B-tételsor

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaSzigorlatB-tételsor

Szigorlat 2008
B tételsor

B/1. Közép - Európa mint történeti - kulturális egység, realitás. A megközelítések és definíciók pluralitása. Közép - Európa határai, kulturális régiói és történeti áttekintése

A nagyhatalmak hanyatlása, valamint a birodalmi Szovjetunió széthullása lehetQvé tette az ún. másodrendq hatalmak felemelkedését. Ez együtt járt a regionalizmus eszméjének elQtérbe kerülésével. Az európai K  i  NY  i geopolitikai blokkok megszqnése lehetQvé tette, hogy az Európai Közösség és Németo. hozzákezdhessen regionális erQterének kialakításához. Ezek a folyamatok, ill. K  Közép  Európa, mint új geopolitikai entitás megszületése bonyolultabbá tették a kontinentális tér szerkezetét.

Mit jelent Közép  Európa?

Lehatárolása problematikus, mivel a közép  európai régió történelmi, kulturális, etnikai, földrajzi határai nem fedik egymást. Közép  Európa inkább politikai fogalom, mintsem geográfiai realitás, melynek határai a meghatározó politikai érdekek szerint változnak. Bizonyos történelmi idQszakokban a központi régió, Mitteleuropa: ütközQzóna szerep, peremhatalmi versengések színtere.
Természetes határai gyengék, térmegtartó szerepük csekély. Ny-on: Rajna árok, K-n: Kelet  Európai síkság, É-on: Északi  és Balti tenger, D  n: Alpok rendszere, ill. Dráva  Maros vonal egy rövid szakasza a határ.
Politikai határait elsQsorban az egyes államok szuverenitásának korlátaiként értelmezhetjük. => A régióban a határok tartóssága sokkal inkább köszönhetQ kulturális, történelmi, gazdasági és politikai tényezQk térmegtartó erejének, mint a természetes határoknak (amelyekbQl kevés van a térségben).
A régió földrajzilag csak bizonytalanul írható körül. KülsQ határai: nem élesek, a térség általában Németo. felé gravitál, és a területen a keresztény  germán kultúrkör hagyományai dominálnak. A közép - európai lokális történelmi akciócentrumok: Rajna  vidék, Berlin, Gniezno, Prága, Buda, Bécs és az Qskantonok .
Politikai földrajzi szempontból a következQ országok alkotják: Németország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Liechtenstein és Svájc.
Románia és Horvátország: egyfajta átmeneti területet alkot a Balkán, és részben K – Európa irányába.
A balti államokat: vannak, akik közép – európai régióként értelmezik; a kapu szerepe miatt jórészt hatalmi ütközQzónaként funkcionált. Letto., Litvánia, és Észto. inkább egy sajátos perifériát alkot É-, K-, és Mitteleuropa között (mivel az egykori Kurland és Livónia inkább az Északi  Mediterráneum pol.-i, gazd.-i kapcsolataihoz kötQdött).
A régióban a legnagyobb és tradicionálisan is meghatározó erejq népcsoport a német (germán); a másik nagy etnikum a szláv népesség, illetve a területen élQ magyarság.
Vallási tradíciók: is szerepelhetnek térmegtartó erQként. Közép- Európát a XVII. sz.-tól kezdve egyre kevésbé osztották meg vallási ellentétek, mivel a régió minden állama a nyugati kereszténység civilizációs körén belül helyezkedik el és a tényleges törésvonalak a régió keleti határainak közelében húzódnak. De így sem elég összetartó erQ a vallás, mivel a térség katolikus és protestáns vallási mozaikokkal színezett. (56% római katolikus, 27% protestáns, 17% ateista, vagy más felekezet híve)

Közép  európai térmodellek #

Régió határainak kijelölése nehézkes, mivel természetes külsQ határai gyengék, területén belül a történelem során számos politikai képzQdmény alakult ki.
1. Az európai kontinentális tér elsQ regionális felosztása: természetföldrajzi alapokon történt, a XIX. sz. végéig meghatározó a geográfiában.
2. A századforduló környékén: szociáldarwinista német politikai földrajzi iskola: megalkotta az elsQ európai, ismérvegyüttesen alapuló térmodelleket. Ez tudományosan alátámasztotta a birodalmi Németo. nagyhatalmi törekvéseit. A germán Mitteleuropa és K- KÖ  Európa az a tér, ahol a germán népek meghatározó szerepet játszottak és mindezt a német nyelv regionális szerepével, ill. a német államok geopolitikai törekvéseivel támasztották alá. Ez a felfogás a szqkebb Közép  Európában a Németországgal egyesítendQ Osztrák  Magyar Monarchiát értette.
3. 30-as évek: a német Mitteleuropa felfogás kiegészült a kisállami Zwischeneuropa területével, ahol a német dominancia érvényesül=> Közép  Európa: Rajnától a szovjet határokig terjedQ térséggé vált. ->német Geopolitik iskola megalapítójának, Karls Haushofer térfelfogását szemlélteti.
4. 1936. Victor Bauer: régió határait a Danzig – Trieszt – Valona – Konstantinápoly – Odessza – Königsberg közötti vonalakkal jelölte ki.
5. Renner európai térmodellje (1942): magyar – német államok, ill. Cseh- és Lengyelország.
A magyar térfelfogás általában ütközött a némettel.
6. Csetényi József: a magyar revíziós igényeknek megfelelQ Duna  medencei központú és magyar dominanciájú térfelfogásban gondolkodott, mivel csak ezáltal lehet ellensúlyozni az európai egyensúlyt megbontó Németo.-t.
7. Baráth Tibor, Bibó István: nagy történelmi erQvonalaknak megfelelQen modellezték az európai tér szerkezetét; alrégiók hangsúlyozásával utaltak egyfajta közép  európai tér létezésére.
8. Oscar Halecki: 4régióra osztotta fel Európát és térmodellje a közép  európai tér kettQségét sugallja. Ny  Kö  Európa (elsQsorban lengyel meghatározottságú)+ K  Kö  Európa.
9. XX. sz. elsQ fele: ekkor született a mindmáig talán legnagyobb hatású geopolitikai elemzés. Sir Halford Mackinder ->Kö  Eu jelentQs része egy kisállami ütközQzóna, a jelenlegi K-Kö  Európa kulcsfontosságú térség, birtoklása a nagyhatalmiság egyik záloga.
Közép  Európa, mint történelmi  geopolitikai fogalom és régió újjászületQben van, habár a térmodellek határai változatlanul gyakran nem esnek egybe.
10. Hanák Péter, Vaclav Havel, Konrád György és FejtQ Ferenc elsQsorban a dunai térséget, az egykori Osztrák  Magyar Monarchia által lehatárolt területeket érti alatta.
Közép  Európa egészét tartósan sosem fedte le egyetlen birodalmi terület sem, mindig jellemezte egy belsQ territoriális megosztottság. Gyakorlatilag sosem szervezQdött teljesen uniformizált egységgé, nem alkotott önálló és hosszú életq gazdasági  geopolitikai erQteret, nem valósította meg a birodalom, a kultúrkör szerves integrációját.

Közép  Európa térszerkezetének változásai

Az európai államok, mint politikai területi realitások kialakulásának iránya döntQen Ny-ról haladt K-i irányban.
Az elsQ európai geopolitikai egység a Római Birodalom a történelmi fejlQdés során megmaradt döntQen mediterrán erQközpontnak és a közép  európai régió nagyobb része a limeseken túl maradt a római befolyás civilizáció meg sem érintette. A római hatalom hanyatlása tette lehetQvé a közép  európai területeken élQ germánok Ny-i irányú vándorlását. Az európai erQközpont áthelyezQdött a kontinens DK-i peremére, Nyugaton megteremtQdtek az államalapítás területi  politikai feltételei. De ez kevés hatást gyakorolt Közép  Európára, amelynek területein pogány germánok és szlávok éltek.
A közép  európai régió kialakulását a szubregionális germán királyságok K-i irányú terjeszkedése indította el, amelyet a Frank Állam vezetett.
A Frank Birodalom geopolitikai központja Ny  és Közép  Európa határán, a Rajna vidéken alakult ki. A birodalmi térszervezésben kiemelkedQ szerepet játszott az egyház és a hadsereg. (Qrgrófságok).
843-as Verduni Egyezmény: felosztották az európai tér univerzalizmusát szimbolizáló nemzetek feletti birodalmat és az etnikailag tisztán germán állam, a Keleti Frank Királyság jelentette az elsQ politikai  territoriális realitást a közép  európai térségben. Az egyezményt követQen a korábbi birodalmi heartland , a Rajna  vidék, egészen az Alpok rendszeréig, valamint Itália északi területei egy köztes ütközQállamot alkottak a régió a két régió határán. A terület késQbb állandóan vitatott határvidékké változott, amelynek birtoklásáért számtalan háborút vívtak. A hatalmi törésvonalak mentén jelenleg egy szqk, független töredékállamiság létezik, amely a Rajna deltája körül formálódott, ütközQállami szerepet betöltQ Benelux államok, valamint etnikailag és nyelvileg sokszínq Svájc alkot. A VIII. sz.-ban megindult keleti irányú germán terjeszkedést a X. sz.-tól az új geopolitikai centrum, a német állam kezdeményezte. I. Ottó német király felvette a császári címet, ezzel létrehozta a Német Királyság és a Római Birodalom (császárság) politikai unióját. Fontos szerepet játszott a közép  európai tér formálásában a német területek relatív túlnépesedése. A demográfiai nyomás eltqntette a korábban gyenge határként funkcionáló erdQségeket, mocsaras területeket, amelyek a régió belsQ választóvonalaiként mqködtek a szláv és germán etnikumok között. A Drang Nach Osten ezáltal nem csak a közép  európai teret szervezQ erQvé vált, hanem egyben a kora középkori német imperializmus eszköze is lett. A növekvQ német nyomás arra kényszerítette a mai Csehország területén élQ szláv népeket, hogy kialakítsák saját politikai  területi szervezeteiket.
A kora középkori keresztény közösséget alkotó valamennyi, a közép  európai térben megszervezQdött területi realitás eredete a X. sz.-ra tehetQ. A magyar és a lengyel állam történelmi magterülete politikailag szilárdnak bizonyult, térmegtartó ereje hosszú ideig jelentQs volt. A Kárpát  medence és a Visztula völgye önálló politikai  hatalmi térként funkcionált. A Kárpát  medence ideális térsége volt a magyar államalapításnak és egyben kijelölte azokat a terjeszkedési irányokat, amelyek elsQsorban a Balkán felé irányultak.
A lengyel állam NY-i és K-i irányban egyaránt nyitott, gyenge természetes határokkal rendelkezett, csak a Kárpátokra támaszkodó D-i határ volt stabil.
A cseh állam: rendkívül erQnek tqnQ természetes határokkal rendelkezett, mégis az egységes államiság német fennhatóság alatt valósult meg, országuk a Német  Római Birodalom részévé vált.
A közép  európai régió keleti fele tehát német nyomásra szervezQdött nyugati mintájú politikai  területi realitássá, ahol a 3 hatalmi központ, Prága, Buda és Gnieznó (majd Krakkó) a latin Európa természetes részévé vált. Az új államok szervesen illeszkedtek a tagolt, multipoláris európai államrendszerhez (hatalmi versengés).
A régi határaitól K-re elhelyezkedQ földrajzi térben a X. sz.-ban kezdQdött az államszervezQdés, amelynek eredményeként K-Európában létrejött a tagolatlan Kijevi Rusz. (alapvetQen a bizánci (keleti) kultúrkör része maradt)
1054-es nagy schizma markánsabb tette a kulturális, identitásbeli és térszervezési különbségeket, amelyek révén kialakulhatott Európa hármas térszerkezete.
A XI-XIII. sz.-ra viszonylag élesen kirajzolódtak az európai régiók közötti határok. Közép – Európa nyugati részén a Rajna vidéken kialakult a német – francia konfliktuszóna képezett választóvonalat, a keleti határait pedig a Kijevi Rusz és utódállamai alkották.
A fekete tengeri steppövezet politikai vákuumnak bizonyult, amelyen keresztül az ázsiai hódítók (mongolok) az orosz államok területei hódították meg, és veszélyeztették a közép-európai régió államait is (ez volt az elsQ alkalom, hogy ezt területet egyszerre érte kétirányú geopolitikai nyomás).
XII. sz.: a Német Római Birodalom ismét kísérletet tett arra, hogy egyetlen politikai-hatalmi térben egyesítse Közép- Európát. Az Elba és Odera közötti területek elfoglalása ekkor fejezQdött be, és megkezdQdött a német telepesek beköltöztetése. Ugyanakkor a német katonai hatalom nem volt képes megvalósítani a régió egyesítését a birodalom hanyatlása miatt. A keleti német fejedelmek és a baltikumi német territoriális enklávék azonban folyamatosan demográfiai, kulturális, sQt idQszakonként katonai nyomás alatt tartották a lengyel államot. A német telepesek megteremtették a német Poroszországot.
A Magyar Királyság megQrizte területi és politikai szuverenitását, míg Cseho. integrálódása a birodalomba sokkal eredményesebb volt.
A német birodalmi erQközpont hanyatlását elsQsorban belsQ intézményi struktúrája okozta. A német állam kezdettQl fogva a territoriális egyházi és világi fejedelemségekre épült. A német geopolitikai mag állandóan vándorolt, nem stabilizálódott. A császárválasztás procedúrája, a legitimációs problémák meggyengítették a császári hatalmat. A Habsburgok és a Luxemburgok egyaránt a közép-európai tér centrumában  Prága és Bécs- alakították ki hatalmi székhelyüket.
A Rajna  vidéken (Németalföld) és Svájc területén a birodalom dezintegrációja felgyorsult, a Németalföld az Atlanti térség felé orientálódott.
1499-es Bázeli BékeszerzQdés véget vetett a svájci kantonokkal vívott háborúknak, felmentette az eskütársakat a birodalmi adófizetés alól.
A Habsburg  ház hatalmi bázisát az örökös tartományok jelentették, amelyekre támaszkodva a XVI. sz. elején ismét megpróbálkoztak az egyre szétforgácsoltabb közép- európai régió egyesítésével, amely egyben a kontinentális hegemónia megteremtését jelentette volna. Franciaországgal vívott küzdelmekkel párhuzamosan Közép – Európa K-i határai ismét veszélybe kerültek (+Oszmán Birodalom). Ez a magyar államiság önállóságának elvesztésével, a magyarság számára demográfiai, gazdasági katasztrófával járt együtt. A magyar szuverenitás elveszett, az állam területe pufferzónává változott. A Habsburg Birodalom egyrészt védelmezte a régió K-i határait, másrészt integrálta a maradék Magyarországot.
Cseh államiság: 1621 beolvasztották az örökös tartományok közé. Cseho. teljesen elveszítette szuverenitását, Magyaro. hosszú emancipálódási folyamat eredményeként szerzett korlátozott önállóságot.
A Habsburgok állama igyekezett a térség nyugati felében is újraszervezni a birodalmi egységet. A német állam területe hadszíntérré vált, és Közép – Európában egy új választóvonal alakult ki, nagyjából az Elba vonalát követve. Folyótól Ny-ra esQ területek: Ny-Európa társ.-i  gazd.-i  pol.-i modellje szerint fejlQdtek, K-n ún. második jobbágyság struktúrája. Kulturális egység megrepedése.
1555-ös Augsburgi Vallásbéke ( cuius regio eius religio )-> tovább erQsítette a birodalom és a régió politikai és territoriális tagoltságát.
A vesztfáliai béke után a német területeken a multipoláris, azaz kisállami modell vált meghatározóvá, ahol erQs mikroregionális hatalmi rendszer alakult ki.
A megerQsödött német középhatalom, Brandenburg geopolitikai ellensúlyt képezett a Habsburg Birodalommal és Svédországgal szemben.-> elQfeltételek megteremtése, hogy a kisállami struktúrájú régió Ny-i részei tartósan az atlanti Európa befolyása alá kerültek, tovább gyengítve Közép  Európa térmegtartó erQit.
A Litván Nagyfejedelemség, a lengyel  litván unió, végül Rzeczospolita kiterjesztette a közép-európai régió határait a mai Belorusszia és Ukrajna területére. Végül azonban K-Európa Moszkva központú erQszakos egyesítése vált realitássá. A III. Róma és a K-i német államok nyomása következtében megszqnt a közép-európai tér utolsó nem germán állami szuverenitása.=> szqk konfrontációs zóna alakult ki K  és Közép  Európa között, amelyet a birodalmi Oroszország többször is átlépett -> ezt jelzi az orosz imperiális politikai területi vetületeit + III.Róma igényt formált a kontinens feletti hegemóniára.
A Közép  Európa K-i részén létrejött német erQterek nem tudták ellensúlyozni a kelet-európai régió nyomását (<=német területeken az osztrák  porosz hatalmi versengés állandósulása). A XVIII. sz. második felétQl a porosz állam európai nagyhatalomnak számított.
A Német  Római Császárság megsemmisülésével a territoriális fejedelemségek szuverén kis-középhatalmakká váltak, Németo. egyetlen legitim politikai  területi intézményévé lettek.
A német egység létrehozásának hármas alternatívája (kisnémet egység; nagynémet egység; német középhatalmak által végbevitt egyesítés) mellett azzal is meg kellett küzdeni, hogy az eljövendQ közép  európai nagyhatalomnak nincs fQvárosa. Nem rendelkezik egységes politikai kultúrával és nemzeti elittel.
Az erQs nyelvi nacionalizmus Közép  Európában jelentQs térformáló szerepet játszott. A nyelvtársak egyesítése, az egynyelvq nemzetállam kialakításának geopolitikai igénye a XIX.sz.-tól ott volt a közép-európai térség eszmerendszerében. Mivel azonban a nyelvi és politikai törésvonalak nem estek egybe, állandó határviták terhelték Közép-Európát.
Ez azonban a XIX.sz.végén még nem volt ennyire problematikus, mert a térséget a német Mitteleuropa gazdaságilag-katonailag integrálta.
A századfordulóra tehát ismét kikristályosodott a kontinens hármas térszerkezete: 1. Ny-ot: folyamatos hatalmi rivalizálás, Európán kívüli gyarmatbirodalmak birtoklása, az 1904-es angol-francia antant jellemezte. 2. KözépsQ régiót: a KettQs Szövetség hatalmi tömbje. 3. K-Európát: a XVIII. sz.-tól a regionális hegemóniát birtokló Oroszország töltötte ki.
A Poroszország által uralt kisnémet nemzetállam meghatározó erQközponttá vált nemcsak Európában, hanem globális hatalmi térben egyaránt.
A közép  európai régiót 2 birodalmi egység a nemzetállami Németo. és a soknemzetiségq Osztrák  Magyar Monarchia határozta meg.
A gazdasági fejlQdés, a külsQ piacok igénye egyre agresszívabb német külpolitikát eredményezett. 1890 után a német térfelfogás Közép-Európa helyett meghirdette világuralmi igényeit. Az új német imperializmus nem tudott dönteni a maritimizmus és a kontinentalizmus között. A német politikai földrajzi gondolkodás a nemzet prosperitását szoros kapcsolatba hozta az általa birtokolt terület nagyságával. A nemzet erejének territo  centrikus eszméje az egész régióban hosszú idQn keresztül fennmaradt és számos feszültség forrásává vált.
A német Közép  Európa hatalmi erQfeszítései azonban kudarcot vallottak és 1918 után a gyQztes hatalmak átalakították az európai államrendszert. Mitteleuropa leszqkült a megcsonkított Németo.-ra. A közép  európai térség K-i részén, Oroszo. És Németo. között kialakították a kettQs geopolitikai funkciót hordozó ütközQállami övezetet. A kis-és közepes méretq államokból álló Cordon Sanitaire volt hivatott megakadályozni, hogy létrejöjjön az az Eurázsiai Tengely, amely a kontinentális hegemónia és világuralom záloga.
Az új, nemzetállamként aposztrofált politikai képzQdmények egymással is etnikai-területi konfliktusba keveredtek, így hatékony kelet  közép  európai együttmqködési struktúra nem jött létre. Az I. világháború nagyhatalmi vesztesei meggyengültek, nem veszélyeztették a térség kisállamiságát. A Versailles-i békerendszer nem számolt azzal, hogy az új államtestek más etnikai egységekbe is belevágnak, véglegesnek tekintett egy rossz territoriális rendezést, nem számolt a közép-európai területek hagyományos veszélyeztetettségével, Németo. és Oroszo. befolyási övezetének visszaszorulását tartósnak vélte. Az új politikai határok: zömmel elQzmények nélküliek voltak, a gyQztes kisállamok vélt történelmi, stratégiai, etnikai és gazdasági igényeit tükrözték.=> a térség súlyos és tartós, etnikailag színezett területi konfliktusok színtere lett.
Az újjászervezQdQ német Mitteleuropa legfontosabb célja a teljes német egység etnikai alapú megteremtése lett. A makroregionális méretq Mitteleuropa ismét egy territoriális egységbe szervezte volna egész Közép-Európát, kitágítva annak határait a német nagyhatalmi céloknak megfelelQen. A Cordon Sanitaire semlegesítésére a kelet-európai régió nagyhatalma alkalmas partnernek bizonyult. A kisállami ütközQzóna helyén 1939 után egy konfrontációs vonal alakult ki Közép-és Kelet  Európa között, amely a Baltikumtól a Fekete-tengerig húzódott.
A II. világháborúban a német dominanciájú Mitteleuropa megteremtette az európai hegemóniát, de azt nem volt képes véglegessé tenni. A birodalmi Közép-Európa összeomlott és 1945 és 1948 között teljesen felszámolódott.
Az új kontinentális választóvonal (StettintQl  Triesztig) az európai államtér bipolaritását, a K-i és Ny-i erQtér szembenállását jelentette. Az új Kelet  Európa mesterséges, szupernacionális térséggé vált, ahol a szovjet imperializmus érdekei érvényesültek. Ny-on a tradicionális atlanti hatalmak az Egyesült Államokkal szövetségben alakították ki geopolitikai erQterüket, amely a NATO-ra, a Római SzerzQdésekre épült.
Az európai kontinentális megosztottságot a német állam sorsa szimbolizálta.
Mitteleuropa Ny-i része gazdasági nagyhatalommá vált, az atlanti Európa hatalmi egyensúlya a Párizs-Bonn tengelyre épült. Az 1950-es évek végére a Szövetségi Köztársaság beépült a nyugati erQtérbe. Az integrációs folyamatot elQsegítette a Rajna vidékén kialakult szubregionális együttmqködési rendszer, e terület köré szervezQdött az Európai Unió.
A K-i régióban hosszú forradalom zajlott le, amely a jaltai territoriális rendezés ellen irányult. A dákoromán kontinuitás, a kelet-német nép, a jugoszlávizmus, a szubregionális nagyhatalmiság igénye megosztotta a régiót, habár nyílt területi és etnikai vitákra a szovjet imperializmus nem adott módot.
Az 1980-as években a birodalom és NY-i perifériájának gazdasági, kulturális ellentmondásai ismét életre hívták Közép – Európa eszméjét, azonban a régió kialakításának igénye csak a bipoláris világrend és a Szovjetunió bukása után válhatott realitássá. Közép – Európa a birodalmi limesövezetbQl ismét nagyhatalmi ütközQzóna lett.
A bipoláris világrend bukása után a közép-európai régiórészben visszanyerte történelmi, földrajzi pozícióit, de a geopolitikai bizonytalanság erQs versengést és Szlovákiában orientáiós bizonytalanságot eredményezett.
Az 1990-es éveket 2 folyamat jellemezte: az integráció mélyülése; ill. az egykori keleti erQtérben a nemzetállam reneszánsza.=> leszqkült Kö-Európában egyszerre van jelen a modernizációt magával hozó európaizálódás, az Európába történQ reintegrálódás; ill. a renacionalizálódás, a nemzetállami szuverenitás pioritásának térfelfogása.
A térség sorsa szorosan kapcsolódik az EU-hoz, a NATO-hoz és a csatlakozás megteremheti számára a lehetQséget, hogy integráns része legyen annak a politikai erQtérnek, amelyhez történeti-politikai-gazdasági fejlQdése révén általában kötQdött. (de csatlakozással járó problémák-> a K-i bQvítés elQmozdítja a Közösség dinamikai súlypontjait és a Rajnától Ny-ra, a Pó vonalától D-re esQ térségek számára kedvezQtlen lehet.)
A fejlQdés lehetQségét az integráció jelenti. Egy magára hagyott szqkebb Közép-Európa konfliktusövezetté válhat Németo. És Oroszo. között, és az egyes országok nagyhatalmi patrónusok keresésére kényszerülnének, akár egymással szemben.
=> A térség államai csak a teljes jogú tagsággal érhetik be, amely egyben biztosítékot jelenthetne, hogy nem válnak ismét a német Mitteleuropa alárendelt részévé.

#Közép - és/vagy Kelet Európa?

A Közép - és Kelet Európa külsQ határaival, belsQ tagoltságával és alrégióinak jellegzetességeivel kapcsolatos vita mintegy két évszázados múltra tekinthet vissza.
Elindítói: 19. sz. - i orosz gondolkodók, akik országuk és Európa viszonyát is tisztázni akarták.
A vitákból 3 különbözQ gondolkodásmód rajzolódott ki:
(1) Ún. zapadnyikok, vagyis nyugatosok: Európa K - i határait az Orosz Birodalom európai felének keleti határaival, tehát nagyjából az Urál - hegység, a Kaszpi - tenger és a Kaukázus vonalával azonosították.
(2) Ún. szlavofilek vagyis szlávbarátok: Európát 2 egymást tagadó kulturális övezetre osztották: 1. a germán - latin és 2. a szláv - görög civilizációra.
(3) 19. sz. végére kialakuló eurázsinak nevezhetQ megközelítés: Orosz Birodalmat Európától és Ázsiától egyaránt elhatárolta, s azt önálló szubkontinensként, illetve "világként" fogta fel.
Német és magyar történészek, ill. politikai gondolkodók (mint Leopold von Ranke, Ernst Troeltsch, Friedrich Naumann, Szekfq Gyula és Jászi Oszkár): Ny illetve az annak részeként felfogott Közép - Európa a Német Birodalom és az Osztrák - Magyar Monarchia K - i és D - i határai mentén ér véget, s Kelet csak ezeken túl kezdQdik.
Más fogalomhasználat: mely német és az orosz nyelvterület közötti övezetet (olykor beleértve Skandináviát és Olaszo.-t) Zwischeneuropaként (Köztes - Európaként) azonosította. (A Zwischeneuropa fogalmat elQször német földrajztudósok használták 1916 - ban)
1923 Brüsszel, 1933 Varsó:
-> nemzetközi történészkongresszusok. Központi vitakérdése: K - Európa fogalma és sajátosságai. KulcsszereplQk: lengyel ill. cseh történészek.

A) Oscar Halecki (1923):
Az egész vitát tulajdonképpen Q indította el.
Szerinte: az orosz szlavofilek K - t és NY -t szembeállító dichotóm megközelítése, félrevezetQ leegyszerqsítés, amely tagadja, illetve jelentéktelennek mutatja az oroszok és a tQlük Ny - ra élQ szláv népek közötti mély kulturális különbségeket. Oroszo. nem része Európának, illetve a vele azonosított a nyugati kultúrának. De elválaszthatatlanul része Lengyelo., amely nyugati mintákat követett, sQt hozzá tartozik a baltiak, beloruszok és ukránok által lakott határövezet is, amely valamikor a Kijevi Rusz, késQbb pedig a lengyel - litván államszövetség ellenQrzése alá tartozott. A tulajdonképpeni K - Európát ezek e nem orosz területek alkotják.

B)Jaroslav Bidlo (1933):
Haleckivel szembe fordult. A nyugati kereszténység és a bizánci ortodoxia találkozása mentén osztotta ketté Európát:
-> a lengyelek, csehek és a szlovákok, a horvátok és a szlovének, valamint a nem szláv népek közül a baltiak és a magyarok így: Nyugat
-> a beloruszok, az ukránok, a szerbek, bolgárok, macedónok s a nem szláv népek közül a görögök és a románok: az oroszok dominálta Kelet peremnépei alkották
Hitt a nyugati civilizáció magasabbrendqségében, s Kelet gazdasági - társadalmi elmaradottságát az ortodoxia újításellenes konzervativizmusából, a skolasztikus filozófia és a reformáció hiányából s nem utolsó sorban az állami despotizmusból eredeztette.
Téziseit ekkor és a késQbbiekben sokan vitatták.


A) O. Halecki és M. Handelsman (lengyel történészek):
Eredetileg: K - Európának mint egésznek a "kikristályosodási pontja", illetve "integráló eleme" nem Bizánc és/vagy Moszkva, hanem Lengyelország volt, csak abban az esetben fogadható el, ha K - Európát a Kárpátoktól északra fekvQ térséggel azonosítjuk.
KésQbbiekben egyre inkább belátták: valamilyen módon a Kárpát-, illetve Duna - medencét és a Balkánt is be kell építeni fogalmi rendszerükbe.
Halecki felismerése: Európa története és térbeli elhelyezkedése bonyolultabb annál, semmint hogy az egyszerq kettéosztással jellemezhetQ lenne. A kulturális egységen belül, amelyet alapvetQen a kereszténység kölcsönzött a kontinensnek, a földrajzi, etnikai, politikai s egyéb tényezQk, s ez utóbbiak kombinációja adja a régiók lényegét.

A következQ években - évtizedekben a koncepció számos követQre talált, és Oroszo., ill. Szovjetunió közvetlen vagy közvetett kizárása Európából, valamint a német és az orosz nyelvterület közötti régió azonosítása K - Európával világszerte elfogadottá vált.
A szovjetunió és Kelet - Európa szétválasztása, ill. szembeállítása különösen meggyökeresedett a hidegháború éveiben.
A régió heterogenitására azonban sokan felfigyeltek => néhányan már a két világháború között próbáltak alrégiókat lokalizálni, s ezeket találó nevekkel ellátni. -> ezek közül a német geopolitikai látásmódot tükrözQ DK -Európa fogalom terjedt el leginkább, amely szqkebb értelemben csak a Balkánt, tágabb értelemben a Balkánt és a kulturálisan ezzel alig párosítható Közép - Duna - medencét értették (II. vháború után német nyelvterületen ez utóbbi szóhasználat vált általánossá)

Arnold J. Toynbee(1933):
Európát a nyugati és a keleti kereszténység találkozása mentén osztotta két civilizációs körre, nyugati és ortodox  keresztényre.

Stein Rokkan:
A nyugatias Európa keleti határa nagyjából a Tallinn - Dubrovnik vonallal azonos, azaz "kontinentális tampon - államokként" ill. keleti perifériaként ugyan, de mégis Ny - Európához kell sorolni a balti államokat, a történeti, tehát felosztása elQtti Lengyelországot, Csehországot és a történeti Magyarországot Horvátországgal és Erdéllyel együtt.

Halecki:
1950  es évek: Hangoztatta régi tézisét, mely szerint a cári Oroszország lényegét tekintve nem európai, hanem "eurázsiai" hatalom => Európa határai a mindenkori Orosz Birodalom, ill. a Szovjetunió ny - i határáig terjednek.
A kontinens maradék ny - i felét viszont 4 (!) történetileg és politikailag meghatározó régióra osztotta:
(1) NY -, (2) NY - Közép-, (3) K - Közép,- (4) K - Európára.
-> Ny - Európát: nagyjából a Rajnától Ny - ra, D -ra és É- ra fekvQ területekkel azonosította be, beleértve Itáliát és Skandináviát is
-> K - Európát: csupán a lengyel - litván államszövetség k - i és d - i peremvidékeivel, azaz a fQleg ortodox és csak kis részben görög katolikus beloruszok és ukránok lakta területekkel. E 2pólus közé helyezte: Közép - Európát, melyet további 2 részre osztott:
-> NY - Közép Európát: a német nyelvterülettel azonosította
-> s az ettQl K - re, de a belorusz - ukrán nyelvhatártól Ny - ra esQ részeket: K - Közép - Európának nevezte -> ily módon magába foglalta a Baltikumot, Lengyelo. -t, a cseh és szlovák területeket, a Duna - medencét és a Balkánt. E fogalom nem örvendett túlzott népszerqségnek.
Az 1950 - es évektQl K - Európa fogalmát a Szovjetunió által ellenQrzött európai országokban is általánosan elfogadták. K - Európába itt azonban a Szovjetunió európai felét is beleértették. "...az egységes európai fejlQdésen belül sajátos vonásokat mutat az Elbától az Urálig húzódó K - Európa" (Arató Endre). E terület jellegzetességei: szlávok túlsúlya, a kereszténység ny - és k - i változatának párhuzamos, számos esetben egy népen belüli jelenléte, a megkésett gazdasági - társadalmi fejlQdés, és a modern nemzetállamok helyett soknemzetiségq birodalmak kialakulása a 16 - 18.sz.-ban.
A magyar Kelet -Európa kutatók másik csoportja a 16.sz. - i fejleményekbQl (második jobbágyság) eredeztette a régió Ny - Európához viszonyított másságát -> e teóriát Zsigmond Pál alapozta meg, tanítványai alkalmazták: Berend T. Iván és Ránki György. Nevükhöz fqzödik a K -, ill. Közép- és K - Európa fogalom felbontása 2 alrégióra:
(1) az ortodox és a hosszú török megszállás miatt elmaradottabb Balkánra, azaz DK - Európára
(2) a kevésbé elmaradott "egyéb területekre", amelyek alatt általában a lengyelek, csehek és szlovákok, a magyarok és horvátok, valamint osztrákok és szlovének által lakott területeket értették (Közép - Kelet Európa).
Közép - Kelet Európa fogalma alatt Pach a történeti lengyel - litván, cseh és a magyar területeket értette, Berend T. és Ránki pedig könyvük magyar nyelvq címe szerint a Monarchia osztrák felét, sQt Görögo.-t kivéve a Balkánt is idesorolták, a terminológiai tisztázáshoz egyáltalán nem járultak hozzá.
1960 - as évek végén a K - Közép - Európa fogalom is megjelent a történettudományban. Ez elsQsorban Lackó Miklós nevéhez köthetQ: megkülönböztette Európa "Elbán inneni" részén belül az "inkább közép - európai típusba sorolható" osztrák és cseh területeket, Kelet - Közép - Európát (Lengyelo., Magyaro. és a balkáni típushoz közelítQ" Románia) és DK - Európát: Balkánt (Bulgária, Jugoszlávia, Görögo.)
Az 1970 - es évek közepétQl az Elba és az Urál közötti nagyrégió egysége versus belsQ tagoltsága és a Nyugattal való különbözQségének eredetét ismét hevesen vitatták a magyar szaksajtóban.
Perényi József:
A hosszú török megszállásból következQ sajátosságok miatt indokoltnak tartotta a DK - Európa fogalmat, Magyarországot Csehszlovákiával, Lengyelo.-val, a balti államokkal, K - Németo.-val és a Szovjetunió európai felével együtt "szqkebb értelemben vett K - Európának" nevezte. Közép - Európa "egyszerqen eltqnt", ezt ma már csak "emigráns körök" próbálják felújítani.
Szqcs JenQ:
Elképzelésének elsQ, 1981 - es változatában a Bibó István egyik történelemértelmezést gondolta tovább, s támasztotta alá, ill. egészítette ki.
A "blokkon belüli" interpretációkhoz hasonlóan, viszont Bibótól és a NY- i értelmezésektQl eltérQen Q a Szovjetunió NY - i, Urálon inneni felét kétségkívül K -Európa részeként fogta fel, s ehhez még hozzárendelte a térség ortodox országait
EttQl Ny - ra és a tulajdonképpeni Ny - Európától K - re viszont egy harmadik, "hibrid módon kettQs arculatú" régiót feltételezett, amelyet történeti lengyel, cseh és magyar államterülettel azonosított. -> ez a régió bár nem tartozott a Karolin Birodalomhoz, a kései középkor folyamán nemcsak kulturális, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is Ny - Európa részévé vált, s nyugatisai arculatát azután sem vesztette el, hogy 1500 táján (második jobbágyság) "visszahajolt" K -Európához, és ez a fordulat " szélsQségessé fokozta a nyugati képlethez képest a gazdasági - társadalmi szerkezet torzulásait és kiegyensúlyozatlanságát."

Milan Kundera:
Közép -Európát mint a németek és az oroszok közé szorult kis és ezért sérülékeny népek egy részének - lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok és az osztrákok - hazáját, "az Oroszország és Németország közötti kis nemzetek bizonytalan zónáját" határozta meg. E régiónak az országait Ausztria kivételével Oroszo. az II. vháború után "leigázta".
Politikai értelemben tehát Közép - Európa a Kelet részévé vált, ám kulturális értelemben továbbra is Nyugathoz, azaz a valódi Európához tartozik.

Az Európa régióiról rendezett 1986 - os budapesti vitában ugyanazt az alrégiót, amelyet Szqcs JenQ Közép - Kelet - Európaként definiált, Hanák Péter Kelet - Közép - Európának nevezte, s emellett utóbb - Ausztriával kiegészítve - a Közép - Európa megnevezést is használta. Közép - Európa, ahogy 1984 - ben Kundera, s azóta mások is körülírták, ebben az értelemben az Osztrák - Magyar Monarchiával azonos, és jövQje annyiban van, amennyiben ebbQl a történeti hagyományból képes valamit újraéleszteni.

André és Jean Sellier:
Az utóbbi évek egyik legjobb történeti atlaszát adták ki a térségrQl, a volt szovjet blokk valamennyi országát, beleértve Ukrajnát és Fehéroroszo.-t is, továbbá Finno.-t és Görögo.-t nevezik Europe centrale -nak
Niederhauser Emil:
Kitart az Elba és az Urál közötti K -Európa fogalom létjogosultsága mellett. Ezek közül DK - Európa nála is az ortodox Balkánnal azonos, NY - K - Európa pedig azzal a lengyel - cseh - magyar területtel, amelyet mások Közép - K- vagy K - Közép - Európaként definiáltak, s ami ettQl K - re található némi iróniával K - K - Európának nevezte el.

K - Közép - és DK - Európa fogalma:

Bár külsQ határait tekintve teljes mértékben azonos azzal, amit O. Halecki K - Közép - Európának nevezett, a vallási, kulturális különbségek és a hosszú török megszállásból adódó gazd. - i és társ. - i sajátosságok miatt elengedhetetlen volt a Balkán és az ettQl északra fekvQ fejlettebb, "nyugatosabb" és katolikus vagy protestáns területek határozott megkülönböztetése.
Azonban a soknemzetiségq birodalmak felváltása nemzetállamokkal, elválaszthatatlanul össze is köti a két alrégiót.
Az Oszmán, a Habsburg és az Orosz - Szovjet Birodalom felbomlását egyaránt lehetetlen csak a Balkánra vagy csak a Bibóhoz, Lackóhoz, Szqcshöz, Hanákhoz hasonlóan felfogott, ám a Baltikummal kiegészített K - Közép - Európára korlátozni. Mindhárom birodalom dezintegrálódása érintette ugyanis a térség északi és déli felét is. A 2régiót összeköti még az azonos geopolitikai helyzetük is, vagyis az, hogy népeik újkori történelmük során folyamatosan erQs nagyhatalmi befolyásnak volt kitéve. EbbQl a szempontból K - Közép - és DK - Európa tekinthetQ a kontinentális nagyhatalmak "pufferzónájának", ill. ütközéseiket mérsékelQ "tampon - övezetének", amelyet ezért összefoglalóan akár Köztes - Európának is nevezhetünk.

B/2. Horvátok, szlovének
Horvátok:
népesség 20%-a a Horvát aránya Yugo -ban. Horvátország. lakosságának 70%-a horvát, 11%-a szerb, Bosznia 18%-a.
Horvát kisebbségek élnek Burgenlandban, Morvaországban, Olaszországban, Szlovéniában (15-17.sz.-tól).
Történelem és etnikum:
Horvát àð Bevándorló szláv népcsoportok között érkeztek a Balkánra (több hullámban).
Letelepedésük 6-7. sz.-an volt, 9. sz.-ban független fejedelemséget alapítottak Adria partvidékén Beográd (késQbb Knin) fQvárossal. àð Tomiszlav király kereszténység bevezetése.
Velence az ütközQzóna. Magyar Árpád házi királyokkal családi kapcsolata, emiatt: àð állami függetlenségük csak 1102-ig tartott. àð azután a horvát uralkodóház kihalásakor a magyar Könyves Kálmánt választották uralkodóul, így a Magyar Királysághoz, majd 1527-tQl a Habsburg birodalomhoz tartozott. A déli terület török hódoltság volt. Dalmáciát pedig Velence kebelezte be.
A dalmát tengerpart környéke a 12.sz.tól a Velencei köztársaság része, majd 1815-tQl a Habsburg Birodalomé.
18. sz. után horvát nemzeti ébredés: önálló horvát abc, glagolitaírás- 1980-tól fedezik fel újra.
A dalmáciai és szlavóniai horvátok csak 1918-ban, a Szerb-Horváth Szlovén királyság megalakulásakor kerültek egy államba.
[1875: OMM hatalmon; 1878-ig polgári mozgalom: parasztfelkeléseket kezdeményeznek. Bosznia-Hercegovinát Szerbiához kellene csatolni.].
(horvátok többsége katolikus, latin betqs írás, de szerbek ortodox vallásúak és cirill betqvel írnak àð mindkét népcsoportnak ua. nyelve).
A 2.vh. idején Független Horvát Állam alakult, Ante Pavelic vezetése alatt álló Usztasa irányította az országot, üldözte a zsidókat, románokat, szerbeket, ill. rendszerelleneseket.àð szerb partizán megtorlás.
H-ok mindig hátrányos helyzetben voltak Jugoszláviában. (Dalmát tengerpart: turisztikai bevétel -> nem szívesen adták szerbeknek.
H. nacionalizmus àð 1960-tól, mint tömegmozgalom àð megfékezték Qket szerb komcsik-> horvát reformereket letartóztatták 1971-ben.
Horvát írás: ma latin ABC (korábban glagolita)
Nyelv (járás): 3 különbözQ, de mindegyik szerb-horvát dialektus.
1. a Sto: ez a legnagyobb. A horvát irodalmi nyelv alapja. A szerb-horvát nyelv alapja.
2. Ca, 3. Kaj.
Az írás a két Vh. között horvát alapú legyen, de a szavak közelítsenek a szerbhez. Ma egyre határozottabb az elkülönülés.
Horvát nemzeti szimbólumok: - fiataloknál a borotvált arc, - címer, - zászló, - báni hagyományok, - pénz: kuna.
A 19. sz-ban nemzeti megújulási mozgalom alatt, ebbQl a stokavski (Sto) nyelvjárást választották egységes irodalmi nyelvnek (igen hasonló a szerbhez).
Vallás: római katolikus: -> a kommunista rendszer = jelet tett e vallás és a horv. nacionalizmus közé. -> valóban a 80-as évektQl jelentQs befolyással voltak a horvát nemzet morális újraélesztésére.
Nemzeti ideológiák: Jugoszlávizmus és horvát nacionalizmus, nyelvi és kulturális hagyományok.
A horvátok törekedtek a szláv integrációra, egységes nyelv igényére.
illírizmus A 19.sz.-ban nemzeti megújulási mozgalom terjedt -> illír mozgalom, melynek egyik célja: szlovén- szerb-horvát közösség létrehozása, azaz szorosabb kapcsolatok létrehozása a jugoszlávok között; és a többi nép asszimilációját akarta (mindkettQ/ a szerb, és horvát is)./szerbek ezt jugoszlávizmusnak hívták.
Az 1.vh. alatt a horvátok támogatták a délszláv állam, megteremtését, de csak azért, mert azt hitték, hogy egyenrangú partnerek lesznek mindenben a szerbekkel és nélkülük az Olaszoknak ítélik Dalmáciát. De csak a szerb állam foglyai lettek.
Így a 2.vh.ban feléledt a gyqlölet a szerbek ellen, lehetQség a tQlük való megszabadulásra -> független horvát állam = náci bábállam - Pavlevics usztasa vezetésével.
Ma az 1945-tQl Jugoszláviában eltöltött idQt vezeklésnek tekintik -> kommunisták ez által büntették Qket. -> -Tito a nemzeti érzést teljesen elfojtotta.
Ma a Horvátok - a SzerbektQl eltérQen - magukat nyugati orientációjúakként jellemzik.
Nemzeti jelképek szerepe: - rövid haj és borotvált arc (szemben a szerb hosszú hajjal), (piros-fehér kockás zászló kereszttel).
Horvátország hirdeti magáról a horvát tradíciók ápolásának kiemelkedQ voltát. A pénzük újra az usztasa idQbel létrehozott kuna.
A horvát város és vidék Kö-Eu-i és a mediterrán kulturális hagyományokat tükrözi. (pl. Zágrábban Bécsi mintájú neobarokk és neoklasszikus építészet városképe jellemzQ). A dalmát tengerpart pedig velencei hatás, de a megbélyegzésük miatt leromlott..
(Romsics). A horvát nemesség rendi - tartományi privilégiumának köszönhetQen elkerülte a beolvadást a magyar nemességbe.
Ez a horvát nemzeti megújulást hátráltatta -> magyar nyelvtörvényekre a válasz nem a horvát nemzeti nyelv megteremtése volt, hanem a kitartás a latin nyelv használata mellett.
Változás csak Ljudovit Gaj tevékenysége által (1830-40) -> sto nyelvjárás irodalmi nyelvvé tételét támogatta. -> lapokat szerkesztett, olvasókörök, Illír Matica népszerqsítették.
Megjelent nála a politikai szövetkezés eszméje is -> unióról álmodozott, mely megvalósítását Oroszország segítségével képzelte, máskor pedig a Habsburg birodalmon belül képzelte el az illírnek nevezett délszláv egységet.
Janko Draskovics szakaszokban képzelte el a horvát nemzeti eszme megvalósulását. -> horvát nyelv bevezetését /hivatalossá tételére, mint illír nyelv-re elsQ követelés1805/, három-egy Királyság létrehozása /belsQ önkormányzat kiépítése és biztosítása - magyar beavatkozás lehetQsége ellenàð magyarellenes.
/ (Horvátország + Szlavónia + Dalmácia). Szlovénia és Bosznia csatlakozása àð Nagy  Horvát királyság megalapítása = ILLÍRIA. Az illírizmus a stokav nyelvjárás mellett állt ki.
Draskovics új helyesírást vezetett be, a kereskedelem, bankalapítást, a mezQgazdaság támogatását követelte, de védte a latint is a stokav mellet, iskolaügy demokratizálását akarta. Bécsi segítséggel nyomdát alapít, ahol Illír Nemzeti újság és Hajnal címq újsággal az illírizmust terjesztette, mely a helyesírás és irodalmi nyelv szempontjából is jelentQs.
Kiállt a horvát népköltészet feltárása, könyvtárak, olvasókörök és a Nemzeti Színház létrehozása mellett.
Az illír gondolat haladó szerepet játszott a nemzeti elnyomás ellen, a horvát nemzeti nyelv és kultúra kialakításáért, a tudományok és mqvészetek fejlesztésében, a társadalmi élet kialakításában, ill. a sajtó megteremtésében.
Patriotizmus, nacionalizmus mutatkozik meg benne -> magyarok ellen.
Ez az illír irányzat szemben állt az un. magyaron csoporttal, akik államjogi kötelékekben gondolkodtak.
/ILLÍRIZMUS háttere: 1809-1811 között Zágráb megye Ny-e része Illíria néven francia uralom alá jutott - polgári viszonyokat adtak -> robot eltörlése, kereskedelem fellendülése, rendi elQjogok eltörlése, nemzeti nyelvq oktatás, horvát hírlap
A nyelvi mozgalom a franciák után visszaállított feudális rendszerben sem esett vissza
Illírizmus alapgondolata, hogy a délszlávok egy nemzetet alkotnak ez az illír nemzet, és Qk az ókori illírek leszármazottai
Illíria pedig a Fekete- és az Adriai-tenger között élQ népek/.
Horvátok mint kisebbségek D-Olaszországban àð Holise vidékén (3 kis faluban) a 15.-16.sz.-ban a törökök elQl menekülQk utódai.
Archaikus horvát nyelvet beszélnek. Az elmúlt 30 évben megélénkült az érdeklQdés a horvát kultúra felé. Ezt támogatja a Veszélyeztetett Nyelvek és Kultúrák Védelmének Olasz Társasága is.
Horvátok Ausztriában:
Burgenlandban (K-Ausztria) élnek. horvát dialektusú nyelvàð a lakosság 7%-a.
Vallás: katolikus.
Horvát dialektusú nyelv. Burgenlandban a 15. sz. óta élnek. Ezen kívül még Bécs környékén is.
Két osztrák törvény biztosítja számukra a kulturális jogokat. (1955-ös államszerzQdés, 1978-as etnikai csoportról.

Szlovének:
Jugoszlávia lakosságának 8%-a, Szlovénia 90 %-a szlovén.
1918-ig OMM, Jugoszláv államiság idején ellentét àð vendégmunkások «ð ott lakók között.
Crna Gorával szemben gazdasági elQnyük folytonosan nQ.
Szlovénia gazdagabb volt (Jugoszl. legfejlettebb területe volt) àð idegenforgalom + olcsó vendégmunkások, de neki kellett eltartania a szegényebb déli régiókat = feszültség.
/Kulturális élet, nemzeti mozgalmak fejlQdése ua. lépések, mint Horvátoknak/.
(A 2. vh. után 400ezer szlovén maradt Olaszországban, 90ezer Ausztriában). Vallás: katolikus.
Nyelvük a reformáció idején alakult ki. A katolikus ellenreformáció fékezte a szlovén köznyelv fejlQdését.
- minél magasabbra kerültek a társadalmi hierarchiában, annál jobban elnémetesedtek -> A nemesség elnémetesedett - német kultúra hatása. Az 1800-as években nyelvtankönyvek szótárak. Irodalmi nyelvüket France Preseren alapozta meg.
Földrajz: Szlovénia alpesi kisállam -> 91-tQl független. Szlovén kisebbségek Ausztriában és Olaszországi Friuli tartományban.
Történelem: - szláv bevándorlók Alpok vidékén 6-7.sz.ban Karintia nevq egységes törzsbe tömörültek -> német kultúra átvétele.
8.sz.-> a kereszténység felvétele-> Salzburgi érsekség fennhatósága. (Trieszt 1383-ban Habsburg uralom alá került).
Akik megmaradtak a szláv kultúránál -> jobbágyságba rekedtek.
-11.-12. sz.-ban Krajna, Karintia, Stájerország tartományaiban éltek (Magyaro-on Qk a Vendek), a 16. sz.-tó 1918-ig Habsburg Birodalom része volt.
18. sz. 2. József fejleszti az iskolarendszert + a nemzeti nyelv tudatos alakulása. àð Dalmatia pap bibliafordítása.
-18-19.sz.-ban szlovén nemzeti érzés (öntudat) kialakulása.àð Anton Linhart. A szlovén kultúra elit kapcsolatba kerül a Dalmáciától keletre esQ szerb-horvát nemzeti mozgalmakkal.
A másik irányzat a nemzeti hagyományokat hangsúlyozza-> szlovén kultúra hangsúlyozása az illírizmussal szemben.
-19.sz. elején 3 irodalmi nyelv: 1. szlovén, 2. szerb-horvát, 3. bolgár.
- egységes nyelvi normák kialakítása elQször itt volt -> zárt területen ugyanaz a tájnyelv.
Megújulási mozgalom: -Marko Boblin -> nyelvtan kidolg. àð paraszti nyelvhasználatból. - szlovén folklór gyqjtése,
- jozefinisták miatt nem volt társadalmi reform.
1809 után a Napóleon féle Illír tartomány része a terület, de nincs társadalmi reform, csak utak építése és szlovén nyelvq állami iskolák.
Valentin Vodnik szerint az illír nyelv 2 nyelvjárású: 1. szerb, 2. szlovén.
- gyárak manufaktúrák, kereskedelem megjelenése,
- papi mellé felzárkózó világi értelmiség folytatta a megújulási mozgalmat àð továbbra is a kulturális kérdéseknél maradt àð szlavisztika, mint tudományág (pl. Frank Miklosic).
19. sz. elején elégedettek voltak az értelmiségiek a Habsburg-Bir.-hoz tartozással - a nemzetiség védelme miatt.
A liberális irányzat Presen képviseletével a Krajnai Méh c. folyóiraton keresztül àð végsQ célja: a szlovén nemzet teljes egyenjogúsága.
-18. sz.-ban Bibliafordítás, Újság.
- nemzeti irodalom kialakulása: pl. Valentin Vodnik költQ
-1918 dec. 1. Szerb-horvát szlovén királyság kikiáltása.
- 1948-ban konzervatív értelmiség üdvözölte a forradalmat. Szlovén követelések megfogalmazása àð terv: a szlovén lakta területek egyesítése egy tartományban Szlovénia néven. -> ehhez aláírásgyqjtést végeztek. (eleinte nem állt a parasztmozgalmak mellé).
- nemzeti program àð saját állam követelése a Habsburg Birodalmon belül.
1. vh. után Szerb  Horvát - Szlovén Királyság része.
2. vh. után Jugoszláviai Szlovén Köztársaság, majd Jugoszl.
Szlovéniában mérsékeltebb volt a nacionalizmus, mint a horvátoknál.
Mqvészet, kultúra: Ljubljana (fQvárás), àðAusztria felé orientáló barokk templomok épületek
Fejlett mezQgazdaság + méhészet.
Szlovének Ausztriában Karintia Déli részén ének, ahol Karintia lakosságának 2,7%-a (kb. 14ezren).
A 6. sz. óta élnek itt. 6-7.sztól Karantánia az elsQ szlovén állami struktúra. Veszélyeztették az avarok. -> bajorokkal, frankokkal szövetkeztek.

Nyelv: szlovén és dialektusa - közel áll az egyik horvát nyelvjáráshoz, változatos nyelv mivel szétszórt an élnek
A szlovéneket el kell különíteni a windisch nyelvet beszélQktQl, ennek a nyelvnek is szláv az alapja, de számos német szót használ.
A windisch eredetileg a német nyelvben - minden olyan szláv népre vonatkozott, amely német területen élt,
(a 19. elejéig azonos jelentésq volt a szlovénnel). Ma a szlovének nem tartoznak ide., mert a windisch német szavakat is használ. Rájuk is az 1955-ös és 1976-os kisebbségvédelmi törvény vonatkozik -> azóta anyanyelvi oktatásuk + hivatalban is szlovén nyelv használata. A 2. vh. után voltak olyanok, akik Jugoszláviával szimpatizáltak, de ezt a windischek nem támogatták. 1987-ben az elemi iskolákban megszüntette az osztrák állam a kétnyelvqséget. Ez izgalmakat keltett a szlovének körében.
(windisch-t beszélQk a németek mellett álltak. Ma virágzó kult-lis élet, rádióadások, 2 nyelvq iskolák, 2 hetilap,-> sokan asszimilálódtak)
Szlovének Olaszországban: àð Területileg Trieszt. Friuli, Velence, Giulia. 52ezren vannak.
Vallás: katolikus. Nyelv: olasz és szlovén. Olaszok szlovén lakossága a 2.vh. után hozzájuk kerültekbQl áll, 1975-ig állandó konfliktus Jugoszláviával.
Trieszt: => 16.sz-tól - 1.vh.-ig osztrák kézen volt; 1920-as szappalói szerzQdés adta az olaszoknak. 2.vh. után Jugoszlávia is igényt tartott rá, mivel a horvát, és szlovén lakói vannak fQleg. Így kapta a Déli részt Jugoszlávia, Olaszok pedig az É-i részt Trieszttel együtt. A szövetségesek 1954-ben Londonban rögzítették a végleges helyzetet. 1963-ban Trieszt lett a Friuli - Velence - Giulia régió központja.
Nyelvhasználat engedélyezett: kétnyelvq iskolák, és utcatáblák. Szlovén kulturális szervezetek, kiadványok Olaszországban.

B/3. Csehek, szlovákok

1.)CSEHEK

-Földrajzilag és kultúrájukban a szláv nemzetek legnyugatabbika.
Írott történelmük túlnyomó részét a csehek a német világ árnyékában töltötték.
A zsidó közösség megsemmisítése a 2. világháború alatt, és a németek kitelepítése a háború után lehetQvé tették, hogy a cseh identitás mindentQl függetlenül fejlQdjön.
A 2. világháború után a nemzeti öntudat megerQsödött Morvaországban és Sziléziában is.
A cseheket és a szlovákokat az 1918-ban kötött békeszerzQdések közös államba tömörítették.
1989 után kirobbant a feszültség.

-Közép-Ázsiából jöttek az egymást követQ bevándorlási hullámok során a Kr.u. 3-6. század között.
Az elsQ szláv állam a 8. sz-ban alakult meg, és csakhamar a Nagy Morva Birodalommá fejlQdött.
A birodalom lakosait a 9. sz-ban térítette meg a görög-keleti keresztény hitre Cirill és Metód. Cirill betqk honosítása.
A morva birodalom bukása után a cseh hatalom központja Bohémiába helyezQdött át.
Prága 973-ban katolikus püspökség lett.
Csehországé volt az elsQ nemzeti egyház, amely eltávolodott a katolikus közösségtQl a huszita mozgalom formájában.
1526: HBSB Monarchia része lett, Bécs fokozatos központosítási törekvései, nQtt a német bevándorlók száma.
1918-ban támad fel újra a cseh állam
Cseh nemzeti újjászületés, 18. sz. felvilágosodás.
Az 1. vh. után a cseheket és a szlovákokat közös szövetségi államba tömörítették.
Csehszlovákiát mint államot az 1920-as trianoni békeszerzQdés hívta létre.
2. vh. után három évig parlamentáris demokrácia.

-16-19. sz.: túlnyomó részben katolikusok.
1918 után új egyház, huszita elvek.
1991 után újra több katolikus.
-A cseh nyugati szláv nyelv, kb. 10 millió ember beszéli, latin betqkkel írják.
19.sz.: Közép-Csehország dialektusa lesz az irodalmi nyelv.

2.) SZLOVÁKOK

-Szlovák Köztársaság: 1993-ban keletkezett a Csehszlovák Szövetségi Szocialista Kt. Kettéosztódása során.

-Szlovák törzsek betelepedése elQtt: kelták, németek.
9. sz.: szláv törzsek megalakították a Nagy Morva Birodalmat (Morvao., Cseho., Szilézia, Pannónia).
Cirill és Metód görög-keleti keresztény hitre téríti Qket.
903: birodalom bukása, azután a szlovákokat a magyarok igázták le.
1541-1784: a magyar királyokat Pozsonyban koronázták meg.
19.sz.: Pozsonyban indul meg a szlov.nemzeti újjáéledés.
A föld jelentQs része magyar fQnemesek birtokába kerül.
20.sz.: földnélküli szlovákok USA-ba vándorolnak.
1918: csehek és szlovákok közös szuverén államot alapítottak.

-Katolikusok

B/4 Németek
1.) NÉMETEK

-A német nyelv szétáradt mind a kilenc Németországgal határos országban.
Kulturális indíttatású etnikai azonosságtudat.
A heimat fogalma egyszerre regionális és nemzeti fogalom. A helyi azonosságtudatok egyetlen nemzeti tudattá tevQdnek össze.
A Német Demokratikus Köztársaságban 1945-1990 között keletnémet öntudat alakult ki.

2.) RAJNA-VIDÉKIEK

-A frankok a Rajna-vidéket ütközQállammá alakították.
Az egyház mindig jelentQs szerepet játszott a régióban.
Az 1. vh. után a franciák ismét ütközQállammá akarták tenni.
A Rajna-vidék két jól megkülönböztethetQ, ellentétes részbQl áll.
Dél: hegyek, szakadékok, alacsony népsqrqség.
Észak: sík vidék, mocsarak, magas városkoncentráció.
Katolikus vallás a jellemzQ.
Híres bortermelQ vidék, Bonntól északra ipari övezet.

3.) FRANKÓNIAIAK

-Frankónia hercegségét nyugatról a Rajna határolta, keletrQl pedig a Jura-hegység.
A régiót kettészeli a Majna-folyó.
Egy folyó, egy erdQs-dombos vidék, egy hullámost fennsík.

-5. század vége: Chlodvig megteremtette a frank birodalmat, kényszerítette a törzseket fennhatósága elfogadására, majd kihasználva a Római Birodalom bukását, kiterjesztette hatalmát Észak-Galliára.
Gátat vetett a Rajna túlpartjáról kiinduló alemán hódításnak, aztán megszerezte Dél-Galliát.
Északon megszilárdította saját frank királyságát.
Katolicizmusra való tömeges áttérés, megszilárdította a frank egységet, és elQsegítette a frankoknak a gallo-római népességbe való beilleszkedését.
6. sz. eleje: továbbmennek kelet felé a Rajnán át a késQbbi Frankóniába. Ez a terület késQbb szerves része lett a meroving, majd a karoling birodalomnak.
Amikor kelet felQl a pogány törzsek kezdtek benyomulni, decentralizálták a honvédelmet, s a katonai parancsnoklást a legerQsebb helyi vezetQkre bízták.
10.sz.: királyválasztás: Konrád frank herceg.
14.sz.: saját békefenntartó szövetség megszervezése.

-A frankóniai nyelvjárások a modern német alapjai, mivel ezek a nyelvjárások játszottak vezetQ szerepet Szászországban, amikor Luther lefordította a Bibliát.
Frankóniai dialektus: meghosszabbodtak a magánhangzók.

4.) SVÁBOK

-Svábföld középpontjai: Rajna felsQ folyása és a Duna felsQ folyása között van.
Nagyrészt hullámos fennsíkokból álló mezQgazdasági vidék.
Az eredeti hercegség befolyása ebbQl a központból terjedt szét minden irányba.
A Fekete-erdQ délnyugat-északkelet irányban szeli át a térség középsQ részét.

-Kr.u. 231-ben a rómaiak megtámadták az alemannokat.
Az alemannok 260-ban érték el a Fekete-erdQt.
496: Chlodvig frank uralkodó leigázta Qket, de megengedte, hogy hagyományos törvényeik szerint éljenek.
A karoling birodalom bomlásával a terület egyike lett a keleti-frank királyság öt nagyhercegségének.
A herceg, Rudolf von Rheinfelden 1079-ben szembefordult IV. Henrikkel a német királyság megszerzéséért, Henrik leverte a támadást.
13.sz. vége: kihal a Hohenstaufen ág, anarchikus állapotok, kisnemesség harcol a hatalomért.
KözépsQ országrész és kelet: Württemberg család tett szert a legnagyobb befolyásra.
A városok szövetségre lépnek egymással.
Lutheri tanítás és reformáció, konkurenciaként jelentkezett a Szövetséggel szemben.
1525: parasztlázadás: fokozódó ellentétek: SvábföldtQl egészen Dél-Németországig.
A lázadást a Szövegség elfojtotta.
A Württembert hercegek további lutheránus államok megszervezésébe kezdtek, s ezzel a német protestantizmus vezetQivé váltak.
A háborúk és a francia inváziók sorozatát a 18. sz. végén megszakította a kulturális újjáéledés.
Francia forradalom: sváb hercegek ide-oda pártoltak területszerzés reményében.
Szembefordultak Napóleonnal, 1815. évi bécsi kongresszus a tartományok királyának rangjára emelte a hercegeket.
Az új, egységes Németországba való betagozódással a svábok elnyerték méltó helyüket.

-Protestáns nép, a modern államszövegség kialakulása azonban a tQlük nyugatra fekvQ, túlnyomórészt katolikus Badenhez kapcsolta Qket. A két egyház mindinkább összekeveredett.
6. sz.: a sváb dialektusok mindinkább kezdtek eltérni a többi germán törzs beszélte nyelvektQl.

5.) BAJOROK

-Alsó-Bajoro.: a Lech és a cseh erdQ között a Hillertau két oldalán lévQ széles völgyeket foglalja magába.

-Róma dunai határvonalát Kr.u. 405-ben áttörték, de a germán támadókat csak a 6.sz. elejétQl nevezték bavarii-knak.
Nagy Károly 788-ban megdöntötte az Agilufing dinasztia uralmát, és Bajorország elQbb a karolingok alattvalója, majd 911 után a német-római császárság egyik hercegsége lett.
970: II. Ottó császár megcsonkította a területet.
1504-1506: az örökösödési háborúban Albert herceg újra egyesítette az ország részeit.
16.sz.: a hercegek hasznot húztak a reformációval szemben tanúsított makacs ellenállásukból.
II. Miksa herceg támogatta a katolikus ügyet a harmincéves háborúban.
1648: vesztfáliai béke: Miksa FelsQ-Pfalz területét kapta meg, valamint a jogot, hogy Németország hat fejedelmével együtt részt vehessen a birodalmi választásokon.
Az 1813-ban végrehajtott pálfordulással a bajorok Napóleon felemelkedésébQl és bukásából egyaránt hasznot húztak.
1.területnövekedés és konszolidáció
2.a bajor állam átalakult alkotmányos monarchiává
3.kivétele státus Bajorország számára
1870-1871: francia-porosz háború utóhatásaképpen kialakult Bajoro. állandó helye Németországban.
1871:a bajor királyság szuverenitása felolvadt az új német birodaloméban.
1912: katolikus párt kerül hatalomra.
1933: Hitler eltörölt minden önállóságot.
A 2.vh. alatt aránylag csekély kárt szenvedett a térség.
Bajorország jelenlegi politikai arculatának legszembetqnQbb jele, hogy az egyetlen olyan Land Németországban, amelyet az országos politikában másutt nem létezQ párt kormányoz.

-A bajorok nem annyira a katolikus valláshoz ragaszkodnak, mint inkább a katolikus vallásgyakorláshoz.

6.) OSZTRÁKOK

-8.sz.: a karolingok feudalizmusa bomlasztani kezdte a mostani Ausztria területén élQ bajorok és karintiaiak Qsi, törzsi rendjét.
12.sz.: kialakul Ausztria, Stájerország, Tirol, Karintia, Salzburg, FelsQ-Ausztria, Voralberg.
A tartományok különleges képességekre tettek szert, hogy ellenálljanak minden olyan próbálkozásnak, amely igyekezett Qket a nemzetállam modern elgondolásának alárendelni.
1192: újabb központosítási folyamat.
Ausztria és Stájerország fölött a Badenberg dinasztia uralkodik.
1282: HBSB hatalomátvétel.
A HBSBok alapvetQ konzervativizmusa következtében fennmaradt a rendek és tartományok rendszere.
A tartományok Qsi formája megmaradt az abszolutista uralom egész idQszakában.
1918: Monarchia szétesik, a tartományok az új osztrák köztársaság alkotórészei lesznek.
A tartományoknak ma is megvannak a saját parlamentjeik.

-VORALBERGIEK
Ausztria legnyugatibb részén laknak, alemann nyelvterületen.
A régió dialektusa közeli rokonságban vannak a svájci tájszólásokkal.
Voralberg a 16. sz-ban alakult ki.
Nem volt sem fQnemesség, sem pedig jelentQs kolostor.
ErQsek a demokratikus hagyományok és a demokratikus öntudat.
Korai és erQteljes iparosítás, gazdagította a régiót.

-TIROLIAK
Tirol a 13.sz-ban keletkezett.
Nemesség, papság, városok és faluközösségek, honvédelmi kötelezettség, 1511-ben törvénybe foglalták a tartomány megvédésének kötelezettségét.
1809: Andreas Hofer vezetésével a tiroliak fellázadtak a bajor és a francia hadak ellen.
1814: békeszerzQdés, ismét HBSB fennhatóság.
1919-ben kettéosztották Tirolt. Észak: Osztrák Köztárs-é lett, dél Olaszországé.
1922: fasiszta hatalomátvétel, erQteljes olaszosítás.
Dél-Tirol 1945 után is Olaszországé maradt, korlátozott autonómia.
1960: tárgyalások.
1968: csomag-megállapodások.

-SALZBURGIAK
1816-ban lett Ausztria része.
Sb. érsekei óriási területq érsekségük hátországába összpontosították a feudális jogokat, s így megteremtették saját fejedelemségüket. Ez a 14. sz-tól tartománynak minQsült.
Ausztriába tagozódásával Sb elvesztette fQvárosi funkcióját.

-KARINTIAIAK
A térség neve a karantia törzs nevébQl származik, 7. sz., tagjai a szlovén elQtti tájszólást beszélték.
A feudalizmust megelQzQ szervezetüket a hqbérség kialakulása bomlasztotta szét.
KözépsQ országrész: középkori alkotmány relikviái. A hozzájuk kapcsolódó ceremóniák a 15. századig fennmaradtak.
FelsQ- és Alsó-Ausztriában a bajor nyelvjárások léptek a szlovén helyébe.

-STÁJEROK
Stájerország a 12. században jött létre, több karintiai és bajor régió egyesüléseként.
1180-ban hercegség lett.
1192-ben Ausztria örökölte meg.
1186: örökösödési szerzQdés, körvonalazta a miniszterek jogállását.

-BURGENLANDIAK
Legfiatalabb ausztriai népcsoport.
16-17. századi török pusztítás: sok horvát paraszt telepedett le a régióban.
19.század: német és horvát nyelv.
Hbsb monarchia bukása után Ausztriához való csatlakozás, 1922, KIVÉVE Sopront!
Bortermelés, gazdálkodás, állattenyésztés.

7.) SVÁJCIAK

A folyamat, amely egybe tömörítette a svájciakat, feudális cívódással kezdQdött, amikor a Hbsb dinasztia Svábföld hercegségének újjáélesztésével próbálkozott.
1291: Schwyz, Uri és Unterwalden lakói szövetségre léptek, hogy ellenálljanak a Hbsb követeléseknek.
Közvetlen kapcsolatot akartak létesíteni a császárral. E törekvések elutasítása politikai ambíciók kikristályosodásának és újdonsült konföderáció terjeszkedésének következményével járt.
Az erdQs kantonokban a völgyek és a falvak domináltak, az újonnan csatlakozottakban viszont a fejlett városok.
1332: Luzern város és régió csatlakozott a konföderációhoz. 1351: Zürich, 1353: Bern, 1352-58: Glarus.
A konföderációba tömörült kantonok magja a szomszédos területeken szervezett szövetségeseket.
15-16. század: folytatódik az óvatos növekedés és a konföderáció katonai helyzetének fokozatos megszilárdulása.
1349: 24 éves fegyverszünet aláírására kényszerítik a Hbsb-okat.
1393: létrejött a konföderáció diétája.
A saját területek biztonságának növelése érdekében Luzern északra orientálódott, Bern nyugatra, Uri délre.
További behódoló kantonok: Aargan (1412-15), Toggenburg és vidéke (1436), Sargans (1440), Thurgau (1460).
Szövetségese: Valais (1416), St.Gallen (1454)
Polgárháború: Burgundia és Milánó ellen (1474-1477).
Svájc nagyhatalommá fejlQdik.
Unió terjeszkedése: 1481: Fribourg, Solothurn, 1501: Basel-Stadt, 1513: Appenzel.
1524: befejezQdött Graubünden délkeleti részének meghódítása.
További szövetségesek: Neuchatel (1495), Genf (1526), Basel egyházmegye (1579).
Thurgau meghódítása 1460-ban fejezQdött be, Ticinóé 1512-ben, Vand-é 1536-ban.
A reformációnak átalakító hatása volt, városok: protestáns, vidék: katolikus.
1648: harmincéves háborút lezáró békeszerzQdés elismerte a konföderáció teljes szuverenitását.
1663-1776: a konföderáció diétája egyáltalán nem ül össze.
18. század: jelentQs szellemi fellendülés Zürichben és Genfben.
Francia forradalom nagy fordulatot jelentett Svájc történetében.
1792: Genfben a jakobinusokat követQ helyi forradalmárok vették át a hatalmat.
1793: Franciaország kinyilvánította Basel egyházmegyéjének annektálását.
1802-1803: Napóleon engedte, hogy a svájciak némi módosítással visszatérjenek eredeti alkotmányukhoz.
1815-ös veresége lehetQvé tette az 1797 elQtti alkotmány visszaállítását.
1815: Európa nagyhatalmai garantálják Svájc semlegességét.
1874: liberalizált alkotmány legfQbb újítása a népszavazás.

9.) SZÁSZOK

-5. század eleje: a szászok terjeszkedni kezdenek az északi partok mentén, behatolnak Galliába és Nagy-Britanniába.
Nem teljesen zárta körül Qket a kontinens, a tengeri kijárat növelte függetlenségüket.
Nagy Károly gyqrte le Qket.
843: karoling birodalom felosztásával Szászország a keleti frank királyság része lett.
Fejedelmeik 911-ben elvesztették a választást.
Konrád frank fejedelem halála után Madarász Henrik lett a király, a szászok földje lett a királyság hatalmi bázisa, és Henrik folytatta a birodalom építését. Visszaszerezte Lotharingiát a keleti frank birodalomnak. Fia ,I. Ottó követte a trónon.
A dinasztia kihalásával a cím a száli frankok kezébe került.
1024: Billung dinasztia
1073: szász nemesek fellázadtak IV. Henrik császár ellen, és szövetségre léptek VII. Gergely pápával -> konfliktus -> szétbomlott a császári birodalom és a német királyság.
1106: Billunk din. kihalása.
1125: Lothar szász fejedelmet választják meg királynak, majd császárnak.
1137: Lothar meghal. -> Hohenstauf din.
1152: Hohenstauf és Welf családok megosztják a hatalmat egymás között.
Barbarossa Frigyes (Hbsb csász.) autonómiát adott Oroszlán Henriknek, Szászország és Bajorország fejedelmének, ennek ellenére Henrik nem segített Frigyesnek hatalmába keríteni az olaszországi Lombard Ligát, Henriket számqzték.
Aszkán dinasztia hatalmába keríti Szászországot.
15. század: Aszkán dinasztia kettészakad.

10.) POROSZOK

-Eredetileg indoeurópai erdei vadászok és állattenyésztQk voltak, és pogányok.
Németország csak a 12. században tudta legyqrni a szászokat, a 13. században pedig a poroszokat.
Az óporosz nyelv a 17. századig fennmaradt.
Poroszország fejedelmei: Hohenzollern dinasztia, 1525-ben vették át a régiót a teuton lovagrendtQl.
17. század eleje: fejedelmek szövetségre léptek Brandenburggal, és választófejedelmek lettek, 1701-ben pedig királyok.
Lakosság protestáns.
14786: II. (Nagy) Frigyes halálakor Poroszország már nagyhatalom.
1815: bécsi kongresszus: Porosz Királyság elnyerte Szászország és a Rajna-vidék egyes részeit.

B/5 Lengyelek, lettek, litvánok

LENGYELEK
A lengyelek egy ezredévig lakták az észak-európai síkságnak a Visztula és az Odera folyók medencéi közötti részét. Az utóbbi ezer esztendQben viszont nem egyszerq pontosan meghatározni a lengyel régió kiterjedését. A 19. század államnélkülisége és a 20. század népmozgalmai rányomták bélyegüket a Lengyelországnak mondott térségre. A legdrámaibb változások a keleti és nyugati peremterületeken mentek végbe.
A nyugati szlávság legnagyobb népe a lengyel. Azon a területen él, amelyet valamennyi szláv nép Qshazájának vélnek. A lengyelek Qsei helyben maradtak, a többi szláv nép viszont elvándorolt.
Elnevezésük (polak) a nyugati szlávok egyik törzsének nevébQl (polanie) származik, jelentése: a síkság népe . A lengyelek Európa egyik legegységesebb nemzetét alkotják.
Irodalmi nyelvként a lengyel a 16. században szilárdította meg helyzetét.

Az elsQ lengyel királyság kezdete I. Mieszko polaniei fejedelem 966-os megkeresztelésével kezdQdött. Piastról nevezték el, aki Polanie legendáinak egyik jelentQs alakja volt. A Piast dinasztia a 10. és 14. század között uralkodott, fennhatóságának területe kb. a mai Lengyelország területével volt azonos. A Piast dinasztia nem volt mindig egységes. Amikor egységes volt, ki tudta védeni nyugatról a német birodalom, délrQl pedig Csehország terjeszkedési törekvéseit. Amikor azonban a politikai széthúzás miatt meggyengült, területeket vesztett a riválisok javára. A legsúlyosabb Szilézia elvesztése volt, melyet 1335-ben szerzett meg a cseh királyság.
A Piast dinasztia utolsó királya Nagy Kázmér volt, aki helyreállította a lengyel királyság egységét, stabilizálta a határokat. Utód nélkül halt meg. A Piast dinasztia kihalása után a Jagelló dinasztia uralkodása következett 1385-1572-ig. A Jagelló dinasztia akkor alakult meg, amikor Jadwyga királynQ férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. A kezdeti perszonálunió végül az újkor két államának formális politikai egyesülésévé alakult át az 1569-ben létrejött Lublini Unióval. Lengyelország és Litvánia nemzetközösség lett, Rzeczpospolita.
Területi gyarapodásuk csúcsán a Jagelló Nemzetközösség Európa egyik legnagyobb országa volt. Az újkor hajnalán toleráns államalakulatnak számított.
A hatalom az uralkodó kezébQl fokozatosan a nemesség kezébe került. A szlachta rend Európa legnagyobb létszámú nemesi rendje volt. A nemességnek, mint földbirtokos osztálynak a gazdagságát gyarapította a gabonatermesztés, illetve a gabonakivitel.
A Jagelló dinasztia utolsó sarja 1572-ben halt meg, így megnyílt az út a királyválasztás felé. A lengyel-litván államközösség egészen az 1795-ös megszqnéséig a nemesek paradicsoma volt. Az uralkodót a nemesek választották, és nagymértékben korlátozták a hatalmát. Megválasztása után elfogadtatták vele a Pacta Conventát, amelyben leírták, és egyben korlátozták hatáskörét. A valódi politikai hatalom birtokosa a nemzetgyqlés, a szejm volt. A végrehajtó hatalom (uralkodó) és a törvényhozó hatalom (a nemesség) közötti egyensúly hiánya lassanként kormányozhatatlanná tette a nemzetközösséget.
A diéta 1652-ben elfogadta a Liberum Veto bevezetésébe, így ezután a szejm akár egyetlen tagjának vétója is megakadályozhatta a szóban forgó ügy további tárgyalását.
A 17. és a 18. konfliktusok tovább súlyosbították a nemzetközösség politikai hanyatlását. A nemzetközösség számos ellensége (svédek, kozákok, oroszok, tatárok, törökök) olyan pusztításokat vitt véghez, hogy a népesség csökkent, a mezQgazdaság szétesett, sQt még maga az állam léte is veszélybe került.
A 18. század derekán a nemzetközösség szomszédai  Ausztria, Poroszország, Oroszország  már sokkal erQsebbek voltak nála, erQsen központosított, monarchikus politikai szerkezetük miatt.
Mivel a reform már túl késQn érkezett, szomszédai háromszor haraptak le egy-egy darabot Lengyelország területébQl. Végül a felosztással a nemzetközösség eltqnt Európa térképérQl.
A 19. század folyamán a lengyelek egyik-másik nagyhatalomhoz próbáltak közeledni, azonban ezek csak részsikereket hoztak. A Napóleonnal való társulás eredménye a Lengyel Nagyhercegség megalapítása volt (1807-15), majd pedig a Kongresszusi Királyságé (1815-63).
Ezeket a kísérleteket viszont a háborúk és felkelések elsöpörték. A 19. század utolsó negyedében a Habsburg fennhatóság alatt álló Galícia volt az egyetlen, ahol a lengyel közigazgatás mqködött, jóllehet korlátozottan.
A független állam helyreállítására irányuló törekvések még ennél is gyengébb eredményekkel jártak. Az 1830-as és 1863-as nagyszabású oroszellenek felkeléseket a cári kormányzat leverte.
1846-ban a Habsburgok még csírájában fojtották el a felkeléseket úgy, hogy a lázadó lengyel parasztságot a nemesi felkelQkre uszították.
Az 1848-as európai felkeléseknek egyetlen megfelelQje volt, a felosztott ország porosz övezetében. Mint minden lengyel fegyveres felkelés, ez is sikertelennek bizonyult.
Számos függetlenségi harcban sok lengyel ontotta vérét, kezdve a magyar szabadságharctól egészen a párizsi kommünig (1871).
„A ti szabadságotokért meg a miénkért” (1930-ban megfogalmazott lengyel jelszó)

A hasztalan próbálkozások következtében a lengyel társadalom az iparosodás útjára lépett, a parasztság emancipálódott.
Az iparban dolgozó munkások száma igen gyorsan emelkedett, ennek köszönhetQen 1882-tQl elkezdett szervezQdni egy nemzeti mozgalom, amely Lengyelország visszaállítását tqzte ki célul. A nemzeti Lengyel Szocialista Párt (PPS) legjelentQsebb képviselQje Józef PiBsudski volt.
Az elsQ világháború kitörése ismét felébresztette a reményt Lengyelország újraegyesítésére, annak ellenére, hogy a lengyelek az orosz, osztrák, és német hadsereg katonáiként egymás ellen harcoltak.

Németország és Ausztria 1917-ben széles hatáskörrel rendelkezQ régensségi tanácsot hoztak létre, mely a középhatalmak összeomlása után kikiáltotta a független Lengyelországot, és 1918. november 14-én a kormányzati felelQsséget átruházta PiBsudskira (1918-1922, 1926-1935).

1918-1939
Lengyelország ismét önálló állam lett, de államformája és határai nem voltak tisztázva. A versailles-i szerzQdés értelmében Poznanon kívül csak Nyugat-Poroszországnak a középsQ részét kapta meg. Gdansk szabad város lett, amely a Népszövetség felügyelete alatt állt. FelsQ-Sziléziában és Teschenben népszavazás döntött a hovatartozásról.
Ennek eredményeként Mazuria és Marienburg-Marienwerden német kézen maradt, FelsQ-Sziléziát felosztották, az iparosodott keleti rész Lengyelországhoz került.
Teschen hercegséget is felosztották, a gazdaságilag igen jelentQs Olsa-vidéket Csehország kapta meg.
A keleti határért Lengyelország háborúba bocsátkozott a Szovjetunióval. PiBsudski csapataival Kijev felé vonult, a szovjetek ellentámadást indítottak. A visztulai csoda által viszont PiBsudski csapatainak sikerült visszavernie a támadást.
A rigai békében 1921-ben Lengyelország olyan határt kapott, amely 250 km-re húzódott az eredetileg javasolt Curzon-vonaltól, de sokkal nyugatabbra, mint 1772-ben volt.
Wilno (melyre Litvánia tartott igényt) 1920-ban Lengyelországhoz került.
Lengyelország francia mintára készítette el alkotmányát, megalakította a nemzetgyqlést, ami a szenátusból és a szejmbQl állt.
1922-bwn PiBsudski nem talált támogatóra, és lemondott. 1926-ban azonban egy puccs után ismét az állam élére került. Konkrét politikai program nélkül akart javítani az állam gazdasági helyzetén. Az 1926-os ideiglenes alkotmány után 1935-ben prezidentális alkotmány következett.
Lengyelország 1935-ben a Szovjetunióval, 1934-ben pedig Németországgal megnemtámadási egyezményt kötött.
PiBsudski 1935-ben bekövetkezett halála után a nemzetközi politikai bizonytalanságot kihasználva Lengyelország 1938-ban arra kényszerítette Litvániát, hogy mondjon le Wilnóról, és ismerje el határait, Németországot pedig az Olsa-vidékrQl való lemondásra kényszerítette.
Az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum titkos részleteiben Németország és a Szovjetunió Lengyelország felosztásáról egyezett meg.

1939. szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot, Nagy-Britannia és Franciaország segítségnyújtása elmaradt.
Varsó kapitulálásával szeptember 27-én megadta magát a lengyel hadsereg. A Szovjetunió lemondott Lengyelországnak a Bug és Visztula közt fekvQ területrQl, ennek fejében Németország lemondott Litvániáról. Így a németek által elfoglalt területek majdnem egész Lengyelországot magukba foglalták.
A kb. 10 millió lakosú nyugatlengyel területeket a Német Birodalomba olvasztották. Lengyelország középsQ része ún. fQkormányzóságként mellékország lett, késQbb Galíciát is hozzácsatolták.
A deportálások és a koncentrációs táborok 6 millió ember életét követelték, ebbQl mintegy 3 millió zsidó volt.

1939. szeptember 30-án a lengyelek Párizsban emigráns kormányt alakítottak, miniszterelnöknek WBadyslaw Sikorski tábornokot választották.
Franciaország eleste után a kormány Londonba menekült. Sikorski, Winston Churchill nyomására 1941-ben megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelyben a SZU elismerte az emigráns kormányt, és érvénytelennek mondta ki a Németországgal kötött területi megállapodásokat.
A Vörös Hadsereg ezt követQen azonban vérfürdQt rendezett Lengyelországban (Katyinnál), ezután Lengyelország megszakította a kapcsolatot a Szovjetunióval.

A Szovjetunió, miután a németek 1941-ben megtámadták, Kelet-Lengyelországban egy kommunista földalatti szervezetet hozott létre lengyel menekültekbQl, hadifoglyokból. A Moszkvában kiképzett kommunisták 1942-ben megalakították Lengyel Kommunista Munkáspártot. A vörös Hadsereg támogatásával 1944-ben megalakították az ún. Lublini Bizottságot, melyet a Szovjetunió Lengyelország egyetlen képviselQjeként ismert el.

Lengyelország eleste után alakult meg az országban a polgári-konzervatív ellenállási mozgalom, a Haza Hadserege. 25 ezer férfi és nQ tartozott ide, akik élvezték a civilek támogatását is. 1944-ben kísérletet tettek arra, hogy Varsót felszabadítsák a nemzetiszocialisták elnyomása alól, két hónap után azonban az SS-erQk felülemelkedtek, és az ellenállók kapitulálni kényszerültek.
Varsót lerombolták, a lakosságot evakuálták.



1945-1980 (Népi demokrácia)
1945. január 17-én nagyszabású szovjet támadás indult Varsó ellen. Varsó bevétele után a Lublini Bizottság alakított ideiglenes kormányt. Sztálin lemondott a keletlengyel területekrQl - az új keleti határvonal a Curzon-vonal lett - kárpótlásul Lengyelország nyugati határát az Odera-Nysa (Neisse) vonalig húzták meg. Az át és kitelepítések következtében soha nem látott nemzeti homogenitás volt tapasztalható.
A népi demokratikus alkotmány (1952. július 22.) a sztálini vonaltól erQsen befolyásolt fejlQdés végsQ pontját jelentette.
Azokat, akik a szocializmus lengyel útján kívántak tovább haladni, elnémították. Így ítélték el WBadisBaw GomuBkát is.
A Sztálin halála után bekövetkezett enyhülés hatására 1956 júniusában felkelés tört ki Poznanban, amit kegyetlenül levertek. Ez volt a szovjetellenes megmozdulások csúcspontja, melyben a szellemi elit képviselQi ugyanúgy részt vettek, mint az elégedetlen munkások. A lengyellel párhuzamosan Magyarországon is lázadás tört ki, az ún. októberi tavasz .
GomuBkát rehabilitálták, és 1970-ig volt a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) vezetQje.
Az 1968-as prágai tavasz Lengyelországban diákzavargásokhoz, szimpátiatüntetésekhez vezetett. Ennek ellenére szovjet nyomásra lengyelek is bevonultak Csehszlovákiába.
Az 1970-es varsói egyezmény normalizálta Lengyelország és az NSZK viszonyát (GomuBka  Willy Brandt)
Az NDK esetében ez már 1950-ben megtörtént a görlitzi szerzQdésben.
Az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek árainak növekedése miatt Gdanskban és más kikötQvárosokban kirobbanó sztrájkok hatására GomuBkát menesztették.
Utóda Edward Gierek lett, aki nyugati hitelek segítségével próbálta talpra állítani a lengyel gazdaságot (ún. lengyel gazdasági csoda ).
Ez azonban nem volt tartható hosszútávon, és Gierek 1980-ban megbukott.

