Őstörténet jegyzet

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaŐstörténetJegyzetekŐstörténet jegyzet

Pstörténet
Mester Zsolt

1. RÉSZ:
Az Qstörténet, Qskor:
Az emberiség történetét, ennek kiterjedését figyelembe véve, ez hatalmas idQ. Az emberiség történetének az Qskorát úgy szoktuk definiálni, hogy az emberi kultúra történetére vetítjük rá, az emberi kultúrát pedig onnét tudjuk eredeztetni, amikor az elsQ, biztosan emberi kulturális megnyilvánulásnak a nyomát ismerjük. Mik lehetnek ezek?
A legrégebbi kQeszközök. Azok a kQeszközök, amelyekrQl bizonyítható, hogy az ember csinálta, szándékosan! Ezekkel a kQeszközökkel az a probléma, hogy még csak kicsiben térnek el a természetben véletlenszerqen elQforduló formáktól és tárgyaktól. Ennek megfelelQen hangsúlyozni kell azt, amirQl biztosak vagyunk benne, hogy az ember csinálta és szándékosan!
A legrégebbi ilyen kQeszköz, amit datálva ismerünk, az ~2,6 millió éves. Innét kezdjük számítani az emberi kultúra történetét. Ha az emberi kultúra történetét 1 évre vetítjük, akkor határokat számíthatunk.
Az Qskort odáig tart, amikor az elsQ írásos emlékek megjelennek. Hagyományosan, maikor az ókortól kezdve történetírást csináltak, akkor mindig az írott történelemre gondoltak, a történetírók munkáira, éppen ezért történelemnek tul.képp. csak az írott történelmet tekintjük. A XIX. sz.-ra jutott el a tudományos érdeklQdés oda, hogy a múltban volt egy olyan szakasz, amely megelQzte az írott történelmet. Ez az írott történelem elQtti idQszak, a történelem elQtti idQk. Ezt a kifejezést elQször 1865-ben Sir John Lubbock angol Qstörténész használta. A könyvének ezt azt a címet adta: The prime history times. 1874-ben jelent meg magyarul A történelem elQtti idQk címen.
Az Qskornak az írott történelem elQtti idQszakot nevezzük. Az írás megjelenése több idQpontra tehetQ. Éppen ezért adja azt a különbséget, hogy hol húzzuk meg a határt? TI. az írásbeliség megjelenésében azt nézzük, hogy az emberiség történetében mikor bukkant fel elQször az írásbeliség, akkor azt mondjuk, hogy Mezopotámiából, i. e. 3200-ból ismerjük az elsQ írásos emlékeket. Milyen típusú írás? Nem arról van szó, hogy jelekkel kommunikatív tartalmat akarnak megjeleníteni, hanem az államszervezéshez kapcsolódik az írásos följegyzés. Ezek eleinte gazdasági típusú feljegyzések: ki mennyit szolgáltatott be, mennyit adtunk ki, stb.
Ha így tekintjük is, történelmi szemlélet szerint, akkor az egész emberiség történetének a tagolásában, akkor ezeket a nagy korszakokat így alkalmazzuk:
Pskor ( Ókor (i.sz.476-ig) (Középkor (1789ig, vagy 1492ig) ( Újkor
Ez egy folyamat, a francia polgári forradalom hozott létre olyan intézményeket, melyek az újkornak már meghatározott intézményrendszerei, de a francia polgári forradalom közvetlen elQzményének vehetjük az angliai történéseket, ott az adott társadalmi osztály hamarább meg tudta vívni a csatáját a hatalomért. De mindez nem következett volna be, ha nincs az a gazdasági fellendülés, amit Amerika felfedezése, és a rengeteg arany Európába áramlása okozott. Viszont akkor azt is hozzátehetjük, hogy Amerika felfedezése nincs, ha a középkori távolsági kereskedelem nem létezik, és ha nem történik az, hogy az Oszmán birodalom elzárja a szárazföldi kereskedelmi utakat. Ez lendítette fel a tengeri kereskedelmet és a hajózást. A történelem így folyamat! A kategóriákat, határokat mi jelöljük ki azért, hogy kezelni tudjuk.
Az Qskor az emberi kultúra történetének a legnagyobb része. EbbQl az is látható, hogy az emberi kultúra fejlQdése látszólag egy gyorsuló típusú fejlQdés. Ma már egy emberöltQn belül van rendkívül gyors fejlQdés.
Az írásbeliség megjelenésével zárul le az Qskor. Az emberiség egészére nézve igaz ez az i.e. 3200-as idQpont. De ha csak Európára nézzük, akkor már nem igaz! Európa belsQ területén pl. a Kárpát-medencében, Magyarország területén az írásbeliség a rómaiakkal jelenik meg. Gyakorlatilag itt a Kr. utáni évtizedekben zárul le az Qskor. Éppen ezért a régészek a fémkorokat is az Qskorból számolják.
Van egy harmadik kiterjesztés. Manapság is élnek olyan népek a Földön, amelyek nem rendelkeznek írásbeliséggel. Gyakorlatilag ebbQl a szempontból Qk a mai napig az Qskorban élnek. Azért jogos ezt fölvetni (ez a kulturális antropológiai megközelítés), mert manapság is vannak olyan területek, ahol az Qskor még mindig tart. Annyiban jogos így megfogalmazni, hogy az adott népnek vagy korszakoknak a vizsgálata, történetük vizsgálata, amelyekben nem rendelkezünk írásos forrásokkal, más módszereket igényel. Ennek a vizsgálata ezért hasonlít az Qskor vizsgálatához, ahol szintén nincsenek írásos források.
Ha nincsenek írásos források, akkor milyen források vannak?
Az Qskori embert vizsgáljuk a maga miliQjében, a maga környezetében. Az Qskori ember az Qt körülvevQ természetes környezettel sokkal szorosabb kapcsolatban állt, mint amilyen a mai ember. Ezért a természeti környezet fontos tényezQje ennek a miliQnek, amiben az Qsembert meg kell ismernünk. Ehhez tartozik a domborzat, vízrajz, éghajlat, vegetáció, fauna, ezek alkotják a természeti környezetnek a különbözQ elemeit, amelyben az Qsember élete tart.
Az Qsember életéhez nagyon szorosan hozzá tartozik a kulturális környezete is, hiszen kultúrával rendelkezQ lény. A kultúrájának összetevQi: a tárgyak, eszközök, amelyeket alkot és használ, az élelmezés a legfontosabb a túléléshez. Az élelem megszerzési módja, amit nevezhetünk gazdálkodásnak is az Qskor vonatkozásában. Ezen kívül fontos körülmény a többi ember, a csoport maga, hiszen jellemzQ, hogy csoportban élnek (már a fQemlQsöknél), és a csoport a mqködéshez és a túléléshez nagyon fontos szerepet játszik. Mivel emberrQl van szó, ezért van egy olyan aspektus is, egy olyan összetevQ, amely az állatvilágban csak az embernél van meg, mondjuk úgy: a szellemi közeg, ide tartozik a hitvilág, a nyelv maga, a kommunikáció, a mqvészet és egyéb esztétikai és szimbolikus megnyilvánulások. Mindezek alkotják a forrást ahhoz, hogy az Qskori embert megismerjük.
Ezek a sajátos területek sajátos vizsgálati módszereket igényelnek. A természeti környezet vizsgálatához a különbözQ természettudományok vizsgálati módszeréhez kell folyamodni, amelyet nem is a történész vagy régész csinál, hanem az illetQ természettudománynak a képviselQje. A gazdálkodás, a szociális kapcsolatok vizsgálatát szintén nem a történész vagy a régész tudja megcsinálni, hanem mondjuk a kulturális antropológus a természeti népek vizsgálatán keresztül. Ugyanez igaz pl. a kommunikációra, a nyelvre, vagy a mitológiai gondolatrendszerekre. Minden területnek, minden forráscsoportnak megvan az a tudományág, amely kezelni tudja az adott forrásokat, és ezen tudományterületek, tudományágak összefogására van ahhoz szükség, hogy az Qskort megismerhessük egyáltalán. Ezeket a tudományágakat társtudományoknak nevezzük, néhányat felsorolva: domborzattal, vízrajzzal a geomorfológia foglalkozik; az éghajlattal a klimatológia (paleoklimatológia az Qskorra vonatkoztatva), a növénytannal a botanika, paleobotanika, az állatvilággal a paleontológia, az eszközökkel, technikákkal, a tárgyak alkotásával a régészet, az életmóddal, gazdálkodással különösen az etnológia és a kulturális antropológia, ennek a vonatkozásnak a maradványai a régészeti anyagban is megvannak. Azoknak a vizsgálatával a régészet különbözQ részterületei foglalkoznak, társadalmi kapcsolatokkal szintén az etnológia és a kulturális antropológia, a kommunikáció módjával a paleolingvisztika, a nyelvi Qsiség állapotával, az Qsiség kérdésével. A mitológiai rendszerekkel, mitológiai kutatás, vallási rendszerekkel egy csomó kapcsolódó tudományág, melyek közül mindnek megvannak a sajátos vizsgálati módszerei. Pl. a régészet egyik ilyen módszere a tipológia, ennek az a lényege, hogy az egyes tárgytípusok megalkotásában fejlQdés mutatható ki; ha a tárgyakat sorozatokba rendezzük, az egymáshoz közel álló módosulatokat megnézzük, ezek jobban hasonlítanak egymásra, sorozatokba állítjuk Qket, akkor egy átalakulás mentén követhetQ a fejlQdés idQben is. Ennek megfelelQen a tárgyak kidolgozása, külsQ megjelenése alapján sorozatokba rendezi Qket a régészettudomány, és ezt a módszert nevezik tipológiának. Tulajdonképpen a tipológia az alapja a régészet osztályozási módszereinek.
Pskori történetiségrQl van szó, a legfontosabb probléma az idQ. Az idQbeli helyzet megállapítása. Folyamatokról csak akkor tudunk gondolkodni, ha a jelenségeket idQrendbe tudjuk állítani. IdQrendi sorozatokat hozunk létre. Ezért az Qskor vonatkozásában, mivel más támpontunk nincsen, az egyes jelenségek vagy tárgyak kronológiai helyzetét muszáj megállapítanunk. Erre kétféle lehetQségünk van:
Egyik esetben arról van szó, hogy van egy A és egy B jelenségünk vagy eseményünk vagy tárgyunk, amelyeknek az idQbeli helyzetét kell megállapítanunk. Ez az idQbeli helyzet lehet csak annyit mondó, hogy a kettQ egymáshoz hogyan viszonyul az idQben. Az egyik korábban volt, mint a másik, vagy egy idQben voltak. Hogy ha csak az idQbeli viszonyulást állapítjuk meg, akkor relatív idQrendrQl beszélünk, relatív kronológiáról. Ez a minimum követelmény az Qskorkutatásban, hogy legalább a viszonyítás szintjén tisztában legyünk az idQrenddel. Ha ez egy fejlQdési sor, akkor minden elem beleillik a sorba, és ez egymásutániságot is jelent! Ennek megállapítására 3féle dologból indulhatunk ki:
Régészeti lelQhelyeken rétegekben találnak bizonyos maradványokat. Ebben a rétegben még találunk pl. állati csontokat is, meg eleve maga a réteg, az üledék is információforrás. Az, hogy ennek megállapítsuk az idQrendi helyzetét, támaszkodhat magára a rétegre, a befogadó üledékre. Ha ezt elemzik, akkor meg tudják állapítani, hogy a múlt mely korszakához kapcsolható ez a réteg. Nyilvánvaló, hogy ha benne van az emberi megtelepedés nyoma, akkor a megtelepedés ebben a korszakban volt. Ha erre támaszkodik az idQrendünk, akkor ezt úgy nevezzük, hogy litosztratigráfia, ez a litosz- kQ szóból ered, az üledékre vonatkozik. Az üledékre, magára a rétegre támaszkodhat a relatív idQrendünk. A különbözQ tudományágaknak, pl. a geológiának megvannak a maga idQrendi sémái, a korszakbeosztásai, ha ehhez be tudjuk azonosítani a rétegünket, akkor megvan az idQbeli helyzet.
Támaszkodhatunk az állatcsontokra is, az élQvilág maradványaira, növényi maradványokra is. Itt ugyanerrQl van szó, hogy megállapítjuk azt, hogy az illetQ réteg a benne levQ élQvilág alapján az élQvilág alakulásában mely korszakhoz köthetQ. Ugyanígy köti össze a rétegünket a biológiai tartalom korszakkal. Ebben az esetben biosztratigráfiáról beszélünk, a biológiai tartalomra támaszkodunk.
Ha az emberi megtelepedés nyomai kellQ jellegzetességet viselnek, akkor támaszkodhatunk az ember alkotta tárgyakra is az idQrendi helyzet megállapításánál. Vannak bizonyos edényformák, tárgyak (fém, kQ, csont) amelyeket csak bizonyos korszakokban készítettek, vagy a megformálási módja egy adott korszakban jellemzQ, máskor nem fordul elQ. Ha ez a helyzet, akkor támaszkodhatunk a régészeti tartalomra, és ebben az esetben archesztratigráfiának nevezik.

