Előadás

Országok listájaHungarySzent István EgyetemAlkalmazott Bölcsészeti KarSzociális munkaJogJegyzetekElőadás

JOGI
ALAPISMERETEK

Szociálismunkás szakos
hallgatók részére











Készítette: Dr. Pálfi Miklós
Egyetemi oktató









A tudományok általános jellemzQi, az állam- és jogtudományok tárgya:

A tudományos gondolkodás az emberi megismerQ tevékenység sajá-tos fajtája.

FQ jellemzQi a következQk:

- a következetesen fogalmi gondolkodás
- fogalmai szabatosak, egyértelmqek
- sajátos tudományos nyelv (ún. terminus technicus)
- isme-retei rögzítettek
- rendezettség
- módszeres megismerés
- eleme a magyarázat


Tudományos jelenségek:

- A tudományos kutatás sajátos társadalmi gyakorlat, igaz és igazolható rend-szerezett ismeretek föltárását célzó és rendszerint arra irányuló tudatos és mód-szeres tevékenység.

- A tudományos ismeretek a tudományos kutatás során nyert, nyelvi formában rögzített és rendszerezett, bizonyítottan vagy valószínqsíthetQen igaznak tartott ismeretek.

- A tudományos fogalmakat sajátos terjedelmük (milyen dolgokra vonatkozik) és tartalmuk jellemzi (amit kifejez). A definíciók alapvetQ funkciója a vizsgált jelenségek körülhatárolása. A meghatározások az adott jelenség jellemzQ vonásainak az összefoglalását tartalmazzák, a kategóriák egy adott elmélet szempontjából alapvetQ összefüggés, viszony, létezés-meghatározás" fogalommá sqrített kifejezQdései.

- A tudományos törvények a jelenségek közötti lényeges és általános objektív összefüggéseknek, törvényszerqségeknek a tudományos fejlettség adott szintjén bizonyítottan igaznak tartott megfogalmazásai, a tudományos hipotézisek pedig a jelenségek közötti összefüggésekre vonatkozó valószínq, de nem bizonyított ma-gyarázatok.

- A tudományos elmélet a tu-dományos ismeretek sajátos egysége.

- A paradigma olyan általánosan elismert tudományos eredmények" halmaza, amelyek egy bizonyos idQszakban a tudományos kuta-tók egy közössége számára probléma-megoldásaik modelljeként szolgálnak" A tudományok fejlQdése = a paradigma-rendszerek váltakozása.

- A tudományos diszciplínák (tantárgyak) az ismeretek rendszerezett és többnyire leszqkített összefoglalásai.

Az állam és jogtudományok tárgyát a társadalom állami és jogi jelenségei, azoknak a társadalomban elfoglalt helye és szerepe, más társadalmi jelenségekkel való lényeges kapcsolatai, fejlQdésüknek és mqködésüknek az objektív törvény-szerqségei - pontosabban az ezekre vonatkozó problémák  képezik.



Az állam- és jogtudományok és a gyakorlat

Történetiség

A korai civilizációkra a jog és a vallás, az állam és az egyház szoros összefonódása volt jellemzQ. A jog ismerQi és a jog alkalmazói elsQsorban a papok voltak, szerepe volt a szokásjognak. Az antik Görögországban megjelent az állammal és joggal foglal-kozó tudományos gondolkodás. A nem vallásos jellegq filozófia középpontjába a társadalom problémái kerültek (milyen az ideális, az igazságos, a tökéletes állam, mi a jog szerepe az államban).

A jog alapvetQen a szokásjogból és a törvényekbQl, népgyqlési határozatokból tevQdött össze. A jog itt nem a vallással fonódik össze, hanem inkább a politikummal.

Rómában már a birodalommá válás azt igényelte, hogy a jog egységes legyen, felmerült a sajátos szakismeret iránti igény, megjelent a jogász, kialakult a jogászrend. Létrejött az ennek megfelelQ jogi képzés, jogi iskolák jöttek létre, megjelent a jogi szakirodalom. Ez a jogtudomány azonban távol tartotta magától az ál-lamügyek intézésének, az állam kormányzásának a kérdéseit.

A bomló feudalizmus idején megindul az egyetemi jogi oktatás. Az abszolút monarchiákkal kiépülQ hivatalnoki kar nagyrészt a jogászokból verbuválódott. A feladatok azonban bQvültek és az államügyek intézése is sajátos szakismereteket igényelt. A tételes jog ismerete mellett egyre jelentQsebbé válik a filozófiától elkülönülQ jogfilozófia, amelyik az állam problematikájával is foglalkozik.

Elkülö-nül a közigazgatás és a bíráskodás, a közigazgatás területén is egyre nQ a jog sze-repe, majd a polgári átalakulással megjelenik a jogilag szabályozott közigazgatás. A jogászi foglalkozások között megjelenik és elkülönül a közigazgatási jogász.


Az állam- és jogtudományok rendszere

A fölosztás elsQdleges alapja a vizsgálódás tárgya.

1./ Általános állam- és jogtudományok: az állami és jogi jelensé-geknek egészét
vizsgálják, vizsgálódásuk nem korlátozódik az állami és jogi jelen-ségek egy-egy részére.

Ide tartozik:

- a jog- és állambölcselet: az államot és jogot, mint egészet általános szinten, vagyis valamennyi konkrét történelmi megjelenési formáit figyelembe véve és sa-játosságaikat elméletileg általánosítva tanulmányozza;

- az állam- és jogtörténet(ek): az állam és jog kialakulásának, fejlQdésének külön-bözQ formáit konkrét történeti megjelenésükben, az események idQbeli sorrendjé-hez ragaszkodva vizsgálja;

- az összehasonlító jogtudo-mány: az egyes jelenkori nemzeti jogrendszerek összehasonlítása és csoportosítása.

2./ Szak- vagy ágazati állam- és jogtudományok: az állam és a jog egyes jellemzQ és meg
határozó fontosságú részterületeit vizsgálják, elsQsorban a jogrendszer tagozódását követve.

3./ Segédtudományok: a sajátos részeket vagy vonatkozásokat vizsgálják (pl.: igazságügy
statisztika, államigazgatási statisztika, törvényszéki orvostan, igazságügyi elmekórtan
kriminálpszichológia, kriminalisztika)


A joggyakorlat tevékenységi területei és fQ szemléletmódjai


A joggyakorlatnak három tevékenysé-gi területét különböztetjük meg:

1./ Az igazságszolgáltatást (törvénykezést vagy bí-ráskodást): valamilyen jogvita eldöntése; képviselQi a bíró, az ügyész és az ügyvéd

2./ A közigazgatási jogászi munkát: hagyományos jogalkalmazás, szervezQ tevékenység, a társadalmi körülmények, vi-szonyok alakítása a jogszabályok adta lehetQségek között

3./ A szerkesztQ jogászi munkát (ún. kauteláris jogászatot): elvont jogtételek kidol-gozása,
megfogalmazása, jogi dokumentumok szerkesztése.

A joggyakorlat két szemléletmódja:

1./ A de lege lata: a hatályos jogot adottnak tekinti és annak alapján, arra keresi a választ, hogy a tételes jog alkalmazásának, értelmezésének milyen elvei, módszerei alakul-tak ki, valamely adott kérdésben hogyan kell helyesen értelmezni a hatályos jogot.

2./ A de lege ferenda jogalkotás problémáit állítja középpontba, arra keresi a választ, hogy ho-gyan kell tökéletesíteni a jogot, milyen új jogszabályokat kell hozni.


A jog- és állambölcselet jellege:


A jog- és állambölcselet tehát elméleti és filozófiai-világnézeti jellegq általános állam- és jogtudomány. A jog- és állambölcselet tárgyát az államra és a jogra, illetQleg az állam és a jog lényeges tulajdonságaira, összefüggéseire, az objektív tör-vényszerqségeire vonatkozó problémák képezik.

A jog- és állambölcselet elméleti jellege azt jelenti, hogy mind alapvetQ célki-tqzései, mind pedig rendszerezései, rendszeralkotásai, elméletiek.
Egyedi ese-mények, jelenségek alapján általános megállapításokat tesz, továbbá ilyen megál-lapítások segítségével egyedi eseményeket magyaráz. A jelenségek közvetlen idQbeli és térbeli megjelenésétQl el-vonatkoztat, megállapításait sajátos elméleti-logikai rendszerben rendezi el.
A jog- és állambölcselet filozófiai-világnézeti jellege kapcsán olyan kérdésekhez vezet el, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi a helye, szerepe az államnak és a jognak a világban, értékelhetQ-e tudományo-san az állam és a jog, és ha igen, milyen alapon milyen összefüggés van a jog mint elQírás és a valóság között, illetQleg mennyiben és hogyan ismerhetQ meg a jog és az állam.


Az állam- és jogelmélet lehetséges fQ témakörei

- Genetikus problémák: az állam és a jog genezisének, eredeti kialakulásának, fejlQdésének, társadalmi meghatározottságának kérdései, a társa-dalmi tényezQk ebben játszott szerepe, az új jogi és állami intézmények létrehozására irányuló folyamatok;

- Fogalom-meghatározások: az állam és a jog fogalma, sajátosságaik, egymás-hoz való viszonyuk;

- Strukturális problémák: az állam és a jog belsQ szerkezete valamint az álla-mok és a jogrendszerek csoportosítása, tipizálása;

- Funkcionális problémák: az állam és a jog valamint az egyes állami és jogi intézmények társadalmi hatásának, funkcióinak és hatékonyságának kérdé-sei, az ezekhez kapcsolódó folyamatok és viszonyok;

- Axiológiai problémák: az állam és a jog valamint az egyes jogintézmények értékelhetQsége, értékelése, helyessége;

- Elmélettörténeti kérdések: az állammal és a joggal foglalkozó gondolkodás
történetének kérdései, beleértve napjaink jellemzQ elméleti fölfogásait is;

- Tudományelméleti kérdések: az állam- és jogtudományok tárgya, megköze-lítésmódjaik, módszereik és rendszere, más tudományokhoz fqzQdQ viszo-nyaik, fejlQdési tendenciáik, középpontban a jog- és állambölcselet tudomá-nyelméleti kérdéseivel.


Az állam- és jogelmélet fQ szemléletmódja

A jogi gondolkodásban három fQ szemléletmód alakult ki:

1./ A természetjo-gi fölfogás szerint jog az, ami bizonyos elveknek (például igazságosság) meg-felel;

2./ A jogpozitivizmus szerint a jog az állam által megfelelQ módon alkotott jogi norma, függetlenül attól, hogy mi a tartalma, és hogy érvényesül-e;

3./ A jog-szociológiai irányzat (szociológiai jogbölcselet) szerint a jog az, ami ténylege-sen jogként érvényesül.


Jogfilozófiá-nak vagy jogbölcseletnek nevezzük azokat az irányzatokat, amelyek feladatuk-nak tekintik a pozitív jog értékelését is (ide tartozik valamennyi természetjogi fölfogás és a pozitivista áramlatok egy része), azokat az irányzatokat pedig, amelyek az értékelést kirekesztik a tudományos vizsgálódás körébQl, jogelméletnek vagy jogtannak nevezzük.
A jog fogalma

A jog egyfajta norma. A norma fogalmát is sokféleképpen határozhatjuk meg. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a norma a társadalom adott viszonyai között annak tagjaival szemben támasztott követelmény, a társadalmi együttélés során kialakult irányelv, szabály.

A jogi norma az állam megalakulásával jön létre. Pl. Szent István törvényei és az államalapítás.

A jog egy társadalmi norma, mely egy adott közösség, társadalom együttélését szabályozza és államilag kikényszeríthetQ. Tárgyi és alanyi értelemben beszélhetünk róla.

Tárgyi értelemben: - élethelyzetet szabályzó,
- hol található,

Alanyi értelemben: - milyen joga van az alanynak, azon jogosítvány, amely annak alanyát megilleti. Milyen joga van az alanynak és ezeket a tárgyi, jogszabályokból tudható meg.

A jog egyszerre jelent kényszert és szabadságot. EgyfelQl megszabja cselekvésünk szabadságának határait, megint más szemszögbQl pedig szabadságot ad: jogom van ezt és ezt tenni. Jelenti az állami hatalom parancsát, de egyben a hatalom korlátját is megszabja.

A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-elQírások összessége, amelyek
- keletkezése állami szervekhez kötQdik, az állam bocsátja ki vagy szankcionálja,
- az adott társadalomban általánosan kö-telezQek, vagyis általánosan érvényesek,
- érvényesülésüket az állami szervek végsQ soron kényszerrel ténylege-sen biztosítják, és
- az emberek magatartásában, valamint a jogalkalmazó szervek, mindenekelQtt a bíróságok gyakorlatában többnyire meg is valósulnak.

A jog további sajátosságai

- a jog objektív társadalmi szükséglet: az alapvetQ érdekkonfliktusokat rendezQ sajátos tartalmú szabályozás objektív szükséglete
- a jog sajátos társadalmi komplexus: a társadalom különféle jogi jelenségei egymással összefüggnek; funkcionális kapcsolatban vannak, vagyis rendszert alkotnak
- ún. másodlagos te-leologikus tételezéseket (céltételezéseket) tartalmaz: a jogi szabályozás a saját tulajdonképpeni célját mások magatartásának a befolyásolásán keresztül, azok közvetítésével valósítja meg.
- sajátos tudatforma, ideológia: vagyis olyan gondolati forma, amely-ben a különbözQ társadalmi csoportok, osztályok, rétegek konfliktusaikat tudato-sítják és végigharcolják
- maga is társadalmi viszony: az a szerepe, hogy más, nem jogi társadalmi viszonyokat jogviszonyok formájában realizáljon és védjen.
- belsQ rendezettség jellemzi
- rögzített fórumrendszer, formalizált eljárás és nyelvi megformá-lásának viszonylagos egyértelmqsége jellemzi
- mqködéséhez specialistákra, képzett jogászokra van szükség
- a jog történeti kategória: az állam kiala-kulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt változik
A társadalmi normák


A társadalmi normák olyan magatartás elQírások, melyek lehetséges magatartások közül elQírják a helyeset, a követendQt, és az elQírás be nem tartása esetére hátrányos jogkövetkezményt (szankciót) helyeznek kilátásba.

A norma magatartási szabály, amely elQírja a helyeset , a követendQt.


A társadalmi normák sajátosságai

- A társadalmi normák kellést fejeznek ki: Sollen jellegq magatartás-elQírások (kognitív és normatív elvárások)
- magatartásszabályok vagy normák
- célmeghatározások
- elvek
- erkölcsi eszmények és maximák

Társadalmi normák:
- erkölcsi normák,
- szokások,
- jogi normák,
Ezek a normák kölcsönhatásban vannak egymással.

Normák típusai:
- szokás,
- erkölcs,
- vallás,
- illem,
- okirat,
- jog,

Erkölcs: Az emberi akaratok és cselekvések végsQ mértéke. Biztosítéka: a lelkiismeret.

Szokások: Közösségek, népek egyes életviszonyok rendezésére állandóan követett olyan gyakorlata, amely hagyományképpen száll nemzedékrQl nemzedékre. Írásba nincs foglalva. Lélektani-erkölcsi kötelezQ ereje van.

Jog: Az emberek magatartására vonatkozó parancsok és tilalmak összessége, amelynek érvényesülését végsQ soron az államhatalom fizikai kényszer alkalmazásával is biztosítja. Az állam keletkezteti, általánosan kötelezQ.

A jog és az erkölcs szembe kerülhet egymással, pl: abortusz, eutanázia.
A jog és az erkölcs azonosan szabályozza, pl: ne ölj, ne lopj.
A jog a helyzetet tudja megoldani.
Minél fejlettebb egy társadalom, annál fontosabbak a jogi normák. A szokások és az erkölcsi normák háttérbe szorulnak. Az erkölcsi norma is erQsebb lehet, mint Japánban a hagyomány, vagy a Korán az iszlám országokban.


A társadalmi normák jellemzQje az érvényesség, vagyis hogy elQírásaik meghatározott körben kötelezQek. A társadalmi együttélés eredményeként a közösség életét szabályozó normákat be kell tartani, és általában be is tartják.

A társadalmi normákra jellemzQ a tartós idQbeli érvényesség, az ismételtség vagy az ismétlQdésre törekvés jellemzi

További jellemzQjük az általánosság, vagyis a társadalom tagjainak megha-tározott körére vonatkozó általános érvényesség. A norma általánosan határozza meg az elvárandó magatartást, ez nem más, mint célszerqségi megfontolás, egyfajta praktikum.

A társadalmi normák fogalmi eleme a szankció, érvényesülését valamilyen kényszer, vagyis valami-lyen hátrány elszenvedésével való fenyegetettség biztosítja.

JellemzQ a hipotetikus szerkezet, a ha - akkor" fö-lépítés. Az elQírt normatív következmény a norma elQírása alapján, az elQírást megvalósító magatartásokban kife-jezQdQ közösségi reakciók révén következik be. Ún. normatív elvárást fejeznek ki, mint elvárások reálisak, de tényleges érvényesülésük soha-sem teljes, hanem csak tendencia jellegq: bizonyos határokon belül mindig vannak olyan esetek is, ame-lyekben a normát megsértik, és olyan esetek is, amikor a normasértés ellenére el-marad a szankcionálás

JellemzQ a kölcsönösség, a reciprocitás, a jogosultságok és a kötelezettségek kölcsönhatása.

Azáltal, hogy kötelezQen elQírt magatartásmintát ad, egyfajta értékelést is megfogalmaz.

KülönbözQ fajaira a tudatosság eltérQ foka jellemzQ.

Három nélkülözhetetlen mozzanata:
- a magatartás leírása,
- normatív minQsítés: kötelezQ, megengedett, tilos,
- a normasértés következményeinek megállapítása.

A társadalmi normák funkciói

Négy alapvetQ funkciót töltenek be:
- magatartásmintát nyújtanak
- közremqködnek a társadalom tagjai között keletkezett konfliktusok rende-zésében.
- lehetQvé teszik mások magatartásának az értékelését
- lehetQvé teszik mások magatartásának az elQrebecslését

A társadalmi normák közös vonásai

- Hipotetikus szerkezet,
Élethelyzethez tartozott egy szabály, amit mindenki elfogadott. Ha a szabályt valaki nem tartotta be, volt valami következménye, szankció.
- Szankcionáltság,
- Érvényesség,
Az adott közösség elfogadja.
- Általános,
Általában mindenkire vonatkozik.
- Ismételtség,
Azonos élethelyzetben a szabályok ismételtek.
- Reciprocitás,
Jogosultsággal szemben valamiféle kötelezettség áll.
- Értékviszonyt fejez ki,
A közösség számára értéket jelent. Az egyén vagy a közösség érdekeit védi.

A jogi norma

A jogi normák bármilyen más normától eltérQ sajátságokkal bírnak. Magukon viselik a társadalmi normák fent leírt sajátosságait, de azoktól többek.

A jogi normák a társadalmi konfliktusokat kényszerapparátus segítségével oldják fel. FQ jellemzQjük az érvényesülésük kikényszeríthetQsége. Sajátos intézményeket hoztak létre a jogalkotás és jogalkalmazás végzésére, kialakították a sajátos ún. jogi gondolkodást.

BelsQ rendezettség jellemzi (pl: jogforrási hierarchia, jogelvek, jogértelmezés) Ellentmondás- és hézagmentességre törekszik.

A jogszabályok alkotása és alkalmazása formalizált eljárás keretében történik, amelyhez rögzített fórumrendszer kapcsolódik. (garanciális szempontok) Kitermelték a jogászi réteget.

A jogi normák sajátos megfogalmazási módja:

NYELVTANILAG:
- imperatív fogalmazási mód: kell, tilos, köteles
- kogencia
- csak a kulcsfontosságú mozzanatok jelennek meg a jogi normában a szabályozni kívánt életviszonyból. Elvont, absztrakt.

A jogforrás

A jogforrás fogalma a különbözQ jogszabályoknak (és azon keresztül a jogi normáknak) a jogrendszerben elfoglalt sajátos helyét, szerepét fejezi ki.

Mi a jog forrása? Kérdezhetjük, honnan származik az a szabály, amely köti a jogalkalmazó szerveket, például a bíróságokat?

Vegyük például a kártérítésrQl rendelkezQ Polgári Törvénykönyv (Ptk) 339. §-át? Itt mi a jog forrása? Ez maga a törvény? Vagy a jog forrása netán a parlament, amely a Ptk-t megalkotta? Esetleg azok a társadalmi viszonyok, amelyek ezt a konkrét normát szülték?

A jogforrás fogalmát ennyi, sQt még több fajta nézQpont szerint határozhatjuk meg.

Az alábbi fajtájú jogforrásokat különböztethetjük meg:

1./ Materiális: (azok a jelenségek, amelyek a jog tartalmának az eredetére utalnak,
amelyekbQl a jog tartalma származik. Pl.: szokás, precedens, erkölcs, vallás)

2./ Formális: (azok a tényezQk és jelenségek, amelyekbQl a jog kötelezQ ereje és
érvényessége, a jogi jelleg fakad. Tekintély, ami a jog mögött áll, ami miatt magunkra nézve
kötelezQnek elfogadjuk Pl.: a parlament döntése, az uralkodó tekintélye. Utal arra az eredetre,
amelytQl ez jogi és nem másfajta norma.), illetve
3./ KülsQ: (a társadalmi jogképzQ erQ, amely jogot keletkeztet) és
4./ BelsQ jogforrást.
A belsQ jogforrás lehet alaki jogforrás (azokra a tételes jogszabályokra utal,amelyek a jog anyagát tartalmazzák, amelyek ismereteink forrásai, és lehet
anyagi jogforrás (azok az állami szervek,amelyek fel vannak ruházva jogalkotói hatáskörrel.)


Ezen túlmenQen a jogforrásokat
5./ Formális: (kötelezQ erejq jogi dokumentumokban megjelenQ szöveges forma) és
6./ Nem formális jogforrást (melyek nélkülözik ezt a formát, de mégis fontosak, mert jogi döntések alapulnak rajtuk, ha nincs formális jogforrás, vagy ha van, de alkalmazása sértené az igazságosságot vagy a méltányosságot.

Összegezve: a jogforrás a jogképzQdés módját, a jog hordozóját jelenti.

Jogforrás mindazon hely, ahol a jog megjelenik, ahol a jog származik.
BelsQ (tágabb) és külsQ (szqkebb) jogforrás van.

BelsQ  jogszabályalkotásra felhatalmazást nyertek.
- Országgyqlés,
- Kormány,
- Miniszterek,
- Önkormányzatok,

KülsQ  az adott módon és formában megjelenQ jogszabályok.
- Alkotmány,
- Törvények,
- Kormányrendeletek,
- Miniszteri rendeletek,
- Önkormányzati rendeletek,

Az alkotmány alaptörvény. Az országgyqlés a törvényhozó hatalom. A törvényeket az országgyqlés hozza. Ez az autonóm jogalkotás.

Rendeleti szabályoknál a törvény hatalmazza fel a jogalkotót, annak érdekében, hogy a törvény végrehajtható legyen. Ez a delegált jogalkotás.
A végrehajtó szervezett felhatalmazása a törvényen keresztül. A végrehajtó hatalom feje a kormány.

A jogforrás fogalmának kétféle értelmezése ala-kult ki:
- a genetikus (jogfor-rás fogalma a jogi normák eredetére utal) és
- a gnoszeológiai (a meghatározott módon létrejött, meghatározott állami szervek által alkotott jogszabályok összessége, a jog meghatá-rozott formában és módon való kifejezQdése)

Peschka szerint: a jogforrás általános fogalma az a specifikus társadalmi jelenség, tényezQ vagy viszony, amely az objektív jogot (a jogi normák összességét) közvetlenül elQidézi, létrehozza. A jogforrás individuá-lis fogalmán pedig az állami tevékenység specifikus fajtáját, az állam jogalkotó tevékenységét érti.

A jogképzQdés módjai

A jogképzQdésnek két alapvetQ módja van. Megkülönböztetünk:
1./ A jog-alkalmazói jogképzQdést: (amikor a jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva, nem jogalkotásra irányuló cselekedetek révén jogi normák jönnek létre) és
2./ A jogalkotást: (a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel fölruházott állami szervek-nek a tudatosan, kimondottan és kizárólagosan közvetlenül, általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irá-nyuló tevékenysége

Sajátos jogképzQ-dési mód az ún. szokásjog kialakulása.
A szokásjog kétféleképpen értelmezhetQ:
- egy korábban létezQ, nem jogi jellegq szokás válik joggá, vagyis szokásból lesz jog (ál-lami szervek konkrét jogeseteket eldöntQ tevékenységében megnyilvánuló jog-alkotás)
- valamilyen norma a jogalkalmazó szervek szokása, tevékenységük szokásossá válása révén válik joggá.

A jogalkalmazói jogképzQdés fogalma

A jogalkalmazói jogképzQdés azt a folyamatot jelöli, amikor a jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva, nem jogalkotásra irányuló cselekedetek révén jogi normák jönnek létre.


A jogalkalmazói jogképzQdés feltételei

új magatartásszabály jöjjön létre, jogi sza-bályozás hiányában vagy a korábbi jogi szabályozástól eltérQ, azzal ellentétes tartalommal vagy pedig korábban nem létezQ jogi norma szülessék
a létrejövQ jogi normának legyen általános érvényessége,
állami kikényszeríthetQsége
kialakuló jogi nor-ma szükségessége és így jogi jellegének más állami szervek által történQ elis-merése

A jogalkotás fogalma

A jogalkotás a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel fölruházott állami szervek-nek a tudatosan, kimondottan és kizárólagosan közvetlenül, általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irá-nyuló tevékenysége.




A jogalkotói jog fajtái

A jogalkotói jog két fajtáját különböztetjük meg:
- törvényhozás: a legfelsQ állami szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége, melyet rend-szerint a legfelsQ népképviseleti szervek, a parlamentek végeznek az államfQ közremqködésével.
- ren-deletalkotás: minden olyan jogalkotás, amelyik nem törvényhozás; álta-lában a parlamentnek alárendelt kormányzati és államigazgatási szervek kimon-dottan jogalkotó tevékenysége.


A törvényhozás sajátosságai

- nagy mértékben támaszko-dik az elmélet eredményeire, és koncepcionálisan is megalapozott
- a törvényhozó testületek képesek a szabályozási szükséglet adekvát fölismerésére
- legerQsebben politikai jellegq jogképzQdési mód
- idQigényes jogalkotási forma
- tárgyát a legállandóbb jellegq és legjelentQsebb társadalmi viszonyok, illetve az azokra leginkább jellemzQ tipikus emberi maga-tartások képezik,
- a jogszabályok megalkotása, a törvényjavaslatok meg-vitatása és elfogadása nyilvános vitákban megy végbe
- legitimitása (törvényesként való elfogadottsága) a legerQsebb
- A törvényhozás folyamata jogilag szabályozott (alkotmány, törvény, parlamenti házszabály)

A rendeletalkotás

Rendeletalkotás minden olyan jogalkotás, amelyik nem törvényhozás; álta-lában a parlamentnek alárendelt kormányzati és államigazgatási szervek kimon-dottan jogalkotó tevékenysége.

Három fQ alfaját különböztethetjük meg:
- kormányza-ti rendeletek (általános hatáskörq kormányzati szervek (kormány, államfQ, prezídium jellegq szervek) alkotják)
- ágaza-ti rendelet: az államigazgatás egy-egy ágát irányító minisztereknek, kivételesen testületeknek vagy más országos fQhatóságoknak a rendeletei.
- helyi vagy önkormányzati rendelet

JellemzQi:

- kevéssé képesek a nagy társadalmi összefüggéseket felölelni társadalmi csoportok és rétegek po-litikai törekvéseit közvetlenül nem képesek kifejezés-re juttatni
- rendeletalkotó szervek sa-játos partikuláris (helyi, ágazati, hivatali) érdekei jelentQsen befolyásolhatják
- kevésbé idQigényes, rugalmasabb, gyorsabban tud reagálni a változó társadalmi körülményekre
- kizáróla-gosan csak törvényi fölhatalmazás alapján


A jogforrási rendszer sajátosságai, a jogforrások fajai

A jogforrási rendszer sajátosságai:
1./ A jogalkotói jog kizárólagosságára való törekvés: alapja a az államhatalmi ágak elválasztásá-nak az eleve, ahol a jogalkotás és különösen a kodifikáció feltételei biztosítottak, azt kell megvalósítani, hogy a bírói gyakorlatban kialakult megoldásokat beil-lesztik a jogalkotói jogba
2./ A törvény kiemelkedQ szerepe: az állampolgárok alapvetQ jogait és kötelessé-geit törvényben kell szabályozni. A 1987. évi XI. (jogalkotási) törvény rögzítette a kizárólagos tör-vényhozási tárgyak körét.
3./ A jogforrások hierarchiája: biztosítja a jogrendszer egységét és koherenciáját, az állami hierarchia magasabb szintjén álló állami szerv által kibocsátott jog-szabállyal nem lehet ellentétes az alacsonyabb szinten elhelyezkedQ állami szerv által alkotott jogszabály, az nem módosíthatja, és nem helyezheti hatályon kívül. A szocializmusra jellemzQ volt a jogforrási rendszer nagyfokú differenciáltsága, melynek megszüntetésére a 1987. évi XI. törvény úgy rendelkezett, hogy a jogalkotó jogkörrel fölruházott állami szervek csak egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki jogszabályt, ezzel elhatárolta a jogszabályt az állami irányí-tás egyéb jogi eszközeitQl. A jogalkotási törvény nagy lépést jelentett a jogállam felé.

A jogforrás jogi norma, melybQl a jogalanyok jogai és kötelezettségei megismerhetQk.

Jogforrási hierarchia: A hierarchia sorrendiséget jelent, a jogforrások alá-és fölérendeltségi viszonya az alsóbb rangú jogforrás rendelkezéseivel ellentétes nem lehet:
- alkotmány,- törvények,- kormányrendeletek,- miniszteri rendeletek,- önkormányzati rendeletek,

Az állami irányítás egyéb jogi eszközei

Az 1987. évi XI. törvény úgy rendelkezett, hogy a jogalkotó jogkörrel fölruházott állami szervek csak egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki jogszabályt, ezzel elhatárolta a jogszabályt az állami irányí-tás egyéb jogi eszközeitQl.
Fajtái: határo-zat, utasítás, jegybanki rendelkezés, statisztikai közlemény és jogi iránymutatás.
- normatív határozatok: irányító szerepet betöltQ testületi jellegq állami szervek szabályozzák saját mqködésüket, meghatározzák az általuk irányított szervek feladatait, és megállapítják a feladat-körükbe tartozó terveket.
- normatív utasítás: a miniszter és az országos hatáskörq szerv vezetQje jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irá-nyítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozza.

Az EU joga, az ún. közösségi jog:

- a tagállamok belsQ jogához ké-pest elsQbbsége van: a felsQbbség, a közvetlen érvé-nyesség, a közvetlen hatály és a közvetlen érvényesíthetQség.
- a nemzetközi szer-zQdések esetében ratifikáció és kihirdetés szükséges
- a közösségi jog szabályai magasabb jogforrási szintet képviselnek mint a belsQ bármely forrása, de a közösségi jog nem terjed ki minden belsQ szabályozási területre.
A közösségi jog legfontosabb normái:
- alapító szerzQdések és azok módosításai (Római Szer-zQdés, Maastrichti SzerzQdés)
- szubszidiárius szerzQdések, a tagállamok között az alapító szerzQdések alapján, részben azok által elQírt további szerzQdések
- Európai Unió Tanácsa és az Eu-rópai Bizottság rendelete: általános hatályú, minden részletében kötelezQ, részletes és közvetlenül alkalmazható normákat tartalmaz
- Európai Unió Tanácsa és az Eu-rópai Bizottság irányelve: alapvetQen a jogharmonizáció esz-köze, az elérendQ célokat határozza meg, megvalósítására határidQt szabnak meg
- Európai Bíróság joggyakorlatából képzQdQ jogalkalmazói jog

A jogi norma, a jogtétel, a jogszabály és a jogszabályhely
A jogi norma

A jogi norma kitüntetett szerepq társadalmi norma, amely legitim állami kényszer kilátásba helyezésével határozza meg a konkrét cselekvési mintát.

Mint jogtudományi konstrukció, a jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amelyik egy teljes, értelmezhetQ, követhetQ, alkalmazható magatartásszabályt alkot. A regulatív norma esetében mindhárom szerkezeti elemet tartalmazza: hipotézis, diszpozíció, szankció.


A jogtétel


A jogtétel (jogi mondat) a jogi norma nyelvi kifejezQdése. Egy jogi norma egy vagy több jogtételben is kifejezQdhet. Általában egy szakasz (paragrafus), illetQleg bekezdés alkot egy jogtételt. A jogi norma tartalmi-strukturális vonatkozásai alapján összetartozó, a jogi kifejezhetQség technikai igényei szerint szerkesztett, illetve tagolt egység.


A jogszabály

A jogszabályokon a jogforrási formák (törvény, miniszteri rende-let stb.) gyqjtQfogalmát, vagy pedig egy jogalkotási aktus eredményét (egy bizonyos törvényt) értjük. A jogszabály a létrejövetelnek, a jogalko-tásnak az egysége, az egy állami aktussal elfogadott jogi normák összessége.

A jogszabályhely

A jogi szabály paragrafusokba, bekezdésekbe, pontokba foglalt elemi része.

PÉLDA:

A Btk. 172. § (1) bekezdés: Aki nem nyújt tQle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedQ szabadságvesztéssel, közérdekq munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendQ.

JOGSZABÁLYHELY: a BüntetQ TörvénykönyvrQl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 172. § (1) bekezdése, mely esetben a JOGTÉTEL egy nyelvtani mondatban fogalmazódik meg.

Itt a jogtétel egy jogszabályhelyben fogalmazódik meg, de ugyanennek a bqncselekménynek a minQsített esetei, és az azokra vonatkozó joghátrányok a 172. § (2) és (3) bekezdéseiben fogalmazódnak meg.

(2) A büntetés bqntett miatt három évig terjedQ szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bqntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedQ szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövetQ idézi elQ, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

E minQsített esetekben a jogtétel kettQ törvényi bekezdésben olvasható.


A jogi normák szerkezeti elemei

Hipotézis  diszpozíció  szankció

A jogi norma szerkezete nem más, mint logikai tartalmának célszerq tagolása. A klasszikus felfogás szerint a regulatív jogi normának rendelkeznie kell hipotézissel, diszpozícióval és szankcióval. Ez a jog lényegébQl fakadó szerkezet.

A jogi norma szerkezeti elemei:

1./ A hipotézis: a jogi norma elsQ funkcionális eleme. Azt határozza meg, hogy a milyen szituációt szabályoz a jog, mi az a feltétel, amelynek megléte esetén a jogi norma életre kel.
A magatartás körülményeinek, szituációjának a megfogal-mazása (mikor, milyen körülmények között)

Pozitív megközelítés szerint azt a társadalmi szituációt írja le, amelyben valamilyen magatartást kötelezQ, vagy tilos, avagy megengedett tanúsítani. A jogalkotó szemszögébQl jogilag releváns tényeken keresztül megragadott életviszony, amelynek jogi szabályozásához társadalmi érdek fqzQdik.

