Aranyszamár története röviden

Országok listájaHungaryNyugat-Magyarországi EgyetemBölcsészettudományi KarMagyarAntik IrodalomJegyzetekAranyszamár története röviden

Az aranyszamár, 1. rész

A mq több kiadásban is megjelent, mi vázlatunkban a MagvetQ 1963-as kiadását használtuk. A regény elején a fordító (Révay József) rövid bevezetQje 4-25. oldalig. Csak ezután jön Apuleius 11 könyvbQl álló mqve. Apuleius egyébként nem adott könyveinek külön címet, csak számmal jelölte azt. A történetet az író Lucius által meséli el (mintha a könyvet Lucius írta volna). Maga az események fQszála  Lucius kalandjai - igen rövid történetet adnak.

Rövid összefoglaló: Lucius, a gazdag és kalandokra vágyó fiatalember, Thesszáliába megy, hogy bizonyos ügyeit elintézze s egyúttal beavattassa magát a mágiába, ami ebben az országban az életet át- meg átitatta. Szerelmi viszonyt köt egy szolgálóval, akinek az asszonya híres varázsló. A szolgálót megkéri, hogy változtassa madárrá, de az rossz varázsszerrel keni be így Lucius szamárrá változik, csak épp az emberi értelme marad meg. Mint szamár rengeteg kalandon, sok szenvedésen megy keresztül, míg végre Isis istennQ (meghallgatva fohászát) megint emberré változtatja. Lucius hálából Isisnek szenteli életét, s beavattatja magát a misztériumokba.

SzereplQk

Lucius: a fQszereplQ, aki szamárrá változik
Milo: a szállásadó
Pamphilé: Milo felesége, hírhedt boszorkány
Fotis: szolgálónQ Milo házában
Demeas: Lucius barátja (Q nincs jelen sehol)
Byrrhena: Lucius gazdag nagynénje

A történet

A regénybe számos melléktörténet található, mely a fQszálat nem, vagy alig érinti, vagy olyanok amelyek tárgyalását a folyamatosság kedvéért jobbnak láttam kiemelni. Ezeket a történetek A melléktörténetek fejezetben találhatóak meg. Az események fQvonalának tárgyalását saját módon (nem az író megnevezéseit, könyv szerint felosztását követve) osztottam fejezetekre. Az itt közölt fejezetcímek, és fejezettagolások csak a történet könnyebb követhetQségét szolgálják.

Út Hypatába:
Lucius ifjú, gazdag kereskedQ, elQkelQ római család sarja. Barátja, Demeas ajánlólevelével Thesszáliába (annak is Hypata nevq városába) a mágia és a babona földjére utazik. Célja a kikapcsolódáson és barátja levelének átadásán túl a mágia megismerése.

MielQtt Hypatába érkezne, útban találkozik két vitatkozó emberrel. Lucius (aki származását anyai ágon egészen Plutarchosig vezeti vissza) csatlakozik hozzájuk, hogy egyikük, Aristomenes hihetetlen horrorisztikus (fekete mágia) történetét (Lásd: Meroe, a boszorkány bosszúja) meghalgassa. A történet Aristomenessel és egykori társával (Socratessel, akinek kegyetlen halálát itt mondja el) esett meg. Lucius a fantasztikus történet mondójának (rajongva a mágikus dolgokért) igazat ad, és megfedi másik útitársukat, aki hitetlenül hallgatja mindezt.

Hypatában:
Lucius így érkezik meg Hypatába. Itt a város elQkelQ, de legzsugoribb polgáránál Milónál száll meg, aki Lucius barátjának Demeasnak a rokona. Hogy a zsugori Milónak ne kelljen rá költenie, nem fogad el a szálláson kívül szinte semmi szívességet, még élelmet is maga vásárol. Egy nap Lucius a halpiacon találkozik régi ismerQsével, Pythiassal, aki ellenQrként tevékenykedik az itteni piacon. Pythias drágálja annak a halnak az árát, amit Lucius vett. Elveszi tQle, a halárushoz viszi, és az elQtt beosztottjaival megtapostatja. Lucius se halat, se pénzt nem kap vissza. Milóhoz hazatérve az megkéri mesélje el  még holtfáradtan is, hogy hogy van Demeas és családja.

Egy nap sétálva az utcán a rég nem látott nagynénjével, Byrrhena-val találkozik, aki igen gazdag lett (jó férjt fogott ki). P kéri, tartsa magát távol Miló boszorkány hírében álló feleségétQl, PamphilétQl. Luciust azonban nagyon érdekli a mágia, s ezért csak színleg fogadja meg nénje tanácsát.

Hazatérve Milohoz úgy dönt, hogy Pamphilé helyett (mivel házasságtörésre nem vetemedne, és PamphilétQl amúgy is tart) Fotist, a szemrevaló szolgálónQt hálózza be, s így érje el célját, hogy a ház úrnQjének mágiájába beletekintést nyerjen. Fotisnak nem is kell különösebben udvarolni, hiszen igencsak könnyqvérq. Ezután sok szerelmes éjszakát töltenek együtt.

Lucius nem kerülhette tovább Byrrhena nénjét, így egyszer kénytelen elfogadnia meghívását egy lakomára. Fotis arra kérte vigyen magával kardot, mert rossz a közbiztonság, és a lakoma végére sokan lerészegednek, akik könnyen belekötnek az emberbe. Lucius megfogadja tanácsait és elmegy erre a lakomára. Itt egy Thelyphron nevezetq embert (aki kinézete miatt köznevetség tárgyát képezi) mutatnak be neki. Byrrhena megkéri mondja el történetét Luciusnak (Lásd: Thelyphron története).

