andorka - vázlatos

Országok listájaHungaryDebreceni EgyetemBölcsészettudományi KarKommunikáció és médiatudománySzocológiaandorka - vázlatos

1. fejezet: A szociológia mint tudomány
Alapfogalmak és szakkifejezések

Struktúra: Legelvontabb értelemben azt jelenti, hogy egy adott sokaság nem egyszerqen azonos sajátosságokkal bíró egyedek halmaza, hanem a sokaság tagjai eltérQ pozíciókat foglalnak el, és e pozíciók miatt meghatározott viszonyban állnak egymással. A társadalmon belül több nagyobb tömb van, melyeknek helyzete eltérQ, és ez a helyzet meghatározza e tömbök tagjainak életkörülményeit, gondolkodását.
Intézmény: Egy adott társadalmi tevékenység elvégzésének módja, az ehhez kapcsolódó szabályok, normák és értékek. Pl. család, vállalat, egyház, stb.
Kultúra: Egy adott társadalomra, csoportra jellemzQ normák és értékek, mindennapi és tudományos ismeretek, irodalmi, mqvészeti, zenei alkotások, és ember alkotta tárgyi környezet.
Homo oeconomicus: A klasszikus közgazdaságtan emberképe, miszerint az ember önérdekét követi, minden döntésével arra törekszik, hogy saját hasznát növelje.
Homo sociologicus: A szociológia emberképe, miszerint az ember tevékenységében elsQsorban a társadalmi normáknak igyekszik megfelelni. Ezek egyike lehet az anyagi siker, de több tényezQ is szerepet játszik ebben.
Ideológia: Ideológiának nevezzük azokat az eszméket, amelyek valamely társadalmi csoport, osztály, stb. érdekeit szolgálják, és e csoport viselkedésének adnak látszólag tudományos, morális, filozófiai vagy vallási alátámasztást, azt sugallva, hogy ez a viselkedés szükségszerq és helyes, mindenkinek a javát szolgálja. Tágabb értelemben minden eszmerendszer, mely a társadalmat leírja, értelmezi, ideológia.


A magyar szociológia rövid története

A századforduló után
Változatos elméleti háttér, a Huszadik Század c. folyóira és a Társadalomtudományi társaság köré tömörülnek. Jászi Oszkár és Szabó Ervin még csak a szociológia határterületeivel (politológia, társadalomtörténet) foglalkoztak.
Braun Róbert, Leopold Lajos és Buday DezsQ már szociológiai tanulmányokat írtak.
A világháború alatt megszqnt iskola helyébe a 30-as években a falukutató (szociográfiai) irányzat lépett. JelentQs képviselQk Illyés Gyula, Kovács Imre, Féja Géza, Erdei Ferenc. Utóbbi alkotta meg a kettQs társadalom elméletét.
1945 után
Szalai Sándor ELTE-tanszékvezetQ ír összefoglaló mqvet, utána letartóztatják.
Bibó István fQbb témái: kelet-európai államok nyomora, eltorzult magyar alkat, zsidókérdés.
60-as évektQl új lendület: megalakulnak a szociológiai kutatás intézményei (pl. KSH). ElsQ nagy kutatások problémái: jövedelemkülönbségek, mobilitás, idQsek helyzete, város- és faluszociológia, lakótelepek, öngyilkosság, alkoholizmus, idQmérleg, stb.
A 70-es évek szociológiaellenes párthatározatai ellenére a tudomány fennmaradt és fejlQdött. Középtávú kutatások indultak egyre fejlettebb módszerekkel, megalakult a Magyar Szociológiai Társaság, a TÁRKI, megindult a szociológusképzés.
1989 után
Megszqntek a tabutémák, megnyíltak a nemzetközi kapcsolatok.
Csökkentek a kutatásra fordítható erQforrások, egyes intézmények megszqntek.
A publikációs lehetQségek beszqkültek, sok szociológus elhagyta a pályát.
A jövQ
Rendszerváltozás beható szociológiai vizsgálata.
1918 és 1945 utáni idQszakok (át)értékelése, társadalmi-gazdasági károk feltárása.
Szociológiai elméletekkel való viszony tisztázása, eredeti marxizmus rehabilitálása .
Módszertani igényesség az adatfelvételekben, feldolgozásban, közzétételben.


4. fejezet: EgyenlQtlenség és szegénység
Alapfogalmak
Társadalmi egyenlQtlenség: az egyének, családok, és a különbözQ társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat.
EgyenlQség: MegkülönböztethetQ a pozíciók egyenlQsége (a társadalom minden tagjának foglalkozásától, iskolai végzettségétQl, stb. függetlenül egyenlQ a jövedelme + az élethelyzete), és a pozíciókba való bejutás esélyeinek egyenlQsége (a társadalom minden tagjának egyenlQ esélye van arra, hogy a magasabb jövedelmet és más privilégiumokat biztosító pozíciókba bejusson)
Igazságosság: Az a társadalom, vagy jövedelem elosztás, stb., amelyet a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana egy olyan kiinduló helyzetben, amikor még nem tudja, hogy kedvezQbb, vagy kedvezQtlenebb pozíciót fog elfoglalni a társadalomban.
Méltányosság: Az a társadalmi berendezkedés, jövedelemelosztás, stb., ahol minden állampolgár akkora javadalmazásban részesül, amely arányos a társadalomnak nyújtott szolgálatával.


A szegénység
A szegénység fogalmát a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és az ebbQl adódó egyéb hátrányok megjelölésére szokták használni.
Depriváció: megfosztottság, hátrányos helyzet (nélkülöz olyat, ami a többség rendelkezésére áll, és kívánatos, elérendQ minimum). Többszörösen hátrányos helyzet: egynél több hátrány.
Abszolút szegénység: az egyén vagy a család a létminimum alatt él.
Relatív szegénység: az egyén vagy család erQsen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól.
Háztartáspanel-felvétel: ugyanazokat a személyeket és háztartásokat évrQl évre felkeresik, és vizsgálják.
Szegénységi küszöb: Az a jövedelemszint, amelynél kisebb jövedelmqeket szegénynek tekintjük. Ez lehet a létminimum, de meghatározható például az átlagjövedelem bizonyos %-ában.
Létminimum: a szegénységi küszöb meghatározásának egy módja. Ha súlyozzák a családtagokat, akkor ekvivalencia-skáláról beszélünk. Létminimum: Az az összeg, amely egy embernek szükséges ahhoz, hogy alapvetQ szükségleteit minimális szinten ki tudja elégíteni. Kiszámítása: összeállítanak egy, a tápanyagszükségletet fedezQ, lehetQ legolcsóbb étrendet és ennek árához hozzáadják az egyéb szükségletek fedezésének becsült költségeit.
Jövedelmi deciliseloszlás


Elméletek
Az egyenlQtlenségek szükségszerqek, kívánatosak
Elitista álláspont: az elit az átlagnál tehetségesebb, intelligensebb, stb., ezért magasabb jövedelmeket érdemelnek.
Libertariánus álláspont: minden állami beavatkozás sérti a gazdagok szabadságjogait.
Funkcionalista szociológiai iskola: a fennálló jövedelemeloszlás azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára.
A mérsékelt egyenlQtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlQek
Akik erre az álláspontra helyezkednek, azokat Amerikában liberálisnak, Európában szociáldemokratáknak nevezik.
Az igazságos társadalom két fQ elve:
a társadalom minden tagjának egyenlQ joga van az alapvetQ szabadságjogokhoz
a társadalmi egyenlQtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is javítsák
Teljes egyenlQség = egalitárius álláspont
Marx és Engels szerint a kommunista társadalomban a teljes egyenlQség megvalósul. A szocializmusban ezt sem lehetségesnek, sem kívánatosnak nem tartották, ehelyett a munka szerinti elosztást hirdették.

Az egyenlQtlenség és a szegénység okai
Ezek különbözQ irányzatok:
Biológiai adottságok: nem lehet bizonyítani, hogy az intelligencia szintjét valóban döntQen az öröklött génállomány határozza meg.
A gazdasági társadalmi rendszer jellege és mqködése.
Mqveltség és iskolai végzettség.
A csonka családok válnak szegénnyé.
A szegény rétegbe tartozóknak egy egészen különös viselkedési norma és értékrendszere, vagyis kultúrája van. Ez megakadályozza Qket abban, hogy a szegénységbQl kiemelkedjenek, viszont az ezzel járó terheket könnyebben elviselik.
Különféle demográfiai események (Özvegyülés, válás, az átlagosnál több gyermek születése).

Szegénység fejlQdQ országokban
A fejlQdQ országok a GDP nagy részét költik élelmiszerre, a népesség eltartására, így beruházásra, a gazdaság fejlesztésére keveset tudnak fordítani. A szegény népesség száma és aránya Dél-Ázsiában, azon belül Indiában a legmagasabb. Alig kisebb a szegények aránya a Szaharától délre fekvQ ún. Fekete-Afrikában.

Szegénység a fejlett országokban
Harrington 1963-ban mutatott rá arra, hogy Amerikában a népesség jelentQs része szegény. A szegénység ellen küzdött Kennedy és Johnson. 1960-tól rendszeresen kiszámítják a létminimum alatt élQk számát. Svédországban a hosszú szociáldemokrata kormányzás tudatos politikája következtében a jövedelmi egyenlQtlenség a fejlett tQkés országok között a legkisebb. Általában a fejlett országokban relatív szegénységi küszöböt használnak. Szociális szegénység: a megkérdezettek megmondják, hogy mekkora az a jövedelem, amibQl még éppen ki lehet jönni. Az így kiszámított létminimum magasabb a hivatalosnál. Minden fejlett országban 5 és 20 % közötti szegénységet mutatnak ki.

Kik a szegények:
munkanélküliek, egy szülQ él a gyermekeivel, gyakori az egyedül élQ idQs nQk között, etnikai kisebbség, bevándorlók, vendégmunkások

Kétharmad  társadalom: a társadalom kétharmada jómódú, de egy leszakadó egyharmad rész tartósan és reménytelenül szegény marad. A szegénység nagyobb része nem tartós.

Magyarországi helyzet
A 45 elQtti idQszakról nincsenek pontos adatok. A szocialista korszakban, amikor hivatalosan is tagadták a szegénység létét, létezett szegénység.

A szegénység alakulása:
1978-ig a reálbér nQtt, utána csökkent.
Az egy fQre jutó reáljövedelem 1978-tól kevésbé nQ, 90-tQl csökken.
NQtt a lakosság jövedelemkiegészítQ tevékenysége.
A mezQgazdasági kistermelésben a szegények, a nem mezQgazdasági gazdaságban a jobb anyagi helyzetqek vettek részt, ez széthúzta a jövedelem-különbségeket.
1978-tól növekvQ az infláció.
1962-tQl 82-ig csökkent a jövedelem-egyenlQtlenség, ezért csökkent a szegénység, de 1982-tQl ismét nQ a létminimum alatt élQk száma.

A szegénység összetételének változásai
Korábban a szegénység a falvakban koncentrálódott, 87-re nQtt a városi szegénység.
A 60-as évek elején a mezQgazdasági fizikai foglalkozásúak között több volt a szegény, mint a szakképzetlen munkások között. 1987-re megfordul ez a különbség.
Az 1960-as években több a szegény nyugdíjas, 1987-tQl ez már nem jellemzQ.
A szegénység áttevQdött az idQsekrQl a gyermekekre.

A szegénység 95-ig megnQtt. Két közvetlen oka az infláció és a munkanélküliség. 1996-ban a népességnek több mint egyharmada szegény. A középrétegek is lecsúsznak.

A szegények típusai
A hagyományos szegénység: szakképzetlen munkások és a mezQgazdasági fizikai munkások.
Új szegénység: a rendszerváltás óta munkanélküliek.
Demográfiai szegénység: a nyugdíjak reálértékét bizonyos fokig sikerült megvédeni az inflációtól, a nyugdíjasokat nem fenyegeti a munkanélküliség és az idQsebb korú alacsony nyugdíjúak kihalnak, ezért kevesebb a szegények között az idQsek aránya. A szegénység áttevQdött a gyermekekre.
Az etnikai szegénység: A roma etnikumhoz tartozó népességnek az átlagosnál jóval nagyobb része szegény.

Jóléti állam és jóléti programok
Titmuss modelljei:
reziduális modell: csak az kap támogatást, akik képtelenek a piacon megfelelQ jövedelemhez jutni. Pl. USA
teljesítmény modell: a támogatásokat a korábbi járulék befizetésekhez kötik. Pl. Németország.
Intézményes modell: alanyi jogon adott támogatások, pl. Svédország

G. Esping-Andersen modelljei:
liberális modell: rászorultsági elven alapul
konzervatív modell: veszélyeztetQ körülmények esetén támogat.
Szociáldemokrata modell: célja az egyenlQség, a támogatást állampolgári jogon nyújtja.

A jóléti állam problémái:
A jóléti állam ellenzQi szerint a támogatások megterhelést jelentenek a gazdaságnak, és csökkentik az egyén munkateljesítményének növelésére való hajlandóságát. Jóléti állam hívei szerint a nagy tömegnél szélsQséges szegénység sok közvetett költségeket jelent a társadalomnak.

A jóléti állam további kiépítését gátolta:
véget ért a II. világháborút követQ fellendülési korszak + 1973-ban olajválság.
MegnQtt a munkanélküliség (többlet megterhelés a jóléti rendszernek)
ÖregedQ népesség: kevesebb állampolgár járulékaiból kell növekvQ számú állampolgár juttatásait kifizetni.

A magyar jóléti rendszer programjai: nyugdíj, családi támogatás, táppénz, munkanélküli segély, szociális segély, ingyenes egészségügyi ellátás és oktatás, lakástámogatás.
Szükség van a jóléti rendszer reformjára.
5. fejezet: Társadalmi szerkezet és rétegzQdés
Alapfogalmak
Társadalmi szerkezet: A társadalmon belüli különbözQ pozíciók közötti viszonyok.
Státusz: A társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak. A státuszok betöltQi meghatározott szerepek szerint viselkednek és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elQ az Qket betöltök számára.
Szerep: Valamely státuszhoz tartozó viselkedési minták, jogok és kötelezettségek együttese.
Társadalmi rétegzQdés: KülönbözQ ismérvek (foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely) alapján definiált társadalmi kategóriák, helyzetének, életkörülményeinek, életmódjának különbségei, e rétegek hierarchikus sorrendje különbözQ dimenziókban.
Társadalmi osztály: A termelQeszközök tulajdona, vagy annak hiánya alapján megkülönböztetett társadalmi kategória. Marx szerint 3 osztály van:
TermelQeszközöket nem birtokló munkások
Csak saját maguk foglalkoztatásához elegendQ termelQeszközzel rendelkezQ kispolgárok
TQkések, akik bérmunkásokat foglalkoztatnak
Társadalmi réteg: foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, a jövedelem nagysága, stb. alapján hasonló helyzetben lévQk csoportja.
Státuszcsoport: Az egyéneknek, vagy családoknak az a csoportja, amelynek tagjai Kolossi Tamás által megkülönböztetett 7 dimenzióban együttvéve hasonlóan helyezkednek el, tehát hasonló az anyagi színvonaluk, fogyasztásuk, életmódjuk, lakásuk, lakókörnyezetük, munkájuk és a hatalmi pozíciójuk.
Elit: A társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedQ, kis létszámú, az uralkodó osztálynál kisebb csoport.

Vizsgálati módszerek
Survey-módszer
Önbesorolás
Presztízsvizsgálat (vagy 3-5 fokozatú skálán értékelik a foglalkozásokat, vagy sorba rendezik, és a sorszámokat átlagolják). Ált. a presztízsrangsor állandó, mert a foglalkozások fontossága nem változik.
Társadalmi-gazdasági státusz: A foglalkozási csoportok átlagos jövedelme és átlagos iskolai végzettsége alapján kiszámított, a presztízshez hasonló pontszám.

Elméletek
Harmóniaelmélet: az együttmqködés jellemzQ, a konfliktus kivételes és diszfunkcionális jelenség. Konzervatívok. Davis és Moore szerint a társadalomban különféle funkciókat kell ellátni, amelyek eltérQ fontosságúak, és eltérQ képesség, ismeret szükséges hozzájuk. Ahhoz, hogy a legmegfelelQbb emberek kerüljenek a fontosabb funkciókba, Qket jobban meg kell becsülni, jobban meg kell fizetni. A jövedelemkülönbségek tehát funkcionálisak, indokoltak = amerikai strukturalista-funkcionalista irányzat.
Konfliktuselmélet: a konfliktus viszi elQre a társadalmi fejlQdést, tehát ez jellemzi a társadalmat. Radikálisok. Marx és Engels osztályharc-elmélete. Pareto szerint a régi és új elit harcol egymással
Csereelmélet: a társadalom tagjai egymással cserélnek.
Kényszerelmélet: a társadalmat a hatalommal rendelkezQk által alkalmazott kényszer jellemzi.

G. Lenski szerint a különbségek alapja a hatalmi különbség, vagyis az erQszak alkalmazásának lehetQsége. De a társadalom mqködéséhez kell a legitimitás, ezért a hatalmon levQk a jövedelem egy részét átengedik a hatalom nélkülieknek.

