Mészáros Klára: Kínai jelen és jövő

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiVilággazdaságtanMészáros Klára: Kínai jelen és jövő

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
Mhelytanulmányok

68. szám

2005. június

Mészáros Klára

KÍNAI

JELEN ÉS JÖV

1014 Budapest, Orszagház u. 30. Tel.: 224-6760 · Fax: 224-6761 · E-mail: vki@vki.hu

3 Globális szerepvállalásában határozottan képviseli mind nemzeti, mind nemzetközi érdekeit. Miután a külkapcsolatok növekv fontosságú tényezje a gazdaság, a politikai szempontú megközelítésekkel szemben prioritást a gazdasági érdekek kapnak, de egyre gyakrabban érzékelhetk a nagyhatalmi erpolitizálás jelei is. A kínai álláspont szerint ,,nem csak Kínának van szüksége a világra, de a világnak is Kínára". Ez jelzi fontosságának tudatát is. Diplomáciai gyakorlatának kétvágányúsága következtében létezik a pragmatikus külügyi és a merevebb, konfrontációra hajló katonai vonalvezetés. Tehát gazdasági érdekei és globális nagyhatalmi szerepvállalása határozzák meg alapveten külkapcsolati rendszerének központi elemét. Természetesen a nagyhatalmi ambíciókat dédelget Kína sem vonhatja ki magát a térségben és a világban zajló folyamatok hatása alól. Közvetlen szomszédságának nagy társadalmi-politikai fejleményei formáló ervel hatnak Kínára is. Hatalmi súlyának gyarapodása ellenére Kína is egyre kiszolgáltatottabbá válik a globalizációnak, a liberalizációnak és a modernizáció kényszerének, amelyek fellazítják a hagyományos társadalmi kötelékeket és termelési viszonyokat. Ez késztette Kínát arra, hogy rendezze a környez országokkal fennálló vitáit, és a régión belül kiegyensúlyozott viszonyokat alakítson ki.

BEVEZETÉS

Kína abszolút számokban mért nagysága mellett ma már gazdasági és katonai erejét tekintve is ,,nagynak számít". Regionális és globális hatalommá válásában természetesen szerepet játszanak az ország és lélekszámának abszolút méretei, valamint a nemzetközi események, de sikereit alapjában gazdasági reformjainak köszönheti. Hatalmas területével és népességével, katonai potenciáljával, valamint gyorsan növekv gazdaságával az ázsiai­ csendes-óceáni régióban betöltött domináns szerepe köztudott tény. Kína egy olyan régióban tett szert meghatározó szerepre, amely maga is ­ dinamikusan fejld gazdasági térségként ­ növelte befolyását a világgazdaságban és a nemzetközi közösségben. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy Kína vajon mely pontokon és milyen feltételek mellett integrálódik a világba. Ebbl a szempontból az ország WTO- és GATS-tagsága alapvet jelentség. A tagsággal járó liberalizáció felgyorsulásával a nagy kínai piac eddig zárt szegmensei nyílnak meg a külföldiek eltt. A verseny élesedésével pedig az együttmködési lehetségek is bvülnek. A világ fejlettebb régióihoz való kapcsolódást végül is olyan tényezk határozzák meg, mint a gazdaság strukturális változásának hosszabb távú feltételrendszere, a kutatási-fejlesztési beruházások növekedése, az oktatási színvonal emelése vagy a további regionális exportközpontok létesítése. A kormányzati kiadásoknak 6,5-7 százalékát fordítják innovációs alapokra és tudományos-mszaki célokra, amelynek mértéke a feladat fontossága ellenére sem fog a következ néhány évben emelkedni. A reformfolyamat során Kína sikeresen használta ki a kínálkozó küls lehetségeket, és gazdasága a világátlagot jóval meghaladó mértékben növekedett.

1) KÍNA AZ EZREDFORDULÓ
UTÁN

Kína történelmében egyedülálló a társadalmi és gazdasági ervonalaknak az a gyors átrendezdése, amelynek új kelet kihívásával szemben külföldi tapasztalatokra nem támaszkodhat. ,,A kövek kitapogatásával kelni át a folyón" stratégiájának nevezik ezt. Az ezredforduló négy

4 gazdaságpolitikai prioritásának a következket jelölték meg: 1) a kis és közepes méret magánvállalatok és vállalkozások alapítása, 2) a nagy állami vállalatok átalakítása, 3) az új pénzügyi rendszer kiépítése és 4) a piacgazdaságnak megfelel jogi és törvénykezési gyakorlat általánossá tétele. vel a világ leggyorsabban fejld gazdasága volt; bruttó nemzeti termékének volumene ebben az idszakban hétszeresére ntt. A növekedés üteme ezt követen sem csökkent számotteven, 2003-ban például 9,1 százalék volt. A külföldi mködtke-befektetések jelents mértékben járultak hozzá a gazdaság sikereihez, volumenük ­ az utóbbi évek átlagában ­ 40-45 milliárd USD-t tett ki. A külföldi befektetések növekedése révén 2002-ben 52,7 milliárd, 2003-ban pedig 53,5 milliárd USD irányult Kínába, több mint az USA-ba. 2 Kína vált a külföldi tkebefektetések elsdleges célországává. Kína az iparcikkek elállításában a negyedik helyet foglalja el a világban. A termelés éves növekedési üteme 12 százalék körül mozog. A munkaintenzív termeléssel párhuzamosan egyre fejlettebb, minségi termékeket is elállít. Prioritást élvez a high-tech export növelése; 2002ben már ezek a termékek adták a kivitel 47 százalékát. Az állami vállalatok innovációs kapacitása azonban még mindig kicsi. Kína elssorban más országok mszaki-technológiai eredményeinek megszerzésére koncentrál. A világ els 15 szabadalmi hatalma között Kína nem szerepel. A munka termelékenysége alacsony, az amerikaiénak egy huszonötöde, a németének egy huszada. 3 A világgazdaságban megtermelt javak 3,1 százaléka származik jelenleg Kínából, s teljesítményével a világ hetedik legnagyobb gazdasága. Kereskedelmének volumenét tekintve pedig az ötödik helyrl 2003-ban a negyedik helyre lépett el.4 A reformfolyamat els húsz évében a felhalmozás, a beruházás és az exportorientált termelés adta dönten a növekedés forrását. 1998-tól azonban olyan pót2 Zhengfu gongzuo baogao. p. 4. 3 Jordán Gyula ­ Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervérl. Külügyi Szemle. 2002. Nyár. 4 Special Supplement for the Reports Delivered at the Third Session of the Ninth NPC. China Economic News 2000. Supplement No. 4, pp. 2­ 3.