A lényege: hogy a jogalkotó a szabályozandó társadalmi viszonyt az általánosság mely szintjén ragadja meg, milyen mélységben kívánja a jogi szabályozás eszközeit kiterjeszteni:
- keretszabály: a jogalkotó a szabályozandó élethelyzet jellemzQit nagy vonalakban, a jogalkalmazásnak tág teret engedve fogalmazza meg.
- kauzisztikus szabály: a mindent elQre látás és mindent szabályozni akarás,a teljességre törekvés jellemzi (eleve kudarcra ítélt)
- a tipikus szabály elméleti modellje: azokra a jogalkotói szempontból releváns tényekre koncentrál, és emeli be a feltételezQ rész megfogalmazásába, melyek lehetQvé teszik, hogy a társadalmilag tipikus ismétlQdQ magatartásokat szabályozza.

2./ A diszpozíció: a címzettnek a hipotézisben megfogalmazott körülmények bekövetkeztekor milyen magatartást kell, lehet vagy szabad tanúsítania. Az elvárt magatartást magatartási szabályként írja le, ez a szabály képezi az alapját a ténylegesen megvalósult magatartás jogi minQsítésének is.
Itt fogalmazódik meg az általában kívánatosnak tartott magatartási modell, melyet a jogalkotó fontosnak tart. Felfogható az esetlegesen kényszer támogatását is igénylQ jogalkotói döntésnek is, mely jelentQséggel bír a társadalmi integráció szempontjából.

Két alaptípusa a kogens, feltétlenül alkalmazandó, mely elQírhat aktív tevést, de passzív magatartást is, illetve a megengedQ vagy diszpozitív jogi norma.
Ez utóbbi esetben a jogalkotó bizonyos határokon belül választási lehetQséget biztosít a címzetteknek, de az elQírt magatartás átlépése tiltott. Ennek altípusa az ajánló norma, mely a jogalkotó óhajának megfelelQ magatartást írja le, mindenfajta jogkövetkezmény nélkül.

3./ A jogkövetkezmény: szankció (címzett számára hátrányos  ez a szqkebb értelemben vett szankció) vagy joghatás (címzett számára pozitív  az óhajtott jogkövetkezmény beállta)
A szqkebb jelentés azt a joghátrányt fogalmazza meg, amelyet a jogszabály a diszpozícióban elQírt magatartás nem teljesítése vagy épp a büntetni rendelt cselekmény elkövetése esetére a jogalkotó elQírt. Reparatív, represszív, személyi, vagyoni szankció.
A legitim jogszerq kényszer biztosítja az egész jogrendszer és így minden jogi norma érvényesülését.

A jogkövetkezmények két fajtáját különböztetjük meg:
1./ A jogszabály alanya számára általában elQnyös joghatást (anyagi elQny biztosításában, jogi elQny biztosításában, jogvédelemben részesítésben nyilvánulhat meg)
2./ Az általában hátrányos szankciót (csoportosítása az okozott hátrány jellege szerint tör-ténik. (halálbüntetés, testi szankciók, szabadságelvonással vagy korlátozással járó szankciók, , a jogoktól való megfosztással vagy jogok korlátozásával járó szankciók, a vagyoni szankciók és az érvénytelenségi szankciók)
Mi a represszív szankció: megtorló, tipikusan ilyenek a büntetQjogi szankciók, ide kapcsolódik a jogi felelQsségre vonhatóság és a jogi felelQsség,
Mi a reparatív szankció: helyreállító


A diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata

A diszpozíció és a jogkövetkez-mény kapcsolata alapján a jogi normáknak három csoportját különböztetjük meg:
- a parancsoló,
- a tiltó és
- a megengedQ normákat.
Ez megfelel a magatartás jo-gi minQsítése három alapformájának. A paran-csoló és a megengedQ norma viszont azonos szerkezetre hozható (interdefinivitás)

A jogi norma címzettjeinek köre

A jogi normák elQírják a követendQ magatartást és mások maga-tartásának megítélését, elbírálását is. Ezért kétféle címzett lehet:
- az elQírt magatartás alanya (fQként Ptk.)
- a jogalkalmazó (fQként Btk.)


A jogi normák fQ fajtái szerkezeti és tárgyi értelemben:

Szerkezeti értelemben a jogi normák két fQ csoportját különböztetjük meg:

- teljes: vagy klasszikus szerkezetq norma. A jogi norma mindhárom elemét tartalmazza.
- részleges: nem valósul meg a klasszikus szerkezet. Csak diszpozícióból, vagy hipotézisbQl és diszpozícióból áll.

Tárgyi értelemben a jogi norma lehet:
- regulatív jogi norma: közvetlenül szabályozzák a jogi norma alanyainak magatartását. Tartalmi jellemzQje, hogy spontán módon kialakult társadalmi viszonyok védelmére, illetQleg a jogalkotó céljainak megfe-lelQ spontán fejlQdés lehetQségeinek a biztosítására alkalmasak elsQsorban, valamint igazgatási rendelkezések végrehajtásának a biztosítására, az államrezon érdekében. Ezen belül:
- meghatározott és nem meghatározott tartalmú norma
- keretszabály
- utaló jogi norma
- a diszpozíció alapján: tiltó, parancsoló és megengedQ
- a jogkövetkezmény alapján: joghatás (általában a megengedQ diszpozícióhoz) és szankció (represszív, azaz megtorló és reparatív, azaz helyreállító)
- a kötelezQ erQ alapján kógens (nem lehet eltérni, pl. Btk.), diszpozitív (el lehet térni, pl. Ptk.) és ajánló (célszerqség) jogi normákat
- feladat-kijelölQ norma: elsQsorban olyan magatartások szabályozására szolgál, amelyek spontán módon nem vagy csak csekély gyakorisággal jönnének létre, így mindenekelQtt az új társadalmi viszonyok létrehozásához kapcsolódó és a szervezeti magatartások szabályozására. Társadalmi háttere az állam és ezzel a jog társadalmi rendeltetésének megváltozása, az állami beavatkozás kiszélesedése.
Anyagi jogi és alaki (eljárási és szervezeti) jogi normák összefonódása jellemzi.

Címzettjeinek köre: állami szervek, érintett ügyfelek és felügyeleti szervek. Érvényesülésükhöz mindig szükséges az állami szervek közremqködése. A feladatkijelölQ normakomplexum regulatív jogi normákat is tartalmaz.

Elemei:
- feladatkitqzés
- szervezet megjelölése, létrehozása
- hatáskörökkel való fölruházás
- állami szerv eljárásának a szabályozása
- jogkövetkezmények

- a jogrendszer egységességét biztosító jogi normák: az ér-telmezQ rendelkezések és a jogszabályok érvényességét megszabó és hatályukat kijelölQ ún. kollíziós normák (azt szabályozzák, hogy ha valamilyen jogviszony vagy jogvita nemzetközi vonatkozásai következtében-több állam jogának az alkalmazhatósága is fölvetQdik, akkor melyik állam jogát kell alkalmazni) tartoznak ide:
- eljárási norma
- technikai szabály
- ajánló norma
- utaló szabály
- fogalom meghatározó szabály

Az értelmezQ rendelkezések valamely jogi normában használt fogalom vagy kifejezés szabatos és kötelezQ érvényq megfogalmazását tartalmazzák.


A jogi normák fajtái a kötelezQ erQ alapján:

- kógens (kötelezQ ereje nem függ a jogi norma alanyai-nak a megállapodásától, azok a norma elQírásaitól közös megegyezéssel sem tér-hetnek el)
- diszpozitív (kötelezQ ereje a jogi norma alanyainak megegyezésétQl is függ, a felek kölcsönös megegyezéssel eltérhetnek, az eltérést a jog engedi)
- ajánló (elQírásai közvetlenül nem kötelezQek, célszerq döntést tanácsolnak, nem jogi norma, hanem jogpolitikai elv, politikai norma) jogi normákat különbözte-tünk meg.


A jogszabályok érvényessége, hatályossága


E két fogalom jelentését gyakran mossák egybe a mindennapi szóhasználatban, de a pontatlan használat ellenére is a jogszabály alkalmazhatóságának elQfeltételeként értelmezik.

A jogszabályok címzetteit csak azok a jogszabályok kötik, csak azokat a jogszabályokat kötelesek betartani, amelyek érvényesek és hatályosak, és a jogalkalmazók - a bíróságok, közigazgatási hatóságok, stb.  is csak azon jogszabályok alapján dönthetnek, csak azokat a jogszabályokat alkalmazhatják, melyek érvényesek és hatályosak.

A két fogalmat meg kell különböztetni egymástól, vagyis

- a jogszabály elQírásszerq létrejöttének tényébQl eredQ jellemzQket attól, hogy
- azt hol, kikre, mely ügyekre, milyen szervek eljárása során kell alkalmazni, vagy egyáltalán kell-e alkalmazni.


A jogszabályok érvényessége:


1./ Tartalmi érvényesség: a jogi norma, illetQleg az azt tartalmazó jogszabály illeszkedjék a jogforrá-sok hierarchiájába; a megalkotott szabály nem ellenkezik magasabb szintq, a hierarchiában magasabb szinten lévQ jogszabály tartalmával. (rendszerbe illeszkedQ)

2./ Tormális érvényesség: a jogi normát megfelelQ jogalkotási jogkörrel fölruházott szerv alkotta, meg-felelQ hivatalos eljárás során és a jogi normát az elQírt módon kihirdették. (a külsQdleges megjelenés jegyei)

Tartalmi és formai kellékek együttes feltételként kell élnie.
Formai:
- megfelelQ szervtQl a jogszabály,
- az eljárási rend betartásával történik a jogszabály megalkotása,
- kihirdetés megtörtént-e. Hivatalos lapban, közlönyben kell megjelennie, pl. Magyar Közlöny, Pénzügyi Közlöny stb.

Tartalmi:
Az adott jogszabály illeszkedik-e a jogforrási hierarchiába.

A jogszabályok hatálya

A jogi normák hatálya nem más, mint az érvényesség terjedelme, vagyis, hogy az adott jogszabályt
- mettQl meddig, (idQbeli)
- kikre, (személyi)
- milyen területre kiterjedQen, (területi)
- milyen ügyekre és milyen eljárásban alkalmazandó. (tárgyi)

1./ Az idQbeli hatály: A jogszabályok meghatározott idQbeli korlátok között hatályosak, alkalmazhatóságuk meghatározott idQintervallumhoz köthetQ. Hatályának van kezdete és vége. MettQl meddig alkalmazható egy jogszabály.

A hatálybalépés napját általában magában a jogszabályban határozzák meg, kivételes esetekben egy másik jogszabály is megállapíthatja. Elemi érdek, hogy a jogszabály hatályának kezdetét konkrét idQponthoz kötve határozzák meg, hiszen a címzetteknek és a jogalkalmazóknak lehetQséget kell biztosítani ahhoz, hogy a jogszabályt megismerhessék.

Az 1987. évi XI. tv. szerint jogszabály a kihirdetését megelQzQ idQre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Ezt nevezzük a visszaható hatály tilalmának. Egyetlen típusát szokták alkalmazni, amelynek lényege, hogy az új jogszabály a kihirdetését megelQzQ idQre enyhébb, a címzettekre nézve kedvezQbb jogkövetkezményt állapít meg. A jogsza-bály esetleges visszaható hatályáról és az átmeneti rendelkezésekrQl kifejezetten rendelkezni kell.

A jogszabály idQbeli hatályának vége:
- egy újabb norma helyezi hatályon kívül
- maga határozza meg, (már meghozatalakor) hogy mettQl meddig kell alkalmazni.
- az újonnan alkotott jogszabály felsorolja a hatályát vesztQ jogszabályokat

2./ A területi hatály: Azt értjük alatta, hogy a jogszabályt milyen földrajzilag meghatározható területen kell alkalmazni. Az önkormányzati rendeletek kivételével – melyek hatálya egy meghatározott önkormányzat illetékességi területére terjed ki, helyi hatályú jogszabályok
( települési, megyei, városi ) – a jogszabályok területi hatálya az egész ország területére kiterjed.

3./ A személyi hatály: Azokat a természetes és jogi személyeket jelöli, akikre a jogszabály rendelkezései vonatkozik, vagyis a jogszabály címzettjeit jelöli ki.

Lehet általános: az adott állam területén mindenkire vonatkozik, (aki, mindenki szóhasználat) és lehet ún különös személyi hatályú: az adott jogszabály címzettjei a jogalanyok egy meghatározott csoportja. (hivatalos személy, kiskorú nevelésére felügyeletére vagy gondozására köteles személy, közalkalmazottak,).

4./ A tárgyi hatály: Azt mutatja meg, hogy az adott jogszabályt milyen ügyekben és milyen
eljárás keretében kell alkalmazni. Milyen ügyben milyen jogi norma használható
Az ügyek jellegzetessége határozza meg, hogy milyen típusú szerv, milyen eljárási
rendben szabályozza az adott társadalmi viszonyt. (pld.: büntetQeljárás keretében
büntetQügyeket lehet vizsgálni, megítélni, és azokban határozatot hozni.


A jogszabályok szerkezeti elemei és fajtái

A jogszabály az egy jogalkotási aktussal elfogadott jogtételek összessége.

A fontosabb jogszabályok, általában törvények fQbb szerkezeti elemei:
1./ A jogszabály címe és megjelölése; preambulum (bevezetQ)
2./ Az általános jellegq tételes rendelkezések, az ún. általános rész, ezen belül alapelvek,
célmeghatározások, területi és személyi hatály meghatározása, ál-talánosan érvényes normatartalmak;
3./ Különös rész, az egyes részletkérdéseket szabályozó jogi normák;
4./ Záró rendelkezések, ezen belül hatályon kívül helyezQ, hatálybalépésrQl rendelkezQ, végrehajtásra fölhatalmazó valamint átmeneti rendelkezések;
5./ Mellékletek,

A jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt helye alapján megkülönböztetünk:
- eredeti jogszabályt és azt módosító
- az alapjogszabályt és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási jogszabályo-kat.

A jogszabályok közzététele, a joganyag rendszerezésének eszközei:

A kihirdetés a jogszabálynak olyan, jogilag szabályozott módon meghatá-rozott helyen és formában történQ közzététele, amely egyben a jogszabály érvé-nyességi föltétele. Kétség, szövegeltérés esetén a jogszabály kihirdetett szövege tekintendQ hitelesnek.

A közzétételének két fQ típusa van:
1./ Folyamatos közzététele (kurrens): elsQsorban a hivatalos lapokban tör-ténik
- Magyar Közlöny, jogszabályokat, a nemzetközi szerzQdéseket, az Országgyqlés, a köztársas-ági elnök és a Kormány határozatait és jogi iránymutatásait, az Alkotmánybíró-ság határozatait, a LegfelsQbb Bíróság jogegységi döntéseit, valamint a szemé-lyi kérdésekben hozott döntéseket, ideértve a köztársasági elnök és a Kormány által adományozott kitüntetéseket tartalmazza, a Miniszterelnö-ki Hivatal szerkeszti
- Határozatok Tára, a Kormánynak azokat a határoza-tait közli, amelyeknek a Határozatok Tárába való közzétételét a Kormány elren-delte, a Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti, nem nyilvános
- Tár-calapok: az utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából a minisztériumok és az országos hatáskörq szervek adhatják ki
- Cégközlöny: az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja, újonnan alakult cégek fontosabb adatait tartalmazza
2./ Retrospektív (visszatekintQ) a nagyobb idQszak anyagát összefoglaló közzététel: hivatalos jogszabálygyqjtemé-nyeket és a tematikus jogszabály-összeállításokat különböztethetjük meg

A joganyag rendszere-zésének eszközei:

A társadalmi fejlQdés következménye az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyokat rendezQ jogszabályok számának növekedése. Ez mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó számára problémát jelent.

A hatalmas normatömeggel való szembenézésre a jogtudomány sajátos jogi technikákat fejlesztett ki, melyek a klasszikus jogelvek pl: jogforrási hierarchia érvényesülése mellett biztosítják a jogalkalmazás és a jogszabályok következetes rendjét.

AlapvetQ feltétel, hogy azonos társadalmi viszonyokra vonatkozó jogi elQírások ne szétszórtan, különbözQ jogszabályokban, hanem koncentrálva, a címzettek számára könnyen elérhetQ helyen legyenek elérhetQk.

A jogkövetQ magatartás legfQbb feltétele a jogi norma megismerhetQsége lehetQségének biztosítása, melyben fQ szerep jut a jogszabályok megfelelQ kihirdetésének, a jogi norma nem ismerése ugyanis nem mentesít az elkövetett cselekmény jogi megítélése alól. Ez csak akkor méltányos, ha a megismerhetQség lehetQsége fennáll.

A fent hivatkozott jogi technikák az alábbiak:

- kodifikáció: olyan jogalkotó tevékenység, amely során a szabályozandó társadalmi viszonyok egy meghatározott, jól körülhatárolt körét egy törvénykönyvben (kódexben) igyekeznek szabályozni. JellemzQje: kiemelkedQen fontos életviszonyokra vonatkozóan, a teljes körq szabályozás igényével alkotja meg a jogalkotó, elQírásai pedig hierarchikus rendszert alkotnak, melyek egymásra épülnek. Ez minQségileg fejlettebb szabályozást tesz lehetQvé.

1./ Kompiláció: a hatályos jog hivatalos megállapítása és a jogforrási forma és a kibocsátás éve alapján rendezett közzététele (Hatályos Jogszabályok Gyqjteménye)

2./ Inkorporálás: valamely jogszabály egyes részeinek a módosítása vagy kiegészítése esetén a módosított részeket és kiegészítéseket be-illesztik az eredeti jogszabályba.

A jogszabályrendezés leggyakoribb és legkézenfekvQbb módja. Az adott jogszabály vonatkozó részét módosítják vagy kiegészítik, és a megváltozott részt beillesztik a megváltoztatott jogszabály szövegébe. Ez nem érinti a megváltoztatott jogszabály szerkezetét, paragrafusainak számozását.

3./ Egységes szerkezetbe foglalás: az alapjogszabályt és a végrehajtására vonatkozó jogszabály(oka)t oly módon foglalja egységbe, hogy az alapjogszabály egyes szakaszait, bekezdéseit közvetlenül követik a végrehajtási jogszabályoknak rájuk vonatkozó szakaszai, bekezdései, a jogforrási hierarchiának megfelelQ sorrendben. Világossá teszi, hogy az adott §-hoz kapcsolódik-e végrehajtási szabály. ElQsegíti két jogszabály kapcsolódási pontjainak megismerését. Az áttekinthetQség kedvéért a törvény szövegét vastagon, a rendeletét vékonyan szedik.

4-/ Revízió: meghatározott joganyag felülvizsgálatát, átszerkesztését és ennek során
bizonyos tételek esetleges elhagyását, sQt a szöveg kevésbé jelentQs mó-dosítását is jelenti, megfelelQ felhatalmazás alapján. Egy jól körülhatárolt életviszonyra vonatkozó joganyagot
felülvizsgálnak, és abból az elavult tételeket hatályon kívül helyezik. (az átmeneti társadalmi és politikai viszonyok idejére jellemzQ)

A jogrendszer fogalma:

A jogrendszer egy adott állam érvényes jogi normáinak és ahhoz kapcsolódó egyéb jogi elQírásainak (jogelvek, célmeghatározások) a rendezett összessége.

A jogrendszer tagozódásának alapja, a jogág meghatározása

A modern kontinentális jogrendszerekre jellemzQ, hogy azokban a jogágakra tagozódás az alapvetQ, a jogág a rendszerezés elsQdleges egysége, kategóriája.
A tagozódás alapja a jo-gi szabályozás tárgya és módszere. A jogág a jogrendszeren belül viszonylagosan elkülönült részt, a jogi nor-mák hasonló tartalommal és formával jellemezhetQ, azonos vagy hasonló jellegq magatartásokat azonos módszerrel szabályozó összefüggQ csoportját jelenti, amelynek sajátos jogdogmatikai megoldásai vannak, sajátos módszerei érvénye-sülnek azért, hogy a jogalanyok jogilag szabályozott tevékenységének egynemq csoportját rendezze a társadalmi viszonyok védelme érdekében. Mindegyik jogág fontos, nem lehet közöttük fontossági sorrendet felállítani. Nem csak tartalmi szempontból különülnek el, a különbözQ társadalmi viszonycsoportok elérQ szabályozási technikát igényelnek. (lásd: közjog-magánjog)

Mi a jogintézmény?
Jogintézményeken az azonos társadalmi viszonyt szabályozó jogi normák együttesét értjük.

Mi a jogterület ?
Jogi normák többé-kevésbé összekapcsolódó és elkülöníthetQ összessége.
Fajtái:
- jogágon belüli (erQsebb kapcsolódás a jogág más jogi normáihoz és hasonlóság)
- jogágak közötti (eltérQ tartalmú, de azonos v. hasonló társadalmi viszonyokra vonatkozó jogi normákat fog össze)

A jogrendszer egyes jogágai (fölsorolás)

Mit értünk jogrendszer alatt? Egy adott ország területén érvényes jogszabályok rendezett összességét.

Tipizálása:
1./ Kontinentális jogrendszer  a római joghoz kötQdik,
A kontinentális rendszerben a jogalkotás a jellemzQ. Törvényi jog az elsQdleges.
2./ Angolszász jogrendszer.
Az angolszász a jogalkalmazó jogképzQdésérQl szól. Bírói jognak nevezik.

A két jogrendszer különbsége az, hogy a kontinentális rendszerben a jogalkotó szervek hozzák létre a jogi normákat. Valamit szabályozni kell. Szükséges-e a törvény, valamilyen hatása lesz-e a törvénynek. KülönbözQ érdekcsoportok befolyásolhatják a törvényalkotást.

Az angolszász rendszer azonban a konkrét esetbQl indul ki. Precedens esetnek is nevezik. Egy konkrét eset után jön létre a jogi norma és ezt ismétlik késQbb. Az eset értelmi szellem alkotja a jogot. A konkréttól mennek az általánosig.

Nálunk a bíróság nem alkot jogot. Az Alkotmány Bíróság sem.

A magyar jogrendszer tagolása

1./ Magánjog: A magánérdek érvényesítése a cél. A felek egyenjogúak és a mellérendelés a jellemezQ.
2./ Közjog: A közérdek érvényesítése a cél. Alá és a fölérendeltség a jellemzQ.
3./ Vegyes: A szakjogok. Pl. a munkajog, a társadalombiztosítási törvény, adójog, külkereskedelmi jog.

Magánjog területei:
polgári jog ( alapja a polgári törvénykönyv),
családjog,
gazdaságjog,

Közjog területei:
alkotmányjog (anyajog),
közigazgatási jog,
büntetQjog,
nemzetközi jog (alanya az államok és a nemzetközi szervezetek),

A jogrendszer egyes jogágai (fölsorolás):
1./ alkotmányjog
2./ közigazgatási (államigazgatási) jog
3./ pénzügyi jog
4./ büntetQjog
- anyagi büntetQjog
- büntetQeljárási jog
- büntetés-végrehajtási jog
5./ polgári jog
- személyiségi jog
- dologi jog
- kötelmi jog
- társasági jog
- szellemi alkotások joga
- öröklési jog
6./ családi jog
7./ munkajog
8./ társadalombiztosítási v. szociális jog
9./ mezQgazdasági jog
10./ polgári eljárásjog
11./ nemzetközi magánjog
12./ nemzetközi jog
13./ európai (közösségi jog) jog

A jogágak közjogi és magánjogi jogágakra oszthatók. A közjog a közérdek érvényesítését szolgálja, a közviszonyokat szabályozza. JellemzQje a felek alá- fölérendeltsége, az imperatív és kogens (kötelezQ, eltérést nem enged) normák túlsúlya. A magánjog a magánérdek érvényesítését szolgálja, a magánviszonyokat szabályoz, jellemzQje a felek egymás mellé rendeltsége, tartalmát döntQen a diszpozitív (eltérést engedQ) normák alkotják.

Általánosan elfogadott álláspont szerint a közjogba azokat a jogágakat soroljuk, amelyek által szabályozott jogviszonyokban az állam, mint a közhatalom birtokosa, a legitim erQszak monopóliumának hordozója, a szuverenitás megtestesítQje szerepel. A természetes és jogi személyek egymás közötti horizontális viszonyait a magánjog jogágai rendezik.

Közjogi jogágak jellemzése

Az egyes szorosabban összetartozó jogágak csopor-tokat alkotnak.
A közjog területei: az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a pénzügyi, a büntetQ és az eljárási jogok (polgári peres eljárás, büntetQeljárás, államigazgatási eljárás). E területeken az állam beavatkozása a közérdek képviselete jegyében történik és jogszabályokon alapul.

1) Az alkotmányjog az államhatalom gyakorlásának jogi alaprendjére vo-natkozó jogszabályokat foglalja egységbe. JellemzQje, hogy politikailag jelentQs célmeghatározásokat, deklaratív megállapításokat és alapelveket tartalmaz. Az al-kotmányjog a társadalmi berendezkedés legfontosabb alapintézményeit rögzíti, ezzel az egyes jogágazatok legfontosabb alapelveit is magában foglalja.
- a társadal-mi berendezkedés és az állam legfontosabb jellemzQit rögzítQ normák
- az ál-lami berendezkedés alapvetQ szabályai
- az állampolgárok államhoz való viszonyának alapját szabályozó normák

2) A közigazgatási jog normái a közigazgatás szerveinek feladatait, jogait és kö-telességeit, szervezetét, fölépítését és mqködésének formáit, valamint a közigaz-gatási szerv tevékenységével ügyfélként kapcsolatba kerülQ természetes és jogi személyek jogait és kötelességeit állapítják meg.
- anyagi jogi szabályai határozzák meg egyfelQl a közigazgatási szervek föladatát és hatáskörét és az érintett jogala-nyok kötelességét és jogait;
- alaki jogi normák a szervezeti szabályok (a szervek létesítésérQl, átalakításáról vagy megszüntetésérQl) és az eljárási szabályok (alapeljárásra, a jogor-voslati és a végrehajtási eljárásra)

3) A pénzügyi jog tárgya az állam, az állami szervek és a gazdálkodó szervezetek pénzügyi tevékenysége, valamint a termé-szetes és jogi személyek ezzel kapcsolatos magatartása.

4) A büntetQjog három részre oszlik
- Az anyagi büntetQjogi normák az állami, társadalmi, gazdasá-gi rend és az állampolgárok személyének és jogainak védelme érdekében megha-tározzák a büntetendQ cselekményeket és az alkalmazandó büntetéseket, illetQleg intézkedéseket.
- A büntetQeljárási jog a büntetQjog szabályainak alkal-mazásával kapcsolatos tevékenység rendjét tartalmazza.
- A büntetés-végrehajtási jog fel-adata: a büntetQeljárás során jogerQsen meghozott ítéletben kiszabott büntetQjogi büntetés végrehajtásának jogi szabályozása.

5) Az eljárásjogok közös vonásai:
- közhatalommal rendelkezQ szervek tevékenységét szabályozzák,
- a cselekvések rendjét jogszabályok írják elQ (normatívák),
- az eljáró szervek és más alanyok között eljárási jogviszony áll fenn,
- érvényesülnek a jog általános alapelvei,
- elsQ fokú, jogorvoslati és végrehajtási szakaszaik vannak,
- a büntetQ és az államigazgatási eljárásra jellemzQ az officialitás.
Az eljárásjogok közös alapelvei:
- a felek egyenjogúsága,
- objektív igazság,
- nyilatkozattétel joga,
- jogorvoslati jogosultság,
- kötetlen bizonyítás,
- a jóhiszemq eljárás,
- az eljáró szerv tájékoztatási kötelezettsége.


A széles értelemben vett büntetQjog jellemzése

A büntetQjog széles értelemben véve három részre oszlik: az anyagi büntetQ-jogra (büntetQjog szqkebb értelemben), a büntetQeljárási jogra (ún. alaki büntetQ-jogra) és a büntetés-végrehajtási jogra.

- Az anyagi büntetQjogi normák az állami, társadalmi, gazdasá-gi rend és az állampolgárok személyének és jogainak védelme érdekében megha-tározzák a büntetendQ cselekményeket és az alkalmazandó büntetéseket, illetQleg intézkedéseket.
- általános rész: a bqncselekmények, illetQleg a büntetések szabályai alkotják
- különös rész: meghatározza az egyes büntetendQ cselekményeket és büntetésüket.

- A büntetQeljárási jog a büntetQjog szabályainak alkal-mazásával kapcsolatos tevékenység rendjét tartalmazza. A büntetQeljárás fQbb alapelveit az alkotmány, a bírósági szervezeti törvény és a büntetQeljárási törvény fogalmazza meg:
- büntetQ jogszolgáltatás kizárólag bíróságok útján,
- törvény elQtti egyenlQ-ség,
- az ártatlanság vélelme,
- védelemhez való jog,
- a jogorvoslati jogosultság,
- a tár-sas bíráskodás és ülnökök részvétele,
- a bizonyítás és a bizonyítékok értékelésének szabadsága,
- az ügyfélegyenlQség,
- a kontra diktórius eljárás elve,
- a nyilvánosság és a közvetlenség elve.

A bün-tetQeljárási jog szabályai 4 részre tagozódnak:
- az általános rész: az eljárás valamennyi sza-kaszára vonatkozó szabályok
- dinamikus rész: az egyes eljárási szakaszok sajátos szabályai
- külön eljárások (valamilyen sajátos körülményre tekintettel kivételt képeznek a „normális" eljárás alól) és különleges eljárások (bizonyos elkülönült részkérdések eldöntését szabályozzák)
- különleges eljárások
- A büntetés-végrehajtási jog fel-adata: a büntetQeljárás során jogerQsen meghozott ítéletben kiszabott büntetQjogi büntetés végrehajtásának jogi szabályozása.

A civilisztika jogágainak jellemzése

1) A polgári jog a civilisztika, a magánjog legfontosabb jogága.
Azokat a magatartásokat szabályozza, amelyek befolyásolására a vagyoni szankció alkalmas és elfogadott.
A polgári jogviszonyokban a felek egyenjogúak, mellérendeltek.

FQ jogterüle-tei:
a) személyiségi jog;
b) dologi jog (tulajdonjog, haszonélvezet, földhasználat)
c) kötelmi jog (jogügyletek és kártérítési felelQsség joga) általános és különös részbQl áll
d) a társasági jog,
e) szellemi alkotások joga (szerzQi jog, iparjogvédelem);
f) öröklési jog.

2) A családi jog szabályozza az állampolgárok családi és családi jelle-gq személyes és vagyoni kapcsolatait.
Három részre tagozódik:
a) a házasság intézményének szabályozása, a házastársak jogai és kötelességei
b) a családi viszonyok szabályozása
c) a gyámság jogintézményének szabályozása

3) A munkajog az alkalmazásban törté-nQ munkavégzésre, annak feltételeire és díjazására, valamint az azokkal összefüg-gQ kollektív tevékenységekre (például érdekképviselet, sztrájk) vonatkozó szabá-lyokat tartalmazza.

4) A társadalombiztosítási vagy szociális jog az egészség- és balesetbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás , a magánnyugdíj, a szociális ellátások körében (jogosultság, személyi hatály, ellátások formája, állami szervek mqködése, felelQsségi szabályok, stb.) tartalmaz normákat, az alkotmányos és törvényi alapelvek szerint (pl. szociális biztonsághoz való jog)

5) A mezQgazdasági ter-melQszövetkezeti jog a mezQgazdasági termelQszövetkezetek jogállásával és bel-sQ viszonyainak szabályozásával foglalkozott.
A földjog a földjogi viszonyokkal, vagyis a földdel kapcsolatos, jogilag szabá-lyozott társadalmi viszonyokkal foglalkozó normák rendszereként alakult ki.

A jogrendszerek csoportosítása

I.) történeti alapú osztályozás: jogtípus.
Az egy társadalmi formációhoz tartozó jogrendszereket fogja át és azok általános jellemzQ vonásait fejezi ki. Ezen az alapon ázsiai, antik, feudális - összefoglalóan prekapitalista - és modern jogtípusokat külön-böztetünk meg.

II.) jogcsalád: azonos jogtí-puson belüli hasonlóságokat és különbségeket fejezi ki. 4 féle:
1) római-germán: ez a jogcsalád a római jog alapján fejlQdött ki. Jellegzetességei:
a) Az elsQdleges jogforrási forma az_írott jog, azon belül is a törvény az alapvetQ.
b) A jogi normák elQre tételezettek.
c) A jogi normák megfogalmazása absztrakt módon történik.
d) A jogalkotás és a jogalkalmazás mereven elválik egymástól, a jogalkalma-zói jogképzQdés tilalmazott vagy csak kivételesen megengedett.
e) A joganyag racionálisan rendezett rendszert alkot
f) A jogrendszer horizontális struktúrájának alapvetQ dimenziója a jogágakra, ezen belül is a közjogra és magánjogra való tagozódás.
g) A jog viszonylag zárt rendszer, mivel megváltoztatása elvileg csak az erre szolgáló jogalkotás útján lehetséges.
h) A jogászok fQ feladata a jogi normák értelmezése és a jogesetnek az elvont jogszabály alá rendelése (szubszumpció).
2) common-law:
- jogforrási forma a precedensjog (judge made law v. esetjog) (1832  stare decisis-elv)
- szabályai kevésbé elvontak és általánosak
- az eljárási szabályok a fontosabbak
- fejlQdés kontinuitása töretlen
- jog 3 rétege (common law, equity, statue law)
- egy szabály akkor válik végleges érvényqvé, ha a gyakorlatban alkalmazni tudják
- bírói ítélet = egyedi ügyben hozott döntés + magyarázat
- megkülönböztetések módszere (distinctions)
- esküdtszék jelentQs szerepe
- joguralom elve (rule of law)

Az angolszász jogrend az USA-ban:
- ahány tagállam, annyi jogrendszer (0 szövetségi common law)
- alkotmány, legfelsQ bíróság fontossága
- a legfelsQ bíróságokat saját precedensek nem kötik

3) szocialista jogcsalád: államszocialista országok és Kuba
jellemzQi:
- jelentQs mértékben átpolitizált jog
- többnyire rendeletek és utasítások tartalmazták a normákat (nem törvények)
- jogforrás differenciáltsága
- eltérés a deklarált jog és azok tényleges érvényesülése közt
- közigazgatási hatáskörök elQtérbe kerülnek a bírósági hatáskörökkel szemben
- önkényes jogalkalmazás, koncepciós perek

4) vallási és hagyományos jogrendszerek:
- profán jellegq tradicionális normák
- heterogén rendszer
- mintakövetés (gyarmatosítók ill. pl. Kína esetében a szovjet jog)


Jogérvényesülés, jog érvényessége és a jog hatékonysága

Jogérvénye-sülésrQl akkor beszélhetünk, ha a jogszabályban megfogalmazott norma az egyes emberek magatartásában megvalósított konkrét realitássá válik, azaz a jogszabályok címzettjei követik a jogszabályok elQírásait, vagy pedig a normák megsértése esetén a kilátásba helyezett szankció-kat ténylegesen alkalmazzák.
Az érvényesség a normáknak és így a jogi normáknak a kötele-zQ jellegét, a jogérvényesülés pedig a tényleges érvényesülést fe-jezi ki. A tényleges érvényesülés minimális szintje nélkül a jogi normák elveszítik kötelezQ jellegüket és így érvényességüket is.

