálisra csökkenthetQ. Egyre több ismeret halmozódik a dioxin-és furánvegyületek keletkezésérQl. Reakciójuk a kazánok kis hQmérsékletq (300 400 °C-os) részeiben szén, szervetlen kloridok és réz(II)-klorid jelenlétében, katalitikus reakcióban, az oxigén és vízgQz koncentrációjától függQen megy végbe. Ezek ismeretében keletkezésük mérsékelhetQ.
A füstgázok portartalma 99%-nál nagyobb hatásfokkal leválasztható száraz vagy nedves elektrofilterek, ill. nagy hatékonyságú szövetszqrQk alkalmazásával. A gázállapotú szennyezQanyagok leválasztására leginkább a füstgázmosási eljárásokat használják. A távozó vizes fázis tartalmazza az oldott reakciótermékeket, ezért a mosófolyadékot tisztítani kell (semlegesítés, nehézfém-eltávolítás). KellQ tapasztalat híján még nem beszélhetünk általánosan alkalmazható készülék-és eljárástípusokról. A leggyakrabban használt nedvesleválasztók típusait mutatja be az 5.66. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-66.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-66. ábra - Leggyakoribb nedvesleválasztók típusai
A füstgáztisztítás berendezéseinek részletesebb ismertetésétQl eltekintve a hulladékégetésnél alkalmazott füstgáztisztítási rendszerek áttekintésére szorítkozunk. Gyakorlatilag három komplex füstgáztisztítási rendszert használnak, ezek:
száraz szorpciós eljárások,
félszáraz tisztítási eljárások,
nedves tisztítási eljárások.
A száraz szorpciós eljárások képviselik készülékoldalról a legegyszerqbb technológiát, amelyet még a viszonylag kevésbé szigorú emissziós elQírásokra dolgoztak ki. Viszonylag alacsony nyersgáz-szennyezettségi értékeknél és kisebb füstgázmennyiségeknél alkalmazható. Az eljárás lényege, hogy a szennyezQ komponens csökkentésére szolgáló adalékanyagot száraz porként fújják be a reaktorba, a reakció hQmérsék-let-tartománya a víz harmatpont felett helyezkedik el és maradékanyagként száraz por keletkezik (reakciótermékek és pernye keveréke).
Az 5.67. ábra szemlélteti egy tipikus száraz szorpciós eljárás vázlatát. A technológiai lánc részei a következQk:
elpárologtató hqtQ  adalékanyag-befúvás a reaktorba  zsákos porszqrQ vagy elektrofilter. Az elpárologtató hqtQ vízbeporlasztással csökkenti a füstgázhQmérsékletet és egyidejqleg növeli a füstgáz nedvességtartalmát.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-67.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-67. ábra - Száraz szorpciós eljárás folyamata
A csökkentett füstgázhQmérséklet azonban lényegesen az adiabatikus telítési érték felett marad. A kondicionált füstgázba bázikus adalékanyag, általában mészhidrát  Ca/OH2  finomszemcsés porát fújják be és valamilyen statikus keverQvel a füstcsatorna keresztmetszetében finoman eloszlatják. A megfelelQ átkeverés következtében a savas kémhatású szennyezQ komponensek a füstcsatornában reakcióba lépnek az adalékanyaggal. Zsákos porszqrQ alkalmazása esetén további kémiai reakciókra ad alkalmat a szqrQszöveten képzQdQ szilárdanyagréteg, melynek pórusain keresztül áramlik a füstgáz.
A savas füstgázkomponensek és a bázikus adalékanyag szemcsék közötti reakciók eredményeképpen szilárd sók keletkeznek. A képzQdQ reakcióterméket a többlet adalékanyaggal együtt mind az elektrofilterekbQl, mind a zsákos szövetszqrQkbQl mechanikusan eltávolítják. A szilárd maradékanyagként jelentkezQ pernye-só-adalékanyag keverék egy részét visszaforgatják, hogy a fel nem használt adalékanyag még reakcióba hozható legyen, nagyobb részét azonban ártalmatlanítani kell. Annak érdekében, hogy a HCl-nél 90 95%-os, az SO2-nél 60 65%-os hatásfokú leválasztást tudjanak elérni, a sztöchiometrikus adalékanyag mennyiség 1,7 2,5-szörösét kell felhasználni.
A félszáraz füstgáztisztítási eljárásnál az adalékanyagot folyadékként (mésztej, nátronlúg) juttatják be a füstgázáramba. Az elQzQhöz hasonlóan ez az eljárás is a vízharmatpont feletti hQmérsékleti tartományban mqködik és maradékanyagként száraz por keletkezik. Az eljárás egyik alapváltozatát a 5.68. ábrán vázoltuk. A permetezQ rendszerq abszorpciós reaktorban bázikus szuszpenzió befecskendezésével biztosítják a szükséges reakciófelületet. A reaktorban elpárolgó vizes fázis és a savas szennyezQanyag a kristályosodó abszorbenssel reakcióba lépnek. A reakcióterméket alkalmas porleválasztóban választják le.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-68.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-68. ábra - Félszáraz füstgáztisztítás folyamata
ElQszeretettel használják a zsákos porleválasztókat, mert azokban nemcsak a hatékony leválasztást tudják elérni, hanem alkalmazásuk azzal az elQnnyel is jár, hogy a szqrQszövetre rakódott rétegeken az abszorpciós reakciók folytatódnak, ill. befejezQdnek. Itt azonban ügyelni kell arra, hogy a hQmérséklet ne csökkenjen a harmatpont alá, mert akkor a szqrQ eltömQdik. Ezzel szemben az elektrosztatikus leválasztónál a hQmérséklet csökkenthetQ, aminek következtében a reaktorban az abszorpciós hatásfok növekszik.
Az abszorbens mennyiségét alapvetQen a füstgáz hQmérséklete, a megkívánt leválasztási hatásfok és a tisztított gázban elvárt szennyezQanyag koncentrációk határozzák meg. Nagy leválasztási hatásfok nagy abszorbens felesleget igényel. A szöchiometrikus adalékanyag mennyiséghez képest ennek megfelelQen a gyakorlatban rendszerint 1,5 2-szeres abszorbens-mennyiségre van szükség.
A reaktorba a füstgáz alternatív módon alulról vagy felülrQl áramolhat be. Az abszorbens befecskendezése többnyire egyenáramban történik. Az abszorbenst sqrített levegQ segítségével, speciális fúvókákon keresztül porlasztják be a füstgázáramba. Abszorbensként általában mésztejet használnak, ami olcsóbb, mint az elQbbi száraz szorpciós eljárásoknál alkalmazott mészhidrát. A gyorsan mozgó folyadékrészecskék felületén nagy sebességgel mennek végbe a reakciók. A megszáradt reagens (pl. CaO) egy részét a reaktor alján távolítják el és a leválasztóból származó maradék és pernye keverékkel együtt kezelik, ill. részben recirkuláltatják. A porlasztva szárító reaktorok kialakításánál fontos, hogy:
a füstgázt megadott áramlási sebességgel kell a reaktorba vezetni és ezt az értéket változó terhelés esetén is tartani kell;
a gázáramot úgy kell beállítani, hogy a lerakódásokat a reaktor belsQ falán elkerüljék;
a jó anyagátadás akkor biztosítható, ha az abszorbensrészecskék és a gáz egymáshoz viszonyított sebessége nagy;
a porlasztó készülékeket úgy kell kialakítani, hogy a korróziót, az eróziót és a lerakódást megakadályozzák.
Az eljárás eszközigénye valamivel nagyobb, mint a száraz szorpciós technikáé, viszont lényegesen kisebb, mint a nedves eljárásoké. Beruházási költségek a félszáraz eljárásnál kissé magasabbak, mint a száraz módszernél. Hazai körülmények között a nedves füstgáztisztítási eljárások reális alternatíváiként kell figyelembe venni a félszáraz füstgáztisztítási rendszereket.
A nedves rendszerq füstgáztisztítási eljárásoknál rendszerint elQször egy elektrofilterben leválasztják a pernyét, majd az elsQ mosófokozatba való belépéskor a füstgázt harmatpontra hqtik és ezt követQen egy-, két-vagy többlépcsQs mosással leválasztják a szennyezQ komponenseket. Általában mésztejet vagy nátronlúgot alkalmaznak abszorbensként és ezeket közel sztöchiometrikus mennyiségben adagolják.
A nedves eljárások két nagy csoportra oszthatók:
szennyvízkeletkezéssel, ill.
szennyvízkeletkezés nélkül mqködQ módszerekre.
A létesítmények központi egysége(-i) a mosó(-k), amelyek egyaránt szolgálnak a gáz hqtésére és a szilárd, valamint gáznemq szennyezQk leválasztására.
Az egyfokozatú mosókat kezdetben célzottan a savas gázkomponensek (HCl, HF) és higany leválasztására alkalmazták. Ezeknél a technológiáknál a mosófolyadékot meghatározott mennyiségq nyersvíz mellett alacsony pH-értékre állították be és adalékanyagot nem alkalmaztak. Az emissziós elQírások szigorodása az SO2-re oda vezetett, hogy a célzott leválasztási hatékonyság növelése szükségessé tette egy második mosási fokozat bevezetését. Ebben a fejlQdési fázisban különbözQ mosótípusokat fejlesztettek ki és alkalmaztak.
Az 5.69. ábrán kétfokozatú ellenáramú permetezQ tornyos mosó elvi kialakítása látható, melyet veszélyes hulladékot égetQmqvekben alkalmaznak, az elsQ mosókörben mésztejes, a másodikban nátronlúgos mosási technikával.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-69.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-69. ábra - KétlépcsQs füstgázmosás folyamatábrája
1. kétfokozatú mosóegység cseppleválasztókkal; 2. savas mosókör; 3. lúgos mosókör; 4. nyersgáz; 5. tisztított gáz; 6. friss víz; 7. szennyvíz a savas mosókörbQl; 8. szennyvíz a lúgos mosókörbQl (SO2 eltávolítása)
A különbözQ félszáraz és nedves füstgáztisztítási eljárásokkal a HCl és a HF koncentrációját 96 99%-kal, a kén-dioxid koncentrációját 85 95%-kal lehet csökkenteni. A nehézfém-emisszió nagy hatásfokú porleválasztással, ill. mosással kb. 90 95%-kal redukálható. A szerves szennyezQk közül a dioxin és furán vegyületeknél  tekintettel arra, hogy ezek zöme a porhoz kötQdik  kb. 99%-os leválasztási hatásfok érhetQ el, a PAH-vegyületek és a PCB-k leválasztási hatásfoka azonban rendszerint csak 65 95%.
A hatékony por-és gázleválasztási módszerekkel történQ dioxin és furán eltávolítás mellett fontosak az olyan üzemelési intézkedések is, mint az elgQzölögtetQk folyamatos tisztítása vagy a füstgázhqtés gyorsítása (minél gyorsabban átjussanak a füstgázok a rekombináció kritikus hQmérséklet tartományán).
A legszigorúbb emissziós követelmények teljesítéséhez esetenként  különös tekintettel a dioxin és furán vegyületekre, a Hg-ra és a nitrogén-oxidokra  azonban további tisztítási mqveletek beépítése is indokolt lehet. A dioxin és furánvegyületek tisztított füstgázban maradó hányadát a kimutathatósági értékig rendszerint adszorpciós technikával lehet csökkenteni. Adszorbensként ekkor aktívszenet, barnaszénkokszot vagy kohókokszot le-het alkalmazni, fixágyas vagy lebegtetett ágyas adszorbensekben, ill. olyan megoldásban, amikor a porformájú aktívkoksz és mészkeveréket juttatják a füstgázba, majd azt szövetszqrQn leválasztják. A fixágyas adszorbensben az aktívkokszréteg hatékony vastagsága 1,5 m. A tisztított gáz és az aktívszén dioxin/furán  koncentrációja szabályozható az aktívkoksznak a szqrQben való tartózkodási idejével. Az eljárásnál azonban sokrétq biztonságtechnikai probléma vár megoldásra, hogy megakadályozható legyen az adszorber égése, a szénpor berobbanása, ill. a veszélyes szennyezQ anyagokkal telített porok szabaddá válása.
Gazdasági szempontból legköltségesebbek a nedves füstgáztisztítási eljárások és kisebb, de közel hasonló beruházási költségeket igényelnek a száraz és félszáraz füstgáztisztítási módszerek. Az egyes eljárásokon belül a mqszaki kiépítettségtQl függQen változó beruházási költségek relatív árviszonyait az 5.32. táblázat illusztrálja.
Eljárásváltozat Árfaktor Félszáraz eljárás porlasztva szárító reaktorral és szövetszqrQvel 1,0 Félszáraz eljárás porlasztva szárító reaktorral és elektrofilterrel 1,2 Egyfokozatú mosás elektrofilterrel 1,35 Kétfokozatú mosás elektrofilterrel 1,65 Egyfokozatú mosás elektrofilterrel és porlasztásos elpárologtatással 1,95 Kétfokozatú mosás elektrofilterrel és porlasztásos elpárologtatással 2,25 5-32. táblázat - Beruházási költségek összehasonlító árarányai füstgáztisztítási eljárásoknál
Az üzemelési költségek tekintetében rendszerint a száraz és a félszáraz eljárások rendelkeznek kedvezQbb eredményekkel. A célnak megfelelQ füstgáztisztítási eljárás kiválasztásakor  helyi körülmények, adottságok igen eltérQek  mindig a teljes rendszert kell vizsgálni, beleértve az elérendQ emissziós határértékeket, valamint a maradékok kezelésének, ártalmatlanításának követelményeit is.
5.10.2. A hQbontás (pirolízis) alkalmazása
A hQbontás (pirolízis) a szerves anyagú hulladék megfelelQen kialakított reaktorban, hQ hatására, oxigénszegény vagy oxigénmentes közegben  esetleg inert gáz (pl. nitrogén) bevezetés közben  , szabályozott körülmények között bekövetkezQ kémiai lebontása.
A hQbontás során a szerves hulladékból
pirolízisgáz
folyékony termék (olaj, kátrány, szerves savakat tartalmazó bomlási víz)
szilárd végtermék (piroliziskoksz) keletkeznek.
Ezek összetétele, aránya és mennyisége a kezelt hulladék összetételétQl, a reaktor üzemi viszonyaitól és szerkezeti megoldásától függ. A végtermék elsQsorban energiahordozóként (fqtQgáz, tüzelQolaj, koksz), ritkábban vegyipari másodnyersanyagként (pl. a gázterméket szintézisgázzá konvertálva metanol elQállításához) és esetenként egyéb célokra (talajjavítás szilárd, szénben dús maradékkal; fakonzerválás vizes maradékkal; granulált salakolvadék építQipari adalékanyagként stb.) hasznosítható.
A hQbontás során döntQek a kémiai átalakulás reakciófeltételei. Ide tartoznak elsQsorban a hQmérséklet, a felfqtési idQ és a reakcióidQ, továbbá a szemcse-, ill. darabnagyság és az átkeveredés mértéke, hatékonysága. A végtermék összetételének és részarányának alapvetQ meghatározója a hQmérséklet. A hQátadástól függ a felfqtési sebesség, amely szintén hat a termékek összetételére. Az alkalmazott hQmérséklet-tar-tomány általában 450 550 °C, azonban egyes eljárások ennél nagyobb hQmérsékleten is üzemelnek.
A reaktorok a fqtési mód szerint lehetnek:
közvetett (reaktorfalon keresztül, ill. cirkulációs közeg segítségével) és
közvetlen fqtési megoldásúak.
A közvetlen fqtésq reaktorokban a pirolízis és a hQenergiát szolgáltató parciális égés közös térben megy végbe. A reaktorfalon keresztüli hQközlés egyrészt rossz hatásfokú, másrészt az ilyen reaktorok érzékenyek a tqzálló falazat minQségére, viszont egyszerq üzemeltetésqek és jól szabályozhatók. A cirkulációs közegq hQátadás jó hatásfokú, ellenben bonyolultabb az üzemeltetése.
A legjobb hQátadási viszonyok a közvetlen fqtési módszerrel érhetQk el, viszont ilyenkor megnQ a gáztermékek szén-dioxid-, víz-és nitrogén-oxid-tartalma és körülményesebb a folyamatszabályozás is. A reaktorban feldolgozott anyag és a pirolízisgázok egymáshoz viszonyított áramlási iránya szerint megkülönböztetünk egyen-, ellen-és keresztáramú eljárásokat. Az áramlási irány lényeges a gáztisztítás bonyolultsága szempontjából.
A hulladék hQbontására négyféle reaktortípus használatos:
a vertikális vagy aknás reaktorok,
a horizontális fix reaktorok,
a forgódobos reaktorok és a
fluidizációs reaktorok.
A szilárd maradékok a vízfürdQs leválasztást követQen különbözQképpen dolgozhatók fel (szervetlen maradékok elkülönítése után aktívszén elQállítása, közvetlen elégetése stb.).
A gáz-és gQzállapotú termékek leválasztására és tisztítására a legkülönfélébb gáztisztítási és gáz-gQz szétválasztási módszereket és kombinációikat (pl. ciklonokat, elektrofiltereket, gázmosókat, utóégetQ kamrákat, krakkoló reaktorokat) alkalmazzák. A hQbontás legnagyobb elQnye az, hogy termékei értékesíthetQ alifás és aromás szénhidrogének, továbbá légszennyezQ hatása jelentQsen kisebb,mint a hulladékégetésé. Hátránya ugyanakkor a fokozott anyag-elQkészítési igény, valamint az, hogy fQként a kisebb hQmérsékletq eljárásokban a gáztisztítás összetettebb és komplikáltabb, valamint az ennek során keletkezQ, többnyire erQsen szennyezett mosóvizet is komplex módon tisztítani kell.
Hátrányos továbbá, hogy az égetéshez képest nagyobb a lehetQsége a nehezen bomló, nem tökéletes égéstermékek képzQdésének. A hQbontási eljárások fejlesztése folyamatban van. A költségek az égetéshez hasonlóak, esetenként az üzemeltetési költségek a végtermékek kedvezQ értékesítése következtében fedezhetQk is.
A gyakorlatban azok az eljárások terjedtek elQször amelyeket viszonylag homogén ipari hulladékok (pl. mqanyag-és gumihulladék, savgyanta stb.) kezelésére fejlesztettek ki.
A települési és az egészségügyi veszélyes hulladék kezelésben az áttörést
a reduktiv és oxidatív eljárás soros összekapcsolása,
a pirolízis menetét (oxigénadagolást) befolyásoló folyamatirányítási rendszerek kifejlesztése és alkalmazása jelentette napjainkra.
A szabályozott termikus oxidáción alapuló pirolízis technológia lényege, hogy
az elsQ kamrában oxigénmentes körülmények között. a szilárd hulladékot alkotó szénvegyületek gázfázisúvá alakulnak át,
a második kamrában (az ún. utóégetQben) a gáz levegQvel turbulens áramlással keveredik, ez által magasabb hQmérsékletet elérve, biztosítjuk a lehetséges veszélyes anyagok teljes ártalmatlanítását,
a termikus folyamat különbözQ paramétereit betápláljuk egy számítógépes folyamatirányítóba, mely képes az ártalmatlanítás korrekcióját adott idQközön belül megoldani.
A fenti elvet a gyakorlatban megvalósító ECO-WASTE rendszer felépítését az 5.70. ábra szemléleti. A jelenlegi adatok alapján 1 t háztartási hulladék pirolízise során 100 120 kWh energia visszanyerésével lehet számolni.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-70.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-70. ábra - Az ECO-WASTE SOLUTION pirolízisrendszer elvi technológája
1. hulladék adagoló; 2. biolízis kamra; 3. gázelvezetQ összekötQ; 4. utóégetQ kamra; 5. submatikus szabályozó rendszer; 6. ipari vákuum rendszer; 7. füstgáztisztító; 8. energia visszanyerQ; 9. kémény
A pirolízis-technika elQzQkben ismertetett elQnye, a tökéletesebb lebontás és a füstgáztisztító hatékony mqködése következtében ma már a berendezések a legszigorúbb EPA, EU illetve hazai levegQtisztaság-védelmi elQírásoknak is megfelelnek.
Az eljárás végterméke a salak, hamu már nem tartalmaz toxikus kioldható anyagokat, igy külföldön ez az anyag minden megkötöttség nélkül lerakható ( akár települési hulladékkal együtt.) Hazai alkalmazás esetén minQsítQ vizsgálatok szükségesek, de III. osztályú minQsítés esetén pl. takaróföldként szintén elhelyezhetQ.
Összességében az ECO-WASTE szabályozott termikus oxidáció (pirolízis) anyagmérlege kedvezQnek mondható,
rendkívül lecsökkentve a továbbkezelendQ anyagmennyiséget,
a környezetvédelmi határértékek betartása és
energiahasznosítás mellett.
Az ismertetett elven mqködQ pirolízis berendezések ma már elterjedten alkalmazottak külföldön kistérségi, helyi települési és egészségügyi hulladékkezelési feladatok megoldására.
A technológia környezetvédelmi elQnyei mellett a továbbiak is jelentkeznek:
az egyes berendezések modul rendszerben összekapcsolhatók, tág kapacitástartomány elérése mellett,
a technológia szakaszosságából jelentkezQ hátrány több kamra párhuzamos  soros mqködésével kiküszöbölhetQ,
a berendezések alkalmazása lehetQvé teszi a komplex hulladékgazdálkodást, elQzetes válogatás csatlakoztatásával
A hQbontási eljárások különleges típusát képviselik az elgázosítási módszerek, melyeknél a szerves anyagok hQbontása min. 850 950 °C hQmérsékleten (max. 1600 1700 °C hQmérséklethatárig), segédanyagok  levegQ, oxigén, vízgQz  segítségével megy végbe, a lehetQ legnagyobb gázkihozatal érdekében. Az elgázosításhoz szükséges energiát a szerves anyagok parciális égetése biztosítja. A gáztermék döntQen hidrogént és szén-monoxidot tartalmaz, fqtQértéke jelentQsen az alacsonyhQmérsékletq pirolízisgáz fqtQértéke alatt marad (levegQvel történQ elgázosításkor átlagosan 5000 kJ/m3, oxigénnel történQ elgázosításkor átlagosan 10000 kJ/m3).
Az alkalmazott elgázosító reaktorok szilárd ágyas, fluid ágyas és áramlásos rendszerqek. A gáztisztításra a pirolízises módszereknél említett komplex tisztítási eljárások alkalmazottak. A gáztermék energetikai hasznosításra kerül, amennyiben szintézisgázkénti felhasználásra van mód, akkor az elgázosító segédanyagként oxigént kell alkalmazni és nyomás alatti üzemelés szükséges (pl. metanol elQállításnál). Ez azonban csak a vegyipari vagy petrolkémiai üzemekben gazdaságos.
Az elgázosítási eljárások intenzív fejlesztése az elmúlt évtized során felgyorsult, az alábbi elQnyök miatt:
kisebb, tisztítandó gázmennyiségek,
a nagymolekulájú szénhidrogének, fQként az ártalmas klórtartalmú vegyületek nagyhQmérsékletq lebontása a dioxinok és furánok redukáló atmoszférával gátolt képzQdésével,
üvegszerq salakgranulátum elQállításával (nehézfémek megkötésével) a szilárd maradékok másodlagos környezetszennyezQ hatásának minimalizálása, egyúttal könnyebben hasznosítható végtermék kinyerése (hasonlóan a salak-olvasztásos égetéshez),
a tiszta gáztermék elQállítása, amely sokoldalúan (energianyerés, szintézisgáz) hasznosítható.
A jónéhány eredményes fejlesztési eljárásból itt csak az üzemi megvalósítás alatt álló négy legjellemzQbb technológia rövid ismertetésére szorítkozunk. (Siemens-eljá-rás, Lurgi-eljárás, Noell-eljárás, Thermoselect-eljárás).
Az eljárások gyakorlatilag többfokozatú termikus hulladékkezelést valósítanak meg, így biztosítani tudják az egyes részfolyamatok jobb szabályozhatóságát és az elQzetes és köztes válogatással az inertanyagok mennyiségének csökkentését. A Siemens és a Lurgi-eljárásoknál a gázfázis tökéletes kiégetése a berendezésben megy végbe, míg a másik kettQ olyan gázt állít elQ, amely a tulajdonképpeni hulladékkezelQ berendezésen kívül is elégethetQ.
A Siemens által kifejlesztett Schwel-Brenn-eljárás (5.71. ábra) a pirolízis és az azt követQ nagyhQmérsékletq égetés kombinációja. A 150 200 mm-re aprított szilárd települési és ipari hulladékot közvetett fqtésq forgó dombkemencében 450 500 °C hQmérsékleten pirolizálják, majd az így elQállított pirolízisgázokat további kezelés nélkül közvetlenül a nagyhQmérsékletq  kb. 1300 °C-on dolgozó  égetQkamrába vezetik. A szilárd pirolízismaradékot rostálják, a fémeket leválasztják. A tapasztalat szerint az 5 mm-nél kisebb részek gyakorlatilag az egész izzítási kokszot tartalmazzák. Ezt megQrlik és szintén a nagyhQmérsékletq égetQkamrába vezetik. Itt égetik el a véggáztisztításból származó szálló port és elhasznált adszorbenst is.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-71.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-71. ábra - A Siemens-eljárás egyszerqsített sémája
A hQhasznosítást követQen (gQz-, ill. áramtermelés) a füstgázt a hulladékégetQkhöz hasonló komplex rendszerben tisztítják. A salakolvadékot vízfürdQs hqtést követQen tárolják ki. Nagy elQnye a hagyományos égetéssel szemben, hogy a gáz és a finomra Qrölt pirolíziskoksz elégetése az égetQkamrában alacsony (20 30%) légfelesleggel történik.
A Lurgi-eljárás (WIKONEX) az elQzQtQl fQként az elülsQ, termikus feltáró egységben különbözik (5.72. ábra), ahol cirkuláló fluidágyas kemencét alkalmaznak. A pirolízishez szükséges energiát a gáz és a pirolíziskoksz részleges elégetésével biztosítják, a fluidágy tehát önálló elgázosítóként mqködik. A keringtetett fluidizáló közeget olyan fqtQágy felett vezetik, amelyben a hQhasznosító kazánban elQállított gQzt túlhevítik (hatásfoknövelés). A fqtQágyat az égetési levegQvel fluidizálják és így az égetés véggáza nem okoz klórkorróziót. A gáz-és szilárd szén kiégetése, valamint a véggáz tisztítása az elQzQ eljáráshoz hasonló.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-72.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-72. ábra - A Lurgi-eljárás egyszerqsített sémája
A Noell-féle konverziós eljárásban (5.73. ábra) a szilárd hulladék termikus feltárása közvetetten fqtött forgódobos reaktorban, aprítás után, 450 550 °C-on történik. A pirolízis kokszot szárazon hqtik, a fémtartalmát leválasztják, majd Qrlést követQen az áramlásos rendszerq elgázosító reaktorba vezetik. A pirolízisgázokat gyorshqtéssel hqtik, a kondenzálható szénhidrogéneket leválasztják és szintén a reaktorba vezetik. A pirolízis összes maradékanyaga elgázosításra kerül.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-73.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-73. ábra - A Noell-eljárás egyszerqsített sémája
Az áramlásos gázosítóban oxigén felhasználásával parciális oxidáció megy végbe, salakolvasztási hQmérsékleten, 2 35 bar túlnyomás mellett. A véggázt hqtik, tisztítják. A hqtQvízzel elQtisztított gáz alacsony hQmérsékletq gQzhasznosítás mellett hql le és a gáztisztító berendezésben szabadul meg a kéntartalmától, a kinyert elemi kén értékesíthetQ. A szilárd olvadék vízfürdQben kerül lehqtésre és további hasznosításra. A gáztisztító szennyvize a nyersgáz szennyezéseinek nagy részét tartalmazza, ezért az oldott gázoktól és szilárd részektQl elválasztják, elgQzölik. A további gázhqtésbQl származó vizes kondenzátumot a gázmosóban újra felhasználják. A gáztisztításból különbözQ célra hasznosítható tisztított gázt nyernek.
A Thermoselect-eljárás (5.74. ábra) technológiai lépései a hulladék tömörítése, pirolízis (gáztalanítás), elgázosítás és nagyhQmérsékletq égetés. AlapvetQen szilárd települési és ipari hulladékok kezelésére dolgozták ki. A települési hulladék elQkezelés (aprítás) nélkül feldolgozható a berendezésben. A hulladék heterogén összetétele miatt a kezelés elsQ lépése a hulladék tömörítése. Ezt követi a levegQ kizárása és állandó nyomás mellett, közvetetten fqtött pirolizáló csatornában a kigázosítás vagy pirolízis 500 600 °C hQmérsékleten, majd folyamatosan az elgázosítás tiszta oxigénnal 1200 °C hQmérséklet feletti tartományban. A megolvadt szervetlen alkotórészek homogenizálva, stabil vegyületekben kötQdnek meg, amelynek további hasznosítása kedvezQ (építési és kohászati alapanyag). A nagyhQmérsékletq elgázosítás során valamennyi szerves anyag elbomlik, a képzQdQ szintézisgáz lényegében hidrogénbQl, szén-monoxidból és vízgQzbQl tevQdik össze, kismennyiségq szilárd és gáznemq szennyezQ tartalommal. A gáz tisztítása a szokásos módon, több fokozatban történik.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-74.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-74. ábra - A Thermoselect-eljárás egyszerqsített sémája
Az elsQ lépés egy gyorshqtés (dioxin és furán vegyületek rekombinációjának megakadályozása), majd a kismennyiségq szilárd szennyezést leválasztják és a termikus folyamatba visszavezetik. A gázalakú szennyezQket mosással távolítják el, a kén-hid-rogén eltávolítás speciális folyamatban történik, elemi kén leválasztásával.
Ezt követQen a gázt hqtQben szárítják, majd aktívszenes szqrQben tisztítják. A gáztisztításból származó kondenzátumokat és szennyvizet szennyvízkezelQ egység tisztítja. A folyamatban felhasznált vízbQl fordított ozmózissal és bepárlással kristályosított sókeveréket leválasztják. A gáztisztítás nem jár szennyvíz kibocsátással.
A tisztított gáz korlátlanul hasznosítható saját felhasználásra (pirolizáló csatorna fqtése, elgázosító reaktorba) vagy külsQ gQz, elektromos energia elQállítására. Az a tény, hogy nem a füstgázból származó latens hQt, hanem kémiailag kötött energiát használnak fel, lehetQvé teszi a magas hatásfokú energiahasznosítást.
A fenti eljárások nagyüzemi alkalmazásra érettek. A Siemens-eljárással 100 ezer t/év kapacitású létesítmény épül Fürth-ben, a Lurgi-eljárással 100 ezer t/év kapacitású létesítmény Flensburg-ban, a Noell-eljárással 100 ezer t/év kapacitású létesítmény Northheim-ben, míg a Thermoselect-eljárással 108 ezer t/év kapacitással Ausbach-ban és 225 ezer t/év kapacitással Karlsruhe-ban kerül megvalósításra.
A röviden ismertetett legújabb elgázosítási eljárások az égetés és a hQbontás elQnyeit kombinálva, a másodlagos környezetszennyezQ hatásokat minimalizálva, a korszerq hulladékégetQkhöz hasonló beruházási és üzemeltetési költségekkel a jövQ alternatív eljárásainak tekinthetQk a szilárd hulladékok termikus kezelésében a már kiforrott égetéses technológiával szemben.
5.11. A hulladékok ártalmatlanításának biológiai módszerei
A biokémiai eljárások során a hulladék szerves alkotóinak feldolgozása élQ mikroszervezetek segítségével történik. A hulladékhasznosítás a mikrobiológiai lebomlás termékeinek kinyerése, tisztítása, illetve értékesítése révén valósul meg. A mikrobiológiai folyamatok szabályozhatók. Ennek egyik alapvetQ módja a levegQ-vagy oxigénadagolás másrészt a nedvesség vagy a hQmérséklet stb.
A hulladék ártalmatlanítás biológiai módszerei négy fQ csoportra oszthatók:
komposztálás (aerob lebontás),
biogáz elQállítás (anaerob lebontás),
fémek biológiai kinyerése,
enzimes fermentáció (pl. fehérje-elQállítás).
A gyakorlatban az elsQ két eljárásnak van nagyobb jelentQsége és ezáltal elterjedtebbek, a további két eljárás fejlesztési stádiumnak tekinthetQ.
5.11.1. A hulladékok komposztálása
A komposztálás a szerves-anyag tartalmú hulladékok ártalmatlanításának régóta ismert és alkalmazott módszere.
A komposztálás lényege, hogy a szerves anyagot tartalmazó hulladékok (szemét, szennyvíziszap) megfelelQ környezeti feltételek mellett, elsQsorban mikroorganizmusok és oxigén hatására lebomlanak, szervetlen ásványi és stabil szerves anyagok keletkeznek. A komposztálási folyamat hQfejlQdéssel jár, amely az alkalmazott technológiai tényezQktQl függQen eléri az 50 70 °C-ot is. Ezáltal a hulladékokban jelenlevQ patogén mikroorganizmusok  a spórások kivételével  elpusztulnak, a lebomlott szerves anyag (komposzt) már nem tartalmaz kórokozókat.
Az eljárás végterméke a földszerq kb. 40 50% nedvességtartalmú anyag, mely humuszképzQ szerves-anyag-és növényi tápanyag-(NPK) tartalma miatt a mezQgazdaságban a talajtermelékenység növelésére hasznosítható.
5.11.1.1. A komposztálás elvi alapjai
A komposztálás az a biotechnológiai eljárás ahol:
a szubsztrát túlnyomóan szilárd vagy vízoldhatatlan fázisban van,
felületét vízfilm vonja be,
a mikroorganizmusok aerob körülmények között végzik a lebontást.
A komposztálás túlnyomórészt aerob biokémiai folyamat. A folyamatban részt vevQ mikroorganizmusok enzimrendszerei a szerves anyagokat biológiai oxidáció útján lebontják.
A komposztálást a legújabb kutatások tehát az aerob fermentáció mqveletei közé sorolják, ahol a bontási folyamat sebességét Michaelis-Menten és Monod által meghatározott egyenletek írják le.
A kémiai reakciók elméleti összegzése az aerob mikrobiológiai folyamatokban
(5.75. ábra) a következQk szerint írható le:
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-75.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-75. ábra - Az aerob és az anaerob lebomlás
C6H12O6 +6nO2 6n CO(2 +6n (H2O) + n (2,88 × 103 KJ)
A komposztálást végzQ mikroorganizmusok (termofil baktériumok, gombák és mezofil baktériumok) a szaporodáshoz és az életmqködéshez szükséges energiát tehát a szerves hulladék-anyagok lebontása útján nyerik.
A szervesanyag-lebontó és transzformáló folyamat a következQ fQbb szakaszokból áll: (5.76. ábra)
iniciáló kezdeti szakasz (gyors felmelegedés)
mezofil szakasz lassú felmelegedéssel együtt,
termofil, lassú lehqléssel,
utóérlelQ, teljes lehqléssel
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-76.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-76. ábra - A komposztálási hQmérséklet alakulása
A komposztálás során a szerves anyag aerob lebomlása több lépcsQben megy végbe, az anyag-összetételtQl függQen eltérQ sebességgel.
Ennek megfelelQen a kapott termék is még különbözQ állapotú. Ezek megnevezése is eltérQ lehet:
friss (nyers) komposzt,
érett komposzt,
komposztföld.
A könnyen lebontható szerves anyag (szénhidrát, fehérje stb.) lebomlása gyorsabb, ezek a komposztálás során a kezdeti idQszakban átalakulnak, a nehezebben bontható anyagok (lignit, keratin stb.) és a keletkezQ humuszvegyületek felszaporodnak. Ezáltal a komposzt egy lebontási folyamatban levQ anyagkomplexumnak tekinthetQ.
A mikroorganizmusok szaporodási sebessége és az életmqködéshez nélkülözhetetlen tápanyagok mennyisége között egyértelmq összefüggéseket állapítottak meg. Ezáltal a komposztálási folyamatok irányát eldöntQ tényezQk meghatározhatók és technológiailag szabályozhatók (pl. komposztálandó anyag minQsége, C-és N-tartalma, nedvességtartalom, levegQellátottság stb.).
5.11.1.2.. A komposztálást befolyásoló tényezQk
A komposztálást befolyásoló fQbb tényezQk a következQk.
anyagösszetétel (bonthatóság),
nedvességtartalom,
levegQellátottság,
tápanyag arány,
az anyag(ok) keveredése,
szemcsemérete stb.
A hulladék-anyagok összetétele a komposztálás komposztálással csak a mikroorganizmusok számára hozzáférhetQ és toxikus anyagot nem tartalmazó szerves hulladékok bonthatók. Ezért a kommunális hulladékoknál a hulladékból a mqanyagok, üveg kiválasztását meg kell oldani, iszap esetében a nehézfém-tartalom értékét bekeverés elQtt meg kell határozni.
Különösen döntQ jelentQségq a toxikus hatás ellenQrzése a különbözQ ipari üzemekbQl származó iszapok komposztálásos ártalmatlanítása elQtt.
A komposztáláshoz szükséges optimális nedvességtartalom különbözQ kutatások alapján 45 55%.
Ez az optimális nedvességtartalom vagy mesterséges nedvesítéssel (locsolással) vagy egyszerqbben települési iszapokkal való együttes kezelés esetén érhetQ el, ez a hatás is az együttes komposztálást indokolja. A nedvességtartalom egyenletes eloszlása fontos tényezQ, ezért a forgatásos homogenizálás a komposztálás alapvetQ mqvelete. A képzQdQ hQ gyakran kiszárítja a komposztálás alatt levQ hulladék-anyagokat, ezért a nedvességtartalom ellenQrzése szükséges.
Az aerob viszonyok meghatározóak a lebontás folyamatában, ezért vagy állandó vagy idQszakos levegQztetés szükséges a mikrobák oxigén ellátottságához. MegfelelQ oxigén nélkül a bomlás anaerobbá válik és ez kedvezQtlen szaghatással (ammónia, kén-hidrogén stb.) jár. Állandó keverés esetén (forgódob stb.) a lebomlás gyors, de energiaigényes, idQszakos átforgatást alkalmazva a lebomlás lassú és nagy területre van szükség a tároláshoz. Ezért a korszerq berendezéseknél folyamatos levegQztetést alkalmaznak 0,6 2,0 m levegQt adagolva 1 kg szerves (száraz) anyagra számítva. Víztelenített szennyvíziszapok komposztálásánál a szemét adagolás fellazítja az iszapot, így hozzáférhetQvé teszi a levegQ számára.
A komposztálási folyamatok sebességét döntQen befolyásolja a hulladékok tápanyag ezen belül pedig a C/N aránya. A lebontásnál a C/N aránya optimuma 15 25 közötti érték, városi szemétnél ez az arány 25 35. A komposztálási folyamatot gyorsítani lehet nitrogéntartalmú anyagok bekeverésével. Ilyen anyag lehet nitrogéntartalmú mqtrágya, de célszerq nitrogéntartalmú egyéb hulladékok mint például kommunális és ipari iszap bekeverése is.
A hulladék-szennyvíziszap közös komposztálása tehát nemcsak a keverék magasabb nedvességtartalma érdekében, hanem az optimális C/N arány kialakításához is elQnyös. A C/N arányváltoztatásával a komposztálási folyamat irányítható, ezért a komposzt elQállítás során az üzemszerq, állandó ellenQrzés szükséges.
A hulladék-anyagok szemcsemérete (aprózottsága) szintén kihat a levegQ ellátottságra és a lebontás sebességére. Az aprított anyagot nagyobb felületen bontják a mikroorganizmusok. Az optimális szemcseméret 25 40 mm, a hulladék túlzott aprózottsága az anaerob folyamatoknak kedvezQ (tömörödés miatt). A szilárd hulladékokat komposztáló. technológiák nagy része a megfelelQ méret kialakítására QrlQ, aprító berendezéseket alkalmaz.
5.11.1.3. A hQmérséklet és szerepe
A komposzt-hQmérséklet a komposztálási folyamat jellemzQ paramétere (5.76. ábra)
ennek kísérleti (laboratóriumi vagy fél-üzemi) vizsgálatával eldönthetQ, hogy az adott anyagkeverék a konkrét mqveleti körülmények között komposztálható-e,
állandó ellenQrzésével a komposztálás szabályozható. Az ábrából jól látható a hQmérséklet eloszlás egyenetlensége (belül kisebb a hQátadás, nagyobb a hQmérséklet) ez is a keverés fontosságát szemlélteti.
A hQ szerepea hulladékokban elQforduló kórokozók életképességének csökkentésében, elpusztításában jelentkezik, ennek a ténynek bizonyítására számos meggyQzQ kísérletet folytattak. Lényeges tényezQ, hogy ez a folyamat csak a jól irányított és tényleges aerob lebontás esetén megy végbe kellQ hatásfokkal, ezért a mqveleti elQírások és a technológia hQmérséklet-lefutásának kontrollja elengedhetetlen.
5.11.1.4. A komposztálás technológiai megoldásai
A komposztálás fejlesztési irányai
A komposztálás régóta alkalmazott és jól ismert hulladékkezelési eljárás, amelyet elsQsorban jól bontható mezQgazdasági és egyéb hulladékok esetében, majd a szilárd település hulladékok problémakörének megjelenésekor elQszeretettel alkalmaztak városi szemét, városi szemét és szennyvíziszap együttes komposztálására.
Ennek megfelelQen rendkívül bonyolult üzemek létesültek a szerves  szervetlen alkotók kiválasztására, nagyvárosok hulladékkezelési gondjainak ilyen módon történQ megoldására.
A termék (komposzt) minQsége egy megszabott érték, mely megszabja a termék értékesíthetQségét és elhelyezhetQségét (visszaforgatását). Mivel a települési szilárd hulladék összetétele a komposztálás szempontjából kedvezQtlen alakult, ( lsd. szervetlen alkotók növekedése) ezért ma már inkább az inert (nem bontható) anyagot nem tartalmazó szerves hulladékok kezelésénél van jelentQsége.
Ugyanakkor a komposztálás  mivel a természetben lejátszódó (spontán) folyamatokat alkalmazza  ökológiailag kedvezQbb más megoldásoknál. Ezért napjainkban a komposztálás mint hulladékkezelési eljárás reneszanszát éli.
A komposztálás mqveletei
A hulladékok komposztálása több egymáshoz kapcsolódó mqveletbQl ál, melyek a komposzt üzem felépítésétQl függQen változnak.
Az 5.77. ábrán bemutatunk egy egyszerq  helyszínen telepített berendezés  fQbb mqveleteit.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-77.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-77. ábra - Egy komposztáló mqködési elve
Az 5.78. ábrán egy összetettebb, szemét-szennyvíziszap együttes komposztálást megvalósító berendezés mqveletei szemlélhetQk.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-78.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-78. ábra - Az együttes komposztálás általános technológiai folyamata
A bemutatott ábrák alapján is jól követhetQ, hogy a komposztálási technológiák több lényeges mqveletbQl épülnek fel, melyek  a sokszámú variációs lehetQség mellett  az alábbi egységekre bonthatók:
beszállítás,
nyersanyagok elQkészítése (aprítás),
keverés,
az érlelés,
az értékesítésre való elQkészítés (utóaprítás, rostálás, szükség szerinti utóérlelés).
A korszerq komposzt üzemeknél a beszállítást követQen a rostálás, illetve az Qrlés aprítás mqveletei jelentkeznek elQször. Természetesen ezek a berendezések mind stabil formában telepíthetQk és üzemeltethetQk.
A rostáló-berendezések nagy áteresztQ képességgel kell, hogy rendelkezzenek. Az elQaprításhoz gyakorlatilag bármilyen 3 25 mm lyukátmérQjq rosta típust lehet alkalmazni. A felaprított anyagok utórostálására tetszQlegesen alkalmaznak dobvagy rácsrostákat.
A háztartási hulladékból készült komposztokban nem kívánatosak a vasrészek, ezért vasleválasztásra különbözQ kialakítású, folyamatos mágneseket alkalmaznak.
A komposztálás elQkészítése során alkalmazott fQbb aprító típusok a következQk:
kalapácsos aprítók,
ütQaprítók,
késes aprítók,
hengeres törQberendezések,
kaszkád (lépcsQs) aprítók.
A hulladékfeldolgozásnála kaszkád aprítók bevezetése lényeges újdonságot jelentett az utóbbi években.
A korszerq komposztüzemek a szennyvíztisztító telepek iszapját is feldolgozzák. A szilárd és iszaphulladék homogenizálása érdekében keverQ berendezéseket alkalmaznak. A legtöbb helyen ún. dobos hengeres keverQket üzemeltetnek. Ezeket gyqjtQnéven Dano-Bio-stabilizátornak is nevezik.
A komposztminQség érdekében szükséges az ún. kemény anyagok (üveg ) kiválasztása. A keményanyag kiválasztó berendezések zöme a ballisztikán alapul, illetQleg fajsúlyúk, a hulladék különbözQ szemcseméret, alakja, fajsúlya játszik szerepet.
5.11.1.5. A komposztálási technológiák osztályozása, fQbb típusai
A komposztálás több évtizedes hagyományokkal rendelkezQ hulladék-ártalmat-lanítási eljárás, amely a mqszaki fejlQdés nyomán számos különbözQ üzemtípusban valósítható meg.
Az egyes komposztáló üzemek (eljárások) a technológia körülményeitQl az adott alkalmazási helyzettQl függQen több szempont szerint is osztályozhatók.
Egy másik besorolás szerint a következQ három csoportot különböztethetünk meg:
nyílt rendszer (az egész komposztálási folyamat nyílt téren megy végbe),
zárt rendszer (a folyamat zárt térben folyik),
részben zárt rendszer (a folyamat egy részét zárt térben végzik, más részét nyílt téren).
A nyílt rendszerq technológiák az anyag-elQkészítés alapján újabb két csoportba sorolhatók:
anyag-elQkészítés nélküli,
anyag-elQkészítést alkalmazó eljárások.
A zárt rendszerek további három csoportra oszthatók az anyag-érlelés során történQ mozgást figyelembe véve:

statikus,
átmeneti,
dinamikus eljárások.
A következQkben azokat az üzemtípusokat mutatjuk be, amelyek:
többfajta hulladék pl. szemét és szennyvíziszap együttes komposztálását valósítják meg,
a különbözQ környezetvédelmi követelmények alapján korszerqnek minQsülnek,
az üzemtípus jellegétQl, bonyolultsági fokától függQen hazai adaptálásra és bevezetésre javasolhatók.
Nyílt rendszerq prizmás komposztálás
Az egész eljárás nyílt téren megy végbe, a keverést, prizmázást markolóval végzik, a prizmák érleléséhez vagy markolót, vagy erQgépre szerelt forgató adaptert, vagy önjáró forgató berendezést alkalmaznak (5.79. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-79.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-79. ábra - Komposztáló (prizmaforgató) önjáró gép
A szabadtéri komposztálás legismertebb, és legelterjedtebb módja a háromszög keresztmetszetq, hosszan elnyúló prizma alakzatban tárolt alapanyag feldolgozása. A prizma keresztmetszet méretei a további feldolgozási technológiától függQen viszonylag tág határok között változhatnak. A prizma méretein kívül igen lényeges még a prizmák közötti távolság, attól függQen, hogy önjáró vagy vontatott gépegységet alkalmaznak.
Kisebb mennyiségq komposzt elQállítás nem igényel különleges gépsort. Ez esetenként olyan telepen amelyik rendelkezik szerves trágyaszóróval, és az azt kiszolgáló markolóval, ennek a két gépnek az egyidejq mqködtetésével minden különösebb beruházás nélkül megoldható.
Nagyobb mennyiség esetén az erQgéphez kapcsolt adaptert, vagy önjáró keverQ-le-vegQztetQ gépet alkalmaznak.
Az eljárást egyes esetekben kombinálják perforált csöves alsó levegQztetéssel is.
MUT-Dano-eljárás
Európában a legelterjedtebb eljárás a MUT-Dano féle, ún. bio-stabilizátoros eljárás lényege, hogy az érlelés egy nagy (kb. 3,5 m átmérQjq, levegQztetett, enyhe lejtéssel elhelyezett, lassan forgó acélhengerben megy végbe. A szeméthez szennyvíziszapot adagolnak, a víztartalomtól függQen 1:3 1:5 arányban. Az aprítatlan hulladék-anyag folyamatosan, lassan mozog elQre. Az átfutás ideje a bio-stabilizátorban három-hét nap, eközben ventilátorral a lebomlás elQsegítésére a belsQ térbe friss levegQt vezetnek be. A Iebomlás során keletkezQ gázzal és vízgQzzel telített elhasznált levegQt a szaghatás megelQzésére bioszqrQn keresztül bocsátják ki a rendszerbQl. Forgás közben az anyag keveredik és kisebb-nagyobb aprító hatás is létrejön.
A fenti stabilizátorból kikerülQ elQérlelt anyagot rostálják, aprítják, és szabad téren prizmákban tovább érlelik (5.80. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-80.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-80. ábra - MUT-DANO eljárás
Az eljárás során a fémhulladék mágneses leválasztással, az üveghulladék rostálás után, mint másodnyersanyag visszanyerhetQ, a maradék nem komposztálható anyaghányad egyéb komposztálási eljárásokkal összehasonlítva  kevesebb.
A MUT-DANO üzemben általában hulladékégetQ nincs, de adott esetben a. csatlakoztatás megoldható. llyen komposztüzem mqködik Dániában, Svédországban is. Az üzem viszonylag kis területet igényel, környezetvédelmi szempontból lakott területen is telepíthetQ.
Dano-Bio-elven mqködQ berendezések szerte a világon több mint 250 településen üzemelnek. Hazánkban Keszthelyen mqködik egy MUT-DANO komposztüzem 100 t/nap névleges kapacitással.
Willisch-eljárás
A Willisch-eljárás lényege, hogy szilárd hulladékot és a víztelenített szennyvíziszapot kaszkád-malomban együtt aprítják, az aprított és összekevert anyagot egyidejqleg rostálják (5.81. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-81.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-81. ábra - Willisch eljárás
Az QrlQvel együtt forgó szitán át nem hulló nagyobb darabokból mágnessel a vasat kiválasztják,a maradékot deponálják. A szitán áthulló anyagot egy forgó dobszitába juttatják, majd a 15 40 mm közötti anyaghányadot  mágneses vasleválasztás után  az QrlQbe visszaforgatják. A dobszitán áthulló anyagból légosztályozással a maradék üveget, kerámiát, fémet leválasztják és a 15 mm-nél kisebb anyagot speciális nyílt érlelQ kamrákba töltik.
BAV alagútreaktor
A BAV alagútreaktorta Mannesmann cég dolgozta ki és aprított, elQosztályozott szilárd szerves hulladék iszappal közös komposztálásra használható. A reaktorban az anyag mozgatását hidraulikus elQtoló lap biztosítja, a levegQellátás a reaktor fenékrészén egyenletesen elosztottan történik. A reaktor nem nélkülözheti az elQérlelt nyerskomposzt prizmás utóérlelését (5.82. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-82.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-82. ábra - BAV-rendszerq alagútreaktor (Mannesmann-Anlagenbau AG)
1. iszapvíztelenítés; 2. iszapszivattyú; 3. iszaptartály; 4. és 5. adalékanyag tárolók; 6. szalagmérleg; 7. keverQ; 8. szállítóheveder; 9. kaparóláncos anyagelosztó; 10. alagútreaktor; 11. levegQellátó ventillátor; 12. szennyezett levegQ elszívó ventillátor; 13. utóérlelés prizmákban A. adagolókamra; B. hidraulikus tolólap; C. levegQbetáplálás; D. levegQelszívás; E. mérQszondák (hQmérséklet, nedvesség, oxigén)
5.11.1.6. A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai
A komposztálási technológiák alkalmazhatóságát döntQen három tényezQ befolyásolja:
egyrészt a megfelelQ hulladék-összetétel és minQség,
a kapott komposzt minQsége (nehézfémtartalom, szerves mikro-szennyezQk),
másrészt pedig az, hogy a kapott komposzt-termék értékesítése  piaca-biztosí-tott legyen.
Ma már a komposztálás  a felhasznált alapanyagokat illetQen  három irányban tolódott el:
települési szennyvíziszapok,
mezQgazdasági hulladékok,
kertészeti, városüzemeltetési (parkfenntartás) hulladékártalmatlanítás területére.
A szilárd települési hulladékok ártalmatlanítására ma már csak speciális esetekben (pl. együttes komposztálás esetén, melegégövi településeken ) kerül sor.
Hazánkban fQként szennyvíztelepen vagy a szennyvíztelepeken keletkezQ iszapok önálló telephelyen vagy adott hulladék lerakóhelyen történQ kezelésére alkalmazott eljárás.
Az elQzQkben ismertetett eljárásváltozatok közül hazánkban fQleg a nyílt téri, elQ és utóérleléssel összekapcsolt technológia alkalmazott, ahol adalékként szalmát, fqrészport, aprított fahulladékot alkalmaznak.
Ugyanakkor a nyílt téri elhelyezés során figyelembe kell venni a szükséges telepítési távolságot (anaerob folyamatok bqzkibocsátása miatt), illetve belsQ telepítés esetén gondoskodni kell zárt térrQl a teremlevegQ megfelelQ biofilteres kezelése mellett.
A komposztálás célszerqen alkalmazható kapacitástartománya részben mqszaki, részben pedig a körülményes végtermék-értékesítési okok miatt behatárolt. A gazdasági vonatkozásokat is figyelembe véve nem célszerq az 50 70 t/nap kapacitásnál kisebb komposztüzem létesítése. A komposzttermék értékesítésének fokozott nehézségei miatt viszont nem célszerq 250 300 t/nap kapacitás feletti létesítmények telepítése. Néhány kivételes esettQl eltekintve az eddigi külföldi tapasztalatok is ezt igazolják. A komposztálás hazai telepítése kisebb települések, illetve település-együttesek esetében akkor jöhet szóba ha a termék értékesítése részletes piackutatás és mezQ-erdQgaz-dasági felhasználói egyeztetés után megoldható!
Komposztüzem létesítésekor az alábbi létesítmény-egységeket kell kialakítani, figyelembe véve a például a szennyvíztisztító telep meglevQ adottságait, kapcsolódását:
odavezetQ közutak a bejövQ és kimenQ szállításra, kerítés kapuval,
mérleg,
belsQ üzemi tárolóbunker, tárolóhely, ürítQhely,
szükség szerint a hulladékot elQkezelQ és elQkészítQ gépek, berendezések, hulladékot feldolgozó gépek, berendezések,
szükség szerint a kész komposztot utókezelQ-gépek, berendezések, kisegítQ üzemek (karbantartás, javítás, raktár),
kiszolgáló létesítmények (energia, szennyvíz), adminisztratív és szociális létesítmények,
zöld területek, fásítás stb.,
maradék elhelyezése.
A veszélyes hulladéknak minQsülQ anyagok (pl. olajos talaj) komposztálása során figyelembe kell venni:
a csapadékvíz elvezetést,
az esetleges szivárgó-víz kezelést,
az érlelQ-tér talajának megfelelQ védelmét.
A telephely nagyságát több tényezQ együttesen határozza meg (kapacitás,a maradék utókezelési módja stb.).
5.11.2. Biogáz-elQállítás
5.11.2.1. A biogáz képzQdés alapelve
A biogáz képzQdés körülményeit az anaerob (oxigénmentes) lebomlás jellemzi, az eljárás számára kedvez, elsQsorban közepes (30& 37,5 °C) hQmérséklet-tartományban. Hasonló anaerob lebomlás termofil mikroorganizmusokkal is végbemegy, mégpedig gyorsabban, mint mezofil tenyészettel. Azonban az anaerob bomlás nem exoterm, hanem endoterm folyamat, ezért a lebontandó anyagtömeg melegítésére van szükség, amelynek gazdaságossági hatásai miatt a mezofil lebontás elQnyösebb.
A hulladékok szerves anyaga fQleg növényi anyag, kémiailag cellulóz, különbözQ hemicellulózok, cellulózszármazékok, összetett és egyszerq cukrok, amelyeket összefoglalóan szénhidrátoknak nevezünk. A növényi eredetq anyagokban kisebb, az állati eredetq anyagokban nagyobb arányban vannak jelen a fehérjék és peptidek, továbbá a zsírok és olajok. Ezekhez képest jelentéktelen mennyiségq bonyolultabb összetételq vegyületek is jelen vannak a hulladékokban (pl. vitaminok, hormonok, enzimek) és természetesen a fQ alkotórészek lebomlásából származó egyszerq szerves vegyületek.
Tehát a biogáz-elQállítás szempontjából a legfontosabb három fQ vegyületcsoport: a szénhidrátok, fehérjék és zsírok. Az említett vegyületek teljes anaerob erjedési folyamatának biokémiája és mikrobiológiája még nem teljesen tisztázott. Az egyszerqsített bomlási ciklust az 5.83. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-83.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-83. ábra - Az aerob és az aneaerob erjesztés során lejátszódó folymatok
A biogáz képzQdés teljes folyamata alapvetQen két szakaszra osztható:
az elsQ egy fermentációs biokémiai folyamat (savas erjedés), amely nagy molekulájú szerves anyagok lebontását, feltárását jelenti. A lebontást savképzQ baktériumok és gombák (tejsav, propionsav és vajsavbaktériumok) végzik,
a második szakaszban további baktériumcsoportok az egyszerqbb molekulákat építik le. Így ezek a baktériumok a szerves anyagokat oIdható zsírsavakra, alkoholokra, szén-dioxidra, hidrogénre, hidrogén-szulfidra baktériumok vesznek részt.
A folyamat végeredménye a fQleg metánból és szén-dioxidból álló, energetikai célokra hasznosítható biogáz.
5.11.2.2. A biogáz-képzQdést befolyásoló tényezQk
Tápanyag
A mikroszervezetek számára felvehetQ, megbontható szerves anyag, amely az életfunkciókhoz szükséges energiamennyiséget biztosítani tudja, lényegében a bontandó hulladék.
A tápanyagellátásra nagyon sokféle szerves anyag alkalmas. A biogáz termelés szempontjából az a lényeges, hogy a fermentorba kerülQ keverék állandó összetételq legyen, ez a biztosítéka a kiegyensúlyozott mikrobiológiai tevékenységnek.
Lényeges a tápanyag megfelelQ szén-nitrogén aránya. Ismert tény, hogy a sejtfehérjék felépítéséhez nitrogénre van szükség. Ha kicsi a nitrogéntartalom, akkor nem lehet nagyobb szénmennyiséget feldolgozni, ha túl nagy, akkor az ammóniafelhalmozódóst okoz. Ez utóbbi különösen a metánképzQdést akadályozza. A kívánt értékre állítás (3:1) legegyszerqbb módja a különbözQ hulladékok keverése.
Hasonlóan lényeges a szén-foszfor arány, amelynek optimális aránya 150:1.
Egyéb tápelemek, mint például a kén, a kalcium, a magnézium, a kálium, a cink, a kobalt nem okoznak problémát, mivel a szükséges mennyiség minden komposztálásra szánt anyagban jelen van.
Kémhatás
A bontandó anyag kémiai alkalmasságát jellemzi, amely a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusával értelmezett. A fermentatív és metanogén szervezetek a semleges, pH = 7 körüli értéken fejtik ki hatásukat a legkedvezQbben. A gyakorlat azt mutatja, hogy a degradációs folyamatok során felhalmozódó köztitermékek (szabad savak) hatására a pH-érték savas irányba tolódik (pH = 4& 5), ennek hatására a fermentatív szervezetek mqködése teljesen lelassul.
Ha ezt az elsavanyodási folyamatot idQben észlelik, savfogyasztó anyagokkal (mésztej, szódaoldat) az egyensúly helyreállítható.
A mérgezQ anyagok
A mikrobák aktivitását csökkentik, szélsQséges esetben pusztulásukat okozzák. A metánképzQdési folyamatokban szerepet játszó szervezetekrQl a szakirodalom azt állítja, hogy nagyon érzékenyek a sejtmérgekre, de rövid ideig elviselik azokat, újra aktiválódnak.
Nedvesség (víz)
Víz szükséges a mikroszervezetek anyagcseréjéhez, és ez a biokémiai folyamatok közege is. Ezért a tápanyag nedvességtartalma is fontos tényezQ. A mikroorganizmusok tevékenységéhez szükséges nedvesség meglehetQsen tág határok között mozog. Erjesztési kísérletek mutatják, hogy 0,1%-tól 60%-ig nQhet a szárazanyag-tartalom. A technológiát a gazdaságosságra is figyelve alakítják ki. Nedves-, félszáraz és szárazeljárások ismertek. Ezek közül legelterjedtebb a nedveseljárás.




