A-tételsor

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaSzigorlatA-tételsor

Szigorlat 2008
A tételsor

A.1.tétel
Az antropológia fogalma, helye a tudományok rendszerében. Az antropológiai kutatás tárgya, a kutatás módszere. Az antropológia és a társtudományok. Az antropológia szakterületei.

Az antropológia fogalma

Az antropológia a kulturális és a társadalmi élet összehasonlító tanulmányozása. Legfontosabb módszere a részt vevQ megfigyelés, amely hosszas terepmunkát jelent egy adott társad.-i környezetben.
Az antropológia jelentése: az ember tanulmányozása. Régebben a primitív népekkel foglalkozott, ma már nem jellemzQ, hogy elsQsorban ezekkel a társadalmakkal foglalkozna.
Az antropológusok tanulmányozzák a falusi parasztságot, városlakókat, a saját társadalmukat, vagy a harmadik világot stb. Régebben  Malinowski, R. Benedict, M. Mead idejében- könnyebb volt elhatárolni az antropológia sajátos jegyeit a többi társadalomtudományétól, mivel a legtöbb munka a távoli, egzotikus társadalmakról született.
Az antropológia széles spektrumon helyezkedik el: az egyik vége az emberi biológia és evolúció szakterülete, a másik pedig a ma élQ városi és vidéki népek társadalmi életének tanulmányozása.
A szociál- és kultúrantropológia érdeklQdési területe az egész emberi társadalom egészére kiterjed, azt próbálja megérteni, hogyan függnek össze egymással létezésünk különbözQ aspektusai àð az antrop. próbálja megmagyarázni a világ társadalmi és kulturális sokszínqségét.

Az antropológia helye a tudományok rendszerében, társtudományok

Napjainkban nehéz megkülönböztetni az antrop.-ot a többi társad.tudománytól (szociológia, politikatudomány). Mégis vannak meghatározott, sajátos jegyei: Az antropológiai kutatás tárgya az emberiség, de- más társad.tudományokkal szemben- tárgyát annak legkülönbözQbb formáiban próbálja megragadni (Claude Lévi-Strauss).
Túlzott tudományos gondolkodás és sok általánosítás jellemez számos társad.tudományt (pszichológia, szociológia, politológia) ”! az antrop.-ot ez kevésbé jellemzi, mivel gyakran olyan problémákkal foglalkozik, amelyeket nem lehet feltárni a klasszikus tudományos módszerekkel (kérQívek, tesztek stb.) àð gyakran nincs mit számolni, vagy mérni.
A jelentéseket keresQ antrop. interpretív àð közelebb áll a humántudományokhoz, mint a term.tudományokhoz.
Vannak sajátos feltáró, értelmezési módszerei, amelyekkel a jelenségeket saját egyediségükben vizsgálja.
A szqk értelembe vett szociológiától eltérQen az antrop. nem összpontosítja figyelmét az ipari társadalmakra; a filozófiától eltérQen hangsúlyozza az empirikus kutatás fontosságát; a történettudománytól eltérQen a társadalmat annak mqködése közben vizsgálja; a nyelvészettQl eltérQen pedig a beszéd társad.-i és kult.-is kontextusát hangsúlyozza, amikor nyelvrQl beszél.

Az antropológiai kutatás tárgya

Antropológia: anthropos (=ember) + logos (=ész) àð emberekrQl való gondolkodás/tudás.
Kultúra: latin colere szóból szárm., jelentése: megmqvelni. àð A kult.antrop. az ember szerzett tulajdonságait kutatja. (A kult. nem adottság)
A kultúra legelterjedtebb megfogalmazása E.B.Tylor-tól ered: A kultúra, v. civilizáció tágabban vett etnográfiai értelemben az a komplex egész, ami magába foglalja a tudást, a hitet, a mqvészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társad. tagjaként szert tesz.
Clifford Geertz nézetei alapján a kult. integrált, közös a csoporton belül és élesen körülhatárolt. De mi van a csoporton belüli variációkkal és a csoportok közti hasonlóságokkal? àð Vizsgálni kell a kultúra és a társadalom fogalmak közti kapcsolatot is.
Társadalom: az emberi élet társas megszervezése.
Tehát az antrop. a különbözQ társadalmak kulturális jellemzQit veti össze és folyamatosan érdekes, összehasonlító dimenziókat keres.

A kutatás módszere

Az antropológiai kutatás legfontosabb módszere a terepmunka, amely bizalmas részvétel a közösségben, a viselkedési módoknak és a társadalmi élet szervezeteinek megfigyelése. Jellege attól is függ, hogy az antropológus hova megy tanulmányútra, de helytQl függetlenül az antropológiai kutatások módszerei sok tekintetben ugyanazok.
Az antropológus részt vesz a közösség életében Részt vevQ megfigyelés: az együttélés folyamán megfigyelni az életmódot.
A terepmunka sajátos szemléletmódot követel meg. Holisztikus szemléletmód: az egész több, mint részeinek egysége. A társad.-kult. rendszer teljessége áll a kutatások kp.-jában, mivel a kult.-is részjelenségek nem érthetQk meg másképp. Összehasonlító szemléletmód: a tények igazolását ésaz elméletek tesztelését ezzel a módszerrel kell elvégezni. Kulturális relativizmus: 1: az az elképzelés, amely szerint más népek viselkedését nem a saját társad.-kult. rendszerünk normái szerint kell megítélni. 2: az az elképzelés, amely szerint minden életmód egyedi, ezért a saját terminusain keresztül kell értelmezni.

Az antropológia szakterületei

Fontos alterület az Qsrégészet: az írás nélküli népek tanulmányozása. Kutatásaikat ma már összekapcsolják az élQ népek antropológiai tanulmányozásával.
Nyelvészeti antropológia: kp.-jában a nem-nyugati népek nyelvei állnak A nyelvet társad.-kult. keretben tanulmányozza. Fontos megalapozói: F.Boas, E.Sapir.
Kulturális antropológia: az ember szokásainak vizsgálata, tehát a kultúrák és társadalmak összehasonlító tudománya. Kezdetben az összehasonlítások arra szolgáltak, hogy történeti kapcs. építsenek fel a népek közt a távoli múltban, ill. arra, hogy a legprimitívebb kezdetektQl rekonstruálják azokat az állomásokat, amelyeken keresztül a kultúrák kialakultak. 1920-as évektQl: az ember társadalmi viselkedésének és kultúrájának megfigyelése fQleg. (A szociálantropológia is ezzel foglalkozik)
Szociális antrop. specializálódott számos területre, pl.: jogi, gazdasági, politikai, pszichológiai, szimbolikus, kognitív, ökológiai.

A.2. A saját társadalom antropológiai kutatása. Az antropológia Magyarországon.

Az európai kultúrakutatásban két megközelítés jellemzQ: Kelet-Európára a néprajz, míg angolszász és francia területen a kulturális, és szociálantropológia.

A néprajz a hagyomány archiválása , megmentése. A 18. század végén jött létre, a saját föld, saját nép kutatására  kialakulása párhuzamos az egyetemes néprajzzal, mely a távoli tájak ismeretlen kultúráit mutatja be. A 19. században kialakul a népi kultúra iránti érdeklQdés.

JellemzQi:
kiragadja a kultúra egyes aspektusait
elméletellenes, helyette az adatgyqjtést részesíti elQnyben
akaratlan következmények figyelmen kívül hagyása  a kutatás és annak célja elvált egymástól
a kultúra funkcionálisan összetartozó szintjeit szétkapcsolja; az összekötQ kapocs már nem az egy kulturális szerkezethez való tartozás, hanem a népiesség
állandó lényeg: a hagyomány
kontextusaiból kiragadott formák összehasonlítása
kultúrát reprezentáló individuumok kikérdezése
terep: elzárt falu, mely a kultúra egy korábbi állapotát rögzíti

A 18. század végén létrejött néprajz kezdetben a saját föld, a saját nép néprajza volt; eleinte szoros kapcsolatban, párhuzamban állt az egyetemes néprajzzal, mely a távoli tájak, és szigetek ismeretlen kultúráit kutatta.
A néprajz és az egyetemes néprajz tudományos tradíciói nemsokára elváltak: a „saját nép élete” mégiscsak más volt, mint az általában vett népélet. Az a gondolat, hogy ennek a népéletnek, ennek a népi kultúrának a megismerése ösztönzést adhat a kultúrának, itt sokkal élQbb és kézenfekvQbb volt, mint az egyetemes néprajz egzotikus diszciplínájánál. A gondolatot elQször esztétikai síkra helyezik át: a népdal felfedezése pl. egyfelQl visszafelé tapogatózás a múltba, másfelQl azonban ösztönzés a jelen költészetének, sQt életének is.
Általában olyan reliktumokat keresnek, amelyekben egy nagyobb, visszaállítandó és felelevenítendQ egész részeit látják. Az újrafelfedezés és az újraélesztés egymásba kapcsolódik és összekeveredik: a néprajz nem akarja tudomásul venni a más rétegekbQl eredQ minták átvételét, felismeri viszont egy-egy idejétmúlt forma megmerevedését. Olyan adatokat gyqjt, amelyek az idegen hatásoktól mentesen érvényesültek.
A néprajz-fogalom mellé mások is társultak  európai etnológia, kulturális antropológia  , olyan fogalmak, amelyekhez komoly módszertani igény is kapcsolódott.

Interpretatív fordulat:
Az 1960-as évektQl a hermeneutikai megközelítés válik jellemzQvé; a megértés és a mások számára is érthetQvé tétel egyaránt fontos. Az érdeklQdés a saját társadalom kutatása felé fordul. A kultúra fogalma a viselkedés mögötti láthatatlan tartományba irányul. Az elemzés hangsúlya a tudás, szimbólum, jelentés kategóriáira tevQdött.

A kognitív megközelítés célja a kulturális tudás: ismeretek, melyek lehetQvé teszik, hogy az egyének, csoportok a társadalom számára elfogadható módon viselkedjenek.

Az interpretatív megközelítés a valóság megkonstruálására helyezi a hangsúlyt: a valóság nem létezik eleve adottként, csak az újraalkotás folyamatában.
Az 1970-80-as években felismerik, hogy a saját társadalmon belül is létezik „másik kultúra”.

Mindennapok kutatása:
idillikus szféra, „népiesség”
egyedi életvilágok elemzése

A kultúrakutatásra a skandináv etnológiában is a parasztság ideologizálása, majd történelmi folyamatként való szemlélése volt jellemzQ; a 19. századi iparosodás a régi, paraszti hagyományok eltqnését hozta. Párhuzamos különidejqségek: heterogén elemek megléte egy adott idQben. Paraszti hagyományok beleolvadása a népi kultúrába.
Néprajz: Néprajzi-antropológiai kutatás: elméletek hiánya elméletek marginális pozíció a tudományokon belül nyitottság más társadalomtudományok újításaira a kutatás tárgyát elválasztja magától a kutatástól: a kutatást nem választja el annak tárgyától: ßð ßð analitikus (leíró) holisztikus (tanuló) kultúrafelfogás a kultúra viselkedésformák összessége a kultúra tudásrendszer, amit ismerni kell a mindennapokhoz objektív leírás szubjektív (és objektív) a kultúra a leírt jelenségek összessége megértés
Eltérések a néprajz és a kulturális antropológia között:

a kulturális antropológus számára a kulturális idegenség radikálisabban jelentkezik (kultúrsokk); módszertani, adatgyqjtési és adatfeldolgozási különbségek

az antropológia kimunkáltabb, kifinomultabb módszerekkel dolgozik, pl. idegen nyelv tanulása, beilleszkedés; más világ is létezik a miénken kívül

kulturális relativizmus elmélete: minden kultúra önmagában értékes és vizsgálandó

a néprajzi megközelítés értéket tulajdonít a paraszti kultúrának (ez pozitív, de a két világháború között negatív), viszont a munkás kultúrát pl. nem számítja kultúrának

az antropológia nem esztétikai és nem ideológiai szempontból közelít, maga az entitás érdekli, mégpedig értékítéletek nélkül

a néprajz politikailag konzervatív, az antropológia liberális

az 1940-es években a néprajz szoros kapcsolatba került a náci ideológiával: a germán felsQbbrendqség  minden legQsibb, legjobb stb. dolog germán  alátámasztására felhasználták a néprajzi kutatások eredményeit (szimbólumkutatások). A nacionalista erQ minden tudományosságot szétzilált. JellemzQi:

átgondolatlanság
elméletellenesség
gyenge forráskritika
nosztalgikus, konzervatív magatartás a kutatásban

a néprajz és a politikai ideológia ilyen direkt összekapcsolása máshol nem jellemzQ; 1945 után ellehetetlenül a néprajzi kutatás (Volkskunde) Németországban

az 1945 utáni Nyugat-Európában radikális változások történnek a néprajztudomány szemléletében: a fQ gondot az jelentette, hogy a hagyományos néprajz nem történeti módon közelített; a néprajz új irányvonala a jelenkutatás lett (Németországban Völkerkunde)

az 1950-60-as évek skandináv néprajzának komoly problémája, hogy a parasztság gyakorlatilag megszqnt; az 1960-70-es években bekövetkezQ szemléletváltásban nem a szociológia, hanem a kulturális antropológia játszik szerepet, Daun Åke szerint a tudományos élet angolszász orientációjának következtében (ez az irányvonal egyes néet újítók szemében is vonzónak tqnt)

a néprajz helyett az 1960-70-es években az empirikus kultúrakutatás és az európai etnológia (kulturális antropológiai tanszék Frankfurtban) az új irányzat

a néprajzra jelentQs hatást gyakorol a szociológiai kutatások módszertana

az 1960-70-es évek antropológusai felfedezik a várost; a két világháború között még távoli világokat kutattak, majd egyre közelebbieket. Az USA-ban kialakul a saját társadalom vizsgálata: az antropológia követi a bennszülötteket, akik a városokba mennek. Felfedezik, hogy a saját társadalmon belül is létezik idegenség, fQleg a városi szubkultúrákban

módszertana és szemlélete révén az antropológia be tud jutni a saját társadalomba, s így fontossá válik, mert a néprajz nem képes betölteni a szerepét

Magyarországon

a 19. századra a népi kultúra iránti érdeklQdés hálózata volt jellemzQ: néprajzi gyqjtemények, társaságok, stb. (Ethnographia). Szakszerq érdeklQdés!
a népi kultúra az elit kultúra szempontjából az, amirQl a nemzetközi kultúra meríthet: az elit kultúrába a kiválogatott, értékes elemek kerültek.

kétirányú folyamat:
folklorizáció: a magas kulturális elemek beilleszkednek a népi kultúrába
folklorizmus: a népi kultúra egyes elemeit magába olvasztja az elit kultúra

a népi kultúra iránti érdeklQdés:
etnográfia: a népi kultúra leírása
etnológia: az egyes nemzeti etnográfusok által leírt tények összehasonlítása

az 1960-as években olyan személyek képviselik a tudományt, mint Hoppál Mihály, vagy Voigt Vilmos

1985-ben megjelenik az etnológiai szakirány, (illetve 1989-ben antropológiai program)

1990-ben Magyarországon, az Eötvös Lóránt Tudományi Egyetemen Kulturális Antropológiai Szakcsoport alakul a Soros Alapítvány támogatásával: klasszikus amerikai típusú kulturális antropológia; kutatnak Amazóniában, Ázsiában, stb.

1991-ben alapítják a Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszéket a Miskolci Egyetemen; a kutatások tárgyai elsQdlegesen a közép-európai problémák.

A.3. A nemzeti kultúra antropológiai kutatása

Patriotizmus: az ország alattvalóinak Isten, király és haza iránti szeretetén alapul Þð hazaszeretet.
Nacionalizmus: alapja a közös történelem, kultúra. ErQs a politikai töltete.
Nemzeti azonosságtudat:
az államalkotás problémájához kapcsolódik
a többiekhez képesti másságként való elismerés
kollektív ideológia egy formája, sajátos intézményrendszerben jön létre.
Nemzeti kultúra:
Közös ismeretanyag. Látható nemzeti vonások, nyelv
Kollektív gondolkodás egy országon belül (hagyomány, viselkedési mód)
A nemzeti kultúra felbomlása: pártok, érdekcsoportok egymást vádolják; a nemzeti kultúra meghatározása állandóan változik.
Nemzeti jelképek: zászló, címer, himnusz
Nemzeti érzés: kimondatlan érzéseket jelent, melyek aktiválódhatnak (pl. honvágy)
Kutatási stratégiák:
Esettanulmányok kiválasztása
A tipikus eset és gyakorisága-kutatás
Ideológia és a mindennapi gyakorlat egybevéve.

A nemzeti kultúrák témája alig néhány éve jut szerephez az antropológiában és az európai etnológiában. A nemzeti kultúrák meghatározott történeti körülmények között, sajátos kultúratípusként jelennek meg, sajátos intézményrendszerrel, és sajátos tartalmakkal, szoros kapcsolatban a nemzeti államokkal.
A nemzeti kultúrák intézményrendszerének kiépítése

az egységes irodalmi és köznyelv
a nemzeti irodalom
nemzeti történelem
nemzeti színház


megteremtése, jól ismert számunkra. Egységes írni és számolni tudásra, egységes nemzeti nyelv(ek) használatára, alapvetQ munkaszokások elterjedésére volt szükség; a terjesztés az állam és az iskolák feladata.
E folyamatok vizsgálatában fontos az egyének, kis csoportok viselkedésének vizsgálata, s fontos a nemzeti társadalmak egészét átfogni hivatott szimbólumrendszerek, ideológiák, eszmék, mítoszok és rítusok kidolgozása, illetve ezek hatása átértelmezése, stb.
Egy-egy társadalom tagjai számára öntudatlanul, mindennapi rutinszerq viselkedésük számos mozzanatába bele lehet írva a nemzeti jelleg.
A nemzeti ünnepek és a nemzeti zászlók mellett nemzeti jelentést, üzenetet kaphattak a mindennapi élet olyan gyakorlati rendeltetésq apró összetevQi, mint a pl. az eredetileg a levélküldemények bérmentesítését igazoló bélyegek, vagy a közlekedési tájékoztatást szolgáló utcanevek.
A 19. században a burzsoázia volt kulturálisan uralkodó szerepben; ellenfeleik a munkások kultúráját képviselik, új önmagukat (eredetmondák, genealógiák). A munkásosztályt belsQ megosztottság jellemzi; olyan társadalomban kellett kiépítenie a saját kultúráját, amelyet egy másik osztály szervezett: az iskolákba az osztálykülönbségek megtapasztalása. Elhatárolódnak a középosztálytól.
Kutatási módszer: nézQpontok egybevetése, kulturális terek kiválasztása, osztályhatárokon átlépQk vizsgálata. A kultúra folyamatként való vizsgálata: kultúraépítés.

Mi különíti el a nemzeti érzést, a nemzeti identitást és a nemzeti kultúrát egymástól?
A nemzeti érzés nagymértékben kimondatlan, szavakban meg nem fogalmazható érzéseket jelent. A nemzeti érzés sokszor az a gombóc a torkunkban, amit a zászló felvonásakor, vagy a nemzeti dal, a himnusz hallatán érzünk. Ez az érzés helyzetektQl függQen aktivizálódhat, illetve a hazától távol élQk számára intenzív honvágy formájában jelenhet meg.
A nemzeti identitás kontrasztív és elsQsorban a más identitásokkal való összevetés során alakul ki. Ez az idQk során nemcsak formanyelvében és tartalmában változik, hanem különbözQ helyzetekben más és más identitásokkal lehet alá-, vagy fölérendelve.
A nemzeti kultúra azt a kollektív gondolkodást jelenti, amit egy ország hazafiai egymással megosztanak; e kulturális közösség tartalma lehet kicsi, vagy nagy. Részben kód-, vagy tudásközösség alkotja: ez jelenthet



hagyományokat,
asszociációkat,
viselkedésmódokat,


amit az adott közösség minden tagja ismer. Legtöbb esetben ezek nem kerülnek szóbeli megfogalmazásra, és talán öntudatlanok is.
Leginkább talán a külföldiek veszik észre: feltqnik nekik, hogy sok mindent nem értenek. Mi magunk, akkor érzékelhetjük ezt a kulturális értéket, ha hazafelé átléptük az országhatárt, és hirtelen érezzük, hogy otthon vagyunk (házak úgy néznek ki, ahogy ki kell nézniük, az emberek úgy viselkednek, ahogy kimondatlanul is elvárjuk tQlük és mindent megértenek a többiek, amit mondani akarunk).

A nemzeti kultúra fogalma ideológiai, politikai jellegq, a megfigyelhetQ viselkedések, kulturális megnyilvánulások antropológiai kiindulópontot jelentenek.

Szimbólumok, közös tudás: a saját kultúra kutatásának tárgya.

Magyar társadalom: a 19. század második felében néhány évtized alatt jöttek létre modern társadalmi osztályok (arisztokrácia, nemesség, polgárság, polgárság, parasztság).

Kulturális hegemónia: olyan folyamatot jelöl, amely képes ellenQrizni és irányítani a kulturális összeütközéseket.

Társadalmi struktúra: új osztályok létrejötte a régi, már meglévQk mellett; ez meghatározza a nemzeti kultúra megalkotásának folyamatát. A kettQsség egymástól elkülönülQ, szemben álló mentális struktúrákba szervezQdött.
Történelmi osztályok Modern osztályok magyarok
vidéken éltek
saját Qsi kulturális, nemzeti hagyományok idegenek
városiak
nincs Qsi kultúrájuk
A magyar nemzetfelfogás a vidéki nemesség életszervezését, világképét tekintette mintának. MegkezdQdött a paraszti kultúra idealizálása. A magyar nemzeti kultúra három egymással összefüggQ eszmerendszerre támaszkodott:
1. nemesi konzervativizmus: vidéki múlttal rendelkezQk
2. nemzet-karakterológia: idegenek ellenében megfogalmazott magyar múlt
3. paraszti kultúra idealizált képe: a közös múlt és az abban való részvétel jelöli ki a nem kulturális határokat

A 19. század második felében hiányzott a polgárság politikai társadalmi és kulturális szervezettsége, a 20. század elejétQl pedig a polgári középosztály széles rétege a modernizációs folyamat szélére szorult; a paraszti kultúra felé fordultak.

Számos kutatás folyt a nemzeti államok kialakulásával kapcsolatban a nacionalizmus, mint politikai és gondolattörténeti jelenség kérdésében. A nemzeti államok a történelem rendkívül késQi termékei; a nacionalizmust gyakran a 19. század jelenségeként fogják fel.

Két meghatározás: szerint:
A nacionalizmus azon emberek szellemi jellemvonásainak az állapota és jellemzQje, akik homogén kultúrával rendelkeznek, s egy adott területen, zárt közösségben élnek.
A nacionalizmus magában foglalja az állam, vagy nemzet azonosítását a néppel .

Az általunk ma ismert nemzetállamok legtöbbje rendkívül fiatal jelenség: múltjuk 20-tól 200 évig terjed.


Anderson szerint meghalni a hazáért, amit az egyének általában nem önkéntesen cselekszenek, erkölcsi nagyságot feltételez. Azt próbálja megragadni, hogy a szerelem, a szeretet érzésébQl hogyan alakult ki a hazaszeretet érzése, hogyan lett a haza iránti szeretetbQl természetes érzés.
Anderson számára a kapitalizmus, a könyvnyomtatás mqvészete és az új nyelvi közösségek egymással való találkozása döntQ tényezQ volt a 18-19. században kialakult image-közösségek megteremtésében. A régi nemzetközi nyelvek, mint a latin, vagy az udvari francia, át kellett hogy adják helyüket az új nemzeti irodalmi nyelveknek (ez a folyamat kb. 100 éve fejezQdött be). MegteremtQdik egy nemzeti polgári nyilvánosság, melynek vérkeringése az információ és a vita.
Anderson nem áll egyedül azzal az észrevétellel, hogy a nemzeti identitás kialakulása egy új társadalmi struktúrát, növeli a szociális és földrajzi mobilitást; a hagyományos csoportok és, lojalitások megszqnését követeli meg egy adott osztályon belül.
A polgári értelmiség egy új nemzeti, népi kultúrát alakít ki, s ha már kialakult egy nemzeti közösség gondolati képe, akkor azt felül lehet vizsgálni, át lehet ültetni és meg lehet változtatni a különbözQ korszakok és környezetek igényeinek megfelelQen. Anderson szerint a nemzet építését a világ különbözQ területein a legkülönbözQbb feltételek alakítják.

A nemzet egy képzeletbeli politikai közösség  és képzeletbeli mind belsQ korlátozottsága, mind szuverenitása. Képzeletbeli, mert még a legkisebb nemzet tagjai sem ismerhetik társaik többségét, nem találkozhatnak velük, nem hallhatnak róluk, mégis valamennyiük tudatában fellelhetQ egy kialakított kép (image) saját közösségükrQl.
A közösség jellemzQi:
korlátozott, mert akármennyi embert is fog össze a nemzet, véges a határa; egy nemzet nem határos az emberiséggel
szuverén, mert a nemzetek a felvilágosodással a szabadságért harcoltak, hogy elérjék szuverén állapotukat
közösség, mert független az aktuális társadalmi viszonyoktól

Ernst Geller szerint a nacionalizmus nem a nemzetek öntudatra ébredése, hanem nemzetek létrehozása ott, ahol azok nem léteznek. A nemzetek létrehozását „fabrikálással” és „hamissággal” azonosítja és nem a nemzetek „megalkotásával”. Azt is állítja, hogy léteznek „igazi közösségek”.

Bibó István: a nemzet politikai intenciójú közösség, meghatározott területet, hazát, államot tud a magáénak, és a nemzeti tudatnak a közösségek jelentQs hányada részét képezi. A 18. századi Európában alakultak ki a nemzetállamok a kialakult intézményrendszerek kapcsán.

Orvar Löfgren szerint a megerQsödQ polgárság ténykedése, intézményes felépítése bomlasztóan hatott az arisztokráciára és az egyházra nézve. Kialakult egy intézményrendszer, ami az egész országra jellemzQ viselkedési és fogyasztási mintákat generál. Ahhoz, hogy a nyilvános kommunikációban részt vehessünk, mindenki számára hozzáférhetQ ismeretek kellenek. Így a nemzeti azonosságtudat magva a mindennapi élet apró részleteiben rejlik.
A nemzeti kultúra kollektív gondolkodás, amin egy ország nemzete osztozik. Egyfajta kulturális beavatottság, ami hagyományok, viselkedésmódok ismerete. A nemzeti zászló, a himnusz és a címer segítségével nyilvánítja ki egy ország az egységét és szuverenitását. Alattvalóitól ezek felé feltétlen tiszteletet és lojalitást vár el.
A nemzet ezáltal elhatárolódik a többi nemzettQl; a hozzá való tartozás így veszélyt is jelent, de menedéket is.

Balkanizálással jellemezték a nemzeti ziláltságot, az etnikai harcokat és az örök határviszályokat.

Svájcban csak 1991-ben döntötték el, hogy a nemzet alapításának évét 1921-ben állapítják meg. De a svájci nemzet építése tulajdonképpen csak a 19. század elején indult meg.



Svédország:

Egyre általánosabbá válik az a nézet, hogy beszélhetünk sajátosan „svéd” kultúráról. Fontos, hogy a svédek saját kultúrájukat „modernnek” tartják.
Értékeik:

demokrácia
egyenlQség
racionalizmus
békeszeretet


úgy vélik, ezeket minden országnak el kell fogadnia.
A svédek úgy gondolják, hogy nekik nincsen sajátos kultúrájuk; történelmükre visszatekintve megállapítható, hogy sokáig nem volt alkalmuk arra, hogy összehasonlítsák magukat más népekkel.
A skandináv országoknak sikerült egy olyan képet kialakítani és megtartani magukról, amely szerint ezek etnikai bonyodalmaktól mentes, kulturálisan homogén Qsi nemzeti államok. Valójában a jelenlegi skandináv államok elég véletlenszerqen meghúzott határvonalak eredményei. Ezek a határok inkább a különbözQ dinasztiák eltérQ geopolitikai eredményeit tükrözik, mintsem valódi, természetes etnikai határok. A nemzeti közösség kialakulását akár úgy is jellemezhetnénk, mint egy tanulási, vagy betanítási folyamatot. Az olyan fogalmak, mint pl. a svéd, svédség, hazai, nemzeti, rendkívül gyorsan változtatják tartalmukat.
A 19. században oly gyakori „haza” kifejezést sokszor a társadalom, vagy közösség szinonimájaként használták. A 18. századi Svédországban négy nemzetrQl, vagyis négy rendrQl beszéltek. KésQbb a nemzet szót különbözQ osztályok, népcsoportok megjelölésére használták, de nem ugyanolyan értelemben beszéltek nemzetrQl, mint ahogy svédségrQl.
Ebben az összefüggésben fontos különbséget tenni a patriotizmus és a nacionalizmus között. A patriotizmus azt jelenti, hogy valaki a saját országát, saját államát másoké elé helyezi. Ilyen elképzelésekkel Svédország kapcsán már a középkorban is találkozhatunk.

ElQször az 1600-as években, a kovácsmqhelyekben dolgozó vallonok gondolkodtatták el a svédeket kultúrájuk jellemzQ vonásairól, az 1960-as évektQl pedig már egyre nagyobb számban érkeztek országukba külföldi munkások. Az Etnológiai Intézet kutatást végzett a bevándorló munkások és a svéd kultúra közötti kapcsolatról; eszerint a svédek élesen elkülönítik a munkát a magánélettQl. Magától értetQdQnek tartják, hogy a magánéletben nem érintkeznek azokkal a kollégáikkal, akikkel  akár már több éve is  együtt dolgoznak. Ugyanakkor nagyon sokan a munkatársaikat tekintik a legjobb barátaiknak is, de a munkahelyi kapcsolatok, barátságok nem sok esetben vezetnek munkahelyen kívüli barátságokhoz  ezt a külföldiek meglepQnek tartják, és nehezen tudnak emiatt barátokat szerezni.
Sokan úgy gondolják, a svédek hihetetlenül furcsák, hidegek és kizárólag magukra gondolnak. Munka után egyenesen hazarohannak, magukra zárják az ajtót, amit másnap reggelig ki sem nyitnak.

A munka és a magánélet szigorú szétválasztása hátrányt jelent a svéd üzletemberek számára a külföldi partnereikkel való kapcsolatokban. A svédek általában csak az üzleti kérdésekrQl hajlandóak tárgyalni, személyes dolgaikról szqkszavúan nyilatkoznak. A csevegést nem odaillQ dolognak tartják, a munkafegyelem hiányának, idQpocsékolásnak. Más országokban viszont az ilyenfajta szívélyes viszonyt elengedhetetlenül szükségesnek tartják a tartós üzleti kapcsolatok kiépítéséhez: ha mint ember, jó benyomást keltett, akkor lehet rá üzleti ügyekben is számítani.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a svédek valóban hidegek és zárkózottak lennének. Azért tartják Qket ilyennek a külföldiek, mert nem mutatják ki, illetve másképp juttatják kifejezésre az érzelmeiket, s különbséget tesznek köz- és magánélet között. Otthon esetleg, a legjobb barátaik elQtt gátlás nélkül kiabálnak, vagy emelt hangon vitatkoznak, ugyanez viszont nyilvános helyen elképzelhetetlen; nyilvános helyen az ilyesfajta viselkedés botrányt, megdöbbenést okozna.
A legkisebb önuralmat az alacsony társadalmi osztályból jövQ, fiatal nQktQl várják el, míg a legtöbbet a magas társadalmi pozícióban lévQ, idQsebb férfiaktól.
A svédek kevesebbet gesztikulálnak, mint mások, arckifejezésük alig változik, és mindig halkan beszélnek. A svéd kultúrában tilos az érzelmeket gátlástalanul kimutatni (pl. szülQotthon).

Nyilvános vitákban az érzelmi indítékoknak, vagy érveknek igen csekély súlyuk van. Aki túl sok érzelmet mutat egy témával kapcsolatban, el van veszve, fQleg a politikában. A svéd politikusoktól nyugodt, megfontolt, mérlegelQ magatartást várnak el.
A svédek szemében a temperamentumos viselkedés a nem tetszQ: az érzelmek kimutatását tiltó normákat erQsíti az a tendencia, hogy a svédek igyekeznek elkerülni a családon kívüli konfliktust. Arra törekszenek, hogy egyetértsenek másokkal; emiatt a bevándorlóknak az lehet a véleménye, hogy a svédeknek nincsenek önálló elképzeléseik, véleményük.
A svédek csak verekedések, viták során emelik fel a hangjukat, egyébként alapvetQen a csendes, nyugodt, visszafogott, és szelíd hangot kedvelik a társas érintkezés során. Szerintük nem helyes mások elQtt magánjellegq beszélgetést folytatni.

A svéd kultúra lenézi azokat az embereket, akik nem törQdnek azzal, hogy van-e valami jelentQsége annak, amit mondanak, hogy szavaik milyen következményekkel járnak.
Franciaországban a szavaknak nincs súlya, a szél elfújja Qket, ezért nem is kell gondolkodni azon, hogy mit mondjon az ember. A nyelv a társas érintkezés alapvetQ eszköze.
A svédekkel szemben a németek igyekeznek szavakkal megtölteni a csendet; náluk elfogadott, ha egyszerre többen is beszélnek, míg a svédeknél nem illik másokat félbeszakítani.

A racionalizmus elQtérbe helyezését a külföldiek visszautasító ridegségként érzékelik, a svédek viszont különösen nagyra értékelik a racionális viselkedést, mivel ez számukra egyet jelent a felnQttséggel és az érettséggel, szemben a gyerekes viselkedéssel, ahol az érzelmek uralkodnak. Az érzelmi visszafogottságot az emberi nem és civilizáció igazi jelének tekintik.
Az objektív ítéletek elQnyben részesítése az érzelmi szempontokkal szemben különbözQ területeken, de különösen a közéletben, a politikában és a közigazgatásban jelentkezik.
Svédországot az amerikaiak sokszor szocialistának nevezik, mivel pl. a politikai rendszere rendkívül sokrétq és az állampolgárok életét és viselkedését kívánja megszervezni. A svéd kormány mindig tényekre alapozza a véleményét.
A nagyfokú szervezQképesség szintén a svédek tulajdonságai közé tartozik: a munkában a gördülékenységre és az ésszerqségre helyezik a hangsúlyt.
Mindenki egyenjogú: eltörölték a fQiskolai diplomákat, mert az osztálykülönbségeket szimbolizálták. EgyenlQk a nQk és a férfiak, ezért nem logikus, hogy a vezetéknevek elQjogot biztosítanak a férfiaknak; az apák is otthon maradhatnak a gyerekekkel.

A racionális szemléletmód áll a svédek szexuális nézetei mögött is: a szexualitást megfosztották kulturális és érzelmi tartalmától. A szex élvezeti forrás, akár a cigaretta.
Már kisebb alkoholmennyiség elfogyasztása is jogot ad egy svédnek, hogy féktelenül viselkedjék, hangoskodjon, erQszakossá, vagy szenvedélyessé váljon.
A racionalizmus komolysággal párosul. Azzal, hogy kerülni szeretnék a nézeteltéréseket, a svédek számára a beszélgetések és általában az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbakká válnak, mint bármelyik más nép számára. A társas érintkezés számukra feszült helyzetet jelent.

A svéd házastársak megosztják egymás között a házimunkát
A fiatalabb generáció gondoskodik az öregebbekrQl
Szabados, liberális gyereknevelési módszerek. A szülQk nem tanítják meg a gyerekeiknek, hogy mit kell tudniuk, mint felnQtteknek  a bevándorlók szerint a neveléskor alakítani, formálni kell a gyereket. A svédek szerint a gyerekek majd kinQnek bizonyos dolgokat (pl. utána köp egy felnQttnek)
Oktatási módszerek: az EU-ban kapnak házi feladatot, tisztelik a tanárokat, de Svédországban nem
Az idQsebbekkel szembeni tisztelet az utóbbi idQben lecsökkent, szinte teljesen meg is szqnt. A társadalomban bekövetkezett gyors változások miatt az öregek élettapasztalata ma már mit sem ér. Az öregeket külön kategóriának tekintik, gondozásuk elsQsorban nem a családokra, hanem a társadalomra hárul.

Mi is a svéd kulturális örökség?
Ebben a folyamatban kulcsszerepe volt a folklorisztikának és késQbb az etnológiának. A 19. század végén a felfuvalkodott hazafiságtól a belülrQl jövQ svédség érzése felé tolódtak el az érzelmek. A kiélezett osztályharcok idQszakában nemzeti (az egész országra érvényes és az egész országot összefogó) szimbólumot kerestek: kialakul egy elképzelés a közös nemzeti tájról .
Ebben az idQszakban kezd el a polgárság komolyan népieskedni  pl. gyermekeinek népviseletet vásárol  ugyanakkor maguk a falusiak igyekeznek megszabadulni a régi paraszti osztály pecsétjétQl ( a városban az uraságok parasztruhában sétálgatnak, kint a falun a falusiak úri ruhát öltenek ).
A nemzeti zászló, a himnusz és a címer az a három jelkép, melyekben kifejezQdik a nemzet teljes háttere., kultúrája, és tevékenységének háttere , olvasható az 1960-ban, az indiai kormány által kiadott gúnyiratban (Svédországban lobognak leggyakrabban a zászlók).

A.4. Antropológiai kultúrafogalmak

Az antropológia esszenciája a terepmunka mellett a kultúra különféle megfogalmazási módjaiban ragadható meg. Nincsen abszolút érvényq kultúrafogalom, de mindig vannak felkapott definíciók (paradigmák, melyek döntQen meghatározzák a kutatást).

A kultúra-szó három köznapi értelemben használt módja:

a kultúra, mint mqveltség
a kultúra, mint egy kor, vagy társadalom szellemi teljesítményeinek teljes köre (pl. görög kultúra)
a kultúra, mint mezQgazdasági szakkifejezés ( szántóföldi kultúra, monokultúra )

Az, hogy a kultúra fogalma különvált, egy hosszantartó folyamat eredménye.

Etimológiailag a kultúra-szó eredete a klasszikus ókorba vezet vissza. A latin cultura eredetileg földmqvelést jelentett, de már Cicero kiterjesztette a fogalom használatát a szellemi tevékenységekre is: az emberi gondolkodást a kultúra oly mértékben változtatja, mqveli meg, ahogyan az ember megmqveli a földet.

A latin nyelvq országokban kialakult a civilizáció kifejezés: ez azokat az eredményeket testesíti meg a gondolkodásban, melyeket a mqvészet, stb. terén egy-egy társadalom elért. A civilizáció fogalmát megelQzte a poli (sima, csiszolt), és a police (rendezett)  ezek a társadalmi állapotok jelölésére szolgáltak, az udvarias, jó modorra értették.
A poli megkülönböztetést szolgál: saját rendezettségüket szembeállították a barbárok körében uralkodó – feltételezett – káosszal; ezt a szembeállítást jelentette a szó.
A „civilizált” kifejezés mindkét jelentést magába foglalja.

A 18. században a civilizációt ellentétesnek tartották a vad népek naturális, természetes állapotával: ezt erkölcsi kategóriákban fejtették ki, hol a természet, hol a civilizáció javára értelmezve. A kultúra tágabb értelmezése a 18. században alakul ki, a fogalom egyetemessé tétele pedig Herder nevéhez kötQdik.

Felvilágosodás: újkori használata Pufendorf-hoz, a német jogászhoz köthetQ, aki 1688-ban a természet ellentéteként használja (Természetjogról és a népjogról c.). A vadember legfQbb jellemzQje, hogy nélkülözi az emberi alkotások termékeit  ez nem jelent negatív kritikát! Mindaz, amit az ember létrehoz, és nem a természetbQl van, a kultúra részét képezi.
A francia felvilágosodásban a Pufendorf-féle definíciót értékítélettel kapcsolják össze: a kultúra egyenlQ a civilizációval, s a természettel szemben áll; a kultúra magasabb rendq, mint a természet.

Romantika: a kultúra magában foglalja az emberi, vagy társadalmi alkotások teljes körét (szintén Pufendorf-tól kölcsönöz). Felfedezik a népi kultúrát, illetve az idegen népek kultúráját.
A kultúrát tág fogalomként, értékítéletek nélkül használják.
Klemm, német kutató az 1850-es években tág, leíró jellegq, destruktív definíciót használ: részletesen leírja a kultúra paramétereit, intézményeit stb.

A kultúra jellemzQi:

tanult: szocializáció
integrált: nem osztható részekre, összefüggQ egész
közös: kölcsönös megértés
szimbólumokon alapszik: nyelv



Herder a kultúrát az emberiség fejlQdésének szerves és szervetlen folyamataként olyan alkalmazkodási eszköznek tekintette, amely kárpótolja az embert fizikai képességeinek fogyatékosságaiért, illetve egyenlQséget biztosít a létért való küzdelemben, melyben az embernek önmaga számára kell utat törnie.

A kultúra alapmechanizmusa a hagyomány volt, ami tulajdonképpen a viselkedési normák állandósulása (szokások). A tudatot Herder a fogalmi nyelvvel azonosította, a nyelvet pedig a társadalmi érintkezésbQl vezette le; kiemelte a nyelv instrumentális jelentQségét.
Herder szerint az ember csak a nevelés által válik emberré. Kulturálatlan emberek tehát nem léteznek, minthogy a kultúra az emberrel egy idQben jelenik meg; csak többé-kevésbé kulturált népek vannak. Herder a kultúra láncolatát a felvilágosodás folyamatával azonosítja.

Az így felfogott kultúra egységet alkot, ezért nem említi többes számban – nem beszél kultúrákról –, de feltételezi a kultúra differenciáltságát. Ezek csak fokozati különbségek.
A 19. században a kultúra problematikája a szaktudományok körébe lép, kategóriája pedig a társadalomtudományi gondolkodás egyik alapfogalmává válik.

Az objektív kultúrakutatásban a szaktudományok terén a német Klemm hatása Tyloron keresztül az egész antropológiára kisugárzik. Az egyén mqveltségére koncentráló etnográfiai kultúrafogalom mellett megjelenik a kultúra, mint szociális rendszer fogalma  Max Weber  , valamint megjelenik a régészeti kultúra fogalma is. Egy nép kultúráján már nem csak a szellemi életet értették, de eljutottak a ruházkodás, táplálkozás, építkezés, stb. figyelembevételéig is: ebbe az irányba hatott a kultúra etnográfiai rendszerezése.

Morgan gondolkodásában mindez jól megmutatkozik: a hangsúly áttevQdik a társadalmi intézményekre. Számára olyan természetes a kultúra fogalma, hogy nem is használja.
Megjelenik a kultúrfok: evolucionista gondolkodás terméke, célja kimutatni a fejlQdés egyes szakaszait.

Kroeber és Kluckhohn elemzésének gerincét a 15. századtól 168 különféle kultúra-meghatározás tette ki; hat különbözQ aspektus alapján rendszerezték a kultúrafogalmakat:

leíró-felsoroló
történeti
normatív
pszichológiai
strukturális
genetikus



Kroeber és Kluckhohn csoportosította a kultúrafogalmakat:

destruktív meghatározások: leíró jelleg
Edward Burnett Tylor: A kultúra, vagy civilizáció összetett egész: felöleli a tudást, hiedelmeket, a mqvészetet, az erkölcsöt, a jogot, a szokásokat, valamint azokat a képességeket, amelyeket az emberek a társadalom tagjaiként szereztek.

Margaret Mead: A kultúra a megtanult viselkedésnek az a kiválasztott része, amelyet az azonos hagyományokkal rendelkezQ embercsoport teljes egészében átad gyermekeinek. A kultúra fogalma nemcsak a mqvészetet, a tudományt, a vallást, és a filozófiát öleli fel, hanem a technológia rendszerét, a politikai gyakorlatot és a mindennapi élet apró, intim szokásait is.”

történeti meghatározások: egy-egy domináló jellemvonás kiemelése
Robert H. Lowie: „Kultúrán mindannak összességét értjük, amit az egyén a maga társadalmától kap: a hiedelmeket, a szokásokat, a mqvészi normákat, a táplálkozási szokásokat; az olyan képességeket, amelyeket az ember nem a saját alkotótevékenységének eredményeként szerez meg, hanem a múlt örökségeképp nyer el formális, vagy nem formális nevelési közvetítéssel…”

normatív meghatározások: a kultúrát normarendszer rendezi egységbe
Sorokin: „A magasan szervezett természeti világ kulturális aspektusa jelentéseket, értékeket, normákat tartalmaz, valamint ezek kölcsönhatásait és összefüggéseit, teljesen, vagy részlegesen integrált csoportjait. Mindezek külsQ cselekvésekben és más mozgatóerQkben nyilatkoznak meg a társadalmi, kulturális környezet feltételei között.

strukturális meghatározások: integrális jelleg
Bronislaw Malinowski: A kultúra lényegében olyan eszközként szolgáló berendezés, amely az embert képessé teszi, hogy a szükségletei során környezetében felmerülQ sajátos problémákkal jobban megbirkózhasson. Olyan tárgyak, tevékenységek és beállítottságok rendszere, amelyben minden rész egy célra irányuló eszközként helyezkedik el.”

Clyde Kluckhohn: „Valamely kultúra nem más, mint az életvitel történetileg kialakult, megnyilvánuló és rejtett rendszere, amelyet egy csoport minden tagja, vagy különösen kitüntetett egyedei tendenciaszerqen megvalósítanak.

pszichológiai meghatározások: pl. Róheim
Ford: A kultúra a problémamegoldások hagyományos útját jelenti. Valamely kultúra azokból az elemekbQl tevQdik össze, amelyek megfelelQnek bizonyultak, mert sikerre vezettek; röviden: a kultúra tanult problémamegoldásokból áll.

rendszerelméleti meghatározások:
Claude Lévi-Strauss: Egy kultúra a viselkedés számára szolgáló minták együttesébQl áll, amelyek az emberi lények egy csoportja körében egy meghatározott idQszakban uralkodó jellegqek, és amelyek más hasonló egységekbQl megfigyelhetQ módon és élesen megkülönböztethetQek.

szemiotikai meghatározások:
Clifford Geertz: Max Weber-rel együtt úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szQtte hálójában függQ állat. A kultúrát tekintem ennek a hálónak& A kultúra a szimbólumokban megtestesülQ jelentések történetileg közvetítet mintáit jelöli, a szimbolikus formákban kifejezett örökölt koncepciók azon rendszerét, amelyeknek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, állandósítják és kifejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat és attitqdjeiket.


Kroeber szerint a kultúra egyik legjellegzetesebb sajátossága a rendkívüli változatosság és képlékenység. A kultúra által tartalmazott egyes elemek igen hosszú idQ keresztül fennmaradhatnak. A kulturális anyag funkcionáló szervezQdései folyamatosan változnak, még akkor is, ha tovább élnek, egészen addig, amikor már nehéz megállapítani, hogy még mindig az eredeti komplexummal állunk-e szemben, vagy már egy újabbal. A kulturális jelenségek a szerves tevékenység melléktermékei.
Az emberi lények, akik befolyásolják a kultúrát, illetve újat alkotnak, maguk is modelláltak olyan emberek közremqködésével, akik kulturáltak és ennélfogva a korábbi kultúra termékei.

Lowie szerint az etnológus úgy vezet le egy adott kulturális tényt, hogy egy csoport egyéb kulturális tény mellé helyezi, esetleg úgy, hogy bemutat egy másik kulturális tényt, amelybQl a kérdéses kifejlQdött.
A diffúziós folyamatban nem mindig az alacsonyabb szintq kultúra a passzív befogadó. A diffúzió a skandináv kulturális haladás meghatározója volt a barbárságtól a civilizációig.

A kultúra létezésének több mint 8/10-e alatt az emberi faj az ausztrál Qslakosokhoz hasonló szinten állt. Valószínqleg e hosszú idQ alatt történt meg a szétszóródás a Föld felszínén, és az elszigetelQdés állandósította a nagyobb nyelvi és kulturális különbségeket azon a tartós kulturális alaprétegen belül, amely a legkorábbi, osztatlan embercsoport közkincse lehetett.

A kultúra egy bizonyos küszöb eléréséig igen lassan növekszik, aztán váratlanul nagy lendületet vesz.
Egy adott kultúra bizonyos mértékig egyedi jelenség. A kulturális jelenségek csak az elQzetes körülmények egyedi kombinációjával is számolva magyarázhatók; a hasonló jelenségek hasonló elQzmények következményei.

Miben különbözik Geertz kultúradefiníciója az elQdeiétQl?

A korábbiak szerint a kultúra az, ami látható, kitapintható, ami a viselkedés, stb.; Geertz szerint ehhez képest a kultúra több, mint ami vizuálisan érzékelhetQ. EgyfelQl állandó aktivitás, jelentéstulajdonítás, a szimbólumok közvetítése révén mqködik. A kultúra nem pusztán az egyének értelmezési módja, ennél sokkal több: egyfajta világnézet, viszonyítási pont, mely alapvetQ dolgokat határoz meg. Több, mint ami látszik  a fejekben, gondolatokban, attitqdökben van a kultúra; állandóan változik. A kultúra a jelentések létrehozása.

Állandóan változó entitás, vannak stabil részei, de változik  korábban a kultúra statikus volt.

A lényeg: tagjai hogyan élik meg a kultúrát, hogyan viszonyulnak hozzá; Geertz dinamikus rendszerként fogja fel, s mibenlétét négy fQ jellemzQben látja:

közös
tanult
szimbólumokon alapszik
integrált


A korábbi kutatások során a közöst úgy értelmezték, hogy mindenki ugyanazt tudja, egyformán részesedik benne  a mai felfogás szerint a közös , a kultúra eltérQ módon oszlik meg a közösségen belül. A kulturális tudásból való részesedése más a nQnek, az öregnek, a gyermeknek; a presztízs, a státusz sokat számít. Van egy közös tudás, egységes normarendszer, de nem mindenki egyformán veszi ki a részét belQle, a tudás elsajátítása mindig individuális; a tudás attól közös mégis, mert integrált rendszernek tekinthetQ.

Integrált: a kultúra rendszerei összekapcsolódnak és gyenge rendszerként mqködnek; a funkcionalisták túldimenzionálták e rendszer tökéletes voltát, de a rendszer folytonos, és amíg ilyen, addig jellemzQ rá az integráció.

Tanult: az 1920-as években, Boas és tanítványai szerint a kultúra tanult, az ember által létrehozott, nincs köze a természethez, a biológiához  a kor diskurzusából értelmezhetQ: a biológiai adottságok befolyásolják a kultúrát. A kultúrák között vannak különbségek.
A nem tartható nézetekre volt ez válasz.

A mai antropológiai kutatások szerint:
Malinowski: a kultúra a biológiai, a természeti fejlQdés folytatása.
Mead: a kultúra a biológiai fejlQdés kiiktatása; mindent az ember hoz létre, tanult, nincs benne semmi örökölt, vagy ha mégis, az társadalmilag örökölt.

A mai felfogás szerint bármely rasszhoz tartozó egyént, ha kiszakítunk környezetébQl, és máshová helyezünk át, képes bármely más kultúrát elsajátítani; a biológiai vonatkozásnak nincs szerepe.
A kultúra szimbólumokon alapszik: a legfQbb szimbólumrendszer a nyelv. Az ember flexibilis szimbólumrendszert hoz létre. Az embert a szimbólumalkotó képessége választja el a többi élQlénytQl (Leslie White), a nyelv csak megjeleníti a szimbólumokat.

Mai kultúraelméletek:
kognitív: kulturális tudás; azon ismeretek összessége, amelyek lehetQvé teszik, hogy az individuumok, csoportok a társadalom számára elfogadható, mindenkinek értelemmel bíró módon viselkedjenek. A kultúra tudásrendszer, amely integrálja az emberi cselekvéseket: tanult, közös.

interpretatív: a valóság konstruálására helyezi a hangsúlyt. A valóság nem eleve adott, hanem az újraalkotás folyamatában létezik; a középpontban a jelentés áll (szimbólum).

Népi kultúra: szimbolikus koncepció, a kollektív identitás hangsúlyos. A közgondolkodás számára egyenlQ a paraszti kultúrával, folklórral; az etnikus gondolkodás táplálta a reneszánszát.
Paraszti kultúra: szóbeliségben élQ, közösségen alapuló, tradícióátadás formájában létezQ kultúratípus.
Elitkultúra: intézményességen, írásbeliségen, illetve az újítás rendszeressé tételén alapszik.
Szubkultúra: a modern, ipari civilizáció által kirekesztettek  munkások, feketék, cigányok, kábítószeresek, stb.  kultúrája.

A.5. Az etnográfiai írás

Simon During, A kritikai kultúrakutatás történetérQl , Replika, 1995. 17-18. 157-179.

A kritikai kultúrakutatás nem olyan diszciplína mint a többi. Nincsen pontosan meghatározott módszertana és világosan körülhatárolt kutatási tárgya sem. A kultúrakutatás természetesen a kultúrát tanulmányozza, pontosabban a kortárs kultúrát. (157)
„… képes-e a kritikai kultúrakutatás saját perspektívájával kiegészíteni ezeket a bevett elemzési formákat?” (157)
„… két olyan sajátosság, mely az ötvenes évekbeli nagy-britanniai megjelenésekor jellemezte a diszciplínát. Az egyik sajátosság az, hogy a ’szubjektivitásra’ összpontosít: a kultúrát az egyéni élettapasztalatokkal való viszonyában vizsgálta, vagyis szakított a társadalomtudományi pozitivizmussal. Richard Hoggart 1957-ben megjelent The uses of Literacy címq könyve, mely sokak szerint a kritikai kultúrakutatás programadó alkotása, mélységesen személyes mq & A kultúra fontos kategória volt számára, mert segített annak felismerésében, hogy egyetlen gyakorlat vagy tevékenység (mint mondjuk, az olvasás) sem szakítható ki a többi élettevékenység  például munka, a nemi irányultság, a családi élet  által konstituált kiterjedt hálóból. (158)

A korai kultúrakutatás másik megkülönböztetQ jellegzetessége, hogy az elemzés elkötelezett formáját kínálta. & E tekintetben különbözött nemcsak a (látszólag) objektív társadalomtudományoktól, hanem a kultúrakritika régebbi formáitól is, különösen az irodalomkritikától, mely a politikai kérdéseket periferikus jelentQségqeknek tartotta a kulturális alkotások értékelése szempontjából. A kritikai kultúrakutatás számára a kultúra nem a magaskultúra rövidítése volt, mely utóbbi állítólag a térben és idQben állandó értékek tárháza. A kritikai kultúrakutatás másik megalapozó erejq szövege, Raymond Williams 1958-ban megjelent Culture and Society: 1780-1950 címq könyve a kultúra , a társadalom , illetve a magaskultúra és a kultúra mint életegész elválasztásának a következményeit bírálta  habár Williams ugyanakkor azt is elismerte, hogy éppen ennek a szétválasztásnak a következtében tesz szert a modern kultúra a maga sajátos erejére, bájára és informálási képességére. (158)

A kritikai kultúrakutatás meggyQzQdése szerint a küzdelmet és a megosztottságot nem szabad sem figyelmen kívül hagyni, sem pedig elfogadni. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen elkötelezettség miként jelenhetett meg a felsQoktatásban? (158)

Lawrence Grossberg, Cary Nelson, Paula Treichler, "Cultural Studies : An Introduction",
Cultural Studies, London, New York, Routledge, 1992.

" ... a kulturális kritika területén végzett munka feltérképezésének fQ kategóriái : a kulturális kritika története, nem és szexualitás, nemzetiség és nemzeti identitás, kolonializmus és posztkolonializmus, faj és etnikum, populáris kultúra és követQi, tudomány és gazdaság, identitáspolitika, pedagógia, az esztétika politikája, kulturális intézmények, a tárgyterületek politikája, diskurzus és textualitás, történelem és globális kultúra a posztmodern társadalomban." (1)

"Az egyik lehetQség a kulturális kritika megközelítésére azoknak a hagyományos stratégiáknak a követése, amelyek alapján a diszciplínák kijelölik határaikat és a teoretikus paradigmák jelzik különbségeiket: egy sajátos tárgyterület megcélzása, módszertani gyakorlatok kialakítása, egy hagyomány és egy lexika kidolgozása. ... De egyik elem sem teszi hagyományos diszciplínává a kulturális kritikát. SQt, a kulturális kritika még csak nem is interdiszciplináris, ahogy gyakran írták róla aktívan és agresszívan anti-diszciplináris  ez olyan jellemzQ, amely többé vagy kevésbé állandó kényelmetlen kapcsolatot teremt az akadémiai diszciplínával." (2)

"... a kulturális kritikának nincs módszertana, nincs saját statisztikai, etnometodológiai vagy textuális elemzési eljárása. Módszerét, mely már a kezdetektQl fogva bizonytalan leginkább talán barkácsolásnak lehetne nevezni. Gyakorlatának megválasztása pragmatikus, stratégikus, ön-reflektív." (2)

" ... azt mondhatnánk, hogy a kulturális kritika egy interdiszciplináris, transzdiszciplináris, és néha ellen-diszciplináris terület, mely azon tendenciák feszültségében mqködik, hogy egyszerre fogjon át egy tág értelemben vett antropológiai és egy szqkebb értelemben vett humanisztikus kultúrafogalmat. A hagyományos antropológiával ellentétben a modern indusztriális társadalom elemzésébQl nQtt ki. Módszertanilag tipikusan interpretatív és értékelQ, de a hagyományos humanizmussal ellentétben elveti a kultúrának a magas kultúrával való azonosítását, és amellett érvel, hogy a kulturális termelés minden formáját tanulmányozni kell mégpedig a más kulturális formákhoz valamint a társadalmi és a történelmi struktúrákhoz való viszonyában. " (4)

A kulturális kritikára jellemzQ feszültségek egy része éppen a kultúra szó különbözQ jelentéseinek történetébQl adódik. ... Ez a történet nemcsak a kultúra statikus és elitisztikus megfeleltetése a civilizáció eredményeivel, hanem egy tágabb kifejezés, amely minden szimbolikus aktivitást magába foglal, amint a kultúrára való hivatkozásnak azokat a formáit is, amely a nevelés és megQrzés aktív erQfeszítései. (4)

.... Williams érvelése szerint a kultúra egy «teljes, materiális, spirituális és intellektuális életmódot jelent » (1976). Paul Willis, nem sokkal Williams után a következQ megállapítást teszi, a kultúra « mindennapi életünk anyaga, a legjózanabb tudásunk téglái és habarcsa. » (1977) John Fiske a mindennapi élet leghétköznapibb gyakorlataira hívja fel a figyelmet kultúrával kapcsolatban – hogyan helyezik el és válogatják az emberek a dolgokat a lakásaikban, miként vásárolnak be, miként esznek. Egy hosszú kulturális kritika hagyományt követve, amellett érvel, hogy «a társadalmi osztály korlátozza és elnyomja az embereket, de ugyanakkor erQforrásokat is nyújt számukra, hogy harcoljanak a elnyomás ellen. » A kulturális kritika hagyományában tehát a kultúrát kétféleképpen fogják fel  mint ami eszméket, attitqdöket, nyelvet, gyakorlatot, intézményeket és hatalmi struktúrákat ölel fel és mint a kulturális gyakorlatok egész skáláját : mqvészi formákat, szövegeket, kánonokat, építészetet, tömegtermékeket és így tovább. Vagy amiként Hall állítja, a kultúra « minden specifikus történelmi társadalom gyakorlati, reprezentációs, nyelvi és szokás rendszerének aktuális, megalapozott területe » amiként « a józan ésszel ellentétes formák is, melyek a mindennapi életben gyökeret vertek és segítettek alakulásában. (1986) »

Amiként Johnson (1986) állítja a kulturális kritika intellektuális és politikai hagyomány is. A kulturális kritikában tehát a kultúra kettQs artikulációja történik, a kultúra egyszerre az az alap, amelyen a kutatás történik, az elemzés tárgya valamint a politikai kritika és közbelépés területe is. (5)

A kulturális kritika hidat ver az elmélet és a materiális kultúra közé. ... A « tiszta » elméleti iránti lelkesedés és az ahistorikus elmélet idQszakában a kulturális kritika azt a társadalmi különbséget demonstrálja, amelyre az elmélet képes. A kulturális kritikában elválaszthatatlan egymástól az elemzés politikája és az intellektuális munka politikája. Az elemzés az intellektuális munkától függ, az elmélet fontos része ennek a munkának. (6)

... az értelmiség szerepe a társadalmi változásokban ... (6)

Bár a kulturális kritika fontos része a tömegkultúra mégsem egyszerqen errQl szól  sokkal inkább a kizárás és a bennfoglalás törvényeirQl, melyek az intellektuális életet mqködtetik.(10)

A kulturális modelleket és a modern kultúrát körülvevQ termékeny feszültség határozza meg a kulturális kritika sajátos gyakorlatát, alakítja a történelemhez való állandó változásban lévQ viszonyát, tapasztalatát és kultúráját, és egy olyan területet hoz létre, amely az ítéletet és a közbelépést is lehetQvé teszi. Ez a feszültség hatja át a kulturális kritika minden formáját : az angolt és annak minden reartikulációját a nemzeti kontextusokban, az amerikai pragmatikus és antropológiai hagyományt, a média kritika, a nevelés, a történelem, a feminizmus, az African-American, a Latino studies a bennszülött és Qslakók kultúrájának tanulmányozását Amerikában és máshol. (15)

Alan Sinfield, Hadszínterek: Caesar és a vandálok (megjelenés elQtt) ford. Kiss Gábor.

Bár az irodalomelmélet gyökerei európaiak, mi mégis egy új formában, más amerikai termékekkel együtt exportáljuk, világszerte  ahogy azt számos tudományos és technikai találmánnyal tesszük  teszi hozzá derqsen  például az atombomba esetében is.
Természetesen az USA hadianyaggyártásának is megvan a maga tradíciója és kiválósága, és aligha van szüksége a Királyi Tüzérségre; az amerikai tudományos kutatás és kritika pedig ugyancsak kitqnQ. Újabban az újhistorizmust, a rejtett történeti anyag visszanyerésével, a szövegvizsgálat finomságával és szigorával, valamint átöröklött eszmék merész készletével a modern intellektuális lehetQségek legfQbb elQrelépésének kell tekintsük. A jelen tanulmány nem vitázik az újhistorizmussal, ami amúgy sem egységes megközelítés, hanem sokféle módon kidolgozott elQfeltevések készlete (részben innen ered az Qt ért leggyilkosabb kritikák durvasága). Célom az, hogy rákérdezzek, nyomatékosítsak és rámutassak néhány tendenciára az újhistorizmusban, melyek párhuzamosnak és kölcsönhatásban állónak tqnnek a kulturális-materialista törekvésekkel.
Eltekintve a kedvezQbb anyagi eszközöktQl, az újhistorista munkák minQségi jellege annak tudható be, hogy tényleg hisznek az irodalmi kutatásban, míg a kulturális materialisták azzal a kérdéssel küszködnek, hogy mire való mindez; az utóbbinál a professzionális teljesítmény nem elég. (Azok az angolok, akik hisznek az önmagáért való irodalmi kutatásban, az oxfordi-úriemberszerq, makacs / dilettáns iskolák felé hajlanak.) Ezért a kulturális intézményeknek, köztük az angolos [Englit, English literature, a ford.] szakmának figyelmet szentelQ kulturális materialisták számára elengedhetetlennek tqnik az intellektuális munka általános feltételeinek megfontolása (míg némely prominens amerikai professzor boldog, hogy kimondhatja: szó sincs ilyesmirQl; ld. 289. o. alul). Számos angol irodalomkritikus számára, beleértve a feministákat és az etnikai, szexuális kisebbségekhez kötQdQket, a késQ hetvenes évekbeli áttörés kevésbé az elmélet felé történt, mint inkább a formalizmustól való elmozdulás irányába; a háború utáni politikai konszenzus dezintegrációjára adott válaszként az angoloktatás és írás számára megnyílt a lehetQség a baloldali politikai nézetekhez való kapcsolódásra. Ez az angolos diskurzus dekórumának megsértésével járt együtt, ami mind úriemberi / úriasszonyi (brit), mind professzionális-technikai (amerikai) eljárásában olymódon épült fel, hogy a kimondott politikai utalásokat nem helyénvalóvá, mqködésképtelenné, esetlenné és illetlenné tette. Ennélfogva a politizáló brit kritikusok felQl az észak-amerikai akadémikusok által elért kiváló minQség egyfajta szqklátókörqséget feltételez; a mesterkéltség, a leleményesség, a nehezen érthetQség és a professzionalizmus közvetíti a tágabban vett kultúrát. (Mindamellett már vannak olyan angol egyetemi hallgatóink, akik láthatóan elboldogulnak a létezQ világok legjobbikával.)
Míg a professzonális amerikai diskurzus  William Bennett és E. D. Hirsch Jr. nyomán  különösebb erQfeszítés nélkül képes asszimilálni a politizált kritikát ( Kulturális materialisták? Olyan még nincs nekünk?  SzerzQdtessen egyet! ), addig Angliában  épp azért, mert az angolosokról általában a kultúra nagyfokú autorizációját feltételezik  , továbbra is zavaros dührohamokat eredményez a kulturális materialisták azon rossz szokása, hogy megpróbálják arcátlan kérdéseiket Shakespeare templomában feltenni. Azon a nyáron, mikor ezt írtam, a London Review of Books hasábjai a Terence Hawkes által provokált, Malcolm Evans Signifying Nothing-jének és Jonathan Dollimore Radical Tragedy-jének új kiadásához fqzött megjegyzéseire érkezett levelektQl voltak hangosak. James Wood azt írja, hogy a kulturális materialisták munkái úgyszólván kiszámíthatóak és gonosz módon megtagadják Shakespeare-tQl a történelemmel való küzdelem és véleményeltérés szabadságát. Mint írja, a kulturális materialisták számára alapvetQ , hogy Shakespeare szövegeit pusztán szegényes felmosórongynak tekintsék, mellyel feltörölhetik a különféle napi történeti, ideológiai és társadalmi diskurzusokat. Ám maga Wood teremti meg az ellenséget, melyet megtámad. A válaszok rámutatnak, hogy mint Hawkes mondja, a kulturális materializmus megállapítja annak mértékét, hogy a dráma bqnrészes volt-e, vagy sem az állami hatalommal történQ összejátszásban ; hogy a Political Shakespeare (melyet Dollimore és jómagam szerkesztettünk) ezt folyton kérdésként tartja szem elQtt; hogy Dollimore címe  a Radical Tragedy  jelzi azon meggyQzQdését, hogy bizonyos Shakespeare-darabok demisztifikálták, ezáltal megkérdQjelezték az állam hatalmát. Viszont Wood képtelen meghallgatni a válaszokat; már a Shakespeare kapcsán felvetQdQ politikai kérdések is elegendQnek bizonyulnak ahhoz, hogy pánikszerqen Shakespeare szabadságát követelje. Mert hogyan is dobhatnánk piacra a Királyi Tüzérséget, nem beszélve Stratford-upon-Avonról, ha nem védjük meg Shakespeare-t, mint a politikai megfontolásokon túllépQ kulturális jelképet?
Divatossá vált egy-egy burkoltan releváns kép vizsgálatával indítani az elemzést. Azon témaköröket, melyek tíz éve vagy még régebb óta foglalkoztatnak, és melyek végigfutnak e munkán, már elQvezettem a könyv nyitányában. Mindez arra szolgál, hogy összefoglalja azt a módot, ahogy a szövegek stratégikus szervezQdései megragadhatóak  az eljárások, melyek valószínq történeteket hoznak létre és szubjektivitást konstruálnak, valamint a törésvonalak [faultlines] és töréspontok [breaking points], melyek lehetQvé teszik a szakadár [dissident] olvasatot. Az elemzés az intézményekre éppúgy figyel, mint a szövegekre; megelQlegezi a kulturális apparátusok vizsgálatát, melyek a korai modern Angliában és a modern világban az írást és a színházat szervezték; lehetQvé teszi az egyéb intézményekkel (mint az egyházzal) való kapcsolatuk elemzését, melyek  az állami erQszak legitimizációjához járulnak hozzá, ám más célokra is felhasználhatók. Az általam elemzett képben szereplQ kulturális és hadi-ipari beszédmódok labilis egymás mellé rendelése tipikusnak mondható a gazdasági, politikai, katonai és kulturális hatalom közti egyenetlen és változó viszonyok fényében. Az ideológia törekvése az, hogy az efféle viszonyokat harmonikusnak és koherensnek mutassa be, ily módon elfeledtetve az ellentmondást és a konfliktust; a kulturális materialisták célja pedig az, hogy erre felhívják a figyelmet. Raymond Williams fontossága nagyrészt abból a ténybQl ered, hogy amikor Althussert és Foucault-t némelyütt az ideológia és / vagy a hatalom egy szükségképpen megtörhetetlen kontinuumban való megalapozásaként olvasták, akkor Williams az alárendelt, maradék, kialakuló, alternatív és szembenálló kulturális erQk együttesének a domináns melletti elQfordulásáról beszélt, az inkorporáció, az alkufolyamat [negotiation] és az ellenállás változó viszonyai közepette. A kulturális materializmus arra törekszik, hogy az osztályok közti, faji, nemi és szexuális orientációjú szakadár politika érvényességét megmutassa mind a szövegeken, mind pedig a kultúrákban, melyekben szerepüket betöltik.
A fenti témakörök akkor bírnak bármiféle fontossággal, ha a “szabadság” leválasztható az azt kisajátító ideológiákról, és még szélesebb körben megvalósítható az emberi társadalmakban. (6-7)

Clifford Geertz, Local Knowledge: Further Essays in Interpretive Anthropology, 1983. (ford. Kovács Tímea), „Az a vállalkozás, amit a megértés megértésének nevezhetünk az én értelmezésemben egy hermeneutikai tevékenység, különösen akkor, ha kulturális világokról van szó (5).

Clifford Geertz, Az értelmezés hatalma, Budapest, 1994. Az a kultúrafogalom, amely mellett síkraszállok [...] lényegében szemiotikai jellegq. Max Weberrel együtt úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szQtte hálójában függQ állat. A kultúrát tekintem ennek a hálónak (172).
A kulturális cselekedetek, a szimbolikus formák megalkotása, megértése és használata ugyanúgy társadalmi esemény, mint bármi más; ugyanolyan nyilvánosak, mint a házasság és ugyanúgy megfigyelhetQk, mint a földmqvelés (67).
Az etnográfia mqvelése arra hasonlít, amikor megpróbálunk elolvasni egy kéziratot (abban az értelemben, hogy létrehozzuk valamilyen olvasatát ) - egy idegen, elhomályosuló, gyanús javításokkal és célzatos kommentárokkal teli kéziratot, ami azonban nem a hagyományos írásjelekkel, hanem a megformált viselkedés illékony példáival íródott (177).
A viselkedést azért kell - pontosan - regisztrálni, mert a kulturális formák a viselkedés - pontosabban: a társadalmi cselekvés - árama révén tagolódnak (185).
célunk, hogy jelentQs következtetéseket vonjunk le jelentéktelen, ám igen sqrq szövésq tényekbQl; pontosan azzal akarjuk elQsegíteni általános kijelentések szóba foglalását a kultúra szerepérQl a közösség létrejöttében, hogy ezeket a bonyolultan egyedi sajátosságokhoz kapcsoljuk (196).
A kulturális elemzés jelentések találgatása (vagy annak kellene lennie), a találgatások értékelése és magyarázó következtetések levonása a helyesebb találgatásokból (188).

Kovács Tímea, Kultúra és szöveg: Clifford Geertz és a hermeneutika » (megjelenés elQtt) A sqrq leírás fogalma, akárcsak az a példa, amit Geertz e kategória illusztrációjaként bemutat, egyaránt Gylbert Ryle nevéhez kapcsolódnak (vö. Geertz 1994: 172-173). Ryle a következQ megkülönböztetést dolgozta ki: sqrq leírás az a leírás, amely egy kultúraspecifikus gesztus, vagy mimika jelentését képes megragadni, vagyis az adott esetben a szemhéj lecsukásának mozdulatát képes a kontextustól függQen kacsintásként, a kacsintás utánzásaként, vagy gyakorlásaként értelmezni, s megkülönböztetni azt az akaratlan szemrángástól. A ritka leírás ellenben mind a négy elQbbi esetben csupán a szemhéj  teljesen egyformának tqnQ  mozgását konstatálja. A kacsintás azonban nem a szemhéj becsukásának és még valaminek a kettQségébQl áll, a kacsintás egy kulturális szabály ismeretébQl fakadó és annak megfelelQ tudatos cselekvés: viselkedésdarabka és csöppnyi kultúra (Geertz 1994: 173) A sqrq leírás tehát egyszerre ragadja meg a felszínen látható cselekvést és annak jelentését, vagyis a ritka leírással szemben nem a jelenségek lefotózása , hanem leírás és interpretáció kombinációja (vö. Rudolph 1992: 39-63). Geertz a ritka leírás fogalmával hangsúlyozottan a hagyományos magyarázati modellek hiányosságára mutatott rá, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a különbözQ jelenségek megfigyelése és összegyqjtése csupán egyfajta technikaként tartható fenn, s semmi esetre sem jelentheti az antropológiai vállalkozás lényegét. Szemben a korábbi elméletekkel, amelyek arra kérdeztek rá, hogy az egyes kulturális intézmények milyen funkciót töltenek be (funkcionalizmus), hogyan strukturálódik a viselkedés (strukturalizmus), vagy hogyan szervezQdik az adott társadalom tagjainak tudása (kognitív antropológia), az interpretatív megközelítés a kultúra alapját jelentQ szimbolikus rendszereket vizsgálja, amelyek segítségével az adott kultúra tagjai egymással kommunikálni, illetve kultúrájukat mqködtetni tudják. A sqrq leírás fogalmában az interpretatív antropológia arra irányuló ismeretelméleti igénye fogalmazódik meg, hogy az etnográfia ne korlátozódjon csupán az egyes kultúrákat specifikusan jellemzQ cselekvésmódok leírására, hanem azokat a jelentéseket is ragadja meg, amelyeket a mindenkori cselekvQk e cselekvésmódoknak tulajdonítanak. Csak a viselkedés alapjait jelentQ elképzelések és eszmék feltárása tudja érthetQvé tenni az idegenszerq viselkedést, s megalapozni annak specifikusságát. Ez a felfogás szorosan egybekapcsolódik a megfigyelhetQ viselkedés szintjének újraértelmezésével, amelyet a korábbi elméletek nyers adatok halmazának tekintettek. Geertz a kacsintás ryle-i példáján szemlélteti, hogy amit az antropológus összegyqjteni és megfigyelni vél: a viselkedésdarabkák , a kultúrának az adott kultúra tagjai által adott értelmezési konstrukciói. Az ugyanolyannak látszó cselekedetek mögött különbözQ interpretációs mqveletek húzódhatnak meg, amelyek más-más jelentést generálhatnak. Ez viszont ahhoz a felismeréshez kell, hogy elvezesse a kultúra kutatóját, hogy a viselkedés közvetlenül megfigyelhetQ volta ellenére a megfigyelQnek mégsem nyers kulturális tényekkel van dolga (vö. Geertz 1994: 187). A viselkedés a már értelmezett, értelmezés alatt álló és további értelmezésekre hívó kultúra, amely lényegét illetQen nem felgyqjthetQ, csupán tovább interpretálható, azaz csak a jelentéstermelés értelmében vett mqködése követhetQ nyomon. A végleges és normatív erejq magyarázatot elvetQ interpretatív antropológia a sqrq leírás fogalmával a megfigyelhetQ mögöttire, a viselkedést létrehozó és mozgató jelentésstruktúrákra helyezte át a hangsúlyt, s a kultúrát ennek megfelelQen nem a megfigyeltben lokalizálta, hanem a jelentés létrehozásának folyamatával azonosította.

Az etnográfiai leírásnak három jellegzetessége van: értelmezQ; a társadalmi beszédfolyamatot értelmezi; a kérdéses értelmezés abból áll, hogy a beszéd jelentését megpróbáljuk kiszabadítani esetleges körülményeibQl, illetve tanulmányozható formában rögzíteni. (...) Az ilyen leírásnak azonban, legalábbis az én gyakorlatomban, van egy negyedik jellegzetessége is: mikroszkopikus (Geertz 1994: 188).

A sqrq leírás tehát a szavak és cselekedetek formájában megnyilvánuló társadalmi diszkurzust interpretálja, úgy, hogy a jelentésrögzülés, a szöveggé válás ricoeur-i folyamatát elemzi és egyúttal szöveg formájába önti azt. A társadalmi diszkurzust a résztvevQk szempontjából jegyzi föl, illetve a helyi viszonyokat, a mindennapi élet színterébQl a jelentéktelen eseményeket vonja vizsgálati körébe. Geertz azonban tovább finomítja az antropológiai leírás természetére vonatkozó megállapításait, még pedig ahhoz a különbségtételhez folyamodva, amely a kísérleti tudományokban a leírás és a magyarázat között húzódik. Ennek a megkülönböztetésnek feleltette meg az antropológiát jellemzQ lejegyzés és körülhatárolás kettQsségét (Geertz 1994: 195). Az elQbbit lényegében a sqrq leírás fogalma fedi le, amely annak feltárását jelenti, hogy

adott társadalmi cselekedetek mit jelentenek azon cselekvQk számára, akiknek a cselekedetei ;

az utóbbi, amit Geertz korábban a diagnózis fogalmával magyarázott, annak megállapítására vonatkozik, hogy

az így nyert tudás mit bizonyít arról a társadalomról, amelyben szereztük, s ezen túl általában a társas létrQl (Geertz 1994: 195).

Míg a sqrq leírás a cselekvQk perspektívájából megmutatkozó jelentések leírását jelenti, addig a diagnózis olyan elméleti elgondolásokat takar, amelyek a korábbi vizsgálatokból nyerve alkalmasnak bizonyulnak a sqrq leírással megragadott jelentések rendszerezésére és megalapozására. Az interpretatív antropológia munkamódszere ennek megfelelQen kettQs: egyrészt magában foglalja a bennszülöttek értelmezéseit  ezt teszi meg a sqrq leírás  , másrészt ezeknek az értelmezéseknek a teoretikus magyarázatát adja. S bár az etnográfiai leírás a bennszülöttek perspektívájának megvilágítását állítja középpontjába, azonban ezen túlmenQen olyan megállapításokat is képes tenni, amelyek távolabbra nyúlnak a bennszülöttek saját kultúrájukra vonatkozó kijelentéseiknél. A sqrq leírásnak és a diagnózisnak ez a kettéválasztása azonban nem szigorúan értendQ, s fQképp nem úgy értelmezendQ, hogy az elQbbi valaminek az interpretációtól mentes tiszta leírása, míg az utóbbi a rögzített elmélet lenne. Geertz éppen az ellenkezQjére utal, mikor kifejti, az antropológiai leírásoknak az a sajátossága, hogy az elmélet a lehetQ legszorosabban kapcsolódik a leíráshoz, visszanyúlik a legközvetlenebb megfigyelés szintjére (1994: 196):

James Clifford, Az etnográfiai allegóriáról, Thomka Beáta (szerk.), Narratívák 3. Budapest, Kijárat, 1999. 151-181.

Victor Turner egyik nemrégiben megjelent, a narratívákról szóló tanulmányában azt állítja, hogy a társadalmi performance-ok olyan erQteljes  mitikus vagy hétköznapi gondolkodást tükrözQ  történeteket jelenítenek meg, amelyek a társas folyamatoknak retorikai kifejezQdést, cselekményesítést (emplotment) és jelentést kölcsönöznek. & Ebben a tanulmányban az etnográfiát magát is erQteljes történetek révén cselekményesített performance-nak tekintem. Írott beszámolókban alakot öltve ezek a történetek egyszerre írnak le valódi kulturális eseményeket és tesznek azokon túlmutató morális, ideológiai, sQt kozmológiai tartalmú állításokat. Az etnográfiai írás allegorikus jellemq mind tartalmi (amit a kultúrákról és történetekrQl állít), mind pedig formai (amit textualizálásának módja magában foglal) szinten. (151-152)
Az allegória (görög allos másik és agoreuein beszélni szavakból) általában azt a gyakorlatot jelenti, melyben egy narratív fikció folyamatosan utalásokat tesz egy másik gondolatmenetre vagy eseménysorozatra. Az allegória olyan megjelenítés, amely mintegy önmagát értelmezi . & Az allegória szerepének felismerése azt hangsúlyozza, hogy a realisztikus portrék  amennyiben azok meggyQzQeknek vagy részletgazdagoknak tqnnek  voltaképpen kiterjedt metaforák vagy képzettársítási modellek, amelyek különféle (elméleti, esztétikai és morális) többletjelentésekre mutatnak rá. Az allegória az interpretációnál is erQsebben képes felidézni az ilyen írásfolyamatok poétikus, tradicionális és kozmológiai jellegét. (153)
A retorika felé fordulás a kortárs etnográfiában egybeesik egy olyan politikai és episztemológiai jellegq újjáértékelési folyamattal is, amelyben a reprezentációs autoritás mesterként, kierQszakolt természete szokatlanul élesen merül fel, és emiatt erQteljesen vitatott. Az allegória elismerése azt mondatja velünk, hogy a kulturális leírásokban nem az ez egy (morális töltettel rendelkezQ) történet arról reláció érvényesül. (154)
A tudományos igényq etnográfia rendszerint létrehoz egy olyan kitüntetett allegorikus regisztert, melyet aztán elméletnek , interpretációnak vagy magyarázatnak tekint. De amint egy szöveg minden jelentésteli szintjét, beleértve az elméleteket és az interpretációkat is, allegorikusként fogjuk fel, nehéz megjelölni közülük azt a kitüntetettet, amelybQl minden más szint is levezethetQ. Ha azonban ezt a horgonyt felvonjuk, a különféle allegorikus regiszterek, más szóval hangok ábrázolása és értékelése az etnográfia írói számára fontos területté válik. A közelmúltban ez olykor azt jelentette, hogy a bennszülött diskurzusok félig önálló státust nyertek a szöveg egészében, és ezzel megszakították a tudományos reprezentáció korábban privilegizált egy-hangúságát. & A totalizáló antropológiával szemben távolságtartásra törekvQ etnográfiák többsége többszörös (de nem korlátolt számú) allegóriák megidézésére törekszik. (158)
Az etnográfiai folyamat akkor jelenhet meg a maga teljességében és komplexitásában, ha nem fosztjuk meg az alapját képezQ dialogikus kapcsolatok történetiségétQl. (165)
Az esszé hátralevQ részében egy olyan tágabb, iránymutató allegóriát (vagy pontosabban: lehetséges allegóriák rendszerét) térképezek fel, amely a közelmúltban vált vitatott területté: a visszatekintés egy struktúráját, amit etnográfiai pasztorálnak nevezünk. (166)
Derrida episztemológiáját követve az etnográfiai írást ezért nem tekinthetjük a kulturális írásba foglalás kirívóan új formájának, amely kívülrQl erQltetné magát a tiszta íratlan, orális/aurális világegyetemre. A logosz nem elsQdleges, és a gramme sem csupán annak másodlagos jele. & A jelenlegi kontextusban csupán azt az  eredetét tekintve egyszerre történeti és elméleti természetq  kihívást hangsúlyozom, amellyel az etnográfiai gyakorlatot textualizációnak tekintQ allegória jelenleg szembesülni kényszerül. (175)

A.6 Gazdasági rendszerek

Csak nagyon ritkán fordul elQ, hogy az egyén kizárólag saját szükségleteinek kielégítésére termel. Minden emberi társadalom rendelkezik gazdasági rendszerekkel, melyeken belül javakat és szolgáltatásokat termelnek, elosztanak, és felhasználnak [premodern]. Mindig arra irányul, hogy valaki profitot szerezhessen [modern]. A gazdasági rendszer része a gazdasági viselkedés; motivációk a javak és szolgáltatások termelésében, elosztásában és fogyasztásában. A természet is behatárolja az emberiség elQtt álló választási lehetQségeket. A világ termelési rendszerei többféle szempont szerint osztályozhatók.
A hidegháború alatt elsQsorban a kapitalista és szocialista rendszerek között tettek különbséget.
A kapitalizmus olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezQk többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából mqködtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását a túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. A kapitalista, tQkés gazdaságok meghatározó eleme a tQke. E gazdaságok növekedését a tQke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyqjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.
A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanzimus mqködését, ahol a magántulajdonban lévQ termelési tényezQket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.
Szocialista rendszer: a termelQeszközök az állam tulajdonában vannak, az állam gazdasági szerepvállalása erQs. Kisebb-nagyobb mértékben beleszól a kínálati viszonyokba. Általában tervgazdálkodás jellemzi, ami azt jelenti, hogy a gazdaság következQ idQszaki teljesítményét részletes (egyébként nem reális) ágazati tervekre bontották. Ez a típusú gazdálkodás nem reagál a kereslet változásaira.
A gazdasági rendszerek közötti különbségek alapján való csoportosítás egy másik módja aszerint osztályozza a társadalmakat, hogy mi a létfenntartás domináns módja. Ez nem azonos a termelési móddal, de kapcsolódik a domináns termelési módszerekhez.
A létfenntartási forma különbözQ termelési módokkal is együtt járhat. A vadászok és gyqjtögetQk társadalma például lehet kapitalista is, ha a tagjai egyénileg adják el többletüket a piacon, és a létfenntartáshoz szükséges javak nagy részét vásárolják.
Ugyanígy az agrártársadalmak is épülhetnek kollektív vagy individuális tulajdonviszonyra egyaránt.

Zsákmányolók: Nincs aktív beavatkozás a természet viszonyaiba. 10. 000 évvel ezelQtt minden emberi populáció vadászatból és gyqjtögetésbQl élt. Kor és nem szerinti munkamegosztás és egyszerq technológia jellemzi. A férfiak elsQdleges feladata a vadászat, a nQké pedig a gyqjtögetés. Kis családalapú csoportokba, törzsekbe, hordákba szervezQdQ, egalitariánus politikai szervezQdésq társadalmak. A hordák taglétszáma az olyan nélkülözhetetlen erQforrások, mint a víz és az élelem évszakonkénti eloszlása és mennyisége függvényében változik. A legtöbb zsákmányoló évszakonként vándorol (évszakok szerinti mobilitás), mivel a Föld egyetlen természetes területe sem kínál az egész év során azonos fajtájú és mennyiségq forrásokat.
FöldmqvelQk (domesztikáció): Összetettebb társadalmi berendezkedés jellemzi. Szántanak és igásállatokat is használnak. A növénytermesztés fQ elQnye a zsákmányolással szemben, hogy több embert tud ellátni földegységenként. Számos típusa létezik, melyek a környezeti feltételektQl, a termény típusától és a megmqvelendQ földön használt technológiától függenek.
Ültetvényes gazdálkodás: Az ültetvényes gazdálkodást folytató népek a föld meglazításához csak kézi eszközöket, pl.: kapákat, ásókat, ásóbotokat használnak. A föld vetéshez való elQkészítése, megtisztítása is olyan egyszerq eszközök segítségével történik, mint a bozótvágó kések, fejszék, stb. Általában nem trágyázzák a földeket és öntözQberendezéseket sem készítenek. A földhasználat extenzív: a területeket 3-5 évig mqvelik, aztán ugaron hagyják, hogy újra termékennyé váljon. A mérsékelt és trópusi erdQkben, pusztákon és szavannákon elterjedt forma. Elterjedését két tényezQ korlátozza: alacsony átlaghQmérséklet, csapadékmennyiség. Több altípusa létezik, mint pl.: a kontinentális ültetvényes gazdálkodás (Mexikó, Közép-Amerika, Közel-Kelet, stb.), ahol nem használnak ekét, és egyetlen kiszámíthatatlan esQ jellemzQ rá. Az ültetvényes gazdálkodást folytató népek néhány 100 lelket számláló falvakba szervezQdnek, a települések állandóbbak, mint a zsákmányolóknál.
Intenzív földmqvelés: Az emberek félévente, évente, kétévente ültetik el és aratják le a terményeiket, így tehát a föld használata intenzív. Sokan ugyanazt a földterületet több évig használják, és csak egy-két évig hagyják ugarnak. Trágyázás és mesterséges öntözés is jellemzQ rá.
Napjainkban Délkelet-Ázsia, Latin-Amerika és Afrika néhány országában folytatnak intenzív mezQgazdaságot.
Az ipari társadalmakban az intenzív mezQgazdaságot a gépesített mezQgazdaság váltotta fel, amely inkább az elektromosságból és az ásványi anyagokból nyert energián alapul, mintsem az emberi vagy állati erQn.
Állattartók: A gyarmatosítást megelQzQ idQkben a földmqvelQk általában tartottak háziállatokat. A pásztorkodók élelmük nagy részét háziállataik révén szerzik be. Az általuk tartott állatok rendszerint csordákban élnek (marha, teve, birka, kecs, láma, stb.). A pásztornépek nyájai a természetben található takarmányon élnek, emiatt pedig oda kell vinni Qket, ahol az élelem elQfordul. Nagyfokú mobilitás, nomadizmus jellemzi a pásztorkodókat. Vándorlásuk gyakorta vertikális irányú; az állatokat az év legforróbb idQszaka alatt magasabbra viszik legelni.
A száraz vagy hideg környezetben a háziasított állatok tenyésztése és kihasználása számos elQnyt jelent a háziasított növények ültetésével és betakarításával szemben. Az állattartás biztosítékot nyújt az elQre nem látható szárazságok, és az ezeket kísérQ alacsony terméshozamok ellen.