Thelyphron történetén a többiek csak nevettek. Byrrhena arra kéri Luciust, hogy a város alapításának ünnepére  ami másnapra esedékes  annak istene tiszteletére találjon ki valami tréfásságot. Lucius ezt megígéri, s ezután hazamegy. A házuk elQtt három rablót vél látni, megküzd velük, s megöli Qket. Másnap az ügybQl tárgyalás lesz, amelyen ott volt az egész város. Luciust valósággal meghurcolták. Remek védQbeszédét nem veszik komolyan. Amikor megparancsolják neki fedje fel a halottak lepleit és nézze meg a meggyilkoltakat, döbbenten veszi észre, hogy halottak helyén bQrtömlQk hevernek. Kiderül, hogy elQzQ nap részegen rablók helyett bQrtömlQkkel küzdött meg. Az egész város jót derült ezen. Lucius azonban kábult maradt és sírt. A város megtiszteltetésekkel halmozta el azért, hogy így megnevettették Qket, és alapítóistenüket, aki ezután egész életében végig fogja kísérni Qt, mint mondják.

Ezen az estén Milonál volt vacsorán, Milo a fürdQbe is elvitte. Mikor hazatér, Fotis bevallja neki, hogy Q is részes volt megtréfáltatásában. Lucius ezt megbocsátja neki, csak kéri mondjon el mindent. Fotis elmondja, hogy bár úrnQje bizalmával játszik, ha kitudódik hogy beszélt ilyesmirQl, mégis hajlandó ezt megtenni Lucius iránt érzett szerelme miatt.

Fotis elmondja, hogy a háttérben különleges dolgok vannak. ÚrnQje, Pamphile hírhedt helyi boszorkány és Q, Fotis a segédje. Fotis úrnQje legutóbbi parancsát nem tudta teljesíteni, nem tudta elhozni annak a boiót férfinak a hajfürtjeit, akibe Pamphilé beleszeretett. Helyette ezért, hogy nehogy lehordja úrnQje, kecsketömlQkrQl levágott szQröket hozott el. Éjjel pedig, amikor a szeretett férfi helyett a megholt kecskék (ill. tömlQik) jöttek el, velük viaskodott Lucius.

Lucius ezután megkéri, hogy segítsen neki, hadd szemlélhesse meg titokban a boszorkányt varázslás közben. Fotis ennek eleget is tesz. Luciusnak ekkor alkalma nyílik látni, hogyan változik Pamphile bagollyá, és repül el szerelméhez. Fotist megkéri adjon neki adjon neki abból a szerbQl, amely által a boszorkány bagollyá változott. Fotis azonban rossz szert ad oda, ezért Lucius bagoly helyett szamárrá változik, gondolkozásában igaz ember marad. Fotis megígéri neki, hogy mihamarabb visszaváltoztatja, addig is levezeti Qt az istállóba. Csak másnap megy el rózsát szedni, melybQl ha eszik visszaváltozik.

A rablók tulajdonában:
Az éjjel azonban rablók fosztják ki Miló házát, és a szamár Luciust is elviszik megpakolva rablott kincsekkel. Mikor egy rózsát pillant meg, rohan hogy egyen belQle, de rájön, hogy ezzel saját halálát idézné elQ (a rablók nem hagynának tanúkat), ezért tovább tart a rablókkal. A rablók egy jól eldugott, védett helyre térnek vissza, egy rablóbarlangba. Ez az állandó szállásuk. Egy anyóka fQz rájuk. Egy másik csoport rabló is megérkezik ide. Kezdetét veszik így hát az élmény és eredmény beszámolók. Az elsQnek visszatért csoport nagyon büszke sikerességére, sokat zsákmányolt és embert sem veszített. Úgy gondolják ez tehetségüknek köszönhetQ. A másodiknak visszatért csoport kevésbé eredményes, fQleg veszteségeihez képest. Pk elveszítik Lamachust, a vezérüket Thébában (fél kezét veszítve öngyilkos lett; mindez a furfangos Cryseros miatt aki vagyonát rejtegette, hogy ne kelljen hivatalt vállalnia), egy másik helyen Alcimust (Qt egy öregasszony verte át, s taszította le a mélybe), a szomszédos Plataeaeban pedig Thrasyleont (P medvének öltözött, hogy kifoszthassák az állatviadalokat rendezQ, gazdag Democharos villáját. Társai csaknem végeznek, de Thrasyleont elkapják. Hogy társai megmenekülhessenek az utolsó pillanatig vállalja a medve szerepet, kutyák tépik szét, és lándzsadöfést kap).

A banda újabb akcióra megy, most csak egy lánnyal térnek vissza. Pt viszont esküvQjérQl rabolják el (váltságdíjat akarnak majd érte), ezért a lány nagyon szomorú. Az öregasszony, hogy megvigasztalja elmeséli nekik Amor és Psyché történetét (Lásd: Amor és Psyché története). A rablók a megrokkant szamárnak (Luciusnak) a halálát tervezik. P ezt hallva megrémül, s a rablók újabb távozása után cselekszik, hogy mentse irháját. Charité is kap az alkalmon (látva a szamár okosságát), így ketten szöknek meg. Charité azonban rossz irányba (amerre a rablók is elmentek) terelné Luciust, aki tudja ezt és megmakacsolja magát. Charité persze nem hallgat rá. A visszatérQ rablók elkapják Qket, és kegyetlen bosszút terveznek (a megnyúzott Lucius bQrébe varrnák be a lányt). Ekkor érkezik egy megfigyelQjük, akik hátrahagytak a Milo házának kirablása utáni nyomozás követésére. Milo házának kirablásával a hatóság, az eltqnt Luciust vádolja. Elszomorodik ezen Lucius, s megállapítja magának (amit a régi bölcsek sem az ujjukból szoptak), hogy a Szerencs bizony mindkét szemére vak.