1.1. Növekedési viszonyok

A reform és nyitás politikájának eredményei igazolják a két évtizeddel korábbi elképzelések megalapozottságát, a ,,kínai színezet szocialista piacgazdaság" életképességét. A ,,háromlépcss fejlesztési stratégia" megfogalmazása Deng Xiaoping nevéhez fzdik. Az els lépcsfok a kínai gazdaság 1981 és 1990 közötti idszaka, amikor az egy fre jutó GNP megkétszerezdésével elérték az 500 USDt, és sikerült a lakosság alapvet élelmezését önerbl biztosítani. Az 1991 és 2000 közötti második lépcsfok idszakában a teljesítend feladat az egy fre jutó GNP 800-1000 USD-re való emelése volt. A 2000. évvel kezdd harmadik lépcsfok tervezésekor az ezredfordulót követ 30­50 évben az egy fre jutó GNP-t 4000 USD-ben határozták meg. Amennyiben sikerül a tervet teljesíteni, akkor Kína ­ saját meghatározása szerint is ­ fejld országból közepesen fejlett gazdaságú országgá válik. 1 Az egy fre es GDP 2003-ban érte el az 1090 dollárt, amely a közepes jövedelemszint alsó határa. A GDP növekedési rátáját sikerült magas, de a túlftöttséget még elkerül szinten konszolidálni. Makrogazdasági mutatóit tekintve a kínai teljesítmény továbbra is kiemelked. Az 1979 és 2000 közötti 9,3 százalékos átlagos növekedésé1 The Third Step of the Development Strategy. China Economic News. Vol. XXI. 2000. pp. 1­2.

5 lólagos erforrások után kellett nézni, amelyeket még nem aknáztak ki. A bels fogyasztás, az exportnövelés, valamint az infrastruktúrába eszközölt beruházás így kapott gazdaságstratégiai jelentséget. A bels kereslet növelése a kínaiak világviszonylatban is kiemelked megtakarítási hajlandóságára épül. A megtakarítások összege 2002 augusztusában 963 milliárd USD-t tett ki, ami a GDP-nek közel három negyedével volt azonos. A megtakarítási ráta az elmúlt öt évben a GDP-nek közel 40 százalékát tette ki. A külföldi valuta tartalékok pedig 2003-ban 470 milliárd USD-re emelkedtek. 5 Becslések szerint a tartalékok további 2-3 milliárd USD-vel nnek évente. A lakossági készpénzkészletekre vonatkozóan viszont nincsenek felmérések.6 tömeges áttérés források hiányában elmarad. A lakosság élelmezésében meghatározó szerepet játszik a gabonaellátás. A 80-as években megvalósult önellátás mellett ­ éves átlagban ­ tízmillió tonnás gabonaimporttal bvítették a választékot, amelyet rizs- és kukoricaexporttal egyenlítettek ki. 1995-tl azonban a gabonaimport tízmillió tonnája melll már elmaradt az export, mert megtiltották a gabona kivitelét. 8 A gabonabehozatal folyamatosan növekedik.
A gabonatermelés, 1991­2003
(millió tonna) 1991 1993 1995 1996 1997 1999 2000 2002 2003 435 456 466 504 494 508 462 457 430

1.2. Szerkezeti változások

Forrás: China Statistical Yearbook

A nemzetgazdaság ágazati szerkezete a fejlesztési prioritások alapján rendezdik át. A mezgazdaság, az ipar és a szolgáltatások súlyának változásai a gazdaságban némi lemaradással és olykor ,,kitérkkel", de követik a világgazdasági trendeket.7
Szektor Els Második Harmadik 2002 17.2% 49.1% 33.7% 2003 14.8% 52.9% 32.3%

A mezgazdaságnak, a gazdasági reformok húzóágazatának súlyaránya a gazdaságon belül csökken. Teljesítképessége az extenzív tartalékok kimerülésével romlik. A tkeintenzív termelésre való
5 China's Growing Pains. The Economist, August 21, 2004. pp. 11­12. 6 Summary of the Report on the Implementation of the 1999 Plan for National Economic and Social Development and on the Draft 2000 Plan. China Economic News. 2000. No. 4. pp. 6­9. 7 China Statistical Yearbook, 1999. Beijing. p. 56.

Az importált gabonára 2003-ban 444 millió USD-t, 2004 els öt hónapjában pedig már 586 milliót költöttek. Ennek egyik oka az a krónikus vízhiány, amelyet a szárasság okoz. A tízmillió tonnányi importgabonával azonban felére csökkenthet az észak-kínai területek öntözési igénye, s így már jelentsen csökkenthet a vízkészletek hiánya. Az ezredfordulót követ évtizedben ­ amerikai becslések szerint ­ a gabonaimport elérheti a 3050 millió, 2050-re pedig a 90 millió tonnát. Ez a világ gabonaforgalmának csaknem a felét jelenti, és világpiaci következményei kiszámíthatatlanok. 9 Az urbanizációval együtt jár a húsfogyasztás növekedése is. Az állatok etetéséhez pedig egyre több szójaimportra van szükség. Elrejelzések szerint a behozott szója

8 Xiao Tang: Grain Security Alert. Beijing Review, March 18, 2004. 9 Lásd Wang Chuandong: Contract Renewals to Spur Farmers. China Daily ­ Business Week, November 8-14, 1998. p. 2.

6 mennyisége 2010-re elérheti a 30 millió tonnát.10 kor 1983-ban rögzítették, hogy a magánszektor is része a szocialista gazdaságnak, ugrásszeren emelkedett a magángazdaságok száma. A decentralizációval azonban alacsony termelékenység és pazarló anyag- és munkaer-felhasználású kisüzemek százezrei jöttek létre. A beruházások elaprózódása ellenére, az állam számára könnyebbség, hogy nem igényelnek jelents támogatást. Kína történelme során els ízben nyílt lehetség az ,,ázsiai termelési mód" meghaladására. A Kínai Kommunista Párt (KKP) alapításának 80. évfordulóján, 2001-ben hozta nyilvánosságra Jiang Zemin (Csiang Cömin) elnök a ,,három képviseletként" ismertté vált elvet: az ,,érdemes" vállalkozók ennek a beterjesztésnek az alapján kaptak lehetséget a párttagság elnyerésére. A következ egy évben 1,8 millió vállalkozó lépett a KKP soraiba. Ezek után csak id kérdése volt, hogy mikor kerül sor az újabb alkotmánymódosításra. Ugyanis a századvég egyik legnagyobb horderej változása a tulajdonviszonyok dogmájának felülvizsgálata volt. A hosszú évek vajúdását követ áttörés 1999-ben következett be, amikor alkotmánymódosítással a magántulajdont ,,a szocialista piacgazdaság fontos összetevjeként" legalizálták. Az Országos Népi Gylés 2004 márciusában ­ a következ alkotmánymódosítással ­ már egyenjogúnak ismerte el az állami és a kollektív tulajdon mellett a magántulajdont. A magántulajdon elismerésével, a stratégiai fontosságú vállalatok kivételével, gyakorlatilag minden megvásárolhatóvá vált. Ez pedig azt is jelentette, hogy a magánosított termel egységek bels ügyeibe az ideológia nem, vagy csak mérsékelten szólhat bele. A magánosítás a gyakorlatban már régen tart. A törvények módosításával azonban a játékszabályok is módosulnak. Erre vonatkozóan azonban csak találgatni lehet. Nyitott a kérdés, hogy kinek ­ kínainak, külföldinek ­ és milyen feltételekkel van joga a magántulajdonhoz. A magánszféra növekedésének üteme ma már meghaladja az állami szektorét. A földtulajdon kérdése azonban továbbra

