1.ZH-ra

Országok listájaHungaryBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemGépészmérnöki KarGépészmérnökiKörnyezetvédelmi Irányítási RendszerekZH1.ZH-ra

BUDAPESTI MSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR ÁRAMLÁSTAN TANSZÉK

Dr. Parti Mihály

KÖRNYEZETVÉDELMI IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK I. rész

Budapest 2006

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Bevezetés
A tantárgy célja bevezetni a környezetvédelem alapkérdéseibe, bemutatni területeit, feladatait, módszereit, melyek részletes kifejtése késbb különböz tantárgyakban történik meg. A gépészmérnöknek tevékenysége során érzékenyen és szakértelemmel kell figyelnie a környezet megóvására, s az elsajátított ismeretanyag birtokában képesnek kell lennie e problémákat technikailag, ill. technológiailag megelzni, ill. megoldani, s a hangsúly ma már a megelzésen van. Ezt Pattantyús Ábrahám Géza, a Gépészmérnöki Kar néhai professzora által adott megfogalmazással támaszthatjuk alá, mely szerint ,,a gépészmérnök felelssége alkotásainak társadalmi kihatásaira is kiterjed" és ezért ,,a mérnöknevelésnek át kell lépnie azokat a szk kereteket, amelyek a szaktudás számonkérésére szorítkoztak." A képzés tartalmára vonatkozóan pedig megfontolandó a következ állítás: ,,A gépészmérnöki hivatás felelsségteljes gyakorlásához az alapos szaktudáson felül széles látókörre, erkölcsi érzékkel párosult jellemerre és felelsségtudásra van szükség." Ennek alátámasztására hivatkozik Guillet francia mszaki egyetemi professzor megállapítására, mely szerint ,,jó vezetmérnök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következ arány szerint oszlanak meg: 50 % erkölcsi er, 25 % általános mveltség és 25 % szaktudás." E gondolatmenet befejezésére a következ mondat szolgál: ,,A gépészmérnök sokrét tevékenysége csak ezzel - a közjólét emelésére irányuló - célkitzéssel nemesedik hivatássá." (Pattantyús, 1960.). Tehát a társadalmi hatások tekintetbe vételére már több évtizeddel ezeltt neves hazai szakemberek is felhívták a figyelmet, melyet az elmúlt évtizedek környezetkárosító tevékenységének néha riasztó ,,eredményei" csak megersítenek.

Bioszféra, környezet
A bioszféra (ökoszféra) az élet elterjedésének tere (az élet színtere) a Föld felületén. Becslések szerint a Föld 4.6 milliárd éves, s közel 1 milliárd évig csak élettelen anyagokból állt. Ismereteink szerint az élet kb. 3.5 milliárd évvel ezeltt jelent meg a Földön, ahol az él anyag megjelenése három lényeges változást idézett el: (1) megváltozott a légkör összetétele; (2) a kzetöv (litoszféra) legküls élettelen rétegén megjelent a szárazföldi élet (növények) és létrehozta a talajtakarót (pedoszféra), majd (3) az élvilág elterjedt és létrehozta a bioszférát. Éllények elször a hidroszférában szaporodtak el, majd a szárazföldön és végül a légkör alsó rétegében (troposzféra) is. Így tehát a bioszféra · a földkéregnek (kzetöv, a szilárd fels réteg, a litoszféra 10-40 km vastagságú része), · a vizeknek (hidroszféra) és · a légkörnek (atmoszféra) azt a részét foglalja magában, melyet az él szervezetek benépesítenek, vagyis az éllények lakóhelye, amit éllények hoztak létre éllények számára. Így tehát a bioszféra lényegében a földfelszín körül kialakult vékony burok, amely a földköpeny fels részébl, a légkör földfelszínnel érintkez övezetébl és a Föld vizeinek összességébl áll, s vastagságát 15-16 km-re becsülik. Az élvilág fejldése, az egész Föld benépesítése, s ehhez a légkör átalakítása (pl. a szén-dioxid koncentráció csökkenése, ill. az oxigénkoncentráció fokozatos növekedése és a mai szint elérése) és a talajtakaró kialakulása becslések szerint 3.5 milliárd év alatt ment végbe. Ez nem volt zökkenmentes folyamat, minthogy idközben öt kihalási idszak is fellépett, de ezek alapjaiban nem veszélyeztették a földi életet, tehát a létrejött földi rendszer már akkor eléggé állandó (stabilis) volt. A bioszféra szervezettsége fokozatosan fejldött az élet megjelenésétl napjainkig.
A Föld a Naprendszer egyetlen bioszférával rendelkez, ún. lakható bolygója, melyen az élet keletkezését a Földnek a Naptól mért távolsága és nagysága tette lehetvé. A bolygó kialakulásához hosszú idre volt szükség. Úgy becsülik, hogy a Föld kialakulása már 5 milliárd évvel ezeltt elkezddött, s kb. 0.4 milliárd évet vett

2/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév igénybe. A fejldés során kb. 4 milliárd évvel ezeltt jöttek létre az óceánok és a szárazföldek, 3.5-3.8 milliárd éve jelentek meg az els egysejt éllények, a baktériumok. A baktériumok az óceánokban több mint 2.5 milliárd éven keresztül az egyedüli éllények voltak, ahol az els puhatestek csak 1 milliárd évvel ezeltt keletkeztek. A ,,forradalmi" változások kb. 600 millió éve kezddtek, amikor kialakultak az els szilárd vázas éllények. A létrejött fotoszintetizáló éllények anyagcseréje eredményeként a légkörben egyre növekedett az oxigén koncentrációja, s majd mintegy 400 millió éve az oxigénbl keletkez ózon kiszrte a Nap sugaraiból a halálos hullámhosszúságú sávokat (l. késbb), mely lehetvé tette a szárazföldi élet kialakulását. Az els szárazföldi éllények a növények voltak (mohák, harasztok), majd hamarosan a rovarok és a gerincesek is megjelentek. A Földet több százmillió éven keresztül a hüllk uralták, melyek az els kétélt gerincesekbl származtak, s minden bizonnyal az emlsök és a madarak sei voltak. 65 millió évvel ezeltt a hüllk nagy része (pl. a dinoszauruszok) kihalt és fejldésnek indultak az emlsök. Ezzel egyidben a növényvilágban uralkodóvá váltak a virágos növények, melyek szaporodásában meghatározó szerepet játszanak a rovarok. Az emberszabásúak kb. 5 millió évvel ezeltt alakultak ki, majd megjelentek az elemberek, s mintegy százezer éve a mai, gondolkodó ember, a Homo sapiens (bölcs ember). Ha a Föld 4.6 milliárd éves történetét napjainkig egyetlen évbe srítenénk, akkor a Homo sapiens megjelenése mintegy 700 másodperccel, Jézus születése (idszámítás kezdete) 14 másodperccel december 31-én éjfél eltt következett be. Az ember megjelenése új helyzetet teremtett, tevékenysége során környezetalakító ,,tényezvé" vált, s ez globális veszélyt jelent arra a környezetre, melynek kialakulását és életét köszönheti.

A bioszféra az alábbi természetes és mesterséges alkotóelemeket tartalmazza: · a föld (alapkzet, ásványvagyon; barlangok, termföld és talaj, domborzat); · a leveg (bels légkör: troposzféra, sztratoszféra; fels vagy küls légkör); · a víz (felszíni vizek: óceánok, tengerek, folyóvizek, tavak; felszín alatti vizek); · az élvilág (növényvilág: erdk, gyepek, nádasok, mezgazdasági növények; állatvilág: védett, ill. nem védett vadon él és háziállatok, mikroorganizmusok); · a táj (természetes táj, kultúrtáj, védett és nem védett táj); · az épített környezet (lakóterületek, ipartelepek, mezgazdasági települések, közlekedési útvonalak stb.), s ezek közül az els öt a bioszféra természetes alkotóelemei, míg az épített környezet az ember által létrehozott mesterséges alkotóelem. A bioszférát csak harmonikusan mköd élvilág képes fenntartani. Ezt a harmóniát, vagyis az élvilág illetve a bioszféra egyensúlyi viszonyait azonban az emberi beavatkozás megváltoztatta. Ebben fontos szerepet játszott mintegy tízezer éve a letelepedéssel együtt járó mezgazdasági tevékenység, amely a felszín átalakításával, a talaj energia- és anyaggazdálkodásának megváltoztatásával, a növény- és állatvilág sokféleségének csökkenésével járt. Az ember különösen a 18. századtól induló ipari forradalom után lett környezetének alakítója, amikor az energiatermelés és ennek köszönheten az ipari termelés alapvet tevékenységgé vált. A gyors ipari fejldés hatására (különösen a 20. század elejétl) egyre növekv mérték ez a beavatkozás (gondoljunk az élvizeknek hulladékokkal, a levegnek káros égéstermékekkel történ szennyezésére, a talaj romlására, a mezgazdasági területek zsugorodására, s így a természetes ökoszisztéma visszaszorítására, az életközösségek szegényedésére). A környezet az él szervezeteket körülvev él és élettelen (légkör, hidroszféra és talaj) földi tartományok együttes rendszere (más szavakkal: az él szervezete(ke)t körülvev fizikai, kémiai és biológiai körülmények összessége), melyet gyakran a bioszférával azonos értelemben használjuk. Célszeren tehát azt mondhatjuk, hogy a ,,környezet" egy élettér valamennyi tényezjének összessége, amelyek az ott található éllényekre hatnak és azzal anyag-, energia- és információcsere kapcsolatban állnak. A környezetnek (bioszférának) rendelkeznie kell az emberi léthez szükséges valamennyi feltétellel. Az ember léte, tevékenysége révén e feltételek nagymértékben változtak, számos tekintetben romlottak, a feltételeket biztosító készletek csökkentek és tovább csökkennek, a népesség gyorsan növekedik, a környezetszennyezés, vagyis a környezetet és az embert közvetve vagy közvetlenül ér káros hatások összessége fokozódik, dönten az ipari tevékenység (a fejldés) eredményeként új szennyezk is megjelennek.

3/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

A további tárgyalás céljára meghatározzuk a környezetszennyezés és a szennyez anyag fogalmát. A környezetszennyezés olyan jelenség, folyamat, mely a környezetet vagy az embert közvetlenül vagy közvetve veszélyezteti, vagy károsítja, valamely környezeti elem (föld, leveg, víz, élvilág, táj, épített környezet) fizikai, kémiai vagy biológiai szennyezdését, károsodását eredményezi, jellemzit megváltoztatja, módosítja. A szennyezanyagot általánosan a következ módon határozhatjuk meg: bármilyen káros folyamatot elindító anyagot szennyezanyagnak tekintünk. Így tehát szennyezanyag minden olyan elem, vegyület vagy anyag, amely valamely adott közegben (tehát a levegben, a vízben, a talajban) természetes körülmények között nem fordul el, s bármelyik közegbe bejuttatva ott káros hatást fejt ki, vagy káros hatás forrásává válhat, káros lehet az ember egészségére illetve a környezet minségére, károsítja az anyagi javakat, a környezetet elnytelenül megváltoztatja vagy tulajdonságait befolyásolja, megakadályozhatja vagy befolyásolhatja a környezet jogszer használatát. A bioszféra, ill. az ebben létez növényi és állati eredet anyagok tömegét 1015 kg-ra becsülik, mely elhanyagolható akár a Föld, akár pedig a hidroszféra illetve az atmoszféra tömegéhez képest (melyek rendre 5.98·1024, 1.381021, illetve 5.2·1018 kg). A bioszféra alkotóelemei összefüggenek egymással, kölcsönhatásban vannak, bármelyik károsodása kihat a környezet egészére, végs soron az emberre is, tehát a bioszféra védelme hatékonyan csakis egységes szemlélettel valósítható meg. Az ember és környezete kapcsolatának vizsgálatában fontos szerepet kap az ökológia, mely azt vizsgálja, hogy az éllények és az élettelen környezet együttes rendszere milyen feltételek mellett tartható fenn, az ökológia tehát az élet küls feltételeivel, azok hatásaival és az él szervezetek reakcióival, kölcsönhatásaival, alkalmazkodásával foglalkozó biológiai tudomány. Így tehát az ökoszisztémát vizsgálja, melynek teljes rendszere adja a bioszférát (ökoszisztéma: az adott hely anyagain kifejldött élközösség, mint pl. egy tó, egy erd stb.). Az ökológiához közel álló tudományágak a környezeti biológia és a környezeti kémia.
Ökológia: a görög ,,oikos" szóból származik, melynek magyar jelentése ház, gazdaság, birtok (lényegében e görög szóból ered az ökonómia, a közgazdaságtan idegen elnevezése is). E kifejezést Ernst Haeckel német biológus használta elször 1866-ban, majd Warming dán botanikus tanulmányában bukkant fel 1895-ben. Haeckel az ökológiát a ,,természet háztartását leíró tan"-ként használta, tehát olyan tudományként, mely az él szervezetek egymás közötti és környezetükhöz kapcsolódó viszonyával foglalkozik. Ma az ökológiát úgy jellemzik, mint amely az élet küls (földrajzi) feltételeivel, azok hatásaival és az él szervezetek reakcióival, kölcsönhatásaival, alkalmazkodásával foglalkozó tudomány, s több válfaját különböztetik meg. Az ökölógiához közel álló természettudomány a környezeti kémia illetve a környezeti biológia, melyek a természetben megvalósuló kémiai reakciókat illetve biológiai folyamatokat vizsgálják (Moser és Pálmai, 1992.; Papp és Kümmel, 1992.).

A vizsgálatok szempontjából a környezet különböz nagyságrendi fokozatait különböztetik meg, melyek lehetnek: · mikrokörnyezet (kis kiterjedés, természetes vagy mesterséges területi egység, így pl. egy település tere, utcája, utcarésze, kert, erdei tisztás, egy épület bels tere stb., tehát létesítményen, helységen, településen belüli egység); · mezokörnyezet (azonos jellemzkkel rendelkez, összefügg természeti, területi egység, tehát pl. település, erd); · makrokörnyezet (ország, ország régiója, településen kívüli rész). A különböz fokozatok értelemszeren kölcsönhatásban vannak egymással, s a nagyobb fokozat magában foglal több kisebb fokozatot.

Környezetszennyezés, környezetvédelem

4/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Az ember tevékenysége révén megváltoztatja a környezeti elemeket, melynek során szennyezket juttat a környezetbe, tehát szennyezi a környezetet, környezetszennyezést ,,követ" el. A szennyezés a szennyez forrásokból származik, a szennyezés kibocsátásával (emisszió), mely lehet természeti és nem természeti (vagyis emberi, azaz antropogén) eredet. Az antropogén szenyez forrás lehet primer, ill. szekunder. A primer szennyez források a szennyez anyagokat termelik és a légkörbe, vízbe, talajba juttatják. A szekunder szennyez források azok, ahonnan (levegbl, vízbl, talajból) az egyszer már távozott, eltávolított, illetve a termelésbl már kivont szennyez anyagok ismét visszakerülnek a légkörbe, vízbe, talajba (pl. a légkörbe pernyehányók, meddhányók; utakra, talajra, épületekre kiülepedett és a szél által felkavart por; szeméttelepek, szennyvizek, melyekbl az elnyelt gázok, oldószerek gzei kilépnek). Az emisszió lehet introvert (szk környezetben ható, pl. üzemen belül) és lehet extrovert (létesítményen kívül ható), s értelemszeren az introvert hatás ellen könnyebb védekezni. Megjegyzés: jogi értelemben akkor beszélünk környezetsszennyezésrl, ha a környezet valamely elemébe kibocsátott szennyezanyag mennyisége meghaladja a törvényileg meghatározott kibocsátási határértéket (l. alább).
A késbb részletesen tárgyalt Környezetvédelmi Törvény (lásd az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól) a következ meghatározásokat tartalmazza az elbbiekben alkalmazott egyes kifejezésekre: környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése; kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mérték terhelése, amely kizárja a környezetkárosítást; környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be; környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mérték változása, szennyezettsége, ill. valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minsége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetleg amely az élvilágot kedveztlenül érinti.

A kibocsátott szennyezés az atmoszférában, a hidroszférában és a litoszférában terjed (terjedés vagy transzmisszió), de közben hígul (így hatása csökken), s át is alakulhat (pl. kémiai reakciók révén, pl. napsugárzás hatására vagy egyszer kémiai kölcsönhatás eredményeként), melynek eredményeként hatása ersödhet is (ún. szinergizmus lép fel), mivel ekkor akár károsabb anyagok (komponensek) is keletkezhetnek. A transzmissziót a közvetít közeg állapota (fizikai, kémiai és biológiai) és egyéb körülmények határozzák meg (domborzat, áramlás, árnyékolás stb.). A kibocsátott szennyezanyag mennyiségétl és annak terjedésétl függen a közvetítközegben valamilyen mérték szennyezanyag koncentráció alakul ki, s ez az immisszió (fleg a légszennyezés mértékének megadására használják). A kibocsátás illetve a terjedés révén a szennyezdés eljut az ember szervezetébe, ill. javaiba, s az embert, ill. javait károsítja, a károsítás mértékét a szennyezés mértéke (nagysága), fajtája, a hatás idtartama (expozíció) stb. határozza meg.
Ha egyidejleg több szennyez anyag van jelen, elvileg háromféle eset lehetséges: · a szennyez anyagok nem hatnak egymásra, tehát külön-külön fejtik ki hatásukat; · a szennyez anyagok ersítik egymás hatását, ún. szinergikus hatás (szinergizmus) lép fel (pl. növényvéd szerek esetében gyakran elfordul); · a szennyez anyagok gyengítik egymás hatását, ún. antagonizmus lép fel.

Tehát a folyamat: forrás emisszió transzmisszió immisszió A források többféle szempontból osztályozhatók, s így lehetnek: helyhez kötött vagy mozgó, pontszer, vonalszer vagy kiterjedt (felületi, azaz diffúz) illetve
5/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

ipari, mezgazdasági, települési, közlekedési stb. szennyez források. A forrás lényegében a berendezésnek, létesítménynek az a pontja, ill. felülete, amelybl, ill. amelyrl szennyezanyag a környezetbe kerül. A pontforrásokra alapveten jellemz, hogy szennyez anyag kibocsátásuk a térfogatáram és a koncentrácó mérésével egyértelmen meghatározható. A diffúz szennyezés vonal mentén vagy területen megoszló forrás, s a nagyszámú forrás vagy a kedveztlen térbeli elhelyezkedés következtében a kibocsátás mennyisége nem vagy csak igen pontatlanul mérhet. Ebbl értelemszeren következik, hogy a pontforrás ellen lényegesen könnyebb védekezni, mint a kiterjedt forrás ellen. Levegszennyezés tekintetében pontforrás egy kürt vagy egy kémény, s diffúz forrás egy település lakóépületeinek kéményei. A közúti közlekedés tekintetében egy járm pontforrás, de a közutak mentén vonalforrás. Vízszennyezés tekintetében a Dunába vezetett szennyvízcsatorna pontforrás, de a lefolyó csapadékvíz diffúz szennyezés. A talaj tekintetében a késbb tárgyalt (száraz vagy nedves) kiülepedés okoz diffúz szennyezést, amíg az olajkifolyás (vezetékbl, jármbl) pontforrás. Az ember tehát tevékenysége révén módosítja környezetét, abba beavatkozik, mely lehet hasznos vagy káros, s utóbbit általában igyekezett elkerülni úgy, hogy - tapasztalva a káros hatást - tevékenységét módosította. Ma már általában nem elegend a káros (mellék)hatás tapasztalata (tehát az észlelés) után módosítani tevékenységünket, hanem a káros hatás elkerülésére kell törekedni, amit összehangoltan, tervszeren kell megtenni, amely tevékenység a környezetvédelem. A környezetvédelem céltudatos, szervezett társadalmi tevékenység, célja az emberi tevékenységébl fakadó káros következmények kiküszöbölése és megelzése az élvilág és az ember károsodás nélküli fennmaradásának érdekében, az embernek megfelel életkörülmények biztosítása, az anyagi és szellemi javak fenntartása, védelme, a környezet fejlesztése, megóvása. A környezetvédelem tudományos alapjait elssorban mszaki tudományok, az alkalmazott természettudományok és a közgazdaságtan adják, s hatékonyságát a környezethasználók felelsségén alapuló törvényi szabályozás és intézményrendszer biztosítja. A Környezetvédelmi Törvény az alábbiakban definiálja a környezetvédelmet: ,,olyan tevékenység és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelz állapot helyreállítása." A Törvény szerint a környezet védelmének alapelvei ,,az elvigyázatosság, a megelzés és a helyreállítás". Ezekre az alapelvekre a Törvény a következ megfogalmazásokat adja: elvigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövbeni károsodásának megelzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés; megelzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától. Az elvigyázatosság elvét az 1992-ben Rio de Janeiróban megtartott ENSZ konferencia (Konferencia a Környezetrl és Fejldésrl) nyilvánította a környezetvédelem alapelvévé. A Riói Nyilatkozat 15. alapelve kimondja, hogy ,,ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal arányos költségekkel járó intézkedések elhalasztására." (l. késbb). Ez azt jelenti, hogy a ,,tudományos bizonyosság hiánya" nem ad felmentést a környezetvédelmi problémákkal való foglalkozás alól, vagyis az ilyen problémákat reális veszélyforrásként kell kezelni és meg kell tenni a megfelel megelz intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban leggyakrabban az üvegházhatást említik (l. késbb), melynek súlyos és visszafordíthatalan hatása valószínsíthet, de ma tudományosan nem bizonyított. Így az elvigyázatosság elve alapján kötelesek vagyunk mindent megtenni a globális felmelegedés elkerülésére, függetlenül attól, hogy az elrejelzések tartalmaznak

6/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

bizonytalanságokat. A Maastrichti Szerzdés (Szerzdés az Európai Unióról, 1992) is tartalmazza az elvigyázatosság elvét.
Sokan bírálják, s minden valószínség szerint joggal, a környezetvédelem ilyetén való megfogalmazását, vagyis lényegében csak a természettudományi feladatok megfogalmazására való szkítését. E bírálók abból indulnak ki, hogy az emberiség környezetkárosító (természetátalakító) tevékenységének mértéke alapveten három tényeztl függ: a világnépesség nagyságától, az egy fre jutó fogyasztás (termelés) mértékétl és az egységnyi gazdasági termelés (az egy fogyasztó számára elállított termékmennyiség) környezeti hatásától. Így csak e három tényez egyidej csökkentésével lehet a környezetkárosító (környezetpusztító) tevékenység mértékét csökkenteni, s nem elégséges csak a harmadik csökkentését (vagyis a környezetkímél technológiák alkalmazását) érteni környezetvédelem alatt, mivel ez önmagában nem lesz képes ellensúlyozni az els kett növekedésének hatását (ezekre a kérdésekre még visszatérünk). Nekünk mérnököknek viszont a harmadik tényezre van ráhatásunk.

A környezetvédelem feladatai tehát: · megelz védelem (megelzés); · okozott károk megszüntetése (helyreállítás); · környezet ésszer (át)alakítása, fejlesztése; · gazdálkodás az erforrásokkal. A környezetvédelem az embert, valamint természetes és mvi környezetét védi a szennyezktl, az ártalmaktól, melyek lehetnek: · kémiai ártalmak, · zaj- és vibrációs ártalmak, · mechanikai ártalmak (pl. por), · sugárártalmak, · idegi ártalmak. Hogyan véd? · az emisszió csökkentésével, kiküszöbölésével (pl. porleválasztás, szennyez gázkomponens leválasztása; hulladékszegény, hulladékmentes, környezetbarát technológiák, tisztább termelés kialakítása; a leghatékonyabb megoldások alkalmazása: az elérhet legjobb technika - Best Available Techniques: BAT); · a káros emisszió továbbjutásának vagy átalakulásának megakadályozásával (erdk telepítése, észlel hálózatok kialakítása stb.); · az immisszió elleni védekezéssel (pl. zajhatás ellen stb.). A környezetvédelem célja tehát a szennyezanyag kibocsátásának megelzése illetve a levegbe, a vízbe és/vagy a talajba a kibocsátott mennyiség csökkentése, ezzel a környezet egészének hatékony védelme. Ennek érdekében a korábbi gyakorlattal szemben az Európai Unió 1996/61/EEC Tanácsi Irányelve (Direktívája) úgy rendelkezik, hogy integrált szennyezésmegelzési és -ellenrzési rendszert kell kialakítani meghatározott ipari tevékenységekre, beleértve a hulladékok nyilvántartását is (Integrált Szennyezésmegelzés és -ellenrzés; Integrated Pollution Prevention and Control vagy röviden IPPC). Ennek megfeleln az irányelv egységes (integrált) engedélyezési rendszer kialakítására kötelezi a tagországokat. Hazánkban e kérdésrl kormányrendelet rendelkezik (193/2001. (X. 19.) kormányrendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól), melynek 3. paragrafusa egyértelmen elírja, hogy ,,a környezethasználónak a

7/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

környezetszennyezés megelzése, illetleg a környezet terhelésének csökkentése érdekében az elérhet legjobb technika alkalmazásával intézkednie kell". A 4. paragrafus kimondja, hogy ,,a rendelet hatálya alá tartozó tevékenység egységes környezethasználati engedély alapján kezdhet meg", s értelemszeren meghatározza a rendelet hatálya alá tartózó tevékenységeket és az engedélyezési eljárás lefolytatásának módját (késbb e kérdésre részletesebben visszatérünk). Az elérhet legjobb technika (BAT) a leghatékonyabb mai (de nem szükségszeren csúcs) technikai színvonalat jelenti, amellyel a kibocsátások megelzhetk, ill. - ha a megelzés nem valósítható meg - lényegesen csökkenthetk, s a környezet egészére gyakorolt káros hatás mérsékelhet. A ,,legjobb" szó a környezetvédelem szempontjából minsíti a technikát, de ennek alkalmazása nem járhat túlzott költséggel (vagyis elfogadható költséggel alkalmazható), hiszen ellenkez esetben alkalmazásának kicsi a valószínsége. Az elérhet legjobb technikákat a termelés és a szolgáltatás különböz részterületeire az ún. BATREF (BATReference) dokumentumok foglalják össze, melyeket az Európai Unió környezetvédelmi szervezetének keretében állítottak össze, s részben magyarul is hozzárférhetk. E dokumentumok bemutatják azokat a már alkalmazásban lév illetve kibontakozó (tehát a jövben számításba vehet) technikákat, melyekkel az adott területen teljesíthetk a kibocsátásra vonatkozó elírások, s a dokumentumok a költségekre is adatokat szolgáltatnak.
Az elérhet legjobb technika meghatározásához használt egyes fogalmak értelmezése a következ: · a legjobb az a technika, amely leghatékonyabb a környezet egészének magas szint védelme érdekében; · az elérhet legjobb technika az, amelynek fejlesztési szintje már lehetvé teszi alkalmazását, elfogadható mszaki és gazdasági feltételek mellett, gyártási, ill. elállítási helyétl függetlenül; · a technika magába foglalja a gépi eszközöket (hardver) és létrehozásuk, ill. mködtetésük körülményeit is (technológia, tervezés, építés, karbantartás, üzemeltetés, leállítás). Tehát a BAT nem szükségszeren "csúcstechnika", hanem a piacon elérhet, megfelel mködési referenciával és elfogadható gazdasági feltételekkel rendelkez eljárás. A gazdasági feltételek megítélésére utal az ,,elérhet" kifejezés, melyben a költségek és a haszon arányát kell mérlegelni, s figyelembe kell venni azt, hogy az adott technika elállítása az EU-n belül történik-e vagy sem. Bevezetésének (alkalmazásának) összességében ésszer keretek között lehetségesnek kell lennie (vagyis alkalmazása nem járhat túlzottan nagy költséggel). Találkozhatunk még a BATNEEC (Best Available Techniques Not Entailing Excessive Costs) fogalmával, melyben a ,,túlzott költséget nem okozó" kifejezés utal a bevezetés ésszer keretek között tartására. Gyakran hivatkozzák a legjobb környezeti választás - Best Environmental Option: BEO - kifejezést is, amely akár hosszú, akár rövid idszak alatt a környezetnek a legnagyobb elnyt jelent, ill. a legkisebb kárt okozó választási lehetség, a költségekre való tekintet nélkül. Lényegében ehhez kapcsolódik a legjobb környezeti gyakorlat - Best Practicable Environmental Option: BPEO -, mely a föld, a víz és a leveg védelmét szolgáló tervszer vizsgálat és döntés eredménye, s gazdasági szempontból túlmutat a BEO-n. Így tehát a BPEO adott célrendszerre olyan választási lehetséget eredményez, mely - akár hosszú, akár rövid idszakot tekintve - a legnagyobb elnyt, ill. a legkisebb kárt okozza a természetnek, mint egységes egésznek, s költségek tekintetében is elfogadható. A Környezetvédelmi Törvényben a következ megfogalmazást találjuk a leghatékonyabb megoldásra: a környezeti, a mszaki és gazdasági körülmények között elérhet, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység.

A kitzött környezetvédelmi célok eléréséhez szükségesek gazdasági, etikai és jogi feltételek, eszközök, szabályozások, mint pl. törvények (Környezetvédelmi Törvény stb.), kormány és miniszteri rendeletek, utasítások, Európai Közösség elírásai (ISO 14000 szabványsorozat), hazai szabványok stb. A Környezetvédelmi Törvény szerint a környezetvédelem alapelvei a következk (l. 6 §): 1. A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy · a legkisebb mérték környezetterhelést és igénybevételt idézze el; · megelzze a környezetszennyezést; · kizárja a környezetkárosítást.
8/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

2. A környezethasználatot az elvigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az elállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni. 3. A megelzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni." A Törvény II. fejezete fogalmazza meg a környezeti elemek egységes védelmének alapelveit, melyek (13. § ): · Minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységben és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni. Igénybevételüket és terhelésüket ennek megfelelen kell szabályozni. · A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minségének, mennyiségének és készleteinek, valamint az elemeken belüli arányok és folyamatok védelmét. Az egyes könyezeti elemek védelmének alapelveit is meghatározza a Törvény, melyeket az egyes elemek tárgyalásánál fogjuk ismertetni. A környezetvédelem területei: · levegtisztaság-védelem; · víztisztaság-védelem; · zajvédelem; · talajvédelem; · hulladékok kezelése. Itt ismételten hangsúlyozzuk, hogy a bioszféra alkotóelemei összefüggenek egymással, kölcsönhatásban vannak, bármelyik károsodása kihat a környezet egészére. Tehát a tárgyalásként alkalmazott felosztás nem válhat öncélúvá, minthogy az egyes elemek védelme egymástól elkülönítetten nem valósítható meg (pl. a leveg védelmét gyakran úgy oldjuk meg, hogy a szennyezanyagot vízzel távolítjuk el a levegbl, vagyis a szennyezanyagot vízbe visszük át. Ez értelemszeren nem jelentheti a probléma végleges megoldását, minthogy a környezet egészének védelmével kell foglalkoznunk, jelen esetben tehát gondoskodnunk kell a víz kezelésérl is). E területeket a tantárgy keretében részletesebben tárgyaljuk, de a környezettechnikai képzés keretében általában külön tantárgyak foglalkoznak az egyes területekkel. Szervezet Hazánkban a Kormány irányítja az állami környezetvédelemi feladatok végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét. Meghatározó feladatokat a következ állami intézmények látnak el: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi - és Vízügyi Ffelügyelség Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Figazgatóság Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelségek Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi igazgatóságok Nemzeti park igazgatóságok A környezetvédelemi feladatokat más minisztériumok is ellátnak, a Környezetvédelmi Minisztérium megosztva és azzal együttmködésben, a mindenkori feladatmegosztástól függen (így pl. környezet-egészségügy, vízkészlet-gazdálkodás, árvízvédelem, talajvédelem, erdgazdálkodás, vadvédelem, területfejlesztés, építési szabályozás, energiapolitika stb., de az
9/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

önkormányzatok helyi szint környezetvédelmi tevékenységéért és a katasztrófavédelemért rendszerint a Belügyminisztérium felels). Meghatározó feladatokat lát el a Központi Földtani Hivatal és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ). E kérdésre a Környezetvédelmi Törvény tárgyalásakor még visszatérünk.
A felügyelségek és székhelyeik: Alsó-Duna-völgyi - Baja; Közép-Duna-völgyi - Budapest; Északdunántúli - Gyr; Dél-dunántúli - Pécs; Nyugat-dunántúli - Szombathely; Közép-dunántúli Székesfehérvár; Észak-magyarországi - Miskolc; Tiszántúli - Debrecen; Fels-Tisza-vidéki Nyíregyháza; Közép-Tisza-vidéki - Szolnok; Alsó-Tisza-vidéki - Szeged; Körös-vidéki ­ Gyula.