A társadalmi szerkezet dimenziói, okai
1. Marx és Engels szerint a termelQeszközökhöz való viszony.
2. Max Weber szerint:
Gazdasági dimenzió (termelQeszközökhöz való viszony + munkaerQpiaci helyzet)  gazdasági osztály
Hatalom (a politikai hatalom nem feltétlenül függ össze a tQketulajdonnal)
Rend (megbecsültség, elQkelQ életmód, életvitel)
Három osztályt különböztet meg:
Birtok szerinti osztály
Jövedelem szerinti osztály
Társadalmi osztály: ezen belül könnyq a társadalmi helyváltoztatás, mobilitás, szokásos a házasságkötés, nehéz átlépni a határait.
3. Geiger szerint több dimenzió is van. Osztály helyett jobb a réteg fogalom használata. Egyik réteg jobb, másik rosszabb helyzetben van. Életmód, életkörülmények, gondolkodásmód, stb. is meghatározó. A középréteg jelentQssége megnQ.
4. Ossowski nemcsak a termelQeszköz tulajdonát, hanem a fogyasztási javak rendelkezésre álló mennyiségét és a hatalmat is figyelembe veszi.
5. Lenski szerint hétféle osztályrendszer él egymás mellett: 1. politikai-hatalmi, 2. vagyoni-tQketulajdoni, 3. foglalkozási (meghatározó), 4. iskolai végzettségi, 5. faji, etnikai, vallási, 6. nemek szerinti, 7. Életkori
6. Bourdieu szerint 3 féle töke van: pénztöke, kulturális töke (mqveltség) és szociális töke (kapcsolatok). Ezek konvertálhatóak.

Hatalomelméletek
Mills: egy szqk hatalmi elit uralkodik az USA-ban
Dahrendorf: a gazdasági hatalom birtokosai állnak a hierarchia csúcsán
Gyilasz: újosztály-elmélet: a szocialista és kapitalista ugyanolyan osztálytársadalom, csak a szocializmusban az állam és a pártbürokrácia a termelQeszközök tényleges tulajdonosa, és ezáltal az uralkodó osztály.

Társadalmi helyzet és társadalmi miliQ
Hradil nevéhez fqzQdik mindkét fogalom. A társadalmi helyzet megkülönböztet több elitet, a normálkeresQket aszerint, hogy a munkanélküliség mennyire fenyegeti Qket. A társadalmi miliQ elsQsorban életmód, kultúra, és az értékek által meghatározott társadalmi csoportok, pl. magas szintq konzervatív, hagyományos munkás, stb.

A társadalmi helyzet hatása az egyén életére, nézeteire
Weber szerint a társadalmi pozíció meghatározza az ember életesélyeit (milyen valószínqséggel jut magas jövedelemhez, szerez magas iskolai végzettséget, jut börtönbe, stb.)
A társadalmi helyzet meghatározza, hogy az egyén kikkel barátkozik, házasodik, életmódot, mit olvas, milyen sportot qz, hol tölti a szabadságát, a politikai preferenciákat, stb. Marx szerint van magának való osztály (nem harcol kollektívan érdekei érvényesítéséért) és magáért való osztály.

A társadalmi kategóriák száma
KettQ (dichotóm modell): Marx és Engels  osztályharc, Pareto  elitek harca
5-10: érdekkonfliktusok vannak
Nagyszámú kategória: atomizálódott társadalom, sok kis csoport verseng egymással. A modellek presztízscsoportokon alapulnak
Általánosan használt modell:
VezetQk és értelmiségiek
Technikusok és irodai foglalkozásúak
Önálló kisiparosok, kereskedQk
A szolgáltatások területén dolgozó félig szellemi, félig fizikai foglalkozásúak (jegykezelQ)
Szakmunkások
Szakképzetlen munkások
Parasztok


Nemzetközi tendenciák
NQ a szellemi és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya
NQ a harmadik szektorban, a szolgáltatások területén dolgozók aránya
Növekszik a munkásosztály differenciálása (szakképzettek és szakképzetlenek közötti távolság)
Sok helyen kialakulóban van egy új szegény réteg (tartós munkanélküliek, betegek, rokkantak, etnikum, vendégmunkások)
A gazdasági szervezetek méretei nQnek, tovább bürokratizálódnak. NQ az állam bürokratikus apparátusa is. Ezzel szemben nQ a kis gazdasági egységek száma.
Nem tqnik el a kispolgárság.
Növekszik a nyugdíjból élQk száma.


Az osztályok elhalása, változása
A munkásosztály Nyugat-Európában és Észak-Amerikában elpolgárosodott, de a gondolkodásmódban megmaradtak munkásoknak.
Hogy elhalnak-e osztályok, vagy megmaradnak, nem dQlt el a vitában.

Magyarországi helyzet
1945 elQtt
az ország lakosságának fele a mezQgazdaságból élt, mert az iparosodás kezdeti szakaszban volt
a középosztály kicsi volt (1/5)
a legszegényebbek a mezQgazdasági munkások, a mezQgazdasági cselédek és a kisbirtokos parasztok voltak
igen nagy volt a jövedelemegyenlQtlenség (a bányászok, kohászok jobban kerestek)

A két világháború között
KettQs társadalom jellemzQ:
- történelmi-nemzeti (rendi) pl. egyházak, arisztokrácia, államhivatalnokok, nagybirtokosok, nemzeti kispolgárság
- modern polgári pl. kapitalista vállalkozók, polgári származású arisztokrácia, kapitalista kispolgárság, szabad értelmiségiek, munkásság

1945 után:
Két osztály és egy réteg: munkásosztály (állami tulajdonon keresztül részesül a termelQeszközbQl) és termelQszövetkezeti parasztság (szövetkezeti tulajdonon keresztül), ill. az értelmiségi-szellemi réteg. Maradék kategóriák: kulákok, kisiparosok, egyéni gazdálkodó parasztság. Ez a modell nem alkalmas 1960-tól a társadalom vizsgálatára.
Ferge Zsuzsa ezért kidolgozott egy másik modellt = munkajelleg-csoportok
VezetQ és értelmiségi
Középszintq szellemi
Irodai
Szakmunkás
Betanított munkás
Segédmunkás
MezQgazdasági fizikai, vagyis paraszt
Nyugdíjas
Ezt alkalmazva kiderült, hogy
- Magyarországon jelentQs a jövedelemkülönbség
- A szellemi kategórián belül és a munkásságon belül is nagyok az eltérések
- A hierarchikus sorrend hasonló a Nyugaton megfigyelthez.
Az egyes dimenziókban megállapítható társadalmi egyenlQtlenségek nagyobbak voltak, mint a jövedelmi különbségek, minél inkább haladunk az anyagi jellegq dimenzióktól a nem anyagi, kulturális jellegqek felé, annál nagyobbak ezek a különbségek.
A szocialista rendszerben számos rejtett mechanizmus mqködött, amely a privilegizált rétegeket még privilegizáltabbá tette, a hátrányos helyzetqek hátrányait pedig növelte.
A gazdasági fejlQdéssel párhuzamosan nQ a szellemi foglalkozásúak, a vezetQk, az értelmiségiek, a munkások, a szakmunkások aránya.


Kolosi Tamás 7 dimenzió szerint csoportosította a családokat (fogyasztás, kultúra-életmód, érdekérvényesítés, lakás, lakókörnyezet, anyagi színvonal, munkamegosztás)
Elit családok
Városias felsQ réteg (csak a lakáshelyzete rosszabb az elitnél)
Falusias felsQ réteg (lakókörnyezete rosszabb az elitnél)
Fogyasztói magatartású középréteg ( fogyasztása eléri az elit szintjét, de anyagi és érdekérvényesítési helyzete átlag alatti)
Városias jómódú munkások (anyagi, lakás, lakókörnyezet kedvezQ, fogyasztás és mqvelQdés elmaradott)
Rossz anyagi helyzetq középcsoport (anyagi színvonal és fogyasztás átlag alatti)
Falusias középcsoport (lakás, lakáskörnyezet elmaradott)
ÉrdekérvényesítQ alsó csoport ( ált. hátrányos, kivéve: érdekérvényesítés)
Jó anyagi helyzetq falusias alsó csoport (háztáji munkával magasabb jövedelem, de általában elmaradottak)
Városias alsó csoport (csak a lakókörnyezet kedvezQ)
Enyhén deprivált csoport (fogyasztásuk jobb, a többi dimenzió kedvezQtlen)
Deprivált csoport (minden dimenzió tekintetében elmaradottak)


A társadalomszerkezet befolyásolása
Politikával, erQszakkal (pl. szocialista társadalom létrehozása, Kuba, stb.)
Szociálpolitikával
Adópolitikával
Kis- és középvállalkozások támogatásával
Állami alkalmazottak bérén keresztül
Oktatáspolitikával
7. fejezet: Társadalmi mobilitás és vándorlás
Alapfogalmak
Társadalmi mobilitás: Az egyén, vagy család társadalmi helyzetének változása, átlépése az egyik társadalmi osztályból, rétegbQl a másikba. Ez tulajdonképpen a társadalmi hierarchiában történQ fölfelé vagy lefelé mozgás (vertikális). Elvben lehet horizontális mobilitásról is beszélni. ElsQsorban a foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgást tekintjük társadalmi mobilitásnak. A kulturális felemelkedés csatornája szqkebb, mint a foglalkozási kategóriák szerinti mobilitásé, és éppen a mqveltség határozza meg a legerQsebben a státuszmobilitást.
Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás: A társadalmi mobilitásnak az a fajtája, amikor a gyermek felnQttkori társadalmi pozíciója eltér szülei társadalmi pozíciójától.
Nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitás: A társadalmi mobilitásnak az a fajtája, amikor az egyén foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe.
Házassági mobilitás: A férj és a feleség más-más társadalmi rétegbe tartozik. Az egyén a házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe.
Nyitott és zárt társadalom: Nyitott az a társadalom, amelyben a mobilitási esélyek egyenlQtlensége csekély, könnyq átlépni egyik társadalmi rétegbQl a másikba. Zárt társadalom esetén az esélyegyenlQtlenségek nagyok, az egyik rétegbQl a másikba való átlépés nehéz.
Vándorlás (migráció): olyan lakóhely-változtatás, amely településhatár átlépésével jár.
Állandó népesség: adott településen állandó lakóhellyel rendelkezik.
Lakónépesség: az állandó lakóhellyel rendelkezQk száma + ideiglenesen bejelentett népesség  az állandó lakóhellyel rendelkezQk közül azok, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük is van.
Állandó vándorlás: állandó lakhely megváltozik.
Ideiglenes vándorlás: új ideiglenes lakóhelyre költözés.
Ingázás: Az egyén lakóhelye és munkahelye más-más település területén fekszik. A lakóhely és a munkahely közötti utazás, az ingázás naponta, vagy ritkábban történik.
Nemzetközi vándorlás: Országhatárokat átlépQ lakóhelyváltozás. Ezt az államok engedélyhez kötik. A letelepedési és a munkavállalási engedély még nem jelenti az állampolgárság megadását.
Vándorlási egyenleg: Az odavándorlás és elvándorlás különbsége belföldi vándorlás esetén, nemzetközi vándorlásban pedig a bevándorlás és kivándorlás különbsége.


Vizsgálati módszerek
ISA-paradigma: a Nemzetközi Szociológiai Társaság (ISA) dolgozta ki ezt a módszert az 1950-es években. Ez egy elméleti és módszertani megközelítés. ElQször összeállítják a mobilitási kereszttáblázatokat. Ezekben 5-10 nagyobb osztályt, réteget különböztetnek meg. Az egyik tengelyen az elért, a másikon a származási kategóriákat mutatják ki. A táblázat minden egyes cellájába azoknak a száma kerül, akik a megfelelQ társadalmi kategóriából indultak és a megfelelQ kategóriába érkeztek. Az ilyen táblázatokat aztán vízszintesen és függQlegesen százalékolják. Ha a százalékos arányok azt fejezik ki, hogy egy-egy társadalmi kategóriákból származók közül hányan kerülnek a különféle társadalmi kategóriákba, kilépési mobilitási arányszámokról beszélünk. Amikor pedig a százalékos arányok azt fejezik ki, hogy az egy-egy kategóriába tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint, akkor belépési mobilitási arányszámokról beszélünk.
Az ilyen mobilitási táblázatból ki lehet számítani az összes mobilak arányát, vagyis azoknak a százalékos arányát, akik a táblázatban a nagy átlón kívüli cellákban helyezkednek el.
Strukturális mobilitás: azoknak az aránya, akik szükségképpen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt. A strukturális mobilitást úgy számítjuk ki, hogy a két széleloszlást egymásból kivonjuk, és a különbséget összegét vesszük.
Az összes mobilitás és a strukturális mobilitás különbsége a cirkuláris mobilitás.
Stratifikációs paradigma, útelemzés:
50-100, vagy még ennél is több kis foglalkozási réteget különböztet meg. Egy 100 fokú skálán minden ilyen kis rétegnek meghatározott skálapontszámot adnak, amelynek alapja egy presztízs skála, vagy a társadalmi-gazdasági státusz-skála. Mobilitásnak tekintjük ebben az esetben az elmozdulást ezen a skálán fölfelé, vagy lefelé. Az útmodellek kifejezik, hogy különbözQ tényezQk, amelyeket az egyéni mobilitást meghatározó oknak tekinthetjük, hogyan befolyásolhatják az egyén által elért társadalmi pozíciót, iskolai végzettségét, stb.
Loglineáris paradigma:
Összehasonlító elemzésekre alkalmas. Megmutatja, hogy két ország, vagy idQszak mobilitási arányszámainak különbségeit csupán az eltérQ strukturális adottságok okozzák-e, vagy pedig a származás és az elért helyzet közötti kapcsolat erQssége is különbözik. Az esély-hányadosok értéke nem függ a táblázat széleloszlásaitól.

Ezek az elemzések többnyire azt mutatták ki, hogy a fejlett országok nyitottsága között nincs nagy különbség, és az adott országban történeti korszakonként sem nagyon változik a társadalom nyitottsága.
Az elért társadalmi-foglalkozási pozíció elsQsorban az iskolai végzettségtQl függ. Az apa, vagy a szülök társadalmi helyzete elsQsorban az összeírt iskolai végzettségén keresztül befolyásolja az összeírt foglalkozási pozícióját.

A belsQ vándorlás:
A belsQ állandó és ideiglenes vándorlástól a bejelentkezések és kijelentkezések alapján folyamatosan gyqjtenek adatokat és évente közzéteszik ezeket. Az odavándorlók illetve elvándorlók számát a település összes népességéhez viszonyítják és ezrelékben adják meg. Ez az odavándorlási és elvándorlási arányszám. A kettQ különbsége a vándorlási egyenleg, amely megmutatja, hogy egy adott település népessége adott évben hány ezrelékkel nQtt, vagy csökkent a belsQ vándorlás következtében.
A nemzetközi vándorlás mértéke világszerte és különösképpen a fejlett országokban, erQsen megnQtt. Nincsenek pontos adatok, mert igen jelentQs az illegális vándormozgalom, és a nagy turista forgalom.
Magyarországon a szocializmus idején a határátlépéskor statisztikai adatlapot kellett kitölteni. Akik nem tértek vissza külföldrQl, azokat disszidáltaknak nevezik. 1990 óta nincs ilyen statisztika.


