Mpiac_jegyzet_II

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiMunkaerőpiacJegyzetekMpiac_jegyzet_II

GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
levelezQ kiegészítQ II. évfolyam


MUNKAERPPIAC ÉS FOGLALKOZTATÁS



OKTATÁSI SEGÉDLET II.
(TárgyjegyzQ: Dr. Tóthné dr. Sikora Gizella)



TARTALOM:
oldal
Prevenció és létszámleépítés 2
1991. évi foglalkoztatási törvény (Flt.) rövid összefoglalása 12
MunkaerQpiaci helyzetkép 26
Fazekas Károly: A munkanélküliség regionális
sajátosságai Magyarországon 1990-1996 között 36
MunkaerQpiaci programok hatékonysági vizsgálatának
elméleti alapjai és piacgazdasági gyakorlata 47
MunkaerQpiaci programok hatékonyságának
vizsgálata Magyarországon 65
7. Európai Unió foglalkoztatás- és szociálpolitikája 77
8. Európai Szociális Alap 93


Miskolc, 2004.
1. téma


PREVENCIÓ ÉS LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS


1. Létszámleépítés helyett prevenció

A munkaerQ hatékony foglalkoztatásának érvényesítése gyakran felveti a létszámleépítés szükségességét, amely munkanélküliséget eredményezhet. Ennek elkerülése mind a társadalom, mind az egyén szempontjából fontos, elkerülendQ mindazon társadalmi és egyéni, mérhetQ és nem mérhetQ, anyagi és nem anyagi veszteségeket és költségeket, amelyet a munkanélküliség okozhat.

A fejlett piacgazdaságokban már régen túljutottak azon a fejlQdési szakaszon, amelyet a kilencvenes évek szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet országainak állampolgárai un. vadkapitalizmusként megéltek, amikor minden szociális gondoskodás nélkül tömeges létszámleépítésekre került sor. A piacgazdaságok mqködése során, ha az újratermelési ciklusok következtében idQnként munkaerQ felesleg képzQdik, csak végsQ esetben nyúlnak a létszámleépítés eszközéhez. Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a gazdálkodása hanyatló, még számos lehetQségük van a létszámleépítésre. A gazdasági hanyatlás humán erQforrás politikájának módszereit az 1. melléklet tartalmazza.

A létszámleépítést megelQzQ preventív módszerek lehetnek szervezeten belüli és szervezeten kívüli módszerek, illetve hatással lehetnek a munkavállalókra és a munkáltatókra. Minden olyan módszer hatásos, amely a munkaerQpiac keresleti és kínálati oldalára, rajtuk keresztül kedvezQen befolyásolja a munkaerQpiac egyensúlyát. A prevenció lehetQségeit a 2. melléklet ill. 3. melléklet 1, 2. pontja tartalmazza.

2. A szervezeti létszám visszafejlesztése

Két alapesete van: a természetes fogyás és a létszámcsökkentés, ez utóbbinak további négy változata ismert. (Lásd: ElQadás!) Mit értünk létszámleépítésen?
olyan, a munkaviszony megszqnésével járó létszámcsökkentés,
amikor a munkáltató  jogos gazdasági indok alapján  felmond.
Mit értünk tömeges létszámleépítésen? Olyan létszámleépítést, ahol egy adott szervezeten belül egy meghatározott idQintervallumban a leépítettek száma egy limitet elér vagy meghalad.

Az Európai Unió 75/129. számú irányelve a csoportos vagy tömeges létszámleépítésrQl. MinQségi és mennyiségi kritériumok. A tömeges létszámleépítés menete az EU irányelv szerint. A tömeges létszámleépítés világmodelljei. Az amerikai Gyors reagálás program Magyarországon.
A speciális gondoskodás esete: az outplacement. Lényege, célja, alkalmazása, eszközei, elQnyei. Outplacement tanácsadó cégek tevékenysége, outplacement program lépései.

1. melléklet

A GAZDASÁGI HANYATLÁS HUMÁN
ERPFORRÁS POLITIKÁJA

Alkalmazotti módszerek

I. A TÖRZSGÁRDA MEGTARTÁSÁVAL
többletmunkák mérséklése
szabadságok áthelyezése
meghatározott idejq szerzQdéssel
áthelyezés
rövidített munkaidQ
négynapos munkahét
szociális juttatások visszavonása
felvételi zárlat

II. A TÖRZSGÁRDA LEÉPÍTÉSÉVEL
a fluktuáció felhasználása
munkaszerzQdések felbontása
kényszernyugdíjazás
felmondás




2. melléklet
Eszközök és módszerek a foglalkoztatási problémák megoldására


Az eszköz irányultsága

Szervezeten belüli
(preventív eszközök)

Szervezeten kívüli
eszközök
TermelQ szervezetre

A.) Életképesség növelése
a gazdasági szervezetben

D.) Új munkahelyek
teremtése
Munkavállalókra

B.) Új munkaerQgazdálkodási
módszerek bevezetése
C.) Felkészítés a munkaerQpiacon való megjelenésre

3. melléklet
Létszám-leépítés

A munkaerQ-gazdálkodás legfájdalmasabb, legtöbb feszültséggel járó feladata a létszám-leépítés. A gondoskodó vállalat igyekszik ezt elkerülni, de mégis adódhat olyan szituáció, amikor nem marad más megoldás: a munkavállaló nem akarja, nem tudja teljesíteni a munkaköri követelményeket, vagy a munkaadó nem akarja, nem tudja tovább fenntartani a munkahelyet, a munkáltató ezért elbocsátja a munkavállalót.

A leépítés az érintett egyén számára mindenképpen veszteséget, a foglalkozási illetve jövedelem biztonság megszqnését jelenti mindaddig, amíg nem tud magának új munkahelyet találni. Különösen megnQ ennek nemcsak az egyént, hanem a közösséget is érintQ feszültség-növelQ hatása, ha a felmondás egyszerre a munkavállalók egy nagyobb csoportját sújtja. Ezt nevezzük csoportos leépítésnek (vagy a magyar szóhasználatban inkább elterjedt tömeges leépítésnek). A továbbiakban elsQsorban ezzel foglalkozunk, (bár a megállapítások, módszerek értelemszerqen vonatkoztathatók a nem-tömeges elbocsátásra is).

Az Európai Közösségek Tanácsa 1975-ben elfogadott irányelve egy minQségi és egy mennyiségi kritérium alapján határozza meg a csoportos létszámleépítés fogalmát:
a felmondásokra az érintett egyes munkavállalóknak fel nem róható ok vagy okok miatt kerül sor, és
a leépítésre kerülQk száma a.) variáns szerint
egy 30 napos intervallumon belül
legalább 10 fQ, ha a szervezet normál körülmények között 20-100 fQt foglalkoztat,
legalább a munkavállalók 10 %-a, ha a szervezet normál körülmények között 100-300 fQt foglalkoztat,
legalább 30 fQ, ha a szervezet normál körülmények között 300 fQnél többet foglalkoztat,
a leépítésre kerülQk száma b.) variáns szerint
egy 90 napos intervallumon belül legalább 20 fQ, függetlenül a foglalkoztatottak számától.

Az egyes országokban alkalmazott kritériumok természetesen kisebb-nagyobb mértékben eltérnek ettQl. A magyar szabályozás szerint az 1991. IV. foglalkoztatási törvény két kritériumot állít fel, egyrészt a minimum 30 fQt foglalkoztató vállalatoknál ha fél éven belül 25 %-kal vagy legalább 50 fQvel csökken a létszám, illetve vállalatnagyságtól függetlenül ha 30 nap alatt 10 fQ elbocsátására kerül sor. (1997-ben a létszámleépítés szabályai átkerültek a Munkatörvénykönyvébe, az EU irányelv a.) variánsának az alkalmazásával. T.S.G.)

A tömeges leépítésnél két szakmai kiinduló pontunk van. Egyrészt a létszámleépítés jelentQs társadalmi-morális feszültségekkel jár, de a bajba jutott vállalat szempontjából önmagában többnyire még nem oldja meg a vállalat gondjait, ezért a csoportos leépítés a válságkezelésnek nem az elsQ, hanem inkább csak a legvégsQ eszköze legyen. Másrészt viszont, ha már elkerülhetetlen a leépítés, a lehetQségek szerint humánus, és mindenképpen gyors megoldásra kell törekedni.

A humánus jelleg alatt a vállalat gondoskodó magatartását, vagyis elsQsorban azt értjük, hogy a vállalat a maga részérQl  lehetQségei határán belül, de pozitív szándékkal  igyekezzen minden segítséget megadni ahhoz, hogy a leépítés minél kevesebb emberi feszültséggel járjon, és a leépítettek kapják meg azokat a lehetséges támogatásokat, amelyek elQsegíthetik elhelyezkedésüket. A (kellQ elQkészítést követQ) gyors megoldás nem öncél: azért fontos, mert a halogatás, a bizonytalanságban tartás csak tovább élezi a feszültséget (ott is, ahol nem is tervezünk leépítést), leköti az energiákat, vagyis tovább csökkenti a szervezeti teljesítményt.

1. Csoportos leépítés megelQzése

Sok bajba jutott vállalat számára kézenfekvQ megoldásnak tqnik a költségek csökkentését, a jövedelmezQségi pozíció javítását a létszám radikális leépítésével elérni. Ezen keresztül megtakaríthatónak látszik egy jelentQs bértömeg, annak járulékai és a foglalkoztatással együtt járó mqködési költségek jelentQs része. Csak éppen ez a megfontolás nem számol azzal, hogy a leépítéssel még nem oldódnak meg automatikusan a vállalat piaci vagy termékszerkezeti gondjai. Másrészt a leépítés nyomán újabb negatív tendenciák keletkezhetnek, és végül úgy következik be a leépítés, hogy ezt követQen som oldódott meg semmi. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy a vállalatnak elQször is a megelQzésre kell törekednie.

A vállalat részérQl ez nem valamiféle humanizmus, hanem racionális magatartás. A leépítéssel párhuzamosan ugyanis a következQ veszélyekkel kell számolni:
a leépítés ugyan megtakarítást jelent a bérköltségekben, de az elbocsátás maga is jelentQs költségvonzattal jár: adminisztrációs költségek, végkielégítés, majd ha rendezQdik a vállalat helyzete, az újrafelvétel és betanítás költségei,
a vállalatot tQke-veszteség éri, elveszíti a leépített emberi tQkébe befektetett értéket, (és emellett esetleg a leépítés hírére spontán távozók által képviselt további értékeket), azokat a képzettségi elemeket, termelési tapasztalatot, kapcsolatrendszert, amelyet az elbocsátottak megtestesítettek, és amely része volt a vállalat piaci értékének,
ha a leépítés nem koncentrált (vagyis nem egy komplex egységet operál ki a vállalat szervezetébQl), hanem több egységet is érint, megbomlanak a korábban kiépített termelési és munkakapcsolatok, ezeket újra kell szervezni a megváltozott létszámstruktúrának megfelelQen,
csökkenhet a megmaradt dolgozók teljesítménye, mert eltqnik a vállalattal való azonosulás, a munkahelyi biztonságba vetett hit, megromlanak a közösségen belüli kapcsolatok, az egyes érdekcsoportok egymás ellen lépnek fel, egymást gyengítik, hogy saját biztonságukat erQsítsék,
jelentQsen romlik a vállalati image, a munkaerQ- és tQkepiac ezután már kisebb bizalommal tekint a vállalatra, ha lehet, inkább elkerüli a vele való kapcsolatot.

2. A létszámcsökkentés megelQzése

Ennek leghatásosabb eszköze természetesen az, ha sikerül elkerülni az esetleges leépítést kiváltani képes okokat, hatásokat, illetve ha a vállalat offenzív választ tud adni a kialakult válság-szituációra. Ha az információs és értékelési rendszerében a vállalat kiépítette a korai figyelmeztetQ jelek rendszerét, ezek általában idQben felhívják a figyelmet a közelgQ (egyelQre még csak lehetséges) veszélyre, még meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Ha sikerül helyreállítani a vállalat életképességét, ha találhatók olyan kitörési pontok, amelyek pótlólagos foglalkoztatási igénnyel járnak, a létszámleépítés veszélye is elhárul.

A globális munkaerQ- és munkaidQ-szükséglet csökkentése esetén is alkalmazhatók olyan eszközök, amelyekkel elkerülhetQ a leépítés, vagy legalábbis csökkenthetQ az elbocsátandók száma. Alkalmas megoldás lehet a termelési tényezQk eddigi arányainak módosítása, a munkaigényesebb eljárások arányának bQvítése, az eszköz-oldal fejlesztése helyett a munka-igény emelése, (amelyet esetleg visszafogottabb bérkiáramlással lehet gazdaságosabbá tenni). LehetQséget jelenthet a belsQ átcsoportosítás, (ha a vállalatnak más területeken vannak betöltetlen munkahelyei), vagy a külsQ átcsoportosítás, (a munkavállalók egy csoportjának ideiglenes áthelyezése, kölcsönadása más munkáltatónak). Felhasználhatók munkaidQ-gazdálkodási eszközök is: részmunkaidQ, rotációs munkaszünet, munkakör-megosztás.
A leépítés szempontjából kulcskérdés, hogy a munkaerQ- (illetve munkaidQkapacitás-) igény elkerülhetetlen csökkentését hogyan akarja levezetni a vállalat.
Az egyik megoldási lehetQség ennek koncentrált kifejezése: a feleslegessé vált létszámot a vállalat elbocsátja, a megmaradt létszámot pedig továbbra is teljes munkaidQben foglalkoztatja. A kapacitáscsökkentés terheit ebben az esetben teljes egészében az elbocsátottak viselik, a leépítettek és a maradók között éles határvonal (és természetesen érdekellentét, esetleg harc is) jelentkezik.
A másik lehetQség az, hogy mind a munkát, mind a létszámcsökkentés terheit szétteríti a vállalat a teljes létszámra. Ebben az esetben nem kerül sor elbocsátásra, de mindenki csak egy csökkentett munkaidQben dolgozik, (értelemszerqen csökkentett kereslettel). Azok, akik egyébként is maradnának, szolidaritást vállalnak azokkal, akiket egyébként elbocsátanának. Ennek elQnye az, hogy nem bomlik-romlik meg a kapcsolat a munkavállalói közösségen belül, illetve a munkáltató és a munkavállalók között, megtartható a teljes emberi erQforrás- (tQke-) tömeg, viszont nem terheli a költségvetést a teljes bértömeg, a munkavállalók pedig mindannyian megtartják munkahelyüket. Hátránya viszont az, hogy csak idQleges megoldást jelent, mert hosszabb távon a csökkentett bérek miatt megélhetési gondok jelentkeznek, a belsQ piacon pedig csökken a szolidaritás, élezQdQ feszültségek jelentkeznek az eltérQ pozíciójú érdek-csoportok között.

EbbQl a dilemmából már eleve következik, hogy a leépítési döntésnél feltétlen szükséges a munkavállalói érdekképviselet bevonása.

3. A tömeges jelleg megelQzése

Ha elkerülhetetlen a foglalkoztatottak számának nagyobb arányú csökkentése, a vállalat számára még mindig adott az a lehetQség, hogy a leépítés ne egyszerre, jelentQs létszámot érintve történjen meg, hanem elaprózva, egyenként, idQben is elnyújtva. Ezt a megoldást a vállalatok gyakran azért alkalmazzák, hogy elkerüljék a leépítés tömegessé minQsítését és az ezzel együtt járó kötelezettségeket, vagy azért, hogy ne kelljen egy koncentráltan jelentkezQ feszültséghalmazzal szembenéznie.

A foglalkoztatottak száma nemcsak kemény vezetQi intézkedéssel, felmondással csökkenthetQ, hanem alkalmazhatók un. lágy eszközök is, amelyekkel a vállalat a munkavállalók önkéntes távozását, illetve a belépések korlátozását, megakadályozását próbálják elQsegíteni. A felvételi oldalon ilyen eszköz lehet a létszámstop (a vállalat nem vesz fel új munkavállalót, a kilépQket sem pótolja), vagy a belépési kap zárása a felvételekkel szemben a korábbinál keményebb követelmények megfogalmazásával. A kilépési kaput pedig ezzel párhuzamosan szélesre kell tárni pl. a belsQ piac zártságának megszüntetésével, a juttatások, munkavállalói érdekérvényesítési lehetQségek visszafogásával, a kilépés közvetlen vagy közvetett ösztönzésével.

A vállalat ebben az esetben abban bízik, hogy a természetes fogyás (a munkavállalói döntésen alapuló kilépés) lecsökkenti annyira a létszámot, hogy nem kell már külön csoportos leépítést is végrehajtani. A leépítés híre, a munkaadó és munkavállaló közötti kapcsolat lazábbá, kevésbé támogatóvá válása általában önmagában is elindít egy spontán kilépési hullámot. Ezt felerQsítheti a vállalat még azzal is, hogy átmeneti fizetés nélküli szabadságot kínál, vagy szélesebb körben lehetQvé teszi a korengedményes nyugdíjba vonulást.

A lágy eszközök valóban feszültségmentes megoldást jelenthetnek, de alapvetQ hiányosságuk az, hogy a munkaerQ-struktúrát valóban spontán módon alakítják át. Nem, vagy csak korlátozottan lehet befolyásolni azt, hogy ki lép ki és ki marad benn, ezáltal eltorzul és minQségileg is romlik a munkaerQ-szerkezet. Egyes területeken hiány keletkezik, máshol megmarad a felesleg, a kilépést ösztönzQ eszközökre pedig elsQsorban azok fognak reagálni, akik máshol is el tudnak helyezkedni. Nagy valószínqséggel pont ez az értékesebb munkaerQ, akikre a vállalatnak is szüksége lenne.

Természetesen alkalmazhatók a távozást ösztönzQ eszközök, de ezt megelQzQen egy tudatos mérlegelésre és szelekciós döntésre van szükség. Meg kell határozni, hogy kiket akar mindenképpen megtartani a vállalat, (náluk épp a kötQdést kell erQsíteni), illetve kiket tart feleslegesnek, és a távozást elQsegítQ programokat célzottan ezek számára kell összeállítani. Jelenlegi képzettségük és elhelyezkedési lehetQségeik, terveik alapján ezek körében elQ kell segíteni olyan képzettség megszerzését, amelyek javítják az új munkahely megszerzésének esélyeit, segíteni lehet vállalkozóvá válásukat (és ezen keresztül esetleg továbbra is megtartani velük a gazdasági kapcsolatokat) stb.

4. A csoportos leépítés megvalósítása

A leépítés eldöntése természetesen  a munkaszerzQdésbeli és jogszabályi feltételek figyelembe vételével, a munkavállalókat megilletQ törvényes védelem tiszteletben tartása mellett  a munkáltató joga. Ezt a jogot nem csorbítva mégis feltétlen indokolt és szükséges a munkáltató gondoskodó magatartása, hozzáállása, vagyis az, hogy csak gazdaságilag indokolt, végsQ esetben fordul ehhez az eszközöz, és ebben az esetben is igyekszik segíteni azokon, akik elvesztik a munkahelyüket.

Az európai piacgazdaságokban kialakult mechanizmusok, azok tapasztalatai alapján a csoportos leépítés következQ alapelvei fogalmazhatók meg:
A leépítés akkor jár a legkevesebb konfliktussal, ha az a munkaadó és a munkavállalók (munkavállalói érdekképviseletek) együttmqködésén alapul, ha a két fél az elkerülhetetlen leépítést is a konszenzus-keresés keretei között próbálja megvalósítani. Ezzel a leépítéssel együtt járó feszültségek legalább annyiban tompíthatók, hogy a munkavállalók kifejezésre juttathatják saját érdekeiket és javaslataikat, védelmet kaphatnak a jogszerqtlen eljárással szemben, és biztosíthatják maguknak azt, hogy a munkáltatói gondoskodás elhelyezkedését segítQ szolgáltatásokat nyújtson számunkra.
A munkáltatói gondoskodásnak már a leépítés elQtt is érvényesülnie kell. Már a korábbiakban is megfogalmaztuk, hogy a csoportos leépítés csak végsQ eszköz legyen, amelyet megelQz az elkerülés lehetQségének vizsgálata és a lehetséges lépések megtétele.
Magát a leépítést is tudatosan kialakított és egyeztetett koncepció, leépítési és foglalkoztatási terv alapozza meg. Ebben tisztázni kell a leépítés mértékét és módját, az elbocsátandók kiválasztásának elveit, rangsorát, a leépítés idQbeli ütemezését. Egyértelmqvé kell tenni az elbocsátás elkerülhetetlenségét, megalapozottságát, be kell mutatni az alternatív külsQ és belsQ lehetQségeket, a bevonható forrásokat. Rögzíteni kell a munkáltató kötelezettségeit és a munkavállalók jogait, a jogorvoslat lehetQségét.
A leépítésrQl, annak mértékérQl, módjáról a folyamat megkezdése elQtt megfelelQ idQben tájékoztatni kell a munkavállalókat és az érdekképviseleteket, illetve az érintett munkaerQpiaci szervezeteket (munkaügyi központokat).
A leépítési folyamat támogatása illetve koordinálása érdekében célszerq egy ezzel foglalkozó belsQ szervezetet létrehozni. Ennek a szervezetnek a feladatává tehetQ a leépítési terv elQkészítése, a kapcsolattartás és tájékoztatás mind a munkaadó, mind a munkavállalók felé, a leépítés lebonyolítása és ennek során az elbocsátottakról való lehetséges gondoskodás, belsQ egyeztetQ-jogorvoslati fórum biztosítása az elbocsátottak számára.

