bevezetés a politikatudományba

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaBevezetés A Politikai Tudományokbabevezetés a politikatudományba

Hogyan jellemezné a politika és a pol. Tud. Kapcsolatát?
pol. Tud. Nem magyarázható a pol. Nélkül, pol. Tud. Tárgya a politika,a pol. Tud., mint társadalomtudomány: 1)Fontos az értékmentesség 2)Pozitivista: csak az tudomány, ami képes objektív fogalmakkal dolgozni és értékeket kiküszöbölni
-Max Weber: szerint 2 feltétel szükséges: 1)Kutató legyen tisztába saját elkötelezettségével (tegye nyilvánossá) 2)Tények és értékek legyenek szétválasztva: mi volt – mi van
- Leo Strauss: szerint el kell dönteni, hogy melyik értékek igazságosak
Mire vezethetQ vissza a pol. Tud. Alacsony presztizse?
A politika tudomány természete:
XX. sz.  i tudomány
Minden tudomány presztizse vagy megítélése függ az elért teljesítménytQl.
Nobel  díj, Wolf  díj
Idézettségi index (nem feltétlenül a tudomány teljesség jele)
Amerikán kívql az egész világon alacsony a pol. Tud. Presztizse:
Okai: 1)pozitivista (modern) pol. Tud. Fiatal és a tartós demokráciákban fejlQdik zavartalanul (hozzáférhetQ információkon nyugodnak) 2)még a legdemokratikusabb országokban is vannak olyan adatok, amiket törvényes, nem törvényes úton eltitkolnak, (információ hiány) 3)a pol. Tud . helyzete, témái nagyban függnek az adott politikai közösség kultúrájától, 4)politikának nem feltétele a pol. Tud. Léte (politika tudomány = társadalmi luxus) 5)józan ész beavatkozása
Milyen módszereket használ a pol. Tudomány?
megfigyelés, szisztematikus adatgyqjtés, adatok osztályozása és rendszerezése, közgazdaságtan: ökonomiai modellek, racionális választása
Klaus von Beyme 5 féle kutatási módszert vesz számba: 1) történeti vagy genetikus módszer: politikai jelenségek eredete és történeti átalakulásával foglalkozik, 2) intézményközpontú megközelítés: politikai intézmények szervezetelméleti és politikai szociológiai módszerekkel kombinált vizsgálatai 3) behaviouralista megközelítés: egyének politikai magatartása és cselekvései állnak a vizsgálat középpontjában, 4) funkcionalista – strukturalista módszer: egy – egy politikai jelenség funkcióját vizsgálja, 5) komparatív, összehasonlító módszer
Melyek a pol. Tud. FQbb nemzetközi és hazai szakmai fórumai?
APSA: (Amerikai Politikatudományi Társaság)
1903  ban alapították, hivatalos nyelve az angol
1943  ban Nemzetközi Politikatudományi Társaság (IPSA)  világkongresszusok, nemzetközi (francia, kanadai, indiai, amerikai) és az UNESCO támogatásával jött létre. Az elsQ kongresszust 1950  ben tartották, 1952 óta 3 évenként folyamatosan tartják.
vannak, akik a politikai intézményekre szakosodnak, mások a választói magatartást tanulmányozzák, mások a politikai filozófiáját.
Nem minden politikai fogalom pol. Tud-i fogalom:
Pl.: választás: önmagában csak politikai fogalom, mely arra a jelenségre utal, hogy egy közösség a politikai vezetQit választás és nem öröklQdés útján nevezik ki. Csak akkor válik pol. Tud.-i fogalommá, ha a választás törvényszerqségei szeretnénk mérni.
A politika fogalma:

A politikai jelenségek mindig megelQzik a politikai fogalmak kialakulását és használatuk elterjedését.
A pol. Fogalmának kiindulópontja:
Az emberi természetnek az a vonása, hogy az ember csak közösségben képes az életét fenntartani. Legszélesebb közösség a politikai közösség.
Éppen ezért a pol. Fogalma feltételezi a közélet és a magánvilág megkülönböztetését. (Közjog: amely az állam ügyeire vonatkozik, magánjog: az egyesek javát célozza meg).
a pol. Közösség legfontosabb céljai közé tartozott a közhatalom megszervezése, az állam és intézményei közösségi pénzen való fenntartása, a közösség fizikai biztonságának megQrzése, a rendelkezésre álló javak valamilyen elvi szempont alapján történQ rendszeres felosztása.
A politikai intézmények célja koronként és kultúránként más és más. Ami közös az néhány alapintézmény megléte és politikai fogalom alkalmazása: állam, hatalom, legitimitás, szuverenitás.
A hatalom értelmezése: 1)A politikát sokan a hatalomért folytatott harcként ábrázolják. Ilyen megközelítésben a pol. Lényege a hatalom, legfQbb intézményi megjelenítQje az állam, s aki az államot ellenQrzi, az egyben szuverén, a legfQbb hatalom birtokosa is. 2)A pol. Hatalom, mindig közhatalom, azaz a közös ügyek irányítása feletti uralomról van szó.
A modern pol. Tud. 4 modellt sorol föl a hatalom értelmezésére:
1. voluntarista modell: Az akaratot helyezi elQtérbe. A hatalmat olyan erQnek látják, amely két vagy több társadalmi csoport között hat, s amellyel az egyik társadalmi csoport képes befolyást gyakorolni egy másikra, képes valamilyen cselekvésre rábírni a másikat.
2. hermeneutikai vagy kommunikatív modell: a hatalom nem más, mint egyeztetett cselekvés, tehát az emberek által elfogadott közös jelentésen alapuló együttes cselekvés.
3. Strukturalista modell: a hatalom a különbözQ társadalmi csoportok közti kapcsolatban keletkezik, egymással szemben álló társadalmi struktúrák közötti ellentétekben keletkezik: a gazdasági fölénnyel bírók alávetik a gazdaságilag gyengébbeket, pol. Hatalmat gyakorolnak felettük.
4. posztmodern modell: az eddigi modelleket elvetik.