Az Országos Környezet- és Vízügyi Ffelügyelség illetve az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi Vízügyi Figazgatóság a kormányzati munka ellátásához szükséges adatokat gyjti, elemzi és szolgáltatja; irányítja a környezetvédelmi szakigazgatási szerveket és laboratóriumokat, ill. gondoskodik ezek ellátásáról; irányítja a környezeti károk elhárítását; elemzi és értékeli a jogszabályok végrehajtását. A Környezetvédelmi Felügyelségek a maguk területén ellátják a levegtisztaság-védelemmel, a víztisztaság-védelemmel, a vizek védelmével, a hulladékok káros hatásai elleni védelemmel, a zaj- és rezgésvédelemmel, a radioaktív sugárzás elleni védelemmel kapcsolatos szakigazgatási és (szak)hatósági feladatokat. Feladataikat és hatásköreiket a 183/2003. (XI. 5.) számú kormányrendelet határozza meg (183/2003. (XI. 5.) kormányrendelet Országos Környezet- és Vízügyi Ffelügyelség, Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Figazgatóság és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tatozó területi szervek feladat- és hatáskörérl. A környezetvédelmi kérdések vizsgálatában a Környezetgazdálkodási Intézetnek mint a Környezetvédelmi Minisztérium háttérintézményének - fontos szerepe van, melyet a Környezetvédelmi Intézet és a Vízgazdálkodási Intézet egyesítésével hoztak létre 1989-ben. A Környezetvédelmi Igazgatóság (korábban Környezetvédelmi Intézet) a levegszennyezés csökkentésével, a vízminség-védelmével, a hulladékgazdálkodással, a természetvédelemmel, továbbá a zaj- és rezgésvédelemmel foglalkozik.

Világméret változások: a probléma felismerésétl a fenntartható fejldésig
Az ENSZ Környezet és Fejldés Világbizottság (World Comission on Environment and Development; melyet az ENSZ Közgylés 1983-ban hozott létre különleges bizottságként, s e nevet késbb kapta) norvég elnöke, Gro Harlem Brundtland asszony a következt írta 1989-ben: ,,A XX. század kezdetén még sem az emberiség, sem a technika nem állt a fejldés olyan fokán, hogy radikális változásokat okozhasson a globális ökoszisztémában. Az ezredforduló közeledtével az ilyen beavatkozások egyre számosabbakká válnak és szándékunktól függetlenül bár, de hatalmas változások történnek a légkörben, a bio- és a hidroszférában. A változásokkal ma már nem tudunk megbirkózni, a világ pénzügyi és politikai intézményei lépéshátrányba kerültek a természeti folyamatokkal szemben." Ennek egyik f okaként a szegénységet jelöli meg, amely egyúttal következmény is, minthogy a szegények (értsd pl. fejld országok) ,,kénytelenek felélni még a következ évi vetmagot is, és a ritka erdket is elpusztítják, hogy tzifához jussanak"..."ez rövid távon biztosítja ugyan a túlélést, hosszabb távon csakis katasztrófához vezethet."
Gro Harlem Brundtland (sz. 1939) norvég orvosn, politikus, környezetvédelmi miniszter (1974/79), parlamenti képvisel (1979-tl), a Munkáspárt alelnöke, majd elnöke, többször Norvégia miniszterelnöke. Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet ftitkára. A Brundtland Bizottság nem tévesztend össze a Brandt Bizottsággal (Észak-dél bizottság), melyet Willy Brandt (1913-1992) német politikus, az NSZK egykori kancellárja (1969/74) vezetett, s nemzetközi fejlesztési kérdésekkel foglalkozott 1977/79-ben.

A globális változás és az emberi ,,nem tevés" (puszta tudomásulvétel, ,,nincs mit tenni" hozzáállás) alátámasztására leginkább az üvegházhatást illetve a globális felmelegedést
10/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

veszik, amire már a XIX. században felismerték, hogy a szén-dioxid üvegházhatást (greenhouse-effect) idéz el (magyarul helyesebb lenne melegházhatásnak nevezni). Üvegház, üvegházhatás: az üveg átengedi a napfényt, de megakadályozza a h távozását, nagyrészt azzal, hogy az üvegházon belüli meleg levegt nem engedi összekeveredni a küls hideg levegvel, tehát csapdába ejti a ht. Lényegében ezt teszi a szén-dioxid is, a többi üvegházhatású gázzal egyetemben: átengedik az ultraibolya hullámhossz tartományba es napsugarakat, de a Föld által kisugárzott (kisebb hmérséklet) nagyobb hullámhosszúságú infravörös sugarakat elnyelik, tehát csapdába ejtik a ht. E jelenség pozitív hatása révén a Föld átlagos hmérséklete nem -18 °C, hanem +15 °C (tehát hatásuk +33 °C). E növekedést a következ táblázatban megadott gázok idézték el a második oszlopban megadott mértékben (Rákóczi, 1998): Gáz vízgz szén-dioxid troposzférikus ózon dinitrogén-oxid metán a többi gáz hozzájárulás K-ben 20.6 7.2 2.4 1.4 0.8 0.6

Így tehát az üvegházhatásnak ez pozitív eredménye az életfeltételek szempontjából (légköri üvegházhatás), s a folyamatban résztvev gázok az üvegházhatású gázok. Alapvet gond, hogy a fosszilis energia (azaz: a meg nem újuló energiák: szén, olaj, gáz) eltüzelése, ill. az energiafogyasztás rohamos növekedése hatására növekszik a szén-dioxid koncentrációja a légkörben (ill. általában az üvegházhatású gázok koncentrációja), minthogy széntartalmú anyagok eltüzelésekor mindig keletkezik szén-dioxid, amely a globális felmelegedés, az ,,üvegházhatás" egyik okozója. A tüzelési folyamat természetes és szükséges része az életnek. Így növekszik az atmoszféra által visszatartott energia mennyisége, vagyis a Föld eredben egyre kevesebbet képes kisugározni a világrbe, s ezzel növekszik a Föld átlagos hmérséklete, tehát ún. globális felmelegedés következik be. Mi a gond ezzel? A talajhoz közeli légrétegek hmérséklet-növekedésének hatására a trópusi óceánok felszíni hmérséklete is mintegy fél fokkal ntt. Különösen nagy a hmérséklet-emelkedés a Csendes-óceán nyugati és az Indiai-óceán keleti részében, amelyek egyébként is a trópusi tengerek legmelegebb térségei. Ugyanezen idszakban a trópusi tengerek párolgása 16%-kal növekedett. Ez a jelents vízpáratömeg is hatalmas hmennyiséget szállít a légkörbe. Az óceánok felmelegedése és htágulásuk, a gleccserek és a jégtakaró olvadása hatására a tengerek vízszintje az elmúlt száz évben 10-20 cm-rel emelkedett, mely szárazföldeket öntött el, s a további hmérsékletemelkedés hatására ez folytatódhat. Megváltoznak a csapadékviszonyok is. Egyes helyeken sokkal több, másutt kevesebb a csapadék, ami áradásokat, illetve tartós szárazságot, aszályt okoz. Mindkét változás jelentsen zavarhatja a mezgazdaságot. Végül a klímaváltozás során jelentsen növekedhet a rendkívüli meteorológiai események (hurrikánok, tornádók, tartós eszések) gyakorisága és intenzitása. Így pl. hazánkban nyáron is lehetnek jégesk, s a néha galambtojás nagyságú jég nemcsak jelents kárt okoz, de az emberi életet is veszélyezteti. A tartós eszés földcsuszamlást okozhat. A csuszamlások megindulásának leggyakoribb oka az állékonyság csökkenése, mely többnyire vízfelvétel következménye. Összefoglalva tehát a hmérséklet- és a csapadékviszonyok megváltozása veszélyezteti a természetes ökoszisztémákat, a mezgazdaságot, az emberi településszerkezetet: az erdk területe csökken; a párolgás
11/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

mértéke növekszik; a folyók vízhozama csökken; az öntözési igény növekszik; a vízminség romlik.
A napsugárzás (napfény) energiája a Nap belsejében 20-50 millió K hmérsékleten zajló fúzióból származik, aminek teljesítményét 3·109 EW-ra becsülik. Ez hevíti 6000 K körüli hmérsékletre a napot körülvev fotoszférát és ez a burok sugározza ki az elektromágneses hullámokat a világrbe. A napsugárzás 99 %-a 0.174 µm (170-4000 nm; 1 m= 109 nm) hullámhosszak közötti elektromágneses sugárzás, maximuma (legnagyobb sugárzási ersség) a látható sugárzás (a kék fény) tartományában 474 nm ( 0.5 µm) hullámhossznál van (a napsugárzás 7 %-a a röntgen és az ultraibolya - ibolyántúli -, 46 %-a a látható fény és 47 %-a az infravörös tartományban van). E sugárzást az atmoszférán való áthaladás során dönten a kisebb hullámhossz tartományban veszteségek érik az elnyelés (abszorpció), a szóródás (diszperzió) és a visszaverdés (reflexió) révén. Az elnyelés és a szóródás a sugárzás gyengülését (extinkció) okozzák. A légkört alkotó gázok elnyelése bizonyos hullámhosszakra korlátozódik (vagyis az elnyelés szelektív), s így egyes hullámhosszúságú sugarak egyáltalán nem vagy csak legyengülve érkeznek meg a Föld felszínére, tehát a Föld felszínét elér sugárzás spektruma eltér a napsugárzásétól. Az elnyelés hatására a Föld felszínét elér sugárzásból teljesen hiányoznak a 0.29 µm-nél (290 nm-nél) rövidebb hullámhosszúságú sugarak, mivel e sugarakat (a sztratoszférában) elssorban az ózon (290-320 nm között) és egyéb gázok elnyelik (az oxigén, a vízgz, a széndioxid és a nitrogén, melyek rendre a 200, 180, 165 és 100 nm-nél kisebb hullámhosszú sugárzást nyelik el). Ez igen fontos a földi élet szempontjából, mivel e rövidhullámú (nagy energia tartalmú, a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid és vízgzmolekulák szétbontására képes) sugarak az él sejteket roncsolják, s ha ezek elérnék a Föld felszínét, a szerves élet csakhamar megsznne. A napsugárzás egyéb (elssorban az infravörös) tartományában is tapasztaltak csökkenést, elnyelési sávokat, dönten a (troposzférában lév) vízgz és széndioxid hatására. Így a Föld felszínét elér sugárzás lényegében 290-2200 nm hullámhossz tartományt öleli fel, de túlnyomó része 400-800 nm hullámhossz tartományba esik, maximuma 555 nm-nél van (sárga fény). A gázok által elnyelt (abszorbeált) sugárzás henergiává (s így melegít - hmérsékletnövel - hatást fejt ki) vagy kémiai energiává alakul, esetleg az elnyel részecske az eredetitl eltér hullámhosszon kisugározza, ezzel szemben a szóródás során nem történik energia átalakulás, a részecskék a kapott energiát változatlan mennyiségben és hullámhosszon kisugározzák, csak a sugárzás iránya változik. A Föld energiamérlegének ,,bevételi" oldalán mind az elnyelés, mind a szóródás részben veszteséget okoz, mivel az energia egy része a világr felé távozik. A Föld felszínérl kiinduló sugárzás legnagyobb része 4-100 µm hullámhosszak közötti elektromágneses sugárzás, melynek maximuma 10 µm táján van, s e sugárzás teljes egészében az infravörös tartományba esik. Tehát a Nap sugárzási spektruma jól elkülönül a Föld sugárzási spektrumától. A Föld infravörös sugárzásának egy része nem képes az atmoszférán áthatolni a már korábban is tárgyalt elnyelés miatt, melyben meghatározó a vízgz és a szén-dioxid, de más gázok is nyelnek el sugárzást. Az atmoszférában jelenlév nagymennyiség vízpára a spektrum nagy részét abszorbeálja (20 µm feletti, ill. az 5-8 µm közötti hullámhosszúságú sugarakat), de elnyelképessége 8-20 µm hullámhosszak között csökken, tehát itt marad egy ún. ,,légköri ablak". A szén-dioxid a 3.5-4 µm és a 12-17 µm hullámhossz közötti sugárzásokat abszorbeálja, s van még egy gyenge elnyelési sávja 10 µm körül és az ózonnak egy ers elnyelési sávja a 9.6 µm hullámhossznál, de e két utóbbi hatása jelentéktelen. Így végül 8-13 µm hullámhosszak közötti tartományra szkül a ,,légköri ablak" (s fontos, hogy ide esik a sugárzás maximuma), melyben a Föld kisugárzása akadálytalanul kijut a légkörön át a világrbe. Az elnyelt energiát a gázok aztán minden irányban ismét kisugározzák, ill. szétszórják, melynek eredményeként tehát a Föld által kisugárzott energia egy része ismét visszajut a Föld felületére és azt melegíti. Ennek végs eredménye, hogy a Föld felszínének átlagos hmérséklete a kellemes 15 °C, és nem -18 °C, ami az atmoszféra hiányában alakulna ki. Ezt a melegedési hatást nevezzük (légköri) üvegházhatásnak a mköd üvegházak analógiájára, noha az utóbbihoz még hozzátartoznak egyéb folyamatok, mint például a felmelegedett leveg összetétele és a hideg áramlatok kizárása. A légköri üvegházhatás tehát olyan természetes folyamat, amelytl létünk függ.

A 20. század közepére egyre több környezeti probléma jelent meg, s ahogy lenni szokott, elssorban nem a tudományos világ ,,mozdult" meg, hanem a ,,civil szféra" illetve a ,,média". Elsként Rachel Carson ,,élénk fantáziájú" amerikai újságírón 1962-ben megjelent Néma tavasz cím könyvét szokás emlegetni. Mvében olyan világot mutat be, amelyben a természet elnémul (a madarak nem énekelnek, a tojásokból nem kelnek ki csirkék, a megszületett malacok csak pár napig élnek, a növények aszottak és elbarnultak, az embereket ismeretlen nyavalya gyötri, hirtelen rosszul lesznek és meghalnak stb.), s a halál árnyéka borul mindenre. A szerz a felhasznált kémiai anyagok kedveztlen biológiai hatásának tulajdonította az élvilágra leselked veszélyt, melyek a táplálékláncba kerülnek,

12/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

felhalmozódnak az él szervezetekben és megmérgezik ket. Sokan úgy vélik, s talán joggal, hogy elssorban e könyv hatásának köszönhet a környezetvédelem viszonylag gyors társadalmi mozgalommá válása, kiemelten az Amerikai Egyesült Államokban, majd az egész világon. Egy egyetemi hallgató (Denis Hayes) kezdeményezésére 1970 április 22-én országszerte 25 millió ember vett részt különböz rendezvényeken, felvonulásokon, s tiltakozott a környezet romlása, rombolása ellen. A környezetvédelmi mozgalmak megjelenését e dátumtól számítják, s április 22 lett a Föld Napja (Earth Day), melyet azóta minden évben megtartanak. Húsz évvel késbb Hayes és barátai 1990-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, s havonta hírleveleket küldenek a világ minden országába, melyekben felhívják a figyelmet a világ környezetvédelmi problémáira. Hatására hazánkban környezetvédk 1990-ben megalakították a Föld Napja Alapítványt a világméret környezetvédelmi megmozdulások elsegítésére. Az Alapítvány eddig 25 könyvet jelentetett meg. Az ENSZ is felfigyelt ezekre a jelenségekre, s egyre jobban aktivizálódott. U Thant, az ENSZ ftitkára már az 1968-as közgylésen kifejtette, hogy olyan új jelenségek vannak kibontakozóban, amelyek békés körülmények között is globális veszélyt jelentenek az emberiség számára, s ezek a környezet degradálódása és a környezetszennyezés. A ftitkár sürgette, hogy az ENSZ mielbb szervezzen világkonferenciát errl a témáról, melynek helyét és idpontját hamarosan kitzték (l. késbb a stockholmi konferenciát). Az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization; ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) 1970 októberében elfogadta az ,,Ember és bioszféra" programot, több éves elkészít munka után. Ebben alapveten azt vizsgálták, hogy az egyes éghajlati övezetek - mint például a trópusi erdk, mérsékelt égövi erdk, szavannák és füves területek, hegyi ökoszisztémák, illetve tavak, folyóvizek, tengerparti övezetek, szigetek stb. - élvilága és az emberi tevékenység között milyen kölcsönhatások alakulnak ki. Tudományos területen a ,,vészharangot" elször a Római Klub kongatta meg az 1972ben kiadott ,,A növekedés határai" (The Limits to Growth) cím tanulmányával, melyet ekkor nagyrészt elutasított a ,,vezetk világa". A Klub abból indult ki, hogy ,,a világot félelmetes gondok gyötrik, de nem néztünk szembe velük, nem derítettük ki az okokat, márpedig elemz vizsgálat nélkül terápiát sem tudunk kidolgozni", s azt állította, hogy ,,az emberiség életveszélybe került." (Peccei, 1984.)
Római Klub: független szervezetként, 1968. márciusában alakította néhány hosszabb távon gondolkodó ,,humanista beállítottságú társadalomtudós, közgazda, pedagógus és döntéshozó" ,,a létez legsibb akadémia, a római Accademia dei Lincei falai között", ahogyan ezt Aurelio Peccei (1908-1984), a Klub els elnöke (és egyik alapítója) késbb megfogalmazta. A Római Klub lényegében egy globálisan gondolkodó elit értelmiség vitafóruma volt, szigorúan zártkör tagsággal, tagjainak száma legfeljebb 100 f lehetett. Peccei a következket írta még ,, ... sok mindent nem lehetett tisztán látni ... de egyvalamit kristálytisztán láttunk: azt tudniillik, hogy az emberiség ügyeit rosszul intézik és ezen halaszthatatlanul szükséges változtatni. Felismertük, hogy az erkölcsi és a bölcseleti alapokat, amelyekre a társadalom épül, szintén újra kellene gondolni és célszer átalakítani, ami pedig az egyén és a közösség magatartását illeti - a legkisebbtl a világközösségig bezárólag -, sürgsen összhangba kell hozzuk a való világgal." (Peccei, 1984. 71. oldal) A Római Klubot azzal a céllal alapították, hogy feltárja az emberiséget fenyeget veszélyeket, a globális problémákat. Vizsgálódásai középpontjában tizenkét témakör állt: gazdasági fejldés, foglalkoztatás, közoktatás, élelmezés, egészségügy, vízellátás, környezet, nyersanyag, energia, népesség, lakás, városi életkörülmények.

A Római Klub égisze alatt publikált els m ,,A növekedés határai" címmel jelent meg, melyet a Massachussetts Institute of Technology (MIT) 16 fs munkacsoportja szerkesztett, Dennis L. Meadows irányításával (Meadows et al., 1972). A tanulmányban a szerzi kollektíva öt kérdést elemzett: a népesség létszámának alakulását 2100-ig, a fosszilis energiák felhasználását, az ipari - és a mezgazdasági beruházásokat, az egy fre jutó termékmennyiséget és

13/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

a környezetszennyezést. A szerzk megállapították, hogy a népesség létszáma és a tke folyamatosan növekszik, s ez önmagát ersít folyamattá válhat. Kimutatták a növekedést gátló tényezket (környezetszennyezés, fajlagos élelmiszertermelés csökkenése stb.), rámutattak ezek fokozódására és arra, hogy ez elvezethet a Föld eltartó képességének csökkenéséhez, az ellenrizhetetlen hanyatláshoz. A jelentés sok gondot sorolt fel, közöttük kijelentve, hogy ,,romlik a természeti környezet", a természet regenerációs képessége véges, s ,,már nem képes megemészteni, helyrehozni" azokat a károkat, amelyeket az ember okoz, s ezekre a társadalom késve reagál. A kiadvány szerint globális változásokat 1900 óta az alábbi tények jelzik: · · · · a Föld lakóinak száma megháromszorozódott; a világgazdaság húszszorosára növekedett; a fosszilis (ásványi eredet) energiahordozók fogyasztása harmincszorosára, az ipari termelés ötvenszeresére ntt,

s e változások négyötöde 1950 után következett be. Fel kell ismerni tehát, hogy feléljük az ásványi vagyont, rongáljuk a környezetet. Foglalkozni kell azzal is, hogy ma mintegy 5 milliárd ember él a Földön, de maholnap 8-10 milliárd. Képes-e eltartani ekkora lélekszámot a Föld? A szerzk arra a következtetésre jutottak, hogy a 21. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, s a Föld rohamosan növekv lakosságát egyre nehezebb lesz megfelel mennyiség és minség élelemmel, ivóvízzel ellátni. Mindennek elkerülésére kidolgozták a globális egyensúly koncepcióját, amely szerint sürgsen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell az ipari termelést és a meg nem újuló természeti erforrások felhasználását. Tehát e gondolkodást a Római Klub indította el, mellyel ,,figyelmeztetett, rámutatott a növekedés korlátaira, hozzálátott, hogy felmérje a világ problémáit".
Aurelio Peccei késbb így írt errl: ,,Felsorolni is elég a gondokat, annyi van és annyi félek, a népesség fékeveszetten szaporodik, a népek között szakadások és szakadékok támadtak, nem érvényesül a társadalmi igazság elve, rengetegen éheznek vagy rosszul tápláltak, nagy a szegénység, sok a munkanélküli, az emberek megrülnek az anyagi növekedésért, miközben fulladoznak az inflációban, válságos a gazdaság állapota, az energiahelyzet nem kevésbé, mködési zavarokkal küszködik a demokrácia ... hajmereszt méret az írástudatlanság, anakronisztikus a közoktatás, lázadozik a fiatalság ... lábbal tiporják az emberi jogokat ... korrumpálódik a politika, rohamléptekben halad elre a bürokratizálódás és a militarizálódás, romlik a természeti környezet, elvadulnak az erkölcsök, egyre több embert fog el a kétségbeesés és a bizonytalanság érzése. Mindez külön-külön is nagy és szaporodó gond, hát még, hogy kölcsönhatásban vannak egymással." (Peccei, 1984. 64. és 65. oldalak).

,,A növekedés határai" javaslatai nagyrészt és egyoldalúan a gazdasági növekedés korlátozására irányultak. A fejld országok politikusai és tudósai általában ellenérzéssel fogadták e javaslatokat, amely lényegében megalapozta a zéró növekedés elvét. A fejld világ esetében mindez egyenl lett volna a szegénység és az elmaradottság konzerválásával. E nézeteket a fejlett országok politikusai, közéleti személyiségei sem fogadták el. Mindez akkor történt, amikor a világ legtöbb országa igen sikeres ,,hatvanas" éveket zárt. A ,,döntéshozók" (politikusok) elismerték ugyan, hogy vannak aggasztó gondok, de kijelentették, hogy hasonló helyzetben már többször volt az emberiség, de fejldése mégis töretlen. Minden kritika ellenére a jelentés óriási érdeme, hogy felrázta a világ lelkiismeretét, vitákat gerjesztett a további útkeresés, a méltányos, történelmileg is igazságos megoldások érdekében. Erre az ,,elutasító" magatartásra meglep ,,válasz" volt az 1973-as olajválság, amikor a nyersolaj ára a világpiacon szinte egyik napról a másikra négyszeresére ugrott, mely megrendítette az addigi optimista becsléseket a jövre, a világ gazdasági fejldésére vonatkozóan.
14/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév Errl az idszakról Aurelio Peccei a következt írta késbb: ,,A hatvanas évek telítve voltak illúziókkal. Az emberek úgy gondolták, hogy korlátlan energiaforrásoknak jutottak a birtokába és életüket saját ízlésük szerint rendezhetik be. Sajátos részegség fogta el ket annak láttán, hogy elfogadható áron ömlött az olaj és az érdekeltek váltig mondogatták, hogy ez mindig így lesz, ezután könny volt a világot rózsaszín szemüvegen keresztül látni. Úgy tnt, hogy már-már megvalósult a fogyasztói társadalom, s elbb-utóbb nem marad igény kielégítetlenül. A gazdaság növekedett, és úgy látszott, hogy a gyors növekedési ütem évtizedekre biztosítva van. ... A jövkutatók olyan jövt helyeztek kilátásba, hogy a szüntelen népszaporulat sem okoz majd semmiféle gondot. ... a földkerekség népessége hamarosan eléri a 20 milliárd ft és az egy fre jutó évi jövedelem nem lesz kevesebb 20 ezer dollárnál ... Az ábrándképek kergeti semmi mást nem akartak meglátni, csak a kedvez tényeket. ... senkit nem környékezett meg a kétely, hogy ezt a bséges örökséget el is lehet herdálni ... Az embereknek meggyzdésükké lett, hogy a Földbl meríthet természeti erforrások szinte kimeríthetetlenek, illetve szaporíthatók ... helyettesíthetk. Eufórikus évek voltak ezek anélkül, hogy bárki felfigyelt volna rá, milyen mélyrl tör el a bomlás és a világnak milyen nagy részére terjed már ki." (Peccei, 1984. 64. és 65. oldalak). Lényegében bizonyos szempontból ezt ersíti Brundtland asszony is, aki a következket írta 1983-ban az ENSZ Közgylése részére készített jelentés elnöki elszavában: ,,Az 1960-as évek az optimizmus, a fejldés idszaka volt, nagyobb volt a remény egy boldogabb világ és haladó nemzetközi eszmények elérésére. Természetes erforrásokkal megáldott új, független államokká alakultak a volt gyarmatok. Az együttmködés és a megosztás eszményét valóra akartuk váltani. Paradox módon a 70-es években lassanként a visszalépés és az elszigeteldés vált jellemzvé, miközben ENSZ-konferenciák sora próbált együttmködést elérni a f kérdésekben." (Brundtland, 1987.) Aurelio Peccei a könyv fogadtatásáról a következképpen ír: ,,leleplezni az anyagi növekedés mítoszát és kesztyt dobni a fogyasztás elvét valló társadalom arcába bátor tett volt. A könyv meg is kapta a magáét, eretneknek, botrányosnak bélyegezték, heves bírálatok és tiltakozások kereszttüzébe került. Ettl függetlenül azonban az a figyelmeztetés, amelyet tartalmazott, nagyon is szükséges és jótékonyan idszer volt.", míg hatásáról a következ mondatot idézzük: ,,Ma már alig akad valaki, aki a 60-as években olyannyira divatos ,,növekedés, tekintet nélkül mindenre" elvnek a pártját merné fogni." (Peccei, 1984. 135. oldal).

1972. júniusában szervezték meg az Egyesült Nemzetek Konferenciáját az Emberi Környezetrl (röviden: Stockholmi konferencia a környezet védelmérl), melyen a legfbb kérdés a gazdasági növekedés környezeti hatása volt. A Konferencia alapvet céljai a következk voltak: · a kormányok, a nemzetközi szervezetek és a közvélemény elé tárni környezetünket fenyeget környezeti veszélyeket, · bemutatni és tudatosítani a környezeti veszélyek nemzetközi (átfogó, globális) jellegét, · jogi, ill. gazdasági intézkedések kidolgozását ösztönözni, ill. kezdeményezni a környezeti veszélyek és a problémák megoldására és/vagy megelzésére. A konferencia iránt nagy volt az érdekldés, a tanácskozáson 113 tagállam képviselje vett részt, jelents számban képviseltették magukat mind a fejlett, mind a fejld államok. A konferencia elssorban a természeti és az épített környezet (leveg, víz, talaj, élvilág, táj, települések) problémáira koncentrált. Szóba kerültek az emberiség egyéb súlyos gondjai is, mint például a gazdasági és technológiai szakadék a fejld és a fejlett országok között, a globális nukleáris katasztrófa lehetsége, a fegyverkezés és a helyi háborúk környezeti hatásai. A gazdasági növekedés tekintetében élesen szembekerültek a fejlett és a fejld országok nézetei. A fejlett országok a környezeti kérdéseket a társadalmi-gazdasági kérdésektl függetlennek tekintették, s azt hangsúlyozták, hogy a környezeti problémák gyökerei azonosak és az ezekbl ered problémákat a fejld országok anyagi eszközök híján, ill. technikai elmaradottságuk miatt önmaguk nem képesek megoldani, tehát nemzetközi együttmködésre van szükség. A fejld országok viszont a környezeti problémákat csak az ipari környezetszennyezés szempontjából közelítették meg, melyeket az egyenltlen gazdasági erviszonyoknak és a szegénységnek tulajdonítottak, s kinyilvánították, hogy az iparosítás elnyeirl saját életszínvonaluk növelése, ill. a szegénység csökkentése, felszámolása érdekében nem szándékoznak lemondani. A fejld országok elutasították a növekedés korlátozását, mivel véleményük szerint ez csak a fejlett országok kiváltságos
15/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

helyzetét biztosítaná és saját elmaradottságukat konzerválná. A konferencia végül kompromisszummal záródott, melyben a résztvevk elhatárolódtak a növekedésellenes elméletektl és négy alapokmányt fogadtak el: · Nyilatkozat az emberi környezetrl (figyelmeztet a technika helytelen felhasználásának veszélyeire, s nemzetközi együttmködést sürget a problémák megoldására); · Nyilatkozat az irányelvekrl (a környezetvédelem 26 ún. ,,idtálló" irányelvét rendszerezi és rögzíti, melybl hét a fejld országoknak nyújtandó tudományos, mszaki és pénzügyi támogatásra vonatkozik); · Akció-program javaslat (109 konkrét feladatot tartalmaz, melyek hat fontos területet fognak át: a természeti erforrásokkal való gazdálkodás; az emberi települések környezetvédelme; a nemzetközi hatósugarú szerzdések azonosítása és ellenrzése; a tengerek ellenrzése; a környezetvédelem pedagógiai, szociális, kulturális kérdései; gazdaságfejlesztés és környezetvédelem); · szervezeti intézkedések: létrehozták az ENSZ önálló szakosított szervezetét, az ,,Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja" elnevezéssel (United Nations Environmental Programme - UNEP), s június 5-t, a konferencia els napját Környezetvédelmi Világnap-pá nyilvánították. A ,,Környezetvédelmi Program"-ot lényegében a stockholmi konferencia után alkotta meg a Közgylés, melynek az önálló nemzetközi környezetvédelmi programok szervezése mellett f feladata összehangolni illetve szervezni a különféle ENSZ szervezetek környezetvédelmi jelleg tevékenységét. Egyik fontos programja a Földfigyel (Earthwatch) rendszer mködtetése, amely bolygónk globális állapotát és annak változásait rögzíti, s értékeli, megállapítja a változások tendenciáit. Politikáját az 58 nemzet képviselibl álló, s a Közgylés által három évre választott Kormányzó Tanács hangolja össze. Központja Nairobiban van, de hivatala mködik pl. Genfben is. A Konferencia nagy hatással volt a környezetvédelem alakulására az országok igen jelents részében, melynek nyomán létrehozták az állami környezetvédelmi szervezeteket hivatalok, minisztériumok alakultak. Hazánkban (bár diplomáciai okok miatt magyar delegáció nem volt jelen a Konferencián) 1977-ben alapították meg az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatalt - mint illetékes fhatóságot ­ államtitkár vezetésével, az 1962ben felállított Országos Természetvédelmi Hivatal és az 1974-ben alapított Országos Környezetvédelmi Tanács Titkárságának összevonásával. Ez volt Magyarországon az els környezetvédelmi fhatóság, kormányzati szerv. Önálló felügyeleti minisztérium 1987-ben jött létre elször. A stockholmi konferencia után egyre jobban felismerték, hogy a környezetvédelmi problémákat önmagukban nem lehet megoldani, hanem együtt kell szemlélni ket a gazdasági tevékenységgel, vagyis a környezetpolitikát és a gazdaságpolitikát össze kell hangolni. E gondolat nyomán kezdett kialakulni egy új gondolkodási mód, melyet fenntartható fejldésnek neveztek el. A környezet és a fejldés (angolul: environment and development) fogalma fokozatosan összekapcsolódott. A környezetvédelmi kérdések kezelésére jelents hatást gyakorolt a Helsinkiben 1975. augusztusában megtartott Európai Biztonsági és Együttmködési Értekezlet is (melyen 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada, valamint az ENSZ vett részt), mivel a záróokmányt aláírók vállalták Európa és a világ biztonságának, beleértve a környezet biztonságának garantálását. A Helsinki Értekezlet szellemében tartották meg az I. Összeurópai Környezetvédelmi Tanácskozást Genfben 1979. novemberében, s aláírták a ,,Nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjed légszennyezés korlátozásáról" szóló egyezményt (Genfi Egyezmény, Genfi Konvenció) és elfogadták a hulladékszegény

16/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

technológiák alkalmazásáról, ill. a hulladékok hasznosításáról szóló nyilatkozatot. Az európai térségben a környezetvédelmi tevékenység szervezésével az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságát bízták meg. Az EGB szervezésében került sor a kén-dioxid kibocsátás csökkentését elíró megállapodás aláírására 1985-ben, Helsinkiben. A megállapodásban melyet 21 ország írt alá, köztük Magyarország - az aláírók vállalták, hogy 1980. évi szinthez képest 1993-ig 30 %-kal csökkentik a kén-dioxid kibocsátást. Késbb látni fogjuk, hogy hazánk teljesítette a vállalt kötelezettséget, mely dönten a Paksi Atomerm üzembe állításának a következménye, de kétségtelen, hogy ehhez valamelyest hozzájárult az ipari termelés nagymérték csökkenése is az 1990-es évtized elején. Több európai ország (pl. Anglia és Lengyelország) és az USA nem írta alá a megállapodást. A megállapodás folytatását jelentette a ,,Jegyzkönyv a kénkibocsátás további csökkentésére", melyet 1994ben Oslóban fogadtak el. A jegyzkönyv ugyancsak az 1980-as évhez viszonyítva 2000-ig 45 %-os, 2010-ig 60 %-os kén-dioxid kibocsátás csökkentést irányzott el. A nemzetközi együttmködések sorában sor került a nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozására vonatkozó megállapodás aláírására is 1988-ban, Szófiában, melyhez Magyarország 1989-ben csatlakozott. A megállapodás elírta a nitrogén-oxid kibocsátás 1987. évi szintre történ csökkentését 1995-ig, de néhány nyugat-európai ország ennél nagyobb mérv csökkentést vállalt (1998-ra 30 %). Az európai együttmködés része a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Bécsi Egyezmény (Bécsi Konvenció) megkötése 1985-ben, mely keretegyezmény, s az ózonréteg elvékonyodását elidéz anyagok kibocsátásának felére történ csökkentését irányozta el az 1986-as szinthez képest, a századforduló eltt. Ennek gyakorlati végrehajtását segíti a Montreali Jegyzkönyv (Montreali Protokoll). Az ENSZ Közgylése 1983-ban létrehozza a Környezet és Fejldés Világbizottságot (World Comission on Environment and Development, WCED) Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök-asszony vezetésével (ezért gyakran Brundtland-bizottságként említik), melynek feladata a környezet romlása, a gazdasági fejldés és a társadalmi jólét közötti kapcsolat vizsgálata, továbbá az ezredforduló és az azt követ idszak várható tendenciáinak a felvázolása, s ajánlások kidolgozása az új kihívásokra adandó új válaszokra. A bizottság 22 tagjából 14 a fejld országokból származott. A bizottság ,,Közös jövnk" (Our Common Future) cím jelentését 1987. októberében tárgyalta meg a Közgylés. A Jelentés szerint két alapvet kérdést kell megválaszolni: ,,milyen bolygón akarunk élni? illetve milyen bolygón élhetünk majd valójában?" Megállapítja: alapveten fontos megtudnunk, hogy tevékenységünk hogyan befolyásolja a környezetet, s utat kell találni a fejldésre. Az 1980-as évek végére kialakult helyzetet világméret kihívásként értékeli, melybl csak a ,,fenntartható fejldés" (harmonikus fejldés) lehet a kilábalás útja. A fenntartható fejldés fogalmát nem a Bizottság találta ki, minthogy abban az idben a szakirodalom már foglalkozott ezzel a témával, de a Közös jövnk jelentés tette széleskören ismertté. A fenntarthatóság célkitzése az, hogy biztosítsuk az emberi szükségleteket a jelenben, ugyanakkor rizzük meg a környezetet és a természeti erforrásokat a jövend generációk számára. A fenntartható fejldésre a Bizottság a következ meghatározást adta: Fejldés, amely kielégíti a jelen generációk igényeit anélkül, hogy korlátozná a jöv generációkat saját igényeik kielégítésében.