1. Munkamegosztás-szervezet
A technológia bonyolultabbá válása erQsödQ munkamegosztást eredményez.
A fejlQdés fokozatai:
adott termékkel kapcsolatos összes munkafázisra specializálódó csoportok
pl. kelet-afrikai törzsek ács-, vasmqves stb. csoportjai
a termékre specializálódott csoporton belül munkafázisok szerinti szakosodás  technikán belüli munkamegosztás
Azonban a legkezdetlegesebb technológiai szinten is létezik a kor és nem szerinti munkamegosztás.
- kor szerinti: gyermekek - könnyebb feladatok
felnQttek - valós létfenntartás
öregek - a munkaszervezés és magatartási szabályok felelQsei
- nem szerinti munkamegosztás
A nQket a gyermekekrQl való gondoskodás helyhez kötöttebbé teszi, mint a férfiakat.
Pl. Új-Guineában a férfiak törik fel a kemény földet, de a nQk ültetik be.
De kulturális tényezQk is közrejátszhatnak.
Pl. É-Arizonában a hopi indiánoknál a férfiak foglalkoztak szövéssel-fonással, míg a navahoknál a nQk tették ugyanezt.
Vagy
K-Afrikában a marhákkal való foglalkozás a férfiak kiváltsága, nQk számára tabu.
A technikától függ a munkaszervezeti forma is.
Pl.: Melanéziában a nappali halászat magányos tevékenység, az éjszakai azonban három embert igényel minimum (1 evezQ, 1 fáklyatartó, 1 szigonyos).
Vagy
K-Melanézia: Ontong-Jáva sziget  a nagycsaládon belüli munkamegosztás: halászat  férfiak, földmqvelés  nQk.
A munkaszervezet fejlQdési iránya: a vérségi kapcsolaton alapulótól a rokonsági viszonyban nem álló egyének közötti együttmqködés felé.
A különbözQ, a létfenntartáshoz nem szorosan kapcsolódó foglalkozások munkaszervezete is kialakul a társadalom bonyolultabbá válásával. (pl. testQrség, papi rend stb.)

Az egyszerqbb társadalomszervezetekben az együttmqködQ csoport tagjai általában rokonságban állnak egymással. A legkisebb munkaszervezet a kiscsalád, ahol a férfi és a nQ mqködik együtt családjuk fenntartása érdekében.
Az olyan helyeken, ahol a nagycsalád az alapvetQ gazdasági-társadalmi egység, ott a munkaszervezet különbözQ fajtái a nagycsaládon belül alakulnak ki. (pl.: férfiak halásznak, nQk földet mqvelnek)
A munkaszervezet a társadalommal párhuzamosan fejlQdik.
A gazdasági-társadalmi fejlQdés, a társadalomszervezet bonyolódása egyre több önálló munkaszervezeti forma kialakulásával jár.

2. Csere, kereskedelem, pénz

A világ legtöbb társadalmában találunk közösségen belüli és közösségek közötti termékcserét.
A növénytermesztés és állattenyésztés megjelenésével a társadalmon belüli csere is rendszeressé válik.
Csere az élelemtermelQk és a kézmqvesek között.
Kezdetben termék-termék csere létezik.
Csereértékek pl. 1 takaró = 1 kis fazék vagy
4 hálótarisznya = 1 nagy fazék

A közösségen belüli csere után kialakul a közösségek közötti csere is. Ennek alapja kezdetben valamilyen természeti adottság és ebbQl következQ specializálódás volt.
A csere mindig szabályozott, akár csoporton belüli, akár csoportközi.
Pl. az Új-Guineában élQ motuk csereexpedíciói rendszeresen évente több száz kilométeres tengeri út után agyagedényeiket & ..lisztre cserélik.
A közösségek közti csere gyakran valamely egyedi természeti adottságon (pl. bizonyos ásvány elQfordulása) alapul.
Pl. agyaglelQhelyek korlátozott száma Új-Guineában, vagy az okker elQfordulása Ausztráliában.
A csoportok között az állandó cserebarátokon keresztül történik a csere.
Egymással ellenséges viszonyban lévQ csoportoknál találhatunk néma cserét : itt a cserélQ felek nem érintkeznek közvetlenül egymással, egy adott helyen helyezik el az árut, amit a másik csoport elvesz onnan, és a helyére teszi a maga termékét.
A csere helye idQvel vásárhellyé alakul. A vásárhely mindig a béke helye is. A vásárhelyre utazók vagy cserében résztvevQk pl. háborúskodó indián törzsek tagjai egymástól védettséget élveznek. Pl. a nyugat-afrikai kongóknál fegyveresen senki sem léphet a vásárhelyre.
A vásárhelyen kínált áruk sokfélesége magával hozza a pénz megjelenését. Esetünkben ez csupán a meghatározott formában állandósult értékmérQt jelenti. A primitív pénzeknek számtalan megjelenési formáját ismerjük: gyöngy-, csiga-, kagylópénz; átfúrt kQpénz, stb. A pénz értéke az átmérQ nagyságával együtt növekszik.
Pl. DNy-Afrikai dama törzs strucctojáshéj táncai, Közép-Szudánban kapapengék stb., Yap-sziget (Mikronézia) középen átfúrt kQpénz (d = 50cm-3m), de állattenyésztQ népeknél a jószág testesíti meg a pénzt. Latin pecunia = pénz, pecus = marha

Európában a középkorban nemesfémeket használtak pénzként, ahol a pénzérme értéke kapcsolatban állt annak nemesfém tartalmával. KésQbb forgalomba került a papírpénz, és a bankjegy:
klasszikus papírpénz: aranyat képvisel, névleges értéke szerint aranyra átváltható.
klasszikus bankjegy: megjelenése a pénzhiány következménye. A klasszikus bankjegy nem más, mint a bank önmagára szóló váltója. A klasszikus bankjegy forgalomképesebb a klasszikus papírpénznél, mert a bankár váltója iránt nagyobb a bizalom.
A mai pénz belsQ érték nélküli pénz, amely az állam közremqködésével teremtett törvényes fizetQeszköz. Az állam az általa kibocsátott pénznek kényszerforgalmat biztosít. A mai pénz mint csereeszköz, érme, bankjegy és bankszámlapénz formájában jelenik meg.

Társadalmi elosztás, tulajdon

Az alacsony termelékenységet produkáló társadalmakban senkinek nem áll módjában számottevQ felesleget felhalmozni, mivel a termelt vagy megszerzett javak csak a csoport igényeit elégítik ki. Tehát a termelés, az elosztás és a fogyasztás is közösségi jellegq. Ennek oka a termelQerQ alacsony színvonala. Ezekben a társadalmakban a közösség birtokolja azokat a tárgyi javakat, amelyek használata több ember együttmqködését kívánja meg. (pl.: a melanéziai halászok kerítQhálója a nagycsalád tulajdonát képezi)
Azok a tárgyak, amelyek közvetlenül az egyéni szükségletek kielégítését szolgálják személyi tulajdonban vannak és ezek örökölhetQek is. Sokszor a családon belül a férj és a feleség tulajdona élesen elkülönül egymástól. (pl.: elQfordul, hogy a férj személyes tulajdonát csak fiai, a feleségét csak lányai örökölhetik)
Ez azonban már magasabb fejlettségi szintre utal. Itt már lehetQség nyílik arra, hogy a közvetlen szükségletek kielégítésén felül megmaradó értéktöbblet egyesek kezében halmozódjon fel. Itt a társadalmi tulajdont már felválthatja a magántulajdon, a társadalom egymással szembenálló osztályokra tagolódhat. Az egyes csoportok kisajátíthatják mások munkáját. Ez a folyamat általában a fémeszközök megjelenésével indul be.
ElsQsorban Afrikában találkozhatunk a magántulajdon kezdeti formáival, a rabszolgaság intézményével, tehát osztálytársadalmakkal. Ezek tipikusan átmeneti társadalmi alakulatok: a nemzetség, mint alapvetQ gazdasági-társadalmi szervezeti forma még nem bomlott fel, és a legfelsQbb hatalmat sem egyetlen ember, hanem egy-egy vezetQ nemzetség gyakorolja.
Ezekben a társadalmakban általában hármas tagozódást figyelhetünk meg:
- legfelül: a vezetQ nemzetség, melynek sorából a király kerül ki
- középen: a szabad népesség
- legalul: rabszolgák.
Az uralkodás viszonylag demokratikus, az uralkodó a fontosabb döntések elQtt kikéri a nép egyes tagjaiból álló tanács véleményét.
A szabad népesség rendszeresen adózik a királynak, aki ebbQl tartja fönn az államapparátust és a hadsereget. A rabszolgák által termelt áruból gazdájuk adózik az államnak.
A társadalom alapját jelentQ föld azonban itt még nincs magántulajdonban.
Vannak olyan társadalmak, ahol a társadalom tagozódása, rétegekre bomlása hódítás következménye. Ez azonban csak olyan társadalmakban fordul elQ, akik a fejlQdés során már eljutottak oda, hogy el tudnak tartani egy uralkodói réteget.

Reciprocitás
= a tárgyak pénz vagy más csereközvetítQ eszköz használata nélküli adásvételre vonatkoznak
Formái: osztozkodás, vendéglátás, ajándékozás, árucsere, lopás.
A kölcsönösség 3 féle csoportosítása:
- általánosított reciprocitás:
- akik adják az árut, nem várják el a fogadótól, hogy bármikor is visszatérítse azokat
- olyan egyének között megy végbe, akiknek érzelmileg közük van egymáshoz, ezért kötelességük, hogy segítsenek egymáson
- fQleg a zsákmányoló hordákra jellemzQ
- kiegyenlített reciprocitás:
- aki adja az árut, nagyjából hasonló értékq árut vár cseréb - a viszonzás megtörténhet, amint az adományozó azt kéri
- a felek közötti alku hiánya jellemzi
- ajándékok:
- a jó kapcsolatok szimbólumai
- lekötelezésre is felhasználhatóak
- negatív reciprocitás:
- mindkét fél igyekszik minél többet nyerni a csere során, úgy, hogy saját maga a lehetQ legkevesebbet adja
- általában gazdaságosságra törekszik
- saját maguk által nem termelt áruk megszerzésére ad lehetQséget
- gyakran árucsere formájában jelenik meg

Újraelosztás
A reciprocitásnál a javak oda-vissza áramolnak, nincsen közvetítQ. Itt azonban a begyqjtött javakat egy központi helyen gyqjtik össze, majd a központi hatóságok innen vonnak el javakat.
A modern társadalomban:
A redisztribúció a bérekre, a haszonra ill. másra kivetett adókban nyilvánul meg.
A preindusztriális világban:
A redisztribúció általános formája a sarc.

Piaci csere
Az áruk piacon történQ cseréje már pénzt feltételez.
A piaci cseréhez szükséges:
- valamilyen tárgy, mint csereközvetítQ eszköz
- arány, ami meghatározza a javak pénzre cserélhetQségét =ÁR
- prioritásokra is szükség van a cserében, azaz olyan árakra, amelyeket a kereslet és a
kínálat határoz meg
A piac magában foglalja a fizikai kényszer hiányát: senki sem kényszeríthetQ eladásra vagy vevésre.
Szabad piac esetén: nincsen harmadik fél, aki meghatározná az árakat.

A.7. Politikai rendszerek

Politikai rendszerek
S. Main Az Qsi jog c., 1961: a politikai civilizáció vívmánya, a civilizáció elQtti, természeti állapotot anarchia jellemzi.
·államelQttiség
·mindenki harcol mindenkivel
·káosz
Társadalmi szerzQdés
· himánusabb, biztonságosabb élet lehetQség
· bizonyos szabadság elvesztése
· alárendeltség az államszervezetnek

Rousseau: árnyaltabban fogalmaz: a természeti állapot anarchiája mögött rend van, melynek alapja a rokonság
-Modern politika: területiség elvén alapouló államrendszer
- Qsi társadalmak: rokonság
Politikai rendszer

hð Modern társadalom
·gazdaság
·politikai rendszer: konformitás, azaz adott normarendszer által elfogadott viselkedésminták

hðTörzsi társadalom
·önálló politikai intézmények nem jelennek meg, beágyazódnak a kultúra többi egységébe

Politikai rendszerek és jog:
hðAz adott társadalomban elfogadható magatartási formák definiálása
hð A hatalmat és a különféle hatásköröket intézményekhez rendeli
hð A társadalomban felmerülQ vitás kérdések rendezése
hð A viselkedési normák újradefiniálása állandó módosítások, a mindenkori társadalmi igényeknek való megfeleltetés
hð Közösségi munka végzése
hð Szertartásos felelQsség a természetfelettivel tartott kapcsolatban: a politika és a vallás kezdetben nem különül el
hð Piacok és kereskedelmi rendszerel megszervezése
hð A haza védelmének felelQssége

Hatalom és Autoritás:
hð A hatalom az emberek manipulásának képessége
hð A világ rendjének magyarázata: miért olyan amilyen?
hð Saját legitimitásának biztosítása
hð Hatalmi konfliktusok megoldása
hð A tartós hatalmaknak mindig meg kell fogalmazniuk bizonyos koncepciókat a társadalom jövQjére vonatkozóan.



E. Service taxonómiája
hðhorda
hðtörzs
hðállam


Minden emberi társadalom az ún. háztartásokon alapszik. A háztartás családi termelQ közösség.






A horda(H)
A horda lényegében föggetlen háztartások laza, bármikor egyesíthetQ és felosztható közössége.


A hordánál a vezetés a személyes képességekre épül. Öregek: az idQs emberek tudása sokkal nagyobb. A vezetQpozíció nem örökölhetQ.




A szegmentált törzs(N):
A falvak között nincsen kapcsolat.
BIG MAN, aki valamely kiemelkedQ képessége alapján válik vezetQvé. A vezetQ poz. Nem örökölhetQ!






A fQnökség
A fQnökség falucsoportokon gyakorol hatalmat






Az állam
Hivatali szintq vezetési intézményesítés. A vezetQ pozíció örökölhetQ.



Társadalmi rétegzQdés
Az egyénnek mennyi lehetQsége van hozzájutni valamely meghatározó hatalmi eszközhöz?:
hðegalitárius társadalmak
hðrangsor szerinti társadalmak ’!ezek meghatározott gazdasági és politikai rendszerek
hðrétegzQdés szerinti társadalmak
Társadalmi rétegzQdés
hðHorda’!egalitárius’!reciprocitás(csere)
hðTörzs’!rangsor’! redisztribució(újrafelosztás)
hðÁllam’!rétegzQdés’!piac(kereskedelem)

Az egalitárius társadalom:
A társadalomban élQ emberek között nincsenek sem egyedek, sem csoportok, melyek a többitQl eltérQ mértékben részesülnek az
hðanyagi javakból
hða hatalomból
hða tekintélybQl
Kor, nem szerint vannak bizonyos különbségek. Presztízs: egyéni különbségek szerint. Nincs kizsákmányolás, fix pozíciók, melyekért harc folyhatna, nincs kontrolláló hatalom, földtulajdon és teritoritás, tehát nincsenek háborúk sem, mindenkinek egyenlQ joga van az élethez.
Pl.: zsákmányoló társadalmak:
hðnem törekszenek a javak felhalmozására, a modern értelemben vett magántulajdon fogalma nem értelmezhetQ
hða vezetQknek nincs tényleges hatalma, mely gazdasági elQnyre lenne váltható. Nem diktálhatnak, csak összefognak, irányítanak.
hð Nem alakul ki függQség a társadalom egyes tagjai között
A rangsorra épülQ társadalom:
hðFormális presztízskülönbségek
hð Az alapforrásokhoz mindenki egyformán juthat, de nincs egyenlQség.
hð Örökletes fQnöki poszt: a fQnöknek van autoritása(tekinély) mert Q végzi a redisztribuciót.
hðÚjraelosztó pozíció=fQnökség
A FQnök:
:&nem halmoz fel saját gazdasági javakat
:&tényleges hatalommal bír de bem váltja át anyagi javakra
:& nagyvonalú adakozó
:&hatalom: kiegyenlítQ szerep a társadalomban’!mindenki egyformán elégedett legyen
:&nem csak a fQnöknek de rokonsági csoportjának is van presztízse
pl: földmqvelQ társadalmak vagy nomád állattenyésztQk
hðRang: a rokonsági rendszerben elfoglalt hely szerint

A rétegzett társadalmak.
Állandó társadalmi és gazdasái különbségek
hðbiztonság
hðpresztízs ’!egyenlQtlenségek
hðhatalom
hðmegélhetés

RétegzQdés:
hðSzületés szerint: zárt politikai rendszerek az egyén státuszát a születése határozza meg: Kaszt: India
Osztály: Feudális Európa
hðElért eredmények
Politika: ott jelenik meg, ahol a társadalom alegységekre bomlik: a bilateriális leszármazáson alapuló nagycsaládban nincs politika
Horda

Egyszerq
hðA vezetés informál is, a döntéshozatal közös(férfi, nQ)
hðExogám formációk, mindig kívülrQl házasodnak. Afrika, Melanézia



Összetett
hð Több egymással rokonságban álló család
hðBig Man típusú vezetQ: hatalma befolyáson alapul, nem hivatalos tisztség, nincsen mindenkire érvényes döntési joga, nem hozhat szabályokat. Nincs elQírva hogy választják meg.


Törzs



Az ide tartozók ugyanattól az QstQl származnak, bizonyított vagy fiktív Qs ez. A politikai szerepek a rokoni csoportok szerint szervezQdnek, nincsenek specializált politikai szerepek. A szegmentált törzsben a vezetés nem centralizált, mint a fQnökségnél.

Szegmentált törzs
A különbözQ nemzetségek szerepe és funkciója között nincs semmilyen különbség


FQnökség
Megjelennek az alacsonyabb és a magasabbrendq státusok, ezek alapja a rokonság. Nemcsak az élelmet, de a munkát is elosztják. MunkaerQ!!!


Állam
Intenzív ekés földmqvelQ társadalmakban alakult ki ez a szervezeti forma.
Járadéki alap: X csoportbizonyos javakat kap Y csoporttól tized, dézsma, adók& formájában. Az állam legfQbb ismérve: begyqjteni az adót, aztán használni, felesleg feletti kontroll és diszponálás.
Városok
hð a politikában elvileg nincs szerepe a rokonsági viszonyoknak
hðnem garantálank mindenkinek egyforma jogokat, sQt egyeseket ki is zárhatnak
Alkotmányok
hð Az állam: egyenlQtlen elosztás garantálása

Az állam-és kormányzati forma fontos kérdése a montesquieu-i hatalommegosztás elv, avagy, hogy a törvényhozó, a végrehajtó, és a bírói hatalom egy kézben összpontosul-e, vagy sem.
Az állami rendszerek államformái:
Despotizmus: Az uralkodónak abszolút hatalma van, melyet abból a hitbQl nyer, hogy Q egy istenség leszármazottja.
Abszolút monarchia: Az uralkodónak abszolút hatalma van, az törvényileg nem korlátozott. Hatalmának legitimitását a szokás, és a tekintély, nem pedig a vallás alapján nyeri.
Alkotmányos monarchia: A király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon nyugszik, a hadsereg, a pénzügyek, a kormány ellenQrzésének joga a parlament kezében van.
Köztársaság: A népszuverenitás elve érvényesül, az államfQt is választják, közvetlenül, vagy közvetetten.
Az állami rendszerek kormányzati formái:
Demokrácia: A hatalmi ágak más-más kézben vannak, és ellenQrzik egymást.
Parlamenti demokrácia: A végrehajtói hatalom kettQs, az államfQi és a kormányzati hivatal elkülönül egymástól. A kormányt a törvényhozás nevezi ki, amely a parlamentnek tartozik felelQsséggel tevékenységéért.
Elnöki rendszer: A kormány feje, és az államfQ személye azonos. A végrehajtó hatalom fejét, és a törvényhozást külön-külön, eltérQ választási eljárások alapján választják meg.
Vegyes rendszer: Változatos formában egyesíti a parlamenti, és az elnöki rendszert.
Direktoriális rendszer: A végrehajtó hatalom a szövetségi tanács, mint kollektív vezetQ testület kezében van (egyedül Svájcra jellemzQ.)
Diktatúra: A hatalom egyetlen személy, vagy egy szqk csoport kezében összpontosul, a hatalmi ágak nem válnak szét.
Autoritárius (tekintély) uralom: A hatalom alapja a tekintély, mely több -féle forrásból származhat.
Totalitárius rendszer: A hatalom a társadalom totális ellenQrzésének igényével lép fel, az államhatalom befolyása az élet minden területére kiterjed.



:&:&:&

A.8 A társadalmi kapcsolatok rendszere


Státus és szerep
Státusz  egy adott mintában található pozíció . Mivel a mintában rengeteg státusz található ezért az egyén több státusszal is rendelkezhet.
Az egyén státusza = az általa betöltött státustok összessége
Státusz = egyénnel
= jogokkal kötelezettségekkel, amelyek az egyén közvetítésével nyernek értelmet

Szerep – „A státusz dinamikus vonatkozása” Ebben az esetben az egyén a státuszt alkotó jogait gyakorolja, szerepet játszik.
A státusz és a szerep elválaszthatatlanok.

Minden egyén a mintáknak megfelelQen sok szereppel rendelkezik. Az egyén számára a státusz és a szerep attitqdöket és viselkedési mintákat jelent, amiket fel kell vállalnia, ha részt kíván venni a társadalom mqködésében.
Létezik egy viszonyrendszer, és csak ebben a rendszerben nyer értelemet és jelentQséget a státusz. Mindenki, aki részt vesz ebben a mintában annak csak a saját státuszából adódó szerepével, kell tisztában lennie, és ha mindenki tisztában van ezzel, akkor minden gördülékenyen megy. Az egyént már a születésekor szembesítik ezzel. A szerepek tökéletes elsajátításához több kell mint tanulás.

Státuszok típusai

Elért: speciális adottságot igényelnek, versengés és tanulás eredményeként. Vagyis egyéni teljesítmény ráfordítással érhetQek el.
Vannak olyanok, amiknek a betöltéséhez speciális adottságokat követelnek meg. (pl. az USA elnöke a XX. elején nem igazán lehetet volna szinesbörq)

A társadalmi rendszerek az átlagos egyénre építenek. A speciális képességgel rendelkezQk elQnyt jelentenek, de nem szükségszerqek a társ. mqködéséhez. Ha speciálisokra lenne szükség, akkor sok szerep betöltetlen maradna. Ha a kultúrában, a külsQ környezetben változás áll be akkor kell felhasználni ezeket a képességeket.
Társadalmi változások során az elérhetQ státuszok bQsége jelentkezik, amint viszont stabilizálódik a rendszer, egyre kevésbé van szükség az egyéni specialitásokra. A rendezett társ.-t a tulajdonított státusz teszi jellemzQvé, ami miatt az egyre inkább merevvé válik.
(ez azonban nem biztos, hogy az egyén boldogtalanságához vezet, egy behatárolt verseny környezet kevesebb csalodotságra ad okot)

Tulajdonított: Az egyén nem a saját képességei miatt jut hozzá, ezeket már a születésekor is birtokolhatja.

Nem, Kor, Családi kapcsolat, Kaszt/Osztály
Ezekhez ugyanúgy szerepek tartoznak, amik társadalmanként, kultúránként, koronként különbözQ lehet.
(pl.: társ. Eszményi nQ: - angyal az Eu kultúrában
leleményes kínzó
kor. NQ - gyenge, ájulásra hajlamos (régen)
öntudatos, makacs (ma)

Nem (Férfi / NQ)
Munka terén ki mit végez, a munka típusa (könnyq-nehéz)
Ezek mind kulturális sajátosságok. (Kultúránként változó)
Az új mesterségeknél, még létezik egy bizonytalan idQszak, hamarosan azonban kialakul, hogy kinek a hatáskörébe fog tartozni az adott foglalkozás.
(Madagaszkár  fazekasság esetében a férfiak nem akarnak a nQkkel versenyezni)

Kor (gyermek/felnött/öreg ~halott)
Ezek megállapítás a biológiáin túl más szempontok alapján is zajlik.
A gyermekbQl, pl. nem akkor lesz férfi, amikor biológiailag eléri az adott kort. Hanem amikor az adott társ. is annak ismeri el. Egy szertartáson kell átesnie, ami alapján az adott közösség elismeri öt. Vagyis inkább egy olyan egyént neveznek férfinak, aki eltudja látni mindazokat a szellemi és fizikai kötelességeket, amiket elvárnak tQle.
FelnQttnek lenni a legkedvezQbb státusz, az egyén erQs, szabad, önálló, büszke, és mozgalmasan telik az élete. Míg az
Öregség egy végsQ kiszolgáltatott állapotot takar, esetleg a tanácsot kérnek az egyéntQl. Azonban az öregek nehezen fogadták el ezt az állapotot, hisz ez egy visszavonulással ér fel (gyávaság), a fiatalokra irigykedve, féltékenyen tekintenek (komancsoknál az öregek gonoszak)
A halottak terén sok társadalom „kizárja maguk közül”, azonban máshol csak egy jogilag változó státusz. Ahol a halottakat hasonló tisztelet illeti meg mint az élQket. A halottak az élQket segíthetik, aminek során akár egy kultusz is kialakulhat egy halott körül.

Családi kapcsolat
Ide tartozik a testvéri, családi viszony, ami lehet szoros, de van, ahol kimondottan elkerülQ a kapcsolat.
- Rokonsági kapcsolatok fontossága  milyen mély a kapcsolat (meddig vezetik vissza a rokonsági szálakat)
- rokoni ág (milyen ágon vezetik vissza)
- Házassági viszony
- vérségi köteléket hozz létre.
bizonyos rokonok nem házasodhatnak össze, de akár az is elQfordulhat, hogy megszabják, ki honnan házasodhat.
Incentus jelentQsége egyetemes, minden társadalom rendelkezik valamilyen erre vonatkozó szabályrendszerrel.
Fivér nQvér házassága, mint státusz átörökítési eszköz jeleneik meg.
Valahol viszont olyan kis létszámú az adott közösség, hogy elkerülhetetlen az egymás között házasság.

Kaszt/osztály
Társadalmon belüli kategorizáció. Ez inkább kiegészíti a kort, a nemet&
Egy erQs osztály rendszernél minden osztály külön társadalommá válik. Minden osztálynak megvannak a maga kötelezettségei (elQnyei-hátrányai). A státuszok más-más szerepet kívánnak. (A nemes  védelmez, irányit
A paraszt  élelmez
A (városi) polgár  kereskedik, elQállít)
Társadalmi rendszerek
A társadalmi rendszer a társadalmi kapcsolatok rendszerét jelenti, amelyet interakciókkal folyamatosan aktualizálnak, és ezáltal újratermelik, mint rendszert. JellemzQje még egy többé-kevésbé egységes normarendszer, és a hozzá tartozó szankciók.
Három szintjét különíthetjük el:
két ember közötti (diadikus)
háztartási kapcsolatok
falu (lokális közösség) kapcsolatai
A cselekvQ egyén mindhárom esetben eltérQ társadalmi státusban jelenik meg. Vannak olyan részei az életének, amelyeket csak a háztartásával oszt meg és vannak, amik nyilvánosak. Minden cselekvQ a rendszer különbözQ szintjein vesz részt. Ezen rendszerek csak akkor léteznek, és csak olyan mértékben, ha, és amennyire a rendszeres interakció fenntartja Qket.
A társadalmi rendszerek a cselekvQk közti társadalmi kapcsolatok levezethetQ készletei, míg a társadalmi struktúra egy társadalom standardizált viszonyainak összessége.
A rendszer határai ott találhatók, ahol az interakció jelentQsen kisebb mértékq. Ezek a határok azonban relatívak, a társadalmi kontextustól, a tevékenységektQl függenek. Ha a társadalmat integrált egészként képzeljük el, feloszthatjuk alrendszereke, melyek egymáshoz való viszonya rendkívül fontos az antropológiai kutatásban.
Normák és társadalmi kontroll
Minden társadalmi rendszerben szükség van olyan szabályokra, amelyek meghatározzák, hogy mi a megengedett, és mi nem. Ezeket a szabályokat tekintet nélkül arra, hogy nyíltan meghatározzák, vagy hallgatólagos konszenzus szerint elfogadják, normáknak nevezzük. Bizonyos normák a társadalom minden tagjára vonatkoznak, mások csak kisebb csoportokra, és vannak olyanok is, amelyek az egész emberiségre.
A normák megléte nem jelenti azt, hogy teljes egyetértés lenne tartalmuk felQl, vagy mindenki alávetné magát ezeknek bármely társadalomban. Minden normára jellemzQ, hogy valamilyen szankció kapcsolódik hozzá. Pozitív (jutalmazó), és negatív (büntetQ) szankciók egyaránt léteznek. A szankciók kiszabására, meghatározására való képesség a hatalom fQ forrását mutatja meg minden társadalomban. A normák a társadalom alapértékeit tükrözik, a különféle szankciók megmutatják a különbözQ értékek relatív fontosságát és feltárják a hatalmi egyenlQtlenségeket. A normaszegéshez kötQdQ szankciók rendszerét társadalmi ellenQrzésnek nevezzük. A normák, és a szankciók az idQ múlásával folyamatosan változnak a társadalommal együtt. A normák továbbá ritkán olyan részletesek, hogy minden esetre pontosan meghatározzák a viselkedés szabályait. A valóságban a cselekvQk mindig improvizálnak, és saját maguk hozzák meg döntéseiket, de ennek során folyamatosan támaszkodnak a normákra.

Szocializáció
A szocializáció az a folyamat, amely által valaki a társadalom teljes jogú tagjává válik, vagyis megszerzi a szükséges tudást és képességeket ahhoz, hogy a társadalom részeként tevékenykedhessen. Sok társadalomban a családé a legfQbb szerep a szocializációban. A fejlettebb és bonyolultabb munkamegosztással rendelkezQ társadalmakban a feladat ugyanakkor megoszlik a különbözQ intézmények között. A szocializáció célja, hogy biztosítsa: a társadalom tagjai elsajátítsák azokat az értékeket, normákat és viselkedési formákat, amelyeken a társadalom alapul.
Az elidegenedés (anómia) ezen társadalmi értékekbe vetett hit megrendülése vagy az azoknak való megfelelés képtelensége miatt kialakult lelkiállapot. Az ilyesfajta problémák gyakran a társadalomból való kizáráshoz vezetnek.

Csoportok
Az emberek társas interakcióik során (ami nem feltétlen személyes kontaktusban jelenik meg) csoportokba szervezQdnek. A csoportoknak határozott szerkezete van, és a tagok a mindenki által elfogadott csoportnormákat szem elQtt tartva egy közös cél érdekében tevékenykednek (ez a cél nem feltétlenül kerül megfogalmazásra, pl. család). A csoporthoz tartozás akkor is megszabja kisebb-nagyobb mértékben a viselkedésünket, ha épp nem vagyunk együtt a csoport többi tagjával. A csoport összetartó ereje függ az egyének közötti szimpátia mértékétQl, a bekerülés nehézségétQl, valamint attól, milyen mértékben segíti a csoport az egyént saját céljai elérésében.
Csoportnak nevezik az egyének olyan együtteseit, amelyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze.
Formális csoport: Azokat a csoportok, amelyek a szervezeti szabályok definiálnak. Ilyen például az intézmény egy-egy osztálya. MindenekelQtt az jellemzi, hogy spontán jönnek létre, és olyan kis taglétszámmal rendelkeznek, hogy minden csoporttag számára adott a szemtQl szembeni kapcsolat lehetQsége mindenki mással. Ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulásában különösen nagy szerepük van az érzelmi tényezQknek. A csoport szerkezete, mqködésének módja határozza meg, hogy egy adott közösséget formálisnak vagy informálisnak tekintünk-e. Az elsQdleges csoportok struktúrája általában nincs formalizáltan is kialakítva, szabályozva, kívülrQl megfogalmazva és megerQsítve.
Informális csoport: Azok a csoportok, amelyek nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok, szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze. Létesülése többnyire a csoporton kívüli tényezQktQl, külsQ akaratelhatározástól függ. Ilyenek például a különféle szervezetek, intézmények. Mivel azonban a formalizált vagy intézményesült struktúrával rendelkezQ másodlagos csoportokban is kialakulnak a nem formalizált kapcsolatok, ezeken a csoportokon belül is megfigyelhetQ az elsQdleges informális csoportok létrejötte.
Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerhetik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban lehetnek. FQbb jellemzQi a következQk:
a csoport két vagy több személybQl áll,
a tagok egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek,
akik önmagukat minden más csoporttól megkülönböztetQ önálló egységként kezelik,
a tagokban bizonyos célok és érdekek közös megvalósításának tudata él,
a tagok kapcsolatban állnak egymással,
a célok megvalósítására együttesen törekednek,
az együttmqködés során szabályok alakulnak ki a csoportban, amelyek minden egyes tagra és a csoportra vonatkozóan is meghatározzák a kötelezettségeket, jogokat, cselekvési formákat.
A társadalmi nagycsoportot az alábbi fQbb tulajdonságok jellemzik:
tagjaik egy vagy több közös ismérvvel rendelkeznek,
van úgynevezett mi tudatuk,
önálló arculatuk van, többé-kevésbé meghatározott célokkal,
az össztársadalom önálló egységeként számba vehetQk,
tagjai között nincs feltétlenül személyes kapcsolat,
céljaik a történeti fejlQdés során változnak.
A társadalmi csoportokat a tagok szabadságának érvényesülése alapján két nagyobb típusba sorolhatjuk: léteznek nyitott és zárt csoportok.
A zárt csoportokra jellemzQ, hogy tagjaiknak a csoportba való be- és kikerülése nem az egyénen múlik (azaz esetükben tulajdonképpen kényszerközösségrQl beszélhetünk), míg a nyitott csoportok az egyének szabad akaratából jönnek létre. A nyitott csoport (pl. egy sportoló csoport vagy egy barkács szakkör) az egyén életidejének csak egy részét köti le, míg a zárt csoportokban – amíg az egyén az adott csoport tagja – teljes életidejét a csoportban tölti.
A csoportban a csoporttagok egymáshoz viszonyítva különbözQ pozíciókat foglalnak el, ez a viszonyrendszer alkotja a csoport struktúráját v. szerkezetét. Legtöbbször a viszonyrendszer hierarchikus, vannak nagyobb befolyással rendelkezQ személyek és olyanok, akik a hierarchia alján helyezkednek el. A csoportszerkezet egyik központi jellemzQje a csoportkohézió, az az erQ, amely a csoportot egyben tartja és amely biztosítja stabilitását. Ez függ a csoporttudattól, a csoportcélok fontosságától, a csoporttagok közötti kapcsolatok erQsségétQl stb.

Házasság
A házasságnak 2 alaptípusát különböztetjük meg aszerint, hogy hányan házasodnak össze:
- monogám (egyes):egy férfi és egy nQ lép egymással házasságra (a)
- poligám (többes): három formája lehetséges (b, c, d)
A poligámiát a világ népeinek többsége engedélyezi: kb. 75%-nál legális a poligámia, de a poliandria nagyon ritka.

a) - monogámia = mindenkinek egy házastársa lehet
b) - poligünia = a férjnek lehet több felesége
(Ennek gyakori formája a sororális poligünia, ahol a férj több lánytestvért vesz
feleségül.)
c) - poliandria = a feleségnek több férje lehet
’! két fajtáját különböztetik meg:
- tibeti forma: több fivérnek vagy rokonnak van egy közös felesége
- nayar forma: itt a rokoni kapcsolat nem játszik szerepet
A poliandrikus házasságok esetében felmerül a kérdés, hogy hogyan állapítják meg, hogy
ki a gyerek apja. Azt mondhatjuk, hogy itt általában szociológiai, mint biológiai tény az
apaság. Az apa személyét megfelelQ szertartásokkal határozzák meg.
d) - csoportházasság = egyidejqleg több férfi és több nQ lép házasságra

Házassági szövetségek
- a házasság gyakran a rokoni csoportok között is köteléket hoz létre
- házassági szövetség = a két rokoni család tagjai között áll fenn, néha kritikus fontosságú a családok jóléte szempontjából
- Tylor: „a primitív embereknek szembe kellett nézniük azzal, hogy vagy megházasítják, vagy megölik”

Levirátus = ha a nQ férje meghal, annak egy közeli rokonához (általában férfi testvéréhez) kell
hozzámennie
Szororátus = ha a nQ meghal, rokonsága köteles egy másik feleséget küldeni a férjnek 
minden további menyasszonypénz nélkül

A házassági szövetségek magyarázata:
A házasságok megkötésében legkevésbé játszott szerepet az érzelem. A lényeg a családok közötti összefonódás volt. Ezekben az eljárásokban azért nem látnak kivetnivalót, mert tudják, hogy nem személyekrQl szól a házasság. A stabilitás mindennél fontosabb volt.
Ezek az intézmények a házassági elrendezQdést még a partnerek halálán túl is megQrzik. /Elman R. Service/

Házasság utáni lakóhelyek
- a modern euro-amerikai társadalmakban az új család alapításakor új háztartást is alapítanak; azonban ez nem mindenhol van így
- egyéb formák:
- patrilokális (70%): a házaspár a férj szüleivel vagy azok közelében él
- matrilokális (13%): a házaspár a feleség szüleivel vagy azok közelében él
- bilokális (8%): mindkét lehetQség adott, a házaspárok kb. 50-50%-a választja az
egyiket vagy a másikat
- neolokális (5%): a házaspár mindkét fél szüleitQl távol él, új és független háztartást
alapítanak
- avunkolokális (4%): a házaspár a férj anyai nagybácsijával él együtt

A.9. Család, házasság és háztartás


A család nem pusztán a fajfenntartás eszköze – ehhez nem lett volna szükség ilyen bonyolult rendszer létrehozására -, hanem gazdasági egység, melynek tagjai közös háztartást vezetnek, a megtermelt javakat elosztják egymás között. Így, minél nagyobb egy család, annál többet képes termelni. A férfiak a legtöbb társadalomban emiatt (is) sok gyereket akarnak, másik ok lehet az, hogy a gyermekek politikai támogatás alapját is képezhetik, illetve tekinthetQk az idQs korra kötött biztosításnak , mivel segítik apjukat, mikor az már nem képes annyit termelni.
A család feladata a gyermekek szocializációja is, az, hogy a társadalom normáit betartó, értékrendjét követQ felnQttek váljanak belQlük. Biztonságérzetet is ad az egyénnek, hogy van kire támaszkodni, van kitQl segítséget kérni, illetve kontrollt gyakorol az egyén viselkedése felett. A család voltaképp a társadalmi reprodukció legkisebb egysége azáltal, hogy az egyént beleneveli a társadalomba, így fenntartja annak normáit, értékeit, emlékeit, tudását.
A családok élén (méretüktQl függQen) általában áll egy, vagy több vezetQ. Kultúránként különböznek a vezetQ jogai, kötelességei. A mai nyugati kultúrákban a családfQ (általában az apa) szerepe már csak szimbolikus, a legtöbb helyen férj és feleség együtt döntenek a családot érintQ ügyekrQl. Más kultúrákban azonban a családfQ rendelkezhet családtagjai sorsqról, sokszor életérQl is.
Ott, ahol a házasság, és a család gazdasági szövetségi funkciója még erQs, általában a szélesebb körq rokonságot is számon tartják, hiszen ez kiterjedtebb gazdasági bázist is jelent. Az ilyen társadalmakban a rokonok egymáshoz való viszonyát, egymás iránti kötelességeit, és tilalmait általában szigorú szokásrendszer szabályozza. Ezekben a közösségekben a házasság ritkán van tekintettel a felek érzéseire, csakis az egyes családok gazdasági, politikai potenciálja, státusa számít.

A házasságnak 2 alaptípusát különböztetjük meg aszerint, hogy hányan házasodnak össze:
- monogám (egyes):egy férfi és egy nQ lép egymással házasságra (a)
- poligám (többes): három formája lehetséges (b, c, d)
A poligámiát a világ népeinek többsége engedélyezi: kb. 75%-nál legális a poligámia, de a poliandria nagyon ritka.

a) - monogámia = mindenkinek egy házastársa lehet
b) - poliginia = a férjnek lehet több felesége
(Ennek gyakori formája a sororális poliginia, ahol a férj több lánytestvért vesz
feleségül.)
c) - poliandria = a feleségnek több férje lehet
’! két fajtáját különböztetik meg:
- tibeti forma: több fivérnek vagy rokonnak van egy közös felesége
- nayar forma: itt a rokoni kapcsolat nem játszik szerepet
A poliandrikus házasságok esetében felmerül a kérdés, hogy hogyan állapítják meg, hogy
ki a gyerek apja. Azt mondhatjuk, hogy itt általában szociológiai, mint biológiai tény az
apaság. Az apa személyét megfelelQ szertartásokkal határozzák meg.
d) - csoportházasság = egyidejqleg több férfi és több nQ lép házasságra

Minden házassági mód megfelelQ családformát alakított ki:
a monogám házasságon alapszik a kiscsalád (ez a legelterjedtebb)
a poligám család több, a feleségek számának megfelelQ számú kiscsaládból áll
a kiscsaládokat az apa (illetve a férj) kapcsolja össze
az asszonyok külön háztartást vezetnek, a gyermekekkel élnek együtt, míg a férj külön lakik
az öröklésnél általában az elsQ feleség legidQsebb fia a legfontosabb
általában a nQ a munkavégzQ -> több feleség, nagyobb haszon, vagyon
sororális poligínia: a férj több leánytestvért vesz feleségül

A nagycsalád
meghatározott rokonságban álló egyének, és ezek házastársai
elsQsorban gazdasági egység
meg kell különböztetni az Qsközösségi-nemzetségi társadalomban, és a feudális társadalomban más-más a nagycsalád
feudális nagycsaládi forma pl. a délszláv zadruga
egy apa férfiutódjainak több nemzedékét foglalja magában
a lányok férjhezmenetelük idQpontjáig tartoznak a nagycsaládhoz
egy telken laknak, osztoznak a javakban
élén a domactin (gazda) áll, Q a nagycsalád képviselQje a külvilágban, Q kezeli a pénzt, az egész gazdasági ügymenetért Q a felelQs
a nQk munkáját a gazdasszony (domacica) irányítja
a legfQbb hatalom a családi tanács kezében van

- a modern euro-amerikai társadalmakban az új család alapításakor új háztartást is alapítanak; azonban ez nem mindenhol van így
- egyéb formák:
- patrilokális (70%): a házaspár a férj szüleivel vagy azok közelében él
- matrilokális (13%): a házaspár a feleség szüleivel vagy azok közelében él
- bilokális (8%): mindkét lehetQség adott, a házaspárok kb. 50-50%-a választja az
egyiket vagy a másikat
- neolokális (5%): a házaspár mindkét fél szüleitQl távol él, új és független háztartást
alapítanak
avunkolokális (4%): a házaspár a férj anyai nagybácsijával él együtt

Ha nagycsaládokról van szó, akkor ugyanezek a formák fordulhatnak elQ, csak több nukleáris család él együtt.

Nemzetség: fiktív vérrokonságon alapuló unilaterális exogám csoport.

a nemzetség egyik fontos funkciója a csoporthoz tartozás tudata
lehet patri  vagy matrilineáris
fiktív jellege miatt nem tartják számon a genealógiát
több, kisebb egységbQl tevQdik össze, melyek között gyakran csak az az összekötQ kapocs, hogy mindegyik egy távoli, mitikus Qsre, vagy állatra vezeti vissza leszármazását
gyakran két exogám szabály: egyik a nemzetségen, másik az ágazaton belüli házasság tilalma
amennyiben közös Qsüknek egy állatot, növényt, vagy természeti jelenséget tartanak, nemzetségi totemizmusról beszélünk

A.10 Rokonsági rendszerek

A rokonság

A vérszerinti és a házassággal kialakuló kapcsolatok
A rokonság magába foglalja a vérszerinti kapcsolatokat és a házassággal kialakuló kapcsolatokat is.
Rokonsági rendszer =
= olyan kapcsolatok egészére utal, amik vérségi köteléken vagy házassági kapcsolaton alapulnak és az egyéneket jogok és kötelességek hálójába fogják össze.
Kulturálisan meghatározott rokoni kötelékek:
2 alapvetQ funkciójuk van:
" A rokonság biztosítja a generációk közötti folytonosságot.
A társadalom biztosítja a tulajdon és a társadalmi pozíciók szabályszerq
átadását egyik generációról a másikra.
" A rokonság kijelöli azok körét, akikhez az egyén segítségért fordulhat.

Elman R. Service:
A vadászok és gyqjtögetQk kis társadalmai teljesen a rokonságon alapulnak.
Minden társadalomban különbözQ jellegq státusok azok az eszközök, amelyekkel a személyek között bonyolódó ügyletek formáját megszabják; a vadászó-gyqjtögetQ társadalomban azonban a státusok csaknem kizárólagosan családiasak - azaz rokonsági státusok.

A leszármazás szabályai és a leszármazási csoportok
Leszármazás = kulturálisan kialakított kötQdést jelent egyik vagy mindkét szülQhöz.
A leszármazási csoportok fontos feladata a családi élet megszervezése, a gyermek szocializációja, stb.
A leszármazási szabály 2 alapvetQ típusa:
- egyágú (unilaterális vagy unilineáris) leszármazási rendszer:
(itt a csoporttagság egyértelmqen meghatározott)
- matrilineáris leszármazás:
Az egyén saját anyjának leszármazási csoportjába tartozik.
- patrilineáris leszármazás:
Az egyén saját apjának leszármazási csoportjába tartozik.
- kettQs (bilaterális) leszármazási rendszer:
Az egyén két, egymástól különbözQ rokoni csoportba tartozik: az anyjáéba és
az apjáéba.
(pl.: Magyarországon a névöröklés patrilineáris, a rokonsághoz való tartozás pedig
bilaterális jellegq)

Van még néhány, ritkán elQforduló leszármazási rend:
- ambilaterális leszármazás:
A csoporthoz való tartozást vagy az apán vagy az anyán keresztül tartják
számon, de sohasem mindkettQjükön keresztül.
- nem szerinti leszármazás:
Itt a leggyakoribb, hogy a férfiak patrilineáris, a nQk pedig matrilineáris leszármazási vonalhoz tartoznak. De elQfordulhat ellenkezQ elQjelq leszármazás is: a lányokat apjuk, a fiúkat anyjuk csoportjához sorolják. (pl.: a mondgumuroknál)

Az egyágú leszármazási csoportok típusai (Hollós Marida)
FelmenQ ágazat = olyan rokonok csoportja, akik egy közös QstQl származnak, és bizonyítni
tudják a köztük lévQ geneológiai kapcsolatot.
Lehet férfiági- és nQági felmenQ ágazat.
Nagyságuk változó.
Ha a felmenQ ágazat közösen birtokolja a földet és a tagok felelQsek egymás viselkedéséért, akkor testületi csoportként tartják számon.

Klán = olyan egyágú leszármazási csoportot jelöl, aminek tagjai közös QstQl származtatják
magukat, de ezt a rokonságot geneológiailag nem tudják bizonyítani.
A klán egyik legfontosabb feladata a házasság szabályozása. (Általában exogám módon, nemzetségen kívül házasodnak.)

Frátria = olyan néhány klánból álló leszármazási csoport, ahol a klánok magukat közeli
rokonoknak érzik.

" A patrilineáris leszármazási csoportok:
- társadalmanként változik, hogy a nQ mennyiben tartozik bele a férj apai felmenQ ágazatába (néhány esetben a nQ megQrizheti apai felmenQ ágazatának öröklési jogait)
- a házasság itt szigorúbb, mint a matrilineáris rendszerekben

" A matrilineáris leszármazási csoportok:
- itt a fQ védQ, eltartó, hatalomgyakorló és ellenQrzQ szerep a feleség fivéréé, nem pedig a férjé
- a férj a házassággal szexuális és gazdasági jogokat szerez a nQ felett, de nem szerez jogokat a gyermekei felett ’! a gyermekek az anya csoportjába tartoznak
- matrilinearitás `" matriarchátus
(Matriarchátus = olyan társadalom, ahol a legfQbb hatalmi pozíciókat nQk töltik be.)
- itt a legfQb hatalommal bíró férfi: a fivér

Nem egyágú leszármazás
- a világ társadalmainak 40%-ára jellemzQ
- 2 típusa van:
- ambilineáris leszármazás:
Az egyén maga választja ki bármely szülQjének rokonságát, majd a másik szülQ rokonaival való kapcsolata fokozatosan elhal.
- bilaterális leszármazás:
Az anyai és apai ágú rokonok egyformán közeli kapcsolatban állnak az
egyénnel.
(kindred = a bilaterális leszármazással kialakuló rokonsági hálózat;
egymást átfedQ rokonsági kategóriákat jelöl)

Rokonsági csoportok (Bodrogi Tibor)
Ágazat
Patrilineáris leszármazás esetén az ágazat egy férfiQsbQl és ennek apaági (patrilineáris) leszármazottaiból áll. A leszármazást geneológiailag pontosan ki tudják mutatni, és ennek megfelelQen egy-egy nemzetség 4-5 generációval korábbra vissza tudja vezetni eredetét.
A matrilineáris leszármazáson alapuló ágazat Qse vagy egy nQ, vagy (ez a gyakoribb) az Qsanya fivére.
Az ágazat egyik legfontosabb funkciója a házasság rendjének szabályozása.
Az ágazat -tiszta alakjában- exogám.

Az ágazat általános meghatározása tehát:
unilineáris, kimutatható leszármazáson alapuló, vérrokonokat egyesítQ, exogám
rokonsági csoport.
Nemzetség
Olyan rokonsági csoport, amelynél tagok rokonsága nem mutatható ki, a rokonság csak feltételezett, fiktív.
Az ágazathoz hasonlóan unilaterális leszármazáson alapszik, így elkülöníthetünk patrilineáris és matrilineáris nemzetségeket.
Az exogámia szabálya itt is érvényesül, funkcióik is sokban azonosak.
A nemzetségnél lényeges ismérv a csoporthoz tartozás tudata.

A nemzetség tehát:
Fiktív vérrokonságon alapuló unilaterális exogám csoport.

Morgan kitqnQ leírást ad Az irokéz szövetség c. munkájában az irokéz nemzetség funkcióiról: (Ez a tíz vonás nem található meg minden nemzetségben, csak az irokézere jellemzQ.)

A szahemek és a fQnökök megválasztása
A szahemek és a fQnökök letevése
A nemzetségen belüli házasság tilalma
A meghalt tagok tulajdonának öröklése
Kölcsönös segítség háború, munka és vérbosszú esetén
Névadás a tagok számára
Az idegenek adoptálása a nemzetségbe
Közös vallási szertartások rendezése
Közös temetkezési hely
A nemzetségtagok közös tanácsa

A nemzetség egyik sajátos jellemvonása, hogy a közös Qst mitikus lénynek tartják, akinek a vallási rítusokban és képzetekben is jelentQs szerepe van. (Az is elQfordul, hogy állatnak tartják - ebben az esetben nemzetségi totemizmusról, ill. totemisztikus nemzetségekrQl beszélhetünk.)

Frátria
Olyan exogám csoport, amelyben két vagy több nemzetség nagyobb exogám csoporttá kapcsolódik össze.
A frátriák két vagy több alapnemzetség osztódásából keletkeztek, amikor a nemzetségek létszáma már annyira megnövekedett, hogy az egyes nemzetségrészeknek újabb lakóterületet kellett keresniük.
A közös leszármazás tudata azonban megmaradt - ennek eredménye a frátriális exogámia.
Legáltalánosabb egy-egy törzsön belül két frátria.
A frátriák egyik legfontosabb funkciója a házasság szabályozása volt, de más területen is voltak hatásai, pl.: vallási funkciók ellátása, közigazgatási funkciók, temetések.
A frátriának ritkán van külön neve - ellenben a nemzetségekkel, ahol szinte mindene esetben találkozunk nemzetségnevekkel.



Duális szervezet (kétosztály rendszer)
Az olyan közösségekben, amelyek csak két exogám csoportra oszlanak, és nemzetségi szervezetet nem találunk, ott a duális szervezetet alkotó egy-egy házassági osztály az egyedüli unilaterális exogám csoport. A csoportnak általában nincs nevük, a tagok sem tartják egymással a rokonságot.

Szekciók (házassági osztályok)
Az ausztráliaiaknál és néhány melanéziai törzsnél a törzs két exogám csoporton kívül további osztódást is produkál. A duális rendszer két osztályának kettéosztásával a társadalmi csoport négy szekcióra tagozódik. Mindegyik rész más rokonokat foglal magában, a házasság így rokonok között megy végbe A szekcióra oszlás azt a célt szolgálja, hogy csak bizonyos rokonok köthessenek egymással házasságot, másokat viszont kizárjanak a házassági kapcsolatok körébQl.
Az egyén soha nem tartozhat apjának vagy anyjának szekciójába, mindig új szekcióba kell kerülnie. (pl.: az ausztráliai kariera törzsnél 4 szekcióval találkozunk, melyeknél pontosan elQírják, hogy melyik szekció melyikkel házasodhat össze)

Bilaterális rokonsági csoport
FQleg fejlett kultúrájú társadalmakból ismerjük. Nehezen körvonalazható szervezet.
Valamely egyén bilaterális rokonsági csoportja apjának és anyjának konszangvinikus és affinális rokonságából tevQdik össze, és az egyén mindkét szülQn keresztül kapcsolódik a rokonsághoz. (ilyen a magyar rokonsági csoport is)
Itt kell megemlítenünk a mqrokonság néhány formáját is. A mqrokonság egymással rokonságban nem álló egyének között mesterségesen létesített, rokoninak tekintett, s ennek megfelelQ jogokkal és kötelezettségekkel járó viszony. ElQfordul (pl.: nálunk a komaság esetében), hogy a mqrokonság egy már meglévQ rokonsági viszonyt erQsít.
A mqrokonsághoz tartozik a vértestvérség (csaknem mindig egy nemhez és nemzedékhez tartozó személyek kötik, akiknek kapcsolata olyan szorossá válik, mintha egymással konszangvinikus rokonságban állnának) és a rituális rokonság (bizonyos szertartás elvégzése révén keletkezett, rokoninak tekintett viszony két vagy több személy között).

Utódlás
A leszármazási szabályok határozzák meg az utódlás módját.
A leggyakoribb a patrilineáris vagy a matrilineáris utódlás.

Öröklés
Az öröklés szabályai határozzák meg a vagyon, a tulajdon továbbadását.
Az öröklés szabályai sokkal több változatot tesznek lehetQvé, mint az utódlási szabályok.

Az öröklés is lehet patrilineáris vagy matrilineáris, ill. elQfordulnak ezeknél bonyolultabb megoldások is.
Sokszor a matrilineáris és a patrilineáris öröklés együtt, keverten jelenik meg.

A vagyon szétosztására, az egyes rokonok részesedésére vonatkozó szabályok hasonlóan sokrétqek.
Van, hogy egyenlQ felosztással találkozunk, és elQfordul, hogy a primogenitúra (az utódlás vagy öröklés alkalmával az elsQszülöttet részesítik elQnyben) vagy az ultimogenitúra (a fiatalabb fiúnak kedveznek a vagyon szétosztásánál) szabályai uralkodnak.


Speciális magyar jogszokás: a székely fiúleányság intézménye.
A székelyeknél a patrilineáris elv csak a fiúk öröklését tette lehetQvé, a lány egyedül a kiházasítása költségeit kapta meg a fiú által örökölt vagyonból. Ha azonban fiúágon a család megszakadt, a lányra szállt a vagyon: „Az ilyen leány az örökségnek természete szerint fiúággá lészen.” /Cserei Farkas/

B. 10
Rokonsági terminológia típusok

Rokonok: Olyan emberek, akiknek egymáshoz való viszonya vagy leszármazáson, vagy házasságon alapszik.

Leszármazási viszony: vérrokonság (konszangvinikus rokonság), nem csak a valóban vér szerinti rokonok, hanem az adoptáltak is ide tartoznak.

Házasság révén kialakult viszony: affinális rokonság

Lineáris (egyenesági) rokonok: Egymás közvetlen leszármazottai (pl. nagyapa-apa-gyermek)

Oldalági (kollaterális) rokonok: Valamely lineáris rokon révén kapcsolatban állók (pl. apám testvére, anyám testvére, az Q gyerekeik stb.)

A rokonság elsQsorban szociológiai viszony, nem pedig biológiai. Az egyszerq társadalmakban a rokonság számontartása fontosabb, mint a modern társadalmakban, mivel az elQbbiekben az intézmények nagyrészt a rokonságon alapulnak. Igen fontos ezeknél a rokonsági terminológia (avagy a rokonságnevek) rendszerének megismerése, mivel ez egy sor másik társadalmi jelenségre, intézményre is enged következtetni. A rokonsági viszony meghatározza a rokonság körén belül az egyén magatartását, jogát és kötelességét is meghatározza.
A rokonsági terminológiák vizsgálatát Henry Lewis Morgan kezdte meg, aki szerint a terminológiák két nagy típusra oszthatók: osztályozó (klasszifikáló), és leíró (deskriptív) típusúra.
A leíró terminológiáknál egy-egy kifejezés meghatározott rokonsági viszonyt jelent, és különválnak az egyenesági, és oldalági rokonok. Ennek egyik iskolapéldája az észt rokonsági terminológia, ahol csak a lineáris rokonokat nevezik meg önálló kifejezéssel, a többit csak körülírva lehet megjelölni (pl. apám testvérének a gyermeke). A legtöbb fejlett kultúrájú nép teminológiája ehhez a csoporthoz tartozik, köztük a magyar is, bár nálunk az észthez viszonyítva nagyobb az egyenes rokonsági viszonyokat jelölQ önálló kifejezések száma. A magyar rokonsági terminológia a konszangvinikus és affinális rokonokat is különválasztja a megjelölésben, illetve jelzi a korkülönbséget is, pl. öcs, bátyj, húg, nQvér.
Az osztályozó rokonsági terminológia a lineáris és kollaterális rokonokat együtt csoportosítja, azaz több rokonsági viszonyt jelölnek egyetlen rokonsági terminussal. Ilyen például a hawaii terminológia típus, ahol nem csak a tényleges apát nevezi meg ezzel a kifejezéssel, hanem apa minden, a tényleges apa és anya generációjába tartozó összes férfit. Az osztályozó típusú terminológiák egy másik fajtája a szeneka típusú, az apa nQvérét, és az anya fivérét már nem nevezi anyának , illetve apának , míg az apa fivérére, és az anya nQvérére ezeket a kifejezéseket használja. Mindazoknak, akiket apának illetve anyának hív, a gyermekeit testvérnek tekinti.
Morgan a különbözQ rokonsági terminológiákat egy hipotetikus fejlQdési sorba illeszti, és úgy véli, hogy az egyes típusok a családszervezet és a házassági kapcsolatok megfelelQ rendjét tükrözik vissza. A fejlQdés kezdetére a promiszkuitást ( szabályozatlan nemi közösülés) helyezi, szerinte ebbQl alakult ki az egyes generációk közötti házasság tilalmaként a hawaii rendszer, míg a testvérek közötti házasság tilalmát a szeneka típusú terminológia tükrözi.
Morgan elméletét azóta megcáfolták, és kimutatták, hogy több tényezQvel kell számolni a rokonsági terminológiák kutatásánál. A szeneka rokonsági rendszernél például elQnyben részesített a kereszt-unokatestvér házasság, akik történetesen az apa nQvérének, illetve az anya fivérének gyermekei. Így Qket nem nevezik testvérnek, mivel ekkor nem jöhetne létre a házasság.
A klasszifikáló rokonsági terminológiában azonosító jelek segítségével különböztetik meg az azonos névvel jelölt rokonokat, például körülírással, vagy a személy nevének megjelölésével. A terminológiai megkülönböztetés a magatartásforma különbségét is jelöli. A tényleges magatartást többek között az érintkezés gyakorisága szabja meg, például a távoli apával szemben másképp viselkedik az illetQ, mint azt igazi apával szemben.
Találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy az adott közösségben mindenki rokonnak nevez mindenkit, holott nem állnak mindannyian ilyen kapcsolatban. Ekkor fiktív rokonságról beszélünk.

A rokonok csoportosítása
Minden társadalomban a rokonoknak saját elnevezéseik vannak. A túl sok terminus megjegyzése helyett: rokonsági osztályokat használnak, ahol ugyanazzal a rokonsági terminussal illetik a rokonok egy-egy csoportját.
A rokonságnak is van elméleti és gyakorlati összetevQje.

" A rokonok csoportosításának alapelvei:
generáció
relatív kor
egyenes vagy oldalágú rokonság
nem
vérrokonság vagy házasságkötés során kialakuló rokonság
az összekötQ rokon neme
családi ág

- Eszkimó:
- a bilaterális leszármazással van kapcsolatban, ahol az egyén szempontjából mindkét szülQ rokonai egyformán fontosak, a rokonok közötti kapcsolat mértéke pedig az egyéneket elválasztó generációs távolságtól függ.
- fQleg vadászó és gyqjtögetQ népeknél gyakori
- a nukleáris család egységét hangsúlyozza azzal, hogy a nukleáris család
tagjainak megjelölésére olyan terminológiát használ, melyet semmilyen más rokonra nem
a szülQk generációjának összes gyermekét unokatestvérnek hívja
- Omaha:
- a patrilineáris leszármazáshoz kapcsolódik
- ugyanazt a szót használj az apára, az apa fiútestvéreire és az anyára, valamint
az anya lánytestvéreire
A párhuzamos unokatestvérek elnevezése megegyezik a testvérek elnevezésével, de a kereszt-unokatestvéreket máshogy nevezik.
A férfi úgy hívja fiútestvérei gyermekeit, mint sajátjait, de lánytestvéreinek gyermekeit már máshogy nevezi.
Anyai ágon egybeolvadnak a generációk, minden férfi, aki az anya apai felmenQágába tartozik, mint az anya fiútestvére lesz megnevezve.
- Crow:
- az omaha-rendszer matrilineáris megfelelQje
- az apai ág rokonait veszik egy kalap alá
- az anya anyai felmenQ ágában viszont számítanak a generációs különbségek
- Szudáni
- a legérzékletesebb terminológiai rendszer
szinte minden rokonra más terminust alkalmaznak
A legtöbb csoport patrilineáris, de elQfordul ambilineáris is.
A rokonsági terminusok változatossága felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a rokonsági kapcsolatok társadalmi kapcsolatokat tükröznek, és nem pusztán biológiai kapcsolatokon alapszanak.

A/11. Vallási kultuszok, rítusok


A vallás legrégebbi antropológiai definíciója Tylor animizmusa;
hit a szellemlényekben. A legtöbb modern koncepció is követi Tylort, miszerint minden vallásnak tartalmaznia kell a hitet valamiféle szellemi vagy természetfeletti erQ létében.
Clifford Geertz A vallás mint kulturális rendszer címq tanulmányában a következQképpen definiálja a vallást:
Szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy erQteljes, meggyQzQ és hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és ezeket a koncepciókat a tényszerqség olyan aurájába öltözteti, amelyben a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tqnnek.

A vallásnak pszichológiai (pl.: csökkenti a félelmet), társadalmi, és gazdasági funkciói is vannak. A kortárs antropológiában különbséget tesznek hit és tudás között. A vallás tartalmazza a természetfeletti erQkben való társadalmi hit formáit, amelyek közösek, és amelyeknek a rítuson keresztül adnak közös kifejezést. A tudás ezzel szemben tényeken alapszik, amelyekben az emberek viszonylag biztosak, és eszerint cselekszenek. Ez szintén társadalmi eredetq.
Különbséget teszünk szóbeli és írásbeli vallások között.
Az írásbeli vallások, vagy a könyv vallásai , egy szent szöveghez (Korán), vagy szent szövegek gyqjteményéhez kötQdnek (biblia). Ilyen vallás a judaizmus, az iszlám és a kereszténység. Mivel nem kulturális kontextushoz kötQdnek, az egész világon el lehet terjeszteni. Az írásbeli vallások a megtérés vallási, olyan hitrendszerek, amikre át lehet térni és az embernek bizonyságot kell adni a hitérQl. Más írásbeli (nem monoteista) vallások kevésbé rögzített doktrínákkal rendelkeznek, és kevésbé ragaszkodnak a szövegnek való engedelmességhez. Ide tartozik pl.: a buddhizmus és a hinduizmus is. A szóbeli vallások általában beágyazódnak a társadalmi praxisba, az írásbeliek gyakran jobban elválnak a társadalmi intézményektQl. Az afrikai kaguruk szerint Isten teremtette a világot, de abban nem biztosak, hogy ez mikor történt. Isten helyett legtöbbször az Qsök szelleméhez fordulnak. Gyakran a jelen eseményeiért is az Qsöket okolják.


A vallás szervezetei
Egyéni kultuszok: Minden személy vallási specialista lehet, és kapcsolatba léphet a természetfelettivel. Ide tartoznak például a látomások.
Sámánisztikus kultuszok: A sámánnak társadalmilag elismert természetfölötti hatalma van, melyet többféleképpen hasznosít; gyógyítás, jövendölés, varázslat, stb.
A sámánokat nem tekintjük egészidQs specialistáknak, amikor szükség van rájuk, elvégzik feladatukat, amiért fizetséget, vagy ajándékot kapnak.
SegítQszellemeiket transz állapotban tudják elérni. Ezt a megváltozott tudatállapotot többféleképpen érhetik el (kábítószer, ének, tánc).
Közösségi kultuszok: Az összetettebb társadalmakban jellemzQ. Itt sincs egészidQs specialista. A kultuszhoz tartozó mítoszokat, rítusokat általában csak az egyik nem (legtöbb esetben a férfiak) ismeri. A közösség által rendezett szertartásoknak vannak irányítói (gyakran az idQsebbek).
Céljuk, hogy egy bizonyos embercsoport érdekében kapcsolatot teremtsenek a természetfelettivel.
Egyházi kultuszok: Hivatásos (egészidQs) papsággal rendelkezik, amelyet hivatalosan választanak, vagy neveznek ki. Egy réteg kisajátítja magának a közvetítést. A papok felelQsek bizonyos rítusok bemutatásáért, amelyeket az egyén, a csoport, vagy a közösség nevében tesznek.
A papi kultuszokhoz leggyakrabban hatalmas erQvel felruházott istenek (vagy isten) képzete társul. Ezek a kultuszok általában politikailag komplex állam-társadalmakban találhatók meg.

A vallási képzetek alaptípusai:
Animizmus: Lélekhit. Tylor szerint ez a vallás legrégebbi formája.
Mana: Természetfeletti, személytelen erQ (nem természetfeletti lény, mint az animizmusban), ami lehet jó és rossz is. Az emberben és a tárgyakban egyaránt elQfordulhat.
Pskultusz: Nincs olyan kultúra, amelyben nem tulajdonítanak valamilyen szerepet a halottaknak.
Animatizmus: Marrett szerint a "természeti" ember így gondolkodott: ha Q él, minden más is élQ, az emberhez hasonlóan egész környezete is él. Véleménye szerint a mágia és a mana képzet mellett az animatizmus jellemezte az "egyszerq" társadalmak tagjainak gondolkodását, "megelQzve" az animizmust.
Fetisizmus: Tylor szerint a megtestesülés és a megszállottság elképzelései vezettek a fétisizmus doktrínájához. E doktrína szerint a szellemek képesek behatolni különbözQ ember alkotta, ill. természeti tárgyakba, és úgy bánnak velük, mintha személyes tudatuk lenne. Charles de Brosses (1709-1777) francia történetíró és geográfus szerint ebbQl fejlQdött ki minden vallás.
Mágia: A primitív vallás legelemibb formája. Kísérlet a természetfeletti erQk ellenQrzésére és befolyásolására. Nem azonos a kultusszal, ugyanis is az istenséggel való kapcsolat passzív. Jellegzetes rituális eljárások kötQdnek hozzá.
Az érintési mágia olyasmit használ, ami kapcsolatban állt, vagy kapcsolatban fog állni azzal, amit, vagy akit a specialista befolyásolni akar.
Homeopatikus mágia: A varázsló egy cselekményt utánoz, amelynek segítségével egy bizonyos kívánt hatást szándékszik létrehozni.
Átviteli mágia: Az ember és a róla leválasztott részek kapcsolata (pl.: köldökzsinór, haj).
Mítosz: A mítosz a görög müthosz (elmondás) szóból származik. A mítoszok legtöbbször kulturális hQsök, természetfeletti hatalmak régi cselekedeteirQl szólnak. Néha tartalmazzák a teljes univerzum keletkezésének történetét.
A legfontosabb célja, hogy a múltat beemelje a mába és a jelen szempontjából értelmezze. A kezdet felértékelQdik. A mítosz elmondása mindig ünnep. A mítosz identitást konstruál és befolyásolja az emberek mindennapi viselkedését.
Jan Assman szerint minden kultúra létrehoz egy konnektív struktúrát, a jelent összekapcsolja a múlttal. Individuális és kollektív emlékezet között tesz különbséget. A kollektív, vagy kulturális emlékezést segítik a mítoszok.
A mítoszok fajtái: narratív (szórakoztatás), pragmatikus (értékek megszabása), spekulatív (magyarázatot ad), és eszkatologikus (a halott világ informálása).

Rítus: Az összes a képzetek, illetve a mítosz mellett megkülönböztetünk egy harmadik komponenst is. Az emberek úgy gondolják, hogy a természetfeletti lények (istenek, szellemek, ördögök, démonok) érdekeltek a földi eseményekben. Így tehát a vallások elQírnak olyan viselkedésformákat, amelyek az emberek kapcsolatot teremthetnek a természetfeletti erQkkel, és hatást gyakorolhatnak rájuk. A rítusok a különbözQ képzeteknek konkrét kifejezést adnak. Könyöröghetnek, imádkozhatnak, áldozatokat mutathatnak be, stb. Vannak olyan rítusok, melyeket egyes személyek végeznek, és olyanok, amiket rokoni csoportok, egy korosztály, vagy egy közösség ad elQ. A szabályos idQközönként megtartott rítusokat naptári, vagy szezonális rítusoknak nevezzük, ezen kívül beszélhetünk krízis rítusokról is.

A.12 A társas személy

Az emberi nem társas jellegq, társadalmi teremtmény. Az emberek gyermekkoruktól kezdve úgy viszonyulnak a többi emberhez, mint a környezetük fontos meghatározóihoz. (Carrithers) Amit emberi természetünknek tartunk, nem velünk született; tanulás útján kell elsajátítanunk. Ami igazán emberi bennünk, az antropológia szerint elsQsorban a társadalmi és kulturális világgal való érintkezésünk során alakul ki, minden viselkedésnek társadalmi gyökere van. Az emberek persze biológiai lények is bizonyos megkérdQjelezhetetlen, veleszületett szükségletekkel, de a szükségletek kielégítésének módjai mindig társadalmilag meghatározottak. Az emberek puszta létezése számos más közös társadalmi konvenciótól és a hallgatólagos viselkedési szabálytól függ, olyan dolgoktól, melyeket természetesnek, magától értetQdQnek veszünk.



Kultúra kulturális kulturális
univerzálék változatosság




természet genetikai genetikai
egyetemesség különbségek




közös változatosság/egyedi

Az ábrán a bal alsó mezQ jelenti az emberiséget, mint biológiai fajt. A jobb alsó mezQ az emberek közötti biológiai különbségeket jelöli. A bal felsQ mezQ utal az emberiség közösen kultivált társadalmi dimenzióira, azaz, az emberek társadalmi létezése során kialakított közös tulajdonságaira, míg a jobb felsQ mezQ a kulturális különbségeket jelöli. Mindent egybevetve, ezek a dimenziók képezik az antropológiai kutatás magvát. Az antropológia azáltal, hogy megmutatta a különbözQ társadalmakban létrejött emberi tulajdonságok változatosságát, gyakorta azt próbálta szemléltetni, hogy az emberi létnek számos olyan területe van, amely nem vezethetQ vissza a biológiára, ugyanis az emberi csoportok között fellelhetQ, velünk született genetikai változatosság nem képes a világon megfigyelhetQ kulturális változatosságot megmagyarázni.
Az ember képességeinek vannak nyilvánvaló biológiai, ökológiai korlátai, ám az antropológia általában nem tekinti feladatának ezen korlátok magyarázatát, inkább társadalmi és kulturális dimenzióira koncentrál.
Néhány szociobiológus azt tartja, hogy az emberi élet fontos vonásait a genetika határozza meg. Mások – a legtöbb antropológus – inkább azt állítják, hogy a létnek azokat a dimenzióit, amelyek velünk születettnek tqnnek, társadalmilag és kulturálisan meghatározottnak kell tekinteni.
A kultúra fogalma bonyolult, bár mindig valami olyasmire utal, ami közös, kétféle értelemben is. ElQször is, a kultúra utalhat valami egyetemesen ismertre  minden emberi lény kulturáltságára. Másodsorban, a kultúra kifejezést használjuk egy kultúra értelemben is. Innen nézve a kultúra csoportok közötti választóvonalként mqködik, és nem egyetemes emberi jellemzQ.

Nyelv
A beszélt nyelvet tekintik az emberi nem fQ megkülönböztetQ jegyének. Semmilyen más faj nem használ olyan sokféle módon értelemmel bíró hangokat, mint az ember, és egyetlen más faj sem képes beszélni. Megszokottá vált, és s beszédközösségen keresztül továbbhagyományozódik minden jelenség szimbolikus jelentése és beszélt alakja; a fogalmak és szimbólumok közötti kapcsolat egy olyan egyedi kulturális közösséget hoz létre, amelyben az emberek gondolkodnak és cselekszenek. A nyelv egyetemes, ugyanakkor a világ különbözQ részein élQ emberek nyilvánvalóan különbözQ nyelveket beszélnek, és ebben az értelemben a nyelv, akárcsak a kultúra, olyan fogalomnak tekinthetQ, amely inkább az emberi csoportok közötti különbségeket írja le, mint a hasonlóságokat.

Két természet, két megközelítés
Az antropológiában két fQbb természetfogalom használatos: a külsQ természet, vagyis az ökoszisztéma, valamint a belsQ természet, vagyis az emberi természet értelmében. Mindkét fogalom ellentétben áll a kultúra fogalmával: ami kulturális, az mindig más, mind a természet, a kultúra a természetesnek mindig valamilyen átalakítását, néha tagadását is jelenti. A nem emberivé tett környezetünk néha az emberi tervekre veszélyesnek tqnik: elpusztíthatja a termésünket, megölheti az állatállományunkat, stb. Úgy tqnik, minden kulturális kísérlet a külsQ és az emberi természet megváltozását vonja magával.
Ugyanakkor a kultúra és a természet valójában szoros kapcsolatban állnak. Sokan úgy vélik, hogy a természet szolgáltatja azt a nyersanyagot, amire a kultúra épül. A természet erQsebb, tartósabb is, mint a kulturális termékek.
A természet és a kultúra kapcsolatát két fQ módon közelíthetjük meg: egyrészt tanulmányozhatjuk, hogyan fogalmazódik meg a természet, és a természet-kultúra kapcsolat a különbözQ társadalmakban, másrészt megvizsgálhatjuk, hogy a természet milyen hatással vannak a társadalomra.
Interakció és cselekvQk
A társadalmi élet mindenekelQtt cselekvésekbQl vagy interakciókból áll. Szükséges megkülönböztetni a cselekvés, és viselkedés fogalmát:
viselkedés: emberekhez vagy állatokhoz kapcsolódó megfigyelhetQ események
cselekvés: magában foglalja azt is, hogy a cselekvQ képes mérlegelni, mit tesz
A cselekvQ fogalma tehát magában foglalja, hogy az emberek tudják, hogy cselekszenek, még ha nem is feltétlenül vannak tisztában a cselekvéseik következményeivel. A cselekvQnek ez az elQre meg nem határozottsága megnehezíti az emberi cselekvések elQrejelzését.
Az antropológiában és szociológiában a cselekvQ személyt sokszor szereplQnek vagy ágensnek nevezik. Ez a kifejezés jelenthet kollektív cselekvQket is. A cselekvQ vagy cselekvés fogalma általában helyettesíthetQ az interakció fogalmával, ez a cselekvés kölcsönösségére irányítja a figyelmet. A legtöbb cselekvés nem csupán más cselekvQkre irányul, de jellegét befolyásolja a cselekvQk közti viszony is.

Státusok és szerepek
A társadalom minden tagja rendelkezik bizonyos jogokkal és kötelezettségekkel más tagokkal szemben, és alig van két olyan tag, akinek ugyanazok lennének a jogai és kötelezettségei. Másodszor, minden embernek számos különbözQ joga és kötelezettsége van különbözQ emberekkel kapcsolatban és különbözQ helyzetekben.
A státus egy személy társadalmilag meghatározott helyzete, amely a társadalmi viszonyait határozza meg, és magával von bizonyos jogokat és kötelezettségeket másokkal szemben. A társadalmi személyt ezeknek a státusoknak az összessége alkotja és határozza is meg. Minden státushoz tartoznak bizonyos társadalmi elvárások is, amelyek hozzátartoznak ennek a státusnak a fenntartásához. A cselekvQ számára ezeknek a státusoknak a relatív fontossága igen változó.
A státusnak két típusa van:
tulajdonított státus: nem lehet belQlük kilépni (pl. nem, kor)
elért státus: a cselekvQ szerzi meg
A szerep a státus dinamikus megjelenése, az egyén pillanatnyi viselkedése a státusa által meghatározott keretek között.
Egy bizonyos társadalmi státus betöltése az egyéni cselekvéseket meghatározott módokon irányítja. Ha valaki eltér egy státushoz tartozó szerep szabályaitól és elvárásaitól, a társadalom többi tagja szankciókkal és különbözQ büntetésekkel reagálhat erre.

Váltás a szerepek között
Egy személy társadalmi státusa sosem határozza meg az egész cselekvési mezQt. Minden státus bizonytalan annyiban, amennyiben azt a cselekvQknek értelmezniük kell ahhoz, hogy el tudják játszani. A cselekvQk némi távolságot tartanak státusuktól, adott keretek között eldönthetik, mit szeretnének általa kinyilvánítani, hogy a többi cselekvQnek mi legyen a benyomása arról, kivel is van dolga.
Vannak társadalmi szokások, melyek meghatározzák mindazt, amit mi, társadalmi teremtmények teszünk. Még a legspontánabb tetteinket is társadalmilag meghatározott kifejezésmódokba kell becsatornáznunk ahhoz, hogy mások számára érthetQek legyenek. Még ha valaki át szeretné hágni a társadalomban elfogadott szokásokat, ezt akkor is csak korlátozott módon teheti meg.

Hatalom és társadalmi élet
A hatalom nehezen megfogható és bonyolult fogalom. A társadalomról való gondolkodásnak két fQ módja van:
cselekvQ-elvq: a társadalom szándékos, akaratlagos cselekvések terméke; a hatalom a társadalmi viszonyok egyik aspektusa, az a képesség, hogy rávegyünk valakit egy olyan cselekvésre, amit egyébként nem tenne meg
rendszer-elvq: a társadalom az intézményi szervezet összessége; azt kell vizsgálni, hogy a hatalmi különbségek mennyire ágyazódtak be a társadalomba, mennyire a tényleges társadalmi viszonyok alkotóeleme
Az én
Az egyén gyakran a különbözQ személyek által támasztott, egymásnak ellentmondó elvárásokkal találkozhat egy idQben, és el kell döntenie, mely státusa szerint cselekedjen.
A státusok és szerepek társasalmi folyamatokból leszqrt elméleti absztrakciók, és mint ilyenek, étikus fogalmak. Az európai társadalmakban az egyént általában oszthatatlannak, teljesnek és szuverénnek tekintik  független cselekvQnek. Számos nem nyugati társadalomban azonban az én inkább az egyén társadalmi viszonyai összességének tekinthetQ.

Nyilvános és privát én
A privát én belülrQl látja magát. Antropológusok gyakran állítják azt, hogy vannak olyan népek, amelyeknél nincs meg a magánszemély fogalma, de legalábbis annyi bizonyos, hogy a személyiség magán-és nyilvános jellege közötti kapcsolat nagy változatosságot mutat az egyes társadalmak körében.
Brian Morris a személyiség különbözQ aspektusai közötti hátmas különbségtevést javasolja:
a személy emberi lényként határozható meg, min beilleszkedett, tudatos, nyelvvel és morális cselekvQképességgel rendelkezQ társadalmi lény
a személy kulturális kategóriának is nevezhetQ (pl. egyes társadalmak kizárják az idegeneket, a gyermekeket és a rabszolgákat a teljes jogú személyek körébQl)
az emberi személy, mint én, amelynek megkonstruálása hatalmas kulturális különbségeket mutat

A test antropológiája
Az etnográfiai munkákban már kezdetektQl leírták a testi eljárásokat, de az 1970-es évekig csak igen kevés figyelem irányult az emberi testre, mint szociokulturális entitásra. A testtel foglalkozó kutatások nagy részét az utóbbi idQben az orvosi és a politikai antropológiához lehet sorolni, ahol a kulturális eltérések és hatalmi viszonyok elemzésekor a testet részben cselekvQként lehet felfogni. Egy másik termékeny kutatási területet képvisel a test, a személyiség fogalmai és a technológiai változások összefüggése.

A.13. tétel

Etnicitás

A 60-as évek problémája az etnicitás problémája.
Etnicitás: kulturális különbözQség.
A saját kultúrám belsQ ellentmondásaira terelQdik a figyelmem. Fel tudom térképezni, hogy hol van, meddig van az a határ, amíg mi vagyunk és hol vannak Qk . Az etnikai dimenzió világdimenzió lett. Pl.: balkáni háború (mi-Qk különbségek)
Az etnicitás kollektív identitást jelent. A kulturális különbségek egy csoport identitásában hangsúlyosan jelennek meg. Az antropológiai kutatások ennek ellenkezQjét mutatják. A csoportok egymáshoz közel helyezkednek el és nem egyszer szoros kapcsolatban is állnak egymással.



Fredrik Barth szerint meg kell nézni a találkozási helyeket, tehát nem a tartalmakkal kell foglalkozni és összevetni azokat. Szimbolikus formák, határhelyzeti viselkedési módok a meghatározók. Barth szerint az etnicitás állandóan újratermelQdQ entitás.
àð ellasztikus=elmúló
Az etnikumok közötti kapcsolatok egyik aspektusa. Valamiféle praxison, gyakorlaton keresztül ragadható meg az etnicitás, hisz mint olyan nincs is, hiszen a tudósok találták ki. Meghatározója az endogámia. /Egyik csoport nem hajlandó a másik csoportból házasságot közni./ A csoportok védik a határaikat és azért védik, mert nem akarnak felhígulni. Ma megjelennek a kollektív identitások. FelerQsödik a közös múlt létrehozásának szándéka.

Kétféle sztereotípia van:
autosztereotípia
önmagunkról kialakított

heterosztereotípia
másokról kialakított

Sztereotípia: lényege, hogy általánosít; kulturális jegyek leegyszerqsítése. àð Gyakran stigmatizálnak csoportokat. A saját identitásukra vonatkozó sztereotípiák mindig pozitívak, a másokról alkotottak negatívak. àð Ennek szociálpszichológiai okai vannak. Kollektíven tételezett azonosságtudatról van szó.

Roma sztereotípiák:
munkakerülQk
isznak
büdösek
lopnak

Etnonímia: önmegnevezés. Minden etnikai csoport megnevezi önmagát.
A sztereotípia abszolút nem veszi figyelembe a tényleges viszonyokat. /ElQítéletes gondolkodással is párosul./ Morálisan elítélQek a másik csoporttal szemben. /stigmatizál=megbélyegez/ A sztereotípia soha nem az eredetirQl, hanem az elvont másikról szól. Ez különösen jellemzQ a nemzeti sztereotípiákra. Pl.: a szlovákok velünk szemben hozzák létre saját identitásukat, így jelennek meg a határok. Legitimálja az etnikai határokat és a csoportösszetartást erQsíti.
Fontos szerepe van a dichotimizálásnak, melynek lényeg a mi ßðàð Qk. A dichotimizálás esetében aszimmetrikus helyzetek vannak.
dichotom
Komplementarizálás: strukturálisan a két csoport egyenértékq. /komplementer=egymást kiegészítQ/

Nagyon fontos megemlíteni Handelmann nevét.
Szerinte 4 típus létezik:

etnikai kategória
Az etnikumhoz való tartozás több generáción keresztül újratermelQdik. /eredetmítoszok, endogámia formájában/ Ez szqkkörq. Pl.: egy adott háztartás

etnikai hálózat
Személyek közötti interakciók rendszere. Az értékek áramlásához kötQdnek, melyek etnikai dimenziók mentén mqködnek.

etnikai társulás
korporáció=testület
Célirányos kollektív szervezQdés, az elQbbi kettQ is kollektív, de nem volt testület. Nevében célok fogalmazódnak meg, melyek interakciókban realizálódnak.

etnikai közösség
Egy területi alapú etnikai csoport. Közös érdekek fqzik etnikai identitásukhoz.
Példa: egy erdélyi székelyföldi falu, Zabola /Románia, Kovászna megye/ 2000 pár száz lelkes település. Kb. azonos arányban élnek magyarok és cigányok. A román roma és a magyar roma viszony aszimmetrikus. Van történelmi oka. àð patrónus-kliens viszony=gazda-szolga viszony
Következménye, hogy fölé helyezik magukat a cigányoknak.

Két irányú változás következik be a rendszerváltás után:

lokális
MegnQ a cigányok száma. A cigányok magyaroknak vallják magukat.
700cigány
800-900 magyar
1000 román
Magyar identitású cigányok magukat székely cigányoknak titulálják.
JelentQs változások indulnak el. A romák kiszorulnak a megélhetési piacról. Ennek következtében elszegényedtek, nem kaptak földet stb. Bizonyos elit csoportok jönnek létre a romák között. Megveszik a falu közepén a házakat.

Etnikai szegregáció



Legjobban felértékelt a központ, ahol a templom van stb. A cigányok megveszik telkeket a központban. /Ott ahol a magyarok élnek./ 20 emeletes házak székely kapuval àð székely szimbólumokkal ékeskednek
A cigányok 3 nagyon karakteresen elkülönülQ csoportra oszlanak. Ezek éles ellentétben élnek. A magyarok nem tudják, hogy külön csoportokra tagoldónak.

dombi cigányok

köztes cigányok
Iskolába járatják a gyerekeket, betartják a normákat, faluban élnek stb. Annyi a probléma, hogy nincs sok pénzük.
Pl.: ha az egyik gyerek átmegy a határon, felmegy a dombra, a gyereket úgy elverik, hogy nem is igaz

Akik a faluba költöznek, nagyon jómódúak. Pk a szimbolikus dimenziókban ragadhatók meg.
Gazdasági pozícióhoz, életformához /amit Q nem tolerál/ kötQdQ megítélés. Hihetetlen éles határok vannak az egyes csoportok között. Ezek a határok átjárhatatlanok.
Nagyon fontos szerepük van a reprezentatív tereknek.
A romák célja az integrálódás.
Reprezentáció
3 szinten ragadható meg.

- mérhetetlenül csicsás házak stb.
- székelykapu – gazdaságukat szimbolizálják

A romákkal kapcsolatos sztereotípiák nem változnak meg, még akkor sem, ha a tapasztalatok mást mutatnak.
Fontos szerephez jut a szimbolikus térfoglalás is.
Akinek a terét foglalják el, úgy éli meg, hogy veszélyeztetik az életvitelét.

Egy másik példa érdekességként: Volt egy sikertelen vegyes házasság. Egy csodaszép romalány és egy magyar fiú házassága. Nem tudják értelmezni a jelenséget az emberek, olyan történeteket forgalmaznak, hogy biztos nem normális a fiú stb. Egyszerqen deviánsnak tekintik. Született egy gyermek. Vita volt, hogy cigány vagy magyar legyen, végül cigány lett, hisz felbomlott a házasság és az anyja neveli.

A/14. Identitaspolitikak: nacionalizmus és kisebbségek

Az antropológiában a nacionalizmust általában úgy definiáljuk, amely szerint a kulturális határoknak a politikai határokkal kell egybeesniük, vagyis amely szerint a politikai államot csak „ugyanolyan fajtájú” embereknek kéne alkotniuk. Az összes nacionalizmus az állampolgárok államának és kultúrájának egybevágóságát hirdeti. A legtöbb nacionalizmus valamilyen etnikai ideológia speciális esete. Tradicionalista ideológia, mivel egy feltételezett Qsi kultúrát dicsQít, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy maga a kultúra tradicionális, vagy Qsi volna. A nacionalista felfogás szerint a csoportok közti fontos választóvonalak nemzeti határvonalakat követnek, és épp ezért a belsQ különbségeket nem hangsúlyozták. A nacionalizmus azt feltételezi, hogy a társadalom összes tagjának közös kultúrája van, ami radikális nézQpontnak számít az olyan társadalmakban, amelyek korábban tulajdonított rangon és feudális hierarchián alapultak.

Nacionalizmus és ipari társadalom

Ernest Gellner szerint a nacionalizmus mintegy válaszként született az ipari társadalmak kialakulására, és az emberek kiszabadulására az olyan alapvetQ kötelékeikbQl , amilyen a rokonság, a vallás és a helyi közösségek. Az iparosodás egy addiginál sokkal nagyobb földrajzi mobilitást vont maga után, és arra késztette az embereket, hogy az addig ismerteknél sokkal nagyobb léptékq társadalmi rendszerekben vegyenek részt. A nagy léptékq társadalmakban egy olyan kohéziós ideológiára volt tehát szükség, amely egyrészt megteremtette az óriás léptékq társadalmi rendszereket, másrészt az egyének közötti egyenlQség és az emberi jogok iránti igényt is felkeltette.
A nacionalizmus egy elvont közösség létezését feltételezi, amelynek jogrendszeréhez és államához egy nacionalista vagy hazafi lojális. Ergo, a nemzet egy képzelt közösség.
Kulturális szinten a nyomtatott média és a standardizált oktatás a reprezentációk valamiféle egységesülését hordozza. A széles körq kommunikáció és kultúra szabványosítása vagy egységesülése fontos vonásai tehát a nemzetépítésnek, és ez segít megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy az emberek azonosulnak egy olyan elvont fogalommal, mint az állam.
A nacionalizmus az állam funkcionális ideológiája azáltal, hogy lojalitást alakít ki, és megkönnyíti a nagy horderejq intézkedéseket, másrészt, az egyének számára is funkcionális ideológiaként szolgál, mert felváltja az azonosulás és szocializáció egy fontos fókuszát, nevezetesen a családot.

