Etnokulturális típusok órai jegyzet

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaEtnokulturális TípusokJegyzetekEtnokulturális típusok órai jegyzet

Etnokulturális típusok
Ilyés Zoltán

1. RÉSZ:
A földrajzi övezetességbQl kiindulva megnézzük azt, hogy a különbözQ földrajzi övekben milyen jelentQsebb társadalmi rendszerek, ökológiai alkalmazkodások, adaptációk jönnek létre.
Hogyan is néz ki ez a földrajzi övezetesség? Az etnokulturális típusok kettQs nevezéktan alapján nevezQdnek meg, az elsQ tagja ennek a névnek mindig az adott éghajlati típusa a földrajzi övezetnek, a másik tagja pedig a gazdasági. Pl. esQerdei földmqvelQk.
Van egy-két olyan etnokulturális típus, ami ebbQl a nevezéktanból kilóg, ilyen pl. Óceánia népei, ezek tulajdonképpen a hatalmas területen elterjedQ szigetvilág miatt nem sorolható be hagyományos módon, és a hatalmas terület miatt azt is figyelembe kell venni, hogy több éghajlati terepet is érint. Trópusi is meg mérsékelt övi óceáni is pl. Új-Zéland, így inkább hasonlít Ny-Európa éghajlatához (itt élnek a maorik). Ezen kívül a magaskultúrák lógnak ki ebbQl, itt említhetjük a prekolumbián magaskultúrákat, az azték, inka példát hasonlíthatjuk össze. Ebbe a hagyományos nomenklatúrába nem illik bele a parasztság sem, az eurázsiai parasztság, hiszen a paraszti gazdálkodási típus nem csak egy övezetre lokalizálható, hanem többre is. A mérsékelt övi sztyeppövek, lomboserdQk öve, óceáni területek.
Földi övezetesség kérdése. Kétféle övezetességrQl beszélünk. Az ún. horizontális övezetesség, azaz a földrajzi szélességi köröknek megfelelQ, azzal leírható övezetesség. Van egy vertikális övezetesség, ez a magassági övezetesség, pl. az inka kultúra, etióp kultúra. Itt függQleges övezetesség van, és ez más-más alkalmazkodási módokat eredményez.
ElsQsorban a nagy földi övezetesség a lényeges. Ennek alapja a napsugarak beesési szögével magyarázható. Ennek csillagászati magyarázata van, a Föld felületére nem egyformán érkezik az energia, minél alacsonyabb szélességen vagyunk, annál nagyobb ez az energia, tehát az egyenlítQ és a térítQk környékén a legnagyobb, a pólusok környékén pedig a legkisebb ez az energia, ez visszavezethetQ a napsugarak beesési szögére. Míg az egyenlítQn és a térítQk között a napsugarak beesési szöge nagy, évente 2x (térítQn 1x) eléri a merQlegest is, a magasabb szélességeken egyre kisebb szögben érkezik be a napsugár a földfelszínre, vagyis egyre kisebb a földfelszínre érkezQ energia. A sarkoknál, a pólusok környékén fél év nappal van és fél év éjszaka. A fél éves nappal alatt is alacsonyan van a nap látszólagos pályája, tehát nagyon kevés az az energia ami a földfelszínre érkezik. A föld tengelyferdeségébQl következQen a 2 térítQ közötti térségben lehetséges merQleges (azaz zenitális) delelés, vagyis a napsugarak merQleges beérkezése a földfelszínre. Ez úgy, hogy a nyári napforduló idején a ráktérítQ, a téli napforduló idején pedig a baktérítQ felett delel merQlegesen a nap, a két térítQ között pedig évente kétszer történik merQleges delelés. Az egyenlítQ felett az Qszi és a tavaszi napéjegyenlQség idején delel merQlegesen a nap. A két zenitális delelés között eltelQ idQ tartama fontos a trópusi öv tagolása szempontjából.
A két térítQ közötti területet trópusi éghajlati övnek nevezzük. A térítQk és a sarkkörök közötti két sávot mérsékelt övnek, a sarkkörök és a pólusok közötti részt pedig sarki övnek vagy poláris övnek.
Ez a nagyon egyszerq kategorizálás csillagászati, égi mechanikai alapon nyugszik. Azonban az egyes éghajlati övek és éghajlati területek nem ilyen szabályosan helyezkednek el. Tehát minden eddigi csak alap, a kontinensek alakja, a szárazföldek, óceánok elrendezQdése valamint a nagy légkörzés és a tengeráramlások ezt az éghajlati elrendezQdést alapvetQen módosítják. Az a mintázat, ahogy kontinensek és világtengerek elhelyezkednek, az meghatározhatja, hogy globális felmelegedés lesz-e vagy újabb jégkorszak. A Golf-áramlat pl. leállhat bizonyos elméletek szerint, és ez az észak-európai területek radikális lehqlését okoznák. Nagyon fontos a tengeráramlások rendszere az egyes éghajlati területek határainak a kitolásában, hiszen Bergen és Moszkva, (Bergen- Norvégia) ugyanazon a szélességen találhatóak, mégis a két település tele igencsak különbözQ. Bergen januári középhQmérséklete 0 °C körül van, szinte nincs is fagy a Golf-áramlat miatt. Moszkvában a januári középhQmérséklet -7 10 °C is lehet.
A szoláris éghajlati övek, vagyis az égi mechanika alapján kialakítható éghajlati övek nem azonosak a valós éghajlati övekkel. Ezeket a különbségeket sok dolog befolyásolja, az alapvetQ tényezQk a tenger-szárazföld, részben ennek következménye a nagy földi légkörzés és a tengeráramlás rendszer.
Milyen elemekbQl áll a nagy földi légkörzés? A trópusi területeken a passzát szelek a meghatározóak. A passzát azt jelenti, utazószél. Ez felel az indiai szubkontinens monszun jelenségéért is. A térítQknél kialakult magas nyomású öv felQl fújnak a szelek az egyenlítQnél kialakult alacsony nyomású öv felé. Minden szél a magasabbtól az alacsonyabb légnyomás felé fúj, így a térítQi magas nyomású övezetek felQl, a sivatagok felQl fújnak az egyenlítQ felé. Az egyenlítQnél felemelkednek, ez felhQképzQdéssel és csapadékképzQdéssel jár. Az egyenlítQ vidéke ezért csapadékos. A térítQknél a szél lefelé száll, magas a légnyomás, csapadékképzQdés nincs.
A légkörzés további elemei: körforgásként kell elképzelni. A mérsékelt öv szelei nyugatias szelek, ott az a meghatározó szélirány. DNy-ról vagy ÉNy-ról fújó szelek. 3-féle klasszikus melegfronti betörés, ami csapadékos idQszakot hoz: Ny-DNy-i irányból éri el a Kárpát-medencét. A nyugatias szelek övében alacsony a légnyomás. Sarki szelek övében a légnyomás inkább magas. Északias, poláris hideg szelek jellemzQk.
Ezen nagy mintázatot finomítva milyen éghajlati övek és éghajlati területek vannak a Földön? Azok a területek, ahol magas nyomás van, azok általában csapadékban szegények. Az alacsony légnyomásúak csapadékban gazdagabbak.

Trópusi öv:
Nagyjából a térítQk között helyezkedik el. A szoláris trópusi öv mindenképpen, de a valós ennél nagyobb kiterjedésq. A trópusi övön belül 3 éghajlati területet különíthetünk el: az egyenlítQi, a szavanna éghajlati területe és a sivatag éghajlati területe. Mi a különbség e három között? Csökken a csapadékmennyiség, a legcsapadékosabb az egyenlítQi öv, kevesebb a csapadék a szavannai tájakon, a legkevesebb csapadék a sivatagi tájakon van. A másik nagyon fontos különbség a csapadék idQbeli elosztása. Mikor hull csapadék ezeken a területeken?
EgyenlítQi éghajlat: mindennapos esQk területe. Az év folyamán azonban az Qszi és a tavaszi napéjegyenlQséget követQen van a csapadékcsúcs. A csapadékgörbe 2 csúcsú. A csapadékmaximum mindig a zenitális delelés után jelentkezik 1-2 hónappal. Ennek az az oka, hogy minél nagyobb meleg van, annál intenzívebb a feláramlás, a felhQ és csapadékképzQdés. Ez április-május környékén ill. október-november környékén van. Ezt a területet két szakaszos csapadékzónának is nevezik éppen ezért.
Szavanna éghajlat: ez egy szakaszos esQzóna, az év folyamán csak nyáron van csapadék (az adott félgömb nyarán). Egy meghatározott periódusban, nyáron van csapadék, az év többi része száraz vagy nagyon kevés csapadék jellemzi. Fontos az, hogy milyen hosszú ez a csapadékos periódus, hiszen ez alapján lehet a különbözQ szavanna területeket elkülöníteni. Pl.: nedves szavanna, száraz szavanna, félsivatag (trópusi sztyepp). Leegyszerqsítve azt is lehet mondani, hogy a szavanna terület olyan, hogy két évszak van: van egy csapadékos évszak, ami pont olyan csapadékban is és hQmérsékletben is, mint az egyenlítQi éghajlat, és van egy száraz évszak, ami olyan, mint a sivatagi éghajlati terület. Tehát két évszakú maga a szavanna és ehhez alkalmazkodik növény, állat és ember egyaránt.
Sivatagi éghajlat: a térítQknél fordul elQ éghajlati övként. Ennek 2 típusa van: egyik a forró sivatagok, a térítQi leszálló öv mentén alakultak ki, ilyen pl. a Szahara. Csapadékot csak a sivatag peremzónája kap, az is alkalomszerqen, a különbség az idQpontban van. A sivatag egyenlítQhöz közelebbi peremzónája szavannai típusú (nyári) esQket kap, a poláris peremzónája mediterrán jellegq esQket kap, ezek Qszi-téli esQk. Mali, Niger, Csád, FelsQ-Volta sivatagos- félsivatagos területei akkor kapnak csapadékot, amikor a tQlük délre levQ szavannai területek is. Míg Líbia, Algéria, Tunézia, Egyiptom partvidéke az Qszi-téli mediterrán esQk érkezésekor kapnak csapadékot. Ez a sivatagi helyzet a nagy klímaváltozásokkal együtt változik. A másik típus az ún. hqvös sivatag. Ezek kisebb területen vannak, nem zonálisak, speciális kialakulásúak, hideg tengeráramlásokhoz köthetQk. Ezek a tengeráramlások fordított légáramot hoznak létre, vagyis inverziós légállapotot. Ennek az a lényege, hogy a levegQ, ahogy fölfelé halad a hQmérséklete nem csökken, hanem nQ. A tengerparton ezek a tengeráramlások létrehoznak egy hideg légpárnát, ezért megváltozik a függQleges hQmérsékleti profil. Ilyen hqvös sivatagok az Atacama-sivatag (Dél-Amerika, Peru és Chile határvidékén, a legszárazabb sivatagok egyike, csapadék nincs, legfeljebb köd, évente max. 1 mm csapadék hullik, az is ködszitálásból), a Namíb-sivatag DNy-Afrika, a Nyugat-Ausztráliai sivatag. Mind a három hqvös sivatag, oka mindháromnak a hideg tengeráramlás okozta inverziós légáramlat. Itt is élnek emberek, tehát nem lakatlan területek.

Ezeket az éghajlati területeket növényzetük alapján is leírhatjuk:

EgyenlítQi éghajlat: jellemzQ a trópusi esQerdQ. Ennek a sajátos ökoszisztémának a lényege, hogy biológiai értelemben rendkívül változatos, nagyon diverz, nagyon fajgazdag, ugyanakkor nagyon sérülékeny. Ennek a sérülékenységnek az oka a sok csapadék és a nagyon erQs kilúgzás. A talajban levQ tápanyagok nagyon hamar kimosódnak, kilúgzódnak. Pl. a trópusi esQerdQkben nincs avar. Az a klasszikus avar, ami itt, a mérsékelt övi lombos erdQkben megtalálható. Olyan sok a csapadék, olyan nagy a meleg és olyan sok lebontó szervezet van, hogy nagyon hamar eltqnik, lebontódik. A lombváltás sem egyszerre történik, hanem fokozatosan. Amint lehull a földre, különbözQ magasabb- és alacsonyabbrendq szervezetek rávetik magukat és rövid idQ alatt dekomponálják a szerves anyagot. A lebomlott ásványi anyagok bejutnak a talajba, a növények pedig igyekeznek minél gyorsabban felvenni. Óriási mennyiségq fitomassza, 60-70m magas fák, több szintq lombkorona, nagy mennyiségq elsQdleges produkció (fitoprodukció), de a talaj, amibQl ez az egész kinQ, egy nagyon labilis rendszer. Könnyq tönkretenni pl. nagy területq erdQirtással. Nem véletlen az az ökológiai ellentmondás, hogy az ún. égetéses-irtásos gazdálkodás az esQerdQket nem károsította, de az ültetvényes gazdálkodás (amit az európaiak képviseltek) rövid idQ alatt tönkretette a trópusi esQerdQknek egy jelentQs részét, ld. Közép-Afrika vagy Brazília.
Szavanna éghajlat: A szavanna területek növényzete ligetes-parkos. Tehát facsoportok, ritkás erdQk, ligetek váltakoznak hosszú és rövid füvq pusztákkal. Hosszú füvq a csapadékos, rövid füvq a szárazabb területeken. Ahogy a szavannaterületeket elhagyjuk a poláris területek irányába, megjelenik a cserjés, majd megjelenik a trópusi sztyepp. Tehát a csapadék mennyiségétQl függQen változik a szavanna arculata. Sokféle szavanna típus van.
Sivatagi éghajlat: Növényzet nem nagyon van. Vannak oázisok és vannak vádik, ahol megjelenik a víz, magasabban van a talajvíz, és a rövid és rendszertelen esQs periódusok nyomán a sivatag kivirágzik. Ezek lehetnek évtizedekig nyugalomban levQ magvak kezdenek csírázni. Gyorsan nQnek, virágzanak, magokat elszórják.




Szubtrópusi övezet:
Ha nem pusztán csak a szoláris, vagyis a csillagászati értelemben vett éghajlati öveket vesszük figyelembe, akkor a trópusi és mérsékelt éghajlati öv közé beiktatódik egy átmeneti övezet, amit úgy nevezünk, hogy szubtrópusi öv, ennek jelentése, hogy trópusok alatti. Trópusokhoz hasonlít az éghajlati öv. 2 éghajlati területe van, a kontinensek nyugati oldalán a mediterrán (Földközi-tengeri) éghajlat, a keleti oldalán pedig a szubtrópusi monszun vagy szubtrópusi nedves éghajlati terület.
Megkülönböztetés másik aspektusa: a csapadék ideje. A mediterrán éghajlati terület esetében a csapadék Qsszel és télen van. A téli mediterrán csapadékzóna hatása érvényesül Közép-Európában is. Ez az éghajlati öv is kétarcú: a nyár olyan, mint a trópusi sivatagi éghajlat, az Qsz és a tél olyan a mediterránban, mint az óceáni éghajlat. Ez eléggé leegyszerqsített, de segítségével lehet a különbségeket érzékelni. A szubtrópusi monszun területeken a nyár a csapadékos és a tél a száraz. A szárazság oka a kontinensek felett kialakult magas nyomású száraz légköri képzQdmény. Erre a területre példa: Kína DK-i része, Korea déli része, Japán déli szigetei. A nyár csapadékos, ekkor a tenger felQl fúj a szél, a tél viszont száraz és hideg, ekkor a szárazföld felQl fúj a szél. Ezért is nevezik ezt az éghajlatot monszunnak, a monszun arab szó, csapadékot hozó szelet jelent. Az éghajlattannal foglalkozók monszun alatt általában azt értik, hogy az év során legalább 120°-kal megfordul a szél iránya, tartósan, nem csak egy ciklon betöréséig. Ez hol teljesül? Pl. trópusi területen teljesül Indiában, DK-Ázsiában. Itt trópusi monszunnak nevezik. Ez tulajdonképpen szavanna éghajlat lenne, ez változott a monszunná. Az egész indiai kultúra erre épül, erre a váltásra. Június 21-én már várják, hogy jöjjön a csapadék. DK-Ázsia, Kína, itt szubtrópusi monszun van jelen, ahol már a téli periódus jóval hidegebb, hiszen Szibéria felQl érkezik a hideg száraz levegQ. Az Amur vidékén mérsékelt övi monszun is van. A szubtrópusi monszun területeken nem mindenhol érvényesül a monszun csapadékeloszlás, pl. É-Amerikában nem nevezhetjük monszunnak. A szubtrópusi öv abban is különbözik a trópusi övtQl, hogy nem cirkumpoláris, tehát nem futja körbe a földet.