Elméletek
A társadalmi rendszerek hatása a mobilitásra: A kasztrendszerq társadalmakban nem volt átlépési lehetQség az egyik kasztból a másikba. A rabszolga rendszerben is mérsékelt volt a mobilitás, bár a rabszolgákat tulajdonosaik felszabadíthatták, így azok a szabad osztályokba léphettek át. A rendi társadalomban viszonylag gyakran adtak magasabb rendi státuszt a társadalom egyes tagjainak, a másik csatorna a papság volt. A szocializmus ideológusai a mobilitási esélyek egyenlQségét hirdették. Egyes korszakokban a tQkés, vagy kulák származás egyenesen hátrányt jelentett a privilegizált társadalmi pozíciók elérésében.
A strukturális tényezQk hatása a mobilitásra: A gazdaságilag nem fejlQdQ társadalmakban a társadalmi-foglalkozási struktúra változatlan marad, ezért nincs lehetQség új pozíciókba történQ bejutásra. A lefelé irányuló mobilitás gyakoribb volt, mint a fölemelkedés. Az iparosodás megindulása után a mobilitás felfelé irányult.
Az amerikai álom : elterjedt az a mítosz, hogy Amerikában kellQ szorgalommal bárki nagy karriert csinálhat. Ez vonzotta a bevándorlókat.
Mobilitás a posztindusztriális társadalmakban: Itt egyre nagyobb szerephez jut a tudás, a mqveltség, ez pedig kevésbé örökíthetQ át a családon belül, mint a vagyon. Minél nyitottabb egy posztindusztriális társadalom, annál sikeresebb az országok versenyében.
Környezet és öröklés:
Mobilitás a szociális társadalmakban: A szocialista átalakulás után ténylegesen megnQtt a mobilitás. Ennek oka a meggyorsult iparosítás volt.
A mobilitás társadalmi hatásai: Marx szerint a mobilitás stabilizálja a társadalmi rendszert. Ezért nem tartották kívánatosnak a társadalmi nyitottság növekedését. Max Weber szerint társadalmi osztályon belül az egyéni és nemzedékek közötti mozgás könnyq és gyakori, kívülrQl bejutni, vagy az osztályból kikerülni viszonylag nehéz és ritka.
Mobilitás és társadalmi egyenlQtlenség: Az egyenlQtlenség lehet pozíciók közötti különbség, illetve pozíciókba való bejutás esélyeinek különbsége. (Ez a mobilitási arányszámokban jut kifejezésre.) A hozzárendelés elve azt jelenti, hogy a társadalom tagjának veleszületett tulajdonságai (nem, bQrszín, osztályhoz tartozás) jelölik ki a társadalmi pozícióját, a teljesítmény elv viszont azt jelenti, hogy mindenkinek az egyéni teljesítményétQl függ, milyen társadalmi pozícióba kerül.
Meritokrácia: Olyan elképzelt társadalom, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem a társadalmi származásától, hanem tehetségétQl, szorgalmától és teljesítményétQl függ.
Az ember, mint vándorló lény: Az ember rendkívüli módon vándorlásra kész élQlény. A nemzetközi vándorlások hozzátartoznak az emberiség történetéhez. McNeil amerikai történész szerint a gazdasági és kulturális fejlettségnek az adott korszakban legmagasabb szintjén álló népességek sok esetben nem voltak képesek a népesség egyszerq reprodukcióját biztosítani, ezért beáramló tömegek pótolták a hiányt. Az Qslakosság és a bevándorlók részben külön etnikumként éltek együtt, részben fokozatosan összekeveredtek. A keveredés következtében pedig új népességek, társadalmak, kultúrák alakultak ki.
A belsQ vándorlás átmenetének elmélete:
A premodern társadalmakban a vándorlás csekély és cirkulációs jellegq.
A korai átmeneti társadalomban megnQ a falvakból a városokba és a gyéren lakott határterületekre irányuló vándorlás.
A késQi átmeneti társadalomban csökken a falvakból a városokba, és a határterületekre irányuló vándorlás, de erQsödik a cirkulációs (oda- el) vándorlás.
A fejlett ipari társadalomban csökken a falvakból a városokba irányuló vándorlás, nQ a városok közötti cirkulációs vándorlás.
A posztindusztriális társadalomban csökken a cirkulációs vándorlás.
Feltételezik, hogy a közlekedés tökéletesedésével együtt nQni fog az ingázás. A vándorlások mindig szelektívek, vagyis a vándorlók nem és életkor szerinti összetétele nem egyezik meg sem a kibocsátó, sem a befogadó ország vagy terület népességével. Ez súlyos társadalmi problémákat okozhat.

Fölévándorlás: a bevándorló népesség az új lakóhely társadalmának kedvezQbb helyzetq rétegeibe kerül, vagy oda emelkedik fel.
Alávándorlás: a bevándorlók az új lakóhely társadalmának a legalacsonyabb szintjére kerülnek. /pl.: vendégmunkások/
Nemzetközi vándorlások átmenetének elmélete: A demográfiai átmenet második és harmadik szakaszában, amikor a születési arányszám magasabb a halálozásénál, a népesség gyorsan szaporodik, erQs kivándorlás jellemzQ. A negyedik szakaszban, amikor a két arányszám kiegyenlítQdik, illetve az ötödik szakaszban, amikor a népesség fogyni kezd, erQs bevándorlás jellemzQ.


Nemzetközi tendenciák
A társadalmi mobilitás korszakonként ingadozik. Lipset vizsgálata szerint a társadalmi mobilitás minden fejlett, iparosodott társadalomban kb. egyforma, tehát ezt a társadalmi rendszer és a nemzeti sajátosságok nem befolyásolják lényegesen. A társadalmi mobilitás nagyrészt strukturális tényezQktQl függ. A kapitalista és szocialista országokban nagyjából hasonlóak a mobilitási viszonyok.
FJH tétel: A mobilitási esélyek relatív egyenlQtlenségei minden fejlett országban és minden korszakban nagyjából azonosak.
Minél fejlettebb a társadalom, annál nyitottabb. A gazdasági fejlQdés ugyanis megköveteli, hogy a társadalom tagjai ne származásuk, hanem képességeik és munkateljesítményük alapján nyerjék el pozíciójukat.
Az iskolai végzettség hatása az egyén társadalmi pozíciójára igen erQs. A szülQi család társadalmi helyzetének hatása nem gyengül, hanem közvetve a gyermekek iskolai végzettségén keresztül érvényesül.
A belsQ vándorlás növekszik és kiegyenlítettebbé válik. MozgatóerQk: munkahely szerzés és kellemes lakóhelyi környezet. Ahogyan az életszínvonal emelkedésével a lakáshoz jutás és lakáscsere egyre kisebb probléma, úgy nQ a lakosság vándorlási hajlandósága.
Nemzetközi vándorlás: A vendégmunkások bevándorlását 1970 óta korlátozzák. Ezért gyakori az illegális bevándorlás és a menekültek beáramlása.


Magyarországi helyzet
A mobilitás volumene a szocialista iparosodás idQszakában nQtt meg. Volumene a rendszerváltozás után sem változott.
Magyarországon a szocialista átalakulás után elsQsorban a strukturális mobilitás növekedett meg, a cirkuláris viszonylag keveset változott.
1945 után a legnagyobb a munkás- és parasztcsaládok gyermekeinek aránya az általános és középiskolai tanárok között, valamint az agrárértelmiségben. Legkisebb az írók, mqvészek, társadalomtudósok, jogászok és orvosok rétegeiben. A fiatalabb nemzedékben csökkent az értelmiségen belül a munkás- és különösen a parasztszármazásúak aránya. Ennek okai, hogy a nemzedéknek nagyobb része származik szellemi foglalkozású családokból, illetve az értelmiségnek számszerq növekedése is lelassult. Ez fékezte a munkáscsaládok gyermekeinek beáramlását.
A szakmunkások között többségben vannak a férfiak. A szakmunkások fiainak közel fele maga is szakmunkás lesz, Qk alkotják a magyar munkásság nagy szaktudású és erQs hagyományokkal rendelkezQ magját. A betanított munkások és a segédmunkások közel fele mezQgazdasági családokból származik.
A rendszerváltás után az értelmiségen belül csökken a nem értelmiségi származásúak aránya, a szakmunkásságon belül nQ a többgenerációs munkások aránya, a parasztságban pedig csökken a paraszt származásúak aránya és nQ a munkásszármazásúaké. E változások abba az irányba hatnak, hogy az értelmiség és a munkásság jobban elkülönül majd egymástól, mint a szocialista korszakban. A parasztság viszont közeledik a munkásrétegekhez.
1945 után a magyar társadalom nyitottabbá válik, de a társadalmi származás hatása még mindig lényeges.
Mobilitási esélyek egyenlQtlensége hazánkban hasonló, mint a nyugati kapitalista országokban.
Gyakori a parasztságból a munkásságba irányuló mobilitás.
VisszatérQ mobilitás: értelmiségi származásúak nem jutottak be az egyetemekre, évekig munkásként dolgoztak, majd a sikeres felvételi és a diploma megszerzése után maguk is értelmiségiek lettek.
A rendszerváltozás-kori elitcsere is egyfajta mobilitás.
1981-tQl 89-ig nQtt a hatalmi elitben az értelmiségi és szellemi származásúak, valamint a felsQfokú végzettségqek aránya.

Aki a társadalmi hierarchia csúcsáról származik az többnyire ott is marad. Aki pedig a társadalom alsóbb rétegeihez tartozott, az nagyrészt nem tudott onnan kitörni = a társadalmi reprodukció vastörvénye.

A vándorlás
A belsQ vándorlás 1957-ig nQtt, aztán csökkent. Az utolsó két és fél évtizedben hazánkban lényegesen csökkent a belsQ vándorlás, bár az utolsó években az állandó vándorlás kissé újra nQtt.
Korábban elsQsorban a községekbQl a fQvárosba irányult a vándorlás, majd a községekbQl a városokba. 1995-ben ez megfordult. Az észak-keleti elmaradott megyékbQl való elvándorlás ma is folytatódik.
Az ingázók száma nQ, gyakoribb a férfiak illetve a szakképzetlen munkások rétegében.
A belsQ vándorlás volumene valószínqleg szinten marad, de nem feltétlenül irányul a falvakból a városok felé. Ha a városok és falvak életkörülményei közötti különbségek mérséklQdnek, a munkahelyek kínálata kiegyenlítettebbé válik, és ha javulnak a közlekedési viszonyok, akkor lehetséges, hogy megáll a falvak elnéptelenedése.
Ha az ország régiói közötti egyenlQtlenség ismét megnQ, akkor az elmaradott régiók lakossága ismét a fejlQdQ régiókba fog költözni.
Nemzetközi vándorlás: alakulása függ a szomszédos és közeli országok gazdasági és politikai helyzetétQl és Magyarország bevándorlási politikájától.


Társadalompolitika
Jó, ha a mobilitási esélyek különbségei minél kisebbek, de ezeket nagyon nehéz befolyásolni. Az adminisztratív eszközök nem hatékonyak.
Jobb megoldás, a különbözQ régiók illetve a városok és községek iskolai ellátottságának az iskolák minQségi színvonalának kiegyenlítése, az oktatás támogatása, különféle mellékutak nyitva tartása. Tandíj bevezetése csökkenti a mobilitást.
Az egyirányú tömeges vándorlást a fejlettségi különbségek hosszú távú csökkentésével lehet mérsékelni. A kétirányú, tehát csere jellegq vándorlás visszafogása értelmetlen.
Valószínqleg nemsokára az összes fejlett ország kénytelen lesz nemzetközi vándorlási politikáját liberalizálni.
A bevándorlás gyakran kifejezetten hasznos az adott országnak, mivel többnyire fiatal felnQttek vándorolnak be, és sokan közülük olyan munkakörökben helyezkednek el, ahol a helyi lakosság nem kíván munkát vállalni. Azonban a különbözQ kultúrájú emberek együttélése problematikus lehet.
10. fejezet: Faj, nemzet, etnikai csoport, kisebbségek
Alapfogalmak
Faj: Az emberek olyan csoportja, amelyet biológiailag örökölt (vagy örököltnek gondolt), testi jellemzQk, elsQsorban a bQrszín alapján definiálnak. Leggyakrabban a fehér, fekete és sárga fajt (rasszt) szokták megkülönböztetni. A fizikai antropológia a kaukázoid, a mongoloid és a negroid rasszt különbözteti meg egyéb test jellemzQ alapján. Ezeken belül több alrassz van. A rasszok között nincsenek nagy biológiai különbségek. A faj társadalmi fogalom tehát.
Nemzet: Azon személyek csoportja, akik az adott nemzet tagjainak tekintik magukat, illetve akiket társadalmi környezet a nemzet tagjának tart, és akiknek közös a nemzeti identitásuk (közös nyelv, kultúra, szokások, lakóterület, történelem, stb.) Általában létezik egy állam, ami a nemzeté. A francia nemzetfogalom szerint a nemzet tagja mindenki, aki az adott állam polgára. A német kulturális nemzetfogalom szerint a nemzet tagja az, aki a nemzet nyelvét beszéli, a nemzeti kultúrához tartozónak vallja magát.
Nemzeti kisebbség: Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzethez tartozóknak tekintik magukat, vagy akiket a többségi nemzet nem tart tagjának. Pk nem a többségi nemzettel identifikálják magukat, hanem vagy egy másik olyan nemzettel, amelynek van saját állama, vagy egy olyannal, amely saját állam létrehozására törekszik. A kisebbség vallási alapon is elkülönülhet. (a zsidók például a többségi nemzet tagjának tartják magukat, tehát vallási kisebbségnek tekinthetQk)
Etnikai csoport: Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik közös kulturális identitás tudatával rendelkeznek, amely megkülönbözteti Qket a többségtQl, vagy a többi etnikai csoporttól.
Egy embernek lehet több identitása is (kettQs állampolgárság).
Rasszizmus: A rasszizmus szerint az egyik faj magasabb rendq, mint a többi. Nem bizonyították a fajok közötti genetikai különbséget.
Etnocentrizmus: Az a felfogás, hogy a saját etnikai csoport, vagy nemzet magasabb rendq a többieknél.
Nemzettudat: a csoporton belüliek (in-groups) között összetartás van, a csoporton kívüliekkel (out-groups) szemben közömbösek. A nemzeti összetartozás, a patriotizmus, a liberális nacionalizmus sok elQnnyel jár a társadalomnak. A más nemzetekkel, kisebbséggel szembeni ellenérzés veszélyes.
Agresszív nacionalizmus: Az a felfogás, amely szerint a nemzetnek  amelyhez az egyén tartozik  más nemzetekkel, vagy a társadalmon belüli kisebbségekkel szemben, amelyeket nem tekintenek a nemzet részének, harcolni kell a nemzeti érdekek érvényesítéséért.
ElQítélet: Negatív érzelmi viszonyulás valamely csoport tagjaival szemben csak azért, mert a kérdéses csoport tagjai. Lehet pozitív is.
Sztereotípia: Torzításokon, túlzásokon és leegyszerqsítéseken alapuló negatív elképzelések, elQítéletek együttese, valamely csoporttal szemben.
Diszkrimináció: Egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy valamely meghatározott csoport tagjai.
Sztereotípia (egy csoportot koszosnak tartok) ®ð elQítélet (nem akarok vele érintkezni) ®ð diszkrimináció (nem alkalmazom munkásnak)


Módszerek
Attitqdkérdések, skálatechnika
A diszkrimináció kutatása: jövedelem, lakásviszony, stb. mennyivel rosszabb  ez nem bizonyít feltétlenül.


Elméletek
A nemzettudat a török fenyegetettség majd a hódoltság idején erQsödött meg.
Az agresszív nacionalizmus kialakulásának és erQsödésének okai:
Idegen állam általi elnyomás, vagy ennek fenyegetése
A nagy nemzeti kudarcok (bqnbak kell), pl. háborús veszteség, gazdasági válság
Ha a kisebbség privilegizált helyzetben van, gazdagabb, sikeresebb
Egy nemzet agresszív nacionalizmusa az ellenségnek tekintett nemzet hasonló agresszív reakcióit erQsíti.
Egyéni szinten az okok:
Frusztráció, sikertelenség (másra akarják hárítani)
Autoritárius személyiség (nevelés eredménye az ilyen személyiség)
Hatalmi és anyagi érdek (pl. zsidóellenesség)
Szocializáció útján sajátítja el az egyén, nem velünk született.


Nemzetközi tendenciák
A feketék helyzete az USA-ban: Kennedy és Johnson is próbálta a feketék hátrányos helyzetét csökkenteni. Kialakult ugyan egy fekete középréteg, de mivel ezek elköltöztek a fekete negyedbQl, az ott maradók helyzete még rosszabb lett. Leromlottak az iskolák, az infrastruktúra, stb.
A multikulturális társadalom: USA = olvasztótégely A modern társadalmakban különbözQ kultúrákhoz tartozók élnek együtt és együttmqködnek. Ezt elQsegítik:
A nemzetállam politikai hatalmának decentralizációja.
A régiók és helyi közösségek politikai szerepének erQsödése.
A nemzeti identitás megQrzésének nemzetközi jogi garantálása.
A többes identifikáció elterjedése (vallási, helyi, világnézeti stb. identitás, nem csak nemzeti).
A nemzetközi civiltársadalom kialakulása.
Az autoritárius személyiség: a potenciálisan fasiszta személy jellemzQi
Elfogadja a konvencionális értékítéletet.
Alárendeli magát kritika nélkül a vezetQknek.
Agresszív azokkal szemben, akik nem hajlandók magukat alávetni a vezetQknek.
Idegenkedik a gazdag érzelmi élettQl, a képzelettQl, a személyességtQl, a gyengédségtQl.
Hajlamos a merev gondolkodásra.
Nagyra értékeli a férfiasságot, az erQt, a hajthatatlanságot.
EmbergyqlölQ, az embert alapvetQen rossznak tartja.
Hajlamos azt hinni, hogy a társadalomban veszélyes erQk, összeesküvések uralkodnak.
Fontos neki a szexualitás, mások szexuális kilengései.
A családban az apa rideg, követelQ, büntetQ. Elveket fogalmaz meg és követését várja el.


Magyarországi helyzet
A nemzettudat Magyarországon: egyesek szerint elterjedt nálunk az agresszív nacionalizmus, mások szerint nálunk kiveszett a nemzeti identitás érzése. Egy empirikus vizsgálat sem támasztja alá egyik állítást sem. Hazánkban legalacsonyabb az egyetértQk száma a harcolnunk kell az országunkért, akár igaza van, akár nincs kijelentéssel, közepes a bevándorlókkal szembeni ellenségesség, viszont élen állunk a szomszédos országok területének egy részével szemben jogosnak tartott igény esetén. Ennek a trianoni igazságtalanság az oka.
A roma kisebbség helyzete: a legnagyobb és a diszkrimináció által leginkább veszélyeztetett csoport a cigányság Magyarországon. A cigányok nagy része magyar anyanyelvq. A vizsgálatok szerint a cigányok az átlagnál jóval hátrányosabb helyzetben vannak, és a hátrányok egyre nQ. A rendszerváltás során sokan vesztették el a munkahelyüket. Velük szemben erQsek a negatív vélemények. A statisztika szerint a cigányok megemlített rossz tulajdonságai csökkentek, ez némileg ellentmond a közvéleménynek. A vizsgálattal minden rendben, tehát ezt a eredményt elfogadhatjuk.
A zsidó vallási kisebbség és az antiszemitizmus: a 2 világháború között Magyarországon a legnagyobb létszámú (vallási) kisebbség a zsidóság. Számuk kb. 1941-ben 400 ezer, 1945-ben 200 ezer (deportálások miatt), a zsidótörvények szerint 90 ezer volt. Kb. 200-300 ezer áldozata volt a holocaustnak. De a többi országhoz képest még mindig nálunk élték túl a legtöbben a háborút. Pontos létszámuk ismeretlen. A zsidók ált. magasabb végzettségqek és kedvezQ helyzetqek voltak. Az antiszemitizmusról nincsenek pontos adatok.