Mindenki számára kényelmesebb években beszélni, hiszen az életünk is években zajlik. Az írott történelem is években van rögzítve, ez a megszokottabb, jobban kezelhetQ módja a múltbeli idQbeli helyzet megértésének Viszont meg kell állapítanunk valamilyen módon az évszámot. Ha évszámot rendelünk az események mellé, abszolút kronológiáról beszélünk, ebben az esetben az idQrendi helyzetet az évszám fogja belQni. Egyértelmq, hogy ha már az évszám megvan, onnantól fogva a relatív idQrend is évszámokban kifejezQdik.
Az évszámot nem olyan könnyq megállapítani. Ehhez fizikai-kémiai módszereket kell alkalmazni, ezek közül kettQt emelünk ki:
Dendrokronológia: Évgyqrqs korhatározás, a fák évgyqrqin alapszik. Évszám megállapításához az ad nekünk lehetQséget, hogy a természetben, a múltban is zajlottak (és persze manapság is zajlanak) ciklikus folyamatok. Ez annyit jelent, hogy körfolyamatnak mondjuk, ha a ciklus elindul egy bizonyos pontról, és bizonyos idQ elteltével hasonló pontra jut, ha nem is ugyanoda, majd egy újabb ciklus kezdQdik. A folyamat hosszát szakaszokra tagoljuk. Ez azért is hasonlít az alap-idQszámításunkhoz, mert az is egy ciklikus folyamatra épül, a Föld és a Nap csillagászati mozgásához igazodik az idQszámításunk, ennek megfelelQen a ciklus szakaszai az év, hónap és a nap. Olyan folyamatokra kell támaszkodnunk, amelyek számunkra látható nyomokat hagynak a ciklikusság alapján. Ilyen a fák évgyqrqje. Ez arra a természeti jelenségre épül, hogy a mérsékelt égöv alatt a fák életében van évente egy pihenQidQszak, a tél, amikor nem növekednek a fák. Ezért minden évben visszatérQen van egy szakasz, amikor leáll a növekedés, ekkor évgyqrqket képez a fa. Egy évgyqrq egy évnek felel meg, ez nagyon egyszerq átszámítási lehetQséget ad számunkra, mert csak a gyqrqket kell számolni, hogy az éveket megállapítsuk. Hogy lehet ebbQl idQt megállapítani? Úgy, hogy ha kijelöljük egy pontját, hogy ez tavaly volt, akkor egyszerqen számolhatjuk az éveket. A nagyon távoli múltra ez csak akkor lehetséges, ha vissza tudjuk vezetni az éveket, folyamatosságában. Kiegészíteni úgy lehet ezt egy hosszú sorozattá, hogy a különbözQ fák gyqrqsorozatait egymáshoz illesztjük. Az összeillesztés módszere az átlapolás. Az a lényege, hogy mivel a fák évgyqrqinek a kinézete az adott év klimatikus viszonyainak a függvénye, csapadékmennyiség, hQmennyiség, napsütésmennyiség, mivel nincs két egyforma év, ezért nincs két egyforma évgyqrq. Ha két különbözQ fajú fa ugyanazon viszonyok között éli ugyanazokat az éveket, akkor az évgyqrqi egymás után ugyanazt a mintázatot mutatják, mert egyformán hat rájuk a klíma. Ez az átlapolás alapja, megtalálni azokat az illeszkedQ pontokat, ahol a mintázat azonos. Amíg összeillQ szakaszaink vannak, kialakítunk egy folytonos idQszalagot. A kezdet egy frissen kivágott fa. Hogy alkalmazzák ezt? A régészeti lelQhelyen elQkerül egy fadarab, ennek évgyqrqibQl egy sorozat felismerhetQ mintázatot ad, ekkor fogják az idQszalagot és megkeresik a mintázatot.
Radiokarbon módszer: A természetben bizonyos elemek nem stabil állapotban vannak, és a nem stabil állapotuk miatt lebomlanak, átalakulnak egy stabil állapottá. Ezeket hívjuk izotópoknak. Pl. 14C izotópja. Az izotóp átalakulása radioaktív sugárzással jár. Kibocsát radioaktív sugárzást, miközben átalakul. Ennek alapjairól annyit lehet elmondani, hogy a légkörben, magasan, kozmikus sugárzás hatására átalakul a nitrogén 14-es szénizotóppá. A stabil a 12C. Mivel a 14C-nek van 2 fölös neutronja, ezektQl meg akar szabadulni. Amíg ez nem sikerül neki, addig is szénként viselkedik. Szénként a szénciklusban részt tud venni, CO2-ba beépül, bármelyik szénvegyületbe beépül. CO2 ( fák felveszik ( növényevQk ( állatok (( ember). Az anyagcsere-utakon végigmegy ez a radioaktív szénizotóp. Az anyagcsere azt jelenti, hogy körforgás van. Ez azért fontos tényezQ, mert a radioaktív szén stabil állapotba törekszik, folyamatosan bomlik a 14C, de állandóan keletkezik is a légkörben. A légkörben mindig van egy bizonyos mennyiségben jelen radioaktív szén. Ennek a mennyiségnek megfelelQ arányban, a növényzetben, az állatvilágban és az emberekben szintén állandóan jelen van a táplálkozás, anyagcsere miatt. Egészen addig, amíg az anyagcsere zajlik, úgy tekinthetjük, hogy az adott koncentrációban mindig van az élQlény szervezetében radioaktív szén. Mikor az élQlény elpusztul, megszqnik az anyagcsere-folyamat, legalábbis a befelé áramlás. Csak a lebomlás marad. Ez a lebomlás fokozatos 14C mennyiség csökkenéssel jár.
Grafikon: az élet alatti 14C- mennyiséget 100%-nak tekintjük, a csökkenési folyamat adott grafikont rajzolja meg (ld. órai jegyzet). Eleinte gyorsabban csökken, majd lelassul ez a csökkenési folyamat, a végén egészen lelassul (tulajdonképpen sosem ér véget). Ennek van egy szabályossága annak ellenére, hogy nem lineáris folyamatról van szó. A szabályossága abban áll, hogy ha megnézzük, hogy 50%-ot mennyi idQ alatt ért el, és ugyanennyi idQ múlva újra megnézzük, akkor 25%-ot kapunk, újabb ilyen idQintervallum elteltével 12.5%-ot. EbbQl a számsorból látszik, hogy a szabályosság a lebomlási folyamat alatt, adott idQintervallum alatt mindig a kiinduló mennyiség felére csökken. Ezt hívják felezési idQnek. A felezési idQ 14C esetén ~ 5700 év. Emiatt lehet vele idQt mérni. Az elpusztulás után földbe került, akkor volt 100% a 14C tartalom, megmérjük most mennyi, a mért mennyiség alapján, az összefüggést ismerve megállapítjuk, hogy a folyamat most éppen hol tart. A matematikai formulával kiszámítható, hogy hány év telt el azóta, hogy elpusztult az élQlény. Ez elméletileg ad pontos dátumot. A mérQmqszereknek van egy pontossági korlátja, maga a radioaktív sugárzásban is vannak zavaró tényezQk, ezeket ki kell szqrni, egy csomó ilyen ok miatt nem tudnak olyan pontos dátumot adni, mint a dendrokronológiában. A dátumot így adják meg: 26180 ± 560 év, ez egy intervallumot ad nekünk, amelyen belül ott az esemény.
Példa: azt mondjuk, hogy az esemény az utolsó nagy eljegesedés közepén volt, amikor volt egy hosszabb enyhe idQszak, abba a korszakba esik. De ez az idQszak 60 000 és 20 000 év közé esik, ez egy 40 000 éves intervallum! Azon belül volt valamikor. De ha azt mondjuk, hogy 26180 ± 560 akkor ez néhány ezer évre szqkíti le! Relatív korhatározást tud nekünk mondani.
Szintén példa: a dendrokronológia kapcsán: Kaliforniában, ahol ezt a módszert annak idején kidolgozták a XX. sz. elsQ felében (20as években), egy indián település korát akarták megállapítani. Bíztak a módszer pontosságában. Egy olyan indián településrQl volt szó, amelyrQl a konkvisztádorok feljegyzéseiben van utalás. Van közelítQ ismeretünk, hogy ez mikor volt. Vettek egy gerendát, abból vettek mintát, meghatározták dendrokronológiával a korát. 300 évvel idQsebb kort kaptak, mint amire számítottak. Másik gerendával is megcsinálták, az jó dátumot adott, várt korba esett. Harmadik esetben megint jó dátumot kaptak. Így derült ki, hogy az elsQ vizsgált gerendát nem ennek a településhez vágták ki. Volt egy másik település 300 évvel korábban, de az addigra elpusztult. Az indiánok, mikor építették a településüket, a használható gerendákat áthozták.
Ez mutatja, hogy körültekintQnek kell lennünk a minták kiválasztásánál, és ha kapunk egy dátumot, akkor körültekintQen kell értelmeznünk, mit jelent.
Másik példa: egy másik módszernél. Az emberi megtelepedést tartalmazó réteget két réteg foglalta magába, de abból a rétegbQl nem lehetett kort határozni semmilyen módszerrel, amelyben az emberi település volt. Ezért ahhoz, hogy viszonyításuk legyen, csináltak korhatározást az alatta levQbQl meg a fölötte levQbQl. Szendvics-kormeghatározás( KözelítQleg hová esik ez a kor?
Az abszolút korhatározás, mint láttuk, fontos, mert az évszámmal pontos adatokat kapok, de problémákat vet föl.