1.3. Magánosítás

Az ország ipari teljesítményének utóbbi éveiben a növekedés üteme lassult, de így is gyors. Az ipar ágazati arányait tekintve 53,1 százalékos súllyal a nehézipar dominál. Vállalati szerkezetét tekintve a kínai ipart a kisvállalatok dominanciája jellemzi, amelyek közel 90 százalékát teszik ki a cégeknek. Az ipari bevételeknek 36 százaléka a kis és közepes méret magánvállalatoktól származik, részesedési arányuk pedig a következ években 50 százalékra nhet. 11 Kormányzati adatok szerint az állami vállalatok, a szövetkezeti és a magánszektor egyaránt 1/3-1/3 arányban járul hozzá a GDP-hez. Problémát továbbra is az állami tulajdonú ­ többnyire veszteséges ­ gazdálkodók okoznak. Az állami cégeknek ma már csak egy negyede dolgozik az iparban, a fennmaradó hányadot a szolgáltatások ­ nagykereskedelem, szállítás, pénzügyi intézmények stb. ­ területén mködtetik. A valódi tulajdonlástól a nyereségesség növekedését remélik. Így kívánják a még mindig ,,problémás" állami vállalatok kérdését megoldani. Az állami gazdálkodóknak csak egy szk, a gazdaság gerincét adó körét kívánják teljes állami tulajdonban tartani. A tulajdonviszonyokhoz kötd elvi és gyakorlati megfontolások a gazdaság valamennyi szektorában központi helyet kapnak. Mivel bebizonyosodott az, hogy a gazdasági reformot a tulajdonformák jelentsebb változása nélkül nem lehet végrehajtani, a piacgazdaság kiépítésének folyamatában egyre több olyan vállalkozási forma alakult ki, amely a tulajdonviszonyok diverzifikálásához vezetett. Ami10 A Fearsome Thirst. Far Eastern Economic Review, July 22, 2004. 55. p. 11 Ibid.

7 is kérdéses, mivel a privatizáció ezen a területen elmaradt. A föld továbbra is közösségi, illetve köztulajdoni marad, így a duális szerkezet továbbra is jellemzje a vidék-város megosztottságnak. A kínai munkaer az ázsiai térségben a legolcsóbbak közé tartózik. Miközben a bels migráció, a növekv munkanélküliség teszi próbára a társadalom trképességét, Kína versenyképessége hosszú távon biztosított. Versenyképességi felmérések szerint 2002-ben Kína a 38. 2003ban a 44. volt az országok rangsorában. 12 A nem csak olcsó, de egyre inkább képzett munkaer révén továbbra is fenntartható az az exportorientált stratégia, ami a reformok sikerének záloga. tás alá kerül. A változások eredményeként munkások milliói kerültek utcára. Az állami vállalatoktól elbocsátott, a mezgazdaságból kiszoruló munkanélküliek tömegét 150-190 millióra becsülik. A társadalmon belüli robbanásveszély legnagyobb ­ bár nem egyetlen ­ forrása a munkanélküliség növekedése. Eddig még sikerült a feszültségeket a kezelhetség határain belül tartani.13 Az ideológiai gátak részleges átlépésével lehetvé vált, a magán-, valamint a más nem köztulajdoni vállalatok alapításának gyakorlata. A tulajdonformák diverzifikálásának folyamatában a munkaer helyben való foglalkoztatottságának megoldása mellett, fontos tényez a vidéki iparfejlesztési program sikere. Miután az ipari termelés összértékén belül a kollektív tulajdonformákban mköd ipari vállalatok termelése került túlsúlyba, bebizonyosodott, hogy a kis és közepes méret városi iparvállalatok többségét is célszer ebben a formában mködtetni. Ezzel kezddött az állami kis- és középüzemek kollektív tulajdonú szövetkezeti vállalatokká való alakítása, olykor különböz szerzdéses vállalkozási formák keretében közösségek vagy magánszemélyek számára történ bérbeadással. A városi foglalkoztatási gondok kényszere oldotta tovább a tulajdonformák kötöttségét. Munkahelyteremt programok keretében indult meg a különböz ipari és szolgáltató kisszövetkezeti formák térnyerése.

1.4. A vállalati szféra

A multinacionális cégek viselkedése a kínai piacon gyakorlatilag ugyanazokat a telepítési tényezket próbálják figyelembe venni, mint a világ más részein. A ,,védett" hazai vállalatok támogatása, a mesterségesen leszorított szállítási és energiaárak versenyelnye a WTO-tagság miatt egyre inkább elenyészik, így kénytelenek a versenyképességet másként megteremteni. A kínai vállalatok is növekv súllyal szállnak be az ersöd versenybe. Az ország nagysága tudatában minden lehetséges módon próbálja piaci érdekeit védeni és érvényesíteni. Nemzetközi összehasonlításban a kínai vámvédelem szintje még mindig magas, és eszköztárából a protekcionizmus sem hiányzik. A korlátoknak egy része a WTO-kötelezettség miatt leépülben van, de a nem tarifális korlátozások különböz formái megsokasodtak. A vállalatok többsége, küls befektetk bevonásával, ún. testületi vállalati irányí12 A svájci International Management Development Research Institute felmérése szerint Kína nemzetközi versenyképessége a 25. és 31. hely között ingadozik 2000 óta.

1.5. A kínai cégek befektetései

A kínai vállalatok és magáncégek is növelik külföldi befektetéseiket. A hatalmas lélekszám és az olcsó munkaer ellenére, a növekv verseny ell a vállalatok egy része külföldön próbál kitörni, és új piacokhoz jutni. Kínaiak korábban is alapí-

13 A China Statistical Yearbook, 1998, p. 275. és p. 277. alapján végzett számítások.

8 tottak vállalatokat külföldön, de számuk és súlyuk jelentéktelen volt. A kínai kormány az utóbbi években ösztönözni kezdte a külföldre irányuló beruházási tevékenységet. A tengerentúli befektetések esetében az Államtanács az összes beruházási korlátot feloldotta és a RMB (nemzeti valuta) -ügyletekben is könnyítettek az eljáráson. Az ExportImport Bank összesen 36 milliárd dollárnyi koncessziós kölcsönt és garanciát biztosít a külföldön beruházó cégeknek. A legtöbb külföldi kínai vállalkozás közös vállalati formában mködik. Egyre több nagy, korszer technológiával rendelkez vállalat jelenti be külföldi terjeszkedési, befektetési szándékát. A terjeszkedés célja a célországok piacain való kínai jelenlét növelése, valamint a kínai gazdaságnak szükséges stratégiai nyersanyagok, különösen a kolaj és a földgáz biztosítása. A kínai cégek 2002ben 350 vegyesvállalatot alapítottak 983 millió USD-s befektetéssel. Ezzel ugyanazon év végén a külföldön alapított vállalatok és vegyesvállalatok száma elérte a 6960-at, beruházásaik összértéke pedig a 9,34 milliárd USD-t. Általánosságban elmondható, hogy külföldön a kínai érdekeltség vállalkozások könnyebben juthatnak hozzá a termelésükhöz szükséges inputokhoz. Az új piacokat keres cégek fleg a szomszédos országokban próbálnak szerencsét. Az indonéziai olaj kitermelése mellett elszeretettel vesznek részt energetikai és mobiltelefon-hálózati projektekben.14 Makrogazdasági mutatói alapján valóban úgy tnik, hogy a rendszer stabilitásának köszönheten tudja rizni a ,,kínai színezet szocialista piacgazdaság" elnyeit. A program, amely a központosított irányítási-tervezési rendszer piaci mechanizmusokkal történ összekapcsolására épült, látványos eredményeket produkál. Kína jelenlegi helyzetében nem a politikai rendszer az, amely gátolja a kibontakozás útját. Az elkerülhetetlen társadalmi átalakulással járó feszültségek sokkal inkább destabilizáló tényezi az eljövend éveknek. A prognosztizálhatóság leggyengébb láncszemét végs soron a ,,humán erforrások" megjósolhatatlan reakciói képezik. A stabilitás és annak két legérzékenyebb vetülete gyakorlatilag a foglalkoztatottsághoz és a társadalmi polarizálódáshoz köthet. Ugyanakkor a kínai jöv alakulásában egyre nagyobb gondot jelentenek az olyan tényezk is, mint a népesedési, az erforrás-biztosítási és a környezeti problémák, amelyek a növekedés hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztethetik. A kínai reformpárti értelmiség képviseli, a kormányzati tényezkhöz képest, kevésbé látják gondtalannak Kína jövjét. Megítélésük szerint a kínai gazdaságban komoly strukturális átalakításra van szükség, amely még el sem kezddött. Ho Csing-lien közgazdászn a Modernizáció csapdája cím könyvében 15 sorolja fel mindazon problémákat, amelyek veszélyeztethetik a társadalom stabilitását. A problémák alapvet okát abban látja, hogy elérték a fejldés azon szintjét, amikor elkerülhetetlenné válik a politikai struktúrának a gazdasági-társadalmi valósághoz való igazítása. Miután a Kínai Kommunista Párton kívül nincs jelents politikai er, a gazdasági és politikai rendszerváltást magának a pártnak kell végrehajtania. Vállalnia kell a gazdasági és a politikai struktúra harmonizálás során felmerül súlyos konfliktusokat. Elssorban azonban a jelenlegi legitimációs
15 Xiandaihuade xianjing. Dangdai Zhongguode jingni shehui wenti. Beijing, 1998.

