Takáts József: A tér és az idő nemzetiesítése és az irodalmi kultuszok

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarTörténelemMagyarVersek, Drámák, RegényekJegyzetekTakáts József: A tér és az idő nemzetiesítése és az irodalmi kultuszok

KULTUSZ ÉS KULTÚRA
TAKÁTS JÓZSEF

A tér és az idQ nemzetiesítése és az
irodalmi kultuszok

E tanulmánnyal  mely eredetileg a Kultusz, kultúra, identitás címq konferencián hangzott el elQadásként  a magyar irodalmi kultuszokat, legalábbis a 19. század utolsó harmadába, a 20. század elejére esQket egy nagyobb kulturális kontextusba kívánom helyezni, a társadalmi
tér és idQ 19. századi nemzetiesítQ kulturális egységesítésének kontextusába. Ha valamely olvasóm ismeri netán A kultuszkutatás és az új elméletek címq tanulmányomat, tudhatja, hogy nem a nagy léptékek iránti elQszeretetem késztet erre. A törekvéseim hasonlóak, mint említett cikkemben: arra szeretnék rámutatni, hogy az irodalmi kultuszok kutatói  az esetek többségében  olyan anyaggal dolgoznak, amely túlvisz az irodalomtudomány szokványos határain, olyan társtudományok közegébe, mint a nacionalizmuselméletek, az emlékezetkutatás, a politikai cselekvések antropológiája vagy az etnikai földrajz, amelyekben a kultuszkutatáshoz hasonló vizsgálódások zajlanak már régebb óta, amelyekhez csatlakozni lehet vagy éppen tanulni tQlük. Feltételezem, hogy már a konferencia címébe is azért került bele az identitás fogalma, hogy jelezze: mindazok a jelenségek, amelyeket kulturálisnak nevezünk (a kultuszok is), egyben politikaiak is, a hatalom és a társadalmi megkülönböztetés
(a distinction bourdieu-i fogalmára utalok itt) létrejöttének a helyei. Bár az irodalmi kultuszok kutatói kevésbé hajlamosak arra, mint általában az irodalomtudósok, hogy társadalommentesnek lássák kutatási tárgyukat, úgy látszik, Qket sem árt arra emlékeztetni, hogy az irodalmi szövegek és használataik nagyon is evilágiak