Mérsékelt öv:
Itt is több éghajlati terület van.
Óceáni éghajlat: kontinensek Ny-i oldalán találjuk, megvan Amerikában, Európában, illetve Ausztráliában is (Tasmania, Új-Zéland). Lényege a csapadékban való gazdagság és a csapadék egyenletes eloszlása. Az év során egyenletesen oszlik el a csapadék, az óceán közelsége miatt nincs jelentQs lehqlés, tehát az óceán egyfajta hQ-akkumulátorként mqködik, ezeken a helyeken a természetes növényzet a lombos erdQ, melyet már jórészt kiirtottak.
Kontinentális éghajlat: jóval nagyobb kiterjedésq. A kontinensek belsQ területeit foglalja el. JelentQs különbségek vannak a csapadék idQbeli eloszlásában. A csapadék maximuma a tavasz végén és nyár elején van. Ld. Medárd-napi esQzések. Van egy másodlagos csapadékmaximum is, Qsszel. Ezek a mediterrán jellegq esQk. A kontinentális éghajlat száraz nyarú és hideg telq, minél inkább a kontinensek belseje felé haladunk, annál szélsQségesebb az ingadozás. Ennek különbözQ változatai is vannak. Pl. az ex-szovjet távol-keleten lévQ mérsékelt övi monszun. Zord, hideg tél, kevés csapadék. Eurázsiában ennek az oka a Szibéria felett kialakult magas nyomású képzQdmény, melyet szibériai maximumnak nevezünk. Ez minden télen kialakul, egy nagy anticiklon. Hideg, nagy nyomású légköri képzQdmény. Egész Eurázsia idQjárására, sQt hosszú távú éghajlatára is kihat. Példa: a Verhojanszk-i katlan. Ez észak felé nyitott, itt élnek a jakutok. Itt mértek -78°C-ot is. Ez egy hideg pólus. Az abszolút hQingás, vagyis az egy év során mért legalacsonyabb és legmagasabb hQmérséklet közötti különbség elérheti a 103°C-ot is. Nyáron, a rövid nyár alatt akár +25-+30°C is lehet. Nagyon fontos hatása van a mérsékelt övi területekre.
Száraz kontinentális éghajlat: ez a kontinensek belsejében van. Általában két változatát lehet megkülönböztetni, a mérsékelt övi sztyeppet és a mérsékelt övi sivatagit. Itt a évi csapadékmennyiség 400 mm alatt van, szélsQséges az eloszlása is, többnyire nyár elején van az a kevés csapadék is. Ázsia belsQ területeire, tehát Kazahsztán, Aral-tó, Kaszpi-tenger vidéke, Kína belsQ területei, Ujgurföld, Takla-Makán sivatag, Góbi, Mongólia. Ezek tartoznak a száraz éghajlati területek közé. A nomád társadalmak klasszikus területe.
Szubarktikus/ boreális/ tajga éghajlat: szubarktikus, vagyis arktikus területek alatti. Növényzetre utal a tajga elnevezés, fenyQerdQk jellemzik. Kevés csapadék, rövid nyár, hosszú tél, tekintélyes állandóan fagyott altalaj. Ez a következménye, hogy a rövid nyár alatt a jégbQl származó víz nem tud elszivárogni, tehát pl. Ny-Szibéria (a hantik és manysik területe) mocsaras, nehezen megközelíthetQ, a mocsarak miatt rengeteg moszkitó, szúnyog van. Kevés csapadék, mégsem sivatagos, mert a csapadék nem tud távozni, jégben tárolódik, megfagy. A kevés csapadék ellenére humidus, nedves terület. A csapadék jelentQs része nem hópelyhekben, hanem jégtqkben hullik le, tehát -15°C alatt már nem állnak össze hópelyhekké, hanem pici kis jégtqk formájában jelennek meg. Európa felQl kelet felé haladva egyre szélesedik ez az öv, Európában jellemzQen ilyen terület Skandinávia és a Kola-félsziget. Ázsia középsQ részein, pl. az Altáj térségében (Mongólia) a száraz éghajlati területtel határos. Mongólia északi részén van a sztyepp, majd megjelennek a fenyQk, vagyis hiányzik a lombos erdQ zóna. Nincs átmenet a sztyepp és a tajga között (vagyis átmeneti öv nincs, aminek máshol a lombos erdQ felel meg). Hiányzik a nedves kontinentális öv.

Poláris (sarki) öv:
2 éghajlati területet kell elkülönítenünk.
Tundra vagy szubpoláris éghajlat: Sark alatti. A tundra a tajgához annyiban hasonlít, hogy szintén nagyon mocsaras. Itt már olyan hideg van, hogy az állandóan fagyott altalaj 500-1000m vastag. A rövid nyáron csak a legfelsQ pár cm-es rész olvad fel. Emiatt a tundra is nagyon mocsaras, szinte járhatatlan nyáron. A növényzete félcserjékbQl, törpefákból (törpenyír, törpefqz, törpefenyQ), különbözQ kúszónövényekbQl és zuzmókból áll. Mindenféle módot megtalálnak a növények arra, hogy a kevés napfényt hasznosítsák. Azért kúsznak a földön, hogy a földbQl visszasugárzó hQt valamennyire hasznosítani tudják.
Örök fagy területe/ poláris érhajlati terület: Itt a legmelegebb hónap középhQmérséklete sem emelkedik 0°C fölé. Július középhQmérséklete 0°C körüli, ez nálunk 21-22°C, a tundrán 0-10°C, a tajgán pedig 10°C felett. Ez egy pontosan kijelölhetQ hQmérsékleti határ, amelynek segítségével el lehet különíteni az örök fagy területét a tundrától, illetve a tundra területet a tajgától. A legmelegebb hónapok középhQmérséklete által meghatározott izotermavonalak jelölik ki a határokat. Eurázsiában haladva kelet felé ezek egyre délebbre nyúlnak.

Hegyvidéki éghajlat:
Mindenhol elQfordulhat, ez magashegységek éghajlata. Általános jellemzQ nem sok van: több a csapadék, a hQmérsékleti kiegyenlítettség is nagyobb. Nincs olyan nagy hQingadozás, nincs nagy különbség a nyári és a téli középhQmérsékletek között. Ezeket a területeket speciális növényzet, speciális ökoszisztémák jellemzik.


Ezek az ökotípusok a Földön, ezek határozzák meg, hogy a különbözQ társadalmak adaptációját, adaptív modelljeit.


Az ökotípusokon kívül vizsgálni kell az ún. gazdasági típusokat. Azt, hogy a társadalmak miképpen alkalmazkodtak a környezethez, az ökológiai adottságokhoz. Ezeket a gazdasági típusokat egyszerqen elkülöníthetjük, néhány szempont szerint. ElsQ megközelítésben beszélhetünk paleotechnikai és neotechnikai gazdasági típusokról. A paleotechnikai gazdasági típus azt jelenti, hogy a termeléshez emberi és állati energia felhasználása történik. A neotechnikai gazdasági típus esetében azonban állati és emberi energia mellett vagy helyett fosszilis vagy megújuló energiát is felhasználnak. Ez elég leegyszerqsítQ különbségtétel. A neotechnikai gazdasági típusoknál a fosszilis energiahordozók, amiket felhasználnak: kQszén, kQolaj, földgáz. Az elkülönítésnek ebben a szempontjában az az elbizonytalanító, hogy a neotechnikai gazdasági típus megújuló energiaforrásokat is felhasznál, pl. szél, víz, tenger, geotermikus energia, de itt nem kell elfelejteni, hogy a paleotechnikai gazdasági típusban is szerepe volt a megújuló energiaforrásoknak, szél és víz hasznosításának.

Paleotechnikai gazdasági típusok:
Milyen típusai vannak? Zsákmányoló, állattartó és földmqvelQ.
Zsákmányolók: ezt a gazdaságot alapvetQen a gyqjtögetés, halászat, vadászat a meghatározó. Ezek aránya különbözQ lehet, de fontos, hogy a zsákmányoló társadalmakban a növényi táplálék a fontosabb és az állandóbb. A gyqjtögetés általában a nQk feladata, a nQi szerep fontosabb, mint a vadászat. A vadászat nem feltétlenül biztosít rendszeres zsákmányt, a gyqjtögetés inkább. Ezért a zsákmányoló társadalmaknál a növényi tápláléknak, az egész speciális kivételektQl eltekintve (eszkimók), van fontosabb szerepe. A zsákmányoló társadalmak kénytelenek alkalmazkodni az erQforrások eloszlásához. Ez éppúgy igaz a trópusi esQerdQkben, mely koránt sem olyan paradicsomi lehetQségeket biztosít, mint a trópusi sivatagi területeken. Tehát alapvetQ probléma a hiány, az erQforrások, a táplálék szqkössége, ami miatt a zsákmányoló társadalmakban nincs jelentQsége a lokalitásnak, hanem állandóan kénytelenek vándorolni egy adott területen belül, követni az állatcsoportok vándorlását, újabb gyqjtögetési lehetQségeket keresni a kimerültek helyett. Társadalomszervezet: döntQen hordatársadalomban élnek, tehát kis csoportokban, néhány család együttese él együtt. Ez a fajta gazdálkodási mód visszaszorulóban van, a Földön ritka, megszqnQben van. Ennek legfontosabb oka egyrészt a földmqvelés terjedése. Az európaiak megjelenése elQtt is megindult a visszaszorulása ennek az életmódnak. Jó példa erre Afrikában a bantu terjeszkedés. A bantu földmqves népeknek Ny-Afrikából, Nigéria, Kamerun térségébQl kezdtek el a bantu földmqves törzsek D-DK felé terjedni, visszaszorították a pigmeusokat az esQerdQk mélyére. Ezután az európai gyarmatosítás kezdQdött, ennek következménye az ültetvényes gazdálkodás. Nagy területq erdQirtás, ültetvényes gazdálkodók miatt.
Állattartás: Fontos, hogy ritka a csak állattartással foglalkozó közösség, tehát ha csak minimálisan is, de van növénytermesztés. Pl. a közép-ázsiai nomádok termesztenek dohányt, tököt, dinnyét. A honfoglaló Qseink is hoztak magukkal bizonyos földmqvelési ismereteket. A nomadizálás állandóan vándorló jelleget, létformát jelent. Ez összefüggésben van a legelQterületek és a víz hozzáférhetQségével. A nomád pásztorok általában hatalmas, olykor több éves ciklusokban legeltetik az állataikat. A Balkán-félsziget déli részén élQ nomadizáló aromun vagy vlach (?) pásztorok (Görögország, Macedónia) olykor az egész Fekete-tengert megkerülték állatlegeltetési céllal, vagyis a Kaukázusban és Kis-Ázsiában is legeltettek. Fontos tényezQ itt is a szqkösség, vagyis hogy a száraz évszakokban a nomadizálók kénytelenek nagy távolságokat megtenni a legelQk és a vízforrások miatt. Fontos az is, hogy a nomád törzsek már sokkal központosítottabbak, szervezettebbek, hierarchizáltabbak. Nem ritka a nomád törzsek hódító törekvése, van harci mentalitásuk is az állattartóknak. Példa: a pásztorok mint arisztokraták a földmqvesek felett helyezkednek el, a földmqveseket irányítják. Etnikai konfliktusok forrása, pl. a hutu-tuszi ellentét (Ruanda és Burundi). Szintén példa Dárfúr, Csád és Szudán Ny-i részén, itt is a földmqvelQk (letelepedett életmódot folytatók) és vándorló, nomadizáló pásztorok közötti konfliktus jelentette az összetqzések alapját. JellemzQ a kikényszerített csere, a sarcolás. Magyarországon is példa: az alföldi állattartás, a pásztorok között is van hierarchia, nem mindegy, hogy valaki libapásztor, disznókondás vagy gulyás. A viseleti jegyek, az egész hortobágyi pásztorkultúra errQl szól, különbözQ csoportok vannak, egymással hierarchizálnak. Ez máshol is így van.

2. RÉSZ:
FöldmqvelQk: Sokféleképpen lehet kategorizálni. Megnézzük, hogy milyen a földmqveléshez szükséges erdQirtásnak a rendszere.
Égetéses-irtásos földmqvelés: Trópusi esQerdQ vagy mérsékelt övi erdQ, itt égetés segítségével kihasítanak belQle kisebb-nagyobb darabokat. Ez gyakran úgy történik, hogy a fákat meggyqrqzik, vagyis a törzsüket körbevágják. Ezáltal a fa nedvkeringését blokkolják, a fák kiszáradnak, ezt követQen kerül sor az égetésre. Természetesen ez a klasszikus forma legtovább a trópusi esQerdQ területén maradt meg. A legtöbb helyen, ahol ilyen mqvelést használnak, ott nem trágyáznak, hanem valamilyen talajerQ-utánpótlásra ható tevékenység van. Ez a mqvelés függ az adott éghajlati terület növényzetének a regenerációs képességétQl, a csapadék mennyiségétQl és rendszerességétQl. Az alapmodellben, ezeket az irtásterületeket 1-2 év használat után elhagyják, és újabbakat irtanak ki. Aszerint, hogy ezek a köztes idQszakok milyen hosszúak, beszélhetünk hosszú távú és rövid távú parlagoló rendszerrQl.
A hosszú távú parlagoló rendszernél az a lényeg, hogy hosszabb ideig használják a földet, tovább gazdálkodnak egy ilyen irtványon, akár 10-12 évig is, utána újabb irtást végeznek. 3-4 évet hagynak a terület regenerációjára.
Rövid távú parlagoló rendszernél csak pár évig használják a területet aztán egy pár évig pihentetik. Rövidebb a használat és a pihentetés ideje is.
Ismeretes a szektoros parlagoló rendszer is, ennek lényege, hogy a területet szektorokra osztják, egyik szektort mqvelik, másikat nem, ez alternál. Ez már az állandó mqvelés felé való átmenet.
A trópusi- szubtrópusi területeken jól ismert az ún. hidraulikus mqvelés, ez tulajdonképpen az öntözéses gazdálkodás. Ilyen DK-Ázsiában pl. a rizs, itt az öntözés állandó mqvelést biztosít. Sok helyen módszeres talajerQ-utánpótlás is van. Trágyázás, állati és emberi trágya. JellemzQ a nagy fokú munkaerQ koncentráció. Vagyis, egységnyi területen viszonylag jelentQs a munkaráfordítás. Ez azt eredményezi, hogy egységnyi területen jelentQs a terméshozam az elQzQ típusokhoz képest, de az egy emberre jutó termelékenység nem igazán jelentQs. Kézi munkaerQ, egyszerq eszközök. Nagyon munkaigényes. A dél-ázsiai népességkoncentrációt ez biztosítja.
Mérsékelt övi égetéses-irtásos földmqvelési típusok hamarabb átalakultak nyomásos (két vagy háromnyomásos) gazdálkodássá. A földterületeket különbözQ mqvelésmódokkal és terményekkel használják, és ezeket rendszeresen cserélik. A parlagnak fontos szerepe van.
Fontos még a mediterrán kertgazdálkodás. Ez is paleotechnikai típus. Ez szintén az égetéses-irtásos földmqvelésbQl nQtt ki. Ez is egy állandó földmqvelést biztosít a mediterrán területeken. JelentQs a gyümölcs és zöldség termesztése. A mediterrán városállamoknak a növekedését és differenciálódását biztosította. A természetes erdQtársulások megszqntek a mediterrán területeken, helyettük teraszokat alakítottak ki. Ezek öntözéses teraszok. Komoly veszélyt jelentett a talajerózió. A felhagyott területeken macchia-bozót, vagyis alacsony növésq szúrós tüskés bozótos másodlagos növényzet jött létre, amely szintén jellemzQ a mediterráneumra. EbbQl nQtt ki a mérsékelt övben a különleges minQségq területek állandó mqvelése, zöldségtermesztés, városellátó területek kialakulása, ez átvezet a neotechnikai gazdálkodáshoz. Nagyobb népességtömörülések közelében, különleges minQségq földterületek állandó mqvelése következett be.