A hQmérséklet
Egy adott mikroorganizmus (faj) élettevékenységéhez szükséges abiotikus környezeti tényezQ. A biogáz elQállítása szempontjából pedig a legfontosabb rendezQfaktor. Ismeretesa mezofil (optimális hQmérséklet: 30 35 °C) és a termofil (optimális hQmérséklet: 50 65 °C) eljárás. Ez utóbbi esetén a folyamat gyorsabb és 10& 20%-kal termelékenyebben zajlik le ugyanolyan szerves anyag lebontása esetén. Ennek viszont az az ára, hogy mqszakilag bonyolultabb megoldásokat kell alkalmazni, mivel a termofil mikroorganizmusok érzékenyebbek a külsQ körülményekre.
5.11.2.3. A keletkezQ biogáz összetétele, mennyisége
A biogáz energiaértékét a tiszta metán részaránya határozza meg, amely az egyes eljárások és a feldolgozott hulladékok függvényében 50 70% között mozog.
A biogáz összetételének alakulását az 5.84. ábrán és a 5.33. táblázatban mutatjuk be, minimá-lis-maximális összetevQ arányok mellett.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-84.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-84. ábra - Biogáz öszetételének változása az erjesztés különbözQ szakaszaiban
I. aerob szakasz; II. anaerob szakasz, savas szakasz; III. anaerob, metános szakasz (instabil); IV. anaerob, metános szakasz (stabil)