új hatalom, s nem tarthat igényt legitimitásra, de e felfogás szerint csak akkor válik azzá, ha elQbb ténylegessé válik, azaz mások, mint legitim hatalmat elismerik.
1)politikai hatalom cselekvésképtelen, ha nincs megindokolva (legitimitás) a hatalmat a történelem során eddig mindig indokolták 2) nem kötik erkölcsi megfontolások, 3) az érdekli, hogy a hatalom milyen jogtechnikai eszközök révén született meg. Pl. 1989  1990 magyarországi rendszerváltás
Max Weber  hármas legitimitás tézise
a hatalom legitimitása 3 forrásra vezethetQ vissza: tradicionális igazolás / karizmatikus igazolás / jogi  racionális igazolás
Niclas Luhmann: Legitimitás: a modern társadalom bonyolult viszonyai között bizonyos eljárások eredményének tekinti (modern demokráciaelméletek)
Autoritás (tekintély): Az a kötQanyag, amelyek a politikai rendszer mqködQképességét biztosítja. Azért van szükség tekintélyre, hogy az állampolgárok önként engedelmeskedjenek a törvényeknek. Gyakran szembe állítják a szabadság fogalmával: a szabadság követelménye összeegyeztethetetlen az alá- és fölérendeltségi viszonyt feltételezQ tekintéllyel, hiszen akit tisztelünk, arra fölnézünk, és magunk fölé helyezzük.
Különbséget kell tenni a szabadság és a szabadosság között:
tekintély nélkül a szabadság szabadossággá válik: 1) olyan magatartásforma, amely esetén valaki öntörvényqen él 2) túlzásba visz valamilyen cselekvést, 3) nem tartja önmagára érvényesnek a rajta kívül álló szabályokat 4) rongálja a politikai közösség szövetét, 5) csökkenti a közösségi bizalmat
A tekintély azáltal is egybe tartja az adott közösséget, hogy fel van hatalmazva a szabálykövetQ magatartás kikényszerítésére, vagyis szankciókat alkalmazhat a szabálysértQkkel szemben.
Negatív értelemben a tekintély: Tekintélyelvq politikai rendszerek: ha összefoglaló nevet akarunk alkalmazni a modern zsarnoki rendszerekre. A tekintélyelvq, avagy autoriter rendszerekben a zsarnokok nem szoktak törQdni azzal, hogy hatalmuk legitim  e vagy sem: feltétlen engedelmességet követelnek meg.
Szuverenitás: - elsQ vonás: a legfQbb hatalmat jelenti; - második vonás: egy jogi  politikai hierarchiában mindig az övé a végsQ döntés; - harmadik vonás: ez a hatalom általános, kiterjed minden cselekedetre, amely az adott politikai közösségen belül történik; - negyedik vonás: ez a hatalom öntörvényq vagy autonóm, azaz szuverén (a legfQbb) hatalom független minden más  külsQ vagy belsQ  hatalmi közegtQl
ily módon a szuverenitás mindig hatalom legvégsQ és legmagasabb mozzanatára utal. minden politikai berendezkedésnek megvan a legmagasabb hatalma.
3. Elméletek a politikatudományban.
Gabriel Almond osztályozta az iskolákat tudományos alapok és ideológiai elkötelezettség alapján.
- kemény módszereket alkalmazó iskolák: szígoró módszereket
Tagja, a politikát a társadalmi követelményeknek rendelik alá,
az elmélet úgy véli, hogy egységes államról vagy politikai akaratról nem beszélhetünk. Az állami akarat, az állami szuverenitás felbomlik a csoportok között, s ezért csak, mint a csoportok érdekeinek pillanatnyi egyensúlya értelmezhetQ.
Rendszerelméletek: a természettudományokból került át a társadalomtudományokba, célja: olyan egységes fogalmi nyelvet hozzon létre a tudományban, amelynek segítségével minden kutatási tárgy leírható anélkül, hogy a hétköznapi érintkezésekben használt fogalmakat kellene használnunk; két irányzat: 1) strukturalista  funkcionalizmus: a környezetével kölcsönhatásban lévQ funkciókivitelezQ mechanizmusnak tekinti a politikát, 2) kommunikációelmélet: a politikát kommunikációs áramlatok struktúrájának tekinti (1960  1970  es években eltqntek a politikatudományból)
a rendszerelmélet szerint 3 dolog jellemzQ az egyes rendszerekre: 1) határmegvonódás: a rendszer elkülönül a környezettQl, de kölcsönhatásban, kölcsönös függésben marad vele 2) kölcsönös függQség, 3) bináris kód: minden rendszer egy rá jellemzQ bináris kód alapján mqködik, ilyen a jogrendszerben a jogos  jogtalan, a gazdaságban a rentábilis  nem rentábilis, a tudományban az igaz  hamis, a politikában a kormány  ellenzék
Talcott Parsons használta elQszQr a rendszerelmélet fogalmát a szociológiában
David Easton: a rendszerelméletet a társadalmi alrendszereken kívül a nemzetközi környezetbQl is érik hatások.
Gabriel Almond: összehasonlító kutatások során ismerte fel a rendszerelmélet jelentQségét
Racionális választás elmélete: a politikatudományi tanulmányok egy jelentQs része ebben a fogalmi nyelvezetben íródik, az elmélet két fQ forrása közül az egyik a klasszikus közgazdaságtan, amely szerint az emberek racionális, felismert érdekeik alapján hozzák meg döntéseiket, másik forrás a modern játékelmélet, kezdetben tisztán matematikai diszciplina volt, de késöbb Neumann János nyomán vált más tudományok számára érdekessé. A racionális választás elmélete valamennyi politikai jelenség vonatkozásában több – kevesebb sikerrel alkalmazható,
Az elmélet nem csoportokat, intézményeket vagy struktúrákat elemez, hanem az egyéneket helyezi vizsgálatának középpontjába. Az egyéni cselekvések a racionális döntéseken alapulnak, s mint ilyenek, minden esetben mérlegelést és választást tartalmaznak.
Diskurzuselmélet: a politika megközelítésnek igen különleges módja, posztmodern elmélet: elvetik a tudományos módszer létjogosultságát, a társadalom diskurzusokból áll.
4. Történeti és regionális, társadalmi és politikai törésvonalak.
Törésvonal: a társadalmi tagoltság intézményesült politikai megjelenése.
törésvonalak a társadalmi konfliktusok sikeres feloldása miatt
Bartolini és Mair szerint: a törésvonal – elmélet továbbra is idQszerq
Törésvonalak és társadalmi stabilitás: a demokratikus intézményrendszer stabilitása nem csak a homogén társadalmakra jellemzQ. a törésvonalaktól szabdalt társadalom magában hordozza a konfliktus lehetQségét, de nem feltétlenül lesz belQle súlyos politikai konfrontáció. Az, hogy egy állam konfliktusokkal teli vagy mentes, elengedhetetlen a törésvonalak jellegének és egymáshoz való viszonyának vizsgálata. Így a törésvonalak lehetnek: Egymást keresztezQ: ezek általában mérséklik, oldják a politikai konfliktusokat. Egymást metszQ törésvonalak: gyakran egymásnak feszülQ, csoportok közötti átjárhatatlanságot képezhetnek. erQsen tagolt, politikailag megosztott társadalomban megfelelQ intézményi garanciával lehet megoldani a konfliktusokat.
Törésvonalak a magyar politikában: a negyvenéves kommunista uralom homogenizálta a társadalmat, a politikailag tagolatlan választók az elsQ szabad választásokon elsQdlegesen érzelmi tényezQk, személyes szimpátia alapján választottak, a rendszerváltás után a pártok maguk is aktív formálói voltak a társadalmi törésvonalaknak, a pártok és a választók között nagy a távolság, az érdekképviselete gyenge, a stabil szavazók hiánya figyelhetQ meg. Éppen ezért Bihari Pál és több politológus úgy vélte, hogy az 1990 utáni rendszerváltás után a meghatározó pártok a társadalom felett léteznek, lebegQ pártok alakultak ki.
Körösényi András ezzel szemben azonban 1998  as választások elQtt is jól megkülönböztethetQ politikai táborokról és hozzájuk tartozó szavazó csoportokról írt. G. Márkus György azt hangsúlyozta, hogy az 1989 után a szocialista táborból kiszakadt országoknak öndefiníciós folyamaton kell átesniük, melynek során a nyugathoz való viszonyukat is tisztázniuk kell.
5. Politikai ideológiák