2) TÁRSADALMI VISZONYOK

A világ közvéleménye Kínában többnyire a rohamos gazdasági növekedést, a strukturális gondok kezelését csodálja.
14 Frederik Balfour-Moon Ihlwan: A Big Lift from China. Business Week, October 21, 2002. pp. 28-29.

9 válságot kell kezelnie, amelyhez új legitimációs bázisra van szüksége. Korábban a legitimáció a gyors ütem gazdasági növekedésre épült; jelenleg a ,,társadalmi igazságra" lehetne építeni. Az egalitárius társadalomhoz szokott embereknek ugyanis nem könny feldolgozniuk az életre szóló állás és ,,a vas rizses tál" megszntének traumáját. A társadalmi egyenltlenségek pedig egyre inkább nnek. A helyi vezetkkel szemben a jó gazdasági teljesítmény az elsdleges elvárás. Ezért is lehetett elfogadtatni 2001-ben a már említett ,,három képviselet" elvét. A politika és a gazdaság között ezáltal megntt az átjárhatóság. A reformokkal járó decentralizációval pedig tovább ersödött a tartományok közötti gazdasági egyenltlenség. A fejldés kényes kérdései közül els helyen a munkanélküliséggel és a szociális háló hiányával párosuló korrupciót kell kiemelni. A társadalmi közérzet romlásának további konkrét okai olyan jelenségekben tükrözdnek, mint az alábbiak: * A krónikus és növekv munkanélküliség. Az állami vállalatoktól elbocsátott, a mezgazdaságból kiszoruló munkanélküliek tömegét­ hivatalosan ­ 2000-ben 176 millió fre becsülték. A munkaképes városi lakosságnak mintegy három százaléka volt ekkor munkanélküli. Ez azonban nem tartalmazza a xiagang munkásokat, akik egy-egy vállalat fizetési listáján szerepelnek, és a rendelkezésre állás fejében kisebb összeg jövedelmet kapnak. A munkanélküliség valós rátája húsz százalék körüli. A vidéki területek munkaer-feleslege elérheti a 140 millió ft. Ez a probléma a társadalmi robbanásveszély legnagyobb, bár nem egyetlen forrása.16
* *

A gazdagok és a szegények közötti különbség növekedésére jellemz, hogy a népesség leggazdagabb húsz százalékának kezében összpontosul a javak 50,2 százaléka, a legszegényebb húsz százaléknak pedig mindössze 4,3 százalék jut.17 A bnözési hullám növekedése. A klánszer szervezdések újjáéledése, ami veszélyezteti a hagyományos vidéki önszervezdéseket, fenyegeti az ellenrzési mechanizmusokat. A fekete gazdaság terjedése, a triádok megjelenése. Az állami hivatalnokok és az alvilág összefonódásával n a kisebb városok, települések, vidéki körzetek lakosságának a kiszolgáltatottsága. Miután a hatalom ragaszkodik forráselosztási rendszere érintetlenségéhez, az elsdleges szempont már nem a hatékonyság.

* *

* *

*

2.1. A régiók fejldése és a konvergencia

A fentiekbl következ bels migráció próbára teszi a társadalom trképességét.

A konvergencia és divergencia kulcskérdése a kínai fejldésnek is. Kína egy kontinensnyi nagyságú, rendkívül egyenetlenül fejlett és szélsséges határok között mozgó népsrség ország. Ráadásul az egyes régiók között akkora jövedelmi különbségek mutatkoznak, amelyek a legátgondoltabb és legdifferenciáltabb regionális fejlesztési politikával sem számolhatók fel egy-két emberöltn belül. Akár az egy fre számított, akár a körzetenként elállított GDP-teljesítményt vesszük alapul, a tartományok közötti különbségek óriásiak. A fejlett és az elmaradott tartományok közötti divergencia nem csökken. Összesített adatok szerint a keleti tengerpart
17 The Domastic Political Challange. China Special. Deutsch Bank Research, September 27,

16 A China Statistical Yearbook, 1998, p. 275. és p. 277. alapján végzett számítások.

2002. pp. 6-7.

10 tizenkét közigazgatási egysége 57,9 százalékos, az ország középs kilenc körzete 28 százalékos, a nyolc körzetbl álló elmaradott nyugati régiók pedig 14,1 százalékos részesedéssel járulnak hozzá a bruttó hazai termékhez. És a szakadék szélesedését még nem sikerült megállítani.18 A fejlettségbeli szintkülönbségek problémája természetesen nem új kelet. Az elmaradottság nem csak a technológiai szintben, de a munkaer költségében, a földbérlet, az ingatlan árában is lemérhet. Ez adott volna elvben lehetséget arra, hogy országos szinten használják ki a termelési tényezk árának különbségébl ered elnyöket. A várakozások szerint a termelés hatékonyabb és modernebb formái diffúziójának kellett volna megindulnia a keleti partvidékrl a bels területek irányába. A különleges gazdasági övezetek koncepciója tulajdonképpen erre az elképzelésre épült, de nem váltotta be a hozzá fzött reményeket. A fejletlen térségek elmaradottsága nem csökkent, inkább súlyosbodott. Ezért is került sor 1996-tól a különleges övezetek korábbi koncepciójának felülvizsgálatára és a nemzeti bánásmód érvényesítésére. Kínát nem tekinthetjük egységes gazdasági térnek, és a belátható jövben nem is válik azzá. Az országot olyan régiók alkotják, amelyek között a távolság jelenleg még növekszik. A regionális politika változása nyomán azonban ez a szakadék a jövben némileg csökkenhet, de ez több generációs feladat. A jelenleg érvényes válságkezelési koncepció szerint kilenc, majd hat nagy önálló körzetet alakítanának ki. 19 Ennek eredményeként olyan gazdasági egységeknek kellene létrejönniük, amelyek idvel alapjául szolgálhatnának a föderatív állam kialakulásának. A kínai történelem tanulságai alapján azonban az elképzelés helyessége
18 Nemeskéri Zsolt: A régiók fejldése és konvergenciája Kínában. Ph.D. disszertáció, Pécs. 2002. 19 A hat közigazgatási terület: Észak-Kína, Északkelet-Kína, Kelet-Kína, Dél-Kína, DélnyugatKína, Északnyugat-Kína.

