A MÉLA TEMPEFŐI

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarTörténelemMagyarVersek, Drámák, RegényekJegyzetekA MÉLA TEMPEFŐI

A MÉLA TEMPEFPI
AZAZ: AZ IS BOLOND, AKI POÉTÁVÁ
LESZ MAGYARORSZÁGBAN
Nemzeti nemes játék 5 felvonásban
JÁDZÓ SZEMÉLYEK
GRÓF FEGYVERNEKI
ROZÁLIA, gróf Fegyvernekinek nagyobbik [leánya]
ÉVA, kisebbik leánya
LORD ANGLUS, fQ ember
MARQUIS DE GRAND GENIE FRANCIA, fQ ember
SERTEPERTI, gavallér
KOPPÓHÁZY, gavallér
TÖKKOLOPI, gavallér
PÁTER KÖTELES, franciscanus barát
IROVÁNYI, a gróf szekretáriussa
TEMPEFPI, a szerencsétlen poéta
MÚZSAI, TempefQi barátja
BETRIEGER, tipográfus
SZUSZMIR, egy bohó kalefaktora a grófnak
POSTALEGÉNY
INASOK a gróf szolgálatjábann
VÁROS HAJDÚI
A játék tartatik gróf Fegyverneki s TempefQi házánál, mellyek általellenbe vagynak.

ELSP FELVONÁS
A játékszín ábrázolja a gróf palotáját, nevezetesen pedig a Rozália kisasszony szobáját, amelly a kertre, és a grófét, amelly az utcára néz.

ELSP JELENÉS
A kisasszony a maga szobájába, a kert felQl való ablaknál egy kis asztalocska mellett olvas és ír.
ROZÁLIA. Ez a Horváth úr múzsája olly hatalmas, s képzésemet képzése után ragadja: lehetetlen, hogy a világról el ne felejtkezzem, mikor az Q verseire függesztem elmélkedésemet. Olvas. Ó, ha én olly boldog órát nyerhetnék életembQl, amellybe kimutathatnám, melly érzékeny az én szivem az Q tisztelésére! Olvas. Megújjul bennem a lélek, mikor az Q fennjáró elméjét a sok ezer világokon keresztql követhetem. Hazám nagyjai! Mikor tanúljátok a virtust s az észt érdeme szerént becsülni? Leteszi a könyvet. Én áldom az Egeket, hogy illy ártatlan mulatságot adtak gyarló életemnek, melly édessé teszi unalmas óráimat. Balgatag világ-fiai! ti ollyan gyönyörqségeken kaptok, mellyek mikor elrepülnek, komor unalmat hagynak magok után. Az én szivem olly édességgel él, mellynek kostolására megújjul, s csak azért hagyja azt félbe, hogy hasznát vegye. Klavírjához megy, s annak pengetése mellett ezt a nótát énekli:
Aki nem vólt soha poéta,
Méltán megúnhatja éltét a'.
Aki Márót, Násót nem látta,
Legyen franciskánus barát a'.
Itt az élet
Iriggyé lett,
Aki bánja,
A múzsáknak,
Poétáknak
Vagyok én tanítványja.
Ez a dalocska megérdemlette az én tetszésemet, mert aki ezt írta, az én képzelQdéseimet rakta ki szavaiban. Papirost, pennát szed elQ. Nem állhatom meg, hogy az Q hirtelen lobbant tqzét ne bámuljam: nem állhatom még sokkal inkább meg, hogy az Q versével a magamét ne egyeztessem. Leül, ír.

MÁSODIK JELENÉS
TempefQi egy kis konya s fakó kalapban, rongyos kaputrokban, fejér leibliban, fótos nadrágban, a csizmájából kinyúlik a szalma; a hóna alja alatt egy pugillaris, a kaputzsebben könyvek. És Rozália.
TEMPEFPI. Víg órákat kivánok a Kisasszonynak, mivel tQlti idejét?
ROZÁLIA. Legkedvesebb nékem, édes Poétám, a te jelenléted. Ülj le ide. Hát micsoda nevezetes hirekkel bQvölkedik mostanába az a más világ? Én azokat csak távolról szeretem hallani.
TEMPEFPI. Semmi sincs új a nap alatt, kedves Kisasszonyom. Ez a világ játszadozik a maga fiaival, s azok is a világgal. Az órák folyton-folynak: s kevesen tudnak jól élni velek; pedig minden ember legokosabbnak láttatik a maga szemei elQtt.
ROZÁLIA. Magadat is belé foglalod abba, édes Poétám, ugy-é?
TEMPEFPI. Külömben sem, és én abba tartom magamat legokosabbnak, hogy azokat nevetem.
ROZÁLIA. A' bizony szép! De csakugyan beszélj valami újságot. Nem kivántatik arra semmi különösség. Beszéld el, mit láttál széjjel jártodba, mind újság lesz az énelQttem, ha te beszélled.
TEMPEFPI. Egy dolgot beszéllett most énnekem Betrieger, az idevaló tipografus: ez ugyan mindennapi Magyarországban, s annál fogva nincs benne semmi csuda: de minthogy a Kisasszony úgy kénszerít, nem sajnállom elbeszélleni. - Esméri a kisasszony azt a' Betriegert, a tipográfust?
ROZÁLIA. Ó, jól esmérem. Aki Lipsiába vólt tipográfus, s onnan szerfelett való kinccsel jött ide Pestre mqhelyével?
TEMPEFPI. Az, éppen az. P hallván, hogy Magyarországba, abba a nagy tartományba, alig van öt-hat tipográfus, így okoskodott: Én, azt mondja, Németországba, hol annyi a tipográfus, mint a kurta kutya, ennyi ezer tallért gyqjtöttem szegény ember létemre: mennyi pénzt fog hát énnékem keresni az én mqhelyem Magyarországba, ahol több a gróf, mint a tipográfus.
ROZÁLIA. Nagyon féltem Betriegert, hogy a markába szakad ez az okoskodás.
TEMPEFPI. Mindjárt meghallja a Kisasszony. Kijövén Betrieger, mindjárt kihirdetteti mind a két hazába, hogy Q kijött egy könyvnyomtató mqhellyel, amellybe mind ama híres Mansfeld tulajdon kezeivel metszett új betük volnának. Annak felette, hogy Q kész kinyomtatni akármelly munkát, ha a hazabéli tudósok méltóztatnának szolgalatjával élni.
ROZÁLIA. Áldott igyekezet, mellyet a magánhaszon mozgat ugyan, de a közhaszonra.
TEMPEFPI. Találkozott is elég tudós a két hazába, több mint jóltévQ Maecenas, akiknek munkájokat az emlitett Betrieger becsülettel ki is nyomtatá egynéhány ezer exemplárokban.
ROZÁLIA. Oszolnak már a fellegek a magyarok egérQl: megérjük tán még, kedves Poétám, nemzetünk kicsinosodását.
TEMPEFPI. Nem reménylem. Ha így megyén ugyan a dolog, sohasem. Elég bizonyság arra a Betrieger története. P ugyanis a teméntelen sok exemplárokat árúra bocsátván, alig talált öt-hat grófot, húsz-harminc nemest, akik vették vólna a könyveket. A köznép pedig azt se kérdte tQle, mit árúl. Így veszett belé a könyvekbe szegény Betriegernek minden németországi keresete.
ROZÁLIA. Szerencsétlen!
TEMPEFPI. De higgye el nagyságod, Bertók is dominiumot vesz akkor a csík árából, mikor a magyarországi tipográfus éhel hal meg a legjobb könyvek exemplárjai mellett.
ROZÁLIA. Te édesem, szeretsz tréfálódni a nyomos dolgokban is. Kedveltesd magad tovább is. - De hát a szegény tipográfus csakugyan kellnerré vagy trágerré lett? Sajnállanám.
TEMPEFPI. Németesen feltalálta magát.
ROZÁLIA. Hogyhogy?
TEMPEFPI. A mai magyar urakhoz s dámákhoz szabta magát. Egy új francia munkát, mellyet a legjobb izlésq párisi belletrista írt, németre fordítatta.
ROZÁLIA. Ohajtom hallani, mi lehet az, amit a magyar urak s dámák elQtt kedvesnek lenni oly bizodalmasan hitt!
TEMPEFPI. Az újmódi francia komplimentekrQl s köszöntésekrQl, az újmódi anglus csizmákról, kaputrokkokról, az újmódi olasz kalapokról, az újmódi frizírozásról, cipellQkrQl, karcsubbító vállakról, az orca festésére tartozó színekrQl, azoknak legszebb elegyitésekrQl, egy ehhez tartozó pikszist hogy adnak, egy pár kanadai kutya hány arany s a többi. A végén van egy traktament, hogy kelljen egy kavallérnak magát a dámák asszembléejekben kedvelltetni s viszontag.
ROZÁLIA. No ezt bizony bölcsen gondolta, s nem is csalta meg, jól hiszem, vélekedése.
TEMPEFPI. Úgy vagyon, húszezer exemplárokat nyomtattatott, mind egy lábig elkeltek, pedig három rénes forint negyvenöt krajcárra tette fel az árrát. EbbQl az egy könyvecskébQl, mert csak annak lehet mondani, mind egy krajcárig kinyerte, amit a magyar poétákon vesztett vala.
ROZÁLIA. Csuda dolog: ha annak lehet mondani, ami rend szerént úgy esik. De hát a sok ezer magyar exemplárokkal mire ment?
TEMPEFPI. Már akkor illy haszon nélkül való portékáival semmit sem gondolt: hanem mázsára vettette, s a görögöknek és más kereskedQknek és a könyvkötQknek eladta per ötven krajcár. Már a magyar könyvre, kivált ha verses, reá sem néz, amazt pedig újra sajtó alá készql tenni.
ROZÁLIA. Szerencsétlen magyar poézis, szerencsétlen magyar tudósok, akik azért irogattok verseket, hogy legyen minek elveszni. Én azért ez édes mesterséget meg nem vetem: most is, hogy a te hozzám jöttedbQl kettQs örömet vettem, abba valék foglalatos. ElQveszi a papirost. Nézd, édes Poétám, látod fellyül ezt a verset, ami így kezdQdik: "Aki nem volt soha poéta", azt egy kedves lélek irta, mellynek gondolati az enyimekkel egyeznek: szavaimat is kivántam vele egyeztetni, nézzed, itt kezdQdik: "A tiszta nyájasság hol örql." Ha terhedre nem leszek, hadd olvassam el elQtted.
TEMPEFPI. Azt kéred tQlem, Kisasszonyom, amit éppen kértem vólna tQled. Nem tagadom meg tQled, amit magam ohajtottam.
ROZÁLIA.
1
A tiszta nyájasság hol örql
Jobban, mint a Parnassus körql.
Hol az ártatlan mulatságnak
Közepette a búk nem rágnak.
Zöld ligetek,
Tibennetek
Öröm lenni.
A laurusok
És myrtusok
Árnyékába pihenni.
2
Itt a múzsák magok vezetnek
Nektárjaikból részeltetnek.
Apolló maga énekelget,
Az Echó rá visszafelelget.
Ott hallik a
Vig muzsika,
Ott zengedez,
Hol a szagos
Bokrok között
Aganippe csergedez.
3
A hegyek itt mindég zöldellQk
Ujjitják kellemetes szellQk.
A legszebb tavasz mindég lakja,
Mezeit virágokkal rakja. - -
Itt, kedves Poétám, enyelgQ képzelQdésemet a te jelenléted magához ragadta, s engedtem örömmel félrecsapásának: emiatt a nóta közepén végének kell vala szakadni a versnek, majd kipótolom szomorúbb óráimba.
TEMPEFPI. De én egész alázatossággal kérem a Kisasszonyt, hadd gyönyörködjem azoknak bészegésekben.
ROZÁLIA. Az én csekély Múzsácskám kevélykedni fog a tiéddel való egyesülésben. Ne tagadd meg tQle ezt a szerencsét.
TEMPEFPI. Amint sql:
Itt egymással
Vig hangzással
Táncolgatnak
Az örömök
Öszvekapcsolt
Karral vigan mulatnak.
4
Lármás városok, távozzatok,
Hol laknak a gondok s bánatok,
Nagy udvarok, csak maradjatok,
Én e kies helyen múlatok.
Boldog Máró!
Élted már, ó,
Csak te éled,
A Múzsáknak,
Poétáknak
Ölében szived éled.
ROZÁLIA. Köszönöm, kedves Poétám, hogy együtt hangoztatod verseidet a mieinkkel, és szép képzéseiddel ékesited a mi gondolatainkat. - Itt mutogatja magát a pompás természet, kevélykedvén a mesterség cifráiban: ezt a kertet választotta magának a Gyönyörüség kies lakóhelyéql. Nézd, édesem, hogy hizelkedik benne az ártatlanság vidám képe, hogy szijja magához az eleven elmét. Engedd meg, hadd dicsekedjen ez a te Rozáliád ártatlan mulatóhelye a te elméd cifráival.
TEMPEFPI. Bátor az én elmém lankadtabb, mintsem ez édes tárgyakon repdeshetne, mégis megcselekszem, mert Rozália úgy akarja.
Áldott természetnek kies lakóhelye,
A nyájas örömök legelQ mezeje.
Mellyet a mesterség keze úgy mívele,
Hogy ékességével vidúljon kebele.
Te tanitod szined majmoló festQket,
Szégyenited pompás himeiddel Qket
Mikor szép virágid Zefír csókolgatja,
Édessen ébresztget mennyei illatja.
De bár tábláidat nQjjék fel a gyomok,
Elszáradván a szép rózsák s liliomok:
Mégis Rozália ha itt mulatozik,
Sivatagos pusztád Rózsássá változik.
ROZÁLIA.
Mégis TempefQi ha itt mulatozik,
Sivatagos pusztád Tempévé változik. -
A propos, úgy-é, kedves Poétám? Vedd el tQlem, hogy adósod ne maradjak.
TEMPEFPI. Elveszem, kedves Kisasszonyom, és ezzel az ajándékkal térek vissza komor lakóhelyembe, édes megelégedéssel. Élj víg napokat, emlékezz meg TempefQi név alatt nyomorgó kedvesedrQl. Elmegyen.
ROZÁLIA. Minden örömöt elviszel magaddal, édes Bánh - majd el is felejtkezem magamról, mikor rólad akarok emlékezni - édes TempefQim! Élj vigan az én emlékezetemmel. Magába. Ó, melly édes gyönyörqséggel tölt el ez a kevés idQm: az öröm nektárja habzik szivembe. Meg kell annak édességével hinteni képzelQdésim szárnyait. Leql, olvas. De ihol jön báró Serteperti: oszoljatok, édes gyönyörqségim.

HARMADIK JELENÉS
Báró Serteperti. Hosszú tetejq kalapba, térdig érQ, bQv anglus kaputrokba, három nagy gallérra, szarvasbQr bugyogóba, letqrt szárú, nagy, bQv csizmába, felfrizirózva, egy Nationálspiel a kezébe, - és Rozália.
BÁRÓ SERTEPERTI Egy nagy otromba komplimenttel. Lebilincseltetett sklávja nagyságos Kisasszonynak.
ROZÁLIA. Kész szolgálója a Bárónak; nem érdemlette csekély személyem Nagyságod tiszteletébQl származott szerencséjét.
BÁRÓ SERTEPERTI Egy különös, de absurdus komplimenttel. - A! Csaknem a földet üti az orrával.
ROZÁLIA. Instálom alázatosan, hadd én szolgáljak felvételével, miét méltóztatta Nagysád elejteni?
BÁRÓ SERTEPERTI Mint az elöbb. A! arra éppen érdemetlen a Nagyságod személyjének imádója! A! én éppen semmit sem vesztettem el. De talán nem olvasta még Nagyságos Kisasszony azt a gyönyörü munkát, amelly most jött ki, franciából németre fordítva. Gyönyörq munka, megérdemli, hogy minden nemes szivq ember megtanúlja eleitQl fogva végig, én ugyan részemrQl nem adnám fele jószágomért, és ha annak irójával egyszer szembe lehetnék, meg nem állhatnám, hogy meg ne csókoljam.
ROZÁLIA. Magnific munka lehet az. -
BÁRÓ SERTEPERTI. A! Párja nincsen, kedves Kisasszonykám: ez az embert földi angyallá tészi. - Méltóztassa megtekinteni, melly finom Kupferstückek vagynak benne. Ez a többek között azt a komplimentet festi, amellyel én Nagyságodnak kivántam az imént udvarolni. Mutatja a képet.
ROZÁLIA. Én másképpen gondolkoztam, megengedjen a Báró, ha vélekedésemet szabadon kifejezem, én ezt a festést úgy gondoltam, hogy ez egy szánakozásra méltó embert mutat, akit a köszvény húzott öszve, vagy legalább, ha ép ember, kaukler zsidónak mondtam vólna.
BÁRÓ SERTEPERTI. A! éppen nem; úgy van, amint én mondottam. - Ezt a hasznos könyvecskét Betrieger tipográfus úr, derék, fein ember, maga költségén lefordittatta és kinyomtatta; én Qtet ezért egy gazdag ebédre hívattam, minden cselédjeivel s inassaival együtt, a Sas vendégfogadóba, és ott gazdagon megvendégeltem Qket. A házához egy fias tehenet hajtattam, a publikumhoz való szivességéért.
ROZÁLIA. Bámúltatja velem az Úr nemesszivqségét. Kikérem - -
BÁRÓ SERTEPERTI. A! a könyvet? nagy szerencsém... de instálom alázatosan, bátorkodom kérdeni, mivel tQlti a Kisasszonyka unalmas óráit?
ROZÁLIA. Látja a Báró ezt a kisded magyar könyvtárt? e' teszi énnékem gyönyörüségessé legkedvetlenebb óráimat is.
BÁRÓ SERTEPERTI Nézegeti a könyveket, akadozva olvassa a könyvek nevét, Rozália félfelQl mosolyog. Porá-ából meg e élledette P. h. o. e. n. i. k. sz. Helyre teszi. E' szép lehet. Mást vesz fel. Hunnias, vagy Magyar Hunyadi, s a' mindegy, már a' dolog, Hunniás annyit tesz, mint magyar Hunyadi, igaz hitemre mondom, még azt mind ez ideig sem tudtam, nagy dolog ez.
ROZÁLIA. Instálom az Urat, ezt méltóztassa nézni, ez az, amelly a világba naggyá tette Voltért.
BÁRÓ SERTEPERTI. Voltért, voltért? jaj szépséges Kisasszonyom, a voltért semmit sem ád a zsidó.
Rozália. Voltér írta, Pétzeli és Szilágyi magyarra forditották. Áldja Qket a tudós haza.
BÁRÓ SERTEPERTI. A! Én hallottam, hogy az a Pétzeli sokat dolgozván semmit se csinált; nem is becsülte Qtet a hazafiak java, holmi magoknál is okosabbaknak láttatni kivánó urak imádták: de Q ugyan bizony, az én itéletem szerént, bár inkább aludt vólna addig. - Szilágyi csak ollyan, és Qtet nem is tudom egyébért becsqlni, hanem hogy egy vólt a legfeinabb trancsirozók közzql.
ROZÁLIA. Ó, kérem Nagyságodat, ne alázza ollyanokkal azt a két nemes embert, akik a magyar hazának csillagi vóltanak, és akiket, ha most, némelly bölcsebb méltóságainkat kivévén, nem tudtak is a magyar urak érdemek szerint becsülni, magasztalni fogja még az okosabb s háládatosabb maradék.
BÁRÓ SERTEPERTI. De mivel érdemlették vólna Qk ezt a tiszteletet?
ROZÁLIA. Pétzeli a magyar nyelv csinosodásának atyja vólt, szép könyveit lehet olvasni. Hazánknak némelly nagy oszlopai, akiknek túl látott elméjek a módinál, tulajdon leveleikkel tisztelték meg Qtet. - Szilágyi pedig nemcsak tráncsérozni tudott mindenek felett, hanem tqz esze lévén, mindennemü tudományokban otthon vólt: mellyet az embereket egy tekintetbQl itélQ József meg is esmért, meg is tisztelt, s róla még idegen országokon is megemlékezett. Ha nem terhelem Nagysádat, imhol olvasok az Q forditásából egy darabot.
BÁRÓ SERTEPERTI. Kedves nagyságos Kisasszonyka kedvéért meghallgatom: ámbár a fejem - - - -
ROZÁLIA. Kérem alázatosan, méltóztassa meghallgatni:
A roppant cirkalmok kimért közepekben,
Útjok s messzeségek nincs nálunk rejtekben,
A nappal csillagát Isten meggyujtotta,
Lángozó tengelyén el is inditotta,
A szép világosság forr ebbQl szüntelen,
Minden test eleven, hogyha e' van jelen.
BÁRÓ SERTEPERTI ElQveszi a Nationálspieljét, azt, egyedql arra figyelmezvén, fel s alá rángatja.
ROZÁLIA.
Körülte lebegQ világok rendeit
Kiosztja nappalit, éjjit s esztendeit.
Mindezek megtartják a nyomási törvényt,
Egymáshoz vonúlván kerengik az örvényt.
Szép renddel, s egymásnak segéd s mérték lévén,
Kiki kölcsön adja fényét, kölcsön vévén.
BÁRÓ SERTEPERTI A Nationálspielje megbontakozik. Koc tausend! Szedegeti rendbe. Üh, üh, mord!
ROZÁLIA Magában. Én ezt a bárót úgy gondolom, hogy nagyon késQn érkezett szegény feje az észosztásban. Vagy ha helyes eszekre talált is az észmagazinba, azt más német méltóságoknak engedte által, ex politia. - Felszóval:
Szám s vég nélkql való világok: Q mutat
Végetlen üregbe mindezeknek utat.
Fenn, minden Egeken lakik Egek ura. -
Érezheti csak e kevésbQl is Nagyságod, melly ékesek és gyönyörqségesek légyenek ezek az én múlatságaim, nem csudálhatja, hogy az én szivemet a komor bánatok és unalmak el nem lankaszthatják.
BÁRÓ SERTEPERTI Öszveszedi a Nationálspieljét s a zsebjébe dugja. Hol kell már ezt nevetni, kedves Kisasszonykám?
ROZÁLIA. A vidámság, az öröm s a vigasság nem mindég a nevetésben áll: s a magát édesdeden mulató sziv nem hahotával trombitálja ki kedves gyönyörqségeit.
BÁRÓ SERTEPERTI. Ó, az igaz. - De odakint jár a folyosón gróf Fegyverneki úr Qnagysága. Aligha ide nem jön.
ROZÁLIA. Az atyám?

NEGYEDIK JELENÉS
Gróf Fegyverneki, derék magyaros ember, és a voltak
GRÓF FEGYVERNEKI Bészóll az ajtón. Hát a mademoiselle mibe töri most - - Meglátja báró Sertepertit. Megengedjen az Úr, bizony nem vettem észre. Jót kivánok életének!
BÁRÓ SERTEPERTI Az elQbbi komplimenttel. A! én a legnagyobb szerencséim közzé számlálom, ha legkissebb szolgái közzql egy lehetek Nagyságodnak: most pedig kimagyarázhatatlan örvendezéssel örvendek, és csaknem megreped a szivem örömömbe, hogy Nagyságod méltóságos személlyének tiszteletére s udvarlására lehetek. Nemkülönben - - - -
GRÓF FEGYVERNEKI Bémegy. Hát mivel múlatják magokat?
ROZÁLIA. A báró úrnak igen szép verseket olvastam Voltér Henriássából.
GRÓF FEGYVERNEKI. Ó, fiam, te mindég ollyan haszontalanságokba fQzöd az eszed, ollyannal töltöd az idQdet, ami mondván egy fél pénzt sem ér. Az a méla TempefQi egésszen mélává tesz már tégedet.
BÁRÓ SERTEPERTI. Az igaz, én magam sajnálom a kisasszonyt, az a méla TempefQi egésszen mélává teszi már, hogy úgy szóljak. Mindég ezeket a potom könyveket búvja, pedig mindöszve sem adnék értek egy babot. A társaságokban ritkán jelenik meg: magát kevéssel tudja kedveltetni, s azok is pedig mind ollyanok, akiket a világ, okosoknak tartván, messze kerql, mint aminQ a méla TempefQi.
ROZÁLIA. Most megdicsére a Báró Úr, és minthogy akaratja ellen cselekedte, én is köszönöm akaratom ellen.
GRÓF FEGYVERNEKI. Gyermek, gyermek! mikor lesz már eszed, hogy ezt a dibdábságot - a könyvtárra mutat, - melly rangodhoz s úri nemedhez nem illik, végképpen megutáljad.
BÁRÓ SERTEPERTI. Az igaz, azért kár vólt nagyságodnak a gyermeki játékot elhagyni, hogy azután még nagyobb gyermekségek között pazérolja becses esztendeit. Nagy része az itt lakó s megforduló nagyságoknak igen alacson szókkal emlékeznek Nagyságodról, hogy illyen illetlenségekkel mocskósítsa úri méltóságát. Hagyja Nagysád az illyeneket a méla TempefQinek, s az Q boldogtalan sorsosinak.
ROZÁLIA. Nagyságod, mikor a más szavait láttatik szólani, úgy tetszik, mintha a maga gondolatit fejezné ki azokkal. Nagyon megsérti ezzel az én személlyemet, mellyet a Nagysádnak, és a világnak lantornán nézQ itélete szerént csak azért is kellene tisztelni, hogy ez a négy betq van elQtte: G. r. ó. f. - Higgye el Nagysád a tisztán látó világgal, hogy a méla TempefQi, amint Qtet méltóztatik nevezni, sokkal józanabban gondolkodik a világiakról és az erkölcsiekrQl, mint a Nagysád német könyvének írója. Én - a könyvtárba nyúl - ezt mindjárt világos példával mutatom meg az Q tulajdon verseibQl, amellyekbe - - -
GRÓF FEGYVERNEKI. Hagyd el fiam, te a báró úrról alacsonyúl láttatol vélekedni, aki egy a legpallérozottabb politikusok közzql, aki egy politus magyar méltóság. - Te a te könyveidbQl, mellyeket a paraszt világ firkált, s a többek között a méla TempefQi irásaiból, aki egy rusztikus és alávaló gusztusú emberecske, kineveted a csinos világot. Hagyd el azokat a semmire kellQ holmikat, és intéztessed úgy életedet, hogy sem a világnak, sem fényes familiádnak ne légyen oka a tégedet szégyenlésre. - Ha úgy tetszik Nagysádnak, menjünk az én szobamba. - Elmennek.

