Ajánlott irodalom

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiTerületfejlesztő (mellék)Regionális TervezésJegyzetekAjánlott irodalom

ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ


Munkaverzió 2005. június 6.


















Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal
Készült a VÁTI Kht.  Stratégiai Tervezési Igazgatóság közremqködésével

Váti Kht.
Stratégiai Tervezési Igazgatóság


TémafelelQs  irodavezetQ:
Salamin Géza

TémafelelQs MTRFH részérQl:
Szendrényi Péter, Dr. Vaszócsik GyQzQné

TörzstervezQi névsor*:

Brodorits Zoltán
Czene Zsolt
Czira Tamás
Horkay Nándor
Jusztin Valéria
Kiss Csaba
Nagy András
Péti Márton
Radvánszki Ádám
Sallai Anna
Sóvágó Krisztina
Wächter Balázs


Igazgató:
Wächter Balázs

Vezérigazgató:
Csanádi Ágnes

*KözremqködQ szakértQk ld. függelékben
TARTALOMJEGYZÉK

 TOC \o "1-2" \h \z \u  HYPERLINK \l "_Toc106086761" Bevezetés  PAGEREF _Toc106086761 \h 4
Az új Országos Területfejlesztési Koncepció funkciója és alapelvei  PAGEREF _Toc106086762 \h 5
 HYPERLINK \l "_Toc106086763" Az új OTK célrendszere  PAGEREF _Toc106086763 \h 10
 HYPERLINK \l "_Toc106086766" Összefoglaló helyzetértékelés  PAGEREF _Toc106086766 \h 14
 HYPERLINK \l "_Toc106086767" I. Az ország területi jövQképe: Területi harmónia  PAGEREF _Toc106086767 \h 15
 HYPERLINK \l "_Toc106086768" II. Hosszú távú, átfogó területpolitikai célok 2020-ig  PAGEREF _Toc106086768 \h 20
 HYPERLINK \l "_Toc106086769" II. 1. Térségi versenyképesség  PAGEREF _Toc106086769 \h 22
 HYPERLINK \l "_Toc106086770" II. 2. Területi felzárkózás  PAGEREF _Toc106086770 \h 25
 HYPERLINK \l "_Toc106086771" II. 3. Fenntartható területi fejlQdés és örökségvédelem  PAGEREF _Toc106086771 \h 27
 HYPERLINK \l "_Toc106086772" II. 4. Területi integrálódás Európába  PAGEREF _Toc106086772 \h 31
 HYPERLINK \l "_Toc106086773" II. 5. Decentralizáció és regionalizmus  PAGEREF _Toc106086773 \h 34
 HYPERLINK \l "_Toc106086774" III. Országos területi célok 2015-ig  PAGEREF _Toc106086774 \h 39
 HYPERLINK \l "_Toc106086775" III. 1. Versenyképes budapesti metropolisz-térség  PAGEREF _Toc106086775 \h 40
 HYPERLINK \l "_Toc106086776" III. 2. Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése  PAGEREF _Toc106086776 \h 42
 HYPERLINK \l "_Toc106086777" III. 3. KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása  PAGEREF _Toc106086777 \h 45
 HYPERLINK \l "_Toc106086778" III. 4. Környezeti szempontból érzékeny, országos jelentQségq térségek integrált fejlesztése  PAGEREF _Toc106086778 \h 47
 HYPERLINK \l "_Toc106086779" III. 5. Határ menti területek együttmqködésének erQsítése  PAGEREF _Toc106086779 \h 50
 HYPERLINK \l "_Toc106086780" III. 6. Vidéki térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai  PAGEREF _Toc106086780 \h 51
 HYPERLINK \l "_Toc106086781" III. 7. Területi prioritások a szakpolitikák számára  PAGEREF _Toc106086781 \h 67
 HYPERLINK \l "_Toc106086782" IV. A területi célok érvényesítést szolgáló intézményi és eszközrendszeri keretek  PAGEREF _Toc106086782 \h 94
 HYPERLINK \l "_Toc106086783" IV. 1. Szubszidiaritás, hatékonyság és partnerség: a területfejlesztési intézményrendszer megerQsítése  PAGEREF _Toc106086783 \h 96
 HYPERLINK \l "_Toc106086784" IV. 2. Kommunikatív-iteratív tervezési rendszer: A területi tervezés megújítása  PAGEREF _Toc106086784 \h 107
 HYPERLINK \l "_Toc106086785" IV. 3. Programozás és koncentráció: finanszírozási rendszer  PAGEREF _Toc106086785 \h 110
 HYPERLINK \l "_Toc106086786" IV. 4. Visszacsatolás és átláthatóság: Fejlesztéspolitikai monitoring és értékelési rendszer  PAGEREF _Toc106086786 \h 115
 HYPERLINK \l "_Toc106086787" V. Regionális fejlesztési célok  PAGEREF _Toc106086787 \h 118
 HYPERLINK \l "_Toc106086788" Függelék  PAGEREF _Toc106086788 \h 154
 HYPERLINK \l "_Toc106086789" 1. számú függelék  PAGEREF _Toc106086789 \h 155
 HYPERLINK \l "_Toc106086790" 2. számú függelék  PAGEREF _Toc106086790 \h 185









Bevezetés

Az elsQ Országos Területfejlesztési Koncepciót az ország rendszerváltozás utáni elsQ, átfogó, Európai uniós elveken nyugvó stratégiai fejlesztéspolitikai dokumentumaként fogadta el az Országgyqlés (35/1998. Ogy. Hat.) törvényi elQírás alapján. A területfejlesztésrQl és területrendezésrQl szóló 1996. évi XXI. törvény rendelkezett a területi folyamatok és a területfejlesztési politika és az OTK érvényesülésének rendszeres felülvizsgálatáról, valamint az OTK hatévenkénti felülvizsgálatáról, amely így 2004-ben vált aktuális feladattá.
Az 1996. évi XXI törvény és az Országos Területfejlesztési Koncepció 1998-as elfogadása óta eltelt idQszak tapasztalatai és a számottevQen megváltozott körülmények  pl. EU tagság, a változó közösségi politikák, új társadalmi-gazdasági kihívások, a biztonság fogalmának átértékelQdése, forradalmi változások a páneurópai térben, a fejlesztéspolitikák területi szemléletének fokozódása – alapján szükségessé vált az ország területpolitikájának megújítása, ennek érdekében a korábbi koncepcióra támaszkodva új Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) megalkotása.
Az EU legfontosabb területpolitikai dokumentuma az ESDP is kifejezetten ajánlja, hogy a tagállamok rendelkezzenek érvényes területfejlesztési, területpolitikai stratégiával és az azt megjelenítQ legitim dokumentummal.
A dokumentum jelenlegi egyeztetésre szánt verziója regionális és tárcaegyeztetések, valamint nagy számú szakmai egyeztetés eredménye alapján készült el.
A koncepció tartalma
Az új dokumentum megalapozását több átfogó elemzés, köztük az Országgyqlés által elfogadott, ill. Országgyqlés elé kerülQ elé kerülQ elsQ és második Jelentés a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesülésérQl (2001 és 2004), valamint az OTK felülvizsgálata (2004) biztosította. Jelen dokumentum helyzetértékelése e jelentések és a tervezést megalapozó elemzések eredményeinek rövid összefoglalását tartalmazza, amely a tanulmány elsQ számú függelékében szerepel.
A koncepció 2030-ra határozza meg azt a konszenzuson alapuló területi jövQképet, amely rögzíti a reálisan megkívánt térszerkezetét ill. területi jellemzQit az országnak.
A dokumentum rögzíti a jövQkép eléréséhez vezetQ kiegyensúlyozott területi fejlQdést biztosítani képes átfogó területpolitikai célkitqzéseket.
A koncepció 2015-ös idQtávval kijelöli azokat, az ország egésze szempontjából meghatározó területi célokat, melyek a régiók szintjén megvalósított fejlesztéspolitika révén nem biztosíthatóak. A területi célokhoz kapcsolódnak az egyes szakpolitikák számára megfogalmazott területi prioritások, melyek a különbözQ területekért felelQs szaktárcák területpolitikai célok eléréséhez való hozzájárulását kívánják erQsíteni.
A szubszidiaritás és decentralizáció jegyében a dokumentum az ország hét területfejlesztési régiójának saját  regionális intézményeik által megfogalmazott  koncepcionális céljait rögzíti, egyelQre elQzetes változatban.
A koncepció alapvetQen a területpolitika célkitqzéseit határozza meg, melyek elérését a kormányzatnak regionális és ágazati stratégiákon, programokon ill. szakpolitikák egyéb eszközein keresztül kell biztosítania. Éppen ezért a célok elérését szolgáló intézményi és eszközrendszeri feltételekrQl, vagyis a végrehajtási rendszerrQl csupán alapelveket és alapvetQ kritériumokat jelöl ki a dokumentum.
A dokumentum függelékében a helyzetértékelés, egyes célok kifejtésének vagy alátámasztásának részletei valamint a régiók helyzetértékelései találhatók.

Az új Országos Területfejlesztési Koncepció funkciója és alapelvei

Az új OTK célja, hogy kijelölje az ország hosszú- és középtávú területpolitikai célkitqzéseit és prioritásrendszerét, megteremtve a területi szempontok következetes érvényesítésének lehetQségét, mind az ágazati szakpolitikák, mind az országos és területi, regionális programok kidolgozásában. Ezáltal megadja a nemzeti fejlesztési tervezés területi vetületét is.
A területpolitika az ország fejlesztésével kapcsolatos területi jellegq célkitqzések egységes rendszere, melyet valamennyi fejlesztéspolitikának szem elQtt kell tartania. A területfejlesztés azon fejlesztési beavatkozások (tevékenységek) csoportja  és ezekhez kapcsolódó tevékenységek szélesebb köre – melyek meghatározóan területi célokat (pl. területi felzárkózás) szolgálnak ill. egy adott területegység integrált fejlesztését valósítják meg.
Az új értelmezés szerint a területpolitika céljainak elérését öt pillér szolgálja: a nem csak országos szinten jelen lévQ klasszikus területfejlesztési beavatkozások (1), a területileg integrált szakpolitikák (2), a területrendezés (3), a nemzeti szint alatti területi szintek  különösen a regionális szint ((regionális politikák (4))  fejlesztései és a komplex területfejlesztés speciális ága, a vidékfejlesztés (5).
A koncepció nevében is tükrözQdik, hogy tartalmában továbbra is elsQsorban területfejlesztési jellegq, azonban a korábbinál nagyobb kitekintéssel bír a területfejlesztést beágyazó területpolitikára és egyéb fejlesztésekre (pl. ágazatok számára írt területi ajánlások, regionális szintq fejlesztési politikák, eszköz- és intézményrendszeri kitekintés a területrendezési tevékenységre).
A dokumentum által megfogalmazódó új területpolitika két, az elmúlt idQszak tapasztalatai alapján nyilvánvalóvá vált felismerésre épül. A területi célkitqzések nem érvényesíthetQk és az ország területileg hatékony mqködése nem biztosítható olyan fejlesztéspolitikai rendszerben, melyben a területi célok elérését szolgáló fejlesztéspolitika (a területfejlesztés) egy, fQként csak saját eszközeire támaszkodó, mellérendelt politikaalkotási folyamat a többi között; és mely meghatározóan központi, országos szinten hozza meg döntéseit, illetve valósítja meg programjait.
Éppen ezért az új koncepció a területpolitika szerepének megújítását célozza. Új, tágabb megközelítésben a területpolitika feladata már nem az, hogy szelektíven beavatkozva kompenzálja a többi ágazat (politika) és a piaci folyamatok nemkívánatos területi hatásait. A megújuló területpolitika fQ funkciója az ország területileg hatékony mqködésének, kiegyensúlyozott területi fejlQdésének megteremtése, amely a fejlesztéspolitika hatékonyságának biztosítása mellett értelemszerqen magába foglalja a területi leszakadás mérséklését is.
Az új megközelítés szerint országos szinten minden tárcától megkívánt a térségi gondolkodás és tér-érzékeny tervezés, s ebben a területpolitikáért felelQs kormányzati szerv (hivatal) területi koordinációs szerepkört lát el. Ugyanakkor a területi célok érvényesítésében meghatározó szerepet kapnak a régiók is, melyet a területpolitika az ágazatok (szakpolitikák) területi integrálása és a területi érdekek érvényesítésé elsQdleges szintjének tekint.
A hagyományos területfejlesztés felzárkóztató funkciót ugyanakkor koncentráltabb formában a legelmaradottabb térségekre szqkítve kell mqködtetni.
A vidék - mint jellegzetes területi adottságú és problematikájú térség  fejlesztésével kapcsolatos célkitqzések is a területpolitika célok rendszerének részét képezik, ezért a koncepció a vidékfejlesztés szemléletét is magába foglalja. A több ágazatot integráló, jól lehatárolt beavatkozási területeken érvényesülQ, valamint területi dimenzióval rendelkezQ helyi kezdeményezésekbQl építkezQ vidékfejlesztés a területpolitika  vagyis a területi típusú célkitqzések rendszerének  szerves része. A koncepció támogatja a hazai vidékfejlesztés kibontakozását, az eddigi agrárgazdaság által dominált jellegének oldását, ezzel összhangban a vidékfejlesztési programozás fokozatos decentralizálását és a regionális területfejlesztési programozással való összhangjának erQsítését.
Az OTK új, ambiciózus megközelítéseinek fontos ösztönzQje, hogy a Magyar Köztársaság számára az EU tagság, a jelentQs fejlesztési források nyújtásával új fejlQdési perspektívát nyitott meg.
A 2007-2013 közötti idQszak fejlesztéseinek alapvetQ irányait megadó Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció az OTK-val szoros összhangban készül el. A bQvülQ EU támogatások célirányos és területileg hatékony felhasználásával gyorsítható ugyanis jelentQsen a gazdasági fejlQdés üteme és a társadalmi feszültségek mérséklése. A hazai stratégiai tervezési rendszer koordinációjának és a hatékonyságának erQsítéséhez a területpolitika érvényesítése adhat megbízható alapokat, mivel a különbözQ tervekben megfogalmazott fejlesztések mindegyike jól meghatározott térhez köthetQ, különbözQ szintq térségekben (régiókban, megyékben, kistérségekben), ill. településeken valósul meg, az ott élQ polgárok érdekeit szolgálva. Így a területfejlesztésnek és területrendezésének az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnia abban, hogy az ágazati fejlesztések térben összehangoltabban kerüljenek megvalósításra. A fejlesztések közötti területi szinergikus hatások kihasználása és a helyi adottságokhoz, igényekhez való igazodás javítása esetén ugyanis az egységnyi ráfordítással elérhetQ kedvezQ hatások megsokszorozhatók. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy egyúttal térségi szinten jól artikulált fejlesztési elképzelések legyenek. Az új OTK önálló területpolitikát jelöl ki a Magyar Köztársaság számára. A megfogalmazott célok és beavatkozási irányok ugyanakkor megfelelnek az EU területi kohéziós politikájának, innovatív és rugalmas területi megközelítésben segítik érvényre jutni a lisszaboni és göteborgi irányelveket, lehetQséget teremtve a továbbfejlQdésük követésére is.
Területpolitikai fejlesztési alapelvek
A magyar területpolitika alakítása, illetve a célok elérését szolgáló megvalósítás során az alábbi alapelveknek való megfelelés alapvetQ követelmény:
Szubszidiaritás és decentralizáció elve
A szubszidiaritás elve alapján a területpolitikában egy térség fejlesztését azon a legalacsonyabb területi szinten kell kialakítani és végrehajtani, ahol a feladat elvégzéséhez a legtöbb információ áll rendelkezésre, a legtöbb érdek kapcsolódik a feladat megvalósításához. Mindez akkor mqködhet hatékonyan, ha a gazdasági, társadalmi, politikai döntéshozatal is alacsonyabb területi szinteken jelenik meg, így törekedve fejlesztési döntések és eszközök területi decentralizálására.
Proaktívitás elve
A területi politikának fokozottan figyelembe kell vennie a globális, európai, nagytérségi vagy nemzeti szintq gazdasági-társadalmi trendek várható megnyilvánulási formáit a különbözQ szintq, helyzetq térségekben, lokalitásokban: várható hátrányaikat megelQzve, elQnyeiket kihasználva proaktív cselekvési terveket kell alkotnia.
Rendszerszemlélet
A cselekvések tere, a terület, mely olyan komplex rendszereként értelmezendQ, ahol az egyes gazdasági - társadalmi - környezeti alrendszerek, és környezQ (horizontálisan és vertikálisan) területi rendszerek közötti harmónia megteremtése érdekében, célzottan, koncentráltan csak egyes pontokra irányuló, de tervezetten az egész rendszerre ható beavatkozásokat végezhetQk.
Folyamatorientáltság, monitoring és értékelés elve
A területi politikai tervezés-végrehajtás nem epizodikus tevékenységek együttese, hanem egy állandó folyamat, mely a térségek gazdaság - társadalmi - környezeti rendszereiben spontán és a beavatkozások vagy a globális trendek eredményeiként jelentkezQ változásokhoz idomul. E folyamat visszacsatolásokkal ciklusokba rendezQdik, ahol a tervezési, a végrehajtási, az annak nyomon követésére irányuló és az értékelési tevékenységek szünet nélkül, átfedésekkel követik egymást.
Tájszemlélet elve
A területi politika különösen kis területi dimenziókra (kistérségek, lokalitások, speciális térségek) irányuló beavatkozásai esetében, a fejlesztések terét adó gazdasági - társadalmi - környezeti dimenziókkal bíró területi rendszer, vagy annak bizonyos földrajzilag elkülönülQ részei egyedi vagy típusos tájként értelmezendQk, melyet a természeti- és épített környezeti elemek és kulturális tényezQk dominálnak, és mely erQforrásként kezelhetQ speciális helyi adottságok és értékek markáns megjelenését teszi lehetQvé.
Partnerség elve
A területi politikai fejlesztések kialakításának és megvalósításának különbözQ területi dimenziókban (országosan, régiókban, kistérségekben, egyéb térségekben) kialakuló, sok szférát és szektort érintQ partnerségre kell támaszkodnia, valamint számos, többségében szubszidiaritást igénylQ kezdeményezés a különbözQ szintq területi menedzsmenti szervek országosan jól mqködQ vertikális partnerségét is igényli.
Programozás elve
A területpolitika programozása lehetQséget nyújt egy adott terület különbözQ területi- vagy ágazati fejlesztési céljai közötti koordinációra, esetleg szinergikus kapcsolatok kialakítására. A terület programozás a fejlesztés beavatkozások (programtervezés, projektkiválasztás és -megvalósítás) terében is földrajzi koordinációt biztosít a kívánt területi hatás elérése érdekében.
Integrált fejlesztések elve
Az OTK tervezése során, valamint a szélesebb célcsoportot érintQ gazdasági-társadalmi céljainak eléréséhez, olyan területfejlesztés szükséges, amely sokszínq partnerségi együttmqködések mentén természetszerqleg több gazdasági ágazati ill. szociális, egészségügyi, oktatási, közigazgatási elemeket hordozó tevékenységekbQl épül fel. Ezek az elemek területi alapon, a beavatkozás terében integráltak egymással, koordináltan, szervesen lehetQleg szinergikusan összefonódó akciókat alkotnak.


Koncentráció elve
Az OTK a koncentráció érvényesítésére törekszik az állami és a regionális szintq fejlesztéspolitikában, a legkritikusabb pontokon a leghatékonyabb beavatkozás érdekében. E területi fejlesztéspolitikákban alkalmazandó koncentráció sajátossága, hogy gyakran  de nem minden esetben (ld. gyakori szqkítQ paraméter a népesség aránya is)  területi alapon is koncentrál, szqkítve a beavatkozási terek földrajzi kiterjedését. A területpolitika tárgyát képezQ területi rendszer sok eleme ugyanis nem az elvont gazdasági-szociális terekben jeleníthetQ meg a leghatékonyabban, hanem a földrajzi tér egyes vagy típusos egységeiben, tájakban, térségekben.
Fenntarthatóság elve
A területi politika fejlesztési beavatkozások esetében fenntarthatóságot nem csak általában, globálisan kell értelmezni, hanem az e szempontból zártnak tekintendQ adott komplex (gazdasági - társadalmi - környezeti alrendszerekkel bíró) területi rendszerek (térségek, tájak) kontextusában is. A fenntarthatóság alapelve minden ágazat irányában a fejlesztéspolitika azon korlátját fogalmazza meg, mely szerint a mai fejlesztések és a fejlesztések alapját adó erQforrásgazdálkodás nem veszélyeztethetik a jövQ generációinak esélyét arra, hogy tényleges és alapvetQ szükségleteiket biztonságosan kielégítsék. A fenntarthatóság célja a társadalom fenntartása, és létfeltételeinek javítása. Ennek csak úgy lehet megfelelni, ha a gazdasági folyamatok nem veszélyeztetetik a természeti és épített környezetet, és nem okozzák az erQforrások kimerülését, valamint nem járnak az értékhordozó kultúrák eltqnésével. A fenntartható fejlQdéshez szükséges a természeti és épített környezet magas szintq védelme, a természeti és kulturális örökség körültekintQ kezelése és fejlesztése, a természeti erQforrásokkal való takarékos bánásmód, a gazdaság fejlesztésének a helyi, valamint táji- és természeti adottságokkal összhangban történQ biztosítása, valamint az elmaradott térségekben élQk és a hátrányos helyzetqek életesélyei növelésének megteremtése.
Nyilvánosság elve
A nyilvánosság és a részvétel növekvQ szerepének célja a regionális politikában, a minél nagyobb társadalmi támogatottság biztosítása. A nyilvánosság területpolitikai sajátossága, hogy a területi hierarchia legkülönbözQbb szintjein és földrajzi lokációiban található térségek közvéleményét egyaránt meg tudja szólítani.
Határtalan fejlesztések elve
Az egyes társadalmi-gazdasági tevékenységek más-más térfelosztási egységekben alkotnak egységes rendszereket, és más-más területi léptékben kezelhetQk optimálisan (pl. a turizmus a tájakhoz kötQdik, az adminisztráció a közigazgatási egységekhez, a szociális ellátás a lokalitáshoz stb.). A vonzáskörzetek, tájak, agglomerációk, településhálózati szervezQdések, közlekedési tengelyek átnyúlnak a belsQ és külsQ határokon. A hazai helyzetet színesíti, hogy a területfejlesztési fiatal egységeinek (régiók) határai önálló identitással, gazdasági-társadalmi rendszerrel nem rendelkezQ, sokszor rendkívül heterogén területek körül húzódnak, de még a tradicionálisabb területi közigazgatási egységek (megye) határa is gyakran viták tárgya. Ezért, bár fontos az egységes arculat kialakítása, a területegységek belsQ gazdasági-társadalmi koherenciájának növelése, ez nem szoríthatja háttérbe sem határokon belüli területegységek komplex fejlesztését, sem a belsQ regionális és az országhatáron átnyúló fejlesztési megfontolásokat.
A területi vonatkozású tervezés során a régiókon, kistérségeken belüli térstruktúrákra valamint azok külsQ térszerkezeti kapcsolati rendszerére egyaránt kitekintéssel kell lenni, valamint minden társadalmi-gazdasági vagy természeti-környezeti szektorban az adott jelenségnek megfelelQ térszervezQdéssel kell tervezni.
A területpolitikai fejlesztések horizontális térfelhasználási szempontjai
Az OTK érvényesíti mind az uniós horizontális politikai irányelveket (fenntarthatóság, esélyegyenlQség biztosítása), mind a hazai fejlesztéspolitika horizontális szempontjait (az elQbbieken túl a biztonság, az alkalmazott információs társadalom széles körq kiépítésének elQsegítése, a foglalkoztatás növelése). Mindezek mellett az OTK a fejlesztésekhez kapcsolódó területhasználatot érintQen saját horizontális szempontokat is bevezet.
Az OTK és más fejlesztési dokumentumok jövQképének elérését biztosító programok nagy hatással lesznek a gazdaság és a társadalom térhasználatára. Annak érdekében, hogy a fejlesztési ciklus koncepción túli szakaszai is a jövQkép elérését szolgálják, az OTK koncepcionális elveket és sorrendi fejlesztési prioritásokat ad az ország területének mqszaki és fizikai használatát illetQen, a területrendezés, egyes ágazati fejlesztések, valamint a kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatok számára is. A területpolitika térhasználati horizontális szempontjai:
Fenntartható területhasználat: A lokális fenntarthatóság érdekében gazdasági-társadalmi folyamatok térbeli szervezése igazodik az egyes térségek természeti és épített környezetének, kulturális örökségének terhelhetQségéhez. Ez azt is jelenti, hogy nem szabdalja fel az értékeket, nem gátolja megismerésüket, nem szigeteli el tQlük a helyi társadalmat.
Hatékony területhasználat: A hatékony térhasználat esetén a térbeli tevékenységek szervezése, az egyes funkciók elhelyezése nem képez akadályt, sokkal inkább jótékony hatást gyakorol a társadalmi igények kielégítésére és a gazdasági folyamatok kibontakozására.
Biztonságos területhasználat: A térhasználat körültekintQ szervezésével növelhetQ a helyi társadalom biztonságérzete, egészségének, testi épségének a biztosítása, feleslegessé téve számos ezt orvosló megkésett és költséges intézkedést.
EgyenlQ esélyeket nyújtó területhasználat: A területpolitikai fejlesztéseknek is szolgálniuk kell a hátrányos helyzetq társadalmi csoportok egyenlQ esélyeit a funkciók elérésében, és általában a térbeli mozgásukban.
A fenti szempontok alapján az OTK a hazai fejlesztéspolitika számára az alábbi térhasználati elveket alkotja (az elvek és a bennük megfogalmazott sorrendi prioritások részletesebben, példák listájával kiegészítve olvashatók a függelékben):
Az tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb társadalom érdekében: zöldmezQs fejlesztések helyett barnamezQs fejlesztések;
A környezettudatos, helyi identitású, esélyegyenlQséget biztosító, társadalom érdekében: értékek, közérdekq létesítmények, rendezvények elérhetQsége;
A társadalmi-gazdasági folyamatok szervezésének lappangó, környezeti és kulturális értékeket degradáló hatásainak megelQzése érdekében: értékmegQrzés térszervezéssel;
A tisztább környezet, a hatékonyabb gazdaság, a felelQsségteljesebb társadalom érdekében: közelebb kell hozni a társadalmat helyi környezetéhez;
A tisztább környezet, az egészségesebb, a kulturális és szociális szükségleteire több idQt fordító társadalom érdekében: az utazási idQ csökkentése és hasznosítása;
A hatékonyabb gazdaság, biztonságosabb, tisztább környezet érdekében: az áruszállítás környezeti, mqszaki, közbiztonsági károkozásának csökkentése.






Az új OTK célrendszere







Az OTK helye a nemzeti fejlesztéspolitikai célrendszerben








Az OTK helye a hazai és uniós fejlesztéspolitikában

Az OTK a hazai stratégiai tervezés legnagyobb tradíciókra visszatekintQ, legkiforrottabb jogszabályi háttérrel rendelkezQ fejlesztéspolitikai dokumentuma, amely kijelöli az ország hosszú és középtávú területpolitikai cél- és prioritásrendszerét. A területpolitikai célok meghatározásával az OTK megadja a mindenkori fejlesztéspolitika területi hátterét és területi feltételrendszerét.
Az OTK az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióval (OFK) szoros összhangban készült. A két tervdokumentum egymást kiegészíti. Az OTK elsQsorban a területi jelenségekre és folyamatokra vonatkoztatva értelmezi az OFK fejlesztési elveit, ahol szükséges ott speciális területi elveket is bevezet. Továbbá földrajzilag orientálja az OFK célkitqzéseit, és sajátos területi megfontolásokkal gazdagítja azokat.
A fentiek miatt az OFK mellett az OTK is hatással lesz a 2007-2013 közötti idQszak EU által társfinanszírozott fejlesztéseinek a megtervezésére:
A koncepció a legkézenfekvQbb hatását az idQszak Nemzeti Fejlesztési Tervéhez (II. NFT) kapcsolódó regionális operatív programok esetében fejti ki. E programokban érvényre kell juttatni az OTK regionális szintq koncepcióit.
A következQ fejlesztési ciklus vidékfejlesztési tervezése során (II. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv) is érvényesíteni kell az OTK területi céljait, különös tekintettel a kifejezett vidékfejlesztési ajánlásaira.
Az OTK céljainak hatással kell lenni az NFT ágazati jellegq operatív programjainak területi koordinációjára is, különösen a koncepció ágazatokra vonatkozó területi prioritásainak figyelembe vétele révén.

A fejlesztéspolitika (OFK) jövQképe Magyarországot az EU egyik legdinamikusabb országaként vizionálja. E dinamika az ország területén harmonikus területi rendszert kell, hogy eredményezzen (OTK jövQképe), ahol a különbözQ területi szintek egységei egyedi versenyelQnyeikre támaszkodva, sajátos igényeik által meghatározottan fejlQdnek. Az OTK és OFK célrendszere közötti kapcsolatokat részletezQ ábra a függelékben található.

Az OFK átfogó céljainak területi vonatkozásai megjelennek az OTK átfogó céljaiban.
A versenyképes Magyarország (OFK) területi értelemben megnyilvánul a sikeres külsQ kapcsolatokban, az európai térszerkezetbe való integrálódásban (OTK), másrészt az országon belüli térségi versenyképességben (OTK).
Az igazságos Magyarország (OFK) területiségét a területi felzárkózás (OTK) esélye biztosíthatja.
A biztonságos Magyarország (OFK) területi dimenzióját elsQsorban a fenntartható területi fejlQdés (OTK) adhatja meg.
A fentiek mellett az OTK-ban szükséges a regionalizmus és decentralizáció speciális területi jellegq témáját is az átfogó célok szintjén megfogalmazni.

Az OTK és az OFK is azonos, általánosan elfogadott fejlesztéspolitikai elvek mentén épül fel, ezek közül a legfontosabb közös elvek az alábbiak:
Partnerség, nyilvánosság, szubszidiaritás, koncentráltság,. programozás, integráltság;
A fentieken túl az OTK bevezet a területpolitika fejlesztéseinek módszereire irányuló elveket is:
decentralizáció, proaktivitás, rendszerszemlélet, folyamatorientáltság, tájszemlélet és határtalan fejlesztések elve

Az OTK és az OFK is korszerq, általánosan elfogadott horizontális fejlesztési szempontokat követ, ezek közül a legfontosabb közös elvek az alábbiak:
Az OFK esélyegyenlQségi, fenntarthatósági és biztonsági szempontja az OTK-ban is megjelenik, és speciális területi szemléletben értelmezve alkalmazásra kerül. Ugyanez elmondható az OFK információs társadalom széles körq kiépítésének elQsegítésére, a foglalkoztatás növelésére irányuló horizontális elvérQl, mely, mint részcél vagy beavatkozás az OTK-nak szinte minden területi céljában érvényesül.
Ezen túlmenQen az OFK-ban szereplQ esélyegyenlQségi, fenntarthatósági és biztonsági gondolat, kiegészülve a hatékonyság fogalmával az OTK-ban külön kiemelve is megjelenik, mint hazai fejlesztések mqszaki-fizikai jellegq térfelhasználása és térszervezése során érvényesítendQ horizontális szempont. Az OTK e szempontokon alapuló elveket és sorrendi prioritásokat is bevezet.

Az OFK nyolc, komplex, de nem területi jellegq fejlesztési célját területileg orientálják az OTK egyes célcsoportjai:
Legközvetlenebb a kapcsolat a nyolc cél és az OTK ágazati fejlesztések számára adott területi prioritásai között.
Az OTK átfogó céljai átfogóbb területi kontextusban jelenítik meg az OFK céljait.
Az OTK középtávú területi céljai - melyek területi alapon integrálják a különbözQ ágazati fejlesztéseket - is kapcsolatban állnak az OFK célokkal, és gyakran azok területi vetületét adják.
Így a fejlesztéspolitika ágazatai és területi céljai (OFK-OTK célok) szinergikus rendszert alkotnak. Az OTK és OFK célok kapcsolati rendszerének részletesebb kibontása a függelékben található.





























Összefoglaló helyzetértékelés


A helyzetértékelést az 1. számú függelék tartalmazza.




















Az ország területi jövQképe: Területi harmónia




Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott jövQkép az ország területi jövQképe, amely a nemzeti szintq jövQkép területi vetületét jeleníti meg. A nemzeti fejlesztéspolitika hosszú távú jövQképében az állampolgárok életszínvonalának és életminQségének javítása szerepel, mindenek elQtt megfelelQ számú és minQségq munkahelyteremtés, a biztonság és egészséges, hosszabb élet feltételeinek biztosítása révén.
A területi jövQkép annak a célul kitqzött állapotnak jellemezQit határozza meg - figyelembe véve a külsQ trendek várható hatásait is -, amely felé a mindenkori kormányzat az ország irányítása, szervezése és fejlesztése révén törekszik. E jövQképbQl vezethetQek le a tervezés céljai.
A megújuló területpolitika túllépve a hagyományos kiegyenlítQ szemléleten a területi harmónia vízióját fogalmazza meg:
A cél egy olyan harmonikus és fenntartható társadalmi  gazdasági  környezeti térszerkezet és területi rendszer létrejötte, mely a helyi adottságokra épülQ, saját arculattal és identitással rendelkezQ térségekben szervezQdik - köztük több európai szinten is versenyképes területegységgel, és amely szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe, s amelyben a társadalom számára az alapvetQ esélyeket meghatározó közszolgáltatások és életkörülmények tekintetében nincsenek elfogadhatatlan területi egyenlQtlenségek.
A területi harmónia több szinten érvényesül:
Magyarország térszerkezeti kapcsolatainak intenzifikálódásával, európai együttmqködéseinek bQvülésével és határai hídszerepének fokozatos erQsödése révén, harmonikus és integráns eleme az európai kulturális-gazdasági térnek.
Az ország egészének harmonikussá válása az önmagukat megszervezQ versenyképes régiók és a fQváros dominanciáját kiegyensúlyozó, a vidéket dinamizáló központok jelenléte és a legfejletlenebb térségek felzárkózása révén várható.
A különbözQ térségi szintek egyes rendszerei (régiók, kistérségek, funkcionális térségek) maguk is harmonikusan szervezQdnek, azaz a helyi táji, társadalmi-gazdasági, kulturális adottságokhoz megfelelQen igazodnak. Ezáltal a szélsQségeket elkerülve, nagy stabilitással viselik a különbözQ nemzeti és nemzetközi tendenciák negatív hatásit, ill. fejlQdésre váltják a kihívásokat.
Ezért a harmonikus területi rendszer sajátossága, hogy a társadalom, gazdaság, a környezet és e rendszerek irányítása, fejlesztése a funkciójuknak megfelelQ  a nemzeti szintnél egyre több vonatkozásban alacsonyabb  területi szinten szervezQdik. Így a társadalom szervezésében és a fejlesztéspolitikában egyaránt meghatározó szerepet játszanak a régiók és a kistérségek.

Az ország társadalmi-gazdasági és környezeti térszerkezete a területi kohézió erQsödésével, a területi versenyképesség javulásával és a fenntarthatóság biztosításával 2030-ra az alábbi jellemzQket mutathatja:
Az ország szervesen illeszkedik az európai térszerkezetbe, intenzív gazdasági, kulturális kapcsolatokkal rendelkezik Közép-Európában és a Balkán térségében, különösen a határmenti és a magyarlakta területeken, melyek érdekében szervesen kapcsolódik a transznacionális és határmenti infrastrukturális hálózatokhoz, valamint kezdeményezQként részt vesz a gazdasági, kutatási, kulturális együttmqködésekben.
MérséklQdnek a területi egyenlQtlenségek mind a régiók, mind a kistérségek szintjén, a legelmaradottabb térségek felzárkóznak.
Versenyképesebbé váló, felzárkózó régiók
A nemzetközi léptékq térségek közötti versenyben régióink többsége eredményesen szerepel és képes a fejlQdés erQforrásait, fQképp a mqködQ tQkét - elsQsorban a magasabb hozzáadott értéket termelQ kvalifikált munkaerQt foglalkoztató gazdasági tevékenységeket - nem csak vonzani, de megtartani is. Ennek révén a régiók többségének gazdasági fejlettsége eléri, a foglalkoztatottak aránya pedig megközelíti az EU tagállamainak jelenlegi átlagát, mely annak köszönhetQ, hogy európai és globális szinten több vonatkozásban versenyképesek, fejlesztési céljaikat egymással harmonikusan a gazdasági, földrajzi, infrastrukturális, tudásbeli versenyelQnyeikre alapozva fenntarthatóan alakítják ki és valósítják meg.
Budapest Közép- és Délkelet-Európa vezetQ innovációs, üzleti, kulturális és turisztikai központja, amely egyedülállóan alkalmas arra, hogy rajta keresztül hazánk és e tágabb környezete bekapcsolódjon az európai, ill. a globális gazdasági, kulturális vérkeringésbe. Budapest a Dunát, gyógyvizeit, kulturális örökségét birtokba véve Európa egyik leglátogatottabb városa, amelyet több regionális és euró-pai kor-mány-zati intézmény választ székhelyéül. A fQváros és agglomerációjának gazdasági-kulturális súlya elsQsorban az ország nemzetközi munkamegosztásban való növekvQ szerepvállalását segíti, és innovációt közvetít az ország térségei felé, melyektQl funkciókat és erQforrásokat nem elvon, hanem megosztja velük.
Sok központú és kooperáló városhálózat, regionális pólusok
A policentrikusság jegyében a fQváros dominanciáját az országon belüli térstruktúrában kiegészítik a megerQsödött innovációs, gazdasági és igazgatási térszervezQ és dinamizáló erQvel bíró regionális központok (pólusok). E pólusok olyan központok, amelyek a térségükhöz ezer szállal kapcsolódva, a régió- és országhatárokon is átnyúló hatással közvetítik az innovációt és szervezik, ellátják, dinamizálják tágabb régiójukat. Az egyetemek és a vonzás-kör-ze-tükben székelQ vállalkozások e pólusokban együttesen regionális tudásközpontokat hoznak létre. A regionális pólusok a nemzetközi közlekedési folyosók mentén szervezQdQ növekedési tengelyek (pl. München-Bécs-Budapest) aktív tagjaivá válnak, fejlett info-kommunikációs technológiák és a kiépült gyorsforgalmi út- és vasúthálózat segítségével kapcsolódnak az európai térbe, részesülnek a tengelyeken áramló anyagi és immateriális javakból.
A pólusok intenzív kapcsolati rendszerrel rendelkezQ városhálózatból emelkednek ki.
A regionális városhálózat tradicionális termelési, kutatási funkciókat hordozó tagjai specializált központokat, mások a szqkebb térségüket ellátó központokat alkotnak, melyek egymással közvetlen kapcsoltban állva - immár a fQvárostól nem függQ - gazdasági együttmqködési, K+F, szolgáltatási, információs vagy munkaerQpiaci hálózatokat alkotnak, és térségeiket is hálózatokba szervezik. A decentralizált hálózatos szervezQdés eredményeként a fQváros orientációjú nemzetközi növekedési tengelyek mellett csatlakozó, a határ menti térségekbe is átnyúló regionális tengelyek fejlQdnek (pl. Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza).

Új, intenzív város és vidéke viszony / Környezetükbe integrálódó varosok
A központ szerepet betöltQ városok tágabb környezetükkel intenzív, funkciómegosztáson alapuló kapcsolatokat alakítanak ki, és ezzel létrejön a központok és környezetük harmonikus szervezQdQ, egymással szorosan kooperáló integrált rendszere. A kisebb városok esetében is kialakul a város  falu minQségében új rendszere, elmélyül a falvak és a város közti funkciómegosztás, melynek a központok magas színvonalú elérhetQsége az alapja. Fejlettek a térségszervezQ funkciók, melyek kialakításában a helyi kezdeményezések dominálnak  különösen az európai uniós tagállamokkal közös határok mentén  a határokon túli területek részvételével.

A vidéki térségek új arculata új szerepeket kínál
A vidéki térségeket többé nem problémáik fqzik egybe, és nem is a városi problémák befogadó területei (a vidéki etnikai és szociális szegregációk oldódnak), hanem felértékelQdQ adottságaikra (természeti környezet, zöld területek nagy aránya, a gazdaság és társadalom kismértékq környezeti terhelése) támaszkodva fenntarthatóan és sokoldalúan, integráltan új települési funkciók megjelenésével fejlQdQ területek. Az ország rurális térségei sikerrel használják ki a tiszta, természeti és tradicionális vidéki környezet iránti lakó-, turisztikai, rekreációs és ökológiai igény növekedését, amely az urbanizáció, motorizáció fokozódásával párhuzamosan jelentkezik, s ehhez kihasználják az info-kommunikációs technikák lehetQségeit.
A vidéki térségek többsége jól együttmqködQ települései adottságaiknak meg-felelQ speciális mezQgazdasági, idegenforgalmi, ökológiai, pihenQ vagy lakó-funk-ciót találnak maguknak. Ennek alapja a természeti kör-nye-zet, az életminQséget javító közlekedési és info-kommunikációs infra-struktúra és a megújult falukép. A települések által közösen mqköd-tetett alapszintq közszolgál-tatások jó minQségqek.
Az újjáéledQ, tradícióikat ápoló vidéki közösségek felismerik egyedi problémáikat és erQforrásaikat a fejlesztések során. A természeti és kulturális táji értékeikhez, speciális településszerkezeti adottságaikhoz (aprófalu, tanya), nemzeti-etnikai kisebbségeik kulturális örökségéhez igazodva, szociális problémáikat orvosolva fenntarthatóan fejlQdnek, s a térségben élQk kölcsönös elQnyöket kínáló élénk partneri-, gazdasági kapcsolatot alakítanak ki a vidéki térségeket második, rekreációs otthonául választó városi eredetq lakossággal. A térségek önmagukra találásának, fejlQdési lehetQségeik felismerésének egyik fontos bázisa a helyi identitást és hagyományokat erQsítQ oktatás.
Országos és gyakran nemzetközi szinten is számon tartottak a kiemelt táji értékekkel rendelkezQ hazai térségek, melyek organikusan, az értékeikbQl táplálkozva, de azokat megQrizve fejlQdnek. Ezeket a térségeket, valamint a természetvédelem alatt álló és a környezeti szempontból különösen érzékeny területeket érintQ beavatkozások esetében a fenntarthatóság elve különös gonddal érvényesített.

A területi harmóniát és kiegyensúlyozott területi fejlQdést szolgáló közigazgatás és fejlesztéspolitika
A területi harmónia érvényesülését az ország határain túltekintQ, a többi szakpolitikát területileg integráló területpolitika, a fenntartható fejlQdés, a szubszidiaritás elvét érvényesítQ decentralizált államszervezés és fejlesztéspolitika ösztönzi.
A fejlesztéspolitika meghatározó szintje a politikailag legitim régió, amely önálló forrással rendelkezik a fejlesztések megvalósításához. A regionalizmus meggyökeresedik a választott regionális önkormányzatok létrejöttével. A források és a hatalom meg-osztása szqkíti a központi kormányzás kiterjedtségét és a települési auto--nómiát, de növeli a régiók és a kistérségek szerepét. Az önkor-mány--zatok és a mikrotérségek közti feladatmegosztás és együttmqködés eredményeként a közszol-gál-tatások mindenki számára jó minQség-ben elérhetQek. A közigazgatási és civil szervezetek együttesen képesek a gyorsuló ütemq változásokhoz nehezen alkalmazkodók számára segít--séget nyújtani.
Az állami és társadalmi térszervezés új egységeit a területi szemléletqvé váló állami fejlesztéspolitika segíti. Az egyes térségek magukra találva, saját elképzeléseken nyugvó, sokszínq, a helyi adottságokhoz igazodó fenntartható fejlesztésekkel stabil, gazdasági  környezeti  társadalmi tekintetben harmonikus területi rendszerrel, sikerrel válaszolnak a kihívásokra.
Az ország fenntarthatósági politikája is területi szemlélettel társul: a térségek saját fenntarthatósági elveik mentén fejlQdnek. Az országos térszerkezetben is megjelenQ meghatározóan környezeti eredetq problématérségek fenntartható növekedési pályára állnak: a Tisza-völgy lakóinak életkörülményei a társadalmi, gazdasági és környezeti gondok felszámolásával jelentQsen javulnak; a Balaton térségének magas minQségq turisztikai kínálatának kialakítását környezetvédelmi erQfeszítések támogatják. A környezetileg érzékeny és a védelem alatt álló területek gazdaságának környezetintegráltsága garantált, a természeti és kulturális táji értékekben gazdag térségek értékeikre alapozottan, azokat Qrizve fejlQdnek.
Mindezt a kiegyensúlyozott területi fejlQdés biztosíthatja, melyhez öt hosszú távú, átfogó és számos középtávú területi cél érvényesülése szükséges.




















II. Hosszú távú, átfogó területpolitikai célok 2020-ig



Az ország területi jövQképében megfogalmazott harmonikus területi szerkezet és rendszer eléréséhez, illetve a kiegyensúlyozott területi fejlQdés biztosításához öt hosszabb távra, 2020-ig megfogalmazható átfogó célkitqzés érvényesítése szükséges:

(1) Hatékony területi struktúra és területrendszerenként (régiónként, térségenként) hatékony, eredményes mqködés biztosítása, vagyis a versenyképesség következetes erQsítése az ország egésze szintjén és a régiókon, egyéb térségeken belül egyaránt.

(2) A kohézió jegyében az esélyegyenlQtlenséget sértQ és a hatékony mqködést korlátozó legsúlyosabb területi elmaradottságok felzárkóztató mérséklése.

(3) Régióink, térségeink és tájaink olyan fenntartható rendszerekké kell, hogy váljanak, amelyek értékeiket, örökségüket, erQforrásaikat és belsQ összetartozásukat nem csak megQrzik, de azokat tovább erQsítik, a társadalom a gazdaság és a természeti-környezeti elemek összhangját helyi-térségi rendszereikben biztosítják.

(4) A társadalom, gazdaság és a fejlesztéspolitika térbeli szervezQdése többé nem szakadhat meg a határoknál, az ország területileg egyre szorosabban integrálódik a Kárpát-medencébe, Közép-Európába és az egész európai térbe.

(5) Ma az Európai Unión belül valamennyi régiónk elmaradott ezért valamennyi régiónk felzárkóztatása alapvetQ nemzeti célkitqzés. Ehhez hatékony fejlesztéspolitika szükséges. E hatékonyság csak úgy biztosítható, ha a fejlesztések a helyi térségi adottságokhoz igazodnak, és a különbözQ fejlesztéspolitikai beavatkozások térségenként összehangoltak területi szinergiákat eredményezve, valamint képesek biztosítani a helyi-térségi társadalmi-gazdasági, szereplQk hatékony bevonását és mozgósítását a célok elérése érdekében. E feltételeket csak decentralizált fejlesztéspolitika biztosíthatja, amelynek megteremtése az ötödik területpolitikai célkitqzés.

A hosszú távra megfogalmazott átfogó célkitqzések érvényesítését egyrészt az - ezeket a célokat szolgáló - országos területi célok (III. fejezet), a regionális koncepcionális célok (V. fejezet) jelölik ki, másrészt az ágazati, horizontális és regionális stratégiák és programok kell, hogy biztosítsák.



II. 1. Térségi versenyképesség

A globalizáció és az európai uniós integráció elmélyülése révén Magyarország egyre inkább egy nagyobb gazdasági, kulturális tér részévé válik, melyben az egyes területi rendszerek (régiók, térségek, települések) fejlQdési esélyeit elsQsorban versenyképességük határozza meg. A területi verseny különbözQ területi szinteken (országok, régiók, térségek, városok között) és különbözQ erQforrásokért - tQke, vállalkozások, turizmus, lakosság ill. képzett munkaerQ, közösségi beruházások, térségi funkciók - folyik. A területi versenyképesség többet jelent egy adott térség vállalkozásainak versenyképességénél, magába foglalja azt is, hogy az adott térség vonzó, mint lakóhely, befektetési (tQkevonzó) helyszín, turisztikai célterület stb., és mindenek elQtt alkalmas a térségi funkciók megszerzésére, megtartására. A régiók, térségek, települések versenyképessége nem csak vállalkozásaiknak, hanem polgáraiknak, intézményeiknek, civil szervezeteiknek sikerességében is mérendQ. A versenyben ugyanakkor a vesztesek az életképességüket, adott térségek társadalmi-gazdasági funkciójukat veszítik el, s ez válságokat, magukra hagyott, kiüresedQ (pl. elnéptelenedQ) tereket eredményez.
AlapvetQ cél, hogy az ország régiói, egyéb térségei és települései versenyképesebbé váljanak, ezzel segítve elQ az országnak az Európai Unió átlagához való gazdasági-társadalmi felzárkózását. A versenyképes régiókat prosperáló gazdaság, magas foglalkoztatás, tartós és fenntartható fejlQdés, folyamatos megújulási képesség (innováció) jellemzi.
A térségi versenyképesség fejlesztésének homlokterében a térségek külsQ erQforrásvonzó (ill.  megtartó) képességének és a térség szereplQi versenyképességének együttes erQsítése, valamint a hatékony területi szerkezet megteremtése áll. A vállalkozások versenyképességének javításához a mqködésüket meghatározó helyi-térségi környezetük (pl. telephely; informatikai, közlekedési elérhetQség; pénzügyi, tanácsadási szolgáltatások; megfelelQ képzettségq munkaerQ; közigazgatási szolgáltatások) területileg összehangolt fejlesztése szükséges. A lakosság, s fQként a képzettebb csoportok vonzásához ill. megtartásához a megfelelQ munkahelyek jelenléte mellett élhetQ lakókörnyezet, pozitív térségi imázs, magas színvonalú szolgáltatások, kulturális és kereskedelmi kínálat szükséges, míg a fejlesztési források helyi ill. kistérségi megszerzéséhez mindenek elQtt aktív, rugalmas és hatékony menedzsment szükséges, mely képes versenyképes projekteket, pályázatokat generálni, megvalósítani, érdekeit a partnerségen alapuló fejlesztéspolitikában hathatósan érvényesíteni. A versenyképesség kulcsa a régió, térség szereplQinek együttmqködési, kooperációs képessége. Éppen ezért a területi alapon szervezQdQ gazdasági célú együttmqködések (pl. kutatóintézetek, multinacionális vállalatok, KKV-k és tanácsadó cégek együttmqködése) ösztönzése kiemelten fontos.

Részcélok:
A térségi versenyképesség prioritása kettQs célkitqzést jelent:
Az ország egészének versenyképessége érdekében hatékony és a növekedés területi terjedését ösztönzQ térszerkezet megteremtése szükséges a jelentQs foglalkoztatást és jövedelemtermelést biztosító térségek dinamizálásával, kiterjesztésével:
a fQváros nemzetközi szerepének és az országra gyakorolt húzóhatásának erQsítése;
az ország fejlQdését ösztönzQ olyan regionális növekedési pólusok megteremtése ill. megerQsítése, amelyek intenzíven integrálódnak régiójukba, szervezQ és megtartóerQt gyakorolnak tágabb régiójukra, (kiemelten a legkvalifikáltabb munkaerQ megtartásának vonatkozásában), képesek térségüket magasabb szintq (kulturális, kereskedelmi, üzleti, stb.) szolgáltatásokkal ellátni és magas szintq (nemzetközi) gazdasági és K+F tevékenységek vonzásával, az ezek köré szervezQdQ hálózatok révén dinamizálni. A pólusok organikus fejlQdéssel alakulnak ki. E pólusok elsQdleges funkciója az innováció generálása, terjesztése. E nagyvárosok a nemzetközi közlekedési folyosók mentén szervezQdQ növekedési tengelyeken keresztül, a fejlett info-kommuni-ká-ciós tech-nológiák és a kiépült gyorsforgalmi út- és vasúthálózat segítségé-vel kapcsolódnak az európai térbe;
policentrikus együttmqködQ városhálózat megteremtése, amely képes hatékonyan felfqzni az ország térségeit;
az ország nemzetközi közlekedési elérhetQségének a javítása és a nagyvárosok közti kapcsolatok bQvítését szolgáló közlekedési elérhetQség javítása;
jelenleg és potenciálisan nemzetközi jelentQségq turisztikai vonzerQvel rendelkezQ zászlóshajó térségekben a vonzerQk, szolgáltatások és turisztikai infrastruktúra térségileg összehangolt rendszerének egyedi stratégiák mentén történQ kifejlesztése és pozícionálása a nemzetközi turisztikai piacon.

Cél a regionális, térségi, helyi programok, fejlesztések során a versenyképesség szempontjainak elQtérbe állítása. Valamennyi térség, régió fejlesztésekor adottságaikra és stratégiáikra építve életképes funkcióik megerQsítésére, erQforrásvonzó képességük javítására, vagyis relatív versenyképességük erQsítésére kell törekedni. A fejlQdésben elmaradott térségek ehhez nagyobb kormányzati, regionális támogatást kell, hogy kapjanak, ily módon a versenyképesség növelése a felzárkóztatás eszközévé is válik. Az egyes térségek, régiók eltérQ adottságaikból adódóan meglehetQsen különbözQ fejlQdési lehetQségekkel rendelkeznek
A versenyképesség fQbb térség-specifikus prioritásai az alábbiak:
a fejlettebb, jelenleg is jelentQs külföldi mqködQdQkével rendelkezQ térségekben, régiókban a magas hozzáadott értéket termelQ, magas technológiájú, minQségi munkaerQt foglalkoztató gazdasági tevékenységek megtelepítésének ösztönzése;
a fejletlenebb, foglalkoztatási gondokkal küzdQ régiókban a magas foglalkoztatást biztosító beruházások, ehhez kapcsolódó tQkebefektetések vonzása;
aprófalvak, perifériák és egyéb öregedQ korszerkezetq térségek népességmegtartó, ill. -vonzó képességének javítása vagy számukra új életképes térségi (ökológiai, rekreációs, lakó-stb.) funkciók megnyerése ill. megQrzése;
táji-természeti és kulturális értékekben gazdag térségeink hazai, és részben a külföldi falusi-turisztikai, üdülQhelyi és egészségturisztikai piacon való érvényesülése, ill. lakófunkcióik megerQsítése.
Az, hogy milyen tényezQk fejlesztése szolgálhatja hatékonyan versenyképességet a különbözQ adottságok és a választott stratégia függvényében térségenként eltérQ, mégis meghatározható nyolc olyan általános tényezQcsoport, amelyek a térségek versenyképességének fejlesztendQ pilléreit jelentik:
Regionális üzleti környezet és szolgáltatások fejlesztése
A vállalkozói igényeknek megfelelQ üzleti környezet megteremtése kedvezQ lehetQséget biztosít a vállalkozásoknak, enyhíti a rájuk nehezedQ adminisztratív korlátokat. Az ösztönzQ üzleti környezet legfontosabb elemei a befektetQbarát önkormányzati magatartás, hatékony információs csatornák, üzleti szolgáltatások és lehetséges kooperációs partnerek, megfelelQ telephelyi kínálat (pl. ipari parkok révén) és a vállalkozások mqködését segítQ regionális intézmények.
Az elérhetQség javítása
Az ország és nagytérségeinek versenyképességét az elérhetQség szempontjából elsQdlegesen a gyorsforgalmi úthálózat és a nagysebességq, ill. többvágányú vasúthálózat fejlesztése szolgálja hatékonyan. A kistérségek szintjén  fQként a periférikus térségek esetében  a versenyképesség javításának kulcstényezQjét a mellékúthálózat szqk keresztmetszeteinek feloldása, a térség központjainak tömegközlekedési elérhetQsége jelenti. A fizikai elérhetQség mellett kiemelt szerepet kell kapnia az információs elérhetQség biztosításának.
Térségi hálózatok ösztönzése és a kis- és középvállalatok (KKV-k) regionális fejlesztése
A helyi-regionális társadalmi és gazdasági szereplQk önszervezQdése, együttmqködése, helyi adottságaik felismerése és azok közös, együttes kihasználása jelentQsen növeli egy térség versenyképességét. Az egy iparágban, egy értéklánc-rendszer mentén szervezQdQ gazdasági klaszterek, a régión belüli beszállítói hálózatok ösztönzése kiemelten kívánatos, hiszen hozzájárulnak a gazdasági szereplQk versenyképességéhez és ahhoz, hogy a régióba települt nagyvállalatok pozitív kisugárzó hatása erQsödjön. A KKV szektor versenyképességének régióspecifikus képzésekkel, célirányos támogatásokkal történQ javítása a regionális gazdaságok stabilitásának kulcskérdése.
A KKV-k regionális alapú fejlesztésében prioritást kap a piacképes termékstruktúra kialakulásának, a vállalkozások exportképességének és a kooperációs készség javítása.
Tudástársadalom építése és az innováció területi terjesztése
A tudás a legfQbb versenyképességi tényezQvé vált. Ezt egyrészt a régió gazdasági struktúrájához igazodó képzettségi szerkezet kialakítása, a kutatási, felsQoktatási központok, a tudásközpontok megerQsítése, és ezek régión belüli dinamizáló kapcsolatrendszerének ösztönzése, s az információs társadalom területi elterjedésének támogatása biztosíthatja. Az információs társadalom által kínált lehetQségek területi terjedésének ösztönzése kiemelten fontos, hiszen ennek révén a ma még nehezen megközelíthetQ perifériális területek lakossága is fokozottan bevonható lesz a gazdaság vérkeringésébe. A megújulás ösztönzése érdekében az innovatív fejlesztési megoldások minden esetben elQnyt kell, hogy élvezzenek, s regionális szinten az innovációt transzferáló intézmények (regionális innovációs központok és a hozzájuk tartozó alközpontok) egységes rendszerének kiépítése és integrálása a regionális gazdaságba jelentik a fQ feladatokat. A tudástársadalom fejlesztésének elsQdleges beavatkozási szintje a régió.
Regionális és helyi menedzsment szervezeti fejlQdése, stratégiák ösztönzése
A versenyképesség érdekében alapvetQ cél a regionális, kistérségi és helyi vezetés és a menedzsment stratégiai menedzsment és tervezési készségeinek erQsítése, a piacorientált versenyszemlélet erQsítése, az együttmqködési és innovációs képesség fejlesztése. Módszertani és anyagi eszközökkel ösztönözöni szükséges a térség szereplQinek érték és érdekrendszerét összefogó, a helyi adottságokra reálisan építQ és az európai, globális kihívásokra megfelelQ, hatékony választ adó regionális, helyi stratégiák kialakítását.
Regionális és települési marketing-kommunikáció erQsítése
A stratégiailag megalapozott arculatformálás, a kommunikációs és marketing eszközök alkalmazása nélkülözhetetlen a befektetések ösztönzésében, a turizmus élénkítésében, a lakossági elégedettség, a pozitív megítélés kialakításában és az érdekérvényesítés érdekében egyaránt.
Környezet megóvása és fejlesztése
A környezet felértékelQdQ tényezQ, mely elsQsorban az ott élQ népességen keresztül hat a versenyképességre. A települési környezet, befolyásolja az emberek életminQségét, kihat teljesítQképességükre, és fontos szerepe van abban, hogy minQségével vonzza a lakosságot, amely nemcsak munkaerQt, de adóbevételt és piacot is jelent a helyi vállalkozások számára. A természeti környezet és az épített környezet kiemelt elemei (mqemlékek, kulturális örökség tényezQi) a turisztikai potenciál szempontjából fontosak. A beruházások vonzásában egy-egy térség környezeti szempontból akkor élvez versenyelQnyt, ha olyan telephelyekkel rendelkezik, melyek nem elszennyezettek, illetve kiépített környezeti infrastruktúrával rendelkeznek. A versenyképesség növelésének az innováció elterjesztésén, a mqszaki infrastruktúra környezetbarát fejlesztésén, és a vállalati magatartáson keresztül ható elemei a környezetbarát technológiák, a tisztább termelési rendszerek, a környezettudatos szervezeti és irányítási rendszerek, a környezetbarát közlekedési módok.
Turisztikai infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése
A turisztikai és rekreációs piacon való eredményes érvényesülés érdekében szükséges a térség turisztikai vonzerQihez illeszkedQ turisztikai infrastruktúra, és a kapcsolódó vendéglátó szolgáltatások rendszerének térségi szinten összehangolt fejlesztése. ErQsíteni szükséges továbbá a különbözQ turisztikai kínálati elemek térségenkénti harmonizálását, hogy a hazai térségek jól kommunikálható, versenyképes célterületként jelenjenek meg a hazai és nemzetközi turisztikai piacon.
Természetesen nem lehet minden térség egyformán versenyképes, és be kell látni, hogy a versenynek idQrQl idQre vesztesei is vannak és lesznek (sQt, olykor a versenyképes térségekben is jelentkezhetnek anomáliák), akár olyan mértékben, ami az országos szint eredményeit veszélyezteti, a harmonikus rendszer kialakítását gátolja, így célzott beavatkozásokat kíván.


II. 2. Területi felzárkózás


A területi célokat szolgáló eddigi intézkedések a piaci alapú, az egyenlQtlenségeket fokozó folyamatokat csak mérsékelni tudták, megállítani nem. Ma Magyarországon olyan mértékq területi különbségek fordulnak elQ, melyek elfogadhatatlan esélyegyenlQtlenséget teremtenek a társadalom tagjai számára, egyben a gazdaság fejlQdését is korlátozva. Az ország legelmaradottabb térségei az északkeleti, és délnyugati országrészben összefüggQ területet alkotnak, jellemzQen nehezen megközelíthetQ, periférikus helyzetqek, és az elmúlt idQszakban konzerválták elmaradottságukat. MegfelelQ beavatkozás hiányában az életkörülményekben kialakuló megengedhetetlen egyenlQtlenségek a hátrányos helyzetq térségek leszakadásához, a szegregációs folyamatok felerQsödéséhez, és újabb válságjelenségek kialakulásához vezetnek.
Az új területpolitika tudomásul veszi az egyenlQtlen területi (gazdasági) fejlQdés törvényszerqségét és ezért a területi felzárkóztatás alapvetQ célja a társadalmi esélyegyenlQség elvét sértQ és a gazdaság eredményes mqködését korlátozó elfogadhatatlan területi egyenlQtlenségek és a gazdaság, vállalkozások hatékony mqködését korlátozó infrastrukturális, szervezési, valamint az emberi erQforráshoz kapcsolódó hiányosságok megszüntetése. A legproblematikusabb, létezQ egyenlQtlenségek alapján a felzárkóztatás legfQbb céljai:
a fejlettségükben tartósan leszakadó térségek gazdasági-társadalmi felzárkóztatása, fQként a Dél-Dunántúl déli szegélye és az észak-keleti országrész külsQ és belsQ perifériáinak dinamizálása;
az alapvetQ életesélyek feltételeinek (alap közszolgáltatások elérhetQsége, víz, villany, aszfaltút, stb.) biztosítása az ország valamennyi településén;
túlzottan egyközpontú térszerkezet oldása a régiók közötti jelentQs különbségek mérséklése.
A hagyományos területi kiegyenlítQ szemlélettel szemben a felzárkóztatás során is alapvetQ cél az életképes gazdasági, társadalmi elemek megerQsítése ill. kialakítása, vagyis e térségek relatív versenyképességének javítása annak érdekében, hogy e térségek ne eltartott, hanem a támogatások segítségével mqködQképes térségi rendszerek legyenek. Éppen ezért a területi felzárkózást szolgáló központi eszközöket is az adott térséghez igazítva, zömében a térség stratégiája mentén, integrált térségi programok keretében kell alkalmazni.


Részcélok:

A területi felzárkózás célkitqzés alaplogikája a területileg szelektív, vagyis koncentrált beavatkozás, amit a felzárkóztatási szempontból kedvezményezett (elmaradott) térségek koncentrált rendszerének intézménye biztosít. (ld. V. fejezet)
Az elfogadhatatlan területi egyenlQtlenségek felszámolása érdekében a felzárkóztatási célokra közvetlenül felhasználható (a központi területfejlesztési, ill. regionális) erQforrások egészét e kedvezményezett térségekbe, a legsúlyosabb egyenlQtlenségek oldására szükséges koncentrálni, az egyéb fejlesztéspolitikai források felhasználása során pedig pozitív diszkriminációban kell e térségeket részesíteni az alábbi, legfQbb egyenlQtlenségi problémák oldására megfogalmazott részcélok megvalósítsa mentén:
Túlzottan egyközpontú térszerkezet oldása a régiók közötti jelentQs különbségek mérséklése
Az ország nagyvárosi térstruktúráját kiegyensúlyozottabbá tenni képes regionális központok hiánya évtizedek óta az egyik legnagyobb és az elmúlt idQszakban tovább súlyosbodó térszerkezeti aránytalanság.
Az egyközpontú térszerkezet oldása érdekében a közlekedési hálózat transzverzálisabbá tétele, a vállalkozások vidéki telephelyválasztásának ösztönzése, a vidéki városok, fQképp a regionális központok funkcióbQvülésének és versenyképességének erQsítése szükséges. A vidéki tér érdekérvényesítQ képességét erQsíti a régiók önállóságának fokozása és a regionalizmus folyamatainak erQsítése is. A harmonikusabb térszerkezet elérése érdekében azonban Budapest nemzetközi jelentQségq szerepvállalása, érvényesülése nem korlátozásható.
A tartósan leszakadó és periférikus térségek gazdasági-társadalmi dinamizálása
A legelmaradottabb térségek döntQ többsége nehezen megközelíthetQ, számottevQ városi központ nélküli rurális térség. Éppen ezért a felzárkóztatás alapját e térségek településeinek a városhálózatra való hathatós felfqzése, egy új, integrált város és vidéke rendszer megteremtése jelentheti. Ehhez mindenekelQtt az elérhetQség rendszereinek fejlesztése és a város-falu feladatmegosztás lehetQségeinek elmélyítése szükséges. Ösztönözni kell a városok azon képességét mellyel a tágabb környezetüket képesek ellátni szolgáltatásaikkal, munkahellyel, míg a falvak lakófunkcióját megerQsíteni, s rekreációs idegenforgalmi szerepüket fejleszteni kell. Ahol nincsen kellQ közelségben érdemi városi központ ott ösztönözni kell ilyen központok létrejöttét ill. megerQsödését.
Ugyanakkor elérendQ cél az elmaradott térségekben a foglalkoztatottság növelése, és a munkaképes korúak elvándorlásának megállítása érdekében a közvetlen munkahelyteremtéssel járó fejlesztések ösztönzése; a helyi vállalkozások megerQsítése, a térségi igényekhez igazodó képzési rendszer megteremtése. A munkaerQpiacról kiszorultak integrálása érdekében térségi részfoglalkoztatási, táv- és közmunkaprogramok támogatása szükséges.
Helyi (települési, kistérségi) szinten, valamint a fQbb településkategóriák között jelentkezQ, az alapvetQ életesélyek (közszolgáltatások elérhetQsége, kommunális infrastruktúra) terén fennálló egyenlQtlenségek mérséklése
Az ország bármely pontján élQ állampolgára számára biztosítani kell az alapvetQ települési infrastrukturális feltételek (ivóvíz, villany, szilárd burkolatú út, szennyvíz- és hulladékkezelés stb.) rendelkezésre állását és az alapvetQ közszolgáltatások tömegközlekedéssel reális idQn belüli elérhetQségét.

A nagyvárosok, városok és falvak közötti különbségek a településtípusok eltérQ funkciójából adódóan nem kínálhatnak azonos lehetQségeket lakosaik számára. Fontos azonban annak biztosítása, hogy az alapvetQ közszolgáltatások elérhetQségében, az életminQség alapvetQ elemei terén senki ne kerüljön lakóhelye miatt hátrányba, vagyis cél az esélyegyenlQség biztosítása ezen a területen is.
További cél a közoktatás, a szociális és szakorvosi ellátás, a foglalkoztatottság és az elérhetQségi viszonyok kistérségek közötti egyenlQtlenségeinek mérséklése. (A különbözQ méretq központokkal és lakosságszámmal rendelkezQ kistérségek között ugyanakkor a gazdasági teljesítmény, a nagyobb központokhoz kapcsolódó funkciók, stb. tekintetében nem reális célkitqzés a különbségek mérséklése.) A kistérségek közötti nem kívánatos egyenlQtlenségek mérséklése - regionális szinten mqködQ rendszer megvalósulása esetén - elsQdlegesen a belsQ területi problémáikra érzékeny régiók feladatköre.

II. 3. Fenntartható területi fejlQdés és örökségvédelem

Magyarország földrajzi adottságaiból és átmeneti helyzetébQl adódóan európai összehasonlításban is különlegesen változatos táji, természeti és kulturális értékekkel, termelési hagyományokkal rendelkezik, amelyek jó része egyedülállóan érintetlen és természetes állapotban maradt meg. Ezek az értékek speciális táji és térségi adottságként az ott élQ  a jelen és a jövQ nemzedékeket magában foglaló  közösségek, a helyi társadalmi csoportok jólétét szolgálva a térségek megújulásának és fejlQdésének erQforrásai lehetnek, megQrzésük, hasznosításuk azonban csak a fenntartható fejlQdés elveire alapozottan biztosítható.
A fenntartható fejlQdés középpontjában a társadalmi haladás, a szociális alapkérdések megoldása, azaz a tág értelemben vett szociális jólét elérése, megQrzése áll: a méltányos életfeltételek, megfelelQ életminQség biztosítása és javítása mindenki számára, beleértve az egészséghez, az egészséges környezethez, a szociális biztonsághoz, a társadalmi kohézióhoz szükséges feltételeket. A társadalmi jólét javítását, folytonos biztosítását szolgálja a gazdaság, a gazdaság eszközrendszere. A társadalmi haladás biztosításához, a társadalmi-gazdasági tevékenységek során tekintettel kell lenni a természeti környezet, a nem megújuló és a feltételesen megújuló erQforrások korlátjaira, a természeti rendszerek eltartó képességére, a fenntarthatósági szempontoknak érvényt biztosító közösségekre, a környezet védelme, a természet megQrzése tehát kulcsfontosságú a fenntartható fejlQdés szempontjából.
Az egyes térségi rendszerek nagymértékben támaszkodnak a helyi erQforrásokra, melyek kiaknázása így fokozott óvatosságot, fenntarthatósági koordinációt kíván. A gazdaság rendszerszemléletq fejlesztése során általában is hangsúlyosan figyelembe kell venni az értékhordozó kultúrák, az ökoszisztémák sokszínqségének megQrzését, a környezet és a tájak eltartóképességét, mivel  az etikai megfontolásokon túl  ezek erQforrásokat is jelentenek.
A fenntarthatóság mindig meghatározott térbeli keretekben térség, régió vagy földrajzi táj  vagyis területi megközelítéssel teremthetQ meg. EbbQl adódóan a területfejlesztés különösen erQs hatással van a fenntarthatóság megvalósulására vagy ellehetetlenülésére.
A fenntartható térségfejlQdés célja, hogy a fejlQdés térségenként oly módon valósuljon meg, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminQségének fenntartását és javítását, az életminQség javulását eszközként szolgáló gazdaság számára alapot biztosító természeti erQforrások harmonikus és kíméletes igénybevételét, figyelembe véve a régiók sajátos adottságait, hagyományait, azokat helyben értékké alakítva. Mivel a gazdaság azokat az erQforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet állít elQ és termel újra, a jólétet biztosító hosszú távú fejlQdés érdekében kulcsfontosságú ezen újratermelQ folyamat fenntarthatóságának biztosítása. Ehhez és ennek érdekében is kell óvni, illetve fenntartható módon használni természeti környezetünk erQforrásait, megQrizni a biológiai sokféleséget és a kulturális sokszínqségét. Az OTK-nak  a hazai fenntartható fejlQdési stratégiai szempontjaival is összhangban  célja, hogy a társadalmi jólét elérése és megtartása érdekében folytatott gazdaságfejlesztés a természeti erQforrások javuló hatásfokú felhasználása, a környezetterhelés korlátozása, csökkentése mentén menjen végbe. Egyúttal a gazdasági fejlQdésnek elQ kell segítenie  egyéb társadalmi követelmények mellett  a szociális kohézió erQsödését az ország térségein belül.
A területfejlesztés célja, hogy a társadalom, a gazdaság és a környezet térbeli  kistérségi, regionális, és egyéb térségi szintq  rendszerei környezetileg, szociálisan és gazdaságilag egyaránt fenntarthatók legyenek, szolgálva az ott élQk  jelen és jövQ nemzedékek  közösségeinek jólétét, különös tekintettel annak minQségi dimenziójára. A harmonikus jövQképhez alapvetQen az alrendszerek (társadalmi, gazdasági, környezeti) helyi, térségi konfliktusainak kiküszöbölésével járul hozzá, kijelöli a fejlQdés kereteit és határait. Bizonyos, környezeti tényezQk által dominált térségek  pl. természetvédelmi oltalom alatt álló területek  esetében indokolt a környezeti fenntarthatóság szempontjainak elQtérbe helyezése a társadalmi, gazdasági szempontokkal szemben, azonban ez utóbbiak figyelembe vétele itt is alapkövetelmény.
A fenntartható térségfejlQdés olyan térségi specifikumokat figyelembe vevQ fejlesztés eredményeképpen biztosítható, amelynek alapja az adott térség környezeti, természeti, gazdasági és kulturális erQforrásainak értékmegQrzQ hasznosítása. Ehhez elengedhetetlen a szubszidiaritás elvének megfelelQen a helyi önfenntartó rendszerek kiépülésének támogatása, valamint a helyi társadalom, gazdaság és környezet megújuló-képességének biztosítása.

A fenntartható fejlQdés szempontjait figyelembe vevQ területi fejlesztéspolitika alapfeltételei:
a környezeti szakpolitika fokozott integrációja a területi fejlesztésekben, a szakpolitikák irányelvei összhangjának megteremtése a különbözQ területi szinteken,
egyensúly biztosítása a környezet eltartóképességét figyelembe vevQ gazdaságfejlesztés, a környezet védelme és a társadalmi kohézió erQsítése között,
integrált térség-specifikus fejlesztéspolitika érvényesítése (szektorok, politikák, intézményi keret),
a helyi közösségi szervezQdések, társadalmi, szellemi, kulturális javak helyi erQforrásokra alapozott megQrzése és hasznosítása, a lakosság helyben-tartása, a társadalmi egyenlQtlenségek csökkentése érdekében,
a fejlesztések során a táji, környezeti, természeti és egyéb helyi adottságoknak megfelelQ termelési módok elQnyben részesítése, a környezetkímélQ termelési, közlekedési rendszerek elQtérbe helyezése,
a potenciális szennyezQ forrásként jelentkezQ szennyvíz és hulladék korszerq, az elérhetQ legjobb technikával megvalósuló kezelése,
mindezek érdekében a térségek speciális adottságainak teljes körq feltárása.
A fenntartható fejlQdés elveit figyelembe vevQ térségfejlesztés azonban csak akkor érheti el a célját, ha az ágazatok céljait átszövQ és a területi értékekre és adottságokra alapozó fejlesztéspolitikaként mqködik. Ezt biztosítja a részvételi elvq tervezés, amely kifejezett sajátossága a területi tervezési rendszereknek, s amellyel biztosítható, hogy a területfejlesztési tevékenység a szakpolitikák összehangolása révén, megelQzze és kivédje a környezeti (természetes és antropogén eredetq) kockázatokat, hosszú távon is életképes és az értékeket, megújuló és eltartóképességet figyelembe vevQ beavatkozásokat támogasson, valamint a térségi és helyi adottságokra építkezQ munkahelyteremtQ, lakosságmegtartó beavatkozásokat részesítsen elQnyben. Így teremthetQ meg a fenntartható térségfejlQdés érvényesítéséhez elengedhetetlen, a nyilvánosság széles körét érintQ, közvetlen érdekeltség is.
A természeti-környezeti, kulturális-társadalmi adottságok területi szervezQdése alkotja a tájat, amely nem társadalomszervezési, fejlesztési, hanem funkcionális területegység. A táji örökség komplex kategória, több területspecifikus természeti, kulturális elemet egyesít magában. A területfejlesztés szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a táj egységes területi keretet nyújt ezen értékeknek, ez a fenntarthatósági gondolatok terét is megadja. A két nagy alapkategóriája: a táji természeti és a táji kulturális örökség a legtöbbször szoros kölcsönkapcsolatban áll egymással.
A táji természeti örökség helyi-térségi megQrzése és hasznosítása
A természeti örökség (a védett és nem védett természeti területek és ezek hálózata, az élQ és élettelen természeti és táji értékek, élQhelyek, fajok és közösségek, a biológiai sokféleség) az ipar, az intenzív mezQgazdaság, a közlekedés és urbanizáció, az intenzív turizmus, valamint a természeti és antropogén krízishelyzetek hatásainak van kitéve. A hatások kockázatainak csökkentése és kivédése, a károk felszámolása a hatékony és a fenntartható fejlQdés elveit figyelembe vevQ térségfejlesztés fontos feladata, mert csak így biztosítható egyes térségtípusok táji adottságokra alapozott egyedi fejlesztéseinek eredményessége és a biodiverzitás fenntartása. Ezekben hangsúlyos szerepet kapnak a környezetkímélQ, természet-közeli és energiahatékony beavatkozások, amelyek a lakosság életminQségét és egészségi állapotát pozitívan befolyásolják. Ezért a területfejlesztés célja különösen:
a táji-térségi illetve helyi identitás erQsítése, az ember és táj kapcsolatrendszerének újraélesztése, a helyben élQk ill. a helyi intézmények környezethez, természethez fqzQdQ és jogainak erQsítése, kötelességeinek nyilvánvalóvá tétele;
a táji értékek, mint számos térség fejlQdési erQforrásának természetkímélQ használata a rekreációs tevékenységek mqködtetése révén, az ökológiai rendszerek terhelhetQségének és sérülékenységének fokozott figyelembevételével;
a természeti örökséget veszélyeztetQ környezeti (természetes és antropogén eredetq) kockázatok kivédése integrált fejlesztési programokkal. Az elszennyezett és degradált területek rehabilitációjához való hozzájárulás;
a természeti örökségre alapozott egyedi fejlesztések megvalósítása – biotermesztés, ökoturizmus, szolgáltató- és bemutatóközpontok, natúrparkok, tájházak, környezetvédelmi infrastruktúra létesítésével  a védelmi szempontok és az elQvigyázatosság figyelembe vételével.
A kulturális örökség és a társadalmi identitás helyi-térségi értéknövelQ kezelése és erQsítése
A táji kulturális örökség  mely magában foglalja az anyagi-történelmi (építészeti, mqemléki, régészeti, tájhasználati, népmqvészeti, folklór) és a szellemi-kulturális örökséget  egyfajta kulturális hozzáadott értékként közvetlenül vagy közvetetten szellemi, kulturális vagy tárgyi-anyagi erQforrás, s mint ilyen, gazdasági tényezQ. A kulturális örökség a települési, a térségi, a nemzeti és az európai identitás egyik sarokköve, az egyik legfontosabb közösségi-kulturális, környezeti és gazdasági jelentQséggel bíró térségi erQforrás, ezért a területfejlesztésnek azt integrált, összetett módon kell kezelnie. Területfejlesztési szempontból egyaránt fontos a védelme, annak érdekében, hogy hosszú távon is erQforrás maradjon, valamint a fenntartható fejlesztése, azaz hogy a fejlesztési projektek épülhetnek a benne rejlQ erQforrások kiaknázására és örökségértékeinek kiteljesítésére, illetve további örökségértékek generálására. A kulturális örökség megQrzése, értékeinek kiteljesítése és a társadalmi identitás térségi erQsítése a fenntarthatóság fontos tényezQi, hiszen a jövQ generációja számára Qrzik meg a múlt és a jelenkor értékeit, ezzel biztosítva a tudás és hagyományok térségi jellegzetességeinek fennmaradását. Ezért a területfejlesztés célja különösen:
a népi építészet, a kézmqvesség és gazdálkodási kultúra megmaradásának elQsegítése, a hagyományos mesterségek felélesztése, értékké alakítása, az ezekre alapozott piacteremtés;
a különbözQ településtípusokat és tájakat egyedi arculatúvá tevQ építészeti stílusok és településkarakterek (pl. történelmi városközpontok) fennmaradásának biztosítása;
az UNESCO Világörökség területek egyedi értékeire alapozott turisztikai fejlesztése;
a hagyományokra építQ és a helyi örökségértékek védelmére életre hívott civil kezdeményezések támogatása. A lakosság aktivizálása a helyi és térségi érdekérvényesítés és döntéshozatal folyamatában. Az épített és természeti környezet megóvására irányuló felelQsség kialakítása, az emberek attitqdjének pozitív megváltoztatása;
a nemzetiségi térségek, települések arculatának erQsítése, a határozott táji karakterisztikájú nemzetiségi kultúrák megmentése, erQforrás-potenciáljának kialakítása. A helyi és üdülQlakosság együttmqködéseinek elQsegítése.
Az erQforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása
A területfejlesztési tevékenység a társadalmi jólét biztosítása érdekében nem hagyhatja figyelmen kívül az erQforrások magas szintq védelmét és ezek megújulóképességére épülQ, hosszú távon történQ felhasználhatóságának biztosítását. Az egyes térségek adottságainak megfelelQen biztosítani szükséges az erQforrásokhoz való méltányos és jövQ generációk érdekét is tekintetbe vevQ hozzáférést, de mindezt úgy, hogy az ne veszélyeztesse a rendelkezésre álló erQforrások természetes megújulását és a környezet, illetve a környezeti elemek minQségét. Ezért a területfejlesztés célja különösen:
a helyi anyag és energiagazdálkodási rendszereknek az ökológiai eltartóképességhez igazodó kialakítása, a körforgás térségben záródó ciklusaival. A környezetileg különösen érzékeny és a természetvédelmi területek fejlesztései során a környezeti fenntarthatóság elveinek kiemelt érvényesítése;
az elnéptelenedQ települések és térségek vonzerejének növelése a lakosság helyben maradásának és életminQség-javulásának biztosítása érdekében. A táji és helyi adottságok elQtérbe helyezésével a megújuló erQforrások és alapanyagok hasznosításának ösztönzése, a nem megújuló erQforrások értékmegtartó hasznosítása;
az alternatív természeti erQforrások és energianyerési lehetQségek feltárása és hasznosítása, az energiahatékonyság és energiatakarékosság javítása, a környezetkímélQ és természetközeli technológiák és eljárások elterjesztése;
a helyi piacok mqködésének ösztönzése a megújuló alapanyagok felhasználásával és ezek helyben történQ, értéknövelQ feldolgozásával és minQségi termékké való elQállításával;
a környezetileg különösen érzékeny és veszélyeztetett térségekben a környezetintegrált területfejlesztés fokozott érvényesítése: a vízgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem összehangolt komplex fejlesztési programjainak kialakítása és végrehajtása. Az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira való megelQzQ felkészülés, az árvizek és a szárazodás környezeti elemeket, természeti erQforrásokat, népességet és gazdasági javakat veszélyeztetQ hatásainak kivédése;
a nemzetközi együttmqködés fejlesztése a határokon átterjedQ és a környezeti elemeket, természeti erQforrásokat, népességet és gazdasági javakat veszélyeztetQ hatások és kockázatok megelQzésére és kivédésére.

II. 4. Területi integrálódás Európába


A területi tervezés hatóköre az EU csatlakozás után immár nem állhat meg az országhatárnál. Az új, nyitott területpolitikának kiemelten kell kezelnie az ország nemzetközi kapcsolataiból (nemzetközi integráció), ezen belül különösen az Európai Uniós tagságunkból (európai integráció) adódó lehetQségeket és kötelezettségeket, valamint a sajátos földrajzi helyzetbQl (közép-európai és kárpát-medencei integráció), ezen belül kiemelten hazánk történelmi fejlQdésébQl adódó nemzeti sajátosságokat és feladatokat is (nemzeti integráció/k).
Az európai integráció folyamata a magyarság és az euró-pai-ság egymást erQsítQ közös-sé-gének, Európa és a magyarság, valamint Közép-Európa és a Kárpát-medence újraegyesítésének modern kerete, ahol a politikai, intézményi, jogi és területi határok elválasztó jellege mérséklQdik, az Unión belüli tagállamok között pedig fokozatosan megszqnik.
AlapvetQ célkitqzés a magyar területpolitikában, hogy a politikai integráció után immár az ország szqkebb és tágabb környezetével (európai, közép-európai és kárpát-medencei) való funkcionális integrálódás is létrejöjjön, annak tudatos és innovatív kiterjesztése idQben, térben, mélységben, minQségben, hatékonyságban és eredményességében, az ország fizikai bekapcsolása az európai vérkeringésbe, valamint az uniós kohéziós, regionális és szakpolitikákkal való minél erQsebb összhang megteremtése.
Kiemelten fontos feladat az Európai Uniós integrációból adódó lehetQségek hatékonyabb kihasználása és a nemzeti érdekérvényesítés erQsítése. Ugyancsak fontos cél az uniós kohéziós, regionális és szakpolitikákkal való minél erQsebb összhang megteremtése, a magyar fejlesztési politika határozottabb érdekérvényesítQ képességének megvalósítása, az uniós és kiemelten a szomszédos országokkal folytatott aktív partnerség keretében a közösségi források minél hatékonyabb felhasználása, valamint az EU fejlesztési és területi tervezési gyakorlatából való tanulás hangsúlyozása. Ugyanakkor fontos célunk részt venni az Unióhoz a késQbbiekben csatlakozó országok (kiemelten Románia, Horvátország Bulgária, Szerbia) felkészítésében.
Az Európába történQ szervesebb beilleszkedés célkitqzése azonban nem korlátozódik a jelenlegi Európai Unió területére.
Kiemelt magyar feladatként kell kezelni az ország kedvezQ és sajátos földrajzi helyzetébQl és adottságaiból adódó lehetQségek kihasználását, a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok bQvítését, valamint a szomszédos országok, kiemelten azok magyar lakta területeivel való különbözQ szintq és formájú határon átnyúló és határ menti fejlesztési és együttmqködési kapcsolatok, hálózatok revitalizálását és megerQsítését.

Részcélok:

A megújuló területpolitika az európai integrálódás jegyében az alábbi célokat tqzi ki:

Magyarország integrációja és mélyebb beágyazódása az európai gazdasági térbe, fQként a transzeurópai közlekedési hálózatok hazai fejlesztésével és a nemzetközi kutatási, tervezési programokban való intenzív részvétellel.

Az ország transznacionális együttmqködéseit az alábbiak jellemzik:
csatlakozás a fejlettebb, nyugat-európai növekedési zónákhoz,
a környezetbarát közlekedési rendszerek fejlesztésével logisztikai szerep erQsítése a közép-európai térségben,
tudásátadó szerep és gazdasági befolyás erQsítése a dél-kelet Európai térségben.

Cél, hogy felgyorsuljon hazánk funkcionális integrálódása Európa, különösen Közép-Európa gazdasági, társadalmi és infrastrukturális térszerkezetébe, a globalizálódott tudás, információ és innováció alapú gazdaságba és társadalomba, valamint a nemzetközi kulturális, területi és regionális együttmqködési folyamatokba. A részcél megvalósulását az alábbi fejlesztési feladatok szolgálják:
minQségileg magasabb szintq integrálódás az európai magisztrális hálózati rendszerekbe (kiemelten transz-európai és közép-európai infrastrukturális hálózatok);
intenzívebb kapcsolódás a nemzetközi, fQként európai és közép-európai transznacionális terület- és regionális fejlesztési-, hálózattervezési-, együttmqködési- és fejlesztési folyamatokba (kiemelten a Vision és a Cadses térség, és egyéb közép-európai országok);
a különbözQ területi szintek (pl. települések, régiók), és a területfejlesztési szakmai szereplQk transznacionális és nemzetközi együttmqködési hálózatainak támogatása (eurorégiók, klaszterek, eurocities, stb.);
a nemzetközi migrációs folyamatok tudatos kihasználása (a hozzáadott érték elvq befogadás stratégia mentén szakma és régió specifikus letelepítési programok kidolgozása).

A magyar siker kulcsa az intenzív nemzetközi kooperáció és az együttmqködés, ezért minden szinten támogatni kell a kölcsönös elQnyökön nyugvó nemzetközi területfejlesztési, tervezési, kutatási, fejlesztési, innovációs és egyéb társadalmi-gazdasági hálózati együttmqködést és partnerséget.

A határ menti és határon átnyúló együttmqködések lehetQségeinek bQvítése a határ menti településközi, ezen belül intézményi, vállalkozói, civil kapcsolatok ösztönzésével, valamint az EU támogatási programok hatékony felhasználásával

Magyarország központi földrajzi és stratégiai helyzeténél fogva a jövQben  az Európai Unió új szomszédsági politikájával összhangban  vezetQ koordinációs, szervezQ, információs szerepet játszhat a határok megnyílásával egységesülQ kárpát-medencei térség fejlQdésében, a területi integrációt erQsítQ határ menti, határon átnyúló interregionális és transzregionális fejlesztési együttmqködések tervezésében, szervezésében és végrehajtásában.
A határon átnyúló együttmqködések és feléledQ kapcsolatrendszerek közép és hosszú távon megteremtik a Kárpát-medencében korábban szorosabb egységet képezQ régiók, megyék természetes vonzáskörzetek újraéledését, továbbá lehetQvé teszik számos jelenleg perifériális helyzetben lévQ területnek a fejlQdési vérkeringésbe való bekapcsolódását.
A környezQ országok csatlakozása révén a határok átjárhatósága javul, ami kiváló lehetQséget nyújt a hagyományos településközi, gazdasági kapcsolatok újjáélesztésére. A határ menti együttmqködésekben különös hangsúlyt kell helyezni a kulturális kapcsolatok erQsítésére, valamint a környezetvédelmi és természeti katasztrófa megelQzési intézkedésekre.
ElérendQ cél, hogy hatékony és eredményes együttmqködés keretében több szinten és intenzíven kapcsolódó integrált határ menti térségek jöjjenek létre.

A részcél megvalósulását az alábbi fejlesztési feladatok szolgálják:
közös kárpát-medencei területi tervezési és fejlesztési együttmqködések, valamint közös stratégiák és fejlesztési programok kidolgozása, megvalósítása, s a határon átnyúló fejlesztési feladatokat hatékonyan ellátni képes közös intézményrendszer kialakítása;
az egyes határ menti-, valamint a hasonló problémával küzdQ térségek összehangolt és integrált fejlesztésének biztosítása érdekében transz- és interregionális együttmqködések, valamint közös fejlesztések hazai támogatásának biztosítása, ösztönzése;
országhatáron átnyúló fejlesztési és szakmai együttmqködések létrejöttének hazai támogatása (új térségi együttmqködési és fejlesztési formák);
a transzferrégiók és kapuvárosok gazdaság- és társadalomszervezQ szerepének, valamint hálózati együttmqködési képességének erQsítése.

A nemzeti integrációk és a nemzetiségi fejlesztési együttmqködések elQsegítése

A hazai nemzetközi területpolitikai, ill. -fejlesztési együttmqködéseknek a következQ években kiemelt célja az érintett országok szakmai szervezeteivel szorosan együttmqködve az anyaországi fejlesztési források és támogatások bevonása és integrálása a határon túli kisebbségi területek, különös tekintettel a határon túli magyar lakta területek fejlQdésébe. Ehhez elengedhetetlen a hazai területfejlesztés szakmai részvétele mellett egy eurokonform mintaértékq fejlesztéspolitikai modell (tervezés-programozás-támogatás-fejlesztés) szakmapolitikai kialakítása, és ennek keretében a magyar-magyar, határon átnyúló, beavatkozási térségenként differenciált, nemzeti fejlesztési programokban testet öltQ és fenntartható fejlesztési modell mqködési alapjainak (intézményi, pénzügyi, szervezeti és szakmai) megteremtése.
Magyarországnak emellett kiemelt feladata a hazánkban élQ kisebbségek kultúrájának, identitásának megQrzése, a gazdasági, társadalmi fejlQdésüknek, területi és nemzeti integrációjuknak határon átnyúló támogatásának proaktív elQmozdítása. Ennek keretében megvalósulhat a magyarországi kisebbségek által lakott térségek, települések fejlQdésének határon túli anyaországi program- és projektalapú támogatása.
Magyarország területi integrálódásának fQbb dimenziói
























Jelmagyarázat:
Növekedési tengely Országos növekedési pólus

Budapest kisugárzó zónája Regionális növekedési pólus

Határon átnyúló vonzáskörzet és városkapcsolat Regionális decentrum


A részcél megvalósulását az alábbi fejlesztési feladatok szolgálják:
A nemzeti integráció és a nemzeti területfejlesztési együttmqködés szakmapolitikai és mqködési alapjainak a megteremtése;
Határon átnyúló nemzeti fejlesztési alapok (pl. gazdaságfejlesztési, befektetési, garancia alapok) és a határon túli túlnyomóan magyarok lakta területek integrált térségi fejlesztési programjainak a létrehozása (pl. Székelyföldi Operatív Program), valamint az integrált projekt alapú támogatások, illetve szakmai támogatás (pl. intézményfejlesztés, szakmai, módszertani segítségnyújtás) feltételeinek a megteremtése;
A Magyarországon élQ kisebbségek által lakott térségeknek, településeknek fejlesztése az anyaországi támogatások fogadását ösztönzQ feltételek kialakításával.



II. 5. Decentralizáció és regionalizmus


A jövQképben megfogalmazott harmonikus területi szerkezetq és versenyképes Magyarország létrejöttét csak egy decentralizált fejlesztéspolitika valósíthatja meg hatékonyan. A megújuló magyar területpolitika éppen ezért céljai között határozottan felvállalja az érdemi decentralizáció, kiemelten a regionalizmus és a regionális berendezkedés kialakításának teljes fejlesztéspolitikát átható ügyét, mint az ország hatékony mqködésének, fejlesztésének kiemelt területszervezési feladatát.

A területpolitika határozottan állást foglal az érdemi decentralizáció mellett, mely alkalmazása szükséges annak érdekében, hogy:
A területi versenyképesség javításának érvényesítéséhez a helyi sajátosságokra, versenyelQnyökre építQ hálózati alapon szervezQdQ ágazati, illetve területi fejlesztési célok, programok kidolgozásra és megvalósításra kerüljenek;
a területi felzárkózás elQmozdításához a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek feltárják belsQ erQforrásaikat, melyre építve megvalósítják fejlesztési célkitqzéseiket;
a fenntartható térségi fejlQdés elQsegítéséhez a helyi identitásra építve és a természeti, kulturális értékek figyelembe vétele mellett formálódjanak az erQforrás kímélQ helyi fejlesztési célok és a kapcsolódó eszközök;
a nemzetközi együttmqködésekben való hatékony és közvetlen részvétel biztosítva legyen.

A decentralizáció folyamata alapvetQen egy kettQs területszervezési folyamatot takar, mely az egyes térségi szintek között jelentQsen hozzájárul a szubszidiaritás elve szerinti és lehetQ leghatékonyabb feladatmegosztás és együttmqködés kialakításához. A decentralizáció érvényesítése az ország hatékony mqködése érdekében alapvetQen két szinten eredményez fejlesztéspolitikai változásokat:
1. országos szinten a decentralizáción alapuló regionális átalakulás érdemi megvalósítása;
2. regionális szinten a kistérségi részvételen alapuló decentralizáció megvalósítása.
A decentralizáción alapuló regionális átalakulás az ország olyan alapvetQ, a teljes fejlesztéspolitikát átható modernizációs lépése, amely az ország hatékony fejlesztésének és területi mqködésének egyik sarokköve.
A cél hozzájárulni egy olyan regionális államberendezkedés kialakításához, amelyben az önkormányzati alapon szervezQdQ régiók saját forrásokkal rendelkeznek és a szubszidiaritás, partnerség elvét érvényesítve a régió szintjén kezelhetQ társadalomszervezési és -fejlesztési feladatokat önállóan, az országos szakpolitikákkal és fejlesztéspolitikával szoros összhangban látják el.

A fejlesztéspolitika elsQdleges területi egysége a jövQben az ország hét NUTS2 szintq régiója, amely a korábbi tervezési statisztikai funkció mellett határozott fejlesztéspolitikai szerepet kap. Ugyanakkor fontos szerepet kap az alulról jövö kezdeményezéseket hatékonyan megjelenítQ, integrált térségi fejlesztéseket megvalósítani képes kistérségi szint is.

A regionalizmus, regionalizáció folyamatát egyidejqleg számos tényezQ generálja és erQsíti, így:

a politika növekvQ legitimációs igénye: a hiányzó polgárközelséggel keletkezQ demokrácia-deficit kezelésére az EU-ban alkalmasnak tqnt a Régiók Európája jelszó megjelenése;
a politikai hatalommegosztás új igénye: regionális szinten megvalósulhat a színesebb és eredményesebb hatalommegosztás, így a politikum számára a regionális szint a közhatalom gyakorlásának új alternatívájává válhat (regionális kormányzás);
az állam-társadalom viszony újrarendezésének igénye a decentralizáció jegyében: a problémák mind összetettebbé válásával a viszony újrarendezésében a kiutat azok a módszerek jelentik (fiskális föderalizmus, decentralizálás, dekoncentráció, kooperáció, közösségszervezés, partnerség, teljességre törekvQ szemlélet, kormányzás, hálózatosodás), amelyeket összefoglaló néven regionalizációnak nevezünk;
a gazdaság mqködésének és a közhatalom gyakorlásának hálózatosodási igénye: egyre nagyobb szerepet kap a közhatalmi (államigazgatás, önkormányzati szféra) és nem közhatalmi (társadalmi és gazdasági szféra) szereplQk partnerségen alapuló, hálózatos együttmqködése. Ezt a trendet erQsítik a gazdaságszervezés új formái és a modern nagyvállalatok szervezeti struktúrája is (hálózatok, klaszterek, virtuális vállalatok);
az EU strukturális és regionális politikája, valamint az ennek érvényesítésére bevezetett alapelvek: az EU strukturális politikája az unió által kibocsátott irányelvek keretei között szabályozza támogatási és fejlesztési gyakorlatát, ezek között kiemelt helyet foglalt el a decentralizáció fokozottabb érvényesítése, valamint a szubszidiaritás és partnerség elvének alkalmazása.
A regionális tervezési és programozási szint megerQsítése célszerqvé teszi a közigazgatási rendszer átalakítását, a regionális szintq intézményrendszer megerQsítését, a meglévQk mqködésének regionális szintq koordinálását. Reális célként egyelQre elsQsorban a delegált, ill. dekoncentrált szervezetek megerQsítése és mqködésük fokozott összehangolása vehetQ számításba. E folyamat végsQ, távlati célja azonban az önkormányzati régiók megteremtése. A területpolitika legfontosabb szintjei a jövQben a régió, a kistérség és az annál kisebb összetartozó és kooperáló településcsoport.
Regionális szinten a kistérségi részvételen alapuló decentralizáció megvalósítása a területpolitika hatékony mqködésének, a hatékony regionális szintq fejlesztésnek és a helyi feladatok hatékony szervezésének, irányításának alapfeltétele. A kistérségi szint szakmai, szervezeti és pénzügyi megerQsítése elengedhetetlen a kistérségi és regionális szintq fejlesztési célok, a decentralizált szakmai fejlesztési programok keretei között az ágazati fejlesztési célok, valamint az integrált térségfejlesztési programok sikeres megvalósításához.