Az imént említett társtudományok közül a nacionalizmuselmélet és az etnikai földrajz tanulmányozása már csak azért is érdekes lehet a kultuszkutatók számára, mert e két tudományos terület alaptapasztalata és analogikus vizsgálódási modellje emlékeztet az irodalmi kultuszkutatáséra. A nacionalizmusról szóló számos elmélet szerint a modern társadalmaknak ezen újfajta közösségi érzelme és ideológiája olyasfajta kohéziós erQt jelent, mint korábban a keresztény vallás, s tartósságának és mozgósító képességének részben az a magyarázata, hogy hasonló lelki szükségletet elégít ki, mint korábban a vallás. Valami ilyesmit gondolnak saját tárgyukról a kultuszkutatók is: az irodalmi kultuszok olyan funkciót töltenek be a modern társadalomban, mint korábban a vallás és némely intézménye, s hasonló lelki szükségletekhez köthetQk, mint a vallásos hit. Ilyesfajta mintázattal találkozhatunk az etnikai földrajz esetében is, amelynek módszertani modellje a szakrális földrajz, sQt, az utóbbi magában foglalja/foglalhatja az elQbbit: A szakrális terek között kitüntetett hely illeti meg az etnikai tereket. Az etnikai identitás, a nemzethez tartozás a valláshoz hasonlóan mqködQ szakrális tereket hoz létre.  írja e tudományág egyik hazai mestere, Bartha Elek. A kultuszkutatók is általában úgy írják le az általuk vizsgált jelenségeket, hogy azok a vallás gyakorlataihoz, szóhasználatához stb. hasonlóan mqködnek  már említett korábbi tanulmányomban ezt neveztem a kultuszkutatás alapmodelljének.
Az emlékezetkutatás tág, rendezetlen, ám az utóbbi két évtizedben rendkívül népszerq interdiszciplináris terület, amelybe beletartozhat az óegyiptomi hagyományozódás rendjével foglalkozó Jan Assman éppúgy, mint a magyar rendszerváltás budapesti tüntetéseinek térhasználatát és emlékezetpolitikáját elemzQ Kovács Éva. Jórészt a kultuszkutatók munkái is hozzátartoznak e hatalmas mezQhöz, vagy inkább hozzátartozhatnának, ha volnának tudományközi kapcsolataik az emlékezetkutatás vezetQ ágazatai, a politikai antropológia,
a szociológia és a történetírás felé. Közülük az elsQként említettet, a politikai cselekvések antropológiáját emelném most ki példaként, nemcsak mert antropológia lévén, kedves a szívemnek, hanem mert e tanulmány egy csíkszeredai konferenciára készült, Csíkszereda pedig a Kommunikációs és Antropológiai Munkacsoport városa is. AKAM csíkszeredai kiadványában jelent meg tíz évvel ezelQtt Biró A. Zoltán és Bodó Julianna késQbb sokat hivatkozott tanulmánya az etnikai jellegq szimbolikus térfoglalási akciókról, melynek felidézésével talán a témámhoz is közelebb kerülök. E munka az ugyanazon térben, jórészt Székelyföld településein lejátszódott kettQs (román és magyar), versengQ etnikai térfoglalási gyakorlatokkal foglalkozik, amelyek egyrészt szimbolikusan egy közösség számára igyekeznek birtokba venni az adott teret, másrészt  ahogyan a szerzQk fogalmaztak  eszmék szimbolikus térbeli lehorgonyzására tesznek kísérletet.
A vizsgált szimbolikus térfoglalási akciófajták a kultuszkutatók számára is ismerQsek, hiszen Qk maguk is részben éppen ilyenekkel foglalkoznak: emlékmqállítások, intézmény- és utcaelnevezések, ritualizált közösségi rendezvények, középületek birtokbavétele stb. Csak talán a kultuszkutatók kevésbé figyelnek, részben érthetQ okokból, az ilyen akciók hatalommal kapcsolatos kérdéseire, s a konfliktuózus viszonyokra, amelyek közt ezek zajlanak.
Az már az eddigiekbQl is kiderülhetett, hogy a számba vett tudományterületek közül az utóbbi három, az etnikai földrajz, az emlékezetkutatás és a politikai antropológia egészében vagy részben a térrel és az idQvel, pontosabban a különféle (például etnikai) közösségek tér- és idQhasználati módjaival foglalkozik. Amikor most arról beszélek, hogy mi köze a nacionalizmusnak a térhez és az idQhöz, egyrészt visszakanyarodom Ernest Gellner egykori erQs téziseihez (amelyeket valaha már felhasználtam), miszerint a nacionalizmus olyan ideológia, amely korábban nemlétezett nemzeteket hoz létre, s valójában egy-egy társadalom modern kori kulturális egységesítésének a másik neve. Mint ismeretes, a nacionalizmusról szólómagyarázatok között a nemzetközi szakirodalomban az elmúlt két évtizedben azok a teóriák voltak-vannak fölényben, amelyeket modernistának vagy konstruktivistának neveznek; Gellneré mellett ilyen például Benedict Anderson „képzelt közösség”- elmélete vagy Eric Hobsbawm nézete a „kitalált hagyományokról”.1 Ám nem gondolom, hogy aki tudományos keretek között nacionalizmusról vagy nemzetrQl beszél, annak feltétlenül választania kell a modernista, illetve primordialista elméletek között: inkább különbözQ kutatási perspektívának tqnnek számomra, amelyek kiegészíteni vagy korrigálni is képesek egymást. Az utóbbiak, a primordialisták, nem modern képzQdménynek látják a nemzetet, hanem nagyon is réginek; Anthony D. Smith könyvcímével szólva a nemzetek etnikai eredetét hangsúlyozzák. A nemzetrQl/nacionalizmusról író jelentQs magyar szerzQk általában
konstruktivisták, bár például Szqcs JenQ sokat foglalkozott munkáiban a nemzet etnikai eredetével, Niedermüller Péter viszont inkább a modern konstruált mivoltot hangsúlyozza tanulmányaiban. Keményfi Róbert közelmúltban megjelent, etnikai földrajzzal  vagy ahogyan a szerzQ nevezi: etnikai tértudománnyal  foglalkozó munkájában arra a következtetésre jutott a 18. század végi, 19. század elejei magyarországi lakosságösszeírások elemzése kapcsán  miközben leszögezte, hogy nem lehet igazolható etnikai becsléseket alapozni rájuk  , hogy az etnikai kérdésfeltevés velük kapcsolatban anakronisztikus: ez nem az akkori, hanem egy késQbbi világnak a kérdése. S még a 19. század végérQl író Kövér György is úgy látja társadalomtörténeti összefoglalásában, hogy a felekezeti hovatartozás jelentette az akkori társadalomban a legerQsebb közösségi köteléket. Hogyan vált a nemzeti hovatartozás uralkodóvá a 20. századra minden másfajta nagyközösségi lojalitással szemben?