A nemzetállam

Egy nemzetállam létezéséhez mindenképp szükséges, hogy a vezetQk legitimálják a hatalmi struktúrát, és hogy szélesebb körben elismertessék, hogy a nemzetállam képes a lakosság legalapvetQbb szükségleteit kielégíteni. Egy sikeres nemzetállam általában belsQ kapcsolatban van egy közös Qst hangsúlyozó etnikai ideológiával, és államapparátussal rendelkezik.
A nemzetállam fQbb jellemzQi:
nacionalista ideológián (az a doktrina, mely szerint az államhatároknak a kulturális határokhoz kell igazodniuk) alapszik
a nemzetállam monopóliuma a törvényes erQszak, a törvények, és a rend biztosítása, valamint az adóztatás
bürokratikus közigazgatással, és olyan írott törvényekkel rendelkezik, amelyek minden állampolgárra vonatkoznak
ideális esetben egységes oktatási rendszere, és közös munkaerQpiaca is van
a legtöbb nemzetállamnak van nemzeti nyelve

Multikulturalitás és antropológia

Egyre fontosabbá válik a kulturális identitások öntudatos megteremtése, ami globális jelenség. Sok országban, fQleg talán azokban a gazdag országokban, amelyekben bevándorló lakosság is él, a „multikulturalizmussal” kapcsolatos viták kiemelték ennek a folyamatnak néhány aspektusát. A mai társadalomfilozófiában fontos vita zajlik a kommunitarizmus és a liberalizmus között. A kommunitárusok úgy tartják, hogy a közösség elsQdleges az egyénhez képest. És az értékítéletek bizonyos fokú relativizmusával értenek egyet, a liberálisok viszont óvnak a kommunitarizmus csapdájától, és az egyének jogait védelmezik.
A politika terén az ezzel kapcsolatos viták az emberi jogok és a kisebbségi jogok közötti viszonyra helyezték a hangsúlyt. A multikulturalizmust olyan tanításként határozták meg, amely szerint a különálló etnikai csoportoknak ugyanúgy van joguk a kulturális mássághoz, ahogy a többségnek is. Ugyanakkor egy ilyen doktrína ahhoz vezethet, hogy igazolja az etnikai csoportok szisztematikus megkülönböztetését, és valójában még a legkedvezQbb formáiban is problematikus lehet az egyéni jogokhoz való viszonya.

Nacionalizmus és etnicitás

A nacionalizmus és az etnicitás közötti különbség a definíciók szintjén maradva egyszerqen megragadható: a nacionalista ideológiát úgy definiálhatjuk, mint egy etnikai csoport saját állam iránti igényét. A gyakorlatban azonban a megkülönböztetés ennél jóval bonyolultabb.
ElQször is, az egyének csoportjai vagy kategóriái könnyen kerülhetnek a nemzeti és az etnikai identitás közötti elméleti szürke zónába. Ha a csoport néhány tagja függetlenséget követel, míg mások megelégednének nyelvi és más jogokkal egy már létezQ államon belül, a kérdéses kategória lehet akár nemzeti, akár etnikai csoport is attól függQen, hogy ki a beszélQ.
Másodszor, a nacionalizmus sokszor olyan ideológiát is kifejezhet, amelyet több etnikai csoport képvisel és támogat.
Harmadszor, ne felejtsük el, hogy a köznyelv, és a tömegmédia folyamatosan keveri a nemzet és az etnikai csoport fogalmát.

Kisebbség és többség

Az etnicitással kapcsolatban két olyan kutatási terület alakult ki, amely a hatalomra, és a hatalmi ellentétekre helyezte a hangsúlyt: az egyik a szegényebb országokból a gazdagabb országokba vándorló munkásokkal, a másik az Qslakossággal foglalkozik. A tanulmányok mindkét típusát a kisebbség és többség közötti kapcsolat érdekli, amennyiben a többség valamilyen értelemben nagyobb hatalmú, mint a kisebbség.
Az etnikai kisebbséget úgy definiálhatjuk, mint olyan csoportot, amely a politikai életben nem domináns, és egyben etnikai kategóriát képvisel. A szó tartalma függ az egész társadalmi rendszer méretétQl és felépítésétQl. A kisebbségek akkor konstruálódnak, amikor a társadalmi rendszer mérete hirtelen növekedni kezd, és a korábbi törzsi lakosság integrálódik a nemzetállamba. A kisebbségek gyakran többséggé válnak, ha képesek új módon körülhatárolni rendszerüket. Az etnikai csoportok, amelyek kisebbségnek számítanak valahol, más helyen többségben lehetnek.

Hatalmi aszimetriák

Az etnikai csoportok között hatalmi egyenlQtlenségek, illetve aszimetriák fordulhatnak elQ. Stanely Tambiah állított fel egy olyan tipológiát, amelynek segítségével etnikai összetétel szerint lehet csoportosítani az egyes társadalmakat:
etnikailag majdnem homogén országok (ahol egy jellegzetes csoport adja a teljes lakosság legalább 90%-át), pl. Japán, Izland, Banglades
nagy etnikai többségq (a lakosság 75-89%-a) országok, pl. Bhután, Vietnam, Törökország
olyan országok, ahol a legnagyobb etnikai csoport a lakosság 50-75%-át teszi ki, emellett van néhány kisebbség, pl. Srí Lanka, Irán, Pakisztán, Szingapúr
országok, melyekben két, nagyjából hasonló méretq csoport van, pl. Guyana, Trinidad és Tobago, Malajzia
teljesen plurális országok, amelyeket számos etnikai csoport alkot, és ezek közül egy sincs többségben, pl. India, Mauritius, Nigéria, Fülöp-szigetek

Az a probléma ezzel a fajta tipológiával, hogy politikailag egészen különbözQ országok kerülnek egy kalap alá. Általában azok az etnikai csoportok, amelyeket szisztematikusan megfosztanak emberi jogaiktól és érvényesülési lehetQségeiktQl, a politikai rendszert igazságtalannak érzékelik.

Szegregáció, asszimiláció, integráció

A fizikai megsemmisítésen kívül az államok a fenti három stratégia valamelyikét alkalmazhatják a kisebbségeik kezelésében. A szegregáció azt jelenti, hogy a kisebbségi csoport fizikailag elválasztva él a többségtQl, és gyakran társul ehhez olyan képzet, hogy a kisebbség alacsonyabb rendq.
A asszimiláció, ha az etnikai különbség valamilyen fizikai jegyen alapul, kivitelezhetetlen. (Pl. négerek Amerikában.)
Az integráció azt jelenti, hogy a kisebbségnek joga van a közösen kialakított intézményekben részt venni, ez kombinálódik a csoportidentitás megtartásával és bizonyos fokú kulturális különbözQséggel.
Etnikai alapú munkamegosztás létezhet szegregáció és integráció mellett, de csak az aszimiláció és az integráció bizonyos formái egyeztethetQk össze az egész társadalom teljes politikai részvételével.
A kisebbségtöbbség viszony a legtöbb empirikus esetben a szegregáció, az asszimilációs és az integráció valamilyen kombinációjának mutatkozik. A aszimiláció megnyilvánulhat egyéni szinten még akkor is, ha az uralkodó tendencia a szegregáció vagy az etnikai bekebelezés.
A többség, azon felül, hogy rendelkezik politikai hatalommal, általában a gazdaság fontos részeit is ellenQrzése alatt tartja, és meghatározza a társadalomról szóló diskurzus terminusait. A többség határozza meg az életutak döntQ kulturális keretét, és ezáltal a kisebbséghez képest jóval több szimbolikus tQkével rendelkeznek.

Migráció

A bevándorlók a kisebbség speciális fajtái. Gyakran nem állampolgárok a fogadó országban, származási országuk pedig olyan hely, ahol a többséghez tartoznak. A szegényebb országokból a gazdagabbakba vándorlókkal foglalkozó szociológiai és antropológiai kutatásoknak három fQ területe alakult ki:
a fogadó ország részérQl tapasztalt diszkrimináció és diszkvalifikáció
a csoportidentitás fenntartó stratégiák
a bevándorló és a többségi kultúra közti viszony

A negyedik világ

Az Qslakos kifejezés a köznyelvben olyan nem hatalmi helyzetben lévQ lakosságra utal, amely nem vesz részt az ipari termelésben. Az Qslakosok világszerte potenciális konfliktusban lehetnek nem csak a nemzetállammal, hanem magával az államiság eszméjével is. Politikai projektjeik leginkább csak abból állnak, hogy kultúrateremtQ csoportként biztosítsák túlélésüket, és ritkán, ha egyáltalán, fordul elQ az, hogy saját államot akarnának.
A legáltalánosabbak a földterülettel kapcsolatos konfliktusok az Qslakosok és a nemzetállam között. Ezért váltak relevánssá az e csoportokkal és jogaikkal kapcsolatos kérdések, ahogy a nemzetállamok fokozatosan kiterjesztették területeiket és befolyási övezeteiket.
Az Qslakosok kulturális túlélése szükségszerqen hoz magával fontos változásokat kultúrájukban és társadalmi szervezetükben. Általában azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi negyedik világ mozgalmak minden tekintetben nyugatiak és modernek, mivel az emberi jogok ideológiájára alapulnak, a tömegmédiára támaszkodnak, és olyan politikai testületek felé orientálódnak, mint az ENSZ.

Etnikai újjáéledés

A hagyományos kultúra újjászületése modern kontextusban, amire, úgy tqnik, szükség van az Qslakosok kulturális túléléséhez, gyakran egy általánosabb etnikai újjáéledés keretében lép fel. Az újjáéledés eszméje szó szerint azt jelenti, hogy az addig latens (rejtQzködQ) kulturális szimbólumok és gyakorlatok visszanyerik elveszett jelentQségüket. Ugyanakkor szem elQtt kell tartanunk, hogy ezek az újjáéledt kultúrák nagyon eltérnek az eredetitQl. Az etnikai szimbólumok koncentrált bemutatása, ami függ a modern infrastruktúrától, jelentQségteljes hangsúlyt ad egy mozgalomnak.
A modern nemzetállam kereti között zajló kulturális homogenizálódás más módon is hozzájárulhat az etnikai újjáéledési mozgalmak magyarázatához. Az etnicitás nem az izolálódás, hanem az érintkezés során jön létre, avagy, a nacionalizmust, és az identitáspolitikát a modernitás erQsíti meg vagy éppenséggel hozza létre, mivel a csoportok közti kapcsolatok a hatalmas munkaerQpiac és gyors kommunikációs technikák révén intenzívebbé válnak a modern környezetben.

Az identitáspolitikák nyelvtana

Az identitáspolitika területhez, de különösen csoporthoz kötött, ugyanakkor sikere függ a kultúrával és a jogokkal kapcsolatos nemzetközi diskurzustól. Kijelenthetjük, hogy az identitáspolitikák számos közös formális jeggyel rendelkeznek, így összehasonlíthatók.
a külsQ határok túl- a belsQ különbségek pedig alulkommunikáltak
a történelmet úgy ábrázolják, mintha az Q csoportjuk lenne az ártatlan áldozat
túlkommunikálják a kultúra folytonosságát és tisztaságát
a keveredés, a változás és a külföldi befolyás alulkommunikált
ha a belsQ kohézió erQsítésére van szükség, akkor a csoporton kívülieket démonizálják
nem ajánlatos a lojalitások ütközése, és a keresztirányú kötQdések sem
a múlt kulturális hQseibQl nemzeti hQsöket faragnak

Identitás a szembeállításon keresztül

Az etnicitás nem csak a dominancia eszköze, hanem egyfajta rend, besorolás és elhatárolás igényét is kifejezi. Talán helyesebb, ha az etnikai konfliktusban és az etnikai diszkriminációban nem az etnicitás következményét látjuk, hanem inkább igazságtalan társadalmi megállapodásokét. Nem csupán a modern nemzetállamok sajátja az én és másik tiszta elhatárolása.

B/16. GONDOLKODÁSI RENDSZEREK

1. WHORF HIPOTÉZISE ÉS A FORDÍTÁS PROBLÉMÁJA

Benjamin Lee Whorf:
- kidolgozott egy hipotézist a nyelv és a nem nyelvi világ közti viszonyról - amely nagy hatású volt az antropológiára
- mestere a nyelvészeti antropológiában: Edward Sapir, aki részt vett az elgondolás kifejlesztésében, a hipotézist ezért olykor Sapir - Whorf - felvetésként is szokták emlegetni
- azt állítja, hogy szoros összefüggés van egy nyelv kategóriái, struktúrája és aközött, hogy az emberek, hogyan tudják észlelni a világot
A hopi indiánok
különös figyelmet szentelt a hopi indiánok nyelvének, amelybQl majdnem teljesen hiányoznak a fQnevek, és amelybQl hiányzik a szabályos, az indoeurópai nyelvekben bevett igeragozás is -- ezért W. szerint a világot is teljesen másképp észlelik, mint az európai telepesek észak - amerikai leszármazottai, akik magukkal hozták nyelvüket és grammatikájukat az amerikai kontinensre
a hopik nyelve: folyamatorientált és a mozgásra koncentrál - az angol/más európai nyelvek: a dolgokra, általában a fQnevekre irányulnak

- W. azt állította:- hogy szoros kapcsolat van egy nép életvilága és a nyelve között
- hogy minden nép kialakítja azokat a nyelvi eszközöket, amelyre a fontosnak érzett feladatok megoldásához szüksége van
- és egy nép nyelve ezért fontos forrás gondolkodásmódjának, kozmológiájának, és mindennapi életének megismeréséhez
- W. hipotézisbQl közvetlenül adódik a kultúrák közötti fordítás kérdése: az antropológia egyik örök problémája (saját nyelvünk, saját fogalmaink kontra Q nyelvük, Q fogalmaik, etikus- emikus)
W. nem habozott a hopi és az angol nyelv közötti különbséget komparatív, azaz "étikus" terminusokban leírni a gyakorlatban, tehát kulturális fordítást végzett!
Az antropológiának szüksége van arra, hogy ilyen fordítás lehetséges legyen, de az ilyesmi komoly nehézségekkel jár.

2. A PRELOGIKUS ELME FOGALMA

- ezek a kérdések alapvetQek az antropológia, mint komparatív társ.tudomány számára - kérdés:
vajon minden emberi lény nagyjából ugyanúgy gondolkodik - e?
vagy vannak kulturálisan specifikus gondolkodásmódok, amelyek eltérQ logikát követnek, és nem adhatók vissza hqen egy idegen nyelven?

- von de Steinen (német kutató) - 19. sz. vége: Az Amazonas menti bororó gondolkodásmód példája (vörös arapapagájok, mondták magukról)
Kérdés: prelogikusan gondolkodnának, mivel megszegték az ellentmondás arisztotelészi elvét?
KésQbb kiderült, nincs így, metaforikusan beszéltek, von de Steinen számára érthetetlen módon

- A fordítás általános problémája továbbra is fennáll
- A problémának 3 fQbb aspektusa van:
1.) A "primitív" írástudatlan népek alapvetQen eltérQen gondolkodnak - e, mint mi?
2.) Hogy ha így van, meg lehet -e érteni az életvilágukat, és le lehet - e fordítani egy komparatív antropológiai terminológiába?
3.) Vajon az antropológiai terminológia lényegénél fogva kulturálisan beágyazott - e, vagy egyfajta kontextusmentes, tehát komparatíve használható nyelv?

Az egyetlen válasz, amelyben majdnem minden antropológus egyetért:
A gondolkodmódbeli különbségek nem veleszületettek - nem "faji" különbségekbQl adódnak. Ennél fogva a kultúrát és a társadalmi szervezQdést kell vizsgálnunk, még ha az elvont gondolkodásmódok egymáshoz való viszonyáról van is szó a különbözQ népeknél!

AZ EMBERISÉG MENTÁLIS EGYSÉGE

Az antropológia egyik központi tétele: az emberiség mentális egységének elve:
Az emberiség veleszületett jellemzQi nagyjából mindenütt ugyanazok - nem abban az értelemben, hogy az emberek egyformák volnának, hanem hogy a veleszületett különbségek nem magyarázzák a kulturális változatosságot

Az embercsoportok világszerte nagyjából hasonló veleszületett képességgel és adottságokkal rendelkeznek, a kulturális változatokra pedig a születés utáni eseményekben keresendQ a magyarázat

3. BOSZORKÁNYSÁG ÉS A TUDÁS AZ AZANDÉKNÁL

Az azandék nép: - patrilineáris földmqvelQ nép, D- Szudán területén
- kozmológiájuk elQfeltételezi számos különbözQ szellem létezését
- a boszorkányság intézménye központi szerepet játszik a mindennapi életükben és világnézetükben, úgy fogják fel mint egyéni képességet arra, h. valakire bajt hozzon spirituális úton (csak néhány azande rendelkezik ezzel a képességgel), a boszorkányság tisztán spirituális, általában akaratlan tevékenység, a halált és a többi szerencsétlenséget általában boszorkányságnak tudják be

- a boszorkányság intézménye választ ad fontos kérdésekre, és megmagyarázza, hogy az emberekkel miért történnek szerencsétlenségek
- a boszorkányság fogalma nem összeegyeztethetetlen a kauzalitás belátásával
- Evans - Pritchard azt sugallja, hogy akkor folyamodnak a boszorkánysághoz mint magyarázóelvhez, "amikor a puszta ész kudarcot vall"

E. - Pritchard: komolyabban vette a boszorkányokat, mint azelQtt bárki, és igyekezett megmutatni, mi értelme van a boszorkányokban való hitnek, és milyen tökéletesen ésszerq az azande világon belül. ElsQk között bírálta és diszkreditálta azt az elképzelést, hogy volna egy sajátos primitív, logika elQtti, azaz "prelogikus" mentalitás.
Az volt a célja, hogy feltárja a kölcsönös viszonyt a gondolkodás és a társadalomszervezQdés között, anélkül, hogy az elQbbit az utóbbira redukálná. Mindanozáltal 2 fontos ponton rámutat, hogy mindent egybevetve az azandék tévednek, amikor azt feltételezik, hogy vannak boszorkányok!:
1. Boszorkányok persze nincsenek, világosan különbséget tesz misztikus fogalmak, a józan észen alapuló fogalmak és a tudományos fogalmak között.
2. E. P. monográfiája a boszorkányság intézményének mindenekelQtt strukturális funkcionalista magyarázatával ér véget: boszorkányokban és hasonló instanciákban való hit végsQ soron azért létezik, mert erQsíti a társadalmi összetartást, kontrollálja, azaz kordában tartja a deviáns magatartást - nem pedig azért, mintha helytálló belátásokat és ismereteket foglalna magában

4. WINCH BÍRÁLATA

Peter Winch filozófus:
- E. - Pritchardnak a misztikus és a tudományos fogalmak közti megkülönböztetésére reagálva hosszú és heves vitát indított el az összehasonlításról, a racionalizmusról és a kulturális fordításról azzal, hogy megírta a Megérteni egy primitív társadalmat c. tanulmányát
- elveti azt az elgondolást, hogy volnának egyetemes mércék a boszorkányhit és a tudomány összehasonlítására. Szerinte a tudomány, akárcsak a boszorkányság, verifikálhatatlan axiómákon nyugszik (+ állítja, az oxfordi professzorok nem kevésbé babonásak, mint az azandék: Qk is vakon hisznek olyan erQkben, amelyeket nem értenek teljesen. 1példa: meterológia)
- egyetért azzal, hogy az elképzeléseket és a fogalmakat ellenQrizni kell, hogy igazolni lehessen érvényességüket
- azt állítja, hogy a tudományos kísérletek nem jelentenek semmit az olyan ember számára, aki nem ismeri a tudomány alapelveit - ezért aztán a tudomány, akárcsak a boszorkányság nem eleve értelmes, csak egy sajátos, kulturálisan kialakított vonatkoztatási keretben van értelme

A nézeteltérés E. - P. és W. között végsQ soron a tudomány eltérQ szemléletére vezethetQ vissza:
E. - P.: úgy találja, hogy az azandék tévednek

W. : azt állítja, hogy minden tudás kulturálisan konstruált, és ennél fogva csak saját kulturális kontextusán belül lehet helyesnek vagy hamisnak találni. MegkérdQjelezi az antropológiának azt a feltételezését, hogy komparatív fogalmai kulturálisan "semlegesek" volnának - mindent egybevetve az antropológia szerinte kulturális praxis.
Nagymértékben támaszkodik L. Wittgenstein nyelvjátékelméletére: amelyben W. azt állítja, hogy a tudás társadalmilag kreált, és a különbözQ tudásrendszerek (nyelvjátékok vagy Winch értelmében véve kultúrák) összemérhetetlenek, és ennélfogva nem rangsorolhatók hierarchikusan, vagyis igazából nem hasonlíthatók össze.
Az érvelésnek ez a vonala, amelyet Winch nemcsak az antropológiai elemzésre, hanem magukra az antropológusokra is alkalmaz úgy tqnhet, mint a Whorf féle hipotézis erQs változata, és úgy látszik, hogy a különbözQ kulturális univerzumokat összemérhetetlenné teszi, mert az összehasonlításhoz semleges nyelvekre van szükség.
Másként a kérdés: Miért van az, hogy az antropológia, mint tudományos diszciplína Ny- Európában, és Amerikában alakult ki és nem és nem az Azandeföldön?
Az "azande antropológus" példája Nagy - Britanniában:)
, W. kritikai megjegyzései ellenére sem
Hangsúlyozni kell, h semmi sem indokolja, h E. - P. -nak az afrikai tudásrendszerekrQl szóló, úttörQ elemzését hamisnak kell nyilvánítani

5. HOGYAN GONDOLKODNAK A "BENNSZÜLÖTTEK"?

Amint számos antropológus azt kezdte hinni, hogy kimerült a racionalitásról szóló vita, újra felbukkant az amerikai antropológia kellQs közepén, a 80 - 90-es években.
Gananath, Obeyesekere és Marshall Sahlins voltak a szembenálló felek (antropológusok), akik között a nézeteltérés alakult ki Cook kapitánynak a hawaiiak kezétQl 1779 - ben elszenvedett halálával kapcsolatban
Sahlins: Cook- isten(Lonó) fel kellett áldozni, mert megszegte a róla szóló szent írást
Obeyesekere: S. érvelése egy egész könyv megírására késztette Cook kapitány apoteózisa címen: amelyben azzal vádolja S.-t, hogy a hawaiiakat többé - kevésbé gyermekes, irracionális vadembereknek állítja be. Azt állítja, hogy a hawaiiak ugyanolyan pragmatikus, kalkuláló racionalitásnak megfelelQen viselkednek, ahogy gyakorlatilag mindenki más
S.: néhány évvel késQbb válaszol: Hogyan gondolkodnak a "bennszülöttek", példának okáért Cook kapitányról címmel
Míg O. S.-t imperialista gondolkodásmóddal vádolja, S ellene játssza ki ezt a kártyát, és azt állítja, hogy O. az imperialista, mert Q próbálja ráerQltetni a hawaiiakra a cselekvés nyugati, utilitárius, racionális döntésmodelljét. Más szóval O. bizonyul utilitaristának, S. pedig relativistának, és mindkettQ kétségbe vonja, hogy a másik képes volna megrajzolni egy nem európai nép képét a saját terminusaiban. S. és O. heves akadémiai vitájában újra felmerülnek a fordítás, az értelmezés, relativitás és univerzalitás kérdései.

6. OSZTÁLYOZÁS

Durkheim és Mauss:
- az elsQk között kutatta a kölcsönviszonyt a társadalmi szervezet és a gondolkodási formák között
- Primitív osztályozás c. könyvük:
alapeszméje az volt, hogy a gondolkodás társadalmi termék, és hogy a különbözQ társadalmak ennél fogva különbözQ gondolkodásfajtákat produkálnak
A könyv nagy része primitív osztályozási rendszerekkel foglalkozik
Megjelenése óta a klasszifikáció vizsgálata központú jelentQségq az antropológiában!

A klasszifikáció (antropológiai értelemben): tárgyak, emberek, állatok és egyéb jelenségek felosztását jelenti társadalmilag elQre adott kategóriákba vagy típusokba. Ez fontos része bármely társ. tudásrendszere tanulmányozásának, és a tudás mindig összefügg a társadalomszervezQdéssel és a hatalommal

- Az etnográfiai kutatások nagy változatosságot mutattak ki a tekintetben, ahogy más népek osztályoznak
- Az antropológusok hosszú ideig azt próbálták kimutatni, hogy mindenfajta osztályozási rendszer logikája szorosan összefügg a növények és állatok hasznosságával, hogy ez egyszerqen a társadalom anyagi újratermelésének funkcionalista eszköze. Ezt az elgondolást végül fel kellett adni!

7. OSZTÁLYOZÁSI ANOMÁLIÁK
Kasai lelék(mai Zairében):
néhány állat, amelyek nem illenek tisztán bele kategóriákba, pl. kaméleon, teknQs - Douglas úgy írja le ezeket a "deviáns" teremtményeket, mint anomáliákat, nem illeszkednek
Az anomália, mint küszöb, a liminális fázis a rituális folyamat Turner - féle modelljében, egyszerre van kint is, meg bent is, veszélyezteti a kialakult rendet- Az anomáliát jelentQ állatokra bizonyos elQírások vonatkoznak, csak speciális körülmények között szabad Qket elfogyasztani, nQk nem érinthetik Qket stb.
A legfontosabb anomáliát képviselQ állat a leléknél a tobzoska: egy temékenységi kultusz alakult ki körülötte, közvetítQnek tartják a tobzoskát az emberek és az állítok világa között, központi helyet foglal el a lelék kozmológiájában
Az anomáliákat rendszerint a veszéllyel és a tisztátalansággal hozzák összefüggésbe

8. TOTEMIKUS OSZTÁLYOZÁS

Totemizmus: az olyasfajta tudásrendszerre vonatkozó általános fogalom, ahol egy társadalom minden alcsoportja, többnyire minden klán, sajátos, rituális viszonyban van természeti jelenségek, általában növények vagy állatok egy osztályával.
Hagyományosan igen elterjedt volt: Ausztráliában, a csendes - óceáni térségben, Észak- és Dél - Amerikában ás Afrikában
Malinowski a Tobriand - szigeteki totemizmusról írva úgy vélte, hogy a totemikus növényeket és állatokat azért választották, mert lényegüknél fogva szükségesek a társadalom fenntartásához
R- - Brown: összefogottabb felfogást alakított ki a totemizmusról, Durkheim koncepciójára támaszkodott, mely szerint a totemhez való viszonyulást a közte és a társadalmi rend közötti viszony sajátos viszony váltja ki, és hogy a totemizmus végsQ funkciója a társadalmi összetartás megQrzése. A totem tehát kézzelfogható identitásjelzQ egy csoport számára, Durkheim maga is említi a zászlót mint afféle totemet. Felteszi a kérdést, miért választanak az emberek növényeket és állatokat totemnek. Azt feltételezi, hogy ennek kell, hogy legyen valami gyakorlati oka. Egy kései cikkében kétségbe vonja azokat a korábbi feltevéseit miszerint a totemállatok gazdaságilag hasznosak volnának társ. számára. Ekkor inkább szimbolikus jelentésükre figyel. Minazonáltal nem sikerül világos következtetéseket levonnia.
Általában inkább Lévi - Straussnak tulajdonítják, hogy megoldotta a totemizmus rejtélyét az antropológiában. Hatalmas mennyiségq, jórészt Észak - Amerikából és Ausztráliából összegyqjtött etnográfiai anyagra támaszkodva kimutatja, hogy nincs belsQ összefüggés egy teremtmény gyakorlati haszna és a totemmisztikus rendszerbeli jelentQsége között. Bizonyos állatokat szerinte inkább a köztük levQ viszony miatt választanak - nem pedig a szegmentális társadalom egyes csoportjaihoz fqzQdQ közvetlen kapcsolatuk miatt. A totemállatok között fennálló különbségek megfelelnek a társadalmi csoportok közötti különbségeknek. A totemállatok a rend kialakításához járulnak hozzá? ebben egyetért a korábbi elméletek képviselQivel. De nem azért választják ezeket, mert jól meg lehet Qket enni, hanem azért mert jól el lehet Qket gondolni.

A totemek rendszere és a klánok a társadalomban ezen túlmenQen még két egymást kiegészítQ módon kapcsolódnak össze szimbolikusan: metafora és metonímia révén.
Metaforikusan a királyt reprezentálhatja az oroszlán, metonimikusan a korona, amit visel a fején. A metafora és a metonímia viszonyáról is azt lehet mondani, hogy a dallam és a harmónia közti viszonynak felel meg. A metafora az általa képviselt tárggyal való asszociáció révén kapja a jelentését, míg a metonímia a részt használja fel az egész reprezentálására. Egy totemikus rendszerben ennél fogva minden totemállat metonimikusan képviseli a totemek egész láncolatát, éppen úgy, ahogy minden egyes klán képviseli a társadalom egészét. ugyanakkor a totemek az egyes klánok metaforái. A totemek maguk esetlegesek, csak a köztük lévQ viszony számít.

9 MEG NEM SZELÍDÍTETT GONDOLKODÁS

Lévi - Strauss totemizmusról szóló mqvének legfQbb törekvése arra irányult hogy megcáfolja azt a felfogást, miszerint volna egy prelogikus, primitív gondolkodásmód. Strukturalizmusa nem a tényleges okoskodásban igyekszik hasonlóságokat kimutatni hanem a gondolkodás és a szimbolizálás alapját alkotó egyetemes elveket akarja feltárni.
A vad gondolkodásban: azonosnak tekinti a modern és a nem modern népek körében végbemenQ alapvetQ kognitív folyamatokat. Az emberek mindenütt metaforák és metonímiák terminusaiban gondolkodnak, és mindenekelQtt kontrasztot képezQ fogalompárokban, ún. bináris oppozíciókban. L.-S. és Baetson egyaránt azt igyekeznek kimutatni, hogy a relevációk fontosak, nem a tárgyak maguk.
L. - S. azt állítja, hogy az alapvetQ gondolkodási folyamatok mindenütt ugyanazok, de arra is utal, hogy az olyan népek, akiknek eltérQ technikák állnak rendelkezésére, nagyon eltérQ módon fogják kifejezni a gondolataikat. Összeveti az írástudó és az írástudatlan gondolkodásmódot, és úgy jellemzi az utóbbit, mint a konkrét dolgok tudományát. Ha az írástudatlan embernek, aki olyan társadalomban él, amely nem ismeri az írást, elvontan kell gondolkodnia, kénytelen a fogalmaihoz konkrét, látható tárgyakat kapcsolni. ( szellemek: absztrakciók, törzsi népek pl köveket imádnak- magyarázat) Az eredetiség az ilyenfajta társadalmakban ismerQs dolgokra utaló fogalmak újfajta egymás mellé helyezésével lehetséges. L. S. : ez a mqvelet fabrikáló. Ezt a kreatív, asszociatív és játékos gondolkodásmódot a "mérnöki" gondolkodással állítja szembe; a nyugati társadalmakban uralkodó absztrakt tudomány gondolkodásával, amely az írás és a számok börtönébe van zárva, annak fegyelme van rákényszerítve.
Mindazonáltal a fabrikálóknak korlátozott szimbólumkészlet áll a rendelkezésére. A mérnökök, akik absztrakciókból kreálnak újabb absztrakciókat, inkább megpróbálhatnak túllépni ismerQs tárgyak körén. Köti Qket az írás és a számok, gondolkodásuk meg van szelídítve, azaz domesztikálva van, ugyanakkor felszabadul a természeti tárgyakra való közvetlen hivatkozás alól, amire a fabrikálók meg nem szelídített, domesztikálatlan gondolkodása rákényszerül.

A megkülönböztetés nem abszolút. Ma a világon legtöbb társ. félig írástudó, és Strauss is elismeri, hogy a fabrikálásra emlékeztetQ egyes gondolkodásmódok megfigyelhetQk a teljesen írástudó társadalmaknál is a zenében és a költészetben.

10. AZ ÍRÁS MINT TECHNIKA

Strauss: A vad gondolkodás c. mqvében:
- különbséget tesz "hideg" és "forró" társ.-k között:
Hideg társ.: lényegében változatlannak tekintik magukat
Forró társ.: olyan ideológián alapulnak, amely a változást elkerülhetetlennek és potenciálisan jónak fogja fel
Ez a megkülönböztetés megfelel nemcsak a fabrikáló- mérnök dichotómiának, hanem a "tradicionális" és a "modern" társadalmak közti különbségtevésnek is.
- az írásnak mint technikának a szerepét antropológusok több nemzedéke vizsgálta

Jack Goody:
- számos könyvében azt hangsúlyozta, hogy az írás bevezetésnek alapvetQ kihatása lehet mind a gondolkodásra mind a társadalomszervezésre, s az írástudatlan és az írástudó társadalmak közötti "nagy választóvonalra" vonatkozó elmélete közeli rokonságban áll a totemmisztikus és a történelmi gondolkodás, valamint a fabrikáló és a mérnöki gondolkodás Strauss féle szembeállításával
- A vad gondolkodás megszelídítése c. könyv
- az írás bevezetése, állítja, lehetQvé teszi az embereknek, hogy különbséget tegyenek a fogalmak és aközött, amire vonatkoznak. Az írás lehetQvé teszi számunkra, hogy a szavakból dolgokat csináljunk, hibernáljuk Qket térben és idQben. A beszéd ezzel szemben folyik és elszáll, nem rögzíthetQ maradandóan. Ebben az értelemben az írás a beszéd redukálását hozza magával: a kettQ nem "ugyanaz", és egy kijelentés leírt változatából hiányzik annak nyelven kívüli kontextusa - az arckifejezés, a társ.-i szituáció, hangszín stb. Az írást valóban lehet úgy tekinteni, mint materializálódott kultúrát, mint mesterséges tárgyakat, szilárd és idQtálló, elemezhetQ, objektiválódott szubjektivitásként.

11. IDP ÉS MÉRTÉK

- az elvont idQnek, tehát annak a fajta idQnek, amit az órák és a naptárak jelenítenek meg, hasonló hatásai lehetnek, mint az írásnak
- az olyan társ.-ból, amelyek nem ismerik az órát, nem "hiányzik az idQ", inkább aszerint szervezQdnek, amit konkrét idQnek nevezhetnénk. Az ilyenfajta társadalmakban-történetileg nézve az emberi társadalmak többségében- az idQ csak a cselekvésekbe és a történésekbe ágyazódva létezik, nem mint valami elvont és lejátszódó eseményeken kívül önállóan létezQ dolog
- múlt és jövQ más- más jelentést ölt az idQ elvont fogalmával rendelkezQ és nem rendelkezQ társadalmakban
- a lineáris, Kvantifikált, elvont idQ nem független a társadalom szervezettségétQl, de nem a "társadalmi szükségletekre" adott mechanikus válaszként jelent meg, Ahogy az írást, a politikai irányítás és a tudományos haladás eszközért rituális célokra fejlesztették ki eredetileg, ugyanúgy az órát is szerzetesek használták elQször Európában
- az elvont idQ aztán fontos szerephez jutott a mai világban a társadalmak életének megszervezésében
- Lewis Mumford azt írja, hogy a modern társadalmakban kialakított legzsarnokibb parancsoló, kényszerítQ eszköz az óra
- Miért van az, hogy a modern társadalmakban élQ népek mintegy rabszolgái lettek az órának, míg más népek láthatólag teljesen jól megvannak nélküle? - A választ a társadalom szociális szervezQdésében kell keresni
- az elvont idQ fogalma és az, hogy mindenütt van óra, sokkal nagyobb számú ember cselekvéseinek összehangolását teszi lehetQvé, mint egy olyan társadalomban, ahol nincs az idQnek közös kvantifikált fogalma. Tehát az írás és az elvont idQ rendkívül széles körben teszi lehetQvé a társ. integrálását.

12. TUDÁS ÉS HATALOM

E. -Pitchard:
- azt hitte, hogy az azande boszorkányság tanulmányozása majd segítségére lesz a kommunista Oroszország megértésében
- arra gondolt, hogy ha megértjük egy társadalom tudásrendszerének ideológiai tartópilléreit, az kulcsot adhat másutt mqködQ hasonló struktúrákhoz
1.Kétségtelen, hogy a tudásrendszerek sajátos rendet teremtenek a világban, és ez nemcsak a nemek, kasztok, osztályok vagy az etnicitás más fejezetekben tárgyalt ideológiáira vonatkozik, de arra is, ahogy magukat a tapasztalatokat strukturálják.
- Gerorg Orwell: 1984 c.
- egyre inkább tudatosul a nyelv és a nyelv és a fogalmak ideológiai töltete
2. A tudás és hatalom viszonyának egy másik megközelítésmódjára ad példát az ún. titkos társaságok tanulmányozása (beavatás...)

- a tudás és a társadalmi szervezQdés közti összefüggésre sokféleképpen rá lehet világítani. Pl. általában úgy gondolják, hogy a kulináris differenciálódás, konkrétan a szakácsmqvészet kialakulása, összefügg a társadalmi differenciálódással és a hierarchiával
- gyakorlatilag minden létezQ dolognak vannak társadalmi gyökerei, legyen az totemmisztikus osztályozás, a liberális demokrácia áldásairól való rendíthetetlen meggyQzQdés, az istenhit vagy az az elképzelés, hogy késsel és villával kell enni. Marx teljesen tisztában volt ezzel az összefüggéssel, amikor azt írta a 19. sz közepén, hogy még az 5érzék mqködése is az eddigi történelem terméke.
- óvakodnunk kell az empirikus általánosításoktól az ilyen-olyan népek tudására vonatkozóan. A tudás elosztása mindig társadalmilag történik.
- nem elsQsorban az a dolgunk, antropológusoknak, hogy értékítéletet alkossunk a különbözQ tudásrendszerekrQl
- a tudásról szóló kiváló kutatások mindenekelQtt a bennszülött nézQpontjából próbálják megérteni a világot. Ez a látásmód nem egyenlQ a "posztmodern" relativizmussal", egyszerqen ez az egyedüli járható út mindannak a sokféle változatos életvilágnak a megértéséhez, amelyeket emberi lények alakítanak ki és tartanak fenn maguknak.

Jó tanulást!:)
Elírási hibák elQfordulhatnak, fQleg a vége felé, siettem már:) Bocs érte!!







A.16. Nem és kor

Minden társadalomban vannak az emberek között hatalmi különbségek, még a legkisebb létszámú, vagy legegyszerqbb technológiával rendelkezQkben is. Nem minden társadalmi különbség jelent azonban egyenlQtlen társadalmi helyzetet is, ezért megkülönböztetünk vertikális, és horizontális tagoltságot. Az elQbbi hatalmi, és státusbeli különbségekre utal, az utóbbi pedig a társadalmi tagoltság minden olyan aspektusát felöleli, amelyek nem jelentenek egyben státusbeli különbséget is.

A társadalmi nem

A társadalmi nemek szempontjából két, alapvetQen eltérQ megközelítési mód létezik:
biológiai különbségek férfiak és nQk között (-> biológiai nem)
a nemi különbségek a gyakorlatban társadalmilag, és kulturálisan szabályozottak és intézményesültek (-> társadalmi nem, gender)

Az antropológusok az utóbbival foglalkoznak inkább, mivel minden társadalom megkülönbözteti valahogy a férfiakat és nQket, és ezt a különbségtevést fontosnak is tartja. Az általánosítást nehezíti, hogy a férfi-nQ kapcsolat kultúránként különbözQ képpen jelenik meg. A társadalmi nemeket leginkább e viszonyként lehet tanulmányozni.
A kérdés sokáig elhanyagolt volt az antropológiában, sok tanulmányra igaz, hogy a társadalmi aktorokként többnyire a férfiak jelennek meg. A társadalmi nemek kutatása az 1970-es években kezdQdött meg intenzíven. Korábban csak néhány tanulmány foglalkozott a 19. századi tudósok körében elterjedt eredeti matriarchátus fogalmával, mely szerint kezdetben minden kultúrát nQk irányítottak, és hogy a sok nép körében elterjedt elképzelések a férfiak dominanciájáról csak mítoszok, amelyekkel a nQk feletti hatalmukat igyekeztek igazolni.
Sokan úgy gondolják, hogy bár a nQk a formális politikai hatalomtól általában meg vannak fosztva, ugyanakkor családi körben, és informálisan jelentQs hatalmuk van. Ugyancsak felmerült, hogy a nQk látszólagos alávetettsége egyes társadalmakban csak a nyugati ember fogalmaival élve diszkrimináció, az adott kultúrában élQk talán egészen másképp látják azt. Emiatt az antropológiai kutatások egy része nem is a nQk helyzetét , hanem a férfi-nQ viszony különbözQ szempontjait tárgyalja más-más társadalmakban. A társadalmi nem társadalmilag konstruálódik. A nemek viszonyát ideológia, és gyakorlat együtt határozza meg.

A nemek a munkamegosztásban

Még az egyszerq munkamegosztással és kismértékq foglalkozási specializálódással jellemezhetQ társadalmakban is megkülönböztetik a nQk munkáját a férfiak munkájától. A vadászó és gyqjtögetQ társadalmakban a gyqjtögetés feladata általában a nQké, a vadászat a férfiaké. Bár a táplálék nagy részét a az elQbbi módon szerzett javak teszik ki, mégis a bizonytalan, és gyakran sikertelen vadászatnak van presztízse, ehhez kötQdnek rítusok, és mítoszok. Az ilyen társadalmak magukat vadásztársadalmakként nevezik meg. A vadászat szerepének felértékelése a férfiak dominanciáját is legitimálja. Az olyan társadalmakban, ahol a nQk gazdasági tevékenysége jelentQsebb, ott nagyobb a befolyásuk is.

A magán és a nyilvános

A nQk legtöbbször a házimunkáért felelQsek, míg a férfiak a háztartás küldQ kapcsolataival foglalkoznak. Néhány antropológus a nQk alávetettségének fQ okát a terhesség és szoptatás alatti fizikai korlátozottságban látja. Emiatt kötQdnek inkább az otthoni térhez, míg a férfiaknak szabad bejárásuk van a nyilvános terekbe. Rosaldo úgy vélte, hogy a nemek közötti hatalmi különbségek a nyilvános és magánterek megkülönböztetésével függ össze: a férfiak uralják az elQbbit, a nQk az utóbbit. Ezzel párhuzamosan az otthoni tevékenység szintén a nQkhöz, míg a nyilvános a férfiakhoz tartozik.

Uralom és alávetettség

A nQk alávetettsége kifejezés problematikus, mivel sok nép úgy gondolja, hogy a nemeknek nem kell egyenlQnek lenniük, mivel kiegészítik egymást. Az is meglehet, hogy a férfiak, és nQk nem ugyanazt értik hatalmon, és hatalmi különbségeken. A hopi törzsben például ha megkérdezünk egy nQt, melyik nem a fontosabb, azt mondja, a nQk, mert Qk az anyák, de hozzáteszi, hogy a férfiak is fontosak, mert Qk az istenekhez küldött hírvivQk. Schlegel úgy véli, hogy az olyan kultúrákban, ahol a középpontban az élet áll, a nQk szerepe is nagyobb. Más társadalmakban a nQk reprodukciós szerepét marginálisan értékelik, a férfi magját tekintik fontosnak az új élet szempontjából.
A nQk az egyébként egalitárius társadalmakban is nagyon ritkán töltenek be magas vallási tisztséget. Sokszor ugyanez igaz a politikai tisztségekre is. A Lisszabonon kívül esQ Saloio körzetben élQ portugál közösségben a nQk gazdasági szerepvállalása igen nagy mértékq, többek között Qk viszik az árut eladásra. Bár a törvényekben, a szokásban az a meghatározott, hogy politikai tisztséget csak a férfiak tölthetnek be, a háztartásban a nQk uralma nagyobb, illetve sokszor azon kívül is: míg a férfiak a földeken elszigetelten dolgoznak, a nQk a faluban maradnak, lehetQségük van egymással találkozni, ezáltal kapcsolatokat építeni a közösségben belül, de azon kívül is, a vásározások alkalmával. Így sokszor informális hatalmuk nagyobb, mert több információhoz jutnak, egyik nQ esetleg megkérheti a másikat, hogy az gyQzze meg a politikai tisztséget betöltQ férjét a helyes döntésre. Látható, hogy a szabályok, és a gyakorlat között nagy a különbség.

Férfiak:NQk::Kultúra:Természet

Ortner szerintem sok társadalomban úgy tekintik, a nQk közelebb állnak a természethez, mint a férfiak. Az utóbbiak vadnak, és megszelídítetlennek tartják az elQbbieket. Ortner szerint három oka van ennek:
A nQk biológiai funkciói szükségessé teszik, hogy több idQt töltsenek a faji viselkedéssel .
A nQk olyan társadalmi szerepbe kényszerülnek, amelyet alsóbbrendqnek tekintenek, mint a férfiak által betöltöttet.
Ezek miatt a nQkben olyan mentális struktúra alakul ki, amely a férfiaktól különbözik, és közelebb áll a természethez. (Ez azt sugallja, hogy a nQk passzívak, míg a férfiak aktívak.)
Ennek értelmében a férfiak és nQk közötti biológiai különbségek alkotják a nemi különbözQségek kiindulópontját. Például kapcsolatuk a kisgyermekkel (akiket szintén nem megfelelQen kultúráltnak tekintenek), visszahúzza Qket a természethez. A férfiközpontú, és patrilineáris társadalmakban a nQk kívülrQl jönnek , egy másik rokonsági csoporthoz tartoznak. Természetesen a nQk is rendelkeznek kulturális szerepekkel, minden társadalomban.

>>NQk világa<< és >>Férfiak világa<<

A férfiaknak és nQknek a világról különbözQ tapasztalatai vannak. Ardener azt állítja, hogy sok társadalomban a nQk szégyellQsek és halkak, nehéz szóba elegyedni velük olyan témákról, amelyek az antropológus számára érdekesek lehetnek. A nQk hajlamosak az antropológusok számára nem rögtön érthetQ módon kommunikálni, míg a férfiak sokkal könnyebben beszélnek az anrtopológiai érveléshez hasonló módon saját társadalmukról. Ha ez igaz, akkor a nQk világát általában nehezebb feltérképezni, mint a férfiakét.



Nemiség

A biológiai nem állandó, míg a társadalmi nem változó. Az elQbbi társadalmi nemként csak kulturálisan értelmezhetQ, így a férfiasságnak, és nQiességnek számtalan változata létezhet. Van azonban a nemeknek még egy kérdésköre, amely problémát jelenthet az antropológiai kutatásokban: a homoszexualitás, a transzszexualitás. Az elQbbit sok nép úgy értékeli, mint valami átmeneti változatot férfi és nQ között. Az emberek azonban többségükben nem tekintik nemi identitásukat egyénileg változónak, vagy választhatónak.

A kor

Ahogy a társadalmi nem, úgy a kor is egyetemes megkülönböztetési, és osztályozási elv. Számos társadalomban az ember rangja kora elQrehaladtával nQ, nemre való tekintet nélkül. A modern ipari társadalmakban az idQs embereknek nincs nagy befolyásuk: már nem tudnak többé teljesíteni, és bölcsességüket elavultnak tekintik a nagy ütemq változások miatt.
Sok helyen az idQs férfiak a politikai irányítók, mivel az elQrehaladott kort a széles körq tapasztalattal, bölcsességgel, és józan ítélQképességgel kapcsolják össze. Az idQs nQket is kulturáltabbnak tekintik, mint a fiatalokat, akik nem távolodtak még el eléggé a természettQl.
Ehhez hasonlóan a gyerekeket, kamaszokat tökéletlennek tekintik, belsQ emberi mivoltuk még nem teljesedett ki, de ártatlannak is, mivel nem ismerik sem a bqnt, sem az erényt.

Korosztályok és korcsoportok

Néhány olyan társadalomban, ahol a kor a különbségtevés fontos alapelve, különbözQ fokozatok vagy intézményesült szintek léteznek a fiatalkor és az idQskor között. A kor a megkülönböztetés vertikális vagy horizontális szempontjaként mqködhet. Az utóbbi esetben olyan egyenrangú csoportkora osztja a népességet, melynek tagjai ugyanabba a korosztályba tartoznak. A rokonságra emlékeztetQ szolidaritás jellemzQ ezeken a csoportokon belül, és gyakran van csoportként kollektív kötelezettségük. E csoportok kialakulása hozzájárul a társadalmi kohézió és beilleszkedés erQsítéséhez, mivel átívelnek a rokonsági határokon.

Meghatározott nemq személlyé felnQni

A nemnek és a kornak van biológiai, és kulturális jellege is. A kor nincs közvetlen összefüggésben a nemmel. A gyermekeket viszonylag nem nélküliként kezelik, és szocializációjuk során kettQs célt követnek: a társadalom tagjaivá, valamint férfivá, és nQvé nevelni Qket. Emiatt a fiúk és lányok beavatási rítusai nagyban különböznek. A beavatási rítusok után a legtöbb társadalomban nemük szerint megkülönböztetik. A rítusokat a szexuálisan éretté váláskor, vagy hamarabb tartják meg. A beavatási szertartások gyakran a nemi szervek körülmetélését, tetoválást, vagy más látható fizikai változást is magában foglalnak, hogy egy szempillantás alatt egyértelmq lehessen, kik a kívülállók, és kik a beavatottak. Sokszor a beavatásra várókat nehéz próbáknak vetik alá, hogy bebizonyíthassák, készen állnak a társadalom felnQtt tagjait megilletQ felelQsség és jogok gyakorlására.

Az átmenet rítusai

Ez az elnevezés Arnold van Gennep nevéhez kötQdik, aki szerint ezeken keresztül termelQdik újra a társadalom. Az embereknek új státusuk lesz anélkül, hogy a társadalom szerkezete megváltozna, valamint a szertartások nyilvános jellege a lakosokat minden évben emlékezteti a csoporthoz tartozásukra, a társadalom által adott jogokra, és az elvárt kötelezettségekre. Victor Turner ezeknek a rítusoknak három szakaszát különböztette meg:
elválás – Az egyénnek a társadalmi struktúra egy fix pontjából valami ismeretlen felé való elmozdulása.
liminalitás – Az egyén voltaképp a társadalmon kívül van, már nincs a régi státusában, de még az újban sem. Ez veszélyt jelent, mivel lehet, hogy az aktor nem akar visszailleszkedni, visszautasítja a társadalom értékeit, és hatalmi hierarchiáit, míg az egyént a társadalmi számkivetettség fenyegeti. A rítusok során ebben a szakaszban az egyént általában elkülönítik a társadalom többi tagjától. Ez a nehézségekkel járó, és veszélyes liminalitás mégis szükséges az egyén megtisztulásához.
Visszailleszkedés – Az egyén általában magasabb státusuként tér vissza a társadalomba.

Házasság és halál

A rokonsági kapcsolatokon alapuló társadalmakban a házasság fontos lehetQség arra, hogy a rokoni csoportok közt szövetségek épüljenek, valamint a társadalmi folytonosságot szimbolizálja.
A temetkezési rítus jelenti minden földi lény életében az utolsó fontos átmeneti rítust. Közvetlenül a halál utáni idQkben sok társadalomban nagy elQvigyázattal kezelik a halottat, mivel az már nem élQ, de még nem is jutott át a túlvilágra. Ezutóbbit minél elQbb igyekeznek biztosítani, hogy az átmeneti állapot megszqnjön. A következQ probléma az öröklés kérdése, avagy mely társadalmi kötelékeket kell megerQsíteni, és melyeket meglazítani.

Az átmenet rítusai a modern társadalmakban?

A nyugat-európai társadalmakban hagyományosan négy fontos átmeneti rítus létezik, habár ezek közül három a második világháború óta veszített jelentQségébQl. Míg a temetés még mindig fontos társadalmi esemény, a keresztelQ, a konfirmálás és a házasság már kevésbé. Ez részben annak a ténynek köszönhetQ, hogy ezek a szertartások a valláshoz kapcsolódnak, aminek szerepe az európaiak mindennapi életében csökkent; másrészt már nem olyan fontosak az egyén számára, hogy az egyik státusból a másikba való átmenetet jelöljék. A társadalmi nem és kor között, mint társadalmi tagoltságot meghatározó tényezQk között nagyon fontos különbség, hogy az egyes emberek többé-kevésbé automatikusan lépnek át a különbözQ korcsoportok között, míg a nemüket kevesen változtatják meg.

17. A globalizáció definíciói; a globalizáció társadalmi és gazdasági következményei

Cséfalvay Zoltán
2004 Globalizáció 1.0. Érvek és ellenérvek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, pp. 15-39.; 65-70.

Ajánlott irodalom:
Giddens, Anthony
2000 Elszabadult világ. Hogyan alakítja át életünket a globalizáció. Budapest: Perfekt
Bauman, Zygmunt
2002 Globalizáció. A társadalmi következmények. Szeged: Szukits, pp. 22-89.

A tételt kidolgozta: Vas EnikQ
(A félkövérrel kiemelt szövegeket használtam fel, annak anyaga a tételben megtalálható)

I. Hétköznapi definíciók

Az elsQ gondolatok között szerepel Cséfalvay könyvében, hogy egy olyan jelenséget, ami ennyire új, mint a globalizáció és annyira gyorsan változik, és amely az élet ilyen sok területét áthatja, szinte reménytelen definiálni.

1 A hétköznapi definíciók jellege:
A globalizációt leíró definíciók nem tudományos jelleggel születtek. Egyetlen közös jellemzQjük, hogy elfogult szemszögbQl próbálják megragadni azt és új kereteket már nem nyitnak a folyamat értelmezésére, vagyis semmi újat nem mondanak:
f nem nyitnak új keretet a folyamat értelmezésére
f a korábban is létezett folyamatokkal azonosítják a glob-ót
f ideológiailag vezérelt definíciók, amelyek ezért egyoldalú, gyakran politikai jellegq értelmezésekre adnak lehetQséget.

A hétköznapi definíciók szerint a globalizáció mindössze a korábbi folyamatok folytatása, azzal a különbséggel, hogy ezek nagyobb léptékekben és mélyebben zajlanak, mint régebben.

Jan Aart Scholre politológus szerint négy, széles körben elterjedt definíciótípust különbözethetünk meg:
1. globalizáció, mint a világ nemzetköziesedésének felgyorsulása, elmélyülése
2. globalizáció, mint a szabad piacgazdaság világmértékq terjedése
3. globalizáció, mint piaci univerzalizálódás és kulturális homogenizálódás
4. globalizáció, mint a nyugati, fQleg az amerikai érték- és életmódminták terjesztése és terjedése
Cséfalvay azt írja erre a négy definícióra, hogy ha ezekkel keverjük össze a globalizáció definiálását, akkor lemondunk arról, hogy igazán megértsük a folyamatot.
A hétköznapi definíciók további problémája- írja, az, hogy lehetetlenné teszik a globalizációs vita alapjait képezQ közös szótár megteremtését.

2 A globalizáció definíciós vitájának sarkpontjai:
David Held politológia prof. három csoportba sorolja a globalizáció definícióit, ill. a glob. definícióiról szóló vita irányzatait:
1. (hiper)globalista
2. szkeptikus
3. transzformációs nézQpont

1. A (hiper)globalista nézQpont:
Eszerint a glob. egy új és radikális változássorozat, amely idQvel az egész világot átfogó, azaz egy globális társadalom és gazdaság kialakulásához vezet. A végállomás pedig egy világtársadalom, ahol nincs helye a nemzetállamoknak, a nemzetgazdaságnak és a nemzeti kultúrának.
2. A szkeptikus nézQpont:
A jelenlegi globalizáció számukra csupán egy állomás a sok közül az emberiség történetében, amely jórészt egyedi és sajátos elQzményekre, elQfeltételekre támaszkodik. Ezért nem biztos az sem, hogy a globalizáció menete, a most elkezdett irányban halad majd tovább, nem utolsósorban a nemzetállamok és a helyi kultúrák egyre erQsebb védekezQ reakciói miatt. Szerintük mindössze 3 nagyobb régió együttmqködésérQl van szó és nem a világot átfogó, univerzális értelemben vett globális gazdasági és társadalmi integrációról.

3. Transzformációs nézQpont:
Ez egyfajta köztes helyet foglal el a két szélsQséges megközelítés között. E szerint a globalizáció gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulások, transzformációk egész sorát hozza magával, amelyek új feltételrendszereket teremtenek a gazdaság, a társadalom és a politika szereplQi számára. Az új értékszabályok között pedig, valamennyi szereplQ a maguk számára új szerepek fog kialakítani.

Szkeptikusok és hiperglobalisták’! a két szélsQség
(A táblázat a definíciók szembenálló nézQpontjait tartalmazza)
J Szkeptikus (Hiper)globalista Koncepció A nemzetköziesedés és nem
a globális lépték felerQsödése Egyetlen globális léptékben integrálódó
világ, amit az erQforrások nagytömegq, intenzív és gyors áramlása mozgat. Hatalom Nemzetállam, mint a szuverenitás leleményese, kormányközi kapcsolatrendszerek. Nemzetállami szuverenitás eróziója, multilaterális(többoldalú, sokoldalú) kapcsolatrendszerek. Kultúra Nemzeti identitás és nacionalizmus újraéledése Egységes világkultúra kialakulása, keveredése. Gazdaság Regionális gazdasági blokkok megerQsödése Globálisan integrált és modern információs technológiára épülQ gazdaság, új nemzetközi munkamegosztás EgyenlQtlenség MélyülQ észak- dél szakadékok, összeegyeztethetetlen érdekkonfliktusok NövekvQ egyenlQtlenségek a társadalomban és a társadalmak között. Nemzetközi rend Államok nemzetközi közössége, nemzetállamok közötti politikai konfliktusok tartós jelenléte, nemzetközi kormányzás, etnikai kötQdés elsQdlegessége. Többrétegq globális kormányzás, globális civil társadalom, globális politika, kozmopolita beállítódás. Természetesen ezek a nézQpontok többnyire keresztezik a hétköznapi globalizációs definíciókat.
3 Globalizációs index
Az egyik amerikai folyóirat és A.T. Kearney évek óta közzé tesz egy listát, mely az un. globalizációs index alapján sorolja be az országokat. Ma 62 országra terjed ki a vizsgálat.
Maga az index egyfajta világranglistába helyezve mutatja be, hogy egy ország mennyire globalizálódott, vagyis milyen mértékben integrálódott a világ gazdaságába, a technológiai fejlQdésbe, a nemzetközi politikai életben és polgárai mennyiben élik mindennapi életüket globális keretek között. A globalizáció itt azonos a nemzetköziesedéssel. Az index kiszámításához felhasznált mutatók általában az erQforrások országok közötti mozgását, és annak nagyságát mérik. Ennek alapján úgy tqnik, hogy ha a globalizációt a nemzetköziesedéssel azonosítjuk, akkor a globalizáltság valamint a gazdasági és társadalmi fejlettség között szoros összefüggés található: a fejlett országok jóval erQsebben globalizálódtak, mint a kevésbé fejlettek.
A magazin és A.T. Kearney globalizációs indexe 13 mutató segítségével próbálja megragadni, hogy egy ország mennyire globalizálódott:
f gazdasági integráció (külkereskedelem, külföldi magántQke áramlása)
f személyes kapcsolatok (nemzetközi turizmus, nemzetközi telefonforgalom)
ftechnológiai (internet használok száma, biztonságos szerverek száma)
fnemzetközi politikai aktivitás (nemzetközi szervezetekben való tagságok száma, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által szervezett akciókban való részvétel száma)
A globalizációs index, azonban nem egy abszolút mutatószám, hanem olyan index, amely jelzi, hogy az adott ország, a többihez képest mennyire, milyen mértében integrálódott a világba.

4 Strukturális globalizáció vagy globalizációs projekt
A jelenleg zajló globalizáció, mint a korábbi nemzetköziesedési folyamatok egyik formája, nem csak egy széles körben elterjedt hétköznapi definíció, hanem hosszú távú történeti elemzésekre épülQ tudományos viták tárgya is. MindenekelQtt az úgynevezett világrendszerek elmélete, illetve az erre épülQ kutatási irányzat elemzi tudományos igénnyel ezt a kérdést.

Mivel az elemzés idQben igencsak visszanyúlik, különbséget kell tenni:
f a nemzetköziesedés évszázadok óta tartó folyamata, az úgynevezett strukturális globalizáció, valamint a
f nemzetköziesedés jelenleg zajló. a szabadpiaci, neoliberális politikai ideológia által vezérelt, valamint a transznacionális és nemzetek feletti szervezetek által irányított globalizációs projekt között.

A strukturális globalizáció -Charles Tilly szerint- a globális léptékq gazdasági, társadalmi és kulturálishálózatok földrajzi kiterjedésének és megerQsödésének folyamata. Ezeknek a globális hálózatoknak a megerQsödése kettQs következménnyel jár: egyrészt a Földön a különbözQ országok és régiók gazdaságai, társadalmai és kultúrái egyre nagyobb mértékben integrálódnak egymással, másrészt viszont közöttük nagymértékq függésrendszer alakul ki.
Ezzel szemben a globalizációs projekt a piaci hatékonységot dicsQítQ neoliberális politikai ideológia- írja Christopher Dunn és Barry Gills.






5 A világrendszer elmélete
A világrendszerek elmélete szerint a globalizáció egy regionálisan egyenlQtlenül zajló folyamat. Így tovább mélyíti a szakadékot és a történetileg kialakult egyenlQtlenségeket.’! a nagyvállalatok éppen ezeket az egyenlQtlenségeket használják ki.
Imanuel Walenstein szerint a történelem során létrejött rendszerek két alapvetQ típusát különböztetjük meg:
f minirendszert (egy történetileg kialakult, gazdasági- területi munkamegosztással jelemezhetQ társadalmi- kulturális egység.)
f és világrendszert.(ha a minirendszer területileg nQ, akkor már világrendszerrQl beszélünk)

A világrendszer elméletének tézisei:
1. Az emberiség történetét a XV-XVI. századtól kezdve a kapitalista árutermelQ piacgazdaság gyors terjedése és, folyamatos területi expanziója jellemzi.
2. A kapitalista gazdaság expanziója területileg egyenlQtlenül zajlik.
3. A kapitalista gazdaság területileg egyenlQtlen expanziója miatt a világgazdaság regionálisan felépülQ hierarchikus rendszert képez.

A világrendszer két modellje:
f birodalom- modell: amikor a világrendszert egyetlen politikai és gazdasági hatalom irányítja és ellenQrzi
f világgazdaság: amikor nem egy a fQnök

A világgazdaság hierarchikus tagoltsága:
f Centrum:
A kapitalista gazdaság legfontosabb elemeinek, a tQkének, a technikai és társadalmi tudásnak a koncentrációja és az erQs expanzió, gazdasági hatalom, jólét jellemzi. Gazdaságilag függQ viszonyban tartja a világgazdaság többi régióit.
Ide tartoznak a magas jövedelmq országok, USA, Kanada, Japán, Ausztrália, Új -Zéland
f Félperiféria:
A gazdasági fejlettséget tekintve átmeneti kategória, viszonylag szerányebb anyagi jólét jellemzi és függQ viszonyban van.
f Periféria:
Gazdaságilag és technikailag is elmaradott. Kiszolgáltatott, hátrányos helyzetq, erQs függésben van a gazdaság többi régiójával

A világrendszerek elmélete szerint tehát a globalizáció sorén tapasztalható regionális egyenlQtlenség a globalizáció mqködésének elválaszthatatlan kísérQjelensége. A világrendszerek elméletének nagy erénye, hogy az egyenlQtlenségeket helyezi a központba sQt, az elmélet szerint, az egyenlQtlenségbQl származó dinamika tartja mozgásban. Az elmélet gyengesége, hogy meglehetQsen csekély magyarázó erQvel rendelkezik.





II. Tudományos definíciók

1 Integráció, függésrendszer, hálózatok
Anthony GiddenstQl származik a globalizáció légszélesebb körben elfogadott definíciója:
a globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze, hogy az egyik helyen bekövetkezQ eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják és viszont

A tudományos definíciók az alábbiakat emelik ki egyöntetqen:
f A globalizáció integráció: a világ gazdaságainak, társadalmainak és kultúráinak egyre erQsebb és földrajzilag egyre nagyobb hatósugárra kiterjedQ összekapcsolása.
f A globalizáció kölcsönös függésrendszer: földrajzi helyek, gazdaságok és társadalmak interdependenciája.
f A globalizáció hálózatokba való szervezQdés

A tudományos definíciók kulcsa tehát, hogy a földrajzi helyek szerepének és kapcsolatának radikális átértékelQdését helyezik elQtérbe. A tudományos definíciók mindenek elQtt, ezzel a földrajzi helyek szerepének átértékelQdésével adnak új szempontot és keretet a globalizáció folyamatának értelmezéséhez. Ezért döntQen a transzformációs hétköznapi definíciót egészítik ki. A globalizáció alapvetQ lényege, hogy a transzformáció során a szereplQk változásra kényszerülnek.

2 Globalitás, Globalizmus, Globalizáció
További lényeges különbség a hétköznapi és a tudományos definíciók között, hogy utóbbiak világos különbséget tesznek:
f a globalitás, mint állapot
f a globalizmus, mint ideológia
f a globalizáció, mint folyamat között.

A globalitás kifejezés egy állapotot jelöl, amely a világ gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális integrációjának elQrehaladását, mértékén írja le, ilyen értelemben empirikusan megragadható, tehát mérhetQ.
A globalizmus, mint ideológia és a globalizáció, mint folyamat szintén nem ugyan az, hiszen a globalizmus a kor uralkodó eszmerendszere.

A/19. A tudomány fogalma. A tudományos kutatás természete. A tudományos kutatás alapfogalmai.


Az emberi megismerés és a tudomány
A megismerés természetes emberi tevékenység. A megismerés többnyire magyarázni is igyekszik a történteket, valamint elQrejelzi a jövQbeli eseményeket.
Amikor közvetlen tapasztalat útján igyekszünk megérteni valamit, megfigyeléseket végzünk, és szabályszerq összefüggéseket keresünk a megfigyeléseink között.
Tudásunk jelentQs része másoktól, közmegegyezésbQl származik, és nem saját tapasztalatból. A konszenzuális tudás két fontos forrása a hagyomány és a tekintély. Ezek a hasznos tudásforrások azonban könnyen félrevezethetnek bennünket.
A tudomány igyekszik védelmet nyújtani a mindennapi megismerés szokásos hibái ellen.
Míg a mindennapi életben megfigyeléseink gyakran pontatlanok, a kutatók igyekeznek elkerülni ezt a hibát azáltal, hogy a megfigyelést gondosan és tudatosan végzik.
Olykor csupán néhány megfigyelés alapján beleugrunk valamilyen általános következtetésbe. A tudósok a túláltalánosítást úgy kerülik el, hogy elQre elkötelezik magukat kellQen nagy számú megfigyelés elvégzésére.
ElQfordul néha, hogy illogikusan okoskodunk. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy okfejtésünkben épp annyira tudatosak és óvatosak igyekszünk lenni, mint a megfigyelésnél. A tudomány nyilvánossága pedig azt jelenti, hogy minden tudós munkájába a válla fölött bele néz a többi tudós.

A valóság 3 féle szemlélete a
:&premodern: Korai Qseink azt gondolták, hogy olyannak látják a dolgokat amilyenek valójában. Egyetlen barlanglakó sem azt mondta a gyermekének, hogy a törzsünk szerint gonosz szellemek laknak abban a fában, hanem azt, hogy Tartasd magad távol attól a fától, különben békává változol.
:&modern: Legitimnek fogadja el a különbözQségeket, mert az mondja, hogy más nép más szokás.’!Magam gonosznak tartom azt a fát de tudom, hogy mások szerint nem az. A pitypangot egyesek gyönyörq virágnak tartják, míg mások csak haszontalan gaznak.
A premodern ember számára csak az egyik állítás lehetséges de a modern ember számára a pitypang egyszerqen csak pitypang, sárga színq, zöld levelq növény.
:&posztmodern: E nézet szerint nem léteznek szellemek vagy gonosz fák. Pitypang sem létezik. Csupán képzeteink valóságosak, melyeket saját nézQpontunkból nyerünk. Semmi sincs odakint, minden idebent van.
A posztmodern szemlélet nehéz dilemmát jelent a tudós számára. Feladata megfigyelni és megérteni, mi történik valójában , de mivel Q is ember, magával hozza személyes beállítottságát, amely átszínezi megfigyeléseit s azt, hogy hogyan magyarázza a dolgokat.
Két dolog fontos:
A bevett tudományos eljárások lehetQvé teszik számunkra a vázolt dilemmával való megbirkózást- azaz tanulmányozhatjuk az embereket, és segíthetünk nekik anélkül, hogy közvetlen módon meg tudnánk nézni a valóságot .
KülönbözQ filozófiai álláspontok meglehetQsen sokféle lehetQséget kínálnak kutatásunk strukturálásához.
A társadalomtudomány alapjai:
A tudományt néha logiko-empirikusként szokták jellemezni. Ez a tudomány két pillére:
:&Logika=ésszerqség
:&megfigyelés
MindkettQ alapvetQen fontos és a tudomány 3 fontos összetevQjéhez tartozik:
:&elmélet: a tudomány logikai aspektusával foglalkozik
:&adatgyqjtés
:&adatelemzés
A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, hogy milyen a társadalom. A tudomány nem tudja megmondani, hogy jobb vagy rosszabb a kapitalizmus a szocializmusnál. A teljesítményüket tudja csak meghatározni, bizonyos elQre meghatározott, egyezményes kritériumok szerint.
A társadalomtudomány tehát csak abban segíthet, hogy megtudjuk, mi van és miért van úgy. A hogyan lehetne kérdést csak akkor lehet a tudománynak feltenni, ha az emberek már egyetértenek abban, milyen ismérvek alapján mondható egy dologról, hogy jobb, mint a másik.




Társadalmi szabályszerqségek:
A társadalomtudományos elmélet a társadalmi élet szabályszerqségeinek leírására törekszik.
A társadalmi szabályszerqségekkel kapcsolatban 3 alapvetQ ellenvetést szoktak felhozni:
1. Bizonyos összefüggések maguktól értetQdQnek tqnnek. (szocialista a szocialistákra szavaz)
Cáfolat: A nyilvánvalóról gyakran kiderül, hogy hamis ezért ez nem lehet ellenvetés.
2. Ellenpéldákat lehet felhozni a társadalmi szabályszerqségekkel szemben, ami arra utal, hogy a szabályszerqség nem is szabályszerq.(Vannak kétkezi munkások, akik többet keresnek egy profnál)
Cáfolat:Az, hogy van olyan munkás aki többet keres egy profnál még csekély vígasz annak a többi munkásnak akik nem keresnek többet. Vagyis a társadalmi szabályszerqségek valószínqségi jellegqek, és attól egy összefüggés nem lesz kevésbé valóságos, hogy egyes esetek nem illenek bele a valóságba.
3. Azok az emberek, akikre a szabályszerqségek vonatkoznak ha akarnák megváltoztatnák az egészet.
Cáfolat: A munkások is megtehetnék, hogy nem mennek be dolgozni vagy elQbb mennek mint szoktak de ez nem elég gyakori ahhoz, hogy veszélyeztesse a társadalmi szabályszerqségeket.

Csoportok nem egyének
A társadalomtudósok által tanulmányozott társadalmi szabályszerqségek általában sok egyén kollektív magatartására vonatkoznak.
A társadalomtudós egy csoport életének természetérQl fogalmaz meg elméleteket, nem pedig egyes egyénekérQl. Így kutatása tárgyai nem az egyének, hanem az emberek összességei, aggregátumai.
A társadalomtudományos elméletek empirikusan az összesített, nem pedig az egyéni magatartást kutatják. Igyekeznek megmagyarázni, mitQl annyira szabályosak az egyéni viselkedések összességében mutatkozó összefüggések, még ha a résztvevQk változnak is.

A változók nyelve
A társadalomtudományi kutatás az emberek osztályinak vagy típusainak viselkedését vizsgálja.
Az antifeminizmust azért nevezzük változónak, mert változik. Egyes embereknél erQsebb, mint másoknál. A társadalomkutatót az olyan változó rendszerek megértése érdekli, amelynek hatására bizonyos attitqd egyes emberekben erQs, másokban gyenge.’!A társadalomtudomány tehát a változókkal és a változók közötti összefüggésekkel foglalkozik.
A változóknak attribútumai vannak. (A foglalkozás pl. pl. olyan változó attribútumokból tevQdik össze, mint pl. a farmer, professzor, buszsofQr.. A tár)’!Az elméletek azt írják le, hogy logikusan milyen kapcsolat várható a változók között.

Dialektikus megközelítési párok
A társadalomtudományi kutatásnak nem létezik egy módja. A különféle megközelítéseket három, egymással is összefüggQ választóvonal mentén oszthatjuk különbözQ csoportokra:
1. Idiografikus és nomotetikus magyarázat:
;&Idiografikus: idio=egyedi, különös
Célja egy konkrét esetet vizsgál
teljes körq magyarázat
sok tényezQt használ fel.
Pl.: Azért sikerült rosszul a vizsga mert:
-elfeledkeztem róla, hogy az nap van
-nem szeretem ezt a tárgyat
-dugóba kerültem és elkéstem& ..
;&Nomotetikus:
a magyarázatnak az a típusa, mikor helyzetek vagy események osztályaira keresünk magyarázatot, nem egyetlen esetre.
Csupán egy vagy néhány tényezQt használ fel.
Részleges magyarázatra törekszik, nem teljesre.
2. Induktív és deduktív elméletalkotás
Szerepet játszik a mindennapi életünkben.
e&Induktív gondolkodás: Vagy indukció a sajátostól halad az általános felé, egy megfigyelés-sorozattól egy olyan összefüggés felfedése felé, amely bizonyos fokig rendet teremt az adott esetek között. A vajon hogy van kérdést teszi fel elQször és utána a miért -re keresi a választ.
e&Deduktív vizsgálódás: Az általánostól halad a specifikus felé. Logikailag vagy elméletileg feltételezett összefüggéstQl halad a megfigyelések felé, amelyekkel ellenQrzi, hogy valóban a várt összefüggés mutatkozik-e. A Miért kérdést teszi fel elQször utána a vajon hogy van kérdés jön.
3.Kvalitatív és kvantitatív adatok:
;&A kvalitatív: nem numerikus
;&kvantitatív: numerikus adatok közötti különbséget jelenti.
Minden megfigyelés kezdetben kvalitatív de késQbb a számszerqsítésnél kvantitatívvá válik. A kvantitatív adatoknak olyan elQnyei vannak, mint a számoknak a valamely minQséget mérQ szavakkal szemben. De hátrányi is vannak, hiszen mint számok elvesztik a jelentésgazdagságukat.
A kvalitatív adatok jelentése gazdagabb a kvantitatívénál.

fejezet:
Paradigmák, elmélet és társadalomtudományi kutatások:

Az elméleteknek 3 funkciója van:
:&Megóvnak attól, hogy pusztán szerencsés véletlenek félrevezessenek minket
:&Oly módon értelmezik a megfigyelt összefüggéseket, hogy abból másfajta lehetQségek is következnek.
:&Formálják és irányítják a kutatómunkát azáltal, hogy irányt mutatnak, milyen irányban remélhetünk felfedezéseket.
Paradigma: azok az alapvetQ modellek vagy vonatkoztatási keretek, amelyek segítségével megfigyeléseinket és okfejtésünket végezzük. Tudományos elv’! a mire és a hogyan kérdésre válaszol

A társadalom elmélet elemei
A paradigmák általános keretek vagy nézQpontok”! az elméletek egymással összefüggQ állítások szisztematikus készlete, amelyet a társadalmi lét valamely aspektusának megmagyarázására szántak. Az elméletek tehát tartalommal töltik meg a paradigmát és részletezik azt. Míg a paradigma látásmódot nyújt addig az elmélet a látottak magyarázatára törekszik.
Elmélet: a tudomány logikai aspektusaival foglalkozik, azt írják le, hogy logikusan milyen kapcsolat várható a változók között. Tartalommal tölti meg a paradigmát és a látottakat igyekszik megmagyarázni. Az élet egy bizonyos aspektusával kapcsolatban megfigyeltek szisztematikus magyarázata.

Az elmélet néhány eleme:
:&megfigyelés: valaminek a látására vagy hallására utal.
:&tény: általában olyan jelenségre utalnak vele amelyet megfigyeltek
:&törvény: fontos megállapítások a dolgok állításairól. Megfigyelt szabályszerqség.
:&fogalmak: a vizsgált terület jelenségeinek osztályait reprezentáló elvont elem
:&változó: a fogalom speciális fajtája
:&axiómák vagy posztulátumok: olyan alapvetQ igaznak elfogadott feltevések, amelyekre egy elmélet ráépül.
:&tétel: az axiomák alapján levont specifikus következtetések
:&hipotézis: a tételekbQl vezetjük le, valamely dolog természetét illetQ, elméletbQl levezetett, pontosan meghatározott, ellenQrizhetQ feltételezés.

A tudomány hagyományos modellje
3 fQ eleme van:
-elmélet
-operacionalizálás: szabatosan megadjuk a változó mérésében szereplQ konkrét mqveleteket
-megfigyelés
A hagyományos tudománykép szerint a tudós az elmélettQl az operacionalizáláson át jut el a megfigyeléshez. Ez a képe azonban nem mutatja be pontosan, hogy zajlik a tudományos kutatás a valóságban.
A társadalomtudományi elméletet két logikai módszer köti össze: a dedukció (sejtések és hipotézisek levezetése az elméletbQl és az indukció (amikor bizonyos megfigelésekbQl általánosítun)
fejezet:
Az okság fogalma a társadalomtudományi kutatásban.
Determinizmus és társadalomtudomány
A tudományos magyarázatok azon elképzelésen alapulnak, hogy az eseményeknek és állapotoknak okaik vannak: mivel az okaik fennforognak, nem is lehetnek másként. Ezt az elképzelést filozófiai szakkifejezéssel determinizmusnak nevezzük: az események determináltak, valami elQidézi Qket, nem történhetnem szabadon, tetszQleges módon.
A determinisztikus szemlélet szemben áll az emberi magatartásnak szabad akarat alapján való elképzelésével.
A determinisztikus megközelítést alkalmazzuk emberre növényre és élettelen dologra is.
A magyarázó tudományos kutatás ok és okozat fogalmán alapul.
A magyarázó társadalomtudományi kutatás a magyarázni kívánt emberi magatartás determinisztikus felfogásán alapul.
A magyarázat a nomotetikus és idiografikus modellje is az okság fogalmára támaszkodik. Az idiografikus modell egy meghatározott jelenség teljes megértésére törekszik, felhasználva az összes oksági tényezQt. A nomotetikus modell egy jelenségsorozat általános megértésére törekszik a lehetQ legkevesebb fontos oksági tényezQ felhasználásával.
Idiografikus magyarázatnál az oksági kapcsolat megállapításának kritériumai:
-a magyarázat hihetQsége
-annak kimutatása, hogy az alternatív magyarázatok elvetendQk
Három alapvetQ kritérium létezik a nomotetikus elemzéseknél az oksági kapcsolat megállapításához:
e&legyen empirikus összefüggés a változók között
e&az ok változó elQzze meg idQben azt a változót, amelyre szerintünk hatással van
e&ne lehessen a megfigyelt összefüggést egy harmadik változó hatásaként magyarázni
Puszta együttjárás vagy összefüggés önmagában nem elég az oksági kapcsolathoz. Hamis vagy látszólagos összefüggés az olyan együttjárás, melyet valójában egy vagy több további változó okoz.
A társadalomtudományokban az ok-okozati kapcsolatnak nem kritériuma a két változó statisztikai együttjárása. Akkor is beszélhetünk ok-okozati összefüggésrQl x és y között, ha x nem teljes oka y- nak.
A magyarázó célú társadalomtudományi kutatások legtöbbje az okság valoszínqségi modelljével dolgozik. Mondhatjuk, hogy X okozza Y-t, ha azt látjuk, hogy valamennyire befolyásolja Y-t.
:&:&:&

A.20 A kutatás folyamata. A kutatási terv készítése.

A kutatás folyamata:
Két modell létezik:
e&Mechanikus modell
e&Dinamikus modell
Mechanikus modell: (Karl Popper)
Probléma’!publikáció (textus) Probléma nélkül nincsen kutatás
A tudományos kutatás motivációi:
e&elmélet létrehozása. (Ez csak az igazán nagyoknak sikerült)
e&strukturálatlan érdeklQdés: a legtöbb tudós ide tartozik sok dolog iránt érdeklQdik’! ebbQl születik a tudományos probléma
e&alkalmazott kutatás
e&kényszerszült kutatás
A kutatás folyamatának szakaszai:
Mechanikus modell
elQkészítQ
kutatás elkészítése, elvégzése
szöveg, publikáció
Van egy probléma:’!
Meg kell nézni, hogy van-e már rá megoldás’! szakirodalmi tájékozódás
kutatási terv elkészítése
hipotézis felállítása (deduktív kutatásnál)
Végrehajtani a kutatást
A szöveg elkészítése
-feldolgozás
-éprtelmezés
-közreadás

A kutatás folyamatának szakaszai:
Dinamikus modell (Babbie)
Nem lineárisan képzeli el a kutatási folyamatot.
Az elQkészítés folyamata sokkal részletesebb, kiterjedtebb.
konceptualizáció: a használni kívánt fogalmak pontos meghatározása
:operacionalizáció: mérhetQvé kell tenni az egyes változókat
módszerek kiválasztása
populáció és mintavétel problematikája
adatgyqjtés, feldolgozás, közzététel

Kutatási terv
Hogyan tervezzük meg a kutatást:
A kutatás megtervezése valamilyen érdeklQdésbQl, elgondolásból vagy elméleti feltételezésbQl indul ki, majd egy sor, egymással összefüggQ lépés után eljut a kutatás fókuszának leszqkítéséhez, a fogalmak, a módszerek és az eljárások pontos meghatározásához. A jó kutatási terv elQre számba veszi mindezen lépéseket.

A kutatás elején a kutató pontosan meghatározza a vizsgálandó fogalmak vagy változók jelentését (konceptualizáció)
kiválasztja a módszert vagy módszereket(kísérlet vagy survey),
lehatárolja a vizsgálandó populációt, és adott esetben a kiválasztás módját is.
Operacionalizáljuk a vizsgálandó fogalmakat annak pontos meghatározásával, hogy hogyan is fogjuk mérni Qket.
A kutatás ezután a megfigyeléssel,
az adatok feldolgozásával és elemzésével
majd a tanulmányírással vagy a következmények számbavételével zárul.
A kutatási tervezet elQzetes összefoglalása annak, hogy miért kerül sor a kutatásra és hogyan fog zajlani.

Kutatási terv:
A kutatási terv vázlata:
A kutatási terv címe
A kutatás helyszíne, helyszínei
A kuatatás idQtartama
Akutatásban résztvevQ személyek
A kutatás célkitqzései
A kutatási terv megvalósíthatósága
A kutatás egységei
Alkalmazott módszerek
Alkalmazott mintavételi eljárások
A kutatás eszközei, elemzés eszközei
A munkavégzés fázisai
A kutatás várható eredményei
A kutatási terv indoklása:
A tervezett munka fontossága
A hipotézis kifejtése
A helyszín kiválasztásának indoklása
A tudománytörténeti elQzmények számbavétele
Hasznosíthatóság
Költségvetés
Azért kell kutatási tervet készíteni, hogy pénzt tudjunk szerezni a kutatáshoz.

A célkitqzésekkel voltaképp azt adjuk meg, hogy milyen témákat szeretnénk kutatni. A célkitqzéseket kialakíthatjuk a kutatási kérdésekbQl is.
A munkavégzés fázisai pontban elQre meg kell becsülnünk, hogy a kutatás egyes szakaszaira mennyi idQt fogunk fordítani. Beletartozik a szakirodalom áttekintése is.
A hipotézis az az elQfeltevés, amellyel elkezdjük a kutatást. Természetesen a kutatómunka során, az újabb és újabb adatok fényében ez változhat, vagy meg is dQlhet. Utóbbi esetben új hipotézist fogalmazunk meg, és így folytatjuk a kutatást.

Konceptualizálás és operacionalizálás
Konceptualizálás
A konceptualizálás folyamatában specifikáljuk azokat a megfigyeléseket és méréseket, amelyek egyértelmq jelentést adnak a fogalomnak kutatásunk céljára.
A konceptualizálás során meghatározzuk a fogalom mutatóit, és leírjuk dimenzióit. Az operacionális definíció a fogalomra vonatkozó változó mérését adja meg.

Operacionalizálási választások
Az operacionalizálás a konceptualizálás folyamatának folytatása, amelynek során szabatosan meghatározzuk a változó attribútumainak mérésére használandó eljárásokat.
Az operacionalizálás során számos, egymással is összefüggQ döntést kell meghoznunk:
-meghatározzuk a céljaink szempontjából megfelelQ precizitást
-a mérés terjedelmét,
-számításba vesszük a fontos dimenziókat
-világosan definiáljuk a változó attribútumait és azok kapcsolatát
-és döntünk a mérési szintrQl.

A.21. Koceptualizálás és mérés. Operacionalizálás

Fogalmak:
gondolati képek, melyeket közös jegyeket mutató megfigyelések, és tapasztalatok összefoglalására használunk
a valós világban nem léteznek, ezért azokat közvetlenül nem tudjuk mérni (pl. elQítéletesség)
mérhetünk viszont olyan dolgokat, amelyeket a fogalmaink összefoglalnak.

Konceptualizálás:
az a folyamat, melynek során pontosan meghatározzuk, hogy az egyes kifejezéseken mit fogunk érteni
a folyamat eredményeképpen egy sor indikátorát határozzuk meg annak, amit elképzelünk  ezek jelzik majd a vizsgált fogalom meglétét, vagy hiányát
az indikátorok felcserélhetQségének elve: ha több különbözQ mutató valamilyen fokon mind ugyanazt a fogalmat reprezentálja, akkor mind ugyanúgy fognak viselkedni, ahogy a fogalom viselkedne, ha valóságos volna és meg tudnánk figyelni, ez alapján olyan fogalmakat is vizsgálhatunk, amelyek meghatározásáról nem tudunk megegyezni.

Miben különböznek a méréseink?
Precizitás:
arra vonatkozik, hogy a mérce, amelyet valamely attribútum leírásakor, illetve megfigyelésekor használunk, mennyire finom
Megbízhatóság:
mennyire valószínq, hogy egy mérési eljárás bizonyos jelenségrQl másodszor is ugyanazt a leírást adja
Érvényesség:
a mérésbQl származó adatok mennyire kapcsolódnak az adott fogalom elfogadott jelentéseihez
fogalmaink gyakran veszítenek jelentésgazdagságukból a megbízható mérQeszközök készítésekor; ez elkerülhetQ, ha több különbözQ, a fogalom különféle aspektusait megközelítQ mércét használunk.

A mérések különböznek:
precizitás
megbízhatóság
érvényesség üð
ýð
þð szempontjából.
Earl Babbie szerint mindent, ami csak létezik, meg is tudunk mérni: nincsenek kivételek, a mi létezik az egyben mérhetQ is. A konceptualizálás az a folyamat, amelynek során pontosan meghatározzuk, hogy az egyes kifejezéseken mit fogunk érteni. A konceptualizálási folyamat eredményeképpen meghatározzuk egy sor indikátorát annak, amit elképzeltünk, s amelyek jelzik majd a vizsgált fogalom meglétét, illetve hiányát.

Dimenzió: valamely fogalom meghatározott aspektusa, oldala, nézQpontja.

Az indikátorok felcserélhetQségének elve: ha több különbözQ mutató valamilyen fokon mind ugyanazt a fogalmat reprezentálja, akkor mind ugyanúgy fognak viselkedni, ahogy a fogalom viselkedne, ha valóságos volna és meg tudnánk figyelni, ez alapján olyan fogalmakat is vizsgálhatunk, amelyek meghatározásáról nem tudunk megegyezni.



Konceptualizálás: ßð Normális definíció: az, amit a kifejezéshez hozzárendelünk:
igazi, valós jelentés ßð Mqveleti definíció: a mérés kifejtése pontról pontra: ahogy a fogalmakat fogjuk mérni ßð Mérések a valóságban
Ha módosítjuk a definíciót, az szinte szükségszerqen megváltoztatja a kutatási eredményt. A mérés megbízhatósága azon múlik, hogy valamely eljárás, ha ismételten alkalmazzuk ugyanarra a tárgyra, mindig ugyanazt az eredményt adja-e. A megbízhatóság és a precizitás nem bizonyíték a mérés hitelességére.
A mérés megismételhetQsége: néha helyénvaló ugyanazt a mérést többször is elvégezni.
Felezéses módszer: tíz kérdést véletlenszerqen két ötös csoportra osztunk.
ElQny: bevett mérQeszközök használata.
Érvényesség: egy empirikus mérés mennyire tükrözi a szóban forgó fogalom valódi jelentését
Érvényesség ránézésre: az illetQ fogalom illik-e a róla kialakult képhez
Ismérv szerinti érvényesség: mindig valamilyen külsQ kritériumon alapul
terjedelmi érvényesség: mennyire fogja át a mérQeszköz a mérendQ fogalom jelentéstartományát

Szerkezeti érvényesség: azon alapul, hogy milyen kapcsolatban van  az elméleti összefüggésrendszeren belül  mérQeszközünk a többi változóval

A tudománynak, hogy megbízhatóan mérhessen, szabadosnak kell lennie. Annak, hogy milyen jelentést tulajdonítsunk egy bizonyos fogalomnak, csupán egyetlen kritériuma van: a használhatóság.