Részcélok:

Az OTK határozottan állást foglal a regionális berendezkedésq államszervezQdés és az érdemi decentralizáció mellett, melynek legfontosabb letéteményesei: 1. hosszú távon a saját forrásokkal rendelkezQ önkormányzati régiók létrehozása, 2. közép- és rövidtávon a területfejlesztési régiók megerQsítése, továbbá 3. a regionalizmus, a regionális hálózatépítés és a regionális partnerség támogatása, valamint 4. a kistérségi szint érdemi térségszervezési részvételt biztosító megerQsítése. Ehhez mindenekelQtt az alábbi célok elérésének támogatása szükséges:
Regionális berendezkedésq államszervezQdés és érdemi decentralizáció
A fejlesztéspolitika számára meghatározó fontosságú a regionális önkormányzatok kialakítása és ezzel együtt a regionális közigazgatási reform megvalósítása, hiszen egyedül csak a közvetlenül választott, törvény által szabályozott feladatkörrel és a feladatok megfelelQ színvonalon való ellátását biztosító saját forrással, valamint az ehhez kapcsolódó adókivetési jogkörrel rendelkezQ regionális önkormányzatok tekinthetQk legitim és kellQ súlyú partnereknek az ágazatokkal és a központi igazgatási szintekkel szemben.
Az önálló regionális szint megerQsítése, a regionális önkormányzatok létrehozása annak lehetQségét jelenti, hogy legyen egy olyan általános felhatalmazású és hatáskörq regionális szereplQ, amelyik legitim módon képviseli a régió polgárainak érdekeit, feladata a régió irányítása és fejlesztése, valamint a fejlesztési elképzelések hatékony társadalmasítása, az ágazati fejlesztések területi koordinációjának biztosítása. A régió ebben az értelemben olyan önkormányzati jogosítványokkal felruházott területi egységgé válik, amely az autonóm fejlesztéspolitika megvalósításához önálló finanszírozási forrásokkal rendelkezik, és ezen keresztül biztosítja a régió fenntartható gazdasági növekedését, fejlesztését a térszerkezet korszerqsítését, valamint a régión belül a regionális partnerség és szolidaritás elvének érvényesülését.
Regionális fejlesztéspolitika, regionális tervezés és regionális programozás
Az ország stratégiájának, ezen belül a nemzeti fejlesztési tervek céljainak sikeres megvalósítása, valamint Magyarország regionális versenyképességének, a regionális kohézió megteremtésének és a regionális abszorpciós képesség növelése érdekében a tervezési folyamat kulcsfontosságú kérdése a régiók érdemi fejlesztéspolitikai szerepvállalása. A „régiók európai versenyében” való sikeres helytálláshoz a fejlesztéspolitikában meg kell teremteni a regionális szint fejlesztési önállóságát. A régiók az országos szint mellett a tervezés, programozás elsQdleges szinterei, a régiók méretüknél fogva a leginkább alkalmasak a területi politika irányítására, az önálló regionális (régió szintq) politika megfogalmazására és végrehajtására.
A regionális fejlesztéspolitika a régiók számára önálló, önmaguk által irányított és felelQs fejlQdést tesz lehetQvé. Ez a politika a régiók sajátosságaira épít, az egyes fejlQdési komponensek, ágazati érdekek helyett az összhatásra, az integráltságra és a koordinációra helyezi a hangsúlyt, így az nem a régiók számára kialakított, hanem a régiókban mqködQ politika.

A részcél megvalósulását az alábbi fejlesztési feladatok szolgálják:

A régiónkénti önálló regionális operatív programok kialakítása;
Az önálló regionális fejlesztéshez, tervezéshez és program végrehajtáshoz szükséges feltételek (jogi, intézményi, szervezeti, pénzügyi, tervezés módszertani) megteremtése;
A regionális fejlesztési tervek megalapozásához, az eredményes végrehajthatóságához és a regionális integráció sikeres megvalósulásához a regionális, települési, és kistérségi szint hatékony tervezési, fejlesztési együttmqködésének a megteremtése szükséges. Ezek mellett nélkülözhetetlen a regionális tervezési, programozási, fejlesztési és pályázati partnerség biztosítása is;
A regionális és ágazati érdekek összhangjának megteremtése az ágazati és regionális politikák, tervek, programok, fejlesztések tervezése és megvalósítása során;
A területi intézményrendszer fejlesztése során a dekoncentráció helyett, a decentralizáció erQsítését kell ösztönözni.
Az érdemi regionalizáció szempontjából alapvetQ jelentQségq, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervek keretén belül a magyarországi régiók önálló operatív programmal rendelkezzenek, és azok jellegébQl fakadóan régiónként kerüljenek kidolgozásra. A ROP ugyanis hangsúlyosan területi, s nem ágazati dimenzióban jeleníti meg a fejlesztési célokat és prioritásokat, e program fQ feladata reflektálni az egyes régiók eltérQ területi preferenciáira, igényeire. Az új OTK ezért határozottan állást foglal amellett, hogy már a 2007-13 közötti programozási szakaszra minden régió dolgozza ki saját operatív programját és kapjon forrásokat azok saját hatáskörben történQ végrehajtásához. Az önálló programozás segíteni fogja a régiókat az önkormányzati régiókká történQ átalakulásban.
Regionalizmus
A tervezés és a fejlesztés regionális partnerségi rendszere mindenképpen erQsítendQ, akkor is, ha egyelQre nem jönnek létre a regionális önkormányzatok.
A magyar régiók hálózati versenyképességének (regionális hálózati, intézményi és szervezeti versenyképesség) biztosításához meg kell teremteni a hazai régiók hosszú távú regionális hálózati együttmqködési kereteit, a regionális partnerség szervezeti kereteit, valamint a regionalizmus, az integráció, a regionális identitás és a regionális kohézió erQsítésének alapjait. A régió irányítási testületeinek, hivatali és fejlesztési szervezeteinek, mint hálózati szervezQ és közvetítQ központoknak alapvetQ rendeltetése az egymással, valamint a régió önkormányzataival és egyéb szereplQivel való kapcsolatok kiépítése. Ez azért is fontos, mert a régió, mint mesterséges képzQdmény még nem épül igazi hálózatokra, jóllehet ezek kiépültsége a régió erejének igazi záloga.
A regionális hálózati versenyképesség szervezeti, szervezési megalapozása szempontjából a következQ elemek fejlesztésének fontossága emelendQ ki:
stratégiai szövetségek;
köz- és magánpartnerség;
ágazati koordináció;
a térségi szereplQk bevonása és koordinációja (különösen települések, kistérségek, kiemelt térségek);
a közszektor vállalkozói szerepvállalása;
a helyi, szakmai és civil szereplQk bevonása az aktuális gazdasági-társadalmi problémák megoldásába;
a szinergia támogatása, erQsítése, regionális és rendszerintegráció;
a belsQ erQforrásokra támaszkodó, az önerQre is építQ, a perifériákról kiinduló fejlesztési felfogás és az alulról építkezés elve;
szervezeti megújulási képesség;
a regionális tudat és a regionalizmus erQsítése.
A regionális intézmények feladata ezeknek a képességeknek a katalizálása, a különbözQ fejlesztési források és szereplQk integrálása, a hálózatok kiépítésének a segítése.


A kistérségi szint érdemi térségszervezési részvételt biztosító megerQsítése
A kistérség a térségi önszervezQdés legfontosabb színtere, ilyen értelemben a szubszidiaritás, a decentralizáció és a helyi partnerség meghatározó szintje. A fejlett nyugati példák igazolják, hogy az érdemi regionálisfejlesztés ott a legsikeresebb, ahol a regionális menedzsment szervezetek alatt – mellett – kistérségi szinten jó infrastruktúrával, hatáskörrel és jövedelemmel ellátott menedzsment szervezetek, ügynökségek felelnek a kistérségi fejlesztésekért. Az integrált térségfejlesztési programok mentén történQ fejlesztési elv fejlesztéspolitikai érvényre juttatásához elengedhetetlen a kistérségi szint szakmai, szervezeti és pénzügyi megerQsítése. Jól képzett kistérségi szintq menedzsment szervezetek nélkül a kistérségi szint alkalmatlan a helyi feladatok kistérségi szintq irányításához, a közszolgáltatások kistérségi szintq hatékony megszervezéséhez és a kistérségi szintq fejlesztések, valamint integrált fejlesztési programok kialakításához és megvalósításához.


A részcél megvalósulását az alábbi fejlesztési feladatok szolgálják:

kistérségi menedzsment szervezetek felállítása és szakmai, szervezeti, infrastrukturális és pénzügyi megerQsítése;
kistérségi integrált fejlesztési programok készítése;
a közszolgáltatási feladatok kistérségi szintq hatékony megszervezése és fejlesztése (közösségi kistérségi központok létrehozása);
kistérségi együttmqködési kapcsolatok és a belsQ kohézió, a térségi tudat erQsítése.


















III. Országos területi célok 2015-ig








III. 1. Versenyképes budapesti metropolisz-térség


A fQváros és elQvárosi gyqrq alkotta budapesti agglomeráció az ország legversenyképesebb területe, az ország legfontosabb kapcsolódási pontja, amely egyedülállóan alkalmas arra, hogy rajta keresztül hazánk egésze bekapcsolódjon az európai, ill. a globális gazdasági, társadalmi, kulturális vérkeringésbe. Számos funkciójából adódóan nem a hazai térségekkel, hanem más, elsQsorban közép-európai, nagyvárosi térségekkel kell versenyeznie. Budapest nemzetközi versenyképessége, és az ország többi régiójával való együttmqködésének (kompetencia- és munkamegosztás, elérhetQség, kooperáció, stb. révén) hatékonysága alapvetQen befolyásolja az ország egészének, s minden egyes régiójának fejlQdési pályáját. Az ország legnépesebb, erQs szuburbanizációval rendelkezQ agglomerációjában elengedhetetlen továbbá az élhetQ nagyváros, és egy harmonikusan mqködQ agglomerációs rendszer megteremtése.
AlapvetQ célkitqzés, hogy a budapesti metropolisz-térség harmonikus együttmqködésben, nemzetközi gazdasági, kereskedelmi-pénzügyi és kulturális-idegenforgalmi szerepköre révén versenyképes nagyváros, a közép-európai térség meghatározó, a kelet-közép európai térség vezetQ szervezQközpontja, a Kárpát-medence gazdasági centruma legyen. Budapest térségének információmenedzselési és gazdaságszervezési funkciói révén Nyugat-Európa számára a Balkán és részben Kelet-Európa térségének legfontosabb gazdasági kapujává kell válnia, páneurópai összefüggésben központi funkciókat hordozva. Ehhez elengedhetetlen, hogy nemzetközi téren is vonzóbb várossá váljon, lakóinak is élhetQbb városi környezetet biztosítson. Szintén fontos, hogy szqkebb, kárpát-medencei és országos vonzáskörzetében a fejlQdést terjeszteni tudó szerves kapcsolatrendszere révén képes legyen megosztani a növekedés bizonyos erQforrásait és egyes nagyvárosi terheket az ország többi részével.

Részcélok:
budapest gazdaságszervezQ, nemzetközi jelentQségq pénzügyi-szolgáltató, K+F központ szerepének és az európai gazdaságba való szerves bekapcsolódás megerQsítése;
A transznacionális vállalatok, különösen a pénzügyi és üzleti szolgáltató vállalatok közép- és kelet-közép európai, illetve a Balkán és Kelet-Európa térségére is ható irányítási-szervezési, K+F központjai megtelepedésének ösztönzése;
A nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében az európai gazdaságba való szerves, elmélyült bekapcsolódás kiemelt fontosságú. Ehhez szükséges a közlekedési kapcsolatok mellett a szerves gazdasági kapcsolatok kiépülése is.
Budapest kapuvárosi szerepének erQsítése az Európai Unió és a Balkán, valamint Kelet-Európa között;
Ez egyúttal megköveteli Budapest kiemelkedQ szerepét a délkelet-európai térség felzárkóztatásában, Bécs hasonló szerepköreinek átvételével.
A központi szerephez szükséges infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztések ösztönzése;
A metropolisz infrastruktúra fejlesztése a személyforgalom, az információ és kommunikáció technológiai, magas szintq üzleti infrastruktúra fejlesztések terén kell, hogy leginkább megnyilvánuljon. A logisztika, a közlekedési és a mqszaki infrastruktúra fejlesztése során a város tehermentesítése, valamint az ország más térségi lehetQségeinek kihasználása, egyes terhes funkciók leosztása fontos, kerülve az anyag és energiaáramlás további, túlzott helyi koncentrációját.
Tudás-ipar és a magasan kvalifikált munkaerQ megtartó képességének növelése nemzetközi viszonylatban;
A részcél a helyi, nemzetközi jelentQségq felsQoktatási kínálatra épített organikus tudásbázis növelésével, az ország többi tudásközpontjával is szorosan kooperáló K+F és kooperációs kutatási aktivitás bQvítésével együtt érhetQ el.
High-tech iparágak és a kiemelkedQen magas hozzáadott értéket elQállító tevékenységek budapesti koncentrálódásának ösztönzése;
Magas szintq üzleti, IKT és személyi szolgáltatások fejlesztése, melyek révén Budapest a nemzetközi versenyképessége nagyban javulhat;
Nemzetközi turisztikai és kulturális központ szerep erQsítése;
Ez világvároshoz méltóan sokszínq, ugyanakkor sajátos helyi erQforrásokra épített kínálat megteremtésével, a nemzetközileg is kiemelkedQ fürdQvárosi szerep és élénk kulturális élet újraéledésének ösztönzésével, a térség nagyvárosaival (Bécs-Prága-Berlin-Krakkó-Varsó) kialakított kulturális kooperáció erQsítésével érhetQ el;
Az élhetQ város megteremtése, mely a minQségi életet lehetQvé tevQ egészséges lakókörnyezet kialakításán, a pihenés és felüdülés tereinek bQvítésén és minQségi fejlesztésén alapul. Mindez az elkerülhetetlen nagyvárosi környezeti feszültségek és környezetszennyezés csökkentésére irányuló tevékenységek megvalósításával jár. Szükséges a funkcióvesztett területek revitalizálása, a városon belüli ipari (barnamezQk), és lakó (slumosodó városrészek lakótelepek) válságterek folyamatos rehabilitációja, funkciókkal való megtöltése, illetve a városon belüli zöldterületek védelme és lehetQség szerinti növelése.
Az agglomeráció települései fizikai összenövésének megakadályozása, zöldmezQs beruházások és a belterületbe vonások korlátozásával, a fQváros körüli zöld területek védelmével, ill. növelésével cél egy kiegyensúlyozott zöldfelületi rendszer, ökológiai és rekreációs zöld gyqrq kialakítása. (Budai-hegység, Pilis-Visegrádi-hegység, GödöllQi-dombság, Ócsai TVK, Duna-mente, Tétényi-fennsík, stb.).
E gyqrqben biztosítani kell egyrészt a köztes mezQ- és erdQgazdálkodási zöldterületek ökológiai célú hasznosulását, másrészt a fQváros számára minQségi rekreációs lehetQségek  a fenntarthatóság szempontjaival összhangban álló - széles körét (kerékpáros, horgász, lovas turizmus, természetjárás, vízi turizmus, stb.), lehetQvé téve a jelenleg kevés helyszínen nagy terhelést jelentQ kiránduló és üdülQforgalom szétterítését.
Harmonikusan mqködQ agglomerációs rendszer megteremtése, fejlesztések menedzselése az agglomeráció szereplQinek hatékony együttmqködésével;
A fQváros és elQvárosi gyqrqjének fejlesztése egységes tervezést igényel, mely a kerületi, fQvárosi, települési, megyei önkormányzatok, a régió, a közszolgáltatók és a társadalmi szervezetek partnerségén alapul. A hatékony végrehajtást is csak együttmqködQ menedzsmenti szervek biztosíthatják. Ezért törekedni kell az összes érintett település agglomerációs externáliákat kezelni képes intézményi kooperációjának biztosítására.
Kiegyensúlyozott térszerkezet kialakítása, alközpontok fejlesztése;
Az élhetQ lakókörnyezet megteremtése érdekében szükséges, hogy a különbözQ szereplQk összehangolt, túlzott területhasználatot kerülQ fejlesztései eredményeként az agglomerációban élQk mind nagyobb aránya számára váljanak településükön ill. a szomszédos településeken elérhetQvé a munkahelyek, szolgáltatások, csökkentve a közlekedési rendszer és a környezet terhelését.
Közlekedési kapcsolatok modernizációja, a környezeti szennyezéseket csökkentQ beruházások támogatása, haránt irányú közlekedési kapcsolatok fejlesztése, forgalomcsillapító, elQvárosi gyqrqvel összehangolt integrált várostervezés megteremtése, környezetbarát közösségi közlekedés elQtérbe helyezése az egyéni közlekedéssel szemben. A fQvároson belüli tömegközlekedést fenntartható is megoldásokkal kell javítani, a Dunai hajózást, mint városon belüli és agglomerációs tömegközlekedési eszközt szükséges fokozottan fejleszteni.
A fQvárosi agglomeráció az országra, annak regionális pólusaira ható kisugárzásának erQsítése;
Ehhez a közlekedési- és info-kommunikációs kapcsolatok megerQsítése, a harmonikus gazdasági, döntéshozatali, politikai munkamegosztás kialakítása elengedhetetlen.


III. 2. Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése

Annak érdekében, hogy a fejlQdés ne korlátozódjon a fQváros térségére, oldódjon a Budapest-központú térszerkezet, ezáltal a társadalom és gazdaság hatékonyabb és fenntarthatóbb mqködése váljon lehetQvé, szükség van az ország egészének versenyképessé válását katalizáló pólusokra, melyek egy harmonikus, policentrikus együttmqködQ városhálózati rendszer szerves elemei.
A pólusok funkciója, hogy a fejlQdést közvetítsék, ill. kisugárzó erejüknél fogva generálják régió- és országhatárokat is átlépQ hatóterületeik fejlQdését, illetve magas szintq kulturális, szolgáltatási és munkahelyi kínálatukkal képesek legyenek régiójuk számára megtartani a legképzettebb munkaerQt is. A pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van.
Ezek alapján a pólus tágabb régióját, hatóterét:
- ellátja olyan speciális termékekkel, szolgáltatásokkal, kulturális kínálattal, stb., amit jelenleg még sok esetben csak a fQvárosban érhetnek el a vidéki állampolgárok, cégek, intézmények;
- szervezi gazdasági súlya, döntéshozatali és közigazgatási szerepe és akár lobbiereje révén, tágabb régiójához fqzQdQ sokszínq kapcsolatrendszerén keresztül;
- dinamizálja gazdaságilag, fQképp a pólusba települt nagyvállalatok térségben kiépülQ beszállítói hálózatain, pozitív árnyékhatásán keresztül;
- megtart erQforrásokat, mindenek elQtt a legmagasabban képzett munkaerQt, innovatív vállalkozásokat, amelyek eddig jelentQs részben a fQvárosba vándoroltak.
A regionális pólusok fejlesztése kettQs célkitqzést jelent. Egyrészt maguknak a pólusoknak az térségi - innovációs, gazdasági, kulturális, irányítási, kereskedelmi - funkcióinak fejlesztését, másrészt a kisugárzó hatásuk érvényesülési feltételeinek  elérhetQség, kooperációs kapcsolatok, alközpontok  megteremtését.
A pólusok megerQsítésében kiemelten fontos feladat a döntéshozatali, közigazgatási funkcióknak  a decentralizáció folyamatához kapcsolódva  e regionális központokba való telepítése.
A regionális pólus szerepkör szervezQereje és közvetítQ képessége az elérhetQség biztosításán keresztül valósul meg, a közlekedési hálózatok (autópálya, gyorsvasút, regionális repülQtér) mellett az információs és kommunikációs infrastruktúra, tartalomszolgáltatás (pl. szélessávú, biztonságos Internet, széles körq hozzáférés) is fejlett és sokszínq.
A fenti ambíciók megvalósításához szükség van a növekedési pólusok központi funkcióinak a megerQsítésére is. A nagyobb, esetenként több régióra is kiterjedQ komplex központok mellett, tekintettel a hazai speciális térszerkezetre, szükség lehet kisebb, tematikus alközpontok kijelölésére is. Mindezt csak az országos fejlesztéspolitikai célokkal összehangolt és régióik fejlesztésébe integrált beavatkozások valósíthatják meg.
Pólussá válás kritériumai:
Régióját formáló, határon is átnyúló térszervezQ erQvel rendelkezik;
Magas szintq K+F és innovációs funkciók, jelenléte, ezen belül magas tudás tartalmú gazdasági tevékenységek, széles kínálati palettájú egyetemi képzés jelenléte;
A város fejlQdése, fejlesztése tágabb régiójában megfogalmazott fejlQdési szükségletekre is választ jelent;
ErQs kooperáció tágabb régiójának településeivel, térségeivel;
MéretébQl adódó társadalmi, gazdasági (helyi piac), és politikai súly;
Magasabb igényeket is kielégítQ kulturális, szolgáltatási kínálat jelenléte, a legmagasabban képzett munkaerQt foglalkoztatni képes munkahelyek nagyszámú jelenléte.
Az ország nagyvárosai (értelemszerqen Budapest kivételével) jelenleg gyenge gazdasági szervezQerQvel bírnak tágabb térségükre, kevéssé vesznek részt régiójuk alakításában, éppen ezért mérsékelten hordoznak pólusszerepet saját térségükben. Valódi regionális növekedési pólusokat tervezQi kijelölés nem, csak regionális felelQsségét szem elQtt tartó és régiójával szorosan kooperáló városfejlesztés, gazdasági erQt és innovációt koncentráló piaci folyamatok és az innovációs, kulturális és döntéshozatali funkciókat megerQsítQ központi kormányzati politika együttes eredményeként egy a várost környezetével integráló organikus fejlQdés alakítható ki.
Hosszú távon a cél, hogy az ország a fQváros mellett 3-10 komplex növekedési pólussal rendelkezzen. Jelenleg a fejlesztések középtávú idQdimenziójában az ország legnagyobb vidéki városai számára egy szqkebb funkció, a regionális innovációs pólus szerepkör fogalmazható meg célként, valamint egy a jelenleginél intenzívebben kooperáló, kiegyensúlyozott városhálózat megteremtése.

Részcélok középtávon:

Fontos középtávú cél, hogy az ország legnagyobb városai tudatos törekvéssel, ösztönzQ versenyben a fent említett pólus kritériumoknak való megfeleléssel alkalmassá váljanak térségüket szervezQ pólusszerepre, ezért szükséges:

A regionális pólusok megerQsítése érdekében:

felsQoktatási intézmények oktatási palettájának teljes vertikummá alakítása; a felsQoktatás és a KKV-k közötti kapcsolatrendszer javítása, illetve megteremtése;
meghatározó és lehetQleg jelentQs fejlQdési perspektívával rendelkezQ ágazatokhoz, szakterületekhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési kapacitás bQvítése, tudásközpont szerepük megerQsítése, melyen keresztül törekedni kell a K+F területi diverzifikációjának elQsegítésére;
a pénzügyi, üzleti, menedzsment – tanácsadói, továbbá a közszolgáltatások színvonalának fejlesztése;
regionálisan ki kell alakítani az innovációs transzfer intézmények, szervezetek körét;
befektetési környezet javítása, pro-aktív, a magánszféra forrásait is bevonó településfejlesztési tevékenység ösztönzése
A regionális pólusok fenntarthatósága érdekében:
kulturális szerepkör megerQsítése, a magasan képzett munkaerQ számára nemzetközi tekintetben is vonzó lakó- és rekreációs környezet kialakítása, komplex kulturális kínálat kialakításával és regionális, országos, nemzetközi rendezvények szervezésével;
közlekedési kapcsolatok modernizációja, a közlekedési szennyezéseket csökkentQ beruházások létesítése, forgalomcsillapító intézkedések bevezetése, tehermentesítQ utak építése, környezetbarát tömegközlekedés fejlesztése;
az esetleges erQsödQ szuburbanizációs folyamatokból adódó társadalmi problémák kezelése (agglomerációs problémák), a pólusok társadalmilag, illetve fizikailag erodálódó, illetve funkcóvesztett tereinek revitalizálása (barnamezQk rehabilitációja, városi slumosodás megakadályozása);
a fokozott környezeti terhelés ártalmainak csökkentése, a levegQ-, és zajszennyezés, a hulladékkezelés, szennyvízkezelés problémáinak megoldása, az összehangolt zöldfelületi rendszer megteremtése, agglomerálódó térségekben a környezQ településekkel együttmqködve.



Kooperáló térségi városhálózatok

Fontos középtávon is érvényesítendQ célkitqzés, a térségi városhálózati kapcsolatok fQvárostól nem függQ halózatainak intenzifikálása. Ennek érdekében cél:
alközpontok és tengelyek harmonikus rendszere kialakulásának ösztönzése, hogy a fejlQdési dinamikát a pólusok hatékonyan tudják térségük felé közvetíteni;
a központok és alközpontok régión belüli elérhetQségének biztosítása a közúti és tömegközlekedési viszonyok javításával;
a központok és alközpontok régión kívüli elérhetQségének biztosítása;
Biztosítani kell a többi regionális pólus, a fQváros és a szomszédos országok hasonló központjainak magas színvonalú elérhetQségét is (autópálya, gyorsvasút, gyorsforgalmi utak, indokolt forgalom esetén regionális repülQtér), valamint a nemzetközi magisztrális hálózati rendszerekbe való integrációt;
a piac, különösen a munkaerQpiac térségi kiszélesítése érdekében a regionális és specializált központok körzetén belül a napi munkába járást lehetQvé tevQ közlekedési kapcsolatok fejlesztése;
magas szintq virtuális hozzáférés megteremtése a modern információs és kommunikációs infrastruktúra (pl. biztonságos, szélessávú Internet; széles körq hozzáférés) alkalmazásával a regionális innovációs pólusokban és a specializált központokban.

III. 3. KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása


Távlatilag a perifériáknak, tartósan elmaradott területeknek is esélyt kell kapniuk, hogy hatékony, elQremutató módon kapcsolódhassanak az ország gazdasági-társadalmi vérkeringésébe, ennek jelenlegi hiányát az országos területi rendszer is megsínyli. Felzárkóztatásuk az eddiginél koncentráltabb, a helyi adottságokhoz és a külsQ feltételek teremtette lehetQségekhez jobban illeszkedQ, valamennyi érintett szakpolitikát átható, koordinált fejlesztéspolitikai erQfeszítést igényel.
Az elsQsorban az északkeleti, délnyugati országrészben koncentrálódó, tartósan elmaradott térségek (pl. Cserehát, Ormánság) válsága a különösen gyenge elérhetQség mellett a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiányából, a népesség kedvezQtlen kor- ill. képzettségi összetételébQl és rossz gazdasági szerkezetébQl, valamint az erQforrások szqkösségébQl (tQkehiány, képzett munkaerQ elvándorlása) adódik. Ezen térségek társadalmi-gazdasági-fizikai erodálódásnak indulnak, ami vidéki slumok kialakulásával fenyeget, melyek a munkaerQpiacról és a városokból kiszorult rétegek gyqjtQhelyeivé válnak, népességük térbeli elkülönülése a munkaerQpiacra való visszatérést nagyban gátolja. Ezekben a fQként inaktív, eltartott népességgel rendelkezQ településekben sokszor nem az öregedés, illetve elnéptelenedés jelent veszélyt, sokkal inkább a szegregáció, illetve a magas termékenység, az alacsony iskolázottságú fiatalok magas arányával a szegénység újratermelQdéséhez vezethet. A kedvezQtlen szociális és gazdasági helyzetbQl adódóan a lakosság elhanyagolja, sQt gyakran kényszerqen feléli az épített és természeti környezeti és kulturális értékeket.
AlapvetQ célkitqzés, hogy a külsQ-, belsQ perifériális, ill. tartósan elmaradott térségek koncentrált kormányzati és regionális támogatással, adottságaikhoz és lehetQségeikhez igazított egyedi stratégiáik mentén lemaradásukat csökkentsék, gazdaságilag és társadalmilag megújuljanak.
Az ország hagyományosan legelmaradottabb perifériális térségei fQként a Dél-Dunántúl déli területei és az észak-keleti országrész kistérségei. Ezek térségek alapvetQen a vidéki (rurális) térségek kategóriájába esnek, hisz az országos átlagnál jóval alacsonyabb a népsqrqségük, illetve magasabb az agrárgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Felzárkózásuk feltétele, hogy e térségek harmóniában a környezettel megtartsák erQforrásaikat, mindenekelQtt népességüket, azon belül is elsQsorban a képzettebb rétegeket, illetve fejlQdésükhöz új erQforrásokat (pl. beruházások, üdülési funkciók) tudjanak mozgósítani. Ugyanakkor vannak elmaradott urbanizált térségek is, pl. Salgótarján, Ózd térsége, melyek felzárkóztatás a térségszervezQ funkciójuk miatt is hangsúlyos. A fejlesztéseknek az életképes gazdasági, társadalmi elemeket kell megerQsíteniük ill. kialakítaniuk, vagyis a felzárkóztatás során is relatív versenyképesség javítása a cél.
A helyi környezeti és kulturális értékekre építve kell a helyi fejlesztési kitörési pontokat meghatározni, fejlesztési elképzeléseket kialakítani, elkerülve az értékek felélését, illetve elhanyagolását. A falvak egy része gazdag építészeti, kulturális és természeti örökséggel rendelkezik, amelyeknek a megóvása mellett a turisztikai piacon történQ megfelelQ hasznosítása lehetQséget jelenthet az inaktív települések dinamizálására. Az épített örökség közmunkaprogramokban történQ felújítása lehetQséget teremthet a leszakadó falvak népességének munkaerQpiacra történQ visszavezetésére és a felújított örökség értékeinek hasznosítására. A leghátrányosabb helyzetq vidéki slumokban különös veszélyt jelent az épített örökség fizikai erodálódása, az épületállomány fokozatos romlása, illetve a szegénység magas foka miatt megélhetési okokból elkövetett természeti környezetrombolás.
Ezért az elmaradott térségek településszerkezeti adottságait figyelembe véve az alábbiak biztosítása szükséges:

Részcélok:
Az elmaradott térségekben minden településen biztosítani kell a megfelelQ életkörülmények infrastrukturális feltételeit (ivóvíz, villany, szilárd burkolatú út, gáz vagy valamely energiapótló megoldás), a közszolgáltatások megfelelQ elérhetQségét;
életerQs, érdekérvényesítésre képes helyi-térségi közösségek megteremtése, a sajátos helyzetq társadalmi csoportok helyzetének, így sok esetben a társadalmi konfliktusoknak a programszerq kezelése;
a foglalkoztatás bQvítése érdekében a táji, természeti adottságokra építve és fenntarthatóan használva ösztönözni kell helyben, illetve a térség központokban a munkahelyek teremtését, a kis-és középvállalkozások fejlesztését, új vállalkozások indítását, valamint a lakosság képzettségi szintjének, alkalmazkodóképességének javítását, a képességek fejlesztését;
a város és vidéke viszony javítása érdekében a központi települések elérhetQségét javítani kell (megfelelQ minQségq és biztonságú közutak és a napi munkába járást lehetQvé tevQ tömegközlekedés biztosítása);
a társadalmi problémák kezelése kapcsán fontos az egészséges életmód széles körben való elterjesztése az egészségügyi szolgáltatások minQségének és elérhetQségének javítása, valamint a tartós munkanélküliségbQl következQ foglalkoztatási, mentális problémák kezelése és közösségszervezési akciókkal a társadalmi tQke növelése;
funkcióhiányos térségi központok megerQsítése.


III. 4. Környezeti szempontból érzékeny, országos jelentQségq térségek integrált fejlesztése


A) Balaton térség tartós versenyképességének megteremtése
A Balaton térségének, mint az ország (Budapest után) elsQdleges idegenforgalmi célpontjának, és kiemelkedQ természeti, kultúrtörténeti és táji értékének fejlesztése a területpolitika országosan kiemelt céljának tekinthetQ. A Balaton törvényileg lehatárolt térsége olyan természeti és gazdasági egységet képez, melynek kezelése nem bontható meg. A Balaton a természeti, táji, turisztikai, hajózási valamint szQlQ-, és bortermelési adottságaira építkezQ gazdasága révén a nemzetgazdaság jelentQs tényezQje. Az ország turisztikai bevételeinek mintegy harmada képzQdik a területen, ezért  bár önálló statisztikai-tervezési régiót nem alkot  további fejlesztése érdekében meghatározó módon kell részesednie a költségvetési forrásokból.
A Balaton térségének vonzereje a változó kereslet (csökkenQ igény a tömegturizmusra, zsúfolt üdülQterületekre) és a romló környezeti állapot miatt csökken, a turizmus szezonalitása és területi koncentrációja viszont nem csökken, így a Balatoni turizmus ebben a formában nem fenntartható.
A térség gazdasági potenciálját, illetve turisztikai vonzerejét alapvetQen meghatározó tényezQk: a tó vízminQsége, a környezQ táj, a gazdag természeti és kulturális örökség és a kiváló, tájjellegq borokat adó szQlQkultúra. A térségben eddig megjelent és célcsoportonként rendkívül elaprózott fejlesztések döntQen a mennyiségi növekedést eredményezték a mértéktartó és minQségi célú irány helyett, folyamatosan rontva ezzel a térség vonzerejét, hosszú távú esélyeit.
A mindenkori fejlesztésnek tehát a még meglévQ táji, kulturális és természeti adottságokat tiszteletben tartva szabad csak megvalósulnia.
A Balaton térség fejlesztésének alapvetQ célja, hogy a környezet, a táj értékeinek megQrzésével és fejlesztésével, a turisztikai kínálat diverzifikálásával a térség adottságainak szélesebb körq hasznosításával, valamint az érintett számos szereplQ partnerségét biztosító stabil intézményrendszer megteremtésével egy fenntartható módon versenyképes Balaton térség jöjjön létre. Ennek érdekében a következQ célok elérése kívánatos:

A fenntartható és versenyképes turizmus feltételeinek megteremtése, az alacsony minQségq és alacsony hozzáadott értékq tömegturizmusra történQ építkezés helyett (a térség változatos vonzerQire épített új és komplex turisztikai termékek kialakítása, magas színvonalú szolgáltatások, és különösen a parti sávban a kevésbé zsúfolt településen belüli térhasználat, közösségi terek arányának növelése);
A Balaton ökológiai állapotának és a víz minQségének és mennyiségének megóvása és javítása;
A Balaton térségen belül az eltérQ vonzásadottságokra építkezQ turisztikai kínálat területileg differenciált tervezése;
A szezon meghosszabbítása egész éves kínálati programcsomagok megteremtésével (kerékpáros turizmus, kulturális és konferencia turizmus, vízi- és horgászturizmus wellness-, gyógy- és lovas turizmus, kerékpáros turizmus, bor-, gasztronómia- turizmus, természetjáró turizmus, téli sportok, pl. jégvitorlázás, stb.), ennek érdekében térségi turisztikai hálózatok kialakítása, megerQsítése;
A turisztikai forgalom területi szétterítése, a háttérterületek adottságain (borvidék, nemzeti park, hegyek, erdQk, aprófalvak, történelmi emlékek, népi hagyományok gasztronómia, stb.) alapuló alternatív turisztikai termékek kínálatának kifejlesztése és „értékesítése” a parttól távolabbi településeken;
A térség további beépítésének megakadályozása, zöld területek és öntisztuló partszakaszok arányának növelése;
A tájrehabilitáció, a tájsebek kezelése, a rekultivációk elvégzése, az eróziós és deflációs hatások mérséklése érdekében erdQ- és szQlQtelepítéssel, partfalvédQ beavatkozásokkal (magaspart és pincevédelem);
Az ökológiai egyensúly megQrzése érdekében a nem környezetkímélQ mezQgazdasági tevékenységek korlátozása, a Balaton-part terhelésének korlátozása, a nádasok védelme, valamint az eróziót, ezáltal a tápanyagok bemosódását is csökkentQ melioráció megvalósítása;

Balaton-felvidék aktív tájképvédelme (külterületi beépítés korlátozása, nagy területq egybefüggQ fakitermelés /tarvágás/ korlátozása, fasorok telepítése, stb.);
A természetvédelemre, táji adottságokra épülQ gazdálkodási módok kialakítása, fejlesztése, a térség tradicionális mezQgazdasági terményei termelésének ösztönzése, termelési feltételeinek megQrzése (biogazdálkodás, szQlQtermesztés, kézmqipari tevékenységek);
A környezeti szempontoknak megfelelQ közlekedési hálózat fejlesztése a part menti zsúfoltság csökkentése és a megközelíthetQség javítása érdekében;
A kulturális örökség védelmének magas szintq biztosítása, az egyházi, mqemléki, régészeti és a helyi védettségq épített örökségi értékek integrált védelme keretében.

B) Tisza-térség fenntartható felzárkóztatása
A Tisza-térség integrált fejlesztése a Kormány kiemelten kezelt komplex programjához, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztéséhez kapcsolódik. Az árvízi biztonság új típusú eszközökkel történQ megteremtésén túlmenQen az integrált program hivatott biztosítani a térségben, a komplex környezetgazdálkodási, terület- és vidékfejlesztési beavatkozások összehangolását, és egy új típusú tájgazdálkodás alkalmazását és meghonosítását, a Tisza-menti települések infrastruktúrájának fejlesztését a gazdaság versenyképessége, fenntartható fejlesztése és a környezeti hatások hatékonyabb kezelése érdekében. Kiemelt szerepet kap a térségben a vízháztartás biztosítása, a vízkészlet-gazdálkodás javítása és a magas szintq árvízvédelem, melyek a térség harmonikus fejlQdésének alapfeltételei.
A Tisza térség kiemelt kezelését alapvetQen a következQ problémakörök együttes integrált megoldásának szükségessége indokolja:
Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT),
árvíz, belvíz, aszály, vízhiány, éghajlatváltozás csak integráltan kezelhetQ a Tisza árterén,
a vidéki társadalom és gazdaság halmozódó hátrányai,
EU társfinanszírozással sikeres beavatkozási lehetQség.
A Tisza térség integrált fejlesztésének alapvetQ célja a táji rendszer mqködQképességének biztosítása és az ökológiai kritériumoknak megfelelQ fenntartható társadalmi, gazdasági fejlQdés feltételeinek megteremtése. Az alábbi célok elérése szükséges középtávon az árvízvédelembQl következQ tározó- és hullámtérépítéshez kapcsolódó felsQ és közép Tisza menti térségekben:
A Tisza-menti térség mezQgazdasági, táj- és vízhasználati rendszerének integrált kiépítése, fejlesztése, a kiegyensúlyozott táj- és vízgazdálkodás biztosítása és javítása;
Az árvíz, belvíz és az aszály  sokszor egyidejqleg ható  károsító hatásainak integrált módon történQ kivédése, megelQzése. Az érintett szomszédos országokkal közösen biztosítani az együttmqködést a Tisza vízgyqjtQ területén kialakuló esetleges vészhelyzetek (árvíz, belvíz, vízszennyezés, természet- és környezetszennyezés) kialakulásának megelQzésére;
A Tisza-térség védett természeti és kulturális örökségének megQrzése és hasznosítása  különös figyelemmel a sajátos alföldi tájképre  a holtágak rehabilitációjával és hasznosításával, biogazdálkodással, tájspecifikus élelmiszertermékek, valamint a hungarikumok elQállításával, a hozzájuk kapcsolódó szaktudás, gazdálkodási kultúra és táji, népi, nemzetiségi értékek fenntartásával és a foglalkoztatás növelésével;
A Tisza-térség agrárgazdaságának átalakítása az agrár-környezetvédelmi támogatási rendszer célterületévé, a területileg differenciált táji és ökológiai sajátosságoknak megfelelQen. Az ártéri tájrehabilitáció a VTT által megnyíló lehetQség alapján. Az ártéri gazdálkodás hagyományainak újraélesztése; ökológiai rendszerhez és társadalmi adottságokhoz alkalmazkodó sajátos, diverzifikált agrárgazdasági és idegenforgalmi struktúra kialakítása;
A Tisza-térség külsQ elérhetQségének javítása és a perifériális helyzetben lévQ területeken a belsQ közlekedési kapcsolatok javítása a vasúthálózat, fQúthálózat, alsórendq közúthálózat, kerékpárutak és a folyami átkelések bQvítésével, fejlesztésével;
Tisza-menti partvonal ökoturisztikai (kerékpár-, lovas- vízisport és termál turizmus) fejlesztése a táj mqködQképességét nem veszélyeztetQ alap és speciális infrastruktúrák kiépítésével és felhasználásával, elQnybe részesítve a megújuló erQforrások alkalmazását, valamint a környezetbarát és természetközeli eljárások fejlesztését;
A Tisza turisztikai és személyhajózási lehetQségeinek  környezeti szempontokat integráló  megteremtése a kapcsolódó infrastruktúra hátterével együtt (kikötQfejlesztés, hajóépítés felélesztése);
Foglalkoztatás javítása az innováció fejlesztésével, a térség tQkevonzó képességének növelésével, a hálózati termelési struktúrák kialakításával, a képzési (továbbképzési, szakképzési) programok indításával, gazdasági szereplQk és tudáscentrumok közös információs hálózatának kialakításával, és az informatikai ellátottság kiegyenlített fejlesztésével. Mindez a táji és természeti sajátosságok magas szintq figyelembevételével.


III. 5. Határ menti területek együttmqködésének erQsítése

Magyarország határmenti térségei  az észak-nyugati országrész kivételével  többnyire elmaradott, alacsony társadalmi-gazdasági státuszú részei az országnak. Ezeknek a perifériális helyzetben lévQ térségeknek sajátos elhelyezkedésük, az átértékelQdQ szerepq országhatár jelenléte kitörés lehet amennyiben ennek lehetQségeit, mint erQforrást ki tudják használni. Élesen átértékelQdnek a lehetQségek az ország ún. Uniós határai, illetve a többi határszakasz mentén.
Uniós csatlakozásunkat követQen különösen felértékelQdött a határmenti kapcsolatok jelentQsége. Hazánknak a jövQben az EU új szomszédsági politikájával összhangban vezetQ koordinációs, szervezQ, információs szerepet kell játszania az egész Kárpát-medence fejlQdésében, a határmenti, határon átnyúló interregionális és transzregionális együttmqködések tervezésében, szervezésében és végrehajtásában. Ezek az együttmqködések megteremthetik a Kárpát-medencében korábban természetes egységet képezQ régiók, természetes vonzáskörzetek újraéledését, lehetQvé teszik az adott területeknek, településeknek gyorsabb ütemq felemelkedését. Fontos, hogy ezek az együttmqködések ne csak formálisan alakuljanak, hanem valós határokon átnyúló intézményi vállalati, infrastruktúra-fejlesztési, munkaerQpiaci együttmqködéseket tartalmazzanak, melynek célja, hogy integrált határ menti térségek jöjjenek létre országszerte.
Az alapvetQ cél, hogy a felértékelQdQ határmentiségbQl, a határ szerepének megváltozásából adódó elQnyöket  úgy mint híd szerep, fejlesztési többletforrások, nemzetköziségbQl adódó lokális szinergiák, gazdasági-kereskedelmi lehetQségek  a megújulás erQforrásaként kamatoztatva tudják fejlQdésük motorjává formálni e térségek.

Részcélok:
Összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása.
Határon átnyúló természet- és környezetvédelmi, ökológiai gazdálkodási rendszerek kiépítése (pl. naturparkok).
Határon átnyúló vonzáskörzeti kapcsolatok újjáélesztése / kialakítása.
Speciális kereskedelmi elQnyök hasznosítása.
Az átmenQ- határforgalommal kapcsolatos logisztikai szolgáltatások kiépítése.
Közös befektetés ösztönzés, gazdaságfejlesztés.
Közös területi tervezés, közös regionális programok, az interregionális és transzregionális együttmqködések hazai támogatásának biztosítása.
Tapasztalatok átadása és a közös programozásban érintett országokkal közös intézményi struktúra továbbfejlesztése.
Az elérhetQség határon átnyúló fQ- és mellékúthálózat-fejlesztéssel ill. tömegközlekedés kialakításával.
a határon átnyúló kapcsolatok zavartalan mqködéséhez határátkelQhelyek létesítése az átkelQ-hiányos részeken.





III. 6. Vidéki térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai

A vidéki térségek fejlesztésében a területpolitikai fejlesztések kiemelt jelentQséggel bírnak, tekintettel a vidék jellemzQ adottságainak és problémáinak markáns területi jellegére. A területpolitikai fejlesztések közül is kiemelkedik a kifejezetten e térségekre irányuló vidékfejlesztés jelentQsége, de természetesen az e térségek fejlesztései során szerepet kap a többi területpolitikai pillér is, sQt néhányuk szintén meghatározó jelleggel bír. Ezért a vidéki térségekre irányuló fejlesztések több OTK célban is megjelennek.
A jelen területi cél azonban kifejezetten a vidéki térségekkel foglalkozik, és  elsQsorban, bár nem kizárólagosan  vidékfejlesztési jellegq célokat és beavatkozásokat fogalmaz meg. A célkitqzés szolgálni kívánja a vidéki térségek agrárágazatokon túlmutató integráltságának és területi szemléletének fokozását, melyet a változó társadalmi-gazdasági igények és az ezekre épülQ nemzetközi és hazai szakmai és politikai tendenciák indokolnak.

Ezért e célkitqzés:
újabb, területi szempontokat vezet be a vidéki térségek lehatárolásába,
a vidéki térségeken belül is területi szemléletq orientációt kínál a fejlesztéseknek.

A vidékfejlesztés térségeinek lehatárolása
A térségi lehatárolás biztosítja a vidéki térségeket érintQ különbözQ fejlesztéspolitikai beavatkozások területi összehangolását és a koncentráció elvének területi érvényesítését. Ezért a lehatárolás orientálja a hazai vidéki térségek számára kiemelkedQen fontos uniós vidékfejlesztési források felhasználását, és más fejlesztéspolitikai (elsQsorban területpolitikai) beavatkozásokat is.
A hazai természeti és településszerkezeti sajátosságok és a lehatárolási módszerek miatt az eddig alkalmazott vidéki lehatárolások az ország területének szinte egészét felölelik, és a vidékfejlesztési programok területi dimenziója gyenge. Az ország európai szintq összehasonlításban is kiemelkedQen vidéki jellegq, így a vidéki térségek kiterjedtsége indokolt. Ugyanakkor a vidék célirányosabb, a területpolitikával szoros kapcsolatban álló, a helyi szükségletekhez és adottságokhoz jobban igazodó fejlesztése érdekében célszerq a vidéki térségek lehatárolásában és differenciálásában új területi szempontokat bevezetni.
A jelenlegi térségi alapú lehatárolások területileg gyengén koncentráltak, és túlzottan heterogén társadalmi-gazdasági-környezeti adottságú térségeket fqznek egybe.
A homogénebb települési szintq lehatárolás a területi tervezés számára kedvezQtlen, mert a statisztikák ellenére a vidéki adottságok és problémák településhatároktól függetlenek, és a fejlesztésben a város-vidék viszonylatnak is meg kell jelennie.
A térségi lehatárolás célszerqen kistérségi alapú, de itt gyakran jelen vannak a város-vidék viszonytól független fejlesztési irányokkal rendelkezQ urbanizált központok is.
Továbbra is célszerq a nemzetközi és hazai gyakorlat könnyen kezelhetQ, népsqrqségre és népességszámra épülQ lehatárolásaiból kiindulni.
A vidéki térséglehatárolás újragondolása során a 2007-2013-as idQszak formálódó európai uniós vidékfejlesztési politikájának vonatkozó gondolatait is figyelembe kell venni. E szinten három kategória körvonalazódik: városokhoz, térségi központokhoz közel esQ peri-urbánus térségek; a közbensQ térségek; a városoktól és térségi központoktól távol esQ térségek.

A fenti szempontok alapján a javasolt új lehatárolás három kategóriát különböztet meg, melyek a népsqrqségen alapuló térségi besoroláson és a népességszámmal kimutatott urbanizált települések jelenlétén alapulnak:
Urbanizált kistérségek: A vidéki terük néhány településre korlátozódik, így fejlesztésükben a vidékfejlesztés alárendelt, nem feltétlen jelenik meg. Vidékfejlesztési stratégiáik elsQsorban a központ és a vidéki terek kapcsolatát érintQen önállóak, egyéb irányaik fQként a szomszédos jellemzQen vidéki térségekéhez kötQdnek. Speciális célként jelentkezhet itt (és 2-es kategóriában is) a központhoz közeli agglomerálódó vagy egyéb urbanizációs hatásoknak kitett települések vidéki kulturális és természeti értékeinek megQrzése és helyi közösségeik revitalizálása (nem feltétlen a vidékfejlesztési politika eszközeivel biztosítandó).
Urbanizált területekkel rendelkezQ vidéki kistérségek: Kistérségi fejlesztésükben mindig jelen van a vidékfejlesztés, azonban urbanizált központjuk és potenciális vagy létezQ agglomerációja (urbanizált lakott területekkel szomszédos települések, tanyák) fejlesztésének többsége ettQl, a város és vidékének kapcsolatától független.
JellemzQen vidéki kistérségek: Fejlesztésükben a vidékfejlesztési jelleg dominálhat.

Sajátos adottságú vidéki térségtípusok fejlesztési prioritásai
Ez a területi cél nem direkt területpolitikai beavatkozások kijelölésére irányul, hanem elsQsorban orientációt jelent, és ajánlásokat fogalmaz meg a regionális, kistérségi tervezés és konkrét fejlesztési programok számára. Az alacsony népsqrqségq vidéki területeknek a térségenként eltérQ helyi adottságokra épülQ diverzifikált fejlQdése kiemelt területpolitikai célkitqzés. A szubszidiaritás elve alapján a konkrét térségfejlQdési irányok meghatározása a régiók, kistérségek és egyéb térségi közösségek kompetenciája. Az OTK olyan fejlesztési prioritások meghatározásával segíti e szintek tervezését, melyek jellegzetes, területi dimenziókkal bíró vidéki adottságok hasznosítására ill. szintén területi jellegq vidéki problémák feloldására irányulnak.
Így az OTK e célja a vidéki térségek nagy, korántsem homogén területén belül fókuszál a sajátos adottságok vagy problémák típusokba rendezett térségeire. Az egyes prioritások érvényesítését szolgáló részcélok és konkrétabb beavatkozási javaslatok elsQsorban bizonyos vidékfejlesztési célok és beavatkozások szerepének kihangsúlyozására, valamint egyéb területpolitikai eszközök (pl. terület- és településfejlesztések, területrendezés, területileg integrált ágazati fejlesztések) igénybevételére épülnek.
A célok elérésében horizontális elvként jelenik meg annak az igénye, hogy a fejlesztések a helyi, területi alapú, széleskörq partnerségbQl építkezQ kezdeményezésekre épüljenek, így az ezeket generáló, a helyi identitás, hagyományok és értékek megQrzésére, tudatosítására, felélesztésére irányuló humánerQforrás-fejlesztés a beavatkozási ajánlásokban különösen hangsúlyosan jelen van. A foglalkoztatás bQvítése és az életminQség javítása (köz- és egyébszolgáltatások elérhetQségében, infrastrukturális ellátottság és a környezet állapotának javításában) szintén minden prioritást sajátosan átható fejlesztési kulcselem.
Az ajánlott prioritások kisméretq területegységekben (kistérségekben, kistérség alatt településcsoportokban vagy településeken) érvényesíthetQk. Ezek területileg is átfedQ földrajzi egységek, melyek  az OTK többi területi céljától eltérQen  kevésbé a hazai nagyszerkezeti erQvonalak mentén, mint inkább helyi adottságokhoz igazodóan jelennek meg. A regionális, valamint a kistérségi szintq területfejlesztési programozás, valamint a vidékfejlesztési programozás és kezdeményezések során nevesíthetQk e prioritások konkrét terét adó térségek (kistérségek, városkörnyékek, táj településcsoportjai, egyes települések).
Az alábbiakban olvasható a vidékfejlesztési prioritások térségtípusonkénti bemutatása, és a prioritások érvényesítését szolgáló részcélok és beavatkozások készlete (az egyszerqség kedvéért e két utóbbi kategória nem különül el, a részcélokat általában az elérésüket szolgáló beavatkozások illusztrálják):

A természeti és kulturális táji értékekben gazdag területek fenntartható fejlesztése
A természeti, genetikai, kulturális erQforrások, a rekreációs potenciál vagy akár az identitási, arculati elemek tekintetében az ország minden régiója ráutalt a táji értékek dominálta térségeik által hordozott helyi energiákra. Maguk a táji értékeket hordozó területek, települések  köszönhetQen annak, hogy az értékeik fennmaradása gyakran elszigeteltségük, stagnálásuk eredménye  gyakran szenvednek a területi rendszerek harmóniájának hiányától. A harmónia megteremtésében leginkább saját elfeledett, háttérbe szorított, feltáratlan vagy kényszerqen kihasználatlan, alacsony hatékonysággal hasznosított értékeik lehetnek segítségükre. Ezek tudatos, fenntartható, helyi fejlesztési kezdeményezéseken alapuló használatát kell erQsíteni, ez a nagyobb bennfoglaló térségük, régiójuk érdeke is.
A táj integráns értékhordozó, komplex kulturális, társadalmi, természeti kategóriát alkot. Bár a kiemelt táji értékek általában csak kisebb térségekben jelennek meg és alkotnak rendszereket, a régiókra, sQt az egész országra hatással lehetnek kisugárzásuk révén, meghatározva, befolyásolva gazdaságuk, társadalmuk arculatát, hozzájárulva identitásukhoz.
A kiemelt hazai táji értékek, az urbanizációtól, túlburjánzott üdülQi infrastruktúrától, intenzív mezQgazdaságtól jobbára megkímélt térségekben találhatók. Viszonylagos érintetlenségükbQl kifolyólag az egészséges, kevéssé terhelt természeti környezet iránti rekreációs, turisztikai és lakókörnyezeti igény, hagyományok iránti érdeklQdés, a helyi karakterq ökológiai mezQgazdasági, kis- és kézmqipari termékek iránti kereslet határozott erQsödésével mindinkább felértékelQdQ erQforrássá válnak bennfoglaló térségeik számára.
A táji értékek térségi hasznosítását ma még számos tényezQ akadályozza. Ezek közül kiemelhetQk a következQk: az értékközpontú szemlélet hiányából és forráshiányból adódóan az értékek felismerésének hiánya; az értékek megQrzésének ill. fejlesztésének elmaradása; a helyi térségi társadalom jogainak korlátozása a természeti környezet rekreációs használatában; a helyi és üdülQi lakosság partneri közösségeinek hiánya; a táj és ember kapcsolatának megszakadása; a környezettudatosság, a térségi és táji identitás fejletlensége; a közbiztonság problémái; az elégtelen ökoturisztikai infrastruktúra; az általános infrastrukturális problémák az urbanizált területektQl gyakran távol fekvQ részeken; az egyes természetvédelmi területek térségfejlesztéssel való gyér kapcsolata, a kapcsolatok kialakításának korlátjai.
A fenti akadályok felszámolásával a markáns táji adottságok a helyi identitás kialakításához, a helyi közösségek megújulásához, fennmaradásához járulhatnak hozzá, a helyi gazdaság motorjaivá válhatnak. A kuriózum jellegq tájak lehatárolásában fontos szempont a területi védettség, de emellett a tájesztétikai és tájökológiai értékek legfontosabb paraméterei (domborzat, területhasználat), a helyi gazdasági termelési kultúrák, hagyományok jellegzetességei is.
a-i) Különleges természeti táji értékeket jelenítenek meg az országos és helyi jelentQségq védett területek; a nem területileg védett természeti örökséghez tartozó értékeknek otthont adó területek. Szintén e kategóriába tartoznak a nem minden esetben védett, de hazánkban csak nyomokban elQforduló kuriózumot képviselQ tájesztétikai értékeket hordozó (hegyvidékek, nagy erdQborítottság), valamint az európai szinten egyedülálló tájértéket képviselQ (vizes élQhelyek, különbözQi pusztai környezetek) területek.
Ezek a területek az ipar, az intenzív mezQgazdaság, a közlekedés, az urbanizáció, az intenzív turizmus, valamint a természeti és antropogén eredetq kockázatok és krízishelyzetek hatásainak vannak kitéve. E negatív hatások megelQzése, csökkentése, kivédése és felszámolása, a hatékony és fenntartható területfejlesztésnek fontos feladata, mert csak így biztosítható egyes térségek táji adottságaira alapozott egyedi fejlesztéseinek eredményessége. A természeti táji értékek hasznosítását egyúttal megQrzését szolgáló fejlesztések sokoldalú, alternatív mezQ- és erdQgazdálkodási, turisztikai, kisipari, energia- és hulladékgazdálkodási tevékenységek formájában jelentkezhetnek.

a-ii) A természeti táji adottságokkal szoros kapcsolatban állnak, gyakran belQlük táplálkoznak a kulturális tájértékek. Ezeket szintén ápolni és Qrizni kell a jelenlegi és a jövQ generáció számára, hiszen a kultúra egyben az ország és Európa sokszínqségéhez járul hozzá.
A természeti és kulturális tájértékek együttesen az ember által megmunkált, alakított és újrarendezett természet alkotta kultúrtájakba rendezhetQk. A kultúrtájak lehatárolását meghatározó elem lehet a mezQ- és erdQgazdasági mqvelés jellege (különösen táji termelési kultúrák területe pl. borvidékek, speciális erdQmqvelési forma pl. Qrségi szálaló gazdálkodás), vagy valamilyen tárgyi mqemlékek elQfordulása, amely általában valamilyen vallási, népi hagyományhoz kötQdik (ezek egy része a kulturális világörökségi listán szerepel, illetve a jövQben kerülhet fel rá vagy egyéb védettség alatt áll). Ezek a térségek nem csak pontszerqek, hanem térben összefüggQ egészet alkotnak. JelentQs megQrzendQ kulturális sokszínqséget jelentenek az ország magyar és nemzetiségi néprajzi csoportjai (pl.: a jászok, palócok, matyók, kunok, hajdúk, barkók, bakonyi svábok, dunai szerbek, gradistyei horvátok, tirpákok, stb.) által lakott térségek is. Habár sajátos identitásuk a történelem során részben feloldódott, kultúrájuk, szellemi és épített örökségük, tájhasználatuk eltérQ mértékben fennmaradt és területileg is jól behatárolható.
Az erQforrások kézenfekvQ hasznosítása a kulturális és örökség turizmus fejlesztése, a hagyományok turisztikai, kis- és kézmqipari termékké szervezése, ezek piacra jutásának segítése. Az erre alapozott, az értékek (különösen hagyományok) kibontakozását, újjáélesztését segítQ, ugyanakkor a túlzott koncentráltságot elkerülQ fenntartható fejlesztés feltételei még nem minden esetben biztosítottak. A világörökségi helyszínek jobb menedzsmentje és a különleges, egyedi adottságokra alapozott helyi kezdeményezések nemcsak az értékvédelemhez járulnak hozzá, hanem a turisztikai potenciál növeléséhez is.
a-iii) MegemlíthetQk még olyan területek is, ahol a területfejlesztésnek különös hangsúllyal kell érvényesíteni a környezetintegráltságot, a környezeti alapú fenntarthatóság elveit, de mindez nem mindig társul komplex táji értékekkel, a területek által hordozott adottságok nem képviselnek a térségfejlesztés irányait dominánsan meghatározó erQforrásokat.
Ez a megközelítés elsQsorban a különbözQ környezetileg érzékeny területek (pl. környezetföldtani szempontból különösen érzékeny karsztos területek, kisvízgyqjtQk és vízrendszerek, különösen a teljes egészében hazai területen található balatoni vízgyqjtQ), valamint az Országos Ökológiai Hálózat Övezeti, az Érzékeny Természeti Területek, a Ramsari Területek esetében indokolt, de új tényezQként megjelennek az Európai Unió élQhelyvédelmi és madárvédelmi direktíváinak megfelelQen lehatárolt Natura 2000 területek is. Ez utóbbi területek kijelölése alapvetQen megváltoztatta a területi védettség alá került hazai természeti területek nagyságát és jellegét. Az EU közösségi jelentQségq területeiként kijelölt Natura 2000 területek és a magyar védett természeti területek már az ország területének 20,6%-át fedik le. Olyan térségek kerültek védettség alá, amelyek a gazdálkodás színtereiként ökológiai funkciójuk mellett jelentQs gazdasági potenciállal is rendelkeznek.

Részcélok, javasolt beavatkozások:
Helyi természeti és kulturális erQforrások fenntartható kiaknázása:
A környezetbarát ökoturizmus elterjedésének ösztönzése;
A környezetbarát ökoturizmus nem jár nagyszámú munkahelyteremtéssel, azonban az e célra alkalmas, erdQben gazdag hegy-, és dombvidéki területeken, történelmi borvidékeken, ill. tanyás térségekben kisnépességq települések, aprófalvak találhatóak, ezek foglalkoztatási problémáit oldhatja. Az elnéptelenedQ települések kiüresedését is lassíthatja, megállíthatja a tájba illQ üdülési funkciók átvétele.
Ökoturisztikai infrastruktúrafejlesztés a térség lakóinak bevonásával;
Ez az ökoturisztikai tevékenységek ösztönzésének egyik legfontosabb eleme, megnyilvánulhat kerékpárutak és kapcsolódó szolgáltatási rendszerek, gyalogtúra útvonalak rendszerszerq és tematikus újjáépítésében, természetbarát szálláshelyek (turistaházak) rendszerének újjáélesztésében, tradicionális falusi környezetq falusi turisztikai szálláshelyek kialakításában.
Ösztönözni kell a közeli vagy távolabbi urbanizált területekrQl érkezQ vendégekkel való tartós, családias vendéglátói kapcsolatok kialakítását.
Így oldható a városi lakosság üdülQingatlan hiánya, elQsegíthetQ a rekreációra fordított városi jövedelmek Magyarországon, ill. régión belüli felhasználása.
Ösztönözni kell a helyi lakosság és az üdülQnépesség gazdasági és kulturális partnerségét.
Ez egyrészt közös, táji értékvédQ és hagyományápoló értékrendet teremt, másrészt a helyi lakosság szolgáltatásainak igénybevétele a térségekben tartja a jövedelmet.
Meg kell teremteni az üdülQhelyi funkciókhoz szükséges települési infrastruktúrát és közbiztonságot.
Kitörést kínál a turizmushoz kapcsolódó, illetve attól függetlenül is létjogosult a helyi termelési, tájhasznosítási, kézmqvesi kultúrákra támaszkodó, a tájkaraktert kihasználó termelés, kereskedelem és egyéb szolgáltatások erQsítése is. Támogatandó a helyi tájjellegq mezQgazdasági és ipari termékek, valamint szolgáltatások kialakítása, piacra jutása, marketingje, értékesítQ-beszerzQ szövetkezeteik, hitelesítQ helyi kamaráik szervezése.
A munkahelyteremtést biztosító ipartelepítésben a tiszta ipari beruházások ösztönözhetQk.
Támogatni kell a kis volumenq helyi energiagazdálkodási, valamint anyag- és hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítását, melynek során a megújuló energiaforrások használata prioritást kell, hogy élvezzen.
Mindez fenntartható módon járul hozzá az infrastrukturális problémák enyhítéséhez.
Ösztönözni kell az erdQk közjóléti, rekreációs, valamint a helyi gazdaságban, szociális viszonyok alakításában betöltött funkcióinak az ökológiai szempontokkal egyeztetett biztosítását, kiépítését.
Az erdQbirtokosok és a rekreációs, szociális (hátrányos helyzetq társadalmi rétegek erdQkiélése), vállalkozói erdQhasználók közötti partnerségi kapcsolatok kialakítása az energiaellátást és munkahelyteremtést szolgáló fenntartható és hatékony tájhasznosítás feltétele.
Integrált, a mezQ- és erdQgazdálkodási, rekreációs, védelmi igényeket érvényesítQ, a helyi lakossági részvételt támogató térségi vadgazdálkodást kell kialakítani ösztönözve az érdekeltek partneri együttmqködését.
LehetQvé kell tenni, hogy a helyi lakó- és üdülQnépesség hozzáférhessen a táji értékekhez a fenntartató tájhasználata vagy kulturális és szociális igényeinek kielégítése során.
A hozzáférést akadályozó tényezQket (melyek nem környezetvédelmi vagy természetvédelmi jellegqek) fel kell számolni, az érintett területek tulajdonosaival partnerségben.
A társadalmi részvételen és széleskörq partnerségen alapuló hazai Natúrpark hálózat kialakítását, továbbfejlesztését ösztönözni kell.
Így e területek a fenntartható területfejlesztésnek (ökogazdálkodás, öko-turisztika), a sajátos tájszerkezet kialakításának, a helyi foglalkoztatás erQsítésének, azaz a fenntartható fejlQdés elvére épülQ komplex területfejlesztésnek a mintaterületeivé váljanak.
Támogatni kell a falusi építészet, a folklórmqvészet, és a mindennapi használatra készített mqvészeti tárgyak megQrzését.
Ez a kulturális örökség fontos részeként a helyi és regionális identitás építésének eszközéül szolgálhat.
ElQ kell segíteni, hogy a magántQke és a közösségi és magánszféra közötti partnerség növekvQ szerepet kapjon a kulturális örökség épületeinek és tárgyainak helyreállításaiban, a kultúrtájak megQrzésében, fenntartásában és hasznosításában. A hasznosítás feltételeit pontosan meg kell határozni és rendszeresen ellenQrizni kell.
A történelmi és kulturális értékek korszerq bemutatására alkalmas közösségi terek kialakítását, a hagyományteremtést és hagyományok felélesztését támogatni kell (mqvelQdési házak, könyvtárak).
Világörökségi helyszínek, várak, kastélyok hálózatával partneri együttmqködések kialakítását elQ kell segíteni.
Ösztönözni kell a táji értékek bemutatásának szemléletformálását oktató-nevelQ tevékenységek fejlesztésével (pl. erdei iskolák), egyúttal jövedelmet biztosítva a helyi lakosság számára.

Helyi humánerQforrás fejlesztés-szervezés:
ErQsíteni kell a lakossági összefogáson alapuló helyi fejlesztési kezdeményezéseket.
A helyi kezdeményezéseknek érvényesülni kell az összes részcél elérésére, a beavatkozások végrehajtására irányuló tevékenységekben.
Támogatni kell a lakosság különbözQ csoportjai közötti partneri együttmqködések kialakítását.
A partnerség a helyi kezdeményezések, fejlesztési irányok kialakításának feltétele.
Fejleszteni kell a táji értékekre építQ gazdaságélénkítQ, ökoturisztikai, környezetbarát termelési oktatási-nevelési tevékenységeket.
Az oktatás-nevelés hatására megjelenQ szemléletformálás ösztönzi a tájbarát és fenntartható táji fejlesztési kezdeményezéseket, a helyi-, táji identitás elmélyítését.

Környezeti és kulturális szempontú tervezés és tájmenedzsment:
Támogatandók a táji egységek településeinek gazdaságfejlesztési együttmqködései, faluhálózatok kialakulása.
A tájsebek, természetkárosítások rehabilitációját ösztönzQ fejlesztéspolitikát kell érvényesíteni és biztosítani kell a fenntartható tájhasználatot.
Ösztönözni kell a természetvédelemmel összhangban lévQ mezQgazdasági termelés kialakítását.
A tájesztétikai és tájökológiai szempontokat hathatósan kell érvényesíteni a mezQ és erdQgazdasági tevékenységek során (rendezési tervekben szabályozva), az Qshonos fajok telepítésének és tartásának ösztönzése által is.
E térségek erdQterületeinek természetességét javítani kell, törekedve a tájak erdQtömbjeinek összekapcsolására is, így akadályozva és csökkentve az erdQterület fregmentációját (nem csak az erdQborítás mennyiségi növelése fontos).
A térségeket vagy közösségeit érintQ fejlesztési kezdeményezéshez kapcsolódjon stratégiai környezeti vizsgálat.
Az érintett térségek menedzsmentjei dolgozzanak ki fenntarthatósági keretstratégiákat.
Figyelembe kell venni a kultúrtáji értékeket a városrehabilitáció, falumegújítás településtervezés során.
A kastélyok, kúriák, udvarházak, várak, egyedi (kultúr)táji értékek (hidak, emlékhelyek, keresztek, emlékfák, stb.) állagmegóvása, környezetük fejlesztése támogatandó a turizmus érdekében.
Támogatandó a táji értékek tqz- és katasztrófavédelmének biztosítása.

b) Tanyás térségek revitalizálása
A tanyás településrendszer és gazdálkodási forma, mint sajátos térszerkezeti struktúra a magyar nemzeti örökség fontos része, amelynek fennmaradása, revitalizációja, fejlesztése nemzeti érdek miközben európai szempontból kultúrtörténeti jelentQségq is. A tanyás térségek fontos értéke, hogy alkalmasak a fenntartható fejlQdés, az integrált, komplex vidékfejlesztés és a multifunkcionális mezQgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének.
A hazai tanyák többsége elveszítette hagyományos funkcióját, ezért válságos helyzetbe került, többségük súlyos társadalmi problémák (alacsony életszínvonal, negatív vidéki szegregációs társadalmi jelenségek, bqnözés) színtere lett. A tanyás térségek jelentQs részének épületállománya általában elavult, lakossága elöregedQ, infrastruktúrája fejletlen, ezen belül is az út és elektromos hálózat rendkívül elmaradott. A szegregáltabb, a városoktól távolabbi térségekben, a szegény fiatal bevándorlók által lakott tanyák száma jelentQs. A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak kisebb hányada folytat érdemi mezQgazdasági termelQ tevékenységet. Különösen fontos probléma, hogy a tanyák szociális elven történQ felzárkóztatása állami támogatással aránytalanul nagy költséget jelent. Ugyanakkor a környezeti értékek felértékelQdéséhez kapcsolódva növekszik gazdálkodók, vállalkozók, városi polgárok körében egy potenciális kereslet a tanyák iránt, amely alapja lehet annak, hogy e terek megújuljanak és új funkciót szerezzenek.
Az alapvetQ cél, hogy a tanyás térségeink zöme megújuljon az alábbi életképes funkciók megszerzése ill. megQrzése révén:

Korszerq gazdálkodó tanyák (fQként egyes intenzív termelési formák esetében)
ÜdülQ, és lakó funkciójú tanyák (fQként városok közelében, illetve táji-természeti értékekben gazdag helyszíneken, idegenforgalmi vonzerQk közelében)
Vendéglátó tanyák (pl. ökoturizmus helyszínei, vendégházak, turisztikai programok, vendéglQk, stb.)
Mqvelésbe vonás (birtokrendezés után gyümölcsös telepítés, erdQtelepítés, stb. abban az esetben, ha tanyaként nem indokolt a fenntartás)


A tanyák megújításának alapvetQen e korszerq funkciók ösztönzésén kell alapulnia, annak érdekében, hogy a tanyás vidékek ismét élQ terek legyenek.
A tanyák fejlesztése nemcsak a vidékfejlesztés, de a településfejlesztés során is érvényesítendQ, különösen azon kiterjedt nagyobb városok körüli tanyás térségekben, melyek statisztikailag nem számítanak vidéki területnek.

Részcélok, javasolt beavatkozások:
A tanyákon az új típusú lakó- és üdülQfunkciók egyéb (szervezeti, szabályozási népszerqsítési) feltételeinek megteremtése, melynek során a beépítettség nem emelkedik;
ElérhetQség javítása a köz- és magánszféra közös finanszírozásában;
A tanyák ingatlanpiacának átláthatóvá, szabályozottá tétele, a tanyatulajdonosok támogatása az értékesítésben;
Áttelepülési (betelepülési) esélyek megteremtése;
A tanyai rekreációs (ökoturizmus, egészségturizmus, falusi turizmus, lovasturizmus) idegenforgalmi vállalkozások támogatása;
Az infrastruktúra fejlesztés az elektromos közmqpótló megoldások (alternatív energiaforrások) támogatásával, illetve önellátó rendszerek ( ökoház modell) kialakításának ösztönzésével;
Az érzékeny, sérülékeny, egyedi kultúrtáji értékek (mqemléképületek, hidak, emlékhelyek, stb.) megQrzése és fenntartása;
Birtok- és üzemviszonyok rendezése, amelyek révén a tanyák körül életképes méretq földterületek, versenyképes mezQgazdasági üzemek családi (farm)gazdaságok jöhetnek létre;
Tanácsadás és a birtok- és üzemviszonyok rendezése, mely révén a tanyák megélhetést vagy a hathatós jövedelem kiegészítést biztosító, a tájat gondozó, a tájhasználatot fenntartó, esetleg új mqvelési ágakat, mqvelési módokat alkalmazó mezQ- és erdQgazdasági családi (farm)gazdaságokká alakulhatnak;
Vízpótlási- és vízvisszatartási integrált fejlesztések,
A külterületi, elsQsorban telep és lakóhelyhez kötött környezeti szennyezQ források feltárása és felszámolása, környezetvédelmi felvilágosítás;
A tanyás térségek adottságaihoz, s a változóban lévQ természeti adottságok (pl. csökkenQ talajvízszint) igazodó, versenyképes agrár termékstruktúra kialakítása;
A tanyasi tájgazdálkodásra, a piacképes biogazdálkodásra, és a megújuló alapanyagok feldolgozására és helyben értékké történQ alakítására alapozott kisipari tevékenység feltámasztása;
Az információs technológiák alkalmazásával a távmunkába való bekapcsolódás feltételeinek biztosítása;
A tanyák idQsödQ, rászoruló lakossága szociális és egészségügyi ellátásának fejlesztése (tanyagondnoki hálózat fejlesztése), indokolt esetben a belterületre költözés támogatása;
Krízis-intervenciós és személyi szolgáltatások önkormányzati és civil ellátásának fejlesztése (szociális gazdaság);
Tanyai közösségek, települési részönkormányzatok kialakításának elQsegítése. Helyi kezdeményezések ösztönzése;
A közbiztonság megteremtése;
Huzamosabb ideig üresen álló tanyák, tanyaközpontok (pl. tanyai iskolák) közösségi, önkormányzati birtokbavételének, és teljes vagy részleges felszámolással vagy rehabilitációval járó hasznosításának ösztönzése;

c) ÉrtékmegQrzés, funkcióváltás és esélyegyenlQség az aprófalvas térségekben
Magyarország aprófalvas térségei jellegzetes területi karakterqek, fQként egyes hegy- és dombvidékeinek fordulnak elQ. E különösen sérülékeny kisközösségek, valamint épített és természeti környezeti értékeik megóvása, megfontolt átalakítása országos érdek. Így kerülhetQ el, hogy problémáik ne, csak értékeik és lehetQségeik sugározzanak ki a szomszédos területekre és bennfoglaló térségeikre, tájaikra; ne hátráltassák más területek fejlQdését, de ne lehessenek célterületei nagyobb települések társadalmi-gazdasági problémaexportjának se.
Az alacsony lélekszámú aprófalvak társadalma különösen sérülékeny, e közösségekben könnyebben válnak uralkodóvá a kedvezQtlen társadalmi, demográfiai folyamatok. Ezért az aprófalvak által dominált térségekben a szokásosnál égetQbb, nagyobb mértékben és hamarabb bekövetkezQ negatív hatásokkal járnak a vidéki területek általános problémái, mint az elöregedés, munkanélküliség, elvándorlás, és a vidéki szociális és etnikai szegregációk kialakulását kísérQ kedvezQtlen társadalmi jelenségek. A helyzet megoldását nehezíti, hogy számos funkció, szolgáltatás ellátása a kis népességbQl adódóan nem kifizetQdQ, nem fenntartható.
Ugyanakkor az apró méret jelenti e települések megújulásának lehetQségét is, hiszen e leggyakrabban természet-közeli, nyugalmat sugárzó aprófalvak az urbanizálódó világban egyre fontosabb szerepet kaphatnak a turizmusban, tartós üdülésben, rekreációban, de bizonyos feltételek (elérhetQség) megléte esetén a minQségi lakófunkciót is szerezhetnek.
A problémák egyik legszomorúbb eredménye a falvak elnéptelenedése. Bár az aprófalvak az ország népességének csekély részének (2003-ban 2,7%) nyújtanak otthont, a hozzájuk tartozó külterületekkel együtt területi kiterjedésük meghatározóbb, és gyakran kiemelkedQ táji értékeket hordoznak. Az elnéptelenedés legsúlyosabb következménye a hagyományos tájhasználat eltqnése, a természeti és az épített környezeti elemek elhanyagoltsága. A Kárpát-medence természeti viszonyai között csak igen lassan alakul ki a területre jellemzQ természetes vegetáció, ez idQtartam alatt a tájesztétikai értékek rohamos romlásával, szomszédos területekre is kiható gyomosodással kell számolni. Az épített környezeti elemek pusztulása az értékvesztés mellett környezeti és közbiztonsági kockázatot is hordoz.
A problémák másik sajnálatos következménye az alacsony ingatlanárak által is elQidézet szociális szegregáció. Ez nem feltétlen jár együtt a falvak elnéptelenedésével, sQt az ellen hathat. Ugyanakkor eredményeképpen a kedvezQtlen szociális körülmények és a gyenge infrastrukturális ellátottság következtében a társadalmi-gazdasági vérkeringésbe bekapcsolódni képtelen, még inkább leszakadó zárványok alakulnak ki. A természeti és épített környezet pusztulása, a szociális feltételekbQl adódó kényszerq, nem tervezett, így nem fenntartható használat miatt itt is megjelenik. Mindez éppen az aprófalvak erQforrását jelentQ üdülési-rekreációs vonzerejét erodálja drasztikusan. Hasonló okokból kifolyólag közbiztonsági problémák is gyakran elQállnak.
A jelenségek az aprófalvakkal szomszédos területeken is éreztetik közvetlen hatásukat, valamint közvetetten is érvényesülnek, hozzájárulva egyes tájak, térségek negatív arculatának kialakulásához.
A fenti negatív jelenségek a helyi társadalmi-gazdasági rendszerek három fQ hiányosságára vezethetQk vissza, és a problémák megoldási javaslatai is e három terület köré rendezQdik.
Hiányoznak a munkaképes korú lakosság megélhetési feltételei. Fokozott az alacsony jövedelemtermelQ képességq mezQgazdasági tevékenységekre való ráutaltság, és sokszor nem megoldott a helyi alközpontokba való kényelmes napi ingázás. A munkába járás mellett a népesség szociális, kulturális egészségügyi, gazdasági igényeinek kielégítése is csak költséges egyéni közlekedéssel oldható meg kényelmesen.
Az elnéptelenedQ települések funkcióváltása, a kézenfekvQ üdülQfunkció megjelenése gyakran elmarad, a kizárólagosan piaci alapon mozgó, a helyi szereplQk által nem tervezett ingatlanpiac csak a szegregációk kialakulásához kínál lehetQséget.
A településekre vándorlás, csak a szegregáció és az elszigetelQdés és a körülmények további romlását vetíti elQre, hiányoznak a tervek és a lehetQségek az így spontán revitalizálódó közösségekben a megfelelQ életminQség kialakítására.
Az alapvetQ célkitqzés, hogy az aprófalvas térségek sajátos - részben apró méretükbQl adódód - adottságaikat kiaknázva új korszerq lakó-, üdülQ, turisztikai, és ökológiai funkciókat szerezzenek és ezzel tartsák meg illetve nyerjék vissza életképességüket, szoros összhangban épített és környezetük természeti értékeinek megQrzésével és fejlesztésével.

Részcélok, javasolt beavatkozások:
Támogatni kell a munkába járás igényeihez, egyéb lakossági szükségletek kielégítéséhez illeszkedQ tömegközlekedési hálózat kialakítását, a rentábilis, kis kapacitású alternatív tömegközlekedési formákat, elérhetQséget javító kerékpárút fejlesztéseket.
LehetQvé kell tenni, hogy a szociális, egészségügyi, gazdasági, adminisztrációs lakossági igények kielégítését minél kevesebb utazással meg lehessen valósítani, akár rendszeres mozgó szolgáltató rendszerek kiépítésének támogatásával is.
Ösztönözni kell az önkormányzatok és intézményeik együttmqködését, faluhálózatok kialakítását, hogy így a kis népesség ellenére is kifizetQdQ és fenntartható funkciók váljanak elérhetQvé.
A településeket a falusi turizmus kiemelt célterületeiként kell kezelni.
Mikrovállalkozások indítását és kibontakozását folyamatos tanácsadással is segítQ gondoskodó, inkubációs vállalkozásfejlesztési rendszereket kell mqködtetni.
Ösztönözni kell a gazdasági szereplQk, helyi együttmqködését, szövetkezését.
Kiemelten szükséges támogatni az aprófalvak falusi turizmushoz, öko- és aktív turizmushoz kapcsolódó infrastruktúrájának és a kapcsolódó szolgáltatás kínálatának a térségileg összehangolt fejlesztését az ehhez kapcsolódó vonzerQk feltárását, és marketinget, mindezt határozott, térségi piacstratégiára felfqzve.
Támogatandó a kis közösségek méretéhez igazodó megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaellátó rendszerek kiépítése.
Törekedni kell a kis közösségek hulladékmennyiségének minimalizálására, valamint a rendszeres hulladékszállításra a tisztább települési környezet érdekében. Támogatandó a szerves hulladék helyi hasznosítására, és rendszeres hulladékszállítás mellett a lomtalanítás is, mindez a nagyobb térségi hulladékgazdálkodás rendszereihez illeszkedQen.
E településeken különös hangsúllyal kell támogatni a távmunka lehetQségeit.
A térségi marketing keretében ösztönözni kell a helyi ökológiai mezQgazdaságot, a hagyományos kis- és kézmqipart, a tevékenységek termékeinek marketingjét, piacra jutását.
ElQ kell segíteni a szabályozott tulajdonosváltást ingatlanpiaci szervezési és marketingtevékenységek támogatásán keresztül; az üdülQfunkciók elsQsorban a meglévQ épített környezeti elemeket használják ki, a beépítettség növelése nélkül.
Támogatni kell a lakó és üdülQnépesség partnerségének megteremtését szolgáló kezdeményezéseket. Ezáltal megjeleníthetQ a település közös érdeke, mely megnyilvánulhat közös fejlesztési elképzelésekben, de akár a helyi lakosság által az üdülQk számára nyújtandó karbantartási szolgáltatási együttmqködésekben is.
Támogatandók a közbiztonság javítását szolgáló helyi civil kezdeményezések.
Támogatandó a betelepült hátrányos helyzetq népesség számára a jövedelemkiegészítQ tevékenységek feltételeinek megteremtése (pl. földhasználat biztosítása, települési karbantartási munkákban való részvétel).
Az aprófalvakba betelepülQ hátrányos helyzetq népesség helyi civil szervezQdésekbe, hagyományQrzésbe való bevonását ösztönözni kell.
ElQ kell segíteni a hátrányos helyzetq, etnikai és/vagy szociális szegregációs folyamatok színterét jelentQ települések gazdasági-kulturális kapcsolatainak a létrejöttét a szomszédos, kedvezQbb helyzetq településekkel és alközpontokkal. Közösségi szolgáltatási és karbantartási, közterület fenntartási munkák szervezésével.

d) Nemzeti kisebbségek által lakott vidéki térségek fejlesztése
A magyar állam kiemelt feladata, a magyarországi kisebbségek kultúrájának, identitásának megQrzése, a gazdasági, társadalmi fejlQdésük, továbbá térségi és nemzeti integrációjuk hazai és határon átnyúló támogatásának az elQmozdítása. Hazánk EU csatlakozását követQen a nemzetiségi politika európai léptékre emelkedett. Nem kérdéses, hogy a határozott területi karakterrel bíró nemzetiségi településterület társadalmi-gazdasági fejlQdésének térségi, település szintq támogatása, továbbá a sajátos kultúrájának felkarolása a gyökereivel tudatában lévQ, kulturálisan érzékeny, nyitott és toleráns magyar társadalom megvalósulását és a területileg kiegyenlített, versenyképes térfejlQdést szolgálja.
A területi szemléletq helyzetelemzés nemzetiségi népességre vonatkozó konklúziói indokolttá teszik, hogy e téma megjelenjen a területfejlesztés középtávú ajánlásai között. A nemzetiségeink jelentQs részben vidéki térségekben élnek, ill. a vidéki nemzetiségi területeken maradt fenn legerQsebben a nemzetiségi hagyomány és identitás. Bár összességében az ország számtalan pontján élnek nemzetiségek, az egyes nemzeti kisebbségek vidéki településterülete határozott területi koncentrációt mutat, külön kiemelhetQ, hogy a nemzetiségi vidékek gyakran az anyaország határa mentén vagy annak közelében húzódnak. A hazai kisebbségek helyzetének alakulása érdekes kettQsséget mutat, amely a regionális, térségi fejlesztési akciókat alapjában meghatározhatja. Míg egyrészrQl átkulturálódás, identitásváltozás, örökségvesztés jellemzQ mindenütt, ahol csak etnikai jellegq másságok egyáltalán megfogalmazódhatnak, addig ismét tér- és csoportképzQ erQvé válik a saját származás, a "másság" tudata azokban a tájegységi törekvésekben, ahol a nemzetiségeknek még szerepe van, s ahol mindig is szerepe volt (tér-és értéktudatot hordoz a nemzetiségi identitás).
A nemzeti kisebbségek által lakott térségeknek, mint önálló entitásnak a létalapját nem elsQsorban a formálisan kijelölt határok adják, hanem az a kulturális összetartozás, sajátos identitás és kohézió, mely valóban indokolttá, specifikus hozadékokat ígérQvé teszi a saját jövQképre - a kulturális tradíciókra, az etnikai öntudat még megmaradt értékeire, illetve az ezekbQl építkezni képes távlatos elképzelésekre - és az endogén fejlesztési potenciálra építQ térség- és településfejlesztést. E térségek jövQjét illetQen is kulcskérdés, hogy megvannak-e azok a kapcsolódási pontok és közös célok, melyek legalább perspektivikusan szerves együttéléssé tehetik a kulturális azonossággal párosuló földrajzi szomszédságot. A kapcsolódás legfontosabb hazai és nemzetközi területei: a társadalmi és személyes, kiemelten kulturális együttmqködés, továbbá az intézményesült kooperáció, a térségi együttmqködés és a gazdasági kapcsolatok.
A kisebbségek által lakott térségek fejlesztésének a népességcsökkenés enyhítésére vonatozó nemzeti térségfejlesztési programokon túl elsQsorban a kulturális identitás, a kulturális és épített örökség megQrzést, illetve ezek fejlesztését, kreatív hasznosítását, továbbá a regionális-lokális önfejlQdést lehetQvé tevQ mechanizmusok erQsítését, a közösségek endogén életprogramjának a meghatározását, és a dinamikus válaszadó képességet kell szolgálniuk. A nemzetiségek által lakott térségek fejlesztésének kiemelt elemei azok a társadalom és gazdaságfejlesztési törekvések, amelyek az endogén fejlesztési potenciál tudatos és innovatív kiaknázását, valamint az anyaországgal való szoros kulturális és gazdasági kapcsolatokat (híd-szerep, mely gyakran határ-menti dimenziókban is jelentkezhet), továbbá a térségi, település szintq együttmqködéseket célozzák meg. Kiemelt cél, hogy a hazai kisebbségi belsQ-peremtérségek (túlélés, elszegényedés)  mint egykoron - a nemzeti kulturális és gazdasági fejlQdés meghatározó térségeivé, a biztos egzisztenciateremtés és a mentális ökonómiai, homeosztatikus reprodukció vonzó területeivé váljanak.


Részcélok, javasolt beavatkozások:
A kulturális-nemzeti identitás és a térségi összetartozás tudat erQsítése a közösségi térségi, települési kapcsolatok intenzitásának erQsítésével és a feladat- és célorientált térségi együttmqködési kapcsolatok (kiemelten fejlesztési, kulturális, gazdasági) intézményesülésének támogatásával;
A kulturális, etnikai összetartozást erQsítQ kapcsolatok infrastrukturális feltételeinek kiemelt támogatása (infrastruktúra minQségi fejlesztése, továbbá a térségi megtartó erQ fokozása érdekében a modern infokommunikációs szolgáltatásokhoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása);
A közösségi identitás, a térségi kulturális élet erQsítése, a képzés és a verbális kultúra fejlesztése, valamint a kulturális örökséghez kötQdQ kutatások, fejlesztések támogatása;
Az értelmiség helyben maradása érdekében kiemelt cél a térségi alapon szervezQdQ nemzetiségi tudásidentitás központok létrehozása;
A helyi közösségek térségi, kulturális önszervezQdésének és a kulturális csereprogramoknak a támogatása az anyaországokkal;
A hazai terület- és regionálisfejlesztési szervek szakmai támogatása mellett, az érintett országok szakmai szervezeteivel együttmqködve, kiemelt cél az anyaországi fejlesztési (pl. német állam) források, támogatások bevonása a hazai kisebbségi területek, települések fejlQdésébe (pl. a Magyarországon élQ horvát kissebség lakta területek). Új térségfejlesztési kezdeményezés keretében meg kell valósítani a magyarországi kisebbségek által lakott térségek, települések határon átnyúló anyaországi forrásokból is finanszírozott program és projekt-alapú, kiegészítQ fejlesztési támogatást biztosító, fenntartható magyar és eurokonform szervezeti és végrehajtási rendszerét (pl. Magyarországi Németek/Horvátok Operatív Programja);
Támogatni kell a nemzetiségek önkormányzati, üzleti és civil szereplQinek a létezQ határ-menti fejlesztési keretek helyi kezdeményezéseiben, projektgenerálásában, hálózatépítésében betölthetQ szerepének megjelenését, növelését.
A térségek, települések népi hagyományaira és egyedi kulturális értékeire alapuló alternatív örökség-turisztikai kínálat fejlesztése;
Az egyedi adottságok megjelenítése a térségi és településmarketingben;
A térségi és helyi kulturális örökség megQrzése, valamint a nemzetiségi, folklorisztikus örökség hazai és nemzetközi minQségi bemutatása érdekében kiemelt cél a térségi örökségközpontok létrehozása;
Kiemelt cél a kisebbségek által lakott térségek gazdagságfejlesztése, melynek legfontosabb elemei: az endogén potenciál egyedi értékek mentén történQ kiemelt és innovatív hasznosítása; a térségileg integrált gazdaságfejlesztési (pl. potenciális húzóágazatok, örökségipari KKV-k, mikrovállalkozások támogatása, termékforgalmazási, értékesítési rendszerek), speciális képzési (pl. nyelvi) és foglalkoztatási programok megvalósítása, valamint a nemzetközi (kiemelten anyaországi) és hazai gazdasági, beruházási és térségi, települési együttmqködési kapcsolatok erQsítése;

e) Magas arányú cigány népességgel rendelkezQ térségek
A magas arányban cigány népességgel rendelkezQ területek segítése sajátos megoldásokat kíván. A cigány népesség számának pontos meghatározása módszertani problémái ellenére kétség kívül megállapítható, hogy e nemzetiségi csoport területileg koncentrált az országban, hagyományosan Északkelet-Magyarországon, illetve a Dél-Dunántúlon. A rendszerváltozást követQen felerQsödött a cigányság térbeli koncentrációja, mivel jelentQs része elsQként szorult ki a korábbi ipari központok munkaerQpiacáról és a magas megélhetési költségek miatt a városokból is vidéki slumokba kényszerült. A leszakadó falvakból a magasabb státusú, képzettebb roma és nem roma rétegek elvándoroltak, helyükre sokszor a városokból kiszorult rétegek költöztek be. A cigány népesség arányának növekedése felerQsítette nem cigány népesség elköltözését a leszakadó falvakból, így ezekben a falvakban a népességcsere, az etnikai szegregáció felgyorsult. A jelenség gyakran egymás mellett lévQ falvakat, egész térségeket veszélyeztet, különösen erQsítve az etnikai alapú térbeli elkülönülést és ezzel együtt a területi esélyegyenlQség csorbulását.
A cigányság térségi koncentrálódása a szegregáció erQsödésével jár. A társadalmi integrációt nagyban gátolja, ha térben elkülönül a cigány népesség. A térségi szegregáció megjelenésével a térbeli elkülönülés már nem csak településen belül, hanem települések között jelentkezik, ami nagyobb probléma. Ezekben a térségekben a településközi kapcsolatok erQsítése elengedhetetlen.

A cigányság körében az átlagot meghaladó a termékenység, mely ezekben a térségekben a cigányság tovább növekvQ részarányát eredményezi. Bár a halálozási ráta is magasabb a cigány népesség körében, elmondható, hogy a nagy arányú cigány népességgel rendelkezQ térségeket az elmaradott helyzet ellenére nem fenyegeti az elnéptelenedés veszélye, sokkal inkább a pozitív népszaporulat jellemzQ ezekre a vidékekre, ami sajátos kezelést igényel.
A magas termékenység, a magas és növekvQ gyermekszám és a cigányság alulképzettsége miatt különös figyelmet érdemel az oktatás mennyiségi és minQségi fejlesztése. A cigány gyermekek minél szélesebb körq, minél korábbi bevezetése az oktatási rendszerbe, illetve az iskolázottsági szint növelése megkívánja, hogy megfelelQ óvodai és általános iskolai hálózat legyen ezekben a térségekben, mely lehetQséget nyújthat az alulképzettségbQl adódó munkaerQpiaci hátrányok leküzdésére, a társadalmi befogadás erQsítésére és az alkotásvágy, a kreativitás kifejlesztésére. Ezekben a térségekben a szervezett iskolai és iskolán kívüli alkotómunkára fektetett nagyobb hangsúly serkentheti a gyermekek alkotásvágyát és újraélesztheti a saját kultúrát, mely kölcsönös elismerést teremthet cigányok és nem cigányok között, segítve a társadalmi kohéziót. A cigány gyermekek iskolarendszerbe való szerves bevonásához szükséges a szülQk iskolával kapcsolatos elQítéleteinek leküzdése, melyet cigány származású pedagógusok, tanársegédek megjelenése nagyban segíthet. Az elmaradott, magas arányú cigány népességgel rendelkezQ térségekben az egyszerqbb, de hosszú távon fenntarthatatlan segélyezési rendszer helyett komplex, integrált programok alkalmazása szükséges, melyek segítik a közösségek önszervezQdését, illetve a cigány népesség munkaerQpiacra történQ visszavezetését és ezzel ezen térségek elmaradottságának az enyhítését.
Részcélok, javasolt beavatkozások:
Az óvodai és általános iskolai ellátás minQségi és mennyiségi követelményekhez történQ igazítása, minél szélesebb rétegek korai bevonása az oktatási rendszerbe és a képzettség növelése.
A szülQk érdekeltté tétele a gyermekek iskoláztatásában, képzéseken való részvételben, a szociális rendszer jogosultsági feltételeinek alakításával, illetve egyéb ösztönzQkkel.
Az alapfokú oktatás ellátásában cigány pedagógusok, tanársegédek részvételének erQsítése, képzésük és térségben maradásuk ösztönzése.
Ki kell alakítani a magasan képzett egészségügyi, szociális szakemberek és pedagógusok térségben maradásának és térségbe csábításának rendszerét.
Az alkotómunka, a mqvészetek, kézmqvesség szerepének növelése iskolarendszeren belül és azon kívül. Az iskolai tanórákon kívüli közösségi programokon, szakkörökön való részvétel támogatása.
A helyi közösségek önszervezQdésének támogatása.
A szegregációkon kívüli térségi társadalmi-gazdasági kapcsolatok erQsítése, a cigányság térbeli kirekesztQdésének megakadályozása.
Integrált képzési, munkahelyteremtési és szociális programok (foglalkoztatáshoz kapcsolt képzési programok, szociális ellátások munkaügyi, képzési feltételei).
JövedelemkiegészítQ, fenntartható tájhasználat (földprogramok, szociális erdQhasználat) ösztönzése.
A cigány népesség visszavezetése a munkaerQpiacra, hagyományos és modern, alternatív tevékenységek felélesztése, támogatása és a megfelelQ közvetítQ kereskedQi hálózat megteremtésének ösztönzése.
A szociális- és lakáskörülmények javítása, telep-rehabilitációk, és az ebben való foglalkoztatás támogatása.

III. 7. Területi prioritások a szakpolitikák számára

A területpolitikai és a regionális célkitqzések elérését csak a fejlesztéspolitikában érintett valamennyi minisztérium, ill. kormányzati szerv együttes koordinált tevékenysége biztosíthatja. Ehhez a szakpolitikák területi összehangolása, az egyes ágazatok „tértudatossᔠválása szükséges. Az Országos területfejlesztési koncepcióban rögzített célok érvényesítéséhez szakterületenként megfogalmazhatóak azok az ajánlások, melyek figyelembevételével a különbözQ fejlesztési területeken megvalósuló politikák hozzájárulhatnak a területi célkitqzésekhez.
A különbözQ ágazatok beavatkozásai térségeken belüli összehangolása hatékonyan sok esetben csak a decentralizáció révén, az alacsonyabb területi szintek számára történQ feladatátadással valósítható meg.

Befektetés-ösztönzés

Az ország területi gazdasági folyamatait elsQdlegesen a piaci alapú beruházások formálják. A vállalkozói befektetések jellemzQen valamely térség(ek)ben valósulnak meg, így hatásaik is egy térséget, kisebb vagy nagyobb régiót érintenek, így valamennyi jelentQsebb, helyhez köthetQ befektetés egyúttal területfejlesztési beavatkozást is jelent.
Éppen ezért indokolt egyrészt a befektetés-ösztönzési politikában a területpolitikai célok fokozott figyelembevétele, ill. a területpolitikáért felelQs kormányzati szervvel (hivatallal) való szoros koordináció biztosítása.
A befektetQk telephely-választási döntését befolyásoló tényezQk jelentQs része helyi, ill. regionális jellemzQ, melyet a regionális intézmények és szereplQk jobban ismernek és hatásosabban tudnak befolyásolni. A regionális fejlesztési ügynökségek, ill. a kialakulóban lévQ kistérségi szintq intézmények több információval rendelkeznek a helyi versenyképességi tényezQk állapotáról (termelési hagyományok, munkaerQ-piac, jövQbeli fejlesztési elképzelések, irányvonalak, a vállalkozói szféra struktúrája). A területi versenyképesség javítását szolgáló helyi beruházás-ösztönzés hatékonyságának fokozását e fejlesztések regionalizációja, ill. a regionális szintq fejlesztéspolitikai szereplQk befektetés-ösztönzési folyamatban biztosított intenzív részvételét tudja leginkább elQsegíteni.
Ugyanakkor a nagyberuházásokért folyó versenyben az erQsebb alkupozíció megteremtéséhez a gazdaságfejlesztési politika központi szintq szereplQinek a szerepvállalása, aktív részvétele is szükséges. A befektetés-ösztönzéshez közvetlenül kapcsolódó promóciós ill. kiajánlási tevékenységet olyan hatékony, e célra létrehozott területi ügynökségek biztosíthatják, melyek szoros, intézményesített kapcsolatban állnak a regionális fejlesztési ügynökségekkel és a regionális fejlesztési tanáccsal, valamint a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarákkal.
Az állami beruházás-ösztönzés során elQnyben kell részesíteni a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségeket ill. a fejletlenebb régiókat. E térségek súlyos tQkehiánnyal küzdenek, mely orvoslása nélkül lehetetlen a gazdasági élet fellendítése. Emellett továbbra is fontos cél az ipari válságtérségekben  Kelet-Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén megye - barnamezQs beruházások ösztönzése támogatása.
Külön hangsúlyt kell helyezni a regionális növekedési pólusokba irányuló tQkebefektetések ösztönzésére. Annak érdekében, hogy e növekedési pólusok gazdasági térszervezQ szerepet töltsenek be, ill. innovációs központként hozzájárulnak az innováció térbeli terjedéséhez, fokozzák a vidéki pólusok népességmegtartó képességét, elsQsorban a magasabb hozzáadott értéket termelQ, innováció-orientált befektetéseket kell ösztönözni.
A kiegyensúlyozott területi fejlQdés, ill. a területi munkamegosztás jegyében hangsúlyozni kell a regionális decentrumok befektetésösztönzQ képességének növelését is. A régión belül a regionális központ egyoldalú, elszigetelt fejlQdésének elkerülése érdekében, ellenpólusokat kell teremteni, melyek a regionális központok hatókörén kívül esQ térségek felé is képesek gazdasági húzóerQként szolgálni.
Az ország fejlettebb észak-nyugati területein, és a fQváros környezetében elsQsorban a nagy hozzáadott értéket teremtQ, kvalifikált munkaerQt foglalkoztató gazdasági tevékenységek megtelepedését szükséges ösztönözni, míg a legválságosabb helyzetq régiókban elsQsorban a nagy foglalkoztatási hatású beruházások kívánatosak.
A külsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatásának feltétele, hogy új erQforrásokat, elsQsorban tQkét tudjanak szerezni. Erre a helyi adottságokra építkezQ, tudatos, térségspecifikus fejlesztéspolitika, koncentrált állami támogatáspolitika alkalmazása, a helyi kezdeményezések ösztönzése, településközi együttmqködések mellett nyílik lehetQség.
A kiemelt térségtípusok, mint Balaton, Tisza térség a befektetésösztönzés szempontjából külön figyelmet, speciális kezelést , stratégiát igényelnek, mely elsQsorban a természeti adottságok megQrzésével, fejlesztésével egyetemben megvalósuló fejlesztéspolitika révén nyilvánul meg. A Balaton esetében továbbá a befektetésösztönzésnek a színvonal emelésére ill. a szolgáltatások körének bQvítésére, differenciálására kell irányulnia. A Tisza térségben a befektetésösztönzés célterülete szintén a turizmus, ill. a helyi adottságokat kihasználó fejlesztések, mint pl.: hajóépítés, ökológiai rendszerhez igazodó agrárgazdaság.
Magyarország határ menti térségei – az észak-nyugati országrész kivételével – többnyire elmaradott, alacsony társadalmi-gazdasági státuszúak. Felzárkózásuk szempontjából ugyanakkor kitörést jelenthet e földrajzi adottság, a határ menti gazdasági kapcsolatok revitalizálásának köszönhetQen. Mindehhez közös regionális programok, összehangolt befektetés-ösztönzés szükséges.