Pierre Bourdieu megrázó erejq mondata szerint, ha az államról gondolkodunk, általában az állami gondolkodás fogalmaival tesszük: az állami gondolkodás gondolkodik bennünk.Attól tartok, némiképp az identitás fogalma kapcsán is ilyesmi történik velünk. Amikor iskolában vagy felnQtten valamely idegen nyelvet tanulunk, rögtön az elején a bemutatkozást sajátítjuk el: I’m J.T.; I’m Hungarian; I’m 41 years old; I’m a teacher stb. Nemcsak arra szeretnék utalni, hogy ez a önjellemzéssor mennyire megegyezik az állam által
kiállított személyi okmányaimnak a jellemzéssorával. A néprajzkutatók általában úgy vélekednek, hogy az egyéni életkor pontos számontartása a lakosság többségének fejében viszonylag új jelenség, valamivel több mint száz éves, s valószínqleg a lakosság állami számontartása igényének következményeként terjedt el. Ez az adat, amely ma természetes módon alapvetQ része valamennyiünk önazonosságának, kiemelt fontosságát, úgy tqnik, állami azonosíthatóságunk igényének köszönheti. Nos, azt hiszem, némiképp hasonló a helyzet az etnikai identitással is.

Emlékeztetnék arra, hogy az a „nagy átalakulás”, amelynek során a nemzeti hovatartozás uralkodóvá vált mindenmásfajta nagyközösségi lojalitással szemben, ugyanazon évtizedekben ment végbe,mint a társadalom alfabetizációja, a mindennapi életben használatos mértékegységek országos egységesítése, a statisztika állami intézményrendszerének kiépülése, az országosan egységes pontos idQ bevezetése,18 a magyar helyesírás szabályainak állami rendeletbe foglalása, az útlevél kötelezQ használata az országhatár átlépésekor, a magyar irodalom iskolai tanítása tanterveinek és tankönyveinek elkészülése stb. Röviden, azt állítom, hogy a 19. század utolsó harmadától kezdve egy nem elQzmény nélküli, de erQsségében új, a teljes lakosságot elérQ kulturális egységesítés egységesülés ment végbe, amely jellegzetesen nemzetiesítQ volt  még ha számos elemének egyáltalán nem is ez volt a célja  , s amelynek legfQbb, ám nem kizárólagos ágense az állam volt és maradt. Nem azt állítom, hogy a 19. század utolsó harmadától kezdve, például Magyarországon, az állam kulturális egységesítQ törekvése nacionalista szándékú volt, hanem azt, hogy egy többé-kevésbé homogén  Will Kymlicka fogalmát használva  szocietális kultúra kialakításán fáradozott (e különbségtételrQl fontos oldalakat lehet olvasni Salat Levente Etnopolitika címq kiváló könyvében), inkább az alsó elkülönülQ társadalmi csoportok kulturális asszimilációja volt a célja, ám ez egyszersmind nemzetiesítéssel járt együtt.