A konceptualizálás utáni következQ lépés az operacionalizálás, azaz a változók méréséhez vezetQ konkrét empirikus eljárások meghatározása; a kutatás megtervezésével kezdQdik és a kutatás során végig tart. Míg a konceptualizálás az elvont fogalmak finomítása, az operacionalizálás a konkrét kutatási eljárások kialakítása, melyek eredményeképp az e fogalmakat a valóságban megjelenítQ empirikus megfigyelésekhez jutunk; az operacionalizálás során határozzuk meg, hogy egy adott változó attribútumait mirQl ismerjük majd fel a valóságban.

A változó mérési terjedelmének eldöntése: fontos a fogalom ellentétét is számításba venni. A vallásosság vizsgálata során pl. nemcsak a vallásos , hanem a vallásellenes fogalma is fontos.

A változók csoportosítása:
nominális (megnevezéses) mérési szintq változók azok, amelyek attribútumai egyszerqen csak különböznek egymástól

ordinális (rendezéses) mérési szintq változók azok, amelyeket rangsorolni lehet: pl. elQítéletesség (a teljesen elQítéletestQl a nem-elQítéletesig)

intervallummérési szintq változók azok, amelyek attribútumai rangsorba állíthatók, és egyforma egységekbQl álló távolság van közöttük: pl. IQ hányados

arányskála: ugyanazok jellemzQk rá, mint az intervallummérési szintq változóra, de van valódi nullapontja is: pl. életkor, hány barátja van, stb.

Ugyanazt a változót néha többféle mérési szinten is mérhetjük: pl. az életkort nem csak az arányskálán, hanem nominális, illetve ordinális módon is; hogy melyik a legalkalmasabb, a mérés céljától függ.

A kérdQívek:
adatgyqjtés:
a kérdések feltevésével
feleletválasztás: egyetért-e, vagy sem
kérdés:
nyitott: saját válasz beírása
zárt: elQre elkészítet válaszlehetQségek
jobbak a rövidebb kérdések
a tagadó kérdéseket és kifejezéseket a kérdQívekben jobb elkerülni, mert megzavarhatják a megkérdezettet a válaszadásban

kerülni kell a sugalmazást: ez a kérdésfeltevés olyan formája, amely a válaszadókat egy bizonyosfajta válaszra, vagy álláspont helyeselésére ösztönzik

mátrix: táblázatos kérdések, melyek elQsegíthetik azt, hogy a válaszadók jobban rákapjanak egyfajta válaszsémára.

instrukciók: mindig egyértelmqeknek kell lenniük

kérdezQbiztos: fontos a jó megjelenés, a viselkedés; a szöveg szó szerinti követése, a válaszok pontos felírása, illetve szükség esetén pontosító kérdések

operacionalizálás: mindig a tervezéssel kezdQdik, és az adatok elemzésével végzQdik.

A.22. tétel: Mintavételi eljárások az empirikus kultúrakutatásban

A mintavétel fogalma: a társadalomtudományi kutatások megfigyeléseken alapulnak. Nem lehet azonban megfigyelni mindent, amely releváns lehetne az érdeklQdésünk szempontjából. A megfigyelendQk kiválasztásának folyamatát mintavételnek nevezzük. A mintavétel tágabb értelemben jelenthet bármilyen kiválasztási eljárást-például egy forgalmas útszakaszon minden tizedik arra járót megkérdezünk-, ám, hogy egy mintából nagyobb populációra általánosíthassunk, annak kulcsa a valószínqségi mintavétel, amelynek fontos gondolata a véletlen (random) kiválasztás.
A minta nagysága: Minél nagyobb a minta, annál megbízhatóbbak az eredmények. Ezt mindenki tudni véli, bár nem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti ezen az állításon. Kétféleképpen lehet értelmezni azt, hogy a minta nagy: 1.) a minta elemszáma nagy, 2.) a minta a vizsgált sokaságnak nagy hányadát képviseli. Ha egy mintát rossz módon választanak, a nagyobb létszám nem segít. Ekkor ugyanis csak nagyobb mértékben lesz rossz az eredmény. Tehát a nagy mintalétszám csak akkor kívánatos, ha a mintát helyesen választották meg. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük a mintavételi eljárásokat ahhoz, hogy kutatásunk reprezentatív legyen.
A mintavételi eljárások két típusa:
Valószínqségi mintavétel: A valószínqségi mintavétel az alapvetQ módszer a nagy, reprezentatív minták kiválasztására, mint amilyenekkel például a politikai közvélemény-kutatások dolgoznak.
Nem valószínqségi kiválasztás: Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk valószínqségi mintavételt alkalmazni. Például ilyen az az eset, ha valaki hajléktalanokat akar vizsgálni. A hajléktalanok nincsenek összeírva, és nagy valószínqség szerint mi sem tudnánk névsort összeállítani róluk.
A nem valószínqségi mintavétel négy fajtája:
Egyszerqen elérhetQ alanyok: ez egy olcsó, egyszerq, de nem túlzottan reprezentatív módszer. Például: azt kérdezzük meg, aki leghamarabb szembejön, minden egyéb megfontolás nélkül.
SzakértQi kiválasztás: amikor saját megítélésünk szerint választjuk meg, milyen embereket kérdezünk meg. Érdemes ezt csak a kérdQívek tesztelésére alkalmazni, mert ez a módszer sem eléggé reprezentatív.
Hólabda módszer: ez az eljárás helytálló, ha egy olyan csoportot kutatunk, amelyet nem áll módunkban feltérképezni. Például: hajléktalanok, vándormunkások. A hólabda módszer lényege, hogy megkérdezünk egy embert, akit megkérünk, hogy mondjon egy következQ embert, akit meg tudunk kérdezni.
Kvótás mintavétel: a kvótás minta kiindulópontja egy a célpopuláció jellemzQit leíró táblázat (mátrix). Ebben besoroljuk az embereket kor, nem, iskolai végzettség stb. alapján Így megkapjuk, hogy melyik csoport milyen arányban képviselteti magát a mintában, és ennek tükrében tudunk súlyozni. A módszerrel az a probléma, hogy az adatok nem mindig megbízhatóak és nehéz is ilyen információkhoz jutni. A másik gond az, hogy hiába ismerjük a cellának a sokaságon belüli részarányát, az adott cellába esQ mintaelemek kiválasztásánál torzítások léphetnek fel.
Informátorok segítségének igénybevétele
A valószínqségi mintavétel lényege
Ha pontos, reprezentatív eredmény elérése a célunk, akkor érdemes valószínqségi mintavételt alkalmaznunk. A valószínqségi mintavétel alapgondolata a következQ: Egy mintából akkor vonhatunk le használható következtetéseket a teljes sokaságra vonatkozóan, ha a mintának lényegében ugyanolyan az összetétele, mint az alapsokaságnak. Ez azonban nem olyan egyszerq dolog.
HibalehetQségek a valószínqségi mintavétel alkalmazásakor:
A legfQbb hibalehetQség az, hogy a kiválasztott alanyok az adott sokaságra nézve nem reprezentatívak, nem tipikusak. Ez a hiba lehet tudatos és nem tudatos is. Személyes vonzalmaink és elQítéleteink befolyásolják a munkánkat. Például ha valaki nem szimpatikus, akkor nem kérdezzük meg. Ezen kívül hajlamosak vagyunk arra is, hogy azokat kérdezzük meg, akik elQször szembejönnek és ez sem számít reprezentatívak, mert nem mindegy, hogy Budapesten a Fashion streeten állunk meg vagy Miskolcon a Tiszai pályaudvaron. Más emberek fognak szembejönni. A telefonos felmérések illetve az újságok és képeslapok felmérései sem vezetnek pontos eredményre, mert például kimaradnak azok, akinek nincsen telefonjuk, és azok, akik nem szánják rá a pénzt, hogy visszaküldjék a képeslapot.
6.) Reprezentativitás és kiválasztási valószínqség
Nem szükséges, hogy a minta minden tekintetben reprezentatív legyen. Elég, ha a kutatás szempontjából az. Az egésznek az a lényege, hogy a populáció minden egyedének pontosan egyforma esélye kell hogy legyen a mintába kerülésre. Ekkor lesz a minta reprezentatív a populációra nézve. Ezt szinte soha nem lehet tökéletesen megvalósítani, de ez az alapelv. A valószínqségi mintavételnek két nagy elQnye van: 1.) A másfajta mintáknál általában reprezentatívabbak, 2.) valószínqségelmélet segítségével meg tudjuk becsülni, hogy a minta mennyire hqen tükrözi az alapsokaságot.
Néhány fontosabb fogalom:
Elem: elemnek hívjuk azokat az alapegységeket, amelyekrQl információkat gyqjtünk és amelyek az elemzés alapjául szolgálnak. Az elemek általában emberek, de lehetnek cégek vagy családok is például.
Populáció: az a csoport vagy összesség, amelyre általánosítani kívánunk. (kicsit tudományosabban: a populáció (alapsokaság) a vizsgálandó elemek elQre meghatározott összessége.)
Vizsgálati populáció: azoknak az elemeknek az összessége, amelyek közül ténylegesen vesszük a mintát.
A véletlen kiválasztás
Ha a véletlen kiválasztást alkalmazzuk, akkor elvileg minden elemnek egyforma az esélye a mintába kerülésre. A társadalomkutatók ehhez véletlenszám-táblázatokat vagy véletlenszám-generáló számítógépes programokat használnak. Ez gátat szab a kutató vonzalmainak és elQítéleteinek. Ezen kívül azért is jó módszer, mert a véletlen kiválasztásnál alkalmazhatóvá válik a valószínqségszámítás elmélete, amely lehetQvé teszi a populációs paraméterek és a hiba megbecslését. Mintavételi egységnek nevezzük azokat az elemeket vagy az elemek azon csoportjait, amelyeket a mintavétel valamelyik fázisában tekintetbe veszünk.
Hogyan becsülhetjük meg a hibát a véletlen mintavétel alkalmazásakor?
A becsült hibát egy mintában a megbízhatósági szinttel és a konfidenciaintervallummal fejezzük ki. A megbízhatósági szint annak a becsült valószínqsége, hogy egy populációs paraméter (adott változó összefoglaló leírása egy alapsokaságban) egy adott konfidenciaintervallumba esik. Egyszerqbben: amennyire biztosak lehetünk abban, hogy az utcai árustól 200 Ft-ért vett gyqrqnk igazából háromkarátos gyémánt. A konfidenciaintervallum az az értéksáv, ahová a populációs paraméter a becslés szerint esik. Egyszerqbben: amilyen közel merészkedsz egy alligátorhoz.
A mintavételi keret a populáció tagjainak a listája vagy kvázi-listája. Ezt a forrást használjuk a minta kiválasztásánál. Ilyen mintavételi keret lehet például a telefonkönyv. A mintavételi keretnek összhangban kell lennie a tanulmányozni kívánt populációval. A minta reprezentativitása közvetlenül függ attól, hogy mennyire tartalmazza a mintavételi keret a reprezentálni kívánt populáció összes tagját. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy a mintavételi keret (amennyiben nem tartalmazza a vizsgált populáció összes elemét) nem egyezik meg a vizsgált populációval csak hasonló hozzá!!! Ezen kívül még fontos tudni, hogy valamely mintán alapuló megállapításokat csak azoknak az elemeknek az összességére tekinthetünk reprezentatívnak, amelyekbQl a mintavételi keret áll! Sokszor kimaradnak olyan elemek a mintából, amelyeknek nem kellene. Ezeket a hiányosságokat korrigálni kell. A mintavételi kertenél oda kell figyelnünk arra, hogy minden elem csak egyszer legyen felsorolva, mert ha ezt nem tesszük akkor túl lesz reprezentálva.
A kutatók különféle mintavételi terveket alkalmazhatnak:
a.) Egyszerq véletlen mintavétel: errQl már volt szó
b.) Szisztematikus mintavétel: a szisztematikus mintavétel során a mintavételi keret minden k-adik tagját (mondjuk minden tizedeik elemet) választjuk be a mintába. Az elsQ elemet random választjuk ki. Csak akkor jó, ha minelQtt kiválasztanánk a mintába esQ elemeket, elQtte összekeverjük az elemeket. Ez a módszer kevés kivételtQl eltekintve funkcionálisan egyenértékq az egyszerq véletlen mintavétellel, de praktikusabb annál.
c.) A rétegzés: a rétegzés az az eljárás, amikor a sokaság tagjait a mintavétel elQtt viszonylag homogén csoportokra (rétegekre) osztjuk. Az eljárás csökkenti a mintavételi hiba mértékét, tehát javítja a minta reprezentativitását. Fontos, hogy a csoportok között nagyok legyenek a különbségek.
d.) A többlépcsQs csoportos mintvétel bonyolultabb mintavételi eljárás, olyankor használjuk, amikor az alapsokaság tagjairól nem létezik teljes körq lista. A kutatónak mérlegelnie kell a csoportok számát és egyes csoportok méretét az adott mintaelemszám eléréséhez. Rétegzést is lehet alkalmazni, a mintavételi hibának a többlépcsQs mintavétellel járó megnövekedését ellensúlyozandó. Tehát a többlépcsQs csoportos mintavétel azt jelenti, hogy egymás után többször alkalmazzuk a két alaplépést: a listakészítést és a kiválasztást.
Az elemszámmal arányos valószínqségq (EAV, PPS) mintavétel a többlépcsQs csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere. Ebben az esetben nem egyforma, hanem elemszámukkal arányos esélyt adunk a csoportoknak a mintába kerülésre.
Súlyozás: Ha egy sokaság elemeinek különbözQ esélyük van a mintába kerülésre, akkor egyes megfigyeléseket súlyozni kell ahhoz, hogy a teljes sokaság reprezentatív képéhez jussunk. Az egyes mintaelemekhez lényegében az illetQ elem mintába kerülési valószínqségének reciprokát kell súlyként hozzárendelni.

A.23. tétel: KérdQívkészítés és kódolás

Kérdezési útmutató: A tényleges társadalomtudományi gyakorlatban sokszor operacionalizálunk oly módon, hogy kérdéseket teszünk fel az embereknek, és így szerzünk adatokat az elemzéshez és értelmezéshez.
KérdQíves felvételeknél több esetben folyamodunk az adatgyqjtésnek ehhez az ön-beszámolón alapuló módjához.
A kérdéseket felteheti kérdezQbiztos vagy megkaphatja a kérdQívet a válaszoló, hogy maga töltse ki (ezek az ún. önkitöltQs  vagy postai  kérdQívek)
A kérdQív közismert és konkrét példája az operacionalizálásnak. A kérdQív kifejezés kérdések halmazára utal, de ha belenézünk egy akármilyen kérdQívbe, abban valószínqleg legalább annyi kijelentést találunk, mint amennyi kérdést. Ennek oka van. A kutató sokszor azt akarja megtudni, milyen mértékben oszt a kérdezett egy bizonyos attitqdöt vagy nézetet. Ha az attitqdöt sikerül egy rövid kijelentésbe összefogni, akkor a kérdezettnek gyakran ezt az állítást mutatjuk meg, és megkérdezzük, hogy egyetért-e vele. (pl.: Rensis Likert a LIKERT-skálában a kérdezettet a következQ alternatívák közötti választásra kéri: nagyon egyetért, egyetért, nem ért egyet, nagyon nem ért egyet, vagy nagyon helyesli, helyesli és így tovább.)

Ha kérdezünk, két választásunk van:
Feltehetünk nyitott kérdést, amire a kérdezettnek a saját szavaival kell felelnie. A papíron hagyjunk helyet a kérdezett válaszára.
A másik lehetQség a zárt kérdés, melynél a megkérdezettnek a kutató által megadott válaszlehetQségek közül kell választania. A zárt kérdések igen népszerqek, mert az általuk nyert válaszok könnyebben feldolgozhatók.

A nyitott kérdésekre adott válaszokat a számítógépes elemzést megelQzQen kódolni kell. Kódoláskor a kutató gyakran értelmezni kényszerül a választ, ebben pedig ott van a félreértés és a torzítás lehetQsége.
A zárt kérdések nagy hátránya, hogy a kutató strukturálja a válaszokat. Amikor egyértelmq, hogy egy kérdésre mik lehetnek az érdemleges válaszok, nincs semmi probléma. Más esetekben azonban a kutató által szerkesztett válaszfelsorolásból fontos válaszlehetQségek kimaradhatnak.
Zárt kérdések szerkesztésekor figyelemmel kell lennünk 2 követelményre:
Legyen teljes a megadott válaszlehetQségek listája: férjen bele minden elképzelhetQ válasz.
A válasz-kategóriák legyenek egymást kölcsönösen kizáróak: a kérdezett ne érezze úgy, hogy többet is be kellene jelölnie.

Nagyon fontos kritérium még az is a kérdQívek esetében, hogy azok kérdései legyenek világosak, egyértelmqek, pontosak.
A kérdQívben minden kérdés legyen annyira pontos, hogy a kérdezett tudja, mire kell válaszolnia.
Gyakori, hogy a kutatók több kérdés kombinációjára egyetlen választ kérnek. Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy ha egy kérdQív egy kérdésében vagy kijelentésében az és szót látjuk, akkor gyorsan ellenQrizzük, hogy nem kétértelmq kérdést készülnek-e feltenni számunkra.
Amikor információkat kérünk válaszadóinktól, folyton tartsuk szem elQtt: tudnak-e rá megbízhatóan felelni?
Hasonlóan fontos, hogy egy kérdQívben a megkérdezettek többsége számára lényeges, aktuális dolgokról kérdezzünk, melyek nem állnak távol tQlük.
A kérdezett nem feltétlenül kezdi tanulmányozni a kérdést, ha nem érti. Éppen ezért arra törekedjünk, hogy lehessen gyorsan elolvasni a kérdést, megérteni a lényegét, és lehessen rá minden nehézség nélkül, gyorsan felelni vagy a választ gyorsan bejelölni.
A tagadó formájú kérdQívek könnyen vezethetnek félreértésekhez, éppen ezért ha egy mód és lehetQség van rá, kerüljük Qket.
Egy kérdésre kapott válasz jelentése nagymértékben múlik a kérdés megfogalmazásán is. Ez igaz minden kérdésre és válaszra. Némely kérdések más kérdéseknél erQsebben ösztönöznek bizonyos fajta válaszra. Az olyan kérdéseket, melyek & & & & & & ..??? bizonyos módon válaszoljon, sugalmazó kérdéseknek nevezzük. Egy kérdQívbeli kérdés éppúgy lehet negatívan sugalmazó is, mint pozitívan.
Amikor az emberektQl kérdezünk valamit, Qk a választ mindig megszqrik azért is, hogy mit illik mondani, mivel kelthetnek jó benyomást. Különösen igaz ez a személyes megkérdezés helyzetére. Ezért minden esetben alaposan át kell gondolnunk a kérdezés célját és ehhez kell felállítanunk a leghasznosabb kérdéseket. Egy pillanatra sem szabad azonban azt hinnünk, hogy vannak abszolút jó és abszolút rossz kérdések.

KérdQívszerkesztés:
A kérdQív külsQ megjelenése legalább annyira fontos, mint az, hogy mit kérdezünk és milyen konkrét megfogalmazásban.
Általános szabály az, hogy a kérdQív gazdálkodjék bQségesen a hellyel és legyen rendezett. A kezdQ kutatók gyakran félnek attól, hogy a kérdQívük túl hosszúnak létszik majd, ezért több kérdést zsúfolnak be egy sorba, rövidítenek és próbálnak minél kevesebb oldalt felhasználni. Az effajta igyekezet nem célravezetQ, sQt veszélyes. A rövidített kérdéseket gyakran félreértik.
Nagyon fontos, hogy a kérdQíven belül bQven hagyjunk helyet az egyes válaszoknak. Az összezsúfolt kérdQívek végzetesek, akár a megkérdezettekkel töltetjük ki Qket, akár felkészült kérdezQbiztosokkal. Az ilyen kérdQívek feldolgozása is lidércnyomás.
A leggyakoribb kérdésforma az, amikor egy sor elQre megadott válaszból kell a megkérdezettnek a megfelelQt bejelölnie. Erre a legjobb módszer a megfelelQ távolságra elhelyezett kockák megszerkesztése, ha számítógéprQl van szó. Írógép esetén a szögletes zárójelek felelnek meg jobban erre a célra. A perjelek közé zárt aláhúzás használatáról érdemes mindenkit lebeszélni. Ugyanis sokkal többet kell velük bajlódni jelöléskor, az eredmény pedig nem mutat igazán jól.
Alkalmazhatunk egy egészen más eljárást is: Ahelyett, hogy X-eket tetetnénk keretekbe, minden válasz mellé írjunk egy kódszámot és ezek& & & & .??? szembetqnQ, helyes, világos instrukciót a megkérdezetteknek, ha azt akarjuk, hogy a kódszámokat bekarikázzák, mert sokan inkább aláhúzni szeretnék Qket, amitQl nehezebbé válik az adatfeldolgozás.
A kérdQívekben gyakran elQfordulnak olyan kérdések, amelyek nem vonatkoznak mindenkire. Ez a helyzet olyankor szokott felmerülni, amikor egy adott témáról több kérdést is fel akarunk tenni. Azokat a kérdéseket, melyek megkérdezése egy megelQzQ kérdésre kapott ilyen vagy olyan választól függ, feltételes kérdéseknek nevezzük. Ezek helyes használata megkönnyíti a kérdezett munkáját: nem kell olyan kérdések megválaszolásával bajlódnia, melyek nem is vonatkoznak rá. Az olyan oldalak tetejére, amelyeken csak feltételes kérdések szerepelnek, hasznos külön instrukciókat írni. Ha az instrukciók érthetQek, akkor megóvjuk a kérdezetteket attól, hogy rájuk nem tartozó kérdéseket kelljen végigböngészniük, egyben növeljük annak a valószínqségét, hogy az, akire a kérdés tényleg tartozik, válaszol is majd rá.
Elég gyakori, hogy több olyan kérdést akarunk feltenni, amelyekre ugyanazok a lehetséges válaszok. Ilyenkor a kérdésekbQl és a válaszokból gyakran táblázatot tudunk szerkeszteni.
Ennek a formának számos elQnye van:
jó a térkihasználása,
az ilyen módon feltett kérdésekre adott feleleteket így a megkérdezett és a kutató is könnyebben össze tudja vetni. (A kérdezett a korábbi kérdésekre adott válaszai alapján könnyebben dönt majd és össze is tudja hasonlítani a korábban adott válaszait.)

Vannak azért veszélyei is ennek a kérdésformátumnak:
táblázatos formába kényszerítünk olyan kérdéseket is, melyekhez sokkal célszerqbb volna más, egyedi válaszkategóriákat használni.
Rákapnak egyfajta válaszsémára, kialakul a kérdezettek azon szokása, hogy minden kijelentéssel egyetértenek.
Könnyen félreolvashat valamit a kérdezett.

A kérdéssorrend hatása sok esetben nem kiküszöbölhetQ, ezért érdemes a kérdQívet több változatban, többféle kérdéssorrendben elkészíteni. Ekkor ugyanis lehetQségünk nyílik a hatások nagyságának, természetének meghatározására. Legalább a próbakérdésnél érdemes a kérdQívet többféle sorrenddel is kipróbálni.
A kérdések kívánatos sorrendje némileg eltér a kérdezQkkel lekérdeztetett és a válaszadó által önállóan kitöltött (önkitöltQs) kérdQíveknél. Az utóbbiakat általában a legérdekesebb kérdéscsoporttal érdemes indítani. Törekedjünk arra, hogy a válaszadónak, ha átfutja az elsQ néhány kérdést, legyen kedve válaszolni rájuk. Talán sikerül olyan attitqdökre kérdeznünk, melyeket mindenáron ki akarnak fejezni. Arra vigyázzunk azonban, nehogy ijesztQek legyenek az elsQ kérdések.
Minden kérdQívben egyértelmq utasításokat és magyarázó megjegyzéseket kell elhelyeznünk ott, ahol ez szükséges.
Hasznos minden önkitöltQs kérdQívet a kitöltésre vonatkozó alapvetQ instrukciókkal kezdeni. Bár sokak számára ismerQs dolog ma a kérdQívek és qrlapok kitöltése, mégis egyértelmqen el kell mondanunk, mit akarunk.
Ha válaszadóinkat arra szeretnénk rávenni, hogy hosszú vagy rövid választ adjanak, ezt oda kell írni.
Ha a kérdQív tartalmi fejezetekre oszlik, minden fejezet elején legyen a tartalomra és a célra vonatkozó rövid bevezetQ mondat.

Az ehhez hasonló rövid bevezetések segítenek, hogy a kérdezett értelmesnek lássa a kérdQívet. Csökkenti a látszólagos káoszt, fQként amikor sokféle dologra kérdezünk. Másrészt ráhangolják a megkérdezettet a kérdések megválaszolására.

A kódolás elQkészítésének problémája:
Mivel a kérdQívvel gyqjtött adatokat valamilyen számítógépes alakra szokták hozni, bizonyos adatfeldolgozási utasításokat helyénvaló lehet már magán a kérdQíven feltüntetni. Ezek az instrukciók arra vonatkoznak, hogy a számítógépes adatállományban hol fogjuk majd tárolni az egyes információkat.

KérdQíves vizsgálatok
A kérdQíves vizsgálat igen régi kutatási technika. (pl.: Ótestamentum 4. könyve 26,1, Egyiptom-ellenQrzés, népszámlálás, francia munkások közötti ellenQrzés)
Ma valószínqleg a kérdQíves felmérés a társadalomtudományokban leggyakrabban alkalmazott kutatási módszer.
A jellegzetes kérdQíves vizsgálatban a kutató választ egy válaszadói mintát, majd minden egyes mintába bevont személlyel felvesz egy standardizált kérdQívet.
A másodelemzés, a mások által gyqjtött kérdQíves vizsgálatok adatainak utólagos elemzését jelenti, melyre gyakran az eredetitQl eltérQ céllal kerül sor.
A kérdQíves vizsgálatok alkalmasak leíró, magyarázó és felderítQ célokra. Leginkább olyan kutatásokban használják, amelyekben az egyes ember az elemzési egység. Bár más elemzési egységek esetén  csoportok, interakciók  is alkalmazható, az azonban fontos, hogy a válaszadók, illetve adatközlQk egyes emberek legyenek.
A kérdQíves vizsgálat az elérhetQ legjobb módszer az olyan társadalomtudós számára, aki a közvetlen megfigyeléshez túlságosan nagyméretq alapsokaság leírásához akar eredeti adatokat gyqjteni.
A kérdQíves vizsgálatok nagyszerqen megfelelnek nagyobb alapsokaság attitqdjének mérésére is.

A kérdQívek kitöltésének 3 fQ módszere:
önkitöltQs kérdQívek
kérdQívfelvétel kérdezQbiztossal
kérdQívfelvétel telefonon.

ÖnkitöltQs kérdQívek:
Ebben az esetben a válaszadót megkérjük, hogy maga töltse ki a kérdQívet. Bár az önkitöltQs kérdQívvel dolgozó vizsgálatoknál általában postán küldik szét a kérdQíveket, más módszerek is használatosak. Bizonyos esetekben megfelelQ lehet például, ha valamilyen okból egy idQben egy helyen összegyqlt emberekkel egyszerre vesszük fel a kérdQívet. Az a tény elmondható, hogy ha egy kutatási segéderQ végzi is vagy szedi össze a kérdQíveket  esetleg ezt is, azt is  akkor a kitöltési arány magasabb lesz, mint az egyszerq postai szétküldésnél.

Postai kérdQív:
A postai kérdQívvel történQ adatgyqjtés szokásos módja, hogy elküldjük a kérdQívet, melyhez egy magyarázó levelet és egy elQre megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot mellékelünk. Mint válaszadónak az a feladata, hogy töltse ki a kérdQívet, tegye be a borítékba és küldje vissza.
A kérdQívek vissza nem küldésének egyik leggyakoribb oka az, hogy a feladat túl bonyolultnak látszik. A kutatók, hogy a problémával megbirkózzanak, számos, a kérdQívek visszaküldését egyszerqbbé tévQ dolgot találtak ki. Az egyik a borítékos kérdQív, amelyhez nincs szükség válaszborítékra. A kérdQív úgy van megszerkesztve, hogy ha bizonyos módon összehajtják, a külsején már ott van a kutatóiroda címe. A dolognak az a lényege, hogy ha bármilyen módon egyszerqsíthetjük a kérdQív kitöltésével és visszaküldésével járó munkát, az segíti a kutatót.
Nem kell tétlenül várnunk, amíg a kérdQívek beérkeznek, hanem folyamatosan regisztrálhatjuk a válaszadók különféle csoportjaitól a beérkezQ válaszok arányait. Felbecsülhetetlen szolgálatot tehet e tevékenységünkben egy visszaérkezési grafikon:
az egyik grafikonon feltüntetni az egyes napokon beérkezett kérdQívek számát,
a másikon az addig beérkezett kérdQívek teljes számát, illetve & & arányát ábrázoljuk.
EbbQl tökéletesen kiderül, hogy hogyan halad az adatgyqjtés. A beérkezett kérdQíveknek érdemes azonosító számot adni, a beérkezésük sorrendjének megfelelQen.
Azonosító számok használatával megbecsülhetQ még a nem válaszolók miatti torzulás.

Buzdító levelek:
A buzdító levelek alkalmazásának számos módja van. A legegyszerqbb az, ha a nem válaszolóknak egyszerqen küldünk egy levelet, melyben a részvételre buzdítjuk Qket + kérdQívvel együtt àð a válaszadási arány hatékony módszere& & ..???
Ha legalább 60 % válaszol, az már jó. Egy legalább 70 %-os válaszarány pedig már nagyon jó. Ezek csak körül-belüli arányszámok, valódi statisztikai alapjuk nincsen. Ha sikerül megmutatni, hogy adataink nem torzultak a válaszmegtagadás miatt, az sokkal többet ér, mint egy magas válaszarány.


KérdQívfelvétel kérdezQbiztossal:
Az adatgyqjtés másik módja kérdQíves vizsgálatoknál, hogy kérdezQbiztosokat küldünk ki, akik a kérdéseket szóban teszik fel a mintába bevont személyeknek és feljegyzik a válaszokat. A megkérdezésükre általában személyesen kerül sor.
Számos elQnnyel jár, ha a kérdQívet nem a válaszadó, hanem egy kérdezQbiztos tölti ki. Ebben az esetben magasabb a válaszarány, mint a postai kérdQíves vizsgálatoknál.
A kérdQíven belül a kérdezQ jelenléte csökkenti a nem tudom és a nincs válasz arányát. A kérdezQ jelenléte megóv a félreértésektQl is. Végül a kérdezQ nemcsak kérdez: meg is figyel! (Kényes kérdéseket nem tesz fel, csak megfigyel, pl.: bQrszín, lakás minQsége)
Legyen a kérdezQ a kérdések és a válaszok átvitelét szolgáló semleges közeg. Ha ezt a célt sikerül elérni, akkor a válaszadó bármelyik kérdezQnek ugyanazt fogja felelni.
A kérdezQnek semmiképpen sem szabad befolyásolni a válaszolókat, mert akkor a saját kutatását fogja torzítani.

A kérdezés általános szabályai:
megjelenés és viselkedés: A kérdezQbiztos ne legyen túlöltözve a kérdezetthez képest àð jobban segíti az azonosulást. Ha eltér a ruházata, akkor a tiszta, rendes, szerény ruházat irányába térjen el. A viselkedést illetQen a kérdezQ legyen szerény, Qszinte érdeklQdését kell kifejeznie a kérdezett felé. Felszabadultnak és barátságosnak kell lennie.
A kérdQív alapos ismerete: Ha a kérdezQ nem ismeri jól a kérdQívet, az káros a vizsgálatra és méltánytalanul megterheli a kérdezettet.

KérdQívfelvétel telefonon:
A telefon egyre szélesebb körq elterjedésének hatására a kérdQíves felvételeket végzQ kutatók elkezdtek ezen új eszközzel is kísérletezni. Ezen módszernek kezdetben rossz volt a híre.
Eleve csak olyan emberekkel volt végezhetQ, akiknek volt telefonkészülékük. Néhány éve tehát a módszer még jelentQs mértékq torzítást okozott a társadalmi osztályok szerinti eloszlás mentén, mivel a szegényeket kihagyta a vizsgálatokból.
Hasonló problémát okoznak a titkosított telefonszámok is. Ha a mintát a telefonkönyvbQl vesszük, teljesen kimaradnak belQle azok az  általában gazdagabb  személyek, aki a telefonszámukat nem kívánják nyilvánosságra hozni. àð Ezt a problémát a véletlen számjegytárcsázással sikerül kiküszöbölni.
Ez a módszer lényegesen megnövelte a telefonos mintavételek megbízhatóságát.
A telefonos kérdezések növekvQ népszerqsége számos tényezQnek köszönhetQ, így köztük is az idQnek és a pénznek àð gyorsabb.
ebben az esetben a kérdezQ úgy öltözik, ahogy kedve tartja, nem látja a válaszadó.
Pszintébben a válaszadók, ha nem kell közben a szemünkbe nézniük. Bár ugyanakkor az emberek gyanakvóbbak is.
Egy helyszínrQl irányított a kutatás és a híváskezdeményezés, így ha gond van, az illetékestQl kérhetünk felvilágosítást.
A személyes biztonság megléte.
A telefonos beszélgetés sokkal könnyebben megszakítható mint a személyes találkozás.

Számítógéppel támogatott telefonos kérdQívfelvétel:
A központi számítógép kiválaszt egy véletlen telefonszámot és feltárcsázza. Amikor a válaszadó felveszi a kagylót, a kérdezQbiztos köszön, ismerteti a vizsgálatot és felteszi a képernyQn látható elsQ kérdést. Amikor a megkérdezett felel, a kérdezQ a számítógépbe begépeli a választ.

A kérdQív kellQ ismerete nem szerezhetQ meg 2-3-szori átlapozással. Alaposan, kérdésrQl-kérdésre át kell tanulmányozni. A felkészülés végére a kérdezQ hibátlanul, elakadás nélkül fel tudja olvasni a kérdQív kérdéseit a válaszadónak.

A kérdQív szövegének szó szerinti követése:
Hiába fogalmaz meg a kutató minden kérdést rendkívül gondosan úgy, hogy éppen azt az információt nyerje, amire szüksége van, minden erQfeszítés kárba vész, ha a kérdezQbiztosok a saját szavaikkal fogalmazzák meg a kérdéseiket.

A válaszok pontos feljegyzése:
Ha egy kérdQív nyitott kérdéseket tartalmaz, azaz olyanokat, melyekre a válaszadó saját szavaival kell, hogy feleljen, olyankor nagyon fontos, hogy a kérdezQbiztos pontosan úgy jegyezze fel a választ, ahogyan az elhangzott. Ne próbálkozzék se tömörítéssel, se átfogalmazással, se nyelvtani hibák kijavításával

Pontosított kérdések:
ElQfordul, hogy a válaszadóktól nem helyénvaló válaszokat kapunk. Szükség esetén el kell magyarázni, hogy az elQre megadott kategóriák közül kell egyet kiválasztani.
A pontosító kérdésekre gyakrabban van szükség akkor, amikor nyitott kérdésekre próbálunk választ kapni.
Gyakran azért van szükség a rákérdezésre, hogy elemezhetQ választ kapjunk. Az viszont elengedhetetlen, hogy a rákérdezés mindig teljesen semleges legyen.
A kérdezQbiztosoknak munkájukkal/feladatukkal kapcsolatban teljesen felkészültnek kell lenniük. Tisztában kell lenniük azzal, hogy mi a feladatuk.
Specifikációk mellékelése a kérdQívek mellé, amely a nehéz helyzetek kezelésére ad útmutatást a kérdezQnek.

A.24. tétel: A terepmunka kutatások története

A terepmunka kutatások története nem Bornislaw Malinowskival kezdQdik, de fordulópontot jelent az angol antropológia és az egész néprajztudomány fejlQdésében. Az addigi kutatók a misszionáriusok, utazók, kormányzati tisztviselQk, ültetvényesek leírásaira támaszkodtak, és sok esetben nem találkoztak igazából a bennszülöttekkel. Információik másod- harmadkézbQl valóak voltak, nem adtak hiteles leírást az adott kultúráról. Malinowski megfogalmazása szerint a terepkutatás legfQbb lényege az, hogy minden eseményrQl, amely a terepen történt pontos leírást adjon. Ezen kívül erQteljesen funkcionalista beállítottságú: tehát úgy véli, hogy mindennek, amely a terepen történik, van valami oka, valami szerepe a kultúrában, és a dolgok egymással összefüggenek. Az etnológia törvényt és rendet mutat ki abban, ami addig bizarrnak és kaotikusnak tqnt-mondja Malinowski. Ez a kettQs nézQpont az lehet az oka annak, hogy néhány ponton önellentmondásba keveredik. Minden jelenséget megmagyaráz, de csak egyféleképpen, mintha más nem is állhatna a dolgok hátterében.
Malinowski az etnográfiai terepmunka (amely a bennszülött nézQpontjának megragadása, az élethez való kapcsolatának megállapítása, az Qt körülvevQ világról kialakított nézeteinek megismerése) célját három pontban határozta meg:
A törzs szervezetét, kultúrájának anatómiáját határozott, világos körvonallal kell felvázolni. Ehhez a legjobb módszer a konkrét, statisztikai dokumentáció.
Az így kapott keretet a való élet lényegtelen részleteivel, a magatartás típusainak ábrázolásával kell kitölteni. Ennek megismeréséhez aprólékos, részletezQ megfigyelésre, az adatok etnográfiai naplóban való rögzítésére van szükség, és természetesen arra, hogy szoros kapcsolatban álljunk a bennszülöttekkel.
Az etnográfiai szempontból érdekes megállapításokat, a jellemzQ elbeszéléseket, a mágikus formulákat, a folklór adatait stb. egy rendszerezett írásos anyagban kell összegyqjteni, ami így a bennszülött mentalitás dokumentációja lesz.
Malinowski végül a maga elé állított célkitqzéseknek nem tett eleget, mert a követelmények túlságosan nagyok voltak. Egy élet munkája nem lett volna elég ahhoz, hogy egy kultúrát kívül, belül minden aspektusában fel lehessen tárni, meg lehessen ismerni.
Szintén izgalmas megvizsgálni Margaret Mead Szamoán végzett kutatását. Mead Franz Boastól tanulta meg az antropológia lényegét. Miután Margaret befejezte a tanulmányait egybQl terepmunkára szeretett volna menni. Boas az amerikai indiánokat javasolt neki, mert féltette a kezdQ, fiatal lányt, de Mead nem volt hajlandó ebbe belemenni, mert szerinte az amerikai indiánok agyon vannak már kuatatva és valami izgalmasabbra vágyott. Kompromisszumos megoldásként a könnyen megközelíthetQ Szamoában sikerült kiegyezniük.
A kutatás témáját tekintve azonban Boas nem tqrt ellentmondást: Margaret csak egy kérdéskörrel foglalkozzon: a serdülQ lányok életével, felnövekedésével, beilleszkedésével a közösségbe valamint az ezzel összefüggQ problémákat. Boas azt remélte, hogy ezeknek az egyszerq dolgoknak perdöntQ jelentQségük lesz a Nature-Nurture vitában. Ez a vita már évtizedek óta húzódott. A Nature képviselQi (a biológiai deterministák) úgy vélték, hogy az emberek különbözQségét a különbözQ embertípusok faji jellegzetességeivel lehet magyarázni, míg a Nurture irányzatának képviselQi (többek között Franz Boas is) a kulturális determinizmus mellett foglaltak állást, tehát a társas környezet, a kultúra és a nevelés játssza a legfQbb szerepet az emberi társadalmak fejlQdésében. Mead úgy találta, hogy Szamoán könnyebb a serdülQ lányok élete, mert ekkor már nem kell a házimunkával bajmolódniuk, és szabadan ismerkedhetnek a másik nem képviselQivel, akikkel a szexuális élet is elfogadott. Mead ezzel magyarázta azt, hogy a Szamoai fiataloknál hiányzik a serdülQkor háborgó, nyugtalan, konfliktussal teli világa. A kutatás egyértelmqen a Nurture oldalára billentette a mérleg nyelvét, ugyanis megmutatta, hogy a serdülQkorral járó zaklatott állapot nem a biológiai adottságokból, hanem a neveltetésbQl fakad.
Mead ezek után újabb kutatásokba kezdett, szaktekintélye nQttön nQtt, egészen addig, amíg egy Derek Freedman nevq fiatal antropológus nem választotta szintén Szamoát terepmunkája céljául. Freedman kutatásából kiderült ugyanis, hogy Mead a serdülQ lányok szexuális életérQl tett megállapításai nem helytállóak.
William Foot Whyte Cornerville-i terepmunkája erQteljesen eltér mind Malinowski, mind pedig Mead terepkutatásától. Whytenak a koncepciója a kutatás közben alakult ki.Elképzeléseiit nem a logikai szigorú szabályai szerint fejlesztette tovább, hanem abból emelkedtek ki, amit látott, hallott, cselekedett és érzett. ElQször például kutatócsoporttal akart nekiindulni, de késQbb rájött, hogy ez nem lett volna megfelelQ, mert nem ismeri a közösséget és nem tudná irányítani a vele dolgozókat. Könyvének Az Utcasarki társadalom keletkezése címq részében hosszan fejtegeti, hogy milyen problémákkal találkozott a kutatás során, milyen szerep-összeütközései támadtak. Azt mondja, hogy ha a kutató sokáig él abban a közösségben, amelyet tanulmányoz, az élete akaratlanul is összefonódik a közösség életével, ezért fontos leírni a személyes tapasztalatokat, élményeket is, mert azok is részét képezik a közösségi életnek. Beilleszkedése során úgy gondolta, hogy úgy fogják befogadni, ha olyanná válik, mint a helyiek, de kiderült, hogy ezt abszolút nem várják el tQle, sQt pont ellenkezQleg. Fontosnak találta a kutatás szempontjából, hogy nem csak mint látogató, hanem mint állandó lakos vegyen részt a közösség életében és a nyelvet is igyekezett elsajátítani. A kutatásában informátorok segítették, akik általában egy-egy utcasarki geng vezérszemélyiségei voltak. Ezek vezették be Qt a társaságok életébe. Az így szerzett ismerQsökön kívül családot is talált, akikhez jó volt hazamenni a terepkutatások után. Fontosnak érezte, hogy a fárasztó munka után pihenjen egy kicsit. A társadalom szerkezetének különbözQ aspektusait igyekezett belülrQl megismerni. Például Cornerville politikai életét úgy ismerte meg, hogy Q is részt vett benne. Hosszas munka után hazautazott és megírta, rendszerezte addigi munkáit és rá kellett döbbennie, hogy nagy hiányosságai vannak. Ezt úgy igyekezett orvosolni, hogy visszatért a városba és kifejezetten olyan embereket keresett, akik segíteni tudtak neki. Ilyen volt például a bqnözés témája, amikor egy bqnözQvel ismerkedett össze. Szintén részt vett egy olyan összefogásban (sQt Q volt az ötletgazda), amely a városrész fejlesztését tqzte ki célul. A kutatás során a legtöbb ember pusztán annyit tudott WilliamrQl, hogy könyvet akar írni Cornerville-rQl, a kutatás pontos célkitqzéseivel a helyeik nem voltak tisztában. Nem mint kutatót aposztofálták, hanem mint írót. Igyekezett kimaradni a fQbb történésekbQl, de a körülmények miatt nem lehetett teljesen kívülálló. A könyv kiadását követQen a fogadtatás vegyes volt. Nem fogadták túl jól a negatív kritikákat, bár tisztában voltak annak az igazságtartalmával. Néhány emberhez nem is jutatta el szándékosan az írását, mert úgy gondolta, hogy az megrázó lenne egyesek számára.
Összefoglalóan kifejti, hogy az alkalmazott módszerek a terephelyzet és a kutatott probléma természetétQl függenek.

A.25. tétel: A terepmunka objektív és szubjektív tényezQi

I. Borsányi László: A megfigyelési technikák az etnológiai terepmunkában

Antropológia: a magatartáskutatás szubjektív módszerekkel dolgozó tudománya

Az antropológia a népcsoportok kultúráját és társadalmi szervezQdését empirikus, tehát tapasztalati úton kutatja. Éppen ezért fQ adatgyqjtési módszere a közvetlen megfigyelés. A közvetlen megfigyelésre a terepen nyílik lehetQség. Itt olyan adatokhoz juthatunk hozzá, amelyek máshol be nem szerezhetQ speciális ismereteket jelentenek. Az adatok hitelességére a hosszú távú együttélés és bensQséges kapcsolat a garancia. Az antropológia adatait sok más tudomány is fel tudja használni. Pl: pszichológia, gazdaságtudomány. Az írással nem rendelkezQ törzsi társadalmak kultúrájának feltárása nem csak más társadalomtudományok számára felbecsülhetetlen érték, hanem a kutatott közösség számára is.

Az antropológia a kis létszámú, írással nem rendelkezQ európai szempontból egzotikusnak tekintett társadalmak tanulmányozásával kezdQdött, ezért módszerei ennek fényében alakultak ki. Mivel más dokumentumok nem álltak rendelkezésre, a kutatók maguk szerezték be a forrásértékq elsQdleges adatokat. Ez a módszer olyan megismerésre ad lehetQséget, amely másképpen nem érhetQ el. A mai napig ezek a módszerek meghatározzák, hogy az antropológus csak kis létszámú közösségeket tud kutatni. Ezeket a közösségeket azonban apró részleteiben is képes megismerni. A történeti és összehasonlító módszereket fokozatosan felváltották a strukturalista-funkcionalista iskolák. Az érdeklQdés középpontjába a biológia átörökléstQl független kultúra megalkotásának, felhalmozásának és közvetítésének problémája lépett. Két fontos fogalmat is hozott magával ez az újfajta irányzat: a kulturális relativizmus fogalmát (minden kultúra más és más, mások az értékek, de ettQl még nem rosszabb, mint a saját kultúránk) illetve a szubjektív megértés fogalmát (pártatlanul, de a kellQ empátiával kell a kutatónak leírnia egy társadalmat).

A terepmunka és a megfigyelési technikák

Az antropológiai kutatások eredményét-tudományosságát, megbízhatóságát és mélységét- meghatározzák a kutatás folyamán alkalmazott eszközök és eljárások, de a kutató személyisége is. Ez utóbbi tényezQ már azért sem elhanyagolható, mert a terepmunka elkerülhetetlenül hat a kutató jellemének alakulására, hiszen hosszú idQt tölt egy otthonától távoli kultúrában, amelyet belülrQl próbál megismerni. Ebben a távoli kultúrában a kutatónak el kell tudnia fogadtatni magát a vizsgálni kívánt közösséggel, jó módszerekre és megfelelQ háttérismeretekre kell támaszkodnia.
Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy bármennyre is beilleszkedtünk a csoportba, a jelenlétünk befolyásolni fogja a viselkedésüket, ezért szükség van közvetett úton szerzett adatokra is.

A közvetett úton szerzett adatok/információk, a közvetett megfigyelés

A közvetett úton szerzett ismereteknek mindig ki kell egészíteniük a mesterségesen szerzett információkat.
Közvetett ismereteket szerezhetünk a következQ forrásokból:
-ð hivatalos dokumentumok a közösségrQl
-ð temetQ: a sírkövek rokonsági csoportokról, elhalálozási idQpontokról, az elhunyt társadalmi rangjáról tartalmazhatnak információkat
-ð sajtótermékek, könyvek: iskolázottságra, anyagi helyzetre utalhatnak
-ð magánjellegq dokumentumok

A feltqnést kerülQ megfigyelések

Ilyenkor az antropológus a háttérbQl próbál vizsgálódni.

Példák:
-ð hegek, tetoválások: a törzsi hovatartozásra utalhatnak
-ð öltözködés
-ð ékszerek, testdíszek
-ð különbözQ személyes tárgyak
-ð TESTBESZÉD

A magnetofont érdemes bizonyos esetekben elrejteni, hogy nem feszélyezzük a beszélQ(ke)t.
A megfigyelés hitelességét befolyásolja a megfigyelés idQtartama is.

Az egyszerq, feltqnést kerülQ megfigyelés legnagyobb elQnye, hogy a folyamatokat a maguk valóságban lehet megfigyelni.

RésztvevQ megfigyelés elméletben és gyakorlatban

A megfigyelési technika és a magatartásformák racionalitásának kérdése

A megfigyelési technikákat az a tapasztalat hívta életre, hogy senki nem képes a saját viselkedését leírni, és részletesen megindokolni, mert sok részük reflex. Ezen kívül egyetlen társadalomra sem univerzális magatartási modellek jellemzQek. A legtöbb minta korosztályonként, rokonságonként, lakóhely szerint stb. eltérQ. Természetes, hogy egy valaki nem lehet tisztában az összes jellemzQ magatartásmintával.

A résztvevQ megfigyelés technikája és a magatartásformák logikájának a kérdése

A saját viselkedését egy nép sem gondolja természetellenesnek vagy bizarrnak. A különbözQ magatartásformákban rejlQ logikáját csak az lépes megérteni, aki bele tudja élni magát más népek szokásaiba. Éppen ezért érdemes megismerkednünk a befogadó csoport nyelvével, hogy még jobban közel kerüljünk a közösséghez, mert ha ezt nem tesszük, akkor a fordító révén az információk torzulni fognak.

A klasszikus módszerek és a szimbolikus magatartásformák

Vannak olyan szokások, normák, amelyekkel az emberek nincsenek tisztában, hogy miért alkalmazzák Qket. Ilyenkor nem elég az interjú és a résztvevéses megfigyelés. Minden társadalomban léteznek komplex szimbolikus kódok, amelyeket rendkívül nehéz megfejteni, de kulcsot jelenthetnek egy népcsoport megértéséhez.

A kognitív technikák és a magatartásformák kommunikációs kódjai

Kognitív módszer: A két világháború alatt bontakozott ki ez az irányzat, melynek lényege a gondolkodás elemzésébQl kiindulva az értékek, ideák és jelentések feltárása. A kognitív módszer követQi a fogalmakban és a nyelvben látják a kulcsot a megértéshez. Minden nyelvnek megvannak a maga szabályai, logikája és ez a logika hasonló a gondolkodás logikájához. Azt is mondják, hogy a nyelv is és a kultúra a legmélyebb rétegiben azonos: a nyelvet minden hol kommunikációra használják a kultúra pedig adaptív mechanizmus, amely segíti az embereket önmaguk megvalósításában, az adott fizikai környezethez való alkalmazkodásban, a fizikai környezettel való együttmqködésben.

Az objektivitás feltételei a szubjektív adatgyqjtési technikákban

A terepkutatáskor rendkívül fontos egy jó informátor bevonása, aki segít tanácsaival, konkrét tudásával, személyes kapcsolataival, helyismeretével nekünk és egy bizonyos kontrollt is biztosít (ellenQrzi az adatainkat és más megvilágításba helyezi azokat) illetve olyan dolgokra hívhatja fel a figyelmünket, amelyet amúgy mi nem vettünk volna észre.

Minden kutatónak ki kell alakítania a neki leginkább kézenfekvQ, legjobban használható módszereket. Mindenki maga tudja, hogy mennyi jegyzetre van szüksége ahhoz, hogy otthon is értse amit akkor stb.

A jegyzetelésnél ügyeljünk arra, hogy pontosan jegyezzük le az adatokat (kik voltak ott, mit mikor csináltak stb.) és ne általánosítsunk illetve a tényeket önmagukban értékelés nélkül rögzítsük.

Az antropológiában az a cél, hogy a kutató az émikus módon (szubjektíven, kellQ empátiával) megértett dolgokat étikus (objektív) módon tudja rendszerezni, áttekinteni és elemezni valamint tágabb társadalomtudományi kontextusba helyezni. Az émikus és étikus szempontok együttes érvényesítése teszi lehetQvé, hogy egy adott rendszer jellegzetességeinek megállapításánál a csak belülrQl megragadható tények kívülállóként is értékelhetQek legyenek.

II. Babbie: Kvalitatív terepkutatások

Bevezetés
Bizonyos értelemben terepkutatást folytatunk, valahányszor társas viselkedéseket figyelünk meg, vagy részt veszünk ilyenekben, és próbáljuk megérteni a történéseket. A társadalomtudósok közül a terepmunkával leginkább az antropológusok kerültek közeli kapcsolatba, Qk járultak hozzá ahhoz, hogy tudományos módszerré váljon. Bár mindezek természetes cselekvések, vannak bizonyos megtanulható készségek, csiszolandó fogások. A terepkutatások tipikusan kvalitatív adatokat eredményeznek: számokká nem egykönnyen alakítható megfigyeléseket, bár arra is van példa, hogy a terepkutatásból kvantitatív adatok is származnak. A terepmunka nem csak adatgyqjtési folyamat, gyakran használják elméletalkotásra is.

Terepkutatásra alkalmas témák

A terepkutatás különösen alkalmas olyan attitqdök és magatartások vizsgálatára, amelyeket a maguk természetes közegében lehet a legjobban megérteni és különösen alkalmas társadalmi jelenségek idQbeli alakulásának vizsgálatára.

Terepkutatással jól vizsgálhatóak:
Eljárásmódok: különféle magatartások - pl: beszélgetés, könyvolvasás
Epizódok: különféle események, például: válás, bqncselekmény, betegség
Találkozások: két vagy több ember találkozása és közvetlen interakciója
Szerepek: az emberek által elfoglalt pozíciók, és az e pozíciókhoz társuló magatartás vizsgálata: foglalkozási és családi szerepek, etnikai csoportok
Kapcsolatok: megfelelQ magatartás különféle szerepkettQsökben, például: anya-fiú kapcsolatok, barátságok
Csoportok: kiscsoportok, például: baráti körök, sportcsapatok
Szervezetek: formális szervezetek, például kórházak vagy iskolák
Települési közösségek: falvak, gettók, településrészek stb.
Társadalmi világok: homályos társadalmi entitások, amelyek körvonala és hozzájuk tartozók köre bizonytalan, mint például a „sportvilág”, „üzleti világ”
Életstílusok és szubkultúrák: hogyan igazodik nagyszámú ember az olyan csoportokban folyó élethez, mint az „uralkodó osztály” vagy a „városi alosztály”

A terepkutatás elQnye, hogy segítségével a társadalmi jelenségeket természetes közegükben figyelhetjük meg. Vannak olyan dolgok, amelyek jól vizsgálhatók laboratóriumban, de vannak olyanok, amelyek nem. Ráadásul a terepen olyan finom részleteit és ás jelenségeket is észrevehetünk, amelyet másképp nem lehet.

3.) A megfigyelQ lehetséges szerepei

A kutató különbözQ mértékben válhat résztvevQvé a vizsgálat során a teljes résztvevQtQl a tökéletes megfigyelQig terjedQen. Ha a kutató teljes résztvevQként viselkedik, befolyásolja a körülötte zajló történéseket esetleg elveszti eredeti szerepét és bennszülötté válik. A tökéletes megfigyelQ szerepének hátránya az, hogy így kevésbé tudjuk megérteni a történéseket.

4.) A vizsgált személyekhez fqzQdQ viszony

A kísérleteknél, kérdQíves vizsgálatoknál a kutatónak nyilvánvalóan nagyobb hatalma van és magasabb a státusza, mint a vizsgált embereknek. Speciális tudással rendelkezik, amellyel az alanyok nincsenek tisztában. A terepkutatásnál az ilyenfajta önteltség problematikus lehet.

Terepkutatási paradigmák
Naturalizmus: A naturalizmus régi irányzat a kvalitatív terepkutatásban. A korai terepkutatók azon pozitivista meggyQzQdés szerint dolgoztak, hogy a társadalmi valóság odakint van, készen arra, hogy a kutatók közvetlenül megfigyeljék és beszámoljanak arról, hogyan is van valójában. A vizsgálat egyik legelsQ és legismertebb vizsgálata William Foot Whyte CornervillrQl, egy olasz-amerikai negyedrQl készült etnográfiája, amely Utcasarki társadalom címmel jelent meg 1943-ban. Más naturalistákhoz hasonlóan Whyte-nak is meggyQzQdése volt, hogy a kutatónak az utcán zajló élet megismeréséhez insiderré kell válnia, belülrQl kell megismernie azt. Kapcsolatba került Doc -kal, legfontosabb informátorával, aki láthatólag az egyik utcasarki banda vezetQje volt. Doc beengedte Whyte-ot a saját világába, aki így részt vehetett az utcasarki emberek életében és tevékenységeiben. Vizsgálata valami olyasmit nyújtott, amit a kérdQíves vizsgálatok nem tudtak: gazdag és részletes képet a Cornerville-i olasz bevándorlók életérQl. Whyte tanulmányának fontos vonása, hogy Cornerville beli emberek valóságáról saját kifejezéseikkel számol be. A naturalista megközelítés azon alapul, hogy az Q történeteiket mondja el arról, ahogy a dolgok valójában vannak , nem úgy, ahogy az etnográfus értelmezi Qket. Az általa gyqjtött elbeszéléseket Whyte saját értékükön az ottlakók társadalmi valóságának tekinti.
Etnometodológia: Az etnometodológia gyökerei a fenomenológia filozófiai tradícióiból eredeznek. A fenomenológia megalapítója Alfread Schutz, amellett érvelt, hogy a valóság társadalmilag konstruált, nem pedig valami, ami odakint van, és amit így megfigyelhetünk. Az emberek nem úgy írják le a világot, „ahogy van”, hanem „ahogy értelmes számukra”.
Alapozott elmélet: Az alapozott elmélet Barney Glaser és Anselm Strauss közös munkája eredményeképpen jött létre, két szociológus együttmqködésébQl, akik összehozták a kutatás két fQ hagyományát, a pozitivizmust és az interakcionizmust. Az alapozott elmélet lényegében kísérlet arra, hogy elmélethez jussunk a megfigyelési adatokban felfedezett mintázatok, témák és közös kategóriák elemzésébQl.
Esettanulményok és a kiterjesztett esetelemzés módszere: A módszer lényege, hogy már meglévQ elméleteket módosítsanak új adatok alapján, új esetek segítségével.
Intézményi etnográfia: Az intézményi etnográfia elméletét Doroty Smith dolgozta ki. Az intézményi etnográfus az egyének személyes tapasztalataiból indul ki, de azután azon intézményes hatalmi viszonyok felderítésére törekszik, amelyek ezeket a tapasztalatokat strukturálják és irányítják. A folyamatban a kutató feltárhatja a társadalom olyan aspektusait, melyek elkerülnék az intézmények hivatalos céljaiból kiinduló kutatások figyelmét.
Beavatkozás az érintettek részvételével: Az akciókutatás, az érintettek aktív részvételével történQ kutatás paradigmájában a kutatók erQforrásként szolgálnak az általuk vizsgáltak-tipikusan hátrányos helyzetq csoportok- számára, lehetQséget teremtve arra, hogy azok hatékonyan képviseljék saját érdeküket. A hátrányos helyzetben lévQ személyek fogalmazzák meg saját bajaikat, a kívánt ellenszereket, és átveszik a vezetQ szerepet a céljaik megvalósítását elQsegítQ vizsgálat megtervezésében.

A kvalitatív terepkutatás menete

ElQkészületek a terepre
A témába vágó irodalom átböngészése, a tárgyról való ismeretek kiegészítése, mások véleményének megismerése
Informátorokat keresni, akik beszélnek a csoportról: beszámolójukat óvatosan kell kezelni, mert Qk érzelmileg is kapcsolódnak a csoporthoz, nem fognak tudni objektíven beszámolni
Kapcsolat felvétele a kutatni kívánt emberekkel
Interjúkészítés
A terepkutatásnál a kvalitatív strukturálatlan interjú a célravezetQ. A kérdéseinket fejben kell tartanunk, de nem baj, ha nem olyan sorrendben tesszük fel, ahogy akartuk. Alkalmazkodjuk az interjúalanyhoz, de ne hagyjuk magunkat félrevinni! Tartsuk a kezünkben az irányítást! Hallgassuk meg a választ, legyünk érdeklQdQek és engedjük, hogy a másik beszéljen! Kérdezzünk rá a dolgokra a részletek és a pontosítások végett!

c.) A megfigyelések rögzítése
A terepen levés legfQbb elQnye, hogy a kutató ott van a helyszínen. Ezt nem pótolhatja a magnetofon és a videokamera sem. Fontos, hogy jegyzeteket is készítsünk a történésekrQ: egyrészt konkrétan arról, hogy mi történt, másrészt pedig saját gondolatainkról a témával kapcsolatban. A jegyzeteléskor elsQ lépésben vázlatosan rögzítsük az információkat, késQbb egészítsük ki ezt. A jegyzetelést ne feltqnQen csináljuk, mert ez befolyásolhatja az eseményeket. A gyors jegyzeteléshez sokat kell gyakorolni, hogy valóban jó legyen.

A terepkutatás erQsségei és gyengéi
ErQsségek:
Jól alkalmazható az attitqdök és magatartásformák finom árnyalatainak tanulmányozására és a folyamatok idQbeli lefolyásának vizsgálatára
Kivételes mélységq megértést tesz lehetQvé
Érvényesebb mérésekre képes (valóban azt mérjük amit mérni szeretnénk)
Rugalmas
Olcsó lehet (nem kell hozzá sok segédeszköz)

Gyengeségek:
Nem várhatóak tQle populációkat leíró pontos állítások
Nem feltétlenül megbízható, mert befolyásolhatja a megfigyelést a kutató egyéni látásmódja és ítéletei

A kvalitatív terepkutatás etikai kérdései
Néhány etikai kérdés:
Etikus-e úgy beszélgetni az emberekkel, hogy nem tudják, hogy a mondanivalójukat rögzítjük?
Etikus-e információt szerezni saját céljainkhoz olyan embertQl, akit utálunk?
Etikus-e nem reagálni közvetlenül, amikor azt látjuk, hogy nagy szükség lenne segítségre?
Etikus-e jelen lenni egy helyzetben, de nem bocsátkozni bele teljes szívvel?
Etikus-e kiszámított alapállást felvenni más emberekkel kapcsolatban, azaz stratégia szerint viszonyulni másokhoz?
Etikus-e állást foglalni vagy elkerülni az állásfoglalást egy pártokra szakadt helyzetben?
Etikus-e azzal fizetni azért, hogy az emberek feltárják elQttünk életüket és gondolataikat, hogy idQlegesen keresztezzük az útjukat?
Etikus-e szövetségesként vagy informátorként használni embereket annak érdekében, hogy eljussunk másokhoz vagy valamiféle megértéshez?

Ilyen és ehhez hasonló megfontolásokra is ügyelnünk kell, ha felelQsségteljesen akarunk megtervezni és végrehajtani egy terepkutatást.


III. Szerep a terepen /Lesley D. Harman: Közöttük lenni: megfigyelés és marginalitás c. tanulmánya alapján/

Az etnográfus feladata az idegen világ feltérképezése, amelyhez a jegyzetkészítés technikáját alkalmazza. A jegyzetkészítés egyszerre elválasztja a kutatót a kutatottól, és egyszerre teremt kapcsolatot vele. Így az etnográfus megQrizheti marginális helyzetét. A jegyzetelés során lefordítja a vizsgált csoport kultúráját a saját kultúrája számára.

A megfigyelQnek marginálisnak kell lennie, tehát úgy kell egy csoport életét feltérképeznie, hogy közben kívül marad a csoporton. Hasznot kell tudnia húzni ebbQl a marginális helyzetbQl. Segítségével félig, mint megfigyelQ és félig, mint a csoport tagja vehet részt a közösség életében. Ez a résztvevQ megfigyelés, amelynek lényege az elvegyülés és az elkülönülés. Az elvegyülés ahhoz szükséges, hogy megérthessük a kultúra pszichológiai realitásait, mindazt a jelentést, amelyet csak a bennszülöttek tudhatnak. Az elkülönülés pedig ahhoz elengedhetetlen, hogy megkonstruáljuk az absztrakt realitást: a társadalmi viszonyok azon hálózatát, amely a szabályokat, valamint azok mqködését foglalja magában.

A megfigyelQ munkája során elszakad a saját világától, de nem válik részévé a vizsgált kultúrának: ez a marginális állapot, a közöttük lenni állapota. Ez egy várakozás, egy átmeneti állapot, a jelenleg sehová sem tartozás, a pillanatnyi otthontalanság. A kutató nem tekintheti otthonának a vizsgált kultúrát, mert akkor kiesik a szerepébQl, nem válhat bennszülötté, de a kultúra befolyásolni fogja, és részévé válik a további életének.

Hogyan viselkedjünk a terepen? /Clifford Geertz: A bennszülöttek szemszögébQl : Az antropológiai megértés c. tanulmánya alapján/

Malinowski személyes naplója halála után nyilvánosság elé került, és kiderült belQle, hogy Malinowski sok csúnya dolgot mondott a bennszülöttekre. Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy érzések és indulatok nélkül lehetséges-e egyáltalán terepkutatást végezni? Nem lehet, hiszen érzelmek nélküli megértés nem létezik.

Az antropológus feladata az élményközeli dolgokból (a gondolat és a valóság, amirQl valami szól) élménytávoliakat (tudományos távolságtartás) kreálni. Egyszerqbben: a teljesen természetes dolgokat le kell fordítani, meg kell magyarázni. Például miért hívjuk a vízilót vízilónak, és miért gombolódik a nQk ruhája másik irányból, mint a férfiaké?
A terepmunka célja feltárni, hogy hogyan látják a vizsgált személyek és csoportok a világot, amelyben élnek. Mások ilyen irányú elképzeléseit és gondolatait a miénkkel összehasonlítva kell értelmeznünk. A legáltalánosabb struktúrákat kell összevetni a leginkább helyi jellegq részletekkel, hogy teljes képet kapjunk egy kultúráról. Az egész és a részletek nem választhatóak el egymástól.

A.26. Feljegyzések a terepen. A cenzus fajtái, jelentQsége. A genealógiai módszer.

Feljegyzések a terepen

az antropológus azért megy terepre, hogy ismereteket szerezzen a vizsgálni kívánt társadalmi közegrQl, és hogy ezeket az ismereteket aztán átadja a saját társadalomnak, írásban
az antropológiai terepmunka lezárása ezért mindig valamilyen írásos dokumentum (tanulmány, könyv) elkészítése
a terepen való jegyzetelés két okból fontos:
mivel a kutató memóriája is véges, ezért jegyzetelnie kell, hogy minden, ami relevanciával bírhat, rögzítve legyen
a kutatás végén elkészítendQ dokumentum szempontjából
Mit kell jegyzetelni?
Mindent, ami a kutatás tárgyával összefügg. A kutató – még ha a saját társadalmán belül végez is terepmunkát – valamilyen szinten idegen közegbe kerül, melynek nem ismeri szokásait, szerkezetét, felépítését. Ezért nem csupán azt kell feljegyezni, ami az adott pillanatban  például a kutatás kezdetekor  fontosnak tqnik, hanem szinte mindent, mivel elképzelhetQ, hogy bizonyos adatok és tények, amelyek elQször nem tqnnek relevánsnak, késQbb nagy fontossággal bírhatnak.
Mikor kell jegyzetelni?
Ha van rá lehetQség, akkor a lehetQ leghamarabb le kell írni a tapasztalt dolgokat, hogy lehetQleg minden részletre emlékezzünk. Érdemes a kutatás elsQ napján is sok jegyzetet készíteni, mivel a terep ekkor nyújtja a legtöbb újdonságot , és könnyen elképzelhetQ, hogy felfigyelünk olyan dolgokra is, amik késQbb már evidenssé, megszokottá válnak. Nyilvánvaló, hogy a kutató ekkor még sok mindent nem ért a vizsgált csoporttal kapcsolatban, de késQbb elQvéve a kutatás elején készített jegyzeteket már értelmezheti azokat. Fontos jegyzetelni az interjúk közben is, mivel elQfordulnak olyan kiutalások a szövegbQl (pl. valamire rámutat az alany, vagy méreteket, arányokat mutat), melyek az interjú átgépelésekor már lehet, hogy pusztán a szöveg birtokában nem lennének értelmezhetQek. ElQfordulhat, hogy nem tudunk rögtön a tapasztalt dolog után jegyzetet készíteni, ilyenkor a kutatónak a memóriájára kell hagyatkoznia.
A kutatás alatt számtalan jegyzet gyqlhet fel, ezért fontos, hogy rendszerezzük azokat. A rendszerezés módja a kutatás témájától és kiterjedtségétQl függ, lehet pl. tematikusan, vagy egy-egy adott személyre/közösségre vonatkozólag, stb. Nagy mennyiségq jegyzet esetén érdemes tárgymutatót készíteni.
Fontos, hogy ne csak az adatokat és tényeket jegyezzük le, hanem esetleges hipotéziseinket, elméleteinket, következtetéseinket is. ElQfordulhat, hogy ezek késQbb megcáfolásra kerülnek, és újak kerülnek a helyükbe.
A terepmunka során lényeges a terepnapló vezetése. Ebbe a kutató voltaképp azt írja le, hogy a kutatás egyes napjain mit csinált, milyen észrevételeket tett, mennyit haladt munkájával, stb. Fontos a pontos dátum, és idQ feljegyzése.
A legtöbb kutató a terepnapló, és az egyéb feljegyzések mellett egy személyes naplót is vezet a terepmunka során, amelybe érzéseit, benyomásait, véleményét írja le.
A terepen való jegyzetelésekor figyelnünk kell arra, hogy ne csupán étikus (külsQ) szemszögbQl írjuk le a vizsgált csoportot, hanem feljegyezzük annak émikus (belsQ) fogalmait, kategóriáit is, és azokat próbáljuk értelmezni. Az antropológus feladata egyfajta fordítás a saját, és az idegen társadalom között úgy, hogy az idegent közelebb hozza a saját társadalomhoz, de meg is Qrzi annak idegenségét.
A cenzus fajtái, jelentQsége

A genealógiai módszer

a genealógiai interjú családok megismerésére szolgál, segítségével családfa készíthetQ azon személyek szerepeltetésével, akikrQl a kérdezettnek van információja
általa vizsgálható a rokonsági rendszer, terminológia, az, hogy mennyire tartja az egyén fontosnak a rokonságot, vagy hogy mely ágait tartja fontosnak
Az interjú során a kérdezett a családjáról mesél, azokról, akikrQl van tudomása, vagy akikre emlékszik. Nem az a lényeg, hogy a család minden tagjáról minden információt megtudjunk, hanem éppen az, hogy a kérdezett kirQl mit Qriz emlékezetében.
Van néhány adat, amelyet általában minden genealógiai interjúnál fel szoktak venni:
név
születési idQ, hely
halálozási idQ, hely (ha már meghalt)
vallás
foglalkozás
jelenlegi lakóhely
rokonsági kapcsolat a kérdezettel
terminológia (a kérdezett hogyan szólítja az illetQt, illetve másoknak hogyan hivatkozik rá)
ezeken túl rákérdezhetünk azokra a dolgokra, amelyeket az interjúalany nem mond el, de fontosak lennének a kutatás szempontjából
fontos megfigyelni, hogy mi az, amit a kérdezett magától, kérdezés nélkül elmond rokonairól, mivel képet kaphatunk arról, hogyan viszonyul hozzájuk, mely rokonánál mit tart relevánsnak
Ha valamit nem mond el egybQl, az nem feltétlen azt jelenti, hogy nem is akarja elárulni nekünk, csak lehet, hogy egyszerqen nem tartja fontosnak, ezért kérdezzünk rá, ha kíváncsiak vagyunk valamire. Ha kitérQ választ ad, vagy megmondja, hogy nem szívesen beszél a dologról, akkor az interjú késQbbi szakaszában megpróbálhatunk újra, másképpen rákérdezni, ha azonban ekkor sem nyílik meg, inkább ne feszegessük az adott témát.
Készíthetünk fotók segítségével is genealógiai interjút; ekkor megkérjük az alanyt, hogy vegye elQ fényképeit, és azokon keresztül mutassa be családját. Ekkor általában nyíltabbak az emberek, a fényképek sokszor segítenek emlékezni, és a képi ábrázolás rengeteg plusz információval szolgálhat.
Mivel a rokonsági kapcsolatok nagyon sokfélék lehetnek, azok szöveges feljegyzése sok idQt vesz igénybe. Emiatt kialakítottak egy egységes genealógiai kódrendszert, amelynek segítségével röviden, mégis egyértelmqen jelezhetQ, hogy az említett személy milyen rokonságban áll a kérdezettel:
a kérdezettet E (ego) betqvel jelöljük
az affinális (házasság útján szerezett) rokonok kódszáma elé egy A betqt írunk
a továbbiakban a kódok a következQképp alakulnak:
1 apa; A 1 férj
2 anya; A 2 feleség
3 férfi testvér
4 lánytestvér
5 fiú gyermek
6 lány gyermek
a genealógiai kód elsQ számjegye a$×ñŠ
œ
Fü~ ¬ ^’<~š¬ÀÂÄÎ(6Ì#à#:%b%Ä%Ø%T(€(H)x)¼*ò*š+È+Õ,ô,../8/"090Æ3ì3
404”4ä47709F9½<À<ÞEF®HØHþI

J
J JJóJ KœMÒMÔMÖM–NôéÜéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔéÔËÔËÔËÔËÔËÔËÔ˽ÔËÔËÔ˽ËÔjh6
Š0J@CJ UaJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ PJ\aJ h6
Š5CJ \aJ h6
ŠCJ$OJQJaJ$J$×Øðñj
¾

® Üúü|~®‚T:<|ñåÝÕÕÕÆÆ···ÕÕÕ·····ÕÕ$
&
F
Æ*dåþa$$
&
F
ÆÖdåþa$ $dåþa$ $dåþa$
$„Ðdåþ^„Ða$
$„Ðdh¤%^„Ða$ˆš~£˜£ýýý|~(D-Ð!Ì#.$8%:%`%b%ö'æ(Ô,Õ,ó,ô,/"0
4”4ä4å477÷èèèèèè÷÷÷èèè÷÷÷èèèèà÷ÔÔ
$„Ådåþ`„Åa$ $dåþa$$
&
F
Æ*dåþa$ $dåþa$7.909F9’9
:È:< &
F
ÆÐdåþa$
$„Ådåþ`„Åa$óJ K'KCKDK–N¨NèNêN

O OóääÜóÎ΄oo$
&
F
ÆÐdåþ$G$Ifa$Jkd$$If ”+Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ
$dåþ$G$Ifa$ $dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$
$„Ådåþ`„Åa$
–NèN”PžPŽR’RS³TU\V^VÚVÜV0Y2YZZB[D[B]D]``RaTaèaêaøbüb¨dªdØeÚeøeNhPhxh”h
i$i¢i¤ièiþij!jdjejÆjÇjk-kk‚k
l

ll’l8m”m–m°m`n|n9pJpÃpàp>qOqgquqArSr´vDwà}~ÚöîöîêöîöîßîßîßîßîßîßîßîßîßîßîßîßöîßîöîöîßîöîöîßîßîßîÑîßîÑîÆîöîöîöîöîöîöîöîöîöî h6
Š5CJ \aJ jh6
Š0J@CJ UaJ h6
Š56CJ aJ h6
Š h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ aJ N O"OrOÐOÒO:P”Pµ V JkdÔ$$If ”+Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ$
&
F
ÆÐdåþ$G$Ifa$Jkdj$$If ”,Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ”P–PšPžP PÆPQµ§§]HH$
&
F
ÆÐdåþ$G$Ifa$Jkd¨$$If ”ÎÖ0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ
$dåþ$G$Ifa$Jkd>$$If ”,Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿQQ^QÖQØQøQ*Rµ V Jkd|$$If ”+Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ$
&
F
ÆÐdåþ$G$Ifa$Jkd$$If ”,Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ*R,R|RŽRR’RSSµ VJJJ
$„Ådåþ`„Åa$JkdP$$If ”,Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ$
&
F
ÆÐdåþ$G$Ifa$Jkdæ$$If ”,Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ S-T T²T³TUU°U±U\V^VÚVÜV0Y2YTYxY¢YZZB[D[B]D]ðäðäðÜðÜðÜðÜðÜÍÍÍÍÜðÜðÜ$
&
F
Æ@
dåþa$ $dåþa$
$„hdåþ^„ha$$
&
F
ÆÐdåþa$D]``RaTaèaêa¨dªdØeÚeøeúe&gNhPhxh
i¢i¤iðèðèðèðèðèðèÕÕÉÕ¶¶ª
$„Ø dåþ^„Ø a$$
&
F
Æ$ „$ dåþ^„$ a$
$„ dåþ^„ a$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$ $dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$¤ièijdjejÆjÇjk-k
l

l8m”m–m`nún*o~oàoìÙÙÅìÅìÅìÅ콸¬¬¬


&
F
Æpdåþ


&
F
ÆÐdåþdåþ $dåþa$$
Æ „ „˜þdåþ^„ `„˜þa$$
&
F
Æ$ „$ dåþ^„$ a$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$ào9pJp}pÃp>qgq¹qÎqëqr@rAros¢sÃsÖsésùsús–u˜w¬xÞzà}óçóóççççóóóâââÖÖÖÖââââââ


&
F
Æ@
dåþdåþ


&
F
ÆÐdåþ


&
F
Æpdåþà}*,ÚŒ‚‚„.†0†2†P†p†–†˜†˜‡¬Š®Šæ‹è‹dŒfŒÀÂ¨ŽªŽbúúúîîîúìàààúúúúúúúúúúúúú


&
F
Æ@
dåþ


&
F
ÆÐdåþdåþÚøŒ‚²‚‚„¦„è‹ŒfŒŠŒªŽÔŽš‘ž‘ΑT“Š““ö“V”ž”6œFœÖ¦²§˜©®©>ªFª¨ª°ªæªòª¬¬ ®:®ä´ü´®µ¸µ Â,Â8ÂR€‚ÂÒó ôˆýŠýþýÔât|z|‚¢@

B

Ü

ò

ü6Rh¸Æì(:`ehzzˆöîöîöîöîöîöîêöîöîöîöîßîöîöîöîöîßîßîßîöîöîöîöîÑîöîÑöîÈîÈîÑîöîÑîöîöîöîöîöîöîöîöîöh6
Š:CJ aJ jh6
Š0J@CJ UaJ h6
Š5:CJ aJ h6
Š h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ aJ ObŒ®°Ææ@‘V‘l‘š‘ôôª˜‡‡˜‡‡
&
F
ÆÐdåþ$If
&
F
ÆÐdåþ$G$IfJkdº$$If ”yÖ0”ÿ‘# ý þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ
dåþ$G$If š‘œ‘ž‘T““V”<•>•&—(—4™6™l™¾š^›`›2œ4œ6œnžµ°°°°°°°°°°°¤¤°°°°°


&
F
ƅdåþdåþJkd$$$If ”Ö0”ÿ‘#€ý€þ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿnž¢
¤Ô¦Ö¦l©˜©>ª¨ªåªæª¬¬® ®†±

³â´ä´¬µ®µ„¶…¶†¶‡¶“¶”¶'·úúúúúúîîîúúúúúúúúúúúúúúúúúú


&
F
ÆÐdåþdåþ'·1·<·¸2¸L¸N¸¸¸0º‚¾®ÁºÃ¼ÃÐɥʦÊÔÎÕÎ\ӚÔÖÖزڔܖÜâÝ:ßúîîîîúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú


&
F
Æ dåþdåþ:ߘàšàzãÔäœæ¾ç°é²é ëì.í/íhídî²ðtñÐóÒó ô÷Lù\û¢û¤ûúúúúúúúúúúúúîîîîîúúúúúâÚ $dåþa$
$
Ædåþa$


&
F
ÆÐdåþdåþ¤ûŒýŽýüýþý2þúþœÿžÿ46¬®paž€‚J
Ú

Ü

R Ì úüóóóóàààóóóóóóóóóóóóóóóóÛóidåþ$
&
F
Ƅdåþ^„a$
$„Ådåþ`„Åa$ü&R¸ì(,.ŠŒ˜´¶"#z|Ș-š-ì

!ïààààØØÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌ̽$
&
F
Æ-dåþa$
$„Ådåþ`„Åa$ $dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$$„)„_dåþ^„)`„_a$ˆš-Â-|!ª!ö!,"‚&›&.*F*†-À-J2†2h4ª4Î67”:¤:È?Ò?0H¨HBSVSþT U>U@UhWÌW@XLXî\.]¢^²^Q_`Za~a*bDbèbcæcd6dŒdœdHfOfBhjh(uŒuÔuÚuúuFvúy€Š‚œe’l’"¡$¡Ê£øïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøáøïøïøïøïøïøïøïøïøïÖøËøËøËøÖÁÖËøÁøÁ´Á´ÁÖøh6
Š6CJ ]^JaJ h6
ŠCJ ^JaJ h6
Š6CJ ]aJ h6
Š5CJ \aJ jh6
Š0J@CJ UaJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ aJ F

! !2!N!h!|!~!€!ô!ö!F"&$($&‚&Ã&-*.*ðððððèèØ̹èè譚èè$
&
F
Æ;„;dåþ^„;a$
$„ˆdåþ^„ˆa$$
&
F
Æ8„8dåþ^„8a$
$„Ådåþ`„Åa$$„e„`dåþ^„e`„`a$ $dåþa$$
&
F
Æ-dåþa$.*q*„-†-ä-A0B0H2J2œ2f4h4ª4Ì6Î67’:”:–:V>Æ?ìäØìäÌäØìäØìäØìäÀ´´´
$„Ådåþ`„Åa$
$„„dåþ^„„a$
$„dåþ^„a$
$„ˆdåþ^„ˆa$ $dåþa$$
&
F
Æ;„;dåþ^„;a$ Æ?È?jAÎBÐB¶E¸EˆF0H2H¦H¨HØLÚLœMžMÐNÜNêNO,O.O@SBSüTóóóóóóóóóóóóóóóóààààÔóóó
$„hdåþ^„ha$$
&
F
Ƅ„„dåþ^„„a$
$„Ådåþ`„Åa$üTþT WfWhW¶W@XrYtYöZì\î\]¢^£^Q_R_Za*bèbæcdóóóóóóóóóóóóÞÒÞʾ¾¾¾¶ $dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$
$„-dåþ^„-a$ $
&
F
Æh„hdåþ^„ha$
$„Ådåþ`„Åa$ddÊdÌd`fÓf|k~k>s@s&u(uÚuDvFvúyüyhj@‡B‡€Š‚Šs“t“^–`–÷÷÷÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ò÷bdåþ $dåþa$`–Þ™à™\š^šÖ›Ø›"¡$¡Ò¡Ô¡Î£VªÈ¸
É¥ØdÙeÙòÚôÚ$ÝæޜáúòòòúòúèßòòÓòòòòòòòúÇÇ
$„Ädåþ`„Äa$
$„Ðdåþ`„Ða$
Ædåþ \$dåþ ¤a$ $dåþa$bdåþʣ̣…¼›¼Õ¼ç¼½¾æÁèÁÃ,Ã.Ã0Ã^Ã~ÃìÃÄøÄÅ ÆƆ׈×eÙtÙvٲٴÙôÚÛ@ÛBÛ$݂æšæ< Ø
– r~
&’ªÐñéÞéÞéÞéÐéÞéÞéÞéÞéÞéÐéÐéÅé޸髞”ˆéÅéÐézézézéÅéÞéh6
ŠCJ OJQJ^JaJ h6
ŠCJ aJ mH

sH

h6
ŠCJ ^JaJ h6
Š6CJ ]^JaJ h6
Š5CJ \^JaJ h6
Š6CJ ]^JaJ h6
Š5CJ \aJ jh6
Š0J@CJ UaJ h6
Š6CJ ]aJ h6
ŠCJ aJ jh6
Š0JACJ UaJ 0œáàâ$å€æ‚æ< > Ö
Ø
– ˜ pr~€
òô^!'n*¾13öêêâââÝâââÝâââÝâØâââêêêêêbdåþddåþ $dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$b„Ädåþ`„ÄÐæH^ð+ü+Ö6â6 77@9r9ô>?ì@ÂB8D€DþEÎFtT¢T
\2\Bgzgèr8têwêx$yZ†õíõíõíõíõíÜꨐ|¨Î|ÎmÎmÎ]QÎíÎ]Qh6
ŠCJ KHPJaJ h6
ŠCJ KHOJPJQJaJ h6
Š6CJ KHPJ^JaJ &h6
ŠCJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ/h6
ŠB*CJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿphtHÿ#h6
ŠB*CJ KHPJ^JaJ ph&h6
Š5B*CJ KHPJ^JaJ phh6
ŠCJ KHPJ^JaJ h6
Š5CJ KHPJ\^JaJ h6
ŠCJ aJ h6
Š6CJ ]aJ -3&5@9r9t9.>ô>ÂB8DJG:I2KøKúK¦QtTóóëããÔÁ³ÁÔãã㤐 $
&
F
Æ Ð̈́Ídåþ^„Ía$$
&
F
ÆÐdåþa$
\$„dåþ ¤^„a$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$$
&
F
Æ8dåþa$ $dåþa$ $dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$tT
\<^_°`e@gBgzgh4hÆh8ijÚj8k€klïïïïàÐкº§—§ºººº$„ˆ„dåþ^„ˆ`„a$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$ $dåþa$
$
Ædåþ ¤a$$
ÆЄÐdåþ^„Ða$$
&
F
ÆÖdåþa$$
ÆЄÊdåþ^„Êa$l $„Ädåþ`„Äa$
$
Ædåþ ¤a$
$
Ædåþa$$
ÆЄÐdåþ^„Ða$ $dåþa$ày®z {\{¶{ú{ü{H}Ô}î~ÒŽ€$ ƒ&…ž‡|‰~‰æŠ‹rrt°²÷÷ëëë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷â÷Ö÷
$
Æ×
dåþa$e„dåþ^„
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$Z†ž‡|‰~‰|ŠæŠ‹‹¸‹rr°²F’l’¨“N”v”j™(œ

v¢¢R¤ð¥ª¨‚©¶ªÐª°­È­ú¯"°ê°v±ìÞìÒÞÁÞÁÞ쪢ìì¢„¢ì¢Þ¢o¢ì¢ì¢f¢f¢ì¢Þh6
Š6CJ aJ )h6
Š6CJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿh6
Š>*CJ aJ )h6
Š>*CJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ h6
ŠCJ aJ ,h6
Š6>*CJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ h6
Š5CJ KHPJ\^JaJ h6
ŠCJ KHPJaJ h6
ŠCJ KHPJ^JaJ &h6
ŠCJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ#²¨“"–j™(œ¸œB~®²ž

t¢v¢¢F£Æ£¤R¤¥ð¥D¦‚¦t§Æ§óëëóëëëëëëëëëóëëëëßÓëëëë
$„‚dåþ^„‚a$
$„ˆdåþ^„ˆa$ $dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$Ƨæ§*¨x¨ª¨‚©Ò©Zª²ª´ªÐªD¬t¬­T­¬­®­È­2®j®Ê®F¯ú¯"°ê°v±ª±÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ß÷÷÷
$„Ädåþ`„Äa$
$„‚dåþ^„‚a$ $dåþa$ª±¬±Ö±Ð²ð²*³8³b³º³ú³D´F´µ”µÌµòµ¶.¶è¶ê¶·¾·ø·~¸þ¸h¹Pº„ºp»÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$v±¬±Ö±*³,³b³d³º³¼³ú³ü³F´X´Ìµòµ¶¶.¶0¶ê¶··¾·ø·¼F¼v¾¦¾–¿®¿jÀlÀnÀpÀ|Á®Á¶Â¸Â¾ÂÖÂ0Ã2Ã8ÃLÃÚÃÜÃÞÃ

ÄôçßÕßÕßÕßÕßÌßôÌÕßÕßÌÕßôßôßôßôßÀ´¨ßôߜßôߐßôßô€ôjr%h6
Š5CJ PJUaJ jCh6
ŠCJ UaJ jVh6
ŠCJ UaJ j¾
h6
ŠCJ UaJ j&h6
ŠCJ UaJ jŽh6
ŠCJ UaJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ ^J aJ h6
ŠCJ aJ h6
Š5>*CJ PJaJ h6
Š5CJ PJaJ /p»Ô»¼¼F¼¤¼½X½š½t¾v¾x¾¦¾´¾Â¾Ð¾Ò¾Ô¾¿’¿”¿–¿˜¿®¿jÀrÀxÁzÁ|Á÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷õ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷õ÷÷÷÷÷÷ $dåþa$|Á~Á®ÁôÁ¶ÂºÂ¼Â¾ÂÀÂÖÂ0Ã4Ã6Ã8Ã:ÃLÃÚÃÜÃàÃ

ĸÄêĒÅÔÅÆNÆ´ÆþÆÇýõõõõõõýõõõõõýõõõõõõõõõõõõõõ $dåþa$

ÄÔÅÆþÆ2Ç,ÍhÍ(ÒZÒ0ÓHÓnÔ~ÔvՂÕVØdØRÜ`ÜÆáÞáªâÒâä2ä\åtå‚æ˜æ ç@ç¶èÖèê8ê¾êîêÐëäë¶ìöì€í®íºî

ï.ï<ï%ð&ðÏðÕðÊöîöðööëöëöëöëöëöëöëöëöëöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÞöÒǸ°¨°›°°h6
ŠCJ OJQJ^J
aJ h6
Š5CJ PJ
\aJ jh6
ŠU h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ PJ
\^J
aJ h6
Š6CJ ]aJ h6
ŠCJ OJQJaJ h6
Š5CJ PJ\aJ h6
Š5CJ PJaJ h6
ŠCJ PJaJ 5Ç6Ç,ÈNÈjȊȬÊèʺ˸Ì,ÍhͦÍ0ÎìÎ(Ï:όÏÐ*ÐÌÐNѺÑ&Ò(ÒZÒ°ÒÆÒÓ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dåþa$ÓÓ.Ó0ÓHÓÔJÔnÔvՂՔÕ֊֌֎֐֤ÖöÖVØXØdØfØhØfڌÚ(Û*Û,Û>Û÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷õ÷÷÷÷÷÷ $dåþa$>ÛRÜTÜ`ÜöÜ~ގÞ