Forrásoknál: a természeti környezet nagyon fontos. Az emberi kultúra alakulásánál fontos szerepet játszik a környezet. Kicsit ki kell térnünk a természeti környezet alakulására. Itt még nagyobb intervallummal van dolgunk. Föld történetében 4.6 milliárd évrQl van szó. Ebben az emberi kultúra megjelenése, a 2.5 millió év, ha a Föld történetét egy évben ábrázoljuk, már a szilveszter estéjére esik. Az írásbeliség megjelenése pedig már az utolsó fél percben van. A Föld egész fejlQdése azért fontos az emberi kultúra szempontjából, mert az emberi kultúra ennek a fejlQdésnek az utolsó szakaszába illeszkedik bele, és tulajdonképpen folyománya ennek. Végigvonul a Föld történetén a Föld külsQ burkának, a kontinenseknek a fejlQdése egyik oldalon, másik oldalon az élQvilág fejlQdése. Ha már ebben a kérdésben mindenképpen evolúciós alapon áll a gondolkodásunk, az egész élQvilág fejlQdésének a folyománya az ember kialakulása, az ember biológiai jellegének a kialakulása, ennél fogva az egész emberiség története és kultúrája ennek a folyamatnak az egyik eredménye.
A Föld egészének az alakulásában pedig a Föld mélyén zajló folyamatok játszanak szerepet, amelyek miatt a Föld felszíne fokozatosan és folyamatosan változott a múltban. A kontinensek a földtörténeti múltban nem úgy helyezkedtek el, ahogy ma ismerjük Qket. Ennek oka az, hogy a föld mélyében a kQzetanyagokban egy körfolyamat zajlik, a föld mélyébQl az olvadt kQzetanyag a felszín felé törekszik, a felszínre érkezik, ez az óceáni hátságok mentén zajlik, majd az óceánfenéken oldalirányba mozog ugyanez a kQzetanyag, a kontinensek pereménél újra visszamegy, alábukik, majd újra megolvad és ez a körfolyamat zajlik egyfolytában a földköpeny alatt. Ez eredményezi azt, hogy az óceánfenék is mozgásban van, és az óceánfenék anyagán ülQ kontinenslemezek is mozgásban vannak.
Pangea Qskontinens. Pan- összefogás, egyben; Gea- Gaia, a Földanya. Pangea, a nagy kontinens. Törés alakult ki a kontinensen, elkezdett megjelenni az Atlanti-óceán. Az óceán aljzat elkezdett tágulni. A Pangea darabokra hullott és szétúsztak a kontinensek. A földtörténeti újkorban már majdnem minden a mai állapotban van, a végére, olyan 8millió év környékén érte el a mai állapotot. Ez a kontinensvándorlás azért fontos, mert a kontinensek elhelyezkedése a Föld felszínén befolyással van a Föld klímájára. Amikor az Antarktisz a BaktérítQ környékérQl elindult a Déli sark irányába. Az északi féltekén pedig Eurázsia és Észak-Amerika észak felé mozgása miatt az északi sarkvidék felé közelítettek. Ez a Föld klímájának alakulását befolyásolta. Pangea idQszakában a mainál jóval melegebb idQszakról volt szó (ekkor volt a hüllQk virágkora), mikor a kontinensek szétúsztak, az a klímára döntQ hatással volt. ElkezdQdött az a lehqlés és ingadozó klímának a kialakulása, amely egyrészt a mai nap is jellemzi a Föld klímáját, másrészt a számunkra legfontosabb idQszakban, a pleisztocénben meghatározó volt ez a klímaingadozás. Ez azt jelentette, hogy eljegesedések és felmelegedések váltogatják egymást. Eljegesedések: Glaciálisok. Felmelegedések: Interglaciálisok. A Föld felszínét, ha csak az északi féltekén nézzük, akkor nagyon fontos, hogy ez a klímaingadozás a természeti környezetre milyen hatással van. A Föld felszínén az éghajlat szerint övezetes elrendezésq az élQvilág, a sarkvidéken örök hó és jég, egyenlítQnél a trópus. A kettQ között fokozatos átmenet: tundra, tajga, mérsékelt öv, mediterrán, szubtrópusi, trópusi. Ezek egymást követik. A pleisztocén jégkor eredménye: amikor lehqlés volt, eljegesedés, ekkor az északi jégtakaró dél felé terjeszkedett. Sokkal több jég halmozódott fel a sarkokon, ez elindult lefelé, kiterjedt (mint a magashegységekben a gleccserek). Ennek következtében az összes éghajlati övet dél felé eltolta. EbbQl fakad az, hogy a Kárpát-medencében pl. most mérsékelt övi klíma van. Az eljegesedés idején itt volt a tundraöv. A tundrára jellemzQ állatok nyomait találtuk meg ebbQl az idQszakból, ill. a földfelszín olyan jelenségeivel, amely a tundrán fordul csak elQ. Amikor felmelegedés következik be, az egész egy ellenkezQ folyamatot vált ki, a sarki jégtakaró visszahúzódik, ennek megfelelQen az éghajlati övek észak felé mozdulnak el. Ennek az az eredménye, hogy az interglaciálisban a jelenleginél melegebb volt a klíma, ekkor a Kárpát-medencében mediterrán növényekkel és állatokkal találkozunk. Ezek most csak a Földközi-tenger sávjában élnek. SüttQn (Dunakanyar) az interglaciális üledékben görög teknQs volt, déli ostorfa, ezek ma csak mediterrán klímán élnek meg. Ott abban az idQben olyan volt a klíma.
Az a lényege a természetes környezet változásának a pleisztocén során, tehát a földtörténeti újkor utolsó szakaszában, a jégkor alatt figyelhetjük a természetes környezet alakulását. Példák:
Tengerszintváltozás: a sarkvidéken megfagyott jég egy csomó vízmennyiséget magába zárt. Ennek a víznek valahonnét hiányozni kell. A pleisztocén alatt a klímaingadozás miatt a tengerszint változása kb. 150 m volt. Ez egy nagy kilengésnek számít. Nizzánál meg lehet figyelni ezt a tengerparton. A különbözQ eljegesedéseknek különbözQ magasságban megfeleltethetQ tengerparti üledékeit találjuk. A mai viszonyokhoz képest a Günz-Mindel (az elsQ 2 eljegesedés) közötti felmelegedési idQszakban 83 méterrel volt a tengerszint magasabb, mint most.
Az állatvilág is változik az éghajlati övek eltolódásának megfelelQen. Magyarország területérQl származó adatok szerint az utolsó 140ezer év története egyrészt a hQmérsékleti klímagörbe, másrészt pedig a kisemlQsök számarányának a változása. Pockokról van szó (Microtus fajok): Vízipocok, erdei pocok, földi pocok, mezei pocok (mai klímán érzi jól magát), szibériai pocok (hideg klíma), örvös lemming (arktikus faj). A pockok számaránya jól követi a klímaingadozást. Az utolsó interglaciálisban jóval melegebb volt a klíma, láthatjuk, hogy a melegkedvelQ pockok számaránya megnQ, eltqnnek az eljegesedés alatt még itt élQ pockok. Újabb lehqlés: megnQ a hidegtqrQk számaránya és lecsökken a melegkedvelQké.
Mi az oka ennek az ingadozó klímának, az egymást váltó eljegesedések, felmelegedések sorozatának? Erre sok elmélet volt.
A leginkább elfogadott a Milankovi -Bacsák féle elmélet. Eszerint csillagászati okok felelQsek ezekért a változásokért. Ennek a csillagászati mozgásnak vannak bizonyos paraméterei, jellemzQi, melyek idQben nem állandók. A változás oka, hogy a többi bolygó is jelen van, hatnak egymásra. Példák:
Tengelyferdeség: ma 23°x de nem mindig ugyanannyi! A zavarás miatt a Föld billeg. Hol több, hol kevesebb. Ez a billegés olyan, mint mikor egy pörgettyqt megpörgetnek, és a tengelye billeg. Ennek az idQbeli változása 40ezer éves ciklusban két szélsQérték között mozog. Ezt hívják precessziónak.
A keringés pályája sem mindig ugyanolyan. Van, amikor elnyújtottabb. Ennek az idQbeli változása két szélsQérték között 90 000 éves ciklusban zajlik, úgy hívják, hogy excentricitás. Ebben a tengelyek hossza módosul.
Amikor a Föld a pályája során legközelebb van a Naphoz. Napközeli vagy perihélium pont. Ennek a ciklusa 26 000 év. Ennek fontos szerepe, hogy ez hol télre esik, hol nyárra. Most télre esik.