Neotechnikai gazdálkodási típus:
Egyik legfontosabb ismérve a fosszilis energiahordozók felhasználása. DöntQen az ipari forradalomtól lehet számítani ezt a gazdálkodást, döntQen olyan vívmányokkal, mint az állategészségügy fejlQdése, a vetésforgó alkalmazása, a talajerQ utánpótlás rendszeressége, mqtrágyázás, adventív haszonnövények termesztése (jövevény növények nagyarányú termesztése), növényvédelem (kemikáliákat kezdenek alkalmazni), állategészségügy (oltják az állatokat), gQzgépek használata a mezQgazdaságban. Ennek következtében nagyon jellegzetes a specializáció. Bizonyos terményekre, terménycsoportokra kezdenek a termelQk koncentrálni. A régi autarkia, paraszti önellátás a neotechnikai gazdálkodási típus következtében már megszqnik, teljesen elhanyagolható. Ezzel szemben jelenik meg a specializáció. Ez nem csak egyéni specializáció, egész falvak, egész kis régiók specializálódnak egy-egy terményre. Különösen igaz ez városellátó övezetekben. Ez a folyamat már a XVIII. sz. végén megindult. Milyen változatai vannak?
Kertkultúra: a korábbi mediterrán kultúrából kinövQ modern vagy neotechnikai kertkultúra, szQlQ, olajfa, olajbogyó termesztés.
Ilyen még az alpesi tejgazdálkodás is, ahol a takarmánynövényeknek a termesztésével kombinálódik. Ezen belül is specializálódások vannak, van, ahol húsra, van, ahol tejtermékekre állnak rá a termelQk.
Neotechnikai gazdálkodást jelent az ún. vegyes gazdálkodás, itt az amerikai farmgazdaságokra kell gondolni, ahol a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek egymásra épülQ rendszere van, pl. kukorica és szarvasmarha valamint disznó. KülönbözQ agrotechnikai újítások alkalmazása.
Neotechnikai a trópusi monokultúrás gazdálkodás. Banán, kávé, kaucsuk. Ezek is a XIX. században terjednek el, válnak meghatározóvá, és többé-kevésbé gépesítettek is, olcsó munkaerQ is jellemzQ ezeken a területeken.
A korábbi formákhoz képest, tehát az autarkia által jellemzett paleotechnikai típusokhoz képest a neotechnikai típus alapvetQen átalakította a társadalmak készletgazdálkodását. Tehát azt, hogy miképpen tudják a terményt beosztani. Ez érdekes kérdés, amirQl több szociológus is írt tanulmányokat. Példa: Pierre Burdieu (?) francia szociológus, a kabiloknál (az Algériában élQ berbereknél) vizsgálta azt, hogy hogyan alakult át a betüremkedQ modernitással a kabilok készletgazdálkodása. A lényeg, hogy korábban, a prekapitalista viszonyok között a kabilok a megtermelt gabonájukat hatalmas cserépedényekben tartották. Ezekben a cserépedényekben nézték, hogyan fogy a családi felhasználás alatt. A cserépedény oldalán lyukak voltak, ezek segítségével tudták megállapítani, hogy mennyire kell a készlettel spórolniuk az év további részében. Volt egy nagyobb lyuk, ezt úgy hívták, hogy a „köldök”, ez nagyjából az edény felénél volt, ha erre a szintre süllyedt a gabona szintje az év meghatározott idQpontja elQtt, akkor elkezdtek spórolni a gabonával, hogy ne éhezzenek. Ez a klasszikus paleotechnikai önellátó modell. Ezzel szemben a francia gyarmatosítók érkezésekor, a gyarmatosítók mintái és igényei mellett megjelent a pénz, ekkor a kabilok a gabonájukat piacra tudták dobni, el lehetett adni. Ezért a pénzért, amit kaptak érte, mindent tudtak vásárolni, viszont a pénz pár hét, jobb esetben pár hónap alatt elfogyott. Tehát, amíg a vagyon gabonában volt, azzal tudtak gazdálkodni, amikor megjelent a pénz, mint univerzalisztikus, mindenféle árura beváltható eszköz, képtelenek voltak a pénz beosztására. Ezzel függQ helyzetbe kerültek. A kultúrájukban nem volt meg annak a mintája, miképpen lehet az absztrakt jövQt elképzelni. A jövQt ez a sajátos edény képviselte, amely jelezte a gabona mennyiségét, könnyen belátható és tervezhetQ volt. Ezzel szemben a pénz túl absztrakt volt nekik, nem tudtak vele mit kezdeni. De ez nem csak a kabilokra igaz, hanem nagyon sok olyan törzsi társadalomra, ahol a vadászó-gyqjtögetQ vagy földmqvelQ törzsi társadalmak kapitalista kényszerfeltételek közé kerültek, tehát eltért a saját modelljüktQl.

Társadalmi struktúrák:
Megnézzük, hogy a különbözQ etnokulturális típusokba sorolható társadalmak milyen társadalmi-politikai struktúrákban élnek. Természetesen ez sok esetben a múltra igaz. 3 alapvetQ forma van: horda, törzs és állam.
Horda: bonyolultsági sorrendet felépítve a három közül a horda a legegyszerqbb, legQsibb forma. Jellemvonásai: zsákmányoló társadalmaknál beszélhetünk hordákról, legegyszerqbb, legkisebb rendszer. Állandó nomadizálás , úton levés jellemzi a hordákat, tehát az élelem hozzáférésének megfelelQen mozgásban vannak. Klasszikus letelepült lokális csoportok nem figyelhetQek meg. Alacsony a népsqrqsége azoknak a területeknek, ahol hordatársadalmak élnek. Laza az integrációja a hordáknak, nem jellemzQ a hierarchizáltság, nincsenek törzsfQnökök. A hordák esetében egy tekintélyes ember, a big man , nagy ember, ahogy az antropológusok nevezik, vadászatban vagy varázslásban tapasztalt emberek valamiféle integráló (nem vezetQ) szerepet töltenek be. Viták esetén pl. az Q tanácsukat kérik ki. FQnöknek semmiképp nem nevezhetQ, egy tekintélyesebb vadász, idQsebb ember, akire a kis közösség, a családok halmaza hallgat. Nincsenek ágazatok, nemzetségek a hordában. Mennyiségi definíció is él a hordával kapcsolatban, 10-12 embertQl több 100 fQig lehet a horda létszáma. Tulajdonképpen közeli rokon családok halmazának lehetne tekinteni, amelyek egymás között nem házasodnak, tehát a hordák exogámok. Az exogámia azt jelenti, hogy a csoporton kívül házasodnak. A hordák férfitagjai kívülrQl hoznak maguknak feleséget. Ez az exogámia a hordák között kölcsönös nQcsere, reciprocitáson alapul. Ha valaki egy távoli hordából hozott magának feleséget, akkor az Q csoportja is köteles annak a hordának egy nQt felajánlani. Lévi-Strauss, strukturalista antropológus, a házasságot úgy definiálja, mint nQcserélQ csoportok közötti kommunikáció. Ez jó alap a strukturális modellek kialakulásához. Van-e specializáció a hordán belül? Nemi specializáció van: az asszonyok inkább gyqjtögetnek, a férfiak vadásznak. Az asszonyok az ideiglenes otthon elkészítésével foglalkoznak, a férfiak nagyobb területet kóborolnak be, és itt élelmet gyqjthetnek. Fontos a gazdasági típusú munkamegosztás, viszont a hordában mindenki egyenlQ, tehát a javakból egyenlQen részesedik, tehát egalitáriánus, egyenlQségen alapuló. A hordáknak a világát bizonyos átmeneti rítusok tagolják, pl. a serdülQvé avatás, házassággal kapcsolatos szertartások, halállal kapcsolatos rítusok. A big man-ek ezt a státust nem örökíthetik. A vezetési, funkciós szerepek nem öröklQdnek, mindig kiválasztódnak a nagyobb közösségben. Ez nem konkrétan vezetQ, inkább mediátor, közvetítQ szerepe van.
Törzs: ez már egy centralizáltabb, strukturáltabb, hierarchizáltabb politikai forma. Röviden úgy lehet megfogalmazni a törzs definícióját, hogy olyan kulturálisan elkülönült közösség, melynek tagjai úgy tekintik magukat, mint akik ugyanattól az QstQl származnak, vagy ugyanazon néphez tartoznak. 2 típusa van:
Szegmentális törzs: viszonylag kicsi a hierarchizáltság, irányítottság. Atomizált gazdasági életq, semmilyen tekintetben nincs specializáció, egyértelmqen jellemzi az önellátás (autarkia). A vezetQi vagy big man-ek, vagy ún. kisfQnökök, ez utóbbi státus örökölhetQ, itt beleszületnek a helyzetükbe. A vezetQi szerep korlátozott hatósugarú. Itt megjelenik a hordával szemben, hogy strukturáltabb, már megjelenik a nemzetség, a leszármazási csoport (lehet patri- vagy matrilineáris). A nemzetségek ágazatokra, kisebb egységekre oszlanak, helyi ágazatokra. A nemzetségeken belül nincsen házasság, a különbözQ nemzetségek között viszont lehetséges a házasság. Vagyis csak nemzetségükön kívül köthetnek házasságot. Az egyes törzsek csoportokba különülnek el, házcsoportokba, tanyákba, falucsoportokban. Mindegyikben több nemzetség is lehet. Kicsi az integráltsága ezeknek a szegmentális törzseknek
Központosított törzs/ fQnökség: fejedelemségnek is hívják a hierarchikusabb típusait. Van valamiféle adminisztratív hierarchia . A helyi közösségek politikai alegységekké fokozódnak le, rangsorolva vannak a leszármazási csoportok, vagyis vannak alacsonyabb és magasabb presztízsq nemzetségek. Az egalitárius, egyenlQségen alapuló gazdasági rendszer nem érvényes, vannak, akik többre jogosultak. A különbözQ nemzetségek más-más mértékben rendelkeznek a javak felett, valamint az erQszak felett is. Így az erQszak is monopolizálódik, egyenlQtlen eloszlásúvá válik a központosított törzsben. Összefoglalva: az érdekek fokozatain alapul, különbözQ jogosítványok, különbözQ érdekek léteznek a központosított törzsben. Például igaz, hogy a magasabb nemzetségek járandóságra tartanak igényt a kevésbé nagy presztízsq csoportoktól. Rendszeresen javakat kapnak, ezt adott esetben be is gyqjtik, vagyis vannak adószedQik. Hierarchikus adóztatási rendszer is van. Valamiféle adminisztráció, vannak katonáik, adóbehajtóik. A fQnökség, a vezetés örökölhetQ a központosított törzsben, és igazi autoritás, igazi tekintély, és ezt szakrálisan is megerQsítik. A vallásos rítusok, maguk a mítoszok is megerQsítik bizonyos nemzetségek, családok kitüntetett szerepét és küldetését. Jó példa erre az óceániai, polinéziai rendszer, amely magára a mitológiában is politika van, vannak magasabb presztízsq családok, nemzetségek, a királyok és a vezetQk, akiknek az Qsei magasabb presztízsq istenek például. A reciprocitáson alapuló elosztás helyett az újraelosztó gazdaság a jellemzQ, a vezetQ újra felosztja a javakat. Ezek a fQnökségek vezetnek át az állam felé, tehát egy még magasabb fokú integráltság felé.

Állam: Az állami szerkezetek miképpen alakultak ki? Többféle mód lehet. Egyik lehetséges oka az öntözés, vagyis az öntözQrendszerek fenntartása, a víz elosztása még magasabb fokú integráltságot és hierarchizáltságot igényel. Másik elképzelés: állam ott alakult ki, ahol nagy népességtömörülések keletkeztek, kedvezQ ökológiai gazdálkodási adottság névén felduzzadt a népesség. Ez hozta magával az állami szerkezet létrejöttét. Az állam a legösszetettebb politikai szerkezet, leghierarchizáltabb, legrétegzettebb, ahol egy központi kormányzat monopóliuma az erQszak használata. Röviden: az állam véd és elnyom . Véd a külsQ ellenséggel szemben, elnyomja a belsQ kezdeményezéseket, persze ez leegyszerqsítQ megfogalmazás. Fontos, hogy korlátlanul képes bQvülni, a korábbi törzsi kereteket az állam felülírja, az etnikai, kulturális kereteket is. Tehát az állam képes a legkülönbözQbb etnikai csoportok integrációjára, természetesen elnyomáson keresztül. Rendkívül népessé és heterogénné képes válni a más típusú struktúrákhoz képest. Mi az állam szerkezeteknél a monopólium, mi az, ami felett rendelkezik az a bizonyos kormányzat. Az elit leggyakrabban uralkodó, öröklés útján kerül a státuszába, fejedelem, király. Monopóliuma van az információk felett, a döntéshozatal és a hatalom felett, a katonaság felett. Sokkal hatékonyabban képes begyqjteni a járadékokat, az adókat. Az államban a gazdasági újraelosztás sokkal differenciáltabb és szélesebb körq, mint a fQnökségben, sokkal nagyobb területet is érint. Ezzel részben összefüggésben van az is, hogy az állam részben lehetQséget ad a specializációra, szakosodásra. KülönbözQ hivatalnokok jelennek meg (pl. mezopotámiai, közép-amerikai kultúrák), adószedQk, katonák, egyéb hivatalnokcsoportok. Törvényeket hoz az állam, fontos az írásbeliség, bírói testületek, rendQrség, csendQrség. Formalizálják és intézményesítik a konfliktusokat, a konfliktuskezelést, a hatalmi mqködést. Fokozatosan csökken a rituális típusú konfliktuskezelések szerepe, helyette adminisztratív konfliktuskezelés. Nem rokoni alapon szervezQdik a hierarchia, sokkal inkább területi, politikai alapon. Persze itt is szerepe van a rokoni kapcsolatoknak, de míg a törzsek esetében döntQen rokoni alapon szervezQdött, államok esetében már egyre kevésbé. A modern állam esetében a hierarchia már nem rokonság mentén alakul ki. Etnikailag, nyelvileg összetettek ezek az államok, ehhez viszont fontosak azok az integratív ideológiák, melyek ezeket a nagyon sokféle kulturális és nyelvi összetettségq államot összetartják. Ilyen integratív ideológia pl. a vallás. Bizonyos értelemben a vallásgyakorlást, magát a vallást is igyekszik a hatalom monopolizálni, hierarchizálni. Hivatalos vallásokat teremtenek. Pl. kereszténység, iszlám. A másik integratív jelenség, ez egy modern jelenség, a nemzet kialakulása. Ezt sok társadalomtudós szintén vallásként interpretál, nemzet-vallás, az a nemzetek kialakulása és rekonstruálása. Ez jóval késQbbi jelenség, részben összefügg a felvilágosodással, romantikával, és egyáltalán a vallás szerepének a megkérdQjelezésével. A XIX. századtól egyre inkább a nemzet az a központi ideológia, központi vezérfonal, amely érzelmileg és tudatilag, mentálisan próbálja integrálni az államokat, ezeket nemzetállamoknak nevezzük.
Többféle magyarázat létezik az állam létrejöttére. Rousseau esetében 3 ilyen variációt lehet említeni, Q a társadalmi szerzQdést emelte ki, vagyis államok társadalmi szerzQdés útján jönnek létre, vagyis egy racionális döntés révén. Ez azt takarja, hogy az emberek átgondolják saját érdekeiket, és úgy találják, hogy az állam lehet a legmegfelelQbb, leghatékonyabb keret, amely biztosítja számukra a fejlQdést, meg egyáltalán a túlélés. Mások úgy gondolják, hogy ez a feltételezés hamis, sokkal nagyobb szerepe van az államok létrejöttében egyes csoportok hódító, expanzív politikájának, vagyis a hódítás fontosabb az állam kialakulása szempontjából. A harmadik lehetQség, az öntözéssel, öntözQrendszerek kiépítésével alakult ki állam. Ennek mqködtetéséhez központosított hivatalnokrendszerre volt szükség. Központosított szervezetre. Ez vezetett el a nagyobb népességkoncentrációhoz, illetve az államok kialakulásához. Sokak szerint az öntözQrendszerek prioritása ebben nem hangsúlyozható, a legelsQ dolog a népesség koncentrációja kell legyen. A népességkoncentrációval együtt járó komplexitás növekedés vezet az állam kialakulásához.
Sqrq népesség miképpen jött létre? Vannak ökológiailag kedvezQbb területek, ahol nagyobb hatékonysággal lehet élelmiszert termelni. Nagyobb terméseredményeket lehet elérni. Persze többnyire öntözéssel. Nehéz eldönteni, hogy melyik lehetett az a tényezQ, amely az állam kialakulásához vezetett. Még a nomadizmussal kapcsolatos elméletek is jelentQsek lehetnek ebbQl a szempontból, az Qsi kínai civilizáció kialakulásának egyik lehetséges magyarázata az északról érkezQ hun fenyegetettség lehetett. A nomád pásztornépek lehettek azok a tényezQk, melyek a kínai nagy fal, és egyáltalán, a kínai civilizáció differenciálásához vezettek. Sok elgondolás, elmélet született errQl a kérdésrQl.
Horda, törzs, állam. Ez a három alapvetQ politikai rendszer, struktúra. Tulajdonképpen mind a három elQfordul az etnokulturális típusoknál.