A jogérvényesülés nem azonos a jog hatékonyságával. A jog hatékonyságáról akkor beszélhetünk, ha a jogszabállyal az elérni kívánt társadalmi-politikai célt, illetQleg célokat sikerült elérni.

A jogérvényesülés folyamata és mozzanatai

A jogérvényesülés során az egyes jogszabályokban meghatározott elQírások konkrétan meghatározott személyek vagy szervezetek - a jogalanyok - jogai-ként és kötelezettségeiként jelennek meg.
A jogalanyok között a jogérvényesü-lés során létrejött viszonyokat fejezi ki a jogviszony fogalma. A jog-viszony tárgya a jogalanyok magatartása.

- Jogkövetés: a jog érvényesülése általában automatikusan, a közvetlenül erre hivatott
jogalkalmazó szerv közremqködése nélkül megy végbe
- Jogsértés: minden ami nem jogkövetés, fajai: aktív (szándékos), passzív (gondatlan). Társadalomra veszélyes, jogellenes magatartás. A jo-gérvényesülés a kilátásba helyezett szankció alkalmazását jelenti, általá-ban állami kényszer segítségére van szükség. A jogsértQ magatartás és a jogi normában megfogalmazott társadalmi követelmény között egy sajátos viszony jön létre, a jogi szankcionál-hatóság viszonya. Sajátos esete a jogi felelQsség-re vonhatóság. A jog érvényesítését meghatározott állami szervek végzik, amelyeknek ezt a tevékenységét jogalkalmazásnak nevezzük. Abszolút jogkövetQ ember nincs.

A jogérvényesülés módjai

A jogérvényesülésnek két módját különböztetjük meg: a jogkövetést és jogérvényesítést. A jogérvényesítés valamilyen jogellenes állapot meg-szüntetésére vagy a jogsértés jogkövetkezményeinek a megvalósítására irányu-ló emberi magatartás. A jogérvényesítés modern viszonyok között végsQ soron az állami szervek feladata, ezért a jogérvényesítés általában egyben jogalkal-mazás is. A jogérvényesítésnek fogalmi eleme, hogy egy korábbi jogsértéshez kap-csolódjék.

Minden olyan emberi magatartás, amelyik nem jogellenes, jogszerq. Ezért a jogot egy sajátos kettQs struktúra, igen-nem szerkezet jellemzi. Ezt ne-vezzük a jog binaritásának.

A jogkövetés

Jogkövetésnek azt az emberi magatartást nevezzük, amelyik a jogszabályok elQírásainak megfelel, nem sért egyetlen, a társadalomban érvényes jogi normát sem. Ez a jogkövetés abszolút mozzanata. A jogkövetés relatív: idQben az emberi magatar-tásokban egymást váltják a jogellenesség és a jogkövetés mozzanatai. A jogszabályoknak való megfelelés a jogkövetés objektív ismérve, azaz va-lamely magatartás attól függetlenül jogkövetés, hogy annak jogszerq jellege tuda-tosodik-e a magatartás alanyában, és ha igen, milyen mértékben. Ezért minden emberi magatartás vagy jogkövetés, vagy jogsértés.

A jogkövetés jellemzQ vonásai

- tömegesség: a jogszerq magatartásokhoz ké-pest a jogsértések száma elenyészQ
- viszonylagos konfliktusmentesség: jogsértés esetén a konfliktus a magatartás és a jog
szabály által védett érdek között jön létre; jogkövetés esetén pedig vagy nincs konfliktus
vagy pedig a konfliktus az egyéni érdekek és motívumok, valamint a jogszabályban
megfogalmazott elQírás közötti konfliktusként jelenik meg, vagy pedig a konfliktus az
egyénben nem is tudato-sodik, a társadalmi konfliktus nem válik egyéni konfliktussá
- közvetetten politikai jellegq: az állam és az állampolgár alapvetQen politikai viszonyának egyik lé-nyeges eleme az állampolgár jogkövetési kötelezettsége. Ezen túlmenQen az állam tevékenységével és tekintélyével jelentékeny szerepet tölt be a jogkövetés biztosításában.

A jogkövetés objek-tív oldal általános vonásaként a jogi normák elQírásainak megfelelQ tevést vagy nem tevést emelhetjük ki, amelynek tartalmi jegye az, hogy a társadalom adott rendjére ártalmatlan vagy legalábbis igen kis mértékben veszélyes.

A jogkövetés szubjektív oldala a magatartás alanyának a magatartáshoz való tu-dati viszonyát fejezi ki.

Jogtudat: a jogszabályok címzettjeinek a jogi jelen-ségekkel kapcsolatos tudati viszonya

Jogismeret: az ér-vényes jogszabályok és részben a jogalkalmazói gyakorlat helyes, igaz ismerete

Jogkövetés tudatosságának oka lehet:
- a politikai elem hangsúlyos jelenléte a jogviszonyban
- a magatartás kiemelkedQ vagyoni jelentQsége
- az adott magatartás fokozott konfliktusveszélye
- az adott jogviszony viszonylagos ritkasága
- tiltó norma esetében a jogsértQ magatartás motívumának a megjelenése

A társadalmi-politikai értelemben vett tu-datosság:
- A jogszabály tudatos követése esetén a jogalany azonosul a jogszabály által kifejezett értékekkel és érdekekkel (akár meggyQzQdésbQl, akár önérdekbQl)
- a jogalany objek-tív érdekei ellenére követi tudatosan a jogot (ideológiai befolyásolás, a jogsértés megvetendQ)
- A szokásszerq jogkövetés esetében tudatosságról nem beszélhetünk, a jogkö-vetés csaknem automatikusan következik be
- a kilátásba helyezett kényszer hatására törté-nQ jogkövetés (az állam vagy a környezet szankciója miatt)

A jogkövetés alakulásában jelentQs szerepet játszik a jogi szocializáció, aminek során az egyén elsajátítja a társadalomban, mindenekelQtt a környezetében érvényesülQ szokásokat, normákat, társadal-mi értékeket, és azokkal azonosul, különös jelentQsége van a jogi felelQsségtudat és a jog iránti tisztelet kialakulásának.

A jogsértés

Jogsértés minden olyan emberi magatartás, amelyik nem tartozik a jogkövetés körébe.

Valamely jogszabály megsértése szükséges, de egyben elégséges ismérv a jogkövetQ és a jogsértQ magatartások elhatárolásához. Valamennyi jogsértQ magatartás közös vonása az adott magatartás társadalomra veszélyes-sége. A társadalomra való veszélyesség azon mértéke, amelynek alapján az állam, ille-tQleg a mögötte álló osztályok, rétegek az egyes társadalomra veszélyes magatar-tásokat jogellenessé nyilvánítják, mindenekelQtt a társadalom adott fejlQdési fo-kától és a szemben álló politikai erQk viszonyaitól függ. Emellett szerepet játszik az uralkodó ideológia, és hatnak a politikai és jogi hagyományok is.

Az objektív oldal elemei közé a jogsértés tárgyi világban megnyilvánuló sajátosságai tartoznak, így mindenek-elQtt maga a magatartás, annak jogellenessége és társadalomra veszélyessége.
Jogsértés csak emberi magatartás lehet. A jogsértés, mint emberi magatartás tevésben vagy nem tevésben (mulasztás-ban) nyilvánul meg.

A jogsértés szubjektív oldala azt fejezi ki, hogy a jogsértQ tudata hogyan fogta át az adott magatartást, annak eredményét, és hogyan viszonyult ezekhez.

A jogsértés okai:
- a társadalom egészében ható, ún. makrotársadalmi okok: a jogszabályban megfogalmazott érdek és a jogsértQ érdeke közötti egység hiánya, a társadalomban lévQ ellentmondások, az adott jogrendszerrel ellentétes ideoló-gia befolyása, a jogi nevelés alacsony hatásfokát és a jogalkalmazói tevékenység hiányosságai
- a jogsértQ környezetében ható, ún. mikrotársadalmi okok: elsQsorban a szubkultúra jelensége és a szocializációs folyamat zavarai érdemelnek említést
- a jogsértQ személy tulajdonságai, adottságai

A jogsértések az adott társadalom szempontjából egyértelmqen negatív szerepet játszanak. A haladás általá-nosabb mértékével mérve azonban elengedhetetlen annak állandó vizsgálata, vajon a jogsértések bi-zonyos csoportja mögött nem új, a jövQbe mutató társadalmi viszonyok kialaku-lása rejlik-e, vajon nem vált-e túlhaladottá az adott magatartástípus jogellenessé nyilvánítása.


A jogalkalmazás sajátosságai

A jogalkalmazás az erre följogosított állami (kivételesen nem állami) szervek olyan közhatalmi tevékenysége, amelynek során jogszabályok alapján konkrét egyedi ügyeket döntenek el és az így hozott döntés nem teljesítése állami kényszerintézkedést vonhat maga után, a jogalkalmazói aktusok érvényesíté-sét az állami szervek végsQ soron fizikai erQszakkal is biztosítják.

Sajátosságai:
- A jogalkalmazás, mint a jog érvényesítése a jogkövetés mellett a jog érvé-nyesülésének másik módja, amikor is a jogszabályok címzettjeinek, a jogalanyok-nak a magatartása önmagában nem eredményezi a jogi normák elQírásainak a megvalósulását, és ezért a jog érvényesüléséhez a jogszabályok közvetlen cím-zettjeitQl különbözQ, a kényszerítés lehetQségével rendelkezQ sajátos állami szer-vek tevékenységére van szükség;
- A jogalkalmazás erre följogosított állami szervek (kivételesen társadalmi szervek) tevékenysége, az ál-lamhatalom gyakorlásának sajátos megnyilvánulása;
- A jogalkalmazás, mint tevékenység mindig más, a jogalkalmazó szervtQl különbözQ jogalanyokra irányul, a döntéshozó szervtQl különbözQ jogalanyok jogviszonyait rendezi kötelezQ jelleggel, az államhatalom gyakor-lásának megnyilvánulásaként;
- A jogalkalmazás a konkrét egyedi ügynek a jogi normák alapján való eldöntését jelenti;
- Jogszabályok alapján hozott sajátos állami döntés, ami a konkrét ügy jogilag releváns tényeinek a megállapí-tására, a tényállás jogi minQsítésére és a jogkövetkezményeknek a meghatározására terjed ki;
- A jogalkalmazás során a jogalkalmazó szervek egyedi jogviszonyokat léte-sítenek, szüntetnek vagy változtatnak meg, illetve egyedi jogviszonyok létezését, megszqnését vagy megváltozását állapítják meg;
- Jogilag szabályozott eljárás keretei között megy végbe;
- A jogalkalmazás során hozott döntés nem teljesítése állami kényszerintéz-kedést von maga után;
- A jogalkalmazáshoz modern viszonyok között bizonyos minimális szakisme-retre is szükség van;
- Általános hatást is kifejt, általános szerepet, funk-ciót is betölt;

A jogalkalmazás fajai és típusai

A jogalkalmazás fajait azon az alapon különböztetjük meg, hogy milyen szerv végzi a jogalkalmazást.
Megkülönböztetünk:
- bírósági jogal-kalmazást (és ezen belüli alfajokként a polgári, büntetQ-, katonai, munkaügyi, közigazgatási és alkotmánybíráskodást);
- ügyészségi jogalkalmazást;
- közigazgatási jogalkalmazást
- fegyve-res szervek, mindenekelQtt a rendQrség jogalkalmazását (csak állam-igazgatási és bqnüldözési feladataik körében);
- munkahelyi jogalkalmazást (közalkalmazotti és a köztisztviselQi jogviszonyokkal kapcsolatos egyes kérdések kapcsán)

A jogalkalmazás típusait a jogalkalmazó tevékenység társadalmi tartal-ma alapján különböztethetjük meg. Két ilyen típus van:
- a jogvédelmi (más szó-val: juriszdikciós, jogszolgáltatási, igazságszolgáltatási): társadalmi viszonyok védelme és a viszonyok kialakulási és fejlQdési lehetQségeinek a biztosítása
- a közigazgatási (ál-lamigazgatási): a társadalmi viszonyokból fakadó nemkívánatos következmények minimali-zálása a hátrányok kompenzálása és a spontán módon nem vagy nem eléggé hatékonyan mqködQ tevékenységfor-mák ösztönzése és tudatos szervezése, a társadalmi viszonyok tudatos alakí-tása

A jogszabály-értelmezés módszerei és eredménye

1) A nyelvtani értelmezés a gondolkodás és a nyelv egységén alapul. A jogszabály tartalmának a nyelvtan szabályai segítségével va-ló föltárása, a jogszabályban szereplQ fogalmak és kifejezések szótani és a szövegszerkezet mondattani elemzése útján.
A szavakat általában a köznyelvben használatos jelentésük szerint kell értelmezni. Kivételt képeznek a jogi szakkifejezések, azok a kifejezések, ame-lyeket a köznyelv óhatatlanul elmosódott értelemben használ, és a szakmai tevékenységet szabályozó jogszabályok az adott szakma szakkifejezései. A mondattani értelmezés során elsQsorban a vagyla-gosság (alternativitás) és az együttesség (konjunktivitás) magállapításának van je-lentQsége.
2) A logikai értelmezés: a fogalmak és kijelentések viszonyára vonat-kozó törvényszerqségei és elvei (mindenekelQtt az azonosság, az ellentmondás-mentesség, a harmadik kizártsága és az elégséges alap) segítségével kerül sor a jogszabály tartalmának a föltárására.
Az érvelés és a következtetés bizonyos formái az ún. argumentumok.
3 A rendszertani értelmezés során a jogi norma valódi tar-talmára más jogtételekkel, jogintézményekkel, valamint az adott jogággal és jog-rendszerrel fönnálló összefüggéseinek vizsgálata révén következtetnek
4) A történeti értelmezés során föl kell tárni azt a célt, amelyet a jogalkotó elérni kívánt és azt a gyakorlati szük-ségletet, amelyet ki akart elégíteni. E célok és szükségletek föltárásának két fQ eszköze van: az egyik az új jogsza-bálynak és az általa hatályon kívül helyezett vagy módosított jogszabálynak az összevetése, a másik pedig a jogszabály elQkészítQ anyagainak a tanulmányozá-sa. A történeti értelmezés lényeges mozzanata a jogalkalmazás idQpontjában fönn-álló társadalmi viszonyok elemzése, különös tekintettel arra, hogy idQközben mennyiben változtak meg a jogszabály megalkotását kiváltó, annak alapjául szol-gáló társadalmi szükségletek. A módszereket a jog-alkalmazó a valóságban együttesen használja, minden esetben valamennyi elem együttes alkalmazására van szükség.
A jogszabály-értelmezés eredménye arra ad választ, hogy a jogszabály-értelmezés folyamán a jogszabály tartalmáról szerzett ismeret mennyiben változott meg: kiterjesztQ, helybenhagyó és megszorító jogszabály-értelme-zés.

A jogszabály-értelmezés kérdéseit illetQen kialakított elméleti tudományos tételek kiemelkedQ gyakorlati jelentQségqek, mivel az elméleti állásfoglalások ezekben az esetekben közvetlenül hatnak a jogalkalmazói gyakorlatra.


A tényállás jogi minQsítése és a jogkövetkezmények megállapítása

A megállapított tényállás jogi minQsítése során a jogalkalma-zó a megállapított történeti tényállást a jogi norma általános megfogalmazása alá vonja, megállapítja, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi norma hipotézisnek, mint általánosnak az egyedi megnyilvánulása, vagyis azt valamely jogi norma megvalósulásának vagy meg nem valósulásának minQsíti. KettQs (bináris) struktúra jellemzi: az adott jogi minQsítés más jogi minQ-sítéseket kizár, a jogi minQsítés nem lehet vagylagos, részleges, átmeneti vagy föltételes.

A jogkövetkezmények megállapítása a jogalkalmazás folyamatának utolsó, záró mqvelete. A megállapítható jogkövetkezmények körét egyrészt a jogi minQsítés, másrészt pedig a jogi szabályozás jellege szabja meg.
- a jogi norma a jogi minQsítés alapján egyértelmqen meghatározza a jogkövetkezmé-nyeket
- a jogi nor-ma a lehetséges jogkövetkezmények minimumát és maximumát határozza meg, vagy más módon fogalmaz meg több lehetséges jogkövetkezményt
- bizonyos esetekben a jogalkalmazó a jogi normában meghatározott jogkövetkezményektQl eltérhet, azok kereteit átlépheti
a jogi norma a jogkövetkezmény megállapítását rábízza a jogalkalmazóra, amit annak a
célszerqség, méltányosság, igazságosság stb. szempontjai alapján kell meghatároznia
(mérlegelés - diszkrecionalitás) A jogalkalmazásban a diszkrecionalitás szerepe az, hogy a konkrét eset körül-ményeihez, sajátosságaihoz rugalmasan alkalmazkodva, egyéniesítve valósítsa meg az adott jogi szabályozás célját. A mérlegelés legfontosabb kritériuma ezért ennek során a célszerqség.


A jogviszony fogalma és elemei


A jogviszonyok a jogérvényesülés, vagyis a jogi normák megvalósulása, reali-zálódása során, meghatározott személyek között, jogi normák alapján létrejött viszo-nyok. Három eleme van: a jogviszony alanya, tárgya és tartalma.

A jogviszonyok kialakulása:

Egy mintává vált viszonyt idQvel a jog is szabályozása tárgyává tesz.:
- Ez egyfajta szelektív leképezés, egyrészt a jog nem minden társadalmi viszonyt képez le, és nem teljes mértékben, hanem csak a jogilag releváns, lényegesnek tartott elemeket emeli ki. A leképezés lehet alakító jellegq is, visszahathat a szabályozott társadalmi viszonyra.
A viszony eleve jogviszonyként jött létre, a jog által.:
- A jogi szabályozás sem teremthet viszonyokat saját kénye-kedve szerint, ha tényleges érvényesítésre tart igényt. Szükséges, hogy ehhez meglegyenek az elQfeltételei, feltételezi a társadalom felkészültségét a befogadásra, vagy valamiféle már létezQ vagy alakulóban lévQ viszonytípust, amelyre építkezni lehet.


A jogviszony alanyai

A jogviszonyban részt vevQket a jogviszony alanyainak vagy röviden jogala-nyoknak nevezzük. A jogviszony alanyai azok, akik jogok és kötelezettségek hordozói lehetnek, vagyis akiket a hatályos jogrendszer szerint alanyi jogosultsá-gok illethetnek, és jogi kötelezettségek terhelhetnek. A jogalanyoknak ezt a sajá-tosságát általános fogalommal jogképességnek nevezzük.


Három csoport:

1./ Természetes személyek:
az ember. A modern jogrendszerekben a jog-képesség általános és egyenlQ: minden személyt azonos módon illet meg.
Más fogalom a cselekvQképesség, ami kizárólag a természetes személynek az a képessége, hogy saját cselekményével jogokat szerezhet, és kö-telességet vállalhat a jogszabály által megállapított körben.

A jogi elQírások a cse-lekvQképességet általában meghatározott életkorhoz és a tudatos cselekvéshez szükséges egészségi és szellemi állapothoz kötik. Ennek alapján megkülönbözte-tünk teljes cselekvQképességet, korlátozott cselekvQképességet és cselekvQképte-lenséget.

2./ Jogi személyek:
Tipikusan az emberek olyan együttese, amelynek jogképességét a jogszabályok elismerik, vagyis amely saját nevében szerezhet jogokat és vállal-hat kötelezettségeket.
A természetes személyeken és az államon kívül minden más jogalany jogi személy. A jogi személy jogképessége célhoz kötött, nem lehet teljes.

3/ Az állam:
A jogi személyek önálló típusát alkotja. Az ál-lam elsQsorban nemzetközi jogi, alkotmányjogi és büntetQjogi viszonyok alanya-ként lép föl, de jogalanyisága pénzügyi jogi, államigazgatási jogi és vagyonjogi vi-szonyokban is megmutatkozik.
Polgári jogi viszonyaiban az állam is jogi személynek te-kintendQ, vagyis más jogalanyokkal egyenlQ elbírálás alá esik.


A jogviszony tárgya

A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony, közelebbrQl a jogviszony tartalmát jelentQ alanyi jogosultság és kötelezettség irányul.
A jogviszony tárgya látszólag valamilyen dolog, ez azonban csak a jogviszony közvetett tárgya.
A jogviszony közvetlen tárgya a jogalanyok meghatározott magatartása. Ez a magatartás egy elQzetes jogi mintában rögzített menetrend .
A jogviszonyok tárgyát képezQ magatartás megnyilvánulhat tevésben és nem tevésben (mulasztásban) egyaránt.

A jogviszony tartalma

A jogviszony tartalmát azok az alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek je-lentik, amelyek a jogviszonyok alanyait megilletik, illetve terhelik.

Ezek jellemzQje a kikényszeríthetQség, az individualitás, a tulajdonszerqség és a semlegesség.

A jogot magát kikényszeríteni nem lehet, csak a kötelességet, ezért a jogok garantálása jogtechnikailag úgy lehetséges, hogy valakinek a jogát másnak a kötelességével kapcsoljuk össze. A jogilag elismert igényt követelésként vagy felhatalmazottságként jellemezhetjük, melyek érvényesítéséhez a kötelezQ erQt, a kényszert a jogrendszer biztosítja.

Ezeket a jogokat, mint valaki jogát, vagy a mi jogunkat tudjuk elképzelni, bár kétség kívül vannak közösségi, kollektív jogok is. A jogommal kizárólagosan és tetszQlegesen rendelkezem, míg nem sértek vele másokat, vagy mások jogait. Jogommal kapcsolatban mindenki mástól beavatkozás mentességet igénylek, és ugyanezt ígérem. Az adott jog léte vagy nem léte független alanyának jogon kívüli helyzetétQl. Pl. vallás, politikai hovatartozás.


A jogi tények

A jogviszonyok valahogyan keletkeznek, módosulnak és megszqnnek. Azokat a valóságbeli történéseket, amelyek a jogviszonyokat mozgásba hozzák, összefoglalóan jogi tényeknek nevezzük. Ezek a körülmények nem önmagukban, hanem a jogi szabályozás révén válnak jogi tényekké.

Mindazon körülményeket, eseményeket és magatartásokat, amelyeknek a jogi normák jogi jelentQséget tulajdonítanak, ame-lyekhez a jogi elQírások jogviszonyok keletkezését, változását vagy megszqné-sét rendelik, jogilag releváns tényeknek vagy röviden jogi tényeknek nevezzük-.

Két nagy csoport:
az akaratunktól független természeti események, illetve
emberi cselekmények, és az akaratlagos emberi cselekmények.

Az akaratunktól független, objektív események: a jogalanyok akaratától, tudatá-tól függetlenül mennek végbe.
- jogalanyok személyén kívüli objektív körülmények (idQmúlás, termé-szeti események és a társadalmi megrázkódtatások)
- jogalany személyében adott, de akaratától füg-getlen körülmények (a jogalany életkora, neme, szellemi és testi állapota, a születés és a halál ténye, reflex mozdulatok)



Az akarattól függQemberi magatartások:
a) jogszerq cselekmények
- jogi aktusok (bírói, közigazgatási, stb): azok a cselek-mények, amelyek tudatosan arra irányulnak, hogy jogviszonyt hozza-nak létre, változtassanak vagy szüntessenek meg (állami: konstitutív aktusok; és deklaratív aktusok, melyek csak megállapítják valamely jogviszony fönnállását vagy fönn nem állását)
- eredményre vezetQ emberi cselekmények: tudatos emberi cselekedetek, és következményük egy meghatározott jogviszony létrejöt-te, megváltoztatása vagy megszqnése, anélkül hogy a személyek akarata erre irá-nyulna. Ezek a benne részt vevQk számától függQen lehetnek jogügyletek: min. két alany szükséges a kívánt joghatás eléréséhez (pl. szerzQdések) és egyoldalú nyilatkozatok (pl. vételi jog gyakorlása)
b) jogsértQ cselekmények osztályozhatók:
- a jogsértés alanyai szerint
- azon társadalmi szféra szerint, ahol a magatar-tás végbemegy
- az adott magatar-tás melyik jogág szabályait sértette meg


Az állam fogalmi jegyei

Az állam sajátosságai
- az állam történeti kategória,
- az állam léte objektív társadalmi szükséglet, amit az állam társadalmi rendeltetése fejez ki,
- az állam társadalmi rendeltetését funkcióin keresztül valósítja meg,
- az állam a társadalom politikai berendezkedésének központi, a fizikai erQszakkal való kényszerítés legitim alkalmazásának a monopóliumával és a kényszerítés formalizált, speciális eszközeivel rendelkezQ intézménye,
- az állam a néptQl és a társadalomtól elkülönült, szuverenitással rendelkezQ közhatalom,
- az állam a munkamegosztás külön ágát képezQ szervezet,
- az állam társadalmi-gazdasági környezetével sajátos kölcsönhatásban van.


Az állami szervek rendszerének általános jellemzése

Az állami szervek rendszere állami szervekbQl összetevQdQ, összekapcsolódó, differenciált és egyben egységes, jogilag szabályozott rendszer,

JellemzQi:
1./ Állami szervek rendszere állami szervekbQl tevQdik össze: az állami szervek tevékenységében a közhatalom, a szuverenitás gyakorlása fejezQdik ki, amelyek tehát másokra kötelezQ, végsQ soron állami kényszerrel kikényszeríthetQ döntéseket hozhatnak, illetQleg állami kényszert gyakorolhatnak.
2./ Differenciált rendszer, vagyis különbözQ típusú és különbözQ szintq állami szervekbQl tevQdik össze.
3./ Az állami szervek egységes rendszert alkotnak.

Az állami szervek típusai (felsorolás)

1./ Fegyveres és rendvédelmi szervek,
2./ Közigazgatási szervek,
3./ Bírósági szervek,
4./ Törvényességi felügyeleti-ellenQrzQ szervek,
5./ Diplomáciai szervek,
6./ Központi állami képviseleti szervek,
7./ Területi önkormányzatok.


A fegyveres szervek

A fegyveres szervek kiemelkedQ jelentQségét az adja, higy az erQszak alkalmazása az állam legfQbb és végsQ eszköze ahhoz, hogy feladatait ellenállás nélkül is ellássa. Nélkülözhetetlen az mind a belsQ rend fönntartása, mind pedig a külsQ támadásokkal szembeni védekezés szempontjából.

A fegyveres szervek sajátos feladata az, hogy fizikai erQszak alkalmazásával vagy az azzal való közvetlen  személyhez szóló és azonnali  fenyegetéssel fölszámolják az adott rend, az állam és jogrend elleni külsQ és belsQ támadásokat, akár szervezetten, akár egyedileg, elszigetelten követik el azokat. A fegyveres szervek rendszerén belül igazgatási tevékenységet végzQ részlegek, illetve újabb bizalmi vagy titkos információgyqjtQ tevékenységet ellátó fajtái jöttek létre.
A fegyveres szervek fejlQdésére a tevékenységi és szervezeti formák differenciálódása, a jogi szabályozás növekvQ jelentQsége és a közvetlen kényszeralkalmazásának a háttérbe szorulása jellemzi. Ennek következménye fegyveres szerveknek és rendvédelmi szerveknek a megkülönböztetése. A fegyveres szervek szervezeti fölépítése a közvetlen és föltétlen alá-fölérendeltség jellemzQ.

A közigazgatási szervek

A közigazgatási szervek, az adminisztratív-végrehajtó apparátus nélkülözhetetlenek az államapparátus anyagi alapjainak a biztosítása és az állam gazdasági funkció következtében. Lehetnek mind testületi, mind pedig egyedi szervek, Szervezeti fölépítése és eljárása jogilag részletesen szabályozott. E jogi szabályozás alapvetQ fogalmai közé tartoznak a hatáskör és az illetékesség.

A hatáskör:
- az adott állami szervnek feladatai ellátása érdekében milyen jogi eszközök állnak a rendelkezésére,
- milyen típusú állami szervnek, illetQleg a meghatározott típusú állami szervek közül milyen színtq szervnek kell az adott feladatot ellátnia,

Az illetékesség:
Az azonos típusú és szintq szervek közötti munkamegosztást jelenti.

Az államigazgatási szervrendszernek sajátossága, hogy az annak csúcsán álló állami szerv (államfQ, kormány) tevékenysége nem korlátozódik az államigazgatási feladatokra, hanem döntQ mértékben befolyásolja az egész állami politika irányát, vagyis kormányzati tevékenységet is végez.


Az állami szervek jellemzQ vonásai

A hivatalnokok:
- személyükben szabadok, csak dologi természetq hivatali kötelességnek engedelmeskednek,
- rögzített hivatali hierarchiában helyezkednek el,
- rögzített hivatali hatáskörrel rendelkeznek,
- szabad megállapodás, szabad kiválasztás alapján alkalmazzák Qket,
- szakképzettség alapján alkalmazzák Qket,
- hivatali teendQk ellátása egyedüli vagy fQfoglalkoztatásúak,
- ellenszolgáltatásként rögzített fizetést kapnak pénzben,
- az igazgatási eszközöktQl tökéletesen mentesen és hivatali állásuk tulajdonba vétele nélkül mqködnek,
- szigorú, egységes hivatali fegyelemnek és ellenQrzésnek vannak alávetve,
- eljárásuk alapjául jogszabályok és technikai normák szolgálnak,

A közigazgatási szervek tevékenységét általánosan szervezQ - végrehajtó - rendelkezQ tevékenységként jellemezhetjük.
- az állami  képviseleti szervek döntéseinek a végrehajtása során másokra kötelezQ rendelkezéseket hoznak,
- feladataik ellátása érdekében az ún. hatósági igazgatás körében más szervekre és az állampolgárokra kötelezQ döntéseket hozhatnak,
- a csak nekik alárendelt szervekre kötelezQ határozatok és utasítások révén irányítják a vállalatok és intézetek munkáját,
- irányítják az alájuk rendelt közigazgatási szervek munkáját,
Módszerei:
Feladataik ellátása során többnyire jogalkalmazást végeznek,
SzervezQ tevékenységet, valamint jogalkotó tevékenységet is ellátnak,

A bíróságok

A modern bíróságok sajátos feladata az igazságszolgáltatás gyakorlása és a jog szabályainak az alkalmazása és érvényre juttatása.

Tevékenységei:
- döntenek azoknak az ügyekben, ahol valamilyen társadalmi konfliktus jogvita formáját ölti,
- tárgyalásokon az ügyfélként egyenjogú felek közremqködésével föltárják az ügy, a jogvita alapjául szolgáló tényállást,
- a jog szabályait alkalmazva az adott egyedi ügyben határozatot hoznak, eldöntik a jogvitát és megállapítják a jogkövetkezményeket,
- felülbírálják az alacsonyabb szintq bíróságok döntéseit, hogy megfelelnek-e a jogszabályok elQírásainak és ily módon olyan jogerQs ítéletet hoznak, amelynek rendelkezései kötelezQek az érdekelt személyekre és az állami szervekre.

A bíróságok szervezeti fölépítésének alapvetQ elve a bírói függetlenség: a bírói szerveket ítélkezQ tevékenységük során a döntés tartalmára vonatkozóan senki, még a felettes bíróságok sem utasíthatják, az ítélkezQ tevékenység során a bírák csak a jogszabályoknak vannak alávetve.


A felügyeleti-ellenQrzQ szervek

Az állami szerveknek ebben a típusában az ügyészség és a hozzá hasonló szervek tartoznak
Feladatuk, hogy ellenQrzik a jogszabályok megtartását, és ha jogellenes magatartást fednek föl, az érdemi döntésre hatáskörrel rendelkezQ illetékes állami szervnél eljárást kezdeményeznek, és meghatározott esetekben maguk is részt vesznek az eljárásban, képviselve a közérdeket.

AlapvetQ tevékenységmódjuk a vizsgálat és az eljárás-kezdeményezés. JellemzQ vonásuk még, hogy az ügy végsQ eldöntése nem tartozik hatáskörükbe.
Az ügyészség helyi szervei más helyi állami szervektQl függetlenül mqködnek, kizárólag a legfQbb ügyésznek vannak alárendelve. Az ügyészi szervezet további jellemzQ vonása, hogy az alsóbb ügyészi szerveknek nincs jogilag védett hatásköre.

Az ügyészséghez hasonló állami szerv az állampolgári jogok országgyqlési biztosa, alapfeladata az állampolgári jogok védelme és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak a biztosítása, az ezeken a területeken tapasztalható sérelmek, visszáságok orvoslása és ily módon a közigazgatás törvényességének biztosításában való közremqködés.
Az állami szerveknek ebben a csoportjában tartoznak még a külsQ pénzügyi ellenQrzQ szervek, mint például az Állami SzámvevQszák.


Az állami képviseleti szervek és az önkormányzatok

Feladatuk az, hogy kifejezzék és érvényesítsék a választók érdekeit, az adott társadalmi berendezkedésnek megfelelQen biztosítsák az állami szervek fölött a társadalom politikai ellenQrzését és ezen belül az uralkodó osztályok domináns befolyását. Tevékenységük az államhatalom teljességét és egységét fejezi ki. Vita alapján kimunkálják a szükséges politikai kompromisszumokat, a legjelentQsebb állami kérdésekben döntéseket hoznak. Meghatározzák a közvetlenül alájuk rendelt állami szervek személyi összetételét és irányítják azok munkáját.
A központi állami képviseleti szervek legfontosabb feladata a törvényhozás.
JellemzQi:
- mindig testületi szervek,
- mindig a lakosság által - többnyire közvetlenül, kivételesen közvetetten - választott szervek,
- alá-fölérendeltségük elsQsorban az általuk alkotott jogszabályok hierarchiájában fejezQdik ki.

A területi önkormányzatok a helyi állami képviseleti szerveknek az állami szervek egységes rendszerén belüli maximális önállósággal jellemezhetQ változatát képezik. Alárendeltségük csak a jogszabályoknak való alárendeltséget jelent.
Feladatuk a helyi közügyek intézése, az ennek érdekében végzett sajátos tevékenység, az e körben tartozó alapvetQ döntések meghozatala, a jogszabályalkotás, valamint a helyi közigazgatás ellátása.




A jogállam

A jogállam a modern állam egyik megnyilvánulási formája, koncepcionális alakváltozata, azaz a jogállam egy meghatározott koncepció megvalósítására törekszik.

A jogállam fogalmi történeti elQzménye Kant jogfilozófiája, aki az államot, mint az embereknek jogi törvények uralma alatti egyesülését definiálta. Majd kialakult a liberális jogállam fölfogás:
- szakítás az egyénen túli államcélokkal, az állami rend kiindulópontja a szabad, egyenlQ, önmeghatározó individum,
- az állami célok és feladatok korlátozása a személy és a tulajdon szabadságának és biztonságának a garantálása,
- az államszervezet fölépítése és az állami tevékenység szabályozása a polgári szabadság, jogegyenlQség, a tulajdon garanciája alapján,
- az alkotmányos monarchia megvalósítása, vagyis bírói függetlenség, felelQs kormány, a törvények uralma, népképviselet léte és közremqködése a törvényhozásban ( de nem parlamentáris törvényhozás és még kevésbé parlamentáris kormányzás),

Ezt a jogállam formális fölfogása váltotta föl, melynek lényege a törvények uralmának formális, azok tartalmától elvonatkoztató hangoztatása.
A századforduló táján a jogállam eszme demokratizálódott annyiban, hogy a jogegyenlQség követelményét a politikai jogokra is kiterjesztették.