A ciklusok különbözQ hosszúságúak. De mindegyik közvetlen hatással van arra, mennyi meleget kap a Naptól a Föld felszíne. Ha billen a tengely, meredekebben áll, akkor a napsugarak meredekebb szögben érkeznek. A sarkvidék felé laposabb szögben fognak érkezni, mint elQtte. Excentricitás következtében a perihélium távolsága vagy növekszik, vagy csökken. Ezek befolyásolják a földfelszín felmelegedését, ebbQl indul ki Milankovi , amikor számításokat végzett, kiszámolta ezen tényezQk változását az idQben. Megrajzolt egy klímagörbét. Több helyen is talált olyan pontokat, ahol ez a klímagörbe a küszöbértéknek tekintett (Köppen-féle küszöbérték, Köppen állapította meg, hogy ha ennél az adott mennyiségnél több meleg jön a Földre, akkor felmelegedés lesz, ha kevesebb, akkor eljegesedés) vonal alá csökkent a Földre érkezQ meleg mennyisége. Bizonyította, hogy ezek a folyamatok befolyással vannak a ciklikusságra. Nem egy szabályos ütemben zajló folyamatról van szó, aminek oka, hogy a ciklusok különbözQ hosszúak. Egymás hatását erQsítik vagy gyengítik. Ez az eljegesedések és felmelegedések váltakozásának a jelenleg elfogadottabb magyarázata lehet.
Ennek a lényege, hogy az Qskor idején a földrajzi környezet, amelyben az emberek éltek, folyamatos változásban volt. Ezt a változás az ember életére közvetlen hatással volt, hiszen a természeti környezettel szoros viszonyban éltek. Ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ez a változási folyamat milyen viszonyokat eredményezett, és ezek idQben hogyan követték egymást, mert így tudjuk csak megérteni azt, amit az emberi kultúra alakulásából látunk, hogy mi miatt, mivel, hogyan függenek össze a dolgok.

2. RÉSZ

Az emberi társadalom, emberi csoport számára felmerül a kérdés, milyen régi a világ, milyen végi az ember. Az eredetmítoszokban adnak erre magyarázatot. Az európai kultúrkör számára, a tudományosságunk köre a XVII. sz.-tól kezdve alakulnak ki a tudományok, e kultúrkör számára a keresztény kultúrkör eredetmítosza volt ebbQl a szempontból meghatározó, tehát a teremtés eredetmítosza. A bibliai teremtésmítoszban az szerepel, hogy a teremtés volt, az embert és az egész világot a teremtéskor alkotta meg a teremtQ.
A kialakuló tudományok azonban a XVII. sz.-tól kezdve fokozatosan, és a XVIII. sz.-ban egyre inkább arra a felismerésre jutottak, hogy a Bibliában leírt teremtéstörténet a maga kronológiájában kevés! Mert ott 6 nap alatt zajlik az egész, viszont ennél többnek kell lenni. Elgondolkoztak, mennyi idQ lehet ez. Híres ebbQl a szempontból a brit Ussher érsek. P nekiállt, hogy tudományosan megállapítsa a teremtés idQpontját. A Bibliára támaszkodott. A genealógiából indult ki, ez alapján visszafelé kiszámolta a teremtés idQpontját. Kr. e. 4004-ben történt a teremtés. Abszolút tudományos vizsgálatnak számít! A rendelkezésre álló eszközök birtokában a tudományosság minden (akkori) igényét kielégítQ vizsgálatot végzett. Az 1640-es években az angoloknál megjelent újabb Biblia kiadásokra már rá is nyomtatták, hogy a teremtés idQpontja Kr. e. 4004.
A XVIII. sz.-ban a meginduló ipari fejlQdés igényei miatt a geológia tudománya megerQsödött. Az ásványi kincsek és egyebek miatt. A geológia tudománya, amit feltárt és megfigyelt, ahhoz ez a 6000 év kevés volt. Mindazoknak a folyamatoknak a lejátszódásához, amit megfigyeltek, ez kevés volt. Több százezer év is lehetett (egyes „elrugaszkodott” elmék akár egymillió évet is elképzeltek) a földtörténeti múltra.
A következQ felismerés, ami a teremtés elméletébe ütközött, az a paleontológia tudománya volt. Ez fosszíliákkal foglalkozott. Megfigyelték, hogy a különbözQ rétegekben olyan állatok maradványait találják, melyek ma már nem élnek. EbbQl következQen nem hitték el, hogy a Földet egyszer teremtették volna, mert akkor nem lennének a fosszíliák között olyan állatok maradványai, melyek ma már nem élnek! Ezt a dolgot egyszerqen fel lehetett oldani, mert volt az özönvíz mítosza. Utána újjáalakult a Föld élQvilága. EbbQl alakult ki az ún. katasztrofizmus elmélet, amely a geológiának, paleontológiának a Föld múltjára vonatkozó elképzelése. Azt feltételezte, hogy a Föld múltjában több ilyen ciklus követte egymást, hogy teremtés (volt egy élQvilág) ( katasztrófa (ez eltörölte ezt az élQvilágot) ( újabb teremtés (újabb élQvilág) ( stb. Ezzel meg tudták magyarázni, hogy miért van az, hogy bizonyos rétegekben egy adott élQlény megtalálható, utána ezek eltqnnek, utána más élQlények bukkannak fel. A különbözQ rétegek sorozatában vannak ilyen szakaszok. Pl. a Trilobiták (háromkaréjú Qsrákok) a földtörténeti középkorban már nem éltek. Az Ammoniták (lábasfejqek mészvázzal) a földtörténeti középkor végén tqntek el. Más rétegben megint más jellegzetes állatvilág van. Ezt a katasztrofizmus elméletével meg lehetett magyarázni. Igen, de a katasztrofizmus még egy dolgot állított. Mivel a fosszíliák közt nem találtak emberi maradványt, ezért az ember csak az utolsó teremtés alkalmával került a Földre, vagyis a közeli múltban. Ez a megálla02Dp

¢
Ú
Ü
vxX 4 r ¢ ² TÓl

68vx„†&èê  ’ *&(\(^(š+V,X,:-Ø.3Ò5õìèãèßèßÛß×Û×Ó×Ë×Ë×ǿǻǻ´»´°©°»°¥°¡¡™•‘™‘‘‰…h

(

hpbOhŠWÙh=<h$-ÛhÛljh‘uÖhª”h‚v
hn¯

jàðh

jÊh

jÊ

jàðh=w¦h=w¦hswéhswé>*hswéhµrâhµrâ6h£"rhµrâh=/1h®!À h‡B5h‡Bh‡B5CJaJ h‡B5>*CJ aJ 102Dp
Ü
x² Ôm†ê’ ¦#^(Ö(X, 3÷÷ïïïïääÙÙÍÍÁµµµµµµ
$„Ä`„Äa$gd‚v