17/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Ez két kulcselemet foglal magában: az egyik az ,,igény" (szükségletek), elssorban a világ szegényeinek elemi igényei, melyeknek mindent meghaladó elsbbséget kell adni; a másik a ,,korlátozás" gondolata. Ez lényegében politikai üzenet: egyrészt a szegényeknek, mert célul tzi ki, hogy mindenkinek jusson legalább annyi, amennyi az alapvet emberi szükségletek kielégítéséhez kell, másrészt a gazdagoknak, hogy életmódjukat és fogyasztási szokásaikat szerényebben és takarékosabban alakítsák ki. A jelentés szerint ez a korlát nem abszolút határérték, hanem olyan korlátozásokról van szó, amelyet a technológia tényleges helyzete és a jöv igényei szabnak meg. A megfogalmazásból következik, hogy az igények kielégítése mindaddig harmonikusan (fenntartható módon) biztosítható, amíg nem ütközik korlátokba. A növekv szükségletek kielégítése fejlesztéssel lehetséges, amely tehát csak harmonikus, hosszabb távon is fenntartható fejlesztés lehet. Úgy tnik, hogy a fenntartható fejldés minden erfeszítés nélkül a környezetvédelmi politika stratégiai fontosságú elemévé vált. Tehát felismertük, hogy az emberiség jelenleg nem fenntartható módon tevékenykedik, s ahogyan most élünk, termelünk és fogyasztunk, az hosszú távon nem folytatható. Nem folytatható az erforrások felhasználásának üteme, a környezet szennyezdése, a biológiai sokféleség gyors csökkenése. A feladatokból következik, hogy környezetvédk, tudósok, politikusok és az ipar képviseli között egyetértést kell kialakítani, minthogy ez jelenti a kulcsot a Földet fenyeget, megjósolt környezeti krízis kezeléséhez. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy az elv túlságosan szerteágazó, sokféle értelmezést tesz lehetvé, melyek nem adnak határozott iránymutatást a politika számára, s ez problémát okoz. A koncepció alapigazsága jelszóként hat, de egyúttal félreérthet, st ellentmondásos is, mivel áttételesen benne rejlik, hogy a fejldés folyamata, amelyet a gazdag és a szegény országok számára hosszú távon fenn lehet tartani, egyúttal a Föld véges természeti erforrásait is képes konzerválni. Sokan a ,,fejldés" kifejezést megfontolt gazdasági növekedésként értelmezik. Természetesen a növekedés sok fejld ország számára alapveten szükséges, minthogy ez képes ket kiemelni a szegénységbl. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a növekedés jelents hatást gyakorol a környezetre is, amelyre már a Római Klub felhívta a figyelmet.
A fenntartható fejldés megvalósítása elbb-utóbb folyamatosan növekv fogyasztásunk átgondolására is kell kényszerítsen bennünket, melyet számos társadalomtudós és közgondolkodó ösztönöz, s ezért itt emlékezünk meg a ,,ne vásárolj semmit" (más megfogalmazásban a ,,fogyasztáscsökkent nap") meghirdetésének gondolatáról. E ,,mozgalom" 1992-ben Kanadából indult el civil kezdeményezésre, s a túlzott mérték fogyasztásra kívánja a figyelmet felhívni és felteheten azt szeretné elérni, hogy legalább egy napon gondolkodjunk el fogyasztásunk szerkezetén, a túlfogyasztás kényszer hatásán, ha máskor nincs is erre idnk. Ugyanis már rendkívül messze kerültünk Henry David Thoreau amerikai író (1817-1862) gondolatáról mely szerint: ,,Egy ember annál gazdagabb, minél több dolgot tud nélkülözni." Úgy tnik, a mai (gazdaságilag) fejlett civilizáció (fogyasztói társadalom) egyik uralkodó mítosza, hogy boldogságunkat az anyagi javak minél nagyobb mérték birtoklásával érhetjük el, holott a ,,mértéktelen" szerzésvágy, birtoklási láz nem alapvet jellemvonása az embernek - amint állítják ezt sokan. Ebbl adódóan a termelés fokozatos növelése illetve leegyszersítve a gazdasági növekedés ma nemcsak megkérdjelezhetetlen, de a fejlett társadalmak elsdleges társadalmi célja, mellyel a felhasznált természeti erforrások az emberi igények kielégítése után lényegében ,,értéktelen" hulladékká lesznek. A fogyasztás rendkívüli egyenltlensége ismeretes, egyes statisztikák szerint a világ népességének ötöde vásárolja meg a személyes fogyasztású termékek 86 %-át, s e mögött igen jelents (részben a harmadik világból származó termékekkel kielégített) luxusfogyasztás, túlfogyasztás, ill. presztízsfogyasztás van, amellyel az utánunk jöv nemzedékek és a harmadik világ lakóinak életlehetségét csökkentjük, radikálisan. Az igények mellett a fogyasztás növelésére társadalmi és gazdasági mechanizmusok is ösztönöznek illetve gyakran kényszerítenek (a társadalom felsbb jövedelmi csoportokba tartozó tagjainak a fogyasztási szokása, a reklámok, a termékek gyakran felesleges illetve pazarló csomagolása stb.), s ennek gyakorlatilag nincs határa. Ugyanis felmérések szerint az emberek elég jelents része úgy gondolja, hogy mai jövedelmének legalább kétszerese tenné lehetvé számára igényeinek teljes mérték kielégítését, de ez az igény is folyamatosan emelkedik, tehát a teljes megelégedettséget sohasem érjük el, sosem valljuk azt, hogy megvan mindenünk (,,itt van már a Kánaán"). Sokan felteszik a kérdést: ,,hova vezet mindez?". Számítások igazolják, hogy a Föld teherbíró képessége véges, s így nem lenne képes az átlagos ,,nyugati" fogyasztási szintet a Föld

18/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév valamennyi lakójának biztosítani (tehát a ,,végeredményt" illeten Malthus angol filozófusnak valamilyen szinten mégis igaza van, melyre vonatkozóan késbb adunk információt). Ezért az anyagi javak igazságos elosztása csakis a fejlettebb országok lakóinak fogyasztáscsökkentése révén valósulhat meg. Egyes nyugati országokban a túlfogyasztás csökkentésére társadalmi szervezdések alakultak, de ez felteheten nem elégséges, szükség lenne a ,,politika" (az állam, a ,,döntéshozók") szerepvállalására is (pl. a jövedelemkülönbségeket csökkent szabályozók révén, mely önmagában is csökkentené a fogyasztást, eltüntethetné a presztízsfogyasztást). Fel kellene lépni egyes fogyasztási típusok ellen is, de úgy tnik, a politika erre ma még nem ,,vev", ezt ma még nem bátorkodik vállalni! Talán ezt célozza a ,,ne vásárolj semmit" mozgalom egy vásárlásmentes-nap megtartásával minden év november 24-én, a karácsonyi bevásárlások elestéjén.

A Környezetvédelmi Törvény a fenntartható fejldésre a következket mondja: ,,a társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megrzi a jelen és a jöv nemzedékek számára, a természeti erforrásokat takarékosan és célszeren használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminség javítását és a sokféleség megrzését."
Életminség: az életszínvonalnál tágabb fogalom, a gazdasági javak fogyasztásán kívül magába foglal egyéb, pénzben nem kifejezhet tényezket is, mint pl. a környezet állapota, az egészségügyi helyzet, a várható élettartam, a kulturális értékek stb.

A megfogalmazásból olyan fejlesztési stratégia következik, mely mindig összehangolja a gazdasági és a környezeti kérdéseket, s szükség szerint önkorrekcióra képes, rugalmas. Felismertük tehát, hogy tevékenységünkkel kárt is okoztunk a természetben, amit a fejldés érdekében helyre kell hozni, ezt a továbbiakban korlátozni kell, ill. meg kell elzni. Ellentétben a természetben elforduló fejldéssel (mikroorganizmusok fejldése: kialakuló szakasz; exponenciális növekedés szakasza; stagnáló majd hanyatló szakasz) az emberiségnek képesnek kell lennie növekedését a lehetségekhez igazítania, szabályoznia, s ha kell, korlátoznia, s ez a fenntartható fejldés. A fenntartható fejldés tehát olyan társadalmi és politikai haladást jelent, amely megfelel jelen szükségleteinknek, ugyanakkor nem akadályozza, hogy az eljövend nemzedékek is kielégítsék szükségleteiket. A fenntartható fejldés nem akarja korlátozni a fejld országok gazdasági növekedését, mivel e nélkül nem lehet az emberi létszükségleteket kielégíteni, de a környezetet kímél technikák alkalmazását sürgeti. A fejlett országok esetében a fenntartható fejldés korlátozni szándékozik a luxusfogyasztást és egyes gazdasági tevékenységeket. Röviden azt mondhatjuk, hogy f eleme a méltányosság: méltányosság a világ népei között, méltányosság gazdagok és szegények között, méltányosság szül és unoka között.
A fejldéssel kapcsolatban gyakran emlegetik a ,,homeosztázis" fogalmát, mely szerint valamennyi él szervezet kisebb-nagyobb mértékben képes alkalmazkodni környezetéhez, ill. annak változásaihoz. Az alkalmazkodó képesség a társadalmi szervezeteknek is sajátossága valamilyen mértékben, de ennek vannak határai, s már nem elég hatásosak a ,,régi mechanizmusok". Ez az alapja a természet öntisztuló képességének is, amivel fleg víztisztaság-védelem kapcsán találkozunk, bár levegben is fellép.

A Környezet és Fejldés Világbizottság jogi csoportja a környezetvédelemre illetve a harmonikus fejldésre 22 alapelvet fogadott el, melyeket két nagy csoportba soroltak: 8 alapelvet az ,,Általános alapelvek, jogok és felelsségek" illetve 13 alapelvet az ,,Alapelvek, jogok és kötelességek a határoktól független természeti erforrások és környezetvédelmi beavatkozások terén" csoportba, s különválasztottak egy-egy alapelvet az állami felelsségre és a viták békés rendezésére. A mindennapi környezetvédelmi gyakorlatban igen gyakran használják ezeket az alapelveket, ezért szükségesnek tartottuk megadni ezeket.
ÁLTALÁNOS ALAPELVEK, JOGOK ÉS FELELSSÉGEK: 1. Alapvet emberi jog: Minden emberi lénynek joga van az egészségét és jólétét biztosító környezetben élni. 2. Nemzedékek közti egyenlség: A környezetet és a természeti erforrásokat mind a jelen, mind a jövend nemzedékek javára kell az államoknak megrizni és használni. 3. Védelem és fenntartó használat: Az államoknak fenn kell tartaniuk a bioszféra mködése szempontjából alapvet ökoszisztémákat és ökológiai folyamatokat, meg kell rizniük a biológiai változatosságot, be kell tartaniuk a fenntartást optimálisan biztosító kitermelés elvét az él természeti erforrások és ökoszisztémák használata során.

19/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév
4. Környezeti szabványok és megfigyelés: Az államok alakítsanak ki megfelel környezetvédelmi szabványokat, figyeljék a változásokat, és hozzanak nyilvánosságra megbízható adatokat a környezetminségrl és erforrás-használatról. 5. Elzetes környezetvédelmi hatásbecslés: Az államok gondoskodjanak arról, hogy követeljék meg azt, hogy a környezetet vagy a természeti erforrásokat jelentsen befolyásolható javasolt tevékenységek esetében elzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat készüljön. 6. Elzetes tájékoztatás, hozzáférhetség és méltó eljárás: Az államok kell idben tájékoztassanak minden személyt, akit valamely tervezett tevékenység jelentsen érinthet, és adjanak számukra egyenl hozzáférhetséget és méltó részvételi lehetséget az igazgatási és jogi eljárásokban. 7. Harmonikus fejlesztés és segítség: Az államok biztosítsák azt, hogy a megrzést a tervezés és a fejlesztési tevékenységek megvalósítása szerves részeként kezeljék, és nyújtsanak támogatást más államoknak, különösen a fejld országoknak a környezetvédelem és a harmonikus fejldés megvalósításához. 8. Az együttmködés általános kötelezettsége: Az államok más államokkal jó viszonyban mködjenek együtt a következ jogok és kötelezettségek érvényesítésében. ALAPELVEK, JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK A HATÁROKTÓL FÜGGETLEN TERMÉSZETI ERFORRÁSOK ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI BEAVATKOZÁSOK TERÉN: 9. Ésszer és egyenl használat: Az államok a határoktól független természeti erforrásokat ésszer és egyenl módon használják. 10. Megelzés és enyhítés: Az államok elzzék meg vagy enyhítsék a határukon átterjed környezetvédelmi hatásokat, amelyek jelents ártalmakat okozhatnak vagy okoznak. 11. Szigorú felelsség: Az államok tegyenek meg minden ésszer megelz intézkedést annak érdekében, hogy korlátozzák a bizonyos veszélyes, de hasznos tevékenységek megvalósítása vagy engedélyezése nyomán létrejöv kockázatot, és garantálják, hogy kártérítést szolgáltatnak, ha jelents, határon átterjed kár keletkezik abban az esetben is, amikor a tevékenységet létrehozásakor nem tartották ártalomkeltnek. 12. Elzetes, még a tervezés soráni megegyezések a károkat nagyban meghaladó megelzési költségek esetében: Az államoknak tárgyalniuk kell az érintett állammal azon méltányos feltételekrl, amelyek révén a tevékenység megvalósítható; ha olyan tevékenységeket hajtanak végre vagy engedélyeznek, amelyek határon átterjed károkat okoznak, és az okozott kár sokkal kisebb, mint a megelzési költség (ha nem érhet el megegyezés, a 22. cikkely érvényes). 13. Megkülönböztetéstl való mentesség: Az államoknak a határoktól független természeti erforrások és környezetvédelmi beavatkozások tekintetében minimálisan ugyanazokat a szabványokat kell alkalmazniuk, mint amelyeket az országon belül használnak (azaz: ne tedd azt másokkal, amit nem tennél a saját polgáraiddal). 14. A határokon átnyúló környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos együttmködés általános kötelezettsége: Az államok más államokkal a bizalom alapján mködjenek együtt, hogy a határoktól független természeti erforrások optimális használata és a hatékony megelzés vagy a határon átterjed környezetvédelmi ártalmak csökkentése érdekében. 15. Információk cseréje: A beavatkozó államnak idbeli és megfelel információt kell adnia az érintett más államoknak a határokon túlnyúló természeti erforrások vagy környezetvédelmi beavatkozások tekintetében. 16. Elzetes felmérés és közlés: Az államok elzetesen és idben adjanak tájékoztatást és megfelel információt a többi érintett államnak, és készítsenek vagy készíttessenek központi felmérést azon tervezett tevékenységekrl, amelyeknek jelents, határokon túlnyúló hatásai lehetnek. 17. Elzetes konzultációk: Az okozó államoknak idejekorán és szintén kell a többi érintett állammal konzultálniuk a fennálló vagy lehetséges, a határokon átterjed azon hatásokról, amelyek a természeti erforrások vagy a környezet általuk történ használatból adódnak. 18. Együttmködési megállapodások a környezetfelmérés és védekezés terén: Az államok mködjenek együtt az érintett államokkal a környezet érdekében, a tudományos kutatásban és szabványosításban a határoktól független természeti erforrások és környezetvédelmi beavatkozások esetében. 19. Veszélyhelyzetek: Az államok dolgozzanak ki akcióterveket olyan rendkívüli helyzetekre, amelyek várhatóan határon átterjed környezetvédelmi hatásokkal járnak, és amikor a váratlan helyzet eláll, azonnal figyelmeztessék és lássák el kell információkkal az érintett államokat és mködjenek velük együtt. 20. Egyenl hozzáférhetség és kezelés: Az államoknak egyenl hozzáférhetséget, méltányos eljárást és egyenl kezelést kell biztosítaniuk minden személy számára, akit a természeti erforrások vagy a környezet általuk történ használatának határokon átterjed hatásai érintenek vagy érinthetnek. ÁLLAMI FELELSSÉG: 21. Az államoknak fel kell hagyniuk azon tevékenységekkel, amelyek a környezet terén vállalt nemzetközi kötelezettséget sértenek, és az okozott ártalmakért kártérítést kell adni. A VITÁK BÉKÉS RENDEZÉSE: 22. Az államok környezetvédelmi vitáit békés úton kell rendezni. Ha 18 hónapon belül nem jutnak kölcsönös megállapodásra, vagy a vitát más módon nem rendezik, a vitát békéltet elé kell terjeszteni, és ha az sem oldja meg, ezután választott bírói eljárás vagy jogi rendezés alá kell vetni bármely érintett állam kérésére (Brundtland, 1988.).

A ,,Közös jövnk" jelentés felszólította az ENSZ Közgylést nemzetközi konferencia összehívására, melynek feladata lenne egyrészt bemutatni a környezet megóvása érdekében elért eredményeket, másrészt meghatározni a jövbeni feladatokat az emberi szükségletek olyan módon való kielégítésére, mely összhangban van a természeti törvényekkel. Az 1980-as években az ENSZ két nagy kezdeményezése jelzi, hogy a környezeti kérdések globális volta igazán hangsúlyt kapott. Ezek a kezdeményezések nyitották meg az érdemi párbeszédet Észak és Dél, a fejlett és a fejld világ között. Az ENSZ Közgylése a ,,Közös jövnk" ajánlására 1989. december 22-én meghirdette az ENSZ Konferencia a Környezetrl és Fejldésrl konferenciát, melyet 1992. júniusában, Brazíliában, Rio de Janeiróban rendeztek meg, a stockholmi konferencia 20. évfordulóján (Világcsúcs, Föld Csúcs, Riói Csúcs; United Nations Conference on Environment and

20/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Development, UNCED). A Konferencián az ENSZ 178 tagországából 172 vett részt, s 761 nem-kormányzati szerv képviselje volt jelen, de a mholdas közvetítéseken keresztül kb. 8000 nem-kormányzati szerv (Non-Governmental Organization: NGO) is követte a tanácskozást. Ekkorra már a környezetvédelem mellett a gazdaság szerepe is eltérbe került, természetesen abban az értelemben, hogy miként egyeztethet össze a gazdasági érdek a környezeti érdekkel.
Kétségkívül ez volt minden idk egyik legnagyobb, a világ legfontosabb környezeti problémáival foglalkozó találkozója. Remélhet volt, hogy valamifajta megegyezés születik az ezredfordulóig megoldandó feladatokról a környezet és a fejldés kiegyensúlyozott és integrált kezelésének elérése érdekében. Két további tényez ugyancsak fontos szerepet játszott a folyamatban. Az egyik a környezetvédelmi mozgalmak (nem kormányzati szervezetek, civil szervezetek) kiszélesedése az 1980-as években, melyek kiharcolták, hogy a tágabb értelemben vett környezeti politikába bevonják ket. A másik a Harmadik Világ kibontakozó krízise, amely magában foglalta a halmozódó adósságot, a szegénységet és az éhínséget. A nyugati környezetvédk elször kezdték elfogadni, hogy a fejld világban a szegénység a környezetre éppolyan veszélyes lehet, mint amilyen a fejlett világban a túlzott gazdasági növekedés. Ez a szemlélet abból a feltételezésbl indul ki, hogy a szegény emberek gyakran kényszerülnek olyan gyakorlatra, amely éppen annak az ökoszisztémának a károsításával jár, amelyre támaszkodva alapvet szükségleteiket elégítik ki.

A Konferencia általános feladatai a következk voltak: · javaslat kidolgozása egy hosszú távú környezetvédelmi stratégiára annak érdekében, hogy 2000-re megvalósuljon a fenntartható fejldés; · módszereket javasolni a környezet iránt érzett aggodalom tettekre váltására, a gazdasági és társadalmi fejlettség különböz fokán álló országok közötti erteljesebb együttmködésre, azoknak a kölcsönösen elnyös célkitzéseknek a megvalósítása érdekében, amelyek figyelembe veszik az emberek, az erforrások, a környezet és a fejldés közötti kölcsönhatásokat. A konferencián keser vita alakult ki a fejlett és a fejld országok között (hasonlóan az 1972-es Stockholmi konferenciához), s általános értékelés szerint a konferencia kevés eredménnyel járt. A résztvevk fleg az elvekben és a problémákban egyeztek meg, s nem az ellenrzés mikéntjében és a pénzügyi támogatásban. A Konferencia elvi álláspontját a ,,Riói Nyilatkozat a Környezetrl és Fejldésrl" c. kiadványban fogalmazták meg, s elfogadtak két megállapodást (Keretegyezmény az éghajlatváltozásról és Egyezmény a biológiai sokféleségrl), s egy nem kötelez érvény megállapodást az erdészeti elvekrl (Elvek az Erdkrl). A Riói Nyilatkozat rögzíti a fenntartható fejldés 27 alapelvét, s egyúttal kimondja, hogy mind a fogyasztást, mind a népességpolitikát a fenntartható fejldés elvárásainak kell alárendelni (l. késbb). A Konferencia elfogadta a ,,Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) c. több száz oldalas nem kötelez érvény akciótervet, 40 fejezetben, melynek feladata kerettervet adni a környezetvédelem és a fejlesztés különböz területeinek. Ez felszólította a kormányokat, hogy a fenntartható fejldés megvalósítása érdekében készítsenek nemzeti stratégiát és nyújtsanak be jelentést a Konferencia által életre hívott Fenntartható Fejldés Bizottság számára azokról a tennivalókról, amelyek a ,,Feladatok a XXI. századra" program megvalósításához szükségesek (l. még késbb). Az Éghajlatváltozási Keretegyezményt 153 ország és az Európai Közösség képviselje írta alá, amelyhez történ magyar csatlakozási szándékot az Országgylés 1993-ban ersítette meg. Az egyezmény az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozta meg, s jogilag kötelez azokra az államokra nézve, amelyek aláírták. Az egyezmény a fejlett országok számára a szén-dioxid kibocsátás 20 %-os csökkentését írta el 2000-re, 1990-es bázison. Az egyezmény végrehajtása viszonylag nehezen halad, egyes országok ellenérdekeltsége miatt (USA, Oroszország, Kína stb.), a pozitív végrehajtásban az EU tagországai járnak élen. A végrehajtás része volt a berlini (1995) és a genfi (1997) konferencia, melyek eredmény nélkül

21/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

záródtak, majd a Kiotóban 1997 decemberében megtartott konferencia, ahol megegyeztek az üvegházhatást elidéz egyes gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, kén-hexafluorid és egyes halogénezett szénhidrogének) kibocsátásának csökkentésében, s ezt a Kiotói Jegyzkönyv-ben rögzítették. Ebben az egyes országok 5-8 %-os (dönten szén-dioxidra) csökkentést vállaltak mintegy 10 éves távlatban, a 2008-2012 közötti idszakra, 1990-hez képest. Magyarország 2010-ig 6 %-os csökkentést vállalt hat üvegházhatást okozó gáz kibocsátásában, az 1985/87-es évek átlagában. Egyes országok növekedést vállaltak (legnagyobb mértékben Ausztrália: 8 % és Izland: 10 %), a harmadik világ országai nem vállaltak csökkentést. A jegyzkönyvet aláíró 38 iparosodott, ill. átalakuló gazdaságú ország átlagosan 5.2 % csökkentést vállalt. Az Egyesült Államok és Oroszország halogatta a ratifikálást. A kérdéssel 2001-ben Bonnban és a marokkói Marrákeshben foglalkozott nemzetközi konferencia. A világ legtöbb állama csatlakozott az egyezményhez, de megállapodás szerint csak akkor léphetett életbe, ha a csatlakozó országok összes kibocsátása eléri a világ összes kibocsátásának 55 %-át. Több éven keresztül folytatott hosszas tárgyalások eredményeként 2004 szén sikerült megnyerni Oroszország támogatását, s ezzel elhárult az akadály és a Kiotói Kegyzkönyv életbe lépett 2005. február 16-án, az Amerikai Egyesült Államok támogatása nélkül. A Kiotói Jegyzkönyvben szabályozták az üvegházhatású gázok nemzetközi kereskedelmét (emisszió-kereskedelem) is, mely szerint a végrehajtásban résztvev államok átvehetnek egymástól (átadhatnak egymásnak) kibocsátáscsökkentési egységeket. Ennek részeként a fejlett országok más, kevésbé fejlett országban a saját költségükre végrehajtott korszersítési programmal elért kibocsátás-csökkenést saját javukra jóváírhatják. A Jegyzkönyv szerint a kibocsátás-csökkentési elírásoknak minden országnak elssorban hazai intézkedésekkel kell eleget tennie, s az emisszió-kereskedelem csak kiegészít jelleggel alkalmazható. Rióban született még egy nagy elhatározása is: a fejlett országok vállalták, hogy a bruttó nemzeti össztermékük 0,7 százalékát a fejldknek adják környezetkímél technológiák bevezetésére. A fenntartható fejldés fogalma Rióban bekerült az összes dokumentumba. Úgy tnt, hogy sikerült a világot egy új fejldési pályára helyezni.
Riói Nyilatkozat a Környezetrl és a Fejldésrl Az Egyesült Nemzetek Környezet és Fejldés Konferenciája, bezárva találkozóját, amelyet 1992. június 3-14. között Rio de Janeiróban tartott, megersítve a Stockholmban "Az Emberi Környezet" címmel megtartott ENSZ-konferencián 1972. június 16-án elfogadott Nyilatkozatot és törekedve, hogy arra építsen; Azzal a céllal, hogy egy új és igazságos globális közösséget hozzanak létre az Államok, a társadalmak legfontosabb csoportjai és az emberek közötti együttmködés új szintjeinek megteremtésén keresztül; Azzal az irányultsággal, hogy olyan nemzetközi egyezmények készüljenek, melyek mindenki érdekeit tiszteletben tartják és megvédik a globális környezet és fejlesztési rendszerek egységét; Felismerve, hogy otthonunk a Föld átfogó és sokszorosan összefügg rendszert alkot, kinyilvánítja, hogy: 1. Elv: A fenntartható fejldés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. k jogosultak - a természettel összhangban - egészséges és termékeny életre. 2. Elv: Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelen az Államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve hasznosítsák saját erforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más Államok környezetében vagy a nemzeti fennhatóság határain túli területeken. 3. Elv: A fejldéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma él és a jöv nemzedékek fejldési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyerjenek. 4. Elv: A fenntartható fejldés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejldési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhet attól elkülönülten. 5. Elv: Valamennyi Államnak és minden embernek együtt kell mködnie a szegénység leküzdésének alapvet feladatával kapcsolatban, ami a fenntartható fejldés elengedhetetlen követelménye ahhoz, hogy csökkenjenek az életszínvonalak közötti egyenltlenségek és a világ népeinek többsége jobban kielégíthesse szükségleteit. 6. Elv: Megkülönböztetett fontossággal kell foglalkozni a fejld országok, és mindenekeltt a legkevésbé fejlett és a környezeti hatásokkal szemben leginkább sebezhet országok sajátos helyzetével és szükségleteivel. A környezettel és a fejldéssel kapcsolatos nemzetközi programoknak egyúttal figyelembe kell venniük minden ország érdekeit és szükségleteit. 7. Elv: Az Államok átfogó közösségi szellemben fognak együttmködni annak érdekében, hogy megrizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élvilágának egészségét és egységét. Tekintettel arra, hogy a világméret környezetpusztulásban eltér mértékben vettek és vesznek részt, az Államok közös, de megkülönböztetett felelsséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelsséget, amit a fenntartható fejldés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben viselnek, tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket társadalmaik a globális környezetre gyakorolnak és azokra a technológiákra és pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek. 8. Elv: A fenntartható fejldésnek és minden ember magasabb életszínvonalának az eléréséhez az Államoknak csökkenteniük kell, illetve ki kell küszöbölniük a termelés és a fogyasztás nem fenntartható módjait, és el kell segíteniük a megfelel népesedéspolitikát.