1980-1989 (A demokrácia kezdetei)
A gazdasági helyzet és a közellátás problémái ismét a lakosság növekvQ tiltakozásához vezettek. A sztrájkhullám 1980-ban kezdQdött Lublinban, majd Gdanskban hajógyárakat foglaltak el. A mozgalom központja a gdanski Lenin Hajógyár lett.
A Gdanski Sztrájkbizottság elérte, hogy a követeléseirQl tárgyaljon a kormánnyal, és több engedményt is sikerült elérniük (szabad szakszervezetek, bérek emelése, árkontroll és a szociális helyzet javítása).
A szeptemberben megalakult Solidarnosc (szolidaritás) elnevezésq szakszervezet elnöke Lech WaBesa lett.
Néhány hónapon belül a Lengyelország demokratizálásáért folytatott harc tömegmozgalommá nQtte ki magát, amely mintegy 10 millió tagot számlált.
1981-ben a Solidarnosc a Varsói SzerzQdés országaiban független szakszervezetek megalakulására szólított fel. A katasztrofális közellátási helyzet miatt sorra követték egymást a sztrájkok.
Moszkva nyomására Lengyelországban szükségállapotot hirdettek, a sztrájkokat és a szakszervezeteket betiltották. Mindenfajta ellenállást erQszakkal elfojtottak.
Két év múlva a szükségállapotot hatályon kívül helyezték, és minden internáltat szabadon engedtek.
Az ellenzéki csoportosulásokat továbbra is elnyomták, de azért földalatti szervezetekként dolgozhattak. A mozgalmat a katolikus egyház is támogatta.
Amikor 1984-ben Jerzy PopieBuszko szakszervezet-szimpatizáns pap holttestét egy víztározóban megtalálták, kiderült, hogy haláláért a titkosszolgálat emberei a felelQsek. Ezt személyi változtatások követték a biztonsági szolgálatban. A nyugtalanság azonban nem ért véget.
1989-tQl az egyház közvetített az ellenzék és a kormány közötti kerekasztal -beszélgetéseknél. Az egyház szerepe azért is értékelQdött fel, mert 1978-ban Karol WojtiBa krakkói érseket választották pápává.
Áprilistól újra legálisan mqködhetett a Solidarnosc. Az alkotmányt is megreformálták, az ellenzék a helyek 35%-át elfoglalhatta a szejmben.
Az elsQ félig-meddig szabad választásokon a Solidarnosc képviselQi a szejmben az ellenzék mind a 169 helyét megszerezték, az alsóházban pedig 100-ból 99 mandátumot.
Az államelnök viszont az államtanács addigi elnöke, Jaruzelski lett.

1989-tQl
A nép részérQl egyre növekvQ nyomás végül visszavonulásra késztette a kommunista pártot.
Az elsQ demokratikusan megválasztott elnök a szakszervezet vezetQje, WaBesa lett (1990-1995).
1991-ben 29 párt jutott be a szejmbe, 1992 közepéig csak kisebbségi kormányok alakultak.
1993-ban új választási törvényt hoztak, amiben 5%-ban határozták meg a parlamenti küszöböt.
Az 1993. szeptemberében tartott választásokon az SDL (egykori kommunisták) és a Parasztpárt kapta a legtöbb támogatást.
Varsói gyors : Gazdasági sokk a rendszerváltás után, posztkommunista pártokat választottak meg Lengyelországban, Litvániában és Magyarországon is.
1995-ben WaBesát a szociáldemokrata Aleksander Kwasniewski gyQzte le.
2005: Mohersapkás koalíció : Jobboldali konzervatív és populista párton alapuló koalíció. Antikommunista, EU ellenes, németellenes, oroszellenes. Keresztény alapú antikommunizmus.

Az autochton Qslakókat vissza kell lengyelesíteni (kb. 1,2 millió fQ).
Kasubok: Gdansk környékén élQ, kasub nyelvet beszélQ csoport. A lengyelek lengyelnek, a németek önálló szláv népnek tartják Qket. Nyelvük alapján szlávok, nemzetiségük inkább német, vallásuk viszont római katolikus (mint a lengyeleknek). Kb. 150-200. 000 fQ.

Slonzákok: Nagy részük római katolikus volt. A lengyel propagandát elfogadva egy részük eltávolodott Németországtól, más részük viszont megerQsödik német identitásában. Voltak olyanok is, akik számára ez a kérdés nem volt fontos.
1996: A 70 német kisebbségi szervezetnek összesen 300. 000 tagja volt.

Mazúriak: Erdei szláv nép volt. A lengyelek szerint a mazúri egy lengyel dialektus, semmi közük a németekhez. 1920-ban viszont 99%-uk a németekhez való csatlakozást választotta. Megjelentek a polonizáló mazúrok is, akik önként római katolikus hitre tértek. A második világháború után 90%-uk Németországba menekült. SzülQföldjüknek Németországot érezték.

Szorbok (vendek): A 6. században az Elba és a Saale folyó közötti területen éltek (Luzácia). Az elbai szlávokat (az északi szlávok egy csoportja, szorbok, polákok, stb.) 928-ban erQszakkal térítették keresztény hitre német hódítók.
1002: A lengyelek elfoglalták Luzáciát.
1368-1370: A cseh királysághoz került a terület.
14. századtól: Nagy részük a német kultúrához asszimilálódott.
1635: Luzácia Szászországhoz kerül.
1815: A napóleoni háborúk során Poroszország része lesz.

Elindult egy nemzeti újjáéledési mozgalom, az 1912-ben létrehozott Domowina (haza) nemzeti szervezet a szorbok jogaiért harcolt.
1919: Javaslat, hogy Luzáciát csatolják Csehországhoz, de ezt elvetették.
A náci hatalomátvétel után a németek betiltottak minden szorb nemzeti megnyilvánulást, a Domowina feloszlott.
Ezután újra elindult egy nemzeti újjáéledési folyamat.
A szorbok Németország két régiójában élnek, számuk körülbelül 100-120 ezer. A alsó szorbok protestánsok, a felsQ szorbok között van egy katolikus kisebbség.

Határvidéki lengyelek: A határvidéki lengyelek mindig is a határsávok, a kresy népei voltak. A peremvidéki lengyelek magva a litván és rutén nemesség volt. PiBsudski is a KresybQl származott.

LETTEK
A lettek különbözQ szláv-balti törzsek leszármazottai. Lettországban a lakosság több mint egyharmada orosz bevándorló, ezen kívül még más kisebbségek is élnek az országban. A lettek aránya alig több mint 50 százalék.
A kurok, a lettgallok, lívek, szelének, és semgall lett törzsek a németek keleti terjeszkedése során német befolyás alá kerültek.
- Tenger menti rész: Kurzeme (kurföld)
- BelsQ rész: Lettgallia (lettföld)
- Északi rész: Livónia

A déli rész sokáig lengyel fennhatóság alatt állt, az északi rész pedig svéd fennhatóság alatt. A kettQ közötti határ a Dvina.
A Német Lovagrend állama a 13. századig minden lett területet meghódított, és a hatása a 16. századig érvényesült.
A 17. században Lengyelország, Dánia és Svédország harcolt Lettországért, majd 1621-ben Svédország meghódította Rigát.
A második északi háborúban (1656-1660) sikerült elQször meghódítania Rigát, 1710-ben pedig a Lívföldi Lovagrend és Riga behódolt az orosz birodalomban bizonyos elQjogokért cserében.
A nagy északi háborúban (1700-1721) Nagy Péter cár meghódította a Balti-tenger partjait. 1772-ben Lengyelország felosztásával a katolikus Lettgallia is Oroszországhoz került. 1795-ben Lengyelország harmadik felosztásával Kurföld is Oroszországhoz került.
1801-ben I. Sándor cár a lett területeket balti-tengeri provinciává nyilvánította . 1864-ben viszont önálló kormányzásuk megszqnt, megindult egy erQteljes oroszosítás.

Az 1800-as években megindult egy kivándorlási folyamat (USA, Kanada).
A jobbágyrendszer 1861-ig megmaradt. A lettek elitjét a németek adták. A német (evangélikus) papok szorgalmazták, hogy az istentiszteleteken is használják a lett nyelvet. Ifjú lett mozgalom, dalfesztiválok, stb.

Az I. világháborúban, 1915-ben a német hadsereg elfoglalta a Baltikumot, emiatt felerQsödött a németellenes hangulat. A Németországgal és a Szovjetunióval szembeni hadiállapotnak az 1920-as rigai béke vetett véget. Az új lett állam a parasztságra támaszkodott. Az önállósodással újra ellentétek jelentek meg a lettek és balti németek között. A németek tulajdonait részben államosították, a régi uralkodók elvesztették hatalmukat.
Balti Antant: Lettország és Észtország között jött létre a két terjeszkedni vágyó nagyhatalom ellen (német, szovjet).
1936-40: Ulmanis diktatúrát vezetett be, a lett nacionalizmus a német és a zsidó kisebbségek ellen irányult.
1939-40: A német-szovjet megnemtámadási egyezmény következményeként a szovjet diktátor bekebelezte Lettországot. A német-baltiak áttelepültek a Német Birodalomba (Heim ins Reich).
1941-44: A németek gyakorolják a fennhatóságot.
1944: A Vörös Hadsereg visszaszerzi Lettországot.
1945 után Lettország a Szovjetunió része maradt. A 45 évig tartó szovjet uralom következményeként jelentQsen megváltozott a népesség összetétele, a városokban fQként oroszok élnek. 400. 000 orosz, és 100. 000 egyéb bevándorló került az országba, A lettek aránya 60% alá csökkent.

Balti németek: Számuk kb. 65. 000 volt, a plattdeutsch (plattdüütsch) dielektust beszélték.
Lívek: 13 idQs ember beszéli a lív nyelvet anyanyelveként. A lívek fénykora a XII-XIII. századra tehetQ. A kereszténnyé válás után ellettesedtek.


LITVÁNOK
A litvánok indoeurópai eredetq balti nép, akiket a szlávok qztek el a FelsQ-Oka és Volga menti Qshazájukból, majd a 9. század elején elfoglalták a mai Litvánia területét.
A litvánok ma Litvánia lakosságának körülbelül 80%-át teszik ki, az orosz, lengyel, és egyéb kisebbségek is élnek itt.
Litvánia területét eleinte részuradalmakra osztották, amit Mindaugas nagyfejedelem vont össze a fenyegetések (fQként Német Lovagrend) hatására.
1253-ban Mindaugas megkeresztelkedett, bár a kereszténység mégsem terjedt el. A pogány uralkodók idején az ország szétesett, 1293-ban Vitensnek sikerült újraegyesíteni.
1316: Vitens testvére, Gedymin került a trónra. Litvánia terjeszkedni kezdett, keleten orosz területeket foglalt el. A terjeszkedések hatására a Német Lovagrend visszaszorult.
Gedymin 1320-ban vette fel a nagyfejedelem címet.
Fiai a lengyelekkel való szövetséget kihasználva meghódították Ukrajnát és Fehéroroszországot. Létrejött a Litván Nagyfejedelemség.
1386: Megalakult a lengyel-litván állam.
1377: II. (Jagelló) Ulászlót királlyá koronázzák, megalapozódott a Jagelló-dinasztia. II. Ulászló lengyel király lett, de ezzel együtt Litvánia nagyfejedelme maradt.
1410: A nagyfejedelmi címet unokaöccsének, Vitautasnak adta át.
A Német Lovagrend erQsödött, de a lengyel-litván sereg 1410-ben Tannenbergnél legyQzte, és visszaszerezte korábban elvett területeit. (ElsQ thorni béke - 1411)
KésQbb porosz szövetséggel együtt Lengyel-Litvánia végképp legyQzte a lovagrendi államot (Második thorni béke)

Litvánia késQbb az orosz fenyegetettség hatására külpolitikailag meggyengült.
1569: Lengyel-Litvánia és Oroszország között kitört a Lívföldi háború, melynek sorána litván territórium veszélybe került. II. Zsigmond lengyel király kikényszerítette az addigi perszonálunió helyett a reáluniót, Litvánia elvesztette befolyását a lengyel király megválasztásában.
Litvániát a 17. században beolvasztották a lengyel államba. Lengyelország 18. századi felosztása után Litvánia nagy része orosz fennhatóság alá került, kisebb északnyugati rész a poroszoké lett.
A lengyelek részt vettek a Litvániát megosztó hatalmak elleni felkelésekben, bár a litván parasztság egyre jobban elhatárolódott tQlük. A litvánok nagyrésze paraszt volt. 1864-ben egy földreform hatására indul meg egyfajta rétegzQdés. Sok litván Észak-Amerikába vándorolt (1/4, vagy 1/3 részük). Ma Chicago a harmadik legnagyobb litván népességgel rendelkezQ város.
A 20. század elején megalakulnak a litván pártok, színjátszás, folyóirat, stb. A litván nyelv 1901-ben kodifikálódik. A borostyánkQ párt autonómiát követelt, de az orosz birodalmon belül. A 7-8%-ot kitevQ zsidók körében a szociáldemokrata párt volt népszerq.
Miután Oroszország pozíciója meggyengült a Japán támadás, és az orosz forradalom hatására, Litvánia visszaszerezte részautonómiáját (1905-1907), és országgyqlést hívott össze. A forradalom viszont elbukott.
Az I. világháború alatt a németek foglalták el az országot, majd az orosz forradalom után 1918-ban a litvánok kikiáltották függetlenségüket.
1920-ban Lengyelország megszerezte a Vilnius körüli keleti határrészt, ami 1939-ig tartozott fennhatósága alá.
A litván kormány Kaunast választotta székhelyül. Litvánia 1923-ban elfoglalta az addig porosz kézben lévQ Memel-vidéket (Klaipédiát).
1924-ben Litvániát a szövetséges országok nagykövetei egy konferencián autonóm területté nyilvánították.
1939-ben a Német Birodalom a Memel-vidéket Kelet-Poroszországhoz csatolta.
A Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió bevonult Litvániába, ami így a Szovjetunió részévé vált.
1941-ben német csapatok törtek be a Szovjetunióba, és elfoglalták Litvániát, késQbb a Vörös Hadsereg elQretörésével Litvánia ismét a Szovjetunió része lett, és uralma alól csak 1990-ben szabadult fel.
A litván lakosság mintegy 17%-át deportálták Szibériába és Közép-Ázsiába. Az oroszok betelepülésével az agrárország tervgazdálkodásos ipari országgá változott.

1944-50: Erdei testvérek : Kb. 30-100 ezer ember vett ebben a függetlenségi mozgalomban részt, a litván erdQkben elsáncolták magukat, stb.

1978-tól mqködött Litvániában a Litván Szabadságért Liga, földalatti mozgalomként.
1989-ben Litvánia kimondta szuverenitását a Szovjetunión belül, majd 1990-ben megtartotta az elsQ szabad választásokat, amit a reformkommunista Népfront nyert. Vitautas Landsbergis lett Litvánia államelnöke 1990 és 1992 között.
1990-ben Litvánia kikiáltotta függetlenségét, 1991-ben a szovjet vezetés gazdasági blokáddal sújtotta az országot, majd szovjet csapatok vonultak be Vilniusba. Nyáron a Vörös Hadsereg megszállta a határátkelQket.
1991-ben a Gorbacsov elleni puccs leverése után a Szovjetunió is hivatalosan elismerte Litvániát.
A lengyel-litván baráti szerzQdés következtében enyhült a két ország közötti viszony, amit egyébként az is fokozott, hogy felmerült a gyanú a lengyel kisebbséggel szemben, hogy részt vettek a Gorbacsov elleni puccsban.
Oroszországgal továbbra is vita tárgyát képezte Kalinyingrád (Königsberg) kérdése.

Tatárok: Kb. 5000 fQ, muzulmánok. A tatárjárás egyik hullámaként kerültek ide. Kb. 1/3-uk beszél tatárul. FQként Vilniusban élnek.

Karaitok: A kazárok leszármazottai, a rendszerváltáskor 289 fQ élt az országban. A rabbinikus hagyományoktól több ponton eltérQ zsidó vallást követik.

B/6. Ukránok (ruszinok), beloruszok, oroszok

Ukránok (ruténok, ruszinok):

Az ukránoknak többféle elnevezése van: ruszinok, kárpátukrajnaiak, kisoroszok. A rutén szó régi hagyományokra tekint vissza: egyfelöl a rusz országrészeket jelentette, amelyek a mai Ukrajnát és Belorussziát öleli fel; másfelöl a litvánok nagyhercegségében használt írott nyelvet.
Mindkét vonatkozásban ellentéte tehát az oroszoknak. Már a XIX. Századi Ausztriában is használták a rutén kifejezést az ukránok megjelölésére. A szó a Kárpátok hegységében és hegyoldalain élQ keleti-szláv népeket jelöli.

Történelem és Hagyomány:
Rutén állam sose létezett. Több mint 1 millió rutén lakik több különbözQ államban: Ukrajna egyik régiójában 977 ezer; Szlovákiában 130 ezer; Lengyelországban 60 ezer; É-K-Romániában 1000, legalábbis az 1977. évi népszámlálás szerint; Vajdaságban 30 ezer rutén él s vannak kis rutén közösségek Horvátországban és Boszniában is.
Az 1991.évi csehszlovák népszámlálás adatai szerint akkor összesen 17 ezer rutén élt Szlovákiában, s ugyanaz a népszámlálás 14 ezer fQnyi ukrán lakosságot mutatott ki, szintén Szlovákiában.
A ruténok többsége görög-katolikus, a probléma gyökere Lengyelországnak a keleti-szlávok lakta vidékein keresendQ, ezt a területet a XIIIV. sz. végén kebelezte be az Osztrák-Magyar Monarchia, 1848 után a Magyar Királyság. A magyar illetékesek fontosnak tartották, hogy országuk K-i szláv lakossága az Ausztriához tartozó galíciai ukránoktól eltérQ nemzeti identitást alakítsanak ki. Kísérletek erre nem valami nagy sikerrel jártak.
A ruténok lakta országrészt végül Csehszlovákiához csatolták Podkarpatski Rus néven, 1938-ban teljes autonómiát kapott. Ez a térség aztán Szovjet-Ukrajna része lett, Kárpátaljai Terület néven. 1991. dec.1-én megtartott népszavazáson  amikor Ukrajna függetlenségérQl döntöttek- a régió lakosságának 78%-a az autonómia mellett foglalt állást. Az ukrán kormány azonban elutasította a önállóságra való törekvést, ennek következtében rutén „emigráns kormány” alakult Szlovákiában, moszkvai képviselettel. Az ukrán kormányzat szerint az ügy célja destabilizálni az országot és helyreállítani az 1938-as K-i határokat.
A valódi rutén nemzeti érzés kikristályosodásának egyik akadálya: az egységet elQsegítQ irodalmi nyelv hiánya . Általánosságban a ruténok egy, a környezQ nyelvek befolyásolta keleti szláv dialektust beszéltek. A II. világháború elQtt Csehszlovákiában mozgalom indult rutén sajtó, nemzeti színház és közoktatási rendszer létesítésére. Arra is történtek kísérletek, hogy az írásbeli érintkezésben az oroszt használják. A háború után kulturális célokra a többségi nyelvet alkalmazták. Kivétel: jugoszláviai Vajdaság („Standard” rutén nyelv kifejlesztése), s Újvidék (egyetemes rutén nyelv tanszéke).

Huculok, Bojkók, Lemkók:
A ruténoknak megvannak a maguk helyi népcsoportjai. A Kárpátok keleti részén élnek a huculok: büszke hegyi parasztok, részben pásztorok, részben betyárok leszármazottai. Elnevezése román eredetq, banditát jelent. A kései középkor és a korai újkor rettenthetetlen lengyel fQnemeseinek sarjadékai, és bizonyítja az elQdjeik tisztességét, hogy a királyság egyetlen hegységébe számqzték Qket. Nevezetesek a hucul fafaragások, hímzések (az asszonyok 1-1 költeményei akár 10 évig is készültek).
A hucul településektQl délre, a kárpátok legalacsonyabb hegyláncain élnek a bojkók, valószínqleg Galíciából és Bukovinából érkeztek a régióba. A bojkókról szóló legátfogóbb néprajzi tanulmány az Egyesült Államokban jelent meg, ukránul.
A bojkóktól nyugatra laknak a lengyelországi lemkók. Az 1930-as években a lengyel kormányt nyílt fegyveres lázadás fenyegette az ukrán többségq vidékein, a lengyel hatóságok azt a meggyQzQdést igyekeztek eltüntetni a lemkókban, hogy egészen mások. Mint a Galíciában élQ ukránok. 1945 után az új lengyel határok között megmaradt lengyel lemkókat a lengyel hatóságok tudatosan széttelepítették az egyész országban. 1956 óta a lengyelországi ukránoknak megvannak a maguk kulturális egyesületei és mqvelQdési társulásai, de korántsem minden lemkó tekinti magát ukránnak.

Beloruszok (= Fehéroroszok):

Népesség: a fehérorosz nép (saját elnevezésük, belorusz, belo=fehér) keleti szláv eredetq és gyökereik azonosak az oroszokéval. Történelmük által azonban másfajta fejlQdésen mentek keresztül. A fehérorosz önálló keleti nyelvnek számít, melyet a XIII. század eleje óta használnak. A XVI. Században, a lengyel uralom alatt a nyelv használatát visszaszorították, sQt be si tiltották, és csak az Oroszországhoz való csatlakozás után fejlQdhetett tovább, míg végre 1919-ben hivatalos nyelvnek ismerték el. Írásuk cirill betqs. Az országban a fehéroroszok a lakosság 78%-át teszik ki.

A Lengyelország feloszlását követQ elsQ fél évszázadban az orosz uralom kulturális szempontból nem hozott nagy változásokat a belorusz területeken. Az elmúlt két évszázadban lengyelesített helyi nemesség uralmát, a nemzetinek tekintett görög-katolikus egyház befolyását (lakosság 70%-a ide tartozik) s a lengyel nyelv uralkodó helyzetét az oktatásban és a közéletben egyelQre nem fenyegették komoly veszélyek. A napóleoni háborúkat követQ évtizedekben azonban intézményeit 1832-ben orosz középiskolákká alakították. 1836-ban 2 kormányzóság iskoláiból kitiltották a lengyel nyelvet és a görög-katolikus papokat 1839-ben ortodox vallásra kényszeritették.
A következQ évtizedekben a lakosság nagy csoportjai tértek át az ortodox hitre. A lengyel és belorusz nyelvet valamennyi oktatási és közintézményben az orosz váltotta fel. A század utolsó harmadában fejlQdésnek indult közoktatás teljes mértékben az oroszosítás szolgálatában állt.
Ilyen körülmények között nem volt csoda, hogy a belorusz nemzeti mozgalom nemcsak a lengyelhez, hanem az ukránhoz képest is gyermekcipQben járt. A belorusz nemzeti ébredés 1 jele: a beloruszok által lakott területek középkori történetére vonatkozó dokumentumok összagyqjtésa és kiadása tekinthetQ 1824-ben. A modern belorusz irodalom elsQ jelentQs képviselQje: Vinkecij Dunyin-Marcinkievics költQ és drámaíró volt, aki a század második harmadára felkeltette a belorusz nyelv és a belorusz nemzeti tematikák iránti érdeklQdést.
1870: elsQ belorusz szótár megjelenik
1873: belorusz népdalok elsQ gyqjteménye
Frandisak Bahusevics, modern belorusz irodalom atyja .
Az 1890-es években külföldön kiadott munkában ismételten a belorusz nyelv megbecsülésre és ápolására szólítja fel honfitársait. Belorusszia ott van, testvéreim, ahol a nyelvünket beszélik és értik.
az elsQ nemzeti jellegq kulturális egyesület: Balorusz Népoktatás Társasága 1902-ben alakult, az elsQ belorusz nyelvq újság Nasa Dola c. hetilap 1906-ban, az elsQ orosz forradalom gyQzelme után jelent meg. Politikai jellegq szervezeteket a belorusz nép a XX. sz. elejéig ugyancsak nem hozott létre.
A mai Fehéroroszország területe, mely évszázadokon keresztül nyugati (római-katolikus) és keleti (ortodox) befolyás kereszttüzében éllt, 1991-ben elérte függetlenségét, de továbbra is keresi Oroszország támogatását.

Oroszok:

Szlávok és varégok (862-ig):
A kelet-európai erdQségekben valószínqleg más Kr.e. szláv törzsek éltek. Ókori írók beszámolnak a sztyeppék lakóiról, mint például a szarmatákról, szkítákról, gótokról, hunokról, avarokról, akikkel a görögök a Kr.e. 6. sz.-tól kapcsolatban álltak. Kr.u. 6 sz.-ban vándoroltak be a szláv törzsek a Dnyeper és a Dvina, valamint az Ilmeny-tó vidékére. A Volga és az Oka között fekvQ területre 1000 körül érkeztek szlávok.
a szláv törzsek a 8 sz.-ban kerültek a varégok befolyása alá (akik a svédektQl származó vikingek voltak), kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki. ElQ-Ázsiában.
9. sz.: A skandináv származású varégok államot alapítanak Kijev körül.
10.sz.:Bizánci misszionáriusok terjesztik a kereszténységet.
12.sz.:A Kijevi Rusz központja É-K-re kerül.
13.sz.:A mongolok meghódítják a Kijevi Ruszt. Az Arany Horda megalapítja a Mongol Birodalmat.
1380.:A moszkvai nagyfejedelmek 1. gyQzelme a tatárok fölött.
15.sz.:Moszkva megszilárdítja birodalmát további fejedelemségek elfoglalásával.
1613.:Mihail Fjodorovics fejedelem cár lesz.
1667.: BefejezQdik a Lengyel-Litvánia elleni háború, Oroszország meghódítja Ukrajnát.
1682.:Nagy Péter cár veszi át a kormányzást és megnyitja az ország elQtt a nyugati kultúra kapuit
1762.:II. (Nagy) Katalin kerül a trónra. A birodalom terjeszkedését és megszilárdítását tqzi ki céljául.
1801.:II.Sándor eltörli a jobbágyrendszert és további reformokat vezet be.
1881.:A forradalmi túlkapások miatti félelemtQl III. Sándor visszatér a megtorló politikához.
1903.:A szociáldemokrata párt kettéválik a mensevikekre és a bolsevikokra (Martov-Lenin).
1905.:A munkások és a parasztok tüntetéseit a hadsereg erQszakkal leveri. A véres vasárnap országszerte sztrájkokhoz és zavargásokhoz vezet.
Októberi kiáltvány: zavargások arra kényszrítik II.Miklóst, hogy biztosítsa a polgári szabadságjogokat.
1917.:A februári forradalom lemondásra kényszeríti II. Miklóst. Az októberi forradalomban a bolsevikok kikiáltják a szocialista köztársaságot, melynek vezetQje Lenin.
1922.:A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalapítása
1924.: Joszif Sztalin átveszi a hatalmat
1936.:Sztalin diktatúrája kirakatperekkel és tisztogatási akciókkal kezdQdik.
1939.:A Molotov-Rippentrop-paktum : megegyezés Lengyelország és a Baltikum felosztásáról egy titkos záradékban.
1941.:A németek megtámadják a SZU-t. Az 1942-43-as Sztálingrádi ütközet a Vörös Hadsereg gyQzelmét hozza.
1945.:A Vörös Hadsereg elfoglalja Németország K.-i részét
1953.:Nyikolaj Hruscsov lesz a párt 1 embere.
1955.:Megalakul a Varsói SzerzQdés.
1956.:A sztalini útról való letérés kezdete, Hruscsov kidolgozza a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének koncepcióját.
1957.:A Szputnyik az elsQ mqhold a világqrben.
1961.:Juríj Gagarin, az elsQ ember qrutazása.
1964.:Leonyid Brezsnyev, az új pártvezér megkezdi a leszerelési tárgyalásokat az USA-val
1968.:A „prágai tavasz” leverése
1979.:Orosz csapatok bevonulása Afganisztánba.
1985.:Mihail Gorbacsovot választják a párt élére. Új irányzat bevezetése a „glasztnoszty”-al és a „peresztrolyka”-val.
1990.:Litvánia, Észország és Lettország függetlenségének kikiáltása, Gorbacsovot államelnökké választják, az SZKP egyeduralmára vonatkpozó részeket törlik az alkotmányból.
1991.:Egy kommunista-reakciós puccskisérlet meghiusul. A Szovjet köztársaságok kilépése az unióból a SZU feloszlásához vezet

B/7 Finnek

1.) LAPPOK

-A lappok azoknak a bevándorlóknak a leszármazottai, akik a kQkorszakban nyugat felé vándoroltak, és Kr. e. 2000 körül értek el erre a vidékre.
Nyelvük finnugor, távoli rokonai a keleti balti-finn nyelveknek.
A lapp nyelvnek három fQ dialektusa van: keleti, északnyugati, déli. JelentQs köztük az eltérés.
Eredetileg vadászok és halászok voltak (rénszarvas, fóka).
Sokszínq nép, a kultúrájuk is az északi körülményekhez alkalmazkodott.
A norvég, a svéd és a finn települések már a középkorban összezsugorították a lappok vadászterületeit.
1751-ben kialakult a norvég-svéd határ.
1826-ban a norvég-orosz határt húzták meg.
Ennek hatására a lappok bizonyos jogokat kaptak a rénszarvastenyésztéssel kapcsolatban.
Ez a tevékenység még a 18. században is virágzott.
A 18. században terjesztették el a misszionáriusok a kereszténységet.

-Az iskolákban mostanáig a norvég, a svéd és a finn nyelv dominált, de manapság a lapp nyelv az azonosságtudat legfontosabb jele.
Általa igyekeznek megteremteni a lapp irodalmat.
A lapp nyelv fennmaradása a 20. század körülményei között problematikus.
Egyik legjelentQsebb hagyomány a joik éneklés.
Manapság a lapp kultúrát az éghajlat, a turizmus és a sporthorgászat túlhajszolása veszélyezteti.
A lappok olyan közösségi szervezetekbe tömörültek, mint az Északi Lapp Tanács (1956), és az Északi Lapp Intézet (1973).
A lappok részt vettek a sarkvidéki és szubarktikus nemzetközi együttmqködés programjaiban.
BelsQ konfliktusaik azonban gyöngítették pozíciójukat.



2.) FINNEK

-Finnország déli része Kr.e. 7000 körül népesült be.
A finn nyelv, amelynek Kr.e. 1000 körüli vonásai a mai finn kezdetleges formájának tekinthetQk, a primitív balti és germán népcsoportokkal folytatott érintkezésrQl tanúskodik.
A 12. századtól 1809-ig Finnország Svédország része volt, azután, 1917-ig Oroszország egyik önálló fejedelemsége.
1835: Kalevala.
Az 1899-ben, a finn nemzetgyqlés akarata ellenére kezdQdött oroszosítási törekvések erQs nemzeti ellenállásba ütköztek.

-Népsqrqség: az egyik legkisebb Európában. 15 lakos/km
Agrár életforma.
Kereszténység: 12.sz.
17.sz.: városias kultúra kialakulása.

3.) KARJALAIAK

-Valószínqleg Kr.u. 500 körül érkeztek a Ladoga és az Onyega közötti vidékre, onnan terjeszkedtek tovább.
Prémkereskedelemmel foglalkoztak.
Kr.u. 1000-1200 között mind a novgorodi fejedelmek, mind a svédek le akarták igázni Qket.
13. század: keresztény hit.
14. század vége: Karjala a novgorodi fejedelemséghez tartozott.
1478: Moszkva fennhatósága alá kerül.
A Szentpétervár és Viborg közötti földnyelv lakóit 1940-ben és 1944-ben Finnországba telepítik ki.

4.) VESZPÉK

-9. század: részt vesznek a prémkereskedelemben.
1485: Moszkvai Nagyfejedelemség része lett.
MegQrizték kultúrájukat.
Nyelvük a balti-finn nyelvek északkeleti csoportjába tartozik, három fQ dialektusa van.
5.) ÉSZTEK

-Észtország a legészakibb a három balti állam közül.
A Csúd és a Pszkovi-tavat magába foglaló medencében terül el.
Agrárország, termelését az 1949 utáni kollektivizálás károsan befolyásolta.

-Finnugor nép, legközelebbi rokonai a finnek.
Pseik kb. 9000 évvel ezelQtt telepedtek le a térségben.
Állandó nyomás alatt álltak.
1645 után a svéd uralom valamennyi észtet egy közös uralkodó fennhatósága alá vonta.
Az egyetem története az egész ország késQbbi történelmének alakulását jelképezi. Megszqnt a mqködése, amikor 1656-ban Alakszej Mihajlovics moszkvai cár hadai lerombolták Tartut, és azután csak 1690-ben nyitotta meg újra kapuit. 1699-ben áthelyezték a Balti-tenger partjára Pernuba, de 1710-ben bezárták (orosz hódítás). 1802-ben nyitották meg ismét, az oktatás nyelve a német lett.
A felvilágosodás eszmevilága és I. Sándor cár haladó nézetei olyan intézményt hoztak létre, amely aztán a balti térség vezetQ szellemi központjává fejlQdött.
1889: oktatási nyelv az orosz lett.
I.világháború: az egyetemet áthelyezték Voronyezsbe.
1917. február: forradalom: lemondásra kényszerítik II. Miklós cárt. Választások: megalakul a Nemzeti Tanács.
Az ideiglenes kormány autonómiát adott Észtországnak.
1917. november 28.: a Tanács önmagát az ország legfelsQbb hatalmi szervének nyilvánította.
1918. február 25.: németek elfoglalták Észtországot.
Valódi függetlenség csak akkor jöhetett létre, amikor az ország megszabadult a német, illetve az orosz megszállóktól. Észt-szovjet-orosz békeszerzQdés aláírása, Tartu, 1920. február.
Független Észtország, instabil kormányzat.
1941. június: német megszállás.
1944: Vörös Hadsereg elQrenyomulása.
1988: Észt Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunión belüli szuverén állam.
1990: Észt Köztársaság. Formálisan kivált a Szovjetunióból (március).



6.) A VOLGA-URAL VIDÉKI NEM MUZULMÁN NÉPEK

-A jelenlegi Orosz Államszövetség területének középsQ részén ma is élnek finnugor népek. Pseik már a Kr.e. 3. évezredben is ott laktak. Két csoportra oszthatók:
1. Északi csoport: komi, udmurt
2. Déli csoport: mari, mordvin

-KOMIK, UDMURTOK
A finn nyelvek permi ága évezredeken át a rokon nyelvektQl eltérQen fejlQdött.
A régi permi néven ismert Qsi írásos forma megtalálható a 14. század második felébQl származó vallásos szövegekben.
Az udmurtul beszélQk a Volga középsQ folyása köré összpontosulnak.
A komi nyelvcsalád népeinek régiója északra, egészen a nyenyec térségig terjed.

-MORDVINOK, MARIK, CSUVASOK
A mordvinok a finn eredetq n épek legdélibb fennmaradt csoportja.
A mordvinokról nevezték el a Mordvin Köztársaságot. A mordvinok fele él ott. Identitásukat bizonytalanná teszi, hogy nincs közös elnevezésük önmaguk azonosítására.
A marik identitása szorosan összefügg a 19. században létrejött sajátos, szintetikus vallás gyakorlásával.
A csuvas egyike az Orosz Államszövetségen megmaradt legöntudatosabb nemzeti közösségeknek.

B9. Dánok, svédek, norvégok, izlandiak, feröeriek

Dánia

Természeti és gazdasági viszonyok

Dánia az Északi- és a Balti-tenger között a Jylland (Jütland) félszigeten, valamint néhány nagyobb és több száz kisebb szigeten terül el. Az ország területének egyharmadát a nagy szigetek teszik ki. A Feröer szigetek és Grönland messze, távol a szárazföldtQl fekszik az Északi-tengeren. A fQváros, Koppenhága Sjælland szigetén található.
Jylland közepén észak-déli irányban egy moréna-vonulat húzódik, ettQl nyugatra erdQk, kavicsos-hangás síkságok terülnek el, a parton alig található kikötQ. Keletre termékeny szántóföldek, legelQk, lápok terülnek el, a part itt jól tagolt. Az éghajlat mérsékelt óceáni, enyhe és nedves. A havi középhQmérséklet télen sem süllyed 0 °C alá, vagyis a tengerszorosok csak ritkán fagynak be.
A dán mezQgazdaság igen fejlett, az ország területének csaknem 70 %-át hasznosítja. A súlypont a gabonatermesztésen van, és nagy a jelentQsége az állattenyésztésnek is. Fontos ágazat a halászat, Grönlandon és a Feröer szigeteken is az élen van. Energiahordozókból az ország behozatalra szorul.
Az ipari tevékenység nagy része Koppenhága körzetében tömörül. JelentQs az élelmiszeripar, köztük a sörfQzés, a fémfeldolgozó ipar, hajóépítés, vegyipar, bútorgyártás. Nagy súlya van az idegenforgalomnak.

Népesség

A lakosság 96,9 %-a dán. A kisebbséget németek, grönlandiak, feröeriek és eszkimók alkotják. A dánok germán eredetq nép. Nyelvük az északi germán nyelvek közé tartozik, elsQ írásos emlékeik a 13. századból maradtak fenn. A grönlandiak az eszkimók és a dánok keveredésébQl alakultak ki. Saját nyelvüket, az inuitot beszélik. A feröeriek északi germán származású, nyelvük a norvég egy tájszólásából jött létre. A szigeteken ez is a hivatalos nyelv, és a dánt is tanítják. Grönlandon a dán és az inuit nyelv egyaránt hivatalos. A szigetlakók kisebbségi jogait széleskörq autonómiával biztosítják. A németek többsége Észak-Schleswigben él, ahol többséget alkotnak.
Az ország népességének 95 százaléka evangélikus-lutheránus egyházhoz tartozik. A lakosság több mint egynegyede Koppenhága körzetében él.

Történelem

Országegyesítés és terjeszkedés

Dánia már régóta lakott terület. Az Qslakosok Kr.e. 10 000 körül tértek át a halászó-vadászó életmódról a földmqvelésre és állattenyésztésre. A 6. században megjelentek a germán törzsek. A Dán Királyság megalapítója Öreg Gorm volt, 950 körül. Fia, Kékfogú Harald pedig uralma alatt egyesítette Dániát és Norvégiát. 960-ban felvette a kereszténységet, alattvalóit is véresen rákényszerítve az új vallásra.
A 11. században kezdték el rabló hadjárataikat, mikor is a dán vikingek végigrabolták a francia partokat, felégették a falvakat, és a Gibraltári-szoroson bejutottak a Földközi-tengerre is.
Anglia meghódítását Villásszakállú Sven kezdte meg, és Nagy Knut fejezte be, aki egyesítette Angliát, Dániát és Svédország déli részeit. Tovább is terjeszkedtek, a birodalom azonban Nagy Knut halálával szétesett. (1035) Legközelebb csak Valdemár király uralma alatt gyarapodott ismét a területük. (1202-1241) Ezeket azonban (Észtország, Pomeránia, Holstein, stb) szintén elvesztették az északnémet hercegekkel vívott csatában 1227-ben. Ekkor megnyílt az út a Hanza-városok hatalmának kiterjesztése elQtt a Balti-tenger térségében.

Dánia nagyhatalommá emelkedik

V. Erik Klipping (1259-1286) idején a külsQ viszályok közben a nemesség engedményeket harcol ki magának. A király hatalma csak egy évszázaddal késQbb, IV. Valdemár uralkodása alatt szilárdul meg ismét.
Olaf 1380-tól uralkodott Dánia, Norvégia, Grönland és Izland felett. TQle halála után anyja, I. Margit királynQ vette át a hatalmat, s létrehozta a kalmari uniót, azaz egyesítette a három skandináv országot. (1397)

Dán-svéd hatalmi viszony

Dánia és Svédország hatalmi viszálya a 15. században kezdQdött. Svédország számos háborút vezetett szomszédja ellen, míg végül sikerült felülkerekednie és megszereznie a hegemóniát a Balti-tenger térségében.
Svédország 1523-ban kivált a kalmari unióból. II. Frigyes és utódja, IV. Keresztély alatt Dánia két vesztes háborút vívott szomszédja ellen, és elvesztette vezetQ szerepét Skandináviában. 1625-1629 között IV. Keresztély a protestánsok oldalán részt vett a harmincéves háborúban, de beavatkozását nem kísérte hadi siker. Ezek után Dánia még további három háborút vívott Svédország ellen, de mindet elveszítették, és el kellett ismerniük a svédek egyeduralmát a térségben. Csak Schleswigben és Holsteinban volt még befolyásuk.
A 17. században megpróbáltak bekapcsolódni az Afrika és Amerika között bonyolódó rabszolga-kereskedelembe. A karib-tengeri Virgin-szigetek dán gyarmat lett, azonban Dániából sosem vált gyarmatnagyhatalom.
III. Frigyes (1648-1670) a polgárság segítségével megfosztotta a nemességet a kiváltságaiktól, és bevezette az örökletes monarchiát, 1665-ben pedig az ún. királyi törvénnyel abszolút uralomra tett szert. Átfogó reformokkal (a rabszolga-kereskedelem betiltása, a parasztok jogainak biztosítása, agrárreform) megszilárdította a 18. században a felvilágosult abszolutizmust.

Sikertelen terjeszkedési kísérlet

Dánia VI. Frigyes uralkodása alatt a francia forradalom és a napóleoni háborúk idején kezdetben semleges maradt, az angol flotta azonban a Franciaországgal folytatott dán kereskedelem miatt megtámadta Koppenhágát. Dánia ekkor a franciák oldalára állt, válaszul a brit flotta ismét ágyúzta Koppenhágát, kikényszerítette a dán flotta átadását és elfoglalta a Helgoland szigetet. Dánia 1814-ben lemondott Norvégiáról Svédország javára. Izlandot, Grönlandot és a Feröer-szigeteket megtarthatta. VIII. Keresztély Holstein és az újonnan megszerzett Lauenburg hercegeként belépett a Német szövetségbe, miközben Schleswig a szövetségen kívül maradt. Az Oldenburg-dinasztia utolsó királyának az a kísérlete, hogy 1846-ban ugyanazt az öröklési rendet érvényesítse Dániában, Schleswigben, Lauenburgban és Holsteinban, kiváltotta a Schleswig-holsteini németek elégedetlenségét, akiknek még nem sikerült elszakadniuk Dániától. Az 1852-es londoni szerzQdésben elismerték a dán monarchia oszthatatlanságát és a közös örökösödési rendet. Poroszország és Ausztria azonban új dán alkotmányt követelt, amelyben biztosítják a német hercegségek önállóságát és megtiltották Dániának Schleswig bekebelezését. Dánia minderre nem volt hajlandó, és ezzel kirobbant a második német-dán háború (1864), amelyben Dánia végül lemondott Schleswig-Holsteinról és Lauenburgról Poroszország és Ausztria javára.

Semlegesség és demokratizálás

Dánia ezután sokáig semleges maradt a külpolitikában, s közben belsQ reformokat hajtott végre. 1849-ben alkotmányos monarchia lett. Az I. vh. Idején szintén semleges maradt. A háború után jelentQs külpolitikai sikere volt, hogy a versailles-i békeszerzQdés (1920) alapján megrendezett népszavazással elérte az addig Németországhoz tartozó Észak-Schleswig visszacsatolását.
A II. vh-ban az ország semelgességét semmibe véve német csapatok szállták meg, és 1945-ig uralmuk alatt tartották. Adolf Hitler ezzel a skandináviai ásványkincsek szállítási útvonalát akarta elvágni Nagy-Britabbiától. Dánia szó nélkül megadta magát. Viszont sok ellenállási mozgalom indult meg, amelyek többek között a zsidók bújtatásával, merényletekkel és szabotázsakciókkal harcoltak a megszállók ellen. A dán kormány lemondott, az ország vezetését a németek vették át. Az 1918 óta Dániával már csak perszonálunióban lévQ Izland, amelyet 1940-ben amerikai-angol csapatok szálltak meg, 1944-ben kimondta teljes függetlenségét.

Skandinavizmus és európai integráció

A II. vh. után Dánia a nyugati szövetségesekhez igazodott. 1945-ben részt vett az ENSZ, 1949-ben pedig a NATO megalapításában. 1973-ban csatlakozott az Európai Közösséghez. A Feröer-szigeteknek 1948-ban autonómiát biztosított, Grönlandot pedig 1953-ban egyenrangú országrész státuszával ruházta fel, 1979-ben pedig messzemenQ belsQ autonómiával. Dánia és a Német Szövetségi Köztársaság 1955. évi elvi nyilatkozatukban megállapodtak a kisebbségi jogok biztosításáról.
A Marshall-segély által talpra segített gazdaság hamar magához tért és viszonylag gyorsan kialakult modern szerkezete. Dánia az 50-es évek végétQl egyre inkább, a 60-as évektQl pedig egyértelmqen ipari, majd ipari/szolgáltatási, "posztindusztriális" társadalommá vált, elveszítve mezQgazdasági jellegét.
Dánia számára nagyon fontos volt a szocialista világrendszer összeomlása, fQként a balti térségben. Lengyelország kiemelt politikai szövetségessé és gazdasági partnerré vált, a Baltikum volt szovjet köztársaságaihoz is különlegesen jó kapcsolatok kötik az országot. Dánia jelenleg a térség egyetlen országa, amely az Európai Uniónak és a NATO-nak is tagja.


Svédország

Természeti és gazdasági viszonyok

Svédország a Skandináv-félsziget keleti felét foglalja el. A norvég határ mentén húzódnak a Skandináv-hegyvidék láncai, ahonnan lankásan lejt a vidék a tenger felé. Az ország északi része erdQkben gazdag és ritkán lakott terület. Déli tájegysége a Småland, a hullámos felföld és a kiváló termQtalajú Skåne félsziget. A partvonalat jég csiszolta kis sziklaszigetek kísérik. Legnagyobb szigetei a keleti partoknál Åland és Gotland.
Éghajlata kontinentális, de nagyok a különbségek. Míg délen az óceán hatására a tél csak egy hónapig tart, Lappföldön hét hónapig. A svédek négyötöde a déli területeken él.
Az ország területének 57%-át borítja erdQ, ezért jelentQs szerepet játszik a gazdaságban a fakitermelés. Ásványkincsekben is gazdag: vasércben, rézércben, ólomércben, cinkben, aranyban és ezüstben. Viszont az ország területének csak 8%-án folyik mezQgazdasági termelés, ezek a részek is a déli területeken találhatók. Az energiaszükséglet nagy részét vízi energiából fedezi.
Svédország Európa egyik legfejlettebb ipari állama. A legfontosabb ágazatot az acéltermelés, papíripar, élelmiszer-feldolgozás, a vegyipar, textilipar, autó- és gépgyártás. A hajógyártás vesztett jelentQségébQl.

Népesség

A svédek a svea és göta germán törzsekbQl alakultak ki. A lakosság túlnyomó többségét alkotják, a számi kisebbség a 90-es évek elején mintegy 17 ezer lelket számlált. Svédország északi részében ezen kívül mintegy 30 ezer finn él. Az ország népességének mintegy 6%-a külföldi, többségük európai. A svéd a germán nyelvek északi ágához tartozik, amely a viking korszakban kezdett elkülönülni a többi germán nyelvtQl. A lakosság 89%-a az evangélikus-lutheránus egyház tagja.

Történelem

A svéd állam kialakulása

A bronzkorban a mai Svédország területén germán törzsek telepedtek meg. Közép-Svédo. területén svea (svéd), délen a göta (gót) törzsek a 4. században törzsi királyságokat hoztak létre. A Skåne-félszigetet dánok népesítették be. A svédek a Kr.u. 6. században ádáz harcokban legyQzték a gótokat, és az Ynglingar-dinasztia vezetésével meghódították Közép- és Dél-Svédország területét. VII. GyQzedelmes Erik a 10. század második felében Dániára is kiterjesztette uralmát.
A 9. század közepén kezdQdött meg a lakosság keresztény hitre térítése, aminek különösen a sveák sokáig ellenálltak. 1008-ban III. Olaf (994-1022) megkereszteltette magát, de még nem sikerült felülkerekednie a germán hitvilághoz ragaszkodó törzsi vezetQkön.

Trónviszályok és az állam megszilárdulása

Az Ynglingar-dinasztia kihalása után a keresztény göták és a még pogány sveák hatalmi harca lerombolta az állami egységet. Svédország 1164-ben Uppsalában saját érsekséget kap, és megerQsíti helyzetét a 12-13. században a mai Finnország meghódításával és keresztény hitre térítésével. 1313-ban a finnek lakta Karéliát felosztják Svédország és Novgorod között.
1250-ben a Folkung nemzetségbQl származó Birger jarl (legmagasabb méltóság a király után) régenssége vetett véget a koronáért folyó harcoknak. Létrejött a Birodalmi Tanács, s 1319-ben egy birodalmi tanácsos került a trónra, VII. Magnus, (1319-1363), aki Svédország és Norvégia királya lett. Meg akarta törni a nemesség hatalmát, ez azonban a koronájába került, és kihalt a Folkung-dinasztia. A svédek a német Mecklenburgi Albertet hívták meg a trónra, a nemesség ellen azonban Q sem tudott mit tenni, ezért Q maga pedig I. Margit királynQt hívta segítségül, aki követte a trónon.

A kalmari unió

I.Margit létrehozta a kalmari uniót, amely kimondatta Dánia, Norvégia, Svédország, valamint a Svédországhoz tartozó Finnország, a Norvégiához tartozó Izland, Feröer szigetek és Grönland uralkodójának egy személyben való egyesítését. A dán központi uralommal szemben a svédek kiharcolták, hogy az országot kormányzók irányítsák, és így gyakorlatilag önkormányzatot kaptak. 1471-ben az idQsebb Sten Sture legyQzte I. Keresztély dán királyt, és magához ragadt a kormányzóságot, de el kellett ismernie I. János dán király fennhatóságát. II. Keresztély megpróbálta kiépíteni az abszolút uralmat, de a nemesek fellázadtak, akiket a király az 1520-as stockholmi vérfürdQben kivégeztetett. 1521-ben ismét felkelés robbant ki Gustav Vasa vezetésével. 1523-ban Svédország kivívta függetlenségét, és ezzel felbomlott a kalmari unió.

Nagyhatalom a Vasa-dinasztia idején

Gustav Vasát I. Gusztáv néven svéd királlyá koronázták. Bevezette a reformációt és lefektette a nemzeti állam és a késQbbi skandináviai svéd hegemónia alapjait. Svédország a Balti-tenger ura lett. Külpolitikájukban 1617-ben Oroszországtól megszerezték Karéliát és Ingermanlandot (elzárva Oroszországot a Balti-tengertQl), majd Lívföldet Lengyelországtól, s késQbb Jämtlandot, Härjedalent, Hallandot, Gotlandot és Öselt Dániától.A harmincéves háborúban a protestánsokat támogatta, és a vesztfáliai békében megkapta ElQ-Pomerániát, Wismar városát, valamint Bréma és Verden pöspökségeket. KésQbb Dánia átengedte Svédországnak a Skûne-félszigetet és Bornholm szigetét. 1660-ban megszerezték Lengyelországtól Észtországot és Lívföldet a Dvina nyugati ágáig.

Rendi uralom és abszolutizmus

A Brandeburgtól és Dániától elszenvedett vereség (1675) után XII. Károly uralkodása alatt Svédország a nagy északi háborúban elveszítette balti tartományait, ezzel Oroszország az egész Balti-tenger fölötti uralmat is átvette. A korona meggyengült, s 1720-ban a Riksdag, Svédország parlamentje ragadta magához a hatalmat. Két párt vetélkedett egymással, egy oroszbarát és egy oroszellenes. III. Gusztáv államcsínnyel vetett véget a vitának. Fia és utóda, IV. Gusztáv Adolf 1805-ben Nagy Britannia oldalán lépett be a háborúba Napóleon ellen. Ennek eredményeként a birodalmi tanács megfosztotta a tróntól, amiért az 1809-es frederikshavni békében Svédországnak a Franciaországgal szövetséges Oroszország javára le kellett mondania Finnországról.
Utóda, XIII. Károly a tanács nyomására adoptálta Jean Bernadotte francia marsallt, aki a trónörökösséget még Napóleon tudtával fogadta el, de az 1813-14. évi háborúkban már a franciák császára ellen vezette a svéd hadakat. A kieli békében Dánia átengedte Svédországnak Norvégiát. 1818-ban XIV. Károly néven királlyá koronázták Bernadotte-ot, aki 1844-ig töltötte be a trónt, és megalapította a mai is uralkodó svéd királyi házat.

Semlegesség és modern állam

I. Oszkár (1844-1859) alatt semleges volt az ország a külpolitikában. ElQször még támogatta Dániát a Német Szövetség ellen, de krími és a második német-dán háborúban már semleges maradt, s ez lett a svéd politika alapelve. A 19. század második felét a gyors iparosodás, a modern politikai pártok kialakulása jellemezte, valamit tömeges kivándorlás és a demokratikus parlamentáris rendszer kiépülése. A Riksdagot kétkamarás parlamentté alakították át, és bevezették a cenzushoz kötött választójogot. 1905-ben liberális kabinet alakult meg. V. Gusztáv bevezette a parlamentáris monarchiát. 1905-ben a svéd-norvég unió felbomlásával végleg megbukott az egységes skandináv állam eszméje.
Svédo. az I. vh. alatt is semleges maradt. A gazdasági válság azonban a svédeket sem kímélte meg. A tapasztalatok alapján a szociáldemokraták megteremtették a svéd jóléti államot, amely példakép Nyugat-Európa számára.
A II. vh. alatt emigránsok ezrei menekültek a semleges Svédországba, különösen zsidók, valamint német és osztrák szociáldemokraták. A szociáldemokraták adták többnyire Svédország kormányát a II. vh. után is. A királyok csak formális feladatot láttak el.
1961-ben az EFTA tagja lett, amikor annak néhány tagja már az Európai Közösség tagságára pályázott. Svédo. csatlakozása az EK-hoz azonban a semlegességük miatt csak a 60-as évek végén merült fel, de ez a gondolat késQbb lekerült a napirendrQl.

Svédország az új világrendben

A gondoskodó államot és a semlegességet a 90-es években egyre jobban kikezdte a súlyos gazdasági válság és a kelet-európai fordulattal megváltozott biztonságpolitikai helyzet. Svédo. nem csak a NATO békepartnerségi programjához csatlakozott, hanem megtette a döntQ lépést: tagja lett az európai integráció legfontosabb szervezetének, az Európai Uniónak. (1995)


Norvégia

Természeti és gazdasági viszonyok

Néhány kisebb síkságtól eltekintve Norvégiát sziklás hegyek és kopár fennsíkok (fjellek) borítják. A partot a szárazföldbe mélyen benyúló fjordok tagolják, a partok elQtt kopár szigetek láncolata húzódik. A szigetek száma mintegy 150 ezer. Az országot behálózza a Skandináv-hegység, amelynek legmagasabb részei eljegesedtek. A hegység nyugaton meredeken szakad alá, keleti lejtQi lankásak. Területe túlnyúlik az északi sarkkörön, így jelentQs része nagyon hideg és barátságtalan. A Golf-áramlat hatása csak délen fqt egy kissé. Itt az éghajlat óceáni jellegq, az ország belsejében kontinentális.
Az ország területének csupán 3%-a mqvelhetQ, 27%-át erdQ borítja. A parasztok rozs, árpa és burgonya termesztésével foglalkoznak, s hagyományosan erQdgazdálkodással és halászattal. A földmqvelés legfontosabb területe a Jæren-félsziget. A szarvasmarha tenyésztés tejtermelésre és tejfeldolgozásra szakosodott.
Az ország ásványkincsei: szén, vasérc, kalkopirit, ezüst, ólom, nikkel, cink, rutil és titán. A partok elQterében kQolajat és földgázt termelnek ki. Az ország a kQolajbányászatnak és a vízerQmqveknek köszönhetQen energiában önellátó. Fontos ágazatok az alumíniumkohászat, az elektrokémiai ipar, a papírgyártás, hajóépítés és halfeldolgozás. A szolgáltató szektorban különösen fontos az idegenforgalom.
A közlekedési hálózat délen a legsqrqbb, ahol a népesség nagy része tömörül.

Népesség

A norvégok Qsei a germán vikingek voltak. Pk alkotják a lakosság nagy többségét. Az ország északi részében élQ Qslakos számik a népesség 1%-át teszik ki. A norvég az ország két hivatalos nyelve, a bokmål és a nynorsk összefoglaló elnevezése. A lakosság mintegy 90%-a az evangélikus-lutheránus egyház tagja.
A mintegy 45 ezer lelket számláló számi (lapp) népesség nagy többsége az északi Finnmarkban él. Mintegy 20 ezren beszélik még saját nyelvüket. Joguk van ugyan az anyanyelvi oktatásra, de a partvidéken egyre jobban terjed a norvég közöttük, míg saját nyelvük inkább a belsQ területeken tartja magát. A rénszarvastenyésztésbQl élQ számik hagyományos életterét állandóan zsugorítja a faipar, bányászat, vízerQmqvek, idegenforgalom, s az északi letelepülQk. A számiknak biztosítják kisebbségi jogaikat, de azt már nem tudták elérni, hogy szállásterületükön szüntessék meg a norvég, svéd és finn államhatárt.


Történelem

A norvég egység kialakulása

A mai Norvégia területét a 9. századig számos törzsfQnök uralta. Az Angliával és Franciaországgal folytatott kereskedelemmel és rabló hadjáratokkal gazdagodtak meg. A norvég vikingek bekalandozták egész Európa partvidékét. Az ilyen hadjáratokra nemcsak a kalandvágy és a zsákmányszerzés hajtotta Qket, hanem a Norvégia területén kialakuló egységes uralom is, amelynek sokan nem voltak hajlandók alávetni magukat.
A különféle törzsi királyságokat elQször Széphajú Harald egyesítette 872-ben. Uralmát számos nemzetség ellenezte, és ezért kivándoroltak Izlandra. Harald 933-ban bekövetkezett halála utána királyság széthullott, és dán fennhatóság alá került. Az ezredforduló táján kezdQdött meg a norvégok megtérítése. A nidarosi (ma Trondheim) érsekség megalapításával 1152-53-ban létrejött az önálló norvég egyház (a hozzá tartozó Izlanddal és Grönlanddal együtt), amely hozzájárult a Dániától való elkülönüléshez és a norvég nemzeti önazonosság kialakulásához.
A korszak feudális belviszályaiban a papság egyre jobban beleszólt a királyválasztásba, és az egyházhoz hq V. Magnus(1163-1202) megkoronázásával nagy hatalomra tett szert. Ennek az utána következQ egyházellenes Sverre Sigurdsson vetett véget. IV. Haakon örökletessé tette a koronát, amelynek következtében megszilárdult a királyság. 1261-ben Grönland Norvégia része lett, a következQ évben pedig Izland is.

Unió Dániával és Svédországgal

1319-ben kihalt a norvég király ház. VI. Haakon Margit dán hercegnQvel kötött házassága vetette meg a három skandináv ország. Dánia, Svédország és Norvégia uniójának alapjait. Margit 1387-ben egyesítette Norvégia és Dánia koronáját, 0389-ben pedig a svéd koronát is megszerezte. A kalmari rendi gyqlés 1397-ben megerQsítette a három ország unióját.
III. Keresztély (1534-1559) bevezette a reformációt Norvégiában, az ország fokozatosan elvesztette önállóságát, és dán tartomány lett. A Hanza-városokhoz fqzQdQ kapcsolatai révén az ország erQs német befolyás alá került.

Út a függetlenséghez

Noha Norvégia történelme során hosszú idQn át nem volt független állam, megtartotta történelmi és társadalmi egységét. A 19. század európai nemzeti mozgalmai Norvégiában is meggyökereztek. A skandináv országok összeolvasztásának, a skandinavizmus eszméjének Norvégiában nem volt táptalaja.
Norvégia a napóleoni háborúk következményeként szakadt el a Franciaországgal szövetséges Dániától, amely Napóleon veresége után az 1814-es kieli békében Svédország javára lemondott Norvégiáról, de Izlandot és Grönlandot megtarthatta.
1814-ben május 17-én Eidsvollban a hatalmak szétválasztásán alapuló alkotmányt fogadtak el, s a dán király unokatestvérét, Keresztély Frigyes dán herceget választották meg királyuknak. A svéd koronaherceg erre azonban csapatokat küldött Norvégiába, és még azon év novemberében egy rendkívüli országgyqlésen kierQszakolták XIII. Károly svéd király megválasztását norvég királlyá. Károly azonban belsQ önkormányzatot adott Norvégiának, és az eidsvolli alkotmány is érvényben maradt. A svéd-norvég unió történetét a kezdetektQl fogva a két királyság közötti vetélkedés jellemezte. A norvégok a svéd helytartóban országuk alávetettségének jelképét látták. A folytonos viták csaknem 20 éven át tartottak. II. Oszkár 1873-ban megszüntette a helytartói tisztséget. A királyhq kormány a 19. század 70-es éveiben háromszor is megtagadta a Storting, Norvégia legjelentQsebb politikai testülete által elfogadott törvény kihirdetését, mivel a király megvétózta azokat. A Strorting végül 1880-ban úgy döntött, hogy törvényei a király szentesítése nélkül is érvényesek, vagyis a királynak nincs korlátlan vétójoga.
A kormány ezt persze figyelmen kívül hagyta, azért a norvég alkotmánybíróság elrendelte a lemondását. Ezzel a király helyett már a parlamentté lett a döntQ befolyás. A baloldaliak alakítottak kormányt, s bevezették az általános választójogot.
A két ország szakítása akkor következett be, amikor a király nem volt hajlandó aláírni a külön norvég konzuli képviseletrQl hozott törvényt. A Storting ezután kinyilvánította az unió felbomlását, amit az 1905-ös karlstadti egyezség pecsételt meg. A norvégok Károly dán herceget választották meg királynak, aki VII. Haakon néven lépett trónra.

Az I. és a II. világháború

Norvégia a brit követelések ellenére az I. világháborúban semleges maradt. A németek tengeralattjárói miatt azonban elvesztették kereskedelmi flottájuknak csaknem felét. 1920-ban a Népszövetség a Spitzbergák Norvégiához csatolása mellett döntött. Grönlandot a hágai bíróság azonban végleg Dániának ítélte.
A két vh. között az infláció és a munkanélküliség radikalizálta az 1887-ben megalakult Norvég Munkáspártot. 1923-ban megalakult a Norvég Kommunista Párt is.
A II. világháborúban semlegessége ellenére német csapatok szállták meg. A nyersanyagokra, különösen a vasércre pályáztak, és fQként arra, hogy elejét vegyék a britek norvégiai partraszállásának. Norvégia kapitulált, VII. Hakoon Londonba menekült.


Norvégia 1945 után

A háború utáni elsQ választásokon a szociáldemokrata Norvég Munkáspárt abszolút többséget szerzett. Norvégia is elindult a svéd példát követve a modern jóléti álla, megteremtésének útján.
A skandináv védelmi szövetség megalakításának kudarca után Norvégia feladta semlegességét, és 1949-ben a NATO alapító tagja lett. 1960-tól az EFTA tagja.
A hetvenes évek elején, az egész Európára kiterjedQ energiaválság kellQs közepén, kQolajat találtak az Északi-tenger talapzatában, ami az európai integráció nélkül is lehetQvé tette az ország gazdaságának töretlen fejlQdését.
Norvégia a 90-es évek elején ismét felvette a tárgyalások fonalát az Európai Unióval az ország belépésérQl. Az 1994-es népszavazáson azonban újra nemet mondtak a belépésre, akárcsak 1972-ben. A halászati jogok körüli nézeteltérések mellett az is a belépés ellen fordította a lakosságot, hogy féltették az ország mezQgazdaságát a kedvezQbb természeti adottságokkal rendelkezQ uniós tagállamok versenyétQl.
Az Európai Gazdasági Térség és a szoros kereskedelmi kapcsolatok Norvégiát gazdaságilag az Európai Unióhoz kötik, amelyek döntéseire azonban nem tud közvetlen befolyást gyakorolni. Norvégián kívül már csak Izland, Svájc és Liechtenstein vesz részt a szabadkereskedelmi tömörülésben. A különállását makacsul QrzQ Norvégia azonban számos nemzetközi szervezetben viselt tagsága révén hallatja hangját az európai politikában.


Izland

Természeti és gazdasági viszonyok

Izland az óceánközépi Észak-Atlanti-hátságnak a tenger szintje fölé emelkedQ része. Európa második legnagyobb szigete, s három tájegységbQl áll, a partvidékbQl, a fjellbQl és a fennsíkból. Izland a tqz és a jég földje, szunnyadó, idQnként kitörQ vulkánok, meleg források, gejzírek, iszapfortyogók s kénes feltörések utalnak a föld mélyén munkálkodó erQkre, ugyanakkor a sziget 11%-át borítják jégmezQk és gleccserek. A népesség nagy része a déli-délnyugati lapos partvidéken él.
A szigetország hqvös mérsékelt éghajlatát a Golf-áramlat és a hideg Kelet-grönlandi-áramlás alakítja. A szigeten nincs vasút, a folyók nem hajózhatók, a közlekedésben a repülQké és a part menti hajózásé a fQszerep.
Területének 1%-át mqvelik meg, elsQsorban répát és burgonyát termesztenek. JelentQs az állattenyésztés, elsQsorban szarvasmarhával foglalkoznak, de tenyésztenek juhokat is. Nyersanyagokban szegény, behozatalra szorul, akárcsak jármqvekbQl és gépekbQl. A népesség megélhetésének fQ forrása a halászat és a halfeldolgozó ipar, termékeiknek több, mint 70%-át exportálják. Viszont gondot okoz a túlhalászat és az észak-amerikai s a dél-európai nyílt tengeri halászat konkurenciája.
A társadalmi össztermék jelentQs részét az ipar adja. A textilipar alapvetQen gyapjút dolgoz fel. A vízerQmqvek és a földkéreg belsQ hQjét hasznosító geotermikus erQmqvek lehetQvé tették az energiaigényes ágazatok megtelepedését: mqtrágyagyártás, cementgyártás, alumínium- és ferroszilícium-kohászat. Az izlandi nemzeti jövedelemhez több, mint 60%-kal a harmadik szektor járul hozzá.

Népesség

Az izlandiak germán törzsek leszármazottjai. A népesség mindössze 2%-a külföldi, az országban nem élnek nemzeti kisebbségek. Az izlandi nyelv a germán nyelvek északi ágának nyugati csoportjához tartozik, és szoros rokonságban áll a többi skandináviai germán nyelvvel, mindenekelQtt a feröeri nyelvvel és az északnorvég nyelvjárásokkal. Az izlandi a legarchaikusabb germán nyelv, és nagyon gazdag irodalma van. A népesség 95%-a az evangélikus-lutheránus nemzeti egyházhoz tartozik.

Történelem

A nemesi uralom alakulása

Izland területén 800 táján elQször ír-skót szerzetesek telepedtek meg. 875-ben kezdQdött a norvég törzseket egyesítQ Széphajú Harald király uralma elQl menekülQ vikingek betelepülése. 930-ban a viking törzsfQnökök megalakították elsQ nemesi gyqlésüket, az Althinget. A bíráskodó és törvényhozó testületben Izland 12 körzete (thing) képviseltette magát. Az izlandi népesség hiányt szenvedett, rászorultak a tengeri kereskedelemre.
A sziget 986-tól Grönlandra is kiterjesztette befolyását, ahol Vörös Erik vezetésével településeket hoztak létre. Vörös Eriknek emberölés miatt kellett elhagynia Izlandot, és a történelemtudomány Qt tekinti Grönland felfedezQjének. Fia, Leif Eriksson 1000 körül Grönlandról dél felé hajózott, ahol korábban egy halász idegen partokat látott. Eriksson hajóútja során feltehetQleg három helyen is áttelelt az észak-amerikai partokon.
Az Althing 1000-ben döntött a kereszténység felvételérQl.

Norvég és dán uralom

A szigeten belviszályok dúltak, és a 13. században gazdaságilag egyre kiszolgáltatottabbá vált Norvégiával szemben, amely ellenQrzése alá vonta az izlandi kereskedelmet. Az Althing 1262-ben elismerte a norvég király fennhatóságát, ennek fejében az uralkodó rendszeres szállítmányokat (vaseszközök, fa, gabona) küldött, és szavatolta az országnak a 12. században írásba foglalt törvényeit. Az 1380-ban létrejött norvég-dán perszonálunióval Izland dán fennhatóság alá került, és maradt azután is, hogy Norvégiát 1814-ben Svédországhoz csatolták. III. Keresztély 1550-ben az elkeseredett ellenállást tanúsító izlandiakat az evangélikus hitre térítette. A lakosság 1602-tQl csak Dániával kereskedhetett. A mintegy két és fél évszázadig tartó dán kereskedelmi monopólium visszavetette az izlandi gazdaságot, az elszegényedett népességet pestisjárványok és természeti katasztrófák tizedelték. A dán abszolutizmus 1662-ben megfosztotta jelentQségétQl az Althinget, amelyet 1800-ban feloszlattak.

Harc a függetlenségért

Az elnyomó dán uralom ellen kibontakozó függetlenségi mozgalom 1843-ban kiharcolta az Althing visszaállítását tanácsadó testületként, 1854-ben pedig a dán kereskedelmi monopólium feloldását. A gazdaság lassú fejlQdésnek indult, elsQsorban a halászatnak köszönhetQen. Dánia 1874-ben jóváhagyta Izland alkotmányát, amely törvényhozó hatalommal ruházta fel az Althinget, 1908-ban pedig autonómiát adott a szigetnek. Izland 1918-ban kivívta függetlenségét, de perszonálunióban maradt Dániával.

Izland szabad köztársaság

A II. világháborúban a hitleri Németország 1940-ben lerohanta Dániát, 1941-ben pedig amerikai és angol csapatok szállták meg Izlandot. Oltalmuk alatt 1944-ben népszavazás eredményeként kikiáltották a független Izlandi Köztársaságot.
Izland 1949-ben a NATO tagja lett, és az ország védelmét az Amerikai Egyesült Államok vette át. Az amerikai katonai jelenlét még ma is fontos belpolitikai téma, de a hidegháború lezárásával egyre inkább háttérbe szorítja az Európai Unióba való betagolódás kérdése. A két ügyben megnyilvánuló ellentétek többször is kormányváltáshoz vezettek.
1970-ben az EFTA tagja lett. A halászati jogok miatt kiélezQdött viták miatt Izland további integrációjának kérdése jó ideig fel sem merült. Izland 200 mérföldre terjesztette ki felségvizeit, ezzel próbálta megvédeni a mértéktelen halászattól a sziget körüli vizek halállományát, ami kirobbantotta a tQkehalháborúnak nevezett viszálykodást (1975-76) Nagy-Britanniával és a Német Szövetségi Köztársasággal.
Izland azonban már részt vett az Európai Gazdasági Térség létrehozásában, amely 1944. január 1-jén kezdte meg mqködését, vámmentes hozzáférést biztosítva az EU belsQ piacához. A tárgyalásokon Izlandnak sikerült vésett tengeri övezeteket elfogadtatnia a halállomány védelmére. Számos EFTA-tag belépése óta, az elszigetelQdéstQl tartva, Izland is fontolóra vette a csatlakozást az Európai Unióhoz.


Feröer-szigetek

Természeti és gazdasági viszonyok

Dánia tengerentúli területei közül a kisebbik, a Feröer-szigetek az Atlanti-óceánban fekszik. 18 szigetbQl áll, ezek közül csak egy lakatlan. A fQváros, Tórshavn a legnagyobb, a Streymoy-szigeten található. Az egész szigetcsoport hossza észak-déli irányban 113, kelet-nyugati irányban 75 km.
A Feröer-szigetcsoport annak a nagyszabású geológiai eseménysorozatnak köszönheti létét, amely a harmadidQszakban átalakította az észak-atlanti térséget, elszakítva Grönlandot Észak-Amerikától. A szigetek élénk vulkanikus tevékenység során emelkedtek ki a tengerbQl. A késQbbiekben a láva felülete lepusztult, helyét agyag és homokkQ foglalta el. Tavakat az alacsonyan fekvQ völgyekben és a magasföldek mélyedéseiben találunk. A mély, durva falú szurdokok a feröeri táj jellegzetességei. Éghajlata óceáni. Gazdaságában egyértelmqen a halászat és a halfeldolgozás dominál. A halászati termékek adják az export 94%-át. Ez a szektor foglalkoztatja a legtöbb munkavállalót, a halfeldolgozó üzemek az ország minden pontján megtalálhatók. A mélytengeri halászaton kívül hagyományos partmenti halászatot is folytatnak. Sok vitát vált ki a szigeteken még ma is folyó cetvadászat, amelynek évente 6-700 hosszúszárnyú gömbölyqfejq delfin esik áldozatául. A mezQgazdaság legfontosabb ága a hagyományos juhtenyésztés, ezen felül szarvasmarhát, baromfit tartanak a hazai piac ellátására. Az ipari tevékenység a halfeldolgozáson kívül a hajójavításra és a kézmqiparra koncentrálódik. Az elektromos áramot hQ- és vízerQmqvekben állítják elQ. Nagy reményeket fqznek a feltételezett tenger alatti kQolajlelQhelyekhez.

Népesség

Feröert elQször Skóciából származó telepesek és kelták népesítették be, majd a 9 században vikingek érkeztek Dánia területérQl. A feröeri nyelv az északi germán nyelvek közé tartozik. Leginkább az izlandival, valamint kicsit távolabbról egyes nyugati norvég dialektusokkal áll rokonságban. Feröer népessége a viking kortól a 18. századig 4000 fQ körül ingadozott. Ekkor a mélytengeri halászat megjelenése és az egészségügy általános fejlQdése gyors népességnövekedést indított el (a lakosság 200 év alatt megtízszerezQdött), amit csak az 1900-as évek elejének gazdasági válsága által kiváltott kivándorlás akasztott meg. A lakosság 98%-a dán állampolgár, azaz feröeri (92%), dániai (6%) vagy grönlandi születésq. A külföldiek közül a legtöbben az izlandiak, a norvégok és a lengyelek vannak. Majdnem minden feröeri keresztény.
Ma a lakosság lassan, de folyamatosan nQ.
Történelem

A Feröer-szigetek nevét az elsQ, 800 körül itt élt kelta telepesek által tartott birkákról (faar), vagy a "távoli, messzi" (far) szóból kapta (ezt még maguk a szigetlakók sem tudják biztosan).
A feröeriek 1000-ben vették fel a kereszténységet, s 1035-tQl 1380-ig norvég alattvalók voltak, majd a 14. század végén a kalmari unió részévé váltak.
A középkorban a Kirkjuböur hegyén lévQ püspökségé, tehát az egyházé volt a legfQbb hatalom és a földbirtokok zöme is, ez azonban a reformációval (1540) körül az államé lett. Az abszolút monarchia dániai bevezetésével 1660 táján Koppenhága irányítása erQsödött. 1814-ben Norvégia kiválását nem követte Feröer önállósága, sQt 1816-ban megszqnt a Lagting, a szigetek parlamentje, de az 1849-es dán alkotmány elQírása szerint visszaállították. A szigetlakók növekvQ öntudata a századfordulón életre hívta a politikai pártokat: 1906-ban megalakult a Sjálvstyrisflokkurin, a nagyobb önállóság pártja, és a Sambandsflokkurin, amely a fennálló viszonyok melletti reformokat részesítette elQnyben.
1940-ben Dánia német megszállásakor a szigetekre brit csapatok érkeztek. A Feröer ezért a háború évei alatt elszakadt az "anyaországtól", s gyakorlatilag önkormányzattal bírt, olyannyira, hogy a szövetségesek a zászlaját önálló nemzeti felségjelvényként ismerték el. Ez közrejátszott abban, hogy 1946 szeptemberében népszavazást tartották, amelyen a lakosság 1,5%-os különbséggel ugyan, de a Dániától való elszakadás mellett foglalt állást. A dán kormány azonban nem ismerte el az eredményt, s feloszlatta a Lagtinget. Az ezt követQ választáson az elszakadást ellenzQk kerültek többségbe. Pk tárgyaltak a dán kormánnyal, amelynek eredményeként 1948. április 1-jei hatállyal a Feröer-szigetek "önkormányzattal rendelkezQ közösség a Dán királyságon belül".
A Feröer-szigetek egyébként nem tagja az Európai Uniónak, de dán közvetítéssel külön megállapodása van érvényben. 2005 óta saját kül- és biztonságpolitikát is folytathat. A politikai pártok részben a Dániához való viszony alapján határozzák meg magukat, de a Lagtingben gyakoriak a két oldalt átívelQ koalíciók. A szigeteken egyébként a dán védQerQ haditengerészeti bázist, a NATO pedig radarállomást tart fenn. Feröernek saját hadserege nincs. Az államfQ II. Margit dán királynQ, a kormányfQ a szociáldemokrata Jóannes Eidesgaard.

B/10. Angolok, skótok, walesiek, cornwalliak, írek, bretonok

Bretonok

A breton társadalom Franciaország távoli északnyugati félszigetszerq részében alakult ki és földrajzi illetve kulturális szempontból viszonylag elszigetelQdött a franciáktól. ElsQsorban a kelta örökségük miatt különböznek a franciáktól.

Történelem
Már Kr.e. lakott terület volt. Szárazföldi és tengeri kereskedelem jellemezte a vidéket. A római befolyás megszqnésével a félsziget fokozódó mértékben szolgált menedékül angolszász támadások elöl menekülQ nagyszámú brittok(kelta telepesek) részére. Elvegyültek Armorica bennszülött lakóival- így születtek a bretonok, akik aztán voltaképpen létrehozták Bretagne-t. a növekvQ kelta népesség és kelta nyelv, a kereszténység elterjedésével járt együtt.
A breton királyságok sok évszázadon át megQrizték a függetlenségüket, de a katonai hadjáratokat követQen az 1532-es béke alapján parlamantjüket és kormányzati autonómiájukat megtartva Franciaországhoz csatolták Qket. Ezt a francia forradalom idején számolták fel amikor az egyenlQ jogok biztosítása érdekében minden provincia különleges jogait és privilégiumait eltörölte. A központból irányították és megyékre osztották fel. A forradalmi erQk ellen felkelés nyomán földeket égettek fel és több ezer embert öltek ,meg. Bretogne azóta Franciaország része. 1974-ben regionális gyqlést hoztak létre amely tagjai közvetve választják, és a helyi költségvetés felett rendelkeznek.
Egész sor politikai mozgalom is született Bretogne függetlenségéért. Pl. terrorista csoport mozgalmai. A breton politikai párt célja egy általános választások útján létrehozott Breton gyqlés.
A gazdasági tényezQk továbbra is hátrányos Bretagne-ra nézve amely már 1970-es években is Franciaország legszegényebb vidékei közé tartozott és a nemzetgazdaság egészéhez képest lassabban fejlQdött. A m unkanélküliség magas aránya az alacsony bérek és az elvándorlás valószínqleg továbbra is jellemzQ lesz.

Nyelv
A breton a kr.u. 9.században jutott el a csúcsra. A breton kelta nyelv közeli rokona a cronwallinak és a walesinek. A középkorban szóbeli nyelv volt, jelentQs breton irodalom csak a 15században alakult ki. Vallási és világi költészet drámák szótárak és tankönyvek formájában.
A francia fennhatóság azonban bevezette hogy a közügyeket és az oktatásban kizárólag a francia nyelvet használhatják. Emiatt manapság egyre kevésbé használják a nyelvet, kihaló félben van. Mozgalom bontakozódott ki a breton nyelv használatának visszaállításáért. Némi eredményt értek el ma már tanítják az iskolában a nyelvet de még mindig alárendelt szerepe van. Ezenkívül kis példányszámban vannak breton nyelvq kiadványok rádió és tv mqsorokat is sugároznak.

Kultúra, szokások
A bretonok kelta öröksége magában foglalja a fantáziához a természetfölöttihez a történetmeséléshez való ragaszkodást. ErQs jól megkülönböztethetQk ezek a kelta hagyományok.
A bretonok mélyen vallásosak. (katolikusak)


Walesiek, cornwalliak, és a man-sziget lakói

E három kelta népre az a jellemzQ, hogy a brit identitásban nem adja fel saját történelmi- közösségi öntudatát.

A walesiek a kelta ág brit csoportjának leszármazottai. Egykor az egész brit szigetvilág e csoporthoz tartozók éltek de az egymást követQ hódítók hullámai elQl kénytelenek voltak a nehezen megközelíthetQ hegyes vidékekre visszavonulni. Ma már csak Walesben és Bretagne-ban élnek. Wales az egyesült királyságot alkotó 4 ország egyike de jogilag és igazgatási szempontból az angol törvények érvényesek.
1282-ig a walesi volt az egész terület fQ nyelve. Az utolsó walesi herceg vereséget szenvedett Wales pedig angol uralom alá került. A 18században még szilárdabb részévé vált Angliának 1536-os és 1542-es uniótörvények után amelyek a közigazgatásban bevezették az angolt. ErQsödött a walesi nyelv helyzete mert lefordították a bibliát és az imakönyvet a vallásos élet nyelve a walesi volt.
A walesi nyelv az ipari forradalom kibontakozásától kezdett végleg visszaszorulni. Az új ipartelepekre sok ezer angolul beszélQ jött D-Walesbe. ezentúl az oktatás angolul folyt a gyerekeket ha walesi nyelven beszéltek megbüntették. A 20.században mindvégig csökkent a nyelvet beszélQk száma. A létszám csökkenése részben magyarázható a hanyatló iparral a magas munkanélküliséggel és a kivándorlással a vallási szertartások csökkenQ szerepével az angolnak a rádióban a tv-ben és a turizmuson keresztül erQsödQ terjedésével. Ma sokkal jobb a nyelv helyzete mint a múltban. Az iskolákat többé nem büntetik meg elterjedt a walesi nyelven vagy a 2 nyelven folyó oktatás. Egyre inkább tanítják a nyelvet.
Az 1967-es walesi nyelvtörvény kimondja hogy Walesben a nyelv az angollal egyenértékq a közigazgatásban. Bár voltak kísérletek nagyobb autonómia biztosítására Wales megtartotta korábbi alkotmányos státuszát sz egyesült királyságon belül. A walesiek számára egyik legfájobb kérdés 1914 és 1920 között megoldódott ekkor ugyanis megszüntették az anglikán egyház különleges helyzetét. 1979 népszavazást rendeztek arról kapjon-e a Walesi gyqlés némi végrehatási jogot. A javaslatot 4:1 arányban elvesztették. A nyelv még erQsebb védelmét a politikai autonómiát vagy Wales függetlenégét. A walesiek többsége már nem beszéli a nyelvet nem is támogatja az autonómiai követeléseket.
Vallásuk különbözQ protestáns felekezetek.

Cornwalliak
DNy-i nyúlványa a szigetnek cronvalli nyelv teljesen eltqnés felé tart.


A Man-szigetiek

Man szigetének hagyományos urai Stanley-nemzetségbeliek voltak, liberális politikát folytattak. Man szigetének fellendülése az ipari forradalomnak köszönhetQ. A jól megalapozott gazdaság és az evangéliumi vallás k3everedése a Man-sziget lakóit megbecsült polgárokká avatta a Brit-szigetek egész területén. Megmaradt a hagyományos kormányzati forma. Man szigetét Anglia, Skócia, Írország és Wales fogja körül  maga a sziget azonban soha egyiknek sem volt része. Skandináv eredetq, a Kulcsok Háza néven ismert parlamentjének Qsi és feddhetetlen volta a szigetlakók egyik büszkesége. KedvezQ adózási rendszert tudtak fenntartani és mindig szigorúan ellenQrizték a külországból betelepülQket.




Az angolok és az alföldi skótok

Történelem

Az angolok és az alföldi skótok közös történelmi élményei, tapasztalatai  politikaiak és kulturálisak. Az angolok nem germán eredetq faj , hanem olyan nép, amelynek nagy létszámú kelta elemeit a germán telepesek beolvasztották a maguk kultúrájába, és a maguk politikai rendszerének híveivé tették. Ugyanez vonatkozik az alföldi skótokra, jóllehet az Q keveréknépességükben valószínqleg nagyobb volt a kelták aránya.
A 9. században erQteljes dán és norvég inváziók hatoltak be a szigetre. A késQi angolszász Anglia tökéletlen nemzetállam volt, ám a normannok kis létszámú katonai elitje, amely 1066-ban meghódította Angliát, jól mqködQ politikai, sQt gazdasági egységbe forrasztotta. Hódító Vilmos az akkori Európa legnagyobb szabadkereskedelmi övezetévé tette, s a középkori Európa legszilárdabb, legegységesebb államává alakította.

Kialakulásának periódusában Skócia négy övezetre volt osztható: 1. a felföld, a Tay folyótól északra; 2. Dalriada királyság; 3. Strathclyde zónája, ahol a germán vagy angol betörések miatt visszaszorult kelta törzsek laktak; 4. a Bernicia néven ismert délkelet, amely hol Northumbria érdekszférájába tartozott, hol nem.
Skóciának sikerült eredményes ellenállást kifejtenie, mert egyrészt kielégítQen fejlQdött a belsQ politiakai egysége, másrészt királyainak alattvalói hajlandók voltak összefogni a közös ügy érdekében az angol követelésekkel szemben. A skót politikai egységnek nem volt meggyQzQ alapja; az etnikai keveredés ugyanis itt legalább olyan bonyolult volt, mint Angliában; a politikai hagyományosk és a társadalom szervezeti formái igen eltérQk voltak az ország különféle részeiben.
Skóciában sosem volt meg az a politikai egyetértés, amelyet Angliában a normann hódítóknak sikerült kivívniuk. Az ellenállás Anglia ellen irányult, s ez részben I. Edward angol király kétbalkezes erQfeszítéseinek tulajdonítható. Két katonai vereséget is mért a skótokra, de ez nem törte le ellenfeleit, sQt: fokozott ellenállásra serkentette Qket. 1314-ben bekövetkezett a skót történelem legnagyobb eseménye: a bannockburni csata, amelyben a kicsiny skót haderQ szétkergette az igen jelentQs angol hadsereget. Az alföldi skótok nyelve kívül maradt az angol nyelvjárásoknak a középkort jellemzQ összeolvadási folyamatán, az alföldi skót ma felismerhetQen közel áll az angolhoz.
Skócia már 1295-tQl kezdve Franciaországnál keresett támogatást, és kialakult az Auld Alliance ( Qsi szövetség ) névvel jelzett kapcsolat, amely francia kulturális befolyásban tükrözQdött. Ez a korszak addig tartott, amíg a protestáns reformáció a skót politikát át nem formálta: attól kezdve a skót politika elkerülhetetlenül az angolra orientálódott.
Az angolok elleni háborúk elQsegítették a skót nemzeti öntudat kialakulását, az angol nemzeti érzés erQsödéséhez viszont az angolok Franciaországban viselt háborúi járultak hozzá jelentQs mértékben.

A 16. század Angliában is, Skóciában is a politikai konszolidáció és a vallási reformáció idQszaka volt. A nemzeti egyházak megalapítása erQsítette a nemzeti érzést. Angliában is, Skóciában is hosszú távon a kálvinista befolyás növekedése irányában fejlQdtek a dolgok, s a reformáció mindkét országban az elitet gazdagította az egyház rovására, ez pedig bizonyos mértékben újjáélesztette a határokat is átszelQ közös érdekeket is.

A skótok és az angolok uniója
1603-ban I Jakba néven a skóciai VI. Jakab foglalta el Anglia trónját. Ekkor lett közhasználatú a Nagy-Britannia királya kifejezés. A skótok az 1642-1653 évi angol polgárháborúba belekeveredtek, ami végzetesnek bizonyult a skót függetlenségre. A háború utolsó szakaszában Cromwell seregei meghódították Skóciát, s ezután a skót függetlenség már csupán névleg létezett.
Az alföldi skótok több közösséget éreztek angliai, mint felföldi szomszédikkal. Vonzották Qket a megnagyobbodott ország kereskedelmi kilátásai és birodalmi terjedésének perspektívái. A skót parlament 1707-ben az angol-skót unió érdekében feloszlatta önmagát. Skóciát azzal kárpótolták, hogy az angol parlamentben aránytalanul nagyszámú képviseletet kapott, ezenkívül garantálták a skót jog- és hagyományrendszer integritását, s a skót egyház továbbra is kiváltságos helyzetet élvezett. A 18. század a kulturális újjászületés korszaka Skóciában. Virágzottak a mqvészetek, fellendült a tudomány, a filozófia.

Az angolok és az alföldi skótok a jelek szerint újra felfedezték közös nemzeti öntudatukat. Az alföldi skótok csak akkor éreztek rá ismét erQteljes, romantikus és nacionalista skót érzelmeikre, amikor felföldi honfitársaikat már biztonságosan elnyomták. A skót nemzeti érzelem csak kapott új erQre, amikor a 20. század második felében Nagy-Britannia elveszítette vezetQ szerepét a világban.

Politikai kultúra
Inkább a jogszabályok megalkotásával foglalkozott, VIII. Henrik uralkodása alapvetQ fontosságú volt ebben a folyamatban: az angol reformáció az új törvények egész sorát követelte. A 17. század végére Anglia volt a leggazdagabb ország Európában. Anna királynQ idején kezdett kialakulni a két párt, amely máig érvényes irányt képvisel, a liberális illetQleg a konzervatív pártvonalat. A 18. század elején az alkotmányos pártrendszer kezdetei bámulatra méltó átalakulást hoztak. Angliából olyan ország lett, ahol a politikai konfliktusokat nagyjából békésen oldották meg. Az angol politikai kultúra alapvetQ fogalma a törvényesség. Ezt a 17. század heves összecsapásai után a király és a parlament között létrejött megegyezésekben kodifikálták, s azóta idQszakonként megerQsítik.