$„Ä`„Äa$gd

jÊ
$„Ä`„Äa$gd=w¦
$
&
Fa$gdµrâ
$
&
Fa$gd®!À $a$gd‡B $a$gd‡BžíºíþþÒ5R9n9t9ê9::B:Z:î:;2;L;¼;Ì;&<8†>8@ˆ@š@pCJ>J¦JÄJM MNM\M°OðOPêPlQŽQ|RâSäS0TjVŠVðVòVlY@ZdZ|Z~Z€ZüòüîæâîæîæîæîæîÝîÝîâîâÙâÔâÐËÐÇÃǾÃÇôð쨣¨ŸÃŸ›–›Ÿ›°‘°›° h.S6 hKE6hKEhý ë h eÈ6h eÈh/Q h.ShÂ'ßhÂ'ß6>* hÂ'ß>*hÂ'ßhù9 h¶¸6h¶¸ h'XÂ6h«· h@}Å6h'XÂh@}Åh@}Å6h@}Åh@}Åh†6>*h†9 3°DÄG MäSòV~Z€Z†^~_èq| †ŠÈø‘æ”È•óóèÝÝÝÕèɶ§›“““““ $a$gd¶5í
$„ ^„ a$gdï“$
&
F„ ^„ a$gdï“$
&
F
ÆØ „ ^„ a$gdï“
$„Ä`„Äa$gdÊ&5 $a$gd.S
$
&
Fa$gdÂ'ß
$
&
F
a$gdò+Ã
$„Ä`„Äa$gdù9€Z(\ö\]„^†^~_ž_eŽkÌkÞkÆmDnèq r³rµrÁròrªs·s¹sÄstttuœužu u¢uÀuÂuÚuÜuðuòuœw wDxè{ì{ ||.|0|¶€ÒüøñøüøçøãßÚßÖÒËÇ¿Ç»·³«³«³§Ÿ§Ÿ§˜§˜§˜§˜§§Œ„ŒÒŒ„Œ€hï“hßÑhßÑH*hßÑhVÀhVÀH*

jàðhVÀhVÀhVÀH*hVÀh“cùh“cùH*h“cùhT|Gh#HhS[úhS[úH*hS[ú

hS[ú6>*hûKfhØOØ hî-6hî-h’

hÊ&5hÊ&56>*

hÊ&56>*hÊ&5hò+Ã0ҁց¤‚¨‚ºƒ…Ÿ† †Š

Ž˜ÆÈ”¢”¤”ä”æ”Üš€œ

ž
ž2¡´¢b£¤¤f¥
¦|­š­°­Ô­ô­±<²L³TµÜ¸œ¹ž¹V¿žÆÀÆÈÈ<È8Ê÷ó÷óïëçëãßÛã×ÓÌÓ×ÓÈÄÓÄÀ¼¸Ä´°¬¨£¨£¨Ÿ›—“´‹‡ƒ‹{ƒhjh£Z°6h£Z°hkBfh/ ^h£8ÉhòXòhwNwh§-Jh8 P h!7o6h!7oh% hVVXhtŸh“B¯hïuahkeÔhO=ÕhöNÊ

jJðh'¯h'¯h»[heóh(hòh ÃhßÑh¶5íhhï“hï“hï“H*/ȕʕ
ž¤ž¹ŽºV¿ÜÄÎÅÈpÊ͚̚͜ÖFÚGÚOÚPÚ÷ëëëëààÔÌÁÁÁµ¥¥ $a$gdŒuH$„h„\^„h`„\a$gdj
$„h^„ha$gdj
$
&
F
a$gd£Z° $a$gd/ ^
$„Ä`„Äa$gd/ ^
$
&
F

a$gd£8É
$„Ä`„Äa$gd'¯ $a$gd¶5í8ÊPÊjÊnÊpʼËÖˬÌÊ̘͜Í^Ð:ÒQҾԘ֚ÖGÚPÚQÚ¦Þ¨ÞHä>çè,è.èÌéÔíÖí2î4îvîxî˜î>ðâñô@šœ
ž
¨
Ö Ø ^DžVNüôüðüôüôüôüìçìãüãÞÙÕãÕÑÕÑÍÑÉÂÉÂÉÂɾº¶´¶°Ñ°¬¨¤ ° œ˜”Œh²}Qhpv`hÓ\OhpORh|Ïh ;(haz
h}Wìh-b„h%lšUhyI{h P–h)SÄ

jàðhº |hº |hê9ghÙ
-Ž Ì!Š#$$Š$´&.'Ž)â)ä) *z+÷÷ëëëëããØØØÍÍÅÅÅÅÅÅÅÅÅ $a$gdŒcL
$
&
F a$gdŒcL
$
&
F a$gddG $a$gdîqç
$„Ä`„Äa$gdÙ< $a$gdŒuHpítás kizárja az Qsember létét. AZ özönvíz elQtt élt Qsi ember létét kizárja.
A XIX. sz. elején, a tudománnyal foglalkozó emberek szélesedQ köre miatt egyre több felfedezésre jutnak. Felfedezik a pattintott kQ tárgyakat, szakócákat, olyan rétegben, amely nagyon régi. Kezdetben ezeket a felfedezéseket megpróbálták máshogy magyarázni. Pl. Walesben egy barlangban feltártak egy csontvázat, amely vörös okkerrel volt borítva ( Red Lady , amúgy férfi), és a feltáró geológus látta, hogy az egy régebbi korból származó csontváz, de arra gondolt, hogy ez a római hódítás idejébQl gondolta. Ma már tudjuk, hogy paleolitikumból származik. A feltáró ókorinak gondolta, szóval régi, régi, de nem annyira, hogy özönvíz elQtti legyen! KésQbb mamutcsontokat találtak. Ezeket úgy gondolták, hogy Hannibal hadjáratában elpusztult elefántok lehetnek. Ezeket is az ókorig vitték csak vissza.
A XIX. sz. közepén Franciaországban élt Jacques Boucher de Perthes vámtisztviselQ volt. AmatQr geológus, régiségbúvár volt. A Sommes folyó völgyében látogatta végig a feltárásokat. Természetes feltárások, kavicsbányák, agyagfejtQk, földrétegek tanulmányozása. P fedezett fel pattintott köveket, szakócákat, ugyanabban a rétegben kihalt állatok csontjait találta meg. Ehhez a felismeréshez nagyon ragaszkodott. Igenis élt ember abban az idQben, amikor ezek a kihalt állatok éltek! Vagyis azt állította, hogy az özönvíz elQtt élt ember! Ez ütközött a hivatalos állásponttal. A vallásos világfelfogás sokáig nem volt ellentétes a tudományossal. Az ember, mint állatvilágból kiemelkedQ lényt tekintették, joggal, hiszen az embernek csak a különleges vonásait látták. Darwinnal jutunk el oda, hogy az állatot látjuk az emberben. A Boucher de Perthes-el kapcsolatos vita itt azzal zárult, hogy Angliából neves geológusok érkeztek a helyszínre, akik meg akarták nézni a leleteket. Köztük volt Charles Lyell, aki korábbi munkásságánál fogva korának legismertebb geológus szaktekintélye volt. P is szakvéleményt adott, e megfigyelés helytálló, egy rétegben vannak az állati csontok és az emberi kultúra nyoma. Ekkor vált tudományosan elfogadottá, hogy akkor élt ember.

1856 Neander-völgyi ember. Ez volt az elsQ olyan maradvány, amely Qsember. Fuhlrott kapta kézhez a csontokat, Q felismerte, hogy ez emberi csont, elvitte Schaffhausenhez, aki a Bonni Egyetem anatómusa, aki megerQsítette ezt. Úgy írták le, hogy ez az ember Qsi formájának a csontja. Ekkor a sorozatokban már felismerték a fejlQdést. Sokféleképpen magyarázták a furcsaságát (hogy ne kelljen azt mondani, hogy ez egy Qsember), pl. a napóleoni háborúban eltévedt kozák (ázsiai primitív lény volt) volt. Nem fogadták el, hogy ez egy Qsi alak volt. Itt egy másik vonal is bekapcsolódik, a biológia fejlQdése, az evolúció gondolata, az állatvilágban a fajok Qsi alakból újabb alakba átalakulnak:
1859 Darwin: A fajok eredete ( itt még nem mondja ki, hogy az emberre is vonatkozna a fajok átalakulásának az elmélete
Thomas Huxley: Az ember helye a természetben; 1863; Darwin buldogja , evolúció gondolatának vehemens híve volt. Ha igaz a lóra, hogy egy Qsi alakból alakult ki, akkor ez az emberre is igaz!
1871: Darwin: Az ember származása; itt már nem csak a természetes szelekciónak, hanem a szexuális szelekciónak, a nemi kiválasztás szerepének a hangsúlyozása.
1867 Haeckel; ha közeli rokonaink a majmokkal közös QsbQl származó ember, akkor a közbülsQ alak félig majom félig ember lehetett. P találta ki a közbülsQ lényt, a majomembert, ami a hiányzó láncszem majom és ember között.
Ennek a hiányzó láncszemnek a keresésére indult Eugene Dubois

1868: Cro Magnon-i ember, ez a modern ember jégkori képviselQje.
1891-ben Pithecantropus erectus, Dubois találja meg, Jáván, ez a közbülsQ láncszem; egy koponyatetQt és egy combcsontot talál, a koponyatetQ a csimpánzéra emlékeztetQ formai jegyeket visel, de jóval nagyobb. A combcsont teljesen emberi. Felegyenesedett majomembernek nevezte.
1924 taungi bébi, Australopithecus képviselQje, A. africanus
1959 Olduvai, Kenya, itt ismertek egy olyan réteget, ahonnét az elsQ Austalopithecusokat találták, Zinjantropus boisei (A. boisei), azt gondolták, ez volt az, aki a kQeszközöket csinálta. Viszont 1960-ben egy minta ugyanebbQl a rétegbQl, ez sokkal inkább emberi vonásokat viselt, ez volt a Homo habilis.
1974-ben Lucy, Australopithecus afarensis

Az emberhez vezetQ út:
A majmokkal közös QsbQl hogy jutunk el a mai emberhez? Egyik kulcsprobléma, hogy hol történt az a szétválás, ami az embert, és az emberszabású rokonait egymástól elválasztotta?
Két dátum merült fel, sokáig a 15millió évet fogadták el a Ramapithecusok miatt. ErrQl annyit, hogy a 30as években találták Indiában. Ez egy felsQ állkapocs töredéke, ebben benne voltak a fogak, metszQfog, szemfog és zápfog is! A fogazat jellemvonásai alapján úgy gondolták, hogy ez már közvetlenül az ember elQdje és nem elQdje a csimpánzoknak. EbbQl az következik, hogy a szétválás a Ramapithecusok kora elQtt be kellett következzen, 15millió évvel ezelQtt.
Másik megközelítés: molekuláris biológusok, ugyanezen dátum megállapítására felülrQl indultak el. Összehasonlították a csimpánz és a mai ember vérfehérjéit, az eltérések alapján meg lehet állapítani a szétválás idQpontját. Ez a számításaik szerint 5millió évet adott. Ez egy nagy ellentmondás. Azzal záródik a vita, hogy Törökországban elQkerült egy lelQhely, ahol a Ramapithecusok sok maradványát megtalálták, sok csontot. Ez a faj testének a többi részén sokkal inkább majom volt, mint amit a fogazata mutat. Ez a mozaik evolúció, mikor a különbözQ jellemvonások nem azonos ütemben fejlQdnek. A fogazata ennek a fajnak emberszerqbb volt, mint az összes többi testrésze.