Társadalompolitika
Kormányzati eszközökkel nehéz befolyásolni az elQítéleteket. De oda kell rájuk figyelni, mert súlyos tragédiákat okozhatnak.
11. fejezet: Család
Alapfogalmak
Társadalmi intézmények: A normák és értékek valamilyen egymással összefüggQ tevékenységekre vonatkozó elfogadott rendszere, amelyek a társadalmi életet szervezik oly módon, hogy a társadalom tagjai a társadalom számára szükséges funkciókat ellássák. (Család, oktatási rendszer, gazdasági rendszer, kormányzat, stb.)
Csoport: Az egyének olyan együttese, amelyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze.
Kiscsoport: olyan csoport, amelynek a tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik, és szoros kapcsolatban vannak.
Formális csoport: Olyan csoport, amelyet szervezeti szabályok definiálnak. (vállalati osztály)
Informális csoport: nem formális szabályok, hanem személyes kapcsolatok, szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete definiálja, tartja össze.
ElsQdleges csoport: olyan kis csoport, amelyben a csoporttagok teljes személyiségükkel részt vesznek. A kapcsolatok sokoldalúak, érzelmileg színezettek. Itt megy végbe a gyermekek szocializációja, személyiségük fejlQdése. Az elsQdleges csoportok többi tagjától kapott pozitív visszajelzések, szeretQ elfogadás és elismerés szükséges ahhoz, hogy az egyénben saját magáról reális énkép alakuljon ki. (Család, rokonság, barátok)
Család: Együtt élQ kis csoport, amelynek tagjait házassági vagy leszármazási, más szóval vérségi kapcsolat köti össze. A statisztika csak a szülQket és gyermekeiket számítja a családhoz.
Három családtípust különböztet meg: házaspárt, a házaspárt gyermekkel, és egy szülQt gyermekkel. (=családmag, vagy nukleáris család)
Háztartás Az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó együttfogyasztó emberek csoportja. A háztartás tagjai nem szükségképpen egy család tagjai, vagy rokonok.
A háztartás típusok lehetnek:
1. Nukleáris családi háztartás: Olyan háztartás, amelyben csak egyetlen család van, vagy nukleáris család tagjai (és esetleg háztartási alkalmazottak) élnek.
2. Kiterjesztett családi háztartás Olyan háztartás, amelyben egy családmagon kívül családmaghoz nem tartozó rokon, vagy rokonok élnek.
3. Több családmagból álló háztartás: Olyan háztartás, amelyben egynél több családmag él együtt. Több, sajátos típusa van:
szülök egyetlen házas gyermekkel
házas szülök több házas gyermekükkel (nagycsalád)
házas testvérek együttéléssel
A kiterjesztett és a több családos típust összetett háztartásnak nevezzük.
4. Olyan háztartások, amelyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz. Pl. két egyedülálló unokatestvér.
5. Egyszemélyes háztartás
A háztartáshoz tartozhatnak a szolgák, gazdasági vagy háztartási cselédek és más lakók.
Házasságkötés: az a cselekmény, amelyen felnQttek házastársi  családi kapcsolatot létesítenek egymás között. A házasság maga a kapcsolat. Szociológiai értelemben házasság az együttélés is.
Monogám házasság: egy férfi és egy nQ együttélése.
Poligám házasság: egy férfinek vagy nQnek több házastársa van.
Poligínia: egy férfinek több felesége van.
Poliandria: egy nQnek több férje van.
Csoportházasság: több férfi és több nQ él együtt közösen házas kapcsolatban.
Incestus: a vérrokonok tiltott házassága, illetve a vérrokonok között tiltott szexuális kapcsolat.
Endogámia: csoporton belüli házasságkötés.
Exogámia: csoporton kívülivel kötött házasság
Homogámia: egy adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten, etnikumon belüli házasság-kötés.
Heterogámia: a vQlegény és a menyasszony más-más osztály, stb. tagja.
Válás: a házasság felbontása, illetve a két házastárs különválása.
Családi állapot lehet: hajadon, házas, elvált, özvegy

Módszerek
Népmozgalmi statisztika
Nyers házasságkötési és válási arányszám: a házasságkötés és válás számát osztják az összes népességszámmal.
Korspecifikus házasságkötési és válási arányszám: korcsoportonként adják meg az 1000 házas családi állapotra jutó válások számát, illetve a nem házasok számára jutó házasságok számát.
Népszámlálás:

Elméletek
A családfejlQdés evolucionista elmélete: a fejlQdés elsQ szakaszaiban csoportházasság létezett, ezután a többnejqség, majd a fejlettség magasabb szintjén a monogámia vált általánossá. Antropológiai vizsgálatok ezt megcáfolták. Kimutatták, hogy a monogámia a leggyakoribb házasságtípus az emberiség történetében, de gyakran elQfordul poligínia is. (Ez a fejlettség alacsonyabb szintjén gyakoribb volt)
A háztartások történeti változásai Európában: Le Play szerint a többcsaládos háztartásból a nukleáris típusba haladunk. Parsons szerint a családmagra korlátozó háztartás mozgékonyabb, ezért jobban megfelelnek a társadalmi követelményeknek.
Családi funkció: A család 5 funkcióját szokás megkülönböztetni: termelés, fogyasztás, demográfiai reprodukció, a gyermekek szocializációja és a felnQttek pszichés védelme.
A modern társadalomban eluralkodnak a célirányos kapcsolatok, ugyanakkor az embernek szüksége van érzelmekre, intimitásra, amelyet csak a párkapcsolatokban és a családban találhat meg. MegerQsödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek a fontossága, viszont csökkent a család termelési és fogyasztási funkciója.
A szerelem és a szexualitás történelmi változásai: A hagyományos társadalomban az érzelmek alárendelt szerepet játszottak a párkapcsolatokban. Az 1700-as évek második felében indult meg Nyugat-Európában az elsQ szexuális forradalom. Az 1960-as években újabb szexuális forradalom ment végbe, vagyis általánossá váltak a házasság elQtti szexuális kapcsolatok, amelyek változatlanul intenzív érzelmekkel kapcsolódtak össze.
Háború a család körül: Három tábor létezik:
A kritikus tábor: a kritikus tábor szerint a család a nQk elnyomásának és a gyermekek személyiség fejlQdése eltorzításának intézménye. Szerintük a nemek közötti kapcsolatok lényege a harc, az anyaság = rabszolgaság. Szerintük kívánatos lenne a család eltqnése a társadalomból.
A neotradicionalista ellenzi a családok felbomlását. Ellenzik az abortuszt is.
Szakmai tábor szerint a családok problémája súlyos és meg kell Qket oldani.

A család, tehát a társadalom számára fontos intézmény, az államnak el kell fogadnia, hogy többféle családforma létezhet. Korlátozni kell az állami beavatkozást a családba.
A gyermekek helyzete a családban: A reneszánsz korszakig szülök nem szerették különösen gyermekeiket, mivel sok csecsemQ és kisgyermek meghalt, és a nagyon szeretett gyermek sorozatos elvesztése nagy érzelmi terhet jelentett volna. A XVIII században csökken a csecsemQ és gyermekhalandóság, ezért kialakul a gyermekkor, egy külön életszakasz. Korábban a gyermekeket hamar felnQttként kezelték, ma a kisgyerek iskolába jár és játékokat kap. A modern korban a gyermekkor fokozatosan meghosszabbodott.
A felnQttek és idQs szüleik közötti kapcsolat: Sok esetben eléggé intenzív marad. (a szülök sokáig támogatják gyermekeiket).


Nemzetközi tendenciák
Az elsQ házasságkötés átlagos életkora Ny-Európában magasabb volt mint K-Európában. Ez az un. Ny-Európai késQi házasságkötési minta. Ez azzal függött össze, hogy az írott jog, vagy a szokásjog azt írta elQ, hogy fiatal felnQtt férfi akkor köthet házasságot, ha önálló gazdasággal, vagy keresetforrással rendelkezik. Keleten a szülök befogadták házas gyermekeiket. (nagycsalád)
Az átlagos elsQ házasságkötési életkor a II. világháború után fiatalodott. 1960-tól az életkor ismét emelkedett.
MegnQtt a házasságon kívül együttélQk aránya.
NQtt a házasságon kívüli születések aránya. Itt két típust különböztetünk meg: fiatal egyedülálló nQk szülnek gyereket, mert nem törQdnek a fogamzásgátlással, vagy nem tudnak róla, hogy ez szükséges. A másik típus a házasságszerqen együttélQ párok tudatosan tervezett gyermekei, pl. Skandináviában.
NQtt a válási arányszám. Sokan újraházasodnak.
NQ az egy szülQ és gyermek/ek/ típusú háztartások aránya.
MegnQtt az egyszemélyes háztartásban élQk aránya (özvegy nQk, az elváltak nem házasodnak újra).
Csökken a családok átlagos gyerekszáma.

Egyesek szerint ezek a tendenciák ciklikusak, mások szerint visszafordíthatatlanok. Egyesek szerint a tendenciák okai az értékváltozások. Más szerint az anómia elterjedése növeli a válásokat.
A társadalom tagjainak már nem a nagy többsége járja végig a következQ életpálya szakaszokat.
gyermekkor
fiatalkor
munkavállalás, családalapítás
gyermekes családban szülQ
a gyermekek elköltözése után idQsebb házaspár
özvegység
Más életszakaszok is elQfordulhatnak, illetve megváltozik az életszakaszok sorrendje.
A posztmodern családra jellemzQ, hogy az egyén szabadon választhat a különbözQ családformák között. (Pluralizálódás)
Magyarországi helyzet
Háztartás nagyság és háztartástípusok: 1960 óta vannak adatok, amelyek szerint a háztartások nagysága, taglétszáma csökkent. A fiatal házasok sokszor élnek valamelyik fél szüleivel, illetve gyakori, hogy a megözvegyült szülQ egyik házas gyermekéhez költözik. A háztartás nagyság csökkenésének oka még, hogy csökkent a gyerekek száma. Az átlagos háztartás nagyság valamivel nagyobb Magyarországon, mint Ny-Európában és Amerikában.
Házasságkötés: a fejlett országokhoz képest közepes szintq. A nQk házasságkötésének életkora alacsony (1995-ben 22,2 év). A férfiaké 25 év, a férjek és feleségek közötti átlagos korkülönbség 2,8 év. A Ny-Európai tendenciától eltérQen, ahol a házasságkötés elQtti együttélés gyakori, Magyarországon elsQsorban elvált és özvegy nQk élnek élettárssal.
Válás: A házasságok kb. 46 %-a bomlik fel. Valószínqleg sok olyan házaspár van, amelynek tagjai külön élnek, de jogilag nem váltak el. A válások növekedésének oka, hogy kevesebb kötelék tartja össze a házasságot, és könnyebb a válás. Mivel nQtt az átlagos életkor, a hosszabb idQ alatt valószínqbb volt a válás, mint korábban.
A házasságon kívüli születés: Az utóbbi években erQsen nQ, de még mindig sokkal alacsonyabb, mint egyes észak-európai országokban. Általában az alacsonyabb iskolai végzettségqek között fordul elQ.
A családok életciklusának változásai: Egy 20-25 éves korban házasságot kötQ pár akár 40-45 évig is együtt élhet, szemben a néhány száz évvel ezelQtti 20-30 évig tartó házasságokkal. Általában a házasság elsQ öt évében születnek meg a gyerekek. Mivel a férfiak átlagosan 9 évvel korábban halnak meg, és 3 évvel idQsebbek feleségüknél, a nQk átlagosan 12 évi özvegy életre számíthatnak.
A házastársak kiválasztása: Az érzelmek fontos szerepet játszanak. Régen a gazdálkodó családok mqködéséhez mindig kellett egy-egy felnQtt férfi és nQ. Ma már egy egyedülálló felnQtt is képes megélni. A heterogámia elsQsorban azokban a rétegekben nagy, ahol lényeges a férfi többlet ( szakmunkás férfiak ), vagy nQtöbblet, egyszerq szellemi foglalkozású nQk. CsökkeNPR”–¨¸
Ê
ä

ò

ô

' 7 Ä Õ 4F3 5 [ \ p ß ë ï ú UacpêÖ­¢q¢­¢aaaQa-h¡1¤h»P6OJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJ(h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH 'h2*1h»P:CJ OJQJaJ mH sH 'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH -R”–¸
ä

' Ä 43 4 5 [ \ r Uf0FóãÛÂÂÂÂÂÂÛÛãÛÛ³³³© $¤xa$gdž$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
ÆÄńäþ ¤x^„Å`„äþa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤
$¤ð ¤àa$gd2*1bz~”˜ª®Æ0BF`äúp‚4-@-˜!š!œ!ž!î!ð!ò!
"ïàïàïàïàïàÎàïàïàÎàÎ࿬–€lXH-hžh»P5OJQJmH sH 'h2*1h»P:CJ OJQJaJ mH sH 'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH *hžhž5:CJOJQJaJmH sH $hž5:CJOJQJaJmH sH h2*1hžOJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH F䞖p†ž4-D-¨-P !š!œ!ž!ò! ""#&ððððæ×××æÈÈȹææ­¥¥¥ $a$gd¡1¤
$¤x ¤àa$gd2*1$
&
F
ÆÃa$gd2*1$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤ $¤xa$gdž$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤
" "@""#6#& &ü'
(´(¶(Ä(ê*þ*Z,€,â,-¨-Ö-~.¢.â/ö/v3z3Œ33î3h566”6H9š94;6;‚;B@D@ñßÐßÐßÐßÐÅ°ÐßÐßÐßÐßÐßÐßЊАЄteАÐÅ Ðñh1 ãh»POJQJmH sH -h1 ãh»P>*OJQJmH sH h1 ãOJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH (h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH h¡1¤h»POJQJh¡1¤h»POJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH hžh»POJQJmH sH '&ü'´(µ(¶(Ä(ê*Z,â,¨-~.â/@3v3x3z33ò3o4Å4i5÷÷÷÷ç÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ØÉɺ$
&
F
ÆÃa$gd1 ã$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤ $a$gd¡1¤ i5”6t7À7Z8H9ž94;6;†;¾;Æ<2=v=À=Œ?D@ðääÕÕÆ侶¶£££££$
&
F"
ÆĪ^„ªa$gd¡1¤$
&
F"
ÆĪ^„ªa$gdž $a$gd¡1¤ $a$gd2*1$
&
F!
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
ÆÃa$gd¡1¤
$„h^„ha$gd¡1¤$
&
F
ÆÃa$gd1 ãD@F@†@øBúB>CxHzHžH¨IªIüJþJ,KRLTL†LØLbMÈMO>OJPLP÷÷÷÷÷÷÷÷ë÷÷÷Ø÷÷÷ÉÉÉÉÉÉ÷$
&
F$
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
Ƥ ¤a$gd¡1¤
$
ÆÃa$gd2*1 $a$gd¡1¤D@F@‚@öBøBúB:CxHzHšHºH¾HôHøHDIHIhInI„IˆI¨IªIÖIúJüJþJ,KRLTL‚LJPLPœP†SˆSÎTÐTÒTøTªU¬U(YõåÖÇõåÖõ·Ö«œ«œ«œ«œ«œ‘֜õjÖõ·ÖõjÖõ֜õåÖõÖ(h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤hžOJQJh2*1h»POJQJmH sH h2*1OJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH hžh»POJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJ)LPœPDQ„RS†SˆSÐTÒTüTªUVVX(Y*YnY–YlZ*[²[´[ò[ìÝÝÝÝÕÕÕÕÆÆÆÆÕÕÕ···ÕÕ$
&
F'
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F&
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F%
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F
Ƥ ¤a$gd¡1¤(Y*YjYnY’Y²[´[î[|]~]°]à_â_6`-b bCb÷bJdLdddhdd

ee¤f´f^gˆgpi”ièklòlm>oFop p
p põåÖÆÖõÆÖõÆÖõÆÖõÆÖ°œå֊֊֊֊֊֊֊֊Ö{õf(h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH hì-1h»POJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH 'hžh»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJ(ò[N\Ì\|]~]´]à_â_:`Ü`ha-b bÌb÷bLdhd

e¤f^gpijâjðððèèèèèÙÙÙèèèÍèèèèèè¾$
&
F*
ÆÃa$gd¡1¤
$¤À ¤àa$gdž$
&
F)
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F(
ÆÃa$gd¡1¤âjŽkèkòl>o p
p p0p=p
q©qªqµqÆuZwÊw†xˆx\z^z®z*{X{ððèèèèØÉÉÉèèèèèèèèèèèèè$
&
F+
ÆÃa$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F*
ÆÃa$gd¡1¤ p
q&q¨q©qªq³qµqrÆuèuZwrwÊwèw†xˆx\z^zªz´zÐz0{B{}V}Ò~Þ~¨€¸€ÂÎ€ƒƒ€„‚„¢„¦„°„