Gázféleségek a biogázban max. min. átlag metán CH4 70 55 66 szén-dioxid CO2 44 27 31 Mellékgázok hidrogén H2 4  Mellékgázok összesen
3 oxigén O2 1  nitrogén N2 1 0,1 szén-monoxid CO 4  kén-hidrogén H2S 2  5-33. táblázat - A biogáz összetétele (%)
A zárt rendszerq üzemi biogáz termelQ berendezésekbena feldolgozott anyagféleség függvényében 1 kg szerves anyagból 0,25 0,5 m3 hasznosítható biogáz nyerhetQ. A biogáz fqtQértéke 21 25 MJ/m3 érték körül alakul.
5.11.2.4. A biogáz elQállítás technológiái
A biogáz elQállítás lényegében kétféle eljárással valósítható meg:
biogáz elQállítás adott mesterséges reaktorban,
biogáz kinyerés szeméttelepeken természetes reaktorokban.
Biogáz elQállítás reaktorokban
A biogáz-elQállítás technológiájának mqszaki és gazdasági szempontból történQ optimalizálására színvonalas mqveleti kutatások irányulnak.
Ezek a vizsgálatok elsQsorban a felhasználandó nyersanyagok összetételére vonatkoznak, fQképpen a technológiára, a kitermelésre gyakorolt hatásuk miatt. A technológiai változatok és az üzemi megoldások számosak.
A technológiák fQbb lépései
Alapanyag tárolás-készletezés
Az alapanyag-tárolás mqszaki megoldásait a rendelkezésre álló hulladék-anyag jellemzQi (nedvességtartalom, bomlékonyság stb.) határozzák meg. DöntQ fontosságú már az elsQ lépésnél is és a teljes technológiai sor folyamán a környezetvédelmi elQírások figyelembevétele, betartása.
Anyag-elQkészítés
Az anyag-elQkészítés szintén az anyag jellemzQihez szorosan igazodó mqveletsor. Ebbe a fogalomkörbe soroljuk a tisztítást, fáziselválasztást, aprítást, szuszpendálást, homogenizálást, kondicionálást és az összetétel beállítását.
A tisztítás célja mindazoknak a zavaró vagy káros anyagoknak a kiválasztása, elkülönítése, amelyek biológiai és mqszaki szempontból zavaróak, így végsQ fokon e lépés a szervesanyag-hányad növelését célozza.
A fáziselválasztás a víztartalom csökkentését, a szervesanyag-tartalom növelését jelenti. A tisztítás és fáziselválasztás eszközei: a szqrQrácsok, rosták, homokfogók, ülepítQk, ívszita, centrifuga, mágneses vaskiválasztó.
Az aprítás mqvelete egyaránt biológiai és mqszaki célú. A mikroszervezetek számára elQnyös, ha a lebontásra nagyobb felület áll rendelkezésre. Ezzel elérhetQ az egyidejq, nagy intenzitású lebontás. Az anyagmozgatást is egyszerqsíti az aprítás.
A homogén anyagösszetétel mikrobiológiai oldaláról nézve elQsegíti az állandó mikrobapopuláció kialakulását, fennmaradását és azok hatékony degradációs tevékenységét. A homogenitás elsQsorban az egyenletes és állandó nedvességtartalmat és kémiai összetételt jelenti. A homogenitás eszközei általában a keverQk, csigaszivattyúk és keringtetQ szivattyúk. A megfelelQ nedvességtartalom beállítható eltérQ nedvességtartalmú anyagok keverésével, vízelvonással vagy vízzel való hígításával.
Az anyagösszetétel beállításához hozzá tartozik még a különbözQ hulladékok vagy segédanyagok hozzáadása, hogy a már kialakult és a kívánt szinten mqködQ mikroorganizmus populáció igényének megfelelQen mqködhessen.
Az alapanyag-kondicionálás az alapanyagnak megfelelQ hQmérséklet beállítását jelenti. Ez történhet felmelegítéssel, esetleg hqtéssel. A felmelegítés megkönnyíti a patogén szervezetek elpusztítását, ill. a termofil anaerob mikroorganizmusok tevékenységét. Hqtést akkor alkalmaznak, ha a közepes (mezofil) hQmérséklet-tartomány-nál nagyobb hQmérsékletq alapanyag érkezik.
Erjesztés, a reaktorok követelményei
Az elQkészített hulladék-alapanyagot a megfelelQ adagolóberendezéssel az erjesz-tQ-tankba juttatják. Az adagolóberendezés iránti mqszaki követelmények: üzembiztonság, az adagolás pontossága, alkalmas legyen különbözQ homogenitású alapanyag továbbítására, bizonyos mértékq keverési feladatot is ellásson stb.
Az erjesztQ-tankban játszódik le az eljárás biokémiai folyamata. A tanknak nagyon sok követelménynek kell megfelelnie. Ezek a következQk:
a megfelelQ keverés,
a gázkilépés és a maradékanyag-kiürítés minden szempontból hatékony megoldása,
gondoskodni kell a reaktor megfelelQ hQmérsékleten tartásáról is, mivel ez a gázképzQdésre és az eljárás energiamérlegére egyaránt méretének, alakjának, szigetelésének és az erjesztendQ anyag jellegének legjobban megfelelQ fqtQrendszer kiválasztásával érhetQ el.
a karbantartás egyszerqsége, a korrózióállóság üzemviteli szempontból fontos. A reaktorok kivitelezési változatait az 5.34. táblázat tartalmazza.



A felosztás elve Változatok I. II. III. Telepítés Felszín feletti Földbe süllyesztett FekvQtankos Állótankos (torony) A reaktor anyaga Betonkádas Acéltartályos Mqanyag tankos A keverés módja Mechanikus Szivattyús Csigás A fqtési mód 35 °C-ra (mezofil) 55 °C-ra (termofil) Köpenyfqtésq CsQkígyós Közvetlen gQzfúvatásos Technológiai elv szerint EgylépcsQs KétlépcsQs Félszáraz Nedves Szuszpenziós Üzemmód Szakaszos Félfolyamatos Folyamatos 5-34. táblázat - BiogáztermelQ reaktorok kivitelezési változatai
Az adott lehetQségek közötti választás meglehetQsen bonyolult feladat, körültekintést igényel.
A technológiák osztályozása
Aszerint, hogy a fermentatív és a metános erjesztést külön-külön vagy együtt valósítják meg a reaktorban megkülönböztetünk:
egylépcsQs,
kétlépcsQs eljárásokat.
Az technológia üzemmódját( folyamatos, szakaszos) csak a feldolgozandó hulladék szárazanyag-tartalmának függvényében lehet megválasztani (nedves: 0,5 1% szá-razanyag-tartalmú, szuszpenziós: 5 15% szárazanyag-tartalmú és félszáraz: 15 24% szárazanyag-tartalmú, valamint száraz: 25%-nál nagyobb szárazanyag-tartalmú töltetekkel dolgozó reaktorok).
A szakaszos erjesztés általában félszáraz töltettel mqködik. A reaktort megtöltik ezzel az anyaggal, majd lezárják. A folyamat kb. 50 napig tart, ebbQl 10 nap körülire tehetQ az inkubációs, felfutási szakasz, a többi az aktív, gáztermelQ szakasz. A gázképzQdés befejezQdése után a reaktort kiürítik és újratöltik.
A szuszpenziós eljárás reaktorai gázbiztosan zárt edények. Gyakori rátöltés esetén mqködtethetQk félfolyamatos és közel folyamatos üzemmódban. Az anyag keverése lehet mechanikus, folyadék keringtetéses és gázátfúvatásos megoldású. A fqtést me-legvíz-keringtetéssel vagy gQzbefúvatással oldják meg.
A nedveseljárás viszonylag új megoldás. Ebben az esetben a reaktor alsó részén lép be a tápfolyadék, ez lassan felfelé áramolva érintkezik az iszapággyal, majd az erjedQ iszappal együtt tovahalad, és végül a reaktor felsQ részén távozik. Az eljárás nagy elQnye, hogy folyamatos üzemq, igen termelékeny, maga a reaktor egyszerq felépítésq.


Melléktermék-kezelés
A biogáz élQállítás mellékterméke a kirothasztott iszap. Ennek jellege, mennyisége és minQsége az adott technológiai eljárástól függ. A maradékanyag utókezelése általában átlevegQztetésbQl vagy szellQztetésbQl áll, továbbá stabilizálható, utóérlelhetQ (komposztálással).
A reaktorból kikerülQ anyag hasznosítható eredeti állapotban takarmányként ,talajjavító szerves trágyaként is, vagy szárítva szemcsézve és csomagolva.
Biogáz-kinyerés szeméttelepeken
A biogáz-elQállítás különleges, újabban hazánkban is elterjedt területe a települési hulladék-lerakóhelyi biogáz termelés, a lerakott hulladékba telepített gázkivételi kutak segítségével. (5.85. ábra)
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-85.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-85. ábra - Biogázkút kialakítása
A gázkutak két esetben is telepíthetQk:
újonnan létesített lerakók esetén a lerakás során folyamatosan,
meglévQ lerakó esetén új gázkutak létesítésével
A viszonylag kis beruházási és üzemeltetési költségekkel járó megoldás, a véglegesen lerakott szerves hulladékok hasznosításának egyetlen lehetséges módja. Az eljárás feltétele a megfelelQen szigetelt és takart, szigorú technológiával kialakított rendezett lerakóhely megléte. ElQnyös, ha a szilárd hulladékkal együtt iszapszerq maradékok is elhelyezésre kerülnek.
A hasznosítható gázkihozatal a tapasztalatok szerint, a hulladékösszetétel függvényében évente min.1,5 2 m3/t, átlagosan 3,5 4 m3/t nagyságúra becsülhetQ (20 25 éves üzemeltetés feltételezésével).
A gázkinyerésre többféle megoldás használható, amelyek azonban két fQ csoportra, függQleges és vízszintes elrendezésq rendszerekre oszthatók. Megkülönböztetünk passzív rendszereket, ahol a gáz saját nyomása következtében lép be a gázgyqjtQ kutakba és aktív rendszereket, ahol a gáz összegyqjtésére megszívást alkalmaznak.
Az üzemeltetési mód a kitermelés hatásfokát jelentQsen befolyásolja. A kutakat 30 80 m távolságra telepítik úgy hogy a felszínhez közeli szakaszt a levegQbeszívás és ezzel robbanásveszélyes gáz-levegQ kialakulása elkerülésére körbeszigetelik. A vízszintes elrendezésq gázelszívó berendezések kialakítása az alagcsövezésre hasonlít.
A gyakorlatban a hatásfok növelése céljából, kombinált  függQleges és vízszintes  elrendezésq gázkutakat is alkalmaznak. A teljes rendszer kiépítésének vázlatát a 5.86. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-86.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-86. ábra - Hulladék-lerakóhelyi biogáz-kinyerés technológiájának vázlata
1. gázkutakból vezetQ gyqjtQcsQ; 2. víztelenítQ; 3. lefáklyázó gázégQ; 4. gázkazán speciális gázégQkkel; 5. gáznyomóvezeték; 6. nyomásszabályozás; 7. gázejtQcyQ; 8. takaróréteg; 9. lerakott hulladék
A kitermelt gáz optimálisan 55 60% metánt és 40 45% szén-di-oxidot tartalmaz. A metán/szén-dio-xid arány a hulladék összetételétQl, tömörítésének fokától és a lerakóhely szigetelésétQl függ.
Gyakran a levegQ által felhígulva 4 6% oxigént és 15 30% nitrogént is tartalmazhat az említett két komponens rovására. Friss lerakónál a gáz 4 6% hidrogént tartalmazhat. A hulladék nedvességtartalma miatt mindig vízgQzzel telített. Ezt hasznosítás elQtt kondenzálni kell és a kondenzátumot vissza kell juttatni a lerakóhelyre. A hulladék nyomelemeinek egy része is bekerül a kondenzátumba, A hulladékból nyert biogázban esetenként elQfordulnak: kén-hidrogén és szerves vegyületek, fQként szén-hidrogének.
A legegyszerqbb és leggyakoribb hasznosítás fqtési célokra történQ elégetés, valamint villamos energia termelés hQenergia ellátással kapcsoltan. Ez esetben elegendQ a gáz víztartalmát kondenzálni, egyéb tisztítás általában nem szükséges. A villamos energiát gázmotorokban állítják elQ (gázmotor, generátor és hqtQ-egység). Teljesítményük általában 120 155 kW. Hatásfokuk kb. 33%, azonban a motorok és a füstgázhqtQ egység kihasználási fokától függQen a lerakóhelyi gáz energiatartalmának max. 55%-a is hasznosítható (villamos energiára számítva). A minél jobb összhatásfok elérése érdekében törekedni kell a hulladék-hQ lehetQleg teljes hasznosítására (épületek, kertészetek, terményszárítók stb.).
További hasznosítási lehetQséget jelent a gáz tisztítással és dúsítással földgáz minQségq termékké alakítása. Ekkor a szennyezQket leválasztják és a nem éghetQ alkotókat eltávolítják. A legtöbb gondot okozó kén-hidrogén és szén-hidrogének eltávolítására nedves gázmosást alkalmaznak, a metán és CO2 szétválasztására nyomás alatti vizes mosást, szerves abszorbensekkel való mosást, adszorbciós módszert vagy membrános eljárásokat használnak. Eddig elérhetQ volt 85 90%-os metántartalom. Ez az egyik területe az eljárással kapcsolatos kutatási munkának.
A továbbfejlesztés másik területe a gázképzQdés mechanizmusának elemzése azért, hogy optimalizálják a folyamatot. Ennek keretében kutatják annak lehetQségét, hogyan lehetne a végbemenQ mikrobiológiai folyamatokat úgy intenzifikálni (szerves anyagok bomlásának felgyorsításával), hogy növekedjen a képzQdQ gáz mennyisége, a gázképzQdési folyamat idQintervallumának pontosabb beállíthatósága mellett.
5.11.2.5. A biogáz tárolása, kezelése
A biogázt kondenzáltatást követQena nyers-gáztartályban tárolják. A további gázkezelési  tisztítási feladatok szén-dioxid és kén-hidrogén eltávolítást, esetenként komprimálást jelentenek. A gyakorlatban a széndioxidot mésztejes kezeléssel, a hidrogénszulfidot vas-oxid-aktívszén rétegen történQ átvezetéssel távolítják el.
5.11.2.6. Az energiafelhasználás lehetQsége
A biogáz energetikai felhasználása lehet:
közvetlen elégetés (gáztisztítás nélkül vagy tisztítással) hQhasznosítással,
gázmotorok üzemeltetése, elektromos energia és hQenergia együttes hasznosítása.
A reaktoros biogáz berendezések  a mezofil eljárások és a korszerq hQszigetelési megoldások kifejlesztéséig  fQleg a melegebb éghajlatú országokban terjedtek el (Kína, India)
A reaktoros biogáz energiafelhasználása során a következQ gyakorlati problémák merülnek fel:
a berendezés mqködése folyamatos, a hQszükséglet szakaszos,
a téli, hqvösebb idQszakban a reaktor fqtése is energiát igényel.
Ezeket az alkalmazási feltételeket egy adott telepítés esetén külön-külön meg kell vizsgálni.
A korszerq energiahatékonysági fejlesztések eredményeképpena biogáz energetikai hatásfoka javult és számos nyugat európai eredményrQl lehet ma már hírt kapni. A hazai alkalmazás kérdéseinél az energiatermelés gazdaságosságát:
adott hulladék más technológiával történQ ártalmatlanítási költségeivel szemben,
az ökológiai elemzés teljes ciklusában lehet csak értékelni.
A kinyert biogáz és a maradékanyag hasznosítási lehetQségeit szemlélteti az 5.87. ábra.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-87.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-87. ábra - A kinyert biogáz és a kierjedt anyag hasznosításának lehetQségei
5.11.2.7. Néhány jellemzQ technológia bemutatása
A háztartási hulladékok és szennyvíziszap kezelésére egy félszáraz termofil biogáz termelQ technológiát dolgozott ki az amerikai Dynatech Corporation. Ennek a technológiai vázlata a 5.88. ábrán látható. A jelenleg mqködQ két kísérleti berendezés 2 illetve 100 t hulladékot képes feldolgozni, az utóbbi 1 t hulladékból 85 m3 biogázt állít elQ.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-88.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-88. ábra - Dynatech Corporation (USA) háztartási szemétbQl biogáz fejlesztésére kidolgozott technolóiája
1. bunker; 2. aprító; 3. szennyvíziszap-akna; 4. mágneses vaskiválasztó; 5. QrlQ; 6. keverQcsiga; 7. hQcserélQ; 8. reaktor; 9. kondenzor; 10. abszorber; 11. kompresszor; 12. iszap-kondicionáló; 13. iszapsqrítQ; 14. iszap-víztelenítQ; 15. iszaplepény-tároló; 16. recirkuláló víz vezetéke
Hazánkban a GATE-VITUKI-MÉLYÉPTERV állattartási hígtrágyákra alapozva Szécsényben, illetve Dömsödön tervezett és helyezett üzembe biogáz telepeket, az elQzQ még mqködik, technológiai vázlatát az 5.89. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-89.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-89. ábra - MezQgazdasági nagyüzemben alkalmazható biogáz-elQállítás
1. állattartó telep; 2. átemelQ akna; 3. bálabontó; 4. adagoló csiga; 5. keverQcsiga; 6. homogenizáló tartály; 7. erjesztQ reaktorok; 8. gáztartály; 9. fázisbontó; 10. gázmotor; 11. generátor; 12. keringetQ-keverQszivattyú; 13. adagolószivattyú; 14. mqtrágya-adagolás; 15. hQcserélQ; 16. komposztérlelés; 17. komposzt átkeverése
Az 5.90. ábrán bemutatjuk a biogáz termelésre alapozott komplex energetikai modellt, amelyet a vidékfejlesztés céljára dolgoztak ki hazai szakembereink és konkrét adaptálása már folyamatban van.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-90.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-90. ábra - Települések energiaellátásának optimális kielégítése (logikai modell)
5.11.3. Fémkinyerés mikrobiológiai úton
Az egyre kisebb fémtartalmú és egyre nehezebben hozzáférhetQ fémkészletek feldolgozása a hagyományos kémiai módszerekkel nem minden esetben gazdaságos és csak mikrobiológiai úton oldható meg.
Az eljárás két lényeges megvalósítási formában:
baktériumos kilúgozódással,
bioszorpcióval valósítható meg.
A baktériumos (indirekt vagy direkt) kilúgozódás során híg oldatok redoxpoetnciál változásával az adott fémet oldhatatlan vegyületébQl (pl. szulfidjaiból ) oldhatóvá teszik, majd hagyományos eljárással (cementálás, elektrolízis) fémformában kinyerik.
Így feldolgozhatók például :
ércbányászat során visszamaradt kis fémtartalmú ásványok, meddQk,
ércdúsítási zagyok, vörösiszapok,
erQmqvi pernyék, szállóporok,
páclevek, galvánfürdQk, iszapok stb.
A bioszorpciós eljárás lényege, hogy egyes mikrobák sejtjei fiziko-kémiai erQkkel vonzzák adott vizes oldatok fémionjait. Az eljárás már a gyakorlatban is alkalmazott:
fémtartalmú szennyvizek, hulladékok méregtelenítésére,
értékes és ritka fémek kinyerésére
A mikrobiológai eljárások ma már a biotechnológia egy gyakorlati hasznosítási területét jentik, újabb és újabb kutatási eredményeikkel.
5.11.4. Enzimes fermentáció
A fehérjék, zsírok és más komplex szerves anyagok lebontására is kidolgozott enzimes eljárásokat a hulladékfeldolgozás területén még viszonylag szqk körben alkalmazzák, azonban a gyakorlati alkalmazás érdekében igen komoly fejlesztQ munka is folyik.
Az eljárásnál a mikroszervezetek által termelt enzimek mint biokatalizátorok végzik az anyag átalakítását. Ily módon fQként a hulladék cellulóztartalma, vagy az egyszerqbb szénhidrátokká bontott cellulózanyagok, cukrok alakíthatók etanollá vagy más szerves vegyipari alapanyaggá.
A hulladékban levQ cellulóz enzimes feldolgozására, illetve etanol elQállítására alkalmazott eljárás rendszerint három szakaszra különül el:
a cellulóz hidrolízise cukortartalmú masszává,
a cukrok fermentációja,
az etanol koncentrálása desztillációval.
A cellulóz hidrolízisére savas bontást alkalmaznak. Az enzimes fermentációs eljárások felhasználásával elsQdlegesen állati táplálkozásra szolgáló egysejt-fehérje állítható elQ. A módszerek széles körq gyakorlati alkalmazásra még nem kiforrottak.
Hulladékkezelési szempontból az enzimes fermentáció elsQdlegesen a mezQgazdasági és élelmiszeripari, valamint a papírhulladékok hasznosításában jelent, ez ideig nagyrészt kiaknázatlan lehetQségeket.