Egy ideológia megítélésénél nem az a kérdés, hogy az állítások mennyire igazak, vagy hamisak, hanem hogy társadalmilag mennyire hatékonyak. Kik és mennyien fogadják el, hajlamosak követni, politikai cselekvés vezérfonalául elfogadni. Vannak divatok, a domináns ideológiák 10-15 évenként változnak. Egy ideológia elfogadása szimpátia, neveltetés, értékrend vagy racionális kalkuláción alapuló érdekfelismerés eredménye. Nem elég, ha az ideológia koherens, hiteles legyen, s hitelérQl képes legyen meggyQzni a választási kampány során a választókat. Ez már a politikai imázs, propaganda feladata
Az ideológia XX. századi jelenségei
Lenin már nem a hamis tudatként határozza meg az ideológiát, és nem negatív, pejoratív értelemben használta a kifejezést
Jobb és baloldaliság
A francia forradalom óta vannak jelen a politikai gondolkodásban
A demokratikus baloldal: társadalmi egyenlQség eszméje,
amely e vertikális tagoltság felszámolására törekszik a nép nevében. a polulizmus lényege abban áll, hogy a nép védelmezett akarata minden más jognál, törvénynél elQbbre való. Diktatórikus rendszerben a vezérelvet erQsíti, a demokráciákban a nagy tömegeket mozgósítja.
Feminizmus: NQk társadalmi felszabadításáért, illetve jogi és társadalmi egyenlQségük magvalósításáért és elismertetéséért küzd.
Ökologizmus: Törekszik annak érdekében, hogy az ipari társadalom által veszélyeztetett természeti környezetet megóvja, megmentse, az ember és környezete viszonyát radikálisan átalakítsa. a népesedési bomba elkerülhetetlenül globális társadalmi és természeti krízishez fog vezetni.
6. Politikai kultúra
Almond és Verba:
a politikai kultúra fogalma alatt a politikai orientációkat, a politikai rendszerrel és a rendszer egyes összetevQivel kapcsolatos attitqdöket, és az embereknek a politikai rendszerben játszott szerepét illetQ felfogásokat értette.
Egy adott ország politikai kultúráján azoknak az orientációs mintáknak a megoszlását értette, amelyeknek a népesség tagjainak a politikai objektumokhoz fqzQdQ viszonyulását jellemzi. Orientációk: Kognitív: a politikai rendszerrel kapcsolatos ismereteken és elképzeléseken alapuló beállítódások
Affektív orientációk: a politikai rendszerre, a szerepkörökre, a résztvevQkre és a teljesítményekre vonatkozó érzületi beállítódások. Evaulatív orientációk: a politikai tárgyakkal kapcsolatos ítéletek, nézetek, értékelQ beállítódások. A politikai rendszer összetevQit 3 rendszerbe sorolta: 1) specifikus szerepek és struktúrák (törvényhozó testületek, végrehajtó intézmények, bürokráciák) 2) aktorok (törvényhozók, végrehajtó hatalom képviselQi) 3) konkrét közpolitikák
e struktúrák, aktorok és döntések tovább osztályozhatóak aszerint, hogy a politikai folyamatok: 1) input: igények és a politikai rendszer iránti támogatások, 2) output: a hatalmi súllyal rendelkezQ megoldások érvényesítése
3 politikai kultúra típust különböztetett meg: 1) parokiális politikai kultúra (input) - a közösség tagjainak nincsen a rendszer egészére vonatkozó politikai tudatuk, a parokiális szemlélQ nem vár semmit a politikai rendszertQl, jellemzQ a tiszta lokalitás, azaz a szemlélQ számára a világ a falu határában ér véget 2) alattvalói politikai kultúra (output) - az emberek a politikai rendszerhez általános szinten viszonyulnak, azaz van ismeretük a rendszerrQl, de lényegében csak passzív viszonyról beszélhetünk. 3) Részvételi politikai kultúra (out és input) - Az állampolgárok elsQsorban az aktív szerepvállalás és részvétel iránt éreznek késztetést függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív értékítéletük van  e a rendszerrQl
e három típus alapvetQen ideáltípusnak tekinthetQ.
A létezQ politikai rendszerekben azonban ezek a típusjegyek
Elnöki kormányforma: Legfontosabb jellemzQi: - Az elnök egyszemélyben állam- és kormányfQ; - Az elnököt közvetlenül választják, nem függ a parlamenttQl- erQs legitimáció; - A végrehajtó hatalom fejeként az elnök a minisztériumok és kormányhivatalok
munkájának irányítója és felügyelQje, a hadsereg fQparancsnoka, az ország külügyeinek elsQszámú alakítója; - Az elnök erQs vétójoggal rendelkezik és jogában áll feloszlatni a parlamentet; - Kinevezi az államtitkárokat; - Nincs politikai felelQssége
Ez a kormányforma elQször az USA-ban jött létre, és elterjedt a latin-amerikai térség legtöbb országában. A latin-amerikai országokban általában az elnök abszolút dominenciája érvényesül és a diktatórikus kormányzás kialakulásához vezet. Az USA-ban az elektorok választják az elnököt. A választást az nyeri aki a föderáció összes elektorai több mint felének szavazatát begyqjtötte.
Az amerikai elnök hatalmát erQsen korlátozza a beépített fékek és egyensúlyok rendszere. Nem oszlathatja fel a kongresszust és nagyon sok kérdésben a szenátus jóváhagyása szükséges. Az elnöki hatalomnak további jogi korlátot szab a föderatív államszerkezet. Az USA-ban gyenge a pártfegyelem, ez nehezíti a javaslatok elfogadtatását.
Parlamentálris kormányforma: a parlament abszolút primátusa, a neki politikailag felelQs kormány, valamint az állam- és kormányfQ posztjának és személyének elkülönülése jellemzi. A parlament hatásköre jogilag szinte korlátlan. A miniszterelnököt és a kormány tagjait is a parlament választja. Bizalmatlansági indítvány terjeszthetQ be velük szemben, ami a kormány bukásához vezethet.
A kormányfQ bármikor kezdeményezheti a parlament feloszlatását és a választás elQbbre hozását. Az államfQ vagy valamilyen monarcha vagy köztársasági elnök, szerepe többnyire protokolláris, politikai felelQsséggel nem rendelkezik. A Nagy-Britanniában kialakult klasszikus parlamentáris kormányforma a XX. Századra
erQteljesen átalakult, a törvényhozás és végrehajtás összefonódása következett be /kabinetkormányzás/.
Némi eltéréssel, de hasonló összefonódás figyelhetQ meg a többi parlamentáris kormányformával rendelkezQ ország esetében is, de ezekre inkább a többségi koalíciók vagy a kisebbségi kormányok jellemzQek. A parlamentáris kormányformák egyik közös ismérve tehát a törvényhozói és a végrehajtói hatalom egyértelmq szétválasztásának hiánya. A kormány és a törvényhozói többség szoros együttmqködése révén a hagyományos parlament-kormány dualizmust a kormány és az ellenzék közti szembenállás váltja fel. A II. világháború volt a parlamentarizmus válsága, amelybQl a kiutat a kormányformák másik két alaptípusa- a kancelláris és a vegyes- jelentette.
Kancelláris államforma: Kialakulása az 1949-es bonni alkotmányra vezethetQ vissza. Legfontosabb sajátosságai: - A miniszterelnök kiemelésével egyidejqleg korlátozza az egyes miniszterek parlamenti felelQsségét, miközben a konstruktív bizalmatlanság intézményén keresztül biztosítja a kormányzás és a kormányzóképesség folytonosságát, méghozzá úgy, hogy 1994  ben az IPSA megjelentetett egy könyvet, mely képet nyújt a politikatudomáyn állapotáról, módszereirQl, témákról, más tudományokhoz fqzQdQ viszpnyáról.
ECPR (Európai Konzorcium a Politikai Kutatásért): 1970  ben hozták létre.
Mi jellemzi a mai magyar pol. Tudományt?
Négy tényezQ határozza meg: 1)vélemények (legjelentQsebb) 2) a politika tudomány a társadalomtudományok páriája: presztizse még alacsony, és ez érezhetQen tükrözQdik az akadémiai és egyéb pénzforrások elosztásánál 3) szqk keresztmetszet: egy  egy részterületen kevesen dolgoznak 4) az egyetemi rendszer reformjainak hiánya miatt a pol. Tud. Nem kerülhet helyére az oktatásban
jellemzQ még: 1) a pol. Tud. Része a MTA tudományterületi struktúrájának (MTA Politikatudományi Intézet) 2) politikatudományi szemle (10. évfolyama jelent meg) 3) Magyar Politikatudományi Társaság – szakmai fórumok tartása – Bibó István díj, 4) Politikatudmányi képzés: ELTE, Miskolc, Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem), Debrecen, Nyíregyháza, Szeged) 5) Doktoranduszképzés, 6) 10 éve jelenik meg a politikai évkönyv, 7) 1990 – es évek89bc¤§¿Â# $ K O “ – Ñ Ó 2
ž