ߦ߾ßàà‚áÆáªâä\å0æ‚æ ç¶èê¾êÐë¶ì€í÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷èèèè÷Ù$
&
F
Æ8dåþa$$
&
F
Æ*dåþa$ $dåþa$€í¬î®î°î²îºîï
ï

ï.ï%ðcðvðÎðÏðKñwñxñºóÈöÊöðèèèèàààèÐÄÄÄ迯¯èèè$„„„|üdåþ^„„`„|üa$edåþ
$„8dåþ^„8a$$„8„Èûdåþ^„8`„Èûa$ f$dåþa$ $dåþa$$
&
F
Æ8dåþa$ Êöîöðöô÷ùù û¶ý]þ^þÊþËþöþ´<ÄñéÙééééééÑÁ´¬ é$
&
F
Æ8u

dåþa$
$„dåþ`„a$ i$dåþa$


ƈ„ˆdåþ^„ˆ$„ˆ„xúdåþ^„ˆ`„xúa$ h$dåþa$$„„äýdåþ^„`„äýa$ $dåþa$
$
Ædåþ ¤a$ðöúö^þkþôúÀÆÈô&ւ-¾-6)R)¸.Â.¿4Ð4¸:Þ:ô>?¤DÐDZHhHpHH”H¬HêIJJP\PöWX*_^_`cðcd&d'qõíõíõíõíØíÆíØíØí»í²í²í²í²í²í²í²í²í»í©í©í‰r‰,h6
Š5CJ KHPJ\^J _HÿaJ nHÿtHÿ&h6
ŠCJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿh6
ŠCJ KHPJaJ h6
Š>*CJ aJ h6
Š5CJ aJ h6
Š6CJ ]aJ "h6
ŠCJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ(h6
Š6CJ PJ]^J _HÿaJ nHÿtHÿ h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ \aJ ,Äòô†ú ¾À’>* ©
`
b
†
\ 0‚ªîæææææææææÚÚÚÚÚÎæ¾²æ
$„Ý
dåþ^„Ý
a$$„ä„çdåþ^„ä`„ça$
$
Ædåþa$
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$$
&
F
Æ8u

dåþa$ ªêĞ(ôö¢HrÈôâ&`ŽóäÓ¾¾¶ª¶¶žž¶¶¶$
&
F
ÆÐdåþa$
$„8dåþ^„8a$
$
Ædåþa$ $dåþa$ $
&
F
Æ E„ dåþ^„ a$$
&
F
Æ8u

dåþa$$
&
F
Æ8dåþa$
$„Ädåþ^„Äa$ŽÖ ò‚-¾-o!4)6)R)¬-·.¸.Â.Q4¿4¸:ô>Ž@Þ@RAôAðèèèèèèèèèèèÞÞÞÍÍÞººº\$
&
F
ÆÐdåþ ¤a$\$
&
F
ÆÖdåþ ¤a$ \$dåþ ¤a$ $dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$ôA„BÔB4C D(EEÎEHF´F G|GH KHPJP\P
Q’QRtRuR§RììììâÑÑÑÑÑÑââÉÉÉÉÉɽÉÉ
$„ˆdåþ^„ˆa$ $dåþa$\$
&
F
ÆÐdåþ ¤a$ \$dåþ ¤a$\$
&
F
ÆÐdåþ ¤a$§RÖR)S5SeSFTÒTNUVÒVdWôWöWXWXÔX9Y:YÂZèZ˜[ö[ø[D\N^(_*_÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ß÷ë÷÷÷÷÷
$„Ädåþ^„Äa$
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$*_^_^`~`a¬aTbˆb>c`cðcdddðg€k€n$q%q|qˆrørÞs÷÷÷÷÷÷ç÷Û÷ÓÎÎ÷÷÷÷÷÷÷÷Â
$„ˆdåþ^„ˆa$dåþ $dåþa$
$„Ldåþ^„La$$„ˆ„Ädåþ^„ˆ`„Äa$ $dåþa$'q/qørÞsHu`ubyny˜yØyêyz´zn}ˆ}Ž‚„…¸…n†ø‡
ˆ¼‹ªŒàŒøŒdVŽŽ@œ:‘ˆ‘¨‘’H’à’ؔڔܔD•—ò—hš€š*›T›”œéÕÉÕÉÕéÕɺÉÕɺÉÕÉÕÉéÕɯ¤™‘‡‘~‘‡‘~‘‡‘‡‘u‘‡‘‡‘‡‘h6
Š6CJ aJ h6
Š>*CJ aJ h6
ŠCJ PJaJ h6
ŠCJ aJ h6
Š6CJ PJaJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
Š5CJ PJaJ h6
Š5CJ KHPJ\aJ h6
ŠCJ KHPJaJ &h6
ŠCJ KHPJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ,h6
Š5CJ KHPJ\^J _HÿaJ nHÿtHÿ.ÞsàsDt¢tHu`uÀuvIv‡vèvIw’x"y$y˜yz´z${Ü{h|ð|÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷Üͺººº$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$$
&
F
Æ*dåþa$$
&
F
Æ8dåþa$
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$ð|l}n}ˆ}~8~~òr€Â€Ê.‚Œ‚Ž‚Žƒ®ƒB„Ü„„…¸…ìääÕÕÕÕÂÂÂÂÂÂääääää²$„ˆ„Ädåþ^„ˆ`„Äa$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$$
&
F
ÆÐdåþa$ $dåþa$$
&
F
Æ „ dåþ^„ a$ ¸…n††‡‡ö‡ø‡‚ˆ„ˆ‰D‰°‰‹¼‹ªŒÞŒàŒöŒøŒd,ŽVŽ÷ëÚÎÎÎ÷÷¿¿¿¿¿¿÷÷÷÷÷÷÷$
&
F
Æ*dåþa$
$
Æhdåþa$$
&
F
ÆÖ $„Ldåþ^„La$ $dåþa$VŽŽè  :‘ˆ‘"’$’H’à’ؔڔD•ì•º– ——ò—2˜°˜óëëëëÛëëëÏëÃëëëëë³ëë$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$
$„Ädåþ^„Äa$
$„Ädåþ`„Äa$$„ˆ„Ädåþ^„ˆ`„Äa$ $dåþa$
$„Ádåþ^„Áa$ °˜ð˜l™Ê™hš€š*›T›V›À›ü›”œîœ(

Ÿ Ÿ‚Ÿ6 ’ ä
¡¢¢Ò¢Z£÷÷÷÷ç÷Û÷÷÷÷ç÷÷÷÷÷Ï÷÷÷÷÷Û
$„ˆdåþ^„ˆa$
$„Ädåþ`„Äa$$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$ $dåþa$”œîœŸ‚Ÿ6 ’ Ò¢Z£ô¤¥âª«À«¶¬~­’­ ®|®Ä®Ò®è°ì²°³Ä³b·¹:¼J¼ý¿&ÀGÁfÁHƄÆ"É6É Í͕͝ÍTÏXÏÍÔóÔôÔüÔ[ÕpÕéÕ Ö>ÖzÖòÖ2הñöîåîöîöîöîÚîöîöîöÚÏöîöÏîöîÏîÏîÏîÏîÆîåîÚîåŒŸŒŸŒŸŒŸŒŸ%h6
Š>*CJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ"h6
ŠCJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ(h6
Š5CJ PJ\^J _HÿaJ nHÿtHÿh6
Š>*CJ aJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
Š6CJ PJaJ h6
Š6CJ aJ h6
ŠCJ aJ h6
ŠCJ PJaJ 6Z£B¤D¤ô¤¥¥n¥º¦8§:§Ž§T¨’©Ö©‚ªÞªâª«f«†«À«¶¬î¬~­’­÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ß÷÷Ï$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$
$„‚dåþ^„‚a$
$„Ädåþ^„Äa$ $dåþa$’­ ®z®|®Ä®Ò®è°¶±N²˜²š²ì²Š³°³Ä³O´Í´µPµQµdµ µ¡µ÷ççÛ÷Û÷÷÷÷÷Ë¿÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$„ˆdåþ^„ˆa$$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$
$„Ädåþ`„Äa$$„ˆ„Ädåþ^„ˆ`„Äa$ $dåþa$¡µ`·b·®·ð·¸D¸y¸‘¸¶¸Û¸ò¸¹¹8¼:¼J¼½K¾¡¾Ô¾¿ü¿ý¿þ¿ÿ¿&À÷÷ææææææææææ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷$
&
F
Æ*º dåþa$ $dåþa$&ÀFÁGÁfÁhÄFÆHƄÆ,ÇðȄËÍÍÍW͔͕͝ÍäÍ|Î~ÎXÏúÏüϼжҸҺÒ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$ºÒ:ÓÍÔÔÔóÔôÔZÕ[ÕèÕéÕ<Ö>ÖðÖòÖØ
ØÜËÜáFæÚéºìð’ñ”ñÆñpóâó÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ë÷÷
$„Ädåþ`„Äa$ $dåþa$”ñÆñÜõ&÷Kú ýFÿÈÿ¢ÅÎøŒ–àôž-¶-ð!"Ø$ä$Ã(Ê(/

/24È:Ì:T;V;lHrHpIìÚÈÚÈÚÈ´©Ÿ©Ÿ”Ÿ”Ÿ”Ÿ”Ÿ”Ÿ”Ÿ©Ÿ´wowowdw h6
Š6CJ ]aJ jh6
ŠU h6
ŠCJ aJ )h6
Š5CJ KHPJ^J_HÿaJ nHÿtHÿh6
Š>*CJ ^JaJ h6
ŠCJ ^JaJ h6
Š5CJ ^JaJ &h6
ŠCJ KHPJ^J_HÿaJ nHÿtHÿ"h6
ŠCJ PJ^J_HÿaJ nHÿtHÿ"h6
ŠCJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ%h6
Š6CJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ#âóäó6ôJôbô ô¨ôõHõ^õ`õvõ&÷ˆ÷"øÎøLù^ù¼ù3úKú÷÷æææææææ÷÷÷÷÷ÚÅ÷÷÷µ$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$ $
&
F
ÆÀ r

„À dåþ^„À a$
$„ˆdåþ^„ˆa$$
&
F
Æ*º dåþa$ $dåþa$ KúÇú5û ý ý€ýÚýtþŠþæþFÿÈÿ¢ÃÄÅʨhj
z
ÊìììääääääÕÕÕÍääääääääää $dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$ $dåþa$$
&
F
ƚ„šdåþ^„ša$ÊÌÎøˆ)4p0TÄƌàž-ð!Ø$®&Î'g(Ã(÷÷÷÷èÜÜÍÜÍÜÜ÷¾¾¾¾¾¾÷÷÷$
&
F
Æ8dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$
$„Ðdåþ^„Ða$$
&
F
ÆÐdåþa$ $dåþa$Ã(D+ -h.//24^4`4Æ:È:Î:Ð: ;R;T;X;^;d;¦;â;ä;æ;è;ê;,<÷÷÷÷÷ëããÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞdåþ $dåþa$
$
Æhdåþa$ $dåþa$,<.<²B,DFnIpI|IbOdO¤OTTVDXtX„YZ¶ZÀ\ä_æ_`„bfPfÎfghj4júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþpI|IdO¤ODXtX„YšYZ,Zä_æ_`ˆb”bâc
dPfzfÎfèfg&gj4jppTpftrt~x€x®x¼~¾~ê~ü‚Þ‡à‡â‡æ‡ž¢ ¢ð­/®þ³D´Ò¿ð¿ŒÏÄÏNÖOÖcÖ1ÝÞ ç\ç\òròööîöîöîãîãîãöîãîãîãîãîãîöîãöîöî×öîãöùî«î¹¹ãîöîöîöî™öîöîöîöîh6
Šj¡Vh6
ŠCJ PJUaJ j¼5h6
ŠCJ PJUaJ h6
ŠCJ PJaJ &h6
ŠCJ KHPJ^J_HÿaJ nHÿtHÿh6
Š5>*CJ \aJ h6
Š5CJ \aJ h6
ŠCJ aJ h6
Š>*CJ aJ <4jBmppTp&qÎrftrtÌu~x€x®xúz®{Ä|~¼~¾~ê~ü‚ ƒƒ*ƒ,ƒúúúúúîîúúúúúúúâââúúÙÑÑÑÑ $dåþa$
Æhdåþ


&
F
Æ8dåþ


&
F
Æ*dåþdåþ,ƒŽƒÖƒ¶…Þ‡à‡ä‡æ‡â‰ Šx|°ÔŽŽ,ŽVŽXŽº¼äþ÷÷÷÷òêò÷÷÷÷÷ÜÓÓÜÓÓ÷÷÷Ä$
&
F
Æ*dåþa$„Ðdåþ^„Ð

&
F
ÆÐdåþ $dåþa$dåþ $dåþa$þ

‘‘*‘,‘²‘T•N–`– —"—z—®—°—Ô—ú˜ü˜™šš(šPšˆ›Š›ðððèèèèèèèèèèÙÍÍÙÍÍÙÍÍÍ
$„Ðdåþ^„Ða$$
&
F
ÆÐdåþa$ $dåþa$$
&
F
Æ*dåþa$Š›¬›LœjžÞžàžRŸTŸdŸäŸøŸ , ² r¢t¢œ¢ž¢¢¢¤¢@¤ðääääääÓÇÇÇÇÇÇÇÇÇ»³³ $dåþa$
$„8dåþ^„8a$
$„8dåþ^„8a$$
&
F
ÆÖ8dåþa$
$„Ðdåþ^„Ða$$
&
F
ÆÐdåþa$ @¤n¥p¥Ž¥¥°¥”¦^§`§¨`©Ê©ªª+ª,ªOª{ª|ªåª«f«g«ð­÷ëÜëÜÐÐÐ÷÷÷÷÷÷Ð÷÷Ð÷÷÷÷÷
$„8dåþ^„8a$$
&
F
Æ8dåþa$
$„Ðdåþ^„Ða$ $dåþa$ð­/®0®ü³þ³B´D´r¹ÌºÃ¼Ð¿Ò¿î¿ð¿¸ÂôÂèúĚÅ0ƊÆ÷÷òòòòòòòòòòòòòæææææ


&
F
ÆKdåþdåþ $dåþa$ ŠÆÎÆÐƔˊÏäѼԦÕNÖOÖþÙ0Ý1ÝEÝFÝÜßìàšáÎâžãÍÍÍÍĸ¸ÄÄĸ¸¸¸¸¥¥¥¥$
&
F
ÆK „dåþ]„a$
$ „dåþ]„a$ „dåþ]„1$ „V„tdåþ$d%d&d'dNÆOÆPÆQÆ]„V^„ta$žãÊäÌä

ç çZç\ç éGêì°íæî\ò^òpòròÀôNõžõöö$ö&ö”ùìàààààààààààààààÍÍÍàààà$
&
F
ÆK „dåþ]„a$
$ „dåþ]„a$$
&
F
ÆK „dåþ]„a$ö&ö þÈþä& è

6
"e\y¢ò p¦N×õ¦,.2PL-ö-² ´ ¸ !l!r!t! "

"
"‹"Ž""#8#$Ö&*|*Ö+öîöîöîöäѶ¶¶©Â¶Â¶Â¶Â¶Â¶šˆ¶Â¶š¶Â¶Â¶Â¶šÂˆšÂ¶š¶Â¶Â¶Â¶"h6
Š56CJ PJ\]^JaJ h6
Š6CJ PJ]^JaJ h6
Š>*CJ PJ^JaJ h6
ŠCJ PJ^JaJ h6
Š5CJ PJ\^JaJ $h6
Š5CJ OJPJQJ\^JaJ h6
ŠCJ PJaJ h6
ŠCJ aJ h6
Š>*CJ aJ 5”ù¨ûžþ þÆþÈþJâä$ & 4 ¶ T
Æ
D
ð
~

æ

è

4
6
"óóóóóóóóóóóàààààààóóóóÔ
$ „dåþ]„a$$
&
F-
ÆK „dåþ]„a$
$ „dåþ]„a$"#PQe܎)ð Vær‚aÖ×ôõ¦ ,.<-öðððððððÞÞðððððððððððÞÞðð
&
F
ÆЄÐdåþ7$^„Ðdåþ7$ $dåþ7$a$<-ö-² ´ !l! "‹"%#&#i#ú%ü%8&:&Ö&‚(„(**V*X*à*š+·-¸-U.ííççççççççççççççççççççççççdåþ7$
&
F
ÆЄÐdåþ7$^„ÐÖ+,]/m/3464Å4Æ4;8y8?9b9¾>’?Þ?è?²BüB¢G°H„JÚJRKpK(L|LÈMÚM Š5>*CJ PJ\^JaJ h6
Š6CJ PJ]^JaJ h6
ŠCJ PJ^JaJ h6
Š5CJ PJ\^JaJ KU.¼.\/]/,234Å4:8;8M8N8e8q9®;’<¼>¾>€?Þ?à?€BøD~G°HInI‚J„JØJÚJùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùdåþ7$ÚJ(LÈM &
F
ÆЄÐdåþ7$^„Ðdåþ7$Gd›dœdµd¶d¥efÙfýl0t2tpu‚x„xÈxÊx´zV~†ÏˆÐˆ|‹~‹²‹´‹Œ7Œùùùùùùçççùùùùùùùùùùùùùùùùù
&
F
ÆЄÐdåþ7$^„Ðdåþ7$7ŒoŒÞŒvÇÈÔžö`–b–†–ˆ–”—jš@›ê´ž¢ŸL¡¤£¦£Ð£Ò£î£Ø¤þ¥õ¦§^§ùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùùdåþ7$†–ˆ–¸žÔž¦ŸÌ ¦£Ð£Ò£î£ù¦ § §
§ª«²«²²"²$²H²¶*¶öÃ0ĒÉÀÉ\ΌÎ:Ûx۔ãàãÚçîçöëì\ò˜òîâÓâÄâÓâÓâÓâÄâÓ⮛‘wbbbbbbbbb(h6
Š6CJ PJ]^J _HÿaJ nHÿtHÿ h6
ŠCJ aJ "h6
ŠCJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿh6
ŠCJ PJaJ $h6
Š5CJ OJPJQJ\^JaJ *h6
Š56CJ OJPJQJ\]^JaJ h6
Š6CJ PJ]^JaJ h6
Š5CJ PJ\^JaJ h6
ŠCJ PJ^JaJ "h6
Š56CJ PJ\]^JaJ &^§Þ§ß§Æ©Ô¬ð­Ì®b±d±‚±²²² ²"²$²&²H²J²¶¶*¶,¶Ò¶P·ùùùùùùùùùùùùùùíëãÞÞÞÞÞÞÒ


&
F
Æ*dåþdåþ $dåþa$
$ „dåþ]„a$dåþ7$P·P¸R¸ìº¿ôÃöÃ.Ä0ĐɒÉÀÉÂÉZÎ\ΊΌÎÊÓ8Û:ÛxÛzÛÝÒݺÞ(à’ãóîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîîâââî


&
F
Æ8dåþdåþ


&
F
Æ*dåþ’ã”ãÞãàãØçÚçÜçÞçîçðçôëöëììÆîúðZò\ò–ò˜òj÷l÷¶÷¸÷ŠþŒþ²þ´þ

úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúdåþ˜òl÷¶÷Œþ²þµÇ‚ÜÚ „†²ü4H^œÅî

ðö"$è .


npèê$ j r!îÙîÙîÙîÙîƼ¯Ÿ¯”¼‡¼‡¼¯¼yny¼¯¼b¼b¼b¼”¼¯”h6
ŠCJ PJ

^J

aJ h6
Š:CJ PJaJ h6
Š5:CJ PJ\aJ h6
Š6CJ PJ]aJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
Š56CJ PJ\]aJ h6
Š5CJ PJ\aJ h6
ŠCJ PJaJ $h6
Š5CJ PJ\_HÿaJ nHÿtHÿ(h6
Š6CJ PJ]^J _HÿaJ nHÿtHÿ"h6
ŠCJ PJ^J _HÿaJ nHÿtHÿ&

t]´µÇȀ‚ÚÜÚ „†¨45HY°À


>óóóîîîîîîîîæÞØØØØØØØØØØØdåþ7$ $dåþa$ $dåþa$dåþ


&
F
ÆÐdåþ>îð"$æ è .
nèÜÞ#$Û<Ԝâ ðçÖççççççççççççÅÅÅÅççç$„Є˜þdåþ7$^„Ð`„˜þa$$„8„0ýdåþ7$^„8`„0ýa$ $dåþ7$a$ dåþ&d7$PÆ j r!œ!¸!ð!ò!4"^$’$¦(¨(â(ö+ø+\,Ú,Þ,ô,-ööåååö×öåööåööööÈÈÈ$dåþ$7$G$Ifa$ „Є˜þdåþ7$^„Ð`„˜þ$„Є˜þdåþ7$^„Ð`„˜þa$ $dåþ7$a$r!ò!4"^$’$¨(â(ø+\,Ú,Þ,.-†.˜.ô/0Â0Ö0ö12(3J366T>V>X>€>à>â>ä> ?t?v??@@-@TA‹AêCxDzDâDLENE¬FèFêF G~J¬JˆK¾K¨M‚N„N N€O‚O¦O Š6CJ PJ

]^J

aJ h6
Š6>*CJ PJ]aJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
ŠCJ PJ

^J

aJ h6
ŠCJ PJ
^J
aJ h6
Š5CJ PJ\aJ h6
Š6CJ PJ]aJ h6
ŠCJ PJaJ =--.-b-¢-ò-†.¤ww$ „öÿ„ dåþ$7$If]„öÿ^„ a$$ „öÿ„ dåþ$7$G$If]„öÿ^„ a$[kdv$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

Ö

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ†.ˆ.˜.6/ô/ö/0¤•••:•[kdhw$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ$dåþ$7$G$Ifa$[kdÈv$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ0d0Â0Ä0Ö0*1ö1ðð•ððð[kdx$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ$dåþ$7$G$Ifa$ö1ø12¤2(3*3J3¤•••:•[kdHy$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ$dåþ$7$G$Ifa$[kd¨x$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿJ3r4@5B566Ê6J=T>à>t?@œ@SATA‹AèCð𕌌ŒŒŒŒŒŒŒŒŒŒŒ $dåþ7$a$[kdèy$$IfÖF’ÿ‚£Þ#ð!; öÖ

ÿÿÿÖ

Ö

Ö

ÿÿ4Ö4Ö
FaöØÿ$dåþ$7$G$Ifa$èCêCxDLEèFêFbJ|K~K€K‚K„K†KˆK¾K¨M‚N€O:P ŠCJ PJaJ h6
Š5CJ PJaJ h6
ŠCJ PJ

^J

aJ h6
Š5CJ PJ

\^J

aJ h6
Š5:CJ PJ\aJ h6
Š6CJ PJ]aJ h6
Š6CJ PJ

]^J

aJ h6
Š5CJ PJ\aJ h6
ŠCJ PJaJ h6
Š>*CJ PJaJ 3lT¼T¾TU&UúV¤WÄWºXÔXÔYÖY ]]]]]]R]T]¤]T^R`T`Î`böööööööööööööööööåööööööÚ
$dåþ ¤x7$a$$„8„0ýdåþ7$^„8`„0ýa$ $dåþ7$a$bîbJcLcúfüfLg8hrh²hii°jÂk~l€l‚lÈlöm0opÖpzqšrÈtôëëëëëôëëëëëëãÞÞÞÒÒÒÒÒÒÒ


&
F
ÆÐdåþdåþ $dåþa$ $dåþ7$a$
$dåþ ¤x7$a$ÈtÊtu@w*y`zö{ú}~Ξ€Ú€„ªÄ\‚È‚â‚ü‚…4‡6‡8‡:‡<‡x‡óóêêêêêêÞÞÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙdåþ


&
F
ÆÐdåþ„hdåþ^„h


&
F
ÆÐdåþÊtu
uu@wNwöw`z|zr|ú}~ž€Ú€„†ª¬‚F‚\‚^‚È‚Ê‚â‚ä‚<‡x‡ŒˆÚˆÞˆàˆ˜‰¨‰BŠFŠÄ‹Ô‹ ŽŽØŽèŽ@lÜ”•<š|šÒ›(œBœ,žDžîŸ<  ôéôßéÕßéÕßÊßôßÕßÕßôßÕßÕßÕß¿ßôßôß¿ßôß¿ßôß¿ß¿ß¿ß¿ß´ôß©Ÿ”ßh6
Š>*CJ PJ aJ h6
ŠCJ PJ aJ h6
Š5CJ PJ aJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
Š6CJ PJaJ h6
Š6CJ PJ
aJ h6
ŠCJ PJ
aJ h6
ŠCJ PJaJ h6
Š5CJ PJ
aJ h6
Š5CJ PJaJ 7x‡.ˆÞˆ˜‰BŠÄ‹ ŽØŽ>@lj‘ä’ڔܔ•º•\˜:š<š|šÒ›(œpœ²œàœ júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúîîîú


&
F
Æ*dåþdåþj´ì,žHž2ŸŒŸîŸ<  È¢

¥T¥Ž¥¦.¨¤¨¦¨º¨&©(©j©ªÈª®« ­úúúúîîîúúúúúúúúúúÛúúúúúúú
&
F
Æ
h„dåþ^„


&
F

ÆÐdåþdåþ ’ º Ȣʢò¢

¥T¥n¥¥¦¥¦¨j©l©ªªÈªÊª®«À« ­"­Z­

¯¯b°”°–°±±Œ±Ž±2²4²Ò²Ô²³ ³ð³ò³j´l´”µÔµôµÔ¹è¹’Á,ÂÚžÃDÅÆÉ0ÊòçÝÑçÝÆçÝçÝç¼Ý¼Ý¼Ý³«ÝÆÝçÝç¼Ý¼Ý¼Ý¼Ý¼Ý¼Ý¼Ý¼ÝÆç¼ç¼ ¼ –¼‹h6
Š5CJ PJaJ h6
ŠCJ PJ aJ h6
Š5CJ PJ
aJ h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ PJ
aJ h6
Š>*CJ PJaJ h6
ŠCJ PJ ^J aJ h6
ŠCJ PJaJ h6
Š5CJ PJaJ h6
Š5CJ PJ ^J aJ 5 ­"­Z­

¯`°b°”°±Œ±2²Ò²³ð³j´’µ”µÔµôµ¶¸¶Ò¶\¸Ô¹è¹'ºKºúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúçúބ„dåþ^„„
&
F
Æ
h„dåþ^„dåþKº–¼n½ ¾K¾½¾’Á,Â^ÂÚžÃþà ÄDžÆNȾÉïæÖÖæƶææ¦ææ斖–
&
F
Æì„ìdåþ^„ì
&
F


Ƅ„„dåþ^„„
&
F
Ƅ„„dåþ^„„
&
F

Ƅ„„dåþ^„„
&
F
Ƅ„„dåþ^„„„„dåþ^„„
&
F
Ɗ„Šdåþ^„Š¾ÉÆÉ0Ê2Ê\ʄʪÊÎÊˊËÌËFÌ<Íf͔ÍØÍüÍÎPÎvΜÎ&ÏZϲÏâÏ

Ð÷÷òòòòòòòòòòòòòòæææòØòòØØ

&
F
ÆÐdåþ


&
F
ÆÖdåþdåþ $dåþa$0Ê2ʄʆʪʬÊÎÊˊËÌËÎËFÌHÌ<Í>ÍfÍh͔Íü͜ÎðβÏ

ÐVÐÐÐ*ÓtӒÓÔÓ.ÛLÛtäÀäâä§æÇæè¨èfêàêí,íÕðñ{ñòÌòæòõJõ”õ õ¾õÂõØõùù˜ùìù0üTüVü\üöëßößöëöëßößößößöëöëöëöëöÕÊ¿ÕëöÊ¿Õ¿ÕÊÕ¶®¶®¶®¶®¶®¶®¡®¶®¶®¶®¶®¡h6
Šh6
Š5CJ OJQJaJ h6
ŠCJ aJ h6
Š5CJ aJ h6
Š>*CJ PJ
aJ h6
Š5CJ PJ
aJ h6
ŠCJ PJ
aJ h6
ŠCJ PJ ^J aJ h6
Š5CJ PJaJ h6
ŠCJ PJaJ >

Ð&Ð@ÐVÐXМÐÐÐ2ѪÑ2Ò¬ÒÜÒ*ÓtÓvӒÓÔÓJÖLÖ4×´×TØ0ÙvÙÌÙúúúúúúúúîîîîîúúúâúÖÖÖÖÖÖ


&
F
ÆÐdåþ


&
F
ÆÐdåþ


&
F
ÆÐdåþdåþÌÙVÚ,Û.ÛLÛ~Û¨ÛèÛ ÜT܂ÜÈÜîÜÝ^ݨÝÖÝÞFހެÞöÞNßóçÞÙÙÍÍÍÍÍͽ½½½ÍÍͽ½½½
&
F
Æ „ dåþ^„


&
F
Æ8dåþdåþ
ÆÐdåþ


&
F
ÆÐdåþ


&
F
ÆÐdåþNßpߊß*à,àHáârätäÀäâä
æ§æ¨æÇælç¨è$éPé¢é(êïáÜÜÐÐÐÜÜÜÄÄÜÜÄÄ»»»»„hdåþ^„h


&
F


ÆÐdåþ


&
F
ÆÐdåþdåþ

&
F
Æ* dåþ
&
F
Æ „ dåþ^„ (êfêÊêÌêàê¸ëtìíí,íòíïÕðÖðõðñ{ñŠñÌòæòœóóëãÐÁÁÁãÐÁÁÁã±ÐÁÐÁÐÁ$„Ä„Ädåþ^„Ä`„Äa$$
&
F
Æ dåþa$$
&
F
Æh„hdåþ^„ha$ $dåþa$ $dåþa$
$„hdåþ^„ha$ œóõõJõ`õ|õ”õ˜õœõ õ¾õðäѼ¨¨šŽŽš

$dåþ$Ifa$
$dåþ$G$Ifa$$
&
F
Æ dåþ$Ifa$$
&
F
Æ dåþ$G$Ifa$$
&
F
Æh„hdåþ^„ha$
$„Ådåþ^„Åa$$
&
F
Æ dåþa$
¾õÀõÂõùù–ù˜ù*ü,ü.ü0üTüVü¢šŽŽŽŽŽŽŽŽ€€
$dåþ$G$Ifa$
$„Ådåþ`„Åa$ $dåþa$]kdˆz$$If ”ÕÖF”ÿ

U
Û#€r

€O€† öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
FaöÚÿ

VüXü\ü^ü`üˆüØüýµ§§]§§Q

$dåþ$Ifa$Jkdr{$$If ”HÖ0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö
$dåþ$G$Ifa$Jkd{$$If ”+Ö0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö \ü^üˆüý
ý

ý6ý¼ýÂýÄýðýòýöýR Š þ $ ” ¢ â ü t v ê j Œ Æ


2
^
â
ø
>

P < V b d ú . ¬ ¼ & Ð T V € ¨ Ê Ì! " 0" z# ´# ¼% & L& €' ª' ) 6) Z+ €+ °/ 0 F0 $3 š3 ®9

: øïøâøïøâøïøÞøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøÓÈ¿¶ø¶ø¶ïøïøï¶ø¶ø¶ø¶ø¶ïøïøïh6
Š6CJ aJ h6
Š>*CJ aJ h6
Š5CJ \aJ h6
Š5CJ PJ
aJ h6
Šh6
Š5CJ OJQJaJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ aJ Hýý
ý

ý ý6ý¼ýµ§§]§§JkdF|$$If ”ZÖ0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö
$dåþ$G$Ifa$JkdÜ{$$If ”+Ö0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö¼ý¾ýÂýÄýÆýðýòýµ§§]§§Jkd}$$If ”]Ö0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö
$dåþ$G$Ifa$Jkd°|$$If ”+Ö0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaööòýôýöýR þ ” ⠘ * º t v ” – µ©©©©©©–––Š–‚©© $dåþa$
$„ˆdåþ^„ˆa$$
&
F
Æð„ðdåþ^„ða$
$„Ådåþ`„Åa$Jkd„}$$If ”,Ö0°ˆ €Ø ˆ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöö D
F
Ä

Æ


â
ä


< > b d ø ú  . ^ ¬ óóóóóëÜÐÜÐÜëÜëóóëÁ²²$
&
F
ƙdåþa$$
&
F
Æ dåþa$
$„ˆdåþ^„ˆa$$
&
F
Ƽdåþa$ $dåþa$
$„Ådåþ`„Åa$ ¬ ¼ ø J € r t ¢ ¤ ˆ Š ì î $ & Ð T V ðááÒÒÆÒ¾Ò¾Ò¾Ò¾«£ždåþ $dåþa$$
&
F
Ƅdåþ^„a$ $dåþa$
$„edåþ^„ea$$
&
F
ƙdåþa$$
&
F
Æùdåþa$$
&
F
Æ dåþa$V ¨ Ì! ð! z# ¼% & €' ) Z+ °/ 0 F0 $3 š3 ¦9

: ‚> ¶> ðððááðÒÒÒÒÒðÆðƺƧ$
&
F
ÆЄÐdåþ^„Ða$
$„hdåþ^„ha$
$„Ðdåþ^„Ða$$
&
F
ÆÖdåþa$$
&
F
Æ8dåþa$$
&
F
ÆÐdåþa$

: ‚> À> @@ T@ ¤A ÐA pB B nG úG 8H `H rH žH XL ~L tR æR îR &S XS ŠS °V ÄV Y >Y ö^
_ Va ¨a ªa Îa Le Ze ðe f ¼f Òf Tk rk ll ‚l `r lr Ds |s „t ”t ¨t êt w

w jx ®x ä~ ö~ ü‚ $ƒ „‘ °‘ 𒠓 2“ X“ t“ ´“ dž œž ®ž ¸ž Ÿ zŸ B¨ Ž¨ øïøïøïøïøïøæøæøïøïøæøæøæøæøæøÛÏÆøÆøÆøÆøÛøÛøÆøÆøÆøÆø»øÆøÆøÆøÆøÆøÆøÆøÆøÆøÆøÆ h6
Š6CJ ]aJ h6
Š>*CJ aJ h6
Š5>*CJ \aJ h6
Š5CJ \aJ h6
Š6CJ aJ h6
Š5CJ aJ h6
ŠCJ aJ J¶> @@ ¤A pB B nG úG XL tR æR PS ¨V ôX ] ö^ Va ¨a ªa @c d He òj ôj ðððÝÑÝÑÝÝÑÑÑÑÑðÉÄÄÄÄÄÄdåþ $dåþa$
$„Ðdåþ^„Ða$$
&
F
ÆЄÐdåþ^„Ða$$
&
F
Æ*dåþa$ôj s þs t ît °u Øw ²x Òy Ò{ È| ¼ ú‚ ü‚ $ƒ „ ü† îˆ ’Œ : „• úîîúúúúîîúúúúúúúúúúúúúúúúúú


&
F
Æ*dåþdåþ„• ê– 2— ^— X™ Z™ ę Ț ¢› ø› ú› `ž ¢ ö¢ ž¤ j¥ j¦ l¦ @¨ B¨ Ž¨ Þª ઠ« J¬ ­ \® Ž¯ úúîîúúîîîúúúúúúúúúúúúúúúúúú


&
F
Æ*dåþdåþŽ¨ àª
« `® x® ê® ¯ Ô¯ ° ° ΰ J´ –´ >µ fµ ¨¹ Ĺ VÅ tÅ LÇ Ç ŽÉ É ’É ÒÉ ÖÉ xÌ ¤Ì PÎ lÎ ’Ð ÀÐ @Ñ |Ñ ÔÑ üÑ HÕ zÕ ´Ö êÖ Ù 4Ù ´Ú ÄÚ ÆÚ îÚ

à tà €ä Ôä æ Úæ Né zé Èî $ï &ï ª'( (´(L)p7Â7¶EF4V¸V `Z`\`p`îe*f:hThÄhÔhRiøïøïøïøïøïøïøãøïøïøïøïøãïøïøïøïøïøïøãøïøïøïøïøïøïøïøïøØïøØøÏÆøÆøÆøÆøÏøÆøÆøïøïøh6
Š6CJ aJ h6
Š5CJ aJ h6
Š5CJ \aJ h6
Š6>*CJ ]aJ h6
Š>*CJ aJ h6
ŠCJ aJ NŽ¯

² Œ³ H´ J´ š´ Ä´ µ <µ >µ jµ ¦¹ ¨¹ ȹ ü» DÀ , È rà ®Ä TÅ VÅ zÅ FÇ ŽÉ É ’É ÖÉ úúúúúîîîúúúúúúúúîîúúúúúúúúú


&
F
Æ*dåþdåþÖÉ ¨Ë øÌ

Ï `Ð >Ñ @Ñ €Ñ 8Ô FÕ HÕ ~Õ îÖ ÊØ Û ¸Û ®Ü TÝ .Þ "ß `ß
à

à tà ªâ ¬â ~ä €ä úúúúúúúîîúúúúúúúîîîîîúúúúúú


&
F
Æ*dåþdåþ€ä Øä žæ æ Þæ Lé Né zé Æê –ë Êì ðí Èî $ï &ï j÷ 0ù jú Ôü ¦þ ¢¨Â .Â&ª'úúúúúúúúúúúúòúææ×××ææææææ$
&
F
Æ*dåþa$
$„Ådåþ`„Åa$ $dåþa$dåþª'( (²(´(L)N)¸.º.n7p7Â7Ä7,<¦=¨=4>6>?ˆ?Ö?â@pA¨AªA÷òëëÝëëëëëÝëëëëÏëëëëëëëë \
&
F
Æhdåþ ¤ \
&
F

Æhdåþ ¤\dåþ ¤dåþ $dåþa$ªAìAîA`BbBrBäBþB,ChC‚C„C8DÄDÆD´E¶EFF¨FªFàIâIñêêêêêêêêêêêêêêêÜêÎêêê \
&
F

ÆÐdåþ ¤ \
&
F

Æhdåþ ¤\dåþ ¤ \
&
F
ÆÐdåþ ¤âI€J‚JM’MNNtPvPöPøP2V4V¸VºVtYvY[[\’\

` `ñêêêÜêêêÎêêêÀêêêêêêêêê \
&
F

Æhdåþ ¤ \
&
F
ÆÖdåþ ¤ \
&
F
Æ8dåþ ¤\dåþ ¤ \
&
F


ÆÐdåþ ¤ `Z`\`p`ìeîe*f,fògôg:hÄhRiâi kàk.lol¬lDmÜmÝmjplpøøêßÔêøøøøÆÆÆÆÆÆÆÆÆÆÔÔÔ \
&
F
ÆÐdåþ ¤
\„hdåþ ¤^„h
\
Ædåþ ¤ \
&
F
Æhdåþ ¤\dåþ ¤Rijiâiôi k&kàkôk.l9lol„l¬l¿lDmamÜmnlp¸pžsös vRvjv8Vø‚ ƒŽ†ü†Ð‡ú‡Ÿ‰Æ‰Z\Œ*J¢“Ö“ö—@˜œfœ0£4£¤ ¨8¨ ©>©H­z­¼¯Â°
¹°¹Ì½ø½ªÁÚÁÊãâã0ç
º&
¼&
Ì&
Î&
Ú&
â&
ú&
ü&
R'
X'
j'
öîöîöîöîöîöîöîöîåîåîåîåöîöîöîöîöîöîåîöîöîöîåîåîåÜîåîåîåîÜîÑîÑîÑîÑîÏîÇîÇîÇîÇîÇîjh6
ŠUU h6
Š5CJ \aJ h6
Š5CJ aJ h6
Š6CJ aJ h6
ŠCJ aJ h6
Š>*CJ aJ Nlp¸pºpœsžsôsösv vRv8ø‚Ž†Ð‡Ÿ‰Z\ŒðéééééééÛÉÉÉÉÉɾÛé¬\
&
F
Æh„hdåþ ¤^„h
\„8dåþ ¤^„8\
&
F
Æ „ dåþ ¤^„ \
&
F

ÆÐdåþ ¤\dåþ ¤ \„h„˜þdåþ ¤^„h`„˜þŒdŽÊ*J˜“š“Ö“ô—ö—@˜V˜h™¾™Lš^š¸šºšÔšíííÛÔÔÔÔÔƸ¨¨¨¨¨Ô¸\
&
F
Æs

dåþ ¤ \
&
F
ÆÐdåþ ¤ \
&
F

ÆÐdåþ ¤\dåþ ¤\
&
F
Æh„hdåþ ¤^„h\
&
F

Æh„hdåþ ¤^„hԚB›œœfœ’œJæMžšž
ŸhŸ ¡ ¢"¢0£2£4£ ¤¤Ê¦Ì¦ííæØæÊÊÊÊÊÊÊÊ¿¿ææºææædåþ
\„hdåþ ¤^„h \
&
F
Æ*dåþ ¤ \
&
F

ÆÐdåþ ¤\dåþ ¤\
&
F
Æh„hdåþ ¤^„h̦J¬L¬º¯¼¯À°Â°N³P³¶
¹°¹²¹à¹â¹D» ¼z¼`½Ì½ø½øøøøæÛøøøøÓÓÎβ²Â
&
F
Æ „ dåþ^„


&
F
Æ*dåþdåþ $dåþa$
\
Ædåþ ¤\
&
F

Æn„ndåþ ¤^„n\dåþ ¤ ø½ªÁÚÁÉhË ÍæÎ0ÐVӐӼӾÓÕ.ÖØÀØÈØðØ<ÙJÙbوÙÌنÚúîúâââââúúúÖÖÖÖÆÆÆÆÆÆÆÆ
&
F
Æ „ dåþ^„


&
F
ÆÖdåþ


&
F
ÆÐdåþ


&
F
Æ8dåþdåþ†ÚˆÛúÜPàœâÞä,åÊå.æNævæ–æ²æÎæìæ¢
f
‚
Î
B-
º-
6
”
Ü
p!
óóóóóãããÓÓÓÓÓÓãããÓÓÓÓÓÓÓ
&
F
Æp„pdåþ^„p
&
F
Æ „ dåþ^„


&
F
ÆÖdåþzt jelenti, hogy milyen távoli vagy közeli a rokonság, pl. 1-essel kezdQdnek ego testvéreinek, szüleinek és gyermekeinek kódjai, 2-essel a testvérek gyermekeinek, a nagyszülQknek, és az unokáknak kódjai, stb.
a további számjegyekbQl derül ki, hogy pontosan milyen rokonságban is áll ego az adott személlyel
néhány példa:
1.1  ego édesapja, 1.2 ego édesanyja
2.1.1  ego édesapjának édesapja, tehát ego apai nagyapja
2.2.1  ego édesanyjának édesapja, tehát ego anyai nagyapja
2.4.5  ego lánytestvérének fiúgyermeke, tehát ego unokaöccse
2.6.6. - ego lányának lánya, tehát ego unokája
2.1.3  ego édesapjának fiútestvére
3.4.5.6. - ego lánytestvérének fiának lánya (ego lánytestvérének unokája)
3.2.2.4 - ego édesanyjának édesanyjának a lánytestvére (ego anyai nagyanyjának lánytestvére)
néhány példa az affinális rokonsági kódokra:
A 1.1  ego férje
A 2.1.2  ego férjének édesanyja (ego anyósa)
A 1.2  ego felesége
A 2.2.4  ego feleségének lánytestvére (ego sógornQje)
A 3.2.4.5. - ego feleségének lánytestvérének fiúgyermeke (ego sógornQjének gyermeke)
a genealógiai interjú adatait egy genealógiai táblázatba kell felvezetni, a fentebbi szempontok alapján (név, születési hely/év, halálozási hely/év, stb.), illetve bele kell írni a rokonság kódját is
szükséges még a genealógia képi ábrázolása is, avagy a családfa megrajzolása, az itt használatos jelölések:

férfi
nQ

házasság



gyerek

házasság vonala áthúzva: válás

halál

élettársi kapcsolat

ego jelét be szoktuk satírozni, így jelölve, hogy a kérdezettrQl van szó
a genealógiai ábrán is oda kell írni a kódszámokat a jelölésekhez

A.27. Interjútechnikák. Az etnográfiai interjú. Foglalkozási interjú. Narratív interjú.

Etnográfiai interjú

Az informátort már nem adatközlQnek hívjuk.
Salvaging anthropology  etnográfiai, antropológiai mentQmunka.
Képtelenek vagyunk egy egész közösség minden tagjával megismerkedni. Néhány embert kiszemelnek, és velük készítenek etnográfiai interjút, mély interjút. Olyan kell, aki jól ismeri a közösséget. Fogékony az iránt, amit mi csinálunk.
A bennünket érdeklQ részkérdések specialistáival kell kezdeni. Az informátort fel kell készíteni a feladatra. Ezen az együttmqködés sikere múlhat. Tájékoztatjuk arról, hogy mirQl szeretnénk információt gyqjteni, hogyan rögzítjük, miben várjuk el a segítséget. Akkor a jó, ha ezt az embert partnerként vonjuk be a munkába. Amerikában ezt nem informátornak hívják, hanem segédmunkatársnak. Ebben az elQkészítQ szakaszban fel tudjuk mérni az informátorunk hibáit, objektivitásának a végét. Meg kell beszélni, hogy Qk milyen dolgoknak tulajdonítanak jelentQséget, értelmet. Minden közösségben vannak olyan dolgok, melyek számukra általánosak. Gyakran hétköznapi dolgokhoz is fqzQdhetnek elvont sajátosságok, érzelmek, viselkedések, szokások. Olyan emberrel, aki ezekkel is tisztában van, ritkán találkozhatunk.
Gregory Bateson: Új  Guineában kiemeli, hogy ott a kenuépítés rituális. Tehát nemcsak mesterség, hanem szimbolikus cselekedet, többszörös áttétellel a közösség vallási és rokoni rendszeréhez kapcsolódik.
Egyetlen megközelítési technika sem nyújthat önmagában elegendQ és kellQképpen megbízható ismereteket. Ugyanazokat a témákat többféle szempontból is megvizsgáljuk többféle módon. A bennünket érdeklQ kérdéseket többféleképpen is meg kell tudni fogalmazni. A megfigyelések csak korrigálják és kiegészítik az interjúban elhangzottakat.


Kik lehetnek informátorok?
Elvileg bárki. Megfigyeljük az eseményeket, és akkor döntjük el ki legyen. Peti Pelto azt javasolja, meg kell figyelni kik azok, akik leginkább vannak akcióban.
Számolni kell a tévedéssel, mert minden közösségben vannak olyan személyek, akik elQtérbe helyezik magukat, azért hogy az idegennel való ismerkedés növeli a közösségen belüli presztízsét.
Az interjú a terepkutatásban mindig a résztvevQ megfigyelés része, ez azt is jelenti, hogy az interjú egy sajátos találkozási forma olyan valakivel, akit egyébként jól ismerünk.


Interjú:
Kötetlen
Irányított
A terepkutatás során a legjobb interjúkat a véletlen találkozások szülik  kötetlen beszélgetés. Ilyenkor az elhangzottakat le kell ellenQrizni egy forrás nem teljes értékq információ.
Az interjúk másik része óval irányítottabb, ez azt jelenti, hogy valamilyen speciális téma részleteinek a feltárását célzó kérdésekbQl áll össze. Az esetek többségében tervszerqen dolgozunk, pl. az informátorunkat elQre egyeztetett idQpontban kérdezzük.
Irányított interjú lehet szabályos (zárt) vagy lehet fesztelen (nyitott). A zártnál elQre megtervezett, elQre megfogalmazott konkrét kérdésekre konkrét válaszokat várunk. Ehhez szükséges valamennyi elQzetes tapasztalat azért, hogy értelmes legyen a kérdés, amit elQre megfogalmazunk. Hatékony összegzésre adnak lehetQséget. Igazából a bizonytalanságot szqrik ki ezek az interjúk.
A nyitott interjúval a terepkutatás kellemes eseményeit tudjuk a saját javunkra fordítani. Az emberekkel foglalkozni sohasem lehet áthághatatlan menetrendszerqen üzemeltetni. A leghasznosabb információk általában spontán beszélgetésekbQl születnek. A fesztelen interjúkat általános nyitott kérdésekkel kell kezdeni, majd koncentrikus körökben haladva törekedni arra, hogy a részletekre térjünk ki. Ha képeket készítünk jó ha az informátorral utána megnézzük Qket. Ha ilyen mélységben érdeklQdünk, növelheti a szimpátiát. Ha tárgyról érdeklQdünk, elQször a készítés folyamatát kell megismerni. A kutatónak arra kell törekedni, hogy megismerkedjen a közösség tagjainak életformáját vagy életformáit.
Feltárjuk azt, hogy az emberek mit csinálnak a számunkra ismeretlen kultúrában.
Amit csinálnak, azt hogy csinálják?
Feltárják azt, hogy az emberek saját maguk hogyan ítélik meg és minQsítik termékeiket és szolgáltatásaikat a dolgok szélesebb összefüggéseiben.

A mélyinterjú lényege az, hogy a megismerés e 3 fontos lépcsQjéhez elvezessen minket.

/Készítsen mindenki egy etnográfiai szempontú mélyinterjút egy mesterségrQl. Két részre bontva kel írni: 1. témához kapcsolódó technikai elemek leírása, fotók, rajzok, vázlatok, 2. magára az informátorra vonatkozó és személyére vonatkozó kérdések szerepeljenek, pl. miért ezt a szakmát választotta, vizsgálni kell szakmájának szélesebb társadalmi összefüggéseit./


Ruth Bang: A célzott beszélgetés

A célzott beszélgetés néhány szempontja:
- Közeli és távoli célok megkülönböztetése
- Következményeket hangoljuk össze a teljesítQképességgel
- számításba kell venni az egyéni tempót

Az irányítás módszertani és tematikai szempontokat foglal magába.

A beszélgetQ partnernek azt kell éreznie, hogy megértjük Qt.
Meg kell különböztetnünk beszélgetQtársunk külsQ és belsQ helyzetét. KülsQ helyzete gazdasági állapotától, lakásviszonyaitól függ. Az ember belsQ helyzetéhez tartoznak kívánságai és elvárásai, amit gondol és érez.
A belsQ helyzet meghatározásának 2 nehézsége:
1. álcázás: amikor valaki eltitkolja a problémáit
2. az önmegértés hiánya

Kérdezés és válaszolás
Ne túlozzuk el a kérdezés arányát beszélgetésünkben.
Egyszerq kérdések: melyek a gondozott külsQ élethelyzetére vonatkoznak.
Nehéz kérdések: melyek célja a valóság hátterének és okainak megismerése.
Fontos az elQkészítés. Az elsQ spontán válaszok sokszor tudattalan elhárítást és vágygondolkodást árulnak el.
Pl.: mi lesz, ha megbukik a vizsgán?- ez velem nem történhet meg.

Említi a bátorítást, az intimszférát (hol kezdQdik). Megtudja  e oldani a beszélgetQpartner az intimszférájában fellépQ problémákat.
Az embernek saját magával való kapcsolata is az intimszférájához tartozik.
A vallató kérdések (pl. rendQrségi kérdések) nem lendítik elQre (általában) a beszélgetést.

Fel lehet tenni olyan kérdéseket is, melyekre egyszavas választ kapunk (igen, nem)
Ne tegyünk fel sok kérdést egyszerre, várjuk meg, amíg megkapjuk a választ.

A lelkileg átlagosan egészséges embernél a bqntudat többnyire akkor lép fel, ha tudatossá válik számára, hogy magatartásával, cselekedeteivel, vagy akár gondolataival, lelkileg vagy testileg veszélyeztette, megsértette a másik embert. A bqntudat megterhelQ.
KülönbözQ utakon tudunk megszabadulni a bqntudattól, jóvátétel segítségével.
ElQfordulhat, hogy olyan emberekkel lesz dolgunk, akik nem tudják feldolgozni a bqntudat érzését, vagy különbözQ elhárító mechanizmusokkal élnek.
Ha az embernek bebizonyítják, hogy kudarcot vallott, ez ellenállást vált ki benne.
AlapvetQen szociológiai-pszichológiai megközelítésrQl van szó - gondozó és gondozott között zajlanak a mintapárbeszédek.


Borsányi László: A néprajzi interjú

Az antropológusnak arra kell törekednie, h. minél több emberrel személyes ismeretségbe kerüljön. Egy kis közösségben ez meg is valósítható.
Mindenkit, aki bármilyen információt nyújt a kutatóknak, adatközlQnek nevezzük.
Többnyire azonban képtelenek vagyunk egy közösség minden tagjával érintkezésbe lépni: kiszemelni egy-két embert és csak azokkal készítsünk mélyinterjút.
Ehhez olyan személyeket kell kiválasztanunk, akik minden valószínqség szerint alaposan ismerik a közösségüket, és a szokásaikat, ráadásul kellQ fogékonyságot és megértést tanúsítanak a munkánk iránt.
Minél több emberrel beszélünk, és minél többet megfigyelünk, annál teljesebbé válhat a közösségrQl alkotott képünk.
Ha az adatközlQvel rendszeres munkakapcsolatot kívánunk kiépíteni, akkor tájékoztassuk Qt arról, h. mirQl szeretnénk információkat szerezni, hogyan rögzítsük azokat, s miben várjuk a segítségét. Partnerként kell bevonnunk a kutatásba. Avassuk be szakterületünk legáltalánosabb ismérveibe.
Sajnos az adatközlQk önkéntelenül is hajlamosak arra, h. azt és úgy mondja el, amit és ahogyan hallani akarunk, nem pedig azt, ami van.
Vannak kutatók, akik visszariadnak az olyan fogalmaktól, mint értékrend , viselkedés , szimbólum : az antropológusnak azonban két vagy többértelmqség ellenére sem lehet lemondania arra, h. egy társ. értékrendjérQl ismereteket szerezzen, h. arról tájékozódjon, hogyan gondolkodnak, és miért úgy cselekszenek, ahogy, az adott közösség tagjai.
Az adatközlQkkel készített interjúk lehetnek a leghatékonyabb információink: adatközlQkkel bensQséges, személyes kapcsolatot alakít ki.
Azokat a személyeket, akik adott témákban a különös ismeretekre vonatkozó adatok legfQbb szolgáltatói, valamilyen módon viszonzásban kell részesítenünk: ezt általában ajándékok és speciális gesztusok formájában kell lerónunk.
Kik ill. ki legyen-lehet adatközlQ vagy az adatközlQ?
- elvileg bárki lehet, de
- Akik a legtöbb elsQkézbeli információval rendelkeznek, plusz megismeri az adatközlQk érdekeltségeit , így fel tudja becsülni, h. az adatközlQ torzíthatja-e az információt. Pl. vannak, akik szívesen az elQtérbe helyezik magukat, remélve, h. az idegennel való együttmqködés majd emeli a presztízsüket a közösségben.
Az információk zömét a legváratlanabb vidám események alkalmával tudták beszerezni.

Jó adatközlQ után, jöhet a mélyinterjú.
Interjú két típusa:
Kötetlen
Irányított: lehet szabályos vagy fesztelen.
Szabályos interjú: elQre megfogalmazott és tervezett konkrét kérdésekre várunk konkrét válaszokat. Egyik változata a kérdQíves felmérés.
Fesztelen interjú: ezzel tudjuk a legeredményesebben kutatásunk javára fordítani a terepmunka kellemes eseményeit .
A legáltalánosabb kérdésekkel kezdjük a beszélgetést, az interjú irányított annyiban, h. meghatározott a témaköre és elQre eltervezett idQben zajlik. Ha menet közben az adatközlQ elkalandozik a témától, vissza kell irányítanunk erre. Ha az adatközlQnk másról beszél lelkesen és Qszintén, hagyjuk arról beszélni. Fokozatosan haladjunk a részletkérdések felé. Jó ha fényképezQgép is van velünk, h. képileg dokumentálhassunk.

Az antropológusnak mindenképpen arra kell törekednie, h. megértse a közösség tagjainak életformáját vagy formáit és feltárja, h.:
Az emberek mit csinálnak az adott társadalomban, kultúrában
Amit csinálnak azt, hogyan csinálják
Saját maguk hogyan ítélik meg, és hogyan minQsítik termékeiket, vagy szolgáltatásaikat a dolgok szélesebb összefüggéseiben.
A mélyinterjú egyik célja az, h. az adott kultúra ill. társ. megismerésének e 3 fontos lépcsQjéhez elvezessen bennünket.

Gordon, W.-Langmaid, R.: A kvalitatív piackutatás módszerei

Interjú technikák:
- adatközlQ
- interjú: 1 kötetlen, 2 irányított
Kapcsolatteremtés:
tükrözés : válaszolóhoz hasonló viselkedés
saját, személyes dolgokra utalás (bizalmasság)
meghallgatni, nem kikérdezni
- Többszintq odafigyelés:
- nyilvánvaló: elhangzott kijelentések
- szándékolt: nem, amit mondtak, hanem amit értettek rajta
- tudattalan jelentése: érzelmi reakciók

Gordon:
A korszerq piackutatás olyan eljárásként írható le, amelynek során valamely termék vagy szolgáltatás fogyasztóinak vagy végsQ felhasználóinak viselkedésére ill. magatartására vonatkozó információkat gyqjtenek valamilyen kérdezQ eljárás segítségével. A kvalitatív kutatás általában azzal foglalkozik, h. minél mélyebben feltárja az emberek nézeteit és érzelmeit: interjúk készítése lényeges.
A kvalitatív kutatás két alapvetQ módszere: a mélyinterjú és a fókuszcsoport alkalmazása.
A kvalitatív kutatás olyan kérdésekre válaszol, mint: Mit? Miért? Hogyan?, de arra nem ad feleletet, h. Mennyi?
A kvalitatív kutatás fogyasztók olyan kis mintájával dolgozik, amely nem feltétlenül reprezentál nagyobb népességet. Megállapítások értelmezésén alapul.

A kvalitatív kutatási eredmények értelmezése:
A kvalitatív kutatás értelmezésének folyamata a már létezQ információk összefüggésében válik sokatmondóvá.
Ilyen információk:
- a folyamatos kutatási adatok, forgalmi adatok
- a piac kvantitatív profilja, melyet attitqdkutatások tárnak fel
- a gyártó, szolgáltató vállalat jellege.
Az értelmezés aktív folyamat, az ügyfél problémájának megismerésével kezdQdik. A kutatónak értelmeznie kell az interjú alanyok által elmondottakat. Vigyázni kell, mert a válaszolók gyakran nem fogalmaznak világosan, esetleg nem kívánják beismerni mások jelenlétében mit éreznek és hogyan viselkednek.
A helyes interjúalany kiválasztásánál fontos, h. a csoportos interjú kitqzött idQpontjára jelenjen meg a megkövetelt számú interjúalany. Ideális esetben olyan alanyról van szó, akik még nem vettek részt csoportos interjún. A csoportvezetQ ne ismerje az interjúalanyokat, Qket véletlenszerqen kell összeválogatni.


Szociológiai interjú:
- bemutatkozás, anonimitás biztosítása
- tilos a kérdések rögtönzött magyarázata: úgy és abban a sorrendben kell feltenni, ahogyan ott van.
- válasz rögzítése: elQre kódolt, szószerinti
- interjú:
- puha: bizalmi kapcsolatot kell létesíteni a kérdezettel, ez egy társadalomkutatónak nem feltétlenül feladata.
- semleges: itt a viselkedés tárgyilagosságát követelik meg. A kérdezQ nem lehet több, mint, a kutatás eszköze
- kemény: a kérdezQ kimondottan tekintélyi helyzetet biztosít magának a kérdezettel szemben. (fölényességi).

Etnográfiai interjú:
- kulcsinformátor kiválasztása, vele rendszeres munkakapcsolat
- egy téma kiválasztása: irányított interjú
- elQre megbeszélt hely, idQpont
- kérdezés: személyes vonatkozású (mikor tanulta, kitQl), technikai vonatkozású (mivel, milyen gyakran, milyen anyagból)

Csoportos interjú: Gordon
- elQre kiválasztott 7-9 személy + kérdezQ -> csoportfoglalkozás.
- elQnye: nem megfélemlítQ az egyénnek, csoportos viselkedés megfigyelése.
- hátránya: gátolja az Qszinteséget, erQsszemély irányítóvá válhat, nem alkalmas bizalmas jellegq téma esetében.
- változatai:
- mini csoportos
- hosszú csoportos: 3-4 órás
- visszahívott csoportos
- csoportok alkotóelemei:
1. struktúra: interjú idQpontja, helye, idQtartama, résztvevQk száma, stb.
2. tartalom: interjúk témaköre, eljárása
3. folyamat: szakaszok, melyeken a csoport átmegy
- formálás: befogadás, megszólalás
- rohamozás:
- szabályozás: megegyezés
- teljesítés: együttmqködés
- búcsúzás: teljesítés befejezése
- csoportdinamika

Egyéni interjú: Gordon
Változatai:
- mini mélyinterjú: olyan egy személyre összpontosított interjúk, amelyeken kevésbé széles területeket ölelnek fel, mint a szokásos mélyinterjúk. Ezek az interjúk igen hasznosak olyan problémák esetén, amelyek a kommunikáció értékelését igénylik.
- félig strukturált interjú: az ilyen típusú interjúkban jól képzett interjúkészítQk vesznek részt, akik nyitott kérdéseket tartalmazó kérdQívet használnak. Fontos, h. pontosan az írott szöveget kell felolvasniuk, a kérdéseket tilos átfogalmazni.
- páros interjú: két válaszolóval felvett mélyinterjú. A válaszolók lehetnek idegenek, vagy házaspár, vagy ismerQsök. A céltól függ.
A páros interjúk hasznosak a serdülQkkel készített interjúk esetén.

- elQnyei:
- nagyobb rálátás a problémára
- személyes jellegq
- nincs csoportnyomás
- bizalmas kérdések is feltehetQk

- hátránya: az elemzés idQigényes és költséges

- kérdezési eljárás:
- strukturálatlan
- közvetett
- nyitott

- cél:
- ellenQrzQ
- megfigyelQ
- feltáró
- rugalmas, az alanyok saját kifejezésekkel élhetnek
egy témában részletekbe menQ kérdések
Cenzus:
- alap: alapadatok (név, születés, vallás& )
- bQvített: kutatás tárgyától függQen (pl. gazdaság: föld, állatok száma, stb.)
- jelentQsége: alapadatbázis, személyes ismeretség
- célszerq a teljes cenzus felvétele

A.28. Élettörténetek. Személyes dokumentumok az empirikus kultúrakutatásban.

Niedermüller Péter: Élettörténet és életrajzi elbeszélés

Az életrajzi módszer, az élettörténeti megközelítés a hangsúlyt az egyénre, az egyéni életpályára és élettörténetre helyezi. Az antropológiakutatási stratégiája szerint egy másik kultúrát, társadalmat annyiban lehet megismerni, amennyiben kívülrQl megfigyelhetQ és leírható. Tehát a megismerés azokra a területekre korlátozódik, amelyek a kultúra tagjai számára tudatosak és átláthatóak. Ez a leíró módszer azonban megrekedt a kulturális jelenségeknél. Az emberi életnek azonban vannak olyan rejtett szférái, melyek közvetlen módon nem figyelhetQk meg. A mindennapi élet e rejtett dimenziói elsQsorban az életrajzi módszer, az élettörténeti megközelítés segítségével értelmezhetQk.

Niedermüller szerint az élettörténeteknek kétféle tudományos értékelése létezik:

úgy tekint az élettörténetekre, mint bármely más tudományos eszközre, tehát olyan metodikaként szerepelnek, melyek segítségével az emberi élet addig rejtve maradt dimenziói ismerhetQk meg

az élettörténetet új lehetQségnek tartja, mely a hétköznapi embert a társadalomtudomány tárgyává teszi, s lehetQvé teszi ezen emberek életének megértését és interpretálását.

E két megközelítési mód azonban nem egymással szembenálló alternatívákat jelöl, hanem ugyanazon megközelítési mód két, egymástól elválaszthatatlan aspektusát alkotja.

Az életrajzi módszer másik problémája az individuum és a kultúra viszonyának értelmezése. A korábbi kutatások az individuumot a közösség tagjának, elemének tekintették; az individuum tudása egyfajta közvetítQ volt, melynek segítségével meg lehetett ismerni a csoport életét. Az élettörténetek elemzQi azonban visszatértek Thomas és Znanecki egy korábbi megállapításához, miszerint a társadalmi élet különbözQ jelenségeit úgy kell tekinteni, mint az egyéni tudat és az objektív társadalmi valóság közötti folyamatos interakció eredményét. Így megváltozik az individualitás fogalmának tartalma, miszerint az egyén elválaszthatatlan attól a társadalmi környezettQl, amelyben él.

Az élettörtének mindig egy-egy egyéni életpálya történetét mondják el. Niedermüller szerint azonban az életpálya és az élettörténet két teljesen eltérQ terminus:

az életpálya szinkronikus folyamat, azaz az individuum úgy tartja fenn magát, hogy szakadatlanul különbözQ helyzetekkel birkózik meg. A helyzetek megoldása során válogathat a számára elérhetQ minták közül, melyeket az életpálya kulturális dimenziójúnak nevezhetünk. Minden kultúra elkészíti az életpálya egy általános forgatókönyvét, mely tartalmazza a fQbb választóvonalakat

az élettörténet önmagában nem létezik. A kutató ugyanis szükségszerqen és kikerülhetetlenül hatást gyakorol a vele szemben álló szubjektumra, e hatás pedig visszatükrözQdik magában az élettörténetben. Az élettörténet egyik sajátossága tehát, hogy mesterséges szituáció terméke. Ahhoz, hogy egy élettörténet egyáltalán verbalizálható legyen, szükséges a szubjektum által birtokolt és használt koncepció ismerete. Az egyén életpályájának totalitásából kiválaszt különbözQ eseményeket, s azokat egy meghatározott logika szerint összekapcsolja, elmeséli. Az élettörténetek formái ugyanolyan fontosak, mint az Qket alkotó tények. EbbQl a szempontból különös jelentQsége van a nyelvnek és az elbeszélésnek. Az elbeszélés azáltal, hogy az életvilág, a mindennapi élet hétköznapi koncepcióját választja alapul, egyben meghatározza a közlésre kerülQ tények körét is. Az elbeszélt élettörténet a mindennapi élet legbelsQ szintjeire vezet el. Középpontjában az egyénnel kapcsolatos történések, illetve az ezeket az eseményeket értékelQ megjegyzések állnak. Az események alkotják az élettörténetek felszíni szerkezetét. Ezek az életpálya fontosnak ítélt periódusaihoz, szakaszaihoz, illetve különbözQ krízishelyzetekhez kapcsolódnak. Az élettörténet mély szerkezetét az értékelQ megjegyzések alkotják.

Az élettörténet sajátos jellemzQje, hogy minden a múlt része, a fQ kérdés azonban az, hogyan válnak az egyéni élet történetei élettörténetté. Az élettörténet rekonstruktív jellegq, vagyis a beszélQ válogat élete történetei között. Ez a válogatás több irányban zajlik. A beszélQ egyes eseményeket tudatosan elhallgat, másokat pedig tematikus egységekbe, blokkokba von össze. Ez a mechanizmus jól megfigyelhetQ olyan életkori szakaszok, mint pl. a gyermekkor, vagy olyan élménytömbök, mint egy háború esetén.
Ez a fajta tematizálás különbözQ mintákat mutathat a férfiak és a nQk esetében is:

az élettörténeteknek van egy olyan típusa, ami a férfiakat jellemzi, az aktív cselekvQ ént állítva a középpontba, mindehhez pedig az idQ lineáris értelmezése társul;

ezzel szemben a nQk élettörténetei az egyéni élet történetét a más emberekhez való viszonyban ragadják meg. Itt az énnek a környezetével való kapcsolata áll a középpontban, amelyhez az idQ ciklikus szemlélete társul.

Egy másik fontos kérdés az élettörténet igazságtartalmára vonatkozik: ilyen, hogy az egyén milyen mértékben volt része az általa elmondott társadalmi helyzetnek, vagy az, hogy a tényleges esemény és az elbeszélt történet között bizonyos hangsúlyeltolódás figyelhetQ meg. A valóság utólagos rekonstrukciójának, az elbeszélt események kiválogatásának további következménye, hogy kétféle múlt jelenik meg. Az egyik a megtörtént események egymásutánja, a megvalósult akciók sorozata, a másik a felfogott, vagy érzékelt múlt. Miközben tehát az individuum saját élettörténetét elbeszéli, felvázolja a társadalmi, történelmi idQ egyes vonatkozási pontjait is. Ugyanakkor az élettörténet elmondása során a múltbéli eseményt az aktuális tapasztalat részévé teszi.

Az egyéni élettörténet nem csak egyetlen individuum életének eseményeit, hanem egy közösségnek az egyéni élet szövetén átszqrQdött képét tartalmazza. Egyszerre teszi lehetQvé az életvilág rejtett szintjeinek értelmezését, az individuumok gondolkodási struktúrájának megértését, illetve a mindennapi élet, a társadalmi folyamatok leírását.

A. 29 Megfigyelések az empirikus kultúrakutatásban. Proxemikai megfigyelés.
E.T Hall:
Hall szerint a tér felhasználásának törvényszerqégei a kultúra egyik jellemzQmegnyilvánulási formái. Vallotta azt is, hogy az emberek viselkedését nagymértékben befolyásolja a térigényük. Az 1950-es és 60-as években Hall azt vizsgálta, hogy milyen szerepe van a térrel való gazdálkodásnak az emberek közti kapcsolatteremtés és kapcsolattartás során. Ezek a kutatások szolgáltak késQb egy teljesen új tudományág, a proxemika alapjául. A proxemika vizsgálja még a szemkontaktus, az arckifejezések, szagok, a test melegének, nemeknek, a témának, a kommunikációs céloknak, illetve a személyes és fizikális terület jelentQégét a kommunikáció során.

A vizuális antropológia egyfelQ egy diszciplínát, másfelQ egy módszertant jelent: a vizuális kultúra tudományos kutatását, illetve valamely kultúra vizuális dokumentálását. A két meghatározást a "szemlélés" (egy adott kultúra vizuális megnyilvánulásainak és dokumentumainak elemzése, illetve ezek történeti, inter- és transzkulturális vizsgálata), illetve a "rögzítés" (szisztematikus adatrögzítés, megörökítés és elemzés, mint a terepmunka-technikák egyik legfontosabbika) fogalmával jelölhetjük meg. A kétféle kutatói tevékenység (megfigyelés és látványrögzítés) legfontosabb közös vonásaként pedig azt emelhetjük ki, hogy mindkettQaz empirikus és a teoretikus/spekulatív vizsgálatok együttes alkalmazását, gyakorlat és elmélet kölcsönös együttmqödését igényli. A fogalom kettQségét Kunt ErnQa következQéppen határozta meg: a vizuális antropológia a kultúra egészének "látható, látványi megnyilatkozásaival foglalkozik", ezen belül egyik irányzata vizuális médiumok révén rögzít valamely kultúrát, másik irányzata "az adott népcsoport vizuális médiumainak kulturálisan szabályozott használatával foglalkozik". Mindemellett a vizuális antropológia fogalma az angolszász antropológiában, illetve - ennek nyomán - a hazai társadalomtudományi diskurzusban, amennyiben szóba kerül, szinte mindig a második jelentésre, a terepen történQadatrögzítésre vonatkozik, tehát egy metodikát jelöl. Így a vizuális antropológia fogalma leszqül, alárendelt szerephez jut, elsQorban amiatt, hogy az egyoldalú értelmezés azt sugallja: nem szuverén tudományról, csupán módszertanról van szó
térközszabályozó viselkedés vizsgálata egyetlen ember nevéhez fqQik, Hall amerikai kutatóéhoz aki évtizedeken át tanulmányozta a jelenségkört
Hall nyolcféle távolságtípust különböztet meg:
1. nagyon közeli - ilyenkor hallható a halk suttogás is,
2. közeli (0,5 m-en belül) - ilyenkor a suttogást még lehet hallani,
3. viszonylag közeli (1 m-nél nem távolabbi) - helyiségben lehet halkan beszélni, a szabadban normál hangon;
Az elsQhárom távolságtípus a bizalmas személyes kapcsolatokra jellemzQ
4. közeli semleges - a beszéd még elég halk, bizalmas vagy személyes témák megbeszéléséhez való helyzet, a viszonytól függetlenül,
5. távoli semleges (0,5-2 m) - normális hangvételre van szükség,
6. nyilvános (2-3 m) - hangos normál beszéd, általában nyilvános helyzetben,
7. termen át - szónok vagy kihirdetQközönség elQt,
8. a távolság nyújtása - elmenetben levQközlés, integetések a távozáskor stb.
KülönbözQkultúrákban mások a proxemikus normák. A latin-amerikai normák általában kisebb távolságot írnak elQ A viszonynak nem megfelelQtávolság esetén a másik fél elQe- vagy hátralép. A proxemikus normák helyes betartása fontos, általában a személyiség zavarának jele, ha valaki a távolságtartási szabályokat nem tudja tartósan betartani. A zavar legtöbbször pszichopatológiai jellegq
A non-verbális kommunikáció
A testbeszéd tárgyalásával, tanulmányozásával és nem utolsó sorban megértésével valamint közéleti alkalmazásával kezdem a tételt.

A testbeszéd értelmezésében és megértésében óriási szerepe van az empátiának és az intuiciónak, mint az emberi pszichikum tudatalatti részének. Sokan azt állítják, hogy a testbeszéd értelmezése nem más mint a beleélQkészség/képesség(empátia) és az intuíció helyes és arányos keveréke. Épp ezért egyeseknek könnyqészrevenni, hogy a közlQszemély hazudik vagy legalábbis az, amit verbálisan közöl, nem egyezik azzal, amit jelez a nem-verbális üzenete.

Például, mint cégvezetQfelkérjük a raktárkészlet nyilvántartásért felelQ alkalmazottat a munkaidQlejárta elQt fél órával, hogy a munkaidQvégéig szükségünk lenne a raktárkészlet pontos nyilvántartására. Tudjuk, hogy raktárunk 500 ezer feletti árucikket tartalmaz, s azt is tudjuk, hogy a kért adatoknak minden nap az asztalunkon kellene hevernie, együtt az eladások kimutatásával. De ha mégis kérnünk kell, akkor a következQreakciókkal fogunk szembesülni:

a) A „aktárfelelQ”lesüti a szemét, tördeli a kezét, a szájához ér vagy végigsimítja az állát vagy éppen a füléhez kap és azt válaszolja –„eglesz”
b) Szembenéz derqen, enyhén mosolyogva és azt válaszolja –„eglesz”
c) Azt válaszolja, lehetséges, de nem biztos, hogy a munkaidQlejártáig meglesz, biztosabb, ha egy hosszabb határidQ kap;
d) Elkezd fennhangon magyarázkodni, vonakodni, hogy mindez lehetetlen és képtelenség és hogy gondolja ön, kedves fQQ, hogy ilyen rövid idQalatt mindez meglehet….
f4
Elemezzük a 4 esetet
f4
Az „”esetben máris lehet észlelni egy különbséget a közölt verbális információ, illetve a nem-verbális megnyilvánulás között. Miért? Ha tényleg meglesz az árukészlet naprakész nyilvántartása a munkaidQlejártáig, akkor kitqQcsapatunk van, és „aktárfelelQünk”csak egy tiszteletteljes, enyhén szégyellQ vagy csak éppen visszafogott ember. Ha nem lesz kész a kért nyilvántartás, akkor jobb lenne odafigyelni a nem-verbálisan közölt információra is (szem lesütése, száj megérintése, áll simítása, fül megérintése). Mindezek a jelek a gyerekkorra vezethetQk vissza, ugyanis amikor a gyerek valótlant állít, akkor a szájához kap, ez már felnQtkorban a fül tudattalan megérintésre, mivel az emberekre berögzQik az, hogy fülhúzás jár a lódításért. Tehát mindezeket a jeleket az emberek nem tudatosan alkalmazzák.
f4
A „”esetnél már nem taglaljuk azt a lehetQéget, ha a kért dolog tényleg meglesz, hanem ugyancsak gratulálunk. De ha nem lesz meg aznap sem, másnap sem, akkor már egészen más a tényállás. Egy derq „azug Jánost”alkalmazunk, aki mindet megígér, csak hogy ne legyen felelQségre vonva, vagy csak éppen ne kelljen dolgoznia. Ebben az esetben sürgQen váltsuk le, vagy inkább mellQzük az ilyen embert, és ne ajánljunk neki felelQséggel bíró munkát, mert soha nem leszünk következetesek.

A „”esetben lévQember állítása fedi a legjobban a valóságot, Qaz az ember, aki belátja gyengeségeit és erQségeit.

A „”esetben emberünk ugyancsak a valóságot állítja, de ha mindezt túlzottan fennhangon és felháborodva adja elQ akkor jobb lenne picit a „örmére”nézni, mert Qnagyobb fQQ bárkinél, és kissé elfeledte a hierarchikus pozíciókat.
Amint a két elsQesetbQ következtethetQés nyilvánvaló, inkongruenciával találkozunk, ami azt jelenti, hogy nem ugyanaz van közölve a nyelvi mondandóban, mint amit a testbeszéd vagy a nem-verbális alkotóelemek közölnek.

Tér és idQ
A testbeszéd kutatása során kiderült, hogy a testbeszéd tér és idQüggQb0 , amin azt értjük, hogy egy távol-keleti ember egészen más módon adja tudtunkra egy egyszerqkézgesztussal, hogy minden „K” mint egy amerikai vagy egy európai és ebbQ arra is következtethetünk, hogy a testbeszéd egyben kultúrafüggQis. Vannak olyan jelzések, amelyek velünk születnek, átörökíthetQk és olyanok, amelyeket az ontogenezis során tulajdonítunk el. A legegyszerqb gesztusokat, még ha nem is tudatosan, de még gyerekkorunk óta értelmezni tudunk, ilyen például egy vállvonogatás vagy akár egy felemelt mutatóujj jelzése vagy egy összeráncolt szemöldök vagy más kézjelzések, gesztusok. De valójában, a testbeszéd nem csak ebbQ áll, hanem egész gesztuscsoportokból, mikro-jelzések sokaságából, bizonyos testtartások, kéz és lábtartások sokaságából. Ezek értelmezése csakis az adott körülménytQ, az adott helyzettQ függ, így nyilvánvalóvá válik az is, hogy ugyanaz a gesztus egész más jelentQéget hordozhat magával különbözQhelyzetekben. Így hát az értelmezésekre is vigyáznunk kell, mivel nagyon könnyen félreértelmezhetünk nem-verbális üzeneteket, amely utólag egy kommunikációs zavarhoz vezethet.

Összhang

Az összhang kérdése nagy hangsúlyt kapott manapság a testbeszéd tanulmányozásában. Ha testbeszédrQ, illetve ennek hitelességérQ beszélünk, figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy sokan arra törekszenek, hogy meghamisítsák testbeszédüket, és ezúton sikerüljön másokat meggyQniük. Az összhang kérdése akkor jött szóba, amikor a kutatók észrevették, hogy annak ellenére, hogy a kísérleteikben résztvevQ„etanított”alanyok nyelvi/verbális csatornákon közölt mondanivalója nem volt igaz, akkor a mikrojelzések, az apró kis testi üzenetek, a test vagy egy testrész tartása nem volt összhangban a mondanivalóval és így elárulták a verbálisan közölt információk hiteltelenségét. EbbQ kiindulva, jó pár kutatónak sikerült bebizonyítania, hogy a mikrojelzések átadása szinte a tudatalattiban történik, tehát nem kontrollálható, nem befolyásolható tudatosan.

Proxemika

MielQt konkrétan beszélnénk a jelekrQ, jelrendszerekrQ, gesztuscsoportokról, mikrojelzésekrQ említésre méltó lenne a proxemika rövid áttekintése és megvitatása. Mi is a proxemika? Ha az etimológiai értelmét nézzük akkor rájöhetünk arra, hogy az alapformája a „roximus”latin eredetqszó, amely szabad értelmezésben közelebbit, közelséget jelent. A testbeszéd alkotóelemeként ez határozza meg az egyének közötti testtávolságot, amelyet kommunikációjuk során betartanak. Minden embert úgynevezett levegQuborék vesz körül, amelyet más szóval zónatávolságokra osztott területeknek is nevezhetünk. Ez a következQéppen vázolható fel Európa, Ausztrália és Amerika elQárosainak középosztálybeli lakóit tekintve:

1. Intim zóna (15-45 cm között) –az összes zónatávolság közül, vitathatatlanul ez a legfontosabb, ezt saját tulajdonunknak tekintjük és csak azoknak a közelálló barátoknak, családtagoknak adunk belépési engedélyt, akik érzelmileg közel állnak hozzánk. Ez a zónatávolság még felosztható, mivel létezik egy szoros intim zóna is, amely legfeljebb 15 cm-ig terjed az emberi testtQ és ez csakis és kizárólagosan fizikai érintkezés során érhetQel;
2. Személyes zóna (46-122 cm között) –körülbelül ez az a távolság, amely elválaszt minket embertársainktól a mindennapi tevékenységek ellátásában, munkahelyünkön vagy akár egy baráti összejövetelen;
3. Társadalmi zóna (122-360 cm között) –ez az a távolság, amely elválaszt bennünket idegenektQ, ismeretlenektQ és mindazoktól, akiket nem ismerünk elég jól.
4. Nyilvános zóna (360 cm fölött) –ez az a távolság, amely a legmegfelelQb, ha egy embercsoporthoz/embercsoportttal beszélünk.

A következQrészekben beszélni fogunk konkrétan a testbeszéd jeleirQ, gesztusokról, gesztuscsoportokról.a kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolságról

A tér emberi felhasználása a kultúra egyik jellegzetes megnyilvánulási formája. Az erre vonatkozó megfigyelések és elméletek összességére a proxemika kifejezést alkották meg.
A proxemika azt vizsgálja, hogy milyen térbeli távolság jellemzõ az emberekre direkt kommunikációjuk során. A távolság mértéke  többek között  tükrözheti a kommunikációs partnerek társadalmi és személyes viszonyát.
Proxemika vagy térközszabályozás alatt a személyközi fizikai távolság kezelését értjük. Osztálytermi körülmények között ide tartozik a tanulók ülésrendje, a tanár és a tanulók közötti fizikai távolság és a tanár térhasználata.
A tapasztalatok szerint a tanulók tantermi helye jelentQ mértékben kihat az órai aktivitásukra. A hagyományos tanteremben  ahol két vagy három oszlopban helyezkednek el a többnyire kétszemélyes padok  az elsQsorokban ülQ jobban részt vesznek az órai munkában, mint a hátul ülQ. Amennyiben a tanár az elsQsor elQt, középen tartózkodik, gyakran egy ún. részvételi háromszög alakul ki, amely az elsQsorban és a középsQoszlop második-harmadik padjában ülQbQ tevQik össze. Hasonló háromszögek alkalmilag az osztályterem más részein is kialakulhatnak, ha a tanár hosszabb ideig a tanterem egy adott pontján idQik. Az ettQ a ponttól távolabb ülQ kevésbé érzik magukat érintettnek, kevésbé érzik magukat felszólítva az órai tevékenységre. Ha viszont a tanár változtatja a helyét és az óra folyamán a tanterem több pontján is elidQik, el tudja érni, hogy ezekbQ az alkalmi háromszögekbQ senki ne maradjon ki. A megfigyelések szerint az olyan tanár óráján, aki az óra túlnyomó részében az elsQsor elQt lévQtanári asztal mögött ül vagy áll, kisebb az aktivitás, kevesebb a beszélgetés, a kommunikáció fQeg a részérQ történQegyoldalú közlésre korlátozódik, míg annál, aki a helyét elhagyja és a tanulók között mozog, aktívabbak a tanulók és az elQdás helyett a beszélgetés dominál. Más kérdés, hogy lehetnek olyan tanulók, akik nem akarnak részt venni az órai munkában, emiatt a tanár szó szerinti értelemben vett közeledését molesztálónak élik meg és legszívesebben az osztályteremnek a tanártól legtávolabb esQzugába húzódnának. Az ilyen irányú igényeket a pedagógus csak rendkívül ritka esetekben méltányolhatja, olyankor, ha a tanulót valami érzelmileg mélyen megrendítette, ami a távolságtartást  tapintatból  egy ideig indokolttá teszi.
Végül megemlítjük, hogy a megfigyelések szerint jóval nagyobb a tanulók órai aktivitása, ha a padok U alakban, a tanári asztal pedig az U alak nyitott végei között helyezkedik el. Ez a fajta elrendezés azonban csak kisebb osztálylétszám és mozgatható padok esetén oldható meg.

A.30. A résztvevéses megfigyelés elmélete és gyakorlata.

William Foot Whyte: Az utcasarki társadalom keletkezése

ElQször leírja a személyes hátteret, ami arra ösztönözte, hogy errQl a témáról írjon.
Szegénynegyedet akarta tanulmányozni. A Harvardon kapott ösztöndíjat, ahol ezt kutathatta. Hozzáfogott a kutatás megtervezéséhez.
Amikor elkezdte a munkát még antropológiából és szociológiából képzetlen volt. Kezdetben közgazdasági témákkal foglalkozott, mint pl. a szegénynegyedek lakásgazdálkodása. Leírja, hogyan került kapcsolatba a kutatás kapcsán cégekkel, hogyan jutott be a lakásokba. Azonban nem volt túl jó a kutatás elindítása, mert kényelmetlenül érezte magát a betolakodás miatt. Rávilágít a hibákra, de csak említés szintjén.
A résztvevQ megfigyelés gyakorlat:
Az emberek kialakítják a saját véleményüket arról, hogy a kutató mit csinál az adott helyen és milyen céllal. Fontos megszerezni a kulcsfigurák támogatását. Megpróbált beilleszkedni az adott társadalomba, meg kell tanulni mikor kérdezhet az ember és mikor nem. Az emberek nem várják el tQlünk, hogy olyanok legyünk, mint Qk.
Majd egy idQ után elkezdte kutatni a politikai életet.
Számos politikai szervezet igyekezett egymással szembeállítani rivális jelölteket. Polgármester választás volt Cornewille-ben, részt vett a kampánymunkában.
Történeteket ír le&
A gengsztervilág tanulmányozása: a helységeket, az eseményeket részletesen leírja. Leírás-szerq az egész szöveg, lényegi mondanivalója nem túl sok van.


Claude Lévi-Strauss: Hogyan születik az etnográfus

Lévi-Strauss a filozófiatanári vizsgájára készült; ez azért vonzotta, mert a többi pálya iránt idegenkedést érzett. Amikor belépett a filozófia osztályba, racionalista monizmus hatotta át.
Arra törekedett, hogy Gustave Rodrigues osztályába kerüljön, mert ez a tanár állt a leghaladottabbak hírében. Filozófiai elve a bergsonizmus és az újkantinizmus keveréke volt. Szqk gondolkodás és tiszta meggyQzQdés jellemezte. 1940-ben öngyilkos lett, amikor a németek bevonultak Párizsba. Ekkor döbbent rá Lévi-Strauss, hogy minden problémát meg lehet oldani, egy mindig azonos módszer alkalmazásával, úgy hogy szembeállítjuk a két kérdést, vagyis az elsQt józan érvekkel megfogalmazzuk, és ezt a másodikkal megsemmisítjük. Így a harmadik látásmódnál felfedjük az elQzQ két nézet fogyatékosságát.
"Szerinte a filozófia oktatás, az értelmet csiszolta, de a szellemet kiszárította. "A filozófia a tudat egyfajta esztétikai önszemlélete. Úgy vélte, hogy a filozófiaoktatást leginkább a mqvészettörténethez lehet hasonlítani. Hirtelen rádöbbent arra, hogy jobban érdekli az etnográfia, mint a filozófia. Erre akkor jött rá, amikor a gimnáziumban elQadásait dolgozta ki. Számára a tanári pálya azt jelentette, hogy egész életében ugyanazt ismételheti. Már kisgyermek kora óta gyqjtötte az egzotikus tárgyakat, de még fiatal korában is bizonytalan volt az érdeklQdési köre. André Cresson /filozófia tanára / a jogi pályát ajánlotta neki, mivel úgy gondolta, hogy ez való a vérmérsékletéhez. Jogon fQleg a teológia érdekelte, de ez a pálya is elriasztotta a szárazsága miatt. Az egyetemista diákokat szerinte két csoportba lehet osztani:
-bölcsészekre
-természettudósokra
EzekrQl a szakokról érhetQ el a tanári és kutatói pálya. Úgy vélte, hogy a tanári pálya beszqkítené látókörét, így maradt a kutatói pályánál. Így választotta az etnográfiát, mert egyfelQl szakma, másfelQl küldetésvállalás és menedékkeresés.
"Az etnográfus ember akar maradni, de mégis elegendQ magasságból és távolságból igyekszik megismerni és megítélni az embert, hogy elvonatkoztassa az ilyen vagy olyan társadalomra, vagy ilyen, vagy olyan civilizációra jellemzQ lényegtelen részektQl. "Az etnográfia olyan, mint a matematika vagy a zene, elhivatottság kell hozzá, ami belülrQl fakad. Az 1920-as 1930-as években Franciaországban elterjedtek a pszichoanalitikus elméletek. Ezeken keresztül tanulta meg a racionális-irracionális, értelem-érzelem, logika és prelogika statikus ellentéteket. Majd Freud mqve döbbentette rá arra, hogy ezek az ellentétek nem is ellentétek. Úgy gondolta, hogy az élQlények és a dolgok megQrzik igazi valójukat, anélkül, hogy elvesztenék körvonalaik tisztaságát. "Az ismeret az igazi szempontok kiválasztásából áll, azokból, amelyek egybeesnek gondolkodásom sajátosságaival. A gondolat is e világból, tehát ugyanolyan természetq, mint ez." Ezt az értelmi fejlQdést színezte a gyermekkori kíváncsiság, ami a geológia felé hajlott. A legkedvesebb emlékei közé nem a Brazíliában tett ismeretlen és kalandos út tartozik, hanem két geológiai réteg érintkezQ vonalának a kutatása. A kutatás által ismerjük meg a tájat, amit elQször hatalmas zqrzavarként látjuk.
"Ha nyomon követjük 1000 éves mozdulatlanságuk bizonyítékait, és túljutunk minden akadályon- meredek falakon, hegyomlásokon, bozótokon, megmqvelt földeken-, nem törQdünk ösvényekkel és gátakkal, úgy tqnik, értelmetlenül járunk el." Csoda történik, amikor egy sziklában több 10000 éves csigaház található. Az ember, amikor ilyen leleteket talál, megéri a "szenvedés".
17 éves volt, amikor bevezették a marxizmusba. Nagy hatással volt rá, egy egész világ tárult föl elQtte. A marxizmus szerinte ugyanúgy jár el, mint a geológia, valamint a pszichoanalízis. Mindez azt bizonyítja, hogy megérteni annyi, mint egy valóságtípust egy másikra visszavezetni. A tudományok közül a fizika az, amely a történelmet táplálja. Az etnográfia, korlátok nélkül nézi az emberiséget. Lévi-Straussnak szellemi kielégülést szerzett az, hogy a világ történetét és a sajátját két végénél kötötte össze. Mikor rádöbbent, hogy nem való neki a filozófia, megkönnyebbülve érezte magát. Az egyetem elvégzése után, a diákok utazhatnak, bennszülött törzsekhez vagy a Riviérára, de az az igazi kiváltság, amikor egy néphez jutunk el, akik még módszeres kutatásban nem vettek részt.
Egy indián túlélte a kaliforniai törzsek kiirtását, és éveken keresztül élt úgy egy nagyváros mellett, hogy nem tudtak a létezésérQl. Egy nap meztelenül, kiéhezve találtak rá. Életét a kaliforniai egyetem kapusaként fejezte be.