22/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév
9. Elv: Az Államoknak együtt kell mködniük abban, hogy ersítsék a fenntartható fejldéshez szükséges erforrások bels fejlesztését a tudományos és mszaki eredmények kölcsönös cseréjén keresztül a tudományos ismeretek tökéletesítésével, valamint a technológiák fejlesztésének, alkalmazásának, terjesztésének és átadásának elsegítésével, beleértve az új technológiákat is. 10. Elv: A környezeti ügyeket - a megfelel szinten - a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani. Nemzeti szinten minden egyénnek biztosítani kell a megfelel hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, melyekkel a közhivatalok és a hatóságok rendelkeznek, beleértve az egyes közösségeket érint veszélyes anyagokra és tevékenységekre vonatkozó információt, továbbá lehetvé kell tenni a döntéshozatali folyamatban való részvételt. Az Államok segítsék el és bátorítsák a lakosság tudatosságát és részvételét azzal, hogy széles körben hozzáférhetvé teszik az információkat. Hatékony hozzáférést kell biztosítani a bírósági és igazgatási eljárásokhoz, beleértve a jóvátételt és a helyreállítást. 11. Elv: Az Államok iktassanak törvénybe hatékony környezeti jogszabályokat. A környezeti elírások, célkitzések és értékrendek tükrözzék a megfelel környezeti és fejlesztési összefüggéseket. Az egyes országokban alkalmazott szabványok esetenként nem felelhetnek meg más országoknak, különösen fejld országoknak, és számukra indokolatlan gazdasági és társadalmi költségeket okozhatnak. 12. Elv: Az Államok mködjenek együtt egy támogató és nyitott nemzetközi gazdasági rendszer elsegítésében, ami valamennyi országban gazdasági növekedéshez és fenntartható fejldéshez vezethet, annak érdekében, hogy jobban lehessen megoldani a környezetromlás problémáit. A környezeti célú kereskedelmi-politikai intézkedések nem képezhetnek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást a nemzetközi kereskedelemben. Kerülni kell azokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyek az importáló ország fennhatóságán túlmenen foglalkoznak a környezeti problémákkal. A határokon átterjed vagy a globális környezeti problémákkal foglalkozó környezeti intézkedéseknek - amennyire lehetséges - nemzetközi egyetértésen kell alapulniuk. 13. Elv: Az Államok nemzeti törvényeket fognak kidolgozni a szennyezéssel és egyéb környezeti károkkal kapcsolatos felelsségre és az áldozatok kártalanítására. Az Államok hatékonyan és a nagyobb eltökéltséggel ugyancsak együtt fognak mködni további nemzetközi jogszabályok kidolgozásában a fennhatóságukon belül es területeken vagy a fennhatóságukon kívüli, de általuk ellenrzött területeken folytatott tevékenységek következtében okozott környezeti károk hátrányos hatásaival kapcsolatos felelsségrl és kártérítésrl. 14. Elv: Az Államoknak hatékonyan együtt kell mködniük minden olyan tevékenység és anyag más Államokba történ áttelepítésének és átjuttatásának elutasításában vagy megakadályozásában, amelyek súlyos környezetromlást okozhatnak vagy amelyeket az emberi egészségre ártalmasnak találtak. 15. Elv: A környezet védelme érdekében az Államok, lehetségeiknek megfelelen, széles körben törekedni fognak az elvigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal arányos költségekkel járó intézkedések elhalasztására. 16. Elv: A nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezeti költségek nemzetközi megosztásának és a gazdasági eszközök felhasználásának elsegítésére számításba véve azt a megközelítést, hogy elvben a szennyeznek kell viselnie a szennyezés költségét, tekintettel a közérdekre és anélkül, hogy a nemzetközi kereskedelmi és befektetési folyamatokat eltorzítanák. 17. Elv: Nemzeti keretekben alkalmazott eljárásként környezeti hatástanulmányokat kell készíteni az olyan javasolt tevékenységekre nézve, melyeknek nagy valószínséggel jelents mérték káros hatása lesz a környezetre, és amelyek az illetékes nemzeti hatóságok döntésétl függnek. 18. Elv: Minden természeti katasztrófáról vagy egyéb veszélyhelyzetrl az Államok azonnal értesíteni fogják azokat az Államokat, amelyek környezetében valószínleg nagyon rövid idn belül károkat okozhatnak az említett helyzetek. A nemzetközi közösség megtesz minden erfeszítést az ilyen helyzetbe került Államok megsegítésére. 19. Elv: Az Államok elzetes és idbeli értesítést, valamint tárgyszer információt fognak nyújtani a potenciálisan érintett Államoknak az olyan tevékenységekrl, melyeknek jelents, határokat átlép káros hatásaik lehetnek, s emellett az érintett Államokkal már idejekorán és jóhiszemen fognak egyeztetni. 20. Elv: A nknek létfontosságú szerepük van a környezetgazdálkodásban és a fejldésben. Ezért teljes kör részvételük lényeges a fenntartható fejldés eléréséhez. 21. Elv: Mozgósítani kell a világ ifjúságának alkotóerejét, példaképeit és bátorságát egy átfogó közösségi szellem kialakításához, a fenntartható fejldés és a mindenki számára jobb jöv elérése érdekében. 22. Elv: Az slakos népeknek és közösségeiknek, s más helyi közösségeknek létfontosságú szerepe van a környezetgazdálkodásban és a fejldésben ismereteik, hagyományos gyakorlatuk miatt. Az Államoknak el kell ismerniük és kellen támogatniuk kell azonosságtudatukat, kultúrájukat és érdekeiket, továbbá lehetvé kell tenniük hatékony részvételüket a fenntartható fejldés elérésében. 23. Elv: Meg kell védeni az elnyomás, uralom és megszállás alatt álló népek környezeti és természeti erforrásait. 24. Elv: A hadviselés eredenden pusztító hatással van a környezetre. Ezért az Államok a fegyveres összetzések idején tiszteletben fogják tartani a környezet védelmérl rendelkez nemzetközi jogot és szükség szerint együtt fognak mködni e jog továbbfejlesztésében. 25. Elv: A béke, a fejldés és a környezetvédelem egymással összefügg és oszthatatlan. 26. Elv: Az Államok a környezettel kapcsolatos minden vitájukat békés úton és megfelel eszközökkel fogják rendezni az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelen. 27. Elv: Az Államok és népek jóhiszemen és közösségi szellemben fognak együttmködni az ezen nyilatkozatban megtestesült elvek megvalósításában és a nemzetközi jognak a fenntartható fejldés területén való továbbfejlesztésében.

Agenda 21 - Feladatok a XXI. századra - kulcselemei (a fejezetek címei szerint): Társadalmi és gazdasági dimenziók: Nemzetközi együttmködés a fejld országok fenntartható fejldésének felgyorsítására; Küzdelem a szegénység ellen; A fogyasztási minták megváltoztatása; Demográfiai dinamizmusok és a fenntarthatóság; Az emberi egészség védelme és javítása; A fenntartható településfejlesztés elmozdítása; A környezet és fejldés integrálása a döntéshozatalba; A légkör védelme; A földi erforrások tervezése és kezelése integrált megközelítésben; Az erforrások megrzése és kezelése a fejldés érdekében; Küzdelem az erdirtás ellen; Gyenge ökorendszerek kezelése. A fenntartható mezgazdaság és vidéki területfejlesztés elsegítése; A biológiai sokféleség megrzése; A biotechnológia környezetbarát kezelése; Az óceánok és tengerek védelme; Ivóvízkészletek minségének és megújulásának védelme; Mérgez vegyi anyagok környezetkímél kezelése; Veszélyes hulladékok környezetkímél kezelése; Szilárd hulladékok környezetkímél kezelése; Radioaktív hulladékok biztonságos és környezetkímél kezelése; Nagyobb társadalmi csoportok szerepének megersítése. Világméret mozgatom a nkért, a fenntartható és egyenl fejldésért; Gyermekek és fiatalok a fenntartható fejldésben; A bennszülött népek és közösségeik szerepének felismerése és ersítése; A nem-kormányzati szervezetek szerepének ersítése; A helyi hatóságok kezdeményezései; A dolgozók és szakszervezeteik szerepének ersítése; Az üzleti élet és az ipar szerepének ersítése; Tudományos és mszaki

23/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév közösség. A mezgazdasági gazdálkodók szerepének ersítése; A megvalósítás eszközei; Pénzügyi források és mechanizmusok; Környezetbarát technológiák átadása, az együttmködés és a lehetségek bvítése. A tudomány a fenntartható fejldés szolgálatában; Az oktatás, a társadalmi tudatosság és a képzés fejlesztése. Nemzeti mechanizmusok és nemzetközi együttmködés a kapacitásépítésben; Nemzetközi intézményes megoldások; Nemzetközi jogi eszközök és mechanizmusok; Információ a döntéshozatalhoz.

Az ENSZ 1997. évi szeptemberi közgylése általános áttekintést végzett és értékelte a Riói konferencia után eltelt öt évet, kiemelten ,,Feladatok a XXI. századra" cím tervre. A közgylés sajnálattal állapította meg, hogy a riói elhatározásokból kevés valósult meg. Ezért az ENSZ úgy döntött, hogy Világtalálkozó a Fenntartható Fejldésrl címmel újabb világkonferenciát hív össze, melynek helyszíne Johannesburg (Dél Afrika), az idpont 2002 augusztusa. A Johannesburgi Konferencián két dokumentumot fogadtak el, ezek a következk: · Nyilatkozat a fenntartható fejldésrl, amely 32 pontot tartalmaz; · Végrehajtási Terv, amely 153 pontból áll. Az általános értékelés szerint a konferencia nem volt kudarc, de átüt siker sem. Minthogy a riói nagy vállalások jelents része nem teljesült, ezért a Johannesburgi Konferencia újabb ígéretek helyett visszatért a riói elvekhez és kötelezettségvállalásokhoz, a dokumentumokban megersítették a korábbi elveket és a régebbi vállalások teljesítését szorgalmazzák. Új elhatározás, hogy 2015-ig felére kell csökkenteni azok a számát, akik ma még nem jutnak egészséges ivóvízhez, illetve akiknek a napi jövedelme nem éri el az 1 US dollárt (2004-ben 2.8 milliárd f él két dollárnál kevesebbl naponta). Nagyobb hangsúly esett a környezetegészségügy kérdéskörére is. A Konferencia nagy újdonsága, hogy megjelent a fenntartható fejldés szociális dimenziója, vagyis a környezetpolitika és a szociálpolitika harmonizálása. A fenntartható fejldésnek tehát három tartópillére, más szavakkal három dimenziója van: a környezeti, a gazdasági és a szociális tényez, melyek összefonódva és egymást kiegészítve jelennek meg.

Világméret változások mutatói
Eddigiekben azt igyekeztünk megmutatni, hogy a környezetbe való emberi beavatkozás hatására világméret változások valósultak meg, s az alábbiakat tekintik e folyamat mutatóinak: a leveg és éghajlat; a víz és vízkészlet; a biológiai változatosság; a népesség; az energiafogyasztás, s a következkben e kérdéseket tárgyaljuk részletesebben.

Leveg és éghajlat
(üvegházhatás, savasodás, szmogok, ózonréteg károsodás) A földi életet többek között a légkör számunkra kedvez összetétele biztosítja. Ebben két igen kis koncentrációban és kis mennyiségben jelenlév, de életfontosságú alkotóelem a sztratoszférában keletkez ózon és a szén-dioxid. Az ózon véd meg az ultraibolya sugárzástól, a szén-dioxid pedig - más üvegházhatású gázokkal együtt - biztosítja a kellemes klímát. Az emberi tevékenység hatására azonban megváltozott a légkör összetétele, s ennek részeként az ózon mennyisége csökkenni kezdett, a szén-dioxid mennyisége pedig ,,gyorsan" növekszik. A változásokat elssorban a globális felmelegedés veszélye, a savas esk, a szmogok, a
24/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

fokozódó korrózió és az ózonréteg elvékonyodása (ózonlyuk) jelzik. A savas es kifejezést 1872-ben vezette be Robert Angus Smith angol kémikus; hatásában ,,kiemelked" volt az 1952. évi londoni szmog; az els fotokémiai szmogot 1943-ban Los Angelesben észlelték; az ózonréteg károsodását, néhány hétig tartó ritkulását elször az 1970-es években tapasztalták az Antarktisz felett. Látni fogjuk, hogy az ózonritkulás problémájának kezelése egy példa a sikeres nemzetközi összefogásra, amíg a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kezelése egy megoldatlan probléma. A légkör (atmoszféra) a Földet körülvev, a gravitáció által megtartott gázburok, a benne található gázelegy a leveg. A légkör függleges irányban kb. 3000 km-ig terjed, fels határa élesen nem határozható meg, fokozatosan megy át a bolygóközi térbe. A leveg tiszta állapotban színtelen, szagtalan, környezetünk egyik alapvet eleme, minthogy: · · az él szervezetek anyagcseréjének legfbb összetevje; az ipar, a mezgazdaság fontos nyersanyaga, üzemanyaga.

A leveg mennyisége 52·1014 t (a Föld tömegének mintegy egymilliomoda), s az egyetlen elem, mellyel minden ország területével arányosan rendelkezik. A leveg mintegy 50 vegyületet tartalmazó többkomponens rendszer, összetétele tekintetében sokkal régebben állandó, minthogy ember él a Földön. A száraz leveg 99.96 %-ban oxigén, nitrogén és nemesgázok (fleg argon) keveréke, melyek a leveg állandó alkotói. Az állandó alkotók mellett változó és ersen változó alkotókat különböztetnek meg, melyek igen kis koncentrációban vannak jelen a levegben. Átlagos moláris tömege 28.96 (közel 29). Az ersen változó komponensek közé tartozik a vízgz is, melynek koncentrációja igen széles tartományban változik (40-40000 ppm között, tehát akár 4 térfogat % is lehet), átlagos tartózkodási ideje 9 nap. Az atmoszféra fontos alkotói a nem gázállapotú anyagok is, mint a lebeg szilárd és cseppfolyós részecskék (aeroszolok). A f alkotók közül az oxigén, a nitrogén és az ózon, továbbá a vízgz koncentrációja a magassággal csökken. A leveg összetétele a természeti folyamatok eredményeként helyileg és idszakosan ingadozhat (természeti katasztrófák, tzhányók, rothadás stb.), de az emberi emisszió is változásokat idéz el. A bevezetben említett problémákat a kis koncentrációban jelenlév komponensek, az ún. nyomgázok (nyomokban jelenlév gázok) okozzák. E komponensek között kiemeljük a metánt, a szén-dioxidot, a kén-dioxidot, a nitrogén-oxidokat, továbbá a freonokat, minthogy ezek okozzák a korábban felsorolt problémákat. A nyomokban jelenlév komponensek közül a szén-dioxid a leggyakoribb a levegmolekulák között, s ma kb. 380 szén-dioxid molekula van a levegt alkotó egy millió gázmolekula között. Tény, hogy a 19. század (lényegében az iparosítás) kezdete óta jelentsen ntt a fosszilis tüzelanyagok elégetésének mértéke, ezzel egyidejleg világméretvé vált az erdk pusztulása és erre az idszakra esik a földmvelés gyakorlatának jelents mérték megváltozása is. Ezek együttes hatására felborult az egyensúly az atmoszférába bocsátott szén-dioxid és annak eltávolítása között és világméretekben egyenletesen ntt az atmoszféra szén-dioxid koncentrációja kb. 25 %-kal (Hawaii Mauna Loa szigetén mérték). A légköri levegbe az él szervezetek és a talajban lejátszódó oxidációs folyamatok eredményeként állandóan jut szén-dioxid, de ezt a zöld növények asszimilációs folyamataikhoz a fotoszintézis révén felhasználják. A leveg széndioxid egyensúlyát fleg az emberi tevékenységbl ered szén-dioxid kibocsátás bontja meg, s az ún. üvegházhatás révén a globális felmelegedés jelenségét eredményezi. Ugyancsak igen kis koncentrációban található a kén-dioxid (a legnagyobb gázkibocsátás helyén is legfeljebb 50 kén-dioxid molekula található a levegt alkotó 1 milliárd gázmolekula között), de mégis felels a savas eskért, a savas ülepedésért, a fémek és a kzetek, illetve a mészkvel borított történelmi épületek ún. civilizációs korróziójáért. Ezért határozták el kibocsátásának

25/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

csökkentését Helsinkiben (1985) és Oslóban (1994) (l. elbb). Ennél még kisebb gyakorisággal találhatók nitrogén-oxid molekulák a légkörben, de részben felelsek a savas eskért, s részben az ózonlyuk kialakulásáért. Különleges helyet foglalnak el a halogénezett szénhidrogének (klórozott, fluorozott szénhidrogének), melyek a múlt század közepén jelentek meg a légkörben. Látni fogjuk, a megnevezett káros jelenségeket a nyomokban elforduló komponensek okozzák, melyek: szén-dioxid (CO2) kén-dioxid (SO2) nitrogén-oxidok (NOx) halogénezett szénhidrogének (CFC-k).
Leveg: A légkör összetétele az idk folyamán sokat változott. Az ún. satmoszféra - elsdleges légkör redukáló tulajdonságú volt, fként hidrogént, héliumot és egyéb alkotókat tartalmazott (ammónia, metán, nitrogén, vízgz, szén-dioxid), oxigén csak elenyész koncentrációban volt jelen. A redukáló komponensek az oxidáció révén fokozatosan átalakultak, csökkent a hidrogén parciális nyomása és kis koncentrációban megjelent az oxigén, a mai oxigénszint azonban csak 350-400 millió évvel ezeltt jött létre. Az átalakulás révén ersen oxidáló hatású légkör alakult ki, melyben redukált állapotú gázok is maradtak, de csak nyomokban (legnagyobb koncentrációban a metán). Ennek ellenére ezek az ún. nyomgázok számos légköri folyamat szabályozásában aktívan részt vesznek. Így a légkör messze van a fizikai-kémiai egyensúlyi állapottól. A légkör alsó 25-30 km vastagságú rétegének átlagos összetétele (száraz állapotban) térfogatszázalékban az állandó komponensekben és ezek átlagos tartózkodási ideje a légkörben: nitrogén 78.084 106 év oxigén 20.946 3.8·103 év argon 0.934 ill. az egyéb nemes gázok koncentrációja ppm-ben (pars/million, azaz milliomod rész) a következ: neon 18.18 hélium 5.24 kb. 107 év kripton 1.14 xenon 0.087 Az állandó komponensek mellett változó gázok fordulnak el a légköri levegben, melyek koncentrációja (ppmben) és átlagos légköri tartózkodási idejük (évben): szén-dioxid (CO2) 360.0 4 metán (CH4) 1.7 10 hidrogén (H2) 0.55 2 0.25 150 dinitrogén-oxid (N2O) freonok (halogénezett szénhidrogének) 0.001 kb. 100 metil-klorid (CH3Cl) 0.0006 1.5 karbonil-szulfid (COS) 0.0005 40 Az ersen változó komponensek tartózkodási ideje néhány nap, melyek koncentrációja ppb-ben (pars/billion, azaz milliárdod rész) és tartózkodási idejük a következ: szén-monoxid (CO) kb. 100 0.1 év ózon (O3) kb. 30 5-10 nap nitrogén-dioxid (NO2) 0.01-2.0 3 nap ammónia (NH3) 0.01-2.0 5 nap kén-dioxid (SO2) 0.01-5.0 2 nap dimetil-szulfid (CH3)2S 0.001-0.05 1 napnál rövidebb szénhidrogének (metán kivételével) 1-10 0.5-10 nap A táblázatból látható, hogy az állandó komponensek tartózkodási ideje meghaladja az ezer évet, a változó komponensek tartózkodási ideje 1-100 év között van, az ersen változó komponensekre pedig általában 10 napnál rövidebb (kivéve a szén-monoxidot). A nemes gázokra általában nem is beszélnek tartózkodási idrl, mivel sem forrásaik, sem nyelik nincsenek (a héliumot kivéve, mely a földkéregben bomlással keletkezik, s lassan a világrbe távozik).

26/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév A földi légkörben az oxigén a bioszféra terméke, minthogy a növények a Nap energiáját felhasználva vízbl és szén-dioxidból állították (ill. állítják) el. Jelenléte alapvet jelentség, mivel oxidációval lehetvé teszi az energiatermelést. Így az állatok és az ember légzéssel és szénhidrátok felvételével visszanyerik azt az energiát, amelyet a növények a napenergiából felhasználtak. Az oxigén részt vesz az elhalt él anyag lebontásában, másrészt az ember az energiát a fosszilis tüzelanyagok elégetésével (oxidálásával) nyeri. Az oxigén légköri koncentrációja ­ a szén-dioxid koncentrációjának növekedésével párhuzamosan ­ csökken, mely elhanyagolható mérték, de kimutatható. A Földön kialakult állapotok alapveten különböznek a Naprendszer többi bolygóján uralkodó állapotoktól. Csak összehasonlításul: a Földhöz legközelebbi két bolygó, a nagynyomású Vénusz és a kisnyomású Mars légkörét fleg szén-dioxid alkotja, ami az üvegházhatás eredményeként igen magas felszíni hmérsékletet eredményez, ráadásul a Vénusz közelebb is van Naphoz (kb. 28 %-kal). Mindkett légkörében még kismennyiség nitrogén (kb. 1-1 %-ban) és a Mars esetében még kismennyiség oxigén is található (kb. 2 %ban). Becslések szerint ha a Föld csupán 6 %-kal lenne közelebb a Naphoz, olyan ,,pokoli" hmérséklet és nagy nyomás alakulna ki a Földön is, mely az életet lehetetlenné tenné. A légkör függleges irányban tartományokra osztható, melyek: 80 km-ig a bels légkör 0 - ~ 12 km troposzféra (itt van a légkör tömegének kb. 80 %-a) 12 - ~ 50 km sztratoszféra (ez tartalmazza az ózon 90 %-át, s itt található az aeroszolok nagy része) 50 - ~ 80 km mezoszféra; 80 km felett a küls légkör 80 - 2000 km között ionoszféra vagy termoszféra 2000 km felett az exoszféra. Az egyes tartományok között jelents hmérséklet és részecske koncentráció különbség van. A tartományokat a tropopauza, a stratopauza, a mezopauza és a termopauza választja el. Homogenitás szempontjából megkülönböztetik a homoszférát kb. 80-90 km-es magasságig, melyben igen intenzív a keveredés révén a leveg összetétele állandó a magasság mentén, s e felett van a heteroszféra, melyre a gázok molekulatömeg szerinti rétegzdése jellemz a gravitációs ülepedés miatt. (Mészáros, 2002 ; Rákóczi, 1998). Metán (CH4): légköri koncentrációja a 16. század óta kétszeresére növekedett, fleg a mezgazdasági eredet kibocsátás növekedése miatt (az ipar - a bányászat - a kibocsátás 25 %-át adja, a többi mezgazdasági eredet: az állattenyésztés 28 %-kal, a rizstermesztés 15 %-kal, a szerves hulladékok és a mtrágyázás 15 %-kal, a biomassza égetés 10 %-kal és a szántóföldek feltörése 7 %-kal járul hozzá a kibocsátáshoz).

Az éghajlatváltozásban legnagyobb hangsúly a globális felmelegedésen van. Ennek oka, hogy az elmúlt két évszázad során kimutatható mértékben növekedett az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja (szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és a freonok), s a 20. században mindegyiknél jelents a növekedés és a század második felében (kiemelten az utóbbi két-három évtizedben) tovább gyorsult. Közülük a freonok korábban természetes állapotban nem voltak jelen a légkörben, kimutatható mennyiségben csak az 1950-es években jelentek meg az ipari tevékenység következtében. Ennek hatására növekszik a visszatartott kisugárzás mennyisége, mely a földfelszín felmelegedéséhez vezet, s felersödött az egész Földre kiterjed éghajlatváltozás kockázata (amint ezt már említettük). Legnagyobb mérték változás a szén-dioxid kibocsátásában következett be: amíg mintegy 100 évvel ezeltt évente kb. 20 millió tonna karbon került a légkörbe a szén, a kolaj és a földgáz eltüzelése révén, ma ez évente átlagosan 6 milliárd tonna körül van (mely 22 milliárd tonna szén-dioxidnak felel meg), s ennek háromnegyedét a fejlett ipari országok bocsátják ki (és a kibocsátás közel felét négy ország adja, melyek: USA: 24 %; Kína: 14 %; Oroszország: 6 %; Japán: 5 %). Így tehát 100 év alatt háromszázszorosára növekedett az évente kibocsátott karbon (vagy szén-dioxid) mennyisége.
Az antropogén eredet szén-dioxid kibocsátás forrásai a következk: ermvek és finomítók (46 %), erdirtás (23 %), cementgyártás (12 %), gázgyártás (9 %), acélgyártás (5 %) és egyéb források (5 %). Magyarországon mintegy 59 millió tonna szén-dioxidot bocsátunk ki évente (a világon kibocsátott mennyiség 0.25 %), mely 16

27/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév millió tonna karbon kibocsátást jelent, s az egy fre vetített fajlagos érték 1.6 t szén/év. Az egész világra az egy fre vetített fajlagos érték 1 t szén/év, az USA-ra ez 5.4 t szén/év.

A szén-dioxid koncentrációjának alakulása az iparosítás eltti idszaktól napjainkig, illetve az elkövetkez mintegy 100 évben a következ: iparosítás eltt (1860 eltt) 280 ppm 1980 339 ppm 1990 354 ppm 2000 375 ppm 2100 600 ppm vagy akár a jelenlegi kétszerese (extrapoláció).
Hazánk felett a 20. század utolsó húsz évében a szén-dioxid koncentráció közel 25 ppm-mel emelkedett, nem egyenletes ütemben. Ugyanis 1991-1992-ig éves átlagban 1.9 ppm volt a növekedés, majd 6.5 ppm-mel csökkent a koncentráció (valószínüsítik, hogy az 1991. júniusi fülöp-szigeteki tzhányókitörés során a légkörbe került nagy mennyiség finom szemcsés por hosszú légköri tartózkodásának a hatására, mely globális hmérsékletcsökkenést is elidézett), de 1993 óta a növekedés mértéke meghaladja a korábbiakat (az aeroszolok hatását még késbb tárgyaljuk)

Az adatokból könnyen kiszámítható, hogy az utóbbi másfél évszázadban (lényegében a nagyméret iparosítás óta) mintegy 800 milliárd tonnával (800·109 t) növekedett a leveg szén-dioxid tartalma és jelenleg kb. 3000 milliárd tonna (3000·109 t) szén-dioxidot tartalmaz a légkör. Az üvegházhatású gázok az egész Földre kiterjed melegedést okoznak (tehát hatásuk globális), szemben a kén-dioxid és az aeroszol részecskék hatásával, mely jobban követi a kibocsátás földrajzi eloszlását (de ezt a szélrendszer természetesen módosíthatja).
A következ táblázat az üvegházhatású gázok koncentrációját és a globális felmelegedéshez való hozzájárulásuk mértékét adja meg, különböz években: Komponens szén-dioxid Metán dinitrogén-oxid Freonok légköri koncentrációja ppm-ben 1860 eltt 2000-ben 2030-ban 280 375 450 0.7 1.7 2.4 0.28 0.4 0.4 0.0008 0.0031 0.006 hozzájárulása a felmelegedéshez %-ban 2000-ig 2030-ig 44-50 51-66 6-18 3-23 3-6 6-9 35-39 20-23

Dönt mértékben az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának a növekedésével hozzák kapcsolatba, hogy az elmúlt másfél évszázadban a Föld felszínközeli léghmérséklete 0.60.8 °C-kal emelkedett. Ez a melegedés sem idben, sem térben nem volt egyenletes a Földön, de Grönland és Himalája térségét kivéve a 20. században mindenütt kismérték emelkedés következett be. Az adatok egyértelmen azt is mutatják, hogy az utóbbi két-három évtizedben a felmelegedés fokozódott. Ennek hatására a magashegyi gleccserek visszahúzódtak, a tavaszi hóolvadás idpontja, valamint a folyók és tavak jegének megolvadása világszerte néhány nappal korábbra tevdött. Amerikai és orosz tengeralattjárók megfigyelései alapján az 1970-es évek óta az Északi-sark központi részén jelents mértékben elvékonyodott a jégtakaró. Mholdas mérések szerint az elmúlt évtizedek során a teljes északi-sarki régióban a jégtakaró kiterjedése nyáron 10-15 %-kal csökkent, a globális kontinentális jégtakaró 10%-kal csökkent az elmúlt néhány évtizedben. Megfigyelték azt is, hogy a mérsékelt égövben a vegetációs idszak megnövekedett, a növények virágzása korábbra tolódott, a költöz madarak korábban érkeznek. Számos növényfaj, valamint rovarok, madarak és halak élhelye magasabb földrajzi szélességekre tolódott el. E változásnak természetes és emberi tevékenységbl ered okai is vannak, de a meteorológusok az okok között legnagyobb hatásúnak az üvegházhatású gázok antropogén eredet koncentrációjának növekedését tartják. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (l. késbb) 2001-ben kiadott jelentésében 2100-ra 1.4-5.8 °C hmérsékletnövekedést

28/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

prognosztizált (melyhez az üvegházhatású gázok hozzájárulásának megoszlása az egyes komponensek között a következ: 55 % szén-dioxid, 24 % freonok, 15 % metán és 6 % dinitrogén-oxid). Kiemeljük, hogy amíg a korábbi jelentés csak valószínsíti, az újabb már egyértelm kapcsolatot mutat ki az üvegházhatású gázok koncentrációjának a növekedése és a felmelegedés között. E hmérsékletnövekedés hatására megolvadnának a sarkvidékek jégtakarói, a tengerek vízszintje megemelkedne, s ezzel jelents szárazföldi területek kerülhetnek víz alá. Megjegyzés: a globális felmelegedés mértékét számos jelenség csökkentheti, melyek közül legjelentsebb az aeroszolok hthatása. Az aeroszolok visszaverdés és elnyelés révén csökkentik a Föld felszínét elér sugarzás mennyiségét (közülük elssorban a szulfát- és a nitráttartalmú lebeg részecskék, melyek nagyrészt a fosszilis tüzelanyagok felhasználása révén kerülnek a légkörbe). Becslések szerint az aeroszolok srn iparosodott területeken az üvegházhatásnak akár a felét is ellensúlyozhatják.
Az emberiség legnagyobb édesvíz tartalékát a déli sarkvidék (Antarktisz) jégtáblái képezik, mely közelítleg 13.9 millió km2 területet borít, átlagosan 2000 m vastagságban (de helyenként eléri a 4000 m vastagságot is), s térfogata mintegy 30 millió km3. Ennek valamikori (évmilliók múlva?) elolvadásával a világtengerek szintje 4560 méterrel is emelkedne. Ezekrl a jégtáblákból idrl-idre egyes darabok leszakadnak, de az utóbbi idszakban (dönten 2001-ben) nagyobb riadalmat váltott ki több nagyobb darab egymást követ leszakadása, melyek elolvadása több méteres szintemelkedést idézhet el a világtengerek vízszintjében. Az üvegházhatású gázok mellett vannak további légkört "melegít" hatások, melyek: a troposzférikus ózonkoncentráció emelkedése, a fosszilis tüzelanyagok égetésébl származó aeroszolok mennyiségének növekedése, a repülgépekbl a légkörbe kerül égéstermékek hatása, valamint a Nap sugárzásának változásai. A sugárzási kényszer megváltozásához sokkal kisebb mértékben járulnak hozzá a légkört "ht" folyamatok: a sztratoszférikus ózonkoncentráció csökkenése, a szulfát-aeroszolok és a szerves anyagok égetésébl származó aeroszolok mennyiségének növekedése, valamint a földhasználatban bekövetkezett változások. Az alábbi táblázat egyes üvegházhatású gázokat, fbb forrásaikat, befogadóikat, jelenlegi légköri koncentrációjukat és éghajlati hatásukat mutatja (ez utóbbit a szén-dioxidhoz viszonyítva): Komponens Vízgz Szén-dioxid Metán Forrásai természetes párolgás párolgás felhasználáskor Befogadók légkör Koncentráció mg/m3 Széles tartományban változhat 678 1.2 Éghajlati hatás 1 95