A fejlQdés fontosabb vonásai:
Az Qsi majomféléktQl az emberfélék megjelenéséig eltelt fejlQdés fontosabb vonásai:
Két lábon járás (egyedül az emberfélékre jellemzQ), ez nem jellemzQ az emberszabásúakra, akik bár tudnak két lábon járni, de nem jellemzQ, fQleg nem hosszú távon. Náluk a bütykön járás van (az emberszabásúaknál), ennek megfelelQen alapul az anatómiájuk. A két lábon járás azért lényeges, mert alapvetQ anatómiai változásokat eredményez. Ezzel a természetes testtartással, a gerincoszlop a csípQvel úgy illeszkedik, hogy az egy bizonyos szöget zár be. Ennek megfelelQen az öreglyuk, amin keresztül a gerincvelQ és az agyvelQ közvetlen kapcsolatban van, az embernél a fej a gerincoszlop tetején van, ezért az öreglyuk a koponya alján van. Ez lényeges anatómiai változás, az emberfélékre már jellemzQ.
A fogazat átalakulása. Ennek a lényege egyrészt, hogy a majmok fQként puha növényi táplálékot esznek, fQleg a kistestq majmok, ezért az Q fogazatuk, ami mindenevQ fogazat, ezért gumós, rajta a gumók alaposan kiemelkednek, hiszen ez kell a táplálék elfogyasztásához. Az embernél a gumók ellaposodnak, mivel az ember sok minden mást is eszik, ennek megrágásához a kiemelkedQ gumók nem elQnyösek. Másrészt a szemfog változik. Emberszabású majmoknál a szemfog kiemelkedik a fogazat síkjából, a rágósíkból, mert a szemfogukat másra is használják. Ez a kiemelkedQ szemfog nem teszi lehetQvé a fogsornak az oldalirányú rágó mozgását. Az embernél a szemfog megkisebbedik és behúzódik a fogazat síkjába, a rágósíkba, alig emelkedik ki ebbQl. Ennek hátterében az az átalakulás is lehet, hogy a szemfog funkciója, ami a majmoknál elQfordul, átalakulása vagy eltqnése lehet a háttérben meghúzódó ok. FQként az egyedek közötti agresszióra használták a szemfogat a majmok. Az embercsoportokban az agresszió visszaszorulásával a szemfog elvesztette ezt a funkcióját.
Prognathizmus csökkenése. Arckoponyának az elQreugró jellege a prognathizmus. A majomnál elQreugrik a homlok síkjához képest. Az embernél ez nem ugrik elQre, a mi esetünkben a homlokunk síkjával egy vonalban van. Ennek a prognathizmusnak a csökkenése végigkíséri az emberi fejlQdést, mert a korai emberféléknél még a prognathizmus megfigyelhetQ, bár kisebb mértékben, mint a majmoknál.
Az agytérfogat növekedése.

Mindezen változás oka az evolúció felfogás miatt a környezet drasztikus változásában kereshetQ. A megváltozó környezeti viszonyok által kikényszerített alkalmazkodás, és az ennek mentén mqködQ szelekció tartható felelQsnek ezen vonások kialakulásáét. Kérdés az, hogy a környezet drasztikus megváltozása mi volt? Erre 2 elmélet van errQl:
Geológiai változás (East Side Story): A lényege, hogy Afrika keleti részén húzódik egy árokrendszer, a Great Rift Walley. Ez egy hasadékrendszer. Ennek létrejötte egy olyan geológiai változáshoz köthetQ, amely Afrika keleti részét tektonikailag megemelte. Kb. 1000m-rel. Ennek a felemelkedésnek a természeti környezet változása volt a következménye, mert a trópusi esQerdQk 1000m-rel magasabban nem tudnak megélni. Ily módon Kelet-Afrikában átalakult a természeti környezet, kialakultak a szavannák. Azt feltételezik, hogy itt, az EgyenlítQ mentén, az QserdQkben élQ emberszabású majom populációk földrajzilag szeparálódtak. Egy megváltozott környezetbe kerültek, a nyugati részen maradtak, pedig maradtak az esQerdQben. Utóbbiaktól származik a csimpánz és a gorilla, a keleti felén pedig a legQsibb emberfélék. Ember sajátos vonásainak a kialakulása így magyarázható. Ez 12 millió évvel ezeéQtt zajlik.
Biológiai elmélet: vízimajom elmélet: Csányi Vilmos: Az emberi természet (Humánetológia) címq könyvében szerepel. Vízimajom elmélet lényege: az elQzQ hipotézis (szavanna-hipotézis) bírálata, ez egy etológiai megközelítése a problémának. Arról van szó, hogy az embernek vannak olyan fejlett vonásai, amelyek a majmokra egyáltalán nem jellemzQ. Pl. csupasz bQr, bQr alatt zsírréteg van, izzadunk (izzadságmirigyek), sós könnyet választunk el (az izzadság is sós), szabályozni tudjuk a lélegzetünket, az orrlyukaink lefelé állnak, nem elQre, mint a majmoknál, nem félünk a víztQl, stb. Ezek a tulajdonságok csak egy fajta állatcsoportnál találhatóak meg így együtt, ezek a vízi emlQsök. Olyan emlQsök, melyek tartós vízi életmódra rendezkedtek be, mint pl. a fókák. Ezeket a tulajdonságait az embernek arra vezeti vissza ez az elmélet, hogy az emberszabású Qseink egy olyan szituációba kerültek, környezeti változások miatt, ami miatt elkezdtek a vízben való életmódhoz alkalmazkodni. A vízben való hosszas tartózkodásra, a vízben való táplálkozásra, a vízben elérhetQ táplálék megszerzésére, stb., ez mintegy 2millió éven keresztül így volt, emiatt elkezdQdött a szervezetüknek a vízi emlQsökhöz hasonló átalakulása, mivel mintegy 2millió éven keresztül ez volt a helyzet, ezért a tulajdonságok már kialakultak, megint bekövetkezett egy változás, ami miatt ezek visszakerültek a szárazföldre. Az evolúcióban viszont van egy olyan alapszabály, a Dollo-törvény, hogy az átalakulások visszaalakulására nincs mód, vagyis az evolúció nem mehet visszafelé. Ha már elvesztettük a szQrzetünket, ez nem tud újra kialakulni. Az elmélet azt mondta, hogy ezen tulajdonságok birtokában kellett az emberelQdöknek ezekhez az új viszonyokhoz alkalmazkodnia, többek között emiatt van, hogy megmaradt pl. az izzadás, mint képesség, de ez nem a só eltávolítást szolgálja, hanem a hqtést. Más funkciót kapunk. Ennek lejátszódását olyan idQszakba kell helyezni, ami a 8 és 5 millió év közötti idQszakba esik.
EbbQl az intervallumból nincsenek maradványok, így nem tudjuk, melyik elmélet a helyes. 4millió év környékén már vannak maradványaink, az emberelQdök között ekkor éltek az Australopithecusok. Jelenleg ezek 3 fajba vannak besorolva: A. afarensis, A. africanus, A. robustus. Ez a kialakulás sorrendje is.
A. afarensis, Lucy: viszonylag teljes csontvázat ismerünk, így viszonylag sok jellemzQjét meg tudjuk állapítani.
A. africanus: taungi bébi: afarensis leszármazottja lehet, vékony csontozatú
A robustus: vastag csontozatú, masszív testalkatú, nagy testq faj, viszont óriási fogai és állkapcsai arra vallanak, hogy táplálékspecialista volt, valószínqleg kemény növényi táplálékra állt be, kihalásának is ez lehetett az oka, kb. 1.5 millió évvel ezelQtt halt ki, tqnt el.
Australopithecusok általános jellemzQi:
Ez a nemzetség 4millió és 1.5 millió év között élt (újabb leletek fényében 6millió évre is el lehet tolni a nemzetség kialakulását).
Általánosan 450-550 cm3 körüli átlagos agytérfogat.
Elterjedési területe Kelet-Afrika. Etiópiától a Dél-Afrikai Köztársaságig nyúlik az a sáv, ahonnan elQkerültek leletek.

Homo habilis:
Ez a következQ állomása az embertani fejlQdésnek. Származására nézve viták vannak, egyes vélemények szerint az Australopithecus africanustól eredeztethetQ, onnét származhat. Ez a vékony csontozatú változat. Másik vélemény szerint azonban nem az Australopithecus nemzetség leszármazottja, hanem azzal párhuzamosan egy Qsi Homo-félétQl eredeztethetQ. ElQbbi elméletre utal az, hogy arcuk ugyanolyan lapos, mint az Australopithecusoknál. Viszont a koponyájuk már domborúbb, magasabb boltozatú. Az agytérfogat is nagyobb.
800 cm3 körül lehetett az agytérfogat.
Maradványait kizárólag Kelet-Afrikában ismerjük
Szqkebb területen van az elterjedése, mint az Australopithecusé.
2,5-1,5 millió éves leletei vannak

Homo erectus:
Egyik legteljesebb csontvázmaradványa a Turcana-tó mellett talált fiatalkorú egyed, Turcana boy. Sok dolgot meg lehetett belQle állapítani, mivel elég komplett a csontváz. Viszont fiatal egyed volt, a nem teljesen kifejlett csontváz alapján becsülni tudták, hogy a kifejlett egyed mekkora lehetett, akár 180 cm-es testmagasságú is lehetett, sokkal izmosabbak, mint a mai ember. Mindenképpen a Homo habilis leszármazottja, mert vannak olyan példányok, melyek vegyes vonásokat mutatnak (egyrészt habilis, másrészt erectus vonásokat viselnek magukon). H. erectus volt az elsQ, amely biztosan elhagyja Afrikát, mert Ázsiában és Európában is megtaláljuk a maradványait. Pl. pekingi ember. Európai leletek: a maueri állkapocs, vértesszQlQsi lelet (Sámuel).
Agytérfogatuk már nagyobb, 900-1200 cm3.
Hosszú ideig maradt fenn ez a faj, 1,5 millió- 300 000 év; kb. 300ezer évvel ezelQtt tqnik el, átadja a helyét fejlettebb leszármazottainak.