… …œ…ª…D‡F‡H‡˜‡¤‡ Š"Š$Š–Š:Ž<ŽzŽ„ŽäŽñßñÐŵñ¥ñ¥ñ¥ñ¥ñÅñŵñµñµñ¥ñµñµñµñµñŵñµñµñµñÐŐµñÐŐñŐ¥ñ(h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJhì-1h»POJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH 8X{|´|}Z}Œ}Ä}Ì~¢€¼zƒ€„‚„¦„

…œ…F‡H‡˜‡"Š$Š–Šò‹:ŽðððèÙÙÙèèèèèèèèèèÉèèÉèè$
Ƥ ¤a$gd¡1¤$
&
F-
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F,
ÆÃa$gd¡1¤:Ž<ŽzŽVPŒÀ

‘L‘’$’T’j’l’n’œ’“œ“Z”÷çØÉÉ÷ººººººº÷÷ç«««$
&
F1
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F0
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F/
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F.
ÆÃa$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤ $a$gd¡1¤äŽèŽV|Pˆj’n’œ’——J—À˜Â˜Ä˜ò˜~›€›´›Ö›ì›î›œ1œjœzœêœóœôœôåÕÆÕÆÕÆ»¦Æ»¦Æš‹¦Æy¦iÆ]ÆQÆQÆQšhmGjOJQJmH sH hžOJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH "hmGjCJOJQJ^JaJmH sH hžhžOJQJmH sH h»POJQJmH sH (h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH h¡1¤h»POJQJh¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH hì-1h»POJQJmH sH hì-1OJQJmH sH Z”H•~–º–———J—8˜Â˜Ä˜ò˜
™È™
šÚš~›€›´›î›ððððèèØèèèÉ躺ºº®®è
$¤ ¤a$gd¡1¤$
&
F2
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F¤ ¤a$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F1
ÆÃa$gd¡1¤î›jœôœõœx

¡:¡f¡v¡Ž¡´¡Î¡¢2¢p¢Ð¢j£â£Ê¥&§.¨0¨2¨€©÷ïïïïïààààààààÔïïïïïïïïï
$¤ ¤a$gd¡1¤$
&
F3
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤ $a$gdmGjôœõœžx  2¢p¢.¨2¨ª¨h°l°¶°`²b²¼²¾²À²Ü²³R·°·´¸ ¹ º4ºñâÒâÂâ­â¢Â⢭â“}iU­CâCâCâC"h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH 'hmGjh»P:CJ OJQJaJ mH sH 'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH hmGjh»POJQJmH sH h¡1¤h»POJQJ(h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH h¡1¤hmGjOJQJmH sH €©ž© ª–ª–«`¬­x­®æ®R¯ê¯h°j°l°¶°R±z±š±î±:²ççççççççççççßßÏÀÀÀÀÀ$
&
F5
ÆÃa$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤ $a$gd¡1¤$
&
F4
Æ ÃS„S„Uþ^„S`„Uþa$gdmGj :²b²À²Ü²R·´¸ º,»>½ð½|¾ð¿)ÀcÀ
ÁNÒĔĖÄÂÄ˸ËÒÌ&ÍðäÔÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÔÌÌÌÌ $a$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤
$¤À ¤àa$gdmGj$
&
F5
ÆÃa$gdmGj4º,»`»>½h½ð½¾|¾–¾ð¿ À)À=ÀcÀkÀ
ÁÂNÃtÒĖÄÂÄÜÄ!Ê@ÊÓÊòʸËÎËÍ#Í&ÍJÍÄÐðÐxÓzÓÚÖÜÖÞÖôÝøÝ
Þ ÞhÞââ:ãlå’å‚æÜæ¸èéÖéê‚ìÎìñßñßñßñßñßñßñßñßñßñÔ¿ßñ¯ñ¯ñ¯ñ¯ñßñßñÔñ ÔñÔ¯ñññññññ-h¡1¤h»P>*OJQJmH sH hmGjh»POJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH (h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH h¡1¤h»POJQJ"h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH 8&ÍLÍÄÐôÐxÓzÓÕÜÖÞÖ×ÔÚfÜôÝöÝøÝ Þââlå‚æŠè¸èÖé‚ìJð¤ñFö˜ö÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ííííííííãíí $¤xa$gdmGj $ ¤
þþþ¬þÚÞh

l

–

x hj¸---š'ž'Â'0/2/ž/ /ñáñÑñÑñÄáñáñÑñ¹áñ¹ñ¹§ñáñ¹ñáñ¹ñ¹áñ˜‚n'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH h1 ãh»POJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJhmGj5OJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH $˜ö(÷ øHùFúÐúýý

þþÚÜÞ´ H J
h

j

l

š

ððððððèèèèèèèÕÕÕÕÕÕèèè$
&
F7
ÆĪ^„ªa$gdmGj $a$gd¡1¤$
&
F6
ÆÃa$gd¡1¤š

„
ž ÚtDxþrhj--"-ž *"Ö"f%p&š'œ'ž'Æ'ìììììììììììääääÑÑÑÑÑÑäää$
&
F9
ÆĪ^„ªa$gdmGj $a$gd¡1¤$
&
F8
ÆĪ^„ªa$gdmGjÆ'Ø(¸*,ô,2/¢/¾/V3«5@9Æ:F;R< =h?nA€B¢C~D†EˆEŠEììììÙÍÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅ $a$gd¡1¤
$¤À ¤àa$gdmGj$
&
F:
ÆĪ^„ªa$gd¡1¤$
&
F:
ÆĪ^„ªa$gdmGj /¢/º/¾/Æ/V3d3«5¼5ø728@9^9F;\;R*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJhmGjOJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH 'hmGjh»P:CJ OJQJaJ mH sH ,ŠE EàE¸FºF¼FÒFlGîGZHúH‚IVJˆJòJxKÖK-L.L/LFLÀNöO÷èè÷÷÷÷÷ÙÙÙ÷÷ÊÊÊÊ÷÷÷÷À $¤ &
F=
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F<
ÆÃa$gd¡1¤$
&
F;
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤öOdPàP^Q&R|R SdSÂS^TUTUÒU &
F?
ÆÃa$gd¡1¤ $¤ &
F>
ÆÃa$gd¡1¤X XXX:Xf\˜\i`˜`âbæb cd
d0d2d4dLdPd|defmfÈfÒfMg]g­g¿gõåÖÆÖÆÖÆÖ»¦Ö—mYåÖGÖGÖGÖGÖG"h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH 'h1 ãh»P:CJ OJQJaJ mH sH 'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH h¡1¤hñvúOJQJmH sH (h¡1¤h»PCJOJQJ^JaJmH sH h¡1¤h»POJQJ-h¡1¤h»P>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH -h¡1¤h»P5OJQJmH sH h¡1¤hmGjOJQJæb c
d4dPdefÈfMg­g~hÔkLm,nÕnôn“op–p¸pëp
qVqÒqíqïçÛççççççççççççççÌÌÌççç$
&
F@
ÆÃa$gd¡1¤
$¤À ¤àa$gd1 ã $a$gd¡1¤$
Ƥ ¤a$gd¡1¤¿g~h¢hÔkâkLmm,n5n÷no–oµop@p4qJqVq­qÒqëqŒr¨r
t*trt’tòtuJu^u˜u¶uv$v~v‡vªv³vÙvãv*OJQJmH sH "h¡1¤h»P5>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH >íqŒr
trtòtJu˜uv~vªvÙv Ƥ ¤a$gd¡1¤$
&
FA
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤`‚l„$ˆ~ˆªŠJ‹ä‹æ‹ Œ(‘$’&’(’V’J•.–Œ–ä˜D™º™|šÎšÐšRœ÷÷÷èèè÷÷÷÷÷÷÷ÙÙÙÙÙÙÙÙ÷÷÷$
&
FC
ÆÃa$gd¡1¤$
&
FB
ÆÃa$gd¡1¤ $a$gd¡1¤ä‹æ‹ ŒÀŒ(‘‚‘$’(’R’ΚКÀŸêŸîŸ8 L£h£¦¦˜¨Ð¨$ªlª(­\­°ü¤üàü^þ¶þTöø° ² Ú Ü Þ õæÖæÖæõÆæõæÆæÖæÖæÖæÖæÖæÖæÄæÖæÖæÖæõÆ汛‡s'h—Fh»P:CJ OJQJaJ mH sH 'h¡1¤h»P:CJ OJQJaJ mH sH *h¡1¤h»P5:CJ OJQJaJ mH sH $h1 ã5:CJ OJQJaJ mH sH U-h¡1¤h»P5OJQJmH sH -h¡1¤h»P>*OJQJmH sH h¡1¤h»POJQJmH sH h¡1¤h»POJQJ((>|²ž&žÔžÀŸîŸL£¦˜¨$ª(­¤ü^þöø ° ² Þ ððððððèèèèèèèèèèèèèèèÞÒ
$¤ð ¤àa$gd1 ã $¤àa$gd1 ã $a$gd¡1¤$
&
FD
ÆÃa$gd¡1¤nt a homogámia a mezQgazdasági fizikaiak között és nQtt az értelmiségiek között.
A család funkcióinak változása: Korábban a termelés túlnyomó része családi keretben történik, ma túlnyomó részt családon kívül folyik. JelentQs azonban a háztáji gazdálkodás, a házilag végzett lakásépítés, barkácsmunka.
A család szerepe a gyerek szocializációjában: nQtt. A régebben a nevelésben részt vevQ más társadalmi intézmények (távoli rokonság, szomszédok, ifjúsági egyesületek) szerepe gyengült. Ahol a család nem tud a helyükre lépni, ott sokszor az utca negatív szocializáló hatása érvényesül. A család szocializációs szerepének hiánya deviáns viselkedéshez vezethet, ez az állami gondozásban vett gyermekeknél kimutatható. A család az egyén számára biztos szeretQ és megbecsülQ hátteret nyújt, ezáltal segít a feszültségek és a kudarcok elviselésében. A család gondozza az idQs embereket és betegeket is.
A családra vonatkozó társadalmi normák: Többnyire hagyományos értékeket és normákat tartják fontosnak. A legpozitívabban értékelik a házastárssal és gyermekkel élQ családformát. A gyermekes szülök nagy többsége szerint a gyermekeseknek jobb az életük, mint a gyermekteleneknek. A megkérdezettek több mint a fele szerint jobb az élete a dolgozó nQnek, mint a nem dolgozónak.

Társadalompolitika
A család funkcióit az állami intézmények nem kívánják és nem is képesek átvenni. JellemzQ a házas nQk majdnem teljeskörq foglalkoztatása, habár ez nehézséget okoz a család ellátásában. Egy intézmény sem képes azonban jelenleg a családdal egyenértékq, vagy azt megközelítQ ellátást nyújtani a gyermekek és az idQs emberek számára. Problémás a fiatal házaspárok lakáshoz jutása. A családok életszínvonalát erQsen differenciálja az eltartott gyerekek száma.

12. fejezet: Oktatás
Alapfogalmak
Oktatás: a társadalomban felnQttkorban betöltendQ szerepekhez szükséges ismeretek átadása a gyerekeknek és a fiataloknak. Funkciói: Az ismeretek átadása, a nevelés vagy személyiségfejlesztés, és a társadalmi integráció. A hagyományos társadalmakban fQképpen a család, rokonság és a helyi közösség keretében történt az oktatás, a modern társadalmakban egyre inkább az iskolákban.
Nevelés: a viselkedési normák megtanítása, a mögöttük álló értékek átadása, a személyiség fejlesztése.
Emberi beruházás: Azok a ráfordítások, amelyek az egyén munkájának a termelékenységét közvetlenül, a tárgyi termelQeszközöktQl függetlenül növelik. Pl.: oktatás, egészségügy.


Módszerek
Iskolai végzettségi arányszámok: a legegyszerqbb mutatók kifejezik, hogy mekkora rész ért el különbözQ iskolai szinteket. A megfelelQ végzettségqek arányát célszerq az olyan életkorú népességhez viszonyítani, amely ezt a végzettséget elérhette.
Beiskolázási arányszámok: kimutatják, hogy a megfelelQ életkorban lévQk mekkora %-os aránya jár óvodába, általános iskolába, középiskolába, felsQfokú iskolába. Az adott iskola nappali oktatásban részt vevQk számát osztják az ezen iskolába járók szokásos életkori csoportjainak (a szokásos életkorban levQ népesség) létszámával. Gond, hogy ezek csak a nappali tagozaton tanulókat veszik figyelembe.
Szokás az oklevéllel, diplomával rendelkezQk számát a megfelelQ korú népességéhez viszonyítani. Ugyanis az intézetben tanulás még nem jelenti, hogy a tanuló a végzettséget meg is szerzi.


Elméletek
Az iskola szerepe: a szülök már nem képesek a gyermek munkavégzéséhez szükséges tudást átadni, mert az ismereteik elavultak, és nem specifikusak. Az iskola szerepe ezért egyre nQ. A tudás válik a gazdasági és társadalmi fejlQdés fQ hajtóerejévé a posztindusztriális társadalomban. Szükség van folytonos képzésre, felnQttképzésre. Az emberiberuházás-iskola elmélete: a gazdasági fejlQdéshez szükséges, hogy minél többen minél magasabb végzettséget és szakképzettséget szerezzenek. Ezek kellenek a modern társadalmak demokratikus politikai rendszerének mqködéséhez is. Bourdieu szerint az iskolák rejtetten kijelölik a tanulók helyét a társadalomban, a társadalmi mobilitást csatornázzák, rejtett társadalmi diszkriminációt érvényesítenek, ezzel megvalósítják a társadalmi egyenlQtlenségek újratermelését (= társadalmi reprodukció). Miller szerint papírkórság jellemzQ: bizonyos munkakörök, beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendelkezni. Ez megakadályozza a hátrányos helyzetq tehetségesek felemelkedését. Illich szerint az iskola a kisközösségi autonómiát ássa alá, az egyes emberek kezdeményezQkészségét elcsökevényesítik. A jelenlegi kötelezQ tanterves és vizsgáztató rendszert fel kéne váltania a saját motivációra épülQ tanulásnak. 1960-as években azt mondták, hogy az iskola csökkenti a mobilitási esélyeket, 1970-es évektQl azt gondolják, hogy ez nem igazán van így: az oktatás keveset tehet.
Kulturális töke és nyelvi készségek: a szülQi házban és baráti csoportokban elsajátított kultúra olyan meghatározó erejq, hogy egyesek szerint az iskola képtelen változtatni rajta. Ez a kulturális örökség (nyelvhasználat, könyvek, különórák, stb.) a kulturális töke. Bourdieu szerint ennek az átörökítése a pénztökéhez hasonló. Bernstein a nyelvi készségre helyezi a hangsúlyt. Az otthon elsajátított nyelvi készség ui. befolyásolja a gondolkodást, a kifejezésmódot (ezt az iskolák megkövetelik).
Öröklés: Az intelligenciahányados egy másik magyarázat szerint öröklött. USA-ban kísérlet: a gyerekeket keverték (buszozás), hogy mindenki hozzáférjen a jobb iskolákba, és általános iskolai elQkészítQ programokat vezettek be. A vita a fajok közötti állítólagos örökölt intelligenciakülönbségek körül még mindig folyik. Az intelligenciateszt sem biztos, hogy jó. Az öröklést nem lehet mérni, mert már magzati korban kezdQdik a környezet hatása.
A meritokratikus társadalom: kívánatos. De mivel az érdem az iskolai végzettségre és az osztályzatokra egyszerqsödik le, kérdés, hogy tényleg a tiszta jeles tanuló lesz a legértékesebb a társadalomnak? A másfajta teljesítményeket lehetetlen objektíven mérni.


Nemzetközi tendenciák
Az iskolai végzettség és a beiskolázási arányszámok növekedése: a fejlett országokban az 1950-es évektQl oktatási robbanásról beszélhetünk. A fejlett országokban az általános iskolában a beiskolázás 100%, a középfokú oktatásban 85%-nál magasabb, a felsQfokú oktatásban 20-40%. Az iskolai végzettség emelkedése lényegesen hozzájárult a fejlett országok gazdasági fejlQdéséhez.
Az iskolai végzettség hatása az életpályára: egyre erQsebbé válik. A társadalmi származás közvetetten érvényesül: az elért iskolai végzettség erQsen függ a szülök társadalmi helyzetétQl. Kimutatható a Funkcionális alfabetizmus: az a jelenség, hogy az egyén elvégezte ugyan az iskola néhány osztályát esetleg a 8 általánost is, mégsem képes úgy olvasni, hogy a szöveget megértse és nem képes mondatokat leírni. Az USA-ban a teszteredmények romlottak. Japán kezdi utolérni az USA-t: a japán iskolákban sokkal nagyobb a verseny, a teljesítménykényszer (és sajnos a stressz is). A tömeges iskolázás a tanár-diák kapcsolat elszemélytelenedéséhez és a színvonal romlásához vezet. 1968-as diáklázadás: a gazdaság fejlQdése nem biztosította a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyek a végzettek számának azonos ütemq fejlQdését. Ezért a nagyobb iskolai erQfeszítés ellenére sem változott relatív helyük a társadalmi hierarchiában.