Azzal az emberrel, aki a beszámolót tartotta együtt jön egy erQs férfi, akit a banda bevesz tagnak (azt hazudja, hogy Haemusnak hívják, s korábban rabló vezér volt, míg bandáját el nem veszítette), sQt ereje miatt egybQl vezérnek is válasszák. P elQször lebeszéli Qket a lány iránti bosszúról (mondva, többet érnek, ha inkább eladják rabszolgának), majd a rablókat a lakoma alatt leitatja, és utána megkötözi Qket, Chatitét pedig kiszabadítja.

Chariténél, és a tanyán:
Kiderül szabadítójuk nem más, mint Charité vQlegénye, Tlepolemus. Charité a szamár hátán tér vissza városába, ahol népünnepély fogadja. (A rablókat nagyrészt kivégzik) Tlepolemus és Charité összeházasodnak. Charité becsben kívánja tartani Luciust, ezért úgy dönt (rokonai, ismerQsei tanácsára), hogy szabadsága érdekében réti legelQkön kell Qt tartani. Ott kedvére futkározhat.
Egy csikósra bízzák a szamarat a rendelkezésük szerint. A megbízott lovász azonban nem legelQre, hanem házi taposó malmába viteti, ahol felesége agyon dolgoztatja a szamarat. Míg végül a csikós kiviszi a ménesbe. Itt már kiszemelné jövendQ szeretQit a szamár, a tenyészcsQdörök azonban féltékenyek lévén rá, jól ellátják a baját. Ezután arra jelölték ki, hogy fát hordjon egy hegyrQl, s felügyelQjéül a leggonoszabb szolgát szemelték ki. Az állandóan verte a Luciust, változatos kínzási módokat talált ki számára és rabszolgatársai elQtt állandóan azt hazudta, hogy milyen vad ez a szamár, és hogy el kellene intézni egyszer végleg. A többiek azonban inkább a kasztráltatása mellett szavaznak. EttQl azonban megmenti a gonosz rabszolga hirtelen halála. A gyász miatt azt másnapra halasszák (ráadásul a rabszolga felesége a szamarat hibáztatja férje haláláért, és a szamár pusztulását kívánja).

Másnap azonban a városból megjön Charité halálának híre (Lásd: Charité története). A tanyai szolgák szomorúak lesznek a hír miatt. Félnek attól is, hogy rosszabb gazdára számíthatnak ezután. Ezért összepakolnak (Luciusra is), és elhagyják a tanyát. MegkezdQdik tehát a vándorlás. Útközben egy ember felhívja a figyelmüket a farkas veszélyre, és azt javasolja nekik, hogy éjjelre táborozzanak le. A menekülQ szolgák azonban nem hallgatnak rá, tovább mennek, igaz - a farkasok elleni védelemül - szorosabbra vonják a menetüket. A farkasokat megússzák, de egy major lakói a sötétben rablóbandának nézik Qket, és összecsapnak velük. A félreértések tisztázása után, meggyötörve folytatják útjukat, amelynek során egyik emberüket sárkány pusztítja el. Útközben megszállnak egy birtokon. Itt egy rabszolgát gazdája kegyetlen büntetéssel sújtja erkölcstelenségéért (a szolga házasságtörQ férj volt, s felesége emiatt lett öngyilkos): hangyákkal pusztítja el. Ezután továbbmennek, s majd egy helyen megállva (mivel már elég távolra szöktek) letelepednek. Ekkor állataik nagy részét, így Luciust is eladják.

A papokkal:
Syria istennQ papjai veszik meg Luciust. Pk pap létükre nem különbek a közönséges csalóknál. Hamis jóslással szereznek többször is pénzt, valamint adományokból tartják fenn magukat (ugyancsak jól). Luciusnak itt nincs nehéz dolga, csak Syria istennQ szobrát kell cipelnie. Undorítja azonban a papok erkölcstelensége. Társulatuk betegesen kéjenc, erQszakoskodó, homokos emberekbQl áll. Munkájuk közben némelyikük úgy tesz - Qrült tombolással jelezve -, mintha istenek szállták volna meg. Egy alkalommal Lucius bQgése révén vet véget fajtalankodásuknak. Az odaérkezQ szomszédok elQtt - akik éppen eltqnt szamarukat keresték - leleplezQdik becstelenségük, így menekülni kénytelenek. Egy alkalommal a szektához tartozó szakács majdnem levágja Luciust, hogy így helyettesítse a figyelmetlensége miatt - kutya vitte el - odalett szarvas combot. Lucius ezért megpróbál kiszabadulni, de csak nagy felfordulást csinál. "Ámokfutása" miatt azt hiszik róla, hogy veszett, s ezért bezárják néhány napra egy szqk helységbe. Miután rájönnek, hogy nincs semmi baja, kiengedik. Lucius itt hal egy történetet (Lásd: A hordó története). A papok egy ízben ellopnak egy kelyhet, és ezért sietve távoznak abból a városból. De az Qket utol érQk megtalálva náluk azt, a papokat elfogják és bebörtönzik.