Hermann Heller szerint a fenyegetQ náci diktatúrával szemben a demokrácia, a jogállam csak akkor képes magát megvédeni, a ha a jogállam követelményei közé beiktatják a szociális jogokat is. Ez a szociális jogállam fogalma.

A második világháború után a jogállam kategória értelmezésében egyrészt a hatalommegosztás elve általános, másrészt a szociális jogállam széles körben elfogadottá vált.

A jogállam napjainkban általánosan elfogadott elvei:

1./ A törvények uralma, alkotmányossága és elsQbbsége,
2./ Az alapvetQ emberi jogok elismerése és garantálása,
3./ A hatalmi ágak megosztásának elve,
4./ A közigazgatás törvényhez kötöttsége, a törvényi fönntartás és fölhatalmazáshoz kötöttség elve,
5./ A törvényhozás és a közigazgatás söntéseinek bírói fölülvizsgálhatósága ( alkotmány- és közigazgatási bíráskodás),
6./ A bírói függetlenség elve,
7./ A jogbiztonság elve, az állami cselekvés kiszámíthatósága,
8./ A bírák a törvényhez kötöttsége,
9./ Az ügyészi tevékenység legalitásának elve,
10./ A törvényes bíróhoz, a jogi meghallgatáshoz és ügyvédi védelemhez való jog,
11./ A jogorvoslati jogosultság elve,
12./ A visszaható hatály tilalma, nullum crimen, nulla poena sine lege elve ( csak az bqncselekmény, amit a törvény annak nyilvánít és csak a törvényben meghatározott büntetés szabható ki),
13./ A jogkorlátozások indokoltságának és arányosságának elve.

1./ Alkotmányjog, az állami szervezetrendszer felépítése, alapintézmények, alapvetQ emberi és állampolgári jogok,

BevezetQként egy kérdésre adjunk választ, nevezetesen mi váltja ki a fejlQdést?

A társadalmak történetében az emberi gondolkodás és társadalmi szükségletek fejlQdése váltja ki a tudományok kialakulását és fejlQdését. A tudományok differenciálódtak és ezen belül a társadalomtudományok is. Az állam és jogtudomány akkor önállósult, amidQn a teológiából és a filozófiából, a középkori tudományos elméleti keretekbQl kiszakadt. Tehát elkülönült a jogra és az államra vonatkozó elméleti-tudományos tevékenység. A társadalomtudományok elkülönült ágaként bontakozott ki a jog- és államtudomány, amely jelentékeny tudománycsoporttá vált, amely differenciálódás mellett nagyfokú integrálódás is jelentkezett. A jog és államtudományban is  a társadalomtudományok különbözQ csoportjai mellett  kialakult a belsQ tagozódás. A tételes jogtudománytól elkülönült az átfogó elméleti gondolkodás. Így kibontakozott az általános elméleti jogtudományi ágként a jogelmélet, a jogfilozófia, a jogbölcselet. Ezzel szoros összefüggésben fejlQdtek külön tudományágként a tételes jogtudományok  az alkotmányjog, a közigazgatásjog, a magánjog, a büntetQjog tudománya.

Az alkotmányfogalom történeti kialakulása

a./ ElsQ polgári alkotmány: németalföldi forradalom 1579. UTRECHTI UNIÓ 1584. deklarált köztársasági alkotmánya / európai felvilágosodás eszmevilága jellemzQ, a feudalizmussal szemben az embert, az emberi egyéniség szabad fejlQdését, az emberi szabadságot állítja középpontban /, Hollandia felvirágozásának ide is / XVI-XVIII. század /,

b./ Batáviai Köztársaság alkotmánya 1798. / francia forradalom eszméit tükrözi, szabadság  egyenlQség  testvériség /,

c./ Anglia XVII. század, szokásjogi úton alakult ki az alkotmány, /személyes szabadságjog biztosítása, választójog kiterjesztése /,
- János király, 1215. Magna Charta / Nagy Oklevél / : a régi angol szabadságjogok és az egyház függetlenségének megerQsítése, korlátozza a fejedelmi szuverenitást, fundamentális törvény,
- 1628. Petition of Rights / Jogok Kiáltványa / adóemelés és a királyi bíróságok elleni tiltakozás, amit a parlament hozott /,
- 1647. Agreement of People / A nép szerzQdése /, a parlament törvényhozási hatásköre nem terjedhet ki a lelkiismeret, a vallás, az istentisztelet szabad gyakorlása, a jogegyenlQség ügyekre,
- 1679. Habeas Corpus, önkényes letartóztatások elleni biztosíték megteremtése,
- 1689. Bill of Rights, parlament jogainak megszilárdítása / adómegajánlás, parlamenti szólásszabadság /, létrejön az alkotmányos monarchia kormányformája, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválása,

d./ 1787. Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya, ez a legrégebbi polgári alkotmány amely ma is hatályban van, az államszervezetet a hatalommegosztás elve szerint építi fel, a tagállamokra bízta az állampolgárok jogainak törvényi szabályozását, ElQzménye: Észak-amerikai függetlenségi háború, a Függetlenségi Nyilatkozat / 1776. július 4. /
- jellemzQi: hatalommegosztás elvei, népek önrendelkezési jogának elismerése, a föderalizmus, a prezidenciális / elnöki / demokrácia /, az alkotmánytörvény és az egyszerq törvény megkülönböztetése, az alkotmányosság bírói kontrollja, az állam és az egyház szét válása, a törvények uralma / rule of lav /, egyik legjelentQsebb nemzetközi hatású alaptörvény,

e./ Francia forradalom alkotmányozó gyqlése: 1789. augusztus 26. kiadja az Emberi és polgári jogok nyilatkozata címmel alkotmányos okmányát, fQbb jellemzQje: az emberi jogok egyetemessége,
- elsQ alkotmány: 1791. a deklarációhoz / kinyilvánítás / képest visszalépést jelentett, mert a gyakorlatban számos pontja nem valósult meg, jellemzQi: hatalmi ágak megosztása, parlament elsQbbségének biztosítása, az írott alkotmány tételes kibontása, emberi és polgári jogok kiemelése az alkotmány szerkezetében,
- 1084. Code civile / Polgári törvénykönyv / Napóleon életmqvének is tekinthetQ, jogegyenlQség, a tulajdon szabadsága és védelme, a szerzQdéses szabadság jogintézményei részletesen jelennek meg,
- 1831. Belga alkotmány. JellemzQje, hogy összeegyezteti a francia forradalom vívmányait, a szabadság- és egyenlQség eszméit a parlamentáris monarchia kormányformájával,
- A XIX. századi alkotmányozás a liberalizmus / szabadelvqség / állameszméi jegyében zajlott. JellemezQi: személyes szabadságjogok emberi jogok katalógusaként jelenik meg, államhatalom alkotmányosan korlátozott, hatalmi ágak szétválasztása, jogállamiság megteremtése / demokratikus törvényalkotás, az állam közhatalmi funkciói jogilag szabályozottak, aktusai bírói úton felülvizsgálhatók, választójog révén a polgárok részesei az államhatalomnak, a parlament dönt a törvényekrQl és ellenQrzi a kormányt,
- Szociális alkotmány a Weimari alkotmány megjelenésével a polgári alkotmányozás új szakasza jeleink meg. Be kerülnek az un. gazdasági, szociális és kulturális jogok. Így például megjelenik a munkához való jog, mint alapjog.
- 1949. Bonni alkotmány / NSZK / a demokratikus parlamentáris rendszer megerQsödését példázza. Új jogintézmény is megjelenik, ez az alkotmánybíróság. ÁllamfQi hatalom korlátozásával, a parlamenti pártok szétforgácsolódásának megakadályozásával megteremti a megújulás biztosítékait / 5% bekerülési küszöb /,
- A második világháború után az alkotmányozók a demokratikus eszmékre is nagyobb figyelmet fordítottak, míg ellenben az elsQ világháborút követQ polgári alkotmányokra a normativizmus / irányadó, szabályt adó, mértékül szolgáló / volt a jellemzQ. A független individuum képe helyére a közösségre utalt és a közösségért felelQs állampolgár alakja lépett.


Demokratikus alkotmány fogalma

Az alkotmány széles körq társadalmi megegyezést kifejezQ alaptörvény. Amelyet a legitimációs, deklaratív és védelmi funkció, alapjogok biztosítása, diszkrimináció tilalma, a kormányforma, a közigazgatás, a helyi autonómia, az igazságszolgáltatás, az alkotmányosság védelme és a szuverenitás tartalom jellemez.

Az alkotmány fogalmának jogi és politikai megközelítése:

Az alkotmány célja, hogy jogi kereteket szabjon a hatalom gyakorlásának.

Politikai megközelítésben az alkotmány a társadalom és a hatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait, s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait.

Jogi megközelítésben az alkotmány norma, mégpedig a legmagasabb szintq jogi norma, mert magát a törvényalkotót is köti. Az alkotmány a törvények törvénye, a jogrendszerben elfoglalt helyét tekintve alaptörvény.

Tartalmát tekintve alaptörvény, mert kifejezi a társadalomi berendezkedés alapjait, meghatározza a társadalom és az állam viszonyát, megállapítja és biztosítja a személyes szabadságjogokat, a jogegyenlQséget, szabályozza az államszervezet felépítését és mqködését.

Az alkotmány mai fogalma:
Az alkotmány különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvetQ jogokat, megszabja: a hatalomgyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét.

Az alkotmányosság követelményei

Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Az alkotmányosság legfQbb követelménye az un. alkotmányos biztosítékok deklarálása.

Alkotmányos biztosítékok: a népszuverenitás és a népképviselet, a hatalmi ágak szétválasztásának és egyenjogúságának elve, a törvények uralma, a jogállam megvalósítása, az egyenjogúság elve, az emberi jogok deklarálása,

Népszuverenitás elve és a népképviselet

Egy követelmény az államrenddel szemben, amely szerint az állami fQhatalom forrása a nép, ami egyet jelent a közhatalomban való széles körq állampolgári részvétellel, a képviseleti és a közvetlen demokrácia intézményeinek mqködésével.
A demokratikus rendszer biztosítja a pluralizmus érvényesülését, a társadalomban megjelenQ
különbözQ érdekek kifejezésének és képviseletének a lehetQségét.

Mikor valósul meg a népszuverenitás?

a./ ha széles körq a választójog,
b./ ha a képviseleti szervekben a különbözQ politikai irányzatok,
c./ a csoport érdekek,
d./ a helyi közösségek érdekei,
e./ a nemzetiségi érdekek,
f./ a foglalkozási érdekek
kifejezQdnek, ütközhetnek és hatnak egymásra.


A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve

A hatalommegosztás már Arisztotelész Politika címq mqvében fellelhetQ, ez azonban csupán munkamegosztás volt az egyes hatalomgyakorló állami szervek között, nem történt meg a hatalmi ágak elválasztása.


A hatalmi ágak mai értelemben vett elválasztása Montesquieu nevéhez fqzQdik, aki megkülönböztetett törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmakat, akkor ez, az önkényuralom kizárására irányult. Bár a késQbbi jogfejlQdés során többen eltérQen értelmezték a hatalommegosztást, újabb hatalmi ágakat állapítottak meg, a Montesquieu - féle hármas tagolás a mai jog számára is irányadó.

A hatalmi ágak merev elválasztása azonban a gyakorlatban nem lehetséges. S széleskörq jogi szabályozás igénye miatt szükségszerq, hogy a végrehajtó hatalom, illetve annak tagjai is alkossanak jogszabályokat, illetve hogy eldöntsenek közigazgatási ügyeket. Ennek megfelelQen a hangsúly a hatalmi ágak merev elválasztásától a fékek és ellensúlyok rendszerére tevQdött át, amelyben az egyes hatalmi ágak egymást ellenQrzik és szükség esetén fékezik.

Annak ellenére, hogy a hatalmi ágak elválasztása az állam egyik alapvetQ rendezQ elve, az alkotmányosság feltétele, az Alkotmány ezt kifejezetten nem deklarálja. Abban azonban, hogy az Alkotmány és a kapcsolódó törvények pontosan meghatározzák az egyes szervek feladat- és hatáskörét, következik az, hogy egyik szervezet sem rendelkezhet teljhatalommal, nem szerezhet kizárólagos hatalmat. Ezt az Alkotmánybíróság is több határozatban megerQsítette.

Az alkotmányjog fogalma, helye a jogrendszerben.

Az alkotmányjog a jogrendszer egyik ágazata, amely az alkotmány rendelkezései folytán keletkezQ jogviszonyokat öleli fel. A jogrendszer a jogágak szerinti tagolódása objektív ismérvek alapján különíti el a jogviszonyokat. Az egyik meghatározó tényezQ a szabályozott társadalmi viszony tárgya, például: a tulajdon, az adásvétel stb. mint a vagyonjogi viszonyok köre.

Jogági önállóság feltétele:
- szabályozott társadalmi viszony / jól elkülöníthetQ jogviszonyok /,
- jogi szabályozás sajátossága, megkülönböztetQ jellege / több átfedés is lehet /,

Az alkotmányjog pregnánsan / jelentQs, határozott, szabatos, jellemzQ / a szuverenitás, az állami fQhatalom gyakorlását felölelQ joganyag összessége.

Az alkotmányjogi jogviszonyokat a jogviszony tartalmának, a jogosultságoknak és kötelezettségeknek a meghatározottsága jellemzi. Az alkotmányjogi jogviszonyok a jogalanyok akaratától függetlenül, a résztvevQk alkotmányjogi helyzetébQl eredQen jönnek létre. / pl. a miniszter alkotmányos kötelessége a képviselQi interpelláció ( a parlamentben elQterjesztett írásbeli kérdés a kormányhoz ) /.

Az alkotmányjog egy adott állam jogrendszerének része, ezért definíciója mindig egy konkrét államhoz kötQdik. A magyar alkotmányjog a magyar Köztársaság állami és társadalmi rendjére, kormányzati szerveire és államszervezetére, az alapvetQ állampolgári jogokra vonatkozó jogszabályok összessége. LegfQbb forrása az alkotmánytörvény és az alkotmány végrehajtását közvetlenül biztosító szervezeti törvények, valamint a demokratikus szabadság jogokat szabályozó törvények.


Mint jogágnak kettQs szerep van. Alapjog ág abban az értelemben, hogy az egyes jogviszonyok alapjai alkotmányjogi jogviszonyok, az alkotmány elQírásainak megfelelQ további szabályozásuk alapján pedig polgári jogi, államigazgatási jogi stb. jogviszonyok.


A magyar alkotmányfejlQdés

- A nemesi alkotmány 1222. II. András király által kiadott Aranybulla. Hasonlóság a Magna Charta Libertatum 1215. között. Alap törvénynek tekinthetQ. Személyes szabadság jog, adómentesség, ellenállás jog / ius resistendi / rögzítése, Valójában nemesség  ezen belül a fQnemesek rendje - jogállásáról van szó.
Az Aranybulla 31. cikkelye alapján az ellenállás azt az alkotmányos igényt fejezi ki, hogy Magyarország saját törvényei és szokásai szerint kormányoztassék .

- WerbQczy Hármaskönyve / XIV. század / már a köznemességet is rendnek tekinti / Szent Korona tan mint közjogi fogalom. /. A király hatalma a korona közvetítésével a nemességtQl származott, viszont a nemességet a király adományozza, ezt az egységet fejezi ki. Tehát a Szent Korona volt a jognak a forrása, a korona által megtestesített közösség tagjai az uralkodó, a fQnemesek és a köznemesek. A XV. századtól kezdve a király csak az országgyqléssel együtt gyakorolhatta a törvényhozás hatáskörét, a végrehajtó hatalmat pedig a törvények betartásával fejtette ki.

- A XV. század  XIX. századig megreked a magyar alkotmányfejlQdés. Társadalmi fejlQdés lelassult üteme, európai és a világgazdaság erQvonalainak áthelyezQdése folytán Magyarország un. periférikus régiók szintjére süllyedt. Polgári eszmék igen nagy késéssel terjedtek el. A rendi alkotmány évszázadokon át az ország függetlenségének kifejezQje volt.

- A polgári alkotmány kialakulása XIX. század. ElQzménye a reformországgyqlések.
Cél: a jobbágyrendszer, az Qsiség törvénye, a nemesi adómentesség, valamint a jogegyenlQség hiányának eltörlése. ElsQ lépés: a magyar nyelv hivatalossá tétele 1836:III. tc.
A nemesi alkotmány újra értelmezése liberális szemlélet alapján. 1848. évi polgári forradalom eredményeként a rendi monarchia átalakul alkotmányos monarchiává. Az 1848-as márciusi törvények: népképviseleti parlament, a király együtt gyakorolja a hatalmat a
törvényhozói hatalommal / parlament /, a választójog, a sajtószabadság, a tanszabadság, a vallásszabadság, a közteherviselés deklarálása.

- 1867. kiegyezés után: nemzetiségi törvény, az állampolgárságról szóló törvény, a büntetQ törvénykönyv, kereskedelmi törvény, két ipar ipartörvény, a foglakozás szabad megválasztásának joga, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását kimondó
törvény, a lakóhely szabad megválasztásának joga, a polgári házasság és az állami anyakönyvezetés bevezetésérQl szóló törvény, vallásgyakorlás joga, a Közigazgatási Bíróság felállításáról szóló törvény,
De nem deklarálja a gyülekezési jogot, az egyesülési jogot, a választói jogot nem terjesztik ki, sQt szqkítették azzal, hogy vagyoni, mqveltségi cenzust vezettek be.

- XX. század eleje. A Közjogi Provizórium / ideiglenes vagy átmeneti állapot, ill. kormányzat / idején deklarálják az új államformát a népköztársaságot.



Tanácsköztársaság idején szovjet alkotmány mintájára tételesen szabályozzák az államszervezet felépítését, korlátozzák a politikai szabadságjogokat.

- A Horthy  rendszer idején elfogadják az un. közjogi provizórium intézményeit az egykamarás országgyqlést kormányzói funkciót, új választójogi rendszert. KésQbb elfogadják a felsQház visszaállításáról szóló törvényt, a képviselet cenzusos választójogra épülQ törvényt.
Összességében megállapítható, hogy konzervatív irányú alkotmányra törekedtek. Bár továbbélt a demokratikus alkotmány iránti igény.

- Az ideiglenes alkotmány 1946. évi I. törvény.
ElQzménye a demokratikus választójogi törvény elfogadása 1945.-ben. Az 1946. évi I. törvény rendelkezett a köztársaság kikiáltásáról, tartalmát tekintve is alkotmányos alaptörvény volt. Rendelkezései: népképviseletet megvalósító törvényhozói testület kimondása, emberi jogok tiszteletben tartásának és büntetQjogi védelmének elve kimondása, köztársasági elnök jogintézményének bevezetése, bírói hatalom gyakorlásának kimondása, államosítás kimondása.

-1948. új alkotmány tervezete elkészült. 1949. augusztus 18-án elfogadták a népköztársaság alkotmányát, az 1949. évi XX. törvényt. JellemzQi: deklaratív és legitimációs funkciók elQtérbe kerültek. De, hiányoztak a jogi biztosítékok. Az 1936-os szovjet alkotmány példáját követte. Az államhatalom tartalma proletárdiktatúra, célja a szocializmus felépítése. A társadalom gazdasági alapja a szocialista termelési viszonyok. Az államhatalom legfelsQ szerve fo.@‚„ŒŽt „

Œ
¨
ª
ä
ì
H
z
~
²
æ
ð






0

:

E

òäòØÎØòÎÊ馘ˆ˜znfnXJzJnJnh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph$hWlçh€NÒ5@ˆB*CJaJph hWlçh€NÒ5B*CJaJphh€NÒh€NÒB*CJphh€NÒB*CJ4aJ4phhWP˜5B*CJ4aJ4phh€NÒ5B*CJ4aJ4ph,.\€‚„†ˆŠŒŽ’”–þr t v x z | ~ € úúúúúúúúúúøøøøøøøøøøøøøøøøøø$a$ÀŒ

 ýý€ ‚ „

¨
ª
â
ä
2
z
â





0

E

F

G

_

`



º ¼ èêt v ö ýýøýýýýýýýýýýýýýýýýóóóóóóóóó$a$$a$E

G

]

`

w

­

þ


,
¤ ¸ º ð P€Šœ¸â*NÚàôtäæèòäØòʼ®ž„®|ž®Ê®Êlʐò„^N^®|Nh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5B*CJaJph À\ r t ¤ ® ô ö  úü6PjÖØÜpóåó×Ͽױϣ“óÏó…wiw]QAh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphö ø üþÚÜ0246ŠŒ¦¨$&n-p-f"h"v%x%p'úúúúúúññïïéïéÞÏÞÏÞÏÞÏÞ $„Ž1$7$8$H$^„Ža$
$1$7$8$H$a$„h^„h$„h^„ha$$a$p¬ÂÆ246ŠŒ¤¦¨¬Ô$*RVÞðàÐÀа¢°¢˜Œ€thWhI6Ih$hWlçh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph hWlçh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5B*CJphh€NÒB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph Þà"â$&p -n-p-~-Š-ä- T d º à ‚!î!l"Ž"ž"ä"x#N$%x%ñãñÕÉսկ㣐ñ‚ãÉãñtÕfñSÕñtÉÕñ$h·žh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJph$h·žh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphx%†%Œ%&4&r&†&Ò&n'p't'¾'À'Ä'(<(V(q(¨(¿(À(Å(Ð(íÚÌÚÌÚ̾°¤–ˆzj\N°BNBÌh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJph h€NÒCJaJ
h€NÒCJh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph$h·žh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph$h·žh€NÒ5@ˆ B*CJaJphp'r't'¾'À' ((e(À(Á(Ï(Ð(§)¨):+<+,,Ì,†-ìêêäêäÑÑÆÆ·ÆÆÆÆÆƪª

$„Á„?ý^„Á`„?ýa$ $„h1$7$8$H$^„ha$
$1$7$8$H$a$$„Á„?ý1$7$8$H$^„Á`„?ýa$„h^„h$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$Ð(Þ(ê(ì(!)p)§)¨)Â)*+8+<+t+|+€+Ò+,,,x,|,Ì,òâÔƸ¬ÔâԬԞ⎸€¸rfXL@h€NÒ@ˆýÿB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh·ž@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphÌ,>-D-†-ˆ-°-".$.¼.6/8/´/¸/Ü/æ/è/þ/00

00D0óíáíÑ÷©·©‘·€·rbTbAT$hÅUUh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJph hÅUUh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJph
h€NÒCJh€NÒ@ˆÿÿB*CJph†-ˆ-:.ê.8/:/ 4

45úíííâââÓÓÑËúúúú¾¾Ë¸Ë¸„^„

$„h„§þ^„h`„§þa$„h^„h $„Ž1$7$8$H$^„Ža$
$1$7$8$H$a$

$„Á„?ý^„Á`„?ýa$$a$D0P0T0|0¬0Ä01&1F1T1V1b1d1œ1 1Ô1<2°2¸2º2¾2ô2þ2^3Ð3î3ö3ñãÓãǹã¹Ç©ÇÇsǝÇdÇ¹VÇh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh¹îh¹îB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh¹îB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh¹î@ˆB*CJaJphö3
4

444!4555(5º5»5Ý5ß5þ56 6@6B6x6ïã×ãÉ»­ŸÉ»É›•‡taPa=$hG]h€NÒ5@ˆB*CJaJph hG]h€NÒ5B*CJaJph$hG]h€NÒ5@ˆB*CJaJph$hG]h€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph
h€NÒCJh€NÒh€NÒ@ˆóÿB*CJaJphh‘9R@ˆóÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh‘9RB*CJaJphh€NÒB*CJaJph h‘9Rh€NÒ5B*CJaJph55¹5º5»5Ý5Þ5ß58889j;`>b>d>Ä>Æ>¸@º@xAzA>B?B Cý÷ññèñßÖßÖÑÑññýñÆÆÆÆÆÆÆ
$1$7$8$H$a$$a$$„^„a$$„h^„ha$$„^„a$„h^„h„^„x6z6’6”6Æ6Ô67²788D8f8²889N9Æ9î9X:Î:ñÞñнЯ¡•‰yñk[K[=[h€NÒ6B*CJaJphh€NÒ6@ˆB*CJaJphh€NÒ6@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph$hG]h€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph$hG]h€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphÎ:;j;œ;Ê;"<`<=¦=^>`>d>ª>Ä>Æ>ð>b?@Ž@¸@º@ðàÒÂÒ´Ò¦ÒàšŒ~xj^P^PDh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJph
h€NÒCJh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ6@ˆB*CJaJphh€NÒ6@ˆB*CJaJph º@ê@PAxAzAªA
B=B?BWBÓBüBCCCCDPDRDTDŠDìD‚E†E¼EF¢F8GfGhGjGÂGîGH2H@HðâÔȸªâԚŒâ€vȚŒâÔȚŒâÔðâªâ€Ôðhª¸âZh¯3Ë@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒB*CJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph# CCRDTD„E†EhGjGlGÀGÂG2H4HIIJJJŽJJdL€L‚LINJN«NôôôôôôåôôôôôôôôôôôôôÜÚÚØØ$„^„a$ $„h1$7$8$H$^„ha$
$1$7$8$H$a$@HBHZHrHôHIII2IžIJJJ-J$J:JuJ‹JŽJñáÑ÷«·›Ã}l}\L>ñ2h€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph!h
"h¯3Ë@ˆB*CJaJphh¯3Ë5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh¯3ËB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphŽJJèJ9K‡KLdL‚L L¬L«NHPªPÎPQ:Q>QFQdQfQŠQÎRÔTÖT”Uóâϼ©–’ŠŠŠŠxŠoŠaUEh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh)5CJaJhÞ!‰5CJaJh€NÒ5CJaJ h€NÒCJaJh€NÒ$h€cFh€NÒ5@ˆB*CJaJph$h€cFh€NÒ5@ˆB*CJaJph$h€cFh€NÒ5@ˆB*CJaJph$h€cFh€NÒ5@ˆB*CJaJph h€cFh€NÒ5B*CJaJphh€cF@ˆB*CJph«N¬N¨PªPQdQfQÊRÎRÔTÖT¦UJVìV WªX¬XâXäXèY•Zf[Ò\Ü]^ýýýý÷ýýýìÝìÕÕÕÕÕÕììììììì 1$7$8$H$ $„Ž1$7$8$H$^„Ža$
$1$7$8$H$a$„h^„h”UNVðVxWªX¬XâXäXôX0Y4Y„YæYèYðYøYZZ6Z‚Z”Z•Z›Z©ZÂZÔZÞZ`[òâÒ¶¨¶šÂšŒ€šrdâd€VdšòFâ€ò€h€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆùÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJph`[a[e[f[…[‡[\ \Ð\Ò\
] ]]~]Ú]Ü]^^^^v^|^œ^â^ô^ö^._õéãÕéǹ«£“«…«¹£ugY£I“Õug£…h€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆ

B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJph
h€NÒCJh€NÒB*CJaJphh€NÒB*CJph^ö^p_d`Œ`Ž``BbDbÐbÒbÔbccøc-d3d;d[d\dpdƒddždÏdÐdàdêdôôôïôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô$a$
$1$7$8$H$a$._R_X_`_n_p_€_¦_ª_È_&`b`d`Œ``ÒbÔbccBcRc¸cðâÔƾ²¤²Ô–Š„€zqj\R²A² h°g8h€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJph
h€NÒ5CJh€NÒ5CJaJ
h€NÒCJh€NÒ
h€NÒCJh€NÒ@ˆ

B*CJphh€NÒ@ˆ

B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph¸cüc!d5d;d\dpdÐdàdef¢f¶fJhVhj­j®jFm\m`mŽmònorZrìrssñåñå×Ç×Ç×Ç×Ç×Ç×¹«¹å×叏åqåñåñÇñÇ×åñÇ×h€NÒ@ˆöÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphhpL
@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph)êdõdÿdeeee f¢fHhJhjjKjŠj®jþlmmÂnÆn¬o®o˜qšqÔrÖrÐvÒvôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$1$7$8$H$a$s&s*s>sVssÄst„t¨tÂtÔtàtðtút u*u,u6uZu†uvÒvèvww$wfxñå×É»åÉ»É×­åŸå­­­­ås`sPÉh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph$hýqh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphÒvŒwŽw@xBx¬x®xöx&yŽyðyòy,z.zvz°zV{Â{4|6|z|||®|Ä}ê}~ôôôôôôôôôôîîÛôôôôôôôôôôôô$„Ž„61$7$8$H$^„Ž`„6a$„^„
$1$7$8$H$a$fx˜x®x°xÜxúxðyòy,z.z8zJzZz\zD{T{V{z{|2|4|6|ðâÒĴ⫧™‹{´maSaEâEâEh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒh€NÒ5CJaJh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJph6|z|||#~0~P~`~ž~Ó~9G€&(|ž ‚<‚P‚j‚ƒ2ƒ6ƒ8ƒ\ƒ„„B„V„s„Š„¿„΄Єфý„þ„ …Å…Æ…Ò…†*‡ðàÒǾǶǶ°¢Ò–ÒàÒàÒàÒàҖàҖÒàÒàÒàҖàˆàҁ}oh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ
h€NÒ5CJh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ@ˆþÿB*CJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJph
h€NÒ@ˆþÿ h€NÒCJaJh€NÒ5CJaJh€NÒ5@ˆþÿCJaJh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJph*~#~0~Q~`~Ž~ž~Ó~í~9:GH&(6ƒ8ƒ„„Єфý„þ„ …@…K…Å…ôéééççéççééôôôôôôôôôôôôôôô
$1$7$8$H$a$
$1$7$8$H$a$Ņƅ҅Ӆ*‡,‡"ˆ$ˆ,Š.ŠÔŠÖŠD‹F‹ð‹ŽŒŒ2ì¬Ž˜Èú¶‘¸‘ôïôôôôôôôôôôôÜÜÜÜÜÜÜôôôôô$„h„˜þ1$7$8$H$^„h`„˜þa$$a$
$1$7$8$H$a$*‡,‡"ˆ$ˆ,Š.ŠF‹f‹Œ–Œ˜Œ¬Œ®Œ(*–˜¬°ÄÆÈøú‘´‘º‘ú‘’š’º’V”X”Z”n”r”ê”씆•–•˜•œ•ª•¼•¾•Ú•Þ•à•î•À––Ζ˜4˜Ú˜õéõéõéÛéÛéÛéÍéÛéÍéÅÛéÛéÅéÛéÛé¹éÛéÛéÅ­¤žÅž¤Å¤Å¤Å¤Å¤ž¤Å•¤Å¤ÅhÒÔ5CJaJ
h€NÒCJh€NÒ5CJaJh€NÒ5B*CJphhÒÔB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒB*CJph:¸‘º‘ú‘š’X”Z”ê”ì”z•Þ•à•H–h–~–œ–À––8—R—l—–—È—˜˜™™šušvšôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$1$7$8$H$a$ژ™™0™ö™šOštšušvš•šŸš¥š®š´š¶šÁšÈšñšôš÷šúš› ›|›}›Tœdœ¸œ^¢žóëóëóëãëØʺʬž¬Ž€Ê¬ž¬Ž¬tftºÊXÊh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhÝAÍ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph hÝAÍhÝAÍCJaJ h _WCJaJ h€NÒCJaJh5]Ôh€NÒ5CJaJvš¯šõšRœTœÊžÌžöžøžrŸn s¡t¡`¢²¢ ¤Ú¤Ü¤$¥&¥ôôôôåÜÜåååååååååååå$
Æ

!a$ $
Æ

!1$7$8$H$a$
$1$7$8$H$a$¢žÊžÌžöžøžŸ4ŸHŸJŸnŸrŸ€ŸˆŸ¸Ÿ¼Ÿ $ Q k n t € ‚  `¡ñíéßλλλ«›‹}qcqc}S‹}qEh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphhI?5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphhI?5@ˆþÿB*CJaJph$hI?h€NÒ5@ˆþÿB*CJaJph!hI?h€NÒ@ˆþÿB*CJaJphhI?h€NÒ5CJh€NÒhh h€NÒ@ˆûÿB*CJaJph`¡s¡u¡¢¢2¢`¢v¢¶¢L£`£d£€£ü£

¤b¤Ú¤Ü¤&¥^¥ö¥ñãÕÉ»­­ÉÉsɏeYK;­h€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ@ˆþÿB*CJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆúÿB*CJaJph ö¥¦t¦¦¦ª¦®¦²¦þ¦(§D§ô§<¨t¨v¨˜¨¶¨è¨ê¨ö¨ø¨ ©"©@©ðâðÔȺ¬œŽ‚tfXJ‚âð‚â:ðXh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph&¥ª¦¬¦®¦ü¦þ¦v¨ê¨"©ô©ö©ªªÎ¿¿¿¿­­­­¢¢¢
$1$7$8$H$a$$
&
F
Æ