Magyarországi helyzet
A magyar népesség iskolai végzettsége: az adatokból úgy tqnik, hogy látványosan emelkedett. Az oktatás kiterjesztése azonban a beiskolázási arányszámok vizsgálata szerint lelassult, sQt az 1970-es évek végén megállt. Ennek oka a numerus clausus (zárt szám): Az oktatáspolitika, amely az adott iskolába, vagy iskolatípusba felvehetQ tanulók számát, vagy valamilyen kritérium alapján kiválasztott hallgatók arányát meghatározza. Ezt a túlképzéstQl és az ez okozta állástalanságtól való félelem miatt vezették be. A rendszerváltás után az iskolák szabad kezet kaptak. A létszámok nQttek, de még mindig elmaradnak az európai átlagtól. Sok tanuló elavult szakmát tanult, megszqntek a nagyüzemek oktatómqhelyei. A GDP-bQl oktatásra fordított kiadások aránya csökkenni kezdett. Az oktatás minQsége jó.

Iskolázottság és társadalmi helyzet: egyre inkább meghatározza az iskolai végzettség a társadalmi helyzetet. A vezetQk között nQtt a felsQfokú végzettségqek aránya. Kimutatható a család társadalmi helyzetének hatását a gyermek iskolai végzettségére. A különbségek már általános iskolában nQnek, és az egyetemeknél ill. az azon belüli szakokon még nagyobbak. Jobb származású gyerek meg a népszerqbb ágakra, egyetemre, a hátrányos származásúak alacsonyabb színvonalú iskolába jutnak be.
Az oktatásból kimaradtak helyzete: akik a 8 osztályt sem tudják elvégezni (4-5%), azok felemelkedése esélytelen. Az alacsony végzettségq és ezért szegény réteg valószínqleg egész életében hátrányos helyzetben marad, és ezt át is örökíti az utódainak.
A kisegítQ iskolák: ide járnak azok, akiknek speciális oktatásra van szükségük (4-5%), mert nem tudnának megfelelni az általános iskolai követelményeknek. Pk rendszerint szakmát is tanulnak késQbb, nem kerülnek olyan hátrányos helyzetbe, mint akik lemorzsolódnak.

Kimutatták, hogy a diákok általában tanulmányilag túl vannak terhelve, kevés a szabadidejük, ezért a változatos életmód, a széles körq tájékozódás, az elmélyedés bizonyos dolgokban erQsen korlátozottak. Egyoldalú és beszqkült életvitelq személyiségtípusok alakulnak ki.


Társadalompolitika
A felsQfokú túlképzés hátrányai:
A felsQfokú képzés igen drága, tehát veszteséget jelent, ha a végzettek nem tudnak diplomájuknak megfelelQ munkakörbe jutni.
Akik nem jutnak értelmiségi munkakörbe, elégedetlenek lesznek.
Magyarország erQsen elmaradt a nálunk valamivel fejlettebb országok iskolai végzettségi színvonalától. Jó lenne a tankötelezettséget 16 éves korig, a munkábaállás idejéig kitolni. Összevonhatnák a középiskolai és szakmunkás képzést, de kérdés, hogy ez nem okozza-e majd a minQség romlását? Sokan elitiskolákat hoznának létre. Ph.D. = tudósképzés: ma az egyetemek feladata, korábban az MTA-é volt. Az oktatás finanszírozási problémákkal küzd, alacsony a tanárok fizetése. Megoldás: tandíj, magánegyetemek.
13. fejezet: Gazdaság
Alapfogalmak
A gazdaságszociológia azt vizsgálja, hogy a döntéseknél a rövid távú profitmaximalizáláson kívül milyen más motívumok játszanak szerepet.
Adam Smith: szabad verseny optimális, az egyéni érdekek összege a társadalmi érdekkel egybeesik.
Marx: termelQerQk és a termelési viszonyok között ellentmondás
Weber: tudati viszonyok fontosak
Schumpeter: a gazdaságot a vállalkozók mozgatják
Polányi Károly: a gazdaság a társadalomba ágyazottan mqködik
Parsons és Smelser: a gazdaság a politika, kultúra és a személyiség alrendszerével együtt mqködik
Az információs hiány okozta tranzakciós költségek csökkentése érdekében az emberek intézményeket hoznak létre.
Új elméleti irányzat a racionális választás elmélete.
Informális gazdaság: azok, a többnyire kis méretekben folytatott gazdasági tevékenységek, amelyek nem jelennek meg a hivatalos nemzeti jövedelem számításokban, de a társadalom jólétét növelik.
Második gazdaság: a magyarországi szocialista társadalmi rendszerben azok a többnyire kis méretq tevékenységek, amelyeket többnyire a fQmunkahelyen töltött idQ után végeztek, vagy amelyeket háztartásbeliek, nyugdíjasok, más inaktív személyek végeztek jövedelmük kiegészítése céljából, és amelyek a társadalom jólétét növelték.
Szürke gazdaság: a kifejezetten nem tiltott gazdasági tevékenységek, amelyek növelik a társadalom jólétét, de kibújnak a jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alól.
Fekete gazdaság: a társadalom jólétét nem növelQ, kifejezetten bqnözQ jellegq haszonszerzQ tevékenységek.
A gazdaságszociológia típusai, a gazdasági szakszociológiák: munkaszociológia, ipari és agrárszociológia, üzemszociológia, háztartás-szociológia
Szervezet: a társadalom tagjainak többé-kevésbé személytelen kapcsolatokra épülQ nagyobb csoportja, amelyet konkrét cél megvalósítására hoztak létre, és amelynek tevékenységét pontosan szabályozzák. Struktúrája van, hierarchikus viszonyokkal. Lehet formális és informális (íratlan szabályok, normák).
Intézmény: A társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvetQ módja, mintája. Az intézményekhez normák és értékek tartoznak, amelyek az intézményesült viselkedést elQírják, továbbá megszegését büntetik.
Bürokrácia: Weber szerint a bürokrácia azt jelenti, hogy a szervezetek az ügyeket pontosan meghatározott szabályok szerint intézik. A bürokraták között pontos munkamegosztás érvényesül. Szakismereteik, pontosan megfogalmazott követelmények alapján választják ki Qket. A bürokrácia mqködése tehát kiszámítható.

Módszerek
Nincs kialakult sajátos módszertan.
Survey-módszer, esettanulmány, modellezés.
A második gazdaságot nehéz teljesen feltárni.
Szociometria: segítségével fel lehet tárni a munkahelyen levQ informális csoportokat.
Attitqdvizsgálat

Elméletek
A gazdasági élet szereplQinek motivációi:
Homo oeconomicus: A klasszikus közgazdaságtan emberképe, amely mindig racionálisan dönt, cselekszik, továbbá a haszna maximalizálására törekszik. Individualista, másokkal nem törQdik.
Homo sociologicus: Az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak, amelyekkel a társadalom tagjainak többsége egyetért.
Két irányzat: egyik szerint a homo oeconomicus modellel meg lehet magyarázni a nem gazdasági viselkedést, mások szerint a gazdasági viselkedésben is kimutathatók nem racionális motívumok. Simon korlátozott racionalitás  elmélete: a racionalitás a társadalmi korlátok között érvényesül.
Sen háromféle indítékot különböztet meg: önzést, szimpátiát és az elkötelezettséget.
Lindenberg homo socio-oeconomicus emberképe: az ember racionálisan dönt egy adott tartományon belül, amit a társadalmi normák határoznak meg.
Elmondhatjuk, hogy az ember bizonyos döntéseknél homo oeconomicusként, máshol sociologicusként viselkedik.
Gazdasági mechanizmusok: reciprocitás, redisztribúció, piac: Polányi Károly szerint a gazdaság 3 mechanizmus alapján mqködik: reciprocitás (ajándékok), redisztribúció (központi újraelosztás), piac. A családtagok és barátok között szerepe van az ajándékozásnak, a jóléti rendszer redisztribúciót valósít meg, és a piac mindig érvényesül (legfeljebb feketepiacként). Tehát ezek egymás mellett élnek.
Vita a szociális gazdaságról: Kornai János szerint a szocialista tervgazdálkodás hiánygazdaság. Addig nincs piac, amíg a termelQeszközök állami tulajdonban vannak.
Menedzserek forradalma: utóbbi évtizedekben kialakultak a multinacionális vállalatok, amiket a menedzserek vezetnek. Egyesek szerint a menedzserek nem a nyereséget maximalizálják, hanem a vállalat hatalmát növelik, mások szerint a menedzserek a tQkések érdekeit képviselik.
A bürokratikus szervezetek:
A bürokrácia jellemzQi:
Szakismereten alapuló munkamegosztás
Uralmi hierarchia
ElQrelépés pontos szabályok szerint
Ügyintézés pontos szabályok szerint
ÜgyintézésrQl írásos dokumentumok
A bürokraták teljes munkaidQs állásban és kereset fejében dolgoznak.
A kapcsolatok személytelenek.
A bürokrácia Weber szerint fejlettebb, racionálisabb forma, mint a korábbiak.
A bürokrácia hátrányai:
Növekedésre törekszik
Mindenki addig emelkedik a hierarchiában, amíg olyan szintre nem jut, ahol már nem tud megfelelni a feladatnak
A mqködés válik céllá
Oligarchizálódási tendencia
Merevvé válás
A hátrányok ellensúlyozását egyes gazdaságszociológusok a munkásönkormányzatoktól remélik.
A gazdasági fejlQdés társadalmi korlátai: a gazdasági fejlQdésnek nemcsak ökológiai, hanem társadalmi korlátai is vannak. Például:
Minél több embernek van ún. pozicionális jószága, annál inkább veszít az értékébQl (ritka drága autó).
Mindent meg lehet vásárolni (kommercializálódás), ez idQbe telik, ezért az emberi kapcsolatok leromlanak.
Mindenki az önérdekét követi, ez káros (pl. bíróság lefizethetQ).


Nemzetközi tendenciák
A tudományos munkaszervezés és az emberi kapcsolatok irányzat: a munka termelékenységét növelni lehet Taylor szerint tudományos munkaszervezéssel (kevés felesleges mozdulat, könnyebb gépkezelés), pl. szalagrendszerq termelés. Ez tényleg bevált. Mayo vizsgálatai kimutatták, hogy a munka termelékenysége nem annyira a tárgyi munkakörülményektQl (pl. világítás) és a munka megszervezésétQl (szünetek) függ, hanem inkább attól, hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyen. Meghatározó az emberi kapcsolat, az informális csoportkapcsolat. Javasolta tanácsadók alkalmazását, akikkel a munkások megbeszélhetik problémáikat.
Gépesítés és automatizálás: a munka örömet okoz, az ember életének az értelme. A felaprózott, gépesített munka monoton, a munkás nem látja munkájának eredményét, ami az ipari munkás elidegenedéséhez vezet. Kellene: a munka humanizálása. Az automatizálás munkanélküliséget, a mikroelektronika szellemi munkanélküliséget okozhat.
Autonóm munkacsoportok és a munkás-önigazgatás:
Autonóm munkacsoport: új munkaszervezési forma, amely szerint a munkafeladatokat nem az egyes munkások kapják, hanem teljes munkacsoportok, amelyek azután saját elgondolásaik szerint tervezik meg azok elvégzését. Hatékony.
Munkásönkormányzat: olyan szervezeti formák, amelyekben a munkavállalóknak beleszólásuk van munkahelyük gazdálkodásának, szervezetének, a munkakörülmények kérdéseibe. Az eredmények ellentmondóak, még nincsenek alapos elemzések.
A munkaerQpiacok: szegmentáltak (pl. férfi-nQi, teljes vagy részleges munkaidQs foglalkoztatás, hazai és külföldi). A munkások egy része jól keres és biztos az állása, a másik résznél fordítva (a cég Qket bocsátja fel és veszi fel legkönnyebben, ezáltal rugalmas).
Munkanélküliség: A munkanélküli ember nehéz anyagi helyzetbe kerül, elvesztik életük értelmét adó tevékenységüket, elvesztik önbecsülésüket. Anyagi és lelki válság, amelyek deviáns viselkedéshez vagy szélsQséges politikai mozgalmak támogatásához vezethet. A keynesi gazdaságpolitika és a beveridge-i szociálpolitika 1970-ig megoldotta a munkanélküliség problémáját.
Keynesi gazdaságpolitika: az állam a pénzmennyiségen és az állami beruházásokon keresztül úgy alakítja az összkeresletet, hogy az ne maradjon el a javak és szolgáltatások összkínálatától, úgyhogy elkerülhetQ legyen a gazdasági depresszió és a nagy tömegq munkanélküliség.
Beveridge-i szociálpolitika: a második világháború alatt W. Beverigde angol liberális politikus által kidolgozott szociálpolitika, amely gondoskodik arról, hogy a társadalom egyetlen tagja se kerüljön lényegesen hátrányos helyzetbe.
Az 1980-as évektQl újra nQtt a munkanélküliség a fejlett kapitalista országokban. A tartós munkanélküliség leszegényedéshez és a társadalomból való kiszakadáshoz vezethet.
Informális gazdaság: Az informális gazdaság kreatívabb, hatékonyabb a hivatalosnál, itt intenzívebben is dolgoznak. Sok szolgáltatás háztartási munkává válik (mosás, javítás). A szolgáltatási társadalom helyett kialakul az önmagát kiszolgáló társadalom.

Magyarországi helyzet
Üzem- és munkaszociológiai vizsgálatok: A tervgazdaságban kényszer jellemzQ, ami nem elegendQen növelte a munkatermelékenységet. 1968-tól anyagi ösztönzés (feszes munkanormák, a bérek arányosak a munkateljesítménnyel). Ez taktikázáshoz, teljesítmény-visszatartáshoz vezetett. A kulcsmunkások a legszakképzettebbek, a legjobban ismerik az üzem mqködését, ezért magasabb béreket tudnak kiharcolni. A szakképzetlenek a munkaerQhiányt kihasználva munkahely-változtatások útján próbálnak magasabb bérhez jutni. A munkateljesítmény nemcsak az anyagi ösztönzéstQl, hanem az üzemi hatalmi viszonyoktól is függ. A szocialista idQszakban a magyar munkások a vizsgálatok szerint legalább olyan intenzitással dolgoznak, mint az amerikaiak, csak Qket a munkanélküliség akkor nem fenyegette. Az amerikai bére azonban biztosabb volt (garantált bérminimum, azon felül darabbér).
A vállalatok és a kormány közötti alku: A szocializmus alatt jellemzQ a puha költségvetési korlát. Kornai János vezette be ezt a fogalmat. Lényege, hogy a szocialista gazdasági rendszerben a vállalat bevételei, saját pénzeszközei nem szabtak kemény korlátot a vállalat kiadásainak, amely korlát túllépése a vállalat csQdjével fenyegetett. A szocialista gazdasági rendszerben ugyanis a vállalatok számíthattak arra, hogy a kormányzattal való alkun keresztül pótlólagos szubvenciókhoz, hitelekhez vagy egyéb kedvezQ feltételekhez juthatnak, így elkerülhetik a veszteségessé válást és annak következtében a csQdöt. A vállalati vezetés fQ célja nem a nyereség maximalizálása, hanem a kormányzattal szembeni elQnyös alkupozíció.
A második gazdaság: a szocialista gazdaság mellett mqködQ, erQsödQ, magánjellegq és piaci elven mqködQ gazdaság (kettQs gazdaság). 1980-tól ösztönzik. ElQször a mezQgazdaságban alakult ki (háztáji gazdaságok). Az így szerzett jövedelem a nagy idQráfordítás miatt jelentQs volt. 1980-as évek közepéig a jövedelemegyenlQtlenségeket csökkentette, utána növelte.
Vállalati gazdasági munkaközösségek: 1980-as évektQl vgmk (alkalmazottak csoportja): a tagok a vállalattal szerzQdést kötöttek bizonyos munkafeladatok elvégzésére, amelyet munkaidQn kívül, a vállalat gépeivel végeztek. Ez többletjövedelmet, a vállalatnak rugalmasságot jelentett, de növelte a munkásságon belüli különbségeket. Ezek tulajdonképpen autonóm munkacsoportok.
A privatizáció: nem tisztán magántulajdonban levQ vállalatok jöttek létre, hanem keverék, rekombináns tulajdoni formák, amelyekben az állami és a magántulajdon egyaránt szerepet játszik.
Az új gazdasági elit és a magánvállalkozók: a szocialista korszak végének menedzserei jelentQs részben megQrizték pozíciójukat, nehezen törhettek be új vezetQk. A második gazdaságban azok a legsikeresebbek, akiknek a családja a mezQgazdaság kollektivizálása elQtt legalább közepes nagyságú gazdasággal rendelkezett. Az önálló vállalkozásba kezdést illetQ derqlátás erQsen visszaesett. A fiatalok, a férfiak és a szakmunkás végzettségqek hajlamosabbak a vállalkozásra.
A munkanélküliség: 1992-ben csúcsérték 663 ezer fQ, 1994 végén 520 ezer. Munkanélküli az, aki a megelQzQ hónapban egyáltalán nem dolgozott, aktívan keresett munkát és készen áll arra, hogy azonnal munkába lépjen. Nagyobb az arány a fiatalok, az alacsony iskolai végzettségqek, a községi lakosok és a romák között, Szabolcs, Borsod és Nógrád megyében, kisebb Budapesten, GyQr és Vas megyében. Sokan inaktívvá válnak, tanulnak, korkedvezménnyel nyugdíjba mennek inkább.
A háztartások alkalmazkodása a gazdasági nehézségekhez: A háztartások 40%-ának nincs pénzzavara, a többieknek havonta-kéthavonta, vagy ritkábban van. Pk rokontól vagy szomszédtól kapnak segítséget, ill. csökkentették kiadásaikat. A magyar háztartások többsége lényeges anyagi problémákkal küszködik.