Kis- és középvállalkozás (KKV) politika

A KKV politika fQ célkitqzései közé tartozik a vállalkozások versenyképességének javítása a technológiai fejlesztéseken, vállalkozói kultúra fejlesztésén, a piaci pozíció javításán, hálózati együttmqködések ösztönzésén (vertikális és horizontális együttmqködések egyaránt), ill. az informatikai kultúra fejlesztésén keresztül, mellyel nagymértékben hozzájárul a területi versenyképesség növeléséhez.
A mikro-, kis- és középvállalkozások társadalmi, gazdasági folyamatokra gyakorolt hatásai elsQsorban helyi, kistérségi szinten jelentkeznek. Ezért a KKV-k alapvetQen fontos szerepet játszanak a helyi, térségi gazdaság és társadalom mqködésében, versenyképességük biztosítása kiemelt területpolitikai cél. A KKV-k fejlesztése csak a regionális adottságokhoz igazodva, a vállalkozásokhoz közeli (helyi) ügyintézéssel lehet hatékony. Éppen ezért a KKV politika támogatás jellegq eszközeit és a KKV-k mqködését segítQ intézményeket regionális szinten célszerq mqködtetni. A KKV fejlesztés régiókhoz történQ delegálása lehetQvé teszi térségspecifikus fejlesztési célok kijelölését, kedvezményezett ill. speciális térségek kiemelt kezelését, a források helyi döntéseken alapuló felhasználását, ill. a KKV mqködését segítQ intézmények aktívabb szerepvállalását, az együttmqködési készség fokozását.
A KKV-k tQkeellátottságának javítása az egyik legfontosabb célja a hazai KKV szektor fejlesztésének. Ebben kiemelt szerepet játszanak - ennélfogva hangsúlyosabb kezelést igényelnek  a regionális vállalkozásfejlesztési intézmények. Szükséges a KKV-k fejlesztésének megvalósítása, hitellehetQségeik bQvítése érdekében a különbözQ pénzügyi közvetítQk ösztönzése, a kölcsönös érdekeltség feltételeinek megteremtése. A helyi, térségi fejlesztési programokhoz kapcsolódóan, azokban a szektorokban, ahol erre lehetQség van, ösztönözni kell a köz és magánszféra együttmqködésén alapuló projektek megvalósítását.
Biztosítani kell a KKV-k információszolgáltatását a vállalkozásfejlesztési intézmények szolgáltatásainak fejlesztése, azok elérhetQségének javítása révén. Ennek megfelelQen szervezeti hálózatot kell mqködtetni, mely kistérségi szinten is biztosítja a vállalkozások számára a legaktuálisabb, legszükségesebb információkat.
Meg kell teremteni, elsQsorban a kistelepülések vonatkozásában, a helyi vállalkozások fejlQdésének alapfeltételét képezQ vállalkozói infrastrukturális hátteret. A kisebb vállalkozások is meghatározó szerepet töltenek be egy-egy település, kistérség gazdasági életében, foglalkozatásában. Ennélfogva ezen cégek adott térségbe történQ települését is ösztönözni kell például a telephelyfejlesztés, vállalkozói infrastruktúra fejlesztés révén, melyben kiemelt szerepet kell vállalnia az állami finanszírozású fejlesztési programoknak.
A területi egyenlQtlenségek csökkentése érdekében bizonyos térségi preferenciák alkalmazására a KKV politikán belül is szükség van akár régiókban, akár településkategóriákban, akár térségtípusokban gondolkodunk. Természetesen az ország egészében kiemelten fontos a KKV fejlesztés a KKV-k alacsony tQkeellátottsága, gyenge piaci pozíciója, a vállalkozói és az informatikai kultúra hiányosságai miatt. Ugyanakkor a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetq térségek esetében erQteljesebb ösztönzésre van szükség a versenyképesség növelése, a vállalkozói kultúra fejlesztése érdekében. E térségekben kevesebb lehetQség van beszállítói hálózatok kialakítására, és az információs gazdaság, információs társadalom tekintetében is hátrányosabb a KKV-k pozíciója.
A regionális pólusok, decentrumok gazdasági húzóerejének a KKV-k tevékenységén keresztül is meg kell nyilvánulnia a gazdasági térszervezQ erQ értelmében. Ehhez e térségek esetében a beszállítói hálózatok, KKV-k közti együttmqködések, klaszterek kialakítása, a KKV kultúra továbbá az innováció felé irányuló adaptációs képesség erQsítése cél. Ennek eredményeként jöhet létre magas hozzáadott értéket termelQ KKV szektor.
Több, speciális adottságokkal rendelkezQ térségtípus esetén is (agrár-térségek, magas arányú cigány népességq térségek, tanyás térségek) a felzárkózás egyik legfQbb esélyét a helyi, foglalkoztatást biztosító vállalkozások támogatása képezi. (Agrár-térségekben kis-léptékq, kézimunka igényes tevékenységek bevezetése a gazdaságon belüli több lábon állás elQsegítése érdekében, tanyasi térségekben a tanyasi tájgazdálkodásra, piacképes biogazdálkodásra és a megújuló anyagok feldolgozására épülQ kisiparosi tevékenység feltámasztása, a magas arányú cigány népességgel rendelkezQ térségekben a cigány népesség munkaerQpiacra történQ bevezetése érdekében hagyományos és modern tevékenységek felélesztése, támogatása.)
A határ menti térségek számára a földrajzi elhelyezkedés a csatlakozást követQen új lehetQséget kínál a KKV-k fejlesztése, pozícióerQsítése szempontjából a hazai KKV-k szomszédos országokban való hosszú távú, tartós jelenléte révén. Ehhez a határon átnyúló együttmqködések ösztönzése, közös fejlesztéspolitikai akciók lebonyolítása, kedvezQ vállalkozói feltételek biztosítása szükséges.
A hazai településhálózat egyik legmeghatározóbb jellegzetessége, hogy a gazdasági fejlQdés gócpontjait az ország egészében a nagy ill. középvárosok adják, a kistelepülések gazdaságilag jelentQs versenyhátrányban vannak. A kisvárosok, kistelepülések fennmaradása, jobb élhetQsége érdekében külön beavatkozási területként kell kezelni ezt a településkategóriát. A kistelepüléseken a gazdasági élet fellendítése, rosszabb esetben beindítása a gyengébb érdekérvényesítQ képesség következében nagyobb állami szerepvállalást igényel, mely a gyakorlatban többlettámogatás, magasabb támogatási ráta biztosításában, ill. a vállalkozások piacra jutási támogatásának, együttmqködési, hálózatépítési képességének kiemelt finanszírozásában kell megjelennie.
Innovációs politika

Az innovációs fejlesztéspolitikának elQ kell segítenie a magyar gazdaság tudásra és innovációra alapozott fejlQdését, hozzá kell járulnia a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a minQségi munkahelyek számának növeléséhez, továbbá az esetben, ha kiemelten támogatja a társadalmilag-gazdaságilag elmaradott térségekben az innovatív környezet létrejöttét, közvetetten a területi egyenlQtlenségek mérsékléséhez is hozzájárul. Az innováció térbeli terjedésének régió színtq koordinációja erQsítheti a regionalizációs folyamatot, hozzájárulhat, hogy a magyar régiók nemzetközi szinten is sikeresek, versenyképesek legyenek.
A decentralizációt, a helyi innovációs potenciál növelését, hatékony koordinációját szolgálhatja a Regionális Innovációs Ügynökségek létrehozása, melyek összefogják a kormányzati és térségi szereplQk munkáját. Ezzel erQsödik a régiók innovációs tervezése (pl. regionális innovációs stratégiák elkészítése a régiós adottságokra alapozva), nQ az innováció fejlesztéshez kapcsolódó források feletti kompetenciájuk (a szakpolitika iránymutatásával és a helyi sajátosságok figyelembevételével).
Továbbra is fennáll, hogy a szektor döntQ mértékq koncentrációja a Budapest, és kisebb mértékben néhány nagy regionális szerepkörq városban van (Szeged, Debrecen, Pécs). Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúli, illetve az Észak-Magyarországi régió K+F potenciálja jelentQsen elmarad a többi régióétól. Törekedni kell - Budapestet nem visszafogva  az egyközpontúság oldására, a K+F területi diverzifikációjára (kiemelten a fenti két régió K+F terén történQ megerQsítésére).
Az innovációs politikának kiemelten kell kezelnie Budapestet és agglomerációját, annak nemzetközi szerepe, és országosan kiemelt K+F és innovációs potenciálja miatt.
Célszerq lenne ugyanakkor, ha a nagyobb innovációs beruházások, mint a tudásközpontok kiépítése a regionális növekedési pólusokban állami koordinációval mennének végbe, míg a KKV-k (melyek a regionális szintq versenyképesség motorjai) támogatása régiósan mqködne (decentralizáció). Azonban a decentralizációt mindenképpen állami szintq ajánlásokkal kell hatékonnyá és területfejlesztési szempontból elfogadhatóvá tenni. Az innováció terjedésének térbeli mivoltából adódóan az állami szakpolitika csak akkor lehet hatásos, ha összhangban van a régiók innovációs helyzetével és céljaival, továbbá az innováció térbeli terjedése a régiók koordinációjával megy végbe (tehát ha az államilag támogatott közvetítQ intézmények, központok helyének kijelölését a régiók hajtják végre).
A területpolitika szempontjából kiemelt, hogy az innováció terjedése ne álljon meg bizonyos területi csomópontokban (Budapest, regionális központok, mqködQ tQke befektetési célpontok), hanem hatásosan, közvetítQ, transzfer intézmények segítségével az ország, a régiók egészében elterjedjen, így elQsegítve a kiegyensúlyozott területi fejlQdést, a területi felzárkózást. A külsQ és belsQ perifériákban, az elmaradott területeken, különösen azok térségi központjaiban, kiemelten szükséges a KKV-k felé ható innovációt közvetítQ (transzfer) intézmények létrejöttét kormányzatilag támogatni, mivel ezekben a térségekben ezek nem, vagy csak késve jönnének létre.

Turizmuspolitika

A turizmus fejlesztése közvetlenül járul hozzá a területi versenyképesség erQsítéséhez. Egyre több régióban, térségben és településen tekintik húzóágazatnak, mivel a turizmusban a versenyképesség elérése gyorsabban lehetséges, mint a nyersanyag- és energiaigényes ágazatoknál, vagy akár a korszerq technológiát és magas szakképzettséget igénylQ ágazatoknál. A régiók, térségek, települések gazdaságának a helyi adottságok, értékek, valamint a fejlQdési potenciál kihasználása szempontjából kiemelten fontos a turizmus fejlesztése, amely az endogén növekedési lehetQségek, a gazdaság szerkezeti átalakításának és diverzifikálásának, valamint a munkahelyteremtésnek (élQmunka-igényes ágazat) egyik kiemelt forrását jelenti. Magyarország turisztikai kínálatát jellemzQ területi koncentrációt (Balaton, Budapest) az elmúlt évtizedben megvalósult fejlesztések csak részben tudták oldani,
A turizmus jellemzQen térhez  régióhoz, térséghez, tájhoz és településhez  kötött szabadidQs tevékenység ill. gazdasági ágazat, - a turista egy területi egységet (desztinációt) választ uticéljául - a turisztikai termék elemeknek adott térségen belül kell összehangolt egységet alkotniuk, a turizmus piacán az egyes földrajzi helyeket, területegységeket lehet kommunikálni és „értékesíteni”. Ugyanakkor az idegenforgalmi szektor szerepe sok esetben kiemelkedQen nagy a területi fejlQdés szempontjából. Egyrészt bizonyos turizmusra specializálódott térségek - pl. Balaton - fejlQdését alapvetQen befolyásolja a turizmus alakulása, másrészt pedig - a környezeti, természeti és népi-kulturális értékek iránti igény fokozódásával - a turizmus és rekreáció bizonyos formái a kiüresedQ funkciójú rurális, aprófalvas térségek jelentQs részének az elsQdleges kitörési pontot, ill. megújulási lehetQséget kínálja.
A turizmus hatékony fejlesztését, szervezését és mqködtetését kizárólag területi szemlélettel, a szubszidiaritás elvét figyelembe véve, decentralizált fejlesztéspolitikával támogatva lehet hatékonyan biztosítani. Fontos, hogy az egyes térségek, tájak turizmusának fejlesztése az adott térség komplex fejlesztési tevékenységének (vagyis saját programjának) szerves részeként, és ne csak egy nemzeti szintq szakágazat külsQ beavatkozásaként valósuljon meg. A nemzeti szintq turisztikai stratégiai tervezési és nemzeti promóciós feladatok, az országos szintq fejlesztési-programozási, szabályozási, érdekérvényesítési, továbbá szakmai koordinációs, kutatási, ellenQrzési, minQségbiztosítási, valamint nemzetközi együttmqködési és képviseleti tevékenyég mellett a turizmusfejlesztés tervezése és eszközrendszere jellemzQen regionális szinten kell, hogy szervezQdjék. Természetesen a szakmai szempontok érvényesítéséhez, a nemzeti szintq koordináció biztosításához és az egységes arculatformálás érdekében a turizmusért felelQs központi kormányzati szerv proaktív partneri szakmai szerepvállalása elengedhetetlen.
Ugyanakkor fontos, hogy a térségi léptékq - ideálisan egy-egy sajátosságot kihangsúlyozó, vagyis tematikus  turizmusfejlesztési projektek ne a statisztikai kistérségi lehatárolások egységeire  s fQképp ne ezek elnevezésére  épüljenek, hanem sokkal inkább a sajátosságokat jobban kifejezQ, térségi márkanévként is eladható földrajzi, ill. néprajzi tájakra, kistájakra szervezQdjenek.
A turizmus fenntartható fejlesztéséhez és versenyképessé tételéhez elengedhetetlen a térségi (vagy desztinációs) turisztikai menedzsment rendszer kiépítése mindenekelQtt regionális szinten, de ahol a turizmus alapvetQ gazdasági szerepet játszik a térség életében, ott alacsonyabb  kistérségi vagy helyi  szinten is. A desztinációs turisztikai menedzsment szervezetek kialakításánál a következQ alapelveket indokolt szem elQtt tartani: 1) át kell fogniuk a turizmus térségi fejlesztésének és menedzsmentjének teljes folyamatát (a tervezéstQl kezdve a megvalósításon, az innováció, a menedzsmenten keresztül a térségi marketingig, monitoringig); ezért 2) szakmailag felkészültnek 3) a fejlesztések koordinációjára képesnek (tekintettel a turizmusban szerepet játszó különbözQ partnerek nagy számára) és 4) folyamatos szakmai mqködésük biztosítottnak és eredményeiket illetQen számon kérhetQnek kell lenniük.
Célszerq, hogy a jövQben a regionális turisztikai testületek (jelenleg Regionális Idegenforgalmi Bizottságok) a regionális fejlesztési tanácsokhoz kapcsoltan  pl. azok szakmai bizottságaként - mqködjenek, míg a régió turisztikai menedzsment szervezetei is a regionális döntéshozatali szerv munkaszervezetéhez kapcsolódóan végezzék munkájukat.
AlapvetQ követelmény a vonzerQk, szolgáltatások, a turisztikai infrastruktúra és a marketing térségileg összehangolt integrált rendszerének kialakítása. Az önálló turisztikai arculat megteremtése, a hatékony stratégiai fejlesztés érekében a turizmus tervezése, programozása és fejlesztése során erQsödnie kell a térségi desztinációs szemléletnek (hiszen a tájak, városok, régiók maguk a termékek a turizmus piacán). Ehhez elengedhetetlen az összehangolt és szervezetileg szabályozott intenzív együttmqködés a terület- ill. térségfejlesztés szereplQivel (kiemelten tervezési-statisztikai és turisztikai régiók), a területileg dekoncentrált szervekkel, valamint a régió, a megye, a kistérség és a települési önkormányzatok intézményeivel.
A turizmusfejlesztés (fejlesztési, támogatási, beruházás ösztönzési politika, tervezés-programozás, pályáztatás) során fokozottan szükséges figyelembe venni a Magyarország turisztikai kínálatát jellemzQ országos és regionális szintq területi koncentráció csökkentésének szempontját is, jóllehet ennek a szempontnak az érvényesítése nem jelentheti a hazai kiemelt turisztikai célterületek fejlesztésének elmaradását. A turisztikai forgalom szétterítésének kiemelt eleme a háttérterületek adottságain alapuló speciális turisztikai kínálat fejlesztése, valamint a kínálati elemek integrálása a turisztikai termékekbe.
A magyarországi turizmus nemzetközi versenyképességének a megteremtésének csak egyik rendezQ elve a területi és regionális különbségek csökkentése a kínálat diverzifikálásával, a második fejlesztési elv azonban a nemzetközi versenyképesség szempontjából még ennél is fontosabb, azaz az országosan és regionálisan kiemelt jelentQségq vonzerQk, desztinációk nemzetközi versenyképességének a megQrzése és folyamatos továbbfejlesztése. A turizmus eredményesebb és hatékonyabb stratégiai fejlesztésére nézve különösen fontos a priorizálás, ezen belül különösen a fejlesztési források területi (területi koncentráció) és tartalmi priorizálása (tematikus koncentráció). A 2007-13-as idQszak hatékony fejlesztése érdekében országos és regionális szinten döntést kell hozni a kiemelt fejlesztések körérQl a következQ öt területen: 1. a kiemelten fejlesztendQ turisztikai desztinációk; 2. kiemelten fejlesztendQ turisztikai attrakciók; 3. a kiemelten fejlesztendQ turisztikai termékek; 4. kiemelt innovatív turisztikai beruházások, nagy projektek és 5. a kiemelt fejlesztési programok.
A jelenlegi (kiemelt) üdülQkörzetek jelenlegi rendszerének felülvizsgálata szükséges, mivel a turizmus feltételei, a kereslet és kínálat jelentQsen megváltozott az elmúlt években, és ezt a (kiemelt) üdülQkörzetek meghatározása már nem követi. A fejlesztések hatásának mérése, nyomon követése, pályáztatása indokolja a KSH területi számjel-besorolásával való összhang megteremtését, a szükséges területi felülvizsgálatokkal egy idQben a turizmust érintQ területi számjelrendszer pontosítását.
A turizmus jellegébQl adódóan olyan ágazat, ahol területileg kettQs fejlesztési szemléletet kell érvényesíteni, azaz kiemelt cél a jó adottságú területek továbbfejlesztése, de ezzel párhuzamosan szükséges az országos, vagy regionális összevetésben szerényebb teljesítménnyel rendelkezQ, de a helyi gazdaság és társadalom fejlQdése szempontjából fontos területek fejlesztése is. A turizmusfejlesztés szempontjából sajátos adottságú térségek és helyek a fejlesztés célterületévé (a turizmus gazdasági versenyképességi és területi kiegyenlítést szolgáló szerepétQl nem tekinthetünk el) csak akkor válhatnak, ha azok önmagukban vagy értékesítQ hálózati rendszerbe kapcsolva, térségi turisztikai szakmai szervezetek által menedzselve alkalmasak megfelelQ minQséget és a turista szükségleteinek teljes kielégítését biztosító ún. turisztikai termékek létrehozására. Ezek az adottságok részben koncentrálódnak földrajzi tájegységekre, kapcsolódnak a turizmus szempontjából kitüntetett, térbeli kontinuitást mutató természeti és kulturális adottsághoz, másrészt diverz módon, egyes országrészeket érintQen, másrészt az ország egészén, ill. esetenként határon átnyúló módon jelennek meg.
A turizmus fejlesztésének térség-specifikus prioritásai az alábbiak:
A nemzetközi turisztikai versenyképesség koncepcionálisan megalapozott megerQsítése szükséges a globális jelentQségq Budapest és az európai jelentQségq Balaton esetében. Cél elsQsorban innovatív, komplex minQségi és egyedi turisztikai fejlesztések révén egy nemzetközileg is versenyképes és attraktív idegenforgalmi portfolió kialakítása. Területileg fontos célkitqzés annak ösztönzése, hogy e top turisztikai márka-desztinációkhoz az ország többi  fQképp e területekkel szomszédos - térsége is speciális együttmqködési és hálózati kooperációkon keresztül turisztikai kínálatával mind intenzívebben kapcsolódhasson. További kiemelt területpolitikai célok: új nemzetközi piacok megnyeréséhez a nemzetközi kooperációk erQsítése, továbbá a területileg differenciált célcsoport-, beruházás- és megvalósítás-orientált integrált fejlesztés elvének a megvalósítása.
A kiemelkedQ turisztikai célterületek - a fQváros és a Balaton mellett, további 3 kiemelt üdülQkörzet (Velencei-tó  Vértes, Tisza-tó, Dunakanyar), valamint a hosszú távon is versenyképes desztinációvá fejleszthetQ nemzetközi és országos jelentQségq kiemelt turisztikai célterületek - hosszú távú versenyképességének fejlesztése kiemelkedQen fontos. A fejlesztés legfontosabb szempontjai: a település- és térségközi kooperáció az erQsebb, intenzívebb regionális vonzási hatás megteremtése érdekében; a kínálat specializálása és a fejlesztés fókuszálása egyetlen, vagy kevés számú magkompetenciára, turisztikai termékre és célcsoportra; a potenciális küldQ területek irányában a kényelmes, gyors és multiopcionális elérhetQség biztosítása, továbbá értékesítési kooperációk és stratégiai együttmqködések (kiemelten turisztikai klaszterek), partnerségek kötése.
A regionális és helyi jelentQségq turisztikai desztinációk fejlesztésének kiemelt eleme kell, hogy legyen a területi, települési szintekhez, sajátos tájegységekhez, vagy az értékesítési, fejlesztési együttmqködési szövetségekhez kapcsolódó desztináció menedzsment szervezetek felállítása és határozott fejlesztési stratégiák kidolgozása (koncentráció, priorizálás). Ezen desztinációk eredményes turisztikai fejlesztésének a specializáció mellett a legfontosabb elemei: a turisztikai kínálati elemek térségi összekapcsolása és egységes turisztikai attrakcióvá, komplex és minQségi térségi turisztikai termékké való fejlesztése; a közlekedési tengelyekhez, regionális és helyi küldQ területekhez, továbbá az országos és nemzetközi jelentQségq turisztikai desztinációkhoz való széleskörq intenzív kapcsolat megteremtése (kiemelten infrastrukturális, információs, virtuális, szakmai); valamint a speciális kínálati elemek mentén integrált fejlesztések ösztönzése, továbbá horizontális és vertikális értékesítési és szakmai együttmqködési kooperációk (kiemelten tematikus és hálózati kooperációk) megteremtése.
A speciális természeti (kiemelten Nemzeti Parkok, Natúrparkok, Natura 2000 területek, természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek, álló- és folyóvizek) és kulturális adottságokkal, örökség értékekkel rendelkezQ térségek (pl. világörökségi helyszínek, történelmi városok, jelentQs múzeumok, muzeális létesítmény együttesek, kiemelt fesztivál- és konferencia helyszínek), kultúrtájak karakterüknek megfelelQ speciális turisztikai fejlesztést kívánnak. Ezekben a magyar örökség-térségekben az unikális vonzerQk, turisztikai hungarikumok (így történelmi, vallási, kulturális, szellemi, tudományos, technikai, természeti és épített örökségünk) sokoldalú és magas költést lehetQvé tevQ hasznosításához a többféle szolgáltatás összehangolt kínálataként megjelenQ speciális és tematikus turisztikai termék- és programcsomagok kínálatának a bQvítése az elsQdleges. A turisztikai termékfejlesztés, ill. tervezés folyamatában a környezetvédelem, az örökségi értékek fenntartható hasznosítása, a tájidentitás és táj ill. régió specifikus jellegek erQsítése, valamint a minQségi turisztikai hasznosítást biztosító infrastruktúra és az egyedi és autentikus élményt nyújtó modern látogatóbarát szolgáltatási rendszerek, továbbá hálózati együttmqködések (pl. turisztikai utak, kínálati integráció, határon átnyúló és interregionális együttmqködések) fejlesztése kiemelt helyet kell, hogy kapjon.
Gyógy- és üdülQhelyek: A legerQsebb hazai turisztikai kínálati elem, elsQsorban hazánk világviszonylatban is kiemelkedQ gyógy- és termálvíz adottságaira épülQ, komplex kritériumoknak megfelelQ településeinek integrált turisztikai fejlesztése indokolt. Területi szempontból a fejlesztés kiemelt elemei: az egészségturisztikai és idegenforgalmi kínálat térségileg összehangolt célcsoport-orientált egyedi arculatú fejlesztése (fejlesztési klaszterek); a stratégiai fejlesztést és menedzsmentet biztosító gyógy- ill. üdülQhelyi igazgatási intézmények kialakítása; a gyógy -és idegenforgalmi kínálat tematikus, a szabadidQ eltöltési kínálat minQségi bQvítését szolgáló és a regionális adottságokhoz kapcsolódó organikus építészeti fejlesztése, valamint a térségi hálózati együttmqködések ösztönzése (kiemelten termálklaszterek).
A speciális földrajzi adottságú térségek közül a határ menti térségek turisztikai fejlesztése során kiemelt feladat a kétoldalú turisztikai szakmai együttmqködések (kiemelten tervezési, fejlesztési, pályázási, információs, marketing és értékesítési) és kulturális kapcsolatok intenzívebbé tétele, a közös adottságokon alapuló határon átnyúló közös térségi turisztikai kínálat kialakítása, összehangolt infrastruktúra fejlesztések, valamint az integrált tájékoztató, információs rendszerek, továbbá közös marketing és értékesítési együttmqködési hálózatok megteremtése. A nemzeti kisebbségek által lakott térségek fejlesztése során kiemelten fontos a térségek, települések népi hagyományaira és egyedi kulturális értékeire alapuló alternatív örökség-turisztikai kínálat fejlesztése (térségi örökségközpontok), a hazai és nemzetközi hálózati együttmqködési kapcsolatok erQsítése, továbbá az egyedi adottságok megjelenítése a térségi és településmarketingben.
Az elmaradott, hátrányos helyzetq térségek jelentQs részébe, valamint különösen a táji értékekben gazdag és az aprófalvas vidéki térségekben és a turizmus különösen fontos szerephez jut, mint a csökkenQ vagy kiesQ mezQgazdasági jövedelmek pótlásának és a vidéki lakosság helybe való megélhetésének fontos lehetQsége, elsQsorban a természeti táji értékekben, ill. kulturális épített vonzerQkben gazdag térségekben. Éppen ezért a falusi turizmus, ökoturizmus, vidéki és agroturizmus, a bor- a lovas és aktívturizmus támogatása kiemelt prioritást kell, hogy kapjon még akkor is, ha ezek fQleg csak a hazai piacon válhatnak meghatározó termékekké. Fontos, hogy e térségek turizmusának fejlesztésében az endogén saját adottságok kiaknázása - kulturtáj, szellemi, kulturális, természeti örökség, helyi termék, gazdasági tevékenység vagy az etnikai, kisebbségi, népi táji-történeti tagozódásból adódó – kapjon prioritást. E térségekben a fenntartható turizmus jól szolgálhatja a társadalmi-gazdasági megújulást, a helyi identitás megerQsödését és az elmaradott illetve esetenként funkciójukat vesztett térségek dinamizálását. Fontos azonban, hogy a fejlesztések e térségekben olyan fenntartható turizmust ösztönözzenek, mely az értékek megQrzését, az identitás erQsödését erQsíti és melynek hasznait túlnyomóan az ott élQk élvezik.

Foglalkoztatáspolitika

A foglalkoztatottság, munkanélküliség területi különbségei összefüggenek a gazdaság teljesítQképességével, befolyásolják a lakosság jövedelmi viszonyait, életkörülményeit. Ezért a foglalkoztatás bQvítése az OTK átfogó céljai közül a területi versenyképesség növeléséhez, illetve az életminQség térségi különbségeinek mérsékléséhez, és a fenntarthatóság érvényesítéséhez járul hozzá.
Az 1990-es évek gazdasági átalakulása térségenként rendkívül differenciáltan ment végbe, melynek eredményeképp a régiók között, illetve kistérségi és helyi szinten jelentQs munkaerQ-piaci különbségek alakultak ki. Az ország relatíve magas foglalkoztatottsági szinttel jellemezhetQ, viszonylag fejlett területekre, illetve igen alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel bíró térségekre oszlik. A rossz közlekedési infrastruktúra és tömegközlekedés helyzete gátját képezi a jobb foglalkoztatási lehetQségeket kínáló térségközpontokba irányuló ingázásnak. A területi hátrányoknak erQs szociális dimenziójuk is van, amely különösen jelentQs a roma népesség szempontjából.
A foglalkoztatás bQvítése országos stratégiai cél, amely a munkaerQpiacra való belépés ösztönzése, illetve a munkavállalók és szervezetek alkalmazkodóképességének javítása révén valósul meg. A cél elérésében meghatározó szerepük van a foglalkoztatáspolitika eszközeinek, ám ezek csak más politikák eszközeivel kiegészülve lehetnek igazán eredményesek. Tehát a foglalkoztatás bQvítését nem csupán ágazati, hanem horizontálisan is érvényesítendQ célnak kell tekinteni. Ez a kettQs megközelítés érvényes helyi szinten is.
A foglalkoztatáspolitika több szintq, döntéseit a szubszidiaritás elvének betartásával hozó, decentralizált intézményrendszere, az ország területi igényeit jól kielégíti. A megyei munkaügyi központok és a hozzájuk tartozó 173 kirendeltség lehetQséget adnak arra, hogy a döntésekben valóban a helyi igények játsszanak szerepet. Megyei szinten a döntések meghozatalát munkaügyi tanácsok segítik, amelyben a munkaügyi központok mellett részt vesznek a munkáltatók és munkavállalók képviselQi, valamint a helyi önkormányzat. A források 80%-a így decentralizáltan kerül elosztásra. A jelentQs területi különbségek miatt mindenképpen indokolt a döntések, támogatások megyei, regionális szintq, jelenleg is mqködQ decentralizált gyakorlatának folytatása.
A külsQ, belsQ perifériákon, elmaradott térségekben tapasztalható magas munkanélküliség és inaktivitás miatt a munkahelyteremtés, és -megtartás támogatása mellett a gazdaság igényeihez igazodó átképzés fejlesztése kiemelten kezelendQ. Az alacsony aktivitási ráta miatt különösen fontos cél az inaktívak visszavezetése a munka világába, a tartósan munka nélkül lévQ emberek foglalkoztathatóságának javítása. Ezekben a térségekben különösen szükség van olyan munkaerQpiaci programokra, szolgáltatásokra, amelyek a munkaerQpiacon hátrányos helyzetq emberek, különösen a romák és megváltozott munkaképességq emberek munkaerQpiaci részvételét segítik, támogatják. Ezen programok kidolgozásánál a munkavállalásnak a szociális, lakhatási, egészségügyi problémákból fakadó nehézségeit egyaránt figyelembe kell venni, és a foglalkoztatás és a szociális szolgáltató-rendszer eszközeire, támogatásaira egyaránt építeni kell.
A régiók gazdasági igényeihez igazodó munkaerQ-kínálat biztosítása. Az egyes térségek speciális gazdasági-társadalmi adottságaihoz illeszkedQ, modern ismereteket nyújtó át- és továbbképzések kialakítása, a szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolatok erQsítése.
A munkaerQ-kereslet növelése, a munkahelyteremtQ beruházások és vállalkozások ösztönzése. A hátrányos helyzetq térségeket elQnyben részesítQ munkaerQkereslet-bQvítQ intézkedések, a szociális gazdaság foglalkoztatási lehetQségeinek kihasználása, amely egyúttal a helyi életminQséget is javítja.
Az infrastruktúra fejlesztése, fizikai és virtuális elérhetQség javítása, különös tekintettel a területi mobilitást és ingázást lehetQvé tevQ feltételek megteremtésével.
A területi partnerség, párbeszéd intézményeinek fejlesztése és a különbözQ szereplQk közötti együttmqködés mechanizmusainak, a helyi koordináció megerQsítése, helyi erQforrásokra és lehetQségekre építQ, széles körq partnerségen alapuló kezdeményezések támogatása.
A kistérségi különbségek mellett a településkategóriák közti különbség is meghatározó dimenziója az egyenlQtlenségeknek. Az aprófalvas és tanyás térségekben a foglalkoztatottság növeléséhez elengedhetetlen a fizikai elérhetQség növelése, a munkalehetQséget biztosító térségi központokba, városokba való ingázás lehetQségének támogatása. Emellett a távmunka különbözQ formáinak támogatása elsQsorban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezQk számára teremthet lehetQséget a helyben maradásra, ezáltal javítva az aprófalvak kis, helyi társadalmainak a helyzetét, népességmegtartó és megújuló képességét.
Budapesten és egyes regionális innovációs pólusokban, bizonyos ágazatokban már a munkaerQ-hiány jelei mutatkoznak, míg más helyeken a munkalehetQségek, különösen a minQségi munkahelyek hiánya okoz problémát, amely miatt a magasan képzett munkavállalók elvándorolnak. A munkaerQhiány enyhítésére szükséges egyrészrQl az átképzési programok fokozott támogatása, az oktatás, a képzés és a munkaerQpiac kapcsolatának erQsítése, valamint az inaktívak bevonása a munkaerQpiacra egyrészrQl a foglalkoztathatóságuk javításával, másrészrQl a család és munkavégzés összehangolását segítQ szolgáltatások elérhetQségének biztosítása révén. Az innovációs pólusok esetleges munkaerQ-hiányát, illetve a városkörnyék munkanélküliségét enyhítheti a városkörnyéki munkaerQ mobilizálása az ingázási lehetQségek javítása révén. A magasan képzett munkaerQ helyben tartása érdekében szükség van a munkahelyteremtés ösztönzésére, támogatására különösen a magas hozzáadott értéket termelQ ágazatokban.
Az elmaradott térségekben, illetve a Balaton és Tisza térségben és egyéb, a természeti és kulturális örökségben gazdag településeken és településtípusokban a helyi adottságokra és hagyományokra építkezQ, értékeket teremtQ és bemutató képzéssel integrált foglalkoztatási programok javíthatják a térség népesség- és munkaerQ-megtartó képességét, ezáltal hozzájárulhatnak a fenntarthatóság érvényesüléséhez is.

Oktatáspolitika

Az oktatási ellátás minQsége  a humán infrastruktúra egyik legfontosabb összetevQjeként  meghatározó módon befolyásolja a munkaerQpiacra belépQ fiatalok munkavállalási esélyeit és lehetQségeit. Lényeges, hogy a megfelelQ korosztályok milyen arányban és milyen szakirányokon vesznek részt az oktatásban. A felsQoktatás intézményei és a vállalkozások a képzés, kutatás terén egymás együttmqködQ partnerei lehetnek. Az ország térszerkezetének modernizálásában és a térségi fejlesztésben kiemelt szerepe van a felsQoktatási kutatóhelyeknek a K+F háttér, illetve az innovációk terjedése szempontjából. Az oktatás, képzés szerkezetének helyi-térségi gazdasági igényekhez történQ igazítása, a népesség képzettségi szintjének emelése növelheti az egyes térségek versenyképességét, javíthatja a foglalkoztatottságot, az oktatás mint alapvetQ társadalmi szolgáltatás hozzáférhetQségének javítása, színvonalának emelése pedig az életminQség területi egyenlQtlenségeinek mérséklését eredményezheti.
Az oktatáspolitikai célok megvalósítása során nem csak az ágazati és területi célok összehangolása fontos, hanem a többi humán ágazattal való szoros együttmqködés is, különösen a foglalkoztatás-, és mqvelQdéspolitika céljaival való összhang megteremtése lényeges (pl. képzési programok, könyvtárfejlesztés).
Az oktatás, képzés területén a koordinációs, felügyeleti feladatokat (pl. kerettanterv, felvételi rendszer, a szintek, fokozatok egymásra épülése) központilag kell ellátni.
Decentralizáltan az infrastruktúra fejlesztését, a képzési kínálatot is meg lehet határozni. A felsQoktatás és a szakképzés esetében a régiók lehetnek a decentralizáció ésszerq szintjei. A középiskolai, alapfokú oktatás esetében a feladatok településeket, kistérségi társulásokat érintenek, fontos, hogy ezek koordinálás és a fejlesztési források elosztása megyénél nagyobb szinten ne jelenjen meg. A területpolitikai célok, és az oktatási ágazat elképzeléseinek koordinálását segíthetné, ha a tárca területi szervei (Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok) a regionális fejlesztési tanácsok szakbizottságaként támogatnák a területfejlesztés szereplQit.
Az alapfokú oktatás (óvoda, általános iskola) ellátási problémái a településrendszerrel vannak összefüggésben. Az aprófalvas térségekben a csökkenQ gyereklétszám miatt egyre nehezebb ezek fenntartása, ugyanakkor különösen a magas arányú cigány lakossággal rendelkezQ vidéki térségekben az oktatási rendszer fejlesztése elQtt kihívások állnak: egyrészrQl a növekvQ mennyiségi igény, másrészrQl a cigány gyermekek társadalmi integrációjával összefüggQ szocializációs feladatok. Ezekben a térségekben az intézmények elérhetQségét javítani kell iskolabuszok, a falugondnoki hálózat fejlesztésével, a kistérségi együttmqködés erQsítésével, az innovatív megoldások támogatásával (pl. utazó pedagógusi hálózat, melyben a szaktanárok utaznak a különbözQ helyi iskolákba). A térségek önmagukra találásának, fejlQdési lehetQségeik felismerésének szintén a legjobb eszköze a helyi identitást és hagyományokat is erQsítQ oktatás, ezért fontos, hogy az alapfokú képzési programban nagyobb helyet kapjanak a helyi térségi ismeretek, melyek a helyi-regionális identitástudatot erQsítik.
A középiskolai ellátás kapacitásaiban, infrastrukturális feltételeiben, a továbbtanulásra való felkészítés hatékonyságában meglévQ különbségek kistérségi szinten jelentkeznek, e téren a külsQ és belsQ perifériákra, elmaradott térségekre kell területileg koncentrálni. Ezek azok, ahol a középiskolai kapacitások hiányosak, a továbbtanulási mutatók a legrosszabbak. A térségi esélykülönbségek mérsékléséhez hozzátartozik (közép- és a felsQoktatási képzés esetében egyaránt) a kollégiumi ellátás feltételrendszerének javítása.
A szakképzés területén a kínált szakképzési programok gazdasági igényekhez való igazítása, a vállalkozásokkal közösen kialakítandó, megvalósítandó képzési programok kifejlesztése a legfontosabb feladat, ez az ország egész területén indokolt. A leszakadó térségek gondjait nagymértékben oldhatja népességük képzettségének a helyi igényekhez illeszkedQ átalakítása, színvonalának emelése., míg a gazdaságilag fejlett térségekben jelentQs szakemberhiány van, ami gátja további fejlesztéseknek. Az iskolarendszerq szakképzés feltétele mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni a élethosszig tartó tanulás elvének érvényesítése érdekében, a felnQttképzési programok kialakítására a szükséges intézményrendszer fejlesztésére. Ez nem csak a magas munkanélküliséggel sújtott, elmaradott térségekben fontos, hanem valamennyi munkavállaló számára szükséges a kompetenciafejlesztés (nyelv, informatika).
A Budapest-vidék különbség elsQsorban az oktatás legfelsQ szintjén jelentkezik, ezért fontos a vidéki felsQoktatás, regionális tudásközpontok megerQsítése, az igényekhez igazodó képzési kínálat fejlesztése, a vállalkozásokkal és a K+F szektorral való együttmqködés fejlesztése. Ehhez kapcsolódóan szükséges a szervezetileg megvalósult felsQoktatási integráció tartalommal való megtöltése, több egyetem által megvalósított közös regionális képzések kialakítása.
MqvelQdéspolitika

A mqvelQdés intézményrendszere a mqvészeti ágak kínálatának igénybevételét, a szellemi rekreációt, a szervezett oktatáson kívüli ismeretátadást szolgálja. Szerepet játszik a lakosság életmódjának, innovatív képességeinek, fogyasztói magatartásának, tovább képezhetQségének alakulásában, ilyenformán gazdaságilag is fontos hatású. A kreativitás, mentális képességek fejlesztésén keresztül a mqvelQdéspolitika az egyes térségek tudásbázisának növekedéséhez is hozzájárul. Sajátossága, hogy nehezebben és hosszabb távon befolyásolható, mint az iskolázottság, az oktatásban való részvétel.
A mqvelQdés infrastrukturális fejlesztése csökkenti az életminQség területi egyenlQtlenségeit, a mqvelQdési intézményrendszer elemeinek fejlesztése a turisztikai ágazat fejlesztésére és az kreativitás fejlQdésére is hatást gyakorol, elQsegítve a területi versenyképesség javulását. Hozzájárulhat továbbá a regionális identitás erQsítéséhez ily módon a regionalizmus erQsítéséhez, valamint a nemzeti és nemzetiségi kulturális örökség megQrzésén keresztül a fenntartható fejlQdés biztosításához.
Szükséges erQsíteni a regionális szintq együttmqködés a regionális fejlesztési tanácsok és a tárca regionális szintq testületei között, utóbbiak szakbizottságként segíthetnék a tanácsok munkáját.
A településekhez, kistérségekhez köthetQ intézmények (könyvtár, mqvelQdési ház, múzeum, mozi) fejlesztési forrásait megyei szinten érdemes koordinálni, és decentralizálni. A megyei szinten mqködQ színházak, megyei könyvtárak, levéltárak felújítása, fejlesztése ugyanakkor olyan nagyságrendq beruházásokat igényel, hogy a döntéseket országos vagy regionális szinten lehet tartani.
A kistelepüléseken, különösen az elmaradott kistérségekben a könyvtárak, mqvelQdési intézmények, múzeumok, teleházak infrastruktúrájának, programjaiknak koordinált fejlesztése szükséges a helyi közösségfejlesztés, a népességmegtartás érdekében. Az öregedQ térségekben különösen nagy kihívást jelent az idQskorúak tudati karbantartása , a szellemi leépülés megakadályozása. A mqvelQdési intézmények kisebb településeken is kiépült hálózata lehetQséget kínál az iskolarendszeren kívüli tanfolyamokon, képzésekben való részvételre is, ami a mqvelQdés-, oktatás-, és a foglalkoztatáspolitika közti koordinációját is indokolja, valamint közösségszervezQ potenciálja segítheti a helyi közösség kohézióját és a település megújuló képességét, mely a versenyképességet javíthatja.
A regionális pólusokban és decentrumokban, megyei jogú városokban az intézményrendszer további elemei közül a megyei könyvtárak, színházak, mqvészmozik (megyei jogú városok) hálózatát szükséges kiemelten kezelni. Területi szempontból a mqvelQdés intézményrendszerének sajátossága, hogy részben piaci alapon, illetve nagyvárosokhoz kötQdQen mqködik, az egyenlQtlenségek szempontjából különösen az intézményrendszer magasabb szintjein (mozi, színház), a meghatározó Budapest-vidék különbség mérséklését kell szorgalmazni.
A Balaton térségben, valamint Budapesten különösen fontos a kulturális kínálat diverzifikálása, komplex idegenforgalmi programok beindítása a nemzetközi turisztikai piacon is versenyképes adottságok nagyon kihasználása érdekében (különösen a Balaton térségében fontos a szezon meghosszabbítása)
A magas arányban cigányok lakta térségekben a fiatalok kreatív nevelése, az alkotásvágy újraélesztése az oktatáspolitikával közösen, de az iskolarendszeren kívül is fontos, mely e térségek újraéledését segítheti.

Szociálpolitika

Az eredményes szociálpolitika maximálisan hozzájárul az életminQség területi egyenlQtlenségeinek mérsékléséhez, kedvezQen hathat a demográfiai folyamatokra, csökkentheti a munkaerQ hátrányos helyzetq területekrQl történQ elvándorlását, a népesség elöregedését. Az aktív népesség helyben tartásával a hátrányos helyzetq térségek versenyképessége javul, illetve nem romlik a környezetéhez képest. A szociálpolitika jellegébQl adódóan szorosan összefügg a területpolitikával, hiszen célkitqzése a társadalomban meglévQ egyenlQtlenségek mérséklése és az esélyegyenlQség megteremtése, népességmegtartásra gyakorolt hatásán keresztül kedvezQen hat a versenyképesség, a környezet, a kulturális és épített örökség fenntarthatóságára.
A térségek között meglévQ társadalmi különbségek mérséklése alapvetQen redisztribúciót igényel a kedvezQ helyzetq térségek felQl a hátrányos helyzetqek felé. A regionális társadalmi különbségek mérséklését a központi kormányzat a források differenciált decentralizásán keresztül érvényesíthet. A régiókon belül a különbözQ településtípusok problémáinak kezelése, a szociális ellátórendszer szervezése hatékonyabban mqködhet, kialakítva a települések közötti harmonikus és hatékony feladat- és forrásmegosztást. A szociálpolitika sajátossága, hogy az ellátórendszer az önkormányzatokhoz kötQdik, így irányításában, finanszírozásában elaprózott. A fejlesztések hatékony végrehajtása érdekében alapvetQ erQsíteni az intézményrendszer mqködésének, fejlesztésének koordinációját, az intézményfejlesztést térségi szociális programokkal kiegészítve, utóbbi forrásait szintén regionális szinten decentralizálva. A területpolitika és szociálpolitika egymással szorosan összefüggQ céljainak megvalósításának feltétele, hogy a tárca rendelkezzen olyan regionális szakmai szervezettel, amely együtt tud mqködni a regionális fejlesztés testületeivel.
Budapesten és a növekedési pólusokban, nagyobb városokban elsQsorban a szuburbanizációs és dezurbanizációs folyamatok felerQsödésével együtt járó slumosodás (fizikai és társadalmi erodálódás) és a lakóhelyi szegregáció problémáira kell választ adnia. A leromló belsQ városrészekben a szociális problémák (munkanélküliség, inaktivitás, bqnözés) nagyobb igényt jeleznek a szociálpolitikai megoldásokra. JelentQs problémát jelent ugyanakkor a városokból kiszoruló alacsony státuszú népesség szegregációja, mely vidéki slumok kialakulásához vezet, ahol a társadalmi problémák koncentráltan jelentkeznek és egyre sürgetQbb beavatkozást igényelnek. A városon belüli népesség, illetve a városból kiszorulók szegregációja gyakran összefüggésben van az etnikai hovatartozással, így a nagyvárosokon belül, illetve a városokon túl, falvakban gettók alakulnak ki, melyek problémáinak kezelése komplex programokkal oldható csak meg.
JelentQs problémát jelent az aprófalvas térségek, külsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek elöregedése, elnéptelenedése, illetve egyes térségekben a fiatalok magas arányával a szegény rétegek újratermelQdése. Ez utóbbi különösen jelentQs veszély a magas arányú cigány népességgel rendelkezQ térségekben. A szociális intézményi hálózat kiépítése és javítása elengedhetetlen, azonban a probléma kezelése önmagában a szociális intézményekkel nem oldható meg, ehhez más szakpolitikákkal együtt, közösen kell megoldást találni. Fontos továbbá a falugondnoki és tanyagondnoki hálózat fenntartása és továbbfejlesztése az aprófalvas, illetve tanyás térségek szociális alapellátásának fejlesztése az esélyegyenlQség erQsítése érdekében.
A szociálpolitikai intézkedéseknek elsQsorban a hátrányos helyzetq térségekre kell koncentrálnia. Ezekben a térségekben (elsQsorban Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) az országos szinthez képest magasabb arányban jelentkeznek a szociális ellátások iránti szükségletek. A térségi problémák kezelése szintén fontos a területek népességmegtartó képességének növelése érdekében, hiszen összefüggQ területek elöregedése és az elvándorlás komolyan veszélyezteti mind az életminQség különbségeinek mérséklését (illetve növeli azt) és egyben a terület versenyképességét is rontja. Egyes területek, illetve települések öregedése növeli a szociális ellátórendszer iránti igényt, így az öregedQ népességq területeken önmagában is növelni kell az idQseket érintQ szociális ellátás színvonalát, hogy a szociális ellátáshoz való hozzáférésben az esélyegyenlQség elve érvényesülni tudjon. Az ország egészére jellemzQ kedvezQtlen demográfiai folyamatok (elöregedés) mellett, az ország elmaradott perifériáin a gyermekek és fiatalok (elsQsorban romák) átlagot meghaladó aránya igényli a gyermek- és ifjúság-, családvédelmi szolgálatok fejlesztését, ilyen célú programok végrehajtását.

Egészségpolitika

Az egészségi állapot, mint a humán erQforrás meghatározó eleme, elsQsorban a területi versenyképesség növeléséhez járulhat hozzá, a helyi humán erQforrás felértékelQdésén keresztül pozitívan hat az elmaradott térségek felzárkózási esélyeire. A területi elvek érvényesülése az egészségpolitikában a területi felzárkózást is segíti, ugyanakkor ez a hatás kölcsönös, hiszen a kimagasló társadalmi-területi különbségek önmagukban egészségrontó hatásúak. Az egészségi állapot területi alakulása összhangban van a területi fejlettségi szinttel, így az urbanizáltabb területeken az egészségi állapot kedvezQbb képet mutat, a legalacsonyabb státusú alacsony jövedelemszintq területek viszont egészségi állapotukban is kedvezQtlenebb helyzetben vannak.
Az egészségpolitikai fejlesztések iránti igény tehát a hátrányos helyzetq térségekben fokozottan jelentkezik ugyanakkor a nagyvárosokban egyre nagyobb veszélyt jelentenek az urbanizációból adódó környezeti ártalmak, mindenekelQtt az egyre növekvQ levegQ- és zajszennyezés. Az egészségi állapot összefüggésben van a népesség korösszetételével is, ezért az öregedQ térségekben, településeken az egészségügyi ellátórendszer iránti igény is fokozottan jelentkezik.
Az egészségpolitikában különösen fontos, hogy a problémák az emberekhez legközelebbi szinten, hatékonyan kerüljenek megoldásra. Ennek érdekében a legtöbb feladat és hatáskört célszerq decentralizálni. Az egészségügyi szolgáltatások szervezését, a településhálózat mentén, illetve a kistérségi különbségek mérséklésére irányuló fejlesztéseket célszerq regionális szinten koordinálni, ügyelve arra, hogy minden települési szinten megjelenjen a megfelelQ ellátási szint és minden településrQl könnyen elérhetQ legyen minden szolgáltatás. A regionális szintq ellátásszervezés a szolgáltatások szükségletekhez igazodó, hatékony elosztását valósíthatja meg. A regionális decentralizáció során növekvQ szerepet kaphatnak a területi ellátási szintek szereplQit tömörítQ regionális Egészségügyi Tanácsok, melyek az RFT-k al(szak)bizottságaként segíthetnék elQ az egészség-, és a területpolitika közti koordinációt.
Országos hatáskörben alapvetQen egyes koordinációs feladatoknak kell maradnia, így egységes informatikai rendszer felügyelete, illetve népegészségügyi programok kidolgozása és koordinációja, az országos intézetek fejlesztése.
Az egészségi állapot javításában a legfontosabb a megelQzés erQsítése. A megelQzés erQsítése érdekében alapvetQ fontosságú a jól mqködQ egészségügyi alapellátás elérhetQsége, ezért fontos a háziorvosokkal való ellátottság javítása a külsQ és belsQ perifériákon, elmaradott térségekben, különösen a magas arányú cigány népességgel rendelkezQ és tanyás térségekben. Kistérségi, mikrotérségi szinten szükséges olyan integrált egészségcentrumok kialakítása, amelyek a helyi igényekhez igazodva felvilágosító, tanácsadó, egészségfejlesztQ szolgáltatásokkal segíthetik a megelQzést és lehetQséget nyújtanának helyi problémák megoldásában a többi humán szakterülettel való szorosabb együttmqködésre, a megelQzés (családvédelem, oktatás) vagy akár a rehabilitáció (szociális alapellátás) területén.
A településrendszer különbözQ szintjein eltérQ ellátási színvonal elérése a cél, így a szakorvosi ellátásnak csak nagyobb településeken kell megjelennie, kiegyenlített, policentrikus szerkezetben. A szakorvosi ellátás színvonalának növelése mellett javítani kell a szakorvosi ellátás kisebb településekrQl történQ elérhetQségét, melyet segíthet szakorvosi szqrQbuszok üzemeltetése, különösen az öregedQ térségekben, ellátatlan aprófalvakban, tanyás térségekben, magas arányú cigány népességgel rendelkezQ területeken.
Szükséges régiónként olyan centrumok kialakítása, amelyek igen magas technológiai színvonalú szolgáltatásokat, korszerq diagnosztikai eljárásokat és ellátási formákat tehetnek elérhetQvé minden régióban. Ezeket a magas színvonalú regionális központokat területi általános és szakkórházak egészíthetik ki, melyek a területi szükségletekhez igazodnak.
A területi esélyegyenlQség szempontjából kiemelkedQen fontos a sürgQsségi ellátás elérhetQségének kiegyensúlyozott térszerkezetben történQ fejlesztése, a mentQhálózat sqrqségének javítása a rossz elérhetQségq területeken.

Kulturális örökségvédelem

A kulturális örökség  mely magában foglalja az anyagi-történeti és a szellemi-kulturális örökséget  egyfajta kulturális hozzáadott értékként közvetlenül vagy közvetetten szellemi, kulturális vagy tárgyi-anyagi erQforrás, mint ilyen gazdasági tényezQ. Területfejlesztési szempontból egyaránt fontos a védelme, annak érdekében, hogy hosszú távon is erQforrás maradjon, valamint a fenntartható fejlesztése, azaz, hogy a fejlesztések épülhetnek a benne rejlQ erQforrások kiaknázására és örökségértékeinek kiteljesítésére, illetve további örökségértékek generálására.
Védelme és kezelése ezért egyaránt célozza értékeinek megQrzését és gyarapítását. Védelme elsQsorban az épített és kulturális környezet minQségének megQrzésével, valamint a helyi közösségek megerQsítésével, ezáltal helyben maradásának elQsegítésével a területi különbségek mérsékléséhez, ezáltal a társadalom fenntartható fejlQdéséhez, valamint a gazdasági  fQként turisztikai  és kulturális potenciál növelése révén egyes térségek versenyképességének növekedéséhez járul hozzá.
A magyar világörökségi területek nemzetközi ismertségük révén segítik Magyarország bekapcsolódását a nemzetközi turizmus vérkeringésébe és határokon átívelQ kulturális együttmqködésekkel együtt a magyar kultúra nemzetközi elismertségét is erQsítik.
A kulturális és szellemi örökség fenntartása, bemutatása hozzájárul a regionális identitástudat erQsítéséhez. A kulturális örökség a térségi egyediség egyik legfontosabb hordozója, ezáltal a regionális verseny meghatározó tényezQje.
A belsQ erQforrások dinamizálása érdekében regionális szinten szükséges a kulturális örökség feltárása, olyan komplex fejlesztési programok megalapozásaként, amelyek integráltan kezelik az egyedi örökségvédelmi értékeket és feltárják a kapcsolódó térségi turisztikai és egyéb hasznosítási lehetQségeket, és ezekre összetett fejlesztési kínálattal reagálnak. Az örökségvédelemben és  kezelésben érintett szakterületek (mqemlék- és épített környezet védelme, tájvédelem, közgyqjtemények és kulturális szféra) szempontjait integrálni kell a területi tervezésbe és a területfejlesztésbe a megQrzés és fejlesztés összhangjának biztosítása, valamint az örökség által hordozott térségi egyediségre épülQ, így térségenként egyedi fejlesztési politikák elérése, valamint a térségek és települések egyedi karakterének kialakítása és megQrzése érdekében.
A hazai világörökségi területek jobb menedzsmentjének támogatása, és a különleges, egyedi adottságokra alapozott helyi kezdeményezések támogatása a turisztikai potenciál növelése és az értékvédelem érdekében.
A mqemlékekben és egyéb jelentQs kulturális örökségértékekben (régészeti értékek, kulturális javak) gazdag regionális városi központokban és középvárosokban, valamint az ilyen értékekkel sqrqn rendelkezQ térségekben a kultúra tárgyi emlékeinek és a szellemi örökség megóvásának érdekében az építészeti és kulturális értékek fennmaradásának biztosítása, kulturális gyqjtemények fejlesztése a társadalom mqveltségi szintjének növekedése, kultúraközvetítQ és  teremtQ szerepük és a turisztikai potenciál erQsítése, valamint mindennek a tágabb térségükre való kisugárzása érdekében.
A vidéki térségekben a hagyományos termelési módokat fenntartó, egyedi gyártású, vagy kis szériában készülQ minQségi kézmqves termékeket elQállító támogatása a hagyományos kismesterségek, népi mesterségek, népmqvészet és népi iparmqvészet, az örökségértéket hordozó tájfenntartó gazdálkodási módok, a helyi jellegzetességq, tájspecifikus élelmiszertermékek, valamint a hungarikumok fejlesztése a hozzájuk kapcsolódó szaktudás, gazdálkodási kultúra és táji, népi, nemzetiségi értékek fenntartása, valamint alternatív jövedelemforrások biztosítása érdekében.
ElsQsorban az elmaradott és a táji értékekben gazdag térségekben a történelmi és kulturális értékek korszerq bemutatására alkalmas közösségi terek kialakítása, hagyományteremtés és hagyomány felélesztés támogatása, valamint a kastélyok és várak állagának megóvása és környezetük fejlesztése a turizmus érdekében.

Környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás

A rendelkezésre álló környezeti és természeti javak eltérQ minQsége és mennyisége, a természeti értékek területi védettsége meghatározza, hogy egy-egy térség milyen elQnyökkel és hátrányokkal kapcsolódhat bele a piaci folyamatokba. A turisztikai potenciál és a területi versenyképesség, elsQsorban a vidéki térségekben, hangsúlyozottan függ a helyi adottságoktól. Az életminQséget jelentQs mértékben befolyásolja a lakókörnyezet és a természeti környezet állapota, ezek javítása hozzájárul a lakosság egészségi állapotában, az infrastrukturális ellátottságában és az épített környezet állapotában lévQ területi különbségek mérsékléséhez. A nemzetközi integráció során nagy szerepe van a határmenti térségek közötti környezeti, természetvédelmi és vízügyi együttmqködéseknek, amelyek hozzájárulnak a Kárpát-medence integrált fejlQdéséhez, a környezeti katasztrófák megelQzéséhez, a közös civil kezdeményezéseken keresztül a kultúrák együttmqködéséhez.
A környezet-természetvédelmi és vízgazdálkodási szakpolitika stratégiai rendszerébQl következik, hogy az egyes központi forrásból támogatott környezetvédelmi beavatkozások elsQsorban a Nemzeti Környezetvédelmi Programban meghatározott célok szerint valósulnak meg, azokban a térségekben, ahol a környezet veszélyeztetettsége a legnagyobb, a környezeti problémák a leghangsúlyosabban jelentkeznek, valamint a védett természeti értékek és területek magas szintq oltalmát és kezelését biztosítani kell.
A fenntartható térségfejlQdés ösztönzése érdekében a természetvédelem terén fokozottan szükséges a biológiai fajvédelem és biodiverzitás szempontja mellett a táji, tájökológiai szemlélet erQsítése, a természeti elemek térbeli rendszerét megjelenítQ tájak, mint terület specifikus értékek védelme, a tájvédelmi körzetek körének bQvítése. A Nemzeti Parkok mqködtetése és fejlesztés során az érintett régió(k) intézményeivel szoros partnerség megvalósítása szükséges.
A regionális és ágazati tervekben, programokban különös hangsúlyt kell fektetni a sajátos adottságú térségtípusok speciális fejlesztésére, a tervek és programok stratégiai környezeti vizsgálatánál hangsúlyosan kell figyelembe venni a térségek egyedi sajátosságából következQ eltérQ társadalmi, gazdasági és környezeti adottságait, eltartóképességét és a hatásokkal szembeni eltérQ érzékenységét.
A policentrikus városhálózat érdekében a regionális pólusok környezeti infrastruktúrájának fejlesztése, a környezet védelmét szolgáló közmqvekre való lakossági rácsatlakozások ösztönzése, a tömegközlekedés fejlesztése, a városrehabilitáció és a városi környezetminQség javításának támogatása, környezetbarát energiatermelQ rendszerek elterjesztése szükséges.
A nagyobb városok körül szervezQdQ agglomerációkban és agglomerálódó térségekben az ökológiailag fontos, településeket és településrészeket elválasztó zöldterületek védelme és fejlesztése, az terjeszkedQ jellegq területfoglalás korlátozása, a közlekedési rendszerek összehangolása, a közlekedés káros hatásainak csökkentése, a környezeti infrastruktúrák fejlesztése, a helyi védettségq területek zavartalanságának biztosítása és a beruházásoknál a környezeti szempontok kiemelt figyelembevétele, a zöldmezQs beruházások korlátozása.
Az vidéki térségekben a fenntartható tájhasználat kialakítása érdekében a természetvédelemmel összhangban lévQ mezQgazdasági termelés feltételeinek megteremtése, a tájesztétikai és tájökológiai szempontok érvényesítése, az Qshonos fajok telepítésének és tartásának ösztönzése, az erdQterületeinek természetességének javítása, a helyi értékeket hasznosító és táj adottságokhoz igazodó hagyományos és környezetbarát gazdálkodási módok felélesztése és elterjesztése.
A tanyás térségekben a gazdasági, társadalmi, környezeti állapot felmérése, a megújuló erQforrásokra alapozott egyedi megoldású, alapvetQ infrastruktúrák költséghatékony és környezeti szempontból elQnyös kiépítése. A táj adottságokhoz igazodó környezetbarát gazdálkodási módok elterjesztése és ezek technológiai feltételeinek biztosítása, a falusi és ökoturizmus feltételeinek kialakítása.
Az elmaradott, zömmel aprófalvas térségekben a lakosság helybemaradását biztosító, a helyi adottságokra alapozott környezetbarát termelési struktúrák kialakítása, az egyedi megoldású környezetkímélQ infrastruktúrák kiépítése. A gazdag építészeti, kulturális és természeti örökség megóvása és a turisztikai piacon történQ megfelelQ hasznosítása.
Az ipari szerkezetváltás által érintett településeken a barnamezQs területek hasznosításának (kármentesítés, rehabilitáció) elQtérbe helyezése a zöldmezQs beruházásokkal szemben, azok településszerkezeti problémáinak orvoslása érdekében.
A táji értékekben gazdag területeken és a védett természeti területeken a különleges természeti és táji sajátosságokra alapozott környezetbarát és minQségi turizmus fejlesztése. A Nemzeti Park Igazgatóságok illetékességi területein fogadó és látogató központok, bemutató helyek, tanösvények, oktató központok és erdei iskolák fejlesztése, Natúrparkok kialakítása. A Natura 2000 területeken a gazdaság és az infrastruktúra természetvédelmi szempontokat figyelembe vevQ átalakítása, a területhasználat során az ökológiai folyosók kiemelt védelme, valamint a környezetbarát termelési rendszerek kialakítása, biotermékek elQállítása érdekében, a falusi és ökoturizmus fejlesztése.
A határmenti térségekben a határon átnyúló természet- és környezetvédelmi, ökológiai gazdálkodási rendszerek kiépítése (pl. natúrparkok), a két és többoldalú nemzetközi tervezési és fejlesztési együttmqködési lehetQségek jobb kihasználása, az ökológiai adottságok
A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály) fenyegetett térségekben (Tisza-térség, Duna-völgy, Duna-Tisza köze) és a környezeti szempontból veszélyeztetett határmenti nagytérségekben (Szigetköz, Ormánság) integrált ágazatközi fejlesztési és rehabilitációs programok kidolgozása és végrehajtása, a komplex táj- és környezet-rehabilitáció, a víz-és tájgazdálkodás és az ár- és belvízvédelem érdekében;
A Balaton térségében a tájrehabilitáció, a tájsebek kezelése, a rekultivációk elvégzése, a nem környezetkímélQ mezQgazdasági tevékenységek korlátozása, természetvédelemre, táji adottságokra épülQ gazdálkodási módok kialakítása, a Balaton-part terhelésének korlátozása, az ökológiai egyensúly megQrzése, a nádasok védelme, valamint az eróziót, a Balaton-felvidék aktív tájképvédelme, a környezeti szempontoknak megfelelQ közlekedési hálózat fejlesztése a part menti zsúfoltság csökkentése érdekében.
A növekedési pólusokat összekötQ tengelyek mentén a levegQtisztaság-védelmi, zajvédelmi, természetvédelmi szempontok kiemelt figyelembe vétele az úthálózatfejlesztés és közlekedésfejlesztés során.
A szervezett hulladékgyqjtésbe kapcsolt lakások arányának növelése Észak- és Dél-Alföldön, a Duna-Tisza közén és a belsQ perifériás kistérségekben, a korszerq hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése és a kapcsolódó infrastrukturális ellátó rendszerek kiépítése. A hulladék és szennyvízkezelési rendszerekhez kapcsolódó, új, innovatív környezetvédelmi technológiák elterjesztése a regionális pólusokban, nagyvárosokban, decentrumokban.
A szennyvíztisztító és elvezetQ kapacitások fejlesztése Észak- és Dél-Alföldön, Észak-Magyarországon, a Duna-Tisza közén és a belsQ perifériás kistérségekben, az ivóvízminQség-javító programok végrehajtása elsQsorban az Alföldi érintett településein.
A Duna völgyben a vízi környezet fenntartása, védelme és javítása, a fenntartható vízgazdálkodást és az integrált közösségi vízpolitikát figyelembe véve. A Duna fQ-és mellékágai közötti élQ kapcsolat biztosítása, ökológiai rehabilitációja (ártéri és holtág rekonstrukciók és védett természeti területek rehabilitációja);
A Duna völgyben a vízszennyezés és a vízkárok megelQzése és felszámolása, a vízminQség és az ivóvízbázisok védelme, a környezetvédelmi infrastruktúrák (szennyvíztisztítás és a hulladékgazdálkodás rendszereinek) kiépítésével, az illegális hulladéklerakók felszámolásával;
a Dunakanyarban a tájkép védelme, a partok védelme, Duna völgy alsó szakaszán a magaspartok védelme.


Informatika - hírközlési politika

A tudás, az információ jelentQsen felértékelQdésével, a fejlett információs és kommunikációs technológia (IKT - szélessávú Internet hozzáférés, a magas szintq tartalom és szolgáltatás) terjedésének elQsegítése, együtt az informatikához kapcsolható képzettségek, kézségek fejlesztésének támogatásával a hatékony és innovatív környezet elterjedését, így a területi illetve a nemzetközi versenyképességet erQsíti.
A kommunikációs és információs kapcsolatok fejlesztése ugyanakkor hozzájárulhat a gazdasági (foglalkoztatás) és társadalmi tényezQkben (tudás, ismeretek), az életminQségben (szolgáltatások színvonala), az infrastrukturális viszonyokban (virtuális elérhetQség) meglévQ területi különbségek csökkentéséhez, a területi felzárkóztatáshoz, különösen a periférikus térségek bekapcsolásához.
A fejlett információs és kommunikációs eszközök használata kibQvítheti az országhatáron belüli és a nemzetközi integráció lehetQségeit, felgyorsítva az ország európai térhez való kapcsolódását.
Szükséges, hogy a régiók saját tervezésükkel (regionális információs társadalom stratégiák) segítsék elQ az országos fejlesztés irányait, azért, hogy a szaktárca a fejlesztési stratégia területi dimenzióját ezek figyelembevételével alakíthassa ki. Fontos szempont, hogy figyelemmel kell kísérni a tervezés, a beavatkozások területi szintq eredményét, hatékonyságát, és hogy e monitoring eredményei ténylegesen visszacsatolódjanak a további tervezési folyamatba.
A szakpolitika az egész társadalom fejlesztése szempontjából céloz meg egyes társadalmi csoportokat, intézményeket, személyeket. EbbQl következQen a szaktárca részérQl az egész ország területére általános igény az infokommunikációs infrastruktúra, és az ahhoz kapcsolódó tudás és kézségek fejlesztése.
Azonban a tárca fejlesztési stratégiájában érvényesülnie kell az ezekben a tényezQkben meglévQ területi fejlettségi különbségek figyelembevételének. Az IKT fejlettséget tekintve a keleti országrész gyengébb pozíciója - a tapasztalható fejlQdés ellenére - továbbra is megmaradt, kiemelve olyan megyéket, mint Békés, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun-megye, melyek IKT fejlettsége az országos átlagtól jelentQsen elmarad.
Ugyanakkor a fejlett hálózati és infokommunikációs infrastruktúra, a tartalom és szolgáltatások magas színvonala egyes térségekben illetve településtípusokban piaci alapokon sokkal késQbb, vagy egyáltalán nem alakulna ki. A területpolitika célja tehát, hogy az IKT ágazati fejlesztésénél a támogatási kritériumrendszer kedvezzen az ilyen típusú térségeknek és településeknek. Tehát a területi felzárkózást elQsegítve a külsQ és belsQ perifériákban, elmaradott térségekben, és egyes speciális adottságú térségtípusok esetében, végül bizonyos települési népességkategóriáknál, döntQen a kisebb népességszámúaknál (0-15000 fQ) kiemelt prioritású területeként kell kezelni: az IKT-hoz kapcsolódó infrastruktúrákat (biztonságos, szélessávú hozzáférés), továbbá az infokommunikációs technológiák használatához szükséges kézségeket (digitális írástudás).
A gazdasági versenyképesség fontos tényezQje - az információs társadalom szempontjából - a hatékonyan fejlesztett és alkalmazott digitális tartalom és információ, illetve az ehhez kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele. A regionális tudásbázisok erQsítéséhez járulhat hozzá, ha a tárca a tartalom és szolgáltatás fejlesztések során figyelembe veszi, illetve priorizálja a regionális növekedési pólusokat (melyek egyben tudásközpontok is), így azok hatékonyabban dinamizálhatják, szolgálhatják ki elektronikusan környezetüket.

Közlekedéspolitika

A közlekedéspolitika a területi célkitqzések érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze, éppen ezért alakítása során a területpolitikai és az erre épülQ területrendezési irányelvek és célok messzemenQ figyelembevétele szükséges. A közlekedéspolitika feladata, hogy elQsegítse a fenntartható fejlQdést, javítsa az életkörülményeket, valamint a térségi megközelíthetQséget a társadalmi mobilitás és a versenyképesség fokozása érdekében. A közlekedéspolitikai célok megvalósítása során rendkívül fontos az ágazati és területi célok összehangolása, a közlekedésnek más ágazatokkal (pl. gazdasággal, turizmussal) történQ szinergiájának vizsgálata.
A legfontosabb szakpolitikai prioritások konkrétan tartalmazzák a területpolitikai célok megvalósításához való hozzájárulást. A területi felzárkózás elQsegítése, a területi versenyképesség, valamint az életminQség egyenlQtlenségeinek mérséklése érdekében a különbözQ térségi szinteken eltérQ fejlesztéseket kell alkalmazni, azonban minden szintnek prioritása, az elérhetQség javítása. Ennek alárendelve történhet az országos közút- és vasúthálózat korszerqsítése, a regionális és települési, valamint a hálózati jelentQségq egyes önkormányzati külterületi utak kialakítása.
Valamennyi közlekedési módot érintQ, részben uniós forrásokra épülQ ún. nagyprojektek megvalósítása  a hatalmas beruházási költségek miatt  leginkább állami, központi forrásból történhet (ide tartoznak az országos gyorsforgalmi utak, valamint azok az egy- és kétszámjegyq fQutak, melyek elérik az országhatárt.)
Forrás decentralizációt követQen regionális szinten történQ finanszírozás megvalósulhat közúti mellékúthálózat fejlesztéseknél (alacsonyabb rendq fQútvonalak, települési összekötQ utak építése, fenntartása, kisebb városok elkerülQ, tehermentesítQ útjainak építése), megosztva a megyei közútkezelQ társaságokkal. KiemelendQ, az országban meglévQ több tízezer kilométernyi földút-hálózat szerepe, melyek burkolattal történQ ellátását követQen kedvezQ átjárhatóságot és megközelíthetQséget biztosíthatnának a vidék települései között.
A vasúti mellékvonalak mentén fekvQ állomások, vasúti megállók felújítása, fenntartása, a jármqpark mqködtetése szintén megvalósulhatna regionális, vagy akár önkormányzati forrásokból, mely esetben lehetQség nyílna különbözQ pályázati pénzekbQl e beruházások részbeni finanszírozására.
Vízi közlekedés terén az idényjellegq, turizmushoz kapcsolódó (folyami, tavi) személyszállítás kerülhet regionális szerepkörbe, a teljes infrastruktúrájával és mqködtetQ szerveivel. Különösen hangsúlyos kérdés ez a Duna teljes magyarországi szakaszának tekintetében, ahol mind a rekreációs szerepkör, mind az árufuvarozási szerepkör javítása szükséges.
A légi közlekedésen belüli decentralizáció kiterjedhet a regionális szerepkörrel felruházott repülQterekre, azok fenntartására, üzemeltetésére, egyéb repülQtéri szolgáltatások biztosítására.
A nagytérségi elérhetQség javítása érdekében különösen fontos a Dél-Dunántúli és az Észak-Alföldi régió bekapcsolása az ország gyorsforgalmi úthálózatába;
Az ország sugaras közlekedési szerkezetének oldása és a régiók egymás közötti elérhetQségének javítása érdekében kiemelt feladat a transzverzális irányú úthálózat fejlesztése a dunántúli és alföldi régiók között;
Nagytérségi szinten prioritást élvez a régiók belsQ elérhetQségének javítása (a regionális pólusok elérhetQsége a régió településeirQl, a kisebb központok napi munkába járást lehetQvé tevQ tömegközlekedési elérhetQsége), valamint a meglévQ közúthálózat szakszerq karbantartása;
Megyei, kistérségi szinten legfontosabb a megyeszékhelyek, illetve kistérség központok elérhetQségének javítása, elkerülQ, tehermentesítQ utakkal az élhetQ városi környezet megteremtése, a közlekedés okozta ártalmak lehetQség szerinti mérséklésével;
Települési szinten idQszerq, hogy a zsák-települések még hiányzó  hálózati kapcsolatait megteremtõ  összekötQ útjai megépüljenek, a periférikus, félperiférikus helyzetq települések elzártságának csökkentése érdekében (a hazai települések 16%-a minQsül zsáktelepülésnek);
A regionális szinten megvalósuló kerékpárúthálózat-fejlesztést célszerq komplex, integrált fejlesztés részeként (turizmus, marketing) megvalósítani, fQként a kulturális és természeti látnivalókban bQvelkedQ régiókban;
Kiemelt szempont a helyi és helyközi tömegközlekedés javítása, fejlesztése (korszerq jármqállomány, lakossági mobilitás biztosítása, szolgáltatás színvonalbeli anomáliák mérséklése) a környezetbarát közlekedési módok elQtérbe helyezésével;
A fQváros és az agglomerációs gyqrq között megvalósítandó fejlesztés a tömegközlekedési módok átjárhatóságának biztosítása.
Mivel az Unió is a vasútfejlesztést preferálja a közútfejlesztéssel szemben, Magyarország számára a vasúti ágazat rekonstrukciója elengedhetetlen. A fQ- és mellékvonal-hálózat, valamint a regionális mellékvonalak jelentQs részén a pályák fenntartása és korszerqsítése nem megoldott;
A személyszállítás megreformálását követQen (versenyképes jármqállomány, utasbarát szolgáltatások, a jármqvek és állomások akadály-mentesítési feltételeinek kidolgozása) a tömegközlekedési igények  ahol lehetséges  vasúti közlekedésre történQ kialakítása;
A vasúti áruszállításon belül a kombinált közlekedési módnak nagyobb részaránya várható. A speciális feltételek megteremtésével (terminálok építése, vasúti jármqvek beszerzése, az ún. bi-, és trimodális logisztikai központok hálózatának kialakítása), elérhetQ a vasúti áruszállítás kedvezQtlen helyzetének megváltozása.
A vízi közlekedés elQnyeinek kihasználásához szükséges az elavult jármqpark korszerqsítése, a hazai kikötQ-hálózat EU normáknak megfelelQen kialakítása. Nagyobb folyóinkon és tavainkon a sport és rekreációs feltételek megteremtésével lehetne a turizmus céljait szolgálni.
A hazai légi közlekedés fejlQdésének célja, hogy az állami prioritást élvezQ repülQtér fejlesztések mellett további regionális repülQterek kialakítása történjen meg (fQként a feltételezett régióközpontok közelében). Ezzel megteremtQdhetne a lehetQsége az ország fQbb gazdasági-társadalmi központjainak kedvezQ elérésére, s bár belföldi légi közlekedés egyelQre nincs, a regionális repülQtér fejlesztési elképzelések folytatásával és a régióközpontok megerQsödésével, gazdasági potenciáljuk növekedésével rövid idQn belül indokolttá válhat idQszakos forgalom megindítása legnagyobb városainkba.

Energiapolitika

Magyarország energiagazdálkodása áttért a piacgazdálkodásra, az állam elvi irányítási, orientálási és szabályozási feladatokat tölt be a privatizált energiagazdálkodók körében. A társadalom energiaellátása érdekében viszont kifejezetten szabályozó szerepet lát el az egész ország területén. Az energia ágazat így közvetlenül részt vesz a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetq térségek kompenzálásával, az esélyegyenlQség javításával a térszerkezet alakításában.
A technológiai korszerqsítésen átesett ipar energia-hatékony rendszereket honosított meg, jelentQsen csökkentve az ipari és kommunális ágazatok fajlagos és tényleges energiafelhasználását, közvetlenül visszahatva az energiagazdálkodási politikára.
A környezetvédelmi célok elérésében is jelentQs feladat hárul az energiapolitikára, mivel az energetika a megújuló energiaforrások hasznosítása mértékének növelési szándékával vesz részt közvetve a környezetvédelem hatékonyságának javításában.
A decentralizáció megvalósítása szolgálja az energiapolitika céljainak hatékonyabb teljesítését a szubszidiaritás elve alapján. A központi költségvetést megilletQ energiaadó bevételeibQl az energiagazdálkodásért és a környezetvédelemért felelQs tárcák fejezete alatt olyan célelQirányzatokat kell képezni, amelyre  a bevételek folyamatosságát tekintve  több évre elQre kötelezettséget lehet vállalni a középtávú programok és a támogatási rendszer mqködtetéséhez. A gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok, lakossági felhasználók részére pályázati rendszer kertében nyújtott támogatás célja a hagyományos energiahordozók megújuló energiaforrásokkal való helyettesítése, amihez a megújuló energia jellegétQl függQ támogatások adhatók.
Az energiaellátási országos-, regionális és helyi jelentQségq hálózati rendszerfejlesztések erQteljesen mérséklQdtek, pedig az alap- és fQelosztóhálózati rendszer egyenszilárdságú hálós hálózati rendszert alkottak. Az ország közvetlen energiaellátását szolgáló fQelosztóhálózati rendszerek  a 120 kV-os villamosenergia-, a nagynyomású földgáz-kQolaj termékvezeték-hálózatok  területileg relatíve kiegyenlített fejlesztési gyakorlata kedvezQtlen irányba változott. Ennek oka egyrészt, hogy a régiók energetikai fejlesztései a különbözQ tulajdonosok miatt eltérnek, másrészt jelentQs számú középméretq ipari fogyasztói igényeket önellátó rendszerekkel (pl. gázturbinás áramtermeléssel) elégítenek ki, az egyébként is hiányzó villamos fQelosztóhálózat építéssel szemben, mely rendszerfejlesztés egyébként a regionális kiegyenlítQdést is szolgálná;
Az ország környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásainak értelmében a 2008-2012-es idQszakra hazánk 6 %-kal csökkenti az üvegházhatású gázok (az 1985-1987-es bázis évhez viszonyítva), 50,5 %-kal az SO2 emissziót, 17 %-kal az NOx (az 1990-es bázis évhez viszonyítva) kibocsátást. 2010-re hazánk az összes energia-felhasználáson belül a megújuló energia-felhasználás részarányát 6 %-ra tervezi növelni. EU-s direktíva (2001/77/EK) alapján a villamos energia felhasználáson belüli megújulókból termelt villamos energia részarányát 0,77 %-ról 3,6 %-ra kell növelni;
Szükségszerq feladat a területi különbségeket figyelembe vevQ törvény megalkotása a megújuló energiaforrásokról;
EU követelményként valamennyi régióban el kell végezni a megújuló energiaforrások mennyiségi és szerkezeti felmérését, és megtervezni az alkalmazás menetrendjét, melynek kapcsolódása a környezetvédelmi és agrárfejlesztési elképzelésekhez  a szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai és vidékfejlesztési szempontok figyelembe vételével  mindenképpen indokolt;
Biomassza elQállítására az ország alábbi térségei alkalmasak leginkább:
a szántóföldi növénytermesztés alól kivont területek,
az Agrár-, Környezetgazdálkodási Program erre alkalmas területei;
A régiók részesítsék elQnyben azokat a megújuló energiaforrásokra épülQ fejlesztéseket, melyek egyéb környezeti állapot javulást is eredményeznek;
További támogatás biztosítása a lakás/ház felújítási programokhoz az energiahatékonyság, energia megtakarítás fokozása érdekében;
Az ország alföldi részein található tanyás térségek megújuló energiaforrással történQ ellátása kiemelt feladat;
Az energetikai célú növénytermesztés elterjesztésének felgyorsítására helyezendQ a hangsúly, a háttér infrastruktúra kiépülésével egyetemben.

Agrárpolitika és agrár-vidékfejlesztés

Az agrárgazdaság az élelmiszer-elQállítási, foglalkoztatási és tájfenntartó szerepén keresztül a gazdasági paraméterek alapján kimutatott jelentQségénél messze nagyobb hatással bír a hazai tájak, helyi gazdaságok, társadalmak életére. Az ország területének 82%-át kitevQ, a népesség 49%-át hordozó vidéki térségekben kiemelkedQ a jelentQsége.
A hazai agrárium problémái  mint a kétpólusú birtokszerkezet, a földhasználat és a tulajdon elválása, a horizontális és vertikális integráció hiánya, elöregedés  a vidéki térségi struktúrák harmóniájának hiánya (szociális, demográfiai, gazdasági téren) jelentQs mértékben közös, a területi fejlQdésbe ágyazottan szervezett fejlesztésekkel orvosolhatók. Mindez összhangban van a fokozatosan területi dimenziókkal gazdagodó közösségi agrárpolitika vidékfejlesztési törekvéseinek erQsödésével is. Az agrárpolitikának ezért szerepet kell vállalnia a vidék felzárkóztatásában, szerkezetátalakításában és a fenntartható tájközpontú fejlQdés megvalósításában. Ennek érdekében erQsíteni kell az agrárgazdaság eddig elhanyagolt területi jellegét, komplexitását az összes agrárgazdálkodási ágra, és a kapcsolódó agrár-ipari vertikumra, szociális, táji dimenziókra kiterjedQen.
A programalapú agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendszerben érvényesíteni kell a regionális különbségeket (adottságok, fejlesztési igények). Ugyancsak a decentralizáció terén szükséges az agrártámogatások kezelését végzQ dekoncentrált regionális (mezQgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok) és megyei (földmqvelésügyi hivatalok) intézmények megerQsítése decentralizált döntési jogkörök telepítésével (támogatási rendszer mqködtetése, birtokrendezés, területhasználati, agrár-környezetgazdálkodási programok területi koordinációja.)
Az adottságokhoz illeszkedQ optimális tájhasználat, a biodiverzitás és a tájökológiai változatosság (mozaikosság) megQrzése érdekében szükséges az agrárgazdaság multifunkcionális jellegének a helyi környezeti fenntarthatóság megteremtésében betöltött szerepének fokozása a környezetkímélQ technológiák használatának, a biomassza, mint megújuló energiaforrás hasznosításának erQsítésével. Ehhez kapcsolódóan a különbözQ szintq agrár- és vidékfejlesztési, erdQtelepítést érintQ programok stratégiai környezeti vizsgálatának ösztönzése.
A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv zonális törekvéseit is integráló, regionális jellegq, a területpolitika kiemelt térségeinek fejlesztési programjaiba illeszkedQ speciális környezet- és tájgazdálkodási programok kidolgozása és megvalósítása szükséges (pl. a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésében érintett térségekre készülQ terület- és vidékfejlesztési programba, valamint a Natura 2000 területek hálózatának kialakításához kapcsolódva).
ErQsítendQ a vidékfejlesztési programozás decentralizációja, a régiók szerepét és a területfejlesztési célkitqzésekkel való koordinációt hangsúlyozni kell ebben a folyamatban. LehetQvé kell tenni, hogy a jövQben változatos hazai természeti és társadalmi-gazdasági adottságokhoz jobban illeszkedQ regionális (és a régiók hatáskörébe utalt) vidékfejlesztési programok készülhessenek.
Különösen a halmozottan hátrányos településtípusokban (aprófalvak, tanyás települések) indokolt olyan, gazdasági diverzifikációt, a humán erQforrás fejlesztést és a településmegújítást célzó (helyi közösségek bevonásával kidolgozott) integrált vidékfejlesztési programok végrehajtása melyek elQsegíthetik a belsQ erQforrások és gazdaság dinamizálását a népesség megtartását, az életminQség javítását, ezáltal a térségi egyenlQtlenségek csökkentését. A vidéki népesség megtartása érdekében indokolt a foglalkoztatás és a jövedelemtermelés biztosítása, napszámos és idénymunkák területi szervezésének, legalizálásának elQsegítése.
A tájegységenként diverzifikált agrárgazdaság kialakítása érdekében szükséges tájspecifikus minQségi termékek, valamint a földrajzi áruvédjeggyel, egyéb minQségi tanúsítvánnyal rendelkezQ egyedi termékek, továbbá a hungarikumok elQállításának és értékesítési csatornáinak fejlesztése. Alternatív, fajlagosan nagyobb jövedelemtermelQ képességq, bio-, illetve ökotermesztés és termékeit feldolgozó kis üzemek támogatása.
A terület- és földhasználatot igazítani kell a termQhelyi adottságokhoz történQ, tekintettel egy racionálisabb birtokstruktúra kialakításának lehetQségére, valamint a településszerkezeti sajátosságokra (például tanyás gazdálkodás). Az agrárium marginálisabb ágazatinak (erdészet, vadgazdálkodás, halászat) fokozottan szükséges bevonni a vidéki térségek tradicionális helyi termékskálájába, arculatának, turisztikai vonzerejének kialakításába.
ErQsíteni kell a helyi jellegq vertikális integrációkat feldolgozás, felvásárlás, tárolás, raktározás területi koncentrációjának kiegyenlítettebbé tételével, a termékpályák kialakításával.
A Duna völgyben a fenntartható hozam elveire épülQ hasznosítás kialakítása, a mezQgazdaság, a halászat, az erdQ-és vadgazdálkodás, valamint a turizmus egymást erQsítQ és kiegészítQ elemeinek erQsítésével és összehangolásával, a tQkevonzó képesség és a foglalkoztatás növelésével;
Az erdészet fokozódó vidékfejlesztési szerepvállalásának elQsegítése különösen azon térségekben, településekben, fontos ahol az erdészet a mezQgazdasághoz mérhetQ szerepet tölt be a területhasználatban vagy a helyi gazdasági és szociális rendszerben. Az erdQ helyi adottságokhoz illQ, komplex megközelítésq, az erdQtelepítésen túlmutató használatát (szociális, rekreációs, esztétikai, erdQgazdasági) is szorgalmazni kell.
A közösségi részvételen alapuló tervezés, a helyi fejlesztésekben történQ lakossági részvétel, generáló az ágazatközi agárfejlesztési mqhelyek kialakításának feltétele a megfelelQ helyi szakemberhálózat fenntartása, fejlesztése (pl. vidékfejlesztési menedzser és falugazdász hálózat).

Lakáspolitika

A lakásviszonyok alakulása a területi társadalmi különbségek egyik fontos tényezQje, a lakáságazat ugyanakkor a gazdasági szféra egyik dinamikus összetevQje. A lakáskörülmények egyenlQtlenségei hozzájárulnak az életkörülmények, a települési komfort egyenlQtlenségi viszonyainak alakulásához, áttételesen összefüggenek a szociális, egészségi viszonyok területi egyenlQtlenségeivel.
A lakáspolitika az állami beavatkozás hagyományos, kitüntetett terepe, az életkörülmények területi egyenlQtlenségeit befolyásoló egyik legfontosabb eszköz. A lakáspolitika elemei, mindenekelQtt a pénzügyi támogatások, a hitelezés bizonyos területi folyamatokat elQsegíthetnek, fékezhetnek, így a migrációt, a települések fejlQdését és belsQ átalakulását, a településrendszer egészének átrendezQdését befolyásolhatják. A lakáspolitika területi elemei elsQsorban települési szinten fogalmazódnak meg, ezért a fejlesztési programokat kistérségi és települési szinten kell megvalósítani.
Budapest és a regionális pólusok térségét élénk, dinamikus lakásépítés, valamint extenzív területhasználat és infrastrukturális lemaradások jellemzik. Itt nem a lakástermelés élénkítése, inkább területi kontrollja, a túlzott beépítettség megakadályozása, az infrastrukturális beruházásokkal való összhang megteremtése a cél.
A hagyományos városi lakóterületek esetében a meglévQ épület és lakásállomány fenntartása, felújítása, korszerqsítése és lepusztulásának megakadályozása a cél, mely kedvezQen hat a társadalmi, gazdasági, és környezeti fenntarthatóságára, az épített környezet megóvásán túl a korszerqsítések a környezeti terhelést is csökkentik. A felújítások, fejlesztések elsQsorban komplex rehabilitációs programok segítségével valósulhatnak meg hatékonyan, ami nem jelentheti a korábbi lakosság teljes kicserélQdését, az alacsony státusú slumok áthelyezQdését a városok más pontjára vagy vidékre.
A városi lakóövezetek rehabilitációjának speciális esetét képviseli a lakótelepek felújítása. A lakótelepek mqszaki és társadalmi szempontból homogén városszerkezeti képzQdmények, amelyek egy része fizikailag és társadalmilag is rehabilitációra szorul. Esetükben kiemelt jelentQségqek az energiagazdálkodási programok, egyes esetekben a társadalmi kirekesztQdés elleni programok valamint a lakásfenntartási támogatási programok. A lakhatási költségek csökkentése érdekében elengedhetetlen a korszerqtlen távfqtési rendszer rehabilitációja, energiahatékonyságának növelése, mindenekelQtt a lakótelepeken. A nagyvárosokban különösen fontos a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtése, a lakástulajdon-szerzés mellett fontos a bérlakások építésének, szociális bérlakás programok, fiatalok fecskeházának támogatása.
A hajléktalanság problémája komplex megoldást igényel, hiszen lakáspolitikai vonatkozásán túl szociálpolitikai, egészségpolitikai, alapvetQ etikai, emberi jogi kérdés. A hajléktalanok a társadalom legkirekesztettebb rétege, mely a nagyvárosokon, mindenekelQtt Budapesten belül koncentráltan jelentkezik.
Megkülönböztetett kezelést igényelnek azok a települések, többségükben községek, ahol a hátrányok halmozódása, a társadalmi erózió mutatható ki, elsQsorban a külsQ és belsQ perifériákon, elmaradott térségekben. A probléma legerQteljesebben a magas arányú cigány népességgel rendelkezQ területeken jelentkezik, ahol gyakran a cigány népesség területi elkülönülése figyelhetQ meg. A szociális követelményeknek nem megfelelQ településrészek gyakran a korábban felszámolt telepek nyomán termelQdtek újjá, telepesedésnek indultak hagyományos falusi lakóövezetek is, vásárlások és beköltözések nyomán. Mára új telepek is létrejöttek, sok esetben egész falvak lakáskörülményei váltak telepszerqvé. E problémák kezelése nem oldható meg pusztán pénzügyi eszközökkel, átfogó szociálpolitikai és foglalkoztatási programok folytatása szükséges.
Az elöregedQ, elnéptelenedQ falvak lakáspolitikai szempontból is sajátos eseteket képviselnek. Számos településen gyakorlatilag nincs lakásépítés, a meglévQ lakásállomány pusztul. Itt elsQsorban a település új funkciójának megtalálása szükséges, de nem kerülhetQ el a fenntartás és korszerqsítés minimális szinten történQ megoldása sem.


17. Biztonságpolitika

A rendvédelmi, a tqz- és katasztrófavédelmi szervezetrendszer, infrastruktúra fejlettsége közvetlen hatást gyakorol a versenyképesség, az ipari-gazdasági fejlettség, a közlekedés fejlesztés, a környezet- és természetvédelem területeire egyaránt, jelentQsen befolyásolva az emberek biztonságérzetét meghatározó életminQséget..
Az épített és természeti környezet, az emberi élet és az egészség megóvásának elsQdleges eszköze a megelQzés. E körben szükséges a korszerq veszélyelemezési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, a lakosság biztonsági kultúrájának növelése, az elQrejelzés, monitoring és riasztórendszerek létrehozása és üzemeltetése, a bqnmegelQzés és bqnüldözés speciális területi prioritásainak megfogalmazása.
Az ország mentQ-tqzvédelmi lefedettsége mintegy 85 %-os, a lakott területek mintegy 15 %-ára a mentQ beavatkozó erQk csak 30-40 percen belül érkeznek ki. A beavatkozás  élet és vagyonmentés  hatékonysága a keletkezéstQl számított 10-15 percen belül tekinthetQ megfelelQnek, ezt követQen hatványozottan növekszik a élet és egészségkárosító hatás, továbbá a károk nagysága, illetQleg a helyreállítás költsége. A mentQ tqzvédelmi szolgáltatást nyújtó tqzoltó és katasztrófavédelmi egységek infrastruktúrájának  diszlokációjának  fejlesztésével a veszélyhelyzetek, katasztrófák károsító hatása megelQzhetQ, jelentQs mértékben csökkenthetQ.

Biztosítani kell, hogy az országos és regionális fejlesztési programok szerves részei legyenek az adott fejlesztéshez szükséges biztonsági infrastruktúra-fejlesztési elemek is.
Szükséges a mentQ-tqzvédelmi katasztrófavédelmi lefedettség javítása annak érdekében, hogy a beavatkozó egységek a riasztástól számítva legfeljebb 15-20 percen belül kiérkezzenek a helyszínre.
A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály, erdQtqz) fenyegetett térségekben (Tisza-térség, Duna-völgy, Duna-Tisza köze) az elQrejelzési, monitoring és riasztórendszerek mqködési feltételeinek biztosítása, a veszélyelemezési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, fejlesztése, a védelmi rendszerek megerQsítése, a szomszédos országokkal való együttmqködés erQsítése.
A dunai hajózás biztonságának megteremtése, közlekedésszervezési, infrastruktúrafejlesztési eszközökkel.
A határmenti térségekben (a határok átjárhatóságának biztosítása mellett) a hazai és nemzetközi bqnözés csökkentése, a megelQzési tevékenység erQsítése.
Az elmaradott súlyos társadalmi-gazdasági feszültségekkel küzdQ térségekben az átlagnál nagyobb arányú személy elleni bqncselekmények megelQzése bqnmegelQzési programok keretében, közösségfejlesztéssel, civil szervezetek bevonásával.
A turisztikailag leginkább preferált térségekben (elsQsorban Budapest, Balaton-térség) elsQsorban a vagyon elleni bqncselekmények megelQzése, a távközlési és informatikai rendszerekkel, a személyi állomány és a jármqállomány fejlesztésével.
A bqnügyileg leginkább fertQzött nagyvárosi agglomerációkban az átlagnál nagyobb vagyon elleni illetve közterületi bqnözés visszaszorítása.
A környezetre veszélyt jelentQ iparral rendelkezQ térségekben a nukleáris és kémiai biztonság magas szintq biztosítása érdekében a települési védelmi intézkedési tervek elkészítése és végrehajtása, a kockázatkezelési, -megelQzési és kárelhárítási rendszerek karbantartása és fejlesztése


















IV. A területi célok érvényesítést szolgáló intézményi és eszközrendszeri keretek



Az Országos Területfejlesztési Koncepció elsQdlegesen a területpolitikai célokat határozza meg, melynek elérését a kormányzatnak regionális és ágazati stratégiákon, programokon ill. szakpolitikák egyéb eszközein keresztül kell biztosítania. Éppen ezért a célok elérését szolgáló intézményi és eszközrendszeri feltételekrQl, vagyis a végrehajtási rendszerrQl, elsQsorban alapelveket és alapvetQ kritériumokat jelöl ki a dokumentum, melyeket azonban a területi célkitqzéseknél hamarabb, már rövid távon - pl. már a 2007-tQl kezdQdQ program idQszakban - érvényesíteni szükséges. E fejezet ugyanakkor részletesebb feladatokat fogalmaz meg a regionális szint megerQsítésével kapcsolatban, amely különösen aktuális feladat. Bár a az ország területpolitikája célkitqzéseinek érvényesítése szinte valamennyi szakpolitikának feladata, e fejezet elsQsorban a területpolitikához közvetlenül kapcsolódó, területfejlesztési intézményrendszerrel foglalkozik.
Az elsQdleges alapvetQ követelmény, hogy az eszköz és intézményrendszert csak a kitqzött célok elérése érdekében szabad és kell létrehozni és mqködtetni. Az eszköz és intézményrendszert ezért kizárólag a kitqzött célok legitimálhatják. EbbQl adódóan a megváltozott célok, az új területpolitika új szervezeti, intézményi és finanszírozási megoldásokat igényelhet, amely nem csak a rendszer bQvítését, de adott esetben egyes rendszerelemek megszüntetését a rendszer újraépítését is szükségessé teheti.
A területfejlesztési politika eszköz-intézményrendszerének elemeit a hazai fejlesztéspolitika változásai képezte irányvonal mentén kell továbbalakítani. A stratégiai tervezésre építQ fejlesztéspolitikában erQteljesebben kell érvényesíteni az új funkcionális tartalommal bíró területpolitikát, különös tekintettel annak horizontális jellegére. Figyelembe kell azonban venni azt a peremfeltételt, hogy várhatóan a hosszú távon kiépítendQ önálló önkormányzattal rendelkezQ közigazgatási régiók jogszabályi feltételeit a parlament rövidtávon nem teremti meg. Hosszú távon cél azonban a fennálló közigazgatási szerkezet és a fejlesztési, programozási egységek harmonizálása.

Az eszköz és intézményrendszer fejlesztése során az új területpolitikai célkitqzések mellett azonban a másik érvényesítendQ szempont az Európai Unió szabályaihoz és gyakorlatához való igazodás, amely kötelezQ keretfeltételeket jelent:
az Európai Unió által nyújtott fejlesztési források felhasználáshoz kapcsolódó elQírások, szabályok, melyek többnyire elveket tartalmaznak, míg a konkrét szervezeti keretek kialakítása a tagállamok feladata.
A tisztán hazai területfejlesztési támogatások felhasználásának intézményi kereteit a nagyobb volumenq EU támogatások felhasználását menedzselQ intézményi struktúrával összehangoltan kell továbbfejleszteni.
Az európai uniós források és a kapcsolódó társfinanszírozás menedzselésén kívül a továbbiakban is szükség lesz a területpolitika EU által nem támogatott szegmenseinek megvalósítását biztosító - az Európai Uniós forrásoknál várhatóan kisebb volumenq - hazai támogatási rendszer menedzselését végzQ intézményrendszer fenntartására, ugyanakkor el kell kerülni, hogy ez egy elkülönülQ, párhuzamosságokat hordozó intézményi struktúra legyen. Ebben a tekintetben követelmény e két feladatkör harmonizációja.




IV. 1. Szubszidiaritás, hatékonyság és partnerség: a területfejlesztési intézményrendszer megerQsítése

Az intézményrendszer egészét meghatározó követelmények és általános alapelvek

A területfejlesztési intézményrendszer felépítésének, mqködésének meg kell felelnie a demokratikus normáknak, valamint hatékonyan kell közremqködnie a területpolitikai célok elérésében.
Ehhez mindenekelQtt az intézményrendszert átlátható struktúra, az egyes területi szintek egyértelmqen meghatározott funkciója, feladatköre, és jól lehatárolt felelQsségi körök, kompetenciák kell, hogy jellemezzék.
Az intézményrendszer hosszú távú fejlesztési irányai között a területfejlesztési beavatkozások hatékonyságának növelése érdekében a koordináció és a decentralizáció együttes erQsítése jelenti a legfontosabb prioritást. A területfejlesztési intézményrendszer egyes szintjein a munka és hatáskörmegosztásnak a szubszidiaritás elvén kell alapulnia.