Klórozott szénhidrogének (freonok)

fosszilis tüzelanyagok égetése óceánok, biomassza aerob leépülése (bomlás) bioszféra talajpusztulás kérdz állatok (juh, szarvasmarha fizikai, kémiai, stb.) biológiai rizstermelés átalakulások, biomassza anaerob lebomlása talaj földgáztitermelés és felhasználás szénbányászat oldószerpárolgás biomassza égetés oldószerek elállítása lebomlás a htberendezések htközege sztratoszférában aeroszolos berendezések hajtógáza habosító anyagok fosszilis tüzelanyagok égetése trágya mezgazdasági földhasználat fotokémiai folyamatok troposzférában (dinitrogén-oxid lebomlásakor) lebomlás a sztratoszférában a kémiai reakciók

0.61

Nitrogén-monoxid nitrogén oxidok Ózon

Freon 11 (CFCl3): 7000 Freon 12 (CF2Cl2): 9000 NO: 250 -

0.04-0.20

29/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév Éghajlati hatás: a különböz gázok üvegházhatásának (éghajlati hatásának) összehasonlítására két tényezt vezettek be, amelyek meghatározásához a szén-dioxid hatását egységnyinek veszik, s ehhez viszonyítva határozzák meg az egyéb gázok hatásának mértékét. Ezek a Globális Felmelegít Képesség - Global Warmimg Potential, GWP -, ill. a Teljes Egyenérték Felmelegít Hatás - Total Equivalent Warming Impact, TEWI. A táblázat utolsó oszlopa a GWP értékeket mutatja. Szén-dioxid (CO2): A szén tökéletes égésének terméke, színtelen, gyengén savanykás íz, nem éghet, könnyen cseppfolyósítható, megszilárdítható gáz (szárazjég). A vízben jól oldódik, azzal részben kémiailag szénsavvá egyesül. A levegnek, ill. az atmoszférának állandó komponense kb. 0.037 %-ban. Zárt helyiségben ez jelentsen megnövekedhet, mivel a kilélegzett leveg kb. 4 %-ban tartalmaz szén-dioxidot. Szerves anyagok lassú és gyors égése során keletkezik (alkoholos erjedés, rothadás). A természetben kötött állapotban a karbonátos kzetekben, oldott állapotban a természetes vizekben, ill. a hidroszférában található meg nagy mennyiségben (az óceánokban kb. 50-szer annyi szén-dioxid van oldott formában, mint a levegben). A légkör szén-dioxid tartalmát a tengervízzel történ reakciók tartják állandó értéken, az óceánok szén-dioxid felvétele azonban igen lassú, az üledékekben való raktározás nagy késéssel valósul meg. Nem kifejezetten mérgez, de koncentrációjának növekedése a légkörben mégis egészségkárosodást okoz. Egyes országokban a munkahelyeken megengedett legnagyobb koncentráció 10000 mg/m3. A növények fotoszintézis révén széndioxidból építik fel szervezetüket, a napfény sugárzó energiája és a zöld színanyagok (klorofill) segítségével. Az asszimiláció révén a szén-dioxid körfogása az oxigénéhez hasonló. (Megjegyzés: az asszimiláció révén a növények szervetlen anyagokból - szén-dioxid, ásványi anyagok, víz, növényi és állati eredet tápanyagok szervezetükbe beépül szerves anyagokat termelnek. Ezzel az elpusztult él állomány pótlódik, ill. az állomány növekedik. Az ehhez szükséges energia lehet küls eredet (autotróf szervezetek), vagy bels eredet (heterotróf szervezetek). Az autotróf szervezetek energiaforrása a fény (fotoszintézis), vagy oxidálható szervetlen anyagok oxidációja (kemoszintézis). Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC): Az éghajlatváltozási probléma nemzetközileg egyre nagyobb aggodalmat váltott ki és egyre összetettebb lett, s hatására 1988. novemberében több mint hatvan ország megalakította az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet. A Testület munkájában több ezer kutató tevékenykedik, s objektív véleményt igyekszik kialakítani, a politikától függetlenül. A Testület tudományos állásfoglalást tartalmazó jelentéseket 4-6 évenként ad ki, melyek közös megállapodáson (konszenzuson) alapulnak, s nem tartalmaznak szélsséges álláspontokat. Az 1990-ben közzétett jelentésben megállapították, hogy az emberi tevékenység nyomán kibocsátott anyagok megnövelik az üvegházhatású gázok koncentrációját, mely fokozza az üvegházhatást és a földfelszín átlagos hmérsékletének további emelkedését okozza, s becslés szerint 2100-ra 4-5 °C hmérsékletemelkedés is felléphet. A legutóbbi, 2001. évi jelentés szerint az elmúlt 140 évben a globális melegedés mértéke 0.6-0.8 °C. A jelentés leszögezi, hogy a légkör kémiai összetétele az ember által a légkörbe juttatott szennyezdések, fként az üvegházhatású gázok következtében megváltozott. Hosszabb távra négy, egymástól jelentsen eltér forgatókönyvet dolgoztak ki (pl. gazdasági növekedés, a népesség növekedése, a környezetvédelmi tevékenység felgyorsulása stb.), s becsülték a szennyezanyagok kibocsátását és a klímaváltozás mértékét. A modellek szerint a földi átlaghmérséklet 2100-ra elreláthatóan 1.4-5.8 °C-kal növekedik, de a modellek bizonytalansága elég nagy (1-2 °C is lehet). Az IPCC 2001. évi jelentésének publikálása után az amerikai szenátus konkrét kérdésekkel fordult az Amerikai Tudományos Akadémiához, s a legfontosabb ezek közül: helytállóak-e a jelentés megállapításai, s mekkorák az éghajlati változékonyság természetes küszöbértékei. Húsztagú, tekintélyes tudósokból álló csapat vizsgálta az IPCC jelentést: a modelleket jónak, a forgatókönyveket elfogadhatónak találták, s egyetértettek a kibocsátás csökkentésének mértékével is. Egyetlen fontosabb észrevételük a XXI. évszázad végére várható melegedés mértékére vonatkozott: az IPCC által becsült intervallumot - amely a modellszámítások nagy szórásából adódott - túlságosan tágasnak ítélték, s 3 °C melegedést valószínsítettek a század végéig. E becslés az üvegházhatású gáztöbblet lassú, fokozatos eltnését feltételezi. De a 3 °C melegedés sem csekély, tennivalónk ez esetben is lesz bven. A teljességhez tartozik, hogy vannak ezzel ellentétes vélemények is. Így pl. a szicíliai Ettore Majorna Tudományos Központ Nemzetközi Geofizikai Intézetének kutatócsoportja szerint a ma észlelhet klímaváltozás nem köthet közvetlenül a szén-dioxid koncentráció növekedéséhez, hanem egy ciklikus geofizikai folyamat eredménye, amely az Antarktisz-kutatások szerint mindig is létezett, s hasonló változások az elmúlt évmilliók során sokszor bekövetkeztek. De leszögezik: ez nem jelenti azt, hogy az emberiség korlátlanul bocsáthat ki széndioxidot, habár a legpesszimistább becslések szerint is a következ évszázadban legfeljebb 3 °C hmérsékletnövekedés lép fel (Népszabadság, 2001. szeptember 22.). Ehhez tartozik például, hogy történeti adatok, évgyrk, jégminták izotópvizsgálata stb. alapján 1000 és 1860 között enyhe ingadozásokkal kb. 0.1-0.3 °C hmérséklet csökkenést mutattak ki, 1200 és 1300 között maximummal (kb. 0.5 °C), s 1600 és 1700 között minimummal (kb. 0.6 °C). (Bárdossy, 2001.)

30/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév
A ,,másként" gondolkodók közül megemlítjük a ,,Koppenhágai konszenzus" kiadványt és szerzit, s kiemelten Björn Lomborg (39 éves) dán statisztikust, aki ,,szkeptikus környezetvédnek" tartja magát. t a Time magazin 2004. áprilisában a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta. E kutatók kiadványukban nyilvánosságra hozták a szerintük kevés ráfordítással, leggyorsabban "megtérül" projektek listáját: ezt az AIDS és az alultápláltság elleni harc vezeti. A környezetvédelmet, s különösen a globális felmelegedés elleni harcot ezzel szemben a "gazdagok hobbijának" tekintik. Úgy vélik, hogy a kiotói egyezmény sokba kerül, és ehhez képest nagyon csekély hasznot hajt, s ezért véleményük szerint a globális felmelegedésnél és a környezetszennyezésnél sokkal égetbb problémákkal kell a világnak szembesülnie, így a rendelkezésre álló csekély forrásokat tehát ezekre kellene fordítani. Személy szerint Björn Lomborg sem tagadja, hogy a globális felmelegedés fontos probléma, de még nagy költségekkel is csak keveset tudunk tenni ellene: ,,évi 150 milliárd dollárért cserébe azt érjük el, hogy nem 2.1 fokkal, hanem csak 1.9 fokkal n majd az átlaghmérséklet 2010-re". A következket mondja: ,,A kiotói egyezményt persze nehéz támadni, mert a környezetvédk szemében valóságos szimbólummá vált, de nem sok ennyi pénz egy jelképért, ami majd csak száz év múlva hoz valamicske változást? Ehelyett nem most kellene segíteni a valóban rászorulóknak? ... Alapvet különbség van a gazdag és a szegény világ megközelítésében. Ha az ember nem tudja, hogy aznap lesz-e mit ennie, akkor kevéssé érdekli a környezete, pláne, hogy mi lesz száz év múlva. A hosszú távú problémákra, így a környezetvédelemre is, hosszú távú megoldásokat kell keresni: a legjobb módszer a fejldés, a szegény országok felzárkóztatása. Ehhez elször a legsürgetbb gondokat - AIDS, alultápláltság stb. - kell orvosolni. Az embereknek általában fontos a környezetük, de még ennél is fontosabb, hogy a gyereküknek legyen mit enniük. Ha ez az els megvalósult, akkor következhet a második ... A fejlett világban sikeresen lehet érvelni a környezetvédelmi befektetések mellett, mert a többi problémát már megoldottuk. Persze a levegszennyezés sokkal sürgetbb probléma, mint a rovarirtók szermaradványai. Mindkett emberéleteket követelhet, de a levegszennyezés jóval többet. Nagy-Britanniában évente 40-50 ezer ember hal meg a légszennyezés miatt, a féregirtóktól pedig legfeljebb egy-kett. Mexikóvárosban évek óta csökken a légszennyezés, az ország ugyanis már eljutott a fejldés megfelel színvonalára, amikor érdemes a környezetvédelembe befektetni. Ezzel szemben Fekete-Afrikában, ahol az AIDS terjedése nemzetgazdaságokat is megbénít, az AIDS elleni harcnak sokkal több értelmét látnám, mint bármiféle környezetvédelmi beruházásnak. A ráfordítás itt azt jelzi, hogy mennyit vagyunk hajlandóak áldozni egy élet megmentésére. Ha Magyarországon építenek egy körforgalmat kétmillió euróért, mert ezzel egy emberélet megmenthet, akkor ez azt jelenti, hogy egy élet önöknél legalább kétmillió eurót ér. Ha ezt nem teszik, akkor nyilván nem értékelik ennyire. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy emberi élet értéke a fejlett világban 3-7 millió euró között mozog, a fejld világban viszont ennek legfeljebb egytizede. Ezt sokan szörnynek találják, hiszen minden élet egyszeri és pótolhatatlan. Elméletileg tehát minden erforrást arra kellene fordítanunk, hogy életeket mentsünk, de ez csak egy ideális világban történne így. A valóságban Nyugaton több millió eurót költünk egy emberélet megmentésére, miközben tudjuk, hogy ebbl több száz, vagy éppen több ezer embert tudnánk megmenteni a harmadik világban. Akármennyire brutálisan is hangzik, a világ ma így mködik. A Koppenhágai Konszenzussal arra próbáltunk rámutatni, hol tudnánk a legkisebb ráfordítással a lehet legtöbb életet megmenteni: ez pedig az AIDS elleni harc, az alultápláltság elleni küzdelem és a kereskedelmi korlátok eltörlése, Kiotó pedig a lista utolsó eltti helyére került .... már nincsenek valódi (a fejlett világban), nagy problémáink. Van mit ennünk, gazdagok vagyunk, iskoláztatjuk a gyerekeinket, ha betegek leszünk, megfelel ellátást kapunk a kórházban. Napi öt-tíz percünk van arra, hogy a világért aggódjunk, és ezt alapveten befolyásolja a média. Hajlamosak vagyunk a valódi problémák helyett az úgynevezett "szexi" témák miatt aggódni, amelyek kellen ijesztnek tnnek a tévében vagy a moziban. Például az Exxon Valdez tankhajó 1989-es katasztrófájakor a média azt harsogta, hogy 250 ezer madár esett áldozatul az olajszennyezdésnek. Csak azt nem mondták, hogy naponta ugyanennyi madár hal meg természetes okokból az Egyesült Államokban, vagy két nap alatt ennyit gyilkolnak meg a macskák Angliában. Ez nem azt jelenti, hogy az olajszennyezés nem baj, de fontos az arányok figyelembevétele. Az igazi tragédia annak a több százezer embernek az elvesztése, aki évente a levegszennyezdés miatt hal meg, vagy annak a több milliónak, aki AIDS-ben vagy a tiszta víz hiánya miatt veszti életét ... Továbbra is "zöldnek" tartom magam, de emellett szeretnék javítani a világ állapotán. Ez pedig túlmutat a környezetvédelmen. Két dolog változtatta meg a mentalitásomat: néhány éve Julian Simon amerikai szerz egy cikkének kritikájához kerestem statisztikai ellenérveket. Simon szerint környezetünk állapota nemhogy romlott volna, inkább javult az utóbbi 50 évben. Az adatokból meglepetésemre kiderült, hogy igaza van: Londonban például 1585 óta most a legjobb a leveg minsége. Statisztikusként egyértelmen megbizonyosodtam arról, hogy a fejld világban sokkal fontosabb problémák is vannak, mint a környezetvédelem. Tehát nem szabad mindent ennek alárendelni" (Népszabadság, 2004. július 22.).

A környezet (a felszíni vizek és a talaj) savasodása (a pH érték csökkenése) az utóbbi évtizedekben vált ismertté, melyet a savas ülepedés okoz. A savas ülepedéssel a légkörben lév savas kémhatású, ill. savképz anyagok (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szulfátok, nitrátok) kiülepednek a légkörbl. A gáznem komponensek, a szilárd anyagok és az aeroszol részecskék egy része közvetlenül is kiülepedik a felszínre (talajra, tárgyakra, növényzetre stb.), mely a száraz kiülepedés. A szennyezk másik része a levegben és a csapadékban savvá alakul, így a csapadékban oldva hagyja el a légkört, s ez a nedves kiülepedés. Az északi féltekén az 1970-es évek óta az üleped anyagok kémhatása ersen savas. Európai átlagban ­ s nagyrészt hazánkban is ­ a nedves ülepedés (savas csapadék) okozza a savas ülepedés mintegy felét. A vizek, a tavak és az élvilág mellett az épített (mvi) környezet is károsodik. A savas ülepedés hatására a tavak és a talajvíz savasodása jól mérhet. Savasodik a talaj is, pH-ja csökken, s ez a savas kémhatás kivonja a tápanyagokat, a kalcium, a magnézium és a kálium ionokat, amely ezek hiányához vezet. A talaj savasodásának eredményeként a talajban lév nehézfémek (Cd, Hg, Pb, Sn stb.) oldhatóvá válnak és a talaj mélyebb rétegeibe szivárognak, illetve a talajvízbe kerülnek. Az oldott állapotba került nehézfémeket a növények is felveszik, szervezetükbe építik, s elfogyasztásukkal a nehézfémek a táplálékláncba kerülnek, károsítva az ember és az állatok egészségét. A talajban él mikroorganizmusok is elpusztulhatnak, melynek egyik hatása egyes fafajok pusztulása erdeinkben. E jelenség az északi féltekén kontinentális méreteket öltött. A savas est okozó anyagok nemcsak a kibocsátás helyén tudják kifejteni hatásukat, hanem attól sok száz, ill. több ezer kilométer távolságra is, mivel a szélrendszer akár a néhány napos tartózkodási id
31/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

alatt is lehetvé teszi ilyen távolság megtételét. Ez tehát nemzetközi probléma, s ennek megfelelen igyekeztek kezelni (l. különféle nemzetközi megállapodásokat a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozására).
Savas ülepedés: A szilárd szemcsék és az aeroszol részecskék száraz kiülepedése a gravitációs térer hatására és a légáramlás során bekövetkez iránytörés (tehetetlenség) hatására jön létre, s mértéke arányos a szennyez anyag koncentrációjával. Az ülepedés folyamatát az ülepedési sebesség, a turbulens diffúzió, valamint a talajon, a tárgyakon és a növényzeten való adszorpció, ill. abszorpció szabályozza. A nedves ülepedés (kimosódás) úgy jön létre, hogy a csapadék átmossa a légréteget, s magával ragadja a szennyez anyagok jelents részét, beleértve a gázfázisú komponenseket is. Magyarország területén évente mintegy 214 kt kén és 245 kt nitrogén rakódik le az ülepedés révén. Az ülepedés során egészségre káros anyagok is a földfelszínre, ill. a légzési zónába kerülnek, s az újabb vizsgálatok szerint ez krónikus egészségkárosodáshoz vezethet. Az épített környezetben a savas ülepedés korróziót okoz (hidak, vasúti sínek, közlekedési eszközök, er- és munkagépek stb.), de károsodnak az épületek is, mivel a kénsav a mészkvel (márvánnyal) kémiai reakcióba lép és fekete gipszréteg képzdik az épületek felületén (két vízmolekulát tartalmazó kalcium-szulfát), mely pikkelyesen leválik (katedrálisok és egyéb történelmi épületek mennek tönkre). A légszennyez anyagok közvetlen vagy közvetett hatására bekövetkez korróziót ma már gyakran civilizációs korróziónak nevezik. A csapadék (mely egyébként a környezetben található egyik legtisztább víz) a természetes légkörben is kissé savas kémhatású: csak a légkör természetes szén-dioxid tartalmát figyelembe véve a csapadék kémhatása (pH-ja) 5.5-5.6 lenne, ami a természetes forrásokból származó nitrogén- és kénvegyületek következtében 5-re csökken. Savas csapadékról akkor beszélünk, ha a csapadék kémhatása 5 alá csökken, mely emberi beavatkozás nélkül nem fordulna el. Hazánkban a csapadék átlagos pH-ja 4.5 körül van (ami közel 1.8 g/m2év kénsav-lerakódásnak vagy 2.3 g/m2év salétromsav-lerakódásnak felel meg), míg Európában nem ritka a 3-4 közötti pH érték sem, s az eddigi legkisebb értéket, 2.25-öt Kínában mérték 1981-ben. A pH e csökkenését a kén-dioxid és a nitrogén-oxid elnyelése okozza, melyek légköri koncentrációja ugyan kisebb a szén-dioxid koncentrációjánál, de ezek sokkal ersebb savat képeznek a vízzel, ezért hatásuk jelents lehet. Megjegyezzük még, hogy talaj savasodását a mtrágyázás is elidézheti.

A füstköd (szmog) a légszennyez anyagoknak a határértéket nagy területen, hosszú idn át, jelents mértékben meghaladó felhalmozódása. Kialakulását a nagymérték emisszió, a kedveztlen meteorológiai körülmények (szélcsendes idszak, ill. 2 m/s alatti szélsebesség) és a domborzati viszonyok határozzák meg. Két típusát különböztetik meg: a London-típusú redukáló és a Los Angeles-típusú oxidáló füstködöt (utóbbit fotokémiai füstködnek is nevezik). Az els London-típusú füstködök völgyekben elhelyezked iparvidékeken és Londonban (innen az elnevezés) következtek be. A fotokémiai füstködöt 1943-ban Los Angelesben észlelték elször. Hazai nagyvárosokban az 1960-as években elször a Londontípusú, majd az 1980-as évektl a Los Angeles-típusú szmogok jelentek meg. A redukáló füstködök a mérsékelt égövben október-február között fordulnak el, fleg fosszilis tüzelanyagok emissziójából keletkeznek (ftés, ipari és ermvi tüzelberendezések). A fotokémiai szmog ers napsütésben, szélcsendes idben a legersebb, fleg közlekedési eredet kibocsátásokból keletkezik, a nyári hónapokban (június-szeptember). Ez a tulajdonsága különbözteti meg legjobban a hagyományos (London-típusú) szmogtól, azt ugyanis a napsütés eloszlatja. Az eddigiekbl következik, hogy a London-típusú (mely este és reggel a legersebb) füstködben a kén-dioxid, a korom és a szén-monoxid, a Los Angelestípusú füstködben (mely a déli órákban a legersebb) az ózon, a nitrogén-oxidok, a szénmonoxid és a szénhidrogének játsszák a f szerepet.
London-típusú füstköd: errl volt ,,hírhedt" London az 1950-es években megjelent levegtisztasági jogszabályok megjelenése eltt. A legsúlyosabb londoni szmog 1952. decemberében volt, amikor a kén-dioxid koncentrációja 3800 µg/m3 értéket ért el, s hatására a halálozás 72 %-kal emelkedett és öt nap alatt kb. 4600 halálesetet okozott; ezt megközelít érték, 3300 µg/m3 fordult el 1962. decemberében, amikor a halálozás 21 %-kal növekedett. A füstköd egészségkárosító hatása a csecsemk, az idskorúak és légzszervi, ill. keringési elégtelenségben szenvedk körében jelentkezik, s fejfájást, nyálkahártya irritációt, nehéz légzést, rosszullétet okoz. Hosszantartó füstköd esetén növekszik a halálozási arányszám. Súlyos füstköd esetén készültséget, ill. füstködriadót (szmogriadó) rendelnek el. Magyarországon készültséget rendelnek el, ha a kén-dioxid, a nitrogéndioxid és az ózon koncentrációja három órán át rendre meghaladja a 400, 350 és 180 µg/m3, ill. a szén-monoxid koncentrációja a 20000 µg/m3 vagy a kén-dioxid és a szálló por együttes koncentrációja a 600 µg/m3 értéket (utóbbin belül a szálló por 200 µg/m3 felett van). A készültség mellett még két intézkedési fokozat van: riadó 1

32/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév és riadó 2, amelyeket az elzekben megadott koncentrációknál nagyobb határértékek három órát meghaladó vagy az elz fokozatban megadott koncentráció 72 órás túllépése esetén léptetnek életbe (tehát a riadó 1-et a készültségre, ill. a riadó 2-et a riadó 1-re megadott koncentrációk 72 órás túllépése esetén). A legfontosabb intézkedések lehetnek: az ipari termelés, ill. a közúti közlekedés korlátozása, fokozott egészségügyi ügyelet, a lakosság tájékoztatása (forrás: 14/2001.(V.9). KöM-EüM-FVM együttes rendelet). Los Angeles-típusú füstköd: Los Angeles és környezete (Kalifornia állam) az Egyesült Államok második legnagyobb települési agglomerációja. Népessége az 1950-es évek 4 millió lakos számról 1990-re 10 millió fölé emelkedett. A régióban alapveten hiányzik a tömegközlekedés, ezért a legtöbb ember saját autóját használja. Sokan naponta 130 km-t utaznak munkahelyük és az általuk megfizethet lakás között. A terület meteorológiai és topográfiai jellemzi ideális körülményeket nyújtanak a pangó légtér kialakulásához, ami lehetvé tette a leveg szennyez anyagainak feldúsulását. Ennek eredményeként itt volt legszennyezettebb az ország levegje, amelynek kialakulásához jelents mértékben hozzájárult a közlekedés. A város szmogjának forrását a nitrogénoxidok és az illékony szerves vegyületek jelentették, amelyek a napsugárzás hatására másodlagos szennyez anyagokat termelnek, beleértve az ózont is. Itt jelentkezett a legsúlyosabb ózon-probléma nemcsak USA szerte, de a világ nagyvárosait tekintve is. Egyedül Mexico Cityben volt ennél magasabb ózontartalom. Minthogy az ózon másodlagos szennyez anyag, koncentrációja csak olymódon csökkenthet, ha szabályozzuk a keletkezését kiváltó szennyez anyagok kibocsátását, mely a jármvek és az ipari szennyez anyag kibocsátók szabályozása mellett kihathat a fogyasztási szokásokra is. A fotokémiai szmog elfordulása nem korlátozódik csupán a Los Angelesszel azonos klímájú területekre, a jelenség tapasztalható volt más országokban is (pl. Anglia, Japán stb.).

Az ózonlyuk az ózon elbomlása révén keletkezett. Az ózon a légkörben csak igen kis mennyiségben és kis koncentrációban fordul el, de ennek ellenére a szó szoros értelmében életfontosságú, mely szerepét már régóta ismerjük. Ugyanis a Nap ultraibolya-sugárzásának jelents részét elnyeli (UV-C és UV-B sugarakat), ezzel megakadályozza, hogy ez a rendkívül veszélyes sugárzás a Föld felszínére jusson (ózonpajzs). Csaknem teljes az elnyelés a 200300 nm hullámhosszúságú sávban, tehát abban a tartományban, mely huzamos besugárzás esetén brrákot okoz. Az ózon nélkül sem állati, sem növényi élet nem volna lehetséges legalábbis a szárazföldön. Ha nem tudnánk megrizni az ózont, a szárazföldek szikla- és homoksivatagokká válnának. Emiatt volt nagy jelentség keletkezésének megértése, illetve az ózoncsökkenés okainak felderítése, majd nemzetközi egyezmények megkötése az ózonpajzs helyreállása érdekében. A levegszennyezés hatásának tulajdoníthatóan a légköri ózonnal kapcsolatban két ellentétes tendencia tapasztalható: a sztratoszférában csökkenési folyamat figyelhet meg, amíg a troposzférában az ózonkoncentráció növekszik, s mindkett probléma, de nem azonos súlyú. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nitrogén-oxidok - mind az NO, mind az NO2 katalizálják az ózon bomlását egyszer oxigénmolekulákká, s mivel a sztratoszférában a szuperszonikus repülgépek kibocsátanak nitrogénoxidot (is), veszélyt jelentenek az ózonrétegre (katonai repülgépek 20-25 kilométeres magasságban is repülnek, de egyes személyszállító gépek is közlekednek 10-12 km-es magasságban, vagyis utóbbiak a troposzféra és a sztratoszféra határán). Ennél sokkal nagyobb veszély a légkörbe került freonok által elidézett ózonbomlás. Ugyanis a halogénezett szénhidrogének (freonok, CFC gázok) az atmoszféra alsó rétegében hosszú ideig megmaradnak, végül a sztratoszférába vándorolnak, ahol a különleges sarki idjárás, ill. az ultraibolya sugárzás lehetvé teszi bomlásukat, miközben klóratom hasad le, mely az ózonnal reagálva csökkenti a sztratoszféra ózontartalmát (az ózonréteg helyileg elvékonyodik). Hasonló hatással vannak a fels légrétegekbe feljutó nitrogén-oxidok, szén-dioxid és egyéb légszennyez gázok. Az Antarktisz feletti sztratoszférikus ózontartalom átmeneti, néhány hétig tartó ritkulását már az 1970-es években jelezték, de vita zajlott ennek okáról (természetes folyamatok vagy emberi tevékenység hatása idézte-e el). Egyes kémikusok a freonok ózonbontó hatására gyanakodtak, de ezt akkor még nem sikerült igazolni. Így tehát az ,,eredmény" már ismert volt, de egy évtizeden át érdemi intézkedés mégsem történt. A freonok ózonbontó hatását tudományosan 1988-ban igazolták, melynek kiemelked jelentségét bizonyítja, hogy három kutató 1995-ben Nobel-díjat kapott (Molina, M.J.,

33/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Sherwood, R.F. és Crutzen, P.J.) A kedveztlenebb mérési eredményekre elször 1985-ben figyeltek fel, amikor az ózoncsökkenés egyetlen év alatt igen nagy volt, az ózonlyuk keletkezését 1988-ban igazolták. Ezt az Antarktisz feletti csökkenést nevezték szemléletesen, bár nem egészen pontosan "ózonlyuknak". Az ózonlyuk keletkezésekor nagy területen az ózonkoncentráció az eredeti érték felére csökken (150 dobson alá, tehát ténylegesen ózonlyuk még egyszer sem jött létre), de néhány hét után visszaáll a természetes állapot. A csökkenés az antarktiszi tavasz kezdetén (szeptember-október) rendszeresen megismétldik, egyre nagyobb területen, de 2000-ben már augusztus elején jelentkezett, s szeptemberre az ózonkoncentráció a 30-40 évvel korábbi átlagérték felére csökkent. Felfedezték azt is, hogy a sarkok feletti sztratoszférikus felhk részecskéi gyorsítják az ózon bomlását. Csökkenést észleltek az Északi-sark felett is, st egyre kisebb szélességeken. A sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Bécsi Egyezmény megkötésére 1985-ben került sort, s 1987-ban aláírták a Montreáli Egyezményt. Késbb ezt kiegészítették és - a fejld országoknak adott néhány éves türelmi id után - az ózont károsító anyagok kibocsátásának teljes tilalmában egyeztek meg. Ha ezeket az elírásokat minden ország betartja, ötven-száz évre van szükség az eredeti állapot helyreállításához. A troposzférában viszont ózon keletkezését mutatták ki (a 20. század folyamán eleinte mérsékeltebben, de az 1970-es évektl fokozottabban), melynek forrása a nitrogén-monoxid. E vegyületet ugyanis a szerves anyagok nitrogén-dioxiddá oxidálják, s ennek fotokémiai bomlásából származó oxigénatom a leveg oxigénmolekulájával ózont képez. Összetett mechanizmuson keresztül hasonló hatással van a szén-monoxid is. A troposzférában az ózonkoncentráció legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a sztratoszférában. A troposzférikus ózon másodlagos szennyez, a nagy ózonkoncentráció izgatja az emberek szemét és nyálkahártyáját, megtámadhatja a növények és fák leveleit, felersítheti a savas esk hatását. Koncentrációjának csökkentése nem egyszer feladat (l. a fotokémiai szmoggal kapcsolatban leírtakat). Alapveten fontos az egész Földre számított átlagos ózonkoncentráció alakulása. Ebben fokozatos csökkenést figyeltek meg az 1970-es évek végétl az 1990-es évek elejéig, majd a csökkenés mérsékldni kezdett és 1993-tól állandósult az ózontartalom. Ez mintegy 4 %-kal kisebb a korábbi természetes értéknél, mely a sztratoszférában és a troposzférában végbemen ellentétes folyamatok eredménye, vagyis a troposzférában bekövetkez növekedés nem képes ellensúlyozni a sztratoszférában fellép csökkenést.
Ózon: Az oxigén allotróp módosulata, három oxigénatomot tartalmaz (kémiai neve: trioxigén, O3), rendkívül mérgez, világoskék szín, szúrós szagú gáz, ersen lehtve ütésre robbanó, sötétkék folyadék. Az ózonmolekula instabil (20 °C-on háromnapos felezési idvel bomlik) és spontánul oxigénre bomlik, hfelszabadulás közben. Már az igen csekély mennyiség ózont tartalmazó levegnek is jellegzetes szaga van, azonban az ún. ózondús leveg kellemes illatát inkább a tlevel fák gyantái okozzák. Jellegzetes szaga észlelhet a kvarclámpák közelében, valamint elektromos kisüléseknél. Igen erélyes oxidáló hatású, a szerves színezékeket elszínteleníti, a mikroorganizmusokat megöli, s ebbl adódóan színtelenít, szagtalanító, ferttlenít hatását több ipar felhasználja (így a szennyvíztisztítás is). Vízben jól oldódik. Az ózon mind a troposzférában, mind a sztratoszférában elfordul (srsége legnagyobb 22 km magasságban, mintegy 90 %-a a sztratoszférában van). Alapveten a sztratoszférában keletkezik (itt is fleg a trópusi vidékek felett) az oxigén és a nitrogén-dioxid fotokémiai reakcióin keresztül (atomos oxigén, majd ózon keletkezik). A sztratoszférában keletkez ózon a légköri folyamatok révén jut le a troposzférába, ahol a szerves részecskék oxidálása útján állandóan elbomlik. Természetes formájában tehát a légkör magasabb rétegeiben fordul el, ahol elnyeli a napsugárzás veszélyes ibolyántúli sugarait (ózonpajzs). A 200-290 nm hullámhosszúságú UV-sugarakat gyakorlatilag teljesen elnyeli (UV-C sugarak), a 290-320 nm-es UV-B sugarakat csak részben, a 320-400 nm-es UV-A sugarakat pedig egyáltalán nem abszorbeálja. Összes mennyisége igen csekély (mintegy 3500·106 t, mely a levegnek mintegy 7·10-7-ed része), tengerszint magasságon mindössze kb. 3 mm vastagságú réteget alkotna. Mennyiségét dobson egységben fejezik ki, annak az amerikai kutatónak a tiszteletére (G.M.B. Dobson), aki munkatársaival együtt 1926-ban vizsgálta a légkör ózontartalmát, s megtervezte a ma is alkalmazott Dobsonspektrométert. Ezzel négy hullámhosson mérik a Nap ultraibolya-sugárzását, amelyek közül kettt elnyel az ózon, kettt pedig nem érint. 1 dobson atmoszférikus nyomáson és 0 °C-on 0.01 mm rétegvastagságot jelent, tehát az átlagos koncentráció 300 dobson, mennyisége az évszakok szerint 290-380 dobson között változik. Magyarország felett az elmúlt 20 évi átlagos értéke 348 dobson. A levegszennyezés hatásának tulajdoníthatóan