Hozok néhány példát a tér nemzetiesítésére, amelyek rávilágíthatnak arra is, hogy e nagy átalakulásnak a korabeli irodalmi kultuszok is részesei voltak.
Hofer Tamás, annak kapcsán,mennyire természetes számunkra (pécsiek vagy budapestiek számára) a nemzeti kultúra mint hétköznapi életünket átitatott közeg, az utcaneveket hozta példaként. Hadd foglaljam itt össze röviden egy – Barna Gábor által írt – esettanulmány tanulságait, amely Kunszentmárton utcanévváltozásait követte nyomon. Engem az az elsQ nagy utcaátnevezési hullám érdekel, amely e településen a 20. század legelején ment végbe. A korábbi, az ottani lakosok foglalkozásával, az utca formájával vagy funkciójával kapcsolatos
elnevezéseket ekkor szorították ki a nemzeti kultúra nagyjainak nevei.
A Görbe utcából Haladás utca lett, a Kulacsos utcából Eötvös utca, a Tízház - közbQl Bajza utca. A korabeliek úgy érezték, hogy ezzel településük városiasabb lett, nemcsak nemzetibb. Ez a példa arra figyelmeztethet, hogy nemcsak az állam a szereplQje ennek az egységesítQ nemzetiesítQ folyamatnak, hanem például a helyi elitek is, s a nemzetiesítés néha csak következménye másféle szándékoknak.
Ugyanezen évtizedekben az országban köztéri szobrok sokaságát állították fel,melyek szintén a nemzeti történelem és kultúra nagyjait, esetleg szimbólumait vagy eseményeit ábrázolják. Eric Hobsbawm híres, a hagyomány tömegtermelésével foglalkozó tanulmánya meggyQzQen érvelt ennek okai és országonkénti különbségei mellett. Egészen biztosan PetQfi Sándorról készült a legtöbb köztéri szobor a magyar írók közül: érdekes volna tudni ezeknek idQbeli dinamikáját, területi elterjedését. Az irodalom kutatói nemigen szoktak mennyiségi vizsgálatokat végezni, ám a kultuszkutatóknak talán érdekes lenne tudni, mely magyar írókról hány szobor, büszt, emléktábla látható, idQbeli dinamikával, területi elterjedéssel. A kultuszkutatásnak, úgy látszik, vannak kvantitatív kiterjesztési lehetQségei is. Emlékeztetnék
arra, amit elQadásom elsQ részében a szimbolikus térfoglalási akciók kapcsán mondtam: egy tér szimbolikus birtokbavétele mindig (száz évvel ezelQtt is) elbirtoklás, jelentésének megváltoztatása, használóinak kulturális asszimilálódásra késztetése, a birtokos önreprezentációja.
Ám nemcsak a fizikai BD´¶¸º6 8 ² ´ J
L
x
z
¼