legalábbis megkérdjelezhet: az ers központi hatalom gyengülésével a birodalom többször is darabokra hullott. A földrajzi tényezkön túl, az uralkodó politikai irányzat fennmaradása miatt úgy tnik, hogy a divergens fejldés folytatódik. A part menti tartományok fejldése továbbra is meghaladja a bels régiók növekedési ütemét. A központi hatalmi szervek meghatározó szerepe a piacgazdasági reformokban nem változott. A fontos gazdaság- és társadalompolitikai döntések a legfels vezeti szinten történnek, a preferenciális politika beavatkozik a reálfolyamatokba. Az óriási befektetésekkel kiépített Pudong-övezet (Shanghai körzetében) egyértelmen politikai érdekek miatt valósult meg. Volumenével fogva a Pudong-beruházás minden bizonnyal hozzájárult a divergens folyamatok ersödéséhez. Ugyanakkor ez a politikai akarat a tizedik ötéves terv (2001­2005) keretében a regionális különbségek csökkentésében, az ún. nyugati területek fejlesztési programjában is megnyilvánul. A külföldrl és a tengerparti területekrl származó tkebefektetéseknek a középs és a nyugati körzetekbe terelése, a bizonyos iparágaknak és projekteknek nyújtott kedvezmények szolgálják a kitzött célok megvalósítását. A regionalizmus nem szkíthet le a helyi és a központi kormányzat közötti kapcsolatrendszerre. A régiók között is megtalálhatók azok a ,,tartományépítésre" irányuló törekvések, amelyek a lokális ipar és fejlesztés protekcionista védelme érdekében ­ magasabb adók, termelési engedélyek, minségi bizonyítványok, karanténkövetelmények stb. formájában ­ csökkenteni próbálják más tartományok termékeinek versenyképességét a helyi piacokon. Tartományi szinten ezzel magyarázhatók azok a párhuzamos fejlesztések, amelyek országos szinten az erforrások szétforgácsolódásával, a beruházások elaprózódásával járnak. Végs soron pedig az egységes nemzeti piac kialakulását hátráltatják. A kulcskérdés tehát az, hogy a nagyobb körzeti egységek szervezésével sikerül-e áttörni a tartományi korlátokat.

11 A divergens jelenségek dacára, a nyugati területek fejlesztési programjának következetes végrehajtása során ­ évek távlatában ­ a tendencia talán megfordítható. Amikor a helyi hatóságok beavatkozási lehetsége a gazdaságba számottev, a központilag szándékolt változtatások vegyes eredményekkel járhatnak. A helyi gazdaság ugyanis a piaci erk és a helyi kormányzati érdekek által meghatározott térben mködik. Következésképp éles konfliktusok jellemzik. A központi tervezés kormányzati beavatkozással és a piaci folyamatok ersítésével próbál kiutat találni. három az egyhez. Az egyes régiók közötti divergenciát dönten a bels és a part menti tartományok összehasonlításában lehet tetten érni. Minden jel szerint ez a trend a jövben is érvényesülni fog. Következményeként a regionális fejldés központi kérdése marad a 21. század Kínájának is. Az eddigiek alapján joggal tehet fel a kérdés, hogy mennyiben fenyegeti a szétesés veszélye Kínát. A japán származású Kína-szakért, Omae Kenicsi a strukturális átalakulások szemszögébl közelíti meg a kínai birodalom jövjének meghatározó kérdéseit. Vizsgálódása során felveti, hogy vajon Kína egységes birodalomnak tekinthet-e, vagy csupán heterogén elemek mesterséges halmazának. A tartományok közötti életszínvonal-különbségek olyan nagyok, mintha különálló, egymástól eltér egységekbl tevdne össze. A kohéziós ert ­ megítélése szerint ­ a politikai és a katonai nyomás képezi. A gazdasági törésvonalak mentén kiélezdött megosztottság pedig felvetheti a szétesés lehetségét is. Az anyagi különbségek növekedése, a tartományok rivalizálása, a központi hatalom és a tartományi kormányzatok közötti feszültségek kezelése nem könny feladat. Az ország etnikailag és nyelvileg is sokszín. Miután a kínai nyelvben több, egymástól különböz nyelvjárást beszélnek, az integráló ert az egységes kínai jelírás biztosítja. Civilizációs gyökereiben azonban ez az ország mégis homogén, ami igen megnöveli az állam egységének szakítószilárdságát. Mivel a han, azaz a kínai népesség teszi ki az ország lakosságának mintegy 94 százalékát, az országban él 56 nemzetiség abszolút kisebbségbe szorul. Ráadásul a centralizáció szellemében óriási erket vetnek be Hongkong, Makaó és Tajvan integrálása érdekében. Omae Kenicsi a föderalista jelleg megoldást életképesnek tarja ha a tartományi önkormányzatok csírái a föderalizmus oszlopaivá nnek. A gazdaság rohamos fejldésével Omae Kenicsi úgy véli, hogy ,,a szárazföld sokkal inkább mködik föderatív módon,

2.2. A kohéziós er

Kína képe a 21. században nagymértékben függ attól, hogy a kormány miként használja fel a régiók preferálására a rendelkezésére álló eszközöket. Az ország növekv nyitottsága miatt a régiók egyre kevésbé hajlandók feláldozni más régiók javára jövedelmezségi és hatékonysági érdekeiket. Ezáltal a központi és tartományi, illetve a tartományi és helyi önkormányzatok közti hatalommegosztás kérdése meglehetsen bizonytalan. Az empirikus tapasztalatok és a konvergenciamodellezések 20 alapján megállapítható, hogy hiányoznak még azok a hatásmechanizmusok és tendenciák, amelyek eredményeként a szegényebb tartományok gyorsabban növekedhetnének, mint a gazdagabbak. A reformfolyamat elmélyítette a regionális egyenltlenségeket. A keleti területek növekedésének motorjává a nemzetközi kereskedelem liberalizálása és a külföldi tkebefektetések váltak. A kilencvenes évektl lett jellemz a tartományi jövedelmek széttartó irányú fejldése. A hat régióra osztott országon belül a leggazdagabb és a legszegényebb régió között az egy fre jutó GDP aránya
20 Nemeskéri Zsolt: A régiók fejldése és konvergenciája Kínában. Pécs, 2002. pp. 3­15.

12 mint azt sokan hiszik". Kínában gyakorlatilag két párhuzamos struktúra is él: 1) A központosított, autokratikus kommunista adminisztráció, amelyet idejétmúlt ideológia és katonai érdekek irányítanak. 2) Ezzel szemben létezik a decentralizált szabadpiaci gazdasági rendszer. A központi és helyi szint viszonya alapján úgy tnhet, hogy az ország egy hatalmas korporatív vállalatként mködik, ahol a döntéshozatal többnyire az ,,üzleti egységek" szintjére helyezdik át. Ezen a szinten pedig a félig autonóm, önigazgató gazdasági régiók heves harcot vívnak a tke, a technológia és az emberi erforrások megszerzéséért. Az akaratát érvényesíteni tudó ers központ nélkül azonban mködésképtelenné válna a rendszer, így Kína valamennyi polgárának érdeke az ország egységének fenntartása. a magabiztosság és az optimizmus jellemzi a kínai kormány megnyilvánulását.