Társadalmi intézmények:
Szintén az etnokulturális típusok leírásához kell.
Házasodási szabályok vizsgálata:
Miképpen lehet ezeket leírni, illetve kategorizálni. AlapvetQen két folyamat van, a megengedés és a tiltás határozza meg a házasodási gyakorlatokat, tehát a különbözQ házasodási tabuk és az elvárt vagy megengedett házasodási formák. Az elsQ két nagy lehetQség: exogámia és endogámia. Exogámia: csoporton kívül kötött házasság. Endogámia: az egyének saját közösségükbQl vagy saját társadalmi csoportjukból házasodnak. MindkettQ valamiféle társadalmi gát fenntartását szolgálja. KülönbözQ csoportok közötti társadalmi gátak felépítését és fenntartását mutatja. Egyszerq példa: a magyar parasztfaluban, ha megnézzük az anyakönyveket, akkor lehet látni, mely korban voltak a falvak rendkívül zárkózottak, endogámok voltak, és melyik az az idQpont, mikor azt vesszük észre, hogy kezdenek nyitni a világ felé. A közösség egyre inkább exogám közösséggé válik. Minél kisebb a szerkezet, annál nagyobb az exogámia kényszer. Ennek mélyen gyökerezQ tapasztalatai is vannak, hiszen belházasságok együtt járnak olyan genetikai elváltozásokkal (heterozigócia foka csökken, mentális retardáció, kisebb ellenállóképesség betegségekkel szemben, mennyiségi jellegek változása, megj. BM), betegségekkel, mely a csoportok életképtelenségéhez vezet. Vannak erre is példák bizonyos kultúrákban.
Második ilyen elkülönítési mód a monogámia és a poligámia elkülönítése, egy ill. több házastárs. A poligámián belül is megkülönböztetünk poliginiát és poliandriát. A poliginia/ poligünia a többnejqséget jelenti, a poliandria a többférjqséget. Utóbbi a ritkább, pl. Tibetben fordul elQ. Van egy elég ritka típus, a csoportházasság, egyidejqleg több nQ és több férfi házassága, ez periférikus elQfordulású.
Házassági szövetségekrQl is beszélhetünk, hiszen a házasság alapvetQen reciprocitáson alapul. A házas feleket delegáló csoportok között is viszonosságon, reciprocitáson. Több ilyen példája is lehet: pl. a nQvércsere. Tehát az, hogy az egyes csoportok a megházasodó férfi a nQvérét elküldi a házastársa családjának. Pl. janomamo indiánoknál (Dél-Amerika) ez egy bevett szokás. Ismeretes a levirátus és a szororátus is. Levirátusról akkor beszélünk, ha a nQ férje meghal, akkor az özvegynek a férfi közeli rokonához, többnyire fivéréhez feleségül kell menni. A szororátus esetén, ha nQ hal mag, a rokonsága köteles egy másik feleséget küldeni a férjnek.
Házassági csereformák: menyasszonyénz, menyasszonyszolgálat, ajándékcserék, hozomány.
Házasságok esetében nagyon fontos a lakóhelyválasztás. Megnézzük azt, hogy az összeházasodott felek hol telepednek le. Ezt tekintetbe véve több típus van: patrilokális és matrilokális lakóhelyválasztásról. Patrilokális azt jelenti, hogy a férj szüleinél, matrilokális, hogy a feleség szüleinél telepednek le. Lehetséges olyan is, hogy avunkulokális, azaz az anyai nagybácsi, az avunculus házánál telepednek le. Lehetséges neolokális lakóhelyválasztási típus is, amikor új helyre költöznek. Ez alapján elkülöníthetQ unszurolokális és virilokális letelepedés is. Van bilokális típus is, ennél nincs meghatározva, hogy hol telepszenek meg. Nincs elQírva ez utóbbinál a megtelepedés helye.
A házassághoz nagyon szorosan kapcsolódik a rokonság számon tartása. AlapvetQen 3 forma figyelhetQ meg: patrilineáris leszármazás, matrilineáris leszármazás és kettQs leszármazás. A patrilineáris apai ágút jelent, az apai rokonság fontosabb és idQvel az anyai rokonság el is hal (az egyén számára), matrilineáris esetben pedig az anya és az anya rokonai jelentik a legfontosabb rokoni kapcsolatot. KettQs leszármazás esetében bizonyos tulajdonságok és javak az apai részrQl öröklQdnek és tartódnak számon, más tulajdonságok vagy vagyon pedig az anyai ágról. Ezek az egyágú leszármazáshoz tartoznak. Vannak ezzel szemben nem egyágú leszármazások. Ekkor nem veszik figyelembe a nemeket, nem figyelnek rá, hogy anyai vagy apai a leszármazás. Ennek típusai: ambilineáris, amikor a házasságba bekerült egyén maga választja meg, hogy melyik szülQ rokonságával tartja a kapcsolatot. Tehát van szabadsága abban, hogy megválassza a rokonságát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a másikkal való kapcsolata fokozatosan elhal. A másik típus a bilaterális, ez azt jelenti, hogy az anyai és apai rokonok egyaránt közel állnak az egyénhez vagy a családhoz. Ezek segítségével a különbözQ törzsi társadalmaknál nagyon változatos mintázatokat kaphatunk.

Korosztály csoportok:
Ezek életkori jellegq társaságok. Ezek többnyire önkéntesek, az avatási szertartásokhoz kapcsolódnak, tehát az átmeneti rítusok kapcsán szervezQdhetnek. Ryth de passage (átmeneti rítusok) fogalma, ennek jelentése, hogy bizonyos életkori fordulókhoz bizonyos rítusok, avatások kötQdnek. Legfontosabb a férfivá és a nQvé avatás. KülönbözQ avatásokon, próbatételeken keresztül válnak felnQtté a gyermekkorúak. Nagyon sajátos pl. a maszáj eset, Afrika, itt az életkor és a funkció szerep nagyon karakteresen elkülönül gyerekekre, harcosokra és az öregekre. A gyermek és a harcos kor közötti átmenetet kemény beavatás (circumcisio, éheztetés, tetoválás) kíséri. A beavatás sok esetben a titkos tudásba való beavatást jelenti. KülönbözQ rítusokat, vallásos szertartásokat, gyógyító módszereket is megtanulnak a beavatás során. Ezek a különbözQ korosztály csoportok elkülönülten élnek egymástól, pl. Polinéziában, Mikronéziában, itt van külön férfiak háza, serdülQk háza, tehát korosztály és nem szerint is elkülönülnek, külön házakban laknak, bizonyos érintkezéseket tiltanak, bizonyosakat elQírnak.
Léteznek ezeken a csoportokon kívül ún. titkos társaságok is, olyan titkos társaságok (erre legjobb példa Szudán, term.fr-i értelemben), itt léteznek olyan titkos társaságok, melyek különálló rituáléval, szimbólumrendszerrel, feladatrendszerrel különülnek el az adott törzs többségi társadalmától is.

Az egyes etnokulturális típusok:

I: EsQerdei zsákmányolók:
Azok a hordatársadalmak, melyek a trópusi esQerdQben élnek, Közép-Kelet-Afrikában, Délkelet-Ázsiában. Pl. pigmeusok, Közép-Afrika, Kongó-medence, trópusi esQerdQben élnek. Visszaszorulásuk döntQen a bantu terjeszkedésnek köszönhetQ. Ez több száz év alatt eljutott Kamerun térségébQl az egész EgyenlítQ alatti Afrikára, kivéve a legdélibb területekre. A bantuk földmqvesek, alkalmazkodtak mind a trópusi egyenlítQi, mind a szavanna területek adottságaihoz. DöntQen olyan növényeket termelnek, melyek a nyári esQt képesek hasznosítani. Ezért maradt ki a bantu terjeszkedésbQl Dél-Afrika, ahol már nem a nyári, hanem az Qszi-téli esQk a dominánsak, mivel Afrika déli része mediterrán. Itt az európai ember terjeszkedése volt sikeres.
Pigmeusok: hordatársadalomban élnek a trópusi esQerdQk mélyén, állandóan vándorolnak. A trópusi esQerdQ ui. nem kínál annyi élelmet, mint gondolnánk. Az erdQk állandó félhomályban vannak, többszörös lombkoronaszint, blokkolja a fényt. Állandó élelemkeresés szükséges, az éjszakák kimondottan hidegek, tqzgyújtás nagyon fontos. A trópusi esQerdQben az állatok elejtése is nehezebb. Nincs annyi nagyvad, mint a szavanna területeken. Zsákmányolni jórészt kisebb állatokat lehet, melyek alkalmazkodtak az esQerdQhöz. Pl. törpe elefánt. Egyes csoportjaik már alkalmazkodtak (kényszerbQl) a földmqveléshez, manapság már kicsi azok száma, akik eredeti területükön élnek, nagyon jelentQs az ültetvényes gazdálkodás. A pigmeusok, mivel alacsonyak és más a bQrszínük és a testfelépítésük ,.HJ\

Â Ä $°ô<ôšò|,-ª-è-ê-l |!~!|"^$|%Î'T)V)R*¤+¦+R,²,&-z0º001(2°4N5òçÞÚÕÚÑÚÍÑÍÉÅÉÁ½¹µ±­©­©¥©¡™•‘¡‘‘‰…}y}yuqh—=`hÄs±h©àh³râh6i
hqQãh°Ihý0ýhË$h
hŠv§h[¿h0)+hyûhébWha2—h{³h~O®h[z„hüuŽhˆ-õh<5‡hÉM×hÅ hhÇ$ h¡Zû5h¡Zûh¡Zû5CJaJ h¡Zû5>*CJaJh¡Zûh¡Zû5>*CJaJ+.HJ^Ê Ì
Ä ê-~!V)¦+º0ö3²5´5Ì5 :Ö=ôCdP÷÷p#¥ïp#¬ïp#¬ïp#¬ãp#¬ããp#¬××p#¬×××ËËÃp#¬Ãp#¬··p#¬· p#¬·
$„Ä`„Äa$gd¶fß $a$gd¶fß
$„Ä`„Äa$gdÄs±
$„Ä`„Äa$gda2—
$„Ä`„Äa$gd¡Zû $a$gd¡Zû $a$gd¡ZûÊèýýN5r5°5²5´5Ê5Ì7¤9: :4:H=R=„=Ô=Ö=ø=0>¶>˜@òCôCD¦DÄDÊE2I²IÞIøIOüO$PbPdPìPîP QS.SZSØSÄWTXÀXüøôøêøæâÞÖâÞÒÞøÍÞÒÉÅÞÀ¼´¼°¬¨£¨Ÿ›—¼—“Ž—Š†‚~zvhH14hN+h'L—hy_ehR„h:Xø hì V6hµ=§hì Vh²h¾h hsu$>*hsu$hBiPhÆ2hBiPh’@#>*h’@# h’@#6hEh³h¯A– hL ø6huòhªuhªu6hL øhªuhâNýh¶fßh¶fß5>*hÄs±h¶fßhjba,dPfPìPîPÚ[D_ºa¼a¾aÀaÂaêaàcbodo€oÆo4sW|z€ŠŠ$Šóp#¬óp#¬óp#¬óóóp#¬ëp#¬ëp#¬ëp#¬ëp#¬ëp#¬ßß×p#¬×p#¬Ëp#¬ËËËËÃp#¬Ãp#¬ $a$gd_Pa
$„Ä`„Äa$gdi; $a$gdi;
$„Ä`„Äa$gd“ w $a$gd@+C
$„Ä`„Äa$gd¶fßÀXRZH[š[Ø[Ú[ü[
]€^æ^B_D_f_œ_Ò_Ø_6a¸aºa¾aÂaèagb b@c`cjc¡c´cÌcÖc×cßcàcðc¸deâeöef`fºf h²h¼hÞhþhi iGjîjüøôðìçðãßÛðÖÛÒÛÒÎÛÊƿʻƷ¯·¯·«·«Ê«§£Ÿ›Ÿ›—“‹‡‹‡‹‡ƒhºauhŒ@h½<1hŒîhŽ9ˆh+hzAhs›hð4žhš-9hÛKhìh“ w6h“ whm-ƒ

h@+C5>*hµ=§h@+Ch94hëR" h³
Š6h³
Šh°o-h£y hp[6hì Vhp[h[Thµúh+|2îjkžkløl>m„n`obodo|o~oÆoäo®p„rôr2s4s`s²sÚtªuv¦v¨vªvÌv‚wdx^yàyVz”zÀ{Ø{!|V|W|t|–|À|~6$€üøôðìèäàÜÕÐÜËÜÇÿܺ¿¶²®ª¦ª¦¢žš–’Ž’ŽŠ†¿†}yuqhL&h$hˆ5µhW[á hñ@6hñ@h¶$hÄP:høt+hxV[hx