34/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév a sztratoszférában csökken az ózon koncentrációja, amíg a troposzférában növekszik. Olyan anyagok, mint például a klórozott szénhidrogének, az atmoszféra alsó rétegében hosszú ideig megmaradnak, végül a sztratoszférába vándorolnak, ahol a különleges sarki idjárás, ill. az ultraibolya sugárzás lehetvé teszi lebomlásukat, miközben klóratom hasad le, mely az ózonnal reagálva csökkenti a sztratoszféra ózontartalmát (az ózonréteg helyileg elvékonyodik). Hasonló hatással vannak a fels légrétegekbe feljutó nitrogén-oxidok, széndioxid és egyéb légszennyez gázok. A CFC-k ózonromboló hatását elször 1974-ben figyelték meg, az ózonlyuk keletkezését az Antarktisz felett elször 1988-ban igazolták (az ózonkoncentráció 100-150 dobsonra csökkent, tehát védhatása lecsökkent mértékben, de megmarad, s ezért nem szerencsés az ózon-lyuk elnevezés). A folyamat eredményeként az ultraibolya sugárzás (elssorban a 280-320 nm hullámhossz közötti tartomány) eljut a Föld felszínére, hatására nhet a rákos brmegbetegedések száma és károsan hat a növényekre, valamint a tengeri él szervezetekre is. Az Antarktisz felett a sztratoszférikus ózon igen jelents csökkenését (az ún. ózonlyuk megjelenését) a Montreáli Jegyzkönyv (1987) rögzítette. A troposzférában ózon keletkezését elször 1974-ben mutatták ki (bár már 25-30 évvel korábban is észlelték a talaj közeli levegben ózon keletkezését). Ennek forrása a nitrogén-monoxid, melyet a szerves anyagok nitrogén-dioxiddá oxidálnak, s ennek fotokémiai bomlásából származó oxigénatom a leveg oxigénmolekulájával ózont képez. Összetett mechanizmuson keresztül hasonló hatással van a szén-monoxid is. Ezt a légköri mérések is alátámasztják: a reggeli órákban a gépkocsiforgalom megindulásával elször a szén-monoxid és a nitrogén-monoxid koncentráció, majd a nitrogéndioxid, s ezután az ózon koncentrációja növekszik. Az ózon koncentrációja a déli órákban éri el a maximumot. Emiatt nem tanácsos napozni 10 óra és délután 4 óra között még Magyarországon sem. Este az elsdleges szennyezk koncentrációszintje ismét növekszik, de a fotokémiai aktivitás hiánya miatt az ózon koncentrációja nem növekszik, hanem még csökken is (Mészáros, 1997.; Papp és Kümmel, 1992.). Kén-dioxid: Színtelen, szúrós szagú, vízben oldódó, mérgez gáz, a leveg oxigénjével kén-trioxiddá oxidálódik, katalizátorok jelenlétében. Erélyes redukáló szer, a szerves festékek egy részét elszínteleníti. Napfény vagy katalizátor hatására a klórral szulfuril-kloriddá egyesül. A leveg nedvességével kénessavat, ill. kénsavat képez, a savas esk alkotóeleme, melynek hatására a vizek és a talaj pH-ja csökken, a talaj elsavanyodik. Él szervezetekre ersen mérgez hatású, különösen a növényzet érzékeny rá. A növényekben kénsavképzdés közben oldódik, gátolva az anyagcsere-folyamatot. Az embernél tisztán belélegezve fulladásos halált, néhány század százaléknyi mennyisége légzési nehézséggel járó mérgezési tüneteket, köhögési ingert okoz, ers mérgezés hatására köhögés, görcs, tüd ödéma, öntudatzavar és halál következhet be. Részben természetes úton (bomlási folyamatok, vulkáni kitörések stb.), részben emberi tevékenység révén kerül a légkörbe. Az antropogén eredet forrás mintegy 70 %-a az ermvi és a háztartási fosszilis tüzelanyag égetés. A szenek igen változó, mintegy 0,2-4 tömeg %-ban, a nyers kolaj 0,1-2 %-ban tartalmaznak kenet. A hazai szenek kéntartalma viszonylag magas, 2-4 %. Kisebb mennyiségben olajtüzelésbl, Diesel-motorok kipufogógázaiból is származik. Az energiatermelés után a kohászat, a kolaj-feldolgozás és a kénsavtermelés jár a legnagyobb mérték kén-dioxid kibocsátással. Magyarországon a munkahelyeken megengedhet legnagyobb kén-dioxid koncentráció 10 mg/m3.

A nitrogén-oxidok elnevezés a különböz arányú nitrogén-oxigén vegyületek összefoglaló neve, melyekre az NOx jelölést alkalmazzák. Szkebb értelemben a nitrogénmonoxid és a nitrogén-dioxid keverékét nevezik így, tágabb értelemben ide sorolják az egyéb nitrogén oxidokat is (pl. N2O, N2O3, N2O5). Szúrós szagú, nem éghet, de égést, oxidációt okozó, igen mérgez gázok, vízzel érintkezve ersen maró savakat adnak. Bizonyítottan meghatározó szerepet játszanak a fotokémiai szmog (füstköd) kialakulásában, valószínsíthet a szerepük az ózon-lyuk vagy ózonréteg-ritkulás elidézésében. Részben természetes forrásokból (talaj kibocsátás, villámlás, biomassza), részben emberi tevékenység (égés és egyéb ipari folyamatok, közlekedés) révén kerülnek a légkörbe. Részt vesznek a savas esk kialakulásában. Nitrogén-oxid minden tüzelési folyamatban keletkezik, közel azonos (5-10 tf. %) koncentrációban (vagy 100-200 g/GJ mennyiségben). A tüzelberendezésekbl kibocsátott nitrogén-oxidok 90-98 %-a nitrogén-monoxid, 2-10 %-a nitrogén-dioxid, arányuk a tüzeléstechnikai jellemzktl függ.
Nitrogén-oxidok: Képzdésük három reakciómechanizmus alapján lehetséges: · tüzelanyag NOx: a tüzelanyagban szervesen kötött nitrogénbl képzdik, kb. 1000 °C égési hmérsékleten; · prompt (pillanatnyi) NOx képzdés: rövid élet, közbens termék az ún. gyökök révén, s nincs gyakorlati jelentsége a nitrogén-oxid kibocsátás szempontjából; · termikus NOx képzdés: kb. 1300 °C felett, a leveg oxigénjének és nitrogénjének egyesülésével. A keletkezett nitrogén-oxidok mennyisége elssorban a hmérséklettl függ: 1300 °C-ig alig keletkezik, s

35/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév e felett kb. exponenciálisan növekszik, maximumot 1700-1800 °C között éri el, majd ezt követen gyorsan bomlik. A nitrogén-oxidok megengedett koncentrációja közutak mentén a forgalomtól függen 1-160 µg/m3. Bels terekben koncentrációjuk igen nagy is lehet (gázkonvektoros ftésnél 100-110 µg/m3, gázsütvel mköd konyhákban 1000-1500 µg/m3). Nitrogén-monoxid (NO): Tüzelés során elsdlegesen (90-98 %-ban) keletkez nitrogén-oxidfajta. Színtelen, vízben kevéssé oldódó, igen reakcióképes, könnyen oxidálódó gáz. Egészségre ártalmas. Veszélyessége fleg nagy reakcióképességébl adódik, melynek eredményeként a leveg oxigénjével nitrogén-dioxiddá alakul, s e folyamat a napsugárzás UV spektruma hatására különösen felgyorsul. Klórral nitrozil-kloridot alkot. A nitrogénmonoxidot a vér haemoglobinja megköti. Oxidálószer és víz jelenlétében salétromsavvá oxidálódik. Elemeibl igen magas hmérsékleten, pl. villámláskor képzdik. Nitrogén-dioxid (NO2): A levegnél nehezebb, vízben rosszul oldódó, nagyon reakcióképes (szabad vegyértékkel rendelkezik), ezért ersen oxidáló hatású, fémeket képes eloxidálni, s így feloldásukat elsegíteni. Töményen vörösesbarna szín, fojtó szagú gáz. Ersen mérgez, az él szervezetben nagyon káros. Tüzelés során keletkezik (2-10 %-ban). A nitrogén-dioxid alacsonyabb hmérsékleten nitrogén-tetraoxiddá alakul, s már szobahmérsékleten is jelents a nitrogén-tetraoxid aránya. Nitrózus gázok a mtrágyagyártás, manyaggyártás, valamint nagy nyomáson végbemen égési folyamatok (Diesel-motorok) során keletkeznek és jutnak a légkörbe.

A freonok (CFC-k) klórozott-fluorozott szénhidrogének. A 20. század 30-as éveitl állítottak el ilyen vegyületeket (Du Pont), 1991-ben 1.4 millió tonnát használtak fel. Az elzetes vizsgálatokkal kimutatták, hogy nem lépnek kémiai reakcióba (kémiailag stabilak), a hhatásnak ellenállnak, nem égnek és az élvilágra kevéssé veszélyesek, s e mellett olcsók. Nem-mérgez voltuk miatt ideális környezetbarát anyagoknak is tartották ket. Elterjedten alkalmazták cseppfolyósított alakban aeroszolok hajtógázaként, manyagok habosítására és tzoltó készülékekben ugyancsak habosításra, htgépek htközegeként, vegytisztításban és elektronikus alkatrészek tisztítására. A vizsgálatok kimutatták, hogy a sztratoszférikus ózonréteg elsdleges károsítói, összetett kémiai reakciók közben az ózont lebontják, mely az ózonréteg vékonyodásához vezet (ózon-lyuk). A Montreáli Egyezmény (1987) több lépcsben korlátozza használatukat, a Londonban (1990) aláírt módosítás 2000 utánra pedig teljes betiltásukat írta el.
Freonok (CFC-k): Klórozott-fluorozott szénhidrogének, klór-fluor-metánok. Tipikus képviselik a CF2Cl2 és a CFCl3 (kódjelük: CFC-11 vagy freon 11 és CFC-12 vagy freon 12). A sztratoszférikus ózonréteg elsdleges károsítói, ugyanis stabilitásuk miatt feljutnak a légkör fels rétegeibe és összetett kémiai reakciók közben az ózont lebontják. Ekkor a freon molekulából az ers napsugárzás hatására a klóratom leszakad és az ózon molekulából egy oxigénatomot kiszakítva klór-monoxidot képez, a maradék egyszer oxigénmolekulává válik. A klór-monoxid molekula labilis, így idvel elbomlik. A felszabadult oxigénatom egy másik oxigénatommal oxigénmolekulát képez, a felszabadult klóratom viszont már egy másik ózonmolekulát bonthat le. Így egy klóratom több mint százezer ózonmolekulát is lebonthat. Az ózonkoncentráció csökkenésével a kívánatosnál nagyobb mennyiség ultraibolya sugárzás jut el a Föld felszínére (ózonréteg vékonyodás, ózon-lyuk), mely brbetegséget, köthártya-gyulladást, szürke hályogot okoz. A nyolcvanas évek végén a sztratoszférában a klórkoncentráció 3 ppb körül volt, s ezt legalább 2 ppb-re kellene csökkenteni, hogy az ózonlyuk megjelenése eltti állapot visszaállhasson. Az 1987. szeptember 16-án megkötött Montreáli Egyezmény (mely az egész világra kiterjed els környezetvédelmi egyezmény) több lépcsben korlátozza használatukat (els lépésben 1993 közepére 80 %-ra és 1998 közepére felére kellett csökkenteni a felhasználást, majd az 1990-ben Londonban aláírt módosítás 2000 utánra teljes betiltásukat írta el). Az egyezmény 1989. január 1-én lépett hatályba, miután 30 fél ratifikálta. Hazánk 1989-ben csatlakozott az egyezményhez. Jelenleg 175 ország vesz részt a végrehajtásban. Kezdetben öt CFC és három halonvegyület felhasználását korlátozták, majd ezt módosításokkal fokozatosan kiterjesztették egyéb hasonló hatású gázokra is (pl. metil-kloroform, széntetraklorid, metil-bromid stb.) és a végrehajtást gyorsították. Az aláírók 1990-ben Londonban számos ózonkárosító anyag forgalomból való teljes kivonásában egyeztek meg, az Európai Unió országai pedig megállapodtak abban, hogy a klórozott szénhidrogéneket 1997 közepéig kivonják a forgalomból, más anyagokkal helyettesítik. A végrehajtás ellenrzésére ültek össze Montrealban 1997. szeptember 15.-17. között az aláíró országok képviseli. Itt szeptember 16-ot Ózon-napnak nyilvánították. A nemzetközi összefogás eredményes volt, minthogy egy évtized alatt az ózonkárosító anyagok termelése ötödére csökkent. Magyarország gyakorlatilag eleget tett vállalt kötelezettségeinek, mivel az 1986. évi mintegy 6000 tonnás fogyasztás 1997-re 1000 tonna alá csökkent, s 1996. január 1-tl tilos a freonok, a kloroform és a metil-kloroform felhasználása. Magyarország sosem gyártott freonokat. Számítások szerint ha 2000-ben már egyáltalán nem használnak

36/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév freonokat, a 2 ppb-s sztratoszférikus klórkoncentráció 2073-ban áll el. Minden öt év halasztás 18 év eltolódást jelent a fenti küszöb elérésében. Fluor: Az elemi fluor sárgászöld, szúrós szagú, srsége a levegénél nagyobb. Valamennyi elem közül a legreakcióképesebb. Hidrogénnel hevesen egyesül, a vizet bontja. A hidrogén-fluorid (folysav) szobahmérsékleten forr. A H4F4 molekulák a hmérséklet emelkedésével fokozatosan H2F2 majd HFmolekulákra disszociálnak. Vízzel minden arányban elegyedik. Az üveget oldja. A fluor és a hidrogén-fluorid az él szervezetre igen veszélyes, nagyon agresszív méreg. A légkörbe az alumínium-kohászatban használatos folypát bomlása révén, üveggyárak és zománcgyárak tevékenysége során kerül. Mtrágyagyártás, tégla és cserépégetés egyes esetekben ugyancsak fluort bocsát ki. A fluoridok közül levegszennyezként fleg a vízben oldódó alkáli-fluoridok jöhetnek számításba. Szén-monoxid (CO): Színtelen, szagtalan, íztelen, vízben kevéssé oldódó, szobahmérsékleten nehezen oxidálható gáz. A levegnél kissé nehezebb. Huzamos belégzés esetén rendkívül mérgez emberre, állatra egyaránt. Igen ers vérméreg, a vérben az igen stabilis szén-oxid-hemoglobin alakjában halmozódik fel. Tökéletlen égés során keletkezik. Gépjármvek és az ipar (kohók) nagy mennyiségben bocsátják a légkörbe. Fotoszintézis: A zöld növények alapvet életfolyamata, amelynek során szervetlen anyagokból (szén-dioxidból és vízbl) a napfény energiájának felhasználásával szerves anyagot (alapveten szénhidrátokat, melyek általános sztöchiometriai képlete: CH2O) állítanak el. A fényenergia felhasználása a növények színes anyaga, a klorofill közremködésével a növények színtestecskéiben (kloroplasztisz) valósul meg. A növények a rájuk es fényenergia mindössze 3.5 %-át használják fel, a többi részben visszaverdik, nagy része pedig henergiává alakul, s így a növény számára gyakorlatilag értékesíthetetlenné válik. A folyamat reakcióegyenlete általánosan: vagy a szlcukorra:

CO 2 + H 2 O + napfény CH 2 O + O 2

6CO 2 + 6H 2 O + napfény C 6 H 12 O 6 + 6O 2 .
A folyamat endoterm, megvalósulásához 2830 kJ energia szükséges. Tehát a nap sugárzó energiájának hatására az energiában szegény szén-dioxidból és vízbl energiában gazdag szénhidrát (cukor) keletkezik. Ez tette, ill. teszi lehetvé a napenergia felhalmozódását a korábban élt, ill. a ma él szervezetekben (ásványi szén, kolaj, földgáz, olajpala, tzeg stb.). A szén-dioxid f tömegét a heterotróf szervezetek szolgáltatják anyagcseréjük során. A növények fotoszintézisének és a heterotróf szervezetek mködésének köszönhet, hogy az oxigén és a szén-dioxid aránya a Föld légkörében lényegesen nem változott, s ezt ,,igyekszünk" most megbontani. A fotoszintézis révén elállított szénhidrát vagy növényi anyagok elégetésekor exoterm reakció valósul meg, s hfejldéssel jár mind a szénnek, mind a hidrogénnek az oxigénnel történ égése, melynek során szén-dioxid is felszabadul, de csak olyan mennyiség, amennyit a növény a fotoszintézis révén megkötött, tehát nem járul hozzá a légkör üvegházhatásához. Megjegyzés: a fotoszintézis révén tehát a napsugárzás fényenergiájának egy része kémiai energiává alakul, mely a jelenlegi földi élet energetikai alapját jelenti, s ez a biomasszában illetve a fosszilis energiaforrásokban testesül meg.

Víz és vízkészlet
A víz nélkülözhetetlen volt az élet keletkezéséhez és elengedhetetlen a jelenlegi bioszféra fenntartásához. Az egyik legfontosabb környezeti elem, a földi életet lehetvé tev vegyület, a bioszféra lényeges hmérséklet-szabályozója, a sejtekben végbemen biokémiai folyamatok oldószere. Fontos szerepe van az anyagcsere folyamatokban, minthogy a sejtek vizes oldatban kapják a táplálkozásukhoz szükséges szerves, ill. szervetlen anyagokat. Az állandó hmérséklet állatok és az ember szervezetében is fontos hszabályozó (verejtékezés, párologtatás révén). A víz jelents részt képvisel a növények, az állatok és az ember szervezetében (70-80 %, az ember szervezetében átlagosan 67 %, a lágy szövetekben 85-95 %) is, az élettelen világ is sokféle formában tartalmazza, elfordul mind a szerves, mind a szervetlen anyagokban. Bels kohéziója, ill. felületi feszültsége nagy. Kapillárisokban más folyadékoknál magasabbra emelkedik, mely alapja a növények nedvkeringésének. E tulajdonsága teszi lehetvé azt is, hogy a növények által elérhet fels talajréteg nedves maradjon. A vízben képzd jelents felhajtóer miatt a vízinövényeknek nincs szüksége támasztó, ill. merevít rendszerekre, a szárazföldi növényekkel ellentétben. Víz nélkül tehát nincs élet, a víz a szerves élet (minden éllény) és általában minden emberi szükséglet kielégítésének nélkülözhetetlen, alapvet eleme, s egyúttal a legfontosabb erforrás is az ipar, a mezgazdaság és a közlekedés számára. Egyes ipari alkalmazásokban beépül a termékbe, mint pl. az élelmiszeriparban. Ebbl következen a víz az ember számára nélkülözhetetlen
37/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

anyag, melyet az emberiség már igen régen felismert és megértett (ivóvíz, higiénia, közlekedés, termelés). A víz a Földön mindhárom halmazállapotban elfordul. A víz az ipar legfontosabb hhordozója, kiváló ft-, ill. htanyag, melynek alapja nagy srsége, nagy fajhje (közel 4.2 kJ/kg°C) és nagy párolgáshje (a hmérséklettl függen 2200-2500 kJ/kg). Elpárolgásával járó térfogati munkát hasznosítja a gzgép, mely az ipari forradalom fontos mszaki újítása volt. Srsége légköri nyomáson 4 °C hmérsékleten a legnagyobb (1000 kg/m3), ezért felülrl kezd befagyni, s a jég jó hszigetel képessége (kis hvezetési tényezje) megvédi az alatta lév víztömeget a lehléstl és a megfagyástól. Olvadáspontja és forráspontja más folyadékoknál magasabb. Ezekbl a tulajdonságokból adódóan a víz sokkal állandóbb és kiegyenlítettebb környezetet biztosít a benne lév élvilág számára, mint a szárazföld. Fontos jellemzje a kis viszkozitás (10-3 Pa·s = 1 cP), ami szivattyúzás (továbbítás, szállítás) esetén rendkívül fontos. A kémiai értelemben tiszta víz színtelen, szagtalan, íztelen, semleges kémhatású, kémiailag tiszta állapotban azonban nem fordul el. Ugyanis a víz a legáltalánosabb oldószer, s a benne oldott anyagok (fleg a különféle sók) jelenléte miatt fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai, tehát minsége jelentsen megváltozik. A vízben oldott sók ionokra disszociálnak, a kationokat és az anionokat hidrátburok veszi körül. Jól oldja - gyakran kémiai reakció kíséretében - az aszimmetrikus szerkezet gázokat, de rosszul a legtöbb szimmetrikus (apoláros) szerkezet gázt, mint pl. a nitrogént és az oxigént (a különböz gázok vízben való oldékonyságának eltér volta az alapja a levegben lév gáznem szennyezk eltávolításának, melyet az abszorpció mveletével valósítunk meg). Lényegében az oldószer jellege teszi alkalmassá arra, hogy az él szervezetek felhasználják. A megfelel mennyiség oldott oxigén tartalom a vízi élet feltétele. A túl sok oldott só keménnyé teszi a vizet, felhasználását megnehezíti vagy adott formában (tehát eltávolítása nélkül) lehetetlenné teszi. Magyarország déli területein a vízben oldott arzén nagy koncentrációja okoz problémát. Gondot okoz a nagy nitrát tartalom is (mely a szennyvíz nem megfelel elhelyezése és a túlzott mtrágyázás miatt léphet fel), mivel nitritté redukálódva csecsemknél fulladásos halált okozhat. Közvetlen felhasználásra tehát csak a tiszta édesvíz alkalmas, ezért a vizet felhasználás eltt gyakran kezelni kell (vízkezelés). A természetben légköri, felszíni és felszín alatti formában fordul el, minsége szerint megkülönböztetünk édes és sós, kemény és lágy, ill. tiszta és szennyezett vizet. A földi vízkészlet teljes tömege a Föld tömegének mindössze 0.023 %-a, de mégis a Föld felszínének kereken 71 %-át a tengerek és az óceánok borítják (az északi féltekén 61 %, a déli féltekén 81 %), tehát szinte felbecsülhetetlen a Földön fellelhet víztömeg, s a becslések között gyakran igen nagy eltérések vannak. A bizonytalanságot fleg a Föld szilárd kzeteiben rejtzköd víz mennyisége okozza, mely valószínleg jóval több, mint a felszínen látható víz tömege összesen. A felszín alatti víz túlnyomó része az ember számára hozzáférhetetlen, így gyakorlatilag elegend a földkéreg fels 1 kilométeres rétegében rejtzköd víz figyelembe vétele. Az így meghatározott vizek mennyiségét 17001015 m3-re becsülik (1700 millió km3). Az óceánokban és a tengerekben található vizek mennyisége pedig összesen 13761015 m3 (1376 millió km3), s ez a sósvíz képezi a Földön található víztömeg mintegy 97 %-át. A vízkészlet nagy részét tehát a kb. 3.5 tömegszázalék sótartalmú tengervizek teszik ki, melynek átlagosan 85 %-a nátrium-klorid, kisebb része magnéziumklorid, magnézium-szulfát, illetve egyéb anyagok. E sósvíz a legtöbb célra használhatatlan, még öntözvíznek sem jó, mert a talaj terméketlenné válik tle.
A tengervízben egyébként a legtöbb kémiai elem megtalálható, a f komponensek azonban a nátrium és a klór 10540, ill. 18980 g/m3. Jelentsebb még a kén: 2460 g/m3, a magnézium: 1270 g/m3, a kalcium: 400 g/m3, a kálium: 380 g/m3, a bróm: 65 g/m3, a szén: 28 g/m3, a bór: 20 g/m3 és a stroncium: 8 g/m3 érték koncentrációja, melyek mellett a többi elem alárendelt szerepet játszik.

Így az emberi célokra használható vízkészlet a mindössze közel 3 %-nyi édesvíz, de ennek nagy része nehezen elérhet, ugyanis e vízkészlet nagyobb részét a sarki, ill. a hegyvidéki jég és hótakaró teszi ki. Az Antarktisz és Grönland jégmezejében sokszorosan több víz van, mint
38/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

a szárazföldek összes tavában és folyójában együttvéve. Jelents mennyiség vizet tárolnak a magashegységek gleccserei, melyek potenciális vízkészletnek tekinthetk (víztömegük közel tízszerese a tavak és a mocsarak víztömegének). Érdekességként megjegyezzük, hogy a Föld édesvízkészletének ötöde a világ legmélyebb tavában, a Bajkál tóban található. Így végül a Föld teljes vízkészletének kb. 0.03 %-a használható az ember számára, mely 40000-50000 km3-re tehet, rendkívül egyenetlen eloszlásban (egyes arab országok - Szaud-Arábia, Bahrein - az édesvizet is tengervízbl kénytelenek elállítani, amíg pl. Izlandon 68 ezer, Malajziában 26 ezer, hazánkban 600 és Pakisztánban 540 m3 jut egy fre évente). A világ éves vízfogyasztása 4000-5000 km3 körül van, mely ugyancsak igen egyenetlen (az egy fre es átlagos édesvíz felhasználás Afrikában a legkisebb, 252 m3, s Észak-Amerikában a legnagyobb, 2190 m3, hazánkban 612 m3). A fogyasztás jelents részét a mezgazdaság használja fel, lényegesen kevesebbet használ az ipar és még kevesebbet a lakosság, az intézmények és a szolgáltatás (hazánkban jelenleg a mezgazdasági felhasználás igen kis részarányt képvisel, az ipari felhasználás a meghatározó). A 20. században a vízfogyasztás mintegy hatszorosára ntt, amíg a lakosság lélekszáma közel négyszeres lett, vagyis a vízfogyasztás gyorsabban növekedett az emberiség létszámánál. A felhasznált víznek kb. fele szennyvíz formájában visszajut az élvizekbe, s ezt is figyelembe véve már igazán nem tnik soknak az elérhet vízkészlet. A földi készletek a víz körforgása révén szakadatlanul megújulnak, melynek energia szükségletét a napenergia szolgáltatja (a Napból a Földre jutó energia kb. 23 %-a biztosítja ezt a körforgást). A vízigények nagymértékben függenek az éghajlati és a fejlettségi viszonyoktól, s alapvet gond, hogy a készletek és az igények jelents mértékben eltérhetnek (mind idben, mind pedig földrajzilag). Az ivóvíz forrását jelent édesvíz lényegében a felszín alatti vizek és a szárazföld felszíni vizeinek összefoglaló elnevezése, mely 50-400 g/m3 koncentrációban oldott sókat, s ezen belül legfeljebb 300 g/m3 koncentrációban nátrium-kloridot tartalmaz. A természetes vizek tehát mindig tartalmaznak oldott anyagokat, amelyek módosítják tulajdonságait (pl. srségét, viszkozitását, forráspontját, fagyáspontját, vezetképességét stb.). A felszíni vizek iontartalmának legnagyobb része a talajból, a meder és a vízgyjt terület kzeteibl ered, gyakran azonban a csapadék iontartalmának hatása sem elhanyagolható. A szerves anyagokat is oldja a víz. A természetes vizek összetétele tehát mindig egyedileg és jelentsen eltér a tiszta vizétl. A hmérséklettel az általánostól eltéren változó srség miatt a mély vizekben hmérsékleti rétegzdés alakul ki, s a felülrl felmeleged melegebb vízréteg ,,lebeg" az alatta lév lényegesen hidegebb alsó rétegen, amelyeket elválasztó vékony rétegben igen jelents hmérséklet-gradiens alakul ki. A nagy srség és a levegnél lényegesen nagyobb viszkozitás miatt az egyes rétegek összekeveréséhez nagy energia szükséges. A sekély tavakban a szél állandóan átkeveri a vizet, beleértve az üledékben felhalmozott anyagokat is, melyek az éllények tápanyagaiként szolgálnak. A mélyvízi tavakban ez csak rövidebb idszakokban következik be (a mérsékelt égövön belül, mint pl. hazánkban, tavasszal és sszel). A vizet elfogyasztjuk, ill. elhasználjuk, melynek során jelents részben beszennyezzük. Az elfogyasztott, ill. elhasznált vizet a csapadék folyamatosan pótolja, részben ugyancsak szennyezetten. A folyóvizeknek van egy természetes öntisztulási folyamata, melyet a vízben él mikroorganizmusok hajtanak végre (biológiailag lebontják a szerves szennyez anyagokat), azonban ma már sok folyónál a bekerül szennyezés mennyisége meghaladja az öntisztulás képességét, s ezért a szennyezk felhalmozódnak a vizekben.
Keménység: a víznek az alkáli földfémsó-tartalom (kalcium- és magnézium-sók, kisebb mértékben báriumsók) által okozott tulajdonsága, a víz jellemz adata. Mértékét régebben keménységi fokban adták meg, melynek használatos egysége a német keménységi fok (nk°). Ez megmutatja, hogy egy liter víz hányszor 10 mg kalcium-

39/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév oxidot vagy ezzel egyenérték kalcium- és magnéziumiont tartalmaz (más területeken használatos volt még az angol, a francia és az orosz keménység). A keménység ma használatos egysége a mval, mely a pozitív és a negatív töltés ionokat forrásuktól függetlenül egyenértékre számítja át, s ennek alapján 1 mval keménység az a víz, melynek 1 literében 1 milligramm egyenérték alkáli földfémsó van. Minthogy a kalcium-oxid egyenértéksúlya 28, így 1 milligramm egyenértéksúlynyi kalcium-oxid 28 mg, melybl következik, hogy 1 mval = 2.8 nk°. A keménységet okozó sók kationjaik és anionjaik szerint csoportosíthatók, s így beszélhetünk kalcium- és magnézium-sók okozta keménységrl, valamint karbonát- és nem-karbonát keménységrl. Más csoportosítás szerint változó keménységet, állandó keménységet és a kett összegeként összes keménységet különböztetnek meg. Az összes keménység a kalcium- és a magnézium-sók összessége által okozott keménység, melyben gyakorlati szempontból változó és állandó keménységet különböztetnek meg. A változó keménység (vagy karbonát keménység) az alkáli földfém-karbonátok és az alkáli földfém-bikarbonátok (hidrokarbonátok), azaz a kalcium- és a magnézium-karbonátok és a kalcium- és a magnézium-bikarbonátok összessége által okozott keménység; az állandó keménység (vagy maradó keménység, ill. nem karbonát keménység) a vízben oldható többi alkáli földfémsó (tehát a kalcium és a magnézium kloridjai, szulfátjai, nitrátjai stb.) összessége által okozott keménység. A megkülönböztetés oka, hogy a változó keménységet okozó sók a víz forralásakor (melegítésekor) vízk (kazánk) formájában kiválnak, tehát melegítés, ill. forralás hatására a változó keménység csökken (lényegében a kalcium és a magnézium-bikarbonátok oldhatatlan kalcium karbonáttá és magnéziumhidroxiddá, CaCO3 és Mg(OH)2, bomlanak, szén-dioxid keletkezése közben), amíg az állandó keménységet okozó sók forraláskor nem válnak ki a vízbl, csak vegyileg távolíthatók el. A kazánk túlnyomórészt kalciumkarbonátból áll, de tömörségét és tapadó képességét kalciumszilikát (CaSiO3) tartalmától és az olajszennyezésektl kapja. A kazánok ún. keménységtrését üzemi hmérsékletük és nyomásuk határozza meg. Így 10 bar nyomás alatt 3 nk° a megengedett keménység, melynek eléréséhez elegend a meszes-szódás vízlágyítás; a 10-30 bar közötti ún. középnyomású kazánokban 0.5 nk° alatt kell lennie a keménységnek; a 100 bar feletti nagy nyomású kazánok teljes sótalanítást kívánnak meg, ami a desztillált víz minségének felel meg, melyet hagyományosan ioncserés vízlágyítással valósítanak meg, mellyel ma már versenyképesek a különböz membrántechnikai mveletek (elssorban a fordított ozmózis és az elektrodialízis), bár nem teszik feleslegessé az ioncserélk alkalmazását. Keménység alapján a vizeket csoportosítják, s ennek alapján nagyon lágy a víz 4 nk° alatt, lágy a víz 4-8 nk° között, közepesen kemény a víz 8-12 nk° között, kemény a víz 12-18 nk° között, nagyon kemény a víz 18-30 nk° között, s igen kemény a víz 30 nk° felett. Öntisztulás, öntisztulási képesség alatt általában a természetnek azt a tulajdonságát értik, melynek révén az elszenvedett károsodás egy részét emberi beavatkozás nélkül képes elhárítani és az eredeti állapotot visszaállítani. Szkebb értelemben csak az élvizekre (tehát azokra vizekre, melyekben a vízi szervezetek életfeltételei, mint pl. a megfelel oxigéntartalom, pH, hmérséklet stb. adottak) alkalmazzák e kifejezést, s azt a képességét értik öntisztulás (önderít képesség) alatt, hogy a bekerül nem mérgez anyagok egy részét a befogadó víz képes természetes úton lebontani ásványi anyagokká (ásványosodás), fény és oxigén jelenlétében, aerob baktériumok révén. Ennek az oxidációs folyamatnak a sebessége a hígítási aránytól, az elkeveredés mértékétl, a víz oxigéntartalmától és a hmérséklettl függ. A lebontás feltétele a szennyezések halmozódásának elkerülése (tehát a folyamat alatt újabb szennyezdés nem érheti a vízfolyást, melyrl gondoskodni kell). Erre épít az a gyakorlat, mely szerint a biológiai szennyvíztisztítás után a víz maradék szennyezettsége KOI = 50, abban bízva, hogy a befogadó víz öntisztuló kapacitása ennél nagyobb. Védett területekre ennél szigorúbb az elírás (forrás: 9/2002. (III.22.) KöM-KöViM együttes rendelet). Ásványosodás: a szerves vegyületek szervetlenné bomlásának természetes folyamata, a szerves anyagok lebontásának utolsó szakasza, a vizek öntisztulásának alapja.