A területpolitika céljainak, eszközeinek meghatározása, a mqködési keretek szabályozása, s a területi döntéshozók számára a megfelelQ orientáció megadása a központi szervek feladata.
Az eddigi fejlemények arra utalnak, hogy a területfejlesztés önálló szektor vagy ágazati jellegq intézményesítése nem képes a területi szempontokat a kormányzati politikákon belül megerQsíteni, amibQl arra lehet következtetni, hogy csakis a következetes decentralizáció jelenthet átütQ megoldást. Figyelembe véve azonban a korlátozott szakmai és pénzügyi erQforrásokat, a területi tervezésre és forráselosztásra feljogosított területi szintek számát ésszerq határok között kell tartani. Különösen fontos, hogy egyrészt az egyes területi középszintek (régió, megye és kistérség) között, másrészt az azonos területi szinten mqködQ intézmények között ne legyen zavar a jogkörök és feladatkörök megosztásában.

Az intézményrendszer felépítésében, az egyes területi szintek egymáshoz való viszonyában partnerség elvének kell érvényesülnie, amely biztosítja a szándékok, érdekek, és pénzügyi források integrációját, és amelynek eredményeképpen az erQforrások hatékonyabb kihasználása válik lehetQvé. A finanszírozásban, a fejlesztési programok elbírálásában olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek indirekt módon késztetik a területfejlesztési tanácsokat a partnerségen alapuló konszenzus kialakítására.
A területfejlesztési intézményrendszer társadalmi beágyazottságának elQfeltétele a széleskörq nyilvánosság, azaz megfelelQ módon történjék a közvélemény tájékoztatása az adott intézmény tevékenységének bemutatásáról, döntéseinek indokoltságáról. A nyilvánosság visszafelé is értelmezhetQ: az intézmények mqködési mechanizmusának javítása érdekében legyen lehetQség a közvélemény oldaláról megfogalmazott javaslatok, ötletek, vélemények beépítésére.
A nyilvánossággal szoros összefüggésben van a szervezeti mqködés másik fontos alapelve az átláthatóság (transzparencia) biztosítása. Az átláthatóság alapvetQen két vonatkozásban kell, hogy érvényesüljön: egyrészt az intézményrendszer makrostruktúrájában, azaz az intézményi struktúra világos felépítésében, valamint annak hatékony, eredményes és szinergikus együttmqködésében (a különbözQ szintek és intézmények száma; tisztázott és egyértelmq feladat- és jogkörök; világos felelQsség és kompetencia megosztás; döntési folyamatok és elvek átláthatóvá tétele; szabályozott finanszírozási, elszámolási rendszer), másrészt a rendszert alkotó egyes intézmények átlátható és hatékony szakmai mqködésében (mikrostruktúra: szervezetek, szervezeti egységek és az egyes munkatársak szintjén). A transzparencia megvalósításának alapvetQ célja az ellenQrizhetQség, a minQség, a követhetQség, a kiszámíthatóság, a hozzáférhetQség, a számonkérhetQség és az elszámolhatóság biztosítása.
A kiépítendQ intézményrendszert egyértelmqen úgy kell megtervezni, hogy a folyamatok, valamint az egyes szervezetek mqködése jól koordinálható legyen. A jelenlegi magyar rendszer egyik gyengesége ugyanis éppen a vertikális és a horizontális koordináció hiánya. A megfelelQ koordinációra két okból is nagy szükség van: egyrészt a súlyponti fejlesztési kérdések egyre inkább tárcaközivé válnak, másrészt Magyarország Európai Uniós érdekérvényesítése szempontjából elengedhetetlen az egységes álláspont kialakítása.
A területfejlesztési intézményrendszer mqködtetésénél a folyamatosságot és a stabilitást, mint alapelvet mindenképpen érvényesíteni kell. Különös tekintettel az intézményi struktúra szilárdságára, illetve a személyi stabilitásra (fQként a köztisztviselQi szférában).
Ehhez szükséges a politikai irányítás és szakmai menedzsment szétválasztása: a politikának, mint a társadalmat legitimen képviselQ szférának világos, a meglévQ erQforrásokkal összhangban álló célokat kell kitqznie a területfejlesztés intézményei számára, és ezt számon kell kérnie, de nem szabad beavatkoznia annak normális szakmai mqködésébe.
A fentieknek azonban nem szabad együtt járnia a rendszer adminisztratív túlszabályozásával és lemerevítésével. Egy olyan rugalmas intézményi struktúra szükséges, amelyben továbbra is tere van az alulról jövQ kezdeményezéseknek, kooperációknak. Az egyszerqség, bürokrácia-mentesség, rugalmasság különösen fontos, a területfejlesztés belsQ és külsQ szervezeti hatékonyságának növelése érdekében (koncentráció a szakmaiságra és az ügyfélre). Fontos a szervezeti folyamatok és szolgáltatások belsQ és külsQ bürokratizáltsági szintjének a radikális csökkentése, valamint a szervezeti folyamatok egyszerqsítése.
A jövQ területfejlesztési intézményrendszerében a minQség-kultúra, az eredményesség, a hatékonyság és a szervezeti versenyképesség megteremtésének, valamint a mqködés és a belsQ folyamatok modernizálásának, fejlesztésének meghatározó eleme kell, hogy legyen a modern vállalati és közigazgatási menedzsment módszerekbQl átvett vezetési, irányítási és igazgatási eszközök, technikák bevezetése, különös tekintettel a stratégiai gondolkodás erQsítésére, a politikai irányítás és szakmai menedzsment szétválasztására, a köz és magánszféra partnerségének szabályozására, a szolgáltatás-orientráció és ügyfélközpontúság, az eredményszemlélet és a humánerQforrás fejlesztésére.
Fontos a területfejlesztés intézményei esetében is az alap- és magkompetenciák hangsúlyozása, az intézményi szerepvállalás átgondolása: a jövQben a közszférának és a területfejlesztésnek is önkorlátozónak kell lennie, mindenekelQtt ott kell beavatkozni, ahol a piac nem, így a területfejlesztés szervezeteinek a jövQben olyan jól meghatározott szolgáltatásokat kell és szabad csak kínálnia, amelyekre szükség van, és amelyeket Q tud a legjobban elQállítani (kiszervezés).
IV.1.1 Koordináció és kooperáció: A területfejlesztés országos szintje
A magyar területpolitika koordinálatlansága, gyenge stabilitása és változó jelentQségq kormányzati súlya nehezíti a területi célkitqzések érvényesítését.

A területpolitikai célok elérése ma döntQen azon múlik, hogy sikerül-e az érintett szereplQk széles körének tevékenységét és a forrásokat koordinálni, a jogalkotásban, a forráselosztásban, vagy akár a konkrét gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztést érintQ döntésekben a regionális politika szempontjait érvényesíteni.

A területi célkitqzések megvalósításában a különbözQ intézményesült területfejlesztési szintek mellett a központi kormányzatnak, s különbözQ mértékben bár, de valamennyi szakpolitikának megvannak a feladatai. A területpolitikai célok elérése, a területi szempontok megerQsödése érdekében országos szinten megkívánt minden tárcától a tértudatos gondolkodás és tervezés, miközben alapvetQ követelmény, hogy a kormányzat teljes fejlesztéspolitikai tevékenységének hatásos területi koordinációja megvalósuljon.

Országos szinten a legfontosabb cél a területi szempontok megerQsödése a jelenlegi ágazati dominancia mellett, a kormányzati koordináció elmélyítése. Az OTK által kijelölt decentralizált fejlesztési modellben az országos (központi) területpolitikának politikának hármas funkciója kell, hogy legyen:

A mindenkori, területpolitikáért felelQs kormányzati szerv saját eszközrendszerére épülQ szqkebb értelemben vett, központi területfejlesztés, mely az ország egésze szintjén jelentkezQ legsúlyosabb térszerkezeti feszültségek oldását célozza, beavatkozása területileg szelektív és erQsen koncentrált;
Az ágazati és egyéb horizontális szakpolitikák tevékenységének területi elvq koordinációja;
A régiók mqködésének összefogása, koordinációja, régiók, kistérségek és egyéb térségek szakmai támogatása és ellenQrzése.
Ahhoz, hogy a területpolitika országos szinten a fenti hármas funkciót maradéktalanul be tudja tölteni az alábbi feltételek teljesülésére van szükség:
célszerq hosszabb távon is biztosítani a területpolitika megfelelQ súlyú kormányzati képviseletét, ami segítheti a koordinációt, komplex gondolkodásmódot, a decentralizáció folyamatát;
a területpolitika tárcaközi jellegébQl adódóan, a különféle ágazati és horizontális szakpolitikák koordinációja érdekében a területpolitikához kapcsolódó kormányzati munkát nem javasolt egy ágazat keretei közé szorítani, szerencsésebb az ágazati minisztériumoktól való egyenlQ távolság és a miniszterelnöki apparátushoz való közelség;
biztosítani kell az országos szinten kialakult intézményi struktúra stabilitását.
A fenti feladatok ellátását országos szinten a Területfejlesztési törvénnyel összhangban az alábbi szervezetek biztosítják:
Országgyqlés;
Kormány  hosszabb távon is biztosítani kell a területpolitika megfelelQ súlyú kormányzati képviseletét, ami segítheti a koordinációt, komplex gondolkodásmódot, a decentralizáció folyamatát;
Országos Területfejlesztési Tanács; mint szakmai érdekegyeztetQ fórum kell mqködnie a térségi és ágazati célkitqzések összhangjának megteremtése, az egyéb társadalmi-gazdasági szereplQk érdekérvényesítése érdekében;
a területfejlesztésért felelQs minisztérium, vagy országos hatáskörq hivatal - feladatai megfelelQ színvonalú ellátásába bevonhatja a felügyelete alatt tevékenykedQ állami tulajdonban lévQ kiemelten közhasznú társaságokat.
A decentralizáció jegyében: a területfejlesztés térségi szintjei
Az országos kormányzati feladatok mellett a helyi és különbözQ területi szintek, kiemelten a régiók és kistérség játszanak meghatározó szerepet a területpolitikában.
A területfejlesztés elmúlt években formálódott intézményrendszere ezeken a térségi szinteken jó alapokat ad a területpolitika céljainak megvalósításához. A rendszer hatékonyságát azonban jelenleg gyengíti, hogy túlzottan sokelemq, minden térségi szint beavatkozási egység is egyben, ami a feladatokat tekintve sok átfedést jelent.

IV.1.2 Régiók, regionalizált fejlesztéspolitika

A tervezés, programozás országos szintje mellett a régió az optimális lépték, nemcsak a strukturális alapok NUTS II-es régiókra vonatkozó lehatárolási gyakorlata, illetve szabályozása miatt, hanem azért is, mert Magyarországon a megyék gazdasági ereje, mérete alkalmatlan arra, hogy az európai régiók gazdasági versenyében helytálljon. A létrejött régiók jelen állapotukban még sok tekintetben esetleges, változó gyakorlatot követnek, de jó alapot kínálnak arra, hogy az európai gyakorlatnak megfelelQen hatékony tervezési, versenyképes fejlesztési szintek és decentralizációs önigazgatási egységek legyenek. Regionális szinten ehhez rövid- és középtávon a következQ négy cél megvalósítása szükséges:

A.) Hosszú távon az önkormányzati régiók kiépítéséhez kapcsolódó feltételek megteremtése

A régiók gazdaság- és területfejlesztési funkcióinak irányítására a legalkalmasabb szervezeti modell, ha a régió élén közvetlenül választott önkormányzat áll, mivel csak a demokratikusan választott testületek tudják megadni az állami döntések igazi legitimációját. EbbQl következQen hosszú távú cél a regionális szint teljes önállóságának megteremtése, melynek eredményeként  a régiók európai chartájával összhangban  olyan regionális önkormányzatok állnak fel, melyek közvetlenül választott képviselQkbQl állnak, törvény által szabályozott feladatkörrel és a feladatok megfelelQ színvonalon való ellátását biztosító saját forrással rendelkeznek.
Az érdemi decentralizáció szempontjából regionális közigazgatási rendszer kialakításának legfontosabb elemei:
A feladat- és hatáskörök tisztázása, amelyet a regionális önkormányzatok vesznek át más közigazgatási szervektQl (központi államigazgatási szervektQl, így elsQsorban a minisztériumoktól, megyéktQl átvett feladatok, kompetenciák);
A saját forráshoz jutás feltételrendszerének kidolgozása mellett a szervezeti, mqködési, eljárási keretek kidolgozása
Az intézményrendszer kialakítása során meg kell teremteni, hogy a fejlesztéspolitikával (tervezéssel és állami támogatások felhasználásával) foglalkozó területi intézmények decentralizált módon a regionális önkormányzat hatáskörébe, vagy közvetlen szervezetébe és ne a központi államigazgatáshoz tartozzanak;
Ki kell dolgozni a regionális, vagy megyei szinten mqködQ dekoncentrált és decentralizált intézmények regionális és/vagy ágazati irányításának, ellenQrzésének és együttmqködésének (public regional partnership) újraegyeztetett szervezeti és jogszabályi alapjait.
Ez a fontos cél csak a közigazgatási reform részeként jöhet létre (ld. 5. átfogó cél), ám ahhoz, hogy hosszabb távon (2014-20) a fejlesztéspolitika vonatkozásában érvényesüljön az önkormányzati régiók szerepe, már középtávon (2008-10-ig) döntést kell hozni felállításukról, hogy az új közigazgatási rendszer mqködéséhez szükséges szabályozók és mqködési feltételek kialakításával, a régiókban elkezdQdhessen a tervezési folyamat a következQ fejlesztési idQszakra (2014-20).

B.) Rövid távon a fejlesztési régiók megerQsítése

Az önkormányzati régiók kialakításától függetlenül rövid távon is szükséges a fejlesztéspolitikában a regionális szint döntési felelQsségének növelése, szervezeti és intézményi versenyképességének megteremtése.
Ehhez az alábbi feltételek betartása, illetve intézményfejlesztési feladatok megvalósítása szükséges:
A fejlesztési tanácsok mqködtetése, érdemi, egzisztenciális megerQsítése a tervezési-statisztikai régiókban, valamint a területfejlesztési törvényben nevesített kiemelt térségekben, melynek tagjai az érintett minisztériumok és a megyei, megyei jogú városok önkormányzatai, a kistérségi társulások, valamint a gazdasági-társadalmi partnerek képviselQi;
Meg kell szüntetni a regionális intézményrendszer szervezeteiben (decentralizált és dekoncentrált) az összeférhetetlenséget okozó helyzeteket és tisztázni, szabályozni kell a regionális hatáskörq, illetékességq szervezetek közötti intézményi feladatok, illetékességek és hatáskörök megosztását;
A valódi területi függetlenség megteremtése érdekében a dekoncentráció helyett, a decentralizáció erQsítése (azaz például a vállalkozásfejlesztési alapítványok, regionális fejlesztési társaságok, holdingok és hasonló megyei vagy regionális léptékben mqködQ szervezetek kapacitásainak regionális vagy közös irányítás alatti szervezeti koncentrálása);
Fontos a regionális intézményi rendszer tágabb körének szervezésével kapcsolatban annak biztosítása, hogy az egyes ágazatok (szaktárcák) regionális döntés-elQkészítQ testületei, ill. fejlesztéspolitikai szerepq intézményei a regionális fejlesztési tanácsokkal, ill. ügynökségükkel szorosan összehangolva, ideális esetben ezekbe beépülve mqködjenek;
Fontos elem, hogy egyre több fejlesztési (kiemelten gazdasági) funkció, szolgáltatás jelenjen meg regionális szinten.
Regionális szinten munkaszervezetet kell mqködtetni a regionális fejlesztési tanácsok törvényben elQírt feladatainak ellátása érdekében.

C.) A regionális fejlesztéspolitikai szint szerepének a megerQsítése

A régióknak az országos szint mellett a fejlesztéspolitika (tervezés, a programozás) elsQdleges szintereivé kell válniuk. Regionális aspektusból a tervezési folyamat egyik kulcsfontosságú kérdése a régiók érdemi szerepvállalásának, az önálló regionális operatív programok kidolgozásának lehetQsége. A regionális programok jelentQsége, hogy területi és nem ágazati dimenzióban jelenítik meg a fejlesztési célokat és prioritásokat, miközben céljaikat az egyes régiók eltérQ területi sajátosságaik, versenyelQnyeik mentén jelölik ki. Ennek megvalósítása érdekében a 2007-13-as tervezési idQszakra vonatkozóan kiemelt feladat a tervezésben, a programozásban és a végrehajtásban a régiók jogszabályokkal is megerQsített egyenrangú részvételének a biztosítása, valamint az önálló regionális tervezéshez és végrehajtáshoz szükséges (intézményi, pénzügyi, jogi, szabályozási, tervezés módszertani) feltételek megteremtése.

A régiónkénti önálló regionális tervezéshez és program végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése.
Ennek kiemelt elemei:

A tervezési-statisztikai régiókban, valamint a Balaton kiemelt térségben önálló hazai állami és EU támogatások által társfinanszírozott a regionális, illetve a térségi fejlesztési tanács által elfogadott regionális fejlesztési programokat kell tervezni és megvalósítani, végrehajtani;
Az érdemi regionalizáció és decentralizáció szempontjából alapvetQ jelentQségq, hogy decentralizáltan felhasznált állami támogatások aránya a jelenlegi gyakorlathoz képest jelentQsen növekedjék;
A regionális és ágazati érdekek összhangjának megteremtése és a központi, illetve ágazati szakmai szempontok érvényesülése érdekében jogszabályilag rögzített feltételekkel biztosítani kell, hogy az ágazatok érdemben bekapcsolódjanak a regionális OP-k egyes munkaanyagainak készítésébe, véleményezésébe.
A regionális programok végrehajtásához a meglévQ szervezeti tevékenységek, folyamatok és kapacitások bázisán kell az intézményrendszert továbbfejleszteni. A Kormánynak, olyan lehetQleg a régiókban tevékenykedQ szervezetet kell kijelölni, mely megfelel az EU támogatással megvalósuló regionális operatív programok Irányító Hatósági feladatainak felelQs ellátására. Továbbá a Kormánynak biztosítani kell a regionális operatív programok végrehajtásában részt vevQ más intézmények, így pl. nemzeti szinten a visszafizetések teljesítéséért felelQs Igazoló Hatóságok felállítását. Az intézményrendszer kiépítésénél figyelembe kell venni a kormányzati garanciavállalási, ellenQrzési és felügyeleti jogok alkalmazását.
A kiemelt fejlesztésekkel és beruházásokkal kapcsolatos információszolgáltatásban, döntés-elQkészítésben és a döntések meghozatalában a régiók az ágazatok jogszabályilag rögzített egyenrangú partnereivé váljanak.
Azokban az esetekben, ahol az EU támogatások feltételrendszere nem teszi lehetQvé, hogy a regionális szinten eldönthetQ célokat a regionális operatív programok finanszírozzák, törekedni kell arra, hogy a régióban mqködQ szervezetek részt vegyenek a programok lebonyolításban.
A regionális fejlesztési tanácsok és a munkaszervezet munkája érdekében a megbízóknak, így elsQsorban az államnak biztosítani kell a területfejlesztési törvényben meghatározott feladatok ellátásának feladatarányos, elQre kalkulálható finanszírozását.
Mind a regionális és az ágazati jellegq programok végrehajtása, valamint az állami források felhasználása során biztosítani kell, hogy a projektek kiválasztásába olyan szakmai értékelQket vonjanak be, akik megfelelQ szak- és helyismerettel rendelkeznek a projektek támogathatóságának megítéléséhez.
A régióknak intenzíven be kell kapcsolódnia a vidékfejlesztési programozás folyamatába, elQkészítve a lehetQségét annak, hogy a jövQben a vidékfejlesztési tervezési és megvalósítási tevékenységek fokozatosan szintén regionális szinten valósuljanak meg.
A regionális fejlesztés szervezeteinek nemcsak az önálló regionális fejlesztési tervek, koncepciók és a régiónkénti önálló fejlesztési programok kialakításában van meghatározó szerepük, hanem be kell vonni Qket az ágazati, a térségi és a regionális növekedési pólusok, tengelyek fejlesztéséhez kapcsolódó tervek, stratégiák, programok, prioritások, támogatási célok kialakításába, valamint a települési tervek, stratégiák véleményezésébe is.
Ennek legfontosabb elemei:
A központi és ágazati tervezésben, a programozásban és a végrehajtásban a régiók jogszabályokkal is megerQsített egyenrangú részvételének a biztosítása, ezáltal a regionalizmus, valamint a decentralizáció érdemi és gyakorlati erQsítése.
Az ágazati tervek és programok hatékonyabb végrehajtása, továbbá az abszorbciós képesség növelése érdekében meg kell teremteni, hogy a tervek, programok kialakításába és lebonyolításába bevonásra kerüljenek a régiókban tevékenykedQ szakmai (decentralizált és dekoncentrált) szerveztek.
Biztosítani kell, hogy a regionális fejlesztési tanácsok nyomon tudják követni a régió területén különbözQ állami támogatásokból és programokból megvalósuló fejlesztéseket, és értékelni tudják a támogatásokon keresztül a regionális fejlesztési tervük hatásait, eredményeit.
A regionális tervezést és programozást, valamint a terv megvalósulásának nyomon követését partnerségi együttmqködésben kell elvégezni. Ehhez meg kell teremteni a regionális tervezési és operatív partnerség intézményrendszerét, mely révén megvalósul a leginkább érdekelt és érintett országos, térségi és helyi szakmai intézmények, dekoncentrált szervek és civil szervezetek bevonása a tervezés, a megvalósítás és az értékelés folyamatába.
A regionális fejlesztési tervek megalapozásához és a regionális integráció sikeres megvalósulásához meg kell teremteni a regionális és a térségi (különösen kiemelt- és kistérségek), települési szint hatékony tervezési, fejlesztési együttmqködését, valamint a gyors információáramlás biztosítását, továbbá ösztönözni kell a komplex, integrált fejlesztési programok készítését és megvalósítását.
Az eredményes regionális szintq fejlesztések megalapozásához ki kell dolgozni és folyamatosan felül kell vizsgálni a régió egyes fejlesztési területeire vonatkozó regionális tematikus és ágazati fejlesztési stratégiákat.
A regionális tervek megvalósításának elQsegítésére nemzetközi minták alapján regionális szinten létre kell hozni a fejlesztési bank és az önkormányzatok részvételével olyan fejlesztési társaságokat, melyek képesek a hosszabb távon megtérülést hozó fejlesztések program és projektszerq finanszírozására.
A regionális tervezés, fejlesztés és a tervek megvalósításának elQsegítésére, ki kell alakítani tervszerzQdések rendszerét, hogy a regionális közép- és hosszú távú fejlesztésekhez, továbbá kiemelt beruházásokhoz megteremtQdjenek a feltételei a központi közigazgatás tervszerzQdésekben rögzített több évre szóló kötelezettség vállalásnak.
A fentiekben megfogalmazott célok  már középtávon történQ  érvényesítéshez rövidtávon (2005-06-ban) szükséges intézkedéseket és döntéseket hozni. Elengedhetetlen továbbá a fenti elvárások folyamatos hozzáigazítása az uniós szabályozáshoz, elvárásokhoz. A regionális szintq fejlesztéspolitika határozott érvényesítése érdekében a már középtávon megerQsödQ és átalakuló regionális fejlesztési, tervezési-programozási, pályázati és végrehajtási intézményrendszert hosszabb távon is fenn kell tartani, természetesen igazodva az újonnan alakuló regionális önkormányzati rendszer feltételeihez.

D.) A regionalizmus, a regionális hálózatépítés és partnerség sikeres elQmozdítása
A hálózatos gazdaság és társadalom mqködésébQl következQ új intézményi versenyképességi tényezQcsoport - a régiók szervezetei és intézményei közötti kapcsolatok jellege, a közös célkitqzés intézményesülésének lehetQsége, a helyi ösztönzQk, a kollektív döntések elQkészítése, a társadalmi konszenzus - azt jelzi, hogy a helyi és a regionális fejlQdés sikere már nem csupán szqk gazdasági szempontokon múlik, hanem a területi növekedésben érdekelt szereplQk szoros minQségi koalíciójától, hatékony intézményes partnerségétQl és együttmqködésétQl is függ.
A regionalizmus, a regionális szintq partnerség, a hálózatépítés elQmozdításához szükséges legfontosabb hazai fejlesztési területek:
A szervezési feladatok ellátásának biztosításához a regionális partnerség intézményi, szabályozási, finanszírozási, mqködési, szolgáltatási és szakmai feltételeinek a megteremtése
A regionális tervezési hálózat, regionális hálózati, módszertani és szakmai partnerségek és együttmqködések létrejöttének támogatása
Regionális háttérszervezetek és rendszerek  regionális kutatási, innovációs és befektetési központok, regionális statisztikai, informatikai rendszerek, dokumentum és tervtár - továbbfejlesztésének és kiépítésének a támogatása
A regionális tervezés, projektgenerálás, programozás és a program végrehajtás teljes folyamatában a regionális partnerség érvényesítése, a mqködQképes partnerségi rendszer kiépítése, valamint a szabályozási és szakmai háttér biztosítása.
A regionális szintq, a régiók közötti, valamint régión belüli szereplQk nemzetközi együttmqködéseinek ösztönzése
A regionális kohézió, regionális integráció és a regionális tudat erQsítésének támogatása

IV.1.3. Megyék, az önkormányzati fejlesztések bevonására

Megyei szinten indokolt az Európai Unión belül alkalmazott azon alapelvet alkalmazni, mely szerint az egyes országok múltbeli hagyományait tiszteletben tartva a NUTS-3 szint mqködtetése is fennmarad, hiszen számos funkció megtartása és mqködtetése továbbra is ezen a szinten indokolt.
A megyék illetve a régiók kérdése nemcsak területfejlesztési, méretgazdaságossági, vagy igazgatásszervezési szempont, hanem fQként politikai döntés függvénye. A megyék szerepét illetQen az alábbi három funkció lehetséges:

A.) Beintegrálódás a régióba : Hosszabb távon ha megvalósul a közigazgatási reform és a megyék önkormányzati szerepe megszqnik, és helyettük regionális önkormányzatok szervezQdnek a megyék területfejlesztési feladata is regionális szintre kerül. Ebben az esetben a megyei önkormányzatok hivatalai, tervezési egységei ill. területfejlesztési tanácsainak munkaszervezetei a regionális ügynökségek, ill. hivatalok területi egységévé válhatnak.
B.) „Közszolgáltató megye”: Markáns közigazgatási reform elmaradása esetén is indokolt a megyék szerepét úgy meghatározni, hogy el lehessen kerülni a régióval való párhuzamos feladatvégzést és azonos kompetenciákat. A megye alapvetQ feladata a megyei szinten mqködtetett közszolgáltatások ellátása, ehhez kapcsolódó intézményfenntartás. Ezt egészíti ki fejlesztési szempontból a kistérségek koordinálása és összefogása. Javasolt, hogy a megyék bevonásra kerüljenek a kistérségi, megyei szintq és a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó közszolgáltatások hatékony, racionális ellátásának támogatására vonatkozó programok lebonyolításába.
C.) Fejlesztéspolitikai integrátori szerep : A jelenlegi önkormányzati rendszer hosszabb távú érvényben maradása és a megyék fejlesztéspolitikai szerepének fennmaradása esetén rendezni kell a megyei területfejlesztési tanácsok és a megyei önkormányzatok közti kompetencia és felelQsség-megosztását. Amennyiben a megye is részesül decentralizált forrásokból, az esetben megfontolandó, hogy a források elosztása, a fejlesztéspolitikai döntéshozatal a közvetlenül választott, s éppen ezért erQs legitimitással rendelkezQ megyei önkormányzat kompetenciájába kerüljön. A megyék fejlesztéspolitikai szerepei az alábbiak lehetnek:
A helyi önkormányzatok fejlesztéséhez kapcsolódó kiegészítQ támogatási és pályázati rendszerhez kapcsolódó támogatáskezelési feladatok.
Kistérségi koordinációs és regionális szakmai KSZ szerep
Kétségtelen tény, hogy a kistérségi szintq fejlesztések és a kapcsolódó finanszírozási források menedzselése, a kistérségi szintq integrált tervezés-programozás szakmai támogatása, valamint a kistérségi szinten egyesített fejlesztési és szakmai javaslatok koordinálása és annak érvényesítése a regionális fejlesztési, tervezési-programozási folyamatban, továbbá a szakmai minQségbiztosítás, a projektcsatorna folyamatos mqködtetéséhez és a projektfejlesztéshez - kiemelten több kistérséget érintQ hálózati együttmqködések és fejlesztések - kapcsolódó feladatok koordinálása megyei szinten 6-8 kistérség koordinálásával lényegesen hatékonyabb végezhetQ folyamat, mint regionális szinten a 20-25 kistérséggel való külön egyeztetés folyamatában
Ebben az értelemben a megyék területfejlesztési tanácsainak munkaszervezetei a regionális ügynökségek (hivatalok) kvázi területi szakmai egységeivé válhatnak, azaz a régiók fejlesztési tevékenységeinek kistérségi koordinátoraivá és regionális szakmai közremqködQ szerveivé válnak.
Az Operatív Programokhoz (különösen ROP és ESZA-OP-k) kapcsolódóan VégsQ kedvezményezetti szerep ellátása a kistérségi szintnél lényegesan nagyobb léptékq fejlesztések esetén

IV.1.4. Kistérség, a helyi együttmqködés szintje

A kistérség statisztikai funkciói mellett a területfejlesztés lehetséges beavatkozási szintjei közül az a térségi szint, ami a települési önkormányzatok együttmqködése révén az alulról építkezQ regionális politika meghatározó eleme lett.

A kistérség a térségi önszervezQdés legfontosabb színtere, ilyen értelemben a szubszidiaritás, a decentralizáció és a helyi partnerség meghatározó szintje. A kistérségi együttmqködések elsQdleges fejlesztéspolitikai feladata, hogy biztosítsa a térségi léptékben integrált projektek megvalósulását, a helyi szint érdekeinek összefogását és képviseletét. A térségi programok kialakítása nem mindig a statisztikai kistérségek területéhez kapcsolódik. Mindezek mellett a kistérségek szerepe fontos az esetenként elaprózott önkormányzati feladatellátás (így pl. a szociális, egészségügyi, óvodai, alapfokú oktatási, kulturális, helyi közigazgatási feladatok) partnerségen alapuló hatékonyabb megszervezésében is.

A területfejlesztés sokszintq intézményrendszerében az átfedések kiküszöbölésére megoldást az jelent, ha a kistérségek nem döntéshozatali (forráselosztó) szerepet kapnak, hanem integrált kistérségi fejlesztések, projektcsomagok végrehajtása révén valósítják meg a kistérségi fejlesztési tervben kitqzött célokat. Ebben a tekintetben viszont sokkal inkább a fejlesztési projektek, programok alkalmi szövetségei életképesek, mint a bürokratikus módon túlszabályozott intézményi struktúrákba merevített egységek.

A rendszer egységessége szempontjából indokolt, hogy minden KSH kistérségben legyen legitim kistérségi fejlesztési tanácsként mqködQ testület, mely elfogadja a kistérség fejlesztési tervét, programját, fejlesztési irányait. A települési önkormányzatok az összehangolt fejlesztések, a közös projektek megvalósítása érdekében társulásokat hozhatnak létre. Ezek a rugalmasan szervezQdQ térségi kezdeményezések (önkéntes társulások, civil hálózatok stb.) lehetnek azok a lehetséges kedvezményezettek, akik a regionális (országos) forrásokra pályázva a kistérség programjában, stratégiájában foglaltakat megvalósítják. Az OTK regionális területi célok tervezési keretével összhangban regionális szinten olyan támogatási rendszert kell mqködtetni, amely alkalmas a (kis)térségi programok integrált megvalósítására.
A továbbiakban a társulások illetve kistérségi fejlesztési tanácsok feladat- és hatáskörének szabályozása mellett fontos, hogy ezek az intézmények kidolgozott és elfogadott fejlesztési céljaik megvalósításához a kistérség szereplQi kedvezényezettként megfelelQ forráshoz jussanak, s így egy-egy eseti projekt kivitelezés helyett lehetQség legyen a fejlesztési programra felfqzött, egymás hatását erQsítQ projektek kivitelezésére. Ezeket az integrált kistérségi fejlesztéseket finanszírozó forrásokat regionális (esetleg megyei) szinten kell diszponálni. AlapvetQ, hogy a támogatott fejlesztési elképzelések, projektek kiválasztásánál az elsQdleges szempont a kistérség programjához való illeszkedés legyen.
A jövQben indokolt a kistérségi szint szakmai megerQsítése, növelve tervezQ, forrásszerzQ és programmenedzselQ tevékenységük szakmai színvonalát, hatékonyságát. Cél, hogy minden kistérségben olyan, a Kormány által támogatott régiók által koordinált menedzsment szervezetek, térségfejlesztési mqhelyek jöjjenek létre  ahol a jelenleginél koordináltabb formában mqködhetnének mindazok a személyek, akik munkája a térségi fejlesztéshez kapcsolódik (térség- és vidékfejlesztési menedzserek, falugazdászok, falu- és tanyagondnokok, stb.)  ezáltal ösztönözve a térségi fejlesztési kezdeményezéseket, a projektek generálását. Ezek a mqhelyek elegendQ kapacitással és képességgel kell, hogy rendelkeznek azon rétegek fejlesztési folyamatokba történQ bekapcsolására, akik önmaguktól nem, vagy csak nehezen lennének képesek erre, illetve akik leszakadása külsQ segítség nélkül elkerülhetetlen. Fontos, hogy ezek a mqhelyek ugyanakkor önszervezQdéssel és a rugalmasság megQrzésével jöjjenek létre, igazodva az egyes kistérségek eltérQ adottságaihoz és igényeihez.
A kistérségi szintq menedzsment tevékenységeknél a kormányzati szintq, de a kistérségben történQ közvetlen foglalkoztatás helyett a támogatási cél és a feladatok pontos rögzítése mellett kell a támogatásokat a kistérségi fejlesztési tanácsoknak megítélni. A kistérségi szintq menedzsment feladatokat a kormány részérQl egycsatornás módon, a területfejlesztésért felelQs minisztérium koordinációjával a régiókon keresztül javasolt finanszírozni. Ez alapvetQen kikényszeríti többek között a vidékfejlesztési és a területfejlesztési célú feladatok összehangolását.
Egy térség integrált fejlesztéséhez a terület- és a vidékfejlesztés cél- és eszközrendszerének együttes, komplementer módon történQ figyelembe és igénybe vétele szükséges. Az integrált megközelítés teret ad a források felhasználása során a szinergikus hatások érvényesülésének, illetve erQsíti azokat. Az EU átalakuló strukturális, kohéziós és vidékfejlesztési politikájához igazodva a kistérség a területfejlesztési és vidékfejlesztési célzatú ágazati szándékok és érdekek elsQdleges kapcsolódásának színtere lehet mind a fejlesztési programok, mind az intézményrendszer szintjén.

IV.1.5. Kiemelt térségek differenciált kezelése
Az országos területi célokból következQen, valamint a területfejlesztésrQl és területrendezésrQl szóló 1996. évi XXI. törvény elQírásainak megfelelQen egyes társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendQ, vagy országos fejlesztési érdek által kijelölt térségek kiemelt státuszt kaphatnak. A kiemelt térségek intézményrendszeri elkülönítésére akkor van szükség, ha az adott térség kezeléséhez nélkülözhetetlen a tervezési, koordinációs, forráselosztási és adott esetben pályázati tevékenységek összehangolt mqködtetése. A magyar területfejlesztési gyakorlat nem igazolta annak szükségességét, hogy a törvényben felsorolt minden lehetséges térségtípusnak legyen kiemelt státusza, illetve ehhez kapcsolódó intézményrendszere, vagy azért, mert az évek alatt nem is történtek ilyen irányban kezdeményezések, vagy pedig mert a fejlesztési források elosztásánál nem jelentkezett érdemi, pozitív elQnyként a kiemelt státusz.
A régiók határait átlépQ speciális területi feladatok megoldására ill. egyedi térséget érintQ területi célkitqzések érvényesítésére az Országgyqlés országosan kiemelt térségeket jelölhet ki. A koncentráció, a szubszidiaritás és decentralizáció, valamint az integrált fejlesztés elveit érvényesítve országosan kiemelt olyan térség az, amely fejlesztése országos érdek és amely kezelése régiókon átnyúló, illetve a régiók feladatkörét meghaladó feladat, és amelynek fejlesztése a speciális, többgyökerq megoldandó problématerületeik miatt, komplex ágazatközi együttmqködést igényel. Ennek megfelelQen az OTK-ban négy országosan kiemelt térség került kijelölésre a budapesti agglomeráció, a Balaton-térség, a Tisza-térség. A területfejlesztési törvény alapján az elsQ kettQre kötelezQ fejlesztési tanácsot felállítani. A tanácsok feladata az érintett regionális, térségi és ágazati szereplQk együttmqködéséhez alapot biztosítani, továbbá elQsegíteni a partnerségen alapuló stratégiai tervezés és a helyi igényekhez igazodó forrásfelhasználás megvalósulását.
A budapesti agglomerációs térséget kivéve  melynek fejlesztési céljait a közép-magyarországi régió fejlesztési tervében kell meghatározni – az érintett térségekre középtávú fejlesztési programot kell kidolgozni, melyek megvalósítását a kormánynak és a statisztikai-tervezési régióknak érvényesíteniük kell a saját regionális, illetve a szakterületi programjaik tervezése és megvalósítása során.
A fentieken túl az érintett térségekre a speciális és az Európai Unió támogatásával nem finanszírozható feladatokra a kormány a hazai állami támogatások terhére önálló térségi programot is indíthat. A kiemelt térségi programok megvalósítását segítQ és alapvetQen koordinációs, tervezési, monitoring, értékelési, valamint kisebb mértékben program-, projektmegvalósítási feladatokat ellátó munkaszervezet az intézményi sajátosságokhoz igazodva, mind a fejlesztési tanács, mind a területfejlesztésért felelQs kormányzati szervezet irányítása keretében mqködhet.
Olyan speciális térségek - pl. nemzeti parkok - esetében, melyek egységes fejlesztési, esetleg szabályozási kezelést igényelnek, esetleg több régiót érintenek, törvényi elQírás nélkül az érintett kistérségek, megyék, régiók önkéntes partnerségen alapuló fejlesztési társulást hozhatnak létre.
A kiemelt térségek összehangolt fejlesztésének eredményes véghezviteléhez a következQ szempontokat kell figyelembe venni:

Meg kell teremteni az eszközöket, hogy a kiemelt térségi programok az egyes érintett régiók fejlesztési dokumentumaiban integráltan szerepeljenek, így legyen biztosított, hogy e térségek Európai Uniós források fogadására is alkalmassá váljanak.
Ezekre a térségekre, amennyiben a törvény a térséget nevesítve elQírja kötelezQen, létre kell hozni térségi fejlesztési tanácsot, amely munkaszervezetén keresztül látja el feladatát és kötelezQen figyelembe veszi az Országos Területfejlesztési Koncepcióban lefektetett alapelveket, célokat, prioritásokat.
A kiemelt térségek intézményeiken keresztül az érintett régiók és kistérségek, érintett szaktárcák partnerségét jelenítsék meg.
A kiemelt térségek tervezésének és fejlesztésének a helyi-térségi szereplQk, az érintett régió(k) és  az országos érdekek jelentQségétQl függQen  a központi kormányzat kiegyensúlyozott partnerségén kell alapulnia.
A kormányzat speciálisan felmerülQ térséghez kötött problémák megoldására térségi intézményrendszer létrehozása nélkül is kezdeményezhet és megvalósíthat kiemelt nagytérségi programokat. A térségi fejlesztési tanács létrehozása nem feltétele a kiemelt státusz fenntartásának, a kiemelt fejlesztés országos koordinációval is biztosítható. Országos koordináció esetén azonban létre kell hozni egy konzultatív és döntés-elQkészítQ fórumot (Bizottság), valamint egy térségi programirodát, amely a fejlesztési program végrehajtásával, monitoringjával, értékelésével kapcsolatos teendQkért felelQs.
Amennyiben egy kiemelt kezelésq térségben a kitqzött célokat sikerült elérni, ill. a kiemelt kezelés, a fejlesztési források koncentrált kihelyezése, az irányítás speciális allokációja okafogyottá vált, felül kell vizsgálni a térség státuszát és indokolt esetben meg kell szüntetni azt. Ennek megfelelQen az országos területpolitikai célok teljesülésének vizsgálati eredményeitQl függQen lehetQség van új kiemelt térségek létrehozására.
IV. 2. Kommunikatív-iteratív tervezési rendszer: A területi tervezés megújítása

A fejlesztési eszközök hatékonyságának növelésében kulcsszerepet tölt be a különbözQ területi szinteken megvalósuló tervezés. A tervezés feladata, hogy az eredmények és folyamatok értékelése alapján, az érintett szereplQk egyéni stratégiáinak összefogásával kijelölje ill. korrigálja a célkitqzéseket. A tervezés ugyanakkor a célok elérését biztosító eszközök kijelölésével megalapozza a fejlesztési eszközök hatékony felhasználását.
A tervezés egységes rendszerének megteremtése olyan alapvetQ követelmény, amely a teljes hazai fejlesztéspolitikai gyakorlatnak, így a területi fejlesztések eredményességének is sarokköve.

IV.2.1. Egységes országos és területi tervezési rendszer

A hatékony és célszerq területpolitika mqködtetéséhez szükség van az országban zajló tervezési tevékenységek olyan átfogó szabályozására, amely rögzíti, hogy milyen típusú és szintq terveket, kiknek, milyen tartalommal és eljárási rendben, illetve végrehajtási eszközrendszer birtokában kell megalkotnia, s ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Az egységes tervezési rendszerben az Országos Területpolitikai Koncepcióban rögzítettekkel összhangban egyértelmqen meg kell határozni az országos, regionális, megyei és kistérségi tervezés kompetenciáit, valamint az egyéb speciális, területpolitikai célokból adódóan kiemelten kezelendQ területegységekkel kapcsolatos tervezési feladatokat, valamint ezek viszonyát a többi területi tervhez.
Fontos követelmény, hogy a szabályozás kellQ mozgásteret biztosítson az alulról jövQ (bottom up) tervezési kezdeményezéseknek is. A tervezés folyamatában a vertikális és horizontális koordináció egyaránt nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy a legitim tervdokumentumok betöltsék funkciójukat.
A tervezési rendszer szabályozásában fontos biztosítani annak követelményét, hogy az operatív programok, kiemelt projektek és valamennyi állami-közösségi fejlesztési tevékenység a stratégiai – koncepcionális tervekhez igazodjon.
A hazai tervezési gyakorlatnak célszerq az EU finanszírozású programokon túlmenQen is az uniós tervezési rendszert, kifejezéstárat és eljárásrendet a hazai sajátosságok figyelembevételével átvenni. Ugyanakkor az uniós források tervezését is a hazai tervezési rendszer szerves részeként kell kezelni és az uniós forrásoktól független vagy azokon túlmutató tervezési dokumentumokra való kitekintéssel kell programozni.
A fellendülQ térségi tervezési tevékenység egységességének biztosításának fontos feltétele az tervezési rendszernek keretet adó közös térségi értékrend kialakítása. Ehhez a tervezési tevékenységek mozgásterét szabályozó fenntarthatósági keretstratégiák kidolgozása szükséges nem csak országos szinten, de kifejezetten az egyes térségekre vonatkozóan, a helyi adottságokhoz igazodóan, mely a fenntarthatóságon túl más horizontális irányelveket is rögzíthet (pl. esélyegyenlQség, biztonság, örökségvédelem). A keret egyrészt olyan, a térségi fenntarthatóság megteremtéséhez szükséges vertikális célokat rögzíthet, melyeknek helyet kell kapniuk a célok témáját és az adott térséget érintQ tervekben, másrészt a fenntartható fejlQdést biztosító horizontális célokat, melyek minden a térséget érintQ fejlesztési tervdokumentumban rögzített célba beépülnek. A keretstratégiák kiindulópontját képezhetik a térségi tervezési rendszer vizsgálati és értékelési alapjainak (különösen a stratégiai környezeti vizsgálatoknak és az ex-ante értékeléseknek). Biztosítani kell széles legitimitásukat, a szakmai és lakossági nyilvánosság számára a legjobban kommunikált tervezési rendszerelemekké kell válniuk, hogy valóban közös, a tervezésen is túlmutató hatású térségi értékrendet képviselhessenek.

IV.2.2. Regionális tervezés
A fejlesztési tervek, programok országos szintje mellett a tervezés, programozás területi legfontosabb szintje a régió, amely azonban épít a kistérségi és megyei szintq tervezésre. Az ország középtávú fejlesztési irányait meghatározó és megújuló Országos Területfejlesztési Koncepcióval, az Országos Területrendezési Tervvel, valamint a II. Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban a regionális fejlesztési tanácsoknak meg kell határozni a hosszú és középtávú regionális fejlesztési terveiket. A tervezési folyamatban az egyes térségi programok egymásra épülnek. A regionális szinten készülQ hosszú és középtávú fejlesztési programokba integrálni kell a megyei és kistérségi fejlesztési programok célkitqzéseit is.
A fejlesztéspolitikában a programozás elvének érvényre jutása befolyásolja a régiók tervezési feladatait is. A középtávú regionális fejlesztési programok alapján a regionális fejlesztési tanácsok évente meghatározzák az abban foglalt feladatok éves ütemezését és pénzügyi tervét, amelyek megvalósítását tisztán a nemzeti támogatási rendszer szolgálja. Az adott évi fejlesztések megvalósítása érdekében a Kormány a regionális fejlesztési tanácsokkal megállapodást köt. A megállapodások tartalmazzák a közösségvállalás, a felzárkóztatás, a társadalmi-gazdasági kohézió követelményeit is. A tárgyévi fejlesztések megvalósítását szolgáló forrásokat a tárgyévet követQ két évig lehet felhasználni. A programokhoz ki kell dolgozni azokat az indikátorokat (mérQszámokat), amelyekkel mérhetQ a program megvalósítása, a támogatások felhasználásának hatékonysága.
A regionális fejlesztési tervek megalapozásához és a regionális integráció sikeres megvalósulásához meg kell teremteni a regionális és a térségi (különösen kiemelt- és kistérségek), települési, szint hatékony tervezési, fejlesztési együttmqködését, valamint a gyors információáramlás biztosítását, továbbá ösztönözni kell a komplex, integrált fejlesztési programok készítését és megvalósítását.
A régióknak intenzíven be kell kapcsolódniuk a vidékfejlesztési tervezés, programozás folyamatába, elQkészítve a lehetQségét annak, hogy a jövQben a vidékfejlesztési tervezési és megvalósítási tevékenységek fokozatosan szintén regionális szinten valósuljanak meg.
A terv és a programozás végig viteléhez szükséges a tervezési intézményrendszer, a partnerségi együttmqködések kiépítése és a tervezéshez szükséges forrás, valamint a szabályozási feltételek biztosítása.
IV.2.3. Ágazati (szakpolitikai) és területi tervezés összhangjának megteremtése

Egy adott területrendszer (térség) fejlQdését az adott térség kompetenciájába utalt fejlesztési eszközökön túl a különbözQ nemzeti szintq szakpolitikák fejlesztési, szabályozási tevékenysége is döntQen meghatározza. Az egyes területi szintek tervezési kompetenciáinak tisztázásán túlmenQen éppen ezért szükséges annak biztosítása, hogy adott területen (régióban, kistérségben) megvalósuló fejlesztések egymás hatásait erQsítsék és szinergiát alkossanak. AlapvetQ követelmény ehhez, hogy az ágazati (szakpolitikai) és a területi tervezés - az alapvetQ koncepcionális célkitqzések meghatározását követQen  egymással szoros koordinációban valósuljon meg. Ahhoz, hogy a területi tervezés a különbözQ szakpolitikákhoz tartozó központi kormányzati fejlesztési eszközökre reálisan építhessen, szükséges az adott régiót érintQ kormányzati fejlesztési kötelezettségvállalások tartós, szerzQdéses jellegq rögzítésre.

IV.2.4. Egységes területi tervezés: rendezési és fejlesztési tervezés összhangja

A területpolitika, ill. adott területegység fejlesztési céljait a fejlesztési koncepcionális (stratégia) és operatív (program) tervezés valamint a rendezési típusú tervezés együttesen kell, hogy biztosítsa.
Ennek alapvetQ kritériuma a területrendezési és a fejlesztési vonatkozású stratégiai területi tervezés szorosabb összekapcsolása, annak érdekében, hogy az egyes területrendszerek (területegységek) céljait a fejlesztési és a területhasználat-szabályozási eszközök egymással szinergiát eredményezve szolgálják.
A tervezési rendszerekben a rendezési tevékenység megkezdését minden esetben meg kell elQznie legalább koncepcionális szintq és elQrehaladott fázisban lévQ fejlesztési tevékenységnek. A fejlesztési tevékenység keretében vagy horizontális elveket szolgáló keretstratégiákban rögzíteni kell a térségi fizikai térhasználat, térszervezés irányelveit, melyet a rendezési tervezésben szintén érvényesíteni kell.
A rendezési tervek készítése koncepcionális ill. stratégiai célokhoz kell, hogy igazodjon, míg a fejlesztési programok kialakítása során a rendezési tervek figyelembevétele illetve a két tervezés iteratív, kölcsönös formálása szükséges. A két tevékenységet – az európai gyakorlatot követve - egységes területi tervezési tevékenységbe szükséges integrálni, melyre az operatív programozási tevékenységek közvetlenül épülnek. A rendezési tevékenység szorosabb integrálása a területpolitikába azért is kiemelt fontosságú, mert a környezeti értékek, természeti erQforrások hatásos és racionális védelme, a térhasználati ill. térszerkezeti feszültségek feloldása a területpolitika prioritásai közé tartoznak, kezelésük azonban fQként rendezési eszközökkel biztosítható. A fejlesztési koncepció és a rendezési terv érvényesítése során folyamatos visszacsatolások biztosítása szükséges.
A tervezési rendszer összhangjának biztosítása érdekében a rendezési és fejlesztési tevékenység szakmai és kommunikációs hátterét egységesíteni kell. Ennek érdekében a rendezési tevékenységek során, különösen a térségi rendezési tevékenységek során, a mqszaki területi tervezQi szakmai munkát sokszínq szakmai háttérrel rendelkezQ területi és környezeti tervezQi szakértQi csoportoknak kell támogatni. A rendezési és fejlesztési tervezési tevékenység kommunikatív, részvételt, nyilvánosságot és partnerséget érvényesítQ eszközeit, csatornáit, fórumait, szereplQit a továbbiakban még erQteljesebben egységesíteni szükséges.

IV.2.5. Partnerség és kommunikáció a tervezésben

A tervezés során a folyamatok elemzésén túl növekvQ mértékben kell támaszkodni az adott térség érdekcsoportjait, illetve sajátos értékeit megjelenítQ szereplQk elvárásainak összefogására. Éppen ezért gondoskodni kell arról, hogy a területi tervezés folyamatában a partnerség elve a valódi participáció révén hatékonyan érvényesüljön, nem pusztán utólagos szakmai, társadalmi egyeztetéseket jelentve. A tervezQknek ma már éppen úgy feladata az érintett érdekhordozók közös gondolkodásának és jövQformálásának facilitálása, mint a reálfolyamatok értékelése és a szakmai javaslattétel.
A partnerség és a bevonás, - csakúgy az átláthatóság és legitimitás - erQsítése fokozottan szükséges a területrendezési tervezés esetében is.

IV.2.6. Szakmai megerQsítés

Indokolt a tervezés szakmai kapacitásainak erQsítése, a külsQ szakértQk, tervezQ intézmények mellett fontos, hogy a közigazgatásban, a területfejlesztési intézményekben is a stratégiai szemléletq tervezéshez szükséges készségek erQsítése. Különösen a régiókban indokolt a tervezés jelentQsebb létszámú szakmai apparátusának kiépítése. Fontos ugyanakkor a partnerség keretében a tervezési folyamatba bevonandó regionális szereplQi kör felkészítése is a tervezQi partnerségben való részvételre. A tervezési szakmai kapacitások megteremtésének érdekében erQsíteni kell a területi tervezési szakemberek képzését nagyobb hangsúlyt fektetve a stratégiai tervezésre és menedzsmentre, a társadalmi-gazdasági és ökológiai-természettudományi, valamint a területi (regionális) elemzési ismeretek intetrált alkalmazására.
Ehhez szükséges, hogy a sokszínq képzettségi szakembergárdára támaszkodó területfejlesztési tevékenységek (a jövQben remélhetQleg ez rendezés esetében is megfigyelhetQ lesz ez a változatosság) egységes szakmai jellegét erQsíteni kell, képzési irányelvek, és a fejlett tervezési kultúrájú uniós tagállamokban létezQ szakértQ útmutatók, ajánlások rendszerének kialakításával, természetesen a hazai viszonyokhoz adaptáltan.
Fontos, hogy a fejlesztési és rendezési tevékenységek végrehajtásáért felelQs munkakörökben dolgozóknak is legyenek tervezési ismeretei, koncepcionális, stratégiai szinteken is, belsQ szakmai legitimációt szolgáltatva a tervezéssel összhangban levQ megvalósításhoz.
A területfejlesztési és rendezési szakmai ismeretek rendszerezésének hangsúlyos és szerves elemévé kell válnia a területi szemléletq tervezésnek és az integrált, környezetintegrált megközelítéseknek, a helyi adottságok alapos ismeretének.

IV. 3. Programozás és koncentráció: finanszírozási rendszer

Az állami fejlesztéspolitika célkitqzéseinek, stratégiai céljainak a megvalósítása a fejlesztési politika finanszírozási rendszerének eredményességén, hatékonyságán múlik elsQsorban. A valós igényekhez igazodó, reális költségvetési keretek között mozgó, folytonosságra, fenntarthatóságra építQ finanszírozási rendszer képezi az eredményes, hatékony fejlesztéspolitika zálogát.


IV.3.1. A finanszírozási rendszer továbbfejlesztéséhez szükséges általános követelmények

Szubszidiaritáson alapuló decentralizáció:

A szükségletek felmérésére, méretgazdaságosságra alapozva regionális és kistérségi szintre delegált fejlesztési és mqködtetési feladatokat a szubszidiaritás jegyében kell kijelölni, és biztosítani kell a hozzá szükséges fejlesztési és mqködtetési forrásokat.
A régió legyen a területfejlesztés és a vidékfejlesztés legmeghatározóbb szereplQje! Ezzel összhangban hét regionális operatív programot kell kialakítani, valamint meg kell teremteni a lehetQségét, hogy hosszútávon szintén hét vidékfejlesztési program legyen.
A támogatások régiók közötti felosztását, a régiós keretösszeget, valamint a támogatások regionális felhasználásához kapcsolódó szabályokat rendeletben kell rögzíteni (a felosztást a népesség nagysága és fejlettség szintje alapján kell végrehajtani).
Területi fejlesztéspolitikában a kistérség nem forráselosztó, hanem programmegvalósító szerepet tölt be, azaz pályázatokat generál, koordinál és maga is térségileg integrált projektcsomagokat, programokat hajt végre.

Programfinanszírozás megvalósítása:

Az ágazati források decentralizációja önmagában nem biztosítja a hatékony forráselosztást, azt a szubszidiaritás elvének érvényre juttatása teszi lehetQvé. Mindez a régiók, térségek szintjén a cselekvéseket, beavatkozásokat rendszerszerqen összehangolva megvalósító, - szisztematikus célrendszerre épülQ - programszerq fejlesztés, és ehhez kapcsolódó programfinanszírozás megvalósítása révén valósulhat meg. Programfinanszírozás alatt a több évre szóló regionális programterv alapján lebonyolított fejlesztésfinanszírozást értjük. A programfinanszírozás középpontjában a regionális program és az annak végrehajtását szolgáló tervszerzQdés áll.
A regionális programok ágazati fejlesztési koncepciókhoz, tervekhez történQ illeszkedése érdekében e regionális programokat az ágazati tervekkel iterációban kell elkészíteni. Ennek gyakorlati megvalósítását biztosító tervszerzQdés a Kormány és a régió közötti szerzQdéses megállapodást jelenti. Tárgyát az ágazatok által a régiók rendelkezésére bocsátott erQforrások (azaz a decentralizált források) képezik. A regionális programban szereplQ tervek, fejlesztési elképzelések alapján a tervszerzQdésben elQre rögzíteni kell, hogy az adott régió a teljes decentralizált keretbQl milyen fejlesztési területekre, célokra, milyen tárcától származó és mekkora nagyságrendq forrásokat fordíthat. Így megvalósulhat a régiók folytonosságon alapuló fejlesztésfinanszírozása. A regionális programok finanszírozása megoldható a központi költségvetés egy sorából, a program alapján akár fejlesztési területekre lebontva, de megoldást jelent az egyes minisztériumok fejezeteibQl történQ közvetlen finanszírozás is.
Így megvalósulhat az ágazatok és régiók együttmqködés, az ágazati ás regionális célok érvényesülése, a hazai és uniós források összehangolása, a régiók folytonosságon alapuló fejlesztésfinanszírozása. Mindezt elQsegíti, hogy a tervszerzQdés bizonyos mértékq rugalmasságot biztosít a régióknak a források felhasználása, források között meghatározott mértékq átcsoportosítás révén. Átcsoportosítási jogra a régió Monitoring Bizottsága legyen jogosult.

Átlátható, összehangolt támogatási rendszer kialakítása

A fejlesztéspolitikai célok hatékony megvalósítása érdekében egy egységes támogatási rendszert kell kidolgozni és azt jogszabályilag is alá kell támasztani. Ennek érdekében a következQ követelmények fogalmazhatók meg:
A hosszú távú tervezés, fejlesztéspolitika megvalósítása érdekében az ágazatoknak három évre elQre ki kell jelölnie a lehetséges beavatkozási irányokat, támogatási területeket.
Indokolt a rendelkezésre álló különbözQ elkülönített állami pénzalapok, fejezeti kezelésq elQirányzatok és egyéb állami pénzeszközök, pénzügyi kedvezmények összehangolása.
Ágazatközi egyeztetések keretében össze kell hangolni a tárcáknak az adott évi pályázati célokat, ki kell szqrni a támogatási rendszerbQl a fennálló párhuzamosságokat.
Az ágazati stratégiák végrehajtását szolgáló támogatási keretek hatékonyságának további fokozása érdekében strukturálisan is össze kell hangolni a támogatásokat. Meg kell teremteni az elQirányzatok közötti idQbeni koordinációt, a pályázati feltételek összehangolását.
A fejlesztési források meghatározó része 2007-tQl a Strukturális Alapokból kerül finanszírozásra, ezért szükségszerq a társfinanszírozáson felüli hazai fejlesztési források elosztási mechanizmusának az uniós rendszerhez való igazítása. Az egységes támogatási rendszernek ezért mindenekelQtt  illeszkedve az EU hét éves tervezési ciklusához  a többéves tervezésen kell alapulnia. A hazai forrású fejlesztések több évre szóló programok alapján történQ végrehajtását az éves költségvetéshez igazodó tervszerzQdés mentén kell finanszírozni.
Egységes, közérthetQ, egyszerq, nyilvános pályázati nyilvántartási rendszert kell kialakítani a kedvezményezettek hatékony információellátása érdekében.
Ágazati források minél nagyobb arányú decentralizációja (elsQsorban a foglalkoztatás, gazdaság-, vállalkozásfejlesztés, turizmus).
E rendszerben lehetQség nyílik a területileg differenciált támogatási mérték egységes alkalmazására a támogatási rendszer egészében.
Az ágazati stratégiák végrehajtását szolgáló támogatási keretek hatékony felhasználása érdekében meg kell teremteni az elQirányzatok közötti idQbeni koordinációt, a pályázati feltételek összehangolását.
Egységes, felhasználóbarát pályázati nyilvántartási rendszert kell kialakítani a kedvezményezettek hatékony információellátása érdekében.

Az uniós forrásokból finanszírozott programok komplementereként mqködQ támogatási rendszer kialakítása

Mind a regionális finanszírozású programok, mind az ágazati pályázatok esetében biztosítani kell a hazai támogatások és az uniós források közötti összhang megteremtését oly módon, hogy a hazai támogatási rendszer komplementer rendszerként mqködjön a Strukturális Alapokból finanszírozott támogatások mellett. A tisztán hazai forrásokból olyan fejlesztések legyenek finanszírozhatók, amelyek nem esnek bele a Strukturális Alapok támogatási körébe, akár a cél vagy a minimális támogatási összeg miatt!

Önálló, a közérdek irányában elkötelezett, hatékonyságra törekvQ  a mqködési finanszírozástól elkülönülQ - térségi fejlesztés-finanszírozási rendszer megteremtésének ösztönzése

Az államháztartás reformja során törekedni kell arra, hogy a helyi önkormányzatok, kistérségi, regionális fejlesztési tanácsok feladataik súlyával megegyezQ mértékben részesedjenek az államháztartás bevételeibQl. Ez jelentQsen növelné a különbözQ területi szintq intézmények önállóságát, fejlesztési lehetQségeit, illetve a magasabb összegq társfinanszírozással elkötelezettebbé és felelQsebbé válnak az állami támogatással megvalósuló projektek irányában.
A fejlesztési és üzemeltetési feladatokat egyértelmqen le kell határolni, a kapcsolódó pénzügyi folyamatokat elkülöníteni. Az adott területi szinten koncentrálódó (önkormányzati, kistérségi, regionális) fenntartási, üzemeltetési feladatokhoz biztosítani kell a szükséges forrásokat.
A túlzottan redisztributív, elkényelmesedett , alacsony hatékonyságú, fölös kapacitásokkal mqködQ fejlesztésfinanszírozási rendszer ellenében egy a saját források maximális képzQdésében, az optimális forráshasznosításban érdekelt fejlesztéspolitikai rendszer kialakítását kell ösztönözni.
Az elQbbiek tükrében a hazai támogatáspolitikának kiegészítQ jellegqnek, a saját forrásképzQdést elQsegítQnek kell lennie, annak érdekében, hogy csökkenjen az állami szerepvállalás, beavatkozás súlya. A hazai fejlesztéspolitika minden szintjének szereplQjét önálló kezdeményezésekre, felelQsségvállalásra kell ösztönözni, szemben azzal a magatartással, amely kizárólag az állami segítségnyújtásra, iránymutatásra támaszkodik.

Forráskoncentráció

A hazai támogatáspolitikán belül, és különösen a területfejlesztési politika kezelésében lévQ források esetében hangsúlyozottan kell szem elQtt tartani a koncentráció elvét mind földrajzilag, mind beavatkozási területek szerint.
A területfejlesztési források esetében elsQsorban a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekre kell összpontosítani. E térségekben nagyobb állami szerepvállalás szükséges a fejlesztéspolitika végrehajtása ill. a saját forrásképzQdés elQsegítése érdekében.
Az eddigi gyakorlattal ellentétben nem fenntartásra kell fordítani a rendelkezésre álló forrásokat, hanem elsQsorban az adott térségben található, a társadalmi-gazdasági élet motorját képzQ KKV-k beruházásainak, innovatív képességei fejlesztésének finanszírozására, hogy hosszú távon ösztönözzük a térségben a saját forrás képzQdését.

Stabilitás:

A hatékony fejlesztéspolitika záloga a hosszú távú tervezés ill. az arra támaszkodó kiszámítható fejlesztésfinanszírozási politika. Ehhez:
Valós igényeken alapuló, legitim, több évre szóló (igazodva az EU programozási ciklushoz) regionális programot kell készíteni.
A megvalósíthatóságot finanszírozási oldalról biztosítani kell, melyet a tervszerzQdés tesz lehetQvé.
Monitoring Bizottságot kell felállítani az ellenQrizhetQség, felelQsségre vonás érdekében.
A regionális tervezés, programozás, ellenQrzés, utókövetés menetét jogszabályilag rögzíteni kell.

A támogatások felhasználásának partnerségen alapuló végrehajtása:

Meg kell valósítani a fejlesztéspolitika központi és decentralizált szervei közötti együttmqködést.
Az ágazatok és a területi politika intézményei között meg kell teremteni a párbeszéd valós lehetQségét a források felhfhŽž¤¼¾ÀÈ, ¼ ¾ À  Ä

T
n
¨
ø
(
z

Ž

®

Ì

ì

ùïãÐÅ·©·Ÿ”ŸŠ~pfù]ùUùMùMùMùMùMùhYªh‡3V6hYªh‡3V5hYªh‡3VCJhYªh‡3V5CJhYªh‡3V5CJ OJQJhYªh‡3V5OJQJhYªh‡3V5CJjhYªh‡3VUhYªh‡3V5CJhYªhÈ¥5CJOJQJhYªh‡3V5CJOJQJ hYªh‡3VOJQJ$hYªh‡3V5B*CJ OJQJphÿhYªh‡3V5;CJhYªh‡3V;CJ

hYªh‡3V


fhj¢¤¦¨ª¬®°²óêêêêêêêêêêêÞóÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕ $$Ifa$

$dpþ$Ifa$ dèþ$If

$dèþ$Ifa$0>EÀE8KxYýýýýý²´¶¸º¼ÀÂÄÆÈ, ¼ ¾ À  ööööööêêêêêêꎌ[kd_É$$If–FÖ ”‹4ÖÜ#Ü#Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö
FaöF

$dèþ$Ifa$ $$Ifa$Â Ø


T
n
p
¨
ø
ú
(
*
L
d
|
˜
¸
Î
æ
þ


6

X

v

x

z

Ž

¬

÷÷òò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷dh $dha$¬

®

Ì

è

ê

<
\
^
™ ó Txl0îä[ Æ .£vŠÊÄ÷÷÷÷òäßÝÝÝÝ×ÝÕÕÕÕÕÝÕÕÕÕÕ%#
Ƅ#$a$
$$ $dha$gd`j½dh $dha$ì

8
:
<
\
^
`
Ž

’
”
Ì
Î
Ð
Ò
ä
æ
è
  2 3 4 5 w x y “ ” õäõÝÔÌÈÌ»²È²ž»²™™„™»z»²È²f»²™™[jdËhzVŠU'jçÊh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠ5:\]jjÊhzVŠUjhzVŠU hzVŠ'jíÉh|ÖhzVŠ>*B*Uphÿh|ÖhzVŠ0J$jh|ÖhzVŠ0J$UhzVŠjhzVŠUhYªh‡3VCJ

hYªh‡3V!jhYªh‡3V0J=CJ UaJ hYªh‡3VCJ aJ #” • – — ˜ ™ š › · ¸ ¹ º Ð Ñ Ò ì í î ð ñ ò ó ô õ  123MNOQRSTUVrstuwöñöäÚäÑÍѹäÑñöñ®öñöäÚäÑÍњäÑñöñöñöäÚäÑÍÑ{äÑ'jÕÍh|ÖhzVŠ>*B*UphÿjXÍhzVŠU'jÛÌh|ÖhzVŠ>*B*Uphÿj^ÌhzVŠU'jáËh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠh|ÖhzVŠ0J$hzVŠ5:\]jh|ÖhzVŠ0J$U hzVŠjhzVŠU,wx246jlnrtvxz|´¶¸º&(*^`bfhjlnp¨ª¬®öíèÞèÓÞèÞƼÆí¸í¤ÆíèÞè™ÞèÞƼ†xoxU†2jÉÏh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHujLÏhzVŠU'jÏÎh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠhzVŠ5:\]jh|ÖhzVŠ0J$UjRÎhzVŠUjhzVŠU hzVŠh|ÖhzVŠ0J$hyF5:\]!®êìî"$&*,.024lnpr¨ª¬àâäèêìîðò*,.0žñæ×æÆ×æ׳£³ñšñ€³ñæ×æo×æ׳£³ñšñU³ñ2j½Ñh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu j@ÑhzVŠUmHnHu2jÃÐh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu jFÐhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu!ž ¢ÖØÚÞàâäæè  8 9 : T U V X Y Z [ \ ] y z { | £ ¤ õæõÕæõ沤›¤Â¤õæõpæõ沤›¤V¤õ2j±Óh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu j4ÓhzVŠUmHnHu2j·Òh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu j:ÒhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHu!¤ ¥ ¿ À Á Ã Ä Å Æ Ç È ä å æ ç



'()+,-./0LMðåÔðåðÁ±¤›—›ƒ¤›~t~it~t¤_ÁQHQhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHuhzVŠ5:\]j(ÕhzVŠUjhzVŠU hzVŠ'j«Ôh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠh|ÖhzVŠ0J$jh|ÖhzVŠ0J$U-hzVŠ5CJ\aJmHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu j.ÔhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHujhzVŠUmHnHuMNO€‚œž ¡¢£¤¥ÁÂÃÄ024hjlprtvxz²´æÓź«ºš«º«ÓŠÓŁÅgÓź«ºV«º«ÓŠÓŁŠj×hzVŠUmHnHu2jŸÖh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu j"ÖhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu2j¥Õh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu ´¶¸DFH|~€„†ˆŠŒŽÆÈÊ̄†ˆ¼¾ÀÄÆÈÊÌÎæÓź«ºš«º«ÓŠÓŁÅgÓź«ºV«º«ÓŠÓŁŠjÙhzVŠUmHnHu2j“Øh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu jØhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu2j™×h|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu


~€‚¶¸º¾ÀÂÄÆÈHIJdefhijklm‰ŠæÓź«ºš«º«ÓŠÓŁÅgÓź«ºV«º«ÓŠÓŁŠjÛhzVŠUmHnHu2j‡Úh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu j
ÚhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu2jÙh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu Äkãx—8-œ-é-~ *!.!0!2!4!6!8!:!P!R!Â$÷(¤+ýýûýýýýûûýýöôôôôôòêâÐÐÆ $ ¤xa$gd W‚$
Æ „”ÿ ¤x]„”ÿa$gd W‚ $a$gd W‚ :$a$gd W‚$a$#%Š‹ŒÀÁÂÜÝÞàáâãäåUVWqrsuæÓź«ºš«º«ÓŠ}tpt\}tWMWBMWjøÜhzVŠUjhzVŠU hzVŠ'j{Üh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠh|ÖhzVŠ0J$jh|ÖhzVŠ0J$U-hzVŠ5CJ\aJmHnHu jþÛhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu2jÛh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuuvwxyz–—˜™Ÿ ¾ÀÂöøúþ@BDFöéß̾µ¾›Ì¾‹¾€q€`q€q̋̾µ¾FÌ2joÞh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿu jòÝhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu2juÝh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHuhzVŠ5:\]jh|ÖhzVŠ0J$UjhzVŠUFRTäæè  4567>?stu‘”•–—˜™µ¶ñáñÖÇÖ¶ÇÖÇ£á£ñšñ€£ñuñÖÇÖdÇÖÇ£á£ñšñ jæßhzVŠUmHnHuhyF0J$mHnHu2jißh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu jìÞhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu"¶·¸¾¿ ---0-1-2-5-6-7-8-9-:-V-W-X-Y-x-y-z-æÓŵŪ›ªŠ›ª›Ózmd`dLmdG=jhzVŠU hzVŠ'j]áh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠh|ÖhzVŠ0J$jh|ÖhzVŠ0J$U-hzVŠ5CJ\aJmHnHu jààhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHu-hyF5CJ\aJmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu2jcàh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuz-”-•-–-™-š-›-œ--ž-º-»-¼-½-Å-Æ-Ç-á-â-ã-æ-ç-è-é-ê-ë- úïåúåØÎØÅÁÅ­ØÅúåú¢åúåØΏx^M!h|ÖhzVŠ0J$6;mHnHu2jQãh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHujÔâhzVŠU'jWâh|ÖhzVŠ>*B*UphÿhzVŠh|ÖhzVŠ0J$hzVŠ5:\]jh|ÖhzVŠ0J$UjhzVŠUjÚáhzVŠU hzVŠ 6 8 : n p r x z | ~ € ‚ º ¼ ¾ À â ä æ !!!$!&!(!*!,!ðåÖåÅÖåÖ²¢²”‹”q²ðåÖå`ÖåÖ²¢N"jhzVŠCJUaJmHnHu jÈähzVŠUmHnHu2jKäh|ÖhzVŠ>*B*UmHnHphÿuhzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$mHnHu-hzVŠ5CJ\aJmHnHu$jh|ÖhzVŠ0J$UmHnHu jÎãhzVŠUmHnHujhzVŠUmHnHu hzVŠmHnHuh|ÖhzVŠ0J$6mHnHu,!8! 3X3¾3.4 7v7Ú78P: :;¨;¦<.=0=<=N=`>v>²@Â@ÝBDhD¨DªD¸DþDEE
E÷ðéåéÏÀ´À´À£À£À£À£À£À£À£À’Àé„é|éxéxé|é|sé|sé| h185h18hYªh W‚5hYªh W‚5;CJaJ hûjAh W‚5B*OJQJphÿ hYªh W‚5B*OJQJphÿhûjAB*OJQJphÿhYªh W‚B*OJQJphÿ+hYªh W‚56B*CJOJQJaJphÿhûjA

hYªh W‚

hYªh‡3VhYªh‡3VCJ-¤+Ö,-è0<2Z3ž6X8v;¦<¨<.=0=@ÄB¦F®INLRÐUöV]õéÜÜÜÜÜÜÜÔÔººººõõõõõ $a$gd W‚$
Æ „”ÿ ¤x]„”ÿa$gd W‚ :$a$gd W‚
$
&
FB ¤xa$gd W‚
$¤x ¤xa$gd W‚ $ ¤xa$gd W‚
E E,E.EÆEÈEÊEòEôE|FšFœF¦I¨IªIœNžN¤R´T
_¨_,b.blghh+h²jkÆkØkÞk,l|lBpfpörsv4vz!zP~n~¢Äº„ò„ˆêˆùñìùèùñìùñìùßÒùÎùñùñùñùñùñù·¨–…¨}ù}ù}ù}ù}ù}ù}ù}ù}hYªh W‚6 hYªh W‚6B*OJQJphÿ#hYªh W‚56B*OJQJphÿhYªh W‚B*OJQJphÿ-hYªh W‚56B*CJOJQJ\]phÿhZNžjhYªh W‚0JUhYªh W‚0Jh18 h185hYªh W‚5

hYªh W‚1]€^²jk,l|lBpfpörsv4vz!zP~p~¢Äº„ò„ˆĈƈêˆøõõèÞõÔõÔõÔõÔõÔõÔõÔõÔõõõÔ $ ¤ða$gd W‚ $ ¤ða$gd W‚
$$¤ð ¤ða$gd W‚ $ ¤xa$gd W‚êˆÊŒÖŒø"Ž”˜¸˜:›x›x£ô¥ˆ¦"¨,¨º¨Â¨ò©>®z®þ°4±³D³Þ´6µj¸l¸r¸¹x¹*º¤º´»ò»¦¼ ½¾^¾ê¾†¿ˆ¿Š¿À¿Â¿Æ¿ùõùíùíùíùíÖíùíùíÍÅùÅùÅùÅù¸ù®¤®¤Í¤Í¤®¤®¤ù•Ž}Ž jhYªhG²UmHnHu

hYªh‡3VhYªhëi

B*OJQJphÿhYªh W‚5@ˆþÿhYªh W‚@ˆþÿ\jhYªh W‚0J=UhYªh W‚5hYªh W‚@ˆþÿ-hYªh W‚56B*CJOJQJ\]phÿhYªh W‚6h{Ní

hYªh W‚,ø"Ž”˜¸˜:›x›x£ô¥ˆ¦ò©>®þ°³à´¶r¸x¹¤ºò» ½^¾øîäîÙÑÑÈääÑÑÑää½½½½²
$
&
F†a$gd W‚
$
&
F…a$gd W‚¤ð ¤ðgd W‚ $a$gd W‚
$$ ¤xa$gd W‚ $ ¤xa$gd W‚ $ ¤ða$gd W‚ ¤xgd W‚ ^¾†¿ˆ¿Š¿Œ¿Ž¿¾¿À¿Ä¿Æ¿Ú¿Ü¿ZÀ^À`ÀbÀdÀhÀrÀPÁRÁTÄ|ÇôïáßßÝÝÝÝÝØØßßßßßßÓÓÉÉ $ ¤xa$gdBc6gdBc6$a$:
$„h ¤x^„ha$gd W‚gd W‚
$
&
F†a$gd W‚Æ¿Ø¿Ú¿Ü¿ä¿ZÀ\ÀdÀfÀhÀpÀrÀtÀ„À†ÀˆÀŒÀ”ÀžÀ¤À¨À¬ÀæÀèÀïèÛïèÄÛ¬ÛÄ۔}eN¬Ä¬Ä¬Ä¬@hYªh‡3V6OJQJ^J,jhYªhlOJQJU^JmHnHu/jhYªhGˆ6OJQJU^JmHnHu,jhYªhF ²OJQJU^JmHnHu/jhYªhF ²6OJQJU^JmHnHu/jhYªh‡3V6OJQJU^JmHnHu,jhYªh‡3VOJQJU^JmHnHuhYªh‡3VOJQJ^J

hYªh‡3V jhYªh‡3VUmHnHuèÀPÁRÁTÄâÅ(Æ°ÆǺǚÈdɞɜʺʼʾÊZ̨̚͜ÍÒÍàÍÎHΨÎàÎìÐîÐÑўÑÞÑ`Ò¶Ò¼ÒÈÒÓ2Ó8ÓDÓNӈӨÓÜÓ Ô>Ô@ÔJԐÔÚÔFՈՌÖÀÖJ×ø×Ø&ؼتÙÚ\ÚÞÚHÛdÛxۘÛ<ÜBÜÄÜÌÜÝÞòëßë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×ëÍë×ëÅëÅë¸ë×ëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅëÅë×ëÅëÅëÅë×ëÅëÅëÅëÅëÅëjhYªhBc60J=UhYªhBc66hYªhBc656hYªhBc65hYªhBc66CJaJ

hYªhBc6hYªhBc656CJaJH|ǞÈ^Ê̚͜ÍòÐôКÑHÓ
ÔôÔ$Ö&ÖJ×ø׼ت٬ÙØÚôÝààâà÷ììì÷â÷÷××××÷÷××Ì÷÷××÷
$
&
Fa$gdBc6
$
&
Fa$gdBc6 $ ¤xa$gdBc6
$
&
F€a$gdBc6 $a$gdBc6Þ Þ8ޜÞÌÞäÞàDà„àŽàšàÂà@ábá2â âÀâÚâdã¨ãNæPæRæTæVæˆæÊæ8ç<ç\ç”çè>è@èBèHèJèÂéÄéÐí÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðèð÷ð÷ð÷ðÛðÎÁ·°©°¡°š“°“°‰}j}$jhYªh%©0J6CJUaJhYªh%©6CJaJhYªh‡3V5CJ

hYªh+!÷

hYªhÀ.hYªh‡3V:

hYªh09Î

hYªh‡3VhYªh‡3V5;hYªh‡3VOJQJ^JhYªhBc6OJQJ^JjhYªhBc60J=UhYªhBc65

hYªhBc6hYªhBc66'âàÎá²âVãÐäTæVæXæZæ\æ^æ`æbædæfæhælænæpærætævæxæõââÍõÈÃÃÃÃÃÃÃÃÃÁÁÁÁÁÁÁ:$a$$a$$
&
Fƒ„Ê„›þ ¤x^„Ê`„›þa$gdð_z$
&
Fƒ„Ê„›þ^„Ê`„›þa$gdð_z $ ¤xa$gd 0xæzæ|æ~æ€æ‚æ„æ†æˆæŠæŒæÈæÊæÌæ8ç<ç>ç@çBçDçFçHçJçLçNçPçRçTçýýýýýýýýýûýûôêôèèèèèèèèèèèè $ ¤xa$gdª}Ý$ ¤xa$:TçVçXçZç\ç^ç@èBèDèFèJè˜ëÐíÄîàò:óþôÄöºù¢ü¤üýýýýûæûýýýÜÜÒÄÜ···ÜÜ
$
&
F- ¤xa$gd%©
$„Ä ¤x^„Äa$gd%© $ ¤xa$gd%© $ ¤xa$gd%©:
&
F
Æ h„h„˜þ^„h`„˜þgdð_z: ÐílîŽîpðrðàòöòóðóôpôøôõõÜöúöªü¶üþüýòýöýøý,þLþXþZþ¸þpÀn¾0Œð4F
à
V 8Î

6`Æt RT¨Ô 2è\f”HpÔhb d ðßðÉ𺺺ºººººµºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂ¬ÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂºÂ¥

hYªhì1ƒhYªh%©NH höÐ5hYªh%©5

hYªh%©*jhYªh%©0JB*OJQJUphÿ hYªh%©5B*OJQJphÿhYªh%©B*OJQJphÿA¤üFþpnÂFà
V TüÒ³žžžrff
$„h^„ha$gdöÐ
$
&
F¯ ¤xa$gd¼}$
&
F¯
Æ8 ¤xa$gd¼}
$„h ¤x^„ha$gdöÐ$
&
F„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_zL $dðEƀ”•fa$gd%©
ÒÔhb d Ê |&¢)ø.

2 2Þ2Ô4*:=¢BÎCÐCÔCÖCØCÚCÜC÷êÞÖêÈÈÈÞÞêÈÞÈÈÈÆÁÁÁÁÁ$a$
$„h ¤x^„ha$gd¼} $a$gdì1ƒ
$„h^„ha$gd¼}
$
&
F° ¤xa$gd¼} $a$gd%©d ”!€&²&<'Æ'È'Ð'Z(\(Ô(Ö(h)j)š*æ*L+j+p+Ð+ì+,à,&-b-v-¼-Ò-‚/Ö/¤1Â1

2 2Þ2Ø4^5.6v68¶8Ú8ö8Ä9Æ9Ð9Ò9’:¸:Ö:ü:

;;.;†<

==œ= ?8?@0@ÊCÎCÐCîCøCTD÷ð÷ð÷æ÷ðÝðÝðÝð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðÕ÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðÝðÝð÷ð÷ðÍ÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷Å»´­

hYªh‰$a

hYªh‡3VhYªh‡3V5;hYªh‡3V5hYªh%©6hYªhì1ƒ5hYªh%©NHhYªh%©5NH

hYªh%©hYªh%©5CÜCÞCàCâCäCæCèCêCìCîCðCòCôCöCøCfDjDVFXFHHJHxIzIþKLÂMÄMúúúúúúúúúõóóóóîóççßßßßßßßß $a$gd¸
E ¤gd¸
E:gd‰$a$a$$a$TDdDfDjD EEM,MVMXMnMpMxMzM¤M¦M>U@U€U‚U ]®]°]´^¶^6`faja@cBcFc`c@epeºi¼iøk lXl|lìlœmlnnnüõîçàçüçüçüçüçüçÕîÌÀ¶¯¶§ — Ž„ | x ¶ n | | xhYªh%©56hR:hYªh%©5hYªh%©0J5hYªh%©0JhYªh%©aJ

hYªh%©hYªh%©6
hR:6CJhYªh%©6CJhYªh%©6CJ]hYªh‡3V0JhYªh‡3VB*phÿ

hYªh2

hYªh¸
E

hYªh‡3V

hYªh‰$ahºgG+ÄMàRâR>U@U€U‚U¶^jaökøk lŽllno²uˆv°wz
zè~÷÷÷òðéääÚÚÚÚÍÀÀÀÀÀ²Í
$„Ä ¤x^„Äa$gd%©
$
&
F ¤xa$gd%©
$
&
F ¤xa$gd%© $ ¤xa$gd%©>gd%©$ ¤xa$7$a$ $a$gd¸
E nnpn~noo‚o’oòrNsâsäsftht¤tXupu°u²u´uèuvˆvŠvœvàvêv°w²wx‚xzzîz@{>|^|ln„ö€@BDF´j‚l‚æ‚$„&„˜„¸…&‡‚‡ê‡þ‡ˆˆzˆùñùíùñùæùÝùÝùÕùíùíùñùíùËñùíùñùíùñùñùÆñùñùÂùÂùñùÆñùÆñù¹ùñù¬ù¢hYªh%©56jhYªh%©0J=UhYªh%©0Jh’ ¦ h’ ¦5hYªh%©5]hYªh%©\hYªh%©NH

hYªh3CqhR:hYªh%©5

hYªh%©<è~lBj‚$„¸…ˆzˆŒJŒl‘D––—˜ôŸŒ š¤ ¥2§v§Ï® ¯ñääääÚÍÀÍÀÍÀÀÍÀÍÀÍÀÍÀÍ
$
&
F ¤xa$gd%©
$
&
F! ¤xa$gd%© $ ¤xa$gd%©
$
&
F ¤xa$gd%©
$„Ä ¤x^„Äa$gd%©zˆŒJŒ l‘”—–—˜ôŸŒ š¤ ¥2§v§®3®5®D®R®r®†®Ÿ®Î®Ï®°¼³f´x´š´¬´’¶”¶–¶Î¶Ò¶ ½BÁäÁÆÂ
ÖÃõëõäõëõÝëõëõëõëõÑóóå³õëõݝݝݖˆuˆkˆkˆhYªhÍ'\6]hYªhÍ'\6CJhYªhÍ'\0J

hYªhÍ'\

hYªh´[Þ

hYªhâBhYªh%©5hœëh%©6@ˆCJaJ-hœëh%©6CJaJnH tH hœëh%©6@ˆCJaJhœëh%©6CJaJ

hYªh%©
h’ ¦6CJhYªh%©56hYªh%©6CJ* ¯¼³’¶”¶–¶Î¶Ð¶Ò¶ ½>ÁÀÂòÃòæÚÚÕÍÍÃxbb$
&
FŠ
Æ hЄР¤x^„Ða$gdð_zK$ ¤xEƀ53”fa$gdÍ'\ $ ¤ða$gdÍ'\ $a$gdÍ'\;gdÍ'\

$
&
F„e^„ea$
$¤x ¤xa$gd´[Þ
$
&
F ¤xa$gd%©
–îðÃðÃòÃôæĨĪÄ

ÆhÆØÈÚÈðÈòÈÆÎ|Ï6ÕÒÕÔÕhÝlÝ*ßæàFãîêðê`ëbë!ìRìÝìîDïlï¨úªú¬úûû^û¤ûÀû¸üöïëçâÚâÚïÒïƺ±ï§§ï–§ïï…{o{o{o{o{o{o{o{hYªhø%k56CJhYªhø%k6CJhYªhØmt6CJ

hYªhø%k
hgJÌ6CJhYªhÍ'\6CJhYªhÍ'\56hYªhÍ'\0JhYªhÍ'\0J56hYªh(0J56hYªhÍ'\5h©fÒh©fÒ6 h©fÒ6hÍ'\h©fÒ

hYªhÍ'\hYªhÍ'\6]+òêÄÖÈØÈÚÈðÈòÈÔÊÆÎ|Ï Ñ6ÕÔÕÎÛ*ßæàFãåÝÝÔÔÝÝȹݪ›¹
$
&
Fa$gdÍ'\$
&
F!¤x ¤xa$gd´[Þ$
&
F¤x ¤xa$gd´[Þ$
&
F!¤x ¤xa$gd n
$¤x ¤xa$gd n $$a$gdÍ'\ $a$gdÍ'\$
&
FŠ
Æ hЄʄ›þ ¤x^„Ê`„›þa$gdð_zFãHãPæîêðê`ëbë4ð4÷¨ú¸ü, ¨
Þ"N ÀôôôïæÞÔÔÊʾ¾¾¶¶ªªªª


&
F"¤x ¤gdø%k $a$gdø%k
$¤x ¤xa$gdø%k $ ¤xa$gdø%k $ ¤ða$gdø%k $a$gdØmt;¤ð ¤ðgd·Q"gdÍ'\
$
&
Fa$gdÍ'\¸ü¼üòü24¨
¬
â
ÞôpÌì ("5"Œ#¶#^$b$ˆ$ö*û0¼2z3~3¬366¸6º6Ø6F8Ä:=f=h=²D EE¶E'J(JJ‚J¬J·J+KKKLKL2NpNrNùñùçùÞÔÞÌÞùÞùÀ²À¨çùñùÞùçùñùŸùñùŸùŸÞŸÞŸÞçù™Ÿ‡ŸÞŸ™Ÿ™Ÿ™Ÿ"hYªhø%k6>*@ˆþÿCJ OJQJ
hÔ6Ä@ˆþÿhYªhø%k@ˆþÿhYªhø%k6CJhYªhø%k56@ˆüÿCJhYªhø%k6@ˆüÿCJhYªhø%k6hYªhø%k5@ˆüÿhYªhø%k@ˆüÿhYªhø%k56hYªhø%k5

hYªhø%k5ÀRZôì ¶#^$N+*-ì.P0¼2z3h=Ê>@Æ@RCEóóóçàÔÍóóó»Ô¬óóóó¢

&
F"¤xgd\eç $„dð^„a$gdø%k
&
F"„Є›þ¤x^„Ð`„›þgdð_z ¤gdø%k


&
F!¤x ¤xgd n¤xgd n
$¤x ¤xa$gdø%k


&
F"¤x ¤gdø%kE¶E'JLKrN8P’Q4UÖVØV$W&W(WX[^èa’g€h¶k¸kóëßßßßßßÚÐËËù¹¯¹Ã§ $a$gd¿Î $ ¤xa$gd¿Î $ ¤xa$gd¿Î $a$gd¿Î$a$
7 $¤ ¤gdIagdø%k


&
F"¤x ¤gdø%k $a$gdø%k


&
F!¤x ¤xgd\eçrNtNüO6P8P:PPQQ’Q”QòT2U4U6UÖV$W&W(WœXÎX4Y\YZ\Z&[R[^[–[^ _Ì_†`¨`Ð`úñúñúñúñúñúñúñêÙȵ¡µ¡µ¡µ¡µ¡µ’†ud’ h 2 h¿Î5B*OJQJphÿ hYªh¿Î5B*OJQJphÿh 2 B*OJQJphÿhYªh¿ÎB*OJQJphÿ'hYªh¿Î56B*CJOJQJphÿ$hYªh¿Î6B*CJOJQJphÿ hYªh\eç6B*OJQJphÿ hYªh‡3V6B*OJQJphÿ

hYªh‡3VhYªhø%k@ˆþÿ
hÔ6Ä@ˆþÿ!Ð`4aèab.cg’gÖh|ižiài

j’jÈjêjîjZk¶k¸kÌkÎk€l‚l>n@nÆnªpÂpÊsÌs
u

u ww|xºx¼x¾x zzV|ïàÙÑÙÉà¸à¸à¸à¸à¸à®¤šàÙ¤“ÙŠÙwpfpfpfpfpfpfhYªh¿Î6CJ
hÊ6CJ$hYªh¿Î6B*CJOJQJphÿhYªh¿Î@ˆþÿ

hYªhOÅhYªh¿Î5CJhYªh¿Î56hYªhOÅ56 hYªh¿Î5B*OJQJphÿhYªh¿Î6hYªh¿Î5

hYªh¿ÎhYªh¿ÎB*OJQJphÿ hYªh¿ÎB*OJQJ\phÿ(¸kÎkÐk€l‚l>n@nÆnBo pÂpÄpÊs
u w¼xz÷ïïãÒÄĸ¸¸ï®$
&
F#1$7$8$H$a$gd¿Î $ ¤xa$gd¿Î


&
F"¤x ¤gd¿Î
$1$7$8$H$a$gd¿Î$
&
F1$7$8$H$a$gd¿Î
$„h^„ha$gd¿Î $a$gd¿Î $a$gd¿Îz zV|X|*~,~¢J„‡:ˆ<ˆÆˆÊŠ¾ŒÞîŽðŽíåÙȺ尞å喊ŠŠŠÙ


&
F"¤x ¤gd¿Î $a$gd¿Î$ ¤x5$7$8$9DH$a$gd¿Î $ ¤xa$gd¿Î
$1$7$8$H$a$gd¿Î$
&
F1$7$8$H$a$gd¿Î
$„Ä^„Äa$gd¿Î $a$gd¿Î$„h1$7$8$H$^„ha$gd¿ÎV|X|,~؇2ˆÆˆÈˆÊŠÌŠ¾ŒÀŒ^ØÚÜÞàìŽîŽðŽŒà’â’b–z–b—È—™™ ™Œ™Ž™™¼™¾™À™Â™ò™,š-šùïùçùáØáØáØùÔùÌÔùÌùïùçùçùçùçù¯ù¨žŠwmdwhYªhIaCJhYªhIa5CJ$jhYªhIaCJUmHnHu'jhYªhIa5CJUmHnHuhYªháJ{5CJ

hYªhIa$jhYªhIaCJ UmHnHuhYªhIa5CJ hYªh¿Î6hÊhYªh¿Î@ˆþÿ
hÊ@ˆþÿhYªh¿Î5hYªh¿Î56

hYªh¿Î'ðŽŽð• ™Œ™™’™”™–™˜™š™œ™ž™ ™¢™¤™¦™¨™ª™¬™®™°™²™´™¶™îæææßæ××××××××××××××××××× $a$gd¿Î¤ðgdáJ{ $a$gd¿Î$
&
F1$7$8$H$a$gd¿Î¶™¸™º™¼™¾™ò™,š.šjšlš´šµš¶šûšÂœŸ>¡@¡B¡D¡–¡˜¡÷÷÷òòååÜåÜ÷÷÷ÐÐÐÎÎÎɹ$$
ÆX„ ¤^„a$;gdáJ{


&
F"¤x ¤gd¿Î„Ä`„ÄgdIa

„ˆ„<ý^„ˆ`„<ýgdIagdIa $a$gd¿Î-š.š/šjškšlšmš´š¶šûš° >¡@¡B¡D¡–¡˜¡š¡f¥h¥l¦
¬

¬|°(²*²4²T²V² µð·ò·¸¸¹
º2ºüºK»÷ä÷ä÷Ð÷ÌżŲ¨ž—‡—}—tl—l————}`}`}`hYªh‡3V56CJhYªh‡3V6hYªh‡3V@ˆþÿhYªh‡3V6CJhYªh\eç5hYªh‡3V5

hYªh‡3VhYªh+$5CJ hYªhWÅ5CJ hYªh‡3V5CJ hYªh¿Î@ˆþÿ

hYªh¿ÎhÊ'jhYªhIa5CJUmHnHu$jhYªhIaCJUmHnHuhYªhIaCJ%˜¡š¡f¥h¥l¦4¨¢©Z«
¬

¬¯Ð¯|°(² µ"µð·ò·¶¸¸¸
ºüº½ïêêâÙÙÙÙÒÐÊÊÐêêêêêêÂÂÂ$
&
F$a$>„Ä^„Ä>> ¤gd\eç
&
F"¤x ¤ $dða$$a$$$
ÆX„ ¤^„a$K»½¬½,ÀÀšÂàÂÅ~ÅèňƊƌÆlÈèÈÂÊÄÊÆÊÈÊÞÊàÊ Ì̶̺ÌJÍNÍÎÎ

ΠΨÎ6ÏÀÏÌÓ%ÚsÚ ÞŽçŒíŽí¬íâîàôüü¸ü^õéõéõâÚâÚâÚÖËâÚâËÁ·Á⨗†—†—†¨—¨†¨ÁõâÁõâõâÁâõâÁâ

hYªháJ{ hYªh‡3V6B*OJQJphÿ hYªh‡3V5B*OJQJphÿhYªh‡3VB*OJQJphÿhYªháJ{56hYªh‡3V56 hYªh‡3VOJQJh rhYªh‡3V5

hYªh‡3VhYªh‡3V56CJhYªh‡3V6CJ0½,À§ÁŒÆÄÊÆÊÈÊÞÊàÊ6ÏÀÏÐÓ%Úsڤބá†áâ âIâ÷÷ððîîîîâÖʽÖʳ³®î¤
$
&
F% ¤xa$$a$ $dð ¤a$

$dð¤xa$gd\eç
$dð¤x ¤a$


&
F¤x ¤xgd\eç
$¤x ¤xa$gd\eç$¤xa$$
&
F$a$Iâõâ^å æŽçŽí¬íâîàôö8ölö˜öf÷¼÷ˆø ù úbúõééÛȼ°°°£££££££££
$
&
F&dð ¤a$
$dð¤x ¤a$


&
F¤x ¤xgd\eç$
&
F
ÆФx ¤xa$gd\eç $
&
F%
Æ ¤xa$

$
&
F%
Æ a$
$
&
F% ¤xa$búÆúüüü¸ü^bdîðØDJ ö ø ü þ òåååÙÍÁ¼¼ºòòòòͳ®®®®$a$$ ¤xa$$a$
dð¤x ¤gdtlb
$dð¤x ¤a$


&
F¤x ¤xgd\eç

$dð¤xa$gd\eç
$
&
F&dð ¤a$ ^`bø ü bnp€ÒÔØr
t
R TÄÆþ8Z‚¢Ö‚š ¬ÃE b ‚ Þ ôíæÛÏæÏæõî ’ ˆ| ®ri®a®a®a®a®a®a®a®a®hYªhi
¹5hYªhi
¹@ˆþÿhYªhi
¹5@ˆþÿhYªhi
¹6CJ\hYªhi
¹6CJhYªhCh6CJ]aJhYªhi
¹6CJ]aJ

hYªhi
¹hYªhi
¹6OJQJ^JhYªhi
¹6OJQJhYªh‡3V5;CJ hYªh‡3VB*phÿ

hYªh‡3V

hYªh¶ljEåhYªh1Q¾U&


bdfhjlnÔÖØƖ˜úúúúúúúúúøöúúúúúúíèèÞÑÉ $a$gdi
¹

$dð ¤a$gdi
¹ $ ¤xa$gdi
¹gdi
¹¤ ¤gdi
¹:$a$Þ ü  –®°äVjìîòßàáÂËÕ݈ŠÌ¢¦¶@VX ` „ Ð Ò ê |" "¢"¬"´"N#b#€#ž#¬#¸#º#$¬$®$°$%.%â%V&Ô&¢'¸'À'Ø'((V( )|,-÷ð÷ðæá÷ð÷×ÒðÊÅÊð×÷×ð÷Êð×÷×Ê÷ð÷º÷º×ÊðÊðÊðº÷º°×Êð÷ð÷ð¬ð÷ðÊðÊð¬ð÷ð÷ðÊð÷hîJhYªhi
¹5]hYªhi
¹5\] hîJ\hYªhi
¹\ h¯=
\hYªhi
¹5\ h¯=
5hYªhi
¹56

hYªhi
¹hYªhi
¹5D˜®ð⊢X Ò ¢" #°$.%º'|,˜/ê24Z7õèÚÚèÚèÚèÚèèèÚÍè¿èÚ
$„Ð ¤x^„Ða$gdi
¹
$
&
F' ¤xa$gd¶d-
$„Ä ¤x^„Äa$gdi
¹
$
&
F' ¤xa$gdi
¹ $ ¤xa$gdi
¹-ê2>34 4¦5x6Z7Þ7â7ä7È:;ä>„?ž? ?ä@æ@è@ê@ì@–A˜A„GæGMhM|Q”QØQÜQ6TVTôUWÀWÂWYYÜYÞYZZ\ZèZêZ2\4\6\ùñùéùéùñäàùñùñùØùÔñĽ±©Ÿ˜©˜©ˆ©˜~˜ˆ˜z˜z˜z˜z˜z˜z˜h¢[ihYªhŽTj5\hYªhŽTj\hYªhŽTj6

hYªhŽTjhYªhŽTj6CJhYªhŽTj5hYªhŽTj6OJQJ

hYªh|fW-hYªhkGG6CJOJQJaJhÁLáhYªhi
¹6h8y: h8y:5hYªhi
¹\hYªhi
¹5

hYªhi
¹0Z7ä7È:ä>¢?è@ê@ì@–A˜AzD„GæGdIèÚÍÀ²¦¡•ƒƒ|r $ ¤xa$gd$-« ¤xgd WÐ $ ¤xa$gdŽTj $a$gdŽTj
$¤ ¤a$gd|fWgd|fW
$¤ ¤a$gdkGG
$„Ä ¤x^„Äa$gdi
¹
$
&
F' ¤xa$gdi
¹
$
&
F' ¤xa$gd¶d-
$„Ð ¤x^„Ða$gd8y:$
&
F'„Ê„›þ¤x ¤x^„Ê`„›þa$gdð_z
dI¤JÈKM‚OòP°SW:WÄWYàY^ZìZ6\Ha>d@dldnd0f2fõõõííã×íÌÌÌÌÌ·ííííííí$
&
F­„Ê„›þ ¤x^„Ê`„›þa$gdð_z
$
&
F­a$gdŽTj
$¤ ¤xa$gdŽTj $ ¤xa$gdŽTj $a$gdŽTj $ ¤xa$gd$-«6\Ž^^®^ò^aBaFaHaüb4c´c:dfÂfšhœh´hîh3jAjj¬j´jÉj^k@lðmòmôm@njoªo@q\qžqÞqöqLr®sîsòsôsøs:ttuÐu¦v¨vªv wwwZwšwœwx@zóêóêóáóáóÚÒÚÒÚÒÚÅÚÒÚÒÚÒÚÒÚÒÚÁÚÒÚÁÚÒÚÁÚÒÚÁÚ¶¯ÒÚ¤š“ÚÒÚÒÚÁÚÒÚ

hN+\]hYªhŽTj\]hYªhŽTj5\]

hYªhkGGj‰hYªhkGGUhN+jhYªhŽTj0JUhYªhŽTj5

hYªhŽTjhŸt—6CJaJhéP¼6CJaJhYªhŽTj6CJaJ:2fŽffÔgði]j´j-k^kôm¬oàqðsòsösøs:t $
&
F' ¤xa$gd¡Yó
$
&
F'a$gdŽTj
$¤ ¤xa$gdŽTj$
&
FE„Ê„›þ ¤x^„Ê`„›þa$gdð_z $a$gdŽTj@z€z‚z’zÂz{p{þ{||D|F|î}|~~~€~T‹ÈŒìŒ¼î¸‘Ø‘"’J’ò”2•¤œ¦œ¨œÀœr¬Tžªž¬ž®ž@Ÿ> l f£üõëãëõëÜõÑÆõº³¬¢³š³³³³š³…~t³š³šm³³³

hYªh¡YóhYªh}56

hYªhóvøj$VhYªhóvøUhYªh}5\hYªh}5hYªh}6CJ

hYªhkGG

hYªh}hYªh}6OJQJhYªhŽTj6\]hYªhŽTj5\]

hN+hŽTjhYªhŽTj]hYªhŽTj5]

hYªhŽTjhN+((x‚z|ì}î}|~~~€~B‚T‹Œâ”ïâÕÉÄ¿¿µµµjK$ ¤xEƀI3”fa$gd} $ ¤xa$gd}gd}gd}
$¤ ¤a$gdŽTj
$
&
F' ¤xa$gd¡Yó
$
&
F' ¤xa$gd¡Yó $„Ф ¤x^„Ða$gd¡Yó
â”Ä›¤œ¨œÀœ®ž:

£ª¤6§”§–§˜§R¨T¨÷¬¢¢••••••ŽŽ„{¤ ¤gd°” $¤a$gd«Mm ¤gd}
$
&
F( ¤xa$gd} $ ¤xa$gd}K$ ¤xEƀI3”fa$gd} $a$gd} f£¬£¥¦¦4§§’§”§–§˜§R¨T¨V¨Ê¨¸©Ü©†ªˆªÀ°Ä°È±²h´|µØ¸Ú¸Þ¸¹^¹
¼6¼:¼<¼>¼’¼š¼ª¼,½š½öïåïåïáïÕɽ°©°Ÿ‘ŸˆŸˆŸ‘Ÿ©w©me©e©e©e©e©ehYªh°”5hYªh°”5\hYªh°”6hYªh°”CJhYªh°”CJhYªh°”6CJ]aJhYªh°”6CJ

hYªh°”hYªh°”CJOJQJhYªh°”6OJQJhYªh«Mm5;aJhYªh}5;aJhN+hYªh}5\

hYªh}hYªh}6]'T¨V¨Ê¨„®Ä°h´|µØ¸Ú¸ö»®¼ž½ˆÀtÂâÂÀÄÆÆÊÆ

ÈÊ8˄ÌúñççççÝúÐÐÐÐÐÐÐÐÆÐÐÐÐ $ ¤xa$gdóvø
$
&
F) ¤xa$gd°” $ ¤a$gd«Mm $ ¤xa$gd°”¤ ¤xgd«Mmgd°”š½¢½Ð½ŒÀâÀ}¡ÂäÂ$ÃŐÅÆÆÈÆÊÆìÆÇÈ¾È Ê”ÊâÊ Ë<˨˄̆ÌàÌÐÐðÒäØnÙÚLڈÚðÚÝ`ÝàpàªãæãšåÊå.æDæ*èŠèÌèêè¢éÐéúìüìþìtíùñùñùñùñùñùæßùñùñùñù×ùñùÐù­¹ùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñù¥–

hYªh® ÉhYªh–?5hYªh‡3V5hYªh°”6CJNHhYªh°”6CJhYªh°”CJOJQJ

hYªh–?hYªh°”\

hYªh«Mmjk- hYªh«MmUhYªh°”5

hYªh°”7„̆ÌàÌðÒîÓ@ÔüÔfÕÖÕºØÚØÜàŒã‚åè¢éúìüìþìríóêààÖÖÖÖàÉÉÉÉÉÉɾ··­ ;$ ¤xa$gdßj ¤gd–?
$
&
F+a$gd–?
$
&
F+ ¤xa$gd°”

&
F* ¤xgd°” $ ¤xa$gd°”¤ ¤xgd–?
$„e^„ea$gd–? rítíñ,ø¼ú¾úÔú>ûüªüý ýþÿÒ®°õõõííåØË˶˶¶¶Ë«Ÿ
$„e^„ea$gd® É
$
&
F.a$gd® É$
&
F. ¤x5$7$8$9DH$a$gd® É
$
&
F. ¤xa$gd® É
$
&
F- ¤xa$gd® É dðgd® É $a$gd® É $ ¤xa$gd® Étí(ø,ø¼ú¾úÔú"û^ûàû<ü¨üªü¾üýý
ýˆý¬ýüýþýþfþÚþÿÿDÿÀÿþÿ
hYªhˆ?ë

hYªh§Rz

hYªhóvøjËÇ
hYªh® ÉU

höBëh§RzhöBëh§Rz5höBëh® É5

höBëh® ÉhYªh® É5hYªh® É56hYªh® ÉCJ

hYªh® ÉhYªh® É6hYªh® É6CJ*°´¶¸ºFHjÜ Þ
–
B
D
š
¢ |È ¸$úúõõëááÙÙÙÎÎáááÙ»»»»$
&
F‡„Ê„›þ^„Ê`„›þa$gdð_z
$
&
F‰a$gdˆ?ë $a$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë ;$ ¤xa$gd§Rzgd¦
—gd® É dfjÜ Þ D
š
2rtˆ˜¸hœžÖh ~ òôö¢Ðb! !ª!¾!"’"þ"(%f%Ò%Ô%R&2<4<à< CíáÖÏȺȶȶȲ®²¶È¶ÈªÈŸ˜ÈÈŒˆÈˆÈÈÈºÈÖwhhYªhˆ?ë6CJ\]aJhYªhˆ?ë5>*

hYªh0-Ìh¯7Æh×k4hYªhˆ?ë5

hYªhžJgjà‚hYªh§RzUh`½h! ahj˜hr58hYªhˆ?ë56CJaJ

hYªhˆ?ë

hYªh Á hYªhˆ?ëCJaJhYªhˆ?ë6CJaJ$jhYªhˆ?ë0J6CJUaJ($òö¢’"(%Ò%Ô%R&,&0ü4Ð92<4<à< CØEðIHPêààÕÕÕÉ¿¿·¿¿¿¿¤¿¿¿¿
&
F
Æ Ð„h ¤x^„hgdð_z $a$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë
$„h^„ha$gd0-Ì
$
&
Fˆa$gdˆ?ë $ ¤xa$gd Á$
&
F‡„Ê„›þ ¤x^„Ê`„›þa$gdð_z CÖEØEfGÌG>HVHzH|H H´HIpIžIîIðIHPðRThTˆT¾UÐUVZVÒVWàZ[ø\ú\ü\]¾]ä]ê]__ ` `fdhdÞd@eægègzi|idk¨kšlöìäÚäÚäÚäÓÚäÚäÌä½³ª³ª³ª³ª³ª³ªŸ˜³ª³ªÌªÌÌªÌÌªÌŒÌäÌhh>-hYªhˆ?ë5

hYªhžJgjð3hYªhžJgUhYªhˆ?ë@ˆüÿhYªhˆ?ë5@ˆüÿhYªhˆ?ëB*OJQJphÿ

hYªhˆ?ë

hh>-5\hYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë\hYªhˆ?ë6\hYªhˆ?ë\]2HPðR°Wø\ü\_ègšlboðvòv8wÀw2xR{à{¸~ØõëëëëëëõáÚÚͶ¨¶¨—$
&
F
Æü ¤xa$gdˆ?ë
$„8 ¤x^„8a$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ^„*`„›þa$gdð_z
$
&
F, ¤xa$gdˆ?ë ¤xgdˆ?ë 6$ ¤xa$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ëšlžl¤l¨l~m¤mÖmômboNvŒvðv8wÀwÄwøw6xjxR{¢{hºn€¬€2Â>ƒØƒ„„ì„à…f†²‡Ê‡>ˆJˆpˆ†ˆÄˆ‰H‰jŠ Š6‹L‹œ‹²‹´‹Ê‹íÛíÊíÊíʹ«¹¡™’ˆ’€’™’™’|’™’ˆ’ˆ’ˆ’™’™ˆ’ˆ’™’ˆ’ˆ’ˆ€ˆh®"~hYªhˆ?ë\hYªhˆ?ë5\

hYªhˆ?ëhYªhˆ?ë5hYªhˆ?ë56hh>-CJOJQJ^JaJ hYªhˆ?ëCJOJQJ^JaJ hYªhˆ?ëB*OJQJ]phÿ#hYªhº{­5B*OJQJ]phÿ#hYªhˆ?ë5B*OJQJ]phÿ0؁ȁƒÜƒN‡ˆž‰DŠÐ‹ê”øL’X“d•íÖíÅŬ֚֚Å֚֚$
Æü„8 ¤x^„8a$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ ¤x^„*`„›þa$gdð_z$
&
F
Æü ¤xa$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ^„*`„›þa$gdð_z$
Æü„5 ¤x^„5a$gdˆ?ëʋ̋êüÚŽ.È(H@‘ ’Ð’ò’”•Ì•@–R–`—Ô—d˜~˜‚˜ˆ˜º™>š\š:›<›œœ<œžœ’æèHž†žž’ž˜ŸšŸ¼Ÿ4 $¡¢¢
¢Ì¢ä¢V£Z£Ö£Ø£¤(¤0¤r¤®¤°¤ò¤

¥Ø¥Ú¥ü¥¦t¦v¦’¦÷ðèðèðèÞð÷ðÞðèðèðèðèðèðϾϬϬ÷Þ÷ðèÞðÞ÷Þ÷ÞðÞðÞ÷Þ÷ð÷ÞèÞ÷Þ÷Þ÷ÞðèðÞðèÞ÷ð#hYªhˆ?ë5B*OJQJ\phÿ hYªhˆ?ë5B*OJQJphÿhYªhˆ?ëB*OJQJphÿhYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë5

hYªhˆ?ëhYªhˆ?ë\Dd•X–,—º™<›œ’è’žšŸìÞ͸¸Ÿ•ˆq_$
Æü„8 ¤x^„8a$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ^„*`„›þa$gdð_z
$
&
F, ¤xa$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ ¤x^„*`„›þa$gdð_z$
&
F„*„›þ ¤x^„*`„›þa$gdð_z$
&
F
Æü ¤xa$gdˆ?ë
$„8 ¤x^„8a$gdˆ?ë$
&
F„*„›þ^„*`„›þa$gdð_z
šŸV þ
¢X£Z£Ø£°¤Ú¥’¦J¨ªöª¤«<¬ù¬V®X®ž®èÖèÖÈ»ªªªªªªªªª¢›› ¤xgdˆ?ë
&
Fgdˆ?ë$
&
F
Æü ¤xa$gdˆ?ë
$
&
F, ¤xa$gdˆ?ë
$
Æü ¤xa$gdˆ?ë$
Æü„8 ¤x^„8a$gdˆ?ë$
&
F
Æü„*„›þ^„*`„›þa$gdð_z’¦”¦æ¦&§(§Ì§æ§`¨ ¨À¨Ú¨"©´ªòª\«š«¬¬¬"¬#¬:¬>¬€¬®4®V®ž®d²z²2¸²¾´¾¸¾œÁžÁäÁÂ@Â2ÃZÃÌÃÄLÄoĀđÄþÄÆzÇ ÇöÇ
È,ÈpȄɘɤɦÉêÉØËDÌFÌHÌ´ÌîÌdÍJÎ÷í÷íæÞæí÷æÞæÞæÞæÞæÞæÞæÞæÞæÔÌÇÌæ¼µæÞ«÷Þ÷Þ÷Þ÷Þ÷Þ÷Þ÷ÞæÞ÷Þ÷í÷íÞ÷Þæ÷æÞæ÷hYªhˆ?ë56

hYªh\E j hYªh\E U h®"~]hYªhˆ?ë]hYªhˆ?ë5>*hYªhˆ?ë5

hYªhˆ?ëhYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë\Cž®²º»»¬»Ø¼ ½²¾¶¾¸¾Þ¿œÁžÁäÁ2úÃLÄ~ÄûÄ:Ç,ȄÉõõííààààííííÛÔ¿¿¿¿¿¿¿¿$
&
F0 ¤x5$7$8$9DH$a$gdˆ?ë ¤xgdˆ?ëgdˆ?ë
$
&
F/ ¤xa$gdˆ?ë $a$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë„ÉØËHÌhͪÎÐæÐJÒ2ÓÔ%ÔùÔúԒÖÐÚ²ßhâŒè`îìïVñêêêêêêêêêêêÔÍÃÃÃÃÃÃà $ ¤xa$gdˆ?ë ¤xgdˆ?ë$„e ¤x5$7$8$9DH$^„ea$gdˆ?ë$
&
F0 ¤x5$7$8$9DH$a$gdˆ?ë JΎήÎnÏtЮÐæÐèÐ2єÑJÒpÒÌÓøÓ
ÔÔ6ÔYÔmÔwÔÝÔíÔúԒÖÐÚ>ÛRÛôÝ¢Þ¾âêâŠèŒèNédé`îbî¢ñÊñ´ôÎô ö¸ööú<ûüüþü ý–þÎþ4ÿ°ÿÌÿªÊ>÷ï÷ï÷ïêï÷ï÷ï÷ï÷ï÷ã÷ï÷ïÙËãÁã¹ãÁã®ãÁãœãÁãÁãÁã’ï÷ïÁï÷ï÷ãï÷ïÁhYªhˆ?ë56#j(w#hYªhˆ?ë6CJU]aJ hYªhˆ?ëCJaJhYªhˆ?ë]hYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë6CJ]aJhYªhˆ?ë5>*

hYªhˆ?ë h®"~\hYªhˆ?ë\hYªhˆ?ë59Vñzô\ö2øôúöú<û4ý ÿ†Tî^(:Ò*


v åååÝÝÖ´´´´´´´´´´´´´´"$
&
FC
Æ „„˜þ ¤x5$7$8$9DH$^„`„˜þa$gdð_z ¤xgdˆ?ë $a$gdˆ?ë$
&
F/
Æ „„¬þ ¤x^„`„¬þa$gdð_z >¼Ôè xÊÌèZ\¼ìN ¤¶> n ¶ î 
¨




(

j

” ® ŒÊ‚’¨ä> @ B Ä 2bºÒ
îò -$#(#6#8#€#‚#<%Z%r&ü&þ&÷í÷í÷í÷í÷è÷à÷à÷à÷ÛàÔ÷à÷è÷à÷à÷à÷à÷à÷ÔàʾÔíÔíÔ¶¬¶ÔàÔàÔàÔàÔjhYªhˆ?ë0J=5UhYªhˆ?ë5]hYªhˆ?ë]hYªhˆ?ë6CJaJhYªhˆ?ë5>*

hYªhˆ?ë h!T·5hYªhˆ?ë5 hSu®\hYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë\9 ®¸@ B Ä 2$#j* 2¢2¤2ê245†7î8ö9î:œ@dBrCÝÝÝÓÓËÓÓÓÃü¯¯¯¯¯¯¯¯
$
&
F ¤xa$gdˆ?ë ¤xgdˆ?ë $a$gdˆ?ë $a$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë"$
&
FC
Æ „„˜þ ¤x5$7$8$9DH$^„`„˜þa$gdð_z þ&'ˆ'Ì'È(6)n*Î*–,

-(-”-œ-Ü-. ..$.ƒ.Á.Ï.///0X0œ0¦0¨0æ0 2¢2¤2ê2‚3Ô344ì4 5l6¦6\9Ž99Ü9ò9ô9:^:r:¤:ü;þ;Î>
?:?BArAöBøBCVC¼CöCüCþCBEóìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäìäÜÒìäìäìäìäìäìäìäìäìäìÎìäìäìäìÆìäì¼ìäìäìäìäìhYªhˆ?ë5\hYªhˆ?ë6hSu®hYªhˆ?ë56hYªhº{­5hYªhˆ?ë5

hYªhˆ?ëhYªhˆ?ëOJQJ^JJrCDŽEJJpJ&SVVŠY’dØdLf®gºhÞiZk¼kÂlnÊnRpòòòäÝÓÓÓÓÓǶ¶¶¶¶¶¶¶¶¶$
&
F1
ÆDø ¤xa$gdˆ?ë
$¤x ¤xa$gdˆ?ë $ ¤xa$gdˆ?ë ¤xgdˆ?ë
$„h ¤x^„ha$gd
D
$
&
F ¤xa$gdˆ?ëBErEªEFJJpJ&SVV’dØdÞd˜eLfºflg¬gîg^hÞhŒi”i¾iÄiÆiäiXjjk¢kükPlÂl
hSu®höõhŠJèhˆ?ë5\]

hSu®hˆ?ëhYªhˆ?ëCJ

hYªh²"~ h²"~5

h²"~h²"~hˆ?ë

hYªhš

[hYªhˆ?ë56jî(hYªhˆ?ëUhYªhˆ?ë6CJhYªhˆ?ë5>*

hYªh
D

hYªhˆ?ëhYªhˆ?ë50Rp,q.q˜qšqèu~w€wªw¬wZz|<‚K…(‰|Œž$’ø”ë˜ÀšðççààØÓÃØàà༲²²²²²²
$
&
F2 ¤xa$$ ¤xa$
&
F
„e„›þ^„e`„›þgdð_zgd«8 $a$gd«8$ ¤xa$¤x ¤xgd
D $
&
F1 ¤1$a$gdˆ?ë ,q.q˜qšq€w¬wøxúxB{D{<‚†€†*‡rˆtˆvˆxˆ€ˆ‚ˆÄŒÆŒÂš›4žÈŸÊŸÎŸÐŸê¢,¥”¶Ò¶Xºæºp¿˜¿0ÄdÄJÈtȼÑÌÑÒL҄ӆÓÜÓÞÓâÓìÓ@ÕzÕìÖ,×"ßÜß`á‚áóçàÙÑÙÍÙÍپٶÙÍÙÍÙÍÙÍÙÑÙ¾ª¾ª¾™Ù¶Ù¶Ù¶Ù¶ÙÑٶٶٕٕٕٶٶٶÙÑh\k!hYªh‡3V@ˆüÿB*OJQJphÿh€ÚB*OJQJphÿhYªh‡3V6hYªh‡3VB*OJQJphÿhŠJèhYªh‡3V5

hYªh‡3V

hYªh
DhYªh‡3V6OJQJhYªh³Y6OJQJ:ÀšÂš› ›4ž,¥è©n¬”°¶Ø¹l¿tÂJÈrÈtÈ`Í6ÑÜÔ(Ö:Ü^á`á‚áøîøæßÕÕÕÕÕÕÕÕîøøøÕÕÕÕÑî ¤x
$
&
F2 ¤xa$$ ¤xa$ $dða$
$
&
F
¤xa$$ ¤xa$‚á„álè‚ï,ø0ûHø]
Ä ðÈü$†%>,ô2˜;hFÜLVT°^²^õõõõõèèèèÝèõõÈèèèèèèÁ ¤xgd`Y{$
&
F3„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z
$
&
F3a$gd`Y{
$
&
F3 ¤xa$gd`Y{ $ ¤xa$gd`Y{‚á„áÌâNäÄ Äøúäæè N ‚ ² ZðÔÖB~0%j%F&Ä&ø&*(,(š(¨*F+>,ˆ,Ž,x.ú.˜2Ä2ø2h3D6`66;x;š;Æ;Î
hYªh`Y{hYªh`Y{5=ØLÚLÜL,M:MfMRQ¼Q~R€R\THUJUnU²^à^’}¨}Rrtd”€”œ™$ * J ¡4¡ˆ¨°¨ô©\ªn¬ƒ¬z´¬´,·P·¸·º·€¹‚¹b»d»FÁHÁHÄhÄRÊÐÊïèàèàèÖèÎèàèàèÆ¿»¿Æ¿´»´¥´´´´´´´Æ¿”¿”¿”¿‡¿¿hYªh‡3V6jhYªh‡3V0JUhYªh‡3VNHhYªh@w‡6hYªh@w‡B*OJQJphÿ

hYªh@w‡hé@«

hYªh‡3VhYªh‡3V5hYªh`Y{5hYªh`Y{56hYªh`Y{6

hYªh`Y{ hYªh`Y{CJOJQJ^JaJ2²^à^â^àa
zX|¬}¾z„ ŒPRrt0—œ™øš$ õîîîîîäÚÚÚÚÚÚÚÖõîÌÌ $ ¤xa$gd@w‡ $ ¤xa$gd@w‡ ¤x
$
&
F} ¤xa$
$
&
F~ ¤xa$$ ¤xa$
$
&
F
¤xa$$ „¨N¬’³,·P·R·æ»Â¿LÁDÄNÊ/ÎVÏVÐXÐxÐzÐ(Ö

ß-å¼ëòòòòÛÔÔÔÔÔÊÊÊÊÔÀÔÔ¹ÊÊ$ ¤xa$
$
&
F
¤xa$
$
&
F3 ¤xa$$ ¤xa$$$
&
F
„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z
$
&
F3 ¤xa$gd@w‡ÐÊ1ÎBÎMÎWÎXρÏXÐzÐ(Ö

ß~ß0àDàªàÀàããÅäÊä:æÂæªç¬çØêjëìRì`î¬îšðªð®ð

ñšóôöôøôõò V º 2 ˜ ´ 4
ä
ð
( , " F " ê œ ´ È Ö è z š Þ Ú  N P ® ² œ" À" Ü( ùñùñùñùéùÚñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùÓéùñùñùñùñùÏùÏùñùñùñùñùñùñùñùñùéùÈÏÈÀÈhYªh±y¡6

hYªh±y¡hr|„

hYªhßÕhYªh‡3VB*OJQJphÿhYªh‡3V5hYªh‡3V6

hYªh‡3VJ¼ëöôøôõõìúˆþœ ` ”
\ N P ¾ € t F" Þ( õëÔÐÉÉÉÉõõõõÉÔÉ¿¿¿¿±
$
Æ´ ¤xa$gd±y¡ $ ¤xa$gd±y¡$ ¤xa$ ¤x$$
&
F
„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z $ ¤xa$gdßÕ
$
&
F3 ¤xa$ Ü( Þ( î( ) ) Â* ú* H+ ¸+
/ / / ./ x3 ~3 â3 Ò5 Ô5 66 86 8< << P< T< j< p< |B ‚B œH žH ÀH ÂH K ^K `K ºK DO JO nO ÒO ÔO äR èR

S øU

V V JV ªX Y ‚Z „Z [ Î_ ú_ àa :b †c ‡c ‰c ›c 6g ”g úm n xp |p –p –r ˜r šr ÷ð÷èð÷ð÷ð÷ð÷ðè÷ð÷àÙðÕðÕðÕðÕð÷ÐèðÌð÷ðŽŽÅð÷ð÷ð÷ð÷ðè÷ð÷ð÷ð³ð÷ð÷ð÷ðè÷ð³ðhYªh±y¡<PJhYªhXÂ5

hYªhXÂhX hXÂ5h–Ex

hYªh‡3VhYªh‡3V5hYªh±y¡6

hYªh±y¡hYªh±y¡5FÞ( €* / b3 Ô5 Ö5 66 86 ¦= ŽA 0E JH K DO äR òU ¤X €Z Ê_ Üa òòòòëÔëÊÊÊÊòò¹òòòò¨$
&
F3
Æü ¤xa$gd±y¡$
&
F3
Æü ¤xa$gdXÂ $ ¤xa$gd±y¡$$
&
F
„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z$ ¤xa$
$
&
F3 ¤xa$gd±y¡Üa ‡c 2g ¼h k öm xp ˜r ds fs hs ¬s ®s äv æy j{  f î„ ‹ òòòòòÝòòÓ̵±ÌÌÌÌ̧§
$
&
F3 ¤xa$ ¤x$$
&
F
„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z$ ¤xa$ $ ¤xa$gd±y¡$
&
F3 ¤<5$7$8$9DH$a$gd±y¡
$
&
F3 ¤xa$gd±y¡šr œr ¶r ¸r ºr ¼r þr s 2s bs ds fs hs –s ˜s ªs ¬s |w ‚w ~y äy j{ ˆ{ Ü{ | ,| 0| :~ Z~ ΂ ð‚ 4ˆ lˆ nˆ œˆ ²ˆ ôˆ =Ž \Ž ؎ ëŽ ” ” (– >˜ R˜ `™ ,š ÷ï÷è÷è÷ïèÞè×ÏÊÂÏ׾׾׺׺׺׶׮׮׮׮׮×Ïקן—Ÿ† hYªh‡3VB*OJQJhphÿhYªhüàhhYªh‡3Vh

hYªhüàhYªh‡3V6hõe hp&,hß5ØhYªhm8T5 hß5Ø5hYªh‡3V5

hYªh‡3VhYªh±y¡<PJ

hYªh±y¡hYªh±y¡5hYªh±y¡6/‹ ׎ ؎ ëŽ ìŽ â” `™ ؛ >¢ ¥ ~¦ ¶§ `© Œ« €­ ¢¯ V± 6³ .´ d¶ h¸ èº
½ õîâîîîÛÛÛîîÆÆÆÆÆÆÆÆÆÆÆÆ$
&
F3„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z$ ¤xa$
$$
&
F
¤xa$$ ¤xa$
$
&
F3 ¤xa$,š 0š zš €š ’š ؛ Hž \ž ¾ž ʞ ̞ xŸ ¦Ÿ þŸ >¢ ~¦ ²¦ ¦ ú© ü© lª « ~­ €­ ¯ ¼¯ ʯ T± V± f± v± À² 2³ ij ä³ µ µ
· &· °Á ïÞïÞ;¯ ‘‚‘‚‘¾{s{snsns{s{s{s{s{g{s{s{s{

hYªhúZÛ hÃ+|hhYªh‡3Vh

hYªh‡3VhYªhw4B*OJQJphÿhYªhâU+B*OJQJphÿhYªhæL.B*OJQJphÿhYªh ( B*OJQJphÿhYªh‡3VB*OJQJphÿ hYªh‡3VB*OJQJhphÿ hYªhàsB*OJQJhphÿ hYªh ( B*OJQJhphÿ'
½ ®Á °Á ÐÁ ÒÁ NÅ >Ç ”È æÎ „Õ Ù âÚ ´Ý DÞ °Þ 4ß -à ¯à >â Zã õîâÞ××××ÂÂÂÂõ¸§ÂÂÂõ$
&
F4„ ¤x^„a$gdð_z
$
&
F4 ¤xa$$
&
F3„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z$ ¤xa$ ¤x
$$
&
F
¤xa$$ ¤xa$
$
&
F3 ¤xa$°Á ÐÁ ÒÁ Ã Ä æÎ ,× 0× b× d× DÞ 4ß \ã ªã ä ä °å ²å äå æå Rç Tç êç ìç Ðé Òé ë "ë ¢ë ¤ë lì nì öì øì (í øí úí dî „î Jï Lï Ìð Îð ,ñ .ñ \ñ ò ò Dò Fò èò &ó (ó ^ó tõ võ ÷ðáÖáðÎðÎðáð÷ðÅðÁðÁðÅðÅðÅðÅðÅðÅðÅðá°áŸá°á°á°áðÅðÅ𗍗ðÅhYªh‡3V6NHhYªh‡3V6 hYªh‡3V6B*OJQJphÿ!hYªh‡3VB*NHOJQJphÿh©AKhYªh‡3VNHhYªh‡3VH*hYªh‡3VB*phÿhYªh‡3VB*OJQJphÿ

hYªh‡3VhYªh‡3V57Zã \㠪㠬ã \æ (í \ñ ˆõ îø êû ֒

<
ˆ ÂÄàâÜ6{Lûïûèèá××××××××××ûÍèèè××
$
&
F
¤xa$
$
&
F3 ¤xa$$ ¤xa$$ ¤xa$
$$
&
F
¤xa$ ¤xvõ >ö @ö Üö *÷ ²÷ ´÷ 8ø :ø âø äø ü Bü Dü Nü ¾ý Æý Èý þ &ÿ (ÿ 02ŒŽBDLNŽ°ÄÆ Rà┖^ ` Ð ü df * B
R
z

|

J L 68ðœžÀÂÄâ6^_{}ˆ

Ø-<(¦(è(T)Ö+ùðùèùðùðùðùèÞèùèÞèùðùðùðùðùðùèùðùðùèùðùðùðùèùðùèùèùðùðùðùèùðùèùÖùèÑùèùèùÍùèùèùèùh¡

5 h©AK6hYªh‡3V5hYªh‡3V6NHhYªh‡3V6hYªh‡3VNH

hYªh‡3VPL¤$'Š-,0.000^0`0ì2 6;;v<ú=ò@ÆAúBÐD´Fîîîß××ÐÐ××××»®®®®®®
$
&
F3 ¤xa$gdâÅ$
&
F3„e„›þ ¤x^„e`„›þa$gdð_z$ ¤xa$ $a$gdâÅ $
&
F3
Æha$gdð_z$
&
F3
Æh ¤xa$gdð_zÖ+à+-Î-.000^0`0tv>¦>¨>ú>ð@ò@ÄAÆAÊAöA¬BøBúBCCÎDÐDÔD0E²F´FöF,GÌGÎGÒGHH
J

JJ&JÒJÔJÖJ:RŒRùòêòãÛòãÑãÑãÉÁÉãÉãÑãÑãÉã¸ÑãÉãÑÁÉãÑãÉãѸ®¸ãò§òž“„}

hYªhè :hYªhè :B*OJQJphÿhYªh‡3VB*phÿhYªh‡3VCJ

hYªh_K}hYªhâÅ5PJhYªhâÅPJhYªhâÅ6hYªhâÅ5hYªhâÅ<PJhYªh‡3V5

hYªhâÅhYªh‡3V6

hYªh‡3V

hYªh¡

51´FÎG

J JJ JJJJJJ J"J$J&J(J*J,J.JÒJÔJ:R$VéÜÚÚØØØØØØØØØØØØØØØÑǽ $ ¤xa$gdè : $ ¤xa$gdè :$ ¤xa$:
$
&
F3 ¤xa$gdâÅ$
&
F3
Æ Ðh„h ¤x^„ha$gdð_zŒRlS$VÎXÒXÐYøY]D]\]Ü]^ò^ü^¬_æ_`%`>`jdpdrdtdvdzd€d‚dBeDeàejPj÷ðäÙÎÂÎðµð¦•¦ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðä¦ð‡ymy_yð÷ð÷hYªh•ø0J96OJQJhYªhè :6OJQJhYªhè :0J96OJQJhYªhè :6OJQJ^J hYªhè :5B*OJQJphÿhYªhè :B*OJQJphÿjhYªhè :0J=Uh›J½hè :5CJaJ h›J½hè :CJaJ hYªhè :CJaJhYªhè :6CJaJ

hYªhè :hYªhè :5%$V²Z³Z>]Þ^>`jdldndpdrdBeDeàeâeXgiïåÛÎοÛÛÛº¦åš“å‹ $a$gdè : ¤gdè :

$$dha$gdè :$
ÆЄЄ0ý^„Ð`„0ýa$gd•øgdè : $$
&


F ¤xa$gd)"j
$
&
FG ¤xa$gdè : $ ¤xa$gdè : $ ¤xa$gdè :$$
&


Fdèþa$gdè :PjnkŒkôl mˆp¨pqqls€sRwjwÒzêzº‚Ô‚,†n†Ì†Ð†H‘¢‘2˜Â˜ò™ô™ú™ÜžXŸÌŸP æ¢z£®£â£&¥€¥ž¥Ö¥Ú¥Î¦ü§N¨¾¨´«¬4¬T¬j¬¬¬°²2³@´··r·t·r»¼¼p¼Ü¼¾âÁùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùçßÐßùñùñùñùñùñùñùñÆùñùñùñùñùñ½³ùçùßù«ñùñùhYªhSx;5hYªhè :6CJhYªhè :CJhYªhè :5CJjhYªhè :0J=6UhYªhè :6hYªhè :56hYªhè :5

hYªhè :@iºk¼k,m¸rºr–vz¸Þ„Ô‡„Š@€”2˜Â˜÷÷ìì÷âââââÊʲ‹$$ $dh¤ð ¤ða$gd~a $
Æh „Jdèþ ¤x]„Ja$gdè :$
&


F
Æh „Ddèþ ¤x]„Da$gdè :$
&


F
Æ „Jdèþ ¤x]„Ja$gdè : $ ¤xa$gdè :
$
&
F a$gdè : $a$gdè :˜ú™ü™xœzœp r Ȣʢ"¥Ú¥Î¦ü§n©

¬°¬¨­Ä­B¯ò°°²öîçîçîîîÚÚÚÍÚÚÚµµµµ
$
&
FH ¤xa$gdè :
$dða$gdè :
$$¤ ¤xa$gdè :
$
&
F5 ¤xa$gdè : ¤gdè : $a$gdè : $$a$gdè : °²2³@´··r·t·¼¼p¼q¼âÁÀŒÄxÅñÆîɤͦÍóëëâ×ÏÏÏÄÏ»®¡¡¡¡®Ï
$
&
F6 ¤xa$gdè :

$dð ¤a$gdè :A¤ ¤xgdè :
$dða$gdè : $a$gdè :
$dha$gdè :„<^„
$$dha$gdè :âÁÄÂÃüÅÆIÆhÆ~Æ£ÆäÆïÆVÈ®ÈäÈHÉÚÉèÉîɤͦͬÍ
δÏ~ЀÐbԎÔ:ՊÕ2ÖdÖ0ÙBÙ\ٖٔ٬ÙðÙÚ

ږÚìÚÛ*ÛîÛðÛòÛôÛÝÝÝ Ý’Ý”Ý
ß^ä_ä¹äºäÉäÏä¬åÎåüåýå¤æçóåóåóåóåóåóåóåóåóÞÖÎÖÞóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóÞÖóåÞÎÖÞƾÞÖÞÖåóåó©óå(hYªhè :6CJaJfH`qÊ
ÿÿÿhYªhè :6hAC-hè :6hYªhSx;5hYªhè :5

hYªhè :hYªhè :56CJaJhYªhè :6CJaJB¦Í
Î

δπÐ@ӎÕJØÛôÛÝݒݔÝ^ä_äÉäßäàäýå€çïèlïñ@ó÷÷÷÷êêêêêêÞ÷÷÷÷ÏÏÏêêêêêê$
&
F
Æ a$gdè :
$„h^„ha$gdè :
$
&
F6 ¤xa$gdè : $a$gdè :çhç|ç†è»èÐèíèpïÂï|ð ðÔðñ°ò>óDó‚óŽóªóîô6õHöxöÒö ÷è÷"ø†ùûxü~ü›üºü † ´ X Ú
F
è




¨

Ô

l ž P ð ö – ê ` : z œ ø 6 € ¾ d f g ‡ ú `! ! ¶! Ú! ô! óåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóÞÖÞóåóÍóåóåóåóåóåóåóÞÅÖÞóåóåóåóåó¼±åóåóåóåó h¼i¨56CJaJh¼i¨6CJaJhYªhSx;5hqXô6CJaJhYªhè :5

hYªhè :hYªhè :56CJaJhYªhè :6CJaJF@ó6õŒ÷†ù~ü™ü

ÿJ n n ” N
¬
P î ð – ê ø ` j òòòèèÛÛÛÛÛÛÛÛèÓ˼¼¯¯
$
&
F7 ¤xa$gdè : $dð¤x ¤a$gdè :
&
Fgdè : $a$gdè :
$
&
F ¤xa$gdè : $ ¤xa$gdè :
$
&
F6 ¤xa$gdè : j ˜ Ð ²! f" h" Ú" Ü" % Ø& Ú& '* V/ 84 L5 ¾5 Š; òòòòêäÛêêêÎÎί›
$„8^„8a$gdè : $
&
F8
Æ Ð8„8^„8a$gdð_z$
&
F8
Æ Ð8„5„›þ ¤x7$8$H$^„5`„›þa$gdð_z
$
&
F8 ¤xa$gdè : $$a$gdè :$gdè : $a$gdè :
$
&
F7 ¤xa$gdè :ô! " *" 4" f" h" t" v" Ü"
# $ h$ R& T& Ô& Ö& â& ' ˆ' Š' Œ' Ø' ,* B* K* q* €* †* ½* Â* ^/ °/ D0 ª0 æ0 è0 ø4 05 J5 L5 ¾5 ˜6 š6 $< Ä< ¾= ? ~? €? ‚? \A òæòæÞÔÊÔÞÃÞöéÃÞÃÞÃÞÃÞÃÞÃÞÃÞÃÞÃÞáÃÞÙÃææòæÃԙޙhYªháFˆ6CJaJhYªhè :6hYªhè :\jhYªhè :0JUjhYªhè :0J=U

hYªhè :hYªhSx;56hYªhè :56hYªhè :5hYªhè :6CJaJhYªhè :56CJaJ2Š; ¾= ? ? €? ‚? `A bA uE vE úI üI 'P ÖU ^ ~b
g

g ng ñÝÈÃûû»»»±±±±»Ã¥

$$dha$gdè : $ ¤xa$gdè : $a$gdè :gdè :$
&
F„Є˜þ ¤x^„Ð`„˜þa$gdè : $
&
F®
Æ Ð8„8^„8a$gdð_z
$„8 ¤x^„8a$gdè :\A ^A `A ~A ÔA ÐF @G PG ZG pG žG ÂG ÚG ´J îJ „L ¼L ÆN ÈN ÔU ÖU üW 0X

g g g ng Àn „s Às Üt u #x @x ‚z –z €| ¤| r~ œ~ ž~ ¾~ € l€ å€ ’‚ T„ Є … X… Z… Œ… ¨… ¸… † ‚† ˆ F‰ J‹ ^‹ ž‹ â‹ ð‹ Œ ºŒ Ќ àŒ  ` j ´Ž ñéâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÐÆмâÚâÚâÚâ¸âÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâÚâ¸âh ÖhYªhè :6CJhYªhSx;56hYªhè :56hYªhè :5

hYªhè :hYªhè :6jhYªhè :0J=6UFng Àn þv
y t| À~ ´ ¶ Ѐ öƒ ö„ ¦† J‹ ´Ž V X ¼’ 6” 8” ª” ¬” \— ÷ííííååØØØØØØÄåºååååå $ ¤a$gdè :7$
ÆЄЄ0ý^„Ð`„0ýa$gdè :
$
&
F9 ¤xa$gdè : $a$gdè : $ ¤xa$gdè : $a$gdè :´Ž V X ¼’ 6” 8” >” ª” ¬” ’• ¶• }¢ œ¢ ¦© ©© © ý© pª n« p« ‚º ˆº "» $» ò¾ T¿ Þ¿ :À > D à â ¸Ä €Å ØÓ ÞÓ :Ô <Ô LÖ jÖ ÊØ ÌØ êÙ ðÙ "Ú $Ú LÚ rÚ và xà ¶ç 0è 2è &ë :ë îë ðë Hì ¸î üî ï `ï ò Lò àü Lý W
Ž



Ì



ê
,
÷ïåïÞÔÊïÞÂÞÂÞÔÊÞÂÞÂÞÔÊïÞÂÞÂÞÔÊïÞÂÞÔÊïÞÂÞºÞÔÊïÞÂÞºÞ÷ÞïÞÊÞÊÞ¶ÞÂÞÊÞÂÞÊÞÂÞÊÞh”xï

*hYªhè :hYªhè :5hYªhè :56hYªhšÉ56

hYªhè :hYªhè :6CJhYªhè :6hYªhè :CJH\— lš _œ D B¡ ¥© ¦© © ¯ ij Ú¶ ê¸ ‚º "» $» < > à â €Ä ìÆ
Ê |Î ÖÓ ØÓ ÷÷÷÷÷÷ðææáææ÷ÜÐ÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$„<^„ $
&
F:a$gdè :
$„h^„ha$gdè :
$
&
F:a$gdè :;gdè :gdè : $a$gdè : $$a$gdè :Pî ,ð 'ñ ò ò Jò Lò V÷ (ÿ V
W


Ô
6
Ž
à
ø

.
`
f
p

ôôôìáÕÎÎÎìáÕìÃÃÃÃÃÃÃÃÃ
$
&
F;a$gdè : ¤gdè :
$„h^„ha$gdè :
$
&
F:a$gdè : $a$gdè :
$
&
F:a$gdè :


ì
î
ë
ì
<
>
Ð
!
L#
&
¢&
È&
Ê&
”(
®*
N-
P-
h-
ñéÞÒÊÊÞÊññññ¾ÞÒñññ¯Þ $„Ðdð^„Ða$gdil¬
$„h^„ha$gd Ö $a$gdè :
$„h^„ha$gdè :
$
&
F:a$gdè : dðgdè : $
&
F;dða$gdè : ,
-
Ê
ê
ì
<
&
¢&
Ê&
N-
P-
j-
Æ1
L2
4
^
œe
že
f
Äh
Æh
i
dl
Xo
Zo
fo
ho
Bp
Dp
"s
vs
”s
üu
2v
Tv
tv
w
w
w
üõüõëõäëõÝëõëõÛõÔëõÉëõëõÁë·ë©õ„x„x„lhYªhè :6CJaJhYªhè :5CJaJ hYªhè :CJaJhYªhè :56CJaJhYªhè :6CJaJhYªhè :6OJQJhhYªhil¬56hYªhè :5hYªhè :B*phÿ

hYªhAGU

hYªhil¬

h Ö56hYªhè :56

hYªhè :h”xï'h-
j-
@.
¿.
J0
1
Ä1
Æ1
J2
L2
3
Î^
`
še
œe
že
f
f


h
Äh
Æh
i
óëààààëÕóÊÊÊÊëëÕ󿿺Õgdè :
$
&
F>a$gdè :
$
&
F=a$gdè :
$
&
F:a$gdè :
$
&
F $„h^„ha$gdè :asználása során. Tájékoztatni kell a régiókat az ágazati fejlesztési elképzelésekrQl, intézkedésekrQl.
A területi intézményrendszer tagjai és az egyéb érdekképviseleti szervek, társadalmi szervezetek, különbözQ gazdasági, közigazgatási szereplQk közötti kommunikációt, információcserét biztosítani kell minden területi szinten.
A partnerség elvét az állam és a magánszféra közötti együttmqködésre is ki kell terjeszteni. Nemzetközi minták alapján ösztönözni kell a mqködési hatékonyság szempontjából leginkább megfelelQ térségi szinten a fejlesztési bankok és az önkormányzatok részvételével  a köz- és magánszféra együttmqködésén alapuló - fejlesztési társaságok létrehozását, melyek képesek a térségek hosszabb távon megtérülést hozó fejlesztések program és projektszintq finanszírozására és menedzselésére. Továbbá törekedni kell azokban a szektorokban ahol erre lehetQség van a PPP, public-private partnership elvein nyugvó projektek kidolgozására és megvalósítására.


Döntés-elQkészítés, döntéstámogatás hatékonyságának javítása:

Visszacsatolás hatékony megvalósítása érdekében egy egységes értékelési és monitoring rendszer kell megteremteni, a támogatások felhasználásáról a területpolitika érintett döntéshozóinak érdemi információellátása érdekében minden területi szinten.
A projektkiválasztásnál a szakmai szempontokat jóval erQteljesebben kell érvényre juttatni.

Fenntarthatóság érvényesítése:

A pályázati döntéshozatali folyamat egésze során érvényesíteni szükséges a fenntarthatóság elvét. A hatékonyság javítása érdekében a pályázatok elbírálása során a pénzügyi fenntarthatóságnak, a beruházás hosszú távú mqködQképességének, az elért állapotváltozás hosszú távon történQ fenntartásának ill. a beruházás révén várható társadalmi-gazdasági és környezeti hatások bemutatásának hangsúlyosabb szempontként kell megjelennie.

A területi kedvezményezettség elvének kiterjesztése, következetes alkalmazása a fejlesztésfinanszírozásban

Egyértelmq, könnyen áttekinthetQ, átfedés és párhuzamosságmentes térségeket kell lehatárolni.
A szétaprózódást elkerülendQ, az ország lakosságához képest koncentrált, célzott, az ország átlagos színvonalához képest valóban hátrányos helyzetq területeket kell kijelölni.

IV.3.2. Területi felzárkóztatás szempontjából kedvezményezett, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek

A területi felzárkóztatás célkitqzésének hatékony érvényesítése érdekében szükség van arra, hogy a különbözQ típusú, fejlesztést szolgáló erQforrások koncentráltan irányuljanak az ország legelmaradottabb térségeibe. Ezt a társadalmi-gazdasági helyzetükbQl adódóan leginkább hátrányos térségek, mint területi felzárkóztatás kedvezményezett térségeinek a kijelölése és fejlesztéspolitikai pozitív diszkriminációja biztosítja.
A kedvezményezett térségek intézményének célja, hogy biztosítsa a térségfejlesztQ hatású beruházások e terekbe történQ koncentrálódását, és eredményesen csökkentsék a társadalmi, gazdasági elmaradottságát. AlapvetQ prioritás, hogy e térségek korlátozott száma tegye lehetQvé az erQforrások koncentrációját.
A kedvezményezett térségek többlettámogatása a kifejezetten felzárkóztatási célú programok mellett a többi szakpolitika számára is kötelezettség.
E kedvezményezett térségek fejlQdésének irányait az adott kistérség, illetve azt magába foglaló régió fejlesztési tervei az Országos Területpolitikai Koncepcióval összhangban jelölik ki, e célok elérését azonban a direkt módon területfejlesztési jellegq eszközök, az ágazati szakpolitikák és a regionális, ill. decentralizált források többlettámogatásai fokozottan biztosítják.
A kedvezményezett és kiemelt térségekre vonatkozó konkrét kötelezettségeket az OTK-ban foglaltak alapján 3 évente a legfrissebb elérhetQ mutatók figyelembevételével jogszabály(ok)ban kell meghatározni. Az elmaradott és súlyosan elmaradott térségek lehatárolásához a társadalmi gazdasági tényezQk azon körét kell figyelembe venni, melyek az adott idQszakra leginkább jellemzQ, leginkább káros egyenlQtlenségeket jelenítik meg.
E térségek pozitív támogatásának mértékét minden releváns fejlesztési programban a tervezés során meg kell határozni.

A területi felzárkóztatás szempontjából kedvezményezett területek típusai:
Fejlettségben elmaradott térségek
Fejlettségben súlyosan elmaradott térségek


Fejlettségben elmaradott térségek

E térségtípusba a legfejletlenebb kistérségek, maximum az ország lakosságának 30%-át magába foglaló köre kerül kijelölésre.
Az alapvetQ cél, hogy a térségek fejlQdését potenciálisan befolyásoló valamennyi szakpolitika, ill. fejlesztéspolitika eszközei fokozottan irányuljanak e térségekbe.
A fejlettségben elmaradott térségeket:
a különbözQ szaktárcákhoz tartozó (ágazati) célelQirányzatoknak, illetve programoknak az adott támogatás céljától függQ mértékben elQnyben kell részesítenie többlettámogatás, illetve a pályázati projekt-kiválasztási preferencia biztosítása révén;
a decentralizált fejlesztési források megítélése és felhasználása során elQnyben kell részesíteni, vagy ezek jogszabályban rögzített arányát kizárólag ezekben a térségekben lehet felhasználni;
A fejlesztési források decentralizációjakor a régiók közti megosztás arányainak meghatározása során figyelembe kell venni e térségek régión belüli jelenlétét (a kedvezményezett kistérségben lakó népesség aránya alapján).

Fejlettségben súlyosan elmaradott térségek

A fejlettségben elmaradott térségek körén belül  ugyanazon módszertan alapján lehatárolva  a legrosszabb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkezQ térségek a súlyosan elmaradott térségek közé tartoznak. E térségtípusba az ország népességének összesen maximum 10%-át magába foglaló kistérségek tartoznak. A súlyosan elmaradott térségek rendszerének alapvetQ célja azt biztosítani, hogy a kifejezetten felzárkóztatási célú kormányzati ill. regionális programok ill. intézkedések pénzügyi eszközei a leginkább válságos helyzetq térségek problémáját koncentráltan orvosolja. A központi területfejlesztési források jogszabályban meghatározott része kizárólag e térségekben kerülhetnek felhasználásra.

IV. 4. Visszacsatolás és átláthatóság: Fejlesztéspolitikai monitoring és értékelési rendszer

A fejlesztéspolitika hatékonyságának javítása, az átláthatóság, a döntés-elQkészítés színvonalának emelése érdekében szükséges a területi szemléletet egyértelmqen érvényesítQ monitoring rendszer kialakítása. Ez az eredmények, hatások folyamatos nyomon követésén keresztül lehetQvé teszi a fejlesztéspolitikák ill. a területi politika teljesítményének értékelését, és ezáltal nagymértékben hozzájárul a fejlesztéspolitika hatékonyságának és átláthatóságának javításához.

A nyomonkövetést és visszacsatolásokat biztosító rendszer három alapeleme:

Fejlesztéspolitikai eszköz-, intézményrendszer és programok monitoringja
A területi (társadalmi, gazdasági, környezeti) folyamatok monitoringja
Értékelések

A fejlesztéspolitikai rendszerek monitoringja a fejlesztések végrehajtásához kapcsolódó adatok és információk gyqjtését, rögzítését végzi, program és szakpolitikai szinten egyaránt. Célja a végrehajtás gyors visszacsatolásainak, ellenQrzésének biztosítása, és az értékelési tevékenység adat- és információigényének megteremtése. A rendszerszerq, ciklusokba rendezQdQ fejlesztéseket megfelelQ információs rendszerekkel és intézményi háttérrel támogatott monitoring rendszernek kell kiszolgálnia. Egy olyan országos rendszernek, amely valamennyi regionális, állami és nemzetközi ill. közösségi támogatással megvalósított beruházásra, támogatásra kiterjed. A területi politika monitoring tevékenysége további sajátos elvi elvárásokat támaszt:
Adatok és információk pontos lokalizációja  E monitoring rendszer területiségének biztosítása érdekében - mely megkülönbözteti a többi, pénzügyi elszámolást szolgáló információs rendszertQl - hangsúlyosan kell kezelni a források felhasználási, azaz a beruházások megvalósítási helyének pontos feltüntetését. A rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy ne csak programonként, idQszakonként, hanem területegységenként (település, kistérség, megye, régió, egyéb speciális körzetek programonkénti monitoring is összesíthetQek legyenek az információk;
Adatok és információk komplexitása  A támogatási és beruházási összegek mellett rendszerszerqen nyomon követi és nyilván tartja a projektek keretében létrejött közvetlen (output) és közvetett, eredményeket és a projekt mérhetQ közvetlen hatásait Mindezt leginkább a megfelelQ szakmai háttérrel leprogramozott indikátorok mentén;
Információs rendszer  A rendszer kialakításának alappillére egy olyan monitoring információs rendszer, mely az ágazatok közötti együttmqködésre építve egységes és területi szemlélettel rendelkezQ struktúrában tartalmazza az érintett támogatások körét.
Intézményi feltételek - KedvezQ, ha a sokszínq adat- és információforrásra épülQ területi monitoring rendszernek létezik egységes és önálló irányítása, felelQségi viszonyai, felügyelete, mely a törvényi háttér alapján az elQcsatlakozási és strukturális alapokhoz is kapcsolódik.
Adatok - A programtervezés során elvárt a megfelelQen kifejezQ és gyqjthetQ, területi dimenzióval is rendelkezQ indikátorok meghatározása, melyekre a monitoring tevékenység is támaszkodhat. A monitoring rendszer által gyqjtött adatoknak a legszélesebb körq nyilvánosságot kell biztosítani.
A területi társadalmi-gazdasági folyamatok, a környezeti és fizikai térszerkezet állapotának monitoringja is nélkülözhetetlen a területpolitika célok érvényesülésének megítéléséhez, a hatékony döntéshozatal támogatásához, a célkitqzések és az eszközrendszer továbbfejlesztéséhez ill. korrekciójához. A területpolitika fejlesztéseinek értékelése során e tevékenység eredményei szolgálnak viszonyítási alapul, értékelésük egyúttal a területi társadalmi-gazdasági folyamatok értékelése is. Ez egy erQsen célorientált vizsgálat, mely bár támaszkodik az alkalmazott regionális és területi kutatások eredményeire, idQtartamában, részletességében, módszereiben nem válhat tudományos igényq tevékenységgé.
A rendszerszerq fejlesztésekben a monitoring tevékenység által gyqjtött adatokat az értékelés hasznosítja, strukturálja, analizálja, és konklúziói által végsQ soron visszacsatolást biztosít a fejlesztési ciklusok bezárásaként. A végrehajtást megelQzQ elQzetes, valamint középidQs és utólagos értékeléseket különböztethetünk meg, a legutóbbi már a soron következQ programozási ciklusra van hatással.
A területpolitikai fejlesztések értékelésekor az alábbi elvek érvényesítése szükséges: Az értékelések területi szemlélete alapelvárás minden területi politikai fejlesztés értékeléskor. A területi szemlélet megjelenhet az értékelések során a helyi területi rendszerek adottságainak figyelembevételében vagy a kifejezett regionális hatások kimutatásával. Hatványozottan jelentkezik ez az igény az elQzetes értékelések esetében.

Az értékelésekkor fokozottan érvényesíteni kell a partnerség elvét, a kedvezményezettek, a menedzsment, a donorok bevonását.
Az értékelést folyamatorientáltan, a partnerek és szakértQk közötti kommunikáció által segített közös felismerésen, tanulási folyamaton keresztül kell érvényre juttatni, az értékelési jelentés szerepe ennél gyakran kisebb jelentQségq.
Az értékeléseket igazítani kell az uniós gyakorlathoz, az értékelési folyamatok összehasonlíthatósága érdekében.
Az értékelésben részt vevQ szakértQi szervek színvonalával szemben kiemelten magas elvárásokat kell támasztani, mert ez az egész területi politikai szakmai háttér erQsítésének záloga.
Az uniós tendenciákkal összhangban a mielQbbi visszacsatolást biztosító értékelésekre (elQzetes és középidQs) különös hangsúlyt kell fektetni. Az elQzetes értékeléseknek is programozás minél korábbi fázisaiban el kell kezdQdnie.
Rendkívül fontos az értékelések hasznosításának garanciája. Mind a döntéshozók körében, mind a közvélemény tájékoztatásának tekintetében.
KiemelendQ, a többi értékeléstQl elütQ elQzetes értékelések szerepe. E folyamatot a jövQben jobban szervezve, elegendQ anyagi és idQkeretek között lefolytatva, a programozás egyik legfontosabb részfolyamataként kell kezelni, a programozás általános színvonalának javítása érdekében  például az indikátorok (különösen a helyi jellegq, ill. területi) kiválasztásában.
A növekvQ források miatt az eddig csak módszertani kísérletként folytatott valódi területfejlesztési hatásértékelésekre, különös gonddal kell ügyelni a középidQs és utólagos értékelések során (a beruházásokat tartalmazó területfejlesztési programok esetében eddig fQleg csak output és eredményértékelésnek volt realitása). A hatások területi jellegének kiértékelése kiemelten fontos.
Értékelni nem lehet mindent, fontos az értékelés folyamatát szakértQi és partnerségi közegben, legitim módon kiválasztott legégetQbb értékelési kérdések megválaszolása köré koncentrálni.






















V. Regionális fejlesztési célok




























Regionális területi célok keretei

Az országos területi célok következetes alkalmazása mellett a régióknak fejlesztési terveikben ki kell jelölniük a regionális kompetenciájukba tartozó, sajátos területi céljaikat is, illetve priorizálniuk kell e célok között. Az alábbiakban felsorolt, és a policentrikus térségfejlesztés, valamint a város-vidék kapcsolt kezelést is szem elQtt tartó célok kötelezQen betartandó tervezési keretet jelentenek a régiók számára. (Az összefoglaló IV. fejezete tartalmazza a régiók koncepcionális jellegq célkitqzéseit.)
Az alábbi célkitqzések alapvetQen olyan eszközök, fejlesztések kombinációjával valósíthatók meg, melyek a régiók kompetenciájába tartozhatnak, és a regionális fejlesztési programok révén valósulhatnak meg.

Funkciókat megosztó, együttmqködQ térségek fejlesztése

A különbözQ térségek számára alapvetQ, hogy versenyelQnyeikre építve és a piaci lehetQségeket kihasználva alakítsák ki fejlesztéspolitikájukat annak érdekében, hogy térségükben ösztönözzék új munkahelyek teremtését, új vállalkozások indítását, illetve letelepedését, valamint a meglévQ vállalkozásaik mqködési környezetének a javítását. A fentiek érekében a policentrikus térségfejlesztés logikája alapján minden térségnek  a együttmqködve és a funkciókat megosztva a szomszédos térségekkel - a sajátos identitását, kultúráját is figyelembe véve kell megtalálnia azt a gazdasági ágazatot, tématerületet, amely fejlesztésére koncentrál. Ilyen gazdasági ágazatok, területek lehetnek többek között:
Ipar, ezen belül is különbözQ ágazatok, tevékenységek: pl. vegyipar, autóipar, faipar, logisztika, megújuló energiatermelés;
Vidéki térségek, ahol fontos lehet az agrárgazdaság, élelmiszeripar fejlesztése és diverzifikációja és a belsQ erQforrásokra építQ, fenntartható területhasználaton alapuló gazdálkodás;
Turisztikailag frekventált térségek, elsQsorban természeti értékek és a kulturális örökség fenntartható használatával, megQrzésével;
Határ menti elhelyezkedésbQl következQ gazdasági, kereskedelmi, szolgáltatási, logisztikai szerep;
Sajátos természetföldrajzi adottságú térségek: pl. folyóparti, természetvédelmi, tanyás településszerkezetq területek;
A térségek fejlesztésénél figyelembe kell venni az országos területi céloknál megfogalmazottakat, így az innovációs pólusok kapcsán javasolt fejlesztési irányokat és a nagyvárosok közti együttmqködések ösztönzését. Továbbá fontos, hogy az ország meghatározó nagyvárosai mellett a kis- és középvárosokban is kialakuljon egy innovációs transzferszerep, ahol tanácsadással és innovációs célú inkubátor házakkal tudják ösztönözni az új termékek, illetve szolgáltatások fejlesztését, termelését.
Továbbá az egyes térségek fejlesztési céljainak, a kompetenciák megosztásának meghatározásakor szükséges a városoknak a környezetükkel, illetve a vidéki területekkel való együttmqködése, így a város-vidék kapcsolatnak a figyelembe vétele.
A fenti célok megvalósítását az egyes térségek többek között az alábbi, alapvetQen infrastrukturális eszközök megvalósítása révén érhetik el:
pro-aktív, a magánszféra forrásait is bevonó, a marketing eszközeit is használó településfejlesztési tevékenység folytatása, mely következtében megfelelQ
jól megközelíthetQ ipari, innovációs telephelyek alakulnak ki;
javul a települési környezet minQsége, környezetvédelmi infrastrukturális beruházások révén csökken a környezet terhelése, bQvülnek a zöld területek, rehabilitálják az alulhasznosított barnamezQs területeket, többségében hátrányos helyzetqek által lakott leromlott állapotú lakókörnyezetet;
elsQsorban a turisztikai hasznosítás céljából megóvásra kerülnek az épített kulturális örökségek;
modern közösségi terek alakulnak ki, javul a kulturális- és sportlétesítmények állapota;
településközi együttmqködések, a foglalkoztatás elQsegítése érdekben a térségek közti elérhetQségek javítása, ezen belül:
a térségek közti, illetve az adott térségen belül a munkába, iskolába járást, illetve a pénzügyi és bizonyos közszolgáltatások igénybevételét lehetQvé tevQ közlekedési kapcsolatok, így tömegközlekedés fejlesztése;
szomszédos országokban lévQ hasonló nagyságú városok elérhetQségének javítása;
magas szintq virtuális elérhetQség biztosítása, illetve a vállalkozások, közintézmények, civil szervezetek modern informatikai eszközök használatának támogatása;
a fejlesztési célokhoz kapcsolódó képzési, foglalkozatási programok, paktumok megvalósítása;
a táji, természeti adottságokat figyelembe vevQ fenntartható fejlesztési programok megvalósítása, pl. környezetorientált földhasználat.

Közszolgáltatások hatékony, racionális ellátása a kistérségekben

A kompetenciák megosztása, a fejlQdés specifikálása nem csak a gazdaság fejlesztésének a szempontjából, hanem az önkormányzati törvényben megfogalmazott kötelezQen ellátandó feladatok révén a közszolgáltatások nyújtása miatt is fontos. A közszolgáltatásokhoz kapcsolódó kompetenciák területi szempontú meghatározásakor alapvetQen figyelembe kell venni a regionális szintre irányuló decentralizációs, illetve a kistérségi szinten megindult koncentrációs folyamatokat. Ennek megfelelQen az alábbi közszolgáltatási területeken szükséges a kistérségekben az ellátás intézményrendszerének az érintett célcsoportok igényeit is figyelembe vevQ racionális, hatékonyság és minQségjavító fejlesztése:
szociális ellátás;
oktatás (alapfokú, középfokú);
egészségügyi ellátás;
kulturális szolgáltatások;
közigazgatási (önkormányzati) ügyintézés.
A közellátás (szociális, oktatás, egészségügy, közigazgatás) racionális szervezéséhez az intézményrendszernek a mqködtetés szempontjából fenntartható fejlesztése mellett szükséges támogatni a civil szféra bevonásával a kapcsolódó képzési, szociális ellátási, tájékoztatási, szemléletváltási programok megvalósítását is. Továbbá szükséges a kistérségekben a közszolgáltatások hatékonyabb szervezéséhez kapcsolódóan a belsQ közlekedési hálózat, tömegközlekedés fejlesztése.
A régiókban a gazdasági szereplQk közti hálózatos együttmqködések fejlesztése

A területi alapon szervezQdQ gazdasági hálózatos (pl. klaszter) együttmqködések (mely célja lehet: közös beszerzések; innovatív termelési megoldások; hatékonyságjavító együttmqködések; termékek piacra jutásának segítése) kialakítása különösen fontos a következQk szereplQk között:
vállalkozások, ezen belül a multinacionális vállalatok és a kis- és középvállalkozások;
egyetemek, innovációs és kutatóintézetek;
és az együttmqködések kialakítását segítQ, közvetítQ szolgáltatók, ügynökségek (esetleg önkormányzatok).
A fejlesztéseknek a régiók által meghatározott két-három legversenyképesebb, exportképes és fejlQdQ ágazatra kell koncentrálnia. Az együttmqködések ösztönzésén túl támogatandó az érintett szereplQk eszközeinek, infrastruktúrájának, technológiáinak modernizálása, alkalmazottainak képzése, új vállalkozások indításának az ösztönzése, illetve a közvetlenül nem megtérülQ beruházások, kutatási programok támogatása. Az együttmqködések célja, hogy javítsa a vállalatok termelési, mqködési hatékonyságát és hozzájáruljon a magasabb hozzáadott értékkel (jövedelemmel) rendelkezQ termékek elQállításához.
Továbbá szükséges a helyi piacra termelQ mikro és kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása a hálózatos együttmqködések támogatása révén.
A regionális gazdaság versenyképességének további alapvetQ feltétele, hogy az országban kialakuljon egy olyan képzési intézményrendszer, mely figyelembe veszi a gazdaság igényeit, a munkaerQpiaci viszonyokat és térségenként a mérethatékonyságnak megfelelQ módon integrálja a szakképzés, felnQttképzés és a felsQoktatás intézményrendszerét az élethosszig tartó tanulás filozófiája alapján.


I. Közép-Magyarországi Régió  A kreatív régió

A régió jellemzQi

A Közép-magyarországi régió az ország legkisebb területq, de legnagyobb népességq térsége, ahol a legfontosabb gazdasági dinamikahordozó elemek koncentrálódnak. A régió egyúttal az ország társadalmi, gazdasági fejlettségi szempontból legellentmondásosabb, legnagyobb belsQ egyenlQtlenségekkel terhelt térsége is. A régió speciális helyzetét a fQváros, mint európai szintq nagyváros jelenléte adja, amely mind társadalmi, mind igazgatási, mind gazdasági szempontból kiemelt helyzetbe hozza.
A régióban termelQdik az országos GDP 43%-a, itt dolgozik a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak közel kétharmada. A mqködQ vállalkozások 38,5%-a a régióban található, és a külföldi tQke jelenléte is itt a legerQteljesebb. A szolgáltató szektor magasan a legmagasabb hozzáadott értéket termelQ ágazat, és a foglalkoztatásban is meghatározó szerepet tölt be. A fQváros térsége nemzetközi turisztikai vonzerQvel rendelkezik. Az egyetemek, fQiskolák magas száma mellett, a régió kulturális életét nagyszámú szolgáltatás és kulturális intézmény jellemzi.
Az impozáns gazdasági mutatók, és a jelentQs teljesítmény mellett ebben a régióban is megtalálhatók a hátrányos helyzetq, magas munkanélküliséggel és elvándorlással sújtott kistérségek, kerületek. A régió  különösen a fQváros  népessége elöregedik, halmozottan jelentkeznek a fokozott környezetterhelésbQl és a humán infrastruktúra területi kiegyenlítetlenségébQl fakadó problémák. Speciális, elsQsorban nagyvárosi jelenségek (szuburbanizáció, szlömösödés, hajléktalanság) kezelése jelentQs kihívás elé állítja a régiót. Az elmúlt másfél évtized tendenciái a fQvárosi agglomeráció gazdasági szerepének növekedésére, és a régió belsQ egyenlQtlenségeinek hangsúlyosabbá válására erQsítettek rá, és folyamatok várhatóan 2007-ig, sem azt követQen nem változnak markánsan.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

A Közép-magyarországi régió stratégiai célja, hogy a minQség elvein nyugvó, élhetQ, az itt élQk számára egészséges, lakó és munkakörnyezetet biztosító, ugyanakkor a fenntarthatósági kritériumokat gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt teljesítQ, kreatív térség legyen. Nemzetközi vezetQ szerepe a Kárpát-medence fQ szervezQ erejét jelenti. A tudásalapú emberi erQforrás- és gazdaságfejlesztés az üzleti szolgáltatásokra, a kutatás-fejlesztésre, a kulturális és szabadidQ gazdaságra koncentrál.

A régió átfogó céljai

1. A Régió gazdasági versenyképességének növelése

Szerkezetében és térstruktúrájában stabil gazdaság kialakítása
KKV-k versenyképességének növelése, elsQsorban a technológia-intenzív iparágak, az üzleti és informatikai szolgáltatások, a kulturális gazdaság, a turizmus és szabadidQ-gazdaság, a környezetvédelmi ipar, kutatás-fejlesztés, innováció területén, klaszterek, beszállítói hálózatok ösztönzésével;
Budapest európai városhálózatban betöltött szerepének erQsítése, a határon átnyúló regionális funkciók, a vállalati regionális központok jelenléte, az üzleti szolgáltatások, és az innováció fejlesztésével;
a gazdasági fejlettség területi különbségeinek mérséklése;
innovációs és adaptációs készség, a kommunikációs infrastruktúra fejlesztése és a K+F- tudásipari központ szerep erQsítése a nagyvárosok európai és globális versenyében kedvezQ pozíció megszerzéséért;
a turisztikai és szabadidQs kínálat bQvítése és színvonalának emelése, a kiaknázatlan elemek (gyógyfürdQk, területileg kiegyensúlyozatlan szolgáltató rendszer, hiányos marketing) aktivizálásával;
a kulturális gazdaság feltételeinek javítása, egységeinek fejlesztése.

A munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásának növelése
Hátrányos helyzetq, megváltozott munkaképességq emberek elhelyezkedésének támogatása.
Humán erQforrás fejlesztése, az iskolarendszeren belüli és azon kívüli oktatás, színvonalának fejlesztésével és a képzési struktúra munkaerQ-piaci igényekhez történQ igazításával, amely a régió aktivitását nagyban növelheti.
2. Társadalmi kohézió erQsítése

A térbeli társadalmi különbségek mérséklése. A kiemelkedQen magas státusú területek mellett meglévQ fizikai és társadalmi erodálódásnak kitett területek, slumok komplex rehabilitációja és újak képzQdésének megakadályozása a budapesti átmeneti zónában, lakótelepeken és vidéken.
Humán közszolgáltatások területi és színvonalbeli fejlesztése
az esélyteremtQ oktatás fejlesztése, a munkaerQ-piaci esélyek javításáért, a piaci igényeknek megfelelQ képzési struktúra és színvonal kialakításával, továbbá új típusú foglalkoztatási lehetQségek (pl. e-munka) megteremtésével;
az egészségügyi, szociális, kulturális közszolgáltatások elérhetQségének, és színvonalának területi összehangolása, igazítása a szuburbanizáció demográfiai változásaihoz elsQsorban az agglomerációs övezetben;
új, innovatív humán szolgáltatások létrehozásának támogatása, a szakember-ellátottság javítására, helyenként a szakmai színvonal emelése.
Humán közszolgáltatások infrastruktúrájának területi összehangolása
az egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási intézmények infrastrukturális állapotának javítása, azok rekonstrukciójával és a mqködésükhöz szükséges technikai eszközök, gépek, berendezések modernizálásával;
az esélyegyenlQség megteremtése érdekében az akadálymentesítés felgyorsítása;
az alkonygazdaság fellendítése, a növekvQ arányú idQs népesség kulturális, rekreációs, közösségi aktivitásának megfelelQ szolgáltatások, lehetQségek biztosítása, életminQségének javítása.

3. ÉlhetQ régió megvalósítása

Természeti- és épített környezet védelme és fejlesztése
A régió környezetvédelmi és természetvédelmi infrastruktúrájának fejlesztése
Környezet- és természetvédelmi szemlélet erQsítése a régió társadalmának minden szintjén
A természetes zöldfelületi egységek, vízbázis-védelmi területek védelme és ezek közötti természetes kapcsolat, zöldfelületi rendszer kialakítása és megóvása
A város- és település-rehabilitáció felgyorsítása, a szlömök felszámolása
Települési al/központok fejlesztése, revitalizálása, szolgáltatások, új funkciók megtelepedésének ösztönzése, az épített környezet és a társadalmi kohézió, a helyi identitás védelme és fejlesztése érdekében
A vidéken elérhetQ rekreációs lehetQségek bQvítése, a természetközeli terekben az aktív rekreáció lehetQségének megteremtése, a kulturális, sport és szórakoztató programok széles kínálatának kialakítása
A közösségi közlekedés fejlesztése, környezetkímélQ közlekedési rendszer erQsítése
Új  elsQsorban haránt-irányú  közlekedési kapcsolatok kiépítése, Budapesten belül és kívül egyaránt,
A közösségi közlekedés versenyképességének növelése a közlekedési hálózat és színvonal integrált fejlesztésével, valamint intermodális csomópontok jelentQs fejlesztésével, a levegQ-, és zajszennyezés csökkentése érdekében;
Az alternatív közlekedési módok kihasználhatóságának elQsegítése.




A régió területi céljai

A Közép-Duna Völgy komplex fenntartható fejlesztése (Dunakanyar, Budapest érintett kerületei, Ráckevei-Soroksári Dunaág)
A térségben szükséges az összehangolt zöldfelületi rendszer kialakítása, mint a budapesti agglomeráció környezeti-ökológiai védQzónája és a városkörnyéki rekreáció tereinek megteremtése. Fontos a Duna-menti szennyvízkezelési, vízbázis- és árvízvédelmi feladatok megoldása mellett a vízi közlekedés feltételeinek megteremtése és a Duna adottságainak turisztikai-rekreációs célú kihasználása.
M0 gyqrq sávja (mint az agglomerációs interface ) fenntartható fejlQdésének segítése
Harmonikusan fejlQdQ átmeneti zóna kialakítása, a szuburbanizáció dinamikus tereinek átgondolt fejlesztése, a túlzott területhasználat megakadályozása, komplex közlekedés-fejlesztési elvek megvalósítása.
Termál klaszter
A termál klaszter települései egyelQre nem alkotnak egységes gyqrqt, zónát, azonban elemei egyre jobban körvonalazódnak. A régióban számos termál- és gyógyfürdQ mqködik, illetve továbbiak fejlesztését tervezik az érintett önkormányzatok. Stratégiailag fontos lenne ilyen marketing és turisztikai klaszter létrehozása, amely nemzetközi szinten is képes lenne termékként megjelenni. A tervezett fürdQfelújítások, ugyanúgy kapcsolódni tudnak, mint az alkonygazdaság egyes elemei (beleértve a rekreációs lehetQségeket, egészségügyi szolgáltatásokat).
Kiegyensúlyozott, többpólusú térszerkezet megteremtése
Fontos bizonyos központi települési funkciók megosztása Budapest és agglomerációs társközpontjai között, a haránt irányú közlekedési kapcsolatok kiépítése, a közösségi közlekedés színvonalának és elérhetQségének nagymérvq javítása
Budapest belsQ területeinek revitalizálása, a szuburbanizációs folyamatok folytán kiürülQ belsQ városrészek új funkciókkal történQ megtöltése, a szlömösödés megakadályozása, az alközpontok megerQsítése, a társadalmi, gazdasági és épített környezet megújítása és átgondolt fejlesztése.
Duna-Tisza közi rurális térségek felzárkóztatása
A régió alföldi területein szükséges az agrárgazdaság diverzifikálása, a rurális területek komplex, integrált fejlesztése, a társadalmi-gazdasági kohézió megteremtése érdekében
Ipoly-mente fejlesztése
Az Ipoly-mente hátrányos térségében a természeti, táji értékekben és a határon átnyúló gazdasági együttmqködésben rejlQ lehetQségeket is kihasználva kell törekedni a felzárkóz-tatásra. A határmenti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges a közlekedési feltételek javítása, a meglévQ társadalmi kapcsolatok erQsítése.


II. KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ


A régió jellemzQi

A Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyék által alkotott Közép-Dunántúli Régió a Dunántúl középsQ részén helyezkedik el, 11.237 km2-nyi területen. Északon Szlovákia, keleten a Közép-Magyarországi- és Dél-Alföldi Régió, délen és nyugaton a többi dunántúli régió határolja. Itt található Magyarország négy, országhatárral nem érintkezQ megyéjébQl kettQ (Fejér és Veszprém). A régió Északon ugyan 77 kilométer hosszan határos Szlovákiával, de e Duna menti határszakasz átjárhatósága meglehetQsen korlátozott. Bár az Esztergom és Párkány közötti híd elkészültével a határ menti kapcsolatok élénkebbé váltak, ám a hidak szqkös áteresztQ képessége még így sem képes megbirkózni a felmerülQ igényekkel. Így a Közép-Dunántúl az ország belsQ régiója, melyben az országhatár menti együttmqködések idáig kevés szerepet kaptak.
A Közép-Dunántúli Régió földrajzi helyzete kedvezQ, a terület kapcsolatban áll az európai magtérséggel a közép-európai térség új fejlQdési zónáit, innovációs erQcentrumait felfqzQ tengelyeken keresztül. Ennek köszönhetQen az európai fejlQdési zónák és trendek képesek befolyásolni a régió fejlQdését. A régió szempontjából két nagyobb erQvonal említendQ: a dél-bajor innovációs térséghez csatlakozó Bécs-Pozsony-GyQr-Budapest fejlQdési tengely; és a mediterrán sunbelt övezethez kapcsolódó, Velence-Trieszt-Ljubljana tengely, mely a Kijev-Trieszt folyosón keresztül szintén rendelkezik Budapesti kapcsolattal. A fQváros, mint nemzetközi növekedési pólus a régió területén keresztül érintkezik e két közép-európai fejlQdési zónával.
A Közép-Dunántúl a különbözQ tájtípusokban leginkább bQvelkedQ hazai régió, értékeit több nemzeti park és tájvédelmi körzet védi. Nyugati peremén és keleti területein a Kisalföld, ill. az Alföld sík, kedvezQ talajadottságú, döntQen mezQgazdasági mqvelésq területei húzódnak. A természeti értékekben leggazdagabb tájak a régió legnagyobb részét elfoglaló Dunántúli-középhegység (BakonyerdQ) területén keresendQk, a Balaton-felvidék, a Bakony, a Vértes és a Dunazug hegység, valamint a vonulatok között húzódó medencék, völgyek, Duna-parti teraszok formájában. Külön kiemelendQ a Balaton térségének a régióra esQ része, hiszen a Balaton nemcsak azért egyedülálló vonzerQ, mert Közép-Európa legnagyobb melegvizq tava, hanem a tó északi partvidékének (Balatoni-Riviéra és a Balaton-felvidék) szubmediterrán tájai miatt is. Hasonló tájtípust hordoz a Velencei-tó térsége, különösen Velencei-hegység. A hegyvidékek erdQsültsége országos összehasonlításban is kiemelkedQ, sok természet közeli erdQvel, erdQrezervátummal. A hegységperemeken és dombvidékeken, valamint a Tapolcai-medence tájképi kuriózumait adó tanúhegyein híres történelmi borvidékek húzódnak.
A régió igazi környezeti sajátossága a döntQen mészkQbQl és dolomitból felépülQ hegy- és dombvidékek karsztvíz kincse, mely egyedülálló minQségi ivóvízbázis, olykor hegyi források és patakok, barlangi vízfolyások formájában pedig fontos tájérték, országos viszonylatban az egyik legsérülékenyebb környezeti elem. A nehézipari és bányászati termelés visszaszorulását a levegQminQségi paraméterek és esetenként a vízfolyások minQségének és kapacitásának javulása kísérte, de felszíni mqvelés tájsebei még gyakoriak.
A régió egyik legfontosabb térszerkezeti sajátossága, hogy földrajzi elhelyezkedésének (pl. Budapest közelisége) és a magyar városhálózat anomáliáinak köszönhetQen (pl. Budapest központúság) nincsen egyetlen országos jelentQségq vagy többrégiós kihatású növekedési pólusa. Többirányú térségi vonzóerQk hatnak rá a szomszédos régiókból (elsQsorban GyQr vonzása erQs a régió északi részein és potenciálisan Révkomárom hasonlóképpen) illetve a fQváros felQl. Bizonyos esetekben a régió nagyobb városai is a régió határian túlmutató vonzáskörrel bírnak (pl. Dunaújváros a Duna híd elkészülte után, Esztergom Párkány irányába). Az országos növekedési pólus hiánya ellenére a régió mindegyik jó közlekedési kapcsolatokkal, felsQoktatási háttérrel rendelkezQ megyei jogú városa kiemelkedQ tematikus vagy általános gazdasági szerepet tölt felsQfokú funkciót hordoz be a hazai társadalmi-gazdasági térben (Dunaújváros kohászati Tatabánya, Székesfehérvár gazdasági, logisztikai, Veszprém komplex felsQoktatási központ, a két utóbbi város kiemelkedQ kulturális turisztikai vonzerQt is hordoz).
A megyei jogú városok körüli agglomerálódó térségek (különösen Tatabánya, Székesfehérvár) mellett sajátosak a belterületi-zártkerti urbanizálódó övezetek a Balaton térségében és a Velence-tó déli partján, valamint erQs az urbanizáció a Duna mentén is.
A nagyvárosok mellett organikus fejlQdésq és karakterisztikus fejlQdési potenciállal bíró középvárosok és térségeik találhatók, melyek közül több országosan vagy regionálisan kiemelkedQ tematikus funkciót hordoz: Pápa (élelmiszeripari és elektronikai vállalkozások, középfokú oktatás központ), Gárdony és Balatonalmádi (idegenforgalom természeti értékek), Balatonfüred és Tata (idegenforgalom - épített és természeti környezeti értékek), Bicske (logisztika), Esztergom (idegenforgalom országos egyházi központ, jármqgyártás), Komárom (dunai átkelQ, fejlQdQ elektronikai ipar), Mór (borvidéki központ, élénk KKV tevékenység).
Vannak olyan térségek is, melyeket a háború utáni Dunántúli-középhegységre, mint energia tengelyre települQ iparosítás során épített kis- és középvárosok dominálnak (pl. Ajka, Várpalota, Dorog, Zirc, Oroszlány). Az elmúlt másfél évtizedben struktúraváltásuk megindult, de a települések vagy térségük gazdaságában sok esetben még meghatározók a nehézipari, energetikai elemek (pl. Várpalota-Veszprém közötti vegyipari térség, szénerQmqvek).
A többi kis- és középvárosi központtal rendelkezQ térség közül még kiemelhetQk a döntQen agrárjellegq térségek (Aba, Adony, Ercsi kistérsége valamint a régió legrosszabb gazdasági-társadalmi mutatóival rendelkezQ külsQ-belsQ perifériák: Enyingi, Sárbogárdi, Sümegi, Tapolcai, Kisbéri kistérség).
Jellegzetes falutípusok a hegy- és dombvidékek gyakran zsákfalvas aprófalvai, a Balaton és a Velencei tó térségének üdülQfalvai.
A Közép-Dunántúl korösszetétele, a népesség növekedése országos összehasonlításban kedvezQnek mondható. A régióban a nemzeti és etnikai kisebbségei közül csak a hegyvidékek elszórt sváb (német) és szlovák falvai, ill. a Nyugati-Bakonyalja roma népessége emelhetQ ki.
(Az átfogó célokat megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

A Közép-Dunántúl, mint európai szinten versenyképes régió az innováció régiójává válva,
magtérségként meghatározó szerepet tölt be a hazai modernizációban. Mindez az innováció, a megújulás régión belüli kiterjesztésével, és ezáltal a régióban élQk életminQségének folyamatos javításával párosul.
Egy olyan életképes régió jön létre a Közép-Dunántúlon, amelyben:
Gazdasági húzóerQt képviselQ településeinek és gazdasági szervezeteinek hálózatos rendszere és alkalmazkodóképes humánerQforrás tartalékai alapján az európai gazdasági térben helytállni képes  sikeres, elismert és innovatív térséggé válik.
A régión belüli észak-déli és a régión kívüli közlekedési kapcsolatok további fejlQdése révén a régiót a Kárpát-medence személy- és áruforgalomi rendszerének megkerülhetetlen központi térségévé válik.
Valós esély teremtQdik a hátrányos helyzetq térségek felzárkóztatására, illetve a hátrányos helyzetq lakosok a munkavállalására, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások igénybevételére.
Komplex gazdasági-, infrastrukturális-, vidék- és településfejlesztési valamint örökségvédelmi programoknak köszönhetQen a régió turizmusa új növekedési pályára áll, új turisztikai formák elQtérbe helyezésével (pl. aktív-, a falusi- és a fürdQ- és kastélyturizmus). A régió kiemelt térségei vonzó célponttá válnak kül- és belföldön egyaránt.
Biztosított a természeti értékek megQrzése, az élhetQ környezet , mert a fenntarthatóság elvének szigorúan érvényesítésével valósulnak meg a gazdasági-társadalmi fejlesztések.
A régió sokrétq interregionális kapcsolatrendszerével (gazdaság, kultúra, szakmai kapcsolatok) illeszkedik az európai régiók nagy családjába, hatékony együttmqködései révén pedig pozitív arculatot jelenít meg nemzetközi téren is.

Az 1990-es évtizedben megindult gyors ütemq gazdasági fejlQdés alapvetQen a korszerq technológiát alkalmazó és piacképes termékeket elQállító multinacionális nagyvállalatokra alapozott modern gazdaság létrejöttét eredményezte. Az eddig elért iparfejlQdés, a kitqnQ közlekedésföldrajzi helyzet, a meglévQ felsQoktatási és szakképzési kompetenciák és egyes, rendkívül vonzó turisztikai adottságai stabil alapot képeznek az innováció-orientált fejlQdésre.
A további fejlQdés szempontjából azonban hátrányt jelent, hogy a humán feltételek hiányosságai miatt az innovációk alkalmazása még nem elterjedt, a gazdasági szektorok és oktatási-kutatási intézmények közötti kapcsolatok még nem meghatározók, valamint az innovációkat alkalmazni tudó és helyi gazdaságfejlQdést megalapozó KKV szektor szerkezeti és pénzügyi problémákkal küzd.
JelentQs gondot okoz, hogy az elért gazdasági eredmények ellenére még jelentQs számú népességet érintQ terhes ipari örökséggel küzdQ és pusztán agrárgazdaságából megélni képtelen területek vannak a régióban, amelyek számára kiemelt fontosságú az alapvetQ életesélyek biztosítása. A régiót emellett sajátos környezeti problémák (egykori ipar és bányaterületek, tömegturizmus, stb.) is terhelik, amelyek megoldása országos érdek is.
Az eddigi fejlesztésekkel elért innovációs potenciál csak akkor tartható fenn tartósan, ha az eddigi innovációs eredmények beágyazottabbá válnak, a régió vonzó területté válik a gazdasági szereplQk és a lakosság számára, ezért ennek érdekében vonzó életminQséget és környezeti állapotot, továbbá kiegyensúlyozott területi fejlQdést jelenít meg.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió átfogó céljai

A Közép-Dunántúl, mint vezetQ hazai innovációs térség

A régió önálló fejlQdésének alapja a helyi erQforrásait maximálisan kihasználó, prosperáló nagyvállalatai mellett a hazai és nemzetközi környezetben versenyképes, elsQsorban KKV-in alapuló régiós gazdaság. A régió versenyképességének megQrzése és fejlesztése érdekében elengedhetetlen a helyi gazdaság innovációorientált fejlesztése. Az elsQsorban magas tudásbázis igénnyel rendelkezQ ipari és szolgáltatási tevékenységek mellett itt a komplexen értelmezett innovációs törekvések is megjelennek. Ez egyrészt a régió speciális adottságaihoz igazodó tematikákat jelent (a turizmus és az agrárvidékek mezQgazdasági és strukturális-vidékfejlesztési innovációja), másrészt a stratégiai cél része, hogy az egyes centrumterületek által már jelenleg képviselt innovációs, és innováció-adaptációs képesség társuljon közvetítQ szereppel az innovációs fejlesztéseknek a régió egyéb területeire való kisugárzásával.

2. A régió társadalmi-gazdasági megújulását szolgáló minQségi humánerQforrás-fejlesztés

E tematikus cél a régiós oktatási rendszerek korszerqsítésén túl a területfejlesztési és a település szintq politikák paradigmaváltását elQrejelzQ tudatos humánerQforrás- és foglalkoztatás-fejlesztés és a vele kompatibilis innovatív szociális ellátórendszer egybeterelését jelöli meg feladatául.
Külön kiemelhetQ a felsQoktatással rendelkezQ városokban (Székesfehérvár, Veszprém, Tatabánya, Dunaújváros, Komárom, Esztergom, Pápa) a felsQoktatási K+F humán kapacitások fejlesztése, valamint a gazdaság igényeihez igazodó közép- és felsQfokú szakképzési rendszer és felnQttoktatás létrehozása.

Vonzó, fenntartható életminQség megteremtése

Az életminQség fogalma meglehetQsen sokrétq; a régió lakosságának életminQségét négy nagy egymással szoros kapcsolatban lévQ tématerület területfejlesztési programokba emelésével kívánjuk elQsegíteni, melyek a környezet, a település, a közlekedés és az információs társadalom területei.
KiemelhetQ a régió kiemelkedQ karsztvíz kincs készletének védelme, a természeti értékek fenntartható turisztikai hasznosítása, és a fenntartható agrárgazdasági fejlesztések, a környezeti infrastruktúra fejlesztése, part és vízrendezés különösen a régió tavai esetében, valamint a települések hálózatos fejlesztése, egyúttal elérhetQségi kapcsolatok javítása és az információs infrastruktúra fejlesztése.

A régió területi céljai

Az szocialista iparosítás gazdasági, szociális és környezeti örökségével küzdQ térségekben - mint a Dunántúli-középhegység Energiatengelye illetve a Komárom-Esztergom közötti Duna menti ipari települések - elsQsorban az ipari szerkezetváltásra, a beindult pozitív folyamatok erQsítésére valamint a még meglévQ környezeti károk felszámolására kell helyezni a hangsúlyt.
A leszakadóban lévQ vagy stagnáló, elsQsorban agrár hagyományú Kisbér, Sümeg, Tapolca, Aba, Adony, Ercsi térségében, ill. a Dél-mezQföldi térségekben a gazdasági tevékenység diverzifikálása, az alternatív jövedelemszerzési módok és az ökológiailag fenntartható agrárgazdálkodás kereteinek megteremtése jelenthet kiutat. Törekedni kell az agrárjövedelmektQl való függés oldására, ugyanakkor az elQnyös mezQgazdasági térségek fokozott versenyelQnyének kihasználására is.
A regionális központok hálózatszerq fejlesztésének vonatkozásában a régiószervezQ központ Székesfehérvár, mint nemzetközi szinten is versenyképes nagyváros, mely jelenlegi társadalmi-gazdasági és infrastrukturális fejlettségénél fogva képes a technológiai innovációk fogadására és terjesztésére, valamint a KKV-szektor fejlesztést végzQ intézmények tevékenységének összehangolására.
A legfontosabb a regionális decentrumok (Dunaújváros, Tatabánya, Veszprém) és az agglomerálódó-urbanizálódó térségek szolgálhatják a régiószervezQ központtal való funkció- és munkamegosztást segítQ innovációs környezet megteremtését, a K+F alkalmazások és az adaptív KKV-k elterjedését, valamint terei a felsQoktatás-fejlesztésnek. E fejlesztésekhez kiváló alapokat nyújthatnak logisztikai és humánerQforrás tartalékaik is.
A régió növekedésre képes középvárosai és ezek térségei tematikus (feldolgozóipari, logisztikai) innováció fogadó és közvetítQ alközpontokként vehetnek részt a regionális munkamegosztásban (Bicskei, Esztergomi, Komáromi, Móri, Ajkai, Pápai, Tatai). A "Királyi városok" (Esztergom, Tata, Székesfehérvár, Veszprém) által megjelenített turisztikai vonzerQ mellett Balatonalmádi, Balatonfüred, Gárdony térsége egyedi turisztikai és kulturális versenyelQnyeik kihasználásával épülhet be a régió gazdasági szerkezetébe. A régió belsQ elérhetQségének és külsQ kapcsolatainak javítása érdekében jelentQs infrastrukturális fejlesztések megvalósítása szükséges (Kelet-nyugati irányú kapcsolatok -M8, észak-déli tengely létrehozása, dunai híd rehabilitáció és építés). A régió fQvároshoz közeli decentrumainak alkalmassá kell válniuk Budapest funkciókoncentráló hatásának az ellensúlyozására, és lezárására. Törekedni kell, hogy a régió központjai és alközpontjai ki tudják használni a belsQ és nemzetközi határokon átívelQ potenciális vonzáskörzeteiket, ill. kapcsolódhassanak külsQ regionális növekedési pólusokhoz.
A régió speciális táji adottságokkal bíró területei elsQsorban idegenforgalmi térségek, ill. a fenntartható vidékfejlesztés térségei.
A régió területére esQ balatoni térségek és a Duna-kanyar érintett területének az új minQségi idegenforgalmi szempontokat és a sajátos adottságaikat szem elQtt tartó fejlesztését a szomszédos területek és országos fejlesztési célokkal összhangban kell megvalósítani, a környezeti fenntarthatóság szigorú érvényesítésével.
A Velencei-tó (és Vértes) térsége a tó ökológiai stabilitásának fenntarthatóságát, a vízrendezési, környezetvédelmi feladatok összehangolásán alapuló fejlesztést kíván, melyek kiemelt része a turisztika.
A régió magasan erdQsült hegy- és dombvidéki területei fenntartható fejlesztésének része a falusi és aktív turizmus, ökológiai alapú mezQgazdaság, helyi jelleggel bíró termékeket elQállító mikrovállalkozások, többcélú integrált és fenntartható erdQhasználat


III. Nyugat-dunántúli Régió


A régió jellemzQi

A GyQr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék által alkotott Nyugat-Dunántúli Régió az ország legnyugatibb régiója, az ország kapuja Nyugat-Európa felé. A Nyugat-Dunántúli Régió földrajzi elhelyezkedése Európában egyedülálló és kivételes, hiszen a régió 5 ország találkozási és metszéspontjában fekszik  a Nyugat-Dunántúl összeköti Magyarországot, Szlovákiát, Ausztriát, Szlovéniát és Horvátországot  , ahol az itt élQk 7 nemzet nyelvét beszélik.
A kivételesen kedvezQ földrajzi elhelyezkedés mellett a Nyugat-Dunántúli Régió policentrikus és nyitott városhálózattal rendelkezik. A régió városai - 5 ország metszéspontjában, Bécs-Pozsony-Graz vonzáskörzetében - híd és kapuvárosok egész Magyarország javára, míg GyQr és Sopron híd Pozsony és Bécs felé, Szombathely és Zalaegerszeg Graz és Észak-Olaszország felé, addig Nagykanizsa Zágráb és Ljubjana felé. A régió 5 megyei jogú városának, valamint a régió további határ menti híd és kapuvárosainak a vonzáskörzete szintén a határokon túlra terjed.
Nyugat-Dunántúl határain és kiemelt közlekedési folyosóin folyik Magyarország áruforgalmának mintegy 60%-a és mivel 2004. május 1-e óta egyes kiemelt utakon 35%-kal nQtt a forgalom, ezért a régió kiemelt hazai és nemzetközi közlekedési tranzitszerepe megkérdQjelezhetetlen. Magyarország 10 legnagyobb városa közül Pécs mellett már csak Szombathely nem érhetQ el autópályán. A régió északi és déli fejlesztési pólusa, GyQr és Nagykanizsa közt 4 óra az elérhetQségi idQ, ez is jól szimbolizálja, hogy a régió belsQ kohéziójának a kiteljesedésének az egyik legnagyobb akadálya az észak-déli közlekedési tengely hiánya. A jó adottságok ellenére a régióban a jelentQs logisztikai központok és szolgáltatók száma, valamint a szolgáltatások színvonala alacsonynak mondható.
A régió dinamikusan versenyképes gazdaságát mutatja, hogy a régió összetett és több lábon álló gazdasággal rendelkezik és számos, a régió gazdasági versenyképessége szempontjából fontos stratégiai ágazatban is egyre sikeresebb az innovatív, új típusú gazdaságfejlesztési eszközök alkalmazása (RIS, TEP, ipari parkok, innovációs központok, klaszter szervezetek stb.). A regionális gazdaság-stratégia új országos modelljének a klasztereknek a hálózati és regionális gazdaság úttörQi a Pannon Autóipari Klaszter és a Pannon Faipari Klaszter.
A gazdasági dinamizmus fenntartásának szqk keresztmetszete, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció a régióban az országos átlagnak csupán az 50%-a. Szintén problémát jelent az egyes gazdaságilag monokulturális térségekben és településeken a külföldi vállalatok mobilitásából adódó sebezhetQség , a vállalkozói tQke térségi kötQdésének és elkötelezettségének a hiánya. A régió dinamikus gazdasági fejlQdésének további akadályai: a külföldi és a hazai ágazatok közötti kooperációs, technológiai/beszállítói kapcsolatok a lehetQségekhez képest gyengék; a KKV-k szigetszerq mqködése, fejletlensége, beszállítói és együttmqködési kapcsolataik alacsony minQségi szintje, továbbá a hosszú távra is mozgósítható forgótQke hiánya. A környezQ országokhoz képest kedvezQtlenebb a befektetQi környezet, a magyar tulajdonú, erQs, fejlQdési potenciállal rendelkezQ középvállalatok hiánya mellett ugyancsak nem elég markáns a támogató és kapcsolódó iparágak jelenléte és a régióspecifikus stratégiai termékfejlesztés.
Az egészségturizmus fejlesztésének kiváló lehetQségei és adottságai vannak a régióban, a magyar termál vendégéjszakák felét adja Nyugat-Dunántúl fürdQinek hálózata, amely a legnagyobb Európai Wellness régió megalapítója, és egyben motorja a térségi szolgáltatások megújulásának. Az örökségturizmus, az aktív, az öko-, a kulturális és esemény turizmus fejlesztéséhez a régió védett természeti területei, a települések gazdag kulturális és épített örökségértékei, vonzerQi kedvezQ feltételeket kínálnak, jóllehet a modern turisztikai igényeknek megfelelQ hasznosíthatósághoz többnyire hiányoznak az integrált és innovatív, célcsoport-orientált turisztikai fejlesztések.
A régió településszerkezetének egyik sajátossága, hogy a Kisalföld kivételével a régió településhálózatát a törpe- és az aprófalvak kiugróan magas száma jellemzi. A települések fele 500 fQ alatti aprófalvas térség, (további egynegyedén 1000 fQ alatti a népességszám.), ami újító és természetközeli, endogén térségi fejlesztési eszközöket, alulról építkezQ közösségi megújulást igényel. A városhiányos, aprófalvas belsQ periférikus nyugat-dunántúli térségekben a problémák koncentráltan jelentkeznek: ellátórendszerek hiányosságai, alacsony arányú szennyvíz- és hulladékkezelés, nehezen biztosítható a minQségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés a kistelepüléseken, digitális szakadék elmélyülése, szociális problémák és elöregedés.
(Az átfogó célokat megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

Nyugat-Dunántúl az élénk helyi és nemzetközi együttmqködési hálózatok régiója, amely európai dinamikus közlekedési és gazdasági tengelyek aktív részeseként az ember és környezete kiegyensúlyozott kapcsolatát elQtérbe helyezve Magyarország  gazdaságilag és kulturálisan is megújuló - zöld régiójává válik. A régió:
A természeti környezetét társként - és nem forrásként- kezeli.
Az örökségét, sajátosságait és az emberi értékeket ápolja.
Az itt élQk számára a sajátos településszerkezethez illeszkedQ, méltó gondoskodást biztosító közszolgáltatásokat mqködtet.
ElQsegíti az egyének, családok, közösségek és a gazdaság életének kiegyensúlyozott fejlQdését és megújulását.
Integrált és hatékony fejlesztéspolitika eredményeként:
Létrejön az Észak-Déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely a régió kohéziójáért  A GyQr és Nagykanizsa közötti elérési idQ 40%-kal csökken, a gazdasági kooperációk száma 20%-kal nQ.
A Közép-Európai gazdasági tér újraformálásában a régió kezdeményezQ szerepet lát el - Az innovációs és kutatási kapacitások 30%-kal növekednek. A rekreációs és egészségturisztikai lehetQségek európai szinten ismertté és versenyképessé válnak. A 90-es évek mennyiségi fejlQdése után a gazdaság minQségi megújulása jellemzi Nyugat-Dunántúlt.
A régió legfejlettebb 10 és legelmaradottabb 10 kistérsége közötti fejlettségi különbségek nem növekednek - BelsQ térségi erQforrások mozgósítása

Stratégiai célok

Az öt országot összekötQ Nyugat-Dunántúli régió nemzetközi és belsQ elérhetQségének javítása
Nyugat-Dunántúl 2020-ig tartó gazdasági megújulásának kulcsa a térség integrációját jelentQ Észak-Déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely teljes megvalósulása a következQ fejlesztési idQszakban. Az Észak-Déli M9-M86 valamint a Kelet-Nyugati M8 közlekedési tengelyek közúti fejlesztései, és azokkal egyidejq regionális vasút-hálózati és regionális repülQtér, valamint logisztikai központ fejlesztések kiemelkedQ fontossággal bírnak. Cél a valós igényekhez illeszkedQ, ill. a további prioritások megvalósításához elengedhetetlen közlekedési, logisztikai, tömegközlekedési fejlesztések modellszerq megvalósítása (a fenntarthatóság és az egyedi településszerkezeti adottságok kiemelt figyelembevételével). Célok:
A tranzitforgalomból származó szqk keresztmetszetek oldása és a nagyvárosok közti együttmqködések bQvítése érdekében, a térségi integráció kulcsát jelentQ észak-déli közúti és vasúti tengely, a BorostyánkQ út fejlesztése (Mosonmagyaróvár/GyQr-Csorna-Szombathely-Zalaegerszeg-Nagykanizsa nyomvonalon);
A kelet-nyugati közlekedési tengelyek fejlesztése (kiemelten M8 gyorsforgalmi út) és az egyes gyorsforgalmi utak kiemelt szakaszainak kapacitás növelése
A fQútvonal-hálózat fejlesztése, korszerqsítése, elkerülQ utak építése a jelentQsen terhelt belterületi szakaszok mellett;
Regionális multimodális logisztikai hálózat kialakítása, GyQr és Nagykanizsa térségében a meglévQ repülQterek fejlesztésére (Sármellék, Pér), a gyorsforgalmi úthálózatra és GyQrnél a gönyqi kikötQre építve;
A határon átnyúló szomszédsági kapcsolatok helyreállítását szolgáló határ menti közutak fejlesztése;
Az aprófalvas településszerkezet miatt sqrq belsQ úthálózat integrált felújítása és a térségi jelentQségq mellékutak fejlesztése (a közlekedésfejlesztési támogatások legalább 20 %-a);
A nagyvárosok és a kistérségek meghatározó településeinek elérése érdekében a tömegközlekedés további racionalizálása, minQségi korszerqsítése és modellszerq fejlesztése környezetkímélQ módon, a Nyugat-Pannon határon átnyúló regionális közlekedési szövetség létrehozásával.