ÖTÖDIK JELENÉS
Gróf Fegyverneki, báró Serteperti és Éva
GRÓF FEGYVERNEKI. Tessék bémenni. Megnyitja az ajtót.
BÁRÓ SERTEPERTI Az újmódi komplimenttel. A! Legszorosabb láncaival lebékózott sklávja Nagyságos Kisasszonyomnak.
ÉVA Egy ehhez a komplimenthez illQ kapriollal. A Nagysád nemes érdemeinek martalékja. - Hajtogatják magokat.
GRÓF FEGYVERNEKI. Örülök az Úr jelenlétén. Tisztességes magyar fQhajtással. Te fiam! tégy a báró úrnak egy széket ide az ablakhoz.
ÉVA. Méltóztassa magát megalázni Nagyságod!
BÁRÓ SERTEPERTI. Csókolom kedves Kisasszonykám kezeit!
GRÓF FEGYVERNEKI. Megengedjen az Úr, én pipázni akarok, s talán terhére is leszek vele.
BÁRÓ SERTEPERTI. A! Éppen nem! SQt inkább, par compagnie, magam is instállok egy pipát.
GRÓF FEGYVERNEKI. Azt szeretem. Imhol Nagyságodnak ezt a kis pipát ajánlom. Egy deák hagyta nálam némelly verseivel, minthogy még illyen takaros figurájú debreceni pipát nem láttam, elkértem tQle, mellyet Q által is adott egynéhány tisztelQ versekkel, ezért én Qneki egy fein tajtékpipát adtam, mellyet hajdan egy aranyon vettem.
BÁRÓ SERTEPERTI. A! Nagyságos Uram, a verseiért méltóztatta adni? kár vólt ollyan semmire kellQ ajándékért vesztegetni.
GRÓF FEGYVERNEKI. Ó, nem a verseiért, távol légyen, hanem ezért a makrapipáért, amellynél én ugyan tetszetQsebb formájú pipát még nem láttam. - Az illyen derék manufacturákat készítQ hazafiakat az ország kasszájából illQ volna megjutalmaztatni. - Uram! gyönyörüséges munka ez!
BÁRÓ SERTEPERTI. Az igaz, az a deák fickó megérdemlette ezért a pipáért a jutalmat. - Dehát a verseiért mit adott néki Nagysád?
GRÓF FEGYVERNEKI. Azokat megköszöntem, s egyszersmind megmondottam, hogy ezután ne fárassza magát ollyanokkal. A verseit, mikor a szakácsomnak akartam vólna általadni, hogy jó lesz néki holmit belétakarni, Rozália rám esett, kért, hogy ne bántsam azt a becses portékát, hanem adjam neki. Én engedtem az Q gyermeki eszének.
ÉVA. Ó, soha nem látott a Báró Úr ollyan különös természetet, mint azé az én nénémé. P egy komor szivq a gavallérok társaságába, és igen kevés kedvét mutatja, hanemha némellyekkel állhat diskurzusba, akiket Q, nem tudom micsoda balítéletbQl, a világ okossainak tart, akik esztendQket töltöttek az angliai, a francia, a német s más akadémiákba, akik szüntelen az új könyvekrQl beszéllgetnek.
BÁRÓ SERTEPERTI. Én igen sajnállom azt az angyalkát.
ÉVA. Én eleget vertem a fejébe, hogy vesse el azt az alávalóságot, amellyel a világ megszólja. Jusson eszébe, hogy Q nem közszemélly, s annálfogva úgy kelljen magára vigyázni, hogy rangjához nem illQ alacsonságra ne vetemedjen.
GRÓF FEGYVERNEKI. Én Qtet, hogy okosabbodjon, a német gavallérok közzé vezettem egy nobel-bálba. Ott táncra is kerekedett, el is járt egynéhány menuettót, s egyszer észrevesz egy berlini professzort, és beszédbe elegyedik vele.
BÁRÓ SERTEPERTI. Ugyan mivel tudta distrahálni az a német fantaszta?
GRÓF FEGYVERNEKI. Sokkal: legtöbbet fecsegtek valami GellértrQl.
BÁRÓ SERTEPERTI. Tán az a világ tudóssa nem látta többet még a Szent Gellért hegyét, arról kérdezQsködött.
GRÓF FEGYVERNEKI. De Uram, valami embernek kellett annak lenni, mert amint a szóból észrevettem, Németország pallérozójának fecsegte. Még egy Hallert is emlegetett, s azt hazudta róla, hogy a' német vólt, s göttingai professzor.
BÁRÓ SERTEPERTI. Én Qtet kivettettem vólna, mint egy gaz embert, hogy mert egy grófkisasszonyt igazság nélkül való beszédjével elcsábítani. Gróf Hallerek mind hazánknak nagy méltóságú fiai, Q mégis németnek mondja; hogy akarta azoknak nagy érdemeit maga nemzetére ruházni? igaz, hogy azok közzql sokan vóltak a professzoroknak nagy fautorai, amellyet sajnállok is, de göttingai professzor egy sem vólt. Hazudott az ámító pribék.
GRÓF FEGYVERNEKI. Akkor haragomat türtQztettem, de végre meg nem állhattam, ki kellett fakadnom. A leányommal kezdett cimborázni: nyájasabban beszéllgetett vele, mint a legkinyiltabb bécsi policia is hozta vólna magával. Magyarra fordították a beszédet. Nem tudom, mit mondott Rózsi, s azt feleli reá a politikus professzor: Sétáljon hozzám a Madamoiselle, vacsora után én megmutatom szeme láttára, hogy nem lesz ing.
BÁRÓ SERTEPERTI. Tausend Himmel!
GRÓF FEGYVERNEKI. Én erre elQpattantam, s haragossan azt kérdem tQle: S hát nem lesz? Amellyre azt feleli minden szemérem nélkql a német professzor: éppen semmi módon nem lesz, a' Németországnak egy szép erkölcsöt tanítója. Megbosszankodom: Nem lesz, nem lesz ing; - hát gatya annyival inkább nem lesz, nacionálkaraktere szerént az Úrnak? Már forrott a méreg bennem: mellyet látván egy német gavallér, aki maga is a külsQ akadémiákban hat esztendeig fársángolt, így szólla: Csendesedjen az Úr! másképpen van a dolog. A kisasszony a professzor úrral némelly német poétákról diskurált s a többek között azt mondotta, hogy amint vélekedik, a Tavasz nevezetq versecskét Lessing irta. Erre a professzor úr azt felelte, hogy annak írója Kleist vólna, egy pruss kapitány, s nem Lessing. Az Úr erre azt kérdezte, hogy: nem lesz? mellyet Q úgy értvén, hogy az Úr azt akarja kérdezni, nem Less-é az irója, ama hires erkölcsi tudományt iró göttingai professzor, azért felelte azt, hogy éppen nem. Less Németország erkölcstanítója. Hanem kérem alázatosan a Nagyságos Gróf Urat, semmi rosszat ne véljen.
BÁRÓ SERTEPERTI. Azokkal a nevekkel a Nagyságod szemeit akarták békötni.
GRÓF FEGYVERNEKI. Meglehet: elég az, hogy énnékem derogált tovább civódni.
ÉVA. Én is elvittem egyszer Rozáliát a kávéházba. Ott vóltak derék politikus német tisztek, ott én biliárdhoz qltettem Qtet is. Játszott is egy darabig, hanem egyszer csak az ablakhoz megy, s ott az újságok közt felvesz egyet, amellynek illyen francia cimje vólt: Journal des Sça vans. Azt olvasta sokáig egy olasz poétájával a bécsi udvarnak. Mig végre haza nem fordúltunk. Én Qtet az úton eleget nevettem, s Q engem még jobban nevetett, hogy én Qtet nevettem. Minden módon eszeltem vólna, de fel sem vette beszédemet, s magamat kinevetett.
BÁRÓ SERTEPERTI. Der Teufel! nem vagyok kapabel ezt a nyers dohányt meggyújtani.
GRÓF FEGYVERNEKI. Eredj, fiam, te tudod, hol vagynak a hasonló dolgokra applikálandó papirossok. Adjál a báró úrnak.
ÉVA Odamegy egy szugolyhoz, s egy nagy rakás könyvbQl egyet elQvesz. Odaadja Sertepertinek. Maga gusztusa szerént éljen vele Nagyságod, szakasszon magának.
BÁRÓ SERTEPERTI Kiszakaszt két levelet a könyvbQl. De elébb megnézem, mi bolondság van rajta. Olvassa:
Megveti szállását Vénus, s nem akarja lakását
Páphusi vára körql: tengeri viznek örql.
No e' rendes: mi lehet az a Páp hus? Talám Pápa hús, ezt nem tudom, hanem ezen csudálkozom, hogy tengeri viznek örql. Meggyvizet, rózsavizet, levendúlavizet, de még tengerivizet nem láttam. Nagy mester lehet az, aki a sovány kukoricából ollyan vizet készithet, amellynek maga a delicatess madame Venus is örülhet. Tovább olvassa:
Elveti hintóját, tengernek ereszti hajóját,
Kis fia véle hajós, nem lehet útja bajos.
Szíve nem irtózik; mint tengeri dáma hajózik,
Jussa van ím éhez is, tengeri...
No már megint tengeri, az én gavalléri gusztusomnak már fáj az ínyje: s többet el nem olvashatok belQle. A pipájára ráteszi s meggyújtja rólla.
ÉVA. Igaz, kedves Báróm, itt van most Nagysádnál az a szép német könyv, amellyet most bocsátott ki Betrieger úr, egy kevéssé kiinstálnám, addig is szeretném megnézegetni, míg a miénket békötik.
BÁRÓ SERTEPERTI. A! Kedves Kisasszonykám, itt vagyon,, örvendek, hogy szolgálhatok vele, méltóztassa megtekinteni.
ÉVA. Kedvesebbel nem jutalmaztathatna Nagyságod. Én ebbe igen gyönyörködöm. - - -
BÁRÓ SERTEPERTI. Nagyságos Uram, hol tudta azt a sok könyvet öszveszedni? talám hajdan, még régenébe, gyönyörködött az illyeténekbe.
GRÓF FEGYVERNEKI. Távol légyen, én iffjukoromba is esmértem az én rangomat, s jól tudtam, mit hoz a' magával. Nemesebbql viseltem mindenkor magamat, mintsem illetlenségekre vetemedtem vólna. A' távol légyen.
BÁRÓ SERTEPERTI. Én éppen azon csudálkoztam, hol vehette magát az a sok pimasz portéka Nagyságod úri szobájába.
GRÓF FEGYVERNEKI. Jaj, látja a Báró, én igen nagy pipás vóltam eleitQl fogva: erre nézve megszenvedem a hasznáért ebbe a pipálóházba.
BÁRÓ SERTEPERTI. De csakugyan, hogy kerülhettek Nagyságodhoz, azt nem foghatom meg.
GRÓF FEGYVERNEKI. Iroványinak, a szekretáriusomnak adós vólt egy kompaktor, s egyebet nem vehetett el tQle az adósságba. Kezdette eleinte Qket bújni, s azok olvasásával vesztegette üres óráit, mig én osztán a lelkére nem beszéltem, hogy kimélje még életét, egészségét, becsületét, rangját, nem illik az a veres anglia uniformishoz: igy osztán nagy sokára arra ajánlotta magát, hogy az én kedvemért fel fog hagyni velek. Azolta itt állanak, kinek mire kell, viszi. A Rozália ugyan eleget - - De változik az Úr a színében! mi baj találhatta?
BÁRÓ SERTEPERTI Már nem szíjja, csak fújja a pipát, elhalványodik, lágy hangon felel. A fejemnek, a pipa - -
ÉVA Leveti a könyvet, felugrik. Jaj, lelkem Báróm, mi lelte? A keszkenQjével töröli a báró ábrázatját. Istenem! mi baja érkezett?
GRÓF FEGYVERNEKI. Bizonyosan a versnek a füsti járta által a Nagyságod fejét, én magam ollyan különös poétafüst-szagot érzettem. Nagyságod még nem szokott úgy hozzá, mint én.
BÁRÓ SERTEPERTI. Az is lehet az egyik oka, Nagyságos Úr; de a dohány is felette - - Jaj, rosszabbúl érzem magam.
GRÓF FEGYVERNEKI. Ha úgy tetszik a Báró Úrnak, menjünk ki a szabad levegQre sétálni: talám ellankadt ereje meg fog jönni. Jobbnak is tartom ebbQl a füstös házból kimenni.
BÁRÓ SERTEPERTI. Ha úgy méltóztatik Nagyságod parancsolni, nem bánom.
GRÓF FEGYVERNEKI ElQszedi a nagy dohányzacskóját és tajtékpipáját. Te fiam, mondd meg szekretárius uramnak, hogy jöjjön ki utánnunk, s ezeket is hozza el magával. Az ablakokat nyisd ki, a ház hadd szellQzzön.
BÁRÓ SERTEPERTI Komplimentírozva. Magamat ajánlom a Nagysád kegyességébe. Elmennek.
ÉVA. Igaz hive maradok Nagyságodnak - - Sajnálom ezt a báró urat szivem szerént: Q egy fein politus magyar méltóság. - Héj! Szuszmir!

HATODIK JELENÉS
Szuszmir, szurtos, füstös kezq és ábrázatú, borzas, szalmás hajjal, pernyés, hamvas öltözetbe, egy régi szqr a nyakába, az is sok helyen subadarabbal, zöld, veres és másféle posztóval megfoldozva, a fél ujja elégett, egy sárga sapka a fejében, bolyhos kutyabQrrel prémezve, rongyos ingbe, gatyába, szuszogó bocskorba, egy piszkafa a kezébe - És Éva.
SZUSZMIR. Mit parancs'?
ÉVA. Gyere be.
SZUSZMIR Bemegy, s az ajtón belQl veszi le a sapkáját. Hát mi baja, Kisasszony, kelmednek velem?
ÉVA. Csak a', hogy ülj le, s mesélj egyet.
SZUSZMIR. Úgy de, Kisasszony, én kalefektor vagyok, oszteg hát ha itt tarisznyázom el az idQt, majd keresztql veret nagyságos uram a török furáson, megkövetem a kelmed becsülletes személyét, s a mai szent napot.
ÉVA. Nono Szuszmir, ne kötekedj. Nesze, igyál egy pohár bort. Egy nagy meszelyes poharat megtölt borral s odaadja.
SZUSZMIR A kezébe vévén a poharat, megforgatja. De már ez, engem utse, fele se tréfa. Felhajtja. Üh!
ÉVA. Hát Szuszmir, jól esett?
SZUSZMIR. Jól, engem uttartson, mert még a lelkem is szikrát hányt utánna, el is járnám mindjárt a kállai kettQt.
ÉVA. No hej, qlj le hát, mondd el, amit tudsz.
SZUSZMIR Kiveti a nyakából a szqrt, lekucorodik rá cigányoson, a sapkáját a térdére veti. No, s osztég hát egyszer hun vót, hun nem vót, meg az operencián is túl vót, gallér hijján köpenyeg, köpenyeg hijján gallér, vót egy királyfi, hogy osztég vót egy királyfi, kiment az egyszer vadászni, télen vót az idQ, karácson akkor fejér vót, s hogy fejér vót, hát kimegyen a királyfi vadászni, csak vadász, csak vadász, de még nyúlgyömbért se kaphatott, csak hazafordút biz Q, osztég mint a kárvallott cigány, meglát egy galambot, hozzá lq, leesik a galamb, s hogy leesett a galamb, hát fQdre esett biz a'; a vire látszott a hón, szép piros vót, ojjan gyöngyen látszott a hón, hogy meglátja a királyfi, azt mongya: No, nem nyugszom addig, mig ojjan mátkára nem kapok, hogy ojjan fejér legyen az orcája, mint ez a hó, osztég megisment ojjan piros, mint ez a vír, az átalvetQjébe beléteszi a galambot, hazamegy, hogy hazamegy, azt mondja: No, Király Atyám, én elmegyek hetedhét ország ellen: másnap elindúl, tizenkét szekeret megrak pizzel, tizenkét regement katonával megindul. Egyszer megyen, mendegél hetedhét ország ellen, meg azon is tul, ir egy várat, a vár csupa varrótqbql vót, bemegy a templomba, hát a templom közepén ott fekszik egy nagy hót ember, a templom ajtajára olyan nagy bunkósbot vót akasztva, mint a Kisasszony, de engem uccse, a Kisasszony még silom hozzá.
ÉVA. Héj, csak a magad tökfejedhez hasonlítsd; nos, mire való vót az a nagy guta bot? Kacagva.
SZUSZMIR. Hq, mire való vót osztég, arra való vót, hogy már ki nem tudja találni, hogy minden ember, aki bement a templomba, levette azt a nagy görcsöst, osztég arra a hót emberre ráütött, hogy ráütött, hát meglátta ezt a királyfi, hogy meglátta, hát mikor kijQttek a templombul, megkérdezte a birákoktól, hogy mi a kQ lehet a', azt mondták osztég neki, hogy annyi adósságba verte magát az az ember, hogy nincs ojjan potentát, aki megfizethetné, most osztég így porolják ki rajta. A királyfi elQhozatj' a tizenkét társzekér pízt, aki csak azt monthatta, hogy neki adós, mingyá kifizette, hát ördög a lelke, még fele sincs ki az adosságnak, azútég osztég elQhozatja a tizenkét regementet, azt is elosztogatja adosságba, utoljára csak a tizenkét inassa maratt, azt is odatta, még sem tQtt ki. Bezzeg a frityfene egye meg, micsinál mán, a szip mondérját is odadja, óráját, pácáját, mindenit. Igy osztég kifizette, s hogy kifizette, hát megindút egyes-egyedql, megyen, mendegél hetedhét ország ellen, meg azon is túl, mán megéhezett vót, mint a kuttya, meglát egyszer egy erdQ mellett egy szQrnyq nagy tqzet, odamegy, tizenkét kolopter fa ígett, egy nagy ember karikába fekqtt mellette, a lába a szájját irte.
ÉVA. Nesze még, Szuszmir, egy pohár bor, ugyan szépet meséltél, az ördög is tudná nevetni. Kacagva.
SZUSZMIR Felhajtja. Enye, Kisasszony, be jól esett, a kiskQrmöm is átaljárta, a lelkem is bukfencet hány bennem. Azutég osztég azt mondja a királyfi a nagy embernek: Jó szerencsével, Apám Uram! azt mongya a nagy ember: annak köszönd, hogy apádnak szóllítottál, mert ha ezer lelked lett vóna is, el kellett vóna veszned, ehetnél-i, he? aval elmegy a nagy ember, ráveszi a köpenyegit. A' pedig ám ojjan köpenyeg vót, hogy mikor azt rávette, a tatár kám se látta vóna meg, kézibe veszi a baltát, tizenkét singnyi vót az éle, engem uccse, úgy láttam, mint most. Elmegy a setét köpenyegq ember, levág egy nagy fát, lecsapkodja az ágait, meghegyezi, felhúz rá egy QkrQt, az ujjába akaszt egy tizenkét csebres hordó bort, visszamegy. No, hallod-é, Királyfi, ha ezt az QkrQt csontostúl-nyársastúl meg nem eszed, ezt a bort meg nem iszod rá, ha ezer lelked lesz is, el kell veszni, azt mondja rá a királyfi, hogy ü nem ehetnék, pég maj' kimeredt a szeme. Azutég a setét köpenyegq ember megette az QkrQt mindenestQl fogva, a hordó bort megitta rá.
ÉVA. Hej, Szuszmir, volt-é az ollyan nagy ökör, mint te?
SZUSZMIR. Uh. Még a Kisasszony is rátesz ám amúgy bolongyába.
ÉVA Elkacagja magát. No hé, ugyan rám csergetél ám amúgy bolondjába, no csak mondjad tovább.
SZUSZMIR. Nos, osztég hát, Éva Kisasszony, nem kell mindenbe belefeccsenteni. Elment megint a setit köpönyegq ember, hogy egy báránt, megisment egy pár kanta bort, megsüti, jól tartya a királyfit, azt mondja a királyfinak: No hallod-é Királyfi, én tudom, hogy ehetnél, azért hát egyél, azt is tudom, mibe vagy járatos, de én néked ojjan mátkát kerítek, aki ojjan lesz, amilyenre vágyol, de úgy ám, ha nékem adod fele keresményedet. Elindulnak hetedhét ország ellen, még az apjok halálán is tul, találnak egy várat, hogy találnak egy várat, hát azt mondja a setét köpönyegq ember: No, Királyfi, itt lakik egy királykisasszony, akinek az orcája ojjan fejér mint a hó, és annakokaért meg ojjan piros mint a vér, hanem annak a szeretQje a Púlúto. Elmegy hozzá a királyfi, hát láttya, hogy a' gyongyalag, szip nagy szemei vótak mint egy-egy pengQ karika, mintha kovácsszurokkal kenték volna ki a szemöldökét, az orcája fejér mint a gomolya, az ajaka mint a mákvirág, osztég a karjai izmosak mint István kovácsnak, ojjan derék csecsei vótak, engem úgy tartson, mint egy-egy fejQrocska, mintha a farát birsalmából harapták volna ki, fejérebb vót a lába, mint Sámfásné keresztanyám asszonynak, ippen akkor szapult a sövény mellett.
ÉVA A kanapén hever egész figyelmetességgel. Puf, te bezzeg megadod annak a királykisasszonynak.
SZUSZMIR. Kotty bele szilvalé, mán el is felejtettem mirql vót a szó, úgy, azt mondja a királyfi, hogy menjen hozzá, nos azt mondja a királykisasszony, hogy neki van egy gyürüje, majd eldugja, ha megtalálja, hozzámegy. Megmondja a setit köpönyegq embernek, mibe van a dolog, elmegy a setit köpönyegq ember a kisasszonyhoz, mindazonáltal hát Púlútó is akkor ment hozzá, azt mondja a királykisasszonynak: Fírhe mennél, te szíp leány? Fírhe biz én, te szíp legény. Hát micsoda montál neki, te szíp leány? Én bizony, te szíp legény, azt mondtam, ha a gyqrqt megtalálja, hozzámegyek. Elveszi Púlútó a gyqrqt, kiszalad vele, utánna a setít köpönyegq ember, osztég mikor az árnyékszékbe akarta volna vetni, odatartotta a köpönyegjit, s arra esett, [amellyel Q kiment osztég a királyfihoz].

HETEDIK JELENÉS
Rozália egy könyvvel, és a voltak.
ROZÁLIA. Hát mivel tölti az idQt?
ÉVA. Ez a bohó Szuszmir mesélget, azt nevetem.
ROZÁLIA. Ugyan találsz-é abba valami múlatságot, s nem sajnálja-é illyen alávalósággal mulatni idejét.
ÉVA. Maga mindég mást gúnyol a haszontalan idQtQltésért, holott maga holmi dibdábsággal, holmi szemét könyvekkel tQlti napestig idejét, és hogy kereken kimondjam, minden foglalatossága nem érne egyvalamit.
SZUSZMIR. Engem uccsegillyen, én nem is tudom, a Kisasszony mire nézi a napot, nem is adnám Éva kisasszonyt ojjan százért, még ha száz volna is.
ROZÁLIA. Kednek hallgass a neve, ebhendi Uram.
SZUSZMIR Rángatja a szqrit. Uh.
ÉVA. Ne bántsa, sohase hallott illyen szépet, én éhen-szomjan is elhallgatnám egész nap is. Hallja meg csak, majd meglássa, millyen gyönyörq.
ROZÁLIA. Annyi mint a', nem bánom, ugyan majd megnézem, millyenekbe tud gyönyörködni. No mondd!
Szuszmir. Hogy osztég a setít köpönyegq ember odaadta a királyfinak a gyqrqt, a királyfi oda viszi a királykisasszonnak, hogy jöjjön hozzá mán. Azt mondja a királykisasszony: Ha még egyszer megtalálod, hozzád megyek. Hogy ezt meghallotta Púlútó, elveszi a gyqrqt, utánna setít köpönyegq ember; s mikor Púlútó a pokolba a szegre akarta volna akasztani, a setít köpönyegq ember odatartotta az ujját. Notandom ám, hogy akkor soha sem láthatta meg senki, mikor a setít köpönyeg rajta volt, s az Q ujjába dugta Púlútó a gyqrqt, így osztán a királyfi, hogy megmeg megkapta a gyqrqt, oda vitte a királykisasszonyhoz, hogy jöjjön hozzá már. Azt mondja a királykisasszony: Hé, Királyfi, az én szeretQm Púlútó, ha a fejit ide hozod, úgy hozzádmegyek, hogy osztég ezt meghallotta Púlútó, a pokolba fut. S hogy a pokolba fut, utánna a setít köpönyegq ember, nos, mikor a pokolnak legkellQ közepén egy vaskandallóba bébútt vóna seggel, akkor a setít köpönyegq ember a tizenkét singnyi baltájával elcsapta a fejét, s osztég odavitte a királyfinak, a királyfi meg a haját a derekára kötötte, a nagy fene fQt felcepelte a kisasszonyhoz.
ROZÁLIA. Illyen alávalóságokat kedvelhet, mellyek az édesen repdesQ képzelQdéseknek nyájason enyelgQ szárnyait is rest unalommal lankasztják. Amellyek semmi jóval sem teszik magokat a nemes sziv elQtt érdemesekké.
ÉVA. S ezek a maga tetszését nem nyerték meg?
ROZÁLIA. Több mint nem; még neheztelek is reájok.
ÉVA. Miért?
ROZÁLIA. Mert semmit sem látok benne, amire méltó vólna nemes léleknek figyelmezni.
ÉVA. Elég, ha gyönyörködtet.
ROZÁLIA. Azt sem.
ÉVA. Jól van; de még ezután lesz a java: hallgassa meg. - Héj, Szuszmir, mondd tovább, s mi lett azután belQle?
SZUSZMIR Haragosan. Üh, mi lett osztég belQle: minek beszéllnek hát Kelmetek ojjan sok hijába valót. Elég egy pap egy templomba. No még egyszer elkezdem; de többet ne koty-foty - Mi tagadás benne? elvette osztég a királykisasszonyt: hogy elvette, hát nagy lakodalmat ütöttek, Hencidától fogva Bóncidáig folyt a sárga lé, magam fqtöttem bé a kalácsnak a kemencét, osztég egy pulykacombbal úgy levágtak a lábamról, hogy mindjárt a tqzbe estem, ott igett el a fél szqröm újja. Oda megy a setít köpönyegq ember is, mikor osztég a vendíg eloszlott, osztég a menyasszonyt a padra felvitték, azt komondálta a királyfinak, hogy véle ne háljon, becsülettel szolván, hanem mind a két ágy végire egy papot állitson könyvvel. Úgy is vót a dolog...
ÉVA. Hogy? Nevetve.
SZUSZMIR. Úgy, a tatár vigy' el, hogy odaállottak a papok, a gyertya égett, hát egyszer, neki legyen mondva, kijön egy nagy béka a szájából.
ROZÁLIA. Te ostoba, hogy jöhetett volna onnan ki béka?
SZUSZMIR. Üh, édes eszem tojj meg, mintha már a kisasszony fekünne most is valaki mellett, osztég én béka volnék, s a szájából kicurukkolnék.
ROZÁLIA. Vessz pokolba, ostoba, ollyan a beszéded, mint magad: bújj a Minaotaurus hátuljába.
ÉVA Nagy vigassággal felugrik az ágyszékrQl, tapsol, kacag. Ha, ha, ha. A' bizony szép, ki a tatár ne nevetné, becsülöm eszed furcsaságát.
ROZÁLIA. No én most az egyszer találék bolonddal feltenni, de ugyan rám pergele.
Szuszmir. Mije feslett el Kelmednek?
ROZÁLIA. No neki, bolond. Énhozzám többet ne szóllj, csak mondd inkább tovább.
SZUSZMIR. Ezt osztég agyonütötte a pap a könyvével, hát másik is kibúvik, azt is agyonüti, azután osztég annyi, mint a nyqves kutya farka alól a pondró. Mind agyonverték a papok.
ÉVA. De hát hol jártak ott azok a békák?
SZUSZMIR. Azt mondta a setít köpönyegq ember, hogy még azok a békák a Púlútó maradványi voltak a kisasszonyba. Már neki kurtábbodott elöl a szoknyája. Megindúlnak a királyfival haza, huszonnégy társzekér pizzel, huszonnégy regementtel, a setít köpönyegq ember is velek. Mikor mennének haza, hát arra a helyre érnek, amékbe elöl találta vót a királyfi a setít köpönyegq embert a tqznél. Azt mondja a setít köpönyegq ember - - -
ROZÁLIA. Elég már, hé. Mindjárt hazajönnek, fa nincs vágva, majd ördögöt fogatnak veled.
ÉVA. Éj, ráérni még arra. Végezd el már legalább.
SZUSZMIR. No hallod-é, Királyfi, tudod, én azt mondtam, hogy én kerítek neked ojjan mátkát, amijjen után indúltál, ha fele keresetedet - -
ROZÁLIA. No, ne locsogj, menj dolgodra, ha rosszat nem akarsz kapni. Ott a fejsze, vágj fát.
ÉVA. Éj, ne bántsa, hadd mondja el már. Tovább.
SZUSZMIR. Ha fele keresetedet nékem adod: ihol huszonnégy szekér pized, huszonnégy regemented van, add ide. No jól van. Felveszi a baltáját, kettévág minden szekeret, lovat, még csak egy krajcárt is, kettévágja a legényeket, egyszer -
ROZÁLIA. Ne töltsd az idQt hiába, eredj.
SZUSZMIR. Üh, hogy nem hágy már Kelmed békét a jó embernek. Egész Karafa lesz belQle, ha az isten meg nem szenteli.
ROZÁLIA. Karafa, nem Karafa, én ugyan nem bántalak, de ha hijjánosság lesz, tudom, nem búvnék a bQrödbe.
SZUSZMIR Felszedi a subáját. No hiszen nem bánom, ha nem maradhat osztán tQlem. Dümmögve. Uramistenem, mi lesz még belQle, ha felneveled? Elmegyen.