!1$7$8$H$a$ $
Æ

!1$7$8$H$a$0$
Æ

!$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$

@©H©h©ò©ô©ö©ªª^ªüª«« «-«K«b«íÚ̼® ‚rbTF8‚(h€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆüÿB*CJphh3T–5@ˆúÿB*CJphh€NÒ5@ˆúÿB*CJphh€NÒ5@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphhAì5@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph$hê)Àh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph$hê)Àh€NÒ5@ˆ
B*CJaJphª«««« «,«-«`«j­m®n®o®Œ®Ê····¨¨www¨¨¨0$„´$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ^„´a$ $„´1$7$8$H$^„´a$$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$4$„Ž„Ž$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ^„Ž`„Ža$
b«n«¬f¬N­n­Ž­’­®N®k®m®®Ç®í®¯&¯;¯<¯°:°îÞξÞîްΰ¤–ˆÞzl`PBÞh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆüÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆüÿB*CJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph!h€NÒ5>*@ˆB*CJaJph Œ®®è®<¯\°š°Â±˜²³Ð³Ò³ö³ø³`µbµ²µ¨¶Ô·¸¸4¸6¸|¹Xº »~»€»ðååååååååðåðåðååååååðååååå
$1$7$8$H$a$ $„´1$7$8$H$^„´a$:°Z°\°v°˜°š°²°±À±Â±.²\²p²–²˜²¶²³³N³z³Î³Ð³ø³´ˆ´"µ`µbµ„µ²µÊµèµ¨¶¸¶ñáÑÃáµÑÃá§Ã™á™áÙÃáoµá_§Ñ™Ñh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆüÿB*CJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJph!¸¶Ò¶Ô·¸¸6¸ð¸ø¸ ¹N¹d¹z¹À¹Ú¹º ºXº„º »*»@»n»~»€»‚»ò»ô»¼¼¼"¼%¼S¼^¼ðäÖäÖȸָ¨¸ä¸äÖäÖäšä¸Œä„€räaäUäÖäh\YB*CJaJph h\Yh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJph!€»‚»ò»ô»¼?½”¿6Å8ÅäÅæŞÆÿÆÇ(Ç)ÇÈàÈ Ê$Ì&ÌlÌn̒Í$ÎtϾÏfÐfÑýýòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò
$1$7$8$H$a$^¼€¼Ž¼’¼»¼$½>½?½C½¾:¾–¾ž¾ ¾ü¾&¿@¿`¿†¿¿”¿œ¿ž¿Ô¿<ÀÚÀ|ÁbÂôÂöÂñã×ñ×ã×Ëã»ã­scUË×s×ãã׏h\Y@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ6@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh\YB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphöÂÃPüÃäÃæÃDÄfĂĺļľÄ4Å6Å8ÅÞÅâÅäÅæÅÆÇ'Ç(ÇðâÔÄÔ¶ªœŒ¶Œ¶Œ|Œ¶l\lNG;h€NÒ@ˆB*CJph
h€NÒ5CJh€NÒ@ˆB*CJaJphh`I†5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh`I†5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph(Ç)ÇYǏǣǤÇÓÇäÇòÇ,È:ÈÞÈɆÉlÊžÊ ÊÊÊ Ë¶Ë&ÌLÌlÌrÌ®ÌñãÕÅÕ·«ã«Õ«ãqcãUEÅÕh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh`I†@ˆB*CJaJph®Ì¸ÌÎÌ͐͒ͺÍÜÍ"Î,Î\ΔÎtÏxϒϺϾÏÂÏêÏ Ð*ÐjТÐøÐjѦÑÆÑÜÑPÒ²ÒîÒ Ó"ÓfÓÔ~ÔñãÕÇÕÇÕÇÕ¹©Çãã©ÕãÕ¹qǹ¹aǝÕh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJph#fÑ®ÒÔ~ԀÔöÔÕÕ8Ö:ÖNØPØRØhØjØlØ$Û&Û(ÛBÛDÛÀÜÁÜÒÜôôôôôôôÇÇÇôôôôôÇôôôôÇôô,$$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$
$1$7$8$H$a$~ԀÔÕxÖLØNØPØRØhØlØp؂ØhÙ&ÛDÛFÜHÜÀÜÓÜÝ-ÝÞàóåÕÇ·¯«¤«˜Š|n¤ÇbǤYRKBh€NÒCJaJh
h€NÒCJh
h€NÒ5CJh€NÒ5CJaJh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJphh€NÒ5B*CJph
h€NÒ5CJh€NÒ h€NÒCJaJh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphÒÜÓÜÝ-Ý'Ý(Ýààhájáöâøâä†åˆåæææ\æ^æôÇôººººººÂ¸¶ôô±¦
$1$7$8$H$a$$a$ 1$7$8$H$$a$,$$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$
$1$7$8$H$a$à<à>àöâøâˆåææ\æ^æ¤æ¦æzè|è¾èÀèÂèäè^éšéôêë<í>íBíRí^îžî î¾î´ïöñèñèàÒÍ¿¬ à’‰‚ynaVà‰àNà‰àNà‰à h÷2,CJaJ hW|h€NÒCJaJhW|h€NÒ@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJ
h€NÒ5CJh€NÒ5CJaJh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh»6Ùh€NÒ5CJaJ$h»6Ùh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJph h€NÒ5h€NÒ@ˆB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒCJaJh h€NÒhh»6Ùh€NÒ5h^æ¤æ¦æzè|è¾èÀè0êòêôê<í>í î´ïºðœòžòæôäöæöø8ú:ú ûœýfþ÷ììììììæ×ìììììììììììììììì $„h1$7$8$H$^„ha$ „^„
$1$7$8$H$a$ 1$7$8$H$´ïäï¸ðºðñšòÄòRóxóäöæö÷ ÷Î÷ø8ú^úfúžû ûfþŽþþ¨þÔþàþÿöîãöîãÙÏŽŲŲÅã§Å™î‹{hZLZh÷2,@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph$h÷2,h€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆ
CJaJh€NÒ5@ˆCJaJ h€NÒ@ˆCJh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJaJ h€NÒCJaJh€NÒ5CJaJfþhþÔþ IôBDF¢¤€¤Âô&(hjn Æ z|  ôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôòòðòðô
$1$7$8$H$a$ÿ:ÿJÿPÿŠÿ
*25k“Êê(INacr²òôþ$(ñáñÓÅñ·ñ©ÓñÓŁqaqÓŁŁũSh÷2,5B*CJaJphh÷2,5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh÷2,@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh÷2,@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph(@F¤ât~†Š¢¨ª¬ºÀÂÈÊàò,„$&(j†@ N x óçàÖÎĺį¤—Š¯Š¤—Š¯ŠÄ΀slà΀^€Ph€NÒ@ˆB*CJaJphhWíh€NÒ5@ˆCJaJ
h Ü5CJhWíh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ@ˆCJaJh$b h€NÒ@ˆÿÿCJaJh$b h|Iã@ˆÿÿCJaJh|Iã5@ˆÿÿCJaJh€NÒ5@ˆÿÿCJaJh|Iã@ˆÿÿCJaJh€NÒ@ˆÿÿCJaJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆCJaJ
h€NÒ5CJh€NÒB*CJaJphh÷2,B*CJaJph|ÄÌÐ & À Ü *
,
¦
¨
ª
Ì
Î
ú



&
r
†
ˆ
¦
Ø
óìèßÔǼ´¤–¤–¤–¤ˆwi–¤–[–[–Oh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ>*@ˆÿÿB*CJph!h€NÒ5>*@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ5@ˆÿÿCJaJh¤h€NÒ@ˆÿÿCJaJ h¤h€NÒCJaJh€NÒ5CJaJh€NÒ
h€NÒ5CJh€NÒ@ˆB*CJph ¨
ª
ö
ü
d ‚ ¨ F^7 Š ‹ ª¬¼Þ(h¼äæÚþôôôôôôôôôôôôôôáôôôôôôÒôô $„h1$7$8$H$^„ha$$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$
$1$7$8$H$a$Ø
D

ˆ

”

þ

>
²
‚ † ¨ Ðä
Lv„ÄÚb‚’¦¨²´º¶ñãÕÇñ¹ã­¡“ƒ“ƒ“ÇsÇsÇsÇeYeYe“Kh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆýÿB*CJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJph¶Xx|ž ÎÐ8 C ‡ ˆ ‰ ‹ ž Ÿ Ø Ù ë ñ ò û ü þ ÿ 
\¦¬¼ÀÞàâñã×ɹ«×É«×s×e«×É×É×É×É×É×ɫɹɫÉ] h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh ÜB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆ

B*CJaJph$â,PRbdhjl¢äæðü "46LP\†˜ª´ÆÈØÚóå×óÉ»óå³ó×­o___×óQóQó×ó×óh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆóÿB*CJaJph
h€NÒCJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJph-ÚÞà4®Äøú$&(~–˜¶ºÌÚòüþ&( $1$7$8$H$a$¤¨ÀÂÌÜÞú


,.8JLÀÂÆ"&ðßп®ž’„’„’„’vh’Z„TM?h€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph
h€NÒ5CJ
h€NÒCJh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆ B*CJaJph!h¤h€NÒ@ˆ B*CJaJph!h¤h€NÒ@ˆB*CJaJphh¤h€NÒB*CJaJph!h¤h€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh`oï5@ˆóÿB*CJaJph&46Ž,DF^`˜-r-~- < V W ` a b c Ž  ''N'P'R'T'ðâÔƺ¬âð➐žðââÆÔâԄvjâjfaSjh€NÒ5@ˆÿÿB*CJph h€NÒ5h€NÒh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph' ''P'R'T'b)d)+++¢+ê+9,®,¯,¹,÷,ù,--s-6.^.´../0/ôôòôôçßçßßßßßßßßßßßôôôôôôô 1$7$8$H$
1$7$8$H$gdb8
$1$7$8$H$a$T'^'ˆ'"(d)n)˜)2*+¢+¦+¨+î+ò+;,=,®,¯,¹,ù,--'-6.ðàÒƶ¦˜ÒàҊҊҊÒzàÒl^N@h€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh²pí5@ˆB*CJaJphh²pí@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphhb85@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhb85@ˆB*CJaJph6../0/>/^/ì0î0ð0ø1š3œ3¢3Ä3ì3î3ð34
44&4(4.404D4F4p4˜4œ6´6N7r7t7 8X9Z9„9ñåÕÇ»­¡­»—­‰»­»­»­»{­»­»ñ»­»ñ­¡­sgÇh€NÒ5B*CJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆðÿB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphhÒ=Ü@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJph#0/î0ð0š3œ3r7t7Â7 8¾8X9Z9À:&;';È;É;==\=¬=>¤>ôåôåôåôôßßÐôôôôôôô½½½½$„z„†þ1$7$8$H$^„z`„†þa$ $„h1$7$8$H$^„ha$„^„ $„Ä1$7$8$H$^„Äa$
$1$7$8$H$a$„9ˆ9%;';>;È;É;Î;Ø;3<;<==¬=­=6?:??’?¬?r@„@²@¶@À@Â@A.A:A h€NÒCJ
h€NÒ5CJh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJph!¤>6?8?:??’?(@*@¶@0AîA¶BBC6DHDID˜DìáááááÎÆ»»ÆÆ°°°š$„&„Úÿ1$7$8$H$^„&`„Úÿa$gdÃ<°
d1$7$8$H$
1$7$8$H$gd5+ 1$7$8$H$$„´„´1$7$8$H$^„´`„´a$
$1$7$8$H$a$$„z„†þ1$7$8$H$^„z`„†þa$¶B¾BÀBÂBØBBCLCNCpCäC6D EMENEPEZEFœF@GnGpG®GºGÆGñÞñд¨¡˜Œ~ŒpŒbVFŒ6hº-15@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5CJaJ
h€NÒ5CJh€NÒ@ˆ B*CJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJph$hÃ<°h€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph˜D¿D E
EMENEnGpGºG`HËJ‡KŽLlMÞNàN0O2O]P^PRQðåååååÒååååååå¿å¿å°å $„Ž1$7$8$H$^„Ža$$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$$„´„´1$7$8$H$^„´`„´a$
$1$7$8$H$a$ $„&1$7$8$H$^„&a$ ÆGÈGôGHRH^H`HfH†HI¼IvJ¤JµJËJÌJÍJßJþJðàÒĶªšŒÒª~pª~`XH:h€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphhNl5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhº-15@ˆB*CJaJphþJSKxK‡K‰KK•KLŽLL’LªL0MlMtM¬MüMLNNNÞN

O.OñåñÕŵñ§ÕŸµå‘qc‘U‘G;h€NÒ5B*CJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhNl5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJph.O2O]P^PœSžS V"V€V‚V VôYöYZ ZZfZøZ>[@[L[b[f[R\˜\š\j^k^l^ôèÞèÞèÞèÐÀ²¦–†xèx²x–†x貦gVJh€NÒ@ˆÿÿB*CJph!h£9ih€NÒ@ˆB*CJaJph!h£9ih€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh`oï5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJphRQSQœSžS V"V€V‚VôYöY>[@[˜\š\k^l^ccÊc $1$7$8$H$a$gdËkú$„„Lÿ1$7$8$H$^„`„Lÿa$
$1$7$8$H$a$ $„Ž1$7$8$H$^„Ža$l^q^^^§^cc*c8c¾cZd†d„eNfPf€f˜fœfÌfÎfÖfØfêfìfðàÒÄÒ¸¨˜ŠÄŠÄ~rk[M=M=M=Mh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph
h€NÒ5CJh-}×@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphhËkú5@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh`oï5@ˆÿÿB*CJaJphPf~f€f²g´g(h*h^i oo6oèoêo pœp¬pLq2r4r†r÷÷Í÷÷¯ªªªªªª¯Â$a$$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$
$1$7$8$H$a$)$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ 1$7$8$H$ìfðfòfüfþfg g&g(g\g²g´g*hvhÒhüh\i^ibi„iVjnjpj†k oo6o8oðâðâðâÒÂâ´¦šŒ~Œp~ŒšâšâšfUFhty¶hty¶B*CJaJph hty¶hty¶5B*CJaJphh€NÒB*CJphhty¶@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆ B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph8oRoVoXolo‚o”oØoèoêoôo
p ppšpœp¬p2r4rˆrðßðßðν¯žŠvŠfVfvVJ &
F1$7$8$H$a$gdþ æ
$1$7$8$H$a$$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$ˆr¾rVsXsps|s:t„tŠt”tªuàuxwžwÆyÈyzz$zÐzÜzêzv{~{Ž{H|n|p|r|Î|Ð|æ|è|}}&}(}*}Z}\}‚}„}œ}ž}~ ~r~t~ôêàôàêàêàêôêôêÖËÀôêÀôêÀôêôê¶ê¶ê¶ê«ôê¶ê¶ê¶ê¶ê}h†
K5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphhþ æ5CJPJaJhþ æCJPJaJhÓ=—5CJPJaJh€NÒ5CJPJaJh€NÒCJPJaJhty¶CJPJaJh€NÒCJPJaJh€NÒ5CJPJaJ/è|}}*}\}„}ž}~ ~v~˜~è~
(P|´Ôú €0€P€„€¢€Â€îããîîîÕããããããããããÐÐÐÐÐÐÐ$a$ $
&
F1$7$8$H$a$
$1$7$8$H$a$$
&
F1$7$8$H$a$gdþ æt~v~ª¬Ô„€¢€À€Â€Ú€Ü€02ŒŽ¾Àæè‚"‚(‚*‚,‚Fˆ~ˆàˆìˆ‰‹$‹*‹íãØãÄ´ãÄã¦ã¦ã¦ã¦ã¦ã¦ã¦ 㗇wg\R¦h€NÒ@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJaJh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5CJPJ
h€NÒPJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿCJOJPJQJaJ'h€NÒ@ˆþÿB*CJOJPJQJaJphh€NÒ6CJPJaJh€NÒCJPJaJ$h†
Kh†
K5@ˆB*CJaJph-€܀2^ŽÀè*‚,‚Œ…Ž…DˆFˆ|ˆ~ˆ‰‹ ‹Ž¾Ž¨ªôôôôôôôôôôôôôôÄÄôôôôôô0
ÆÐ „$d%d&d'd7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ]„
$1$7$8$H$a$*‹D‹F‹¬‹NŒÌŒæŒðŒ–ŽŽ4Ž®ŽºŽÀŽÎŽ¦¨ª°ÖîŒ‘ð‘’P’Ü’“<“íßÑ÷÷ѷ­ßŸÑ­·Ÿ­·Ñ·—ßÑßoaÑÃQh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ5@ˆ B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph h€NÒCJaJ h§3‹CJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆCJaJh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph$h§3‹h€NÒ5@ˆB*CJaJph-ªð‘“L”M”þ”ÿ”6–
˜è˜(š*špšîšh›ø›NœÈœT–Èð"žZžˆž¶žŸôæôôôôôôôôáááááááááááááááá$a$
ÆÐ „7$8$H$]„
$1$7$8$H$a$<“n“ò“”'”J”L”M”P”_”e”f”z”Æ”ý”þ”ÿ”• –6–t–²–J—š—˜
˜:˜è˜ñå×å×ÏÅ»­å­Ÿ‘å»Å»åqŸcUG»Ÿh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒCJPJaJh§3‹CJPJaJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphè˜$™Ð™&š(š0šNšT–ŸŸzŸ¸Ÿ´ ¡¡¡F¡„¡¢l¢Ú¢ðâÔðâÉ¿´ªâœð‚ðrb‚TF8h€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphhcV´5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJaJh€NÒ@ˆCJaJh€NÒ5@ˆCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphŸŸŸxŸzŸ¡¡Ü¢z£¤¤ò¥^¦œ¦Ò¦§@§ž§¨D¨Œ¨Þ¨à¨L©â©1ªïªðððððååååååååååååååååååååå
$1$7$8$H$a$ $
Æ´1$7$8$H$a$ڢܢ¤¤¤N¤ü¤ð¥ò¥\¦^¦¦P§œ§ž§ü§´¨Ü¨Þ¨à¨H©L©V©v©ª©ª1ªDªƒªŸª«¬¬¬­öèöØȺ¬º¬º¬º º º¬º€ºèrdºèºè ºÈ¬Vh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphhcV´5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhcV´5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒCJPJaJ!磌­­P­R­Ô­¦®&¯(¯N¯x¯ì¯¦°Ð°F±h±j±"²:²ˆ²­²Ù²Ú²hµôôììàÐôôôôììôôìììììôôôì섴„Lÿ1$7$8$H$^„´`„Lÿ
„h1$7$8$H$^„h 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$­­­P­R­V­t­Ò­Ô­®¤®¦®$¯(¯B¯x¯°¯ì¯*°¦°Ð°F±h±j±n±Œ±ø±:²ˆ²óå×Ë¿±¿¡“¿‡¿‡¿y¿y¿y¿yk]k¡kyOh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphhÿ-@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphhcV´B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphhcV´5@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJphˆ²­²Ù²Ú²Ý²è²ÿ² ´4µ@µhµjµpµÆµ2¸4¸:¸Z¸b¸Œ¸þ¸Z¹n¹Žºº’ºÒºúºñãÕãŹ«¹«¹Ÿ¹Ÿ¹scU¹sÅs¹QJs
h€NÒ5CJh€NÒh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphhÿ-B*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhÿ-@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆùÿB*CJaJphhµjµ2¸4¸Z¹º’ºÐºÒº(»w¼x¼Ö¼V¾¿L¿À¿ÔÀ>ÁHÂ0ÃÄ>ÄðÄôôôôôììÜôÍÍÍôìììììììììË $
Æ1$7$8$H$a$„´„´1$7$8$H$^„´`„´ 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$úº »$»&»(»,».»4»6»J»L»b»d»Œ»¼)¼+¼:¼H¼I¼K¼N¼T¼h¼w¼x¼}¼ˆ¼•¼Í¼Ô¼Ö¼Ù¼ñáÓÅÓáÓ¹Ó¹Ó¹ÅñÓ¹ÓáÓ¹«›«ÅÅ}o¹^¹Å hÿ-h€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhÿ-@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph Ù¼å¼è¼(¾.¾V¾v¾x¾˜¾š¾¦¾ª¾À¾¿¿J¿L¿À¿ÔÀ>ÁÚÁHÂäÂ0ÃÌÃ&Ä:Ä>Ä&ÈjÈ¢ÉðâÔÆÔ¸¬¸¬ž¬‚Ô¬Ô¬Ô¬tâ¬tÔdÔZOZh€NÒ5CJPJaJh€NÒCJPJaJh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ@ˆóÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphðÄHŔÅÖÅ6ÆÚÆNǨÇæÇ$È&ÈjÈæÈ8ɢɤÉÊ2Ê~ÊËVËÔËpÌÆÌÈÌÍf͐ÍÎýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýý¢É¤ÉªÉÔÉÆÌÈÌÎÌÍÎÎΎΤζÎ.Ï2Ï4Ï>Ï@ÏNÏPÏnϊϰÏÆÏ*ÐÌÐÑ҆ÒäÒӈԊÔøîãîÙîãîËž° ˒†’†’†x†ËxˆxËxj\Ëxh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJph
h€NÒ5CJ
h€NÒCJh€NÒ@ˆB*CJaJphhÿ-CJPJaJh€NÒ5CJPJaJh€NÒCJPJaJ h€NÒCJPJ!ÎÎΌΎÎÑÓ
ӊԌÔàÔâÔ/ÖÁÖÂÖ×JØ
Ý

Ý@ÝBÝÚàÜàôôôôôôôôôìôôôÜÌÌôìììô½ $„´1$7$8$H$`„´a$„´„Lÿ1$7$8$H$^„´`„Lÿ„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ž 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$ŠÔŒÔàÔâÔÞÕüÕÖ~։ÖÁÖÂÖÐÖ

×HØJØNØ`ØVÙ^Ù`Ù¾Ú^Û¢ÛÂÛâÛrÜöèÚÎÀ²¤”¤ˆ”zl”ΔzÎ^ÎzPzBzh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆõÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒ5CJaJrܒܴÜ
Ý

ÝBݪÝÆÝÌÝðÝXÞðÞÄàÚàÜà`áâ â6â:âVâ¦âÔâèâñã×ãÉ㹫¹ãƒuñ¹eÉWI×h€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆõÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphÜà8â:âTâVâôæöæ2ç4çÔçCèŸèðèŒê4ëZí\íFïHï

ð
ðfðgðÈðôìììôÞÞËËËËËËËôôôôôôôôô$„´„Lÿ1$7$8$H$^„´`„Lÿa$
$d,1$7$8$H$a$ 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$èâòâã&ã(ã:ã<ãlãnãxã†ã˜ã¨ã°ãÀãÂãØãòãäÀäBåRåôåñãÕÉÕÉÕɻɭŸ‘seUGsÉGh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆóÿB*CJaJphh€NÒ@ˆöÿB*CJaJphh€NÒ@ˆøÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆôÿB*CJaJphôåŒæŽæòæôæöæ2ç8ç:çRçŽçØçÚçèèCèqè“è¶è·èºè êêêºêàêâê2ë4ë8ëñå×Ç»­¤›­q­åcñcñåñUñUñUh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphhÿ-@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphhÿ-5CJaJh€NÒ5CJaJh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph8ë:ëxë
ì ì¢ì8íZí\íví”í"î¾îFïbï„ï

ð
ððAðJðeðfðgðqðyðÇðñãÕǹǫãÇqaQEÕqãEÕh€NÒB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhÿ-5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ

B*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphhÿ-5B*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphhÿ-@ˆB*CJaJphÇðÈðÉðçðïðòVòXò\ò¾ò¨óªó¬ó®óôô²ôHõJõLõnõÌõ.ö0ö2öÆö÷÷÷z÷ð÷ò÷Zø†ø°øóãÓÅó·Åó©óÅãәÓÅóӑ·Å·Ó‘óÅӑŃuóe·h€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh uU@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJph h€NÒCJaJh€NÒ5@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphhÿ-5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJph"ÈðÉðïð(ñXò¾òóªó¬óôHõ.ö÷ð÷ò÷vúxúú’ú<û>û|ˆŠÀÂôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôì 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$°øâø~ùÄùBúvúxú’ú´ú8û:û>ûPûÈûêûüæüðüý0þÒþzÿñå×ÉåÁº¬ÉœŒœ|nÉåÉ`ÉRDh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh uU5@ˆùÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆùÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph
h€NÒ5CJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphzÿ

(Bàz|Ì`ˆ¢Ä,ÀÂæì,XZž¾ÊZ ˆ â ñãÕãÅã·©›ñ©ññqeñWIññ©·h€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh uU@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh uU@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphÂæT‚ à â j
k
l
‰
Š
Š

Œ

¨

î$¸Nä÷÷÷÷÷÷çç÷÷²÷÷÷÷÷÷§§
$1$7$8$H$a$4$„Ž„Ž$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ^„Ž`„Ža$„´„´1$7$8$H$^„´`„´ 1$7$8$H$â þ ”¶ö\
k
l
Š
Ð
m


†

Š

Œ

Ž

¨

Ø


óåó×åɽ±¡‘sg[Msó=h€NÒ5@ˆB*CJaJphh ê5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒ@ˆB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJph
@
Þ
p îV†´Àˆ’â**L¸ô0N¬ØâŠä"ñãÕÉ»«Éñɍ}oañÉ»«»ãñS»E»«h€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphäX
l³´ÕÖ;Oð,jbNPLÀ-"
"h"j".$æ&{(¾(Ž)£.ôôôôììììììììììôôôôôôôìôôôôô 1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$"XÄîü

MV\l£²³´ÕÖØí(:ñãÕÅ·ñÕÅ«›wpip·YK;ÕKh€NÒ5@ˆ÷ÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph
h€NÒ5CJ
h ê5CJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆüÿB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆúÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆûÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph:;OZð,Lj’ì\bz|œÆ
˜ Þ h!þ!""
"j"ž"ô"n#$.$:$‹$¬$%4%U%&*&ì&'(U({(†(°(À(Ï(Ù(H)‘)“)ñã×ã×ãÏãõ×ãק×ã™ã™×ã‹ãµ×‹×™}oµ_יµh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5B*CJph h€NÒCJaJh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJph#“)œ))§)ò*†++&,(,*,2,!.3.¢.Å.Ý.&/0v0‚01t1¸1@2B2È2ê23,3.3D3è3Ž4(6È6ðâðÔƺ¬ºžº¬º¬â¬¬Ô‚ðâ¬Ôzsºâºâºº¬eh€NÒ@ˆB*CJaJph
h€NÒ5CJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆ B*CJaJphh€NÒB*CJH*aJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph"£.‚0„0B2D2F2È2Ê2à6â6‚849X:J;ô;œ<è>ê>ì>*?,?.?ôôôôôôôôôôôôôææôôôÞÎ΄Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ž 1$7$8$H$ $
&
F1$7$8$H$a$
$1$7$8$H$a$È6Þ6æ67
7$7&7f7n7p7Œ7‚8†8Š889N9ö:J;h;ò;ô;<š<œ<ܲ>æ>è>ì>,?ñáÑÃÑ÷©·›©Ñ·©©›·©·©›·›··qaUh€NÒ5B*CJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5@ˆ
B*CJaJphh€NÒ5@ˆúÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph-,?.?2?Æ?æ?@N@n@ì@î@ð@&A*AÜCÞC¾FÂFîFtG‚G’G¦GÐG

H^HôæÖæÆÖ¶¦Öœœ„œ„œvfÆXvXJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJphh€NÒB*CJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh‘ô5B*CJph.?î@ð@(A*A¸AÞCPD¾FÀFÂFìFîFèHéHêHùHúHIJÈÀ´´ÀÀÀÀÀ©À©©©©©©©©
$1$7$8$H$a$
„Ž1$7$8$H$`„Ž 1$7$8$H$6$„Ž„Ž ¤H$d%d&d'd1$7$8$H$NÆÿOÆÿPÆÿQÆÿ^„Ž`„Ža$^H°HÎHÝHøH
III-IJ®JÖJØJ¤KRLìL(N:NNfN²OÌPÎPìPÊRºS¼S¾SæSèSòT²UÄVšWœWÈWÊWôXöXôôôôôôôôôôôôôôÝÎÎÎÎÎÎÝÎÝ $ „D1$7$8$H$]„Da$$ „D„Ž„Ž1$7$8$H$]„D^„Ž`„Ža$
$1$7$8$H$a$æSèSšWœWÊWÞ_à_þ_jbc:cºc¾cüc d d5d6dndod«d¬dÇdôèÙôèÏÁ³è¥—†seseWeWeK;h€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphhv@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJph$h~Xúh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJph h~Xúh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh€NÒB*CJphhuEhuEB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ5B*CJphöX´Y¶Yl\n\Ü_Þ_à_ü_þ_bb"d#d6dod«d¬de„fðÙðÙðÙÙλλλΪª»ÎÎ$
&
F1$7$8$H$a$gdv$„Ž„Ž1$7$8$H$^„Ž`„Ža$
$1$7$8$H$a$$ „D„Ž„Ž1$7$8$H$]„D^„Ž`„Ža$ $ „D1$7$8$H$]„Da$ÇdÙdÛdûdee&ef`f‚f„fäfòf

gBgØgÚgÜgàg*h.h0h^h`h|h€h´h¶hðâÖȺȬžÖ¬žâžÖº„xj„žWžGºGºh€NÒ5@ˆüÿB*CJaJph$h–cÙh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJphh–cÙ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJph„fÚgÜgÞgàg.h`hÆjîm@n~nüntovoxo¨oªoÖopØphqsÎs@tÖtØtÚtôåååôôôôôôôôãããããããããããããã $„h1$7$8$H$^„ha$
$1$7$8$H$a$¶hÔhôhXiÈiÊiúij jÀjÄjÆj kk(kÂk`lôm n@nHn\nlnŒn®n"o8oñãÕñÅ·©·sã·c·SsEh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒ5@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ5B*CJaJphh€NÒ@ˆþÿB*CJaJphh€NÒ@ˆÿÿB*CJaJphh€NÒB*CJaJphh€NÒ@ˆýÿB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ@ˆB*CJaJph8oBotoxoªoÖoÚtFuzVz*|T|~’~º~Ú~J‚L‚F…z…~…ª…tˆvˆŽˆ|Š~ŠœŠ¢Š¤Šv‹Ž‹dfh²ÔH“b“b—x—€˜‚˜œ˜ðâÚÑÈÚÑÚÑÚÑÚÀÚÈÚÀÚѵ©µÈڔÈڌڀÚÑwÑÈÚÈÚÈÚoÑ h€NÒCJaJhÍT“5CJaJh^0|h€NÒ5CJaJ h^0|CJaJh
o_5CJaJhSh
o_5CJaJhSh€NÒ5CJaJ hSh€NÒCJaJ hϼCJaJh€NÒ5CJaJh€NÒ5CJaJ h€NÒCJaJh€NÒ@ˆB*CJaJphh€NÒ5@ˆB*CJaJph+ÚtDuFubvdvzvÌxžyzzTzVz¢zØz{f{˜{ê{&|(|*|R|T|~’~L‚D…F…x…ýýýýýõõõýýýýýýýýýýýýýýõýõõõý $a$gdϼx…z…tˆvˆŽˆZ‰|Š~Š¢Š,‹.‹dfh°²Ô†ŽîŽNØ.®&‘ü‘’’“ýõõíííýýèýàààýýýýýýýýýýýýý $a$gd^0|gd^0| $a$gd‰ $a$gdS““”Ü”è•â–b—x—ò—€˜‚˜œ˜ž˜¤™¦™Ä™~šr›|œNžPž‚ „ † Æ È ýýýýýýýøøýýýðýýèèèèèàààýý $a$gd£Q+ $a$gdus: $a$gdâ,'
&
Fœ˜ž˜Ä˜ä˜¤™Ä™~š‚šr›v›|œ€œºžàž„ È ¡0¡§R§V§n§Â©ò©ô©ªPªRªVªÀªÔª"¬$¬¯¯¯´¯¸¯º¯î¯ò¯ô¯°(°H°Š°z±~±¬±L³N³b³Þ´â´ú´ü´jµ¦µ<¶v¶Œ¶–¶Š·ž·N¼V¼ô¼¾®¾Ì¾*¿øðçðçðøðøðøðçðÞðçðçðçðçðçðçøÞçðçðÖðçðÎðçÅðÎðÎð¹çð±¹ð±Þøðçðçðçðçðçðçðçð húãCJaJhúãh€NÒ5CJaJh¶? 5CJaJ h¶? CJaJ h–`ÂCJaJh€NÒ5CJaJh€NÒ5CJaJ h€NÒCJaJ h€NÒCJaJFÈ z¡ª£¬£Î¤®¦°¦N©RªTªVª¾ªÀª¯œ¯´¯î¯´°x±z±N³Ú´Ü´Þ´à´â´÷÷õ÷÷÷÷÷÷õõõííõõååõÝÝÝõõõ $a$gdúã $a$gd¶? $a$gd–` $a$gdÄÒâ´ú´ü´<¶>¶Æ·®¸¹ º>¼?¼Î¼®¾°¾8À9ÀãÀäÀÁÁ ”Âè¶ÃUÄwĸÄýýõýõõõõõýííýíýååýýýýýýýýý $a$gdÚjž $a$gdä

¾ $a$gd)7f*¿8ÀäÀÁŠÇÇ’Ç|ÈÉÉÉ~ÑÒÑ®ÕÂժܲÜTâVâ4ô8ôxôwö®ö²ö¾öÆöþö ÷¾÷¿÷Ã÷Ä÷×÷ç÷ó÷
ø

ø"ø"ù,ù>ù@ùRùöîöîöâ×ÓÊÓîÓî¿î¿îºîÓ±î¿î¿î¿î¿î¥šŽ€Ž€Ž€Žš¥¿thš\Çh€NÒCJ\aJhp×h€NÒ5CJ\aJhp×h€NÒCJ\aJ hp×h€NÒCJaJhš\Çh€NÒ5CJaJh€NÒ5CJaJ h€NÒ5 h€NÒ5CJ\aJh€NÒCJ\aJh€NÒ h€NÒ5CJ\aJhoX

h€NÒ5CJaJ h€NÒCJaJh€NÒ5CJaJ+¸ÄßÄÅaňÅ

NJǒÇzÈ|ÈÉÉ|Ñ~ÑÒÑÔтԄÔxÕzՈÖØٌÚ4ÛiÜj܄ßTâýýýýýýýûûöûûûöýñññññññññûñññ$a$$a$TâVâØãNæÚç4é,íðîhñ4ô6ô8ôxôzôwöxö±ö²öüöþö¾÷¿÷*ù,ù@ûBûxû,ýýøïøøøøøøýýííøýýííííííííííø$„<^„û@ûBûxû.ýrý¢ýªý(ÿ*ÿ\ÿì@PRž¬®°" P l ~ ¸¼ 2 ¸
º
ÄÆ*,

N‚:<°Ì€-‚-|!~!òæÛÓÊÓÆÓ»ÓÆ»ÓÆÓƻӻ´»«» «ÊÓÊÓ´«Ó—»Ó»Ó»Ó»ÓŒ€Œu hõ>MhR&ÕCJaJhõ>Mh€NÒ5CJaJ hõ>Mh€NÒCJaJh€NÒ5CJaJ h€NÒ6CJ\aJh€NÒCJ\aJ

h€NÒ5\ h€NÒ5CJ\aJh€NÒh€NÒ5CJaJ h€NÒCJaJ hš\Çh€NÒCJaJhš\Çh€NÒCJ\aJhš\Çh€NÒ5CJ\aJ-,ý.ýpýrý(ÿ*ÿìî>@ÌPRœžäjšÜP¬®° " ¸ýøýóóóýøýóóóóýýýýýýýýýýýýýý$a$$a$¸º¼¸
º
:<ÄÆ*,

F؄†´¶ÊÌ~-€-‚-~!úúøøøøøøöøôôïïææææææææáÕ
$„<^„MgdR&Õ$„<^„ 8

889óóêèããããÚÚÚÚÚÚããããããããããã$„<^„ $„<^„M~!‚!¼!Æ!ò!t%v%¤%ì)4*¦,¨,´,-L-V-Ä1Æ1È1ö1Î6ð6ö67 78
8

8B9b9l<À<¤@ZAæCz:{X{¬Ø؂þ‚D†J†€‡ª‡þˆ‰b‰|‰~‰€‰|‹~‹PŽRŽÔŽÞŽÒ‘ꑪ”&–(–D–¸˜Î˜™$™Þ›à›DFf¨õñéÞé×ÞéÞéñéÞéÞéÞ×ÞéÞéÞéÞéñéÞéÞéÞéÕéÞéÞéÞéñéÞéÞÊñÅ×é¼éñ¼ÞéÞéÞ¼ÞéÞéÞé·éñé h€NÒ5h€NÒ5CJaJ h€NÒ\ h€NÒ5CJ\aJU

h€NÒ5\ h€NÒ5CJ\aJ h€NÒCJaJh€NÒ hõ>Mhõ>MCJaJH89:9Z;`
- 1950-es évek. Tanácsrendszer létrehozása, önkormányzati rendszer megszqnése / 1950:I. tv./. Megszqnik a községi tulajdon, a tanácsi költségvetés beépült az állami költségvetés rendszerében. Bár deklarálják a bírói függetlenséget, de ennek garanciáiról nem rendelkeznek. Ügyészség jogintézményének deklarálása, önálló szervként azonban csak 1953-ban jött létre.