Pannon Gazdasági Kezdeményezés a regionális gazdasági szerkezet megújításáért
A nyugat-dunántúli tudásalapú minQségi fordulat érdekében szükséges a gazdasági folyamatok és a mqködési környezet modernizálása, azaz az innovációra épülQ, a magasabb hozzáadott értéket elQállító tevékenységet folytató és magasabb képzettségq munkaerQt alkalmazó fejlesztések, beruházások ösztönzése, új kis-és középvállalkozások betelepítése, illetve a meglévQk erQsítése, felkészülés az észak-déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely erQsítésére, valamint a meghatározó gazdasági szereplQk, gazdasági pólusok közötti együttmqködések és az innováció kultúrájának támogatása. Célok:
A régió kulcságazataiban (autóipar, gépipar, az elektronikai és kommunikációs ipar, faipar, környezeti iparágak, tudásipar) a régióba települt multinacionális nagyvállalatokra, valamint a hagyományos gazdasági kultúrára, az innovációra, a high-tech technológiai megoldásokra és a modern hálózati együttmqködési formákra építve (klaszterek) a beszállítói kapcsolatok erQsítése, az érintett kkv-k fejlesztése;
Az innovációs bázis erQsítéséhez szükséges a régió felsQoktatási intézményekhez kapcsolódóan a kutatási kapacitások és együttmqködési programok bQvítése, valamint a térségi innovációs és technológiai központok hálózatának kiteljesítése (kiemelten GyQr, Szombathely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Sopron erQsítésével);
A régió belsQ erQforrásaira (erdQgazdálkodásra, gazdasági kultúrára, soproni egyetemre) építQ faipari klaszter támogatása, melynek célja a magasabb feldolgozottságú és az innovációra, a design-ra épülQ termék elQállítás ösztönzése;
A régió északi részén meghatározó az agrárgazdaság, a szektorban a technológia modernizálása mellett cél a termelQk, a feldolgozók és a kereskedQk közötti gazdasági együttmqködések erQsítése (regionális feldolgozói-értékesítési integrációs rendszerek);
A kkv-k és a mikrovállalkozások innovációs készségének és mqködési feltételeinek javításához kapcsolódóan az innovációs központok kialakítása a nagyvárosokban, valamint a fejlesztést és az innovációt ösztönzQ támogatási rendszer (szakértQi és tanácsadási hálózat, technológiai és elektronikus gazdaságfejlesztés) mqködtetése;
A gazdaság foglalkoztatási igényei és a munkaerQ kínálat közti kapcsolat harmonizálása érdekében a különbözQ területi szinteken összehangolt foglalkoztatási stratégiák, paktumok kidolgozása, megújítása, melyek figyelembe vételével szükséges a modern mqszaki és piaci ismeretekre, valamint a vállalkozások képzési igényeire gyorsan reagáló, gyakorlatorientált szakképzést, felnQttképzést és felsQfokú képzést nyújtó intézményhálózat fejlesztése;
Regionális gazdasági együttmqködéseket, új vállalkozások létrejöttét és a beruházásokat ösztönzQ szervezetek fejlesztése (így a regionális innovációs ügynökség, illetve klaszter menedzsment), valamint regionális innovációs, start-up és befektetési alapok felállítása;
A rurális és többnyire elmaradott kistérségekben a kistermelQk által elQállított termékek értékesítésének megszervezése és a mezQgazdaságban dolgozók jövedelmének kiegészítését ösztönzQ kisipari, közszolgáltatási, turisztikai tevékenységek az ösztönzése.

A Nyugat-dunántúli emberkincsért  a humán közösségi szolgáltatások, az intézményi gyakorlat, valamint a közigazgatás megújítása
A régió sajátosságait kezelni képes szolgáltatások és intézményi rendszerek mqködtetése - a területi különbségek mérsékléséért. Az egészségesebb, jobb élet és a harmonikus családi közösségek feltételeinek megteremtése, a hátrányos helyzetq csoportok társadalmi befogadása feltételeinek erQsítése. Lakosság-arányosan, illetve a térségi, közlekedési, szociális, hozzáférési esély szempontjait figyelembe véve, a ma is meglévQ intézményi bázis bQvítése, modernizálása. Célok:
A nyugat-dunántúli régió sajátosságait kezelni, enyhíteni képes szociális ellátórendszer megteremtése, így elsQsorban a belsQ periférikus térségekben a tartós munkanélküliség kezeléséhez a szociális gazdaság fejlesztése, valamint a közoktatási, egészségügyi és szociális ellátáshoz való hozzáférés biztosítása;
Regionális és helyi közintézmények, közszolgáltatások integrált (összehangolt igazgatási és ellátási rendszerek), hálózati elvq (a régió egészségügyi, oktatási, vállalati intézményei közötti hálózati kapcsolat erQsítése) és minQségi  így az elektronikus ügyintézés, regionális tudásvagyon készítése  fejlesztése, megújítása;
Nyugat-Pannon információs társadalom fejlesztése - folyamatos, mqködQképes kommunikáció- és információ áramlás és szabályozott kapcsolattartás megvalósítása horizontális és vertikális viszonylatban (pl. humán információs, kulturális információs rendszerek, Régiós Szociális Információs Rendszer)
A munka-erQpiaci képzettségi igényeket elQrejelzQ rendszerek és a regionális pályaorientációs és pályaválasztási rendszer kialakítása, az életpálya-tervezés segítése;
Távoktatás, távmunka regionális intézményes feltételeinek a fejlesztése (kiemelten regionális távoktatási hálózat és módszertani központ, távmunka technológiák), ami jelentQsen hozzájárulhat az aprófalvas térségek lakosság megtartó képességének a javításához;
Civil szervezetek bevonása a szociális ellátás intézményrendszerének racionalizálásába, környezeti és kommunikációs akadálymentesítés;
A közoktatási, az egészségügyi és a szociális szféra innovációs potenciáljának növelése;
PPP elvq szolgáltató szövetkezetek támogatása kiemelten a belsQ periférikus térségekben;
Az egészséges életmód igényének tudatosításához a szabadidQsport intézményi feltételeinek, valamint szervezettségének javítása, a régió természeti adottságai és termálfürdQi bázisán;
Az egészségügyi intézmények infrastruktúrájának és információs hálózatának fejlesztése és a regionális egészségügyi ellátó rendszer modernizálása, bQvítése (így kiemelten PET, haemodinamikai és szívsebészeti centrumok létrehozása, onkológiai rehabilitációs, hospice és palliatív központok, pszichiátriai, mentálhigiéniás rehabilitációs központok kialakítása és a nappali ellátás fejlesztése, komplett, térségi rehabilitációs központok kiépítése).

Életterünk az élQ és megújuló Nyugat-Dunántúl - környezetgazdálkodás elterjesztése, a környezeti tudatosság erQsítése és a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése
A Nyugat-dunántúli Régió kiemelten kezeli a környezetének gondozását, illetve a megelQzQ intézkedéseket. AlapvetQ cél, hogy A következQ nemzedékek büszkék legyenek ránk az ember és környezete kiegyensúlyozott kapcsolatára építQ fejlesztéspolitikánk miatt . A célrendszer egésze tekintetében ez az élQ és megújuló környezeti szempontokból való kiindulást jelenti. A hiányzó környezet-infrastrukturális rendszerek kiépítése mellett hangsúly a megelQzésen, tudatformáláson. Kiemelt cél a megújuló energiaforrások hasznosítása és az energiatakarékos rendszerek bevezetése. Megalapozott, ökológiai szempontokat figyelembe vevQ tervezéssel indított vízgazdálkodási, szennyvízkezelési programok, a Regionális Környezetgazdálkodási Program megvalósítása. A régió ökoturisztikai potenciálja hasznosítása a vidékfejlesztési intézkedések középpontjában áll. Célok:
Az európai színvonalú környezetvédelmi infrastruktúra eléréséhez és a környezetszennyezés mérséklése érdekében elsQrendq feladat a gyQr-moson-sopron és vas megyei hulladékgazdálkodási, valamint a nagykanizsai és a gyQri agglomeráció szennyvízkezelési programjainak megvalósítása;
Az aprófalvas településszerkezetbQl következQen fontos a természet közeli eljárásokat alkalmazó egyedi szennyvízkezelési programok, beruházások megvalósítása;
Vízgazdálkodáshoz, árvízvédelemhez, bel- és kültéri vízrendezéshez, vízenergia kis léptékq hasznosításhoz kapcsolódó beruházások, valamint a rekreációs tevékenységekhez (pl. öko- és víziturisztikai kezdeményezések Zalában), horgászathoz kapcsolódó vízgazdálkodási, tájrehabilitációs programok támogatása, elsQsorban a Szigetközben, a FertQ-tó környékén, a Rábán, a Balatonnál, Kis-Balatonnál és a Mura mentén
A felszíni és felszín alatti vizek védelméhez kapcsolódó beruházások (kiemelten GyQr és Zalaegerszeg térségében);
Megújuló energiák hasznosítását szolgáló komplex és többlépcsQs fejlesztési programok és projektek támogatása, ezen belül az északi és középsQ részen elsQsorban a szélenergia, míg a régió egészében a biomassza (elsQsorban falufqtQmqvek), és Zalában a geotermikus energia hasznosítása, energia-megtakarítást eredményezQ fejlesztések;
MezQgazdaság tekintetében táji adottságoknak leginkább megfelelQ gazdálkodási forma alkalmazása és támogatása, a vidéki táj megQrzését szolgáló integrált környezetgazdálkodási, természetvédelmi, továbbá erdQ vagyongazdálkodási és fagazdálkodási program támogatása (fQként Zala megyében, az Prségben, Kemenesháton és Alpokalján, erdQ vagyon- és fagazdálkodási program megvalósítása);
Környezettudatosságot ösztönzQ programok támogatása a civil szervezetek bevonásával.

A településszerkezet megerQsítése integrált településfejlesztési programok révén
Nyugat-Dunántúl sajátos településszerkezete sajátos fejlesztési megoldásokat igényel. Míg az öt (!) megyei jogú város agglomerálódik és vonzáskörzetük öt (!) országot érint, addig a települések háromnegyede 1000 fQ alatti, ill. fele 500 fQ alatti népességgel bír. Az integrált településhálózat, település- és településrész-fejlesztések kiemelt céljai a régióban:
A régió megyei jogú városaiban cél a regionális szintq intézményi funkciók (kiemelten a gazdasági, kulturális, oktatási, igazgatási) megosztása; az öt nagyváros egyedi helyi adottságaira épített és városhálózati elvq megerQsítése a régióban; a szennyezett ipari, katonai leromlott állapotú lakó területeik rehabilitálása; a városi és helyközi tömegközlekedés racionalizálása és szabadidQs, kulturális kínálatuk bQvítése, valamint az iparosított technológiával épült lakótelepek rehabilitációja;
Nagyobb városokban a magán tQke bevonására is alkalmas fejlesztési társaságok létrehozása, valamint a települések fejlesztéséhez fontos civil szervezetek, a lakosság bevonása.
A kisvárosokban, kistérségi központokban a foglalkoztatás bQvítését elQsegítQ ipari területek, inkubátorházak fejlesztése, a minQségi közszolgáltatásokhoz való kiegyensúlyozott hozzájutás megteremtése, valamint a környezQ településekhez kapcsolódó tömegközlekedés fejlesztése;
A falvak lakosság megtartó képességének növelése érdekében a helyi, térségi erQforrások és értékek mozgósításával, hasznosításával életképes jövedelemszerzési lehetQségek bQvítése, a falufejlesztési és falumegújítási programok támogatásán keresztül a vidéki élet- és lakókörülmények, valamint az életminQség javítása.

A Pannon örökség megújítása és a nyugat-dunántúli turisztikai térségek fejlesztése
A változatos földrajzi-táji adottságok, a történelmi múlt és a különbözQ kultúrájú népek (öt ország-hét nyelv és népcsoport) együttélése eredményeként kialakult sokszínq kulturális örökség képezi a régió helyi értékeit és részben a világ örökségét is (FertQ-táj, valamint az ezeréves Pannonhalmi Szent-Benedek rendi fQapátság). Örökségünk megóvása kötelességünk, míg folytató újrateremtésük az egyéni/családi/közösségi fejlQdés és a közösségek fennmaradásának záloga. A Pannon örökség megújítása egyben belsQ gazdaságfejlesztésünk kulcs-területe. Célok:
A klaszter alapú együttmqködésben a termálvízkincs hasznosításához kapcsolódó egészségmegQrzQ, gyógyító szolgáltatások és a turisztikai, valamint rekreációs kínálat célcsoport-orientált minQségi fejlesztése, valamint új egyedi arculatú egészségturisztikai fejlesztések, beruházások ösztönzése;
A régió kiemelt turisztikai beruházásainak (regionális turisztikai víziók), termékeinek és kiemelt desztinációinak integrált turisztikai fejlesztési programjainak támogatása;
Pannon kulturális fesztiválok 10 éves programjának, valamint a múzeumok, színházak koncert- és bemutatótermek látogatóbarát, modern XXI. századi fejlesztési és beruházási programjának támogatása;
A regionális örökségre építve a kastély, vár hálózat fejlesztése, hasznosítása (kiemelten FertQd-Sopron-Nagycenk-Pannonhalma-KQszeg-Sárvár-Körmend-Egervár-Keszthely) és a történelmi belvárosok, kiemelt mqemléki vonzerQk rekonstrukciója, látogatóbarát menedzsment rendszereinek fejlesztése;
A természeti, táji értékekhez hasznosításához kapcsolódóan szükséges az ökoturisztikai és natúrparki fejlesztési programok támogatása a Nemzeti Parkok területén és a védett területeken, (kiemelten a FertQ-tó és Sopron, az Prség és a Kis-Balaton térségében, továbbá a Rába, Mura, a Kerka, a Csörnöc mentén, az IrottkQnél és Dél-Zalában);
Az aktív turizmus (kiemelten kerékpáros, lovas és vízi) és a rekreációs kínálat regionális fejlesztése, a regionális kerékpárhálózat és a kiemelt regionális kerékpáros desztinációk hiányzó kerékpárút szakaszainak és hálózati szolgáltatásainak fejlesztése;
A turisztikai célú programok megvalósításához szükséges a régió turisztikai intézményrendszerének megújítása (desztinációs menedzsment szervezetek felállítása).

Területi stratégiai célok
Nyugat-dunántúli Régió  az európai közlekedési és gazdasági tengelyek aktív részeseként - az erQsségorientált policentrikus hálózati térségfejlesztés mintarégiója
Az erQsségorientált integrált fejlesztések kiemelt pillérei a Nyugat-dunántúli Régióban:
1. dinamikus településhálózat fejlesztés (kiemelten policentrikus városfejlesztés)
2. integrált térségfejlesztés és hálózatfejlesztés
3. integrált település és településrész-fejlesztés
4. intenzív térségi és településközi nemzetközi és hazai fejlesztési együttmqködések
Kiemelt cél, hogy az európai policentrikus térségfejlesztési folyamatokhoz illeszkedQen, az egyes fejlesztési prioritások mentén megfogalmazott komplex fejlesztések hozzájáruljanak a vonzáskörzetek központjai, ill. a kapuvárosok hálózati együttmqködése által létrejövQ Észak-Déli gazdasági-innovációs és közlekedési tengely fejlQdéséhez. Fontos, hogy a koncentrált fejlesztések eredményeként a nyugat-dunántúli megyei jogú városok és a középvárosok szervezQ és közvetítQ kapuvárosokként mqködve, proaktívan és egyre intenzívebben integrálódjanak a hazai és a nemzetközi együttmqködési és fejlesztési folyamatokba, másrészt egyre intenzívebben együtt fejlQdnek az urbanizációs/agglomerálódó, illetve vonzáskörzetükkel. Így azon túlmenQen, hogy a városfejlQdés kisugárzik az érintett térségekre (vagyis a városfejlQdésébQl adódó speciális elQnyöket - munkahelyek, szolgáltatások - a környezQ települések és térségek számára is elérhetQvé kell tenni), a hatékony fejlesztéspolitika eredményeként a városok és kisebb-nagyobb térségük egyre inkább együtt kell, hogy fejlQdjenek, hogy mindenekelQtt az alapellátás (és részben a foglalkozási lehetQségek) terén a vonzáskörzeteknek a várostól való függQsége csökkenjen.
Az integrált térség- és településfejlesztési, valamint hálózatfejlesztési politika hozzájárul a tudatos funkciómegosztás eredményeként alakítandó vonzáskörzetek, illetve a belsQ periférikus térségek és mikrotérségek leszakadásának megállításához, valamint a speciális adottságú térségek integrált, endogén és erQsségorientált fenntartható fejlesztéséhez, azaz a Nyugat-dunántúli Régió térségi és település szintq társadalmi-gazdasági versenyképességi feltételeinek a megerQsítéséhez, valamint a kettQs kohézió feltételrendszerének a megteremtéséhez. Kiemelt területi stratégiai célok:
Észak-déli gazdasági-innovációs és közlekedési tengely fejlesztése, mely során cél az adottságoknak leginkább megfelelQ gazdasági, oktatási, közszolgáltatási és innovációs funkciókat megosztó, de együttmqködQ nagyvárosok sikeres fejlesztése, belsQ és nemzetközi elérhetQségük javítása, stratégiai hídszerepük, együttmqködési és szervezési képességük megerQsítése.
Középvárosi központtal rendelkezQ kistérségek és alcentrumok erQsség orientált, integrált fejlesztése:
Ipari, termelQ funkciók erQsítése: a magas befektetési aktivitással jellemzett fejlett ipari térségek telephelyi adottságainak és beszállító kapcsolatainak, valamint gazdasági deverzifikációjának erQsítése (pl. Szentgotthárd, Körmend)
Turisztikai funkciók erQsítése: kiemelkedQ jelentQségq és kedvezQ turisztikai potenciállal rendelkezQ turisztikai térségek (desztinációk) kínálatának célcsoport orientált, integrált, innovatív és minQségi fejlesztése, továbbá sikeres turisztikai pozicionálása (pl. Mosonmagyaróvár, Pannonhalma, Sopron, Keszthely-Hévíz, KQszeg, Bük, Sárvár, Zalakaros, Zalaegerszeg térségében);
Határ menti térségek és logisztikai központok kapu és közvetítQ szerepének fejlesztése (pl. Letenye, Lenti, Szentgotthárd, KQszeg, Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Sopron, Sármellék)
Agrárorientált térségek fejlesztése, gazdasági diverzifikációjuk ösztönzése (pl. Kapuvár, Csorna, Tét, Celldömölk, Mosonmagyaróvár);
Szolgáltatási központok magas hozzáadott értékq szolgáltatási funkcióinak bQvítése (pl. Keszthely)
Elmaradott és többnyire természeti értékekben gazdag aprófalvas és speciális adottságú térségek, belsQ és külsQ perifériák felzárkóztatása és endogén fejlQdésének elQmozdítása
Zalai, vasi és GyQr-Sopron megyei aprófalvas vidéki térségek és a nyugati határ menti térségek kistelepüléseinek intenzív integrálása a régió gazdasági-társadalmi életébe (pl. Göcsej, Dél-zalai területek, Prség)
Hátrányos helyzetq, leszakadó, elQnytelen foglalkozási struktúrájú Nyugat-Pannon mikrotérségek és települések gazdasági megújulásának és szerkezet váltásának ösztönzése (pl. Vasvár, Priszentpéter, Zalaszentgrót, Lenti, Letenye térsége)
Kisebbségek és hagyományos népcsoportok által lakott térségek endogén megújítása (kiemelten horvátok, vendek, romák, szlovákok és németek által lakott térségek)
Kiemelt természeti adottságú nyugat-dunántúli ökotérségek, ökofolyosók és vizes élQhelyek megQrzése és fenntartható hasznosítása
ökofolyosók: így például Vasfüggöny öko/zöld zóna, Rába mente, Zala mente
vizes élQhelyek: így például FertQ-Hanság, Szigetköz, Kis-Balaton
ökotérségek: így például Örség, Göcsej, Nemzeti Parkok és Natúrparkok(pl. IrottkQ, Kerka-mente) területei



IV. Dél-dunántúli Régió


A régió jellemzQi

A Magyarország délnyugati részén, a horvát határ mentén közlekedés-földrajzilag mind a mai napig nagyrészt perifériális elhelyezkedésq Dél-dunántúli régió hazánk legritkábban lakott (70 fQ/km2), 984 ezer fQs régiója. Az egy fQre jutó bruttó hazai termék adatait tekintve a régió pozíciója több mint 10 százalékponttal romlott az országos átlaghoz képest az 1994 és 2002 között (1994-ben a régió az országos átlag 83,65%-át érte el, 2002-ben már csak 73,06%-át), jelenleg az ország GDP-jének 7,1%-át adja.
A Dél-Dunántúl természetföldrajzi képe tagolt, környezeti minQsége általában kedvezQ. A táj felszíni és felszín alatti vízkészletekben gazdag. Nemzetközileg is híres gyógy- és termálvizek, természetvédelmi területek és kiemelkedQen fontos történelmi-építészeti emlékek gazdagítják a régiót.
A régió népessége kedvezQtlen korösszetételq, az országos átlagnál magasabb a halálozási ráta. A negatív természetes szaporulat okozta népességcsökkenést fokozza a régiót jellemzQ migrációs veszteség. A régió aktivitási rátája alacsonyabb, munkanélküliségi rátája magasabb az országosénál, és nagy területi különbséget mutat. A lakosság képzettségi szintje a magasabb képzettségi szintek esetében elmarad az országos átlagtól, összefüggésben a minQségi munkaerQ munkalehetQségek híján történQ elvándorlásával. A régió felsQoktatása igen fejlett, piacképessége azonban nem megfelelQ, az egyetemek mqszaki és informatikai profilja nem eléggé hangsúlyos.
A Dél-Dunántúl településszerkezetére a középvárosok hiánya és az apró- és kistelepülések túlságosan nagy súlya jellemzQ. A településhálózat csaknem háromnegyedét aprófalvak alkotják, amelyek héttizedében az 500 fQt sem éri el a lélekszám. Kevés a nagy- és középváros. A régión belüli területi fejlettségi különbségek aggasztóan nagyok. A nagyvárosok térsége, valamint a Balaton menti kistérségek fejlQdésével éles ellentétben állnak a Dráva-mentén tömbben sorakozó, valamint a megyék belsQ határain mozaikszerqen található elmaradott kistérségek. A régió 24 kistérsége közül 9 a hátrányos helyzetq és 9 a leghátrányosabb helyzetqek közé tartozik. Az elmaradott kistérségekben magas és növekvQ a roma népesség aránya, fokozódik a településközi szegregáció.
A régió külsQ elérhetQsége és belsQ átjárhatósága rossz, aminek oka a régiót feltáró kelet-nyugati és észak-déli gyorsforgalmi utak teljes hiánya, a rossz minQségq, kétvágányú fQvonallal nem rendelkezQ vasúthálózat, a régió határait alkotó folyókon meglévQ hidak elégtelen száma és a kis számú határátkelQhely. A közlekedési hálózat szerkezete nem szolgálja a regionális kohézió erQsödését.
A térség agrár-ökológiai potenciálja kiváló, a régió vezetQ szerepet tölt be számos kultúrnövény termesztésében. A régióban található 5 borvidék mindegyikében hangsúlyosan jelenik meg a minQségi bortermelés. A terület erdQsültsége magasabb az országos átlagnál, az erdQk vadvilága gazdag. A mezQgazdaságban dolgozók aránya az országos átlag több mint kétszerese.
A régió perifériális helyzete miatt nem tudott sikeresen bekapcsolódni a világgazdasági folyamatokba. A külföldi tQkebefektetés jelentéktelen (az országba befektetett tQke alig 2%-a került befektetésre a régióban), itt a legalacsonyabb az ipar exportképessége. A szekunder szektor a nehézipar évtized eleji leépülését követQen nem indult fejlQdésnek, nem alakult ki versenyképes ipari termékszerkezet. A régióban a legalacsonyabb az egy fQre jutó ipari termelési érték. Hiányzik az a termelQ nagyvállalati kör, amelyik köré a KKV-k beszállítói köre kialakulhatna. A KKV-k tQkeellátottsága elégtelen, fejletlenek az üzleti szolgáltatások. Kevés az ipar-orientált kutatóhely, a kutatóhelyek kapcsolata a vállalkozásokkal alig realizálható.
A turizmus, bár sajnos erQsen szezonális, kiemelkedQ szerepet játszik a régió gazdaságában, elsQsorban a vízi, a gyógy- és borturizmusra, valamint a kulturális turizmusra alapozva. Területileg a turizmus rendkívül koncentrált a Balaton mentén és az Orfq-Pécsvárad-Villány-Harkány-Pécs által határolt területen.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

A Dél-dunántúli régió hosszú távú jövQképeként egy természet- és emberközeli, otthonos déli régió víziója rajzolható meg, ahol íze van az életnek.

A régió átfogó céljai

Magas környezeti minQségq modell régió kialakítása

Természeti környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosítása
A visszaszoruló bányászat és ipari szerkezet átalakulásával kialakult barnamezQs valamint katonai területek rehabilitációja (Mecsek, Pécs, Komló, Völgység, Nagyatád, Marcali, Tamási, Dunaföldvár), a régióban meglévQ ipari parkok környezeti szempontokat is figyelembe vevQ fejlesztése.
Az iparosításból kimaradt területek környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevQ, fenntartható gazdaságfejlesztése (Dráva-mente, Zselic, KülsQ-Somogy)
Az érzékeny és védett területek környezeti állapotának megQrzése és ökológiailag fenntartható használata (Mecsek, Boronka-mellék, Dráva-mente, Gemenc, Villányi-hg.)

Kiegyensúlyozott térszerkezet és térségi munkamegosztás kialakítása
A településkategóriáktól elvárható köz- és gazdasági szolgáltató funkciók ellátása, a szolgáltatások fejlesztése, különösen a városhiányos területeken (Zselic, Ormánság,). A kiegyensúlyozott városhálózattal rendelkezQ területek központi települései térségszervezQ erejének erQsítése, differenciált fejlesztése (Nyugat-Somogy, Kelet-Baranya és Tolna megye).
Pécs régión belüli közvetítQ szerepének erQsítése, a SzentlQrinc-Komló-Pécsvárad térségben az agglomerációs elQnyök kihasználása.
A térség- és településközpontok elérhetQségének radikális javítása egyrészt a regionális közforgalmú hatósági rendszer kialakításával, a közlekedési ágazatok összehangolt kínálatának megteremtésével, Pécsett és Kaposváron az elQvárosi közlekedés létrehozásával; másrészt a hiányzó közúti kapcsolatok kiépítésével interregionális és településközi szinten, valamint a vasúti törzsvonalak fejlesztésével.
A települési környezet színvonalának javítása a közterületek, zöldfelületek minQségének fejlesztésével, a települési hulladék és szennyvíz kezelésének megoldásával, az ellátó-szolgáltató funkciók bQvítésével, valamint az építészeti értékek és városkép megQrzésével a káros urbanizációs folyamatok szabályozása, valamint a településközi együttmqködés erQsítése által.

Helyi adottságokra épülQ versenyképes gazdaság

Innovatív környezeti ipar és energetika
A környezeti ipar területén mqködQ KKV-k hálózatba szervezQdésének támogatása, és a hálózatok összekapcsolása a régió egyetemeinek és kutatóközpontjaiban (Pécs, Kaposvár, Paks) mqködQ tudásbázisokkal.
A régió jelentQs megújuló-energia készlete fenntartható felhasználásának támogatása a biomassza, a nap és a geotermikus energiahasznosításhoz kapcsolódó technológiák fejlesztésével és az ilyen jellegq vállalkozások megerQsítésével a régió legmegfelelQbb adottságú területein.
Piacorientált kreatív és kulturális ipar
A régió jelentQs szellemi potenciáljának (építve a fejlett mqvészeti közép- és felsQfokú oktatásra) jobb kihasználása az egyetemi városokban, és a régió jellegzetes néprajzi adottságokkal rendelkezQ területein (Sárköz, Zselic, Mohács térsége).
A régió kulturális intézményrendszerének és háttér-infrastruktúrájának fejlesztése, a kultúrához, mqvészetekhez kapcsolódó jellemzQen mikro- és kisvállalkozások fejlesztése, az alkalmazott mqvészet (ipari formatervezés, divat, design) oktatási és termelési feltételeinek javítása, a kreatív vállalkozások piacra jutásának támogatása.

Élettudományi bázisra épülQ egészségipar
Pécs orvos-kutatására és Kaposvár élelmiszer-kutatására épülQ élettudományi és biotechnológiai kutatásokon alapuló vállalkozói szektor támogatása
A gyógyvizek, klimatikus üdülQhelyek infrastruktúrájának fejlesztése az egészségturisztikai hazai és nemzetközi trendjeihez igazodva (Balaton-part, Igal, Harkány, Nagyatád, Dombóvár, Mecsek)

Piacképes, hagyományosan jelenlévQ ipari ágazatok és turisztikai kínálat
A kiemelkedQ jelentQségq tradicionális ágazatok  élelmiszeripar (megyeszékhelyek, Balatonboglár, Bóly, Dombóvár, Nagyatád, Villány), gépipar és fémfeldolgozás (Kaposvár, Pécs, Bonyhád, Szekszárd, Siófok), elektronika (Pécs, Tab), textil- és bQripar (megyeszékhelyek, Bonyhád, Tolna, Nagyatád), faipar (Marcali, Kaposvár, Barcs, Pécs, Mohács)  által termelt hozzáadott értéket termékspecializációval, a feldolgozottsági szint növelésével, valamint a piaci szegmensek feltárásával és hasznosításával növelni kell.
A régió felszíni és felszín alatti vízkészletén alapuló pihenQ-, gyógy- és wellness-turizmus fejlesztése a szezonalitást csökkentQ, komplex termékcsomagok kialakítása (Balaton térsége, Mecsek, Villányi-hg.)
Kulturális turizmus fejlesztése
A régió falusias térségeiben a gyalogos, kerékpáros, lovas, vadász-, öko-, illetve a borturizmus fejlesztése. A változatos domborzatú, illetve erdQsült területeken (Zselic, BelsQ-Somogy, Mecsek, Hegyhát, Villányi-hegység) a vidéki gazdaság diverzifikációját a turizmus és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével kell elQsegíteni.

Stabilizálódó népességszám és erQs társadalmi szolidaritás

A lakosság egészségi állapotának javulása
A lakosság egészségi állapotának javítása az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés egyenetlenségeinek csökkentésével, magas színvonalú, költség-hatékony ellátórendszer kiépítésével.
Hangsúlyt kell fektetni a betegség-megelQzésre, a szqrQrendszer kiépítésére és mqködtetésére.

Hátrányos helyzetqek és inaktívak munkaerQ-piaci reintegrációja
A munkaerQpiacról kiszorult képzetlen, illetve az etnikai alapon diszkriminált cigány származású lakosság részére a munkaerQpiaci reintegrációs tevékenységek erQsítése a szociális és felnQttképzési programok koordinált mqködtetésével, atipikus foglalkoztatási formák elterjesztésével különösen az aprófalvas és jelentQs szegregációval rendelkezQ területeken (Ormánság, a Mecsek északi része, Zselic, Nyugat-Somogy)
A munkaerQpiacról egészségi állapotuk miatt kiszorult személyek valamint a munkaerQpiacra visszatérQ nQk foglalkoztatásának elQsegítése érdekében atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése, valamint a foglalkoztatáshoz szükséges feltételek (akadálymentesítés, gyermekek nappali ellátása, stb.) megteremtése.

Piacképes tudásszint
A felsQfokú oktatás piac- és gyakorlatorientáltságának növelése a képzési és foglalkoztatási rendszer regionális koordinációjának javításával.
A régió egyetemeinek (Pécs, Kaposvár) kutatási potenciáljára alapozva piacképes innovációs szolgáltatásokat nyújtása a vállalkozások számára. A mqszaki egyetemi oktatás beindítása a régióban.

A régió területi céljai
Országos növekedési pólus (Pécs és agglomerációja)
Dinamikusan fejlQdQ, kiváló közlekedési kapcsolatrendszerrel rendelkezQ nagyvárosi agglomeráció és nemzetközileg is versenyképes régióközpont, mely képes bekapcsolódni az európai és hazai országos növekedési pólusok munkamegosztásába és a régióközpont közigazgatási, egészségügyi, tudományos, oktatási, kulturális, idegenforgalmi funkcióinak megerQsítésével az innováció fogadására és terjesztésére a régió többi térsége felé.
Regionális növekedési zónák (Kaposvár és Szekszárd térsége valamint a Balaton-part)
Dinamikusan fejlQdQ urbanizált térségek egy-egy jelentQs városi központtal, amelyek - munkamegosztásban az országos növekedési pólusokkal és az ország többi regionális pólusával - képesek az innováció befogadására és az innováció-vezérelt fejlQdésre és specializációra, valamint a régióban hagyományosan jelen lévQ iparágak és a turizmus versenyképességének erQsítésére.
Karakterisztikus fejlQdési pályára állítandó vidéki térségek (a régió többi térsége)
A vidéki térségekben található térségközponti funkciókat ellátó települések és a környezQ kistelepülések egymásra épülQ fejlQdése, melynek révén a vidéki térségek gazdasága stabilizálódik, a foglalkoztatási helyzetük javul a karakterisztikus adottságaikra alapozott fejlesztések eredményeképpen.

Duna-völgy komplex fejlesztése
A Duna völgy alsó szakaszán a magaspartok védelme, az ökológiai rendszerek védelme (holtág rekonstrukciók és védett természeti területek rehabilitációja), a vízminQség és az ivóvizbázisok védelme, a vízi, közúti és vasúti közlekedés fejlesztése, korszerqsítése, a Duna átjárhatóságának biztosítása hídépítéssel, integrált turisztikai fejlesztések (horgász-, vadász-, vízi-, kerékpáros-, falusi-, és kulturális turizmus) megvalósítása, az árvízvédelem és ártéri gazdálkodás feltételeinek megteremtése, a korszerq agrártermelési rendszerek az ökogazdálkodás és halgazdálkodás megerQsítése, a hajózhatóság javítása, kikötQfejlesztés, a szennyvíztisztítás és a hulladékgazdálkodás fejlesztése.


V. Észak-Magyarországi Régió


A régió jellemzQi

Észak-Magyarország földrajzi és természeti adottságai alapján Magyarország egyik legváltozatosabb régiója. A régió területe 13.429 km2, mely az ország területének 14,4%-a. Itt mérhetQ az országban a legnagyobb felszíni magasságkülönbség (Kékes, Kisköre). Három, viszonylag jól elkülöníthetQ térszerkezetre bontható: északon, a szlovák határ mentén alacsonyabb középhegységek és dombságok húzódnak, a régió középsQ sávjában vannak hazánk legmagasabb középhegységei, míg a déli, Tisza menti térség az Alföld része. Folyóvizei közül a legjelentQsebb a területet délkeletrQl határoló Tisza, valamint jobboldali mellékfolyói, a Bodrog, Hernád, Sajó, Zagyva, valamint az Ipoly. LegjelentQsebb  Észak-alföldi régióval közös  tava a Tisza-tó.
Észak-magyarországi régióban 605 település van, ebbQl 34 város. A régió lakossága csökkenQ, 2003-ban 1 280 ezer fQ. A városi népesség aránya 50 %. A településszerkezetben a kis lélekszámú falvak a meghatározóak. Az 500 fQnél kisebb népességq törpefalvak aránya 29%. A régióban Miskolc és szomszédos települései agglomerációs térséget alkotnak.
A régiónak két eltérQ arca van: az egyik oldalon az ipar által érintett térségek (élelmiszeripar, vegyipar, gépipar, kohászat, villamosenergia ipar), a városi területek, valamint a mezQgazdasági termelés céljaira intenzíven használt földterület, míg a másikon a jelentQs turisztikai adottságokkal rendelkezQ természetközeli, zömében hegyvidéki térségek (gazdag erdQségek, történelmi borvidékek, világörökségi területek, védett természeti területek) állnak, melyek meg tudták Qrizni a táji, természeti, és kulturális értékeiket. Területének 13%-a országos és helyi jelentQségq védett természeti terület, amely az ország védett területeinek 22%-át adja.
Az egy fQre jutó GDP 2002. évben az országos átlagnak csak 63,7 %-a. A régió gazdaságában a szolgáltatások aránya a meghatározó, de három termelQágazat hozza létre az export 79,4 %-át (a vegyipar, a kohászat, a gépipar). Regionális jelentQségq logisztikai központ és logisztikai szolgáltató rendszer nem áll rendelkezésre. A vállalkozások mintegy 98 %-a a kisvállalkozások kategóriájába tartozik, ezen belül 91%-uk a mikrovállalkozás. A társas vállalkozói körben a foglalkoztatottak 69,1 %-át kis- és középvállalkozások alkalmazzák. A munkanélküliségi ráta 9,9%, ebbQl 55% tartósan munka nélkül lévQ munkanélküli.
A népességen belül a nyugdíjasok aránya (32%) meghaladja az országos átlagot. A halálozási mutatók minden korcsoportban rosszabbak az országos átlagnál. A régióban a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása az országosnál kedvezQtlenebb. 2,6-szerese a hazai átlagnak a szociális segélyben részesülQk aránya. A cigány lakosság aránya 24%. JelentQs mértékq a migráció is.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

A régió célja olyan társadalmi gazdasági térszerkezet létrejötte, mely biztosítja regionális versenyképességünket, kiegyensúlyozott településrendszerre épül, szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe. A közszolgáltatások és életkörülmények tekintetében a régión belül mérsékli vagy megszünteti az elfogadhatatlan területi egyenlQtlenségeket.

A régió átfogó céljai

1 A techno-régió : A versenyképes gazdaság megteremtése
Cél az ipar és szolgáltatások területén a gazdasági teljesítQképesség növelése, azon húzóterületek kijelölése, melyek biztosíthatják a régió hozzáadott érték termelésének jelentQs mértékq mérhetQ növelését.
KiemelendQ a régió jövQbeni gazdasági szerkezetét domináló két gazdasági ág (mechatronika, vegyipar) fejlesztése, melyhez szükséges a tematikus iparági együttmqködések (klaszterek) régióspecifikus kialakítása, a régió ipari parkjaiba beköltözött mechatronikai és vegyipari vállalatok (pl. Kazincbarcika; Tiszaújváros, Hatvan, Eger, Miskolc, Rétság) régióhoz kötQdQ beszállítói hálózat kiépülésének ösztönzése.
Másik fontos ipari dimenziója a régiónak a környezetvédelmi ipar meghonosítása. Ennek érdekében cél az új preventív technológiák kifejlesztése és gyártási feltételeinek megteremtése, továbbá a zöld  alternatív  energiabázisok térhódításának elQsegítése és terjesztése. Az iparág fejlesztéséhez kapcsolódóan fontos a régió barnamezQs területeinek (elsQsorban Ózd, Salgótarján, Kazincbarcika, Sajóbábony, Sátoraljaújhely, Bélapátfalva, Bátonyterenye) rehabilitációja.
A kreatív, innovatív régió arculat kialakítása érdekében el kell érni a hatékony befektetést a humán erQforrásokba, a használható tudásátadást, erQsíteni kell a gyakorlati elemeket az oktatási rendszer minden területén. Továbbá elQtérbe kell helyezni a tudás-alapú tevékenységeket (a Miskolci Egyetemre építve a fenti iparágakhoz kapcsolódó K+F potenciál megerQsítése), elQ kell segíteni a K+F eredmények gyakorlati alkalmazását (regionális innovációs központok, mint Eger, Hatvan kialakítása), végül csökkenteni kell az agyelszívás hatását.
Végül a régióra jellemzQ fenti lehetséges növekedési pályák lehetQségeinek maximális kihasználását szolgálja a regionális logisztikai hálózati rendszer kialakítása, illetve a vállalkozásokat segítQ üzleti szolgáltatások fejlesztése. El kell érni, hogy a régió bekapcsolódjon a transzeurópai kereskedelembe.

Regionális turisztikai hálózati rendszer kialakítása az Észak alföldi Régióval közösen
Cél a versenyképes és nemzetközileg is meghatározó súlyú turisztikai régió kialakítása.
A regionális turisztikai klaszterek létrehozása a turisztikai infrastruktúra, attrakciók és fogadókapacitás fejlesztésével a régió kiemelkedQen jó vonzásadottságaira építkezve. Kulturális turizmus a világörökségi helyszíneken (Aggtelek, HollókQ, Tokaj részben Hortobágy), a történelmi emlékhelyeken (várak, kastélyok, templomok) és az különleges néprajzi hagyományú térségekben (palóc, matyó); bor és gasztronómiai turizmus a borvidékeken (Eger, Tokaj, Bükkalja, Mátraalja); termál, wellness és speciális egészségügyi turizmus a fürdQhelyeken, és az erdQkben és vízfolyásokban különösen gazdag hegyvidéki területeken; aktív turizmus, ökoturizmus a Tisza-tónál, az értékekben gazdag nemzeti parki (Aggteleki, Bükki, Duna-Ipoly és Hortobágyi) és egyéb védett területeken.
Közös regionális termál klaszter központ létrehozása az Észak-alföldi régióval. Kapcsolódás a Virtuális Európa Turizmus MegfigyelQ Központhoz, idegenforgalmi innovációs katalizátori szerep erQsítése, idegenforgalmi információs és telekommunikációs technológiai rendszer kifejlesztése, régiómarketing eszközök fejlesztése, a régió beágyazása a nemzetközi turisztikai piacba.
A turisztikai hálózat bQvítéshez kapcsolódó szolgáltatás-fejlesztés elsQsorban az elmaradott, ám turisztikai potenciállal rendelkezQ, hegyvidéki, aprófalvas térségekben
A turisztikai hálózat fejlesztéséhez kapcsolódó humánerQforrás-fejlesztés idegen nyelvi, idegenforgalmi, informatikai, kommunikációs, partnerségi képzés és átképzés, kapacitásfejlesztés, vállalkozói készségfejlesztés, regionális identitástudat kialakítása.

A versenyképes településhálózat
Cél a harmonikus és fenntartható fejlQdésre alkalmas településhálózat megerQsítése, a városok közötti regionális szintq gazdasági-társadalmi és intézményi-igazgatási funkciók praktikus felosztásával.
A versenyképes nagyvárosokban, illetve azok együttmqködése révén fejelQdQ gazdasági körzetekben (Eger-MezQkövesd-Miskolc, Kazincbarcika-Miskolc-Tiszaújvárs, Salgótarján) az innovációs és tudásközpont szerep megerQsítése, a társadalmilag, illetve fizikailag erodálódó városi területek revitalizálása, a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, az egymás közötti és régión kívüli elérhetQséget jelentQsen javító közúthálózat fejlesztése, regionális reptér kialakítása (MezQkövesd), a virtuális elérhetQség fejlesztése, regionális, országos és nemzetközi kulturális és sportesemények szervezése.
A kistelepüléseken és a hátrányos helyzetq kistérségekben a sajátos gazdasági, természetföldrajzi adottságokra épített és a foglalkoztatás bQvítését elQsegítQ ipari területek, inkubátorházak fejlesztése, a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, a közösségi célt szolgáló foglalkoztatási programok beindítása, a minQségi közszolgáltatásokhoz való kiegyensúlyozott hozzájutás biztosítása, a városi és helyközi tömegközlekedés racionalizálása, az E  társadalom kialakítása, az E  közigazgatás fejlesztése és a biztonsági szolgáltatások fejlesztése, a civil szervezetek, a lakosság bevonásával. A térségi központokban megvalósuló fejlesztések jelentQs dinamizáló hatást gyakorolhatnak a környezetükre, illetve a közszolgáltatások minQségének és elérhetQségének javulása várható. A kistérségek között kiemelendQk azok, melyek specializált funkcióik révén a felzárkózatáson túl szélesebb piacot is kínálnak: Pásztó-Hatvan-Gyöngyös-Füzesabony, Sátoraljaújhely-Sárospatak-Szerencs-Tokaj tengelyek, Rétság  Balassagyarmat, Bátonyterenye, és Ózd
A falvak lakosság megtartó képességének növelése érdekében a falufejlesztési és szépítési programok támogatása, a falusi és ökoturizmus infrastrukturális feltételeinek megteremtése, a rekreációs és kulturális kínálatuk bQvítése, a helyi lehetQségeknek megfelelQ élQmunka igényes tevékenységek támogatása az idegenforgalom, a kézmqipar, és az alternatív foglalkoztatási lehetQségek területein.

A minQségi élet feltételeinek megteremtése és az integrált környezetgazdálkodás kialakítása
Cél az életminQség javítása a leromlott városi és a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, hátrányos helyzetq településeken és térségekben, a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítése, valamint az integrált környezet-, táj-, és vízgazdálkodási programokba való bekapcsolódás.
A régió tradicionálisan ipari jellegq nagyvárosaiban (Miskolc, Kazincbarcika, Salgótarján, Ózd Sajóbábony, Sátoraljaújhely, Bélapátfalva, Bátonyterenye) cél a szennyezett ipari, katonai barnamezQs területek rehabilitációja mellett és leromlott állapotú lakóterületek rehabilitálása.
A regionális szennyvíz és hulladékgazdálkodási projektek kialakítása (Sajókaza, Sajó-Bódva-völgy, Miskolc, Tisza-tó).
A folyók és hegyvidéki vízfolyások áradásai okozta természeti katasztrófák elleni integrált védekezési és víz-, valamint tájgazdálkodási programok kidolgozása a hegy- és dombvidéki területeken, valamint a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésével összhangban (Tokaj, Sárospatak, Hernád, Bodrog, Tisza-térség, Tisza-tó).
Az aprófalvas térségekben a természetközeli eljárásokat alkalmazó egyedi szennyvízkezelési programok kidolgozása és a beruházások megvalósítása.
Megújuló energiák összehangolt tervezésen alapuló hasznosítása, a természeti erQforrások védelmének figyelembevételével.


A régió területi céljai

Törekedni kell, hogy a régió mind külsQ, mind belsQ határai nyitottabbak legyenek. Vagyis a megyék, kistérségek közötti horizontális társadalmi-gazdasági kapcsolatok erQsítésére, a határmenti kistérségek határon túli együttmqködési lehetQségeinek jobb kihasználására, a határon átnyúló környezetvédelmi együttmqködések kialakítására, a komplementer adottságok kiaknázására.
1.1. KülsQ határok  Salgótarján-Losonc, Miskolc-Kassa, Sátoraljaújhely-Nagymihály, Bánréve-Tornalja, Hídvégardó-Szádudvarnok, Hidasnémeti-Szina, Sátoraljaújhely-Nove Mesto, Balassagyarmat-Nagykürtös
1.2. BelsQ határok  Eger-Szolnok, Miskolc-Debrecen-Nyíregyháza, Rétság-Vác, Tiszaújváros-Polgár, Tokaj-Nyíregyháza, Cigánd-Kisvárda, Hatvan-Aszód, Hatvan-Jászberény, Heves-Jászapáti, Füzesabony-Tiszafüred
Fontos a régió szegregációval sújtott, különösen a magas arányú cigány népességgel rendelkezQ, gettósodó térségeiben (pl. Cserehát, Hernád-völgy, Sajó-völgy) a társadalmi kohézió segítése komplex, integrált programokkal, a helyi humán erQforrások megerQsítésével ill. mobilizálásával.
A régió határmenti és hegyvidéki területeinek aprófalvas térségeiben a települési esélyegyenlQség javítása érdekében kiemelendQ cél a térségi központok funkcióinak megerQsítése, a térségi központok elérhetQségének javítása, és a települési infrastrukturális hátrányok csökkentése. Különösen fontos a turisztikai potenciált kiaknázva a falusi turizmus, ökoturizmus és egyéb üdülési funkciók hatékony kialakítása (elsQsorban a régió hegy-, és dombvidéki területein).


VI. Észak-AlföldI RÉGIÓ


A régió jellemzQi

Az Észak-alföldi régió a Magyar Köztársaság keleti határán fekszik, három megyébQl (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg) áll. Hazánkban határos az Észak-magyarországi, a Dél-alföldi és a Közép-magyarországi régiókkal, a légvonalban két legtávolabb fekvQ település (Tiszabecs  Tiszasas) távolsága 247 km. A régió rendelkezik 6 km európai uniós (szlovákiai), valamint 338 km EU-n kívüli (ukrajnai és romániai) határszakasszal. Az Észak-alföldi régió területe 17.729 km2 (az ország második legnagyobb régiója), a KSH által továbbvezetett állandó népességszám 2003 közepén 1.568.446 fQ, a lakónépesség száma 2004. január 1-én 1.547.003 fQ (az ország második legnépesebb régiója).
Az Észak-alföldi régió egész területe az Alföld nagytáj része. A régió egyik fontos természeti kincsét jelentQ talajok termékenységét a szikesedés, a nagy homok- vagy agyagtartalom gátolja leginkább. A régió leggyakoribb talajtípusai a mészlepedékes csernozjom (például Nagykunság, Jászság, Hajdúság, Hajdúhát), a kilúgozott csernozjom (például Észak-alföldi hordalékkúpsíkság), réti csernozjom (például Közép-Tiszavidék) futóhomok-váztalaj (például Nyírség, Tiszazug), réti talajok (például FelsQ-Tiszavidék, Körösvidék, Közép-Tiszavidék), szikes talajok (pl. Hortobágy), láptalaj (pl. Ecsedi-láp).
Az Észak-alföldi régió Magyarország középsQ, keleti, északkeleti részén fekszik, ennek következtében éghajlata nedves kontinentális, száraz kontinentális éghajlatra jellemzQ vonásokkal. Területén található az ország legnagyobb évi közepes hQingással (Hortobágy) és legalacsonyabb évi közepes csapadékmennyiséggel (Nagykunság délkeleti része) jellemezhetQ vidéke.
Az Észak-alföldi régió vízrajzi tengelye a kis esésq és szélsQséges vízjárású Tisza. LegjelentQsebb mellékfolyója a Szamos, amely a régió keleti részén torkollik a Tiszába. A további lényeges mellékvízfolyások: Túr, Zagyva, Berettyó és Körösök. A régió vízháztartása éves átlagban nyereséges annak ellenére, hogy nagy területek küzdenek vízhiánnyal, komoly nehézségeket okozva ezzel a mezQgazdaságnak.
Korábban az Alföld túlnyomó részére jellemzQ hagyományos mezQváros-tanya településrendszer az Észak-Alföldön mára igencsak átalakult, jóformán nyomokban maradt fenn. Az Észak-Alföld egyes területein korábban sem voltak tanyák, hanem sqrq, aprófalvas településszerkezet alakult ki (ilyen terület Szabolcs-Szatmár-Bereg nagy része Nyíregyháza környékének kivételével, valamint Bihar és a Közép-Tiszavidék). Máshol szinte teljesen eltqnt a tanyavilág, s az alföldi struktúra csak néhány foltban maradt meg a Jászságban, a Nagykunságban, illetve Debrecen és Nyíregyháza környékén. A ritka településhálózat-szerkezet jellemzQ döntQen Hajdú-Bihar megye északi és nyugati részére (Nagykunság, Hortobágy, észak-nyugati Hajdúság), valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti felére (Nagykunság).
A nagyobb településméret infrastrukturális és területfejlesztési szempontból kedvezQ adottság. A települések épített környezetének leromlása leginkább az aprófalvakat, illetve a nagy számú és tartós munkanélküliséggel sújtott településeket jellemzi. Emellett a határmenti települések is ebbe a kategóriába sorolhatók, ugyanis  ellentétben az ország nyugati határmenti zónájával  Kelet-Magyarországon a határ közelsége jelenleg nem dinamikahordozó erQ. Ezzel szemben a nagyvárosokhoz (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok) közeli települések új lendületet kaptak a szuburbanizációs folyamatok megindulásával (Bocskaikert, Ebes, Hajdúsámson, Mikepércs, Sáránd, Tószeg, Újszász, Zagyvarékas, Kótaj, Napkor, Nyírbogdány, Nyírpazony stb.).
A városi jogállással rendelkezQ településeket alapul véve, az Észak-Alföld Magyarország egyik legvárosodottabb régiója: 2004-ben az országos 9,5%-kal szemben településeinek 15,2%-a város (ez összesen 59 várost jelent).
A 2004. január 1-jei lakónépességgel számolva az országos 65,1%-os értékkel szemben a régiós lakosság 63,1%-a élt városokban (ezzel a régió a harmadik helyet foglalta el), a 2004-ben várossá nyilvánított településeket is figyelembe véve pedig az arány 64,6%. A régión belül a városi lakosság magas aránya csak Hajdú-Bihar (21 város) és Jász-Nagykun-Szolnok megyékre (17 város) jellemzQ, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében viszont csupán a népesség 48,8%-a városlakó. A Régió városai között jelentQsen felülreprezentáltak az e vonatkozásokban gyenge teljesítQképességq, a városhierarchia alsó fokain álló települések.
Az Észak-Alföld településállománya bizonyos mértékq polarizáltságot mutat. Debrecen  az ország 5 regionális központjának egyike  a regionális szinthez kötQdQ funkciók mindegyikével rendelkezik, míg Szolnok és Nyíregyháza megyeközpontnak tekinthetQ (Beluszky Pál és GyQri Róbert  Tér és Társadalom 2004/1Az ország 25 középvárosa közül csak Kisvárda és Mátészalka fekszik az Észak-Alföldön.
Átlagosnak tekinthetQ a régióban a kisvárosok száma (13, az országban 77), közülük azonban csak Karcag, MezQtúr és Jászberény tekinthetQ teljes értékqnek. Bizonyos mértékq felülreprezentáltságot mutat a legalsó kategória, a törpevárosok köre, ahol az ország 92 városából 23 a régióban található, közülük 8 teljes értékq.
Az Észak-alföldi régióban jelenleg 27 kistérség található, melyekbQl mindössze a debreceni tartozik a dinamikusan fejlQdQ kistérségek közé, három kistérség (hajdúszoboszlói, szolnoki, nyíregyházi) sorolható a fejlett stagnáló kategóriába, míg a leszakadóak között hét észak-alföldi kistérség található.
A régió elmaradottságát jól tükrözi az a tény is, hogy a 27 kistérségbQl 24 (a három kimaradó a Debreceni, a Szolnoki és a Nyíregyházi kistérség) tartozik az ország 95, területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérsége közé (közülük 19 két szempontból is kedvezményezett). Ezek közül 15 (Balmazújvárosi, Berettyóújfalui, Hajdúhadházi, Polgári, Püspökladányi, Kunszentmártoni, Tiszafüredi, Baktalórántházai, Csengeri, Fehérgyarmati, Ibrány-Nagyhalászi, Mátészalkai, Nagykállói, Nyírbátori, Vásárosnaményi) bekerült a 48, területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetq kistérségek kategóriájába is.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)

A régió jövQképe

Az Észak-Alföldi régió földrajzi elhelyezkedésére, valamint a meglévQ és mobilizálható erQforrásaira támaszkodóan, hazai és európai szinten is versenyképes gazdaságával, az értékek megQrzésével és fenntartható használatával biztosítja a minQségi élet feltételeit az itt élQk számára.

A régió átfogó céljai

1. A dinamikus régió: A régió stratégiai helyzetére és humánerQforrására építQ versenyképes, piacvezérelt és innováció-orientált gazdaság továbbfejlesztése
A régió gazdasági potenciáljának erQsítése, tQkevonzó képességének fokozása egyrészt infrastrukturális fejlesztéseken, másrészt a kapcsolódó szolgáltatások spektrumának bQvítésén keresztül valósítható meg, mely elQsegíti az innováció-vezérelt technológiák fejlesztését, elterjesztését ill. a feldolgozóipari tevékenység szerepének növekedését.

A földrajzi elhelyezkedésbQl adódóan a logisztikai szerepkörben rejlQ lehetQségek kiaknázása Záhony, Debrecen, Szolnok, Biharkeresztes térségében, határon átnyúló gazdasági kapcsolatok revitalizálása.
KKV-k magas hozzáadott értéket elQállító termelésének elQsegítése.
A régió elérhetQségét biztosító interregionális kapcsolatrendszerek fejlesztése az európai és regionális közlekedési hálózatokhoz való kapcsolódás, nemzetközi regionális légi közlekedés feltételeinek javítása (Debrecen), szubcentrumok, kistérségi központok transzferszerepének növelése az elQvárosi tömegközlekedés, a vonalas és info-kommunikációs infrastruktúra kiépítése, fejlesztése révén.
Regionális tudásbázis kialakítása a gazdasági és regionális igényekhez illeszkedQ, a régió oktatási vertikumára alapozott képzési rendszerek fejlesztése révén. K+F központok, kutatóintézetek fejlesztése, a kutatás számára világszínvonalú infrastrukturális háttér biztosítása elsQsorban Debrecenben, ill. Nyíregyházán és Jászberényben.
A régió versenyképességének, vonzerejének feltárása, a megvalósítás elQsegítése a régiómarketing erQsítése révén.

Öko-régió : A régió természeti, környezeti rendszereinek kialakítása, megQrzése és fenntartható használata, a környezet értékként való kezelése
A régió környezeti állapotának megóvása a helyi természeti értékek, vonzerQk (Hortobágy, Tisza, Tisza-tó, NATURA 2000) védelme, hagyományos extenzív földhasználati formák felélesztése, erdQtelepítés ösztönzése, az épített környezet természetközpontú fejlesztése révén, valamint a vidéki települések kommunális ellátottságának fejlesztésén, az ipar és a mezQgazdaság szennyvizei okozta terhelések csökkentésén, a korszerqtlen hulladéklerakók rekultivációján keresztül.
A régió lakossága számára biztonságos és egészséges környezet biztosítása, mely magában foglalja egészséges ivóvíz biztosítását, ár- és belvízvédelem feltételeinek megerQsítését (Tiszai árvizek, határon túlról érkezQ szennyezések, belvizek kapcsán), a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésével összhangban, valamint megújuló és alternatív energia elQállításához kapcsolódó fejlesztések ösztönzését.

A régióban az egészséges élet lehetQségeinek biztosítása, a kapcsolódó potenciál hasznosítása ( egészséges régió )
A lakosság egészségi állapotának javítása érdekében komplex egészségügyi szolgáltató rendszer kialakítása, népegészségügyi fejlesztések.
A régió termálvíz-készletére alapozva komplex egészség-vertikum megteremtése az Észak-magyarországi régióval közösen kialakítandó turisztikai hálózat kiépítésével, amely a régió világörökségi elemeinek (Hortobágy) valamint Hajdúszoboszló központtal gyógy-, termál és egészségturizmus nyújtotta lehetQségek fejlesztésére épül. A kapcsolódó tevékenységek, iparágak ösztönzése (pl.: gyógynövénytermesztés, gyógyhatású készítmények, kozmetikumok gyártása, régió-specifikus agrártermékekre alapozott biotermékek termelése és feldolgozása); egészségiparhoz tartozó K+F fejlesztés az orvosi vegyészetben, gyógyszer- és kozmetikai iparban; az egészségügyhöz tartozó képzési rendszerek kifejlesztése.

Az Agrár-régió : A régió versenyelQnyeire alapozott piacvezérelt és innováció-orientált agrárvertikum kialakítása
A régió adottságaihoz igazodó korszerq termelés kialakítás érdekében szükséges az agrárium helyzetének stabilizálása, a termelQi és értékelési rendszerek létesítésének ösztönzése, tQkeellátottságuk és az együttmqködések javítása, szaktanácsadói hálózat kialakítása.
A mezQgazdasági termékek versenyképességének növeléséért a mezQgazdasági adottságokra, az élelmiszeripar hagyományaira, kapacitására alapozó fejlesztések, az agrár- és élelmiszeripari termékek logisztikájának és marketingtevékenységének ösztönzésével, az agráriumhoz kötQdQ tudásbázis ill. K+F háttér fejlesztésével.

A régió területi különbségeinek mérséklése és a társadalmi kohézió erQsítése, a foglalkoztatás bQvítése
A periferikus területek (megye határok mentén fekvQ belsQ perifériák, román, ukrán határ mellett fekvQ külsQ perifériák) bekapcsolása a régió fejlQdésébe megköveteli a régió kistérségi központjai, szubcentrumai térszervezQ erejének, központi szolgáltató funkciójának növelését; a határ menti periférikus területek infrastrukturális kapcsolatainak fejlesztését, a szomszédos országok, régiók infrastrukturális hálózatához történQ kapcsolódás elQsegítését; a régió legfejletlenebb, kis népsqrqségq, vidéki területei, és a megyehatárok mentén fekvQ belsQ perifériák fQúti kapcsolatainak fejlesztését.
A vidéki, hátrányos helyzetq, magas arányú roma népességgel rendelkezQ elmaradott térségekben élQk életesélyeinek javítását szolgálja az ott élQk életminQségének javítása, a népesség-eltartó és  megtartó képességének növelése, az alapvetQ szociális és egészségügyi ellátások, képzési feltételek biztosítása, a kulturális sokszínqség (nemzeti, etnikai kisebbségek, migránsok integrációja) vagy a fogyatékossággal élQ emberek elismerése, a vidéki gazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységek diverzifikálása, az alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek támogatása (falusi turizmus, hagyományos kézmqvesipar).
A régió szellemi és tárgyi örökségének megQrzését és fejlesztését célozza a sajátos alföldi településszerkezet (mezQvárosok, aprófalvas, tanyás térségek) települési értékeinek és arculati elemeinek megQrzése, revitalizációja és a települési értékekkel harmonizáló hasznosítása, fejlesztése révén (a lakásállomány, a középületek és mqemlékek állagromlásának megakadályozása, a kulturális, szellemi és tárgyi örökség megóvása).

A régió területi céljai

Innovációs tengelyek
Két tengely jelölhetQ ki, melyek mint gazdasági erQterek az innováció gócpontjai lehetnek: Debrecen-Nyíregyháza tengely ill. Szolnok-Jászberény tengely. Az Észak-Alföldi régió ezen két gazdaságilag fejlQdQ térséggel rendelkezik, melyek kapcsán a cél elsQsorban a munkaerQpiacok összehangolása, a gazdaság élénkítése, a szolgáltatások kölcsönös igénybevétele és ennek érdekében a közlekedési elérhetQségük javítása.
Az innovációk átvételére és továbbítására alkalmas, dinamizálható kis- és középvárosok
Közepesen fejlett városi térségek, melyek bekapcsolódhatnak a dinamikus gazdasági centrumok vonzásába és alkalmassá válnak a centrumokban felhalmozott innovációk átvételére, alkalmazására. Mindehhez szükséges az elérhetQség javítása, az ipari parkok, inkubátorházak fejlesztése, a tömegközlekedés fejlesztése, foglalkoztatás bQvítése, szerkezetátalakítás.
Tisza-mente
A régió öko tengelyét képezi (Csengeri, Fehérgyarmati, Mátészalkai, Vásárosnaményi, Kisvárdai, Ibrány-Nagyhalászi, Tiszavasvári, Polgári, Balmazújvárosi, Tiszafüredi, Szolnoki, Törökszentmiklósi és Kunszentmártoni kistérségek), mely többnyire elmaradott, periférikus kistérségeket ölel fel, amelyek felzárkóztatása sajátos, integrált fejlesztési lépéseket igényel elsQsorban a víz- és tájgazdálkodás, a környezetvédelem, a turizmus, a vidékfejlesztés területén a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésével összhangban.
A régió határai mellett fekvQ külsQ perifériák
A román és ukrán határ mellett fekvQ határmenti térségek dinamikahordozó erQtérként való kezelése, a perifériás státuszból adódó versenyhátrányok feloldása, a felzárkóztatási programok beindítása a nemzetközi együttmqködésben rejlQ lehetQségek kiaknázásával, a kulturális, környezetvédelmi, és a kétoldalú vállalkozói tevékenység fejlesztésével, a tervezési és fejlesztési kooperációval.
BelsQ perifériák
A régió legfejletlenebb, kis népsqrqségq, vidéki területei (a megyehatárok mentén fekvQ belsQ perifériák a Kunszentmártoni, Tiszafüredi, Püspökladányi, Berettyóújfalui, Polgári, Nagykállói, Tiszavasvári kistérségek, ill. a sajátos település- és közlekedésföldrajzi pozícióban lévQ Baktalórántháza térsége.) A magas arányú cigány népességgel rendelkezQ elmaradott térségekben, a tanyás térségekben az integrált munkahelyteremtQ, a helyi speciális termelési hagyományokat felélesztQ kézmqves iparágak megerQsítésére, biztonsági szolgáltatások fejlesztésére, a oktatási és szociális ellátás infrastrukturális és humán feltételeinek megteremtésére, valamint a egészséges élethez szükséges közszolgáltatások kiépítésére van szükség.


VII. Dél-alföldi Régió


A régió jellemzQi

A Dél-Alföldi régió az ország legnagyobb kiterjedésq régiója, mely hazánk délkeleti és déli részén Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék területét foglalja magába. A régió északi, északnyugati területe az ország középsQ részéhez kapcsolódik, Békés és Bács-Kiskun megye egyes határ menti területei viszont az ország középpontjához képest meglehetQsen periferikus helyzetet képeznek. A régió délen Szerbia-Montenegróval, keleten Romániával határos, területe 18339 km2, mely az ország összterületének 19,7%-a. Az ország lakosságának 13,4%-a él itt (valamivel több, mint 1,35 millió fQ), a népsqrqség 74 fQ/km2.
A régió tájjellegét az Alföld határozza meg, mely két nagy részre tagolható, a Tisza és mellékfolyói által feltöltött síkságra, valamint a Duna-Tisza közén található homokos, buckákkal tagolt térszínre. Vízrajza változatos: felszínét a Duna, a Tisza és holtágai, a Maros, a Körösök, továbbá sok tó és csatorna tagolja. Itt húzódnak az ország legmélyebb fekvésq területei. A medencealjzat relatív kiemelkedéseihez kapcsolódó földtani csapdákban halmozódott fel hazánk legjelentQsebb szénhidrogénkészlete (pl. Szank, Zsana, Szeged-AlgyQ, Pusztamérges, Kardoskút térségében). A porózus üledékek a szénhidrogéneken kívül igen nagy mennyiségq hévízkészletet is tárolnak. Ezek hasznosítása már hosszabb ideje folyik a térségben (lakások, üvegházak fqtése), becslések szerint a hazai hévízkészlet kb. 39%-a a régióban található. HozzávetQlegesen 180 termálkút üzemel Csongrád megyében, 17 Bács-Kiskun megyében és 70-nél is több Békés megyében. A kutak általában 50-70 m3/óra kapacitással rendelkeznek. Területileg a régió Tiszától keletre esQ részén kedvezQbbek a termálvizes adottságok (melegebb, bQvebb vízhozamú rétegek). A régió ásványi nyersanyagai között említésre érdemes még a jelentQs mennyiségq folyami homok, valamint az ipari célokra jól hasznosítható agyagféleségek (téglagyártás, fazekas ipar).
A régió földterületének nagy része mezQgazdasági hasznosításra alkalmas, területének 71%-a mezQgazdasági terület. Nemzetközileg is jelentQs természeti értékek és védett területek találhatók a régióban: három nemzeti park (Körös-Maros NP, Kiskunsági NP, Duna-Dráva NP), melyek területe az összes hazai NP területének 21 %-át adják, és több országos jelentQségq védett terület (a tájvédelmi körzetek 8, a természetvédelmi területek 13 %-a a régióban található).
Alföldi jellegzetesség, az egymás szomszédságában fekvQ, fontosabb közlekedési artériára felfqzQdQ, többnyire tradicionális városok által kirajzolt viszonylag fejlett, urbanizált tengelyek megléte (ilyennek tekinthetQ a régiót északon övezQ GyomaendrQd Szarvas Szentes-Csongrád Kiskunfélegyháza Kecskemét Lajosmizse, továbbá a Szeged HódmezQvásárhely Orosháza Békéscsaba Gyula sáv). A régió Duna menti, néhány várost, de nagyobbrészt falusi településeket magában foglaló nyugati pereme, melyre a viszonylagos stabilitás és az átlagosnál kedvezQbb helyzet a jellemzQ, szintén jellegzetesség. A települések 42%-át kitevQ, regionális viszonylatban társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott települések között a falvak és a városok egyaránt megtalálhatók. Nagy problémát jelent, hogy a városoktól távolabbi tanyás települések, a Kalocsa környéki aprófalvak, s különösen Bács-Kiskun, illetve Békés megye határ menti kistérségeinek döntQ hányadában az évtizedek óta tartó lassú demográfiai erózió napjainkban is tart.
A rurális települések csoportjában kiemelendQek a Dél-Alföld településhálózatának leginkább karakterisztikus vonást adó, egyre nagyobb mértékben differenciálódó tanyák, amelyek szerves részét képezik számos falunak, de városnak is, s azoktól elválasztva semmiképp sem fejleszthetQk.
(A régió jövQképét, átfogó és területi céljait megalapozó SWOT elemzés a függelékben található.)
A régió jövQképe

A régió közös érdekeken alapuló együttmqködési hálózatok kialakításával, a természeti értékek és a határmenti helyzetbQl adódó elQnyök tudatos kihasználásával megalapozza a szilárd, versenyképes gazdaság alapjait, színvonalas életkörnyezet és életlehetQség biztosításával.

A régió átfogó céljai

1. Regionális versenyképesség

A régió közelítése a potenciális (fejlett és feltörekvQ) piacokhoz
Szeged, mint régióközpont komplex fejlesztése, közlekedési csomópontok kialakítása, a helyi és helyközi tömegközlekedés feltételeinek javítása, a logisztikai és pénzügyi szolgáltatások fejlesztése, az intelligens egyetem és a konferenciaturizmus feltételeinek megteremtése.
A régión belüli fejlQdési pólusok (megyeszékhelyek) mqszaki infrastrukturális feltételeinek fejlesztése, városközpontok rehabilitációja, gyorsforgalmi úthálózat  Szeged-Békéscsaba, Kecskemét-Békéscsaba  , összekötQ utak és regionális repülQterek  Szeged, Békéscsaba.
Logisztikai központok fejlesztése a nemzetközi közlekedési korridorokhoz kapcsolódóan (pl. Békéscsaba, Baja, Szeged)
Az e-közigazgatás és információs társadalom infrastrukturális feltételeinek megteremtése az egész régióban.
A régió határ menti fekvésébQl adódó elQnyeinek kihasználása gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi, kulturális és innovációs téren.

Bio- és egészségipari kutatások
Kutatóhelyek, szellemi potenciál, valamint pénzügyi források biztosítása, hogy a Dél-alföldi régió nemzetközileg is elismert helyet foglaljon el a biotechnológia és a kapcsolódó élettudományok területén.
A dél-alföldi biotechnológiai kutatások felfuttatása, a szegedi Biopolisz kezdeményezés nemzetközi hálózatba történQ bekapcsolása ( vállalkozó egyetem ) és tudományos parkok, inkubátorházak feltételeinek kialakítása.
A régió további szellemi központjainak (Kecskemét, Szentes, Szarvas) gazdasági hasznosításra alkalmas kutatási eredményeinek alkalmazása, melynek hatásaként a bio- és egészségipari világcégek letelepedhetnek a régióban.

Gazdasági szerkezetváltás
A régió kiemelt prioritása a kedvezQ adottságú mezQgazdaság versenyképessé tétele, leginkább a termékstruktúra diverzifikálásával, környezetbarát termelési technológiák alkalmazásával.
KedvezQ feltételek a bio- és ökokertészet meghonosításához és a bio élelmiszerek elQállításához. A bio-agrárgazdaság fejlesztésével a biztonságos, egészséges élelmiszer elQállítás és feldolgozás megvalósítása.
Elengedhetetlen az élelmiszeriparban a termelQi, értékesítési hálózatok kialakítása, a termelQi érdekeltségq feldolgozóüzemek létrehozása, fejlesztése, az agrárgazdaságot bemutató kommunikáció, marketing tevékenység ösztönzése.
A jövQbe mutató gazdasági szerkezetváltáshoz modern üzleti szolgáltatások és info-kommunikációs hátterük kialakítása, valamint a kapcsolódó K+F megerQsítése szükséges, hangsúlyos az ipari telephelyek létrehozása, illetve az átképzés fontossága.
Gépipari tevékenység erQsítése beruházások ösztönzésével, befektetQket keresQ tevékenység beindításával és a beszállítói hálózatok erQsítésével.

Egészségipari szolgáltatások fejlesztése
Gyógyturizmushoz köthetQ üzleti alapú egészségügyi szolgáltatások minQségi fejlesztése, a kórházak és a klinikák bevonása a minQségi gyógyturizmusba, az egészségturizmust megfelelQ színvonalon kiszolgálni képes állami, önkormányzati egészségügyi fejlesztések megcélzásával fQként Békés és Csongrád megyék területén.
Az üzleti alapú gyógyászati ellátások fejlesztése, gyógyvizek minQsítése, gyógyászati és rehabilitációs központok fejlesztése, az egyes fejlesztésekhez kapcsolódó marketing eszközök támogatása, egészségturizmushoz tartozó szakemberképzés és szálláshelybQvítés.
A régió fürdQfejlesztési programjának folytatása a meglévQ fürdQhelyekhez kapcsolódóan, új szabadidQ központok kialakítása, a tömegsport céljaira szolgáló létesítmények létrehozása, a meglevQk felújítása, lovas-, kerékpár-, vízi-, öko-, és falusi turizmus feltételeinek kialakításával.

2. A vidékfejlesztés térségeinek felzárkóztatása
A gazdasági-társadalmi dinamizálás érdekében kistermelQi hálózatok kialakítása szükséges, különösen a helyi hungarikumok és a kiemelten fontos termékek elQállítása terén, támogatva termelQi érdekeltségq feldolgozó üzemek létrehozását.
Termékfejlesztés megvalósítása az élelmiszeriparral és a gyógyszeriparral összefogva, amelynek eredményeként gyógy-élelmiszerek, gyógyhatású készítmények kerülhetnek a piacra.
Kézmqves szakmák képzése és a kézmqves termékpaletta fejlesztése, amelyek piackutatását, marketingjét és értékesítését komplex rendszerbe foglalva szükséges megoldani.
Szociális helyzet javítása a szolgáltatások színvonalának növelésével és az infrastrukturális fejlesztésekkel, az ehhez kapcsolódó szociális intézmények környezeti és kommunikációs akadálymentesítése.

3. Fenntartható fejlQdés, örökségvédelem
A regionális, helyi identitás erQsítése a közkultúra intézményeinek infrastrukturális fejlesztése, a mezQvárosok, elmaradott kistérségek leromlott városközpontjainak rehabilitációja, a kulturális értékek és népi hagyományok védelme.
A természeti értékek védelme környezetbarát energiahasznosítással, környezetbarát közlekedéssel és környezetbarát technológiák alkalmazásával (biomassza, termálvíz, napenergia hasznosítás mértékének drasztikus növelése), mely megoldást jelent a mezQgazdaság válsághelyzetére, jelentQsen bQvíti a foglalkoztatást, javítja a vidéki térségekben élQk helyben maradását.
ÉlhetQ környezet kialakítása a periférikus, félperiférikus helyzetben lévQ térségek (pl. határ menti kistérségek, Bács-Kiskun megye belsQ területei, tanyás térségek) elérhetQségének javításával. A Duna átjárhatóságának biztosítása hídépítéssel, a hajózhatóság javítása, kikötQfejlesztés. Az ivóvíz, szennyvíz és a hulladékgazdálkodás problematikájának megoldása kiemelt figyelemmel a Homokhátság és a Tisza és a Duna menti területek esetében, valamint az árvízvédelem és ártéri gazdálkodás feltételeinek megteremtése.

A régió területi céljai

Országos és regionális növekedési pólusok
Szeged esetében egy nemzetközileg is versenyképes (határon átnyúló vonzáskörzettel rendelkezQ) régióközpont kialakítása, mely képes bekapcsolódni az európai regionális centrumok hálózatába, képes az innováció fogadására és terjesztésére, valamint a régióközpont funkció hatékony betöltésére.
A dinamikusan fejlQdQ Kecskemét, valamint Békéscsaba, Békés, Gyula városcsoport fejlesztése, melyek képesek az innováció-vezérelt fejlQdésre. A fejlesztéseket követQen ezeknek a területeknek elérhetQsége javul, a városok logisztikai hálózatba szervezQdése megoldott, rendelkeznek repterekkel és fejlett info-kommunikációs hálózatokkal. A gépipar fejlett, a piaci lehetQségek jobb kiaknázása érdekében a gazdasági szereplQk hálózatba szervezQdve együttmqködnek.

Karakterisztikus fejlQdési potenciállal rendelkezQ térségek
A régió közepesen fejlett térségei tartoznak ebbe a csoportba, melyeknek specifikus adottsága többnyire az agrár szerkezetátalakításhoz köthetQ, lehetQvé téve a különleges és integrált beavatkozások tervezését. Feladatuk felzárkózni a regionális növekedési zónák mellé.
A turizmuson keresztül várható gazdasági fellendülés a régió számos településének esetében, Gyula, Szarvas, valamint a Duna- és Tisza-mente.
Az élelmiszergyártásra épülQ ipar megtalálható Kiskunfélegyháza, Orosháza, Békéscsaba, Kalocsa, Szentes, HódmezQvásárhely esetében.
A régióközpont szellemi potenciáljának kiegészítQjeként felsQfokú képzési központok mqködnek HódmezQvásárhelyen, Szarvason, Békéscsabán, Baján, Kecskeméten és Kalocsán.
A földrajzi fekvés kapcsán a határ menti, logisztikai és közlekedési szerepkörbQl adódó potenciális felzárkózási lehetQség áll fenn Baja, Makó, Battonya, Gyula esetében.

Tanyás térségek
A Dél-Alföld jellegzetes településtípusa, amely legnagyobb sqrqségben a Kecskemét-Szeged vonaltól nyugatra található. Legfontosabb feladat, a halmozottan hátrányos helyzet enyhítése ezekben a térségekben.
A krízis-intervenció és a tanyagondnoki rendszer továbbfejlesztésének eredményeként a tanyasi területek szociális és egészségügyi ellátása javul. ElérhetQvé válnak a szolgáltatások. A települések figyelmet fordítanak a környezet- és természetvédelemre, megvalósul a Homokhátság rehabilitációja és a Tisza-térség fenntartható felzárkóztatása.
A hagyományos növénytermelést és a külterjes állattartást fejlesztik az ehhez kapcsolódó kézmqves szakmákkal. Piackutatásra alapozva egységes arculattal, rendszerbe foglalva fejlesztik a kézmqves termékeket, melyek marketingje és értékesítése magas színvonalú. Kialakulnak a feltételei a vidéki és aktív turizmusnak.

Határ menti területek
ElsQdleges cél a negatív társadalmi és gazdasági folyamatok megállítása, a népességmegtartó képesség növelése.

Ezek a települések figyelmet fordítanak a környezet- és természetvédelemre, melynek hatásaként a környezetvédelmi szempontú energiafelhasználás elterjed, s ennek szellemében figyelmet fordítanak a megújuló energián alapuló fqtéskorszerqsítésre, az energiafelhasználás szerkezetének javítására, támogatják a mezQgazdasági termékek energetikai célú feldolgozói rendszer kiépítését, elterjed a biogáz elQállítás és felhasználás.
A régió szempontjából nem elhanyagolható a keleti és déli szomszédos országok, mint potenciális piac adta lehetQségek kihasználása. A régiónak érdeke a határ menti adottságok magasabb fokú kihasználása gazdasági, társadalmi, kulturális és innovációs téren a kapcsolatok erQsítésével, hálózatok kialakításával.

















Függelék


1. számú függelék
Helyzetértékelés


1. Az 1998-ban elfogadott OTK érvényesülése

Az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció a rendszerváltozás után az elsQ olyan átfogó területfejlesztési dokumentum volt, amely deklarált céljaiból adódóan sok vonatkozásban az ágazati és megyei, regionális fejlesztéspolitikai tervek és programok tartalmát is orientálta. Fontos érdeme volt, hogy a szqkebb értelemben vett területfejlesztésen túl horizontális elven a különbözQ ágazatok fejlesztéspolitikájának területi koordinációját is célul tqzte ki, bár e célt érvényesíteni csak mérsékelten tudta.
Az OTK az alapvetQ kereteket lefektetQ Területfejlesztési törvény elQírása alapján készült el. A törvény rendelkezett az OTK hatévenkénti felülvizsgálatáról is. Ennek megfelelQen 2004. évben indult meg az OTK felülvizsgálata. A felülvizsgálat a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika érvényesülésérQl szóló -2004. évben készült- Országgyqlési Jelentés vizsgálati eredményeinek és az ágazatoktól kapott információk, valamint az ágazati szakpolitikák értékelésének felhasználásával készült. A vizsgálat az elsQ Jelentés utáni rövid idQszak, 1998 2002 közötti négy év területi folyamatait tekinti át. A Jelentés és a Felülvizsgálat alapján készült a megújított OTK Helyzetértékelése is.
Az OTK OGY. határozatában számtalan cél, prioritás, irányelv és feladat került kijelölésre, melyek döntQ többsége egy EU-konform területfejlesztési rendszer kialakítását, a területi feszültségek kezelését szolgáló elem volt.
Az 1998-ban elfogadott dokumentum mqfaji hiányosságai, az azóta eltelt idQszak tapasztalatai és a megváltozott feltételek egy új területpolitikai irány, egy új koncepció megalkotásának szükségességét indokolják.
Az OTK legfontosabb átfogó célja volt a területi egyenlQtlenségek mérséklése. A célt szolgáló intézkedések a piaci alapú, az egyenlQtlenségeket fokozó folyamatokat csak mérsékelni tudták, megállítani nem.
A fQváros túlzott dominanciája évtizedek óta az egyik legnagyobb és egyre fokozódó térszerkezeti aránytalanság. Ennek megfelelQen a Budapest központú térszerkezet oldásának célkitqzése az elQzQ OTK készítésekor teljes mértékben aktuális volt.
A Budapest-központúság mérsékelten bár, de tovább erQsödött, ám a fQváros mellett annak szqkebb és tágabb agglomerációja is dinamikus növekedésnek indult. Nem sikerült mérsékelni a fQváros túlsúlyát az ország életében, domináns szerepe a gazdaság, a társadalom és az igazgatás több területén továbbra is fennmaradt. Szerény mértékben, de megindult egy folyamat, melynek hatásaként csökkent a fQváros súlya az adóköteles jövedelmek terén, és a kutatás-fejlesztés egyes szegmenseiben, a beruházások, a külföldi jegyzett tQke, valamint a K+F létszám nagysága is az elmúlt négy évben a vidék javára tolódtak el. Tovább erQsödött viszont a fQváros részaránya a megtermelt GDP, a felsQoktatásban tanulók száma, a beszedett társasági adó, a pénzügyi szektor, valamint a K+F ráfordítások tekintetében.
Az elQzQ OTK bár figyelmet fordított az innováció térbeli terjedésének elQsegítésére, mint átfogó célra, azonban nem adott iránymutatást ennek pontos tartalmára, érvényesítésének lehetQségeire, sQt a cél egyértelmq értelmezésére sem. Viszonylag kevés támogatási forrás szolgálta ezt a célt, ezek területi összehangolására úgyszintén nem került sor. Eredményként elmondható ugyanakkor, hogy mind a felsQoktatási intézmények, centrumok, mind a termelQi szféra felismerte az információs-kommunikációs technológiák (IKT) jelentQségét. Nem jött létre ugyanakkor egységes kormányzati stratégia arra nézve, hogy a szellemi központok hogyan transzferálják a tudást és a technológiát a termelési területekre, milyen intézményrendszer kiépítése szükséges a hatékony kapcsolattartásra.
Az állandóan megújuló, innovatív környezet megteremtése az ország egész területén továbbra is fontos cél kell, hogy legyen. A területfejlesztési politika szempontjából kiemelt, hogy az innováció terjedése ne álljon meg bizonyos területi csomópontokban (Budapest, regionális központok, mqködQ tQke célpontjai), hanem közvetítQ, transzfer intézmények segítségével az ország egészében elterjedjen, így elQsegítve a kiegyensúlyozott területi fejlQdést.
Az OTK átfogó céljai közül a nemzetközi integráció elQsegítése terén a magyar területfejlesztési politika alakításában kiemelt szerepet kapott az elmúlt években az Európai Uniós tagságra való felkészülésbQl adódó követelmények teljesítése. A területfejlesztési gyakorlat mindennapi elemévé vált a csatlakozással összefüggQ teendQk ellátása. A területfejlesztési politika cél-, eszköz- és intézményrendszerének kialakítását egyre fokozottabban a Strukturális Alapok fogadásával összefüggQ feladatok és követelmények határozták meg. Az integrációra való felkészülés célja hazánk EU csatlakozásával teljesült.
Ebben a tekintetben ma a cél az EU regionális politikájával való minél erQsebb összhang megteremtése, a magyar érdekek határozottabb képviselete az EU fejlesztési célkitqzéseinek meghatározásánál, a közösségi források minél hatékonyabb felhasználása, valamint az európai gazdasági térbe való integrálódás elQnyeinek fokozása. Nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon a szomszédos régiókkal való térkapcsolatok erQsítése, különös tekintettel a magyar lakta területekre.
A Nemzeti Fejlesztési Terv készítése során nem vették kellQen figyelembe az Országos Területfejlesztési Koncepcióban foglaltakat, az ágazati tervezés és a régiókban folyó tervezési munkálatok nem az OTK sarokpontjaihoz igazodtak. Az OTK mellett az ország fejlesztéspolitikáit összefogó Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció és az Európa Terv készítésével elkezdQdött a következQ programozási idQszakra való felkészülés. A megújított OTK, amennyiben készítése az Európa Terv készítésével kellQen összehangoltan valósul meg, olyan alapdokumentum lehet, mely a területi szempontok érvényesítésének alapvetQ, s a korábbinál hatékonyabb keretet adhat.
1998-hoz képest ma lényegesen összetettebbek a tervezés keretfeltételei, hiszen hazánk már tagja az Európai Uniónak. EbbQl adódóan a hazai területfejlesztési politikának törekednie kell arra, hogy a lehetQ legjobban kihasználja a tagságból adódó lehetQségeket, ugyanakkor a közösség egyenjogú tagjaként nagyobb hangsúlyt kaphat a nemzeti érdekek érvényesítése. Eközben azonban az alapvetQ viszonyítási pontot jelentQ európai uniós regionális politika is átalakulóban van. Még mindig bizonytalan, hogy egyrészrQl a hatékonyság, másrészrQl az újonnan csatlakozó országok felzárkóztatási követelménye, a nagyobb fokú kohézió, hogyan változtatja meg 2007 után a Közösség regionális politikájának célkitqzéseit, eszközeit.


2. Hazai térszerkezeti adottságok, területi folyamatok

Településrendszer

Az ország településrendszere térségenként határozottan eltérQ karaktert mutat. Magyarországon az ország 93.030 km2-nyi területén 2004-ben 3145 település volt. A markáns településszerkezeti eltérés részben a természeti környezet változatosságával magyarázható (a magasabb településsqrqség a tagoltabb domb-, és hegyvidéki területeinket jellemzi), részben pedig településtörténeti okai vannak (a török hódoltság után az Alföldön nem regenerálódott a korábbi faluállomány, hanem helyette mezQvárosi  tanyás településrendszer alakult ki).
A magyar településhálózat jellegzetes és problémás elemei az aprófalvak (1027 település lakosságszáma nem éri el az 500 fQt), melyek elsQsorban a Nyugat- és Dél-Dunántúlra, továbbá az Észak-magyarországi régió hegyvidéki területeire jellemzQk. E települések infrastruktúrája fejletlen (gyakorta rossz elérhetQség, a helyi szolgáltatások színvonala alacsony stb.) és a szqkös helyi munkalehetQségek miatt az  átlagosnál csekélyebb arányú  aktív népesség ingázásra kényszerül. MindezekbQl adódóan az aprófalvak népességmegtartó ereje alacsony, a demográfiai erózió erQteljesen érvényesül. Ez térségi hátrányokkal is párosulhat: határmentiség és a városi funkciókat ellátó központok hiánya.
Az ország 3145 településébQl, 2004 végén 274 volt városi jogállású, a városlakók aránya így elérte a 74,9 %-ot. Az elmúlt idQszak nagyarányú növekedésének oka, hogy a várossá nyilvánítás folyamatának (már 1985-tQl felgyorsuló) üteme nem mérséklQdött a rendszerváltozást követQen sem: 1990 óta 109 település kapott városi rangot. Bár városhiányos térség alig van az országban, ugyanakkor több város  különösen a legfiatalabbak  nagyságukból, funkcióikból eredQen nem képesek térségszervezQ feladatokat ellátni, infrastruktúrájuk pedig elmarad a városoknál elvárható szinttQl.
A városállomány fQ problémája a fQváros egyeduralma: hazánkban hiányzik a valódi nagyvárosok (500-800 ezer fQ) szintje. A 100 000 fQnél népesebb nyolc regionális központ szerény ellensúly, akárcsak az erQs középvárosi hálózat (a népesség közel ötöde a 10 000-50 000 fQs városok lakója). Az alföldi területek jelentQs kis- és középvárosi hálózattal rendelkeznek, a Közép- és Nyugat-Dunántúli régiók szám szerint kevesebb középvárossal rendelkeznek.
A programozás tárgyául szolgáló vidékinek minQsülQ térségek hivatalos lehatárolását az Európai Unió nemzeti szintre utalta. Az OECD besorolása szerint a 120fQ/km2 alatti népsqrqségq települések számítanak vidékinek, és vidéki egy térség, ha a vidéki településeken élQk aránya meghaladja az 50%-ot. Magyarország településeinek döntQ többsége eszerint vidéki jellegq, így az ország területébQl európai összehasonlításban kimagasló aránnyal részesedik a vidéki térség: 61,5% (EU átlag: 47%), ahol a népesség 30%-a él. Magyarországon a vidékfejlesztési gyakorlat a vidéki térségeket településszinten határozza meg. A meghatározás szerint a vidéki települések demográfiailag kedvezQtlen helyzetben vannak (népességük elöregedQ és a tartós elvándorlás jellemzi Qket), fejlQdésükben és gazdaságukban átlagosak vagy elmaradottak, infrastruktúrájuk szegényes. A mutatók és a népsqrqség összevetésbQl tudjuk, hogy a vidékiséget Magyarországon jól jellemzi a 120 fQ/km2-s népsqrqség. Ezt a kategóriát használja a 2007-ig tartó tervezési idQszakra szóló AVOP (Agár és Vidékfejlesztési Operatív program) is. E kategória szerint az ország területének 87, népességének 47 százaléka él a vidéki településeken.
Budapest és  a szuburbanizáció miatt  vonzáskörzete az ország népességének legfQbb koncentráló helye. A fQváros európai összehasonlításban nézve társadalmi, gazdasági túlsúllyal küzd, aminek történelmi, földrajzi okai vannak, többek között Budapest többszörös centrumként funkcionál, mivel központja az agglomerációjának, a Közép-Magyarországi régiónak, az országnak és több tekintetben az egész Kárpát-medencének. Budapest funkciói, szolgáltatásai alapján az ország egyetlen nemzetközi városa , és bár versenyképessége az elmúlt években némileg csökkent, európai léptékben is elismert szereplQ.
Dinamikus tengelyként jellemezhetQ a Budapest-Balaton, illetve Budapest-Bécs tengely menti térségek, és összefüggQen fejlett térséget alkot az osztrák határ menti övezet. Az ország többi térségében ugyanakkor csak egy-egy regionális központ (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs), illetve megyeszékhelyek emelkednek ki fejlettségükkel a környezetükbQl. Az alacsony versenyképességq, társadalmilag erodálódó települések (zömmel, de nem kizárólagosan), aprófalvak, az ország északkeleti, délnyugati területein alkotnak összefüggQ térségeket, közös jellemzQjük továbbá a határmentiség, és a valódi városi funkciót ellátó központok hiánya.

ÁtértékelQdQ természeti- táji térstruktúra

A természeti erQforrások és ezek megítélése átalakulóban van: felértékelQdtek a tájak nem materiális erQforrásai, melyek turisztikai, rekreációs, ökológiai és lakókörnyezeti szempontból kapnak mind nagyobb jelentQséget.
A hazai megítélésben legtöbbre tartott táji értékek (domborzat, az alárendeltebb területhasználati formák  erdQk, szQlQk- nagy aránya, vízpartok, vízfolyások) jelentQsebb része a hegy- és dombvidéki területeinken lelhetQk fel, ugyanakkor európai viszonylatban a hazai alföldi területek is sok kuriózumot hordoznak.
Hazánk legnagyobb területét alföldi tájak foglalják, el, melyek Európa e részén gyakran különleges ökoszisztémák, és tájhasználat kialakulásához adtak terepet. Az alföldi, folyó-menti térségek, egykori, nyomokban fennmaradt réti árterekre, ártéri gazdálkodásra épülQ ökoszisztémái és kultúrái nemzetközileg is kiemelt értékek, csakúgy, mint a szárazabb, vizekkel kevésbé átjárt, esetleg homokbuckás területek. Emellett megtalálhatók hazánkban a dombsági, alacsony középhegységi területek is, melyek természeti és kulturális értékei szintén meghatározók. E tájak a nemzetközi szinten is elismert szQlQ és gyümölcskultúra hordozói. A magasabb középhegységi, a Kárpátok és az Alpok láncaihoz csatlakozó hegyvidékeink ugyan nemzetközi összehasonlításban igazi kuriózumként nem szolgálnak, a hazai közönség számára azonban egyedülálló értékek.
Területi megoszlásban Nyugat-Magyarországon a dombsági tájak dominálnak, mellettük a Kisalföld nagyobbrészt mezQgazdaságilag hasznosított, de árterekben, vizes élQhelyekben (FertQ-tó, Szigetköz) is gazdag síkja terül el. A Közép- és a Dél-Dunántúl jelentQs részét dombsági, középhegységi területek borítják, nagyobb törést a két régió határán elterülQ, pártalan értékq Balaton medencéje, és a keleti végen az Alföld felé átmenetet képezQ termékeny MezQföld jelent. A döntQen hegyvidéki jellegq Észak-Magyarország csak kisebb medencékkel, folyóvölgyekkel tagolt, a vonulatok a hazánkat övezQ Kárpátok számos jegyét hordozzák. Az Észak-Alföld vizes élQhelyekkel, értékes talajú löszös síkságokkal, valamint szikesekkel, a Dél-Alföld ezek mellett a homokos, buckás területekkel rendelkezQ tájtípusokkal jellemezhetQ. A Közép-Magyarországi Régió területén a szomszéd térségek tájainak nyúlványai (síkság, domb- és hegyvidék) fedezhetQk fel, a térség egyedi karakterét adja, hogy a fQvárosi agglomeráció kiépülésével, bQvülésével jelentQs területeken számolták fel a természet közeli állapotokat.
Az értékrend változásával párhuzamosan a hangsúlyosabbá vált táji értékek védelme kialakult a fenntarthatóság gondolatköre, megkövetelve a területi rendszerekbe a környezeti feltételeikkel legteljesebb mértékig harmonizáló beavatkozásokat. Ezt tükrözi a környezeti politika fejlQdése, a védett területek számának emelkedése, de a hagyományos természet- és környezetvédelmen túlmutató, komplexebb táji-területi szemléletq kezelés egyelQre gyakorta háttérbe szorul.
A megváltozó értékrend rávilágított az e téren mutatkozó hiányosságokra is, melyek fQleg környezeti-tájhasználati konfliktusokban öltenek testet. Ezek elsQsorban a területi rendszer harmóniájának hiányából, azaz a gazdaságnak a környezet teherbíró-képességét meghaladó módon történQ fejlesztéseibQl, valamint a hazai természeti-környezeti rendszernek a medence-helyzetbQl adódó sérülékeny, külsQ hatásoknak kitett jellegébQl adódnak. Többféle tájhasználati konfliktus sorolható fel, ilyenek például a felszíni mqvelésq bányák, illetve meddQhányók táj és tájkép romboló hatása, a felszínalatti vizek pazarló használata miatt a vízhálózat szegényedése, a korábbi nehézipari térségek kiterjedt barnamezQinek szennyezettsége, a nem szakszerq erdQmqvelés hiánya miatt kialakuló tájsebek és pusztító vízelöntések. Egyedi problémakör mind az árvizek, mind a határon túli bánya- és ipari területekrQl származó szennyezések végett a Tisza és mellékfolyóinak ügye, a táji-környezeti értékeit, attraktivitását egyes elemeiben elvesztQ, gazdasági-idegenforgalmi szerkezetében átalakult Balatoni üdülQkörzet esete, vagy a spontán fejlQdések eredményeképp egyre nagyobb környezeti terhelést okozó fQvárosi agglomeráció problémája. Az érintett területek társadalmi, gazdasági súlyukból adódóan az egész hazai térszerkezetre befolyással bírhatnak.

A gazdasági térszerkezet alakulása

Magyarországon a társadalmi-gazdasági fejlettség területi képe az 1990-es évek közepérQl az ezredfordulóra alig módosult, de 2000 után egyes, a területi különbségekre ható folyamatok megindultak. A gazdaság területi szerkezetében azonban kiegyenlítQ és a különbségeket növelQ folyamatok egyaránt zajlottak, és az állami beavatkozások az egyenlQtlenségeket fokozó folyamatokat csak mérsékelni tudták, megállítani nem
Az ország központi térségének súlya tovább nQtt. E mögött Budapest gazdasági súlyának a  legfontosabb gazdasági mutatókban mérhetQ  mérsékelt erQsödése és a fQváros tágabb környezetének dinamikus fejlQdése áll. A másik oldalt, a területi kiegyenlítQdést azonban nem a fejletlen területek fokozatos felzárkózása eredményezte, hanem a fejlett térségek, piaci folyamatokból adódó visszaesése.
Az ország gazdasági térszerkezetét leginkább az óramutató járásával ellentétes fejlettségi spirál jellemzi. A legfejlettebb közép magyarországi régiót a fejlett északnyugati régiók (Nyugat-, Közép-Dunántúl), majd a meglehetQsen egységes két déli régió (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld) követi, és a sort a legfejletlenebb északkelet Magyarország (Észak-Alföld, Észak-Magyarország) zárja.