A molnárnál:
Luciust ismét elárverezik. Ezúttal egy molnárhoz kerül. A molnár a malmába hajtja a szamarat Qröltetni. A molnár felesége kegyetlenül bánik Luciussal, látástól-vakulásig dolgoztatja. P bár mindenki elQtt igyekszik a legtisztességesebb asszonynak mutatkozni a környéken, mégis endszeresen megcsalja férjét. KerítQnQje az elQzQnél talpraesettebb, jobb szeretQvel, egy bizonyos Philesiterussal hozza Qt össze. P a város legismertebb, legrafináltabb szeretQje. Sok helyi legenda ihletQje (Lásd: Philesiterus, a talpraesett szeretQ esete).
Philesiterus el is jött hozzá, de a férj idQ elQtt hazajött. A nQ a karámban egy kosár alá bújtatta szeretQjét. A férj elmeséli azért jött haza korábban, mert barátjánál, a posztósnál nagy botrány volt. A posztóst felesége megcsalta, de mikor Qk (a molnár és a posztós) megérkeztek elbújtatta egy kosár alá, melyen ruha volt terítve. A kosár alól azonban kén gQzölgött (a ruhát így keményítették akkoriban) és tüsszögésével a szeretQ végül elárulta magát. A posztós meg akarta ölni a férfit. A szeretQ azonban a kén miatt olyan rossz állapotban volt, hogy a molnár azt javasolta hagyja inkább, hisz a kénmérgezéstQl úgyis meghal.
Miközben ezt mesélte vacsorázás alatt, egyszer csak nagy ordításra lett figyelmes. Lucius (mivel a molnárné vesztét kívánta annak kegyetlensége miatt) megharapta a szeretQ kezét, amely a kosár alól kilógott. A szeretQ és az asszony így bukott le. A férj azonban nagyon megértQnek mutatkozott a férfival szemben. Azt mondta neki, hogy hárman is meglesznek együtt. Ezután bevezette a fiút a hálószobába és sajátos módon állt bosszút rajta (hmmm). Az asszonyt pedig másnap reggel elkergette.
Az asszony azonban egy boszorkányhoz fordult. Azt kérte tQle, vagy hódítsa vissza neki, vagy pusztítsa el a férjét, a molnárt. Mivel az elQbbi nem sikerült, így a boszorkány ellátogatott a molnárhoz, és öngyilkosságba kergette. A molnár leánya apja halála hírére hazaérkezik (egy másik városban lakott férjével). Álmában apja szellemétQl megtudja az igazságot. A leány elárverezteti apja vagyonát, így Luciust is.

A kertésznél:
Lucius egy szegény kertészhez kerül (50sestertiusért). Nála nincs ugyan sok munka, a kertésznek rendes háza sincs. Amikor beköszönt a tél, Lucius sokat szenved (normális lak híján) a hidegtQl, s eléggé leépül. Egy alkalommal a kertész jót tesz egy arra vetQdQ gazdag emberrel (akit akkor éppen kiraboltak), s ezért az meghívja magához, hogy valami ajándékkal hálálja meg szívességét. A kertész örül, hogy végre lesz majd mit ennie, s örömmel tesz eleget a meghívásnak. Amikor odaérkezik számos csodajelet láthat (tojás helyett egybQl csibét tojik egy tyúk; egy menyét kígyót hoz szájában; megnyílik a föld és mélyébQl  pontosabban a pincébQl  bor tör fel, ami elsQre vérnek látszik; juhászkutya szájából béka ugrik ki; egy kos megöli a kutyát), ami rossz esemény bekövetkeztét valószínqsíti. Nemsokára egy ember érkezik, aki rossz híreket hoz, a gazda fiainak (mind a háromnak) a halálhírét. Pk egy küzdelemben vesznek oda (melyet egy barátjukért vívnak annak gonosz szomszédja ellen, aki barátjuk földjét akarta elvenni). A gazda miután ezt végighallgatta, bánatában öngyilkos lesz. A kertész így mindenféle ajándék nélkül kénytelen hazaindulni. Útközben azonban egy legiós katona megpróbálja elvenni tQle szamarát. A kertész azonban ellenáll, és csaknem halálra veri a katonát. Ezután egy barátjánál rejtQzik el. A katona azonban nem hall meg, mint ahogy a kertész látni vélte, és bosszút esküszik. Társaival elkezd Q után kutatni. Miután egy szomszéd beárulja Qket, így házkutatást tartanak barátja házában. Már majdnem megússza a kertész, amikor szamarát (aki nem tudott kíváncsiságán erQt venni), Luciust észreveszik a katonák. A kertészt ezután felakasszák, a szamarat pedig a katona kapja.

A katona ismerQsénél:
A katonának egy alkalommal Rómába kell mennie. Szamarát egy ismerQsénél hagyja, ahol jól tartják azt, s ezért az helyrejön. Lucius itt hall egy történetet annak a háznak a lakóiról, akiknél megszállt (Lásd: A meghiúsult mérgezés története).

A cukrász-szakács testvérpárnál:
A katona visszatérte után eladja szamarát egy cukrász-szakács testvérpárnak, akik egy arisztokratánál szolgálnak. Luciusnak itt nagyon jó dolga van. Kap a maradékból, de Q torkossága miatt a másoknak elkészített nyalánkságokat is rendszeresen pusztítja. A két testvér gyanúja elQször egymásra terelQdik, de végül rájönnek az igazságra. Látva szamaruk torkosságát, jót derülnek, így nem szándékozzák megbüntetni. Az érdekességet gazdájuknak is megmutatják, aki szintén jót.°
Ö
Æؐ¤Ph!EWÞ)*\<ˆ<’HÒHŽR¾R"]T]Ì^Þ^He^e`oxoBs¤s¤¾2ÄŽ X“š$œRœVœŠœ*¢\¢j¦®¦H²l²´´þ´L½„½ÎÆÇøßà æ2æ²òóûBû$Hò4˜$š$øôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôëôøôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôíôçh†
U

h¿Wm5\h¿Wm h¿WmCJaJG02"œTœVœ’$˜$š$÷òí÷òèáò ¤ðgd¿Wmgd¿WmgdŒU;gd¿Wm $a$gd¿Wmš$þ nevet a szamáron, sQt bevezetteti ebédlQjébe, ahol mindenfélét feltálaltat (még bort is) neki. Mindezt rendkívül viccesnek találják, hisz a szamarak abrakon meg zöldséget szoktak enni, míg Lucius csak édességet eszik. A gazda megveszi az érdekes jószágot a testvérpártól.