NYOLCADIK JELENÉS
Rozália és Éva
ÉVA. No ezt szegényt elmará. Komoran.
ROZÁLIA. Maradjon magának a henye állat.
ÉVA. Hát ha én a maga semmirekellQ könyveit vagy kihajigálnám elQle, vagy akármi módon legkissebbel is megbántanám, nem fogna-é énreám megneheztelni?
ROZÁLIA. Igenis, és méltán.
ÉVA. Hát maga miért zavarja meg az én múlatságomat?
ROZÁLIA. Múlatságát?
ÉVA. Éppen azt.
ROZÁLIA. Szép múlatság.
ÉVA. Szép, ami az embernek kedvét megnyerheti.
ROZÁLIA. Vannak szép semmirekellQk.
ÉVA. Vannak rút semmirekellQk.
ROZÁLIA. Azok a nyomorúlt mesék szépek, de semmit sem érnek.
ÉVA. Azok a nyomorúlt könyvek rútak, és semmit sem érnek.
ROZÁLIA. Rútak? ha ezeket rútaknak lehet nevezni, úgy majd nem tudok azoknak a meséknek alávalóságát eléggé kifejezQ szót találni.
ÉVA. A maga hitván könyveit a magyar világ alávalónak nevezi. Rá se néz, csupa szemétnek tartja. A fQrendektQl fogva a kapásig. Kivévén egyet-kettQt az urak közzql, akik a külsQ nemzeteknek, franciáknak, ánglusoknak szokásait éktelen parasztsággal megvetik, s ugyanazon parasztságok miatt csak a könyvekkel való idQtöltésben követik Qket.
ROZÁLIA. Nézz' el azt a kevés úri személyt, nem a savai-é azok a hazának: nem azok látnak mindenkor többet a dologba? Csak az országgyqlésén is nem azokra hallgat-é a publikum, mikor a könyveket kerülQ agáristák, vojtisták, módisták vagy egy kukkot se tudnak böffenteni, vagy ha mágnási jussokat akarván mutatni, szeretnek belészóllani az ország dolgába, a nevetségre adnak okot a tanúlt okosoknak. S azonba csak harcolnak a deák nyelv mellett, pedig hirét sem hallották Horatiusnak.
ÉVA. Ha azoknak kellene is tanúlni, minthogy az ország dolgait hánytatják: jól van. Tanúlnak is azok, ott a nagy Corpus Juris, Verbötzi, Huszti, s más nagy grapsák, elég az, úgy tudják azt mint a tíz újjokat.
ROZÁLIA. Tudják, akik tudják, de ezered része sem tudja nyomosan, aki el tudja a Verbötzi caputjait mondani.
ÉVA. Miért?
ROZÁLIA. Mert csak azt tudja, ami abba van, azonkivül nem tud okosan bölcselkedni belQle: mivel azonkivül semmi más tudományt nem tanúlt, amin az értelem fundáltatik.
ÉVA. Mit tartozik ez mireánk? Mi, leánykák nem a haza elQmenetelére élünk, mi csak avégre vagyunk az emberi társaságban, hogy másokat kedveltessünk, és hogy éljünk a nyájasabb világ édes gyönyörqségeivel, játszodtassuk annak szárnyain gyenge érzékenységeinket, és hogy a minket imádó iffjakon vett gyQzedelmeinkben kevélykedjünk.
ROZÁLIA. Nagyon megalacsonyítja dicsQ nemünket, mikor azt csak a testi mulatságoknak szentelt bálványoknak állítja. Hát azt a szép elmét, s az azt nemesitQ finomabb érzékenységeket, mellyekkel valóba dicsekedhetünk, hiába adta vólna-é a jóltévQ Természet?
ÉVA. Én elmémet is mulattatom. És evégre valók ezek a mesék.
ROZÁLIA. Boldog isten! hát már nincsen-é dicsQségesebb tárgy, mellyen édesebb megelégedéssel mulathatja magát nemes elménk? Ezek a mesék sem az, hogy szépségekkel nem mulathatják szivünket: sem egy nemes lélek vágyódásai velek meg nem elégeszhetnek. Szép kimondásokat lehet-é keresni abba az osztég hátos fecsegésbe? Vannak-é benne abba az alacson lélektQl kohólt mesébe példás történetek? A nemes erkölcsnek semmi nyomát nem találhatni olly szemét észnek szüleményjébe. Illenek-e hát az illyenek egy nemes születésq személyhez? Én ugyan nem birok annyi békességes türéssel, hogy az illyeket hallgathassam. Elmegyen.
Vége az elsQ felvonásnak

MÁSODIK FELVONÁS
A játék hol a poéta, hol a gróf házába van.

ELSP JELENÉS
A poéta háza láttatik, egy kis kert van alatta, amellybe sétáló lugas van. Egy asztal a szobába, amellyen könyvek, papirossak, iróeszközök rend nélkql elhányva. Egy téka a falnál, egy nyoszolya. - A poéta egyedql sétál; egy penna nála.
[TEMPEFPI]. Kedvetlen magánosságomnak komor hajléka, mellynek ajtaján a szegénység áll Qrt, setét kárpittal takarván bé mohos falait, könnyezni láttatol egy szerencsétlenen, ki a világ üldözései alól a te alacsony boltozatod alatt keresett szállást nyomorúlt életének. Ímé, e büszke városnak kevély palotái a fellegekbe rejtették pompás fejeiket, hogy meg ne hallhassák a tebelQled sohajtozó virtusnak bágyadt nyögéseit, örülni láttatnak, midQn a szomszéd villámások fényjénél látják a te hantjaidon pihegni a fekete palástba rejtezett bánatokat - - Szállj le, boldog megelégedés, egy szerencsétlen nagynak lankadozó kebelébe! Öntsd ki édes balzsamodat, melly a meghasogatott virtus héjja alól csepeg! éleszd fel véle e magával alig biró szivet, hogy tudjon mind a két szerencsével hasznára élni - - Ti néma barátim! könyveire mutat kik kedvessebbé teszitek unalmas óráimat: mondjátok meg, van-é e fQldnek kerekségén egy boldogabb szegelet, hol nem nyög az ártatlanság, hol az érdemnek barátja a tisztelet, hol az igazságnak királyi székéhez van a gonoszság láncoltatva? A jóltévQ Természet gondos anyai keze kiosztotta minden tartománynak a maga különös áldását, egyik eggyel, másik másikkal dicsekedik. Ó, boldog az a föld, amellynek e' jutott. Itt minálunk a világ hivalkodik, mint egy kevély páva az Q cifraságaiban, mély álomba andalogván a mulandóság kebelében. Árnyék után kapkodnak az - -

MÁSODIK JELENÉS
Betrieger német ruhában, és TempefQi.
BETRIEGER. Alázatos szolgája az Úrnak.
TEMPEFPI. Igaz híve Betrieger Úrnak. Hát hogy van a tipographia? Tessék leqlni az Úrnak.
BETRIEGER. Most új könyveket tétettem a sajtók alá, egy francia munka, amellyet németre fordittatván a minap kinyomtattam.
TEMPEFPI. Az a komplimentes, vagy micsoda?
BETRIEGER. Éppen az; a másik hasonló német munka a koppókról s egyéb afélékröl.
TEMPEFPI. Micsoda embernek a költségén jön a' ki?
BETRIEGER. Tulajdon magam költségemen. Én állhatatosan hiszem, hogy a magyar uraságok nem hagyják azokat rajtam penészedni.
TEMPEFPI. Elhiszem: de hát az enyim?
BETRIEGER. Az Úr Fegyvernekije már kijött, és éppen abba fáradtam az Úrhoz, hogy mivel az a poéma már egészen megvan, instálom alázatosan az Urat, a nyomtatás árrát méltóztassa lefizetni.
TEMPEFPI. Mennyit kiván az Úr?
BETRIEGER. Higgye el az Úr, becsqletemre mondom, senki fiának nem cselekedtem volna ötven aranyok alatt, de minthogy az Úr jó esmerQsöm, én az Úrtól többet nem kivánok harminc aranynál. Nagy munka az, Uram!
TEMPEFPI. Meddig várakozhatna el az Úr?
BETRIEGER. Egy nap' sem.
TEMPEFPI. Egy nap' sem? Ó, jé!
BETRIEGER. Úgy vagyon.
TEMPEFPI. Az Úr nem szorúlt az árrára.
BETRIEGER. Hála istennek, éppen nem.
TEMPEFPI. Várjon hát az Úr egy keveset.
BETRIEGER. Nem lehet.
TEMPEFPI. Nem lehet? - Légyenek hát az Úréi az exemplárok.
BETRIEGER. Nekem nem kell.
TEMPEFPI. Nem kell, és vajjon miért?
BETRIEGER. Én nem vagyok magyar, mégis károm után okos vagyok. Mit érnék én azzal?
TEMPEFPI. Én mind általadom az Úrnak: egyebet nem kivánok, hanem hogy énnékem tíz exemplárt, amit mondtam vólt, hogy a hollandiai papirosra nyomtassa az Úr, küldjön el.
BETRIEGER. Énnékem harminc arany helyett ollyan portékát akar az Úr adni, aminek én egy schilling hasznát sem vehetem.
TEMPEFPI. Ha mindjárt tíz krajcáron adja is az Úr, mégis könnyen kikapja belQlle a harminc aranyat.
BETRIEGER. De Uram, úgy egy-egy aranyon kell adni exemplárját, külömben bennevész a pénz.
TEMPEFPI. Nem értem az Urat.
BETRIEGER. Harminc exemplár tudom, hogy elkel, mert az ötvenkét vármegyébe van harminc személy, aki vesz belQlle.
TEMPEFPI. S több nem venne?
BETRIEGER. Nem mondom, hogy a pesti s budai görögök a többiét citrom s malosa takorni meg nem veszik egy-egy krajcáron, de a' semmisem.
TEMPEFPI. Uram, okosodik a világ, talám szaporodni fognak azok is, akik egy koppó árát nem sajnállanak húsz-harminc könyvér adni.
BETRIEGER. Megengedem, hogy okosodik; de én azért most is jobb szeretnék ebáros lenni, mint könyváros.
TEMPEFPI. Ebáros, mint könyváros? Sokat mond az Úr!
BETRIEGER. Uram, én Magyarországra szóllok, sQt arra sem egyátaljába: mert itt is elkel a német könyv, kivált ha dibdábságokról van. - De ha egyszer magyar könyv, éspedig a nemes erkölcsöket élesztQ, már amellett éhhel is meghal az ember.
TEMPEFPI. Hát olly alávalóknak itéli az Úr a magyar munkákat, és olly becstelennek a mi nemzeti nyelvünket, hogy az érdemetlen egy-két fillérre?
BETRIEGER. Én az Urak magyar hazájabeli rendeknek itéletébQl itéllek. Pk az Q nemzeti nyelveket nem szeretik, sQt úgy mondhatom, hogy gyülölik is, amelly szégyen, gyalázat a legokosabb XVIIIdik százban.
TEMPEFPI. Megvallom, szánom nemzetemet, aki illy mélyen hortyog a megrögzött parasztság álmában, hogy akkor sem nyitja fel szemeit belQle, mikor az idegenek által körqle lobbantott fény eleven szinekkel kinyilatkoztatja a szégyennek és dicsQségnek határait. Ha ollykor a bárdolatlanság meghasogatott szQnyegén kikukuccsál is a nemesebb politurára, önnönmaga vét kettQs fedelet pislogó szemeinek lomha héjjaira.
BETRIEGER. Én már tudom, mibe áll a magyar litteratura, tudom, meddig terjeszkedik ki a magyar erszény: ezért mondom, nem merem felvállalni az Úr exemplárjait. Hanem kérem, fizesse meg a nyomtatás árrát.
TEMPEFPI. Várakozzon az Úr egy kevéssé, gróf Fegyverneki úrnak a munkát bémutatom: Q, mivel nagy magyar méltóság, nemes szive, gondolom, meg nem fogja engedni, hogy az a munka, melly az Q dicsQséges Qsének nevét és érdemeit húzza ki a feledékenység setét boltja közzql, a semmiségre menjen.
BETRIEGER. Annyi, mint az, egy óráig elvárakozom; ha akkor nem lesz semmi a dologból, az Úrral kéntelenittetem úgy bánni, mint tehetetlen adósommal.
TEMPEFPI. Azt az exemplárt, amellyet az Úr hozzám békötve hozott, kiinstálom, hogy bémutathassam Q nagyságának.
BETRIEGER Odaadja a könyvet. Itt vagyon. Az Úr igyekezzen elháritani azt az illetlenséget, mellyel eránta kéntelenittetni fogok viseltetni. Magamat ajánlom az Úrnak.
TEMPEFPI. Igaz szolgája maradok az Úrnak Betrieger elmegyen.

HARMADIK JELENÉS
TEMPEFPI Egyedql sétál. Mi dolog? talám a gonoszság semmivé tette az Q hatalma alatt lévQ ártatlanságot? talám az én édes anyám prédájává lett a világi méltóság és a férji elsQség jussa alatt kegyetlenkedQ tyrannusnak? Az anyai szeretet gerjed az ínségbe, - egy édesanya el nem felejtkezhetik szerencsétlen szülöttérQl. Hogy lehet hát mégis, boldog Egek! hogy már ennyi idQ multától fogva sem levelét, sem segitségét nem vehettem szerelmes anyámnak. Ezer izekre repedez szivem, ha az elQttem álló nyomorúságra függesztem elmélkedésemet: Q bizonyossan vagy áldozatjává lett a kegyetlennek, vagy annak istentelenségei által olly veszedelmek örvényébe merült, amellybe mind magával, mind Qtet ohajtó fiával jót tehetetlen. Rettegek mindentQl, Q másszor minden hónapba, ha pénzt nem, levelet legalább küldött énnekem, amelly balzsama vólt az én beteg lelkemnek. Már négy hónap múlt el, s levelét nem vehettem. Elmegy.

NEGYEDIK JELENÉS
A gróf palotájába a maga szobája. Gróf Fegyverneki, Rozália, Éva, báró Serteperti, Tökkolopi, Iroványi
FEGYVERNEKI. Én is éppen abban az értelemben vagyok. Szép a méltóságos rang, ha a nemességhez igaz nemes erkölcsök járúlnak.
ROZÁLIA. És én egyedql abba tartom a valóságos nemességet. A pompás titulusok csak az alacson hizelkedésnek álnok találmányi, mellyek az önnszeretetnek leseket hánynak a magok elQmenetelekre. Csak múló hangok azok, mellyekkel a valóságos érdem hijját kivánjuk pótolni.
BÁRÓ SERTEPERTI. Valósággal szépen hangzanak azok a mi kényes füleinkbe: én ugyan inkább veszteném el egyik falumat, mint egyvalamellyik titulusomat.
ÉVA. Szép is az, mikor az ember olly hosszan irhatja le a nevét, mint Nagyságod: Báró Serteperti Lajos de Kotnyeles, Szemétvára örökös ura, az egész ütött-kopott uradalomnak birtokossa, Eszeveszett vármegyének bolond ispánja: a nemes Iksuttök Rendnek arany sarkantyússa, a Királyi Tábla aktuális és mindenkori hallgatója. S a többi, manu propria.
TÖKKOLOPI. Kivált, ha szép tettek is járúlnak hozzá. Az én nevem ugyan csak rövid: Tökkolopi Menyhárt de eadem. De ha el kezdeném számlálni nemes tetteimet, s a nemes szemérem nem tartóztatná meg magam dicséretét: igen sokra menne. A többek között egy egész kalendáriom telne ebbQl: Tekintetes Nemes Tökkolopi Menyhárt, de eadem minden kompániába szerencsés játszó vólt, olly okosan tudott skártolni, hogy négy tarók mellett megtartotta Bagátot. Másszor tiz tarók mellQl elnyerte. Hat tromfba kötött a társa, s hatot nyert mégis tQlle s a többi.
IROVÁNYI. Nagyságtok, látom, a nagy nemesség mellett már mind elalszik. Indítsunk valami mulatságot.
ROZÁLIA. Soha sem lesz szebb mulatság, mintha a Horváth úr Holmi-ját olvassuk, mindjárt bé fogom hozni.
IROVÁNYI. Az igaz: úgy, tudom, meg nem únjuk magunkat. Az múlatságos könyv.
GRÓF FEGYVERNEKI. Vesse a tqzbe Kegyelmed a haszontalan verseit, mi mulatságot tudnánk mi az alávalóságba találni? Nem okos embernek való a könyvekkel veszteni idejét.
BÁRÓ SERTEPERTI. Annak sem vólt esze, aki elQször kitalálta, hogy verseket kelljen kóholni; alávalóság az. - Játsszunk inkább valamit.
ÉVA. Ó, igen fein lesz. - De mit játsszunk?
TÖKKOLOPI. Filkót.
ROZÁLIA. Az Úr rövid idQn filkó lesz, annyira belészeretett abba a filkóba.
ÉVA. Jobb is lesz, mást játsszunk. - Játsszunk zálogosdit, hadd poenázzam meg ezt a bárót. A nyakába esik hizelkedQ mosolygással.
BÁRÓ SERTEPERTI. Visszaadnám a kölcsönt. Hasonlóképpen.
IROVÁNYI. Talám szebb lenne, ha sakkot játszanának Nagyságtok, van itt kettQ is.
GRÓF FEGYVERNEKI. A' szép is lesz. Hozzon kegyelmed.
BÁRÓ SERTEPERTI Enyelegve. De bizony most gondoltam egyet. Székeket rak sorjába. Szégyenszéket játsszunk.
ÉVA, TÖKKOLOPI Kacagva, tapsolva. Jól van. Igen derék, szép gondolat. Alló, rajta.
ROZÁLIA. Ah, az igen alacson neme a mulatságnak, én azt nem szeretek játszani.
GRÓF FEGYVERNEKI. Játsszál, fiam, játsszál, társaság kedvéért nem szégyen az.
ÉVA. De Uramatyám is fog játszani. Enyelegve.
GRÓF FEGYVERNEKI. Balgatag gyermek, nem illik az énhozzám; én majd csak nézQje leszek.
BÁRÓ SERTEPERTI. Már társaság kedvéért Nagyságod is méltóztasson játszani; nekünk is jobb kedvünk fog lenni a Nagysád jelenléte által.
ROZÁLIA. Ha Uramatyám játszani nem fog, én sem ülök ki.
MINDNYÁJAN. Méltóztasson Nagyságod!
GRÓF FEGYVERNEKI. Hivalkodó ifijak! a ti kedveteket nem szegem meg, közétek qlök, de én ne legyek részes semmibe is.
MINDNYÁJAN. Nem, nem. Leqlnek.
ÉVA. De hát már ki lesz a király?
BÁRÓ SERTEPERTI Mosolygó komplimenttel. Én most magam önként felvállalom. Leql az elsQ helyre.
GRÓF FEGYVERNEKI Egy székbe nagyságosan ql, pipázik, csak maga gondolatira figyelmezve.
TÖKKOLOPI. Hát referendárius ki lesz?
GRÓF FEGYVERNEKI. Szekretárius Uramnál nem találhatni alkalmatosabbat. Félmosolyogva.
IROVÁNYI Meghajtja magát. Ha úgy méltóztatnak Nagyságtok parancsolni. Feláll.
ÉVA Enyelegve. Éj, most nincs méltóztatás, nagyság, parancsolás, hagyja el azokat. Induljon el, kezdjük. Én sugok elQször is.
IROVÁNYI Odahajlik. Éva súg. Ha, ha, ha, mindjárt kireped az óldalom! ha, ha, ha, mi a tatár. Sorjába jár, a személyekhez hajlik, azok súgnak, gróf Fegyvernekihez fordúl.
GRÓF FEGYVERNEKI. Csak menjen Kegyelmed tovább, én nem sugdogálok bizony.
ÉVA. Uramatyám! |
TÖKKOLOPI. Nagyságos uram! | egyszerre
GRÓF FEGYVERNEKI. No, eb az országa játékára, már csak ráveritek az embert. Súg.
IROVÁNYI Eleibe áll a szégyenszékbe ülQ bárónak. Felséges Király!
BÁRÓ SERTEPERTI Játékos kevélységgel. Magam az.
IROVÁNYI. Én Úngot, Berket feljártam; és igen is sok panasz van Felségedre.
BÁRÓ SERTEPERTI. Mondja Ked.
IROVÁNYI Egyik azt mondja: Szégyen a királynak, hogy mindég a német dámák toaletjénél süti a makkot.
MINDNYÁJAN. Ha, ha, ha. À propos, à propos!
IROVÁNYI. Másik azt mondja: Szégyen a királynak, hogy ollyan maskara forma. Mindenfelé nagy kacagás van. Harmadik azt mondja: Szégyen a királynak, hogy elnémetesedett. Negyedik azt mondja: Szégyen a királynak, hogy mindég csepeg az orra.
MINDNYÁJAN. Brávó, brávó. Kacagnak.
BÁRÓ SERTEPERTI Tettetett gravitással. Nincs több. No, aki az én német dámákkal való társalkodásomat megirigylette, üljön ide.
ÉVA Kacagva. Ennye, lelkem! Feláll.
BÁRÓ SERTEPERTI Nevetve. No jól van, rám pergelt a Kisasszony, de visszaadom a kölcsönt.
IROVÁNYI A kisasszony helyére ql. A báró a súgókhoz megy.
BÁRÓ SERTEPERTI EnyelgQ lépésekkel. Tökkolopi súg, mind a ketten kacagnak s a többi. Odamegy Évához. Felséges Királyné, sok a szégyen, sok.
ÉVA. No mi lehet?
BÁRÓ SERTEPERTI. Másik azt mondja, hogy - -
GRÓF FEGYVERNEKI. Hiszen még egyik sem vólt.
MINDNYÁJAN Kacagnak.
BÁRÓ SERTEPERTI. No, ördög vigye, egyik azt mondja: Szégyen a királynak, hogy ollyan kompódi nemes asszony formára ql. Másik azt mondja: Szégyen, hogy mindég vigyorog. Harmadik azt mondja: Szégyen, hogy... koc tausend, hogy eszembe nem jut. - Ennye - no - mi az ördög. - Ismét végigjárja. Hogy leányágra szállt a királyság! Ötödik azt mondja: Szégyen, hogy sok szivet sebhet, keveset gyógyit. Eddig van.
ÉVA. Aki az én szivemet vádolja. Üljön ide.
TÖKKOLOPI. No a tatár hordja el, én megjárám. Béül. A báró helyet foglal. Éva járja a súgókat. Igaz, még Rozália kisasszony nem vólt a szégyenbe. Az Éva szemébe vág.
ÉVA. Sok a panasz, Felséges Király! Egyik azt mondja: Szégyen, hogy a ruháját a traktírba felejtette ijedtébe. Nagy nevetés mindég. Tökkolopi graviter. Másik azt mondja: Szégyen, hogy ollyan, mint a skizz. Harmadik azt mondja: Szégyen, hogy Tökkolop a király. Itt a szemébe vág Tökkolopinak. Negyedik azt mondja: Szégyen, hogy a világ sakkjába a Springer a király. Ezek a panaszok.
TÖKKOLOPI. Aki azt mondja, hogy Tökkolop a király. Üljön ide.
ROZÁLIA. Csakugyan nem kerülhetém el a fertelmes játékát. Mind nevetkQznek. Éva leql.
TÖKKOLOPI Odamegy a grófhoz, súg. Uccsegijjen, én is azt mondtam vólna. Éva súg. Ha, ha, ha! A báró súg. Szettevettét, tám öszvesúgtak Nagyságtok! Iroványi súg. Púff neked, ez is csak oda megy ki. Felséges Királyné, a panasz csak egy, de azzal teli van minden szegelet az országba. Úton-útfélen azt kiabálják: Szégyen, hogy mindég' poétikust tanúl.
MINDNYÁJAN Mód nélkül kacagnak, zúgnak.
BÁRÓ SERTEPERTI. No, kit ültet már le Nagysád?
ROZÁLIA. Mindnyájan megérdemlik a szégyenszéket.
TÖKKOLOPI. Én gondoltam egyet, aki, legnagyobbat tud hazudni, az üljék a szégyenszékbe. Nagy zúgás erre. No, én láttam ollyan nagy dinnyét a török gránicon jártomba, hogy lajtorján mentek fel a szárához, s baltával vágták meg. Egyszer a balta beléesett, s a bélit szekerekkel hordták el, s tavaszra találták meg benne a baltát. Mindég a nevetés.
ÉVA. Én meg egy olasznál ollyan piciny kanáriai kutyácskát láttam, hogy egyszer szegény elszaladván, a pókhálóba megakadt, s a pók mindjárt megette.
IROVÁNYI. Egy grófnak ollyan kalamárisa vólt, hogy abba konc papirosok, óllók, íróasztalok, minden megkivántató szerszámok beléfértek, s mihelyt egyet füttyentett a gróf, mindjárt kiugrott belQle egy patvarista, pennával.
ROZÁLIA. Már én vagyok a sorba.
- - - - - - - - - - - - - - - -
BÁRÓ SERTEPERTI Enyelegve. Nagyságod legnagyobbat fillentett, már az a lehetetlenségnél is nagyobb lehetetlenség. A többi semmi sem hozzá.
MINDNYÁJAN. Már az igaz.
GRÓF FEGYVERNEKI. Szekretárius Uram. Micsoda lárma az odaki? Tekintsen ki csak.
IROVÁNYI. Valami dulakodást hallok. Nagyságos Uram nevét emlegetik.
GRÓF FEGYVERNEKI. Menjen ki Kegyelmed, lássa, mi dolog. Iroványi kimegy.
ÉVA. Mi azt ne várjuk, valami ügyes-bajos ember lehet. Menjünk az én szobámba.
TÖKKOLOPI. Vojtázni? Úgyé?
ÉVA. Jó lesz, jó. Menjünk. Elmennek.