Uh\uhù*h¨÷hA¨h0°hãbÝhµ— h?¡6h?¡h

hPA7 hi;6 hi;5

hi;5>*hi;hÛKh\HhüZhoThtèhˆhæEzh¹&A,$€x€z€Æ€:‚ꂃ–ƒ^„€„¸„…¬…r†Š†2ˆüˆÔ‰ ŠŠŠ"Š#ŠOŠoŠúŒXZ´‘Ö‘R’ê’R““’“”“º“¼“<”r”䔤•þ•<–>–@–üøóüïëçëãëãßÛ×ÓÏËÇüü·Ã²Ã®ªÃ¥ª¡™•‘ª‘Š…‘‘}y‘yhhª9ˆhÁK hbvÅ5

hbvÅ5>*hbvÅho%ìhä

šhù^ÌhZ
P hf&6hf&hØ; h_Pa6 h_Pa5

h_Pa5>*h_PahÚ0-h
åhÀwhâjUh÷e|h?_hUG¤hVBŠhoyÓhÇ#¹hE3à h¨/@6hñ@h¨/@/$ŠOŠZ’“”“¾“>–@–B–&—(—*—žÞåžF ê­Ö»Ø»ê»æ¼ÜÃÎÄóp#¬óóëp#¬ëp#¬ëëp#¬ëp#¬ëp#¬ëp#¬ëp#¬ëëp#¬ëp#¬ßßß×p#¬×p#¬×ÌÁ
$
&
Fa$gdo<
$
&
Fa$gdo< $a$gd«LÊ
$„Ä`„Äa$gd²J $a$gdbvÅ
$„Ä`„Äa$gd_Pa@–B–â–$—&—*—„—ª—¬—N™l™r™®™Jššš¾›ì› ž?žyž¥žÁžÂžÃžãžäžF ^ ð¢2£B¤`¨D©ê©Z¬Ä¬x­è­ê­®®î®p¯°ª²‚³üøôøðìäìðßðßðüÛ×ÓÏÓËÇìÇÀ»Ç¶²®ª¦¢žš–’Ž²‰Ž…}yuh:X¨h˜RÑh;uîhØ")hðç h
™6h
™h½[h)7hD^fh zh ,Îh[bh+äh
Çh!{M h!{M6 h²J5

h²J5>*h²JhÈ)ëheåhô|h|*5h¼8Ô h-Li6h¼8Ôh WE6h WEh-Lihh
hhï8Å-‚³¤·,¹¨¹¶ºÔ»Ö»Ø»è»ì»¼¼¤¼ä¼æ¼¾½F¿Î¿¨Á†ÃˆÃ¢Ã¤ÃÚÃ2ÅaÅÆÈ`ɺˎ̐Ìf͂ͼÍüÍVΔΖΠÏ:ÐÑ´ÑZҚÓ<ÔbÔüÔÔÕüøôðìèäßäÚäÖÒäÒÎÊƾ¾¾º¾º¶²®ºª¦¢ž¢š¾š–’ŽŠ†‚~‚~h‚|dhüh/h}H=heRshìLDh'Wh«aŸh? h0-ÄhhAh¿ khÝhBV-hå(hkQQho<hÅÓha[óho ¼heX>h¿?RhÃ-4 h«LÊ6 h«LÊ5h«LÊh
™hð*ïhRz?h,k˜hÕoh.N0ÎÄbłǐ̖ÎÒÕÔÕÖ÷ÜìÞ~à²â`ä(ò*òXòô € ôp#¬èèÝÒÊp#¬ÊÊ¿¿¿¿····««
$„Ä`„Äa$gdšÓ $a$gd^61
$
&
Fa$gd3 $a$gd‚|d
$
&
Fa$gd‚|d
$
&
Fa$gdo<
$„Ä^„Äa$gdkQQ
$
&
Fa$gdo<ÔÕÖ Ö¤ÖäØäÚ2ÛâۂܬÜöÜ÷ÜúáVâ°â²â@ã^ä`äÂå¼æè˜èäèåèNêòë>ì|ì»ìûìPíîöîïØï´ð„ñèñ&ò(ò*òTòVòRóùôðìèäàÜØÔðÔÐÌÔÌÈÌÈÄÀ¼¸´°¬¨¤ œ˜”ŒˆŒ„€|È|up| hî.½5

hî.½5>*hî.½h»hs8hùihqu¾h\]h1)ôhVàhl@¤hT„hi-„h•rhícYhc)™h&f¨h”EáhoÝh©µh´ h^61hàO h„;‹h3h%`9h“ hnT'h-:üh7 åh£|h‚|d h‚|d5

h‚|d5>*,Róôô ôô„ôFõüõtöòöŠ÷øùXùØù,ú*ûêûPüRüpüŠüÚüVý@þÔþÐÿ¾ˆÚÜR´XüH‚8Dbp üøóüïëçãßÛ×ÓÏËÇÿ»·»³»³¯«§£Ÿ›—›—›“‹‡ƒ{{üv hIgF6h¡ úh#ßhAh

hÜ|¾hÕ@ãh°VähåAUh93rh µh„(ÊhvÔhµsxh|hpqih{.©hSv1hLÔhôP÷h Îhjh&rh#(=hM7-h0.hnqfh®nìh½QÔhœhb"hù

ê hšÓ6hî.½hšÓ, ~ € ¤
È
Z
Ö


×



xz|¸º¼(ˆT⦠2º`l< ö ¬®°º@p-¢ 2"R#ü#X(|)üøüðøìèäàÜØÔÐÜøËøÐÇÿ»·³¯«§£Ÿ›—“ø“Ž“Š†‚~zvrhÿqh&ehMhîy÷h
ühN
”h£EW hê3‹6hê3‹h*N•hñ

_hÞ"bhs¸hþûh€s±hÆhlQ‡h¥l/h
1)h•6FhCh:¦ hì^ô6hºhñfMh—pSh©#

hQ}¬h%

šhw-ÙhÜ Íhì^ôhì^ô6hì^ôhIgF+€ |®°7ò?PEjFlFœFGHGžPæSY¬YŠ]:g $„Ä`„Äa$gd‡½ $a$gdþ9
$„h`„ha$gd£EW
$„h^„ha$gdê3‹
$
&
Fa$gdì^ô|)ü)t- .|0]2™2ä24 77x;^=@>Î>²?ð?ò?8@öBÖCôC¬DÎDæDNEPE|E¨EäE FhFjFlF˜FšFÄFGGBG®HTIfIjI~IÖIKLüøôðìèäàÜØÔÐÌÈÄÀÔÀ¼¸´°´°´À¬¨¤¨¤¬ ™”  ‹‡‚‡‚‡~zhæ_ºh,z… hñb6hñb hp‚>*hp‚ h;I5

h;I5>*h;Ih*uÃh°"Ÿhâ hó
vhÃ,Þh*§h³e$h^yçh6Tºhªušh2=§hdÜhþ9 hê3‹h× ¼hüc›höIÓhs+òhÈb
hiúhVÑhÒSµhZ]U/LÄLôMÐNrPPžP¿PÉPÎP×P'Q2Q5QR0SNS˜S¦SäSæS T8UØVðVW W"W@XÀXþXY.Y¬YaZqZ~ZZZ%[2[:[Q[|[†[\4\R\X\p\˜\¬\(]ˆ]Š]Z^v^Ž^üøôðìèìãìãìãìãìãìßÛìÛ×ÓÏÊÏÊÏÆÂÛ½¹´¹´¹´­¹©¤© › › › ——’— hŸFî6hŸFî hHM“6hHM“ hÜsj6hÜsj

h&
h&
 h&
6h&
 hLzM6hLzMhúQ£ hš8X6hš8XhÎhýp,hŽHêh¾/ h‡½6hp‚h‡½h4?ohX,h¹•hÒC29Ž^ª^Ê^Ö^æa·bÃb$e e¶e¦fúf8g:góhw{òhãµhò:ÈhÁ1Ÿhƒ/áhcÒhªpqh¬+{h\ hgì

hêPN5>* hêPN5>*CJaJhêPNh¢%Ph¸ HhqxÎh_’h;Gþh³SÓ hš`>*hš`hN ê hÕ$ô6hÕ$ô h
AÎ6h
AÎhŸFî hŸFî6/+qLqMq4rìwú¬d¸’ºP½N¿ÆÃŠÇŒÇžÇ ÇäÇ:ͲÙ4à’âXäè÷ïïïãããããããÛÛÛÛÛÏÃÃÃÃ
$„Ä`„Äa$gd~]¬
$„Ä`„Äa$gd-f* $a$gdÈN¸
$„Ä`„Äa$gdƒ/á $a$gdêPN $a$gdêPNis, a többségi néger társadalmak rasszizmusának is ki vannak téve. Korábban rabszolgának is eladták Qket. Alacsony presztízsq csoport, a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak. Bantukkal való viszonyuk bizalmatlan. A pigmeusok és a bantuk sajátos cserekereskedelemben kapcsolódtak egymáshoz, ezt a cserét nevezzük néma cserének. Azaz a pigmeusok bizonyos erdei termékeket kitettek bizonyos helyekre, erdQszélekre, tisztásokra, zsákmányállatot például, vagy gyqjtött gyümölcsöket. A bantu földmqvesek ezt elvették, a saját terményt, mezQgazdasági terményeket, eszközöket, nyílhegyet szintén letettek. Ezzel nem érintkeztek, de a csere rendszer sokáig fennmaradt, így szereztek meg bizonyos eszközöket, élelmet. Ez a csereforma ismert a malájok és a szemangok viszonylatában is. Itt a szemangok azok, akik hasonlóan erdei életmódúak, hordatársadalomban élnek, Qk így kereskedtek a malájokkal.
Magántulajdon nincs, tehát az egalitárius, egyenlQségen alapuló mikrotársadalom, hordatársadalom jellemzQ a pigmeusokra. Jól ismert a nemek közötti munkamegosztás, tehát a férfiak inkább vadásznak, a nQk gyqjtögetnek. Ez a gyqjtögetés a fontosabb, jobban biztosítja a lét alapját a pigmeusoknak, mint a vadászat. A nQknek az élelmiszergyqjtögetésen kívül szerepe a tüzelQ gyqjtése, állandóan ég a tqz. A pigmeusok hagyományos csoportjai nem tudtak tüzet gyújtani, a tüzet Qrizték, ha véletlenül kialudt, akkor egy szomszédos pigmeus csoporthoz mentek tüzet kölcsönkérni. Természetesen a gyermekgondozás is az asszonyok szerepe volt. A férfiak a vadászat mellett az eszközkészítésben is specialisták voltak, a különbözQ hálókat, amivel csapdáztak, Qk készítették. Ezen kívül lándzsát, nyilat készítenek. Fazekasságot nem ismerik, igazából az étel elkészítésének az alapja a párolás. Növényi levelekbe csavarják az élelmet, és ezt párolják. A hQkezelést fontosnak tartják. Nyersen még a banánt sem eszik meg. Fqszereket nem használnak, sót a bantuktól néma csere keretében szerzik be. Hajlékuk egyszerq, levelekbQl és hajlított gallyakból összeállított félkör alakú kunyhó, amelyeket körben vagy félkörben helyeznek el, ezek felállítása is az asszonyok feladata. A lombsátrakat minden 2.-3. napon új helyen állítják fel. Van egy territóriumuk, egy hallgatólagosan használt területük, errQl a szomszédos hordák is tudnak, és ezt nagyjából tiszteletben is tartják.
Hordákon belüli alapegység a család, a horda néhány család aggregációjaként fogható fel. Nem a rokonság tudata tartja Qket együtt, a horda maga egy laza szerkezet, egy idQsebb, tapasztaltabb férfi az, akinek a többiek engedelmeskednek, legfontosabb szerepe a zsákmány elosztása.
Vallásuk nem jellegzetes. Valamiféle felsQ lényben Qk is hisznek, ezt leggyakrabban az erdQvel azonosítják. Az erdQt tekintik istennek, a szertartásaikon, énekeikben az erdQ hangjait utánozzák, ezek ilyen repetitív, ismétlésen alapuló, egyszerq hangutánzó zene és ének. A megszemélyesített QserdQnek áldozatokat is bemutatnak, pl. tyúkáldozat ismert.
A házasság nQcserén alapul, egy másik hordából hoznak feleséget, szabadon választják meg a feleségüket, ha nincs lehetQség a reciprocitásra, akkor ajándékkal váltják meg a feleséget (okapibQr, nyílhegy, értékesebb eszköz). Egynejqség, monogámia jellemzQ.
Hasonló életformájú (analóg) csoportokat lehet találni Ceylonban, ezek a veddák (Ceylon Qslakói, a sziget közepén lévQ hegyekben élnek), a Maláj-félszigeten a szemangok, és a Fülöp-szigetek déli részén élQ negritók (sötétebb bQrq alacsonyabb nép). Pk a mai napig a fa-korszakban élnek, vaseszközöket nem ismertek, a XIX. sz.-ra viszont már minden ilyen csoportnak voltak vaseszközei a csere miatt. Az Andaman- és a Nicobar-szigeteket ki lehet emelni ebbQl a szempontból, az Qslakói nagyon elzárt közösséget alkotnak, Qk lehetnek az utolsó hagyományos életmódú Qslakosok.
Van egy amerikai antropológus, aki a 70es években talált a Fülöp-szigetek déli részén egy teljesen zsákmányoló csoportot, az ún. taszadájokat, fa-korszak, teljesen meztelenek voltak, sqrq QserdQben kizárólag gyqjtögetésbQl éltek. Ezt a területet le is zárták. A 80as években kiderült, hogy ez csak egy nagy hazugság, csak kitalálták ezt a csoportot, lefizették a környezQ szigetek falvainak lakóit, hogy játsszák el ezt. Szóval fenntartással kell az ilyen tudósításokat kezelnünk.