3.1. Az Egyesült Államok

3) KAPCSOLATOK A VILÁGGAL

Kína jövjére vonatkozóan két ellentétes forgatókönyv ismert. Az egyik, az optimista variáció szerint Kína mind jobban illeszkedik majd a világ folyamataihoz, a reformok visszafordíthatatlanokká válnak, gazdaságát, társadalmi-politikai szerkezetét pedig egyre inkább a pluralizmus fogja áthatni. A másik, a pesszimista változat azonban rendkívül veszélyesnek tartja a jelenlegi autoritárius, katonailag ersöd hatalmat. Ebben a szcenárióban Kína nem tud és nem is akar beilleszkedni a nemzetközi közösségbe, alkalmazkodás helyett újabb konfrontáció és elszigeteldés várható. Bár a pesszimista variációt valószínsítk kisebbségben vannak, számítani kell arra, hogy akár az optimista, akár a pesszimista vízió valósul meg, a transzformáció nem lesz könny. Mindenesetre

A kínai gazdaság rohamos növekedése láttán egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy Kína fenyegetést jelent Amerikára nézve. A Kína számára fontos régiók közül a legfontosabb kapcsolatok az Egyesült Államokhoz fzdnek. Ugyanakkor az USA sincs gyökeresen más helyzetben. Így kerülhetett sor 1997 októberében a két elnök, Clinton és Jiang Zemin ,,konstruktív partnerségére". A kínai­ amerikai kapcsolatok jellemzje a konfrontáció és az együttmködés egyidejsége, ami többször is próbára tette az országok közötti viszonyt. Kína legnagyobb exportpiaca 2004 elejéig az USA volt; az elsséget azonban az EU vette át. Kína az USA-nak a negyedik, az USA pedig Kínának a második legnagyobb kereskedelmi partnere. A mködtkebefektetések terén pedig ­ Hongkongot leszámítva ­ az USA a legnagyobb külföldi vállalkozó. A kínai változások komoly kihívást jelentenek Washington számára. Kína világgazdaságba való integrálása azonban az amerikai üzletembereknek is alapvet érdekük. A kínai ambíció viszont az USA gazdasági teljesítményének túlszárnyalását irányozta el. Ezért is mérik gazdasági erejüket az Egyesült Államokéhoz. Az amerikai Kína-szakértk és politológusok véleménye ersen polarizált. Az egyik vélemény szerint a ,,bevonás", az együttmködés szélesítése, a pragmatikus politika a leginkább célravezet Kínával szemben. Reményeik szerint ezáltal segíthetik el a nyitottabb és szabadabb Kína létrejöttét. A másik verzió szerint azonban az USA­Kína-ellentét feloldhatatlan. Az amerikai döntéshozók már a 90-es évek közepétl úgy tekintenek Kínára, mint a térség els számú biztonsági kockázatára.

13 Nem hisznek sem az életszínvonal, sem az anyagi feltételek tartós javulásában, sem a szellemi és az emberi jogok körülményeinek jobbra fordultában. Következésképp szükségesnek tartják a kínai nyomulás ,,megfékezését", az erteljesebb fellépést és a kínai ,,feltartóztatás" megersítését. A ,,bevonás" és a ,,feltartóztatás" kettsségének dilemmája az amerikai gyakorlatban nem új kelet. Az elszigeteldésbl kitör Kína kérdése már a hatvanas évek végétl foglalkoztatja az amerikai stratégákat. Az egymással szemben álló koncepciók képviseli között az egyetlen közös nevez az, hogy egyik fél részérl sem várnak jelents fordulatot a pekingi politikában. Az USA és Kína viszonyának megítélése kapcsán éles viták folynak. Ennek egyik sarkalatos kérdése az, hogy alkalmazható-e Kínában az amerikai fejlesztési modell? Mivel a kínai tervek mindenek eltt az amerikai fejlesztéseket próbálják felülmúlni, az utolérés szándéka utánzásra is késztet. A geopolitikai, kulturális, társadalmi és gazdasági háttér eltér adottságai miatt azonban ez a modell csak korlátozva és szelektív módon alkalmazható Kínában. mint a mezgazdaság, a szállítás, az energetika, az rkutatás vagy a kommunikáció.

3.3. A regionális feszültségek

3.2. Az Európai Unió

Az ázsiai térség, különösen annak keleti, délkeleti területei az utóbbi évtizedekben ­ leszámítva az 1997­1998-as valutaválságot ­ a világ legdinamikusabban fejld része. Kína teljesítménye a régión belül is kiemelked. A kínai vezetés tehát joggal lehet büszke, még akkor is, ha számos feszültség terheli küls és bels viszonyait. De nagyhatalmi növekedésének folyamata számos olyan jelenséget hoz felszínre, amely egyre nagyobb súllyal befolyásolja a térség, ezen belül Kína jövbeli helyzetét. Ennek során fogalmazódnak meg azok a biztonságpolitikai kérdések, amelyeket Kína kapcsán megkerülni nem lehet. Az elfojtott indulatok veszélyeztetik, és bizonytalanná teszik a régió biztonságának kiszámíthatóságát. A feszültségek sorában Tajvant kell mindenek eltt említeni, de a Spratly-szigetek tulajdonának eldöntése is veszélyezteti a térség stabilitását. A gazdasági versenyhelyzet élesedése biztonsági szempontból kevésbé tnik veszélyesnek, de megléte növekv feszültséget visz a régió jövjébe.

Az amerikai­kínai együttmködéssel szemben az Európai Unióhoz fzd kapcsolatokat komoly feszültségek nem veszélyeztetik. Kína számára az európai térség felértékeldben van. A kapcsolattartás minsége és volumene oly mértékben ntt meg, hogy 2003-tól Kína stratégiai partnere lett az EU-nak. Ma már Kína ­ az ázsiai térség mögött ­ az EU második legnagyobb export- és a negyedik legnagyobb importpiaca. Mindkét fél részérl arra számítanak, hogy a gazdaságilag fejlettebb, tkeers, a korszer technikai és szervezési tapasztalattal rendelkez európaiak jelenléte nagy távlatokat nyit az együttmködés eltt olyan területeken,

3.3.1. A tajvani kérdés
A ,,tajvani kérdés" keletkezésétl már több mint ötven év telt el, de megoldani még mindig nem sikerült. A megoldásnak gyakorlatilag három útja lehet: (i) a békés egyesülés, (ii) a katonai megoldás vagy (iii) Tajvan megrzi függetlenségét (amelynek kevés az esélye). Tajvan fejldése, világgazdasági pozíciója és a sziget jövjének alakulása meghatározó módon függ Kínától. A Kínai Népköztársaság, az USA és a Kínai Köztársaság jelenti azt a hatalmi háromszö-