Az idQszak során átlag felett fejlQdQ de már korábban is fejlett kistérségek Budapest tágabb környezetében találhatók. A Nyugat-Dunántúlon és Közép-Dunántúlon a fejlett kistérségek pozícióját többségében stagnálás, míg a közepesen fejlettekét (Csornai, Téti, Pannonhalmai, Oroszlányi, Zirci, Zalaszentgróti, Vasvári, Sümegi, Priszentpéteri, Lenti, Abai kistérség) gyors növekedés jellemzi, amely az észak-nyugati országrész homogenizálódását eredményezi. A középmezQnybQl történQ felzárkózási dinamika jellemzi a fQváros dinamizáló pólusához keletrQl kapcsolódó térségcsoportot (Nagykátai, Hatvani, Jászberényi, Pásztói kistérségek) is.
A legfejletlenebb kistérségek kevesebb, mint fele kezdett el felzárkózni, nagyobb hányadának fejlQdési üteme messze átlag alatti, esetenként abszolút értelemben is visszaesQ, s ez további leszakadásukhoz vezet. A leszakadó térségek az északkeleti országrészben és különösen a Dél- Dunántúlon koncentrálódnak.
A gazdasági növekedés súlypontja nyugatról határozottan a fQvárosi centrumhoz közelebb tolódott. A gazdaság belsQ mozgását jelzQ vállalkozói beruházások egyértelmqen az ország északnyugati fejlett nagytérségét (Közép- és Nyugat-Dunántúlt, és Közép-Magyarországot) részesítették elQnyben, amely ezen országrészek további fejlettségi elszakadását vetíti elQre.
A külföldi tQke területi eloszlásában már korábban fennálló nagy különbségek a kedvezQ jelek ellenére, tovább nQttek. A külföldi tQke elsQdleges célpontját képezQ térségek (pl. GyQri kistérség, Budapest) tQkeállománya 1998 óta stagnáló ill. csökkenQ tendenciát mutat, miközben új célterületek (pl. Rétsági kistérség) is megjelentek, azonban a külföldi tQkével nem, vagy alig rendelkezQ térségek többsége nem tudott változtatni helyzetén.
Területi kiegyenlítQdést mutat a vállalkozási aktivitás alakulása, a korábban legalacsonyabb aktivitást mutató, fQként periférikus térségekben nQtt az ezer lakosra jutó vállalkozások száma. A gazdasági szervezetrendszer minQségi továbbfejlQdése azonban továbbra is a fejlettebb térségeket jellemzi. A gazdasági szereplQk dualitása vált jellemezQvé. Vas megyétQl Békés megyéig vezetQ lejtQ-vonalon azt tapasztaljuk, hogy a nagyvállalkozásokhoz nem kapcsolódik elegendQ kis és közepes vállalkozás.
A mezQgazdaság  annak ellenére, hogy nemzetgazdasági súlya szinte folyamatosan csökkent  más nemzetgazdasági ágak jelenléte híján továbbra is jelentQs szerepet játszik a kedvezQ agráradottságokkal rendelkezQ síksági területek mellett a periferikus helyzetq és elmaradott, sok esetben aprófalvas településszerkezetq, dombsági, hegyvidéki térségek gazdasági életében.
A leginkább agrárdominanciájú mezQgazdasági vidékfejlesztési térségekben az 1998-2002 közötti idQszak piaci folyamatainak és állami támogatáspolitikájának hatására nem változott érdemben a társadalmi-gazdasági fejlettség. Az ország rurális térségeiben nagy hangsúlyt kell fektetni a gazdaság több lábra állítására, a helyi adottságokra épülQ turizmus, rekreáció, feldolgozóipar megtelepítésére, valamint e térségek ökológiai funkcióinak fejlesztésére.
A mezQgazdasági vidékfejlesztési térségei mellett, a fQbb gazdasági és társadalmi folyamatok alapján a vidéki települések  a vidékfejlesztési politika meghatározásai szerinti  területileg nagyon kiterjedt halmazából kiemelhetQk további sajátos vidéki problématérségek. Ezeket alkotják a nagyváros tágabb vonzáskörzetéhez tartozó települések, az aprófalvas települések, a periférikus helyzetq települések, a vidéki üdülQövezetek, a tanyás térségek, a szociális és etnikai szegregációval sújtott térségek. Egyes típusok, országos jelentQségq gazdasági-társadalmi erQvonalak által nyújtott háttérrel nemzeti szinten jelentQs problématérségekbe rendezQdnek (pl. Balaton térsége, Tisza-völgy). Mások pedig kevésbé markáns területi jellegzetességük miatt a helyi adottságok függvényében szórtabban bukkannak fel.
Az ipari termelés és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatás területi szerkezete továbbra is rendkívül koncentrált, hiszen a termelési érték közel kétharmadát a Közép-Magyarországi, a Közép-Dunántúli és Nyugat-Dunántúli régióban állítják elQ. Az ipari szerkezetváltás legsúlyosabb helyzetben lévQ térségeiben az állam jelentQs forrásokat biztosított a környezeti károk elhárításához és a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítéséhez. A tQkebefektetések szempontjából lényeges nagytérségi elérhetQség infrastrukturális feltételei azonban e területeken  különösen a Dél-Dunántúlon  továbbra is hiányoznak.
A kedvezQ tendenciák ellenére a magyar turizmust továbbra is a nagy vendégforgalom és a szerény gazdasági hozam jellemzi. A turisztikai forgalom alakulásában két eltérQ területi tendencia figyelhetQ meg: a stagnáló külföldi vendégforgalom egyre nagyobb hányada koncentrálódik Budapestre, ugyanakkor a dinamikusan bQvülQ belföldi turizmus növekvQ arányban a vidéki területeket részesíti elQnyben. A vonzerQk kihasználtsága ugyanakkor elmarad a lehetQségektQl, melynek legfQbb oka, hogy hiányoznak a sokoldalú, minQségi hasznosítás alapfeltételei, nem kellQen kiaknázottak a vallás-, örökség-, termál-, öko-, bor-, egészség-, konferencia-, lovas- vadász-halász és erdQjáró turizmus lehetQségei. A magas költést lehetQvé tevQ, komplex és területileg összehangolt turisztikai termékcsomagok kínálata szqkös, az infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások színvonala alacsony, és hiány van a megfelelQ szakképzettséggel és nyelvtudással rendelkezQ munkaerQbQl is. Az elmúlt években  különösen a turisztikai támogatások elosztásánál érvényesülQ preferenciák hatására  jellemzQ turisztikai termékfejlesztések a turisztikai kínálat minden eddiginél jelentQsebb diverzifikációját segítették elQ, kedvezQ fordulatot mutatva az ún. komplex turisztikai szolgáltatások és kínálat felé.
Az országos szinten dinamikusan fejlQdQ szolgáltatói szektor a területi különbségek növekedéséhez járul hozzá, a pénzügyi szolgáltatások, informatikai vállalkozások esetében nem csökkent a Budapest-központúság, és tovább nQtt a nyugat-kelet különbség.
A gazdaságban Budapest dominanciája kismértékben tovább fokozódott (a nemzetközi turizmus is növekvQ mértékben koncentrálódik ide), viszont a legfejlettebb Fejér, Vas és GyQr-Moson-Sopron megyék gazdasági teljesítménye stagnált az elmúlt években. Komárom-Esztergom megye dinamikusan növekedésének köszönhetQen az ország elsQ megújulni képes hagyományos iparvidéke lett, és biztató jel, hogy a dunai szlovák határszakasz menti térség gazdaságilag dinamizálódott. Fokozódik viszont az elmaradott térségek (Dél-Dunántúl határmenti zónája; Salgótarján-Békéscsaba vonaltól északkeletre lévQ határmenti térségek és belsQ perifériák, valamint a kelet-nógrádi és nyugat-borsodi válságtérség) leszakadása. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a beruházások az ország fejlett észak-nyugati részén koncentrálódnak, ami a folyamat folytatódását vetítheti elQre. Ezen alig segít, hogy a hazai turizmus egyre nagyobb arányban irányul belföldre, és a gyakran elmaradott, rurális térségeket elQnyben részesítQ falusi turizmus szerepe felértékelQdik. A területi differenciálódást fékezi, hogy a jövedelempolitika pár éve kiegyenlítQ hatású, s az állami beruházások is fokozódó mértékben irányulnak a fejletlenebb megyékbe.

A társadalmi térszerkezet alakulása

A társadalmi térszerkezetet illetQen a korábbi egyenlQtlenségek tovább élnek, azzal, hogy több esetben is folytatódott a legrosszabb helyzetq térségek leszakadása. A javuló/magas társadalmi státuszú csoportba tartozó kistérségek a fQváros agglomerációjában, a Budapest-GyQr és Budapest-Balaton tengelyek mentén és az osztrák határ mellett találhatók. Az ország elmaradott térségeiben csak néhány megyeszékhely (Debrecen, Pécs, Szeged, Kecskemét, Szekszárd, Miskolc) és iparváros (pl. Dunaújváros,) tudta megQrizni magas társadalmi státuszát. A legkedvezQtlenebb helyzetq stagnáló, romló és alacsony státuszú kistérségek a Dél-Dunántúlon, Somogy és Baranya megyék határán, Kelet-Magyarországon a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól keletre alkotnak összefüggQ területet.
Népesedési szempontból az elmúlt idQszakot a népességfogyási tendencia folytatódása, annak területi kiterjedése, a termékenység tartósan alacsony szintje, a halálozási mutatók mérsékelt, de nem kielégítQ javulása, és a népesség romló korösszetétele jellemezte. A természetes fogyást a térségek közül a fQváros Pest megyén is túlnyúló agglomerációjában, a településkategóriák közül pedig a 2-10 ezres településeken tudta ellensúlyozni a bevándorlás annyira, hogy összességében nQtt a népességszám a négy év során.
ElQreszámítások szerint a következQ idQszakban folytatódik a népesség számának további csökkenése, a várható létszám 2021 elején 9 millió 764 ezer fQ lesz, azzal együtt, hogy a következQ idQszakban legkevesebb 220 ezer fQ nemzetközi vándorlási nyereség képzQdése várható. GyQr-Moson-Sopron, Pest megyék népessége növekszik, a legnagyobb csökkenést pedig Békés, Nógrád és Zala megyék valamint a fQváros fogja mutatni. Tovább folytatódik a népesség öregedése, 2021-re minden ötödik lakos 65 éves vagy idQsebb lesz.
Amíg  néhány kivétellel  a kisebbségi anyanyelvq népesség fogyása folyamatos, a magukat nem magyar nemzetiségqnek vallók száma nQ. A helyi és nemzetiségi identitást tartalommal megtöltQ tradicionális értékek továbbra is erodálódnak, miközben a globalizációban értékhordozó sokszínqség ösztönzi a többségtQl eltérQ önazonosságot. A 2001-es Népszámlálás alkalmával 314 ezren vallották magukat valamelyik nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozónak (a nem magyar anyanyelvqek száma ennél kevesebb, 135 ezer volt). A 62 ezer német fele Baranyában és Közép-Magyarországon, a 17 ezer szlovák fele Békésben és Közép-Magyarországon, a 16 ezres horvát közösség pedig ¾-ed részben a Nyugat-Dunántúlon és Baranya megyékben él. A hazai nemzetiségek településterülete hagyományosan vidéki térség, azonban ma már minden nemzetiségi csoport népességének jelentQs része él városokban, különösen a fQvárosban. Mindez gyengíti területi koncentrációjukat, egyúttal a hagyományokat és a helyi nemzetiségi identitást. Különösen igaz ez az elenyészQen kisszámú (pár ezer fQ) nemzetiségekre (lengyel, bolgár, ruszin, görög, ukrán, örmény).
A nemzetiséghez tartozást vallók legtöbbje cigány nemzetiségq. A Népszámláláskor 190 ezren vallották magukat ehhez a közösséghez tartozónak, de szakértQi becslések 500-600 ezerre teszik számukat, többségük az ország fejletlenebb észak-magyarországi, és dél-dunántúli régiókban él. Szociális körülményeiket, társadalmi-gazdasági helyzetük fQ jellemzQit tekintve a romák a társadalom leghátrányosabb helyzetq csoportját képviselik, munkalehetQséget nem biztosító falvakban, gyakran szegregált, hiányosan közmqvesített cigánytelepeken vagy rossz állapotban lévQ városi kolóniákban él.
A népesség egészségi állapota valamelyest javult ugyan, de a nQk és a férfiak életkilátásai egyaránt a legrosszabbak közé tartoznak az Európai Unióban. A legkedvezQbb helyzetben a gazdasági szempontból fejlett, és urbanizáltabb, fejlett egészségügyi infrastruktúrával rendelkezQ térségek vannak. Az egészségi mutatók pedig az elmaradott térségekben és a periférikus helyzetq, kisebb lélekszámú településekben a legrosszabbak, jelentQsen rontva az érintett térségek versenyképességét.
A hosszútávon változó iskolázottsági szint a két népszámlálás (1990-2001) közti látványos emelkedése mellett a fQváros-vidék különbség kis mértékben csökkent, de a vidéken belüli különbségek jelentQsek maradtak, egyre jobban felértékelQdik az informatikai ismeretek, fennáll a szegregálódás veszélye. A tudásbázist tekintve nagyon kedvezQtlen helyzetq kistérségek Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyékben elsQsorban az országhatár mentén képeznek összefüggQ területet. A K+F tevékenység tekintetében továbbra is jellemzQ Budapest dominanciája, bár kisebb mértékben néhány regionális szerepkörq nagyváros erQsödött, miközben a K+F intézményeket és a termelQ vállalkozásokat összekapcsoló, az adaptációt elQsegítQ transzfer intézményi struktúra még mindig hiányos és gyengén fejlett. Az egyetemi intézményes innovációs kapcsolatok hiánya a vállalkozások felé elsQsorban a régiókban érezteti hatását, bár az egyetemi integráció megvalósulása a problémák ellenére fontos lépés volt a regionális tudásközpontok kialakítása irányába. A tudás és technológia gyenge terjedésébQl következQen a jelentQsebb kutatóhelyek tudományos eredményei nem tudnak a régióban termék- és szolgáltatás-innovációkban megjelenni.

A hazai munkaerQpiac változatlan jellemzQje, hogy egyszerre van jelen az alacsony és javuló munkanélküliségi ráta, illetve az alacsony szintq foglalkoztatottság, és hogy a területi különbségek a régiók, megyék, kistérségek és településkategóriák szintjén egyaránt nQttek. A ráta a Dél-Dunántúl illetve Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék határmenti térségeiben két-háromszorosa az országos átlagnak. Ezekben a térségekben az alacsonyabb iskolai végzettség, míg a fejlettebb régiókban az életkor jelent nagyobb problémát az elhelyezkedni próbáló regisztrált munkanélküliek számára. A munkanélküliség szempontjából is különösen fontos a nemzetközi együttmqködés, a határszéli munkanélküliség ugyanis akár magasabb, akár alacsonyabb túloldali munkanélküliséggel párosul, mindkét esetben fel fog merülni a közös kezelés gondolata.
A kilencvenes évek növekvQ jövedelemkülönbségei után az évtized végén magas szinten stabilizálódtak a jövedelmi egyenlQtlenségek a térségek és a településkategóriák között egyaránt. Részben a jövedelmi, részben a demográfiai viszonyokkal összefüggésben, a kilencvenes években indult új szociális szolgáltatások, a falugondnoki hálózat és a szociális földprogram, az érintett települések és családok számát tekintve erQteljesen fejlQdtek.
A humán infrastruktúra területén az elQzQ OTK-ban megfogalmazott célok alapvetQen infrastruktúra mennyiségi fejlesztését irányozták elQ. Az alapellátás területén ezek a mutatók javultak is, köszönhetQen annak, hogy az önkormányzatok ilyen irányú fejlesztései jelentQs támogatásban részesültek. Ugyanakkor a jövQben hangsúlyosabban kell megjelennie az ellátás színvonalában meglévQ területi különbségek csökkentésének. Emellett figyelembe kell venni, hogy a demográfiai folyamatokból következQen, a különbözQ térségekben eltérQ mértékben változnak az igények egyes szolgáltatások iránt, az oktatás különbözQ szintjein vagy az egészségügyi, szociális ellátásban.
A társadalmi problémák közül a bqnözés területi koncentrációja továbbra is erQs, különösen a vagyon elleni bqncselekmények köthetQk a nagyvárosokhoz, üdülQkörzetekhez, általában a gazdaságilag fejlettebb, térségekhez. Ezzel ellentétben a személy elleni bqncselekmények gyakorisága a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekben magasabb, különösen Kelet-Magyarország és a Dél-Dunántúl határmenti térségeiben.
A lakásépítés 1999-es mélypontja után folyamatosan növekedik az épített lakások száma, lényeges differenciáló elemmé vált az adott térség agglomerációs jellege; a lakásépítések mind nagyobb hányada koncentrálódik Közép-Magyarországra, miközben Észak-Magyarország fokozatosan leszakadó régió lett.
A területi egyenlQtlenségeknek továbbra is meghatározó dimenziója az eltérQ népességq települések között meglévQ társadalmi-gazdasági különbségek. Különösen jelentQsek és tartósak az egyenlQtlenségek a gazdasági teljesítményt, a képzettségi viszonyokat, a munkanélküliséget, jövedelmi viszonyokat tekintve. Az utóbbi évtizedben fQként a legalsó településkategóriák, a kis- és aprófalvak státusa romlott nagymértékben, sQt, a demográfiai és társadalmi szempontból erodálódott települések ma már nem elszigetelten, pontszerqen jelennek meg, hanem egyre inkább összefüggQ övezeteket alkotnak. A településrendszer legdinamikusabb elemei az agglomerációs települések, ezt azonban a fQváros és a legnagyobb vidéki városok esetében a kiköltözés, bizonyos erQforrások kivonulása jellemzi, ami e városok egyes belsQ ipari- és lakóterületeinek lepusztulásához, az agglomerációs térségekben pedig környezeti konfliktusokhoz vezet. A valódi funkcióktól függetlenedQ várossá nyilvánítási gyakorlat is ellentmondásos. Ugyanakkor bizonyos lehetQségeket kínáló folyamatok is megindultak, pl. a kistelepülések jelentQs részének üdülési, rekreációs funkciókkal való gazdagodása, vagy a települési infrastruktúra terén történt egyértelmq felzárkózás. Más, fQként vidéki településekben vagy külterületi lakóhelyeken szociális és etnikai szegregációs folyamatok indultak el.
Az ország településhálózatának életminQség szempontjából meghatározó települési komfort szintje azonban az elmúlt idQszak kis mértékq emelkedése (települési infrastruktúra terén történt felzárkózás) mellett területileg meglehetQsen differenciált. A települési komfort szempontjából leginkább kedvezQtlen helyzetq térség az Észak-Alföld, illetve a Duna-Tisza köze, mivel itt magasabb a fejletlenebb komfortszintq városok (elsQsorban kisvárosok) aránya. Nyugat-, és Közép-Dunántúlon ugyanakkor, elsQsorban a fejlettebb városhálózatnak köszönhetQen, magas a települési komfort. A településrendszer harmonikussá tételével kapcsolatban semmiféle kormányzati, szakpolitikai stratégia nem született és a kevés, problémát közvetetten érintQ támogatási formán kívül eszközök sem álltak rendelkezésre a településrendszer gondjainak kezelésére.
A lassan változó, és ezért nehezebben befolyásolható társadalmi folyamatok közül a humán erQforrások területén a legnagyobb probléma a népességfogyás térbeli kiterjedése, a romló korszerkezet, változatlanul kedvezQtlen egészségi állapot, az elmaradott térségekbQl fokozódó elvándorlás. Az egyik legmeghatározóbb egyenlQtlenségi tényezQ, a foglalkoztatottság területén a különbségek növekedése folytatódott, és a jövedelmi egyenlQtlenségek magas szinten állandósultak. A humán infrastruktúra mennyiségi mutatói nem követik a társadalmi szolgáltatások iránti igények változását, továbbá jelentQs területi különbségek vannak nem csak a társadalmi szolgáltatások elérhetQsége, hanem annak színvonalában is. A társadalmi problémák részben az ország elmaradott, periférikus térségeiben, illetve a településrendszer legalsó szintjein koncentrálódnak.

A környezeti állapot és az infrastruktúra térszerkezetének alakulása

Az ország környezeti állapota az elmúlt években érezhetQen javult, egyrészt az államilag is támogatott környezetvédelmi intézkedéseknek és az infrastrukturális fejlesztéseknek, másrészt a szigorodó környezeti követelményrendszer hatásainak következtében, harmadrészt a tisztább termelési technológiák és rendszerek elterjedésének köszönhetQen.
Az ipari légszennyezQ anyagok kibocsátása jelentQsen csökkent, a levegQszennyezettség a nagyvárosokat és a fQbb közlekedési csomópontokat kivéve mérséklQdött. A felszíni vizek közül a nagyobb vízfolyások vízminQsége a legtöbb paramétert tekintve javult, vagy nem változott, a kisvízfolyásoké azonban nem javult, néhol romlott is. Míg a felszín alatti vizek minQségét egyre kevésbé fenyegetik az ipari, vagy mezQgazdasági eredetq szennyezések, addig a vizsgált idQszakban az évszázados vízállási rekordokat döntQ, gátakat átszakító tiszai és dunai árvizek a vízbázisokat és a fúrt kutak vízét is veszélyeztették. 1998 és 2002 között a belterületbe vonás, az útépítés és egyéb infrastrukturális beruházások növekvQ területigénye miatt 3%-kal csökkent az ország termQterülete és mezQgazdasági területe, 83%, illetve 48,5%-ra. A mqvelés alól kivett terület aránya 13,7%-ról 16,9%-ra nQtt. A szabad talajfelszín tartós befedettségének mértéke a közeljövQben várhatóan a jelenleginél markánsabb fog jelentkezni, ami a talaj víz- és szélerózió általi veszteségével együttesen a természetes talajkészlet mennyiségi csökkenését jelenti. A talajok minQségét befolyásoló antropogén hatások közül a szervestrágya-felhasználás, és a kijuttatott rovarölQ növényvédQ szerek mennyisége enyhén nQtt, az egyéb növényvédQ szerek és a mqtrágyák kibocsátása csökkent, ugyanakkor az öntözött területek aránya hosszú stagnálás után újra emelkedett.
A természetvédelemben tovább nQtt az országos jelentQségq védett természeti területek aránya (9,3%), amely azonban még elmarad az EU átlagától (11,2%). Egy új nemzeti parkot (Prségi), egy új tájvédelmi körzetet, valamint két új természetvédelmi területet alakítottak ki. Az elmúlt idQszakban lehatárolásra került a Nemzeti Ökológiai Hálózat, a Ramsari Egyezmény alá tartozó területek száma négy új területtel 23-ra bQvült. A védett természeti területekben gazdag vidéki térségek fenntartható területhasználatának megteremtését szolgálja, hogy a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében, a kijelölt érzékeny természeti területeken 2002-ben megkezdQdött a környezetbarát gazdálkodási módok támogatása. 2002-ben a biotermesztésbe bevont, vagy arra áttérQ területek aránya az összes mezQgazdasági területbQl csupán fele (1,7%) az EU tagállamok átlagának. Az Európai Unió madárvédelmi és élQhelyvédelmi irányelve alapján 2004-ben kihirdetett, 55 különleges madárvédelmi területet és 467 különleges természetmegQrzési területet magába foglaló magyarországi Natura 2000 hálózat egy újabb eszközt jelent az értékes természeti értékek megQrzésére. Az ország területének 20,6%-át lefedQ Natura 2000 területek mintegy 40%-ban fednek át a hazai védett természeti területekkel. E területeken a természetbarát gazdálkodási módok támogatása, a megfelelQ területhasználat kialakítása, az ökoturisztikai vonzerQ növekedése hozzájárul a természeti örökség megQrzéséhez és a helyi foglalkoztatottság megtartásához, növeléséhez.
Az erdQk nélkülözhetetlenek a környezeti elemek, a természet és a táj változatosságának és ökológiai egyensúlyának megQrzésében, valamint az ember egészségének a védelmében, egyre fontosabb rekreációs, közjóléti funkciókkal. A növekvQ erdQsültség (2002 19,4%) ellenére, az országon belüli nagyobb területi egységek szintjén számottevQ eltéréseket is találunk. Az erdQsültség tekintetében ennek ellenére nem történt átrendezQdés, leginkább erdQsültek a középhegységeink, dombvidékeink Nógrád (41,4%) és Zala (31,5%) megyék, legkevésbé pedig az alföldi területek, Hajdú-Bihar (5,5%) és Békés (2,3%) megyék. Magyarországon a védett természeti területen lévQ erdQk összkiterjedése 1998-ban 311 502 ha volt (az erdQvel borított összes terület 17,8%-a), míg 2003-ban 384 660 hektár (az ország erdQvel borított összterületének 21,3%-a, Magyarország teljes területének 4,1%-a).


Az épített örökségre, tájra és ezek fenntartható módón történQ kezelésére, megQrzésére irányuló fokozottabb figyelmet jelzi, hogy a magyarországi UNESCO világörökségi területek száma kilencre gyarapodott. A jelenleg védetté nyilvánított 10 784 mqemlék területi megoszlása nem egyenletes, az ország északnyugati, északi részében több, a török pusztításnak kitett, és kQben is szegényebb déli, délkeleti területeken kevesebb mqemléket találunk.A középületek, iskolák, színházak, fürdQk jellegzetesen állami, vagy önkormányzati tulajdonban vannak, akárcsak a köztéri szobrok, hidak, közlekedési emlékek várak, kastélyok és egyéb romok. Az állami vagy önkormányzati tulajdonú mqemlékek a teljes állománynak több mint a negyedét teszik ki.
A környezeti állapot területi szerkezetét tekintve megállapítható, hogy a leginkább terheltek a nagyvárosi központokkal és jelentQs agglomerációval rendelkezQ térségek, ahol a közlekedési légszennyezés jelentQs és a területhasználat intenzív, még mindig problémásak a volt nehézipari, kitermelQ-ipari és energetikai termelQkörzetek, amelyek hosszú ideig jelentQs szennyezés-felhalmozók voltak (a Közép-dunántúli ipari tengely, a Dunántúl északi, Duna menti területei, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei iparvidék térségei). A jó környezetállapotú térségek elszórtan helyezkednek el az országban, összefüggQen elsQsorban Magyarország észak-keleti felében, és egyes határmenti területeken találhatók. E területek iparszerkezetében a kevésbé szennyezQ szakágazatoknak van túlsúlya, a közúti közlekedés negatív hatásai csekélyebb mértékben érintik ezeket, az intenzív mezQgazdasági termelés sem jellemzQ, valamint országos és helyi jelentQségq védett természeti területekben nagyrészt igen gazdagok.
A környezeti konfliktusokkal leginkább érintett térségek pedig a fQváros és agglomerációja, a dunántúli karsztos hegységek térségei, a Duna menti érzékeny felszín alatti vízbázisú és felszíni vízgyqjtQjq területek, a felsQ Duna szakaszon a Szigetköz és térsége, a FelsQ-Tisza menti térség, Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagy része, a Hortobágy térsége és a Körösök ártere.
A jól kiépített környezetvédelmi infrastruktúrával rendelkezQ kistérségek nagyvárosainkhoz, illetve a fejlesztési tengelyekhez kapcsolódnak. Az infrastrukturális elmaradottság a keleti országrészben erQteljesebb (az Alföld déli és Duna-Tisza közi területein, a Nyírségben, Hajdú-Bihar déli részén, valamint a Zemplénben). Nem összefüggQen a Dél-Dunántúlon is található környezetvédelmi infrastruktúra szempontjából elmaradott térség.
A szennyvíztisztítással ellátott lakásokban élQk aránya Magyarországon 2001-ben 32 % volt, ez a 15 EU tagállam mutatójától messze elmarad, akárcsak a szennyvíztisztítás minQségi mutatóiban. Az alacsony érték Budapest központi szennyvíztelepének hiányából, valamint nagyrészt abból is következik, hogy az elmúlt 10-13 évben megépült csatornarendszereket a lakosság jelentQs része nem veszi igénybe. A 1998 és 2002 között a szervezett települési szilárd hulladékgyqjtésbe bekapcsolt lakások aránya 81%-ról 88%-ra emelkedett és nQtt a szigetelt lerakóra szállító települések száma is, miközben a termelQdQ települési szilárd hulladék mennyisége évrQl évre nQ.
Magyarországon a legjelentQsebb területi környezetbiztonsági kockázatot az ár- és belvíz-veszélyeztetettség jelenti. 1259 település, az ország lakosságának 55%-a van eltérQ mértékben árvíz- és belvízveszélynek kitéve. 700 településünk több mint 2 milliós népességének lakóhelye nagy folyóink mértékadó árvízszintje alatt fekszik, ahol rendszeres és nagymértékq kockázatnak vannak kitéve az ott élQk. Magyarországon a folyók és egyéb vízfolyások mentén elhelyezkedQ árterület nagysága 35 000 km2. A megmqvelt földek 30%-a, a vasutak 32%-a, a közutak 15%-a is ártéren helyezkedik el.
A környezetbiztonság magas szintre emelésével csökkent az emberi hatásra bekövetkezQ környezeti haváriák elQfordulásának valószínqsége. Kijelölésre kerültek a veszélyes üzemek, és az érintett településeken elfogadták a védelmi terveket. Megtörtént a környezetbiztonsági információs rendszer kialakítása. Magyarország egész területe besorolásra került erdQtqz-veszélyesség szempontjából. JelentQs árvízvédelmi és belvízvédelmi megelQzQ és helyreállító munkálatok folytak, valamint a hosszú távra nagyobb biztonságot nyújtó komplex vízgazdálkodási tervezés indult meg a Vásárhelyi-Terv Továbbfejlesztése keretében. A környezeti kockázatot magukban hordozó szennyezett területek részletes felmérése folyamatos, már több mint 15 ezer területet regisztráltak.
A környezetvédelem területén további folytatást igényel a környezetvédelmi infrastruktúrák jogszabályilag meghatározott ütemben és térségekben történQ kiépítése, a környezetvédelmi közszolgáltatások igénybevételének ösztönzése, a környezettudatos nevelés erQsítése. Nem biztosított a környezetbarát termelési módok, a megújuló energiák elterjedésének gazdasági feltételrendszere. Nem eléggé hangsúlyos a környezetbarát közlekedési módok és a tömegközlekedés fejlesztése. Hiányoznak azok a komplex fejlesztési tervek, programok a környezeti szempontból veszélyeztetett és kiemelt térségekben, amelyek integratív módon, a fenntartható fejlQdésnek megfelelQen foglalkoznak a térségi fejlesztések társadalmi, gazdasági és környezeti tényezQivel. A területfejlesztésnek jobban össze kell hangolni a szennyezett területek kármentesítését, a leromlott városi területek revitalizációját, valamint a tájrehabilitációt a gazdaságfejlesztési és szociális programokkal. A területfejlesztés hozzá kell járuljon a területhasználat ésszerqsítéséhez és az ökológiai meghatározottságú területek védelméhez, valamint a turisztikai vonzerQ gazdagításából származó bevételek növelése és a helyi foglalkoztatottság fokozása révén a vidéki népesség megtartásához. Hangsúlyosabb szerepet kell, hogy kapjon a területfejlesztés a természeti és kulturális örökségre alapozott, a táji adottságokat figyelembe vevQ termelési rendszerek és hálózatok fejlesztése terén. Megoldást kell találni arra, hogy összeegyeztethetQ legyen az önkormányzati önállóság és a nagyobb térségi érdek (pl. hulladéklerakók kijelölése során).
Az ország mqszaki infrastruktúra ellátottsága a rendszerváltozást követQen jelentQsen javult. Különösen a távközlés, az egészséges ivóvízellátás, valamint a földgáz hálózati rendszer terén, amelyek gyakorlatilag az egész ország területén kiépültek. MegteremtQdött a villamosenergia-ellátás hálózati rendszerének összekapcsolása a nyugat-európai rendszerekkel. Ebben az idQszakban egyedül a közlekedési hálózat fejlesztése maradt el a kívánalmaktól, a közút- és vasúthálózat fejlesztésben meglévQ évtizedes elmaradások továbbra sem pótlódtak maradéktalanul, amelynek következtében a térségi elérhetQségben az ország nagy részén nem történt érdemi javulás.
Az ország térszerkezetét alakító közlekedési hálózat fQváros központú, sugaras jellege továbbra is megmaradt, az elmúlt évek hálózatfejlesztései ezt nem voltak képesek oldani. A közúthálózaton végrehajtott fejlesztések még így is felülmúlták a vasúti közlekedés területén végzett fejlesztéseket. Az ágazat térvesztése tovább tart, pályaszakaszok és a jármqpark egyaránt elöregedett, a mqködQképesség csak jelentQs korlátozásokkal valósítható meg. A belvízi közlekedés jelentQsen visszaesett az ezredfordulóra. Európai viszonylatban nem megfelelQ a géppark, a vízi út és a meglévQ kikötQk minQsége sem. A légi közlekedés terén elQrelépés, hogy a belföldi légi forgalom beindulása nélkül is számos regionális repülQtér-fejlesztése elkezdQdött.
A tömegközlekedés igénybevétele országosan csökken; a haszongépjármqvek átlagéletkora továbbra is magas, cseréjük lassú folyamat, a közlekedésben résztvevQ jármqvek száma folyamatosan nQ, javítandó továbbá a tömegközlekedés minQsége is. JelentQs állami támogatással a 90-es években megjelentek hazánkban a kombinált közlekedési módok, azóta számottevQ tranzitforgalom bonyolódik vasúton és a Dunán egyaránt. E módon közlekedik már Nyugat-Európa és a Balkán irányába a hazai közúti tranzitforgalom 8-9 %-a.
Az infokommunikációs szektor továbbra is az egyik legdinamikusabban fejlQdQ ágazata a hazai gazdaságnak. JelentQs átalakulás zajlott le a szolgáltatás minQségét illetQen, a hagyományos technológiákat egyre inkább felváltotta a digitális technológia. A vezetékes telefonellátottságban a területi különbségek már nem jelentQsek, az elQfizetéseket tekintve némi visszaesés is tapasztalható volt az elmúlt években, ugyanakkor a mobil telefon ellátottságban Európa élmezQnyébe tartozik Magyarország (2004 végén 100 fQre 86 elQfizetés jutott). Fokozatosan terjed a számítógép és az Internet használat is, utóbbi európai összevetésben azonban még nem kielégítQ (100 fQre jutó Internet felhasználók száma 2002-ben az EU-15 átlagának 44 %-a).
A környezet védelme és az uniós szabályozásnak történQ megfelelés érdekében az 1990-es évek végén felgyorsult a csatornahálózat kiépítése, a települési közmqolló állapota 2003-ra 75,8 %-ról 63,3 %-ra zárult. A megújuló energiaforrások hasznosítása terén ugyanakkor nem történt változás a vizsgált idQszakban. Az energiahordozói szerkezetben a megújuló energiák aránya továbbra is igen alacsony 3,6 %, ami az EU átlag 6 %-tól jelentQsen elmarad.
A mqszaki infrastruktúra területén valamennyi közlekedési alágazat legnagyobb problémája, hogy a fejlesztések messze elmaradtak a kívánalmaktól. A térszerkezeti aránytalanságok erQsödtek, a térségi elérhetQség nem változott számottevQen. Válságban van a vasúti, a vízi és a légi közlekedés egyaránt, fQként az infrastrukturális elmaradottság okán. MielQbb korszerqsíteni kell legalább a nemzetközi folyosókat, a megkezdett vasúti- és víziút-fejlesztési elképzeléseket folytatni (vasúthálózat rekonstrukció, kikötQ építés), valamint célszerq bQvíteni (ésszerq léptékben) a regionális szerepkörrel bíró repülQterek körét is. LehetQvé kell tenni a jármqpark modernizálását, mellyel a tömegközlekedés térvesztése mérsékelhetQ. KedvezQbb a kép az infokommunikációs szektort vizsgálva, gyorsan terjednek hazánkban a legmodernebb digitális technológiák. Probléma a szolgáltatások magas piaci árfekvése, fQként ez az oka az Internet szerényebb mértékq háztartási elterjedtségének. A települési közmqellátottság tekintetében jelentQs beruházások valósultak meg, de továbbra is gondot jelent a közmqolló kedvezQtlen alakulása.

3. A területfejlesztés hazai eszköz- és intézményrendszere

Tervezés és eszközrendszer

1998-2003 között a területi tervezés gyakorlata egyrészt kibQvült másrészt az EU gyakorlathoz közelítve formálódott. Országos szinten területfejlesztési szempontból az elmúlt idQszak legfontosabb elkészült tervdokumentumai az Országos Területfejlesztési Koncepció, a Nemzeti Fejlesztési Terv és annak keretében öt operatív program egyikeként elkészült Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP). Elfogadásra került továbbá az Országos Területrendezési Terv. A területi tervek készítését a területfejlesztési támogatáspolitika is ösztönözte, melynek eredményeként mára szinte valamennyi megye és régió rendelkezik elfogadott területfejlesztési koncepcióval és programmal.
A hazai területi vonatkozású tervezés egyik legfontosabb eredménye, hogy a -fQképp EU vonatkozású operatív jellegq- tervek elkezdtek valódi útmutatóivá válni a fejlesztési források felhasználásához. Ugyanakkor problémát jelent a tervek koordinálatlansága, a rendezés és fejlesztés gyakorlata nem kapcsolódik össze; a területi tervek megvalósításának feltételrendszere tisztázatlan, a rövid politikai ciklusok nem kedveznek a hosszú távú stratégiák kialakításának, tisztázatlan az ágazatiság és a területiség kapcsolata, a partnerségen alapuló tervezés még kialakulatlan.
További koordinációs problémát hordoz, hogy a szintén területi dimenziókkal rendelkezQ vidékfejlesztési politikához kapcsolódó tervezés és programozás területi szemlélete és a területfejlesztéssel való koordinációja háttérbe szorult. A vidékfejlesztési tervezés (elkészült a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv  NVT és az AVOP) agrárágazati jellegének tompítása, területi (regionális) dimenzióinak fokozása szükségszerq. A természeti és településszerkezeti sajátosságok miatt a vidéki térségek az ország területének túlnyomó részére kiterjednek. Ez természetesen tompítja a vidékfejlesztési beavatkozások területi jellegét. Pedig a szakpolitikák céljai közötti erQs kölcsönhatások  a területfejlesztés számos célja (felzárkóztatás, ökológiai egyensúly megteremtése) vidéki térségekhez kötQdik  nagy lehetQségeket kínálnak a szinergiára.
A kiterjedt vidéki térségeken belül területileg erQsebben orientáló kategória az uniós vidékfejlesztési politika hátrányos helyzetq vidéki térségeinek lehatárolása. Ezek területi arányát meghatározott szqk küszöbérték alatt kell tartani (10%). Azonban a nagy kiterjedésükre való tekintettel az egyéb vidéki területek sem kezelhetQk homogén egységként, sajátos problématérség-típusokat jelenítenek meg, további területi tervezési orientációjuk indokolt lenne.
A vidékfejlesztés gyakorlatában az európai tendenciák szerint egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a helyi kezdeményezések, melyek természetszerqen szoros kapcsolatot feltételeznek a kistérségi szintq tervezéssel.
A területpolitika céljait szolgáló intézkedések a piaci alapú, az egyenlQtlenségeket fokozó folyamatokat csak mérsékelni tudták, megállítani nem, de megakadályozták újabb válságjelenségek kialakulását. Míg a gazdasági fejlQdés tekintetében az 1998-ban kijelölt kedvezményezett térségek 45%-a 2002-ig megkezdte a felzárkózását, a társadalmi fejlQdés tekintetében csak 25% mutat felzárkózást, míg 25-25% tekinthetQ súlyosan leszakadónak mindkét vonatkozásban.
A területfejlesztési szempontú kedvezményezettség elve összességében nem kellQ mértékben érvényesült a fejlesztéspolitikai támogatások területi elosztásánál, s még a közvetlenül területfejlesztési célú források felhasználásában sem tükrözQdött megfelelQen az elmaradott térségek többlettámogatása. Sok beavatkozási térségtípus került kijelölésre, s ettQl a rendszer nehezen áttekinthetQ, sok átfedéssel és párhuzamossággal. A kedvezményezettség túl sok területet érint, így nem eredményez koncentrált erQforrás felhasználást. A támogatásból részesülQ népesség aránya (a lakosság egyharmada) túl nagy. A térségenként megfogalmazott többnyire nagyszámú prioritás, feladat érvényesítésének nem volt egyértelmq, szabályozó, illetve felelQsségi rendszere.
Az elQirányzatok hatékonyságát csökkenti, hogy túl sok fejlesztési területet finanszíroznak, mely így a források elaprózódásához vezet. Szintén a támogatási rendszerek szétaprózottságát jelzi, hogy a legtöbb fejlesztési területen átfedések mutatkoznak a különbözQ ágazati források között. Meg kell jegyezni továbbá, hogy bizonyos célterületeken a hatásosságot csökkenti, hogy nem fejlesztésre, hanem a már meglévQ intézmények infrastruktúrájának fenntartására fordítják a fejlesztési forrásokat, amelyek így település- és nem területfejlesztési célokat szolgálnak. A célok gyakori, évenkénti (nem mindig nyomon követhetQ szempontok alapján történQ) változtatása valamint a hosszabb távon érvényben lévQ fejlesztési célok megnevezésének hiánya a hosszú távon való gondolkodást, több évre szóló fejlesztési tervek, elképzelések végrehajthatóságát, megvalósítását gátolja.
A támogatások elosztása feletti döntési jogkörnek a decentralizációja elsQsorban a területfejlesztési támogatásoknál érzékelhetQ, a többi ágazati forrás esetében csak kisebb mértékben és viszonylag koordinálatlanul, a szinergia figyelembe vétele nélkül engedik át a pénzügyi eszközök elosztásának jogát alacsonyabb területi szintre.
A hazai támogatáspolitika folyamatos továbbfejlesztése megköveteli a visszacsatolást a pályázatok végrehajtásáról, a kedvezményezettektQl a felelQs döntéshozó szervek felé. Ugyanakkor jelenleg nincsen olyan egységes nyilvántartási rendszer, mely teljes körqen tartalmazza az állami támogatásokat, és a pénzügyi monitoringon kívül alkalmas lenne egyéb értékelések, elemzések elkészítésére. Például a támogatások felhasználásának területi alakulása vagy a támogatások eredményeinek, hatásainak számbevétele terén.
Magyarországon a 11 vállalkozási övezet 1996-1999 közti kijelölése óta elindult kedvezQ folyamatok megrekedtek a kormányzati támogatások és szükséges jogszabályok hiányában. Az övezetek jelenlegi infrastruktúrájukkal nem versenyképesek a befektetQi körökben. Az ipari parkok infrastruktúrájának megteremtéséhez biztosított támogatások komoly beruházás-ösztönzQ hatást gyakoroltak a vállalkozókra és jelentQs magántQkét mobilizáltak. A kezdeti idQszakban létesült és fQleg multinacionális vállalatok letelepítésére szervezQdött ipari parkok, elsQsorban a nyugati országrészben jöttek létre, míg a keleti országrész ipari parkjaiba az alacsonyabb termelékenységq KKV-k adták a vállalkozói bázist. A helyi térségi gazdaságfejlesztésnek szintén fontos eszköze a vállalkozói aktivitást serkentQ inkubátorházak, melyek területenkénti jelenléte elsQsorban a kezdeményezQkészséget tükrözi, semmint a gazdasági reálfolyamatokat.
A területi különbségek mérséklése érdekében tett erQfeszítések eredményességét alapvetQen befolyásolta, hogy a területi kiegyenlítés követelménye nem vált horizontális célkitqzéssé, melyet minden ágazati szakpolitika és kormányzati döntés kialakítása, megvalósítása során figyelembe kellene venni. Gondot jelent továbbá, hogy az egyenlQtlenségek mértékéhez képest a területfejlesztési célú források továbbra is csekély (10%-os) hányadot képviselnek az összes megítélt támogatáshoz képest, és az ágazati kezelésq célelQirányzatok koordinációja során nem érvényesülnek kellQ mértékben a területi szempontok. Továbbra sem történt meg egy összehangolt, koordinált rendszer megteremtése a területfejlesztési politikában, pedig ezt a területfejlesztési politika ágazatközi, horizontális jellege indokolttá tenne.

Intézményrendszer

Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvény az országos szint mellett három területi szinten hozott létre speciális területfejlesztési intézményeket. Az intézményrendszer  az EU NUTS rendszer követelményeinek megfelelQ - területi szintjeinek kialakításánál a törvény keretjellegébQl adódóan tág teret adott az alulról jövQ kezdeményezéseknek. Az alulról való építkezés lehetQségével élve a területfejlesztési törvény és az OTK elfogadását követQen fokozatosan kialakuló intézmények mqködQképessége, hatékonysága  különösen regionális és kistérségi szinten  nem érte el a kívánatos szintet. A területfejlesztési törvény 1999. évi módosításának éppen ezért az egyik legfontosabb indoka a területfejlesztés intézményrendszerének megreformálása és stabilizálása volt, mindenekelQtt a regionális szint megerQsítésével, a tervezési-statisztikai régiók kötelezQ kijelölésével és az EU források kialakításához szükséges munkaszervezetek megalakításával. A 2004. évi törvénymódosítás a kistérségi fejlesztési tanácsok intézményének a bevezetésével végül azonos elvi alapokra helyezte a területfejlesztés különbözQ területi szintjein  országos, regionális, megyei és kistérségi szinten  mqködQ területfejlesztési szervek összetételét és mqködési szabályait.
Országos szinten még mindig a területfejlesztési intézményrendszer koordinálatlansága és gyenge érdekérvényesítQ képessége a legnagyobb probléma. Ennek egyik oka, hogy a területfejlesztési politika ágazatközi, horizontális, sok esetben nemzetközi jellegébQl adódóan a rendszerváltást követQen alakult kormányok nem találták meg ill. gyakran változtatták a területfejlesztés helyét a Kormányzatban. 1998-ban  8 év után  a területfejlesztés felügyelete kikerült a Környezetvédelmi Minisztérium feladatkörébQl és átkerült a Földmqvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba. A területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos tevékenységek intézményileg a 2002. évben a Miniszterelnöki Hivatalba integrálódtak, majd 2004. január elsejével megalakult a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal. A 2004 Qszi kormányátalakítás során egy, a területfejlesztési politikáért felelQs tárca nélküli miniszter is helyet kapott az új kormányzatban.
A horizontális, tárcaközi és vertikális, a régiók és a kormányzat közötti koordináció eszközéül egyaránt szolgáló Országos Területfejlesztési Tanács az intézményrendszernek továbbra is az egyik leggyengébb láncszeme. Az alapvetQ gond, hogy nem tisztázódott a tanács jogi státusza és gyenge a felhatalmazása is. Mivel Magyarországon a területfejlesztési politika viszonylag kevés önálló eszközzel rendelkezik, s mivel a területi folyamatokat az ágazati fejlesztéspolitikák is befolyásolják, a területfejlesztés céljait a többi tárca együttmqködésével tudja csak érvényesíteni. Továbbra is sarkalatos kérdés, hogy mekkora a súlya a területfejlesztésért felelQs tárcának a kormányzati struktúrában, mekkora nyomást tud gyakorolni a többi minisztériumra a területfejlesztési politika érvényesítése érdekében.
Regionális szinten az OTK alapján 7 tervezési-statisztikai régió került kialakításra. A területfejlesztési törvény 1999. évi módosítása kötelezQvé tette az ezekre épülQ Regionális Fejlesztési Tanácsok létrehozását. A területfejlesztési törvényben foglaltaknak megfelelQen mára szinte valamennyi régió rendelkezik elfogadott területfejlesztési koncepcióval és programmal, melyek megvalósításához bizonyos eszközök is a rendelkezésükre állnak. A tanácsok mellett minden régióban a Regionális Fejlesztési Ügynökségek (RFÜ) mqködnek, melyek nonprofit szervezetként feladataik nagyobb részét a tanáccsal kötött közhasznúsági szerzQdések alapján végzik. A szerzQdésekben foglaltakon túl a regionális fejlesztési ügynökségek az NFT ROP lebonyolításában  projektértékeléssel és információszolgáltatással kapcsolatos  közremqködQ szervezeti feladatokat is ellátnak. A hét tervezési-statisztikai régió a magyarországi intézményrendszeren belüli pozíciója erQsítése érdekében 2000 szeptemberében létrehozta a Területfejlesztési Régiók EgyeztetQ Tanácsát (TERET), melynek tagjai a Regionális Fejlesztési Tanácsok elnökei. A TERET alapvetQ célja volt, hogy támogassa a magyarországi régiók felkészülését az európai uniós tagságra, és hogy erQsítse a regionális szereplQk részvételét a nemzeti fejlesztési források felhasználásában.
A regionális fejlesztési tanácsok létrehozása, mqködésük szervezeti kereteinek kialakítása elQsegíti, hogy a régiókat alkotó megyék közösen határozzák meg fejlesztési prioritásaikat, elQsegítve ezzel a régió és a megyék érdekeinek összhangját. A regionális szemlélet még nem igazán erQs, így sok döntés megyei alapon születik meg, a megyék egymás közötti egyezkedését követQen, ami szoros összefüggésben van azzal, hogy nincs regionális szintq önkormányzati legitimáció.
Azokban a térségekben, amelyek ökológiai, természetvédelmi, idegenforgalmi vagy településszerkezeti szempontból együttes probléma-kezelést kívánnak, Térségi Fejlesztési Tanács kialakítását tette lehetQvé a területfejlesztési törvény, külön nevesítve a Balaton és a Budapesti Agglomeráció Térségi Fejlesztési Tanácsot.
A regionális szintq megoldást biztosító létesítmények (pl. megfelelQ mqszaki színvonalú hulladékkezelQk) helykijelölése az önkormányzati önállóság keretein belül ellehetetleníthetQ.
Hosszú távon nem várható el az EU-tól, hogy az ebbQl adódó többletköltségeket finanszírozza. A fejlesztéspolitikának megfelelQ megoldást kellene találnia arra, hogy a kisebb közösségi érdek, ne tudja megakadályozni a nagyobb közösséget kötelezQ feladatának gazdaságos, fenntartható módon történQ ellátásában.
Annak ellenére, hogy az 1990. évi önkormányzati törvény elfogadásával a megyék jelentQsen vesztettek hatáskörükbQl, és a területfejlesztési politikát kezdettQl fogva a regionalizmus jelszavával kapcsolták össze, az 1996. évi területfejlesztési törvény a Megyei Területfejlesztési Tanácsokat juttatta kulcsszerephez, a decentralizált források elosztása, az országos, ágazati programok véleményezése, tervezés szempontjából. Ennek legfQbb oka a régiók száma és határa körüli bizonytalanság volt. A megyék, mint önkormányzatok megerQsítését ebben a tekintetben azonban sem a kormányzat, sem a települési önkormányzatok nem támogatták. Ez a helyzet vezettet a területfejlesztési intézményrendszer elkülönült létrehozásához, melyben a közvetlenül választott, s ezért erQs legitimitással rendelkezQ megyei önkormányzatok helyett a delegált tagok miatt bizonytalan legitimitású Megyei Területfejlesztési Tanácsok kaptak területfejlesztési feladatokat és döntési kompetenciát. A megyei szintet továbbra is alapvetQen érinti a régiók megerQsödése, ami felveti a megyei területfejlesztési tanácsok jövQbeni szerepének kérdését. Az egyes megyei fejlesztési tanácsok mellett kialakult munkaszervezetek/ titkárságok  az egységesen közhasznú társaságként mqködQ regionális fejlesztési ügynökségekkel ellenétben  eltérQ szervezeti struktúrában mqködnek. Összességében megállapítható, hogy a területfejlesztési törvény elfogadása óta sem tisztult le, hogy a tanácsok mellett mqködQ munkaszervezetek milyen szerzQdéses kapcsolatban és fQleg milyen kiszámítható pénzügyi fedezettel hajtják végre az egyes feladatokat.
A statisztikai kistérségek és az önszervezQdQ kistérségi társulások területi összeegyeztetésének problémáját kísérelte meg feloldani a területfejlesztési törvény 2004. évi módosítása, amely rendelkezett az ország területét maradéktalanul lefedQ, a statisztikai kistérségek területével azonos mqködési területq Kistérségi Fejlesztési Tanácsok létrehozásáról, amelyek ellátják a területfejlesztés átfogó, általános kistérségi feladatait. Az ily módon központosított módon kijelölt kistérségi fejlesztési tanácsok feladat- és hatáskörének szabályozása mellett legalább annyira fontos, hogy a tanácsok kidolgozott és elfogadott fejlesztési szempontjaik megvalósításához, megfelelQ forráshoz jussanak, s így egy-egy eseti projekt kivitelezése helyett lehetQség legyen a fejlesztési programra felfqzött, egymás hatását érQsítQ projektek kivitelezésére. Szintén 2004-ben alkotta meg a Kormány a többcélú kistérségi társulások támogatására vonatkozó rendeletét, amely egyrészt a települési önkormányzati közszolgáltatási feladatok kistérség egészét átfogó társulásban történQ ellátását, másrészt a kistérségi területfejlesztési feladatok biztosítását szolgálja. Kistérségi szinten csak néhány társulás tud saját térségfejlesztési menedzsert finanszírozni. Ugyanakkor a statisztikai kistérségekben mqködQ kistérségi megbízottak hálózata az ország egész területét lefedi, részben átvállalva a menedzserek feladatát.
A kistérségek intézményi rendszere és mqködése így jelenleg erQs központi  és nem regionális  kontroll alatt áll, miközben fejlesztéspolitikai szerephez jutásával nQ a fejlesztéspolitikai szerepq területi szintek száma, amely tovább fokozza e területi szintek szerepe közötti átfedéseket.
Összességében a területfejlesztés elmúlt években formálódott intézményrendszere jó alapokat adhat a területfejlesztés céljainak megvalósításához. A rendszer hatékonyságát azonban gyengíti, hogy túlzottan sokelemq, minden térségi szint beavatkozási egység is egyben, ami a feladatokat tekintve sok átfedést jelent. Problémát jelent, hogy a fejlesztéspolitikai szerep és a döntési jogkörök nincs szinkronban az önkormányzatiság által biztosított legitimitással.

4. A globális trendek kihívásai

A világgazdasági folyamatok egyik meghatározó tényezQje korábban elsQsorban a dezindusztrializáció és a tercierizálódás volt. Az ipari ágazat teljesítménye a fejlett országokban1980 óta mind kisebb részben járul hozzá a GDP-hez, miközben a szolgáltatások részaránya folyamatosan növekszik. E változásokat a gazdasági-társadalmi területi rendszerek jelentQs átrendezQdése kísérte, a rendszerváltás utáni Magyarországon mindez még erQsebben jelentkezett.
Korunk kétségtelenül legnagyobb kihívását a világot egységesítQ, mindinkább felgyorsuló globalizáció jelenti, mely során  többek között- a vállalatok közötti verseny globális szintre helyezQdik és a gazdaság domináns szereplQivé a transznacionális vállalatok vállnak. A globalizáció legfontosabb jelensége, hogy a termelQ tQke  más egyéb erQforrásokkal együtt  mobillá válik. A globalizáció fokozza a vállalatok közötti versenyt, egyrészt termelQi oldalon (minél alacsonyabb költséggel való termelés), másrészt fokozódik a nyomás a befektetQk és a tQkepiacok oldaláról is. A gyáripartól a szolgáltatások felé való hosszú távú elmozdulást felgyorsította és még komplikáltabbá tette a kommunikációs és információs technológiák fejlQdése. Az elQállított termékeknek egyre nagyobb a tudástartalma és a technikai komplexitása. A globalizáció a Magyarországra történQ hazai és nemzetközi beruházások térbeli stabilitását is meglehetQsen ingataggá tette, akár rövidtávon is. Bár a folyamat befolyásolható, a tQke gyorsan vándorolhat az ország egyes területei között, valamint az országhatáron kívülre, mint ahogy az számos esetben meg is történik, gyorsan átrendezve egyes térségek, gazdasági-társadalmi rendszereit, nem mindig kedvezQ irányban. Kapaszkodót adhat, hogy a nagyobb tudástartalommal bíró termékek, és szolgáltatásokhoz köthetQ telephelyek helyzete kiszámíthatóbb.
A globalizáció -során a telephelyek elhelyezkedése rugalmassá vált, ennek megfelelQen a településeknek versenyezniük kell értük, s ebben a versenyben fQ tényezQvé vált a tudás és az ahhoz kötQdQ szolgáltatások egész sorozata. A térségek, települések ugyanakkor nem csak a vállalatok megtelepedéséért  ill. megtartásáért  és a termelQ tQkéért versengenek, hanem adottságaiktól és választott stratégiájuktól függQen a kívánatos mennyiségq és minQségq népesség megnyeréséért ill. megtartásáért, adott esetben a turistákért, üdülQkért, valamint a különbözQ állami-közösségi fejlesztési forrásokért ill. beruházásokért vagy akár városi rangért, térségi szerepkörökért, oktatási, logisztikai funkciók.
A globalizálódó versenyben a helyi adottságok, a lokális erQforrások felértékelQdnek, amelyek számos gazdasági (pl. termelési tradíciók, helyi innovációs környezet) és nem gazdasági (pl. közösségi kapcsolatok, támogatások) tényezQben nyilvánulnak meg. Megszqnnek a homogén régiók, térhálózatok alakulnak ki, s ezekben a hálózatokban kell a településeknek, térségeknek a helyzetüket stabilizálni, illetve a be nem kapcsolódott egységeket, döntQen a központi regionális politika segítségével felfqzni. Mindez a versenyképesség javításában nyilvánul meg. Világgazdasági trend, hogy bár a vállalkozások versenyképességében mind nagyobb szerepet játszik a globális versenyképesség, mégis a gazdasági szervezetek tevékenysége sokkal inkább a hazai, sQt az iparágak többségében kifejezetten regionális bázison alapul. A globális versenyben tulajdonképpen már nem is az egyes vállalkozások, hanem földrajzilag egymáshoz közel elhelyezkedQ, egymással szoros kapcsolatban álló vállalati hálózatok, csoportosulások, klaszterek vesznek részt, melyek jobban tudnak alkalmazkodni a globális verseny megváltozott feltételeihez, mint az egymástól elszigetelten mqködQ cégek. A gazdasági jellegqek mellett fontos szerepet kapnak a közösségi együttmqködések, hálózatok is, amelyek képesek a rendelkezésre álló, többségében tudás alapú erQforrásokat megsokszorozni. Ezek a hálózatok, amelyekben a termelési, tevékenységi ismeretek, a lokális kultúra, az erQteljes innovációs miliQ, és a megváltozott fogyasztási képlet játsszák a fQszerepet, jellemzQen térben lehatárolhatók.
A versenyképesség megteremetéséhez és megQrzéséhez a globalizálódó gazdasági-társadalmi térben egyre fontosabb bizonyos nem gazdasági tényezQk  így a kulturális hagyományok, a közösségi tudat, a bizalom, a szolidaritás  vagy újszerq szolgáltatások jelenléte  mint az említett tudásipar, vagy akár a vállalkozások új szervezeti és irányítási formái (pl. hálózat szervezés, távmunka). Ezek a tényezQk sokszor kötQdnek meghatározott térhez: térséghez, lokalitáshoz.
A globalizálódó gazdaságban a klasszikus gazdasági súlypontok mellett, egyre több új tényezQcsoport jelenik meg. Ezeknek a tényezQknek jellemzQje, hogy magas, sQt meghatározó a lokális kötQdésük, egy adott településbQl, vagy régióból táplálkoznak, annak, vagy csakis annak a meglévQ erQforrásaira épülnek. A fQbb új gazdasági súlypontok a következQk:
A tudás, a tudásalakításhoz kapcsolódó intézmények hálózata, a tudásipar.
Turizmus, rekreáció, mely a területi folyamatok számottevQ alakítójává válik és hat a településszerkezetre, újjáalakítja a térségi kapcsolatokat, formálja az életmódot és életminQséget egyaránt.
A kultúra és a kreatív ipar is meghatározó szerepet kezd betölteni a gazdasági értékteremtésben.
A globalizációs folyamatoknak az egyének és a közösségek fogyasztásában és életmódjában elindított hatásai megjelennek a településhálózatban, annak funkcióinak átrendezQdésében, a térbeli átrendezQdésben és a kapcsolatok változásában is. A térben új fejlQdési csomópontok (növekedési pólusok) jönnek létre, melyek kapcsolódásaikon keresztül övezetekké, zónákká állhatnak össze. Ezek a zónák egymással is összekapcsolódhatnak, sajátos térbeli hálózatokat alkotva, amelyek aztán vonzást gyakorolnak a területi szereplQkre, azok viselkedését befolyásolják, a telephelyválasztástól kezdve a lakóhelyi környezet megváltozásán át egészen az infrastrukturális rendszerek átalakulásáig.
A globális gazdasági rendszerek terjedése a kilencvenes évek elején érte el hazánkat, ami természetesen együtt járt a rendszerváltozás által megnyílt gazdasági, politikai és társadalmi környezettel. A hazai regionális fejlQdést nagymértékben a nemzetközi hatások alakítják (globális, kontinentális, multiregionális szint), a távolság, s ezzel együtt az idQ is veszít jelentQségébQl, bár számos térségben még nem elérhetQek a globális hálózatok.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata révén a magyar gazdaság is egyre inkább egy nagyobb piac szerves részévé vált, amely számtalan kihívást és lehetQséget jelent. A területi fejlQdést biztosító külsQ erQforrásokért, fQként a termelQtQkéért a térségek között fokozódó versenyhelyzet áll fenn, s éppen ezért az egyes hazai térségek (régiók, kistérségek, települések) fejlQdési esélyeit egyre inkább versenyképességük határozza meg.
A számítástechnika, a távközlés és a média konvergenciájának eredményeként ma a következQ évtizedekre jellemzQ új társadalmi rend kibontakozásának vagyunk tanúi: az információs társadalomnak. E folyamat ma minden országban, régióban és településen kiemelkedQ kérdéssé vált, cselekvési stratégiákra ösztönözve a társadalom szereplQit.
Az információs társadalom közelebb hozza egymáshoz a régiókat, országokat és városokat. Az információs és kommunikációs technológiák fejlesztése és bevezetése óriási hatással van a világ minden részén, a különbözQ típusú, méretq szervezeti egységekre, a kommunikációs technológiák ugrásszerq fejlQdése és alkalmazása innovációk egész sorát eredményezi. Ezek az innovációk alapvetQ hatással vannak a kölcsönhatásokra, a tranzakciók és az információfeldolgozás költségeire. Új lehetQségek és optimális megoldások jönnek létre a vállalati szervezet, piacok és innovációs folyamat hatékonyságának növelésére, melynek összetett és radikális hatásai vannak a gazdaság szerkezetére és dinamikájára
Az urbanizáció világméretq terjedésével, a gazdasági termelés fokozódó térfoglalásával és környezet átalakító hatásával párhuzamosan a fejlettebb országokban határozott trendként jelentkezik a természeti, ill. rurális környezet és értékek iránti igény növekedése. Ez a gazdasági, társadalmi és intézményi szereplQk telephelyválasztását és ennek révén területi átrendezQdését egyre inkább befolyásolja. A természeti, természet-közeli területek és a nyugodt csendes, tiszta vidéki környezet iránti fokozódó lakóhelyi, rekreációs, turisztikai és vállalati igény révén számos megfelelQ adottságú ugyanakkor korábban elnéptelenedQ, akár válságos rurális tér nyerhet új funkciót, ennek révén erQforrásokhoz juthat. A rurális, kevéssé urbanizált és természet-közeli terek lehetséges vitalizálását erQsíti az információs kommunikációs technikák fejlQdése és terjedése is, amely lehetQvé teszi a nehezebben elérhetQ terek bekapcsolódását a gazdasági-társadalmi aktivitásba (pl. távmunka).
A felgyorsult globalizációs folyamatokkal együtt egyre szélesebb körben bontakozik ki az urbanizáció folyamata. A városi népesség növekedése és a városi életforma elterjedése világszerte megfigyelhetQ jelenség. Napjainkra a világ népességének mintegy fele (Európában ¾-e) urbanizált térségekben él, mely 2030-ra eléri a 60%-os arányt (Európában a 80%-ot is meghaladhatja  UN Habitat). Az urbanizáció a fejlett országokban az egyéni közlekedés térhódításával a városszerkezet változását, új társadalmi-gazdasági problémák felmerülését, a közlekedési rendszer jelentQs terhelését, valamint a levegQ- és zajszennyezés fokozódását hozta magával.
A környezet felértékelQdésének egyik fontos következménye, és egyben komoly gazdasági tényezQ is a környezetbarát technológiák kutatása-fejlesztése, gyártása és mqködtetése. A környezetbarát technológiák (öko-technológia) a szennyezés szemszögébQl olyan folyamat-, vagy termékorientált technológiák, melyek hulladékmentesek, vagy csupán kevés hulladékot produkálnak. Ide tartoznak a csQvégi technológiák is, melyeket a már meglévQ szennyezések kezelésére alkalmaznak, valamint a legkorszerqbb technológiák is, amelyeket egyes ágazatokban európai standardok határoznak meg. A környezetbarát technológiák nem csupán egyedülálló technológiák, hanem teljes rendszerek, melyek magukban foglalják a szellemi és technikai tudást, eljárásokat, termékeket és szolgáltatásokat, berendezéseket, valamint a szervezeti és irányítási eljárásokat. A tisztább termelést ágazatonként eltérQ feltételekkel elQíró EU-s ajánlások nagy része is a környezettechnológiai megoldások összetett rendszerén alapszik. Ezek kialakításához, kiépítéséhez és felszerelésükhöz jelentQs érdeke fqzQdik a gazdaságnak, hiszen ezekkel csökkenthetQk a vállalati környezeti adóterhek, jó ökomarketinggel a piaci versenyben elQnyök biztosíthatók, valamint a szennyezések kezelési költsége váltható ki. A lakosságra, környezetre gyakorolt pozitív hatások közül a legfontosabb, hogy alkalmazásukkal a környezet veszélyeztetettsége (haváriák, hulladék anyagok keletkezése) és az egészségkárosító hatások valószínqsége csökken, a nyersanyagok felhasználásának hatékonysága nQ, kiválthatók a veszélyes és mérgezQ anyagok. A környezettechnológiák magas hozzáadott értékükkel az innováció egyik kulcsterületei is.
A különbözQ öko-technikai megoldások lehetQvé teszik helyi, térségi önfenntartó közmqrendszerek kialakítását, melyek hozzájárulhatnak a nagytérségi közmqrendszerek kiépítésének és mqködtetési költségeinek csökkentéséhez, a korábban infrastruktúrákkal el nem ért perifériális területek (pl. tanyák) önfenntartó közmq fejlesztéséhez, összességében pedig a fenntarthatóság biztosításához.
Ugyancsak a környezet felértékelQdését bizonyítja a környezetterhelést csökkentQ beruházások sora. Törekedve az elérhetQ legkorszerqbb technika alkalmazására, egymást követQen valósulnak meg a térségi szintq szennyvíz- és hulladékkezelQ beruházások, s a fejlesztésekkel párhuzamosan bezárásra, felszámolásra kerülnek a nem megfelelQ mqszaki színvonalú létesítmények. A beruházásokat egy kialakulóban lévQ környezetvédelmi háttéripar segíti, de nagy jelentQsége van a nagy mennyiségq hulladékot, szennyvizet termelQ ágazatoknál a fenntartható fejlQdés környezetvédelmi indíttatású tervezésének és mqködtetésének is.

5. Magyarország az európai térben

Magyarország földrajzi fekvésébQl, gazdasági-társadalmi nyitottságából eredQen, valamint az új gazdasági kapcsolatai révén egyértelmqen az Európai Unióhoz kötQdik, az európai gazdasági tér része.
Hazánk városai közül egyedül Budapest tekinthetQ európai léptékben központi szerepkörrel rendelkezQ városnak. A fQváros hídfQszerepet tölt be a külföldi tQke, a gazdaságirányítás, a technológiai innovációk befogadásában és elterjesztésében kelet és nyugat között. Budapest népességarányát jóval meghaladóan részesedik a gazdasági átalakulás minden dinamikahordozó elemébQl (GDP, K+F, külföldi tQke, vállalkozások, képzett munkaerQ stb.), a legjellemzQbb krízisjegy  a munkanélküliség  tekintetében pedig jóval kevésbé érintett. A fogyasztói piacot is jelentQ, hatalmas ingatlanvagyonnal, szellemi potenciállal és hatalmi-politikai koncentrációval jellemezhetQ fQváros nem kizárólag az átalakulás tömegjelenségeit (pl. vállalkozások) szívja magához, hanem jellemzQen annak minQségi elemeit (pl. pénzügyi szolgáltatások). Az ezredfordulót követQen Budapest  erQteljes belsQ tagoltsággal ugyan  a hazai piacgazdasági átalakulás legfontosabb központja.
Magyarország régiói köztes helyzetqek, földrajzi pozícióik kedvezQbbek, mint a keleti, déli, délkeleti szomszédoké vagy a balti államoké. Az EU gazdasági értelemben vett magterülete földrajzilag közel van (Németország középsQ része), és ez kedvezQ lehetQséget nyújt térségeink fejlQdéséhez. Másrészt viszont régióink gazdasági fejlettsége jelentQsen elmarad a nyugat-európai országok régióiétól, melynek fQ oka, hogy az elérhetQség jelenleg lényeges tényezQ a fejlettség területi alakulásában. Budapest az ország legfejlettebb északnyugat-magyarországi fejlQdési zónájával egyre határozottabban kapcsolódik Bécsen keresztül az új európai magterülethez. A gazdasági fejlettség szintjét tekintve régióink közül Közép-Magyarország megközelítette a kibQvült Európai Unió átlagát (96%), miközben két északkeleti régiónk egy fQre jutó GDP értéke alig haladja meg az új EU átlag egyharmadát.
Magyarország régióinak fejlettségét döntQen az európai gazdasági centrumtérségtQl való távolság határozza meg, de ugyanilyen fontos a szomszédsági viszony is. A magyar régiók szomszédjaikkal nagyságrendileg hasonló fejlettségqek. A nagytérségi társadalmi-gazdasági környezet erQsen meghatározza a fejlQdés kereteit, ezért csak a kelet-közép-európai térség általános fejlQdése hozhatja magával a magyar régiók fejlettségi szintjének emelkedését. A határmenti térségeket érintQ Phare CBC programok által támogatott helyi kezdeményezések, kétoldalú projektek szerepet játszanak az euro-régiók formálódásában. Igazi jelentQségüket az adja, hogy hatásukra jelentQsen megnQtt a határon átnyúló gazdasági, intézményi kapcsolatok intenzitása. Mindezek hatására az Ausztriával szomszédos térségek megQrizték fejlettségi pozíciójukat, és a Dunántúl északi határmenti területe dinamizálódott. Ugyanakkor a déli és keleti határmenti perifériák elmaradottsága az elmúlt években konzerválódott, amiben javulás egyelQre nem várható. Ugyanakkor különleges természeti adottság, hogy az Európai Unióban a Pannon biogeográfiai régió olyan értékeket képvisel, amely hazánkon kívül csak a környezQ országok kisebb-nagyobb határterületein található meg.
Magyarország számára a szomszédságpolitika, a határmenti térségek fejlesztése szempontjából meghatározó jelentQséggel bír, hogy szomszédaink az EU integráció legkülönbözQbb fokán állnak. Ausztria már csatlakozásunk elQtt is tagja volt az EU-nak, Szlovákia és Szlovénia pedig velünk együtt vált tagjává a közösségnek. Keleten Románia 2007-tQl léphet be az Unióba, déli határaink mentén Horvátország a közelebbi, míg Szerbia és Montenegro a távolabbi jövQben lehet tagja az EU-nak. Legnagyobb szomszédunk Ukrajna csatlakozása a legbizonytalanabb, mind annak tényét, mind idQpontját tekintve. Hazánk tehát fontos kapu lehet az EU további balkáni bQvítése során, ami egyedülálló szerepet, biztosít számunkra az EU-n belül.
A határon túli kapcsolatok szempontjából hazánk európai összevetésben is egyedülálló helyzetben van a kárpát-medencei magyarság miatt is. A nagy számú határon túli magyarság sorsa iránti felelQsségvállalás egyrészt megköveteli a szomszédsági kapcsolataink erQsítését, ugyanakkor a nyelvi, kulturális azonosság páratlan esélyét is kínálja a határmenti együttmqködések erQsítésének. Több hazai nemzetiség településterülete is határ menti helyzetq, szorosabb kulturális-gazdasági kapcsolataik anyanemzetükkel a határ menti együttmqködések keretében biztosíthatók, illetve a kultúra és a nyelv ismerete miatt az együttmqködések katalizátoraivá válhatnak.






A nemzetközi együttmqködésben rejlQ lehetQségek kihasználása azért is különösen fontos, mert jelenleg az elmaradott térségek jelentQs része az ország külsQ perifériáin található, a határmentiség csak az ország észak-nyugati, nyugati területein nem jelent egyet a fejletlenséggel. Mivel a közlekedési hálózatok fejlettsége szorosan összekapcsolódik a gazdasági teljesítQképességgel, hazánk gazdasági értelemben vett felzárkózásához elengedhetetlen a közlekedési infrastruktúrák fejlesztése és bekapcsolása az európai vérkeringésbe.

forrás:  HYPERLINK "http://bulletin.rec.org/bull103/corridors.html" http://bulletin.rec.org/bull103/corridors.html

A nyugat-európai Uniós tagországokban napjainkra jelentQs központi támogatással kiépültek a legfontosabb közúti és vasúti gyorsforgalmi hálózatok, míg a volt szocialista országok nagy részében jelenleg folynak az ilyen jellegq beruházások. Hátráltató tényezQ, hogy az egyes tagállamok közlekedési hálózatainak összekapcsolódása és átjárhatósága nem megfelelQ, ezáltal hosszabb kerülQutak nehezítik a nemzetközi közlekedést az eltérQ nyomtávok, útteherbírások, vízi út méretek miatt. Ezért volt szükség egy egységes, közös megállapodásokon nyugvó vonalas infrastruktúra rendszer kialakítására, a korábbi Uniós tagállamokra a TEN (Transzeurópai Hálózatok), a csatlakozó országokat is magába foglaló európai térre pedig a PEN (Páneurópai Hálózatok) keretében. A TEN hálózat folytatásaként a kelet-európai térségekkel kapcsolatot létesítQ tíz közlekedési folyosóból öt halad át Magyarország területén. Ezek a fQként kelet-nyugati irányú közlekedési tengelyek megfelelQen szolgálják a magyar régiók ilyen irányú nagytérségi elérhetQségét, nem biztosítják viszont az észak-déli irányban felfqzQdQ kelet-európai országok és régiók közötti megfelelQ közlekedési kapcsolatot. Ezt a hiányt pótolják az ún. TINA (Közlekedési Infrastruktúra Igényeinek Értékelése) folyosók, melynek keretében meghatározott közlekedési tengelyek megegyeznek a páneurópai folyosókkal. Az ország külsQ elérhetQségét tekintve súlyos elmaradásnak számít, hogy a fenti közlekedési folyosókból az európai közlekedési térszerkezethez kapcsolódni képes gyorsforgalmi utak közül jelenleg csupán az M1-M15 autópálya épült ki Magyarországon az országhatárig.

Az EU közlekedéspolitikájában kiemelt szerepe van a vasúti ágazat fejlesztésének. A vasútvonalhoz történQ illeszkedés megvalósulhat a nagysebességq hálózathoz kapcsolódva (gazdasági okok miatt hazánkban ez még távolabbi cél), vagy a nagy jelentQségq vonalakhoz kapcsolódva, esetleg a határmenti vasúti mellékvonalakon keresztül, melyek fQként kistérségi szinten szolgálnák a gazdasági-társadalmi fejlQdést az adott országrészben. Ezeknek a mellékvonalaknak a kihasználtságát jelentQsen lehetne fokozni, ha zsákvonal jellegük megszüntetésével összekapcsolódhatna a két ország vasúti hálózata.
Jelenleg a Duna, mint nemzetközi vízi út  a folyószakasz rossz hajózhatóságának következtében  nem alkalmas arra, hogy fQ szállítási vonala legyen a Rajna  Majna  Duna vízi úton keresztül az Atlanti térség és a Fekete-tenger közötti területeknek. Elengedhetetlen a hazai kikötQk kiépítése és a legmodernebb infrastruktúrával történQ felszerelése, valamint a vízi út medermunkálatainak elvégzése a nagyobb szállítási eredmények elérésének érdekében.
Magyarország légi közlekedésének európai rendszerbe történQ illeszkedése a repülQterek szerepkörétQl és mqködési feltételeitQl függ. Ferihegy maradéktalanul illeszkedik, Sármellék, Debrecen és a többi regionális szerepkörrel felruházott repülQtér pedig a szisztematikus fejlesztések hatásaként rövidesen szintén alkalmassá válnak a nemzetközi rendszerben történQ mqködésre.

6. A közösségi politikák hatása

Európa területi folyamataira erQsen rányomják bélyegüket az Európai Unió politikái, mely most már határozott fejlQdési irányokat jelöltek ki. Költségvetési súlyából adódóan a regionális politika a második legmeghatározóbb közösségi politika. A közösségi politikák területi karakterét fokozta, hogy a legjelentQsebb költségvetési eszközökkel rendelkezQ agrárpolitikán belül a vidékfejlesztés a második pillérré lép elQ a következQ fejlesztési ciklusban, fokozódó költségvetési súllyal. A beavatkozások egyre határozottabban a területi dimenziókhoz kötQdnek. Persze ez nem feltétlen jelenti a hagyományos területi politikai megközelítések súlyának növekedését a beavatkozási, támogatott területek határozott lehatárolását. Az új megközelítés, mely a vidékfejlesztési politikában is szerepet kap (a helyi kezdeményezések keretében végrehajtott fejlesztések támogatása), sokkal inkább egy szemléletet közvetít.
A nemzetközi kihívásokra a jelen tapasztalatok alapján a legjobb válaszokat adó területi szemlélet új eleme, hogy a fejlesztések irányát egy adott terület szereplQinek összefogásával kell meghatározni, és megvalósításukat is így kell menedzselni. Mindezt jól ismert és lehatárolható területegységben, amely lehet lokalitás vagy akár egy régió is, de sokszor magának a területnek a lehatárolása is már helyi kezdeményezéseken múlik.
A hazai területpolitika számára meghatározó külsQ tényezQ az 1999 májusában a területi tervezésért felelQs miniszterek potsdami informális találkozóján elfogadott Európai Területfejlesztési Perspektíva (ESDP), amely  az 1994. évben Lipcsében tartott informális ülésen elhangzottakat is figyelembe véve  az Európai Unió területfejlesztési szempontú jövQképét vázolja fel. 1994-ben az EU területfejlesztésért felelQs miniszterei az EU területi politikáját illetQen három fQ irányvonalat határoztak meg:
Kiegyensúlyozott, policentrikus városhálózat kialakítása, valamint a város-vidék kapcsolat megújítása;
Az infrastrukturális ellátottság és a tudáshoz való hozzáférés terén az esélyegyenlQség biztosítása;
Fenntartható fejlQdés, prudens menedzsment, a természeti és kulturális örökség védelme.
Az ESDP azon az uniós célkitqzésen alapul, amely kiegyensúlyozott és fenntartható fejlQdést kíván elérni, különösen a társadalmi és gazdasági kohézió erQsítése révén. Ennek megfelelQen az ESDP három alapvetQ célkitqzése:
a társadalmi-gazdasági kohézió;
a fenntartható fejlQdés;
és az európai térség kiegyensúlyozott versenyképességének megteremtése.
Az Európai Tanács 2000-ben lisszaboni ülésén azt a stratégiai célt tqzte ki, hogy az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlQdQ tudás alapú társadalmává kell válnia. A tudás alapú társadalom gazdasági alapját a kutatás-fejlesztés, az innováció, az információs és kommunikációs technológia széles körq alkalmazása teremti meg, és fenntartásához szükséges a kis- és középvállalkozások innováció-orientált fejlesztése, a feltörekvQ vállalkozások felkarolása, a belsQ piac kiteljesítése, mindenekelQtt a pénzpiacok, a szolgáltatások és a hálózatos szervezQdésq iparágak területén. Mindezekkel együtt kell járjon a jobb minQségq, magasabb hozzáadott-értéket termelQ és ezért jobban fizetett munkahelyek létrehozása, azaz a foglalkoztatás bQvítése.
Az Európai Tanács lisszaboni határozatokat megerQsítQ barcelonai döntései is a tudásalapú és megújuló társadalom kialakítását tqzték ki célul, amelynek eléréséhez a társadalmi és gazdasági kohézió erQsítésére van szükség. E célkitqzés elérhetQ a képzésnek és az oktatásnak a gazdaság igényeit szem elQtt tartó, koordinált fejlesztésével, a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció és az információs társadalom humánerQforrás feltételeinek biztosításával, a társadalmi szolidaritás és esélyegyenlQség érdekében pedig a minQségi egészségügyi és szociális szolgáltatások legszegényebb rétegekre koncentráló fejlesztésével, a hátrányos helyzetqek és kirekesztettek reintegrációjával. Mindezek hozzájárulnak a területi különbségek mérsékléséhez, és az életkörülmények, életminQség javulásához.
Az Európai Tanács által Göteborgban megfogalmazott fQ célkitqzés: a fenntartható fejlQdés. A célkitqzés  a fenntarthatóságot szélesen értelmezve  kiterjed annak környezeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásaira, különös tekintettel az élhetQ környezet megteremtésére, a természeti erQforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodásra, a gazdasági fejlQdés fenntarthatóságának kritériumaira, az üzembe helyezett fejlesztések mqködtetésének fenntarthatóságára, a leromlott urbanizált, illetve a falusi térségekben élQk életesélyeinek komplex, integrált javítására.
A regionális tervezésért felelQs miniszterek Európai konferenciája (CEMAT  European Conference of Ministers responsible for Regional Planning) 2000-ben Hannoverben megtartott 12. ülésén meghatározták az európai kontinens fenntartható területfejlesztési irányelveit, amelyeket 2003-ban a 13. konferencián a Ljubljanai Nyilatkozatban is megerQsítettek:
a területi kohézió elQsegítése a régiók kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlQdésével és a versenyképesség növelésével;
kiegyensúlyozott és policentrikus városhálózat, és új típusú város-vidék kapcsolatok kialakítása;
Az elérhetQség transzeurópai és regionális feltételeinek javítása;
Az információhoz és tudáshoz való egyenlQ hozzáférés biztosítása;
A természeti erQforrások és természeti örökség felelQsségteljes kezelése, védelme;
A környezet védelme, kármentesítés és az ésszerq területhasználat biztosítása;
A kulturális örökség értéknövelQ kezelése és fenntartható fejlesztése,
Az energiabiztonság és hatékonyság növelése, a megújuló energiák részarányának növelése;
A térségi adottságokhoz illeszkedQ fenntartható turizmus kialakítása;
A környezeti katasztrófák elleni integrált megelQzQ védekezés.
A 2007 utáni kohéziós politika a lisszaboni (a verseny-képességet ösz--tönzQ) és a göteborgi (a fenntartható fejlQdést elQsegítQ) folyamatokra koncentrálva várhatóan kevesebb célkitqzés támogatására összpontosít. Az Európai Bizottság három prioritást javasol a következQ programozási idQszakra:
konvergencia: fQ célja a legelmaradottabb országok és régiók növekedésének és munkahelyteremtésének támo-gatása úgy, hogy hozzájáruljon a gazdasági növekedést elQsegítQ feltételek és a gazdasági teljesítmények közelítéséhez (az ún. reálkonvergen-ciához) vezetQ tényezQk kialakításához és erQsítéséhez.
regionális versenyképesség és foglalkoztatás: fQ célja a gazdasági és társadalmi átalakulás támogatása, a foglalkoztatás és a termelékenység növelése.
európai területi együttmqködés: harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztés az unió területén, amely a határon átnyúló és a transznacionális együttmqködés támogatásával kívánja elQmozdítani az uniós területek integrációját.
A kohéziós politika új célkitqzései fQleg a jelenlegi és az új tagállamok közötti különbségek csökkentését célozzák  így Magyarország érdekeit is szolgálják -, de ennek eredményessége nagyban múlik az elérésére rendelt pénzeszközök mennyiségén és felhasználási szabályain, melynek kidolgozásában hazánknak is aktívan részt kell vennie. A Kohéziós Alap támogatási céljai között 2007-tQl a transz-európai közlekedési hálózatok és a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése mellett harmadik támogatási területként megjelenik az energiahatékonyság és megújuló energia, valamint a közlekedési ágazatban a transzeurópai hálózatokon kívül vasút, folyami és tengeri közlekedés, intermodális közlekedési hálózatok a tiszta városi és tömegközlekedés.
A 2007-2013 közötti költségvetési idQszakban kerül bevezetésre a közös agrárpolitika reformjának részeként a megújított vidékfejlesztési politika. Az Európai MezQgazdasági Vidékfejlesztési Alap a fenntartható vidékfejlesztéshez nyújt közösségi támogatást, kiegészíti a közös mezQgazdasági politika piaci és jövedelemtámogatási politikáját, a közös halászati politikát. A jövQben az Európai Unió vidékfejlesztési politikája tovább egységesedik, és tovább erQsödik a Közösségi Agrárpolitika második pillérében betöltött szerepe. Növekedik a szakpolitika pénzügyi súlya, miközben programozása egységesebbé válik. A szakpolitika integráltságának fokozódását, agrárgazdasági meghatározottságának csökkenését jelzi az erdészetre, erdQre és a gazdasági diverzifikációra, életminQségre irányuló programjainak erQsödése, valamint a továbbra is meglévQ nagyfokú környezetintegráltsága. Fontos, a szakpolitika területi dimenzióját mélyítQ jelenség a negyedik prioritástengelyének (LEADER+) erQsödése, mely egyben horizontális célkitqzés is. Ennek keretében ösztönözni kell a meghatározott területi kiterjedéssel rendelkezQ állami, önkormányzati, civil és üzleti partnerségre épülQ, interszektorális helyi kezdeményezések stratégiaépítését és ezek megvalósítását, valamint szorgalmazni kell e megközelítés alkalmazását a más vidékfejlesztési prioritástengelyek mentén kibontakozó tevékenységek esetében is.
A politika három fQ, és plusz egy prioritástengellyel rendelkezik:
Az elsQ mezQ- és erdQgazdasági tevékenységek versenyképességének javítása a humánerQforrást, a termelési, feldolgozási és értékesítési rendszereket, valamint a termelés és a termékek minQségét érintQen.
A második a környezetre és a területhasználatra irányul (agrár-környezetvédelem, állatjólét, NATURA2000 területek gazdálkodása, valamint sokszínq erdészeti intézkedések az erdQsítésen túl a gazdálkodással, nem termelQ beruházásokkal, NATURA2000 területekkel kapcsolatosan).
A harmadik a vidéki területek életminQségének javítását, diverzifikálását célozza a gazdaság nem-mezQgazdasági jellegq jövedelemszerzésének erQsítésével és diverzifikálásával (turizmus, egyéb mikrovállalkozások támogatása, természeti örökség kezelése, stb.), a vidéki népesség életminQségének javításával (közszolgáltatásokkal való ellátottság, falumegújítás, kulturális örökséggondozás), valamint oktatáson és képzéseken keresztül.
A fentiekhez járulnak a már említett LEADER+ kezdeményezések.
A kohéziós politika reformjának eredményeként a vidékfejlesztés finanszírozása a 2007 és 2013 közötti idQszakban kikerül a Strukturális Alapok rendszerébQl, és a közös agrárpolitika keretében az Európai MezQgazdasági és Vidékfejlesztési Alap szolgálja a vidékfejlesztési programok finanszírozását. A jelenlegi Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt az Európai Halászati Alap váltja fel, mely a fenntartható halászat, illetve a halászattal foglalkozó területeken a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának elQsegítését ösztönzi.


2. számú függelék

Ezért az új OTK politikai szintq fejlesztéseinek megnevezésére a területpolitika kifejezés kerül használatra és nem a szqkebb értelmq területfejlesztési politika . Az utóbbi megnevezés a korábbi fejlesztések, az 1998-as OTK idQszakával összefüggésben és a hagyományos értelembe vett tevékenységek, a törvényben meghatározott területfejlesztési intézményrendszer kapcsán fordul csak elQ.
A nemzet átfogó jövQképét az Országos Fejlesztési Koncepció (OFK) fogalmazza meg. A jövQképben megjelenQ kohézió  versenyképesség  fenntarthatóság hármasa szinkronban van az ESDP-ben megfogalmazott EU prioritásoknak is.
E térség fogalom egyaránt jelenti az ország 7 régióját, kistérségeit, vagy bármely más funkcionálisan létezQ területegységet, pl. kiemelt térségeket, adott esetben földrajzi tájakat, agglomerációt vagy akár csak kisebb számú térben funkcionálisan összekapcsolt és kooperáló település mikrokörzetét.
Pl. Szegeden a biotechnológia; Miskolcon, GyQrben a mechatronika; Pécsen, Szombathelyen a kulturális ipar.
A területi céloknál kiemelhetQ az elmaradott és hátrányos helyzetq térségek felzárkóztatásában, a környezetileg érzékeny országosan kiemelt területek fejlesztésében, a határ-menti területek fejlesztésében, a városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztésében megjelenQ vidéki térségi dimenzió.
A jelenleg készülQ Magyar Kulturális Stratégia is megemlíti, hogy bizonyos közmqvelQdési forrásokat részben régiós szintre indokolt decentralizálni.

A megyék kívánatos fejlesztési szerepének egyértelmq meghatározása jelenleg még döntést igényel.
Pl. A nyugat-dunántúli klaszter program, mely következQ ágazatkora koncentrál: a betelepült multinacionális vállalatok és a gyQri egyetem kapcsán az elektronikára, autóiparra; a kiemelkedQ földrajzi adottságai, hagyományai alapján a termál szektorra; valamint a felsQoktatási bázisa alapján a faiparra.)
Az új koncepció a területi célok szakpolitikákon átívelQ érvényesítésének érdekében a bevezetQben ismertetetteknek megfelelQen az új törekvésekhez a területpolitika fogalmat használja. A korábbi idQszak értékelése során azonban az 1998-as OTK-ban lefektetettek szerint a területfejlesztést ill. területfejlesztési politika fogalmakat használjuk.
A vidékfejlesztési politika térségi lehatárolásával nem egyezik a területfejlesztés kedvezményezett térségei közé tartozó mezQgazdasági vidékfejlesztési térségek lehatárolása, annál szqkebb területet érint, melynek kritériumai statisztikai kistérségi szinten: vidéki átlagot meghaladó mezQgazdasági foglalkoztatottság, átlagot meghaladó munkanélküliség, átlag alatti egy fQre jutó jövedelem, továbbá a népesség kevesebb mint fele éljen 120 fQ/km2-nél magasabb népsqrqségq településen.











PAGE 


PAGE 3


PAGE 


PAGE 214



Az OTK készítésében közremqködQ fQbb szakértQk:

Balogh Ottó (Hungarorégió Kft., Budapest) Dániel Pál (MTRFH, Budapest) Dr. Faragó László (MTA RKK, Pécs) Dr. G. Fekete Éva (MTA RKK, Miskolc) Dr. Illés Iván (MTA RKK, Budapest) Dr. Korompai Attila (Corvinus Egyetem, Budapest) Laky Ildikó (TERRA Stúdió Kft., Budapest) Márton György (Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, Pécs) Pálné Dr. Kovács Ilona (MTA RKK DTI, Pécs) Dr. Rechnitzer János (MTA RKK EDO, GyQr) Szabó Pál (ELTE, Budapest) Dr. Tétényi Tamás (Váti Kht., Budapest) Dr. Vécsey Pál (Váti Kht., Budapest)
Továbbá az OTK elkészítése során figyelembe vett, a Dinamikus településrendszer munkacsoport eredményei, melynek szakmai háttérmunkálataiban (témavezetQ Jusztin Valéria, Nagy András) a fent említetteken kívül részt vevQ szakértQk:
Dr. Beluszky Pál
Dr. Horváth M. Tamás
Kis János
Dr. Kovács Katalin
Dr. Miklóssy Endre
Dr. Visy Erzsébet


A területpolitikai fejlesztések horizontális térfelhasználási szempontjai alapján kialakított elvek részletesebb, példaszerq listája:

Az tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb társadalom érdekében: zöldmezQs fejlesztések helyett barnamezQs fejlesztések;
A fejlesztések helykiválasztásánál prioritást kell élveznie, a termQ, ill. kulturális értéket képviselQ lakóterület igénybevételét nem érintQ, környezetét nem terhelQ helyszínnek.
Fejlesztés csak abban az estben helyezhetQ el termQ, ill. kulturális értéket képviselQ lakóterület igénybevételével, ha nincs más alternatívája.
A természetes erdQtársulások nem vagy csak nagyon korlátozott léptékben képesek megújulásra, területük igénybevétele a fejlesztések során nem pótolható, áthelyezhetQ.
A környezettudatos, helyi identitású, esélyegyenlQséget biztosító, társadalom érdekében: értékek, közérdekq létesítmények, rendezvények elérhetQsége;
A fejlesztések során a természetes folyó és állóvizek partjainak, erdQterületek, hegycsúcsok, szigetek, a fényszennyezéstQl mentes éjszakai égbolt, kilátópontok, védett természeti és kulturális értékek nyilvános elérésének, megközelítésének, megszemlélésének lehetQségét nem szabad korlátozni (kiv. szigorú természetvédelem alá vont területek). Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek korábban elzárt területek hozzáférését teszik lehetQvé.
Korlátozásnak minQsül, ha a fejlesztések következtében a nem motorizált közlekedéssel a színhelyek megközelítése jelentQsen leromlik, a szükséges idQ növekedik.
Korlátozásnak minQsül, ha a fogyatékkal élQk hozzáférési lehetQségei nem javulnak a fejlesztések során.
A fejlesztések nem bátoríthatják a közutakon kívüli gépjármqmozgást, mely egyébként is szigorú kontroll alatt tartandó. Az ilyen jellegq szabadidQs tevékenységek csak korlátozott kiterjedésq és kijelölt területeket érinthetnek, a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkezQ területeken nem végezhetQk.
A fejlesztések megvalósítása során nem támogatható az igényekhez igazodó tömegközlekedési eszközökkel nem látogatható új létesítmények, rendezvények megvalósítása.
Nem támogatható olyan fejlesztés, mely a társadalom fogyatékkal élQ csoportjainak a létrejövQ új létesítmények, rendezvények látogathatóságát nem teszik lehetQvé, ill. a meglévQ attrakciók hozzáférését nem javítják.
A társadalmi-gazdasági folyamatok szervezésének lappangó, környezeti és kulturális értékeket degradáló hatásainak megelQzése: értékmegQrzés térszervezéssel;
A fejlesztések nem darabolhatnak fel egységes ökológiai rendszereket és kultúrtájakat, társadalmi csoportok településterületét (pl. nemzeti kisebbség).
A fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzeti kisebbségeinek lakónépességen belüli arányát (kiv. az etnikai szegregációoldó kezdeményezések).
A közigazgatási átszervezésre irányuló fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzeti, etnikai kisebbségeinek arányát a lakónépességen belül.
A fejlesztések megvalósítása nem növelheti a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkezQ területek állandó lakónépességét, a területen áthaladó tranzit forgalom mennyiségét. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik.
A fejlesztések megvalósítása nem eredményezhet ugrásszerq, és a helyi lakónépességet sokszorosan meghaladó üdülQnépesség megjelenését a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkezQ területeken.
A fejlesztések megvalósítása nem akadályozhatja a határon túli magyarság, ill. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek anyaországgal, ill. határon túli nemzettesttel való kapcsolatának fenntartását, ill. azok kibontakozását. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ezt erQsítik.
A fejlesztések (kiv. kombinált közlekedésre irányuló fejlesztések) megvalósítása nem növelheti többszörösére a lakott területeken, természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkezQ térségekben a koncentrált parkolási igényeket. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik.
A tisztább környezet, a hatékonyabb gazdaság, a felelQsségteljesebb társadalom érdekében: közelebb kell hozni a társadalmat helyi környezetéhez;
A biomassza, mint megújuló energiaforrás használata csak kisléptékq autonóm energiagazdálkodási rendszerekben támogatható. Ez az energiaforrás csak akkor tekinthetQ megújulónak, ha felhasználása a népességhez közel történik, átlátható és nyomon követhetQ az újratermelése és a felelQsség teljes fenntartható használata.
A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a területtel rendelkezQ magántulajdon gondozása iránti felelQsség tudatosítását.
A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a szqkebb helyi környezet értékeinek megismerését és tudatosítását (mi hogyan és miért valósult meg).
A tisztább környezet, az egészségesebb és a kulturális és szociális szükségleteire több idQt fordító társadalom érdekében: az utazási idQ csökkentése és hasznosítása;
A fejlesztések megvalósítása nem hathat a térségek lakosságának rendszeres közlekedési idejének és távjának növelése irányában (beleértve a nem motorizált, pl. gyalogos és kerékpáros közlekedést is). A fejlesztések így nem növelhetik a napi városi munka- és lakóhely közötti ingázás idejét, távolságát (kiv. új munkahelyek létesítése).
A munkahelyteremtQ fejlesztések helykiválasztásában prioritásként meg kell jelennie, a minél rövidebb munkába járási idQnek is.
A fejlesztéseknek nem szabad akadályozni a településen belüli nem motorizált (gyalogos, kerékpáros) ingázás lehetQségét. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek az akadályok felszámolását segítik.
A közlekedési fejlesztéseknek segítenie kell, hogy a népesség (különösen agglomerációs és vidéki) helyben ki nem elégíthetQ szükségletei idQben és távolságban rövidülQ utazási kényszerrel tehesse meg, melynek fejlesztésén belül:
ElsQdleges prioritással bír a nem motorizált gyalogos és kerékpáros közlekedés, illetve a központi funkcióknak az ilyen formában elérhetQ hatótávolságon belüli kialakítása;
Másodlagos prioritással bír a tömegközlekedés fejlesztése (valódi az igényekhez igazodó szolgáltatásként);
Harmadlagos prioritást jelent a kombinált (parkolj és utazz) rendszerek fejlesztése;
Csak utolsó sorban jelenhet meg az egyéni motorizált közúti közlekedési lehetQségek fejlesztése.
A motorizált tömegközlekedés-fejlesztésen belül kiemelt prioritással bír:
a gyalogos-kerékpárosközlekedés vasúttal (városon kötöttpályás, elektromos és gázüzemq is) vagy vízi közlekedéssel (másodsorban busszal) kombinált rendszerei (állomások megközelíthetQsége: járható út, közvilágítás; kiszolgáló helyiségek; kerékpártárolás; kerékpárszállítás);
a vasúti (városon kötöttpályás, elektromos ill. gázüzemq is) belül és vízi közlekedésfejlesztés, valamint a vasút-busz, hajó-busz kombinált közlekedés.
A fejlesztések nem csökkenthetik az utazással töltött idQ kulturális és szociális célú kihasználásának lehetQségeit. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek növelik ezeket a lehetQségeket.
A hatékonyabb gazdaság, biztonságosabb, tisztább környezet érdekében: az áruszállítás környezeti, mqszaki, közbiztonsági károkozásának csökkentése.
Az országon áthaladó tranzit áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztés csak a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használatára irányulhat.
Az országon területét cél vagy kiinduló állomásnak tekintQ áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztésben prioritást kell, hogy élvezzen a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használata.
A regionális és nemzetközi közúti közlekedési folyosók kiépítése során minden esetben sorrendi prioritást kell élvezni a tervezett elkerülQ szakaszok kiépítésének.

AZ OTK és OFK jövQképének kapcsolata:



Az OTK és OFK célok kapcsolati rendszere:

A magyar gazdaság versenyképességének tartós növelését(OFK) (is) érvényesítQ célok az OTK-ban: Átfogó célok Térségi versenyképesség Integrálódás Európába Regionalizmus és decentralizáció Területi célok Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra Határ menti területek együttmqködésének erQsítése Ágazati célok Befektetés ösztönzés KKV politika Innovációs politika Turizmuspolitika Informatika, hír- és távközlés Oktatáspolitika KiegészítQ kapcsolat Közlekedéspolitika Energiapolitika Agrár- és vidékfejlesztés Foglalkoztatás bQvítését (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Térségi versenyképesség Területi felzárkózás Területi célok A foglalkoztatás bQvítéséhez, alkalmazkodóképességhez kapcsolódóan: Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése A foglalkoztathatósághoz bQvítéséhez is kapcsolódóan KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása Tisza térség fenntartható fejlesztése Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra Ágazati célok Foglalkoztatáspolitika KiegészítQ kapcsolat Oktatáspolitika Informatika, hír- és távközlés MqvelQdéspolitika A versenyképes tudás és mqveltségét (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Térségi versenyképesség Területi felzárkózás Területi célok Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése A tudáshoz való hozzáférés és a nem csak foglalkoztatási, de szociális hátrányokat is csökkentQ tudás kapcsán különösen: Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra (különösen a cigányok által sqrqn lakott térségekben) Ágazati célok Oktatáspolitika MqvelQdéspolitika Informatikai, hír- és távközlés KiegészítQ kapcsolat Kulturális örökségvédelem A népesség egészségi állapotának javítását (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Fenntartható területi fejlQdés, örökségvédelem Területi felzárkózás Területi célok Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja Különösen az egészségügyi rendszer mqködése kapcsán: Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra (különösen a tanyás, aprófalvas térségekben) Különösen az egészséges élet esélye kapcsán: Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra cigányok által sqrqn lakott térségekben Ágazati célok Egészségpolitika
A társadalmi összetartozás erQsítését (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban, különösen a közösséghez tartozást érintQen: Átfogó célok Területi felzárkózás Regionalizmus és decentralizáció Területi célok KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása Különösen a közösséghez tartozás erQsítése kapcsán: Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra Ágazati célok Szociálpolitika KiegészítQ kapcsolat MqvelQdéspolitika Kulturális örökségvédelem A fizikai elérhetQség javítását (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Területi versenyképesség Integrálódás Európába Területi célok Különösen a nemzetközi elérhetQség esetében Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja Határ menti területek együttmqködésének erQsítése Különösen a térégi regionális elérhetQség esetében Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése Különösen a helyközi, településközi elérhetQség esetében Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra Ágazati célok Közlekedéspolitika KiegészítQ kapcsolat Informatika, hír- és távközlés Az információs társadalom kiteljesítését (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Területi versenyképesség Integrálódás Európába Területi célok Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra (különösen az aprófalvas és tanyás térségekben) KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása Ágazati célok Informatika, hír- és távközlés KiegészítQ kapcsolat MqvelQdéspolitika Foglalkoztatáspolitika Természeti erQforrások és környezeti értékek védelmét és fenntartható hasznosítását (OFK) (is) érvényesítQ területi célok az OTK-ban: Átfogó célok Fenntartható területi fejlQdés Regionalizmus és decentralizáció Területi célok Környezeti szempontból érzékeny, országos jelentQségq térségek integrált fejlesztése (Balaton térsége, Tisza-völgy) Határ menti területek együttmqködésének erQsítése Fejlesztési prioritások speciális adottságú vidéki térségtípusokra (különösen az a természeti és kulturális táji értékekben gazdag vidéki térségekben, tanyás és aprófalvas térségekben) Ágazati célok Kulturális örökségvédelem Lakáspolitika Természet- és környezetvédelem, vízgazdálkodás Energiapolitika KiegészítQ kapcsolat MqvelQdéspolitika Turizmuspolitika Agrár- és vidékfejlesztés Szociálpolitika

A versenyképesség tényezQinek egy része  makrogazdasági és politikai stabilitás, adórendszer  nemzeti szinten egységes számos tényezQje azonban régiónként, térségenként változik

A területpolitika, ill. területfejlesztés intézményi kereteit továbbá döntQen meghatározza a rendszerváltást követQen kialakult közigazgatási, önkormányzati rendszer, melynek fQ jellemzQje a központi kormányzati szint alatt a helyi önkormányzatok megerQsödése és a területi szintq, megyei önkormányzatok hatáskörének, forrásainak korlátozása. A kialakult rendszer évek óta húzódó reformjának egyik kulcskérdése a helyi és központi szint közötti, közbensQ területi szint telepítése, a régiók / megyék / kistérségek közigazgatási, önkormányzati szerepének tisztázása. Hosszú távon cél a fennálló közigazgatási szerkezet és a fejlesztési, programozási egységek harmonizálása.
A közigazgatási-önkormányzati rendszer struktúrájának megújítása nem követhet kizárólag területpolitikai szempontokat. Az viszont elvárás lehet a két rendszer illeszkedése felé, hogy a döntési és forráselosztási kompetencia a fejlesztéspolitikában lehetQség szerint járjon együtt a legitimitással.