3. RÉSZ:

II. Trópusi esQerdei földmqvelQk:
Nagyobb számban vannak jelen a trópusi területeken belül, Amerikától Új-Guineáig mindenhol. Példa: a dél-amerikai esQerdQkben élQ indiánok. Nagy területen élnek, kis népsqrqség jellemzQ. Az európai kolonizációval nagyon sok törzs, ami a dél-amerikai kontinens parti részén élt, a szárazföld belsejébe volt kénytelen menekülni. Az újkorban egy komoly átrendezQdés történt, a partok felQl a kontinensek belseje felé menekültek a törzsek. Az Amazonas-medence belterületei, Brazíliában a Mato Grosso, Guyanai-hegyvidék, ezek már nem tipikus esQerdQk, inkább szavanna jellegq vagy átmeneti száraz erdQk (esQs évszakban olyan, mint az esQerdQ, de száraz évszakban lehullajtja a lombját).
A legfontosabb települési szerkezetet és életmódot befolyásoló adottság a folyóvizeknek a megléte. Ezeknek az indián törzseknek a települései többnyire a folyók mentén épülnek, a folyókat követik, és ez a halászat, közlekedés, szállítás szempontjából nagyon fontos, valamint fontos a kommunikáció szempontjából is. A hajlékaik még mindig nagyon egyszerqek, könnyen felállíthatóak, függQágyak vannak ezekben a hajlékokban, ami arra is utal, hogy rendkívül sok a veszélyes állat, ami ellen ezzel lehet védekezni (pl. kígyók ellen). Ezek a törzsek kivétel nélkül mindegyikük földmqveléssel is foglalkozik, esQerdei égetéses-irtásos földmqveléssel, de jelentQs kiegészítQ foglalkozás a zsákmányolás (gyqjtögetés és vadászat), helyenként szinte meg is haladja a földmqvelés jelentQségét. A földmqvelés sokszor évszakos. Különösen azokon a területeken, ahol a száraz évszak már kifejezetten erQsebb, itt meg lehet figyelni, hogy évszakosan rendezQdik el a földmqvelés, tehát a nedves évszakban van földmqvelés, a száraz évszakban gyqjtögetés, vadászat. Nedves évszakban letelepedettek, egy helyen élnek, a száraz évszakban elkezdenek mozogni. Nyambikvarák a Mato grosso-ban tipikus példák erre. A dél-amerikai földmqvelQ törzseknél az alapélelem a manióka. Ez egy gumós növény, az asszonyok termelik, illetve gyqjtik össze. Fontos, hogy vigyázni kell vele, mert méreganyagot tartalmaz. Ezt úgy távolítják el, hogy a maniókát megreszelik, a folyadékot kipréselik belQle, ezáltal méregtelenítik, ekkor fogyaszthatóvá válik. Lepényeket készítenek a lisztjébQl, vagy erjesztik, sokféleképpen hasznosítják.
A halászat a folyók révén fontos. JelentQs a vadászat is, ismertek a csapdázó módszerek, a mérgezQ nyilak használata. A méreg, amit használnak a kuráré (ha jól emlékszem ez a nyílméregbéka  Dendrobates- mérge, megj. BM). Ezt használják a halak elbódításához is, vagyis a vizeket is szokták mérgezni, majd az elkábult halakat egyszerqen összefogdossák. Fontos a nemek szerinti munkamegosztás. A férfiak végzik a nehezebb munkákat, az égetést, irtást, a bozót illetve esQerdQ kiirtását, az asszonyok az ültetést, a növények gondozását és a növények betakarítását végzik. Ezen kívül az asszonyok jó része kézmqvességgel is foglalkozik, ismeretes a fazekasság, szövés, fonás. A nagyobb munkákat közösen végzik, tehát itt is van egy komoly együttmqködés, ilyen a házépítés, a csónakfaragás, a hajtóvadászatok. Törzsek is összefoghatnak.
Viseletük egyszerq, többnyire ruhátlanság, vagy idQnként és helyenként megjelenik az ágyékkötQ, a hqvösebb területeken megjelenik a poncsó, ez a nyugati területeken, az Andok felé jelenik meg. A poncsó a láma szQrébQl készített nagyobb ruhadarab. Szép geometrikus. Kéznek és a fejnek van nyílás hagyva.
A díszítQ mqvészetük többnyire geometrikus, ilyen elemek jellemzik a textíliájukat, illetve magát a testfestést is. Növényi festékkel geometrikus elemeket festenek. Kagylókat, fogakat, madártollakat is használnak ékszerekként.
Társadalmi szervezet: törzsekben élnek, mégpedig szegmentális törzsben, nem jutottak el a központosított törzs állapotáig. Többnyire egy tapasztalt vadász, egy idQsebb ember vagy egy varázsló a vezetQ, de kevés hatalma van. A társas szervezet alapja a faluközösség, a kis falu, melynek az anyajogú nagycsalád az alapja. Ebben általában 20-30 fQ él, a matrilokalitás a meghatározó a letelepedésnél. A férj követi a feleségét. Az indián csoportok matrilineárisak és matrilokálisak.
Az egész közösség mindennapjait átszövik a különbözQ átmeneti rítusok, avató rítusok. Ezek többnyire táncos álarcos szertartások (újabban ezeknek idegenforgalmi jelentése is van). Mágikus, vallásos világképükre a növények, állatok és az ember mitikus azonosságát kell felhozni, tehát azonosítják magukat, illetve csoportjukat bizonyos növényekkel vagy állatokkal, jaguáremberek például. Specialistáik a varázslók, ezek különbözQ gyógyító és mágikus szertartásokat és eljárásokat végeznek. A mágikus eljárások többnyire a vadászat szerencséjét biztosítják. KülönbözQ segítQ szellemeket is segítségül hívnak. Ismert még a termékenységi mágia. Az avatás itt is próbatételekkel, bizonyos testfestésekkel jár.
Csoportjaikra jellemzQ a territoriális alapú háborúskodás, leginkább a tupi-guaráni csoportokra, Equadorban a jivaro indiánokra, az Orinoco-medencében pedig a yanomanokra. Terjeszkedési, ill. territórium védelmi okai vannak a háborúskodásoknak. A jivaro indiánoknál ismert egy elég morbidnak tqnQ szokás, az ellenség fejének levágása és cancásítása (vagy zanzásítása, ez a közismertebb kifejezés erre). Az eljárás során az ellenség levágott fejét olyan növényi anyagokkal kezelik, ami a fejet összezsugorítja és tartósítja, de arányait nem változtatja meg, és az arcvonások felismerhetQk. Ezt a cancát az övükben hordták a jivarok. Szintén Qk a fúvócsöves vadászatukról is híresek voltak.
A zeneviláguk: különbözQ sípok, furulyák, csörgQk, dobok segítségével zenélnek, ennek profán és mágikus szerepük egyaránt van. Mítoszaik többnyire eredetmítoszok, tehát Qsmítoszok, állatmesék, fontos a különbözQ kultúrnövények eredetével kapcsolatos mesekincsük is, a tqz eredetével, az emberi eszközök eredetével kapcsolatos meséik. Bizonyos kultúrnövényeket emberekbQl, vagy halottak testébQl származtatnak a dél-amerikai indiánok.
A XIX.-XX. századi gyarmatosítás és ültetvényes gazdálkodás ezeknek az indiánoknak a területeit is erQsen visszaszorította. Elég az elmúlt évek jogküzdelmeire gondolni, vagyis hogy visszakérjék az államtól illetve a latifundiumoktól a régi területeiket.
Másik érdekes dolog a kereszténység. A spanyol, illetve Brazíliában a portugál hódítók által képviselt kereszténység térhódítása, ez nagyon sok szinkretikus jelenséget mutat, a szinkretizmus azt jelenti, hogy az indián vallásnak vagy vallásos képzeteknek az elemei keverednek a kereszténységgel. Dél- és Közép-Amerikában egy sor ilyen szinkretikus elem maradt meg a katolikus vallásosságból. KülönbözQ házi oltárokat emelnek, ahol az Qsi szellemhit és a katolikus szenteknek az egyvelege jelenik meg. Ennek a sajátos türelmes vagy beolvasztó vallásosságnak egy érdekes társadalmi küldetésq teológiája, az ún. felszabadítás-teológia volt, ami szintén az indián közösségek túlélését volt hivatott megfogalmazni. Azaz olyan papok, akik a dél-amerikai szegények felszabadítását nem csak lelki (teológiai értelmq) hanem a gazdasági értelmq felszabadítását is mqködtették, majdnem a marxizmusig eljutva. Ez a 70es években vitatéma is volt.
ErrQl a kérdéskörrQl pl. Boglár Lajos köteteibQl, pl. a Mítosz és kultúra, A tükör két oldala, ezekbQl lehet többet megtudni.

III. Szavannai állattartók:
Ide tartoznak a trópusi arid területek állattartóit. Legjobb példái a maszájok, az arid öviekre pedig a szaharai tuaregek.
Sok átmeneti típus megjelenik, így van bizonytalanság. Pl. ha csak Afrikát nézzük, legalább 5 típust lehet elkülöníteni (ld. Afrika népei) az állattartókon belül, vagy azon csoportok közül, akik állattartással is foglalkoznak. Fontos szempont az állattartás elterjedése kapcsán a cecelégy elterjedése. Tripanosoma gambiense nevq egysejtqt terjeszti. Trópusi esQerdei egyenlítQi területeken így nincs állattartás. Legfeljebb tyúk, csirke, disznó. De nagyállattartás nincs. Kecske, juh, teve csak a szavannai ill. az arid, sivatagi területeken van.
Kifejezetten pásztorok: csak pásztorkodással foglalkoznak, ilyenek a hottentották, a maszájok (K-ÉK-Afrika), tuaregek (É-Afrika, Szaharai területek), ful pásztortörzsek Szudánban (itt a földrajzi értelemben vett Szudán, vagyis a Szaharától délre esQ terület). A kifejezetten pásztorkodással foglalkozó csoportok vagy nincs földmqvelés, vagy nagyon jelentéktelen van. Tök- és dohánytermesztés a jellemzQ.
Pásztor-növénytermesztQk: már fontosabb a növénytermesztés, elsQsorban a köles. Példa: a DNy-i bantuk, Nílus forrásvidéke környékén élQ ún. nilota pásztornépek.
A szavannai növénytermesztQk felett álló pásztorok: olyan nagyállattartók, akik etiopid rasszhoz tartoznak, és a néger kölestermesztQk felett uralkodnak. A pásztorok sok esetben egy arisztokratikusan kiépülQ, a földmqves népeket megsarcoló, azokat alávetQ gyakorlatot képviselnek.
NövénytermesztQ pásztorok: a leggyakoribb típus. Afrika középsQ és déli területein, ahol a növénytermesztésnek már nagyobb szerepe van. Nehéz csak kifejezetten pásztorokat találni, talán a maszájok, de egy törzsük, a kvafik egy háború után kénytelenek voltak áttérni a földmqvelésre.
A pásztorkodás, mint sajátos gazdasági forma és ökotípus: Ökológiailag nézve az erdei földmqvelés ellentéte. Általában nyílt, félsivatagos területek, sztyeppterületek azok, amelyekhez a pásztorok alkalmazkodnak. Nem csak Afrikában, hanem Ázsia trópusi területein is kialakult ez a csoport, pl. Arábia (beduinok), Irán, India (patánok, Ny-India, pásztortörzsek, Radgasztán hegyei között).
Az állattenyésztQ törzsekre a központosítottság sokkal jobban jellemzQ, mint a földmqvesekre. Állandó vándorlás jellemzQ rájuk. Általában 1 állatra koncentrálnak, így van valamiféle monokultúrás jellege az állattenyésztésnek, így Arábiában vagy a Közel-Keleten a beduinok a tevét (tuaregek Afrikában szintén a tevét tenyésztik), a maszájok a marhát tartják. A nilota pásztornépek nagy része szintén a marhát tartja. Mivel az életformájuk erQsen a pásztortársadalomhoz és a portyázáshoz alakult, pl. marharabló portyák, melyek a maszájokra elég jellemzQk, a marhaállományuk igen heterogén, nagyon változatos, a legkülönbözQbb marhákból áll az állatállomány. Nem egységes állomány.
Szegények-e ezek a nomádok? Angol szójáték szerint: The poor nomad is the pure nomad. Mivel állandóan mozognak, költöznek, ezért sok anyagi javuk nem lehet, csak amennyit mozgathatnak. Ez fontos korlátozó tényezQ. Olyan értékekbe próbálják a vagyonukat konvertálni, amely nem nagyon nehéz. Ez a mérsékelt övi nomádokra is igaz. Fegyverek, ékszerek, bizonyos ruhák.
A nomád állattartók kapcsán fontosak a kereskedelmi kapcsolatok. A földmqvesekkel próbálnak kereskedni, kikényszeríteni a cserét. Ez gyakran egyenlQtlen kereskedelem, amennyiben erre a kereskedelemre a pásztorok sokkal jobban rá vannak utalva, mint a földmqvesek. A pásztorok sokkal kevésbé kurrens árut tudnak kínálni a földmqveseknek, mint a földmqvesek nekik. Ezért jellemzQ az a bizonyos sarcolás, tehát megjelennek a földmqvesek területein, akár városokban, akár földmqves falvakban, és kikényszerítik a cserét. Ha kell, erQszakkal bírják rá a földmqveseket, hogy vegyenek részt ebben a cserében. A pásztorokat és a földmqveseket cserék és ellenségeskedések kényes köteléke fqzi össze.
Mindamellett, hogy a földmqvelQket is érintheti a szeszélyes idQjárás, a szárazodás, ez természetesen érinti a pásztorokat is. Gyakran elQfordul, hogy egy-egy szárazabb periódusban a pásztorok kénytelenek városban letelepedni, és megpróbálnak kiegyezni az oázisvárosokkal, a tarlók, legelQk használatáról. Van arra is példa, hogy a nomád pásztorok egy idQre kénytelenek szolgaságba szegQdni. Mindamellett, a döntQ jellegzetesség a szabadság. Beduinok szerint: A rablóportya a mi földmqvelésünk.
Ezek az okok is arrafelé hatnak, hogy központosított törzsek, fQnökségek jöjjenek létre. Illetve, az egyes törzsek között törzsi konföderációk, szövetségek. Általánosan jellemzQ ez is a pásztorokra. Ezekkel a konföderációkkal próbálják uralmuk alatt tartani a területeket, a más életmódú népcsoportokat. Ezeket a törzsi konföderációkat csak ezekkel a monocentrikus és hierarchikus felépítésq központosított törzzsel magyarázhatjuk.
Nomád államalakulatok is létrejönnek, pl. Közép-Ázsiában, vagyis a mérsékelt övi arid területeken, ha nem is hosszú életq, de nagy területeket átfogó viszonylag nagy szervezettségq államalakulatok. Pl. a mongol-tatár birodalom, Timur Lenk birodalma, illetve az észak-indiai államszervezet.
A trópusi területeken a klasszikus példa a maszájok világa. A környezQ bantu népektQl a maszájok alkatilag is elkülönülnek, ugyanis Qk niloták. Vagyis jóval magasabbak, apollói testalkatúak , kevésbé sötét bQrq, keskeny ajkú népek.
A maszájok virágkora a XIX. sz. elsQ felében volt. Ez azt jelenti, hogy Kelet-Afrikának a parti részét egészen Mozambikig meghódították, ellenQrzésük alatt tartották, mélyen benyúltak a bantu népek közé. Állandó marharabló portyáik voltak. Ez a maszájok kiváltsága és jellegzetessége. Ez az életforma azonban a XIX. sz. közepén megtört, ennek alapvetQen az európai terjeszkedés volt az oka. Megjelent a marhapestis, amely a maszájok állatállományát teljesen kipusztította, valamint a különbözQ emberi betegségek, himlQ, tífusz is hozzájárult ahhoz, hogy megrendült a maszájok hatalma.
A maszájok különbözQ csoportokra, klánokra oszthatók, ezek eltérQ nyelvjárást is beszélnek, eltérQ az identifikációjuk, legfontosabb a pajzsminta eltérés. Nem keveredtek a szomszéd csoportokkal, de késQbb erre is volt példa. A földmqvesek (kvafik) keveredtek más földmqvesekkel, bantukkal.
A törzsi életet alapvetQen a korcsoportrendszer fogja át. A legfontosabb a hármas tagoltság: vannak gyerekek, harcosok és öregek. Harcosok: moránok; öregek: moruák. Öregek tulajdonképpen a házasok. A harcosok még nem házasodtak meg. Teljesen elkülönülnek, külön településrészeik, körzeteik vannak. A harcosok körbekerített településrészeit králoknak hívják, ezek nagyjából kör alakban elkerített kunyhócsoportok, gyékénybQl, sárból, növényi szárakból kialakított kunyhók. A králok központjában vannak az állatok. A moránokra sok tabu is érvényes. A táplálkozás vonatkozásában pontosan meg van határozva, hogy mit ehetnek és mit nem, növényi táplálékot a harcosok nem fogyaszthatnak, csak állati táplálékot, marhavért (ebbQl nyeri szervezetük a sót). Ezek az élelemmel kapcsolatos tiltások a házasodással megszqnnek.
Mit csinálnak a harcosok? Marharabló portyákat szerveztek, általában egy-egy ilyen hadjáratban 1000 harcos is részt vesz, egy-egy morán 3-4 rablóportyába, több száz km-re is elmegy. Komoly rákészülés, hízókúra. Ennek jelentQsége a marhapestis után szinte teljesen megszqnt. A harcosok akkor mondanak le errQl a státusról, ha elég marhát gyqjtöttek, vagy úgy értékelik, hogy már eleget zsákmányoltak. Ekkor letelepedtek, leborotválták a hajukat, megházasodtak. A házasságnak egyfajta munkaerQ-biztosítási szerepe is volt, hiszen annyi asszonyt vettek, amennyi vagyonuk volt. Poligámia volt jellemzQ, fontos volt az a szempont, hogy hány emberre van szükség a marhák gondozásához. A korábbi králból elkülönülnek, az étkezési szabályok enyhülnek, ehetnek már növényi ételt. A ruhaviseletben is elkülönülnek a harcosok és az öregek.
Eszközeik: nem marhából készítik a saját eszközeiket, hanem vannak specialisták, olyan csoportok, melyek kovácsolással foglalkoznak. Ez az elkonon csoport. Ez a csoport egy elnyomott törzs maradványa. Nincs más funkciójuk, mint hogy dárdákat, kardokat, buzogányokat készítsenek a maszájok számára.
Szintén alávetett csoport a ndorobo, akik a maszájok számára vadásznak, fQleg elefántra. Pk többnyire követik a maszájokat. Használnak pl. nyilat, amit a maszájok lenéznek. Ha elpusztul egy marha, Qk fogyasztják el. Plusz különbözQ kézmqves munkákat is, pl. a szandálokat, pajzsokat Qk készítik. Mézet is gyqjtenek a maszájok számára.
Díszítés: nagyon festQi díszítés. Rengeteg fémbQl készült ékszert viselnek, ez egyénenként lehet akár 12-15 kg is. Gyakran mandzsettaszerq, spirálisan összetekert drótok, amelyeket a kezükre, lábukra helyeznek, és van egy olyan hatása is, hogy elsorvasztja az izmokat. Nem tudnak az izmok rendesen mozogni. Sajátos példa lehet a nuereknél, egyéb nilota törzseknél is. Vannak olyan csoportok, melyek a tisztátalannak tartott bal kezükön alkalmaztak ilyen elszorító karpereceket, csontvékonyságúvá sorvasztották a bal kezüket. De a maszájoknál ez nem volt ennyire szélsQséges.
Jogrendjük: egymástól nem lopnak. De a marharabló portyák megengedettek voltak. Ha különbözQ vitákból következQen valaki megöli a társát, annak 10 marhát kellett fizetni a megölt családjának.
Táncaik: nem túl gazdag a tánckultúra a környezQ bantukhoz képest. A különbözQ harci táncokhoz szarukürtöket fújnak, ezzel készítik fel magukat a harcra.
Hisznek egy felsQbb lényben, ezt Engai-nak vagy Enkai-nak nevezik, aki a magas hegyekben, pl. a Mt. Kenyán élnek. P felelQs az esQért, a villámlásért, dörgésért. Az Q tiszteletére énekeket, táncokat adnak elQ.
Pk azok a csoport, akik leginkább bekerültek a turizmus-iparba. A szafarik, kelet-afrikai túrák kedvelt látványossága jelenleg.
Hogyan válik örökséggé a maszáj kultúra? Hogyan válik turisztikai látványossággá? Saját maguk kultúráját újratanulva hogyan képesek egy új megélhetési forrást kiaknázni? Van egyfajta kitalált maszájság, ami a turizmust szolgálja. Itt is van egyfajta hierarchia, az ott élQ más törzsekhez képest hogyan jelenítik meg magukat.
Turkanák: A maszájokhoz hasonló csoport, a Turkana-tó (Rudolf-tó) mellett élnek, félsivatagos területen. Szintén állattartással foglalkoznak, túlnyomórészt marhát tartanak, de kisebb részben tevét és kecskét is. A maszájokhoz képest inkább negrid vonásokkal rendelkeznek. Egy gazdag pásztorkultúra örökösei, magyar tanulmány is van róluk, pl. Régi Tamás kutatása. P írta le a jelenlegi gazdálkodásukat, és azt az adaptációs kényszert, amivel most élnek.
Tuaregek: Arid területek állattartói, kifejezetten sivatagi állattartókhoz sorolhatóak. Néhány fontosabb jellemzQjük: nomádok, sajátos szimbiotikus viszonyt alakítottak ki a szaharai kereskedelmi utak mentén a kereskedQkkel. Védelmi pénzt szednek a karavánoktól, élelmet kaptak a karavánok kereskedQitQl, plusz különbözQ javakat, ennek fejében védelmet nyújtottak nekik. Sajátos cserekapcsolat. Érdekes köztes helyzetben vannak, a legközelebbi rokonaik a berberek, nyelvileg is és fizikai antropológiailag is. A szudáni néger törzsekkel már keveredtek, vagyis a bQrük sokkal sötétebb. Kapcsolatba kerültek a Szaharától délre élQ jórészt földmqvelQ néger lakossággal is, ezek a hatások nyelvileg is megfigyelhetQk. A másik hatás, ami észak felQl érte Qket, az az arab hatás és az iszlám hatása. A terjeszkedQ arabok a tuaregeket más pásztornépekhez hasonlóan vissza is szorították. A XI.-XII. sz.-ra tehetQ ennek a folyamatnak a kezdete, amikor az arab hódítás révén ÉK-K felQl a tuaregeket klimatikusan a legszélsQségesebb szaharai területekre szorították vissza. De a tuaregek átvették az iszlámot, az arabok hitét, ez viszont a tuareg társadalomszervezetet nem alakította át jelentQsen. Itt ugyanis a matrilineáris leszármazás a meghatározó. Az anyai rokonságot tartják nyilván. Ezt a rendszert nem tudta átalakítani az iszlám. A nQk egyenjogúak és megkülönböztetett helyzetet, helyet élveznek a társadalomban. Pl. az írásbeliség a nQknél nagyobb, az egyetlen ilyen iszlám társadalom, ahol nagyobb fokú a nQk írásbelisége, mint a férfiaké. Ezt még az is érdekessé teszi, hogy a tuareg nQk egy majdnem teljesen kihalt írást használnak, ez a régi líbiai írás, az ún. tifinaq írásnak a használata. Nem arabul írnak, hanem pre-arab írásjelekkel. A férfiak az arab betqket ismerik. (Azok a hatások, melyek érik Qket, elég rapid módon mennek végbe. A korábbi matriarchális formák hihetetlen gyorsan alakulnak át patrilineárissá. Gyakran európai hatásra.) Ehhez képest a tuaregek rendkívül konzervatívak, ami azt is mutatja, hogy a Szahara egy igencsak jelentQs barrier. A társadalomszervezetük nemzetségi arisztokrácia. Tehát van egy feudális jelleg ebben a szervezetben. Feudális jellegq a földtulajdon és az állatállomány birtoklása is.