Az alkotmányból eltqnik a hatalmi ágak szétválasztása, a hatáskörök ellenQrizhetQsége. Szabad választások helyet zárt listás választást vezetnek be. Második tanácstörvény megalkotása /1954:X. tv./.

- 1968-ban változásokat írnak elQ a gazdaságirányítás területére, a tervezésrQl, az államháztartásról, és az állami vállalatokról szóló törvények megalkotásáról. Az átfogó alkotmányreform / 1972.évi I. tv./ deklarálja az állami és a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát, de nem szabályozza korszerq módon az alapjogokat, illetve nem oldotta meg a gazdaság alkotmányos érvényq alapelveinek rögzítését.

- 1970  1980-as évek. Fontosabb törvények: 1975. képviseleti szervek megbízatási határideje öt év, 1983. Alkotmányjogi tanács megválasztása, 1987. megszqnik a NET. Tvr. alkotási jogköre, megteremtQdik a mqködQ parlament. 1989. alkotmánybíráskodás bevezetése, egyesülési jog, a gyülekezési jog, a sztrájk jog deklarálása, bevezetik a bizalmatlansági indítványt és szavazást, szabályozzák a népszavazást, parlament ügyrendjének reformja,
pártokról, a választásokról, szabályozzák a köztársasági elnök megválasztásnak szabályait, állandó lakhelyhez kötik az aktív és passzív választójogot.
- Alkotmány revízió. Kérdések tisztázása a kormányalakításról, a miniszterek jogállásáról, a társadalom további fejlQdési irányairól, a kormányformáról, a kormányválságról, új alkotmányról.

Az állampolgárok alapvetQ jogai és kötelességei

Eszmetörténet

Az európai polgári átalakulás idQszakában a kialakuló alkotmányos koncepció két, az államot érintQ szabályozási területet kívánta az alaptörvény tárgyává tenni, hiszen a XVIII. XIX. századi alkotmányozásnak igen lényeges, megalapozó területévé vált:

1./ Rendezni kívánta az állami berendezkedésnek, az állami szervek felépítésének és mqködésének alapvetQ normáit, szerepét, hatáskörét, más állami szervekhez való viszonyát.
2./ Állam és az egyén egymáshoz való viszonyának rendezése, alapvetQ szabályainak meghatározását is. A XVIII. XIX. századi alkotmányozásnak igen lényeges, megalapozó területévé vált

Mi volt a célja az állampolgári vagy emberi jogok gondolatának?
Célja az ember vagy egyes csoportjai autonómiájának védelme a külsQ, korlátozó beavatkozásokkal szemben.

Az emberi jogok és az állampolgári jogok fogalmát szinonimaként is használják, de különbséget is tesznek. Ugyanakkor e fogalmak mind történetileg, mind elméletileg, mind pedig a belsQ jog és a nemzetközi jog elhatárolása szempontjából van a megkülönböztetésnek jelentQsége.

Történetileg azért, mert az emberi jogok fogalmának kialakulása a XVIII. században szorosan kapcsolódott a jogok természetjogi felfogásához. Az embernek veleszületett, emberi mivoltához tartozó jogai vannak, amelyeket az állam nem vehet el. Az állampolgári jogokról mint fogalomról, és mint szóhasználatról csak a XIX. század közepétQl beszélhetünk.

Elméletileg azért, mert egyesek véleménye szerint meg kell különböztetni az ember jogát és a polgár jogát. Az ember joga korlátozhatatlan, a polgár joga az állam által a köz érdekében korlátozható.

Nemzetközileg azért, mert a nemzetközi jog az államok érintkezése kapcsán az emberi jogokat mint az államok nemzetközileg vállalt kötelezettségét fogja fel. Tehát ebben az értelemben az emberi jogok nemzetközi egyezségokmányokban foglaltatnak, amelyek kötelezik az aláíró államot arra, hogy polgárainak ilyen jogokat adjon.

Napjainkban az Egyesület Nemzetek Szövetsége / ENSZ / keretében több, a tagállamokat kötelezQ, az állampolgárok jogi helyzetét szabályozó egyezményt kötöttek. A legfontosabb 1966-ban elfogadott Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, illetve az ENSZ által elfogadott Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya.
E dokumentum emberi jognak nevezeti e jogokat.

Az állampolgári vagy emberi jogok fogalmát ma már négyféleképpen szokták értelmezni. De a fogalmak egymással nem cserélhetQk fel, hiszen a négy fogalom történetileg jött létre.

1./ A legszélesebb értelmezés szerint a társadalomban helyet foglaló egyén vagy embercsoport minden olyan cselekvési lehetQségét állampolgári jogként kell felfogni, amely a társadalmi együttélés során az egyént, illetve csoportjait megilleti.

2./ Szqkebb értelmezése szerint, az államhoz viszonyított cselekvési lehetQségeket nevezik csak állampolgári jogoknak. E felfogás szerint jogok csak ott lehetnek, ahol a társadalom államilag szervezett, ahol a közhatalom viszonyítottan van az egyénnek cselekvési lehetQsége.

3./ További szqkítése a jogok felfogásának, amikor a cselekvési lehetQséget csak az állam által kibocsátott vagy a szankcionált jogi normákhoz, jogszabályokhoz mérjük. Eszerint
állampolgári jog alatt a jogi normákban meghatározott cselekvési lehetQségeket kell értelmezni.

4./ A jogok felfogásának még további szqkítése a fent leszqkített jogfogalom azonban még mindig nagyon tág. A jogi normák ugyanis az esetek többségében társadalmi folyamatokat szabályoznak így a szabályozás kapcsán az egyénnek, illetve csoportjainak vagy cselekvésre adnak felhatalmazás / jogokat/ vagy cselekvésre kötelezi Qket / állampolgári kötelességek /. Azonban ez nyilvánvalóan értelmetlen, a gyakorlatban használhatatlan fogalom. Ezért jött létre történelmileg az ún. alapvetQ állampolgári jogok fogalma, amely kifejezi, hogy a jogilag garantált cselekvési lehetQségeknek nem mindegyike állampolgári jog.

Az emberi jogok és az európai polgári átalakulás

A mai értelemben vett modern állampolgári jogokat Európában a felvilágosodás alakította ki, és az elsQ polgári alkotmányokban fogalmazódtak meg.
A felvilágosodás az egyenjogúság és a társadalom más mozgásformáitól elkülönült állam koncepcióját képviselte. ElQször fogalmazta meg emberi jogként ezeket a jogokat. Az ember autonóm, ahol az állami beavatkozást meg kell szüntetni vagy korlátozni kell. Kimondják a tulajdon szentségét és sérthetetlenségét, a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát, illetve a
szerzQdéses szabadság, a vallásszabadság, a gyülekezési szabadság, a sajtószabadság, a tanszabadság, a személyi szabadság jogát. Az emberi jogok fogalma tehát szabadságjogként és kizárólagosan az egyéneknek az államhoz való viszonya határozásaként jött létre.

Az emberi jogokat elQször a korai felvilágosodás irodalma, különösen a francia és az angol államelmélet dolgozata ki. Az emberi jogokkal összefüggésben a legelterjedtebb felfogás szerint az állam úgy jött létre, hogy eszmeileg szerzQdést kötött a nép az uralkodóval. Ebben a
szerzQdésben meghatározták, hogy a közhatalom gyakorlását ellátó szervezet mely területen kap hatalmat az ember felett. Vannak olyan jogok, olyan cselekvési lehetQségek, amelyekrQl az ember nem mondott le, vagyis bizonyos területeken megtartja a maga autonómiáját a közhatalommal szemben. Ezek az ún. emberi jogok. Ezek a jogok az emberi természetbQl fakadnak és elidegeníthetetlenek. Ilyen jog például a tulajdonhoz való jog, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog.
Rousseau mint radikális gondolkodó már eljut az emberi jogok tagadásáig is. Az ún. Társadalmi szerzQdésben az emberek között jön létre a szerzQdés, és nem az uralkodó és a nép között. Tehát az államhatalom nem szerzQdQ fél, hanem az a szerzQdés eredménye. Rousseau
következtetése szerint az uralkodó / államhatalom / a nép szolgája, és nem a nép felett elhelyezkedQ felsQbbség. Megfogalmazza az államhatalommal szembeni ellenállási jogot is.



Az emberi jogok az elsQ polgári alkotmányokban

ElsQ polgári alkotmány 1791 évi francia alkotmány elfogadása. Az alkotmány szabályozásának két kiindulópontja : a jogok az emberi természetbQl erednek és mindenki számára azonosak, továbbá hogy ezek az elidegeníthetetlen jogok az állam hatalmát korlátozzák. Azonban az alkotmány létrehozói nem gondoltak arra, hogy az alkotmány létrehozását követQen további szabályokat alkossanak annak érdekében, hogy az emberi jogokat pontosabban határozzák meg.

Az állampolgári jogok fogalmának kialakulása  a jogpozitivizmus

Az állampolgári jogokról a XIX. század második feléig nem beszéltek, csak az emberi jogokról szólta. Azonban fontos eszmei módosulás eredményeképpen az államelmélet a jogokat egyre inkább úgy fogja fel, mint az állam által polgárai számára biztosított jogokat. Az állampolgári jogokat a normákból, a jogszabályokból lehet megismerni, és nem valamiféle külsQ tényezQbQl. Tehát a jogi normákon kívül nincs állampolgári jog.
A jogpozitivista felfogás azt a változást tükrözi, hogy a jogok törvényben megfogalmazott tények és nem az állammal szembeni követelések. E felfogás térhódítása hatást gyakorolt az állampolgári jogok katalógusára is. Így pl. a választójog a polgári alkotmányosságnak mindenkor központi gondolatat volt. Bár a XIX. század második feléig a választójogot sohasem értelmezték emberi jogként. Miért? Mert a jogok fogalmi lényege a hatalom korlátozása volt.

A szociális biztonságot adó jogok kialakulása

A jogok pozitivista megközelítése tette lehetQvé az állampolgári jogok katalógusának szélesedését, így többek között a szociális biztonságot növelQ állami jogosítványok jogként való felfogását is. S ezen jogok megjelenése az államot a XX. században pozitív cselekvésre kötelezik, pl. a munkához való jog, a mqvelQdéshez való jog, a pihenéshez való jog, a nyolc
órás munkaidQ, a társadalombiztosítás állami garantálása. / állampolgári jogok második nemzedéke /.

A katalógus további szélesedése

Az állampolgári jogok katalógusában megjelennek az állam mqködése során mindazok az állampolgárt megilletQ jogok, amelyekkel az állampolgár befolyásolni képes az állam szerveinek tevékenységét, pl. népszavazáshoz, önkormányzatokhoz való jog, a fellebbezés joga. Megjelennek továbbá az alkotmányban az ún. globális jogok is mint például az egészséges környezethez való jog, a gyermekek jogai. / a jogok harmadik nemzedéke /.

Az emberi jogok nemzetközi joggá válása

Az európai emberi jogi tradíciókat a fasizmus hatalomra jutása és a kelet-európai egypártrendszeren alapuló diktatúrák más-más ideológiák alapján félresöpörték. Tagadták az emberi jogok létét, vagy csak nemzetközi nyomásra formálisan ismerték el azokat.

Ezzel szemben a liberális polgári demokratikus erQk az emberi jogok nemzetközi jogból nemzetközi joggá való átformálását tqzték ki. Az említett ENSZ  deklarációk, az európai egyezmények ezt a funkciót töltötték be. Ezen megállapodásokat formálisan a kelet-európai volt szocialista országok aláírták. Új szakasz kezdQdik el. Hiszen az aláírók kötelezik magukat, hogy az egyezményekbe foglalt emberi jogokat minden polgár számára biztosítani fogják, errQl nemzetközi szervezetek elQtt jelentést tesznek és alávetik magukat az ilyen irányú nemzetközi ellenQrzéseknek is.

Nemzetközi bíróságok jönnek létre, amelyek joghatósága államok feletti. Az állampolgári jogok védelmében esetenként nemcsak az államok, hanem az állampolgárok is fordulhatnak, és ítéleteik kötelezik az illetékes állami szerveit.

Az ún. szocialista alkotmányok felfogása

A Szovjet-Oroszországba az elsQ állampolgári jogok dokumentuma A dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló deklaráció / 1917. / volt. A francia forradalom is egy ilyen deklarációval  az Emberi és polgári jogok nyilatkozatával  nyitotta meg az utat a polgári társadalom fejlQdése elQtt.
Történelmi párhuzam szinte tökéletes, de ha tartalmilag hasonlítjuk össze a két deklarációt, akkor alapvetQ különbséget találunk közöttük.
Az emberi és polgári jogok nyilatkozata a hatalom korlátozásaként fogalmazza meg az állampolgári, pontosabban az emberi jogokat.

A dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló deklaráció tartalma egészen más. Ebben a deklarációban úgyszólván szó sincs az állampolgári vagy épp az emberi jogok jogosítványiról. A deklaráció a proletariátus diktatúrája megteremtésének szükségességérQl, a szovjetek teljhatalmáról, a kizsákmányolás megszüntetésérQl, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételérQl szól. Nincs benne például személyi szabadságjogokról, az egyesülési jogról, a sajtószabadságról, vagy akár a gazdasági, szociális és kulturális jogokról.

Az elsQ szovjet alkotmány / 1918 július / sem az emberi jogok koncepcióján alapult. Oroszország polgárháború felé sodródó belsQ viszonyai, Marxig visszanyúló ideológiai okok miatt egy sajátos megoldás születik, amelynek fQ jellemzQi a következQk:
- Az állampolgári jogokat mint a dolgozók jogait, a dolgoz osztályok jogait fogalmazták meg,
a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, az egyesülési szabadság, a sajtószabadság a dolgozók joga. Ezeket a jogosítványokat az állam adományozza, s nem az
állampolgárok egészét, nem az állampolgári minQséget illetik meg, hanem az uralkodó osztállyá nyilvánított dolgozókat.
- Az alkotmány nem helyezkedik a jogegyenlQség álláspontjára, sQt éppen abból indul ki, hogy a jogegyenlQség Oroszországban konkrét politikai viszonyai között nem valósítható meg. A katalógus kevés jogot tartalmaz,

Az 1936 - os alkotmány az, amely elQször helyezkedik elvileg a jogegyenlQség álláspontjára. Tartalmazza tehát, hogy az állam elQtt állampolgár és állampolgár között nincs különbség. Bár az 1918. évi alkotmányhoz képest az emberi és állampolgári jogokat deklarálja és túl is lép, de az alkotmányban megfogalmazott biztosítékok döntQen politikaiak, a jogi garanciák jórészt hiányoznak. Ez ismét a korlátozhatatlan állami hatalom koncepciójával függ össze.

Ezeket a szabályozásokat döntQen a nemzetközi viszonyok kényszerítették ki. Tehát az alkotmánynak elsQsorban deklaratív jelentQsége volt a külföld felé.

A népi demokratikus államok 1945 után fasisztaellenes politikai koalíciók veszik át a hatalmat. Ezekben az években felelevenedik az állampolgári jogok természetjogi felfogása. Az ekkor létrejött politikai szövetségek  amelyeken belül alapvetQ kérdésekben antagonisztikus / kibékíthetetlen / ellentétek voltak  csak a természetjogi felfogáson keresztül voltak képesek az állampolgári jogokat közös elméleti megítéltetés alá vonni. Ennek eredménye az volt, hogy pl. Magyarországon az állampolgári jogok megítéltetése tekintetében megerQsödött az állami oldal, korlátozhatatlan hatolom koncepciója került elQtérbe.


Az állampolgári jogok csoportosítása

Az állampolgári jogok csoportosítása nem jogalkotás, hanem a tudomány problémája. Az alkotmány az állampolgári jogok között semmiféle rendezést nem hajt végre. Azonban ha az alkotmányjog keretében kíséreljük meg a rendezést, akkor az alkotmányjog sajátos nézQpontjából kell az osztályozást elvégeznünk.
Ez a nézQpont pedig az állami tevékenységhez kapcsolódik, tehát az állam cselekvéséhez, az államhatalom gyakorlásához viszonyítva kell a csoportosítást elvégeznünk.
Ennek alapján az állampolgári jogokat négy hagyományos csoportját fogadjuk el:
1./ az állampolgárok szabadságjogai,
2./ a gazdasági, szociális, kulturális jogok csoportja,
3./ az állam tevékenységében részvételt biztosító jogok,
4./ az állampolgárok egyenjogúsága.
Ezt egészíti ki az állampolgári kötelességek alkotmányban foglalt szabályai.

A szabadságjogok

Az állampolgárok szabadságjogainak két alcsoportját különböztetik meg. Az egyik az állampolgárok politikai szabadságjogai vagy az ún. kollektív szabadságjogok. Idetartoznak különösen:
az egyesülési és gyülekezési jog,
a szólás- és sajtószabadság joga,
a lelkiismereti és vallásszabadság joga.

A szabadságjogok másik alcsoportja az ún. személyi szabadságjogok, személyhez, egyénhez fqzQdnek, amelyek közül a legfontosabbak:
a személyi sérthetetlenség,.
a levéltitok sérthetetlensége,
a lakás sérthetetlensége,
A szabadságjogoknak két közös jellemvonása emelhetQ ki. Az egyik, hogy e jogok a közhatalmat gyakorló állami szervek hatalma elé jogi korlátokat állítanak, pl. az egyesülési jog, lelkiismereti és vallásszabadság, személyi sérthetetlenség.
A szabadságjogok másik jellemvonása, hogy azok mindegyikénél a biztosítékok döntQen jogi biztosítékok, tehát megvalósításuk garanciái döntQen jogi garanciák, pl. a tulajdonhoz való jog.

A gazdasági, szociális és kulturális jogok

Az állampolgári jogok második nagy csoportját a gazdasági, szociális és kulturális jogok alkotják, a XIX. század második felére nyúlik vissza kialakulása.
A XIX. századi alkotmányok a társdalom gazdasági berendezkedését csak a polgári magántulajdon szentségének kinyilvánításával, az államhatalom ez irányú korlátozásával szabályozták.
A klasszikus polgári társadalmakban ez a biztonság és jólét nem államilag garantált, hanem a társadalom más, nem állami mozgásformáinak / szerzQdéses szabadság, tulajdonhoz való jog / eredménye. SQt, jogilag a magántulajdon korlátozása nélkül az állam útján nem is garantálható. A magántulajdonra épülQ társadalmakban állandóan visszatérQ ellentmondásként jelentkezik az egyéni tulajdon közösséghez viszonyított szabadsága és az
egyének szociális biztonsága. Ez a biztonság állami szociális intézkedésekkel növelhetQ ugyan, de ez egyben a magán, a civil szféra korlátozását is jelentheti. A gazdasági, szociális és kulturális jogok szoros kapcsolatban állnak az államnak a társadalom termelési viszonyaiba való egyre fokozódó beavatkozásával, egyben a szabad verseny korlátozásával.

Annak ellenére, hogy a jogi normákban jogszabályokban ezek a jogok - munkához való jog, pihenéshez való jog, nyolcórás munkaidQ, az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jog stb. - fokozatosan megjelentek, az alkotmányban történQ garantálásuk, és egyben állampolgári jogként való elismerésük, a jogi irodalomban ez az elismerés ma sem általános, egyes irányzatok védett érdekként említi e jogokat.

Ezen jogok érvényesülésének jellemzQi:
- az államnak valamilyen pozitív cselekvést kell vállalnia,
- nem jogi, hanem a társadalmi, politikai biztosítékokon van a hangsúly.
- a jogoknak nagy része nem alanyi jogi jellegq,
- az anyagi termeléshez, a materiális életfeltételek megteremtéséhez kapcsolódik.

Az állami tevékenységben való részvételt biztosító jogok

A jogcsoportot is fQképp a gazdasági, szociális és kulturális jogokra jellemzQ sajátosságok uralják. Így elsQsorban jellemzQ, hogy az állam pozitív cselekvését igényli, a különbözQ jogi biztosítékok mellett a politikai garanciák is jellemzQek, és ennek megfelelQen nem mindenütt érvényesül alanyi jogi jellegük.

Melyek ezek a jogok?
a választójog,
a panasz joga,
népszavazás joga,
népi kezdeményezés joga,
igazságszolgáltatásban való részvétel joga, a népi ülnökök,


Az állampolgárok egyenjogúsága

Az állampolgárok jogegyenlQségének, egyenjogúságának ilyen katalógusa nincs. A jogegyenlQség ugyanis olyan alkotmányos alapelv, amely meghatározott tartalommal az egész jogrendszer áthatja. A jogegyenlQség fogalma és tartalma azonban történelmi koronként is változó.

A jogegyenlQség sajátos polgári gondolat, és elvileg az embernek a jog, a törvény elQtti egyenlQséget jelentette. A gyakorlatban azonban az állampolgároknak az állam elQtti teljes egyenlQségéig terjedt.
A jogegyenlQség formális egyenlQség, amely csak annyit jelent, hogy minden ember a közhatalomhoz képest egyenlQ. Az általános értelemben vett egyenlQség pedig elvileg az emberek közötti mindennemq különbség eltörlését célozza, a társadalom életében minden embernek egyenlQ helyzetet kíván teremteni.

Alkotmányjogilag bennünket csak a jogegyenlQség foglalkoztat, amely tehát a jogalkotás és a jogalkalmazást átfogó alkotmányos alapelv.

Melyek azok a fQbb területek amelyeket érint a jogegyenlQség elve?
a nemek egyenjogúsága,
a nemzetek és nemzetiségek,
az egyházak,
bíróságok,
valamennyi szabadságjog,

Az állampolgári kötelességek

Az állampolgári kötelezettségek alkotmányjogi megközelítése osztozott a jogok felfogásának, fogalmának sorsában.
A múlt század végéig az elidegeníthetetlen emberi jogok fogalomkörében nem beszéltek állampolgári vagy emberi kötelezettségekrQl. Ez azzal függ össze, hogy a jogok funkcióját az
államhatalom korlátozásában találták meg. A jogpozitivizmus megjelenésével ez a korlát megszqnt. Amennyiben minden jogi normával biztosított jog állampolgári jog, úgy logikus, hogy minden jogilag elQírt kötelezettség állampolgári kötelezettség.
A XVIII. századtól az alapvetQ jogok katalógusa folyamatosan alakult és viszonylag szilárd, addig a kötelezettségekrQl az nem mondható el. Bár a XX. században megjelennek a kötelezettségek az alkotmányokban, de ezek száma és tartalma meglehetQsen kialakulatlan. Ugyanez érvényes az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményekre is.
Az alkotmányok összehasonlítása és az alkotmányjogi irodalom alapján a kötelezettségek közül alapvetQknek lehet tekinteni:
a honvédelmi kötelezettséget ( a hatályos alkotmányunk a haza védelmérQl rendelkezik ),
az adófizetési kötelezettséget ( közterhek viselése differenciált módon ),
a jogszabályok betartásának kötelezettségét ( jogkövetQ magatartás ),
szülQk, gondviselQk kiskorú gyermekük taníttatásának kötelezettsége,

Amennyiben az alkotmányban bekerülnek, csak deklaratív jellegqek. A kötelezettségek részleteit a konkrét jogi normák tartalmazzák.


Az emberi jogok nemzetközi védelme

A XX. századba a nemzetközi jognak egyre nagyobb szerepe van az emberi jogok értelmezésében és biztosítékrendszerének alakulásában. Hosszú ideig az állampolgári jogok szabályozása az egyes államok belsQ joghatóságába tartozott. AlapvetQen megváltozott a helyzet a második világháború után.

ENSZ dokumentumok

az elsQ jelentQs dokumentum ebben a tárgyban az ENSZ alapokmánya volt, amely deklarálta az emberi jogok érvényesítésének kötelezettségét és az ezzel kapcsolatos diszkrimináció tilalmát.
Emberi jogok egyetemes nyilatkozata / 1948. /
Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya / 1966./
Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya / 1966./

Az Európa Tanács és az emberi jogok

1950. november 4-én az Európa Tanács Egyezmény az emberi jogok és alapvetQ szabadságjogok védelmérQl címmel konvenciót fogadott el. Azóta az egyezményt mintegy kilenc alkalommal kiegészítették. Az ENSZ-deklaráció és az európai egyezmény katalógusa között jelentQs eltérés nincs.
Ugyanakkor ET. A konvencióba foglalt jogok megvalósulása érdekében létrehozta az Emberi Jogok Európai Bizottságát, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságát.

Az állampolgári jogok védelme és az alkotmánybíráskodás

Az alapjogok védelmére hivatott egész jogvédQ rendszerben / ombudsman, közigazgatási bíráskodás, igazságszolgáltatás, stb./ kiemelkedQ jelentQsége van az alapjogi bíráskodásnak, az ezt megvalósító Alkotmánybíróságnak.

Mi a feladata az Alkotmánybíróságnak?
Feladatat mind a jogalkotás , mind a jogalkalmazás során biztosítsa az alaptörvény /alkotmány / érvényesülését. Tehát az alaptörvény szabályainak és ebbQl következQen az alkotmányvédelemnek két alappillére van : egyrészt az állami szervek felépítése és az egyes szervek egymáshoz való viszonya, másrészt az állam és polgárainak egymáshoz való viszonya, amely elsQdlegesen az állampolgárok jogainak szabályzásában ölt testet.
Az Alkotmánybíróság elQtt eljárás általában csak kezdeményezésre / kérelem / indulhat. A kezdeményezQk döntQ többsége  különösen az állampolgári jogok tekintetében  állampolgár vagy azok érdekkifejezQ szerve. Az Alkotmánybíróság az esetek többségében konkrét jogesetek kapcsán és általában jogszabályi elQírások alkotmányszerqségének megítélése esetén hoz döntéseket.

Milyen fQbb témákkal foglalkozott az Alkotmánybíróság ?
Pl:- az alkotmányos elvé tett jogállam értelmezésével / alkotmány 2§ /,

tulajdonvédelemre, piacgazdaságra, szövetkezeti tulajdonra vonatkozó alkotmányos elQírásokkal / alkotmány 9., 11., 13., § /
az élethez, és különösen az emberi méltósághoz való jogot / alkotmány 54.§ /,
személyi szabadságjogokat, különösen annak bírói védelmét / alkotmány 55.§ /
- személyi adatok védelmére vonatkozó jogot /alkotmány 59.§ /,
az állampolgárok egyenjogúságának értelmezését, különös tekintettel a diszkrimináció tilalmára vonatkozó elQírásokat / alkotmány 70. és 70/A. §-ai /,
- szociális biztonságra vonatkozó elQírásokat / alkotmány 17., 70/B., 70/D., 70/E. § /,



Államszervezési elvek és értékek: A hatalommegosztás

Az ókori társadalmak államainak kialakulása szükségessé tett a hatalomról való gondolkodás kibontakozását, az állami szervek eszmei igazolását, a hatalmi viszonyok indokolását.
Mi a legjobb kormányforma, mi is a kormányzás, milyennek kell lenni a jó hatalomnak , kormányzatnak, kell-e erQs hatalom, hatalom nélkül jobb-e az élet, helyettesíthetQ-e a hatalom mással, lehetséges-e társadalmi együttélés hatalom vagy állam nélkül? Ezek a kérdések foglalkoztatták a nagy gondolkodókat / Platon, Arisztotelész, Ciceró, Ágoston, Aquinói
Tamás, Dante, Marsilius, Machiavelli, Mórus Tamás, Spinoza, Hobbes, Locke, Montesquieu, Rousseau, Hegel, B. Franklin, T. Jefferson, / de az átlagembert is.

Elméleti és történeti dimenziók

A hatalommegosztás a politikai gondolkodás és intézményépítés legnagyobb áramlata az elmúlt háromszáz esztendQben, s legalább három nagy történelmi jelentéstartalma van.

1./ Az egyik politikai vagy jogelméleti jellegq, amely azt a követelményt fejezi ki, hogy az emberek hatalomra való alávetését a jog objektív eszköze közvetítse. Ne az ember uralkodjék tehát az ember felett, hanem a törvény / Bibó István /.

2./ A hatalommegosztás elméletének újkori, elsQ meghatározó jelentQségq megfogalmazását John Locke-nál találjuk. P a hatalmat, szervezetek elkülönítését, továbbá a hatalmak-funkciók elválasztását tartja lényegesnek az emberi szabadság megóvása érdekében. Az igazságszolgáltatást végrehajtásként kezeli. Kiemeli viszont a föderatív hatalmat, ami az államok közötti kapcsolattartást jelenti.
Montesquieu nevéhez fqzQdik a hatalmi triász legelterjedtebb megfogalmazása. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy az állam funkcióit törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás szerint kell meghatározni. A funkciókat megvalósító hatalmakat szervezetileg és személyileg is el kell különíteni egymástól.
Locke és Montesquieu felfogásában tehát az a felismerés húzódik meg, hogy nem szabad megengedni a hatalom egy kézben, egy személyben vagy egy testületben való összpontosulását, mert ezt a hatalommal való visszaéléshez vezet. A megosztott hatalom = ellenQrzött hatalom, ami az emberi szabadság megóvásának egyik legfontosabb biztosítéka.

3./ Mind Locke, mind Montesquieu felfogása nagymértékben befolyásolta azt a kormányzati megoldást, ami az amerikai alkotmány honosított meg, s amelyek a fékek és egyensúlyok rendszerének neveznek

A francia alkotmányozás során a hatalommegosztásos gondolkodás már változatos utat tett meg. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata kimondja: nincs alkotmánya egyetlen olyan társadalomnak sem, amelyben a hatalom megosztás nincs biztosítva. Az 1791. évi alkotmány pedig a hatalommegosztás jegyében a törvényhozói hatalmat korlátozott szentesítés mellett a nemzetgyqlésre, a végrehajtó hatalmat pedig a királyra bízta - miniszteri felelQsség mellett.
Benjamin Constant az 1800-as évek elsQ harmadának gondolkodója a hatalommegosztás gondolkodás alakulásában két összefüggésben válik fontossá. Egyrészt megkísérli feloldani az egységes vagy a megosztott hatalom dilemmáját. vényhozói hatalom a képviselQ gyqlésekben van, a király szentesítése mellett. A végrehajtó hatalom a miniszterekben, bírói a
törvényszékben. A király a három hatalom között áll mint neutrális és közvetítQ hatalom, semmi érintett érdeke a súlyegyent megzavarni, sQt minden érdeke azt fenntartani  mondja.
Itt tehát a hatalmak egységén van a hangsúly, s nem a hatalmakat gyengítQ megosztottságon. Lényeges szemponttá válik továbbá a koordináció, a hatalmak egybemqködése. Az a semleges és kiegyenlítQ hatalom tehát, ami az Egyesült Államok a LegfelsQbb Bíróság, Franciaországban a monarcha.
B.Constant nevéhez fqzQdik a municipális hatalom fogalma, melynek lényege, hogy az érdekek és a helyi társadalmi-politikai tényezQk figyelembe vétele szükséges a hatalom gondolatának megalapozására.

4./ A hatalommegosztás elmélet eredeti politikai mondanivalóját Stein LQrinc dolgozat ki.
Szerinte  az állam organikus felfogásának jegyében  az állami élet, az önelhatározásban,
az akarat -ban és ennek megfelelQ cselekvésben nyilvánul meg. Az állami akarat a törvényhozásban jut kifejezésre, a külön szervezett törvényhozói orgánum által, míg az állami cselekvés a végrehajtó hatalom végzi az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Az állami én -t , a személyi egységet ellenben az államfQ képviseli. P az elsQ fQorgánuma az államnak Itt tehát az államhatalmak ún. kettQs felosztásáról van szó, nevezetesen az akarat . s annak végrehajtása közötti különbségtételrQl.


A hatalommegosztás a magyar politikai gondolkodásban

1./ A nyugat-európai politikai gondolkodás XVII. századi nagy áramlatai megtalálták az utat
Magyarországra is. Befogadói a nemesség különbözQ rétegei s a mqvelt honoráciorok / nem nemesi származású, de értelmiségi foglalkozása révén a jobbágynál kedvezQ helyzetben lévQ személy, ügyvéd, orvos, mérnök stb. / voltak. A fQrendek és a nemesség a forradalmi események részesének kizárólag önmagát számította. Minthogy a nemesség maga mögé nem tekintett, mindkét eszmeáramlatban  Montesquieu és Rousseau nevéhez fqzQdQ  politikai törekvéseinek, s ezzel egyszersmind létezésének igazolását találta meg ./ Echardt Sándor /

2./ A magyar közjogi és politikai gondolkodásban a XIX. század során Stein LQrinc felfogásának volt talán a legnagyobb hatása, amelyet Concha GyQzQ részben közvetített, részben továbbfejlesztett. A szuverén hatalom Concha szerint a tárgy szerint megosztott  igazságügyi, a rendQri, a pénzügyi stb.  hatalomra irányul. Ebben a rendszerben a bíróság nem minQsül külön hatalomnak, mivel sem szuverén, sem általános akaratot nem teremt. A végrehajtó hatalom ellenben felbontható különbözQ mozzanatokra, így áll elQ az igazgató / közigazgatási, azaz a törvény megvalósulását lehetQvé tevQ, annak elQfeltételeit biztosító /
hatalom, továbbá a bírói és a katonai hatalom stb. Concha szemlélete elsQsorban leíró jellegq. Ki is mondja: azt kereste, mi van az államban, s nem azt , hogy minek kellene lennie.
A kormányzattal, igazgatással kapcsolatos fogalmi rendszere, illetve annak hatása a közjogi és közigazgatási gondolkodásra máig él.

3./ Bibó István a hatalommegosztásban nem elsQsorban a meghatározott kormányzati technikát lát, hanem annak az általánosabb követelménynek a kifejezését, amely szerint a hatalom ellenQrizetlenül ne legyen gyakorolható. A tradicionális intézményi határok eltqnnek
hatalommegosztásos gondolkodásában: a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás mellett új hatalmak jelennek meg, a gazdasági hatalom, a tudomány, a kultúra, a közigazgatási  bürokratikus hatalom stb.

A hatalommegosztás mai értelme

A hatalommegosztásos gondolkodás és intézményépítés egyik mai nagy dilemmája: a törvényesség és alkotmányosság, azaz az állampolgári jogok biztosítása a hatalommegosztás tradicionális elveinek a érvényesítését követeli meg, aminek a középpontjában a hatalomkoncentráció kiküszöbölésére irányuló szándék áll.
Abban a politikai közegben, amelyben az állami intézmények mqködnek, a különbözQ szervezetek és pártok meghatározó tényezQvé válnak Tehát megjelennek a politikai élet színpadán az érdek-, a befolyásoló, a nyomást kifejtQ csoportok. A sajtó, a tömegkommunikációs eszközök jelentQs politikai tényezQvé váltak. Kérdésként fogalmazódik
meg, hogy miként nyer új meg új aktualitást az államhatalmak elválasztásnak elve az új meg új problémákon, mi a megoldás?
LehetQségek:
Kompromisszum és az alku,
Az államfQ közvetlen vagy közvetett választása,
Alkotmánybíróságok létrehozása,
Ombudsman intézményének létrehozása,
Közigazgatási bíróságok létrehozása,
Népszavazás, népi kezdeményezés,
Szövetségi rendszer kezdeményezése, létrehozása,
Közigazgatási szervezet hatalomként való kezelése,
Közigazgatási szervezeten belüli belsQ megosztása,


Kormányzás, kormányzati rendszerek, kormányformák

A kormány-kormányzás fogalmak orientáló pontja a hatalommegosztásos rendszer. Kormányformán azt értjük, hogy a hatalommegosztás rendjében létrejövQ állami szervek  törvényhozás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás  milyen struktúrával mqködnek, milyen viszonyban vannak egymással
A kormányzati rendszereket legjellemzQbb jegyeik kiemelésével tipizálhatjuk.