à
Ô

Ö

Ø

Þ

Ú
à
q t Ê Í Ø Ù !8cdp68€„dl!¥©uyœ` l tšðâ×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×ðâÃ×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×»×Ï×ðâ×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×Ï×ðâ×°¢

*hñ]th Q5CJaJ h7wæh QCJaJ hæ3CJaJh
'¥h Q>*CJaJ h QCJaJ h
'¥h QCJaJh
'¥h Q5CJ\aJ

*hñ]th Q5CJ\aJ;9# Ñ 2

à



Ð
L

Î

8døœb º xtœžlððððððððÝÝððððððððððððððð$
&
Fdh$Ifa$gd Q$dh$Ifa$gd QšžºÀåí j – œ n"t"*#,#Ú#Ü#&&@'B'¶(·(Ô(Õ(×(ú*þ*Ž++ú+,D,L,>-@-ð-ò-ô- .(.R.X.°/Ü/Þ/p0r0.101ì2î2 343óèÜèÜèÜóÓèÓèËÀ¸À¸À¸À¸À˸À¸À¸À¸À¸À¸À¸°À°À°À¤›À›À›À¸„h7wæhW/,6CJaJ h7wæhW/,CJaJhW/,5CJaJh7wæh oF5CJaJ hW/,CJaJ h oFCJaJ h7wæh oFCJaJ h QCJaJh oF5CJaJh7wæh Q6CJaJ h7wæh QCJaJh7wæh Q5CJaJ4l°d ôj ,#¬#¼% ' (Õ(Ö(×(ú*@-Œ-Ž.°/î2f3´5(7Š9À<ðððáðáááááááááááÒááÒÒÒÒÒ$dh$Ifa$gdW/,$dh$Ifa$gd oF$dh$Ifa$gd Q43>3V3È3Ð3D4L4”4œ45 5n5v5Š9¤9ª9ö9þ9š:¢:’;š;¾<Àx>z>³>´>º>¼>½>ô>õ>t@˜@š@A A¦BªBÄBÆBÌBÄCÌCÞDàDbEjEõéõáõáõáõáõáõÕÌõáõáõáõÀõáõ²§Ÿ§Ÿ§Ÿ”§†§²”§”§”§Ÿ”§”§†§ŸhÓ+€hÓ+€5CJ\aJ hÓ+€5CJ\aJ hÓ+€CJaJ hGyhÓ+€CJaJhGyhÓ+€5CJ\aJhW/,hW/,5CJaJhW/,5CJaJh7wæhW/,5CJaJ hW/,CJaJh7wæhW/,6CJaJ h7wæhW/,CJaJ4À<æ=>x>µ>õ>t@àD:HÖH´IhJWMSNüN>O‡OÆOPêU¼ZÇ\ß\1`ðáØááááááááááááááááááÉÉ$dh$Ifa$gd4>- $IfgdÓ+€$dh$Ifa$gdÓ+€$dh$Ifa$gdW/,jE:FBFhFpF8H:HhJ¤J¦JTKVKHLILâLãLVMWMÑMÓMRNdNeN–N—NÙNÛNûNüNJOàOáOPhPjPQQ6R8R‚S„S¨S"T&TBTøTúTèUêU.V0V¨VªV¼W¾W^Y`YõíõíõíõßÔõÔõÔõÔõßõÔõßÔõÔõÔõƺ¯í¯º¦¯í¯¦¯¦š¯¦š¯¦¯Žº¦¯¦¯¦¯¦hÓ+€hÓ+€5CJaJhÓ+€hÓ+€6CJaJhÓ+€5CJaJ hî¶hÓ+€CJaJhî¶hÓ+€5CJaJhÓ+€hÓ+€5CJ\aJ hÓ+€5CJ\aJhGyhÓ+€5CJ\aJ hÓ+€CJaJ hGyhÓ+€CJaJ8`YxYŒY„ZžZºZ¼ZÜZú[ü[\Ç\ß\1`U`[`Î`ã`%abBb\dvd`ebele|eÊfËfàföjøjkkõéõéõÝéõÕéõɾ²¦¾²¾²¾››†›~rg_g_ h4>-CJaJ hõQh4>-CJaJhõQh4>-5CJaJ h oFCJaJh4>-5CJaJh4>-h4>-5CJaJ hÝ ›h4>-CJaJhÝ ›hÓ+€6CJaJh4>-hÓ+€5CJaJ hÝ ›hÓ+€CJaJhÝ ›hÓ+€5CJaJ hÓ+€CJaJhÓ+€hÓ+€5CJaJhî¶hÓ+€6CJaJ hî¶hÓ+€CJaJ!1`U`Î`ã`%aBb^dbeËfàfñfŠiÖk‚o@qüvbwÚw¾{º~ðððððððáððððððððÒë$dh$-DIfMÆ
ÿÿÿÿa$gd¥%\$dh$Ifa$gd¥%\$dh$Ifa$gd’# $dh$Ifa$gdÓ+€$dh$Ifa$gd4>-k"kÖkæk¢lâlôl¨m®mn nÞnænPoXo@pHp¼pÄpœq¤qìqòqŒrŽrs
s¼sÂsÎstBuLu¢u¨uØwÚwxx2x8xŒx”x,y4yÌy z`zžz¦z@{H{~{†{¼{óèóèàóèàèàèàèàèàèàèàèàèàèàèàèàèàèàèØÌòòáò¡“¡Š¡Š¡Š¡h¥%\5CJaJh¥%\@ˆüÿB*CJaJph!hËQFh’# @ˆüÿB*CJaJph!hËQFh’# @ˆûÿB*CJaJphh’# 5CJaJh’# h’# 5CJaJ h’# CJaJ h4>-CJaJ hõQh4>-CJaJh4>-h4>-6CJaJ6¼{¾{=|å|¸~º~l€©€ª€Ç€B‚D‚ô‚ø‚žƒ ƒT„V„……°…²… †"†Æ†È†h‡l‡”‡–‡0ˆ2ˆèˆêˆ*‰,‰Ú‰Ü‰4Š6ŠÒŠ|‹~‹óâÑâÆâÑâ¾²¡˜¡˜¡˜‡²¡¾‡¾¡¾¡|¡n‡|¡¾‡¾‡¾‡¾‡¾‡¡‡h¥%\@ˆüÿB*CJaJph hËQFh¥%\CJaJ!hËQFh¥%\@ˆûÿB*CJaJphh¥%\5CJaJ!hËQFh¥%\@ˆüÿB*CJaJphh¥%\h¥%\5CJaJ h¥%\CJaJ hËQFh’# CJaJ!hËQFh’# @ˆüÿB*CJaJph!hËQFh’# @ˆûÿB*CJaJphh¥%\h’# 5CJaJ+º~ª€V„Ȇ–‡ Œbd 6‘ˆ‘z”F´~´,µŠµããÇÇ©š”……………………$dh$Ifa$gd Q$If$dh$Ifa$gdÓ+€$„dh¤
$-DIfMÆ
ÿÿÿÿ^„a$gd¥%\$„dh$-DIfMÆ
ÿÿÿÿ^„a$gd¥%\$„&dh$-DIfMÆ
ÿÿÿÿ^„&a$gd¥%\~‹€‹2ŒžŒ ŒÎŒÐŒFz€Ž ŽRŽ¾Ž`bd6‘†‘ˆ‘’‘¾‘Ä‘ú‘’2“:“¶“¾“””œ”J•R•ñàÏÇ»²¡à²Ï“àñà‡ƒxi[SxSxSxSxSxSxS h QCJaJh
'¥h Q5CJ\aJ

*hñ]th Q5CJ\aJ h
'¥h QCJaJh Qh4>-h4>-5CJaJh¥%\@ˆüÿB*CJaJph!hËQFh¥%\@ˆúÿB*CJaJphh¥%\5CJaJh¥%\h¥%\5CJaJ h¥%\CJaJ!hËQFh¥%\@ˆüÿB*CJaJph!hËQFh¥%\@ˆûÿB*CJaJphh¥%\@ˆûÿB*CJaJph R•¸•À•.–2–¬–°–Öǖî–ò–˜´D´F´~´*µ,µŠµºµ4¶6¶Ä¸Ì¸\¹^¹–¹˜¹¶¹¾¹¦ºØºÜºH»N»@½B½ê½ì½"¾R¾`¾b¾f¾*¿.¿vÀ†ÀŒÀ<ÁõíõíõíõíõíõëõíßÑßƺÆíÆíÆíÆíÆíƺíÆíÆíÆíƬ ••• „•h oF5CJaJ h oFCJaJ h7wæh oFCJaJh7wæh oF5CJaJ