IV. Szavannai és arid övi földmqvelQk:
Legjobb példa rájuk szintén Afrikában, Szudán földmqves népei. A Szaharától délre esQ döntQen szavanna terület földmqvelQt. Nagyjából az Atlanti-óceántól a Nílus völgyéig tartó terület. Nagyon sok probléma, környezeti hatás jellemzi. Szudán északi része ugyanis a Száhel-övezet. Ez a Szaharától délre található elsivatagosodó övezet. Ennek az elsivatagosodásnak döntQen kétféle oka van, egyrészt az éghajlatváltozás, másrészt a túllegeltetés. Az éghajlatváltozás folyamatosan jelen van, egy példa: Almásy László, aki kijutott egy felfedezQút keretében Egyiptom déli területeire, ott olyan barlangrajzokat talált, ami úszó embereket meg szavannán élQ állatokat ábrázolt. De ez a sivatag közepén volt. Ez arra utal, hogy a Szahara középsQ és déli területei nem is olyan régen egyértelmqen szavanna területek voltak. De nem csak itt, hanem a Szahara közepén levQ hegységekben is. Ezen a területen az elmúlt 10 000 évben egy nagy szárazodás következett be, ez független az emberi tevékenységtQl. Jégkorszakok idején ezek a területek csapadékos vidékek voltak.
Emberi tényezQ is hozzájárul a szárazodáshoz. A Szudán területén sok pásztor törzs él, náluk nem a gazdasági racionalitás a döntQ, hanem inkább a reprezentáció. Minél több a marhája egy családfQnek, annál magasabban van a hierarchiában. Vagyis érdekelt abban, hogy minél több marhája legyen, a mennyiség a döntQ nem a minQség. Tehát itt jelentQs a túllegeltetés. Valamint a trágyázás hiánya is, ugyanis itt a trágyát, tqzifa hiányában elégetik. Ezeken a területeken egy erQs elsivatagosodás jellemzQ. A földmqves törzseket is érinti ez a hatás.
Mit lehet itt termeszteni? A köles a legalapvetQbb élelmiszer, illetve az ún. száraz rizs vagy szudáni rizs (fonionak is nevezik). Ez utóbbi a rizshez képest jóval kevésbé függ a víztQl. Fontos tápanyag. Helyenként elterjedt a kukorica is, ez XX. sz. jelensége. Az Etióp-magasföldön pedig egy sor helyi kölesféle, amit termesztenek. Az Etióp-magasföld egy géncentrum, ahol sok kölesfélét domesztikáltak.
Maga a gazdálkodás alapvetQen kapás gazdálkodás, nem a klasszikus égetéses-irtásos, mivel nincs erdQ. Ismert az öntözés, ahol csak lehetséges (Niger folyó mentén, Szudán állam északi részén, Nílus vidékén). Lehetséges a talajerQ utánpótlás, a trágyázás is. Ezekhez képest az állattartás kiegészítQ jellegq, szarvasmarha, kecske, juh jellemzQ, illetve néhány helyen sertés is, valamint a tyúk és a gyöngytyúk. A sertés azért nem mindenhol, mert ezeket a törzseket is érintette az arab hatás. Tehát nagy részük már iszlám hitq, de vannak különbözQ keresztény felekezetek, fQleg katolikusok (Nigéria). Egy elenyészQ csekély részük animista vallású, ilyenek a nubák (Leni Liefenstahl készített róluk filmet). De Szudán állam legnagyobb konfliktus potenciálját ez a vallási, felekezeti, és részben rassz különbségek révén elQforduló ellenállás adja. Az északi arab vagy arabizált népesség szemben áll a déli animista vagy keresztény nilota vagy negrid népességgel.
A földmqvesek kiegészítQ jelleggel állatot is tartanak, a gyqjtögetés és vadászat már itt csak járulékos.
Településeik: csoportos falvakként definiálhatók, másrészt léteznek tanyaszerq szétszórt településformák. A házak már jobban megépítettek, henger alakúak, szalmával fedettek, döngölt agyagból épültek.
Dogonok: az agyagépítészet mesterei. Változatos lakóházakat és középületeket építenek. Agyagból épült mecseteket is építettek. A berendezés egyszerq, fonott fakeretes fekhelyek. Külön épületekben találhatóak a magtárak, ezeket gyakran cölöpökre helyezik a hirtelen nagyobb esQzések okán indokolt.
A földmqves népek kultúrájukban aszerint különülnek el, mennyire érintette Qket az arab, iszlám kultúra. Bizonyos területeken, mint a nubáknál, teljesen mezítelenek, vagy legfeljebb a férfiaknál péniszkupak figyelhetQ meg, azokon a helyeken, ahol erQsen hatott az iszlám kultúra, ott komoly ruházat van. Kötények, lepelszerq ruhák.
Fontos ezeknél a csoportoknál a kézmqvesség. Kézmqipari központok mqködtek. Itt kardokat, szablyákat, hajítókést, dárdát állítanak elQ. Komoly kézmqves hagyományok, részben a pásztortörzseket is Qk látták el. Ismert a fazekasság, de nem korongozás a módszer. Híres a kovácsmesterség, a szövés, a szövetfestés, a bQrfeldolgozás, bQrbQl készült tokok, szandálok. A délebbi területeken a faszobrászat, oszlopok kifaragása. Ez fQleg Ny-Afrika erdQsebb, ligetesebb területein jellemzQ. Ez mutatja, hogy változatos az anyagi kultúra, egyrészt az Qsi, fekete-afrikai hagyományok, másfelQl az iszlám hagyományok.
Társadalom vegyes. Matri- és patrilineáris törzsek egyaránt vannak, a legelzártabb dárfúri, felsQ-voltai törzsek maradtak meg matrilineáris törzsekként, a többi szudáni törzs már patrilineáris és patrilokális. A törzsek jó része szegmentált törzs, központosított törzsek nem gyakoriak. MegfigyelhetQ a falufQnök intézménye, Q gyakran a falu legfontosabb nemzetségének a feje. Fontos rituális szerepe van az aratáskor, betakarításkor és a vetéskor. Bizonyos áldozati szertartásokat végez, felelQs a falu jólétéért. A falvaknak megvan a maga szelleme vagy szent Qse (már ha mentesek maradtak az iszlám hatástól), ezek a szent Qsök valamilyen fában élnek, ismeretesek az ún. fakultuszok. A fában lakó szellemek idQnként eltávozik a fából.
Avatások: gyakoriak. Eredetileg a metszQfogak kiütése, eltávolítása volt a legfontosabb felnQtté avatási rítus, ezt az iszlám hatás miatt felváltotta a körülmetélés, a circumcisio.
Ismert a rabszolgaság, különösen az iszlám vallású területeken, a hadifoglyokból rabszolgák lesznek. A társadalom alapja mindenhol a patriarchális nagycsalád, amely vagyonközösségen alapul.
Berberek: Az arid, száraz területek földmqves törzsei. A tuaregek rokonai, de sokkal nagyobb fokú kultúraváltási folyamaton mentek keresztül. A nyelvüket nem vesztették el, de sokkal huzamosabban éltek együtt az arabokkal. A berberek Marokkó, Algéria, Tunézia területén élnek többségében, de kisebb berber csoportok élnek Líbiában, Egyiptomban, de Mauritániában is. A XI. sz.-tól ezen a vidéken egyértelmqen az arab kultúra a domináns, ez erQsen rányomta a berber kultúrára a hatását. Domináns a földmqvelés, járulékos az állattenyésztés. Ez azt jelenti, hogy területeik már mediterrán jellegqek, a terménystruktúra más, mint a Szaharától délre. Pszi-téli esQ jellemzQ, a termények: búza, árpa, szQlQ, oliva, datolya. Háziállatok közül leggyakoribb a kecske és a juh, helyenként a szarvasmarha is. MegfigyelhetQ az Atlasz-hegységben egy jellegzetes legeltetési mód, az ún. transhumance, ez a nomadizálástól eltérQ, a Mediterráneumban általánosan elterjedt. A nyári idQszakban a magashegységi legelQkön folyik legeltetés, a téli idQszakban pedig a tengerparton és a folyóvölgyekben. A transhumance-nak az a lényeg, hogy ebben a vándoroltató, legeltetQ állattartásban legalább egy település van, ahol szilárdan megépített, többnyire kQházak vannak. Van egy nyári falu a hegyekben, itt van néhány viszonylag jobban megépített épület, és van egy állandó, téli falu a völgyben. Ilyen transzhumáló csoportok vannak pl. Spanyolországban, a Balkán-félszigeten a vlachok (Görögország, Macedónia, Albánia). Ez a viszonylagos egynyomúság, és a letelepedettség bizonyos foka különbözteti meg Qket a nomadizálóktól. A berbereknél a legfontosabb nem is ez, hanem a növénytermesztés, a gabonafélék, a gyümölcsök.
Társadalmi rendszerüket úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy katonai demokrácia. Tehát az egyes falvak független területi egységet alkotnak, élükön nemzetségfQk állnak, és az egymással szomszédos falvak szövetséget is alkotnak, gyqléseket, tanácsokat is rendeznek. A gyqlések élére a vezetQt viszont választják. Ez jelenti a demokráciát. Alapegység itt is az apajogú nagycsalád.
A kabilok is a berberekhez hasonlóak. Pk más nyelvük és kultúrájuk miatt gyakran válnak jelenleg az iszlám fundamentalisták áldozataivá.

4. RÉSZ:

V. Óceáni szigetek és magashegységek kultúrái:
Óriási területrQl van szó. Ez leginkább azért érdekes, mert a nagy földrajzi távolságok ellenére jelentQs a kulturális homogenitás, kulturális azonosság. Az óceániai szigetek nem mindegyike trópusi terület, hanem a legdélebbi területek már mérsékelt övi óceáni éghajlatúak (pl. ilyen Új-Zéland).
Az óceániai szigeteknek 3 nagy csoportja van: Melanézia, Polinézia és Mikronézia. Elhelyezkedés:
Melanézia a legnyugatabbi, Új-Guinea szigetéhez kapcsolódó, sokan Új-Guinea szigetét is hozzá sorolják. Maga a megnevezése érdekes: azt jelenti, hogy sötét szigetek. Ennek kétféle értelme is van: maguk a szigetek többnyire vulkáni felépítésqek, és emiatt sötétebb színqek. Egyébként nagyobbak is. MásfelQl az itt élQ ausztronéz népesség sötétebb bQrq, más nyelven is beszél, mint a polinéz lakosság. Alacsonyabb, más testalkatú, inkább az ausztrál bennszülöttekhez hasonlóak. Persze sok keveredés is van. A melanézek ausztronéz nyelveket beszélnek.
Polinézia: Egy nagy háromszögben kell elképzelnünk, ennek északi csúcsa Hawaii, DK-i csúcsa a Húsvét-sziget, DNy-i csúcs Új-Zéland. A polinézia szó jelentése: sok sziget világa, itt van a legtöbb sziget, és ez a legnagyobb kiterjedésq. A polinézek magasabb testalkatúak (a melanézekhez képest), indomaláj jelleg, bQrük világosabb. Polinéz nyelveket beszélnek. Volt egy Qs-indonéz nyelv, ma már egyáltalán nem hasonlít az indonézre, mivel az indonéz nyelvet nagyon sok indiai, szanszkrit hatás érte. A polinézek ezt az Qs indonéz típust megQrizték.
Mikronézia: Melanéziától északra, Polinéziától nyugatra helyezkedik el. Ez az apró szigetek világa. Sok esetben korallszigetek találtatók. Gyakran óceáni mélytengeri árkok elQterében húzódnak. Pl. Karolina-szigetek, Mariana-szigetek. ErQs a vulkanizmus, a vulkán oldalán nQnek ki a korallok. Kicsik a szigetek, de a legnagyobb szigeteken is közel van a tenger, mindenképp a tengerhez kötQdnek. Sok esetekben ezeket a szigeteket ún. atollok alkotják, ezek apró korallszigetek, gyqrqs szerkezetqek. Többnyire vulkáni kúpok palástján egy bizonyos mélységben növekednek a koralltelepek, a vulkáni kúpokat körbenövik. Ha ez a vulkáni kúp lassan süllyedni kezd, akkor csupán az íve van meg ennek, belül lagúna, körben pedig egy íves korallszirt. Ha emelkedik, a lagúna közepén is van szárazföld. Lakossága kevert, mind polinéziai, mind melanéziai jegyeket mutat. Itt van az a terület, ahol a legjobban kipusztult az eredetileg sem nagy számú Qslakosság.