Clifford Geertz:
A bennszülöttek szemszögébQl : Az antropológiai megértés természetérQl

Bronislaw Malinowski a Napló (A diary in the strict sense of the term), címq munkájában felfedi, hogy az antropológusok tevékenységérQl szóló beszámolók, mennyire nem adják vissza a valóságot.
A napló alapproblémája:
Ha egy kutató antropológus nincs megáldva olyan képességekkel, amelyekkel a bennszülöttek rendelkeznek, akkor egyáltalán hogyan tudhatja meg, hogy igazából miképpen viselkednek, éreznek és gondolkodnak ezek az emberek? Az antropológusnak kell- e kivételes képességgel rendelkezni, h. úgy gondolkodjon, érezzen és érzékeljen, mint a bennszülöttek.
Ez a probléma évek óta problémákat idéz elQ az antropológiában. Ennek megfelelQen változatos megfogalmazási formák jöttek létre:
Pl.: fenomenológiai vagy objektivista, kognitív vagy behaviorista, külsQ és belsQ megközelítések.
A kérdéskör lényegét az élményközeli és élménytávoli ellentétpár alkotja.
Az élményközeli fogalom olyan, amit bárki használhat, amikor el akarja mondani, hogyan érez és gondol. Pl. szerelem, kaszt nirvána.
Az élménytávoli fogalmakat szakemberek (etnográfus, pap stb.) használják tudományos célok elérésére. Pl. vallás, társ-i rétegzQdés
A legtöbb nép számára a vallás élménytávoli fogalom.
Fokozatokról van szó, és nem szöveges ellentétekrQl: a félelem inkább élményközeli, a fóbia inkább élménytávoli fogalom.
Fontos kérdés, hogy ez a két ellentétpár milyen szerepet játszik az antropológiai elemzésben. Az antropológiai elemzésben mindkét típusú fogalomnak van szerepe.
Ezt vetette fel Malinowski is a bennszülöttek kapcsán, mondván nem kell bennszülötté válnia annak, aki meg akarja ismerni Qket.

Az antropológiai elemzés elvégzéséhez szükséges:
széles kutatói látókör
ne akarjunk az adott néppel valamilyen lelki megfelelésbe kerülni
azt kell kideríteni, hogy mit gondolhatnak magukról, azzal kapcsolatosan, hogy mi a dolguk

Élményközeli : a gondolatok, és a valóság, amirQl szólnak összetartoznak.

Clifford Geertz három társadalomban végzett tanulmányokat: Jáván, Balin és Marokkóban. Azon dolgozott, hogy megállapítsa, az emberek miképpen határozzák meg magukat, mint egyéneket. Ehhez a kutatási célhoz azonban sohasem úgy próbált eljutni, hogy más embernek képzelte volna magát. Viselkedéseket, intézményeket és szavakat vizsgált.

JÁVA
Jáván Geertz 1950-ben járt és egy kopott várost tanulmányozott. A város a múlt és a modernitás fura keveréke. Borzasztóan nyomasztó környezet uralkodik itt, de mégis jelentQs szellemi élet figyelhetQ meg, ahol a nincstelen parasztok elmélkednek az akarat szabadságáról, valamint írástudatlanok beszélgetnek Isten attribútumairól.
Ezeknek a gondolatmenetek a középpontjában két ellentétpár helyezkedik el: a belsQ és a külsQ illetve a finom és a vulgáris ellentéte, melyek auraként határolják a jávai személyiségképet.
A belsQ és a külsQ (batin és lair) kifejezések az emberi tapasztalás érzékelhetQ tartományára és az emberi viselkedés megfigyelt birodalmára utalnak. A belsQ világ az ember érzelmi életét jelenti. A külsQ világ a behavioristák prédája. (Cselekvések, magatartások, viselkedések vizsgálata.). A cél, hogy ebben a két tartományban az ember alus (tiszta, kifinomult, civilizált, udvarias stb.) legyen. Mindez vallásos fegyelemmel (belsQ világban) és az etikett (külsQ világban) segítségével érhetQ el.

BALI
Geertz következQ helyszíne egy vidéki kisváros, egy hangszerkészítQ falu. A rituális élet itt olyan méreteket öltött, hogy bámulatba ejtQ az egész világ számára. MegfigyelhetQ, hogy az emberek színpadiasan viselkednek. Bali egy színház .
A színjátszás szereplQi, s nem a színészek azok, akik fennmaradnak, és valójában a dráma szereplQi, s nem a színészek azok, akik ténylegesen léteznek. Az emberek jönnek-mennek, csupán epizódok egy véletlen történetben, s még önmaguknak sem igazán fontosak. De az álarc, amit viselnek, a színpad, amin játszanak, a szerep, amit alakítanak - s ami a legfontosabb -, a darab, amit színre visznek, megmarad, s nem felszínét, hanem a lényegét alkotja a dolgoknak csakúgy, mint az egyéneknek.
Érdekesség, hogy Balin minden embernek van egy születési sorrendiségét jelölQ neve, amelybQl négyféle létezik: elsQszülött, másodszülött, harmadszülött és negyedszülött. Ezután a sor újra folytatódik. Ezek a sorrendet jelzQ nevek nem függetlenek a gyermek sorsától. Még a halott vagy halva született gyermek is számít.
Balinak tehát az a felfogása, hogy az ember folyton színpadon van és játszik.

MAROKKÓ
Az utolsó állomás egy mohamedán városka, melynek lakossága nagyon sokrétq. Megtalálhatók benne szegények és gazdagok, berberek és zsidók, arabok stb. A sokféleségre szimbolikus eszközöket használnak a marokkóiak, mely által megkülönböztethetQek lesznek az emberek, és a személyiség is meghatározhatóvá válik.
Az eszköz egy olyan nyelvészeti forma, melyet az arabok nisbának neveznek. Ez olyan folyamatot foglal magában, melyben a fQnévbQl melléknevet lehet képezni. Az arabok számára azonban ez egy újabb fQnév, melyet az i hozzáadásával képeznek. Ezek a nisbák bekerülnek az emberek neveibe is:
Pl.: Ben Yazgha (Serfou közeli törzs)  sefruwi (Sefrouban született).
Ezen melléknévi jelzQ alapján történQ osztályba sorolás nyilvánosan jelöli az egyén identitását. A rendkívül összetett marokkói társadalom tehát így birkózik meg az emberek sokféleségével. EbbQl magától értetQdQen következik, hogy a nisba rendszer központi szerepet játszik a marokkói énfelfogásban.
Összefoglalva más emberek személyes felfogását anélkül is be lehet mutatni, hogy azt állítanánk magunkról, átlagon felüli képességeinkkel háttérbe tudjuk szorítani saját énképünket, és át tudjuk élni mások érzéseit.
A nisba besorolja az illetQt vallásba, foglalkozásba, születési helybe, törzsbe stb., de nem tipizálja Qt, nem jellemzi.

Dilthey-i hermeneutikai görbe: a részeket értelmezzük az egészen keresztül és az egészet a részeken keresztül.
Ha tudni akarjuk, h. mit gondol egy bennszülött csoport a személyiségrQl, 2 kérdés van.
- Milyen az általános életformájuk?
- Milyen eszközök révén ölt alakot ez az életforma?
Végül úgy tekintenek az énre, mint:
- valamiféle összetételre,
- szerepre,
- valamely minta egyik pontjára.
Tehát: nem kell különleges lelki közösség vagy képesség a bennszülöttekkel ahhoz, h. megértsük Qket. Inkább olyan ez, mint egy közmondás vagy vicc megértése.



Clifford Geertz. Jelen lenni: Az antropológia és az írás helyszíne

Milyen a jó etnográfiai írás?
- egyszerq, igénytelen szöveg
- legyen e az írójának sajátos irodalmi stílusa?
Nem attól lesz hihetQ egy szöveg, h. tényeket sorolnak fel benne. Nem is a terjedelmes leírás a hihetQség alapja, bár sokan így gondolták.
Az, h. az antropológusok képesek- e minket meggyQzni arról, amit mondanak, az annak az eredménye, h. mélyére hatolnak a tárgynak, a másfajta életformának, h. valóban ott voltak .
Írás: a szerzQk meggyQznek minket arról, h. ezek a távoli csodák megtörténtek.
Az etnográfiai írások javarészt ellenQrizhetetlen kijelentésekbQl állnak, nem tudjuk ellenQrizni, h. az etnográfus valóban ott volt e a terepen. Mégis a következtetései, a tudás és ok- okozati viszonyok elmélete meggyQz minket. Persze nem fogadható el egyértelmqen minden antropológiai írás.
Mi az antropológiai irodalom kritikájának alapja?
- Meg kell állapítani, h. az antropológiában ki tekinthetQ szerzQnek .
1. Szignatúra kérdése: a szerzQi jelenlét megteremtése a szövegben miként lehetséges?
Firth We the fikopia c. mqvét hozza fel példaként: az elején szinte költQi leírása a felhQkrQl, a tájról, mely igazolja, h. Q valóban ott volt , aztán tények közlése, melyek ezáltal válnak hihetQvé.
Milyen arányban kell lennie az irodalmias leírásnak és a száraz tényközlésnek? NevezhetQ-e egy leírás tudományosnak, ha olyan irodalmias (majdnem költQi) képpel (táj bemutatása) kezdQdik, mint Firth mqve.
Firth szerint az antropológus és az egyén csoport viszonyának leírása tanúskodik az eredmény természetérQl. (1936)
Másik leírás: Danforth: Self and other (1982)
Firth aggódik, h. nem tud elég távolságot tartani, Danforth aggodalma, h. nem tud eléggé bekapcsolódni.
Az etnográfusok nem csak arról kell, h. meggyQzzenek minket, h. Qk ténylegesen ott voltak , hanem arról is, h. ha mi lettünk volna ott, mi is ugyanazt láttuk, ugyanazt éreztük volna és ugyanarra a következtetésekre jutottunk volna.
Az etnográfusnak ugyanolyan nehéz magát a szövegbe helyezni, mint a másik kultúrába.
2. Értekezés problémája: Mit szerez a szerzQ?
- Foucault: megkülönbözteti azokat a szerzQket, akiknek egy könyv létrehozása törvényesen tulajdonítható, és azokat a fontosabb személyeket, akik sokkal többet szereznek, mint egy könyv: elméletet, hagyományt, tudományágat, hozzájárulnak késQbbi mqvek létrejöttéhez. Pl. Freud: Álomfejtés, Marx: TQke.

- Barthes:
SzerzQ: Író:
- funkciót teljesít - tevékenységet végez
- pap szerep - hivatalnok szerep
- hogyan kell írni - valamit ír

Az antropológiában egyesek meghatározzák az értekezés feltételeit-> Benedictiánus antropológia, Boas stb.
Tisztán irodalmi vagy tisztán tudományos értekezés: az antropológiai értekezés öszvér módjára egyensúlyoz a kettQ között.
4 példa:
1. Lévi-Strauss: Szomorú trópusok: a leggyorsabban visz minket a témához. Az irodalmiságot elQtérbe tolja. A világ miértjére vonatkozó kérdést a hogyan kell írni kérdésre változtatja.
2. Evans- Pritchard: magabiztos, közvetlen és rendszerezQ. Könyvei ábrázolnak, vázlatok az életbQl.
3. Malinowski: a résztvevQ megfigyelés Barthes-féle szerzQje . Nemcsak ott voltam, hanem egy voltam közülük, az Q hangjukon szólok . Az etnográfiát egy különösen bensQséges területté tette, az önellenQrzés és az önátalakítás kérdésévé, az írást pedig az önleleplezés formájává. Malinowski abban reménykedett, h. képes lesz önmagán túlhaladni, úgy hogy a bennszülöttek nézQpontjából ír etnográfiát . KövetQi késQbb kételkedtek magukban-> önbecsapás félelme.
4. Benedict: sematikus portrék, összefoglaló értékelések. Az ilyen írások egy idQben szólnak más társadalmakról még kommentálják a saját társadalmukat is (a távoli furcsaságok kérdésessé tették a hazai feltételezéseket).

Franz Boas: Az összehasonlító módszer korlátai az antropológiában

Vannak törvények, amelyek a társ. fejlQdését kormányozzák, ezek a törvények a mi társadalmunkra éppúgy érvényesek, mint a távoli idQk, tájak társadalmaira.
Korai kutatók: történeti kérdés felé fordulnak -> módszerbeli változás.
Korábban: a kultúrák azonos és hasonló vonásait történeti kapcsolat, közös eredet megcáfolhatatlan bizonyítékának tekintették.
Új iskola: emberi elme azonos mqködése termékeként magyarázza azt-> ez a modern vélemény azon a megfigyelésen alapul, h. ugyanazok az etnográfiai jelenségek a legkülönbözQbb népek körében fordulnak elQ. Amikor egyetlen kulturális jegy analógiáját találjuk meg egymástól távoli népeknél, akkor valószínq, h. eredetük nem közös és, h. egymástól függetlenül alakultak ki.
Két kérdés:
Mi az eredetük?- Létrejöttek a legkülönbözQbb okok miatt->most jelen vannak.
Hogyan fejlQdnek ki a különbözQ kultúrákban?- Az ideák nem élnek mindenütt azonos formában, hanem változnak. E variációk okai vagy külsQdlegesek, azaz a környezetben gyökereznek, vagy bennük találhatók, azaz pszichikai adottságok függvényei. Az elsQ módszerük az antropológusoknak, h. elkülönítik és osztályozzák az okok bizonyos etnológiai jelenség változatait, külsQ feltételek (amelyek között emberek élnek), vagy belsQ okok (amelyek befolyásolják az elméjüket) szerint csoportosítva.
A törzsek és népek bizonyos kulturális elemeket könnyen átvesznek, még másokat elutasítanak.

Nézet: ha egy etnológiai jelenség több helyen is egymástól függetlenül kialakult, fejlQdése mindenütt azonos volt, másképp kifejezve, azonos etnológiai jelenségek mindig azonos okok következményei. A különbözQ régiókban fellelt etnológiai jelenségek azonossága bizonyíték arra, h. az emberi elme mindenütt azonos törvényeknek van alávetve.
Arra a feltételezésre, h. ugyanaz a jelenség mindenütt ugyanolyan módon fejlQdött ki, nincs semmi bizonyíték, mert ugyanaz a jelenség sokféleképpen jöhet létre.
Példák:
- Totemmel rendelkezQ közösségek, majdnem mindenütt a törzsek -> önállóan kialakulhattak.
- Primitív mqvészet geometria formáinak gyakori elQfordulása sem azt bizonyítja, h. közös az eredetük, valószínq, h. különbözQ fejlQdési vonal mentén, különbözQ kiindulási pontokból jött létre.

Nem állíthatjuk, h. ugyanannak a jelenségnek az elQfordulása mindig ugyanazoknak az okoknak a következménye.
Be kell bizonyítanunk az anyag összehasonlíthatóságát.


Összehasonlító vizsgálatok:
A világon itt- ott meglévQ feltqnQen hasonló szokásokat és eszméket kívánják megmagyarázni.
Céljuk feltárni az emberi társ. evolúciójának történetét és törvényeit.
Feltételezés: az azonos jelenségek mindig azonos okoknak tulajdoníthatók.
Az antropológiai kutatás fQ célja:
Feltárni a törvényeket, h. felfedezzék azokat a folyamatokat, amelyek révén a kultúra bizonyos fokozatainak kialakulása végbement.
Azt kívánjuk megtudni, h. miért léteznek ezek a szokások és hiedelmek, azaz a fejlQdésük történetét kívánjuk feltárni.
Módszere:
1. Összehasonlítják a változatokat, ahogyan e szokások és hiedelmek léteznek.
2. Ha a szokásokat abból a szemszögbQl vizsgáljuk meg alaposabban, h. milyen hozadékkal jár az azokat gyakorló törzs kultúrájában, és ezt egybekötjük azzal, h. felderítjük földrajzi elterjedésüket a szomszédos törzsekkel, majdnem mindig lehetQségünk nyílik arra, h. viszonylagos pontossággal megállapítsuk azokat a történeti okokat, amelyek a szóban forgó szokások kialakulásához és azokhoz a pszichológiai folyamatokhoz vezettek, amely fejlQdésükben közremqködtek.

A kutatásban mindig követelményként kell felmerülnie a kulturális jellemvonások elterjedésében mutatkozó folytonosságnak, mint a történelmi kapcsolatot bizonyító legalapvetQbb feltételek egyikének, a hiányzó láncszemek feltételezésével csak nagy óvatossággal élhetünk.
A környezet bizonyos hatással van az emberi kultúrára, de nem világos, h. a tények miképpen támasztják alá azt a véleményt, amely szerint a környezet a kultúra elsQdleges formálója.
Házasság, háború, kereskedelem, rabszolgaság, az idegen kulturális elemek folytonos elterjesztésének számtalan lehetséges forrása volt.
Egyes jelenségek oly széles körben terjedtek el, h. amikor óriási, egymással összefüggQ területeken való elQfordulásuk kiderül, egyszerre bizonyítottá válik a kultúrák bizonyos fázisai, ezeken a területeken közös forrásból származnak.
Az antropológia történeti módszerének fontos funkciója az, h. fel tudja fedezni azokat a folyamatokat, amelyek meghatározott esetekben bizonyos szokások kialakulására vezettek. Ha az antropológia a kultúra növekedését szabályozó törvényeket akarja megállapítani, nem szabad e növekedés eredményeinek összehasonlítására korlátoznia magát, hanem magukat a növekedési folyamatokat kell összehasonlítania, ezek pedig kis földrajzi térségek kultúráinak tanulmányozásával fedezhetQk fel.
Tehát: csak akkor remélhetQ, h. az összehasonlító módszer eléri a nagyszabású eredményeket, amelyekre törekszik, ha vizsgálatait minden egyes kultúra komplex kapcsolatainak tisztázását célzó kutatások történeti eredményeire alapozza. Az összehasonlító és a történeti módszer sokáig küzdött egymással az elsQbbségért.


Franz Boas: Az összehasonlító módszer korlátai az antropológiában (Mérföldkövek 135-146.o.)


A kulturális hasonlóságok legelterjedtebb magyarázatai vagy történeti kapcsolatot, vagy pedig az emberi elme alapvetQ hasonlóságát, azonos mqködését tételezik fel. KülönbözQ analógiákat gyqjtött össze nagy számban Tylor, Spencer, Bastian is. Bastian egészen odáig megy, hogy univerzális ideákat feltételez pl. halál utáni élet, a tqz használata, az íj. Ez a feltételezés nem elegendQ. Választ kell adni arra kérdésre, hogy honnan erednek ezek az ideák, illetve milyen módon fejezQdnek ki az egyes kultúrákban. A második kérdésre könnyen válasz adható, mivel az ideák megjelenési formái változatos külsQ és belsQ tényezQk hatására más és más. A különbözQ lehetséges külsQ okok csoportosítása növekvQ fényt vet ezek természetére, és a társadalom változásaira tett hatásukra. A népcsoportok bizonyos kulturális elemeket preferálnak, másokat elutasítanak. Az viszont biztos, hogy a kulturális elemek egyfajta cseréje valós jelenség.
Az univerzális ideák létrejöttének kérdése sokkal bonyolultabb. Bastian szerint ezek végsQ okait lehetetlen feltárni. Elmélete az elemi gondolat fogalmát alkalmazza. Pl. az árnyékvilág gyakorta nyugaton helyezkedik el, mert a csillagok és a Nap is ott tqnnek el. Széles körben elfogadott nézet volt, hogy egy adott jelenség több helyen való elQfordulása, azonos fejlQdésmenetet tételez fel. Az ilyen vizsgálat célja egy azonos fejlQdésmenet feltárása, ami egyenlQ azzal, hogy minden hasonló jelenség ugyanolyan módon fejlQdött volna ki.

A probléma csupán az, hogy erre semmilyen bizonyíték nincsen. Ugyanaz a jelenség valójában sokféle módon jöhetett létre. Pl.: a geometriai ábrázolások naturalisztikus motívumokból, technikai motívumokból, vagy szimbolikus jelekbQl is kialakulhattak; a maszkok használata szolgálhatja a szellemek megtévesztését, a betegség szellemek elleni védekezést, vagy egy elhunytat személyesíthet meg. (most akkor a funkció azonos az eredettel vagy mi van ????) Mindenesetre az általános összehasonlítások megtétele elQtt érdemes a jelenségeket eredet alapján elkülöníteni, pontosítani.

Az antropológia valós célja nem a hasonlóságok vagy jelenségek felfedezése, hanem a társadalmak fejlQdését elQidézQ folyamatok megismerése. A szokások és jelenségek vizsgálatára más módszert javasol a szerzQ. A szokás eredményének (hozadékának), ill. földrajzi elterjedtségének vizsgálata szerinte rávilágít a következQkre: környezeti feltételek-okok, pszichológiai tényezQk, a történeti kapcsolatok következményei. Egy meghatározott jelenség valódi fejlQdéstörténetét indukcióval levezetni sokkal eredményesebb módszer, mint hipotézis alapján megközelíteni a kérdést. Ebben az esetben is alkalmaznak összehasonlítást, de ez nem terjed túl a kulturális area határán.
Az azonos környezeti tényezQk sem hoznak létre azonos kultúrát, s a hasonlóságok majd minden esetben sokkal jobban magyarázhatóak a diffúzió jelenségével. Pl. Baltikum  Mediterrán világ kereskedelme az Óvilágban, vagy a nyugat-amerikai obszidián Ohio állam területére szállítása; bizonyítékok a törzsek közötti intenzív érintkezésre korábbi idQkben is.

Az egyes jelenségek kifejlQdését irányító folyamatok tanulmányozása a történeti módszer. Ennek eredménye a vizsgált törzsek kultúrájának története. Több törzs fejlQdéstörténetének összehasonlítása általános törvények felismerését is jelentheti. Amikor történeti kapcsolat feltételezhetQ két jelenség között, akkor ez a két jelenség nem önálló és egymástól elszigetelt tény. Bár a hasonlóság nem jelent minden esetben szükségszerqen történeti kapcsolatot, a kultúra evolúciójának mindenhol azonos történetét felállítani legalábbis hiábavaló ténykedés.


Bodrogi Tibor: Bronislaw Malinowski (In. Baloma. Bp. 441-462 p.)
Mérföldkövek (377-379 p.)


Bronislaw Malinowski (1884-1942)

Malinowski Krakkóban, mqvelt nemesi családban született. Apja egyetemi professzor, ismert szláv filológus volt Kelet-Európa legrégibb egyetemén, Krakkóban. Bronislaw Kaspar Malinowski is itt szerez diplomát 1908-ban fizikából és matematikából. Alig fog hozzá azonban fizikai és kémiai kutatásaihoz, a gyenge egészségq és késQbb is sokat betegeskedQ fiatalembert orvosai egy idQre eltanácsolják a laboratóriumi munkától. Lábadozása alatt olvassa el Sir James Frazer Aranyág címq munkáját, amelyben teljesen elmerül és rabjává válik  állítja Malinowski egy Frazer tiszteletére rendezett ülésen 1925-ben. Bár Malinowski elméleti munkássága késQbb részben a frazeri szemlélet és módszer ellen is irányult, Malinowski pályafutása alatt végig hálás marad Frazernek az indításért.

Antropológusi pályájának elsQ állomása Lipcse lesz, ahol Malinowski gazdaságnéprajzot hallgat, majd 1910-ben Londonba megy és a London School of Economics diákja lesz. Kezdetben Charles Gabriel Seligmannel  aki általános antropológiai képzésben részesítette és felkészítette a terepmunkára  és Edward Westermarckal, a nagy finn szociológussal dolgozott. Seligman, felismerve az ifjú titán tehetségét késQbb nemcsak mentora Malinowskinak, hanem anyagilag is támogatja terepmunkája során.

Malinowski 1914-ben, jórészt Seligman segítségével megkapta a londoni egyetem Robert Mond utazó ösztöndíját, hogy Új-Guineában terepmunkát végezzen. Több hónapot töltött a mailuknál, de 1915 februárjában visszatért Ausztráliába pénzügyi nehézségek miatt. Seligman azonban ekkor is segítségére sietett, így májusban visszatérhetett Új-Guineába. Eredetileg a Dobu vagy a Rossel-szigetre akart menni, de útközben megállt a Trobriand-szigeteken és ott is maradt. Az I. világháború akkor tört ki, amikor Malinowski a terepen volt. Ez problémákat okozhatott volna, mivel Malinowski az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgára volt, azaz hivatalosan ellenség, de a brit tisztviselQk józan mérlegelésének köszönhetQen Malinowski a terepen maradhatott, és nem zárták gyqjtQtáborba. Ezt követQen csak 1918-ban tért vissza Ausztráliába.

Ez a terepmunka fordulópontot jelentett az angol antropológia és az egész néprajztudomány történetében. Bár Malinowski elQtt is voltak antropológusok, akik nem elégedtek meg azzal, hogy utazó ügynökök és térítQ papok sokszor túlságosan is szubjektív és kellQ ismeretanyag hiányában tévesen leszqrt információira hagyatkozva végezzenek kutatásokat, mégis Malinowski volt az, akit napjaink terepen kutató antropológusai méltán nevezhetnek atyjuknak.

Amikor Malinowski 1914. szeptember 12-én Port Moresbyben partra szállt Új-Guinea földjén, a terepmunka akkor korszerq technikái már nem voltak ismeretlenek számára. Jól ismerte Franz Boas északnyugat-amerikai indián törzsek között végzett gyqjtését, Lewis Henry Morgan irokéz-monográfiáját és Bastian munkásságát, aki szinte az egész világot bejárta. Ekkori álláspontja az etnológiai kutatás és elmélet kérdésében több forrásra vezethetQ vissza. Módszertanilag a természettudományok egzakt eljárásaihoz szokott gondolkodásmódja indította az adatok pontos rögzítésére. Elméleti téren pedig Émile Durkheim hatása befolyásolta, a francia szociológusé, akitQl a funkció fogalmát is átvette.

A Toulon-szigeten élQ mailuk között Saville, ottani misszionárius volt segítségére. A kutatás eredményeinek feldolgozására Ausztráliában került sor, itt jelent meg 1915-ben a The Natives of Mailu (A Mailuk) címen. Az ausztráliai családról 1913-ban a The Family Among the Australian Aborigines (A család az ausztrál Qslakók között) címen írt könyve mellett ezért a munkájáért kapott tudományos fokozatot 1916-ban a London School of Economicstól.

Malinowski a Trobriand-szigeteken folytatott expedíciója során a fQsziget, Boyowa északi részén, Kiriwinán Omarakana faluba helyezte fQhadiszállását. Innen indult idQnként útnak, hogy a szigetcsoport más pontjait felkeresse és megismerkedjen az Amplettek, Woodlark és Dobu közösségeivel. Kezdetben kikötQi angol nyelven folytatta vizsgálatait, de kitqnQ nyelvtehetsége révén alig három hónap múlva már saját nyelvükön értekezett a kiriwinaikkal. A Trobriandokon folytatott vizsgálatok során formálódtak ki benne azok a gondolatok, amelyek a késQbbiekben a terepmunka módszereinek kidolgozásához és funkcionalista elméletének körvonalazásához vezették el.

A Trobriand-szigetekrQl 1918 októberében való visszatérésével lényegében véget ért Malinowski terepmunka-vizsgálatainak korszaka. Járt ugyan még több alkalommal is terepen, így 1926-ban az Egyesült Államok déli területein élQ pueblo indiánok között, 1934-ben Dél- és Kelet-Afrikában a szvázik, bembák, dzsaggák, maszaik, kikujuk és maragdik csoportjainál, 1940-41-ben Mexikóban az oaxacai zapotekek között, ezek az útjai nem jártak maradandó eredményekkel, bár több helyütt hivatkozik itt szerzett tapasztalataira is. Így lényegében a trobriandi kultúra jelentette számára azt az empirikus alapot, amelybQl következtetéseit levonta, és amelyre elméletét felépítette.

Malinowski 1918-ban kis ideig Melbourne-ben élt, ahol elvette feleségül Elsie Massont, Sir David Orme Masson, a Melbourne-i Egyetem kémiaprofesszorának lányát. Amikor visszatértek Európába Malinowski tüdQbaja kiújulással fenyegetett, ezért egy évet Teneriffén töltöttek. Malinowski munkásságának 1920 után követQ szakaszát trobriandi kutatásai eredményeinek feldolgozása mellett a tanítói és az elméleti munka tölti ki. Malinowski 1921-tQl a London School of Economics elQadója a szociológia tárgykörében, fQállású oktatóvá 1924-ben vált, mint a szociálantropológia docense, majd 1927-tQl a londoni egyetem elsQ antropológia tanszékének professzora.

Malinowski meglehetQsen ellentmondásos személyiség volt, legalább annyian szerették, mint utálták. Tanítványai között volt Pritchard, Raymond Firth és Ian Hogbin. ElQadásokat tartott Genfben, Bécsben, Rómában és Kaliforniában. Malinowski életének utolsó éveit beárnyékolta felesége betegsége, majd 1935-ben bekövetkezett halála. 1938-ban az Egyesült Államokba utazott, amikor kitört a II. világháború ott is maradt. 1940-ben vendégprofesszor lett a Yale Egyetemen, és másodszor is megházasodott, ezúttal egy mqvészt vett el, Valeta Swant. Azonban két év múlva, 1942 májusában egy nyilvános elQadás közben meghalt. Valeta Swan volt egyébként az, aki a pályatársak hosszas könyörgése után kiadta Malinowski terepmunka-naplóját, amely nagy megdöbbenést és felháborodást váltott ki az antropológusok körében.

Borsányi László: A megfigyelési technikák az etnológiai terepmunkában, In: Ethnographia 99(1), 1988

A B/26 és B/28 tételekhez szükséges anyag vegyítve van benne, nem lehet ugyanis szétválasztani, egymással összefüggenek.

I. Az antropológia a különbözQ népek és csoportok kultúráját és társadalmi szervezQdését empirikus, azaz tapasztalati tények alapján kutató tudomány. ®ð fQ anyaggyqjtési módszere: közvetlen megfigyelés
(Ez különbözteti meg minden más kultúrát és társadalmat tanulmányozó tudománytól.)

Az emberekkel való együttélés mély és sokrétq megismerésre ad lehetQséget, amire más módszer nem.

A sikeres és tárgyilagos kutatás záloga:
kulturális relativizmus elvének elfogadása
szubjektív megértésre való törekvés (émikus /emic/ módszer)
(Törekvés arra, hogy pártatlanul. KellQ empátiával írjuk le a társadalmat ®ð Ehhez a saját kultúra által meghatározott értékrendet le kell gyqrni.)

Émikus módszer: Az empátián, a beleélésen alapszik(az adott értékrendbe, vagy ember helyzetébe). Mivel sok szimbólum, rítus, stb. csak a belülálló számára értelmezhetQ. Törekvés arra, hogy

II. A terepmunka és a megfigyelési technikák

A kutatás eredményét (tudományos értékét, megbízhatóságát, mélységét) meghatározzák:
az alkalmazott eszközök, eljárások
a kutató személyisége

A terepmunka során:
nem csak a saját kultúra kategóriáival kell tudni megragadni a valóságot, hanem a kutatott társadaloméval is.
el kell fogadtatnia magát a tanulmányozott közösséggel.
De: a legbeépültebb antropológus is kültag marad.
Az, hogy kérdez, beszélget a számukra természetes dolgokról, a hétköznapitól eltérQ helyzetet teremt ®ð a válaszok mesterkéltté válhatnak.
¯ð
Közvetett úton is kell információt beszerezni.

A közvetett úton szerzett adatok / információk, a közvetett megfigyelés

Ezeknek az információknak mindig ki kell egészíteniük a mesterséges feltételek közt szerzett ismereteket.

Figyelni kell:
elhasználtság külsQdleges nyomai (fizikai környezeten)
hivatalos dokumentumok a közösségrQl
helyi temetQ! (utal: rokonsági csoportok, vagyoni helyzet)
sajtótermékek, könyvek az egyes háztartásokban
magánjellegq dokumentumok:
levelezések
háztartási könyvek
naplók
fényképek a falakon
plakátok
tárgyak
helyi iskola tanulóinak füzetei, rajzai, dolgozatai, stb.
(Ezek az egyén, közösség életének lenyomatai .)

A feltqnést kerülQ megfigyelések

Ennek során (a fent említetteken kívül) az egyén és a közösség életét figyeli, de úgy, hogy a háttérben marad.
(Gondosan meg kell tervezni, és kellQen rendszerezett elQismeretek kellenek hozzá.)

ElQnye: a jelenségek a maguk valóságában jelennek meg.

Figyelnivalók:
külsQdleges jelek:
tetoválás
öltözködés
ékszerek
testékszerek
személyes tárgyak
(Az ember, mint társadalmi lény, puszta létével információkat közöl.)
kifejezQ mozdulatok, gesztusok
térhasználat (proxemikai megfigyelés, pl. egymással való közelség-távolság tartás bizonyos helyzetekben) A térhasználat lehet hivatalos, kötetlen, kimért, közvetlen, nyilvános, bizalmas, férfias, nQies, stb&
beszélgetési minták ®ð nyelvhasználat (állandó szókapcsolatok, egy-egy szó gyakorisága)
személyek társadalmi viselkedése, egyes személyek közti társadalmi kapcsolatok (szorosan kapcsolódik a proxemikaihoz)

Az esemény idQpontját fel kell jegyezni! Általában eseményhez, napszakhoz, környezethez, személyiséghez fqzQdQ jellemzQket is.

A viselkedésre vonatkozó megfigyeléseket 2 lényegi elv vezérli:
Az antropológia célja csakis a tipikus megragadása lehet.
célszerq ún. inherens viselkedési egységeket meghatározni. (Kisebb csoportok kiválasztása ®ðintenzívebb vizsgálat lehetQsége.)

Egy összejövetel rögzítésének pontjai (Elliot D. Chapple interakció kronológiája szerint):
A különbözQ személyek (és csoportok) fizikai elhelyezkedése az összejövetelen.
Ki vezeti be az esemény fQbb aktusait?
Kik beszélgetnek, és milyen hosszan?
Ki, kivel beszélget?
Milyen reakciók figyelhetQk meg a nem-beszélQk körében?
Az egyes események közti idQ hogyan telik el?
Specializálódnak-e különbözQ személyek különbözQ témáknak vagy csoportoknak megfelelQen, az összejövetelen? (Azaz: gazdasági, intézkedési, szervezési, hatalmi kérdéseket tárgyalnak-e külön?)

A résztvevQ megfigyelés

Ez a terepmunka lényege. A fentebbiek elQkészítQi, ill. támaszai lehetnek ennek.
Csak tartós együttéléssel valósítható meg.

III.A résztvevQ megfigyelés a gyakorlatban és az elméletben

A megfigyelési technika és a magatartásformák racionalitásának kérdése

Vannak egyszerq racionális úton megfogható dolgok (ok-okozati összefüggés, pl. tárgy kialakítása és a használhatósága közti összefüggés) ®ð antropológusnak csak az a dolga, hogy leírja azt.
Vannak olyan dolgok, melyek elsQre értelmetlennek tqnnek (pl. elejtett fókának italt adni). Úgy tqnik, ennek semmi gyakorlati célja nincs.
De: ha megkérdezzük az eszkimót, miért teszi, azt mondja: A fóka lelkének a kedvében akar járni + ha tudjuk azt, hogy hite szerint a fóka lelke beleszáll egy másik fókába ®ð megértjük a dolgot: Azért kedveskedik a fóka lelkének, hogy a másik fóka, akibe beleszáll, majdan szívesen legyen a zsákmánya ®ð a jövQbeni jó zsákmány érdekében cselekszik. Így már teljesen logikus.
¯ð
A cselekvések saját dimenzióit, meghatározó körülményeit kell feltárnunk, hogy megérthessük Qket.

KülönbözQ megfigyelési technikák létrejöttének oka: senki nem képes a saját viselkedését sokoldalúan, pontosan leírni, mert:
ezek ált. rendkívül összetettek
sokszor nem tudatosak, hanem reflexesek (belénknevelQdtek)
¯ð
Tehát: hallgassuk meg mit mond róla + nézzük meg mit tesz (norma = az elmélet, a kell , gyakorlat = a van )

A résztvevQ megfigyelés technikája, és a magatartásformák logikájának kérdése

Saját viselkedését senki nem tekinti abszurdnak ®ð a benne rejlQ logika csak a annak tárulhat fel, aki bele tudja magát élni a megfigyelt szokásaiba, aki azonosulni tud vele
¯ð
A terepmunka eredménye nagyrészt a beleélés mértékén, (a kutató empatikus készségén múlik).
¯ð
A beleélési technikák elsajátításán nagy súly van.

Bennszülötté válni nem jó: meg kell tanulni objektívan, kívülrQl szemlélni, hogy miként veszünk részt belülrQl .

Megfigyelés + kapcsolódó kérdések feltevése + más forrásokból merített adatokkal összevetni (megbízhatóság ellenQrzésére).

A legkülönösebb szokásokban is logika van ®ð ez feltárható, ha azonosulni tudsz az életformájukkal

IV. Az objektivitás feltételei a szubjektív adatgyqjtési technikákban

Van, amit tudnak egy bizonyos tevékenység végzQi, arról, amit csinálnak, de nem tartják fontosnak elmondani.
¯ð
Közösség néhány tagjával bizalmasabb viszonyt kialakítani ®ð ilyen viszonyban lehet ezekrQl a dolgokról kérdezni.
¯ð
Célszerq rendszeres partneri munkakapcsolatot kialakítani egyes adatközlQkkel. Jól felkészítve, felelQsségének tudatában Q lesz a kutató jobbkeze . (Biztosítja a kontrollt is.)

Tényhq antropológiai gyqjtQmunka alapfeltételei:
folyamatos, sokoldalú ellenQrzés
legapróbb részleteket is rögzítQ dokumentáció
¯ð
Ez nehéz, mert segédeszközt gyakran nem lehet használni.
¯ð
ElQre végig kell gondolni, milyen szempontok szerint, és hogyan készüljenek a legszükségesebb feljegyzések:
ElsQ megfigyeléskor nem szabad általánosításokat tenni. ElQször mindent fel kell jegyezni pontosan.
Pl.:
esemény fizikai elrendezésének lejegyzése (hol tartják, hogyan és mivel van berendezve a hely
emberi dimenziók (hányan vannak jelen, milyen a résztvevQk nem, kor, esetleg nemzetség szerinti hovatartozása)
maga a látvány (milyen napszakban zajlik, milyen specializált személyek, tárgyak vannak jelen)
történések (ki, mit csinál, mikor, kivel, mivel, minek)
¯ð
Ha a közösség, már elfogadta a kutatót, akkor lehet a személyes segítQvel értelmezni ezeket.
(Pl. Hogyan, és miért váltak az események résztvevQivé? Milyen gyakran és kikkel vesznek részt?  kérdések)
¯ð
Ennek legfontosabb területe az interjú.

Az antropológiában cél: a terepmunka eredményeibQl összeálló kép tárgyilagos legyen.

Fent említett módszerek a feltételei annak hogy:
a belülrQl, kellQ empátiával (émikusan) megértett eseményeket, viselkedéseket, szokásokat (amelyek tényszerqen vannak dokumentálva),
objektív (étikus /etic/) módon
dolgozzuk fel,
tekintsük át,
rendszerezzük,
elemezzük, és
tágabb társadalomtudományi összefüggések közé helyezzük.
¯ð
A csak belülrQl megragadható tények, így kívülállóként is értelmezhetQk lesznek.
(Émikus és étikus szempontok együttes érvényesítése.)

EARL BABBIE: A társadalomkutatás etikai és politikai szempontjai

A módszertani, tudományos megfontolások mellett a társadalomtudományi kutatásokat többnyire gyakorlati, etikai és politikai szempontok is befolyásolják.
Hogy erkölcsileg mi a jó és mi a rossz a kutatási gyakorlat során, az végsQ soron a közmegegyezéstQl függ: hogy mit tartanak jónak, illetve rossznak az emberek.
A tudósok egyetértenek abban, hogy a kutatásban való részvételnek, általános normaként, önkéntesnek kell lennie. Ez a norma azonban ellentétes lehet az általánosíthatóság tudományos követelményével.
Valószínqleg minden kutató egyetért abban, hogy a kutatás nem okozhat ártalmat annak, aki részt vesz benne, kivéve, ha a résztvevQk szabad akaratukból és tudatosan vállalják a sérülés kockázatát.
A névtelenség vagy anonimitás olyan helyzetet jelent, amelyben még a kutató sem képes azonosítani az információt azzal a személlyel, akire vonatkozik.
A titkosság azt jelenti, hogy a kutató  bár tudja, hogy melyik adat kire vonatkozik  vállalja, hogy az információkat bizalmasan kezeli.
Politikai kérdésekben a tudomány semleges ugyan, a tudósok viszont nem.
Bár a tudományos normák nem tudják személyes elfogultságaik feladására rábírni az egyes tudósokat, a tudomány interszubjektív jellege védelmet nyújt az ellen, hogy elfogultságok kizárólagos termékeibQl tudományos eredmények legyenek.

A.31.
A társadalmi kapcsolathálózat elemzése.
A szociometria alkalmazhatósága az empirikus kultúrakutatásban.

Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata

Az adott társ-i forma meghatározza az ember életlehetQségeinek határait.
Az egyén minden társas reakciójával elfogad egy magatartási sémát.
A társ-i és egyéni meghatározók találkozását kétféle dologban ragadhatjuk meg:
1. ahogyan a társ-i befolyás eléri és mintakövetésre készteti az egyént.
2. ahogyan az egyén a minta pontos követésével vagy esetleges elutasításával visszahat magára a mintára.
A mikropszichológia azokat a sajátos történéseket vizsgálja, amelyek kiscsoportban játszódnak le.
Tulajdonságaink, egyéni vonásaink a másik közvetítésével bontakoznak ki és erQsödnek. A másik ember jelenléte bizonyos beállítódást vált ki.

Zarro kutatásai (ikerkutatás): kimutatták, h. általános a törekvés arra, h. a páros együttlétekben kialakult magatartási szokásokat a pár saját nyelvét és gesztusrendjét megQrizzék. A páros helyzet és a csoporthoz való tartozás is meghatározza a magatartást a mikromilliQben.
A mikromilliQt jellemzQ hatások a személyes kapcsolódások csatornáján át érvényesülnek.
Az átvétel pszichés mechanizmusa sokféle képen leírható, de minden változata tartalmazza:
a másik személyt, mint viselkedési mintát
2. az ezzel a személlyel összefüggQ indulati feszültséget
3. a mintakövetést.
A kapcsolathálózataik sokszor áttekinthetetlenek.
Tagjai vagyunk egy családnak, munkahelyi csoportnak, baráti társaságnak stb.
Intézményes alakzat a család, a szabályozott együttélés, mert belsQ kapcsolatai jogilag meghatározottak.
Az intézményes keretben spontán társulások jönnek létre, melyek hálózatot alkotnak.
A csoportot a következQ kritériumok alapján határolhatjuk el:
1. társ-i alakzat abban az értelemben, h. tagjait közös cselekvési indítékok tartják össze
2. szervezet intézményi keretek között alakul ki, spontán kezdeményezésre
3. nem kapcsolódik szervezetten a termelésen nyugvó makroszociális hálózathoz.

Moreno szociometriája- a spontán rokonszenvi választás.
Jacob Lévy Moreno a XX. sz.-ban élt, orvosi diplomát szerzett.
Azt a létformát próbálja kutatni, amelyben az ember sablonoktól mentesen adhatja önmagát. A természetesség elsQ helyre kerül értékrendszerében.
1932-tQl végez szociometriai vizsgálatokat- könyve is megjelenik: Ki éli túl? címmel. Túléli e az alkotó ember a gépek uralmát.
A szociometria alaptétele (és egyben Moreno elsQ nagy felismerése): a spontán társulások hálózata, mint a státuszokból álló intézményrendszerek lappangó háttere.
Moreno a rokonszenvi választások módszerével próbálta ezt feltárni.
A társas kapcsolatoknak ezt a felmérését, a rokonszenvi választásoknak ezt a módszerét és a hálózat felvázolását nevezte szociometriának.
A valóságos élethelyzet rendkívül fontos.
A szociometriai módszereknek, adatoknak is van statisztikai feldolgozásuk.
A szociometriai vizsgálatot lehetQleg azon a helyen kell elvégezni, ahol a közösség él (üzemvizsgálat esetében az üzem épületében).
Lényeges, h. jelen legyenek azok a személyek, akik közül választani kell.
Moreno különleges jelentQséget tulajdonít a szociometriai rokonszenvnek.
A választási kritériumok egyértelmq helyzetre vonatkoznak.
A kritérium valójában az adott csoportra érvényes norma.
Moreno 3 olyan kört jelöl meg, amelybQl célszerq kritériumot formálni:
- együttélés
- együtt dolgozni
- együttes társ-i élet  kit hívna meg szívesen vendégségbe.

Szociometriai kérdQívet 9 éves kortól lehet a vizsgált személyekkel kitöltetni. Az instrukció igen lényeges. El kell magyaráznunk magát a feladatot, ki kell alakítanunk a szociometriai tudatosságot. Fontos a titkosság. (a vizsgálatot végzQn kívül más nem látja ezeket az adatokat.)
A szociometriai felmérés számos változata negatív kritériumokat tartalmaz: olyan kérdéseket, melyekre elutasítással kell felelni. Ezek a kérdések gyakran nehézséget okoznak. (gyerekeknél ez nem okoz problémát). Munkahelyi felmérések esetén többen válasz nélkül hagyják a negatív kritériumokat.

A szociogram a vizsgált társas mezQ vázlata, a társas mezQt alkotó kapcsolatoknak a térképe. Minden személyt egy bekarikázott szám jelöl.
Ha a csoportban nQk és férfiak is vannak, akkor a szokott jellel különböztetjük meg.@&B&
Ha két személy több kritériumban választotta egymást kölcsönösen, akkor kettQjük karikája közé annyi párhuzamos vonalat húzunk, ahányszor választották egymást.
A felvázolás során abból a személybQl indulunk ki, akinek a kölcsönösségi táblázat szerint a legtöbb a kölcsönös kapcsolata.
A párokat és a magányosokat az alcsoportok körül helyezzük el, lehetQleg úgy, hogy az alcsoportokat tekintjük a mezQ fQ övezetének. Pl.:B&:èB& (férfi pár)

Elterjedt eljárás a céltábla- szociogram (target sociogram).
Northuay nevq ember vezette be. A szociogramot négy koncentrikus körben rajzolta föl. Minél több választás esett valakire, annál közelebb kerül a központhoz.
A szociomátrix: két oszlopfejes táblázat, mid a vízszintes, mid a függQleges tengelyén a csoport tagjainak névsorát tüntetjük föl-> kölcsönösségi táblázatot kell készíteni.
A kölcsönösségi táblázat nem `" szociomátrix.

Moreno rendszerének egyik alapfogalma, a társas atom.
Társas atom: egy személy valamennyi kapcsolatának az ábrázolása. Feltünteti a személy valamennyi kölcsönös és egyoldalú kapcsolatát, azokat is, amelyek tQle indulnak ki. Középpontja maga a vizsgált személy. A több szempontú szociogram kiinduló feltevése az, hogy a szociometriai hálózatról leolvasható lényeges információk a csoport közösségek egészére vonatkoznak. A személyre vonatkozó támpontok másodlagosak.

A társas atomok jelentQsége a vizsgálat rendjében:
1. ütem: a társas atomok elhatárolása
2. ütem: a szociometriai osztályozás, az egyes személyek közösségi helyzetének elhatárolása.
3. ütem: a viszonylatok grafikus ábrázolása- szociogram.
4. ütem: a közösségi dinamika vizsgálata

Az emberi létet jellemzi a társaknak a szinte állandó keresése.

A konstellációs szociogram (J. Maisonneuve):
Az eljárás a rokonszenv választások grafikus ábrázolása olyan mezQben, amelynek középpontjában az egyén, a vizsgált személy áll.
Gyakorlati célra készülQ felmérésekben nem válik be, mert nagyon kevés támpontot nyújt az értelmezéshez.

A szociogram elemzések azt mutatják, hogy a vezetQ és a népszerq nem azonos szerep.

Projektív teszteket is felhasználnak ilyen jellegq vizsgálatoknál, pl.: a Roscharch-féle foltértelmezés, PET,TAT.
Projektív tesztek segítségével is kaphatunk támpontot a szociabilitás fokáról.
Több tanulmány foglalkozik a kitaszítottsággal .
Az elutasítás általában összefügg a kirekesztett személyiségével.

A szociális pozíciók egybevágnak bizonyos személyiség jegyekkel.

A társas helyzet pszichológiai hátterének elemzését elQsegíti a több szempontú szociogram módszere.

Kritika
A szociometriát számos bírálat érte.
Moreno bevezette a tele fogalmát: a társas viszonylatok érzelmi áramlásának egysége. A kölcsönösség belsQ folyamata.
A legfontosabb kritikát a francia racionalista és materialista szociálpszichológiai irányzat fogalmazta meg, elsQsorban Wallon és Zarro. Elutasították azt a gondolatot, hogy a kiscsoportokra vonatkozó megállapítások egyértelmqen érvényesek lennének makro szociológiai szinten. Kétségbe vonták Morenonak azt a feltevését, hogy a kiscsoportok hálózatának alakításának alakításával, szervezésével megoldhatók lennének nagy társadalmi problémák.

A spontaneitás elvének bírálata:
Moreno rendszerében elválaszthatatlan az érzelmi szociológia a spontaneitás elvétQl. Moreno ezt azzal magyarázza, hogy a spontaneitás korlátozása szorongást vált ki.
A spontaneitás Moreno gondolatrendszerében összefügg a tudattalannal is.
A szociogramos felmérés egyszerq, jól alkalmazható módszer a közösségek vizsgálatára. A hozzá tapadó fogalmak, mint pl.: a tele  > homályosak, önkényesek.

A szociogram értelmezésével kialakított kép csak a vizsgált társas mezQre érvényes.

A közösséget olyan fogalmakkal határozzuk meg, mint:
Tagolt-tagolatlan
Érett-éretlen
Sqrq-laza.

Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata

Életünk közösségi élet: kötQdéseink több egymással érintkezQ társas mezQhöz tartoznak. Ha a társadalmi rendszert alkotó intézményes egységeket - pl.: munkahely, nevelQintézet, katonai alakulatok, társadalmi egyesület  vizsgáljuk és a keretei közt kialakult kapcsolatokat elemezzük, kiderül, hogy ezek az egységek nem homogének. Az intézményes keretben spontán társulások, klikkek jönnek létre, barátságok szövQdnek. Ezek a spontán társulások baráti szálakon át egybekapcsolódnak, hálózatot alkotnak.
A kiscsoport jellemzQi:
Társadalmi alakzat
Szervezett intézmény keretei között alakul ki spontán kezdeményezésre.
Nem kapcsolódik szervezetten a termelésen nyugvó makroszociális hálózathoz  preszociális.
Nem illegális, nem fordul szembe a jogszabályokkal, de nincs törvényesen szabályozva. Kiesik a makroszociális intézményhálózathoz fqzQdQ jogrendszerbQl  alegális.
FejlQdése az intézményes lét felé mutat, szokásokat hoz létre, szabályokat alkot, hagyományokat teremt.
Az intézményes alakzatokban, makroszociális társas mezQben kialakuló kiscsoportok változatosságát, jelentQségét már századunk elsQ felében felismerték. A két világháború közt a vizsgálatok egyénközpontúak, nem a csoportot, hanem a csoporthoz való tartozást, ennek fejlQdését, a társadalmivá válás fordulatait elemezték.
J. L. Moreno volt az a kutató, aki elsQnek vizsgálta magát a társas alakzatokat, és abban határozta meg az egyén helyét. Nem az egyén alkalmazkodási módját igyekezett megragadni, hanem beilleszkedését a társas mezQbe, amelyben él. A beilleszkedést a személy társas pozíciójával határozta meg. Ehhez a feladathoz dolgozta ki könnyen kezelhetQ, egyszerq módszerét, az így kapott válaszokból egy hálózat felvázolását és ennek értelmezését nevezte Moreno szociometriának.

Pataki Ferenc-Hunyadi György: A csoportkohézió

A kohézió: nem más, mint az az erQ, amely a csoporttagokat, a csoportban való együtt maradásra készteti.
Nem operacionalizálható, nem ragadható meg végsQ, tovább nem elemezhetQ tényként, csak egyes szerkezeteit vizsgálják.

Lewin: a csoport életében kettQ erQrendszert különböztet meg:
lokomóciós erQk: célorientált tevékenység rendszere, vonzza a csoportot céljai elérésére.
kohéziós erQk: a csoportlét stabilitását sarkalják, arra készteti a csoporttagokat, hogy biztosítsák a csoportlét stabilitását.
A csoportot egységként fogja föl, csoportra ható erQket tételez fel.

Valamely emberi csoport összetartozásának változó mértékét nyomon követhetjük empirikus megfigyelésekkel.
A csoportkohézió elméleti értelmezésének legtávolabbi elQzményeit Spencer és Durkheim szociológiájában találjak meg.
Durkheim a társadalmi munkamegosztás módjait és típusait szorosan összekapcsolja az együttmqködést megvalósítható embercsoportok belsQ viszonyainak minQségével. Megfogalmazza, hogy a kooperáló emberi csoportok szolidaritása összefügg tagjai individualitásával.
Az öngyilkosságról írt mqvében megfogalmazza, hogy a két szélsQ pólus  a kollektív élet erQs fellazulása, az egyén teljes összeolvadása a csoporttal- egyaránt válthat ki öngyilkosságot.
A csoportkohézió feltételezi, hogy az emberi csoportot a társadalmi létviszonyok objektív elemének tekintjük, sajátos önálló jelenségvilága van.
A csoport objektív rációkat dolgoz ki, mint pl.: elvárások, csoportnorma, stb.
A csoport egyéb sajátos pszichikus jelenségeket is életre hív: befolyásolják a csoporttagok viselkedését, pl.: érzelmi viszonylatok.
A csoport összetartás empirikus vizsgálatának kutatási stratégiája abból indulhat ki, hogy a kohézió fogalmával illetett jelenségkör a maga közvetlen teljességében nem fogható be egyetlen vizsgálat határai közé.

Pataki F.  Hunyadi Gy.: A csoportkohézió
A szocializáció és az enkulturáció fogalmának pszichológiai antropológia összefüggései; a szerep és státusz fogalma. A szocializáció, mint kiscsoport szerepeinek kutatási eszköze.

Szocializáció:
A kultúra anyagi, kognitív és normatív elemekbQl áll, vagyis tárgyakból, tudásokból, értékekbQl és normákból. Ezeket az egyén a szocializáció során sajátítja el. A szocializáció fogalmát az antropológia és a pszichológia egyaránt használja. Azon az empirikus megfigyelésen alapul, hogy tartós és intenzív emberi kapcsolatok hiányában a csecsemQk és a kisgyermekek nem fejlQdnek teljes emberi személyiséggé, nem képesek felnQtt korukban a társadalmi életben részt venni. A csecsemQben meglévQ képességek csak akkor bontakozhatnak ki, ha megfelelQ emberi környezetbe kerülnek. A szocializáció többféleképpen definiálható. Az egyik meghatározás szerint az a folyamat, mely során az emberi személyiség kialakul (pszichológia). A másik szerint az a folyamat, melynek során a gyermek megtanulja, hogyan lehet a társadalom hasznos tagja, hogyan élhet a társadalomban. (szociológia). A szocializációt úgy is lehet értelmezni, hogy ennek során tanulja meg a gyerek azokat a társadalmi szerepeket, melyeket élete során be kell töltenie. A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelezettségekbQl áll.

Szerep:
A szerep sajátos reagálási mód, beidegzett, megszokott, automatikus és legtöbbször öntudatlanul zajló viselkedési lánc, mely jellemzQ szociális attitqdök, emóciók és én  azonosulások közepette megy végbe. Linton az egyszerq társadalmi struktúrák jellegzetesen megkülönböztethetQ pozícióhoz köti a szerepképzQdést. A státusz betöltéséhez fontos a megfelelQ viselkedési minta, szerep elsajátítása. G. H. Mead megkülönböztet roleplay-t (didaktikus szerepviszony) és role-game-et (szerep és szabály).
A szerephez szerepelvárások tartoznak. Ezek:
Kann  elvárások: a szerep megvalósításával szemben táplált csekély szankcióval járó követelmények (illem, jó modor)
Soll  elvárások: közösségi szankciók (kiközösítés, kikerülés)
Muss  elvárások: társadalmi szankciók (büntetQjog)

Szereptípusok:
Pervazív szerepek: az egyén minden szerepére hatnak (nemi, generációs szerep)
Rokonsági  családi szerep a családi hálózatban betöltött státuszhoz kötQdik
Foglalkozási szerep: a szervezetekben elfoglalt pozíció függvényében alakul
Szituációs szerep (Banton): modern társadalom

Szerepkonfliktusok. Személy  szerep konfliktus, szerepközi konfliktus, szerepen belüli konfliktus.

Státusz:
KülönbözQ státuszokhoz különbözQ szerepek tartoznak. A státusz egy, a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent. Egy embernek párhuzamosan több státusza van. A társadalom különbözQ státuszokból áll, a társadalom tagjai kiválogatódnak ezekre a szerepekre, és a státuszok betöltQi nagy részben megfelelnek a státuszokból adódó szerepeknek.

Szociometria:
A szociometriai vizsgálat kezdetén a csoport tagjainak szóban vagy írásban kérdéseket teszünk fel. A kérdésekkel azt akarjuk kideríteni, hogy a különbözQ helyzetekben a megkérdezettek kit választanának társul.. ügyelni kell arra, hogy a kérdésekben szereplQ helyzetek konkrétak legyenek, a csoport tevékenysége szempontjából reálisak és lehetQleg következményektQl terhesek. A negatív választások általában többszörösen alulmúlják a pozitív választások gyakoriságát. Vizsgálati helyzetben az emberek nem szívesen nyilatkoznak társaikról negatívan. A pozitív választások szisztematikus hiánya azonban árulkodó lehet. 10  15 fQnél népesebb csoportokat nem nagyon érdemes kérdezni, hiszen az ilyen csoportok már eleve alcsoportokra oszlanak. 4  5 kérdésbQl már lehet következtetéseket levonni, a válaszokban megadott személyek számát pedig 2  3 fQre korlátozzuk.
A választások nyomán az egymást kölcsönösen választó személyek közt felrajzoljuk a kapcsolatokat. Ugyanúgy felrajzoljuk az egyirányú, nem viszonzott kapcsolatokat is. Minél több a kölcsönös kapcsolat, annál kedvezQbb a csoport helyzete. A felrajzolt kapcsolatok ábrája a szociogram. Egy szociogramon a következQ jellegzetes alakzatokat találhatjuk:
Pár: két személy kölcsönös választása, úgy, hogy másokat nem választanak
Hármas: három személy kölcsönös kapcsolata, rendszerint klikkesedésre utaló jegy
Zárt négyzet: négy személy hat kölcsönös kapcsolata, sqrq csoportosulás, klikk
Csillag: az X variációja, egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok közt, akik hozzá kötQdnek nincs kapcsolat, rendszerint számos egyirányú kapcsolat is irányul a sztár felé
Lánc: nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása
Perem: magány, Q választ, de Qt nem választják.

Emberrajz és családrajz: közvetlenebb kulturális utalásokkal szolgálhatnak (pl.: ruha, viselet, családi hierarchia, stb., bár a fateszt is utalhat kulturális jegyekre, például milyen fát rajzolnak). Ezek kiértékelése képet ad a személyrQl és kulturális vonatkozásokkal is szolgál.
A projektív tesztek alkalmazásánál fontos, hogy adott kultúra számára érthetQ és használható formára alakítva használhatók érdemben, amennyiben a projekciós mechanizmus univerzális. Sikeresebben használhatók heterogénebb kultúrák illetve korunkban egyöntetqbb csoportok vizsgálatához, de lényegében az egyes személyek vizsgálatára kifejlesztett módszer.
A személyiség kérdQív: Önértékelési kérdQív, amelyben több kérdés vagy állítás szerepel a tulajdonságokra, viselkedésre vonatkozóan.
Pszichológiai tesztek: terepmunka során antropológusok is alkalmaznak pszichológiai teszteket, ha a kutatás témája megkívánja, mint ahogy pszichológusok is alkalmaznak szükség esetén olyan eljárásokat, melyek az antropológiában bevettek. A pszichológiában a korrelációs módszer egyik közismert használata tesztek alkalmazása, amelyek valamilyen képességet, teljesítményt, vagy ,ás pszichológiai vonást mérnek. A teszt egységes szituációba helyez olyan embereket, akik valamilyen tulajdonságuk tekintetében különbözQek. A teszt nagy mennyiségq adat begyqjtését tesz lehetQvé úgy, hogy csak minimálisan zavarja meg az emberek mindennapi életvitelét, s laboratóriumi eszközöket sem igényel.
Intelligencia tesztek,
Kreativitást mérQ teszt
Szociometria
Személyiséget vizsgáló tesztek: verbális -, pl. projektív tesztek,
Választásos: Szondi. TAT;FPT
Tevékenység tesztek, pl.: ember: fa, család.
Antropológiai terepeken használatosak projektív tesztek, illetve személyiség kérdQívek. A projektív teszt, olyan személyiség teszt, amelyben a személyek képzeleti termékeikbe vetítik ki magukat. A projektív tesztek sokkal szabadabb válasz lehetQségeket kínálnak, mint na rögzített válaszú személyiség  kérdQívek. A személyiség  kérdQív egy önértékelési kérdQív, amely több olyan állítást vagy kérdést tartalmaz, a személy tulajdonságairól és viselkedésérQl, amelyekrQl a személynek magának kell eldöntenie, hogy illenek  e rá vagy sem. A projektív tesztek példái a Roscharch  teszt (értelmezendQ tintafoltok) és a Tematikus apercepciós  teszt (tat) (képek, amelyekrQl történeteket kell mondani).
A tesztek felhasználásával figyelembe kell venni, hogy milyen kultúra számára készült, s alkalmazható  e hagyományos formájában más kultúrákban. Célszerq átalakítani e teszteket a vizsgálandó kultúra számára érthetQ és használható formára és nem szabad, arról megfeledkezni, hogy a tesztek csupán kutatási mankóként szolgálhatnak  szakképzettségünk legalábbis egyelQre nem adekvát pl. egy projektív teszt megfelelQ kiértékeléséhez. A teszteket feleslegesen ne tuszkoljuk bele kutatási eszköztárunkba.

A.32. Számszerüsítés az antropológiai kutatásban

A számszerüsítés célja, mikor használjuk:

Trendvizsgálatokkor, minden olyan kutatási tevékenység kapcsán, amely kvantitatív módszerrel dolgozik, általánosságok igazolása vagy megállapításakor, tendenciák alakulásának vizsgálatakor, összehasonlító vizsgálatok, elemzések során, bizonyos tények
értékelésekor, bizonyos mennyiségben kifejezhetQ adatok jellemzéseként használjuk

A számszerqsítést ma a számitógéphasználat határozza meg
Az adatelemzQ szoftverek számszerqsítik az adatokat, számszerq kifejezésekké formálják, ezt az adatok kódolásának nevezzük, ehhez hozzátartozik az adattisztítás, mely a kódolásnál elkövetett hibák kijavítását jelenti.

A számítógépek szerepe a kvantifikálásban

-lehetQvé teszi nagy mennyiségq adat feldolgozását, elemzését
-a számszerqsítés ma mára arról szól, hogy milyen módszerek segítségével lehet olvasható formátumúvá tenni a társadalomtudományi adatokat a számítógépek és más technikai eszözök számára
-mégis a régebbi adatfeldolgozási módok árulnak el legtöbbet az adatfeldolgozás módjáról, lényegérQl

A géppel történQ adatfeldolgozás története, alapelve:
-Lényege: a lyukkkártyákon információ tárolása-> az információk géppel történQ beolvastatása, amely a beprogramozott minta alapján felismeri ezeket, és tevékenységét e szerint végzi
-1801-ben alkalmazták elQször, az elsQ automatikusan mqködQ szövQgép esetében
- az USA-ban 1790 óta tízévenként népszámlálást tartanak. 1880-as népszámlálás táblázatainak elkészítése 9 évig tartott-> techn. Áttörésre volt szükség. A lyukkártyás módszerekkel tárolták az adatokat. A kártyás gépek feltalálója alapította meg a késQbb IBM-re keresztelt céget (International Business Machines Corporation)
-az 1950-es évekig használták társadlomtudományi kutatásokhoz a lyukkártákat
-az elektronikus gépek ennél jóval gyorsabbak, bonyolult számításokra, statisztikák elkészítésére is képesek
-a legnépszerübb társadalomtudományi adatfeldolgozó csomag az SPSS (Statistical Package for the Social Sciences), ezen kívül: Dynacomp, Data-x, Tecpacs. Mindegyik egyforma logikával müködik.
-kezdetben a gépek egyszerre csak egy feladatot tudtak elvégezni, késQbb egyszerre többet párhuzamosan.
-eleinte több felhasználó dolgozott egy gépen, aztán többen küldhették el munkájukat a központi géphez irodájukból feldolgozásra computerterminálok segítésgével (tárolták, megjelenítették a feldolgozási folyamatokat)
-ebbQl fejlQdött ki az, hogy helyi hálózatok kötik össze gépek csoportjait, ezeket nemzetközi hálózatok és az internet kötik össze, szervereken keresztül
-de a lényeg ma is ugyanaz: info tárolás, megosztás és feldolgozás gépek segítségével.

Kódolás

Nem más mint bármilyen információ számokká történQ alakítása. A kvantitatív kutatásokban elengedhetetlen lépés, még az elemzés elQtt. Ez a nem numerikus értékek számértékének elQre
TörténQ meghatározását jelenti. Ehhez az kell, hogy több alanynak egyféle adata, értéke legyen. Ez bizonyos sémák kialakulásához vezet, hogy a többfélekutatás összemérhetQ legyen. A kódolás folyamata során érdemes a részletekre kitérQ kategóriákat összevonni. Ugyanakkor nem érdemes elnagyolt kategóriákat alkotni, mert abból nem lehet az eredeti részletességet rekonstruálni.

Kódrendszer létrehozása:

A kutatási adatok alapján létrehozni
meglévQ kódrendszer segítségével
a kódkategóriák összevonásánál figyelni kell, nehogy adatvesztés következzen be

A kódrendszerben adatelemekbQl számmal kifejezett kódok lesznek. Ezek képviselik a változókat alkotó attribútumokat.

Kódlap: az adatok kódokban kifejezett értékeinek összesített táblázata

Lapszéli kódolás: Az adatforrásul szolgáló dokumentum szélére kerülnek az adatoknak megfelelQ kódok, így nincs szükség kódlapra.

A számítógép segítségével gyakran erre nincs szükség, hiszen közvetlenül bevihetQk az adatok. A zárt kérdések azonnal bevihetQk, a nyitott kérdések is, de ott a válaszokat célszerü egyenként kódolni és csak azután kategorizálni, összevonni.

Adattisztítás

A lehetséges adathibák szükségessé teszik az adattisztítást.
Az adathibák eredhetnek: -hibás kódolásból
-a leírt kódok félreolvasásából

EllenQrzés megengedett értékek alapján: az a folyamat, amelyben megnézzük, hogy csak az attribútumokhoz rendelt kódszámok szerepelnek-e az adatállományban. (PL: társadalmi nem esetén hibás kód a 14-es, mert csak kétféle nem lehetséges, illetve, ha nem ad választ.)

A.33. Tétel: Az antropológia születésének körülményei

Az antropológia  mint szinte bármely mai tudomány  létrejöttét elQször is a felvilágosodásnak köszönheti. Ez teremtette ugyanis meg az alapot a modern tudományos gondolkodásnak, dolgozta ki a módszerek gyökereit, amelyek aztán majd' mindegyik tudományra jellemzQek lettek. ElsQsorban a filozófia érdeme volt ez, lételméleti, és ismeretelméleti vitáival, és újdonságaival.
Az elsQ lépést René Descartes tette meg a kauzális gondolkodás, és a modern racionalizmus kidolgozása. Úgy vélte, a világról való ismereteinknek csak csekély részét adják közvetlen tapasztalataink, legtöbb ismeretünk közvetett forrásból származik. Emiatt a világról alkotott elképzelésünk újra fel kell építenünk, hogy így igaz ismeretekhez jussunk. Módszeresen kételkednünk kell mindenben, amit eddig tudtunk. Az embert, mint gondolkodó lényt leválasztja a világról, azáltal, hogy kételkedik minden eddigi ismeretben, majd újra elhelyezi benne azáltal, hogy megtudta az igaz ismereteket. Nem fordul azonban élesen szembe a vallással, mint azt a késQbbi racionalisták közül sokan tették, ugyanis úgy véli, hogy a gondolkodó énnek Isten a forrása, tehát Isten teremtette a mindenséget. Ezért tökéletességének nyomát mindenben felfedezhetjük, mondja Descartes. Isten munkáját a világot alkotó elemek közötti kapcsolatban fedezhetjük fel, mely megragadható az okszerqség fogalmában. Az okszerqség azt jelenti, hogy minden dolog valamely más dolog következménye, tehát nem elszigetelten vannak, hanem egymásból levezethetQek. Minden dolog valamilyen ok következménye, s minden ok egyben okozat. Közöttük a kapcsolat egy idQviszony (az ok mindig megelQzi az okozatot), mely szükségszerq logikai kapcsolatként felfedezhetQ. A megszerzett ismereteket saját világunk megszervezésére is felhasználhatjuk, ha megismerem a világot, az biztonságosabb lesz.
A felvilágosodás másik nagy gondolkodója volt Immanuel Kant, akinek filozófiai értekezései máig kifejtik hatásukat. Kant 1724 és 1804 között élt, Königsbergben. A königsbergi egyetemen filozófiát, fizikát, és matematikát tanult. KésQbb vissza is tért ide, tanítani.
Filozófiatörténeti vázlatok c. mqvében a Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? c. fejezetben igyekszik választ találni a felvilágosodás kérdésére, arra, hogy mi volt az emberiség eddigi felvilágosulatlanságának oka, és megkülönbözteti az ész kétféle használatát. A válasz a kérdésre: a felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából . Kant szerint az emberek eddig gyávaságból és bátortalanságból hagyták, hogy mások helyettük gondolkodjanak, s ezen kell most változtatni. A felvilágosodás kritériuma a szabadság, avagy, hogy az ember nyilvánosan használhassa eszét. Ez azt jelenti, hogy merhesse az emberek elé tárni gondolatait akkor is, ha az nincs teljesen összhangban a kor jellemzQ gondolkodási irányzataival. Vannak helyzetek  írja Kant  mikor az okoskodás nagyon is hátrány: az ész magánhasználatakor, mikor egy felülrQl adott polgári, vagy egyházi tisztségben gondolkodik az ember. Ilyenkor úgy kell tennie, ahogy az elQírt, de mikor nem ezen hivatali személy szerepében cselekszik, nagyon is használnia kell az eszét, és mernie kell kimondani véleményét.
Kant írása tehát a kötelességek elfogadására, ugyanakkor a szabad vélemény nyilvánításra buzdít. Szerinte tehát összeegyeztethetQ a régi, és az új gondolkodásmód, mindössze mindkettQnek engedékenynek kell lennie a másikkal szemben.
Eddig a felvilágosodásról, a gondolkodás megváltozásáról volt szó. Most áttérek arra, hogyan látta a kor embere az övétQl merQben eltérQ kultúrákat. A gyarmatosítás során az európaiak sok olyan néppel megismerkedtek, amelyek merQben különböztek tQlük. A legtöbb ilyet lenézték, mivel  véleményük szerint  jóval alacsonyabb kulturális fokon álltak, mint a fehér emberek. Eleinte erQszakkal kísérelték megtéríteni Qket, illetve a lehetQ legnagyobb hasznot húzni belQlük. A felvilágosodás idején azonban feltqntek olyan gondolkodók, akik kezdtek másként gondolkodni a vademberekrQl .
Egy közülük Voltaire (1694-1778), aki Párizsban született, ahol jogot tanult, majd érdeklQdése az irodalom felé fordult. Egyszer a Bastille-ban raboskodott, majd mikor másodszor ítélték volna börtönre, Q a számqzetést választotta, és Angliába menekült. Három év múlva visszatért Párizsba, és folytatta irodalmi pályafutását. KésQbb Nagy Frigyes porosz király udvarába hívta, és Voltaire Berlinbe költözött. Egy gúnyirata miatt azonban onnan is el kellett jönnie, s végül Genf város kapuján kívül, egy határon fekvQ helyen vásárolt telket, illetve késQbb többet, a különbözQ tartományokban, hogy legyen hová menekülnie. Évekkel késQbb költözött Ferneybe, mely birtok Németország, Svájc, és Franciaország határán feküst, így védelmet nyújtott akármelyik üldözQ elQl.
Voltaire nem vetette el az Európán kívüli kultúrák fontosságát, Kínát például egyenesen csodálta, bár felismerte hibáit is. A vadembereket , azaz a civilizálatlan népeket ugyan nem sokra tartotta, de elítélte a velük szembeni erQszakot. Igyekezett megszabadulni attól a képzettQl, amely általában az európai embert jellemezte: vagyis, hogy az európai kultúra a legmagasabb rendq, az abszolút mérce. Többek között azért is kezdte az Európán kívüli népeket vizsgálni, hogy kritizálhassa az európai kultúrát. Igyekezett viszonylagossá tenni a saját kultúra álláspontját, de nem azért, hogy jobban megértse a másikat, hanem, hogy saját kultúráját kívülrQl vizsgálhassa.
Az emberek sokféleségét a poligenetikus elmélettel magyarázta, azaz, hogy a különbözQ kultúrájú emberek egyben külön fajhoz is tartoznak. Élesen szembe fordult Rousseau-val, aki felértékelte ezeket a vad népeket; Voltaire lenézte a kevésbé fejlett társadalmakat.
Úgy vélte, hogy az ember tökéletesedhet, elvileg tehát ezeknek a népeknek is megvan a lehetQségük a civilizálódásra. Bennük az emberek egyfajta eredQjét látta, ahonnan elindultak, s eljutottak a civilizáció magasabb fokaira. Továbbá úgy tartotta, hogy a vadság, és a barbárság a civilizált embernek éppúgy lehet jellemzQje, mint a vadnak  újabb kritika saját kultúrája ellen.
Az Egy vadember, és egy bakkalaureus beszélgetése címq szövegben szintén igyekszik szembeállítani a két kultúrát. A szöveg egyben néhány tévhitet is eloszlat a vademberekkel kapcsolatban, pl. hogy azok nem társadalomban élnek. Voltaire kezdett már sejteni valamit abból, hogy az egyes kultúrák más kategóriák mentén gondolkodnak, s a szöveg ezt is igyekszik bemutatni. Ez az írás azonban ismét nem csupán a vadember különbözQségével foglalkozik, hanem egyben Leibnitz filozófiájának kritikája is, melyet Voltaire oly élesen támadott.
Condorcet a felvilágosodás egyik optimista  mai szemmel nézve naiv  gondolkodója volt. Hitt a fejlQdésben, hitte, hogy az képes megoldani az emberiség problémáit. Az emberi szellem fejlQdésének vázlatos története c. munkájában az emberiség történetét korszakokra osztja, összesen tízre, melyeket egyenként megvizsgál a társadalom, a gazdaság, és a találmányok, illetve azon jelenségek szempontjából, melyek akadályozhatták a fejlQdést. Véleménye szerint az írás megjelenése egy fontos határvonal a civilizációk történetében. Condorcet bírálja a Voltaire által csodált Kínát: azt, hogy a tudás a papok kezében van csupán. Úgy véli, igenis joga van mindenkinek a tudáshoz, és ha ehhez bárki hozzáférhet, akkor halad a világ elQrébb. A tizedik korszak a jövQt mutatja be: amikor majd mindenki szabadon hozzáférhet a tudáshoz, és mindenfajta káros egyenlQtlenség megszqnik, sQt, azt is felveti, hogy  elméletileg  a tudomány fejlQdésével az ember élete egyre hosszabbra nyúlhat, s akár végtelen is lehet; pontosabban nem jósolható meg, meddig sikerül kitolni az emberi élet idejét.
A vadembereket úgy mutatja be, mint olyan népeket, akiknek még nincs meg a megfelelQ tudásuk a fejlQdéshez. Elítéli a gyarmatosítók zsarnokoskodásait, s azt tqzi ki célul, hogy ezekkel a társadalmakkal is megismertessék a felvilágosodás vívmányait, hogy Qket az európai ember szintjére emeljék. Azt az eshetQséget elveti, hogy ezek a népek esetleg ne akarnák mindezt. Úgy véli, a vademberek azért vannak a lét olyan alacsony fokán, mert a mindennapi élelem megszerzése olyannyira leköti idejüket, hogy abból nem jut a találmányokra, a továbbképzésre. A fejlQdés Condorcet szerint sem zavartalan, hátráltathatják például: az elszigetelQdés, a babonák (ez alatt érti a vallást is).
Condorcet is európai szemmel tekintett tehát a vad népekre, és az európai szemléletmódot kívánta elterjeszteni közöttük. Nem igyekszik megérteni, hogy miért mások ezek a kultúrák, sQt, másságukat elmaradottságnak ítéli, amelyen változtatni kell.
Az 1935-ben született Urs Bitterli Vadak és civilizáltak c. könyvében tudományos igénnyel vizsgálja a két kultúra találkozását, és elemzi más íróknak a témához való hozzáállását. ElsQsorban Voltaire, Rousseau, és Condorcet írásait vizsgálja, igyekszik összevetni a három szemléletmódot, egyfajta tudománytörténetet hozva létre  vagy legalábbis összegezve a témáról addig kialakult vélekedéseket. Én most csak Rousseaura térek ki, mivel a másik két szerzQt már említettem. Rousseau felértékelte a vadságot. Véleménye szerint az elsQ emberek magányosan éltek, összhangban a természettel  Rousseau ezt tekinti ideális állapotnak. Az ember legfQbb foglalatossága ekkor természeti szükségleteinek kielégítése, szenvedélye kevés van, szervezete ellenálló a betegségekkel szemben; elégedett az életével. Szabad  nincsenek korlátai sem térben, sem a társadalomban, hiszen kívül esik az utóbbin. Rousseau szerint ez az életforma már nem fellelhetQ a Földön, sQt nem is lennénk képesek visszatérni egy ilyen életformához. Bár függ a természettQl, a szerzQ szerint ez szabadságát nem korlátozza, hiszen ennek nincs erkölcsi oldala.
Rousseau szerint az ember fejlQdésének okai az akadályok, amelyek elemi szükségleteinek kielégítésekor jelentkeznek. Ezek fejlesztik képességeit, sarkallják az eszközhasználatra. Azzal, hogy az állatokat igyekezett uralni, megszületett benne a gQg, majd mikor a hozzá hasonlókkal kívánta ugyanezt tenni, elindult a társadalmasodás felé. Felébred benne a kommunikáció igénye, ami által kifejleszti a nyelvet. Rousseau szerint ez a boldog állapot, ekkor kellett volna megállítani a fejlQdés menetét. Továbblendítette azonban a földmqvelés, a kohászat felfedezése, s Rousseau szerint sorra alakultak ki az erkölcsi értelemben vett rossz tulajdonságai. Úgy véli, ez a hanyatlás szabad választások eredménye, hogy az embert nem determinálta semmiféle erQ.
Rousseau elsQsorban erkölcsi oldalról közelítette meg mind a természeti ember, mind annak megromlásának témáját. Mqvei nagy hatást gyakoroltak a korban, és még inkább a vadak felé irányították a figyelmet, mivel bennük egyesek épp ezt a rég volt, idilli állapotot vélték felfedezni.
Az, hogy a kor nagy gondolkodói az európán kívüli világnak is szenteltek néhány gondolatot, sokak kíváncsiságát az övékétQl merQben eltérQ kultúrákra irányította, megteremtve az alapot egy új tudománynak.
A pozitivizmus új alapokra helyezi az embertudományt, az ember problémájának egészét, mint objektivitást ragadja meg. Comte szerint két eltérQ mozgás tartja izgalomban a társadalmat: a felbomlás és az újjászervezQdés. Comte az emberi társadalom fejlQdése során három szakaszt, stádiumot különböztet meg:

A teológiai vagy fiktív stádium:

A megoldhatatlan kérdéseket, leghozzáférhetetlenebb tárgyakat részesíti elQnyben. Ez a stádium értelmünk kiinduló helyzete. Itt az emberi ész még a legegyszerqbb tudományos kérdésekre sem tudott válaszolni. Kizárólag a dolgok eredetét és különféle jelenségek okait kutatta, egyszóval abszolút ismeretekre tört. Mindent emberi jelleggel ruházott föl, és minden lehetséges jelenséget az általa létrehozott dolgokhoz akart idomítani. A teológiai szellem természetes fejlQdésének 3 formája volt:
Az elsQ a fetisizmus. Ennek a lényege, hogy az emberek minden külsQ testnek az emberihez hasonló életet tulajdonítanak. Ebben a szakaszban az emberi ész alig tér el a felsQbbrendq állatok szellemi szintjétQl.
A legfejlettebb szintjét az jellemzi, hogy az emberek az égitesteket imádják.
A teológiai szellem fejlQdésének második szakasza: a politeizmus. Ebben a szakaszban a képzelQerQ túlsúlyban van. Az életet elválasztják az anyagi tárgyaktól, hogy fiktív, rendszerint láthatatlan lényeket ruházzanak fel vele, és ettQl fogva minden külsQ jelenség létrejöttét nekik tulajdonítják. Ennek a szakasznak van a legnagyobb hatása a szellemre és a társadalomra, illetve ekkor történik a legnagyobb változás. Comte szerint sok ember nem emelkedett túl ezen a szakaszon ma se, hiszen az elQítéletesség hatalmas a más fajokkal szemben.
A harmadik szakasz a monoteizmus.
Ebben a szakaszban hanyatlani kezd a filozófia. Ez annak az oka, hogy az ész egyre jobban korlátozza a képzelQerQt. Kibontakozik az az érzés, hogy minden természeti jelenség változatlan törvényeknek engedelmeskedik. A fehér faj túlnyomó többségében ezt a gondolkodásmódot követi.
Fontos, hogy az emberi szellem jelenlegi állapotát elválaszthatatlanul összekapcsoljuk korábbi állapotainak összességével, hiszen e korábbi állapotok mindegyike nélkülözhetetlen és elkerülhetetlen volt. Még ma is folyamodunk teológiai magyarázatokhoz, mert fel akarjuk tárni azt az elérhetetlen titkot, hogy alapvetQen miként jön létre bármely jelenség, fQleg ha olyanokról van szó, amelyeknek valóságos okát még nem ismerjük. El kell ismernünk, hogy értelmünk a teológiai elvek nélkül sohasem juthatott volna túl kezdeti tompultságán. Ezek az elvek tették lehetQvé, hogy kialakuljon egy logikus gondolkozás.
A társadalmi szükségletek miatt hosszú ideig a teológiai szellem kötötte össze az erkölcsi és politikai eszméket. Ez a kezdeti filozófia nélkülözhetetlen volt értelmünk kibontakozásához.

A metafizikai vagy absztrakt stádium:

Ez a stádium átmenet az emberi ész gyermekkora és felnQttkora között. Értelmünk szinte észrevétlenül emelkedhet a tisztán teológiai stádiumból a nyíltan pozitívba. Megszokottá válik az abszolút ismeretek iránti érdeklQdés.
A metafizika a lények legbelsQ természetét, a dolgok eredetét és rendeltetését, a jelenségek létrejöttének módját próbálja megmagyarázni.
Ez hasonlít a teológiához, de ahelyett, hogy ebben természetfeletti erQket hívna segítségül, ezeket inkább lényegiségekkel vagy megszemélyesített absztrakciókkal helyettesíti. Ezek valóban jellegzetes felhasználása miatt gyakran nevezzük a metafizikát ontológiának.
Itt tehát már nem a puszta képzelQerQ,, de még nem is az igazi megfigyelés játssza az uralkodó szerepet. Ekkor már erQteljes lábakra áll az értelem és felkészül az igazi tudományos tevékenységre. Meg kell jegyezni, hogy túlzott szerepet játszik a spekuláció, amely az érvelést elQnyben részesíti a megfigyeléssel szemben. Az ilyen rendszer kritikai vagy bomlasztó hatást fejthet ki szellemi és társadalmi tekintetben. Sohasem képes létrehozni egy saját magára jellemzQképzQdményt.
Tehát ez a kétértelmq szellem megQrzi a teológiai rendszer összes alapelvét, de ezeket egyre inkább megfosztja az uralmukhoz szükséges erQtQl. Tehát átmeneti haszna az ilyenfajta felbomlásban rejlik.
A metafizika tehát nem más, mint a bomlasztó leegyszerqsítésektQl meggyöngült teológia. Ez a szellem volt az, amely irányította a fetisizmusnak politeizmussá történQ eredeti átalakulását. Majd az ontológia közbeavatkozása során alakult a politeizmus monoteizmussá.

A pozitív vagy reális stádium

A pozitív fQ jellegzetessége, hogy a képzelQerQ állandóan alá van rendelve a megfigyelésnek . A szabaddá vált értelmet a racionális gondolkodás elvezeti a pozitivitás állapotába. Így jut az emberi szellem a végsQ stádiumába. A spekulatív logika eddig zavaros elvek alapján következtetéseket vont le, de ezek az elvek soha nem voltak bizonyíthatók. Mostantól alapszabály, hogy nem lehet valóságos és érthetQ értelme egyetlen állításnak sem, amelyet nem lehet visszavezetni egy különös vagy általános tény egyszerq kimondására. A képzelQerQ elveszti uralmát szellemünk fölött, és alárendelQdik a megfigyelésnek.
A képzelQerQ továbbra is fontos marad, amennyiben véglegesíti vagy tökéletesíti a gondolatot. Az értelmünk felnQttkorára jellemzQ, hogy már nem foglalkozunk hiábavalóan az egyértelmq okok meghatározásával. Ehelyett törvényeket kutatunk fel, azaz azokat az állandó kapcsolatokat, amelyek a megfigyelt jelenségek között állnak fenn. A pozitív vizsgálódásban arra kell figyelni ami létezik, és a jelenségek tanulmányozásának mindig viszonylagosnak kell maradnia helyzetünkhöz képest. Ha e két szempont figyelembe vételével felismerjük, hogy elméleteink tökéletlenek, akkor rájövünk, hogy nem vagyunk képesek kikutatni teljesen egy létezQt sem. Legjobban szemlélteti ismereteink viszonylagosságát a csillagászat, mivel itt a jelenségeket egyetlen érzék segítségével kutatjuk. Hiszen semmilyen csillagászat nem nem létezhetne vak élQlények körében, illetve akkor sem létezne asztronomia, ha állandóan ködös lenne a légkör. Tehát minden pozitív kutatás elkerülhetetlenül összefügg belsQ és külsQ körülmények összességével.
Fogalmaink tehát elsQsorban társadalmiak. Olyan fejlQdés eredményei, melynek elemei és szakaszai összefüggnek.
A pozitív törvények rendeltetése a racionális elQrelátás. ElsQ alapfeltétele, hogy a képzeletet alá kell rendelni a megfigyelésnek.
Az igazi pozitív szellem épp oly távol áll az empirizmustól, mint a miszticizmustól. Az igazi pozitivitást hosszú elQkészítQ szakasznak kell megelQznie. A tudomány valójában a jelenségek törvényeinek feltárása. Nem egyszerq megfigyelésekbQl tevQdik össze, hanem igazi törekvése, függetlenedni akar, a közvetlen vizsgálódásoktól, és ezek helyett a racionális elQrelátást helyezze elQtérbe. Ez a pozitív szellem alapvonása.
Az igazi pozitív szellem lényege elsQsorban, hogy lássunk, hogy elQreláthassunk, tanulmányozzuk azt , ami van, hogy  a természettövények változatlanságának állandó tétele alapján  belQle kikövetkeztessük azt, ami lesz.