ÖTÖDIK JELENÉS
A szoba elején lévQ tornác. A cselédek, TempefQi, Iroványi
EGYIK INAS. Mondjon már Kend egy rigmust.
MÁSIK. No, ha legény.
TEMPEFPI. Halljátok-é, emberséges emberrel így kell cselekedni?
HARMADIK INAS. Hiszen Kend poéta.
MÁSIK INAS Megrántja a TempefQi kaputját. Poéta, poéta, üm poéta.
TEMPEFPI. Ne tegyétek már az embert csuffá.
EGYIK INAS A piszkával szurkálja. Poéta Uram, egy darab szalonnáér.
TEMPEFPI. Majd megpanaszlom Q nagyságának.
HARMADIK INAS. Dejszen panaszolhatja azt Ked. -
EGYIK INAS. Hohá, szép becsülete van itt a mi nagyságos urunknál az ollyan ördögökkel cimborázó spionnak.
IROVÁNYI. Micsoda csúnya lárma ez itt?
MÁSIK INAS. Ez a konyhavakarék lármáz itt.
HARMADIK INAS. Mit is kóvályog itt ez az országavesztett konyhavakarék. Rázúdúlnak.
IROVÁNYI. Most mindjárt ördögöt fogtok, gazemberek. Oszoljatok pokolba félre. - Micsoda ember az Úr?
TEMPEFPI. Engemet az Úr jól esmér, én vagyok TempefQi.
IROVÁNYI. Hát mi jóval jár az Úr?
TEMPEFPI. Én Q nagyságával akarnék személyesen szólani.
IROVÁNYI. Megmondhatja az Úr, mi végett?
TEMPEFPI. Én egy kevés ajándékkal kivánnék a nagyságos gróf úrnak udvarlására lenni. Ha kedvet nyerhetnék.
IROVÁNYI. Ó, semmit nem kételkedhetik benne az Úr. Meg fogja nyerni kedvét.
TEMPEFPI. De hát segítségét? A mostan uralkodó pénzbeli szükség kénszerit.
IROVÁNYI. A mi grófunk egy cholerikus magyar méltóság: Q a pénznek nem rabja mint sok nagyjaink. Legkissebbet is nagy adománnyal jutalmaz meg.
TEMPEFPI. Úgyde Uram, az én tisztelQ ajándékom semmi világi jóval nem használhat, hanem csak az elme és fül gyönyörködtetésével dicsekedik.
IROVÁNYI. Mégis bizhat benne az Úr, hogy udvarlása nemcsak kedves, hanem jutalmas is lesz. Én esmérem a mi urunkat. P gyönyörködik az affélékben. Most vólt itten egy kevéssel ezelQtt egy banda cigány, s a grófnak megtiszteléséért egypár aranyat kaptak. Pedig nem a szebb muzsikálással kedveskedhettek. Különösen pedig egy sánta cigány maga egy tallért nyert a szájával való igen szép trombitálásáért. Csak ugyan ma kapott egynéhány forintot Qnagyságától egypár zsidó is, mivel igen fein kauklerek vóltak, a tQt a szemek pillájával felvették, a huszast a markokba elolvasztották, a spádét a homlokokon forgatták, az orrokból selyempántlikákat húztak ki s a többi. Mindezeknek semmi hasznok sincs, de mivel Qneki múlatságot szereznek, arany, s néha párjával is, a dijja. Az Urat sem fogja az Q nemesszivüsége üressen bocsátani el. Kivált szorúlt állapotjában. - Mindjárt bé fogom az Urat jelenteni. Bemegy.

HATODIK JELENÉS
Iroványi, gróf Fegyverneki
IROVÁNYI. Nagyságos Úr! TempefQi uram kér a bejövetelre engedelmet; valami ajándékkal kivánna Nagyságodnak udvarolni.
GRÓF FEGYVERNEKI. TempefQi uram? - Bárcsak a felsQség tenne parancsolatot azokról a henye emberekrQl, én a szemtelen poétákat nemigen jó szivvel látom. Azok az ingyenélQ hazudozók egy-két potom rigmuson akarják a legnagyobb kegyelmet vásárolni. Elmehet; csak. - No, mégis jöjjön bé.
IROVÁNYI Kiszól. Tessék béjönni az Úrnak.

HETEDIK JELENÉS
TempefQi, és a vóltak
TEMPEFPI. Alázatos szegény szolgája a Nagyságos Úrnak.
GRÓF FEGYVERNEKI. Isten hozta Kegyelmedet, tessék leülni TempefQi Uramnak.
IROVÁNYI. Tessék leülni az Úrnak.
TEMPEFPI. Én a Nagyságod lábai elQtt egy csekély, de szives ajándékkal kivánok leborúlni: esedezvén alázatosan, méltóztassa Nagyságod kegyelmes szivvel elfogadni.
GRÓF FEGYVERNEKI. Én a Kegyelmed ajándékát még semmivel nem tudtam megérdemleni: azért annyival szivesebben veszem.
TEMPEFPI. Imhol vagyon, Nagyságos Uram, egy csekély munka, amelly egy hazáját s a hazának jól érdemlett nagyjait érzékeny szeretettel tisztelQ hazafinak tollából folyt ki. A virtusnak emlékeztetQ oszlopa ez.
IROVÁNYI. TempefQi uram dolgozta.
GRÓF FEGYVERNEKI. Ugyan? s hát mit beszéll Kegyelmed ebbe a könyvbe?
TEMPEFPI. Ottan látja Nagyságod a könyvnek elQ irását, amelly ekképpen vagyon: Gróf Fegyverneki. Egy hazáját mindenkor igazán szeretQ okos hadi vezérnek példája. Mellyel a következQ maradéknak e rajzolásban által akart adni a pesti poéta.
GRÓF FEGYVERNEKI. Mellyik már ez az én dicsQ Qseim közzql?
TEMPEFPI. A Nagyságos Úrnak hatodik atyja, Fegyverneki Márton, aki egy vala hajdan virágzó hazánknak legvitézebb fiai közzql.
GRÓF FEGYVERNEKI. Már tudom. - De csakugyan igen kár vólt ezzel tölteni Kegyelmednek az idQt. Mire való ez?
TEMPEFPI. Nagyságos Uram! ez a munka nem fogja megengedni, hogy az Q példás virtusait a késQ idQk homályában fenyegetQ feledékenység eltörülhesse.
GRÓF FEGYVERNEKI. Jaj, édes TempefQi Uram, a vitézség kivül jár azon: fennmarad ennek emlékezete az utolsó unokákig.
IROVÁNYI. A legdicsöségesebb virtusnak emlékezete is a századok lefutása közben elkopik, s többnyire a maradék alig esméri nevekrQl is azokat, akiknek köszönheti mai dicsöségét. Ha csak a tudós penna nem védelmezi.
GRÓF FEGYVERNEKI. Az én Qsöm virtusának emlékezetébe a sok esztendQ semmi csorbát nem ejtett: ha a háládatosság nem védelmezné is, állnak a márvány oszlopok, tanúi az Q érdemeinek.
TEMPEFPI. Nagyságos Uram! a legpompásabb alkotványok is csak heteket igérhetnek az Q általok megtisztelt virtusnak. A fényes mauzoleumok, a csuda piramisok, a rostráták az idQnek markában vagynak, a körülte repdesQ veszedelmek rettentik Qket a veszendQség birtokában. Leomlanak a kevély monumentumok, s magokkal lerohantatván, szomorú düledékjeik közzé temetik a beléjek kapaszkodott dicsQséget. De a tanúlt ész tropaeumi nevetik az idQ viszontagságait.
GRÓF FEGYVERNEKI. Megesnék úgy belé, ha csak azok lettenek vólna nagy emberek, akiket a könyvek dicsérnek?
TEMPEFPI. Vóltak többek is sokan, de azoknak emlékezetét a rend nélkül kóborló hir hüségtelen szája elvesztette. A köz dicséret megcsalja az érdemet: s nem bir annyi erQvel, hogy a vele küszködQ feledékenységnek megfeleljen.
Éltek vitézek túl Agamemnonon;
De esmeretlen ködbe borúltanak,
S homályos éjbe vesztenek: mivel nem
Nyertének érdemeik poétát.
IROVÁNYI. Az Attila roppant táborába, Nagyságos Uram, egy se lett vólna derék vitéz? Annakutánna annyi századok lefolytában a termékeny magyar nemzet csak tíz-tizenkét vitézt szült vólna? - Azt fel sem lehet tennünk vitéz magyar QseinkrQl: de mi már ma csak azokat tudjuk, akiket a tudós elmék maradványai megtartottak. A többi setét fedél alatt lappang.
GRÓF FEGYVERNEKI. Ha a poéták s más írók halhatatlanná teszik az Q munkáikban a nagy embereket: az Q munkáiknak is halhatatlanoknak kell lenni, és annál fogva saját neveknek is örök emlékezetet szereznek.
TEMPEFPI. Úgy vagyon, Nagyságos Uram, és mikor a késQ maradék az én munkámra örömkönnyeket húllatván, gróf Fegyverneki Mártonról s az Q érdemeirQl háládatosan fog emlékezni: akkor az én nevemet is édes hevqléssel emlegeti, s rózsákat hint sirhalmomra. -
IROVÁNYI. S egyszersmind szomorú illetödéssel tekint ezekre az idQkre vissza, amellyekbe nem tudták a háládatlan hazafiak az Úrban becsülni az érdemet.
GRÓF FEGYVERNEKI. Kegyelmed tehát maga kezére dolgozott, és saját dicsQségét tárgyazta: az utóbbiak áldani fogják Kegyelmedet, én pedig köszönöm édes Qsöm vitéz tettei körül véghez vitt fáradozását.
TEMPEFPI. Nagyságos Uram! ez a munka a semmiségbe fog dülni: engemet pedig magával együtt elránt.
GRÓF FEGYVERNEKI. Nem értem Kegyelmedet.
TEMPEFPI. Ez a napfényt nem fogja látni, én pedig tömlöcöt szenvedek érette. És mind a kettQ ugyanegy okból származik.
IROVÁNYI. Világosabban szólljon az Úr!
TEMPEFPI. Eddig én a hazámból majd minden hónapba kaptam pénzt. Ebbe való biztomba ezt a könyvet kibocsátottam minden elQfizetés nélkül, tudván, hogy azt gyülöli a magyar. Már négy hónapja, hogy az édesanyámnak még csak levelét sem vettem: talám a kegyes Egek megeléglették az Q nyomorúságit. Már most Betrieger úr, a tipográfus kéri a nyomtatás árrát. Árestommal fenyeget, ha egy óra múlva le nem teszem.
GRÓF FEGYVERNEKI. Mennyit kér Kegyelmeden?
TEMPEFPI. Harminc aranyat, Nagyságos Uram.
GRÓF FEGYVERNEKI. Hát már mit csinál Kegyelmed?
TEMPEFPI. A Nagyságod kegyelmességéhez folyamodom, egész alázatossággal esedezvén, méltóztasson a nemzeti tudományokra, egy nyomorúlt s ügye fogyott iróra, Qseinek s dicsQ familiájának, sQt önnönmagának dicsQségére tekinteni.
GRÓF FEGYVERNEKI. Mit kiván tQlem Kegyelmed?
TEMPEFPI. Nem kivánok semmit is, távol legyen. Hanem esedezem a segitségért. Méltóztassa letétetni Nagyságod a harminc aranyat Betriegernek.
GRÓF FEGYVERNEKI. Hohó, barátom! Harminc arany nem bolondság, én annyi teméntelen pénzt minden haszontalanságra nem adhatok ki.
TEMPEFPI. Nagyságos Uram! a nemzeti tudományoknak fogja azt feláldozni.
GRÓF FEGYVERNEKI. A nemzeti idQtöltésnek.
TEMPEFPI. És nagyságos familiája dicsöségének.
GRÓF FEGYVERNEKI. Amelly nem szükölködik holmi diribdarab rigmusok nélkql, s nem szorúlt alávaló dicsérQkre.
TEMPEFPI. A haza magasztalni fogja nagyságod nemes szivét, hogy jóltévQ Maecenássát találták fel benne a tudományok, aki nem sajnál a nemzeti múzsáknak temjénezni.
GRÓF FEGYVERNEKI. SQt minden nemes szivü magyar méltóságok ki fognak nevetni véle, s minden udvarok tele lesznek az én balgatagságomról való discursussal.
IROVÁNYI. Az igaz; de az okosabb maradék bálványozni fogja Nagyságod kegyes szivét.
GRÓF FEGYVERNEKI. Elég az, hogy én most harminc aranyat nem loccsanthatok ki minden alávalóságra. Annak a hat csikónak, amit most állitottam cúgba, sokba kerül a szerszámja, csak az ötvös munka az ezüstözésért, aranyozásért sokra megy, majd a faeton is ha leérkezik BécsbQl, elvisz egynéhány aranyt. Hát még a szobák kirajzolása, a szökQkutak, a diétára való uniformis, mennyibe kerülnek? Még akkor egynéhány száz úri személlyeket meg is kell vendégelnem: világositásokat, tüzijátékokat kell csináltatnom. - Ó, jé! - Meg kell most nekem gondolnom, mire adom ki a pénzt.
TEMPEFPI. Ha most olly nagy szüksége van Nagyságodnak a pénzre, megszünök azt kérni. Hanem már most csak azért esedezem, méltóztassa azt a pénzt kölcsön adni nekem Nagyságod a diétáig, akkor nékem bizonyosan jön onnan hazúl levelem és pénzem is.
GRÓF FEGYVERNEKI. Mér Kegyelmed annyi pénzt kölcsön kérni s felvenni, s bizonytalanra?
TEMPEFPI. Ha abból semmi sem lesz, a nemes magyar rendekhez folyamodom, állhatatosan bizván benne, hogy a nemes magyar nemzetnek képei elQsegéllenek ezen munkámba, melly dicsQ nemzeteknek dicsöségét öregbiti.
GRÓF FEGYVERNEKI. Én pedig állhatatosan hiszem, hogy abból semmi sem lesz, Qk sem a közönséges pénzét a hazának, sem saját vagyonjokat nem fogják ollyaténra vesztegetni.
IROVÁNYI. A közönséges pénzt nem is, mert a' kell egyre-másra: hanem lesznek egynéhány jószivq úri személyek, kik a magokéból elQ fogják azt segélleni.
TEMPEFPI. Ha ez a feltétel sem tetszik Nagyságodnak: ímé, általadom mind az exemplárokat. Énnékem egy sem kell: adassa el Nagyságod, többre megy az hatvan aranynál is.
GRÓF FEGYVERNEKI. Nékem ne adja Kend: én nem kalmárkodom vele. De ha akarnék is, tudom, mind rajtam veszne: ki adna azért pénzt? ha mégis más egyébrQl volna, vagy német s francia nyelven volna irva: a' más.
TEMPEFPI. Már tehát semmi módon nem nyerhetek Nagyságodtól segedelmet? - Ha már sem hazája, sem nemzetsége, sem önnönmaga dicsöségére nem hajlik Nagyságod, jó szivére és kegyességére bizom magamat. Nagyságos Uram! egy nyomorúltat, aki semmivel egyébbel nem tette magát vétkessé, hanem hogy hazájának s Nagyságodnak kivánt szolgálni, segitse meg, s ne engedje, hogy az a tömlöc fenekén rothadjon el. Ne úgy nézzen engem Nagyságod, mint poétát, hanem mint egy inségbe nyomorgó ártatlant: és nem segit-é meg?
IROVÁNYI. Nagyságos Uram! fájlalom ennek a becsületes embernek sorsát, fájlalom.
GRÓF FEGYVERNEKI. Én is fájlalom; kár, hogy a maga balgatagsága miatt illyen bajba vergQdött. Én Kegyelmedet mint poétát fel sem veszem: de mint nyomorúltat sajnálom. Higgye el, az én nemes szivem örql a jótéteményeknek s gyönyörködik az ügyefogyottak védelmében. Én keresni fogok abba módot, hogy most az egyszer Kegyelmedet kiszabaditsam, de ne gondolja, mintha azért vólna az, hogy Kegyelmed holmit firkált, hanem hogy megszorult, s magával jót tehetetlen, én pedig örvendek az ollyanoknak felsegitésekben. - De most hirtelen csakugyan annyi nem lehet tQlem. Imhol egypár arany, vegye el Kegyelmed annak jeléql, hogy én szeretek a nyomorúlttal jól tenni, és hogy többijét is várhatja Kegyelmed, de idQvártatva. Most pedig arra intem, másszor ne elegyitse magát az ollyatén balgatagságokba, mellyeket mi magyarok nemes megvetéssel fogadunk.
TEMPEFPI Könnyez. Elolvasztja szivemet a Nagyságod kegyessége. Érzékenyen. Nem találok szókat érzékeny megindúlásomnak kifejezésére, s a Nagyságod jótételének és kegyes szivének meghálálására. Ezt a sohajtást vegye Nagyságod az én egyenes szivemnek áldozatjáúl. Adjanak boldog napokat Nagyságodnak a kegyes szivet koronázó Egek. Elmegy.
GRÓF FEGYVERNEKI. Vigabb életet adjanak Kegyelmednek is. Iroványihoz. Szekretárius Uram, ez a legény becsületes ember vólna, csak az a kár, hogy poéta. Én Qtet szeretném felvenni az udvaromba, ha abból a hagymázból kitisztúlna.
IROVÁNYI. Valósággal, Nagyságos Uram! P egy kvalifikátus ember, nemes szivq, tanúlt, józan életq: de a nagy udvarokat kerüli, és a könyveitQl a világ kincséért sem búcsúzna el.
GRÓF FEGYVERNEKI. Példás erkölcsq fi, az igaz: nem tudom, micsoda ember lehet.
IROVÁNYI. Én sem tudom, hol vette magát.
GRÓF FEGYVERNEKI. Gyerünk azokhoz a vigadó fiatalokhoz! Elmennek.

NYOLCADIK JELENÉS
A kisasszony szobája. TempefQi és Rozália
TEMPEFPI. A boldogság s az öröm lakjon veled, kedves Kisasszonyom!
ROZÁLIA. Veled együtt, szerelmes poétám. pzd el komor unalmimat legédesebb jelenléteddel: de amint láttam, a legszomorúbb bánat sátorozik homlokodon, aholott azelQtt az édes nyájasságok mulattak a szegénység karjain.
TEMPEFPI. Odavagyok, kedves Rozáliám, a mostoha sors üldözi bennem az ártatlanságot.
ROZÁLIA. Eddig is tudtál Qvele birni; ne engedd nyilai alatt meglágyulni szivedet, melly a virtus mivé.
TEMPEFPI. Most a legkeservesebb csapással rohant reám. Minden mesterségét megvetette, hogy lába alá tapodjon, és imé - -
ROZÁLIA Ellankadva. Kedvesem! jaj, öszve ne tépd gyenge szivemet, melly eddig a tiédtQl tanúlt tqrni. Jaj, ki ne mondd, meghalok.
TEMPEFPI. Én is.
ROZÁLIA. Kegyetlen Egek!
TEMPEFPI. Bölcs végezések! - Ha az énreám agyarkodó szerencsét láncáról eleresztitek, adjatok erQt az Q csapásinak elszenvedésére.
ROZÁLIA. Mi lelt, Kedvesem? Könnyebbedik a keserüség, ha bus társra találhat.
TEMPEFPI. Rab vagyok, édesem!
ROZÁLIA Megdöbbenve. Rab vagy? - Lehet-é a Nap alatt ollyan tömlöc, melly az ártatlanokat is gyötörje?
TEMPEFPI. Van, ha azok szegények is.
ROZÁLIA. Kinek lehet annyi hatalma, hogy a büntelent is tömlöcre ragadhassa?
TEMPEFPI. Betriegernek.
ROZÁLIA. Ne indits belölem ollyan játékot, amellyre nékem keseregni kell. Szólj valóban.
TEMPEFPI. Betriegernek nem tudván megfizetni a nyomtatásért, most mindjárt a tömlöcbe fog hurcoltatni. Azoktól kell megfosztatnom mindjárt, amellyek legkedvesebbek valának életemben. Édes Rozáliámat sirassam-é inkább, vagy édes múzsáimat, vagy pedig édes szabadságomat? Ó, mostoha sors!
ROZÁLIA. Ó, kedves poétám, arról még lehet tenni. Az én atyám mindjárt leteszi azt, Q nemes és jóltévQ ember.
TEMPEFPI. Már ott nyaka szakadt minden reménységemnek.
ROZÁLIA. Lehetetlenséget beszéllesz: hitelt nem adnék annak a beszédnek, ha te nem mondanád.
TEMPEFPI. Úgy vagyon. Most éppen Q nagyságától jövök: minden módon megpróbáltam, hogy az Q segedelmét megnyerhessem, de attól elestem.
ROZÁLIA. S Q egy ügyefogyott emberen nem segített? Csudálkozom elváltozásán.
TEMPEFPI. Mindent elbeszéltettem, hogy a nemzeti tudományok, a haza dicsösége, hajdani atyjának tisztelete, familiájának fényessége, maga nevének magasztalása mind arra kényszeritik. De semmiképpen nem hajlott mindezekre is, míg azt nem emlitettem, hogy arra kéri még egy boldogtalan szegénynek gyámoltalan vólta is. Akkor mindjárt felbuzdúlt benne a vér.
ROZÁLIA. Pneki valóba jó szive van.
TEMPEFPI. Azt általláttam. P egy ollyan magyar méltóság, akinek párját alig lehet találni: csak az az egy hiba van benne, hogy a tudományoknak nem embere.
ROZÁLIA. Jaj, már a' köz hiba a mi magyarjainkba. De hát mit mondott az atyám?
TEMPEFPI. MegilletQdött rajta, hogy engemet az én balgatagságom szerencsétlenné tett. Intett, hogy annak véget vessek; ezúttal Q kiszabadit engemet, de a' még továbbatt lesz; addig felpénzül két aranyat adott.
ROZÁLIA. Ne félj, kedves Poétám, az Q jól tenni szeretQ szive szerencsédre lesz tenéked. Tudom ugyan, hogy nem úgy tesz jól véled, mint Maecenas poétával, hanem mint kegyes szivq Titus nyomorúlttal.
TEMPEFPI. Azt maga is megmondotta. - De én azomba csak úgy maradtam, mint azelQtt; az Q jó szive nékem nem használ, mert késQn segit, engem egynéhány pillanatok után a nyomorúságos tömlöc fog bé.
ROZÁLIA. A' nem lehet, édes Poétám! neki arra nincs hatalma.
TEMPEFPI. Van a törvénynek.
ROZÁLIA. Nemes vagy.
TEMPEFPI. De szegény.
ROZÁLIA. Nem tömlöcözhet.
TEMPEFPI. Úgy de nem fizethetek.
ROZÁLIA. Ki ragadhatna ki tégedet a mi karjaink közzül? Én az atyámtól kikönyörgöm, hogy tégedet tartóztasson itt, mig megsegit.
TEMPEFPI. Édesem, ne buktass illetlenségre, inkább akarok lenni boldogtalan és nyomorúlt, mint hitetlen és gyalázatos.
ROZÁLIA. A tömlöc nem gyalázat.
TEMPEFPI. Nem, ha vétek nincs vele. Annak minden rútsága a büntQl vagyon: az ártatlanság pedig ocsmány falainak moha között is megtartja fényességét, melly az EgekbQl az Úrnak zsámolya alól sugározik.
ROZÁLIA. Ott éhhel is meghalsz.
TEMPEFPI. Ha Rozália meghal. - Akkor pedig édes nyereség lesz nékem a halál.
ROZÁLIA. Köszönöm bennem való bizodalmadat, édesem. Én nem akarnám hogy annyira menjen a dolog. Mindjárt keresek módot, annak a németnek éhes száját hogy dughassuk be.
TEMPEFPI. Kedves Kisasszonyom, megölsz igaz szereteteddel. - Nincsen a' neked hatalmadba és birtokodba, hogy engem megsegithess.
ROZÁLIA. Van az atyámnak: én az Q tudta nélkql is adok tenéked segítséget.
TEMPEFPI. Az én megszabadúlásom kerqli a vétkes eszközt.
ROZÁLIA. A vétek is virtussá válik, ha az ártatlanért, s kivált éretted cselekeszem.
TEMPEFPI. A fekete szint semmi más bé nem fogja. A vétek barnaságát semmiféle virtus bé nem mázolhatja, úgy hogy annak rútsága szépséggé változzon, a virtus szine alatt.
ROZÁLIA. Nemes szived van, TempefQim, amelly nincsen semminek birtokaban.
TEMPEFPI. Csak egy angyalnak.
ROZÁLIA Döbbenve. Ki az?
TEMPEFPI. Velem szól. - - Vedd el, édesem ezt a nevezetet, mert vagynak földi angyalok, kikre a szépség istenasszonya hozzájok méltó testet is ruházott.
ROZÁLIA. S ezt a dicséretet a te elmédnek köszönik, akitQl öregbql a szépség.
TEMPEFPI. Ha a boldogabb végezések az én szerencsémet a régire változtatják és engemet TempefQibQl azzá tesznek ismétlen: akkor a tántorithatatlan örömnek nyájas karjai között lebeghetünk. Addig vegyük erQs szivvel a szerencsének minden nyilait, boldogabb idQknek reménylése s a méltatlanokra ügyelQ Ég lágyitsa a tömlöc fenekén is rabláncaik szoritását.
ROZÁLIA. Már csakugyan csúfra hagyod magadat tenni, emlékezz meg, mi vagy.
TEMPEFPI. Egy szegény adós, aki nem fizethet.
ROZÁLIA. Magad leszel oka szenvedésidnek.
TEMPEFPI. Hogy a boldogság ölében is tudjam, mi a szenvedés, s akkor is édes legyen annak emlékezete.
ROZÁLIA. És nem illetQdöl meg rajta?
TEMPEFPI. Facsarog a szivem, hogy szabad nem lehetek, s tQled, édes Kisaszonyom, s múzsáimtól el kell szakadnom. - De a nemes sziv nem engedi meg ollyan lépést tennem, mellyet valaha szégyeneljek.
ROZÁLIA. Mit cselekszel tehát?
TEMPEFPI. Még egy helyre folyamodom. Vagy amit a szerencse hoz, azt békeségesen viselem.
ROZÁLIA. Úgy vigyázz magadra, hogy ha valami gyalázatba esel, engemet ejtesz mélly keserqségbe. - Szánd meg Rozáliádat.
TEMPEFPI. Az Q birtoka vezérli az én szivemet. De most engedni kell a szent igazságnak, mindjárt eltelik az óra. Megválaszt most tQled, Kedvesem, egy kevés korig a tömlöc, de lelkem rabságot nem szenvedhet; körqled fog lebegni egy sohajtássá vált szellQcske, azt úgy vedd mint az én lelkemet.
ROZÁLIA. Ó, keserves szempillantás! szomorú pontja fájdalmimnak.
TEMPEFPI. Vígabb velem létedet engedjenek az egek! Elmegyen.
ROZÁLIA. Boldogabb idQt adván tenéked.

KILENCEDIK JELENÉS
A gróf kapuja, kivül, Koppóházy és TempefQi
TEMPEFPI. Igaz szolgája az Úrfinak.
KOPPÓHÁZY. Hozta Isten szerencsésen TempefQi Uramat. Hát hogy folynak dolgai?
TEMPEFPI. Uram, elég nyomorúltúl; de a szerencsétlenség most van mégis rajtam a legsúllyán.
KOPPÓHÁZY. Hogyhogy, az isten szerelméért?
TEMPEFPI. Még most itten láthat az Úr, Koppóházy Uram, de csak a jövQ órába is a tömlöc fenekén találna.
KOPPÓHÁZY. Mi az ördög?
TEMPEFPI. Betrieger uramnak adós vagyok egy poémám kinyomtatásáért harminc arannyal, s most már mindenünnen megcsalván a reménység, nem fizethetek.
KOPPÓHÁZY. S nem várakozhatik az ebellette rossz németje?
TEMPEFPI. Már egy fél órát sem. Hanem egész alázatossággal kérem az Urat, Koppóházy Uramat, méltóztasson rajtam segíteni.
KOPPÓHÁZY. Amibe lehet, szivesen.
TEMPEFPI. Én az Úrfinak megboldogúlt atyjaurát esmértem. Egy vólt azok közzql, akikben sokat vesztett el a halál által a haza. P a tudományoknak nagy kedvellQje, a tudósoknak nagy pártfogója s barátja vólt.
KOPPÓHÁZY. Már a' bizonyos.
TEMPEFPI. P azokra, vagyis inkább a nemzetre sokat feláldozott, és mégsem volt pénztelenebb másnál. - Az Úr is, gondolom, megboldogúlt atyjaurának dicsQ nyomdokait fogja követni.
KOPPÓHÁZY. Igenis, én minden módon igyekezem az Q halhatatlan érdemeit nyomozni.
TEMPEFPI. Nemesebb feltétele nem lehetne.
KOPPÓHÁZY. P emberŒ$ p | š 2
B
Z
j
‚
’
²
Ö
ì

,
V
h
ˆ

´
Ê


.