Ez a belsQ szervezet két különbözQ szinten és funkcióval mqködhet.

A Létszámleépítési Koordinatív Bizottság alapvetQen egyeztetQ és döntéselQkészítQ szerepet tölt be. Célszerq paritásos elven mqködtetni, az elnöki tisztet a két oldal felváltva látja el, vagy erre a feladatra felkérhetQ egy külsQ, független szakértQ. Ez utóbbi esetben az elnök feladata az egyeztetés, a konszenzusteremtés és együttmqködés elQsegítése, koordinálása.

A Bizottságnak nincsenek döntési jogosítványai, csak javaslattételi, döntéselQkészítési funkcióval rendelkezik. Ezzel kapcsolatban viszont elérheti, hogy a munkáltatói jogokkal rendelkezQ vezetQ elé olyan egyeztetett javaslat kerüljön, amely szakmailag megalapozott, és amellyel elQzetesen már egyetértettek a vállalati és érdekképviseleti oldal szakértQi.

A Bizottság legfontosabb feladata elQször is a leépítési és foglalkoztatási terv kimunkálása. Elemzi a kialakult helyzetet, azokat az okokat, amelyek miatt felmerült a tömeges létszámleépítés szükségessége, és megvizsgálja azokat az alternatív lehetQségeket, amelyekkel az esetleg elkerülhetQ, vagy a mértéke csökkenthetQ. A két félnek alkalma van ennek során összevetni saját információikat és javaslataikat, kidolgozni egy közös elképzelést. Ha együttesen sem találnak kivezetQ utat, a Bizottság egyezteti a leépítés folyamata során követendQ alapelveket, kiválasztási szempontokat és a lebonyolítás idQbeli ütemezését. (Ezekben a kérdésekben különösen fontos, hogy konszenzus jöjjön létre, az eltérQ érdekeket a két fél kölcsönösen méltányolja és mérlegelje.) Meghatározza, hogy a vállalat milyen támogatást nyújt az elbocsátottaknak, egyrészt milyen anyagi juttatást tud biztosítani (jogszabály, kollektív szerzQdés alapján, illetve ezt kiegészítQen), másrészt a lehetQségek és a konkrét igények alapján milyen más szolgáltatást biztosít. Ehhez elkészíti a költségvetést és a finanszírozási tervet.

Az elfogadott terv alapján ugyancsak a Bizottság készíti el a leépítés akciótervét , amelyben meghatározza a konkrét feladatokat és a munkavállalók rendelkezésére álló lehetQségeket, a lebonyolítás szervezeti kereteit, illetve a munkáltatói kötelezettségeket. EllenQrzi annak végrehajtását, és errQl tájékoztatást nyújt a vállalat vezetése és a munkavállalók számára.

Célszerq, ha az operatív végrehajtást már egy másik csoport, egy Vállalati MunkaerQszolgálati Iroda látja el. Ennek a csoportnak a tagjai egyrészt a személyzeti apparátus szakemberei és a munkavállalók képviselQi, de érdemes ebbe bevonni a helyi Munkaügyi Központ képviselQjét, esetleg szakértQt is. Az Iroda a Bizottság felügyelete, szakmai irányítása alapján dolgozik, de a Munkaügyi Központ vállalati Kirendeltségeként ebbe közvetlen be tudja vonni a Munkaügyi Központ igazgatási jellegq eljárásait és szolgáltatásait is.

Az Iroda feladata lényegében az akcióterv megvalósítása. Elvégzi a szükséges adminisztrációs munkákat, de mellette információs központként és szolgáltató szervezetként is mqködik. Igyekszik tájékozódni és információt adni az elhelyezkedési lehetQségekrQl, az igénybe vehetQ foglalkoztatáspolitikai vagy pályázati eszközökrQl. Rendelkezésre bocsátja a Munkaügyi Központ ajánlatát, de maga is próbál új álláslehetQségeket felkutatni. Tájékoztat a különbözQ tanfolyami, beiskolázási lehetQségekrQl, felveszi a kapcsolatot a képzQ intézményekkel, segíti a képzés szervezését. LehetQségei keretei között  a helyi vállalkozás-fejlesztQ intézmények bevonásával  segíti az önálló életkezdést, a vállalkozóvá válást. Jogi tanácsokat ad, képviseli és közvetíti a munkáltató felé az eljárás során felmerült problémákat és panaszokat.

Az Iroda alapvetQ elQnye az, hogy helyben biztosítja a lehetséges szolgáltatásokat, ezzel tehermentesíti mind a Munkaügyi Központot, mind az elbocsátott munkavállalókat. Ugyanakkor mégsem hivatal , rugalmasabb és minden bizonnyal elkötelezettebb, mint egy külsQ, személytelen szervezet. Ismeri a hozzá fordulókat és azok ismerik az Iroda tagjait, ezáltal eleve nagyobb lehet a bizalom, a szolgálatkészség és támogatás.

Forrás: László Gyula: Emberi erQforrás gazdálkodás és munkaerQpiac c. könyve (337-344. p.) Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 1997.



2. téma

1991. IV. törvény a foglalkoztatás elQsegítésérQl és munkanélküliek ellátásáról

I. fejezet Általános rendelkezések

1. Koncepciója, kiindulási alapja:
A munkaügyi folyamatokat döntQen a munkaerQpiac határozza meg.
Ugyanakkor ki kell építeni a feszültségeket kezelni tudó, szociális feladatokat ellátó intézményrendszert, megfelelQ döntési mechanizmust és eszközrendszert.
2. A foglalkoztatáspolitikában érvényesítendQ alapelvek:
hátrányos megkülönböztetés tilalma,
munkapiaci szereplQk együttmqködési kötelezettsége,
érdekegyeztetés szereplQi közremqködnek a munkaerQpiaci szevezet irányításában,
munkaközvetítés szektorsemleges,
aktív foglalkoztatás elsQdlegessége,
többcsatornás finanszírozási források,
külföldiek munkavállalásának szabályai.
3. A munkaerQpiaci szereplQk és feladataik
Országgyqlés: foglalkoztatáspolitikai törvényalkotás.
Kormány: foglalkoztatáspolitikai összehangolás, nemzeti érdekek, hazai munkaerQpiac védelme.
Helyi önkormányzat
- figyelembe veszi döntésének foglalkoztatási következményeit,
- helyi érdekegyeztetésben résztvesz,
- helyi munkapiaci szervezet támogatása.
Munkaadó és képviseleti szervezetek:
- résztvesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,
- munkaerQigényekrQl folyamatos tájékoztatási kötelezettség,
- járulék fizetése.
Munkavállalók képviselQi:
- résztvesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,
- együttmqködés munkaerQpiaci szervekkel, munkaadóval,
- járulék fizetése.

II. fejezet Foglalkoztatási Érdekegyeztetés Szervezete

Országos ÉrdekegyeztetQ Tanács
Foglalkoztatást érintQ törvénytervezetek véleményezése.
MunkaerQpiaci Alap Irányító Testületét (MAT) beszámoltatja.
MAT: munkaadók, munkavállalók és a Kormány képviselQibQl álló testület, amely a MunkaerQpiaci Alappal kapcsolatos jogokat, ill. kötelezettségeket gyakorolja ill. teljesíti: Megbízatása négy évre szól.

Megyei (fQvárosi) Munkaügyi Tanács
A foglalkoztatási és munkaerQpiaci képzési érdekegyeztetés ellátására a munkaadók, a munkavállalók, valamint az önkormányzatok képviseletét ellátó tagokból álló testületként mqködik. A munkaügyi tanács megbízatása négy évre szól.
A munkaügyi tanács határozatának meghozatala során a munkaadói, a munkavállalói, valamint az önkormányzati oldalt egy-egy szavazat illeti meg. A munkaügyi tanács megegyezés hiányában a MAT-hoz fordulhat, amelynek képviselQje közvetít a felek között, és javaslatot tesz a megállapodásra.
A megyei foglalkoztatási feladatok ellátása érdekében együttmqködik a megyei területfejlesztési tanáccsal.
Feladatai:
dönt a MunkaerQpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveirQl és az egyes támogatások arányáról,
figyelemmel kíséri a MunkaerQpiaci Alap decentralizált pénzeszközeinek megyei szintq felhasználását,
véleményezi a MunkaerQpiaci Alap rehabilitációs alaprészének a megyében felhasználható pénzügyi keretébQl nyújtható támogatásokra kiírt pályázatok tervezetét,
kezdeményezi és véleményezi a megye foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat, és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,
véleményezi a megyei munkaerQpiaci szervezet mqködését, beszámoltatja a munkaügyi központ vezetQjét.

III. fejezet MunkaerQpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elQsegítQ támogatások

MunkaerQpiaci szolgáltatások
A munkaerQpiaci szervezet a munkahelykeresést, a munkához, valamint megfelelQ munkaerQhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását szolgáltatások nyújtásával is elQsegíti.
A munkaerQpiaci szolgáltatások formái a következQk:
munkaerQpiaci és foglalkoztatási információ nyújtása,
munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás,
munkaközvetítés.

Foglalkoztatást elQsegítQ támogatások


Képzések elQsegítése
Támogatható a munkaügyi központ által felajánlott, vagy elfogadott képzése annak a személynek,
aki munkanélküli,
akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszqnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal elQzetesen írásban közölte, vagy
aki közhasznú munkavégzésben vesz részt, és a képzésben való részvételt vállalja, továbbá
aki munkaviszonyban áll és rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható.
Képzési támogatásként
Keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás valamint,
a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése adható.
A keresetkiegészítés a képzést megelQzQen elért átlagkereset és a képzés alatt elért kereset különbözetéig terjedhet.
A keresetpótló juttatás összege a munkanélküli járadék érvényes alsó határa. PályakezdQ munkanélküli esetében az elQzQekben meghatározott összeg 20-40 százaléka.
Nem folyósítható munkanélküli járadék, illetve keresetpótló juttatás azokra a napokra, amelyekben a képzésben résztvevQ személy neki felróható okból óralátogatási kötelezettségének nem tett eleget, vagy alkalmi foglalkoztatásnak minQsülQ jogviszonyban állt.

Intenzív álláskeresés támogatása
Az a munkanélküli (ideértve a pályakezdQ munkanélkülit is), aki maga is részt vesz a munkahely felkutatásában, támogatásként költségei megtérítését kérheti.

Munkanélküliek vállalkozóvá válásának elQsegítése
Az, aki munkanélküli járadékban részesül, és a munkaügyi központ továbbra sem tud részére megfelelQ munkahelyet felajánlani, vállalkozóvá válása esetében a következQ támogatásokat kérheti:
a munkanélküli járadék összegének megfelelQ támogatás legfeljebb további hat hónapig,
a munkaügyi központ által ajánlott szaktanácsadás költségei legfeljebb 50 %-ának megtérítését,
a vállalkozói tevékenység gyakorlásához szükséges tanfolyami képzés költségeinek legfeljebb 50 %-os megtérítését.

Foglalkoztatás bQvítését szolgáló támogatások
A munkaadó részére a munkavállaló munkabére 50-100 százalékáig terjedQ mértékq támogatás nyújtható legfeljebb egy évi idQtartamra, ha vállalja legalább hat hónapja - pályakezdQ esetében legalább három hónapja - munkanélkülinek a támogatás folyósítása alatti foglalkoztatását, továbbá azt követQen legalább a támogatott foglalkoztatás idQtartalmával megegyezQ idQtartamú továbbfoglalkoztatását.
Közhasznú munkavégzés támogatása
A munkaadó részére a foglalkoztatásból eredQ közvetlen költség legfeljebb hetven százalékáig terjedQ mértékq támogatás nyújtható, ha
a lakosságot vagy a települést érintQ közfeladat, vagy önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot illetQleg a települést érintQ feladat ellátása, vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében,
a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélküli foglalkoztatását vállalja, munkaviszony keretében úgy, hogy
ezzel a foglalkoztatással a foglalkoztatottainak létszámát a foglalkoztatás megkezdését megelQzQ havi átlagos statisztikai állományi létszámához képest bQvíti, és
a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtQl díjazásban nem részesül.
A támogatás egy munkavállaló foglalkoztatásához folyamatosan legfeljebb egy évi idQtartamra állapítható meg.
ElsQsorban jövedelempótló támogatásban részesülQ munkanélküli foglalkoztatása támogatható.

Önfoglalkoztatás támogatása. Pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható:
Annak a munkanélkülinek, aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik, továbbá annak a személynek, aki e törvény alapján munkanélküliek vállalkozóvá válását elQsegítQ támogatásban részesül.
Támogatásként a keresetet terhelQ egészség- és nyugdíjbiztosítási, valamint munkaadói járuléknak, továbbá a munkaadót terhelQ egészségügyi hozzájárulásnak megfelelQ összeg részben vagy egészben átvállalható legfeljebb egy évi idQtartamra.

A megváltozott munkaképességq személyek foglalkoztatásának támogatása
A MunkaerQpiaci Alap rehabilitációs alaprészébQl támogatás nyújtható megváltozott munkaképességq személyek foglalkoztatását elQsegítQ beruházáshoz, valamint külön rendeletben meghatározott, beruházásnak nem minQsülQ bQvítéshez, egyéb fejlesztési célú kifizetéshez.
Fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása
A pályakezdQ munkanélküliek elhelyezkedésének elQsegítésérQl, képzettségük, szakmai felkészültségük javítását, munkatapasztalat szerzését lehetQvé tevQ támogatás nyújtásával kell gondoskodni. Ennek részletes szabályát kormányrendelet állapítja meg.
MunkaerQpiaci programok támogatása
A MunkaerQpiaci Alap elQre meghatározott, összetett célok érdekében biztosíthatja olyan programok megvalósításának pénzügyi fedezetét, amelyek térségi foglalkoztatási célok megvalósítására, munkaerQpiaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerQpiacon hátrányos helyzetben lévQ rétegek foglalkoztatásának elQsegítésére irányulnak.

IV. fejezet A létszámleépítések hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatások szabályai

A munkaadó részére támogatás nyújtható az általa végrehajtandó csoportos létszámleépítésnek a munkavállaló számára hátrányos következményeit enyhítQ intézkedések megtételéhez. A támogatás részletes szabályait a gazdasági illetve munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.

Fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása

19/A. § A pályakezdQ munkanélküliek elhelyezkedésének elQsegítésérQl, képzettségük, szakmai felkészültségük javítását, munkatapasztalat szerzését lehetQvé tevQ támogatás nyújtásával kell gondoskodni. Ennek részletes szabályait kormányrendelet állapítja meg, amely a foglalkoztatás támogatására e törvény szabályainál kedvezQbb szabályokat állapíthat meg.

A pályakezdQ munkanélküliek elhelyezkedésének elQsegítésérQl a 68/1996. (V. 16.) Korm. Rendelet szól, melyet a 39/1997. (III. 5.) Korm. Rendelt módosított. A pályakezdQk korábbi segélyezését szabályozó Flt. 32-35. §-ai 1996. július 1-jétQl hatályukat vesztették, helyette a kormányrendelet szerinti, munkába helyezésüket, képzésüket elQsegítQ támogatások léptek életbe. Az Flt. 58. § (5) bekezdésének k) pontja konkrétan meghatározza, ki tekinthetQ pályakezdQ munkanélkülinek.

A munkaügyi központok kirendeltségei a pályakezdQk egyéni adottságainak megfelelQ, azt teljes mértékben figyelembe vevQ szolgáltatásokat nyújtanak. Ennek keretében a pályakezdQ
adatait rögzítik,
részére tájékoztatást nyújtanak,
közremqködésével együttmqködési tervet készítenek.

A munkaügyi központ a pályakezdQk részére, szolgáltatásai keretében munkaközvetítést, álláskeresési felkészítésen való részvételt biztosít, lehetQvé teszi pályaválasztási, pályamódosítási programba való bevonásukat.

A pályakezdQ munkanélküli a munkaügyi központtal köteles együttmqködni, mely azt jelenti, hogy
az együttmqködési tervben foglaltakat betartja,
a munkaügyi központtal rendszeresen kapcsolatot tart,
a felajánlott képzési lehetQségeket mérlegeli,
megfelelQ munkahely felkutatásában maga is aktívan részt vesz,
a saját maga által talált, vagy a munkaügyi központ által felajánlott megfelelQ munkahelyet elfogadja.



A pályakezdQ részére az alábbi támogatási formák ajánlhatók fel
munkatapasztalat szerzés támogatása (melynek során a munkaadó számára megtéríthetQ a pályakezdQ részére kifizetett munkabér 50-100 %-a),
foglalkoztatást elQsegítQ képzés,
foglalkoztatási támogatás (mely a munkaadónak adható támogatás, ha a nála legalább egy tanéven keresztül gyakorlati képzésben részesült pályakezdQ foglalkoztatását, szakképzettségének megfelelQ munkakörben vállalja, legalább napi hat órás idQtartamban. A támogatás mértéke az adott munkáltatóra érvényes kötelezQ legkisebb havi munkabér fele.)
A fenti támogatásokhoz kötQdQ részletes szabályokat a 68/1996. (V.16.) Korm. Rendelet 7-9. § rögzíti.

V. fejezet A munkanélküliek ellátása

Munkanélküli járadék
Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki
munkanélküli,
a munkanélkülivé válását megelQzQ négy éven belül legalább kétszáz nap munkaviszonnyal rendelkezik,
öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,
munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfelelQ munkahelyet felajánlani, és
elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együttmqködik.

A munkahely akkor megfelelQ, ha
a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelQ képzési lehetQség figyelembevételével megszerezhetQ képzettségének, illetQleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,
egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvégzésére alkalmas,
a várható kereset a munkanélküli járadék összegét, illetQleg - amennyiben a munkanélküli járadék összege a kötelezQ legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelezQ legkisebb munkabér összegét eléri,
a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történQ oda- és visszautazás ideje a három órát, tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelQ munkanélküli esetében a két órát nem haladhatja meg.
a munkanélküli foglalkoztatása munkaviszonyban történik.
Az együttmqködés azt jelenti, hogy a munkanélküli
a munkaügyi központnál jelentkezik és nyilvántartásba véteti magát,
a munkaügyi központtal rendszeres kapcsolatot tart,
a felajánlott munkalehetQségeket mérlegeli,
maga is részt vesz megfelelQ munkahely felkutatásában,
a saját maga által talált, vagy a munkaügyi központ által felkínált megfelelQ munkahelyen munkaviszonyt létesít, illetve a munkaügyi központ által felkínált képzési lehetQséget elfogadja.
A munkanélküli járadék összegét a munkanélkülinek a munkanélkülivé válását megelQzQ négy naptári negyedévben elért átlagkeresete alapulvételével kell kiszámítani. A munkanélküli járadék az átlagkereset 65 százaléka. Alsó határa az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90 %-a, felsQ határa ennek kétszerese. Folyósításának leghosszabb idQtartama 270 nap.

Nyugdíj elQtti munkanélküli segély
A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj elQtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha
a kérelem benyújtásának idQpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik,
legalább 140 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása idQtartamát kimerítette,
a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követQen három éven belül betöltötte az a.) pont szerinti életkort,
rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idQvel,
és részére megfelelQ munkahely biztosítására nincs kilátás,
vállalja, hogy a munkaügyi központtal együttmqködik.
A nyugdíj elQtti munkanélküli segély összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával.

Költségtérítés
A munkanélküli részére (ideértve a pályakezdQ munkanélkülit is) a munkanélküli járadék megállapításával, valamint a munkahelykereséssel kapcsolatos (ideértve a lakóhelyétQl a munkaügyi központhoz történQ oda- és visszautazást, valamint a munkaügyi központ által kezdeményezett foglalkozás-egészségügyi szakvélemény beszerzéséhez szükséges utazást is), a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget meg kell téríteni.