14 get, amelyben végül is Tajvan sorsa el fog dlni. Tajvan a Kínai Népköztársaság által ajánlott megoldást, az ,,egy Kína" elvét és az ,,egy ország két rendszer" formuláját nem fogadja el. Az ,,egy ország, két egyenjogú politikai entitás" modellt pedig a Kínai Népköztársaság utasítja el. A kialakult modus vivendi szerint a KNK csak Tajvan függetlenségének kikiáltásakor támadja meg a szigetet, a tajvaniak pedig megtámadás esetén deklarálják függetlenségüket. A legújabb verziót az ,,egy ország, három rendszert", amely az önálló hadsereg fenntartásának jogát is tartalmazza, a tajvaniak többsége gyanakvással fogadja.21 Miután a 2000-es, majd a 2004-es választásokat is függetlenségpárti jelölt nyerte meg, a helyzet meglehetsen kiélezdött. Az ilyen helyzetekben pedig bármikor kirobbanhatnak fegyveres konfliktusok. Némi biztonságot az adhat, hogy a KNK nem akarja a sziget gazdaságát tönkre tenni. A szárazföldi és a tajvani entitások id közben oly mértékben váltak gazdaságilag egymásra utalttá, hogy bármilyen szankciók alkalmazása mindkét felet súlyosan károsítaná. A tajvani gazdasági érdekek egyre inkább a szárazföldi üzletekhez és beruházásokhoz kötdnek. A tajvani hatóságok igyekezete a Kínától való elszigeteldésre, a kínai területre irányuló tajvani árú-, tke- és népességmozgás korlátozására tett kísérletek sikertelennek bizonyultak. A kérdés végül is úgy merül fel, hogy a nemzetbiztonsági megfontolások vagy a gazdasági racionalizmus élvez elsbbséget. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyelre a gazdasági érdekek bizonyultak fontosabbnak. Ezért a kiélezdött helyzetekben eddig még mindig sikerült feloldani a feszültséget. A tajvani szoros két partjának gazdasági integrációja lehet az az áthidaló megoldás, amely elvezethet az ország békés egyesítéséhez. Ebben a folyamatban az id tényez rendkívül fontos. Minél tovább sikerül megrizni a sziget önállóságát, annál nagyobb az esély arra, hogy a tajva21 Taipei Review, September 2002. p. 27.

nihoz hasonló demokratizálódási folyamat a szárazföldi Kínában is megindulhat.

3.3.2. A Spratly-szigetek
A kínai gazdaság gyors növekedésének alapvet feltétele az energiaellátás biztosítása. Az 1980-as években Kína még elegend kolaj- és földgázkinccsel rendelkezett. Erforrásai csökkenése és növekv igényei mellett azonban egyre kevésbé boldogult az elmaradott és nehezen megközelíthet nyugati területein található forrásainak kiaknázásával. 1993-tól pedig már olajimportra is kényszerült. Szükségleteinek nagy részét ettl kezdve Indonéziából, Venezuelából, Szudánból, Iránból, Líbiából szerzi be. A Spratly-szigetek kérdése így került Kína számára eltérbe. A kelet- és dél-kínai-tengeri talapzatban található olajforrások kiaknázására már több ország is bejelentette igényét. A kopár Spratly-szigetek birtoklásáért így hat ország, Vietnam, a Fülöp-szigetek, Tajvan, Brunei, Indonézia és Kína verseng, nem egyszer fegyveres incidenseket robbantva ki. Megoldás ebben a kérdésben sem született. Az energiafelhasználás forrásainak öszszetétele Kínában már csak környezetvédelmi szempontból is katasztrofális. A források között még 2003-ban is a szén volt messze a legnagyobb 67,1 százalékkal (a kolaj 22,7 százalék, a földgáz 2,8 százalék, a vízi energia pedig 7,4 százalék). 22 A kínai gazdaság korszer ágazataiban természetesen törekednek ma már az olyan új, alternatív energiaforrások kihasználására is, mint a nap- és a szélenergia. Az ,,energiaéhség" azonban egyre nagyobb, és az er pozíciójából történ megoldások veszélye ersödik. Kína hatalmi súlyának növekedése így bizonyos ­ történelmileg megalapozott ­ félelmeket vált ki a környez kisebb ázsiai, délkelet-ázsiai országokból. A kínai kap-

22 China Statistical Yearbook, 2004. Beijing, p. 275.

15 csolatok szélesedésével pedig a nemzetközi konfliktusokra való késztetés is nagyobb.23 tkeberuházásoknak jelents hányada is Kínába áramlik. A kínai üzletemberek komparatív elnyeikre támaszkodva már ,,megsemmisítették" az ázsiai országok elektronikai és textiliparának jókora részét. De Kína támogatja vásárlásaival a számára fontos nyersanyagok ­ pálmaolaj, fa, ananász vagy nyersgumi stb. ­ termelését. Így a térségen belüli kínai befolyás elnyöket és hátrányokat egyaránt tartogat partnereinek. A kereskedelmi forgalom növekedésébl a régió országai is részesülnek. A megállapítás vonatkozik a mködtke-beruházások növekedésére is; a kínai beruházások nyomán a környez országokba is több tke áramlik. Visszatetsz lehet azonban az, hogy a kínai üzletemberek, ha kell, más országok rovására is megszerzik a számukra fontos erforrásokat, kínai érdekek szerint strukturálják át az egyes országok gazdaságainak szerkezetét, és a kínaival azonos termékszerkezetet felszámolják.

3.3.3. A régión belüli verseny ersödése
Kína lesz 2020-ra a kelet-ázsiai térség legnagyobb kereskedelmi hatalma, és komoly mértékben fogja megváltoztatni a régió gazdaságát. Miközben a kínaival azonos exportszerkezet termelést ­ gyakorlatilag 2010-ig ­ felszámolja, új piacokat is kínál partnereinek. Az egykori maláj miniszterelnöktl, Mahathir Mohamedtl származik a jövendölés, hogy a Kína és a fejlett országok közötti konfliktus gazdasági téren fog kirobbanni. Kínának a fejlett OECD-országok többségével szemben sikerült jelents külkereskedelmi többletet felhalmoznia. Az ázsiai országok többségének ugyancsak kereskedelmimérleg-hiánya van Kínával szemben. 24 A kínai gyárak a régión belüli legalacsonyabb árakat kínálják. Ráadásul egyre nagyobb volumenben állítják el a térség hagyományos termékeinek teljes vertikumát. Az alacsony bérek, a bséges olcsó munkaer, az alulértékelt valuta és az óriási piac sarkalja az export gyors növekedését. A térség országainak pedig egyre nehezebb állniuk a kínai versenyt. A kínai bels piac bvülése viszont a régió egésze számára kínál lehetségeket, de a délkelet-ázsiai országok egy része aggodalommal figyeli a kínai technológiai fejlesztéseket, a mködtke-beruházások növekedését. Mivel Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan elbbre tart a K+F-kapacitások kiépítésében, számukra a verseny még nem okoz komoly gondot. A térség fejletlenebb országai azonban súlyos helyzetbe kerültek. A kínai verseny a fülöpszigeteki, thaiföldi, maláj, vietnami stb. termékekre rendkívül veszélyes. A külföldi
23 Vámos Péter: Együttmköd ellenfelek. Az Egyesült Államok Kína-politikája. Külügyi Szemle, 2003. Tél. pp. 88­114. 24 ADB Institute Research Paper, No. 44.