Társadalompolitika
1968 után lecsökkent az állami beavatkozás a gazdaságba, a rendszerváltás után még inkább. Az államnak szabályokat kell alkotnia. 1950-60-as évben a teljes foglalkoztatás és a növekedés, 1970-es évektQl az árstabilitás a legfontosabb a gazdaságpolitikában. A humanizálás növeli a teljesítményt.

14. fejezet: Állam, kormányzat, politika

Alapfogalmak
A politika a társadalom egyik alrendszere, ahol a döntéseket meghozzák, végrehajtását biztosítják, kikényszerítik. A hatalom megszerzésére és megtartására, az állami döntések meghozatalára való részvételre, és a döntések befolyásolására irányuló tevékenység.
A politikai szociológia a törvényszerqségeket, a társadalmi hátteret, és a társadalmi szerkezettel és folyamatokkal való összefüggéseket vizsgálja, fQleg empirikus adatgyqjtéssel.
Állam: Az a politikai intézmény, amely egy pontosan körülhatárolt földrajzi területen egyedül alkalmazhat kényszert.
Kormányzat: Azok az állampolgárok, akik állami hivataluk folytán jogosultak erQszakot alkalmazni a társadalomban.
Hatalom: Az a viszony, amelyben a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyt rábírja, hogy szándékainak megfelelQen viselkedjék. Ez lehet kényszerq, illetve legitim. A legitimnek tekintett hatalmat uralomnak nevezik.
Uralom: A jogosnak, vagy legitimnek tekintett hatalom. A hatalomnak alávetettek elfogadják a hatalmat birtokló utasításait. Három típusa:
Tradicionális uralom: a hatalom hagyományokon alapul.
Karizmatikus uralom: a legitimitás alapja az uralkodó személyisége, képessége. Olykor nagy célokat értek el, máskor katasztrófát okoztak az uralkodók.
Racionális-legális uralom: alkotmányjogi szabályok szerint került az uralkodó uralomra, aki az érvényes jogszabályoknak megfelelQen gyakorolja uralmát.
Demokrácia: Olyan politikai rendszer, amelyben a társadalom tagjai békés, és intézményesített eszközökkel leválthatják azokat, akiknek a kezében a hatalom van. Demokratikus az a politikai rendszer, amelyben a döntéshozók formalizált versengési mechanizmus útján, vagyis választások útján kerülnek hatalomra, a döntéseket állandó versenyhelyzetben hozzák, pártok és nyomást kifejtQ csoportok folyamatosan próbálják befolyásolni a döntéseket, a hatalom gyakorlása alá van vetve a társadalom egyetértésének, különféle intézményi mechanizmusokon (pl. parlament) keresztül, és a hatalmat intézményes korlátok (alkotmány, jog) között gyakorolják, amelyek védik az egyént, a kisebbségeket, a magánérdeket.
Típusai: közvetett, képviseleti (népszavazás, képviselQk választása) és közvetlen.
Totalitárius rendszer: Olyan diktatórikus politikai rendszer, amely nemcsak a politikai ellenzékiséget nem tqri, hanem a társadalom tagjainak mindennapi életébe, gondolkozásába is bele kíván avatkozni. JellemzQk: egypártrendszer, ideológia, a kommunikáció csatornáinak monopolizálása, politikai rendQrség, politikai perek, stb.
Autoritárius rendszer. Olyan diktatórikus politikai rendszer, amely semmilyen ellenzéki politikai tevékenységet nem tqr meg, de a társadalom tagjainak magánéletébe nem szól bele.
Párt : Olyan szervezett politikai csoport, amelynek célja a politikai hatalom megszerzése és megtartása.
Nyomást kifejtQ csoport: Olyan szervezett politikai csoport, amelynek célja nem a politikai hatalomra jutás, hanem a politikai döntések befolyásolása, saját körülhatárolt érdekeinek megfelelQen. Pl. lobby.
Mozgalom Olyan, viszonylag kevéssé szervezett politikai társulás, amelynek célja a társadalom alapvetQnek tartott problémájának megoldása, legtöbbször a társadalom alapvetQ megváltoztatása. Ennek érdekében a társadalom összes tagját, vagy legalább azok többségét próbálja mozgósítani. Pl. zöldmozgalom.
Az állampolgárok érdekeiket érvényesíthetik: szavazással, lobbyzással, békés tiltakozással (aláírásgyqjtés, tüntetés), erQszakos akciókkal (blokád, vandalizmus), terrorcselekménnyel, forradalommal. A demokrácia a békés eszközöket engedi meg.
Civiltársadalom: A társadalomnak azok az autonóm szervezetei, (egyesületek, egyházak, stb.), amelyek nem függnek az államtól. Mások beleértik azt a magatartást, hogy az állampolgárok részt vesznek közügyekben, az udvariasságot, a toleranciát, a vitára való készséget, a kompromisszumkészséget, stb.
Jóléti állam: Azoknak a jóléti programoknak az összessége, amelyen keresztül az állam messzemenQen gondoskodik polgárainak jólétérQl. A jóléti államok a II. világháború után fejlQdtek ki Nyugat-Európában. Az általuk nyújtott támogatások méretei és konkrét típusai is eltérQek. Marshall szerint az állampolgároknak 3 féle joga van:
Polgári jogok (szabadságjogok)
Politikai jogok
Szociális jogok
Jóléti programok: Ide soroljuk a nyugdíjat, a táppénzt, a baleset-biztosítást, a munkanélküliségi biztosítást, a családi támogatásokat, az ingyenes egészségügyi ellátást, esetleg az ingyenes oktatást is.

Módszerek
Survey-módszer
Közvélemény-kutatás
Helyi társadalom vizsgálatánál mélyinterjú, írásos dokumentumok elemzése

Elméletek
Az állam: a marxisták szerint az állam az uralkodó osztály érdekeit szolgálja ki, a fennálló rendszer fenntartására törekszik. Az ellentétes felfogás szerint az állam független a gazdasági uralkodó osztálytól, annak érdekeitQl. Arra törekszik, hogy a többség megelégedésére kormányozzon, az érdekellentéteket kiegyenlítse, a közrendet biztosítsa, az országot megvédje.
Minél demokratikusabb a politikai rendszer, annál inkább figyelembe kell vennie az államnak a többség érdekét és kívánságait.
A pluralista elmélet szerint a végsQ döntés sok különbözQ érdekcsoport közötti vitában és versenyben alakul ki. Az elitelmélet szerint egy szqk elit hozza meg a döntéseket.
A jóléti állam problémája: egyre nQnek a jóléti programok, és az állam ezt nem tudja finanszírozni.
A nemzetállam: A nemzettudat már évszázadok óta létezik, de a XVII-XVIII. században jelent meg elQször a nemzetállam eszméje. Ez azt jelenti, hogy a nemzet minden tagja legyen egy adott nemzetállam alattvalója, és egy állam minden polgára legyen az államalkotó nemzet tagja. A nemzetállam tehát ki kívánja terjeszteni fennhatóságát, területét minden, az adott nemzet tagjának tekintett személyre, és az állam minden polgárát akár erQszak árán is a nemzet tagjává akarja tenni. Az EU egy nemzetállam fölötti politikai egység.
Demokrácia és gazdasági fejlettség: tendencia a demokratizálódás, de a demokrácia és a gazdasági fejlettség kapcsolata nem bizonyított.
Állampolgári kultúra: az állampolgárok tájékozottak és elkötelezettek politikai kérdésekben, aktívan részt vesznek a politika vitákban, és racionálisan gondolkoznak a politikai kérdésekrQl.
Totalitarizmuselméletek: a totalitárius rendszerek hatalomra jutását elQsegíti:
Gazdasági válság
Tömeges munkanélküliség
Gazdasági lecsúszás
Háborús veszteség, nemzeti kudarc, megaláztatás-élmény
Megkésett modernizáció
Tömegtársadalom, elgyökértelenedés, a marginalizálódott értelmiségiek értékvesztése, nihilizmusa
Autoritárius személyiség
A szabadság és individualizmus sokaknak teher, probléma, kell, aki dönt helyette.
Demokrácia és piacgazdaság: kérdés, hogy a piacgazdaság mqködéséhez kell-e a demokrácia (volt rá példa, hogy nem), ill. kell-e a demokrácia mqködéséhez piacgazdaság. Kornai János szerint a totalitárius rendszer nem egyeztethetQ össze a piacgazdasággal.
Mi alapján támogatják az emberek a pártokat:
Objektív, gazdasági érdekek, a társadalomban elfoglalt helyzet
Világnézet
Egyéni személyiség pszichológiai jellemzQi


Nemzetközi tendenciák
A demokráciák számának változása: a demokratikus politikai rendszerq országok száma nQtt az elmúlt 2 évtizedben. A 2 világháború között elterjedt a diktatúra. Utána megkezdQdött a demokratizálódás, pl. Portugália, Spanyolország, Görögország, Brazília, Argentína, stb. 1989-tQl Kelet-Európában is. Az állampolgárok érdeklQdése, részvétele a választásokon sok helyütt csökkent = politikából való kiábrándultság.
A pártok támogatottsága: csökkent. Kérdés, hogy fennmarad-e a jobbközép konzervatív-liberális és a balközép szociáldemokrata kettQsség.
Kiábrándulás a politikából: Ciklikusság: egy korszakban a társadalom tagjai a jólétüket akarják növelni, nem foglalkoznak politikával, majd amikor kiábrándultak az anyagi javakból, a jólétbQl, ismét a politika felé fordulnak, majd ha ebbQl kiábrándulnak, ismét visszahúzódnak a magánéletbe.
Helyi hatalmi viszonyok: a felsQ osztálynak van beleszólása bizonyos helyeken az önkormányzatba.
A jóléti juttatások: nQttek a kiadások, ami vagy költségvetési deficithez, vagy adóemeléshez vezet. Lehet azonban, hogy az elszegényedés közvetett költségei még ennél is nagyobbak lennének.


Magyarországi helyzet
A piacgazdaság és a demokrácia támogatottsága: Magyarországon a jelenlegi gazdasági rendszert kedvezQtlenebbül ítélték meg, mint a szocialistát. A jelenleginél kedvezQbbnek ítélték az 5 év múlva várható rendszert. De nem akarnak visszatérni a totalitárius rendszerhez. Egy nem jelentéktelen kisebbség visszatérne a kommunista rendszerhez.
A pártok szavazótáborának összetétele: az MDF-re értelmiségiek és parasztok, az MSZP-re a felsQvezetQk, az SZDSZ-re a vezetQk, a Kisgazdapártra a parasztok, a FIDESZ-re az értelmiségiek és az alsóvezetQk szavaztak többségben. Három osztály (értelmiségi elit, a vállalkozók, és a munkások) különül el, és három politikai pártcsoport (nemzeti-keresztény, liberális, szocialista). A politikai vélemények még nem kristályosodtak ki, sok az ingadozó szavazó.
Közvélemény a jóléti juttatásokról: a szocializmus idején nagy összegeket osztottak el, de nem a leginkább rászorulók kapták, nagy volt a pazarlás. A nyugati társadalmakban megerQsödött a neoliberális felfogás (mindent meg kell fizetni). A juttatások finanszírozása nehézségekbe ütközik. Ezért csökkenteni kell Qket, legalábbis növelésüket meg kell állítani. A vizsgálatok szerint a magyar népesség nagy része (miután megtudta, hogy a jóléti programokért mennyi adót kell fizetni) többségben nem támogatja az állam teljes kivonulását a jóléti szolgáltatások területérQl, és azok piacosítását.


Társadalompolitika
A politikai demokrácia függ a demokratikus kultúrától és a civiltársadalom fejlQdésétQl. A politikai rendszerváltozáshoz 6 hónap kell, a gazdaságihoz 6 év, és a demokratikus viszonyok megteremtéséhez és megszilárdításához 60 év.
15. fejezet: Életmód
Alapfogalmak
IdQmérleg-felvétel: A szabadidQ, illetve a mindennapi tevékenységek gyakoriságát és idQtartamát vizsgálja.
Hippi-mozgalom: A hippik egy, az uralkodótól eltérQ, alternatív életmódot próbáltak megvalósítani.
MiliQ: Az életmód és értékek alapján meghatározott társadalmi kategóriák.
Életmód: A szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere. (Milyen, hol, kik vesznek részt, miért, mit jelent számukra)
Életstílus: adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységek és az ezekkel kapcsolatos preferenciák.
Életvilág: A mindennapi életnek azok az elemei, amelyeket a társadalomban élQ ember adottnak vesz. (embertársak, környezetünk tárgyai)
Praxis: A mindennapi tevékenységek és ezeknek a cselekvQ számára való értelme. A gyakorlatban megnyilvánuló értékek, ízlések. Bourdieu által használt fogalom.
Habitus: A mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvetQ és következetes beállítódás, attitqd. A habitus kifejezi, hogy az egyén mely társadalmi osztályhoz tartozik. Bourdieu által használt fogalom.


Módszerek
IdQmérleg-technika: lényege, hogy a megkérdezett személyek naplót vezetnek tevékenységükrQl. A feldolgozásnál három alapvetQ mutatót szokás kiszámítani:
a napi 24 óra áltagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek között
az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevQk aránya
azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek.
Három nagy összevont kategóriát különböztetnek meg: a fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idQ, a munkával töltött idQ és a szabadidQ.
Háztartás statisztika: a megkérdezettek a háztartás összes jövedelmét és kiadását naplószerqen vezetik.
Megfigyelés és élettörténet


Elméletek
Az életmód szerepe Max Webernél: a társadalom tagjai nemcsak gazdasági helyzet és hatalom szerint rendezQdnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk, megbecsülésük, presztízsük szerint is.
Hivalkodó fogyasztás: A gazdagok hivalkodó fogyasztással akarják megmutatni, hogy mennyire megengedhetik maguknak a fényqzést.
Az idQfelhasználás szociológiája: Felmérések szerint a keresQ munka mellett sok idQt vesz igénybe a háztartási munka. Az ipari társadalom után nemcsak a szolgáltatási társadalom következik, hanem az önmagunkat kiszolgáló társadalom is.
Munkás életmód és a szegénység kultúrája: Máig vita folyik arról, hogy a modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják-e a hagyományos munkásosztályra jellemzQ életmód számos jellemzQit, vagy elpolgárosodnak.
Praxis és habitus Bourdieu-nél: A habitus jellemzi és egyben definiálja a társadalmi osztályokat. Az életmód a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíciót tükrözi és meg is határozza, hogy az egyén milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Bourdieu életmód alapján is definiál osztályokat. Pl. a tQkéseket és az értelmiségieket az uralkodó osztályon belül.
Társadalmi miliQk: Hradil 1980 körül az akkori NSZK-ban a következQ társadalmi miliQket különbözteti meg: magas konzervatív, kispolgári, hagyományos munkás miliQ, hátrányos helyzetq hagyományos munkás miliQ, feltörekvQ miliQ, technokrata-liberális, hedonista és alternatív-baloldali miliQ. A miliQk változnak, elsorvadnak, újak tqnnek fel.