VI. fejezet MunkaerQpiaci Alap

A MunkaerQpiaci Alap a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. Az összevonásra került alapok követelései és tartozási a MunkaerQpiaci Alapot illetik meg, illetQleg terhelik.
A MunkaerQpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez, a szakképzéshez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével
a munkanélküliek ellátásának biztosítása,
a munkaerQ alkalmazkodásának, a munkanélküliek munkához jutásának támogatása,
a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának elQsegítése,
a szakképzés fejlesztésének a támogatása,
a megváltozott munkaképességq személyek foglalkoztatásának elQsegítése,
hozzájárulás a korengedményes nyugdíjak kifizetésének részbeni finanszírozásához,
az egyes alaprészekbQl finanszírozott ellátások, támogatások mqködtetésével kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítása, valamint
hozzájárulás a munkaerQpiaci szervezet mqködési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához.
A MunkaerQpiaci Alapon belül a következQ alaprészeket kell elkülöníteni:
szolidaritási alaprészt (a munkanélkülieket megilletQ ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdQk munkanélküli segélye, elQnyugdíj, nyugdíj elQtti munkanélküli segély, költségtérítés finanszírozására),
jövedelempótló támogatás alaprészt,
foglalkoztatási alaprészt (a foglalkoztatást elQsegítQ támogatások, a munkaerQpiaci szervezet által nyújtott munkaerQpiaci szolgáltatások nyújtására, a MAT mqködtetésére, a megyei (fQvárosi) munkaügyi tanácsok mqködéséhez való hozzájárulás finanszírozására),
bérgarancia alaprészt,
szakképzési alaprészt,
rehabilitációs alaprészt,
mqködési alaprészt, (a megyei (fQvárosi) munkaügyi központok, valamint az Foglalkoztatási Hivatal törvényben meghatározott alapfeladatai ellátására, továbbá fejlesztésére, a MunkaerQpiaci Alap pénzeszközeit kezelQ szervezet mqködtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabizottsági és Munkaügyi FQfelügyelQség munkaerQpiaci ellenQrzési feladatainak ellátásához történQ hozzájárulásra).
A MunkaerQpiaci Alappal a EMM rendelkezik a MAT-al és a szakképzési alaprész tekintetében az oktatási miniszterrel megosztva.
A MAT a MunkaerQpiaci Alap tekintetétében
elfogadja a MunkaerQpiaci Alapnak - a munkaerQpiaci helyzet befolyásolását szolgáló - hároméves stratégiai programját(
dönt a MunkaerQpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról, az érdekegyeztetés mqködési feltételeinek biztosításához történQ hozzájárulásról, annak felhasználási módjáról, a gazdaságfejlesztést, területfejlesztést szolgáló központi programokhoz való csatlakozásról, a munkaerQpiaci szervezetnek a MAT által indított programokhoz tartozó feladatairól,
javaslatot tesz a MunkaerQpiaci Alap éves költségvetésére,
véleményezi a Kormány foglalkoztatási koncepciójának és irányelvének tervezetét, a munkanélküli ellátásokra, foglalkoztatást elQsegítQ támogatásokra, a MunkaerQpiaci Alappal való gazdálkodásra vonatkozó



jogszabálytervezeteket, a gazdasági miniszter egyedi döntéseinek tervezetét,
értékeli a MunkaerQpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását, a munkanélküli ellátások és foglalkoztatási elQsegítQ támogatások, valamint a munkaerQpiaci szervezet ellenQrzése során szerzett tapasztalatokat,
tájékoztatást kérhet a munkaügyi tanácsoktól.

Munkaadói járulék
A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.

Munkavállalói járulék
A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetQleg arra jogosulttá vált.

Rehabilitációs hozzájárulás
A munkaadó a megváltozott munkaképességq személyek foglalkozási rehabilitációjának elQsegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 20 fQt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességq személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelezQ foglakoztatási szint).
A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 1998-ban tizenegyezer forint. Az ezt követQ idQszakban a rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelQzQ második év - Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset 3 százaléka.

A MunkaerQpiaci Alap foglalkoztatási szakképzési, valamint rehabilitációs alaprésze központi és a megyei (fQvárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keretre (decentralizált keret) osztható fel.

VII. fejezet Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat

47. § Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a következQ szervekbQl áll:
Foglalkoztatási Hivatal
Megyei (fQvárosi) munkaügyi központok.
MunkaerQ-fejlesztQ és  képzQ központok.
Amint az anyag bevezetQjében is kifejtettük, a munkaerQpiaci szervezet 1997. január 1-jétQl átalakult, mind szervezeti felépítése, mind az egyes szervek hatásköre jelentQsen módosult. A munkaerQpiaci szervezet 2000. január 1-jétQl ismét változott. Az Országos Munkaügyi Módszertani Központba integrálódott a Munkaügyi Kutatóintézet, mely által az OMMK feladatköre tovább bQvült. A szervezet új neve Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ (OMKMK).

A munkaerQpiaci szervezet irányítását 2000. június 26-ig a Munkaügyi Minisztérium jogutódjaként a Szociális és Családügyi Minisztérium látta el. A minisztériumok közötti feladat átcsoportosítás eredményeként a munkaüggyel és a foglalkoztatással összefüggQ jogalkotási, irányítási jogkörök a Gazdasági Minisztériumba kerültek. Az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIX. törvény értelmében a szociális és családügyi minisztertQl a gazdasági miniszterhez átkerülQ feladatok és hatáskörök tekintetében a Gazdasági Minisztérium a Szociális és Családügyi Minisztérium általános jogutódja.

A munkaerQpiaci szervezeten belül ismét jelentQs változásra került sor 2001. július 1-tQl, ugyanis az OMKMK átalakulásával, feladatának és hatáskörének bQvítésével ismét létrejött egy középirányítói feladatokat ellátó szervezet, a Foglalkoztatási Hivatal. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton belüli másik két szerv, a munkaügyi központok és a munkaerQ-fejlesztQ és  képzQ központok jogköre változatlan.

2002. május 27-étQl a munkaüggyel, foglalkoztatással, felnQttképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok ismét egy minisztériumhoz, az újonnan létrejött Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz tartoznak.

Foglalkoztatási Hivatal

48. § (1) A Foglalkoztatási Hivatal a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) irányítása alatt álló központi hivatal, jogi személy, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A FMM a Foglalkoztatási Hivatal foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos tevékenységét a Szociális és Családügyi Minisztérium közremqködésével irányítja. A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatai keretében ellátja:
a megyei (fQvárosi) munkaügyi központok (49. §) szakmai irányítását,
a MunkaerQpiaci Alap mqködtetésének a FMM által hatáskörébe utalt feladatait,
a megyei (fQvárosi) munkaügyi központok (49. §) jogalkalmazó tevékenységének szakmai irányítását,
az egységes foglalkoztatási nyilvántartás fejlesztését és mqködtetését,
a munkaerQ-fejlesztQ és  képzQ központok, az állami foglalkoztatási szolgálat humánerQforrás fejlesztési feladatait,
a munkanélküli ellátások, a foglalkoztatást elQsegítQ támogatások, valamint a munkaerQ-piaci szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos módszertani feladatokat,
a munkanélküli ellátások, a foglalkoztatást elQsegítQ támogatások és a munkaerQ-piaci szolgáltatások nyújtását támogató informatikai rendszerek fejlesztését és mqködtetését,
a munkaerQ-fejlesztQ és  képzQ központok, az állami foglalkoztatási szolgálat központosított vagyongazdálkodási feladatait,
az állami foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásain alapuló statisztikai feldolgozási, elemzési és tájékoztatási feladatokat,
a munkaerQ-piaci elQrejelzések és statisztikák elkészítésével, elemzésével kapcsolatos feladatokat, valamint az ezeken alapuló közhasznú tájékoztatás nyújtását,
a megyei (fQvárosi) munkaügyi központok (49. §) hatósági ellenQrzési feladatainak szakmai koordinálását,
a több megyét érintQ munkaerQ-piaci programok koordinálását,
a gazdasági miniszter által meghatározott egyéb feladatokat.

(2) A Foglalkoztatási Hivatal az (1) bekezdés a.)-g.) és i.) pontokban foglalt feladatait a megváltozott munkaképességq munkanélküliek és a foglalkozási rehabilitációs feladatok vonatkozásában a Szociális és Családügyi Minisztérium szakmai közremqködésével látja el.

(3) A Foglalkoztatási Hivatal élén a fQigazgató áll, akit a FMM közigazgatási államtitkárának javaslatára a gazdasági miniszter nevez ki és ment fel, és gyakorolja felette az egyéb munkáltatói jogokat.

A Foglalkoztatási Hivatal a FMM irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. Hatáskörébe tartozik egyrészt az OMKMK korábbi feladatainak ellátása, másrészt a Gazdasági Minisztériumnak a munkaügyi központok szakmai, jogalkalmazói, ellenQrzési tevékenységének irányításával, a MunkaerQpiaci Alap mqködtetésével, hatósági jogkörével kapcsolatos korábbi feladatai.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény alapján (2002. május 27-én) létrejött a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium, ezért a Foglalkoztatási Hivatalra vonatkozó szabályok a közeljövQben várhatóan módosulnak.

Megyei (fQvárosi) munkaügyi központ

49. §2 (1) A megyei (fQvárosi) munkaügyi központ (a továbbiakban: munkaügyi központ) jogi személy, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv, a megyei (fQvárosi) önkormányzattól független hatóság.






(2) A munkaügyi központ
központi szervezeti egységekbQl,
kirendeltségekbQl, és
c.)3
áll.

(3)4 A munkaügyi központ igazgatóját a FMM közigazgatási államtitkárának javaslatára a gazdasági miniszter nevezi ki, és menti fel, amelyhez a területileg illetékes munkaügyi tanács elQzetes véleményét be kell szereznie. A munkaügyi központ igazgatója feletti egyéb munkáltatói jogokat a gazdasági miniszter által kijelölt helyettes államtitkár gyakorolja. A munkaügyi központ igazgatója minisztériumi fQosztályvezetQi besorolású köztisztviselQ.

(4)3
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfontosabb helyi szintq szerve a megyei (fQvárosi) munkaügyi központ, mely önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, jogi személy, a helyi államigazgatási szervektQl függetlenül, de velük együttmqködve látja el az Flt.-ben meghatározott feladatát.

Mqködteti a megyei decentralizált pénzügyi kereteket, biztosítja az illetékességi körébe tartozó munkanélküliek számára az ellátások kifizetését, ellátja a Munkaügyi Tanács titkársági teendQit, koordinálja a térségi foglalkoztatáspolitikát.

Hatósági tevékenysége során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit, az Flt.-ben rögzített eltérésekkel kell alkalmaznia. A munkaügyi központban dolgozó köztisztviselQk.
Önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv, önkormányzattól független hatóság.
Központi szervezeti egységekbQl és kirendeltségekbQl áll.
A központi egységek legfontosabb feladatai:
ellátja a MunkaerQpiaci Alap pénzeszközeinek a megyében történQ mqködtetésével kapcsolatos megyei szintq feladatokat,
ellátja a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, valamint a polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat,
végzi a munkaügyi tanács titkársági teendQit,
irányítja a kirendeltségeit,
információkat gyqjt és nyújt a megye (fQváros) munkaerQpiaci folyamatairól, helyzetérQl, prognózisokat készít a várható változásokról,
orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában.
A munkaügyi központ kirendeltsége ellátja a munkanélküliek nyilvántartásba vételével, a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói és egyéb tevékenységgel, a munkanélküli ellátások, továbbá egyes foglalkoztatást elQsegítQ támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos feladatokat.
A megyei (fQvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelQség
A munkaügyi központ és a települési önkormányzat megállapodhat a munkanélküli járadékban, pályakezdQk munkanélküli segélyében részesülQ munkanélküliek ellenQrzésérQl. A megállapodás alapján a települési önkormányzat jegyzQje hatósági ellenQrzést végez arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat területén állandó vagy ideiglenes lakóhellyel rendelkezQ, munkanélküli járadékban, pályakezdQk munkanélküli segélyében részesülQ munkanélküli folytat-e a törvénybe ütközQ keresQ tevékenységet.
4.) MunkaerQfejlesztQ és -képzQ központ
A foglalkoztatást elQsegítQ képzések biztosítására a FMM - más szervezetekkel együtt - munkaerQfejlesztQ és -képzQ központokat (a továbbiakban: képzQ központ) létesíthet.
A képzQ központ központi költségvetési szerv. Létesítésének költségeit a MunkaerQpiaci Alap, alapszintq mqködési költségeit az állami költségvetés biztosítja.
A képzQ központ alapfeladataként
ellátja a központi képzési programokban meghatározott rétegek képzését,
közremqködik a munkaerQpiaci szervezet belsQ képzési feladatainak ellátásában.

VIII. fejezet Eljárási szabályok és záró rendelkezések






















MunkaerQpiaci szervezet változásai
1991-tQl napjainkig

1991  1996
Munkaügyi Minisztérium
Országos Munkaügyi Központ (OMK)
- középirányító szervezet
Megyei Munkaügyi Központ
Munkaügyi kirendeltségek

1997 – 1998.
Munkaügyi Minisztérium
Országos Munkaügyi Módszertani Központ (OMMK)
- nem irányít, csak módszertannal foglalkozik

1998 – 2000. június 30.
Szociális és Családügyi Minisztérium
Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ
(OMKMK)

2000. július 1. – 2002. június 30.
Gazdasági Minisztérium
Állami Foglalkoztatási Szolgálat, melynek része:
( Foglalkoztatási Hivatal, mint középirányító szerv
( MunkaerQfejlesztQ és  képzQ központok

2002. július 1. 
Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium
Állami Foglalkoztatási Szolgálat stb.










3. téma

MunkaerQpiaci helyzetkép
(A szqk munkaerQpiactól a munkaerQ feleslegig)

Egy kis történelem
Nyolcvanas évek vége  központi keresetszabályozás, bértömeggazdálkodás, hatékony foglalkoztatás, munkaerQhiány vége, munkaerQpiaci túlkínálatos helyzet kialakulásának kezdete.
Állami vállalatok veszteséges gyáregységeinek, üzemeinek bezárása, pl. Ózd, DiósgyQr SM nagyolvasztó leállítása. Recski vasércbánya bezárása.
1990. január  mindössze 20 ezer munkanélküli.
1991. január  már 100 ezer munkanélküli.
1993. február  705 ezer munkanélküli, 13,1 százalékos munkanélküliségi ráta.

Az átmeneti gazdaság, a magyarországi munkaerQpiac fejlQdésének szakaszai:
1993/94-ig kezdetben strukturális, majd globális munkanélküliség. (Kornai János: transzformációs válság, keleti piacok összeomlása, versenyképtelen ágazatok leépülése, privatizáció stb.). Foglalkoztatás csökken, munkanélküliség nQ, a munkaerQpiac összeomlik.
1997-ig stagnáló munkaerQpiac, lassan, de tovább csökkenQ foglalkoztatás, lassan csökkenQ regisztrált munkanélküliség. (1995. a magyar gazdaság az összeomlás szélén, válságkezelQ stratégia kidolgozása, a Bokros csomag.)
1997-tQl munkaerQpiac élénkülése. NQ a gazdaság természetes munkahelyteremtQ képessége. A munkanélküliség változó természete, különösen napjainkban a globális munkanélküliség egyre inkább átadja helyét a strukturális munkanélküliségnek. Egyszerre hiány és felesleg.

A magyar munkaerQpiac jellemzQi a XXI. század elején:

1. A munkaerQpiaci részvétel változása

A teljes foglalkoztatás idQszakában, a hetvenes években a munkaképes korú népesség foglalkoztatási színvonala meghaladta a legmagasabb foglalkoztatási színvonallal rendelkezQ Svédországot is a 77 százalékos foglalkoztatási rátával. Ehhez képest napjainkban ez a mutató alig haladja meg az 55 százalékot. A következQ táblázat azt mutatja meg, hogyan alakult a magyar népesség munkaerQpiaci részvétele a nyolcvanak évektQl napjainkig.



MunkaerQpiaci részvétel változása Magyarországon (%)

Megnevezés 1980 1990 1996 1999 2001 Foglalkoztatott 50,9 47,0 35,8 37,9 39,2 Munkanélküli - 0,6 4,0 2,8 2,2 Gazdaságilag inaktív 49,1 52,4 60,2 59,3 58,6 Népesség összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Milyen tendenciákat olvashatunk le ebbQl a táblázatból?

A foglalkoztatottak aránya 1996-1997-ig jelentQs mértékben csökkent. Abszolút számban 1,7 millió munkahely szqnt meg Magyarországon. Majd 1997-tQl lassú növekedés tapasztalható. Az utóbbi négy év alatt kb. 400 ezer fQvel nQtt a munkahelyek száma, amelybQl kb. 300 ezret önfoglalkoztatással létesítettek.
A regisztrált munkanélküliek száma 1993-ig dinamikusan nQtt, majd folyamatosan csökkent. 2001 augusztusában a Foglalkoztatási Hivatal jelentése szerint 345 ezer munkanélkülit tartanak számon. A KSH (munkaerQfelmérés) adatai szerint 237 ezer a munkanélküliek száma, ami 5,8 százalékos munkanélküliségi rátát jelent az ILO számbavételi rendszere szerint. A regisztrált munkanélküliek száma objektív és szubjektív okokból is csökkent. Objektív: megszqntek a nagy ágazati szintq (nehézipar, építQipar stb.) összeomlások, létszámleépítések. Ma már inkább ágazatokon belüli kisebb nagyobb üzembezárások, illetve létszámleépítések vannak. Szubjektív, illetve a Foglalkoztatási törvény folyamatos (eddig közel 30) változtatása következtében a munkanélküli járadék idQtartama többször változott a kezdeti két évrQl a ma érvényes 9 hónapig.
A táblázatból látható, hogy a foglalkoztatás csökkentésével, illetve a munkanélküliség 1993-ig tartó dinamikus növekedésével párhuzamosan nQtt a gazdaságilag inaktívak aránya, amely folyamat egészen az ezredfordulóig tartott.

A fenti folyamatokat, tendenciákat jól tükrözik a Foglalkoztatás és a Munkanélküliség alakulását mutató grafikonok. Ezek szerint az 1993-1997 között a két folyamat egyirányban mozgott. Tehát a munkanélküliség csökkenése nem járt együtt a foglalkoztatás növekedésével, holott ez lett volna a törvényszerq strukturális munkanélküliség esetén. De mint korábban is jeleztem, ebben az idQben a globális munkanélküliség volt a meghatározó.

A foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának alakulása 1992 és 1997 között, a KSH (munkaerQfelmérés) adatai szerint:








A munkavállalási korú népesség munkanélkülivé válásakor, a munkanélküliségbQl való kilábalás egyik stratégiája az inaktivitásba menekülés, mely egyik lehetséges módja a rokkant nyugdíjaztatás, melynek alakulását mutatja a következQ ábra.


Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint 1987-ben 198.109 fQ munkaképes korú rokkant nyugdíjast, 1999-ben pedig 415.876 fQt tartottak nyílván. Ezt a létszámot tovább növelték az elmúlt 10 évben alkalmazott foglalkoztatáspolitikai eszközök nyújtotta lehetQségek, az elQnyugdíjazást és a korengedményes nyugdíjat igénybevevQ százezrek.
2. Szezonalitás hatása a foglalkoztatásra

A munkanélküliséget kiváltó okok között már említettük a szezonalitás hatását, amely a munkanélküliségi ráta egy adott éven belüli ingadozását eredményezi. Jól szemlélteti ezt a következQ ábra.



3. A regisztrált munkanélküliek megoszlása az ellátási formák szerint, %-ban

Megnevezés 1994. jan. 1998. jan. 2001. aug. Munkanélküli járadék 50,5 30,0 31,8 Jövedelempótló támogatás 26,6 46,0 36,4 Nem kap ellátást 22,9 24,0 31,8 Összesen 100,0 100,0 100,0
A munkanélküli járadék átlagos havi összege 1994-ben 10.107 Ft/fQ (napi 337 Ft/fQ) 1998-ban 17.400 Ft/fQ (napi 580 Ft/fQ), 2001 augusztusában 26.516 Ft/fQ napi 884 forintot jelentett fejenként.

4. Magyarországon a foglalkoztatás színvonalában jelentQs regionális különbségek alakultak ki az elmúlt évtizedben.

A kilencvenes évek elsQ felében, 1993-ban 20 százalék fölötti regisztrált munkanélküliségi ráta jellemezte Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. A megyék többségében 10 és 20 százalék közötti volt a munkanélküliségi ráta. Akkor is, akárcsak ma, Budapesten volt a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Tíz százalék alatt volt a munkanélküliségi ráta még két dunántúli megyében, így Györ-Sopron-Moson, valamint Vas megyében.