5.12. A hulladékok elhelyezése
5.12.1. Az elhelyezés fogalma, a lerakóhellyel szemben támasztott követelmények
A hulladékok elhelyezésea hulladékkezelés végsQ mqvelete, mely során a jelen gaz-dasági technológiai viszonyok között tovább nem hasznosítható anyagokat talajon vagy talajban tároljuk.
Rendezett lerakásról a települési szilárd, folyékony és iszaphulladékok esetében akkor beszélünk, ha a hulladékokat:
az adott környezetvédelmi-közegészségügyi feltételrendszer betartásával,
elQre megszabott technológiai rendben,
talajon, vagy talajban létesített természetes vagy mesterséges üregben helyezzük el.
Rendezett biztonságos lerakásról a veszélyes hulladékok elhelyezése esetén beszélünk, amikor a környezeti kockázatok minimalizálása érdekében lényegesen szigorúbb környezetvédelmi feltételrendszer elQírásai érvényesek.
A környezetvédelmi szempontból megkövetelt elQírások és az alkalmazott technológiák jellege szerint lényegében két módszert különböztetünk meg:
a talajon, talajban és
mélyrétegben történQ elhelyezést.
A rendezett lerakás illetve elhelyezés viszonylagos egyszerqsége és a korszerqbb eljárásokhoz viszonyítva kisebb költségvonzata miatt hazánkban még hosszú ideig ezt az ártalmatlanítási eljárást lehet mértékadónak tekinteni.
A hulladéklerakók környezeti biztonságos tervezése hazánkban környezeti hatásvizsgálathoz kötött tevékenység és ezen belül a vonatkozó elQírások betarthatóságának vizsgálata, a szükséges védekezési eljárások konkrét elemzése szükséges.
A hulladéklerakók környezeti szempontból történQ biztonságos tervezéséheza következQ feltételek vizsgálata szükséges.
5.12.1.1. A hulladékok jellege, fizikai és kémiai jellemzQi
A hulladékok tulajdonságai közül meghatározó a hulladék jellege, környezeti hatás szerinti besorolása:
települési szilárd és iszaphulladék,
települési hulladékkal együtt kezelhetQ (lerakható) termelési hulladék,
veszélyes hulladékok anyagcsoportja.
Az elhelyezési technológiát döntQ módon határozza meg a hulladék veszélyessége. A hazai rendelkezések szerint e kritérium alapján a hulladékok az I., II., és III. csoportba sorolhatók. Az I. csoportba tartozó, legveszélyesebb hulladékok elhelyezése során kell a legnagyobb biztonságra törekedni, míg a III. csoportba tartozók közül bizonyos hulladéktípusok a megfelelQ természetes és mqszaki védelemmel ellátott települési hulladék lerakóhelyen is elhelyezhetQk.
A veszélyes hulladékok esetében további meghatározó tulajdonság lehet:
a hulladék toxicitása, veszélyességének mértéke,
halmazállapota,
mennyisége,
fizikai-kémiai tulajdonságai: viszkozitás, sqrqség, oldhatóság, gyulladáspont, kémhatás(pH),
a hulladék kémiai összetétele: szerves-és szervetlenanyag tartalom,
a hulladék csomagolási módja
A fentiek figyelembevételével a hazai szabályozás alapján lerakással nem ártalmatlanítható:
az A tqzveszélyességi osztályba sorolt,
az egymással vagy önmagukban reakcióképes,
a gyorsan bomló továbbá biológiailag lebomló szerves-anyagokat tartalmazó veszélyes hulladékok,
fertQzQ, továbbá
vizes, illetve folyékony szerves közegq veszélyes hulladékok.
5.12.1.2. A lerakóhely elhelyezkedése, a lerakás körülményei
a terület nagysága és befogadóképessége, bQvítési lehetQségei (legalább 25 év idQtartamra legyen elegendQ,
a gyqjtQkörzethez viszonyított helyzet, megközelíthetQségi lehetQség,
az infrastrukturális létesítményekhez viszonyított helyzet (közmqvek, víz, áram stb.)
a környezetbe illeszthetQség,
a lerakás elQtti anyag-elQkészítés,
települési hulladék esetében másodnyersanyag vagy komposztálható frakció válogatása,
veszélyes hulladék esetében nedvességtartalom csökkentése vagy egyéb az elhelyezést megkönnyítQ elQkezelés (pl. beágyazás),
esetleges csomagolás (ezt már települési hulladék esetében is alkalmazzák) mely lényegesen javítja a tárolás biztonságát azáltal, hogy:
lehetQvé teszi a különbözQ jellegq hulladékok elkülönített elhelyezését,
kizárja a hulladékok egymásra hatásából, keveredésébQl származó veszélyhelyzeteket,
egy ideig meggátolja a hulladék talajjal, talajvízzel való érintkezését, a veszélyes komponensek kilúgozódását,
hosszabb-rövidebb ideig lehetQséget ad a csomagolt hulladék kiemelésére, újrafelhasználására.

5.12.1.3. Környezetvédelmi követelmények
A lerakó helyének kiválasztásánál elsQsorban a hatályos jogszabályokat kell alkalmazni, ennek során részletesen figyelembe kell venni:
a terület ökológiai adottságait,
a levegQtisztaság-védelmi,
a vízvédelmi,
a termQföld-védelmi,
a földvédelmi,
a természetvédelmi,
a tájvédelmi követelményeket,
az erdQ és fásítás rendeltetésszerq használatának követelményeit,
a közegészségügyi elQírásokat,
az ásványvagyon-védelmi elQírásokat,
a területfejlesztési szempontokat,
a településrendezési terv önkormányzati rendelkezéseit,
az OTEK általános érvényq elQírásait.
E sok szempont együttes mérlegelése adott telepítés esetében a környezeti hatástanulmány feladata.
5.12.1.4. Az EU követelményei
Az EU direktívái közül a COM (97) 0105 Final-Syn 97/005 sz elQírás foglalkozik a lerakóhelyek kérdéskörével és a következQ három lerakóhely típust veszi figyelembe:
veszélyes hulladékok lerakóhelyei,
nem veszélyes (települési) hulladékok lerakóhelyei,
inert hulladékok (építési törmelék stb.) lerakóhelyei.
Az irányelv a települési hulladékok kérdéskörében megfogalmazza azt, hogy a lerakóhelyre kerülQ, biológiaialag bontható települési hulladékok összes mennyisége (országos viszonylatban) nem haladhatja meg a következQ célszámokat:
2002 évben a lerakóhelyre kerülQ biológiailag lebontható hulladék
2002 évben az 1993. évben keletkezett összes mennyiség 75%-át
2005 évben az 1993. évi összes mennyiség 50%-át
2010 évben az 1993. évi összes mennyiség 25%-át
A direktíva célkitqzése tehát az hogy a lehetQségek szerint a társországokban csökkenteni kell a lerakással ártalmatlanított szerves hulladékok mennyiségét, a szelektív gyqjtés illetve az égetés, komposztálás, biogáz-elQállítás mint hasznosítási technológiák arányának növelésével.
5.12.2. A hulladéklerakók tervezési szempontjai
A települési szilárd hulladéklerakó céljára alkalmatlan területek:
ivó-, gyógy-, és ásványvíz bázisok védQterületei,
felszíni vizek 200 m-es sávja,
árvízveszélyes területek, árvízvédelmi töltésen belüli területek,
kiemelten védett természeti értékek elQfordulási helyei (barlang, nemzeti park)
kiemelten védett levegQ-tisztaságvédelmi kategóriába sorolt területek,
" repülQterek védQterületei.
Mqszaki védelem nélkül települési szilárd hulladéklerakásra alkalmatlan területek:
magas talajvízállású területek (pl. nádasok)
belvizes területek, belvízveszélyes területek,
jó vízvezetQ képzQdményekben kialakított kavics-és homokbányák, repedezett kQzetekben lévQ felhagyott bányagödrök,
vízbázisok hidrogeológiai védQterületei,
felszíni szennyezésre érzékeny talajú területek.
A lerakó-telepek technológiai létesítményei
A lerakó-telepek kötelezQ technológiai építményei a következQk:
medencék vagy más alakú lerakó-tér,
aljzatszigetelési rendszer,
csapadék-és szivárgó-víz gyqjtQ, ellenQrzQ, kezelQ rendszer,
az üzemelés biztonságát szolgáló létesítmények,
kerítés,
védQerdQsáv,
kommunikációs kapcsolat (telefon),
kár-és baleset-megelQzési,
kárelhárítási létesítmények,
a lerakó lezáró szigetelési és vízelevezetési rendszer,
hídmérleg,
a folyamatos ellenQrzést biztosító monitoring rendszer.
A veszélyes hulladék lerakó-telepen fenti biztonsági létesítmények kiegészülnek
számítógépes nyilvántartó rendszerrel,
helyszíni ellenQrzQ laboratóriummal.
A lerakó-telepek járulékos létesítményei:
közlekedési terület, utak,
közmqvek,
iroda,
szociális helyiségek,
karbantartó, javító mqhelyek.
A terület kiválasztása
A hulladékok elhelyezésére való létesítmény számára az elQzQekben ismertetett szempontok figyelembevételével választható ki a terület. Ehhez a következQ fontosabb vizsgálatokat kell elvégezni:
Tisztázni kell, hogy milyen jellegq  kommunális vagy veszélyes hulladékokat  értve  távlatilag milyen mennyiségben kívánnak elhelyezni. Ez  mint az elQzQ követelményrendszer alapján is látható  meghatározza a keresett terület iránti geológiai, földtani, hidrológiai követelményeket és a terület nagyságát.
A számításba vett területek felkutathatók földtani térképek tanulmányozásával, különféle területekre vonatkozó meglevQ adatok felhasználásával, (pl. lerakásra alkalmatlan vagy alkalmas területek földtani atlasza segítségével) valamint helyszíni bejárással.
A talajtani vizsgálatok közül kommunális lerakó esetében a következQk a legfontosabbak:
talajvíz mélysége,
áramlási iránya,
talajösszetétel (morfológia),
talajfizikai jellemzQk, különös tekintettel a vízáteresztQ-képességi tényezQ (k) alakulására.
A veszélyes hulladékelhelyezQ területek kiválasztása már ezen felül lényegesen több információ szükséges például:
geomorfológiai viszonyok. Talajmegcsúszási, illetve eróziós veszély elkerülése, valaminta tároló kialakítása, üzemeltetése szempontjából elQnyösebb közel sík vagy enyhe lejtésq terület;
az elhelyezésre való talajréteg, kQzettest térbeli kiterjedése vertikális, horizontális homogenitása. KedvezQ, ha a talajréteg homogén és kiterjedése olyan, hogy kialakíthatók a kívánt méretq hulladéktárolók és a szigetelQ réteg megfelelQ vastagságú;
kQzettani és ásványi összetétel. A tároló kQzetanyaga és az elhelyezett hulladékok között nem jöhetnek Iétre olyan kölcsönhatások, amelyek elQsegítik a hulladék kijutását a tárolóból. KedvezQ viszont, ha adszorpció, illetve vízzáró-képes-ség miatt csökken a migráció lehetQsége. Hazai viszonyokat tekintve az elhelyezésre elsQsorban a nagy agyagásvány tartalmú, kötött talajok jöhetnek számításba adszorpciós tulajdonságuk, duzzadóképességük miatt;
szemcseszerkezeti és talajmechanikai tulajdonságok. VízáteresztQ-képesség és szennyezQanyag mozgás szempontjából meghatározó a talajszemcsék mérete, a réteg tömörsége, illetve porozitása. Minél kisebb a szemcseméret és minél nagyobb a tömörség, annál jobb valamely talajvízzáró képessége;
hidrológiai és hidrogeológiai tulajdonságok. KedvezQ, ha nincs kommunikáció a területre lehulló csapadékvíz, a talajvíz és a mélyebb rétegek között, ha a talajvíz mélyen helyezkedik el vagy egyáltalán nem fordul elQ, ha az esetleges szennyezQdés nem érint hasznosítható vízréteget, ha megoldható a csapadékvíz felszíni elvezetése.

Valamely elQzetesen számításba vett terület alkalmasságának eldöntéséhez szükséges vizsgálatok költségesek, ezért korlátozni kell a vizsgálatra kerülQ területek számát. Ezt figyelembe véve a tervezésnek ezen a szintjén célszerq az engedélyezQ hatóságok véleményét is kikérni. A vizsgálatok során el kell végezni az adott terület részletes geológiai, hidrológiai feltárását, meg kell határozni a várható szennyezQ anyagok mozgását a talajban, becsülni kell a lerakóhely hatását a környezetre, meg kell ha tározni az elhelyezést megszabó, illetve lehetQvé tevQ fQbb mqszaki megoldásokat. A környezeti és mqszaki jellemzQkön kívül foglalkozni kell a környezQ lakosságot érintQ közegészségügyi, társadalmi kérdésekkel.
Fenti kérdések komplex vizsgálata az elQzetes és részletes hatásvizsgálat feladata. A hatásvizsgálat alapján elkészítetett hatástanulmány hatósági és társadalmi elfogadtatása után kerülhet csak sor az építési engedélyezési eljárás lebonyolítására és a beruházás kivitelezésére.
A lerakóhelyen végbemenQ folyamatok
Szilárd települési lerakóhelyek
A szilárd települési hulladékok esetében igen összetett, fizikai-kémiai-biológiai folyamatok zajlanak le amelyek megszabják a tervezés-üzemelés fQbb tennivalóit.
Lényegében a lerakó outputjai: a szivárgó víz és a keletkezQ gázfázisú anaerob bomlástermékek (depóniagáz).
A települési szilárd hulladék lerakóhelyen végbemenQ folyamatok vázlatát szemlélteti az 5.91. és az 5.92. ábra
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-91.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-91. ábra - Hulladékdepónia vízforgalma
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-92.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-92. ábra - A hulladéktestben végbemenQ folyamatok
A települési hulladék lerakóhelyen lényegében öt leépülési fázis megy végbe, melyek idQben egymást követik.
a lerakás után egy rövid anaerob fázisban a hulladék szerves alkotói a még jelenlévQ oxigénnel széndioxiddá és vízzé alakulnak át,
az elsQ anaerob fázisban az erjesztQ és acetáló baktériumok aktivitása megnQ, folyékony zsírsavak, széndioxid, hidrogén keletkezik, a savas reakció felszabadítja a nehézfémeket,
az anaerob folyamat további lefolyása során megnQ a metánképzQ baktériumok aktivitása.
a metánképzQdés stabilizálódik, a folyékony zsírsavak részarány továbbnQ,
a folyamat végén csak a nehezen leépülQ szerves anyagok maradnak vissza, fokozatosan ismét nitrogén és oxigén diffundál az atmoszférából a depóniatestbe.
Bár a bomlás kezdeti szakasza aerob késQbb már egyértelmqen az anaerob folyamatok dominálnak  ehhez feltétlen szükséges a szemét 50 60%-os nedvességtartalma.
Szivárgó víz mennyisége
A csurgalék-víz mennyisége számos tényezQ függvénye:
befolyásolja a depónia kialakítása,
a lerakási technológia jellege és hatásfoka (tömörítés),
a lerakott hulladék jellege (szemét  szennyvíziszap együttes lerakása esetén nagyobb),
az adott terület csapadékviszonyai,
az adott terület párolgási viszonyai.
A hazai párolgási és csapadékviszonyokat elemezve az átlagos csurgalék-víz hozam 150 300 m3/ha/hónap (5 10 m3/ha/nap) értéknek lehet tekinteni. (Ez 1 mm/nap beszivárgás és k = 108 m/s szivárgási tényezQ mellett)
Az 5.93. ábra különbözQ lefolyási viszonyok mellett 1 ha szigetelt tároló esetén a vízmennyiség számítást tartalmazza.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-93.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-93. ábra - Vízmennyiség számítás 1 ha szigetelt területre vonatkozóan (m3/hónap)