Ezek az egységek részletesebben:
1.: Melanézia:
Sokan Új-Guineát, a pápuákat is ide sorolják, vannak olyan megközelítések, melyek nem. ElsQ kiindulás alapján beszélünk ausztronéz nyelvekrQl (a szigeteken élQk nyelvei) és pápua nyelvekrQl (Új-Guinea szigetén élQk nyelvei). Sötét vagy fekete színq szigetvilág. Bizonyos szigetcsoportjaira jellemzQ a pápua hatás, vannak olyan peremterületek, ahol viszont a polinéz, Qs-indonéz hatások az erQsebbek. Melanéziához tartozik: Salamon-szigetek, Új-Írország, Új-Britannia, Admiralitás-szigetek, Trobriand-szigetek, Új-Kaledóia (ez az EU része, Franciaország tengerentúli megyéje).
Mi jellemzi ezeket a szigeteket? Itt volt és jelenleg is itt a legintenzívebb a földmqvelés. Itt áll rendelkezésre a legnagyobb földterület is hozzá. Ezt a földmqvelést kiegészíti a sertéstenyésztés, a sertésnek a népélelmezésben és a rituálék tekintetében is fontos szerepe van. A legfontosabb élelemnövény a táró, ennek a gyökerét fogyasztják, a banán, az édesburgonya és a yam (jamszkgyökér) is. Nagyon sok haszonnövény alfajt ismernek és termesztenek. A földmqvelés ásóbotos, szúróbotos földmqvelés volt, Dél-Amerikához hasonlóan. A földtulajdonlás kollektív volt, egész falunak kollektív földterülete, földtulajdona volt. Itt is meghatározó volt a rövid távú parlagoló rendszer, tehát 2-3 évig használták a földterületet, aztán továbbálltak. Szintén fontos haszonnövény a kókuszpálma, a kókuszdió is és a pálma maga is egy sokoldalúan hasznosított növény, a kókusz rostjait is felhasználják. Ezen kívül a bételpálma, a bétel egy élvezeti növény, ezt együtt rágják a bételbors levelével, ez frissítQ hatású. Vörös színqvé válik a rágott bétel, és köpni kell tQle.
Hajóznak és halásznak is a melanéziaiak, a hajójuk, eltérQen a polinéziai formától, oldalsó támasztékos hajó, egy törzsq hajóik vannak, emellett van egy kisebb mellékhajó, aminek kiegyensúlyozó szerepe van. Ebben a kiegyensúlyozó csónaktestben nem utaznak, viszont a parti hullámverés ellen ez jól kiegyensúlyozó hatású. Általában part mellett hajóznak, és partok mellett halásznak. Ez a vendéghajós típus.
A halászat változatos. A rekesztQ halászatot éppúgy ismerik, mint a szigonyt, a dárdát, a horgászatot, a hálót. Vadászat is jellemzQ, fQleg az elvadult disznókra, a házi sertés elvadult változatára. Esetleg vadásznak még kisebb erszényesekre, madarakra.
Párolnak, nem ismerték az európaiak megjelenése elQtt a fazekasságot és az edényeket. Mára már terjed a fQzés
Ismeretes a szövés, fonás. Jók csónakkészítésben, ezeket a csónakokat gazdagon díszítik. Ez általában jellemzQ a szigetvilágra (ld. Bodrogi Tibor: Óceánia mqvészete; Q a terület legelismertebb magyar kutatója).
FeltételezhetQen a leggyakoribb politikai és társadalmi szervezet a matrilineáris szervezet volt, ezt igazolják a régi mítoszok is. Azonban a XIX. sz. végén- XX. sz. elején, amikor a különbözQ csoportokat, törzseket, klánokat áttelepítették, az eredeti helyükrQl tengerparti helyekre telepítették (így jobban ellenQrizhetQek voltak), patrilineáris, patrilokális csoportokká alakultak át.
Maga a településszerkezet felépül, ahogy az emberek elhelyezték a lakóházaikat, kialakítják a férfiak házát, a nQk házát, a különbözQ korosztályok és nemi csoportok által lakott házakat, hosszú házakat. Ezeket megsemmisítették.
A mítoszaikból ki lehet mutatni azt, hogy matriarchális családban éltek korábban, és ez megszqnt. A mítoszok örökítésében is ez látszik. A mítoszok történeteiben is tükrözQdik a társadalomszerkezet átalakulása. A totemállatok változásai, a mítoszok narratív szerkezete is utal a radikális változás elQtti állapotra.

2.; Polinézia:
Jóval nagyobb területen van, hatalmas távolságok választják el az egyes szigetcsoportokat, és nagyon változó az akkulturáció foka (a kultúraváltás foka), az egyik véglet Hawaii, ahol teljes az amerikanizálódás, a másik véglet olyan peremszigetek, mint a Santa Cruz és az Ellis szigetek, amelyek a leginkább megmaradtak hagyományos társadalmaknak.
Polinézia nyelv, fizikai antropológiai jegyek és kultúra tekintetében döbbenetesen egységes. Nagyon pici dialektuskülönbségek vannak több ezer kilométeres távolságokra is. Ez utal az egységes eredetre, sQt arra is, hogy tartották a kapcsolatot az évszázadok során egymással, ezen kívül az is megállapítható, hogy az elszigetelt helyzetben, a szigetvilágban élQ csoportok semmilyen egyéb nyelvi hatást nem szenvedtek el.
A polinéz népvándorlás az emberiség legnagyobb népvándorlása. Ezzel kapcsolatban különbözQ vélekedések láttak napvilágot. Thor Heierdahl: Kor-tiki expedíció. Ez a norvég származású felfedezQ, etnológus azt próbálta bizonyítani, hogy Dél-Amerika felQl népesült be Polinézia. Peruból egy gyékénytutajon megpróbálta elérni Polinéziát (a fanatikus Qrült& ). Sikerült neki. Ezzel azt látta bizonyítottnak, hogy Polinézia Dél-Amerikából népesült be, nem pedig Ázsiából. Ezt az elméletet a legtöbben vitatják, egyrészt fizikai antropológiai jegyek alapján, ugyanis a polinézeken a maláj, mongoloid jegyek jól felismerhetQk, másrészt a nyelvi bizonyítékok alapján, ezek egyértelmqen Qsi indonéz nyelvi elemek. Azt feltételezik, hogy a kibocsátó terület nagyjából Tajvan szigete és DK-Kína lehetett, ahol kb. 2000 évvel ezelQtt elindulhatott ez a vándorlás.
Ennek a vándorlásnak kb. az i. sz. VII. században lehetett a csúcspontja, a legutolsó szigeteket a XII.-XIII. században érte el a kolonizáció (Új-Zéland). Egy jó 2000 éves vándorlás. Azért döbbenetes, mert iránytqjük nem volt, térképet nem ismertek, egyedül a csillagok alapján tájékozódhattak, nagyon pontos csillagászati ismereteik voltak. Vannak olyan becslések, hogy 2,5 millió polinéz pusztult el a tengerben ez alatt a 2000 év alatt. A XIX. sz.-ban ez az ismeretanyag megszqnik, hiszen a gyarmatosítással tiltani kezdik a katamarán-építéseket. Tikopia szigete.
A hajóik 40-50 utassal voltak képesek hosszú utakat megtenni. A vendéghajót típushoz hasonlóak voltak, de a két összekötött hajó egyforma nagyságú volt.
Rockenbauer Zoltán: Tahiti mitológia (Ta ora) címq könyv jelenti a megjelent magyar nyelvq irodalmát a területnek.
Polinéziai Qsvallás leginkább az antik görög-római vallásra emlékeztet. Egy politeista világképük volt, a melanéziaiak animista vallásához képest ez érdekes volt. Valószínqsítik, hogy ezt az Qsi hitet DK-Ázsiából hozták magukkal és Qrizték meg. Tulajdonképpen istenek panteonjáról, csarnokáról beszélhetünk. Az isteneik szabályozott hierarchiában találhatók. Vannak fQistenek, a 3 fQisten Tane, Tu és Rongo. Nem mindig volt így. KülönbözQ szerepeik vannak, némelyek harcosabbak. A fQisteneken kívül sok istennQ, rengeteg kisebb presztízsq isten, átistenült Qs van ebben a panteonban, mely variálódott is szigetrQl szigetre, de az alap az egész polinéz szigetvilágban megvolt.
Polinéziában erQsen központosított törzsi szervezet létezik, a központosított törzs vezetQi az istenektQl származtatták magukat. Minden esetben ennek az isteni társadalomnak megvolt a földi tükörképe, ezek az istenek személyes tulajdonságokkal rendelkezQ önálló, karakteres istenek voltak, hasonlóan, mint a görög vagy a germán istenek esetében. Érdekessége ennek, hogy a törzsi háborúskodások során bizonyos isteneket lejjebb soroltak, bizonyos isteneket megfosztottak a jelentQségüktQl. Ez azért érdekes, mert a politikai hatalom, a törzsfQnök hatalma erQsen összefüggött a vallással, erQsen kapcsolódott hozzá. Tehát, amikor gyQzött egy rivális csoport, akkor átalakították ezt a panteont, és a saját isteneiket helyezték magasabb pozícióra. A legyQzötté pedig kisebb jelentQségqvé vált. Ahogy harcoltak egymás között, úgy változott meg az istenek hierarchiája is. Ez a mítoszokban is tükrözQdött.
Két fontos fogalom van, amit meg kell említeni:
Mana: valamiféle hatalomhoz vagy erQhöz való kötQdés, a nemesek elQjogait, rangját sorsszerqen meghatározó titokzatos kötQdés, nagyjából azt jelenti magyarra fordítva, hogy rendkívül hatásos . Tulajdonképpen az arisztokratikus elit szimbolikus, rituális megerQsítését jelenti.
Tabu/ tapu/ tampu: (tampu néven Melanéziában ismerik), ez egy életvezetési elv vagy rendezQ elv, egyszerre jelenti a szentet és a tiltottat. Nem csak a tiltást, azaz valamiféle tartózkodást jelent, hanem szakrális értelemben is használatos. Sokféle tabu létezik, nem csak Polinéziában, hanem más társadalmakban is. Polinéziában teljesen átszövik a nyilvános és privát életet is.
Szigetek: Tikopia (köztes helyzetq sziget Indonézia, Melanézia és Polinézia között, ez volt a leginkább elzárt világ, itt lehetett a legtovább a társadalomszerkezetet és a hagyományos hajózást megfigyelni), Fidzsi-szigetek (a gyarmati múlt örökségeként az Qslakosokat meghaladó számú indiai él itt), Tonga (cserekereskedelem hagyományos, kézmqvesség), Társaság-szigetek, Tahiti.

3,; Mikronézia:
Többnyire korallszigetek, tehát fehér színqek, fehér korall, homok jellemzi. Az atollok általában kör alakúak, néhány hosszúkás alakú, tehát hátságokon jönnek létre, ilyen pl. Palau vagy Jap szigete, ide tartozik még a Marshall-szigetek, Karolina-szigetek, ezek elQször Spanyolország, majd Japán és amerikai gyámság alá került. Pslakosságuk már alig van, azok is erQsen keveredtek.
Nauru szigete, pl. a foszfátbányáiról volt híres. A 80as évek elején ez volt az az ország, aminek a GDP-je a legnagyobb volt, de ez kizárólag a foszfátbányák miatt.
Mikronézia mindennapjait még inkább a tenger határozza meg. Picik a szigetek, gyakorlatilag földmqvelés nincs, egyedül a kókuszpálma terem meg ezen a gyenge korallhomokon. A tenger a legfontosabb táplálékforrás, a halászat. Átvonulási terület volt, egyfelQl a polinéz vándorlásoknak, más felQl a DK-Ázsia, Fülöp-szigetek felQl érkezQk átvonulási területe. KésQbb a spanyol hódítás területe. A Mariana-szigeteken így inkább filippínó, tehát Fülöp-szigetekre jellemzQ Qslakosság van, nem pedig mikronéziai. Egyrészt amerikai felügyelet alá tartozó területek, ahol hadi támaszpontok vannak. Némelyik terület atomkísérlet robbantási terület, pl. Bikini-szigetek.
Viszonylag nagy, hagyományos kultúrájú, most is részben Qslakosok által lakott sziget Palau és Jap, ezek hosszúkás, nagyobb kiterjedésq szigetek, ahol még valamennyire megmaradt a törzsi életforma. Megvannak a hosszúházak, amelyeket a férfiak vagy éppen a nQk építenek maguknak. Ezt Palau szigetén Gvaj-nak (?) hívják, különbözQ funkciójuk van, van ahol csak fiatalok laknak, van ahol a nQk, tehát megosztja Qket, ezt fel lehet fogni klubházaknak.
Érdekesek a pénz formái. Itt ismertek az embernél nagyobb kQpénzek. Ezek olyan pénzek, melyeket igazából nem is mozgatnak. Pénz értelemben használják, de a helyükrQl nem viszik el. A pénzek más szigeteken is érdekesek, pl. madártollakból készítenek ilyen rollnikat, de legalább 40-60 000 színes pici madártollból.
A társadalmi kapcsolatok rendszere pl. a Trobriand-szigeteken: Malinowski figyelte meg (leírta a Baloma-ban), a szigetek között bizonyos ékszereket köröztetnek. Karpereceket, nyakláncokat, stb. Ezt a rendszert Kula-rendszernek hívják, nem rendszeresen, hanem olykor évtizedes kihagyásokkal zajlik ez a csere a szigetek között. A szigetek egymástól nagy távolságra vannak, és a cseretárgyak különbözQ irányba zajlanak. Ez az általánosított csere múlva. ElQfordul, hogy az ékszereket 100 év múlva adják csak tovább. Igazából konvertálható értéke nincs, ajándékként adják tovább. Ez egyfajta ajándékcsere, a reciprocitáson, viszonosságon alapul, de nem követelmény az, hogy rövid távon teljesüljön ez a reciprocitás. Ez kifejezetten a Trobriand-szigetekre jellemzQ.
Egy másik szélsQséges ajándékcsere, ez ÉNy-Amerikára jellemzQ, a kwakiutl indiánokra.
Magyar szakirodalom: Bodrogi Tibor mqvészet könyvei.
 PAGE 25

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

1. félév 3. előadás 4.óra ábris állatélettan általános médiaismeretek anatómia antropológia atom b1 beszámoló bioetika biztonságpolitika dimat egészségszociológia elmélet európai unió évszámok frazer gazdpol határérték ideális elegy információelmélet jános jog kiadott környezetvédelmi mikrobiológia kötelező közigazgatás alapintézményei méretezés munkaerő munkaerőpiac növényszervezettan jegyzetek példák pénzpiac pót pszichoszexuális fejlődés rushdie sejttan stratégia szervetlen tanári jegyzet teszt ttk válgazd vállalat valós érték vám vergilius vizsgasor