Bár a foglalkoztatási makroadatok azóta kedvezQbbé váltak, a regionális különbségek szélsQ értékei alig változtak. 1993-ban  Budapestet nem számítva  a legmagasabb és a legalacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkezQ megyék között 14,7 százalék (Nógrád és GyQr-Sopron-Moson) volt a különbség, 2001-ben ez 14,2 (B-A-Z megye és GyQr-Sopron-Moson) százalékpont. A 2001-ben a legkedvezQbb helyzetben Budapest van, ahol augusztusban a munkanélküliségi ráta mindössze 2,4 százalék volt, abszolút számban a regisztrált munkanélküliek száma nem érte el a 20 ezer fQt. A legkedvezQtlenebb helyzetq megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol ebben az idQszakban a munkanélküliségi ráta 18,3 százalék, abszolút számban 52 ezer fQ regisztrált munkanélkülivel.

A munkanélküliségi ráta megyénkénti alakulását a következQ oldalon lévQ táblázat mutatja, amelybQl kitqnik, hogy minden megyében csökkent a munkanélküliségi ráta 1993 és 2001 között, Borsod-Abaúj-Zemplén megye kivételével, ahol a kilencvenes évek közepe óta ismét növekedett a ráta, 2000-ben egy alkalommal ismét átlépte a 20 százalékos határt.

Tudományos kutatások sora foglalkozik azzal, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogy milyen okokra vezethetQ vissza a foglalkoztatás eltérQ színvonala, a regionális különbségek? Mellékletben lásd Fazekas Károly cikkét. (A munkanélküliség regionális sajátosságai Magyarországon 1990-1996 között.)

A munkanélküliségi ráta megyénkénti alakulása 1993 és 2001 között

FQváros, megye 1993. január 1995. január 2001. aug. 2002. szept. Budapest 6,4 5,7 2,4 2,2 Baranya 14,1 12,3 10,8 11,2 Bács-Kiskun 17,4 12,4 9,0 8,4 Békés 17,7 15,9 11,0 10,4 Borsod-Abaúj-Zemplén 20,3 17,0 18,3 19,1 Csongrád 11,9 10,7 8,0 8,1 Fejér 12,6 11,3 6,2 6,3 GyQr-Sopron-Moson 8,3 7,6 4,1 4,0 Hajdú-Bihar 16,7 15,5 12,6 12,4 Heves 15,7 13,6 10,0 9,3 Jász-Nagykun-Szolnok 18,1 15,8 10,7 9,6 Komárom-Esztergom 14,6 12,2 6,9 6,5 Nógrád 21,7 17,3 13,5 13,6 Pest 11,3 8,0 4,2 3,6 Somogy 11,8 11,9 10,4 10,7 Szabolcs-Szatmár-Bereg 23,0 21,3 16,7 15,6 Tolna 15,3 13,5 10,6 9,5 Vas 9,1 8,3 4,8 4,3 Veszprém 12,7 11,2 6,1 6,5 Zala 10,4 10,1 6,0 6,1 Országos ráta 13,3 11,4 - - Regisztrált fQ 693.983 545.445 344.965 334.246
A kilencvenes évek végére megváltoztak a regionális különbségeket magyarázó okok. A Gazdasági Minisztérium számos változó elemzésbe való bevonásával elvégezte a 150 magyarországi kistérség fejlettségét mutató térképét. A GM tanulmánya szerint ma már nem érvényes az a megállapítás, hogy az ország ketté szakad, s csak a dunántúli települések prosperálnak. Ma már inkább a Balassagyarmat  Battonya tengely a választóvonal. A kistérségek egy része ettQl északkeletre rosszabb helyzetben van az átlagosnál. A jövedelmi viszonyokat és az életminQséget kifejezQ mutatók a budapesti agglomerációban, a Balaton környékén, a gyQri, a szombathelyi és a soproni kistérségekben a legjobbak. Az Alföld egyes részein ugyanakkor, az észak-magyarországi Ózd és Edelény, továbbá a dél-dunántúli Sásd, Csurgó és Sellye térségében kifejezetten kedvezQtlenek.

A 38 szempont figyelembevételével kialakult sorrend. Eszerint:
ElQnyös helyzetq régiók:
GyQr-Moson-Sopron
Budapest
Pest megye
Fejér megye
Felzárkózó régiók
Csongrád
Veszprém
Zala
Komárom-Esztergom
Vas
Közepes helyzetq régiók
Bács-Kiskun
Somogy
Tolna
Lemaradó régiók
Jász-Nagykun-Szolnok
Heves
Borsod-Abaúj-Zemplén
Baranya
Elmaradott régiók
Baranya
Hajdó-Bihar
Nógrád
Szabolcs-Szatmár
Békés

A kistérségek fejlettségét számos tényezQ befolyásolja. A 38 tényezQ között csak egy tényezQ a foglalkoztatás színvonala. A kistérségek fejlettsége szoros kapcsolatot mutat az életminQséggel. Mit értünk életminQség alatt? A megfelelQ közellátást, a hivatalos ügyek helyben való elintézésének lehetQségét, a közlekedés elérhetQségét, a lakhatási körülményeket, a szociális hálót, a munkalehetQségeket. E tekintetben Magyarországon a nem urbanizált falusi települések felemelése  egyes szakértQi becslések szerint  több kormányzati cikluson átnyúló, több ezermilliárd forintos programra volna szükség. A kistérségi fejlQdés záloga továbbra is az urbanizáltság és a távolság faktor, amelyet az autópálya és autóút építési programmal lehet hosszabb távon kezelni.
Mint láttuk a felzárkózás és a leszakadás, a megyék egyenlQtlen fejlQdése volt a jellemzQ az elmúlt évtizedben. Hasonló folyamatok játszódnak le a megyén belül is. Az egyes kistérségek helyzete, fejlettsége számos objektív és szubjektív tényezQ következtében változat. Példa erre Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Ahol a 14 kistérség helyzetének változását a következQ táblázat mutatja.

Kistérségek helyzetének változása 1993 és 2001 között B-A-Z megyében
Regiszter alapú munka-nélküliségi ráta 1993 2001 - 16.0 Miskolc
Tiszaújváros Miskolc
Tiszaújváros
MezQkövesd 16,1-21,0 Kazincbarcika Kazincbarcika
Ózd
Sátoraljaújhely
Tokaj 21,1-26,0 MezQkövesd
MezQcsát
Putnok
Sárospatak
Sátoraljaújhely
Szerencs
Tokaj MezQcsát
Putnok
Sárospatak 26,1-30,0 Edelény
Ózd
Szikszó Edelény
Szerencs
Szikszó 30,1 Encs
Gönc Encs
Gönc A megyében felzárkóznak a mezQkövesdi, ózdi, tokaji és sátoraljaújhelyi kistérségek. Romlott a szerencsi kistérség pozíciója, míg változatlanul reménytelen a természeti szépségekben gazdag, de többszörösen hátrányos helyzetq csereháti települések, Edelény, Szikszó, Encs és Gönci kistérségek sorsa.

5. A munkaerQ iránti kereslet és kínálat viszonya javult az elmúlt években

A munkaerQpiaci egyensúlyi viszonyok állapotát  korlátozottan tükrözQ  mutatója az egy álláshelyre jutó regisztrált munkanélküliek száma, amely 2001-ben országosan 7,1 fQ volt. Ez két évvel ezelQtt még megközelítette a 10 fQt. A legkedvezQbb helyzetben Budapest van 2,4 fQvel, és a legkedvezQtlenebb helyzetben B-A-Z megye 17 fQvel.

6. Regisztrált munkanélküliek összetétele, szegmentálása

a.) Iskolai végzettség szerint
Szakképzettséggel nem rendelkezQk alkotják a teljes állomány felét. (8 általánossal, illetve gimnáziumi érettségivel rendelkezQk.) A munkanélküli nQk körében nagyobb a szakképzettséggel nem rendelkezQk aránya (53 %), míg a férfiaknál kisebb (46 %).

b.) Nemek szerint
A kilencvenes évek elsQ felében a regisztrált munkanélküli férfiak adták az állomány 60 százalékát. Arányuk azóta fokozatosan csökken, ma már csak 51,5 százalék. A nQk részaránya fokozatosan nQtt a korábbi 40 százalékról 48,5 százalékra.

c.) Életkor szerint
A 25 évesnél fiatalabb népesség munkanélküliségi rátája továbbra is magas. Jelenleg a regisztrált munkanélküliek 22 százalékát alkotják.

d.) Foglalkoztatási csopo,lnr®°²¶â: < > B V x ° ¼  >
@
D
v
‚
†
à
â

D
F
ª
¬










`

b

”

¤

òäòàÕÊàƽ±¥àƗŒ—Œ—Œ—Œ—Œ——sŒs—shsŒs h05CJ\aJhœR2hœR25CJ\aJ hÑ7±5CJ\aJ hœR25CJ\aJhœR2hUØ5CJ\aJhœR2hUØ5CJ aJ hœR2hœR25CJ aJ hUØ5CJ(\hœR2 hœR2hUØCJ$aJ$ hœR2hœR2CJ$aJ$hUØhœR2hœR25CJ$\aJ$hœR2hUØ5CJ$\aJ$(,npr°²´¶â< > @ B V x Ä F
ˆ
â
F
¬


úúøøðøøøúèøøøøßÒÒÒÒÅÒÅ

„„h^„`„hgdœR2


&
F
ÆЄ†^„†„^„gdœR2 $a$gdœR2 dðgdœR2$a$¬f†˜†Æ‡þþþþ

b

¦


`
b
d
‚
’
”
–
Ð
Ò
Ô
þ24dfº¼òåØØÓÓËÆÓÓÆÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓdð $dða$dð

„†„zþ^„†`„zþgdyHN

„„h^„`„hgdœR2


&
F
ÆЄ†^„†¤

¦

^
`
b
v
|
~
‚
Š

’
Ô
´ô46fº@B.lX^’þ 6!b!’!Î!z#|#($*$D$ò$¶&¸&J'¤-Î-0.V.¾0õêÜÓÊÓÊÓ·¬¨¡¨¨¨¡¨¨¨¨¨”¨Ó¨ÓÊÓ¨‹¨ÓÊÓ¨¨¨hUØ56\]hUØ5CJ\hUØ5CJ0\hœR2

hUØ5\hUØ hœR2hUØCJ(aJ( hœR2hœR2CJ(aJ( hœR2CJ(aJ(hœR25CJ \hUØ5CJ \hœR2hyHN5CJ\aJ hyHN5CJ\aJ hUØ5CJ\aJ.¼òjèVXz-Ì Î ü þ 6!`!b!!’!Î!"0"r"ˆ"°"Ö"#<#>#úòòúúúúúúúêåúúúàØØØØØØØØú
&
Fdðdðdð $dða$
&
Fdðdð>#z#°#è#$$$&$($*$D$À$Â$Ä$ò$ô$ö$%F%H%J%p%‚%úòòòòúúúéáúØØÌÌÌÌÌÌÌÌ

$dð$Ifa$ dð$If $dða$„È1dð^„È1
&
Fdðdð‚%„%†%®%°%²%æ%&&&B&V&~rrrrrrrrrr

$dð$Ifa$kd$$If–FÖÖFºÿ$Ž$ø6jjjÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö
V&X&Z&z&|&~&¶&à&â&H'~rrrrrrrr

$dð$Ifa$kd˜$$If–FÖÖFºÿ$Ž$ø6jjjÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö H'J'L'z'œ'ž'Ì*Î*~/€/Ä0Š1è1~yytyyyyyyll
&
F0dð dðdðkd0$$If–FÖÖFºÿ$Ž$ø6jjjÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö

¾0À0ä0l1Š1È1æ1R4®4.606 ;$<Ì<Ü<ä<=„=†=ZBœB°B²BÚGHH H I,IÄPÆPhS¬SªZÞZJ\v\

]8]^L^B`X`žc²c²d´dæeòe@hPhPkŽk¦o¶oLpfp˜~¾~€˜€r‚t‚ƒbƒÖ„ö„·Їˆ"ˆ¾ˆh‰Ä‰
ŠÜŒn^ †“Ì“P•r•Š˜L™žÒž§õñçñçàñàñõñçñçñçñÜñàñÜñçñõñçñÜñàñçñçñçñçñçñçñÜñçñçñàñçñçñçñçñÜñàñçñõñçñçñçñçñçñçñçñçñçñhœR2

hUØ5\hUØ56\]hUØjhUØ0JUWè1*2Ò2ž3R4°4f5h5”9–9@=B=XBZBœBžBHHLI"KÞMøO"RfShS÷÷÷÷ïçââââââââÙÙââÑÑÑÑÑâ
&
F1dð
Ƹp#dðdð
&
F0dð
&
F0dð
&
F0dðhS¬S®SžX XÆ^ü_cHjJjNkPkŽkk`obouuHyJyÆ}È} ƒƒbƒdƒ,‡.‡Jˆúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú
&
F2dðdðJˆÜŒÔŽØ’–”ü—þ—„˜†˜d›f›0ž2žÐ¦Ò¦´©¶©Ð­Ò­D´F´’·”·¢¸¤¸¦¸¨¸÷÷÷÷÷òòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòdð
&
F3dð§Ô§Ü¨î¨,©T©¶©|ª

®B®”· ·¨¸¸¸º¸Z¹\¹¢¹¤¹ê¹¤»¼¾æ¾ÎÃ<Ä>ÄzÄ|ÄìÄDÅdÅjÅøÆ>ÇfÌ ÌnÑ ÒÒPÒTÕ Õ¢Õ¤ÕŒÖxÙ¢ÙÚÚ ÚÚ¶ÞøÞ4à˜àbä¾äÒç èFíHí(ïbïdïÀïòó€ôªôàô’öúöìøöòöòöòöòöòöòæßØòØòÑòÑòÑòØòÊÑòöòÑòÑòÑòØòÅòÅòÁÑòÑòÁòÁòÑòÑòÑòÑò½òŸÅòÅòÑòÅò hæ@“5hæ@“hœR2 hUØ5

hœR256

hUØ56
hUØ5CJ
hœR25CJhœR2hœR25CJ(aJ(hUØhUØ56\]H¨¸¸¸º¸Z¹\¹¢¹¤¹ê¹hº¤»¼^¼Æ¼f½¨½ò½@¾¾æ¾R¿

À2À°ÀüÀNÁôôìççççßßçßßßßßßßçßßßÖÖք7dð^„7
&
Fdðdð $dða$
$dða$gdœR2NÁ˜ÁüÁvžÂÒÂ6äÃÌÃÎÃ<Ä>Ä|ÄìÄdÅöÆøÆ>Ç
ÉHËÌ4ÌjÍ4ÎrÏ÷îîî÷îîîîéééÝÝéééÝÝÝÝÕÕÕ
&
F dð


&
F„dð^„dð„7dð^„7
&
FdðrÏ¢ÐlÑnÑ ÒÒPÒ¦Ó ÔzÔ0ÕRÕTÕ Õ¢Õ¤ÕÎՌְÖØÌØxÙ¤Ù÷÷òåòòÝÝÕÕÕòòòòòÍÅÅÅŽ
&
F

dð
&
F
dð
&
F
dð
&
F dð
&
Fdð

„Š„vúdð^„Š`„vúdð
&
F dð¤Ù ڀÚlÛ°Ü´Þ¶ÞøÞ2à4à˜àâ¾â|ã`äbä¾äÒç èé®êëÖì–ípî÷÷÷÷÷òòòòòòêêêòòòòâÚÚÚÚÒ
&
Fdð
&
Fdð
&
Fdð
&
F dðdð
&
F
dðpî&ï(ïÀï òòóôó€ô’öúöìø2ùÔûÖûœüžüÆþÈþ0ÿ2ÿøú´¶÷òòêâòòòòòòòòÕòòòÉòòòòò

$
Ƹp#dða$

„¥„[ùdð^„¥`„[ù
&
F dð
&
Fdðdð
&
Fdðìø2ùÖûœüÆþÈþ0ÿ2ÿ@ÿdf$prœú:¶îv ˆ #V#:)X)ò,0-x;¦;2>8>N?`?8@:@<@D@C.CBCDC†CžCEE"E¼EÌE\G´GºGÞG I¶I¬KäKÀPfRÌRÖR [N[
b bVbÄbšc cReTe,f2fàrærúöïöïçâúâÝâïöúöÖöÖöÖöúöúöïöÒöÒöÖöËöÖöÖöÒöÖöÒÄöÖöÖöúöúöúöÖö½ö¹ö½öÒöÒö¹öÒöÒhæ@“

hUØ5\

h056

j;ðhUØh0

hUØ56 hæ@“\ hUØ\hUØ6\]
hUØ5CJhUØ hUØ5I¶ < ~ ä æ – ˜ V
¶
"
€
þ
Ì

Î

Ð

Ò

R
d ¨ X$&prúêêêúúúúêêêêÖúúúúÖÖÖúúúú
&
F0
Æ „Š„œÿdð^„Š`„œÿ
&
F0
Æ „Ždð^„Ždðrœð

Ôž zøú:z
–D¶¢
bÐH #úòêêêêêÞÖÎÎÎÎÎƾ¾¾¾¾¶
&
Fdð
&
Fdð
&
Fdð
&
Fdð
&
Fdð


&


F„ªdð^„ª
&
Fdð
&
Fdðdð ##V#$%ð%Ü&\'Ô'>(8):)X)ð,ò,0-2-¸/Þ021Î1”2è2x3úúòêêêêêêâúúúúúúÚÒÊÊÊÊÊ
&
F!dð
&
F dð
&
F-dð
&
Fdð
&
Fdð
&
Fdðdðx34"5Þ5p68N8T:‚:°:ä:þ=ú>N?<@C†CEE E"E÷÷÷ïçççççççß×ËËËË¿¿¿
„ªdð^„ªgd0


&
F„Ådð^„Å
&
F%dð
&
F$dð
&
F#dð
&
F"dð
&
F!dð "E¼E\G¸GºGÞGŸI I¶IªK¬KäK¨N¾PÀPfRhRÊRÌRXSˆSÖS&TóççââââââââÚÒâââÐââÀÀÀ
&
F
Æ „†dð^„†
&
F'dð
&
F&dðdð


&
F„Ådð^„Å
„

dð^„

gd0&TºW¼Wø\ú\$`&`ÖaØab
bVeàe|f@gÐgºhôiPkHlFmˆnZoÔoNpPpfrööññññññïññßßßßßßßßßßßßßññ
&
F
Æ „†dð^„† dð„†dð^„†frhrüsþsÞvàv"y$ylyny{
{

{ {{{ {D{†{²{¼{Æ{È{DFPœúúúúúúúøúúúúúúúúúððççúúúúú„hdð^„h
&
F4dð dðær6txPxRxªx®xnyxyzy|y {{¸{º{Î{Ð{||LN…

… ‹N‹

ŽÔ‘$’Ž’”’*–˜–
—(—*—2—4—9™:™¯™°™ã™š&›:›H›J›L›~›Ü›Þ›üøüøüøüøüôüíåíüøüàüàüÜüàüôüÕüÕüÕüÜüÎüÈÂÈü¼¶¼­¼­¼ü¡•ôíühUØ5>*\hæ@“hUØ5CJ(aJ(hæ@“hæ@“5CJ(aJ( jØðhUØCJ
hæ@“CJ
hUØCJ
hæ@“CJ(
hUØCJ(
hUØ5CJ

hUØ56hD-e hUØH*hUØ5H*\

hUØ5\hæ@“h0hUØ7œž€ƒ‚ƒ@…ì…`†¸†¤‡¤ˆ‰:‰HŠ

‹

ŽÔ‘$’z“¸”ú”Š•úúúúòòòææææææÞÖÍúÅÅŹ


&
F„Rdð^„R
&
F/dð„dð^„
&
F.dð
&
F-dð


&
F„àdð^„à
&
F,dðdðŠ•(–*–˜–š–œ–ž– –¢–¤–¦–¨–ª–¬–®–°–²–´–¶–¸–º–¼–¾–À––Ė
—óîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîédðdð


&
F„Rdð^„R
—2—4—L—z—¼—˜!˜:˜;˜H˜_˜˜Ë˜Ì˜ä˜ ™;™C™D™g™~™¯™ã™PšRš÷òâÙÙÙÙÙòâÙÙÙòâÙÙÙòâÙÙÙÙò„†dð^„†
&
F5
ÆЄ†dð^„†dð $dða$RšvšÚš&›(›*›,›.›0›2›4›6›8›:›J›L›~›Ü›Þ›œf‚žàž4ŸÐŸïææáØááááááááááááááÐÐÐÐÐ
&
F5dð
Ƹp#dðdð„†dð^„†
&
F5
ÆЄ†dð^„†Þ›ÐŸª¦ø¦bªÌªÎª«è»ì»Ì½Î½ŠÀÞÀàÀâÀJÁLÁfÂhÂ
ÃdÃÎTÎjÕîÕ¨áÊá€íäí²òHóêõ\ö^öœöø´ø’úºú²û¶ûÎûüœœÈž.ŸhŸÔ§ö§&¨(¨n¨p¨¨š¨ž¨ª¨°¨º¨Ä¨Æ¨Ü¨Þ¨è¨ê¨©©©©©"©0©ùõùõùõùõåõåõùõåõáõåõùõáõùõáõùõùõùõ×õ×õ×õáõ×Õ×õ×õùõÏƼƼƼƼƼƼÆÏƼÆÏƼÆÏÆhUØ5CJH*\hUØ5CJ\
hUØCJUhUØ56\]hæ@“jhUØCJ UmHnHuhUØ

hUØ5\JПҟh n¢&¤:¦<¦¨¦ª¦ø¦ú¦\ª^ª`ªbªÌªÎªäªîªøª«

««úõíííúõúúúúúúúåúÙÙÙÙÙÙ

$dð$Ifa$ $dða$
&
F6dðdðdð««8«B«L«E7**

ÆÂdð$If

Ƹp#dð$IfºkdÈ$$If–FÖֈºÿ¶
DTdt}!ü
Ž Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöL«V«`«j«l«†«òòò8/ dð$Ifºkd¢$$If–FÖֈºÿ¶
DTdt}!ü
Ž Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö

ÆÂdð$If†«Š«’«š«¢«ª«¬«òòòòò8ºkd|$$If–FÖֈºÿ¶
DTdt}!ü
Ž Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö

ÆÂdð$If¬«Ö«à«ê«ô«þ«¬öééééé

ÆÂdð$If dð$If¬
¬.¬:¬F¬R¬E
ÆÂdð$If dð$IfºkdV$$If–FÖֈºÿ¶
DTdt}!ü
Ž Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Ö
FaöR¬^¬j¬l¬n¬Þ¬òò833dðºkd0$$If–FÖֈºÿ¶
DTdt}!ü
Ž Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ4Ö
Faö

ÆÂdð$IfÞ¬à¬@¯¾µ‚·„·èºêºÜ»Þ»à»â»ä»æ»è»î»ð»Ì½Ð½Ò½ŠÀÞÀàÀfÂjÂlÂnÂÃúòòòúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúídð
&
F7dðdðÃ
à Ã6ÃLÃbÃdÎÃúîîîîZL

Ƹp#dð$If”kd
$$If–FÖÖ\ºÿJ
j"
ž  Ö0ÿÿÿÿÿÿ öc"6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
Faö

$dð$Ifa$dð ŽÃ˜Ã¢Ã¬Ã®ÃàÃêÃôÃþÃòòò^Uòòò dð$If”kdÔ$$If–FÖÖ\ºÿJ
j"
ž  Ö0ÿÿÿÿÿÿ öc"6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
Faö

Ƭdð$IfþÃÄ"Ä,Ä6Ä@ÄkbUUU

Ƭdð$If dð$If”kdž $$If–FÖÖ\ºÿJ
j"
ž  Ö0ÿÿÿÿÿÿ öc"6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
Faö@ÄBÄTÄ`ÄlÄxÄkbUUU

Ƭdð$If dð$If”kdh$$If–FÖÖ\ºÿJ
j"
ž  Ö0ÿÿÿÿÿÿ öc"6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
FaöxÄzÄ|ÄÆÆêÆìÆ8É9ÉÚÏÜώÒkfffaffffffdðdð”kd2 $$If–FÖÖ\ºÿJ
j"
ž  Ö0ÿÿÿÿÿÿ öc"6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
Faö
ŽÒÒâÔäÔhÕjՈբռÕÒÕìÕúúúõúééééé

$dð$Ifa$ dðdð
ìÕîÕÖÖÖÖ ÖXJ====

ÆÆdð$If

Ƹp#dð$If§kdü $$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö Ö"Ö2Ö<ÖFÖPÖZÖXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdÎ
$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöZÖ\ÖtÖ~ֈ֐֘ÖXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd
$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö˜ÖšÖ¦Ö°ÖºÖÄÖÎÖXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdr

$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöÎÖÐÖúÖ× ××"×XOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdD
$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö"×$×6×@×J×R×Z×XOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd $$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöZ×\×h×r×|ׄ׌×XOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdè $$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöŒ×Ž×²×º×Â×Ê×Ò×XOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdº$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöÒ×Ô×ì×ö×ØØ
ØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdŒ$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö
Ø
ØØØØ Ø$ØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd^$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö$Ø%Ø:Ø?ØDØIØMØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd0$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöMØNØ`ØeØjØnØrØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaörØsØzØ؄؉؎ØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdÔ$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöŽØØ”ؙ؝ءإØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd¦ $$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö¥Ø¦Ø­Ø²Ø·Ø¼ØÁØXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdx$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöÁØÂØÙØÞØãØèØXO@33

ÆÆdð$If
Æ ¸p#Ædð$If dð$If§kdJ$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöèØíØîØôØùØþØÙ ÙòKBòòòò dð$If§kd$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö

ÆÆdð$If ÙÙ

ÙÙ ÙÙÙXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdî$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöÙÙ&Ù+Ù0Ù4Ù8ÙXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdÀ$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö8Ù9Ù>ÙCÙHÙLÙPÙXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd’$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaöPÙQÙ_ÙdÙiÙkÙmÙXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kdd$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
FaömÙnÙÚ.Ú>ÚNÚ^ÚXOBBBB

ÆÆdð$If dð$If§kd6$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö^Ú`ÚbÚöàøàvá¨áÌáXSSSKKC
&
F9dð
&
F8dðdð§kd$$If–FÖÖrºÿ(
@Xî}!n
–Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö
Faö ÌáÞáôá

â0âBâTâ^â‚âŠâºâÒâàâìâ

ã6ãBãlã|ã÷÷÷çßßßßßÏÇÇÇ·¯¯¯¯
&
F &
F;
Æ„Šdð^„Š
&
F;dð
&
F:
Æ„Šdð^„Š
&
F:dð
&
F9
Æü„Šdð^„Š
&
F9dð|ã ã°ãÈãÖãøãääúéôìöì€íÎíØíâíïçççççââââÝÌÀÀ

$dð$Ifa$$
Ƹp#dð$Ifa$ dðdð
&
F=dð
&
F<
Æ„Šdð^„Š âíäíòíîî,îFî\î~pggggg dð$If

Ƹp#dð$IfkdÚ$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö \î^îrîŽîªî²îÒîÞî~pggggg dð$If

Ƹp#dð$Ifkdr$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö Þîàîôî
ïï*ï@ï`ïrï~ïïžï~pggggggggg dð$If

Ƹp#dð$Ifkd
$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö
žï´ï¶ïÊïÚïâïòïð ð$ðöugöööööö

Ƹp#dð$Ifkd¢$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö dð$If $ð&ð0ð:ðDðNðXð~pgggg dð$If

Ƹp#dð$Ifkd:-$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöXðZð°ò²òHóJóèõêõ\ö^öœöŽøø´øú~yyyyyyyyyyyyydðkdÒ-$$If–FÖÖFºÿû
<}!A
A
A
Ö0ÿÿÿÿÿÿ ö6Ö

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
Faö ú’úºúÌûÎûœÆÈž,Ÿ.ŸhŸjŸ¦Ÿ$ v d¦f¦*§Ô§ö§@¨ˆ¨úúúúúúúúúúúúúòòúúúúíáá

$dð$Ifa$ dð
&
F>dðdðrtok szerint
A fizikai foglalkozásúak alkotják a regisztrált munkanélküliek 81 százalékát, a szellemiek adják a 19 százalékot. Ez az arány hosszú idQ átlagában alig változott. Némileg nQtt a szellemi foglalkozásúak részaránya.

e.) PályakezdQ munkanélküliek
A regisztrált munkanélküliek 9 százalékát alkotják. Abszolút számuk 2001. augusztusában 31.247 fQ volt. Budapesten 1039 fQ, B-A-Z megyében 4700 fQ.

7. A munkaerQpiac dinamikája

A munkanélküliségi ráta függ:
A munkanélküli állományba való beáramlás és kiáramlás ütemétQl
Az állományba tartózkodás idQtartalmától
Önmagában a munkanélküliségi ráta semmit sem mond. Egy adott ráta mögött állhat sok ember rövid ideig, vagy kevés ember hosszú ideig. A munkaerQpiaci monitoring folyamatosan figyeli a beáramlás és kiáramlás dinamikáját. 2001. augusztusában, az elQzQ idQszak hasonló hónapjához viszonyítva csökkent a belépQk illetve kilépQk száma, tehát csökkent a dinamika. Ugyanakkor nQtt az átlagos benntartózkodás idQtartama, illetve ismételten belépQk aránya. A belépQk egyharmada volt csak elsQ alkalommal belépQ, míg kétharmaduk ismételten munkanélkülivé vált. Pk alkotják a tartós munkanélküliek csoportját. SzakértQk szerint ma Magyarországon kb. 300 ezer fQre tehetQ az a munkanélküli állomány, aki hosszabb-rövidebb megszakításokkal munkanélküliként éli le életét.

A munkaerQpiac dinamikáját a következQ oldalon bemutatott az ún. áramlási modellel szemléltetjük.
(Publikálta Nagy Gyula: A munkaerQpiac dinamikája. Munkaügyi Szemle 1999. november.)
Áramlás modellje
MunkaerQ-piaci állapot t0 idQpontban MunkaerQpiaci állapot t1 idQpontban F (E1) Mn (U1) Jn (N1) F (E0) EE EU EN Mn (U0) UE UU UN Inaktív (N0) NE NU NN
Összefoglalás, következtetések

1. Az átmeneti gazdaság munkaerQpiacának három fejlQdési szakaszát különböztetjük meg. Az egyes szakaszoknak más-más volt a jellemzQje, illetve kulcsproblémája.
1. szakaszra a foglalkoztatás rohamos csökkenése, a munkanélküliség rohamos növekedése volt jellemzQ.
2. szakaszban stagnált a foglalkoztatás és a munkanélküliségi ráta nem változott jelentQsen.
3. szakaszra a foglalkoztatás lassú növekedése és a munkanélküliségi ráta lassú csökkenése a jellemzQ.

2. A munkanélküliség közvetlen okai is változóban vannak
Kezdetben strukturális munkanélküliség és transzformációs válság.
A második szakaszban az elQzQ folyamatok globális munkanélküliségbe csaptak át.
A kilencvenes évek végétQl egyre inkább a strukturális munkanélküliség jegyei válnak uralkodóvá.

3. Napjainkban egyszerre van munkaerQ felesleg (alacsony képzettségq munkaerQ) és munkaerQ hiány (speciális ismeretekkel rendelkezQ mqszakiak, szakmunkások). Nehezebbé vált a megfelelQ munkaerQ biztosítása elsQsorban Dunántúlon, de másutt is. A munkaerQ 15-20 százaléka ingázik. Ugyanakkor nQtt az alacsony keresetqek aránya a foglalkoztatottak körében. Az átlagkereset 60 százalékánál kevesebbet keresQk aránya 1992-ben a foglalkoztatottak 24,1 százalékát tették ki, 1999-ben már 34 százalék tartozott ide.

4. A foglalkoztatáspolitika fQ kihívása ma már nem a magas munkanélküliség (bár egyes megyékben az) hanem a magas inaktivitás, az alacsony foglalkoztatási színvonal.

5. A kilencvenes évek munkaerQpiaci folyamatainak, a foglalkoztatottak számának jelentQs csökkenésének számos negatív és pozitív hozadéka van. Ez utóbbiak között kiemelkedQ a munkatermelékenység színvonalának növekedése és a foglalkoztatott munkaerQ minQségi összetételének a javulása.


































4. téma

Fazekas Károly
A munkanélküliség regionális sajátosságai Magyarországon 1990-1996 között

A rendszerváltás nyomán kibontakozó munkaerQ-piaci folyamatok az átmenet éveiben

A rendszerváltást követQ évek társadalmi, gazdasági folyamatainak meghatározó jellemzQje a tömeges és tartós munkanélküliség megjelenése. A foglalkoztatottság gyors csökkenése, a munkavállalók meghatározott csoportjainak hosszabb, rövidebb ideig tartó, vagy akár végleges kiszorulása a munkaerQpiacról korántsem érintette egyformán az ország különbözQ térségeit. A nyílt munkanélküliség megjelenésével egy idQben nemzetközi összehasonlításban is jelentQs különbségek figyelhetQk meg a helyi munkaerQpiacok jellemzQiben.

A munkanélküliség regionális mutatói az átmenet elsQ éveiben igen jól kifejezik azt a társadalmi költséget, melyet az egyes régióknak fizetniük kellett a piacgazdaságra való áttérés során. A fejlett piacgazdaságokban is megfigyelhetQ, hogy a gazdasági szerkezetváltáshoz kapcsolódó regionális válsághelyzetek egy-egy idQszakban jelentQsen megnövelik a különbözQ helyi munkaerQpiacok közötti regionális különbségeket. Ezek a hullámok azonban - elsQsorban a válságrégiók munkaerQ-kínálatát csökkentQ migrációs folyamatok hatására - gyorsan elcsendesednek.

A fejlett piacgazdaságokban megfigyelhetQ tipikus alkalmazkodási folyamatokkal szemben a magyarországi munkanélküliség regionális különbségeit vizsgálva három alapvetQ jellemzQt állapíthatunk meg: (a) a munkanélküliség regionális különbségei viszonylag nagyok, (b) a regionális különbségek mértéke utóbbi években lényegében változatlan, (c ) az egyes régiók pozíciója a helyi munkanélküliségi ráták nagysága szerint képzett sorrendben rendkívül stabil.

A munkanélküliség regionális különbségeinek okait tárgyalva Ábrahám Árpád és Kertesi Gábor az átmenet elsQ két évének eme jellegzetességét arra vezeti vissza, hogy a rendszerváltás idQpontjában rövidtávon ható speciális tényezQk a késQbbi idQszakban átadták helyüket egy-egy régió fejlQdését hosszú távon meghatározó tényezQknek. (Ábrahám-Kertesi 1996)

A foglalkoztatási körzetek pozíciójának stabilitása

A helyi munkanélküliségi ráták alapvetQen a munkaerQ-kereslet, valamint a munkaerQ-kínálat alakulásától függnek. Mind a kínálatot, mind a keresletet rendkívül erQteljes hatások érték az elmúlt évek során, gondoljunk csak a munkahelyek megszqnését, a munkahelyek teremtését vagy az ingázást és a migrációs folyamatokat befolyásoló tényezQkre. Azt várhatnánk, hogy e folyamatok eredményeként a helyi munkaerQpiacok relatív pozíciója a különbözQ idQpontokban mért helyi munkanélküliségi ráták tekintetében jelentQs változásokat mutat. Az adatok ezzel szemben az 1996. decemberében, valamint az 1991. márciusa és 1996. szeptembere között mért ráták közötti korrelációs koefficiense minden idQpontban magasabb 0,8-nál. Ez az érték meglehetQsen nagy stabilitásra utal, ha figyelembe vesszük, hogy a helyi munkaerQpiacokon a munkaképes korú népesség nagysága átlagosan mindössze 25.000 fQ, vagyis a piacok kellQen kicsik ahhoz, hogy érzékenyen reagáljanak véletlenszerq hatásokra.

Területi széttöredezettség - a helyi munkaerQpiacok zártsága

Ismeretes, hogy még egy-egy megyén belül is igen jelentQs különbségek figyelhetQk meg a helyi munkaerQpiacok között a gazdaság fejlettsége, a bérek és különösképpen a munkanélküliségi ráták tekintetében. Az utóbbit jól illusztrálja a helyi munkanélküliségi ráták variancia analízise. 1993. márciusában a 170 foglalkoztatási körzet munkanélküliségi rátájának sztenderdizált szórása 5,04 % volt 3,56 megyék közötti és 3,56 megyén belüli variancia érték mellett. A megyei szint szerinti aggregálás a foglalkoztatási körzetek szintjén mért variancia mindössze felét ragadja meg.

A helyi munkaerQpiacok közötti migrációval és az ingázás jellemzQinek alakulásával foglalkozó kutatások azt mutatják, hogy a fentiekben említett széttöredezettség jelentQs mértékben a helyi munkaerQpiacok rendkívüli zártságának, a migráció alacsony intenzitásának és az ingázási lehetQségek hiányának a következménye. Bár Kertesi Gábor vizsgálatai szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a népesség elvándorlásának erQssége és a helyi munkanélküliségi ráta nagysága között a rendszerváltást követQ években (Kertesi 1997), az elvándorlók aránya valójában túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy ez a kapcsolat értékelhetQ hatással legyen a helyi munkaerQpiacok állapotára. Az adatok szerint 1989. és 1994. között a magas munkanélküliségi körzetekbQl való elvándorlás évi 1 százalékkal csökkentette e régiók népességét. Az ország különbözQ részei közötti vándorlási folyamatokat nem csupán a kulturális tradíciók jellemzQi, hanem a lakásbérleti piac fejletlensége, a jelzálog-hitelezés hiánya, a jó és rossz régiók ingatlan árai közötti hatalmas különbségek is gátolják.

A helyi munkaerQpiacok zártságának csökkentésében jelentQs szerepe lehet a napi ingázás növekedésének. A közlekedési költségek jelentQs növekedése és a munkába járást biztosító tömegközlekedési kapcsolatok jelentQs visszafejlQdése azonban aligha teszi könnyqvé az ingázók számának jelentQs növelését. KöllQ János számításai szerint a magyarországi települések 58 százalékából mindössze egy foglalkoztatási központ érhetQ el autóbusszal vagy vasúttal reggel fél hat és nyolc óra között. Annak a valószínqsége, hogy egy munkavállaló tömegközlekedési eszközzel ingázhat a saját körzetközpontjába 77 %, annak a valószínqsége viszont, hogy az illetQ tömegközlekedési eszközzel ingázhat a második legközelebbi körzetközpontba mindössze 29 % (KöllQ 1997).

Sikeres régiók és válságövezetek - A magyarországi helyi munkaerQpiacok állapotát hosszú távon meghatározó tényezQk

A munkanélküliség regionális különbségeinek, a régiók pozícióinak stabilitása mint láttuk, arra utal, hogy a kialakuló különbségek mögött nem rövidtávú eseti okok, hanem hosszú távon ható regionális jellemzQk húzódnak meg. A munkanélküliségnek a kelet-közép-európai országokban megfigyelhetQ jelentQs regionális különbségeit többnyire a szocialista iparosítás sajátos következményének, nevezetesen az ipari nagyvállalatok rendkívül nagy területi koncentrációjának tulajdonítják. Magyarország esetében az elmúlt években elvégzett regionális vizsgálatok mindazonáltal nem támasztják alá ezt a magyarázatot. A helyi munkaerQpiacokra és a KSH kistérségi vonzáskörzetekre vonatkozó elsQ keresztmetszeti elemzések (Fazekas 1993. KSH, 1995) arra utalnak hogy a munkanélküliségi ráták regionális különbségei alapvetQen két tényezQcsoportra, nevezetesen a régiók vállalkozási és ipari kapacitásaira vezethetQk vissza. A munkanélküliség és az iparosodottság foka, az állami nagyipar dominanciájának mértéke között van ugyan szignifikáns kapcsolat, ez azonban nem pozitív, hanem ellenkezQleg negatív összefüggést mutat.

Bár az ipari válságágazatokba tartozó nagyvállalatok összeomlása valóban jelentQs munkanélküliséget indukált néhány régióban, mindenekelQtt a válságágazatok által dominált acélvárosokban és bányavidékeken - így például a leginkább ismert ózdi régióban - ezek azonban inkább kivételek, semmint a helyi foglalkoztatási válsághelyzetek jellemzQ példái. A magas munkanélküliséggel sújtott területek tipikus esetei a periférián lévQ fejletlen infrastruktúrával, alacsonyan képzett munkaerQvel, fejletlen kereskedelemmel és szolgáltatási szektorral rendelkezQ mezQgazdasági régiók. Magas munkanélküliség azokban az ipari régiókban alakult ki, ahol az iparinak a rendszerváltást megelQzQen megfigyelhetQ dominanciája fejletlen vállalkozási kapacitásokkal: fejletlen infrastruktúrával, viszonylag képzetlen helyi munkaerQ-állománnyal, a vállalkozási tradíciók hiányával párosult. (Ábrahám-Kertesi 1996, Fazekas-KöllQ 1996).