Vallás

A középkorban az angol katolicizmus nagy tekintélynek örvendett Rómában. Anglia a jelek szerint figyelemre méltó módon ellenállt a felbukkanó eretnek tanoknak. A protestanizmus korai fajtája volt ez, az oxfordi egyetem hallgatóinak soraiból indult ki, s a társadalom meglehetQsen széles köreiben talált jelentQs számú követQre. ErQsödött az angliai egyház nemzeti jellege. A reformáció Angliában nem a nép követeléseibQl sarjadt, hanem a királyi ház kezdeményezte, hogy növelje hatalmát, s helyeselte a világi elit is, hogy kifoszthassa az egyházat. 1533 és 1559 között kialakult anglikán egyház sértette a protestáns tanokat. IdQközben a skót hivatalos egyház radikálisabb irányban fejlQdött: a református teológiát a presbiteriánus szervezés rendszerével vegyítette.
Az anglikán egyház a katolikus és a protestáns tudat között ingadozott. A protestánsok közül sokan kiábrándultak a hivatalos egyházból, s megalakították a maguk szektáit. Anglia sok egymással versengQ templom és imaház helyszíne lett.
Az 1730-as és 1740-es években további fontos változás következett be. Wesley, az oxfordi Lincoln College tanára, vallásos klub -ot alapított, abban a meggyQzQdésben, hogy az egyház túlságosan eltávolodott a néptQl. A wesleyanizmus tömegmozgalommá terebélyesedett, igen sok követQje akadt a munkásosztály soraiban. Skóciában 1843-ban a papok többsége kilépett a hivatalos egyházból, bizonygatva, hogy a papságot a népnek kell megválasztania, nem pedig az uraknak. EttQl fogva mindkét királyságban részben társadalmi osztály kérdése volt, hogy valaki templomba, avagy nem anglikán imaházba járt-e. A katolicizmusnak megvolt az az elQnye, hogy áthágta az osztálykorlátokat.

Angol világi kultúra

Jakab király bibliája az anglikán egyház imádságoskönyve, A zarándok útja, John Bunyannak a protestáns áhítatot népszerqsítQ, igen olvasott mqve a népi mqveltség alapja volt. E munkák eleven, színes nyelve jellemezte a kor világi irodalmát: különösen Shakespeare színmqvei gyakoroltak a fentiekével majdnem egyenértékq befolyást a késQbbi hagyományra. Az angol nyelvet és irodalmat a 19. században a brit imperializmus terjesztette el a világban, mindkettQ növelte a brit presztízst a többi európai szemében, és fokozta az angol önbecsülést.
Két világi kultusz kifejezetten angol eredetq: a csapatjátékok és a vidék szeretetének kultusza. A labdarúgás és a krikett állítólag népi eredetqek, de az úri osztály ajándékainak tekinthetQk. A rögbit arról a nagyhírq iskoláról (Rugby-rQl) nevezték el, ahol ezt a labdajátékot feltalálták. A labdarúgás szabályait Charterhouse-ban dolgozták ki. A krikettet iskolákban játszották, de vidéki kúriákban is, ahol bérlQket, urakat és szolgákat hozott össze a sportszeretet. A vidék szeretete áthatja az angol mqvészetet, és az uralkodó szerepet tölt be az angol életformában.

Észak angolok

Danelaw határai az angol felfogás szerint voltaképpen az északiakat és délieket elválasztó határvonalak. Eltekintve a skót határtól és talán a Danelaw határától, az angol közösségeket szétválasztó, és a helyi vagy regionális öntudatokat megkülönböztetQ határvonalak igen elmosódottak. A Tyne folyó vidéke féltékenyen Qrzi a maga tájszólását.
Ezeknek az árnyalatoknak a kiegészítéseképpen az angolok olykor észak-déli választóvonalról beszélnek; ez Anglia koraérett ipari forradalmának öröksége, ugyanis ekkor vált igen különbözQ régiókká az iparosított, illetve az ipar nélküli Anglia. A különbségtétel ma is érvényes, erQsen érzQdik is. Létszámához képest egyébiránt az angol nép egyike Európa legstabilabb társadalmának.

A csatorna-szigetek lakói

A La Mance-csatorna szigetei az angol korona normann örökségének utolsó darabjai. E szigetek népe joggal tekinti magát különálló közösségnek a brit népek sorában. Sokan közülük francia eredetqek. Különleges kormányzati formák uralma alatt élnek, amelyek feudális eredetqek. KedvezQ pénzügyi, adózási rendszerük, és különlegesen védett piacokkal rendelkeznek az Egyesült Királyságban.
Az angliai parlament elQírásait a Csatorna-szigetek lakói nyugodtan elhanyagolhatták, ez bátorította önálló kultúrájuk kialakítását. Mai kultúrájukat az jellemzi, hogy ellenségesen állnak szemben a másutt kialakult engedékeny társadalom értékrendjével és ragaszkodnak a magánvállalkozáshoz.



A skót-felföld és a szigetvilág skótjai

Alföldi skót és angol szomszédaik meghódították területeiket és igába hajtották Qket, de erre kulturális ellenhódítással válaszoltak a szigetvilág skótjai: a modern skót nemzettudathoz hozzáadták a maguk kép világát, mítoszait, szertartásait, s ezzel hozzájárultak a skót nacionalizmus kialakításához. Ez a nacionalizmus egyesíti manapság a skótokat, a felföldi választóvonal mindkét oldalán.

Történelem
A Tay folyótól északra olyan kelta törzsek éltek, amelyek kulturálisan nem különböztek déli szomszédiaktól, amíg Dél elrómaiasítsa nem fagyasztotta be Északot. A „felföldi választóvonalat” tehát már az ókortól kezdve kulturális választóvonalnak tekintették.
A felföldi választóvonaltól északra kelta maradt a nyelv és törzsi a társadalom: az emberek társadalmi helyzetét nem annyira vagyonuk és vitézségük határozta meg, sokkal inkább egy-egy klán tagjaihoz fqzQdQ rokonságuk. Az alföldi és a felföldi skótok közös frontot alkottak Anglia ellen, de a skót reformáció nem gyakorolt vonzerQt a felföldiekre, ennek következtében a kulturális különbségek megmerevedtek. Az alföldi központú állam növekvQ magabiztosságát és térfoglalását a felföldiek zokon vették, mivel szerintük veszélyeztette vallásukat, pénzügyi rendszerüket és földbirtokviszonyaikat. A 17. század második felére a Felföld már ellenállt az angol és az alföldi agressziónak.
Az 1745. évi felkelés traumája után a felföldi hadsereg megsemmisítette a klánokat, számqzték a nemzetségfQket, lemészárolták a földbirtokosokat, vagy kisajátították földjeiket. A gael nyelv is áldozatul esett, de a Skót alföld némely részében újjáéledt a gael nyelv, mint második nyelv iránt a gael nyelvq televízió meglehetQs anyagi támogatást élvez, és nézettsége sem csekély.

Skót nacionalizmus
Csökkent a népesség nemzeti öntudata is, részben a skót érzelmek szívták fel, amelyek annyiban egyesítik a skótokat, amennyiben megállapítják: különböznek az angoloktól. A felföldiektQl nem kellett már tartani, az alföldiek tehát megengedhették maguknak a skót nemzeti érzés, a skót nacionalizmus fényqzését. Ez a nacionalizmus a felföldi hagyományok képi világában fejezQdött ki. A kellékek: kétkezi kardok, skót szoknyák, szQrQs bQrerszények, skót dudák, fejfedQk és mintás gyapjúszövetek. A rituáléban benne foglaltatnak a felföldi táncok a kaledóniai emigránsok bajtársi összejövetelei, a maláta-whiskyvel teli poharak pohárköszöntQre emelése, és az olyan hagyományos felföldi ételek fogyasztása, mint amilyen zabkása, valamint az aprólékkal és zabliszttel töltött birkapacal. A mai skótok egységes nemzet, a felföldi választóvonal ma már puszta fikció.


Gael nyelvqek Skóciában

A skót gaeleket az egész országban megtalálhatják, de leginkább a nyugati szigetek régióiban, ahol 1981-ban a lakók 79.5%-a beszélte a nyelvet, valamint Skye és Lochalsh területén, ahol 53.6%. Emellett kisebb, de fontos csoportjaik élnek Sutherland és Argyll ritkán lakott területein is. A nagyobb városokban is vannak gael-t beszélQk, de kisebbségben.
A IX. és XIX sz. között a gael volt Skócia uralkodó nyelve. A nyelv visszaszorulását a nagyfokú elnyomás segítette elQ. A XVIII. És XIX. sz-ban a gael nyelvet nemcsak anakronizusnak tartották, amit ki kell írtani, hanem irrelevánsnak is amit mellQzni lehet. Miután a jakobista lázadás 1745-ban vereséget szenvedett, a felföld parasztjait erQszakkal kitelepítették. Ennek következtében a XVIII. És a XIX. sz-ban a gaelül beszélQk ezrei vándoroltak ki. Így csak a part menti részeken és a szigeteken maradtak gael nyelvqek. 1891-ban megalakult a Felföldi Szövetség, amely többek között segíteni próbált abban, hogy a gael ismét az oktatási rendszer része legyen.
A nyelv iránti érdeklQdés feltámadt. Ez részben a fokozódó skót nacionalizmussal részben pedig azzal magyarázható, hogy a hivatalos magatartás is változott. Hivatalosan is érvényesül a kétnyelvqség politikája, elsQsorban az oktatásban és az üzleti életben. Az 1980-as skót nevelési törvény elQírja az oktatási hatóságoknak, hogy a gaelül beszélQ területeken minden szinten segítsék a nyelv használatát.
A skót Nacionalista Pártnak a gael nyelv ügyében átfogó politikája van. A rádióban és részben a tv-ben is van adás ezen a nyelven, és megalakult a Gael Repertoár Színház társulata is. Skót Gael Szövegek Társasága egész sor kiadványt jelentetett meg, s a továbbiakban a kormány is anyagi segítséget nyújt. A szabad egyházon és a Szabad Presbiteriánus Egyházon belül továbbra is erQs bázisa van a nyelvnek.
A gael nyelv és kultúra iránti újkeletq érdeklQdés folytatódik a felföld és a szigetek romló gazdasági helyzete, a dél felé irányuló vándorlás valamint az utolsó csak gaelül beszélQk kihalása nehezíteni fogja a gael nyelvet ismerQk számának növekedését, s ennek következtében a gael nyelv legfeljebb csak a külsQ szigeteken fog fennmaradni.



Protestánsok Írországban

Területi elhelyezkedés: jórészt Dublin valamint É-Írországgal határos
Létszám 115400
Nyelv: angol

Eirc, másnéven az Ír Köztársaság protestánsai kicsi és csökkenQ számú kisebbséget alkotnak. A XIX. sz. közepén brit uralom csúcspontján létszámfölényben voltak, számuk meghaladta a 800000-et. Azok, akik nem vándoroltak el, nagyobbrészt É-Írország határa mentén, de kis számban másutt is, pl. Cork megyében élnek.
Az ír protestánsok nem alkotnak igazán megkülönböztetett politikai erQt. MezQgazdaságban dolgozik többségük, a közszolgálatban valamint a politikában számuk elenyészQ.
Az állami törvényeket a katolikus doktrína szerint értelmezték, de a protestánsokra is érvényesek. A válásra, a fogamzásgátlásra, az istenkáromlásra, a cenzúrára vonatkozó törvények mind érintették Qket is.
Vegyes házasságokból származó gyerekeket pedig törvény szerint katolikus hitben kellett nevelni. Miután a vegyes házasságok száma folyamatosan nQ, a fenti elQírások miatt egyre csökken a protestánsok száma.
Írországban tehát csökken a protestánsok száma, és mostanában úgy tqnik sokkal hajlamosabbak az asszimilációra, mint korábban. Gazdasági diszkriminációt nem alkalmaznak velük szemben, a katolikus többség egyre kevésbé tekinti Qket a közösséget fenyegetQ tényezQknek és ezáltal a rájuk nehezedQ politikai nyomás is csökkenQben van.


Észak-Írország

Terület: Írország északkeleti része
Lélekszám: 1.482000, ebbQl protestáns 72%, katolikus 28%
Vallás: protestáns, katolikus
Nyelv: angol

Észak-Írország tartomány 6 megyéje, amelyet gyakran neveznek ulsternek, az Egyesült Királyság Része. 1922. január 1-jén életbe lépQ szerzQdés értelmében, amely Írországot az Ír szabadállamra és Észak-Írországra osztotta, önálló politikai egység. Több mint 300 éven át a két kisebbségben lévQ katolikusok együttélése meglehetQsen zavaros volt. A probléma a területeken a XVII. sz.-ban a britek által történt gyarmatosításban gyökerezik.

Történelem

Az angolok a XI. sz. óta uralják Írországot. Meg akarták elQzni a lázadásokat, ezért a XVII. sz.-ban az írektQl elvett földeket fölajánlotta azoknak, akik hajlandóak voltak fegyveresen sakkban tartani a lázadókat. Skótok és angolok ezrei vándoroltak be. Többségük az északkeleti megyében telepedett le és lassan többségbe kerültek.
A származási és vallási különbségek az érkezés körülményei ellenségeskedéshez vezettek a két fél között. Cromwell brutális katonai hadjáratai még jobban elidegenítették a katolikusokat, és megerQsítették a protestánsok fölényét. Orániai Vilmos 1690-ben a boyne-i csatában döntQ vereséget mért a katolikus erQkre. Ezek az események különösen pedig Derry protestáns inasainak tettei ma is élnek a mítoszokban és a katolikusok és protestánsok közötti harcokban.
1801-ban a letelepítési törvény az Egyesült Királyság részévé tette Írországot. A XIX. sz. közepén végzetes éhínségre került sor, ezek nyomán nagymértékq kivándorlás és elnéptelenedés következett be. Ugyanakkor a textilipar és a hajóépítés is meghonosodott, elsQsorban északon. A XIX. sz. közepétQl állandó volt a követelés, hogy legyen Írországnak önkormányzati törvénye. A parlament próbálkozott vele. Nagy ellenkezést váltott ki a protestánsoknál, nem akarták, hogy a katolikus Dublin uralkodjon felettük. A felfegyverkezett ulsteri önkéntes ErQ kész volt az ellenállásra is.
Az I. vh. Miatt az önkormányzatról szóló törvényt nem hajtották végre. Az 1916-os Húsvéti Felkelést a brit csapatok leverték. Ezt követQen a Sinn Fein és az Ír Köztársasági Hadsereg csapatai gerillaháborút indítottak a britek ellen, amelynek csak az 1921-es egyezmény vetett véget. Ez két részre osztotta a szigetet: a Szabadállam a terület 75%-ára terjedt ki, ill. Észak-Írország négy megyébQl állt össze. Északon külön észak-írországi parlamentet hoztak létre. A közösségek továbbra is elzárkóztak egymástól, nyílt erQszak ritkán fordult elQ.



A nehézségek

Az elsQ összeütközések a 60-as évek végén robbantak ki. 1969. augusztusában 90 házat romboltak le Belfastban a protestánsok a katolikus negyedben, a rend helyreállítására a brit hadseregnek kellett beavatkoznia. A brit csapatok megérkezése után drámaian megnQtt az erQszakos cselekmények száma a tartományban. A legvéresebb incidens az 1972. januárjában történt véres vasárnap volt, amikor a britek 13 katolikus felvonulót lQttek agyon.
Így létrejött az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA), amely terrorkampányt kezdett a tartományban.
A terrorista akciók átterjedtek Angliára is. Kezdetben katonai célpontokra korlátozódtak a támadók, majd civilek is áldozatul estek. Válaszul bevezették 1974-ben a terrorizmus megelQzésérQl szóló törvényt, mely engedélyezte, hogy a terrorizmussal gyanúsítottakat a rendQrség vádemelés nélkül a szokásosnál hosszabb ideig tartsa Qrizetben.

Változások a kormányzati struktúrásban

Az Észak Ír kormányzati struktúrája mindig a protestánsok számára fog többséget biztosítani, aki ezt arra fogják használni, hogy a katolikusok elQbbre jutását megakadályozzák. Az észak-ír parlament megreformálására több kísérlet volt, de mindegyik megoldása kudarcot vallott.

Az angol-ír egyezmény

A thillsboronghi kiegyezés néven is ismert egyezmény elQírta, hogy kormányközi konferenciát kell tartani, amely Észak-Írországgal, valamint Írország két részének kapcsolataival foglalkozik. Az egyezmény leszögezte, hogy Észak-Írország helyzetében csak olyan változás következhet be, amelyet a tartomány lakóinak többsége elfogad, hogy az adott pillanatban a többség nem kíván változtatni a fennálló helyzeten, de ha a jövQben a többség egységes Írországot akarna, akkor a két parlament olyan törvényeket fog alkotni, amelyek ezt lehetQvé teszik. 1985-ben írták alá.

A protestánsok helyzete Ulsterben feszültséggel terhes. Bizalmatlanok a britekkel szemben. A protestánsok is félnek a katolikusoktól, akik szerintük le akarják rombolni az észak-ír állam alapját, és egyesíteni akarják egész Írországot, mégpedig a római katolikus egyház elQírása szerint. A katolikusok viszont joggal érezhetik magukat diszkrimináció áldozatainak. Az közösségük a szegényebb, és történelmi értelemben is esélytelenebb. Magas a munkanélküliség, kevés az alacsony bérq ház, ahol lakhatnak, a tartomány irányításában pedig csekély szerepet játszanak. Észak-Írország értékeinek többsége a keleti megyében és Belfastban található, ahol a lakosság nagyobb része protestáns.

A közösségek egymáshoz való közeledésének egyik fQ akadálya a vallási alapon történQ iskolai szegregáció. A katolikus és a protestáns gyerekek az iskolában nem találkoznak. Az újonnan épült lakótelepeken is erQs az elkülönítés. A munkahelyekre is jellemzQ a szegregáció. JellemzQ nagyon: Belfast és Londonderry munkásnegyedeiben. A hátrányos helyzetben lévQ gazdaságot csak tovább rombolja a politikai erQszak és a gazdasági recesszió.

B11. Hollandok, frízek, flamandok, vallonok, luxemburgiak

Etnikumok enciklopédiája

Területi elhely.: É-Belgium: flamandok, D-Belgium: vallonok; németek: német és luxemburgi határ közelében.
Léleksz.: flamand: 5,5 mó (57%), vallon: 4 mó(42%), német: 100.000 (1%).
Vallás: katolikus,
Nyelv: flamand holland, holland

Belgium fiatal állam, 1830-ban születik. Soknyelvq, lakói:
flamandok: É-Belgium, Flandria, holland nyelv, teuton származás;
vallonok: D-Belgium, francia nyelv, latin eredet.

Történelem:
X. szd: mai Belgium Lotaringia része;
XI. szd: Flandria grófjai uralkodnak felette;
XV. szd: Burgundia és Flandria egyesül = Mély országok =Burgundi kör.
Flamand kereskedelem és kultúra virágkora, Antwerpen fontos kikötQ, üveg-, falikárpit-, gyémánt-, és csipkekereskedelem központja.
Flamand festészeti iskola: Jan van Eyck, Rubens.
XVI. szd.: II. Fülöp uralkodik felette,
Lassú hanyatlás
Németalföldi forradalom (1580-1648) célja: Északi részt, mint Holland Köztársaságot ismerjék el;
Flandria és Brabant továbbra is spanyol fennhatóság alatt marad.
XVII. szd.: Danquerke, Lille, Douai környékét XIV. Lajos elfoglalja,
Flandria és Brabant lakói elszakadnak a hollandoktól, akikkel közel ugyanazt a nyelvet beszélték; (XIX. Szd-ra a holland egységes nyelvtannal rendelkezQ nyelv lett, míg a flamand több dialektusra oszlott)
1713: A Spanyolországhoz tartozó részeket átadják Ausztriának
francia az elit nyelve
1815: Flandriát egyesítik Hollandiával
nyelvi, kulturális különbségek ’! belga forradalom
1830: Európa elismeri a Belga Független Királyságot
trónon: Szász-Coburg Lipót
1831: Alkotmány: vallás, sajtó, gyülekezési szabadság, korlátozza a monarchia hatalmát.
A nemzeti egység érzetét nem sikerült megteremteni, a francia a közigazgatás nyelve.
1914: Német megszállás 1918-ig;
1940: Német megszállás
1945 után fellendülés, Hollandiával és Luxemburggal gazdasági unió (Benelux).


Flandria és a flamand mozgalom

Flamandok közt ma erQs a nemzeti érzés; kezdeti céljai voltak: flamand nyelv használatának biztosítása, kultúra iránti érdeklQdés fenntartása. Ezeket egyértelmqen csak azután fogalmazták meg, amikor a XIX. Szd végén megalakult a flamand többségq Katolikus Párt.
Belgium vezetQinek többsége francia nyelven beszél, még a közéletben is, a holland nyelvet alig tanították. A flamandok nem akarták, hogy Flandriának is a francia legyen a hivatalos nyelve, ezért elQbb a hollandot választották.

A németek mind a 2 világháborúban felhasználták a flamandok nacionalizmusát  a megszállt Brüsszelben holland nyelvq egyetemi karokat indítottak. Taktikájuk legtöbbször sikeres volt, belgák ezreit ítélték halálra a második vh után.

1945 után németek: Volksunie Párt megalakítása
A legnagyobb párt Flandriában a szocialista Keresztény Párt (CVP).

A vallonok

Valon, VAllonia: germán törzsek használják a kelta népekre.
XV. szd: azok a katonák, akik a mély országokból származnak.
XIX. szd: Belgium déli részén élQ francia nyelven beszélQ nép.
Ekkor lett világos a flamand mozgalom veszélye ’! vallon szervezkedés: Vallon Unió.
Véleménykülönbségek okán két csoprtra oszlottak: 1) egyesülés Franciaországgal; 2) Föderalisták  saját állam megteremtése.
1945: Vallon nemzeti kongresszus
Szavazás: 1048 fQQl 486-an Franciaországgal egyesülne, 391 saját államot alapítana. ’! újabb viták: Vallon autonómia Belgiumon belül

A II. világháború után Vallónia bányászata összeomlott, gazdasága tönkrement. 1971-re a flamand területeken az egy fQre esQ jövedelem meghaladta a valonokét, ráadásul a vallonok születésszáma is csökkent.
3 régiós megoldás

Flamand nyomás hatására 1962-63 között nyelvtörvények születnek, amelybe a Flandria és Vallónia közötti nyelvhatárt állapították meg + Brüsszelt felosztották 19 önkormányzatra, így a környezQ vidéket megvédték a város francia nyelvq terjedésétQl.
1967-71: alkotmányos változások: kormányzati struktúra megváltozása:
32/2. cikkely: a parlament tagjait hollandul, franciául beszélQ csoportokra osztotta.
Belgiumot 4 nyelvi területre osztja: 3 egynyelvq terület (holland, francia, német), és 1 kétnyelvq: Brüsszel.
107/4. cikkely: Belgium 3 régióból áll: vallon, flamand, Brüsszel. Regionális intézményeket állítanak fel, de feladataikat nem határozzák meg tisztán ’! érdekellentétek.

A németül beszélQ kisebbség

Kb 100 000 fQ, nagy részük már a XIX. Szd-tól itt él, mások 1920 után kerülnek Belgium területére. Területük: Neu-Belgien, itt vannak abszolút többségben. (2 tartomány)
Elismert nyelvi és kulturális közösség.
Van német nyelvq rádióadás és újság.

Krónika kézikönyv:

Frízek

Az egyedüli Qshonos etnikai kisebbség Hollandiában, egy nyugati germán törzs leszármazottai, akik 700 körül önálló államot alkottak, amely a Brugge-tQl a Weserig terjedt. A népesség 2,6 %-át alkotják, az ország ÉK-i részén élnek, települési területeik néhol átnyúlnak Németországba. MegQrizték nyelvüket, (középkori Németalföld kiváltságokat adományoz a területnek) amely a Friesland (székhely: Groningen)tartományban hivatalos nyelvként használnak, az elemi iskolában a második idegen nyelv.
A régiónak 1815-ig külön államfQje volt.

Hollandok

Germán törzsek, frízek, szászok és frankok keveredésébQl alakultak ki. A mai Hollandia 95 %-átteszik ki. Nyelvük a germán nyelvek nyugati ágához tartozik.


Történelmük:

Területük az 1. szd.-ban Germania Inferior néven a Római Birodalom része. A 4. szd.-ban frank és szász betörések miatt vége a római uralomnak, Németalföld része. 9. szd.-ban Nagy Károly meghódítja a térséget, neve ezután: Terra Inferior. 1555-tQl Habsburg uralom alá esik (II. Fülöp spanyolországi Habsburg király). Elnyomás és újrakatolizálás (hollandok ekkor kálvinisták) ’! függetlenségi harcok ’! 1648: Hollandia független. 16. szd.: gyarmatosítások: Hollandia birtokba veszi Guayana-t, 1619-ben megalapítja Batavia-t, a mai Jakarta-t. A Jóreménység foka és a Magellán- szoros között megalapítja a Holland-Kelet-indiai Társaságot; 1621-ben az észak-amerikai kereskedelem ellenQrzésére a Holland-Nyugat-indiai Társaságot. 1626-ban megalapítják New-Amsterdam-ot, a mai New York-ot. Tengeri kereskedQ hatalommá válik, de 1674-ben a britek ezt megtörik, elfoglalják észak-amerikai gyarmatait. ’! Háborúskodások ’! elveszti tengeri nagyhatalmát. A brit-holland háborúskodásoknak akkor lett vége, amikor III. Vilmos helytartó és II. Stuart Mária angol hercegnQ egybekelt (1677) ’! tartós szövetség. 1848: Alkotmányos monarchia. ElsQ miniszterelnök: Jan Rudolf Thorbecke. Az elsQ világháborúban is semleges, ezért 1920-ban Hága lesz a Nemzetközi Bíróság székhelye. 1940: Németország hadüzenet nélkül lerohanja, nem törQdve azzal a ténnyel, hogy Hollandia semleges. 1948: Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Luxemburggal és Belgiummal megköti a brüsszeli védelmi szerzQdést. 1949-ben alapító tagja a NATO-nak, ugyanekkor Indonézia, az eddig holland gyarmatbirodalom felszabadul. ’! bevándorlási hullám a karibi térségbQl és DK-Ázsiából. 1952: alapító tagja a Montánuniónak. ’! Iparosodás.
Hollandia királynQje 1980 óta Beatrix Vilma Armgard.

Luxemburgiak

Germán eredetq nép, nyelvük a mosel-frank nyelvjárásba tartozik =letzeburgi. Ma az országuk egyik hivatalos nyelve. (német, francia)
95 % római katolikus.

Történelmük:
Siegfried, Ardennek grófja egy cserével megszerzi a területet, amely akkor csak kis vásárhely volt. Felépíti Lucilinburhucot (Lützelburg=kis vár). A vár körül fejlQdik ki Luxemburg városa. ’! IV. Károly frank király uralkodása alatt áll. Majd a Habsburg Birodalomhoz tartozik (Merész Károly halála után). A Napóleoni háborúkban Franciaországhoz kerül, az 1814-15-ös bécsi kongresszus nagyhercegségi rangra emeli és perszonálunióba kerül az Egyesült Németalföldi Királysággal. 1867-ben Luxemburg független és semleges. I. vh-ban Németrország megszállja, noha semleges, majd a második vh-ban ugyanezt teszi. EbbQl okulva 1949-ben belép a NATO-ba, majd egyik alapítója lesz a Montánuniónak.

B/12. Franciák (provanszálok, okszitánok, normandiaiak, burgundiaiak, korzikaiak)

Gallok és rómaiak (486-ig)

A Kr. e. 5. században kelta gallok hatoltak be északról a mai Franciaország területére, és Kr. e. 400-ig magukba olvasztották az ott talált népeket a Földközi-tenger keskeny parti sávjának kivételével, amelyet Massilia központtal Kr. e. 600-tól a görögök gyarmatosítottak, és ugyancsak fennmaradt a kelta idQk elQtti Qslakosság a mai Baszkföldön is.

A kelták nem alkottak egységes birodalmat, hanem apró államocskákban éltek.
Kivándorlásuk a Brit-szigetekre, Spanyolországba és Észak-Itáliába elterjesztette a kelta kultúrát, de hadjárataik során (Róma kifosztása, Kr. e. 387) összeütközésbe kerültek Rómával is.

A Pó-alföld gallok lakta területeinek leigázása (Kr. e. 222) és Gallia Cisalpina római provincia létrehozása után Róma megkezdte a gall földek fokozatos meghódítását.
Gallia elfoglalását Julius Caesar fejezte be Kr. e. 52-ben, az alesiai csatában Vercingetorix gall vezér felett aratott gyQzelmével.

A négy évszázados római uralom és a pax romana (Augustus római császár  Kr.e. 30-Kr. u. 14  által megfogalmazott eszme a Római Birodalom határain belül megteremtendQ békés állapotokról.) kulturális és gazdasági fejlQdést eredményezett Galliában, és tartósan meggyökerezett a római kultúra.

A germán népek betöréseivel és a rajnai limes összeomlásával az 5. század elejére a római uralom Gallia központi részére korlátozódott, amely a frankokkal szövetségben, 451-ben megállította a hunok támadását, azonban a soissons-i csatában aratott gyQzelmükkel 486-ban a frankok végleg felszámolták a római uralmat Galliában.

A népvándorlás után Gallia népessége több részre szakadt szét: a frankok a Loire folyótól északra elterülQ vidéket szállták meg; keleten, Dijon és Lyon között a burgundok telepedtek meg; délen, Toulouse központtal, pedig a vizigótok, akiknek többsége 507 után átvándorolt az Ibériai- félszigetre.

Frankok és Karolingok (486-987)

A Meroving nemzetségbeli Klodvig (481-511) frank uralkodó 507-ben elfoglalta az alemannok és a nyugati gótok területeit Galliában.

Halála után birodalmát négy fia közt osztották fel. A Merovingok hatalmát az elkövetkezQ évszázadokban az örökösök közötti területi felosztások gyengítették, miközben fokozatosan növekedett a királyi udvar fQ hivatalnokainak, a majordómuszoknak a befolyása.
A Karolingok 687-ben örökletessé tették a majordómuszi hivatalukat, és a Frank Birodalom tényleges uraivá váltak.

III. (Kis) Pippin 751-ben megdöntötte az utolsó Meroving-uralkodót, III. Kilderiket, és uralmát II. István pápával szentesítette, aki 754-ben frank királlyá nyilvánította. Kis Pippin ezzel megteremtette a Karoling-dinasztiát.

Pippin fia, Nagy Károly (768-814) uralmával érte el a Karoling-birodalom hatalmának csúcspontját.
800-ban III. Leó pápa császárrá koronázta Nagy Károlyt.
Uralma alatt egy államba fogta össze a nyugati kereszténységet, birodalma azonban nem volt hosszú életq.

Fia, Jámbor Lajos gyermekei a 843-as verduni szerzQdésben felosztották egymás között: Kopasz Károlyé lett a Nyugati Frank Birodalom, Német Lajosé a Keleti Frank Birodalom, Lothar pedig az Itáliától az északi-tengeri Frízföldig húzódó területet kapta, amelyet azonban 870-ben a meerseni szerzQdésben a Keleti és a Nyugati Frank Birodalom felosztott egymás között.

III. Károly (885-887) halálával végleg felbomlott a Frank Birodalom, és leáldozott a Karolingok hatalma.

Capetingek (987-1328)

Capet Hugo (987-996) megkoronázásával a Capetingek dinasztiája váltotta fel a Karolingokat.
A királyi címet tovább örökíthették ugyan utódaikra, tényleges hatalmuk viszont sokáig nem volt nagyobb az önállósuló tartományi fejedelmeknél.

A normann hercegeknek különösen nagy hatalmuk volt: I. (Hódító) Vilmos 1066-ban elfoglalta Angliát, és megszerezte az angol királyi koronát, aminek késQbbi következménye a franciák és az angolok több mint száz évig elhúzódó háborúskodása volt.

A Francia Királyságban a feudális széttagoltság ellenére a 11. században kivirágzott a kultúra, fejlQdésnek indult a gazdaság, fellendült a kereskedelem és a kézmqipar.
Tovább erQsödött a clunyi kolostor bencés szerzeteseinek reformmozgalma, a Capetingek az egyház támogatásával fokozatosan megtörték a tartományi fejedelmek hatalmát, és vazallusaikká tették Qket.

A korona hatalma VI. Lajos (1108-1137) alatt kezdett megerQsödni. A király a hqbéri adományok visszavonásával kibQvítette a koronabirtokokat, kiváltságokkal ruházta fel a gazdag városokat, és rájuk támaszkodott ellenszegülQ vazallusaival szemben.

Fia, VII. Lajos (1137-1180) elvált feleségétQl, Aquitaniai Eleonórától, aminek súlyos következményei lettek. Eleonóra visszakapta hqbérbirtokait, és hozzáment az Anjou-Plantagenet-ház sarjához, Henrikhez.
Henrik 1154-ben angol király lett. Óriási franciaországi birtokai révén a Capeting uralkodók vazallusa volt, sokkal hatalmasabb hqbéruránál.

II. Fülöp Ágost az 1214-es gyQztes bouvines-i csatával elfoglalta a franciaországi Plantagenet-birtokok nagy részét.
A királyi hatalom kiterjesztését belsQ reformok elQzték meg: adófizetésre kötelezte a papságot és a nemeseket; kialakította az egységes királyi jogrendszert; megteremtette a központi közigazgatást.

A 13. században Franciaország európai hatalmi tényezQvé emelkedett.
VezetQ szerepet játszott a keresztes hadjáratok szervezésébe; a párizsi Sorbonne a középkori skolasztika központja lett. A királyok a Földközi-tenger partvidékére (Provence) is kiterjesztették uralmukat.

Az európai hegemóniát a francia korona vette át a német koronától, ami a pápasággal kirobbant viszályban is megmutatkozott.
VIII. Bonifác pápa 1302-ben IV. (Szép) Fülöphöz (1285-1314) intézett bullájában magának követelte a világi és az egyházi fQhatalmat, és megtiltotta a francia királynak a papság megadóztatását.

Szép Fülöp összehívta az elsQ rendi gyqlést, amelyen a nemesség, a városok és a papság is a király mellé állt.
Jóváhagyásukkal a király1303-ban elfogatta VIII. Bonifácot, és új pápát választott, aki V. Kelemen néven Avignonba helyezte székhelyét.

A százéves háború (1328/38-1453)

Franciaország Európa legnépesebb és leghatalmasabb országa volt 1328-ban, amikor IV. Károly halálával kihalt a Capetingek egyenes ága.
Fülöp és III. Edward angol király személyében két jogos örökös jelentkezett. A fQurak Fülöpöt választották meg, és 1329-ben Edward is elismerte VI. Fülöpöt királynak.
A francia-angol százéves háborút mégis Edward kezdte meg 1338-ban: partra szállt Antwerpenben, és felvette a francia királyi címet.

Franciaország népességszámát tekintve fölényben volt Angliával szemben, de a belsQ ellentétek miatt nem tudta egyesíteni erejét az ellenéggel szemben.
Az 1346-ban Crécynél, majd 1356-ban Poitiers-nél aratott angol gyQzelem után a Brétignyben 1360-ban megkötött békeegyezményben Franciaország nagy területveszteségeket szenvedett.

Franciaországot a háború mellett a trón körüli rivalizálás is gyengítette. Ezt kihasználva V. Henrik angol király szövetségre lépett Burgundiával, és bejelentette igényét a francia trónra.
1415-ben az azincourt-i csatában nagy gyQzelmet aratott a francia seregen, és 1420-ban V. Henriket VI. Károly francia király gyámjának és trónörökösének nyilvánították.

Az angol király korai halála azonban VII. Károlynak lehetQséget adott arra, hogy visszaszerezze a koronát Henrik kiskorú gyermekétQl.
Jeanne d Arc gyQzelme 1429-ben az Orléans-t ostromló angolok felett fordulatot hozott a háború menetében. VII. Károlyt francia királlyá koronázták.
A király az arrasi békében a maga oldalára állította Burgundiát, és ezzel eldQlt a háború kimenetele.
A franciák 1453-as castilloni gyQzelmével befejezQdött a százéves háború. Anglia valamennyi franciaországi birtokát elveszítette.

Franciaországban megszilárdult a központi hatalom. VII. Károly még a háború alatt korlátozta a pápa befolyását a francia egyházra. Bevezette a fejadót és a sóadót.

Terjeszkedés délen és a vallásháború (15-16. század)

A terjeszkedés elsQ célpontja Itália volt. VIII. Károly (1483-1498) 1493-ban igényt tartott az Anjouk nápolyi örökségére, de meg kellett hátrálnia Spanyolország, Milánó, a pápa és I. Miksa császár koalíciója elQtt.
Az itáliai háború két évszázadon át tartó hatalmi vetélkedést szült a Francia Királyság és a Habsburg-ház között.

V. Károly német-római császár 1521-ben I. Ferenc ellen fordult, hogy megakadályozza a francia király itáliai terjeszkedését. I. Ferenc és fia, II. Henrik végül alulmaradt a Habsburg-koalícióval szemben.
A háborúskodás kimerítette az országot, és szétzilálta pénzügyeit, így II. Henrik lemondott minden itáliai igényérQl.

II. Henrik 1559-ben bekövetkezett halálával meggyengült a királyi hatalom, mivel özvegye Medici Katalin vette át az ország irányítását kiskorú gyermekei helyett.

KiélezQdtek a kálvinista nemesek (hugenották) ellentétei a katolikus urakkal, és az országot véres polgárháborúba taszították. A hugenotta háborúnak IV. (Navarrai) Henrik vetett véget, aki maga is hugenotta volt, de áttért a katolikus hitre. Biztosította a kálvinistáknak a szabad vallásgyakorlást. 1628-ban elfogták, így a hugenották elveszítették legfQbb támogatójukat és tömegesen vándoroltak ki Európa protestáns államaiba.

Hegemónia ás abszolutizmus (17. század- 1789)

A hugenotta háborúk lezárásával Franciaország biztos hátországgal befolyásolhatta a 17. század küszöbétQl jelentkezQ európai vallási-hatalmi konfliktusokat, és ez elQnye különösen a harmincéves háborúban (1618-1648) mutatkozott meg.

Richelieu bíboros, XIII. Lajos elsQ minisztere, mesterien értett ahhoz, hogy szítsa a konfliktusokat a háborús ellenfelek között, anélkül, hogy maga is beleavatkozna.
A bár katolikus, de reálpolitikus Richelieu a protestáns tábort erQsítette, hogy felrobbantsa a Franciaország köré vont Habsburg-gyqrqt.
Az 1648-as vesztfáliai békével a Habsburg Birodalom szétesett, és már nem jelentett veszélyt Franciaországra.

A spanyolokkal 1659-ben megkötött pireneusi békében a francia királyság végleg maga mögé utasította Spanyolországot az európai hegemóniáért vívott vetélkedésben.
Franciaország Európán kívül is megerQsítette helyzetét a gyarmatosítás erQteljes támogatásával.

XIV. Lajos (1643-1715) híres mondásához  az állam én vagyok  híven a maga teljességében kiépítette abszolutizmusát.

Külpolitikájában XIV. Lajos (a Napkirály ) Franciaország nagyhatalmi helyzetét közvetlen uralmának a kiterjesztésére igyekezett felhasználni.
1667-ben Spanyol Németalföld ellen indított devolúciós háborút, kreált örökösödési igényekre hivatkozva.

A francia hegemónia helyébe a hatalmi egyensúly lépett, és ebben az elrendezésben Nagy-Britannia kiegyensúlyozó hatalmi tényezQvé emelkedett.

XIV. Lajos halála után már igen rosszul álltak az állam pénzügyei. XV. Lajos pazarló udvartartása óriási összegeket emésztett fel. Beavatkozása az osztrák örökösödési háborúba (1740-1763) tönkretette az államot, és elvesztette jelentQs gyarmatait is.
XVI. Lajos uralkodása alatt kiderült az államháztartás súlyos helyzete, így elkerülhetetlenné vált a francia forradalom kitörése.


A francia forradalom (1789-1799/1804)

A 17. és 18. század háborúinak óriási költségei és a fényqzQ udvartartás kiadásai a francia alattvalók tömegeit terhelték. A nemesség és a papság nem adózott, a városoknak és a parasztságnak viszont egyre nagyobb teher nehezedett a vállára.

A 18. század 80-as éveiben gazdasági válság köszöntött be, a mezQgazdaságot természeti csapások sújtották, az ínség egyre csak növelte a nép elkeseredettségét és haragját.

A francia társadalom szellemi elitje a 18. század folyamán egyre inkább elhatárolódott az abszolutisztikus uralmi rendszertQl. A nagy gondolkodók, mint Voltaire, Montesquieu és Rousseau is szembe fordultak a hatalommal.

1789. július 14-én kirobbant a francia forradalom. A királyságot alkotmányos alapokra helyezték. A királyt letartóztatták és kikiáltották a köztársaságot. 1793-ban, pedig kivégezték XVI. Lajost.

Az elsQ nagy konfliktusban, az elsQ nagy koalíciós háborúban (1792-1797) bebizonyosodott a francia forradalmi hadseregek fölénye a környezQ államokkal szemben. Azonban a külpolitikai sikerek ellenére sem alakult ki tartós uralom.

A polgárháborús zqrzavarok után a nagypolgárság 1795-ben kikényszerítette a direktóriumi alkotmány elfogadását, amely a magas cenzushoz kötött választójog révén döntQ befolyást biztosított magának. Így létrejött egy diktatórikus direktórium, amelyet 1788-ben Napóleon államcsínnyel felszámolt és egy látszat-demokratikus, valójában caesarisztikus rezsimet hozott létre.

Napóleon 1804-ben közzétette Code Civil polgári törvénykönyvvel lefektette a polgári társadalom jogi alapjait, és Franciaországot örökletes császársággá alakította át.

ElsQ császárság (1804-1815)

Az 1814-15-ös végsQ vereségig a napóleoni Franciaország állandó hadiállapotban volt az Ausztria és Nagy-Britannia által vezetett különféle európai koalíciókkal. Napóleon katonai gyQzelmeivel elterjedtek a forradalom eszméi az egész kontinensen.

A nagy fordulópont 1812-ben Moszkva elleni támadáskor következett be. Napóleon serege felmorzsolódott.
1814-ben Napóleont lemondásra kényszerítették XVIII. Lajos javára és Elba szigetére számqzték. Napóleon 1815-ben visszatért, de száz napig tartó uralma után a waterlooi csatában végleg elbukott.

A nyugtalan nagyhatalom (1815-1871)

A Bourbon-monarchia restaurációja után a belpolitikai helyzet ingatagnak bizonyult. XVIII. Lajos új alkotmányt adott ki, de a társadalmi feszültséget nem tudta lecsillapítani. A polgárság jóval messzebb menQ liberalizálást követelt, a nemesség jelentQs erQi viszont a forradalom elQtti abszolutizmus visszaállítását.

Lajos Fülöp (1830-1848) a polgárkirály került hatalomra, aki a forradalmárok híve volt. Létrehozták a rövid életq második köztársaságot. Louis-Napoléon Bonapartét választották a köztársaság elnökévé, aki 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát.

III. Napóleon arra törekedett, hogy visszaszerezze Franciaországnak az európai hegemóniát. Ez azonban a második császárság bukásához vezetett. Megalakult a harmadik köztársaság. Franciaország elvesztette Elzász-Lotaringiát és jóvátételt kellett fizetnie.

A harmadik köztársaság és a vichy rezsim (1871-1946)

Az új köztársaság elsQ próbatétele 1871-ben a szocialista-anarchista baloldal kihívása volt. Felkelésük leverése után 20 ezer embert lQttek agyon.

Az I. világháborút megelQzQ évekre a köztársaság alapvetQen megszilárdult. Külpolitikai téren a harmadik köztársaság a kezdetekben elszigetelQdött, mivel az imperializmus korában a gyarmatosító európai nagyhatalmak ázsiai és afrikai érdekütközése feszültséget teremtett közöttük.

Az I. világháborúban Észak-Franciaország hadszíntér volt, és a háború nagy pusztítást okozott ezen a területen. Az 1917-ben háborúba belépQ USA segítségével az antanthatalmak 1918-ban gyQzelmet arattak a központi hatalmak felett.

A versailles-i békeszerzQdésben, 1919-ben Franciaország visszaszerezte Elzász-Lotaringiát. A háború után Franciaország külpolitikája erQsen németellenes volt. A belpolitikában a gazdasági gondok álltak az elQtérben.

A II. világháború elsQ hónapjaiban a francia és a brit csapatok nyugaton tétlenül várakoztak. 1940-ben a németek lerohanták Nyugat-Európát és Franciaország fegyverszünetet kötött a németekkel. Pétain marsall kormányfQ Vichybe helyezte át a kormány székhelyét. 1942-ben a németek bevonultak a vichyi Franciaországba.

A számqzetésben élQ de Gaulle tábornok csapatokat szervezett a felszabadító harcra, és 1944-ben sikerült a felszabadítás. De Gaulle ideiglenes kormányt alakított (1944-1946).

Negyedik köztársaság (1946-1958)

A II. világháború után kikiáltott negyedik köztársaság hamarosan válságba süllyedt. A kormányok évente, olykor még sqrqbben váltogatták egymást. Az ingatag politikai helyzet fQ oka az újjáépítés és a gyarmati háborúk kettQs terhe alatt vergQdQ gazdaság, az elhúzódó pénzügyi krízis volt.

A köztársaságot kemény szakítópróba elé állította gyarmatainak önállósulása. 1954-ben Algéria és Franciaország között háború tört ki és De Gaulle-t bízták meg a kormányalakítással.
A De Gaulle-korszak (1958-1968)


Az új alkotmánnyal De Gaulle megteremtette az ötödik köztársaságot, amelynek élén széles körq hatalommal felruházott elnök áll, aki maga De Gaulle volt. A gyarmatokat Q sem tudta megmenteni, így 1960-ban a legtöbb francia gyarmat elnyerte függetlenségét.

Európában De Gaulle a Robert Schuman által megkezdett politikai irányváltást folytatta tovább. Franciaország kezdetektQl fogva az európai integráció motorja volt.

A védelmi politikában De Gaulle az önálló francia nukleáris erQ megteremtésével igyekezett távolságot tartani az USA vezette NATO-tól.

1968-ban diáklázadások törtek ki, melyet De Gaulle nem tudott kezelni, és mivel a népszavazáson a többség nem értett egyet politikájával, lemondott.

Nagyhatalmi szerep és Európa (1968 óta)

De Gaulle utóda, Georges Pompidou nagy vonalakban folytatta a független védelmi politika, a francia-német megbékélés és a gyarmatbirodalom fokozatos felszámolásának politikáját.

A 70-es években a baloldali pártok közös kísérletet tettek a gaulle-ista parlamenti többség leváltására, de csak 1981-ben sikerült hatalomra kerülniük.

A 90-es évek elején a szélsQjobboldali nemzeti front népszerqségének erQsödésével párhuzamosan alakultak ki a fiatalok utcai randalírozásai és csatározásai egymással. A külvárosi zavargások legfQbb oka az arab származású lakosság kirekesztése és gettósodása, valamint a fiatalkorú népesség körében nagyarányú munkanélküliség volt.

1995-ben Chiracot választották elnökké. Chirac nyíltan kimutatta, hogy a hatalmat nem csak megragadni, hanem megtartani is akarja. Elnöksége elején sikerült magára haragítania a külföldi országokat azzal, hogy a nemzetközi tiltakozások ellenére nukleáris kísérleti robbantások végrehajtására adott utasítást a Csendes-óceán déli térségében.

A Chiracot elnökségének kezdetén övezQ rosszallásnak azonban nem volt maradandó következménye Franciaország nemzetközi kapcsolataiban.



Boden, Martina: Krónika kézikönyv
Normannok


Az elsQ évezredben a Szajna völgye kereskedelmi fQtengely szerepét töltötte be. A római korban a régió az északra fekvQ Belgium, és délen, a gall Bretagne táján található kelta törzsek közötti határvidék funkcióját töltötte be. Ebben az idQszakban valamelyes regionális és kulturális öntudat fejlQdött ki a népességben, nem utolsósorban azért, mert ezen a tájon tartósan megvetették a keresztény civilizáció alapjait.

Normandia bekapcsolódott a Dániából és Norvégiából érkezQ viking kalózok bevándorlási hullámainak folyamatába. Ezek a kalózok a 9. és a 10. században kifosztották, vagy megszállták Grönland, a Brit-szigetek és Nyugat-Európa nem egy partvidékét.

A 9. század vége felé a viking bandák állandó településeket létesítettek a Szajna alsó folyásának völgyében. Együgyq Károly frank király nem tudott szembeszállni a támadókkal, így aztán 911-ben formálisan is elismerte a megszállókat. A normannok viszont beleegyeztek, hogy fölveszik a kereszténységet és megvédik a vidéket a támadásoktól.

A kezdetben erQs skandináv hatást folyamatosan felszívta az inváziókat túlélQ frank társadalom. A vikingek már jóval a 10. század vége elQtt hasonultak a régióban talált frank-gall-római lakossághoz. A viking férfiak frank hercegnQket vettek feleségül, átvették a kereszténységet és a francia nyelvet. A vikingek normannokká lettek.

1066-ban Normandia fQhercege meghódította Angliát, és a 12. századra Normandia többé-kevésbé a nagyhatalmú, gazdag és szilárd anglo-normann állam földrajzi központja lett.

Amikor a 13. század elején a kapetingek meghódították Normandiát, a francia uralom nemigen befolyásolta a térség politikai és társadalmi szerkezetét.

A százéves háború folyamán Normandiát kétszer is elözönlötték az angolok, s a térség 1415-tQl 1450-ig angol fennhatóság alatt állt. 1450-ben aztán helyreállították a francia uralmat.

A provinciát, amely eleinte egyetlen közigazgatási terület volt, elQbb két, majd három részre osztották. A francia forradalmat követQen Normandiát öt megyére osztották. Újabban FelsQ- és Alsó-Normandiára osztották a területet.

A 11. század elejére a skandináv nyelv nagyjából eltqnt. A skandináv telepesek nagy része férfi volt, akik frank nQkkel kötöttek házasságot és a velük való együttélés hamarosan a beszélt skandináv nyelv hanyatlásával járt.

A normannok tisztában voltak azzal, hogy kisebb mértékben latinok vagy frankok, nagyobb mértékben északiak a többi franciához képest. Éppen ezért évszázadokon keresztül megQrizték kulturális öntudatukat, de elismerték, hogy tartományuk része Franciaországnak.

Franciák

A frankok azon germán népek egy csoportja, akik az 5. és a 6. század folyamán elözönlötték és meghódították a római Gallia virágzó központi provinciáit, és a Római Birodalom felbomlása után lerakták Európa leghatalmasabb barbár királyságának és a korai középkor Nyugat-Európája legerQsebb keresztény királyságának alapjait.

A frank nép a jelek szerint a 3. században alakult ki több germán nép összeolvadása útján. Általában két törzset szoktak megkülönböztetni: a száli frankokat és a ripuárikat.

A száli frankok a 3. század második felében többször is rajtaütöttek a rómaiak Galliáján, de mindannyiszor sikertelenül, ezért aztán elismerték Róma fennhatóságát és katonákat is adtak a római hadseregnek. Róma hanyatlásával azonban mind nagyobb lett a frankok függetlensége, és a Római Birodalom némelyik részét Qk maguk gyarmatosították.

Amikor 476-ban a birodalom összeomlott, a száli frankok megszállták Észak-Gallia nagy részét, és I. Klodvig vezetésével felvették a kereszténységet, majd meghódították a déli területeket is.

Ahogy a frankok letelepedtek a korábbi római Galliában, keveredtek, összeházasodtak a gall-római lakossággal. A frankok nem tiltották a hódító és a meghódított népesség tagjai közötti házasságot.

A 6. század elejére Klodvig nemcsak a burgundokat igázta le, hanem megszabadította a délnyugatot a vizigótoktól, úgyhogy a mai Franciaország területe az idQ tájt frank fennhatóság alatt állott. Ezek a hódítások szolgáltak a hatalmas és nagy kiterjeszkedésq frank birodalom felépítésének alapjául, amely Nagy Károly (768-814) uralma alatt ért el a csúcsra.

Nagy Károly 814-ben bekövetkezett halála után a birodalom széttöredezett, és majdnem újabb ezer esztendQre volt szükség a modern francia állam politikai határainak és egységének helyreállításához.

A 10. és a 11. században a francia királyságnak jogilag és területileg kialakultak a határai. A gyakorlatban azonban a politika hatalmi harcai kis államok tömörülésévé fokozták le a királyságot. Franciaország akkoriban feudális uradalmak egész sorából állott, és mindegyik uradalom harcban állt a többivel.

A 11. században a voltaképpeni francia királyi birtok az Ile de France-ra korlátozódott, központja Párizs lett. Ezután csak lassan bQvült, csak a 17. századra foglalta magába a mai Franciaország területét.

Nagy Károly idején Franciaországnak nem volt közös nyelve, sQt még a 19. század derekán is öt francia közül egy nem tudott franciául. Évszázadokba telt, amíg a regionális nyelveket és nyelvjárásokat kiszorította a standard francia.

Gallia rómaiasítása alatt lakosai latinizálódtak, vagyis a latin lett a közigazgatás, a jogszolgáltatás, a kereskedelem, a vallás és az oktatás nyelve, de a folyamat persze sem területileg, sem társadalmilag nem volt teljes.

Amikor a Római Birodalom az 5. században összeomlott, és a barbárok benyomultak, gyöngült a római befolyás. A Galliában beszélt latin fokozatosan módosult, és ezután eltért mind a klasszikus, mind, pedig a birodalom más részein használt latintól.

A 8. század folyamán fokozatosan elkülönült az északi és a déli nyelv, ez részben azt a körülményt tükrözte, hogy a száli frankok nagyobb befolyásra tettek szert, és sqrqbben telepedtek le északon, mint délen.

A királyi közigazgatás a 10. század végétQl kezdve Párizsba összpontosult, így aztán a francien dialektus kezdett a többinél magasabb rangra emelkedni. Fokozatosan nagyobb területen használták, a kommunikáció hivatalos és egyre divatosabb formájaként. A 13. századtól kezdve mintául szolgált más vidékek számára is, és virágzott a gazdag francien irodalom. A jogi szövegek közül is egyre több jelent meg francien nyelven.

A 17. században szorgalmazták a klasszikus francia elterjedését, kiváltképp a Francia Akadémia tevékenykedett e téren. A 18. század elsQ felében a franciát a diplomácia nemzetközi nyelvének ismerték el.

Franciaországnak azokon a tájain, ahol kisebbségi nyelvet beszéltek vagy beszélnek, a francia jól megkülönböztethetQ nyelvjárásai jöttek létre. Az ilyen régiók legtöbbjében bizonyos mértékq kétnyelvqség érvényesül. A kisebbségi nyelvet informálisan használják: családban, baráti körben. A franciát, pedig formálisan: az idegenekkel és a hivatalokban.

A 20. században a kisebbségi nyelvek nagyfokú hanyatlásnak indultak és a standard francia került elQtérbe.

Franciaország és a franciák nemzeti önazonosságának kérdését évszázadokon át vitatták, és a vita ma is folytatódik. A 7. század elején az Észak-Galliában élQ emberek legtöbbje talán már franknak tekintette magát, a Loire folyótól északra fekvQ területen, pedig franciának.

A nemzeti érzés és a francia nacionalizmus a 16. században ütötte fel a fejét, az Angliával támadt konfliktus idején. A korai középkor némelyik történetírója trójai eredetqnek mondta a frankokat. Más korai történetírók a gallo-római nép és kultúra folytonosságát hangsúlyozták.

A francia-porosz háborúban elszenvedett francia vereség (1870) nyomán a francia nacionalisták megpróbáltak elhatárolódni a germán befolyástól. A gallokat Franciaország igazi alapítóinak hirdették, a frankokat, pedig a gallo-római civilizációt elpusztító barbár támadóknak bélyegezték.

Franciaországnak a 19. és a 20. században bekövetkezett modernizációja egyes, gyakran hangoztatott feltevések szerint nemcsak új nemzeti önazonosság felépítésével járt, hanem a helyi és regionális identitások lerombolásával is.

Az állam központosító törekvései bizonyos fokú ellenállást váltottak ki: fokozták Franciaország különbözQ régióiban az identitástudatot, és élénk vitákat indítottak el a regionális decentralizációról.

Burgundok

A Kr. u. 1. században vándoroltak a burgundok a Római Birodalom területére. Eleinte segédcsapatok szerepét töltötték be a Róma hadseregében, késQbb azonban nagyhatalmú királyságot hoztak létre. Tovább akartak menetelni nyugat felé, de a hunok támogatta rómaiak vereséget mértek rájuk, sQt majdnem megsemmisítették Qket.

A megmaradt burgundokat átszállították Szavojába. A 6. században a burgundi királyságot meghódították és elfoglalták a frankok és Franciaország részévé vált.

A 11. és 12. század folyamán az építészetben és a szobrászatban jól megkülönböztethetQ burgundi stílus alakult ki. KésQbb, a 16. században, amikor Burgundia területe megnövekedett, gazdag uralkodói pártfogolták a mqvészeket, kivált, pedig a zenét. A zenészek pártfogolásával elQsegítették az ún. burgundi iskola kialakulását.

A százéves háborúban Burgundia kulturális központ volt, viszonylag elszigetelQdött a háború rombolásaitól.

Provanszálok

A térség tulajdonképpeni fejlQdése akkor kezdQdött meg, amikor görögök telepítették be és Kr. e. 600 körül kereskedelmi kikötQket létesítettek. Kr. e. 4. századtól kezdve északról érkezQ kelta bevándorlók telepedtek le a térségben, akik keveredtek a helybeli ligur törzsekkel, s így alakult ki Provence lakosságának bázisa.

Kr. e. 125-ben a rómaiak megszállták a területet, mely majdnem öt évszázadig tartott, és ez mély nyomokat hagyott a provence-i kultúrán és tájon. A római jogot, a latin nyelvet, végül, pedig a kereszténységet hagyományozta az országrészre, de öntözési hálózatokat, villákat, templomokat, fürdQket is.

A Római Birodalom összeomlása után Provence-t a vizigótok, a burgundok és az osztrogótok szállták meg, majd frank uralom alá került a térség. A késQbbiekben a Német-Római Császársághoz csatolták, majd spanyol grófokhoz (Barcelona, Katalónia) került a provincia.

Provence 1481-ben Franciaország királyára szállt. Ezzel gyakorlatilag betagozódott Franciaországba, és a 16. század elejétQl kezdve egyre inkább a francia korona irányítása és joghatósága alá került. A francia forradalom után három megyére osztották, majd a 19. században további két megyét csatoltak hozzá. 1970-ben, pedig a francia Riviéra régiójának része lett.

Az elmúlt mintegy száz év alatt a beszélt nyelv, a provanszál fokozatosan a falusi családok magánérintkezésére korlátozódott, helyébe a francia lépett.

Provence zavaros politikai története és a határozott etnikai különállás hiánya következtében a provincia franciásításával szemben tanúsított ellenállás nem a szeparatista nacionalizmusban nyilvánult meg, hanem inkább a kevésbé radikális regionalizmusban.

Provence-ban tömeges és korai volt az áttérés a keresztény hitre. Ennek a régiónak a kikötQiben szálltak hajóra a keresztes hadjáratok résztvevQi, és a pápák székhelye majdnem egy évszázadon keresztül Avignonban volt.

Provence-t csak az 1860-as évek óta köti össze a vasút Észak-Franciaországgal és különösen Párizzsal. Attól kezdve Provence növekvQ mértékben kapcsolódott be Franciaország társadalmi és gazdasági életének fQ áramlatába, és így alakult ki Provence modern turisztikai arculata.

Korzikaiak

Korzika benépesülésének legkorábbi szakasza máig is rejtély. A jelek szerint a Kr. e. 10. évezredben már voltak a szigeten vadászok, gyqjtögetQk és állattenyésztQk. Aztán a ligurok telepedtek le jelentékeny számban, majd ibériai-kelta népek.

Korzika hosszú és kalandos gyarmati története a Kr. e. 6. században kezdQdött, amikor a görögök kereskedelmi támaszpontot létesítettek a sziget keleti partján. Harc indult meg az uralomért a görögök, az etruszkok és a karthágóiak között. A küzdelmek kimenetele hozzájárult Korzikának a mediterrán kereskedelembe való betagolásához.

A Kr. e. 3. század közepétQl az 5. századig tartó római telepítés viszonylag érintetlenül hagyta az ország belsejének Qshonos korzikai kultúráját, de jelentQs mértékben fejlesztette a tengermellék kolonizációját és gazdasági életét. Róma öröksége: latin nyelv, kereszténység bevezetése.

A Római Birodalom bukása után hét olyan évszázad következett, amelyek során egymást követték az inváziók hullámai. A sziget egyes részeit elfoglalták a vandálok, az osztrogótok, a lombardok, de e népek egyike sem járult hozzá lényegesen a korzikai identitás kialakításához.

A bizonytalan középkori periódusban olyan belsQ rivalizálás alakult ki Korzika pártoskodó csoportjai és urai között, hogy a nép a pápához fordult segítségért. A 11. században Pisa érsekét jelölték ki Rómában a sziget közigazgatásának irányítására. A Korzika fölötti uralomért Pisa és Genova köztársaságai harcoltak egymással, majd Genova és Aragónia. Mindkét küzdelemben Genova gyQzedelmeskedett.

A harcokat Korzika pártoskodó csoportjainak egymás közötti kiélezett konfliktusai kísérték. Ezek a belviszályok meggátolták, hogy egységes korzikai ellenzék szálljon szembe Genova uralmával, amely egészen 1768-ig folytatódott.

Közben kitört jó néhány népi felkelés. Tiltakoztak a hqbérurak feudális túlkapásai ellen és a magas adók miatt. A nép a valódi autonómia hiányát is zokon vette. Mindezek miatt 1729-ben nemzeti felkelés tört ki, és az ország belsejébQl kiqzték a genovaiakat.

1755-ben, egy Nápolyban nevelkedett korzikai emigránst, Pascal Paolit kiáltották ki a nemzet generálisá -vá. Paoli elszánt erQfeszítéseket tett, hogy a korzikai népbQl modern nemzetet formáljon. Korzikának új, írásos alkotmányt adott, amely az általános szavazati jog alapján megválasztott országos törvényhozó testületet hozott létre. Önálló pénzverést létesített, és ekkor született meg a nemzeti lobogó is. Iskolákat építtetett, egyetemen alapított. Gondoskodott a gazdaság fejlesztésérQl is. A korzikai önkormányzatnak ez a kísérlete azonban rövid életq volt. Genova 1769-ben átengedte Korzikát Franciaországnak, és azóta a sziget Franciaország része.

A korzikai nyelv használata jelentQsen hozzájárul a korzikai öntudat erQsödéséhez. A szigetlakók, és a szigeten születtek többsége a korzikai nyelvet használja a hétköznapokban, családi, baráti körben. A francia, pedig a hivatalos és a közéleti nyelv.

A korzikai „nacionalizmus” nem irányul autonómia kikövetelésére, hanem arra, hogy régiónak tekintsék a szigetet. Korzika nemzeti jelképe a mórfej, mely a korzikai termékek védjegyeként használatos, és a korzikai zászlón is látható.

Korzika régészetét, történelmét és néprajzát az utóbbi esztendQk folyamán alaposan tanulmányozták. A szigeten fellendült az irodalom, újjáéledek a dalok és a táncok, újjászülettek a korzikai hagyományok és mesterségek.

A sziget kultúrájában és szokásaiban gyakran jelentQs szerep jut a halálnak és az erQszaknak. A római katolikus valláshoz való ragaszkodás és elkötelezettség következtében a korzikai szokások gyakran kapcsolódnak a vallás ünnepeihez és a vallásgyakorláshoz.

B.13 Spanyolok:
Krónika kézikönyv
-Spanyolország(Spo.):

1)népesség: kelta- ibériai lakosság keveredett a különbözQ évszázadok hódítóival pl.fQníciaiakkal, rómaiakkal, gótokkal, arabokkal- így jöttek létre a spanyolok

2)hivatalos nyelv: spanyol, a vulgáris latinból alakult ki, de hivatalosan elismert regionális nyelv- a katalán, a baszk és a galíciai

3)Term-i, gazd-i viszonyok:
-Ibériai fsz-en fekszik
-hegyes vidék
-éghajlat: É:nedves, máshol: mediterrán klíma
-agrárgazdaság jellemzQ
-extenzív földmqvelés
-olajfa, füge, mandula- ültetvény, szQlQ, gabona, hüvelyesek, citrusfélék, olíva, cukorrépa, dohány
-erdQgazdálkodás
-halászat
-bányászat, acélgyártás, fémfeldolgozás
-gyógyszeripar, idegenforgalom

4)Történelem:
ÓKOR ÉS KORAI KÖZÉPKOR 756-ig
-ibérek É-Afrikából érkeztek a fsz-re
-fQníciaiaik, kelták, karthágóiaik érkezése
Kr.e 17: Augustus teljes fsz-et meghódítja
-Nyugatrómai Bir. Bukása után vizigót birodalom alakul
-majd muzulmán terjeszkedés jellemzi a korszakot

RECONQUISTA 756-1250
-frankok északon kialakítják a spanyol Qrvidéket
-Córodobai Kalifátus bukása
-Navarrai Birodalom szétesése
-Léon Kasztíliához kerül
-megkezdQdik a reconqista-európai keresztes háború 1492-ig
(ezen események jellemzik ezt a koszakot)

ÚTON A NEMZETÁLLAMHOZ 1250-1479
-Zaragoza általános elQjogokat kap, ami megerQsíti az aragóniai rendeket
-dinasztikus összefonódás Aragónia és Kasztília közt

A VILÁGHATALOM FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA 1479-1659
-1492:Kolumbusz felfedezi Amerikát
-I. Károly egyesíti az Impériumot Spo-gal
-a spanyol Armadát megsemmisítik a britak
-a pireneusi béke vezetQ szerephez juttatja Franciaországot

FRANCIAORSZÁG ÁRNYÉKÁBAN 1659-1814
-V. Fülöp az elsQ Bourbon- házi uralkodó a spanyol trónon
-Napóleon megszállja az országot
-dél-amerikai gyarmatokon megkezdQdnek a függetlenségi harcok

BELSP VÁLSÁG1814-1886
Oka:-gyarmatosítási harcok
- VII. Ferdinánd utód nélkül hal meg

A MONARCHIA BUKÁSA 1886-1931
-1898 vereség az Usától
-1931 második köztársaság megalakítása

1936 polgárháború, hatalomra kerül Franco, aki diktatúrát, tekintélyelvq államot hoz létre: 1939-1975, halálával megszqnik, s demokrácia jön létre

Portugália:
-Történelme a középkor végéig megegyezik Spo.val
-nyelve a román nyelvek családjába tartozik latinból fejlQdött ki

1)term-i, gazd-i viszonyok:
-Ibériai-fsz 1/6-án fekszik
-mezQgazd: búza, kukorica, árpa, rozs
-állattart.: juh, sertés, marha
-cipó-, bQr-, textilipar
-élelmiszeripar
-gépipar, papíripar, gyógyszeripar

2)Töri:
Önállóság elQtt 1095-ig:
-muzulmánok
-Burgundiai Henrik hqbérbirtokként megkapja Portucalia grófságot

ÁLLAMISÁG KIALAKÍTÁSA 1095-1340
-I. Alfonz felveszi a királyi címet
-Algarve visszahódításával kiqzik az országból az utolsó arabokat
-Kasztília önálló birtokként elismeri Portugáliát

STABILIZÁCIÓ ÉS TERJESZKEDÉS 1340-1580
-gyarmati terjeszkedés
-tengerésziskola
-Spo és Portugális felosztja egymás között a befolyási övezeteket a meghódított új országkokban

PERSZONÁLUNIÓ SPO.GAL
ABSZOLUTIZMUS 1640-1777
-brazíliai aranylelQhelyek gazd-i fellendülést hoznak
-felvilágosult abszolutizmus- Pombal miniszter
-rabszolgaság megszqntetése- kivéve gyarmatokon

ÁLLANDÓ VÁLSÁG 1777-1974
-királyi udvar a francia megszállás elQl Brazíliába menekül
-liberális forradalom után a liberális alkotmány a liberális monarchia számára
-polgárháború a trón birtoklásáért
-puccsal létrejön a köztársaság
-belépés az elsQ vh.ba 1916
-hadsereg hatályon kívül helyezi az alkotmányt
- létrejön a második köztársaság

SALAZAR- KORSZAK 1932- 1968
-Salazar miniszterelnök
-gazd-i fejlQdés
-egypártrendszerq diktatúra

SZEGFpK FORRADALMA 1974
-harmadik köztársaság

FELLENDÜLÉS 1986: Belépés az Európai Közösségbe

BASZKOK:
-népcsoport az indoeu-i vándorlás idejébQl

területileg: Pireneusok francia oldalán
Spanyolo.ban: Baszkföld, Navarra térség- ITT nyelvileg és kulturálisan is elkülönültek
-valamint elQjogokat élveztek, amelyet 1939-ben a polgárháború idején elvesztették

-nyelvüket ma már alig használják
-1960-as években önigazgatásért küzdenek
-1979-ben rendezték autonómiájukat-regionális parlament
-helyi kormányzat
-1959: szervezetük ETA- Baszkföld és Szabadság

KATALÁNOK, VALENCIAIAK, BALEÁROK:
-katalánoknak és spanyoloknak azonosak a gyökereik, de történetük során saját nyelvet alakítottak ki
-katalánul beszélnek: kelet spanyol vidéken, Andorra, D-Franciao, Katalónia, Baleár-szg, Valencia
-saját tájnyelvüknek köszönhetQen el is különülnek
-portugál ennek a régiónak a nyelvébQl jött létre

Katalán öntudat érzékelhetQ a Katalónia nevq autonóm spanyol régió, valamint a francia-spanyol határsáv francia oldalán és Cerdagne katalánul beszélQ lakosai között. A szomszédos spanyol autonóm régió, Valencia és a Baleár- szg a középkori katalán terjeszkedés során királyságként alakultak meg, de manapság különálló identitású népcsoportoknak adnak otthont- a jelentQs kulturális kontinuitás ellenére is. A magukat valenciaiaknak mondó emberek fontosnak tartják a katalánoktól való különbözQségüket és azt,hogy ellenálljanak az északról jövQ kulturális és politikai uralmi törekvéseknek. A Baleárok lakóinál e szigetcsoporhoz és az egyes szg.ekhez kötQdQ hazafiság gátat vet a szárazföldiekhez kapcsolódható szolidaritás lehetQségének. Katalóniában viszont úgy vélik, hogy a valenciaiak és a szigetlakók közös katalán örökségen osztoznak.

Etnikumok enciklopédiája
GALÍCIAIAK.
-ÉNY-Spo.
-katolikusok
-galíciai, spanyol nyelven beszélnek
-területeit a kelták, fQníciaiak, görögök, germánok elfoglalták
-sokáig volt saját törtélme, nyelve, kulturája
-Spo.legszegényebb régiója
-asszonyok kénytelenek férfimunkát végezni
-autonóm kormányzat mqködik

GIBLALTÁRIAK:
-Giblaltári szikla
-katolikusok
-angolul, spanyolul, ilanito(janito) nyelven beszélnek
-számos néptQl származnak: katalánok, spanyolok, portugálok, brit, máltai néptQl
-állampolgárság szerit britek, de automatikusan nem áll jogukban az egyesült királyságban letelepedni

Európa népei szakirodalom(FernandezesJð )
Asztúriaiak:
-Galícia és Baszkföld között
-büszkék a spanyol történelemben betöltött szerepükre
-spanyoloknak érzik magukat, ez növeli öntudatukat
-1978-ban autonóm terület, külön kultúrával, költségvetéssel

Kantábriaik:
-Galícia és Baszkföld között
-1970-es évek elQtt senki sem vélte magát ennek
-autonóm, azonosságtudatot ez erQsítette

Kanári-szg.ek.
-fejlett öntudatát a vidéki történelmi mítoszok tükrözik
-ellenálltak a középkori hódításoknak
-egyesek úgy vélik, h.az itt lakókban bennszülött vér csordogál
-valamint némelyek rábukkantak a kanári nyelv maradványaira is
-kultúrájuk tehát a bennszülött múltból hagyományozódott a mai lakosokra
-a kanári-szg.i muzsika és népköltészet része valószínqleg az andalúz hagyományok terméke
-ezek a szg.ek mindig kiváltságos helyzetet élveztek a spanyol államban

Navarraiak:
-Pamploma körüli autonóm spanyol régió
-hangsúlyosan vallja önazonosságát
-spanyolul beszélnek
-történelem során sajátos politikai kultúrát ápolt

Aragóniaiak:
-autonóm terület
-Ebro középsQ folyásánál
-megvolt a latin eredetq nyelve, de beolvadt a spanyolba
-mindig önálló pol-i kultúrával rendelkezett

Kasztíliaiak:
-Kantábria, Kasztília, Léon újkori autonóm régióinak népe
-identitása gyenge lábon állt, a kasztíliai lét=spanyol lét
-ma viszont új identitásokat élesztenek újjá

Andalúzok:
-régió 3 részre osztható:atlanti Andalúzia, mediterrán Andalúzia, granadai királyság
-vezetQ szerepe volt a spanyol birodalom tengeri történetében

B14. Olaszok (Piemont, lombardok, ligurok, szárdok, Veneto, Friaul, Közép-Olaszország, Dél-Olaszország, Szicília, Málta)

Piemont: = a hegy lába

Feudális szerkezetq társadalom ”! Itália többi területén a városok voltak túlsúlyban.
Azzal szeretnek dicsekedni, hogy Qk csendben civilizálódtak, Qk Itália angoljai.
Földmqvelésük a rizsre összpontosult, ami a rizottóban nQtte ki magát.
Nyelve a 19. szdig francia volt. Az olasz egységesülés után az olasz lett az elsQdlegesen beszélt nyelv, noha az analfabetizmus nagyon magas volt a régióban, csakúgy, mint Itália többi részén. Mára kiszorulófélben van a piemonti tájszólás köszönhetQen a tv-nek, de 2 kisebb régiójában: Szardíniában és az Aosta völgyében még felismerhetQ a hagyományos dialektus.
Történelmük:
Alpoktól északra található, franciául beszélQ nép területe. Legtöbbször diplomáciájuknak köszönhették megmaradásukat, a nagyhatalmak elQszeretettel vették bitórtokukba a területet. 16. szd: franciák majdnem 20 évig szállták meg a területet;
16. szd elsQ felében: spanyol uralom, ’! erQs spanyol befolyás
18. szd: erQsebb kapcsolatokat alakít az Appenninek többi részével, a Napoleoni háborúk után megszerzi Genova kikötQjét. ’! tengeri hatalom, olasszá válnak, már nem kötQdnek sem Franciaország, sem Svájc felé.
1815-1848: forradalmak az Appennini-fsz-en. Céljuk: egyes államokban kivívni az alkotmányosságot, függetlenedni Ausztriától. Piemonti monarchia hadba keveredik Ausztriával 1848-49-ben; egész seregek érkeznek Itália többi részébQl a segítségükre. Vesztettek. Cavour, Piemont miniszterelnöke szövetséget köt Franciaországgal 1858-ban, és legyQzték az osztrákokat 1859-ben. Piemonthoz csatolják Lombardiát, majd az Appennini fsz többi államát (Toscana nagyhercegség, Parma és Modena herc, pápai állam nagy része. Garibaldi megszerzi Nápolyt.) Cavour Franciaországnak adja Nizzát és Savoyát, hogy az ne támadja meg Qket, mialatt Itália az egységért küzd.
1861: Olasz Királyság kikiáltása, az uralkodó: II. Viktor Emánuel piemonti király.
A fasizmus itt nem volt népszerq, egész Piemont munkásosztálya utálta Moussolinit.
1948 jan 1.törvény: regionális önállóságot kap, lehet saját költségvetése, saját tv-csatorna. Csak évekkel késQbb lép hatályba.

Az Aosta völgy (Valle d Aosta) azért is érdekes, mert olyan nyelvjárást beszélnek ( harpeitanya ), amelynek sok szava francia eredetq, sok helybéli beszél franciául, és az azóta autonóm tartományban kétnyelvqséget vezettek be.
Autonóm tartomány 1948-tól.

Lombardok

Nevüket egy támadó barbár törzsrQl kapták, a mai Olaszország leggazdagabb részén élnek, kp-ja Milánó. A 200 000 lombard támadó nem vonult tovább Itálián 568-ban, hanem letelepedtek.
Írott nyelve az olasz, beszélt nyelve a lombard. (14. szd óta) A tömegkommunikáció terjedésével a tájszólás háttérbe szorul.
FutballQrület  AC Milan
Opera  Scala: nemcsak az elit kiváltsága.
Lombardia a Pó-síkság vidéke. ’! rizstermesztés ’! rizottó nemzeti eledel.
Történelmük:
Lombardok gyorsan eltanulták a helyi társadalmi szokásokat, városokban éltek, nemzeti öntudatra is szert tesznek. 1162: Barbarossa Frigyes lerombolja Milánót ’! Megalakul a Lombard Liga. Célja: Pápa ás Velence támogatása és önmaga védelme a császárral szemben. Középkorban és reneszánszban virágzás: Viscont, Sforza család uralkodása a hercegségben  építészet, képzQmqvészet csúcspontja (Castello Sforzesco várkastély, Leonardo da Vinci mqveinek születése).
1500: XII. Lajos francia kir meghódítja ’! csatatér ’!1525-18. szd vége: spanyol uralom. Járványok, éhség lázadások. Haszon a kereskedelembQl. 1714: Utrechti béke: Lombardia Ausztriáé. NApoleon többször elfoglalja, de végül Ausztriáé marad. 1840-es években azonban erQsödik az olasz öntudat ’! felkelés Milánóban ’!5 nap után gyQznek, de az osztrákok késQbb újra visszafoglalják a tartományt 1859-ig maradnak, amikor a piemonti-francia szövetség elqzi Qket. Lombardiát hozzácsatolják Piemonthoz. 1861: Olasz Királyság kikiáltása ’! megszqnt önállósága, csak az Olasz Köztársaságban kap különállási jogokat.

Ligurok

A rómaiak érkezése elQtt önálló indoeurópai nyelvet beszéltek, de a latin ezt hamar elnyomta.
Törtnelmük:
Augustus Császár szervezi meg Liguriát mint közigazgatási területet. A ligur törzsek a falvakban laktak, a római helytartók a városokban. Kr u. 6. szdra érte el mai területi kiterjedését. 11. szd: Genovai Köztársaság néven fut  mediterrán nagyhatalom. Középkorban Velencével egyenrangú.  versengés ’! háború Velencével; velencei gyQzelem. 1348-49: járványok, éhínségek, fekete halál ’! lakosság harmadára csökken, ráadásul Milánó bekebelezi. Andrea Doria tengernagy szerzi vissza az elorozott részeket, és virágoztatja fel a területet újra. 13. szd: közös kereskedelem Velencével és a flamandokkal, majd lassú hanyatlás a 17-18. szdban. Napoleon változtatja át Ligur Köztársasággá a bomlófélben lévQ Genovai Köztársaságot ’! francia irányítás, 1815: piemonti fennhatóság alatt, 1860-ban Cavour Liguria legnyugatibb részét  Nizzát - átengedi a franciáknak 1948 óta közigazgatási régió.

Szárdok:

Szardínia szigetén élnek, helyi Qslakosok. Kb 1.586.000 fQ; katolikus
Elzártság ’! banditizmus = külsQ erQkkel szemben kifejtett ellenállás kultúrája.
Több szárd dialektus létezik a szigeten, amelyek erQsen különböznek az olasz nyelvtQl.

Történelmük:
Ókorban a Római Birodalom része, gazdag só és ezüst lelQhelyekkel  kivételesen gazdag terület.
Azt terjesztették róluk, hogy vadak és kegyetlenek, mire a 14. szdban a katalán invázióban rengeteg szárdot mészároltak le. Csak az újkorban indult el a nemzettudat terjedése Szardínián ’! függetlenségi mozgalmak otthona.
1713: a spanyolok átadják Ausztriának, de annak semmi energiája foglalkozni vele, ezért elcseréli Szicíliára. Szardínia Szavojához kerül, mint távoli jelentéktelen sziget. ’! politikai szeparatizmus teljes hiánya, de örülnének a nagyobb függetlenségenk: Partido Sardo di Azione Párt.
Hivatalos nyelv az olasz, a szárd nyelvet nem ismeri el Piemont. ’! Törekvés egységes szárd nyelv megteremtésére.

Veneto

Veneto: Velence körüli térség
Velence Köztársaság = Szent Márk Köztársaság.
Velencét a hunok elQl menekülQk alapították menedékül. Középkorban hatalmas tengeri birodalommá fejlQdik; 1489-ben Ciprust is elfoglalja. 1797-ben Napóleon Ausztriának adja, de 1848-ban kitör az elsQ függetlenségi háború, de vesztettek. 1859-ben újabb háború tör ki ’! újabb vereség, de 1866-ban végre függetlenek Ausztriától.
Leginkább nyomdászatával gazdagította az európai kultúrát: Aldine Nyomda megalapítása 1450 körül: a világ könyvnyomtatásának jelentQs része született itt. A 16. szd.-ban Velencében 3szor annyi könyvet nyomtattak, mint Milánóban, Rómában és Firenzében együttvéve. + Giorgone és Tiziano festményei.
Karnevál: színesebb, maszkosabb, mint máshol Olaszországban;
Biennálé: modern képzQmqvészet kiállítása kétévenként.

Friuliak

A lakosság 1 %-át adják, kb 600 000-en lehetnek. Katolikusok.
Osztrák és szerb határ mellett élnek, régió neve: Friuli-Velence-Giulia; a Régió székhelye Udine. 142-ban a Velencei Köztársaság része lett, de tájszólását a furlant megQrizte. Kb 625 000 ember beszéli a dialektust, így a friuliak Olaszország egyik legnagyobb kisebbségi nyelvi csoportja. 1966: Moviment Friúl =friuli mozgalom, teljes függetlenségért harcol.

Közép-olaszok

Közép-olaszok lakta tartományok: Lazio, Umbria, Marche, Toscana, Emilia-Romagna. Rengeteg történelmi, régészeti és mqvészeti kincs otthona.
Történelmük: A Római Birodalom bukása után a pápaság veszi át azt a szerepet, hogy a civilizált nyugat központja legyen. Ám a reformáció terjedésével Rómának újra csökkente a befolyása, mélypontja a 18. szd.-i felvilágosodás kora lett, ezután idQnként újjáéledt.
A toszkánok már a 13. szd-ban kialakították demokráciájukat, amit a 15. századig fenntartottak köszönhetQen Lorenzo dei Medici-nek, aki ügyes diplomáciai érzékével békés éveket adományozott az egész Appennini-fsz-nek. 1949-ben invázió tör ki, Habsburg uralom következeik, amely azonban toleráns és széles látókörq volt, a halálbüntetést is eltörölték.
Emilia és Romagna lakosai egészen 1860-ig (Itália egyesítése) a pápaság fennhatósága alatt éltek, ugyan katolikusok maradtak, de a papság vezetését megelégelték, többször fellázadtak ellene a 19. szd elsQ felében, és ez a szellem a XX. Szdig fennmaradt. Ebben a légkörben nevelkedett Benito Moussolini& Bologna késQbb a kommunizmus olaszországi bástyája lett.

Az olasz nyelvet a közép-olaszok teremtették meg, pontosabban a toszkánok, különösen Dante.

Dél-olaszok

Szegényebbek, mint Észak-Olaszország lakói;
Kiv.: virágzó körzetek: Nápoly, Bari.
Gazdasági egyenlQtlenség ’! feszültség Észak és Dél között + Dél korrupció, maffia ’! beruházások elköltöznek a vidékrQl.
1990-es évektQl: Észak függetlenedne DéltQl.
Történelem:
Pslakosai: a klasszikus kor görögjei;
Letelepedésük ideje: Kr.e. 8. szd. Ishia szigete, Pithecusa alapítása.
Kr.u. 9. szd-ra Nápoly független nemzetállam, saját pénzérmével.
II. Frigyes 1224-ben egyetemet alapít, de a térség kulturális színvonala nem éri el az észak-olasz városokét. Már a 15. szd-ban gyengülni látszik a gazdasága, szemben Észak gyarapodásával.
Nápoly nagy népességq város; 1508-ra (népszámlálás) Párizs után a második legnagyobb keresztény város.
1656: pestisjárvány: a lakosság fele meghal;
1735-1860: spanyol Bourbon uralkodás ideje; a letelepült spanyolok elolaszosodnak. Lakossága folyamatosan nQ, de gazdasága mégis hanyatlik, amely egészen a XX. Szd-ig tart.
A maffia mqködését Moussolini is próbálta visszaszorítani, sikertelenül, 1945 után hasonló ideákat kergettek a hatalmon lévQ kormányok, de a beruházások mind tönkrementek, elköltöztek.
Nyelv:
EltérQ tájszólás, de nem annyira; az északiek gyakran fölényeskednek velük, hajlamosak azt állítani a turistáknak, hogy délen nem beszélnek olaszul. Puglia eldugottabb részein görögül beszélnek, gesztusrendszerük is inkább görögös.
Népi kultúra:
Alacsonyabb termetqek (kevesebb fehérje a táplálkozásukban), de a déli konyha egészségesebb, kalóriaszegényebb. Original a nápolyi pizza, ami eredteileg csak tészta, paradicsomszósz és sajt.
Újabb tartozék a futball, Diego Maradona legalább akkora hQs, mint Garibaldi. (noha argentin& )
Társadalmi szerkezet:
Központi szerepq: latifundium, vagyis a nagybirtok, és a szegényparasztság. A birtokosok és a parasztok (ma földmqvesek) a földektQl távol laknak, ún. agrovárosokban. Innen gyalogolnak reggelente kilométereket a földekre. Oka: nagyon urbánusak, városmániások, mert ott pezsgQ társadalmi élet van.
Nápoly: óriási lélekszámú város, városimádat, kevesebb adót kellett fizessenek a városiak, mint a vidéken élQk, ide menekültek az emberek a különbözQ fosztogatók elQl.
Saját maffiája van = camorra névre hallgat.
Politika:
1861: Olasz Egyesült Királyság, ami a déliek számára egy kényszermonarchia volt,
1947: népszavazás: mégis a monarchiát választják, szemben északkal, amelyik elszakadna, és köztársaságpárti.
A területen a II. vh végéig a kommunista Párt uralkodott , de a kereszténydemokraták késQbb átvették az irányítást. De szélsQjobb neofasiszta pártok (= missinik ) is megtalálták itt a helyüket&
90-es években több kereszténydemokrata politikus maffia-ügyekbe keveredett ’! befolyásvesztés.

Szicíliaiak

Nem igazán dönthettek a saját sorsukról, mindig más népek uralkodtak rajtuk ’! magas kultúrájuk gazdag + megtanulták az aktuális kormányzatot semmibe venni.
Minden uralkodó csoportnak csak az volt az érdeke a területtel kapcsolatban, hogy minél többet kisajtoljanak belQle, de az ott élQ nép biztonsága már nem számított nekik. ’! bizalmatlanság. Szicília inkább áldozata volt a történelmének, mint alakítója.
Történelmük:
Kr.e. 8. szd.: görgök alapítják az elsQ városokat: Messina, Siracusa.
Római Birodalom része a pun háborúk után;
Kr.u. 827: mohamedánok foglalják el, 250 évig uralkodnak visonylagos békében és gazdasági jólétben éltek.
11. szd.: normannok meghódítják, II. Roger király lesz 1130-ban, normann, latin, görög hivatalos nyelv. Normannok bukása ’! a német Hohenstaufen Ház birtoka lesz ’! elolaszododnak ’! 13. szd-ban az Anjou-k kezén van ’! Qshonosok lázadása ’! Anjouk el. Spanyol Aragóniai ház uralkodása, akik a franciákkal veszekednek a sziget felett; végül a spanyoloké lesz, de Qk is elolaszosdnak, gazdaságilag hanyatlani kezd a terület, lázadások törnek ki a bourbonok ellen ’! Az 1848-as forradalmak közül Palermo volt az elsQ, amelyik fellázadt Garibaldi végre kiqzte a spanyolokat, majd Itália egyesül 1861-ben.
1948 január 1: köztársasági alkotmány elismeri az autonóm régiók létesítésének lehetQségét; Sok területere nézve elhalasztották ezt a jogorvoslást, de Szicília és Valle d Aosta lakossága azonnali autonómiát követelt.
Nyelv és irodalom:
Beszélt és írott nyelv között nagy különbség, szicíliai tájszólás teljesen eltér az olaszországitól. (az összes többi tartományétól). Mégis sok híres szicíliai szerzQ tette híressé az olasz irodalmat: Giovanni Verga (19. szd, novellák), Luigi Pirandello (20. szd., színmq, regény), és kortársak: Giuseppe Tomasi di Lampedusa, Leonardo Sciascia (regény).
Társadalmi szerkezet:
Nagybirtok, szegényparasztok + maffia. Kezdetben a maffia a földbirtokosok eszköze volt a parasztokkal szemben. Ma még mindig sajnos korrupcióellenes közéleti kampányok hatásos témái.
Népszokások:
Hagyományos játék: pupui = bábjátékok.
Konyha: cassata = jellegzetes fagyitorta.
Exportcikke: marsala = szeszezett bor.