*hñ]th oF5CJaJh7wæh Q>*CJaJ h7wæh QCJaJ

*hñ]th Q5CJaJh7wæh Q5CJaJU h QCJaJ h
'¥h QCJaJ1ben önálló diszciplinává fejlQdött
2. a politika alapfogalmai.
Mi jellemzi a pol. Tud. Fogalomkészletének történeti illetve analitikus megközelítést?
Pol. Tud. Alapfogalmai = politika alapfogalmai
Történeti megközelítés:
Pozitivista megközelítés elQtt és után: (1920  1930)
ElQtt: döntQ többsége a jog, a filozófia, a történettudomány által közösen használt fogalom volt: pl. politika= polisz  városállam, vagy állam (status) = uralkodó helyzetét, státuszát meghatározó közjogi elrendezés, államforma, hatalom, erQszak, úr és szolga, szabadság, igazságosság, természetjog, legitimitás, egyenlQség stb.
Után: 1) a pozitivista fordulat után két hatás formálja át a pol. Tud. Készletét: modern társadalomtudományok, embertudományok 2) ugyanakkor a szociológiától, pszichológiától, közgazdaságtantól, filozófiától, teológiától is kölcsönöz fogalmakat.
Analitikus megközelítés:
1)egy adott pillanatban mit jelent egy politikai fogalom 2)1920  ban a neopozitivista felfogás szerint: a társadalomtudományok csak akkor válhatnak igazi tudománnyá, ha a nyelv elemzéséhez fordulnak. Lényege, hogy minden fogalmat, állítást megpróbálunk visszavezetni empirikus, azaz tapasztalati tartalomra. Hozzájárul a fogalmak jelentésének körülhatárolásaihoz, és szisztematikus válásához, Specializálódáshoz vezet:
Állam és állampolgárság:
Állam: - a legfQbb közhatalmi szervek és testületek összessége, a fQhatalom birtokosa egy adott országban.
- Államformák: köztársaság, teokratikus monarchia (Vatikán), alkotmányos monarchia (Nagy  Britannia) stb. ezek egy  egy ország végsQ politikai alapelveire utalnak.
Kormány: - a végrehajtó hatalom csúcsszerve, a mindenkori állam legaktívabb, legmozgékonyabb része.
- Kormányforma azt fejezi ki, hogy milyen a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom viszonya egymáshoz.
- A kormányformák  a demokráciákban, pl. a parlamenti vagy az elnöki rendszerek  a tényleges mqködés intézményes berendezkedését fejezi ki.
Mai értelmezések szerint a régi államok nem is voltak államok, mert vagy nem különült el a közhatalom az uralkodó személyétQl, vagy nem épült ki vertikálisan az állam apparátusa.
A modern állam az újkor kezdetével alakult ki mint független, a hatalom aktuális gyakorlójától elválasztott közhatalom.
Állam típusai: demokratikus: szabad választások rendszeres idQközönkénti megrendezése, a pártok közötti tisztességes verseny a politikai szabadságjogokkal rendelkezQ állampolgárok szavazataiért
autokratikus állam: a hatalom centralizált, gyakran egyszemélyes; ha vannak is választások a reális politikai alternatívák hiányoznak
a totális állam: nyílt és nyers erQszakon alapuló társadalomszervezés, a hatalmi piramis csúcsán egyetlen személy áll (führer, Duce, Conductor, FQtitkár) aki hatalmi monopóliumot alakít ki
fundamentalista állam: a vallási törvénykönyv egyben a politikai élet törvénykönyve, vallási elQírásokból vezetik le az állam mqködési szabályait
Állampolgárság: Jogi megközelítésben: - egy adott politikai közösségnek ki lehet a tagja; - ókortól kezdQdQen:
törvények szabályozzák azt, hogy ki a teljes jogú állampolgár); csak a teljes jogú állampolgárok alkották a politikai közösséget; a politikai közösség nem esett egybe az adott nép egészével
- ez ma is így van, hisz minden állam törvényekkel szabályozzák, hogy kit és milyen feltételekkel ruház fel állampolgári jogokkal.
Normatív megközelítésben: kiinduló pont a demokratikus állampolgár
Legitimitás fogalma:
Egy hatalom akkor legitim, ha ténylegesen létezik. A legitimitás nem egyéb, mint puszta tény, azaz egy állam, aminek ilyen és ilyen jogrendszere van.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem jelenhet meg
alkalmaznak kutatásaik során
- lágy: nem alkalmaz empírikus és statisztikai módszereket.
Klaus von Beyme: normatív  ontológiai irányzat képviselQi: végsQ kérdésekre adott normaként megfogalmazott válaszok foglalkoztatják; - nem létezik értékmentesség; - politika és erkölcs nem szétválasztható
dialektikus  társadalomkritikai irányzat: a történetiség,
a totalitás, a rendszerkritika jellmezi, hisznek a történeti fejlQdésben, nem részkérdeseket vizsgálnak, kritikusak a fennálló rendszerrel szemben
empírikus  analítikus irányzat: pozitivista alapokra támaszkodik,
FQ típusok: 1) intézményközpontú elmélet: klasszikus (institucionalizmus) modern (neoinstitucionalizmus)
2)pozitív elméletek: behaviouralizmus, csoportelméletek, rendszerelméletek, strukturalista  funkcionalizmus, kommunikációelmélet, racionális választás elmélete: racionális választás elmélete, posztmodern elméletek, diskurzuselmélet
Institucionalizmus (klasszikus): a XX. Sz. közepén keletkezett, értelmezésükben a politika egyenlQ az intézmények világával, minden más politikai jelenség az intézményi elrendezés logikus következménye, az intézményi elrendezés leírásával egyben valamennyi politikai jelenség megmagyarázható, egyedi jelenségeket egyedi magyarázatokkal lehet megérteni, formális jogi szabályokat helyezi elQtérbe, az állam egyenlQ a politikával vagy legalább is fontos része
Neoinstitucionalizmus (modern): az 1980  as évektQl használják, az intézmények szerepét hangsúlyozzák, ez az elmélet is az intézményi elrendezést meghatározónak tartja az adott politikai rendszer mqködése szempontjából, de amivel több, azaz indoklásra felállított keretrendszer
Behaviouralizmus: a II. vh. Elötti idQszakban indúlt útjára,
az egyén politikai magatartása és a tömeglélektan megértését és magyarázatát tqzte ki célul, elméleti alapokon nyugszik, szerintük a pol. Tud. Nem vizsgálhat értékeket, tudományos vizsgálódás csak elméletek segítségével lehet, fontos az inger  reakció kapcsolata: tanulmányozzák a reakciót, majd az ingereket, majd ha kapcsolatot találnak (korrelációt), akkor az elméletet megalapozottnak tartják, a behaviouralista a pol. Tud. Leginkább pozitivista, leginkább érdekmentes megközelítés módja