Z

v


"
>
X v < ¬œ¨(ÒR¾ò*NÚöAB Y(YtZ‚Zª[Â[d\^&^d^Ø_&`2`t`Xataœf­fþl¢mnn"n0nª}L~l€¬€È€íßÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔßÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔÆÔhótÄhótÄ6B*]phhótÄhótÄB*phhótÄhótÄ5B*\ph#hótÄhótÄ5B*CJ\aJphNŒÐðv


"
>
X \ v ¤d ¤d[$\$gdótÄ $¤d ¤d[$\$a$gdótČ
Ö
ýýt$\%((¼(d+,f-D."1R1ž2ú3F4l4”5r6:¼:â<Ø=þ?€DlE~E¨EnG˜Góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóããã„Фd ¤d[$\$^„ÐgdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótĘG*ITILJèK°L˜MÂM>NSN1ORüRjV|V
WšW(Y>\B\d\^Ì^¸_t`ïïïããããïïïããïãïããããÔÔããã $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótĄÐ¤d ¤d[$\$^„ÐgdótÄt`8aèd0e­f±gpjêjúkÞlÛn;o›o²p¤sôtlv„z<{¦{Š}L~^~L€Â‚¦ƒóóóóóóóóóóóóóóóóóóóãóóãóóã„Фd ¤d[$\$^„ÐgdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄȀꀁ(¬‚‚D…¦…1ˆeˆvˆ‡ˆ®ˆÈˆŠ0ŠšŒ¨Œ¶’È’™<™ž%ž6ž_žž•ž¥ž½ž T ¨ Ò (¡h¡ÄÃÐÃ>ÉfÉþ̬ÍNΒÎêÎüÎÒ-ÒZԨԌàáNá„áÀáâŽæðæ.èPè¢è¶èæé¢ìí\í,ð–ð¨ðôðBñVñðòó>þPþr„–ª–¶à0Ü""#À'ä'77Ì<Þ<ñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñhótÄhótÄB*phhótÄhótÄ6B*]ph[¦ƒ$…†>‡
ˆˆ ˆ1ˆeˆ
‰xŒâŒpôŽò‘c’

“ •ê™%ž'ž6ž_ž•žŸÒ Ø¡óóóóóóääóóóóóóóóóóóóääóóóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄØ¡0¢ž¢N£þ£’¦‚§¬©¬ª2­@°ª°r²:´Ä´Fµ¶æ·@»„¾Æ¾¦ÆïÆ:ÇjË

ÌöÌ.ÎüÎóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄüΪÏ-ÒÄÒ¨Ô։ÖÛÖ`× Ù€ÚŒÛ4ÜlàFáJâ¨ãŠäàålæ è¶èÂéÆéæéïãïããããããããããããããããããããÔ $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótĄÐ¤d ¤d[$\$^„ÐgdótÄæé¢ìÒìðì²íî°ï–ð`ñœñ€òÞò’ýPþ¼ „ ŽHؚ¸"¼"Ü""#f#ðääääääääääääääääääääääððä
¤d ¤d[$\$gdótÄ $¤d ¤d[$\$a$gdótÄf#Ä#’$.&P'®'î'
)Ê)Œ284”4ø45¸5ò56ö6¶<Þ<ø=3>Á>?ì@ŽAØAvBÜCóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄÞ<"?L@¾LäLLM^MÀMÔMüMNTNfNg`gdg†gÞgügÔi6pTpât.uŠÖ–ú–`˜ˆ˜À˜Ü˜ÂŸÒŸøŸÆ *°x°Ê°è°
² ²5²J²s²…²w³‚³··z·¨·î·¸:¸È¸¢¹À¹Ò¹ò¹Lº\ºdºxºj»»
¼W¼è¼ñ¼>½C½¾ôæôæôæôæôæôæôæôØæôæôæôæôÇôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæô·ôæôhótÄhótÄ6B*H*]ph hótÄhótÄB*CJ H*aJ phhótÄhótÄ5B*\phhótÄhótÄ6B*]phhótÄhótÄB*phHÜC.D„GHMHØH5IeI JòJÚK¬LÔMØMüMNfN¸NäOP„P®PÎPþP\Q¤QâQóóóóóóóóóóóóóääóóóóóóóóóóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄâQ\RÐRÖS|V"ZóZ`[l[N]â_âa\b.g`gdg†gÞgâgügÔi¾tÂtât.u|u.vóóóóóóóóóóóóóäóääóääóóääóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄ.v$wzwx~xvyÀy8{v{ }d}–}Ô}~P~š~ê~ŒÂ

€²€‚ò‚ºƒn„¨„Œ…Ä…óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄąԆ؇¦ˆ ‰ìŠ Œ¤Úr’¸”â•Â– ˜ˆ˜Œ˜®˜ÒŸÖŸøŸÆ À¡Ú£ƒ¤Þ¥ªeªóóóóóóóóóóóóóóóäóóääóóóóóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄeªÍª«P­^®¶®Ü®t¯x°è°Š±ô±d²·²³T³‚³(´6µ¦µîµØ¶·Z·¸È¸ ¹À¹\ºóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄ\ºX»W¼¡¼ò¼C½r¾Ò¾j¿¤¿7ÀcÀQÁuÁôÁ0ÂâÂVÃnĒÄêÄDÅnÅKÈwÈɛÊÙÊ8Ìóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótľN¾’¾¼¾¯ÀËÀkÁuÁ…Á›ÁøÁ Â0ÂPÂ`ÂôÂVÃvÃÄZÅnŌǮǥÈÕÈ ÉɌɴÉ!Ê@ÊÌ8ÌLÌzÌÈÌØÌòÌÍ^Íẍ́ΡÎYÏiÏIÐ[Ð Ó"ÓçÔøÔ}ՇÕÖvÖÐ×

جØØØîÚúÚ°èÀèäèéNì\ì´ìàìbó¢ôh4x4Ô4ê4t6|6µ6Á6‚;–;¾;<Æ@Ü@üC DZblbppñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñæñhótÄhótÄB*phhótÄhótÄ6B*]ph[8ÌyΡÎÐÎÏ[ÐðÐnÒ®ÒîÒÔÔkÔ¯ÔøÔGÕbՇՉ՘ÕvÖÊÖöÖv׺×>ؖØóóóóóóóóóóóóóóóóóóääóóóóóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótĖØÙtÙÔÙTÚ{Ú¦ÚúÚ_ÛnܲÜ"ÝtÝJÞâÞxߖà®áÀèÄèäèéê<ìì”ì´ìóóóóóóóóóóóóóóóóóóóääóóóóä $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄ´ìàìNíäí(înïVðöñ:òÄò¢ôõ öìöøüøªú ü ÿv8B¢ ž ðäääääääääääääääääääÔäää„Фd ¤d[$\$^„ÐgdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄ $¤d ¤d[$\$a$gdótĞ Î
\


r
` ® Ú0†æª ®`:‚¸`Ô À"n#%d&”'ä(óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄä(‚*;-Œ-V4|6À8":À:;–;š;¾;<˜ô>Ä?¶@ºAÜA B C°CìCºDEóóóóóóóóóóóääóóóóóóóóóóóóó $¤d ¤d[$\$a$gdótÄ
¤d ¤d[$\$gdótÄEžEÎE€F¾HšIJÂJÐKjL2OzO°PNQòR€TV‚VºVäVWDW†WˆXvY¶YH[ˆ["\óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄ"\r]t^
_|_&`za bJb|b®cJdg¦ghVh"iliöj4kækÖl o¢opjpnpóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
¤d ¤d[$\$gdótÄnp”pìp4qÐqˆrÞr°sàsu|upv´vRxŠxðy’zæzʷƸ4º»<½œ½È¿2Á(Ãððääääääääääääääääääääääää
¤d ¤d[$\$gdótÄ $¤d ¤d[$\$a$gdótÄp”pìp
{¶ÉÉLÉ\ɲÐèÐìÐÑ*ѢѴÑôÑDÖ|֐å¼å

ö öˆö öl÷ ÷Òø&A\A¦AØA0D@DRD|DÌDÒDEE’EÂEÌFàFGRG2L|LLÔL¤UÂUvV˜V¶[ð[ê\]dŽ  Ô„ö„l‡È‡¤‰˜ŠÈŠØŠô‹ Œö"ŽÔ‘ú‘²©È©¨ÀîÀ>ÅRŬÅØÅôæôäôæôæôæôÖôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæôæhótÄhótÄ5B*\phUhótÄhótÄ6B*]phhótÄhótÄB*phTszeretQ vólt, mindeneket egyaránt szeretett, még ama privilégizált henyélQket is, akik holmi könyvekkel csalják a pénzt s becsületet. - De én ugyan ebbe Qtet nem követem, hogy az Q másoktól való kicsúfolásának részese ne légyek.
TEMPEFPI. Uram, az ollyat békével szenvedjük a haza dicsQségéért, s önnön tiszteletünkért, mellyel az okosabb maradék biztat.
KOPPÓHÁZY. Mindazok csak pompás hangok s kecsegtetQ álmodozások, mellyeket a könyvek között henyélQ ország-lezsákjai koholtak, hogy a magunknak tetszéssel élhessenek önnön hasznokra.
TEMPEFPI. Akár kölcsön a diétáig, akár az exemplárokért, méltóztasson nekem adni az Úr harminc aranyat.
KOPPÓHÁZY. Az exemplárokért nem adhatok: mert én könyvkupec lenni nem akarok. Nemesebb vér foly ereimbe, mintsem rangomat affélével mocskositsam, s gavallér társaimnak csúfja legyek. - Kölcsön pedig nem adhatok azért, mivel énnékem szorgos szükségeim vagynak, amellyekre kell a pénz.
TEMPEFPI. Az Úr pénze feljül haladja szükségét.
KOPPÓHÁZY. Az igaz, énnékem most küldöttek a jószágomból négyszáz aranyat, de a pénznek van helye. Most, éppen most vive el itt egy olasz egy pár fein kutyát, eleget kértem tQle húsz aranyon, de nem adta volna alább huszonnégynél, már most utánna megyek, s megadom azt is neki.
TEMPEFPI. Úgyde, Uram, még az a huszonnégy arany kicsi csorbát ejt azon a négyszáz aranyon. Még ha engem meg is fog segiteni, nyolcadrészét adja ki csak egyszerre küldött pénzének.
KOPPÓHÁZY. Jaj, Kegyelmed, TempefQi Uram, keveset ért a mai gavallér állapotokhoz. Én onnan a kávéházba megyek, ottan lesznek esméretes gavallér társaim, nyájas német dámáim, azokat egész barátsággal kell traktálnom. A vojta, a lábét sok pénzzel jár.
TEMPEFPI. Mégis mind azoktól is nem maradna-é elég az én felsegéllésemre, amelly az Úrnak dicsQségére szolgálna? - Osztán, inkább vesztegeti az Úr azt a sok pénzt olly hijábavalóságra, melly az okosok megvetését viseli: mint olly nemes tárgyra, mellyet tisztelet koronáz. De -
KOPPÓHÁZY. Én azt most nem vitatom, jó TempefQi Uram. Hanem látta-é Kegyelmed azt az olaszt, hogy elment vólna erre a kutyáival, nekem Qtet, ha ördögbe lesz is, fel kell keresnem. Szentuccse, nem adnám azt a két kutyát a bécsi ministerségért.
TEMPEFPI. Én, Uram, nem láttam a jó olaszt. Hanem még egyszer esedezem, méltóztasson egy szqkölködQvel jól tenni.
KOPPÓHÁZY. Mondom, énnékem nincs arra való pénzem. Eddig az olasz is el találta adni. Isten áldja meg Kegyelmedet. Elmegyen.

TIZEDIK JELENÉS
TEMPEFPI Egyedül. Isten hordozza Kegyelmedet is, Koppóházy Uram. - Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! Itt azok, akik külsQ formájokról Maecenasoknak látszanak, nemhogy szeretnék a nemzeti tudományokat, hanem annak pártfogóit is gyülölni láttatnak. Be sok illyen Koppóházyakat találnánk a két hazában! ahol a kávéházakba csoporttal csirippol a nemes gavallérság, a bibliotékák pedig és Lesekabinétek néma csendességgel veszteglenek. Az urak udvaraiba diviziónként koslatnak a jobbágyok zsirjával hizott kopók, a múzsák pedig és a múzsák baráti nem esmérik azokat. A tanúltak éhen fáradoznak a nemzet dicsQsége mellett: a hazájok vesztett koppókupecek bársonybugyogóba járnak. Ímé, ennyi pénzes uraság között egy buzgó hazafi meg nem szabadúlhat a tömlöcbQl, amellybe Qtet a múzsáknak, hazájának s dicsQ nemzetének szeretete vetette. Ne csudálkozzon tehát senki, hogy világ hallatára azt kiáltom: Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban!
Vége a második felvonásnak

HARMADIK FELVONÁS
ELSP JELENÉS
A játék a poéta házában esik, hol belQl, hol az ajtó elQtt.
TEMPEFPI Az asztala mellett fél könyéken. Kegyetlen sors! Csak e' vala-é még hátra, hogy tökélletes boldogtalanná tegyél, hogy édes szabadságomat s azzal együtt becsületemet, mindenemet elveszessem. Már a legkeservesebb képzelQdések öszveütközvén szivemben, bús hánykolódások csatáznak felettem. Mind azokat, amellyeket a vas Egek reám szórtak, csendes lélekkel fogadtam, de ennek súllya alatt süllyedezek. Legkeservesebb ez mind azok közt, amellyeket eddig szenvedtem - - De keményedj meg, szivem! Megtanúltál te már szenvedni, hozzátörQdtél mindahhoz, amire a világ rémql.

MÁSODIK JELENÉS
TempefQi, Betrieger, hajdúk
BETRIEGER. Hát elkészitette az Úr a pénzt? Az idQ eltölt.
TEMPEFPI. Biz' Uram, még a' nincs meg, én sohol sem kaphattam.
BETRIEGER. Már hát az Úrral másképpen kell bánnom.
TEMPEFPI. Már én, Uram, itt vagyok: róla nem tehetek.
BETRIEGER. Én sem tehetek: sajnálom.
TEMPEFPI. Már hát csakugyan kedvetlenql bánik az Úr velem?
BETRIEGER. Külömben nem lehet; jöjjön az Úr a tanács elébe.
TEMPEFPI. De minek?
BETRIEGER. De minek? még azt kérdi az Úr? Majd megmondják ottan. Jöjjenek Kentek, kisérjék fel Qkegyelmét.
TEMPEFPI. Uram! egy kevés várakozással: nem vagyok talán éppenséggel gazember.
BETRIEGER. De tehetetlen adós: már annak tudja az Úr a törvényjét.
TEMPEFPI. Én azt tudom. De van ám ollyan törvény is, amelly amannak szoros igazságán tágithat - az emberség törvényje. Várakozzon az Úr egy keveset.
BETRIEGER. Már várakoztam.
TEMPEFPI. Mig a hazámból pénzt vehetek.
BETRIEGER. A' késQ is, bizonytalan is.
TEMPEFPI. A diétáig.
BETRIEGER. S miért?
TEMPEFPI. Akkor az ide felgyülekezett nemes magyar rendek eleibe terjesztem alázatos könyörgésem: Qk engem, tudom, meg fognak segíteni.
BETRIEGER. Abból semmi sem lesz.
TEMPEFPI. Hát ha lesz?
BETRIEGER. Ha csak mind ánglusokká vagy franciákká nem változtatja elQbb a játékos természet.
TEMPEFPI. No hát addig elvárakozhatik az Úr, míg az exemplárokból a pénzt kiszedem, akkor negyven aranyat adok az Úrnak.
BETRIEGER. De úgy sohasem ád az Úr csak négy aranyat is, nemhogy negyvent.
TEMPEFPI. Miért?
BETRIEGER. Én magam kárával tudom, másra kell a pénz a magyar uraknak.
TEMPEFPI. Úgyde ez a munka kedves fog lenni a vitéz héróktól származott nemes szivq magyaroknak.
BETRIEGER. No, ha az Úr az exemplárjaiból negyven aranyat kivesz, nékem egy pénzt se adjon.
TEMPEFPI. Próbálja hát meg az Úr.
BETRIEGER. Én, Uram, bizony nem próbálom, hanem az én pénzemet most tegye le az Úr.
TEMPEFPI. Én arra most elégtelen vagyok.
BETRIEGER. Jöjjön hát az Úr a tanács eleibe. Hallják Kentek! A hajdúk odatoppannak. No menjen az Úr velek.
TEMPEFPI. Nézzen legalább az Úr valamit, ne tegyen világ csufjává.
BETRIEGER. Uram! már annak úgy kell lenni, külömben nem lehet.
TEMPEFPI. Várakozzon még az Úr tehát egy óráig.
BETRIEGER. Én nem várakozhatom.
TEMPEFPI. Egy óra nem a világ.
BETRIEGER. De az Úr engem csak elébb-tovább való igéretekkel csalogat. Már egy órát hijába várakoztatott velem.
TEMPEFPI. Ez utolsó terminus lesz.
BETRIEGER. Amellyet talám azért kér az Úr, hogy idQt nyerhessen az elébbállásra.
TEMPEFPI. Alacsonyúl gondolkodik felQlem Uraságod, a nemes szenvedést feljebb szoktam becsülni a gyalázatos menekedésnél.
BETRIEGER. Miért nem adja hát az Úr okát idQkérésének?
TEMPEFPI. Nincs benne semmi titok, azt megmondhatom, még némelly pártfogókat fogok keresni, akikhez bizhatom.
BETRIEGER. Jó lesz; ha azok nem magyar urak!
TEMPEFPI. Az igaz, hogy nem magyar urak! Kérem tehát, méltóztasson az Úr várakozni.
BETRIEGER. Én attól az egy órától igen tartok, mindazáltal, hogy embertelenséggel ne vádoltassam, azt az egyet megengedem, ámbár tudom, hogy haszontalan lesz. De hogy bátrabb lehessek: mig az az egy óra eltelik, ez a két legény itt fog állani az Úr ajtajánál, hogy az Úrnak minden lépéseit gondos szemmel tartsák.
TEMPEFPI. Úgy de, Uram, ha én azalatt Qrizet alatt leszek, hogy járhassak a pénz után, mikor egy tapodt sem mehetek?
BETRIEGER. Már annak, édes Úr, másként lenni nem lehet. Levél által keresse meg az Úr azokat, akikhez bízik, ez az egyik legény valamellyik elviszi. - De az Úrnak a küszöbön túl mozdúlni nem lehet.
TEMPEFPI. Már ha nem lehet, arra is csak reá kell állanom.
BETRIEGER. Járjon utánna az Úr a pénznek, hogy nékem ollyan cselekedetre ne kelljen vetemednem, amellyet magam is sajnálva vinnék véghez.
TEMPEFPI. Én, Uram, minden módon rajta leszek magam jobb voltáért, csak ezek az emberek járjanak el a dologba hqségesen.
BETRIEGER. No hallják Kentek, legények, egy óráig fognak kentek vachtot állani: meglesz a fizetés fáradságokért. Ennek az úrnak addig itt benn kell tartózkodni: ha valamit parancsol, véghezvigyék. Én pedig magamat ajánlom az Úrnak. Elmegyen.
HAJDÚ. Igen, Uram, de meglesz az áldomás?
BETRIEGER Visszakiált. Meg, meg! Az Úr utánnajárjon. Igaz szolgája maradok!
TEMPEFPI. Alázatos szolgája!

HARMADIK JELENÉS
Múzsai és a hajdúk kivül.
MÚZSAI. Jó szerencsével, Uraim! Kegyelmetek, amint látom, város emberei?
EGYIK HAJDÚ. Az ám bizony.
MÚZSAI. Hát itten lakik-é TempefQi uram?
MÁSIK HAJDÚ. Tudja a Belzebub a kend TempefQi uramját, hol az ördögbe lakik.
MÚZSAI. Én úgy gondolom, jó Uram, hogy az a becsületes ember itt lakik.
EGYIK HAJDÚ. Itt, uram, becsületes ember nem lakik, mert mi itt nem szájonganánk.
MÚZSAI. Hát ki lakik itten?
MÁSIK HAJDÚ. Tudja a lidvérc, ki lakik: azt mondják, hogy poétikus.
MÚZSAI. Hát hiszen azt keresem én.
EGYIK HAJDÚ. No poétikus uram, jó kézbe van a jámbor.
MÚZSAI. Hogyhogy? az istenért?
MÁSIK HAJDÚ. Egy óráig itt szellQztetjük Qkemét, azután majd a hüvösre tesszük.
MÚZSAI. Mi szerencsétlenség érhette szegény jámbor embert?
EGYIK HAJDÚ. Én, Uram, magam sem tudom, elég az, hogy minket ide rendeltek.
MÁSIK HAJDÚ. Szegény jámbor ember? De édes nem tudom kinek hivják Uram, nem szegény jámbor ember a', hanem ispionnak kell annak lenni, mert Qrá egész világ farkas szemmel néz.
MÚZSAI. De hát hol van most?
MÁSIK HAJDÚ. Odabe kuttog Q nagysága, várja a jó szerencsét a fenekére.
MÚZSAI. Hát bé lehet-é hozzá menni?
EGYIK HAJDÚ. Bé, Uram, bé!
MÁSIK HAJDÚ. Bémehet ám bizony, de valahogy hipp-hopp hírivel el ne vigye Kend láb alól, mert én ugyan, engem uccse, a Szent Gellért hegyén is felkeresem.
MÚZSAI. Maga van odabé?
EGYIK HAJDÚ. Maga, hogy ne hazudjak.
MÁSIK HAJDÚ. A' biz ezered magával is van az ebugatta.

NEGYEDIK JELENÉS
Múzsai és TempefQi
MÚZSAI. A jól tévQ Egek légyenek veled, legkedvesebb barátom!
TEMPEFPI. Amelly istenség ide vezérelt, a' légyen boldogitód, édes barátom, Múzsai.
MÚZSAI. Ó, melly édes öröm az énnékem, hogy láthatlak, édes Barátom, s annál nagyobb volna az, mennél vigabb és boldogabb állapotba láthatnálak.
TEMPEFPI. Jaj, kedves Barátom, távol van az éntQlem. De szomorú bánatomat enyhiti mégis a te jelenléted. - Ugyan, kedves barátom, micsoda Pallas vezérlett tégedet most ide?
MÚZSAI. Az igaz, engem Pallas vezérlett ide; a magyar Pallas, akinek testvére a szegénység.
TEMPEFPI. És becstelenség. - Már az úgy vagyon e mi nemes hazánkban. - De fejtsd ki beszédedet a homályból.
MÚZSAI. Tudod magad is, barátom, hogy én eddig HollókQn szerencsésen éltem a megboldogúlt báró HollókQji úrnak kedvezése és pártfogása mellett. Már most megholt!
TEMPEFPI. Ugyan, s meghalt az az áldott lelkq méltóság: látom, már az Egek is nemzeti múzsáink ellen harcolnak.
MÚZSAI. Úgy vagyon; és én kiváltképpen legtöbbet vesztettem az Q halálába; akit Q legnagyobb szivességére méltóztatott, önnön asztaláról tartott, s hozzám a legnagyobb megalázódással viseltetett. - Öt fiai maradtak a megboldogúlt méltóságnak. Azok atyjok halála után hazajöttek a jószágba, és azon megosztozván a házasság által is nagy jószágokat nyertek; mivel már külömben is ki septemviralista, ki óberster vólt, ki mi.
TEMPEFPI. Szerencsés lettél, barátom, hogy amit egy Maecenásnak halálába elvesztettél, ötszeresen találtad fel annak maradékiban.
MÚZSAI. SQt inkább keservesebbnek tetszik elQttem ez a veszteség. Mivel az öt urak közzql csak egy sem találkozik, aki megboldogúlt atyja nyomdokait tapodná, és bennem a tudományokhoz való szeretetét mutatná.
TEMPEFPI. Csudálkozom, hogy nevelhetett egy derék atya elfajúlt fiakat.
MÚZSAI. A megboldogúlt báró úr philosophusi módon nevelte azokat: nemes lélek gondolkozásaihoz szoktatta, de nem ollyan nemes léleknek, amillyet a mai magyar gavalléroknak nagyobb része fitogat.
TEMPEFPI. Mi okozhatta tehát olly csudálatos megváltozásokat?
MÚZSAI. Minekutánna Pestre, Budára, Pozsonyba s Bécsbe felmentek, a több magyar nemesek társaságába adván magokat, azoktól sok piron-szót szenvedtek, mintha Qk paraszt erkölcsqek, alacsony lelkqek, nemes nemzetünknek mocskai vólnának, azok a bálákba, kávéházakba kapatták Qket.
TEMPEFPI. Ebbe áll tehát a nemes magaviselet!
MÚZSAI. Úgy tartja a nemes magyar világ, ha egynéhányat, de igen keveset kiveszünk.
TEMPEFPI. És Qk még most is olly alacson gondolkozásúak?
MÚZSAI. Mindenbe nemes szivek van, csak a tudományok ellen idegenek. Ez igen bépiszkolja amazt is.
TEMPEFPI. És téged nem becsülnek csak atyjok barátságáért is?
MÚZSAI. Úgy vagyon; s engemet egy szemét embernek tartanak, aki atyjok jó szivével visszaéltem vólna önnön hasznomra.
TEMPEFPI. Nyomorúlt nemzetem! a te balvélekedéseid a csinosodásnak ellenségei.
MÚZSAI. Már csaknem éhhel hálásra jutottam közöttök. Nemhogy nemzeti múzsáimnak szolgálhatnék az Q adakozásokból, de élni is alig tudok. Minden írásaimat a tqzön feláldoztam; a maradéknak orrába menvén azoknak füstje, zokogva fogja vádolni eleinek háládatlanságokat.
TEMPEFPI. Azt ugyan kár vólt cselekedned.
MÚZSAI. Külömben is a molynak s az egereknek lett vólna eledele. Nékem annyi tehetségem nincs, hogy azok közzql csak egy levelet is kibocsáthattam vólna.
TEMPEFPI. Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban!
MÚZSAI. Mostan pedig azért jöttem hozzád, kedves Barátom, tudom, hogy itten Pesten, ahol lakik nemzetünknek szine és fQ karja, te a boldogságnak közepette qlsz, azok te elQdbe rakják a nemzeti múzsáknak ajánlott áldozatjaikat, és te elfáradsz azoknak beszedésében; segitsd meg tehát szükölködQ barátodat, és részeltesd nemzetünk Maecenássainak jótételeibQl.
TEMPEFPI. Jaj, Barátom, a te vélekedésed igen messze esett a valóságtól: Látod-é mostan is, micsoda környqlállások között vagyok. - Hazám árva Múzsai! ne mondjátok meg a késQ maradéknak, hogy vólt ollyan idQ, amellyben a pesti rabok lajstromában ollyan is vólt irva, akit a tivéletek való barátság s a hazaszeretet buktatott a tömlöc fenekére.
MÚZSAI. Rettegek, Barátom; rettegtet a te homályos beszéded. Fedezd fel a valóságot; hadd láthassam annak világánál sokfelé tévelygQ gondolatimat.
TEMPEFPI. Gróf Fegyvernekimért Betriegernek nem fizethetek: Pestet, Budát azért töltötte meg a Gondviselés hazám nagyjaival, hogy annál több helyen csalattasson meg bennek vetett fényes bizodalmam.
MÚZSAI. Már látom, derék magyarnak lenni nem egyéb, hanem kihányt ruhákban öltözkedni, sok szép koppókat tartani, nyalka paripákon ugrálni, periodice káromkodni, enni, innya, mások munkálódását nézni, a tudományokai gyülölni, a tanúltakat az éhhelhalásra segélleni.
TEMPEFPI. Úgy vagyon; ha egynéhányat - de ó, melly keveset! - kiveszünk. Szerelmes nemzetem! kinek dicsQségéért buzog a vér ereimbQl kitakarodni, mikor esmered meg, melly távol vagy a kicsinosodott franciáknál, ánglusoknál és saxoknál?
MÚZSAI. Hidd el, barátom, valamint sohasem a szerencse, hanem a nyomoruságok vóltak mutató tanúi a magyar nagylelküségnek; úgy most is a mi becsülhetetlenül fáradozó magyarjainknak a tudományokban való dicséreteiket nem a szerencsés kimenetelekhez, hanem a munkásságnak nagy voltához kell mérni. A magok tudományaikkal kevélykedQ németek, a számos uralkodók gazdag áldozati mellett is ráklábakon másztak a száz s több esztendQk lefolytával csinosodott franciáknak s ánglusoknak apró lépései után.
TEMPEFPI. Bár mi csak úgy mászhatnánk is, jó volna, magunk gyenge erejével, istáp nélkül erölködünk a több európai nemzeteknek messze hátramaradt nyomdokai felé, s utánunk már csak az oláhokat, törököket s cigányokat szemléljük. Egek! Nemzetem! méltó panaszimért meg ne nehezteljetek.
MÚZSAI. Csuda dolog, Barátom, annyira tudni a magyarnak menni minden Richelieu nélkül, aki ha vólna, ó, micsoda fényben szemlélhetnénk édes nemzetünket!
TEMPEFPI. Hogyne rázná ki a magyar író kezébQl a tollat ama méltó keserédes, melly az Q megvettetésébQl származik? Csak az én példám is nem inti-é meg a tudóst, hogy az Q munkássága néki lépés a szegénységre, a gyalázatra, és, borzadoz fejemen a haj, a tömlöcre!
MÚZSAI. Van-é, barátom, benned valami reménység, melly a tömlöctQl való menekedéssel csak legkissebbnyire is biztatna?
TEMPEFPI. Talám legkissebb sincs.
MÚZSAI. Gondolkozz, barátom, itt áll egy hived, aki kész minden fáradságát a te javadra feláldozni. Parancsolj; repqlök. - Vagy ha magad jobban elvégezheted; addig szivesen felváltalak a tömlöcben. Dicsekedni fogok azzal, hogy igaz hivségemnek egy csekély bizonyságát adhatok.
TEMPEFPI. A te hiv szereteted megolvasztja szivemet: arról való meggyQzettetésemet ne keresd ollyan keserves úton.
MÚZSAI. Készen vagyok mindenre. Nem lesz ollyan inséggel teljes fáradság, mellyet édessé nem fog tenni annak meggondolása, hogy TempefQimért szenvedem. Ha az irigy szerencse a pénzt meg nem fogta vólna tQllem, kész volnék minden vagyonomat a tehozzád való szeretet zsámolyánál letenni: amim van, azt vedd tQlem szivesen.
TEMPEFPI. Lefizethetetlen háládatossággal tettél adóssá. Megbocsáss, hogy visszonására elégtelenné tettek a keserves végezések. - De Barátom, egy gondolat ötle elmémbe: még egy szerencsét próbáljunk. Beh jó a nyomorúltnak, ha mikor éppen a dühös habok között elmerülne, akkor jelenik meg az áldott reménység az Q szabaditására. Csak kisujját nyujtsa is az Qneki, örömmel ragaszkodik abba.
MÚZSAI. Édes álom! édes reménység! méltán megérdemlettétek ti a nagy Voltér elógiumát, amellyet a földnek kevély királyi is ásitoztak.
TEMPEFPI. A Szent Ferenc szerzeténél keresem óltalmamat. Barátom, mit gondolsz?
MÚZSAI. A szerzetesekhez folyamodni reménységes, mert Qk becsülik a tanúltakat, mivel maguk is tanúltak. De - - -
TEMPEFPI. De - de a franciscanusokat talám kiveszed? Én Qket közelebbrQl esmerem, mint a többieket, s azért akarok ezekhez folyamodni. Egy levelet kqldök, Barátom, ne terheltess elvinni: nékem kilépni nem szabad.
MÚZSAI. No ird meg hát, Barátom.
TEMPEFPI Asztalhoz ql, ir sebessen.
MÚZSAI. Addig én itt majd nézegetek. A könyveket szedi, veszi. Rajnis magyar Virgiliussa! - E' gyönyörq szép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele, bár jönne a többije is, de ez a kQszegi poéta mindent nagy gonddal készit; nem csuda, az originált is olly sok gonddal készitette a halhatatlan Máró. Hazám Maecenássai, Polliói! tisztelhetnétek itt is egy Virgiliust! Nézkél.
TEMPEFPI Az irására figyelmez. Több tudós barátok példája szerént - - Ír. A haza dicsQségére temjénezni - - Ír. Szegény szolgájok, a pesti poéta, maga kezével. Punctum. Beporozza, s hajtogatja. Megvan, Barátom. Nesze, tedd le a vallás szent oltára elQtt, amellybQl csergedez az Ég áldása a földekre.
MÚZSAI. Jól van, barátom. Kimennek.