Magyarország területi politikájára vonatkozó egyik legerQsebb kritikai észrevétel a területfejlesztési tevékenység országos irányításának koordinálatlanságát illeti. Ennek oka egyrészt az rendszerváltozás óta folyamatosan változó kormányzati struktúrában  fQként a területfejlesztés központi intézményrendszerében  keresendQ. Nyugat-európai mércével mérve a magyar közigazgatás rendszer rendkívül gyakran változik, lehetQség van egy teljes minisztérium vagy államtitkárság könnyq és gyors átszervezésére. Ez a rendszer bizonytalanságot szül, megfosztja a köztisztviselQket attól a függetlenségtQl, hogy megfelelQ szakpolitikai javaslatokat tegyenek és a közügyeket szakszerqen irányítsák.
Az okok másik része abból fakad, hogy a területfejlesztésért felelQs kormányzati szerv alig rendelkezik önálló eszközökkel, céljait a többi tárcán keresztül tudja érvényesíti. Magyarországon jellemzQen minden tárca a maga szektorális politikája mentén tervez, ezért sarkalatos kérdés, hogy mekkora súllyal bír a területfejlesztésért felelQs kormányzati szerv a kormányzati struktúrában, mekkora hatást tud gyakorolni a többi minisztériumra, hogy a regionális politika céljainak megfelelQen mqködjenek.

Az 1990-es önkormányzati törvény elfogadásával a megyék feladata gyakorlatilag intézményfenntartásra korlátozódott. Az 1996. évi területfejlesztésrQl és területrendezésrQl szóló törvény a régiók körüli bizonytalanságok miatt a területfejlesztési politika közbensQ területi szintjén a megyei területfejlesztési tanácsokat juttatta kulcsszerephez, a decentralizált források elosztása, az országos, ágazati programok véleményezése, tervezés szempontjából. A területfejlesztésrQl és területrendezésrQl szóló törvény 1999. évi módosításával viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a regionális politika kitüntetett térségi szintje a továbbiakban a régió.

A kistérségi együttmqködések szervezQdését a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény tette lehetQvé a helyi önkormányzatok önállóságának és szabad társulási lehetQségének a megteremtésével; tartalmának kiteljesedését a területfejlesztési törvény és az annak nyomán kibontakozó folyamat adta meg. Ugyanakkor ez a fejlQdés bizonyos fokú burjánzással is járt, mivel a meghozott szabályok azonban arra már nem voltak alkalmasak, hogy a települési önkormányzatok optimális területi léptékben illetve szervezeti formában való társulását ösztönözzék: a társulások összetétele instabil, illetve több társulás mqködési területe is átfedi egymást. A statisztikai kistérségek és a társulások területi problémáját kísérelte megoldani a területfejlesztési törvény 2004. évi módosítása, amely rendelkezett az ország egész területét maradéktalanul lefedQ, a statisztikai kistérségek területével azonos mqködési területq Kistérségi Fejlesztési Tanácsok létrehozásáról. A közigazgatási rendszer korszerqsítése érdekében 2004-tQl a Kormány költségvetési eszközökkel is ösztönzi a közszolgáltatások  statisztikai kistérség határhoz illeszkedQ - un. többcélú kistérségi társulások keretében történQ ellátását. A kistérségi területfejlesztés ilyen mélységq formalizálása, a kistérségi struktúra homogenizálását célzó törekvések ugyanakkor a túlintézményesítés irányába hatnak. További problémát okoz a kistérségi szinten menedzseri tevékenységet végzQ személyek és szervezetek (kistérségi megbízottak, térségfejlesztési menedzserek, vidékfejlesztési menedzserek, munkaszervezetek) egymással párhuzamos, koordináltan mqködése, amely pazarláshoz, a személyi a kapacitások elaprózódásához vezet.

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek az ország leghátrányosabb helyzetq területei, melyekben a gazdaság és társadalom, esetenként az infrastruktúra ill. a közszolgáltatások állapota olyan szinten elmaradott, hogy az ott élQk életesélyeit korlátozva súlyosan sérti az esélyegyenlQség elvét.
Az 1998-ban elfogadott OTK négy hátrányos helyzetq kedvezményezett térségtípus fejlesztési prioritásait jelölte ki, melyek zömében átfedték egymást. A kedvezményezettség elve azonban összességében kisebb mértékben érvényesült a fejlesztéspolitikai támogatások területi elosztásánál, s még a területfejlesztési célú források felhasználásában sem tükrözQdött megfelelQen az elmaradott térségek többlettámogatása.
A korábban kialakított kedvezményezett térségtípus-rendszer három fQ problematikája állapítható meg:
Sok beavatkozási térségtípus került kijelölésre, s ettQl a rendszer nehezen áttekinthetQ, sok átfedéssel és párhuzamossággal.
A kedvezményezettség túl sok területet érint, így nem eredményez koncentrált erQforrás felhasználást. A támogatásból részesülQ népesség aránya (a lakosság egyharmada) túl nagy.
A térségenként megfogalmazott többnyire nagyszámú prioritás, feladat érvényesítésének nem volt egyértelmq, szabályozó, illetve felelQsségi rendszere.



FQbb regionális mutatók
FQbb regionális mutatók Közép-Magyar-ország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyar-ország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyar-ország EU-15 EU-25 Terület (ezer km2) 6,9 11,1 11,3 14,2 13,4 17,7 18,3 93,0 3243,8 3982,4 Népesség (millió fQ) 2,83 1,11 1,00 0,98 1,28 1,55 1,36 10,12 381,33 455,50 Népsqrqség (fQ/km2) 409 100 89 69 95 87 74 109 118 114 Természetes szaporodás éves átlaga 1997-2003 (0 ) -4,7 -3,2 -4,4 -4,6 -3,8 -2,0 -5,1 -4,1 0,1 0,1 Korösszetétel a lakosság %-ában, 2003 >15 évesek 14,4 16,0 15,0 15,8 17,1 18,1 15,8 15,9 16,5 16,6 15-64 évesek 69,5 69,6 69,5 68,6 67,2 67,7 68,0 68,6 66,7 67,1 65< évesek 16,1 14,4 15,5 15,7 15,7 14,2 16,2 15,5 16,8 16,3 1 fQre jutó GDP vásárlóerQ paritás alapján, 2003 (USD) 24430 14014 16318 10859 9698 9907 10316 15166 27342 25200 Foglalkoztatottsági ráta, 2003 (%) 55,1 55,3 55,1 47,2 45,0 45,9 47,0 50,6 .. .. Teljes munkanélküliségi ráta, 2003 (%) 4,0 4,6 4,6 7,9 9,7 6,8 6,5 5,9 7,9 8,9 Fiatalok teljes munkanélküliségi rátája, 2002 (%) 8,9 10,7 8,9 15,9 19,9 15,0 14,2 12,7 15,1 17,9 Gazdasági aktivitási ráta, 2003 (%) 57,5 58,0 57,7 51,3 49,8 49,3 50,3 53,8 56,7 56,5 A 25-64 évesek iskolai végzettsége a teljes népesség %-ában, 2001* alacsony 20,7 28,9 26,9 32,7 32,4 34,3 32,4 28,4 35,4 32,6 közepes 57,8 59,2 60,8 56,5 56,3 54,2 57,0 57,3 42,9 46,7 magas 21,5 12,0 12,2 10,8 11,3 11,5 10,5 14,3 21,8 20,6 Forrás: KSH * Új partnerség a kohézió érdekében (konvergencia, versenyképesség együttmqködés), Európai Bizottság p.189



3. számú függelék

A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSE

Területi szempontból értelmeztük a SWOT egyes elemeit, miszerint
B  elsQsorban Budapestre
A  elsQsorban Agglomerációra
M  elsQsorban Megyére
R  elsQsorban Régióra jellemzQ megállapítások.

Gazdaság
ErQsségek
KedvezQ gazdasági mutatók  R
Multifunkcionális központ (pénzügyi, kereskedelmi, szolgáltatási, tudásbázis, egészségügyi, közigazgatási, turisztikai)  A
Külföldi és belföldi tQke a Régióban koncentrálódik, tQkebefektetések kiindulópontja-A
Nemzetközi cégek képviseletei és regionális központjai a régióban koncentrálódnak B
Kulturális gazdaság súlya jelentQs  A

Gyengeségek
Területileg egyenlQtlen gazdasági fejlettség,
A térszerkezet és a gazdaság centralizált  R
A turisztikai kapacitások kihasználatlanok, feltételek nem elégségesek  R
Duális szerkezet jellemzi a gazdaságot  R
KKV-k finanszírozási rendszere nem megfelelQ (kevés a gyors és olcsó hitel)  R
Multicégek a saját beszállítóikat hozzák, nem kapcsolódnak be a helyi gazdaság szerkezetébe  R
KKV-k üzleti ismeretek hiánya és nem motiváltak az ismeretszerzésben, innovációban  R
Vállalkozói ismeretek közvetítése gyenge, vállalkozásfejlesztés intézményrendszere fejlesztést igényel  R
Gyenge a vállalkozások és az egyes szereplQk közötti együttmqködés  R
KKV-k jövedelemtermelQ képessége alacsony  R
Egységes gazdaságfejlesztési koncepció hiánya az önkormányzatoknál  R
Régió óriás beruházásaihoz kapcsolt tudatos fejlesztések hiánya (pl. Metro4)  R

Települési és természeti környezet
ErQsségek
MqködQ Zöld Civil szervezetek magas száma országos viszonylatban - R
A szelektív hulladékgyqjtés a Régió településein beindult - R
Budapest agglomerációjába tartozó településeken a csatornázottság nagymértékq fejlQdést mutat  A
A Régió valamennyi településén találhatók egyedi tájértékek  R
Világörökség helyszínek  B

Gyengeségek
Sok projekt esetében hiányzik a társadalmasítás, a lakosság megkérdezése, bevonása, ezért a végrehajtás meghiúsul vagy hosszú idQre gátlódik  R
A fogyasztási szokások, a fogyasztás növekvQ mértéke jelentQs mennyiségq hulladék keletkezését eredményezi R
Környezettudatos szemlélet hiánya a társadalom jelentQs részében R
Hiányzik a szelektíven gyqjtött hulladék feldolgozásához szükséges háttéripar R
A lerakással ártalmatlanított hulladék mennyisége évrQl-évre növekszik R
A Ráckeve-Soroksári Dunaág szennyezett állapota M
Vízbázis-védelmi területek zsugorodnak R
A talaj, mint környezeti erQforrás egyre csökkenQ mértékben áll rendelkezésre  R
Katonai és ipari létesítmények hátrahagyott szennyezései  R
Budapest területén fokozódik a zaj-, rezgés-, fény-, és vizuális szennyezés  B
Természeti területek szétaprózottak, ökológiai (biotóp) hálózat hiányzik  R
Az agglomerációs települések növekedése sok esetben a természeti és épített környezet rovására történik  A
Sok esetben a települések központjai elveszítették közösségi tér szerepüket  M,A
Közterületek degradációja  R
Panel lakótelepek romló állapota  R
Nagyvárosi slumok megléte  B,A

Közlekedés
ErQsségek
Vannak olyan kihasználatlan területek, amelyek integrált fejlesztéssel részben közlekedési funkciót kaphatnak  R
A régió (különösen Budapest) megközelíthetQsége jó  R
A többi régióhoz képest a burkolt utak aránya nagy  R
Budapest közösségi közlekedésének hálózati lefedettsége nemzetközi összehasonlításban figyelemre méltó  B
A régióban van az ország egyetlen nemzetközi reptere (Ferihegy)  B
KedvezQ modal-split  R

Gyengeségek
Az egyes közlekedési ágazatok, szervezetek, és önkormányzatok közt nem megfelelQ az együttmqködés  R
A lakosság közlekedési morálja és a közlekedés biztonságossága rossz  R
A közlekedés ágazatai és intézményei általános kapacitás- és forráshiánnyal küzdenek  R
Az M0 keleti szektorának hiánya erQsen érzékelhetQ, a megvalósítás nem kívánt mértékben elhúzódik  R
A burkolt utak állapota, minQsége nem kielégítQ, a forgalomhoz képest az ellátottság sem megfelelQ  B, A
A közösségi közlekedés egyes területein és  különösen a Budapestre vezetQ  közutak esetében kapacitáshiány tapasztalható  B, A
A külön-szintq csomópontok hiánya  R
A parkolási igények kielégítetlenek, nagyon kevés a parkolóház, a mélygarázs  B
A P+R rendszerek évtizedek óta nem kerültek megvalósításra  B, A
A mellékúthálózat és a haránt-irányú kapcsolatok nincsenek megfelelQen kiépítve, a meglévQk állapota leromlott  M
A forgalmi igényekhez képest kevés a Duna-híd, és a legtöbb felújításra szorul  R
A Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) megalakulása még mindig várat magára  B, A
Budapest környékének közösségi közlekedésébQl hiányzik a rendszeres elQvárosi vasúti közlekedés  B, A
A közösségi közlekedés minQsége nem teszi azt versenyképessé az egyéni közlekedéssel szemben  B
Az átszállási kapcsolatok, a megállóhelyek elérhetQsége sokszor nem megfelelQ  B
A gyorsvasúti hálózat fejlesztésében több évtizedes lemaradás tapasztalható  R
A dunai kikötQk állapota nem megfelelQ, a gazdaságos szállítás feltételei nincsenek meg  R
A kerékpárút-hálózat nincs kiépítve, és a kapcsolódó egységek sem állnak rendelkezésre (pl.: tárolók)  R

Társadalmi környezet és humán erQforrás
ErQsségek
A fQvárosban koncentrálódik az ország K+F, és innovációs potenciálja  B
Kiépült humán közszolgáltatások alapintézmény-rendszere  R
MegfelelQ szakember állomány a humán közszolgáltatásokban  R
Aktív és sokszínq voluntáris, civil szektor  R
Relatíve magas foglalkoztatási szint  R
A munkaügyi központok együttmqködnek a képzés területén  R
Magas a felsQoktatási intézmények száma  R
Az oktatási szolgáltatások széles köre hozzáférhetQ - B
Az oktatási intézmények eszköz-ellátottsága közepes - R
Az egészségügyi kapacitás koncentrált (felsQoktatási bázis, otthoni szakellátás) R
Kisgyermekek napközbeni ellátó-rendszere a legkiépültebb, legnagyobb a bentlakásos intézmények száma  R
A kulturális intézmények a régióban koncentrálódnak  B
A fQvárosi kulturális rendezvények látogatottsága jelentQs  B

Gyengeségek
Éles különbség a megye és a fQváros humán infrastruktúrája között R
A fQvárosi és megyei intézmények együttmqködése, tevékenységük összehangolása hiányos  R
A demográfiai változásokra lassan reagáló intézményrendszer  A
A humán közszolgáltatások korszerqtlen infrastruktúrája  R
A közintézmények, közterületek akadálymentesítése nem megoldott  R
Uniós viszonylatban magas inaktivitás  R
Sok az ellátásból kikerülQ, eltqnQ munkanélküli  R
Nem megfelelQ összhang a lakosság képzettségi szerkezete és a munkaerQ-piaci igények között (bizonyos szakmákban növekvQ munkaerQhiány)  R
Hiányzik a közoktatásban résztvevQk alkalmazható tudása, a rendszer átalakításra szorul  R
A hajléktalanság problémája a régióban koncentrálódik  R
A lakóhelyen történQ szolgáltatás szintjeiben vannak hiányok (pl. átmenti elhelyezést nyújtó intézmények, gyermekvédelmi intézmények) R
A szociális ágazatban dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése alacsony  R
Az egészségügyi és a szociális szféra anyagi lehetQségei korlátozottak  R

LehetQségek
Tartósan nagy belsQ (lakossági, üzleti) piac  R
KözvetítQ szerep Nyugat-Európa és Kelet-Délkelet-Európa között  R
Közlekedési csomópont szerep, országos jelentQségq logisztikai adottságok  R
Duna kihasználásának fokozása (turizmus, rekreáció)  R
Hasznosítható termálvízkészlet  A
MeglévQ gyógyfürdQk  R
Sok kihasználatlan volt ipari terület  R
M6 építése  R A
Régió jelentQs természeti, és mqemléki értékekkel bír  R
Termálvízkészlet (alternatív energia a hQ szempontjából)  R
Környezetvédelemi ipar fejletlensége  R
Napenergia (a tanyás településeken a villanyszolgáltatás költség-hatékonyan megoldható lenne alternatív energia felhasználásával)  R
Logisztika (szervezés, szoftverek) kihasználása  R
A régió lobbi-tevékenységének megerQsítése  R
Több Helsinki folyosó is áthalad a régión, ez fejlesztéseket generálhat  R
A Duna, mint adottság kihasználása  R
A közösségi és a kerékpáros közlekedés ösztönzése jogi és gazdasági eszközökkel R
Az M8-as autópálya megépítése tehermentesítheti a régiót  R
Vannak best practice -k (pl. hátrányos helyzetq csoportok visszavezetése a munkaerQ-piacra)  R
Nem állami intézmények létrejötte  R
Hatékonyabb ellátási rendszerek kialakítása (ellátási vonzáskörzetek)  R
A régió vonzza a szakembereket  R
Az átlagosnál nagyobb nyilvánosság (média)  R

Veszélyek
Regionális versenytársak erQsödése (Bécs, Pozsony, Prága)
Budapest versenyképessége csökken (migráció, közlekedés, keleti régiók fejlQdése, demográfiai változások)
A világgazdasági és az európai integrációs folyamatok szembeni érzékenység  R
A települések gazdasági kényszere erQsebb, mint a környezetvédelmi érdek  R
Helyi textilipar visszaszorul a külföldi versenytársak miatt (kínai textilipar térnyerése) - R
Az ivóvíz szolgáltató vízbázis legtöbb esetben nem azon a területen található, ahol a fogyasztás történik, s ez érdektelenséget szül  R
Az önkormányzatok nagy részének anyagi helyzete, érdektelensége nem teszi lehetQvé önálló feladatkörrel rendelkezQ környezetvédelmi szakember alkalmazását R
A települések gazdasági kényszere erQsebb, mint a környezetvédelmi érdek  R
A forgalomtorlódásokból, túlzsúfoltságból eredQ nagy környezetterhelés (lég-, és zajszennyezettség)  B, A
A fenntartási és a fejlesztési források tekintetében is forráshiánnyal kell szembenézni (maradvány-elv)  R
Egyes ágazatok és intézmények koncentrálódása, és a periférikus területeken létesülQ kereskedelmi és szolgáltatási intézmények koordinálatlan létesítése forgalomnövekedést eredményez  R
Az országos közlekedési hálózat sajátosságai és egyéb tényezQk miatt az agglomeráció fogadóképességét meghaladó többlet-forgalom jelenik meg  A
A közlekedési hálózat centralizáltsága föloldatlan maradhat, vagy tovább erQsödhet  R
Legkontrasztosabb régió, a fejlettségi szintek egyenlQtlenek  R
KedvezQtlen demográfiai folyamatok a fQvárosban (elöregedés)  B
Az állami támogatási rendszer átfogó reformjának hiánya  R
A képzett munkaerQ elköltözése nyugat-európába - R
A szociális kohézió gyengülése  R
Nagy a pályaelhagyás az egészségügyben  R


A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSÉNEK ÖSSZESSÉGE

Földrajzi helyzet
ErQsségek
A régió közel helyezkedik el a hazai gazdaság centrumához, maga is a centrumterülethez tartozik.
A régiót több fQ nemzetközi közlekedési folyosó is keresztül szeli, közvetlen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. A gyorsan fejlQdQ övezetek és nagyvárosi centrumtérségek kialakulása e szempontból biztosított.
A fQbb közlekedési folyosók kiépítettsége is megfelelQ, ez kiváló logisztikai adottságokat hordoz.

Gyengeségek
Budapest közelsége gátolja a nagyvárosok központi funkcióinak koncentrálódását.
A régiót alkotó térségeket bár számos közös történelmi momentum fqzi egybe, egységben való kezelésüknek, közös fejlesztési tevékenységüknek, a többi hazai régiónál is kevesebb elQzménye van. Így a régiót átszövQ üzleti, infrastrukturális és kulturális kapcsolatok, partneri együttmqködések egyelQre gyengék. A hiányzó regionális identitás a külsQ-belsQ arculati elemeket hiányát is eredményezi.

Gazdaság
ErQsségek
A régió  kiemelkedQ szerepet játszva a külföldi mqködQ tQke vonzásban  sikeresen valósította meg a gazdasági szerkezetváltást. Ennek eredményeként a régió gazdasága integrálódott a globális gazdaságba; s a Közép-Dunántúl egyike az ország legdinamikusabban fejlQdQ és gazdaságilag legfejlettebb régióinak.
Az innováció húzóágazatai (pl. elektronika, jármqgyártás) dominálnak a régió gazdaságában.
A régióban megjelentek olyan tQkeerQs nagyvállalatok, melyek országosan is jelentQs K+F és innovációs kapacitással, fejlett technológiával rendelkeznek.
ErQteljes klaszterizációs folyamatok indultak el bizonyos iparágak KKV-i között.
A mezQ- és erdQgazdasági adottságok kedvezQ alapot teremtenek a hatékony, innovatív agrártermeléshez és a fenntartható vidékfejlesztéshez.
A turisztikai vonzerQk (történelmi városok, gazdag kulturális örökség, várak, múzeumok, számos történelmi borvidék) széleskörq országos és sokszor nemzetközi ismertségnek örvendnek.

Gyengeségek
A mikro- és kisvállalkozások száma magas, az integrátori funkciót ellátni képes középvállalatok aránya alacsony.
A rendszerváltást követQ idQszakban az iparhoz hasonló megújulási készség más ágazatokat nem jellemez, ami egyebek között a tercier szektor szembetqnQen alacsony részarányában is megmutatkozik.
Egyes nagyvállalati jelenségek ellenére az általános K+F infrastruktúra gyenge, a gazdasági szereplQk és a közszféra K+F tevékenysége között alig van közvetlen kapcsolat.
A kis- és középvállalkozások fejlesztésre fordítható szabad tQkéje szqkös. A vállalkozások tQkeellátottsága erQsen koncentrált, az össztQke döntQ része a nagyvállalatokra koncentrálódik.
Egyes térségek turisztikai potenciálja kihasználatlan. Az ágazat jövedelemtermelQ-képessége általában nem elég magas, elsQsorban a nem megfelelQ minQségq szolgáltatások, infrastruktúra és a szervezési, szabályozási hiányosságok miatt.
A Balaton térségének hagyományos tömegturisztikára berendezkedett idegenforgalma strukturális problémákkal küzd, sem gazdaságilag sem környezetileg nem fenntartható többé.
A régió gazdasági potenciálja és fejlettsége, a termelés hatékonysága területileg és ágazatilag is egyenetlen: a gazdasági növekedés erQteljes koncentrációja jellemzQ, ugyanakkor belsQ perifériák, stagnáló kistérségek létével kell számolni.
Jelen vannak az egykori ipari tengely leszakadó struktúraváltással küzdQ térségei.
Jelen vannak a leszakadással, struktúraváltással küzdQ mezQgazdasági térségek.

HumánerQforrás
ErQsségek
A humánerQforrás-fejlesztés modernizációjára, alkalmazkodására képes közoktatási és felsQoktatási intézményi háttér megléte.
A régió foglalkoztatási mutatói az országosnál tartósan kedvezQbbek; a foglalkoztatási ráta és az aktivitási ráta 4-5 %-kal magasabb az országosnál, a munkanélküliségi ráta nemzetközi összehasonlításban is alacsony.
A régió jól kiépített munkaügyi ellátó és képzQ rendszerrel, átképzQközponttal rendelkezik.
Egyes területeken az országos átlagot meghaladó kapacitású egészségügyi intézményrendszer (pl. kórházak száma, járóbetegellátás, otthoni szakápolás, sportegészségügy), a lakosság egészségi állapota összességében az országos átlagnál kedvezQbb.

Gyengeségek
A gazdaság és szakképzés, felnQttképzés közti információs és koordinációs mechanizmusok és intézmények régión belüli hiánya.
A régió felsQoktatási intézményeinek egymás közti és a vállalatokkal való együttmqködése nem meríti ki a lehetQségeket, a felsQoktatási intézmények kutatóintézeti háttere gyenge.
A régióban az iskolázottság szintje a kívánatosnál alacsonyabb; a közép- és felsQfokú végzettségqek aránya az országos átlag alatti. Az iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevQk száma csekély.
A régión belül jelentQs különbségek vannak a munkaerQ-piacon és a foglalkoztatási lehetQségekben, pl. a munkaképes korú roma népesség közel kétharmada munkanélküli.
Alacsony az egészségügyi és szociális beruházások volumene, a szociális és rehabilitációs foglalkoztatási lehetQségek száma, kevés a szociális területen az innováció.
Az ingázás romló minQsége, növekvQ ára a munkaerQpiac peremterületei munkavállalóinak esélyét csökkenti.

Infrastruktúra
ErQsségek
A európai közlekedési folyosók régión keresztülhaladó szakaszainak kiépítettsége kedvezQ. A közlekedési infrastrukturális ellátottság és az elérhetQségi viszonyok kedvezQbbek az országos átlagnál.
A régió IT alapinfrastruktúrája viszonylag fejlett.
A lakosság közmqellátottsága dinamikusan fejlQdik, mértéke az országos átlag feletti.

Gyengeségek
A centrumok és agglomerációik, valamint a periférikus területek belsQ közlekedési kapcsolatai fejletlenek, magas a zsáktelepülések száma. Hiányoznak a megyeszékhelyek közötti fQúthálózati, gyorsforgalmi kapcsolatok.
Az É-D irányú közúti és vasúti közlekedési hálózat valamint a dunai átkelési lehetQségek száma nem megfelelQ.
A regionális logisztikai alközpontok hálózati szintq kiépítése hiányos.
A bel- és külterületi csapadékvíz-elvezetQ rendszerek kiépítésében jelentQs lemaradás van.
A Duna árvízvédelmi jobb parti töltésszakasza egyes szakaszokon nem biztonságos.
Környezet
ErQsségek
A megújuló energiaforrások felhasználása tekintetében a szélenergia, biomassza, napenergia energetikai célú hasznosításához megfelelQ természeti környezeti feltételek állnak rendelkezésre.
A régió településein a szervezett, rendszeres hulladékgyqjtés gyakorlatilag megoldott.
A nagyvárosokban élQk részére a keletkezQ szennyvíz elvezetése és tisztítása az országos átlagnál nagyobb arányban megoldott.
A befogadókba legalább biológiailag tisztított szennyvíz kerül bevezetésre.
Változatos természeti értékek, ökológiai rendszerek megléte, változatos növény és állatvilág.
Számos természetszerq állapotban megmaradt élQhely, tradicionális tájhasználatú terület, településkép található, a legjelentQsebb, legjellemzQbb területek védelem alatt állnak.
NATURA 2000 hálózat területbiztosításával a régió természeti értékeinek még széleskörqben rendszerezett a védelme.

Gyengeségek
A településeket elkerülQ utak hiánya folytán a települések zajterhelése, és a közlekedési eredetq levegQszennyezése jelentQs.
A régióban található hulladéklerakók döntQ része nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, illetve jelentQs számú az illegális hulladéklerakó.
JelentQs számú szennyezQdésre érzékeny felszíni, illetve felszín alatti vízbázis található, a védelmük kiépítése lassú ütemben halad.
Az energia elQállítás és felhasználás szerkezete korszerqtlen, a megújuló energiaforrások kihasználása csekély.
A vízparti tömegturizmus környezeti infrastrukturális kiszolgálása nem minden esetben megoldott és tájképromboló jelenségekkel társul.
Tájsebek, meddQhányók és zagytárolók, barnamezQs területek nagy száma és kezelésük problematikája.
Településeken sok a rendezetlen, elhanyagolt közterület, funkcióját vesztett építészeti érték.
A régió lakosságának környezettudatossága rendkívül alacsony fokú.

A régió jövQbeli fejlQdését befolyásoló külsQ tényezQk

LehetQségek
A tercier szektor térnyerésének általános tendenciája a régióban is oldhatja a jelenlegi egysíkúan indusztriális gazdasági szerkezetet, ösztönözve a tudásigényesebb, színvonalasabb szolgáltatási tevékenységek megjelenését és tartós jelenlétét.
Az új gazdaság elterjedésével egyre nagyobb szerepet és figyelmet kap minden területen a hálózatszerq mqködés, a kooperációk, ami ösztönzQleg hathat a régió oktatási és kutatási intézményeinek, illetve a gazdasági szereplQk kapcsolatainak bQvülésére is.
Az uniós tagsággal a kis- és középvállalkozások számára megnyíló új lehetQségek és források (új piacok, bQvülQ támogatási lehetQségek, kooperációk) innovációs képességük erQsítését eredményezheti.
Az élethosszig tartó tanulás  ezen belül a felnQttképzés (munkaerQ piaci képzés)  igényének általános erQsödése, illetve támogatottsága lehetQséget kínál a régió kedvezQtlen képzettségi és szakképzési koordinációs problémáinak az enyhítésére.
A hátrányos helyzetqeket érintQ munkaerQpiaci zavarok kezelésében tapasztalható szemléletváltozás, azaz a hangsúlyeltolódás a rehabilitáció, reintegráció és a prevenció irányába a régió problémáinak kezeléséhez is új eszközöket adhat.
Az uniós csatlakozásból fakadóan bQvülQ források állnak rendelkezésre a humán erQforrás-fejlesztéssel összefüggQ feladatokra.
Gazdasági-társadalmi kapcsolatok nemzetközi szintq erQsödése elsQsorban a Szlovákiával, valamint a régiót érintQ nemzetközi közlekedési folyosók célországaival.
Integráltan fejlesztett település-együttesek kialakulása a régió településeinek a fQvárosi agglomerációval szorosabbra fqzQdQ kapcsolatain keresztül.

Veszélyek
Az olcsó munkaerQre alapozott versenyelQny eltqnése, a bérmunka jellegq gazdasági tevékenységek háttérbe szorulása a külföldi tQke gyorsuló kivonulását eredményezheti néhány ágazatban.
A magyarországi turizmus (vendégforgalom) terén esetlegesen bekövetkezQ visszaesés csökkenti a potenciális keresletet a turisztikai vonzerQk iránt.
Az hazai iskolarendszer társadalmi egyenlQtlenségeket kiegyenlítQ és egyenlQ esélyeket biztosító szerepének gyengesége.
A hazai szakképzés és a felsQoktatás korszerqsítésének, átalakításának akadályozó tényezQi, mint pl. a finanszírozási és szabályozási rendszer, az érintettek ellenérdekeltsége.
Az európai munkaerQpiac megnyílásával a jól képzett munkaerQ jelentQs része elhagyhatja a régiót (elsQsorban a hiányszakmákban).
A hazai szociális ágazat alulfinanszírozottsága, gyenge érdekérvényesítQ képessége, szakmai döntések átpolitizáltsága.
Nemzetközi szinten a szomszédos országokkal nincs kellQ részletességq és távlatos közös szakmai megállapodás a közlekedéshálózat fejlesztésérQl. Ez a régió elszigeteltségét fenntartja, a határ mentiség elQnyeinek kihasználását hátráltatja.
Az elQbbihez csatlakozó veszély a nyugat-kelet irányba haladó 8-as fQút régió határian kívüli szakaszai fejlesztésnek elmaradása, kapacitásának kimerülése.
A régió környezet terhelése nQ a gyenge környezetintegráltsággal tervezett és bonyolított hazai közúti fejlesztések és a tranzitforgalom növekedése miatt.
A területalapú felzárkóztatás hátrányosan érintheti a fejlettebb térségeket.


A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSE

Közlekedés, elérhetQség
ErQsségek
Gazdaságilag-társadalmilag kivételesen kedvezQ földrajzi elhelyezkedés (európai közlekedési tengelyek mentén, 5 ország metszéspontjában, Bécs-Pozsony-Graz vonzáskörzetében, míg a régió 5 megyei jogú városának vonzáskörzete szintén a határokon túlra terjed).
Gyengeségek
A belsQ kohéziót és a külsQ kapcsolatokat szolgáló, a gyors elérhetQséget biztosító közlekedés hálózati elemek hiánya: észak-déli (M9 és M86) és kelet-nyugati (M8, M85) tengelyek, továbbá a szomszédos országokkal a közvetlen kapcsolatot biztosító határközeli településközi utak, települési elkerülQ szakaszok helyenkénti hiánya.
Elavult, amortizálódott közlekedési infrastruktúra (út-, vasút- és víziutak, folyami- és légi kikötQk, jármqpark, kerékpáros utak)

Természeti és kulturális örökség, turizmus
ErQsségek
Természeti, kulturális és épített örökség gazdag kínálata, kedvezQ turisztikai adottságok: termál és gyógyvizek - Pannon Termál Klaszter, a fenntartható vidéki turizmus lehetQségei, kulturális programok, Naturparkok, kerékpáros turizmus, konferenciaturizmus, borutak (77 település tartozik borvidékhez) tekintetében.
Sokszínq kultúra - a változatos földrajzi-táji adottságok, a történelmi múlt, a különbözQ etnikumú népességek több évszázados együttélése eredményeként.
Két világörökséget képezQ táji, építészeti érték: a FertQ-táj, valamint az ezeréves Pannonhalmi Szent-Benedek rendi fQapátság (várományos Hévízi tó és környezete).
Közép-európai szinten a két legnagyobb édesvízi tó (Balaton, FertQ-tó).
Az ország 27 üdülQkörzetébQl 8  részben, vagy teljes egészében  a régióban található.
Gyengeségek
Az országos és nemzetközi szinten is ismert turisztikai programok, rendezvények és vonzerQk száma és súlya kicsi. Komplex turisztikai termékek hiánya. Turisztikai marketing gyengesége és széttagoltsága, mind regionális mind helyi szinten.
Nagy területi szóródás és szezonalitás a turizmus ágazatban.
A kulturális szolgáltatások részleges hiánya, elérhetQségének egyenlQtlensége a régióban (pld. színházak).



Foglalkoztatottság, képzettség
ErQsségek
Alacsony munkanélküliség regionális szinten  magas szintq munkakultúra, az országos átlagot meghaladó képzettségq munkaerQ, országos szinten jó német nyelv ismeret.
Együttmqködési rendszerek tradíciója, nyitott gondolkodás (pld. létrehozott munkaerQpiaci paktumok; Pannon Autóipari Klaszter, Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, Pannon Termál Klaszter; városhálózat, kistérségi együttmqködések, aktív civil hálózat, öt ország metszéspontján a határmenti és nemzetközi együttmqködések széles köre).
A kialakult határmenti kapcsolatok lehetQséget nyújtanak a gazdasági, üzleti és felsQoktatási szférákban a bevált/korszerq módszerek, jó gyakorlatok átvételére.
Gyengeségek
A régióban jelentQs és növekvQ tendenciát mutató belsQ egyenlQtlenségek tapasztalhatók, a belsQ periférikus térségekben a munkanélküliség koncentrációja jellemzQ, a jövedelmek és jövedelemszerzési lehetQségek területi különbségei erQsödnek, a mobilitás alacsony szintq (a közlekedési nehézségekbQl, lakáshelyzetbQl, szakképzettség hiányából adódóan). A falvakban és kisvárosokban igen alacsony a helyi munkalehetQség, jelentQs az ingázás.
A munkanélküliségen belül viszonylag magas a tartós, halmozottan hátrányos helyzetq és pályakezdQ munkanélküliek aránya.
Egyre erQsebben jelentkezQ szakmunkáshiány bizonyos szakmákban.
JelentQsen különbözQ gazdasági fejlettségq térségek vannak a régión belül, mely eltérQ érdekeltséget eredményez.

Innováció
ErQsségek
A régió az ország egyik legdinamikusabban fejlQdQ területe, összetett és több lábon álló gazdasággal.
ErQs feldolgozóipari koncentráció, klaszteresedési folyamatok megindulása bizonyos ágazatokban.
Közép-európai innovációs térségben való elhelyezkedés. JelentQs innovatív kezdeményezések a gazdaságfejlesztés, környezetvédelem terén.
A régió rendelkezik a tudásra és az innovációra vonatkozó fejlesztési stratégiákkal.
A gazdaságfejlesztési problémák innovatív megközelítése, és az ehhez szükséges intézményrendszer fokozatos kiépülése (RIS, TEP, ipari parkok, innovációs központok, klaszter szervezetek, stb.)
Gyengeségek
Az egy fQre jutó GDP alacsony az EU átlaghoz viszonyítva, jelentQs területi különbségek vannak a régió és a határai mentén elhelyezkedQ egyes térségek között. (2002-ben az egy fQre jutó GDP vásárlóerQ-paritáson az EU-15 átlagának 55,2%-a volt.)
Alacsony szintq innovációs tevékenység a régióban, különösen Vas és Zala megyében, az innovációra szánt források és itt dolgozó személyek alacsony száma.
Szomszédos országokhoz képest kedvezQtlenebb befektetési környezet.
A külföldi ágazatok mobilitásából adódó sebezhetQség (kiemelten a kevésbé fejlett, foglalkoztatási gondokkal amúgy is terhelt kistérségekben).
A külföldi és a hazai ágazatok közötti kooperációs, technológiai/beszállítói kapcsolatok a lehetQségekhez képest gyengék.
A KKV-k szigetszerq mqködése, fejletlensége, beszállítói kapcsolatok alacsony szintje.
Magyar tulajdonú, erQs, fejlQdési potenciállal rendelkezQ középvállalatok hiánya.
Hosszú távra is mozgósítható forgótQke hiánya.
Támogató és kapcsolódó iparágak jelenléte nem elég markáns.
Alacsony feldolgozottsági szint az iparban (a nyersanyagok feldolgozás nélküli kiviteli aránya magas, pld. tQzeg, fakivitel).
Termékfejlesztések hiánya (fejlesztés csak a külföldi tulajdonú cégeknél jelentQs).
Élelmiszer-feldolgozóipar hiányosságai.
Alacsony színvonalú logisztika.

Oktatás
ErQsségek
Nagy hagyományokkal és infrastrukturális bázissal rendelkezQ középfokú és felsQoktatási képzQhelyek.
JelentQs agrár és faipari középfokú- és felsQfokú oktatás (Sopron, Keszthely, Mosonmagyaróvár), jó szakember-ellátottság a mezQgazdaságban, az erdQgazdálkodásban és a fagazdaságban egyaránt.
Speciális kutatás-fejlesztési tématerületekben számottevQ nemzetközi és országos kutatási potenciál (agrárkutatások, faipar, erdészet, környezettudomány, mqszaki tudományok egyes elemei, regionális tudomány).
ErQteljesen nQ a képzésekben, továbbképzésekben résztvevQk aránya.
Adottak a képzQhelyek hálózattá szervezésének feltételei (TISZK-ek hálózata, felnQttképzQ szervezetek hálózata, felsQoktatási képzQhelyek hálózata, a kutatás-fejlesztés szervezeteinek hálózata).
Régiónkban található az ország elsQ 5 foglalkoztatási paktuma, ezen a téren komoly szakmai háttér található.
Gyengeségek
A régió kutatás-fejlesztési kapacitása nemzetközi, sQt országos viszonylatban is gyenge. A K+F ráfordítások alacsony aránya és pontszerq elhelyezkedése (GDP-nek 0,4%-a, míg az országos átlag 0,9%, a régió kutató-fejlesztQ helyeinek 85%-a, a kutatással, fejlesztéssel foglalkozó szakemberek 77%-a GyQrben található).
A felsQoktatási intézmények integrációjának és gazdasági orientációjának alacsony színvonala (valós tartalmú, kölcsönös elQnyökön alapuló hálózati együttmqködések szqk köre), egyenként véve nagyon kis súlya az országos felsQsoktatási rendszeren belül.
JelentQs esélykülönbségek a földrajzi elhelyezkedésbQl következQen az egyes képzQhelyek között.
Hiányzó regionális koordináció a szakképzés területén (egyes szakmák esetében kihasználatlan férQhelyek, párhuzamos képzések).
A modern szakképzés és a vállalatoknál szerezhetQ gyakorlatszerzés lehetQségei hiányosak.
Nincs összhang a munkaerQ piacon a kereslet és a szakképzési kínálat terén, eseti az együttmqködés a gazdasági szféra és az oktatás, különösen a felsQoktatás között, az állami rendszerq középfokú szakképzés ezen túl nem, vagy csak túl lassan, esetenként túl késQn reagál a piaci igényekre.
A szakképzés infrastrukturális ellátottsága és kínálata nem követi a képzések iránti keresletet és elmarad a tudásalapú társadalom követelményeitQl.
Alacsony képzési hajlandóság a leginkább rászorultak körében (szakképzetlenek, elavult szakképzettséggel rendelkezQk). NövekvQ tendenciát mutat a funkcionális analfabétizmus.
Átfogó munkaerQpiaci prognózisok hiánya.
Az aprófalvas vidékek egyes településein a romák munkanélkülisége eléri a 80, sQt a 100 %-ot is.

Egészségügy, szociális intézményrendszer
ErQsségek
Az egészségügyi alapellátó struktúra mindenki számára hozzáférhetQ, megfelelQ szakmai és technikai színvonalon mqködik.
Szívsebészet országos viszonylatban jelentQs.
Megyei jogú városokban kiépült szociális intézményrendszer.
Színvonalas társulásos szociális ellátások rendszere.
Gyengeségek
KedvezQtlen demográfiai folyamatok jellemzik a régiót: a gyerekkorúak és fiatalok arányának, számának csökkenése - az idQs korosztály arányának növekedése. (Az országos átlagnál magasabb az öregedési index, a természetes fogyás az országosan is jellemzQ tendenciát követi.)
Egyáltalán nem mqködik bölcsQde a Pannonhalmi, Téti, Priszentpéteri, Letenyei és Zalaszentgróti kistérségekben, amely a kisgyermekes nQk munkavállalási lehetQségeit sok más tényezQ mellett tovább szqkíti.
Rossz lakossági egészségi állapot, országosan magas a szív- érrendszeri, daganatos korai halálozási arány. Az idQsek körében magas az agyvérzés, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a májzsugor elQfordulása.
A régió nem rendelkezik orvostudományi egyetemmel, így klinikákkal, mint a progresszív egészségügyi ellátás csúcscentrumával, és nem rendelkezik transzplantációs centrummal sem. Az egészségügyi intézmények rossz fizikai állapota és elavult orvosi gép-mqszer ellátottsága.
Hiányoznak a megelQzés és a rehabilitáció megfelelQ intézményi keretei.

MezQgazdaság
ErQsségek
A Kisalföldet jó minQségq termQtalajok jellemzik.
Alternatív növénytermesztés feltételei adottak.
Egyes kistérségekben a lokális ellátás elemei megvannak (helyi piac ellátása, önellátó kistérségek hagyományai).

Gyengeségek
A termQföldhöz jutás esélyei rosszak, a gazdasági célú földforgalom nem mqködik (jogi személyeknél nincs, a spekuláció meghatározó).
Agrár-környezetvédelmi intézkedések hiánya.
Az állattenyésztés az 1990-es évektQl jelentQs mértékben visszaesett a régióban a kiváló adottságok ellenére is.



Környezetvédelem, vízügy, energia
ErQsségek
Biológiai sokféleség, természetes és természetközeli tér- és tájszerkezet, magas erdQsültség, gazdag és jó minQségq vadállomány.
Védett természeti területek gazdagsága: Szigetközi tájvédelmi körzet, FertQ-Hanság Nemzeti Park, FertQ  táj világörökség, Prségi Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Göcsej, stb.
JelentQs felszíni és felszín alatti vízrendszer, vizes élQhelyek.
A régió adottságai egyes megújuló energiák hasznosítására különösen kedvezQek (pld. szélenergia: Mosoni-sík és Szombathely-Vép térsége, geotermikus energia Zalában és Vasban, biomassza hasznosítás az erdQsült területeken).

Gyengeségek
Okszerq mezQ-, erdQ-, vad- és tájgazdálkodás hiányosságai a régióban.
Érzékeny vízgyqjtQk, vízbázisok magas aránya, komplex vízgyqjtQvédelem hiánya.
Szervezeti és személyi felkészültség hiánya a közeljövQben dinamikusan növekvQ fejlesztési források környezetkímélQ felhasználására.

Településszerkezet
ErQsségek
A régióban az öt megyei jogú város és a középvárosok nyitott városhálózati sajátosságokat és szándékot mutatnak.

Gyengeségek
Sajátos településszerkezet (mely az ellátó rendszerek szempontjából gyengeségként fogható fel): a Kisalföld kivételével a régió településhálózatát a törpe- és az aprófalvak kiugróan magas száma jellemzi. (A települések felén 500 fQ alatti, további egynegyedén 1000 fQ alatti a népességszám.)
A városhiányos, aprófalvas belsQ periférikus térségekben a problémák koncentráltan jelentkeznek. Alacsony arányú szennyvíz- és hulladékkezelés a kistelepüléseken.
Az aprófalvas, illetve városhiányos térségekben nehezen biztosítható a minQségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A belsQ perifériákat az elöregedés jellemzi.
A szociális problémák, ellátórendszerek hiányosságai és a régió településszerkezete egymással szoros összefüggést mutat.
Az agglomerációs, ill. agglomerálódó térségekben a tömegközlekedés elégtelen színvonala, nagyvárosi problémák megjelenése. (GyQr központtal alakult ki agglomeráció, a vonzáskörzetébe tartozó 28 településsel együtt. Szombathely, valamint Zalaegerszeg egy-egy agglomerálódó térség központja 30, illetve 28 vonzott településsel. Sopron közvetlen környezetében a települések közti kapcsolatok viszonylag laza rendszere mutatható ki, településegyüttest formálva.)
A régió nagyvárosaiban számos téren azonos tudásbázisok épültek ki.

Információs társadalom
ErQsségek
KedvezQ mutatók a nagy sávszélességq Internet kapcsolatok terén a lakossági felhasználók körében is, nagyobb településeken jó az informatikai infrastrukturális ellátottság, az oktatási intézmények fogékonyak az IKT sokoldalú alkalmazására.

Gyengeségek
Az elektronikus szolgáltatás-fejlesztések nem teljes körqek, ill. viszonylag drágák, az aprófalvas településszerkezet miatt az országosnál nagyobb gondot okoz az utolsó mérföld problémája, a nem felhasználó csoportok lemaradottsága fokozatosan nQ, a digitális írástudás hiánya nagyszámú népességet érint, az elektronikus kereskedelem alacsony fokú.

Regionális intézményrendszer hiányosságai
ErQsségek
A meglévQ regionális intézményrendszer erQs legitimációja.
Széleskörq és hatékonyan mqködQ regionális tervezQ hálózat.

Gyengeségek
Szkepticizmus a régióban a pályázatokkal szemben a korábbi mechanizmusok miatt.
Nem kellQen erQs a hagyománya annak, hogy a régió politikai szereplQi regionális érdekbQl összefogjanak.

LehetQségek
Helyi együttmqködéseket ösztönzQ, a területfejlesztési politikához is illeszkedQ, az egyedi településszerkezeti adottságokat figyelembevevQ országos támogatáspolitika (és ezáltal hatékony végrehajtási és igazgatási rendszerek, a régión belüli különbségek csökkentése, minQségi munkahelyek kialakítása).
Szlovén-Magyar vasútvonal hasznosításának további lehetQségei a nemzetközi együttmqködések során.
A környezeti érdekek ökológikus szemléletq horizontális érvényesítésének erQsödése, különösen a gazdaság-, terület- és vidékfejlesztés, valamint a turizmus fejlesztése során.
A turisztikai ágazat szerepének erQsödése (országosan). A települési önkormányzatok turisztikai feladatainak törvényes szabályozása (az idegenforgalomból származó források részben a települési önkormányzatokhoz folynak be).
Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának szellemében létrehozható az integrált szakképzés, felnQttképzés és felsQoktatás hálózatelvq  regionális  rendszere.
A régió nagyvárosai meghatározó szerepet töltenek be az ország tudásalapú megújításában, megfelelQ támogatási konstrukciókkal a meglévQ felsQoktatási hálózat elemein regionális tudásközpontok létrejötte.
MegfelelQ koordináció esetén a határ menti elhelyezkedés kedvezQ és bQvülQ szerepe a foglalkoztatásban.
Kutatás-fejlesztés, innováció vonatkozásában valós kitörési pontok. Magasabb hozzáadott értékq termelési fázisok hátterének megteremtése, kapcsolódó üzleti szolgáltató szektor fejlQdése.
A háziorvosok áttérése a számítógépes betegnyilvántartásra lehetQvé teszi a megbízhatóbb, pontosabb adatgyqjtést.
Hatékony régiók közti együttmqködések az egészségügyi ellátás különbözQ területein a hiányszakmák pótlására.
Alternatív, fenntartható környezettechnológiák mind szélesebb körq alkalmazása az EU-ban.
Igény növekedése a fenntartható, ökológikus területhasználat és tájgazdálkodás kialakítása, a biológiai sokféleség, a természetközeli tér- és tájszerkezet megQrzésére.
Biotermékek és közvetlen helyi termékértékesítés, hagyományos termesztési módszerek térnyerése.
Összehangolt, ökológiai szempontokat figyelembe vevQ vízgazdálkodási rendszer megvalósításának jogszabályi keretei létrejönnek.
A bQvülQ lakástámogatási lehetQségek kihasználásával a fiatalok letelepedése könnyebbé válik, illetve a mobilitás növekszik.
Szándék a közigazgatási szervezetek részérQl az elektronikus ügyintézés bevezetésére.
NövekvQ regionális intézményi kapacitás feltételeinek teljesülése (mind a régió, mind a kistérségek szintjén).

Veszélyek
Hatékony együttmqködési lehetQségek, keretszervezetek hiányában a régión belüli közös érdekeltség szintje erQsen lecsökken. A helyi együttmqködések gyengülnek, mert a közös eredmények csak lassan, vagy nem jönnek létre.
A régión átvezetQ korridorokon közlekedQk számára nem válik/ tesszük vonzóvá térségünket (a forgalom megállás nélkül halad át rajtunk  értékeink megtekintése, illetve a régió gazdaságával való összekapcsolódás nélkül).
A tranzit szerep (hazai határforgalom 60%-a) felerQsödésére, mely tovább rontja és veszélyezteti a környezet állapotát, még hiányosak a valódi, gyakorlati intézkedések.
A gazdaságfejlesztési és a (fejlesztéspolitikában kiemelten érvényesíteni kívánt) környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok és érdekek ütközése.
Klímaváltozás hatásaira nem tud idQben felkészülni a régió, az a lehetségesnél nagyobb károkat okoz.
A megelQzés elvének nem megfelelQ érvényesülése miatt a gazdaság és a motorizáció a szükségesnél jóval komolyabb károkat okoz a biodiverzitásban és a környezetvédelemben.
A képzési kínálat és a helyi igények összehangolásának lassú folyamata eredményeként a fiatalok egyre nagyobb arányban a régión kívüli (részben külföldi) oktatási intézményekben tanulnak tovább.
A régió fejlQdését korlátozza a rendelkezésre a szakképzett munkaerQ hiánya bizonyos szakmákban.
A magasan képzett munkaerQ számára nem sikerül vonzó lehetQségeket kínálni, a képzett munkaerQ kivándorol, a másutt végzQ fiatalok nem térnek vissza.
Agyelszívás fokozódik (elsQsorban Budapest viszonylatban).
Szakmunkásképzés térvesztése.
A felsQoktatásban kibontakozó egyre élesebb versenyhelyzet miatt az intézmények régión belüli izolációja növekedhet, átalakításuk megbonthatja a jelenleg is kényes intézményi szerkezetet.
A tradicionális kutatás-fejlesztési bázisok megújítási képessége kimerülhet és nehezen adhatnak helyet új kutatási aktivitásoknak és irányoknak.
A kutatás-fejlesztési bázisok hiánya és mérsékelt aktivitása miatt nem indul meg az innovatív vállalkozások megtelepedése a régióban.
A magasabb hozzáadott értékre alapozó beruházások a környezQ országokba települnek, illetve áttelepülnek.
Szellemi tQke külföldre vándorlása. A szomszédos nagyvárosi agglomerációk (Bécs, Pozsony, Graz) elszívó hatásának érvényesülése.
A kedvezQtlen demográfiai folyamatok figyelmen kívül hagyásával az egészségügyi intézményrendszer, a szociális ellátórendszer és a régió iskolai, nevelési rendszere nem tud megfelelni a jelenlegi és változó jövQbeni igényeknek, a méltó gondozási és oktatási feltételeinek.
A lakosság leginkább érintett rétege az alapvetQ megélhetési problémák miatt nem foglakozik egészségének megóvásával.
A jelenlegi szociális jogszabályok fennmaradása konzerválhatja a meglévQ problémákat.
A for-profit szereplQk (a közszolgáltatásokban) nem feltétlenül a legrászorultabbak igényeihez igazítják szolgáltatásaikat.
A fosszilis energiahordozók további térnyerése, illetve arányának fennmaradása. A gazdasági környezet továbbra is kedvezQtlen marad a megújuló energiaforrások hasznosításának, így azok jelentQs arányban nem tudnak elterjedni. 2012 után régiónk deficitessé válik CO2 kvóták tekintetében.
Az urbanizációs és gazdasági nyomás következtében a térszerkezet rohamos darabolódása, a természetes/természetközeli élQhelyek degradálódása, fogyatkozása.
Intenzív és ökológiai mezQgazdálkodás érdekeinek ütközése során az ökológiai szempontok háttérbe szorulnak, ezáltal romlik az agrár környezet, és az ettQl függQ természetes környezet állapota.
Felszíni és felszín alatti vizeink túlhasznosítása miatt romlik azok állapota, csökkennek készletei, a külföldrQl érkezQ vizek minQségére továbbra sem lesz hatásunk, tovább romlik Szigetköz vízellátottsága.
A speciális helyi adottságokat figyelembevevQ és komplex fejlesztési programhoz illeszkedQ helyi gazdaságfejlesztési támogatási lehetQségek csökkenQ aránya, emiatt a környezet-vezérelte helyi fejlesztéspolitika lehetQségének elvesztése.
A települési kötelezQ feladatellátás alulfinanszírozottsága. A települési fejlesztések eredményeként létrejövQ létesítmények, programok, stb. hosszú távú mqködtetéshez szükséges források nem állnak rendelkezésre.
A régió helyzetének  egysíkúan az egy fQre jutó GDP-bQl levezetett  megítélésébQl fakadó hátrányokkal a régió politikai erQinek összefogásával sem tudunk megküzdeni a támogatáspolitika (át)alakítása során, nem erQsödik a régió lobby ereje a támogatáspolitikai szempontok kialakítása során.
MezQgazdasági termelés további koncentrációja, iparosodása eredményeként az QstermelQk, helyi gazdaságok alulmaradnak a versenyben.
Vidéki élettérben központi döntések eredményeként további életszínvonal csökkenés (vasútvonalak leépítése, iskolák és postahivatalok bezárása).
Bqnözés növekedése a határok szerepének változásával.
A migráció felerQsödik a vidéki településekbQl a városokba.


A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSE

Környezeti és természeti állapot
ErQsségek
Változatos és vonzó környezet, jelentQs kiterjedésq természeti területek, gazdag biológiai sokszínqség, ezen belül a védett növény- és állatfajok nagy száma
A regionális hulladék gazdálkodási rendszerek kiépülésével csaknem teljeskörqvé válik a régió hulladékgazdálkodási rendszere, a hulladék hasznosítás alapanyag ellátásának feltételei adottak
A megújuló energiaforrások és természeti erQforrások bQsége (erdQ- és mezQgazdasági eredetq biomassza, termál- és hévizek)

Gyengeségek
Alacsony a települések szennyvízközmq ellátottsága.
Magas a régióban az aprófalvak száma, ahol a természetközeli tisztítási technológiák alkalmazása alacsony szintq.
Nagyszámú szennyezett, hasznosítatlan ipari és katonai terület (barnamezQs övezetek), különösen koncentráltan a nagyvárosok környékén.
MegfelelQ mqszaki védelemmel nem rendelkezQ, ill. az illegális hulladék lerakók száma magas.
A talajvízkészletek erQsen szennyezettek.
A régió kisvízfolyásainak nagy része szennyezett (mezQgazdasági és ipari eredetq szennyezések).
Alacsony a szelektív hulladékgyqjtés aránya.

Közlekedés
ErQsségek
Helsinki-korridorok érintik a régiót.
Hajózható vizek határolják a régiót.
Pécs-pogányi repülQtér szilárd kifutópályája, világító- és radarberendezései kiépültek.
Taszári légikikötQ kitqnQ mqszaki állapota, kiépült utasfogadó épülete.
Vasúti törzsvonalak a régió belsQ területeit is feltárják.

Gyengeségek
Régión feltáratlansága a kelet-nyugati irányú gyorsforgalmi összeköttetés hiánya miatt.
Különösen elzárt, nehezen megközelíthetQ külsQ és belsQ perifériák.
Bajától délre nincs állandó átkelQ a Dunán.
Horvátország felé a határátkelQk száma kevés.
Közlekedési hálózat szerkezete nem kedvezQ a régió belsQ átjárhatóságát illetQen.
Vasúti pályák mqszaki színvonala romlik, a vasúti szolgáltatások visszafejlQdnek, kirívóan hiányos interregionális és nemzetközi összeköttetések.
Közösségi közlekedés versenyképességének romlása.
Mellékútvonalak és helyi önkormányzati utak burkolatának állapota rossz.

Térszerkezet
ErQsségek
EltérQ, egymást kiegészítQ profillal rendelkezQ nagyvárosi központok.
Fejlett kis- és középvárosi hálózat Tolnában, Baranya középsQ, déli és keleti részén, illetve Nyugat- és Észak-Somogyban.

Gyengeségek
Közép- és kisvárosok szolgáltató funkciói gyengék.
Városhiányos területek és aprófalvak, ill. zsáktelepülések dominanciája a régió külsQ és belsQ perifériáiban.
Vidéki térségek egyoldalú gazdasági szerkezete, sebezhetQsége.
Vidéki önszervezQdés hiánya, gyenge együttmqködés a vidéki térségek között.
Alacsony hatékonyságú falugondnoki hálózat.
Urbanizációs szint alacsony foka.
Kontrollálatlan urbanizációs folyamatok a nagyvárosokban.

Gazdaság
ErQsségek
Új gazdasági szektorok kialakulásához megfelelQ alapfeltételek megléte (környezeti, kulturális és egészségipar).
ErQs tradíciók és szakmakultúra néhány hagyományos ipari ágazatban (élelmiszeripar, textil- és bQripar, gépipar).
A regionális innovációs folyamatok erQsítését segítQ intézményrendszer.
Versenyképes kutatási eredmények elQállítására képes tudományos bázis.
A fejlesztéseket finanszírozni képes rugalmas takarékszövetkezeti rendszer.

Gyengeségek
Alacsony innovációs hajlandóság.
KKV-k elégtelen tQkeellátottsága.
Alacsony K+F ráfordítás, ipari orientációjú K+F alacsony aránya.
Tudományos bázisok, kutatóhelyek és a gazdasági szféra gyenge kapcsolata.
Gazdasági aktivitás alacsony szintje.
Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség és a munkanélkülieken belül magas tartósan munkanélküliek aránya.
Fejletlen üzleti szolgáltatói szektor.

Turizmus
ErQsségek
KedvezQ hidrogeológiai adottságok, kiterjedt védett természeti területek.
Jól szervezett és fejlQdQ falusi turizmus, amelynek révén a régió új területei kapcsolódtak be a turizmusba.
Német, horvát, szerb és cigány kisebbség jelenléte.
Balaton körül kiépült kerékpárgyqrq.
Biztosított lovastúra útvonalak.
SzámottevQ kulturális kínálat Pécsett és Kaposváron.
Idegenforgalmi képzés közép- és felsQfokon (Pécs, Kaposvár, Siófok).
Nagy számban élnek mqvészek a régióban, különösen a nagyvárosok és környezetében.
Gazdag épített örökség, kulturális értékek, hagyományok.
Fejlett borturizmus Dél-Baranyában.

Gyengeségek
Régió piaci részesedése csökken.
MeglévQ kulturális adottságok turisztikai szempontú kihasználása megoldatlan.
ErQs szezonalitás és kevés kiegészítQ turisztikai termék a Balatonnál.
KedvezQtlen szerkezetq szálláshelykínálat, túlnyomórészt alacsony komfortfokozatú és szezonálisan mqködQ szálláshelyek.
Gyógy- és termálfürdQk szolgáltatási színvonala nem versenyképes.
Kerékpáros turizmus infrastrukturális alapjai jórészt kiépítetlenek.
Kiugróan rövid átlagos tartózkodási idQ Pécsett.

Agrárium
ErQsségek
KedvezQ agro-ökológiai potenciál.
Különleges biodiverzitás, változatos természeti és épített tájak, egészséges vidéki környezet.
MinQségi szQlQ- és borkultúra.
Még meglévQ termelési hagyományok, a vidéki lakosság kötQdése az agrárágazathoz (8)

Gyengeségek
Az agrárszféra hozzáadott érték-elQállítási képessége, jövedelmezQsége és tQkeellátottsága alacsony.
Gyenge agrár szaktanácsadói hálózat.

Oktatás és kutatás
ErQsségek
Két, versenyképes kutatási eredmények elQállítására képes regionális egyetem (élettudományok, élelmiszer-gazdaság, környezettechnológiák, energetika).
Komplementer élettudományi kutatási kapacitás a régió két egyetemén.
MeglévQ térségi intézményi központok a szakképzésben.

Gyengeségek
A középfokú oktatás, szakképzés és felsQoktatás gyenge gyakorlat- és piacorientáltsága.
Intézményi elaprózottság, regionális koordináció hiánya a szakképzés területén, koncentráció hiánya és a regionális együttmqködés hiányosságai a régió két egyeteme között.
A pályaorientációs tevékenység és a képzések piacorientáltságának nyomon követése nem kielégítQ.
MinQségbiztosítási rendszer hiánya a képzési rendszerben.

Egészségügy és szociális ellátás
ErQsségek
Önellátó régió, az egészségügyi szolgáltatások közel teljes spektrumát biztosítani képes intézményhálózat.
Önkormányzati feladatot ellátási szerzQdéssel átvállaló civil szervezetek jelenléte.
Innovatív ellátások jelenléte a régióban.
Szociális képzés és kutatás, valamint innovációs partnerek jelenléte.
Európai színvonalú légimentés infarktusos betegek számára.
Szociális felzárkóztató programok mqködése.
A járóbeteg ellátás megfelelQ területi lefedettséget biztosító hálózata.
Komplex roma programok mqködése.

Gyengeségek
Alacsony népsqrqség, öregedQ népesség.
Negatív vándorlási mutató, különösen a képzettek között.
KedvezQtlen kórházi ágystruktúra (krónikus/ aktív ágyak aránya), kiskórházak specializációja nem történt meg.
Nem megfelelQ struktúrájú szociális ellátások, a szociális intézmények rossz állapota.
Alapellátás és ügyeleti rendszer hiányosságai és rendezetlen helyzete, a közép-felsQfokú végzettségq szociális szakemberek hiánya az aprófalvas területeken.
JelentQs számú cigány kisebbség szegregációja.
Hiányzó informatikai kapcsolat az alapellátás és az intézményrendszer között.
Egészségügyi intézményi párhozamosság Pécsett.

LehetQségek
A természeti erQforrások komplex és környezettudatos hasznosítása (öko- és vízi turizmus, környezeti nevelés, tájgazdálkodás, biomassza termelés és hasznosítás, természetvédelem).
A régió energiaellátásának egy része biztosítható megújuló energiaforrások felhasználásával.
JelentQs környezeti ipar telepíthetQ a hulladékgazdálkodás meglevQ rendszerére (kiemelt anyag- és hulladékáramokra telepített másodnyersanyag elQállítás, reciklálás).
Helsinki-korridorok érintik a régiót.
Hajózható vizek határolják a régiót három irányból.
Regionális repülQterek szerepe növekszik a diszkont (fapados) légitársaságok terjeszkedése miatt.
Európai Uniós ösztönzQk és iránymutatások a környezetbarát közlekedési módok elterjesztése érdekében.
Horvátország rövid távon, a balkáni államok középtávon csatlakoznak az Európai Unióhoz.
Középvárosok szerepe és vonzereje felértékelQdik.
A javuló elérhetQségi viszonyoknak köszönhetQen az aprófalvas területek területileg differenciált lakó-, illetve turisztikai funkciói megerQsödnek.
A régió belsQ erQforrásainak hatékonyabb gazdasági hasznosítása.
Politikai és gazdasági elQnyök a geopolitikai helyzet átértékelQdése révén.
Nyugat-Balkán sikeres nemzetközi integrációja.
Az EU-források hatékony felhasználása.
Az információs társadalom kiteljesedése.
A belföldi turizmus szerepe tovább fokozódik, az állami ösztönzQk hosszú távon életben maradnak.
A térség elérhetQsége nagymértékben javul.
A rövid, pár napos city-tripek és kulturális motivációjú turisztikai látogatások aránya növekszik.
A konferencia- és üzleti turizmus iránti igény növekszik.
Gyógy- és termálfürdQk és klimatikus gyógyüdülQhelyek iránti kereslet nQ .
Dráva folyó határfolyó-szerepbQl fakadó elzártsága oldódik.
A kiépülQ gyorsforgalmi úthálózat révén a javuló szállítási lehetQségek segítségével a térség intenzívebben tud kapcsolódni a távolabbi fogyasztópiacokhoz.
Egészségturizmus terjedése, növekvQ kereslet az egészséges élelmiszerek és az egészséges környezet iránt
MinQségi borfogyasztás és gasztronómia iránt növekvQ kereslet.
Helyi identitástudat kialakítása helyi, magas fogyasztói értékq termékeken keresztül  helyi élelmiszeripari termékek preferálása a dél-dunántúli fogyasztók részérQl.
A tudás és a szolgáltatások felértékelQdése, tudásintenzív ágazatok súlyának növekedése.
A tudomány és a technológiai robbanásszerq fejlQdése (bio, nano, és info-technológiák).
NövekvQ igény a fogyatékkal élQk integrált ellátásának megvalósítására
Szociális képzési potenciál kihasználása.

Veszélyek
Források hiányában tovább lassul a települési szennyvízkezelQ rendszerek kiépítése.
A rossz minQségq ivóvíz tovább növeli az egészségi kockázatokat.
A biodiverzitás csökkenése.
A növekvQ gépjármqforgalom növeli a szennyezQanyag kibocsátást.
Az elégtelen környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra gátolhatja a regionális befektetéseket és fejlesztéseket.
Fokozódó motorizáció egyre nagyobb mértékben terheli a meglévQ közúti hálózatot.
Egyéni közlekedés részesedése növekszik a közösségi közlekedés rovására.
Szállított áruk mennyisége nQ, és a növekmény legnagyobb része a közúthálózatra jut.
Közösségi közlekedés finanszírozási anomáliáit a kormány nem oldja meg.
A térségi alapú közösségi közlekedési rendszerek kialakításához szükséges jogszabály-változásokat nem alkotják meg a törvényhozók.
A vidéki életminQség további romlása, fokozódó elvándorlás, elnéptelenedés, romló korösszetétel.
Fokozódó etnikai és társadalmi szegregáció településeken belül, illetve települések között.
A kritikus helyzetq népcsoportok (romák, tartósan munkanélküliek) társadalmilag periférikus helyzete rögzül.
A természeti- és a kulturális örökség eróziója.
Országos gazdasági növekedés lassulása, esetleg negatív gazdasági folyamatok megindulása.
Negatív trendek a világgazdaságban.
Agyelszívás és a szakképzett munkaerQ elvándorlásának fokozódása.
Önkormányzatok passzivitása a gazdaságfejlesztés terén fennmarad a törvényi elQírások hiányában.
A régió elérhetQségi viszonyai nem javulnak számottevQen.
Külföldi turisták city-tripjei a fQvárosra koncentrálódnak.
Szállodai kínálat minQségének fejlQdése nem tart lépést a kereslet alakulásával.
ÉlesedQ verseny a belföldi turisták kegyeiért egyéb hazai és nemzetközi térségekkel, célterületekkel.
Önkormányzati törvény okozta szabályozási-finanszírozási problémák fennmaradása.
LeépülQ agrárvámok az EU és a fejlQdQ országok között, élesedQ verseny.
A kevésbé piacképes agrár termékszerkezet rögzülése.
Szakképzett munkaerQ elvándorlása.
Alkalmatlan törvényi szabályozás és az ésszerqtlen finanszírozás rögzülése.
A regionális együttmqködési készség hiányában a szakképzési fennmaradó szétforgácsoltsága.
Országos átlagnál nagyobb mértékben csökkenQ népességszám.
Az egyetemi klinikák és az egészségügyi ellátórendszer alulfinanszírozottsága.


AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ ÖSSZESÍTETT SWOT ELEMZÉSE

Gazdaság
ErQsségek
Dinamikusan fejlQdQ növekedési centrumok
Az ipari munkakultúra hagyományai
Potenciális Kutatás-fejlesztési, innovációs háttér
Kiváló turisztikai adottságok, jelentQs a termál és gyógyvíz potenciál
Tradícionális szQlQ és bortermelés, gyümölcstermesztés

Gyengeségek
A kis- és középvállalkozások tQkehiányosak, rendszeres likviditási gondokkal küzdenek, piaci pozícióik gyengék
Kevés az erQs piaci pozícióval, jelentQs tQkével mqködQ vállalat
A tQkebefektetés szintje alacsony
A munkaerQ alacsony innovációs és alkalmazkodási képessége
Kevés a diplomás munkahely
Nem elég erQs és hatékony a régió turisztikai marketingje, és a hálózati együttmqködés szintje alacsony

Társadalom
ErQsségek
ErQs középfokú és fejlett felsQoktatás

Gyengeségek
Tartós munkanélküliség, többgenerációs munkanélküliség kialakulása
Az országos átlagnál alacsonyabb a képzettségi színvonal
Alacsony jövedelemszint, elszegényedés
Növekszik az elszlömösödött területek aránya
A lakosság elöregedése
Aprófalvas település-szerkezet

Környezet- és örökségvédelem
ErQsségek
KiemelkedQ kulturális, épített és természeti örökség (etnikai, néprajzi sokszínqség, világörökségi helyszínek), változatos tájkép
Védett természeti területek, nemzeti parkok
Országos átlagot meghaladó erdQállomány, vízfolyásokban és tavakban gazdag

Gyengeségek
Szennyezett ipari területek

Infrastruktúra:
ErQsségek
M3, M30 autópálya

Gyengeségek
Fejletlen közlekedési infrastruktúra

LehetQségek
A Miskolci Egyetem köré szervezQdQ innovációs és tudáscentrum
Innovatív hazai és külföldi vállalkozások letelepedése
Rendelkezésre álló munkaerQ, a szakképzés korszerqsítésével befektetésvonzó erQ
A mqszaki diplomásokra alapozva mechatronikai, vegyipari és környezetvédelmi ipar központja alakulhat ki
BarnamezQs területek rehabilitációja
Turisztikai kínálat növelésével jelentQs keresletnövekedés érhetQ el
NövekvQ kereslet a régió tájjellegq termékei iránt
TranzithelyzetbQl adódó elQnyök
Szlovák-magyar gazdasági együttmqködés
Az EU keleti határa

Veszélyek
A környezQ régiók dinamikusabb növekedése miatt a térség elveszíti gazdasági pozícióit
Az agrár-szektor struktúra váltásának elhúzódása és a birtok nagyság alakulása
A munkanélküliség magas rátája állandósul, a munkanélküliség életformává válik, romlik a munkához való hozzáállás
A szociális kiadások ellehetetlenítik az önkormányzati fejlesztéseket
A fiatal diplomások elvándorlása
A lakosság összetétele életkor és képzettség tekintetében még kedvezQtlenebbé válik
Apró falvak elnéptelenedése
A roma népesség integrációja elmarad, miközben létszámarányuk nQ
A környezetvédelmi rehabilitáció lassú vagy elmarad


AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSE

Földrajzi elhelyezkedés, térszerkezet
ErQsségek
A Régió földrajzi, geopolitikai helyzete kedvezQ (3 országgal határos, logisztikai potenciál, nemzetközi közlekedési folyosók, "kapuvárosok").
A régió nagy részének településhálózata alkalmas intermodális hálózatok kialakítására.

Gyengeségek
Országon belüli periférikus helyzetq, leszakadó térségek nagy száma, a régión belül nagyok a térségi fejlettségi különbségek.
A Régió városai között sok a központi, városi funkciókat tekintve gyenge teljesítQképességq, nem teljes értékq, a településhierarchia alsó fokán lévQ város.
A keleti határok mindkét oldalán, fejletlen gazdasággal, infrastruktúrával és humánerQforrással rendelkezQ halmozottan hátrányos területek között gyenge gazdasági-társadalmi-kulturális határmenti együttmqködések.


Gazdaság
ErQsségek
Beszállítói hálózatok kialakítására alkalmas feldolgozóipari vállalkozások mqködnek.
KedvezQek a mezQgazdasági termelési adottságok (országos jelentQségq termQterületek, méhészet, (apró)vadgazdálkodás, biotermékek, magas beltartalmi értékq, tájjellegq agrártermék).
Országos és nemzetközi hatókörq turisztikai vonzerQk, természeti (pl. Bereg, Tiszamente, löszpuszták, alföldi erdQk, Hortobágy, termál- és gyógyvizek, a Tisza és mellékfolyói, Tisza-tó)és kulturális (pl. mqemlékek, népi kultúra, kézmqvességés hagyományok) értékek vannak a régióban.

Gyengeségek
Alacsony az ipari parkok kihasználtsága, az ipari beruházások aránya, valamint az alkalmazott termelési technológia szintje, nincs kihasználva a meglévQ kutatói bázis.
Rosszul együttmqködQ, tQkeszegény kis- és középvállalkozások, tartósan gyenge vállalkozási aktivitása, belsQ piacra termelnek és exportképességük alacsony.
A kis- és mikro kényszervállalkozások országos összehasonlításban is tartósan magas aránya fQleg a kereskedelemben, ahol nem tudják ellensúlyozni az állami vállalatok megszqnését.
A szétaprózódott és versenyképtelen gazdaságok nagy aránya , a tulajdonviszonyok rendezetlensége.
Túlzott az alapanyag-elQállítási szemlélet a mezQgazdaságban, kevés a magas feldolgozottságú termék, a rendelkezésre álló, jelentQs élelmiszerfeldolgozó kapacitások nagy része kihasználatlan.
Alacsony szintq termelési-értékesítési együttmqködés a mezQgazdasági kistermelQk, kisvállalkozások között.
Magas a szolgáltatások alacsony színvonalával, és infrastrukturális hiányosságokkal rendelkezQ, elszegényedett, fejletlen vidéki területek aránya.
Gyenge a régió belsQ kohéziós ereje, hiányzik a régiós identitás, a régióban való gondolkodás és az egységes régiómarketing, image. Az egyes területi identitások erQssége (jászok, hajdúvárosok) mellett a régiós identitástudat nem alakult ki.
Komplex turisztikai termékek (pl. szálláshelyek, szolgáltatások) alacsony száma és színvonala, ezek alacsony kihasználtsága, szezonális problémák.

Demográfia, népesség
ErQsségek
Sokszínq és fejlett felsQoktatási és felnQttképzési intézményrendszer, az ország egyik legnagyobb univerzitászának székhelye (Debreceni Egyetem).
JelentQs a regionális alap- és alkalmazott kutatási potenciál.
A többi régióhoz képest nagy számban áll rendelkezésre képezhetQ és átképezhetQ, relatíve alacsonyabb bérköltségq munkaerQ.
A másodlagos munkaerQpiac kiépültsége és tradíciói jelentQsek.
A ország legfiatalabb korösszetételq régiója.

Gyengeségek
Az országosnál nagyobb arányú a kiemelten hátrányos helyzetben lévQ cigány etnikum aránya.
A halmozottan hátrányos helyzetq népesség, ezen belül a cigány népesség, a fogyatékkal élQk, a veszélyeztetett gyermekek aránya magas.

Közlekedési infrastruktúra
ErQsségek
A Debreceni regionális repülQtér fejlesztése folyamatos, nemzetközi repülQtérként mqködik, regionális szerepköre országhatárokon is túlterjed.
Kialakult átrakókörzet, logisztikai potenciál Záhonyban.

Gyengeségek
Gyorsforgalmi úthálózathoz az elérhetQségek nem megfelelQek, a közúthálózat minQsége és sqrqsége alacsony.
A régión belüli elérhetQség korlátozott (egyes kistérségek nehéz megközelíthetQsége, különösen a határmenti térségekben).
A régió egyes részein vasúti hálózatok és kapcsolatok fejletlenek a szomszédos területek felé (villamosított és kétvágányúvonalak alacsony aránya)
Az agglomerációk tömegközlekedése nem megfelelQ (alacsony a járatsqrqség), a belsQ perifériák közötti kapcsolatok tömegközlekedéssel nem lefedettek, a regionális tömegközlekedési szolgáltatás nem megfelelQ, a jármqpark és vonalas létesítmények korszerqtlenek.
Térségi és települési kerékpárút hálózatok, a mezQgazdasági, települési külterületi utak kiépítetlenek.

Környezetvédelem
ErQsségek
JelentQs felszíni (pl. a Tisza, mint részben hajózható vízi közlekedési útvonal) és felszín alatti (réteg- és termálvíz) vízkészletek vannak.
A régiónak jó adottságai vannak a megújuló energiatermelés arányának növeléséhez.

Gyengeségek
Fejletlen ár- és belvízvédelmi infrastruktúra.
A környezetvédelmi és természetvédelmi infrastruktúra alacsony színvonalú (rossz minQségq az ivóvízvezeték hálózat, nincs kiépült szelektív hulladékgyqjtés a régióban, közmqolló, szilárdhulladék lerakók és kezelés hiánya).
A lakosság ivóvízellátását biztosító rétegvízkészlet jelentQs részének réteg-eredetq szennyezettsége (arzén, ammónia, vas, mangán, bór stb.)
FQútvonalak, utak, az agglomerációs gyqrqnél, nagyobb városoknál közlekedési és lakossági fqtési eredetq légszennyezQdés magas.
Az egyes élQhelytípusok, életközösségek, védett fajok veszélyeztetettek, állapotuk nem kielégítQ.
ErdQsültség alacsony aránya, hiányzik a hatékony erdQvédelem.
A megújuló és az alternatív energiatermelés és -felhasználás aránya alacsony.

Foglalkoztatás, szakképzés, oktatás, kutatás:
Gyengeségek
A régió egyes térségeiben magas a munkanélküliség, szerkezete kedvezQtlen (pl. a tartós, ill. a pályakezdQ munkanélküliek aránya), a gazdaságilag aktív népesség aránya, valamint a lakosság átlagos jövedelmi szintje alacsony, tendencia az elszegényedés.
Munkanélküliek képzettségi színvonala jelentQsen elmarad az országos átlagtól.
A szakképzés válsága (a szakmatanulás gyakorlati feltételeinek hiánya, néhány szakterületen hiányos képzési lehetQségek - pl. mqszaki, élelmiszeripari, turisztikai területen).

Egészségügy, szociális ellátás
Gyengeségek
Az egészségügyi alapellátás túlterheltsége, egyenlQtlen eloszlása. (Háziorvosi praxisok száma kevés, sok a betöltetlen praxis.)
Nagy számban hiányoznak szociális nappali és átmeneti elhelyezési formák, különös tekintettel a speciális ellátotti csoportokra (fogyatékkal élQk, pszichiátriai, szenvedélybetegek, hajléktalanok).

IKT
Gyengeségek
Az információs technológia fejletlen, hiányzik a szélessávú hálózat, az Internet otthoni hozzáférhetQsége és használata, az információs kultúra alacsony szintq a régióban.
A vállalatok digitális tartalomszolgáltatása alacsony szintq a régióban.

LehetQségek
Helsinki és TINA hálózat hiányzó elemeinek kiépítése és korszerqsítése, valamint a gyorsforgalmi úthálózat kiépülése.
A keleti piacok stabilizálódása, a határ-menti kapcsolatok bQvülése kedvezQen hathat az értékesítésre.
A nemzetközi tranzitkereskedelem, az áruszállítmányozások szerepe növekszik, logisztikai központok iránti kereslet nQ. JelentQs észak-dél, ill. kelet-nyugat irányú tranzitforgalom.
A tájjellegq, illetve egyedi, magas minQségq termékek és a biotermékek iránti kereslet növekszik, az ökogazdálkodás felértékelQdik.
A 2007. évtQl kezdQdQen a támogatási források számottevQen bQvülnek.
K+F tevékenység felfutása a felsQoktatási intézmények bázisán.
Magas technológiai szintq globalizált hatókörq ipari vállalkozások térségbe vonzása és egyéb szakmai befektetQk fokozódó érdeklQdése a térség iránt.
Az innovatív technológiák terjedése gyorsul.
Növekszik a hazai és nemzetközi kereslet az egészség- és ökoturizmus, valamint a minQségi, komplex turisztikai termékek iránt.
A rendezvényturizmusban rejlQ lehetQségek bQvítése.
Kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának széleskörq kihasználása, a turisták régióban tartózkodásának növelése.
A környezettudatos gondolkodás elterjedése, a környezetvédelmi ipar, hulladékgazdálkodási piac kialakulása.
A munkaerQ-piaci intézményrendszer új eszközeinek megjelenése.
A régió adaptációs képessége javul a kísérleti fejlesztésre szánt források növelésével.
A gazdasági fellendüléssel az egészséges életmód iránti igény növekedése, a feltételrendszerének kialakulása.
A szociális gondoskodásban a többszektorúság (egyházak, civil szervezetek, vállalkozások) növekedése.
Stabilizálódás és növekedés Kelet-Közép-Európában, ezen belül a Visegrádi Négyekhez tarozó országok között, a gazdasági-társadalmi kapcsolatok erQsödése a szomszédos országokkal.
Vasúthálózat és jármqpark korszerqsítése - ezáltal vonzó szállítási és tömegközlekedési formává válik.
ErQsödik a kormányzati szándék az erdQtelepítésekre.
Tisza bekapcsolása az áru- és személyszállításba nemzeti és nemzetközi szinten.
Korszerq, alternatív és megújuló energiagazdálkodás tendenciájának erQsödése.

Veszélyek
Folytatódik egyes rurális, illetve periférikus helyzetq (Centrum-periféria, NY-K) kistérségek leszakadása, a régión belüli térségi különbségek tovább növekednek.
Elhúzódó fizikai infrastrukturális fejlesztések.
A befektetQk távol maradása, a tartós tQkehiány leküzdéséhez szükséges finanszírozási források hiánya.
A meglévQ ipari kapacitás alacsony technológiai színvonala.
Kimaradás a nemzetközi termelési láncokból, beszállítói és pénzügyi kapcsolatokból.
A régió kis- és közepes vállalkozásai nem tudnak alkalmazkodni az egységes európai piachoz, illetve normatívákhoz.
A mezQgazdasági támogatási rendszer köre kedvezQtlen irányba változik.
A mezQgazdaság, mint a régió egyik meghatározó szektorának válsága kedvezQtlen hatást gyakorol a formális és alkalmi munkák piacára.
Az országos átlagnál magasabb arányú munkanélküliség állandósul, folyamatosan bQvül a harmadik generációs munkanélküliek köre.
A lakossági ellátás (oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ellátások) mqködtetését és fejlesztését biztosító központi források csökkennek.
NQ az egészségügyi és szociális gondoskodásra szorulók száma, amelynek ütemét az intézményrendszer fejlesztése nem követ.
A szociális válság elmélyül, egyes társadalmi csoportok elszegényedése folytatódik, a hátrányos helyzetq roma népesség aránya növekszik.
Határon túlról eredQ természeti és környezetvédelmi károk, katasztrófák bekövetkezése.
A tovább növekvQ közúti jármqállomány következtében fokozódó zaj- és légszennyezés.


A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ SWOT ELEMZÉSÉNEK ÖSSZEGZÉSE

Gazdaság
ErQsségek
Dinamikus, fejlett lakossági és termelQi szolgáltatásokat nyújtó, regionális gazdaság- és forgalom-szervezési szerepet betöltQ, felsQoktatási (Kecskemét, Békéscsaba, HódmezQvásárhely, Baja, Szarvas, Gyula, Orosháza) és jelentQs szakképzési funkciókkal (az elQbbieken kívül Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós, Jánoshalma, Csongrád) is rendelkezQ városi centrumok, melyek innováció- és információ-közvetítQ szerepet is betöltenek;
A kedvezQ természeti adottságokra épülQ, országos összehasonlításban jelentQs, nemzetközileg is versenyképessé tehetQ élelmiszergazdaság;
JelentQs termelési hagyományokkal, magas szintq szakmai kultúrával rendelkezQ feldolgozóipari ágazatok (textil-, ruha-, üveg-, bútor-, nyomda-, szerszám- és vegyipar).

Gyengeségek
A gazdaság valamennyi ágazatára jellemzQ, a megújulást késleltetQ tQkehiány, a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva lassú növekedés, a termelés alacsony kibocsátási szintje, jelentQs fekete- és szürkegazdaság, gyenge márkavédelem és marketing-tevékenység;
Elaprózott vállalkozási szerkezet, a tQkeerQs, innováció-orientált, fejlett technológiát alkalmazó, beszállítói hálózatot mqködtetQ közép- és nagyszervezetek csekély száma, az egyik legnagyobb tQkevonzó ágazat, a gépipar szerény léptéke;
A humán tQke gazdasági hasznosításának alacsony hatékonysága, a közvetítQ mechanizmusok hiánya, az innováció-fogadását, az ipari szerkezet átalakítását eredményesen segíteni képes felsQoktatás korlátozott volta;
A turisztikai infrastruktúra nem megfelelQ színvonala, illetve kihasználatlansága (szálláshelyek, információforrások, gyenge marketing és PR);
Az agrárgazdaságban tevékenykedQk nagy fokú kiszolgáltatottsága, alacsony szintq szervezettség, érdekvédelem, elégtelen információ-szolgáltatás;
A mezQgazdaság szétaprózottsága, a kisüzemek viszonylag magas aránya;
A mezQgazdasági kiegészítQ szolgáltatások alacsony szintje.

Mqszaki infrastruktúra állapota
ErQsségek
Itt húzódik az ország egyik legforgalmasabb nemzetközi közlekedési tengelye (IV, IV/A, VII, X/B helsinki folyosók ), a Balkán, illetve Kisázsia felé irányuló teher- és személyforgalom jelentékeny részét lebonyolító határátkelQkkel.

Gyengeségek
Az észak-déli irányúhoz képest alacsony kiépítettségi szintq régión belüli és szomszédos határmenti régiókkal való összeköttetéseket biztosító transzverzális közlekedési kapcsolatok, a dunai és tiszai hidak csekély száma, aránytalan elhelyezkedése, nem megfelelQ kapacitása.
A nemzetközi kapcsolatok kiteljesedését gátló vasúti összeköttetések és a határátkelQhelyek csekély száma, a fQváros felé vezetQ meglévQ fQbb közlekedési tengelyek nem megfelelQ kiépítettsége és áteresztQképessége, kedvezQtlen állapotú mellék-vonalak, a régió fontosabb centrumainak (alcentrumainak) nehézkes elérhetQsége.




Humán erQforrás
ErQsségek
A mezQgazdasági innovációt ösztönzQ, segítQ intézmények, szervezetek (kutatóhelyek, felsQoktatási intézmények- Szeged, Kecskemét, Szarvas, -, szövetkezetek, TÉSZ-ek, agrár-ipari park, DABIC) jelenléte, mqködése;
A Dél-Alföld integrációját segíteni képes, modell-értékq szervezetek, kezdeményezések (DATTE, DARIB, DAREK) létrejötte, mqködése, a megyehatárokon átnyúló kistérségi szervezQdések;
Országosan is kiemelkedQ felsQoktatási, egészségügyi, kutatási, kulturális központ (Szeged) jelenléte, erQsödQ nemzetközi kapcsolatokkal, funkciókkal.

Gyengeségek
Kirívóan alacsony természetes szaporodás, az országos átlagnál rosszabb egészségi állapot és mortalitási viszonyok, koncentráltan jelentkezQ devianciák (bqnözés, öngyilkosság, kábítószer fogyasztás, mentális betegségek);
JelentQs belsQ területi különbségek; egyes falusi térségekben fokozódó elöregedés, a különbözQ társadalmi csoportok jövedelmi elkülönülése

Térszerkezeti problémák
Gyengeségek
ErQsen differenciált, de többségében súlyos infrastrukturális, ellátási problémákkal, társadalmi feszültségekkel, a sajátos lakossági érdekek intézményesített képviseletének hiányával jellemezhetQ  az országban legkiterjedtebb  tanyás területek;
ErQsen koncentrált ipari térszerkezet, amelyet tovább erQsít a szolgáltatások nagyobb városokban összpontosuló növekedése, illetve a hazai és külföldi beruházók Budapest-Belgrád tengely mentén történQ (és a jövQben is itt várható) megtelepedése;
A hierarchia magasabb szintjén álló, többnyire gyenge térszervezQ erejq városok közötti erQs rivalizálás; a szomszédos városok hatékony együttmqködésének hiánya; egyenetlen eloszlású és fejlettségq kisváros-hálózat, a középfokú szolgáltatásban megfigyelhetQ lényeges területi különbségek, ellátási problémák.

természeti és turisztikai adottságok
ErQsségek
Értékes természeti erQforrások: szénhidrogének, termálvíz, termQföld, kiemelkedQen magas napfénytartam a megújuló energiák hasznosítására;
Zöldfolyosóként mqködQ felszíni vízfolyások, nemzetközileg is jelentQs természeti értékek, védett területek;
Egészségturisztikai (gyógy, termál, aktív) szempontból is jelentQs természeti adottságok, ismert, kiépült fürdQhelyek.

Gyengeségek
Szennyezett felszíni vizek és talajvizek, az ár- és belvízveszélyes, illetve az aszályos területek (különösen a Homokhátságon) viszonylag magas aránya, sérülékeny vízbázisok, valamint azok túlzott arzén-, vas- és mangántartalma;
A közcsatorna-hálózat kiépítettségének nagyon alacsony szintje, a meglevQ szennyvíztisztító kapacitások relatív kihasználatlansága, a termál-csurgalékvíz környezetkímélQ elhelyezésének megoldatlansága.

LehetQségek

Határ menti kapcsolatok erQsítése
A Duna Körös Maros Tisza Eurorégió kiépülésével, ebben a Dél-Alföld egységesebb szerepvállalásával, az országhatáron átnyúló kapcsolatok erQsödésével szélesedhetnek Szeged (kereskedelmi, oktatási, egészségügyi) nemzetközi funkciói, megindulhat a városok hálózatszerq összekapcsolódása, nagyobb eséllyel dinamizálódhatnak az urbánus pólusok közötti térszerkezeti erQvonalak, csökkenhet a külsQ perifériák elmaradottsága;
Magyarország Európai Unióhoz történQ csatlakozásával, térségi marketing-koncepciók kidolgozásával, a határok átjárhatóságának javításával a régió vonzóvá válhat a külföldi befektetQk és az idegenforgalom számára, ami az országhatár menti falusi térségeket is kedvezQen érintheti;
A (Nagyvárad) Békéscsaba Szeged Szabadka Bácsalmás Baja( Dombóvár Zágráb) vasúti kapcsolat helyreállítása, a kapcsolódó vonalak rekonstrukciója a határ menti periférikus térségek számára is kedvezQ forgalmi helyzetet eredményezhet, új térszerkezeti tengelyt alakíthat ki, ami kedvezQen hatna a nemzetközi és az országon belüli kapcsolatok alakulására is. Hasonló hatással járna az M9-M47 autóút megvalósulása is;
A természet közeli és védett területek, tájvédelmi körzetek és nemzeti parkok határon átnyúló együttmqködés keretében való térbeli és funkcionális kibQvítésével, összehangolt fejlesztésével lehetQvé válna a biodiverzitás hatékonyságának növelése (Duna Dráva NP, Kiskunsági NP, Körös Maros NP).

Gazdaság élénkítés
Amennyiben a régió a nemzetközi versenyben  a megfelelQ létesítmények megépítése esetén  nemzetközi logisztikai szerepkörhöz jut, ez jelentQs területfejlesztQ hatással is bíró önálló gazdasági erQforrássá válhat;
Tervezett ipari parkok és vállalkozói övezetek engedélyeztetése, a már kijelölt területeken  külsQ források bevonásával  a szükséges infrastruktúra-fejlesztések gyors elvégzése, specializációjuk és professzionális befektetés-ösztönzQ tevékenység jelentQsen hozzájárulhat a gazdaság élénküléséhez és a foglalkoztatási helyzet javulásához;
A tulajdon- és birtokviszonyok, továbbá az agrártámogatások rendszerének rendezésével, nemzetközi és országos katalizáló modellek elterjesztésével, a vertikális integráció erQsítésével lényegesen javulhat az agrárgazdaság jövedelmezQsége, ami hozzájárulhat a hanyatló térségek és a tanyarendszer gondjainak kezeléséhez is.

Intelligens régió
Az információs hálózatok robbanásszerq fejlQdését kihasználva, az informatika társadalmasítása (például a teleház, telefalu, intelligens város, intelligens régió programokban való részvétellel) érzékelhetQen javíthatja a régió lehetQségeit a képzett munkaerQ megtartásában, az innovációs potenciál erQsítésében, ami egyrészt hosszabb távon lehetQséget teremthet egy tudásalapú gazdasági fejlQdés számára, másrészt érdemben növelheti a hátrányos helyzetq kistérségek népességmegtartó erejét is.

Veszélyek

Közlekedési infrastruktúra fejlesztésének elmaradása a régió versenyhelyzetét tovább rontja
A régión áthaladó fQ közlekedési tengelyen kívüli állami közlekedés-fejlesztési lépések elmaradása  mivel a tengely mentén terjedQ tQke, információk, fejlett technológiák dinamizáló hatása kis számú településre korlátozódik  a távolabb fekvQ térségek relatív hátrányát fokozhatja, periférikus helyzetét konzerválhatja;
Az autópálya-építések és a vasúti törzshálózati fejlesztések késlekedése rontja a régió gazdasági versenypozícióit, illetve kedvezQ logisztikai helyzet kiaknázásának lehetQségeit.

Területi egyenlQtlenségek növekedése
Az Európai Unió agrár- és regionális politikájának kedvezQtlen irányú változása súlyos problémákat okozhat a régió gazdaságában fontos szerepet betöltQ élelmiszergazdaságban és így a vidéki térségek fejlQdésében, másrészt jelentQs  a gazdasági szerkezet átalakítását gyorsító  fejlesztési forrásoktól eshet el a régió;
A területfejlesztési források megfelelQ szintq decentralizációjának, hatékony koordinációjának hiánya, a régiófejlesztés szakmai, tudományos, tervezési, menedzselési, információs és monitoring rendszere kiépítésének elhúzódása  párosulva a megyék és városok közti egészségtelen mérvq rivalizálás erQsödésével, fennmaradásával  fokozza az egyenlQtlen területi fejlQdés káros hatásait, késlelteti a régió integrációját, dezintegrációs folyamatokhoz vezethet, és közvetlen gazdasági hátrányokat okozhat (pl. a régió érdekeinek országos szintq képviselete nélkül).

NövekvQ környezeti problémák a határ menti együttmqködés elmaradása miatt
A szomszédos államokkal való környezetvédelmi együttmqködések (közös monitoring kiépítése, a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok folyamatos információcseréje, kétoldalú egyezmények) elmaradása károsan befolyásolhatja a régió keleti peremének környezeti állapotát;
A határon túli területek lefolyási viszonyainak megváltozása, az árvízszintek emelkedése az árvízveszély növekedését eredményezheti



Regionális programok

Régió 1.














Országos szintq (szektorális) programok
1.







Program

Koordináció



Regionális célkitqzések (2015)











Országos területi célok (2015)

Területi stratégia (OTK)

Szakpolitikai stratégiák


Átfogó célkitqzések

Célállapot

Területi jövQkép
(2030)

Átfogó területpolitikai célkitqzések
(2020)




Specifikus célok

Nemzeti jövQkép
2030

Országos fejlesztéspolitikai koncepció

Versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja
Regionális innovációs pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése
KülsQ és belsQ perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása
Környezeti szempontból érzékeny, országosan jelentQs térségek integrált fejlesztése
Balaton térség tartós versenyképességének megteremtése
Tisza térség fenntartható felzárkóztatása
Határ menti területek együttmqködésének erQsítése
Fejlesztési prioritások sajátos adottságú vidéki térségekre
Területi prioritások a szakpolitikák számára



I. JövQkép
Területi harmónia


IV. Eszköz- és intézményrendszer


II. Hosszú távú, átfogó területpolitikai célok (2020)


1.
Térségi versenyképesség



3.
Fenntartható területi fejlQdés, örökségvédelem


4.
Területi integrálódás Európába


5.
Decentralizáció és regionalizmus


A L A P E L V E K

2.
Területi felzárkózás

III. ORSZÁGOS TERÜLETI CÉLOK (2015)


V. REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI CÉLOK


Regionális területi célok keretei
Funkciókat megosztó, együttmqködQ tréségek munkahelyteremtés célú fejlesztése
Közszolgáltatások hatékony, racionális ellátásának szervezése a kistérségekben
A régiókban a gazdasági szereplQk közti hálózatos együttmqködések fejlesztése

- Közép-Magyarország - Dél-Alföld
- Közép-Dunántúl - Észak Alföld
- Nyugat-Dunántúl - Észak Magyarország
- Dél-Dunántúl

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

00 5. óra 7. gyakorlat adatgyűjtés alkotmány alkotmányjog általános médiaismeretek balázs jános bevezetés bikém biokémia biomérnöki biztosítás csont dolgozat éghajlattan ember eupol europai uniós ismeretek filozófia gamf gazdjog gén határérték intézményi gyakorlat kollokvium könyv 2 könyvtárinformatika kötelező máté eörs médiakutatás merőpiac minőség ollmann pavic political science puska2 sorozat szakdolgozat számvitel i szerves kémia szervetlen szigorlat szociálpszichológia töri tűzvédelem válgazd vállalat helye vállalatgazdaságtan vázlat