*

,

œ

ž

:
<
Æ
È
, - t u À Á ŒŽ(*ÆÈ;G€ÉÊã÷ ’ ” Â Ô Ø ^`ž FG†‡ˆ‰™šÛÜVXäæz|&(ª¬NPìî~€äæ*ùõùõùõùõùõùõùõùëùõùõùõùõùëùõùõùõùõùõùõùõùëùõùõùëùõùõùëäùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõù

hº6]hºhº6]hº

hºhºZ&BDŽ´¶Þ
8Ö Ø ˆ š$à+Z/&:¶A¸AâDEHFH–R˜RÒS˜W(X>[Œa¼cúúúúúúòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò $a$gdºgdºÅ`Åýý*,ÈÊfhîð¬-®-( * ! !²!´!>"@"Ú"Ü"è"ê"d#f#$$$%&%„%†%º%¼%J&L&Ü&Þ&('*'2'4'¾'À'N(P(ê(ì(Š)Œ)Æ)È)2*4*´*¶*Z+\+Ü+Þ+â+ä+Œ,Ž,$-&-ª-¬-ê-ì-H.J.à.â.V/X/ò/ô/x0z01 1°1²1B2D2Ò2Ô2r3t3 44D4E4J4K4™4š4ß4à4üõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõü

hºhºhºaà4$5%5-5/5i5j5©5ª5»56„6†687:7¼7¾7.808n8p8v8x8ø8ú8~9€9œ9ž9 9¢9ð9ò9":$:°:²:B;D;¤;¦;*<,<º<¼<\=^=ò=ô=’>”>"?$?N?P?ˆ?Š?”?–?°?²?^@`@˜@Ô@à@â@lAnA¶A¸ANBPBäB CBCVCdCfCþCDHDIDVDWD†D‡DDžDEEEùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùñùñùñùñùñùñùçùñùñùñùñùñùñùñùhºhº6]h!­hº

hºhº[EE1E2ExEyEÃEF”F¬F4G6GÊGÌGHHCHDHEHFHHH¬H­HÖH×HöH÷H$I%IlImI¹IJ4J6J–J˜JæJ$K&K(K¼K¾KPLRLìLîLzM|M NN®N°N6O8O¦O¸OÎOÐO^P`PˆPQQ
hºhºh!­]ZVÀVÂVîVðV$X&X¾XÀXÂXÄXèXîXbYdYðYòY†ZˆZ ["[Î[Ð[r\t\î\ð\z]|]Š]Æ]
^

^ž^ ^._0_N_P_À_Â_\`^`ò`ô`$b&b~bŒbÔbÖbbcdcÖcæcrprrrs
sss ss¾sÀsÜsÞsTtVtètêt0u2uFuHuˆuŠu&v(v¾vÀv(w*wPw`wÖwØwjxlxyyœyùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùëùõùõùëéùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùUhºhº6]h!­