Az aranyszamár, 2. rész

Thiasusnál, az elQkelQnél:
Az elQkelQ, akit Thiasusnak hívnak, egyik szolgájára bízza a szamarat. A szolga számtalan mutatványra meg tanítja meg Luciust. A csodaszamár gazdája hírét növeli, vannak akik csak ismerik meg Thiasust. Egyszer amikor az hivatalra tesz szert, játékokat rendez, amelyekre csodaszamarán érkezik. Ketrece elQtt, hogy láthassák, sorban állnak az emberek, és pénzt is hajlandóak fizetni.
Egy gazdag nQ beleszeret a szamárba (hm. furcsa szerelem) és fizet a felügyelQjének, hogy  többször is  hálhasson vele (hm. és szex is van). A szamár felügyelQje megmutatja az új látványosságot gazdájának. Mivel az elQkelQ nQ nagy nyilvánosság elQtt tettét nem hajlandó megismételni, ezért egy rabnQt választanak ki erre a feladatra (Lásd: A rabnQ története). Lucius azonban úgy dönt inkább megszökik. Nem akar ugyanis egy ilyen gonosz nQvel lefeküdni (és nagy nyilvánosság elQtt), valamint attól tart hogy fénypontnak (a nQt vadállatok elé vetésre ítélték) vadállatokat engednek be (amelyek esetleg Qt is széttépnék). Közben tartanak egy színi elQadást az aranyalma történetérQl (az istennQk vetélkedésérQl). Ezen elmereng Lucius, és konzekvenciákat von le belQle (kb. ilyet: mit csodálkozunk a mai viszonyokon akkor, amikor már az Qskorban az isteneknél is volt korrupció).

Végül újra szabadon, és emberként:
Az elQadás után megszökik (itt, mivel jó dolga volt, nem Qrizték). Azt az estét a tengerparton tölti. Itt kéri az istenektQl változtassák vissza, mert már eleget szenvedett. Cserébe hajlandó nekik szolgálni. Isis istennQ meghallgatja Lucius fohászát, s álmában elmondja neki, mit kell tennie, hogy visszaváltozzon. Felébredése után az álmot követve bemegy a városba, ahol éppen Isis istennQ ünnepe van. Csatlakozik a körmenethez és odamegy Isis papjához. Majd eszik a pap által odanyújtott (Isis neki is álmot jelentetett meg) rózsából, és annak hatására visszaváltozik emberré. Mindenki el van ragadtatva ettQl. Lucius ezután Isis és Osiris isteneknek szenteli életét. Találkozik rokonaival is, akik kiadják neki a vagyonát. Lucius számára ettQl kezdve azonban a vallás lesz a legfontosabb. ElQször  hosszas elQkészületek után  Isis kultuszába avattatja be magát. A beavatás sokba kerül, így hosszú ideig nélkülözni kénytelen, s minden vagyonát eladja. Isis istennQ így teszi próbára kiválasztottját, akivel továbbra is eléggé gyakran találkozik álmában.
Lucius ezután Rómába költözik. Itt végleg megtelepszik, s ügyvéd lesz. ElQször ismételten beavattatik Isis kultuszába (mert egyházi ruhája az elQzQ templomban maradt), majd (miután megtudja, hogy erre is szükség van) beavattatik Osiris a legfQbb isten kultuszába is. Osiris is megjelenik neki álmában. Az istenek kegyessége révén sikeres lesz, és meggazdagodik. Osiris papjává, ill. elQljárójává teszi kegyeltjét, Luciust.


A melléktörténetek

Az író mqvét számos melléktörténettel teszi érdekesebbé. Ezeket vagy maga (tulajdonképpen Lucius szerepében) mondja el, vagy a szereplQkkel mondatja el. Ezek nem mind a szerzQ mqvei, hanem a korban jól ismert történetek. LegjelentQsebb közülük (és a leghosszabb) Ámor és Psyché története.

Meroe (a boszorkány) bosszúja (I.k.):
Socrates haláláról szól, melyet Aristomenes mesél el. /Aristomenes leépülten talál rá rég nem látott barátjára, Socratesre. Megpróbálja rendbehozni (megeteti, normális ruhát ad rá), felvidítani és megkéri mondja el történetét. Socrates így tesz: Egyszer Socratest rablók fosszák ki. Egy kocsmárosnQ veszi magához (az ágyába is !), aki boszorkány hírében áll, s bqvös erejével valósággal magához láncolja. Socrates azonban  egyszer magához térve  elszökik tQle.; Eddig a történet. Miután ezt elmondta, minketten nyugovóra szenderülnek egy fogadóban. Éjjel azonban rájuk tör a boszorkány és (nQi) segédje. Socrates torkát álmában  de Aristomenes szeme láttára  átszúrják, s kihúzzák rajta a szivét és távoznak azzal együtt. Aristomenes döbbenetére Socrates reggel mégis felkel. Mindketten álomnak, képzelgésnek hiszik a történteket, pedig mindketten hasonlókra emlékeznek. Ezután, nappal továbbmennek. Egyszer megállnak egy pataknál, hogy igyanak. Socrates azonban az éjjel történtek miatt váratlanul meghal. Aristomenes miután magához tért, eltemeti társát.