MinQsége
A szemét-testen átszivárgó csapadékvíz (csurgalék vagy szivárgó-víz) a depónia anyagát oldja és különbözQ szerves és szervetlen bomlástermékekkel feldúsul.
A szivárgó-víz szennyezettsége napi sQt életkori ingadozásokat mutat. Szerves szennyezettségénéla 10000 mg/l KOI érték sem ritka, szervetlen szennyezQinek aránya (ammónia, klorid, vas és mangánvegyületek stb.) is lényegesen meghaladja az átlagos városi szennyvizekét.
Az 5.94. ábra egy tömörített lerakón átszivárgó csurgalék-víz minQségének összes oldott anyag valamint KOI, BOI értékek szerinti idQbeli változását, míg az 5.95. ábra a pH alakulását szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-94.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-94. ábra - Tömörített hulladékon átszivárgó csurgalékvíz minQségének idQbeli változása Csurgalékvíz minQsége 1.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-95.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-95. ábra - Tömörített hulladékon átszivárgó csurgalékvíz minQségének idQbeli változása Csurgalékvíz minQsége 2.
Biogáz (depóniagáz)
A biogáz szerves anyagok levegQtQl elzárt körülmények közötti anaerob bomlásakor keletkezik. A települési szilárd hulladék lerakóhely lényegében egy természetes nagytérfogatú bioreaktornak fogható fel, ahol az anaerob körülmények dominálnak.
MinQség
A kommunális lerakóhelyeken keletkezQ biogáz minQsége a hulladékok összetett anyagi tulajdonságai miatt némileg eltér az egyéb hulladékok anaerob erjesztése során keletkezQ biogázétól ezért célszerqen megnevezésére a depóniagáz elnevezés alkalmazása pontosabb.
A depónia gáz minQsége függ a depónia korától és a lerakott anyagok változó összetételétQl.
Általánosságban a depóniagáz összetétele a következQ:
40 60% metán,
40 60% széndioxi,
0,1 2%% szénmonoxid, nitrogén,
kénhidrogén, illékony zsírsavak, merkaptánok, indol, szkatol ppm nagyságrendben,
ugyanakkor megjelenik kísérQként a víz (gQz) is.
A depóniagáz veszélyeztetQ tényezQi a következQk:
égés és robbanásveszély (a metántartalom miatt),
szagterhelés (a kénhidrogén, zsírsavak, merkaptánok miatt),
egészségveszélyeztetés (aknákban, zárt terekben vagy gödrökben kiszorítja az oxigént).
A kismértékben elQforduló kénvegyületek mint bqzanyagok jelennek meg, az egyébként szagtalan metán/széndioxid elegynek jellegzetes undorkeltQ szemét-bom-lás szagot adva.
A kénvegyületek korroziv volta miatt a depónia gáz közvetlen nem hasznosítható, e vegyületek eltávolítása elQzetes tisztítást igényel.
Mennyiség
A depóniagáz keletkezése egy sajátos lebomlási görbét ad, melynek vége gyakran a lerakóhely lezárása utáni 25 30 évig is eltart.
A mennyiség alakulását két lépcsQben lehet számítani.
a szerves hulladékrész elméleti bomlásából,
a tényleges mérések alapján figyelembe vett értékekbQl.
A két érték között jelentQs eltérés van, a gyakorlati tervezés során
elméleti számítások szerint a hulladék összetétel függvényében 40 300 m3/t szemét között alakul,
a ténylegesen kinyerhetQ gázmennyiség ennél lényegesen kevesebb, átlagban 2 3 m3/t szemét évente.
A veszélyes hulladék lerakóhelyek
Míg a települési hulladék lerakóhelyek lényegében egy nagytömegq bioreaktornak tekinthetQk, addig a veszélyes hulladék lerakóhelyen belül  kivéve a szerves monodepóniákat (pl. szennyvíziszap) csak a fizikai-kémiai folyamatok az uralkodók.
Ezen belül jelentkezik:
mechanikai kismértékq térfogatváltozás, tömörödés,
minimális gázképzQdés (az esetleges oldószer stb. maradékokból),
az anyag szerkezeti átalakulása (öregedés).
A lerakóhelyek víz elleni védelme
Általános szempontok
A lerakóhely létesítésénél legfontosabb a víz elleni természetes és mqszaki védelem biztosítása. Ezzel meg kell akadályozni, hogy
csapadékvíz jusson a lerakás alatti hulladékra
a szennyezett szivárgó-víz kerüljön a lerakóhely alatti talajba, talajvízbe
Ennek megvalósítása a következQ lényeges intézkedésekbQl áll:
a lefolyási viszonyok alakítása a terep megfelelQ rendezésével,
csapadékvíz elvezetQ övárok a lerakó körüli vizek rá-és elfolyásának megakadályozására,
a lerakó-kazetták megfelelQ tagolása, veszélyes hulladéklerakás esetén a tároló fedése,
a lerakó szigetelése,
a szivárgó vizek szakszerq gyqjtése és kezelése,
alkalmas ellenQrzQrendszer kiépítése és üzemeltetése.
végül a lerakóhely lezárása, rekultivációja, utógondozása.
Lefolyási viszonyok rendezése, övárok
A tárolók környezetében lehulló csapadékvíz egy része  a csapadék mennyiségétQl, intenzitásától, a talaj vízelnyelQ képességétQl, a párolgási viszonyoktól függQen  felszíni vízfolyás formájában bejuthat a tárolóba. Ezért a tároló területének tereprendezése során olyan lejtési viszonyokat és felszíni vízrendezést kell kialakítani, a melyek kizárják ezt a lehetQséget. Ennek keretébe tartoznak az 5.96. ábrán látható csapadékvíz-elvezetési megoldások. A külsQ vízelvezetQ övárok megakadályozza, hogy a távolabbról jövQ csapadékvíz a lerakóhely környezetébe jusson. A tárolók mellett kialakított belsQ vízgyqjtQ rendszerbe jut a tárolók felületére és közvetlen környezetére lehulló csapadék.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-96.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-96. ábra - Csurgalékvíz elvezetés
1. tároló; 2. belsQ vízelvezetQ övárok; 3. külsQ vízelvezetQ övárok; 4. vízgyqjtQ medence; 5. lejtQs fedés
A lerakók szigetelése
A lerakóhely kialakításának tervezése és kivitelezése során alapvetQk a szigetelési kérdések.
Az 5.97. ábrán a települési szilárd hulladék lerakók alsó szigetelésének követelmény rendszerét mutatjuk be.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-97.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-97. ábra - THSZ-lerakó alsó mqszaki védelem-kialakítás módjának megállapítási menete
A záró rétegek feladata a szennyezQk talajvízbe jutásának, illetve a felszíni záró rétegeké a csapadékvíz hulladékba kerülésének megakadályozása.
SzigetelQrétegként természetes vagy mesterséges anyagokat alkalmaznak, megválasztásukat alapvetQen a hulladék anyagi jellemzQi (kommunális vagy veszélyes  ezen belül pedig milyen hatásai vannak) határozzák meg.
A mesterséges vagy természetes szigeteléseknek a szivárgó rendszerben lévQ anyagokkal való hosszú idejq kölcsönhatásairól megbízható vizsgálati eredmények még hiányoznak. Ezért fontos, hogy a lerakót lehetQség szerint csak olyan anyagok terheljék, amelyeket a szigetelQrétegek egyértelmqen vissza tudnak tartani. P1. a tömörített agyagásványok áteresztQ képessége lényegesen csökken a szénhidrogének jelenlétében.
A megvalósítandó szigetelés fQbb kritériumai:
biztosítson áthatolhatatlanságot a szivárgó vízzel szemben,
legyen tartós, legyen flexibilis,
viselje el a hQmérséklet-változásokat,
legyen ellenálló a kémiai, biológiai, illetve mechanikai hatásokkal és az idQjá-rás-változásokkal szemben,
könnyen beépíthetQ és javítható,
és végül lehetQség szerint olcsó legyen.
A legfontosabb szigetelQanyagok és tulajdonságaik a következQk:
Természetes agyagásványok
Az agyagok fQleg alumínium-hidro-szilikát-ásványokból álló, igen finom szemcseméretq, közel plasztikus, kolloid-rendszert képezQ üledékes kQzetek. Könnyq beszerezhetQségük, vízzáró és duzzadó képességük, nagy puffer kapacitásuk, ioncserélQ és adszorpciós tulajdonságaik miatt szívesen felhasznált természetes szigetelQanyagok. VízáteresztQ képességük 10 6 10 8 cm/s érték között változik, ami azt jelenti, hogy a vízmozgás sebessége az agyagban nem haladja meg a néhány centimétert évenként. Az egyes anyagféleségek eltérQ fizikai és kémiai viselkedése az agyagásvány-összeté-tel különbségével magyarázható. Ezek arányától függQen változik az agyag adszorpciós kapacitása duzzadóképessége. Az egyik leggyakrabban alkalmazott anyagféleség a bentonit, ez túlnyomó részt montmorillonitot tartalmaz. Nagy duzzadóképessége folytán jól kitölti a pórusokat és repedéseket, vízszivárgás hatására önzáró szigetelQanyagként mqködik.
Bentonitot ma már nemcsak a helyszínen ömlesztve és hengerelve lehet elhelyezni, hanem kapható fóliaként lerakható, tekercsben szállított ún. bentonitpaplan szigetelQként is.
Az agyagok szigetelQanyagként való felhasználásához elsQsorban az ásványi összetételt, az ioncserélQ kapacitást, a természetes víztartalmat, a plasztikus indexet, a duzzadóképességet, a beépítés után várható vízáteresztQ-képességet és térfogatsqrqséget veszik figyelembe. Az agyag alkalmazásának nagy elQnye az is, hogy a szigetelQréteg kiképzése megoldható a mélyépítésben használatos munkagépekkel.
Aszfaltbitumenek
A bitumen, valamint felhasználásából készült aszfalt-szigetelések vízáteresztQ képessége igen kicsi, 10 8 10 9 cm/s érték között változik. E kedvezQ tulajdonság mellett számos olyan hátrányuk van, amely csökkenti a szigetelés tartósságát. A hulladék térfogatának változása esetén a szigetelQrétegen repedések keletkeznek a melyek nem záródnak el maguktól. A szerves oldószerek nagy része oldja a bitument, ezért a tárolt hulladék nem tartalmazhat ilyen anyagokat.
Beton
Széles körben alkalmazzák tárolók szigetelQanyagaként. VízáteresztQ képessége 10 2 10 4 cm/s között van. Az aránylag nagy áteresztQ-képességi érték miatt különféle adalékanyagok bekeverésével, védQbevonatokkal növelik a szigetelés hatékonyságát. VédQbevonatként gyakran alkalmaznak bitument, epoxialapú és egyéb mqgyantát. Ez utóbbiak használata a vízzáróság növelésén kívül még fokozott vegyszerállóságot is nyújt.
Mqanyagok
Sok mqanyag, mint pl. polietilén, PVC, poliészterek, butilkaucsuk rendkívül kis vízáteresztQ képessége folytán kiválóan alkalmas lerakóhelyek alsó-felsQ szigetelésére.
Ma már nemcsak egynemq polimereket, hanem különbözQ ún. kopolimereket illetve kombinált (különbözQ anyagú társított mqanyagokat) is alkalmaznak. Ezenkívül kedvezQ az is, hogy ezek az anyagok ellenállnak a legtöbb vegyszernek. Rendszerint fóliaként kerülnek felhasználásra, minimális vastagságuk 2 mm, lerakásuk során hegesztési varratokkal a helyszínen illeszthetQk. A gyors és kezelhetQ technológia eredményessége alapján egyre elterjedtebb ezeknek felhasználása.
Az alkalmazás során hátrány, hogy szakadás, repedés esetén a szigetelQ-képesség az adott helyen megszqnik. Ez a szigetelQréteg alatti réteg tömörítésével, másrészt a fóliára helyezett finom kavicsréteg illetve egy rugalmas (pl. elhasznált autógumi) adalék segítségével megelQzhetQ.
Az esetleges helyi meghibásodás gyors hatékony észlelésére ma már olyan fóliák is alkalmazottak, melyek beépített elektromos érzékelQkkel jelzik, ha sérülés történt.
A szigetelQanyagok célszerq alkalmazási területének meghatározására igen alapos, rendszerint több évig is tartó alkalmazás-technikai vizsgálatokat végeznek, a kiválasztáshoz a szakirodalom kellQ segítséget nyújt. Nagyon fontos ezek olyan tulajdonságainak ismerete, mint pl. szakítószilárdság, alakíthatóság, a hegesztési helyek vízzáró-képessége, tartóssága, öregedési tulajdonságok, ellenálló képesség vegyi hatásokkal szemben.
Vegyszeres eljárások (kolloidkémiai, kalciumos és vízüveges szigetelés)
Az egyes eljárások lényege, hogy a talajszerkezetet megváltoztatják (porozitást csökkentik) bizonyos vegyszerek helyszíni adagolásával és bedolgozásával. Ezek az eljárások a talajszigetelésben régóta alkalmazottak és adott vízzáróságig hatékonyak. ElQnyük a viszonylagos olcsóságban keresendQ.
Kombinált eljárások
A kombinált eljárások esetében a természetes (agyag) és mesterséges (mqanyag) szigetelést együtt alkalmazzuk (5.98. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-98.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-98. ábra - Tömörített agyagréteggel kombinált mesterséges szigetelés megoldási lehetQségei
a) tömörített agyag és szintetikus fólia dréncsöves szivárgóvíz-gyqjtéssel; b) tömörített agyag és szintetikus fólia dréncsöves szivárgóvíz-gyqjtéssel, valamint dréncsöves ellenQrzQ rendszerrel 1. hulladék; 2. védQréteg; 3. szivárgó réteg; 4. szintetikus fólia; 5. ellenQrzQ drén-szivárgóval; 6. tömörített agyagréteg; 7. altalaj

A szivárgó-víz elvezetése
A szigetelés biztosítja, hogy a hulladéklerakók mqködése során a lerakott hulladékon átszivárgó csapadékvíz valamint a hulladék bomlásából keletkezQ víz szivárgó-víz-ként a talajba illetve talajvízre ne juthasson. Ugyanakkor azonban ennek összegyqjtésérQl és eltávolításáról folyamatosan gondoskodni kell.
Ezt biztosítja a szivárgó-víz drénrendszer és csQhálózat melyet a szigetelQréteg fe-lett megfelelQ lejtéssel helyezünk el és a keletkezQ szivárgó-vizet aknákba, zsompokba gyqjtjük össze.
Az 5.99. ábrán egy ilyen rendszer hálózata tanulmányozható, míg az 5.100. ábra a szivárgó-víz kezelés technológiai folymatát mutatja be, míg az 5.101. ábra egy települési hulladéklerakó általános felépítését szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-99.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-99. ábra - Hulladéklerakó csurgalékvíz elvezetQ rendszer kialakítása
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-100.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-100. ábra - Technológiai folyamatábra
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-101.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-101. ábra - Települési hulladék-lerakó általános felépítése
törmelék, föld); 4. rétegenként takaró földréteg 5. rekultivációs takarás földbQl; 6. belsQ övárok; 7. csurgalékvíz gyqjtQ akna visszaforgató szivattyúval; 8. csurgalékvíz visszaforgató rendszer; 9. homokos kavics ágyazat szigetelés alá; 10. mqanyag szigetelés; 11. szig. védQ homokos kavics ágyazat; 12. dréncsQ csurgalékvíz gyqjtésére; 13. csurgalékvíz elvezetQ zárt csQ; 14. kerítés; 15. biogáz vezetQk; 16. biogázkutak; 17. talajvíz kémlelQ kút; 18. védQfásítás; 19. külsQ övárok; 20. körüljáró út; 21. rekultivációs szint

Talajvíz megfigyelQ rendszer alkalmazása
A lerakók vízháztartásának ellenQrzésére kétféleképpen ellenQrizhetQ:
települési és veszélyes hulladéklerakó esetében megfelelQen telepített figyelQkút rendszer alkalmazott,
veszélyes hulladéklerakó esetén ezt ki kell egészíteni a szigetelQréteg esetleges meghibásodását jelzQ szivárgó-víz összegyqjtQ alsó rendszerrel.
A figyelQkutak telepítése vízjogi engedély köteles, ezek elhelyezkedését és mennyiségét a környezeti hatásvizsgálat megállapítása és a hatóságok állásfoglalása (hazánkban a környezetvédelmi engedély elQírásai) fogja behatárolni.
5.12.3. A rendezett lerakás üzemeltetési kérdései
5.12.3.1. A rendezett lerakóhely kialakításának módozatai
A rendezett lerakóhelyeka tényleges terepadottságok ( völgy, bányagödör, sík terület ) és a rendelkezésre álló terület nagyságától függQen három fQ kivitelezési-üze-meltetési változatként alkalmazottak:
gödörtöltés (természetes és/vagy mesterséges üreg, volt agyagbánya vagy mesterséges kazetta feltöltése) (5.101. ábra)
dombépítés sík területen (5.102. ábra)
a két mqvelési mód kombinációja (5.103. ábra)
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-102.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-102. ábra - Depónia feltöltése (a szigetelt aljzat felett)
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-103.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-103. ábra - Depónia feltöltése (rézsqláb rekultivációja)
Környezetvédelmi szempontból a dombépítés sík területen jobban ellenQrizhetQ és ezért alkalmazása célszerqbb. A domb aljában megjelenQ esetleges szivárgó víz megfogásával és ártalmatlanításával a kellQ mqszaki  és természetes védelem nélküli depóniák üzemeltetésére gyakran jellemzQ talaj-, talajvízszennyezés megelQzhetQ.
A gödörtöltés és a dombépítés kombinációja új depóniánál is elQszeretettel alkalmazott, mivel jelentQs terület felhasználás takarítható meg, ugyanakkor az üzemelQ és betelés elQtt álló gödröknél mint további gazdaságos bQvítési lehetQség jöhet számításba.
Akár gödörtöltés akár dombépítés vagy a kettQ kombinációja alkalmazott, a hulladék lerakása során be kell tartani az üzemeltetési tervben meghatározott technológiai megoldásokat.
5.12.3.2. A rendezett lerakás technológiai megoldásai
A rendezett lerakás fogalmába beleértendQ az, hogy a hulladékot a talajban lévQ üregben vagy a talaj felszíne felett elQre meghatározott technológiai rendben helyezik el. A lerakón a technológiai tervben rögzített környezetvédelmi és közegészségügyi elQírások betartásával rendezett és a hatóságok által ellenQrzött lerakás folyik.
A) Települési hulladékok lerakása
A települési szilárd hulladék rendezett ellenQrzött lerakással való ártalmatlanításának hazánkban három technológiai megoldása alkalmazott:


Prizmás rendszerq ellenQrzött lerakás
A prizmás rendszerq ellenQrzött lerakás során a hulladékot rétegesen rakják le. Egy-egy réteg hulladékból készült prizmák hálózatából áll (fQprizmák, keresztprizmák). A prizmahálózat keresztezési közeinél szellQzQlyukak alakulnak ki, amelyeket a rétegen belül utoljára töltenek fel.
A hulladékprizma alul szélesebb, felül keskenyebb trapéz keresztmetszetq forma, felsQ ún. koronasíkja a hulladékot szállító jármqvek közlekedési útja, s egyben ürítQ területe. A hulladékot megfelelQ eszközzel  általában dózerrel  elegyengetik, s vagy célgéppel tömörítik, vagy megelégszenek az azon közlekedQ szállító jármqvekkel végzett tömörítéssel. A prizma a lerakás irányába leürített hulladéktól növekszik, a prizma teljes felületét  a koronasíkot és az oldalrézsqket is  folyamatosan takarják.
A prizmák hálózatából álló rétegek egymás utáni feltöltésével (a hulladék takarásával) végzik a természetes vagy mesterséges üregek feltöltését.
Frontális lerakás
A frontális lerakás során a hulladékot ömlesztett állapotban dózerrel a lerakó homlokfrontjára toljuk, majd a lerakott hulladékot tömörítjük.
Ennél az eljárásnál takarni csak az egyik oldali rézsqt és a koronasíkot kell, tehát takaróanyag-kímélQ eljárás.
Körkörös lerakás
A körszerq lerakás sík területen elhelyezkedQ, nem túlságosan mély üregek esetében alkalmazható. A lerakást körkörösen a külsQ szélektQl a terület közepe felé végzik.
B) Veszélyes hulladékok lerakása
Veszélyes hulladékok esetében a hulladékok veszélyességi osztályba sorolásától függQen többféle technológia alkalmazott.
Az I. osztályú (igen veszélyes hulladékok) esetében sík vagy közel sík területen a dombépítéses módszer alkalmazott  a göngyölegbe (hordó, kiskonténer) csomagolt hulladékok lerakást követQ betonba történQ beágyazásával.
A II. osztályú (fokozottan veszélyes) valamint a III. osztályú (mérsékelten veszélyes) hulladékok esetében megfelelQ mqszaki védelemmel ellátott gödörtöltés alkalmazott, a hulladék adott kiképzésq tárolóba történQ feltöltéses lerakásával.
A III. osztályú hulladékok bizonyos csoportja megfelelQen kialakított és üzemeltetett települési hulladéklerakón is elhelyezhetQ, egyes anyagok például takaróföldként (települési hulladék égetési, erQmqvi salakok)
A veszélyes hulladékok lerakása anyagi tulajdonságaik és a terepadottságok figyelembevételével végezhetQ ömlesztett, csomagolt, beágyazott formában. A beépítési technika mindig rétegesen történik. A rétegek maximális vastagsága 3 4 m. és a köztes agyag fedQrétegek minimum 0,4 m méretqek legyenek. A veszélyes hulladékok a kommunális hulladékokkal ellentétben nem tömöríthetQk!
Ezen rétegek felett helyezkedik el a 0,15 0,25 m vastag kavicsos szivárgó-réteg. A fedQrétegeket 3 5%-os lejtéssel kell kiépíteni a jó vízelvezetés elQsegítésére. A napi lerakott mennyiségeket folyamatosan, legkésQbb a mqszak végén takarni kell. Így alakulnak ki a rétegen belüli cellák. A lerakókat biztonsági okokból és az esetenkénti elkülönített lerakási igények miatt, kazettás rendszerben kell kialakítani. Az elválasztó töltéseket, valamint a lerakót külsQ, oldalirányban lezáró töltéseket szigetelt felületekkel kell ellátni. A korona szélességek  gépjármq közlekedés esetén  3,5 4,5 m, a rézsq. lejtése a belsQ oldalakon célszerqen 1:3 1:4. A külsQ védQtöltések 2,5 3-szoros biztonsági tényezQvel tervezendQk.
Az ömlesztetten beszállított hulladékot a jármqvek közvetlenül az adott lerakási helyre viszik, kiürítik és azt a lánctalpas dózer teríti el és építi be.
A veszélyes hulladékok lerakása során a lehetQségek szerint teljes mértékben célszerq kizárni a csapadék takaratlan felületre jutását. Ezt többnyire mozgatható sátorszerkezet alkalmazásával érik el. Különleges konstrukciók a 700 300 m fesztávú megoldásokban készülnek. A többnyire hordókban, dobokban csomagolt hulladék beépítése egyedi módon, elkülönített kazettákban történik.
A hordókat célszerq állítva elhelyezni, rétegenként maximum 3 4 hordósor kialakításával. A hordók közti teret valamilyen száraz anyaggal (pl. homok, salak) kell kitölteni, kiküszöbölve ezzel az esetleges késQbbi szivárgások okozta problémákat. Célszerq olyan töltQanyagokat alkalmazni, amelyek a csomagolásból szivárgó anyagot megkötik, semlegesítik (leginkább meszes töltQanyag használatos). A hordórétegek köztes fedése azonos, mint az ömlesztett anyagoknál.
A kazetták méretétQl függetlenül,a lerakóhelyen 10x10 m-es raszterhálózatot célszerq megjelölni, amely a pontosan vezetett lerakási üzemnapló alapján lehetQséget nyújt a lerakott hulladékok gyors, utólagos azonosítására (pl. belsQ havária). A lerakón természetesen a célnak megfelelQen egyéb különleges lerakási módok is alkalmazhatók (pl. betonbunkerek, elkülönítetten szigetelt kazetták stb.), ha az indokolt. Pl. ilyen eset fordulhat elQ az I. veszélyességi osztályú hulladékoknál.
A lerakás során esetlegesen képzQdött gQzök, gázok szabályozott elvezetésérQl, a lerakó kiépítése során gondoskodni kell (gázkivezetQ kavicsréteg kialakítása ).
A következQ években a környezet minQségének javítása érdekében feltétlenül érvényt kell a rendezett lerakás EU konform megvalósításának.


5.12.3.3. A lerakók víz elleni védelme
A) Nyitott lerakóhelyek védelme
A talaj felsQ rétegében létesített hulladéktárolók alapterülete általában több ezer m2.E felületre lehulló csapadékvíz jelentQs mennyiségq szennyezQ anyagot oldhat ki a hulladékból. Ezért a töltés alatt álló tárolóknál védekezni kell a csapadékvíz kilúgozó hatása ellen.
A védekezés egyik lehetséges módja és ezt már települési lerakóhelyen is alkalmazzák  a hulladék csomagolt állapotban való elhelyezése. A vízálló csomagolás a tároló végleges lezárásáig megakadályozza a kioldódást.
A védekezés e módjának hátránya a csomagolás költségkihatása. A csomagoláshoz hasonlóan meggátolható vagy csökkenthetQ a kioldódás ha különféle kilúgozás-gátló anyagba ágyazzák a hulladékot.
A védekezés másik módja lehet a lerakóhelyek szakaszos befedése.
Ez a következQképpen történik:
kommunális lerakóhelyek esetében a lerakott hulladékot lefedjük, a megtelt kazettákat lezárjuk (Az eljárást ismertetjük a lerakók üzemviteli kérdéseinél),
veszélyes hulladéklerakó esetében a mqvelés felett tolható tetQt alkalmazunk.
B) A hulladékok nedvességtartalmának csökkentése
A veszélyes hulladékok elhelyezése esetén lényeges követelmény hogy ne kerüljenek a tárolóba nagy nedvességtartalmú, folyós anyagok, pl. vizes iszapok. Az ilyen hulladékot az elhelyezés elQtt a hulladékok feldolgozásánál ismertetett módszerek szerint (szqréssel, centrifugálással) vízteleníteni kell. Ha valamilyen oknál fogva ennek nem lehet eleget tenni, akkor a helyszínen az elhelyezés során kell kialakítani a szilárd halmazállapotot. Ezt legtöbbször vízmegkötQ anyagokkal érik el. A vizes hulladékok megszilárdítására alkalmas vízmegkötQ anyag lehet cement, mész, pernye. A kötQanyaggal összekevert iszapot Iegtöbbször folyós állapotban juttatják a tárolóba. A megszilárdulás során végbemenQ kémiai reakciók eredményeként kalcium-szilikátok, kalcium-aluminátok, kalcium-szulfo-aluminátok keletkeznek. Szervetlen hulladékok esetén a hulladékban jelenlevQ veszélyes anyag is részt vehet a reakcióban. A megszilárdítást követen a veszélyes hulladék kötQanyagba van ágyazva, vagy azzal vegyületet alkot és ennek megfelelQen oldhatósága nagymértékben csökken.
5.12.3.4. A szivárgóvíz kezelése
A szivárgó vizeket a lerakón belül gyqjteni és megfelelQen kezelni kell. A gyqjtés történhet alkalmas alagcsQhálózat, illetve a tárolótér megfelelQ pontjain elhelyezett, a köztes fedQrétegeken kialakított vízzáró rétegekkel kapcsolatban lévQ gyqjtQ-kutak segítségével.
A szennyezett szivárgó vizet gyqjtQvezetéken keresztül vagy a kutakból kiszivattyúzva szigetelt tárolókba vezetik, ahonnan az szennyvízkezelésre továbbítható. A szivárgó vizek tisztítására használatos módszereket a teljesség igénye nélkül összegzi az 5.35. és 5.36. táblázat. Az eljárások egymással is variálhatók, kiválasztásukat min-dig gondos mqszaki-gazdasági mérlegelés kell, hogy megelQzze.




Módszer Alkalmazott vegyszerek Célja Hátrányai Értékelés Flokkulás, kicsapatás majd elválasztás Vassók, alumíniumsók, mésztej Terjedelmes csapadék képzése a szerves anyagok részbeni eltávolítására, hid-roxidok kicsapása Az elválasztott iszapot el kell helyezni, néhány nehézfémoldatba megy, a sótartalom nQ, a hulladék gondot jelent A szennyvizek elQ- és utókezelésére alkalmas. A szennyezQknek csak egy része távozik. A sótartalom nQ Adszorpció aktív szénnen KülönbözQ aktívszénféleségek, por, granulátum Maradék szerves anyag, pl. klórozott szénhidrogé-nek eltávolítása elQkezelt szennyvízbQl Az aktív szenet a szennyvízbQl szqréssel el kell távolítani, a szenet regenerálni, égetni vagy lerakni MegfelelQ elQtisztítás után szelektív tisztításra alkal-mas. A maradékot kezelni kell vagy le kell rakni Ultraszqrés, fordított ozmózis KülönbözQ diafragmák Többnyire elQkezelt szennyvizek besqrítése A membránok tartóssága még nem kielégítQ, gond a tömény oldat elhelyezése Az eljárás alkalmazhatóságát jelenleg vizsgálják kommunális és veszélyes hulladékokra Ioncsere Anion-és kation-cserélQ gyanták Meghatározott anyagok eltávolítása elQkezeés után Nagy szelektivitás, az öb-lítQ folyadékok utókezelé-sére figyelmet fordítani Speciális szennyvizek kezelésére, gondos elQkészítés után Bepárlás Kísérleti és nagyüzemi be-rendezés is létesült Az összes szennyezQ hatékony eltávolítása Nagy energiaigény, korrózióveszély a maradék eltá-volítása Minden szivárgó vízre alkalmas. A leghatásosabb kezelési eljárás Oxidáció hipóval Hipó Szagkibocsátás csökkentése, szerves vegyületek lebontása Klórozott szerves vegyületek képzQdése, sótartalom növekedése Az eljárás a problémát nem oldja meg Hidrogén-peroxidos oxidáció Hidrogén-peroxid Ugyanaz mint az elQbb A bontási reakció nem mindig hatásos Csekély hatásfok miatt nincs jelentQsége Ózonos kezelés Ózongenerátor Csírátlanítás és szagcsökkentés Drága Csírátlanításra esetenként jól haszálható 5-35. táblázat - Szivárgó vizek kezelése fizikai és kémiai módszerekkel


Módszer Alkalmazott vegyszerek Célja Hátrányai Értékelés Szivárgó vizek elQtisztítá-sa reaktorokban, elsQsorban az átalakulás elsQ, savas fázisában Rögzített és iszapágyas reaktorokban (nagyüzemi kísérletek folynak), kezelés komposzttal, szeméttel vagy eleveniszappal Szerves anyagok mennyi-ségének csökkentése, elvezetés vagy visszaforga-tás elQtt KiegészítQ reaktorok szükségesek, a lebontás nem teljes, a szennyezQ anyagok a reaktortöltetben feldúsulnak ElsQsorban kommunális szemétbQl származó szennyvizek elQkezelésére az elsQ, savas fázisban. Kísérletek folyamatban vannak. A reaktortöltet elhelyezése gond Aerob lebontás saját vagy kommunális tisztítóban. A háztartási szemét szivárgó vizének kezelésére igen elterjedt, de ipari hulladékok szennyvizére is alkalmas elQkezelés után Eleveniszapos berendezések, levegQztetett tavak, gyakran fizikai fokozattal kiegészítve Szerves terhelés csökkentése, elvezetés befogadóba A nehezen vagy nem bontható szerves anyagok a befogadóba kerülnek, sótartalmat nem csökkenti, égetés vagy lerakás szükséges Az összterhelést illetQen kis hatásfok. A szennyvíziszap elhelyezése a nehézfém miatt problematikus Szivárgó vizek visszaforgatása EsQztetés, porlasztás, szórásos visszavezetés A lerakó mint bioreaktor felhasználása Bqzös, az elpárologtatás hatásfoka a klimatikus viszonyok függvénye, a ter-mészetes biológiai tisztító túlterhelQdhet a magas sótartalom és a lebontatlan szerves anyagok feldúsulása miatt A kedvezQ mqszaki ta-pasztalatok ellenére a klimatikus viszonyok és a szag miatt nem használható általánosan. A maradék koncentrált szennyvíz kezelése szükséges 5-36. táblázat - Szivárgó vizek kezelése biológiai módszerekkel




A hazai gyakorlat alapján települési szilárd hulladék lerakóhelyek szivárgó vizének kezelésére jelenleg két módszer alkalmazott:
a szivárgó víz visszavezetése a lerakó felületére, permetezéssel, öntözéssel, a felületi párolgást figyelembe véve,
a szivárgó víz kommunális szennyvíztelepre juttatása
tengelyen (szippantókocsival),
közcsatornán.
5.12.3.5. A lerakóhely lezárása, rekultivációja, utógondozása
Az engedélyezQ hatóság által meghatározott feltöltési szint illetve terepszint feletti magasság elérése után a hulladék lerakását be kell fejezni és a lerakót be kell fedni, le kell zárni. Természetesen több kazetta esetén ez az adott megtelt kazettára vonatkozik.
A csapadékvíz lerakóba jutását agyag vagy szintetikus fólia vagy a kettQ kombinációja akadályozza meg, a felszínre jutó csapadékot a megfelelQ lejtéssel kiképzett szi-várgó-réteg gyqjti össze és vezeti el. Az ezekre megfelelQ vastagságban felhordott termQtalaj adott növényzettel betelepíthetQ (5.104. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-104.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-104. ábra - Rendezett lerakó zárórétegének kialakítása
1. fqmagszórásból kikelt fq és telepített növényzet; 2. humusz; 3. altalaj; 4. vízelvezetés; 5. zárószigetelés; 6. gáztalanítóréteg; 7. gázelvezetQ csQ; 8. hulladék
A hulladéklerakók lezárásának célja:
a csapadékvíz távoltartása a hulladéktól,
megakadályozza a hulladék porlással, széllel történQ kikerülését a lerakóhelyrQl,
csökkenti a higéniás ártalmakat (a hulladék ezáltal már nem hozzáférhetQ állat, ember számára.
A tároló fedQrétegének kialakításánál mindezeket figyelembe kell venni. Az aránylag rugalmas mqanyag fólia is csak meghatározott mértékben képes követni az utólag bekövetkezQ egyenetlen roskadásokat. A legmegfelelQbb szigetelQanyag ilyen esetekben az agyag. Ha megfelelQ talajviszonyok között végezték a telepítést, célszerq a lerakó létesítése során kitermelt legjobb minQségq agyagréteget felhasználni a lefedésre.
A lerakó felszínét úgy kell kiképezni, hogy az illeszkedjék a terület domborzati viszonyaihoz. A lefedésnek enyhén ki kell emelkednie a környezetbQl és néhány százalékos lejtésének kell lennie a vízgyqjtQ árok felé. Ezzel elkerülhetQ, hogy a csapadékvíz összegyqljék a lerakó felületén. Az erózió megakadályozására, a csapadékvíz-elpárolgás elQsegítésére sekély gyökérzetq növényzet ültetése szükséges a szigetelQ agyarréteg felett elhelyezett termQtalajba.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-105.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-105. ábra - FelsQ (lezáró) szigetelés
A veszélyes hulladékok lezárásánál alkalmazandó felsQ szigetelés kialakítását az 5.105. ábra szemlélteti. A lezárt lerakóra telepítendQ növények kiválasztásánál figyelembe kell venni:
a fedQréteg vastagságát,
a lerakó gázosodási hajlamát,
a lerakó környezetének
természetes növénytakaróját,
a növényzet végsQ magaságát,
a növényzet vízigényét.
A 100 150 cm vastagságú fedQréteg esetében hajtásképes dugványokból a következQ fák, cserjék telepíthetQk: nyárfák, cserjefüzek, hársfák, juharfélék, galagonya, akác, mogyoró.
A lerakó lezárásához szükséges munkákat, azok ütemezését a kivitelei tervvel együtt kell elkészíteni, ezt a dokumentációt rekultivációs tervnek nevezzük.
A bezárt lerakó-telep és környéke utógondozásáról,a környezet állapotának ellenQrzéséhez szükséges monitoring rendszer mqködtetésérQl az üzemeltetQnek 30 évig kell gondoskodni.
Ezalatt biztosítani kell:
a keletkezQ depóniagázok kivezetését  szükség szerinti ártalmatlanítását vagy hasznosítását,
a keletkezQ szivárgó-vizek megfelelQ hatásfokú kezelését,
a vízelvezetQ rendszerek karbantartását.
5.12.3.6. Biogázkezelés
Az újonnan létesítendQ, illetve a már felhagyott szemétlerakók biogáz mentesítésére, a kinyert biogáz energetikai hasznosítása céljából többféle megoldást alkalmaznak.
Ezek az eljárások lényegében két fQ csoportra oszthatók, elhelyezés és a gázkinyerés alapján.
Elhelyezés szerint a fQbb megoldások a következQk lehetnek:
vízszintes elrendezésq rendszerek,
függQleges elrendezésq rendszerek,
kombinált(vízszintes és függQleges) rendszerek.
A gázkinyerés alapján megkülönböztetünk:
passzív rendszert (a gáz a saját nyomása következtében lép be a gázgyqjtQ kutakba),
aktív rendszert (a gáz összegyqjtésére megszívást vagy levegQ befújást alkalmaznak).
A gyakorlatban legtöbb esetben a gázkinyerési hatásfok növelése céljából a kombinált, függQleges és vízszintes elrendezésq gázkutakat alkalmazzák.
A gázkinyerés célja tehát kettQs lehet:
a keletkezQ biogáz eltávolítása a területrQl,
a kinyert biogáz energetikai hasznosítása.
A lerakóhelyrQl eltávolított biogáz ártalmatlanítására alkalmazott megoldások közül a legtöbb esetben a következQ megoldások jöhetnek szóba:
a biogáz kiszellQztetése a légkörbe,
a biogáz kiszellQztetése és biofilteren vagy nedves gázmosón történQ megkötése,
a biogáz nyílttéri elégetése fáklyázással,
a biogáz elégetése tokos kemencében energiahasznosítás nélkül. Gazdaságossági szempontokat figyelembe véve egy adott területen keletkezQ biogáz eltávolítására a kiszellQztetési eljárás a legelQnyösebb.
Ennek alkalmazásakor a létesítendQ pontforrás emisszióját, ill. a területi imisszióra gyakorolt hatását elQzetes számításokkal meg kell határozni, illetve a szellQzQkürtQk magasságát a környezetvédelmi elQírások figyelembevételével lehet megadni.