A rendszerváltás idején megfigyelhetQ vállalkozási és ipari kapacitások fejlettsége alapján Fazekas Károly a következQ négy csoportba osztotta a magyarországi foglalkoztatási körzeteket. (Fazekas 1993):
Vállalkozói - ipari régiók
Vállalkozói nem ipari régiók
Nem vállalkozói ipari régiók
Nem vállalkozói nem ipari régiók
A viszonylag jó vállalkozási kapacitásokkal rendelkezQ ipari régiók a Budapest-Bécs tengely mentén és a nagyvárosok környezetében helyezkednek el. A viszonylag jó vállalkozási kapacitásokkal rendelkezQ nem ipari régiók a Balaton környékén, Budapest környékén és a Nagy-alföld déli részén találhatók. A viszonylag rossz vállalkozási kapacitásokkal rendelkezQ ipari régiók elsQsorban az ország észak-keleti részében, míg a rossz vállalkozási kapacitásokkal rendelkezQ nem ipari, döntQen mezQgazdasági régiók többsége az Alföld középsQ és keleti részén található.

A foglalkoztatási körzetek típusai a piacgazdaságra való áttérés után

A munkanélküliség regionális különbségeire ható erQk idQbeli változására vonatkozó elemzések azt mutatják, hogy a rendszerváltás idejének regionális jellemzQit megragadó változók magyarázó ereje alig csökken 1992 után. A regionális változókat tömörítQ faktorokra, mint független változókra és a regionális munkanélküliségi rátákra, mint függQ változókra számított regressziós egyenletek hét évvel a rendszerváltás után is igen jó becslést adnak a munkanélküliségi ráták regionális különbségeire. Mindazonáltal ma már a magyarázó változók több ponton is kiegészítésre, felfrissítésre szorulnak. A következQkben egy új, döntQen a rendszerváltás utáni idQszak regionális jellemzQire építQ modell néhány eredményét foglaljuk össze.

A rendszerváltást megelQzQ idQszak jellemzQinek rendkívül stabil magyarázó ereje három okkal magyarázható:
A változók egy része nagyon lassan módosul az évek során (a népesség képzettségi színvonala, a közlekedési hálózat fejlettsége, a vállalkozói tradíciók megléte vagy azok hiánya stb.).
A modellben explicit módon megjelenített faktorok mögött nagyon fontos és stabil latens változók húzódhatnak meg (úgy, mint a régió földrajzi pozíciója, a népesség etnikai összetétele stb.).
Az idQben gyorsan változó ún. dinamikus változók esetében erQs korreláció van a rendszerváltás elQtt és a rendszerváltás után megfigyelt értékek között.
Az új modell kialakítása során egyrészt lehetQség szerint felfrissítettük a rendelkezésünkre álló regionális változókat, másrészt új változókat vontunk be az elemzésbe. Az új változók a régiók földrajzi helyzetére, a cigány népesség arányára és a társas vállalkozások sqrqségére vonatkozó információkat tartalmaztak. Az új modellben használt változók az 1. táblázatban.









táblázat
A modellben használt változók tartalma

Sor szám A változó tartama Átlag Szórás 1. Szezonálisan kiigazított munkanélküliségi ráta negyedévenként t=1-24, 1=1990 December, 25=1996 december 12,14 5,85 2. 1000 lakosra esQ kistermelQi gazdaságban foglalkoztatott (1991)b 32,1 22,4 3. MezQgazdaságban foglalkoztatottak aránya az aktív népességben 22,39 10,52 4. Az iparban foglalkoztatottak aránya az aktív korú népességben (1995). 10,78 6,6 5. 1000 lakosra esQ személygépkocsik száma (1995)b 187,01 42,74 6. Egy adófizetQre esQ személyi jövedelem adóalap (1995). 61,46 19,99 7. Vezetékes folyóvízzel ellátott lakások aránya a régióban (1995). 70,58 16,73 8. 1000 lakosra esQ telefon fQállomások száma (1995). 147,79 77,14 9. Befejezett iskolai osztályok átlaga a 7 éven felüli népességben 1990. 8,13 0,46 10. 1000 lakosra esQ vándorlási egyenleg 1990-1995 között. -,92 3,09 11. A cigány nemzetiségq tanulók aránya az általános iskolában az 1992/1993-as tanévben. 8,65 6,78 12. Közcsatornába bekötött lakások aránya a régióban (1995) 23,52 19,19 13. Átlagos távolság a térség központjából Budapestre és Hegyeshalomra közúton. 214,72 91,79 14. 1000 lakosra esQ jogi és nem jogi személyiségq társas vállalkozások száma (1995). 13,66 8,6
A kiválasztott regionális változókon végrehajtott fQkomponens-elemzés eredményei

A fQkomponens-elemzés segítségével néhány egymástól független faktorba tudjuk sqríteni a munkanélküliségi rátával szignifikánsan korreláló változókat. A 2. táblázat az eljárás végsQ eredményeit tartalmazza. A három faktor az eredeti változó szórásának 75 %-át magyarázza.




2. táblázat
A fQkomponens elemzés eredményei
Faktor
Urbanizáltság Faktor
Távolság Faktor
Iparosodottság A faktor a régió urbanizáltságát méri. A faktor az átlagosnál magasabb faktorértékeket kap azokban a régiókban, melyekben az átlagosnál magasabb:
az egy adófizetQre esQ adóköteles jövedelem,
a lakónépesség iskolai végzettsége,
a csatornával ellátott lakások aránya,
a társas vállalkozások sqrqsége,
az 1000 lakosra esQ telefon fQállomások száma.
Az átlagosnál alacso-nyabb:
a mezQgazdasági kis-termelQi gazdaságokban foglalkoztatottak aránya
a mezQgazdaságban foglalkoztatottak aránya. A faktor, néhány a régiók centrális vagy periferiális helyzetéhez szorosan kapcsolódó földrajzi, etnikai, társadalmi jellemzQt kapcsol össze. A faktor azokban a régiókban kap magas pozitív faktor-értékeket, melyekben az átlagosnál nagyobb:
a régió központja, valamint Budapest és az osztrák határ közötti átlagos közúti utazási idQ,
a cigány népesség aránya,
a népesség elvándorlása.
Az átlagosnál alacsonyabb:
az 1000 lakosra esQ személygépkocsik aránya. A faktor azokban a régiókban kap pozitív faktorértékeket melyekben az átlagosnál magasabb:
az iparban foglalkoz-tatottak aránya.
Mindhárom faktor hatása szignifikáns 1 %-os szignifikancia szinten. LegerQsebb hatóerQvel a földrajzi helyzetbQl fakadó elQnyökre vagy hátrányokra utaló távolság faktor rendelkezik. Lényegesen gyengébb, de még mindig erQs hatása van az urbanizáltság szintjét jelzQ faktornak, ugyanakkor az iparosodottság szintjét jelzQ faktor gyenge de még szignifikáns hatással bír.

A foglalkoztatási körzetek tipizálása a regionális faktorok alapján

Az elQzQekben bemutatott összefüggések egy új tipológia alkalmazására adnak lehetQséget. Az új tipológia a két legfontosabb faktor: a földrajzi helyzetre utaló távolság faktor és az urbanizáltság szintjét jelzQ faktor kombinációján alapul a következQ módon:



Típus
Urbanizált-Központi régiók Típus
Urbanizált-Távoli régiók Ebbe a csoportba tartoznak az átlagosnál urbanizáltabb és az átlagosnál jobb földrajzi helyzetben lévQ régiók:
(1. Faktor ( 0(2. Faktor 2 ( 0). Ebbe a csoportba tartoznak az átlagosnál urbanizáltabb és az átlagosnál kedvezQtlenebb földrajzi helyzetben lévQ régiók:
(1. Faktor ( 0(2. Faktor ( 0). Típus
Központi rurális régiók Típus
Távoli rurális régiók Ebbe a csoportba tartoznak az átlagosnál kedvezQbb földrajzi helyzetben lévQ rurális régiók:
(1. Faktor 1(0(2. Faktor (0). Ebbe a csoportba tartoznak az átlagosnál kevésbé urbanizált, az áltagosnál kedvezQtlenebb földrajzi adottságokkal rendelkezQ régiók:
(1. Faktor ( 0(2. Faktor ( 0).
A 3. táblázatban a négy típus néhány munkaerQpiaci jellemzQjét foglaltuk össze. Látható, hogy nem csupán a munkanélküliségi ráták, de a munkanélküliek jellemzQi tekintetében is jelentQs különbségek vannak az egyes típusok között. A perifériális helyzetben lévQ rurális régiókban nem csupán a munkanélküliek aránya a legmagasabb, de a munkanélküliek összetétele is kedvezQtlenebb.
3. táblázat
A munkanélküliek jellemzQi az egyes körzettípusokban és Budapesten (%)

Munkanélküliek Összesen Budapest 1. típus 2. típus 3. típus 4. típus Munkanélküliségi ráta (1996. dec.) 12,1 4,75 8,65 15,22 10,00 17,03 Munkanélküliség idQtartama: 3 hónap 4,96 8,16 6,61 3,91 5,36 3,41 1 év 33,81 34,31 28,88 36,68 31,00 40,16 Jövedelempótló támogatásban részesülQk aránya 43,78 37,71 34,46 49,93 38,76 55,20
3. A gazdasági prosperitás hatása a helyi munkaerQpiacok állapotára

A második pontban bemutatott tipológia interpretálása során a kutató nehezen kerülheti el a Mi volt elQbb, a tyúk vagy a tojás? problémájával való nem túl gyümölcsözQ szembenézést. A régiók sikere vagy a kudarca és a regionális változók közötti oksági kapcsolat korántsem egyértelmq és az értelmes következtetések levonására irányuló igyekezet könnyen ismeretlen tájakra viheti a munkaerQ-piaci kérdésekben esetleg jártas, más területeken viszont kevés ismerettel rendelkezQ szerzQt. Mindazonáltal kellQ önkorlátozással e fentiekben összefoglalt összefüggésekbQl leszqrhetQ néhány, a gazdaságpolitikusok és a kutatók számára esetleg hasznosítható következtetés.

Úgy tqnik, hogy a helyi munkaerQpiacok gazdasági szerkezetében végbement alapvetQ változások eredményeként az iparban lezajló munkahelyteremtés és munkahely-megszqnés egyenlege nem játszik meghatározó szerepet a regionális különbségek fennmaradásában. A munkanélküliségi ráták tekintetében megfigyelhetQ jelentQs és alig változó különbségek nem elsQsorban a régiók szintjén az elmúlt hét évben bekövetkezett változásokkal magyarázhatók, sokkal inkább a régiók igen hosszú távon ható történelmi, kulturális tradícióiban, a helyi gazdasági fejlQdés nehezen módosítható adottságaiban gyökereznek.

A gazdasági prosperitás továbbterjedése a sikeres régiók felQl a stagnáló válságrégiók felé meghatározó jelentQségq az ország európai integrációja, a gazdaság és a társadalom fejlQdése, nem utolsósorban a hátrányos helyzetben lévQ régiókban élQ foglalkoztatottak, munkanélküliek vagy a munkaerQpiacról már kiszorultak egyéni sorsának szempontjából. A helyzet kulcsa semmiképpen sem a régi gazdasági szerkezet összeomlásának okaiban, annak eltérQ regionális hatásaiban keresendQ. A regionális foglalkoztatási feszültségek enyhítése sokkal inkább a vállalkozások munkaerQ-keresletének bQvülésétQl, a vállalkozások terjedésének felgyorsulásától, a vállalkozás sqrqség regionális különbségének csökkenésébQl várható.

A második pontban bemutatott fQkomponens-elemzés rávilágított a regionális különbségek legfontosabb okaira, de a módszer nem alkalmas arra, hogy tetten érjük a regionális adottságok, a vállalkozások prosperitása és a helyi munkaerQpiacokon kialakuló munkanélküliségi ráták közötti kapcsolatokat létrehozó és fenntartó hatásmechanizmusokat.

Fazekas és KöllQ (1998) a külföldi érdekeltségq vállalkozások munkaerQ-keresletének regionális jellemzQit elemezve kísérletet tettek az iskolai végzettség, a vállalkozások terjedése és a helyi munkanélküliségi ráták közötti kapcsolat feltárására. A szerzQk a foglalkoztatási körzetek állandó népességének átlagos iskolai végzettsége, a vállalkozások ezer állandó lakosra esQ száma és a helyi munkanélküliségi ráták közötti regressziók alapján felállított útmodell segítségével dekomponáltak az iskolai végzettségnek a hazai és a külföldi tulajdonban lévQ vállalkozások sqrqségén és az egyéb tényezQkön keresztül a munkanélküliség regionális különbségére gyakorolt hatásait.

A dekomponálás végeredményét a 4. táblázatban foglaltuk össze. Az eredmények arra utalnak, hogy a vállalkozások terjedésén, a vállalkozások sqrqségének regionális különbségein keresztül érvényesülQ mechanizmusok meghatározó szerepet játszanak az iskolai végzettség hatásainak érvényesülésében. Az iskolai végzettség munkanélküliségre gyakorolt hatásának közel fele megragadható a vállalatsqrqségre gyakorolt befolyás figyelembevételével. A külföldi vállalatok sqrqségének hatása szignifikáns, de mindössze egytizedét teszi ki a vállalatsqrqségen keresztül érvényesülQ teljes hatásnak. A paraméterek azt jelzik, hogy a helyi népesség viszonylag magas iskolai végzettsége a külföldi tulajdonú vállalkozások megjelenése nélkül is jelentQs mértékben javítja egy-egy régió munkaerQpiaci helyzetét.
táblázat
Az iskolai végzettség munkanélküliségi rátákra gyakorolt hatásának dekomponálása
Útvonalak Standardizált regressziós paraméterek 1. Isk. ( Külf ( U (-0,093) 2. Isk. ( Váll ( U (-0,2) 3. Isk. ( Váll ( Külf ( U (+0,02) 4. Isk ( U (-0,395) Külf=külföldi érdekeltségq vállalatok sqrqsége a térségben
Isk. = a helyi népesség iskolázottsági színvonala
Váll = egyéni és társas vállalkozások sqrqsége e térségben
U = helyi munkanélküliségi ráta
Forrás: Fazekas-KöllQ (1998)

Az elemzés rámutat arra, hogy a külföldi érdekeltségq vállalkozások térnyerése a népesség iskolai végzettségével függ össze. Ahol nagyobb a külföldi tulajdonban lévQ vállalkozások sqrqsége, ott jellemzQ módon az átlagosnál képzettebb a munkaerQ, és ez a képzettségen alapuló regionális elQny más utakon (részben a vállalatsqrqségen keresztül, részben azon kívüli csatornákon) is érvényesül. FeltételezhetQ, hogy azokban a régiókban, ahol az átlagosnál képzettebb a munkaerQ, ott az átlagosnál kedvezQbbek a feltételek a vállalati szférán kívül esQ szektorok mqködéséhez (költségvetési intézmények, oktatás, egészségügyi, kulturális intézmények).

A lakónépesség iskolai végzettsége, mint láttuk, kiemelkedQen fontos, mindazonáltal korántsem egyedüli magyarázó tényezQje a vállalkozások térbeli terjedésének. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a vállalkozások sqrqsége lényegében már két változóval, az iskolai végzettséggel és az országos, illetve európai innovációs központoktól való távolság jellemzQivel kielégítQ módon megmagyarázható. A 170 foglalkoztatási térségre vonatkozó adatokat felhasználva a külföldi érdekeltségq vállalkozások sqrqsége jól becsülhetQ mindössze két változóval, lineáris regresszióval. Ha az egyenlet bal oldalán a külföldi érdekeltségq vállalatoknál foglalkoztatottaknak az aktív korú népességen belüli arányát szerepeltetjük, a jobb oldalon egy, a helyi népesség iskolázottságát mérQ mutatót, a régióközpontoknak BudapesttQl és Hegyeshalomtól mért átlagos távolságát, valamint egy-egy dummy változót Pest és Vas megyékre, a modell a külföldi tQke jelenlét varianciájának 42 %-át magyarázta 1995-ben. A KöllQ János és Kertesi Gábor által elvégzett teszt statisztikák (KöllQ-Kertesi 1998) nem utalnak arra, hogy a modellbQl fontos változók hiányoznának.

Természetesen joggal felmerülhet a kérdés, hogy regionális munkanélküliségi ráták és a kistérségi átlagkeresetek közötti negatív kapcsolat nem javíthatja-e a rossz régiókban a munkaerQkereslet növekedésének feltételeit. Kertesi és KöllQ az Országos Munkaügyi Központ bértarifa-felvételének 1992-95 évi hullámainak adatait elemezve kimutatták, hogy a bruttó kereset helyi munkanélküliségre mért elaszticitása igen alacsony értékrQl indulva 1992-93-ra elérte a -0,09 értéket, majd 1994-95-ben a nemzetközi szakirodalomban tipikusnak tekintett értékek megfelelQ -0,11 körüli értéket. A regionális bérgörbék tehát kialakultak Magyarországon, de hatásuk a tQke áramlására, a vállalkozások térbeli terjedésére a legutóbbi idQkig nem volt kimutatható. A vállalkozásokat elsQsorban a magas iskolázottsági színvonal és a centrális földrajzi helyzettel jellemezhetQ régiók vonzzák annak ellenére, hogy ezeket a régiókat alacsony munkanélküliség, viszonylag magas bérek és a munkaerQ-kereslet egyes szegmenseiben növekvQ munkaerQhiány jellemez. Nem valószínq, hogy ebbQl a helyzetbQl a rossz régiókban foglalkoztatottak bérének további csökkenésén keresztül vezethet kiút.

Megítélésünk szerint a fejlesztéspolitika országos, regionális és helyi szintq intézményei és döntéshozói nem rendelkeznek világosan megfogalmazott egyértelmq cél- és prioritás-rendszerrel, amely tükrözi a fentiekben megfogalmazott tanulságokat. Igy például, ha a munkanélküliségi ráták tekintetében megfigyelhetQ hatalmas regionális különbségek csökkentése valóban fontos helyet foglal el a regionális fejlesztés prioritás-rendszerében, és ha a munkanélküliség regionális különbségei az urbanizáltsághoz és a földrajzi helyzethez kapcsolódó tényezQcsoporttól függnek leginkább, tovább ha a centrumhoz és a perifériához tartozó régiók között a különbség nem csupán a földrajzi távolságban, de a cigány népesség arányában is meghatározó jelentQségq, akkor a regionális fejlesztés-politikának különösen nagy súlyt kell fektetnie a következQ célokra.
A közlekedési és szállítási infrastruktúra fejlesztésére.
Az urbanizáltságot leginkább meghatározó tényezQk fejlesztésére. Ha e tényezQk között a népesség képzettségi színvonalának meghatározó szerepe van, akkor az erQfeszítéseket minél inkább az elmaradott régiók oktatási rendszerének fejlesztésére kell koncentrálni.
Olyan speciális rétegprogramok támogatására van szükség, amely javítja a cigány népesség munkaerQpiaci pozícióit.










Irodalom

Ábrahám Á. - Kertesi G. (1996) A munkanélküliség regionális egyenlQtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. Közgazdasági Szemle, 7-8.
Fazekas K. (1993) A munkanélküliség regionális különbségeinek okairól . Közgazdasági Szemle, 1993. augusztus
Fazekas K. - KöllQ J. (1998) A külföldi érdekeltségq vállalkozások munkaerQ-keresletének jellemzQ Magyarországon , In: Fazekas K. (szerk.) MunkaerQpiac és regionalitás az átmenet idQszakában. MTA Közgazdaságtudományi Központ, Budapest, 1998.
Kertesi G. (1997) A gazdasági ösztönzQk hatása a népesség földrajzi mobilitására 1990 és 1994 között , Esély, 2.
Kertesi G. - KöllQ J. (1998) Regionális munkanélküliség és bérek az átmenet éveiben. A kereseti egyenlQtlenségek alakulása Magyarországon II. Közgazdasági Szemle.
KöllQ J. (1997) A napi ingázás költségei és a munkanélküliség Magyarországon , Esély, 2.
Nemes Nagy J. (1998) A földrajzi helyzet szerepe a regionális tagoltságban , In: Fazekas K. (szerk) MunkaerQpiac és regionalitás az átmenet idQszakában . MTA Közgazdaságtudományi Központ, Budapest
Rechnitzer J. (1998) Az átmenet a területi gazdaságban és a siker , In: Fazekas K. (szerk) MunkaerQpiac és regionalitás az átmenet idQszakában , MTA Közgazdaságtudományi Központ, Budapest

A szerkesztQ megjegyzése:
A cikk bQvebb terjedelemben megjelent a Tér és Társadalom címq folyóirat 1997. 4. számában.


