Thelyphron története (II.k):
Thelyphron itt, Thesszáliában halottQrzés közben veszítette el orrát és füleit. Thesszáliában sok a boszorkány és azok a friss halott húsára vadásznak, amit felhasználnak varázslásaikhoz. Ezért van szükség a halott Qrzésére, temetés elQtt. Ez azonban nem könnyq mesterség, a boszik ráolvasásaikkal könnyen elaltathatják az QrzQt. Thelypron esetében is sikerül ez. A halott és QrzQje neve azonban megegyezik, így amikor a halottat hívták a kripta bejáratához Thelypron kellt fel és ment oda, igaz elvarázsolt állapotban. A boszik így (a kulcslyukon keresztül) Qt fosztották meg füleitQl, és orrától a halott helyett. Szokásukhoz híven viasszal pótolták az elvett szerveket. Thelypron és a halott rokonai másnap örültek, hogy a halottban semmi fogyatkozás nem volt. A halott férfi apja azonban, hogy bebizonyítsa állítását, hogy fiát annak felesége gyilkolta meg, egy egyiptomi pappal egy rövid idQre feltámassza fiát. A feltámadott férfi elmondja, hogy felesége ölte meg. Hogy jobban higgyenek neki elmondta neki az elQzQ este történteket, amikor Thelyphront állították mellé testének Qrzésére. Az igazi bizonyíték Thelyphron orrának és füleinek leesése volt, amely mindenkit meggyQzött.

Amor és Psyché története (IV-VI. k.):
Volt egyszer egy gyönyörq szép királylány, Q a harmadik leánya volt a királynak. Szépségéért messze földrQl elzarándokoltak megnézni. Venus istennQ azonban megirigyelte Qt szépsége miatt, és mert elmaradtak az áldozatok, sQt voltak akik már hozzá fohászkodtak. Bosszút forralt, hívta fiát Cupidót (Ámor), megmutatta neki a leányt s arra kérte, hogy egy nyomorult sorsú emberrel hozza össze (szeressen bele). Psychének szépsége ellenére sem voltak udvarlói, csak csodálták, nem szeretett bele senki egy férfi sem, s nem kérte meg kezét senki. A delphoi jóslatot követve szülei kitették egy hegycsúcs tetejére, és magára hagyták, hogy a neki kirendelt sors beteljesedhessen rajta. Azonban nem halt meg itt. Egyedül maradva egy palotát pillantott meg, s bemerészkedett. Bent furcsa dolgot lát, hallja szolgák mozgását és beszédét, és ki is szolgálják azok Qt, de Psyché nem látja a szolgákat. Psyché éjjelre is ott marad. Ekkor érkezik meg a ház ura, aki megmondja neki mindezzel rendelkezhet, ha az éjjeleket vele tölti. Psychének nem lévén senkije bele megy ebbe. A férfi, aki valójában Cupido csak éjjelenként tér be palotájába, Psychének nem árulja el kilétét, sQt még arcát sem láthatja.

Rokonai azt hiszik meghalt. NQvérei azonban kutatására indulnak. Cupido szól Psychének, hogy nQvérei jönnek hozzá, és hogy ártó szándékkal. De Psyché végül csak ki csikarja Ámortól, hogy nQvéreit fogadhassa a palotában. A nQvéreket testvérük jó sora (gazdag és fiatal férjt hazudik Psyché nekik), és bosszút forralnak. Egy újabb látogatás alkalmával Psyché ellentmondásba keveredik férjérQl korábban elmondott hazugságaival. A nQvérei megérzik, hogy Psyché nem tudja, férje hogy néz ki. Ezt elmondják neki, s azzal rémítgetik, mi van ha férje egy szörny, s csak azért tartja, hogy születendQ gyerekével (Psyché terhes) együtt eleméssze. Ha ez így van  mondják - , akkor meg kell ölnie. Psyché hallgat nQvéreire odakészít egy olajlámpást és egy kést éjjelre. A lámpa fényénél látja, hogy férje nem más, mint a csodálatosan szép Cupido. A nézelQdés közben véletlenül olajat cseppent Cupidora, aki reggel felébredve ezt megérzi. EbbQl megtudja, hogy Psyché megnézte Qt, ill. hallgatott nQvéreire. Bizalmát veszítve, a rácseppent olajtól betegen (Q rá különös hatással volt az olaj, majdnem mint Herkulesre a kentaurok vére) otthagyja Psychét, és egy másik palotájába repül el.

Psyché elkeseredettségébQl magához térve (Pán tanácsai hatására  azt hiszem) elQbb nQvérein áll bosszút (MindkettQvel elhiteti, hogy Cupido ezután velük akar élni. Azok egybQl rohannak arra a csúcsra, ahonnan Zephyros szállítaná át Qket szakadékon, de az ezúttal nem jön. NQvérei így halnak szörnyet.), majd igyekszik kiérdemelni az istenek jóindulatát (rendbe rakja Ceres és Junó házát), de mindhiába. IdQközben Venus megtalálja fiát, betegen. Megtudva a történteket kegyetlen bosszút forral, s égre-földre keresteti Psychét. Cupidó felgyógyulva Jupiternél jár közbe Psyché érdekében. Jupiter hajlandó kegyelmet adni Psychének, és beleegyezik házasságukba. Jupiter feltétele, volt hogy a világ legszebb nQjét szerezze meg neki Cupidó. Ezekután befogadják Psychét az istenek maguk közé, és összeházasodik Amorral.