Az energetikai hasznosítás elQtt a nyers, természetes állapotú biogáz elQzetes kezelése, tisztítása szükséges. Ennek célja a nedvességtartalom, a nem éghetQ széndioxid és gázkeverék egyéb, káros, korróziót okozó szennyezQinek(kénhidrogén, stb) leválasztása. A kinyert, tisztított biogáz energetikai hasznosítására alapvetQen két technológia alkalmazott:
a biogáz gázégQvel történQ elégetése hQhasznosító kazánban,
a biogáz elégetése gázmotorban, elektromos energia termeléssel összekötve. Az alkalmazásra kerülQ egyes technológiai megoldásokat mindig alapos, elQzetes felmérés és ezt követQ mqszaki-gazdaságossági számítások alapján lehet kiválasztani.
Az egyes technológiai változatok, különösen a hasznosítás meghatározásánál alapvetQ szempont:
a keletkezQ gázmennyiség, összetétel, minQség ismerete,
a gázfejlQdés várható idQtartama,
a hQ és elektromos energia közeli hasznosításának lehetQsége.
A hasznosítás lehetQsége az újonnan létesülQ lerakóknál már a tervezési munkafázisban elQre számítható, a lerakó aljzatának szigetelésével, a gázkutak és összekötQ vezetékek menet közbeni beépítésével és a depónia gázzáró fedQrétegének biztosításával, az energia hasznosítás alternatíváinak elQzetes felmérésével.
5.12.3.7. A környezetszennyezQ hatás ellenQrzése (monitoring)
A potenciális szennyezQ forrásokból kikerülQ toxikus anyag bejuthat a talajvízbe, felszíni vízbe, talajba, levegQbe és beépülhet a növényi és állati szervezetekbe. Ezért a környezeti szennyezQdés bekerülésének megítéléséhez ezeknek a vizsgálata szükséges. A hulladékelhelyezésbQl származó környezeti szennyezQdés valóságos értékét úgy tudjuk megkapni, ha a vizsgálat során mért értékekbQl levonjuk a hulladékelhelyezést megelQzQ idQszakban mért ún. alapszint vagy 0 szint adatait. A környezeti szennyezQdés alapszintjének felmérése az üzemelést megelQzQ min. 1 éven keresztül szükséges.
A lerakóhelyek környezetvédelmi ellenQrzése szempontjából kiemelkedQ szerepe van a folyamatos ellenQrzésnek, a lerakóhely környezeti hatásának rendszeres vizsgálat alapján.
A környezeti monitoring fQ részei a következQk:
a felszíni vizek  beleértve a csapadékvizeket is  ellenQrzése,
felszín alatti vizek ellenQrzése,
talajvizsgálatok a környezQ mezQgazdasági területeken (fQleg veszélyes hulladék lerakása esetén,
levegQminQség elemzése (szálló, ülepedQ por, biogáz, veszélyes hulladék esetében egyéb, esetleg toxikus gázok),
a bioszféra egyéb elemeinek (pl. növények terhelésének) vizsgálata.



A környezeti monitoring gyakorlati megvalósulása
Felszíni vizek
A felszíni vizek vizsgálatát és gyakoriságát az adott környezetvédelmi hatóság írja elQ. Általában a lerakó közeli vízfolyások ellenQrzése csak havária esetében alkalmazott, a csapadékvíz azonban csak elQzetes elemzés és megfelelQ minQség esetén bocsátható a befogadóba.
ÜzemelQ, töltés alatt álló veszélyes lerakóhelyek környezetén lehulló csapadékvíz összegyqjtésérQl, ellenQrzésérQl gondoskodni kell. Erre megfelelQ lehetQséget teremtenek a tároló környezetében létesített vízelvezetQ árkok, amelyekbQl a víz egy medencében gyqlik össze. A medencébQl a vizet csak az ellenQrzést követQen szabad kibocsátani.
Felszín alatti vizek
A felszín alatti vizek monitorozása elQzetesen telepített figyelQkutak segítségével történik. A figyelQkutak telepítésénél figyelembe kell venni például a környezeti hatástanulmányhoz elvégzett elQzetes feltárások alapján meghatározott talajvíz áramlási irányt.
Ennek megfelelQen kutat kell telepíteni a mért ráfolyás, illetve elfolyás irányában is. A feltárások során analitikai vizsgálatokkal meg kell határozni az ún, O szennyezettségi szintet a berakó környezetének talajvizében.
A tárolóból kikerülQ szennyezQ anyag elsQsorban a talajvíz közvetítésével szenynyezheti a környezetet. Ennek ellenQrzésére a területen megfigyelQ kutakat létesítenek. A csQ alja lehetQleg a vízzáró fekürétegbe kössön be, de legalább nyúljon le a minimális talajvízszint alá, figyelembe véve a talajvízszint-ingadozásokat és a vízmintavételi szempontokat. A megfigyelQ kutak közül legalább egy kutat  a talajvízáramlást alapul véve  úgy kell telepíteni, hogy az ne szennyezQdhessen a tárolóból kikerülQ anyagoktól.
A szennyezQdés megfigyelésére való kutakat a helyi körülmények ismerete alapján kell telepíteni. Követelmény, hogy olyan számú kút legyen, hogy a mintázás egyértelmq legyen a talajvízbe került szennyezQ anyagra.
A szivárgó vizek kezelésének általános módszereit az 5.34. és 5.35. táblázatokban ismertettük, a hazai viszonyok között a leggyakoribb eljárás a lerakó felületére történQ visszapermetezés.
Ezért a szivárgóvíz egy idQ után feldúsul, és a tározókból csak elQzetes analízis ismeretében lehet az adott szennyvíztelepre szállítani.
Talaj-és növényvizsgálatok
A veszélyes hulladék lerakótelep közvetlen körzetében, amennyiben mezQgazdasági mqvelt terület van, akkor az üzemeltetQnek alapállapot felvételt kell elvégezni.
A veszélyeshulladék-elhelyezés okozta környezeti szennyezQdés megítéléséhez hozzátartozik, hogy évente egy alkalommal részletesen meg kell vizsgálni a talaj felsQ termQrétegének az azon termelt növényeknek a növényzetet fogyasztó állati szervezeteknek a szennyezQdését. A vizsgálatoknak elsQsorban a szervetlen szennyezQk, pl. nehézfémek vagy egyéb, nehezen lebomló szerves szennyezQk meghatározására kell irányulnia.
A levegQszennyezQdés ellenQrzése
A levegQminQség vizsgálata települési hulladékok lerakása esetén adott esetben kiterjedhet a szálló és ülepedQ por, illetve a bomlás során keletkezQ biogáz és az együtt megjelenQ szaganyagok meghatározására.
A levegQszennyezQdés vizsgálata veszélyes hulladékok esetében a lerakóban keletkezQ toxikus, illetve robbanóelegyet képezQ gázok, valamint a porszennyezQdés meghatározására terjed ki. A porszennyezQdés a kiülepedett por havonkénti részletes analízisével határozható meg. Nem üzemelQ, lezárt tárolóknál csak a toxikus és a robbanóelegyet képezQ gázok keletkezését kell figyelemmel kísérni.
Az egyéb vizsgálandó komponenseket a lerakott hulladék ás az alkalmazott technológia ismeretében az illetékes hatóságok jelölik ki.
5.12.4. A veszélyes hulladékok rendezett lerakásának hazai megvalósítása
5.12.4.1. A hulladékok átmeneti tárolása, üzemi gyqjtQhely
A hulladékok átmeneti tárolása lényegében egy mqszaki-gazdasági kényszermegoldás, hazánkban igen gyakori eljárás. Ennek két oka van:
a keletkezQ hulladékot gyakran a keletkezés helyén vagy kis szállítási távolságban lehet tárolni (gazdasági indok),
az adott körzetben a hidrogeológiai és talajviszonyok elemzése alapján nincs alkalmas végleges lerakóhely (mqszaki-környezetvédelmi indok).
A termelési hulladékok átmeneti tárolása lényegében  a települési hulladékokkal történQ együtt kezelhetQség miatt megoldott, a gondot a veszélyes hulladékok átmeneti elhelyezése okozza.
A veszélyes hulladékok átmeneti tárolására vonatkozó követelményeket a 102/ 1996. (VII.12.) Korm. rendelet írja elQ.
Ennek alapján a mqszaki szempontból átmeneti tárolást üzemi gyqjtQhely -nek nevezzük. Az ott felsorolt követelményeknek megfelelQ üzemi gyqjtQhely az országban több helyen, zavartalanul mqködik.
A gyqjtQhelyek kialakításának fQbb szempontjai a következQk:
a gyqjtQhelyhez vezetQ és az ott kialakítandó közlekedési útvonalakat szilárd burkolattal kell ellátni,
a tárolást a veszélyes hulladékok kémiai hatásának ellenálló, teherbíró és folyadékzáró aljzaton kell megvalósítani,
a gyqjtQhelyet illetéktelenek behatolását megakadályozó módon körül kell keríteni,
vízelvezetési rendszer létesítésével meg kell akadályozni a külsQ csapadékvizek bejutását,
a gyqjtQhelyet úgy kell kialakítani, hogy a tárolás során esetleg megsérülQ csomagolóeszközbQl kikerülQ veszélyes hulladék ne okozzon környezetszennyezést,
a veszélyes hulladékok csomagolóeszközeivel érintkezQ csapadékvizet össze kell gyqjteni és azt csak ellenQrzés-szükség esetén kezelés-után lehet befogadóba juttatni.,
a gyqjtQhely részletes mqködtetési és ellenQrzési szabályait az üzemeltetQnek az ún. üzemeltetési szabályzat -ban kell rögzíteni,
a gyqjtQhely mqködtetésérQl üzemnaplót kell vezetni (hulladék típus, mennyiség, beszállítók stb.).
A) Üzemi gyqjtQhely nyílt téren
A veszélyes hulladékok nyílt téri üzemi gyqjtQhelyének kialakítását az 5.106. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-106.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-106. ábra - A gyqjtQhely szigetelési rendszere
A gyqjtendQ hulladékok a térburkolattal való esetleges kémiai kölcsönhatásáta tervezés során figyelembe kell venni.
B) Üzemi gyqjtQhely fedett épületben
A felszíni átmeneti hulladéktárolás egyik formája a hulladékok fedett, épített tárolókba helyezése (5.107. ábra). Ez megoldható egy adott raktárhelyiség célszerq átalakításával, vagy egy használaton kívüli épületrész felhasználásával.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-107.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-107. ábra - Fedett helyen történQ kialakítás
5.12.4.2. Monodepónia
A rendezett lerakás során monodepónia kialakításáról és üzemeltetésérQl akkor beszélünk, ha a lerakóban elkülönített módon csak egyfajta egyértelmqen meghatározott, vagy hasonló anyagi tulajdonságú hulladékot helyezünk el (pl. szennyvíziszap, festékiszap, galvániszap stb).
A veszélyes hulladékok monodeponiában történQ elhelyezésének fQbb elQírásai hazánkban a következQk:
a monodepónia létesítésénél a veszélyes hulladék lerakás során kötelezQ 2. szivárgóréteg és az alsó HDPE mqanyaglemez szigetelQréteg elhagyható,
a felsQ (lezáró) szigetelés azonos az 5.105. ábrán látható megoldással.
5.12.4.3. A veszélyes hulladékok végleges elhelyezésének hazai technológiája
A) A lerakás általános feltételei
Az elQbb részletezett feltételek gyakorlati megvalósítása igen nehéz, mivel hazánkban a megfelelQ vízáteresztési képességq agyagtalajok igen szétszórtan, kis területen helyezkednek el.
Ezért a teljes követelményrendszert egyenlQre csak:
a természetes védelem (megfelelQ agyagréteg),
mesterséges szigetelQrétegek,
a szivárgó víz kezelése,
a tárolók fedettségének,
a teljes körq környezeti ellenQrzés együttes biztosításával lehet elérni.
Korszerq védelmi rendszerrel felszerelt, veszélyes hulladékok számára szolgáló biztonságos lerakóhely elvi kialakítását szemlélteti az 5.108. ábra, míg az aljzat-szi-getelést az 5.109. ábra mutatja be.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-108.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-108. ábra - Korszerq védelmi rendszerrel ellátott rendezett biztonságos lerakó elvi kialakítása
1. agyagos talaj; 2. tömörített agyagréteg felszíni szivárgóréteggel; 3. záróréteg alatti szivárgásellenQrzQ dréncsövek; 4. ellenQrzQ kutak; 5. szivárgóvíz-gyqjtQ és -kinyerQ belsQ kutak (zsompok); 6. rétegesen, napi takarással, elQírt technológiával beépített veszélyes hilladék; 7. agyagos fedQréteg; 8. tömörített egyagréteg zárása; 9. termQtalajréteg szivárgó kavicsréteggel és növényzettel
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-109.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-109. ábra - Lerakótelep szigetelési rendszerének kialakítása
B) Az aszódi lerakó mqködése, befogadási feltételei
Az elQzQ pontokban részletezett környezetvédelmi-üzemviteli feltételeknek hazánkban elsQként az Aszódon kialakított és 1986 óta üzemelQ végleges, rendezett lera-kó-telep felel meg. A terület 115 ha, éves kapacitása 10 000 m3, tervezett élettartama 30 év. A telep helyszínrajzát az 5.110. ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-110.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-110. ábra - Az aszódi végleges veszélyes hulladék lerakó telep helyszínrajza
A telep (a szerzQdéskötést és a lerakási díj befizetését követQen) az alábbi csoportokba tartozó veszélyes hulladékokat fogadja:
Az I. veszélyességi osztályba tartozó hulladékokat 220 l-es acélhordókban vagy 1,2 m3-es kis konténerben:
mérgek,
savas iszapok,
lúgos iszapok,
galvániszapok.
A II. osztályba tartozó hulladékokat ömlesztett állapotban, 2 vagy 4 m3es konténerekben:
festék-és mqanyag hulladékok,
gipsziszapok,
foszfát-és fémtartalmú iszapok,
egyéb hulladékok.
A hulladékok beszállítását a telepre a termelQ vagy megbízása alapján ADR vizsgával rendelkezQ szállítmányozó végezheti.
A hulladékszállítmányokat adminisztrációs ellenQrzésnek és laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá. Ha a beszállított hulladék mindenben kielégíti a fogadási paramétereket  véglegesen lerakható a telepen.
Az l. veszélyességi osztályba tartozó, megfelelQen elQkezelt hulladékot tartalmazó göngyöleget ellenQrzQ szivárgóval kiépített vasbeton tálcákon szelektíven tárolják, majd pernyebetonba ágyazzák. Az üzem közbeni állapotot, illetve a megtelt egység lezárását az 5.111. ábrán mutatjuk be.
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-111.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-111. ábra - Az I. v.o.-ba tartozó veszélyes hulladékok tárolójának metszete
A II. osztályba tartozó víztelenített hulladékokat 4 méter mély, 1 méter vastag anyagszigeteléssel és 2 mm vastag mqanyaglemezzel védett rézsqs földmedencékben, hulladékfajtánként elkülönítve gyqjtik. A megtelt tárolókat vízzáró szigeteléssel lezárják és rekultiválják (5.112. ábra).
 INCLUDEPICTURE "http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/10/kepek_5-112.jpg" \* MERGEFORMATINET 
5-112. ábra - A II. veszélyességi osztályba tartozó hulladékok tárolójának metszete
1. bokdaru; 2. mozgatható védQtetQ; 3. konténer; 4. konténerszállító tgk.
A telep környezetre veszélytelen üzemeltetését felelQs szakemberek, valamint a kiépített komplex ellenQrzQ és védelmi rendszer biztosítják.
5.13. A hulladékkezelési eljárások mqszaki-gazdasági összehasonlítása
A hulladékkezelési tevékenység tervezésekor mindig a teljes rendszert kell vizsgálni, azaz a teljes kezelési folyamatot  beleértve a gyqjtést, a szállítást, az elQkezelést, a mqködQ rendszer üzemeltetését, karbantartását és kiszolgálását, valamint a maradékok további kezelési igényét  kell mqszaki, gazdasági és környezetvédelmi szempontból elemezni.
A tervezési tevékenység elQfeltétele a teljesítendQ cél egyértelmq meghatározása (pl. hasznosításra irányuló anyag vagy energia visszanyerés, térfogatcsökkentés, környezetkárosító hatás csökkentése, biztonságos ártalmatlanítás stb.). A tervezés végcélja általában olyan optimális megoldás, amely a lehetQ legjobb mqszaki és környezetvédelmi eredmény mellett a legkedvezQbb munkafeltételeket és az elérhetQ legjobb gazdasági hatásfokot is nyújtja. A tervezésnek mindig az adott feladat és a megoldás lehetQségeinek egybevetésére kell támaszkodnia tervezési változatok kidolgozásával.
A hulladékkezelési tevékenység tervezése során a helyes rendszer szemléletq megoldás, ha nem egy kiemelt kritérium (pl. legtöbb esetben a gazdasági szempontok) szerint választanak a lehetséges változatokból, hanem mintegy lényegesebb mqszaki, gazdasági és ökológiai ható tényezQ együttes mérlegelésével, ütköztetésével keresik meg a helyi körülményeknek legjobban megfelelQ változatot.
A hulladékkezelési folyamatok tervezésének egyik legnehezebb problémaköre a megfelelQ hasznosítási, ártalmatlanítási eljárás megválasztása.
A döntéselQkészítési és tervezési munka során szükséges alapinformációk:
a kezelendQ hulladék mennyisége, minQségi jellemzQi és azok idQbeni ingadozása, változása;
az alkalmazott gyqjtési, tárolási és szállítási módszerek jellemzQi;
a területi, telephelyi, termelési, technológiai adottságok jellemzQk;
a helyi környezetvédelmi elQírások, követelmények;
a maradékok további kezelési igényei;
a kezelési eljárással elQállított másodlagos anyagok, termékek vagy energiafel használási kondíciói.
Az eljárások kiválasztása során figyelembe veendQ fontosabb döntési szempontok:
1. Mqszaki szempontok:
a technológia korszerqsége,
a technológia és az alkalmazott gyqjtési-, szállítási-, elQkezelési rendszer összehangoltsága,
a maradékok utókezelési igénye és feltételei,
a technológia érzékenysége, rugalmassága (mennyiségi, minQségi jellemzQk tekintetében egyaránt),
az üzemvitel mqszaki összetettsége, bonyolultsága,
az üzembiztos mqködés garanciái,
a munkaerQigény,
az anyag-, víz-és energiaigény,
az épület-és területigény, infrastruktúra,
a többcélú alkalmazhatóság,
az üzemelési tapasztalatok, referenciaháttér,
a megvalósítás elQkészítettsége (pénzügyi, mqszaki, szervezeti).
2. Környezetvédelmi szempontok:
az adott térségben érvényes környezetvédelmi elQírások betarthatósága,
a munkaegészségügyi, biztonságtechnikai és tqzvédelmi elQírások betarthatósága.


3. Kereskedelmi, gazdasági szempontok:
az elQállított termék, másodnyersanyag és energia értékesítési lehetQségei,
a beruházási költségek,
az üzemeltetési költségek és az elmaradó veszteségek.
Fontos, hogy a gazdaságossági összehasonlítás dinamikus költségszámítással történjen (költség-haszon elemzés, cash-flow számítások). A fejlesztés többnyire hosszú idQtartamra szól  gyakran több évtizedre  , ezért legalább középtávú gazdasági tervezés szükséges. A feladatra alkalmas eljárás kiválasztása során elQnyben kell részesíteni a másutt már jól bevált megoldásokat (üzemelési tapasztalatok, referenciák).
A 6. fejezetben jeleztük, hogy egy-egy konkrét probléma megoldására rendszerint többféle eljárás vagy eljárás-kombináció alkalmas és a helyi körülmények is igen változatosak. Ezért az egyes eljárások általános érvényq mqszaki-gazdasági összevetése nem lehetséges. A megfelelQ módszert mindig csak a probléma jellegének és a helyi adottságok ismeretében lehet kiválasztani.
5.14. Mqszaki szabályozás és jogszabályok
A fontosabb jogszabályok
Az 1995. Évi LIII. ( környezetvédelmi) törvény
16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet
1/1996. (II.21.) ÉVM-EüM együttes rendelet
102/1996. (VII.12.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról
Környezetvédelmi jogszabály-ismertetQ, Környezet és FejlQdés Kiadó, Bp. 1997.
A mqszaki szabályozás elkészült anyagai
MI 73 37 86 Az anyagforgalmi diagram kidolgozásának általános elQírásai
MSZ 21976 21978 A hulladékok vizsgálati módszerei (Mintavétel, elemzés) (Részletes felsorolás az 5.10. táblázatban)









PAGE 


PAGE 83

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

18 2. óra 2008/2009-1 4.óra 6. gyakorlat adatbázis adóellenőrzés allegória ápolástan athén bce biztosítás deindividuáció dolgozat elméleti kérdések építésszervezés 1 éptöri etika eu logisztika falusi turizmus fehérje genetika geodézia gótika iii határérték idősorok ismertető kidolgozott kérdések kodolányi - levelező költségszámítás környezetvédelmi különleges épületszerkezetek lemeztektonika madarak magyar premodern magyarország geográfiája mechanika médiakutatás nemzetközi os pr elmélet regterv rugó szili táblázatkezelés természetvédelmi mérnök valószínűségszámítás vergilius villanytan vizsgához