A víz a felszíni párolgás és a csapadékképzdés révén állandó körforgást végez (mint ez ismeretes), melyben az óceánok meghatározó szerepet játszanak. Ugyanis a felszíni párolgással innen indul el a víz körforgalma, majd a folyók vízszállításával és az óceánokba hulló csapadékvízzel itt is zárul. Az óceáni és a szárazföldi párolgás évente kb. 454000, ill. 72000 km3, tehát összesen 526000 km3 (ebbl könnyen kiszámítható, hogy közel 2600 év kell ahhoz, hogy a teljes vízkészletnek megfelel térfogatú víz egyszer körbeforduljon). Ennek képzésére (vagyis az elpárologtatásra) felhasznált energia mennyisége közel 23 %-a a Napból a Földre jutó energiának. Ebbl csapadék formájában 416000 km3 az óceánokra és 108000 km3 a szárazföldre hull vissza, a maradék rész pedig jégtakarókra kerül. Az egész Föld esetén a légköri vízmérleg természetesen nullával egyenl, tehát a légkörbe kerül és az azt elhagyó vízmennyiség éves átlagban kiegyenlíti egymást, de adott környezetben a vízmérleg eljele pozitív vagy negatív is lehet. Az összes szárazföldre pozitív, az összes óceánra negatív a vízmérleg, amint a fenti számok tükrözik, mely szárazföldi többlet a folyók révén kerül vissza az óceánokba. A csapadékvíz édesvíz, de a folyók által az óceánokba beszállított

40/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

vízmennyiség csak helyileg módosítja a tengervíz összetételét, mivel az óceánok felületi és mélyebb rétegei között igen intenzív a keveredés. Trópusi vidékeken és a magasabb szélességeken a vízmérleg ugyancsak pozitív, a térítk környékén negatív (itt találhatók a sivatagok). Fontos megjegyezni, hogy lényegében a párolgás biztosítja a szárazföldi élet számára az édesvizet! A háztartások vízfogyasztását a következ nagy csoportokba sorolják: étkezés, tisztítás, tisztálkodás és egyebek (pl. autómosás, állattartás, kiskertöntözés), melyek értékét egy fre vetítve határozzák meg. Ezek közül az étkezésre a legkisebb a vízigény, mindössze 3-4 l/nap, mely lényegében az élettani minimum. A tisztításra naponta 15-30 l/nap, a tisztálkodásra 50-70 l/nap a tartomány, így az átlagos fogyasztás 70-100 l/nap érték közé becsülhet (az alsó határ a takarékos, a fels határ a kényelmes vízhasználatra jellemz). Az Európai Unió a minimális vízfogyasztásra a fenti takarékos értéket ajánlja, vagyis egy f részére a 70 l/nap vízfogyasztást. A városokban nagyobb a vízfelhasználás, mint a kisebb településeken (becslések szerint a városi vízfelhasználás mintegy 40 %-át elpazarolják). Statisztikai adatok szerint Magyarországon a vezetékes ivóvízzel rendelkez háztartásokban az egy fre jutó vízfogyasztás eléri, ill. többségében meghaladja ezt az ajánlott takarékos értéket. Hazánkban az egy fre vetített fajlagos vízfogyasztás átlagos értéke 90-100 l/nap között van, mely hasonló az EU tagországaiban mért fogyasztáshoz. Ezek a fajlagos értékek több tényez egyidej (pl. vízár emelkedése, jobb szerelvények alkalmazása stb.) hatására az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökkentek. Az országos átlaghoz viszonyítva a budapesti 180 l/nap fogyasztás ,,pazarló", a nagyobb városokra 130-135 l/nap, a kis településekre mintegy 50 l/nap érték a jellemz. Ennél lényegesen kisebb a vízfogyasztás azokban a háztartásokban, amelyek közkutakról nyerik a vizet, s fogyasztásuk 20-25 l/nap közé tehet, de valószínsíthet, hogy igényeik egy részét nem ellenrzött ásott kutakból elégítik ki. Az elmondottak alapján tehát alapvet a vízzel való ésszer gazdálkodás, hiszen a mennyiségi igény folyamatosan növekszik (a XX. században az emberiség vízfelhasználása hatszorosára ntt, az elpazarolt víz mennyisége becslések szerint pedig hússzorosára), a rendelkezésre álló egészséges víz mennyisége pedig csökken (hiszen a szennyvíz mennyisége növekszik). Az elrejelzések szerint 2020-ra az egy fre jutó vízmennyiség 30 %-kal csökken. A Földön jelenleg közel másfél mint egymilliárd ember (a teljes népesség közel egynegye) nem jut tiszta vízhez és mintegy két-hárommiliárd ember környezetében nincs megoldva a szennyvízelvezetés, s ezek aránya az ENSZ statisztikái szerint növekszik. Tehát hiányzik az öntözésre és a fogyasztásra alkalmas vízkészlet, illetve fokozódik az elszennyezdés, mely nehezíti az éhinség felszámolását is. A világ több régiójában a víz az els számú ,,ásványkinccsé" lépett el, gyakran konfliktusok forrása lett illetve lehet. A rendelkezésre álló víz minségének megóvása alapvet gond és feladat. A vízzel tehát gazdálkodni kell: a túl sok víz is gond (árvíz, belvíz), a túl kevés víz is gond (aszály), világviszonylatban - de bizonyos mértékig hazánkban is - az egyenetlen területi eloszlás jelenti a legfbb gondot. Az ENSZ 2003-at az édesvíz évének nyilvánította. Magyarország összes megújuló felszíni, ill. tárolt felszín alatti vízkészlete 120, ill. 3000 km3, összesen tehát 3120 km3. Hazánban több vizet fogyasztunk, mint az évente rendelkezésre álló megújuló készlet (kb. 6 km3, melyet a ,,Csapadék" címszó alatt találjuk meg), a különbséget a felszín alatti vízkészletbl fedezzük. Magyarország 1992 óta szerepel a vízhiányos országok listáján. Elrejelzések szerint az ország 2050-re félsivatagossá válhat (az adatok tekintetében l. Papp és Kümmel, 1992. ; Somlyódy, 2000.).
Csapadék: Magyarországon a csapadék sokéves átlagos értéke 600 mm, mely 58 km3 csapadékot jelent évente. A lehullott csapadék mintegy 90 % azonnal elpárolog (a talajfelszín párolgása az evaporáció, a növények párologtatása a transzspiráció, a kett együtt az evapotranszspiráció), s kb. 6 km3 beszivárogva a mélységi vízkészletet, ill. lefolyással a folyóvizek készletét gyarapítja és az összes megújuló vízkészlet egy kisebb részét (

41/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév mindössze 5 %-át) adja. A csapadék területi eloszlása rendkívül egyenetlen: a legcsapadékosabb nyugati peremvidék (Kszeg közelében 1000 mm) és a legszárazabb tiszántúli vidék (500 mm) között igen nagy a különbség. Így a Dunántúlon általában elegend mennyiség csapadék hull (mely egyébként is vízzel jól ellátott terület), a Tisza vízgyjt területe viszont csapadékban szegény, a terület 54 %-án 550 mm-nél, 80 %-án 600 mm-nél kevesebb csapadék hull. A napsütéses órák száma 2000 óra körül van évente (az évszakoktól függen 1900-2200 óra között változik, mely havi átlagban 50-280 órát jelent), s az elpárolgás 500-600 mm/év, mely tehát felülmúlhatja a csapadék mennyiségét is. A nyári hónapokban azonban a párolgás mindig nagyobb a csapadék mennyiségénél (átlagosan 30-40 % az eltérés). Ez idézheti el az aszályt, mely elssorban az ország keleti felét jellemzi. Az elmúlt ötven évet tekintve hazánkban az 1999-es év volt a negyedik legcsapadékosabb esztend, mivel országos átlagban 771 mm csapadék hullott (1950-ben 825 mm, 1965-ben 816 mm 1955-ben 782 mm). Rendkívül egyenetlen volt a területi eloszlás is, ugyanis a jellemzen aszályos Alföldön 200 mm-rel több csapadék volt, mint a legcsapadékosabb Sopron környékén. Az Alföldön általában 550 mm körüli a csapadék mennyisége, de 1999-ben 900 mm fölött esett. Egyes helyeken a szokásos évi átlag kétszerese is elfordult. Az év nyári hónapjaiban lehullott csapadék mennyisége (321 mm) felülmúlta a mérések kezdete óta mért legnagyobb értéket (1882-ben 304 mm). Az ország éghajlata mérsékelt, de ersen kontinentális hatás alatt áll, mely igen bizonytalanná teszi az idjárás elrejelzését. Az évi középhmérséklet 1999-ben 10.9 °C volt, mely csaknem egy fokkal magasabb a sokévi átlagnál (B. Varga, 2000.). Tengeri környezet: A tengeri környezet védelméért számos nemzetközi szervezet vállalt intézkedési szinten felelsséget. Az Északi Tengeri Konferenciák egész során egyeztek meg a résztvevk abban, hogy szabályozzák a szennyezéseket. A második Északi Tengeri Konferencia 1987-ben azt az igényt fogalmazta meg, hogy 19851995 között kb. felére kell csökkenteni az ún. vörös listán szerepl anyagok folyókba bocsátott mennyiségét. A vörös lista (amelyet legutóbb 1989-ben határoztak meg az Egyesült Királyságban) azokat az anyagokat tartalmazza, amelyeket a vízi környezet szempontjából a legkárosabbaknak tekintenek. A listán szerepelnek a fémek (pl. higany, kadmium), valamint szerves vegyületek (mint pl. rovarirtó szerek, klórozott ipari vegyszerek). Ezek közül sok nem bomlik le, mérgez, az él szervezetekben felhalmozódik. A harmadik Északi Tengeri Konferencián 1990-ben további intézkedésekben is megegyeztek; ezek között volt az, hogy 1999. végéig minden ismert poliklórozott-bifenilt (PCB) kivonnak a forgalomból, gondoskodnak a megsemmisítésükrl vagy biztonságos tárolásukról. Az 1974-es Oslói Konvenció célja az volt, hogy a hajókból és a repülgépekrl kidobott szeméttl, a hulladékok tenger melletti égetésétl védje az Atlanti Óceán északkeleti részét. Az Oslói Bizottság ellenrizte a Konvencióban foglaltak végrehajtását és a résztvevk megegyeztek a tengerbe történ hulladék elhelyezés legtöbb formájának beszüntetésérl. Az 1978-as Párizsi Konvenció a tenger szennyezésének szárazföldi forrásait célozta meg. A Londoni Hulladék-elhelyezési Konvenció globális alapokból kiindulva léptetett életbe új szabályokat. Sikerült elérnie a megegyezést a tengerek melletti hulladékégetk, valamint az ipari hulladékok tengerbe öntésének megszüntetésérl. Ez az egyezmény oldotta meg a radioaktív hulladékok tengeri elhelyezésének szabályozását is.

Biológiai változatosság (Biológiai sokféleség, biodiverzitás)
Földünkön az élet három és félmilliárd évvel ezeltt jött létre, s az azóta eltelt idszak alatt a keletkezett fajok számát 100-200 millióra becsülik, melyek 90-95 %-a már kihalt. A jelenleg él fajok száma mintegy 5-10 millió (tudományosan ebbl még csak 1.8 millió fajt írtak), melybl kb. egy milliót a növényfajok tesznek ki (a széles sáv oka a trópusi övezetek és a mélytengerek élvilágának feltáratlansága, rendszerezési bizonytalanságok stb.). Ebbl következik, hogy a földtörténet során a növény- és az állatvilág folytonos változásnak volt kitéve, sok faj kipusztult, de egyúttal újak keletkeztek, vagyis ezen evolúciós változás eredményeként az ,,elöregedett" fajok helyére a természet újabb fajokat állított. Így tehát valójában nem is kipusztulásról, hanem a fajok átalakulásáról, fejldésérl kell beszélni. Ettl a természetes fejldés eredményeként való kihalástól meg kell különböztetni az emberi tevékenység eredményeként elálló kipusztulást. A kett között igen lényeges a folyamat sebességében való eltérés: a természetes ,,kipusztulás" rendkívül lassú, az emberi beavatkozás hatására viszont igen nagy mértékben felgyorsult a fajok kipusztulása. Számos tényez eredjeként becslések szerint évente kb. 6000 faj tnik el a Földrl, mely tényezk mindegyike emberi tevékenység eredménye. A Föld történetében elforduló ,,gyors" folyamatok is évezredekig-évmilliókig tartottak, napjainkban a változások pedig évtizedek alatt következnek be, gyakran még egy emberöltnél is rövidebb id alatt, tehát földtörténeti

42/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

,,léptékkel" mérve szinte ,,pillanatok" alatt mennek végbe változások. A biológusok szerint eddig egy-egy új faj létrejöttéhez 20-40 évre volt szükség, s ma naponta annyi faj pusztul ki, amennyit a természet harminc év alatt képes létrehozni, vagyis a fajok pusztulása tízszer gyorsabb, mint a fajok keletkezése. A fajok pusztulása tehát gyorsabb lett, mint a meg nem újítható (fosszilis) ásványi kincsek fogyása. A fajok száma az élvilág változatosságát fejezi ki, a biológiai sokféleséget jelzi. Fontos tudnunk, hogy a földi rendszer stabilitását alapveten az élvilág biztosítja. Így tehát ha pusztítjuk a fajokat, ezt a stabilitást veszélyeztetjük. Ezen kívül sok-sok szállal kötdünk az élvilághoz, minthogy a nyersanyagok, az élelmiszerek, a gyógyszerek stb. nem elhanyagolható része az élvilágból származik. Ebbl egyértelmen következik, hogy védeni kell a fajokat, minthogy ezek biztosítják a földi élet sokrétségét, változatosságát, összetettségét, s nélkülük nem lesz nyersanyag, élelmiszer, gyógyszer, tüzel stb. Így tehát elemi érdekünk az éllények (flóra és fauna) sokféleségének megrzése, a természet közeli, ill. a természetes élhelyek fenntartása, melynek számos tudati problémája is van, de az érdekeltségi viszonyok tisztázatlansága is komoly gát (különösen ma hazánkban).
Erdk, erdirtás: Erdnek tekintik az erdei fákkal borított, egy meghatározott mértéknél nagyobb területet, a benne található ún. társult éllényekkel együtt (mohák, gombák, füvek, cserjék, állatok). Hazánkban törvényi elírások szerint az erdnek tekinthet legkisebb terület 1500 m2. Az erdk elterjedését az éghajlati tényezk, ezen belül elssorban a hmérséklet és a nedvesség határozza meg. A nagy hmérséklet, de vízszegény területek éppúgy alkalmatlanok az erdk kialakulására, mint a vízzel jól ellátott fagyos zónák. Az els esetben sivatagok, a második esetben terméketlen kopár területek alakulnak ki. Így az Egyenlíttl a sarkok felé haladva az éghajlat változásának megfelelen a vízzel, hmérséklettel és fénnyel szemben igényes fafajokból álló erdket egyre inkább az igénytelenebb fafajokból álló erdk váltják fel. A növényi társulások között a legsokoldalúbb szerepet az erdk töltik be, a Föld éltömegének (biomassza) dönt részét az erdk élfatömege adja. A megújuló nyersanyagforrások legbiztosabb alapját az erdk jelentik. Megújulási ciklusuk hosszú, természetes körülmények között több évszázad, emberi beavatkozás után is több évtized. Az erd védi és gazdagítja az altalajt, jó irányban hat a természet vízháztartására, mérsékli a káros szelek hatását, számos növény- és állatfaj élettere, jelents az éghajlatmódosító hatása, megköti a port és egyéb légszennyez anyagokat, csökkenti a környezeti károk (zaj, bz stb.) hatását, elnyeli a szén-dioxidot, az embereknek nyersanyagat, tüzelanyagot és esztétikai élményt, embernek és állatnak egyaránt pihenhelyet ill. búvóhelyet nyújt. Az erdk jelents szerepet játszanak az atmoszféra szén-dioxid tartalmának csökkentésében, s ennek révén hozzájárulnak a globális felmelegedés csökkentéséhez, az oxigén termeléséhez (l. a fotoszintézis címszó alatt). Ennek alapján az erdket gyakran nevezik a ,,világ tüdejének", s ebbl kiindulva megfogalmazzák, hogyha ,,kihal az erd, kihal az emberiség is". Kiszámították, hogy a trópusi serdk minden egyes négyzetmétere kb. 1 kg szenet képes megkötni évente a légkörbl, s ez hektáronként 10000 kg (10 tonna) szén megkötését jelenti. Az erdk a szén-dioxid mellet más gázokat is képesek megkötni a légkörbl, melyek egy része ugyan károsítja a fák szerkezetét, de a leveg tisztább lesz. Az erdk leghatékonyabbak a por megkötésében, így a települések mellett igen hatásos levegszrként mködnek. A szárazföld felszínének közel 26 %-át erds területek borítják, mely magába foglalja a trópusi, a mérsékelt égövi és az északi típusú erdket (hazánkban az erdsltség mértéke 19 % körüli, melyrl késbb szólunk). Az erdk környezetvédelmi jelentsége - az elbbiekben leírtakból kitnen is - vitathatatlan, s különösen kiemelked jelentségek az serdk. serdnek tekintik az ember által nem vagy csak kevéssé háborgatott, a fejldés folyamán kialakult erdt, melyek jelents része DélAmerikában az Amazonas medencében, Afrikában a Kongó folyó mentén, valamint a kanadai és a szibériai tajgán található. Ezekben ­ ellentétben az erdgazdálkodásba bevont erdkkel ­ a fák különböz korúak, koruk az igen öreg fáktól a néhány évesekig terjed. A trópusi serdk a Föld leggazdagabb növényi és állati életközösségei, melyek az Egyenlít mentén a 10. szélességi fokig terjednek. Itt a klíma kiegyenlítetten meleg és az éves csapadék mennyisége 1500 mm vagy ennél nagyobb. A trópusi serdk területe a szárazföld területének kb. 5-6- %-át teszik ki, de bennük él a növény- és állatfajok közel fele. A trópusi serdkön belül megkülönböztetik az eserdket, ahol a csapadék mennyisége meghaladja a 2000 mm-t évenként. Európában az serdk részaránya jelentéktelen, hazánkban nincs serd (bár a Bükk és a Mátra egy-egy kisebb kiterjedés részére használják az ,,sbükkös", az ,,sfenyves" vagy az ,,sborókás" elnevezést, mely mindössze azt jelent, hogy e fajok az adott területen shonosak, s emberemlékezet óta nem vágták ki). Hazánkban alapveten természetszer és mesterséges erdk vannak. Alapvet gond az erdk területének csökkenése, melyben meghatározó az ember által végrehajtott erdirtás (erdpusztítás). Különösen rohamosan csökken a trópusi serdk területe Az erdirtás nem 20. századi jelenség, bár kétségtelen, hogy a század második felében felgyorsult, megtizedelve a Föld leggazdagabb élvilágát. A mérsékelt égövi erdk nagyobbszabású irtása már sokkal elbb megkezddött. Így Európában ezer év alatt (becslések szerint 900 és 1900 között) az erdterületek

43/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév fele, az Egyesült Államokban háromszáz év alatt (az európai telepesek terjeszkedése idején, tehát 1620 és 1920 között) a természetes erdk négyötöde tnt el. Tehát Európában sokkal elbb elkezddött e folyamat, de valamivel kíméletesebben zajlott, mint az Újvilágban. Egyes források szerint Észak-Amerikában a mérsékelt övezetben 200 év alatt több erd esett áldozatul a telepesek terjeszkedésének, mint Európában 2000 év alatt. Ugyancsak igen jelents volt az erdirtás Dél-Amerikában, kiemelten a keleti partvidéken. Már hosszú id óta fleg az élelemtermelést és az energianyerést szolgálja az erdirtás. Az erdirtás legkárosabb hatása az erdei életközösség megsznése, az élhelyek elvesztése, az ott él növény- és állatfajok számának csökkenése vagy teljes kihalása, s ezzel az erdirtás a biológiai változatosság csökkenésének legfbb okozója. Így egyáltalán nem véletlen, hogy az ökológusok a bioszféra pusztításának legveszélyesebb formájának az erdirtást tekintik, kiemelten a trópusi erdk irtását. A fajok pusztulása visszafordíthatatlan (kihalt fajok nem támaszthatók fel), de a folyamat nagy valószínséggel megállítható. Az erdirtás következtében megváltozhat a helyi klíma (ez nem az éghajlat megváltozását, tehát pl. a hmérséklet, a csapadék vagy a széljárás megváltozását jelenti, hanem pl. csökken a harmat mennyisége, n a köd/dér gyakorisága, csökken a talajnedvesség és az evapotranszpiráció, növekszik a szél sebessége és ezzel a párolgás. A folyók vízgyjt területeinek magasabb részein végrehajtott erdirtás hatására megnövekszik a felszíni lefolyás, mely fokozódó talajerózióval, nedves idszakban árvízzel, száraz idszakban aszállyal jár. A folyókban megn a lebeg és görgetett hordalék mennyisége, fokozódik a mederfeltölt hatás. Az erdirtás egyik gazdasági hatása, hogy az a vidéki népesség, amely alapveten az erdtl függött (élelmiszer, lakás, ftanyag, takarmány szempontjából), elszegényedik. Az erdirtás káros hatásait lehet csökkenteni pl. új telepítésekkel vagy egyéb tervszer intézkedésekkel (Barratt, 1992; Kerényi, 1998; Kerényi, 2003; Láng, 2002). Megjegyzés: A Rioi Konferencián elfogadták az ,,Elvek az Erdkrl" cím dokumentumot, melyet eredetileg nemzetközi egyezménynek szántak, de csak irányelv-dokumentum lett belle, s jogilag nem kötelez. Talajpusztulás: A talajpusztulás a tápanyagkészlet kimerülésében, a talajszerkezet romlásában, biológiai leépülésben és kémiai károsodásban (elsavasodás és szikesedés), valamint talajerózió formájában nyilvánulhat meg. A talaj tápanyagtartalma akkor csökken, ha a növények és állatok testébe beépül anyagok, valamint a szivárgás, felszíni lefolyás, erózió stb. által a talajból kivont anyagok mennyisége meghaladja azt a mennyiséget, amely a talajba kerül (a kzetekbl, valamint az atmoszférikus lerakódás, a biológiai megkötés és trágyázás révén). A mvelés okozta szerves anyag csökkenés gyakran a talaj szerkezetének romlásához vezet, amely csökkentheti annak nedvességmegköt képességét.

A biológiai sokféleség megrzésének, ill. a növény- és állatfajok védelmének legfbb motorja, a világ hivatásos természetvédelmi szervezete a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, vagy röviden IUCN), mely 1948-ban alakult meg (székhelye Gland, Svájc). Tagjai kormányzati és nem kormányzati szervek, bizottságaiban sok ezer szakért dolgozik. Az IUCN célja a természeti erforrások és a természeti értékek óvása, fenntartható használatuk biztosítása, nemzetközi összefogással. A védelmi intézkedéseket nyilván meg kell elznie egy felmérésnek (számbavétel, leltár). Ennek érdekében a már kipusztult és a kipusztulás felé közeled, ún. veszélyeztetett növény- és állatfajokat ismertet ún. Vörös Könyvek (Red Data Book) megjelentetésének gondolatát a szervezet 1963-ban vetette fel, s rendszeresen 1966-tól adnak ki nemzetközi, nemzeti vagy regionális Vörös Könyveket. A szervezetnek hazánk 1975 óta tagja, s a hazai Vörös Könyv az Akadémiai Kiadó gondozásában 1989-ben jelent meg, szerkesztése 1985-ben fejezdött be, s 730 növényfajt és 400 állatfajt mutat be. Megemlítjük még a Természetvédelmi Világalap nemzetközi szervezetet (World Wide Fund for Nature, röviden WWF). F célkitzése ugyancsak az élvilág sokféleségének megrzése, a természeti erforrások fenntartható módon történ hasznosítása, a környezeti szennyezések megszüntetése. Az alapítvány 1961 óta mködik (székhelye ugyancsak Gland, Svájc). Tevékenysége kezdetén a kihalás szélén álló állat- és növényfajok megmentésére helyezte a hangsúlyt, ma már azonban hangsúlyosan foglalkozik a talaj-, a leveg és vízvédelem kérdéseivel. Hazánkban 1986-ban kezdett tevékenykedni, önálló irodát 1991-ben nyitott. Több hazai programot mködtet (hiúzvédelem, erdfigyel és erdtelepítési program, hódvisszatelepít program stb.). E szervezetek - együttmködve az ENSz Környezetvédelmi Programjával ­ 1980-ban jelentették meg a Természetvédelmi Világstratégia (World Conservation Startegy) dokumentumot, mely elemzi a természeti értékek és az erforrások védelmének fontosságát az emberiség túlélése és a gazdasági fejldés szempontjából. A

44/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

dokumentum hangsúlyozza, hogy el kell érni a létfontosságú ökológiai folyamatok hosszú távú fenntartását, meg kell rizni a biológiai sokféleséget, természetkímélvé kell tenni a fajok és az ökológiai rendszerek hasznosítást (l. fenntartható fejldést) E nemzetközi szervezetek mellett megemlítjük még a Greenpeace szervezetet, mely a kanadai fóka- és bálnavéd mozgalmakból ntt ki az 1970-es években. Központja Amszterdamban van, de irodái a Föld minden táján (így hazánkban is) megtalálhatók. Az óceánok és az serdk védelméért, a fosszilis energiahordozók használatának beszüntetéséért (korlátozásáért), a megújuló energiaforrások használatáért, a nukleáris szennyezés beszüntetésért stb. szervez kampányokat. A francia elhárítás által 1985-ben Auckland kikötjében elsüllyesztett hajójuk (Rainbow Warrior; Szivárványharcos) a szervezet szimbólumává vált, mely a Tahiti közelében folyó francia atomkísérletek helyszínére tartott. Az akcióban ketten életüket vesztették. A következkben a Vörös Könyv alapján felsoroljuk a fajok kipusztulását elidéz legismertebb okokat, megjegyezve, hogy egy-egy faj kipusztulását általában több, egyidejleg ható és gyakran egymást átfed ok idézi el: élhely megsznése, környezetszennyezdés, vadászat, halászat, kereskedelem, madártojásgyjtés, állatok tömése, divathóbort, fajok közötti versengés, háziasítás, ragadozók zsákmányolása, betelepítés, tudományos kutatás, betegségek, emberi zavarás stb. A biodiverzitási egyezményt (Egyezmény a biológiai sokféleségrl; Convention on Biological Diversity) az 1992-es Rio de Janeiro-i Föld Csúcson fogadták el, mely jogilag kötelez érvény szerzdés. A szerzdés 1993. decemberében lépett hatályba. Hazánkban az Országgylés ugyancsak 1993. decemberében határozatban ersítette meg az egyezményhez történ magyar csatlakozási szándékot. Az aláíró felek vállalták növényviláguk és vadon él állatviláguk felmérését és a veszélyeztetett fajok tervszer (tervvel alátámasztott) védelmét, a határid és a számonkérés formájának rögzítése nélkül. Ennek értelmében a fejlett országoknak technológiájukat és profitjukat meg kell osztaniuk azokkal az országokkal, melyeknek a nyersanyagforrásait felhasználják, de ennek feltételeit nem szabták meg. Az egyezményt az USA nem írta alá, de azóta már csatlakozott az egyezményhez. Hazánban a Környezetvédelmi Törvény az élvilág védelmére a következ általános elírásokat tartalmazza (23. §): · Az élvilág védelme - az ökológiai rendszer természetes folyamatainak, arányainak megtartása és mködképességének biztosítása figyelembevételével - valamennyi él szervezetre, azok életközösségeire és élhelyeire terjed ki. · Az élvilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetleg funkcióit nem veszélyezteti. · Az élvilág igénybevétele mértékének és helyének szabályozására jogszabály vagy hatósági határozat igénybevételi határértéket állapíthat meg. Hazai viszonylatban megemlítjük még a Természetvédelmi Törvényt (1996. évi LIII. törvény), melyhez kapcsolódóan kormány- és miniszteri rendeletek szabályozzák a természetvédelmi feladatokat (jogokat, kötelezettségeket, s az érvényesítés feltételeit). Magyarország élvilágának legfbb jellemzi · az ország nagy része még nem tekinthet teljesen átalakított és szabályozott környezetnek, ami fontos sajátossága Európában. Az ország területéhez képest hazánk élvilága gazdag, az élhelyek változatosak, s maradványjelleg, hagyományrz életközösségek is megmaradhattak;

45/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

·

·

·

teljesen érintetlen természetes élhely már nagyon kevés van, az erdk, a rétek évszázadok óta mvelés alatt állnak. A hagyományos rét- és erdgazdálkodás általában a fenntartható fejldés elveit követte, így a biológiai sokféleség csökkenése nélkül segítette az élhelyek fennmaradását, egyes területeken gazdagodását. Az elmúlt évtizedekben azonban az intenzív gazdálkodási formák és a környezetszennyezés az élvilág és az ember között évszázadokon keresztül fennálló összhangot megbontották; a társadalom környezeti érzékenysége alacsony, a lakosság nincs tudatában annak, hogy: a természetes élhelyek a nemzeti vagyon alapját képezik; az elveszett természetes élhelyek egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen, ill. csak részben pótolhatók, nagy költségráfordítással; alapvet gond az érdekek széttagoltsága is, a természetvédelem össznemzeti érdek, s ennek a helyi vagy regionális érdekek sokszor ellentmondanak.