Charité története:
Charitének régóta udvarolt egy elQkelQ, de züllött életq férfi, Thrasyllos. P nem bírva belenyugodni, hogy Tlepolemus nyerte el Charité kegyeit bosszút tervez. Látszatra úgy tesz, mintha beletörQdött volna a történtekbe. Hosszú, kitartó tettetéssel bizalmukba férkQzik. Tleopolemust elhívja egy vadászatra, ahol azonban megöli Qt. Mindenkivel sikerül elhitetnie, hogy a férfit egy vadkan ölte meg. Charitének azonban álmában férje megjelenik, és elmondja az igazságot. Közben Thrasyllos - bár a gyászidQbQl még alig telt le valami - már házassági ajánlataival ostromolja Charitét. . Charité ezzel megbizonyosodva álma igazságáról, bosszút forral. Szerelmet színlel, aztán alkalmas pillanatban Thrasyllos mindkét szemét kiszúrja. P maga pedig öngyilkos lesz.

A hordó története:
A történet Athénban játszódik. Egy szegény embert a felesége rendszeresen megcsalt. Ezúttal is ahogy elment hazulról (a bíróságra megy fizetett esküdtnek), azonnal jött az asszony szeretQje. A házat jól magukra zárták (belülrQl elreteszelik), de alighogy hozzákezdtek volna, a férj visszajött (mivel rájött, hogy aznap nincs ítélkezés), és kopogtatott az ajtón. Az asszony szeretQjét gyorsan elbújtatta egy hordóban, és ajtót nyitott.
A férj nem hordta le, amiatt, hogy az ajtót bezárta, sQt a rossz közbiztonság miatt meg is dicsérte. A felesége viszont lehordta azért, hogy ilyen hamar visszajött, és azzal vádolta meg  nagy ravaszul -, hogy talán lusta ahhoz, hogy pénzt keressen. A férfi mentegetQzött, de közben a felesége azt találta ki  nehogy kiderüljön, hogy szertQt tart - , hogy míg férje nem csinált semmit, Q eladott egy hordót. A vevQ pedig most szemléli a hordót. Mindezt a nQ jó hangosan mondta, hogy a szeretQje meghalja odabenn.
A szeretQ gyorsan vette a lapot, és játszotta a vevQ szerepét. Némileg még elégedetlenkedett is a hordó belsejének tisztaságával. Erre a férj lámpást és kaparót fogott, rögtön belebújt a hordóba és hozzáfogott kitisztítani. Az asszony odaállt a hordó nyílásához és irányította merre, hol takarítson. Eközben a szeretQ, mivel a férj korai hazajövetele megzavarta, odalépett az asszonyhoz, és hátulról csillapította ifjonti gerjedelmét. Gyönyörqsége akkora teljesedett be, mikorra a férj is végzett a munkával. Ezután a szeretQ kifizette a hordó árát, s a felszarvazott férjjel el is cipeltette házába  ami a város túlsó felén volt  a nehéz hordót.

Philesiterus, a talpraesett szeretQ esete:
Philesiterus hosszú ideje próbálkozott már egy gyönyörq de elérhetetlen nQvel, Aretével kapcsolatot létesíteni. A férj elutazása teremtette meg számára az alkalmat. A férj azonban megtiltotta feleségének, hogy a házat elhagyja, és egy szolgát (akit Myrmexnek hívtak) hagyott hátra erkölcsének védelmére. Philesiterusnak nagy nehezen sikerült megvesztegetni a szolgát, és találkozhatott a nQvel. Ezután rendszeresen eljárt hozzá (a férj házába). A férj azonban idQ elQtt, s váratlan pillanatban jött haza. A szolga riasztotta a szerelmeskedQket, s így Philesiterusnak sikerült megpattannia. A papucsát azonban otthagyta, s a férj meg is találta. A gazda szolgájától magyarázatot követelt. Egy alkalommal mikor az utcán jártak, s a szolga vitte kezében a papucsot, Philesiterus észrevette Qt. A szeretQ gyorsan kapcsolt és azt állítva, hogy a szolga a fürdQben lopta el tQle a papucsát, visszavette azt. A gazda erre örült, hogy csak ennyi történt, megnyugodva megállapította magában, hogy a felesége mégis hq volt hozzá.

A meghiúsult mérgezés története:
Egy férfinak két fia volt. Az idQsebbik jól nevelt, már felserdült fiú (kb. 20 éves), az elsQ asszonyától. Egy másik fiú (az kb. 12 éves) a második asszonyától, akivel jelenleg is együtt élt. A férfi felesége beleszeretett a mostoha fiába. Férje távollétében megpróbált viszonyt kezdeni a fiúval, de az visszautasítatta. Az asszony a sikertelenség miatt  valamint nehogy a fiú elmondja apjának  megpróbálja megmérgezni a fiút. Terve balul üt ki a saját fia issza ki a méregpoharat. A hazatérQ apát az idQsebbik fiú ellen hangolja, álnokul Qt vádolja meg a gyilkossággal. Az ügy bíróságra kerül, a fiú kétségbeesetten védekezik. Már majdnem elítélik, mikor egy orvos vallomást tesz. Elmondja, hogy az asszony szolgálója mérget kért tQle nemrég. De Q mivel nem hitt neki (a szolga azt mondta, hogy egy beteg embernek kell), ezért álomport adott oda, amely tetszhalott állapotba juttatja elfogyasztóját. A bíróság elrendeli tehát a sírbolt felnyittatását. A sírboltban pedig megtalálják a hosszú álomból felébredt fiút. Ezzel bebizonyosodik, hogy a valódi gyilkos, ha sikerült volna terve, az asszony lett volna. Ezért a nQt ítélik el.