5. téma

MunkaerQpiaci programok hatékonysági vizsgálatának elméleti alapjai és piacgazdasági gyakorlata

5.1. Elméleti alapok
MunkaerQpiaci programok vizsgálatának alapvetQen két eszköze van:
programértékelés
munkaerQpiaci monitoring

MunkaerQpiaci programok értékelése. Vizsgálni kell:
Milyen eszközök és programok segítik a munkanélküliek munkába állítását, illetve a munkanélküliség csökkenését?
Milyen programok felelnek meg leginkább a munkanélküliek különbözQ csoportjainak.
Ezek a vizsgálatok egyre nagyobb szerepet kapnak elsQsorban az aktív munkaerQpiaci programok értékelésében. A vizsgálatok bonyolultak, számos tényezQ okoz gondot. Többek között: a munkanélküliség nemcsak munkaerQpiaci, hanem politikai és szociális kérdés is. A programok hatékonyságának számszerqsítése nem problémamentes. Nehéz kiszqrni a szándékos illetve spontán hatást.

A programértékelés lényege:
A program tárgyszerq áttekintése és hatásvizsgálata abból a célból, hogy
Mennyiben felel meg a társadalom, illetve a népesség egyes csoportjai elvárásainak az adott program.
Költség-haszon szemléletq megközelítésben, milyen nettó eredmény realizálható az adott program révén.
Milyen az adott program munkaerQpiacra, foglalkoztatásra gyakorolt hatása.
A program értékelés menetét az 1. ábra szemlélteti. Az értékelés menete három blokkból áll: I. Diagnózis, II. A program minQsítése eredményesség és hatékonyság szempontjából. III. Visszacsatolás, mely a programok felülvizsgálatára irányul, illetve javaslat a program korrekciójára, új programokra. A programértékelés nemcsak az eredményességet vizsgálja, hanem a folyamatot és a végrehajtás módját is. Végeredményben a programértékelés célja a költség-haszon elemzés, ráfordítások és eredmények összehasonlításával következtetések levonása, és a programok egymáshoz viszonyított hatékonysága alapján a leggazdaságosabb program kiválasztása.

MunkaerQpiaci monitoring

Magában foglalja a programok eredményeinek mérését (pl. résztvevQk számát, típusát stb.) figyelemmel a program céljára, illetve az érintettekre gyakorolt hatására.
1. sz. ábra
A munkaerQpiaci eszközök értékelése
- fogalmak és a végrehajtás menete -
 EMBED Visio.Drawing.6 

Merters, Reyher, Kühl: Ziele und Möglichkeiten Wirkongs-Analysen, MittAB 1981. 3. sz.
A programértékelés és munkaerQpiaci monitoring összehasonlítása:
Értékelés: egyszeri, egyedi alkalom, kutatási megbízás alapján kutatók végzik. Koncepcionális döntések alátámasztására szolgál, pl. kísérleti programok elfogadása, programok megszqntetése.
Monitoring: a munkaügyi statisztika része, rendszeres (pl. havi) adatgyqjtés, amelyet a statisztikai hivatal, vagy a munkaügyi központok végeznek. A programokat folyamatosan mqködtetQ és finanszírozó szervezetek (pl. MunkaerQpiaci Alap) számára információgyqjtés és közlés, a programok ellenQrzése, illetve a kisebb korrekciója céljából.

Programértékelés a fejlett piacgazdaságban

Programértékelés gyakorisága, fontossága, kiterjedtsége tekintetében nagy különbségek vannak. Monitoring minden fejlett országban van. Programértékelés (evalution research) az USA-ban a legfejlettebb, több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. Oka, hogy erQs a kongresszus kontrollja a szövetségi költségvetés felett. Aktív munkaerQpiaci programok költségvetési finanszírozása csak kongresszusi jóváhagyás után lehetséges. Egy projekt beindítása általában kísérletként indul, amelynek költség-haszon vizsgálata alapján döntenek a program végleges bevezetésérQl. A szenátusi bizottság meghallgatás után dönt a költségvetési pénzbQl történQ finanszírozásról.

Európában rendszeresek a vizsgálatok Angliában, Németországban, Svédországban, egyáltalán nem végeznek vizsgálatokat Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban.

Az értékelQ kutatások fajtái és módszerei

AlapvetQen két típust alkalmaznak:
Feltáró kutatás, amelynek feladata az ok-okozati összefüggések felderítése. Szociológiai módszereket alkalmaznak a megfigyeléstQl az esettanulmányig.
Leíró kutatás, amely releváns összefüggések leírására törekszik. Módszerei a panel vizsgálat, és a nyomonkövetéses vizsgálat.

Az USA-ban alkalmazott programértékelési módszer az ún. Klasszikus kísérleti módszer. Lényege: kontroll csoport alkalmazása a program eredményeinek mérésére. Megkülönböztetnek ún. Kezelt csoportot, amely valamilyen átlagostól eltérQ munkaerQpiaci szolgáltatásban részesül, és Nem kezelt ún. Kontroll csoportot, amely csak normál munkaerQpiaci szolgáltatásban részesül. A két csoport eredményének különbsége a program nettó eredménye.

Európában alkalmazott kísérleti módszer lényege: az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközt, vagy programot kipróbálják valamely régióban, majd összehasonlítják az eredményt egy olyan régióval, ahol nem alkalmazták a kísérleti eszközt.

5.2. Külföldi példák a programértékelés gyakorlatából

5.2.1. New Yersey államban beindított kísérleti projekt a munkanélküliek újrafoglalkoztatására

Munkanélküli járadék idQtartama 6 hónap. A nem kezelt, ún. Kontroll csoport normál munkaerQpiaci szolgáltatásban részesül, amely egy eligazítást, egy csoportos álláskeresési foglalkozást és egy egyéni tanácsadó megbeszélést jelent.

Az ún. Kezelt csoport többletszolgáltatásban részesül a munkanélküliség korai szakaszában. Ezeket a szolgáltatásokat három kísérleti csoport kapja:
Álláskeresési támogatás
Álláskeresési támogatás + képzési illetve áttelepülési támogatás lehetQsége
Álláskeresési támogatás + prémium a korai elhelyezkedés esetén

Prémium  akik a tanácsadói megbeszélés után két héten belül munkába álltak 1644 dollárt kaptak. Majd ezt követQen hetente 10 százalékkal csökkentették a prémiumot, amely a 10 hét végére el is fogyott.

A vizsgáltat kérdései: A többletszolgáltatásban részesülQ három kísérleti csoport és a kontroll csoport eredményét összehasonlítva:
Milyen a programok hatása a munkanélküli járadék folyósítás idQtartama?
Milyen a hatása a foglalkoztatásra és a keresetekre?
Milyen a felajánlott többlet szolgáltatásoknál a költség és a ráfordítás viszonya? A három program közül melyik a leghatékonyabb?
Lásd: 1-6. táblázat

Következtetés: mindhárom program hatékony a társadalom és az ügyfél szempontjából. A kormányzat szempontjából két program hatékony (kivétel a Munkaügyi Minisztérium, aki finanszírozza a programokat).












1. táblázat
A programok becsült nettó hatása a munkanélküli járadék folyósítására, a kontroll-csoporthoz viszonyítva

A munkanélküli járadék folyósításának jellemzQi Csak álláskeresési támogatásban részesültek csoportja Álláskeresési segítségben és képzésben, ill. áttelepülési támogatásban részesültek csoportja Álláskeresési támogatásban és elhelyezkedési prémiumban részesültek csoportja A támogatás évében kifizetett járadékösszeg (USD/fQ átlaga)

-87

-81

-170 Járadék-folyósítás hetekben a támogatás évében (a járadék-folyósítás hetekben mért átlaga egy résztvevQre vetítve)


-0,47


-0,48


-0,97 A kötelezQ szolgáltatások alatt járadékot nyújtó hetek (a munkané-küli járadék folyósításának elsQ szakaszában segélyezett hetek átlagos száma, egy résztvevQre)




-0,59




-0,53




-0,93 A járadékjogosult-ságot kimerítQ ügyfelek aránya, a program résztvevQihez viszonyítva

-0,028

-0,017

-0,037
KötelezQ szolgáltatás
A kísérletben résztvevQk mindhárom csoportjának meg kellett jelennie az eligazításon, egy  az analfabéták és az angolul gyengén tudók kiszqrését célzó  vizsgán, a csoportos álláskeresési foglalkozáson és egy egyéni értékelQ/tanácsadó megbeszélésen. Ezt az idQszakot nevezeték a járadék-folyósítás elsQ szakaszának.

Forrás: New Yersey Unemployment Insurance Reemployment Demonstration Project, Unemployment Insurace-Occasional Paper 89-3
U.S. Department of Labor: Employment and Training Administration, Washington D.C. 1989. (12. old.)

2. táblázat

New Jersey kísérleti program hatásvizsgálata

Normál és kísérleti csoportok összehasonlítása mutatók alapján:

Három kísérleti csoport
+ álláskeresési támogatás
+ álláskeresési, képzési és áttelepülési
támogatás
3. + álláskeresési támogatás és elhelyezkedési
prémium

I. Kísérlet hatása a járadékra  mutatók:
A támogatás évében kifizetett egy fQre jutó járadék összeg

Járadék-folyósítás hetekben egy résztvevQre vetítve

A segélyezett hetek egy résztvevQre jutó átlagos száma

A járadék  jogosultság idejét kimerítQ ügyfelek aránya a program résztvevQihez viszonyítva (%-ban)





3. táblázat
A kísérlet hatása a foglalkoztatásra és a keresetekre
(követQ-interjúk adatai alapján)

Foglalkoztatás, kereset Az egyes programok résztvevQi Kontroll csoport Csak álláskeresési támogatást kaptak Álláskeresési és képzési, ill. áttelepülési támogatást kaptak Álláskeresési támogatás és elhelyezkedési prémiumot kaptak A munkában töltött idQ átlagos aránya a járadékigény benyújtását követQ:
negyedévben (%)
negyedévben (%)
negyedévben (%)
negyedévben (%)



16,6
44,5
60,6
65,8



16,1
42,6
58,6
64,8



17,1
44,9
49,1
64,0



14,2
39,6
56,2
62,9 Az év egészében (%) 47,1 45,3 45,8 42,8 Átlagkereset
USD-ban:
negyedév
negyedév
negyedév
negyedév

Az év egészére

810
2189
2848
3021

8848

758
2014
2750
3048

8513

867
2270
2896
3097

9041

687
1945
2701
3012

8287 A munkanélküliséget
követQ és megelQzQ átl. órabér aránya a kontrollcsoporthoz viszonyítva



+ 0,041



+ 0,030



+ 0,041 A mintában részt-vevQk száma (fQ)
1028
1672
1146
1449
Forrás: New Yersey Unemployment Insurance Reemployment Demonstration Project, Unemployment Insurance Occasional Paper 89-3.
US Department of Labor, Employment and Training Administration Washington D. C. 1989. (282. 1.)







4. táblázat

II. Kísérlet hatása a foglalkoztatásra és a keresetekre



MUTATÓK:

A munkában töltött idQ átlagos aránya a járadékigény benyújtását követQen a normál és kísérleti csoportokban (%)

Átlagkereset a normál és kísérleti csoportban

A munkanélküliséget követQ és megelQzQ átlagos órabér aránya a normálcsoporthoz viszonyítva




















5. táblázat

A haszon-ráfordítás különbsége, a kísérleti programok és a létezQ szolgáltatások összehasonlításában

Kinek a szemszögébQl? A létezQ szolgáltatásokhoz képest jelentkezQ többlethaszon Az álláskeresési támogatásban részesülQknél Az álláskeresési és képzési, ill. áttelepülési támogatásban részülQknél Az álláskeresési támogatásban és elhelyezkedési prémiumban részesülQknél Társadalom 581 44 656 Ügyfelek 493 258 510 Kormányzat 88 -214 55 EbbQl:
Munkaügyi Minisztérium
és

-61

-291

-99 Más kormányzati szervek 149 78 154

Forrás: New Jersey Unemployment Insurance Reemployment Demostration Project, Unemployment Insurance Occasional Paper 89-3.
U.S. Department of Labor, Employment and Training Administration, Washington D.C. 1989. (16.1.)





















6. táblázat

III. KÖLTSÉG  HASZON ELEMZÉS

A kísérleti és normál program szolgáltatásainak összehasonlítása alapján


Többlethaszon vagy többletköltség kelet-kezése

TÁRSADALOM

ÜGYFELEK

KORMÁNYZAT SZEMPONTJÁBÓL:

Ezen belül:

Munkaügyi Minisztérium, vagy (Foglalkoztatási Szolgálat) Mun-kaerQpiaci Alap

Más kormányzati szervek







2. Állásklubok értékelése

Nagy-Britanniában elterjedtek az állásklubok, amelyek célja, hogy a munkanélkülieket a lehetQ legrövidebb idQ alatt a legjobb álláshoz juttassák.

Állásklubok munkájának értékelése úgy történik, hogy megvizsgálják az állásklubban résztvevQ munkanélküliek és az állásklubban nem résztvevQ munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit, lehetQségeit. Lásd 7., 8., 9., 10. táblázatok.

Következtetés: az állásklubok sokat segítenek a gyors elhelyezkedésben. Újrastartolási interjún minden fél éve munkanélkülinek részt kell venni. Interjú után 3 hónappal követéses vizsgálattal megállapították, hogy a klubtagok 27 százaléka már dolgozott. Nagyon fontos a klubvezetQ személye (gyakorlott tanácsadó, pozitív gondolkodás, hisz az állásklub módszerében, rugalmas, egyénre szabott technikákat alkalmaz stb.).





7. táblázat
Igazgatási információk* az állásklubok mqködésérQl Nagy-Britanniában
1990. októberi adatok
Az állásklubok mqködését jellemzQ igazgatási adatok az 1990. okt. 26-én záruló hónapban Ország részek Összesen Észak-Kelet Anglia Yorkshire és Humberside Kelet-Közép Anglia London és Dél-Kelet Anlgila Dél-Nyugat Anglia Wales Nyugat-Közép Anglia Észak-Nyugat Anglia Skócia 1.) Állásklubok száma össz: 81 79 81 208 57 58 99 152 119 934 2.)EbbQl: belsQ (a munkaü. közp.-k keretében mqködQ) állásklubok 15 31 16 50 13 19 13 32 40 229 3.) külsQ (a m.ügyi közp.-k keretein kívül mqk. állásklubok) 66 48 65 158 44 39 86 120 79 705 4.) az állásklubba belépQk száma 807 1115 894 2921 743 635 1181 1755 1303 11354 5.) az állásklubból kilépQk száma 799 1006 766 2686 513 641 1145 1763 1455 10774 6.) a kilépQk közül m.viszonyt létesített (fQ) 356 500 437 1175 285 352 574 950 756 5385 7.)elhelyezkedési ráta (6:5) százalékban 45 50 57 44 56 55 50 54 52 50 8.)egyéb pozitív megoldásban részesültek (pl. képzésbe kerülQk, kisvállalkozást alapítók) száma 137 181 177 491 105 121 229 268 226 1935 9.)pozitív esetek együtt (6+8) 493 681 614 1666 390 473 803 1218 982 7320 10.) a pozitív végeredménnyel záruló esetek aránya a kilépQk százalékában (9:5) 62 68 80 62 76 74 70 69 67 68
*Az adatok természetesen az elsQ tíz hónapról összevontan és további részletezésben is rendelkezésre állnak: pl. mind az elhelyezkedési ráták, mind az összes pozitív végeredményre utaló információk hozzáférhetQk a munkaügyi központokon belül, vagy kívül mqködQ állásklubokra vonatkozóan is.

Forrás: Evaluation of Jobclubs and the Enterprise Allowance Scheme in Great Britain, PA Cambridge Economic Consultants, Cambridge 1991. 35. 1.

8. táblázat

Az állásklubokból kilépQk és belépQk fQbb adatai

Etnikai csoportok ill. nemek Az állásklubokból 1990. jan. 1. és szept. vége között kilépQk és oda belépQk A kilépések okai szerint Elhelyezkedési ráta 5=1:4 A pozitív kimenetel aránya 6=(1+2):4 Honnan jöttek a belépQk? Munkába állt
1 Egyéb pozitív eredmény
2 Más ok
3 Össz.
4 Újrakezdési interjún ajánlottak
7 MunkaerQ-piaci képzésbQl Más módon
9 1.)Fehérek 2788 858 1940 5588 50% 65% 2.)Afrikaiak és Karib tengeriek 171 82 132 385 44% 66% 3.)Indiaiak 173 123 247 543 32% 55% 4.)Más származású 38 12 29 79 48% 63% 5.)Ismeretlen 27 3 24 54 50% 56% Férfiak 2368 854 1953 5175 46% 62% 2621 188 1982 NQk 829 226 437 1492 56% 71% 633 92 647 Együtt 3197 1080 2390 6667 48% 64% 3254 280 2629
2.) Az egyéb pozitív kimenettel a beiskolázás, ill. kisvállalkozóvá válás.
7.) 1986/87. óta azoknak az embereknek, akik fél éve munkanélküliek, kötelezQ újrakezdési interjún megjelenniük, ahol különbözQ továbblépési lehetQséget ajánlanak fel számukra, többek között az állásklubot. A klubtagok fele ilyen módon kerül be a csoportokba.

Forrás: Forrás: Evaluation of Jobclubs and the Enterprise Allowance Scheme in Great Britain, PA Cambridge Economic Consultants, Cambridge 1990. 36/a.1.


9. táblázat

Igazgatási adatok az állásklubok költségeirQl
(1990. elsQ három negyedév)

Az állásklubokra esQ kiadások 1990. jan. 1.-szept. 28. között 9.992.044 GBP Az állásklubokból kilépQk közül elhelyezkedett
1990. jan. 1.-szept. 28. között 35.521 fQ Összes pozitív végeredménnyel záruló esetszám (beleértve a képzésbe kerülQket és kivállalkozást alapítókat) a vizsgált idQszakban 46.399 fQ Egy munkába lépQre esQ ráfordítás 281 GBP/fQ Egy pozitív kimenetelq esetre esQ költség 215 GBP/fQ
Forrás: Evaluation of Jobclubs and the Enterprise Allowance Scheme in Great Britain
PA Cambridge Economic Consultans
Cabridge, 1991. 36/a. 1.























10. táblázat

ÁLLÁSKLUBOK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA NAGY-BRITANNIÁBAN


MUTATÓK:


ÁLLÁSKLUBOK SZÁMA. EbbQl:
BelsQ állásklubok száma
KülsQ állásklubok száma

Állásklubba belépQk száma
Állásklubból kilépQk száma

A kilépQk közül munkaviszonyt létesített
Elhelyezkedési ráta
Egyéb pozitív megoldás (képzés, vállalkozás alapítás stb.)
Pozitív esetek aránya a kilépQk százalékában

Állásklubok fenntartásának költségei
Egy munkába lépQre esQ ráfordítás
Egy pozitív kimenetelq esetre elsQ ráfordítás

















5.2.3. A vállalkozóvá válást támogató brit program értékelése

1982-ben induló programban több mint 500 ezer fQ vett részt. A támogatás mértéke heti 40 font, egy évre. Feltételek: 1000 font saját befektetés, 36 órás elfoglaltság és a munkanélküli járadék feltételeinek megfelel az igénybevevQ, továbbá: 18-65 év, 8 hét munkanélküliség. Lásd 11., 12. táblázat.

A vizsgálat következtetései:
Bizonyos csoportoknak nagyobb az esélyük a vállalkozásuk tartós fennmaradására. (A férfiaknak inkább, mint a nQknek, házasoknak inkább, mint egyedülállóknak, 35 évesnél idQsebbek, rövidebb ideig munkanélküliek, átlagosnál többet beruházóknak.)
Magas és idQben növekvQ túlélési arányt mutatnak a különbözQ idQintervallumban végzett utánkövetéses vizsgálatok.
Minden 10. vállalkozás csak a támogatás folyósításáig marad fenn. További 11 százalékuk pedig a támogatás követQ három hónapon belül megszqnt.
Meghatározó a szakmai segítség, a fejlesztési és vállalkozási ügynökségek szerepe. A vállalkozók 25 százaléka veszi igénybe ezek szolgáltatásait, amellyel 80 százalékuk elégedett.