hºhº\tér szimbolikus birtokbavételével vált nemzeti jellegqvé a tér, hanem elnemzetiesedtek a relatív, szubjektív terek (térelképzelések) is. A mai szakrális vagy etnikai földrajz épp annyira foglalkozik a fizikai tér társadalmi használatával, mint a mentális térképekkel, azokkal a jellegzetesen társas gondolati konstrukciókkal, amelyek e társadalmi használatban az embereket vezetik.24 Ugyanazon fizikai térrQl más és más mentális térképei vannak a benne élQ embereknek, jórészt attól függQen, milyen társas csoportokhoz tartoznak.
E megközelítésmódnak  amely a humántudományok felQl nézve a tudásszociológia kiterjesztése a földrajzra  kb. egy-másfél évtizede magyar szakirodalma is van, bár a mentális térképezés méréses módszere szerintem kissé vékony (nagyjából elQre tudható) eredményekhez vezetett eddig. Ugyanakkor teoretikus következményei jelentQsek. Egy görögkeleti vallású embermásféle mentális térben él,mint az ugyanazon fizikai térben lakó katolikus, s ugyanez érvényes az etnikai vagy generációs különbségekre is. Amint egy újabb, a társadalmi táj- és térhasználattal foglalkozó tanulmány írója, Szijártó Zsolt írja, a földrajzi hely& társadalmi térré alakítását , ezt a látszatra& nehézmunkát& valójában nagyon is illékony, könnyed szerszámok végzik el: nagyrészt szavak, elbeszélések, történetek és képek alkotják a tereket szervezQ, irányító kulturális gyakorlatokat. Hozok erre egy egyszerq példát: az alföldi táj társadalmi jelentésének (például az egyes számnak!) alapvetQ formálója  iskolai bevésésén és értelmezésein keresztül  az a sor (és folytatása), hogy lenn az Alföld tengersík vidékén .Néprajzkutatók és mqvészettörténészek remek dolgozatokat írtak arról, hogyan, mikor, minek hatására vált az Alföld nemzeti tájjá, az e tájhoz kötött gulyásnemzeti
étellé, milyen vizuális elemek váltak bevetté az Alföld képi megjelenítéseiben  az irodalomtörténészek ehhez nem tettek sokat hozzá, talán mert kevésbé érdeklQdnek az irodalom társadalmi használati módjai iránt, mint más tudományágakhoz tartozó társaik. A kultuszkutatás viszont döntQen éppen ezek iránt érdeklQdik, így bizonyára lesz mondanivalója a lokalitás irodalmi termelésérQl is.
E kifejezés Arjun Appaduraitól származik, aki  talán kissé túlzóan fogalmazva néhány évvel ezelQtti, sokat idézett, a lokalitás kérdését az antropológia középpontjába állító tanulmányában  azt írja, hogy egy nemzetállam a legitimitását a körülhatárolt területek közötti, folyamatos testként való jelenlétének intenzitására alapozza. Mqködése során Qrzi határait, létrehozza lakosságát, megteremti állampolgárait, fQvárosát, emlékmqveit, városait, vizeit és termQföldjeit. Kialakítja az emlékezet és a megemlékezés helyeit, a temetQket, a sírkerteket, a mauzóleumokat és a múzeumokat. & a nemzetállamok rendelkeznek a szentség megnyilvánulásának jellegzetes helyeivel, felállítják a hqség és hqtlenség sajátos ismérveit, az engedelmesség és a rendzavarás sajátos mércéit. A nemzetállam saját területén bizarrul ellentmondásos vállalkozást folytat: egyrészt a nemzeti lét egyenletes, folyamatos