Máltaiak

Máltai szigetek: Malta, Gozo, Comino.
KedvezQ stratégiai helyzet: É: Szicília, D: Líbia, Ny: Tunézia szomszédja.
Történelem:
Pslakói több hullámban települtek a területre Szicíliából, Dél-Olaszországból, majd Kr. E. 1000 táján föníciaiak érkeztek, akiket késQbb kiqztek.
Római Birodalom része, majd mint támaszpont kerül a Bizánci Birodalomhoz. 870: muzulmánok foglalják el; 1090-ben pedig a normannok. Magas adók ’! lázadások ’! Korlátozott közigazgatási autonómiát kap.
1530: Szent János lovagrend kapja meg, feladata: védeni a málatiakat a töröktQl. ’! ErQdítményvárossá válik: La Valetta.
Napoleon 1798-ban elkergette a lovagrendet,
1964: teljes függetlenség, szuverén parlamentáris állam a brit nemzetközösségen belül.
Nyelv:
Egy arab dialektusból alakult ki, de ezt befolyásolta a szicíliai egy változata. 19. szdig csak beszélt nyelvként élt, ettQl kezdeve beszélhetünk írott máltai nyelvrQl, 1934-ben hivatalos nyelv lett. Az egyetlen sémi nyelv, amit latin betükkel írnak.
Vallás:
Katolikusok, Európa legbuzgóbb katolikusai. Még a napot is a mise és az imák osztják meg. A védQszentek ünnepeinek megrendezési joga nagy településharcok kiinduló okai.
Népi kultúra:
A máltai nQk már csak fiesta alkalmából veszik fel a hagyományos öltözetet: fekete földig érQ ruha : pruszlik + fejkendQ.
Mnarja: legnépszeqbb ünnep; eredetileg az aratásé, most Péter-Pál ünnepe.
Júli 28-29: török kqzésének napjára emlékeznek (1565)
Konyha: minestrone leves
Gazdaság:
A mezQgazdaság tovább nem képes fejlQdni, mert a talaj gyér, a földek elaprózódtak, ,csapadékhiány van. A lépcsQzetes teraszgazdálkodáson képtelenség a gépesítés. ’! élelmiszerimportra szorul, annál is inkább, mert a szigetvilág a világ legnépesebben lakott területe. (Felipe Armesto: A világ népei)
+ Csipkekészítés, ezüstmqvesség
+ idegenforgalom.

B. 15. Albánok és görögök (ciprusiak)

Az Oszmán birodalom
A Szent háború következtében a 16.-sz közepére, II. Szulejmán uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését. EttQl kezdve különbözQ belsQ és külsQ tényezQk miatt azonban, folyamatosan csökkent. A 16-17. sz. Európában modern ipari társadalmak alakultak, modern technikai eszközöket használtak és Európán kívüli nyersanyag feltárásának köszönhetQen nagyarányú volt a termelésnövekedés és a gazdagodás. Ezzel szemben a tradicionális társadalmakhoz hasonlóan, az Oszmán birodalom megelégedett a termelés szinten tartásával és nem keresett új nyersanyaglelQhelyeket, lemaradt a modern fegyvergyártásban. Mégis a 19 sz. elején a 3. nagyhatalomnak számított. A birodalom területén 30 millió ember élt.
Oszmán-török állam csúcsán a szultán, mint a legfQbb világi és egyházi hatalom birtokosa állt. Korlátlan hatalommal rendelkezett alattvalói fölött is. A népesség a társadalmi státus és a vallási hovatartozás szerint rétegzQdött. Státus szerint 2 nagy kategória volt: kard emberei szultán és a hadsereg és a toll emberei vagyis a vallási vezetQk és tudósok. A második rend a parasztokból, birtokosokból és kereskedQkbQl állt (rája) akiknek feladatuk a gazdaság mqködtetése.
Vallásilag az Oszmán birodalom muzulmánokra és a hozzájuk képest alacsonyabban álló nem muzulmánokra (zsidók, keresztények) oszlott. Az eltérQ vallásfelekezeteket közösségekbe szervezték (milletbe), amelynek saját egyházi hierarchiája volt. Mivel a birodalom európai részein élQk 2/3 -a ortodox vallású volt, ezért ez volt a legjelentQsebb millet. VezetQje a görög eredetq Konstantinápolyi pátriárka. Gondoskodott az egyházához tartozók hqségérQl, vigyázott a közrendre, büntetQbíráskodásban is jelentQs szerepe volt.
A birodalom európai tartományaiba 12 000 ezernél is nagyobb népcsoport élt, közülük a görögök voltak a legkedvezQbb helyzetben, akik nagy számban éltek az Égei-tenger szigeteinél, Tesszáliában, Trákiában, Macedóniába, Kis-Ázsiában. Ennek oka, az ortodox egyházban játszott jelentQs szerep, a kereskedelmi életben elfoglalt domináns szerep és az álltaluk a birodalomban elfoglalt magas tisztségek.
A görögök mellett lakó albánok a Balkán  fsziget egyik legelmaradottabb népe maradt. Hármas vallási rétegzQdés, muzulmán, ortodox és katolikus mellett 2 nagy törzsi csoportra oszlottak.
Szerbek: területein szinte kizárólag szerbek éltek. Többsége személyileg szabad paraszt volt. Az ortodox egyház fontos szerepet töltött be életükbe. Minden település maga választotta elöljáróját.
Montenegró: nyelvükben, vallásukban a szerbekre hasonlítottak. Azonban elzártak voltak, és saját állami és egyházszervezetük volt. FQ társadalmi és politikai egységük a törzs volt. Leginkább pásztorkodással, vadászattal és útonállással foglalkoztak.
Bosznia és Hercegovina a 19. sz. -tól heterogenitást mutattak. Ortodox szlávok éltek többségben a két területen.
Ezekkel a területekkel szemben, amelyeknél a helyi ügyek intézésébe önállósággal rendelkeztek közvetlenebbül irányították a törökök a macedón, trák és bolgár területeket. Ennek oka a birodalomi központ közelsége, és a szétszórt török ill. muzulmán lakosság.
2 román fejedelemség, Moldva és Havasalföld autonóm provinciaként kapcsolódott a birodalomhoz. A helyi földbirtokos nemesek (bojárok) megQrizték kiváltságaik jelentQs részét, Qk választottak fejedelmet. Muzulmánok nem juthattak földbirtokhoz, nem voltak mecseteik itt, viszont egyre több görög, fanarióta földbirtokos lett. Fanarióták közül kerültek ki a fejedelmek, akik kirabolták a tartományokat és ezért elszegényedett a lakosság és a román felsQ réteg elgörögösödött.
Zsidók és cigányok a birodalom minden részét megtalálhatók voltak szétszóródva. Zsidók nagy része Spanyolországból vándorolt ide városokban laktak és kereskedéssel, pénzügyekkel foglalkoztak. A cigányok a 14 sz. -ban jelentek meg, nyelvük itt keveredett a göröggel. Vallásuk nem volt, csak ha rákényszerítették Qket. A legpiszkosabb munkákkal foglalkoztak, a legtöbben Moldvába és a Havasalföldön éltek. KülönbözQ vallású és szokású törzsekre oszlottak.

Albánok:

Albán Köztársaság hegyvidéki, alpesi jellegq, sík terület. Két nagy csoportját tájszólásaik, szokásaik, öltözködésük és zenéjük különbözteti meg. Ezek a délen élQ toszk-ok és az északon élQ gheg-ek. Nyelvük indoeurópaiból eredeztethetQ. Envert Hodzsa rendszere után a toszk nyelvjárás lett az állam irodalmi nyelve. Koszovói, macedón, montenegrói albánok a gheget beszélik.
Vallás:
Albán történelmi jellemvonás a decentralizáció, így vegyes az albán felekezeti megoszlás. 70%-a mohamedán vallású, a többsége szunita muzulmán, kevesebb része a toszk bektasi nevq dervisekhez tartozik. 30% egy része római katolikus vallású az Északi részen és a D-en ortodox.
Történelme:
Kr. e. 8. és 7. században a mai albániai partoknál görög kolóniákat hoztak létre. Az albánok Qsei az illírek, Kr.e 3. sz-ban megalapították a Szkodrai Királyságot, amely késQbb a Római birodalom része lett, majd kettéosztásakor Konstantinápoly fennhatósága alá került. 4. sz-ban kezdQdött meg a lakosság áttérése a kereszténységre. 6. sz-ban a bevándoroló szlávok és bolgár uralom miatt, kiszorultak a termékeny völgyekbQl, vagy a bevándorlókkal keveredtek.
11. sz-ban kezdték használni a térség lakóira az albán elnevezést. Ekkor kezdQdtek a normann betörések, majd a keresztes hadjáratok folyamán helyreállt a Ny-hoz fqzQdQ kapcsolatuk. 1240-ben, amikor a keresztesek meghódították Konstantinápolyt, (a mai Albánia déli része) Epirusz bizánci tartomány része lett. Az Anjou-házba tarozó I. Károly és Szerbia is átmenetileg kiterjeszti hatalmát Albániában. 14. sz. független kis fejedelemségekbe tömörültek. Rivalizálásaik miatt meghódították Qket a velenceiek és az oszmán-törökök.
Sokáig sikeresen védekeztek az oszmánok ellen, hadvezérük Szkander bég a törökök ellen folytatott függetlenségi harcban hQssé vált (1449). Halála után az ország török uralom alá került. 16-17. sz-ban tömegesen áttért a lakosság az iszlám hitre. Északon megmaradt a római katolikus vallás, míg délen az ortodox. Ez az iszlamizáció ösztönzést adott a szerb és görögellenes ellenállásnak, de a törökkel szemben is. 17 és 18. sz-ban szerbeknek Habsburg területre való nagyarányú kivándorlása után muzulmán albánok telepedtek le Koszovóba. (Metomijába és Ny-Albániába)19. sz-ban kezdQdött meg a nemzeti újjászületés olaszországi albán értelmiségiek kezdeményezésére, amikor megalapították a Prizreni Ligát. 1908-ban az új török rendszer nem tette autonómmá Albániát, ahogy Qk szerették volna, sQt inkább a törökösítés veszélye fenyegette Qket.
Helyi is kis felkelések után ezért 1912-ben a Balkáni háború ideje alatt kitört az elsQ általános albán felkelés. 1912 decemberében Törökország veresége után a londoni konferencia állapította a független albán állam elismerése és határainak kijelölése. Az albán állam azokat a területeket szerette volna, ahol albánok laknak, de megkapták Skutari és azok északi területeit, azonban Koszovót és az Ohridi-tó környékét már Szerbia kapta. Délen kettévágták az Epirust az északi rész az albánoké a déli a görögöké lett. A szövetséges balkáni államok nem tudták rendezni a bolgár-szerb és görög-bolgár határ kérdését és Bulgáriával szemben Szerbia és Görögország titkos katonai paktumot kötött ’13-ban. Bulgárok elszigeteltségét fokozta, hogy Románia is területköveteléssel lépett fel. 1913. június 19-én Bulgária megtámadta hadüzenet nélkül szövetségeseiket és ezzel elkezdQdött a második balkáni háború, és ami szerb, Görög és a hozzájuk csatlakozott törökök és románok gyQzelemmel zárult. Az elsQ független albán állam 1913-ban alakult meg. Az új Albán királyság folyamatos viszálykodás, amely egyik forrása, hogy Koszovó Szerbia része. Koszovói albánok erQszakos asszimilációi miatt, tömegesen mészároltak le. Sok albán menekült Koszovóból a szerb elnyomás miatt és belQlük alakult meg a szerb ellenes Koszovó Bizottságot. 20- 30 években gerilla háborúk Koszovóban.
Az elsQ világháborúban megszállták a központi hatalmak, majd Olaszország foglalta el. A háború után két párt állt egymással szemben a Demokrata Párt és a kormányzó Konzervatív Párt. A két világháború között az albánok anarchiában éltek, hatalom hol I. Zogu király (muzulmán törzsfQ)(kormányzó párt) kezébe volt, hol Fan Noli (görög keleti püspök). A II. világháború kitörése elQtt 39 áprilisában Olaszország megszállta Albániát és II. Viktor Emánuel lett perszonálunióban a király. Mussolini a II. vh. alatt Albániához csatolta Koszovót. 1943-ban a németek is megszállták és ellenük partizánmozgalmak alakultak ki, Enver Hodzsa kommunista pártvezér vezetésével. ’41-ben pedig megalapították a kommunista pártot szintén Hodzsa vezetésével és brit, jugoszláv támogatással a felszabadító mozgalom irányítását is átvette. (Koszovót Tito kezére játszották) 1944-ben a felszabadulás után, az ellenállási csoportok népfrontkormányt alakítottak, aminek élén Hodzsa állt. Föld-pénz- és oktatásreformot vezetett be és tisztogatást hajtott végre a kommunista pártban. Albánia 1946 januárjában népköztársaság lett és a legelmaradottabb kommunista rendszer is, amely Jugoszláviára támaszkodott. Amikor azok a délszláv államokhoz akarták csatolni, szakított Titóval és Oroszországhoz közeledett. Tito 1980-as halála óta a koszovói albánok helyzete rosszabb lett. ’89-ben érvénytelenítették a Vajdaság és Koszovó autonóm státusát és az Albán Köztársaságban, 1991-ben többpárti választást tartottak. 1961-ben megszakította kapcsolatát a Szovjetunióval és maoista ideológiájának köszönhetQen Kína egyetlen szövetségese lett. Mao 1978-as halálakor ezt a kapcsolatot is felszámolták és Hodzsa az iráni iszlám forradalom híve lett.
Halálakor Ramiz Alia lett az utódja, aki az ellátási gondok miatt nyitottabb politikát folytatott. 1989-ben a számos országban lezajló rendszerváltozásokat Ramiz Alia elutasította, Albánia továbbra is teljesen elzárt volt. A demokratikus törekvéseknek az ország sokáig ellenállt és csak a közélet növekvQ hatására engedélyezték 1991-ben a szabad választásokat, de ekkor is a kommunisták nyertek, mivel az ellenzéknek nem volt ideje kampányolni és bizonytalanság, félelemérzet uralkodott az emberek között. 1990 decemberében tömegtüntetéseken követelték a sztálinizmus feladását, hogy engedélyezzék pártok alapítását, szabad választásokat és szüntessék meg a hitéleti tilalmakat. A felkelést elfojtották, de reformokat is bevezettek.
92-ben új választásokat írtak ki, amit a Sali Berisha vezette Demokratikus Párt nyert meg, ezzel az ország vezetését átvette az értelmiségi réteg. Az új, nyugati orientációjú vezetés szélsQséges liberális gazdaságpolitikát vezetett be. Kezdeti hanyatlás után fellendülés következett, de csökkentek a szociális juttatások, nQtt a munkanélküliség, a lakosság nem volt elégedett a fellendülés mértékével.
Dél-Albániában a görög határ közelében görög nemzetiségq lakosok éltek, amely a görög polgárháború idején népesült be. A görögök csak 1987-ben szüntették meg hivatalosan a hadiállapotot Albániával és mondtak le az albániai görög területrQl. (Észak-Epiruszról). A török kormány különösen az albániai görögök mozgalmától tartott, de a görögök megalapították az etnikai szempontból semleges Emberi Jogok Védelmének Uniója politikai szervezetüket. A görög kisebbség szoros kapcsolatot ápolt Athénnal, amit az albán nacionalisták nem néztek jó szemmel. Az albánok egyrészt megpróbálták csökkenteni a görög kisebbség jogait, míg másrészt követelték az albán kisebbség jogait külföldön. A görög kisebbség védelmében Athén nyomást gyakorolt Albániára azzal, hogy Görögországot elözönlQ vándormunkások és gazdasági menekültek kiutasításával fenyegetQzött, és valamelyiküket vissza is fordította. Görög nacionalista körök pedig jogot formáltak É-Epiruszra. Görög kormány autonómiajogokat követelt az albániai görögök számára és egyre több az országába dolgozó albánt utasított ki és megakadályozta, hogy Albánia európai, pénzügyi megsegítésérQl döntés szülessen. A szembenállásuk egyre nagyobb nemzetközi visszhangot kapott. Közvetlen tárgyalások útján végül sikerült a vitát lezárni. A kibékülési politika csúcspontja 1996-ban Kosztisz Sztefanopulosz görög elnök látogatása Albániába. Két ország barátsági szerzQdést irt alá. Különleges intézkedésekrQl állapodtak meg a görög kisebbség védelmére és görög iskolákat létesítette, Albániát felvették az Európa Tanácsba, Görögország pedig támogatta a NATO-ba való belépését.
1997 januárjában az un. piramisjátékok összeomlásával kezdQdött a válságos idQszak. Berisha-korszak végén pénzügyi botrány robbant ki, mert számos kisbefektetQ elvesztette a pénzét. Gyanús befektetQtársaságok csalóka kamatígéretekkel tévesztettek meg rengetek kisbefektetQt. Február elején több bank is összeomlott a botrány következtében. Az események bekövetkeztéért a kormány is felelQs volt, mivel sikerpropagandát folytatott és szította a befektetési kedvet. A parlamenti választásoknál a Demokrata Párt gyQzelménél eközben manipuláció és szabálytalanság történt, az ország vezetése tekintélyelvq vonásokat kezdett mutatni. Tiltakozó akciók és zavargások törtek ki, a Meksi-kormány lemondott. Berishát másodszorra is megválasztották elnöknek, de egyre több helyen robbantak ki harcok a hadsereg egységei és a felkelQk között. A lázadók fosztogattak és követelték Berisha lemondását, többen külföldre menekültek. Berisha és a legfontosabb ellenzéki pártok megegyeztek egy átmeneti kormányról és egy új választásról, valamint segélycsomagokat osztottak szét a lakosság körében. A választás a bal-közép szövetség nyerte Fatos Nano vezetésével.
Albánia azóta az ENSZ tagja. Törökországgal 92-ben átfogó segítségnyújtási egyezményt kötött, így számíthat rá, ha szerb támadás éri vagy a koszovói helyzet elmérgesedik. Katonai együttmqködési megállapodást kötött az USA-val. Mind a polgári életben, mind gazdasági téren keresi az utat a nemzetközi közösséghez. Nem tartja összeegyeztethetetlennek az egyidejq nyugati és iszlám orientációt. Stabilizációja azonban szorosan összefügg az egyházak jövQjével. Az ország külpolitikájára jellemzQ a konfliktus a szomszédos országokban lévQ albán kisebbségek miatt. Görögországgal sikerült ezt a problémát kezelni kisebbségvédelmi intézkedésekkel, viszont Szerbiával és Macedóniával az ott élQ albánok gondjai miatt még nem rendezQdtek a konfliktusok.

19. sz. utolsó harmadába kezdett az albán nyelvq oktatás megindulni és az albán nemzeti öntudat elsQ képviselQinek irodalmi tevékenysége is. Ide tartozott Girolamo De Rada aki, 1872-ben eposzában az albán hQsi múltat idézte fel, Konstantin Kristoforidhi, aki bibliafordításokat tett közzé. Hristoforidi nevéhez fqzQdik az elsQ albán nyelvtan kiadása 1882-ben. Ennek standardizálása, a déli és északi latin betqs írásmód egyfélével való felváltása 1908-ban történt meg. Az albán nemzeti mozgalom kialakulásának egyik fontos pontja az 1878-as gyqlés (albán liga), ami a nyelvi-kulturális egység feladata mellett politikai követeléseket is megfogalmazott a törökök hatóságoknak. A ligát a Porta 1880-ban felszámolta és az albán nyelvq iskolákat és kiadványokat is betiltotta. Az oszmán birodalom csak a fokozódó vereségei hatására kezdett újra foglalkozni az albán nemzeti mozgalommal.

Koszovó
Az egyik legfontosabb feszültségzóna a Balkánon Koszovó, ahol 2 millió albán áll szembe 200-250 ezer felfegyverzett szerbbel és ahol ezért kettQ hatalom áll fent 1990 óta. A feloszlatott albán önkormányzati szervek helyett a legális hatalom a szerb hadsereg kezében van, miközben az albán társadalom földalatti, jól mqködQ hatalmi struktúrával rendelkezik. Koszovó állapotát átmenetinek tartja és Albániához akar csatlakozni. Albánia már 1991-ben elismerte függetlenségét és hangoztatják, hogy egy nagyhatalmi politika eredménye az albán nemzeti megoszlás.
Koszovó mellett jelentQs albán kisebbség él Macedóniában is, az összlakosság 21% -a(1991). Pk részben az albán és a koszovói határ mentén élnek. 92-ben rendezett népszavazás során 90%-uk autonómia és a Koszovóval való egyesülés mellett állt.
A Koszovóinál és Macedóniánál kisebb nemzetiség él Montenegróban és Észak-Görögországban a határ mellett. ElQbbiek száma 40 000, utóbbiaké 95-100 000. Irredenta mozgalmak itt nem alakultak ki, de az albán nacionalista szervezetek ezeket is a Nagy-Albánia részének tekinti. A görögök pedig Észak-Epiruszra és Dél-Albániára tartanak igényt az ott élQ nagyszámú görögség miatt. A magasabb életszínvonal miatt Görögország nemcsak az albániai görögök de az ott élQ albánok egy része számára is vonzó. (névcserék görögös formájúra) 1997-es zavargásokat követQen nemzetközi katonai ellenQrzés alá helyzeték Albániát, ami stabilizálhatja vagy javíthatja a helyzetet.

Görögök Albániában
Albániába legnagyobb kisebbsége az ország Déli részén él. Összetartozásukat a görög ortodox egyházhoz való tartozás, a görög nyelv és nevek használata határozza meg. A háború után a kommunista kormány fel akarta számolni a vallásgyakorlatot és albánokat költöztetett a görög többségq helyekre, a görögöket pedig fordítva az albán területekre, így akarták szétszórni a görögöket. XVI. sz-óta mqködnek Albán görög iskolák és a görög kisebbséget hivatalosan is elismerik. 80-as években csökkent a számuk. A II. világháború után, mikor a kommunisták kerültek hatalomra, hivatalosan is támadták a vallást. Több ortodox templomot leromboltak, a szervezett vallásos tevékenység minden formáját betiltották. Vallásos nevq görögöknek nevet kellett változtatni és a görög nyelv használatát korlátozták. Alia enyhítette a kormányzati politikát, számos mecset és templom helyreállítását rendelte el, megnyitotta az Albán határokat.

Görögök

Görögország történelem:
Görögország területén, már Kr.e. 2000 körül virágzásnak indult a kultúra. ElQször a krétai, majd megszqnésével a mükénéi kultúra alakult ki. Kr.e. 1200 körül egy ismeretlen nép lerombolta Mükénét és dór hódítás következett, amely 150 évig hatott a mükénéi kultúrára, ami hanyatlani kezdett idQvel. Kr.e. 750 körül kezdQdQ gyarmatosítás elterjesztette a görögséget a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségén túl. A jón felkelés után, a perzsa háborúk egységbe forrasztották a görög városállamokat. Ennek ellenére Athén és Spárta között ellentét alakult ki, ezért kitört a Peloponnészoszi háború, amelyben Spárta nyert. Philipposz a hosszan tartó békétlenségeket kihasználva leigázta Görögországot. Fia, Nagy Sándor meghódította a perzsa birodalmat.
Kr. e 3. évszázad végén Róma elfoglalta a görög-hellén világ keleti térségét. 148-ban makedóniát római provinciává fokozták le. Két évvel utána az akháj szövetség fellázadt Róma ellen, de leverték Qket. Római Birodalom Kr.u. 395-ben bekövetkezett felosztásáig viszonylagos béke volt. Bizánci Birodalom nem tudta határait megvédeni, 400 körül Trákia és Makedónia felQl betörtek a nyugati gótok egészen a Peloponnészoszig. Bizánc bukása után 1453-ban Görögország az Oszmán Birodalom része lett. A görög-bizánci arisztokrácia tagjai (fanarióták) kiváltságos helyzetet biztosítottak a görögöknek az Oszmán birodalomban. A kereskedelmet is a görögök ellenQrizték. A kereskedQ réteg elQnyös helyzetben volt, de a földbirtokos és paraszti réteg hátrányt szenvedett, javaikat a muzulmánoknak adták és magas adóterheik voltak. Ezért vagy külföldre vándoroltak a 15-16. sz-ban, vagy a hegyek közé húzódtak, ahonnan több felkelést is indítottak. 16-17. sz. –i gazdasági fellendülés a népesség növekedését eredményezte. A francia forradalom hatott a görög nemzeti eszmékre.
Az Orosz Birodalom érdekelt volt a török uralom meggyengítésébe. A politikai és ideológiai elemek összességébQl alakult ki 1799-ben, a Jón-szigetek Köztársasága, amely 1800-tól gyakorlatilag orosz protektorátus volt. A nemzeti és állami egység mozgalom élére Alexandrosz Ipszilantisz állt, aki kirobbantotta az elsQ görög felkelést. Oszmán birodalom vereséget szenvedett Navarinónál, ezért az 1829-as drinápolyi béke és a londoni jegyzQkönyv is rögzítette Görögország függetlenségét. BelsQ ellentétek miatt csak Vilmos dán hercegnek sikerült megszilárdítania az államot I. György királyként 1863-ba. Külpolitikájában a törekvése az volt, hogy kiterjessze a hatalmát a görögöknek tartott területekre. (Jón-sziget, Thesszáliát, Krétát elfoglalta)
Az I. világháborúban Görögország elQször semleges maradt, de amikor lemondatták a királyt a központi hatalmakkal szemben lépett be a háborúba. Megszállta Törökországot, de Athén veresége után 1millió görögöt kényszeríttetek Kis-Ázsia elhagyására. A II. világháború alatt Görögországot megtámadta Olaszország de elesett, amikor Németország 1941-ben beavatkozott. A német, bolgár és olasz megszállás ellenállási mozgalmakat váltott ki. A németek ’44-es kivonulása után polgárháború tört ki, amelybe a britek is beavatkoztak. 1946-ban népszavazás döntött a monarchia visszaállításáról, és II. György visszatért a trónra.
A világháborúk után Görögországnak sikerült politikailag felzárkóznia a többi európai országhoz. 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz és az Észak-atlanti szövetségbe való belépéssel a kormány biztosítékot akart, hogy a Szovjetunió nem jelenik meg a Balkánon. 1953-ban szerzQdést kötött az USA-val, az országba létesített támaszpont pedig a NATO politikailag fontos Qrhelye lett Délkelet-Európában.
A kommunizmustól való általános félelem a mérsékelt baloldal hátrányos megkülönböztetését okozták. A 60-as években újabb kormány konfliktus tört ki. Vitatták a király beleszólási jogát a miniszterek választásába és a fegyveres erQk vezetésébe. 1964-ben II. Konstantin került a trónra és amikor megtagadta a Papandreu-kormány büntetQintézkedését az összeesküvQ tisztekkel szemben, akkor a kormány lemondott. Gyorsan váltották egymást a kabinetek, mert a király megtagadta az új választások kiírását. Külpolitikai válság volt ekkor, a Törökországgal kirobbant viszály a ciprusi kérdés miatt is. Végül mégis döntöttek a választás kiírásáról, de annak napján 1967-ben a hadsereg vezetQi puccsot hajtottak végre. Jobboldali tisztek Georgiosz Papadopulosz ezredes és Sztilianósz Pattakosz tábornok vezetésével átvette a hatalmat. A király híveivel ellenpuccsot akart végrehajtani, ami meghiúsult, ezért családjával együtt Olaszországba emigrált.
A katonai diktatúra számos városban menesztette a polgármestert, számtalan egyesületet és szervezetet betiltott. Arra hivatkozva, hogy harcot indít a kommunizmus ellen a konzervatív új kormány tömeges letartoztatásokat tartott, deportálta az embereket. A rendszer nacionalista, tekintélyelvq ideológiákra épült és társadalom depolitizálására törekedett. Elnyomás eszközei közé tartozott a koncentrációs táborokhoz hasonló létesítmények. A belföldi tiltakozást sikerült letörnie, de a külföldrQl jövQket nem, ezért bejelentette 1969-ben kilépését az Európa Tanácsból. 1968-ban kormányfQként és védelmi miniszterként késQbb külügyminiszterként is a diktatórikus rendszer vezetQje volt Papadopulosz. 1973. június 1.-én kikiáltották a Görög Köztársaságot és Papadopulosz államfQ lett. Novemberben azonban menesztették, amikor a katonaság ismét magához ragadta a kormányzást. A katonai junta 7 éves diktatúrája után 1974-ben Görögország visszatért a demokráciához, miután a ciprusi puccs kudarcot vallott. A katonák átadták a civil erQknek a kormányzást és visszahívták a korábbi miniszterelnököt Konsztantinosz Karamanliszt.
Karamanlisz megalapította az Új Demokrácia nevq mozgalmát, Andreasz Papandreu pedig a Pánhellén Szocialista Mozgalmat. Népszavazáson döntöttek a köztársaság bevezetésérQl és a királyság eltörlésérQl. 74 novemberében megtartották az elsQ szabad választást, amelyet az Új Demokrácia nyert meg. Szabadon bocsátották az összes politikai foglyot, visszaadta az állampolgárságot a diktatúra alatt kiutasított ellenzékieknek. Karamanlisz legalizálta a kommunista pártot, szabadon dolgozhatott a sajtó. Kormány elbocsátotta az államapparátusból a katonai rezsim támogatóit.1981. január 1-tQl EK tag lett és újra felvették az Európa Tanácsba. Kilépett, majd 1980-ban visszalépett a NATOba.
Az Új Demokráciá kormányzás után, Andreasz Papandreu kormányt alakított (1981), és 93- 96-ig is kormányon voltak. P ellenezte a csatlakozást az EK-hoz és a Fekete-tengerrel határos országokkal és arab államokkal akart szorosabb kapcsolatot kialakítani. Azonban az onnan remélt beruházások elmaradtak, ezért ismét Nyugathoz fordult. Athén kereste a békés rendezés lehetQségét Törökországgal, a két ország viszonya továbbra is feszült maradt, mert újabb határvita tört ki az Égei-tenger alatt felételezett kQolajlelQhelyek miatt. 1993-ba lett az Európai Unió tagja.

Délkelet-Európa gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan is az egyik legfejlettebb és legmqveltebb népe volt. Már 1526-ban megjelent az elsQ nyomtatott új görög nyelvq irodalmi mq és nyelvtana 1527-ben jelent meg. Fejlett és kiterjed iskolahálózata volt gazdag görög családok gyerekeiket gyakran küldték el külföldre tanulni. A görög nemzeti mozgalom egyik kiemelkedQ alakja Eugenosz Vulgarisszal, aki irodalmi mqveket fordított görögre, és Nagy Katalin szolgálatába állva Szentpétervárról támogatta a görög szabadságharc ügyét. Lázadó röpiratokat irt, amit orosz ügynökök terjesztettek a görög népnek. A másik kiemelkedQ alak Adamantiosz Koraisz. Úgy gondolta, hogy a nép legfontosabb ismertetQjegye a nyelv ezért a görög klasszikusokhoz olyan kommentárokat csatolt, ami a görög és a grammatikailag egyszerqbb szláv, albán, török, olasz szavakkal összeolvasztásával keletkezett keveréknyelv volt. Koraisz nyelvi reformja a görög egyházi hierarchia ellenállását váltotta ki, aki bizalmatlan volt a nyelvre alapozott új görög nemzeteszmével szemben. Az ellentétbQl egy kompromisszum született, ami a kormányzás, közigazgatás és tudományok számára megtartották a klasszikus újgörög nyelvet és a mindennapi élet, a sajtó és szépirodalom nyelve a népi görög lett. Ez a nyelvi kettQség a II. világháborúig megmaradt. A nemzeti megújulás 3. nagy alakja Velesztinlísz Rigasz. Hirdette a görög és nem görög balkáni népek forradalmának és a török ellenes szabadságharc eszméjét. Hellén köztársaság tervét dolgozta ki, ahol az albánok, örmények, törökök is élhettek volna. P volt a pánhellén görög nacionalizmus, vagyis a nagy görög eszme szellemi elQfutára is.

Oszmán birodalom idéjén elszigetelve voltak azoktól a történeti mozgalmaktól, amely befolyásolta NY-Európa fejlQdését. A török uralom nyomokat hagyott a szokásaikon, gondolkodásukon, ami hozzájárult az 1830-ban megszületett független görög állam politikai kultúrájának kialakulásához. 3-as történelmi örökség: görög pogány világ, görögkeleti bizánci birodalom és a mohamedán török uralom. A Kelet-európai népek közül elsQnek a görög vívta ki teljes függetlenségét és szakadt el a birodalomtól. A függetlenségét garantáló 3 birodalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország). Gyakran beavatkozott Görögország belügyeibe pl. ráerQszakolták a monarchiát, ami belsQ instabilitást okozott
18. sz. végén 19.sz elején görög fiatalok tudatosan a görög kultúra örökségét akarták követni, aminek Qk az örökösei. A központi oktatási rendszer jelentQs szerepet töltött be a sajátos görög nemzettudat belesulykolásába. Addig az ország lakói inkább keresztényeknek mondták magukat, mint görögnek. A múlt ápolása a nyelvi kérdést is felvetette. Régi görögön kívül katharenusz a görögöt is tanították az iskolában, ami eltért a görög nyelvtQl. Számos iskolásnak zavaros ismerete volt anyanyelvérQl. 1970-ben született egy törvény, amely érelmében a dimotiki a mindennapok görög nyelve az állam hivatalos nyelve.
.
A görög társadalom jellemzQ vonása a szoros családi kapcsolatok fontossága. A görög ipart jelentQs része kis családi vállalkozásokból áll. Függetlenségük kivívása után megjelent Görögországban a nyugati parlamentális demokrácia intézménye az 1844-évi alkotmány eredményeképpen. Ömlesztve a hagyományon alapuló társadalom nyakába. Két világháború között a görög hadsereg döntQbíróként szerepelt a görög politikában. Minden politikai párt nagyhatalmi és karizmatikus vezetQ köré tömörülQ kiemelkedQ személyiségek laza egyesülése volt és van. Iparosítás késQn ment végbe és nem volt nagyszabású, az állam a legfQbb munkaerQ a mai napig. Politikai harc a politikai hatalomért és ezzel az óriási államgépezet ellenQrzéséért. Sajátos vonása, hogy a hivatalos görög kormány maga elQnyére manipulálja a választási rendszert. Létezés elsQ évszázadában új állami politikát a Nagy Eszme irányította Bizánci Birodalom helyreállítása a közel-keleti görög telep egyetlen államba való egyesítésével és Konstantini fQvárossal. 1897 elQször viselt háborút Törökország ellen irredenta törekvések valóra válásáért vereséget szenvedtek következménye az 1908-as katonai puccs. Görögország gyQztesen került ki az 1912-13 évi balkáni háborúból és területe 70%-al növekedett.
Görögországba kivándorló országként tartották számon. Mivel jelentQs része hegyvidék, csak 30%-a mqvelhetQ és a meglévQ lakosság eltartása is gondot okozott. Népességcsere Bulgária, Törökország, Oroszország. Lakosságcsere után Törökország és Görögország se állt elQ területkövetelésekkel. JelentQsebb a Görögországba élQ török kisebbség (110 e). 1955 program áldozata a török-görögök szinte megsemmisültek. A legújabb török-görög konfliktus forrása az egymás kisebbségének státusa körüli nézeteltérés. Legnehezebben Cipruson kezelhetQ.

Ciprus

Elhelyezkedés: Földközi-tenger Keleti medencéjének legnagyobb szigete
78% görög 18% török

Történelem:
Már Kr.e. 7. évezred óta laknak a szigeten. Krétai befolyásra saját szótagírása is kialakul. A görög betelepülés Kr. e 1200 körül kezdQdik. Asszír és az egyiptomi uralom között a szigeten virágzott a kultúra, az irodalom. Csak Nagy Sándor hódító hadjáratának köszönhetQen sikerült elszakadni a Perzsa Birodalomtól, halála után egyiptomi gyarmat lett.
Kr.e. 58-ban Római provincia és a birodalom kettészakadás után kezdQdött meg itt a fejlQdés. Békét megzavarta a zsidó felkelés, amelyet levertek és a lakosság felvette a kereszténységet 45 körül. 7. sz.-ban elkezdQdött az arab-muzulmán terjeszkedés, ami a muzulmánok és keresztények között ma is tartó viszályok forrása. Több arab támadás után Bizánc megegyezett az arab kalifátussal, hogy Ciprus közös gyarmat lesz. 1185-ben elszakadt Konstantinápolytól---harmadik keresztes hadjáratban Oroszlánszívq Richárd meghódította---1120-ban Gudio Lusignannak adta. Ennek a dinasztiának köszönhetQen 1489-ig feudális monarchiaként francia befolyás alá került. (genovai kereskedQk is megszállták). Az Oszmán Birodalom foglalta el és uralmuk 1571-1878-ig tartott. A török idQkben állították helyre az ortodox egyházat, és a nagyszámú török betelepülQ mellett a lakosság nagy része tért át muzulmán hitre. Amikor 1896-ban megnyitották a szuezi-csatornát, a sziget visszaszerezte stratégiai szerepét és ekkor Nagy-Britannia érdeklQdést mutatott iránta. 1878-ban átvette Ciprus közigazgatását segítségnyújtás fejében a töröktQl. I. világháborúban Anglia annektálta Ciprust és 1925-ben koronagyarmattá nyilvánította. A britek elQnybe részesítették a hozzájuk történelmileg és kulturálisan közelebb álló görögöket, míg a törököket elhanyagolható csoportként kezelték. Ennek következtében kialakult a török ellenállás.
XIX.-sz elejétQl kezdve a ciprusi görögök a Görögországgal való egyesülést szorgalmazták. Ezt az egyesülést Enozisznak nevezik. A britek ezzel egyetértettek, de ellenezték is, mert a brit közel és távol-keleti stratégiai útvonalába esett. Másik ok pedig a görög és török szembenállás, az angolok nem akartak polgárháborút. Konfliktus eredménye az 1923-as tömeges és kényszerq lakosságcsere. Ez Ciprust nem érintette, mert brit fennhatóság alatt állt. 1950-ben III. Makariosz ciprusi érsek a Görögországgal való egyesülési mozgalom élére állt. Se a törökök, se a britek nem akarták jóváhagyni a Görögországgal való csatlakozást. A görög nacionalisták ellenállási szervezetet hoztak létre az EOKA (Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezet) hajtotta végre, amit Georgiosz Grivasz tábornok vezetett. Fennhatóságuk védelmére a britek törököket (ciprióták) hívtak segítségül a harchoz, ami véres összecsapásokhoz vezetett. Ciprusi görög támadások folytattak kormányépületek és tagok ellen, mert nem valósult meg az enozisz. A viszályt tárgyalási úton rendezte a 3 ország 1959-be úgy, hogy a szigetnek függetlenséget adtak.(1960. aug. 16). Az alkotmány a török cipriótáknak kulturális és vallási autonómiát és politikai téren különleges jogokat biztosított és a török ciprióta alelnök megvétózhatta a kormányhatározatokat. Az alkotmány megtiltotta az egyesülést Görögországgal vagy Törökországgal. A két állam csapatokat állomásoztatott a szigeten, a britek viszont megQrizhették támaszpontjaikat. Az állam elnöke görög férfi, III. Makariosz érsek lett. Az elnök megkísérelte, hogy távol tartsa a szigetországot a Görögország és Törökország viszályától, de ez kudarcot vallott. Török ciprióták fellázadtak, mert Makariosz korlátozta a törökök autonómiáját és beleszólási jogait, mivel a török képviselQk megakadályozták a parlament munkáját. Így kitört a görög-török polgárháború. A török ciprióták 1967-ben saját, ideiglenes közigazgatást hoztak létre, és kivonultak a parlamentbQl, amikor Makariosz elnök az alkotmány megváltoztatásával a sziget török nyelvq részére korlátozta a török alelnök illetékességét. Makariosz puccsot hajtott végre görög támogatással. Ezután nem sokkal, török csapatok szálltak partra Cipruson, hogy megakadályozzák a Görögországhoz való csatlakozást. A törökök a sziget 40%-át vették ellenQrzés alá és a görögök elmenekültek a török részrQl és fordítva. A görögországi katonai kormányzás végének és nemzetközi közvetítések köszönhetQen, sikerült elérni a fegyverszünetet. Viszály mérséklésére ENSZ csapatok állomásoztak a demarkációs vonal mentén és 1974 decemberében visszatért Makariosz és átvette az ügyek intézését. Cipruson jelenleg 180 km Zöld Vonal van, ami etnikailag a szigetet két övezetre bontja. 1975.02.13-án egyoldalúan kikiáltották a Ciprusi Török Szövetségi Államot. Török szektorban van az ország teherfuvarozásának nagy része, idegenforgalom zöme, ipari termelés 50%-a. A jövedelem kiesés miatt a görögök óriási építkezésekbe kezdtek. Minden nemzet elismeri a görög kormányt Cipruson. Ez elQny számukra, mivel nemzetközi konferencián képviselik a szigetet és a görögök befolyásolhatják legjobban az ország sorsát. Ez elégtételt ad nekik arra, hogy a török hadsereg jogtalanul elfoglalta az országuk 1/3-át és megfosztotta Qket vagyonuktól. Az északi török területek gazdasága stagnál, rá vannak utalva a Törökországból jövQ segítségre. Tárgyalásokat folytattak a békérQl, még ENSZ segítséggel is.
Görögország és Törökország tartós viszálya akadályozza a megoldást. Míg a görög oldal ragaszkodik az egységesítéshez, a török önrendelkezésre törekszik. Ciprusi Köztársaság célja az európai integrációt. Felvételi kérelmét 1993-ban az EK-ba elfogadták, de ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a görög és török népcsoport zárja le a konfliktust. 97-ben kezdQdtek a csatlakozási tárgyalások, de a sziget északi része elvetette a belépést az Európai Közösségbe.

B/16. Bolgárok (pomákok), macedónok

Makedón Királyság (Kr. e. 168-ig)

A mai macedón települések területe csak töredéke az ókori Makedóniának, a történelmi térség másik két része napjainkban Bulgáriához és Görögországhoz tartozik.
Az ókori makedónok törzse rokonságban állt a görögökkel, és a Thermai- öbölnél éltek és ott királyságot alapítottak.
Arkhealosz (Kr. e. 411-399) kiépítette a birodalom infrastruktúráját és kultúráját, majd 388-ban, II. Philipposz (Kr. e. 359-336) idején kiterjesztette uralmát Görögországra is. Virágkorát Makedónia Nagy Sándor (Kr. e. 336-323) idején élte, akinek a birodalma magába foglalta Egyiptomot és Északnyugat-Indiát is. Sándor halála után a birodalom széthullott.

Hódítók (Kr. e. 168-Kr. u. 1878)

Makedónia több mint 2000 évre elveszítette önálló államiságát, miután négy köztársaságra osztották föl, és provinciának tagolták be a rómaiak. A 6-7. században gótok, hunok, szlávok, avarok és bolgárok vonultak át Makedónián, amely következtében etnikailag új arculatot öltött.
Makedónia ideiglenesen Nagy Simeon bolgár cár (893-927) birodalmához tartozott, ezért a bolgárok is igényt tartottak rá. Annak idején Dusán István (1331-1355) szerb fejedelemsége is bekebelezte, ami törvényesítette a szerbek jogcímét. Azt követQen pedig, hogy 1371-ben I. Murád szultán meghódította, 500 évig török uralom alá került.

Hármas tagozódás (1878-1991)

Az Oszmán Birodalom hanyatlásával a 19. században hármas, bolgár-szerb-görög viszály tört ki Macedónia miatt. A bolgárok arra törekedtek, hogy elszakadjanak az Oszmán Birodalomtól és csatlakozott harcukhoz Macedónia is. De Bulgária álma meghiúsult, mert a béketárgyalások után Macedónia Konstantinápoly ellenQrzése alá került.

Amikor 1893-ban a BelsQ Macedón Forradalmi Szervezet harcot indított a szultán ellen, a három vetélytárs a nemzeti egyházak közremqködésével megállapodott a befolyási övezetekrQl. Görögország biztosította magának Macedónia nagyobbik részét, Szerbia az északnyugati vidéket kapta. Bulgáriának be kellett érnie egy keskeny sávval keleten.

Macedónia szerb része 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. A bolgár igények elhárítása végett a II. világháború után létrehozták a jugoszláv föderáción belül a Macedón Köztársaságot.

Függetlenség és névprobléma (1990-tQl)

Néhány hónappal azután, hogy Szlovénia és Horvátország kikiáltotta a függetlenséget, Macedónia is elszakadt Belgrádtól.

Az elsQ években nagy gondot okozott a választott név: Macedón Köztársaság. Görögország erre hivatkozva megtagadta az ország elismerését. Így Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság nevet kapta Macedónia. Ezután Görögország elismerte a szuverén Macedóniát.

A fiatal macedón állam a kezdet kezdetétQl arra törekedett, hogy megegyezzen a különbözQ népcsoportokkal. Egyrészt, mert maguk a macedónok a lakosságnak csak mintegy 65%-át teszik ki, másrészt, mert a macedón azonosságtudat kialakulása még nem zárult le.
Trákok, görögök és rómaiak (681-ig)

A mai Bulgária területén élQ indoeurópai trákok a Kr. e. 7. században a Fekete-tenger mellett élQ görög települések befolyása alá kerültek. ÁllamképzQdményeiket az 5. századtól a makedónok fenyegették, akik II. Philipposz idején a területet leigázták.

Kr. e. 2. században a görögök uralma alá került a vidék. Moesia és Thracia provinciákban Róma hozzálátott az úthálózat kiépítéséhez és új városokat alapított. Majd Róma hanyatlását kihasználva a barbárok be-betörtek a térségbe. A Római Birodalom felosztásakor (395) mindkét provincia a Keletrómai Birodalomhoz került.

ElsQ Bolgár Birodalom (681-1185)

A 6-7. században szlávok szorították ki a romanizált lakosságot. A 7. század vége felé ázsiai türk népek (óbolgárok, avarok) nyomultak be a régióba. Kudarcot vallottak Bizánc kísérletei, hogy legyQzze a türk-tatár lovas népet, így Aszparukh kánnak a szláv törzsek segítségével sikerült megalapítani az elsQ Bolgár Birodalmat (681-1018).

I. (Nagy) Simeon (893-927) a birodalom határait kiterjesztette egészen a Duna-Száva vonaláig, ill. Thesszáliáig, s miután 925-ben felvette a cári címet, bejelentette igényét a bizánci császári trónra is. Kísérlete kudarcba fulladt. Bulgária aranykorát követQen a birodalom Bizánc fennhatósága alá került.

Második Bolgár Birodalom (1185-1396)

Két havasalföldi testvér, Peter és Ivan Aszen az 1185. évi Bizánc-ellenes felkelést követQen megalapította Tarnovo fQvárossal a második Bolgár Birodalmat. A konstantinápolyi Latin Császárság idején az Aszenek dinasztiája a Balkán vezetQ hatalmává vált. A Bolgár Birodalmat régi határai között csaknem teljesen helyreállították, és egy idQre vezetQ balkáni hatalom lett.

1242-ben betörtek a tatárok, s az országot leigázta az Arany Horda. Érvényesülni kezdett a szomszédos szerbek befolyása, majd az 1330. évi csata után Bulgária több részre szakadt.
1362-ben, pedig a törökök törtek be.

Török uralom alatt (1396-1878)

Meghódítása után Bulgária az Oszmán Birodalom tartománya lett. Öt szandzsákra (közigazgatási területre) osztották fel az országot. A török uralom nagy pusztítást okozott az országban, a falvak elnéptelenedtek. Az iszlám vallás mindenütt megjelent, letelepedtek a törökök.

A Habsburgok ösztönzésére felkelésekkel próbálkoztak, ám ezek a mozgalmak nem jártak sikerrel.

Nemzeti állam (1878-1945)

Minél tovább tartott a Balkánon a nemzeti államok kialakulása, annál nagyobb területi igényekkel léptek föl az egyes nemzetek, ami zavarta a nagyhatalmak érdekeit.

I. Ferdinánd függetlenítette Bulgáriát a törököktQl, és 1908-ban cárrá koronáztatta magát. Bulgária nagyhatalmi vágyaival a balkáni szövetség motorjává vált, s fQként Q viselte az elsQ balkáni háború (1912-13) terheit.

A második balkáni háborúban (1913) területeket akart szerezni, de alulmaradt a görög-szerb-montenegrói-román koalícióval szemben. A bukaresti békében jórészt elveszítette a korábban megszerzett területeit.

1915-ben Szófia a központi hatalmakhoz csatlakozott, és megszállta azokat a területeket, amelyekre igényt tartott. Amikor viszont Bulgária vereséget szenvedett az antanttól, le kellett mondania a meghódított területekrQl.

1941-ben Szófia engedélyezte a német csapatok átvonulását Szerbia és Görögország ellen, és hadat üzent Nagy-Britanniának és az USA-nak, de a Szovjetuniónak nem. Ennek ellenére sem tudta elkerülni a Vörös Hadsereg megszállását.

Szovjet-kommunista korszak (1945-1990)

A bankokat, az ipart államosították, a mezQgazdaságot kollektivizálták, és bevezették a központi tervgazdálkodást.

Az 1946-ban megtartott népszavazás után a monarchiát népi demokrácia váltotta föl. A kormány belpolitikáját a nemzeti homogenizálás jellemezte. 250 ezer törököt kiutasítottak és 50 ezer zsidót is kivándorlásra késztettek.

Boden, Martina: Krónika kézikönyv

Macedónok

A macedónok igénye, hogy különálló nemzetnek tekintsék Qket, szorosan összefügg azzal az állítással, hogy létezik külön macedón nyelv. A macedónok standard irodalmi nyelvének jellegzetes vonása azonos azzal, amely a bolgárt megkülönbözteti a többi szláv nyelvtQl. Ez a nyelv közel áll a nyugat-bolgár tájszóláshoz.

A macedónok többsége görög-keleti (ortodox) vallású. A macedóniai egyház a nemzeti büszkeség forrása. A macedónok a 11. századi Sámuel császár pátriárkátusa folytatásának tekintik, tehát a szerb ortodox egyháznál régebbinek tartják. A görög-keleti világ többi része azonban a macedón egyházat Tito és a jugoszláv kormányzat kreatúrájának minQsíti, ezért elutasítja elismerését.

A macedónok kisebb része muzulmán, fQként szunnita. A muzulmán macedónokat pomakoknak nevezik.

A Macedónia nevq régió elnevezése ige régi, de az újkori macedónok Európa legfiatalabb nemzetei közé tartoznak. Az ún. nevezett macedón kérdés a 19. században került elQtérbe, amikor az oszmán-törökök fokozatosan visszavonultak a Balkánról, és felvetQdött a probléma, hogy a nemzetek között határvonalakat alakítsanak ki Macedónián keresztül. Régi középkori viszályok törtek újból felszínre, amikor a nemzeti érzés hevítette bolgárok, szerbek és görögök maguknak követelték a régiót.

Ilyen körülmények között alakult ki a 19. század utolsó éveiben a macedón nemzeti öntudat. Az 1893-ban alapított Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) eredeti célja az volt, hogy egységes Macedónia alakuljon, amely egy délszláv föderáció része lenne, Szerbiával és Bulgáriával együtt.

Miután kiqzték a törököket, fel is osztották az országot. A macedón terület kb. 50%-a Görögországhoz került, kb. 40%-a Szerbiához és mintegy 10%-a Bulgáriához.

A belgrádi kormány a két világháború között kíméletlenül folytatta az erQszakos asszimilálás politikáját, és igyekezett szerb telepesekkel benépesíteni a térséget.

A háború utáni Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nemzeti elvitathatatlan nemzeti létet ígért a macedónoknak, és a boszniai muzulmánoknak. Tito azért alapította meg a Macedón Köztársaságot, hogy Jugoszlávián belül megteremtQdjék a macedónok nemzeti otthona, a macedón nemzeti törekvések központjaként. A görög kormányzat, hogy megakadályozza ezt, sok ezer görögöt telepített le Égei-Macedóniában. Közben a jugoszláv kormányzat pártfogolta az új macedón nyelv kialakítását, és új, hivatalos macedón történelmet fogalmazott meg, amely szerint a bolgár történelem nagyjai mind macedón hQsök voltak.

1992-ben kikiáltották függetlenségüket, ezzel azonban kiszolgáltatták magukat a görög nacionalizmusnak. A görög kormányzat attól tart, hogy a szláv ajkú görögjei esetleg egyesülni akarnak a macedónokkal, hogy nemzetállamot hozzanak létre.

Bolgárok

A források a bolgárokat elQször a Kr. u. 5. században említik, mégpedig a Dunától északkeletre élQ, valamiképpen a hunokkal rokon népként.

A 7. század második felében bolgár hadak telepedtek meg a Duna-vidékén. LegyQzték Bizánc egyik hadseregét is, és birtokba vették a Duna és a Balkán hegységei közötti területet, valamint utat törtek abba a térségbe is, amely a jelenlegi Bulgária.

A 860-as években I. Borisz bevezette a kereszténységet. Simeon cár katonai gyQzelmei olyan hatalom rangjára emelték Bulgáriát, amelynek szövetségére nagyon vágyott ugyan Bizánc, de amelynek követeléseitQl is tartott. De a becsvágyó Sámuel cár túlbecsülte Bulgária erejét, s az államot Bizánc leigázta, majd bekebelezte.

A gyQzedelmes bizánci császár, a bolgárölQ II. Baszileiosz autonómiát adott az Qshonos bolgár arisztokráciának, és megerQsítette az egyház státusát.

Az 1180-as években Aszen János és Péter, az ország nyugati részébQl származó vezetQk megteremtették a Második Birodalmat . Felélesztették Simeon titulusát ( minden bolgárok és görögök cárja ), s utódaik II. Jánossal az élen, csakhamar felépítették a maguk balkáni birodalmát, amely nagyságát és pompáját tekintve szinte vetekedett a Bizánci Császársággal. A 14. század második felében azonban még a maradványait is szétzúzták a törökök.

Bulgária egészen a 18. század végéig nem remélhetett autonómiát, szuverén függetlenséget meg különösen nem. Fokozatosan vált vegyesebbé az ország lakossága. A középosztály szerepét a görög, örmény és zsidó kereskedQk töltötték be. A Fekete-tenger partján levQ városokban a görög polgárság és a török helyQrség voltak az urak.

A török uralom alatt az egyházat megfosztották nemzeti jellegétQl, és Konstantinápoly szigorú felügyelete alá helyezték. A 14. század vége és a 18. század vége közötti idQszakban a bolgár nép majdnem eltqnt a térképrQl. A bolgár hagyományok maradványait titokban Qrizték a kolostorokban.

Bulgáriát 1908-ban királysággá nyilvánították és ekkor ismerték el nemzetközileg a teljes függetlenségét. Bulgáriának nem volt középosztálya, viszont volt világi szemléletq és a közérdeket szem elQtt tartó arisztokráciája.

Az új államot gyanakvással szemlélte majdnem minden szomszédja. A középkori bolgár birodalmak emléke potenciális veszélyt jelentett. Amikor a balkáni államok megfosztották Törökországot európai birtokainak túlnyomó részétQl, a zsákmány elosztása Bulgária fokozódó elszigetelésével járt.

III. Borisz király1935-ben királyi diktatúrát vezetett be. A nagy létszámú bolgár kommunista párt 1944-ben üdvözölte a Vörös Hadsereg diadalát. A szovjet hatalom 1989-1991-ben történt összeomlását követQ három szabad választás nyomán a hajdani kommunista párt vezérkara még 1993-ban is hatalmon maradt Bulgáriában.

Fernández- Armesto, Felipe: Európa népei
A bolgárok

A hosszú török jelenlét és a görög fQpapság szellemi uralma következtében a bolgárok nemcsak gazdasági-társadalmi, hanem kulturális szempontból is a Balkán elmaradottabb népei közé tartoztak. A bolgár társadalom szinte kizárólag parasztokból állt, s akik mégis kiemelkedtek a paraszti sorból, azok közül sokan elgörögösödtek.

A bolgárok történetének elsQ összefoglalása már 1762-re elkészült. Liturgikus szláv nyelven íródott. A könyv kimutatta, hogy a bolgár nem alábbvalóbb egyetlen népnél sem. 1844-ben megjelent az elsQ bolgár nyelvq folyóirat. 1858-ban megalakult a Bolgár Irodalmi Társaság.

A macedónok

A vidék lakossága még balkáni mércével mérve is rendkívül heterogén volt. A viszonylag kicsiny területen bolgár, görög, szerb, albán, török és román nyelvjárásokat beszélQ etnikai közösségek éltek együtt zsidókkal és cigányokkal.

Az 1860-as évek végéig elsQsorban görög kulturális hatás érvényesült a macedóniaiak körében. 1870-ben bolgár püspökségek létesültek, amelyek a századforduló idején a bolgár állammal karöltve már mintegy 900 iskolát mqködtetett. Ezzel párhuzamosan a görögök vezetQ szerepe visszaszorult.

Macedón nyelv, macedón kultúra és macedón nemzet a 19. század végén és a 20. század elején még nem létezett. Az elsQ politikai szervezetük, a BelsQ Macedón Forradalmi Szervezet 1893-ban alakult. àð Macedónia a macedóniaiaké. Egy másik szervezetük 1896-ban alakult, LegfelsQbb Macedón Bizottság ezzel szemben azt állította, hogy a macedóniaiak bolgárok.

A macedónok céljainak ez a dualizmusa még hosszú ideig jellemzQ maradt kulturális és politikai törekvésikre.

A bolgár állam megalapítása és az 1878-as berlini kongresszus

A bolgár nemzeti állam kialakulása a bolgár nemzeti egyház megteremtésével vette kezdetét. 1849-ben a szultán hozzájárult, hogy a bolgároknak saját temploma legyen Isztambulban. Annak, hogy bolgár nemzet is létezik, ez volt az elsQ hivatalos elismerése.

A bolgárok azonban teljes elkülönülést és területi önállóságot akartak, s amikor a tárgyalásaik nem vezettek eredményre, 1866-ban elqzték a görög püspököket. Hogy megelQzzék a zúgolódást, a Porta 1870-ben hozzájárult a bolgár exarchátus létesítéséhez.

Az egyházi önállóság megteremtésével párhuzamosan különbözQ forradalmi és szabadságharcos szervezetek újra és újra meghirdették a politikai függetlenség programját is. Ennek támogatottsága azonban még az 1860-70-es években is minimális volt, a szervezQket pedig a török hatóság rendre kivégezték vagy emigrációba kényszerítették. Változás ebben csak 1875-77-ben következett be, amikor több más balkáni nép is törökellenes harcot kezdeményezett.

Oroszország is beavatkozott a háborúba, és az 1878. évi orosz-török békeszerzQdés után megalakult a bolgár állam. Ezután a török befolyás helyett az orosz befolyás nQtt meg, mely egyetlen nagyhatalomnak sem tetszett. Az oroszok, hogy elkerüljék az újabb háborút, beleegyeztek, hogy a vitás kérdésekrQl nagyhatalmi konferencia döntsön.

A berlini kongresszus, amely 1878. június 13-tól július 13-ig ülésezett, sikerült egyenlQen elosztani a területeket a három nagyhatalom között (Habsburg Monarchia, Oroszország, Törökország). A berlini kongresszus mintegy negyed évszázadra viszonylagos nyugalmat teremtett a Balkánon. Az elsQ konfliktusra akkor került sor, amikor a két bolgár terület 1885-ben egyesült. A féltékeny Szerbia katonái benyomultak bolgár területre. A bolgár csapatok azonban visszaverték a támadást.

Az oroszbarát bolgár tisztek 1886-ban államcsínyt hajtottak végre. A belsQ viszályt a szász és francia származású Coburg Ferdinánd herceg meghívásával rendezQdött, aki fejedelemként uralkodott Bulgáriában. 1908-ban, pedig minden bolgárok cárjává nyilvánította magát, és deklarálta Bulgária teljes függetlenségét.

A macedón kérdés

A berlini kongresszus által nyitva hagyott legproblémásabb kérdések egyike Macedónia jövQje volt. A macedónokra több szomszédos nemzet is szemet vetett.

Az 1890-es években megalakult két macedón szervezet, az IMRO és a LegfelsQbb Macedón Bizottság felkelést robbantott ki azzal a céllal, hogy kiqzzék a törököket. Mivel a macedónok nem kaptak külsQ támogatást, kénytelenek voltak más eszközt alkalmazni. Ezért abban állapodtak meg, hogy egyeztetett diplomáciai fellépéssel veszik rá a szultánt bizonyos reformokra és a terület korlátozott autonómiájának biztosításra. A szultán ezt elfogadta, és ennek értelmében Macedónia Törökország különálló fQkormányzóságává alakult.

A rend fenntartására, ill. a törökök esetleges kegyetlenkedésének megakadályozására nemzetközi rendQrséget állítottak fel.

Bulgária

Bulgáriában  a cigányokat külön véve  három nagy történelmi kisebbség élt: a muzulmán törökök, a bolgár nyelvq és eredetq, de valamikor az iszlám hitre áttért pomákok, valamint a macedónok. A háború utáni években Bulgária viszonylag kedvezQ elbánásban részesítette kisebbségeit.

A macedónok kulturális egyleteket és iskolákat alakíthattak, újságokat jelentethettek meg saját nyelvükön, szabadon ápolhatták kapcsolataikat a jugoszláviai Macedón Köztársasággal.

A méltányos bánásmódnak azonban néhány év múlva vége szakadt. Ennek egyik elsQ jele a macedónok ismételten bolgárrá nyilvánítása volt. Valamivel késQbb, mint a macedónok esetében, a törökökkel és a pomákokkal szembeni nemzetiségpolitika is súlyosan diszkriminatív jelleget öltött.

A török nyelvq iskolákat elQbb összevonták a bolgár nyelvqekkel, majd teljesen megszüntették a török nyelvq oktatást. A menekülni akaró törököknek kezdetben engedélyezték a kivándorlást, majd ezt is megszüntették, és az asszimilációra törekedtek. Megtiltották, hogy nyilvános helyeken törökül beszéljenek. Az ellenállást erQszakkal leverték. Több mint 300 ezren menekültek Törökországba.

Macedónia

Bár nem kétséges, hogy ma már létezik macedón nemzet, az is valószínq, hogy a macedón nemzetgazdaság is megáll a saját lábán, az új államra mégis számos veszély leselkedik. E veszélyek legtöbbje négy szomszédja részérQl fenyegeti, akik más-más okból, de egyaránt ellenségesek vagy tartózkodóak vele szemben.

Az ország 1993-94-es nemzetközi elismerésével Macedónia állami státusa megszilárdult, ezt követQen a többség és kisebbség kapcsolata is kiegyensúlyozottabbá vált, szinte bizonyos, hogy a macedón kérdés még nem jutott végleges nyugvópontra.

Vajdasági magyarok

A Vajdasággal kapcsolatos problémák az 1980-as évek utolsó harmadára nyúlnak vissza. A szerbek ellenQrzésük alá vonták a magyar nyelvq tömegkommunikációs eszközök egy részét, és korlátozásokat vezettek be az anyanyelvi oktatás területén. A szerbet tették hivatalos nyelvvé, a kisebbségi nyelvet számqzték a közéletbQl.

Bulgáriai törökök

A bulgáriai törökök kisebbség egyike azon nemzetiségeknek, amelyek a legtöbbet profitálták a kommunista rendszerek összeomlásából. A korábban diszkriminatív rendelkezéseket rendre visszavonták. A törökök azóta ismét használhatják régi neveiket, gyakorolhatják vallásukat, és saját kulturális és társadalmi szervezeteket hoztak létre. Bulgária és Törökország között a viszony jelentQsen javult.

B/17. Szerbek, montenegróiak

Államszervezet


Szerbia és Montenegró 1992-ben hozta létre a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amely az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jogutódjának tartja magát. Az új föderatív köztársaságot csak kevés állam ismerte el.

Szerbia és Montenegró külön-külön alkotmányt fogadott el. Az állam feje a parlament által négy évre választott államelnök. Mindkét tagköztársaságnak külön-külön elnöke, saját kormánya és egykamarás parlamentje van.

Népesség

A szerb országrészben él a lakosság 96%-a, itt a szerbek élnek többségben. Rajtuk kívül Jugoszláviában 20% albán és 4% vajdasági magyar él. A szerbek 90%-a görögkeleti vallású, az összlakosság 5%-a muzulmán.

A montenegróiak eredetileg szerbek voltak, ám azonosságtudatuk a külön történelmi fejlQdés következtében elüt a szerbekétQl, ezért önálló népnek tekintendQk.

Természeti és gazdasági viszonyok

Szerbia szövetségi állam északi felét a magyar Alföld foglalja el a Száva és a Duna vonaláig. A mérsékelt szárazföldi éghajlat kedvez a növénytermesztésnek. Szerbia gazdag természeti kincsekben, kQszénen kívül fQként érceket bányásznak. Északon kQolaj és földgáz lelQhelyek is voltak. Nagy jelentQségq az autógyártás, a villamosipar, a kézmqipar és az iparmqvészet.

Montenegróban alig folyik ipari tevékenység, a bányákban bauxitot, krómot, érceket és piritet termelnek ki. A partvidéken az idegenforgalom a jelentQsebb ágazat.

A gazdag ásványkincsek ellenére a szerb gazdaság fejletlen maradt, Montenegró, pedig az alulfejlett régiók közé tartozott.

Illírek, görögök és rómaiak (7. századig)

Az Adria partján a görögök a 6. századtól kezdQdQen településeket létesítettek: befolyásuk kiterjedt a mai Jugoszlávia térségére, ahol illírek és trákok éltek.

A római terjeszkedés során a Kr. e. 2. és 1. században a térséget hosszú harcok után leigázták, de a hamar elromanizálódott lakosság a pax romana idején a béke és a jólét hosszú korszakát élvezhette.
Amikor 395-ben a Római Birodalmat felosztották, a terület a Keletrómai Birodalomhoz került, míg a mai Horvátország és Szlovénia a Nyugatrómaihoz.

Középkori államok (7. századtól 1459-ig)

A honfoglalás után a szerbek és montenegróiak fölött kezdetben Bizánc, ill. a bolgárok uralkodtak. A 12. században kristályosodott ki a fejedelemség I. Nemanja István nagyfejedelem (1166-1196) vezetésével, és Szerbia lerázta magáról a bizánci hegemóniát. Saját püspöki székhelyet hozott létre, és ezzel önállósította a szerb ortodox egyházat.
Legvirágzóbb korszakát a középkori Szerbia Dusán István uralkodásának köszönheti, aki 1347-ig meghódította Macedóniát, Albániát, Epiruszt és Szalonikit. Utódjai alatt a hatalmas birodalom darabjaira hullott.
Török uralom (1459-1804)

I. Murád szultán seregével szemben Szerbia 1398-ban a rigómezei csatában vereséget szenvedett, és ezt követQen az Oszmán Birodalomhoz csatolták. Azonban a járhatatlan hegyvidékek miatt a törököknek sohasem sikerült teljesen ellenQrzésük alá vonniuk Szerbiát, így ez az egyetlen a balkáni népek közül, amelyiknek a 20. századik sikerült megQriznie széles körq függetlenségét.

Sok szerb nemes áttért az iszlám vallásra, az ország az ortodox örökség balkáni mentsvára maradt. 1683 és 1699 között Kosovoban felkelés tört ki a törökök ellen. A felkelés leverése után, több mint 200 ezer szerb menekült el Dél-Mo-ra és a Habsburg Birodalomba.

Függetlenség és pánszlávizmus (1804-1918)

Oroszország támogatásával a szerbek 1804 és 1813 között fellázadtak a szultán ellen, ami Szerbia önállóságának elismerését eredményezte.

1829. évi drinápolyi béke formálisan elismerte a szerb fejedelmi házat, az 1878. évi berlini kongresszus, pedig megerQsítette Szerbia és Montenegró szuverenitását, s ezzel lezárult a török korszak.

A 19. század végén különféle terveket kovácsoltak a szerb egység megteremtésére egyetlen államban. Szerbia 1882-tQl királyság lett, s eltökélte, hogy a Balkánon az idegen, török és Habsburg-uralom ellen vívott harc élére áll.

Amikor Ausztria-Magyarország 1908-ban bekebelezte Bosznia-Hercegovinát, Bécs lett az elsQ számú ellenség. 1912-ben kiqzték a törököket a Balkánról, és Szerbia lerakta a vágyott nagyszerb birodalom alapjait.

1911-ben a szerbek megalapították a Fekete Kéz nevq titkos szervezetüket, azzal a céllal, hogy segítségével egyesítsék a szerbek lakta összes területet. A Fekete Kéz számlájára írandó az a halálos merénylet is, amelyet egy boszniai szerb követett el 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös ellen. A gyilkosság azt eredményezte, hogy Ausztria-Magyarország még abban az évben hadat üzent Szerbiának.

Közös délszláv állam (1918-1991)

Már 1917-ben, a háború alatt kilátásba helyezte a korfui nyilatkozat a közös délszláv állam megteremtését, de a horvátok, szlovénok és montenegróiak csak az olasz területi követelések nyomására fogadták el 1918-ban, hogy I. Sándor legyen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közös államfQje.

A különbözQ vallások és eltérQ hagyományok hamar kudarcra ítélték az elsQ délszláv államot. 1929-ben királyi diktatúrát vezettek be, majd 1934-ben meggyilkolták I. Sándort. Bár a szerbek és horvátok kiegyezésre törekedtek, a délszlávokat összefqzQ kötelékek olyannyira meglazultak, hogy Jugoszlávia 1941-ben a tengelyhatalmak ölébe hullott.

A különbözQ csoportok nem csak a megszállók ellen harcoltak, hanem egymás ellen is. A belsQ harcokból Tito került ki gyQztesen. 1945-ben megszqntette a királyságot, és 1946-ban szovjet mintájú alkotmányt vezetett be.





A soknemzetiségq állam szétesése (1980-1991)

1980-ban Tito halála indította el a felbomlás folyamatát, mert a társadalmi és nemzeti egyenlQtlenségek a korábbiaknál élesebben kerültek felszínre. A gazdaságilag erQsebb köztársaságok decentralizálást követeltek.

A kosovói albánok saját köztársaságot akartak. A nyílt kosovói konfliktus a 80-as évek elején kezdQdött, amikor az albánok sztrájkokkal és tüntetésekkel válaszoltak az autonómiajogok megnyirbálására.

1989-ben Szerbia teljesen megszüntette a tartományban az alkotmány által garantált autonómiát. Amikor felbomlott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, ismét fölerQsödtek Kosovóban is az önállósági törekvések. 1991-ben az albánok új parlamentet és új elnököt választottak.

A passzív ellenállás következményeként tömegesen bocsátották el az albánokat a közhivatalokból és az állami vállalatoktól. Nap, mint nap jelentek meg tudósítások a szerb rendQrség lakosság elleni erQszakos cselekményeirQl Kosovóban.

Kevésbé volt drámai a vajdasági magyarok helyzete. Körükben is nQtt az elégedetlenség, de a szerbellenes nemzeti indulatok nem torkolltak nyílt konfliktusba.

Szerb hegemónia az új szövetségben (1991-tQl)

Ennek az idQszaknak központi alakja Slobodan Miloaevi volt. Amikor 1990-ben összeomlott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kollektív vezetése, a szerb kommunista pártvezért megválasztották Szerbia elnökévé.

Kísérletet tett arra, hogy föltartóztassa Jugoszlávia bukását, támogatni próbálta a horvátországi és bosznia-hercegovinai szerbeket, ezért 1991-ben még a szerb befolyás alatt álló jugoszláv néphadsereget is bevetette a függetlenségre törekvQ egykori tagköztársaságok ellen.

Nem tudta Szlovénia és Horvátország elszakadását megakadályozni, ezért 1992-ben Szerbia és Montenegró Jugoszláv Szövetségi Köztársaság néven egyesült.

A polgárháborús fejleményekkel párhuzamosan mindinkább Miloaevi kezében összpontosultak a belpolitikai hatalom szálai. A 90-es évek közepétQl megtorló intézkedéseket foganatosítottak a kormányt bíráló sajtóval és külföldi újságírókkal szemben.

Montenegróban már a 90-es évek elején léteztek elszakadási törekvések, de tartottak a fegyveres konfliktustól.

1998-ban katonai összecsapásra került sor a szerb elnyomás ellen lázadó albánok és a szerbek között Kosovóban, amelyet a polgári lakosság elleni véres atrocitások jellemeztek. A sikertelen békeközvetítés után a NATO 1999-ben légicsapásokkal próbálta a szerbeket visszavonulásra kényszeríteni. àð kosovói béke


Boden, Martina: Krónika kézikönyv

Szerbek

A szerbek a görög-keleti egyházhoz tartoznak, és a régi hagyományokhoz híven a cirill betqs írást alkalmazzák, a 19. századtól kezdve azonban már a latin abc-t is használják. A szerb görög-keleti egyház döntQ szerepet töltött be a szerb nemzettudat kialakulásában.

A szerbek büszkék rá, hogy kitartottak az ortodox hit mellett az oszmán uralom éveiben is, amikor a mohamedán vallásra való áttérés az elQfeltétele volt a közhivatal betöltésének és annak, hogy az ember földet kapjon a szultántól.

Az 1980-as évek és a szerb nacionalizmus újjáéledése óta nagy lelkesedéssel fordultak az ortodox hit, mint a szerb nemzeti azonosságtudat kifejezQje felé.

A szerbek a 7. században telepedtek le a Balkán-félszigeten, és két tartományt hoztak létre bizánci fennhatóság alatt. A 12. század vége felé Szerbia a Nemanjics-család uralma alatt kezdett terjeszkedni. ElQbb Macedónia nagy részét kebelezte be, aztán Stefan Duaan (1331-1355) uralma alatt ért hatalmának csúcsára. Birodalma a Dunától Görögország középsQ részéig terjedt, a Drina folyótól egészen Nyugat-Trákiáig. A szerb nacionalisták a 19. század óta álmodoznak egy duaáni birodalom újjáteremtésérQl.

Az 1389. június 28-i rigómezei csatát, amelyben a törökök legyQzték a szerbeket, a szerb államiság végét jelentQ, döntQ eseményként emlegetik. Az oszmán hódítás miatt a szerbek nagy számban emigráltak az olyan vidékekre, ahol vagy a velenceiek, vagy a Habsburgok voltak az urak.
A 18. század vége felé és a 19. században a Habsburg uralom alatt élQ szerb emigránsok körében indult meg a szerb nemzeti újjászületés folyamata.

A 19. századi Szerb Királyság, a modern Szerb Köztársaság csírája szakaszonként alakult ki a Karagyorgyevics és az Obrenovics dinasztiák uralma alatt.

Ilija Garašanin szerb belügyminiszter 1844-ben terjeszkedési programot hirdetett meg, amely arra irányult, hogy szerb állam keretében egyesítsen minden szerbet. A szerb nacionalista ideológusok a nyelvet tették meg a nemzeti hovatartozás kritériumának, és Garašanin terve olyan „szerbek lakta térségeket is magában foglalt, ahol a lakók már nyilvánvalóan elvesztették szerb identitásukat. Ez volt a gyökere a szerbek késQbbi konfliktusainak a macedónokkal, a boszniai muzulmánokkal és a montenegróiakkal.

A háborúban a gyQztes szövetségesek oldalán harcolt szerbek számára az 1918-ban megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Nagy-Szerbia ígéretét hordozta. A két világháború között eltelt esztendQk rossz kormányzása, a nemzeti rivalizálást gyqlöletté fokozta. Az 1990-es években Jugoszlávia végül is összeomlott.

Montenegróiak

A törökök a 15. században bekebelezték a Szerb Királyságot, de Montenegrónak sikerült megQriznie függetlenségét. A Petrovics-dinasztia püspök-fejedelmeinek uralkodása alatt szilárd regionális öntudat fejlQdött ki Montenegró lakosaiban, de a fejedelemség törzsei és vezetQik szerbeknek vallották magukat.

A 19. században létrejött a Szerb Királyság. Montenegró fejedelme, Nikola Petrovics remélte, hogy magához ragadhatja a kezdeményezést, ezért legidQsebb lányát férjhez adta Peter Karagyorgyevicshez. Végül a Karagyorgyevicseknek sikerült kivívniuk nemcsak a szerb-montenegrói egyesülést, hanem valamennyi délszláv nemzetiség egységét is.

1918-ban a montenegrói nemzetgyqlés letaszította trónjáról a Petrovics-dinasztiát, Montenegró megszqnt független állam lenni, és Karagyorgyevics Sándor uralma alatt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett.

A két világháború között Montenegró lakossága két pártra szakadt: a fehérek elleneztek mindenfajta megkülönböztetést a montenegrói szerbek és a szerb nemzet más fiai-lányai között; a zöldek viszont zokon vették, hogy a belgrádi kormányzat szerb néptársai gyámkodnak fölöttük., siratták a montenegrói állam megszqnését, és síkra szálltak a királyság újjászervezéséért.

A montenegróizmus” egyik megnyilvánulása az 1990-es petíció volt, amely az 1920-ban önállóságától megfosztott montenegrói görög-keleti egyház helyreállítását követelte. A montenegrói egyház egyik szekciója 1993-ban függetlennek is nyilvánította magát a szerb ortodox egyháztól.

A montenegróiak, akárcsak a szerbek. A cirill abc-t használják és a szerb-horvát nyelv keleti dialektusát beszélik. A görög-keleti egyház tagjai.



Fernández-Armesto, Felipe: Európa népei

A szerbek

A szerb nemzeti ébredés elsQ irodalmi produktuma az 1794-95-ben kiadott négykötetes munka volt, amely címe szerint a bolgárok, horvátok és szerbek történetével foglalkozott, de hangsúlyosan a középkori Szerbia dicsQ korszakát.

1814-ben összegyqjtötték a szerb Qsi népdalokat. 1814-ben kiadtak egy nyelvtan könyvet is, 1818-ban, pedig egy szótárt. Ennek alapjává a hercegovinai délszerb nyelvjárást tették. Ez nagy vitát váltott ki, védték az addig használt óegyházi szláv nyelvet. Az egyház és a konzervatív szerb körök ellenállása miatt a modern szerb nyelv csak a 19. század közepére vált általánosan elfogadottá.

A szerb autonómia

Az 1804-es szerb felkelés kiváltó oka az Oszmán Birodalom hajdani elit alakulatának, az egyre kevésbé irányítható janicsároknak a kegyetlenkedése volt. A szerb felkelQk célja kezdetben nem a teljes függetlenség, hanem a janicsárok parancsnokának elmozdítása és a szerb területek autonómiájának a kivívása volt. A katonai sikereik hatása alatt a késQbbiekben azonban a teljes függetlenség elérését tqzték ki célul.

Az oroszok támogatták a szerbeket, és az 1807-ben megkötött orosz-szerb egyezmény értelmében az orosz hadsereg helyQrségeket állomásoztathatott a szerb városokban. Aztán az oroszok megvonták támogatásukat a szerbektQl.

1814-ben újabb felkelés tört ki és egyelQre csak a birodalmon belüli autonómia elérésére törekedtek. Ez a törökök számára is elfogadható volt. A pasa beleegyezett, hogy az adóbeszedés a szerb önkormányzati szervek feladatává vált. MegerQsítették a korábban kilátásba helyezett amnesztiát is.

Az 1830-as években az autonóm terület belsQ ügyeinek intézése teljes mértékben a szerb vezetQk kezébe került. Az autonóm szerb fejedelemség egyre inkább úgy viselkedett, mint egy önálló állam. LegfQbb nemzeti céljuk az volt, hogy a középkori szerb állam által ellenQrzött területeket újra egyesítsék.

Jugoszlávia

Jugoszlávia rokon, de mégis különbözQ nemzetekbQl állt. Figyelmen kívül hagyva a történeti tartományokat, az országot 33 körzetre osztották, melyeket a király által kinevezett fQispánok irányítottak.
ElsQként a horvátok lázadoztak. A délszláv állam föderalizálására, ill. ezen belül a horvát területek autonómiájának kivívására törekedtek.
A horvát-szerb ellentét az 1920-as évek második felére olyan méreteket öltött, hogy a parlament mqködése jóformán teljesen lehetetlenné vált. Az ország válságos helyzetbe került. A király ezen úgy próbált úrrá lenni, hogy 1929-ben feloszlatta a parlamentet, betiltotta a parlamenti pártokat, és királyi diktatúrát léptetett életbe.
A nemzeti ellentéteket egy országos, minden délszlávot egybefogó nacionalizmus létrehozásával kívánta megszüntetni, vagy legalábbis tompítani. A történetileg kialakult tartományokat ezért teljesen megszüntették, helyettük új és mesterséges határok között kilenc, többnyire az ország folyóiról elnevezett bánságot hoztak létre. EttQl kezdve az állam nem Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, hanem Jugoszlávia.
Az 1929-es diktatúra nem hozott megoldást. A horvátokat nem elégítette ki az autonómia, immár elszakadásra, teljes függetlenségre törekedtek. Az 1930-as években horvát nacionalista jellegq parasztlázadások törtek ki, majd 1939-ben meggyilkoltál a királyt.

Jugoszlávia felbomlása

1990-ben népszavazást rendeztek az ország jövQjérQl. A szavazók elsöprQ többsége a teljes függetlenség mellett voksolt. Ennek következtébe 1992-re minden állam kimondta függetlenségét és felbomlott Jugoszlávia.

B/18. Románok

Románia:
Ter.: 237.500 km2 , 22,5 millió fQ.
Nyelvek: román (hivatloa), magyar, német.
Köztársaság.

Románok eredete: óriási vita, bizonyítatlanság.
A) amikor Dacia provinciát Róma elhagyta, a lakosság 1 része elvándorol délre, Moesia tartományba, majd késQbb visszaszivárog a Bánátba, és Erdélybe az 5. század után, amikorra már elrómaiasodtak.
B) a románok Dácia provincia Qslakói, akik Róma távozása után a Bánátba és Erdély hegyei közé vonultak vissza (ok: népvándorlás), majd fokozatosan Moldovába és Havasalföldre szivárogtak vissza.
Igazság= ?