Neandervölgyi ember:
A fejlettebb leszármazottja a H. erectusnak Európában a Neander-völgyi ember. Az aragói leletek képviselik azokat az erectusokat, amelyeknek a csontozatán már fölbukkannak a Neander-völgyi vonások, de még nem Neander-völgyiek. Düsseldorf-i koponya, la Chapelle-aux-Saints-i öreg koponyája, ez utóbbi a klasszikus Neander-völgyi koponya. Vonásaiban emlékeztet még az erectusra:
ErQteljes szemöldökív
Csontdudor hátul
Koponya falvastagság kisebb
Az állkapocs is gracilisebb, vékonyabb, mint az erectusé, de még mindig nincs állcsúcsa
Kicsit prognath az arca
De az agytérfogata nagyobb, mint a mai emberé, 1600-1800 cm3
Európán kívül csak Ny-Ázsiában találhatók meg a maradványai, biztos, hogy Európában alakult ki.
Anatómiai jellemvonásai is azt tükrözik, hogy az európai zordabb klímához alkalmazkodott.

Maradványok: a Suba-lyuk barlangbeli két egyed, egy gyermek és egy felnQtt asszony.
A Neander-völgyi ember kapcsán felmerül a probléma, hogy hogyan viszonyul a mai emberhez. Ez volt az elsQ Qsember, amit megtaláltak. Akkor még úgy gondolták, hogy az Qse a mai embernek. Boulle idegenkedett tQle, hogy a Neander-völgyi embert a mai ember Qsének tekintse, ezért irtózatosan primitív emberként írta le, majomszerq szörnyetegként ábrázolták. A 60as években kezdett megváltozni a Neander-völgyi emberhez való álláspont, ui. a régészet módszereinek a fejlQdése miatt rájöttek arra, hogy a Neander-völgyihez sorolhatók kulturális megnyilvánulások, melyek nagyon közel esnek a modern emberhez. Már sapiens-szerq az, amiket tudott, amiket csinált, sQt az agytérfogata s eléri a modern embert, sQt meg is haladja. A 60as években hajlott arra a tudomány, hogy a modern ember alfajának tekintse a Neander-völgyi embert! Akkor hívták úgy, hogy Homo sapiens neanderthalensis. Ez a kép a modern emberrel egyenértékq képességekkel és kulturális viselkedéssel bíró embert feltételez. Odáig merészkedtek, hogy ha megfelelQen felöltöztetnék, nem tqnne ki az utcán. Hangsúlyozzák ma már a verbális képességeit is.
A sapiens-vonásokat támasztják alá azok a megfigyelések, melyek arra utalnak, hogy a Neander-völgyi csoporton belül már mqködött a társadalmi szolidaritás. Egymással törQdtek. Ennek egyik megnyilvánulása a temetkezés, ami itt jelenik meg. A másik, a la-Chapelle-aux-Saints-i öregember, ezen a koponyán már látszik, hogy olyan öreg volt az illetQ, hogy az állkapcsa sorvadása feltqnQ, a fogai kihullottak, ízületi bántalmai voltak, és még mindig hosszú kort meg tudott élni, ez csak úgy lehetséges, ha a többiek gondoskodtak róla. Egy másik barlangban találtak egy olyan leletet, amely egy olyan embertQl származott, amelynek a fél karja hiányzott (csontmaradványokon látni, hogy elvesztette fél karját és ez gyógyult), ezután egy adott kort még megért. Csoporton belüli szolidaritás is jellemzQ volt rájuk.
A legújabb bizonyítékok genetikaiak. A genetika módszertana odáig fejlQdött, hogy csontokból is tudnak kinyerni DNS-t, Neander-völgyi emberi csontokból is. Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyobb eltérés van a modern ember és a Neander-völgyi ember génállománya között. Ez alapján külön fajnak sorolják be, Homo neanderthalensis.

Homo sapiens
Anatómiailag modern Homo sapiens. Koponyaformában és testalkatban különbözik a Neander-völgyitQl.
JellemzQ a magasan boltozott koponya.
Gracilisebb, vékonyabb koponya
Állcsúcsa van
Nem prognath arc
Végtagok kapcsán, az alsó és felsQ végtag arányai fordítottak a Neander-völgyihez képest (utóbbinál comb hosszabb, mint a lábszár, modern embernél fordítva) ??? (úgy tudom a femur a legnagyobb csontunk; megj. BM)
Nagy kérdés az, hogy a Neander-völgyi ember eltqnésében milyen forgatókönyvet képzeljünk el? A modern ember Európából teljesen kiszorította és utódok nélkül kihalt, vagy keveredett a két populáció és közös utódaik lehetnek? Utóbbit a DNS-vizsgálatok cáfolják. Viszont, van egy lelet Portugáliában, a Lapedo-gyerek, ennek koponyája teljesen modern ember koponya, viszont a végtagjainál, a kar-láb proximális és disztális csontjainál fordított arány figyelhetQ meg. Ez a felfedezés amellett szól, hogy keveredett a két populáció. Egymáshoz közel álló fajok keveredésére lehet példa, de az utódok ritkán szaporodóképesek.
Származására vonatkozóan többféle modell létezik, két fQ csoportja van a modelleknek:
Egyik elképzelés szerint több központban alakult ki az anatómiailag modern ember. Ez azon alapul, hogy a H. erectusok az egész Óvilágban elterjedtek, ezért mindenütt lejátszódhatott az erectus sapienssé való fejlQdése. Ennek a legerQsebb érve az, hogy a különbözQ kontinensek modern populációi különböznek egymástól, a rasszok megléte. Azt feltételezik, hogy a rasszbeli különbségek amiatt is vannak, hogy a különbözQ fejlQdési vonalakból jönnek létre. De ha ez így lenne, a génállományunkban is mutatkoznia kellene ennek a különbségnek. Viszont a genetikai vizsgálatok, a mitokondriális Éva elmélethez kapcsolódó kutatások bizonyították, hogy az emberiség genetikailag egységes.
Egy helyen fejlQdött ki a Homo sapiens. Egy központú evolúció elképzelés, ezt az egy központot pedig Afrikába teszik. Ennek a legfontosabb érve a genetikai azonosság. De így a rasszbeli különbségeknek a szétvándorlás után kellett létrejönni.


3. RÉSZ:
Az Qskori ember világáról alkotunk fogalmat. Ehhez azt kell megnézni, hogy ebben a világban az embertani fejlQdés, mint az egyik háttere az emberi kultúra alapvetQ fejlQdésének, a másik háttere a természeti környezet változása, ezen hátterek elQtt az emberi kultúrával mi történik? Természetesen az elQzQ kettQvel összefüggésben.
Az emberi kultúrának is van egy fejlQdési vonulata, itt megoszlanak a vélemények, hogy mennyire lehet önálló evolúciót feltételezni. De azt látjuk, hogy van egy fejlQdés.