A rabnQ története:
Ezt a nQt azért ítélik el, mert több embert is megölt. ElQször meggyilkolta férje húgát (a lány rokoni kapcsolatáról csak a bátyja és az anyja tudott), mert féltékeny volt rá. Majd férje halálát tervezi, mivel tudomására jutott a gyilkosság. Mivel a férje egyébként is beteg volt (belebetegedett húga halálába), orvost hív hozzá, akivel gyógyszer helyett méreget adat be (megvesztegeti az orvost). A poharat azonban kiitatja az orvossal is, mivel az asszony álnok kétszínqséggel a rokonság elQtt így akar meggyQzQdni (mikor pedig tudja), hogy nem e méreget akar beadni az orvos. Az orvos kényszerqségében iszik a pohárból, s utána rögtön rohanna haza, hogy ellenszérumot keverjen magának. A nQ azonban addig marasztalja különféle indokokkal, míg hazaérve már nem jut ideje szérum keverésére, és így meghal. ElQtte azonban elmondja a történteket a feleségének. A felesége (a férje tanácsa szerint) megpróbálja pénzben a dolgokat (mintegy kárpótolást követelni) a gonosz asszonnyal elrendezni. Az asszony nem áll ellent a pénzbeni kárpótlásnak, de elQtte újabb adagot kér a halálos szerbQl. Ezúttal a saját fiát szemeli ki áldozatnak (mivel férje vagyona csak így szállhat rá). Az elhunyt orvos felesége ezt már nem tudja megemészteni. Színleg megegyezik az asszonnyal, de utána elmegy a helytartóhoz (aki egyben a tartomány bírója is) és kitálal mindent. A helytartó erélyes fellépése révén az ügy azonnal bíróság elé kerül. A gonosz nQt bqnösnek találják, és vadállatok elé vetésre ítélik.


Utószó - (A szerzQrQl és mqvérQl)

Az aranyszamár latin regény. Mint ilyen (azaz latin) igazából egyetlen az ókorban. Apuleius a Kr.u. 2. század derekán alkotó híres, a keresztény egyház számára hírhedt, és ellenfélnek tekintett író. Elismert volt még, mint kitqnQ szónoklattanár, ügyvéd is. Hírnevét mégis többnyire annak köszönhette, hogy nagy erejq varázslónak tartották. Ezért lett késQbb a keresztény irodalom támadásainak egyik céltáblájává. Sokan  varázstehetsége miatt  egyenesen Krisztussal állították szembe.

Az aranyszamár fQhQse jelleme megformálásánál kétségkívül saját magát vette alapul. Ezért önéletrajzi indíttatású regénynek nevezhetjük. Mind Q, mind fQhQse rajongott a misztikus dolgokért, és világlátottak is voltak, ill. Lucius a mq végére vált azzá. Mindketten ugyanakkor tanult emberek. Apuleius (csakúgy mint Lucius) az athéni akadémián a széleskörq ismeretekre tett szert. Különösen megragadta a filozófia (fQleg Platóné), amelyet ebben a mqben is érvényesített. Az aranyszamár ezért lett több a látszatnál, azaz egy korabeli történetekkel, fantasztikummal, horroral, és jó adag erotikával teletqzdelt alkotásnál. A mq vége felé haladva válik igazán világossá, hogy mondani valója is van. A fQhQs elbújva a szamárbQrbe, kivételes helyzetbe jut (ezért átvitt értelemben aranyszamár): az embereket képes a maguk meztelenségében , egy-egy pillanatra Qszintének látni. Az aranyszamár sokban hasonló Swift Gulliverjéhez. Apuleius mqve mélyén ugyanúgy keserq pesszimista gondolat húzódik meg.

Apuleius mqvében azonban  Swiftével  szemben még benne van a remény. Luciust Isis istennQ változtatja vissza, s ezért hálából neki szenteli életét. Apuleius tehát a vallásban (itt az Isis és az Osiris kultuszban) még megoldást lát az emberek bajaira. A vallást segítségnek tartja a földi gyötrelmek elviselésében, a félelmek feloldásában, utat a megnyugváshoz. Ez azonban azt is jelenti, hogy az emberi élet értelmét igazából már nem a földi létben találja meg, hanem a túlvilágon. Bár Lucius révbe érkezése alapján arra gondolhatunk, hogy az író úgy gondolja, hogy van gondviselés, a korábbiakban ezzel teljesen ellentétesen vélekedik.

Az aranyszamár a maga korában színvonalával egyedülálló, a latin irodalom augustusi aranykorára emlékeztet. Ezt az is bizonyítja, hogy bár a szamárrá változás történetét ekkoriban más is feldolgozta, csak Apuleius változata maradt fenn teljesen. Regényébe számos akkoriban jól ismert történetet belevett, ezzel mentve meg számunkra a feledés homályától. Maradandó hatásáról tanúskodik, hogy több mint ezer évvel késQbb Bocaccio is átvett részeket belQle nagy mqvébe, a Dekameronba.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1-8 17 2 eloadas 2009 alkotmányjog államháztartástan áltkém áramlástan ásványtan bakteriólógia bce biztosítás csáth dimat dinamika diplomadolgozat egészségszociológia energia gazdasági közjog gazdinfo globalizáció gótika iii gyakorlatok határérték kalkulus közgazdaságtan fő áramlata kultur lakoma lévi-strauss macroenglish magyar premodern marás matek matek ii. zh mechanika3 zh mikrobiológia nitridálás nonverbális kommunikáció prezentáció reklámelmélet rushdie stratégia szerep szervezeti szocializáció tartalékidő témák természet földrajz természetvédelmi biológia vizsga kérdések