Történetük: (Inkább Románia története az Európa kézikönyv nyomán)
A Kr. ElQtti évezredtQl indoeurópai népcsoportok otthona: trákok, géták, dákok. Kelta letelepedés ’! itt élQ népek szétszélednek; Kr.e. 82-44: Burebista törzsi fejedelem Dák Birodalmat alapít; virágzása Decebal uralkodása alatt. Területe fenyegette a Római Birodalmat, ezért Traianus leverte, majd Dacia néven beolvasztotta a Birodalomba. (Kr.u. 106)
Aurelianus császár visszavonja seregeit a Dunáig a népvándorlások fenyegetései miatt ’! kevés védelem Dacia provinciának. KülönbözQ vándor népcsoportok betörése a 3. századtól a 13. századig folyamatosan (idQrendben): nyugati gótok, hunok, keleti gótok, gepidák, avarok, szlávok, bolgárok, magyarok, besenyQk, kunok, tatárok.
Közben a vlachok (akiket késQbb oláhok néven említenek) a Dunától Délre a szlávokkal politikai egységbe tömörültek ’! megalakult a Bolgár Birodalom vlach vezetéssel. A magyarok Erdélyben megszerzik Glad, Gelu és Menumorud vlach vajdaságokat.
A kereszténység keleti terjedése  Magyarország vezetésével  elbukik, amikor a mongolok vereséget mérnek a magyarokra. 1241. ’! Magyarország meggyengül; így az ortodox két fejedelemség  Havasalföld és Moldova megalakulhatott. Törökök 1541-ben megérkeznek ’! Moldova, Havasalföld Erdély, Mo egy része fennhatóságuk alá kerül; autonómiájuk megmarad, csak éppen adót fizetnek és ellenállnak. Többszöri sikertelen felszabadító próbálkozások ’! a fejedelmeket megölik a törökök, és görög értelmiségieket helyeznek a helyükre = fanarióták.
A románok és a nemzetépítés 18-19 szd (Romsics Ignác)
Az erdélyi, magyarországi, és bukovinai románok az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) alattvalói voltak. De éltek még románok Besszarábiában, amely az Orosz Birodalom része, és Moldova és Havasalföld az Oszmán Birodalom része az 1812-es bukaresti béke nyomán.
A román nemzeti megújulás szülQhelye Erdély, elindítói pedig görög katolikus papok voltak. ErQs román polgárság nem volt, a nemesség pedig már beolvadt a magyar, vagy oszták nemesség közé. A nemzeti mozgalom atyja Inocentiu Micu-Klein balázsfalvi püspök volt, aki már a 18. század közepén a románság elnyomását hangoztatta rendi-nemzeti jellegq követelésit, hogy a románságot mint negyedik rendet ismerjék el. P indította el a románokról a történetet, mi szerint Qk rómaiak. Eltávolították, Rómába számqzték. A következQ generáció képviselQi Gheorghe Sincai, Samiul Micu_Klein, Petru Mauritus papok. Pk a bizonyos erdélyi iskola tagjai = román nyelv megújítása, latin jellének kidomborítása , a cirill betqs írás latin betqsra váltása + dákoromán kontinuitás-elmélet kidolgozása, és elterjesztése. Román nyelvq újságok kiadás, könyvek írása. 18. század végére 300 elemi iskolájuk van + 3 tanítóképzQ ’! román identitás terjesztése. 1791: petíció, amelyben a román szerzQk azt követelték, hogy Erdély önálló és többségi népének adják meg ugyanazokat a jogokat, mint amit a magyarok, székelyek és szászoik megkapnak. Az erdélyi országgyqlés elvetette.
1818: Egyetemet alapítanak maguknak Georghe Lazar az alapító. Itt nevelQdött a késQbbi nemzeti mozgalmak (1848) képviselQi.
(A dákoromán elmélet, és az ebbQl fakadó politikkai program  Erdély és a fejedelemségek egyesítése - fQleg Havasalföldet érdekelte, Moldva mániának tartotta, és megelégedett volna Havasalföld és Moldva egyesítésével& )
Orosz-török háború (1828-29) oroszok gyQznek, görögök ki, románok lesznek a tisztségviselQk Bukarestben, Iasiban. 1848: forradalmak idQszaka Európában, románok az oroszok ellen. 1867: Kiegyezés eredménye: Erdély Magyarországhoz kerül, Havasalföld és Moldova Románia néven egyesülhet. Uralkodó: Ion Alexandru Cuza. Orosz fennhatóság.
Orosz-török háború: Románia Oroszo mellett harcol, végén elismerik Románia szuverenitását. 1881: a román fejedelemnek I. Károly lesz a neve és királyi címet is kap. EttQl kezdve folyamatos nyugati orientálódás.
I. vh: Románia kinyilvánítja az elején semlegességét, két év múlva mégis belép a háborúba az OMM ellen (1916). Elfoglalják Erdélyt, Bukovinát, Besszarábiát. 1920 Trianon ezt szentesíti . Lð

(Románia és kisebbségei: (Romsics Ignác)
Románia eszményképe a homogén nemzetállam, amely kizárja a regionalizmust, és minden nemzetiségi törekvést.
Magyaron kívüli kisebbségek Romániában:
Ukrán és orosz kisebbség Besszarábiában és Bukovinában: elutasították a román államot, részben azért is, mert a romániai piac nem tartott igényt mezQgazdasági termékeikre úgy, mint annak idején a cári Oroszország. ’! parasztfelkelések a határ túloldaláról kommunista befolyással pénzelve.
Dél-dobrudzsi bolgárok: igen harciasan próbáltak elszakadni Romániától, létrehozták a VDRO (Dobrudzsi BelsQ Forradalmi Szervezet) nevq szervezetet, amely számos robbantást, merényletet szervezett román hatóságok ellen. ’! Válasz: minden kulturális jellegq tevékenység betiltása, földek 70%-át elveszik, asszimiláció.
Dobrudzsai törökök: hasonlóan szerencsétlen helyzet, mint a bolgároké, több, mint felük Törökországba költözött egy török-román egyezmény után. (1936)
Németek: az egyetlej lojális kisebbség Romániában, akik ezért cserébe békén hagyták Qket, így azok nyugodtan gazdagodhattak. Csak a 30-as években változik meg a viszony, amikor a német állam támogatását élvezve a nemzetiség egy része „mint állam az államben kezdett viselkedni…” (Romsics Ignác)
Zsidók: Két csoport: bukovinai és erdélyi zsidók üldözöttek, mert a magyarok közé asszimilálódtak, a besszarábiaiak nem, mert azokat az ottani ukránokkal és oroszokkal szemben is ki tudott játszani. )

1940: ÉK-Erdély vissza Magyarországnak Jð, É-Bukovina + Besszarábia Oroszországé lesz, Dél-Dobrudzsa Bulgáriáé. I. Mihály visszatér a trónra Ion Antonescu-val együtt, aki mint prefasiszta katonai diktátor segített kormányozni&
II. vh.: Románia Franciaország mellett áll, Fro megbukik, Románia elpártol és a tengelyhatalmakkal lepaktál, végül csak Oroszország partnereként tartják számon. Románia kapitulál Oroszország elQtt, majd megszállja a Vörös Hadsereg.
1944: Erdély vissza Romániához, É-Bukovina Szovjetunióhoz, Dél-Dobrudzsa Bulgáriához. A Vörös Hadsereg marad, kommunizmus évei következnek, kikiáltják a nép demokráciát: egyházak betiltása, kapitalista, nyugathq elit bebörtönzése, 1958-ban, mikor már minden kommunista elQkészület megtörtént, kivonulnak.
Ekkor lép színre Ceausescu (1965-89),
Nicolae Ceausescu: munkásmozgalmi résztvevQ, Gheorgiu Dej védence, aki a kommunista párt elnöke; késQbb követte Dejt a pártelnöki székben; 1974-ben elnöknek és vezérnek neveztette ki magát&
& aki független Romániában gondolkodott, elutasította a szovjet fennhatóságot, 1964: nyilatkozatot nyújt be Moszkvának az államok és a kommunista pártok egyenjogúságáról. Nem akarta, hogy Románia agrár- és nyersanyagtermelQ ország legyen, lazított az orosz kapcsolatokon, és inkább a jugoszlávok és a kínaiak felé fordult. (miközben Moszkva-Peking konfliktusok). . kínai látogatása után határozza el sajátos faluromboló nemzetiségi politikáját, mert a kínaiakkal mindent megtehetett akkor a kommunista kínai kormány. A szovjetellenes magatartás a nyugati hatalmak szemében viszonylagosan biztosította a rezsim zavartalan mqködését, ami alatt Románia igazi rendQrállam lett, falurombolások, nemzetiségek tervszerq szanaszéttelepítése, securitate titkosszolgálat mindenkit figyelt&
+ Nehéz gazdasági helyzet, mert C., hogy függetlenségét biztosítsa, minden adósságát kiegyenlítette külkapcsolataival ’! energiaválság, ellátási nehézségek, fqtetlen lakások télen, brutális jegyrendszer, satöbbi. Téli hónapokban tilos a magánjellegq autózás, egyszer egy évben hazafias nap , amikor csak románul szabad beszélni, korlátozott busz, és villamos-közlekedés, parasztság nagy arányú városokba költözése ’! életszínvonal csökkenése.
Lakosság elégedetlen: 1977: bányász-sztrájk, 1985: bánáti parËÌ~
´
.H¶Ü,6NZŠ”ÊÔb†:8ž¢.ª¬D]ª¼œ¸ê:r4!l!p!r!¦"ª"Ä#d$( ((*(¦)Ô)ø)

*'*(***<*±*²*´*×*ðáÒÆÒƹÆÒƹƹƹƹÆÒƹƹƬ¹Æ¬¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹ÆҜ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹Æ¹-hvg¹5>*CJ H*^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ hvg¹CJ$OJQJ^J_HÿaJ$=ËÌ|
~
´
¶
¶b´ .DªP2!4!p!r!õìäØÐÐÐÐÁÁ±¥±±¥±¥¥¥
$„hdåþ^„ha$$„h„\dåþ^„h`„\a$$
&
F
ÆÐdåþa$ $dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$ $dåþ7$a$ $dh¤%a$ü½ ¾ýýr!¦"Ä#('*±*

+@+Œ-/j0r2¢3ö4ž7 7ö7ø7Ú8p=>@
M0Q^RÖShVïãããããïããããïãïãããïïãããïããï
$„hdåþ^„ha$$„h„\dåþ^„h`„\a$×*@+,Œ--’-Æ-///&/j0n0p0’0(1R1¢34ö4$5 7ø7&9D9`>z>”>à>@N@JAzAÄEâE:FDFTFrFÒFæFZG‚GàGfH¼JÜJNN8O‚O0QPQ^RzRÖSèSêSTøT$U2U>UÖVêVžW´W&XNX$YZYbY€YZ!ZyZôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôØôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôËôËôçôçôçô¾ôçôçôhvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ KhV&X^Y¶Zz]*b4cÒfòg

i:lÿlPojp¤q tÄxÐz8|–~¦€-,ƒ>„óóããããããããããÓÓÓÓÓÓÓÓÇÓÓ
$„edåþ^„ea$$„e„_dåþ^„e`„_a$$„h„\dåþ^„h`„\a$
$„hdåþ^„ha$yZˆZ¶ZÒZ [\z]¼]H`Ò`þaNb¸bÄb4c„cØeÚeÜefjf„fÒf6gŽg¦gòg*h

i*iÂiài
kkÏkák"lNl§l¯lÿlmn:n¾nÄnPoˆojp˜pÆp

qêqrHr”r tštütFuêu*vzw¤wRxbx4zlzrzŠzÐz({²{À{8|œ|œ~Î~ò€³€¿€ö€->_òæòæòæòæòæòæòæòæòæòæÙæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæòæhvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ V_}‚‹
‚0‚z‚–‚0ƒJƒš„À„΄ …† †n‰˜‰Š ŠŽŠ¨Š<‹^‹b‹p‹XŒxŒôŽB¼òš‘¼‘

”T”L–Œ–L—^—¦—â—ö—0˜F˜n˜p˜²˜N™~™ž™Ä™ø™lš ›<›œLœTœzœöœ2Úž”žªžÎž.Ÿv ® x¢Š¢ç¢þ¢t£¤~¤À¤À¥Ø¥0¦òæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæÙæhvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ P>„@…n‰x

”F˜ø™BÚ’ x¢~¤0¦Ì¨¬ð­6¯8¯v¯x¯À°„±ð±È²ïïïïïïïïãïãïïïïããÚÚÍÚÍÚ
$„Ðdåþ7$`„Ða$ $dåþ7$a$
$„edåþ^„ea$$„e„_dåþ^„e`„_a$0¦R¦~¦0§\§©>©J¬^¬8¯:¯v¯À°Ô°„±ð± ²É²ñ²´€´xµ ¶’·”·ú¸ ¹º>ºŠº²ºþº»\»d»–»Á:ÁNÁ’™ÂÃ"ÃbÆÎÆâÉÊ4ÓfÓnԊÔB×T׋ØõØ2ÙñäØËØËØËع©ØäØäšØšØšØšØšØËؚØäØäؚ©Ø©šØšØšØ©ØËةةةØähvg¹CJ \^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ -hvg¹5>*CJ \^J_HÿaJ "hvg¹5>*CJ H*\^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ 7Ȳc³xµ
¸º>º\»d»–»ò»ÁÁ:Á™Â6ÃüÅ^Æ`ÆbÆÎÆÆÈâɄ̆̈ÎtÏööéöööööéöáöéöööööööéöööéö $dåþa$
$„Ädåþ7$`„Äa$ $dåþ7$a$tÏ2Ó4ÓfÓlÔnԊÔ@×B×T׋ØõØ2ÙìÚúÜrݞß:äÔæçDé ëÆî@ð`ðJóbóöööééöééöööööööööéöááéööéö $dåþa$
$„Ädåþ7$`„Äa$ $dåþ7$a$2Ù4Ù5ÙÚìÚðÚòÚ

ܴۖÜúÜ$ÝrÝvÝÞ>ޞßÈßTæÎæÔæÚæç–ç ëÊëÎëôëÆîþî@ð`ð’ò”òJóbóTûrû斴¶Àâ˜àâ#(<ñåñåñåñåñåñåñåñåñåØåñåñåñåñåñåÈåñåÈåÈåÈñåñ¹åÈåÈñå¬åš‰ hvg¹5CJ PJ\aJ nHtH#hvg¹5;CJ PJ\aJ nHtHhvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ]^J_HÿaJ -hvg¹5>*CJ \^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ 5bó€ô`öRûTûrû ý¡ý¢ýæèÀ薘àâÊ °
# $„Ädåþ7$`„Äa$

LP¼Ä

-&-š- -!" "2"X"p"Þ"ê"n$&%¶%ïáÒáÁáÒ±áÒá±á±á±á¢á¢áÁáÁá±áÒá±á±á±áÒáÒáÒá“áÒáÒáÒáÒá¢áhvg¹CJ PJ\aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtH hvg¹CJ PJ\]aJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH hvg¹;CJ PJ\aJ nHtH5¶3šüâº?¹@¤¨®

-- / © !Þ"n$*%¶%(
)L+~,îîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîî$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$¶%Ê%æ%&&,&0&P&T&b&p&z&þ'(¸*º**-Z-*/X/61”1 22b2d23Z3œ3¢3F6P6V6ˆ6œ6°6ì7,8ìÞÏÞÏÞÏÞÏÞÏÞÀÞÏÞ±Þ±Þ¢Þ¢‘ÏÞ¢ÞÀÞn_ÞÀÞ¢hvg¹>*
CJ PJaJ nHtH hvg¹:>*
CJ PJaJ nHtH#hvg¹:>*
CJ PJ\aJ nHtH hvg¹>*CJ PJ]aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹>* CJ PJaJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH&hvg¹:>*CJ PJ\]aJ nHtH%~,*-*.*/1 2n3Ö46ô8T:=ô=º?B@AôB¢CšDEFG¼GTHzH6IJîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîî$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$,8Ò8Ô8ú8@9Š9Œ9ò9:

:::*:j:ˆ:N@j@”@º@¢CÒCEE*EnEpErEG G¸G¼GÖG.H0HJJòâòÓòâòÄòÄòÓòÄò³Ó³ò¤ò“‚pòâò‚³òÄòâòdhvg¹CJ ^J_HÿaJ #hvg¹>*CJ PJ\]aJ nHtH hvg¹>*CJ PJ\aJ nHtH hvg¹CJ PJ\]aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtH hvg¹>*CJ PJ]aJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH#JJ6J¨JTKÄK M¾MzNPOQRST~T¤UŒVðWÐXdYZ[d[z\]t]Ò^òòáááááááááááááááááááááááá$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$
$dåþ¤( ¤(7$a$J0J
K

K,K.KDLFLM M$M~MRNTN`NzNˆNúOüO6P^PQ.Q’Q¸QR0R*U6ULVNVWWïáÑáÁáÑá°á¡á¡áá¡ááráaáRááÑáÑhvg¹>*CJ PJaJ nHtH hvg¹>*CJ PJ]aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtH hvg¹>*CJ PJ]aJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtH hvg¹>*CJ PJ\aJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH hvg¹;CJ PJ\aJ nHtH WZDZVZbZfZhZŒZŽZŒ\˜\
^

^f^h^¸_Þ_ê_X`Z`b4b®b°b²bºbdd8f:fàfòf
g

ggÐhÚhúiòãòÔòÅòµòÔòµòµò¦Ôòµò¦òµòÅòµòµò•ƒòÅòrò hvg¹>*CJ PJ]aJ nHtH#hvg¹>*CJ PJ\]aJ nHtH hvg¹>*CJ PJ\aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹>* CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH%Ò^´_Ä`

a€aòaìc|dèd`eèežfàf¦gÊhÎh´i¼j’kho€p4qdrœu’vÀvÂvîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîææ $dåþa$$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$úi
jÀjÐjm m€p’p°p´p¶pÐpÞpâpîpòpqqq4q@qZqdq’vœvÀv°‰Ê‰â‰ŸæþæíßË߼߫™ß‰ßzßzßzßz߼߼ßn^nßOnßhvg¹5CJ \^J_HÿaJ -hvg¹56>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtH#hvg¹>*CJ PJ\]aJ nHtH hvg¹>*CJ PJ\aJ nHtHhvg¹CJ PJ]aJ nHtH&hvg¹:>*CJ PJ\]aJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH#hvg¹>* CJ PJ\]aJ nHtHÂvÖvØvZwøwHyöy¬zðzòz´{p|b}~T~:€Z€À€dú\‚^‚´‚ü‚:ƒÚƒR„T„p„úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþp„r„F…H…´…|†ò†x‡ì‡^ˆÎˆ2‰®‰°‰Ê‰â‰ú‰ü‰ŽŠìŠä‹Œ’Œ¸ŒºŒ&–úúúúúúúúúúúúúéáúúúúúúúúúúú $dåþa$$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$dåþ–Ž”ŽðŽZ”$&Ì‘†‘ˆ‘Š’ç’“(•\–Œ—è—R˜T˜™þ™ššš¸š,›úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ,›Ê›fœhœÒœ.þdžçžDŸ¨ ø ¡D¢Š¢„£#¤r¤â¤7¥8¥^§¨ ¨8¨:¨©©ú©T«úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþT«¸«d¬­ª­ò®Ö¯°A°g°È°±8±b±›±`³b³0´2´N´P´Tµ¶h·²·4¸j¸*¹Æ¹;ºúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ;ºsºtº‚º¿º»(»l¼æ¼R½T½h½¦½Â¾t¿Î¿pÀÜÀbÁˆÁÂÁÄÁÞÁÂvÃðÃòÃ

ÄÜÄ|Åúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ|Å^ÆòÆôÆǶÇèÇ(ȰȲÈÐÈÉ°ÉôɒÊèÊêÊËËDÌ Í‚Î`ÏÐuÐåÐ&ÑNѹÑFÒúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþFÒ¢Ò

ÓHÓìÓhÔÕ¦ÕBÖ×v×ö×xØÙ¨ÙtÚÛ~ÛöÛøÛÜÜúܨÝàÝGÞvÞlß©ßÁßúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþÁßnà‹àÔàüàCáLâ®âãã ã"ãÀã‚äÚä¢åHæ]æŸæþæç-ç)ç|êøëLíúúúúúúúúúúúúúúúúúúéáÙÙÙÙÙ $dåþa$ $dåþa$$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$dåþþæ)焘¢3Ü3ÞA"BÞRðRŽaaìhúh„}ž}<~F~bv|¢Ž¢„£–£²¤

¥ ¥J¥f¥–¥®§À§Ô§è§B©t©ä´ñ´ µ¶.¶X¶‚¶¶Ü¶
·¹.¹ƒ¹Š¹H½T½øÂ4ÃHÃèØñØòØñåñåñåñåñåØåØåËåËåØåË弮ء’å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å¡å’¡å’åhvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ PJaJ nHtHhvg¹6CJ PJaJ nHtHhvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ 9Líàíâí~ò¤ö8÷ðùHþïþª †ÈF ¼Î "



^

_

Ö

ÎZ\‚„˜:t÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$t>¸ü*-ü-

"Œ""#J&È'¦(¨(¼)Ò+-
-H0J0D3ž3 3¢3¤3Ü37÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$78ô8´;d<¶=€>?6@JAÜAÞA"BúC˜EhFˆGIDJ
K4LRNðOQRRÜRÞRðR¢S÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$¢S^TUÈU¸VàWlXÖYØYfZl\n\:^È^Ê^Žaa`c°c dHdld¥d§d(ereàe.fhg÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$hgjgêhìhúhWjÙjkHlvlxlvm\nLo¸p¶rttLt u!u®x$y‘yŠzêzP{‚}„}÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$„}<~`bdv̀¼Ü‚„È„ú„~…§…œ†‡`ˆ>‰@‰Þ‰ ‹Ì‹tŽz

’™’“

•Þ•÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$ޕt–P—â˜$š&š>›@›è›°ZŸ Ô¡z¢|¢‚£„£²¤

¥ ¥H¥J¥@©B©t©÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷æÞÙÙÙÐÐلdåþ`„dåþ $dåþa$$„qdåþ¤( ¤(7$^„qa$ $dåþa$t©~­Þ°Õ´ ¹.¹°¼ˆ¾öÂ2ÃºÇ ØçØñØÙTòjòlò‚ò„ò¤ó&ôèô^õìõ]öööööööööööööööèààÛÛÛÛÛÛÛÛdåþ $dåþa$ „dåþ¤( ¤(7$`„„dåþ`„òØÚTòjòlò€‚ŽÔt'†'Ì-ä-$.5B5Ž8Â8?°? G3GÜO2PY.YtYÒbæbœf²f´fæf lôl\t‚tðz8{òäÕŹ¬œ¬€t€t€gtgtgtgtgtgt€t€t€tgtgtgtghvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ -hvg¹56>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ hvg¹CJ PJaJ nHtHhvg¹>*CJ ^J_HÿaJ (]ö…ö°ö÷;÷÷‚÷øjøüøZùú ûÄû2ü4ü6ü8üNüPüºüþþþÿ ~ Ìúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ8: R>¾
ÐÒêìN¦Øˆž
† |ì& Ð Ì

úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ P º ”¶ Žä$n œ ž ¢ ø ú <|º¼Þ|dꊌÄHúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþHf€‚ŽÔւ †#Ø%r't'†'ˆ'¸,Ê-Ì-â-ä-$.,.°0m155@5úúúòúúòúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú $dåþa$dåþ@5B5Þ6Œ8Ž8À8Â8h:D=>Œ??¯?°?G G2G3GìJÚOÜO0P2PàSDVY YY,Yúúúúúúúñññññññññññññññññññññ
Æ1 dåþdåþ,Y.YrYtYØ\6^(aÐbÒbäbæbšfœf²f´fæfèf–jžl lôlölÎoZt\tztööööööööööööåöåÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜ
Ædåþ
Æ1 „1 „Ïødåþ^„1 `„Ïø
Æ1 dåþzt|tîzðz8{:{"$`bœ„˜†š†Ò†Ô†ŠõŠõ‹ÔÖŽ Žìîð‘‘H‘J‘öööööööööööööööööööööööööööö
Ædåþ8{$bš†Ô†Ö Žî‘J‘0œDœp£Š£Â£€®À®B³n³«ÂÇÂ*ÇVÇ>ÒBÒRҖÒÐÞèÞ²âÊâã@êjê.ò\òö8öFÿfÿhÿ®ÿl
t
,

>

(6!`%d%Þ%ôçôçôçôØËôËôËçôçôçôçôçôçØËôËôËçôçôçôçôØôËô¾ôËôËô®š‰ hvg¹5CJ PJ\aJ nHtH&hvg¹CJ OJPJQJ^JaJ nHtHhvg¹CJ PJ^JaJ nHtHhvg¹CJ \^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ 3J‘ø•f˜›.œ0œBœDœ²žn£p£r£ˆ£Š£Â£Ä£§P«~®€®¾®À®‚±@³B³l³n³¸µÉ¶öööööööööööööööööööööööööööö
Ædåþɶ¼¾¢ÀªÂ«ÂÆÂÇÂüÛÄ(Ç*Ç,ÇTÇVÇjÈÉÄËòÎ>Ò@ÒBÒPÒRҖҘÒ\Ö ØÊÛÎÞöööööööööööööööööööööööööööö
ÆdåþÎÞÐÞæÞèÞ°â²âÈâÊâþâãbæÆé>ê@êjêlê,ò.ò\ò^òöö7ö8ö$÷ôø&üBÿDÿöööööööööööööööööööööööööööö
ÆdåþDÿFÿfÿhÿ¬ÿ®ÿü*

,

>

@

¼&(² âJ6!d%Þ%à%ò%ô%Î'Ð'æ'öööööööööññññññññññéáááááá $dåþa$ $dåþa$dåþ
ÆdåþÞ%à%ò%V:°:”;–;äLüL’M²M S`S€SŠSZ$ZÀlül²wÖwê}ø} ‹>‹ö“”À™ô™FŸ–ŸV¢a¢«>«²2²"ÃTÃÄ$Ä´ÍÒÍ`ÏrÏXè¦èÒêþê2ø<ø¨øðßÑßÑðÑßÑßÑßÑðÑðÑÂÑÂÑÂÑÂÑÂÑßÑßÑÂÑÂÑßÑÂÑ°ÑßÑ°ÑÂÑÂÑ¡!hvg¹5CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ #hvg¹B*CJ PJaJ nHphÿtHhvg¹>*CJ PJaJ nHtHhvg¹CJ PJaJ nHtH hvg¹5>*CJ PJaJ nHtHhvg¹5CJ PJaJ nHtH3æ'n+´062œ4ž4ª4j6t8v8š8ø9R:T:V:°:²:”;–;º>ÈADGŒLâLäLüLŽMM’M÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$’M²M´MSSSS S`SbSxSzSÀVZZB[¸_
eÐg^i`i¾lÀlülâo t¢t°w²w÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$²wÖwè}ê}ø}ú}üƒÒ…‹ ‹>‹@‹|ô“ö“” ”À–¾™À™ô™ö™öœ@ŸBŸDŸFŸ–Ÿ˜Ÿ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$˜ŸU¢V¢a¢c£¨««>«þ±²²2²4²ö´"ºH½rÀÃà Ã"ÃTÃVÃâÃÄÄĎÆ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$ŽÆÞÇ|É˰ͲʹÍÒÍÔÍΎÎÊÎäÎæÎNÒPÒfÒhÒՖØÝ^á`ábádá‚á„áôä°å÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$°åVèXè¦è¨èÐêÒêþêënïpïÈôÊô2ø¦ø¨øÚøÜø²ùDúlú¬ú®ú$û¦û
ü÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïêêêêêêêêêÞÞ


&
F
ÆÐdåþdåþ $dåþa$ $dåþa$¨øÜø$û6û¦û¶ûJ X þ
Îôö: P 4/N/¢06ª6à6â6ÒC DANXNb4b˜pqÆz${P‰ž‰–:–‚šÌš`¡Ì¡ˆ¬Ì¬|°À°&¶O¶¢¾º¾ÎÒîÞÍÞÍÞÍÞ¹ÍÞîÞÍÞÍÞÍÞ¥˜‹˜‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ &hvg¹CJ OJPJQJ^JaJ nHtH'jhvg¹CJ OJQJU^J_HÿaJ !hvg¹5CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ !hvg¹6CJ OJQJ^J_HÿaJ 2
ü

ü&ütüÒü`ýjþÎþ ÿBÿ ” Ä@p¾$ŒÄt `Ž* , . l n z úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþz D
F


x
þ
’ 84v‚„ D F 4ÀnN¤¦Þà2úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ2‚ÌÎôöâ-8 : N P ˆ!Š!Œ!¦!¨!È.2/4/N/P/Z0†0ˆ0¢06úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúò $dåþa$dåþ6¨6ª6à6â6 9¢9:Ù:Ú:‚; <¢<ì>î>zA|AÐCÒCD DEE$GHHèHéHLI÷÷÷÷òòòòòòòòòòòòòò÷÷òòòòòòòòdåþ $dåþa$LI…IÒJÔJ¬M®M@NANWNXNEOFO€Q‚QÖR`TbTRVTVðW

Y YúYˆ[Š[ \®]°]ª^úúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúúúúúúúú $dåþa$dåþª^.`0`abb3b4b¼bÈdÐeÒeg5h6hôhkLlvmDnJoLo–p˜pqq´ršsúúúúòòòúúúúúúúúúúúúúúúúúòòúú $dåþa$dåþšsœsšt"v$vjwlwÄzÆz"{${ø|ú|J~^<€>€„D‚F‚8ƒ:ƒ-„—„˜„N†P†HˆL‰úúúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúúúúúúú $dåþa$dåþL‰N‰P‰œ‰ž‰‚‹„‹ÞŒàŒMŽNŽÎ‘Б[”\”••8–:–&˜(˜ø˜€š‚šÊšÌšHúúòòúúúúúúúúúúúúúúòòúúúúúòòú $dåþa$dåþHJ\Ÿ^Ÿ^¡`¡Ê¡Ì¡ô¢ö¢(¥*¥ø¦ú¦¬¨®¨&«(«†¬ˆ¬Ê¬Ì¬ ¯¯|°¼°¾°úúúúúòòúúúúúúúúúúúúòòúúúææ
$
Ældåþa$ $dåþa$dåþ¾°À°À²Â²
´

´µµ%¶&¶N¶O¶··œ··˜ºšºF½H½X¾Z¾\¾^¾¢¾¶¾¸¾º¾óêêêêêêêêóóêêêêêêêêêêêêêóóó
Ældåþ
$
Ældåþa$º¾ÂÂîÃðØƚÆ6É8ɒʔÊÂËÄË4Í6ÍþÎÏÀÐÂÐÌÒÎÒàÒâÒlÕnÕfÖgÖâØööööööööööööööööööööêêööööö
$
Ældåþa$
ÆldåþÎÒâÒ*ù@ùnŠvŽÀ+à+, ,0,2,F,v-˜-Œ.¾.”<¬<:?l?H¤H-LOL`U’UªUÆWâWZJZLZRZlZô[ \ü\]®`Æ`ìab(cDcŒd¢dÈeòæòæòæòæÙ̽ÙæÌæÌæÌæÙæ°æ½æ½æ̽æ½æ̟̏æææææææ-hvg¹5;>*CJ ^J_HÿaJ !hvg¹6CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹;CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ 1âØäØ2Ú3ÚøÚùÚ¼Þ¾Þ%à&àZá[ážã ãxåzåŸæ æ˜ç™çØèÚè ëë˜íšíZð\ð2ñöööööööööööööööööööööööööööö
Ældåþ2ñ4ñXóZóˆõŠõãöäöÉ÷Ê÷(ù*ù>ù@ùÂûÄûýý’ÿ”ÿlnˆŠ rtöööööööööööêêööööööööêêöööö
$
Ældåþa$
Ældåþt€ ‚ .
/
Ç
È
È
É
H
J
tvŒŽtv PRxz–˜`bh-ööööööööööööêêööööööööööööö
$
Ældåþa$
Ældåþh-j-Ž$$E&F&/'0'¸)º)À+à+,0,2,t-v-„.†.Â.ò. /j/š/Æ/Ž0°0ööööööööööîæææææææææææææææ $dåþa$ $dåþa$
Ældåþ°0Ä0 1R1T1p1¬1ø1P2¦2 3v3x3¢34<4x4ª4 5t5v5¶5H6²6´67\7°78÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$8|8~8Ä889z9ö9ø9$:Z:°:²:ì:;j;l;’<”<¬< =’=”=Ì=>P>>Â>â>(?÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$(?*?:?l?„?@@H@@ AxAzAÈAöABØBÚBC6C¢CD`DdD–D E¬EòE2FjF÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$jFÈF
G

GDGtG–GÎGÐGH,H.HŽHH¤HúHüHXI
JÀJÂJKZKÊKøK,L-LOL´L÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$´LMfNÊNÌN^U`U’UªU¾UØU"V¢VW6WŒWÄWÆWâWX"XX2YþYZRZlZ¦Z[÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$[x[ò[ô[ \H\¨\ú\ü\]Œ]Ø]X^Ö^h_`¬`®`Æ` aZa„aêaìab(bZbÌb&c÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$&c(cDc¸c0dŠdŒd¢dLeÈeºf¼fîfðfšg>hÎh¦kÀk¤m nÆoÞt„u*v.w0wüx÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïêêêêêêêêê÷÷÷÷êêêêdåþ $dåþa$ $dåþa$Èeºf¼fÊf¦kÀk6wNw6yLyÒ|è|<…L…

†&†(¼”Ì”0›B›–ž´žà¡ò¡2¨L¨>ªXªÚ­î­(±8±³&³dµµ’¹¨¹p½Š½ºÀÔÀèÈ ÉÒËþË@ÍI͚βÎbÓpÓfÕxÕÊÖæÖ Ù"ÙîÚøÚ¸ÛÞÛîâÕâÈâÕâÕâÈâÕâÈâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâ»âÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâÕâ»â©"hvg¹CJ OJPJQJaJ nHtHhvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ !hvg¹5CJ OJQJ^J_HÿaJ ?üx4y6yJyLyºz¶{è{@|Ò|ì|‚€:…<…L…N…

†&† (*¶VŽ"äž‘Ö“úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ֓º”¼”ʔ̔•f•ô—FšÀš.›0›B›D›À›”ž–ž²ž´žÌŸÜ¡ ¤t§v§0¨2¨J¨L¨¦¨ô¨úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþô¨ä©>ªXª¦ª4«¶«0­®Z®´¯(±8±³&³¦´dµµä·6¹’¹¨¹Lº&»°¼n½p½ˆ½Š½Â¾úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ¾ºÀÔÀ`Á´ÁˆÂ4ÇèÈ ÉÒËþ˸ÌÅÌíÌÍ?Í@ÍIÍJÍp͚βÎØÏhÑZÒ´ÒbÓpÓfÕxÕúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþxÕÊÖæÖÚ×pØÜØ Ù"ÙxÛ¸ÛÞÛ*Ü,ÜTÜÌáŠå˜é´ì*î²ï¨ñFòHóŒ÷û û4ûúúúúúúúúúòêúáòòòòòòòòòòòòò
Ædåþ $dåþa$ $dåþa$dåþÞÛâÛ*Ü,ÜTÜDêRêâìðì*î8î²ïÆï¨ñÔñHóôŒ÷°÷ û0û4û|üˆüŒü²ü¼üNýXý"þ.þ^ v  š ñäÓĸ§¸§¸§¸§¸§¸§¸§¸”‡¸§z¸j¸§¸]¸]¸j¸jhvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ \^J_HÿaJ $hvg¹>*CJ OJQJ\^J_HÿaJ !hvg¹6CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ \^J_HÿaJ !hvg¹CJ OJ QJ ]^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ]^J_HÿaJ $4û6û"þ4þ^ v

( l Ò! Ç& ´* N7 !? ÚE ÜE ÄL ÆL ÖL 4Q S BX DX jX ž_ _ °_ ²_ ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$

v † ¢ ° H


ž ª …" " ð& ü& G 2G ¦G ØG ÄL ÆL ÖL 6M FM DX jX _ °_ â_ l ˜ ‰ ։ RŠ vŠ ’– ¼– Š˜ °˜ *ž Rž ¾¸ ̸ ‚¹ œ¹ ,È BÈ ¸ã ä $ä ¡æ Ãæ Rê Žê ôäôäôäôäô×ô×ô×ôÆôÆô¹¬ôÆô¬ô™¬ô×ô×ô×ô×ô×ô×ôˆô¬ôÆô¹¬ô¬ô¬!hvg¹>*CJ OJQJ^J_HÿaJ $hvg¹>*CJ OJQJ\^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ !hvg¹6CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ 5²_ â_ Âe m Òs Tw ¾y  ܉ 0 œ“ ž“ Ž  𥠺ª ¾ª ˆ´ ¼¸ ¾¸ ̸ θ Z¹ ‚¹ „¹ œ¹ \¼ TÇ (à ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$(à ¸ã ä ä #ä $ä Åä ;å æ ¡æ Âæ Ãæ Úç Pê Rê Œê Žê í í Äï Æï Vñ Xñ ¦ñ ¨ñ šò œò œô ÷ïïïïêêêêïïêêêïïêêêêêêïïêêêdåþ $dåþa$ $dåþa$Žê Xñ ¨ñ žö èö dû ¨û ¸Ññdâ 2"8'.' <&<Ö@ò@ŒFŽF¨H&I€Y¤Yä_ú_àhöhJmrmôo
p0slsŽs‡u‘uxLxn}Ä}á€
4ƒ„ˆ¬ˆ:’~’&™Š™ ¢~¢¬¬h¬z¬:ÀXÀÏËÌÖÐþÐ ÚºÚàäåç ç¢çôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçô×ôçôçôçôçôçôçôÊçôçôçôçôçôçôçôçôçôçô×ôçôçôçôçôçôçô½ôhvg¹CJ H*^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ Jœô žô žö æö èö âø äø bû dû ¦û ¨û Lþ Nþ ¶¸êì«ÐÑðñcd~úúòòúúúúòòúúúúòòúúúúúòòúúúúò $dåþa$dåþ~$ % ¸ º X
Z


à â 02ÚÜ "68° ² ¨ªjl÷òòòòòòòòòò÷÷òòòòéò÷÷òòòòòò
Ældåþdåþ $dåþa$l89B-D-Ž  6%8%'','.'F(H(6*8*º,¼,ì-î-®0¯0ø2ú2<5>5úúúúúúúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúúú $dåþa$dåþ>5þ67@9B9º;¼; <$<&<´>¶>Ö@Ø@ð@ò@ÀBÂBEEÈGÊG¦H¨H$I&I$K&K Múúúúúúúòòúúúòòòúúúúúúúúòòúúú $dåþa$dåþ M"MžP PBSDSWW~Y€Y¢Y¤YØZÚZê^ì^ä_æ_ø_ú_bbÎbÏbÒeÔeÞhàhôhúúúúúúúúúòòúúúúúòòòúúúúúúúúò $dåþa$dåþôhöh`kbkHmJmpmrmòoôo

p
p0sjslsŠsŒsŽs­t®t†u‡uu‘uÄvÆvxxJx÷òòò÷÷÷òò÷÷ò÷÷÷÷÷òòòò÷÷òòòò÷dåþ $dåþa$JxLx*{,{r|t|l}n}Â}Ä}M€à€á€

c‚4ƒMƒNƒð†ò†€ˆˆ«ˆ¬ˆ6‰7‰÷òòòòòò÷÷òòòòò÷÷òò÷÷òòòò÷÷òòdåþ $dåþa$7‰Ž‹‹VXøŽúŽ8’:’|’~’À””n—p—$™&™(™*™,™.™ˆ™Š™ÐœÒœŸ
ŸÞ à úúúúúúúúòòúúúúúúòòòòòòúúúúúú $dåþa$dåþà ¢ ¢|¢~¢8¤:¤`¦b¦’§”§€©‚©1ª2ª¬ ¬"¬f¬h¬x¬z¬Ž®®`°b°š±œ±Œµúúòòúúúúúúúúúúúúúúúòòúúúúúúú $dåþa$dåþŒµŽµ¾·ä¸æ¸
º

ºÆ½È½8À:ÀVÀXÀºÂ¼Â^Å`ÅÇÇîÉðÉËˣˤ˥˦ËÎËÏËúúúúúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúúúúú $dåþa$dåþÏËÙËÚËÈÍÊÍÖÐØÐüÐþÐ<Ô>ÔôÕöÕ@ØBØžÚ Ú¸ÚºÚLÜfÝàÞâÞäàä åå¶æÒæ÷÷òòòò÷÷òòòòòòòò÷÷òòòòòò÷÷ò÷dåþ $dåþa$ÒæÔæèæ2ç†ç ç¢çèŽéë(ë*ë®ëjîöðØò÷p÷rùr n & À h æ
è
:


f

¦ úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ¢çÀç*ë@ëà
â
‚$ „'
œ

ò

þ
(
,
f
À
˜

#
*#
Ô5
26
ú;
þ;
´=
à=
>
>
ÂF
ÜF
M
€M
°M
¸M
ÐM
ÞM
fP
pP

R
R
*R
8R
|W
ìW
ôY
Z
òæòæÖæÖæÈÆÈæÈ´¡æ’æ…æ…æ’æÖæ…æ…æ…æ’æ…æ…æxæxæxæ’æ’hvg¹>*CJ ^J_HÿaJ hvg¹6CJ ^J_HÿaJ hvg¹5>*CJ ^J_HÿaJ %hvg¹CJ OJPJQJ\aJ nHtH"hvg¹CJ OJPJQJaJ nHtHUhvg¹0JCJ ^J_HÿaJ hvg¹CJ OJQJ^J_HÿaJ hvg¹CJ ^J_HÿaJ hvg¹5CJ ^J_HÿaJ /¦ L M   v L ® ü x –#
' 0
^


þ
,
Z
\
^
ø
6
8
Ž
4
úúúúúúúúúúúúúúúúúòêêêêêêê $dåþa$ $dåþa$dåþasztok megrohamoznak egy gabonaraktárat, 1987: munkástüntetések Brassóban, Temesváron. ErQszakos elfojtás, magyarokkal, németekkel szembeni erQszak nQ.
Személyi kultusz, nepotizmus: C. és családja tölt be minden tisztséget a hivatalokban. Egészen a rendszerváltásig támogatják páttársai. Fordulat: 1989 dec. 16: TQkés László református lelkészt letartóztatják, mert nem hagyta el hivatalát, és kiállt a nemzetiségek jogaiért, az egész nép igazságáért, vallásért& egész országos megmozdulást vált ki az ügy ’! Securitate vérfürdQvel elintézi ’! ami megintcsak tiltakozási hullámot gerjeszt ’! dec. 22: tömegtüntetés, a hatóság a nép oldalára áll, 1989 dec. 25: Ceausescu házaspár kivégzése.
1989 dec. 23: Nemzeti MegmentQ Front (NMF) alakul, mint ideiglenes kormány bejelenti a diktatúra végét és az ország átalakítását. Tagjai a Kommunista Párt azon tagjaiból szervezQdött, akik a korábbiakban nem értettek egyet a rezsimmel& Újabb tiltakozások, autonóniakövetelések, negatív hozzáállás az újkommunizmussal szemben, 90-ben mégis megnyerik a választásokat. ’! épületek ostroma, lázongások, a romániai köztudatban forradalomként él: 1990. június 14: véres megtorlás, az elnök zsil-völgyi felfegyverzett bányászokat hív segítségül. 1992: újra nyernek, átnevezik magukat Szociáldemokrata Párttá.
Külpolitika: Nyugat felé integrálódik, 1993: egyezmény az EU-val, szabadkereskedelmi egyezmény az EFTA-val, 1997: CEFTA kereskedelmi zónájába felveszik, 1993: Tagja az Európa Tanácsnak azzal a feltétellel, hogy kisebbségeinek minden jog megillet, + független bíróságok, sajtó és vallásszabadság, homoszexuálisok jogai. 2000: Társadalmi Demokraták Radikális Pártja nyer.
2005. április 26.-án aláírták Luxembourgban Románia csatlakozási szerzQdését az Európai Unióval. Az ország 2007 január 1-étQl az EU teljes jogú tagja.

B/20. A Kaukázus népei


A Fekete-tengert a Kaszpi-tengertQl elválasztó keskeny földnyelvrQl van szó.
A gazdaság alapja a termQföld.

Etnikailag Európa legbonyolultabb régiója.
Pshonos népei mintegy 40 különbözQ nyelvet beszélnek ’! 4 nyelvcsaládba sorolhatók:
dagesztáni v. észak-kelet-kaukázusi
észak-közép-kaukázusi
észak-nyugat-kaukázusi
dél-kaukázusi
Sok nép él itt, akik indoeurópai nyelvet beszélnek:
perzsával rokon nyelvet beszélQk: oszétok, kurdok, talisok, tatok
örmények, görögök, cigányok
szlávok: oroszok, kozákok
törökségi nyelveken beszélQk: törökök, türkmének, azerbajdzsániak

A kaukázusi emberek jellegzetes külsQ jegyei:
sötét árnyalatú szem és haj, az orrcsont nem homorú.
Az Qslakosokat nagyfokú vendégszeretet jellemzi.
A vérbosszú évszázadokon keresztül bevett szokás volt, néhol még ma is megtalálható.
A 70 éves szovjet uralom után az itteni népeknek újjá kellett alakítaniuk etnikai identitásukat.

Dél-kaukázusiak: grúzok, mingrélek, szvánok:
4 kartveli népcsoport közül 3 (a fentebb említettek) a Grúz Köztársaság területén élnek.
(A negyedik nép, a laz, leginkább szülQhazájában, a Fekete-tenger török partvidékén él.)
A 4 testvérnyelv közül csak a grúznak van irodalmi státusa.
Szvanétia: hegyszorosban található, Mingréliától északra.

Grúzok = kartvelek.
Vallásuk: ortodox kereszténység (ill. mohamedán kisebbség).
Nyelvük: a grúz - saját ABC-vel.

A grúzok civilizációja az egyik legrégebbi és legfejlettebb a volt szovjet területeken.
Hazájuk hegyes-völgyes, termékeny vidék.
Nagyobb arányban élnek saját hazájukban, mint a SZU bármely más nemzetisége:
(1979: 96%).
Hagyományos ellenségeik: törökök, perzsák.

Történelmi háttér:
- A régi görögök idején Grúziát Kolkhisz néven ismerték.
- A laszónok és az organauták itt keresték az aranygyapjút.
- A 4. században jelent meg a területen a kereszténység. (Szent Nino térített a 330-as években)
- A vidéket gyakran dúlták fel hódítók: törökök, perzsák, bizánciak.
- A 11-12. században élte reneszánszát az ország, Dávid király és Tamara királynQ uralkodása alatt.
- 1212: Tamara királynQ halála ’! az országba perzsák, mongolok, ottomán törökök törtek be.
- Grúzia Oroszországtól kért segítséget a törökök ellen.
- De: Oroszo. 1809-ben bekebelezte Grúziát, majd támaszpontul használta Dagesztán, Perzsia és Törökország elleni háborúiban.
- 1917: forradalom. ’! Ekkor Grúzia volt a központja a szociáldemokraták mensevik szárnyának, akik 1918-1921 között függetlenül kormányoztak az országban. (1921 után a SZU megszállta a területet)
- 1922: Grúzia csatlakozott a SZU-hoz.
Szabad akaratukból csatlakoztak ugyan, de a SZU szoros ellenQrzés alatt tartotta az országot.
- 1930-as évek: a körülményekhez képest jól élt az ország: fellendült az irodalom, a mqvészet.
- 1936: Grúz Szövetségi Köztársaság megalakulása
- Lenin grúz származású volt, mégis sokat szenvedtek a SZU ideje alatt a grúzok.
- 1953-tól majdnem 20 évig V. Mzsvananadze és az Q grúz maffiája vezette az országot.
- Sevadnadze lett a párt elsQ titkára, leváltva M.-t.
S. kampányt indított a bqnözés és a korrupció ellen ’! ettQl népszerqbb lett a köztársaságon belül.
- A grúzok féltek az eloroszítástól, de a többi (a SZU területén élQn) népnél sokkal sikeresebben Qrizték meg etnikai sajátosságaikat.
- 1978: a grúzok tüntettek a grúz nyelv mellett.
- 1981: újabb tüntetés az eloroszítás ellen.
- A grúzok 2 nagy problémája:
- kisebbségi létük az oroszokkal szemben
- viszonyuk saját nemzeti kisebbségükkel: mohamedán abházok.
- 1989: Abházia ki akart válni Grúziából. A grúzok ez ellen tiltakozó tüntetést szerveztek, de a hatóságok nem voltak urai a helyzetnek és húsz halottat követelt az esemény.

-Történelme során Grúziában nagyobb volt a nemesség százalékaránya, mint a Kaukázus többi területén. Az arisztokrácia gyermekei gyakran parasztcsaládokban nevelkedtek, azért jó volt a kapcsolat az alacsonyabb társadalmi rétegekkel.
- A kartveliek híresek kedélyességükrQl, szeretik a nagy lakomákat, a finomságokat.
- FelsQbbrendq népnek tartják magukat, nem tqrik a bírálatot.
- Gazdag a folklórjuk.

Északnyugat-kaukázusiak: abházok és cserkeszek
- Ebbe a csoportba tartoznak: abházok, cserkeszek, ubihok. (bár az ubih nyelv 1992-ben kihalt)
- Errefelé a kereszténység soha nem küszöbölte ki teljesen a pogány hitvilágot. A fák iránti különös tisztelet a mai napig megmaradt.
Az iszlám késQbb kiszorította a kereszténységet.
- Az ÉNy-kaukázusiak számára a becsület szent dolog. (Jordániában Qk alkotják a király testQrségét.)
- IdQsek iránti tisztelet, népes összetartó családok.
- Azonos vezetéknevet viselQk közt tilosa a házasságkötés.
- KitqnQ lovasok.
- A cserkesz nQk híresek rendkívüli szépségükrQl - régen a török háremek gyöngyszemei voltak.
- Bonyolult rajzú hímzések és faragások.
- Legfontosabb eledel: kukoricakása.
- Az abházok hosszú életqek és rengeteg joghurtot esznek. Jð

- 1864 elQtt Cserkeszföldön nem volt központi hatalom:
- notukájok, abházok, sapszugok: köztársaságban éltek
- a többi törzs ragaszkodott a feudalizmushoz

- grúziai Abház Autonóm Köztársaság - székhelye: Szuhumi

Az abházok történelme
- Az abházok önmagukat apszuának hívják.
- Az abazinok, a 6. században lettek keresztények (a Bizánci Birodalommal folytatott rendszeres érintkezések következményeként)
- 8. század: II. Leó megalapította Abházia Királyságát: magába foglalta egész Nyugat-Grúziát
- 14. század: az abazinok elsQ hulláma átkelt Észak-Kaukázusba (második hullám: 17. század)
- A mongol inváziók következményeként Grúzia szétesett ’! ekkor Abházia külön fejedelemség lett.
- Az oszmán törökök befolyása miatt a lakosság egy része áttért az iszlám hitre.
- 1810: Abházia a cári Oroszo. védelme alá került, de 1864-ig önálló volt.
- 1921: a SZU teljes köztársasági státuszt adott Abháziának
- 1922: A Kaukázuson-túli Államszövetség tagja lett (Grúziával kötött szövetségi szerzQdés alapján)
- 1936-ig egységes tömböt alkotott az Államszövetség
- Az abház nyelv 1928-ban lett latin betqs - cirill betqs forma helyett. Majd 1936-ban újra cirillre váltottak.
g a SZU-n belül (Örményország és Azerbajdzsán is benne volt), de ekkor Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán Önálló köztársaság lett.
- 1945: a grúz nyelvqek javára megszüntették az abház nyelvq iskolákat.

A cserkeszek
- A kereszténység ide is akkor jut, mint Abháziába: 6. század.
- Kapcsolatban álltak Bizánccal és 1175-tQl Itáliával is kereskedtek.
- A mongol hatalom nem nyomorította meg Qket annyira, mint más kaukázusi népeket.
- Az oroszokkal a 16. században kerültek kapcsolatba: elsQ kozák elQQrseiket ekkor szervezték meg, bástyaként a hegylakók ellen.
- A cserkeszek sosem ismerték el az orosz fennhatóságot.
- Közös tragédiájuk (oroszok) miatt támogatták a cserkeszek az abházokat az 1989-es grúz felkeléskor.
- Megalakult a Kaukázus Hegyi Népeinek Gyqlése. (16 nép a tagja)

A cserkeszek és az abházok is bíznak abban, hogy tömegesen térhetnek majd vissza szülQföldjükre szórvány-közösségeikbQl. Így akarnak segíteni a SZU széthullása utáni újjáépítési folyamatban, törékeny kultúráik felélesztésében.

Észak-közép-kaukázusiak: csecsenek, ingusok és batok
Ezt a csoportot gyakran nahokként, vagy veinahokként emlegetik. ( Népet , ill. a mi népünket jelent.)
Önelnevezéseik:
- csecsenek: nox
uó
- ingusok: galájok
- batok: bakav
A SZU felbomlása elQtt Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaság létezett a területen.
Létszámuk a SZU-ban, 1989-ben: 958 ezer csecsen + 237 ezer ingus (70%-uk az autonóm köztársaság területén élt).

A batok egyetlen faluban (Zemo Alvani) laknak, Kelet-Grúziában.
Kb. 5000-ren vannak.
A legújabb népszámlálások alkalmával már grúznak minQsítik Qket.
Írásbeliségük nincs, nyelvükre nagy hatással van a grúz.

A csecsenek és az ingusok sokáig pogányok voltak.
10. század: némi keresztény befolyás Grúzia felQl. De: Csecsenföldet az iszlám hódította meg.
Az ingusokat csak a 19. század második felében térítették át szufista misszionáriusok.
A csecsenek is erQsen ellenálltak az oroszosításnak a 19. században. Az 1920-as, 30-as években is lázadtak.
Hamis vád miatt (nácikkal való együttmqködés) kitelepítették a két népet Közép-Ázsia pusztaságaiba. E számqzetés alatt tilos volt anyanyelvüket használniuk.
1950-es évek: Hruscsov megengedte, hogy hazatérjenek.
(Nagyjából visszakapták területeiket is.)
A csecsenekrQl az a hír járja, hogy a maffia fQ mozgatói. (Nyugat tovább terjeszti ezt a sztereotípiát.)

Észak-Kelet-kaukázusiak: Avarok, lakok, dargvák, lezgek
Dagesztán: a Nyelvek Hegylánca
A soknyelvqség mindennapi jelenség a Kaukázusban, de Dagesztánban a legdurvább.
Az iszlám az arabokkal érkezett a területre a 8. és a 9. században.
Dagesztán legszebb idQszaka: a 19. századi kaukázusi háború az oroszok ellen.

Oszétek
Az alánok leszármazottai.
Az oszét az iráni nyelvek északkeleti ágához tartozik.
1989-ben 596 ezren voltak.
Nem tudni pontosan, hogy mikor telepedtek le a Kaukázus lejtQin.
Oszétiában 1798-ban jelent meg az elsQ nyomtatott könyv (cirill betqkkel).
1923-ban vezették be a latin betqs abc-t.
(1939-ig a digor (nyugati dialektus) volt az irodalmi nyelvük.)
Észak-Kaukázusban Oszétia a kereszténység egyetlen bázisa, ebbQl következik, hogy Oroszországgal szoros a kapcsolata.

Azerbajdzsánok
1989-ben a SZU-ban 6.791.000 azerbajdzsáni élt. (6 millió a saját köztársaságukban)
Napjainkban Azerbajdzsán már független, de régen a SZU része volt.
A Kaszpi-tenger partján terül el ’! érdekelt a kaviárkereskedelemben.
¾-ed részük síita mohamedán, a többi szunnita.
Kevéssé oroszosodtak el.
Az azeri nyelv nagyon közel áll a törökhöz. A 11. században alakult irodalmi nyelvvé.
Latin betqs abc-t használnak.
Az ország olajban gazdag.

Örmények
Egyéb elnevezésük: hai.
1989-ben kb 4,5 millióan voltak. (+1,8 millió diaszpórában)
Vallás: gregoriánus (apostoli) kereszténység.
Nyelv: örmény (saját abc-vel).

Történelmük:
Tragikus, mint a zsidóké: üldöztetések, elnyomás, szétszóratás.
Örményország már Julius Caesar idején nagyhatalom volt.
Az örmények a világ legrégebbi keresztény nemzete, Szent Gergely már 301-ben megtérítette Qket.
A Korai Bizánci Birodalom Fontos része volt Örményország.
1064: a törökök lerohanták ’! közel 1000 éves harc kezdQdött.
A 15. századra Örményországot a Török Birodalom teljesen elnyelte.
A 19. század elején Kelet-Örményországot a SZU bekebelezte.
A 19. század végén: örmény fegyveres terrorista csoport alakult, amire a török hatóságok keményen reagáltak: vérengzések.
Végül: Török-Örményország Qslakosságát kiirtották.
Az örményeknek fáj, hogy a világ ezt végignézte és senki nem segített rajtuk.
1. világháború: a törökök veresége és a cári Oroszo. 1917-es összeomlása után 1918-ban egy örmény csoport kikiáltotta a Független Örmény Államot. DE: a SZU ezt megakadályozta: elfoglalta a területet 1920-ban.
1936: Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság külön egységgé vált.
(a mai napig ez az egyetlen örmény állam a világon)
A 20. század második felében sok örmény vándorolt Amerikába.
A Köztársaság kb. 90%-át örmények alkotják, és sokan élnek a szomszédos országokban is.
Az országban kevés a kisebbség: azeriek, kurdok, asszírok.
Itt él a legkevesebb orosz, a volt szövetségi köztársaságok közül.
1988: szörnyq földrengés (25 000 halott)

Migráció és diaszpóra
Az örmény diaszpóra kezdete: 387: ekkor a rómaiak és a perzsák feldarabolták Örményo.-ot.
11. század: nQ az elvándorlás.
Csúcspont: a török mészárlások éveiben.
Az Qshaza után Észak-Amerikában él a legtöbb örmény - kb. 1 millió.
Franciaországban is kb. 250 000-ren élnek.

Tatok
1989-ben 30 000-ren éltek a SZU-ban.
A tat nyelv az indoeurópai ág iráni családjához tartozik.
FQleg síita mohamedánok.
Iránban is élnek tatok.

Talisok
1989: 22 000-ren voltak
Az iráni nyelvcsalád tagjai.
Síita mohamedánok.
Azerbajdzsán legdélibb területén élnek.

Kurdok
1989: 153 000-ren voltak
Iráni nyelvet beszélnek.

Asszírok
Az arameusok leszármazottai.
Sémi nyelven beszélnek.
1989-ben 26 000-ren éltek a SZU-ban.
Keresztények.

B/21. Zsidók, cigányok

ZSIDÓK
A bolygó vagy vándorló jelzQt gyakran alkalmazzák a zsidókra, illetve a cigányokra. Kétségkívül számos hasonlóság mutatkozik a két nép között, bár vannak eltérések is közöttük.
Ami viszont mindkét népre jellemzQ, hogy hosszú idQ óta Európában élnek, szétszóródva, Európa számos országában megtalálhatók. Mind a zsidók, mind a cigányok nagy része kettQs identitással rendelkezik, így tehát például egyszerre magyarok, és zsidók, illetve cigányok.
Európában azonban egyik sem a zsidóság sem a cigányság nem lelt hazára. A zsidóknak immáron 60 éve már van ugyan nemzeti otthonuk, sok Európai, illetve Amerikai zsidó mégsem szeretne kivándorolni, részint a közel-keleti térség gyakori konfliktusai miatt, részint pedig azért, mert már Európa bizonyos országát, vagy például az Egyesült Államokat tekintik hazájuknak.
A cigányok esetében a mai napig nem beszélhetünk nemzeti otthonról.

A zsidók ma a cigányokhoz hasonlóan nem egységesek. A különbözQ vallási irányzatok sokszor egymást sem tekintik legitimnek, és megkérdQjelezik, esetleg elutasítják egymás döntéseit.
A zsidó önmeghatározás nem olyan egyszerq dolog, mint aminek tqnik. A zsidó identitás szempontjából talán négy fontos dolgot lehet megemlíteni:
1. A zsidósághoz, mint valláshoz való kötQdés.
2. A máig jelen lévQ antiszemitizmus szintén meghatározó lehet a zsidó önazonosság meghatározásában még az asszimilálódott zsidóknál.
3. A cionizmus, illetve maga a zsidó állam, Izrael léte szintén fontos tényezQ.
4. A közös küldetéstudat is meghatározó lehet, ami a hosszú és viszontagságos történelemhez kapcsolódik, és ezt a szent történelmet a zsidó hagyomány hitbeli megpróbáltatásoknak fogja fel.

A zsidóság kapcsán mindig felvetQdik a kérdés, hogy egyáltalán egy vallásról, vagy egy fajról van-e szó.
A zsidó hagyományok, a Tóra (Mózes 5 könyve), illetve az egész Biblia (ami tulajdonképpen a keresztény Ószövetségnek felel meg) számos elQírást tartalmaz a zsidó nép számára. Ilyen például kóser étkezés, a szombat megtartása, a fiú gyermekek körülmetélése, és a vezeklés is.
Ezzel szemben viszont felvetQdik a kérdés, hogy mi a helyzet a hitehagyott zsidóval. A kérdés tulajdonképpen csak azért tqnhet számunkra paradoxonnak, mert alapvetQen keresztényként tesszük fel a kérdést. Az ókori idQkben viszont egy néphez általában egy saját nyelv, és saját vallás is tartozott. A kereszténység és az iszlám elterjedésével viszont már nem errQl van szó, hiszen ezen vallások hívei egyaránt lehetnek magyarok, arabok, angolok, vagy akár zsidók is, és a hit elhagyásával nemzeti vagy etnikai hovatartozásuk nem kérdQjelezQdik meg.
A zsidóság egy ókori szinkretikus kultúra. Szinkretikus, mivel a vallási elQírások, törvények a mindennapi tevékenységeket is áthatják. Szabályozzák az étkezést, a munkavégzést, stb.

Ha a zsidó nép eredetére akarunk választ kapni, az i.e. 2. évezredik kell visszamennünk. Ekkor történt ugyanis, hogy egy férfi, úgy döntött, elhagyja lakhelyét. Ez a férfi ugyanis magtalan volt, nem volt családja, és földje sem. Az akkori gyakorlat szerint ilyen esetben el kellett volna adni magát rabszolgának, ugyanis az emberek státuszát a család, és a föld határozta meg. Ez a férfi azonban nem így tett, és elhagyta lakhelyét, Úr városát. Így lett a neve Ibri (Ábrahám), vagyis folyón túli . Kapott egy spirituális ígéretet az örökkévalótól. Gyermeke született. Így Q is és Isten is kötelességekkel tartoztak egymásnak. Ábrahám a zsidók Qsatyja.

Heinrich Heine a megkeresztelkedést az európai kultúrába való belépQjegynek tekintette. Költészetében viszont fontos szerepet játszik zsidóságának tudata.

A 19. században elindult egy folyamat, melynek hatására sok zsidó már nem különült el olyan mértékben a befogadó társadalomtól, mint korábban. Átvették a befogadó társadalom szokásait, ruházatát, stb.
Ez a reform mozgalom 1810-ben indult. Ezt követQen volt olyan zsinagóga, ahová bekerült az orgona, sQt akadt gyülekezet, ahol a heti pihenQnapot is vasárnapra rakták. Samuel Holdheim még a körülmetélés kötelességének eltörlését is felvetette.
Természetesen nem vált minden zsidó reformerré , így tehát három fQ egyházszakadási hagyomány keletkezett: liberális , egységes , és konzervatív , attól függQen, hogy milyen mértékben alkalmazkodtak a külvilág szokásaihoz.

Az 1320-as években a zsidó kultúra két ágát különböztetik meg. A két centrum Spanyolország és Németország.
Az elsQ ágat szefárdnak nevezik Spanyolország héber neve alapján (Sefarad). Az ország hajdanán a Római Birodalom egyik központja volt. Miután muszlim kézre került, a három monoteista vallás békében élt együtt.
A pogányoktól azonban a keresztény Európa visszahódítja Hispániát, 1492-ben a zsidókat kiqzik az országból, mivel az uralkodó osztály eladósodik nekik. Át lehet térni a keresztény hitre, ekkor maradhatnak. Pket azonban a zsidók marannos-oknak nevezik, ami ladino nyelven disznókat jelent.
A kiqzetés után Törökország, illetve Európa felé veszik útjukat.
A németközpontú zsidókat nevezik askenázinak. Nyelvük a jiddis, mely a héber, a loez (francia nyelvjárás), és a közép-felnémet nyelvjárásokból jön létre. A jiddis késQbb az egész kelet-európai zsidóság meghatározó nyelvévé válik.

Lengyelországban 1098-tól élnek zsidók (Az elsQ keresztes háború hatására Csehországból menekültek ide). A zsidóüldözések hatására nyugatról is menekültek ide. Lengyelországban sem volt azonban ismeretlen az antiszemitizmus, Krakkóból 1490-ben qzték ki Qket. A többi ország azonban még inkább nem volt vendégszeretQ.
A 18. század derekán Lengyelországban az összlakosság 20%-át, Litvániában a lakosság harmadát a zsidók tették ki.
A felvilágosodással nagyjából egy idQben elindult a zsidó emancipáció is. Moses Mendelssohn a mozgalom elsQ nagy alakja, és egyben egy keresztény dinasztia megalapítója is volt. Sokan azonban úgy gondolták, hogy zsidóságuk megQrzésével is alkalmazkodhatna a többségi kultúrához.
A 19. században ismét felerQsödött a zsidóellenes hangulat. A gazdasági válság idején az 1920-as és 30-as években elterjedt egy olyan vélekedés, miszerint a zsidók veszélyeztetik a társadalom jólétét és biztonságát. A jobboldali demagógok megrögzött kommunistáknak, a baloldali demagógok megrögzött kapitalistáknak kiáltották ki Qket.
A náci párt 1933-ban átvette a hatalmat Németországban, és kiterjesztették hatalmukat olyan országukra, ahol nagy számban éltek zsidók. Eredeti tervük az volt, hogy halálra éheztetik Qket, mikor ez nem sikerült, a tömeges kivégzés és elgázosítás következett.
Az európai antiszemitizmus megoldása a menekülés volt az Egyesült Államokba, kisebb részben Argentínába, illetve Cionba. A cionizmus tömegmozgalommá alakult, melynek vezetQje Herzl Tivadar és Cháim Weizmann voltvolt. KésQbb Weimannak sikerült rávennie a brit kormányzatot, hogy jelölje ki számukra a zsidó nemzeti államot az összeomlóban lévQ török birodalomtól zsákmányolt Palesztina helyén.
1948-ban kikiáltották Izrael Államot.
Lengyelországban a II. világháború elQtt több mint hárommillió zsidó élt. EbbQl becslések szerint mintegy 225 ezren élték túl a vészkorszakot. JelentQs számú zsidóság egyedül Franciaországban van, több mint 600. 000. Újra elkezdet megjelenni Spanyolországban is, bár ott csak szórványosan találhatók zsidó közösségek.


CIGÁNYOK
A cigányok történelmének nagy részét homály fedi. Mivel a cigányok nyelve, a romani szívesen fogadott be idegen szavakat, így a nyelv vizsgálata segíthet a vándorlás útjának megfejtésében. Valószínqleg a szanszkritot követQ nyelvi idQszakban vándoroltak el Indiából. Valószínqleg a Hindikus hegységen, majd az iráni nyelvterületen, azután a Kaukázus déli részén haladhattak át, és mentek tovább a Bizánci Birodalomba. A 11. századi szövegekben már találhatók utalások, melyek valószínqleg a cigányokra vonatkoznak. Valószínqleg a török terjeszkedés a cigányokat Trákiába, görög területre sodorta. 1415-ben az újabb török elQrenyomulás hatására a cigányság egy része tovább vándorolt Nyugat-Európába, többségük azonban oszmán-török fennhatóság alatt élt, ide értendQ Erdély, és Magyarország jelentQs része.
Azoknak a cigányoknak, akik nem menekültek el, nem igen volt más lehetQségük, minthogy jobbágyként, rosszabb esetben rabszolgaként éljenek (Moldva, Havasalföld).
Amikor a cigányok a 15. században Nyugat-Európába érkeztek, elQbb a Német-Római Császárságban, majd Franciaországban, a Németalföldön, Olaszországban és Spanyolországban bukkantak fel. Kis csoportokba vándoroltak, vezetQik hangzatos címeket viseltek, és bizonygatták, hogy Isten 7 esztendeig tartó zarándoklást rótt rájuk, amiért korábban elhagyták a keresztény vallást. A kapott alamizsna kiegészítette azt a jövedelmet, amit például üstfoltozásból, kereskedelembQl, vagy jövendQmondásból szereztek.
Egyre erQteljesebben léptek fel a különbözQ országok a csavargók , vagy vándorlók ellen.
Magyarországon és Spanyolországban végleg felhagytak a vándorlással. A 19. század második felében több csoport indult el Magyarországról és a Balkánról Nyugat-Európa, illetve az Egyesült Államok felé.
A keletrQl nyugatra tartó vándorlások a cigányellenes intézkedések szigorítását vonták maguk után. Ezek az intézkedések a II. világháborúban a leplezetlen népirtás formáját öltötték.
A Holokauszt során kb. fél millió cigányt végeztek ki.
Ezután az országok közötti terület- és lakosságcserék következtek, a romák esetében pedig újra megindult egy nyugatra vándorlási hullám az 1960-as években, fQként Jugoszláviából, mivel ott ekkor már lazábbak voltak a határellenQrzések, mint Kelet-Európában.
Az országhatárokon belüli politika nagyjából mindenhol azonos volt. El akarták tqntetni a nomád életmód maradványit.
Nyugat-Európában a vándorlókkal valamivel türelmesebbek voltak. Nem tiltották a vándorlást, viszont nem nézték jó szemmel .
Kelet-Európában a kommunizmus összeomlása a cigányellenes érzelmek újjáéledését hozta magával. Újabb vándorlási hullám indult meg. Az emigránsok között tízezrével voltak romániai cigányok, mivel Romániában a cigányellenesség hullámai különösen magasra csaptak.
Amikor Jugoszlávia felbomlását véres háborúk követték, a jugoszláviai cigányok egy része nyugatra vándorolt.
Németország egyik legfQbb célpontja volt ezeknek a hullámoknak, az idegengyqlölet Németországban viszont terrorcselekményeket szült. Németország 1992-ben hazatelepítési egyezményt kötött Romániával.
Manapság újra megfigyelhetQ a nyugatra vándorlás egyes cigány csoportoknál. (Pl.: kb. 2000 szlovákiai cigány dolgozik Glasgow-ban, Kanada, Egyesült Királyság, Svédország stb.)
Franciaország: A közelmúltban jelentQsen növekedett a cigányok száma. A nomád életmódot élQ cigányokon kívül félnomádok is élnek itt gyakran nyomortanyákon, illetve bádogvárosokban. Bár 1983-ban az ország felállított egy cigányokkal kapcsolatos tanácsadó szervet, a diszkrimináció nem nagyon csökkent. 1972-ben betiltotta a vándorkereskedést, ami a nomád cigányok egyik bevételi forrása volt.

Belgium: 1975 óta a cigányok folyamodhatnak belga állampolgárságért. A kormányzati politika hosszú évek óta szorgalmazza felszerelt táborhelyek felállítását, 1978-ban pedig megnyitották az elsQ ilyen parkot Ostendben. Mindmáig azonban csak kevés helyi tanács reagált pozitívan erre a sürgetésre, 20%-uk pedig meg is tiltotta a cigányok táborverését.

Németország: A cigányok helyzete az 1981-es Göttingenben rendezett kongresszus után radikálisan megváltozott. Itt ugyanis felhívták a figyelmet a romákkal kapcsolatos problémákra. A Schmidt kancellárral történt találkozás meghozta, ha kicsit késQn is, annak elismerését, hogy a nácik népirtást hajtottak végre a cigányok körében.
1984-ben egy jugoszláviai születésq cigány csoportot kilakoltattak, kitiltottak a városból, és házaikat, mqhelyeiket is lerombolták.

Olaszország: Itt állandóan zaklatják az országban született szintiket, és a más országokból ide érkezQ cigányokat is. Nem engedik a táborverést, házaikat viszont gyakran lerombolják.
A cigányok mintegy 3%-a éli meg csupán a 60 évet.

Spanyolország: Nyugat-Európában itt van a legtöbb cigány. Egy felmérés szerint egy roma várható élettartama 43 év. A gyerekeknek csak 50%-a jár iskolába. 1981-ben egy cigány politikusnak sikerült elérnie, hogy a cigányellenes törvényeket hatályon kívül helyezzék. A 124 állami gyermekközpontba 4000 cigány diák járt. Ezek felkészítQ osztályok. Még így is azonban mintegy 100. 000 roma gyermek továbbra sem részesül semmilyen oktatásban.

Hollandia: Élen jár a jól felszerelt táborhelyek kialakításában, a hontalan és külföldi cigányokkal azonban szigorú politikát folytat.
Az 1968-as törvény arra is kiterjed, hogy nagy lakókocsiparkokat és kis családi helyeket egyaránt létre kell hozni. A nagyobb központokban szociális foglalkoztató helyiségek is vannak, valamint 70 különleges iskola, felnQtt osztályok, és óvodák.
Hollandiát ebbQl a szempontból mintaként említik.

Nagy-Britannia: Az itt élQ nomád és félnomád emberek közül csak kevesen valódi cigányok. Többségük ír eredetq, és vándorlóként ismert. Egy 1959-es törvény megtiltja az utak melletti táborozást. Legalább 5000 gyerek nem részesül oktatásban. Cél táborhelyek létrehozása, oktatás, illetve küzdelem a csecsemQhalandóság ellen.

Írország: Az elmúlt 20 évben a vándorlók száma megkétszerezQdött. Kilakoltatás elQtt a a helyi hatóságok kötelesek másik szálláshelyet biztosítani.

Svédország: Több száz Lengyelországból elqzött cigányt fogadott be. Az utóbbi években néhány finnországi cigány is megjelent itt. Néhány iskolában a nyelvet is oktatják, vannak cigány tanárok, szociális munkások. A régebben itt élQ nomád tattarokat azonban el sem ismerik. A kormányzati politika ellenére a közhangulata cigányokkal szemben eléggé rosszindulatú, néha még erQszakban is kifejezQdik.

Svájc: A 35. 000 cigányt ma sokkal jobban kezelik mint korábban, amikor a gyerekeket eltávolították a szüleiktQl. A nomád családokat még mindig gyakran zaklatják.
A Nemzetközi Cigányszövetség ENSZ irodája Bernben van.

Lengyelország: Az elsQ szocialista ország volt, mely a háború után megkísérelte a cigányok békés integrálását, egy idQ után viszont kényszerítQ intézkedéseket alkalmazott. A felajánlott lakás és munka fejében a cigányok 25%-a adta fel a nomád életmódot. A lakosság körében erQs a cigányellenesség, sokakat elqztek és nem engedtek vissza.

Magyarország: 1979-ben a kommunista párt nem adta meg a cigányoknak a nemzetiségi státuszt, viszont engedélyezték számukra az etnikai alapon való szervezQdést. Megalakult a Cigánytanács, mely a Cigányszövetség lépett. 1986-ban újabb szervezetet (Cigány Kulturális Szövetség), és több klubot, és táncegyüttest fognak össze. A cigányok várható élettartama 15 évvel alacsonyabb az átlagnál. Sokan élnek a keleti országrészben.

Románia: Romániában a cigányság az egyik legnagyobb nemzeti kisebbség, de Qk a leginkább jogfosztottak is. 1985-ben alakult meg a Phralipe (Testvériség) nevq szervezetük.

Bulgária: Az ország elég sokat tett a cigányság életszínvonalának emelése érdekében, ezzel szemben azonban semmilyen önszervezQdést nem engedett. Az 50-es években igyekezett a muzulmán cigányokat letelepíteni, sQt sok esetben a nevüket is igyekezett megváltoztatni. Legalább 20.000 cigány kapott földet, és hitelt házépítésre.
Az asszimilációs politika a 70-es évek végén újabb névváltoztatásokhoz vezetett.

Csehszlovákia: 1973-ban a cigányok szervezetét feloszlatták. Nem adták meg a nemzetiségi státuszt, és megtagadták az anyanyelvi oktatás biztosítását. Áttelepítésekkel igyekeztek csökkenteni a cigányság koncentrációját. Sokan gazdasági okok miatt Csehországba költöztek. Magas a munkanélküliség, és az iskolázatlanság. Az 1970-es években azoknál az asszonyoknál, akiknek már két gyerekük volt, sterilizálást kezdeményeztek. Ez nagy vitát keltett.

Jugoszlávia: Itt (illetve utódállamaiban) a legnagyobb a cigányság aránya egész Európában. 1981-ben 850. 000 lakos nemzetiségi státuszt kapott. 1983 után az állami iskolákban cigányul folyik az oktatás. Van cigány nyelvq rádió, és tévémqsor is. Szervezetek, rendezvények, stb. A cigányok viszont továbbra is az átlag életszínvonal alatt élnek.

Görögország: Szinte semmilyen hozzáférhetQ statisztika nincs. Sok muzulmán cigány él Nyugat-Trákiában. A muzulmán cigányokat csak akkor tekintik görög állampolgárnak, ha megkeresztelkednek, és belépnek az ortodox egyházba. Térítéseket is végeznek. Tehát sem az állampolgárságot, sem az alapvetQ emberi jogokat nem biztosítják.

Az utóbbi évtizedekben a cigányok megjelentek a politikai színtéren is, és törekednek arra, hogy nemzetként ismerjék el Qket. Ez persze nem könnyq, többek között azért sem, mert a cigányságra is jellemzQ egy belsQ megosztottság.

B.22. Regionalizmus és regionalitás

Az európai regionalizmus néhány jellemzQje a 2. vh. Után

A nyugat európai reg. Kialakulásának lépcsQfokai:

a, államközi felülrQl szervezett regionalizmus
A 2. vh. Után az 50-rd évektQl Észak  és Nyugat- Eutópában integrációs törekvések indultak el. Ezek között találhatunk hagyományos, történelmi alapokból levezethetQ együttmqködéseket, illetve új típusú szervezQdéseket.

B, Alulról felfelé irányuló regionalizmus
A nyugat-európai határ menti térségek együttmqködésének új formája az eurorégiók kialakulása. Az elQzQektQl abban különbözik, hogy nem államközi, hanem térségek, régiók közötti kooperációról van szó, mely a tapasztalatok szerint a határ menti együttmqködés legeredményesebb formája. Az eurorégiók korai formája, elsQ modellje a Regio Basiliensis volt,. A felsQ rajna vidékrQl, a német farancia svájci hármas határ- Freiburg, colmar, Bázel- térségrQl van szó. Ez a terület valamikor kulturális egységet alkotott.

Az Európai intézmények és a regionalizmus a 80-as évektQl

A nyugat-európai regionalizmus a 80-as évektQl újabb lendületet és politikai jelentQséget kapott. Ez utóbbi párhuzamosan nQtt az európia intézmények presztízsének és befolyásának növekedésével. Az Európa Tanács foglakozik a legelmélyültebben a regionalizmus kérdéskörével.
A regionalizmus az elmúlt 20 éveben az európai integrációs folyamat lényeges jellemzQje. Fontos azonban rámutatni, hogy a maga a regionalizmus nem helyettesíti az integrációt, hanem annak szerves részévé kell válnia és ily módon érvényesülhet konfliktuscsökkentQ szerepe.

A regionalizmus típusai kelet  közép euban 89 elQtt:

A, nyugati kapcsolat

Magyarország néhány nyugati megyéje valamint Burgenland kapcsolata. (inkább a tartományi fQnök és a megyei tanácselnök személyes kapcsolata, egyéni érdekeik)

B, keleti kapcsolat

A keleti kapcsolat jellegzetes példája volt a határ menti területek fQként mezQgazdasági jelegq együttmqködése. A keleti kapcsolat további alesete az ún. testvérvárosi kapcsolat. Amagyar városok és falvak elQszeretettel létesítettek testvérvárosi kapcsolatot a megyei pártbizottság útmutatása alapján az Elbától Vlagyivosztokig terjedQ térségben.

A regionalizmus, illetve a határ menti térségek együttmqködésének 1989 elQtti típusairól összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ezeket az együttmqködési formákat nem a szerves, integrált fejlQdés hozta létre, nem a helyi közösségek alakították ki saját elképzelésük szerint és a remélt haszon érdekében, hanem a központi és helyi pártelit akciói voltak.

A regionalizmus jellemzQi kelet-közép Európában 89 után:
A regionalizmus eszméje Kelet- közép- Európában az 1989/90es változások után gyorsan elterjedet, és határozottan felértékelQdött. A fogalom bekerült a köztudatba, a médiumok és a politikusok gyakori hivatkozási alapjává vált. A maga módján a tudományos kutatás is reagált a kihívásokra, összehasonlító kutatások kezdQdtek pl. a határ menti együttmqködés esélyeinek a tanulmányozására.

a. állami szintq kezdeményezések
1, visegrádi
közép európai szabadkereskedelmi övezet
közép-európai kezdeményezése

b, helyi, regionális kezdeményezések

1, Alpok- Adria munkaközösség
Fókuszában a lazább gazdasági, mqszaki-tudományos, kereskedelmi , kulturális, információs és politikai együttmqködés áll, mint konkrét térségek projekt mélységq együttmqködése.

2, Eurorégió
Németország keleti peremién 92-92 folyamán nem kevesebb mint 8 eurorégió alakult a szomszédos cseh és lengyel területek részvételével. További eurorégiók jöttek létre cseh- lengyel és litván-lengyel határon. Jelenleg a közép-európai térségben 10-12 eurorégió található. Magyarország
a Kárpátok- Eurorégió mqködésében veszt részt-93banalakult Debrecenben a lengyel, szlovák, és ukrán határrégiók képviselQi, az eu tanács fQtitkára valamint a lengyel, ukrán szlovák és a magyar külügyminisztérium képviselQi jelenlétében aláírták az alapokmányt. (Szlovákia csak megyfigyleQ volt, Románi pedig nem jártul hozzá az együttmqködéshez).

A regionalizmus és a határok:

A regionalizmus jelensége szoros kapcsolatban van a határok kérdéseivel. Ez a kapcsolat, illetve probléma természetesen elsQsorban a határtérségekben, két vagy több ország találkozási pontján jelentkezik.
Fontos:
1,a határok átjárhatósága, az hogy a határ  miként az Európai Unió országaiban  csupán szimbolikus jelentQségq legyen;
2,a határokon átnyúló együttmqködés és kölcsönös fejlesztés;

Ezzel szemben a kelet-közép-európai térségben a határ inkább elválaszt, mintsem összeköt két országot.

Fogalmak, definíciók, értelmezések

Régió:A régiót nem szándékunk hagyományos földrajzi definícióként kifejezni, hanem úgy kell kezelnünk, mint emberi és társadalmi kategóriát. E fogalmi keretben a régió közepes méretq területet jelent, amelyet nem lehet közvetlenül megélni, de amelyet szimbolikus jelleggel beépítünk a tudatunkba. A régió nem állandó, statikus kategória, hanem dinamikus társadalmi jelenség. Mint ilyen állandóan változik, átalakul, egyszóval folyamatként értelmezhetQ. Azt a folyamatot, melynek során egy bizonyos régió a társadalom térbeli szervezQdésének részeként fejlQdik, a régió intézményesülésének nevezzük. Az intézményesülési folyamat elsQ lépcsQjén a régió szert tesz a határaira vagyis identifikálódik a társadalom területi szervezetében. A második szinten alakulnak ki a területi szimbólumok, ezek közül különösen fontosa a régió neve. A harmadik fokozat a régió saját intézményeinek, társadalmi szervezeteinek kialakulása, illetve ezeknek a társadalmi tudatban való rögzülése. Végül a negyedik fázisban végbemegy a régió hivatalos intézményesülése. A regionalitás nem azonnal alakul ki, hanem a régió fejlQdésének része-ez a fejlQdés hosszú periódus és megköveteli a társadalom intézményi szférájának fejlQdését, amelyben a kérdéses régió intézményesen is jelen van. Az intézménynek ez a szférája erQsíti az adott régió lakosaiban a közösségi érzést, s annak újratermelQdési folyamatát. - legteljesebb formája a nemzetállam.
A régió legfontosabb gyakorlati-politikai elQnyei:
a regionalizmus a társadalmi kapcsolatrendszerek azon formája, mely leginkább alkalmas arra, hogy elQsegítse a demokrácia fejlQdését és megszilárdulását;
az önkényuralom kialakulásával a regionális demokrácia tud a leghatékonyabban szembe szállni;
a regionális szervezet közelebb hozza az egymáshoz az egyének és közösségek döntéshozatali folyamatát, és így lehetQvé teszi, hogy részt vegyenek az Qket érintQ ügyekben;
a regionalizmus tiszteletben tartja a kulturális, társadalmi és gazdasági sajátosságokat;

A regionalizmus:
Mint elméleti kategória nem más, mint egy embercsoportnak egy -egy tájegységhez mint földrajzi kerethez való kötQdése. Bourdieu a regionalizmus fogalmát az uralom - mégpedig a szimbolikus
vagy valóságos (gazdasági) uralom kategóriájával kapcsolja össze, illetve magyarázza. A regionalizmus (vagy a nacionalizmus) csak egyik fajtája a tisztán szimbolikus harcoknak, melyekben egyénileg, szétszórt állapotban vagy kollektíven, szervezett formában vesznek részt a küzdQk, amelynek tétje szimbolikus vagy gazdasági elQnyök és erQviszonyig megQrzése vagy megváltoztatása.
A Bourdieu-féle régióértelmezés másik kulcsfogalma a reprezentáció. A regionális vagy etnikai identitás objektív ismérveit keresQ kutatás nem feledtetheti, hogy a társadalmi gyakorlatban ezek az ismérvek int pl. a nyelv a dialektus vagy a kiejtés a mentális reprezentáció tárgyai, ezek alapján lehet észrevenni, értékelni, megismerni és elismerni Qket, ezt ruházzák fül a cselekvQk érdekeikkel és elQfeltevéseikkel. De ezek képezik a tárgyi reprezentáció alapjait is, ami dolgokat jelent(emblémák, zászlók, jelvények), de tetteket és a szimbolikus manipuláció olyan stratégiáit is, amelyeknek célja, hogy másik fejében alakítson ki reprezentációt ezekrQl a tulajdonságokról és hordózóikról.
Glatz Ferenc: mi a regionalizmus?
A regionalizmust olyan törekvésnek fogjuk fel az európai politikában melynek az a célja, hogy az egyén és a közösség, az egyén és az adott területi és igazgatási egység között mind szervesebb viszony alakuljon ki.

Glatz a létezQ regionalizmus" három formáját különbözteti meg:
1, A regionális együttmqködés - vagyis a meglévQ területi-igazgatási egységek közötti nemzetközi együttmqködés.
2,A mai államok egymással szomszédos peremterületeinek mind szorosabb együttmqködés
3,Egy országon belül az állami központtól függetlenül kerülnek szoros kapcsolatba az egyes úgynevezett regionális egységek.

MindenekelQtt az igazgatás terén kell elérni azt, hogy a határok különbözQ oldalain a helyi igazgatási egységek kompatibilisek legyenek egymással.

Glatzhoz hasonlóan a regionalizmus pragmatikus értelmezését adja Winfried Lang. Lang tipológiájának az alapja a régió kiterjedése, illetve nemzetközi dimenziója.
A regionalizmus három típusa:
1,nemzetq keretq regionalizmus. Ennek két esete lehetséges:
a, egyes történetileg erQs autonómiahagyománnyal rendelkezQ térségekbQl indul - ekkor alulról építkezQ regionalizmusról beszélünk.
b, az állami funkciómegosztás területi-helyi megjelenése: ez a felülrQl építkezQ regionalizmus (decentralizáció).

2,A transznacionális (határokon átnyúló) regionalizmus: egyes kulturálisan vagy gazdaságilag egységes földrajzi térségek esete.

3,nemzetközi regionalizmus: jellemzQje, hogy egyre inkább átvesz állami feladatokat. Ezen regionalizmus legmagasabb formája az európai integráció folyamata.

Határ: A térbeli szervezQdés hierarchiájának különbözQ lépcsQin álló területi egységeket tájakat, térségeket, régiókat, tartományokat, államokat a határ választja el egymástól.
A határ:
nem örök, változatlan, hanem nagyon is változó, történetileg meghatározott kategória;
az ''Qk'' és mi" elkülönítésének tudati eszköze, a regionális identitás nélkülözhetetlen kelléke;

A határok még mindig elválasztanak; s úgy tqnik, létezik valamiféle antropológiai állandó, amely az identitás megszilárdítása s megköveteli a másoktól való elhatárolódást.
A határok nem abszolútak, s nem csak a kizárást szolgálják, hanem mindenekelQtt a biztonságot garantálják, és csökkenti félelmet. Az átmenet minden lehetQsége egyben veszélyt is jelent hiszen a nyitott határ nemcsak a kijárást, hanem az ellenség bejövetelét is lehetQvé teszi.
Politikai határok kialakulása tehát szorosan kapcsolódik a nemzetállamok létrejöttéhez. A politikai határok funkciója különbözQ. Egyrészt védik a határon belül integritását, megakadályozzák a határon kívüliekkel történQ kicserélQdését. A határok kétoldali áteresztQképessége olyan modellnek felel meg, amely az elhatárolódás nélküli védelmet, a szabad lakóhely-változtatás jogát és egyidejqleg a másként való létezés zavartalan gyakorlásának a jogát tartalmazza.
A határok egyidejqleg (lehetnek) történeti, természeti, kulturális, politikai, gazdasági vagy éppen szimbolikus jelenségek, és ezen dimenziók mindegyike a területiség különféle változatát termelheti ki. Ennélfogva a határokat a társadalmi-térbeli öntudat manifesztálódásaként is lehet interpretálni.

A periféria:
A földrajzi megközelítés szerint a periféria általában kedvezQtlen természetföldrajzi adottságokkal rendelkezQ, rossz forgalmi helyzetq (nehezen megközelíthetQ), alacsony infrastrukturális ellátottságú, elmaradott társadalmi-gazdasági vidék. További jellemzQje, hogy rendszerint a közigazgatási és szellemi központoktól távol, az ország (tartomány, régió stb. fekszik. Az elmondottak alapján feltárul a periféria kettQs értelmezése:
-közigazgatási - igazgatásföldrajzi adottság (rendszerint határmentiség)
-funkcionálisan a szegényes intézményhálózat és infrastruktúra szinonimája;

településtudományi megközelítés: A periféria két vagy több központi településcentrum közötti depressziós térség.

A Határ menti térségek és a határmentiség
A határ menti térségek, illetve a határmentiség specifikumai más Ezek a kelet-közép-európai államszocialista rendszerek idején] ként az egyén, illetve az állami újraelosztási rendszer szempontjából vizsgálhatók. Az egyén szintjén a határ tágabb földrajzi környezetünkben elsQsorban életmódot, életkörülményeket és lehetQsége befolyásoló tényezQként jelentkezik. Ez konkrétan a következQkben nyilvánul meg: nincs alternatíva a munkaerQpiacon, ellenkezQiéi jelentQs mértékq a nyílt vagy burkolt munkanélküliség; a migrálás általában csak egy irányba (az ország belseje felé) lehetséges; kialakul az ingázás kényszere; a szellemi foglalkozású ember egy intézményhez van kötve; a foglalkozási szerkezet nem gazdagodik; a térségben a lakásberuházás nem perspektivikus.
Mindehhez bizonyos politikai megfontolások is társultak az elmúlt idQszakban az illetQ térségek fejlesztését illetQen.
A határmentiség a periferiális helyzet, a periféria sajátos változata, minQsített esete.

B/25. Az európai regionalizmusok tipológiája, kisebbségi autonómiák

A nemzet fogalma, értelmezése

A nemzet az európai fejlQdés hosszú és bonyolult folyamatának a terméke.
A nemzet-natio fogalom a latin nasci (születni, származni) szóból ered. A kifejezést a 13. századtól használják, ekkor a szónak még nem volt politikai jelentése. A natio szó eredetileg a közös származás gondolatát hordozta magában, ennek ellenére a középkori Európa a nemzet fogalmát fQleg rendi nemzet, illetve tartományi nemzet értelmében használta: a feudális társadalom, vezetQ rétegeit (a nemességet, a papságot) vagy a nagy birodalmak egyes tartományainak lakóit (bajorokat, szászokat, türingiaiakat, bretonokat, normannokat) jelölte vele. A 18. század elQtt a natio különféle koncepciói szerint valaki nyelvi, regionális vagy rendi értelemben egyidejqleg valaki többféle nemzet tagja lehetett. A középkor  legalábbis Nyugat- és Közép-Európában  az autonómiák korszaka volt. A 18. század végén jöttek létre a mai, modern értelemben vett nemzetek. A mindennapi szóhasználatban nemzet, haza, állam, faj fogalmai összekeverednek. A nemzet komplex, nehezen megragadható politikai és szociokulturális jelenség, általános érvényq meghatározása máig sem sikerült senkinek.
Ismérvei: közös származás, nyelv, vallás, kultúra, történelmi emlékezet és mítoszrendszer, terület, gazdaság, állam- és jogrendszer. Megkülönböztetünk objektív és szubjektív ismérveket. A két alapvetQ nemzetfelfogás (államnemzet, kultúrnemzet) az objektív vagy a szubjektív elemekre helyezi a hangsúlyt.

Objektív elemek: Az objektivisták szerint a nemzetfogalom objektív ismérveinek megléte önmagában nemzeti identitást teremt. Valamilyen értelemben minden nemzet kulturális entitás. A közös nyelv, történelem, vallás, hagyományok, földrajzi elhelyezkedés, származás-értékrend kovácsol össze egy nemzeti közösséget.

Szubjektív elemek: A szubjektivisták szerint a nemzethez tartozás hite a legfontosabb, a nemzetet azok alkotják, akik vallják az odatartozásukat. A nemzet közös értékek és értelmezések szimbolikus együttese, pszichológiai-politikai entitás, az emberek egy csoportja magát természetes politikai közösséghez, egy nemzethez tartozónak érzi. A nemzet nem statikus, változatlan kategória, hanem formálható, melyben az emberi akaratnak meghatározó szerepe van.

Európában két nemzet felfogást különböztetünk meg:

Politikai nemzet, államnemzet: JellemzQi: közös terület, az ugyanazon jog-politikai és gazdasági keretekhez, vagyis az egy államhoz való tartozás. A nemzet az állampolgári viszonyt, a közös politikai részvételen alapuló kollektív szuverenitást jelenti. Nyugat-Európában kialakult modell.

Kultúrnemzet: JellemzQi: nyelv és kultúra azonossága, a közös származás mítosza vagy valósága. A nemzet etnikai viszony, mindazokat magában foglalja, akik a feltételezés szerint közös nyelvvel, történelemmel, kulturális identitással rendelkeznek. A Rajnától keletre alakult ki.