ÖTÖDIK JELENÉS
Az ajtóban, kivql. TempefQi és a hajdúk
TEMPEFPI. Csak siess, Barátom. Isten hirével! Az idQ foly!
EGYIK HAJDÚ. Hát! ha mit akar az Uram, most mondja, mig az idQbQl ki nem cseppenünk: én megcselekszem, ihon ni. -
TEMPEFPI. Köszönöm a Kend jószivqségét, az én barátom magára vállalta már azt.
MÁSIK HAJDÚ. Pkelmek tudják a magok dolgokat, ne bántsa Ked, pajtás: ne avassa Ked magát abba, Kedre is el talál ragadni. Egyik kutya rühet kap a másiktól. Úgysem várhat Ked az illyen léhqtQ mismás embertQl csak egy meszely bor árrút is. Hm!
TEMPEFPI. Ne beszéljen Kend, Bátya, ne sajnálja Kend azt, hogy ez az ember jobb akar lenni kendnél. Hallgasson.

HATODIK JELENÉS
Tökkolopi a más oldalon és a voltak.
TÖKKOLOPI Nagy háborodással, bosszúson siet. Ördög illyen amollyan! már a' nagy bosszúság! Hm! hm! hiszen már a' csak több mint disznóság! hogy a varjak a hollókkal vesszenek öszve a szemén annak a pimasz seggbQl esett sohonnainak! Üh, üh!
TEMPEFPI. Uram! nem tudja Kend, ki lehet az a becsqletes ember, aki ott jön?
EGYIK HAJDÚ. Aki ott jön? Hahó, uram, jól esmérem biz én. Tökkolopi Menyhárt úr biz' az. Az - izé Táblán Kontzi Pistának csúfolják. Én nem tudom, micsoda Tábla lehet az, ahol az embert úgy elnevezik, mondja Kend no, mellyik?
MÁSIK HAJDÚ. Az az izé Tábla, no, hogy is hijják, az a izé, ennye s ebugatta, pedig a nyelvem hegyin forog, üh no, patvar vigye.
TÖKKOLOPI. Láncos, forgós, lobogós, hogy itt nincs a puskám! - Várrá, krimi tatár kölyök! Üh no, a kurázs mire nem viszi a gavallért, ennye, üh haj nó.
EGYIK HAJDÚ. A' biz a', Tökkolopi Menyhárt úr biz a' a közönséges nevén, az úri nevén pedig, amellytQl fizetést vár, Kontzi Pista, vagy becsülettel szólván, Kontzi István úr. De mi már az?
MÁSIK HAJDÚ. Engem uccse' meg is felel a nevének, mert a mészárszékbe tudva tartja Okszmann uram már, hogy néki minden nap konc kell.
EGYIK HAJDÚ. Kell bizony. Lassabb hangon. Német dáma, osztán meg kártya, osztán meg Tokáyer.
TEMPEFPI. Pszt!
TÖKKOLOPI. Jó estvét! Bomfordi hangon.
TEMPEFPI. Ugyan egész alázatossággal kérem, meg ne neheztelljen, hogy bátorkodom mostani változásának inditó okát kérdeni.
TÖKKOLOPI. Megengedjen Kegyelmed, én egészséges ember vagyok, és istennek hála éppen kutya bajom nincs.
TEMPEFPI. Azt elhiszem, de nem oda céloztam, hanem azt kivántam vala kérdeni, mi háborította meg most az Úr kedvét?
TÖKKOLOPI. Hiszen, Uram, ki a mendergQ ne mérgelQdne, éj, éj, már a' csak sok, no gondolja el az ember, micsoda piszkos dolog már az egy nemes gavallér generózus lelke elQtt, tatár ragadja el a János pap országába azt a szemét embert, éj, éj!
TEMPEFPI. Mi sértette meg az Úr becsqletét olly tetemesen?
TÖKKOLOPI Nagy méreggel s háborodással. Mi sértette? mi sértette? Negyvenhét aranyomat mind egy krajcárig elnyerték a kávéházban: Uram! így forr bennem a méreg ni. Csikorgatja a fogát. Mert ha most valamit nem néznék, nem; megmutatnám annak a - hiszen már a' gaz huncfutság, negyvenhét arany, negyvenhét, se több, se kevesebb, egy estve, egy gazember, vólt, s nincs, koc poc patalion, mordály, pisztol, flinta, karabély, mangaléta, stucc, haubic, et caetera graeca, a' canis ördög ebugatta! Uram, mor - d - -
TEMPEFPI. De hát miért is kivánja az Úr igazságtalan úton szaporitani a pénzét? Kártyán? amellyen ha veszt az ember, a méreg futja el haszontalan vesztegetéséért, ha nyer, mások bosszakodásának s önnön maga lelke vádolásának tárgyává teszi magát. Nemes gavallérok! Szóljak-é még világosabban? Szóljanak a véres kardok, pisztolok.
TÖKKOLOPI. Kend, Barátom, amint én látom, nem érti jól a gavalléri állapatokat, sajnálom, hogy boldogtalan nevelése miatt ebbe a részbe is szerencsétlenné lett. - Ha nemes vér elevenítné kegyelmedet, tehát úgy tudná, hogy én nem nyereség kedvéért játszom.
TEMPEFPI. Hát miért?
TÖKKOLOPI. Üm, bolondság, hát miért? mulatság kedvéért, hát mit tudnék egyebet csinálni, hogy tölthetném el az unalmas idQt? Az ember felkél kilenc órakor, tízig frizérozzák, tízkor a Táblára megy, ha kell, s ott van egyig, kettQig, ha nem kell pedig, vizitákat tesz, kettQkor ebédel ötig, akkor sétálni, karesszirozni megy, s egyéb aféle, mellyeket Ketek nemtelenekql nevetnek; mit tud osztán az ember éjféli egy és két óráig csinálni? Látja Kend?
TEMPEFPI. Hivataljától üres óráit az Úrnak legkellemetesebbekké tehetik a könyvek, mellyek ha elméinket a terhes unalmok rabszijjain szorulva találják, gyenge tágitással oldják fel szorongató kötéseit, ha pedig a gyönyörködés szárnyain lebegve a kellemek csecsbimbóin fél elszenderedésben lepik meg, ó, melly édesen éreztetik velünk, hogy mi most az életnek édesebb óráival élünk! Ezeknek hasznait aki hosszas munkával akarná elQ fejtegetni, hasonlót csinálna ahoz, aki a napot, a levegQ eget, a tüzet, vizet igyekezne dicsérni!
TÖKKOLOPI. Ne beszéllje Kegyelmed azt énelQttem, amit én jól tudok, hány mértföld ide. Azok az Uraságod kellemetes könyvei az ollyanoknak valók, akiket a szerencse vagy rossz neveléssel, vagy fekete vérbe szorúlt alacsony lélekkel, vagy koldusi szegény ranggal vert meg. - Nagyra született generózus lélekbe legkisebb impressziót sem csinálhatnak azok. Miért? mert mind gyáva teremtések koholgatták.
TEMPEFPI. No, ollyat olvasson hát az Úr, amellyet nem hideg vérrel írtak, amellyeknek minden soraiból méz csepeg, s repes az elme azon örömétQl, hogy Q most azt olvashatja. Illyenek a poéták.
TÖKKOLOPI. Ah, én bizony azokért sem adnék egy pipa dohányt, azok is holmi irtóztató hadakat irnak, az én gavalléros gusztusom borzadoz azokra. Ördög vigye!
TEMPEFPI. Nagyon el kellett hát a mai gavalléroknak dicsQ QseiktQl fajulni, akik magok is örömmel írták le vagy eleiknek vagy önnön magoknak vitéz tetteiket a nagy Zriniként, azonban örömmel olvasták s hallgatták vitéz hazafi társaiknak a poétáktól készült dicséreteiket, akiket asztaloknál is tartottak, és azok nélkql az úriás ebédek izetleneknek tetszettek: A nagy Atilla ezekkel énekeltette asztal felett, a szkítiai szokás szerént, elhunyt Qseinek dicséreteit.
TÖKKOLOPI. Már Atilla nem Atilla, Q az én gusztusomnak törvényt nem szabhat, Q barbarus ember volt, s az Q példája elülhet a kicsinosodott új világban. - Mégis ha ollyan kellemetes könyvre igazit Kegyelmed engemet, amellyet, amint mondá, nem hideg vérrel irtak, és amellynek soraiból méz csepeg, csak nem mondom, experientiae caussa meg nem próbálnám; de ugyan mellyik lehetne az?
TEMPEFPI. Szentjóbi Szabó László úr elegyes versei. Az Q Múzsája olly kellemetes érzékenységgel bír, hogy az olvasónak érzQ inait édes szenderedéssel bággyasztja, olly szép gusztusa van, mintha a párizsi fQfQ gráciák emlQjén tanúlta volna, mi az édes?
TÖKKOLOPI. De az igaz, azt magam is gondolom, hogy néki egyéb munkái is megérdemlik a tetszést, mert most legközelebb Bécsben hallottam a Mátyás király nevq játékot, németql; azt mondták, hogy az övé. Bécsben is kedvet talált, pedig van-é kényesebb gusztusú közönség ennél?
TEMPEFPI. Úgy vagyon. Örvendhet a nemzet, hogy van ollyan tagja, aki irhatott ollyan munkát, amelly hallatlan példáúl németre fordittasson magyarból!
TÖKKOLOPI. Látja az Úr azt az embert, aki ott jön olly kevélyen?
TEMPEFPI. Drótozó cigány az, vagy micsoda?
TÖKKOLOPI. Poéta. A' nyerte el az én pénzemet, hogy a lelke a könyökén bujdosson ki.

HETEDIK JELENÉS
Csikorgó és a vóltak
CSIKORGÓ Drága rókatorkos, paszamántos magyar uniformisba, de már mind avúltba. A hóna alja alatt ostábla, a kezében apró könyvek. Kevélyen viseli magát, félre vágván ócska franciás kalapját.
Múzsám! a Pornesszusról,
Hol mastan a pacérozol,
Szállj le pesti utcába,
Csikorgó parancsolja.
Tiszteld e drága urat,
Tökkolopi uramat;
Szép rigmussal köszöntvén,
Most és örökké, Ámmen!
TÖKKOLOPI. Köszönöm, édes Csikorgó uram, köszönöm, Isten hozta; de ördög tépássza meg a kend haját, oda a pénzem!
CSIKORGÓ.
A pénze az Úrnak
A kártyán veszett,
A párkák juttattak
Nekem keveset.
A szegény poéta
Amit eltehet,
Me Herclé, övé a',
Nem kap egyebet.
Mi ez? szqz Jupiter? TempefQire mutat.
Quae monstra quaeso?
Állat-é vagy ember?
Quem hic video.
TEMPEFPI. Quid domini facient, audent cum talia fures?
TÖKKOLOPI. No Csikorgó uram, rajta. Most mindjárt odalesz a kalapácsnyél. Deákúl vólt ám a'.
CSIKORGÓ.
Bene, bene, bene respondere,
Dignus, dignus est entrare
In nostro docto corpore! Hm!
TEMPEFPI. ¦µÅ³µÄµ DZ½¸±Á¹´¹µÂ. ‘ÅÇ¿Â ±³Á¹¿Â ż¼µ ´¹Éǵ¹! Bezzeg hallja Poétaságod, megáldottam mostan szép görög szókkal.
CSIKORGÓ. Ahá, s csakugyan görög szók valának? no ha úgy van, drága Uram, ugyan gyalázat volna az Csikorgónak hasonló szép görög szókkal nem rékompenirozni a jóakaratot. - ‘²Á±±¼ ´µ³µ½½µÃµ Ä¿½ ™Ã±Ç ™Ã±Ç ´µ³µ½½µÃµ Ä¿½ ™±Ç¿², DZ¹ ÄÅȱ ´µ»½¿½Â ±¹Ä¿Å µ½ Ä¿¹Â ¿ÅÁ±½¿¹Â Ź¿Å ”±²¹´ · DZ¹½· ´¹±¸·Ç· - kívánom - Szent Máté DZı Ä¿½ Evangyeliomának I. Rész 2. és azt követQ verseiben. -
Ezt ekkép tanúlván,
Mendikás koromban,
Most is eszembenn forog.
Ez a Múzsák fia! Magára mutat.
Deo sit gloria!
Ez sohasem tántorog.
TEMPEFPI. Én igen kedvesen veszem az Úr görög áldását, és eléggé meg nem köszönhetem. Köszönje meg a világ olly teljes háládatossággal, mint Jupiter az emberekhez való szivességét Prometheusnak.
CSIKORGÓ Igen tetszik magának.
Ah: hát az Úr Porometesnek
Szavaival köszöni meg,
Hogy szent áldása Jupiternek
Számból görög hangon csepeg.
Szállj le, Múzsám! Acheron mellQl,
Hol a múzsákkal sakkoztál,
Tiszteletére csússzál elQl
Az Úrnak e gyöngy kapunál,
De ó drága Tökkolopi Úr,
Kit tisztelek itt elQttem?
Mert ez ám egy ekszelensz bonzsúr.
Ha nem káprázik a szemem.
TÖKKOLOPI. Ez egy derék poéta, TempefQi úr.
CSIKORGÓ.
A! TempefQi Úr!
Derék poéta!
Csikorgó meg mazur
Szegény szolgája. Ezt mind kevélyen.
TEMPEFPI. De kérem, micsoda könyvek lehetnek azok, amellyeket kezében hordoz?
CSIKORGÓ.
E' Tóldi, ezek Argyirus,
Kádár s Tündér Ilona,
Ez Orbis novus detectus,
Ez Heverés párnája.
Ah, gyönyörq finum munkák!
Magok irták a gyöngy músák,
Boros fQvel Priápnál.
TÖKKOLOPI. Kérem az Urat, mondjon már valami verset ennek a mi poétánknak.
CSIKORGÓ.
No csak mondja az Úr; Kádárnál a' nem szebb,
Sem Péter siralmánál nem lesz nehezebb,
Pedig azt már én is megértem többnyire,
Mért nem mondja az Úr, hadd hallanánk? Ennye!
TEMPEFPI.
Élj, jó királyunk! igy fog örqlni a
Magyar hazának minden igaz fia:
S hq szive lelkesíti száját
Benned is áldja igaz királyát.
Ti is, hazámnak nagyjai, éljetek!
Lakozzon e nép istene köztetek.
S hogy rajtatok veszély ne essen,
Pseitek nyomain vezessen.
Elhúnyt vitézek vére, magyar nemem!
Mig a halál, gyász nem fedi bé szemem,
Csak érted élek és lehellek,
S meghalok ó örömest, ha kellek.
CSIKORGÓ.
De az ollyan versért kenyért sem kaphatnánk,
Felkopna ám azok mellett az állacskánk.
Bezzeg nem ollyanok az én verseim ám,
TempefQi úrtól amillyeket hallánk.
Fel vagynak ám azok sok helyen ragasztva
A borbélymqhelybe s osztég a malomba,
A frájok hordozzák s a kukták mindenha,
Tiszteli becsüli a gavalleria.
Ó, lelkem! jó tudni egy kis deákságot,
Úgy kap az ember kenyeret egy darabot
Ollykor, ha az ember elindúl innepbe
Kántálni, kalácsot jól raknak a zsebbe.
A paraszt egész nap húzza ám a kaszát,
Mégis alig kaphat egy vagy két garajcárt,
De az ember kapja, egy kis rigmust elmond,
A' pedig az illyen embernek csak kis gond,
Jól tartják, s egyszersmind egy-két garast vetnek.
Jó az egy pint borra a szegény legénynek.
Kivált pedig, ha a poéta szájába
Úgy pattog a rigmus, mint a fakarika.
TÖKKOLOPI. No e' bizony szép, már e' valósággal igen gyönyörqen hangzik: ennél szebbet nemigen hallhatna az ember. Bravó!
TEMPEFPI. Én kénteleníttetem megvallani, hogy az Úrnak igen szép gusztusa van, amellynek tetszeni szerencse. És a magam pírúlására s az Úr dicsQségére hasonlítom ezt az állapatot ahoz, mikor Apolló és Pán Midásnak, a fülemile és a [szamár] amaz oroszlán vadász társának, Christoforusnak ítélQ bíróságokban vetélkedtek az éneklésben.
TÖKKOLOPI. Az Úr egyenességet tisztelem, s rólam tett pompás dicséretét köszönöm.
CSIKORGÓ.
Audiat az urak: majd most mutatom meg
Magam, millyen az ész, millyen nagy mesterség.
Ezt kell meghallani. - A tenger fél forrott.
Szorítja a partot, tüzes habot forgat.
A Nap meghomályosodik, vérrel forog,
Mozdúlnak a hegyek, a fQld tántorog.
Tartsátok meg, Egek! mi szegény hazánkat,
Szánjátok meg végre nagy nyomorúságát!
Ó, magyar Qseink! nézzétek fQldünket,
A nagy romlás, látom, már mindent eltemet.
Be jó idQk járnak, sok a korpavirág,
Nem lészen az idén, mint látom, drágaság.
Halandó az ember, csak egy fél óra kell,
Odavan az ember, másuvá menni kell.
Hát nem versek ezek? a rongyos köpenyeg
Alatt is hever ám gyakran a bQlcseség. - Hm!
TÖKKOLOPI. Ha ha ha; à propo, brávó, brávó, das ist ugyancsak excellenz! Általöleli. Édes Csikorgóm! a verseidre ezt mivelte a lélek bennem, ugrált, majd kiugrott a bQrébQl. Elcsikartad a pénzem: de mégis lehetetlen tenéked nem örülnöm, lehetetlen nem tisztelnem, becsqlnöm, ami benned tiszteletre méltó! Brávó!
TEMPEFPI.
Hagyd el, ne sértegesd füleimet, kérlek!
Hagyd el, már meguntam, inkább megdicsérlek.
Csikorgó versei ezen poétának
ÉnelQttem ollyan kedvesek valának,
Mint mikor a zúz húll az ember elébe,
S a hideg szél fujja, szórja a szemébe.
Mint két darab üveg öszvedörgölése
Által esett hangnak borzasztó zörgése.
TÖKKOLOPI. No kedves Csikorgóm! most rajta!, ládd, csak azért bosszant Qkegyelme. -
CSIKORGÓ.
Klioval, szqz Pazifaé,
Pendítsed citerádat!
BQlcs Priapus, ezek mellé
Szállítsd szent múzsáidat!
Aganippe szép hegyérQl,
A Helikon vize mellQl
Eljövén, segítsetek!
Elbeszéltem, miként jára
Trója a görögöktQl,
HétesztendQs háborúba
Szenvedvén kivql, belQl.
Minthogy elragadta Idát,
A török basa leányát
A trójai plébánus.
Marsal Priám és Simois
Miként attakirozák,
De a Trója sodromi is
Bástyát hogy oltalmazák.
Míg az amazon seregek
Császárostúl elérkeztek
Az Ajax vize mellQl.
Akkor a trójaiakat
Hogy verték le féstunggal,
S miként Creusa megszaladt
Centaurus társaival.
De Achilles a törököt,
A rácot, örményt, görögöt
Kiágyúzá Trójából.
Végre miképpen Heléna,
A tengerek istene,
Az ostromlókhoz leszálla
Rác kalugyer képébe,
Felvettette tíz mínával
Tróját: s hogy Trója azonnal
Egy fa-lóvá változott. -
TÖKKOLOPI. Ennye, kedves Csikorgó Uram, hogy már magam is versifikáljak.
Ennek az Q gyönyörq ékes vóltát
Még Orfeus sem gyQzné meg nótáját.
Kontinuálja kend, kérem. - De elQbb hadd lássam TempefQi Uram itéletét.
TEMPEFPI. Én az én itéletemet bátran kimondom:
Lábbal fordúlt világ! Saul látszik próféták között,
Bávius is homlokára zöld-borostyánt kötözött.
Achillessel ql Therzites a nagy hérók sorába,
A kanász is belétekint már a világ dolgába.
Ha az illyen poéták is versifikálni mernek,
Jobb lészen már elhallgatni igy a derék embernek.
Jobb hogy ne is álmodozzál a szent Parnasszus hegyen,
Vagy otromba szád borostyán ágat halmazzal egyen.
Helleborus elég bQven terem Anticirában,
Ha óhajtasz lenni a több poétáknak sorában,
Szükséges lesz rest eszedre ollyan szárnyakat szedni,
Amellyekkel Helikonra fel tudjál emelkedni.
Szegény füzfa, a múzsákat verseddel ne piszkold itt,
Bár olvastad, bár megetted Mensa Secundát s Tóldit.
Távozz, a tanúlt füleknek rongyon gyqlt rongy munkád árt!
Ne tedd öszve Éneissel, ne a nyomorúlt Kádárt.
Mit is cseveg a hattyúk közt, mit a lúd, sQt a varju?
Mit competál a cédrussal, mit a bodzafa sarju?
Múzsák! mégis hogy koszorút, ha kivánja, kössetek,
Csalán közzé büdös bürköt és zöld lapút tégyetek.
Koszorúzva a Dunának hadd menjen a partjára,
Hogy ráesmerjenek ezen Pest laureatusára.
Külömben is a semmire kellQ gazok és gyomok
Között nQnek a rózsák és a legszebb liliomok.
CSIKORGÓ. Szégyennel teljes bosszankodással.
De elmegyek innen, én nem civódom már!
Ha soká itt késem, nem kicsiny lesz a kár.
A lakodalomba megyek, a vQfi jár,
Ha jókor nem megyek, frékvencia kizár.
Ott pedig egy rigmust majd el kell mondanom,
Ha el nem mehetek, éhen kell maradnom,
Ollyan fuvarom is nem mindég találom,
Sietek, ott is lesz egy-két garajcárom.
Vallé! én elmegyek, Kend pedig, Dominé,
Nyálas, rút verseivel elqlhet, imé.
Menjen kend a nemes gavallérok közzé,
Ki nyer egri nevet, akkor lássuk. Vallé!
Csikorgó poéta
Drága urának,
Tökkolopi Úrnak
Igaz szolgája,
Elmegyen.
TÖKKOLOPI. Minden jókat!