és homogén terét hozza létre, másrészt azonban olyan helyeket is kialakít& , amelyeknek segítségével az állami ceremóniákhoz, a felügyelethez, a fegyelmezéshez és a mozgósításhoz szükséges belsQ megkülönböztetéseket és elkülönítéseket is megteremtheti. Én mindeddig olyan terekrQl beszéltem, amelyek a nemzeti lét homogén terét kívánták létrehozni, ám a nemzetnek nemcsak a térbeli, hanem az idQbeli folyamatosság érzetére is szüksége van.
Tanulmányom további része errQl szól: az idQ nemzetiesítésérQl.
Ahogy a tér nacionalizálása nem jelenti azt, hogy például egy utcának megszqnne vagy akár csak átértelmezQdne minden funkciója és jelentése azzal, hogy új nevet kapott vagy visszatérQen egy nemzeti felvonulási ünnepség útvonala lett, ugyanúgy az idQ nemzetiesítése sem jelenti, hogy érvénytelenné vagy alapvetQen átértelmezetté vált volna az a sokféle idQ, amiben az emberek élnek. Ugyanis sokféle idQben élnek, amelyek közül az az absztrakt,
mennyiségi, homogén idQ, amit az óránk mér, csak egyfajta idQ a sok közül, még ha a mi kultúrkörünkben többségünk úgy képzeli is el, hogy minden másfajta tartamhoz képest ez mégiscsak abszolút idQ. A néprajzban, antropológiában beszélnek gazdasági idQrQl, amely a természet ciklikussága szociális értelmezésének és a munkavégzés hagyományozott sorrendjének és ritmusának az együttese (sQt, ez a legfontosabb idQ a szociológusok szerint: a feladatorientált, közösségileg beágyazott idQ);31 beszélnek egyházi idQrQl, amely egyrészt
általában az egyházi naptárt jelöli, mely felekezetenként más és más, másrészt az egyházközségi naptárat, amely némiképp mindenhol egyedi is; de létezik az emberi életszakaszoknak idQrendje (az apám életidejében pl. még volt legénykor, az enyémben már nem, az övében nem volt serdülQkor, az enyémben igen); létezett, részben létezik a családi ciklus ideje, dédszülQk, nagyszülQk, szülQk, gyerekek egymásra következésének rendje; létezik a napoknak is idQrendje, s ez a 19. században más volt városon és más falun, más két olyan eltérQ társadalmi csoportban, mint az arisztokrácia és a kishivatalnokréteg stb.
A parasztsággal kapcsolatos, általam ismert magyar néprajzi kutatások szerint a társadalom döntQ többségének az idQrQl alkotott felfogásában a történelmi kronológia jelentéktelen szerepet játszott még ötven évvel ezelQtt is. Az idQ nemzetiesítésének két nagy vállalkozása közül az egyik, a nagyobb, éppen erre irányult: a nemzeti történelmi kronológiának mint a társadalom sajátmúltjának a kimunkálása volt ez. Legfontosabb alvállalkozói a történészek
voltak, ám részt vettek benne írók és irodalomtörténészek is, illetve ezt nem is kell múlt idQbe tennünk: résztvevQi vagyunk ma is. A másik vállalkozás a naptári év nacionalizálása volt, amely egyrészt minden évben ismétlQdQ nagy nemzeti ünnepeket jelent, részben ismétlQdQ szertartásrenddel és nyelvezettel, másrészt hasonló, ám kisebb, helyi nemzeti ünnepeket, harmadrészt nemzeti nagyjaink kerek évfordulóit, fQként születési és halálozási napjait (vagy ezekhez hasonlóan nemzeti események évfordulóit). Valójában a naptári év majdnem
minden napja be van táblázva nemzeti évfordulóval; hasonlóan az egyházi évhez, létezik nemzeti év is, csak ez utóbbinak nem minden napja válik minden évben kitüntetetté, hanem csak 10, 25 vagy 50 évenként. E nemzeti év -nek részei, nagyon is fontos részei a magyar
irodalom nagy alkotóinak évfordulói  megint a kultuszok kellQs közepében járunk.