Tagolni kell az Qstörténetet!
ElsQ tagolás a XIX. sz. elsQ harmadában keletkezett, ennek az elQzménye annyi, hogy a reneszánsz óta elkezdtek a régiségekre odafigyelni, amik a földbQl elQkerültek, amik a környezetükben elQfordultak. Itáliában pl. ott éltek a Római Birodalom régészeti emlékei között. Elkezdték gyqjteni a régiségeket, fQleg a fQurak, az elQkelQk, akik státuszuknál és származásuknál fogva az arisztokráciához tartoztak. A XVIII. sz. végére olyan nagy mennyiségq régiséget felhalmoztak, hogy már nem volt áttekinthetQ. A XIX. sz.-ban a fejlQdés elQhozta azt az igényt a mqvelt polgárság részérQl, hogy szerették volna Qk is ezeket megismerni. Ekkor már a gyqjtemények nem voltak elzárkózva. MegtekinthetQvé kellett tenni a gyqjteményeket, de azt a káoszt nem lehetett megtekinteni. Ezért a XIX. sz. elején sorra a nagy gyqjteményeknél elkezdtek alkalmazni olyan szakembereket, akiknek az volt a feladata, hogy rendszerezze a gyqjteményt, csináljon katalógust, kiállítást, válogatott anyagot. Ezek között a megbízott emberek között volt az a Christian Jürgensen Thonsen, aki a dán királyi gyqjtemény rendezésének a megbízását kapta. P, miközben rendezte a gyqjteményt, felfigyelt arra a dologra, hogy a fegyvereket és szerszámokat háromféle csoportba lehet besorolni az anyaguk alapján: vagy kQ, vagy bronz, vagy vas. Ezek az Qskorból való fegyverek és szerszámok. Thonsen azt gondolta, hogy ez nem véletlen. Ez a technológia fejlQdése miatt volt így, azzal az ésszerq, utólag bebizonyosodott feltételezéssel állt elQ, hogy a technológiai fejlQdés során legkorábban volt a kQ használata szerszám és fegyvergyártásra, azután volt a bronz, utána pedig a vas. Ily módon az Qskort, a történelem elQtti idQket 3 korszakra lehetett osztani, kQkorra, bronzkorra ill. vaskorra. Azért gondolta Q, hogy ennek kronológiai jelentése is van, mert a kQ, mint anyag a természetben, abban a formában elQfordul, ahogyan a szerszámok készítésénél használják. A megmunkálásához nem kell nagy technológiai tudás. A bronz viszont nem létezik a természetben. Ez egy ötvözet. Olvasztás kell hozzá. Megmunkálásához kicsit több technikai tudásra van szükség, hiszen kell hozzá pl. öntQforma. Viszont a bronz megolvasztásához alacsonyabb hQfok kell, mint a vas megolvasztásához. A vasat ugyanúgy ki kell nyerni ércbQl, abban a formájában nem fordul elQ a természetben, ahogyan megmunkálják, ki kell nyerni, ehhez nagyobb hQfok kell, komolyabb technika kell, nagyobb kemence. A megmunkálásához nem a sima öntést alkalmazzák, hanem a kovácsolást, amely további technikai jelentQséggel bír, mert ott tisztítják, finomítják is a vasat. Ily módon állított fel kronológiai sort. Ezt hívjuk hagyományosan 3 periódusos rendszernek.
A XIX. sz. második felében Sir John Lubbock fölvetette, hogy a kQ korszakát, a kQkort is tovább lehet tagolni, mert a kQkor egy részében a szerszámokat, fegyvereket kizárólag pattintással csinálták, egy másik részében pedig csiszolással. A csiszolás bonyolultabb, mint a pattintás. Ennek fényében a pattintott kQkor, QskQkor vagy paleolitikum volt elQbb, ezután jött az újkQkor, csiszolt kQ korszaka, azaz a neolitikum. Az Qskor elsQ szakasza a paleolitikum, ez az emberi kultúra megjelenésétQl, vagyis az elsQ kQeszközök megjelenésétQl i. e. 10 000-ig tart. Ez a jégkor vége, a pleisztocén (az eljegesedések és felmelegedések váltakozásából álló korszak) vége. Ezután, jelenleg egy felmelegedési periódusban élünk, ez megfelel egy interglaciálisnak, holocénnek hívjuk. A paleolitikum véget ér az eljegesedés végén, mert egy olyan léptékq természeti környezeti változás lesz, amely olyan átalakulásokat hoz az emberi kultúrában, az emberek életében, ami indokolja, hogy új korszaknak tekintsük. Ez az új korszak a mezolitikum, amely az átmenetet képezi az QskQkor és az újkQkor között. Magyarul átmeneti kQkornak is emlegetik. Az átmeneti jellegét az adja meg, hogy sok vonásában még hozza magával azt, ami a paleolitikumban volt, de a megváltozott körülmények miatt már elkezdQdik az átalakulás, és fokozatosan jut el oda, hogy a vége felé már majdnem a neolitikum viszonyait látjuk. S aztán eljön a pillanat, amikor már teljesen ott vannak a neolitikumra jellemzQ viszonyok, onnantól számítjuk a neolitikumot. Ez a periódus 10 ezer évtQl nagyjából 8ezer évig napjaink elQtt tart, egészen addig, ameddig Délnyugat-Ázsiában az elsQ igazi neolitikus közösségek, falvak föl nem bukkannak. Ott zárul le a mezolitikum. Ez, mint már említettük, a globális történelem szempontjából történik, a Kárpát-medencében ez természetesen késQbb fejezQdik be, oda késQbb jutnak el az élelemtermelQ közösségek. Ahogyan a kulturális átadás zajlik. De hogyha globálisan veszem, az emberiség történetében akkor ezt az idQpontot tekintjük, mint a legkorábbi neolit közösségek megjelenését.
A paleolitikumot tovább kell tagolnunk, mert túlságosan hosszú idQ, és túlságosan sok minden történik ez alatt. 4 korszakra osztjuk:
Korai paleolitikum: a kezdetektQl 2,5millió évtQl 1,4millió évig. Itt van egy mértékq változás, ahol korszakhatárt érdemes húzni.
Alsó paleolitikum:1,4millió évtQl 130 000 évig.
KözépsQ paleolitikum: 130 000- 35 000 évig tart, a 40 000 és 30 000 év között történik olyan nagy változás Európában, amely teljesen új korszakot jelent.
FelsQ paleolitikum: 35 000-10 000 évig, a mezolitikumig
Ezen korszakok szerint megrajzolhatjuk az emberi kultúra fejlQdésének a nagyobb fázisait, nagyobb lépcsQfokait. Bár a korszakokat kijelöljük, és a korszakok összképérQl beszélünk, a részletek szintjén a dolog nem ennyire általános. Váltás így kívülrQl, utólag látszik indokoltnak, mert az elQtte levQ idQszak általános vonásai meg az utána való idQszak nagyobb általános vonásai nagy különbség van. De hogy hol billen át, abban viták vannak. Ezt a tagolást az embertani fejlQdést figyelembe véve helyezzük el a kronológiai rendszerben, az áttekintett embertani fejlQdést úgy feleltetjük meg ennek, hogy 2,5 millió évnél jelenik meg a Homo nemzetség a Homo habilis-szel. A H. habilis-rQl gondoljuk, hogy Q volt az elsQ eszközkészítQ. Australopithecusokról (jelenleg) nem feltételezzük, hogy kQeszközt készítettek volna.
A korai paleolitikumot a Homo habilis jellemzi, Q volt az adott korszak kultúrahordozója. A H. erectus nagyjából 1,8 millió év táján alakul ki. A korai paleolitikum végén már fölbukkan az új emberfaj, de csak 1,4 millió évnél van az, hogy nyomát látjuk ennek, vagyis hogy olyan mértékben változik meg a kultúra az erectus többlet képességei miatt. A H. habilis 1,5 millió év táján tqnik el.
Az 1,4 millió évtQl kezdQdQ alsó paleolitikumnak már a H. erectus lesz a kultúrahordozója. AlapvetQen, és a korszak nagy részét tekintve igaz is, hogy az erectus képviseli az embert abban az idQben. 300 000 év táján tqnik el, de az új korszak most is kicsit késQbb, 130 000 év táján kezdQdik.
130 000 évnél, az új korszakot már az új emberfaj fogja a kultúráját hordozni. Európában ez a Neander-völgyi ember. Bár ez a faj már 300 000 éve kialakul, de csak késQbb válik kultúrahordozóvá. Eltelik egy kis idQ az új korszak minden jellemvonásának a kialakulásáig. A Neander-völgyi jellemzi számunkra a középsQ paleolitikumi embert. Ez persze csak az elterjedési területén jöhet számításba (Európa és DNy-Ázsia), a többi kontinensen is megvan a középsQ paleolitikum korszaka, de ott a kialakuló anatómiailag modern ember a kultúrahordozó.
Európában a felsQ paleolitikum kialakulásánál, az új korszak szempontjából hangsúlyozni szokták a modern ember Európába érkezését. A cro magnon-i ember elterjedését, ami 40 000 év környékén következik be. Ekkor a modern ember egy csomó új tulajdonságot hoz, kulturálisan is. A felsQ paleolitikumra jellemzQ általános vonások közül néhányat már a középsQ paleolitikum végétQl számítva látjuk a kialakulását, és egyre inkább szokás emlegetni ebben a Neander-völgyi ember szerepét. Mivel ez a faj maga is tovább lép a kulturális fejlQdésben, mert a felsQ paleolitikum legkorábbi kulturális megnyilvánulásaiból néhányat a Neander-völgyi ember kultúrájához tudunk kötni. P még ott van, csak pechjére jött a modern ember. A felsQ paleolitikum nagyobb részén viszont már a modern ember a kultúrahordozó.
Onnan kezdve pedig a H. sapiens marad a kultúrahordozó a mai napig. Ez az embertani fejlQdés, ami ehhez a korszakoláshoz hozzáilleszthetQ. Az emberi kultúra megjelenésének legkorábbi megnyilvánulásaként a kQeszközöket tekintjük. Azért a kQeszközöket, mert ezek maradandó anyagból készültek, egyértelmqen látszik, hogy az emberi szándék hozta Qket létre, és megismerhetQek. Tehát a kulturális fejlQdésnek és ennek tagolásának a fQ gerincét az eszközkészítés fejlQdése jelenti. A fejlQdés természetesen folyamatos.

A kQeszközök készítésének fejlQdési vonala:
A legrégibb, legegyszerqbb kQeszközökre az jellemzQ, hogy az ember (H. habilis) a természetben talált kQdarabokat kis mértékben átalakította. Azért, hogy az Q szükségleteihez alkalmas szerszámokhoz jusson.
Miért volt szüksége az embernek eszközre? Azért, mert a biológiai fejlQdés nem látta el olyan apparátussal, amire fejlQdése folytán elérkezett állomások miatt szüksége lett volna. A fQemlQsök alapvetQen puha növényi táplálékkal él. A H. habilistQl kezdve a húsevés fontos szerepet játszik a táplálkozásban. Miért volt szükség a húsevésre? Az agy növekedése miatt. Az agy tömegét tekintve a test 2%-ában, de az energiaellátás szempontjából az összes energia 20%-át emészti fel a mqködtetése. Ekkora energia felszabadítására a növényi táplálék önmagában nem elegendQ. A húsevésre rászokott emberelQd, a H. habilisnál már a hústáplálék komoly szerepet játszik az étrendjében. Nem tudjuk, mekkora hányadot, de a megnövekedett agytérfogat jelzi, hogy jelentQs hányadot.
 PAGE 1

Hasonló témájú dokumentumok

Ókortörténet 1. konzultáció

- 2007-12-08 21:44:41

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.