4) ÖSSZEGZÉS

Kína számára az ezredfordulót követen adatott minden olyan feltétel, amely szükséges egy feltörekv sikerorientált hatalom pályára állításához. Az is megállapítható, hogy az adott lehetségekkel élni is tud. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kína önmeghatározása szerint is fejld ország, amelynek kiegyensúlyozott fejdését számos régi és új kelet destabilizáló tényez veszélyezteti. Elfogadhatónak tnnek azok a prognózisok, amelyek szerint Kína a 21. század közepére a világ els vagy második legnagyobb gazdasági hatalmává válik. A reform és a nyitás politikája során a jöv lehetségeit megpróbálják reálisan felmérni. De a kínai jelen meglehetsen összetett, így a jöv kilátásainak megítélése nem könny feladat. Politikailag biztosra

16 vehet, hogy a demokrácia nyugati modelljét nem csak Kína, de az ázsiai országok többsége sem fogja elfogadni. A kínai emberi jogi szemlélet csupán az élelmezés és a létfeltételek biztonságára szkíti le a kérdést. A politikai stabilitást pedig, véleményünk szerint, csak úgy lehet megrizi, ha olyan válságkezelési módszereket is alkalmaznak, amelyeket a fejlett és demokratikus berendezkedés országok elítélnek. Az ersen központosított hatalom megrzése elfeltétele az ország egyben tartásának. A gazdasági reformok sikerének titka, hogy engedik a piaci erket érvényesülni. Hosszabb távon azonban a jelenlegi magas növekedés nem tartható fent. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia prognózisa felvázolja a GDP-növekedés lassulásának ütemét: 2000­2010: 8,0%; 2010­ 2020: 7,0%; 2020­2030: 6,3%; 2030­ 2040: 5,4%; 2040­2050: 4,6%. A nemzetközi szervezetek többsége alapjában reálisnak tartja a kínai számítást, viták csak a visszaesés mértékérl folynak. A fokozatosan csökken ütem feltételezése szerint a 2020-tól 2030-ig terjed els fejldési szakaszban Kína megelzheti az Egyesült Államok GDPteljesítményét, majd a 2030 és 2050 közötti idszakot felölel második szakaszban már el is érheti a fejlett országok 2000-ben realizált egy fre es GDPértékét. Az ezt követ harmadik szakaszban pedig mind volumenében, mind egy fre jutó mennyiségét tekintve megelzi a többi ország teljesítményét. A növekedéssel azonban továbbra is fennmarad a regionális gazdasági fejldés divergenciája, ami komoly probléma elé állítja a döntéshozókat. A széttartó fejldés ugyanis fellazíthatja az országot egyben tartó kötelékeket. A trendek arra utalnak, hogy a keleti országrészek 2030 táján gazdagabbak lesznek a jelenlegi (2003­2004) európai és észak-amerikai régióknál. Az urbanizáció szintje 2020-ra éri el az 55 százalékos szintet. Következményeként a mezgazdaságban dolgozók aránya a jelenlegi 70-rl 30-50 százalékra fog csökkenni. Ezzel párhuzamosan pedig ­ a Xinhua hírügynökség prognózisa szerint ­ a következ tíz évben további 1,3 millió hektárnyi mezgazdasági terület esik ki a termelésbl. Az elmaradottabb nyugati részeken pedig még mindig legalább 300 milliós népesség helyzete marad megoldatlan. Ez egyben elrevetíti azt is, hogy a regionális egyenltlenségek kérdése hosszú távon is központi kérdése marad a kínai térségnek. A prognosztizálhatóság gyenge pontját ­ még néhány év távlatában is ­ az átalakulással járó feszültségek jelentik. A stabilitást leginkább a társadalmi rétegek, osztályok között húzódó feszültségek és a létbizonytalanság növekedése veszélyezteti. Ezen túlmenen, sokan vélik úgy, hogy az ,,egy ország, két rendszer" már nem csak Kína és Hongkong kapcsolatára vonatkoztatható, hanem az ország egészében is jelen van az egyre ersöd kettsség. Ennek a folyamatnak a következményeként pedig egy ,,hibrid" föderális rendszer bontakozhat ki, leképezve ezzel a centrum ­ periféria viszonyt. Mai ismereteink alapján azonban kijelenthet, hogy a reformok több mint húsz éve alatt Kína megteremtette azokat a feltételeket, amelyek birtokában távlatilag minségi jegyeiben is utolérheti az Amerikai Egyesült Államokat. * * * * *

REFERENCIÁK

An Overview of PRC's Emergence and East Asian Trade Patterns to 2020.
ADB Institute Research Paper No. 44. 2002. 42 p. Beszteri Sándor: Az Európai Unió vámrendszere. Európai Füzetek. No. 54. Budapest. Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemz Központ. China Economic News No. 4. 2003.

17 China, EU Pledge to Become 'big Partners'. China Infodoc List No. 32, 2003. China and the European Union Tighten Relations. China Infodoc List No. 15, 2003. China's EU Policy Paper 2003/10/13. p. 4. China Economic News No. 6. p. 7. China Economic News No. 7. p. 13. EU Seeks More Access to Market. China Infodoc List 2001/12/05. EU and China Collaborate on Galileo Navigation Satellite Project. China Infodoc List No. 22, 2003. Feng Jing: Development of Private Economy. Beijing Review, March 20, 2003. pp. 14­16. Feng Jianghua: Growth Despite Setbacks. Beijing Review, March 11, 2004. p. 14. Feng Zhongping: China Issues EU Policy Paper. Beijing Review, November 6, 2003. pp. 42­43. Feng Xin: Copyright Trade Rises Slightly. Beijing Review, October 23, 2003. p. 28. Hu: Chirac Agree to Enhance Sino-French Cooperation. China Infodoc Service January 27, 2004. Jordán Gyula ­ Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervérl. Külügyi Szemle. 2002. Nyár, pp. 80­103. Anthony Kuhn: The Death of 'Growth at Any Cost'. Far Eastern Economic Review April 1, 2004. pp. 28­31. Mészáros Klára: Egyenl az egyenlk között. Figyel, 2004. március 25­31. p. 31. Mészáros Klára: Fordulópont Kína és DKDavid Muphy­Shada Islam: It's More Than Love. Far Eastern Economic Review. February 12, 2004. pp. 26­ 29. Zsolt Nemeskéri: A régiók fejldése és konvergenciája Kínában. (Ph.D. diszszertáció) Pécs, 2002.

OECD Investment Policy Reviews China Progress and Reform Challenges.
OECD, 2003. Portal Founder Is Richest in China.

International

Herald

Tribune,

October 16, 2003. p. 15. Space Odyssey. Far Eastern Economic Review, October 2, 2003. p. 29 Where Does China in World Terms. Beijing Review, February 5, 2004. Xiao Tang: Grains Security Alert. Beijing Review, March 18, 2004. A Yawning Chasm. Far Eastern Economic Review, December 18, 2003. p. 49.

Ázsia viszonylatában ­ tapasztalatok, okok és kilátások. Kézirat. 35
p. Mészáros Klára: Kína és a világ. Általá-

nos Vállalkozási Fiskola. Tudományos Közlemények. 2004. No. 10.
pp. 7­13. Mészáros Klára: A tudományos és tech-

nológiai együttmködés ersítésének lehetségei a Kínai Népköztársasággal. Kézirat. 92 p.



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1 eloadas 1. félév 2. előadás 5. óra 9. a csoport aggregált kínálat bce definíciók elmélet elosztás épszerk4 etika finance gazdasági magánjog gazdaságtan gazdinfo gazdmatek hla igaz józsef illeték inflog jegyzőkönyv jogképesség kidolgozott anyag kik komplex könyv 2 középkori európa laskay gábor logika macroenglish malinowski marquez mazzag éva móricz mpiac nitridálás növénytan preromán röviditett rugó sejt sql szigorlat szótár társadalombiztosítás trendszámítás urbanisztika vegyes szakjog