Csoportelméletek: politika lényege nem más, mint a döntéshozatal, a politikai döntéshozatal középpontba helyezése mellett praktikus érvek szólnak, hiszen a politikai döntésekben nyilvánul meg a politikai szereplQk akaratának végeredménye, politika közös érdekek mentén létrejött csoportok versengése: egy egyén több csoportnak is lehet
Hans Peter Kriesi: a törésvonalaknak strukturális alapjuk van, hiszen különbözQ társadalmi csoportokat osztanak meg. Kollektív identitás tudatos felvállalását és ennek alapján történQ cselekvést is magában foglalja. A törésvonalaknak koherens intézményes megjelenési formája van.
Rae és Taylor: a törésvonalak azok a feltételek, amelyek egy közösséget vagy alközösséget egyénekre vagy csoportokra osztanak, világos jegyek alapján különítik el a csoportokat. Ezek lehetnek az osztályhelyzettel, vallási, etnikai, nyelvi, szexuális, kor szerinti hovatartozással kapcsolatosak, a törésvonal politika fontossága abban mutatkozik meg, hogy mennyiben képesek választ adni a politikai vonzódások, pártpreferenciák okaira, illetve képesek e megmagyarázni a pártok mobilizációs lehetQséget, technikáit és azok eredményességét.
Klasszikus törésvonal  elmélet: a klasszikus törésvonal keletkezése a reformáció vallási megosztottságot szülQ kora utánra, a XVII. Sz.  i nemzeti forradalmak és a XIX. Sz.  i ipari (gazdasági) forradalom idejére tehetQ.
Lipset és Rokkan: történelmi kontextusában vizsgálta a társadalmi törésvonalak kialakulását, továbbélését és pártpolitikai hatását. Klasszikus törésvonalaik: 1) Vallási törésvonal (állam  egyház): a vallási és a kulturális törésvonal a nemzetépítés politikai folyamatához, a politikai modernizációhoz kötQdött. 2) Város  vidék (ipar  mezQgazdaság) ellentéte: iparosodás hatására jelent meg, a földbirtokos és a felemelkedQ ipar  vállalkozói réteg közötti konfliktus 3) Kulturális törésvonal (domináns kultúra  kisebbségi/periférikus kultúra): a központi, nemzetépítQ kultúra, illetve az ennek ellenálló, a nemzetépítés tekintetében periférián élQ, etnikailag, nyelvileg, és/vagy vallásilag alávetett népesség kultúrája között fennálló ellentétet jelentette. 4) TQke  munka ellentéte: alapját a tQkések, és a bérmunkások közötti érdekkonfliktus szolgáltatta.
1920 óta nem változtak a törésvonalak mentén létrejött pártstruktúrák ( befagyás ).
A törésvonal  elmélet revíziója: Míg az 1960  ban felállított befagyási hipotézis állandóságot sugallt a törésvonal  elméletekben, addig az 1868  as diákmegmozdulások, újbaloldali megmozdulások, 1970  es évekbeli világgazdasági problémák változásokat sugallta. Három fontos változás következett be: 1) az elpártoló és ingadozó szavazók arányának növekedése, új típusú választói kötödések kialakulása, 2) hagyományos tömegpártok kisebb létszámú, de szélesebb rétegbQl nyerQ tömegpártok kialakulása, 3) új típusú pártok megjelenése (nacionalista pártok)
Mark N. Franklin szerint: visszaszorulóban vannak a
haladásba vetett hit, társ.- viszonyokba való beavatkozás. Természetjogi-racionalista társadalom felfogás.
A demokratikus jobboldal: lassú, szerves változás, a hagyományok, tekintély tisztelete. Történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalom felfogás.
Liberalizmus: A szabadság eszméje azért harcol, hogy az emberek szabadságát ne korlátozza nemük, koruk, bQrszínük, fajtájuk, különbségek A szabadság mindenki esélye, egyenlQ emberi méltóságból következQ jog.
Konzervativizmus: Az emberi tökéletlenség kiindulópontként való elfogadása, pesszimista vagy szkeptikus az emberi természettel és javíthatóságával kapcsolatban, s ebben látja a nagy emberi tervek elsQ számú korlátját. A bevált, járható utat elQnyben részesíti a járatlannal, a váratlan felfedezésekkel szemben. Akkor ellenzik a változást, ha azt a tapasztalati tényektQl elrugaszkodott, azokkal alá nem támasztott, elvont ideológiai okok motiválják.
Szocializmus:: Gyors, radikális, forradalmi változásban, a kizsákmányolás eltörlésében hitt. Optimista emberképpel rendelkezik, s azt reméli, hogy a kizsákmányoló intézmények megszqntetésével igazságosabb lesz a rendszer.
Anarchizmus: egyéni felelQsségtudatot állítja elQtérbe bármifajta uralmi rendszerrel Az emberiséget meg kell szabadítani az elnyomó uralmi intézményektQl (államtól) és akkor az emberek képesek lesznek maguktól is békében, szabadságban élni. Legtágabb értelemben az uralom nélküli társadalom megvalósítására irányuló eszmerendszert jelenti. Cél: az állam eltörlése és a szabad, kooperatív, uralom nélküli társadalom megteremtése Az anarchia szó jelentése: önszabályozó, spontán rend. Olyan harmonikus társadalmi rend, amely az egyéni szabadságon és az egyének önkéntes együttmqködésén alapul.
Nacionalizmus: Az állam természetes és legmegfelelQbb kerete a nemzet. A két fogalom természetesen eltér egymástól. Célja: arra irányuló törekvés, hogy a nemzet és állam a lehetQ legnagyobb átfedésben legyen egymással. Célja a nemzetépítés a nemzetállam eszközeivel.
Fasizmus:: Mussolini, Hitler Betiltotta a többpártrendszert, megszüntette a szólás- és sajtószabadságot, totális diktatúrát vezetett be. A fasiszta embereszmény: ösztönösen, kreatívan, veszélyesen élQ ember, aki a létezést a gondolkodás elé, az akarat kultuszát az ész kultusza elé helyezi. A fasiszta számára az önmegvalósítás egyik formája az erQszak. A fasizmus jellemzQi: felfokozott nacionalizmus, erQs állam iránti hódolat.
Populizmus: A polulisták szerint a politikai fQ törésvonala nem horizontális (bal v. jobboldali) hanem vertikális (elit vs. tömeg). A polulizmus olyan elitellenes eszmeáramlat,