A nemzeti kisebbség fogalma

A kisebbségekre számos elnevezés használatos: kisebbség, nemzetiség, nemzeti és etnikai kisebbség, etnikum, népcsoport.
A fogalomra nincs egységesen elfogadott definíció, szinte lehetetlen valamennyi kisebbségi helyzet alapvetQ jellemzQit lefedQ általános formulát találni.
Az 1977-es Capotorti-jelentQs a legátfogóbb próbálkozás a fogalom tisztázásra, mely szerint a kisebbség olyan csoport, amely:
számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része
nincs domináns helyzetben
tagjai etnikai, vallási, vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, ami különbözik a lakosság többi részének jellemzQitQl
a tagok a sajátosságaikat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat meg is akarják Qrizni, ez jelenti a közösséget összekötQ szolidaritás érzését, az önálló közösségi tudatot

A Capotorti-tanulmány, a kisebbségeket eredetük szerint a következQképpen csoportosítja:
Kisebbségek, melyek már az állam megalakulása elQtt a területen éltek.
Kisebbségek, melyek más államhoz tartoztak, és annexió vagy területátengedés útján kerültek az álam fennhatósága alá.
Kisebbségek, amelyek bevándorlás útján váltak az állam polgáraivá.

Az európai kisebbségek eredetük szerint túlnyomórészt az elsQ, és a második csoportba tartoznak. A jelenlegi kisebbségi viszonyok sajátossága az, hogy önálló államiság nélküli etnikai közösségek alkotják a kisebbségek túlnyomó részét.
A nemzeti kisebbségek, vagyis az anyanemzettel rendelkezQ nemzetrészek történelmi kialakulása és jellemzQi alapvetQen különböznek az állam nélküli etnikumokétól. Az utóbbi közösségek alkotják a nyugat-európai kisebbségek kevésbé elterjedt típusát, míg Kelet-Európában ma nemzetiségen többnyire nemzeti kisebbséget értünk.


Az Európa Tanács Parlamenti Közgyqlésének híres 1201. (1993) sz. ajánlásában a következQ módon határozza meg a nemzeti kisebbségeket: nemzeti, etnikai kisebbség az embereknek egy államon belüli olyan csoportja, amelynek tagjai:
az illetQ állam területén laknak, és annak állampolgárai
hosszú távú, szilárd és tartós kötelékek fqzik az illetQ államhoz
megkülönböztetQ, sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességekkel rendelkeznek
bár számszerqleg kisebbségben vannak, mégis kellQen reprezentatívak ezen állam legalább egy adott körzetének körében
arra törekednek, hogy közösen megQrizzék közös identitásuk elemeit, nevezetesen kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat, vagy nyelvüket.

Magyarország egyike azon kevés államnak, aki megpróbálta beilleszteni saját belsQ törvényeibe a nemzeti vagy etnikai egy általános meghatározását. Az 1993-as kisebbségi törvény definíciója a Capotorti-féle szellemben született, hozzátéve még egy elemet:
a nemzeti vagy etnikai kisebbség legalább egy évszázada honos népcsoport (az újonnan bevándorlók, vendégmunkások kizárása érdekében).

A kisebbség létezésének alapkövetelménye, hogy tagjai tudatában legyenek, hogy csoportjuk valamilyen lényeges szempontból más, eltér a többségtQl. Másrészt fontos, hogy a többség is tudatában legyen a kisebbségi csoport különbözQségének, és egyetértsen a különbözQség védelmének biztosításában, hiszen a modern demokratikus államok politikai rendszerét és szabályait a többség határozza meg.
Az összetartozás, a szolidaritás érzése, az identitás megQrzésének igénye különböztet meg egy kisebbséget egy asszimilálódni kívánt csoporttól.

A kisebbségek gazdasági-társadalmi fejlettsége, nyelvének, kultúrájának asszimiláltsági foka, államon belüli elismertségük, számarányuk az összlakosságon belül, a kisebbségi tudat erQsségét, formáját és jellegét is meghatározza. Napjaink nyugat-európai kisebbségi mozgalmainak jellemzQje, hogy az asszimiláció viszonylag elQrehaladott szakaszában vannak.
A 20. század végén kibontakozó nemzetiségi mozgalom többnyire olyan nemzeteket érint, amelyek identitását gyakran veszély fenyegeti; amelyek nyelvi, tudati, gazdasági és kulturális elidegenedéstQl szenvednek.

Ha egy közösség néhány sajátos kulturális jellemvonással rendelkezik, de önálló nemzetiségi tudata nincs, esetében néprajzi csoportról beszélünk. Ilyen nemzeten belüli táji-kulturális alakulatot alkotnak a bajorok és a szicíliaiak, mint a németek és az olaszok egy változata, vagy a normannok, akik ma etnikai maradványok.
Különösen a németség esetében lelhetQ fel egészen az Qsgermán idQkig (gepidák, vizigótok) visszanyúlóan az etnikai változatok hagyománya.
Összefoglalva: kisebbségen a tartósan egy területen élQ, valamely államban számbelileg kisebbségben lévQ, de mégis makro közösségnek tekintett, nemzetiségi jellegq alakulatot értjük.



Autonómia

A nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos megoldatlan problémák legbonyolultabb és politikailag legvitatottabb kérdése a kisebbségi csoportok autonómiaigényeinek jelentkezése és az autonómia biztosításának lehetQségei. Az autonómia tudományos szempontból sem tisztázott, hiszen olyan jogilag szinte meghatározhatatlan fogalmakhoz kapcsolódik, mint nemzet, nemzeti kisebbség, szuverenitás, önrendelkezés

Az autonómia szó a görög auto (ön-) és a nomos (jog) szavakból ered, elsQdlegesen az önigazgatáshoz, a saját törvények alkotásához való jogot jelenti. Az emberek bizonyos csoportjának az a joga, hogy bizonyos kérdésekben maga döntsön.
Kisebbségi szempontból az autonómia egy adott államban a többségi nemzettQl eltérQ identitású csoport bizonyos fokú önkormányzása: a kisebbség a saját helyi ügyeit intézheti új állam létrehozása nélkül. Olyan kisebbségvédelmi intézmény, amely az egyes államokban az autonómiához tartozó etnikai, nyelvi, vallási, kulturális csoport, illetQleg terület érdekeinek védelmére hivatott. Az autonómia lényege, hogy egy kisebbségben élQ közösség a lehetQ legteljesebb mértékben beleszólhasson az Qt érintQ döntésekbe, és minél önállóbban, minél kevesebb korlátozás és felügyelet mellett intézhesse saját belsQ ügyeit.
Az autonómia a föderalizmusnál alacsonyabb szintq hatalommegosztás. nem az egész államot, hanem annak egy etnikai, nyelvi, kulturális, történeti, egyéb szempontok alapján elkülönülQ területére vagy a népesség egy csoportjára vonatkozik.

KülsQ jog, nemzetközi szerzQdés is teremthet autonómiát, de belsQ jog által is létrejöhet.
Az autonómia olyan sajátos eszköz, amely által egy csoport megQrizheti identitását. Az autonómiák lényege, hogy elválasztják az államot a nemzettQl, újraosztják a kisebbségek és nemzetállamok között a politikai és területi hatalmat.
Az autonómiamozgalmak az emberi jogok fogalomkeretére, az egyenlQség és a diszkriminációmentesség elvére, a kisebbségek jogaira, valamint az önrendelkezéshez való jogra támaszkodnak.
Az ~ a gyakorlati politika szintjén minden esetben alku és kompromisszum. Az alku lényege: korlátozott nemzeti önrendelkezés a kisebbségek részérQl, azaz nem él annak külsQ részével, az elszakadás jogával, cserébe az állam a szuverenitásának egy részérQl lemond, vagyis önmagát befelé korlátozva biztosítja a kisebbség számára az autonómiát.


Föderalizmus/Regionalizmus


A föderális államban az ország egész területe egyenrangú és a külsQ önrendelkezés jogával felruházott tagállamokra tagolódik. Az egy tömbben élQ, egy adott tagállam területén többséget alkotó kisebbség számára ez a belsQ önrendelkezés legmagasabb szintje.
A ~ elQnyei: a kisebbségek által lakott terület saját és teljes hatalmi ágakkal rendelkezik a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás területén. Tagállamként nagyobb beleszólást kap a központi döntéshozatalba.

Tiszta nemzetiségi alapú föderáció nem található Európában, bár fQként Belgium és esetleg Svájc sorolható ebbe a kategóriába (Európán kívüli példa Kanada). 1995 óta Bosznia-Hercegovina is idetartozik, de ebben az esetben nemzetközi, nagyhatalmi döntés kényszerítette ki a föderatív berendezkedést, és nem önkéntes társulásos együttélésrQl van szó.

Részben nemzetiségi okokból regionalizált állam Spanyolország a maga 17 autonóm közösségével, melyek közül Baszkföld, Katalónia, Galícia nemzeti szempontból is elkülönül és bizonyos többletjogokat élvez, valamint Olaszország a 20 régiójával  közülük 5 speciális státusú, szintén részben nemzetiségi megfontolásokból.
Belgium: 3 régió (Vallónia, Flandria, Brüsszel), 4 nyelvi körzet (vallon, flamand, német, kétnyelvq Brüsszel), 3 nyelvi közösség (francia, flamand, német). A régiók, a föderális területi egységek, önigazgató közigazgatási feladatokat, jóléti, gazdaságpolitikai funkciókat látnak el, saját törvényhozó és végrehajtó szervekkel.
Svájc: Alulról szervezQdQ, területi elvre építQ társulásos modell. A 26 kanton határai nem esnek egybe feltétlenül a nyelvi és vallási határokkal. Nyelvek: német, francia, olasz, rétoromán.


A régió fogalma

A régió elnevezést számos értelemben, számos jelenségre használjuk. Jelen esetben régió alatt az egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzQket magában foglaló s ezek alapján körülhatárolható, az államon belül a nemzeti és helyi szint közötti szubnacionális területi egységet értjük. A régiók területi nagysága részben történelmi okoknál fogva különbözik országok között, sQt azon belül is. A régiók feladatai is eltérQek, általában a gazdasági elemek dominálnak, a területfejlesztés jellemzQ, de kulturális funkciót is betöltenek, különösen ott, ahol különbözQ etnikai közösségek léteznek. A régiók több típusát is megkülönböztethetjük.
Funkcionális, tervezési régió: bizonyos funkciók ellátására jön létre, így a közigazgatási tervezés, területfejlesztés vagy az EU regionális politikájának területi egysége lehet.
Objektív adottságokon nyugvó, természetes régió: különbözQ kritériumok alapján meghatározható terület, amely földrajzilag behatárolható, sajátos gazdasági struktúra jellemzi, lakói más térségtQl eltérQ etnikai, nyelvi, kulturális, vallási jegyekkel, közös múlttal, közös történelmi emlékezettel rendelkeznek. Kétféle alapesete lehet:
Gazdasági régió: a terület felosztása a gazdasági fejlQdés vagy ágazati sajátosságok alapján történik, belsQ fejlQdésével, specifikus gazdasági vonásaival elkülönül a többi területtQl.
Történelmi, etnikai, kulturális régió: az állam többi részétQl történelmi, nemzetiségi, kulturális és nyelvi különbséget mutató terület. Csaknem minden országban találhatóak olyan kisebbségek, amelyek egy adott területhez kötQdve próbálják megtartani különbözQségüket,

Politikailag releváns régió: ha lakóinak valós életvilágot jelent, emberi közössége politikai közösséggé formálódik, közös célokkal, értékekkel, érdekekkel, ami a kulturális, földrajzi, történelmi, gazdasági homogenitáson alapul.
Politikai régió: a régió közvetlenül az állami szint alatt lévQ területi egység, politikai képviseletet ellátó területi közhatóság. Saját választott regionális parlamenttel, képviselQtestülettel rendelkezik.

A valós régiók legalább részben autonóm vagy föderális egységek, az állam és a helyi szereplQk között közbülsQ szintként kompetenciákkal és intézményekkel rendelkezik.
A régiók intézményi formát öltve tudnak önálló cselekvQ egységként fellépni, egyébként a felülrQl beavatkozás passzív színterei.

Az európai politikai régiók között nagy a különbség abban, hogy milyen hatalommal ruházzák fel és milyen demokratikus szervek irányítják azokat. Politikai régiók jelenleg az EU-ban: a három föderális állam egységei (9 osztrák, 16 német tartomány, a 3 belgiumi régió); a 20 olasz, a 22 francia régió, a 17 spanyol autonóm közösség; Skócia, Wales, Észak-Írország és négy sziget: Feröer, Aland, Azori, Madeira. Összesen 6 ország teljes területe, s további 4 állam egyes részei, együttesen 94 régió.
Az EU-ban a régió, a regionalizálás, a regionalizmus eszméje fokozatosan teret hódít. A regionális és a határon átívelQ együttmqködési politikák területén a régiók az integrációs folyamatban önálló szereplQvé válnak.

A régiók számos tényezQ alapján alakulnak ki, illetve szervezQdhetnek meg. A regionalizálódást, a régiók szerepének változását okozhatja felülrQl lefelé irányuló állami politika és alulról felfelé irányuló regionális igény.

Regionalizáció: felülrQl lefelé (top-down), a kormányzat kezdeményezésére történi kmeg a megfelelQ önállósággal rendelkezQ területi egységek kijelölése.
A regionalizáció hatalom és felelQsség átadása a szubnacionális szintnek, a régiók önállóságának növekedése végeredményben a policentrikus irányításhoz vezet. A ~ összekapcsolódik az államok és az Európai Közösség regionális politikájával.
( Mindig egy felülrQl jövQ akarat, aktus, amelyben az állami akarat megpróbál bizonyos fajta jogköröket alsóbb szinten mqködtetni. A regionalizáció során mindig a központi akarat akar valamit kialakítani, hangsúlyozni -> regionális politika Ilyés)

Regionalizmus: a 70-es évektQl nyerte el ma is használatos jelentéstartalmát. A szubnacionális területi egységbQl induló politikai, társadalmim, ideológiai mozgalom, amely támaszkodva az etnikai, kulturális, nyelvi, vallási, történelmi sajátosságokra, a centrum, a központi hatalom befolyása ellenében a régió önkormányzása, önállósága, autonómiája érdekében lép fel (bottom-up, alulról felfelé irányuló folyamat). A régióban élQk törekvéseit kifejezQ mozgalmak radikalizmusa, ereje, hatása országonként eltérQ.
( Alulról jövQ törekvés, a nagyobb önállóság elérésére. Ilyés)


Németországban több egyenrangú tartomány.
Svájcban kantonok és félkantonok.
Belgiumban 4 egység: Észak-Flandria, Dél-Vallónia, Brüsszel és a német kisebbség.
Bajorországon belüli frank regionalizmus.

Léteznek olyan kisebbségi csoportok, melyeknek van anyaállamuk, és ez segítséget nyújt nekik az anatómia megfogalmazásában. Pl.: baszkok, katalánok

B.27. Friedrick Bart identitáselmélete és az etnicitás

Joshua A. Fishman: Az etnicitás és a nyelvi tudatosság változásai

Az etnicitás elsQdlegesen a nem mobilizált, korlátozott emberi és földrajzi környezetben élQ emberre vonatkoztatható, akinek környezetébQl hiányoznak az átfogóbb okok, lojalitások, jelszavak vagy ideológiák. Az etnicitás megközelítQ és elsQdleges jelentése: mindent átfogó konstelláció, korlátozott külvilági kontaktussal, az én korlátozott tudatával, a megengedett, illetve elismert belsQ differenciáló és specializáló korlátozottságával, valami adottal , amelyet épp annyira megváltoztathatatlannak tekintenek, mint a rokonságot, vagy a születési helyet, egy olyan adottal , amely szó szoros értelmében ezzel a két megkülönböztetéssel operál, amelyek a tudatban legfelül vannak, olyan adottal , amelyben a rokonság és a születési hely teljesen meghatározza a barátságot, az imádságot és a tevékenységet.
A nyelv, mint olyan általában nem tudatos tényezQ az Qsi világban, nem önmagában szemlélt, szeretett, védett, kultivált és megideologizált valami. Az Qsi etnicitás nem csak abban nyilvánul meg, hogy kicsi a nyelvi tudatosság, hanem, hogy a használt nyelveknek nincs speciális megnevezésük. A XX. század elejéig sok kelet-európai Amerikába vándorló sem tudta helyesen, pontosan megnevezni anyanyelvét, ma pedig Afrikában, Indiában találkozhatunk ilyennel.
Ezzel szemben Nyugat-Európában évszázadok alatt egy másfajta felfogás alakult ki. Tudatában vannak a nemzeti történelemnek, ismerik hQseit, mártírjait, van nemzeti küldetéstudatuk, vannak nemzeti sérelmeik és ideáljaik. Azt találjuk, hogy a nemzet és a vallás két külön dolog, még akkor is, ha mindenki egyforma vallású. Tudatosan viszonyulnak a nemzeti nyelvhez, hirdetik szépségét, finomságát, fontosságát. A nyelv szeretet tárgyává válik, valami olyanná, amiért harcolni, élni és meghalni lehet, valami olyanná, amit védeni, fejleszteni kell.
Sok minden történt a gazdasággal, a politikai organizációval, a társadalmi struktúrával, a kommunikációs lehetQségekkel, míg az Qsi etnicitás így kitágult és összetöredezett. Megszületett a nemzet, vagy nemzetiségi csoport, amelyet szimbólumok, az eszközként szolgáló szervezetek és ideológiai elkötelezettség kovácsolnak egybe. Különösen lényeges az a távolság, ami a rokoni-baráti hálózatok és a gazdasági-politikai hálózatok között van. A nacionalizmus átalakított etnicitás, olyan kellékekkel ellátva, amelyek lehetQvé teszik, hogy a politikai, társadalmi és intellektuális tevékenység szélesebb skáláján funkcionálhasson.
Az etnicitás dinamikus jellegq, egy átfogóbb elrendezQdéstQl függ, amely minden adott pillanatban pontosan meghatározza sajátosságait.

Friedrik Bart: Régi és új problémák az etnicitás elemzésében

Bart kiemelt etnográfiai figyelmet szentel az identitásukat felcserélQ személyeknek, így próbálván feltárni az etnikai csoportok reprodukciójában szerepet játszó folyamatokat. Öt módszertani lépést határoz meg az etnicitás kutatásával kapcsolatban:
Az etnikai identitás a társadalmi szervezQdés velejárója, társadalmi csoport kérdése.
Nagyobb figyelmet szentel a határoknak és a rekrutációnak (határ: különbségek meghatározása, rekrutáció: csoport forráshelye, ahonnan új tagokat vesz fel), mint a határokon belül felgyqlt kulturális anyagnak. Az etnikai csoportok és ezek jellemzQi mindig sajátos interakciós, történelmi, gazdasági és politikai körülmények között jönnek létre, tehát szituációfüggQek.
Az etnikai csoport tagsága identitás kérdése, ezért besoroláson és önbesoroláson kell alapulnia. Csupán akkor teremthet szervezett különbséget, ha az egyének elfogadják, alávetik magukat kényszerítQ erejének, hatnak rá, és részévé válik tapasztalatuknak.
Az etnicitás szempontjából azok a kulturális különbözQségek játszanak szerepet, amelyekkel az illetQ csoport saját különállóságát és határait jelzi. A kulturális normáknak, amelyek szerint az egyének az azonos etnikai csoportba tartozókat minQsítik és megítélik, szintén van határképzQ szerepük.
Az etnikai csoportokat közös cselekvésre mobilizáló vezetQk politikai vállalkozást folytatnak.
Bart szemlélete konstrukcionista, elveti a kultúra korábbi, merev meghatározását. Elszakad a történelemnek, mint pusztán az etnicitás objektív forrásának és okának eszméjétQl, szinkron retorikaként kezeli az etnicitást, a múlt kisajátításáért folytatott küzdelemként. Úgy véli, kultúra fogalmának újragondolása nélkülözhetetlen az etnicitás fogalmának újragondolásához. Amit a kultúra fogalmával lefedünk, annak valós empirikus tulajdonságai vannak, s ezek az etnicitás megértésében is fontos szerepet játszanak. Azok a tulajdonságok, amiket mi, elemzQk, hamis alapon tulajdonítunk a kultúrának, vakká tesznek megfigyeléseinkben, és zavarossá elemzéseinkben.
Az etnikai kapcsolatok és határok általában egymás mellett élQ, egyazon társadalmi rendszer által összefogott egyéneket érintenek, és olyan kérdéseket eredményeznek, hogy miként is különbözünk mi tQlük , semmint a mások valamiféle hegemón és egyoldalú képét.
A kultúra globális, empirikus változatossága folytonos jellegq, s nem tagolható egymástól élesen elkülönülQ, integráns egységekké. A kultúrát bármilyen populáción belül is folyton áramlásban lévQnek, ellentmondásosnak és inkoherensnek tapasztaljuk, és azt látjuk, hogy egyenlQtlenül oszlik meg különféle pozíciókban lévQ személyek között.
Identitásérzetünket, noha nem magunk találtuk fel, mégis, csupán mi magunk alakíthatjuk, a világban való cselekvésünk és másokkal való interakcióink révén. Nézzünk erre egy példát, a pakisztáni norvég bevándorló esetét!

A bevándorlók saját kulturális tQkével rendelkeznek, a norvégok számára csak az a lényeg, hogy ismerje nyelvüket. Lokális csoport tagjai lesznek a bevándorlók, kapcsolata lesz a korábban bevándorló pakisztániak közösségével, alaptudásukra ráépülnek a korábban bevándorolt közösség kulturális jegyei, tapasztalatai, emellett saját tapasztalattal is gazdagodik, de még mindig megQrzi saját kulturális jegyeit is. Ha a pakisztáni férfi elhozza feleségét is, akkor annak az integráció szempontjából az elsQ forrás a férje. A nQ a szigorú vallásosságot, a családban elnyomott nQ szerepét hozza magával, tehát döntQen más tapasztalatokat, mint férje. Gyermekeik már nem rendelkeznek az alap kulturális tQkével, tehát viszonyuk más a norvég társadalomhoz, mint szüleiknek. Az elsQ generáció problémája: nem tartozik a pakisztáni norvég közösséghez sem, de a norvéghoz sem. Társadalmi beilleszkedésük más lesz, mint szüleiknek, ami családi konfliktusokhoz vezethet.

EbbQl is látható, hogy az identitás, az etnicitás és a kultúra még egy családon belül is igen változó lehet. Ezért olyan jellegzetességeket kell keresnünk az etnikai folyamatok modellálásához, amelyek viszonylagos diszkontinuitást jelentenek az áramláson belül, és így alapjául szolgálhatnak az etnikai identitásnak. Ennek során meg kell vizsgálnunk a teljes, plurális populáción belüli változatosságát, majd ezen belül el kell különítenünk a fQbb kulturális diszkontinuitásokat létrehozó és elQtérbe állító folyamatokat.
Az etnicitásnak nagy lökést ad, ha az embereket sikerül rábírni, hogy együttesen jelenítsék meg a diszkontinuitást, amelyhez nem a kultúra sokszínq és változékony egészét, hanem csak néhány, látványos megkülönböztetQ jegyet használnak fel. Egy képzeletben megalkotott közösség lép itt színre néhány megkülönböztetQ vonás elQtérbe állítása és szimbolikus voltának hangsúlyozása, azaz határvonalak aktív kialakítása révén. A csoport mérete és homogenitása nagy mértékben befolyásolja az identitásszimbólumok megformálását.
Egy másik nagy diszkontinuitás teremtQ folyamat abban áll, hogy egy csoport tagjai valamely széles körben elfogadott kód vagy érték miatt viselkedésükben és stílusukban hasonulnak egymáshoz, s erre alapozva küzdenek az elkülönülésért.
EltérQ kulturális jellemzQk különbözQ sikerrel használhatók a különbözQ környezettípusokhoz és létfenntartási módokhoz való alkalmazkodás során. Így a különbözQ kulturális tulajdonságokkal rendelkezQ csoportok sikeresen élnek együtt,még kulturális különbözQségük fenntartásával is, ha ezek a különbségek ugyanazon terület más-más erQforrásának kiaknázásához alkalmazkodtak. Az erQforrásokért való versengés viszont erQs ösztönzést is adhat altérQ kulturális jegyekkel rendelkezQ populációk számára, hogy a közös etnicitás nevében kollektív cselekvésben mobilizálódjanak. A niche nem csupán a természeti környezetet, hanem a környezet emberi szektorát is magában foglalja.
A modern állam a közjavak számos fajtáját sorakoztatja fel, amelyeket egyes személyek számára fenntarthat vagy nyílt versengés tárgyául kínálhat fel. Az értékes erQforrásokat önkényesen, bürokratikus úton osztják szét vagy tagadják meg, ezáltal formális jogi kategóriákból sorsközösséget hozva létre, amelyek hajlamosak a továbbiakban öntudatos társadalmi csoportként fellépni. Az államot nem csupán szimbólumnak, vagy eszmének, hanem aktornak is kell tekintenünk. Olyan megközelítésre van szükség, amely megkülönbözteti az állam struktúráit és cselekvési mintáit.
Bart az elemzés során három szintet különít el: mikro-, közép (mezo)- és makroszintet. Lássuk ezek jellemzQit egyenként!
Mikroszint: A tapasztalás, és az identitás kialakulásának szintje. A személyekre, és a személyközi interakciókra, az emberi élet eseményeire és színtereire összpontosítjuk figyelmünket. Az e szinten megélt kényszerek és paraméterek jórészt más szintekrQl származnak, ám egyetlen megélt kontextussá állnak össze minden személy tevékenységében és értelmezésében. Ami pedig ezen a szinten történik, az visszahat a többi szintre, minthogy megteremti azok alapját és elQfeltételeit.
Középszint: Azokat a folyamatokat mutatjuk be itt, amelyek közösséget teremtenek, s különféle eszközökkel különbözQ célokra mozgósítják a csoportokat. Itt képzQdnek a sztereotípiák, és itt kapnak lendületet mozgásukhoz a közösségek. Itt nyer formát az etnicitás határainak és dichotómiáinak számos aspektusa. Ha azonban ezeket a folyamatokat mikroszintq tapasztalati alapjuktól eltekintve tárgyaljuk, elemzésünk elveszíti erejét, mi pedig nem tudjuk befolyásolni az etnikai mozgásokkal kapcsolatos nyilvános és társadalmi politikát.
Makroszint: Az állami politika szintje, a törvényesen megalkotott bürokráciáé, amelyek formális kritériumok alapján osztogatnak jogokat és emelnek tilalmakat, de az erQszak és a kényszer önkényes használatáé is, amely számos rezsim velejárója. Itt fogalmaznak meg, és emelnek érvényre ideológiákat. Az etnicitással makroszinten összefüggQ kiemelkedQ képzelt közösségek közé tartoznak magukon az etnikai csoportokon kívül az államok, vagy nemzetek, a nagyobb vallási közösségek, valamint a globális nemzetközi színtér és diskurzus. FQszereplQi a rezsimek és a velük szemben álló csoportok, valamint a különféle nemzetközi szervezQdések. Lényeges, hogy makroszinten megkülönböztessük egymástól a képzetes egységeket, olyan módon, hogy világossá váljanak a kontextusaik közötti kölcsönhatások. A cselekvés nagyobb része a rezsimek, illetve az általuk ellenQrizni kívánt népesség között zajlik. A rezsimeknek ugyanakkor a nemzetközi színtéren is rajta kell tartani szemüket, hogy biztosítsák pozíciójukat, nem szabad elszalasztaniuk e színtér államai által felkínált legitimációs lehetQségeket. Az egyes etnikai csoportoknak az Qket uraló rezsimhez való viszonya ezért igen összetett, és gyakran ellentmondásos.
Az etnicitás globális ébredésérQl folytatott diskurzus jórészt a tömegtájékoztatási eszközök által keltett benyomásokon alapul, ezek ugyanis aktivitásról és konfliktusról tudósítanak, míg korábban hallgattak mind a problémákról, mind a helyszínekrQl. (Azok korábban is megvoltak, csak a rezsim az információ manipulálásával nem tudatta ezt.) Az elnyomás nem csupán meggátolja az egyént identitása kinyilvánításában, hanem egyszersmind tudatlanságban tartja mások állásfoglalása felQl is. A rezsim hatásos információ-ellenQrzése s az etnikai kiállás különféle formáiról hírt adó információk kiszqrése az egyedüllét szubjektív érzését keltik az egyénben, ezáltal gyengítve odaadását is.

- ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~
Készült:
Friedrick Bart: Régi és új problémák az etnicitás értelmezésében
J. A. Fishman: Az "etnicitás" és a nyelvi tudatosság változatai

Kiegészítés (órai jegyzetbQl):

kollektív identitás

meg kell vizsgálni az adott kollektíva fizikai nagyságát
lokális kollektív identitás
pl. falu, a közösség minden tagja számára átlátható kapcsolathálóval, amelynek részeként maga a közösség tagja meghatározza
lokális közösségek -> valódi közösségek
az ennek viszonyait leíró kutatás a közösség tagjainak közvetlen tapasztalatán alapszik -> identitáslétrehozó folyamatok pontos leírása
virtuális közösség, pl. nemzet
a közösségnek létezése fenntartásához szüksége van olyan nem fizikai kapcsolatokra, amely a közösség tagjait csoporttá egyesíti
Kruger performance elmélete szerint mindenkinek megvan a maga szerepe
az identitás performatív folyamat
szükség van a múlt, mint emlékezés jelentQségének tételezésére
minden csoport támaszkodik a múltra, amelybQl eredezteti magát

B/27. Erik Erikson identitáselmélete

Erikson osztja Freud nézetét arról, hogy a személyiség egymást követQ szakaszok során válik egyre fejlettebbé. Az eriksoni gondolatmenet pszichoszociális hangsúlyú: az élet során megtapasztalt társas jelenségek személyiségfejlQdési hatásával foglalkozik. Úgy véli, hogy a személyiség az egész életút során fejlQdQképes, és egyik szakasz sem kitüntetett fontosságú a többihez képest. Erikson az elsQk között vezette be az életciklus-szemléletet, azt a felismerést, hogy a személyiségfejlQdés egész életünkön át tart.
Erikson szerint az énidentitás nem más, mint a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény. A személy identitása a társas környezet változásaira adott válaszul állandóan változik. A legfQbb dolgunk, hogy kialakítsuk és megQrizzük erQs identitásunkat: ennek hiányt tekintette minden baj forrásának. Az egészséges személyiség aktív befolyást gyakorol környezetére, személyisége egységrQl tanúskodik, helyesen észleli a világot és saját magát. Mindez a gyermek kognitív és társadalmi fejlQdésének következménye. Az egészséges gyermek legszemélyesebb élményeinek fejlQdési folyamata nyugodtan rábízható belsQ fejlQdéstörvényeire.
Az egyes életszakaszok mindig valamilyen módon a dolgok uralásával függenek össze. Egy-egy szakasz sikeres teljesítése után növekszik az én kompetencia érzése, sikertelenség esetén pedig alkalmatlanságérzet lép fel. Minden fázisban egy pszichoszociális krízist, konfliktust élünk meg. A krízis egyfajta fordulópontot jelent, ám egyben fokozottabban sérülékennyé is teszi a személyt. Az egyes krízisek konfliktusai arra utalnak, hogy sikerül-e elérnünk egy bizonyos pszichológiai minQséget, vagy nem. Erikson szerint egy-egy konfliktus soha nem ér véget: még ha sikerrel meg is oldjuk abban az idQszakban, amikor a legintenzívebben kínoz bennünket, akkor sem uralhatjuk egyszer s mindenkorra.
Nyolc pszichoszociális szakaszt ír le, és mindegyik a társas környezettel való interakció valamely konkrét, konfliktussal vagy válsággal terhes aspektusa köré szervezQdik. Minden konfliktus két, egymással ellentétes kimeneteli lehetQséget kínál, s ezek egy-egy pszichológiai minQség ellenpontjaiként jelennek meg; ezek egyike mindig adaptívabb, mint a másik. Az emberek úgy jutnak túl az egyes szakaszokon, hogy valamiféle egyensúlyt alakítanak ki a két minQség között. Kell, hogy a fejlQdQ én bizonyos fokig mindkét pólust megélje, mivel a kívánatos pólus túlhangsúlyozása egyoldalúsághoz, ez pedig újabb problémákhoz vezet. Az egyes szakaszokon való sikeres túljutás azonban mégiscsak azt kívánja meg, hogy a végén valahol a pozitív pólushoz közelebb kössünk ki. Az egyszer már elért énminQség az életünk során már személyiségünk része marad.
A csecsemQkor
E szakasz konfliktusa a bizalom és az alapvetQ bizalmatlanság között feszül. A csecsemQ kiszolgáltatott, hisz alapvetQ szükségleteinek kielégítését másoktól kell elvárnia. Ha ezt megkapja, akkor a biztonság és bizalom érzését éli meg. A bizalomérzet tehát az alapja, hogy hinni tudunk a világban, önmagunkban és emberi kapcsolatainkban. A személyiségfejlQdés eme alapkövét olyan társas kölcsönhatások formálják ki, melyekben a gondozók szeretettel odafigyelnek a gyermekre. A bizalmatlanság érzését a következetlen bánásmód, az érzelmi elzárkózás vagy az elutasítás váltja ki. Az ember már csecsemQkorban beleütközik a kultúra fQ elveibe: a legegyszerqbb, legkorábbi elv a kapni , ám hogy ez hogyan történik, már az anyától függ. A baba megtanul rávenni valakit arra, hogy megtegye számára azt, amit kíván, így viszont az adni alapképletét is elsajátítja. Ha a szakasz rendben zajlik le, akkor a csecsemQ megtanul kapni, és adni egyaránt.
Ha legbensQbb érzéseinket inkább a bizalom, semmint a bizalmatlanság uralja, megerQsödik a reményre való képességünk. A remény nem más, mint hogy tartósan hinni tudunk abban, hogy vágyaink teljesülnek.

Kisgyermekkor
Itt a feladat az, hogy a gyermek az autonómia érzését fejlessze ki az önálló tetteit kísérQ szégyennel és kétséggel. A gyermek egyre aktívabban foglalkozik a világ tárgyaival és a környezetében élQ emberekkel. Ha e kölcsönhatások hatékonyak, akkor megerQsödik benne az autonómia és a kompetencia érzése. Megtanul valamit megtartani, és elengedni, megtanulja a világban elkülöníteni magát, mi az övé, és mi a másé. Megtartani, és elengedni és lehet rombolón, vagy szelíden, nyilván, a helytelen kapcsolat a világgal az elQbbit, míg a helyes az utóbbit eredményezi. Ha kudarcot vall, kigúnyolják, vagy állandóan bírálják, vagy ha megakadályozzák, hogy önállóan cselekedjék, akkor a gyermek szégyellni fogja magát, és kétségei támadnak saját értékét illetQen. E konfliktus sikeres megoldása az akarat énminQségét fejleszti ki: az eltökéltséget, hogy szabadon cselekedhetünk.

Óvodáskor
A helyváltoztató mozgások és a nyelvi készségek fejlQdése teremti meg az óvodáskor feltételeit. Ekkor a gyermekben felébred a vágy az uralom iránt. E szakasz konfliktusa a kezdeményezés a bqntudattal szemben. A kezdeményezQ gyermek éberen fürkészi, mikor érvényesítheti újonnan szerzett akaratérzését a körülötte lévQ világban. A tettek, és a szavak azonban veszélyesek is lehetnek, a túl jól sikerült akció fájdalmat okozhat másoknak. Ha a kezdeményezés érvényesítése túl gyakran torkollik büntetésbe vagy helytelenítésbe, megjelenik a színen a bqntudat. Ennek elkerülésére a kezdeményezési törekvéseket ajánlatos némileg mérsékelni. Kialakul a morális érzék, mely utat mutat a lehetséges, az elérhetQ felé. Nagyon fontos ebben a korban a szülQi példamutatás.
E krízis sikeres megoldása a szándék énminQségét teremti meg, azt a fajta bátorságot, melynek révén elérhetjük céljainkat, mégpedig anélkül, hogy közben félelmet vagy bqntudatot kéne éreznünk.

Iskoláskor
Erikson úgy gondolta, ennek a fázisnak is megvan a maga konfliktusa, mégpedig a teljesítmény és a kisebbrendqségi érzés között. A teljesítmény terminus arra a tényre utal, hogy a gyermek továbbra is azon mesterkedik, hogy hatást gyakoroljon társas környezetére. Ekkor azonban már nem elegendQ a puszta kezdeményezés, és a dolgokra tett hatás elQidézése. Egyszer csak ugyanis azt tapasztaljuk, hogy mások is nyomást gyakorolnak miránk, és azt kívánják, hogy olyasmiket tegyünk, ami Qszerintük jó, éspedig két értelemben. A teljesítmény immár nem abból áll, hogy egyszerqen csak megteszünk valamit, hanem olyasmiket kell tennünk, amit mások értékesnek ítélnek. S ráadásul mindezt a mások által helyesnek tartott és kívánatosnak vélt módon kell elvégeznünk.
Az iskolai tapasztalat bizonyos szociális szerepek tanulását is magában foglalja. A gyermek lassan-lassan megismeri a felnQttmunka valódi természetét is, megismerkedik annak eszközeivel. A másik új szerep az állampolgári viselkedés. A gyermek teljesítményét tehát innen kezdve fQként abból a szempontból ítélik meg, hogy mennyire elfogadható magatartása a nagyobb társas közösség számára. A gyermek úgy léphet túl sikeresen ezen a szakaszon, ha úgy érzi, hogy mások által elfogadott módon képes ellátni feladatait. A veszély az, ha kisiskolás korban krónikus kisebbrendqségi érzés alakul ki. A konfliktus sikeres megoldása a kompetencia énminQségét alakítja ki.

SerdülQkor
E szakasz nagyobb szakadékot jelent jelen és múlt között, mint az összes elQzQ. A múlttal való szakítás részben azt a tényt tükrözi, hogy tudatosan elkezdünk gondolkodni önmagunkról és arról, hogyan kapcsolódik személyünk és életünk a felnQttek világához. E szakasz krízise tehát az identitás alakuló érzése és a szerepkonfúzió között feszül. Az identitás fogalma az integrált én érzését foglalja magában. A szerepkonfúzió egyrészt azt jelenti, hogy az énképnek sok-sok összetevQje van, s ezek néha egymással összeegyeztethetetlennek tqnnek. Minél nagyobb az össze nem illés, annál jobban összezavarodunk. SQt, ami még rosszabb, olyan helyzetbe is kerülhetünk, hogy akár maguk a szerepek is képlékennyé válnak, s a végén azon kapjuk magunkat, hogy a világban egyetlen olyan szerep sincs, amelyet szívesen betöltenénk. A serdülQkorból akkor kerülünk ki erQs identitásérzéssel, ha énfogalmunk két értelemben is kialakul. ElQször is sikeresen össze kell ötvöznünk korábbi pszichoszociális fázisokból származó énfogalmainkat. Ezután nekiláthatunk annak, hogy ezt az integrált énfogalmat összhangba hozhassuk a mások által rólunk alkotott elképzelésekkel. Látjuk, hogy Erikson szerint az személyes és a társas énfogalom elegyeként alakul ki. Ebben a korban a fiatalok sokszor többet foglalkoznak azzal, hogy mások hogyan látják Qket, minthogy Qk hogyan látják önmagukat.
Ha valakinek nem sikerül szilárd identitást kialakítania, akkor szerepkonfúzió lép fel, s az énérzés iránytq nélkül marad. E kínzó hiányt sokan úgy próbálják betölteni, hogy túlazonosulnak népszerq hQsökkel, vagy csoportokkal, ideológiákkal, vagy éppenséggel antihQsök uszályába kerülnek.
A sikeres identitás kialakulásával együtt járó erény a hqség. Ez itt a saját identitásunkhoz való ragaszkodást jelenti, vagyis azt, hogy akkor is hqek vagyunk önmagunkhoz, ha vállalt értékeink esetenként ellentmondásosak.

Fiatal felnQttkor
E fázis konfliktusa az intimitás iránti igény az izoláció ellenében. Az intimitás meleg, meghitt kapcsolat valakivel, ami magában foglalja az illetQ iránti elkötelezettséget is. Az igazi intimitás azt kívánja meg, hogy nyitott, és szeretetteljes módon alakítsuk kapcsolatainkat, és készek legyünk arra, hogy legszemélyesebb dolgainkat is megosszuk másokkal. A másik személy önfeltárulkozását is megértéssel és szeretettel kell fogadnunk.
Erikson úgy vélte, hogy csakis a kiforrott identitású emberek rendelkeznek az intimitás képességével. A szakasz ellentétes pólusa az izoláció, amikor eltávolodunk másoktól, és képtelenek vagyunk igazi emberi kapcsolatokat teremteni. Az intimitással összefüggQ énminQség a szeretet: az olyan kölcsönösség, amely legyQzi a különálló identitásokból fakadó ellentmondásokat. Az izoláció kettQs arculatú jelenség. A szociális izoláció azt jelenti, hogy a személynek nem sikerül beilleszkednie a társadalomba. Az intim kapcsolatok sikertelensége pedig az érzelmi izoláció, azaz a magányosság.

FelnQttkor
A felnQttkor a leghosszabb pszichoszociális szakasz, krízise arról szól, hogy képesek vagyunk-e létrehozni valamit, vagy felnevelni valakit. A központi konfliktus ennél fogva az alkotóképesség és a stagnálás ellentétpárral ragadható meg. Az alkotásvágy úgy fogható fel, mint olyasvalaminek a létrehozása, ami túlél bennünket. Egyik lehetQsége a gyermek iránti vágy, hiszen ha a miénkbQl fakadó életet hozunk létre, akkor szimbolikusan a jövQben is létezni fogunk. Magában foglalja azt is, ha eszméket vagy fizikai tárgyakat hozunk létre, vagy olyan fiatalokat tanítunk, akik nem a mi gyermekeink, egyszóval mindent, ami pozitívan befolyásolja a jövQt. Erikson úgy vélte, hogy az alkotóképesség iránti vágy eltolódást jelent a közeli kapcsolattól a társadalom egészének irányába. Az alkotóképesség érzésébQl kimaradt felnQttek a stagnálás állapotába kerülnek, mely a konfliktus másik oldala. Stagnálni annyit tesz, hogy valaki képtelen a jövQnek szentelni magát, vagy vonakodik ezt megtenni. Énközpontúak, és énféltQek, s ez megakadályozza Qket abban, hogy mélyebben beágyazódjanak a környezQ világukba. Ha az alkotóképesség mérlege pozitív, akkor kialakult a gondoskodás énminQsége. Ez kiterjed mindenre, amit életünk során létrehoztunk, így gyermekeinkre, munkánkra, vagy bármire, ami másokkal való kapcsolatunkból született.

IdQskor
A krízis két végpontja az énintegritás és a kétségbeesés. Ha a mérleg azt mutatja, hogy az életünk alapjában véve értelmes volt, választásaink és tetteink alapjában véve helyesek voltak, akkor elérkezünk az énintegritás-érzés állapotába. A konfliktus ellenpólusa a kétségbeesés. A kínzó gondolat, hogy elvesztegettük az életünket. A múltunk eme áttekintésébQl fakadó énintegritásunk a bölcsesség életminQségét temeti meg, mely alatt Erikson az élQ hagyományt érti. Némi távolságtartással ugyan, de azért aktívan részt veszünk az élet játékában még akkor is, ha tudjuk, nem sokára elérkezik az idQ, amikor végleg el kell hagynunk e világot.

Az epigenetikus elv
Az epigenezis terminust Erikson az embriológia fogalomtárából kölcsönözte. Ez a folyamat, amelyben a differenciálatlan fizikai entitás komplex organizmussá válik. A kezdet kezdetén tehát léteznie kell valamilyen kódnak, amely a késQbbi változásokat, ezek sorrendjét vezérli.
Az eriksoni elméletben az epigenetikus elv annyit jelent, hogy egy adott krízissel való találkozáskor magunkkal hozzuk az összes elQzQ szakasz kimenetelét, másrészt pedig azt, hogy ha egy-egy szakasz fQ krízisét megoldjuk, ezzel egyben megoldásokat találhatunk az ezután következQ válságokra.
- ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ - ~ Erik Erikson: Az életciklus: az identitás epigenezise
Charles S. Carver- Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia

B28. Élettörténet, identitás

Az identitás fogalma már-már egyetemes magyarázó elvként mqködik. Nem kevesen úgy vélik, hogy elegendQ pusztán ráilleszteni e kategóriát valamilyen társadalmi vagy pszichológiai jelenségre. Legyen szó a nemzet és az egyén viszonyairól, az egyén társadalmi pozíciójának viharos átalakulásairól, az egyén és közösség kapcsolatáról.
Az identitás kategóriája- az emberi szubjektivitás, az én és énrendszer kutatásához kapcsolódó tekintélyes elQtörténete ellenére viszonylag új keletq tudományos fogalom.
Széleskörq meghonosítása Erikson nevéhez és munkásságához köthetQ, idQpontja pedig az 50-es, 60-as évekre tehetQ. A görög hagyományban a principium identitatis kimondja:
A valóságban minden dolog azonos önmagával, s csak mint önmagával azonos dolog gondolható el
Engels szerint az azonosság és különbség elválaszthatatlan. Vagyis az igazi, konkrét azonosság szükségképpen magában foglalja a különbözQséget, a változást.
Az identitáselméletnek a továbbiakban semmi kapcsolata nincs névadó tudományával, a logokával. A születési helye és sorsa a pszichológiai- szociálpszichológiai és részben a szociológiai tudományossághoz rendeli. Az identitás, a társadalmi azonosságtudat jelenségköre a maga legáltalánosabb alakjában az egyén és a társadalom közötti viszony pszichikus közvetítésére vonatkozó tények egy jelentQs csoportját foglalja magában.
Marx eszméje szerint óvakodnunk kell attól, hogy az egyént és a társadalmat, mint merQ elvontságokat rögzítsük egymással szemben.
Az identitás kategóriája abban a metszéspontban helyezkedik el, ahol az egyén társadalmi reprodukciója találkozik és egybefonódik, s ezáltal elQáll a társadalmi totalitás szakadatlan újratermelése.
Identitásprobléma- vagyis az egyén önmeghatározási feszültsége és nehézsége- ott és akkor jön létre, ahol és amikor a társadalom növekvQ tagoltsága és a társadalmi egyén individualizációjának kibontakozása következtében az identitáskategóriák fokozatosan elválnak természetes, készen kapott és rögzített alapjuktól. A személyes identitás hangsúlyai eltolódnak a választott és teljesítménynek minQsíthatQ, egyéni erQfeszítéssel kidolgozott kategóriák felé.
Még inkább kiélezQdnek az identitásproblémák akkor, ha a társadalmi újratermelés úgy felgyorsul, hogy már az egymást követQ nemzedékek sem tudják változatlan alakban átszármaztatni öröklött identitásmintáikat. Vagy kihullanak alóluk az Qket fenntartó társas alakzatok vagy pedig a gyorsan születQ új minták versengése kiszorítja Qket, amint azt a nemzedéki vagy a nemi identitás alakulásának újszerq fejleményein szemlélhetjük.
Újabban az identitás irodalmában mind nagyobb figyelemben r5észesül az azonosságtudat funkcionális értékének ill. késztetéserejq motívációs mqködésének a kérdése.
Azt jelenti, hogy az egyén sikeres és aktív társadalmi alkalmazkodása, cselekvése és túlélése jelentQs mértékben azon múlik, vajon képes- e tartósan és pontosan elhelyezni önmagát a társadalmi történések, helyzetek és folyamatok változékony világában.
Az önmeghatározás mind az egyén létének és sikerességének, mind a társadalmi szerkezetek kielégítQ mqködésének elengedhetetlen feltétele.
Az egyénnek szüksége van a kedvezQen értékelt önmeghatározás esélyére.
Az énnek nevezett jelenség nem eleve meglévQ adottságunk, hanem az ontogenezisben fokozatosan létrejövQ pszichikus alakzat. Jóllehet léte elválaszthatatlan a saját testünk észlelésétQl- fizikai éntQl.
Az emberi szubjektivitás magva az a feltevéserejq fogalmi konstrukció, amelyet énnek, én rendszernek nevezünk. Az én összetett, bonyolult, strukturált, pszivhikus alakzat. A hagyományos énkép vagy én fogalom helyett egyes kutatók szívesebben beszélnek énelméletrQl vagy én koncepcióról.
Az én rendszer két gyújtópont körül szervezQdik, jóllehet ezek elkülönítése pusztán logikailag lehetséges.
Az egyik gyújtópont a személyes (personális) én, tapasztalati kerete és alapja az egyéni életrajz, illetve annak folyamatos szubjektív meg- és átszerkesztése. Az én az önmagára vonatkozó közvetlen tapasztalatait a személyes biográfia eseményeit a történetszerkesztés logikája szerint dolgozza fel.
Az én rendszer másik gyújtópontja a szociális én, az egyén társadalmi minQségének a képviselQje, vagyis olyan sajátszerqségeké, amelyekben másokkal is osztozik.
A szociális én megragadásában viszont meghatározó-besoroló (definitív) kategóriákkal élünk, hozzájuk kapcsolódó értékelésekkel, érzelmi- indulati jellemzQkkel és viselkedési késztetésekkel együtt.
Erikson énidentitás (ego- identitás) fogalma átfogja a teljes én- rendszert: mind személyes, mind a társadalmi identitást, az önazonosságot a rendszer egészére nézve vizsgálja. Más esetekben identitáson az én szociális dimenzióját szokás érteni: a szociális identitást.
Az identitáselmélet legfontosabb vitatott kérdései napjainkban három kötegben markolhatók össze:1. melyek az identitás összetevQi és szervezQdési elvei, szerkezeti jellegzetességei
2. hogyan írható le társadalmi eredete és folyamatos egyéni konstrulálása
3. melyek motívációs, viselkedés- szervezQ és orientáló jellegzetességei
A szociális identitás- szubjektív tartalmát tekintve- önmagukra vonatkozó tudásuk meghatározott körét tartalmazza. Minthogy e tudásunk általában észlelhetQ, megtapasztalható objektív társadalmi minQségeinket és minQsítéseinket képviseli, egyúttal mindennapi társadalmi azonosításunk alapja és támpontja is. Erikson az identitás tartalmas összetevQit az identitáselem elnevezéssel illeti.
Ezeknek a tudáselemeknek azonban van néhány megkülönböztetQ sajátosságuk, Az ahogy meghatározott társadalmi- kulturális jelentéseket hordozó kategóriák képviselik Qket.
Az identitáselemeknek alternatív jelentésváltozataik és sajátos mélységük van.Identitásuk tartalmas elemei tehát nem elszigetelt, egyes pontszerq ismereteket hordoznak , hanem bonyolult, összetett, szerteágazó tudásegyütteseket, amelyeknek gazdagsága és kiterjedtsége, valamint tudatosságának mértéke merQben különbözQ lehet, s jórészt az egyén önreflekszív erQfeszítéseitQl függ. De az identitáselemeknek nem csupán kognitív és érzelmi- indulati szerkezeti mélységük van, hanem történeti mélységük is van: elQtörténetük , a személyes élettörténet kezdetéig visszanyúló elQzményük. ElsQ kritikus fordulóponzja a nyelv birtokbavétele, ez adja a kezükbe a valóság tagolásának, kezelésének és személyes jelentésekkel felruházott elsajátításának szimbolikus- fogalmi eszközeit.Az egyén elhelyezése identitása kidolgozottságának, tudatos reflektálétságának a tengelyén elvben egy sajátos tipológia lehetQségét is magában rejti. Arra pedig mindenképpen módot ad, hogy meghatározott társadalmi csoportok körében e szempontból jellegzetes fejleményeket rögzítsünk s így árnyaltabb képet alkossunk bizonyos tömeges társadalmi viselkedésmódokról. Az identitáselemek egy cspoprtja az emberi lét antropológiai jellegzetességeihez kapcsolódik, vagyis egyetemes jellegq, ám az Qket képviselQ konkrét kulturális és pszichikus tartalmak mind történetileg, mind egyetlen meghatásozott társadalmi szerkezetben merQben különbözQek lehetnek,, s szakadatlanul változnak.
Napjaink szociálpszichológiájának két jellegzetes álláspont rajzolódik ki , ha az identitás kognitív mintázatára fordul a szó.
Az egyik az interiorizált társadalmi szerepek sajátos együttállásából vezeti le a társadalmi azonosságtudat tartalmas összetevQit, s az identitás szerepidentitásként ragadja meg.
A másik álláspont a legszélesebben értelmezett csoporttagságokból és kategoriális hovatartozásokból vezeti le az identitást, s azt csoportidentitásként értelmezi. A csoport fogalma erQsen képlékeny lesz.
Mindkét álláspont jellemzQje, hogy az identitást sajátos, részleges elemekbQl, illetve kategoriális és csoportazonosulásokból szervezQdött kognitív alakzatnak tekinti.Ha az egyén diszkriminált csoporthoz tartozik, akkor az mind önértékelésében, mind érzelmi tónusában nyomon követhetQ, s arra indítja a szóban forgó egyént, olyan irányban szervezi indítékait, hogy vagy változtasson helyzetén vagy pedig kompenzációs eljárásokkal teremtsen egyensúlyt személyes életvitelében. Az említett kognitív alakzat elsQ változata az elsQdkeges szocializáció folyamán áll elQ, majd újra és újra átszervezQdik, miközben mindig megQrzi belsQ mintázottságát és hierarchizáltságát.
Az identitáselemek 5 típusba sorolhatók:
Antropológiai identitáselemek: nem, életkor, családi- rokonsági viszonyok, etnikai hovatartozás
Pozicionális és csoportidentitás elemek: Osztály-réteg hovatartozás
A társadalmi minQsítési mqveletek és beszédaktusok révén elQállított identitáselemek
Ideologikus identitáselemek: az ideológiai-politikai, erkölcsi, vallási eszmerendszerek
Az embléma jellegq identitáselemek: név, egyes fizikai jellegzetességek, szimbólumok, jelképek
Az identitáselemek integrálódása

Vajon miként is zajlik le az identitáselemek integrációja, illetve újraszervezQdése.
A társadalom mindenkori kultúrájában nem csupán egyes, elkülönült identitáselemek, hanem integrált, modellszerq identitásminták is. Kiemelhetünk belQlük sajátos identitás programokat is : nemzeti és nemi, generációs és foglalkozási identitásmintákat. Erikson: Az egyéni élettörténetek és történeti változások kibogozhatatlanul egymásba szövQdnek.
Bonyolultabb motívációs képlet az, amikor az identitáselemben foglalt tudás és hozzákapcsolódó érzelmi- indulati reakciók hasadnak szét.

Identitás:
Az identitás az ember azonosságtudata, mely több elembQl áll. Az embernek van nemi,  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "nemzet" nemzeti, vagy életkorhoz kapcsolódó identitása, illetve  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "tarsadalom" társadalmi és családi  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "szerep" szerepei. Az identitás alkotóelemei egy idQ után koherenssé válnak; az egészséges ember személyisége, identitása egységes. Attól függQen, hogy az egyén milyen környezetbe kerül, az identitásnak különbözQ elemei válnak meghatározóvá. Ha egy nQ bekerül egy olyan környezetbe ahol csak férfiak vannak, és esetleg még fütyülnek is utána, akkor biztosan az lesz benne a legerQsebb érzés, hogy Q nQ, attól függetlenül, hogy az adott környezetben más feladata van.
Margaret Mead, amerikai kulturális  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "antropologia" antropológus, a személyiség fejlQdésében a legmeghatározóbb tényezQként más személyek jelenlétét tartja. Vannak olyan szignifikáns személyek az ember életében, akiknek a véleménye, vagy pusztán a jelenléte viszonyítási pontként szolgál az egyén minden cselekedetében. Azáltal, hogy az egyén az Q kimondott vagy kimondatlan irányításuk alatt végez bizonyos cselekvéseket vagy tanul meg bizonyos készségeket, ezek a személyek az egyén identitásának elemeivé válnak. Egy gyermeknél elsQsorban a szülQk határozzák meg, hogy a kisgyerek minek képzeli, minek képzelheti saját magát.
FQ kérdés: mit jelent egy kultúrában vagy társadalomban a benne élQ számára önmagával való azonosságának ténye?
Alapegység a szubjektum. Az identitás a szubjektum identitása. A szubjektum mi módon tekinti önmagát másnak? Aki nem én vagyok, az idegen. Azáltal állítom, hogy más vagyok, hogy a többiek másképp határozzák meg önmagukat.

Idegen:
- görögül: xenos = idegen
1. olyan idegen, aki nincs otthon, nem tartozik a mi világunkhoz. Aki idejön hozzánk, aki a horizontra kerül.
2. vendégbarát, házigazda. Aki befogadja, az idegent, a vendéget.
Vagyis a görögök a vendég és a vendéglátó között nem tettek különbséget.
Az idegen nem teljesen ismeretlen. Átmenet az ismeretlen és az ismerQs között. Az idegen létszituációkhoz tartozó tapasztalatot ismerem. Én is voltam más számára idegen.
Az idegen nem ellenség. Lehet potenciális barát, szövetséges. A vendégbarátság eszköz a megnyerésére. Az idegen magamhoz engedésével kockáztatok. A kockázat a társadalmi lét sajátja.
- rómaiaknál:
A latin nyelvben az idegenre több kifejezés van:
1. peregrinus: olyan idegen, aki vándorlás, utazás alatt eltöltött idQ után érkezik meg.
2. exterrus: külföldi, külhoni. Aki az elismert határokon kívül él. Akik nem tartoznak a közösség által lakott területhez.
3. barbarus: jelentése szakállas, zavarodottan beszélQ. Vagyis barbár, nem ember. A latinoknál az, aki alacsonyabb rendq, másik társadalom, másik kultúra.
A latinoknál az idegen fogalma fragmentálódik, elveszíti általános jelentéstartalmát, széttöredezik. A kereszténység a latin szemléletet fogja követni.
Kollektív identitás:
A kollektív identitás közös képzetekben fejezQdik ki, a másikat a róla alkotott képzetek alapján azonosítjuk. Mivel a kollektív identitás képzetekben fejezQdik ki, éppúgy, mint az ellenség identitása, e képzetek felismerése és megértése alapvetQ fontosságú. Ugyanakkor ez a körülmény az elQítéletek és szélsQséges esetben a stigmatizáció forrása is. A nemzet esetében az önmagáról alkotott kép megteremtési folyamatának kulcsfontosságú eleme a saját történelme.
Fontos a határ fogalma. A határ középkori képzQdmény, csak a 18. században válik rögzítetté. ElQtte zonális volt. BelsQ határok egyben lehetnek etnikai határok is. A határ lehet történelmi is, ez más országokra is kiterjedhet.
Nacionalizmus:
Ma az identitás alakulását döntQen befolyásolják a nacionalizmusok.
1. struktúra-modernizáló nacionalizmus: a nemzeti kibontakozás lehetQségeit a politikai elit a gazdasági és politikai alapviszonyok megváltoztatására és modernizálására használják fel.
2. Romantikus autopoétikus: Tisztán sehol sincs jelen, de mégis valahogy minden társadalomban benne van. A nemzet nagyságában való fürdés, áthatja a gazdaságot, politikát, stb.
3. Etatista deffenzív: VédekezQ, bezáródó politikai karakter. Markáns politikai irányzat, törekvés. Konzervatív, pl. a mai magyar jobboldal, a szerbek, a szlovák nemzeti jobb, stb.
Ezek nem tisztán vannak jelen, hanem keveredve.
Asszimiláció:
Az asszimiláció egyének között zajlik, oly módon, hogy a befogadó közösség nyelvéhez, szokásaihoz, életmódjához alkalmazkodik a bevándorló, idegen.
Ha a nemzet, nemzetiség, népcsoport vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik a többségi vagy más etnikumhoz, akkor beolvadásról beszélünk. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erQszakos.
Az identitásvizsgálatok talán legfontosabb színtere. Lényege a változás.
Identitásváltás: Valaki vagy valakik hatására az identitás alakzata elveszíti sajátos mintáit, és más minták alapján újjászervezQdik.

Minden asszimiláció egyedi, független, önálló eset. Az asszimilácó pozitív folyamat.
Neve a latin assimulo igébQl származik: valaminek egy mássá való hasonulását fejezi ki, elkezd valami másra hasonlítani. Alapból a formára értik. Utánzással valósul meg, ehhez elQször meg kell értenie az eredetit.
Kétpólusú: Az, aki hasonul valamihez, és az, akik számára ez a mutatvány lejátszódik.
Róma olvasztótégelye volt a nyelveknek és kultúráknak.
Hegel: minden jelenséget áthat az abszolút szellem. A dolgok között végbemegy egy folyamat, amit Hegel asszimilációnak nevez. A dolgok nem elszigetelve vannak a világban, hanem egy összefüggQ rendszer részei. A jelenségre hat valamilyen külsQ tényezQ, ami átalakulásra készteti. Ez az asszimiláció: olyan elsajátítás, hasonulás, melynek lényeg, hogy a hasonulás következményeként mindig magasabb rendq minQség keletkezik.
A társadalmi csoportok érintkezésénél is egy magasabb rendq kultúra keletkezik.
Az asszimiláció alapvetQen progresszív.
Pozicionálás: Azt rögzíti, mi az a folyamat, amikor az idegen hasonlóvá válik a befogadóhoz, a befogadó szemszögébQl.
Az asszimilációra más fogalmakat is használnak:
- Interkulturalitás: Kultúrák találkozása. Az idegen találkozik a befogadóval. Nem engedi meg az elemzQ szemléletet, mert magáról a folyamatról nem árul el semmit. Kizárólag adatok, tények felsorolása.
- Akkomodáció: Miként alkalmazkodik egy meghatározott környezethez egy biológiai szervezet? (Egyed, csoport, populáció, stb.) Környezet-szervezet kapcsolatait kívánja feltárni. Autochton asszimilációs helyzetek vizsgálására alkalmas. (Autochton: Qshonos; allochton: migrációval, mozgással elQálló asszimilációs helyzetek.)
A jelenben az asszimilációk nagy része allochton.

- Adaptáció: Valamit úgy elsajátítani, hogy sajátommá teszem. Ami átvételre kerül, az a befogadó kulturális sajátosságai.

- Transznacionalizmus: a nemzetfejlQdés olyan folyamata, mely a nemzetbe való átmenetet jelenti. A volt kolóniák (Afrika, Dél-Amerika) igyekeznek felzárkózni az európai társadalomhoz, intézményesedni.
Az asszimiláció fajtái:
Egyedi beolvadás:
Olyan folyamat, melynek során egy adott nemzethez, nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozó személy elveszti eredeti nemzeti azonosságát és egy másik  általában a többségi  nemzet tagjává válik. Ennek során elQször általában a nyelvét, majd kulturális igényét, legvégül nemzetiségi tudatát veszti el az ember. Az egyén identitásának a megQrzését legjobban az befolyásolja, hogy a boldogulásához az anyanyelvének a használata mennyire szükséges.

2. Csoportos beolvadás:
Alkalmazkodásuk következtében különbözQ eredetq, különféle kultúrájú, közös vagy szomszédos területen élQ népcsoportok általános kulturális közelséget, majd azonosságot ér el, és ennek eredményeként köztük egység jön létre.

3. Önkéntes asszimiláció:
Ha az asszimilációt nem a hátrányos megkülönböztetés miatti félelem vezérli, akkor lehet beszélni önkéntes beolvadásról. Ebben az esetben a vegyes házasságoknál egy adott, több nemzetiségq tájékban a beolvasztódás mindkét irányban majdnem azonos.

4. ErQszakos asszimiláció: Akkor beszélünk erQszakos vagy kényszerített asszimilációról, hogyha a pillanatnyi hatalom különbözQ hátrányosan megkülönböztetQ törvények (negatív diszkrimináció), rendeletek segítségével és megfélemlítQ politikával, melyek sértik az egyenlQ jogok és az emberi méltóság elvét (pl. az anyanyelv használata terén), nyelvhasználati és gazdasági nyomást fejt ki az egyénre a nemzetiségi vagy etnikai identitásának feladására. Egy számbeli kisebbségben élQ közösség beolvasztásának a hátrányos nyelvi megkülönböztetés (lingvicizmus) a legfontosabb eszköze.

B/29. Identitásváltás és asszimiláció

Identitás:
Az identitás az ember azonosságtudata, mely több elembQl áll. Az embernek van nemi,  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "nemzet" nemzeti, vagy életkorhoz kapcsolódó identitása, illetve  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "tarsadalom" társadalmi és családi  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "szerep" szerepei. Az identitás alkotóelemei egy idQ után koherenssé válnak; az egészséges ember személyisége, identitása egységes. Attól függQen, hogy az egyén milyen környezetbe kerül, az identitásnak különbözQ elemei válnak meghatározóvá. Ha egy nQ bekerül egy olyan környezetbe ahol csak férfiak vannak, és esetleg még fütyülnek is utána, akkor biztosan az lesz benne a legerQsebb érzés, hogy Q nQ, attól függetlenül, hogy az adott környezetben más feladata van.
Margaret Mead, amerikai kulturális  HYPERLINK "http://emc.elte.hu/~szgergo/mmprojekt/alapfog.html" \l "antropologia" antropológus, a személyiség fejlQdésében a legmeghatározóbb tényezQként más személyek jelenlétét tartja. Vannak olyan szignifikáns személyek az ember életében, akiknek a véleménye, vagy pusztán a jelenléte viszonyítási pontként szolgál az egyén minden cselekedetében. Azáltal, hogy az egyén az Q kimondott vagy kimondatlan irányításuk alatt végez bizonyos cselekvéseket vagy tanul meg bizonyos készségeket, ezek a személyek az egyén identitásának elemeivé válnak. Egy gyermeknél elsQsorban a szülQk határozzák meg, hogy a kisgyerek minek képzeli, minek képzelheti saját magát.
FQ kérdés: mit jelent egy kultúrában vagy társadalomban a benne élQ számára önmagával való azonosságának ténye?
Alapegység a szubjektum. Az identitás a szubjektum identitása. A szubjektum mi módon tekinti önmagát másnak? Aki nem én vagyok, az idegen. Azáltal állítom, hogy más vagyok, hogy a többiek másképp határozzák meg önmagukat.

Idegen:
- görögül: xenos = idegen
1. olyan idegen, aki nincs otthon, nem tartozik a mi világunkhoz. Aki idejön hozzánk, aki a horizontra kerül.
2. vendégbarát, házigazda. Aki befogadja, az idegent, a vendéget.
Vagyis a görögök a vendég és a vendéglátó között nem tettek különbséget.
Az idegen nem teljesen ismeretlen. Átmenet az ismeretlen és az ismerQs között. Az idegen létszituációkhoz tartozó tapasztalatot ismerem. Én is voltam más számára idegen.
Az idegen nem ellenség. Lehet potenciális barát, szövetséges. A vendégbarátság eszköz a megnyerésére. Az idegen magamhoz engedésével kockáztatok. A kockázat a társadalmi lét sajátja.
- rómaiaknál:
A latin nyelvben az idegenre több kifejezés van:
1. peregrinus: olyan idegen, aki vándorlás, utazás alatt eltöltött idQ után érkezik meg.
2. exterrus: külföldi, külhoni. Aki az elismert határokon kívül él. Akik nem tartoznak a közösség által lakott területhez.
3. barbarus: jelentése szakállas, zavarodottan beszélQ. Vagyis barbár, nem ember. A latinoknál az, aki alacsonyabb rendq, másik társadalom, másik kultúra.
A latinoknál az idegen fogalma fragmentálódik, elveszíti általános jelentéstartalmát, széttöredezik. A kereszténység a latin szemléletet fogja követni.
Kollektív identitás:
A kollektív identitás közös képzetekben fejezQdik ki, a másikat a róla alkotott képzetek alapján azonosítjuk. Mivel a kollektív identitás képzetekben fejezQdik ki, éppúgy, mint az ellenség identitása, e képzetek felismerése és megértése alapvetQ fontosságú. Ugyanakkor ez a körülmény az elQítéletek és szélsQséges esetben a stigmatizáció forrása is. A nemzet esetében az önmagáról alkotott kép megteremtési folyamatának kulcsfontosságú eleme a saját történelme.
Fontos a határ fogalma. A határ középkori képzQdmény, csak a 18. században válik rögzítetté. ElQtte zonális volt. BelsQ határok egyben lehetnek etnikai határok is. A határ lehet történelmi is, ez más országokra is kiterjedhet.
Nacionalizmus:
Ma az identitás alakulását döntQen befolyásolják a nacionalizmusok.
1. struktúra-modernizáló nacionalizmus: a nemzeti kibontakozás lehetQségeit a politikai elit a gazdasági és politikai alapviszonyok megváltoztatására és modernizálására használják fel.
2. Romantikus autopoétikus: Tisztán sehol sincs jelen, de mégis valahogy minden társadalomban benne van. A nemzet nagyságában való fürdés, áthatja a gazdaságot, politikát, stb.
3. Etatista deffenzív: VédekezQ, bezáródó politikai karakter. Markáns politikai irányzat, törekvés. Konzervatív, pl. a mai magyar jobboldal, a szerbek, a szlovák nemzeti jobb, stb.
Ezek nem tisztán vannak jelen, hanem keveredve.
Asszimiláció:
Az asszimiláció egyének között zajlik, oly módon, hogy a befogadó közösség nyelvéhez, szokásaihoz, életmódjához alkalmazkodik a bevándorló, idegen.
Ha a nemzet, nemzetiség, népcsoport vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik a többségi vagy más etnikumhoz, akkor beolvadásról beszélünk. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erQszakos.
Az identitásvizsgálatok talán legfontosabb színtere. Lényege a változás.
Identitásváltás: Valaki vagy valakik hatására az identitás alakzata elveszíti sajátos mintáit, és más minták alapján újjászervezQdik.

Minden asszimiláció egyedi, független, önálló eset. Az asszimilácó pozitív folyamat.
Neve a latin assimulo igébQl származik: valaminek egy mássá való hasonulását fejezi ki, elkezd valami másra hasonlítani. Alapból a formára értik. Utánzással valósul meg, ehhez elQször meg kell értenie az eredetit.
Kétpólusú: Az, aki hasonul valamihez, és az, akik számára ez a mutatvány lejátszódik.
Róma olvasztótégelye volt a nyelveknek és kultúráknak.
Hegel: minden jelenséget áthat az abszolút szellem. A dolgok között végbemegy egy folyamat, amit Hegel asszimilációnak nevez. A dolgok nem elszigetelve vannak a világban, hanem egy összefüggQ rendszer részei. A jelenségre hat valamilyen külsQ tényezQ, ami átalakulásra készteti. Ez az asszimiláció: olyan elsajátítás, hasonulás, melynek lényeg, hogy a hasonulás következményeként mindig magasabb rendq minQség keletkezik.
A társadalmi csoportok érintkezésénél is egy magasabb rendq kultúra keletkezik.
Az asszimiláció alapvetQen progresszív.
Pozicionálás: Azt rögzíti, mi az a folyamat, amikor az idegen hasonlóvá válik a befogadóhoz, a befogadó szemszögébQl.
Az asszimilációra más fogalmakat is használnak:
- Interkulturalitás: Kultúrák találkozása. Az idegen találkozik a befogadóval. Nem engedi meg az elemzQ szemléletet, mert magáról a folyamatról nem árul el semmit. Kizárólag adatok, tények felsorolása.
- Akkomodáció: Miként alkalmazkodik egy meghatározott környezethez egy biológiai szervezet? (Egyed, csoport, populáció, stb.) Környezet-szervezet kapcsolatait kívánja feltárni. Autochton asszimilációs helyzetek vizsgálására alkalmas. (Autochton: Qshonos; allochton: migrációval, mozgással elQálló asszimilációs helyzetek.)
A jelenben az asszimilációk nagy része allochton.

- Adaptáció: Valamit úgy elsajátítani, hogy sajátommá teszem. Ami átvételre kerül, az a befogadó kulturális sajátosságai.

- Transznacionalizmus: a nemzetfejlQdés olyan folyamata, mely a nemzetbe való átmenetet jelenti. A volt kolóniák (Afrika, Dél-Amerika) igyekeznek felzárkózni az európai társadalomhoz, intézményesedni.
Az asszimiláció fajtái:
Egyedi beolvadás:
Olyan folyamat, melynek során egy adott nemzethez, nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozó személy elveszti eredeti nemzeti azonosságát és egy másik  általában a többségi  nemzet tagjává válik. Ennek során elQször általában a nyelvét, majd kulturális igényét, legvégül nemzetiségi tudatát veszti el az ember. Az egyén identitásának a megQrzését legjobban az befolyásolja, hogy a boldogulásához az anyanyelvének a használata mennyire szükséges.

2. Csoportos beolvadás:
Alkalmazkodásuk következtében különbözQ eredetq, különféle kultúrájú, közös vagy szomszédos területen élQ népcsoportok általános kulturális közelséget, majd azonosságot ér el, és ennek eredményeként köztük egység jön létre.

3. Önkéntes asszimiláció:
Ha az asszimilációt nem a hátrányos megkülönböztetés miatti félelem vezérli, akkor lehet beszélni önkéntes beolvadásról. Ebben az esetben a vegyes házasságoknál egy adott, több nemzetiségq tájékban a beolvasztódás mindkét irányban majdnem azonos.

4. ErQszakos asszimiláció: Akkor beszélünk erQszakos vagy kényszerített asszimilációról, hogyha a pillanatnyi hatalom különbözQ hátrányosan megkülönböztetQ törvények (negatív diszkrimináció), rendeletek segítségével és megfélemlítQ politikával, melyek sértik az egyenlQ jogok és az emberi méltóság elvét (pl. az anyanyelv használata terén), nyelvhasználati és gazdasági nyomást fejt ki az egyénre a nemzetiségi vagy etnikai identitásának feladására. Egy számbeli kisebbségben élQ közösség beolvasztásának a hátrányos nyelvi megkülönböztetés (lingvicizmus) a legfontosabb eszköze.

B/30. A migráció és mobilitás fogalma és alapvetQ elméletei, jelentQsége az antropológiában

Migráció: Népességi tömegmozgás a térben. Egy népcsoport vagy közösség lakóhelyét elhagyva elvándorol, és egy új, idegen környezetben otthont talál.
Mobilitás: A társadalmi szerkezetben végbemenQ átrétegzQdési folyamat. Mutatja, hogy a társadalom mennyiben teszi lehetQvé a társadalmi rétegek közötti mozgást.
Mobilizációs készség: Az elmozdulásra való hajlamosság.

A migráció az emberiség történetével egyidQs, és napjainkban is megfigyelhetQ folyamat. A világ legtöbb fejlett országa sokszínq, több nemzetiségq társadalommá vált, és azok is határozottan elindultak ebbe az irányba, amelyeket korábban nem érintettek a mozgások.
A nemzetközi migrációnak ma sincs egységes, átfogó elmélete, csak elmélettöredékek léteznek, amelyek nagyrészt egymástól elszigetelten jöttek létre. A téma nem lehet egyetlen tudomány kizárólagos területe: túl árnyalt, és sokoldalú.

A nemzetközi migráció megindulására vonatkozó elméletek

Neoklasszikus közgazdaságtan: makroelmélet

Ez az elmélet a fejlettebb és fejletlenebb országok közötti bérkülönbségeket veszi alapul. A bérkülönbségek hatására a munkások az alacsony bérq országokból átmennek oda, amelyekben magasabbak a fizetések. Emiatt a tQkeszegény országokban csökken a munkaerQ kínálat, és növekednek a bérek, míg abban, amelyik gazdag a tQkében, a munkaerQ-kínálat növekszik, és a kereseti színvonal kezd visszaesni. Ez a folyamat olyan egyensúlyi állapot kialakulásához vezet, amelyben a nemzetközi bérkülönbségek csak az országok közötti mozgás anyagi és pszichikai költségeit fejezik ki. A munkaerQben gazdag országokból a munkaerQben szqkölködQk felé irányuló munkaerQ-áramlás a tQkeberuházások mozgásának tükörképe, amely a tQkében gazdag országokból a tQkében szegények felé irányul. A mozgó tQkével együtt humán tQke is érkezik. Magasan képzett munkások, menedzserek, felsQfokú végzettséggel, egyéb szakképzettséggel rendelkezQ munkavállalók mennek a tQkében gazdag országokból a tQkeszegényekbe, akik magas hasznot húznak a humán tQkében szegény területen. A nemzetközi munkaerQ-áramláson belül tehát el kell határolni a humán tQkének a tQkemozgáshoz kapcsolódó, és a munkaerQ ezzel ellentéte sirnyú nemzetközi áramlását.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a munkavállalók nemzetközi migrációját az országok közötti béraránytalanságok okozzák
a kereseti aránytalanságok megszqnése véget vet a munkaerQ vándorlásának, ha nincsenek ilyen különbségek, migráció sincs
a magasan képzett munkavállalók nemzetközi mozgása a humán tQke megtérülési rátájában megmutatkozó különbségekre vezethetQ vissza, és a migráció egy különálló formáját jelenti, amely ellenkezQ irányú, mint a képzetlen munkásoké
a nemzetközi munkaerQ-áramlás elsQsorban a munkaerQ piacokra gyakorol hatást, más piacokra nézve nem jár jelentQs következménnyel
a kormányok a származási, illetve a befogadó országok munkaerQpiacának szabályozásán vagy befolyásolásán keresztül tudják ellenQrzésük alá vonni a migrációs folyamatokat

Neoklasszikus közgazdaságtan: mikroelmélet

A makrogazdasági modellhez hasonlóan a mikrogazdasági modell is az egyéni választásra épül. E rendszerben az ésszerqen viselkedQ egyén ezért dönt a migráció mellett, mert költség-haszon számítások alapján úgy véli, hogy a mozgás számára nettó hasznot hoz. Ez az irányzat a nemzetközi migrációt az emberitQke-beruházás egy formájaként határozza meg. Az emberek annak megfelelQen választják meg mozgásuk irányát, hogy hol tudják a legnagyobb jövedelmezQséget elérni. Megfigyelik az egyén által elérhetQnek tartott keresetek nettó hozamát, és ezt megszorozzák annak a valószínqségével, hogy az állást meg is kapják-e majd. Ezt összehasonlítják a származási országban megkeresett összegekkel. Az így becsült keresetkülönbségekbQl le kell vonni a migrációval járó becsült költségeket, és kiderül, érdemes-e másik országba menni dolgozni. Elméletileg a potenciális migráns oda megy, ahol a legnagyobb nettó hozamot reméli a migrációtól.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a nemzetközi munkaerQ-áramlást egyaránt befolyásolják a keresetekben és a foglalkoztatási rátákban tapasztalható országok közötti különbségek, amelyek meghatározzák a várható kereseteket
növelik a nemzetközi mozgás valószínqségét azok a humán tQkére jellemzQ tulajdonságok, amelyeket feltehetQen jobban megfizetnek, vagy amely nagyobb valószínqséggel vezet foglalkoztatottsághoz a célterületen, mint a származási országban
azok az egyéni jellemzQk, szociális körülmények vagy technológiák, amelyeknek alacsonyabb a migrációs költsége, növelik a migráció nettó hozamát, fokozva ezzel a nemzetközi mozgás valószínqségét
az utóbbi két pontban foglaltak miatt az ugyanabban az országban élQknek nagyon különbözQ lehet a migrációs hajlandósága
az aggregált, országok közötti migrációs áramlás megegyezik a migrációra vállalkozók egyéni mozgásainak összességével
amennyiben nincs eltérés az egyes országokban elérhetQ keresetek és/vagy a foglalkoztatási ráták között, nem kerül sor nemzetközi mozgásra, migráció addig van, amíg a várható kereset nemzetközi szinten kiegyenlítQdik
a migránsok országok közötti nemzetközi áramlásának nagyságában meghatározó szerepet játszik a várható jövedelmek eltéréseinek mértéke
a migrációs döntések a munkaerQ-piaci egyensúly hiányára vezethetQk vissza, más piacok nem gyakorolnak rájuk közvetlen hatást
ha a fogadó országra jellemzQ körülmények pszichológiailag vonzó hatást gyakorolnak a leendQ bevándorlókra, akkor a migrációs költségek negatívak is lehetnek, ebben az esetben az országok közötti migráció megállításához feltétlen szükség lehet negatív kereseti különbségekre
a kormányok elsQsorban a várható kereseteket befolyásoló politikákon keresztül irányíthatják a bevándorlást a kibocsátó és/vagy fogadó országban

A migráció új közgazdaságtana

Ez az elmélet a háztartásokat veszi alapul, és abból indul ki, hogy azok a gazdasági gyarapodásukkal kapcsolatos kockázatok minimalizálására törekszenek. Míg egyes családtagokat gazdasági tevékenységük a helyi gazdasághoz köt, mások képesek külföldi munkaerQ-piacon értékesíteni munkaerejüket, ahol a bérek és a foglalkoztatási körülmények teljes mértékben vagy nagyrészt eltérnek a hazaiaktól.
A fejlQdQ országokban tökéletlen a kockázatkezelés intézményi mechanizmusa, vagy elérhetetlen a szegény családok számára, ami arra ösztönzi Qket, hogy kockázataik csökkentésére kihasználják a migrációban rejlQ lehetQségeket. Hitelek alig vannak származási országukban, és általában azok is csak igen magas költséggel szerezhetQk meg. Az elérhetQ állami, illetve a finanszírozható magánbiztosítás és megszerezhetQ hitelek hiánya okozta kudarcok erQs nyomást gyakorolnak a nemzetközi mozgásra.
Terménybiztosítási piacok. A mezQgazdasági termelQk díjat fizetnek egy társaságnak, vagy állami ügynökségnek, amely bebiztosítja Qket arra az esetre, ha a termés nem érné el a megfelelQ mennyiséget, illetve minQséget. A fejlett országokban ennek jól meghatározott, kiépített rendszere van, de a fejlQdQ országok többségébQl hiányzik, vagy megbízhatatlan. Emiatt egy, vagy több munkás külföldre küldésével kell magukat bebiztosítani a rossz termés esetére.
HatáridQs piacok. Azt biztosítja, hogy a termelQ garantált áron adhassa el terményét, késQbbi szállítással. Ha a piaci ár ennél alacsonyabb, befektetQk fizetnek rá, ha viszont magasabb, Qk kapják a garantált áron felül hasznot. Így a termelQnek nem kell aggódnia azon, hogy nem tudja megfelelQ áron eladni áruját. A fejlQdQ országokban ezzel szemben a migráció jelent anyagi biztonságot, felkészülést az ilyen esetekre.
Munkanélküli-biztosítás. A fejlett országokban a kormányok biztosítási programokat indítanak, hogy a munkavállalókat és családjukat megkíméljék a munka elvesztése miatti jövedelem-kiesés kockázatától, a fejlQdQ országokban azonban ezek hiányoznak, vagy nem terjednek ki mindenkire, így megint csak a migráció jelent megoldást.
TQkepiacok. Amennyiben a háztartások növelni szeretnék jövedelmezQségüket, tQkére lesz szükségük a további befektetésekhez. Ehhez valószínqleg kölcsönöket kell felvenniük, a szegény országokban azonban általában hiányzik ehhez a biztosíték, hogy a kölcsönt vissza is tudják fizetni. Ezt a biztosítékot próbálják megszerezni a munkaerQ külföldre küldésével.