A már említett nagyobb vállalkozás összefügg ezzel a kisebbel: olyan közös történelmi múlt megkonstruálását jelentette, amely régesrégtQl kezdve folytonosnak és homogénnak mutatja a nemzeti közösséget. Az idQbeli folytonosság tudata éppúgy alapvetQen hozzátartozik a nemzetnek mint eleve adott kollektivitásnak 33 a képzetéhez, mint a közösséget a saját területéhez fqzQ természetes kapcsolatnak a gondolata. E folytonosság elQállításával ugyan elsQsorban a történetírás foglalkozott és foglalkozik, ám kisebb részben ezt teszi például az irodalomtörténet-írás is. A történetírás és a nacionalizmus kapcsolatait vizsgáló egyetlen újabb keletq jelentQs hazai tanulmány szerzQje, Gyáni Gábor megállapítja, s ez többé-kevésbé a mi szakmánkra is igaz: a történetírás& a »törvénytisztelQ polgár« elQállításában tevékenyen közremqködQ reprezentációs gyakorlatok egyik legfontosabbika. JelentQsége Hayden White megállapítása szerint nem is abból ered elsQsorban, hogy a történész lépten-nyomon moralizál és patriotizmust papol; sokkal inkább abból, hogy a történetírásra jellemzQ narrativitásból kifolyólag ez a tudásforma »különösen jól hasznosítható a folytonosság, a teljesség, a zártság és az egyediség képzeteinek megteremtésére«... Az ugyanezen kérdést fejtegetQ Anthony D. Smith pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olyan egyszerq, ártatlannak látszó eljárás is,mint a korszakolás, a folytonosság érzetének megteremtése
szolgálatában áll  akár történészek, akár irodalomtörténészek élnek vele, tehetjük hozzá.
A történetírás továbbá az általa talált különféle idQket, múltakat egyetlen idQbe, múltba rendezi, azt sugallva, hogy a távoli, más-más cselekvQk által végrehajtott események egyazon közösség, a nemzet történetébe tartoznak. Mint A. M. Alonso írja: A történelmi kronológiák összeolvasztják a számtalan személyes, helyi, regionális történetiséget és egyetlen, egységes nemzeti idQvé alakítják Qket. Az emlékezetkutatásnak azért vezetQ témája a nemzeti emlékezet(politika), mert  mint az ágazat összefoglaló tanulmányában olvasható  a nemzeti emlékezet a 20. századra dominanciára tett szert a más típusú emlékezetek fölött. A nemzetet emlékezetközösségnek nevezhetjük, ám nem árt emlékeztetni magunkat közben arra, hogy e közösség emlékezetszocializációs intézmények és eljárások sokasága által jön létre, s ezen intézmények és eljárások döntQ többsége százötven évvel ezelQtt még nem létezett. Ez abban az esetben is így van, ha Anthony D. Smithszel együtt úgy is véljük, hogy a nacionalizmusok korábbi etnikai közösségi narratívákat, szimbólumokat és szertartásokat értelmeznek újra és terjesztenek ki. A kultuszok gyakorlatai is ezen emlékezetszocializációs intézmények és eljárások közé tartoznak; e nézQpontból tekintve valamely magyar író kultusza egyben a nemzethez mint emlékezetközösséghez történQ szocializálás gyakorlata is (ami nem zárja ki persze, hogy másféle értelmeket is tulajdonítsunk neki). Magyar vonatkozásban leginkább Hofer Tamás tanulmányai hangsúlyozták, hogy a 19. században kialakítani kezdett nemzeti kultúra versengQ hagyományokból állt össze, s az összeállításban résztvevQk különféle érdekeket és értékeket követve akarták ilyenné vagy olyanná formálni e kultúrát, sikerrel vagy sikertelenül. A különbözQ magyar írók kultuszai vagy a hozzájuk kötQdQ kanonizálási akciók minden bizonnyal szintén versengQ jellegqek. Hozzá kell tennem a fentiekhez még, hogy noha az irodalmi kultuszoknak a tér és az idQ nemzetiesítésében játszott szerepérQl elmondottak általánosságban talán igazak, semmi értelme e tételt az összes esetre kiterjeszteni. Kultuszok kialakítását vagy fenntartását elQmozdíthatják különféle helyi, szubkulturális és csoportérdekek vagy önreprezentációs szándékok is, esetenként akár a nemzeti emlékezet dominanciájával szembeszegülQ ellenemlékezet fenntartásaként.
A Kultúra, kultusz, identitás konferenciacím kapcsán nem szükséges a nemzeti kultúrára és identitásra gondolnunk, gondolhatunk helyi vagy szubkultúrákra és a hozzájuk kötQdQ identitásokra is, még akkor is, ha nehezen tévesztjük szemünk elQl a nemzeti kultúrát  merthogy rajta keresztül látunk.








PAGE 


PAGE 5

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

17 8. ábra agresszió államháztartás alternatív energiaforrások áramlástan beszámoló biofizika biotermék csoport előadásanyag, mechatronika energia értekezés a módszerről európai integráció falusi turizmus forma fotoszintézis hallgatoi anyag hidraulika hull hulladékkezelés irodalomtudomány juhász istván kafka kidolgozott anyag könyv 2 környezettechnikai műveletek környezetvédelem kőzetek lowie marketing minta objektum órai dia öko 1 pápai pár apróság pszichológia pszichoszexuális fejlődés regterv struktúra szám tanenbaum témák urbán vallás valószínűség valszám vizsga feladatsor