11. táblázat

Felmérések eredményei a támogatásnak köszönhetQ kisvállalkozásokról és azok munkahely-teremtQ hatásáról Nagy-Britannia

M e g n e v e z é s ElsQ 18. havi orsz. vizsgálat A 18. havi interjúk eredményei A hatodik havi felmérés adatai A két év után felmérés adati A harmadik év orsz. vizsg. adatai Mintavétel idQpontja
A felmérés idQpontja:
Induló minta(fQ)
Válaszadók száma (fQ) 1984. márc./ápr.
1985. nov.
1300
781 1987. jan./márc.
1988. júl./aug.
1142
818 1988. febr./márc.
1988. szept.
3871
3134 1982. jan./un.
1985. ápr./máj.
840
707 1983. dec.-84.febr.
1987. jan
1200
603 Túlélési ráta1 a felmérés idQpontjában (%) 76,0 80,0 Nem értelmezhetQ 61,0 65,0 A vállalkozások közül
- támogatás nélkül nem jött volna létre (%) 29,1 34,0 32,0 13,5 32,0 - a támogatás nélkül késQbb jött volna létre (%) 33,3 30,0 32,0 37,6 38,0 - a támogatásnak nem volt szerepe az alapításban (%) 37,6 36,0 36,0 48,9 30,0 Átlagos tQkebefektetés (GBP) 3781 4400 Nem ismert Nem ismert3./ Nem ismert4./ Foglalkoztatási hatás
- A fennmaradó vállalk. közül alkalmazottakat fogl. (%) 33 26 13 38 34 - Egy vállalkozásra esQ teljes idQs alkalmazotti munkakör 0,54 Nem ismert 0,13 0,50 0,84 - Egy vállalkozásra esQ részidQs alkalmazotti munkakör 0,37 Nem ismert 0,20 0,49 0,30 - Adózás elQtti átlagprofit a túlélQ vállalk.-nál5./ GBP) 109,50 100 65 100 104 1./ Azokra vonatkoznak az adatok, akik kimerítették a támogatás egyéves lehetQségét.
2./ A társberuházó befektetést nem tartalmazza az adat  egyébként a vállalkozások kb. 10 %-ában volt jelen üzlettárs.
3./ A hivatkozott felmérés csak a tervezett beruházásról gyqjtött információt.
4./ Átlagos adat nincs, mert a felmérés megkülönböztette a vállalkozás beindításánál eszközölt tQkebefektetést és a mqködés során pótlólag invesztált összegeket.
5./ A számítás aggregált adatokból készült, így csak becslésnek tekinthetQ.

Forrás: Evaluation of Jobclubs and the Enterprise Allowance Scheme in Great Britain, PA Cambridge Economic Consultants, Cambridge 1991. 46. 1.


12. táblázat
KISVÁLLALKOZÁSOK TÁMOGATÁSÁNAK HATÉKONYSÁGA  NAGY-BRITANNIA


Követéses kérdQíves vizsgálat
INDULÓ LÉTSZÁM (támogatottak száma)
TÚLÉLÉSI RÁTA A FELMÉRÉS IDPPONTJÁBAN (akik kimerítették a támogatás egyéves lehetQségét)
A VÁLLALKOZÁSOK KÖZÜL
1. támogatás nélkül nem jött volna létre
2. támogatás nélkül késQbb jött volna létre
3. támogatás nélkül is létrejött volna

ÁTLAGOS TPKEBEFEKTETÉS

FOGLALKOZTATÁSI HATÁS
1. alkalmazottakat foglalkozató vállalkozások aránya
2. egy vállalkozásra esQ teljes munkaidQs
alkalmazottak aránya
3. egy vállalkozásra esQ részmunkaidQs
alkalmazottak aránya

ADÓZÁS ELPTTI ÁTLAGPROFIT A TÚLÉLP VÁLLALKOZÁSOKNÁL











6. téma

MunkaerQpiaci programok hatékonyságának vizsgálata Magyarországon

1. Programértékelés

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete, a volt Munkaügyi Kutató Intézet valamint a BKEÁ Emberi ErQforrás Tanszék kutatói az utóbbi 3-4 évben kapnak munkaerQpiaci és munkatudományi kutatásokra állami megbízást. (MunkaerQpiaci Alap Irányító Testülete)

A legutóbbi ilyen jellegq kutatást 2001. szeptemberében fejezték be, melynek témája:
A munkanélküli ellátási rendszer átalakításának hatásvizsgálata

A munkanélküli ellátási rendszert 2000 év elsQ negyedében alakították át úgy, hogy a munkanélküli járadék idQtartamát egy évrQl 9 hónapra, pontosabban 200 napra csökkentették. A munkanélküli ellátásból kiszorultak jövedelempótló támogatását megszüntették, helyette a rendszeres szociális támogatás eszközt vezették be, amelynek feltétele az, hogy legalább 30 nap közcélú foglalkoztatást vállaljon a munkanélküli.

Az átalakítás filozófiája: SEGÉLY HELYETT MUNKÁT!
A munkanélküliek (munkaerQpiac kínálati oldala) ösztönzése a minél gyorsabb elhelyezkedésre. (Lásd: amerikai New Yersey példa)

A kutatók megvizsgálták, hogy ez a célkitqzés hogyan realizálódott, beváltotta-e a hozzáfqzött reményeket. A részletek mellQzésével a következQ eredményre jutottak: (Forrás: Kutatási összefoglaló: A munkanélküli ellátási rendszer átalakításának hatásvizsgálata keretében végzett kutatások eredményeirQl. Foglalkoztatási Hivatal 2001. szeptember)

Az intézkedés hatására nem gyorsult a munkanélküli járadékban részesülQk elhelyezkedési üteme annak ellenére, hogy a járadékrendszer átalakítása a jobban ösztönözhetQ, viszonylag piacképes, korábban tartósan foglalkoztatott, állandó munkához szokott munkanélkülieket érintette a legkedvezQtlenebbül. A járadékszigorítás ösztönzQ hatásával kapcsolatos várakozás tehát nem teljesült.

A munkanélküliek álláskilátásai ma valamivel jobbak, mint a kilencvenes évek elején, a transzformációs visszaesés idQszakában. A javulás azonban sokkal kisebb mértékq, mint amit a járadékosok elhelyezkedési arányára vonatkozó publikus idQsorok mutatnak. Az elhelyezkedési esély ma is elsQsorban a munkanélküliek nehezen megváltoztatható személyes adottságaitól, valamint a lakóhelytQl függ, nem pedig a járadék nagyságától vagy hosszától. A jogosultság idQtartamának csökkenése befolyásolja a kilépési rátát, de erQs hatást csak az érettségizett és diplomás munkanélküliek esetében tapasztaltak, azoknál, akik leginkább képesek elhelyezkedni amikor fogyóban van járadékuk és legkevésbé számíthatnak a járadék kimerítése után rendszeres szociális segélyre.

Hogyan hatott a jövedelempótló támogatás helyett szociális segély-közcélú munka konstrukció a foglalkoztatásra? Megállapították, hogy a járadék kimerítését követQ hónapokban kismértékben gyorsult a munkanélküliek elhelyezkedési üteme. Ugyanakkor nagymértékben csökkent a segélyben részesülQk száma. Az állásba és közhasznú foglalkoztatásba lépQk számának növekedése nem kompenzálta a segélyezettek számának kétszámjegyq csökkentését.

A közcélú munkát, mint munkakészséget tesztelQ és mint munkaerQpiaci reintegrálást segítQ teljeskörq (tartósan mqködtethetQ, nagyobb segélyezett tömegeket megmozgató) eszköz alkalmazását irreálisnak tartják a kutatók. A települési önkormányzatoknak, akiknek feladata a közcélú munka megszervezése és finanszírozása nagyon különbözQ lehetQségek vannak.

Kisebb településeken  munkaalkalom és pénzhiány.
Nagyvárosokban  nagy tömegq munkanélküli. A közcélú munka stigmatizáló hatása visszariaszt egyes munkanélküli rétegeket, illetve a városokban más közösségi célú erQforrások létét veszélyezteti.
Úgy tqnik, hogy kisvárosokban, illetve nagyközségekben alkalmazható eszköz, ahol a városgazdálkodási intézmények biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. Ezeken a helyeken a közcélú munkát elsQsorban egy kisebbség tartós foglalkoztatására használják.

Segély helyett munkát elv népszerq a lakosság körében, de a 2000 évi reform csupán retorikájában szolgálta ezt az elvet. Ugyanis a segélyezettek száma úgy csökkent, hogy érdemben nem növekedett a munkát végzQké. A kudarc fQ okát a téves diagnózisban látják. Járadékrendszer ilyen jellegq átalakításával történQ munkavállalásra ösztönzés magyar viszonyok között nem váltotta be a hozzáfqzQdQ reményeket.

Összefoglalva a programértékelQk véleménye szerint a munkaerQ elhelyezkedését kínálati oldalról ösztönzQ programok helyett olyan munkaerQpiaci programokat kell kidolgozni, melyek a munkaerQ iránti keresleti oldal törvényszerqségeit is figyelembe veszik. Keresleti hatások vizsgálata, benne például a minimálbéremelés következményeinek vizsgálatából levonható következtetések új típusú programok kidolgozását teszik szükségessé.
6.2. MunkaerQpiaci monitoring a magyar gyakorlatban

A Foglalkoztatási Hivatal (jogelQdje OMKMK) által kiadott monitoring jelentések:
Foglalkoztatáspolitikai eszközök vizsgálata évente.
Befejezett aktív munkaerQpiaci programok hatékonyságának vizsgálata félévente.
MunkaerQpiaci helyzetkép  havonta.
Megyei Munkaügyi Központok havonta adnak ki jelentést a megyék és foglalkoztatási térségek munkaerQpiaci helyzetérQl.

Egy példa a befejezett aktív munkaerQpiaci programok hatékonyságának vizsgálatára.
Alkalmazott technika: a támogatás befejezését követQ három hónap után úgynevezett utánkövetéses vizsgálat.

1998-ban felhasznált foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának vizsgálatából levont következtetések.
Az egy fQre jutó támogatás mutatóját figyelembevéve a legdrágább eszköz a tartós munkanélkülieket foglalkoztató munkaadók bértámogatása, míg a legolcsóbb a munka melletti képzés.
A legkedvezQbb elhelyezkedési arányt a munka melletti képzés (94,9 %) és a vállalkozóvá válás támogatása (93 %) biztosítja. Míg kedvezQtlen az ajánlott és az elfogadott képzés után elhelyezkedési lehetQség. (Speciális eset a közhasznú foglalkoztatás, amelynél a követQ vizsgálat azt állapította meg, hogy a közhasznú foglalkoztatás támogatása letelte után három hónappal az érintettek 1,1 százaléka tudott elhelyezkedni.
Az egy elhelyezkedettre jutó támogatás mutatója hasonló tendenciát tükröz, mint az egy fQre jutó támogatás mutatójának eredményei.
A háromféle képzés közül a munka melletti képzés a leghatékonyabb!
Kis létszámot foglalkoztató eszközök az olcsóbbak és a foglalkoztatás szempontjából is kedvezQbbek. (Munka nélküli képzést igénybevevQk száma a vizsgálat idQponjában 2000 fQ, vállalkozóvá válás támogatása 1360 fQ.) A nagy létszámot kezelQ foglalkoztatáspolitikai eszközök drágábbak és kevésbé hatékonyak. (Ajánlott képzést igénybevevQ 14 ezer fQ, elfogadott képzés 8800 fQ, bértámogatás 7500 fQ.)

A 2000. I. félévében futott munkaerQpiaci programok követéses, monitoring vizsgálata (több mint 100 ezer fQ megkérdezése alapján) hasonló eredményeket hozott. A legkevésbé hatékony továbbra is az ajánlott képzés (16.500 fQ) és leghatékonyabb a munka melletti képzés (2300 fQ), illetve a vállalkozóvá válás támogatása. (1382 fQ)

2001. évben befejezett programok monitoring vizsgálatának fQbb eredményeit mutatják a 8-15. táblázatok, ajánlom ezek tanulmányozását, elemzését önálló következtetések levonása céljából.
Befejezett programban résztvevQk létszáma 162.255 fQ volt, a megkérdezés során a programban résztvevQk 65,5 %-a válaszolt a kiküldött kérdQívekre. Ennek eredményét mutatja a 13. táblázat.
A programok hatékonyságának legfontosabb mutatója, hogy a program hatására milyen a programban résztvevQk elhelyezkedési aránya, tehát milyen a munkanélküliek foglalkoztatására gyakorolt hatása. Mint azt a 14. táblázat is mutatja az ajánlott és elfogadott képzés hatékonysága a legalacsonyabb, a képzésben résztvevQknek még fele sem tudott elhelyezkedni a képzés befejezése után. Fontos hatékonysági mutató az egy fQre és egy munkában állóra jutó támogatás összege is. Mint látjuk a (közhasznú foglalkoztatást figyelmen kívül hagyva) a legdrágább programnak a pályakezdQk munkatapasztalat szerzési támogatása bizonyult, 64,5 százalékos elhelyezkedési aránnyal.
A 15. táblázat jó lehetQséget nyújt a borsodi programok hatékonyságának elemzésére. Mint látjuk az ajánlott és az elfogadott képzés országos átlagnál is alacsonyabb hatékonyságú, hasonló a helyzet a pályakezdQk foglalkoztatási támogatásával is. Ugyanakkor a támogatott vállalkozók és a bértámogatás országos átlagnál kedvezQbb eszköznek bizonyult BAZ megyében az országosa átlagnál.
Az ajánlott képzés eredménymutatóit a 16. táblázat, míg az ajánlott képzést igénybevevQk összetételének alakulását a 17. táblázat mutatja.
A befejezett képzés utáni elhelyezkedési ráták régiók szerinti alakulását a 18. táblázat mutatja.
A bértámogatást a tartós munkanélkülieket alkalmazó vállalkozók kapják. A 19. táblázat alapján következtethetünk az ún. potyautas szindrómára is.
A 20. táblázat a vállalkozás támogatás hatékonyságát vizsgálja. A megkérdezettek 27,4 százaléka szintén a potyautas kategóriába tartozik. (Felhívom a figyelmet, hogy az angliai vizsgálatoknál még magasabb volt ez az arány.) A támogatások hatékonyságát jelzi az is, hogy mennyire válnak életképessé a vállalkozások a támogatási program befejezése után. A vállalkozások 12,7 százaléka vallotta azt, hogy fejleszthetQ, ami alacsony hatékonyságnak mondható.














13. táblázat

Befejezett programok létszáma és a válaszadási arány 2001-ben


ESZKÖZÖK LÉTSZÁM (FP) VÁLASZADÁSI ARÁNY (%) Ajánlott képzés 31.028 57.7 Elfogadott képzés 20.633 58,7 Munkaviszonyban állók képzése 5.332 91,6 Támogatott vállalkozók 3.449 68,2 Bértámogatással foglalkoztatottak 16.470 75,0 PályakezdQk munkatapasztalat szerzési támogatása 5.752 78.8 PályakezdQk foglalkoztatási támogatása 369 70,7 Közhasznú munkán foglalkoztatottak 79.222 - Összesen: 162.255
Nyomon-követésbe bevontak: 65.5
















14. táblázat

Befejezett programok monitoringja 2001-ben


ESZKÖZÖK Egy fQre jutó támogatás (Ft) Egy munkában állóra jutó támogatás (Ft) Elhelyez-kedési arány (%) Ajánlott képzés 169.534 402.653 45,4 Elfogadott képzés 88.330 187.367 49,3 Munkaviszonyban állók képzése 59.418 63.916 94,2 Támogatott vállalkozók 139.521 157.890 89,2 Bértámogatással foglalkoztatottak 201.816 337.609 59,7 PályakezdQk munkatapasztalat szerzési támogatása 343.062 537.289 64,5 PályakezdQk foglalkoztatási támogatása 136.098 194.670 71,6 Közhasznú munkán foglalkoztatottak 500.991 - 1,5 Összesen: - - 49,3












15. táblázat

Befejezett programok létszáma és a munkábaállók aránya 2001-ben


ESZKÖZÖK Országos átlag B-A-Z megye Ajánlott képzés 45,4 37,8 Elfogadott képzés 49,3 41,7 Munkaviszonyban állók képzése 94,2 96,0 Támogatott vállalkozók 89,2 93,3 Bértámogatással foglalkoztatottak 59,7 64,3 PályakezdQk munkatapasztalat szerzési támogatása 64,5 60,4 PályakezdQk foglalkoztatási támogatása 71,6 45,0 Közhasznú munkán foglalkoztatottak 1,5 0,2 Összesen: 49,3 -


















16. táblázat

Ajánlott képzés eredménymutatóinak alakulása



MUTATÓK 2001. év 2000. év 2000=100% A képzést befeje-zettek száma (fQ) 31.028 31.379 98,9 Választ adók aránya (%) 57,7 60,8 -3,1 Elhelyezkedettek aránya (%) 45,4 48,4 -3,0 Szakirányban elhelyezkedettek aránya (%) 82,2 85,0 -2,8 Egy fQre jutó összes támogatás (Ft/fQ) 169.534 175.413 96,6 Egy fQre jutó tanfolyami költség (Ft/fQ) 135.510 133.585 101,4 Egy órára, egy fQre jutó tanfolyami költség (Ft/fQ) 215 212 101,4 Tanfolyamok óraszáma 631 630 102,2 Követéskor munkába állókra jutó összes támogatás (Ft/fQ) 402.653 380.980 105,7








17. táblázat

Ajánlott képzés befejezett munkanélküliek összetétele és elhelyezkedési arányai (%)


2001. évi létszám megoszlása (%) Elhelyez-kedettek aránya (%) Nemek szerint Férfiak 43,5 44,6 NQk 56,5 46,0 Összesen: 100,00 45,4 Korcsoport szerint X  29 éves 55,7 45,6 30-39 24,7 45,7 40-49 16,0 44,5 50 - felett 3,7 41,1 Összesen: 100,0 45,4 Iskolai végzettség szerint 8 általános és kevesebb 24,8 38,2 SzakmunkásképzQ és szakiskola 25,8 41,2 Középiskola 43,0 41,6 Egyetem
FQiskola
6,4
51,6 Mindösszesen: 100,0 45,4










18. táblázat

Képzést befejezett munkanélküliek régiók szerinti elhelyezkedési arányai (%)



Régió 2001. év 200. év Változás (%-ban) Közép-Magyarország 49,9 50,3 -0,4 Közép-Dunántúl 50,7 55,0 -4,3 Nyugat-Dunántúl 54,4 54,1 0,3 Dél-Dunántúl 44,6 50,1 -5,5 Észak-Magyarország 41,6 47,7 -6,1 Észak-Alföld 45,2 49,6 -4,4 Dél-Alföld 47,1 46,2 0,9 Összesen: 47,0 49,7 -2,7


















19. táblázat

A bértámogatás szerepének megítélése a munkaadók részérQl a 2001. évben befejezett támogatásoknál (%)


1. Támogatás nélkül is alkalmazta volna 24,2
a munkanélkülit


2. Támogatás nélkül kevesebb 13,1
munkanélkülit alkalmazott volna

3. Támogatás nélkül halasztotta volna 39,7
a felvételt

4. Támogatás nélkül senkit sem alkalmazott 23,0
volna















20. táblázat

A vállalkozóvá válást segítQ támogatás szerepének a megítélése a 2001. évben befejezett támogatásoknál (%)


1. Támogatás nélkül is vállalkozott
volna
Ugyanakkor
KésQbb



27,4
44,2 2. Támogatás nélkül nem
vállalkozott volna

28,4

Összesen:

100,0 A vállalkozás jövQjének megítélése a 2001. évben befejezett támogatásoknál (%)

1. A vállalkozás fejleszthetQ
2. A vállalkozás szintentarthat
3. A vállalkozás jövQje bizonytalan

12,7
54,0
33,3

100,0

Ladó Mária  Tóth Ferenc (1992): Szabályok és normák  tömeges létszámleépítés az Európai Közösségben. Munkaügyi Szemle, 8. szám. P. 19.
ErrQl jó áttekintést ad Ladó Mária  Tóth Ferenc hivatkozott cikke.
Ennek a fejezetrésznek a megírásánál az alapvetQ forrásmunka Ladó Mária  Tóth Ferenc (1990): A munkahely biztonságáért: elbocsátás helyett munkaidQcsökkentés c. cikke volt, Vezetéstudomány 7. szám.
Az alapvetQ forrásmunkát itt is Ladó Mária  Tóth Ferenc tanulmányai jelentették. Ladó Mária  Tóth Ferenc (1991): Módszertani javaslat a tömeges létszámleépítés szervezéséhez. OMK, Budapest.

PAGE 


PAGE 2



 EMBED Excel.Chart.8 \s 

 EMBED Excel.Chart.8 \s 

 EMBED Excel.Chart.8 \s 

 EMBED Excel.Chart.8 \s 

 EMBED Excel.Chart.8 \s 

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

11.05-3 2.óra 5. gyakorlat 5. óra a csoport alkotmány allegória analízis dolgozat bácsó sándor bce biogeográfia biotechnológia erdeiné török zsuzsa fehérje fejlődés fenntartható fizika 1 fotó gótika iii java kérdések kőzetek közgazdaság közoktatási rendszer laskay gábor lengyel ferenc lorca marás marquez másabb mezőgazdaság mills munkaerőpiac műveletterv művészettörténet numerikus os ökológia pár apróság paulovics pedagógia pr elmélet progterv reakció szociális jog tarnóczi féle természet földrajz urbán vállalat vizuális antropológia alapfogalmai