A jövedelem forrása tehát fontos tényezQ, és a háztartások jelentQs ösztönzést éreznek arra, hogy olyan tevékenységbe és elképzelésekbe fektessék családi forrásaikat, amelyek új jövedelem források megszerzésére nyújtanak lehetQséget, még akkor is, ha ezek a tevékenységek nem feltétlen növelik az összes jövedelmet. Az új közgazdaságtani elméletek szerint az háztartások nem csak ezért külföldre tagjaikat, hogy abszolút értékben növeljék jövedelmüket, hanem, hogy más háztartásokhoz képest növeljék azt, és ezáltal mérsékeljék relatív deprivációjukat, lecsúszásukat a többi viszonyítási csoporthoz képest.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a migráció tudományos elemzéséhez családokra, háztartásokra, vagy más, kulturálisan meghatározható, termelési és fogyasztási egységekre kell támaszkodni, nem pedig az elszigetelt egyénre
a bérkülönbségek nem feltétlen jelentenek elegendQ okot a nemzetközi migrációra, más részrQl viszont bérkülönbségek hiányában is erQs lehet az a hatás, amely a háztartásokat az országok közötti mozgásra készteti, hogy szétterítsék a kockázatokat
a nemzetközi migráció és a helyben történQ munkavállalás vagy termelés nem egymást kölcsönösen kizáró lehetQségek, sQt, a háztartások erQsen érdekeltek abban, hogy a migrációs folyamatba és a helyi tevékenységbe egyaránt bekapcsolódjanak
a nemzetközi mozgás nem szükségképpen torpan meg azáltal, hogy megszüntetik az országok közti bérkülönbségeket, továbbra is fennmarad, ha egyes piacok a küldQ országban hiányoznak, tökéletlenek, vagy kiegyensúlyozatlanok
hasonló nagyságú jövedelem elQnynek nem ugyanolyan a hatása a jövedelem-eloszlási skála különbözQ pontjain elhelyezkedQ háztartások migrációjának valószínqségére, illetve az eltérQ jövedelmi helyzetben élQk körére
a kormányok nem csupán a munkaerQpiacot befolyásoló politikákon keresztül gyakorolhatnak hatást a migrációs ráta alakulására, hanem olyan politikákon keresztül is, amelyek a biztosítási, a tQke-és a határidQs piacokat alakítják
a jövedelmek eloszlását alakító kormányzati politikák és gazdasági átalakulások nyomán változás következik be egyes háztartások relatív deprivációjában, tehát migrációs érdekeltségük is módosul
a jövedelem eloszlást alakító kormányzati politikák és gazdasági változások szerepet játszanak a nemzetközi migráció alakulásában

A duális munkaerQpiac elmélete

Ez a modell túllép az egyéni döntéshozatali folyamat vizsgálatán, és azt bizonyítja, hogy a nemzetközi migráció a modern ipari társadalmak munkaerQ-szükségletének természetébQl következik. A bevándorlók munkája iránti, a belsQ mqködésbQl fakadó kereslet az ipari társadalmak és gazdaságaik négy alapvetQ jellegzetességébQl következik.
Strukturális infláció. A keresetek nem csupán a keresleti-kínálati viszonyokat tükrözik, hanem az adott munkakörhöz tartozó státust, presztízst és azt a társadalmi minQsítést is meghatározzák, amelyhez a kifizetett keresetek kötQdnek. Emiatt, ha a foglalkozási hierarchia alsó részére keresnek képzetlen munkaerQt, a munkáltatók nem emelhetik meg egyszerqen a béreket, hiszen akkor a státusok és keresetek hierarchiája nem lenne párhuzamban, és a magasabban lévQk fizetését is meg kéne emelni. Ehelyett inkább migráns munkásokat alkalmaznak az alacsony státusú helyekre.
Motivációs problémák. A munkahelyi hierarchia alján lévQ állások betöltésére nincs igazán motiváció, mivel nem csak alacsony bérrel, de alacsony státussal is jár, az elQre lépés pedig nehézkes. A legtöbb migráns viszont cél-pénzkeresQ , aki egy olyan, speciális cél elérése érdekében szeretne pénzhez jutni, amely otthon javítja státusát vagy jólétét. Nem tartja magát a fogadó társadalomhoz tartozónak, így a végzett munka alacsony státusa sem zavarja.
Gazdasági dualizmus. A munka és a tQke dualitásából következQen, a fejlett ipari országokban elkerülhetetlen a munkaerQpiac kettéválása. A tQkeintenzív, elsQdleges szektorban dolgozó munkások, akik a legjobb berendezéseket és szerszámokat használják, képzettséget igénylQ, állandó munkahellyel rendelkeznek. A munkaadók számára természetes, hogy beruháznak ezekbe a munkavállalókba. A munkaintenzív, másodlagos szektorban azonban, ahol a munkások nem állandó, és képzettséget nem igénylQ munkaköröket látnak el, bármikor sor kerülhet elbocsátásukra, mert a munkáltató azt ingyen vagy kis költséggel megteheti. Ez nem vonzó a hazai munkások számára, Qk inkább az elsQdleges szektorban dolgoznak. A másodlagos munkaerQ-piacon jelentkezQ kereslet kielégítésére a munkáltatók a bevándorlók felé fordulnak.
A munkaerQ kínálat demográfiai jellemzQi. Korábban ezeket az alacsony státusú állásokat elsQsorban nQk, és tizenévesek töltötték be. A nQk általában elsQ szülésükig dolgoztak, majd a gyermek felnövése után esetleg visszatértek, de kerestük csak kiegészítQ jellegq volt. A tizenévesek szintén nem hosszú távra akartak berendezkedni ezekben a munkakörökben, csak tapasztalatot szerezni, zsebpénzt keresni. A fejlett ipari társadalmakban azonban idQvel egyre inkább beszqkült az a két lehetQség, és az így kiesQ munkaerQt ma a migránsok pótolják.
A duális munkaerQ-piaci elmélet nem támasztja alá, de nem is vonja kétségbe a mikroökonómiai modell azon feltételezését, miszerint a szereplQk saját, önérdekq döntéseik alapján cselekszenek.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a fejlett társadalmakban a nemzetközi migráció nagyrészt a keresletre épül, a munkaadók részérQl jellemzQ munkaerQ igény indítja meg, vagy az Q viselkedésükre reagáló kormányzati cselekvés
mivel a bevándorló munkások iránti kereslet a gazdaság strukturális szükségleteibQl nQ ki, és kielégítését inkább a munkaerQ-toborzási gyakorlat, mintsem a bérajánlatok megváltoztatásától várják, a keresetek nemzetközi eltérései a munkaerQ migrációnak szükséges, bár nem elégséges feltételét jelentik
a bevándorlókat fogadó társadalmakban a migráns munkavállalók kínálatának növekedése nem jár együtt az alacsony bérszínvonal növekedésével, mert azt alacsonyan tartják a társadalmi és intézményi mechanizmusok, nem követheti szabadon a kereslet és kínálat változásait
sQt, a migráns munkavállalók kínálatának emelkedésével még eshet is az alacsony bérszínvonal, hiszen annak emelkedését akadályozó társadalmi és intézményi ellenQrzés nem nyújt védelmet annak csökkenése ellen
nem valószínq, hogy hatást lehet gyakorolni a nemzetközi migrációra olyan kormányzati politikákon keresztül, amelyek a kereseti és foglalkoztatási rátákat változtatják

Világrendszer elmélet

Ez az elmélet nem az elkülönült nemzetgazdaságok belsQ munkaerQ piacának kettéválásához, hanem a világgazdaság, amely a tizenhatodik században alakult ki és kezdett terjeszkedni, egészéhez kapcsolja a migrációt. Ebben a rendszerben a tQkés gazdasági viszonyok beszivárognak a periferikus, nem kapitalista társadalmakba, létrehozva egy olyan mobil népességet, amely hajlandó külföldre vándorolni. A magasabb profit és a gazdagodás elérésének vágya arra ösztönzi a kapitalista vállalatok tulajdonosait és menedzsereit, hogy a világgazdaság periferiáján lévQ szegény országokban keressenek földet, nyersanyagot, munkaerQt és új fogyasztási piacokat.
Föld. A tQkés gazdálkodók a földterületek tagosítására, egyesítésére törekednek, és gépi termeléssel állítják elQ a termékeket. Ezekkel a hagyományos módon, kis földterületet mqvelQ termelQk nem tudják felvenni a versenyt, a gépesítés miatt pedig sok kézi munkaerQ feleslegessé válik.
Nyersanyagok. Bérmunkára támaszkodó ipari módszereket követel meg a nyersanyagok kitermelése. A korábban földmqveléssel foglalkozók számára kínálkozó kereseti lehetQségek aláaknázzák azokat a társadalmi-gazdasági szervezeti formákat, amelyek a kölcsönösségre és a szereplQk közötti kapcsolatok állandóságára támaszkodnak, és egy új, az individualizmusra, a személyes elQnyszerzésre és a társadalmi változásra épülQ munkaerQpiacot teremtenek
MunkaerQ. A vállalatok a fejlQdQ országokban alapítanak gyárakat, kihasználva az olcsó munkaerQt, exportra termelQ övezeteket hozva létre. A munkaerQ-kínálat nagy részét nQk adják, jóllehet, a munkaerQ-állomány elnQiesedése korlátozza a férfiak lehetQségeit.
Anyagi kapcsolatok. A belsQ körhöz tartozó tQkés országok kiépítik és bQvítik közlekedési és kommunikációs kapcsolataikat a beruházásaik által érintett periferiális országokkal. Ezek az áruk nem csupán az áruk, termékek, információk és tQke áramlását könnyítik meg, hanem az emberek mozgását is elQsegítik azzal, hogy csökkentik az utazás költségeit.
Ideológiai kapcsolatok. A belsQ kör országainak nyelve, kulturális mintái is elterjednek a periferikus országokban.
Globális városok. A világgazdaság irányítása viszonylag kis számú városban összpontosul, ahol bankok, a pénzügyi, adminisztratív, szakmai szolgáltatások és a csúcstechnológiájú termelés koncentrálódik. (New York, Chicago, Los Angeles, Miami, London, Párizs, Frankfurt, Milánó, Tokió Oszaka, Sydney)
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a nemzetközi migráció a tQkés piaci rendszer természetes következménye a fejlQdQ világban; a periferiális régiók felé irányuló világgazdaság terjeszkedésének katalizátor szerepe van a nemzetközi mozgásban
a munkaerQ országok közötti áramlása az áruknak és a tQkének a nemzetközi mozgását követi, de ellentétes irányban; a tQkeberuházás ösztönzi azokat a változásokat, amelyek a periferikus helyzetq országokban létrehozzák a gyökértelen, mobil népességet
különösen nagy a valószínqsége a nemzetközi migrációnak a korábbi gyarmatosító hatalom és a volt gyarmatai között, mert a kulturális, nyelvi, befektetési, közlekedési és kommunikációs kapcsolatok korán kiépültek, és speciális, országok közötti piacok és kulturális rendszerek kialakulásához vezettek
a kormányok a vállalatok tengerentúli beruházási tevékenységének szabályozásán, valamint a tQke és az áruk nemzetközi áramlásának ellenQrzésén keresztül tudnának hatást gyakorolni a bevándorlási rátára
menekültáradatot indít el az egyes, központi helyzetq országok felé a tQkés országok kormányainak politikai és katonai beavatkozása, amely a külföldi befektetések védelmét szolgálja, vagy a világpiaci terjeszkedést elQsegítQ, de kudarcot valló helyi kormányoknak nyújt támogatást
a nemzetközi migrációnak végül is kevés köze van a bérarányok és foglalkoztatás országok közötti eltéréséhez

A nemzetközi mozgás fennmaradása

Hálózatelmélet

A migráns hálózatok olyan interperszonális kapcsolatoknak a láncolatát jelentik, amelyek a migránsok, a korábbi migránsok és a nem migránsok között szövQdnek a származási és célországban, a rokonsági, barátsági kötelékeken és a kibocsátó, eredeti közösséghez fqzQdQ szálakon keresztül. Ezeken a kapcsolatokon keresztül az újabb migránsok költségei és kockázata már jóval kisebb, min az elsQként kivándoroltaké.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
kezdetben a nemzetközi migráció mindaddig bQvül, amíg a hálózati kapcsolatok olyan kiterjedtek nem lesznek a küldQ térségben, hogy minden ember, aki ki akar vándorolni, az nehézségek nélkül megtehesse
két ország közötti migrációs mozgás nem mutat szoros korrelációt a bérkülönbségekkel vagy a foglalkoztatási rátával, mert bármilyen szerepet is játszanak ezek a migráció elQsegítésében vagy korlátozásában, azt rendre háttérbe szorítja a migráns hálózat folyamatos növekedésének hatása
mivel a hálózatok kialakulásán és fejlQdésén keresztül a migráció intézményes formát ölt, egyre inkább függetlenednek azoktól a tényezQktQl, amelyek eredetileg indították, legyenek azok strukturálisak vagy individuálisak
a hálózatok terjeszkedése, valamint a migrációs költségek és kockázatok mérséklQdése nyomán az áramlás társadalmi-gazdasági értelemben kevésbé szelektívvé válik, mind jobban reprezentálja a küldQ közösség vagy társadalom egészét
a kormányok számíthatnak arra, hogy csak nagy nehézségek árán tudják ellenQrzésük alatt tartani a korábban általuk elindított folyamatokat, mert a hálózati formák fejlQdése nagyrészt hatókörükön kívül esik, és nem feltétlenül az történik, ami a politikai rendszer eredeti szándéka volt
egyes bevándorlási politikák, például azok, amelyek a bevándorlók, és külföldön maradt családtagjaik újraegyesítését kívánják megvalósítani, a migrációs mozgás ellenQrzésével ellentétes irányban hatnak, mert erQsítik a migráns hálózatot azáltal, hogy a rokonsági hálózat tagjainak speciális jogokat biztosítanak a belépésre

Intézményelmélet

A nyereségérdekelt szervezetek és magánvállalatok egy sor szolgáltatást nyújtanak a migránsoknak a feketepiacon, díjazás ellenében: tiltott embercsempészetet, titkos beléptetést a célországba, munkaszerzQdést a munkaadók és a migránsok között, hamis dokumentumokat és belépési engedélyeket, stb. A humanitárius csoportok tanácsadást, szociális szolgáltatásokat, menedékhelyet nyújtanak, jogsegélyt a törvényes papírok megszerzéséhez és védelmet a bevándorlási törvény végrehajtásáért felelQs hatóságokkal szemben. Egy idQ múlva ezek, a bevándorlók számára már jól ismert személyek, cégek és szervezetek intézményesen stabilizálódnak, megteremtve egy olyan szociális tQkeformát, amelyet a migránsok igénybe vehetnek.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
a nemzetközi mozgás lehetQségét megteremtQ, azt fenntartó és elQsegítQ szervezetek fejlQdésével a migránsok nemzetközi áramlása egyre inkább intézményesedik, és függetlenné válik azoktól a tényezQktQl, melyek eredetileg elindították
a kormányok nehezen tudják ellenQrzésük alatt tartani a migrációs áramlást, mert az intézményesedés folyamatát nem könnyq szabályozni

Kumulált okság

A migrációban a további mozgások valószínqsége az idQben elQre haladva nQ. Ezt a folyamatot kumulatív okságnak nevezték el. Az indítékok összegzQdnek, mikor minden egyes migrációs mqvelet módosítja azt a társadalmi összefüggést, amelyben a következQ, migrációra vonatkozó döntést meghozzák, méghozzá úgy, hogy nQ a további migráció valószínqsége. Ha a háztartások relatív deprivációjuk fokozódásár érzik, ez migrációra ösztönzi Qket. Amíg egy közösségen belül valaki el nem szánja magát arra, hogy kivándorol, nincs nagy jövedelmi egyenlQtlenség a legszegényebb vidéki rétegen belül, mert csaknem minden család a megélhetési küszöb közelében él, minimális külsQ jövedelemmel.
A föld eloszlása. A falusi közösségekben a migránsok küldésében jelentQs szerepet játszik a földvásárlás. A nemzetközi migránsok a magasabb bérüket gyakran földváráslásra fordítják, de a nem migránsoknál nagyobb valószínqséggel hagyják parlagon heverni, mindaddig, amíg a külföldön vállalt bérmunkájuk jövedelmezQbb, mint a helyi mezQgazdasági termelés. A földhasználatnak ez a módja alacsonyan tartja a mezQgazdasági munka iránti keresletet, növelve ezáltal a kivándorlásra nehezedQ nyomást.
A mezQgazdasági termelés szerkezete. A migránsok a nem migránsoknál nagyobb valszínqséggel alkalmaznak tQkeintenzív módszereket a mezQgazdasági termelés során. Ezáltal kevesebb helyi munkást alkalmaznak, növelve a kivándorlási tolóerQt.
A migráció kultúrája. Ahogy nQ a migráció gyakorisága egy közösségen belül, úgy változik értékrendje és kulturális felfogása, növelve ezáltal is a jövQbeli migráció valószínqségét. A fejlett ipari gazdaságban szerzett tapasztalatok maguknak a migránsoknak az ízlését és motivációját alakítják át.
A humán tQke regionális eloszlása. A migráció szelektív folyamat, amely elsQsorban a relatíve jól iskolázott, képzett, produktív és magasan motivált embereket szívja el a kibocsátó közösségbQl. Egy idQ után, a migrációs hálózatok kiépülésével a migráció kevésbé lesz szelektív. A hosszan tartó migráció ezért a küldQ régiókban a humán tQke kimerüléséhez, a fogadó térségekben pedig felhalmozásához vezet, növelve a termelékenységet az utóbbi, és csökkentve az elQbbi helyszíneken.
A munka társadalmi címkézése. A fogadó országokban egyes foglalkozásokat nagy számban bevándorlókkal töltetnek be, és így ezek stigmatizálódnak, és a fogadó társadalom tagjai nem szívesen vállalják el Qket.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
azok a társadalmi, gazdasági, és kulturális változások, amelyeket nemzetközi migráció idézett elQ a küldQ és a fogadó országokban, hatalmas belsQ lendületet adnak az emberek mozgásának, megnehezítve az ellenQrzést és szabályozást, mert a kumulált okság visszacsatolási mechanizmusa nagyrészt kívül esik a kormányzatok által befolyásolható körön
a kormányok még a munkanélküliség és állástalanság idQszakában is nehézségekkel találják szemben magukat, ha megkísérlik csökkenteni a migrációt és elérni, hogy ismét hazai munkavállalók töltsék be azokat a munkaköröket, amelyekben elQtte bevándorlók dolgoztak
egy munkakört akkor jelölnek meg emigráns címkével, ha abban koncentrált a bevándorlók részvétele

A migrációs rendszer elmélete

A világrendszer-elmélet, a hálózatelmélet, az intézményelmélet, és a kumulált okság elméletének különféle állításai mind azt sugallják, hogy a migrációs áramlások meghatározott helyen és idQben bizonyos mértékq stabilitásra, struktúrára tesznek szert, amit migrációs rendszereknek nevezünk.
A modell fQbb megállapításai, következtetései:
egy-egy rendszerhez tartozó országoknak nem szükséges földrajzi kapcsolatban lenniük, mert az áramlások inkább politikai és gazdasági kapcsolatokra épülnek, mint fizikaiakra
lehetségesek többpólusú rendszerek is, amelyekben szétszórtan elhelyezkedQ központi helyzetq országok fogadják az egymást részben átfedQ országok halmazából érkezQ bevándorlókat
a nemzetek egynél több migrációs rendszerhez is tartozhatnak, de a többszörös tagság inkább a küldQ, mint a fogadó országok esetében fordul elQ
mivel a politikai és gazdasági körülmények változnak, a rendszerek fejlQdnek, a stabilitás nem a struktúra befagyasztását jelenti

B/31. FQ migrációs folyamatok a Kárpát-medencében a XIX-XX. sz.-ban

Migrációt motiváló jelenségek:
Az emberi fejlQdés és ezzel együtt az ember tevékenységének fejlQdéstörténete szoros összefüggésben van vándorlásával. A vándorlás mértéke nemcsak a népesség kor-, nem-, foglalkozás-, vallás és iskolai végzettség szerintitagozódását befolyásolja, hanem hatása a társadalmi, a gazdasági, a kulturális, a politikai& stb. élet különbözQ területein is kimutatható.
Az emberiség fejlQdéstörténetének kezdetén a népesség helyzetváltoztatását az adott közösség megmaradásának, megélhetésének kényszere, az ember hódító vágya, illetve a katasztrófák hatása okozta.
A késQbbi századokban vallási, politikai okok következtében menekülésre kényszerült emberek, illetve az új ismeretek megszerzése érdekében vándorútra kelt hajósok, mesteremberek, értelmiségiek& stb. csoportjainak vándorlása váltotta fel.
A magyarság a Kárpát-medencébe történt megérkezéséig jellegzetesen vándorló nép volt. Menekülniük kellett a tatárok, majd a törökök elQl, majd pusztító népvándorlást idézett elQ a Habsburg-uralom, a 2. világháború, majd az 1956-os forradalom.
A vándormozgalom története egymástól jól elkülöníthetQ 2 részre oszlik:
1. rész: a XIX.század közepéig, végéig, a tQkés fejlQdés világméretq kibontakozásáig tartott; a 2. rész: pedig ettQl az idQponttól napjainkig.
A fogalom:
Migráció: latin szó, amelynek magyar megfelelQje a vándorlás fogalma. Jelentése: megy, költözik, utazik,& stb. A vándorlás egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg.
Annak megfelelQen, hogy országon belüli, vagy országok közötti migrációról van-e szó:
a.)belsQ illetve vándorlást
b.)külsQ (nemzetközi különböztetünk meg
A vándormozgalom résztvevQinek helyváltoztatását számos ok motiválhatja. Aszerint, hogy a vándorlás döntQen kényszer vagy döntQen belsQ motiváció következtében jön-e létre:
c.)kikényszerített vagy mesterséges illetve migrációról
d.)spontán vagy önkéntes (természetes) beszélünk
A kikényszrített vándorlás (menekülés) rendszerint valamilyen természeti, politikai, gazdasági& stb. katasztrófa, vagy háború hatására következik be és általában rövid idQ alatt nagyobb tömegeket érint. A spontán vagy önkéntes vándorlást egyéni szándék határozza meg, amelyben a külsQ körülmények közvetlen vagy közvetett szerepe is kimutatható.
Aszerint hogy migráns hivatalos és érvényes úti okmánnyal vagy anélkül lépte-e át az országhatárt, beszélünk:
e.) legális vagy vándorlásról
f.) illegális

Nemzetközi vándormozgalom az elsQ világháború kitöréséig:
A XIX. Sz. 40-es éveitQl a nemzetközi vándorlás területén a kapitalista társadalmi-gazdasági viszonyok kialakulásával párhuzamosan újfajta- utak váltak meghatározóvá, amellyet az önkéntesség, a tömegesség és a gazdasági motiváltság jellemzett. Az 1840-es évek elején kibontakozott nagyarányú népességmozgást az európai országokban bekövetkezett népességnövekedés, a népességen belül a fiatalabb korosztályok arányának jelentQsebbé válása, a kapitalista fejlQdés következtében létrejött társadalmi változások, valamint É-Amerika iparosítása, vagy általánosabban az amerikai lehetQségek együttesen váltották ki. Az ekkor kibontakozott vándormozgalmak közös jellemzQje volt, hogy Európából a tengerentúlra, mindenekelQtt az észak-amerikai kontinensre irányult.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az új típusú nemzetközi vándormozgalom a XIX. Század 40-es éveire érte el Magyarországot.
A vándormozgalomnak ez a szakasza 1914-ig, az 1. világháború kitöréséig tartott. Ezalatt több, mint 2 millióan hagyták el Magyarországot.
A Magyarországot érintQ modern kori vándormozgalom 1870-1914-ig tartó idQszakát 4 periódusra bonthatjuk:
1.)1870-1890. (A többség 81% az Egyesült Államokba ment. Majd Ausztriába, Horvát-Szlovénia, Románia)
2.)1890-1904. (Itt duplájára nQtt az Ausztriába, Romániába vándorlók száma.)
3.)1905-1907 a kivándorlás megszqnt
4.)1908-1913. érdekes jelenség lenni
A kivándorlók nemek szerinti összetétele jellegzetes képet mutat, hiszen a vándormozgalomban részt vevQk többsége, 73,8%-a férfi. Ez az állapot 1911-ben változott meg, de a férfiak aránya még ekkor is meghaladta az 50%-ot. Ezt követQen azonban már 50% alá csökkent. A vándorlók kor szerinti összetétele is figyelmet érdemel: ¾ része 20-49 évesek korosztálya. A kivándorlók közt a 20 év alattiak csoportjához jóval többen taroztak, mint az 50 év felettiekéhez. A vándorlók iskolai végzettségérQl korabeli adatok nem állnak rendelkezésünkre, de azt viszont tudjuk, hogy 1910-1913 között kivándoroltak 89.5%-a tudott írni, olvasni.
Paraszt kivándorlás : túlnyomó részben mezQgazdasági munkások, iparforgalom területén dolgozók vándoroltak ki. Köztük legkevésbé értelmiségiek voltak képviselve.
Az Osztrák-Magyar Monarchia és ezen belül a Magyar Királyság soknemzetiségq ország volt. Ennek megfelelQen 1899-1913 között a szlovák (26,8%), illetve a magyar (26,3%) nemzetiségqek aránya volt a legjelentQsebb. Pket a horvát (16,6%), illetve német (15%) nemzetiségqek követték.
A kivándorlók döntQ többsége vagyonszerzés céljából indult útra, az okok között szerepelt még a hirtelen meggazdagodási vágy, a katonai szolgálattól való idegenkedés is.
A vándormozgalomban résztvevQk igen nagy száma jogos aggodalmat váltott ki az országban. A kivándorlást már a XX. Sz. elején a nemzet jövQjét, az ország gazdasági és szociális fejlQdését fenyegetQ veszedelemnek tartották. 1903-ban elfogadott törvény már meghatározott feltételekhez kötötte a kivándorlást.

Nemzetközi vándorlás 1914 és 1938 között:
1917: Az USA a bevándorlás szigorú korlátozását határozta el.
Az 1 világháborút követQen az új államhatárok meghúzásával 10 milliók korábbi állampolgársága változott meg. Mind az új határok közé került országok, mind az ekkor létrehozott országok homogén nemzeti államok kialakítására törekedtek erQszakoltan, amely a más etnikumúak millióinak kényszervándorlását váltotta ki.
1918. októbere: Osztrák-Magyar Monarchia felbomlik
1919. szeptember 10.: létrejön Csehszlovákia
A soknemzetiségq O.M.M. helyén két viszonylag homogén nemzetiségq ország (Ausztria és Magyarország), és 3 soknemzetiségq államalakulat (Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovák Királyság, Románia) jött létre. Ezek a területek jelentQs számú nem saját nemzetiségq állampolgárhoz jutottak.
Az 1.világháborút követQen Magyarország területe 71,4%-kal, lakosainak száma 65,5%-kal kevesebb lett. Eredménye: a magyar nemzetiségq állampolgárok összlakosságon belüli aránya megnQtt, a korábbi 54,5% helyett majdnem 90% lett. A háború alatt a Magyarországról az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás megakadt.
A második világháború és a nemzetközi vándormozgalom:
1920-Trianoni békeszerzQdés.
A határok megváltozása következtében több, mint 5 millió személy anélkül lett részese a nemzetközi vándorlásnak és vált egy másik állam ez esetben Magyarország állampolgárává, hogy lakóhelyét elhagyta volna.
Azok a népmozgások, amelyek az akkor visszacsatolt területekre, illetve a vissza nem csatolt területekrQl a visszacsatoltakra érkezQket érintették, pontosan nem ismertek.
A magyar és nem magyar állampolgárok viszonyát Magyarországhoz kedvezQtlenül érintette, hohy 1544. március 19-én német csapatok megszállták Magyarországot (kényszermigráció’!az akkori politikai hatalom a zsidó magyar állampolgárokat Németországnak szolgáltatta ki).
Magyarország esetében a 2. világháborút lezáró békeszerzQdés az etnikai elveket ismét figyelmen kívül hagyta.
A Genfi Egyezmény megteremtette azokat a jogi feltételeket, amelyek segítségével rendezni lehetett azoknak a menekülteknek a helyzetét, akik a 2. világháborút követQen 0951-ig sem tudták állampolgárságukat rendezni.
A 80-as évek közepére a politikai megosztottság a nemzetközi vándorlásra is hatást gyakorolt.
Életét veszélyeztette az a személy, aki jól Qrzött határokat illegálisan átlépte, és retorzióra számíthatott családja. Ennek következtében a magyar állampolgárok csak hivatalos, államközi szerzQdéssel dolgozhattak, tanulhattak külföldön, illetve a külföldiek is Mo.-n.
Akik a tilalom ellenére is Ny-ra kimentek, azok megfosztattak állampolgárságuktól.
A szabad mozgás korlátozása 1953-ban, politikai változás következtében, Nagy Imre miniszter elnöksége alatt némileg feloldódott.
A Mo.-n letelepülQk döntQ többsége a környezQ országok magyar nemzetiségq állampolgárai közül került ki és a magyar állampolgárrá válás legfontosabb módja a családegyesítés (házasság) volt.
A magyar állampolgárok külföldre, illetve a külföldiek Mo.-ra történQ utazásának korlátozását 1958-at követQen enyhítették.
A 80-as évek végétQl, a 90-es évek elejétQl a nyugat európai országok bevándorlási politikáját mind inkább az elzárkózás jellemezte.
Az Európai Unió létrejöttével, az Unióhoz tartozó országok egymás közötti népességmozgása tekintetében a nemzetközi vándorlásról már nem is beszélhetünk, hiszen az új egység keretei között a korábbi külsQ vándorlássá formálódott.

B/32. A társadalmi mobilitás fQbb tendenciái a magyar társadalomban a XIX-XX. században


Társadalmi-mobilitás, mint fogalom:
Társadalmi mobilitásnak nevezzük az egyéni, illetve a család társadalmi helyzetének megváltozását.
Társadalmi-foglalkozási szerkezet:
Magyarország társadalmi-foglalkozási összetételének bemutatásában 3 idQszakot különböztetnek meg:
1. idQszak: az 1. világháború elQtti évtizedeket öleli fel.
Az 1. világháború elQtti magyar társadalom néhány jellemzQje:
Igen erQsen agrár jellegq volt, az aktív keresQk több. Mint 2/3-a mezQgazdaságban dolgozott.
Az agrárszerkezet is erQsen elmaradott jellegq volt, feudális kor nyomait hordozta magán
A múlt század végén megvalósuló gazdasági fejlQdés mutatja, hogy a nem mezQgazdasági munkásság 20 év alatt közel megkétszerezQdött.
A középrétegek viszonylag kis számúak voltak
2. idQszak: a két világháború közötti évek
Az elmaradott társadalmi és gazdasági viszonyokat tükrözi a háztartási alkalmazottak igen nagy aránya (a mezQgazdasági napszámosok és cselédek száma csaknem elérte a birtokkal rendelkezQ önálló parasztokét).
A szellemi réteg alig nQtt 1930-ig a munkások aránya nQtt: ezt a növekedést is visszavetette azonban 1930 után a nagy válság okozta munkanélküliség
Csökkent a mezQgazdasági munkások és napszámosok, valamint kismértékben az önálló kisiparosok és kiskereskedQk aránya is.
A magyar társadalom jelentQs hányada föld nélküli munkás volt
Az önálló parasztság olyan kisbirtokot mqvelt, amely családja számára a munkát és a megélhetést egész éven át nem biztosította, ezért bérmunkát kellett vállalnia
3. idQszak: a második világháború végével kezdQdik.
Nagy változás’!a nagy vállatok és a bankok államosítása
A mezQgazdasági munkások aránya lényegesen csökken és a birtokos parasztok aránya nQ
MezQgazdaság kollektivizálása
Az önálló kisiparosok és kiskereskedQk aránya erQsen csökkent
Az 1960-as évek közepén a gazdasági fejlQdésnek újfajta körülményei kezdtek kialakulni. Tulajdonképpen ezután emelkedik ki igazán az ország gazdasága az elmaradottságból a közepesen fejlett, iparosodott gazdaság színvonalára. Ez tükrözQdik többek között abban, hogy az 1963-1973 közötti évtizedben, két társadalmi mobilitás vizsgálat között, a mezQgazdaságban dolgozó fizikai foglalkozásúak aránya közel 33%-ról 21%-ra csökken, miközben az értelmiségiek aránya több mint másfélszeresére.

Nemzedékek közötti mobilitás:
Mo.-n a nemzedékek közötti mobilitást 4 történeti korszakra vonatkozó adatforrás szerint vizsgálhatjuk:
1930. évi népszámlálás és fQvárosi rétegfelvételek
1949. évi népszámlálás
KSH 1962-1964. évi mobilitás-adatfelvételek
KSH 1973. évi mobilitás-adatfelvétele
1.) A két világháború között az ország gazdasági fejlettségi színvonala meglehetQsen alacsony volt, a lakosság többsége mezQgazdaságból élt, a gazdasági növekedés olyan lassú volt, hogy szinte stagnálásról lehetett beszélni, mivel az 1 fQre jutó jövedelem alig emelkedett, ugyanakkor az uralkodó tQkés viszonyokat még erQsen színezték különösen a mezQgazdaságban, illetve a falvakban a feudális elemek.
2.).A felszabadulást közvetlenül követQ években az ország gazdasága a súlyos háborús veszteségek után újjáépült, azonban a gazdasági fejlettségi szintje 1949-ben még csak a háború elQtti szintet érte el.
3.) 1949-tQl a 60-as évek elejéig az ország gyors gazdasági növekedési folyamaton ment keresztül, az ország iparosodott és végbement a mezQgazdaság szocialista átszervezése, ezt az idQszakot extenzív növekedés jellemzi.
4.) A 60-as évek közepén hazánk gazdasági fejlQdésének feltételei lényegesen megváltoztak: kimerültek a munkaerQ-tartalékok, az extenzív az intenzív növekedésre tért át, lassult, majd megállt az iparban foglalkoztatottak arányának növekedése, viszont erQteljesen növekedni kezdett a tercier szektor , bevezettek gazdasági reformokat, ezek eredményeképpen a gazdaság növekedésének üteme a 60-as évek megtorpanása után ismét meggyorsult.

Nemzedéken belüli társadalmi mobilitás:
A nemzedéken belüli társadalmi mobilitás vizsgálatakor megvizsgáljuk a szülQi család társadalmi helyzete és az 1. keresQ foglalkozás közötti mobilitást, valamint az 1. foglalkozás és az összeíráskor elfoglalt helyzet közötti mobilitást. Így összehasonlíthatjuk a férfiak és nQk nemzedéken belüli mobilitást.
A nemzedéken belüli mobilitás szemmel láthatóan igen nagy méretq volt, az 1970-es évek elejére azonban némileg csökkent, miközben az apa helyzetérQl a pályakezdQ társadalmi helyzetéig végbement mobilitás megnQtt.’! A nemzedéken belüli mobilitás csökkent, a társadalmi származás és a pályakezdet közötti mobilitás viszont nQtt.
MegnQtt a szakképzetlen munkásoknak a szakmunkásságba irányuló nemzedéken belüli mobilitása.
Határozottan csökkent a szellemi rétegekbQl az életpálya során a fizikai rétegekbe átkerülQk száma, noha a szellemi foglalkozásúak száma nQtt.
A nQknél kisebb a nemzedéken belüli mobilitás szerepe, mint a férfiaknál. OKA: az apák helyzete és keresQ leányaik pályakezdQ társadalmi összetétele közötti eltérés (szakmunkások leányai közül legtöbben nem szakmunkások lettek, inkább szellemi foglalkozásúak).
A nQk közül kevesebben tanultak életpályájuk közben szakmát. A szellemi foglalkozásúak aránya a nQk között lényegesen nagyobb, mint a férfiaknál, mégis a nemzedéken belüli mobilitás e foglalkozásokba ritkább, mint a férfiak között.

A mobilitási életutak elemzése:
Ahhoz, hogy a mobilitás folyamatait és azoknak az egyének és a családok életre való hatásait teljesen felmérhessük, nyilvánvalóan a teljes életutat kel figyelembe vennünk.
Belépési mobilitási arányszámok:
VezetQ férfiak: leggyakoribb típus ma is a kiemelt paraszt és munkás, aki nemcsak ezekbQl az osztályokból származott, hanem ezekbe is kezdte életpályáját. Legtöbbjük községi vezetQ.
VezetQ beosztású nQk: a munkás és parasztszármazású nQk, akik vezetQkké váltak, többnyire már szellemi pályán, legtöbbször egyszerq szellemi dolgozókként kezdték életpályájukat.
Értelmiségi férfiak: az értelmiségiek közel 1/5 tiszta értelmiségi utat járt végig: e rétegbQl származott és ebbe is kezdte foglalkozási pályáját. Voltak olyan munkás és paraszt, valamint egyszerq szellemi foglakozású emberek gyerekei is, akik fiatal korukban elvégezték az egyetemet vagy fQiskolát és azt követQen értelmiségi pályára kerültek.
Az értelmiségi nQk életútjaik többé-kevésbé hasonlóak. Az egyszerq szellemi foglalkozásban való pályakezdés, ugyanúgy mint a vezetQ nQk között, gyakoribb, mint a férfiaknál.
Egyszerq szellemi foglalkozású férfiaknál gyakori az ipari és mád nem mezQgazdasági rétegekbQl, elsQsorban, a szakmunkásságból való átlépés a foglalkozási életpálya során. Ezt az utat járták végig azok, akik szakmunkásként indulva mqvezetQk, üzemi technikusok vagy más, a termeléssel közvetlenül összefüggQ szellemi foglalkozásúak lettek.
Egyszerq szellemi foglalkozású nQk esetében viszont lényegesen gyakoribb az olyan életút, hogy az illetQ más osztályból, rétegbQl származik, de már az elsQ foglalkozáskor az egyszerq szellemi foglalkozásban indul.
Szakmunkás férfiak: olyan réteg, ahol viszonylag nagy azoknak az aránya, akik életük folyamán mindig e réteghez tartoztak. A leggyakoribb a tiszta életút : a szakmunkás fia szakmát tanult, és egész foglakozási életpályáját szakmunkásként élte végig.
Vannak feltörekvQk és vannak átképzQsök , akik nem fiatal korukban tanulták a szakmát, hanem munka mellett, idQsebben szereztek szakképzettséget.
Szakmunkás nQk: között csaknem ugyanazok a leggyakoribb életutak, mint a férfiak között.
Betanított munkások: az átlépQk aránya különösen nagy, mert a mezQgazdaságot elhagyók számára ez a legkönnyebben járható út: rövid betanulást igényel.
Betanított munkásnQk: között lényegesen kevesebb azoknak az aránya, akik foglalkozási életpályájuk során léptek át a betanított munkások rétegébe.
Segédmunkás férfiak: itt túlsúlyban van az a típus, hogy a paraszt vagy a mezQgazdasági munkás fia maga is a mezQgazdaságban kezdett dolgozni, majd késQbb átlépett a szakképzetlen munkásságba.
Segédmunkás nQk: a mezQgazdasági fizikai rétegbQl származó nQknek a foglalkozási életpálya folyamán történt átlépése sokkal ritkább, mint a férfiaknál, de még így is ez a legtipikusabb életút.

Kilépési mobilitási arányok vizsgálat alapján a különbözQ osztályokba és rétegekbe tartozó apák gyermekeinek életútja:
VezetQk fiai: a vezetQ apáknak csak 1/5-e tudja saját kiemelt társadalmi helyzetét fiára átörökíteni olyan módon, hogy az utóbbi a vezetQ és értelmiségi rétegben kezdte pályáját és ott is maradt.
VezetQk leányai: itt az egyszerq szellemi foglalkozásokban haladó életút uralkodik
Értelmiségiek fiai: közel 2/5-e stabilan a vezetQ és értelmiségi rétegben helyezkedett el. Ez az arány már magában is meglehetQsen nagy társadalmi helyzetmegtartást fejez ki.
Értelmiségiek leányai: ellentétben a férfiakkal, a stabil értelmiségi életút ritkább, viszont túlsúlyban van az egyszerq szellemi rétegben haladó életút. Ez a hagyományos értelmiségi származású nQi életút modell: nem tanulnak tovább az érettségi után, egy viszonylag kényelmes irodai foglalkozást választanak és abban maradnak.
Egyszerq szellemi foglakozásúak fiai: lényegesen eltér az értelmiségiektQl. Több mint 1/3-a végig a nem-mezQgazdasági munkásságban haladt, sQt kis része végig a mezQgazdasági fizikai foglalkozásokban maradt.
Egyszerq szellemi foglalkozásúak lányai: mint az értelmiségi családok lányainál, az uralkodó modell itt is a stabil egyszerq szellemi foglakozású életút.
Szakmunkások fiai: többsége munkásként kezdte pályáját és az összeírás idején is munkás volt. Köztük is a legnagyobb csoportot alkotják a stabil szakmunkások. 1/10-ük a származási rétegben indult és késQbb egyszerq szellemi foglalkozású lett. 4%-uk az értelmiségbe vagy valamilyen vezetQ beosztásban volt.
Szakmunkások lányai: a leggyakoribb, hogy pályakezdéskor az egyszerq szellemi rétegbe lépnek be és megmaradnak e foglalkozásokban. Emellett igen gyakori a hagyományos munkáslány is, amely végig a szakképzetlen munkásrétegekben vezet.
Betanított munkások fiai: leggyakoribb, hogy a betanított munkás fia fiatal korában szakmát tanul és stabilan szakmunkás pályán marad, de jellemzQ a feltörekvés is.
Betanított munkás lányai: a feltörekvQk egyszerq szellemi foglalkozásúak lesznek. Uralkodik a hagyományos munkásleány életpálya: megmaradni a szakképzetlen munkásságban.
Segédmunkások fiai: lemaradás jellemzi Qket. Megmaradnak a mezQgazdaságban, vagy ott kezdik, és késQbb visszalépnek a szakképzetlen munkásságba, vagy életpálya közben lépnek át a mezQgazdaságba vagy átképzik magukat szakmunkássá.
Segédmunkások lányai: kevés a felemelkedQ életutak aránya, viszont gyakoribb a stabil szakképzetlen munkás életút.

Magyarország társadalmi mobilitásának összehasonlítása néhány fejlQdQ tQkés ország mobilitásával:
Nem állíthatjuk, hogy a felszabadulás elQtti magyar társadalmi mobilitási viszonyok általában jellemzik a többi tQkés társadalmakat is, OK:
Hazánk gazdasági fejletlensége abban az idQszakban a mai fejlett tQkés országokhoz képest
Lassúbb gazdasági növekedési ütem
Számos feudális jellemzQ maradt fenn’!nem volt még polgári fejlQdés.
A fejlett tQkés társadalmak és a szocialista társadalmak szerkezete lényegesen különbözik. A tQkés társadalmakban vannak olyan osztályok és rétegek, amelyek Mo.-on nem léteznek. Ilyenek elsQsorban a tQkések és földbirtokosok, de a farmer-parasztok is.
A munkások és parasztok fiainak aránya a különbözQ tQkés, államigazgatási vezetQ és gazdasági vezetQ, valamint értelmiségi kategóriákban az egyes tQkés országokban nagyon különbözik, és az idQben is erQsen változott. Igen csekély az arányuk az 1960-as években Olaszországban és az 1950-es években Franciaországban, de ezt követQen Olaszországban erQs, Franciaországban kisebb növekedés mutatkozik. Valamivel magasabb és szintén emelkedni látszik az arányszám Angliában. A legnagyobb arányokat az USA-ban láthatjuk Magyarországon a munkások és a parasztok gyermekeinek aránya a vezetQ és értelmiségi rétegekben nagyobb, mint minden itt vizsgált tQkés országban.
Az egyszerq szellemi foglalkozású férfiak rétegénél a munkás- és parasztszármazásúak aránya Mo.-n nagyobb, mint a vizsgált fejlett tQkés országokban. Az USA-ban, Angliában, Franciaországban csökkent, Olaszországban pedig emelkedett arányuk.
Míg a fejlett tQkés országokban 1/5 és 1/3 rész között mozog a parasztok és a mezQgazdasági munkások fiainak aránya a munkásságban, Mo.-n az 1960-as évek elején hányaduk elérte az 1970-es évek elején is megközelítette a fele részt.
A tQkés osztályok munkásosztályában nem jelentéktelen az önálló kisiparosok és kiskereskedQk gyermekeinek aránya.
A belépési mobilitási arányszámok Mo.-n lényegesen különböznek a fejlett tQkés országokban megfigyelt arányszámoktól, bár az utóbbiak között is nagy különbségek vannak.
A kilépési mobilitási arányszámokat tekintve elmondhatjuk, hogy egyes fejlett országokban, így az USA-ban, Angliában és Franciaországban a 70-es évek elején a munkások gyerekei közül többen kerültek szellemi foglalkozási csoportba, mint Mo.-n, ezzel szemben Angliában és Franciaországban a 2. világháború utáni években, Olaszországban pedig az 1960-as években kevesebben léptek át a szellemi rétegekbe. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy minél nagyobb a munkáscsaládok gyermekei közül az oda átlépQk aránya.
Az iskolai végzettség hatása a mobilitásra:
Az egyéni életpályát befolyásoló legerQsebb tényezQ az iskolai végzettség.
A szülQi család társadalmi helyzete elsQsorban úgy fejti ki hatását, hogy elQsegíti vagy akadályozza a magasabb szintq végzettség elérését, de az iskolai végzettségtQl független befolyása viszonylag csekély.
Az 1960-as évek közepén az a derülátó következtetést vonták le, hogy csak az iskolai végzettség szintjét kell emelni, csak az oktatást kell demokratizálni, minél több alacsonyabb rangból származó fiatalt kell középiskolai és egyetemi oktatásra ösztönözni és akkor majd a társadalmi mobilitás mérséklQdni fog.’!Így csak az egyén hibáztatható, ha nem szerez magasabb végzettséget.
Ugyanakkor a társadalmi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedQ családok gyerekei olyan kulturális tQkével érkeznek az iskolába, amely számukra igen nagy elQnyöket jelent az iskolai tananyag elsajátításában.
A munkások gyerekei a reáliskolákban voltak legtöbben, a reálgimnáziumokban kevesebben, a gimnáziumokban legkevesebben. A kisbirtokos parasztok gyerekei a gimnáziumokba kerültek be viszonylag nagy számban, reáliskolákba a legritkábban. A szellemi foglalkozásúak gyerekei egyre inkább a középiskolákban koncentrálódtak.
A felsQfokú iskolák hallgatói között:
a munkás- és parasztszármazásúak aránya igen alacsony
az értelmiség önreprodukciója igen nagyfokú
az értelmiség utánpótlásának fQ forrása az önálló kereskedQk és önálló iparosok rétege volt
A férfiak és a nQk iskolai végzettsége közötti különbség lényegesen csökken, a legfiatalabb korosztályokban ugyanis már több lány végzi el a 8 általánost és többen érettségiznek le, mint a fiúk.
Az iskola szerepe a társadalmi mobilitás irányításában megerQsödött és a különbözQ társadalmi helyzetq családok gyermekeinek iskolai pályafutásában ma is lényeges különbségek vannak.

B/33
Migráció és interkulturális kommunikáció: az interkulturális identitás és nevelés problematikája


mentalitás: világlátás, gondolkodásmód
attitqd: magatartásbeli hozzáállás, a világra irányzott szándékosság
identitásvesztés: az ember természetes, születéstQl fogva kulturálisan, szociálisan adott önazonosságát külsQ vagy belsQ oknál fogva elveszti
identitásmag: a tudásnak az az összefoglaló megnevezése, amiben az egyén vagy közösség önazonossága tárgyiasul
idegen: aki nem én vagyok, egy másik szubjektum
- akkulturáció: az akkulturáció a kulturális érintkezésnek olyan folyamatait jelöli, amelyek során társadalmak vagy csoportok, akár akaratlagosan, akár nem, egy másik társadalom vagy csoport bizonyos sajátosságaihoz asszimilálódnak.
- olvasztótégely: Mint az asszimiláció egy sajátos formája, az olvasztótégely a csoportok közötti viszonyok észak-amerikai verziójaként határozható meg (Newman, 1973). A keveredésnek ('amalgamation') nevezett jelenség az alábbi formát ölti: A+B+C=D, ahol A, B és C a társadalomban jelenlévQ különbözQ karakterq csoportokat jelöli, illetve a D utal a végeredményként mutatkozó kulturálisan és etnikailag is új csoportra, amely lényegesen különbözik az eredeti csoportoktól.


I. Kommunikációs rendszer

A kommunikáció elsQsorban szándékolt közlést jelent. Lényegesen többrQl van azonban szó, mint információ, vagy üzenet szándékolt átadásásrol. Lehet nyelvi és nem nyelvi, szándékos, vagy nem szándékolt. A kommunikáció dinamikusan elQrehaladó, rendszerszerq folyamat.
- szimbólim: betqk
- jelzés: valamely kódrendszerben manifesztálódott közlés.
- üzenet: jelzésben megfogalmazott információ, ha azt az adott jelrendszer használói értelmezni tudják.
- Kommunikációs kód: nevezzük azt a jelrendszert, amelyben az üzenet közlésre kerül. Két nagy csoportja van: Verbális és nem verbális.
- Kommunikációs csatorna: Ideális esetben a kommunikáció az interakció résztvevQinek személyes közvetlen érintkezése révén bonyolódik. Minnél több kód áll ugyanis rendelkezésre, a kommunikáció annál sikeresebb lesz.
Sajátos közbeiktatott csatornát jelent a kommunikációban a közvetítQ szerepet betöltQ személy megjelenése.

- a nem verbális kódok fajtái:
1. környezeti kódok: Bemutatjuk a másik kultúra környezetét, például hova vittek mindket elQször, stb. A környezet láttán értékelünk
2. Személyközi kódok:
- paralingvális kódok: Az emberi hang minQsége, milyensége, illetve vokális szegregátorok, melyek olyan hangi kifejezésformák, melyek a verbális megnyilatkozást kísérik, de nem szavak. Szünet köhintés horkantás, stb.
- testnyelv:
1.) emblémák: olyan gesztusok, melyeknek létezik verbális megfelelQje
2.) illusztrátorok: kiegészítik a verbális kódot
3.) szabályozók: interakciók menetét szabályozzák.
4.) hatásjelzQk: érzelmeink intenzitását fejezik ki
5.) egyéni jelzQ megnyilvánulások:
3. Térkezelés:
- nyilvános tér
- társas interakció terei
- magánszféra terei
- személyes tér

Hall:
-intim zóna
-baráti zóna
-társas érintkezési zóna
-nyilvános zóna

4. IdQkezelés

-fiziológiai idQ: emberi viselkedésmintákat befolyásolja
-perceptuális idQ: egy kultúra hogyan kezeli az ismeretszerzést
-objektív idQ: mellyel az adott kultúra tagolja az idQt
-konceptuális idQ: ahogy az egyes kultúrák az idQ és a tér fogalmát kezelik.
-pszichológiai idQ
-szociális idQ: az emberek interakcióikban miként gazdálkodnak az idQvel.
-kulturális idQ: jeles napok rendjét, ritmusát jelöli

Az információforrást a lehetséges közlemények egy sorozatából kiválasztja a kívánt közleményt. Ezt a közleményt a továbbító átalakítja jellé, amely áthalad a kommunikációs csatornán a vevQhöz. A vevQ afféle fordított továbbító, amely a továbbított jelet visszaalakítja közleménnyé, s ezt a közleményt kikézbesíti rendeltetési helyére. A továbbítási folyamat sajnálatos jellegzetessége az, hogy a jelhez hozzáadódnak bizonyos dolgok, amelyket az információforrásnak nem állt szándékában továbbítani. A jel minden ilyen megváltozását zajnak nevezzük.

Jel vett jel üzenet
“! “! “!
Információforrás ’!adó’!csatorna’!vevQ’!címzett
‘!
zajforrás
A nyelvnek nagy szerepe van a személyközi kommunikációban, azonban az interakciók nem merül ki a nyelvi érintkezésben. A sikeres kommunikációhoz a másik fél kultúráját is ismerni kell.
Az interakció vezérlése: Az interakcióban alkalmazott bizonyos kódot más kódokkal támogatjuk, mqködését elQsegítjük, illetve amikor nem verbális kódokkal kezdeményezünk, jelezzük a csatornaváltást.

II. Virtuális felségterületek

Számos kultúrában igényt tartunk a magánszféra tiszteletben tartására, egy sor kultúrában azonban nem. Számos országban nem szokás a magánélet részleteire vonatkozó kérdéseket feltenni. Az egyes kultúrákban az emberi viszonyok, párkapcsolatok kezelése is más és más. A tabuk az egyes kultúrákban a normarendszer szerves részét képezik, és mint ilyenek tiszteletben tartandók:
-viselkedési tabuk: Vannak olyan dolgok, amikrQl beszélünk, de nem cselekedjük Qket.
Kommunikatív tabuk: vannak dolgok, amelyeket cselekszünk, de nyílvánosan nem beszédtéma. (intimszféra)
Viselkedési és kommunikatív tabuk: Vannak dolgok, melyeket se nem cselekszünk, se nem beszélünk róla. (pl szülQ gyermek közti szexuális kapcsolat).

III. Sztereotípiák

Allport: a sztereotípia nem más, mint egy embercsoportra vonatkoztatott altalánosított hiedelem. Lehet pozitív és negatív. A negatív sztereotípiák bizalmatlanságok, tartózkodást indukálnak. Az elQítélet egy fokkal erQsebb, mint a sztereotípia, amennyiben nemcsak értékítéletet, hanem attitqdöt is jelent. A diszkrimináció egy még magasabb fokozata a sztereotípiának, amennyiben már kirekesztQ viselkedésben is kifejezést nyerhet. A sztereotípiák a tudatunkban nem csak másokról, hanem önmagunkról is élnek. Mások tudatában viszont rólunk élnek bizonyos hiedelmek.
autosztereotípiák Heterosztereotípiák Mi önkép Mi mit gondolunk másokról mások Mások mit gondolnak rólunk X csoport mit gondol Z csoportról
A sztereotípia kifejezést 1922-ben Walter Lippmann alkalmazta elQször azokra a gondolati folyamatokra és képzQdményekre, amelyek segítik az embert a bonyolult környezetben való tájékozódásban. A sztereotípiákból el kell külQníteni a szociotípiákat. Szociótípiának nevezzük azokat a csoportra vonatkoztatott hiedelmeket amelyeknek egzakt vizsgálati alapja van. (pl. Az USA északi részén élQ néger népesség a demokratákra szavaz.
Ellenszer:
-Ismeretszerzés
-Objektív attitqd megpróbálunk saját értékrendqnktQl elvonatkoztatni.

IV. Kultúrsokk

Az élményt, amit interkulturális interakció során átélünk, sokszor nevezik kultúrsokknak (Kalvero Oberg antropológus). A kulturális sokk annál nagyobb mértékq, minél nagyobb a kulturális különbözQség a megszokott és a befogadó környezet között. A sokkhatás mértékét befolyásolja az is, hogy mennyire vagyunk lelkileg felkészülve a várható változásra. A kultursokk 3 tényezQ felelQs:
a megszokott kapaszkodók elvesztése
a személyközi és társas kommunikáció diszfunkcionálása
identitáskrízis
A kezdeti orientációs káosz oszlani kezd ha kialakulnak bizonyos kapaszkodók.

V. Interkulturális kompetencia

Hoopes az interkulturális ismeretszerzésalábbi stációit fogalmazta meg:

-etnocentrizmus: Annak a naiv feltételezése, hogy a saját világképével azonos világképet vall mindenki magáénak.
-tudatosítás: az eltérQ világképek és értékrendek létezésének a felismerése
-megértés: Az eltérések mögöttes okainak realizálása, felfogása, megértése
-elfogadás-tiszteletben tartás: A másik kultúra világképének és mqködési rendjének tiszteletben tartása.
-Szelektív alkalmazás: bizonyos szelekciós szempontok alapján a másik kultúra néhány elemének a magáévá tétele.
-asszimiláció-alkalmazás-bikulturalizmu-multikulturalizmus: a más kultúrához való alkalmazkodás oly módon, hogy minél jobban azonosuljon vele.

Az interkult. Érzékenység fejlesztési modellje:

Az etnocentrizmus fázisai fokozatai. I. Tagadás a.) izoláció b.) szeparáltság II. Védekezés c.) lenézés d.) felsQbbrendqség e.) önbecsülés III. Minimalizáció f.) fizikai univerzalizmus g.) transzcendens univerzalizmus Etnorelatív fázis IV. Elfogadás h.) viselkedési relativizmus i.) Értékrelativizmus V. Alkalmazkodás j.) Empátia k.) Pluralizmus VI. Integráció l.) kontextusminQsítés m.) konstruktív marginalizálódás



- Etnocentrikus fázis:
Tagadás: az etnocentrizmus legtisztább formája, szerinte a világion mindenki osztja az Q nézeteit hitvilágát
Védekezés:A különbségeket nem ismerjük elléggé veszélyként fogjuk fel.
Minimalizáció: a különbségeket a hasonlóságok alá söpri be
- Etnorelatív fázis:
Elfogadás
Alkalmazkodás: az ismert különbséketek hatékonyan mobilizáljuk.
Integráció

Az interkulturális ismeretek oktatásának számos formája és módszere van. A választást meghatározza, hogy
mennyi idQ áll rendelkezésre;
kik számára történik az oktatás
milyen céllal történik az ismeretek elsajátítása
milyen a célcsoport nyelvtudása
van e lehetQség osztálytermi oktatásra, vagy távoktatás az egyetlen mód
mekkora a célcsoport.
Számos országban ez az intézményesített oktatás keretein belül mqködik.
ElQadások
Kommunikációs balesetek: A tréningek egyik elterjedt módszere. Egy-egy rövid eseményleírás után több magyarázatot kínálnak föl, és a résztvevQknek ki kell választani a helyeset. A résztvevQknek ismerniük kell az okokat, a kulturális hátteret.
Esettanulmányok: Üzletember menedzserképzésnél használják. Egy esetet hosszasan elemeznek, hátránya hogy idQigényes, és elmélyült feldolgozást igényel.
Szerepjátékok: Videofelvételek tanulmányozása során van a megismerendQ kultúra egy képviselQjének bevonásásval végzett gyakorlat.
Legjobb e módszerek kombinációjával való oktatás. Az interkulturális ismeretek hasznosságának kimutatása nehézkes. Akadály az attitqd, sokan úgy vélik nincs szükségük ilyen irányú képzésre.

VI. Kultúra, kultúrák

Kultúra alatt a hétköznapi szóhasználatban társadalmi, emberi produktumokat értünk. Ezek tárgyiasult produktumok, kézzel foghatók (zenemqvek, építészeti alkotások, stb.). A megértésükhöz elengedhetetlen megismerni a kultúrák mqködését, tisztában kell lenni azokkal a tényezQkkel, amik olyanná formálták a produktumokat, amilyennek látjuk Qket. A kultúrát, mint emberi alkotó folyamatot kell elképzelnünk. Egy  egy kultúra létrehoz és továbbörökít egy-egy szimbólumrendszert, amely révén és által az adott kultúra tagjai érintkeznek és közösségi létüket szervezik. Vannak látható (nyelv, nem verbális jelek, viselkedési szabályok, egyéb belsQ normák), és nem látható jelei. Az interkulturális érintkezés és kommunikáció sikeres kezeléséhez elengedhetetlen megismerni a kultúra mélyén rejtQzQ és mqködQ gondolkodás és értékrendet, hiszen csak így tudjuk értelmezni azt a viselkedést, amit az adott kultúra képviselQi produkálnak. Egy adott kultúra ismerete rendkívül bonyolult tudáshalmazt tételez föl. Kell, hogy ismerjük a tárgyiasult jelzéseket. A nem tárgyiasult alkotórészeket nehezebb felsorolni. A kultúra társadalmi termék. A kultúrát a szocializáció során sajátítjuk el. Minden kultúra egyedi és sajátos. Fontos szerepe van aa nyelvneke, a kultúrát ezen keresztül értjük meg. Bernstein rámutatott arra, hogy milyen jelentQs mértékben befolyásolja a beszédhasználatot a társadalmi környezet.

Hall: KülsQ, és belsQ kultúrát különböztet meg. A belsQ a gondolkodás, ami vezérli a külsQ kultúrát.
Duncan: A társadalmat az teszi mqködQképessé, ha a tagjai olyan szimbólumokat kommunikálnak, amelyek azt jelentik az üzenet küldQjének, mint feladójának.
Bem: két hiedelemfajtát különböztet meg:
saját érzékeink (belsQ rendezQerQ, amelyet a külvilággal szembenmozgósítunk)
külsQ autoritások (például a gyermekkor, ekkor a külvilágot szüleinken keresztül ismerjük meg; ez hozzájárul a sztereotípiák kefejlQdéséhez.)
Samovar-Porter-Jain: kikövetkeztetett hiedelmek: ezeket részben sztereotípiák táplálják (például, ha egy francia parfümöt kapunk, akkor rögtön azt gondoljuk minpQségi, mivel általában a francia parfümök jók.)
Értékek: Azok az orientációs pontok amelyek mentén szervezQdik egy kultúra társadalmi mqködése. Az értékeknek három komponense van:
kognitív: megszabják, hogy mit akarunk elérni
érzelmi: gyakran azonosulunk velük
viselkedési: meghatározzák miként cselekedjünk
Az interkulturális interakció során nagy az esély arra, hogy akommunikáló felek értékrendje ütközni fog.

Normák: A viselkedést irányító szabályok
Két fQ típusa:
tiltó
elQíró

Törvények: Egy társadalomban egy törvényként mqködQ norma, egy másik társadalomban a szokásjog szintjén érvényesülhet. (például borravaló)

Az interkulturális kommunikáció nem más, mint eltérQ kulturális csoporthoz tartozó emberek interakciója. Az interkulturális kommunikáció fogalmát E.T. Hall használta elQször. Szerinte a kultúra és a kommunikáció szorosan összefüg, a kommunikáció egyben kultúra, a kultúra egyben kommunikáció.

Pozitív transzfer: Vannak jelenségek melyek A és B kultúrában is elQfordulnak, és mind A, mind B kultúra azonos módon értelmezi Qket, reagál rájuk.
Negatív transzfer: Vannak jelenségek melyek A és B kultúrában is elQfordulnak, de A és B kultúra nem azonos módon értelmezi Qket, ezért másképpen reagál rájuk.

3. A kultúra modellálása

Hofstede: Négy kulturális dimenzió:
Individualizmu-kollektivizmus: Azokban a kultúrákban, melyek az individualizmus pólushoz közel állnak megfigyelhetQ, hogy a társadalomban az egyén szerepe és tisztelete kitüntetett. A társadalom a megmérettetést a versenyt díjazza. A kollektivista kultúrában az emberek erQsen támaszkodnak a belsQ csoportra (család pl.), az én-tudatnál erQsebb a mi-tudat.
Bizonytalanságkerülés: Ezen skálán az egyes országok aszerint kaptak besorolást, hogy egyedeik mennyire törekszenek a bizonytalanság kerülésére, mennyire igénylik a belátható jövQ tudatát.
Hatalmi távolság A lényege hogy az adott országban mennyire érévényesül a hatalmi távolságtartás, a hatalomnak kijáró presztízs.
Maszkulinitás-feminitás: A maszkulinitással jellemezhetQ kultúrákban az értékeke élveznek preferenciát (férfias viselkedésminták a jellemzQek), a feminim viselkedésmintákat prferáló országoknál nagyobb helyet kap a nemek közti egyenlQség.
Konfuciánus dinamizmus: Azt vizsgálják, hogy egyes országok miért mutatnak jobb gazdasági eredményességet, mint mások.

Kluckhon-Strodtbeck: Arra jutottak, hogy minden kultúra alapvetQen 5 kérdésre keresi a választ:
Az emberi természet: A vallásoké a döntQ szerep
A természethez való viszony:
Az aktivitás jellege és intenzitása
Az idQhöz, az idQ múlásáshoz való viszony
Társas kapcsolatok

Orientáció Értékek és viselkedések Emberi
Természet AlapvetQen gonosz Jó és gonosz
Vegyesen AlapvetQen jó Ember és
Természet Az ember kiszolgáltatott Harmóniában élnek Az ember uralja
A természetet IdQhöz való
Viszonyulás Múltorientált Jelenorientált JövQorientált Aktivitás A létezésen van a hangsúly A valamivé váláson
Van a hangsúly Tevékenység-
Orientál Társadalmi
kapcsolatok autoriter Csoport központú individualista

Hall: A kultúra, és ezen belül a kommunikáció egyik attribútumaként a kontextus fogalmát jelöli meg. A kontextusközpontú kommunikáció vagy üzenet esetén az információ döntQ hányadát a fizikai környezet vagy a kommunikátorok ismeretei biztosítják, így nagyon kevéssé kell támaszkodni a kódolt, explicit, közvetíési jelzésre. A kontextusgyenge kommunikációnál épp ellenkezQleg: az információ nagy részében az explicit kódra kell hagyatkozni.

VII. Az Interkulturális Tanulás Európai Hálózata a FelnQttoktatásban

A NILE projekt fQ célja, - azaz az Európát felölelQ, interkulturális tanulás feladatára koncentráló felnQttképzQk hálózatának kialakítása  a Bizottság által kidolgozott élethosszig tartó tanulás összefogó stratégiájának része.
A NILE céljai
A 2002 és 2005 közti hároméves munkaszakasz során a NILE a következQ fQbb célokat nevezte meg;

" az interkulturális tanulás különbözQ körülmények közt és szinteken való mqködésének és a nemzeti politikai irányvonalak és a bevándorlókhoz való viszony tanulási környezetre gyakorolt befolyásának megértése.

" annak megértése, hogy hogyan tudják a különféle tapasztalatok, meghatározások, ideológiák és képzési gyakorlatok javítani az interkulturális tanulás és az Európában történQ tanítás minQségét

VII. INTERKULTURÁLIS NEVELÉS
Egy elsQ elméleti tézis azt fejezi ki, hogy a kulturális sokszínqség (etnikai, faji vagy vallási)
minden társadalomban szellemi értéket képvisel, ha ezeket az egyetemesség és az axiológiai
pluralitás alapján kölcsönösen közössé tudják tenni.
Ebben a vonatkozásban az interkulturális nevelés többet jelent mint a bevándorlók számára
nyújtott kiegészítQ nevelés. A kapcsolatban levQ kultúrák megtermékenyítési lehetQsége.
Egy második tézis ami megalapozza az interkulturális nevelést az, hogy a társadalomban nem
lehet a kultúrákat hierarchikusan elkülöníteni (alacsonyabb rendq, magasabb rendq), csupán
többségi és kisebbségi kultúráról beszélhetünk. Nem lehet statisztikai alapról minQsíteni a
kultúrákat. Ezáltal megszqnik a kulturális arrogancia magatartása, megnyílik a különbözQ
kulturális területek közötti autentikus kommunikálás. A kisebbségi és többségi kultúrák
között fennálló kapcsolat összetett volta sajnálatos módon a kisebbségi csoportokban az
elnyomottság pszichózisát vagy az önkényes alacsonyabbrendqségi érzését termelheti ki. Az
interkulturális nevelés éppen az ilyen problémák elkerülésére nyújthat megoldást. Az interkulturális nevelés megjelenése igazolja, hogy a társadalom tudatosítja a
multikulturális sajátosságait. Az interkulturális nevelés nem elméleti spekuláció, hanem a
kulturális sokszínqség egyenes következménye.
Az egyik prioritása az identitástudat. A különbözQ kulturális csoportok vagy
közösségek helyes identitástudatának a kialakításához kapcsolódik. Az identitástudat egy sor
meggyQzQdés, vélemény amelyek a csoport, közösség lényeges sajátosságait, jellemzQit
meghatározzák. Valamely közösségnek sajt magáról vallott alapvetQ sajátosságait,
jellemvonásait önsztereotípiának nevezzük. A csoport tagjainak egyéni véleményváltozatai
nem veszélyeztetik ezeket az összkép jellegq önsztereotípiákat. Valójában a csoport tagjainak
bizonyos toleranciája nyilvánul meg ezekkel az általánosan akkceptált önsztereotípiáktól
eltérQ különvéleményekkel szemben.

Összefoglalás
Az oktatás és nevelés 21. században egyebek között arra hivatott, hogy az egyének szabadon
felvállalják a szolidaritást, aminek az a jelentése egyfelQl, hogy mindenki értékesítse saját
identitását, hogy a világban meglelhesse a helyét, társulva mások megértésével, a más
kultúrák, a másság elfogadásával. Az interkulturalitás kifejezést a kultúrák közötti
kölcsönhatásra, a multikulturalitást pedig az egyazon társadalomban élQk kölcsönös
együttélésére és egymás megértésére használjuk. (UNESCO)
Az interkulturális nevelés célja:
- a mások, a szokatlan, az idegen iránti nyitottság,
- az interkulturális felfogás fejlesztése,
- az interkulturális kommunikáló-képesség fejlesztése,
- a történelem hasznosítása és a saját kulturális értékek megbecsülése,
- a változatosság értékelése,
- mások megértésének fejlesztése,
- más kultúrák értékeinek tiszteletben tartása, az elQítéletek és a diszkrimináció elkerülése,
- szélesebb identitástudat vállalása.
Az interkulturális nevelés interdiszciplináris jellegq terület, felöleli a pszichológia, pedagógia,
szociológia, szociolingvisztika, antropológia, etnológia, menedzsment, történelem,
politikatudományok, nemzetközi kapcsolatok, filozófia ide vonatkozó kérdéseit.
Az interkulturális nevelés segít mások jobb megértésében, hogy elfogadjuk annak ellenére,
hogy más hozzánk viszonyítva, hogy párbeszédet folytathassunk, kommunikáljunk vele,
elkerülve a konfliktusokat. Az EU a multikulturalitás színtere lesz, tagságunk még inkább növeli az ilyen különbségekkel rendelkezQ csoportok számát.
A különféle alternatív oktatási-nevelési programok, projektek, személyiségfejlesztési
tréningek kísérletet tesznek ennek a rétegnek is a nevelésére. Korszerq nevelésük alapelvei:
- a fiatalok stabil, autonóm személyiségének kialakítása (noha a pénzvilág, a munkaerQpiac
erQszakos jellegq)
- kommunikációs képesség kialakítása
- tulajdonosi szemlélet kialakítása
- kreatív, vállalkozói képesség kialakítása (annak ellenére, hogy ezt sokan a törvények
kijátszására, ügyeskedésre hasznosítanak)
- a mobilizálható és a konvertálható tudás kialakítása
- önmaguk menedzselése, érdekeik érvényesítése céljából (még ha másokon átgázolva,
azokat becsapva érvényesülnek) stb.
Ezért, olyan állampolgárokat kellene nevelnünk, akik számára a legfontosabb az emberi
méltóság, akik az értelmes (kulturált, harmonikus, erkölcsös) életben látják az élet értelmét.
Az ilyen ember törekszik az anyagi jólét biztonságára, a test örömeinek is hódol, de hangsúlyt
fektet a szellemi értékekre, a lelki örömökre egyaránt. (Mens sana in corpore sano.)
MásfelQl, a népesség migrációjával együtt megjelennek az ezzel együtt járó lehetséges
problémák (munkanélküliség, szegregáció, marginalizáció), ezért egyre nagyobb hangsúlyt
kell fektetni a multikulturális nevelésre. A multikulturális pedagógia a migráció nyomán
keletkezQ pluralitásra adott válaszként jelentkezik. A multikulturális oktatás olyan, többnyire
formális oktatást jelent, amely két, vagy több kultúrát is felölel.
Kiindulásképpen meghatározhatók a multikulturális oktatás fQ feladatai:
1. Az érintetteknek adott csoportokba történQ beolvadás mértékének a meghatározása
2. Milyen mértékq különbség-felismerést és tolerálást kell megtanítani?
3. Milyen erQfeszítésekre van szükség a szociális átalakulás érdekében?
A multikulturális nevelés során
- megtanítjuk a kulturális különbségeket és az emberi viszonyok jellegzetességeit
- tanulmányozzuk a különféle etnikai csoportokat
- alkalmat teremtünk a kulturális pluralizmus, tolerancia képességének kialakítására
- elQsegítjük a tanulók elhatárolódását a társadalommal, amelyik állandósítja a szociális
egyenlQtlenségeket (társadalmi rekonstrukciós feladat)
A multikulturális nevelés lépései:
1. öntudatosítás
2. a közösség hatásának felismerése
3. szembesülés a külsQ hatásokkal
4. érzelmi elemek bekapcsolása
5. cselekvés.
A multikulturális nevelés megoldásának lehetQségei:
- Történeti megalapozás (migrációk)
- Fogalmi-elméleti magyarázatok (rasszizmus, antiszemitizmus, elQítéletek, eredet,
terjedésének feltételezhetQ oka stb.)
- A tantárgy keretében bemutatható példák (a nem európai kultúrák hozzájárulásai)
- Könyvtár, kiállítás látogatások, fényképezés gyakorlata, iskolai összejövetelek,
rendezvények stb. multikulturális szempontú megszervezése
- Egyes témáknál azonosítható kérdések multikulturális megoldása

B.34.
Az ökológiai antropológia meghatározása(i), tárgya és helye a tudományok rendszerében

Borsos Balázs: Elefánt a hídon (13-26.)

A 20. század végén az ökológia és a kulturális antropológia is virágkorát éli.
Elfogadott alapfeltevés: a kultúra és a környezet kölcsönösen hat egymásra.
Probléma: e kettQ kapcsolatát milyen kategóriákkal, milyen módszertannal vizsgáljuk:
a kult. antrop. módszereivel
vagy az ökológia módszereivel
Az 1920-as és 1930-as években:
az antropológiában biológiai módszertant használnak a kapcsolat leírására.

Humánetológia:
- alapfeltevése: A modern embert a kultúra és a biológia együtt alakította ki
- az emberi magatartás biológiai összetevQit keresi

Kulturális evolúció `" Biológiai evolúció ’! Itt genetikai tulajdonságok adódnak tovább.
“!
Ebben az esetben szerzett tulajdonságok adódnak tovább.

- Humánetológia: azt kutatja, ami a kultúrát a biológiától elválasztja
- Humánökológia: azt kutatja, ami a kettQt összeköti

Kulcskérdés:
vizsgálható-e a kultúra is a természettudományos értelemben vett ökológia vizsgálati körén belül?

ökológia szó: 1866, Ernst Haeckel (német természettudós)
’! az élQ organizmusok és környezetük közti viszonyra értette (annak kutatása)
Az ökológia meghatározása országonként különbözQ lehet.
Angolszászoknál: ecology =
= azon kölcsönhatások tudományos tanulmányozása, amelyek meghatározzák a szervezetek eloszlását és mennyiségi viszonyait.
Az ecology arra keresi a választ, hogy hol mennyi élQlény fordul elQ és miért?
(Magyarországon az ökológia csak a háttér kutatását jelenti.)

Magyarországon 3 ökológia definíció létezik:
1) szünbiológia (az ökológia a szünbiológia alterülete)
A szünbiológia 2 alapkérdése:
a) milyen mértékben rendezett a populáció viselkedése térben és idQben a véletlenszerq elQfordulások helyett? ’! ezt a szünfenobiológia vizsgálja
b) milyen környezeti kényszerfeltételek hatására jön létre ez a rendezettség? ’! ezt az ökológia vizsgálja
(szünbiológia `" angol ecology)
2) ökológia = az élQlény és a környezete közötti kölcsönhatással foglalkozik.
Az ökológia megkülönbözteti:
a hatótényezQt
a környezetet
a hatás alatt állót
3) Az ökológia tárgya a kényszerfeltételek hatására kialakult koegzisztenciális struktúrák létrejötte, azok változásának folyamat és miértje.

A biológiai alapon létrejövQ ökológia alkalmas arra, hogy társadalomtudományi vizsgálatra is felhasználható legyen.

Lányi András:
- minden organizmus számára az a környezet, ami ténylegesen hat rá
- minden organizmus maga szelektálj és definiálja környezetét
- az organizmus szervezett válasszal reagál bizonyos körülményekre, így teszi azokat a maga környezetévé
- a szervezett válaszok legmagasabb rendq formája: az emberi tudatosság

Az ember elsQdleges környezete: a szimbolikus kommunikáció ember alkotta világa.
Az embernek ökológiai értelemben nincs saját környezete.
(Az ember univerzális lény, de egyúttal környezetidegen is.)
Az ember elsQdleges környezete a saját maga alkotta szimbolikus környezet.
(itt a nyelv az interpretációs eszköz)

Társadalomökológia ’! szociálökológia (párhuzamos szakkifejezés)
Kulturális ökológia nevet Julien Steward használta elQször:
Azt kutatta, hogy egyes kulturális jelenségek a környezet hatására hogyan jöttek létre.
Végül: az ökológiai antropológia elnevezés
“!
ElsQsorban a kultúra természeti-környezeti meghatározóit kutatja és azt, hogy ezek mennyiben felelQsek egy adott kultúra létrejöttért.


Csányi Vilmos: A kultúra ökológiája. In: Viselkedés, gondolkodás, társadalom: etológiai megközelítés. (197-205. p.)

Az ökológiai hálózatok tulajdonságai:
Az ökológia az egyik legdinamikusabban fejlQdQ biológiai tudományterület.
Sok hasznos, más tudományterületen is felhasználható felismerést tett.
Álláspontja: az élQ szervezetek meghatározott viszonyban vannak egymással.
Bármelyik ökológiai rendszerre jellemzQ komponenseinek funkcionális összehangoltsága.
A táplálékhálózat az ökológiai rendszer lényege.
Az eszmék ökológiai hálózata:
A kognitív tudományok és a biológia közti új határterület: az eszmék keletkezésével, mqködésével, evolúciójával foglalkozik.
A kultúra az eszme-lények funkcionális rendszerének is tekinthetQ, és sok szempontból úgy viselkedik, mint egy ökológiai hálózat.
Az eszmék - funkcionális kapcsolataik révén - ugyanolyan hálózatokat alkotnak, mint az élQlények.
Az eszmék egymás kezét fogják:
A kultúrát alkotó eszmék funkcionálisan egymáshoz kapcsolódnak.
Csak bizonyos eszme-együttesek életképesek.
Az eszmék könnyen regenerálódnak:
Ha egy ökológiai hálózatot valamilyen katasztrófa ér, de minden komponensének valamennyi fajtájából maradt, akkor hamar regenerálódik.
Ez a fajta életképesség az eszmerendszereknél is tetten érhetQ.

B.35.
Az ökológiai antropológia elQzményei:
determinizmus, posszibilizmus, kulturális ökológia, neoevolucionizmus

Borsos Balázs: Elefánt a hídon (27-42.o.)

AZ ÖKOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA ELPZMÉNYEI

Benjamin Orlove felosztása (1980)
Julien Steward és Leslie White (1950-es évek)
neoevolucionisták és neofunkcionalista megközelítés ( 60-as, 70-es évek)
processzualista ökológiai antropológia (történeti folyamatok kutatása: 70-es évek)

Julien Steward elQtt: 2 egymással ellentétes irányzat:
determinizmus
környezeti determinizmus:
- elQször: Hippokratész: humor-teória
- a 19-20. században a marxizmusra válaszként fejlQdött ki
posszibilizmus
- Franz Boas történeti partikularizmusából nQtt ki.
(Boas: A kulturális jelenségek eredetét történeti hatásokra vezette vissza.)
- Kroeber: kukoricatermesztés


EVOLUCIONISTÁK

Julien Steward:
azonos környezet - azonos alkalmazkodási folyamatokat indít el
kulturális mag: azok a jelenségek, amik a környezethez és az önfenntartási tevékenységhez kapcsolódnak.
A kulturális ökológia 3 alapvetQ módszere:
termelési technika és környezet kapcsolatának vizsgálata
egy terület kulturális mintáinak vizsgálata
ezek a kulturális minták a kultúra más területeire hogyan hatnak?
Mindez holisztikus megközelítést igényel
Sárkány Miklós kritizálta

Leslie White:
az emberi kultúra, mint egységes egész fejlQdésének magyarázatát kell megoldani
energia ’! hatékony felhasználása ’! fejlQdés
minden kulturális rendszert 3 tényezQ jellemez:
fejenként elfogyasztott energia mennyisége
az energia hasznosításának hatásfoka
az elfogyasztással termelt javak tömege
Ez a 3 tényezQ határozza meg az adott kulturális fejlettség szintjét.

Evolucionisták:
Spencer
Morgan - Qk 3man voltak az elsQ generáció
Tylor
Neoevolucionisták:
Steward
White
Childe

Evolucionista újhullám:
Marshall Sahlins (általános és specifikus evolúció elmélete)
Marvin Harris
Lenski-házaspár (10 önfenntartó rendszer - makroszociológiai vizsgálat)

Talcott Parsons: a fokok meghatározásának alapja az információ átadásának eszköze lehet
Marsall McLuhan: (1962) Szerinte alapvetQ változás a nyomtatott írás megjelenése

Vizsgálati egység:
Az evolucionista újhullám kapcsolata az ökológiai antropológiával:
A környezeti faktorok azon szerepének vizsgálatakor, amelyet a kulturális evolúció mozgatórugóiként játszanak.
A kulturális evolúció elQsegítésére legalkalmasabbnak a technikai újítások tqnnek.
A természeti környezet a kulturális evolúcióban inkább korlátozó tényezQnek minQsül.
Neoevolucionista elmélet:
A szelekció egységének kérdéskörét vizsgálja: mi a szelekció egysége?
A kultúra létrejöttével nem szqnik meg a biológiai evolúció.
A szelekciós egységek kiválasztódása a kulturális evolúció során más sebességgel zajlik, mint a biológiai evolúcióban. (ez a sebesség függ a szelekció egységétQl is)
Evolucionista szerzQk:
Marx és Spencer nyomdokain haladtak
Náluk kulturális rendszerek vagy társadalmak a szelekció egységei ’!
’! azonban mivel ezek nem határolhatók körül nagyon pontosan, vannak átfedések.
Más elméletek:
A szelekciós egységek: a kulturális jelenségek.
(ezeket a társadalmak magukba építik, hasznosítják)

Redukcionista evolúcióbiológia:
mém a kulturális szelekció egysége
“!
Nem genetikus replikátor, és csak egymással kommunikáló agyak alkotta környezetben virágzik.

": Az ökológiai antropológia leginkább a humánetológiára támaszkodhat:
a szelekció alapegysége: a sajátos kultúrát hordozó csoport
a kulturális evolúció viszonylag lassan zajlott le
A kulturális evolúció során változhat a szelekciós egység!
A new wave evolucionizmus és az ökológiai antropológia problémája:
A környezeti tényezQk mely része tekinthetQ leginkább szelektáló reflektornak?

Cavalli Sforza:
4 út, amely mentén a kulturális információ vándorolhat:
1. szülQ - gyerek
2. vezetQ - vezetett
3. nem rokon egyén - egyén
4. csoport - egyén
Az elsQ kettQ vertikális (generációk közötti), míg a második kettQ horizontális (kb. azonos korúak).


R. Jon McGee - Richard J Warms: Kulturális ökológia és neoevolucionizmus.

Az amerikai antropológiában a 40-es, 50-es években jelentQs elméleti elmozdulás történt:
A Boas-féle antropológiát felváltotta egy kidolgozottabb evolucionista megközelítés:
Julien Steward, Leslie White, Peter Murdock.
Elméletükre a marxista gondolkodás nagy hatást gyakorolt.
Steward:
Az egyes kultúrák sajátos környezeti tényezQkhöz való alkalmazkodására összpontosít.
Tanáráétól (Kroeber) eltérQ elmélete volt, evolucionista.

Szerinte a hasonló környezeti tényezQk között kialakult kultúrák ugyanolyan fejlQdési sort követnek, és környezetük kihívásaira hasonlóan reagálnak .

Kulturális mag: a kultúra fennmaradásával szorosan összefüggQ kulturális jellemzQk

A multilineáris elméletének kidolgozásakor Steward a kulturális ökológia területén végzett kutatásaira támaszkodott: tanulmányozta a környezet kihívásaira adott kulturális alkalmazkodás lehetQségeit.
A kultúrát a környezethez való alkalmazkodásnak tekintette.

White:
Sapirnál (Boas tanítványa) tanult a Chicagói Egyetemen.
A kultúra általános evolucionista elméletének kidolgozása.

Szerinte az emberek a kultúra eszközével alkalmazkodnak a természethez.
A nagyobb mértékq kulturális komplexitás és specializáció az energia nagyobb arányú koncentrációjával érhetQ el.

A kulturális evolúció egyetemes törvénye - nála:
A kultúra olyan mértékben fejlQdik, ahogy az egy fQre jutó évi energiafelhasználás nQ, vagy amennyivel a felhasznált energia hatékonysága növekszik.

A kultúra elemzésekor (Marx hatására) 3 szintet különböztet meg:
Technológiai, szociológiai, ideológiai szint
A technológia a kultúra fejlQdésében elsQdleges szerepet játszik.

Murdock:
A Yale Egyetemen végzett és 32 évig itt is tanított.
A komparatív módszer megújítója az antropológiában.
Elvetette a boasi megközelítést.
HRAF (= Emberi Kapcsolatok Területi Rendszere) adatbázis:
- emberi kapcsolatok területén végzett kutatások eredményeibQl állt össze
- Amerikában megpróbálták a világ kultúráit egy azonos struktúrába berendezni (kategóriák: gazdaság, lakóhely, nyelv, viselkedésmódok, stb.)
- több mint ezer társadalom etnográfiai adatbankja


Determinizmus

A determinizmus lehet földrajzi, környezeti, stb.: felfogása szerint a természeti, földrajzi környezet minden fokon meghatározza az ott élQ nép kultúráját. A determinizmus kényelmes eszköz az emberi változatosság kategorizálására.


Hippokratész, humorteória (humor: folyadék): a föld, a víz, a tqz, és a vér aránya a különbözQ emberekben. A környezet éghajlati viszonyai meghatározzák az ott élQ emberek természetét. Pl. a forró éghajlaton kevés a víz, ezért az ottaniak sokat szórakoznak, agresszívek, és lusták. (Természetesen) Hellász a tökéletes hely, míg a melegebb éghajlatú területek a diktatúráknak, a hidegebb területek az individuális csoportoknak kedveznek.

Montesquieu, determinizmus a vallásban: a nem keresztény népek esetében a meleg éghajlat a passzív vallások (tao, buddhizmus), a hideg éghajlat pedig az agresszív vallások kialakulásának kedvez.

Friedrich Räetzel: (Az emberiség története c., Emberföldrajz c.) Megkülönböztet egymástól
természeti rasszokat kulturált, vagy civilizált rasszokat (fQleg nem fehérek) (fQleg fehérek) zárt, egymással kapcsolatot csak kevéssé tartó csoportok
erQs függQség a természeti erQforrásoktól, melyek kiaknázása ugyanakkor elég alacsony szintq
a kulturális javak cseréjének szintje alacsony
nincs (írott) történelem olyan mértékq a környezet átalakítása, hogy az ideák nagymértékq diffúziója jellemzQ
emancipálódás: a környezettQl való függés teljes megszqnése
van (írott) történelem MeglehetQsen etnocentrikus nézet, mely a kutatásban élenjáró fehér ember ideáját teljesíti. Räetzel rendszerében az olyan kultúrák, mint Kína, India, vagy a mezo-amerikai magaskultúrák félig kulturált népek, akiknek történelmét a fellendülés-hanyatlás váltakozása jellemzi.
A lineáris evolúció gondolata (minden népcsoport ugyanazt az utat járja végig a vadságtól a civilizáltságig) csak durva osztályozásra alkalmas.

A kultúrát jellemzQ tényezQk között lehet
oksági viszony ®ð kauzalitás: a determinizmus hibái
korrelációs viszony:
A ¾ð B ¾ð C ½ð ? ½ð ½ð A ¾ð B ¾ð C Ha A és B, A és A , illetve A és B között kapcsolat van, az még nem jelenti azt, hogy A és B között is van kapcsolat; a determinizmus mindenesetre ezt hajlamos tényként elfogadni.

Posszibilizmus

A determinizmusra adott válasz: a környezet nem határozza meg a kultúrát. A történeti partikularizmusba nyúlik vissza, Boas-hoz. Nem a környezet a meghatározó, hanem a történelem, a tradíció, illetve más népek. Természetellenesnek mondják, de ez nem igaz, mert fontos a környezet befolyásoló, módosító szerepe. De a különbségek nem vezethetQk vissza a környezetre.
A másik forrása a funkcionalizmus, a francia emberföldrajz is ehhez sorolható.

De La Blache szerint rossz a determinista gondolkodásmód, mert szinkron és diakron gondolkodásmódot használ. A kultúrának olyan alapvetQ vonásai vannak, hogy ha más környezetbe helyezzük, akkor is ugyanazt a technikát alkalmazza stb., nem változik annyira.
Az adott környezet kihasználása nem a környezettQl, hanem a kultúrától függ.

Franz Boas: a posszibilizmus élharcosa. Nagy különbségek vannak a környezetben és a kultúrában. Sui generis: önmagát létrehozó kultúra.

Kroeber, etnohistorika: általánosabb elképzelés, de történeti szempontból fontos. Pl. a kukoricát 4 hónapos tenyészideje miatt csak ott lehet termeszteni, ahol nincsenek hirtelen fagyok.
Weddel: nagy fennsíkon bizonyította; területekre osztotta ezt a részt.
Kulturális areák tana
Mason (1896): a földrajzi környezet hat az anyagi kultúra eloszlására. 12 területet határoz meg. Kroeber és Wissler dolgozza ki a kulturális areák tanát. BelsQ kulturális tényezQkre (pl. patrilinearitás, stb.) nem ad választ a környezet.

Daryl Forde: Malinowski és Pritchard mqveit dolgozza át; Boas, stb. Túl könnyq megoldás ez a sui generis, stb. ÉlQhely, gazdaság és társadalom c., 1934. Steward elQfutára. Az anyagi kultúrára és az önfenntartó jelenségekre koncentrál.

A posszibilizmus az ökológiából vette át
a korlátozó tényezQk vizsgálatát
eltartó képesség vizsgálatát (túlságosan leszqkítették az en. vizsgálatra)
Eltartó képesség vizsgálata: mi az a maximális populáció, amit környezete képes eltartani úgy, hogy a populáció ne mutasson egyedszám-esést?
Carneiro matematikai képletet dolgoz ki, hogy meghatározható legyen a populáció lélekszáma (kritikát persze ez is kap):

P = T R+Y x Y A P: max. eltartható populáció
T: totális megmqvelhetQ földterület
R: ugar ideje
Y: mennyi ideig lehet mqvelni egy területet
A: egy ember eltartásához szükséges földterület

Egyszerqbb képlet:
ha x ha P = T x A = fQ = ha2 (R+Y)x Y (év+év)x év év2 x fQ
Ez a jó képlet, mert itt jön ki a fQ:
T x A = ha x év = fQ (R+Y)x A év x ha fQ Viszont nem veszi figyelembe, hogy
az ugar ideje, minQsége függ a környezettQl, illetve olyan társadalmi hatásoktól is, mint pl. a csere
A is változhat évente: pl. háborús idQszakokban több élelemre van szükség
mennyi idQ alatt pusztul a föld
évszakonként is változhat a fogyasztás.
Timothy Baylis Smith újragondolta a rendszert. Nem lehet mondani, hogy max. populáció, helyette puffer populáció (max. és min.)

A kauzális viszony a posszibilizmusra is éppúgy igaz, mint a determinizmusra; nevezik negatív determinizmusnak is.

A kulturális fejlQdésre vonatkoztatva: Betty Meggers a maya kultúrát vizsgálta. Egy terület alkalmassága alapján négy variáció lehetséges:

talaj, hQmérséklet, szárazság; tengerszint feletti magasság miatt a terület földmqvelésre alkalmatlan
alkalmas mqvelésre a terület, viszont hamar kimerül a talaj
lehetséges a földmqvelés, de az alkalmazott technikák (vetésforgó, öntözés) miatt
a földmqvelés magától jön, kevés, vagy éppen semmilyen szaktudás nem kell

3-4. Kulturális fejlQdés nincs. Ha mégis van, az külsQ hatásoknak tudható be. Teljesen elzárt csoportok, sem a diffúzió, sem a kulturális keveredés nem segít.
2. Lassanként kihal, mint pl. az alföldi mayák, akik a spanyol hódítás miatt szorultak vissza, erre a szintre.

Arisztotelész szerint az ember és a természet különálló dolog: ezt kell meghaladni.
Fizikai teológia: a Föld jól szervezett
Evolúció: alkalmazkodás. Ez már aktív. Figyelembe vették a visszahatást is (Humbold). Új fajok behurcolása.

B/36. Az ökológia antropológia fQbb irányzatai: rendszerökológia, kognitív antropológia, ethnoscience, történeti ökológia, zöld antropológiák, társadalomökológia, spirituális ökológia


Az ökológia antropológia a természet és a társadalomtudományok határmezsgyéjén található diszciplína,amely a kultúra és a természeti környezet kölcsönhatásrendszerével foglalkozik.Ez a tudomámányág a határhelyzetébQl fakadó problémákat a két nagy tudományterület összekötésével ,a köztük átívelQ hídon való átkeléssel igyekszik megoldani.
Benjamin Orlove az ökológiai antropológia történetét korszakokra osztva, a Steward és White utáni második korszakot a neoevolucionisták mellet a neofunkcionalisták munkásságával jellemezte.Míg a neoveolucionosták az állam, a civilizáció, a kultúra eredete kérdését tartották a legfontosabbnak , a neofunkc. a társadalom és a kultúra funkcionális alkalmazkodását a környezethez,mert szerintük ez az alkalmazkodás teszi lehetQvé a környezet kihasználását..A neofunkcionalizmus egyik ága a kulturális materialzmus,amely késQbb önálló lett.A másik ágát az erQs természettudományos alapozás miatt gyakran rendszerökológiai megközelítés néven emlegetik.Emblematikus alakjai:Vayda és fQleg Rappaport.Eszköztárukban fontos helyet foglal el tehát a biológiai ökológia módszereinek és kategóriáinak alkalmazása.
Vizsgálati egység:a kultúra helyett a populáció
A kutatás központja:energiaforgalom mérése, a terület eltartóképessége és az ehhez kapcsolódó kulturális válaszok,jelenségek magyarázata
A természettudományban kidolgozott ökológiát alkalmazó antropológiának egyik alapkérédse,az, hogy mi legyen a vizsgált egység? az anatropológiában használt kultúra vagy az ökológiában használt populáció?
Rendszerökológiai megközelítés szerint a vizsgálati egységnek az ökológiai antroplógiában is a populációt, a közösséget kel használni. A kultúra ugyanis nem megfelelQ kutatási egység,mert az ökoszisztéma más populációval nem vethetQ össze.

Rappaport munkássága, kutatása:

Rappaport olyan népet tanulmányozhatott, amelyet az európau kultúra a terepmunka idején még alig érintet meg.A maring népcsoport tsembagának nevezett részérQl van szó, amelyek Új -Guineában a Bismarck hegység vízválasztójának északi oldalán éltek. 1962 októberétQl Vayda és öt társa köztük Rappaport,megjelent a tsembagák között.
Kezdetben természettudományos vizsgálatokat ,meteorológiai méréseket végeztek, elemezték a talajmintákat stb.
Megpróbálták megállapítani a becsült terméseredmények és a földeken végzett energiafelhasználása alapján a kertmqvelés hatásfokát.