Nemzetközi tendenciák
A szabadidQ növekedése: Lassan nQ a szabadidQ mennyisége. Egyes kutatók szerint az ipari forradalom elQtt volt több szabadideje az embereknek, pl.: télen a parasztságnak nem volt munkaalkalma. A nQk munkába állása csökkentette a szabadidQt. Az emberek a megnövekedett szabadidQ nagy részét TV nézésre fordítják. A háztartás gépesítése lerövidíti a házimunkát, de az életszínvonal emelkedése növeli a házimunka iránti igényeket. Lassan haladunk a csináld magad társadalom és életmód irányába. A férfiak és a nQk életmódja közötti különbségek eltqnQben vannak. A nQk is dolgoznak, a férfiak részt vesznek a házimunkában és a gyermeknevelésben. Tehát a legtöbb fejlett országban nQ a szabadidQ.
IdQmérleg-vizsgálatok: A fejlett kapitalista országokban rövidebb volt az egy felnQttre jutó átlagos napi munkaidQ, mint a szocialista országokban.
Egyéb vizsgálatok


Magyarországi helyzet
IdQmérleg-vizsgálatok: Az emberek Magyarországon igen sokat dolgoztak. A fQfoglalkozás mellett sokan végeztek jövedelemkiegészítQ tevékenységet, házimunkát, házilagos építési és javítási munkát, idQs emberek gondozását, stb. A munka intenzitása meglehetQsen nagy volt. A közlekedés is sok idQt vesz el, az ingázók aránya igen magas.
JövedelemkiegészítQ munkák: Leggyakoribb a mezQgazdasági kistermelés. (2/3)
1978-tól más ágazatokban is elterjedt. Legtöbbször a rokonok, szomszédok, barátok összefogtak a házépítésnél, és egymásnak segítenek. A szabadidQ elszegényesedik: elterjed a televíziózás. Ez elmossa a társadalmi rétegek közötti mqveltségbeli különbségeket.
Újabb tendenciák: A fQfoglalkozásban végzett munkaidQ csökkent. Csökkent a fQállású munkahellyel rendelkezQk aránya is. Azonban a fQmunkahelyek elvesztése, illetve a munkaidQ megrövidülése nem vezetett az egyéb jövedelemkiegészítQ tevékenységek növekedéséhez. Csökkent a háztáji gazdálkodás. Mivel csökkent a magánlakás építés, visszaesett az építési munkára fordított idQ. Több idQt fordítunk a fiziológiai szükségletekre. A kulturális tevékenységekre fordított idQ tovább csökkent. Kissé nQtt a testedzésre fordított idQ. A megnövekedett szabadidQ nagy részét azonban a televíziózás tölti ki.
A férfiak és nQk életmódja közötti különbség: a magyar társadalomban igen erQsen különbözik a férfiak és a nQk életmódja, és lényegesek a társadalmi rétegek közötti különbségek. Jólétünk biztosításának terhe nagyobb mértékben nehezedik a nQk vállára. A nQk hosszabb kötött ideje elsQsorban a hosszabb háztartási munkaidQ következménye.
A társadalmi rétegek életmódjának különbségei: a vezetQk és értelmiségiek kötött ideje a legrövidebb. A mezQgazdasági fizikaiaké a leghosszabb. 1993-ra a felsQvezetQ és értelmiségi férfiak munkával lekötött ideje erQsen megnQtt, a betanított és segédmunkás férfiaké viszont erQsen lecsökkent. Az alacsony jövedelmq rétegek jövedelemkiegészítQ lehetQségei visszaszorultak, tehát nQttek a jövedelem-különbségek.

Életstílus csoportok: Az életstílus 9 dimenziója:
háztartási, fogyasztási szokások
lakásberendezés
lakáskultúra
tárgyi környezet
második gazdaságbeli tevékenység
intellektuális tevékenységek
rekreáció
szokások
emberi kapcsolatok intenzitása
Ezek alapján 10 életstílus csoportot különböztetünk meg:
elit
intellektuális orientáció
családorientált
a hierarchiában magasabb helyzetq rétegek mintáját követQ
tárgyorientált
emberi kapcsolatokban gazdag
emberi kapcsolatokban szegény, elmagányosodott
a hátrányos helyzetét a második gazdaságban tett nagy erQfeszítésekkel kompenzáló
robotoló
elesett, szegény
Hazánkban a legnagyobb a 8, 9 és 10 sz. csoport.
Szegények és romák életmódja: A közvélemény szerint a cigányság jelentQs részének életmódja lényegesen eltér a magyar társadalom többségétQl. A szegény népesség életkörülményei és életmódja elkülönül a társadalom többi részétQl és bár ebbe a rétegbe a cigányság 2/3-a beletartozik, a nagy többség nem cigányokból áll. A nem cigány szegények elfogadják a társadalomban vezetQ szerepet játszó értékeket, különösen a munkát. A cigányok a munkát elutasítják és az örömökben gazdag életet tekintik a legfQbb értéknek. Ezek az érték-különbségek feltehetQen lényegesen befolyásolják életmódjukat is.


Társadalompolitika
Az életmód nagyrészt spontán alakul, állami politikával nem lehet irányítani. Az állami politika azonban hatással lehet az életmódra. A második és informális gazdaságban végzett munka
nagy intenzitásának hátránya a rendkívül nagy munkaterhelés, amely miatt kevés idQ és energia marad mqvelQdésre, társas kapcsolatokra, pihenésre, testedzésre, és valószínqleg rontja a halandóságot, növeli a deviáns viselkedések számát.
Kívánatos lenne a jövedelemkiegészítQ tevékenységek feltételeit javítani, könnyíteni. Ezt elQ lehet segíteni foglalkoztatás politikával (rugalmas és részmunkaidQs munkahelyek), adópolitikával és hitelpolitikával.
17. fejezet: Deviáns viselkedés

Alapfogalmak
Deviancia: normaszegés. A deviancia nem szükségképpen káros. A szociológiában csak azt tekintjük annak, ami az egyén és a társadalom számára káros.
Deviáns viselkedés: normaszegQ viselkedés, vagyis azok a viselkedések, amelyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Pl. bqnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, lelki betegségek.

Módszerek
Statisztikai mutatók: öngyilkossági arányszámok, ismertté vált bqncselekmények és elkövetQk száma, vádlottak száma, elítéltek száma,
Viktimológiai felvételek: a lakosságot kérdQívvel megkérdezik, követtek-e el ellene bqncselekményt. Ez nagyobb a statisztikai adatok által kimutatottnál, mert pl. sok kisebb lopást neveznek meg.
Az alkoholizmus becslési módszerei: Az orvosi definíció szerint alkoholista az, akinél már kialakult a függQség, nem tud uralkodni ivásán (Két dolgot jelent: nem képes lemondani a mindennapi ivásról, vagy a teljes lerészegedésrQl). Szociológiai értelemben alkoholista az, akinek az életében az alkohol fogyasztása súlyos problémát okoz. A legtöbb esetben a függQség kialakulásával együtt jelentkeznek a problémák, de olykor korábban is. Epidemiológiai vizsgálat: olyan kérdQíves adatfelvétel, ahol a fogyasztás mennyiségére és az alkohol okozta problémákra kérdeznek rá, ebbQl következtetnek az alkoholizmusra.
Jellinek-képlet: az adott évben májzsugorodásban meghaltak számának 60%-át (ezt okozza kb. az alkohol) szorozza 144-gyel = a súlyos alkoholisták száma.
Becsülhetjük az egy fQre jutó alkoholfogyasztásból a súlyos fogyasztók számát.
Epidemiológiai vizsgálatok: a kábítószer-fogyasztók számának mérésénél nagy a bizonytalanság. Az epidemiológiai felvételnél nagyobb a letagadás esélye. A mentális vagy lelki betegségek mérése is problémás. Az elmebetegség a legszqkebb fogalom, a mentális betegség tág értelmq. Epidemiológiai vizsgálatnál a tünetekre kérdeznek rá.

Elméletek
A deviancia funkciói és diszfunkciói: a deviancia nem az adott viselkedés lényegébQl következik, hanem az adott társadalom értékítéletébQl, az elfogadott normákból (Durkheim). A bqnözés társadalmi haszna, hogy az elítélésen keresztül megszilárdítja a normákat és a közösségi összetartás érzését. A teljesen konform társadalomban, ahol senki sem tér el az elfogadott normától, minden fejlQdés leáll, ezért kell a deviancia. Meg kell találni egy olyan szabályozást, amely elég toleráns bizonyos mennyiségq deviancia elviseléséhez, de nem engedi, hogy a deviancia dezintegrálja, felbomlassza a társadalmat.
A szociológiai elméletek jellemzQi: vannak biológiai, pszichológiai, közgazdaságtani és szociológiai elméletek. A szociológiai elméletek nem a deviáns viselkedés okait, hanem a társadalmi gyakoriságának magyarázatait kutatják, a társadalmi okokat kívánják feltárni.
Biológiai elméletek: Korábban összefüggést láttak a koponyaalkat és az áll, valamint a bqnözés között. Ezt megcáfolták. Nemrég kromoszóma-rendellenességgel hozták kapcsolatba, de nem bizonyított. Az elmebetegségnél és az alkoholizmusnál lehetnek genetikai okok, de ez sem bizonyított.
Pszichológiai elméletek: akut feszültséghelyzetre vagy az egész személyiségfejlQdésre helyezik a hangsúlyt. Frusztráció-agresszió elmélet. Az egyén a feszültségek szorításában belemenekül a devianciába. A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlQdésben (szülQ-gyerek kapcsolat) keresik a deviancia okát. A pszichopata személyiségben nincsenek morális gátlások, megértés, együttérzés, hajlamosak a bqnözésre, agresszióra.
A szocializáció zavarai: Az egészséges személyiségfejlQdéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér és baráti kapcsolatok kellenek. Ha ez hiányzik, az egyénnél személyiségfejlQdési és szocializációs zavarok léphetnek fel, azaz nem tudja elviselni a feszültségeket, és ez vezet devianciához.
A bqnözés magyarázata a racionális választás elmélete alapján: valószínq, hogy a vagyon elleni bqncselekményeket elkövetQk jelentQs része nem mérlegeli a következményeket, a hasznokat és a költségeket.
Kulturális elméletek: Szinte minden társadalomban engedélyezték egyes lelkiállapotokat befolyásoló szerek használatát. Az egyes kábítószerek és alkohol fogyasztása egyes társadalmakban nem minQsül deviáns viselkedésnek, a másikban igen (zsidóknál elítélik a részegséget, íreknél nem). Azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns viselkedési forma, amelyek azt engedélyezik vagy hallgatólagosan elfogadják, eltqrik, kevésbé korlátozzák. Chicagói iskola bqnözéselmélete (differenciális asszociáció elmélet): akik gyakrabban kerülnek kapcsolatba bqnözQkkel, nagyobb valószínqséggel válnak Qk maguk is bqnözQvé. A deviáns viselkedés gyakoriságát befolyásolja: hozzáférési lehetQségek, a normák, és a társadalmi kontroll erQs vagy gyenge volta.
Anómiaelméletek: Az anómia a társadalmi normák meggyengülésének állapota. Ez ált. a gyors és nagy társadalmi változások miatt erQsödik fel. Ez okozza a deviáns viselkedések gyakoriságát. A hirtelen társadalmi változások ugyanis feszültséget teremtenek, norma- és értékzavart, válságokat okoznak (anómiás állapot). Merton szerint az anómia a társadalomban elfogadott célok és megengedett eszközök közötti ellentmondás. Például a karrierhez tanulás kell. A legszegényebbek nem tudják a célt a megengedett eszközökkel megvalósítani, ezért gyakori az anómia.
Elidegenedés: hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, az önértékelés elvesztése, és a normanélküliség határozza meg, okozza.
A deviáns személyek a társadalmi viszonyok áldozatai, nem, vagy csak kis részben hibáztathatók viselkedésükért, megsegítésük a társadalom kötelessége.
MinQsítési elmélet: Az, hogy valamilyen viselkedés deviánsnak minQsül-e, nem magán a viselkedésen múlik, hanem az egyes erre kijelölt intézmény válaszreakcióján. Ha valakit pl. elmebetegnek minQsítenek, akkor azonosul vele, tényleg azzá válik.

Nemzetközi tendenciák
Öngyilkosság: a statisztika szerint 1960 óta hazánkban a legmagasabb a világon. Utánunk jön Ausztria, Svájc, Németország, Dánia, Csehszlovákia.
Bqnözés: nem lehet jól összehasonlítani a büntetQjog eltérései miatt. A statisztika szerint USA-ban gyakoribb az erQszakos bqnözés, mint Nyugat-Európában. Oroszországban és Ukrajnában megerQsödött a bqnözés. JellemzQ a szervezett bqnözés: nagyméretq, jól szervezett bandák hajtanak végre bqncselekményeket.
Alkoholizmus: az egy fQre jutó szeszesital-fogyasztás és a májzsugorodásban meghaltak aránya alapján vizsgálódtak. Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban elterjedt az alkoholizmus. Nálunk a legmagasabb a májzsugorodásban meghaltak száma. Az egy fQre jutó alkoholfogyasztásban az elsQ 10 hely valamelyikén, az égetett szeszesitalok fogyasztásában az elsQk vagyunk. A II. világháború után nQtt minden fejlett országban az alkoholfogyasztás, 1-2 évtizede megállt.
Kábítószer-fogyasztás: drog minden olyan termék, amely befolyásolja a mentális mqködést és ítélQképességet, és fogyasztását tiltják, továbbá minden olyan nem tiltott termék, amelynek fogyasztása veszélyes, és visszaéléshez vezet. Nem minden szer drogként való besorolása egyértelmq (pl. marihuána). Nagy drogcsoportok:
Ópium és származékai (morfium, heroin)
Stimulánsok (kokain, amfetamin)
Hallucinogén szerek (LSD, hasis, marihuána)
Oldószerek gQzei (ragasztó)
Orvosi vényre kapható gyógyszerek (altató, nyugtató)
Lelki betegségek: nincsenek az elmebetegségrQl pontos adatok. A különféle deviáns viselkedések elQfordulása, idQbeli tendenciája, gyakorisága országonként nagyon eltérQ.

Magyarországi helyzet
Öngyilkosság: kb. minden 40. ember volt öngyilkos 1994-ben. Háromnegyedük férfi. A világranglistát vezetjük évek óta.
Bqnözés: az elítéltek száma nagymértékben függ a büntetQjogtól és a bíróságok gyakorlatától. A bqnök 3-e vagyon elleni. A cselekmények 5-10%-át külföldiek követik el. Az elítéltek többsége fiatal felnQtt férfi.
Alkoholizmus: nincs pontos adat. Kb. 1 millió fQ. Az egy fQre jutó szeszfogyasztás átlagosan 10,5 liter. Az alkoholizmus rohamosan terjedt hazánkban. A felnQtt férfiak között a leggyakoribb, de terjed a nQk és a fiatalok körében is. A többség alkalmi, társasági fogyasztó. Az absztinensek aránya kicsi.
Kábítószer-fogyasztás: 1960-as években jellemzQ a szipuzás, utána jöttek a drogok. Évi 25-30 ezer fiatal próbálja ki. A kábítószer-fogyasztás a hátrányos helyzetq rétegekben gyakoribb. Leggyakoribb a marihuána és a nyugtatók használata. Korábban több volt a fiú fogyasztó, mára a szám kiegyenlítQdött. Még nem terjed járványszerqen, valószínqleg nem is fog, mert nagyon szqk a fizetQképes kereslet (bár bqnözéssel pénzt lehet szerezni a drogra).
Lelki betegségek: gyakoribb a szegények, munkanélküliek között. A neurotikusok és a depressziósok között nagyobb a nQk aránya, és számuk az életkorral emelkedik.
A deviáns viselkedés okai Magyarországon: Akut feszültséghelyzet: családi konfliktus, a család hiánya, szülQ elvesztése, a szülök szeretetlen magatartása, elmagányosodás, nQzavarok kapcsolatai, munkahelyi problémák, történelmi helyzet. Érvényesülhet a példamechanizmus, a korábbi minta követése. Az öngyilkosság, mint a szorongástól való menekülés nálunk szinte hQsies cselekedet, amit sok író, költQ és politikus hajtott végre. Az ivás is elfogadott, sQt kötelezQ. Az élet nagy fordulópontjait mértéktelen ivással illik megünnepelni. A dél-délkeleti megyékben a legmagasabb az öngyilkossági arány. Nálunk nincs erQszakkultúra , ezért alacsony viszonylag a bqnözés szintje. A vizsgálatok szerint 1978-90-ig nQtt az anómia, az elidegenedés, 1990-tQl nem nQtt tovább, de még így is elég magas. Erre jelenleg nincs magyarázat. Az általános fejlQdésbQl való kimaradás, a hanyatlás is okozhat anómiát, nemcsak a gyors változások. Az elmúlt évtizedekben, de legalább 1941 óta anómia- és elidegenedésválság jellemzQ. Okai lehettek a történelmi megrázkódtatások, a háborús vereségek, a rendszerváltozások, az erQltetett iparosítás, stb. A deviáns viselkedés inkább a hátrányosabb helyzetq rétegeknél jellemzQ. Kevéssé fejlettek a mentálhigiénés segítséget, pszichiátriai ellátást nyújtó intézmények, sok ember magára marad a problémájával. 1990 óta az öngyilkosság csökkent, a vagyon elleni bqnözés nQtt.

Társadalompolitika
A deviáns viselkedés gyakoriságának csökkenése érdekében a kulturális normák és értékek, a mindennapi élet feszültséginek területén és a szocializáció által lehet valamit tenni. Szükséges a deviáns viselkedést mutatók és a veszélyeztetettek segítése. Kellenek nevelési tanácsadók, családvédelmi központok, pszichológiai tanácsadók, egészségügyi intézmények.

Hasonló témájú dokumentumok

Szociológia Tételek (hiányos)

- 2010-11-24 18:39:24

Szociológia november 13 és 21-ei órai jegyzet

- 2009-12-05 16:37:48

szociológia kidolgozott tételek

- 2010-12-08 17:20:46

Gazdaság I.

- 2009-01-09 15:20:01

A magyar szociológia története

- 2010-01-12 00:04:28

Babbbie röviden

- 2009-01-25 11:42:59

Kiemelt demográfiai csoportok

- 2009-01-09 15:21:10

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

2008/2009-1 7. gyakorlat adó adóigazgatás állattan általános médiaismeretek ápolástan b1 csáth csoport dhm elemzés előadásanyag, mechatronika etnicitás eu tételek europai uniós ismeretek felvilágosodás fémek filmtörténet flaubert gamf fizika vizsga gazdasági matematika gépgyártás hallás hatalom hőtan jegyzetek kérdések konjunktúrakutatás környezettechnikai műveletek lm görbe log makro marketing2 matematika minőségügy minta numerikus összefoglaló rendszerek reneszánsz rézsűállékonyság sejtbiológia szte tanenbaum tanirodai töri újság vér zh feladat