keverednek, azaz a valóságban a rendszerek soha sem homogének
Állam- és kormányformák
Hatalommegosztás
Klasszikus tana az államhatalmi ágaknak , az államhatalom különbözQ funkciók szerinti szétválasztását jelenti, amelynek értelmében a törvényhozásnak, a végrehajtásnak és a bíráskodásnak hatáskör tekintetében és intézményi és személyi vonatkozásában is el kell válnia egymástól.
John Locke elmélete: a kormányzat megbízás jellegét hangsúlyozta természetjogi-szerzQdéselméleti megközelítésben. Locke úgy látta, hogy a nem állandóan ülésezQ törvényhozói testület mellett mindenképpen szükség van egy olyan szervre, amely folyamatosan biztosítja és ellenQrzi a törvények végrehajtását.
Charles-Louis Montesquieu: a szabadságjogok biztosításának és a mérsékelt kormányzásnak a garanciáját a törvények uralmában vélte megtalálni. Szerinte a hatalom elfajulásának csakis hatalom szabhat határt. Három hatalmat különböztet el: a törvényhozói, a végrehajtói, és a bírói. Szerinte a hatalmat úgy kell megosztani, hogy annak ágai kiegyensúlyozzák egymást, s egyik sem kerekedhet a másik fölé.
A klasszikus hatalommegosztási elvek az amerikai elnöki rendszerben érvényesülnek legtisztábban, míg a többi modern demokráciában az egyes hatalmi ágak közjogilag és politikailag egyértelmq szétválasztása kevésbé biztosított.
Államformák
Az állam: adott területen, adott népesség felett a legitim erQszak monopóliumával rendelkezQ
közhatalom.
Formái: Monarchia - Köztársaság
Monarchikus állam feje /császár, király, nagyherceg, emír, sah stb./ általában öröklés útján nyeri el pozícióját, és tradicionális legitimitással bír.
A köztársaság feje az államfQ, rendszeresen megtartott választások révén jut hivatalához, és legitimitását racionális eljárási szabályok mentén történQ kiválasztása, a népképviselet elvének megfelelQ döntési mechanizmus segítségével nyeri el.
A mai demokráciák között mind monarchikus , mind köztársasági államformára találunk példákat. Az államforma önmagában már semmit sem árul el a modern államok hatalomgyakorlási mechanizmusairól, mindkét államforma egyaránt megfelelhet a demokratikus kritériumoknak.
Kormányformák
Az egyes politikai rendszerek a hatalommegosztás állami szerveinek struktúrája és egymáshoz való viszonya alapján is csoportosíthatóak, ezt nevezzük kormányformáknak.
Típusai: 1) Elnöki /prezidenciális/, 2) Parlamentáris 3) Kancellári /miniszterelnöki/ 4) Vegyes /félelnöki/ 5) Egyedi kormányformák, pl.: a svájci kollegiális /direktoriális/