Rappaport összesen 14 hónapot töltött a pigmeus termetq tsembagák között.
A nQk :kb 138 centisek voltak a férfiak 148.
Populációszám:196-204 fQ

Rappaport tapaszatalataiból általános érvényq megálapításokat vont le.
A tsembagák kertmqveléssel és vadászattal ,gyqjtögetéssel foglalkoztak.Vadászni mindenütt lehetett , de a kertek eloszlása meghatározott módon történt,mind az 5 tsembaga klánnak saját területe volt.A kertek birtokbavételét egy apró termetq növény rituális elültetése jelentette.Ez a növény a rumbim, amelyet szentként tiszteltek
Háziállataik közül alegfontosabb a disznó volt,amelynek a tsembaga ökoszisztéma fenntartásában fontos a szerepe volt.A tsembagák szomszédjaikkal vagy szövetségesi vagy ellenséges viszonyban vannak.A hosszabb békés idQszakokat r9videbb háborúk váltották fel.A komoly harcot baltákkal és közelrQl vívták .Ennek azonban elQfeltétele volt, hogy a földfoglaláskor elültetett rumbimot kiszedjék.Az a csoport ,amelynek a rumbimja a földben volt nem harcolhatott.
A harc elQtt számos disznót feláldoztak.A harcok álatlában békekötéssel végzQdtek és ez a rumbim újraültetésével járt.
Rappaport úgy gondolta, hogy a háború és a béke ,a mindennapok és az ünnepek az élelemtermelés és fogyasztás egyarátn egy ritus a kaiko köré szervezQdnek.

A kaiko ciklus funkciói:

Kb. 50-60 évben 4 kaiko volt->egy ciklus 12-15 évig tartott.A kaiko hossza a disznók létszámától fügött.A rumbim kiszedése elQtti elQkészületi idQszakot kaiko wolarnak nevezték.Ezalatt már lehettek "kis harcok",de a legfQbb dolog a csoport territóriumának pontos kijelölése volt.A rumbim kiszedése utáni , komoly baltákkal vívott harc a "kaiko de".
A kaiko ciklus csúcsa a kondzs kaiko idQszakohoz kötQdött, a disznók levágása volt.

Rappaport ezt a rítust egy negatív visszacsatolással mqködQ szabályozó rendszerként fogta föl,amelynek funkcióit a következQkben foglalta össze:

-szabályozza az emberek,disznók és a kertek kapcsolatát
-biztosítja , hogy a disznópopouláció ne legyen versenytársa az embernek
-a disznóhús elosztása biztosítja a megfelelQ húsfogyasztást és megemeli a disznúhús értékét.

Kognitív modell és operacionális modell Rappaportnál:

A tsembaga világkép kétféle modellje:
-az operacionális modell a környezeti kihívásokat,tényeket jelenti,se emellett materiális elemeket tartalmaz
-a kognitív modellbe inkább a környezeti kihívásokra adott válaszok tartoznak
Végeredményben mindkét modell ugyanazt jelenti,csak más formában jelenik meg.A két modell összevetése fontos,mert a kognitív odell az operacionális modell gyors változásaihoz nem tud alkalmazkodni

A rendszerökológiai megközelítés rengeteg kritikát kapott.Álatlában azért bírálták ,mert túlhangsúlyozta az energia szerepét,nem volt képes magyarázni kulturális jelenségeket,ragaszkodott a statikus egyensúlyi helyzet kereséséhez illeltve a vizsgálati és elemzési egységet nem határozta meg kellQ pontossággal.

Ökológiai kategóriák alkalmazhatósága a kultúra vizsgálatában

A rendszerökológiai megközelítés képviselQi az "inkább ökológia",mint kulturális ökológia elve jegyében , kutatásuk során az ökológia eszközrendszerét igyekeztek használni.Ennek következtében az antropológiában bevett központi kategóriák helyett az ökológia által kidolgozott kategóriákat alkalmazták.KésQbb azonban a kutatásaik során rájöttek, hogy az ökológiai kategóriákat nem lehet anélül használni, hogy meg ne vizsgálnánk alkalmazhatóságukat az ember vonatkozásában.
Az ökológiai antropológia a szünökológiához tartozik.

Szünökológia: az élQlények különbözQ szinteken szervezett csoportjai és környezetük kapcsolatának alakulásást vizsgálja.

Niche vagy az együtt élQ kultúrák helyi csoportjai:

A niche vagy ökológia fülke volt az elsQ olyan ökológiai terminus, mely az ökológiai antroplógiai vizsgálatokban megjelent.
Barth pakisztáni kutatásai során vezette be,mert a Swat-völgy mozaikszerqen együtt élQ kultúráinak leírására a kulturális area koncepcióját elégtelennek találta.E völgyben 3 etnikai csoport élt,melyek Barth szerint a kulturális alkamazkodás folyamata során különbözQ ,de egymásra épülQ politikai és gazdasági rendszert alakítottak ki.Az együtt élQ népek mindegyike egy saját niche-ben ,amelyet az egymással való versengés következtében foglalt el.Bár felmerült, hogy a niche központi kategóriaként szerepelhetne az ökológiai antroplógiai vizsgálatokban,miután éppúgy virtuális entitás, mint a kultúra maga,e szóhasználatot sok kritika érte.

Ellen szerint a problámátjelen esetben elsQsorban az jelenti, hogy Barzh a noche-t olyan terminusként használja, amely egyfelQl meghatározott önellátási módot takar,másfelQl pedig földrajzi területet.
A niche-nek az ökológiában azonban nincs topográfiai vetülete,tehát nem lehet valós területként értelmezni,amelyen belül egy adott faj egyedi elQfordulnak.Az a biotóp .
A niche definícószerqen, olyan "n" dimenzós virtuális tér, ahol a dimenziókat az egyes környezeti tényezQk jelentik és az egyes dimenziók nagysága függ attól, hogy az adott környezeti tényezQ milyen intervallumában képes a vizsgált populqció tartósan fennmaradni.
Barth védelmében meg kell jegyezni, hogy tanulmányának megjelenése idején a niche még az ökológia tudományán belül is kettQs jelentéssel bírt.SQt egyes ökológusok munkájában a niche kettQs értelmezése tovább él,csak jelzQs szerkezettel pl:habituális niche vagy mulidimenzionális niche.


Történeti ökológia és környezettörténet:

A környezeti determinizmus vádját magára vonó funkcionális,ökológiai szemlélet ellenhatásaként született meg a "processzualista" szemlélet,amely a történeti kereteket és lehetQségeket is figyelembe vett, a változás mechanizmusaira koncentrált és nem hagyta figyelmen kívül a kultúra szereplQinek tudatos válsaztását sem.A processzualista ökológiai antropológia jellemzQje Orlove szerint, hogy a termelési mód és a demográfia változók kapcsolatát , valamint az alkalmazkodási stratégiák kialakulását és megszilárdulását elemzi,ezenkívül figyelelmbe veszi, hogy a populációk miként reagálnak a környezeti nyomásra.Ez az irányzat a Marx-féle politikai gazdaságtanhoz kapcsolódik.A procceszualista szemlélet tehát szintén a populációk és a természeti környezet kölcsönös egymásra hatását elemzi,ám ettQl eltérQen kiemeli az iQbeli vizsgálatoknak ,valamint a döntési mechanizmusok kutatásának fontosságát.
A processzualista szemlélet késQbb a "történeti ökológia" nevet adta önmagának.
Kutatási területeként továbbra is az ember és a természeti környezet kapcsolatrendszerét jelöli meg,de az adott környezethez való alkalmazkodási stratégiák kutatása helyett nagyobb hangsúlyt fektet az emberi tevékenység környezetátalakító hatásásnak vizsgálatára.Egyes kutatók pl:William Baleé bevonják az etnoökológia, a biológiai ökológia és apoltikai ökológia szempontjait is.
Európában ez a történettudomány egy ágaként csak 1986-ban intézményesült.Az angolszász világban környezettörténet néven emlegetik.

Viselkedésökológia:

Az újfajta ökológiai megközelítések közül az élettudományokhoz a legközelebb a viselkedésökológia áll,abban az értelemben is, hogy a tudományos vizsgálat szigorú feltételrendszerét igyekszik teljesíteni.Az ide tartozó kutatások elméltei alapját a biológiai evolúció teóriája adja és elsQsorban materiális elemzésekre koncentrál.A kiválasztódást a viselkedésökológia is inkább az egyéni szinten és a reprodukciós siker felQl szemléli.


Környezeti antroplógia:

A környezeti antroplógia megnevezést az ökológiai antroplógia kiváltására is alkalmazzák,általánosabban elfogadott definíciója szerint azonban inkább egyfajta alkalmazott tudomány: a helyi és a globális környezeti problémák megoldását igyekszik elQsegíteni az antroplógia elméleteinek és módszereinek használatával.
Azonban nem kizárólag az antroplógiát alkalmazza:befogadó megközelítés,számos tudományos aspektust felhasznál,kutatási területe mondhatni a kutatócsoport összetételétQl függ.
Szoros a kapcsolata a politikai ökológiával , a zöldmozgalmakkal.

Zöldmozgalmak:antroplógiai kutatások támasztják alá az emberi .állati, növényi élQhelyek megQrzéséért a kormányokkal és a multinacionális vállalatokkal szemben folytatott küzdelmet.

A környezeti antroplógia felhívja a figyelmet a "föld alatti környezet" vagyis az ásványkincsek kaiknázásának veszélyeire.A biodiverzitás elQtérbe kerül.A biodiverzitás és a kulturális diverzitás léte szorosan összefügg.E kettQ egQrzése elsQsorban ott remélhetQ ,ahol a helyi társadalmak részt vesznek és érdekeltek a biodeiverzitás megQrzésében.
Az "ökológiai lábnyom" koncepcióját használja,amely az egy ember eltartásához és szennyezQ tevékenysége ereményének környezeti lebontásához szükséges területet jelenti.
Viszgált aspektusai:lokális és globális problémák kutatása és a megoldásukra való törekvés.

Kognitív antroplógia és "etnoscience"

A kognitív antroplógia definíciója szerint az emberi társadalom és az emberi gondolkodás kapcsolatával foglalkozik, azt kutatja, hogy a közösség tagjai hogyan fogalmazzák meg maguk számára az Qket körülvevQvilág tényezQit,s miként vélekednek minderrQl.A tényezQk összeségébe kézzel fogahtó fizikai objektumok éppúgy beletartoznak mint az elvont gondolati konstrukciók.
Ily módon a kognitív antropológai kutatások részeként fogható fel ,ha azt vizsgáljuk:az adott nép hogyan ismeri meg az Qt körülvevQ világot,milyen véleményt alakít ki ról, s miképp viszonyul annak változásaihoz.
A könnyebb elemezhetQség kedvéért mégis el szokták különíteni az úgynevezett nép tudomány(etnoscience) vizsgálatát.
Az etnoscience is tovább bontható:végezhetünk vizsgálatokat az etnohistória,az etnojurikum, az etnotechnológia és számos más etnotudomány területén.
Az etnoscience leginkább kutatott ágai az élettudományok között találhatóak.A kutatási területek kidolgozottsága a nyugati tudomány fejlQdési vonalát is tükrözi.A legelsQ és legfontosabb, hogy azonosíthassuk és nevükön nevzhessük a kutatott élQlényeket(etnobiológia).
Ezt követi a kölcsönhatásrendszerek vizsgálata:(etnoökológia.)Az etnoscience kutatása valójában csak az 1950-es években indult meg.
Legkidolgozottab ága az etnotaxonómia, az állatok és legfQképp a növények osztályozási rendszerének tudománya.
Ezen a területen is akadnak a korukat megelQzQ kutatók:Harold Conklin.
Az etnotaxonómiára vonatkozó általános törvényszerqségeket Berkes nyomán a következQkben foglaljuk össze:

- a hagyományos társadalmak állat-és növényismerete elsQsorban a számukra fontos fajokra terjed ki
-az igazán fontos fajok esetében sokkal részletesebb kategóriák is léteznek,a nem fontosakakt összevonhatják.
-minél magasab taxonómiai egységrQl van szó, a hagyományos és a tudományos rendszer annál kevésbé felel meg egymásnak
- a nevek nem standardizáltak
-a hagyományos tudás gyakran nemek szerint is kölünbözik,a nQk például a gyöjtögetett, a férfiak a vadászott fajokat ismerik

Spirituális és szakrális ökológia:

Az utóbbi idQben megerQsödtek azok a kutatások ,amelyek a környezeti kapcsolatrendszer vallási aspektusaival foglalkoznak.A legismertebb rendszerökológiai vizsgálat,amely a vallás szerepét állítja központba az ember és a természeti környezet kölcsönös kapcsolatrendszerének elemzése során ,máig Roy Rappaport munkásságához kötQdik.Marvin Harris is fontos volt csak Q materialista szempontból szemlélte a dolgokat.Harris azt állítja, hogy a tehenek szent voltának nem eslQsorban vallási ,hanem gyakorlati ,materiális oka van:a tehén igavonó,trágyázó,tqzelQt biztosító és tejet adó szerepe és jelentQséege miatt részesült spirituális védelemben.Az ember és környezete viszonyának materiális és spirituális aspektusát egyaránt hangsúlyozza Dolmatoff a tuknao néprQl írt munkájában.A tukanók környezeti kapcsolatrendszerét az önfenntartó tevékenységek és mítoszok,rítusok,szimbólumok együtt alkotják,s a közösség a sámán vezetésésvel a természeti erQforrások fenntartható használatát is szabályozza.
Stephen Lasing a Bali szigeti öntözéses rizstermesztés rendszerét vizsgálta és kimutatta, hogy a vallási alapon nyugvó szabályozás milyen hatékonyan képes kontrollálni a természeti folyamatokat.
Eugene Anderson átfogó összehasonlító vizsgálatot végzett,s talán neki sikerült eddig a legjobb holisztikus és összehasonlító antropológiai szintézist megalkotnia a spirituális ökológiában.
Rappaport és Harris a metarialista,Nelson pedid a spiritualista megközelítést vallotta inkább,az elQbb említett kutatók pedig az integratív megközelítést vallották.
A szakrális ökológiát nagy célja elérésében módszertani ,szemléletbeli újítások is segítik.A kognitív antropológia az utóbbi fél évtizedben elsQsorban ulturális modelek alkotásával foglalkozott,tehát azokat a mentális konstrukciókat kutatta,amelyeken keresztül egy adott kultúra megérti és elQre jelezni is tudja, hogy a fajközi kapcsolatok és az emberi beavatkozások milyen következményekkel járnak.
A spirituális ökológia azzal segíti ezt a munkát, hogy nem elégszik meg a puszta akadémiai diszciplína helyzetével,politikai ls intellektuális mozgalommá fejlQdött,amely arra törekedett, hogy megtalálja a kölünbözQ vallások alapvetéseiben a környezettel val etikus kapcsolat közös nevezQjét.
Kérdés , hogy a tardícionális ökológiai tudás,illetve a vallások ökológiai szemlélete milyen mértékben képes a mai környezeti válságért elsQsorban felelQs nyugati tudományos rendszerbe integrálódni.Különösen kérdéses a hagyományos ökológiai tudás esete:a nagy vallások nem fognak eltqnni máról holnapra,ezzel szemben a hagyományos társadalmak igen könnyen elpusztulhatnak.
A mai tudományba eddig csak néhány területen épült be a hagyományos ökológiai tudás.Az antroplógiai kutatásban tehát már teljes polgárjogot nyert az ökológia szakrális megközelítése, spirtualizálódása.

ppTÁRSADALOMÖKOLÓGIA

Ember és természet. - A természet és a társadalom viszonyára vonatkozó elméleti gondolkodás történelmi változása. - A környezeti állapot romlásának tudatosodása, és ennek megjelenése a társadalmi cselekvést befolyásoló tényezQk között. - A természet és társadalom mint globális rendszer. - A globalizáció technikai-technológiai alapjai. - A világérintkezés formáinak fejlQdése. - Globális rendszer és alrendszerei. - A globális rendszer mqködésének zavarai, immanens zavarok és/vagy diszfunkcionális mqködés. - A környezet megQrzése: esély az emberiségnek. - Törekvések és javaslatok a környezeti válság elhárítására. - A fenntartható fejlQdés elmélete és gyakorlata. - A nemzetközi együttmqködés szükségessége és különbözQ formái. -Állami feladatok - gazdasági akarat és lehetQség - társadalmi részvétel. -A fenntartható fejlQdés eszméjének és gyakorlatának kritikus pontjai.

B.37. Ökológiai antropológia, környezettörténet és történeti ökológia Magyarországon, különös tekintettel a Kárpát-medence környezettörténetére

A történeti ökológia
A történeti ökológia a természet és a társadalom évezredes együttélésének, kölcsönhatásának hosszú távú folyamatait vizsgáló, természettudományok és társadalomtudományok eredményeit történelmileg szintetizálva értelmezQ tudomány. Célja, hogy különbözQ civilizációs szinteken a természeti környezet meghatározó trendjeit, a társadalom természetkezelési gyakorlatait, a kultúrákba kódolt természetvédelmi rendszereket és a fenntartható fejlQdés fejleményeit szerves mqködésében tárja fel.
A történeti ökológia 1986-ban vált önálló tudománnyá, azonban fogalomkészletének különbözQ elemei már egy évszázaddal ezelQtt is feltqntek a különbözQ tudományok professzionális szakágazataiban. Szemléleti alapja századunk folyamán a természeti környezetet vizsgáló tudományok és a társadalomtörténet keretei között kristályosodtak ki.
Magyarországon a történeti ökológia mqvelése az 1980-as évek végén, '90-es évek elején indult meg tudományos intézetekben és egyetemi tanszékeken. Ilyenek vannak pl. az ELTE-BTK-n, de sok más egyetemen is kötelezQ tárgynak számít különbözQ szakokon. Kutatásokat szervezett a Budapesti Történeti Múzeum, és az Egri Dobó István Múzeum.
A történeti ökológia feltárja, hogy miként hatott az ember e környezetére, hogyan használta, és alakította azt, illetve az is a kutatás tárgya, hogy a táj hogyan hatott az emberi társadalmakra, gazdasági rendszerekre, mentalitásra, stb.
Módszerét tekintve szintetizáló tudomány, a természet-és társadalomtudományok s a különbözQ tudományok egyre inkább differenciálódó szakágazatai között. AlapvetQ követelményként alkalmazza a komparatív, korrelációs és statisztikai vizsgálatokat.
Vitatja modern korunk természet-kisajátítását, igyekszik fellépni az ember és természet harmóniáját megbontó környezetrombolás ellen.
Átfogó, a tér és az idQ szerkezetében a múlt teljességét vizsgáló igénye a történeti ökológiát eleve a kultúrához köti. A történelem nagy mqvelQdési korszakai egybeesnek az ökológiai gondolkozás és viselkedés jellegzetes és változó idQszakaival. A mechanikus fejlQdés-fogalom, az antropocentrikus szemlélet túlzásai a világmindenség mindenható urának tüntették fel az embert, aki legyQzi a természetet, uralkodik annak erQi felett. E felfogás szerint a civilizáció fejlQdésével a környezet befolyásoló hatása egyre csökken. A mqveltség szféráiban jelenlevQ természet nem az emberi létet meghatározó tényezQ, hanem ellenség. Szerencsére ezek a nézetek ma már nagyrészt meghaladottak lettek, de hatásuk mélyen ivódott a történeti, mqvelQdéstörténeti gondolkozásba. Ezzel szemben a mqvelQdéstörténetnek vannak a történeti ökológia tudományos elQzményeinek számító jelentQs eredményei.
ElQször a 19. század pozitivista történészei fogalmazták meg, hogy a környezet szerves része a történelemnek. A századfordulótól kezdve a különbözQ irányzatok és történetírói iskolák próbálták eldönteni, hogy az évszázadok során a földrajzi adottságok hogyan határozták meg a társadalom életét, tudományát, mqvészetét.
Magyarországon a 19. században Hunfalvy János, BedQ Albert, Herman Ottó emelte fel szavát az erdQk védelmében, Rómer Flóris a Bakony vízháztartásának megbomlását figyelte meg. Péch Antal a bányaerdQk kezelését kutatta, Ipolyi Arnold pedig a népi hiedelemvilágot, mitológiát.
Az újkori ökológiai vizsgálatokba már bevonják a mqvelQdés legkülönbözQbb területeit. A természetrQl való gondolkodás egyértelmqen tetten érhetQ a mítoszokban, Qsi vallásokban.
Az ökológiai egyensúly sohasem volt tartós, de a különbözQ civilizációs szinteken újabb formákban újrarendezQdött. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kritikus korszakokban a kultúra hogyan mqködött, hogyan kezelte a természetet.
A természeti, az épített és a társadalmi környezet közötti nyilvánvaló mai ellentmondások gyökerei valahol a kultúravesztés, a mqveltség leértékelQdésének régióiban ragadhatók meg. Valahol, valamikor elfelejtettük, elvesztettük a természettel való együttélés évezredes forgatókönyvét, mely információk tömegét halmozta fel önmaga és környezet kölcsönhatásairól, és az optimális egyensúlyról. A megfelelQ civilizációs szintek kódrendszerével beépültek az adott korszak kultúrájába, integrálva a korábbi tapasztalatokat is.

A környezeti régészet

Az 1970-es években a komplex környezeti vizsgálatokat a paleolit kutatásokon kívül a késQbbi korszakok régészeti kutatásaiban is rendszeresen alkalmazták. Eleinte fQleg az írott forrásokkal nem rendelkezQ Qskori környezeti rekonstrukcióban volt nagy jelentQségq, majd az ókori civilizációk és a középkori kultúrák komplex kutatásában is fontos szerephez jutott ez a szakterület. A környezeti tényezQk egzakt vizsgálata, a kulturális változások környezeti okainak vizsgálata nem vezetett környezeti determinizmushoz, ellenkezQleg, így vált lehetQvé a változások környezeti és társadalmi okainak együttes mérlegelése.
A különbözQ kultúrák vizsgálata során az embert, a kultúra hordozóját, az ökológiai rendszer egy részének kell tekintenünk.
Az ökológiai rendszer fQ tényezQi:
éghajlat
geográfiai, geológiai, geomorfológiai tényezQk
talajviszonyok
növényi maradványok
állati maradványok
embertani adatok
A környezeti régészet szempontjait érvényre juttató munkák közül feltétlenül említést érdemel a Sopron-Krautacker vaskori településen folytatott ásatás, amely az eddigi egyetlen komplex környezettörténeti feldolgozást eredményezte Magyarországon.
A természeti környezet vizsgálata nem csak Qskor, hanem az újabb korok esetében is fontos, így például képet kaphatunk a középkori emberek által termesztett gabona-zöldség-és gyümölcsfajtáktól, állattartásról, táplálkozásról. Meghatározhatók a népesség biológiai jellemzQi, taxonómiai típusok szerinti összetétele, pathológiai és demográfiai viszonyai. Mo-n különösen a 10-11. századi népességrQl történtek reprezentatív kutatások; lehetQvé vált a korra érvényes halandósági tábla szerkesztése, az Árpád-kori család, háztartás és település méretének meghatározása.
Az újabb korokban a Kárpát-medencében jelentQs geológiai, geomorfológiai, éghajlati változások már nem történtek, fokozódott azonban az emberi tényezQ szerepe.
Kutatások bizonyították például, hogy a középkor elején sok falu települt holtágak, erek környékén jött létre, a vízellátás megváltozásával azonban ezek elnéptelenedtek, és a lakosság a nagyobb állóvizek partjára költözött.

A Kárpát-medence tájtörténete
Európának nincs még egy olyan tája, amely ennyire egységes természetföldrajzi, ökológiai és gazdaságföldrajzi rendszert képezne, mint a Kárpát-medence. A Duna átfolyik rajta, egy-két folyó töri csak át a Kárpátokat, a többi a medence belsejébe tart. Sajátossága, hogy a havasok bQvizq, sebes patakjai, folyói az Alföldre érve meglassúdnak, hatalmas kanyarokat leírva méltóságteljesen hömpölyögnek a síkvidéken, áradáskor iszapterhüket lerakják, folyamatosan töltik fel a medencét.

Az árutermelés és a kereskedelem jelentQsebb kibontakozásáig, azaz a 17. századig zömmel egyensúlyban volt az emberi termelQtevékenység, és a természeti környezet. Az eredeti természeti táj minden lényegi vonását megQrizte.
A földmqvelés a késQ vaskorban (i. e. I. sz.) vette kezdetét, de itt csak kisméretq tisztások termelésbe fogásáról lehetett még szó. A kelták földmqvelését azonban már a túróeke, a szegecselt nyelvq horgos sarló jellemzi. A római kornál új korszak kezdQdik, és a földmqvelQ kultúra magas fokra jut. A honfoglaló magyarok már valószínqleg alapos földmqvelési ismerettel, és gyakorlattal érkeztek ide. Nem érintetlen területet vettek birtokba, földmqvelQ munkájának itteni megerQsödését valószínqleg nagyban segítette az egykori szántómqvelés nyoma. Az élet a ligetes, fás sztyeppen, a dombos dunántúli területeken, a füves löszhátakon, vízjárta folyómedrek mentén kezdQdött.
ElQször a Dunántúl népesedett be, mivel ez az apró tájakra szabdalt területen a nedves árterek mentén minden kiscsoport talált olyan, természettQl mindennel megáldott helyet, ahol függetlenül rendezkedhetett be. A földmqvelés a már elQzQ népek által feltört füves területeken kezdQdött. A néhány év alatt kimerült földeket parlagon hagyták, majd késQbb tértek vissza mqvelésükhöz.
Ezeken a területeken jöttek létre a késQbbi jobbágyfalvak állandó és legjobb szántóterületei, mivel ezek a földek kiemelkedQ természeti adottságokkal rendelkeztek. Az elsQ foglalásokkal birtokba vett területek még azt a térszínt jelölik, amelyeknek mqvelésbe fogása még a természet durvább megsértése nélkül ment végbe.
A Kárpát-medence közel egyharmada erdQ volt, egyharmada mezQség, egyharmada vizes-mocsaras vagy sziklás, egyszóval, mqvelhetetlen terület az Árpád-korban is. De nem a föld volt kevés az Árpád-házi királyok Magyarországán, hanem az ember, aki a földet megmqveli. Ez az állapot a XVIII. sz. második feléig az Alföldön alig változott. Hiszen a dúlások, járványok, háborúk állandóan tizedelték a népességet.
A 12. századi népességnövekedés újabb térszíneket kénytelen elfoglalni. Benépesül az addig még érintetlen, de földmqvelésre ugyancsak alkalmas terület. Ezek a dunántúli és az alföldi löszös homokhátak, továbbá a Dunántúl, az Erdélyi-medence, az északi tájaink nagy részét borító bükkösök ligetes területe. A földmqvelés, mint tervszerq termelQtevékenység az álltartás hatását messze meghaladó új karaktert adott a tájnak, ekkoriban indultak meg az elsQ erdQirtások is.
A 13. század elején vonnak eke alá minden, az ökológiai egyensúlyt még nem borító területet, és terjeszkednek jelentQsen az erdQ rovására is. A földmqvelésnek ezt a kiterjesztését erQteljesen segítette a bokros-fás területek erQteljes legeltetése és az ennek révén elQálló pusztásodás is. Ily módon a legeltetéssel mindinkább ritkás, udvaros lesz az erdQ. A földmqvelésben parlagolást felváltotta a kétnyomásos rendszer. Ekkoriban kevés város volt, annál több apró falu, a népesség nagy része ezekben lakott.
A tatárjárása pusztítása után a táj nagy területeken visszavadul, és csak a 15. századra érjük el újra az európai szintet a földmqvelésben. A tatárjárást követQen válik igazi pusztává a Hortobágy, homoktengerré a Duna Tisza köze, a Nyírség. Nomád állattenyésztQk hazája lesz az Alföld, kunokkal, jászokkal.
Az újraéledt falvak népszaporulata a török elQtti utolsó fénykorban végzi a korábbiakat is meghaladó erdQirtásokat. Az irtások utolsó, ténylegesen kiterjedt nagy korszaka a 18. század. Ezeknek az újabb termQföldek felszabadításán kívül célja volt az új falvak építéséhez való faanyag, a hamuzsírfQzéshez, faszénégetéshez, bQrcserzéshez szükség famennyiség biztosítása.
Ezzel egyidejqleg kezdQdik el a trágyázással való táperQpótlás rendszeresebb gyakorlata. Ennek alapfeltétele a trágyagyqjtés, az istállózó állattenyésztés. Emiatt a trágyázás csak alkalmanként és kevéssé hatékonyan segíthette a termelést.
FelsQ-Magyarországon a bányászat, a kohászat, a fémmegmunkálás fellendülésével a faszén, és így az erdQirtás iránti igény is megnövekedett.
Az alföldi területeken az egyensúly felborulásának maradandó emlékei vannak: a Duna Tisza közén felszabadult a homok, kopárrá lett a Hortobágy, szárazabb lett az éghajlat, jelentQsen megváltozott a mikroklíma. A pusztásodást csak fokozta a 19. századi nagyarányú vízrendezés és folyószabályozás.
A közel egy évszázada folytatott mérhetetlen erdQirtások, az ipartelepek korszerqtlen állapota, a lélekszámban megszaporodott városok kommunális szennyvize mind a Kárpát-medence ökológiai egységének felbomlását sietteti.

Ártéri gazdálkodás a Tiszai alföldön

Ma ártéren, hullámtéren, vagy mentelenen a gátak közé szorított folyó belsQ, víz felQli területét értjük. A folyószabályozások, az ármentesítések és lecsapolások elQtt a Kárpát-medencének, zen belül a tiszai Alföldnek azt a nagy kiterjedésq területét nevezzük ártérnek, és az e tájban élQk élelemszerzési tevékenységét ártéri gazdálkodásnak, melyet a hegyekbQl lefutó folyók árvizei több-kevesebb rendszerességgel látogattak, és termékenyítQ iszapjukkal beterítették az elárasztott részeket.

A fok sajátos képzQdménye az alföldi folyóknak: a magas partba vájt természetes vagy mesterséges csatorna. Az egész medencében jellemzQ a különbözQ réteket, tavakat, folyókat összekötQ erek, fokok, ásások, ásványok rendszere. Ennek szabályozott mqködtetését nevezzük fokgazdálkodásnak.

A neolitikum idején elegyes tölgyes sztyep az általánosan jellemzQ, kocsányos tölgyerdQkkel, kiterjedt égeres láp-és ligeterdQkkel, gazdag mocsári, lápi növényzettel.
A források bQségesen szólnak arról, hogy már a legkorábbi idQktQl törekedtek az emberek az ésszerq, helyi jellegq szabályozási munkák elvégzésére, ezeknek azonban mind a kiterjedésük, mind a hatékonyságuk lokális volt.
A török kiqzése után békésebb idQk köszöntöttek be, és az Alföld népessége megtöbbszörözQdött. Ennyi ember már nem volt képes megélni a vízjárta határokon, mindenképp a földmqvelQ gazdálkodás kibontakozását szorgalmazták.
A XVII-XIX. Században a Kárpát-medence elöntött területeinek 53%-a a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán volt. A XVII. századtól az Alföld számos helyén a mocsarak jelentQsen növekedtek. A védelmi rendszerek tudatos építése mellett elsQsorban az összehangoltság hiánya, az emberi gondatlanság ennek az oka. A gátak, pokolmalmok építése, halastavak ásása, zsallók, rekeszek emelése, és a medertisztítás teljes elhanyagolása megbosszulta magát. Legkárosabbak voltak a malomgátak, melyek a sekély lejtésq folyók vizének felduzzasztásával hatalmas területeket változtattak használhatatlan mocsárvilággá. A vízivárak kiterjedt rendszere is fokozta a mocsarasodást, mikor zsilip-és árokrendszerüket nem gondozták többé, egyidejqleg rengeteg faanyagot használtak az erQdítések építéséhez. A termQföldek nagyságának csökkenésével a falusi lakosság egyre inkább a városokba áramlott, és a megmaradt területek körül összpontosult.
A fél évszázados kemény munka után, melyet a folyószabályozás jelentett, jelentQsen megváltozott a táj arculata. A gátakon belül sok minden megmaradt a régi vízvilágból, az ártéri gazdálkodás hagyományos elemei, ha módosult formában is, de tovább éltek. Az erdQk sínylették meg legjobban ezt a változást. A keményfa erdQket kivágták, helyüket elfoglalta az ültetett vagy magától nQtt puhafás nyárfás vagy füzes.
A gátakon kívül teljesen átalakult, megváltozott a táj. Az egykor vízjárta térségeken földmqvelésbe kezdtek, feltörték a réteket, legelQket. Hamar rá kellett jönniük azonban, hogy nem minden föld alkalmas a mqvelésre. A pihent földek néhány évig ontották a búzát, de utána a termQerQ erQteljesen lecsökkent. Emiatt visszaállították a legelQket, azonban hiányzott a területrQl a víz. A száraz klímájú Alföldön egyre gyakrabban ütötte fel fejét az aszály. Ugyanakkor a csapadékos idQkben megállt a belvíz, máshol pedig a szikesedés tette lehetetlenné a termelést.
A vizek halászati haszna, halhozama is jelentQsen csökkent a szabályozások következtében. A halakat megfosztották természetes ívóhelyeiktQl. A morotvák nagyrészt a gátakon kívülre kerültek, és így megszqnt természetes vízutánpótlásuk. ElkezdQdött a medrek feltöltQdése, lassú pusztulásuk. A folyószabályozásnak a társadalmi berendezkedésre is hatása volt: kitermelQdött a kubikos réteg. Az állattartásban, és földmqvelésben régi fajták tqntek el, és újak honosodtak meg, áttértek az istállózó állattartásra.
A hatvanas években vált a mezQgazdaság kollektivizálása teljessé. A paraszti kézen lévQ területek a termelQszövetkezetek tulajdonába kerültek. Háztájiként senki sem vállalta a gondozásukat, nagyüzemi hasznosításukra pedig kevés helyen került sor. A vegyszerezés, a kemikáliák használata nagy mértékben megváltoztatta a termelés technológiáját, kárát azonban az élQvilág megsínylette. Napjainkra valóban sok helyen hasznavehetetlen, érdektelen területekké váltak a hullámterek, melyeknek egyetlen rendeltetést szabtak: kiszolgálni a levonuló áradásokat.
Gyimes 18-20. századi földhasznosításának történeti földrajzi értékelése

A 18. században a Tatros mellékén megtelepedQ népesség nagyobb részben érintetlen természeti környezetet talált, melyek zömmel a csíki falvak külsQ, havasi területeit alkották. A gyimesi csángó népesség telepítvényes jogállású volt és mint haszonbéres bérelte a csíki falvak birtokait. Nagyrészt legelQnek hasznosították a területeket, vagy meghagyták rajtuk az erdQt, a szántó-és kertmqvelés alacsony fokú volt.
Már az 1600-as években is születtek erdQvédelmi rendelkezések, mivel az erdQt használók sokszor erejükön és igényeiken felül pusztították azt. II. József rendelete azt is elQírta, hogy a bebokrosodó, fásodó legelQkön hagyjanak fel a legeltetéssel, és engedjék az erdQt visszanQni. A rendelet azonban az elsQsorban legeltetQ állattenyésztésbQl élQ népesség körében vajmi keveset használt. Az erdQbirtoklásban a székely társadalom erQsödQ diefferenciálódásával már a 18. századtól arányeltolódások mentek végbe, illetve elQrehaladott volt a távoli havas részek pásztorok általi gyqrqzéses, égetéses irtása.
A kiirtott erdQk helyén eleinte magaskórós gyomtársulások, alig járható, bokros-bozótos erdQk keletkeztek. A létrejött irtások egy része a legeltetés és az erdQ felújulásának állandó akadályozása híján vissza is erQsödhetett.
A 19. században kiterjedQ erdQirtásoknak közvetetten is volt szerepe az erdQterületek csökkenésében. Egymástól kisebb-nagyobb távolságra kopár hegyhátak, hegygerincek keletkeztek, amelyek már nem tudták megtörni a tomboló szél erejét. A 19. század elsQ felének extenzív, alapvetQen a pásztorkodó-legelQváltó állattenyésztés érdekeit szem elQtt tartó erdQirtásaival gyakorlatilag a század közepére kialakult a gyimesi erdQsültség fQ vonalaiban máig fennmaradt mintázata.
Az erdei legeltetések különösen a 18. század végétQl meginduló gabonakonjuktúra következtében terjedtek el. A feltört és mqvelésbe fogott legelQk kiváltására a távolabb fekvQ sokszor rosszabb legelQkre és erdQkbe tevQdött át a legeltetés súlypotja. A 19. század végén erQteljesen korlátozták az erdei legeltetést, ami  egyes kutatók szerint  hozzájárult a székelység gazdasági nyomorúságához, és kivándorlásához. A legtöbb helyen a legelQterületek csökkenésével nem haladt azonos módon az istállózás fejlQdése.
A kaszálók általában jobban megközelíthetQ, jobb vízellátottságú, kövérebb füvet adó helyeken vannak. A nyári szállások övezetében gyakran erdQ-illetve legelQterületeken elkerítve, hegytetQkön vagy meredekebb hegyoldalakon találhatók. A gyimesiek ezeket a területeket nem trágyázták, gondozták.
A legelQk sziklásabb, meredekebb hegyoldalakon, hegytetQkön nagyobb tagban, gyakran erdQkkel vegyesen helyezkedtek el. Az alacsonyabb fekvésq legelQk a magasabb hegyoldalak és hegytetQk faállományának magtermésébQl nagy részben újra erdQsülhettek, míg a magasabban fekvQ területekre a magok nem jutottak el. A túllegeltetés miatt kiélt, savanyodó talajú részekben az elmohásodás és az áfonyásodás rontja a legelQk minQségét.
Bár a gyimesiek fQleg állattartással foglalkoztak, a 20. század közepéig jelentQs területq szántókat is mqveltek. A magasan fekvQ nyári szállások mellett is kerítettek el szántóföldeket, zöldségeskerteket. A vasút 19. század végi megépítésével, a mobilitás növekedése és a kereskedelem fellendülése miatt csökkent a megszántott terület nagysága. A szántók szociális ugarra változtak, azaz a megváltozott életmód, a paraszti önellátás szükségszerq felbomlása miatt kisebb mértékben megváltozott a földhasznosítási szerkezet és a magasabban fekvQ szántók kaszálókká alakultak. KésQbb, a világválság, majd az 1947-es éhínség után újra mqvelésbe vették ezeket a földeket, és újakat is feltörtek.
A vízrendezés, szabályozás következtében a terméketlen területek egyre inkább visszaszorultak, helyükön házak épültek, kaszálók, termQföldek lettek, bár nem túl jó minQségqek. Gyakoriak a csuszamlások.

B-38
Az életmód fogalma és megjelenése az antropológiában

Bevezetés

Az életmódot nézhetjük emberközelbQl a mindennapokban, életnagyságból az idQ tágabb folyamatában, vizsgálhatjuk a társadalmi feltételek szintjén, s kereshetjük a társadalmak és kultúrák mindennapi kifejezQdésében.
Az életek már az egyszerq hétköznapokban is nagyon különböznek. Az életfeltételek égtájak és társadalmak között nagyon különbözQek, köztük nagy távolság van.
Az életmód vizsgálat minek vagy kinek fontos? Azoknak, akik a társadalom mqködésének értelmét éppen az emberi élet megvalósulásában keresik, és célját azon mérik, ahogyan az emberi életben beválnak és megvalósulnak.

Az életmód fogalmáról

Életmód: az emberi ~ a társadalmi feltételek között létrejött viszonyok, kialakult életlehetQségek cselekvési rendszerré válása, e cselekvések megformálása és stilizálása.
Az ~ a mindennapi élettevékenység rendszere, ahogyan realizálja egyes emberekre bontva, csoportokba fogva, osztállyá rendezve a társadalom egészének mqködési rendjét.

Az életmódkutatás elveirQl

Nap mint nap újrateremti az ember a kemény társadalmi feltételrendszerhez alkalmazkodva önmagát, s önmaga viszonyaival együtt a társadalmat, hogy céljainak megfelelQen és a lehetQségekhez képest fenntartsa, megerQsítse vagy változtassa.

Az életmód köznapi kifejezés és tudományos kategória is. szögezi le Losonczi Ágnes, majd így folytatja: Mi kutatásaink során azt akarjuk megismerni, ahogyan az emberek életüket szervezik, tervezik, élik és gondolják. Olyan alapvetQ tényekbQl indultunk ki, hogy milyenek az adott tárgyi-társadalmi feltételek, hogy ezek között a feltételek között mit jelent a mindennapi létfenntartás gondja: milyen a viszonyuk az életük nagy részét betöltQ, a társadalmat fenntartó munkához; hogy az egész élet legfontosabb céljairól, tartalmáról mit gondolnak, és mit tartanak fontosnak.

Az anyagi-tárgyi környezet, a társadalmi viszonyok rendszere tesz lehetQvé (vagy kötelezQvé) életszervezési célokat, a társadalmi struktúrában elfoglalt hely nyitja vagy zárja a cselekvés és a gondolat útjait, a társadalmi körülmények határozzák meg, hogy mire késztetik vagy kényszerítik az embert.
A társadalmi adottságok és az emberi képességek feszültsége az életmódban realizálódik, az életlehetQségek és az életképességek harmóniájában vagy diszharmóniájában.

Az életmód cselekvési rendszerének legelemibb indítéka az ember életfenntartó parancsa. A társadalmi követelménytartalom indítja az élet szervezési kényszerét, s a szükség köznapi értelemben az ember elemi létfenntartási törekvésének nyilvánvaló kifejezése volt. Mivel a társadalom teremti a szükségleteket, egyben szabályozza annak a lehetQségét is, hogy mi módon lehet Qket kielégíteni, feloldani.

Az emberi életmódnak a társadalom teljes rendszere a feltételekben keretet is szab, a szokásokban a módot is meghatározza, a konvencióval a döntéstQl megszabadít, s az értékek rendszerével meg is magyarázza ezt a dinamizmust, a hiány (szükséglet) felkeltésével és a kielégítés lehetQségével kényszeríti cselekvésre az embert.

Az életmódok annyiban függnek az osztályhelyzettQl, amennyiben az osztályok helyzete nagyrészt meghatározza az emberek életkörülményeit. Az életkörülmények tehát meghatározzák az életkeretek körét.
Az életmód, életmódok folyamatosan változnak. A múltat a tárgyi elemek tárják fel elQttünk.

Az életösztönön túlmenQ társadalmi életben maradás parancsának a lényege: fennmaradni . Ez lényegesen több mint az életben maradás. A fennmaradni azt jelenti, életszinten maradni.
Az életmódot meghatározzák osztályfeltételek: a munka, kultúra stb.
Az életmód modelljeit végsQ fokon értékek, szokások, normák határozzák meg a társadalmi idQben és térben.

Az életmódkutatásokról

A 19. században az életmód , ha nem is ebben a megfogalmazásban és ebben a terminológiában, de beépült a társadalomról való gondolkodás folyamatába, mint a társadalom feltáró célok egyike.

A marxizmus klasszikusai óriási tényanyagot gyqjtöttek a társadalmi valóságról, a munkásosztály helyzetérQl, kialakulásáról, életérQl, munkájuk jellegérQl. Ezek a kutatások elsQsorban antropológiai szemléletqek voltak.
Empirikus gondossággal és analitikus mélységgel tárulnak fel az életmód jellemzQi. A munkások helyzetérQl és szükségleteirQl, kizsákmányoltságuk fokáról megrázó szenvedéllyel és nagy pontossággal megírt, irodalmi értékq, hiteles leírásokkal találkozunk.

A Marx elQtti gondolkodókra a közgazdasági és társadalmi feltételek együttes kezelése, tudományosan komplex, társadalmilag elkötelezett szemlélete jellemzQ. Leírásaiknak lényege és középpontja az emberi életmód, az életvitel, az életfeltételek együttese.
A harmadik típusú megközelítés Durkheim szociológiai és gondolati módszere, ahol a társadalmi tagozódás szemlélete épül be az emberi élet megismerésének tudományos folyamatába.

A 20. század elsQ felében a szociológia önálló tudománnyá érlelQdött, az életmód még mindig nem válik önálló diszciplinává, vagy szakkutatási ágazattá. Továbbiakban sem szerepel, sem mint terminológia, sem mint a kutatásokban meghatározott cél.
Halbwaschs képviseli azt a fajta emberközpontú kutatást , ahol a feltételeknek, szokásoknak, magatartásoknak társadalmilag meghatározott egysége van.
Az amerikai szociológiában a chicagói iskola az urbanizációval kapcsolatosan az emberek életmódjával, életformájával, és a közösségek átalakulásával foglalkozik.
Kelet-Európában a tudósok szociográfiai munkái az elnyomott osztályokról, elsQsorban a parasztságról szóltak. Az életmódkutatás tehát latens maradt, nem rendezQdött önálló diszciplínává.
Önálló, támogatott, akadémikusan is elfogadott ágazattá csak késQbb terebélyesedett, életmód , életminQség , életstílus , életforma címén.
Nyugaton az élet minQsége érdeke tette fel elQször a kérdést, majd kitágult más irányba is. A szocialista országokban az életmód valódi kiteljesedése, társadalmi és tudományos intézményesülésének kezdete voltaképpen a hatvanas évek végére tehetQ, míg divatossá válásának a hetvenes évek eleje. Felfogásának és terminológiájának, módszertanának sokágúságát és sokféleségét jellemzQen mutatta az 1974-es torontói szociológiai világkongresszus.


A legjellemzQbb mai ágazatok és irányzatok

Az életmód , életminQség , életstílus , életforma életvezetés mennyire nem szinonim fogalmak, mégis rendkívül sokszor keverednek, és egymást átfedQ értelemben vizsgáltatnak.
Az emberi életet feltételek határolják: vizsgálni lehet és kell az élet körülményeit; az emberek cselekedeteiben és kapcsolataiban átélt és teljesített belsQ és külsQ társadalmi életfenntartó kötelezettségeket. A feltételeket (körülményeket, emberi kapcsolatokat, közösségeket) és a cselekedeteket a társadalom szokás-normaerkölcs rendszere szabályozza; ezt a kulturális életmód, életvitel minták közvetítik a különbözQ csoportok, rétegek, osztályok számára; az emberek ezekbQl viszonylagos autonómiájuk alapján a személyiségstruktúrájukból és bonyolult viszonyaikból következQ módon sajátos magatartáselemeket formálnak, és magyarázzák a feltételek kezelését és a választásokat. Ezért indulhat igen sok oldalról az életmódkutatás. Típusai:

1. Objektív feltételekre koncentrált, társadalmi struktúrára építQ életmódvizsgálatok

Az anyagi-gazdasági feltételek élet-meghatározó jelenségérQl van szó. Az életszínvonal csak részeleme az életmódnak, hiszen a létfeltételek anyagi változása az életmód egészére kihat.

2. A környezeti feltételek életmód meghatározó szerepe (kiindulópontjai a tér, technika és modernizáció)

Ökológiai feltételek az egyik fontos eleme. Az életmód változását az urbanizáció hatásával összefüggésben vizsgálja.
Technikai és civilizációs fejlQdés. A modernizáció átalakítja az ember létfeltételeit, az élet minden szférájára kihat.
Az emberi létformálás tere az emberi környezet és az emberi közösségek is. Itt formálódnak azok az értékek, amelyek befolyásolják és szervezetté rendezik, tartalmassá teszik, külsQ és belsQ eszközökkel minQsítik az emberi életmódokat.
Végül ide tartozik még, a történelmi idQ, a múlt befolyása, a hagyományok és gyökerek kutatása.

3. Az életminQség vizsgálta az emberi élet vizsgálatának kétségkívül leginkább nemzetközi méretqvé terjedt összehasonlító és elemzQ területe. Innen is indult el a környezetvédelem, az emberi életet védQ mozgalmával is. Lényege, hogy a gazdasági mutatók és a termelékenység számadataival szemben a humán oldal hangsúlyozása kerül elQtérbe. Az életminQség objektív (egészség, biztonság, gazdálkodás, család stb.) és a szubjektív elégedettség vizsgálata is ebben a kutatásban vált az ágazat alkotórészévé.

4. Tevékenységközpontú életmódvizsgálat. Itt az emberi tevékenység, mint az emberi életre legjellemzQbb faktor kerül a vizsgálódások középpontjába.
- Eredetileg a szabadidQ-kutatások indították el, de inkább a kulturális normatívák útján indult el, majd az életmódminták és magatartások irányába vezetett. A szabadidQ alkalmas arra, hogy az idQfelhasználás, az idQkihasználás meghatározott társadalmi csoportjellegzetességeinek pregnáns mutatója legyen, s az életmód tartalmi és külsQ kereteinek egy oldalról szintetizáló igényq jellemzését adja.
- A társadalmi aktivitást, a társadalmi attitqdöket, viselkedési módokat és kulturális modelleket is jellemzik a szabadidQ felhasználásával.
- Az idQmérleg-vizsgálatokban teljesedtek ki és tökéletesedtek módszerei.
- Kialakult az igény az alkotó lét, a munka szférájának bekapcsolására az aktív ember, a cselekvQ ember valódi társadalmi viszonyainak megértésébe.
A munka az alkotás, a létrehozó tevékenység teljessége, a közösségben való részvétel.
A szintetizáló kutatásokban a cselekvQ ember , a tevékenység oldala kerül elQtérbe.

5. Az életmódkutatás kritikus, programatikus és normatív felfogása. Ennek a programnak a gyökere a 19. századi morálfilozófiája, amelynek folytatása a nyugati életformával kapcsolatos kritikai irányzat. Az életforma e kritikája a társadalmi elidegenedettség filozófiai bírálatától a társadalmi lázadásig vezetett, elméletileg Marcuse fémjelzi. A társadalmi igazságtalanságok ellen irányult.
- A szociológia a társadalom önhitt hazugságaival szemben azok felé a társadalmi problémák felé fordult, amelyeknek már puszta felismerése és leírása is a társadalmat önképével szembesíti, pontosabban szemére veti a valóságot. LegjelentQsebb ága az angol társadalmakban a szegénység vizsgálata. Másik vonulata az egyenlQtlenség leírása és bizonyítása, szemben a társadalom önképével, amely elhiteti az egyenlQ esélyek valóságát.
- Megvan a megismerés szándéka: a társadalomirányítók meg akarják ismerni a társadalom valódi mqködését, életmódját és az emberek vélekedését az életükrQl.
A programatikus, kritikai vagy profetikus céllal meghatározott kutatások meghatározott társadalmi hatás érdekében születnek. A megrázó kritikai szembesítést vagy a kemény tények ismertetését a társadalmi kormányzatok csakúgy felhasználhatják az elégedetlenség levezetésére, mint ahogy manipulatív célokra vagy a reformok bevezetésére is.
Az életmód lehet normatív jellegq fogalom. Lényege, hogy minden társadalmi rendszer önképére és jövQbeni törekvéseire jellemzQ az, ahogy kidolgozza azokat a követelményeket, amelyeket saját rendszere lényegének, megvalósítandó céljainak tart.

Összegzés

Az életmódkutatás különbözQ irányzatait összegezve, többoldalú társadalmi igényt elégít ki. Feltárhatja az életmódot, mint állapotot , és feltárhatja, mint a körülmények megváltoztató tényezQjét.
Megközelítési útja is sokféle lehet: magyarázó, megismerQ, analitikus, társadalmi politikai célokat közvetlenül segítQ, köznapi gondolkodás szintjébe épülQ stb.
Ezért fontos minden következetesen végigvitt jó színvonalú kutatásban a különbözQ irányú, de a külsQ-belsQ (objektív-szubjektív) összefüggésekre törekvQ kutatás és gondolkodásmód.

B/39. A nemesség életmódja
Nemesség
A nemesség  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Privilégium" kiváltságokat jelentQ  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rang&action=edit&redlink=1" rang és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jogállás&action=edit&redlink=1" jogállás, illetve az ezekkel rendelkezQ  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Társadalmi_osztály&action=edit&redlink=1" társadalmi osztály volt  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Európa" Európa nagy részén. A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Középkor" középkorban és az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Újkor" újkorban a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalom" társadalom uralkodó csoportját alkotta és a fQ  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Politika" politikai és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Gazdaság" gazdasági hatalmat birtokolta. Ma már inkább csak jelképes társadalmi jelentQségq öröklQdQ rang egyes európai országokban.
Története
A koraközépkori európai államok megalakulásakor a nemesek bizonyos  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Privilégium" kiváltságokat élveztek, amely a többi társadalmi osztály tagjaitól megkülönböztette Qket. Így Qk intézték az állami ügyeket, az Q feladatuk volt az ország védelme stb. A nemesség eredete és jellege szerint nem mindenütt volt egyforma, néhol békés fejlQdés eredményeként jött létre, másutt hódítás útján alakult ki. A nemesi kiváltságok alapját a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Feudalizmus" hqbéri rendszer (feudalizmus) jelentette. Minthogy a hqbéri rendszer az európai országokban különbözQ volt, a nemesség fejlQdése is különbözQképpen történt.
Németország
A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Frank_Birodalom" Frank Birodalomban a korai középkorban a nemesség két típusa alakult ki, a születés szerinti nemesség és a hivatali nemesség. Az elQbbit az utóbbitól magasabb vérdíj (Wehrgeld) különböztetett meg. A született nemesek a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabadok_osztályának&action=edit&redlink=1" szabadok osztályának azon  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetség" nemzetségeibQl kerültek ki, amelyekbQl a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Király" királyok és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Fejedelem" fejedelmek származtak. A hivatali nemesség a királyi hivatalokon és katonai szolgálaton alapult és a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Püspök" püspökök és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Feudalizmus" hqbéres nagybirtokosok tartoztak hozzá. A középkor folyamán ez a két nemesi osztály egy rendbe olvadt össze, a szabad  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lovagi_rend&action=edit&redlink=1" lovagi rendbe, amelyhez való tartozást a nemesi származáson kívül a nemesi birtok és a lovagi katonai szolgálat adta meg. A szabad lovagi rendbQl fejlQdött ki késQbb a magasabb rendq nemesség, míg az úgynevezett alacsonyabb nemesség a nem szabad lovagok, a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Miniszteriális&action=edit&redlink=1" miniszteriálisok osztályából alakult ki, akik alatt az uralkodók és fQurak szolgálatában álló nemeseket kellett érteni, akik vagy katonai szolgálatot vagy magasabb rendq hivatali teendQket végeztek.
Magyar nemesség
A magyar  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemesség" nemesség a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_történelem" magyar történelem során a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Feudalizmus" feudális  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Privilégium" elQjogokkal rendelkezQ uralkodó  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Társadalmi_osztály&action=edit&redlink=1" társadalmi osztály volt.
A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Honfoglalás" honfoglalás
A magyar nemesség története a honfoglalásig, és az akkori magyar  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalom" társadalom törzsi, nemzetségi berendezkedéséig vezethetQ vissza. Maga  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes" nemes szó sem jelent mást, mint "nemzetes", "nemzetséghez tartozó.
A honfoglaló  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarok" magyarok a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Kárpát-medence" Kárpát-medencét nemzettségeik szerint osztották fel maguk között. Az így keletkezett, egy  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Család" család ( HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetség" nemzetség) birtokában lévQ területek képezték a késQbbi családi birtokok alapját.
A magyar nemesség kialakulása
A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Királyság" Magyar Királyság létrejötte után mindazon földterületek, melyek nem álltak egy-egy nemzetség fennhatósága alatt, a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Király" király birtokába jutottak. Ez a nagy, királyi földterület alapozta meg a királyi adományrendszert, melyben az adományozott föld teljes mértékben egyenrangú a nemzetségi birtokokkal (nem úgy, mint a nádor által adományozott földek).
Így aztán a királytól kapott föld az adományozottat mindjárt a nemesség körébe emelte, majd késQbb  miután elfogyott a szétosztható föld  a nemesítés eszköze a kiváltságlevél lett.
A korai magyar nemesség
A középkori magyar nemesség több pontban is jelentQsen különbözött a középkori  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Európa" európai többi nemesi rendszerétQl.
Mivel a magyar nemesi címeket a közjó érdekében tett szolgálatért (laurea virtutis) adományozták, a magyar nemességbe könnyebb volt bekerülni, mint egyéb európai államokban.
Létezett továbbá a "honosítás" gyakorlata is. Ennek során egy külföldi személy a magyarság szolgálatában kiérdemelt nemesi cím mellett magyar honfivá válhatott.
Így a magyar nemesség etnikailag koránt sem volt homogén. Azonban  más európai államoktól eltérQen  jogi szempontból minden nemes egyenlQnek volt tekintendQ, nem tartozott hqséggel más nemeseknek, csupán a királynak (pontosabban a koronának).
Az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranybulla" Aranybulla
Az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1222" 1222-ben kiadott Aranybulla azonban a koronához való viszonyt is meggyengítette azzal, hogy 31. pontjában lehetQséget ad a nemességnek a királlyal szembeni engedetlenségre. Ezt a nemesség késQbb igen sokszor felhasználta.
Az egymás közti egyenlQség is egyre inkább felborult.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/II._András" II. András király a hatalom megszilárdítása érdekében jelentQs földbirtokokat adományozott egyes nemeseknek, ami ezen családok gazdagodását, és mások elszegényedést jelentette. Ez végül is két eredménnyel járt:
Kialakult a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Familiaritás" familiaritás, azaz az elszegényedett nemesek a gazdagabb báróknak hqséget fogadtak (ez volt a hqbéresi rendszer magyar megfelelQje)
Továbbá a nemesség hatalmának jelentQs gyarapodása a királlyal szemben.
A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiskirály&action=edit&redlink=1" kiskirályok
Mindez akkor csúcsosodott ki, mikor a gazdagabb nemesek az interregnum idején a királlyal vetélkedQ hatalommal bíró tartományúrrá ( HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiskirállyá&action=edit&redlink=1" kiskirállyá) váltak.
Jelenlétük az ország szétdarabolódásával fenyegetett, így mikor  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Károly_Róbert" Károly Róbert király hatalomra jutott, elsQ dolga volt legyQzni a kiskirályokat. Ebben támogatták Qt a familiáris rendszer függésébQl szabadulni vágyó nemesek. Az uralkodó  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1312" 1312-ben a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Rozgony" rozgonyi csatában legyQzte az Abákkat,  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1316" 1316-ban a KQszegieket,  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1317" 1317-ben a Borsákat. Azonban  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Csák_Máté" Csák Mátét, a legnagyobb hatalommal rendelkezQ kiskirályt nem tudta legyQzni, így csak annak  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1322" 1322-ben bekövetkezett halála után jutott a Felvidék is Károly Róbert kezére.
A vegyesházi királyok
A vegyesházi királyok alatt a nemesség és a társadalom szerkezete egyre inkább hasonlított egyéb középkori szerkezetekre, de névleg megmaradt az egyenlQség.
Magyar nemesség a török hódoltság idején
A magyar nemesség jelentQs része vesztette életét a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Mohácsi_csata" mohácsi csata során. A megmaradtak a királyi Magyarország területére menekültek. Itt azonban a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg" Habsburgok egyre inkább abszolutista politikát folytattak, és igyekeztek megfosztani a magyar fQnemességet ( HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1608" 1608 óta léteznek a nemesi rendek) jogaitól. Ez, továbbá  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Lipót" I. Lipót magyarellenessége nemesi ellenállást váltott ki, ami többek között a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Wesselényi_Ferenc" Wesselényi Ferenc, és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Zrínyi_Miklós" Zrínyi Miklós vezette összeesküvédekben nyilvánult meg. Csakhogy ezen összeesküvések mind súyos megtorlásokba fulladtak.
A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/17._század" 17. század végén, a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/18._század" 18. század elején a nemesség már fegyverrel lépett fel  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Lipót" I. Lipót császár ellen. E fegyveres felkelések voltak a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Thököly_Imre" Thököly Imre és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Zrínyi_Ilona" Zrínyi Ilona által vezetett harcok, továbbá a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Rákóczi_szabadságharc" Rákóczi szabadságharc is.
Magyar nemesség a Habsburg-uralom alatt
A magyar nemesség hozzáállása a Habsburg-uralomhoz,  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/I._József" I. József megkoronázása óta fokozatosan enyhült. József a visszafoglalt magyar területek ügyét a Magyar Kamarára bízta, amivel jelentQsen csillapította a fQnemesség ellenállását. A nemesi adófizetés, amit Rákóczi szándékozott bevezetni, sok nemest eltántorított a szabadságharc ügyétQl, s így a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Kuruc" kuruc tábor nemeseinek döntQ része elfogadta az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1711" 1711-es szatmári békét.
Az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Osztrák_örökösödési_háború" osztrák örökösödési háború során a magyar nemesség "vitam et sanguinem! közfelkiáltással támogatták  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Mária_Terézia" Mária Terézia királynQt, aki cserébe engedélyezte a nemesi adómentességet, eltörölte  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/III._Károly" III. Károly király néhány magyarellenes törvényét, továbbá engedélyezte a magyar nyelvq vezényletet.
Ugyanakkor  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/II._József" II. József idején a magyar nemesség ismét ellenállást tanúsított a királlyal szemben, fQleg sok magyarellenes intézkedése, továbbá sikertelen hadjáratai miatt.

Dr. Bartalos Mihály írása:
A MAGYAR NEMESSEG EGYEDI VONASAI
A tarsadalmi rendszer,a vilagszemlelet, az intezmenyek amibe beleszulettunk jogosan kepezik erdeklodesunk targyat. Hasznunkra valhat tudni hogyan jottek letre, milyen celt szolgalnak es van-e mod oket hasznosabba tenni.
Szamomra ugy tunik, hogy a legtobb tarsadalomban a fejlodes folyaman eloall egy olyan helyzet amikor a csoport, nevezhetjuk nemzetnek is, fonnmaradasanak kulcsa egy olyan tarsadalmi reteg kifejlodese amelynek tagjait sokkal inkabb eszmei mint anyagi meggondolasok vezetik, akik ugyanakkor kepesek vagy hajlandok vezetesre, es nem riadnak vissza aldozathozataltol sem. Termeszetesen ezen tulajdonsagok parosulasa annyira valoszinutlen, hogy az ilyen egyenek szama szazalekaranyban soha sem lehet magas.
Velemenyem szerint Europaban a nemesseg intezmenyenek kialakulasa egy ilyenfele fejlodesi folyamatnak volt az eredmenye. Ennek az eszmei mozgatoja a keresztenyseg es a trubaduri erzekiseg furcsa otvozete volt, amely az eszmeiseg es az erzekiseg keveredesebol, azaz az igazi emberi mivoltbol vette letet.
Europaban a nemesseg intezmenye egy kivaltsagokkal rendelkezo vekony tarsadalmi reteget hatarozott meg amelynek tagjai egy magasabb erkolcsi szintet vallottak magukenak, amely csoportba a beavatas az ezen meggondolasok altal sugalt cselekmenyek elkovetese leven tortent es ahol a csoporthoz valo tartozas feltetelezett egy olyan eletformat amely az eloirt erkolcsi normakhoz valo ragaszkodast tukrozte.
Nyugat Europa feudalis tarsadalmaban a nemesseg a kiraly es az orszag tobbi lakoja koze volt ekelodve es a nepesseg egy vagy ket szazalekat kepezte. A nemessegen belul tovabbi alosztalyok alakultak ki. Peldaul Angliaban a legmagasabb fokozatot a duke kepezte, ezalatt kovetkezett a marquis , ezalatt volt az earl , azutan a viscount majd a baron fejezte be a sort. Ez a rangsorolas gula alaku kepzodesre emlekeztet, ahol a gula csucsat a kiraly kepezte aki a duke-nak parancsolt, a duke a marquis-nak, a marquis az earl-nek, az earl a viscount-nak, a viscount pedig a baron-nak. A tarsadalom legnepesebb reteget a jobbagyok kepeztek akik parancsoloja az a foldesur volt, akihez tartoztak.
A Tortenelmi Magyar Nemes
A magyar nemes harcolo , latin kifejezessel bellator volt akinek a magyar nemesi jogok alapjan ket privilegialis tenyhez volt jogcime: a szabad foldbirtoklashoz es a szabad fegyverforgatashoz. A szabad foldbirtoka elleneben o verevel adozott ; azaz az orszag vedelmere keszen allott harcba menni es eletet aldozni. Figyelemre melto, hogy Magyarorszag nemesei tobb fontos pontban kulomboztek a tobbi europai orszag nemeseitol:
(1) A magyar nemesseg etnikumat tekintve nem volt homogen, hanem egy nemzetisegileg kevert csoportot kepezett . Alkoto elemei a honfoglalo magyarsag szabad harcosai, a kulfoldrol jott nemesek  akik mint uldozottek, vagy kalandorok vagy idegen kiralynok kisereteben levo lovagok jottek az orszagba, es a helyi nepcsoportok also retegebol folemelkedett harcosok.
(2) Kivaltsagait tekintve azonban a magyar nemesek egyformak, azaz egyenranguak voltak. Jogilag Magyarorszagon a nemesek demokraciaja uralkodott, ahol minden nemesnek egyenlo joga volt fuggetlenul attol hogy mennyi hatalom vagy fold volt a birtokaban. A korabban emlitett angol peldaval szemben egy magyar nemes nem tartozott felelosseggel vagy huseggel egy masik nemesnek, egyedul a kiralynak, helyesebben maganak a koronanak.
Magyarorszagon a kiraly es a nemesek egymas iranti viszonyat ket jogi okirat rogzitette le. Ezek kozul az elso az Aranybulla amely az elso Magyar alkotmanynak tekintheto. Mint tudott, ezt 1222-ben II. Andras kiraly adta ki a magyar nemesek osztonzese folytan amelynek celja bizonyos nemesi es kiralyi jogok biztositasa volt. Az ezen okmany legtobbet megtagadott es kijatszott 31. pontja felhatalmazta a nemeseket a kirallyal szembeni engedelmesseg megtagadasara abban az esetben ha a kiraly a torveny elleneben jar el.
A masik jogirat Tripartitum Opus vagy Harmaskonyv neven ismert amelyet 1517-ben Weboczi Istan nador allitott ossze es amely az akkor ervenyben levo nemeseket erinto szokasjog osszeirasat es magyarazatat kepezi. Ebbol azt a reszt kivanom kiemelni amely a Szentkoronatan neven ismert. Werboczi ramutat arra hogy a kiraly es a nemesek nem tudnak egymas nelkul meglenni, hiszen a nemesek valasztjak a kiralyt es kiraly adomanyozza a nemesseget. Ezen kozben szukseges, hogy mind a kiraly mind pedig a nemesek a Szent Korona szellemeben, azaz az orszag torvenyei szerint es azok vedelme alatt cselekedjenek. Ezen muben a kiralyi korona egy mitikus fogalomkent jelenik meg ahol a Szent Korona olykor torvenyesseget, maskor a tenyleges allamhatalmat illetve annak gyakorloit jelenti. Atforditva modern terminologiaba a Szent Korona tana egy jogallamot fogalmaz meg ahol mint a kiraly mint pedig a nemesseg intezkedesei jogi szabalyok altal vannak korlatozva, azaz ahol nem despotizmus hanem joguralom a meghatarozo elem.
Mas allamok retegezett gula rendszerevel szemben a magyarorszagi nemesseg joghelyzete egy kerekhez hasonlithato ahol a tengelypont a kiraly es a nemesek az abroncs menten vannak elhelyezkedve, valamennyien egyenlo kullo hosszussagra a kiralytol .
(3) Magyarorszag viharos tortenelme szamtalam alkalmat adott egyenek szamara, hogy kepessegeiket bizonyitsak es nemesi rangba emelkedjenek. Az evszazadok folyaman ez egy szokatlanul nagy szamu nemesi reteg kifejlodesehez vezetett. Magyarorszagon a 18 szazadban a nepesseg 10 szazaleka volt nemes, valamennyi orszag kozott a legmagasabb aranyszam.
(4) A magyar nemesseg egy tovabbi megkulombozteto jellege az oroklodes torvenyeben talalhato. A magyar nemesseg koreben gyakorolt oroklodesi szokasok reszben az osi tozsi rendszerben, reszben I. Istvan kiraly rendeleteiben, reszben az Arany Bullaban, reszben pedig a Nagy Lajos kiraly altal 1351-ben kiadott Osisegi Torvenyben talaljak gyokereiket. A vegezetul kialakult rendszerben az orokles joga a szarmazason alapult. Ezen modon biologiai gyermekek, lanyok es fiuk egyforman es egyenlo mertekben orokoltek szuleiktol. Feltestverek csupan a biologiai szulotol voltak jogosultak oroklesre. Ha gyermekek hazassag utjan vagy torvenyes orokbefogadas utjan kerultek a csaladba ugy ezen gyerekek a biologiai gyerekekkel azonos modon jogosultak orokolni. Ha egy csalad teljesen kihalt akkor a birtok visszakerult a torvenyes uralkodo, mint a Szent Korona kepviseloje, kezebe. A legtobb europai allammal ellentetben Magyarorszagon a primogenitura vagy elsoszulettsegi jog nem volt gyakorlatban. Amig a magyar rendszer igazsagosabb mint a primogeniture, ahol az elso szulott fiu orokol mindent, addig a magyar rendszer hatranya az volt, hogy gyorsabban vezetett a csaladi vagyon felaprozodasahoz.
Az Ujabb Idok Magyar Nemese
A korabban elmondottakbol kovetkezik, hogy sok nemes, szegeny es gazdag, megtartotta kapcsolatat es osztotta eletmodjat azon nepcsoporttal amelybol szarmazott. Midon a kornyezetukben elo nep sinylodeserol tudomasuk lett gyakran a nemesek valtak a valtozast kovetelo mozgalmak vezetoive, nem ritkan eletukkel fizetve erte. Gondoljunk csak Bank Banra, Dozsa Gyorgyre, Bocskay Istvanra, Zrinyi Miklosra, Wesselenyi Ferencre, Thokoly Imrere, II. Rakoczi Ferencre, Martinovics Ignacra, Szechenyi Istvanra, Kossuth Lajosra, Karolyi Mihalyra, stb. Lazadasuk eseten, nem ritkan, hivatkoztak az Arany Bulla 31. pontjaban foglalt jus resisitendi -re vagy ellenallasi jogukra, legtobbszor azonban siker nelkul. Hogy idezzuk Vajay Szabolcsot Ez a nep es nemesseg kozott meglevo oszhang 1848-ban erte el csucspontjat amikor a nemesek onmaguktol indittatva lemondtak nemesi kivaltsagaikrol, nem azert mert egy lazado nep nyomast gyakorolt rajuk, hanem a sajat kezdemenyezesukre, ami altal az egesz nemzetre ervenyesse tettek az eddig csupan korlatozottan meglevo altalanos jogokat es ezaltal megteremtettek a politikai es elsodleges tarsadalmi ertelembe vett modern Magyarorszagot.
Nemesek és urak
A nemesekrQl és urakról legalábbis néhány vonással azért kell megemlékeznünk, hiszen alapvetQen határozták meg a parasztság gazdasági életét, mert a feudális kötöttségek, szálak egy része megmaradt a jobbágyfelszabadítás után is. A középkortól kezdve már a nemesség is erQsen differenciálódott. A legalsóbb rétegei, az ún. köznemesek, akiket vagyontalanságuk miatt gúnyosan hétszilvafás nemesek -nek is mondtak, sok esetben csak házzal és kevéske földdel rendelkeztek, amit, akárcsak a jobbágyok, maguk mqveltek. Kiváltságaikhoz, melyek szerint nem fizettek adót, részt vehettek a megyei politikai életben, körömszakadtáig ragaszkodtak. Mqveltségük, szokásaik rendkívül közel állottak, vagy a legtöbb esetben megegyeztek a parasztságéval. KülsQleg posztóruhájuk, kardjuk különböztette meg Qket. A jobbágyokat lenézték, és nem keveredtek velük. A nemesség középsQ rétegei, a birtokosok, önálló uradalommal rendelkeztek, amit jórészt a jobbágyok robotmunkával mqveltek meg, akik ezenkívül terménybeli részesedéssel is tartoztak. Kastélyaik külsQben és belsQben a fQurakéit utánozták, mint ahogy hagyományaikban is arrafelé igazodtak. A sokszor nem is magyar származású fQurak, fQnemesek rendszerint nem laktak birtokaikon, hanem Bécsben, Budán, Pozsonyban, esetleg messze nyugaton töltötték az év nagyobb részét, és csak ritkán látogattak haza, ahol az uradalmat jószágkormányzók, gazdatisztek vezették. Mqveltségüknek, gyakran még nyelvüknek sem volt sok köze a magyarsághoz.
A jobbágyfelszabadítás után a kisnemesek jó része a parasztságba olvadt, illetve más részük tanulva éppen úgy tisztviselQként igyekezett elhelyezkedni, mint az olyan nemesek, akik nem tudtak már birtokuk jövedelmébQl megélni. A sok ezer, nemegyszer sok tízezer hektárra terjedQ fQúri birtokok szinte érintetlenül megmaradtak 1945-ig, ezeket a cselédek és falusi agrárproletárok milliós serege mqvelte meg.
A földesurak és a parasztok egymáshoz való viszonya elsQsorban gazdasági, és a kizsákmányoláson alapult a korszak és a helyi körülmények színezésének megfelelQen. E kapcsolat egy mqveltségbeli oldalát is meg kell említenünk. A kastély stílusa feltétlenül hatott a népi építészetre, sokszor már csak azért is, mert azonos mester emelte mind a kettQt. A nagybirtok jobb munkaeszközeit, ha idQbeli késéssel is, a parasztság gazdagabb rétegei utánozni igyekeztek. Az öltözködés, a szövés és hímzés bizonyos elemei az úri megfelelQk megismerése révén kerültek el a faluba, de még a költészeti anyag terjedésében is kimutatható a kapcsolat, hiszen a szolgák, szolgálók könnyen közvetíthették azt. Hasonlóképpen lemérhetQ az a hatás, amit az úri konyhamesterségnek tulajdoníthatunk. Kétségtelen ez volt az egyik csatorna, melyen át bizonyos európai mqveltségi elemek eljutottak a magyar parasztsághoz.
A hivatalnoknemesség felemelkedése (a HIK-rQl)
Az 1450 utáni századokban kialakult társadalmi állapotok új repedéseket okoztak a nemesség ideológiájában, mivel jelentQs mértékben átalakították a rend tagságát. Új csoportok csatlakoztak a rendhez, és megváltoztak a régi gyakorlathoz fqzQdQ értékek. DöntQ fontosságú, hogy ezekben az években létrejött egy vadonatúj társadalmi osztály, az egyetemet végzett tisztviselQk osztálya. A kor egyre erQsödQ, egyre bonyolultabb feladatokat végzQ kormányainak mind több és több ilyen emberre volt igényük. A kormányok érdekeltek voltak abban, hogy hivatalnokaik képzettek legyenek, leginkább a jog területén. Amikor a középkori uralkodóknak volt ilyen emberekre szükségük, jellemzQ módon az egyházhoz kellett fordulniuk. De a késQ középkorban az egyház és az állam zajos konfliktusainak sorozata kevésbé tette vonzóvá az egyházi embereket kormányhivatalnoki szerepkörben, az újak pedig rendszerint jogászok voltak. A kormányok busásan megfizették embereiket: az újkor kezdeti szakaszában inkább az állami szolgálat, mint a kereskedelem kínálta a legjárhatóbb utat nagy vagyonok szerzéséhez. Emellett egyre inkább különleges státust is kínált nekik. Pk, akik saját társadalmukon belül a tanult és vezetQ pozícióban lévQ embernek kijáró tiszteletet élvezték, hovatovább egyfajta nemességhez, egy olyan nemességhez tartozónak kezdték tekinteni magukat, amely nem harcolt, hanem állami szolgálatot látott el.
Kialakulásuk legtisztábban Franciaországban volt megfigyelhetQ, ahol a 16. század folyamán ez a csoport hivatalosan is megalapozta igényét a nemességre: taláros nemesség néven emlegették Qket, utalva a korabeli bírák és hivatalnokok szokásos viseletére, a hosszú talárra. A 14. században ez a csoport még alig-alig létezett. A király maroknyi magas rangú, laikus hivatalnokkal vette körül magát, és ott voltak az 1345-ben alapított legfelsQ politikai bíróság, a "Paris Parlement" tagjai, nyolcvan-egynéhány bíró, akik között mindössze 34 volt a jogász - korábban ezt a feladatot a király legnagyobb hatalmú vazallusainak változó összetételq gyqlése látta el.[ HYPERLINK "http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b136/ch02s06.html" \l "ftn.d4e554%23ftn.d4e554" 60] A következQ két évszázad folyamán e kis csoport a sokszorosára duzzadt. A párizsihoz hasonló új semmítQszékek alakultak nyolc vezetQ vidéki városban, és nagyjából ugyanennyi bíróságot létesítettek a többnyire adózással kapcsolatos közigazgatási viták eldöntésére. Százával állították fel egész Franciaországban a kisebb jogszolgáltató helyeket, amelyekbe bírók ezrei kellettek, és nagy számban hoztak létre új gazdasági hivatalokat. Franciaországban 1515-ben 4700 lakosra egy királyi tisztviselQ jutott; 1665-re minden 380 lakosra egy. Kiépült tehát egy új és jól látható uralkodó csoport.[ HYPERLINK "http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b136/ch02s06.html" \l "ftn.d4e557%23ftn.d4e557" 61]
Ezek az emberek és családjaik kezdettQl fogva különleges helyet élveztek a francia társadalomban. Hatalmuk, hogy a körülöttük élQk élete és javai fölött ítélkezzenek, annak elismeréséhez vezetett, hogy nem egyszerq polgárok. Az 1500-at követQ években aztán ez a konszenzus egyre inkább nyíltan is kifejezésre jutott. A 18. század elejére megerQsítést nyert, hogy a francia igazságszolgáltatásban az 1100 legmagasabb tisztség nemesi státusnak minQsül, és sok száz másik révén kaphattak nemességet a tisztséget viselQk leszármazottai.[ HYPERLINK "http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b136/ch02s06.html" \l "ftn.d4e561%23ftn.d4e561" 62]
Hasonló folyamatok zajlottak szerte Európában, hasonló idQrendet követve: a kontinens nagy részén a 16. század volt a változás döntQ idQszaka, amelyben a köztisztviselQi karok többszörösükre nQttek, tagjaik státusa pedig a hagyományos katonai elit rangjával vetekedett. A kormányok mindenütt növekedtek, és több köztisztviselQre volt szükségük; ezek az emberek rendszerint egyetemet végeztek, és tudatában voltak a világban betöltött fontos szerepüknek. Ha nem is olyan nyíltan, mint Franciaországban, de a legtöbb helyen a nemességhez hasonló pozíciót élveztek. Spanyolországban például a 15. század végéig viszonylag nagyon kevés állás létezett az egyetemet végzett letradosok számára, Qk maguk pedig meglehetQsen lenézettek voltak. Ferdinánd, Izabella és közvetlen utódaik alatt azonban ez a csoport létszámát, vagyonát és megbecsültségét tekintve gyors növekedésnek indult. Egy sor új tanács és törvényszék létesült, amelyekbe magasan képzett emberek kellettek. A legfelsQ szinten az ilyen állások száma a 16. században megháromszorozódott, majd a 17. században lényegében változatlan maradt - nagyjából követve a Franciaországban már látott kronológiát; az alsóbb szinteken a számbeli gyarapodás még gyorsabbnak tqnik. És amíg a 15. századi tisztviselQket, a "csak hivatalnokokat" megvetették, 16. századi utódaik gazdagok, egyes helyeken a város leggazdagabb lakói voltak. "Míg régen a grandok nagyobbak voltak, mint a letrados - írja egyikük 1641-ben -, mára a letradosból lettek a grandok." A pénzzel együtt járt a státus - a spanyol király rendszeresen fQnemesi címekkel jutalmazta köztisztviselQit.[ HYPERLINK "http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b136/ch02s06.html" \l "ftn.d4e568%23ftn.d4e568" 63]
Olykor úgy látszik, mintha Anglia kivételt képezne a bürokrataelit e 16. századi fejlQdését tekintve, holott ott is lejátszódott ugyanez a történet ugyanebben az évszázadban. Ha több megtorpanással is, mint a kontinensen, azért a 16. századi Angliában éppoly drámai mértékben megnQtt a köztisztviselQi réteg. A reformáció és a peres ügyek szaporodása következtében a király munkája a korábbinál sokkal bonyolultabbá vált. Az egyetemek és a törvény iskolái megteltek azokkal, akik képzettségük révén akartak hasznot húzni ebbQl a helyzetbQl; és a király még fokozottabb mértékben, mint másutt, földadományokkal és a vagyon más formáival jutalmazta leghasznosabb szolgáit - drámai módon, mert a kincstár az elkobzott kolostori birtokokból tudta bQségesen fedezni hivatali alattvalói megjutalmazását. Ezek a hivatalnokok a hálás uralkodóktól kapott földbirtokok és gyakran címek birtokában aztán gyorsan és hatékonyan beolvadtak a fQnemességbe.[ HYPERLINK "http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b136/ch02s06.html" \l "ftn.d4e573%23ftn.d4e573" 64]
Az ilyen családok számos ponton megkérdQjelezték a nemesség hagyományos ideológiáját. Természetes, hiszen olyan nemesek voltak, akik nem harcoltak; miképpen illettek hát bele abba a képbe, amely a társadalmat harcosokra, papokra és földmqvesekre osztotta? És ami még ennél is zavaróbb volt, létezésük a tényleges politikai hatalomnak a katonai erQhatalomtól való elválását sugallta. Ezek az emberek nem harcoltak, ennek ellenére úgy látszott, hogy valójában Qk uralkodnak a társadalom felett, beleértve azokat is, akik viszont harcoltak. A köztisztviselQk azokat az antimilitarista eszméket látszottak megtestesíteni, amelyeket Erasmus és Morus Tamás hangoztatott a 16. század elején. Könnyen annak a másfajta elitnek tarthatták magukat, amelyre a humanisták szerint oly nagy szükség volt: amely többre tartja az igazgatást, mint az erQszakot, és amelyet a szigorú nevelés formál. A köztisztviselQk fogékonyak voltak arra az új, humanista elképzelésre, hogy hogyan kellene megszervezni a társadalmat; sok humanista nekik ajánlotta a könyveit, és némelyiket Qk írták.
A hivatalnoknemesség, amely a 16. és 17. században alakult ki, kihívást jelentett a társadalmi státusról alkotott hagyományos elképzelésekkel szemben is. Sokan már eleve nemesi családból jöttek, mások nem; néhányan a társadalmi hierarchia aljáról, kézmqves-, sQt paraszti családból érkeztek. Pk a társadalmi mozgás lehetQségét példázták, annál is inkább, mivel ahhoz, hogy valaki ilyen pozíciót érjen el, iskolázottnak kellett lennie.

Mágnások azaz: Országnagyok
(magnates regni) közép soroztattak elsQ sorban a világi rendüek közül azok, akik az ország legfQbb tisztségeit és méltóságait viselték, az országbárói (barones regni), igy a nádor, az országbiró, a tárnokmester, a horvát bán, hajdan még az erdélyi vajda, a szörényi és macsói bánok; továbbá az udvari fQtisztviselQk, a fQkamarás, fQajtónálló, fQudvarmester, fQpohárnok, fQlovászmester és a m. kir. testQrség fQkapitánya. Ezek együtt az ország zászlósainak, zászlós urainak is neveztetnek (1885. VII.) és hivatali javadalmaikból zászlóaljakat tartottak fenn a banderiális rendszerben. Az országos fQtisztségek viselQi voltak a nagy zászlósok, az udvari fQtisztviselQk kisebb zászlósok. Rangban mindjárt utánuk következik, de már a zászlós urakhoz nem tartozik a pozsonyi gróf (VerbQczy szerint országbáró, aki még ilyennek mondja a temesi grófot és a székelyek ispánját), aki a zászlós urakkal együtt, az egyháznagyok után, a királyi végzeményekben név szerint fölemlíttetett. Továbbá az O.-hoz tartoztak még a fQispánok, a fiumei kormányzó, végre a címzetes fQurak, a hercegek, grófok, bárók, vagyis általában szólva, a régi fQrendi tábla tagjai.


Hivatalnok
azon személy, ki másnak ügyeit állandóan mint fizetett szakember ellátja. Közhivatalnok, aki az államnak hatósági v. másnemü köztevékenységét meghatározott körben fizetésért állandóan, élethivatásképen végzi. A H. lényeges ismérve szemben a tisztviselQvel nem hatásköre minQségében, hanem abban rejlik, hogy a tisztviselQ (fogalmilag) elsQ sorban a dekorumért, s nem életpályakép és nem életellátás nyerése fejében végzi teendQit. A tisztviselQ is lehet szakember, de a H.-nál ez az Q minQségéhez lényegesen tartozik. Közhivatalnok büntetQjogilag l. Hivatali büntettek.
Hivatalnoki rang és rangosztály
Rangosztályozás a hivatalnokoknak osztályokba sorozása oly értelemben, hogy a különbözQ rangosztályokkal külön méltóságok, s cimek járnak. Mint az amugy is korunkban jelentékeny társadalmi bajt képezQ rangkórságnak egyik forrását, az állami tisztviselQk illetményeit szabályozó 1893. IV. t.-c. még a rangosztály kifejezést is mellQzte, s helyébe a fizetési osztály kifejezést fogadta el.

Etikett:
Az etikett a nemesség, különösen pedig a fQúri nemesség szokásainak ismeretét jelenti, személyesen ismeri a nemesurakat!
Az etikett kulcsfogalma a RANG. Ez nagyon fontos! EttQl függnek az egyén jogai és kötelezettségei. Lehetséges, hogy a háborút nyert zseniális hadvezér az udvarban egy senki kis grófocska.
A karakter tudja, ki milyen színq, szabású, díszítésq ruhát viselhet. Tisztában van a régi és a jelenlegi ruha és frizuradivattal. Ruhadíszek lehetnek: csörgQk, csengettyqk, varrás, tollak, paszomány, prém, gombok (arany, ezüst, drágaköves stb.), csipke, gyöngy, stb. KiegészítQk: kalap, cipQ, esernyQ, fqzQ (a láthatatlan kiegészítQ).
Pontosan ismeri az egyes rangok jelentését. Helyes címen tudja megszólítani az udvari embereket. Ismeri a tiszteletadás egyéb formáit, pontos számukat és helyüket. Például hányszor kell térdet hajtani, ki elQtt és ki elQtt nem. Ide sorolható a leborulás, a kéz, esetleg a láb csókkal illetése, stb. és ezek sorrendje. Ismeri a helyes ültetési rendet.
Tudja, hogy mely méltóság jelenlétében kik ülhetnek le, és milyen ülQalkalmatosságra.
Ismeri az egyes méltóságok kiváltságait és jogait. Ismeri az uralkodó aktuális ruharendeleteit (ki milyen hosszú ruhát viselhet). Bár ezeket ritkán tartják be. Ezek szabályozzák a cipQ hosszát, kunkorodását, a ruha anyagát (ár alapján), a (nQi) süveg hosszát, a róla lelógó fátyol hosszát, a nQi ruha uszályának hosszát, stb.
Fontos, hogy ki kire nézhet, hogyan nézhet, s kire sehogysem. Mai elme számára mindezek érthetetlennek tqnnek, a középkorban élet-halál kérdés volt az udvari emberek számára.
Álljon itt erre egy példa:
"Hercegasszonyoknak kiváltságuk volt, hogy hintajuk tetejére skarlátszínq takarót teríthettek. A királyi gyermekeket és unokákat mégis valahogyan meg kellett különböztetni, tehát az Q kiváltságuk oda bQvült, hogy a takarót a kocsi tetejére rá is szögezhették. Emiatt komoly perpatvar is kerekedett egyszer, mert a vérbeli Condé herceg azt követelte, hogy a vérbeli hercegnQk is odaszegeltethessék a takarójukat. Az udvari intrika elgáncsolta Condé igényét, mire ez felháborodásában ledobatta felesége hintajáról a skarlát takarót, és mindenki elszörnyedésére ANÉLKÜL hajtatott be a királyi palotába."

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

2. óra 8. előadás anyagválasztás athén atkinson atom elte ttk épszerk eu ismeretek eupol formanyomtatvány fotoszintézis gazdaságtan gazdaságtörténelem gerle jános-féle gyak hallás jogi és államigazgatási alapismeretek juhász kik kórtan környezet környezettechnikai műveletek és gépek külgazdaságtan lévi-strauss média médiaismeretek minden mpiac műanyag művtöri oecd őstörténet példasor v pol.s. political science pr prof. dr. héjj andreas röviditett stendhal szív szivattyú termelésmenedzsment tétel törvény tűzvédelem választások védett területek vizsgazh vorlesung