A.34. Az evolucionizmus az antropológiában


Elgondolások az emberi rasszokról, és Darwin evolúció elmélete

Mikor az európai ember a tQle távol esQ kultúrákkal elQször találkozott, a legelsQ szembeöltQ jegy a különbözQ népek eltérQ külseje volt, fQként a bQrszínük. Ezen eltérések magyarázatára számtalan elmélet  vallási és szigorúan tudományos alapú  egyaránt született.
Az eltérQ külsejq népek legtöbbje hamar bizalmatlanná vált a fehérekkel szemben azok erQszakos tettei miatt. Ez, és a tény, hogy kultúrájuk más  európai szemmel nézve fejletlenebb  azt a nézetet szülte, hogy az eltérQ rasszok képviselQi morálisan, és intelligenciában is alul maradnak a civilizált emberhez képest. Sokan úgy vélték, hogy ezek a népek teljesen különálló fajt alkotnak.
Az európai ember, akinek kultúráját alapvetQen meghatározta a keresztény szellemiség, igyekezett saját gondolkodásmódján belül magyarázatot találni az eltérQ népcsoportok változatosságára. Egyesek szerint pl. a négerek fekete színe a Sátán színe, mások szerint Káin bélyege.
Európa antropológusai már a 18. században elvetették az effajta nézeteket, bár sokan közülük szintén vallásos alapokra helyezték az emberi rasszok származásának történetét. A poligenezis hívei szerint a teremtés több aktusban történt, avagy Isten az emberi rasszokat nem egyszerre teremtette, de a fehér embert tette meg mind közül a legfQbbnek. A monogenezis hívei úgy vélték, Isten egyszerre teremtette az embereket, s egyesek bQrszínének elváltozása egyfajta degeneráció, változás eredménye. Még ha el is fogadták volna az isteni megbélyegzés elméletét, nem hihették, hogy ez generációkon keresztül megmaradna. Elutasították továbbá a testi jegyek, és a mqveltség szintje között feltételezett kapcsolatot is.
Megjelent hát a korban a rassz fogalma, ám ennek tartalma sokáig igen homályos volt. A rasszot egy embercsoportot kitüntetQ, vagy épp lealacsonyító jegyek összességének vélték, ezen jegyek mind fizikaiak, mind kulturálisak voltak. Azt, hogy ki melyik rasszhoz tartozik, elsQsorban a bibliai történetek, illetve az európai értékrend jóról és rosszról alkotott véleménye alapján állapították meg.
A fajok kialakulását egészen új megvilágításba helyezte Charles Darwin mqve, a fajok eredete. P volt az, aki  bár elismerte, hogy a környezet bizonyos mértékig hatással van a fajokra  leginkább a természetes kiválasztódást, és az apránkénti változásokat  a mutációt  tartotta az oknak egy új faj létrejöttében. Úgy vélte, hogy a természet általánosan uralkodó törvénye a szelekció, mely szerint egy olyan élQhelyen, amely már nem képes a szaporulatot eltartani, versengés kezdQdik meg, a faj egyedei, és a különbözQ fajok között. A versenybQl csak a leginkább alkalmasabbak kerülnek ki gyQztesen  azok maradnak fenn. Az evolúció elmélete pedig azt takarja, hogy az egyes fajok nem mindig a mai formájukban léteztek, hanem egy, vagy néhány közös QsbQl jöttek létre az idQk során úgy, hogy egy-egy változás történt az egyedek felépítésében, amely aztán elQnyösebbé tette azokat a többivel szemben. Ezt a változást aztán tovább örökítették utódainak, amely így fennmaradt. Darwin elmélete az ember eredetére is új tudományos magyarázatot kínált, akárcsak arra, miért vannak különbözQ rasszok  ezek az emberi faj változatai, mint ahogy az állatvilágban is léteznek egy fajon belül különbözQ módosulások, amelyeket meghatároz az életterük, de alapvetQen rendelkeznek a faj közös jellemzQivel. Darwin azonban a kaukázusi rassz felsQbbségét hirdeti, szerinte az ausztrál, és az afrikai rassz átmenet a gorilla, és a kaukázusi rassz között.

Herbert Spencer

Darwin elmélete óriási hatást gyakorolt a korban. Egyesek megkérdQjelezték, mások üdvözölték, de szinte senkit nem hagyott érintetlenül a tudományos világban. Egyesek elkezdtek gondolkodni azon, hogy ha az evolúció a természetben megvalósul, akkor vajon a világ más területeire is igaz lehet-e.
Herbert Spencer még nem vonatkoztatta teljes egészében a társadalomra az evolúció elméletét, de abból indult ki, hogy az emberi társadalom az emberi szervezettel analóg. Ezen analógiát arra alapozza, hogy a társadalom olyan rendszer, amely struktúrával és funkciókkal rendelkezik, illetve, hogy az adott társadalom az össztársadalmi evolúció egy bizonyos tagoltsága által meghatározott szintjét tükrözi.
Amellett érvelt, hogy a világmindenség csak az evolúció elmélettel írható le. Elgondolása szerint a társadalom tagolatlan, egyszerq rendszer volt. Majd a fejlQdés folyamán a társadalmak egymástól elkülönült szerkezeteket alakítottak ki (kormányzati) hogy azok egymástól elkülönült funkciókat töltsenek be. Minél tagoltabb egy társadalom strukturálisan és funkcionálisan annál elQkelQbb helyet foglal el az evolúciós osztályozás rendszerében.
A társadalmat valóságos létezQnek tekinti, mert bár egymástól megkülönböztethetQ egységekbQl áll, ezeknek az általuk elfoglalt területeken való, általában hosszú életq összerendezQdése bizonyos konkrét jelleget kölcsönöz a halmaznak.
A társadalom különbözik minden olyan tárgytól amit érzékeinkkel fel tudunk fogni így csak következtetni tudunk rá. Ha a társadalmat az alkotórészei közötti állandó kapcsolatok valóságos létezQvé teszik, felmerül a kérdés, hogy nem hasonlítanak-e ezek a kapcsolatok más valóságos létezQk összefqzQ állandó kapcsolatokhoz. Az egyetlen elképzelhetQ hasonlóság csak az alkotórészek elrendezQdését vezérlQ elvek párhuzamosságából adódhat.

A társadalom, és az élQ szervezet közös jellemzQi

A növekedés jellemzi a társadalmi halmazokat és szerves halmazatokat. Számos organizmus életének egész idQtartalma alatt növekszik. A társadalom növekedése annak felbomlásáig vagy legyQzéséig tart. A testi és társadalmi növekedés közös vonása, hogy méretük növekedésével szerkezetük is bonyolultabbá válik. Ez a folyamat addig tart míg az érettség megfelelQ fokát el nem éri aztán hanyatlik. A gyarapodás két folyamatnak köszönhetQ: a folyamat során a növekedést az alkotórészek egyszerq sokasodása idézi elQ, illetve a folyamat során a növekedést a csoportok majd a csoportok csoportjainak egyesülése idézi elQ. A társadalom tehát társadalmi növekedés egyesülési és újraegyesülési folyamatok eredménye
A szerkezet fejlQdésével fejlQdik a funkció is. Az élQ szervezetben az osztódó sejtek nem csupán számukban növekednek, hanem különálló szerveket hoznak létre, melyek esetenként más szerveket irányítanak. A társadalomban a kifejlQdQ uralkodó osztály nem pusztán különbözQvé válik a többiektQl, hanem felügyelete is gyakorol azok felett, amikor pedig ez az osztály újra osztódik, több és kisebb hatalommal rendelkezQ csoport jön létre, így az ellenQrzés funkciója is osztódik közöttük. Ugyan ez a helyzet azokkal az osztályokkal, amelyek felett uralkodnak: más-más foglalkozást qzQ csoportokra oszlanak, s mindegyik csoporton belül a tagok feladatai is osztódnak.
Az evolúció során egymással összefüggQ különbségek jönnek létre, amelyek kölcsönösen függnek egymástól, és ez a függés növekszik az evolúció fejlQdésével. A kezdetleges társadalmakban mindenki mindenhez értett, késQbb azonban megjelent a specializálódás. A társadalmat a munkamegosztás teszi élQ rendszerré. Ha az élQ szervezet, mint a társadalom egy-egy alkotórésze elpusztul, az általuk betöltött szerepet másik viszi tovább.

Spencer nem gondolta úgy, hogy a társadalom, és az emberi szervezet egy az egyben megfeleltethetQ egymásnak, különbségeket is feljegyzett. Míg a szervezet összetevQi homogének, addig a társadalomé heterogének.

Lewis Henry Morgan

Az evolúció elméletének alkalmazhatóságát az emberi társadalmakra Henry Lewis Morgan dolgozta ki a legtisztábban. P úgy vélte, hogy a világon egyetlen kultúra létezik, a különbség pedig csak abban áll, hogy melyik nép melyik fejlQdési fokon helyezkedik el. A legfejlettebbnek nyilván az európai civilizációt tartotta, és gondosan kidolgozta, osztályozta az ide vezetQ lépcsQfokokat. Pontosan meghatározta azt is, mit ért kultúrán:
Létfenntartás: a javak termelését fokozták a különbözQ technikai vívmányok, találmányok és felfedezések
Társadalomszervezet: csíráját a vadság korában kell keresnünk és a politikai társadalom kialakulásáig kell követnünk.
Nyelv: az emberi beszéd a legkezdetlegesebb formáktól indul: taglejtés vagy beszédjel, innen jutott el a tagolt beszédig.
Család: a családot illetQen a fejlQdés fokozatait a házassági szokásokban vizsgálhatjuk
Vallás: ezt soha sem fogjuk kielégítQen magyarázni, mert olyan mélyre eresztette gyökereit az ember képzeletvilágába és érzelmi rendszerébe, hogy nincsen primitív vallás, amely ne groteszk módon jelenne meg elQttünk
Otthoni élet és építkezés: Az építészet a családformával és az otthoni élet rendszerével áll szoros kapcsolatban. FejlQdését a vadember kunyhójától a civilizált ember házáig követhetjük.
Tulajdon: eszméje lassan alakult ki az emberi elmében. ElQször a vadság korában formálódott ki. A tulajdonnak az uralomra jutása jelzi a civilizáció kezdetét.
Úgy vélte, az egyes népeket ezen szempontok alapján kell vizsgálni, és besorolni a fejlQdési különbözQ fokozataihoz. Ezek a fejlQdési fokok a következQk:
A vadság alsó foka
Az emberi nem gyerekkorával kezdQdött, és a haltáplálkozással és a tqz megismerésével végzQdött. Az emberiség ekkor még eredeti lakhelyén élt és gyümölcsöket evett. A tagolt beszéd kialakulása ebben a korban ment végbe.
A vadság középsQ foka
A haltáplálkozástól az íj és a nyíl feltatálásáig tartott. Itt már az emberek eredeti lakhelyükrQl elvándoroltak és benépesítették a földet.
A vadság felsQ foka:
Az íj és a nyíl feldatálásától a fazekasság elterjedéséig tartott. A fazekasság feltalálása minden szempontból vonal a vadság és a barbárság között.

Mindazokat a törzseket, amelyek a fazekasságig eljutottak barbárnak nevezzük.
A barbárság alsó foka
ElsQ szakasza a fazekassággal kezdQdött, és a keleti félgömbön az állatok domesztikációjával a nyugatin pedig a kukorica öntözéses termesztésével fejezQdött be.
A barbárság középsQ foka
Keleti félgömb: állatok domesztikációjától a vasércolvasztási eljárások feltalálásáig tartott.
Nyugati félgömb: az öntözéses földmqveléstQl a vasérc olvasztásáig.
A barbárság felsQ foka
A vasérc olvasztásának felsQ fokától a fonetikus abc használatáig.
A civilizáció állapota:
Fonetikus ábc használatával és irodalmi mqvekkel kezdQdött.

Morgan szerint minden társadalmi forma két általános alapformára vezethetQ vissza:
-societas: személyekre és csak személyi kapcsolatokra épül és társadalomnak nevezzük. AlapvetQ egysége: nemzetség, frátria, törzs, törzsszövetség,’!nemzet.
- civitas: a területen és magántulajdonon alapszik s az állam névvel különböztetjük meg.
Mindez a politikai társadalom létrejöttét képezi.

Az integráció egymást követQ fokozatai:
Közösség vagy városi kerület
Megye vagy tartomány
Nemzet vagy territorium

Morgan azt is evolúciós sorba rendezte, hogy milyen táplálékból élnek fQként az egyes népek:

- Gyümölcsökön és gyökereken alapuló természeti létfenntartás az emberiség eredeti lakóhelyén: nincsenek mesterségek, és nincsenek intézmények. Csak a tropikus vagy szubtropikus éghajlat alatt lehetséges
- A hal a mesterséges táplálék elsQ foka, mivel nem lehet fQzés nélkül enni. LehetQvé tette, hogy az emberiség éghajlattól függetlenedjen.
- A liszttartalmú termesztett növények fogyasztásával elhagyjuk a vadságot és átlépünk a barbárság alsó fokára. Növényeket termesztünk, állatokat háziasítunk, kertet mqvelünk.
- A hús és tejtáplálék fogyasztását a keleti félgömbön az állattartás tette lehetQvé, míg a nyugati félgömbön csak a vadászat jelentett hús élelmet. Korlátlan élelemtermelés szántóföldi mqveléssel, háziállatok befogása munkára. Földmqvelés, az eke feltalálása.

Bár az elmélet mára mosolyogtatónak tqnik, a korban mégis óriási elQrelépést jelentett az antropológiában. Morgan továbbá nagy figyelmet szentelt egy, az antropológia számára ma is kulcsfontosságú témának: a rokonság kérdésének. Feljegyzett különbözQ rokonsági terminológia típusokat, családformákat, megteremtve az alapfogalmakat, és a figyelem középpontjába helyezve a témát.

Edward B. Tylor

Tylor elsQsorban kultúrafogalmával, illetve a primitív vallások vizsgálatával hívta fel magára a figyelmet. Kultúra alatt az ember szellemi létezésének egész rendszerét értette, szakaszos fejlQdésének folytonosságát pedig a survival (az emlékezQ továbbélés) fogalma révén igyekezett biztosítani. Ebbe a modellbe illeszkedett a vallás keletkezésérQl és fejlQdésérQl kidolgozott koncepciója, amelynek középpontjában az animizmus, a lélekképzet fogalma állt.
Elméletét részletezQ mqve, a Primitív kultúra 1871-ben jelent meg, benne két alapvetQ gondolattal:
A népek múltbeli kultúráit rekonstruálni lehet a jelen és a múltbeli kulturális állapotok betokosodott survival-jeinek gondos tanulmányozása révén. Ez azt jelenti, hogy mindennek ami a mai kultúrában nem funkcionális, egy korábbi fokozat maradványainak survival-jének kell lennie.
Az animizmus fogalma: a legalapvetQbb vallásos eszme szükségképpen a szellemekben való hit.
Tylor szerint a kultúra vagy civilizáció, tágabban vett etnográfiai értelemben, az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, a mqvészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert.
Ezzel kitágította Morgan kultúra meghatározását, de egyben kevésbé konkréttá is tette azt. Hiszen, míg Morgan tételesen felsorolta, hogy mely területek tartoznak a kultúra fogalmába, Tylor már egy általánosabb definíciót ad. Felismeri azt is, hogy a kultúrát nem lehet pusztán egy-egy részterületére korlátozva tanulmányozni, hanem annak egészét vizsgálni kell (holisztikus szemlélet).
Hitt ez emberiség pszichikai egységének tanában azaz, az emberi elme minden kultúrában hasonló, és az egyszerqbb nem feltétlenül primitívebb.
Két további fogalmat is bevezet, a survivalt, és a revivalt:
Survival: jelentése: túlélés, továbbélés. Olyan kulturális maradvány, amely nem funkcionális. Minden kultúra eleve kulturális komplexitás, minden kulturált alkotó elemnek funkciója van, de vannak afunkcionális tényezQk - a survivalok - a nem integrált elemek.
Revival: jelentése: újjászületés. Valamely már funkcióját vesztett vagy csak emléknek számító kulturális jelenség újjáéledése, újbóli funkcionálása. A revivalra akkor kerül sor, ha a szóban forgó jelenség kialakulási körülményeihez hasonló olyan állapot jön létre, amely a kifejezésre alkalmas, egyszer már megtalált és ismert formát új élettel tölti meg és ezzel újból érvényessé teszi.
Tylor is hitt a kultúra evolúciójában, és úgy vélte, hogy a fejlQdés során bizonyo, korábban funkcióval rendelkezQ elemek elveszik funkcionalitásukat, ennek ellenére azonban fennmaradhatnak még hosszú idQkön keresztül. Ezek a survivalok, melyekbQl vissza lehet következtetni a kultúra korábbi állapotaira, azokra az idQkre, amelyekben az adott elemnek még volt funkciója.

Tylor munkásságának másik fontos aspektusa a vallás evolúciójáról alakotott elmélete. E szerint a lélek gondolata a legQsibb intellektuális reflexió az emberi élet megmagyarázhatatlan tapasztalataira, az álom, a halál, a tükörkép-élmény feldolgozására. Ez az animizmus elsQ fokon a primitívek még érzéki és mindent átlelkesítQ vallásosságában, másodikként a politeista vallás- és isteneszmékben, végül pedig a monoteizmus szilárd szellem-isten képzetet alkotó rendszereiben ölt testet. Tylor számára az animizmus ezen fokozatai racionális igényq választ és világmagyarázatot kínálnak a kultúra fejlQdésének egy-egy adott fokán és alapjául szolgálnak a vallási valóság mágikus-rituális és mitikus szférájának kibontakozásához. Nem állítja, hogy a primitívek vallása alacsonyabb rendq lenne a monoteizmusnál, csupán azt, hogy a fejlQdés egy korábbi szakaszában jellemzQ.

Az evolucionizmus egyetlen kultúra létezését hirdette, és bár mára az antropológiában ez már egy meghaladott nézetnek számít, mégis, a XIX. század végén kialakult paradigma a mai napig is érezteti hatását. JelentQsége abban rejlik, hogy az elsQ, igazán jelentQs, az antropológia tudománnyá válását elQsegítQ szerzQk ezen elméleti kereten belül alkottak. Az evolucionizmus még a XX. század közepén is  átgondolva bár  hatást gyakorolt egyes szerzQkre.

A.35 A történeti partikularizmus

Franz Boas

A történeti partikularizmus az egyvonalú evolucionista szemléletre adott válaszként született meg. A történeti partikularizmus azt feltételezi, hogy a különbözQ életmódok azoknak a dolgoknak az eredményeképpen jönnek létre, amelyek azt befolyásolják a múltban. Minden népnek megvan ugyanis a saját története, minden életmód és kultúra egyedülálló. Minden életmód annak saját fogalmai szerint kell tanulmányoznunk, ahelyett, hogy saját kultúránk megítélését erQltetnénk rájuk. Egyfajta relatív perspektívát kell magunkévá tennünk, amikor más életmódokat vizsgálunk. A kultúrák csak önmagukban érthetQk meg, nincs egy abszolút mérce, amelyhez viszonyíthatnánk Qket, és kimondhatnánk: magasabb, vagy alacsonyabb rendqek.
Boas hangsúlyozta, hogy az antropológusnak el kell hagyniuk a dolgozószobáikat, és el kell merülniük más társadalmak közvetlen megfigyelésében. Terepmunkát kell az emberek között végezniük, hogy azok viselkedését megtapasztalják és megértsék, képzeteiket az Q saját nézQpontjukból, mielQtt meddQ spekulációba kezdenének arról, hogy hogyan fejlQdnek a kultúrák. Az antropológusoknak a tények, megmagyarázására akkor kell elméleteket felépíteniük, ha az információk valóban objektívak. Boas vezette be az antropológiában a kulturális relativizmus doktrínáját, amelyrQl úgy gondolta, hogy nélkülözhetetlen a pártatlanság és objektivitás kialakításában. Ez jelenti voltaképp azt a fent már leírt nézetet, hogy a kultúrák önmagukban egészek, nem illeszthetQk egyetlen fejlQdési sorba, és nem mérhetQk egy abszolút mércével. Bebizonyította: az emberi populációk közötti társadalmi-kulturális különbségeket biológiai különbségekkel nem lehet megmagyarázni.
A Boas által kifejlesztett elméletet kulturális diffuzionizmusnak nevezzük. A diffuzionizmus alapja, hogy a kialakult kulturális jelenségek vizsgálatán keresztül minél tágabb kulturális zónákat különítsen el, s a felállított kulturális komplexumok kölcsönhatásait vizsgálja. Arra törekszik, hogy a kulturális tények eloszlásából és más-más kultúrákban való megjelenésébQl történelmi sávokat vonatkoztasson el. Egy-egy elkülönült kulturális vonás vagy elem megjelenése egy attól idegen kultúrában egy hajdani - történelmi - kapcsolat bizonyítéka. Egy két idegen kultúrában megjelenQ, adott kulturális jelenség pusztán formai hasonlósága elegendQ bizonyíték arra, hogy a két kultúra valamikor kapcsolatban állt a múltban. Ez négy premisszát foglal magában:
A történelem mint folyamat nem más, mint cserék és átvételek - azaz kulturális egymásra hatások  vég nélküli folyamata.
A kulturális egymásra hatásokban résztvevQ alanyok (a primitívek) gyenge értelmi-innovációs képességekkel bírnak, ezért egymástól veszik át az Qsi elemeket .
Vannak Qsi elemek , vagyis Qskultúrák , melyek a kulturális interakció alapját képezik.
Nem csak egy Qskultúra van, hanem több. Kell hogy legyen egy minimális eredeti sokféleség, mert egyébként megszqnik a diffúzió folyamatához szükséges dinamizmus. Ha minden Qskultúra egyforma lett volna, a történelemben nem volnának meg az emberiség fejlQdéséhez alapot adó eltérések.
Boas határozottan tagadja és cáfolja az evolucionista-finalista álláspontot, mely szerint a kulturális stádiumok egy célszerq fejlQdésbe illeszkednek. Boas elmélete a kulturális formák mögött végtelen sokszínqsége mögött rejtQzQ invariánsokon vagy Qselemeken alapszik. Az emberi folyamatokat ezek az invariánsok strukturálják. Arra kereste a választ, hogy a kultúrák egyszerre véletlenszerq és sajátságos földrajzi-történelmi útjaiból milyen módon következik az egyedi kultúrákat jellemzQ változatosság és megfoghatatlan egyediség.
Boas felfogása megkívánja az antropológustól, hogy képes legyen a népek történetére kiható összes tényezQ megértésére. Így ahhoz, hogy valaki kijelenthesse, a kulturális eltérések nem biológiai különbségek eredményei, jártasnak kell lennie a biológia tudományában; ahhoz pedig, hogy lássa az ember és környezete kölcsönös viszonyát, az antropológusnak tisztában kell lennie olyan dolgokkal, mint a migráció, a táplálkozás, a gyermeknevelési szokások és a betegségek, stb., valamint a népek és kulturáik mozgásai és kölcsönhatásai. Az antropológia ily módon holisztikussá és eklektikussá válik, kapcsolatot tart fenn minden olyan tudományággal, amely megvilágíthat egy adott problémát. Úgy tartotta, hogy a kultúra oksági törvényeit felfedezni, nem pedig feltételezni kell.
Nyilvánvalóan a diffuzionizmusnak is megszületett a kritikája, mely szerint az vagy a hasonlóságok óceánjába vagy az egyéni sajátosságok tengerébe fúl. Vagy minden kulturális elem elterjedhet és minden kombinálható, amit a legtöbb diffuzionista nem fogad el, Boas pedig - aki hangsúlyozza a vizsgált jegy és a befogadó kultúra kompatibilitásának fontosságát - egyáltalán nem. Ez azt jelenti hogy a kultúra valamiképpen rendszer, hiszen nem olvaszt magába akármit; azaz egy kultúra elemeit valamilyen rend törvényei mqködtetik. Vagy azt kell elfogadnunk, hogy az elemeket csupán a történelmi véletlen kormányozza, ekkor pedig a kultúra fogalma illuzórikus.

Alfred Louis Kroeber

Boas tanítványa, aki kulturális mintákat és alakzatokat keresi az emberi társadalom összes aspektusában, illetve megpróbált egy új kultúra fogalmat alkotni. Úgy vélte, hogy szükséges a kultúra, és társadalom közötti különbségtétel, mivel társadalom létezhet kultúra nélkül (pl. a rovarok), de a kultúrának feltétele az emberi társadalom létezése. A kultúra léte feltételezi a társadalmat, a társadalomé viszont az egyéneket, melyek azt alkotják. Kroeber szerint az egyén testbQl, és lélekbQl áll. A test, a lélek, a társadalom és a kultúra alkotják a szerves szintet, míg a szervetlen szintet alkotják a szövetek, sejtek, molekulák, atomok, stb. A szervetlen szint fizikai, és kémiai részbQl áll. Az egyes szintek jelenségeinek vannak csak arra a szintre jellemzQ sajátosságai vagy minQségei. Ezek a jelenségek csak azon a szinten levQ tényezQkkel összefüggésben értelmezhetQk. Ezek a jelenségek nem magyarázhatók meg egy másik szintrQl való tudással, de az, amit az alacsonyabb szintq jelenségek vizsgálatából megtudunk az valószínqleg érvényes a magasabb szintekre is. Egy alacsonyabb szint törvényei megszabják azt a keretet, amelyben egy magasabb szint mqködik, azonban önmagukban nem idézik elQ azok jelenségeit. Általában az alacsonyabb szintek szabják meg a magasabb szintek feltételeit: az élet igazodik a fizikai-kémiai törvényekhez, nem fordítva stb. Kroeber próbált a kultúra szintjén olyan alapegységet találni, mint a biológia szintjén a gének, de arra a következtetésre jutott, hogy ilyen valószínqleg nem létezik. Vannak ún. kulturális állandók mint pl: család, háború, vallás, kommunikáció stb. Ezek adják a kultúra biopszichológiai keretét. A kulturális értékek és a kulturális formák kizárólag az emberekben lakoznak, az embereken keresztül léteznek. Ezek a kulturális tényezQk mindemellett azonban egyén felettiek is, egyén és kultúra nem elválaszthatóak. Mivel a kultúra az egyéneken keresztül egyediséget foglal magában, ezért minden kultúra más és más. A kultúrák az integrálódás irányába haladnak. Azonban nem érhetik el a teljes különbözQséget, mert az egyének kulturálisan meghatározottak, ami egy általánosságot ad. A kultúra egyik legjellemzQbb sajátossága állandó változékonysága és képlékenysége. Egyes elemei hosszú idQn keresztül fennmaradhatnak, míg mások hamar kikopnak belQle. A kultúra változékonyságának oka az, hogy kivétel nélkül minden kulturális jelenség kapcsolatban áll más kulturális jelenségekkel, amelyek hasonlóak hozzá, megelQzték vagy reá következnek, vagy körülötte egyidejqleg elQfordulnak, és legteljesebb megértése csak ezeknek a viszonyoknak a megismerésén keresztül lehetséges. A kulturális jelenségek ható okai az emberek, és éppen ezért ennyire kiszámíthatatlan a kultúrák változásának módja. A kultúrát ezen kívül a szervetlen jelenségek is befolyásolják. Az emberi lények, akik befolyásolják a kultúrát és új kultúrát alkotnak, maguk is modellálnak olyan emberek közremqködésével, akik kulturalizáltak, és ennélfogva korábbi kultúra termékei. A kultúra hat az egyénre, az egyén hat a kultúrára. Akármelyik oldalról közelítünk, nem kaphatunk pontos képet egy kultúráról, mert túl sok tényezQ befolyásolja az alakulását.

Robert H. Lowie

A Boas-féle antropológiai programot minden kortársánál jobban megközelítette. Mély tudományfilozófiai gyökerekkel rendelkezett, és a kulturális antropológiát tudománynak tekintette. Elméleti érvelései tudományos világnézetébQl vezethetQk le. Lowie gyakran írt elméleti jellegq témákról. Foglalkozott az evolucionizmussal, a földrajzi determinizmussal, a kultúra és a rassz, valamint a pszichikum viszonyával, és végül a kultúrára magyarázattal szolgáló diffúzióval. Lowie bírálta Morgan evolúciós elméletét, ez a kritika ismeretelméleti-indíttatású. Azt állította, hogy Morgan sémája a rokonság fejlQdésérQl nem bizonyítható, és hogy a Morgan által használt adatok sok helyen tévesek. Lowie szerint Morgan a rokonsági terminológia kidolgozásával gazdagította az antropológiát. A rasszt sohasem tekintette a kultúra meghatározójának, egész életében a kultúra rasszista meghatározottsága ellen érvelt. Lowie szerint a kultúrát nem lehet a pszichológiából levezetni, mert a pszichológia az egyének belsQ attitqdjeinek és viselkedésének tudománya. Más szóval: a pszichológia azzal foglalkozik, ami nem kultúra az emberben. Lowie meggyQzQnek találta Boas érvelését az emberi szervezet képlékenysége mellett, hiszen ez a pszichológia és az antropológia viszonyát egyirányú kapcsolattá teszi. A pszichológiai redukcionizmus nem magyarázhatja meg a néprajzi tényeket, és a kultúra nem vezethetQ vissza a pszichológia szintjére. Lowie szerint a diffúzió vagy a kulturális kontaktus rendkívül fontos. A kulturális kontaktus a kulturális fejlQdésnek fontos oka. A kulturális kontaktust alkotó eszmék cseréjében részt vesznek mind az egyszerq mind a komplex társadalmak donorokként és befogadókként egyaránt.
Lowie úgy véli, a kultúra nem rendszer, és a legfontosabbnak a kultúrák leírását tartja. A módszertan szempontjából kritizálja a kutatási hipotézis alkalmazását, mert elQfeltevést sejtett, meghatározza, hogy mire fog jutni, tévútra csalja a tiszta tudományos megismerést.
Lowie szerint a kultúrát csak saját kategóriáival lehet megmagyarázni, semmilyen más fogalomkészlet (pszichológia, rassz, földrajz) nem elégséges hozzá. A megmagyarázni kívánt kulturális jelenség kétféle lehet: vagy rendelkezhet elQzménnyel annak a törzsnek a kultúrájában, amelynél ráleltek, vagy lehet kívülrQl jött hozadék. Nem mindig az alacsonyabb szintq kultúra a passzív befogadó a diffúziós folyamatokban. Ahhoz, hogy két kultúra között tökéletes, kölcsönös kulturális áthatás jöjjön létre, nem elég két kultúra érintkezése. Igen jelentQs szerepet játszik a kiválasztás momentuma. Nem minden kerül átvételre, amit egy idegen kultúra felkínál. Általában a kultúra megragadja az idegen elemet, és saját mintái szerint megformálja, egybeolvasztja saját eredeti képzeteivel. A kultúra mqködhet zárt rendszerként is.
Egyetért Boassal abban, hogy egy adott kultúra egyedi jelenség. Amennyiben ez igaz, a kulturális jelenségek magyarázata a megelQzQ körülményekre való visszautalásokból áll majd. A kulturális elemek funkcionálisan is kapcsolódhatnak. Ez teszi lehetQvé a kulturális fejlQdés párhuzamosságának kialakulását. A kultúra nem áll teljesen a törvény felett. Amerikai etnológusok bemutatták, hogy hasonló jelenségek egyes esetekben eltérQ okokra vezethetQek vissza. Röviden: különbözQ elQzmények ugyanabban a pontban futnak össze. A történeti múlt a kultúra meghatározója. Lehet, hogy nem vagyunk képesek minden kulturális jelenséget megmagyarázni  mondja Lowie -, de amennyiben meg tudunk magyarázni valamit, a magyarázatnak kulturális síkon kell maradnia.

A történeti partikularizmus rendkívül fontos mérföldkQ volt az antropológiában a XX. század elején, hiszen képviselQi nagyban járultak hozzá a tudomány fogalmi keretének megalkotásához, módszertanának, és elméleti kereteinek kidolgozásához. Olyan gondolatok születtek meg ekkor, amelyek ma is alapját képezik az antropológiának: hogy a kultúrák önmagukban vizsgálandók, saját fogalmi keretükben; hogy nem beszélhetünk a kultúráról, csak kultúrákról, hogy nem lehet minQségbeli különbséget tenni az egyes kultúrák között, és hogy mindegyikük egyedi történelmet, utat jár be.

36. Brit szociálantropológia.

Radcliffe-Brown, A.R.
A funkció fogalma a társadalomtudományban

A funkció a társadalmi és a szerves élet közötti hasonlóságon alapul. Durkheim definíciója szerint: egy társadalmi intézmény funkciója az intézmény és a társadalmi organizmus szükségletei közötti megfelelés. Brown a szükséglet kifejezést a szükséges létfeltételekkel helyettesítette. Ez a meghatározás azt feltételezte, hogy az emberi társadalom létezésének vannak feltételei, amik tudományos vizsgálódás révén kideríthetQek.
Organikus struktúra: ahogy az egységek egymáshoz kapcsolódnak. Egy bizonyos idQn túl az organizmust alkotó sejtek nem maradnak ugyanazok, de az alkotóelemek strukturális elrendezQdése ugyanolyan marad.
Élet: amikor a szervezet strukturális folyamatossága fennmarad és az életfolyamat az organizmus alkotóelemeinek, a sejteknek és a belQlük felépülQ szerveknek a tevékenységébQl és interakcióiból áll. Egy organizmus élete a struktúrájának funkcionálása, ennek folyamán QrzQdik meg a struktúra folyamatossága. A légzés, emésztés& funkciója az a szerep, amely az organizmus életéhez hozzájárul. Tehát egy sejtnek vagy egy szervnek van tevékenysége és ennek a tevékenységnek van funkciója.
Egy afrikai vagy ausztrál törzsnél fel lehet ismerni a társadalmi struktúra létezését. Az embereket egy sor meghatározott viszony fqzi szerves egésszé össze. A társadalmi struktúra folyamtatossága nem szqnik meg az alkotó egységek kicserélQdésével, mert ezt a társadalmi élet folyamata tartja fenn. A közösség társadalmi élete a társadalmi struktúra funkcionálásaként határozható meg. Bármely ismétlQdQ cselekvés, mint pld. Egy bqncselekmény büntetése vagy egy temetési szertartás hozzájárul a szerkezet folyamatosságának fenntartásához.
Az organizmusok és szerves életnek 3 problémaköre van, amelyek más formában az emberi társadalom és társadalmi élet vizsgálatánál is megjelennek. Az 1ik ilyen az, hogy milyen fajta társadalmi struktúrák léteznek és ezek hogyan osztályozhatóak? 2. hogyan funkcionálnak a társadalmi struktúrák? 3. hogyan jönnek léte új típusú társadalmi struktúrák?
Az állati szervezetekkel ellentétben az emberi társadalom struktúrája egészében, csak funkcionálásában figyelhetQ meg. A társadalmi struktúra néhány vonása, mint az egyének és csoportok földrajzi eloszlása, közvetlenül megfigyelhetQ, de a társadalmi viszonyok többsége, amelyek alkotják a struktúrát mint pld. Apa-fiú, eladó-vevQ kapcsolat nem.
Egy állati szervezet élete során nem változtatja meg strukturális típusát, a társadalom viszont a történelem során változik és változik struktúrája is. Funkció a résztevékenység hozzájárulása a teljes tevékenységhez, amelynek a részét képezi, tehát a társadalmi rendszer rendelkezik egyfajta egységgel, amelyet funkcionális egységnek nevezett. Ekkor a társadalmi rendszer minden része harmóniában van. A funkcionalisták felismerik, hogy egy szervezet hatékonyan tud mqködni, ezért létrehoztak egy külön tudományt a patológiát, ami a diszfunkcionális jelenségekkel foglalkozik.
Egy organizmus lehet egészséges vagy beteg és az i. e. V. sz-i görögök ugyanezeket a fogalmakat használták a társadalomnál is. Különbséget tettek eunómia ami a rend, a társadalmi egészséget jelentette és a disznómia, ami pedig a betegséget a felborult állapotot. Durkheim volt az, aki megpróbálta lerakni a társadalmi patológia alapjait. Olyan objektív kritériumokat akart találni, amelyek segítségével megítélhetQ, hogy egy társadalom egy adott pillanatban normális, vagy kórosan beteg-e. A társadalomban lévQ növekvQ öngyilkosok számát disznómikus állapotnak tekintette. A tudomány alapjait nem sikerült leraknia, mivel a társadalmak nem halnak meg, mint az élQlények ezért nem lehet meghatározni a disznómiáját. A társadalom, amely funkcionális egység megbomlásának állapotában kerül nem hal meg, hanem tovább küzd egy eunómikus, egészséges állapot eléréséig, mely közben megváltozhat struktúrája. Ezt a változást meg lehet figyelni azoknál a népeknél, akik a civilizált népek uralma alá kerültek. Brown szerint az antropológia, mivel az írásbeliség elQtti társadalmat vizsgálja, ezért nem tudja figyelemmel követni a típusváltozások folyamatát, csak a társadalmi struktúrák szétesését. Az Afrikában, Óceániában és Amerikában feltqnQ új vallásokat a társadalom disznómikus állapotának enyhítéseként értelmezi, amely állapot a társadalmi élet a fehér civilizációval való érintkezésbQl fakad.
A funkció segítségével számos probléma fogalmazható meg a kutatás számára. A hipotézishez nem szükséges, hogy a közösség életébe minden rendelkezzen valamilyen funkcióval és az, ami két társadalomban azonos jelenség, annak lehet eltérQ funkciója is. Pl. a cölibátus más jelentésq a korai keresztény egyháznál és a mai római katolikusénál. Ahhoz, hogy a különbözQ népek és korok szokásait összehasonlítani lehessen, a funkcióját is figyelembe kell venni. A társadalmi tevékenység funkcióját szerinte az egyes emberekre gyakorolt hatásából lehet megismerni és ezeket a hatásokat lehet tanulmányozni.
Brown szerint, a funkcionalizmus azt a törekvést jelenti, hogy egy nép társadalmi életét a maga egészében, funkcionális egységként szemléljük és azt írja elQ, hogy a társadalmi élet minden oldalát a lehetQ legalaposabban, egymással összefüggésben kell vizsgálni. Szerinte nem áll ellentétben a funkcionalista és a történeti szemlélet, mivel a társadalmi rendszer egyik magyarázata a története lesz, annak részletes leírása, hogyan és hol vált azzá. Azonban a rendszer másik magyarázata akkor jön létre, ha bemutatjuk hogy az adott rendszer a társadalmi fiziológiai vagy a társadalmi funkcionálás törvényeinek sajátos példázata.
A funkcionális hipotézis két tudományos hipotézissel áll szembe:
1. Diffuzionizmus, amely ellentétbe áll a társadalmi rendszerek funkcionális egységérQl alkotott hipotézissel.
2.-dik szerint nem léteznek olyan felfedezhetQ, fontos szociológiai törvények, amilyeneket a funkcionalisták keresnek. Brown szerint, akik azt állítják, hogy az emberi társadalomnak nincsenek törvényei, azok nem mondhatják, hogy általánosítások sem léteznek az emberi társadalomról, mert maguk is elfogadnak általánosításokat.

E. Evans Pritchard
Szociálantropológia: múlt és jelen

Az antropológusok Pritchard szerint két táborra oszlanak: akik szerint az antropológia természettudomány és akik szerint, mint pld. Q humán tudomány.
Az antop. Történetét kell megvizsgálni ahhoz, hogy megértsük ezt a vitát.
XVIII. sz- ban
a felvilágosodás idején született az antropológia. Alig mondható önállónak, mielQtt egyetemeken tanították. Franciaországi ága Montesquieu-tQl, D AlemberttQl, Saint-Simontól, valamint Comtól ered. Míg a brit antropológia elQdei a skót morálfilozófusok, mint David Hume, Adam Smith vagy Adam Ferguson. Hangsúlyozták, hogy a társadalmak empirikus módon vizsgálhatók és induktív módszerekkel lehetséges törvényekkel vagy elvekkel való magyarázatuk. A szerzQk hittek a korátlan haladásban, abban, hogy a fejlQdés meghatározott fokokon halad elQre és ezeket a fokokat, a történelem segítéségével lehet rekonstruálni. Annak ellenére, hogy empirizmusról beszéltek, inkább önmegfigyelésre és a priori érvelésre támaszkodtak, mint a valódi társadalmak megfigyelésére.
XIX. században
az összehasonlító történeti módszert kezdték alkalmazni, amellyel ki akarták mutatni a társadalmi intézmények eredetét és fejlQdését. Pritchard szerint, túlhangsúlyozták a szokások és hiedelmek hasonlóságát és kevés figyelmet fordítottak az eltérésekre, de valódi problémákat vizsgáltak, amikor az idQben és térben távol esQ társadalmak egyezését magyarázták. Az összehasonlító módszer lehetQvé tette számukra az általános és az egyedi szétválasztását és így a társadalmi jelenségek osztályozását. Kidolgozták a fejlQdés elméleti fokait, amely legvégén a XIX. Sz-i Európai és Amerikai intézetek és képzetek álltak. Az ilyen rekonstrukciók morális ítéleteken és feltevésen alapulnak, mivel az intézmény nem érthetQ és magyarázható meg eredetébQl. A XIX. Sz antropológusai nagy mennyiségq szakirodalom kutatása miatt, etnológiai adatok tömege keletkezik, amelynek egyik legnagyobb gyqjteménye az Aranyág. Az eredetét akarták mindennek megtalálni.
XX. sz-ban
az antropológia a pszichológiához fordult. A szerzQk a szokások és hiedelmek pszichológiai magyarázatát keresték és az evolucionista elméleteket úgy kritizálták, hogy nem vettek tudomást róla. 2 oldalról támadták: a diffuzionisták, akik azt mondták, hogy a kultúrát gyakran kölcsönzik és nem spontán növekedés útján alakul ki; és a funkcionalista, amely, elítélte az evolucionizmust és a diffúzionalizmust, mivel a történeti rekonstrukciók bizonyíthatatlanok és mindkettQ történeti megközelítés. A tudomány más területein is elterjedt a funkcionalizmus (funkcionalista biológia, funkcionális jog& ) Az antropológusok azért tudták könnyen elfogadni ezt a nézetet, mivel olyan társadalmakat kutattak, amelynek a történelme ismeretlen volt. A nagy, általános kérdések iránti érdeklQdést terjesztette el a részletezQ és empirikus angol tudományba.
A funkcionális elmélet, ami angliai szociálantropológiában uralkodik nem új jelenség. Modern formáját Durkheim és Spencer fejtette ki. A legvilágosabb és legkövetkezetesebb formáját Radcliffe-Brown fogalmazta meg: Az emberi társadalmak természeti rendszerek, amelyekben minden rész egymással kölcsönösen összefügg és a részek mindegyike az egész fenntartását szolgálja. A szociálantropológia célja, hogy a társadalmi életet törvényekre vagy a társadalom természetére vonatkozó általános állításokra vezesse vissza. Az elméletben új, hogy a társadalom megérthetQ a múltjára utalás nélkül. Mivel a funkcionalisták a dolgok kölcsönös összefüggésében hisznek, ezért hozzájárult a modern antropológiai terepkutatás megvalósításához. Minden szociálantropológus elfogadja, hogy a primitív társadalmakat holisztikusan és szisztematikusan kell tanulmányozni a terepen. A funkcionalista elmélet feltételezi, hogy az adott körülmények között a társadalmi élet nem lehet más. mint ami és minden szokásnak megvan a társadalmi értéke.

A történelem egy nép tudatos hagyományának a része, és a szerepet játszik társadalmi életében Az események kollektív képzete eltérve a maguktól az eseményektQl. Ezt nevezik a szociálantropológusok mítosznak. A funkcionalista antropológusok a történelmet úgy tekintik, mint a tények és képzelet keveréke, ami fontos annak a kultúrának a vizsgálatában, amelyet képez. Mereven elutasítják azt, hogy közvetett bizonyítékok alapján rekonstruálják a primitív népek történelmét, amelyek múltjára vonatkozóan nincsenek dokumentumok és tárgyi emlékek. Pritchard szerint, a feltevésen alapuló történelem elutasításával együtt az érvényes történelmet is elutasították. Elfogadhatatlannak tartja, a Malinowski által leginkább hangsúlyozott állítást, hogy a történelemnek akkor sincs jelentQsége, ha fel is írták. Az intézmények történetének elhanyagolása abban akadályozza meg a funkcionalista antropológusokat, hogy diakronikus problémákat tanulmányozzanak.
Az antropológus munkája során bensQséges viszonyban él a primitív néppel, elsajátítja nyelvét, megtanulja, hogy fogalmaik segítségével gondolkozzon. Majd ezt a tapasztalatot kritikus és interpretív módon újraéli saját kultúrájának fogalmi kategóriái és értékei szerint. A társadalom már nemcsak kulturálisan lesz elérhetQ, hanem szociológiailag is.
Szociálantropológus munkájának 3 fQ fázisa van:
megpróbálja megérteni egy kultúra fontos, nyilvánvaló jegyeit, és lefordítani Qket saját kultúrájuk nyelvére. A történész is ugyanezt teszi. Nincs alapvetQ különbség a két tudomány módszertana és célja között. A szociálantropológus társadalmi életet közvetlenül vizsgálja, míg a történész közvetett módon. Pritchard szerint, az antropológusok problémái szinkron, míg a történészeké diakron jellegq.
A szociálantropológus megpróbálja elemezve felfedni az egy kultúra vagy társadalom mélyén látensen meghúzódó formákat.
Az antropológusok összehasonlítják az elemzésük által feltárt társadalmi struktúrákat a társadalmak tág körében. A történész az egyedit a szociálantropológus az általánost vizsgálja.
A szociálantropológia és a történetírás között technikai, hangsúlybeli különbségek vannak, nem módszertani és a célkitqzésbeli mondja Pritchard. A történészek felbecsülhetetlen értékq, hiteles anyagot tudnak szolgálni a szociálantropológusoknak, míg Qk gondos és részletes feljegyzéseket tudnak szolgálni a történészeknek. A szociálantropológia a társadalmakat morális rendszerként tanulmányozza, minták feltárására törekszik és inkább értelmez és nem magyaráz. A természettudomány az antropológiát a kezdetektQl fogva uralta. Ha a szociálantropológiát különleges fajtájú történetírásnak tekintjük, akkor mentesíteni lehet az alapvetQ filozófiai dogmáktól és ezáltal tudományos lehet. A szociálantropológus nem törvényeket keres, hanem fontos mintákat
Ha többet akarunk tudni a társadalmi jelenségekrQl, akkor megvizsgálhatjuk második és harmadik társadalomban és minden egyes vizsgálattal, a kutatás mélyebb lesz és megismerteti a tanulmányozott dolog fontos jellemzQit. Nemcsak a régebbi kutatások következtetéseit ellenQrzik, de új hipotéziseket is felvet. A természettudományos megközelítés hívei hangsúlyozták, hogy az antropológia eredményeit a közügyekben kell felhasználni. (Angliába gyarmati problémák, Amerikában politikai és ipari probléma.) A hasznosságra hivatkozva próbálták magyarázni az antropológiát. Evans-Pritchard ezzel nem ért egyet.
Összefoglalva: A szociálantropológusok arra törekedtek, hogy bebizonyítsák az ember gépiesen cselekvQ, akarat nélküli, valamint föltárják azokat a szociológiai törvényeket, amelyek segítségével cselekedetei, eszméi és vélekedése magyarázható. Az antropológusok egy része a természettudományt vette modellül és hátat fordított a történelemnek. Egy másik szemlélet szerint, ami a felvilágosodásnál is régebbi, a társadalmakat csak azért tekintik rendszereknek, mert a társadalmi életnek kell valami mintájának lenni, mivel az ember értelmes lény és a körülvevQ lényekkel való kapcsolata rendezett és érthetQ. Ma már Pritchard szerint, ez a nézet elterjedtebb, az antropológus kutatók nagy részét a humán tudományban képezik ki. Szintén az Q véleménye szerint, a szociálantropológia meg fogja Qrizni individualitását, sokáig a primitív népek iránt érdekelQdik még, de a század második felében a komplex társadalmak és fQleg a Távol-és a Közel-Keleti civilizációra fog figyelmet szentelni.

Szociálantropológia
A szociálantropológia kifejezés Angliából jött, az I. világháború elQtt ritkán használták. 1907-22 között a legfQbb szellemi befolyást a brit antropológiára W.H.R Rivers tette. A terepmunka technikában számos fontos felfedezés az Q nevéhez fqzQdik és ennek során a hangsúlyt a szociológiára helyezte. Halála után a brit antropológiát a vele való szembefordulás jellemezte. 1922-azért volt még döntQ év a brit antropológia számára, mivel ekkor jelent meg Radcliffe-Brown Az andamán-szigetek lakói és Malinowski A nyugati Pacifikum argonautái címq könyvek. Ezek a mqvek nyomot hagytak a szociológiai antropológia késQbbi irányzatain. Rivers halála után, így Malinowski 1924-ben és 38-ig uralta a brit antropológiát.
Hatása az antropológiára az újfajta terepmunka-technikája. Korábban az antropológusok, mint Rivers vagy Boas tolmácsok segítségével dolgoztak és az etnográfiai adatokhoz átírt szövegek vagy rövid formális interjúk segítségével jutottak, amiért fizettek az adatközlQnek. Ezzel szembe Malinowski folyékonyan beszélte a helyi nyelvet és résztvevQ megfigyelést folytatott a kutatott területen. Malinowski új eljárásának változatai a világ minden táján az antropológiai terepmunka általános gyakorlatává vált. Régebben (Tylor, Frazer) rendszeresen hasonlítottak össze szokásokat így 1 bekezdésbe fél tucat törzsi népet megemlíthettek. Malinowski és tanítványai írásai pedig, majdnem mindig részletes monográfiák voltak, ami egy társadalomra vonatkozott. M. módszere vált meghatározóvá az Egyesült Államokban is.
1926-45 között a szociálantropológia és a funkcionalista antropológia egymás szinonimái voltak. A funkcionalista antropológusokat az intézmények egymástól való kölcsönös függQsége foglalkoztatta. Funkcionalista antropológia nem volt egységes abban, hogy Malinowski és Radcliffe-Brown hatott rá és sok kérdésbe ellentétbe voltak egymással. Pl. funkció fogalma
Malinowski számára a központi kérdés az volt, hogy hogyan kell interpretálni azt a bizarr minQséget, ami azokban a viselkedési formákban jelenik meg, amit az egzotikus kutató környezetben van. Válasza: ha a társadalmi kontextust megértjük, akkor a bizarr minQség eltqnik. Mivel az ember társadalmi viselkedésének különbözQ aspektusai (család, gazdaság, jog, politika) összeillenek és értelemmel bírnak (a józanész szerint).M. feltételezte, hogy az antropológiai kutatás célja inkább az emberi természet, semmint az emberi társadalom természetének megértése. Azt hitte, ha a kutató csak egy társadalmi kontextusban megérti az intézmények összefüggését, alapvetQ fontosságú ismeretet tud meg az általános emberi természetrQl. A társadalmi integrációt úgy fogta fel, mint az ember személyes önérdekének következménye.
Radcliffe-Brown funkcionalizmusa ettQl eltérQ volt. AlapvetQen otthonülQ teoretikus volt. Azt állította, hogy a szociálantropológia általánosító tudomány , amelynek a teljes társadalmi rendszerek összehasonlítása során az emberi társadalomra jellemzQ egyetemesen érvényes törvényekhez kell eljutnia. Durkheimet követve úgy ír a társadalomról, mint egy önmagában létezQ dologról, egy önmagát fenntartó rendszerrQl, mely már létezik, amikor az egyén beleszületik. A malinowski féle józan ész fogalma, szerinte veszélyes, mert az antropológus a bennszülött hiedelemvilágát saját lelki életére vonatkoztatva magyarázza. Mint Malinowskit, Radcliffe-Brownt is a társadalmi integráció természete érdekelte.=Miért mqködnek együtt az emberi lények a társadalmon belül?
M. BelülrQl vizsgálta és szerinte az egyéni önérdek miatt, R.-Brown kívülrQl vizsgálta és az integrációs típusok változatosságának tekintette, melyek a hit és a szertartások egyedi, mégis összefüggQ rendszerébe fejezQdik ki. Szerinte a különbözQ típusú társadalmak belsQ strukturális szervezQdésük alapján lennének besorolva. Szociálantropológia ilyen változatát strukturális funkcionalizmusnak nevezték ezzel is elválasztva a Malinowski féle funkcionalizmustól. A str. Funkc. Szerint az antropológus feladata hogy megértse, hogy a társadalmi struktúrák hogyan maradnak fenn az idQ folyamán. Az intézmény funkciója, hogy a rendszer fenntartásában játszik szerepet.
1946-ban alakult a Brit Nemzetközösség Szociálantropológusainak Társasága. Az amerikai és Nagy-Britanniai antropológia között szakadék és ellentét volt. Pedig a brit szociálantropológiára és az amerikai kulturális antropológiára gyakran egyszerre hatott Lévi-Strauss strukturalizmusa. Számára a szociálantropológia a reprezentációs rendszereknek tekintett intézményeket tanulmányozza , míg a kulturális antropológia azon technikákat, amelyeken keresztül a társadalmi élet megvalósul. Lévi-Strauss önmagát kulturális antropológusnak mondta. Szerinte az antropológia és a történettudomány kiegészítik egymást, de el is különülnek egymástól. (az antropológust a le nem irt adatok érdeklik) Az a társadalom, melynek intézményei nincsenek tartós egyensúlyban kóros, összeomlás fenyegeti. Ez azonban hibás, mert az individuum elhagyhatja a társadalmat és átmehet egy másikba és 1 személy több különbözQ társadalom tagja lehet. A korai szociálantropológusok hitték, hogy az egészet tekintve a szervezet bármely ideiglenes megbomlása önmagát kijavítja, ezzel kizárta az evolucionista fejlQdés lehetQségét. A társadalmi rendszerek ugyanolyanok, nem változnak az idQ folyamán.
A terepmunka során a szociálantropológus és a kulturális antropológus is ugyanazokkal a problémákkal találja szembe magát, csak a terepmonográfiáik különböznek. Oka az eltérQ szellemi hagyomány és az, hogy másként tekintenek anyagukra. Az antropológus elsQ dolga, hogy ember és nem ember jellegzetessége között különbséget tegyen. 19.sz közepén az antropológusoknak olyan fogalmakra volt szükségük, mint a természet és kultúra, ami kifejezi a másságot. Amikor az ember megmqveli a földjét, akkor a természeti anyagból ember alkotta világot hoz létre. A forma az, ami kulturális, az anyag amibQl a dogok készülnek természeti.

A kulturális antropológia eszméi
Malinowski és Brown egyetért abban, hogy pozitív tudomány az antropológia, de az egyikük a kultúrára, a másik a társadalomra (Brown) összpontosítva. Tudományos munkaterv, ami Pritchardig az angol funkcionalista iskola állásfoglalásai:
1. A testvériskolák (diffuzionisták, evolucionisták) által alkalmazott történelmi megközelítés cáfolata. Függetlenné akarták tenni az antropológiát és az állítja M. és B., hogy az írásbeliség nélküli társadalmak történelme spekulatív és találgató, mivel eredetük és fejlQdésük nem közelíthetQ meg.
2. Csak a közvetlen megfigyelés alapján lehet elemezni a felhalmozott anyagot. Szerintük tehát az antropológiai munka azt jelenti, hogy körülírunk egy társadalmat vagy kultúrát, amelyrQl elQzetesen feltételezzük, hogy nemcsak a magyarázó jelenségek vannak benne, hanem a részletes megfigyelés által a megértésükhöz szükséges elemek is. Hosszú terepmunka-vaskos monográfiákkal a jellemzQ. Számukra a tények és adatok kapcsolata önmagukért beszél.
3. Etnocentrizmus ellenes vélemény, a primitív valóságnak is van racionalitása. A bennszülöttek ugyanolyan logikus módon határozzák meg társadalmukat és kultúrájukat, mint a nyugatiak. Így tehát minden társadalom egyforma ez az angol iskola szerint amiatt lehetséges, hogy minden társadalom egyforma és ésszerq, hogy mindegyik az emberek egymás mellett élésének bizonyos logikája szerint szervezQdik. Ha minden társadalom érti, hogy mi áll érdekében, akkor minden társadalom érthetQ. M. és B. hangsúlyozta, hogy mások tapasztalatait kívülrQl kell szemlélni az objektum felQl és nem a szubjektív gondolatokból és értékekbQl.
Malinowski módszer:

Nincs olyan megfigyelés vagy leírás, ami ne tanúskodna elméleti döntésekrQl."Nincs elmélettQl mentes leírás...minden kijelentés fogalmakkal történik"M. Malinowski szélsQségesen determinista kultúrelméletet fogalmazott meg. A funkció fogalmát DurkheimtQl vette át és a társadalmi tény és cél kölcsönös viszonyaként határozza meg. De M. nem társadalmi tényeket és társadalmi célokat hoz kapcsolatba egymással, hanem társadalmi tényeket és biológiai tartalmú célokat. Számára a kultúra a "társadalom alapvetQ szükségletekre adott, szervezett válasza". Malinowski maximalista funkcionalista, mivel elfogadja a 3 alaptételt, ami Merton szerint jellemzi a funkcionalizmust:
-funkcionális egység tétele (társadalmi és kulturális rendszer elemei oszthatatlan egészt alkotnak)
-általános funkcionalizmus tételét (minden társadalmi vagy kulturális formának pozitív szerepe van)
-nélkülözhetetlenség tétele (csak abban az esetben, ha egymás mellett léteznek, ezek az elemek nélkülözhetetlenek és jelenlétük kötelezQ jellege kimutatható)
"mindenfajta civilizációban, minden szokás, minden tárgy, minden egyes gondolat, minden hiedelem létfontosságú funkciót tölt be, valamilyen feladatnak kell eleget tennie"M. A funkció Malinowski számára egyszerre a résztevékenység hozzájárulása az egész tevékenységhez; valamely szükséglet kielégítése; minden kultúrának organikus szükségletek rendszerét kell kielégítenie.
Bírálat:
LeachtQl: a funkció fogalma egyszerre fedi a tényeket, adatokat, tevékenységek következményeit és célokat, végeredményeket. Ez a keveredés a maximalista funkcionalizmus jellemvonása.
Lévi-Strauss: az etnológus nem a funkció feltételezett univerzalitása érdekli, hanem a kulturális tapasztalat változatossága.
Malinowski szerint, a valóság egészének abszolút módon uralkodnia kell alkotóelemeinek mindegyikén, ezek pedig csak az egészbe visszahelyezve nyernek értelmet. Az etnográfiai leírás Malinowski-felfogásából a valóság igazolására való törekvést szolgálja. Mindent ami van, úgy mutat be, mint aminek lennie kell, mint ami a szükségesség értékével rendelkezik nem lehet másképp. Azonban az etnográfiából hiányzik a kultúra jelenségeinek szimbolikus tartalma, hogy mi a hagyományos benne és mi az önkényes.
Fogalomalkotás-Brown

Módszertanát Malinowski adta az angol iskolának, Radcliffe-Brown pedig a fogalomrendszert dolgozta ki.
Elméleti rendszerének alapja, hogy az antropológiát tudományként kezeli, ami nem lehet tisztán deskriptív. Az antropológia nomotetikus vagyis célja, általános kijelentések elérése. Mint tudomány, elvekkel ruházza fel a tényeket. Szerinte is egy elmélet kidolgozása egyenlQ az antropológiai eljárással. B. Szerinte az antropológia kutatási területe a társadalmi élet, nem pedig a kultúra, ami csak részleges aspektusa. Az antropológia valódi tárgya pedig a társadalmi élet folyamata, amelyeket általános jegyeken vagy szabályszerqségeken keresztül mutat be. Valamennyi társadalmi folyamat rendelkezik a rendszerbe szervezettség sajátosságával és egy társadalmi forma megértése úgy lehetséges, hogy felfedezzük a helyét a rendszerbe, aminek a részét alkotja. Brownnál struktúra:" egészt alkotó részek vagy elemek rendezett elhelyezkedése" és a társadalmi struktúra társadalmi kapcsolatok rendszerbe szervezett együttese.
A társadalmi élet legfQbb vonása, hogy attól kezdve létezik, amikor az egyén viselkedése a többiekkel szemben visszatérQvé, állandóvá válik, amikor alkalmazkodnak egymáshoz vagy amikor a különbözQ érdekekbQl eredQ konfliktusok korlátozottak. A társadalmi struktúra a társadalmi kapcsolatok "folytonos hálózatát"jelenti, vagy egy adott pillanatban az egyén valamennyi társadalmi kapcsolatának összegét. A struktúra Radcliffe-Brownnál magába foglalja a társadalmi tagozódás tényét is. A struktúra így valós kapcsolatok és e kapcsolatokat irányító pozíciók együttese. Brownnál a társadalmi struktúra egyenlQ a folyamatosság fogalmával. Strukturális elvek a legállandóbb vonások, amelyek körül a valós társadalmi élet kibontakozik és amelyek idQbeni fennmaradását biztosítják. Ezek állandóak. pl vérrokon csoportegység, leszármazási egység.
A társadalmi intézmény a "társadalmi élet valamely sajátos formájában felállított norma"viselkedés szektoriális rendezQdése".
Szervezet a struktúra fogalmának kiegészítQje, személyek tevékenységeinek elrendezQdése, úgy ahogy a struktúrában betöltött helyük behatárolja Qket. Ha a struktúra az alapszabályok rendszere, akkor a szervezet a szerepeké.
Szerinte "az emberi társadalomban a társadalmi struktúrát csak mqködésében lehet megfigyelni."Egy struktúra mqködése, létezése így valamilyen módon a tapasztalat közvetlen adata. Brownnál a funkció fogalma uo., mint Durkheimnél. "Minden állandósult tevékenység funkciója az a szerep, melyet a társadalmi élet egészében játszik, következésképpen az, amivel hozzájárul a strukturális állandóság fenntartásához" A struktúra állandósága funkciója folyamatosságának segítségével maradhat fent. Brown elfogadja, hogy a funkcionális egység relatív és a funkcionális helyettesítQjének fogalmát. Az angol funkcionalisták azt feltételezték, hogy a társadalmi élet azért szervezQdik, mert egyensúlyának fenntartására törekszik.
A funkcionalista elmélet elQfeltételez egy általános célkitqzés meglétét egy társadalmon belül, pedig minden intézmény funkciója az lenne, hogy ehhez hozzájáruljon. Ilyen célkitqzés az integráció. A társadalmi integráció gyakran vonatkozik az emberek és csoportok közötti kommunikáció intenzitására. Egy társadalom annál integráltabb, minél több cserekapcsolat van a tagjai között és minél jobb minQségqek. A társadalmi integráció konfliktusmentességre is utalhat, az ellentmondás hiányára egy társadalmon belül. Jelentheti az értékek fölötti közmegegyezést, valamint a társadalomban való élet általános formáinak folyamatosságára is.

A.37. Tétel Diffuzionizmus

A diffuzionizmus a XIX-XX. Század fordulóján, és a XX. század elején jellemzQ irányzat az antropológiában, melynek lényege, hogy egy-egy kulturális jelenség több kultúrában való feltqnését a kultúrák keveredésével magyarázza.

A kulturális areák tana

Az area térséget, területi egységet jelent, és lehetséges osztályozó fogalomnak tartották az Észak-Amerikai indián törzsek rendszerbe foglalására. Az area az a földrajzi, jól behatárolt terület, melyet a szomszédos területektQl sajátos kulturális vonásai alapján különítünk el. A diffuzionizmus voltaképp a kulturális area elmélet finomítása, kritikákhoz igazítása.
Wissler a kulturális areákat élelem areákként határozta meg, azt vizsgálja, hogy egy meghatározott kultúrában az elsQdleges táplálékforrás, melynek megszerzésére vagy elQállítására társadalmi berendezkedését és kultúráját tekintve specializálódott.
- nem háziasított kultúrák:
- rénszarvas öv (Észak-Amerika északi része)
- karibu eszkimók -> észak-dél irányú vándorlás (tajga-tundra)
- monokultúra (specializálódott) -> rénszarvas tenyésztés, vadászat)
- inuitok (tengeri emlQsök vadászata) /Hudson-öböltQl északra/
- aleutok (halászat) /nyugati szigetvilág/
- bölény öv (Appalche-hegység és a Sziklás-hegység közötti sztyeppe)
- sziu indiánok
- patakvölgyekben telepedtek le, csak a vadász szezonban követték a bölényeket, és vadászták Qket, egész évre elegendQ húst gyqjtve
- lazac öv (Északnyugati partvidék)
- kwakiutl
- haida
- vad gyümölcsök és bogyók övezete (Kalifornia)
- technikailag a legprimitívebb indiánok
- yaki törzs
- háziasított kultúrák:
- keleti kukorica öv (Missisippi-tQl keletre)
- legcivilizáltabb indiánok
- cseroki (10 ezres fQváros, utak, mqvelt határ, törzsfQnökökbQl álló tanács, redisztribúció)
- csaktó

- intenzív mezQgazdasági kultúrák övezete (dél-nyugati nagy övezet, Texas, Új-Mexikó, Arizona)
- közép-amerikai magas kultúrák (mayák, aztékok, toltékok)
- dél-amerikai magas kultúra (inka)
- magas fokon szervezett, belterjes gazdálkodás
- hopi törzs  fazekasság
- zunyi törzs  kosárfonás
- pueblo: több sejtes lakóépület, amely nagycsaládi, vagy nemzettségi alapon szervezQdött
- kézmqvesség
- manioka öv (Karib-szigetek, Amazonas-medence)
- manioka: gyökér
láma öv (Dél-Amerika, Andok keleti és nyugati lejtQi, Grand Chaco)

Wissler aztán tovább dolgozik elméletén, és arra a következtetésre jut, hogy minden area vizsgálható úgy, hogy az area kialakulását a karakteres jellemvonások segítségével a kulturális centrumokra vezetjük vissza. Diffuzió törvénye: a kulturális centrumtól a kultúrára jellemzQ vonások a tér minden irányába szétterjednek, ennek folyamata idQben játszódik le. Korszak area: a kulturális jellemvonások relatív korából következtethetünk a kulturális jellemvonás szétterjedésének menetére, a földrajzi térben lejátszódó megvalósulására.

Franz Boas

A Boas által kifejlesztett elméletet kulturális diffuzionizmusnak nevezzük. A diffuzionizmus alapja, hogy a kialakult kulturális jelenségek vizsgálatán keresztül minél tágabb kulturális zónákat különítsen el, s a felállított kulturális komplexumok kölcsönhatásait vizsgálja. Arra törekszik, hogy a kulturális tények eloszlásából és más-más kultúrákban való megjelenésébQl történelmi sávokat vonatkoztasson el. Egy-egy elkülönült kulturális vonás vagy elem megjelenése egy attól idegen kultúrában egy hajdani - történelmi - kapcsolat bizonyítéka. Egy két idegen kultúrában megjelenQ, adott kulturális jelenség pusztán formai hasonlósága elegendQ bizonyíték arra, hogy a két kultúra valamikor kapcsolatban állt a múltban. Ez négy premisszát foglal magában:
A történelem mint folyamat nem más, mint cserék és átvételek - azaz kulturális egymásra hatások  vég nélküli folyamata.
A kulturális egymásra hatásokban résztvevQ alanyok (a primitívek) gyenge értelmi-innovációs képességekkel bírnak, ezért egymástól veszik át az Qsi elemeket .
Vannak Qsi elemek , vagyis Qskultúrák , melyek a kulturális interakció alapját képezik.
Nem csak egy Qskultúra van, hanem több. Kell hogy legyen egy minimális eredeti sokféleség, mert egyébként megszqnik a diffúzió folyamatához szükséges dinamizmus. Ha minden Qskultúra egyforma lett volna, a történelemben nem volnának meg az emberiség fejlQdéséhez alapot adó eltérések.
A boasi diffuzionizmus az evolucionista elméletekben gyökerezik és számos elemében osztozik vele, különösen a primitívek gyenge invenciós képességének elQítéletében. Ezen kívül - az evolúcionistákhoz hasonlóan - Q is hitt a fejlQdés, mint az egyszerqbQl a bonyolultba való átmenet fogalmában. Továbbá a kultúrát Q is elszigetelhetQ vonások vagy tárgyak mqködéseként definiálja. Azonban határozottan tagadja és cáfolja az evolucionista-finalista álláspontot, mely szerint a kulturális stádiumok egy célszerq fejlQdésbe illeszkednek. Boas elmélete a kulturális formák mögött végtelen sokszínqsége mögött rejtQzQ invariánsokon vagy Qselemeken alapszik. Az emberi folyamatokat ezek az invariánsok strukturálják. Számára az Qsgondolatok közötti kapcsolat volt a lényegi kérdés, nem az erre épülQ kulturális rendszerek hierarchikus összevetése. Arra kereste a választ, hogy a kultúrák egyszerre véletlenszerq és sajátságos földrajzi-történelmi útjaiból milyen módon következik az egyedi kultúrákat jellemzQ változatosság és megfoghatatlan egyediség. Szerinte a kulturális elemek egymagukban terjednek. Ilyen feltételek mellett kell tehát a kapcsolatok egymásra következQ rétegeit letisztogatni, és eltávolítani mindazt, amit diffúzió útján szívtak magukba, hogy végül felfedezzük a nem változó kulturális magot .
Megpróbálja megvilágítani a kulturális jelenségek formája, funkciója és értelme közti összefüggéseket. A számos elemzésbQl fakadó következtetése az, hogy a kapcsolat nem egyértelmq és így nem lehet bármiféle általános megoldást találni rá - a kultúrák cseppfolyós, laza és kevéssé integrált egységek. Az egyetlen kapcsolat, melyet megnevez az intézményesedés ; vagyis a nyelvhasználaton alapuló interakció, amikor a formáról az értelemre tevQdik át a hangsúly. Egy másik kapcsolat, melyet vizsgál a belenevelQdés vagy inkulturáció; vagyis a forma szociális továbbadásának jelensége. Szerinte elsQsorban ez biztosítja a kultúra koherens és viszonylagos integrált jellegének érvényre jutását.




Lowie

Robert H. Lowie Boas tanítványa volt, így a történeti partikularizmus, és a diffuzionizmus követQje. A kulturális mintákat és alakzatokat keresi az emberi társadalom összes aspektusában, illetve megpróbált egy új kultúra fogalmat alkotni. Úgy vélte, hogy szükséges a kultúra, és társadalom közötti különbségtétel, mivel társadalom létezhet kultúra nélkül (pl. a rovarok), de a kultúrának feltétele az emberi társadalom létezése.
Az etnológus kétféleképpen tud levezetni egy adott kulturális tényt: vagy egy csoport egyéb kulturális tényei közé helyezi vagy bemutat egy másik kulturális tényt, amelybQl az kifejlQdött. A megmagyarázni kívánt kulturális jelenség kétféle lehet: vagy rendelkezhet elQzménnyel annak a törzsnek a kultúrájában, amelynél ráleltek, vagy lehet kívülrQl jött hozadék. Fontos, hogy az értékes, kulturális elemek alacsonyabb szintrQl éppúgy kölcsönözhetQk, mint magasabbról. KülönbözQség akkor fordul elQ, ha valamely fontos dolgot kigondolták egy bizonyos régióban, de nem egy másikban. Párhuzamosságok akkor fordulnak elQ, amikor ugyanazt a fontos jellegzetességet különbözQ kultúrák birtokolják. A kultúra dinamikus is. Ahhoz, hogy két kultúra között tökéletes, kölcsönös kulturális áthatás jöjjön létre, nem elég két kultúra érintkezése. Igen jelentQs szerepet játszik a kiválasztás momentuma. Nem minden kerül átvételre, amit egy idegen kultúra felkínál. Általában a kultúra megragadja az idegen elemet, és saját mintái szerint megformálja, egybeolvasztja saját eredeti képzeteivel. A kultúra mqködhet zárt rendszerként is. Az idegen népekkel való érintkezés fontosságban felülmúlja a feltételezett törvényszerqségeket, amelyeknek nem felel meg egy adott kultúra fejlQdése. Ez bizonyítja, hogy sok diffúzió zajlott le. Vannak kultúrák, melyek belsQ fejlQdésqek, azonban más kultúrákkal való összehasonlításuk esetén kiderül, hogy egyik lépés nem vezet a másikra. Lowie szerint ilyen különbözQség esetén el kell ismernünk a jelenségek múltbeli történetének egyedi menetét. Nemcsak a folytonosság megszakadásával és különbözQségekkel találkozunk, hanem állandósággal és megfelelésekkel is.

A brit diffúzionizmus


- Rivers (1864  1922)
- fiatal korában etnográfus, jó barátságban volt Seligmennel
- leíró szemléletq, pozitivista karakterq
- elutasítja az evolucionista látásmódot
- Melanéziát vizsgálja -> A melanéz társadalom története c. mqve
- Melanéziában a délkelet-ázsiai embertípushoz hasonló népek élnek
- a diffúzió a délkelet-ázsiai régióból való kiáramlással ment végbe (túlnépesedés miatt)
- a korábban ott élQket asszimilálták
- Perry (1889  1949)
- a kulturális jellemvonások diffúziójának elméletét dolgozta ki
- hozzáadódás: a befogadó környezetben az idegen kulturális hatás úgy épül be a kulturális alapképletbe, hogy hozzáadódik ahhoz
- veszteség: a befogadó oly módon veszi át az idegen kulturális jellemvonást, hogy annak eredeti, saját kulturális megfelelQjét feladja
- keveredés: a kulturális jellemvonások oly módon ötvözQdnek, hogy az eredeti kulturális alapképlet jellemvonásai összeolvadnak az idegen jellemvonásokkal
- Smith (1851  1937)
- idée fix: A kultúra a Földön egyetlen egyszer, i. e. 6000 körül a Nílus völgyi civilizáció formájában fejlQdött ki. Minden kultúra erre vezethetQ vissza, és a diffúzióval terjedt szét.
- Ezt azzal indokolta, hogy az ember a Föld különbözQ részein nem hajlamos az újításra, stabilitásra törekszik
- az elmélet az egyik utolsó kísérlet a tudomány és a vallás összehangolására
a történelem nem ismétli önmagát -> a kultúra nem alakulhat ki kétszer
Kulturkeris elmélet

- Ratzel
- az antropogeográfia megalapítója
- Az emberiség története (1896) -> a kulturális jellemvonások migrációjával foglalkozik
- Melanézia, Indonézia, Nyugat-Afrika törzseit vizsgálja meghatározott tárgycsoportok (dobok, nyílvesszQk, rituális maszkok) alapján
- ezek a tárgyak mélyen kódoltak a kultúrán belül
- kulturális jelenség komplexumok diffúzióját mutatja ki
- Froebnius
- kiterjesztette a kutatást az egész világra
- a kultúrkörök diffúziója (térben és idQben egymástól elválasztott kultúrák között a kulturális jellemvonások hasonlósága a diffúzióval magyarázható)
- Geabner, Smidht
- forma, tartalom (minQség) kritériuma
Két kulturális elem közötti hasonlóság a diffúzióval magyarázható, függetlenül attól, hogy a két kultúra között nincs érintkezés
- mennyiség kritériuma
Két kulturális elem közötti kapcsolat valószínqségét annál nagyobbnak tekintjük, minél több másodlagos adat utal erre

A.38 Kultúra és személyiség iskola

A pszichológiai antropológiának két nagyon jelentQs iskolája van: az egyik a pszichoanalitikus, a másik a kultúra és személyiség iskola. A 20. század elsQ két évtizedében az antropológiai érdeklQdés a pszichológia felé közeledett. A kutatások fQként a szociokulturális változók (kultúra) és a pszichikus változók (személyiség) közti viszony feltárására irányultak. A 20-as évektQl zajló kutatások iskolává szilárdultak és az 1960-as évekre beintegrálódnak a pszichológiai antropológiába.

Irányzatok:
Konfiguracionalista (1920-1940): Benedict, Sapir, Mead, Hallowell
Alap és modális személyiség (1935-1955): Kardiner, Linton, Dubois, West
Nemzeti karakter tanulmányok (második világháború, hidegháború): Kluckhohn, Bateson,
Gorer, Inkeles, Benedict
Kulturális összehasonlító vizsgálatok (1950-): Whiting, Spiro, LeVine, Spindler, D Andrade
A pszichikus és a szociokulturális változók viszonya volt a pszichológiai antropológia fQ kérdése. A következQ feltevések születtek:

a pszichikus változóknak nincs jelentQsége a szociokulturális változók szempontjából,
a pszichikus változók a szociokulturálisoktól függenek,
a szociokulturális változók a pszichikusaktól függenek,
különállók, de kölcsönösen egymástól függQk.

A konfiguracionista megközelítés az antropológiában nem a freudi pszichológiából, hanem a Gestalt pszichológiából veszi eredetét, amely az 1920-as évekre alakult meg. Gestalt szó szerint formát vagy mintát jelent. 1912 körül három fiatal pszichológus, Max Wertheimer, Kurt Koffka és Wolfganf Köhler, alkalmazta, hogy kifejezze koruk akadémikus pszichológiájától, fQként Wundt kísérleti megközelítésétQl való elkülönülésüket. Korai munkáikban a szín-, alak- és mozgásészlelést emelték ki, azt állítva, az észlelési folyamatokat csak akkor érthetjük meg, ha az észlelt dolgot, mint szervezett mintázatot (Gestalt), nem pedig különálló összetevQk gyqjteményének tekintjük. A jelentés a mintázatban van.
A Gestalt pszichológusok kiemelik azt a tényt, hogy észlelésünk önszervezQ; azaz bizonyos elveknek megfelelQen (hasonlóság, közelség, zártság és hasonlók) érzékeljük a mintázatokat, amelyek agyunk felépítésében és mqködésében gyökereznek. Ugyanezen az alapon ellenzik az asszociacionizmus és a behaviorizmus atomisztikus elméleteit. A konfiguráció egy másik kifejezés az ilyen egész alakzatokra.
A konfigurációk kérdésének története a kultúrában hasonló, mint a Gestalt pszichológiáé. A XX. század elsQ évtizedeiben az amerikai antropológia erQsen atomisztikussá és jellemzQközpontúvá vált. Részben a spekulatív evolúciós elméletekre adott reakcióként Boas és tanítványai megpróbálták az amerikai indián kultúrák alapelemeit és pontos földrajzi eloszlásukat szilárdan dokumentálni, azonban csak a kulturális jellemzQk gépies felsorolását nyújtotta jelenlétük vagy hiányuk jelzésével különféle társadalmi egységekben.
Margaret Mead

Kultúra és személyiség kapcsolatát az egyén enkulturációs folyamatán keresztül vizsgálja. Mead nevéhez fqzQdik az émikus kérdéskör felismerése, és a kulturális antropológia tárgyának második paradigmaváltása (komplex kultúra vizsgálat). Az émikus szemlélet a kultúra belsQ fogalmait, gondolatvilágát igyekszik megragadni, míg az étikus szemlélet egy külsQ, tudományos, objektív mércét állít fel. Az émikus szemlélet a kritikusok szerint ott lehetséges, ahol átlátható a kapcsolatháló (kis közösségek). A kultúrát rendkívül változékony jelenségnek tartotta. Mead elsQsorban a terepmunkák, a gyakorlat során ért el komoly eredményeket, míg Ruth Benedict az elméletalkotásban. Mead és Gregory Beatson 1936-ban fényképezQgépet, film felvevQ gépet is vitt a terepre, mivel Mead úgy vélte, hogy a vizuális eszközökkel a kultúra egész reprezentációja megvalósítható. Számos probléma felmerült azonban eközben: a kamera nem biztosít 360 fokos látószöget; felmerül az is, hogy a kép miként olvasható, olvasható-e a szöveghez hasonlóan. Mead is osztotta Boas kulturális relativizmusát, avagy, hogy minden kultúrának megvan a maga történelme, nem lehet Qket egy egyetemes fejlQdési sorba illeszteni, így minden kultúra egyedi, összehasonlíthatatlan.
Foglalkoztatta a kultúrába való belenevelQdés, a szocializáció folyamata, ezt vizsgálta több törzsnél is (konkrétan, a nemi szerepekbe való belenevelQdést). A férfi, és nQi szerep nem biológiailag, hanem kulturálisan meghatározott, avagy az adott kultúra az általa kialakított férfi, illetve nQ kép szerint neveli gyermekeit. Úgy vélte, hogy az egyes népeknek vannak jellemzQ személyiségi jegyeik, és ez a karakter határozza meg az egyének egymással való kapcsolatát, és a kultúra többi aspektusát is.
Mead szerint a személyiség fejlQdésének legmeghatározóbb tényezQi más egyének. Az egyén identitása kulturálisan meghatározott, és a környezetébQl kapott visszajelzések, az ott látott példák alapján alakítja ki.
FQbb mqvei, és azok ismertetése:
Nem és kedély három primitív társadalomban
a férfiak és nQk közötti társadalmi viszonyok összehasonlítása
arapesh, mundugumor, csambuli törzseket vizsgálta
a kultúra mqködésének vizsgálata
arapesh: nQkre jellemzQ sztereotípiák (gyengéd, érzelmes) alakítják a férfi-nQ kapcsolatrendszert
mundugumor: férfias attitqd (vad, agresszív, változékony érzelmek, kezdeményezQ)
csambuli: nQi sztereotípiák (intrikus, komiszkodó, kihívó, incselkedQ)
Férfi és nQ
arapeshek: egymásnak való segítségnyújtás, együttmqködés, szolidaritás, csapatmunka, gyengéd érzelmesség a jellemzQ személyiségjegyek, avagy ilyennek kell lennie egy jó arapeshnek
mundugumorok: agresszivitás, individualisztikusság, szeszélyesség, bizalmatlanság a jellemzQ személyiségjegyek
tchambuli: itt a nQk foglalkoznak azokkal a munkákkal, amelyekkel általában a férfiak szoktak



Ruth Benedict

Ruth egy más teoretikus volt, a kulturális alakzatok, és az egyéni viselkedés kapcsolata foglalkoztatta. Szerinte minden kultúra integrált egész, amely saját alakzattal rendelkezik. Így minden egyén viseli az adott kultúra jegyeig és annak mintája szerint viselkedik. A kultúra szót többes számban használja, tehát Boas kulturális relativizmusát osztja. Másik fontos kijelentése, hogy a kultúra integrált egész, avagy, minden kultúrát emberek hoznak létre egy adott helyen, és minden kultúra különbözik minden más kultúrától. Minden kultúra többé-kevésbé integrált, vagyis egy kultúra több, mint alkotóelemeinek összessége. A Benedict által hangsúlyozott kulturális alakzatok azonban a Boas-i programot viszik elQbbre: ahol Boas az információgyqjtést hangsúlyozza ott Benedict egy olyan módszer javasol, amellyel jobban megértjük a kultúránkat úgy, hogy a kulturális alakzat fogalma köré megfelelQ adatokat rendezünk. Benedict az egyének viselkedését akarta megérteni a társadalomban. Az ilyesfajta megértés eszközeként leegyszerqsített kulturális mintát használta mint központi fogalmat. A minta a viselkedés okozója de az a nagy hibája, hogy nem magyarázhatók meg vele a viselkedési változatok. Ez az elsQ olyan elmélet, amely kulturális integráció alapján próbálja megérteni az emberi viselkedést.

A kultúra integrációja:
Vannak olyan esetek amikor bizonyos társadalmakban olyannyira figyelmen kívül maradhat az emberi viselkedés egy-egy területe, hogy már szinte nem is létezik. Máskor viszont csaknem kisajátítja a társadalom egész szervezett viselkedését. Ennek a következménye, hogy ezek a minQségek, a viselkedés jellegétQl függetlenül, a negatív pólustól a pozitív pólusig húzódnak a különbözQ kultúrákban. A kulturális viselkedésre jellemzQ, hogy hajlamos az integráltságra, következetes gondolat és cselekvésmintával bír. Minden kultúrában kialakulnak jellegzetes célok, ezeknek a céloknak engedelmeskedve minden nép újra meg újra megerQsíti tapasztalatait és a késztetések megfelelQ mértékben a viselkedési elemek heterogén rendszere egyre egységesebb formát ölt. A kultúra mintává válása nem elhanyagolható. Az egész nem csupán a részek összessége, hanem a részek egyedi elrendezQdésének és összekapcsolásának eredménye, amelybQl új entitás keletkezik. A sokféle viselkedés egységes mintájúvá válik a választás kultúrán belül kialakuló, öntudatlan szabályainak megfelelQen. A kultúrák azonban a komplexitás minden szintjén, még a legegyszerqbben is, egyesítQ mintákat hoznak létre.
Az antropológiai kutatás túlnyomó részt a kulturális elemekre irányult, nem pedig a kultúrák mint összeillesztett egészek vizsgálatára. Ha a mentális folyamatok érdekelnek bennünket, csak akkor elégedhetünk meg, ha az egyes szimbólumokat az egyén teljes alakzatával hozzuk kapcsolatba. A legfontosabb az, hogy az élQ kultúrát tanulmányozzuk, megismerjük gondolkodásmódját, intézményeinek funkcióját. Malinowski nem gyQzi hangsúlyozni a kultúra funkcionális vizsgálatának szükségességét. De Malinowski nem megy tovább annál, hogy az egyes elemek a kultúrákban olyan eleven kontextussal rendelkeznek, amelynek részét alkotják és hogy mqködnek. Azután pedig, ezeket a jellemvonásokat úgy általánosítja, hogy az egész primitív társadalomra érvényesnek tekinti, ahelyett, hogy a megfigyelt típus egyikeként ismerné el.
Az egész meghatározza a részeket, nemcsak azok viszonyát, hanem jellegüket is.

Két nagy sorseszmét különböztet meg:
-1:az apollóni embert, aki úgy tekintett saját lelkére, mint egy szép részletekbQl összeállított kozmoszra. Az univerzumban nincs helye az akaratnak vagy a konfliktusnak. A személyiség belsQ fejlQdése idegen számára, és az életet egy kívülrQl brutálisan fenyegetQ katasztrófa árnyékában látta.
-2: fausti önkép, mely állandóan akadályokkal küzdQ erQké. Az egyéni élet egy belsQ fejlQdési folyamat, a konfliktus a létezés értelme. A fausti ember a végtelenre vágyódik.
A klasszikus világ civilizációi az apollóni életeszmére épültek, és a modern világ minden intézményével együtt a fausti látásmód szerint formálódik ki.
A kulturális viselkedés egyes olyan különválasztott elemeinél, mint a halál vagy a születés a kamaszkor, házasságkötés a motiváció és a célok viszonya soha sem lesz tisztázható a világ átfogó vizsgálata révén. Ki kell tartanunk a kevésbé nagyratörQ feladat, néhány kultúra sokoldalú megértése mellett.

Edward Sapir
Antropológus, nyelvész. Kiemelt kutatási területe az indián nyelvek (hopi, sanzi) vizsgálata volt. Ezeket összehasonlította az európai nyelvek átlagából képzett standarddal. Elgondolása szerint az ember nem egy objektív  tárgyi szociális- világban él, hanem a nyelvnek van kiszolgáltatva, amely a világ és kultúra közt közvetít. A nyelv nemcsak visszatükrözi a kultúrát, hanem befolyásolja a megismerés, érzékelés, gondolkodás módját, megszabadja ennek határait, de a nyelvi kategóriák nem egyeznek a gondolkodási kategóriákkal. Az anyanyelv elsajátításával az adott kultúra világmegértési struktúráját sajátítja el az ember  amitQl késQbb nehezen tud elvonatkoztatni. A kultúra tehát a nyelvi közeg révén terjed, formát ad annak, kifejezi azt.

Az alap és modális személyiség iskola egy szemináriumsorozatból nQtt ki, amelyet a New Yorki Pszichoanalitikai Intézetben tartottak, amellyel elkezdQdött antropológusok és pszichiáterek együttmqködése. A két kulcsfigura Abram Kardiner, egy neofreudiánus és az antropológus Ralph Linton volt. KésQbb más antropológusok is csatlakoztak, köztük Cora DuBois és James West.

Kardiner
Munkássága azért volt jelentQs, mert ez volt az elsQ komoly próbálkozás kultúra és személyiség kölcsönhatásának rendszerezQ vizsgálatára, amely explicit és szigorú módszereket fejlesztett ki ehhez. Mindennek az eredménye legnagyobbrészt két könyvben található meg, Az egyén és társadalmában (The Individual and his Society, 1939) és A társadalom pszichológiai határaiban (The Psychological Frontiers of Society, 1945). Kardiner és Linton munkájának kulcsfogalma az alap személyiségszerkezet.
A fogalom számos elQfeltevésen alapul:
1. A személyek korai élményeinek hosszan tartó hatásuk van életükre, különösen projekciós rendszerükre.
2. Azok az emberek, akik hasonló élményeken mennek keresztül gyermekkorukban, hajlamosak közös pszichológiai jellemzQket mutatni felnQttkorban.
3. A gyermeknevelési technikák egy társadalmon belül viszonylag egységesek, bár nyilvánvalóan ez kevésbé igaz komplex társadalmakra.
4. A kultúrán belül közös gyermeknevelési technikák más társadalmakban eltérQek.
EzekbQl az alapfeltevésekbQl következik, hogy bármely társadalom tagjai, mivel közösek a gyermekkori élményeik, hasonló személyiségvonásokkal rendelkeznek, és ezek teljes konstellációja egyedül arra a társadalomra jellemzQ. Ezt a megközelítést nevezhetjük gyermekkori determinizmusnak. Az eredménye az alapszemélyiség, amely Linton szavai szerint az a személyiségkonfiguráció, amely a társadalom tagjainak többségére jellemzQ közös gyermekkori élményeik eredményeképpen. Ez nem egyezik meg a személy teljes személyiségével, inkább csak a projektív rendszerekkel, vagy más kifejezésmód szerint az értékrendszerével, amely alapvetQ személyisége szempontjából . Azaz ugyanaz az alapszemélyiség sok különféle viselkedésformában tükrözQdhet, sok különbözQ személyiségkonfigurációnak része lehet.