Az alkotmányos monarchia

JellemzQi:
- Az alkotmány alapján monarchia, annak kereti között gyakorolja a hatalmat,
- Törvényhozási funkcióját a parlamenttel együtt valósítja meg,
- Költségvetés elfogadását is a parlamenttel együtt valósítja meg,
- Külpolitika, a katonapolitika, a hadvezetés kizárólag a monarchára tartozik,
- A monarcha nevezi ki a kormányt, amely csak neki tartozik politikai felelQséggel, a
kormány a parlament elQtt az alkotmány és a törvények megtartásáért felelQs,
- A bíróságok a monarcha nevében hozza meg ítéleteiket, aki azonban az ítélkezési
gyakorlatba - kivétel a kegyelmezési jog gyakorlásától  ténylegesen nem avatkozik bele,

A parlamentarizmus

Megjelenhet monarchikus, illetve köztársasági formában.
JellemzQi:
- az államfQi tisztség öröklQdik,
- az államfQt általában a törvényhozás vagy más speciális összetételq testület választja meg,
- az államfQ alkotmányban biztosított hatásköre formális, protokolláris jellegq,
- az államfQ valamennyi határkörét miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés mellett
gyakorolhatja,
- az államfQ a parlament elQtt politikailag nem felelQs,
- az államfQ felelQsséggel tartozik az alkotmány, illetve a törvények megtartásáért,
- a monarchát jogi felelQsség nem terheli,
- a parlament törvényhozási hatásköre korlátlan,
- a végrehajtó hatalom a kormányé,
- a politikai felelQsség érvényesítésének formája a bizalmi szavazás,
- a kormány  vagy kabinet  politikai értelemben testületi szerv,
- A kormány politikájának a kidolgozásában és érvényesítésében a miniszterelnöknek van
meghatározó szerepe,

Parlamentarizmus hazájaként Angliát szokták emlegetni. Azonban legfontosabb elvei kontinensünkre átkerülve gyökeresen eltérQ kormányzati rendszert eredményezetek.
Anglia hagyományosan kétpártrendszerq ország. Ez azt jelenti, hogy a többségi párt, illetve annak vezetQi a kormány tagjaiként a pártfegyelem révén gyakorlatilag ellenQrzik a parlamentet. A parlamenti döntés, a szavazás eredménye elQre látható. Gyakorlatilag tehát a parlamenti frakció ülésein dQlnek el a parlament ülésén tárgyalandó kérdések. Politikailag a kormánynak van döntQ szerepe, addig a parlamentnek az állami intézményi rendszer síkján parlamenti szupremácia számít meghatározó rendezQ elvnek. Jogilag tehát a parlament hatásköre valóban korlátlan, politikailag azonban ez az elv korántsem érvényesülhet.

Kontinensi parlamentarizmus

A kontinensen a parlamentarizmus alkotmányos elvei a többpártrendszer közegébe kerülnek. A XIX. század végétQl, a XX. század elejétQl a tömegpártok játszanak meghatározó szerepet a kormányzásban. EttQl kezdve a kormányzással kapcsolatos konfliktusok nem maradnak meg a törvényhozás keretei között. A társdalom-politikai összeütközéseket a pártok a kormányzásra is átvetítik, szétfeszítve, felrobbantva a politikai szolidaritás hagyományos kereteit. A szinte állandóan, a fontosabb politikai kérdések nyomán újjászervezQdQ parlamenti koalíciókkal szemben a kormány kiszolgáltatottá, sebezhetQvé, törékennyé, gyengévé válik.

A kormányválságok állandósulnak. A miniszterek nem egymás iránt vállalnak politikai szolidaritást, hanem azzal a párttal, amely Qket a kormányba küldi, s amelynek a kormánykoalícióból való kiválása miniszteri megbízatásukat megszünteti.

Ilyen körülmények között hosszú távra szóló döntéseket nem lehet hozni: a gyenge kormány nem képes ellenállni a pillanatnyi érdekeket szem elQtt tartó, sQt gyakran demagógiából táplálkozó politikai nyomásnak.

A XIX. század végén, a XX. század elején a parlament határköre kiszélesedik. Pl. a parlament nemcsak a költségvetés bevételeinek és a kiadások szerkezetének meghatározásáról dönt. Döntenie kell a szociálpolitikai, társadalombiztosítási kérdésekben is, miközben a költségvetés az állam gazdaságpolitika meghatározó jelentQségq eszközévé vált, s bizony a parlament az ehhez szükséges szakértelemmel nem nagyon rendelkezik.

A prezidenciális kormányzati rendszer

Az Amerikai Egyesült Államokban jött létre, s eredeti lényege szerint utánozhatatlannak bizonyult.
A törvényhozói hatalom a kétkamarás kongresszus: a szenátusban az államok két-két szenátorral, a képviselQházban pedig a lakosság számarányának megfelelQen képviseltetik magukat. Bár a szenátorokat hat évre választják, azonban a szenátus egyharmada kétévenként megújul. A képviselQk két évre szóló megbízást kapnak.
A végrehajtó hatalom az elektorok útján négy évre választott elnöké. P a fegyveres erQk fQparancsnoka, nemzetközi szerzQdéseket köt a szenátus meghallgatásával. IdQnként üzeneteket intéz a kongresszushoz a szövetség állapotáról, amelyben rendszabályokat ajánlhat megfontolásra, jelentQs kinevezési hatáskörei vannak. Az elnök politikailag nem felelQs a kongresszus elQtt. Az alkotmány megsértése esetén / köz / jogi felelQsségét a képviselQház impeacmentnek nevezett különleges eljárás során állapítja meg. Kihirdeti a kongresszus által elfogadott törvényeket, ezzel kapcsolatban korlátozott vétójoga van. Az elnöki kabinetet a
minisztériumi vezetQk alkotják. Az elnök alárendeltségében mqködnek a minisztériumok, az elnöki végrehajtó hivatalok és a minisztériumoktól független végrehajtó hivatalok.
A szövetség bírói hatalmát a LegfelsQbb Bíróság és a kerületi bíróságok testesítik meg. A LegfelsQbb Bíróság - kezdeményezésre  elbírálja a kongresszus által alkotott törvények alkotmányosságát: ha a törvényt az alkotmánnyal ellentétesnek találja, annak alkalmazásától eltekint.

Az amerikai kormányzati rendszer lényege: a hatalmaknak egyrészt szervezeti , másrészt személyi elkülönülése. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ugyanaz a személy egyidejqleg csak az egyik hatalmi ág területén lát el feladatokat. Ami a funkciókat - törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás  illeti, közülük egyeseket egy-egy hatalmi ág önállóan és kizárólagos módon, másokat ellenben több hatalmi tényezQ együttesen valósít meg.
Az amerikai kormányzati rendszer az amerikai pártrendszerekkel együtt alakult és fejlQdött. Ennek fontos jellemzQje, hogy a két nagy párt nem rendelkezik erQs belsQ fegyelemmel. Ennek következtében a törvényhozás nem szolidáris a végrehajtó hatalommal.

Az amerikai alkotmányos élet fontos vonása, az állami intézmények nagyfokú megosztottsága. Ez a tényezQ a decentralizált pártok számára meglehetQsen széles felületen biztosít befolyásolási lehetQséget.
Az amerikai alkotmányozás legfontosabb és legáltalánosabb hatása a politikai hatalom intézményi / bírói / ellenQrzésébe mutatható ki.

A gaulle-ista parlamentarizmus

A II. világháború után a kontinentális parlamentarizmus, másképpen a nemzetgyqlési kormányforma bizonyos térnyerése volt tapasztalható. A kormányzati rendszerrel kapcsolatos késQbbi fejlemények országonként is eltérQ módon alakultak ErQs végrehajtó hatalom
koncepciójának érvényesülése nyert terepet. Az állam szerepe a pártok rovására erQsödött. Az állam bizonyos értelemben és mértékben függetlenedett a pártoktól. Ennek következménye lett: a végrehajtó hatalom autonómiájának növekedése a törvényhozással szemben. Új intézmények jelennek meg és válnak általánossá, amelyek mqködése mind a törvényhozás, mind a végrehajtást ellensúlyozza. Azonban a parlament tekintélyét és jelentQségét relativizálja. Általánossá válnak olyan intézmények mint pl. az Alkotmánybíróság, a Közigazgatási Bíróság illetve az Ombudsman intézménye.

A gaulle-ista parlamentarizmus sajátos átmenetet képez a parlamenti és prezidenciális kormányforma között. Itt az államfQ, az elnök a végrehajtó hatalom döntQ tényezQje. Mqködése során kinevezi a kormány tagjait, akiknek azonban hosszútávra bírniuk kell a parlament politikai bizalmát is. Az elnök politikailag a választópolgároknak felelQs, nem pedig a parlamentnek. Ez teremti meg az alapját annak, hogy politikai döntéseket hozzon
önállóan, miniszteri ellenjegyzés nélkül. Bizonyos körülmények között kivételes hatalmat gyakorolhat, népszavazást kezdeményezhet.
A rendszer alapvetQ sajátossága: a törvényhozó és végrehajtó hatalom olyan elkülönítése, amely a parlament számára is korlátozó jellegq. A két hatalmi terület közötti határt a parlament sem lépheti át.

Svájci kormányforma

Svájc kormányzati rendszere egyedi és megismételhetetlen. A legfelsQbb hatalmat a kétkamarás Szövetségi Gyqlés gyakorolja. A szövetségi Gyqlés megalakítja a hét tagból álló Szövetségi Tanácsot. Ez azt jelenti, hogy nincs bizalmatlansági szavazás, nem lehet megbuktatni, csak az általános választás után alakítható újra. A Szövetségi Tanácsnak nincsenek olyan jogosítványai, amelyek a Szövetségi Gyqlést korlátozhatnák. A szövetségi Tanács beszámol tevékenységérQl a Szövetségi Gyqlésnek, jelentést tesz a szövetség belsQ helyzetérQl, külsQ kapcsolatairól, külön jelentést is kell tennie a Szövetség Gyqlésének, ha az kéri. A szövetségi Gyqlés határkörét a népszavazás, az állam belsQ alakulatai, és a kantonok számára fenntartott hatáskörök korlátozhatja. A Szövetségi Tanács tagjai politikailag nem szolidárisak egymás iránt: a köztük lévQ viszony a kollegalitás elveinek felel meg. Így Svájc kormányformáját gyakran kollegális kormányformaként jellemzik. A Tanács határozatait tagjainak szótöbbségével hozza. Mivel gyakori viták és nézeteltérések vannak közöttük, ilyenkor a Szövetségi Gyqlés is dönthet. A Szövetségi Tanács egy-egy tagja látja el egy évig az államfQi feladatokat. A hagyományos államfQi funkciók a Szövetségi Tanács és a Szövetségi Gyqlés között oszlanak meg.


Magyarország kormányzati rendszerei

Az 1791:XII. tc. a hatalommegosztásos eszmerendszer rekvizítumainak felhasználásával határozta meg a kormányzati rendszer legfontosabb elemeit, alkotmányos monarchiát létesített. A törvényalkotás joga a törvényesen megkoronázott királyt és az országgyqlést együttesen illette meg, a végrehajtó hatalmat a király gyakorolta a törvények szellemében.

Az 1848:III.Tc a modern parlamentarizmus alapjait vetette meg. Létrehozta a független, az országgyqlésnek felelQs minisztériumot. A király, s az P távollétében a nádor s királyi helytartó a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar minisztériumok
által gyakorolják, s bármely rendeleteik, parancsolataik, határozataik, kinevezéseik csak úgy érvényesek, ha a Buda-Pesten székelQ miniszterek egyike is aláírta.

Az 1867:VII.tc.kimondta,hogy a király a végrehajtó hatalmat a törvények és az alkotmány alapján a magyar minisztérium által személyesen gyakorolja.

Az 1920:I.tc. az alkotmány helyreállításáról és az állami fQhatalom ideiglenes rendezésérQl
szól. Az államfQ a kormányzó lett. A nemzetgyqlésnek felelQs kormány rendszere fennmaradt.

1944 októberétQl az alkotmányos intézmények, illetve az intézmények alkotmányos mqködése megszakadt. Az 1944.december 21-én Debrecenbe összeült Ideiglenes
Nemzetgyqlés a kisnemzetgyqlés politikai bizottságként járt el. Lényegében a koalíciós politikai pártok politikáját valósította meg közvetlenül.

1945:XI.tc. a kormányzati rendszer kérdésében, az államhatalom gyakorlásáról csak rövid idQre szólóan döntött.

1946. évi I. tc. rendelkezik Magyarország államformájáról, kinyilvánította, hogy Magyarország köztársaság. Lényegében nemzetgyqlési kormányforma jött létre. Az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a nép. A magyar nép a törvényhozói hatalmat a Nemzetgyqlés útján gyakorolja. A végrehajtóhatalmat a köztársasági elnök a Nemzetgyqlésnek felelQs minisztérium által gyakorolja. A nemzetgyqlés hatáskörének intézményi korlátai nem voltak.



Az alkotmányról szóló 1949. évi XX törvény a szocialista kormányzati rendszert vezette be.

Összefoglalóan megállapítható: a magyar alkotmánytörténelemben a parlamentáris kormányformának vannak hagyományai. Az alkotmány generális módosításáról szóló 1989. évi XXI. törvény a parlamentarizmus elveinek érvényesülését mutatja. A kormány és tagjai az Országgyqlésnek tartoznak felelQsséggel, megbízatásuk a testület akarata szerint alakul. A köztársasági elnököt az Országgyqlés választja.

Az 1990. évi XL. törvény sajátossága az, hogy a kormányzati tevékenység ellátásáért a miniszterelnökre különleges felelQsség hárul. A parlament köré jelentQs ellenQrzQ-korlátozó intézményi rendszer épül.

Egészében azt lehet mondani, hogy a mai kormányzati rendszer jellemzQ vonásai az erQs és ugyanakkor ellenQrzött végrehajtó hatalom létrehozására irányuló tendenciát mutatják.

A hatályos alkotmányt az 1949.-évi XX törvény deklarálja, ideiglenes jelleggel.


Mit fejez ki az alkotmány?

Többpártrendszert, parlamenti demokráciát, szociális piacgazdaságot, függetlenséget, jogállamiságot. Elveti az erQszakos hatalomátvételt.

Tartalmát tekintve: Kifejezi a társadalmi berendezkedés alapját. Meghatározza a társadalom és az állam viszonyát. Megállapítja és biztosítja a személyes szabadságjogokat és a jogegyenlQséget. Szabályozza az államszervezet felépítését és mqködését.

Alaptörvény, amelyben az állam önmagát korlátozza, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit. Folyamatosan megvalósítandó, értelmezett és tovább fejlesztett jogi norma. A nép önkifejezésének eszköze.

Az alkotmány kifejezi: a demokratikus államrend lényegét, intézményeit, a jogállamiság követelményeit, az alapokat és ezek garanciáit, a közhatalom célját, eszközeit, szervezetét, és korlátait.

Az alkotmány meghatározza: az állam szociális funkcióit, a társadalmi viszonyokban való beavatkozás feltételeit, mértékét és módját.

Alkotmányosság: népszuverenitás / önállóság, függetlenség /, népképviselet / parlamentarizmus /, hatalmi ágak szétválasztása, egyensúlya, törvények uralma, jogállamiság, egyenjogúság, emberi jogok deklarálása.

Az Országgyqlés / 19§. /

Az Országgyqlés:

A Magyar Köztársaság legfQbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyqlés. Az Országgyqlés a népszuverenitásból eredQ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

Az Országgyqlés feladatköre és jogköre:

19.§. (3) bek. Közkegyelem! (amnesztia, utoljára 1989-ben volt.)
(Országgyqlés közkegyelmet, Köztársasági Elnök egyéni kegyelmet gyakorol - ellenjegyzéssel)
-jogalkotás: megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát, törvényeket alkot,
-nemzetgazdaság: meghatározza az ország társadalmi  gazdasági tervét, és megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását,
-kormányprogram elfogadása,
-nemzetközi szerzQdéseket köt,

Védelmi feladatkörében:
-dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdésérQl (kétharmados többség kell),
-kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre, ha hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye áll fenn (kétharmados többség kell),
-kihirdeti a szükségállapotot, ha az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztetQ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erQszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (rendkívüli állapot és a szükségállapot együtt: szükséghelyzet) /kétharmados többség kell/,
-Ha e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a Köztársasági Elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére,
-dönt a fegyveres erQk külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról (kétharmados többség kell és a kérdéskörre további részletszabályok vonatkoznak),

Személyi kérdések:
-megválasztja a Köztársasági Elnököt, a Miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az Országgyqlési Biztosokat (ombudsman), az ÁSZ elnökét és alelnökeit, a LegfelsQbb Bíróság elnökét és a legfQbb ügyészt,
-az Önkormányzattal kapcsolatban: a Kormánynak  az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elQterjesztett  javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselQtestületet, amelynek mqködése az Alkotmánnyal ellentétes,
-területszervezési feladatai körében: dönt a megyék területérQl, nevérQl, székhelyérQl, a megyei jogú városság nyilvánításról és a fQvárosi kerületek kialakításáról,
-közkegyelmet gyakorol,
-országos népszavazás elrendelése a vonatkozó törvény szabályai szerint.

Az Országgyqlés alakuló ülése és szerkezete:

A Magyar Köztársaságban egykamarás a Parlament. Az Országgyqlés alakuló ülését a Köztársasági elnök hívja össze. A tisztségviselQk megválasztásáig a korelnök elnököl (legidQsebb Országgyqlési képviselQ)

Az Országgyqlés tisztviselQi:
- Országgyqlés elnöke
- Országgyqlés alelnökei,
- JegyzQk.

Az alakuló ülésen bejelentik a képviselQcsoportok (frakciók) megalakulását.
Ekkor hozzák létre a bizottságokat:
- állandó bizottságok (Pénzügyi Bizottság, Külügyi Bizottság)
- eseti (ad hoc) bizottságok (olajbizottság)

Az Országgyqlés mqködése az Országgyqlés alakuló üléséig tart.
Az Országgyqlés ülései nyilvánosak (tv közvetítés, karzat), de elrendelhetQ zárt ülés is (államtitok, az Országgyqlési képviselQk 2/3-os többségq indítványa kell az elrendeléshez). Határozatképes az Országgyqlés, ha a képviselQk több mint fele jelen van. Az Országgyqlés határozatait a jelenlévQ képviselQk több mint a felének szavazatával hozza (egyszerq határozatait a jelenlévQ képviselQk több mint a felének szavazatával hozza (egyszerq szótöbbségq határozat).
Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az Országgyqlési képviselQk 2/3-ának szavazata szükséges (minQsített többségq határozat). Az Országgyqlés nyíltan, szavazással határoz (szavazatszámláló, kézfelemelés). 30 képviselQ név szerinti szavazást kérhet.

Az Országgyqlés ülésszakai:

Évente 2 rendes ülésszak van: 02.01.-06.15., és 09.01.  12.15.
A törvényhozás joga az Országgyqlést illeti meg.


Törvényt kezdeményezhet:
- Köztársasági Elnök,
- Kormány,
- Országgyqlési Bizottság,
- bármelyik Országgyqlési képviselQ.

A törvényjavaslatok:

1./ Általános vitájában a törvényjavaslatok egészének, indokolásának tisztázása folyik,
2./ Részletes vitában pedig a szövegrészek tisztázása folyik.

Ezt követQen szavaznak a törvényjavaslatról. Az Országgyqlés által elfogadott törvény az Országgyqlés elnöke aláírja, és elküldi a Köztársasági Elnöknek. A törvény kihirdetésétQl, annak kézhezvételétQl számított 15 napon belül (az Országgyqlés sürgQsségi kérelmére 5 napon belül) a Köztársasági elnök gondoskodik.
Ha a Köztársasági elnök a törvénnyel, vagy valamely rendelettel nem ért egyet, azt aláírás elQtt a fenti határidQn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyqlésnek. Az Országgyqlés a törvényt újra megtárgyalja. Elfogadásáról ismét határoz. Az így megküldött törvényt a Köztársasági Elnök köteles aláírni és 5 napon belül kihirdetni. A Köztársasági Elnök a törvényt véleményezésre megküldi az Alkotmánybírósághoz, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

Az Országgyqlési képviselQk mentelmi joga:

- felelQtlenséget és sérthetetlenséget biztosít.

FelelQtlenség: törvényhozói hivatásának gyakorlása során, Parlamenten kívüli képviselQi minQségben végzett munkájára vonatkozik (nyilatkozatára, felszólalására, szavazatára).

Sérthetetlenség: feltételes eljárási mentesség. Csak tettenérés esetén lehet Qrizetbe venni és ellene csak az Országgyqlés elQzetes hozzájárulásával lehet büntetQeljárást, szabálysértési eljárást indítani, folytatni.

A Kormány / 33.§ /

Kormány:

Miniszterelnöki kormány, vagyis a Kormány mqködésében a Miniszterelnöknek van meghatározott szerepe. A Kormány a végrehajtó hatalom letéteményese. A MiniszterelnökbQl és a miniszterekbQl áll. A Miniszterelnököt a Köztársasági Elnök javaslatára az Országgyqlés tagjai többségének szavazatával választja.
A miniszterelnök meg választásáról és a kormány programjának elfogadásáról az Országgyqlés egyszerre határoz. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a Köztársasági Elnök nevezi ki és menti fel.

A Kormány megbízása megszqnik:

- újonnan választott Országgyqlés megalakulásával,
- miniszterelnök, elletve Kormány lemondásával,
- a miniszterelnök halálával,
- a miniszterelnök választójogának elvesztésével,
- a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával,
- ha az Országgyqlés a miniszterelnöktQl a bizalmat megvonja és új miniszterelnököt választ.

A Kormány feladat- és hatásköre:
35.§ (1), (2) bek.


A Kormány alapvetQen 2 fQ funkciót tölt be:

1., kormányzati tevékenység,

2., államigazgatás legfQbb irányító szerve.

-védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait
-biztosítja a törvények végrehajtását,
-irányítja a minisztériumok és a közvetlen alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket,
- a belügyminiszter közremqködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenQrzését,
-biztosítja a társadalmi  gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról,
-meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket,
-meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetérQl
-irányítja a fegyveres erQk, a rendQrség és rendészeti szervek mqködését,
-az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztetQ elemi csapás, illetQleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket,
-közremqködik a külpolitika meghatározásában, a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerzQdéseket köt,
-ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.

A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Ezeket a Miniszterelnök írja alá.
A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.
A Kormányrendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. A Kormány  jogszabály kivételével  az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetQleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik.
Mqködéséért a Kormány az Országgyqlésnek felelQs. Munkájáról az Országgyqlésnek rendszeresen köteles beszámolni. A Kormány tagjai részt vehetnek és felszólalhatnak az Országgyqlés ülésein.

Konstruktív bizalmatlansági indítvány(39/A.§.)

A képviselQk legalább 1/5-e a miniszterelnökkel szemben írásban a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az Országgyqlési képviselQk többsége bizalmatlanságát fejezi ki az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.


A köztársasági Elnök / 29.§ /


Köztársasági Elnök:

Magyarország államfQje a Köztársasági Elnök, aki kifejezi a nemzet egységét és Qrködik az államszervezet demokratikus mqködése felett. A Köztársasági Elnök a Magyar Honvédség fQparancsnoka. A Köztársasági Elnököt az Országgyqlés 5 évre választja meg, legfeljebb 1 alkalommal újraválasztható. Köztársasági Elnökké választható minden választójoggal rendelkezQ magyar állampolgár, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte.

A Köztársasági Elnök feladat- és hatásköre:
(30/A.§. (1) és (2) bek.)

-képviseli a magyar államot,
-a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerzQdéseket köt, ha a szerzQdés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerzQdés megkötéséhez az Országgyqlés elQzetes hozzájárulása szükséges,
-megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket,
-kitqzi az országgyqlési és a helyi önkormányzati általános választásokat, valamint az országos népszavazás idQpontját,


-részt vehet és felszólalhat az Országgyqlés és az Országgyqlési Bizottságok ülésein,
-javaslatot tehet az Országgyqlésnek intézkedés megtételére,
-népszavazást kezdeményezhet
-kinevezi és felmenti  külön törvényben meghatározott szabályok szerint  az államtitkárokat,
-külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat, megbízza és felmenti az
egyetemek rektorait, kinevezi és elQlépteti a tábornokokat, megerQsíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét,
-adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket,
-gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,
-dönt az állampolgársági ügyekben,
-dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.
A Köztársasági Elnök több intézkedéséhez és rendelkezéséhez a miniszterelnök vagy miniszter ellenjegyzése szükséges.

Az elnöki megbízatás megszqnik:

- a megbízatás lejártával,
- az elnök halálával,
- a feladatkör ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevQ állapottal,
- összeférhetetlenség kimondásával,
- lemondással,
- az elnöki tisztségtQl való megfosztással.


Az Alkotmánybíróság szervezete, hatásköre/ 32/A.§ /

Alkotmánybíróság

Alkotmánybíróság szerkezete és hatásköre:

Székhelye Esztergom. 11 tagból álló testület. Tagjai közül 3 évre választja meg az Alkotmánybíróság az elnököt és a helyettes elnököt, akik erre a tisztségre újraválaszthatók. A bíróság tagjává minden olyan jogi végzettségq, büntetlen elQéletq magyar állampolgár
megválasztható, aki 45. életévét betöltötte.

Az Országgyqlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedQ tudású elméleti jogászok, vagy legalább 20 év szakmai gyakorlattal rendelkezQ jogászok közül választja. Nem lehet tagja, aki a választást megelQzQ 4 évben a Kormány tagja, vagy valamely párt tagja volt, valamint az sem, aki vezetQ államigazgatási tisztséget töltött be. Az Alkotmánybíróság tagja 9 évre kerül megválasztására és egyszer újraválasztható. Az Alkotmánybíróság tagjai függetlenek, döntéseiket kizárólag az alkotmány és a törvények alapján hozzák meg. Az Országgyqléssel azonos mentelmi joga van.

Megszqnik az Alkotmánybíróságban betöltött tagság:

- 70 életév betöltésével,
- a megbízási idQtartam leteltével,
- halállal,
- lemondással,
- összeférhetetlenség megállapításával,
- felmentéssel,
- kizárással.



Hatásköre:

- a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyqlés ügyrendje és a Nemzetközi szerzQdés egyes rendelkezései alkotmányellenességének elQzetes vizsgálata (elQzetes normakontroll).
Kezdeményezheti: Köztársasági Elnök és a Kormány
- a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata ( utólagos normakontroll)
- a jogszabály, elletve állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerzQdésbe ütközésének vizsgálata.

Kezdeményezheti:
- Országgyqlés
- Országgyqlés állandó bizottsága,
- bármely Országgyqlési képviselQ
- Köztársasági Elnök,
- Kormány,
- Kormány tagja,
- ÁSZ elnöke,
- LegfelsQbb Bíróság elnöke,
- LegfQbb ügyész.
1./ az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása.
Kezdeményezheti: bárki.
2./ Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése
3./ az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése.
Kezdeményezheti: akik között az összeütközés felmerül.
4./ az alkotmány rendelkezéseinek értelmezése (mindenkire kiterjedQ hatállyal) kizárólag az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti.

Kezdeményezheti:
- Országgyqlés
- Országgyqlés állandó bizottsága,
- Bármely Országgyqlési képviselQ,
- Köztársasági Elnök,
- Kormány,
- Kormány tagja,
- ÁSZ elnöke,
- LegfelsQbb Bíróság elnöke,
- LegfQbb ügyész.

5./ Eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket a törvény hatáskörébe utal.

A bíróság és az ügyészség szervezete, feladatai / 45.§ /

A bírósági szervezet:
A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. A bíróságok által végzett jogalkotási tevékenységet igazságszolgáltatásnak (másképpen ítélkezésnek) nevezzük.

Alapelvek:

1./ Igazságszolgáltatási általánosság (bírói monopólium)
2./ A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják.
3./ Igazságszolgáltatás egysége és az állampolgárok törvény elQtti egyenlQségének elve.
a., Minden állampolgár ügyében ugyanazon bíróságok járnak el,
b., törvények és más jogszabályok valamennyi bíróságra egyaránt kötelezQek (mindenkire ugyanazt a jogszabályokat alkalmazzák). A bíróság elQtt mindenki egyenlQ.
4./ Anyanyelv használatának joga. A bírósági eljárás nyelve a magyar, de a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet, mindenki anyanyelvét használhatja.
5./ Tárgyalás nyilvánosságának elve: a tárgyalás nyilvános, de zárt tárgyalás is elrendelhetQ ( pl.: állam-, és szolgálati titok). A tárgyaláson hozott határozatát a bíróság nyilvánosan hirdeti ki (zárt tárgyalásét is).
6./ Védelemhez, védQválasztáshoz és képviselethez való jog. A büntetQeljárásban a védelem mellett a védQválasztás joga is megilleti a terheltet. Ha kötelezQ a védelem és nem választ védQt a terhelt, akkor a bíróság kirendel részére védQt. Nem büntetQeljárásban a felek és érdekeltek jogai érvényesítésére képviselQt bízhatnak meg.
7./ A bíróság határozatai ellen, ha a törvény kivételt nem tesz, jogorvoslatnak van helye. Ez a jogorvoslati jog elve.
8./ Társas bíráskodás elve: a bíróság egyes bíróként, vagy tanácsban jár el.
- ElsQ fokon 1 hivatásos bíróból és 2 népi ülnökbQl áll a tanács.
- Második fokon 3 hivatásos bíró jár el.
9./ A bírói függetlenség elve: A bírók csak a törvényeken vannak alárendelve, minden más függQségük kizárt.

Az igazságszolgáltatást a következQ bíróságok gyakorolják:

1., LegfelsQbb Bíróság,
2., ÍtélQtáblák,
3., Megyei Bíróságok, fQvárosban a FQvárosi Bíróság,
4.,Városi, fQvárosban Kerületi Bíróságok,
5., Munkaügyi Bíróság.

Ügyészség / 51.§ /

A Magyar Köztársaság Elnöke és a LegfQbb Ügyészség gondoskodik a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiségekkel nem rendelkezQ szervezetek jogainak védelmérQl, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértQ vagy veszélyeztetQ minden cselekvés következetes üldözésérQl.



FQ tevékenységi területei:

Az Ügyészség
1., A BüntetQeljárásról szóló törvényben meghatározott ügyekben nyomoz. (az Ügyészség hatáskörébe tartozó bqnügyek nyomozása)
2., Felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény rendelkezését megtartva végezze. (nyomozás feletti felügyelet)
3., Törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben.
4., Gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, illetve gyakorolja a számára biztosított jogorvoslati jogokat.
5., Törvényességi felügyeletet lát el a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályi rendelkezések megtartása felett, közremqködik a bqntetésvégrehajtással kapcsolatos Bírósági eljárásban. (a bqntetésvégrehajtás törvényességének felügyelete)
6., Közremqködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák. (az ügyész részvétele a bíróságok polgári, munkaügyi, közigazgatási és gazdasági jogi peres és nem peres eljárásaiban.)
7., ElQsegíti, hogy a jogszabály rendelkezéseit megtartsák. (ügyészi, törvényességi felügyelet)
8., Kiemelt figyelmet fordít a kiskorúak sérelmére elkövetett bqncselekmények üldözésére, eljár a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében.
9., Ellátja a nemzetközi szerzQdésekbQl, különösen a jogsegély kérésével és nyújtásával összefüggésben a ráháruló feladatokat.

Az ügyészi szervezetek tagozódása:

A Magyar Köztársaság ügyészi szervei:

1., Magyar Köztársaság LegfQbb Ügyészsége
2., Fellebbviteli FQügyészségek
3., Megyei FQügyészségek, illetve a FQvárosi FQügyészség
4., Helyi Ügyészségek (megyékben  városi, Bp.-en kerületi ügyészségek)
5., Katonai FQügyészségek
6., Katonai Fellebbviteli Ügyészségek
7., Területi Katonai Ügyészségek

Az Ügyészi Szervezetet a legfQbb ügyész vezeti és irányítja.
Az Ügyészség szervezetét és mqködését a LegfQbb Ügyész utasítással szabályozza.


Az egyes önkormányzatok szervezete, feladatai / 41.§ /

Önkormányzatok:

Négy féle önkormányzati testületet ismerünk:
1., Települési Önkormányzat
2., Megyei Jogú Városi Önkormányzat
3., FQvárosi Önkormányzat
4., Megyei Önkormányzat

A Helyi Önkormányzat feladatait vagy törvény írja elQ, vagy az önkormányzat önként vállalt feladatokat. A helyi önkormányzatra vonatkozó legalapvetQbb rendelkezéseket az Alkotmány
9. fejezete tartalmazza. Ez alapján az Országgyqlés megalkotta a Helyi Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt.
Az önkormányzati testületek mellérendelt szerepben vannak egymással, nincs hierarchikus kapcsolat közöttük.

A község, a város, a fQváros és kerületei, valamint a megy önkormányzata (helyi önkormányzat) önállóan szabályozhatja, illetve egyedileg igazgathatja a helyi érdekq közügyeket.

A Helyi Önkormányzat feladatait vagy törvény írja elQ vagy az Önkormányzat önként vállalt és kötelezQen elQírt feladata. A törvény által kötelezQen elQírt helyi feladatkörében a helyi önkormányzat köteles eljárni. A települési önkormányzat kötelezQ feladatairól a települési önkormányzat köteles gondoskodni:
- önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, melyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe.
- KötelezQen elQírt feladatkörében viszont a Helyi Önkormányzat köteles eljárni.

Az önkormányzat kötelezQ feladatai megvalósításához szükséges anyagi eszközöket az OGY biztosítja.


A Települési Önkormányzat kötelezQ feladatai:

A Települési Önkormányzat köteles gondoskodni:
- egészséges ivóvíz ellátás,
- általános iskolai oktatásról és nevelésrQl,
- óvodai nevelésrQl,
- egészségügyi és szociális alapellátásról,
- közvilágításról,
- a helyi közutak és köztemetQk fenntartásáról,
- köteles biztosítani a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

Az Önkormányzat jogi személy.
Az Önkormányzati feladat és hatáskörök a KépviselQ testületet illetik meg.

KépviselQtestület mqködése:
A képviselQtestület szükség szerint ülésezik, de évente legalább 6 ülést kell tartani. Ülése nyilvános  állampolgárok megjelenhetnek -, ennek érdekében az ülés idejérQl, helyérQl, napirendjérQl a helyben szokásos módon tájékoztatni kell a lakosságot.
A képviselQtestület évente legalább egyszer elQre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselQi közérdekq kérdést és javaslatot tehetnek. A képviselQtestület önkormányzati rendeletet alkothat.