NYOLCADIK JELENÉS
TempefQi és Tökkolopi
TEMPEFPI. No, a domine Csikorgó poéta ugyan elvakaroda ám a lQcs árrával.
TÖKKOLOPI. Nagyon is levevé biz' azt a lábáról Kegyelmed, TempefQi Uram!
TEMPEFPI. De nem csak Qtet.
TÖKKOLOPI. Hát?
TEMPEFPI. Több hozzá hasonló poétáskodókat is, és egyszersmind az illyeneknek becsqlQit, akik tudnillik készebbek a gyepq körql rázogatni a fojtós vackort, mint a kimivelt szilvásba a finom muskotály körtvélyeket szopogatni.
TÖKKOLOPI. Úgy hát engemet is?
TEMPEFPI. Ó, tehát az Úr talán becsqli is Csikorgót és az Q mennyei Múzsáját?
TÖKKOLOPI. Az irigy kéntelen azt becsqlni.
TEMPEFPI. De hát lehet még annak is irigyje. Tragerek! féljetek a nemesek irigységétQl!
TÖKKOLOPI. Semmi nagy, semmi szép, semmi jó nem lehet a kerek ég alatt, aminek irigyje ne vólna.
TEMPEFPI. Aszerént Csikorgó poéta éppen semmit se tartson az irigyektQl.
TÖKKOLOPI. Az Úr alacsonyon itél Qróla, és gusztusa a magyar gavallérokéval nem egyez meg, Qk Csikorgót magok társaságokra méltóztatják, véle örömest mulatnak, étén-itán tartják, ruhával felgazdagitják s a többi.
TEMPEFPI. De hát miért tudják Qtet az urak becsqlni?
TÖKKOLOPI. Az Q versei eleven elmébQl pattannak; beszédje édesen múlattat, mindenkor kész a mulatságba vígan lenni, amelly kvalitások más bibaszt poétákba fel nem találtatnak. Nevetséges versifikáló, víg és derék kártyázó! -
TEMPEFPI. Azok szépek. - De hát a' micsoda az Úr zsebjébe, ami olly sokszeres papirosba olly szorgalmatosan van betakargatva?
Tökkolopi Kihúzza, és kifejtegetvén kimutatja. Ez egy fein tarók, amellyet Bécsbe vettem egypár aranyon, eljátszhatna vele a londoni parlamentom is! -
TEMPEFPI. A' bizony igen gyönyörq portéka, de mikbe van takargatva?
TÖKKOLOPI. Holmi hijjábavalóságba, amiért okos ember nem adna egy butella rosólist. Nézze kend. -
TEMPEFPI. Negyedik könyv, 121. levél.
S Magyaroszág felé vezetQ útjába
Béviszi Hunyadit SzendrQ városába etc.
E' bizonyosan Hunniás. Boldog isten! Hunniásba tizszeresen pakolni a tarókot! Jé!
TÖKKOLOPI. Jaj! csak ne peroráljon Kend, inkább elmegyek. Elmegyen.

KILENCEDIK JELENÉS
TempefQi egyedül
TEMPEFPI. Magyar múzsák! ha vagytok, látjátok-é, millyen idQre jutott a magyar nemzet! Ha egyáltaljában semminemü versezQt nem szeretnének a magyar nemesek, tqrhetQ volna a közmegvetés és menthetQ, de mikor az ollyanokat mint Csikorgó, becsülik, s fávorokra méltóztatják, az ollyanokat mint Csikorgó: bis videor mori, alacsony géniusszokat a bámúlásig mutatják. Hát még mikor a tarókot tíz-tizenkétszeresen takargatják a Hunniásba? Rémqljetek, akik okosabbak vagytok az illyeneknél! tartsatok tQle, hogy közönségessé ne váljon ez a hazában, s megesmértetQ jelévé ne legyen a magyarnak. Ha ti még egynéhányan nem csillámlanátok egünkön, közönségesen el lehetne mondani, hogy: Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban.
Vége a harmadik felvonásnak

NEGYEDIK FELVONÁS
A játék most is a poéta házát szineli.

ELSP JELENÉS
TEMPEFPI Egyedül. Sétál, gonddal tele, a falon való faórára néz. Isten! - Egek! - Örök végezések! Meddig kivánjátok még velem éreztetni a sujtoló kezeteket? Ah az én édesanyám, ah az én mindenkori gondolkodásomnak fQ tárgyja, tálam már a boldogok közzql tekint le az én és az Q hajdani sok keserves inségeinek hazájára, amellyben edzQdik a virtus, hogy a mennyei lelkek között méltán ragyoghasson. És én még élek; élek? Inkább láttatom élni. Ismét órájára néz. Mindjárt eltelik az óra, mellyet másik fog követni, amelly a magyar nemzetet bennem gyaláztatni fogja.

MÁSODIK JELENÉS
Betrieger és TempefQi.
BETRIEGER. No édes úr, TempefQi Uram, hát van pénz, nincs?
TEMPEFPI. Nincs.
BETRIEGER. Nincs, hát ezzel fizet ki engemet az Úr?
TEMPEFPI. Azzal, amim van.
BETRIEGER. Úgy nékem az Úr nem tesz eleget?
TEMPEFPI. Amint látom.
BETRIEGER. Hát már én mit csináljak?
TEMPEFPI. Az az Úron áll.
BETRIEGER. De hát az Úr mit csinál?
TEMPEFPI. Nem tudom.
BETRIEGER. Én az Urat a törvény kezébe adom.
TEMPEFPI. Az az Úr emberségétQl függ.
BETRIEGER. Én az emberségnek már igen is eleget tettem.
TEMPEFPI. Hogy fel nem kisirtetett a hajdúkkal, hanem az emberség törvényjére tekintvén, itt Qriztet velek.
BETRIEGER. Hogy várakoztam az Úr után.
TEMPEFPI. Két óráig?
BETRIEGER. A' sok idQ.
TEMPEFPI. Sok az ollyannak, mint az Úr.
BETRIEGER. Millyen vagyok én?
TEMPEFPI. Német.
BETRIEGER. Hát az Úr micsoda?
TEMPEFPI. Isten kegyelmébQl magyar.
BETRIEGER. De a törvényszék kegyelmébQl nem soká aréstáns lesz Uraságod.
TEMPEFPI. De nem bqnös tettemért.
BETRIEGER. Már akármiért.
TEMPEFPI. Egy németnek kevély fösvénységéért.
BETRIEGER. Az Úr énvelem különösön bánik.
TEMPEFPI. Amint érdemli az Úr.
BETRIEGER. Amint érdemlem?
TEMPEFPI. Úgy találám mondani.
BETRIEGER. No tehát én is az Úrral érdeme szerént fogok bánni.
TEMPEFPI. Esztendeig való fizetést ád az Úr?
BETRIEGER. Korántsem!
TEMPEFPI. KQoszlopot emeltet hát?
BETRIEGER. Különben sem.
TEMPEFPI. Mert én azokat érdemlem irásaimért.
BETRIEGER. Amellyekért adósom és sklávom az Úr.
TEMPEFPI. Hallja Kend, Betrieger uram, én sklávja Kendnek? Vétett most Kend a magyar nemesi juss ellen, de Kend azt nem érti, mert Kend német. Magyar nemes vagyok én, hallja Kend, ha pénzem nincs is. Magyar nemes, sklávja Kendnek - Betriegernek - németnek? Adóssá és alperessé lehetek, de sklávja? Sklávja a királyomnak se lehetek, hallja Kend?
BETRIEGER. Az Úr a skláv nevezetet nem jó értelembe vette, én azon most csak arestáltatott személyt értettem.
TEMPEFPI. Ne tekerje Kegyelmed a szót, én a Kend kritikáját bé nem veszem, jobban értem én azt Kendnél, mi a skláv! Nékem illQ azt fejtegetni: Uraságodnak pedig csak nyomtatni.
BETRIEGER. És a rossz adóst árestáltatni.
TEMPEFPI. Kend engem rossz adósnak nevez?
BETRIEGER. Igen bizony; és aszerént bánok Nagyságoddal: majd a tömlöc ajtajáról osztozzon Kegyelmed velem. Addig pedig onnan meg se gondoljuk ám, hogy kijöjjünk, mig a harminc arany az én markomba nem lesz. Akkor hánytassuk osztán nemesi jussunkat! akkor fejtegessük a skláv szózatot, mit tesz proprie, mit tesz translate, mikor meg fogjuk keserülni az anyánk tejét.
TEMPEFPI. Hallja Kend, Betrieger Uram; Ked engem ne fenyegessen. A fenyegetQk fecsegését megtanúltam már én hallgatva utálni meg: az alávaló emberektQl való szenvedést is megtanúltam már én nemes eltüréssel vetni meg. Azért énvelem ne feleseljen Tipografusságod, hanem cselekedje azt, amit német természete magával hoz. Nem én vagyok a magyar nemesek között elsQ, s talám nem is én leszek az utolsó, akik hólmi alacsony lelkq németektQl kéntelenittetnek szenvedni. Kend az emberségnek minden ösztöneit feláldozta a Mammonnak, amellynek oltára szüntelen tüzel a Kend telhetetlen szivében. Szégyenlje meg Kend magát, hogy a pénz szerelmének sklávja.
BETRIEGER. Azzal TempefQi Uram semmire sem megy, úgysem tudja egyéb tehetségét produkálni.
TEMPEFPI. Hanem a semmirekellQ gazembereket magok elQtt lefesteni.
BETRIEGER. TempefQi Uram, én mindég hallottam, hogy a gazember szó annyit tesz a magyaroknál, mint a németeknél huncfut: a' már szenvedhetetlen.
TEMPEFPI. Már megmeg kritikáz, hiszen nagy kritikus, miólta a magyarokat csalja.
BETRIEGER. Én magamat gazembernek, huncfutnak mondani nem hagyom. Már e' második. Az exemplárokért harminc arany; a huncfut szóért másik harminc arany. No nem sokat fog kegyelmed a szellQs helyen versifikálni, nem tudom, mikor fog a tömlöcben hatvan aranyat keresni. No a törvényszékhez!
TEMPEFPI. Még nem megyek. Várakozhat Kend, ha siet.
BETRIEGER. Hajdú Uraimék, tessék, tessék!

HARMADIK JELENÉS
A hajdúk és a vóltak
EGYIK HAJDÚ. Mit tetszik parancsolni az Úrnak.
BETRIEGER. Pkegyelmét kisérjék fel.
EGYIK HAJDÚ. No jöjjön hát az Úr.
TEMPEFPI. Én nem megyek.
MÁSIK HAJDÚ. De öcsém, ha azt várod, mig ez a gólyafészek-szúrkáló magától megmozdúl, eljQ addig az oláhok karácsonja. Megfogja a TempefQi kézét. Jöjjön Kend, istennek áldott embere!
TEMPEFPI. Hallja Kend, ha egészségének örql, emberségesen viselje magát.
BETRIEGER Együtt TempefQivel. No úgy, úgy, csak vinni kell.
EGYIK HAJDÚ. Úgyde, Uram, erQvel senkit felhurcolnunk nem lehet, mig a felsQségtQl hatalmat nem nyerünk.
BETRIEGER. Ej, ne gondoljon Kend azzal, hanem csak fogja meg s vigye.
MÁSIK HAJDÚ Megfogja. No édes versjártó Uram, hozzuk a pulidert arra a tanácsház felé. Gyerünk, gyerünk, no, isten engem, nem teréfálódom. Rángatja.
TEMPEFPI Jól pofon vágja. Ne neked, ládd, versjártóból poffjártóvá lettem.
MÁSIK HAJDÚ A süvegét szedi fel a fQldrQl. Ejnye, hogy a Belzebub faragjon villanyelet a lelkébQl ennek a varázslónak. Üh, bizony még a szemem is zöld karikát hány, ni. De már ezt bizony el nem szenvedem.
BETRIEGER. Csak fogja meg, hajdú Uram, fogja meg, ha nem akar is jönni.
MÁSIK HAJDÚ Általfogja ölön. Gyere csak egy kis regratióra. Pajtás, segits, tele van e' ispiritussal.
EGYIK HAJDÚ. Én nem bizony, ha belékötöttél, csak vigyed.
BETRIEGER. Fogja meg Kend is.
EGYIK HAJDÚ. Eb fogja, ki adott az Úrnak is arra engedelmet?
TEMPEFPI. Ennye, kutya szántsa meg a lelketeket, hát még így akartok ti az emberrel bánni, gaz huncfutok. Kifejti magát a másik hajdú keze közzql, lekap egy puskát. Nemes emberen ezt viszitek véghez, most mindjárt Ismarus aut Rhodope, aut extremi Garamantes.
MÁSIK HAJDÚ. Jaj, az ördög vessen rá porciót, elmondá már a boszorkányos verset, most mindjárt szalmacsutakká válunk mind egy lábig. Elszalad.
TEMPEFPI A puskával. Most mindjárt Kenddel is megesmertetem, mennyire van egymástól a magyar nemes és a német tipografus.
BETRIEGER Elrémqlve. Uram, kedves TempefQi barátom és sógor Uram; az isten kedvéért. Kérem. - Elszalad.
TEMPEFPI. Eredjetek, szemét emberek. Nézze meg az ember! Ez a világ inkább akar a félelemre, mint az emberiségre mozdúlni.
EGYIK HAJDÚ. Hát Uram, én is verset fussak a pajtásommal, meg avval a némettel?
TEMPEFPI. Én Kendet nem bántom; de azért velem Kend se maradjon. Elmehet.
EGYIK HAJDÚ. De elébb megkövetem egész alázatossággal az Urat, ha valamit találtam véteni.
TEMPEFPI. Kend nékem semmit sem vétett. Hanem menjen ki, és legyen az ajtónál, mert meglehet, hogy azok a gazemberek még eljQnek. A hajdú kimegyen. Istenem! hová lett az én Múzsaim! tán bizony Q is franciscanus fráterré lett.

NEGYEDIK JELENÉS
A másik hajdú és TempefQi
MÁSIK HAJDÚ Fegyveresen. No édes hallja az Úr, itt van már most Kend úgyé? Pofon vágott Kend, úgyé? Most mutassuk már meg, ki a legény, úgy. Hadaz a kardjával.
TEMPEFPI pl az asztalnál csendes magaviselettel. Ne tréfálódj, Barátom, mig szépszerént vagy, hiszen nagy kivánságod ereszkedett a futásra. Mi osztó pered van?
MÁSIK HAJDÚ. Mi osztó perem van? Mindjárt megmutatom. A puskáját szedi-veszi.
TEMPEFPI A puskát elkapja, kilövi. A hajdúhoz üti. Ne, gazember. Kell több? Van-é még igazitni való pered? He? Nemes ember házára jönni fegyverrel? Ha most az emberiség ellen való törvényt nézném, szabadon agyonlQhetnélek! Megmeg ráüt.
MÁSIK HAJDÚ. Jaj! - Uram! - Jaj!

ÖTÖDIK JELENÉS
Az elsQ hajdú, Múzsai és a vóltak
EGYIK HAJDÚ. Jaj, az istenért! Emberhalál!
Múzsai jön.
EGYIK HAJDÚ. Jöjjön má nagy jó Uram, jöjjön hamar. Siessen. Nem jó dolog.
MÚZSAI Sietve. No mi dolog?
MÁSIK HAJDÚ. Ez az ember meg akar ölni.
EGYIK HAJDÚ. Mit csinál az Úr, talán meg is lQtte? Az istenért!
TEMPEFPI. Láthatta Kend, mikor ez az ember hozzám jött fegyveresen; megtámadt a magam házába, és én a puskát a kezébQl kivévén, ellQttem, s a hátához vertem.
MÚZSAI. A' jól esett.
MÁSIK HAJDÚ. Én ezt el nem szenvedhetem. A kardjával hadaz. Én város embere vagyok, engem meg merni ütni. Pajtás, ne hagyj.
EGYIK HAJDÚ. Az igaz, Qtet bántani nem volna szabad: de ha te kezdted, öcsém!
MÁSIK HAJDÚ. Már én nem bánom; de én el nem szenvedem ám, én sem vagyok a világ fattya, ha az ország csinált is.
TEMPEFPI. Ne bolondozz, fiú, míg szépszerént vagy. Egész csendességgel.
MÁSIK HAJDÚ. Még Kend is mér nekem szólani? hallja Kend. A kardjával hadaz.
MÚZSAI. Tegye le Kend azt a kardot, mert most mindjárt trájcigfircig. - Még az én orrom alá is mersz piszkálni avval a békanyúzóval? most mindjárt pokolba küldelek: ¹Æ¸¹¼É Ä' ‘¹´·, DZ¹ µÀ±¹½· µÁõƿ½µ¹· (Odysseia K. 299.)
A kardot kitekeri a kezébQl, s jól a nyaka közzé vetvén, kibuktatja.
MÁSIK HAJDÚ Felkapkodván a holmiját. Perzselni való vagy te, ha nekem mondod. Várjatok; a hóhér aggasson fel benneteket, majd ollyan helyre tétetlek, ahol nem örömest verseztek.
EGYIK HAJDÚ. Gyere, Öcsém, ne kötekedj.

HATODIK JELENÉS
TempefQi és Múzsai
TEMPEFPI. Hát Barátom, jó hírrel jöttél-é a szent atyáktól? hogy-mint van a követség, azok miatt a gazemberek miatt még nem tudakozhatám eddig az ideig.
MÚZSAI. Még az egész dolog bizonytalan.
TEMPEFPI. Hát semmit sem válaszoltak?
MÚZSAI. Úgy lehet mondani, éppen semmit sem. Hanem mindjárt meg fogjuk tudni.
TEMPEFPI. Hát beszéltél a fQtisztelendQ gvárdián úrral?
MÚZSAI. Igenis, és azt felelte, hogy most csak menjek vissza, majd egy Commembrum által választ fog bocsátani, a' pedig fél órán túl haladni nem fog.
TEMPEFPI. De hát talám sok helyen megcsalattatott reménységem a szentségek között fogja óhajtott tárgyát feltalálni.
MÚZSAI. Mindenütt fel, ha itt. - KésQ reménység az, mikor az ember illyen helyre szorúl.
TEMPEFPI. A szerzetes atyák eleitQl fogva barátságot tartottak a tudományokkal.
MÚZSAI. Azt én jól tudom. De nem közönségesen lehet ám azt elmondani. Voltak ollyan országok, amellyekbe némelly szerzetek, voltak ollyan szerzetek, amellyekbe némelly klastromok, és voltak ollyan klastromok, amellyekbe némelly atyák a tudományoknak áldozták fel életeket. Különben igen meg lehet az embernek ábrázatjából és magaviseletébQl s szavaiból esmérni, mi fekszik a szivében belQl. Láttam én a levél olvasáskor, miképpen viselte magát a fQtisztelendQ gvárdián úr, hogy...
TEMPEFPI. Pszt! ki jön?
HETEDIK JELENÉS
Páter Köteles és a vóltak
PÁTER KÖTELES. A! éppen most talám a fQtisztelendQ gvárdián úrról vala szó? - Imé, engemet küldött el a válasszal. Az Úr jóvólta légyen az Urakkal!
TEMPEFPI. Isten hozta Atyaságodat!
Múzsai is meghajtja magát.
PÁTER KÖTELES. TempefQi Uram az Úr által bényujtotta vala alázatos kérését afelQl, hogy mostani szorúlt állapotjában lennénk segitségére az Úrnak. ElQnkbe terjesztette az Úr a tudományoknak hazánkban való elvettetett környqlállásait, és hogy melly igen kellene, s szükséges vólna az azokon való segitség. - Ezt mi jól tudjuk, eleget hallván róla. - Annakutánna lerajzolta az Úr, hogy a szerzetes atyákban a tudományok mindenkor legjobb barátjukat s leghatalmasabb pártfogójokat találták fel. Ezt is tudjuk, eleget beszéllték, akik a könyveket szeretik olvasni. - Utóljára azt is értésünkre adta, hogy mostan igen keserves környqlállások között vagyon, amellyet szivünk szerént sajnáltat velünk a keresztyéni felebaráti szeretet; és hogy mi legjobban tudnánk felsegélleni az Urat, mivel minékünk az Isten és a keresztyéni jóltévQ szivek elég módot adtak benne. Az igaz is. Istené legyen a dicsQség örökké Amen! - De, Kedves Úr, ezen elQnkbe adott feltételeire micsoda választ méltóztatott a fQtisztelendQ gvárdián úr adni, azt e levélbQl legjobban megértheti.
TEMPEFPI Elveszi a levelet és felszóval olvassa. Mindjárt csak. No.
"Szerelmes Fiam a Krisztusban!
A te hozzánk bocsátott esedezQ leveledet ezelQtt circiter fél órával vettük, olvastuk, és attentissime percurrálván, belQle megértettük, qualiter Nemes Betrieger Gottlieb Fridrik, ide Pestre való tipografus úr bizonyos rigmusaidnak kinyomtattatásáért obtingens 30, azaz harminc körmöci aranyokat kérvén tQled, minthogy tenéked ob tenuem conditionem nincs in posse, hogy Qtet excontentálhasd, tehát már most Q kegyelme, feljebb említett Betrieger uram, executióval és poena aresti kíván ellened procedálni, és hogy Te, minekutánna a secularisoknál, vagy az úgy nevezett laicusoknál, ut Ecclesia loquitur, minden subsidiumot hijjába kerestél volna, e szent társasághoz igaz fiúi bizodalommal s töredelmes keresztyéni ajtatossággal kivánsz a megnevezett summának kifizetéséért folyamodni. -
De, Szerelmes Fiam a Krisztusban, TempefQi, jól tudhatod, hogy a mi pénzecskénket a vallás gyüjtötte; annakokáért semmi egyébre nem expendálhatjuk azt, quod in nomine Jesu Christi a laicis offertum est, hanem arra, ami a vallást közelebbrQl illeti. E' pedig secularis tudományokhoz tartozik, amellyektQl a Tertullianus és más szent atyák keresztyén intése szerént még irtóznunk kell. Külömben is a tudományok még ellenségei a vallásnak, mert propagálják a világosodást, quod est huius saeculi. Azért, Édes Fiam, ha tömlöcöztetést kell szenvedned is: meg ne csüggedj, a Krisztus és a Boldogságos Szqz veled lésznek, a megboldogúlt martiromok példája szerént áldjad ott is a te idvezitQ Krisztusodat psalmusokkal és dicséretekkel, ki nem hagyja el az övéit, amint maga megigérte: Imé, én veletek vagyok mind világ végezetéig. Amen. Irám Krisztus Urunk születése utánn 1793dik esztendQben
szeretQ felebarátod,
és a Krisztusban atyád
Gviccarini Orbán Leo. m. k."
Letévén a levelet, mintegy bosszankodva.
Boldog Isten! mit mondjak erre a levélre elQször is. Hol ebbe a magyar nyelv?
MÚZSAI. Bár a deák nyelv se volna, mert ugyan annak is meg van adva. - Csak így van az, mikor az ember se deákul, se magyarúl nem tud. Már e' közhiba vólt, kivált csak ezelQtt kevéssel is az egész Magyarországban. A politikusok szégyenlettek magyarúl beszélni, s a deák nyelvet tették közönségessé, amellyre azt mondotta vólna Cicero: Bizony mondom néktek, nem esmérlek titeket, a ti szavaitok elárul benneteket, hogy ti nem az én juhaim közzül valók vagytok. Troqueamus Patinggúsionem contra istos Marodiones demastigandos a canis ebugattás, Domine Perillustris.
PÁTER KÖTELES. Legalább a jó szivet vegye kedvesen az Úr, és mint jó keresztyén, ne vesse meg azt a papi intést, mellyet az Úrnak szorúlt állapotjában ajánl Q fQtisztelendQsége a levél végén.
TEMPEFPI. Az csak ollyan, mintha a Duna közepén fuldokló embernek azt kiabálná az ember az ablakból, hogy én ugyan restellek segitségedre menni, hanem veled a jó Isten, könyörögj Qnéki, mint más vizbe fuldokló szentek, anélkül, hogy az ember segitségére szaladna. Azt én mind tudtam, talám jobban is, mint a gvárdián úr: a' tQlem is kitelt vólna, de a pénzbe fogytam meg, s arról semmi szó sincs.
MÚZSAI. Mert a vallás irtózik a könyvektQl s tudományoktól. - Boldog Isten!
TEMPEFPI. Azt a régulát csak maga csinálta a gvárdián úr, mert azt a keresztyének között sohol sem hiszik. Megengedjen magának, ha ebben egész világgal ellene kiáltok.
MÚZSAI. Már itt minden reménységed porba esett, amit én elQre meg tudtam vólna mondani kalendariom nélkql is. Mi itt a fQ régense mindenkor az esztendQnek? tapasztaljuk. Hanem már mit csinálsz, mihez fogsz? A németet mindjárt ide hozza megmeg a manó. Gondolkozz.
TEMPEFPI. Magam is élvén a gyanúperrel, egy más levelet készitettem, ihol van, kinek szól, a feljqlirásból láthatod, de magával szólj ám, tudod?
MÚZSAI. Magamat ajánlom Atyaságodnak! Elmegyen.