a bizalmatlanági indítványról tartandó szavazás egyidejqleg az új jelölt megválasztásáról tartott bizalmi szavazás is.
- A másik sajátossága a miniszterelnök közjogilag és politikailag egyaránt kiemeltnek tekinthetQ szerepe. Feladatai: a kormány kiválasztása, jelölés és/vagy felmentés kezdeményezése.
- A parlament kormányösszetételre gyakorolt hatása részben korlátozott. - Az egyes miniszterek parlamenti felelQssége korlátozott. - Politikai értelemben a miniszterelnök döntését befolyásolhatják a pártján belüli erQviszonyok, valamint a koalíciós partnerek érdekei és akarata. - A kormányfQ munkáját a kancellária segíti, melynek élén államtitkár vagy miniszter áll. Feladata: a miniszterelnök munkájának segítése, kormányülések elQkészítése,
egyes minisztériumok törvény-elQkészítQ és végrehajtó munkájának összehangolása és ellenQrzése, tartományok közötti kapcsolattartás biztosítása.
Félelnöki kormányforma:
Ez az elnöki és parlamentáris rendszer ötvözete, melyet erQs elnök és felelQs kormány jellemez. Az ilyen kormányformájú országok tipikus államformája a köztársaság. Pl.:Franciao., Finno., Lengyelo., Olaszo.
Duverger szerint az elnök jogkörére és tényleges hatalmára vonatkozóan három rendkívül eltérQ helyzet alakulhat ki: 1) ha a többség az elnök oldalán áll, akkor lehetQvé válik a kormány és a parlament feletti uralom 2) ha a parlamenti többség szemben áll a köztársasági elnökkel, akkor az elnök tényleges
jogosítványai korlátok közé szorítottak, mivel a végrehajtó hatalom igazi fejét ekkor a parlamenti többséget és a kormányt ellenQrzQ miniszterelnök testesíti meg. 3) ha a többség ugyan arról az oldalról kerül ki, mint az elnök, ám mégsem fogadja el
vezetQjének, akkor az elnök alkotmányos hatalmának gyakorlását többé-kevésbé blokkolhatja a többség vezetQjének akarata.
Direktoriális államforma: Svájc egyedi politikai berendezkedése az erQs kantonokra épülQ államszerkezet, a nemzetiségek közötti hatalmi-politikai egyensúly intézményes védelme, illetve a pártrendszer sajátosságai mellett a kormányformában is megmutatkozik. Svájcban a végrehajtó hatalom csúcsszerve a kormány, a hét tagból álló szövetségi tanács. A szövetségi tanácsot a szövetségi gyqlés választja, de a megbízás nem jár együtt politikai felelQsséggel, sQt megbízatása után a szövetségi tanács függetlenedik a szövetségi gyqlés akaratától. Ennek megfelelQen a szövetségi gyqlés nem kezdeményezhet bizalmatlansági indítványt. A szövetségi tanács tagjai döntéseiket minden esetben szótöbbséggel hozzák, azaz politikailag nem szolidárisak egyrn§s iránt. A köztük lévQ viszony inkább a kollegialitás elveinek felel meg, ezért Svájc kormányformáját kollegiális vagy direktoriális kormányformának nevezzük.









A politikatudomány

Hasonló témájú dokumentumok

Politika

- 2008-01-27 22:17:53

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

6. adatbázis kezelés aldous huxley államháztartás architektúra biofizika bogarak dimat építésszervezés i. építészet ergonómia eupol fizika fotó gerle jános-féle glikolízis jogszabályok juhász kérdések és válaszok kidolgozott tétel kidolgozott tételek konjunktúrakutatás környezetvédelem liliidae metafora minőségügy művészettörténet nemzetközi marketing növény olasz pénzügy i. pszichó reklám segédanyag sorozat szemiotika szentmiklóssy szerves szocializáció társadalom történet természetvédelmi mérnök tételsor toxikológia vállalkozás vallás valszám világirodalom 2. vízlágyítás vizsga feladatsor vizuális antropológia alapfogalmai