Kardiner megkülönböztet általa elsQdlegesnek és másodlagosnak nevezett intézményeket. ElsQdleges intézmények azok a szokások, amelyek legdöntQbbek a gyermekek élményei szempontjából, és az adott társadalom gazdasági/ ökológiai helyzetéhez kötQdnek. Ezek a családforma, az etetési/ elválasztási fegyelem, a szobatisztaságra szoktatás, a létfenntartási technikák stb. A másodlagos intézményeket a megformált alapszemélyiség megszabta projekciók alakítják ki.

Nemzeti karekter tanulmányok
Nagyrészt a II. világháború nyomása vezetett a kultúra és személyiség elmélet és módszerei alkalmazásához a modern nemzetek tipikus személyiségjellemzQinek és -folyamatainak leírásában. Ruth Benedict, Margaret Mead ezeknek az erQfeszítéseknek a megszervezésében vezetQ szerepet játszottak, késQbb Geoffrey Gorer és G. Bateson is csatlakozott hozzájuk. Az antropológusok mellett történészek, politológusok, szociológusok, közgazdászok és pszichológusok is beszálltak. Kutatták a japán, az amerikai, a német, az orosz, az angol, a hindu és a Bali-szigeti karaktert.
Ezek a nemzeti karakter vizsgálatok alkalmazott tudomány volt annyiban, hogy az a gyakorlati kívánalom ösztönözte Qket, hogy többet tudjanak meg az ellenséges nemzetekrQl, szövetségeseikrQl és önmagukról a háborús idQkben. De nem kevésbé jelentik a kultúra és személyiség elmélet természetes folytatását.
Ahány elemzQ, annyiféle nemzeti karakter tanulmány született. Benedict munkái nagyon hasonlítanak korábbi konfiguracionalista megközelítéséhez, csak éppen modern nemzetekre alkalmazva. Hozzáteszi azonban a gyermeknevelés szempontját, hogy kimutassa, hogyan sajátítja el a konfigurációt az egyén. Geoffrey Gorer még nagyobb hangsúlyt ad ennek a tényezQnek. Az elemzésnek ez a fajtája nagyon közel áll az alapszemélyiség tanulmányokhoz. A nemzeti karakter tanulmányok egy elemzésében a szociológus Inkeles és a pszichológus Levinson felvetették, hogy a nemzeti karakter-kutatásokat modális személyiség vizsgálatoknak kell tekinteni.
Kulturális összehasonlító vizsgálatok
Az 1950-es években élték virágkorukat. Bázis: Yale egyetem. Child és Whiting közös kutatásaikat a Murdock féle (39 társadalom emberi viszonyok területenkénti megoszlása) dokumentáció alapján elemezték statisztikailag. Az alkalmazott módszerek korrelációkat, kölcsönhatásokat és nem kauzalitásokat mutattak ki. A gyermeknevelés és a személyiség kapcsolataival foglalkoztak  ahol a kardineri gondolatot tanuláselméleti keretben fogalmazták meg (Gyermeknevelés és személyiség 1935).
Vizsgálták, hogy hogyan függenek össze a gyermeknevelési szokások és a betegségek okaival kapcsolatos hitek. A szorongások típusai szerint hasonlítottak össze kultúrákat. Szociális szorongások faktorai: orális, anális, szexuális, függQségi, agresszivitás. Ezekhez gyereknevelési szokásokat rendeltek: nem igény szerinti táplálás, szigorú szobatisztaságra szoktatás, megszégyenítés, intenzív érzelmi kapcsolat igénye, agresszív viselkedés szidalmazása. A magyarázat: vágykielégítés, tisztaság, önkontroll, kielégületlenség, engedetlenség, harag, agresszió. Ezen túl vizsgálták a férfi beavatási rítusokat és a szerelmi varázslás szokásait.
Fontos munkájuk hat kultúra tanulmányozása: anyák (kérdQívek, megfigyelések, szocializáló környezet leírása), gyermekek (viselkedés megfigyelése természetes környezetben). A társas interakciók tanulmányozását tartották elsQdlegesnek. Statisztikai elemzéseket, összehasonlításokat végeztek, inter- és intrakulturális összehasonlításokat egyaránt tettek.

A. 39. tétel Funkcionalizmus

A funkcionalista elmélet a tudományos tételek olyan együttese, amely abból az evidens megállapításból, mely szerint a társadalom különbözQ tényei között kölcsönös függQségi viszony van, elméleti következtetéseket von le a társadalom állapotáról.
A társadalomtudományban elQször Spencer és Durkheim fejtette ki legrészletesebben, az antropológiában pedig elsQsorban Malinowski, és Radcliff-Brown voltak képviselQi. Így ha meg szeretnénk határozni azt az idQszakot, melyben jellemzQ elmélet volt, akkor ez a XIX. sz. végétQl a XX. század közepéig tartott.

A funkcionalista elmélet alapvetQ tételei:
a társadalom rendszer jelleggel bír, szervezett, ebbQl következik, hogy
a társadalom valamennyi alkotóelemének van funkciója
a társadalom valamennyi alkotóeleme az általuk megformált totalitás elengedhetetlen része
nem csak az mutatható ki, hogy bizonyos szervezeti formák nem létezhetnek egymás mellett egyazon társadalmon belül, hanem az is, hogy valamennyi, egy azon társadalomban fellelhetQ szervezeti forma kölcsönösen feltételezi egymást
valamely adott társadalmi jelenség funkciója elválaszthatatlan a társadalom általános orientációjától, tekintettel bizonyos folyamatokra és célokra
normális körülmények között minden társadalom mintegy rendeltetésszerqen arrafelé tert, hogy belsQ koherenciáját, integritását tökéletesítse
A funkcionalista problematika hajlik rá, hogy elhanyagolhatónak tekintse a társadalom jelentésbeli dimenzióját. Ha a funkció fogalmát olyan értelemben használjuk, mikor többé már nem utal megfelelési szituációkra, hogy minQsítse azokat a kölcsönös szolgálatokat, melyeket az egységen belüli elemek tesznek egymásnak, funkcionalista fogalomalkotásról beszélünk A funkcionalizmus szerint a funkció bizonyos szükségletek kielégítése -> a kulturális, társadalmi intézmények válaszok az általános problémákra.

A funkcionalizmus elQfutárai

Herbert Spencer

Spencer a társadalmat, és annak vizsgálatát a biológia mintájára képzelte el. Ennek szellemében úgy vélte, hogy a társadalom differenciált, de minden része függ is egymástól. A struktúra fogalmát egyszerre alkalmazta a részek, és a társadalom egészének szervezQdésére. Az Q értelmezésében a funkció a struktúra által végzett tevékenység. A funkció három szinten magyarázó érvényq:
általános szint  ha egy funkció a társadalmon belül meghatározó, akkor az egész struktúrát ez fogja jellemezni
részek szintje  a társadalom minden részének megvan a maga funkciója
változás szintje  a struktúra fejlQdése az általános, és a részek funkciójának átalakulásából származik
Úgy gondolja, hogy a szükséglet szüli a funkciót, ami viszont a struktúra építQköve. Elmélete szerint az egyes részek funkcióinak összehangoltsága, és épsége szükséges a társadalom mqködéséhez, hiszen az élQ szervezet is csak akkor tekinthetQ egészségesnek, ha minden szerve ép, és együttmqködik.

Émile Durkheim

Úgy véli, hogy az egyént a társadalmi struktúrák határozzák meg, nem pedig fordítva. Távolabb áll tQle a társadalom organikus felfogása, mint SpencertQl, a társadalom nem szervek és funkciók rendszere, hanem egy erkölcsi élet otthona , mondja. A társadalom nem csak a funkcionális egyesítés gyakorlatias logikájával összekötött szervezQdési jelenségekbQl áll, hanem egy belsQ kifejezési logikának alávetett megjelenítési jelenségekbQl is. A társadalmi tény okát, annak funkciója fölé emeli, így inkább a miért és nem a hogyan kérdésre keresi a választ. Úgy véli, hogy valaminek a hasznossága nem lehet létrejöttének oka is, hiszen ahhoz, hogy tudjuk: hasznos, elQbb meg kell tapasztalnunk. Tagadja, hogy a társadalomban mindennek funkciója van, úgy véli, vannak funkció nélküli elemek is.

A brit funkcionalizmus

A két legjelesebb képviselQje Bronislaw Malinowski, és Radcliff-Brown. Az elQbbi elsQsorban a módszertant, míg a másik a fogalomkészletet dolgozta ki. Radcliff-Brown elméletét strukturalista-funkcionalizmusként is szokták emlegetni. Úgy vélik, hogy minden tény egymással funkcionális kapcsolatban van, így ezen kapcsolatok láttatása egyben a megértés is, mintegy önmagukért beszélnek , nincs szükség az okok részletes elemzésére. Mindketten úgy vélték, hogy a primitívek is logikusak, és ésszerqek, egyáltalán nem képviselik a gondolkodásnak, illetve a társadalmi szervezQdésnek egy alacsonyabb fokát. Mások társadalmi tapasztalatait az objektíve fellelhetQ funkciók felQl vizsgálták, nem nézték azt, hogy a bennszülöttek milyen szubjektív funkciókat tulajdonítanak ezeknek a tapasztalatoknak.

Bronislaw Malinowski

Malinowski a funkciót a társadalmi tény, és cél korrelációjaként fogalmazta meg. A társadalmi tényeket biológiai célokra vezette vissza, úgy vélte, minden elem egy-egy biológiai szükséglet kielégítésére jött létre. Ez alapján kultúra definíciója: a kultúra a társadalomnak az alapvetQ szükségletekre adott válasza. Meghatározza a hét alapszükségletet is: a táplálkozás, a szaporodás, a pihenés, a testi kényelem, a biztonság, a mozgás és a növekedés. Minden elem betölt valamilyen funkciót. Malinowski funkcionalizmusa magában foglalja a funkcionalizmus három alaptételét:
funkcionális egység (valamely társadalmi és kulturális rendszer elemei oszthatatlan egészt alkotnak)
általános funkcionalizmus (minden társadalmi vagy kulturális formának pozitív szerepe van)
nélkülözhetetlenség tétele (abban, ám csak abban az esetben, ha egymás mellett léteznek, ezek az elemek nélkülözhetetlenek)
Malinowski az egész prioritását vallotta a rész fölött, tehát, egy társadalomnak, vagy kultúrának nem lehet kizárólag egy-egy elemét vizsgálni, a kutatásnak minden elemre ki kell terjednie, és meg kell találni ezen elemek között a kapcsolatokat, melyek által az egészt alkotják. Ennek fényében Malinowski módszere a nagy terjedelmq monográfia, mely inkább leíró, mint magyarázó jellegq, de a kutatás tárgyát a maga totalitásában bemutató. Felfogásában a hangsúly az egyénen, és nem a társadalmi struktúrán van.
Malinowski dolgozta ki a kulturális antropológia módszertanát is, melynek alapvetQ lényege, hogy a kutatónak ott kell élnie a vizsgált nép lakhelyén, így testközelbQl tudja megfigyelni életük szinte minden pillanatát. Az antropológusnak, mielQtt terepre indul, el kell olvasnia az adott néppel kapcsolatos összes szakirodalmat. Az adatgyqjtést, és azok rendszerezését rendkívül fontosnak tartotta, úgy vélte, mindent fel kell jegyezni, még ha néhány dolog elsQre érthetetlen, vagy irreleváns is, mert a késQbbi értelmezés során fontossá válhat. A hosszú (legalább egy év) terepmunkát pártolta, majd a saját kultúrába való visszatérést, mivel a kutató egy idQ után megszokja a környezetet, és kevésbé érzékeny már a különbözQ tapasztalatokra. KésQbb a terepre vissza kell menni, és felfedni a még mindig homályos pontokat. Úgy vélte, azonosulni kell a bennszülött gondolatvilágával, kis híján bennszülötté kell válni , mert csak így sajátítható el egy kultúra, vagy társadalom gondolkodásmódja.




Radcliff-Brown

Radcliff-Brown inkább a társadalmi struktúrára fektette a hangsúlyt, és az egyén szerepét érezte elhanyagolhatóbbnak. Radcliff-Brown elsQsorban a funkcionalizmus fogalmi keretét dolgozta ki. A kultúra és társadalom fogalmát külön választja, és úgy véli, hogy az antropológus feladata az utóbbi vizsgálata. Az Q megfogalmazásában a kultúra az a folyamat, melynek során az egyén tudásra, jártasságra, gondolatokra, hitre, ízlésre, érzelmekre tesz szert más személyekkel vagy tárgyakkal való kapcsolataiban. Ez a társadalmi életen belül csak egy aspektus. A társadalmi élet is folyamatként határozódik meg: egyénileg vagy egymással kapcsolatban, tehát csoportokban tevékenykedQ emberi lények cselekvéseinek és interakcióinak sokasága.
Radcliff-Brown elméletalkotásának központi fogalma a struktúra, melyet így határoz meg: az egészt alkotó elemek rendezett elhelyezkedése. Az empirikus valóság nem tartalmazza teljes egészében a struktúrát. A társadalmi struktúra összetevQi személyek. A személyek viselkedése interakcióik során szabályoknak, és modelleknek engedelmeskedik. Társadalmi kapcsolatról akkor beszélhetünk, ha az egyének kölcsönös érdekei a konvergencia jegyében alkalmazkodnak egymáshoz vagy amikor az érdekek különbségeibQl eredQ konfliktusok korlátozottak. A társadalmi struktúra az összes egyén egy adott pillanatban fennálló valamennyi társadalmi kapcsolatának totális összességét jelenti. Ennél kisebb egység a társadalmi rendszer, amely csak hasonló viselkedésformák együttesével jellemzett egyének kapcsolatait jelenti. (Rendszer pl. vallás, politika, stb.) A struktúra magában foglalja a társadalmi tagozódás tényét is, így egyszerre utal az emberi kapcsolatokra, és a társadalmon belüli pozíciók rendszerére. A struktúra magában foglalja az elrendezQdés folyamatosságát. A struktúra, mint a megfigyelhetQ valóság, elkülönül a strukturális formától, amely elméleti szinten marad.
A strukturális elv a legállandóbb vonásokat jelenti, amelyek körül a valós társadalmi élet kibontakozik, s amelyek idQbeni fennmaradását biztosítják. Radcliff-Brown még két fogalmat tart fontosnak meghatározni: az intézményt, és a szervezetet. Az intézmény a társadalmi élet valamely sajátos formájában felállított norma. A szervezet a személyek tevékenységeinek elrendezQdése, úgy, ahogyan a struktúrában betöltött helyük behatárolja Qket.
Radcliff-Brown a funkciónak nem tulajdonít biológiai alapot, és megszünteti a fogalom oksági dimenzióját: úgy véli, a funkció csak valamely társadalmi jelenség megfigyelhetQ és objektíve mérhetQ hatásaira alkalmazható, szánt szándékkal keresett végcélokra nem. Minden állandósult tevékenység funkciója az a szerep, melyet a társadalmi élet egészében játszik, következésképp az, amivel hozzájárul a strukturális állandóság fenntartásához.
Radcliff-Brown nem véli úgy, hogy a különbözQ kultúrákban az azonos társadalmi jelenségeknek ugyanaz lenne a funkciójuk is. Azonos társadalmi szokásoknak két különbözQ társadalomban lehet különbözQ funkciójuk.

A funkcionalizmust késQbb sok kritika érte, mondván, hogy csak egyetlen aspektusból, a funkció felQl vizsgálják a társadalmat, hogy nem elég magyarázó, hogy a szimbolikus jelentésekre nem fordít gondot. Mégis, tény, hogy a mai napig hatása van, megmutat egy lehetséges megközelítési módot, még ha tudjuk is, hogy nem ez az egyetlen, sQt, kell, hogy más szempontból is vizsgáljuk a társadalmakat.

A.40 Strukturalizmus

Claude Lévi-Strauss (1908-)

Munkássága
 Strukturalista
L. S. munkássága rendkívül sokrétq és bonyolult
Munkássága három fQ területre irányult:
Szociálantropológia és rokonságelmélet
Emberi megismerés és mentális folyamatok
Strukturális mitológia
Rokonságelmélete: fontosabbnak tekinti az affiniális ( házasság útján szerzett) rokonokat, mint a konszangvinikus ( leszármazás útján kialakuló) rokonságot. Fontosnak tartja a nQk cseréjét a társadalmakban, mert ez szerinte erQsíti a társadalmi együttmqködést, incesztus tilalma: a kultúra szabályozza a szexuális ösztönt
Mentális folyamatok: minden társadalomban azonosak, bár megnyilvánulási formáik eltérnek egymástól
Mitológia: a tudattalan strukturált rendezQelve
Struktúrák: nem a valóság kézzelfogható megnyilvánulási formái, hanem kognitív modelljei, az ember tudatos v. tudattalan mentális struktúrái a napi életben való eligazodást segítik
Mqvei
Szomorú trópusok
A strukturális elemzés a nyelvészetben és az antropológiában
A rokonság elemi struktúrái
Asdiwal története
A vad gondolkodás
Strukturális antropológia

Lévi-Strauss úgy véli, egy jelenség csak akkor érthetQ meg, ha elQzQleg megállapítottuk azt az egészt, amelybe illeszkedik. P is, és Radcliff-Brown is vizsgálták az avunkulátus intézményét, és Lévi-Strauss azzal a kritikával illeti Radcliff-Brownt, hogy az csak két személyre (unokaöccs/nagybácsi) redukálja a vizsgálódást, holott azt más rokonokra is ki kell terjeszteni. Radcligg-Brown tehát "önkényesen határol el elemeket egy globális struktúrától, amelyet csak ilyenként szabad kezelni". Lévi-Strauss különféle etnográfiai helyzet összehasonlítása révén rekonstruálja a változatoknak azt az együttesét, amely lehetQvé teszi egy jelenség megértését. Meghatározza a rendszer valamennyi elemét a többi elemmel való viszonyának funkciójában. Lévi-Strauss szerint a struktúra fogalma, a strukturális vizsgálat szinkronikus, és diakronikus vizsgálatokban egyaránt alkalmazható. A struktúra csak az emberek tudatában létezik, ábrázolások önkényes rendszere. Számára a struktúra olyan magyarázó modell, mely megengedi számunkra a társadalmi életben megfigyelt tények értelmezését. Megmagyarázza valamely társadalmi szervezQdés lényegi vonásait, majd leírja a szervezQdést fenntartó logikát. A strukturalista feladata felismerni és elszigetelni a valóságnak azokat a síkjait, amelyeknek az Q álláspontjáról nézve stratégiai értékük van, más szóval, amelyek, bármilyenek legyenek is, modellek alakjában ábrázolhatók. (idézet Lévi-Strausstól)
(A strukturalizmus egy másik képviselQje, Nadel, ezzel szemben a struktúrának a társadalmi szervezQdésben megfigyelhetQ empirikus jellegét hangsúlyozza. "A struktúra tárgyak, események vagy eseménysorozatok tapasztalati adatainak sajátossága. Akkor mondhatjuk ezekrQl az adatokról, hogy struktúrával rendelkeznek, ha alkotórészeik meghatározott tagozódást mutatnak." "A struktúra a részek meghatározott elrendezQdését jelöli, mely elrendezQdés más kontextusokba is áthelyezhetQ, mivel, önnön részeitQl eltérQen, viszonylag változatlan." P úgy véli, hogy a struktúra nem alkalmas a megértésre, csak a leírásra. KésQbb árnyalja ezt az állítást, és kifejti, hogy a struktúra egy társadalmi szervezetben a reciprocitás általános típusait megvilágíthatja, segít megkülönböztetni a társadalmi viszonyok osztályait. "A strukturalista elemzés hasznosságát nem az eredményei adják, hanem inkább azok az absztrakciós mqveletek, melyeket elérésükhöz végre kell hajtanunk.)

Lévi-Strauss felfogásában a szimbolikus társadalom a strukturált társadalom szinonimája. A strukturális elemzési módszer nem alkalmazható a társadalom egészére, mivel csak az vizsgálható általa, ami szimbolikus, és a társadalmak sosem teljesen szimbolikusak. Mégis, a strukturális elemzés igénye a lehetQ legteljesebb társadalommagyarázat. A társadalom szimbolikus része rendszerszerq, intelligibilis (ésszerq). A társadalom azon területeit vizsgálja, melyek kommunikációs típusúak (ennek a kommunikációnak három szintjét különíti el: nQk cseréje [-> rokonsági-rendszer], javak, szolgáltatások cseréje [-> gazdasági-rendszer], és az üzenetek cseréje [-> nyelv, mely nem redukálódik csak a beszélt nyelvre]). Úgy gondolja, hogy a strukturális elemzésben minden egyformán fontos, nincsenek lényegtelen részletek.
A Lévi-Strauss által vizsgált struktúrák nem foglalják magukban az okokat, csak az elemek logikusan elrendezett halmazai, és a strukturális módszer ezt a logikát hivatott feltárni. A társadalom helyett a kultúrát helyezi középpontba, az ember a kultúra által különbözteti meg önmagát a természettQl, a kultúra közvetíti a hozzá való viszonyát.

Lévi-Strauss foglalkozott mítoszkutatással is, több amerikai indián törzs mítoszait hasonlított össze egymással, összefüggéseket keresve. Úgy véli, hogy a mítoszok is strukturáltak, bár sokszor tudattalanul, ezeknek is van egy rendezQ logikája, és az etnológusnak ezt kell kutatnia. A mítoszok anyagát is, közleményét is befolyásolják külsQ tényezQk, és a logikai struktúra feltárása révén kapjuk meg a magyarázatot arra, hogy ennek a befolyásolásnak az eredményei miért éppen így, és miért nem másképp festenek. Az elemzés tehát azt a logikai elvet éri tetten, amely az ökológiai, demográfiai, történeti stb. konfliktusoknak és problémáknak a mítoszokba beáramló anyagát rendezi. Megint csak nem okokat, hanem rendezQ elveket, logikákat keres.

A struktúrafogalom az etnológiában

 Definíció: A társadalmi struktúra fogalma nem az empirikus valóságra vonatkozik, hanem a valóság után készített modellekre. A társadalmi viszonyok adják a nyersanyagot a modellek készítéséhez, amelyek magát a társadalmi struktúrát teszik láthatóvá.
Egy struktúra magán viseli a rendszeresség vonását. Elemei olyan kapcsolatban állnak egymással, hogy az egyik elem módosítása a több elem módosítását vonja maga után.
Minden modell a transzformációk egy csoportjához tartozik, úgyhogy a transzformációk összessége egy modellcsoportot alkot
Az elQzQ tulajdonságokból következQen elQre lehet látni, hogy hogyan reagál egy modell, ha megváltoztatjuk egy elemét
Egy modellt úgy kell felépíteni, hogy a megfigyelt jelenségrQl számot adjon
A tények megfigyelése és olyan módszerek kidolgozása, amelyek lehetQvé teszik a megfigyelt tények felhasználását modellek építéséhez, sohasem azonosak a kísérletekkel, amelyeket magukkal a modellekkel végzünk
Igazi modell az, amelyik a megfigyelt tényeken kívül nem használ fel más tényeket. A tényeket mind önmagukban, mind az egésszel való kapcsolatukban vizsgálni kell.
Modellfajták: 1. tudatos
2. tudattalan
mechanikai: olyan modell, amelynek elemei a jelenségek szintjén helyezkednek el, egyedi eseteket tanulmányoz
statisztikai: elemei egy más szinthez tartoznak, általános jelenségeket figyel meg

Csoportstruktúrák : jelenségek csoportosulása
A társadalmi viszonyok tanulmányozásakor két tényezQt kell figyelembe vennünk: társadalmi tér, társadalmi idQ (azért társadalmi, mert az Qket benépesítQ társadalmi jelenségeken kívül nincs más jellemzQjük)
Társadalmi idQt és teret léptéke szerint differenciálhatjuk: mikro és makro tér és idQ
A kultúra fogalma: kultúrának nevezünk minden etnográfiai együttest, amely a kutatás szempontjából a többihez képest jelentQs eltéréseket mutat
A struktúrakutatás célja az eltérésekhez kapcsolódó állandók feltárása
Kommunikációstruktúrák: a társadalom egymással kommunikáló egyénekbQl és csoportokból áll. A kommunikáció azonban nem áll meg egy társadalom határánál. A kommunikációnak minden társadalomban három szintje van:
1. nQk cseréje
2. javak és szolgáltatások cseréje
3. üzenetek cseréje
A házasság esetén ( nQk és férfiak cseréje) a kommunikáció tárgyai majdnem ugyanolyan természetqek, míg a nyelvben az, aki beszél, soha nem keveredik össze a szavaival. KettQs oppozícióval van tehát dolgunk: személy és szimbólum, érték és jel
Az elemek (egyének és csoportok) rendje a társadalmi struktúrában: az egyéneket a rokonsági struktúrák ( affiniális és konszangvinikus rokonok) , a társadalmi szervezQdés és a gazdasági szervezQdés fogja össze. Ezeket rendstruktúráknak nevezzük.
Rendek fajtái : átélt (pl: gazdaság) és elgondolt rendek (pl: vallás)

Faj és történelem

Lévi-Strauss elQször is a rasszizmus, az egyes embercsoportokat alsóbbrendqnek tartó gondolkodásmód ellenében száll harcba
úgy véli azonban, hogy mindaddig nem lehet megfelelQen eloszlatni az effajta tévképzeteket, amíg kielégítQen meg nem tudjuk magyarázni, hogy miért létezik olyan sokféle kultúra a világon
a kultúrákat két típusba sorolja:
amelyek azonos idQben léteznek egymás mellett
amelyek idQben egymást követik
a jelenbeli kultúrák vizsgálata inkább lehetséges, mivel tagjait meg tudjuk kérdezni; láthatjuk mindennapi életüket, míg az idQben távoliakról csak szórványos tárgyi, esetleg írásos emlékek maradtak fenn
vannak olyan kultúrák, melyek különbözQek, bár közös tQrQl fakadnak (pl. Anglia, és USA társadalma)
Lévi-Strauss figyelmeztet arra, hogy a más kultúrák szemlélésekor óhatatlanul etnocentrikusan tekintünk azokra, elítélve Qket másságukért
elveti az evolucionizmus leegyszerqsítQ sémáját, nem hiszi, hogy a jelen primitív társadalmai megegyeznének az Qskori emberével
tanulmányában körüljárja a haladás fogalmát, és arra a megállapításra jut, hogy ez nem feltétlen folyamatos, és egyirányú, inkább nagy ugrásokkal történik, és visszafelé is megindulhat
megvizsgálja a mozdulatlan , és a felhalmozó történelem fogalmát, annak kérdéseit, és arra a megállapításra jut, hogy egyetlen kultúra történelme sem teljesen statikus
felveti azt is, hogy bár technikailag a nyugati civilizációt tartjuk a legfejlettebbnek, más kultúrák más területeken messze elQtte jártak (pl. Kína a filozófiában)
úgy véli, hogy a nyugati kultúra elterjedése, átvétele egyfajta kényszer is a többi kultúrának
úgy véli, hogy a kultúrák sokfélesége alapfeltétele a változásnak, és a fejlQdésnek
teljesen elszigetelt kultúrák nem léteznek, egyes kultúrák mindig érintkeznek, szövetséget kötnek , gyarapítva egymást
a változatosság tehát alapvetQ fontosságú, ám paradoxon az, hogy a kultúrák mégis egy idQ után a homogenizáció felé tartanak
Lévi-Strauss véleménye az, hogy muszáj fenntartani a sokféleséget

A. 41 A neoevolucionizmus

A neoevolucionizmus a Boas és tanítványai által elvetett evolucionista paradigma újragondolása. A kultúra egy bizonyos szinttQl egy másikig tart, fejlQdik. A nézet nem volt egységes, egyesek, mint pl. White, az egyetemes, unilineáris evolucionizmus (minden kultúra ugyanazon lépcsQfokokon megy át a fejlQdésben) modelljét fogadták el (mint anno Tylor és Morgan), mások a multilineáris evolúciót (több evolúciós modell van, így több fejlQdési út is) tartották valósnak (mint Steward) és volt, aki megpróbálta a kettQt egyesíteni (Sahlins).


Leslie A. White
(1900-1975)

Az, ami az emberi viselkedést emberivé teszi a szimbólumhasználatból fakad. White számára minden emberi viselkedés szimbolikus viselkedés. A szimbólum jelentését az azt használó embercsoport adja meg. A szimbólumok nélkül az ember nem lenne az a gondolkodó állat, ami.
Ekképpen maga a kultúra, amely szimbólumoktól függ, nem létezhetne az ember szimbólumalkotó képességei nélkül. White olyan nézeteket vall, amely elutasítja az individuális és pszichológiai magyarázatot, hogy helyette az emberi viselkedést a szuperorganikus, azaz a szimbólum segítségével magyarázhassa.

A szimbólum: az emberi viselkedés eredete és alapja
Ma a kezdetén vagyunk annak, hogy felismerjük és értékeljük: minden emberi viselkedés és a civilizáció alapegysége a szimbólum. Minden emberi tevékenység a szimbólumok használatából fakad. Minden civilizáció egyedül a szimbólumok használata által született meg és maradt fent. A szimbólum az, ami a Homo sapiens sarját emberi lénnyé változtatta. (pl.: a süketnémák, akik szimbólumok használata nélkül nQnek fel nem emberek)’! A szimbólumok alkotják az emberiség világegyetemét.

A Bois-követQk elutasították az összehasonlító iskolát és az evolucionista elméletet is. White volt az, aki az energiáról a technika és a kultúra viszonylatában kialakított teoriával visszahozta az evolucionista gondolkodást. P teljes mértékben elfogadta az evolucionista elméletet úgy, hogy a kultúrák szóból elhagyta a többesz szám jelét és újra kulturáról, valamint annak evolúciójáról beszélt.
Az evolucionista elméletnek ez az új bázisa a kultúrák növekvQ energiahasználata, amelyet a technikai evolució tesz lehetQvé. White szerint az emberi civilizáció története azon a törekvésen alapul, hogy a természetet a kultúra által ellenQrzésünk alá vonjuk.(pl.:földmqvelés)’!Minél több energiát képes egy kultúra a természetbQl nyerni, annál fejletteb lesz. ’!Kulturális evolucionizmus törvénye: a kultúrák vagy azáltal fejlQdnek, hogy a természetbQl több energiát aknáznak ki, vagy azáltal, hogy hatékonyabb technikát fejlesztenek ki. ’!Egy kultúra, amely több energiát képes hasznosítani, a többletenergia hasznosításának eredményeként a társadalmi szervezet és az ideológia fejlettebb formájával rendelkezik majd.

Az energia és a kultúra evolúciója
A kultúra a jelenségek külön rendjének vagy osztályának az elnevezését olyan dolgok és események alkotják, amelyek az emberi fajra jellemzQ, általunk szimbólumalkotónak nevezett mentális képességek kifejlesztésén múlnak. Vagyis, a kultúra tárgyakból, eszközökbQl, hiedelmekbQl és attitqdökbQl áll, amelyek szimbólumalkotás által jellemzett kontextusban funkcionálnak.
A kultúra egyik fontos jellemzQje, hogy nem biológiai eszközökkel adható tovább. A kultúra könnyen hagyományozható emberek, generációk, népek és területek között társadalmi mechanizmusok segítségével.’!a kultúra a társadalmi öröklés formája.’!így a kultúrát folytonosságnak tekintjük, a dolgok és események biológia fölötti extraszomatikus osztálynak, amely az idQk során egyik korból a másikba áramlik tovább. A kulturális elemek különbözQ alosztályainak ls a kulturális rendszereknek a maguk egészében véve viselkedési alapelveit feltárhatjuk, és a kulturális jelenségek és rendszerek törvényeit megfogalmazhatjuk.
Most felvázoljuk a kultúra evolúcióját:
Az emberi fajt egységesnek tekinthetjük. Hasonlóképpen gondolkodhatunk valamennyi különbözQ kultúráról vagy kulturális tradícióról is. Amelyek egyetlen entitást alkotnak: az emberiség kultúráját. Álljunk meg azonban egy pillanatra, hogy egy másik oldalról is szmügyre vegyük a dolgok és folyamatok azon szervezetének struktúráját és funkcióját, azt a rendszert, amelyet kultúrának nevezünk. A kultúra szervezett, integrált rendszer. Megkülönböztethetünk azonban alosztályokat és osztályokat. Célunk érdekében a kultúra 3 alrendszerét fogjuk megkülönböztetni:
1. Technológiai. Az anyagi, mechanikai, fizikai és kémiai eszközök alkotják, használatuk a technikával együtt, ennek révén illeszkedik be az ember, mint állati faj természeti környezetébe.
2. Szociológiai: A személyek közötti kapcsolatokból épül fel, amelyek közösségi és egyéni viselkedésmintáinkban fejezQdnek ki.
3. Ideológiai: A tagolt beszédben vagy más szimbolikus formában kifejezett gondolatokból, vélekedésekbQl és tudásból áll.
E három kategóriából adódik a kultúra rendszere. Ezek természetesen összefüggenek egymással és hatással vannak egymásra. Ha rangsorolni szeretnénk Qket akkor a technológia áll az elsQ helyen és az ideológia a harmadikon.
Az elsQdleges szerepet a technológiai szint játsza. Az ember, mint állati faj léte a természeti környezethez való alkalmazkodás anyagi, mechanikai eszközeitQl függ. Az embernek szüksége van élelemre. Szüksége van védelemre az elemek ellen. És meg kell védenie magát az ellenségeitQl. A társadalmi rendszerek így igazándiból másodlagos és járulékos jellegqek, hiszen az elQbb felsoroltak mind a technológia szintjéhez tartoznak. A társadalmi rendszert realisztikusan úgy határozhatjuk meg, mint emberi lények szervezett törekvését a létfentartás a támadás és a védekezés, valamint az elemek elleni védekezés eszközeinek használatára. A technológia a független változó, a társadalmi rendszer a függQ változó. A társadalmi rendszert ezért a technológiai rendszer határozza meg, ha ez utóbbi változik, változik az elQbbi is.
A technológia minden típusához van hozzáillQ filozófiatípus. ’!’! A kulturális rendszer három egymásra következQ horizontális rétegnek tekinthetjük: a technológia van legalul és az ideológiai legfelül.’! így a technológiai szint a meghatározó. Meghatározza a társadalmi rendszerek formáját, a technológia és a társadalom pedig együttesen determinálja a filozófia tartalmát és irányultságát.
Az emberi lény anyagi test az emberi faj anyagi rendszer. Bolygónk, a Föld eszköz arra, hogy e két anyagi rendszert, az mebert és a kozmoszt kapcsolatba hozzunk egymással.
Zoológiai szempontból pedig a kultúra nem egyéb, mint a Homo sapiens életfolyamatának fenntartási eszköze. Eképpen a kultúrával mint egy bonyolult termodinamikai mechanikai rendszerrel szembesülünk. A kultúra a birtokba vett energia mennyiségén és munkárafoghaóságának módján alapul.
Emiatt minden kulturális helyzetben vagy rendszerben három tényezQt különböztetünk meg:
hð az évi egy fQre esQ birtokba vett energia mennyisége E
hð az energia birtokbavételére és hasznosítására alkalmazott technológiai eszközök hatékonyságátT
hðaz elQállított emberi szükségleteket kielégítQ javak és szolgáltatások tömegétC
E*T’!C
Vagyis a kultúra fejlQdik, ha az egy fQre esQ energia mennyisége nQ vagy az energiátminkára fogó eszközök hatékonysága javul.

Marshall D. Sahlins
A létezQ kultúrákat specifikus fejlQdésre és általános evolúciós útra vezette vissza, amely számtalan vonal mentén alakult, s idQnként fokozatokban is eltérQ, ezenfelül adaptációs módokban és reprodukciós stratégiákban is különbözik, vagyis a környezeti alkalmazkodás hol erQforrás- és energia-függQ, hol pedig az élettér szqkösségétQl kényszerített - de minden kultúra a maga állapotában nagyszerq és egyedi módon igazolja az eltéréseket, sajátosságokat, melyek alapján nem lehet összehasonlításra és minQsítésre alkalmas rangsort kialakítani közöttük. Sahlins úgy látta, hogy a fejlQdési fokozatok nem magukban állnak, hanem össze-függésekben, vagyis mindegyik több létezQ kultúrát köt össze. Ha a haladást koordináta-rendszerben ábrázoljuk, felfelé haladó átlós vonala az idQ horizontján mindig mérhetQen mutatja az egysejtqek, halak, hüllQk, madarak, gerincesek, emlQsök kialakulási és fejlQdési-komplexitási szakaszait. Ugyanez a létezQ emberi kulturális csoportok esetében is fennállna, de a valóságban a sziú indián, az eszkimó és az angol kultúra nem egymás fejlQdési végletei, hanem egyidejqleg létezQ fejlQdési utak, melyek között nincs rangsor, magasabb vagy alacsonyabb evolúciós állapot. Tehát a biológiai evolúció igenis egymásra épülQ fejlQdési szintekbQl áll, egy-két kitérQvel, de a kulturális nem, így egyik inkább unilineáris, a másik pedig multilineáris. A módosulásokkal járó leszármazás, az adaptáció eltérQ mintái, az integráció szintjének kiterjedései nem kulturális hajlamtól, beállítódástól, érdeklQdéstQl függenek, vagyis a modifikációk nem összehasonlíthatóak. Számos nagy civilizáció elpusztult az utóbbi 2000 évben, akár a jólét csúcsán is, mert a versenyfutást nem a gyorsabb, a csatát pedig nem az erQsebb nyeri , hanem a kultúra általános és specifikus szintjének változásaiból áll össze az a struktúra, amely könnyebben vagy nehezebben képes fennmaradni, de az összevetés nem lineáris és nem pusztán hierarchikus, inkább formák történetének felel meg.
Úgy vélte, hogy az általános, és speciális evolucionizmus ugyanazon evolúciós folyamat két oldala.
Általános evolucionalizmus: Áttérés a kisebbrQl a nagyobb energiafelhasználásra, az alacsonyabbról a magasabb integrációs szintekre, a kisebbrQl a nagyobb alkalmazkodási képességre.
Speciális evolucionalizmus: A kultúrának filogenetikus, szerteágazó, történeti lefolyása számos vonala mentén, az egyes kultúrák alkalmazkodó módosulása.

Julien Steward
Azt emelte ki, hogy a sajátos kultúrák a sajátos környezeti feltételekben való adaptáció folyamatában nyerik el sajátos formáikat és az evolúciós szakaszok uniformitása nem más, mint a világ különbözQrészein található hasonló természeti feltételekhez való adaptáció.
Steward és munkatársai (hallgatói, követQi) számára a környezet nem egyszerqen szimpla közeg volt, hanem életmódot meghatározó feltétel-együttes, determináló hatásmechanizmus, amely adaptációs (alkalmazkodási, betagolódási) mintákat kínál és ezeket segítQ norma-rendszert alakít ki. A kultúra tehát nem a mqvelQdési intézmények használatának rendszerét jelenítette meg, hanem létmódot és annak természeti areák (közegek, tartományok) által körülvett együttesét, amelyek így nem csupán hasonlóságokban vagy eltérésekben mutat-koztak meg, hanem szerepet kapott bennük a történetiség is, a hozott készletek egész mintázata, melyek mint társadalmi-vallási-politikai-gazdasági tényezQk befolyásolták a környezet kulturálisan megszabott hasznosítási lehetQségeit is.
Városi környezetben ilyen volt például a lakóhelyek, a megélhetés, a cserekapcsolatok, a térbeli mozgások sokszínq hálózata, természetközeli környezetben pedig a térhasználat funkcióváltozása (kertbQl házhely, környékbQl szeméttelep, erdQs, mezQgazdasági mqvelésq tájból ipari övezet, szabad idQbQl telekre kiutazás vagy létfenntartó és korszerqsítQ barkácsolás lett). A természeti (vidéki) és a városi szembeállítódása, kontrasztjuk megerQsödése, megélhetési megoldások nagymérvq változása, be- és kiköltözések presztízsnövelQ folyamatai, lakóövezetek érték- és jelentés-tartalmának változásai stb. nyomán történt. A környezet felfogásában az antropológia hatása azzal járt, hogy részint megengedQ, részint tiltó eszköztárként kezdtek rá gondolni, úgy, ahogyan azt a primitív társadalmak esetében már megfigyelték, s a kortárs társadalomban kutatott jelenségek repertoárja elkezdett eltérQ minták formájában visszaköszönni : a primitív gazdaság tevékenységi normái, mqvelési mintái, viselkedési rituáléi, az elosztások formái részben visszaköszöntek a városi miliQben (ha más formában is). Analógiák voltak megfogalmazhatók továbbá a társadalmi csoportnagyságok függvényében (a hordák kis létszáma, sqrq helyváltoztató mozgása, az ültetvényes gazdálkodók idQszakos vagy részleges letelepedettsége, az öntözéses földmqvelQk magas munkaerQ-igénye, a magaskultúrák kereskedelmi hálózatainak nagyfokú szervezettsége - mindegyikbQl kiviláglott, hogy egyfajta kultúra helyett kultúrákról van szó). Steward tehát a kulturális típusok tanát a központi (szervezQ, ellenQrzQ, serkentQ, alapot adó) mag meglétére vezette vissza, megfogalmazta az integráló hatásokat és a diffúziók fontosságát, elméleti bázist kínálva ezzel nemcsak az empirikus (tapasztalati-, tény-) kutatások indulásához, de az összehasonlító kultúrakutatások megindulásához is
Steward fölhasználja azt a teóriát, mely szerint a kultúra nem úgy terjed, mint szél sodorta mag, mely talajt érve gyökeret ver, hanem azt keresi, hol létezett már olyan kulturális talaj, amelyre a kultúra magvai megtelepedhettek, illetve olyan közeg, amely a magszerq rétegzettség mellett a magot hajtássá, ( növényi ) kultúrává éltetQ közeget biztosítva érlelQ környezetté válhatott.

A/42. Szimbolikus és interpretatív antropológia

I.
1962 óta (L.Strauss: La Pensée Sauvage) a szimbólumokkal foglalkozó tanulmányok száma egyre növekszik. Az antropológusok kutatásainak középpontjába a szimbolikus formák feltárása, elemzése, rendszerezése és összehasonlítása kerül. A figyelem középpontjában pedig a vallási képzetek, rítusok, szertartások és a mindennapi szokások jelekkel történQ kommunikációs folyamatai állnak. -> szimbolikus antropológia irányzatának megjelenése.
Az antropológiai kutatásokban a szimbolikus formák vizsgálata alapvetQen a jelekkel, jelképekkel és a közöttük lévQ összefüggésekkel, ill. a szent és profán fogalmához kapcsolódó jelenségekkel foglalkozik.
Szimbólum legelfogadottabb meghatározása: & valami tQle eltérQt vagy Qt kiegészítQt jelez; éppen ezért alkalmas rajta kívül esQ, de valami miatt hozzákapcsolható dolog képviselésére, kifejezésére vagy ábrázolására. A döntQ tényezQ, a gondolattársítás  mely a szimbólumot ahhoz kapcsolja, amit szimbolizál  ritkán látható közvetlenül. /Lewis/ -> L. a szimbólumokat egyfajta jelbeszédként, v. jelekkel mqködQ kommunikációs rendszerként fogja fel, mely csak a kódok pontos ismeretében érthetQ. Mivel azonban a szimbólumok mindig valami mást képviselnek, a közöttük és tárgyuk (jelölQ és jelölt) közötti asszociáció a közvetettség+ a szövevényesség miatt gyakran ad lehetQséget a misztifikálásra. => A kérdés: Hogyan érthetjük meg a szimbólumokban rejlQ belsQ, többnyire csak áttételes, utalások által megvalósuló jelentését?
A jelképek (szimbólumok) jelentése elvontabb ( tágabb ), a konkrétan értelmezhetQ ( zárt ) jeleknél. Jelentése tehát nem állandó, jelentéstartalmuk módosulhat (pl. kereszt szimbólum).

1. Leslie White
A szimbólum mint kifejezési forma egyes antropológiai irányzatok szerint kizárólagosan az ember sajátja. Ennek szószólója L. W. is, aki úgy tartotta, hogy az antropoid Qseinket a szimbólum változtatta emberré, és & a szimbólum az emberiség univerzuma .
W. azt tanította, hogy miután a szimbólumokkal csak az ember él, meglétük nem feltételezi a szellemi képességek fejlQdésének fokozatosságát és folyamatosságát.
A szimbólumot önkényességgel kategorizálják inkább, mint képszerqséggel , mivel a szimbólum sohasem annak a dolognak a képmása, amit megtestesít. Egy szimbólum ugyanakkor eltárgyiasult v. akár fetisisztikus kapcsolatban is állhat azzal, amit megtestesít.

2. Marshall Sahlins
A jelkép és a jel kapcsolatának kérdése párhuzamos a nyelv és a valóság viszonyának problémájával. M. Sahlins-t is ez a kapcsolat érdekelte. Annak a felfogásnak a kritikáját adja egyik könyvében, miszerint az emberi kultúrákat célszerq tevékenységek, ill. ezek mögött meghúzódó haszonelvq, azaz materiális érdekek határoznák meg. Szerinte célszerqségen és érdeken felül álló materiális logika nem létezik, & az emberek célszerq érdekei a termelésben szimbolikusan képzQdnek& S. a 70-es években a marxizmus felé fordult (elQtte evolucionista és ökologikus szemlélet k.), a francia strukturalizmus hatása alatt a szemiológiát tekinti a legcélszerqbb tudománynak, a marxi politikai gazdaságtan elveit is ennek kell alárendelni. Marx: az anyagi termelés folyamatát hangsúlyozta, S. szerint viszont a fejlett kapitalista társadalom megértéséhez a szimbólumok folyamatát kell feltárnunk, ugyanis a kizsákmányolás nem a gazdasági termelésben valósul meg, hanem a szimbólumok révén manipulált ízlés szintjén => csereérték rendszere helyett a használati értéknek kell uralkodnia => adakozás lehetQségének újraélesztése szüntetheti csak meg a kizsákmányolást. Álláspontja: minden kulturális örökség konzervatív. Adott társadalom kultúráját az egyéntQl teljesen független, generációkról generációkra hagyományozott jelentésrendszerekbe ágyazott szokások határozzák meg, s ez a gazdasági és társadalmi struktúrán felül álló, objektiválódott vagy fetisizálódott szimbólumok rendje (kultúra, mint szuperorganikus, a létezés szubjektív jelentésrendszerekben megnyilvánuló rugalmas, de végsQ soron, megmagyarázhatatlan dimenziója -> S. ehhez az elmélethez tér vissza).
S. szimbolikus antropológiája : az egyéni viselkedésmintákat a társadalmilag kialakított és átörökített jelentésrendszerek objektiválódott és fetisizálódott szimbólumokban kifejezésre jutó formáiként értelmezi. Folytatója annak a szemléletnek, mely a kultúrát a hagyományokban Qrzött viselkedésminták rendszereként fogja fel.
-> ErrQl a talajról indul el: Geertz, Turner és az Qket követQk új irányzata is. A kultúrát jelentQ viselkedésmintákat alapvetQen közösségi szimbólumok és jelentések rendszerének tekintik.

Lévi-Strauss: K. népcsoportok eredeti kulturális környezetükbQl és történeti összefüggéseikbQl kiragadott mítoszainak, meséinek elemzése -> szimbolikus rendszer kidolgozása, melynek célja: egyetemes emberi szellem titkainak megfejtése.
<-> Szimbolikus antropológia képviselQi: szimbólumokat saját kulturális összefüggéseikben értelmezik.

3. Clifford Geertz
G. megfogalmazásában a kultúra: & szimbólumokba ágyazott jelentések történelmileg átörökített modelljét, szimbolikus formákban örökölt eszmék rendszerét jelenti, amelyek közvetítésével az emberek kommunikálnak, megQrzik önmagukat, és kifejlesztik az életre vonatkozó ismereteiket és viselkedésmódjukat . -> G. szerint a szimbólumok, és jelentések nem az emberek fejében, hanem egy társadalom, közösség tagjai közt megosztva léteznek.
=> Antropológia feladata: a jelentések és a szimbólumok interpretálása /nem megfejtése (utóbbi: L. Strauss) /
Szimbólumok: szerinte a gondolatok hordozója; az egyes kultúrákat: & a jelentQs szimbólumok rendezett halmazainak& Egy adott kultúra megismeréséhez a hozzátartozó szimbólumok megértésével lehet eljutni. Módszere: az elméleti és gyakorlati mozzanatokat egymástól elkülönítve elemzi.

A szimbolikus antropológia leginkább a rítus és mítoszkutatásokban volt termékeny. Az ezzel foglalkozók úgy vélik, h. a rítusban (mint szimbolikus drámában) egy közösség ill. annak tagjai önmagukról önmaguknak mondanak el valamit.
-> strukturalista  funkcionalista szemlélet változása -> A pozitivizmusból a század elsQ felében kinövQ irányzatban a rítus a társadalom életének egyik eleme, mely meghatározott funkcióval rendelkezik, és kölcsönhatásban áll a társ. életét befolyásoló többi tényezQvel.
A rítus ilyen értelmezésében Max Gluckman kutatási eredményei hozzák az elsQ változást -> a rituális cselekményeket Q már intézményesített levezetésre szolgáló szimbolikus jellegq szokásoknak tekinti.

4. Victor Turner
A rituális szokások elemzésénél a rítusok struktúrájának vizsgálatához felállított Van Gennep-i modellt veszi alapul. Eszerint a rítusokban az elválasztás, az átmenet-várakozás és a befogadás szakaszai különíthetQk el egymástól. Ez a modell kijelöli a rítusok helyét térben és idQben, ill. a közösség életében. T. leginkább az átmenet-várakozás rítusaira fordítja a figyelmét. Ezek szertartásait uralkodó szimbólumaik alapján kutatja. Ezek a szimbólumok ugyanis a liminális szakaszban a leginkább kézzelfoghatóak.
T. elméletében a rítus-szimbólumok: & a rítus molekulái, melyek még tartják a rituális viselkedés specifikus sajátosságait , s mint ilyenek a specifikus struktúra legutolsó egységei egy rítus összefüggésében . E struktúrát T. szerint a következQk jellemzik:
(1) összetett jelentés /significata/ : az érzékszervek által felfogott esemény-dolgok /szimbólumhordozók/ a rítus egészében több jelentéssel bírnak
(2) a nyilvánvalóan különbözQ significáták egységesítése: a lényegében különbözQ significáták analógia, v. tényleges egyesítés, v. gondolattársítás révén kölcsönösen összekapcsolódnak
(3) sqrítés: a szimbólumhordozók gondolatokat, dolgok közötti kapcsolatokat, eseményeket, kölcsönhatásokat és folyamatokat egyidejqleg ábrázolnak
(4) a significáták polarizálása: 1-1 lényeges rítus-szimbólum szokások által meghatározott mondanivalói hajlamosak az ellentétes szemantikai pólusokon való csoportosulásra.
A rítus-szimbólumok lényegének ill. szerepének megértéséhez 3 alapvetQ jelentési szintet vizsgál:
(1) helyzeti szint jelentése: az egyes szimbólumhalmazokban /Gestalt/ a többi szimbólumhoz való viszonyból ered, mely szimbólumok elemei jelentésüket döntQen a halmazban elfoglalt helyük alapján nyerik.
(2) szövegmagyarázati szint: a szimbólum jelentésének a rítusban résztvevQk által adott magyarázata.
(3) mqködési szint: megértéséhez a rituális események mozzanatainak pontos és részletes rögzítése vezet el.
Majd, a liminális szakasz további kibontása során +egy szinttel, a társadalmi struktúrát a rituális folyamatban felváltó, communitasnak /differenciálatlan közösségnek/ elnevezett anti-struktura vonásait elemzQ szinttel egészíti ki. Elméletének kiindulási pontjához ugyanis a rítust a társadalmi transzformáció eszközének tekinti. -> A struktura és anti-struktura kölcsönhatásának rítussal összefüggQ, közösségformáló szerepét ezen a szinten kell nyomon követni.
T. a rituális viselkedés egyes sajátosságait kutatva az emberi gondolkodásra jellemzQ fogalomrendszer egyetemességének feltárására törekszik (de praxisában a szimbolikus jelenségek csak eszközök maradnak, amik irracionális cselekvéseket terelnek valamilyen célok felé).

5. Edmund Leach
Pt is foglalkoztatta az átmeneti rítusok belsQ rendjének megismerése. Szerinte a rítus, mint adott közösségen belül érvényes ismeretek és tapasztalatok továbbadásának eszköze, a kommunikáció egyik fontos lehetQsége. A rítusban kifejezett szimbólumokkal ugyanis az események, dolgok olyan kézzelfogható osztályozása, ill. rangsorolása lehetséges, amelynek segítségével úgy tudja elhatárolni magát az objektív világtól az adott közösség, hogy a fennmaradáshoz szükséges legfontosabb tudnivalókat megQrizze, átadja és újratermelje. (L. figyelmen kívül hagyja, h a rituális periódusok vmilyen jelentQs állapotnak, v. évszakoknak a változásaihoz kapcsolódnak).
A Lévi-Strauss-féle absztrakt strukturalista megközelítést empíriával ötvözve lényegében ugyanazt a vonalat kövei, mint Turner.  > ez megmutatkozik az idQ szimbolikus ábrázolásait feltáró tanulmányaiban, mindkét gondolatot a rituális szokások liminális szakaszának idQ-, tér-, és viselkedés-modelljében jelentkezQ szerkezeti elemek ellentéteibQl vezeti le.

A rítusokban végbemenQ belsQ mechanizmusok feltárásáról a figyelem fokozatosan a rituális eseményekhez fqzQdQ szimbólumok sajátosságainak további vonatkozásai felé fordul. Az ezzel egyidejqleg megjelenQ, a kultúrát szimbólumokból levezetQ új koncepciók az antropológusok egy részét arra is ösztönzik, hogy a rituális, szimbolikus szokásokat a társadalmi lét és az ideológiai formák egyes összefüggéseiben kezdjék értelmezni.

6. Roy Rappaport
Szerinte a rítus az emberi közösség és a természeti környezet közti harmonikus egyensúly megteremtésével adaptációs célokat szolgál. Kutatásokat végzett az új-guineai tsembaga törzsben. Figyelme az egyedülállóan emberi, a vallás szférája felé fordult, mivel a vallási rítusokat találta a közösség és a természet egysége rendszerének középpontjában. A rítus szerepét a gazdasági, társadalmi rend egyensúlyának fenntartásában /homeosztázis/, illetve az egyensúly felborulása esetén a rítus által kiválasztott mechanizmus /transzdukció/ révén történQ helyreállításában véli felfedezni. R. a rítus egyetemes, mindent átható jellegét abban látja, hogy a benne résztvevQ egyéneket transzcendentális pszichikai állapotba hozva egyesíteni képes mindazokkal a létfenntartás biztosítására kialakult adaptációs követelményekkel, amiket az adott közösség számára a legnagyobb szentség közvetít.

7. Alfonso Ortíz
A rítus lényegét az ideológiai formák összefüggéseiben keresi. Véleménye szerint az emberek a rítusokkal tudatosítják a helyüket az Qket körülvevQ világban, a rítusokban juttatják kifejezésre identitásukat. A rítus, mint a világról alkotott nézetek szimbólumokban tömörített megfogalmazása, a megélt  a való  világ értelmi, érzelmi kifejezQje.
O., mint tewa puebló indián, a rítusokat nemcsak kívülállóként szemléli, hanem mint egykori beavatott résztvevQ át is élte. Munkásságában Turner és Leach rítuselemzési rendszerét veszi alapul, végsQ soron Geertz nyomdokain halad. A rítusok szimbólumrendszerének vizsgálatához 11 fQ kategóriát határoz meg, mely segítségével egy szertartás az adott közösség életében betöltött szerepének minden összefüggésében feltárható. Szerinte a szubjektumot alapvetQen meghatározó tér és idQ, illetve azok érzékelése és az érzékelésüket kifejezQ koncepciók jellemzik elsQsorban a rítusokat. És mivel a rituális események lényegében a szent /megfoghatatlan/ és a naturális /tapasztalható/ idQrQl, ill. térrQl adnak számot e 2 kategória tanulmányozása a legfontosabb.
További kategóriái: inverzió, torzítás, szín, szám, szerep, szimbolikus erQszak, kettQség és ellentét, mozgás és az 5 érzékszerv mqködésének összjátéka. -> ezek a szimbólumok ismertetQjegyeinek a társ.-i vonatkozásait fedvén fel, a rítusok jelképrendszerének értelmezéséhez és megfejtéséhez adnak kulcsot.


A rítus lehet szent vagy profán, bár a kutatók többsége a szentség köréhez kapcsolódó események jelölésére tartja fenn a fogalmat, a profán körébe esQ szokásokat pedig a szertartások kategóriájába sorolja.
A történelemcentrikus, evolucionista valláskutatásban a XX. sz. elején térhódító pozitivizmus kialakította a különbözQ funkcionalista iskolákat, melyek az antropológiában szétválnak szociologizáló és pszichologizáló irányzatokra. Míg az elQzQ iskolák, Durkheim és Weber nyomán, a vallásos képzetek és gyakorlat közösségeket összetartó erejének kimutatására helyezték a hangsúlyt, utóbbiak, különösen Freud hatására, az emocionális szükségletek kielégítésében látják a vallás jelentQségét. A 2 v.háború között újabb irányzat: mely a fogalmakban kifejezQdQ értékek, ideák, jelentések társ.-i életét szabályozó szerepét kívánja feltárni. A gondolkodási tevékenység elemzésébQl indul ki, a szimbolikus formák iránti érdeklQdés felé fordul. A II. v.háború körüli idQszaktól ugyanis sokan a különbözQ, társadalmakban élQ szimbólumokban kezdik látni azoknak a fogalmaknak a forrásait, melyekben a primitív és nem  primitív népek egyaránt gondolkodnak.
60-as évekre ez az irányzat kicsit háttérbe szorítja a funkcionalista iskolákat L.-Strauss erQsödQ befolyásának köszönhetQen élénkül meg a szimbólumokkal foglalkozó tudományok fejlQdése.
A funkciótól a jelentés irányába tolódó antropológiai érdeklQdés jelentés-csináló , valamint szimbólum fogalom-alkotó, jelentés-keresQ egyéneket és közösségeket kutat. Az antropológia feladata a jelentést hordozó jelenségek leírása és megmagyarázása válik.
A 70-es években megerQsödQ szimbolikus antropológia angol-amerikai szakemberei  mivel empiristák- elsQsorban a vallásos képzetek és események regisztrálására törekszenek, s az ezekben megragadható szimbólumokat magyarázzák utólagosan. A szimbolikus formák, struktúrák és folyamatok egyre rendszeresebb tanulmányozása a 70-es évek vége felé a vallásos jelenségek szemiotikai vizsgálataihoz vezet. A központi probléma továbbra is a jelölQ és jelölt egymásnak való megfelelése, azaz a szimbolikus transzformáció kérdése marad (a nézeteltérések itt a legélesebbek). Azonban a szimbolikus formák értelmezésének új utjai módszertani szempontból jelentQsek.


II.
Mary Douglas szerint Turner munkássága a következQ 4 fQ gondolatra épül:
a rituális jelentések, a társadalmi jelentések kódolt megfelelQi
ezek a rituális kódok jelentQs hatást gyakorolnak az emberek gondolkodásmódjára
bizonyos cselekvések ismétlQdQ minták szerint zajlanak
ennek az ún. liminális fázisa során az emberek átléphetik a társadalmuk által számukra elQírt korlátokat

Az antropológiának régóta egyik fontos területe a társadalmi struktúra mibenlétének és az egyénhez való viszonyának a tanulmányozása.

Ebben a tanulmányban Turner által bevezetett két szakkifejezés és a liminalitás és a communitas, amely szintén az egyén és a társadalmi struktúra közötti viszony problematikájához vezet vissza. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen értelemben használta Turner e két mqszót, akkor antropológiai szempontrendszerének egészérQl képet kapunk.
Turner Van Gennep álláspontjából indul ki, miszerint az egyes ember társadalomban betöltött státusának bármiféle változásához átmeneti rítusok kapcsolódnak.
Az átmeneti rítus 3 szakaszból álló folyamatnak tekinthetQ:
Az egyén elszakadása elQbbi társadalmi státusától
A liminális vagy küszöbjellegq szakasz
Az egyén integrálódása az újabb társadalmi státusba

A liminális vagy közbülsQ szakasz magának az átmeneti rítusnak az idQtartamára esik, amikor az egyénnek nincs teljes értékq státusa, az elQbbivel már nem, az újabbal még nem rendelkezik. Ez a liminális állapot hozza létre Turner szerint a communitast.
T. a társadalmi struktúra Merton-féle defínicíóját vallja, amely azt modellszerq elrendezésnek tekinti. Ez az elrendezés teszi hozzá T. a communitas nélkül céltalan lenne.
A communitas nem más, mint az ideális kultúra eszménye, az édeni társadalom elképzelése. A társadalmi cselekvés ennek az eszménynek az elérésére irányul. A liminális állapot a communitasból való részesedésre készíti fel az egyént. Az egyén azután válik új státusa teljes jogú birtokosává, azután képes a társadalmi cselekvésben részt venni, miután megtapasztalta a communitast. A liminális fázis során megismerkedett új státusának édeni vonásával. A societas (társ.) formálódásának a folyamata T. álláspontja szerint, tehát mind a társadalmi struktúrát, mind a communitast magában foglalja.
T. felfogásában a társadalmat a strukturális és ideológiai tényezQk összessége alkotja. Az egyén a társadalmi folyamatoknak mintegy fele útján a liminális szakaszban érintkezik a communitassal, s lesz elkötelezett iránta. A communitas eszménye az, amely a társadalom szervezQdését irányítja, s amely a mqködését lehetQvé teszi. Az egyes egyénekben megtestesülQ communitas az, amely a társadalmi struktúrát formálja.

III.
Clifford Geertz

Azok közé tartozott, akik mindennél komolyabban vették a kultúrát.
Interpretatív álláspontját elQször olyan tanulmányokban alakította ki, amelyek egyszerre dolgozták ki és bírálták Parsons elméletét.
1966: A vallás mint kulturális rendszer c.:
G. itt a vallás olyan antropológiai elméletét akarja kidolgozni, ami nyomatékosan hangsúlyozza a kulturális elemek autonómiáját . Durkheim, Weber és Freud óta a valláselméletek terén semmi elQrehaladás nem történt, ez a legtöbb társ. tudományi elemzés redukcionista hajlama miatt van, szerinte. Léteznek olyan sajátos kulturális problémák, amelyekkel a vallás foglalkozik, s amelyeknek közvetlenül az élet jelentéséhez van közük. A kulturális autonómia azt biztosíthatja, ha a jelentést állítjuk a középpontba. => G.: jelentésre vonatkozó szimbólumok olyan feladatokat látnak el, amelyek együttesen kulturális rendszert alkotnak. Azt, hogy miként látják el, az már evilágibb lélektani, politikai, gazdasági megfontolások határozzák meg. Nem tagadja a más dimenziók befolyását, de a vallás, és a kultúra nem korlátozható ezekre szerinte.
Parsonst és Shilst követve erQfeszítéseimet arra korlátozom, hogy a vallás elemzésének azon oldalát fejlesszem tovább, amelyet kulturális dimenziónak neveznek. A kulturális elemzés nem szükségképpen állítja szembe egymással a kultúrát és a társadalmat, pusztán egyetlen dimenzió elvonatkoztatását jelenti az elemzés céljából. (elemzésben: elkülönítés)
A kulturális rendszerek geertzi elemzése nem hivatkozik értékekre (mint ahogy Parsons tette). Szerinte a szimbólumok nem sajátosan társadalmi, hanem sajátosan kulturális problémákra irányulnak. A vallás esetében ez a jelentés problémája. G. a kulturális rendszernek valami megkülönböztetetten kulturális feladatot ad, ami lehetQvé teszi számára, hogy igazolja a szimbólumrendszerek önálló elemzését. A szimbólumrendszereknek külön feladataik vannak. Ezek a feladatok megkülönböztetetten kulturális céljukkal kapcsolatosak. A vallás esetében a cél a legtágabb értelemben vett emberi létezés jelentése.
Geertz vallásról adott meghatározása: A vallás 1. szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy 2. erQteljes, meggyQzQ, és hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben 3. kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és 4. ezeket a koncepciókat a tényszerqség olyan aurájába öltözteti, amelyben 5. a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tqnnek .
A vallás kulturális elemzésének azt kell megmagyaráznia, hogy miként teljesülnek ezek a feladatok. P.-nél is erQteljesebb formában írja le a szimbólumrendszerek belsQ struktúráját és a társadalmi életre gyakorolt önálló hatásait.
Geertz barátja és tanítványa: Robert Bellah. A kulturális elemzést próbálták intenzívebbé tenni, a nélkül azonban, hogy lemondtak volna a töbdimenzialitásról.
Bellah a Vallás és tudomány c. írásában azzal vádolja a szociológiát, hogy nem képes felismerni a szimbolikus, kulturális szféra viszonylagos autonómiáját. Szerinte a korabeli, de a klasszikus szociológia nagy része is a szimbolikus redukcionizmus hibájába esik. (ez Geertz nézeteit tükrözi). Szimbolikus redukcionizmusról akkor beszélünk, ha a szimbólumok magyarázata során csak azok a társadalmi és lélektani gyökereire utalunk. B. szimbolikus realizmusra tesz javaslatot. Eszerint a szimbólumokban önálló valóság fejezQdik ki, mert a terület, amelyre vonatkoznak, nem elsQsorban társadalmi, vagy pszichológiai terület. => a kultúra részben kontituálja a társ.-t és a személyiséget, nem pedig egyszerqen azok tükrözQdése. Amit konstituál az a társ. és a személyiség jelentése, az a szimbolikus kontextus, amelyben a jelentésük létrejöhet. B vallás-meghatározásának hangsúlyai  autonómia és többdimenzionalitás  nagyon hasonlítanak Geertz megfogalmazásaira: A vallás az a szimbólumrendszer, amelynek feladata felidézni& azt a kontextust, amelyben az élet és a cselekvés végre jelentést nyer. B. erQs kulturális, nem pedig idealista elmélete keres. Ahogy a társadalmi rendszerek a kulturális rendszerbQl nyerik jelentésüket, úgy a szimbólumok lelQhelyét is mindig társadalmi struktúrákon belül kell keresnünk. Hangsúlyozza, hogy szociológiai elméletnek különbséget kell tennie tiszta értelemben vett kulturális rendszer és aközött /ahogy a kultúra/ a társadalmi rendszerben mqködik . Kulturális rendszerek többé-kevésbé magukban létezQ& szimbólumrendszerekre vonatkoznak. Ezek a tiszta szimbólumok a kultúra történetének vagy gondolkodástörténetének a tárgyai.
A hermeneutikára támaszkodva Geertz és Bellah mélyebben értette meg a szimbólumrendszerek természetét és erejét. Új, a hermeneutikához közelebb álló szempontokat fogalmaztak meg, melyek egyértelmqbben helyezték elQtérbe a jelentés problémáját. Azzal, hogy a jelentés került a középpontba, fontosabbá vált a kultúra, s ezért vált szükségessé egy erQteljes kulturális elmélet kidolgozása.
Ha a kulturális elemzés egyoldalúvá v. kultúralista jellegqvé válik, ugyanazokba a problémákba bonyolódik, mint a materialista v. az individualista elméletek. Egyetlen részt hangsúlyozva a többivel szemben, a valóság fontos oldalai mennek veszendQbe. Ilyenkor a cselekvés és a rend más oldalai fognak maradványformában visszakerülni az elemzésbe. Minden kultúralista elméletnek ez a sorsa. (interpretatív dilemma). Ha s szoc. elmélet kulturális egyoldalúvá válik  hermeneutikai elemzés- -> nemcsak azt kell állítania, hogy minden cselekvésnek van kulturális vonatkozási kerete, hanem azt is, hogy csak ilyen van. A cselekvés mindenfajta változását a jelentés keresésével kell magyarázni. A hermeneutika a jelentés kollektív formáját emeli ki. A feltételezés szerint a rend kollektív jellegq. A cselekvést úgy olvassák , mintha szöveg volna, mintha valamilyen egyénfeletti témákból szerkesztett forgatókönyvet követne.
A determinizmus kikerülhetetlen, ha a kollektív rendet tisztán kulturálisan ragadjuk meg. A kultúraelmélet képviselQje csak akkor kerülheti el a determinizmust, ha hajlandó kilépni magából a hermeneutikából.
A hermeneutika elvileg tagadja az egyéni véletleneket és az anyagi környezetet. MqvelQi hallgatólagosan éppen azokra a dimenziókra hivatkoznak, amelyeket elQfeltevéseik alapján nyíltan figyelmen kívül hagyni kénytelenek. -> maradványkategóriák bevezetése.
A hermeneutikus elmélet kétfajta maradványkategóriával dolgozik: 1. A kontingenciát próbálják az elmélet részévé tenni Amikor a h. híve a kulturális kódok befolyásától igyekszik szabadulni, anélkül, hogy ezt elismerné, azt mondja, hogy a cselekvés jelentés alkotó jellege lehetetlenné teszi az elQrelátást. De, mivel a kollektív rend iránti nyílt elkötelezettséget nem adja fel, elméletileg nem tudja konkretizálni a kontingencia és a kulturális ellenQrzés közötti viszonyt. A kontingencia reziduális jellegq, nem szisztematikus része az elemzésnek. 2. Az anyagi szférát érinti. Homályosan szokta rá utalni, amikor az önmagára vonatkozó kulturális mintákon kívül próbálják kijelölni a rendetlenség kényszer forrásának helyét. Az ilyen körülmények elvileg persze nem részei a hermeneutikus rendszernek.
Az interpretatív dilemma: választani kell a kulturális determinizmus és a reziduális kategóriák között, legyenek azok kontingensek vagy anyagi jellegqek. Bármely dilemma, választást jelent két egyformán nem kielégítQ lehetQség között. A logika dilemmának sajátossága: az egyik pólustól való menekülésbQl a másik elfogadása következik. Az elméleti logikában a dilemma elkerülésének egyetlen módja az, hogy magából az átfogó elméletbQl lépünk ki.
A korai idQszakban (60-as évek) Geertz erQteljesen kultúralista álláspontra helyezkedett, de nem adta fel a többdimenziós elméleti keretet. Bebizonyította, hogy a vallás belülrQl összetett kulturális rendszer, amely általános gondolatokat fogalmaz meg az élet jelentésérQl, és hathatós késztetéseket és motivációkat kelt az egyénekben. Geertz hangsúlyozza azonban, hogy a kulturális szimbólumok önmagukban nem konstituálnak személyeket, struktúrákat vagy eseményeket. Egyrészt ez utóbbiak külsQk a kulturális mintákhoz képest, másrészt az ilyen folyamatok csak akkor ölthetnek meghatározott formát , ha kulturális minták hatnak rájuk. E többdimenziós jelleg miatt G. annak sem érzi szükségességét, hogy a kontingenciát elválassza a kulturális rendszertQl. A kontingencia csak a kulturális élet kontextusában jelentkezhet. Az ember szimbólumoktól és szimbólumrendszerektQl függ, és ez a függQség olyan erQs, hogy meghatározza életképességét

Ideológia, mint kulturális rendszer c.
G. álláspontja megváltozik (nyíltabban Parsons ellenes álláspont).
A tanulmányban Parsonst és Marxot is szimbolikus redukcionistának nevezi. Marxnál a redukció egyetlen forrása a gazdaság, Parsons szerint az ideológiában a társadalmi struktúra és a személyiség kölcsönhatásainak pszichológiai feszültsége tükrözQdik.
G. célja egy olyan önálló tudomány alapítása& amelyet Kenneth Burke a >>szimbolikus akció<< elméletének nevezett . A vallásról szóló tanulmányával ellentétben G. most teljesen új társadalomtudományi elméletet akar alkotni, olyat, amelynek középpontjában a szimbólumok állnak. Ennek az új szimbolikus tudománynak elsQsorban a szóképekkel , olyan retorikai eszközökkel kell foglalkoznia, mint a metafora, az analógia, az irónia, a kétértelmqség, a vicc és a paradoxon  egyszóval a stílussal. G. szerint a szóba jöhetQ témák egyszerq megvilágítása helyett meg kell értenünk, hogy ezeknek a témáknak mindig szükségképpen esztétikai formájuk van. Ezt a formát a szóképek alkotják. Ezek formálják a kulturális diskurzust, mely az interpretatív megközelítés új látószögét tárja fel. Meg kell tanulnunk megvizsgálni az adott ideológiai kijelentés tartalmazta szóképek viszonylagos erejét. Még a gyenge metafora is alááshatja az ideológiai rendszer formáló erejét, akkor is, ha a rendszer többi eleme tematikusan nagyon is lényegbevágó.
G számára nem a kulturális rendszer további kidolgozása a fontos. Azt kutatja a tanulmány további részében, hogy a szimbolikus minták hogyan jönnek létre. Nem a szimbólumok vagy a szimbolikus minták tudománya, hanem a szimbolikus akció tudománya érdekli Qt. A nem-racionális cselekvések kontextusán belül tér át a rend egyéni értelmezésérQl annak kollektív értelmezésére. -> A tanulmány innentQl inkább a jelentésteli cselekvés kontingenciájával, mint magának a jelentésnek a struktúrájával foglalkozik. Ha ez igaz, akkor G. azért fordul a kontingencia és a cselekvés felé, mert nem akarja elfogadni az általa elfoglalt tiszta hermeneutikus álláspont determinista, objektivista következményeit.
Szerinte a szóképek megértéséhez arra van szükség, hogy szimbólumfajtáknak tekintsük Qket, s megnézzük, hogyan mqködnek a szimbolikus rendszerek belsQ struktúrájában. Majd, mintha ezt az álláspontot nem akarná elfogadni: Az egymásra hatásnak nem a kulturális rendszeren belüli szimbolikus folyamatokhoz van köze, hanem ez egy társadalmi folyamat . Nem a fejekben (elismeri a tisztán kultúralista idealizmus álláspontot) megy végbe, hanem abban a világban, ahol az emberek egymáshoz beszélnek, megnevezik a dolgokat, megállapításokat tesznek. => A rendszer belsQ, tisztán kulturális elemzésérQl áttér a cselekvés belsQ, tisztán kulturális elemzésére. A kulturális elmélet veszélyeitQl menekülve G. elfordul a szimbólumok önmagukban vett elemzésétQl a szimbólumok, mint nyilvános cselekedetek elemzése felé. A gondolkodás ilyen jellegq megközelítése szerint& a gondolkodás& szimbólumrendszerek létrehozásából és manipulálásából áll . A nyilvános gondolkodás nem a fejünkben lezajló rejtélye történésekbQl áll . Az elmélet az egyéni cselekvés felé irányítja (eltávolítja a kollektív rendtQl). G.-t már nem érdekli a szimbolikus modell struktúrája, azzal foglalkozik, hogy adottnak tételezve létezésüket, a cselekvQ hogyan használja fel Qket a tágabb világ megértésében. Tárgya az ideológiák& konstruálása .
-> G.-t fogva tartja az interpretatív dilemma. Önálló kulturális elméletet kíván alkotni, ezért Parsons gondolatainak karikatúrájával kezdi, amelyet mint a feszültség redukcionista elméletét cáfol meg. Mégis, bár már el kell hagynia a többdimenziós keretet, a kulturális meghatározottságnak sem kíván behódolni. Emiatt a kontingenciához és a meghatározatlansághoz fordul, ami végül is, ad hoc, reziduális módon visszavezeti a feszültségelmélethez.

Mély játék: jegyzetek a bali kakasviadalról
G. ismét önálló kulturális elméletet akar létrehozni. Most is hangsúlyozza, az Q kulturális elmélete nem determinisztikus. Nem kíván sok idQt fordítani a kulturális rendszer belsQ struktúrájának megértésére. A cselekvés érdekli, nem a rend.
G. elismeri, h. Balinak átfogó kulturális és vallási rendje van, s a kakasviadal ehhez kapcsolódik. Néhány megállapítást leszámítva szinte semmit nem találunk a tanulmányban a kulturális rendrQl, ami a kakasviadalt megalapozza. -> Ebben a tanulmányban még rövidebben végez a kulturális rendszerrel. Szerinte a bali kakasviadal értelmezésének kulcsa a fogadás. Nem a jelentés struktúráját, hanem létrejöttét keresi. (ismét kontingencia-> meghatározatlanság). A kakasviadalt mqvészi formához hasonlítja. Kifejezési eszköz  fikció, metafora, allegória, amely drámai formát kölcsönöz a bali életnek. Mint mqködQ szójáték, a kakasviadal a bali kultúra témáit ragadja meg . Megszerkeszti ezeket& láthatóvá, kimondhatóvá, felfoghatóvá teszi . G.: felfogható realitássá alakítja azt a dimenziót, amit& rejtve tapasztalnak . Mi ez a struktúra? G. errQl semmit nem mond.
Itt a legnyíltabb feszültség-elmélettel találkozunk. Ahhoz, hogy megértsük a bali kakasviadalt, nem kulturális témák összekapcsolódását kell látnunk benne, hanem a társ.-i rendszer feszültségeit. A szimbólum titka a társ.-i státus. A társadalmi mátrix szimulációja& az egymást átfedQ, magasan szervezett csoportok& , melyekben a kakasviadal hívei élnek . Leírja a státus-szerkezetet, mintha az tényleg valódi volna  vagyis mintha bármilyen kulturális közvetítés nélkül jönne létre-, s azt állítja, hogy ez a teljesen társadalmi valami határozza meg a kultúra alapmintáját. G. szakított korábbi tanulmányának többdimenziós keretével, ezért nem engedheti meg magának semmiféle kulturális rendszer rekonstrukcióját => kontingenciához kell fordulnia. A hermeneutikus elmélet képtelen kikeveredni az interpretatív dilemmából.

Össz::
G. bírálta azt a gondolatmenetet, hogy a kultúrát, tisztán, mint szimbolikus rendszert kell tárgyalni, s hangoztatta, hogy keresni kell annak alapstruktúráit . Ennek a megközelítésnek az a hibája, hogy a kulturális elemzést elfordítja valódi tárgyától , amely G. szerint a valóságos élet informális logikája . A viselkedésre kell figyelni, mert a viselkedés áramán keresztül fejezQdnek ki a kulturális formák . A kulturális formák nem egymáshoz fqzQdQ belsQ viszonyaikból, hanem a társadalmi életben való felhasználásukból merítik jelentésüket => a társ. tudós a jelenségeket vizsgálva, s nem elvont entitásokat egységes mintákba rendezve jut el a jelentéshez.
A vallással, mint kulturális rendszerrel foglalkozó régebbi tanulmányában G. ezzel ellentétes álláspontot foglal el. Úgy gondolta akkor, hogy az értelmezQnek leginkább, elsQsorban elvonatkoztatnia kell. Így az események a kulturális elemzés romlását jelentik, amely, éppen ellenkezQleg, arra törekszik, hogy a társadalmi cselekvést és eseményeket kulturális szöveggé alakítsa át. Az az elképzelés, hogy a kultúra elvonatkoztatható az eseményektQl, feltételezi, h. a jelentésnek objektív dimenziója van, olyan eleme, amely mindegyik cselekvQben jelen van, s mivel társ.-i jellegq, szabályozza a kontingens interakciót. Mivel az elmélet az ilyen objektív egyik formája, a kulturális elvonatkoztatás lehetQségében hinni egyet jelent a kulturális elmélet lehetQségébe vetett hittel. -> Ideológia, kakasviadallal foglalk. tanulmányok bevezetQjében (Sqrq leírás) kijelenti, hogy az elmélet lehetetlen. A kulturális elemzés célja immár az értelmezés, nem pedig az elmélet. A sqrq leírásban arra jut, hogy a kulturális elemzésnek a leírással, nem pedig az általánosítással kell foglalkoznia. Az elmélettQl a leírás felé fordulás ismét csak magának a kulturális általánosságnak a kritikájához kötQdik.




Kidolgozva:
Borsányi László: Bevezetés a szimbólumok antropológiai kutatásába. In.: Jelképek - kommunkkáció - társadalmi gyakorlat. Válogatott tanulmányok a szimbolikus antropológia körébQl. 7-18p.
Victor Turner: Átmentek, határok, és a szegénység: a communitas vallási szimbólumai. In.: Mérföldkövek a kulturális antropológiában.
Alexander, Jeffrey C.: Clifford Geertz lázadása a determinizmus ellen. In.: Szociológiaelmélet a II. világháború után. 277-302p.

Clifford Geertz: Sqrq leírás


Az interpretatív antropológia

Az interpretatív antropológia az etnográfia gyakorlatáról és a kultúra fogalmáról szóló szerteágazó elmélkedések fedQneve. Az 1960  70-es években nQtt ki az akkor uralkodó társadalomelméleti irányzatokból:
Parsons szociológiájából
A klasszikus weberi szociológiából
Valamint számos filozófiai és eszmei divatirányzat (a fenomenológia, a strukturalizmus, a strukturális és transzformációs nyelvészet, a szemiotika, a frankfurti iskola kritikai elmélete és a hermeneutika- együttes hatásából.

Az elmúlt két évtizedben az antropológiában lezajlott változásokról szóló kommentárok mind azt emelik ki, hogy a hangsúly a viselkedés és a társadalomszerkezet ábrázolásából a jelentés, a jelképek és a nyelv feltérképezésére tolódott át, annak az új felismerésnek következtében, hogy a társadalmi élet elsQsorban a jelentésekrQl szóló egyezkedés. Ám az, hogy ma a kultúrát elsQsorban jelentések rendszereként értelmezik, magára az értelmezési folyamatra, vagyis az etnográfiára, mint az ismeretszerzés folyamatára is kihat.
A Clifford Geertz- féle metafora, a kultúra, mit szöveg, élesen elkülöníti a behavorista tudóst és a kultúrák értelmezésének hívét. E nézet szerint a cselekedetekbQl a megfigyelQ ugyanúgy jelentéseket olvashat ki, mint az írásos vagy szóbeli anyagokból. SQt, nemcsak az etnográfus olvas bele jelképeket a tettekbe, hanem maguk a megfigyeltek is, egymással való kölcsönhatásaik során. A kérdés persze az, hogy ez a hatásos metafora  az értelmezés, mint szövegek olvasása, mind a megfigyelQ, mind a megfigyelt által  hogyan jelentkezik a kutatási folyamatban. S ez az interpretatív antropológiában ma uralkodó problémához vezet: hogyan gyárt értelmezéseket az antropológus, aki maga is informátorai értelmezésébQl dolgozik. Az interpretatív antropológia vonzereje ma éppen abban rejlik, hogy elgondolkoztat az etnográfiai beszámolók természetérQl, melyek nemcsak az antropológiai tudás alapjai, hanem más társadalomtudományoknak is segítséget nyújtanak abban, hogy az ábrázolás érvényességének mai válsága közepette megoldják saját problémáikat.
A fenomenológia az antropológiában a bennszülöttek világlátásának a részletes leírását jelenti, ahol az etnográfus véleménye lehetQség szerint zárójelbe kerül.
A hermeneutika ugyanígy annak szentel a legnagyobb figyelmet, hogy a bennszülöttek, hogyan fejtik meg saját komplex szövegeiket , legyen bár szó valódi szövegekrQl, vagy a kulturális kommunikáció más formáiról, például rítusokról.
A marxista elemzés pedig azzal foglalkozik, hogyan szolgálnak a kulturális eszmék politikai vagy gazdasági érdekeket.
Az interpretatív antropológia kísérleti etnográfiai írásai e három elméleti hatásról árulkodnak. Az írásról zajló vitákban mostanában egyre inkább a párbeszéd metaforáját lehet hallani, s a korábbi szövegmetafora lassan feledésbe kerül. A párbeszéd fejezi ki azt az aktív kommunikációs folyamatot egy másik kultúrával, amelyben az antropológus (és olvasója) részt vesz. Kétirányú, kétdimenziós csereüzletrQl van szó, hiszen mind a kulturális rendszeren belül, mind azon kívül, a jelentésrendszerek között szükség van értelmezésre. A párbeszéd egyszerqnek látszó fogalma mögött bonyolult elméleti gondolatok rejlenek, mint például Geertz- féle tapasztalat- közeli és tapasztalat-távoli fogalmak szembeállítása.
A bennszülött megértéséhez Geertz szerint nem az kell, hogy beleéljük magunkat a helyzetébe. Az empátia jól jöhet, ám a kommunikáció kettQn áll. A mindennapi beszélgetésben számtalan felesleges üzenet hangzik el, és a felek addig módosítanak, amíg el nem jutnak az egyetértéshez, illetve a jelentéshez. A kultúrák közti kommunikáció során, valamint akkor, amikor egy kultúráról írunk egy másik kultúra tagjainak, a kulturális Másik tapasztalat-közeli, helyi fogalmai szembekerülnek az írónak és olvasóinak megszokottabb, tapasztalat-távoli fogalmaival.
Napjainkban az interpretatív antropológián belül a relativizmus erQsen elméleti beállítottságúvá vált, a vitás kérdéseket ma már jóval sokrétqbben, és történelmileg megalapozottabban teszik fel, mint az antropológia úttörQ korszakában. A mai interpretatív antropológia, ami a korábban tárgyalt párbeszéd metaforával foglalható össze, voltaképpen maga a relativizmus, mint a kultúrán belüli és a kultúrák közötti kommunikáció vizsgálatának módja.


FQbb gondolatok - Sqrq leírás

Clifford Geertz fogalmi eszközeit bevallottan a legkülönfélébb irányzatoktól és szerzQktQl kölcsönzi, így a Sqrq leírás olyan gondolkodók eredményeinek szintézise, mint Gilbert Ryle és Ludwig Wiggenstein.
Geertz nem egyetlen elmélet, gondolatrendszer mellett érvvel (sokszor nem is valami mellett, inkább valami ellen lép fel), hanem a megközelítésmódok sokaságával számol, még ha nem is fogadja el valamennyit egyaránt.

Az interpretáció meghatározó a Geertzi antropológia szemléletmódjában, kétféleképpen:

Interpretálásra kényszerül az antropológus, aki egy számára idegen életvilágban kíván megértést elérni.
Az interpretáció azonban egy szinttel korábbi, hiszem maguk a kutatott közösség tagjai is interpretációra kényszerülnek mindennapi életük során. Ezt a helyzetet jeleníti meg ebben a tanulmányban.

Geertz felfogásában alapvetQ szerepe van az antropológiai megértésben a vizsgált kultúra saját önmegértésére irányuló erQfeszítésnek.
Szerinte a másik kultúra megértése nem az érzelmi beleélésbQl, hanem a kultúra szimbolikus kifejezésrendszerének értelmezésébQl (az egyre mélyülQ értelmezésekbQl) származik.
Max Weberre hivatkozik Geertz, amikor azt írja, hogy: Az ember a jelentések maga szQtte hálójában függQ állat
Geertz meghatározása szerint az antropológia értelmezQ, interpretatív tudomány. Az antropológiai ismeret, s az etnográfia ennek következtében fikció, azaz csinált .
Az antropológiai interpretáció Geertz felfogásában olyan eszközök és fogalmak segítségével valósítható meg, mint a szemiotika, a jel, a metafora, a szimbólum, a szimbolikus cselekvés , a lejegyzés, vagy a sqrq leírás, vagy az olvasat.
A sqrq leírás fogalmában az interpretatív antropológia arra irányuló ismeretelméleti igénye fogalmazódik meg, hogy az etnográfia ne korlátozódjon csupán az egyes kultúráknak specifikusan jellemzQ cselekvés módjai leírására, hanem azokat a jelentéseket is ragadja meg, amelyeket a mindenkori cselekvQk e cselekvésmódoknak tulajdonítanak.
Szemben a korábbi elméletekkel, amelyek arra kérdeztek rá, hogy az egyes kulturális intézmények, milyen funkciót töltenek be (funkcionalizmus), hogyan strukturálódik viselkedés (strukturalizmus), vagy hogyan szervezQdnek az adott társadalom tagjainak tudása (kognitív antropológia), az interpretatív megközelítés a kultúra alapját jelentQ szimbolikus rendszereket vizsgálja, amelyek segítségével az adott kultúra tagjai egymással kommunikálni illetve kultúrájukat mqködtetni tudják.
ÉrtelmezQ, magyarázó
Hermann Bausinnger, 1990. Ethnographia 100 (1-4.): 24-36.
Boglár Lajos vezetésével
Kunt ErnQ
Hazaszeretet, hazafiság; a szülQföld és a nép igaz, önzetlen, áldozatot is vállaló szeretete.
1952-ben áttekintQ mq jelent meg az addigi kultúra-definíciókról
A 18. század második fele
Civilate: sima, csiszolt
Népek, nyelvek, kultúrák, 1933
J. Hillis Miller: Presidential Address, 1986: The Triumph of Theory, the Resistance to Reading, and the Question of the Material Base , PMLA 102 (1987): 281-291, 287. o.
Levél James Woodtól, London Review of Books, 1990 március 8; válasz Terence Hawkes február 22-i recenziójára.
Levél Alan SinfieldtQl, London Review of Books, 1990 április 19; lásd továbbá John Drakakis levelét a június 14-i számból.
Lásd Raymond Williams: Base ans Superstructure in Marxist Cultural Theory , in Williams: Problems in Materialism and Culture. London, 1980, New Left Books.
A kulturális elemzés jelentések találgatása (vagy annak kellene lennie), a találgatások értékelése és magyarázó következtetések levonása a helyesebb találgatásokból (Geertz 1994: 188).

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

11.12-1 16 2.zh 4. óra 5. 8. előadás adatbázis kezelés államháztartástan allegória anyagok ásványok barta ferenc biztonság brit töri durkheim éghajlattan energia épszerk 3 filozófia finance fogalmak gazdasági közjog gazdasági matematika hálótervezés hidraulika jpg karrier kérdés válasz közgáz lineáris lorca magánjog magyarország geográfiája mazzag éva médiaismeretek műszaki növénynemesítés prezentáció radács sejtbiosz számítás szociálpszichológia természetvédelmi biológia tételek tőke vállalkozási ismeretek vektor villamos gépek vízlágyítás vizsga kérdések