Települési KépviselQ:

A Települési KépviselQ képviseli a választóinak érdekeit. Részt vehet a KépviselQ Testület döntéseinek elQkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenQrzésében. A KépviselQ

Testület ülésén felvilágosítást kérhet, melyre érdemi választ kell adni. Tanácskozási joggal részt vehet bármilyen bizottság ülésén. Köteles részt venni a KépviselQ Testület munkájában.

KépviselQ Testület bizottságai:
A KépviselQ Testület maga határozza meg a bizottsági szervezetét és választja meg bizottságait, kikötés, hogy a bizottság elnökét és tagjainak több mint a felét a Települési KépviselQk közül kell választani.



Megyei Jogú Város Önkormányzata:
Az Országgyqlés a KépviselQ Testület kérelmére az 50 ezernél nagyobb lakosságszámú város Megyei Jogú Várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely város megyei jogú. A Megyei Jogú Város Települési Önkormányzat és területén saját hatásköreként ellátja a Megyei Önkormányzati feladat és hatásköröket. A Megyei Jogú Város KépviselQ Testülete a Közgyqlés.

A FQváros Önkormányzata:
A fQváros kétszintq önkormányzata a FQváros és Kerületei Önkormányzataiból áll. A fQváros KépviselQ Testülete a FQvárosi Közgyqlés.

Megyei Önkormányzat:
A Megyei Önkormányzat Területi Önkormányzat, köteles ellátni azokat a törvényben elQírt feladatokat, amelyek megoldására a Települési Önkormányzat nem kötelezhetQ.
Törvény kötelezQ feladatává teheti az olyan körzeti jellegq közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevQk többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti Települési Önkormányzat területén lakik.

A Megyei Önkormányzat kötelezQ feladatként gondoskodik különösen:
Pl.:
1./ Középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátásról, amennyiben a Települési Önkormányzat
nem vállalja; a megye kulturális javainak, történeti iratok gyqjtésérQl, QrzésérQl; Megyei
Könyvtári szolgáltatásokról, stb.

2./ Egészségügyi intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek oktatásáról, a
többi tanulóval együtt nem foglalkoztatható fogyatékos gyermekek oktatásáról,
nevelésérQl, gondozásáról, az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról, a gyermek
és ifjúságvédelmi szakellátásról, stb.

3./ Az épített és természeti környezet védelmével, területrendezéssel, megyei idegenforgalmi
értékek feltárásával, térségi foglalkoztatási feladatok és szakképzés összehangolásával, stb.


A Megyei Önkormányzat szervezete:

A Megyei Önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatásköreit a Közgyqlés látja el. A Megyei Önkormányzatot a Közgyqlés Elnöke képviseli, akit titkos szavazással a Megyei Közgyqlés saját tagjai közül választ. TisztségviselQi az Elnök és az Alelnök, Alelnökök. A

Megyei Közgyqlés köteles megalakítani Pénzügyi Bizottságát, emellett szabadon alakíthat bizottságokat.


Az egyes önkormányzati tisztségviselQk feladat- és hatásköre.
Az önkormányzatok gazdálkodása

Önkormányzati TisztségviselQk:

Polgármester:
- A KépviselQ Testület Elnöke, az önkormányzat vezetQje.
- A választópolgárok közvetlenül választják.
- 3 ezernél kevesebb lakosú településen a polgármesteri tisztség társadalmi megbízásban is betölthetQ.
- Települési Önkormányzatoknak és a Megyei Jogú Városoknak polgármestere, a FQvárosi Önkormányzatnak fQpolgármestere, a FQvárosi Kerületi Önkormányzatnak polgármestere, a Megyei Önkormányzatnak elnöke van.

Alpolgármester:
A KépviselQ Testület saját tagjai közül, a polgármester javaslatára, titkos szavazással, a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére alpolgármester, vagy alpolgármestereket választ.

JegyzQ:
A KépviselQ Testület pályázat alapján a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelQ JegyzQt nevez ki. A kinevezés határozatlan idQre szól. A JegyzQ gondoskodik az önkormányzat mqködésével kapcsolatos feladatok ellátásról, vezeti a hivatalt, dönt hatósági ügyekben. Köteles jelezni a KépviselQ Testületnek, a Bizottságnak és a Polgármesternek, ha döntésüknél jogszabálysértést észlel.

AljegyzQ:
A KépviselQ Testület a JegyzQ helyettesítésére, határozott idQre AljegyzQt nevezhet ki.

Polgármesteri Hivatal:
A KépviselQ Testület egységes hivatalt hoz létre. Polgármesteri Hivatal elnevezéssel, az önkormányzat mqködésével, az államigazgatási ügyek döntésre való elQkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A hivatalban belsQ szervezeti egységeket, osztályokat, csoportokat alakíthatnak ki.

Az önkormányzatok bevételei:

Az önkormányzat feladatai ellátásának feltételei:
1., saját bevételek:
- helyi adók,
- saját tevékenységbQl, vállalkozásból, az önkormányzat vagyoni hozadékából származó nyereség, osztalék és bérleti díj,
- illeték a törvényben meghatározottak szerint,
- átvett pénzeszközök,
- önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi és mqemlékvédelmi bírság külön jogszabályban meghatározott hányada,
- az önkormányzatot megilletQ vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevételek,
- a Helyi Önkormányzat egyéb bevételei.

2., központi normatív hozzájárulások:
- magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része,
- egyéb megosztott adók.


3., központi normatív hozzájárulások:
Az Országgyqlés normatív költségvetési hozzájárulást állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján.
4., Állami támogatások:

- céltámogatások: Az Országgyqlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat, a célonkénti támogatások mértékét és feltételeit a törvény tartalmazza.
- A feltételeknek megfelelt önkormányzat a céltámogatásra jogosult. A céltámogatás kizárólag az adott célra használható fel.
- címzett támogatás: Az Országgyqlés az egyes nagy költségigényq beruházási feladatok megvalósítására meghatározott Helyi Önkormányzatoknak nyújthatja, a címzett támogatás kizárólag meghatározott célra használható.
- kiegészítQ állami támogatás: Ez illeti meg az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe lévQ Települési Önkormányzatot, a támogatás mértékérQl és feltételérQl az Országgyqlés az állami költségvetési törvényben dönt.

A Helyi Önkormányzatok gazdálkodása:

1, közalapítványt hozhat létre, közérdekq kötelezettségvállalást tehet.
2, hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki.
3, dönt a célhoz nem kötött forrásait betétként történQ elhelyezésrQl.
4, dönt egyéb banki szolgáltatások igénybevételérQl.

A Megyei Önkormányzat vagyona a tulajdonából és a Helyi Önkormányzatot megilletQ vagyoni értékq jogokból áll. Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon, amelyet a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani.

Törzsvagyon körébe tartozó vagyon:

- forgalomképtelen: helyi közutak és mqtárgyaik, a terek, a parkok, és minden más ingatlan és ingó dolog, amit ennek nyilvánítanak.
- korlátozottan forgalomképesek: a közmqvek, intézmények és középületek, továbbá a Helyi Önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingók.

A Helyi Önkormányzat gazdálkodását az Állami SzámvevQszék ellenQrzi. Az EU-s támogatások felhasználását az Európai SzámvevQszék és az EU Bizottság illetékes
szervezetei, a Kormány által kijelölt szerv, a Kincstár, és a támogatásokat irányító hatóság és a kifizetQ hatóság is ellenQrizhetik.
A Helyi Önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a KépviselQ Testület, a gazdálkodás szabályszerqségéért a Polgármester felelQs.
A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terheli, kötelezettségéért az állami költségvetés nem felelQs.










Polgári jogi alapismeretek

A polgári jog a jogrendszernek azon ága, mely az egymással egyenjogú és egymás mellé rendelt, ám egymástól elkülönült érdekekkel rendelkezQ jogalanyok között áruviszonyokat szabályozza. A polgári jog tehát elsQsorban vagyoni viszonyokat szabályoz, azonban a szabályozási területe kiterjed az e vagyoni viszonyokhoz szorosan kapcsolódó egyes személyi viszonyokra is.

A polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszemqség és a tisztesség követelményeinek megfelelQen, egymással kölcsönösen együttmqködve kötelesek eljárni. Ez az úgynevezett együttmqködés elve, amely rögtön fölveti, hogy a polgári jogviszonyokban mi a az elvárható magatartás mércéje, ezt a Ptk. a következQképpen határozza meg: & ..Ha ez a törvény szigorúbb követelményt támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható& Ez az általános magatartási mérce, mely támpontul szolgálhat annak eldöntésénél, hogy a felek eleget tettek-e az együttmqködés követelményeinek, vagy sem. Abban az esetben viszont, aki valaki maga sem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható  azaz nem tett eleget az együttmqködési alapelvben meghatározott kötelezettségének  azért a másik fél f4elróható magatartására hivatkozhat.

Jogalanyok

A polgári jogi jogalanyiság szabályozása keretében a jog azt határozza meg, hogy kik azok, akik polgári jogi jogviszonyok alanyaiként polgári jogi jogosultságokkal rendelkezhetnek, illetve akiket polgári jogi kötelezettségek terhelhetnek. A jogalanyiságot másképpen a jogképesség fogalmával lehet kifejezni. Egy elméleti lehetQség van szó, így az a tény, hogy valaki jogképes, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ténylegesen is polgári jogi jogviszony alanyává válik.

A Ptk. szerint a jogalanyok csoportjai:
1./ Természetes személy,
2./ Jogi személy,
3./ Állam.

1./ Természetes személy

A Ptk. szerint: Minden ember jogképes. Tehát az ember szükségképpen rendelkezik polgári jogi jogalanyisággal, hiszen a polgári jog által szabályozott áruviszonyokban való részvétel lehetQségének biztosítása az ember számára létszükség.

A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiségre vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlQ, és mivel a jogképesség alapvetQ joga minden embernek, így azt sem szerzQdéssel sem pedig egyoldalú nyilatkozattal kizárni vagy korlátozni nem lehet.

Jogképesség kezdete

A jogképesség az embert a fogamzás idQpontjától kezdQdQen illeti meg, azonban azzal a feltétellel, hogy megszületik és élve születik.


Jogképesség megszqnése

Mivel a jogképesség az ember fizikai léttel bíró emberi mivoltához kapcsolódik, így annak halálával is szqnik meg.
Azonban bizonyos körülmények között nehézségekbe ütközhet a halál tényének bizonyítása, illetQleg az is elQfordulhat, hogy már önmagában az a tény is vitás, hogy a halál ténye bekövetkezett-e egyáltalán. Ilyen esetekben kerül sor a bírósági holttá nyilvánításra, illetQleg halál tényének bírói megállapítására.

A holttá nyilvánítás eljárásra akkor kerül sor, ha a kérdéses személy eltqnt, és az eltqnéstQl számított öt év telik el anélkül, hogy életben létére bármilyen jelbQl következtetni lehetne.
A haláltényének bírói megállapítására akkor kerül sor, ha ugyan a halál bekövetkezte biztos, azonban ennek tényét nem lehet közokirattal bizonyítania ) pl. azért mert a halálos repülQgép szerencsétlenség után a holttestek nem azonosíthatóak, azonban személyazonosságuk az utaslista alapján megállapítható).


CselekvQképesség

A cselekvQképesség az embernek azon képessége, mely alkalmassá teszi a megfelelQ akarat kialakítására, vagyis, hogy megfelelQ érettséggel rendelkezik arra nézve, hogy átlássa a vagyoni viszonyokban való részvételének következményeit, és amelynél fogva saját akarat elhatározásával, saját nevében jogokat és kötelezettségeket vállalhat. Tehát a cselekvQképesség csak és kizárólag az ember mint jogalany vonatkozásában merül fel.

A cselekvQképesség fokozatai:
- cselekvQképeseket,
- korlátozott cselekvQképeseket és
- cselekvQképtelenek.

1./ CselekvQképes

Ebben a kategóriába tartozik mindenki, akinek cselekvQképességét a törvény nem korlátozza, vagy nem zárja ki. Tehát aki cselekvQképes, maga köthet szerzQdést, vagy tehet más jognyilatkozatot.

2./ Korlátozottan cselekvQképes

- minden 14. életévét betöltött kiskorú személy, feltétele, hogy cselekvQképtelen,
- az a nagykorú, akit bíróság cselekvQképességet korlátozó hatállyal gondnokság alá helyezett.

Korlátozottan cselekvQképesség jogkövetkezményei
- saját jognyilatkozatai csak a törvényes képviselQje beleegyezésével vagy jóváhagyásával érvényesek, illetve a
- korlátozottan cselekvQképes személy nevében maga a törvényes képviselQ is tehet jognyilatkozatot.




De, törvényes képviselQ közremqködése nélkül tehetQ jognyilatkozatokat:
- a mindennapi élet szokásos ügyleteinek körébe tartozó kisebb jelentQségq szerzQdése (pl. boltban élelem vásárlása).
- a munkával szerzett keresménnyel való rendelkezés,
- olyan szerzQdések amelyekkel a korlátozottan cselekvQképes kizárólag elQnyt szerez,
- olyan személyes jellegq jognyilatkozat megtétele, melyre a jogszabály feljogosítja.

3./ CselekvQképtelen

- Minden 14 évesnél fiatalabb kiskorú, akit bíróság cselekvQképességet kizáró gondnokság alá helyezett ( jogerQs bírósági ítélettel történhet).
- Életkori sajátosságoknál fogva jelentkezQ cselekvQképtelen személyek ( pl. szenilis ember),
- Akiket a bíróság törvényben foglalt feltételek alapján erre irányuló eljárása során cselekvQképességet kizáró gondnokság alá helyez (pl. azt a nagykorú személyt akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége  elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt  állandóan és teljesen hiányzik).
- Az a személy is, aki egyszerqen az állapotánál fogva nem rendelkezik az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel a jognyilatkozat megtételekor (pl. írni-olvasni nem tud).

CselekvQképtelenség jogkövetkezményei
- A cselekvQképtelen személy jognyilatkozatai általában semmisek, és azok a törvényes képviselQ jóváhagyásával sem válnak érvényessé. A cselekvQképtelen nevében a törvényes képviselQ jár el.
- A cselekvQképtelen személy által tett jognyilatkozat azonban nem tekinthetQ semmisnek abban az esetben, ha az olyan csekély jelentQségq szerzQdést jelent, melynek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elQ, különösebb megfontolást nem igényel, és amely szerzQdés már teljesedésbe ment.

2./ Az állam

Az állam feladati során szükségképpen részt vesz az áruviszonyokban is, így a polgári jog az államot mint egészet elismeri polgári jogi jogalanynak. Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy az állam jogképes, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fqzQdhetnek.
Abban az esetben, ha az állam közvetlenül válik polgári jogviszony alanyává, úgy képviseletét a pénzügyminiszter látja el. A pénzügyminiszter ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy, más állami szervere átruházhatja.

3./ A jogi személyek

A Ptk. meghatározása szerint a jogi személy lényege, hogy olyan szervezet, melynek alanyi jogai, illetve kötelezettségei lehetnek a polgári jogviszonyokban. A szervezet pedig azáltal lesz jogi személy, hogy a jogképességet közvetlenül a törvény, vagy a törvény alapján valamely más aktussal (pl. nyilvántartásba vétellel) az állam elismeri.

A jogi személyek legfontosabb kritériumai:
- valamilyen, az állam által elfogadott  elismert  állandó, vagy tartós célra létesülnek,
- tagjaitól elkülönült szervezettel rendelkezik, következésképpen a tagok személyében bekövetkezett változások a jogi személy létété nem érintik,
- a tagok vagyonától független, önálló vagyonnal rendelkezik, ugyanis az alapítók által rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás nem azok közös tulajdonát fogja képezni, hanem a jogi személy tulajdonába kerül át,
- a jogi személy saját neve alatt szerez jogokat és vállal kötelezettségeket,
- vagyoni felelQssége saját tartozásaiért önálló, melynek alapja a jogi személy saját vagyona ez azonban bizonyos esetekben nem zárja ki a tagok mögöttes felelQsségének a lehetQségét.

A jogi személy jogképessége az emberétQl alapvetQen abban tér el, hogy jogalanyisága elsQsorban csak vagyoni jogokra terjed ki, továbbá, hogy a jogi személy nem lehet cselekvQképes mint egy ember, ugyanis mindig képviselQje útján cselekszik, így a képviselQ jognyilatkozatai fogják jogosítani vagy kötelezni magát a jogi személyt.

A jogi személy fajtái:
- állami vállalat,
- egyéb állami gazdálkodó szerv,
- költségvetési szerv,
- szövetkezet,
- jogi személyiséggel rendelkezQ gazdasági társaság (közös vállalat, korlátolt felelQsségq társaság, részvénytársaság, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok a közkereseti társaság és a betéti társaság),
- közhasznú társaság,
- közhasznú szervezet,
- egyes jogi személyek vállalat,
- leányvállalat,
- alapítvány,
- egyesület,





















JOGI ALAPISMERETEK  ALAPFOGALMAK:


1./ A jog: A jog olyan magatartási szabályok összessége, amelyek keletkezése állami szervekhez kötQdik, (azokat az állam bocsátja ki és szankcionálja) amelyek az adott társadalomban általánosan kötelezQek, (általános érvényqek) amelyek érvényesülését az állami szervek végsQ soron kényszerrel biztosítják. A jog objektív társadalmi szükségletként jött létre. A jog, történeti kategória, állandó változáson ment és megy keresztül.

2./ A jog keletkezése: jogtörténetileg jelentQs forrása a társadalmi gyakorlat, a szokás. A szokás a társadalom tagjai közti érintkezések, viszonyok révén kialakuló rendszeresen ismétlQdQ magatartás. Szokásjog: állam által elismert, szankcionált szokás. Állami hivatalok, a bíróságok alkalmazzák, és ez által szankcionálják. Állami szervek jogalkotása: állami szervek által alkotott jogszabályok.

3./ Jogforrás: Azt a formát jelenti, amelyben a jogszabály megjelenik és felismerhetQ. BelsQ jogforrás: jogalkotásra felruházott állami szervek. KülsQ jogforrás: :a jogszabálynak az a formája, amelyben megjelenik. Jogforrások hierarchiája : a hierarchiában alacsonyabb szinten álló jogszabály nem lehet tartalmilag ellentétes a magasabb szinten álló jogszabállyal. (alkotmány); Törvény; (Törvényerejq rendelet); kormányrendelet; miniszteri rendelet; kormány elnökének rendelete; önkormányzati rendelet.

4./ Joghézag: a jog szabályozatlan területei. Kitöltésének egyik eszköze a bírói gyakorlat. A joghézag kitöltésének legelfogadottabb módja az analógia.

5./ Analógia: ha egy nem szabályozott tényállásra olyan szabályt alkalmaznak mely hasonló tényállásra vonatkozik.

6./ Állami irányítás egyéb jogi eszközei: Határozat: az Országgyqlés, a kormány és az önkormányzatok határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek munkáját, saját mqködésüket. Utasítás: a miniszter irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységének szabályozására adhatja ki. Jegybanki rendelkezés: pénzügyi intézményekre, befektetési szolgáltatókra stb. hozhat kötelezQ elQírást. Statisztikai közlemény: a KSH hivatalos oldalán közzé kell tenni. Jogi iránymutatás: Országgyqlés, kormány irányelve; Országgyqlés állásfoglalása. Irányelv és tájékoztató: miniszter adja ki. Irányelv: ajánlás a jogszabály végrehajtásának módszerére. Tájékoztató: olyan adat melyet a végrehajtónak ismernie kell.

7./ Hatáskör: állami szervek közti tevékenységi kör szerinti munkamegosztás.

8./ Illetékesség: azonos hatáskörrel rendelkezQ szervek közül melyiknek van az ügyben eljárási jogosultsága.

9./ Jogi norma: a jog legkisebb olyan önálló egysége mely a jog minden fogalmi elemét tartalmazza. Jogi norma szerkezeti elemei: hipotézis; diszpozíció; szankció

10./ Tényállás: (hipotézis) azon feltételek, körülmények, tények összessége melyekhez valamilyen joghatás qzQdik.

11./ Rendelkezés: (diszpozíció) azt a kötelezQ magatartást írja elQ, melyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell. Kogens: ha a jogi norma kötelezQ erejq. Klaudikálóan kogens: csak az egyik oldal számára kötelezQ a másik fél számára megengedQ jellegq. Imperatív: ha megvalósulnak a tényállási elemek, akkor kötelezQ jelleggel érvényesülnie kell ennek a jogi normának. Diszpozitív: nem kötelezQ a jogalany számára az adott magatartás tanúsítása.

12./ Jogkövetkezmény: Büntetést vagy hátrányt helyeznek kilátásba akkor ha a jogalany a rendelkezésben foglaltakat nem teljesítette vagy az ott meghatározott tilalmat megszegte. Személyi jellegq; vagyoni jellegq; érvénytelenségi; objektív alapú; szubjektív alapú SZANKCIÓ

13./ Önálló jogi norma: ha minimum három szerkezeti elem szerepel benne. Ha az egyik hiányzik nem önálló.

14./ Utaló: hivatkozó jogszabály segítségével el lehet jutni ahhoz a jogszabályhoz mely segítségével megállapítható a jogalanyok joga és kötelessége.

15./ Megszorító: azt határozza meg, hogy a fQszabálynak minQsített normától milyen esetekben lehet eltérni.

16./ KiterjesztQ: arra ad lehetQséget, hogy a jogi normát olyan estben is alkalmazni lehessen, amely egyébként nem tartozik a jogszabály tárgyi hatálya alá.

17./ Fikcó: amikor egy jelenséget egy másik jelenséggel azonosnak tekintünk pedig nyilvánvaló, hogy nem azonos vele.

18./ Keretszabály: a keret jellegq szabály, amelyet más jogszabály tölt ki tartalommal. A büntetQjogban fordul elQ leggyakrabban

19./ Vélelem: a jogi norma vagy a jogalkotó valószínqnek vagy valósnak fogad el egy tényt, tényállást, amely nem biztos, hogy valós.

20./ Jogszabály érvényessége: azt jelenti, hogy az annak kibocsátására feljogosított kibocsátó szerv a jogalkotásra szóló törvény betartásával bocsátotta ki, s a jogszabály a megfelelQ módon kihirdetésre került. Feltételei: jogalkotásra jogosult szervtQl származzék; a jogalkotó a jogalkotásra vonatkozó rendelkezéseket betartsa; a jogszabályt a megfelelQ helyen, módban hirdessék ki.

21./ Hatályossága: (joghatást vált ki - jogokat és kötelezettségeket keletkeztet) a jogszabály mikortól követendQ, alkalmazandó. A jogi normának van: IdQbeli hatálya: a megalkotott jogi norma nem lehet visszaható hatályú. Területi hatály: az a földrajzilag körülhatárolható terület, amelyre érvényesül Tárgyi hatály: melyek azok a társadalmi viszonyok, amelyekre a szabályozás vonatkozik. Pl.: tulajdonjog sérthetetlensége, személyi szabadság védelme, az emberi élet, testi épség védelme, stb.

22./ Jogág: azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek azonos életviszonyokat azonos módszerrel szabályoznak.

23./ Jogrendszer: egy adott állam az adott idQben létezQ jogi normáinak az összessége

24./ Magyar jogrendszer fQbb jogágai: Alkotmányjog: tartalmazza a politikai és gazdasági berendezkedés alapelveit, az állampolgárok alapjogait. Közigazgatási jog: meghatározza a közigazgatási szervek felépítését, rendszerét, mqködését egymás közti kapcsolatát, hatáskörét, illetékességét stb. Polgári jog: olyan gazdasági viszonyokat szabályoz mely áruviszonynak tekinthetQ, illetve olyan személyiségi viszonyokat melyeknek lehetnek vagyoni kihatásai. Polgári eljárási jog: A bíróság elQtti eljárás szabályait írja le. BüntetQ jog: tartalmazza a büntetendQ magatartások körét és a büntetés mértékét. BüntetQ eljárási jog: a büntetQ ügyekben eljáró szervek hatáskörét, jogkörét, mqködését, felelQsségre vonás rendjét írja le. Büntetés-végrehajtási jog: a büntetések, intézkedések és az elQzetes letartóztatás végrehajtását szabályozza. Családjog: a családdal kapcsolatos viszonyokat szabályozza. Munkajog: a munkaviszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket határozza meg. Földjog: a földtulajdon, földhasználat, földvédelem, a földügyi igazgatás szabályait tartalmazza. Szövetkezeti jog: szövetkezeti formák megalakulásával, mqködésével, gazdálkodásával foglalkozik. Pénzügyi jog: pénzügyi rendszer alapvetQ szabályait tartalmazza. Nemzetközi jog: az államok akarat megegyezése alapján létrejött magatartási szabályok összessége. Nemzetközi magánjog: akkor kell alkalmazni, amikor a jogviszonyban valamilyen külföldi elem megjelenik. A jogvitában alkalmazandó jog meghatározása. (melyik állam jogát kell az adott jogvitában alkalmazni) /nem teljes felsorolás/

25./ Jogrendszer fQbb sajátosságai: Közjogi: (alkotmányjog, közigazgatási jog, pénzügyi jog, nemzetközi jog, büntetQjog) a közösség a társadalom az államszervezet mqködési rendjével foglalkozik, alá-fölérendeltségi viszony és az egyoldalú jogosultságok, kötelezettségek jellemzik. Magánjog: (Polgári jog) Tulajdonosi autonómia szféráját szabályozza, ahol a tulajdon szentségének és sérthetetlenségének elve uralkodik. Itt a jogviszonyok mellérendeltek, a jogalanyok szabad rendelkezési joggal bírnak és a jogi normák többsége megengedQ.

26./ Jogviszony: jogilag szabályozott társadalmi viszony. Szerkezeti elemei: a jogviszony  alanya; - tárgya; - tartalma.

27./ Jogviszony alanyai lehetnek: természetes személy: Magyarországon minden ember állam: jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre melyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fqzQdnek. jogi személy: az a szervezet, amelyet a jogszabály jogi személyként ismer el és azt jogképességgel ruházza fel. jogképességgel felruházott nem jogi személyek: jogalanyiságuk csak konkrétan meghatározott jogra és kötelezettségre terjedhet ki.

28./ A jogviszony tárgya: az, amire a jogviszony irányul. Az az érdek, melynek kielégítését a jogviszony megcélozza. A jogviszony közvetlen tárgya az emberi magatartás lehet: TevQleges (valamilyen tevékenység kifejtését követi meg); Nemleges (ebbe a körbe tartoznak az abszolút szerkezetq jogviszonyok). A jogviszony közvetett tárgya a dolog, melyre az emberi magatartás irányul. ÉlQ ember soha nem lehet a jogviszony tárgya.

29./ Jogviszony tartalma: a jogviszony tartalmát, a jogviszony alanyait megilletQ jogosultságok illetve az Qket megilletQ kötelezettségek együttese adja. Az alanyi jog az ember vagy az ember alkotta szervezet jogilag elismert lehetséges magatartása.

30./ Jogviszony abszolút szerkezete: a jogviszonyban a jog csak a jogviszony egyik pólusával foglalkozik, a jogviszony jogosultjának a jogállását írja körül. A másik oldalon elhelyezkedQ kötelezetti kör általában ismeretlen, mert ebbe a pozícióba mindenki bekerülhet. Pl.: tulajdonjog

31./ Relatív szerkezete: ha a jogviszonyban a jogviszony mindkét pólusán elhelyezkedQ jogalany, a jogosult és a kötelezett is meghatározott. A jog a felek jogait és kötelezettségeit egymásra tekintettel, egymásra vonatkoztatva állapítja meg.

32./ Jogi tény: olyan jelenségek, amelyek jogviszony keletkezését, módosulását v megszqnését váltják ki.

33./ Okiratok jellemzQi: Egyszerq okirat: írásba foglaltan tartalmazza a felek nyilatkozatait. Teljes bizonyító erejq magánokirat: Az ellenkezQ bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetQleg elfogadta, vagy magára kötelezQnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:
1. a kiállító az okiratot saját kezqleg írta és aláírta;
2. két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot elQttük írta alá, vagy aláírását elQttük sajátkezq aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;
3. a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzQileg hitelesítve van;
4.a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerqen aláírták;
5.ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerq ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot elQtte írta alá, vagy aláírását elQtte saját kezq aláírásának ismerte el, illetQleg a kiállító minQsített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;
6. az elektronikus okiraton kiállítója minQsített elektronikus aláírást helyezett el.
Közokirat: Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyzQ vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

34./ Jogképesség: a jogalanynak az a képessége hogy jogviszony alanya lehet, jogai és kötelezettségei lehetnek. Kritériumai: általános, egyenlQ, feltétlen. Kezdete: a fogamzás idQpontjának a születéstQl visszafelé számított 300. napot kell tekinteni. Megszqnése: a halállal szqnik meg. Magyarországon minden ember jogképes.

35./ CselekvQképesség: az embernek az a képessége, amelynek alapján saját akarat-elhatározásából, saját nevében jogokat szerezhet, és kötelezettséget vállalhat. Mindenki, cselekvQképes, akinek cselekvQképességét a törvény vagy a bíróság ítélete nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvQlépes maga köthet szerzQdést vagy tehet más jognyilatkozatot.

36./ Képviselet: nem más, mint a jognyilatkozat megtétele más helyett és néven, úgy hogy az által a képviselt válik jogosulttá vagy kötelezetté. Fajtái: jogszabályon-; szervezeti viszonyon-; meghatalmazáson alapuló. A meghatalmazás terjedelmét illetQen lehet: korlátlan vagy korlátozott (körülírja mire terjed ki a képviselQ joga). IdQtartamát illetQen lehet: egyszeri, határozott vagy határozatlan idQre szóló.

37./ Jogi személy: olyan állandó szervezet, amelynek feladataihoz szükséges, hogy vagyoni jogai és kötelességei legyenek, saját neve alatt szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettséget, elkülönített vagyona van, független tagjai ki- és belépésétQl, és jogi cselekményeiért önálló vagyoni felelQsség terheli.

38./ Dolog: dolognak az minQsül, amely birtokba vehetQ. (az emberi test ez alól kivétel!)

39./ Tulajdonjog fogalma: tárgyi értelemben: az a jogi szabályozás, ami a tulajdoni jogra vonatkozik. Alanyi értelemben: azok a jogosultságok melyek a tulajdonost tulajdon jogviszony alapján megilletik. Alanya: termeszétes személy, állam. Tárgya: közvetlen tárgya az emberi magatartás, amelyre a tulajdonjog, mint jogviszony irányul. Közvetett tárgyuk: a dolgok.

40./ Tulajdonjogviszony tartalma: a jogosultságok és kötelezettségek adják. Tulajdonost megilletQ jogok: a birtoklás: tulajdonosnak jogában áll a dolgot hatalmában tartani. Használat: használat és a hasznok szedésének joga. Joga van a dolog szaporulatara. Rendelkezési jog: a tulajdonos a dolgon polgári jogi viszonyokat létesíthet. A dolgot elidegenítheti, megterhelheti, stb.

41./ Tulajdonjog védelme: annak a tulajdonosnak, akinek a tulajdonjogát megsértették, polgári jogi értelemben vett igénye támad a sérelem megszüntetésére. A tulajdonosnak ezt a jogi helyzetét tulajdonjogi igénynek nevezzük. A Ptk. 115. §-a szerint a tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat, vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást, vagy behatást, amely a tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.

42./ Birtok: Birtokos az, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek más módon a hatalmába kerül. Birtokos az is, akitQl a dolog idQlegesen más személy hatalmába kerül.

43./ Birtokvédelem: jogos önhatalom: a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást a birtok megvédéséhez szükséges mértékben önhatalommal is elláthatja. Birtokvédelem igazgatási úton: elsQsorban az államigazgatási út, bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha az államigazgatási utat már igénybe vették. Akit birtokától megfosztottak, a jegyzQhöz fordulhat védelemért. Birtokper: a ~ben a bíróság a birtoklás jogcíme alapján dönt.

44./ Kár: A kár lényegében valamilyen hátrányos eredménnyel azonosítható. E helyütt csak a kár fogalmának leglényegesebb elemeit foglaljuk össze. A jogirodalomban a kár alapvetQen háromféle lehet: 1. felmerült kár (damnum emergens): a károsult vagyonában beállott tényleges értékcsökkenés, vagyis az az érték, amelytQl a károsult a dolog elpusztulása, elveszése folytán elesik. De ebbe a körbe tartozik az az értékcsökkenés is, amely a megrongált dolog kijavítása ellenére is fennmarad. 2. elmaradt jövedelem vagy haszon (lucrum cessans): Az elmaradt jövedelem az az érték, amellyel a károsult vagyona akkor gyarapodott volna, ha a károsító magatartás nem következik be. Ez lehet elmaradt haszon, elmaradt munkabér, vagy más elmaradt jövedelem. Ebbe a körbe tartozik a rendszeres jövedelem elmaradásából származó kiesés, illetve a baleseti járadék.
3. költségek és kiadások: A kártérítés körébe vonhatók azok a költségek, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Természetesen csak az indokolt költség megtérítésére van mód. A költség és a kiadás akkor indokolt, ha a társadalmi felfogás szerint az adott helyzetben általában úgy tekinthetQ, mint ami a károkozás következtében célszerq. A Ptk. a teljes kártérítés elvén alapul, vagyis azon, hogy a kártérítés mértékét nem a károkozó magatartásának súlya, hanem a ténylegesen bekövetkezett kár mértéke határozza meg. Ez alól két kivétel van: egyrészt azok, amelyeket már említettünk, vagyis ahol a jogalkotó a szándékosságnak vagy a súlyos gondatlanságnak (azaz a vétkesség különbözQ fokozatainak) jelentQséget tulajdonított, másodsorban pedig azok az esetek, amelyeknél a kártérítés méltányosságból mérsékelhetQ.

45./ Polgárjogi kártérítés jellemzQi: a károkozó akkor mentesül a felelQsség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. A károsultnak kell bizonyítania a kárt és az okozati összefüggést, a károkozónak azt, hogy jogellenességet kizáró ok forog fenn, hogy a jogellenes magatartás neki róható fel. Reparáció: arra irányul, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mint amilyenben volna, ha a károsodás nem következett volna be. Ennek három módja van: eredeti állapot helyre állítása; természetbeni kárpótlás; pénzbeli kártérítés.











PAGE 


PAGE 76

Hasonló témájú dokumentumok

Fogalmak2

- 2009-04-30 15:23:25

Gazdjog jegyzet2

- 2011-02-17 20:29:02

Gazdjog2 jegyzet 3

- 2011-02-17 20:29:45

Gazdjog2 jegyzet

- 2011-02-17 20:28:27

Jogi alapismeretek ea 20080913

- 2008-10-06 18:33:43

Kérédsek+válaszok (nem az összes)

- 2009-11-16 22:59:54

Jogi ismeretek

- 2010-01-20 23:14:48

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.

01 4. óra anglia aszalós lászló atom balzac biztonságpolitika bogarak diák egyén előadás feladat folyami duzzasztómű forma frei otto füvészkert gótika halász gábor hidraulika humán kalkulus keringés kognitív disszonancia komplex környezettechnikai műveletek és gépek környezetvédelmi kötelező irodalom középérték kőzet kultur marketing2 tétel matrix mikroökonómia motiváció nemzeti kisebbség ordo ökológia pcd pszichológia talajtan tarnóczi féle technika témák tóth üzleti terv vám vázlat vegyipari vizsgazh zh feladat