NYOLCADIK JELENÉS
TempefQi és páter Köteles
TEMPEFPI. Most, TisztelendQ Atyám, az utolsó próbához fogtam, amelly is bizonnyal hiszem, hogy meg nem csal, hacsak az engemet minden nyomomban üldözQ balszerencse a jószándéknak itt is lehetetlenség kövét nem gördíti elejébe.
PÁTER KÖTELES. Adná az Isten, hogy az Úrnak feltétele kivánt véget érhetne, én ugyan eléggé sajnálom s fájlalom az Úr állapotját, s fQként pedig azt, hogy mitülünk, ahová egész szivvel bizott vala az Úr, üres válasszal fizették ki. Mégpedig ollyan dologban, amellyben a dicsQség és gyalázat legnagyobb formában szokott járni.
TEMPEFPI. Atyaságod, amint látom, a gvárdiánjával nem egy értelembe van. - Hogy lehetett az, hogy ebbe a szerzetbe botlott be? mert én azt is észrevettem, hogy nem ínye szerint van Atyaságodnak.
PÁTER KÖTELES. Az nem az én hibám, hanem a szüléimé és atyámfiaié. - Én egy kovácsnak a gyermeke voltam; az a hivságos szemérem bennem nincsen, hogy szüléim alacsonyságát szégyenljem s eltakarni igyekezzem. Az én atyám tudomány nélkql való ember vólt, a több gyermekei az Q nyomain lépdestek; én pedig tanúlni szerettem. Törvényt és mathesist tanúltam; látván azt, hogy a bölcs II. József hasznos intézetei szerint a felkapásra nem az apáink, hanem saját érdemeinket nézik, s bizván annál fogva, hogy a hivatalosztáskor nem azt fogják vizsgálni, van-é kutyabQröm, amellyet még hatodik apámnak egy török fQért pazérlott a megrögzött rossz szokás, hanem hogy van-é annyi elQmenetelem a törvénybe, amennyi az állandó hivatalra megkivántatik. Hogy hosszason ne beszéltessen a méltó bosszankodás: én már éppen futásomnak a végén jártam vala, amidQn az atyám és atyámfiai az Q árnyékbúzgóságoktól lovaltatván fel, tanácsot tartottak az én baráttá való szenteltetésem felQl.
TEMPEFPI. Esmerem az öregek természetét.
PÁTER KÖTELES. Azt énnékem meg is jelentették: én eléggé mutattam irtózásomat: de ennyi haszna sem lett. Pk be is jelentettek az akkori Szent Ferenc szerzete gvárdiánjánál. A testvéreim legjobban vóltak rajta, más atyámfiaival.
TEMPEFPI. Az örökség cselekedtette ezt velek, meg az, hogy majd lesz kinél tivornyázni.
PÁTER KÖTELES. Alighanem. - Utoljára a sok erQltetés és még egy más fQ titkos okom azt csinálták, hogy én minden jurisprudentiámmal együtt a fejemet egy szQrcsuklyába húztam. Így tesz kárt az igaz kegyesség szine alatt játszó balgatag búzgóság.
TEMPEFPI. Az a' esQ nélkül való felleg.
PÁTER KÖTELES. Most már énnékem minden tudományimmal meg kell némúlnom, mert ollyanok között lakom, akik sült parasztok lévén többnyire, a könyveket szivbQl gyqlölik, csak esznek és imádkoznak. Bárcsak már tisztességes szerzetbe eshettem vólna, mint a Szent Domonkos és Kegyes Oskolák szerzete s más illyenfélék. - Interim, higgye el az Úr, hogy most csakugyan nem adhattunk vólna pénzt az Úrnak, mert a klastromnak felette sok és tetemes költségei vagynak.
TEMPEFPI. Ugyan mik lehetnek azok?
PÁTER KÖTELES. Egy igen nagy solennitás fog nálunk mához tizenötödik napra lenni. A gvárdiánunknak születése napja és egyszersmind ennek a klastromnak Szent Kapisztrán által a török zsákmányból lett fundációjának innepe akkor fog tartatni. Ekkorra rettentQ nagy ebéd, külömbféle játékok, világositások és tqzimunkák készülnek. Már a bécsi meisterrel megvan az alku tizennégyezer forintig. Most Qhozzá megyek, és ezt a rakás papirost oda viszem rakétáknak s más egyéb tqzi portékáknak csinálására. A gvárdián úr adatta kezembe. Még magam se láttam, mi, mi nem? Kibontogatja a rakás papirost. Ezek, amint látom, a Magyar Museum, ezek a Mindenes Gyqjtemény, ezek a Széphalmy Orfeusa, ezek meg a Pesti Mercurius.
TEMPEFPI. Áldott Egek! mit gondoljon az ember?
PÁTER KÖTELES. E' pedig az öreg Gyöngyösinek minden munkája.
TEMPEFPI. Azt a két gyönyörq iróját és fQ pallérozóját a magyar nyelvnek lett becsqlni.
PÁTER KÖTELES. Itt látom még Faludi és Bessenyei irásait is.
TEMPEFPI. Azt a két gyönyörq iróját és fQ pallérozóját a magyar nyelvnek. A gvárdián tanúlhatna ám a Faludi példájából, aki nem feyerverekézett a klastromban, hanem magának és nemzetének épqletére, tiszteletére s csinosodására szép könyveket olvasott és írt.
PÁTER KÖTELES. Meg ezébQl, akinek irását is itt találom, és aki ama nemzetünk nyelvét kicsinositani kezdQ s inditó triumvirátusból való.
TEMPEFPI. TisztelendQ Szabó Dávid úr az?
PÁTER KÖTELES. Nem az! TisztelendQ Révai Miklós úr.
TEMPEFPI. Szörnyqség! itt vannak még három nagyságos elmének szüleményjei is. Akik hazánknak örökös diszei lésznek. Grófok és bárók ezek: ó, ritka példa, kivált nemes magyar hazánkban! - Ki gyQzné mind végignézni? Ezek már csakugyan az Atyaságtok kövér hasú gvárdiánjok tiszteletére lesznek áldozatok? Ne csudálkozzunk rajta, hogy Caligula a sáfránt, a fácányokat és császármadarakat pazérolta lovainak! mikor egy tudatlan gvárdián kedvekényjének olly felséges eszek aranynál, gyöngynél drágább remeki áldoztatnak fel. Vólna elég példája a gvárdián úrnak és az Qhozzá hasonlóknak: más tudós szerzetekben, hogy a Jézus Társasága és Kegyes Oskolákbeli, a Szent Benedek és Szent Domokos szerzeteinél többet ne emlitsek. Söt ebbQl a külömben durva szerzetböl is tudnék még hazánkba valókat is emliteni, akikhez ha hasonlókból állott vólna ez a szerzet, a bQlcs József nem vette vólna el annyi klastromait. De amint egy ebbQl a szerzetböl való magyar tudósunk szól, látta Q azt, hogy a szent atyák a közjóra semmit sem adnak egyebet a mindennapi imádságnál, azt pedig a klastromon kivül is megtehetik. Miért üresitette ki Debrecenben is a Szent Ferenc klastromát, s miért nem bántotta a Kegyes Oskolabeli atyákét? De gondolom a gvárdián úr egy szót sem olvasott ama tudós érsekekrQl, püspökökrQl és apát urakról, akik a tudományoknak díszei és akiknek díszei a tudományok vóltanak, és akik közzql magyar nemzetünket is sokan ékesitették és ékesitik mai napon is. Engedjen meg Atyaságod hosszas beszédemnek, melly méltó panasz, s méltó dicséret.
PÁTER KÖTELES. Én szivembQl kivánom, virrasszon a jó Isten boldogabb napokat édes nemzetemre s hallgassa meg az én titkos óhajtásaimat. Az Úrnak pedig adjon szerencsét mostani nyomorúságaiból való kiszabadúlására. Most énnékem feltett célomra kell sietnem, maradok az Úrnak hiv barátja.
TEMPEFPI. Ajánlott barátságát Atyaságodnak köszönöm, s igyekezni fogok ezt megérdemleni.

KILENCEDIK JELENÉS
TEMPEFPI Egyedql. Ez a páter igen jó gondolkozású ember, a' ritka példa, az Q dolgát nagyon sajnálom, be kár úgy nyakát szakasztani a jó igyekezeteknek a szines kegyességért. De hát az Q ostoba gvárdiánja? ollyan megbecsqlhetetlen kincseit a hazának, ollyan drága munkáit sok tanúlt eszeknek hamuvá tenni egyszerre annak örömére, hogy ezen a napon született egy olly alacsony lelkq ember, mint Q, a tudományoknak kártevQje, és hogy a bárdolatlan világban ezen a napon gyüjtött össze Kapisztrán barát egy fedél alá holmi gyülevész embereket, akik semmire sem vóltak alkalmatosok a mindennapi henyélésen kivül. - De hol van az én barátom? Soká érkezik kedves Rozáliám válaszával?

TIZEDIK JELENÉS
TempefQi és Múzsai
TEMPEFPI Eleibe ugrik a béjövQ Múzsainak. Az Egek vezérlettek, Kedves Lelkem Barátom, minden lépéseidben. Hogy van az én édes Rozáliám? kérdezett engemet? hát mit mondott? van-é levél? egészséges? magával szólottál? micsoda? hát?
MÚZSAI. Nem gyQzök egyszerre annyira felelni. A levelet mutatja. Ihol a levél? pénzt is küldöttek és még valamit.
TEMPEFPI Örömébe pattanva. Mi az a valami?
MÚZSAI. Egy pikszis, ugyancsak szép pikszis!
TEMPEFPI. Éj, vigye a manó! A levelet elragadja inkább, mint veszi. Addsza a levelét! Végigfutja szemeivel. Kedves Rozáliám, akit az Ég azért teremtett, hogy legyen kereksége alatt egy nemesebb teremtés, és hogy mikor én mindenemet elvesztem, legyen valami, amiért sajnáljam itt hagyni az életet. A levelén szikrázó szemekkel futkosván. Boldog sorok! mellyek azért érdemeltek tisztelést és szeretetet, hogy az Q szivébQl csorogtatok írótollába. Amelly sziv minden jóságot magába zárt, söt amelly maga a jóság, s onnan súgározik más szivekre. Ne itéld meg Barátom, édesen andalgó képzelQdésemnek magán túl lett elragadtatását: az én szerencsétlen történetek miatt feltörött szivem nehezen veszi fel a gyönyörködtetQ állapotokat.
MÚZSAI. Olvasd már, Barátom, a levelet!
TEMPEFPI. Jó, hogy eszembe juttatád háládatlanságomat. Ó, az Q jó szive, melly egyenesen a kellemes ártatlanság kezébQl jött ki, lelket öntött ezekbe a betqkbe, mellyek repesni láttatnak az én hiv elfogadásomra. - No, Barátom, most vedd elQ minden jót becsülni tudó erQdet, hogy érdeme szerént tudj' itt becsülni egy jó lelket, egy eleven elmét, egy érzékeny szivet. Hallgass csak! Olvassa.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
MÚZSAI. Én a bámúlásig el vagyok foglaltatva ennek a levélnek hallására, éppen mint mikor magával beszéllettem, és testi kellemeit is tiszteltette velem.
TEMPEFPI. Ó, ugyan miket beszéllett tenéked, mondd el, és szentségtörésnek tartsd egy szócskáját is elhagyni, az én lelkem a te ajakidról az övére tudja azt rakni képzelQdéseiben.
MÚZSAI. ElsQben is, hogy hozzá mentem a te neveddel, azt kérdezte: Hogy van TempefQi úr? s nagyot sóhajtott, s azt láttatott velem megértetni, hogy az a te áldozatod füsti. Elvévén kezembQl a levelet, tisztelQ szemekkel láttatott azt kivülrQl körültekinteni, és felszakasztván, amidQn olvasná, szapora könnyeit csorgatta reája, s párázó cseppjeiben mintha lelke sohajtozott vólna. Én az Q felbuzdúlásának részese lettem: Q érzette azt. Akkor újabb sohajtással, mellyet szivének legtitkosabb részébQl szakasztott ki az érzékeny indúlat, azt kérdezte tQlem: Lehet-é az Úrnak egy fél szempillantást múlatni? Ah, melly nagy örömömre élnék én azzal! Én úgyvannal feleltem, s Q asztalhoz ülvén, sebes kezekkel mázolta a papirosra eláradt indúlatait, a toll engedelmeskedni láttatott asszonya hevességének. Ekkor a levelet becsinálván kezembe adta, s egyet se szóllott. A két aranyat mikor a pikszisbe tette vólna, panaszkodó tekintetet vetett a felhQkre, én arról való bánatjára, s mintegy neheztelésére magyaráztam, hogy többet nem adhat. - Ide adván a pikszist, ezt nyögte lassú hangon: Boldogabb vagy szerencsétlen asszonyodnál. Én elbúcsúztam, s Q elébb nagy nézést tévén reám, meghajtotta magát, s egy sohajtással mint a villám elQlem eltqnt. - Bakk! Öcsém.
TEMPEFPI Mintegy álmából felserkenve. Édes szenderedésem! miért valál árnyék, vagy ha árnyék valál, miért nem szereztél állandó szállást magadnak elmémben? Álom és reménység! két jóltévQje a nyomorúltnak! hibázom, ez a kettQ: egy.
MÚZSAI. Nesze, Barátom, ihol van a pikszis, benne két arany: ez a pikszis ollyan portéka, amelly királyi zsebeknek is disze lehetne.
TEMPEFPI. Megéri a Betrieger harminc aranyját s többet is.
MÚZSAI. Meg negyvent. Az arany pazérolva van rá, és annak drágaságának s becsének hijját a drágakövek gazdagon pótolják.
TEMPEFPI. És azokat is ólcsitják az adónak neve és képe, amellynek kirajzolásán a legtökélletesebb mesterség izzadott, s bosszankodott, hogy a természeti originál csufot tesz az Q tudományán.
MÚZSAI. Be sajnálom annak a gazembernek ezt a drága portékát
TEMPEFPI. Be sajnálom, hogy ollyan kézre kerql az én Rozáliám adományja! de hiszem az Istent, hogy ha most elidegenedik is az a becses jószág, de eljön az a boldog óra, amellyben örvendeni fogok én ujonnan lejendQ birásán.
MÚZSAI. Bárcsak most hoznák a véle cimborázó ördögök azt a csúnya Betriegert: szabadúlnánk hamar az Q nyqgétöl.
TEMPEFPI. Menjünk a Duna-partra sétálni, már igen is meguntam magam.
MÚZSAI. Nem bánom: igen jó lesz. Készqlnek.

TIZENEGYEDIK JELENÉS
Betrieger és a vóltak
BETRIEGER. TempefQi Uram, Kegyelmed énvelem rútul bánt csufos szókkal illetvén, s reám puskát kapván. A tanács eleibe nem jött, a pénzt meg nem adta. Illyen okon én a törvényszék eleibe menvén, ezen panaszaim elbeszéllése után assignatiot nyertem az Úrnak felkisértetésére, ha magától jönni nem akar, és engem ki nem fizet.
TEMPEFPI. Én már eleget hallgattam az Q Kegyelme hijjába való sok németes fecsegését: most tetemesebb dolgok körql forgolódik elmélkedésem. Te, barátom, végezd el vele a dolgot mentQl hamarabb, hadd menjen dolgára innen az emberek közzql.
MÚZSAI. No, édes Betrieger Uram, mennyi az a pénz, amellyel tartozik Kegyelmednek TempefQi uram?
BETRIEGER. Harminc körmöci arany richtig, se több, se kevesebb.
MÚZSAI. Ez a pikszis megér-é harminc aranyat?
BETRIEGER. Meg.
MÚZSAI. Elveszi-é kegyelmed abba a harminc aranyba?
BETRIEGER. El.
MÚZSAI. No menjen hát Kegyelmed dolgára, s míg német lesz Kegyelmed, többet addig ide ne jöjjön.
BETRIEGER. S mind illyenek a poéták, millyen kevélyek, ha egy kis pénzre kapnak, de mikor pénzek nem vala - -
MÚZSAI. Menjen ma Kend; itt semmi szava.
BETRIEGER Elmegyen.

TIZENKETTEDIK JELENÉS
TempefQi és Múzsai.
TEMPEFPI. Gondolkozásomba egészen el valék merülve; de mégsem állhatám meg nevetés nélkül, millyen furcsán fizeted ki azt a bolond Betriegert.
MÚZSAI. Németesen bántam vele, a német tesz úgy: Tetszik, nem tetszik, kefurt!
TEMPEFPI. P is úgy tett vala énvelem, mikor a pénzét kereste rajtam, és én kértem, hogy várakozzon. À propos!
MÚZSAI. Már Q rajtunk többet nem alkalmatlankodik. Vesszen magának. - Mi pedig, illy nagy teher szakadván le nyakunkról, menjünk sétálni.
TEMPEFPI. Jó lesz. Ezt a levelet teszem el. Úgy, igaz, itt van az a levél párba, amit én neki irtam, hallgasd csak.
MÚZSAI. Szeretném látni, mit irtál neki.
TEMPEFPI. Ezzel vesd majd öszve az övét, és bámúlj az Q elméjén. Olvassa.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
MÚZSAI. Hogy eshetik a' meg, hogy Q nagyságos grófkisasszony létére tégedet szeret, és te is miért kapdosol árnyék reményekhez, mikor tudod azt, hogy gróf Fegyverneki Rozáliát soha sem adják a TempefQi birtokába?
TEMPEFPI. De adják az enyimbe. P alacsonyságra nem vetemedhet: én megérdemlem Qtet, mert boldoggá tehetem.
MÚZSAI. Ne vakitsd el barátodat: ó bárcsak magadat tehetnéd boldoggá, nem egy ollyan grófkisasszonyt.
TEMPEFPI. Itt ollyan titok fekszik, barátom, amellyet csak az ismét kiderqlQ boldogság fedezhet ki. Azt csak három lélek tudja a világon: én, az anyám és Rozália. De az irigy szerencse szünjön meg, a világ fogja tudni. Néked is jelentek majd valamit. Most menjünk!
Vége a negyedik felvonásnak

ÖTÖDIK FELVONÁS
A játékszin ábrázolja az utcát a gróf és a poéta házok között.

ELSP JELENÉS
TempefQi és a hajdúk. Az egyik hajdú csak áll a poéta mellett, a másik pedig igen rútul huzza, vonja.
MÁSIK HAJDÚ. Jöjjön ma Kend, ha akar; mert ha nem, engem uccsegíljen, most mindjárt úgy viszem fel Kendet, mint az ebet. Pajtás, fogd meg a haját.
EGYIK HAJDÚ. Jöjjön az Úr szépszerént.
MÁSIK HAJDÚ. Jöjjön kend, kincsem, teremtésem, mert vesszek el, a farka alá hánynak Kendnek, annyit tudok benne.
EGYIK HAJDÚ. A gróf haragszik.
TEMPEFPI. Nékem, hallják Kentek, a gróf uram, megengedjen magának, ennyit se parancsol. Eb ura Q kegyelme.
MÁSIK HAJDÚ. Hát hisz' eb ura, azért jöjjön Kend! Nézze el az ember, be nagy úr a koszos.
TEMPEFPI. Te énvelem megmeg disznó módra bánsz: tudod, mit kaptál az imént. No no.
MÁSIK HAJDÚ. Tán biz azt gondolja Ked, jó fiú, hogy majd megijeszt Kend. Gyere csak, ország bolondja, ahol várnak fekete levesre.
TEMPEFPI. Most mindjárt keresztülmegyek rajtad, ha az ördöggel tartasz.
MÁSIK HAJDÚ. Üm! mint kutyemed az a nagy rakás. Ni! be nagy méltóság a kamara cigányja!
EGYIK HAJDÚ. Ne csinálj, öcsém, ollyan csúnya lármát az utcán, azt gondolnák, hogy csürhe jön.
MÁSIK HAJDÚ. Te pajtás, akkor szólj, tudod, mikor a bika izél. Majd rosszat is találék mondani.

MÁSODIK JELENÉS
Múzsai és a vóltak
MÚZSAI. Micsoda rut, fertelmes, ocsmány, gaz, huncfut dolog ez itt?
MÁSIK HAJDÚ. Megmeg itt vagy, szurtos Luciper unokája, he? nem félsz?
MÚZSAI. Nem félsz, hogy mindjárt elmondom most a boszorkányos verset, s itt ebbe az álló helyedbe disznóvá változol.
TEMPEFPI. Jaj, Barátom, nem kell már ennek disznóvá változni.
MÚZSAI. Hát micsoda új lárma ez, mi bajod Barátom? mit keresnek Ketek?
TEMPEFPI. Én magam sem tudom, mi lehet, ezelQtt egy kevéssel gróf Fegyverneki, az a jó lelkq hazafi, reám küldé Iroványit, a szekretáriussát báró Sertepertivel és az inassaival s ezekkel a hajdúkkal. A házamba mindent felkutattak, irásaimat öszvedúlták, azok közzql némellyeket és egynéhány nevezetesebb házi portékáimat elvitték. Énutánnam tudakozódtak, mi ember lehetek, énbelQlem pedig egyebet ki nem vehettek, hanem hogy mindnyájoknál derekabb ember vagyok. Ezért engemet valami országavesztett bitangnak, rossz járatbeli spionnak tartottak, hogy rólam senki semmit se tudott mondani.
MÁSIK HAJDÚ. Bizony hallja Kend, nem is egyéb Kend, hanem francia ispion.
MÚZSAI. Te ne fecsegj, hallod-é, mert kiverem a fogad. - S hát mi lehet ennek az oka? nem mondták?
TEMPEFPI. Én nem tudom. - Elég az, hogy most már a gróf ezt a két hajdút reám küldötte, hogy vagy akarom, vagy nem, vigyenek hozzá, mint a kutyát. Könnyebb vólna a lelkemnek, ha tudnám, mi van a dologba?
EGYIK HAJDÚ. Biz' Uram, pedig nekünk se mondták!
MÚZSAI. Vajjon nem azt tudta-é meg a gróf, hogy én a kisasszonynál valék?
TEMPEFPI. Nékem oda mindég szabad béjárásom vólt.
MÚZSAI. Úgyde, hátha valaki eladott bennünket: az urak udvaraiban sok a hamis árúló, szószátyár, aki a más kárával kereskedik a magok indulatainak szolgáló urak elQtt, saját hasznára s elQmenetelére. Ezt szqli a hizelkedés, amelly a gazdagság és a szegénység leánya.
TEMPEFPI. Az is meglehet. Nékem csak azt mondták, hogy gyanús jószágokat és leveleket keresnek nálam. - Hanem már amit az ellenem fenekedQ szerencse reám csap, azt filozófus lélekkel kivánom tqrni, te pedig, Barátom, menj a házamhoz, amelly pusztán maradott, s tQled egyebet nem kivánok a gyakor meglátogatásnál.
MÚZSAI. És mindennél, amibe egyszer lehetetlenség nincs.

HARMADIK JELENÉS
TempefQi és a hajdúk
EGYIK HAJDÚ. No Uram, csak ballagjunk. A gróf majd megharagszik.
MÁSIK HAJDÚ. Menjünk bizony ám, hüm. Hogy a forgószél ragadja el ezeket a lüdvércekkel cimborázó poétákot, ugyan sok baj van velek. Kivált az a másik, az a jégesQ öntQ Dömötör, akit most vive el innen Dorómó, mindjárt ördöngös verssel áll elQ. Uram, TeremtQm! ha van még a te kérubimod között valahol eltéve egy rozsdás menkq; üttesd meg ezeket a bodzatQrql került ördög markotányossait, ne nézd, Uram, hogy most november van.
TEMPEFPI. Ennye, te isten nélkül való gazember, a te fejedre szálljon, amit más jó embernek mondassz.
EGYIK HAJDÚ. Ne is beszéllj úgy utca hallottára.
MÁSIK HAJDÚ A botjával. Hajsz csákó! cselQ csákó! utána te is, kajla! a baromvásárra. Hqt! te.

NEGYEDIK JELENÉS
Iroványi és a vóltak
IROVÁNYI. Micsoda bolond ember Kend, hallja Kend, részeg Kend vagy Qrült?
MÁSIK HAJDÚ. Miért mondja Kend azt nékem, édes kalamárisvakarék Uram? Izibe vissza találom ám az embernek mondani. Érti Kend vagy nem?
IROVÁNYI A nádpálcával jól a nyaka közzé hány. Nesze, kutya, minden szegénysége alávaló város kutyája, ne.
MÁSIK HAJDÚ. Ne verekedjen Kend, azt mondom, mert majd bévágom Qnagyságánál a Kend útját, hogy hat annyit kap Kend.
IROVÁNYI. Nesze csak, mig a' lenne. Üti.
MÁSIK HAJDÚ. Jaj, kutya illyen-ollyan, jaj, Pajtás! ne hagyj. Édes lelkem, TempefQi Uram.
TEMPEFPI. Üsse az Úr, üsse a kevély és embertelen disznót. Illyenek az urak s városok fogdmegjei!
MÁSIK HAJDÚ. Aranyom, édes tekintetes szekretárius Uram. Jaj! az orromat vágassa el az Úr, ha én valaha csak a foldozó cigánynak is szólok, csak a vállamat ne.
EGYIK HAJDÚ. Ne bántsa az Úr, kérem, egy kis bor van benne.
TEMPEFPI. Vesszen magának a rossz állat.
IROVÁNYI. Másszor megtudd, hogy kell emberséges emberrel bánni. Ezzel az úrral is, ni.
MÁSIK HAJDÚ Tapogatja a vállát. Jaj, jaj, üh, éj!
TEMPEFPI. Mit tudna az Úr az én állapotom felQl mondani, mi okozta nékem ezt a rettentQ gyalázatot, a gróf mit gondol?
IROVÁNYI. Az Úr talpig odavan. - Mit adott az Úr Betriegernek?
TEMPEFPI. Ahá, s ott a bökkenQje? - Egy pikszist.
IROVÁNYI. Azt Betrieger, az Isten verje meg az Q huncfut, hamis lelkét, egyenesen a grófunkhoz hozta, s azt mondta: Nagyságos Uram! ezt a pikszist nékem TempefQi adta harminc arany adosságba. Én elvévém, amidQn nézném, hát azt látom kivül reá irva: gróf Fegyverneki Rozália kisasszonynak. Mindjárt gyanakodtam, azt mondja, hogy az a cudar ember hol vehette ezt a drága pikszist, s azonban eszembe jutott, hogy Q ide az udvarba igen is béjáratos a nagyságos kisasszonyhoz, tehát így kezdtem gondolkodni, hogy Q itt fért valahogy a pikszishez, és Q rossz ember, azt mondja, mert úgy sem is tud senki semmit is felQle. Most pedig az ollyan jöttment emberekre szorgalmatos vigyázásnak kell lenni illyen francia világban. - A gróf megbosszankodik, Qtet reménységén kivül elkqldi, a kisasszonyt hivatja: - Esméred-é ezt a pikszist? - Esmerem. - Hát hol jár ez? - Nem tudom. - Most mindjárt megharagszom, elQttem ne hazudj, hogy kerqlt ez a méla TempefQihez? - Éppen ekkor jött be báró Serteperti, a gróf intett, s a kisasszony elment. Akkor a báróval minket elküldött az Úr házához, hogy az Úrnak minden jószágát és irásait hányjuk fel, és ami ollyas van, hozzuk el. Ezt megcselekedvén, az irások között találták a kisasszonynak az Úrhoz küldött leveleit, és a jószága között ollyanokat, amellyeken gróf Bánhidi cimer és bélyeg vólt. Akkor a gróf elhitetödött egészen afelQl, hogy az Úr nem jó bordából került, hogy gazember és bitang. SQt, hogy a kisasszonnyal titkos és tilalmas szövetséget tartana. Tilalmast, mert törvényest a méla TempefQié nem lehet gróf Fegyverneki kisasszony. Ezt legjobban sürgette báró Serteperti. A gróf tqzbe vólt egésszen, s az a félész még olajat öntött reá, házának meggyaláztatását emlegette. Ó, be szántam azt a drága kisasszonyt, akinél tudtam, hogy maga az ártatlanság se tisztább.
TEMPEFPI. Ó, alacsony lelkq Betrieger! Ó, Serteperti, aki egy pénzzel se vagy jobb Qnála! Gróf FegyvernekirQl mit mondjak? Qtet nem a természet tette vétkessé, hanem a hibázás! Rozália, Rozália!
IROVÁNYI. Hanem én most nem maradhatok tovább, el kell mennem. Az Úr siessen a grófhoz. -

ÖTÖDIK JELENÉS
TempefQi és a hajdúk
EGYIK HAJDÚ. No, Uram, csak siessünk! Nékünk talál valami rossz leckénk járni.
TEMPEFPI. Én egy fél tapodt' sem megyek, hogysem ez az alkalmatlan ember velünk járjon.
MÁSIK HAJDÚ. Üm, no.
EGYIK HAJDÚ. Ne gondoljon az Úr vele, akármit csinál, Q most bort kapott Az Q esze egy kicsinyég búcsú járni van most.
MÁSIK HAJDÚ A botjával mintha hajtaná Qket, tántorogva.
Haj, haj, haj, haj!
Édes ökreim, no haj
Fel, fel, fel, fel!
A barázdafélre fel!
Mig az áldott Nap lemenne,
Vállatok minek pihenne?
Fel, fel, fel, fel!
A barázdafélre fel!
Borosan.
Dorog hajdú város Tiszán túl,
Hörpölik a jó veres bort csuporbúl.
Tiszántúl, csuporbúl bor csordul.
EGYIK HAJDÚ. Te bolond, hallgass! itt a gróf! -

(Az ötödik felvonás hiányzó befejezésének jelenetsora:
Hatodik jelenés TempefQi, a gróf
Hetedik jelenés TempefQi, a hajdúk
Nyolcadik jelenés TempefQi, Betrieger
Kilencedik jelenés TempefQi, Ánglus, Francia, báró Serteperti
Tizedik jelenés TempefQi, Ánglus, Francia
Tizenegyedik jelenés TempefQi, Ánglus, Francia, a gróf
Tizenkettedik jelenés TempefQi, Ánglus, Francia, a gróf, Rozália
Tizenharmadik jelenés Egy postalegény és voltak
Tizennegyedik jelenés TempefQi, Ánglus, Francia, a gróf.)









PAGE 


PAGE 1

Hasonló témájú dokumentumok

Magyar irodalom: A felvilágosodás irodalma

- 2008-08-13 06:15:31

Zentai Mária: Szuszmir mesél (kivonat)

- 2009-03-19 11:17:17

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

13 ábra ásvány babits bevezetés bioinformatika corbu csoport elektro előadás eu agrárpolitikája feladatok feladatsor gazd.töri halász gábor hulladékkezelés igaz józsef internet kivágó lyukasztó szerszám tervezése kodolányi - levelező különleges épületszerkezetek lézer méretezés montesquieu mri munkafüzet nemzetközi gazdaságtan növényélettan növénytan oktatási törvény ollmann órai dia oscar niemeyer öregedés összefoglaló parazitológia politikai szociológia pót prax regterv sejtbiosz sorozat stratégiai menedzsment szociálpolitika talajtan tanulás és kutatásmódszertan tóth ttk vállalati pénzügyek valszám