Az élvilág állapotának értékeléséhez a szakirodalom mennyiségi és minségi adatokat, a veszélyeztetettségi helyzetre és a védettségre vonatkozó információkat vesz tekintetbe. A következkben hazánk állapotára mutatunk be ilyen adatokat, csak átfogó tájékoztatás céljára. Jelenleg Magyarországon kétféle természetvédelmi forma valósul meg: a területi védettség és a fajokra vonatkozó (tehát területtl független) védelem. A védett területek részaránya 1997-ben meghaladta az ország területének 8%-át, a védett barlangok száma 3263, s ebbl fokozottan védett 125 barlang. A nemzetközi egyezmények hatálya alá es védett területek (az ún. bioszféra-rezervátumok) nagysága közel 130 ezer hektár (hortobágyi, kiskunsági, Fert-tavi, aggteleki és pilisi bioszféra-rezervátum). A világon él növényfajok (mohák, harasztok, nyitva- és zárvatermk) száma (az ún. populáció) 350 ezer (melynek jelents részét, mintegy 90 %-át, a zárvatermk teszik ki). Magyarországon 2150 növényfaj honos (a zárvatermk aránya közel 80 %), ebbl védett, ill. fokozottan védett 695 növényfaj védett, mely az összes növényfaj 32 %-a. A világon él állatfajok (gerincesek, gerinctelenek, halak, kétéltek, hüllk, madarak és emlsök) száma 1250 ezer (melynek jelents részét, mintegy 96 %-át a gerinctelenek teszik ki). Magyarországon a fajok száma 42000 (a gerinctelenek aránya közel 99 %), ebbl a védett, ill. a fokozottan védett fajok száma 965, mely az összes állatfaj számának mintegy 2.3 %-a. Hazánkban hagyományosan minden kétélt, hüll és denevér, s szinte valamennyi madárfaj védett. A Magyarországon kipusztult és eltnt hajtásos növények száma: 36 (1.2 %) mohák száma: 4 (0.1 %) állatok száma: 53 (0.1 %) a közvetlenül, aktuálisan vagy potenciálisan veszélyeztetett hajtásos növények száma: 574 (16 %) mohák száma: 116 (4 %) állatok száma: 346 (0.8 %) ahol a zárójelben megadott számértékek az összes növényfajra, ill. állatfajra vonatkoznak. A következ táblázat összefoglaló adatokat mutat a védettségre (védett területekre, ill. védett növényfajokra és állatfajokra): Védettség formája Terület, ill. darabszám (1997) Nemzeti park (hektár) 296851 Tájvédelmi körzet (hektár) 394498 Természetvédelmi terület (hektár) 25584 Összesen védett terület (hektár) 803900 Védett barlangok száma (db.) 3263 Védett növények száma (db.) 515 Védett állatfajok száma (db.) 855 Hazánkban jelenleg (2003-ben) 10 nemzeti park van: Aggteleki, Balaton-felvidéki, Bükki, Duna-Dráva, DunaIpoly, Fert-Hanság, Hortobágyi, Kiskunsági, Körös-Maros és az rségi Nemzeti Park és a Hortobágyi Nemzeti

46/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév Park (utóbbi volt az els hazánkban, 1972-ben alapították; a világ els nemzeti parkját az Amerikai Egyesült Államokban hozták létre, 1872-ben, a Yellow Stone Nemzeti Parkot, mely azóta is az egyik legnépszerbb park). A nemzetközi jelentség vadvizek (ún. ramsari területek; az egyezményt Irán Ramsar nev városában írták alá 1971-ben, melyhez Magyarország 1979-ben csatlakozott) összes területe közel 115 ezer hektár, melynek kb. felét a Balaton teszi ki, s mintegy 20 ezer hektár a Hortobágyi Nemzeti Park területén található és 15 ezer hektár a Kis-Balaton területe. Magyarországon jelenleg 13 ilyen terület került bejegyzésre, az egész világon több mint félmillió, közel 33 millió hektár területtel. Az egyezmény (mely a természetvédelemre vonatkozó els egyezmények egyike) f célja a vízimadarak tartózkodási helyéül szolgáló vadvizek mennyiségi is minségi védelme, helyes kezelése és hasznosítása. A vizes élhelyeket fenyeget legsúlyosabb veszély - a kiszáradás mellett - az emberi tevékenység. Alföldi területeinken több olyan víztér és vizenys terület maradt meg, amely sok elemét megrizte a régi vízi világ eredeti arculatának. A nedves és a közepesen nedves rétek, kaszálók állapota - fleg az utóbbi 25-30 évben - rohamosan romlott. Hegy- és a dombvidéki kaszálóink nagy része még a török hódoltság utáni idkben alakult ki, s a hagyományosan gazdálkodó falusi közösségek gyakorlatilag változatlanul megrizték. A rétgazdálkodás azonban - az elmúlt évtizedek településfejlesztési és iparpolitikája következtében - gyakorlatilag megsznt, s csak az intenzív mvelés öntözött, vegyszerezett gyepek maradtak meg. Eltntek a virágokban gazdag hegy- és dombvidéki rétek, amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik legriasztóbb jele. A láprétek és a lápok igen érzékeny és értékes élhelyek, de állapotukban sok kedveztlen változás következett be. Kiszáradásuk nemcsak a kedveztlen éghajlat-változás következménye, ehhez a vízgyjtkön véghezvitt káros mszaki beavatkozások és a vizes területek felszámolása is hozzájárult. A láprétek jelents része elgyomosodott, s ez kedveztlen tendencia. A száraz pusztagyepek és sziklagyepek állapotromlásának oka az élhelyek megsznése: gyepfeltörés, gyomosodás stb. (pl. erdtelepítésekkel gyepek felszámolása), de éghajlati okok és az intenzív állattartás is jelents hatást gyakorolt. A löszpuszta-gyepekbl már csak töredéknyi terület maradt, végveszélyben vannak, mert a populációk a kritikus nagyság közelében vannak. Az emberi tevékenység kiszélesedése eltt az ország területének körülbelül 70 %-át erd borította, de II. József uralkodása idejében már csak 29.7 %. Kevéssé ismert, hogy az erdterület nagymérv csökkenése következett be 1848-1878 között is. Ennek f oka a jobbágyfelszabadítás, s a kiirtott erdket legelkké alakították. Ennek megfékezésére 1879-ben életbe lépett az els erdtörvény, de a 19. század végén a gazdasági fellendülés hatására az erdterület tovább csökkent, s a trianoni idkben érte el a mélypontot, 11.8 %-ot. Ekkor az erdterület közel fele magánkézben volt, s ez nem kedvezett az erdk állapotának. Ma 18.5 % az erdsültség mértéke, de a természetközeli erdk területe az ország területének 9 %-át sem éri el, s az idsebb állományra még kedveztlenebb a helyzet. Jelents károk léptek fel a talajvízszint csökkenése, a száradás, a felújítás sikertelensége és az új telepítések kedveztlen változása miatt (a gyors növekedés fafajok és fafajták telepítése került eltérbe, s értékes shonos állományokat is lecseréltek). Az állapotromláshoz jelentsen hozzájárult a túltartott nagyvadállomány, különösen a faunaidegen fajok (pl. muflon) elszaporodása. A Kárpát-medencei erdtársulások közül a legnagyobb veszteséget az ártéri erdk szenvedték el, mivel a folyószabályozás miatt többségükben elszakadtak az éltet, évente több áradást hozó folyóktól, s legtöbbjük a töltésen kívül rekedt és visszafejldött. Különösen visszaszorultak a keményfaligetek (tölgy, kris, szil ártéri erdk), de az ártéri puhafaligetek (fz, nyár ligeterdk) területe is jelentsen csökkent. Az erdterület alakulását és néhány jellemzjét a következ táblázat foglalja össze: MEGNEVEZÉS Erdterület nagysága (1000 ha) Erdsültség mértéke (%) Élfa készlet (millió m3) Éves növekmény (millió m3/év) Fakitermelés (millió m3/év) 1986 1645 17.7 278 10.9 8.3 1996 1727 18.5 315 11.5 6.0

Az ország legerdsültebb megyéje Nógrád megye (37 %), míg a legfátlanabb Békés megye (4 %). Az Európai Unió országaiban 1996-ban az erdsültség mértéke 29.9 % volt, s az 1000 lakosra jutó erdterület 264 ha, amíg hazánkban 162 ha. Magyarországon évente kb. 6 millió m3 fát termelnek ki, a kitermelési lehetség 8 millió m3, erdink évente 3 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg, mely töredéke kibocsátásunknak. Az elzekben már láttuk, hogy az egész világon alapvet probléma az erdk területének csökkenése. Ez azonban Magyarországra (legalább is az ország mai területét tekintve) egyáltalán nem jellemz, mivel a 20. századi erdsítés következtében folyamatosan növekedett az erdvel borított területek mérete, ill. részaránya. Ezt a következ számadatok támasztják alá, amelyek a különböz években az ország erdsültségének mértékét, ill. annak alakulását mutatják az egész terület százalékában: 1925:11.8; 1946:12.1; 1960:14; 1970:15.8; 1980:17.3;

47/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév 1990:18.2. A 1800-as évek elején az erdk részaránya 29.7 % volt, s minthogy a 19. században jelents mérték volt a csökkenés, e mértéket még a mai napig sem sikerült elérni. Hazánk erdinek kb. 55 %-át a természetszer erdk teszik ki, melyek lehetnek természetközeli erdk és származékerdk, s mintegy 45 % a mesterséges vagyis emberi beavatkozással létrehozott - erdterület részaránya, s ezzel Anglia után a legnagyobb. (Vörös könyv. 1989; Kerényi, 1998; Pápai, 1999; Pápai, 2000..)

Népesség
Tízezer évvel ezeltt a becslések szerint mintegy 5-10 millió ember élhetett a Földön, s az idszámítás kezdetére, tehát mintegy 8000 év alatt, seink lélekszáma kb. 200-250 millióra ntt. Az ember tevékenysége ekkor még nem hatott különösebben az ökoszisztémára, bár a ,,pusztítás" jelei szükségszeren megjelentek, hiszen pl. a gabonafélék termesztéséhez más növényeket (nem ritkán néhány százat is) irtani kellett. De ez nem jelentett nagy veszélyt az élvilágra, mert megszámlálhatatlanul sok faj élt másutt. De tény, hogy ezzel az ember már beavatkozott a természet rendjébe, megzavarta a természeti folyamatokat. E hatás a 19. század közepe óta gyorsult fel, teljesedett ki, s a 20. században öltött óriási mértéket. Ennek oka az, hogy bár voltak igen ritkán lakott területek, de a 19. századra a sarki jégsapkák és a legmagasabb hegyvonulatok kivételével a kontinenseken az emberek mindenütt településeket hoztak létre. Az 1650-es évek táján kb. 0.5, a huszadik század küszöbén 1.5, 1950-ben 2.5, 1970-ben 3.5 milliárd ember élt a Földön, s az emberiség létszáma 1999. októberében átlépte a 6 milliárdot. A huszadik században tehát az emberiség létszáma megnégyszerezdött, vagyis a 20. század a népességrobbanás százada volt. E században igen megntt a népszaporulat mértéke (ennek persze több oka is van, melyekre késbb térünk ki). Ezt jól szemlélteti az a tény, hogy amíg az 1 milliárdról a 2 milliárdra való növekedéshez 123 évre volt szükség, a század utolsó 12 éve elegend volt újabb 1 milliárd fvel való növekedéshez (l. a következkben összefoglalt statisztikai adatokat).
Statisztikai adatok szerint az emberiség létszáma 1 milliárd ft 1804-ben, 2 milliárd ft 1927-ben, 3 milliárd ft 1960-ban, 4 milliárd ft 1974-ben, 5 milliárd ft 1987-ben, 6 milliárd ft 1999-ben érte el. 1960-at követen tehát az emberiség létszáma kb. annyit növekedett, mint 1960-ig. Az 1650-es években a létszámnövekedés mértéke évi 0.3 % volt. Ezzel kb. 250 év kellett volna a létszám megkétszerezdéséhez, de ez mintegy 150 év alatt megvalósult. Az 1960-as években a növekedés mértéke 2.5 %-on tetzött, melyhez a legkisebb kétszerezdési id tartozik, kb. 30 év. Az 1960-as éveket követen a növekedés némileg csökkent, a kétszerezdési id növekedett (így pl. az 1970-es években 2.1 % volt, s a kétszerezdési id 33 év). Ma valamivel hosszabb a kétszerezdési id, mintegy 35-40 év (így pl. 2002-ben a növekedés 2 % körüli volt). E számokhoz hozzá kell tenni, hogy a fejld országokban ennél jóval nagyobb a szaporodás. Így pl. az 1970-es évektl az 1990-es évekig Szaud-Arábiában vagy Gambiában a szaporodási ráta meghaladta a 4 %-ot, amíg egyes nyugat-európai országokban megállt a népesség növekedése, s helyenként csökkenni kezdett (mint hazánkban is). A demográfusok a népesség növekedésének négy szakaszát különböztetik meg. Az els szakasz nagyon hosszú, melyben a születések száma nagy, de közel ilyen nagy, st egyes idszakokban nagyobb a halálozások száma. Így e szakaszban a népesség létszáma lassan növekedett, idszakonként csökkent, gyakoriak voltak a betegségek és az éhínségek, a várható életkor 30 év körül volt. A fejlett országokban ez a szakasz az ipari forradalomig tartott, a fejld országok egy részében még a 20. század elején is ez volt jellemz. A második szakasz akkor kezddött, amikor a társadalmi fejldés magasabb szintre ért, javult az élelmezés és az orvosi ellátás, ezért a halálozások száma jelentsen csökkent, miközben a születések száma magas maradt, így a lélekszám rohamosan növekedett. E szakaszon valamennyi fejlett ország túljutott, de a fejld országok többsége még ebben a szakaszban van. A harmadik szakaszban a csökken halálozási arány mellett gyorsan csökken a születések aránya, így igen lassan szaporodik a népesség. Napjainkban a legtöbb fejlett országra ez jellemz. A negyedik szakaszban a születések száma nem éri el a halálozások számát, vagy többé-kevésbé azzal egyenl (de mindkett nagyon alacsony szint), így a népesség létszáma állandó szinten marad vagy kismértékben csökken. Kevés ország érte el ezt a fejldési szintet, s ezek Európában találhatók (Ausztria, Dánia, Magyarország, Németország, Svédország). Így tehát az els szakasz kivételével a Földön mindegyik népesedési szakasz megtalálható, azonban a népesség nagyobb része olyan országokban él, melyek a második népesedési szakaszban vannak. Így a Föld lakósainak száma gyorsan növekszik (Kerényi, 1998).

48/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Az elmúlt évszázadok során az emberiség létszámnövekedése tehát gyorsult, a lélekszám közel exponenciálisan növekedett (az élelmiszertermelés azonban nem ntt ilyen mértékben, s bizonyos filozófusok erre elméleteket alapoztak, pl. Malthus, amelyrl alább adunk egy rövid összefoglalót). Becslések szerint az emberiség létszáma 2013-ban 7, 2028ban 8 és 2054-ben 9 milliárd f lesz, s 150-200 év múlva 10-12 milliárd f körül stabilizálódik (megjegyezzük, hogy vannak ennél lényegesen nagyobb növekedésre számító becslések is, de van olyan becslés is, mely szerint a létszám 9 milliárd körül stabilizálódik). Dönten az átlagos életkor növekedése járult, ill. járul hozzá e folyamathoz: 1650-ben ez 33 év volt, 1990-ben pedig 53 év, nagyrészt az egészségügy, az orvostudomány és az élelmiszertermelés fejldése eredményeként (az átlagos életkor azóta tovább növekedett, s a fejlett országokban 75-85 év körül van, országtól és nemtl függen, ugyanis a nk nagyobb átlagos életkort érnek el). Az orvostudomány fejldése szempontjából különösen meghatározó volt a járványok megfékezése, melyek valószínleg egyidsek az emberrel (e járványok félelmetesek voltak, s elterjedésük a szociális viszonyokkal függött össze, a legtöbb megbetegedés a legszegényebb és a legrosszabb közegészségügyi helyzetben lév népréteget sújtotta. A különféle járványok között meghatározó volt a pestis: Európát - benne hazánkat is - a 6-17. század között súlyos pestisjárványok pusztították, közülük a legsúlyosabb a 14. században (1348-1350 között) mintegy 30 millió ember halálát okozta (Európa lakossága 1300-ban 73 millió volt, amíg 1400-ban 45 millió, és csak 1550-ben érte el ismét az 1300-as évi szintet). Irodalomból ismert a nagy londoni pestis 1665-ben, mely a város lakosságának meghatározó részét elpusztította, s Albert Camus - 1913-1960 - Nobel-díjas francia író örökítette meg ,,A pestis" cím regényében. A himl Amerika felfedezése után kb. 3.5 millió ember halálát okozta Mexikóban; a járványok különösen háborúk idején pusztítottak, s az I. világháborúig lezajlott háborúk alatt több ember vesztette életét fertz betegségek következtében, mint a fegyverektl; a járványok megakadályozásáról nemzetközi egyezmények intézkednek, s lényegében a 19. század végétl gyakorlatilag megszntek). A népességnövekedés dönt része - becslések szerint 90-95 %-a - a fejld országokban következik be, minden megszületett 100 csecsembl 97 f az ún. harmadik és negyedik világban születik. Ma naponta 240 ezer csecsem születik, s elssorban a fejld világban ezzel egyáltalán nem tart lépést a kórházak, az iskolák és az élelmiszertermelés fejldése. A fejld világ tehát túlnépesedik, mellyel szemben a fejlett országokban a lakosság fogy és öregszik (így pl. hazánkban 1000 fre vetítve évente a halálozások száma 13-14 és a születések száma 9-10 között van, melybl következen a lakosság létszáma mintegy 40000 fvel csökken, bevándorlások nélkül, s a tendencia egész Nyugat-Európában hasonló). Így az emberi tevékenységhez kapcsolódó környezetkárosító tevékenység mértéke és hatása rohamosan növekedni fog (erdk pusztulása, energiafogyasztás, hulladékok mennyisége).
A 20. században az emberiség létszáma a fentiek szerint négyszeresére növekedett, de egyáltalán nem egyenletesen, mert Eurázsiában három és félszeresére, Óceániában ötszörösére, Afrikában öt és félszeresére, Amerikában pedig hatsorosára ntt száz év alatt a lakosság létszáma. Az említett változásokat tükrözi az egyes földrészek lakosságának részaránya a teljes népességen belül, melyet három évszámra a következ táblázat szemléltet: Földrész népességének aránya %-ban Földrész 1900 2000 2050 Afrika 9 13 20 Amerika 9 14 12 Eurázsia 81 72 66 Óceánia 1 1 1 A táblázathoz hozzá kell tenni, hogy az Eurázsiára vonatkozó adat ,,csalóka", hiszen ebben vannak csökken vagy legjobb esetben is szinten maradó lakossággal rendelkez területek (Európa nagy rész) és ersen növekv lakosságú területek (mint pl. India, Kína stb.). A hazai helyzetre a következ táblázat mutat még ,,beszédes" számokat: Év Élve születések száma Halálozások száma Népesség száma (f/ezer lakos) (f/ezer lakos) (ezer fben)

49/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév 1949 20.6 11.4 9205 1960 14.7 10.2 9961 1970 14.7 11.6 10322 1980 13.9 13.6 10709 1990 12.1 14.0 10375 2000 9.6 13.3 10222 2003 9.3 13.4 10142 Tehát 1980-at követen a hazai népesség létszáma csökken és évente egy kisvárosnyival vagyunk kevesebben (l. a fentebb említett 40000 ft). Az elrejelzések 2050-ben a legrosszabb esetben 7.4 millióra becsülik a hazai lakosság létszámát, de a legjobb esetben is 8.8 milliónyian lakják az országot. Malthus (Thomas Robert, 1776-1843): angol közgazdász, filozófus, anglikán lelkész. ,,Tanulmány a népesedés törvényérl" cím tanulmányában (1798) megfogalmazta, hogy az élelmiszertermelés a föld csökken termképessége miatt nem képes lépést tartani a népesség létszámnövekedésével, s így a túlnépesedés a nyomor oka. Tanulmányában azt állította, hogy amíg nem korlátozzák meggyzdéses önmegtartóztatással a gyermekszülést, az éhség és az éhínség a Földön elkerülhetetlen lesz. Az ún. malthusianizmus elméletét társadalompolitikai szempontból Fridrich Engels cáfolta. Ma már világosan látjuk, hogy Malthus azon következtetése, mely szerint az élelmiszertermelés nem tudja követni az emberiség létszámának növekedését, helyesnek bizonyult. De ez nem a föld termképességének csökkenésébl, hanem annak végskig való kihasználásából és a termterület illetve a termterület egy fre jutó nagyságának csökkenésébl adódott. Statisztikai adatok részben ezt, részben pedig az éhezk tömegének folyamatos növekedését igazolják, mely utóbbit az ezredfordulón egymilliárd fölöttire becsülték. FAO: Itt említjük meg az ENSZ Élemezési és Mezgazdasági Szervezetét, a FAO-t (Food and Agricultural Organization of the United Nations), melyet 1945-ben hoztak létre, székhelye Róma. A Szervezet célja az emberiség megszabadítása az éhezéstl, s f feladatának tekinti a táplálkozás és az életszínvonal, a mezgadasági termelékenység és a vidéki lakosság életfeltételeinek javítását, a mezgazdasági termékek szétosztásának elsegítését. A FAO minden év október 16-án megszervezi az élelmezési világnapot 1981 óta, Dr. Romány Pál akkori magyar mezgazdasági miniszter kezdeményezésére. Ennek keretében 1996-ban tervet dolgoztak ki az éhezés visszaszorítására, célul kítzve, hogy 2015-ben feleannyi ember éhezzen a világon. A 2002. évi világnapon a FAO vezérigazgatója értékelte a végrehajtást, s kijelentette, hogyha az eddigi ütemben folyik a végrehajtás, a célkitzést 2150-re sikerül teljesíteni. A kiadott jelentés szerint a helyzet romlott, s 2002ben mintegy 840 millió alultáplált ember él a világon, nagy részük (mintegy 800 millió) a fejld országokban (az éhezés által sújtott terület nagyrésze Fekete-Afrikában van). Hiányos táplálkozás következtében naponta 100 ezer ember hal meg, az áldozatok között évente hatmillió ötévesnél fiatalabb gyermek is van (a becslések szerint ötéves életkora eltt évente 11 millió gyermek hal meg a világon). A szakértk megállapították, hogy felgyorsult a népszaporulat növekedése, mellyel az élemiszer mennyiségi növekedése nem tart lépést. A fejldés mellett tehát a kétségtelen eredmények ellenére nem lehet nem észrevenni a szegénység globalizációját (a gazdaság globalizációja mellett), s így megmerevedett a világszerkezet: a világ javainak és forrásainak (gazdagságának) 80 %-át a világ népességének 20 %­a tartja kezében (Pareto-elv). St, ma már vannak szakértk, akik inkább a 90:10 arányt tartják érvényesnek. Ezt egyes szociológusok az ,,alulfejlettség fejldésének" mondanak, vagyis a szegénység is ,,fejldött".

Energia
A Földön felhasználható energia dönt része a Napból ered (fosszilis energia, biomassza, napsugárzás) vagy a Naprendszer keletkezését megelz kozmikus fejldés eredménye (nukleáris energia), egy kis rész a Hold mozgásából származik (árapály), ill. a Föld magjából ered (geotermikus energia). A napsugárzás energiaárama a Föld felületegységére vetítve az atmoszféra fels határán 342 W/m2, s ennek révén a Napból óriási energiamennyiség, összességében évente 5.61024 J (=5.6109 PJ=5.6106 EJ) energia érkezik a Földre (mely 177 PW teljesítményt jelent), azonban ennek 30.5 %-a mikrohullámú visszaverdés, ill. szóródás révén azonnal visszajut a világrbe (ennek 15 %-a a földfelületrl és 85 %-a az atmoszféráról), 69.5 %-a elnyeldik, melegít, s majd visszasugárzódik a világrbe (a teljes energiaáramra vetítve ebbl 45 %-ot a leveg átengedi és így a szárazföld, az óceánok és a jégfelületek nyelik el, 24.5 %-ot az atmoszféra nyel el),

50/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

s ebbl mindössze kb. 0.05 % fordítódik fotoszintézisre (értékét 3000-4000 EJ-ra becsülik), amely a biológiai élet forrása a Földön. Ez az energiamennyiség szolgál a szénhidrát (biomassza) és a szén-dioxid képzésére, tehát ez a forrása az évmilliók során keletkezett fosszilis energiáknak is, melyek felhalmozott mennyiségét 2.6109 PJ-ra (2.6106 EJ-ra) becsülik. A Földre jutó energia mennyiségét érdemes összevetni az emberiség által felhasznált energiával, mely kereken 4105 PJ/év (400 EJ), s ennek kb. tizennégyezerszerese a beérkez energia. A szárazföldre jutó energia mennyisége (amint a fentiekbl kiszámítható) 0.7109 PJ (22 PW teljesítményt jelent), s ez már csak 1750-szerese a világ energiafogyasztásának. (Összehasonlításul: a világ primer energia felhasználása 1900-ban 20 EJ, 1950-ben 60 EJ volt.) Az emberek az energiát eleinte csak ftésre és fzésre használták, fleg fát és szenet, tehát a fosszilis energiát, mely százezerszer gyorsabban fogy a Földön, mint amilyen sebességgel keletkezik (hiszen ma is keletkezik). A fosszilis energia eloszlása a Földön nagyon egyenetlen, ezért az energiaellátásban a nemzetközi kereskedelem meghatározó. A nemzetközi kereskedelemben cserél gazdát a kolaj közel fele, a földgáz mintegy nyolcada és a szén tizede. A következ táblázat lényegében ezt támasztja alá, minthogy a kolaj, a földgáz és a szénelfordulások részarányát mutatja a kimutatott készletre (%-ban) a különböz régiókra: Régió Afrika Ausztrália, ÚjGuinea, Új-Zéland Ázsia Dél- és KözépAmerika Észak-Amerika Kína Közép-Kelet Kelet-Európa és FÁK Nyugat-Európa Kolaj elfordulás 6 4 földgáz elfordulás 7 7 Szénelfordulás 12 9 14 1 21 12 0 26 5

8 9 65 6 2

4 6 32 40 4

A táblázatból megállapítható, hogy a szén eloszlása a legegyenletesebb a különböz régiók között, s a kolaj és a földgáz közel kétharmada a Közép-Keleten és a FÁK országok területén található. Ugyanis Kelet-Európa és a FÁK országok között elssorban a FÁK államok gazdagok földgázban és szénben (arányok megoszlása: 35/5, ill. 20/6). Magyarország ftérték alapján importálja teljes energiafogyasztásának 60 %-át (a szénfogyasztás 10 %-át, a kolajfogyasztás 80 %-át, a földgázfogyasztás 75 %-át). Az ellátás biztonsága minden ország számára létfontosságú kérdés, így az egyes országok energiapolitikája nagymértékben a ,,napi politika" függvénye, a politikával együtt változik. A világon az energiafogyasztás - az eltér fejlettségbl következen - rendkívül egyenetlen: becslésként és globális összehasonlításként azt vehetjük, hogy a fejld országokban az egy fre jutó éves fogyasztás 1-2 hordó (barrel), a fejlett országokban 10-30 hordó között van, az USA-ban ez mintegy 50 hordó. Más formában pedig írhatjuk, hogy az összes népesség 14 %-át kitev iparosodott országok használják fel a teljes energiafelhasználás 53 %-át és adják a szén-dioxid kibocsátás mintegy 50 %-át. Ebbl tehát

51/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

látható, hogy az energia jelents részét a fejlett országok használják fel. Az energiafogyasztás folyamatosan növekszik, így a készletek (nagy valószínséggel) fogynak, mellyel kapcsolatban vissza kell utalnunk a fenntartható fejldés elvére, ill. ezzel kapcsolatban a méltányosság elvére. A XIX. század közepén kb. 8 millió hordó volt naponta az energiafogyasztás, ma ez mintegy 130 millió hordó, tehát közel 150 év alatt a fogyasztás 16szorosára ntt. Az elrejelzések szerint a jövben is növekedik az energiafogyasztás, ha nem is ilyen ütemben, s a növekedés dönt részét felteheten a fejld országok fogják felhasználni (egyes becslések szerint 2040-re a jelenleginek hétszeresére növekszik; ennek alapvet oka az is, hogy a népességnövekedés 90 %-a a fejld országokban jelentkezik). Az elmúlt évek során alapvet tendencia a szén visszaszorulása, mivel 1920-ben a teljes energiafogyasztás 70 %-át adta, ma ez 27-28 % körül van (a világ energiamérlegében mintegy 50 %-kal 1930-ban, Magyarországon 75 %-kal 1950-ben tetzött). Ennek ellensúlyozására növekszik a szénhidrogének (kolaj, földgáz) felhasználása, ill. a nukleáris energiatermelés. Az alternatív, ill. megújuló energiaforrások részaránya viszonylag kicsi, s az elrejelzések szerint hosszabb távon is kicsi marad. Az energiafogyasztás a környezetvédelem rendkívül fontos területe, hiszen a kibocsátott szén-dioxid jelents része a fosszilis energia eltüzelésébl ered, s szerepe jelents a nitrogén-oxidok kibocsátásában is.
Barrel (hordó): a kolajnak és származékainak mérésére általánosan használt rmérték. Használata az amerikai Titusville településrl ered, ahol a fúrásokkal felszínre kerül kolajat - más tárolóeszköz nem lévén - az ott használt 42 gallonos whiskys hordókban tárolták és szállították. 1 (amerikai) gallon 3.785412 liter, így 1 barrel 158.987 liter, tehát mintegy 159 liter. Megújuló energiák: a természeti folyamatok révén folyamatosan újratermeld energiaforrások, mint az árapály energia, a biomassza, a geotermikus energia, a napenergia, a szélenergia, a vízenergia. Lényeges jellemzjük, hogy nem járnak többlet szén-dioxid kibocsátással, még a biomassza sem, minthogy keletkezésekor a növények fotoszintézissel annyi szén-dioxidot kötnek le, mint amennyi elégetésükkor felszabadul és a levegbe kerül. Ezért a biomassza tekintetében gyakran zárt szén-dioxid ciklusról beszélnek. Szükséges megjegyezni, hogy a biomassza összegyjtésekor, szállításakor természetesen felhasznál(hat)nak fosszilis tüzelanyagokat, s ekkor jelentkezik némi többlet szén-dioxid kibocsátás, de ez fellép a fosszilis tüzelanyagoknál is, hiszen azokat is ki kell termelni, s szállítani kell.

Leveg, levegszennyezés, levegtisztítás
A leveg védelmével kapcsolatos egyes szabályokról rendelkez 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet használja a ,,környezeti leveg" kifejezést a következ megfogalmazással: ,,a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegjének kivételével". Ebbl adódóan e rendelet hatálya nem terjed ki a természetes és mesterséges eredet ionizáló és nem ionizáló sugárzásból keletkez légszennyezésre, a leveg munka-egészségügyi védelmére, továbbá a zárt terek levegminségének szabályozására. Így a rendelet célja a környezeti leveg minségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség védelme és a környezet állapotának megrzése érdekében, s azokra a természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkez szervezetekre vonatkozik, akik (amelyek) tevékenysége, létesítménye, terméke levegterhelést (légszennyezést) okoz vagy okozhat. E szervezetek ,,légszennyezk". Értelemszeren a következkben a környezeti leveg védelme érdekében szükséges intézkedésekkel foglalkozunk. A leveg összetételérl már beszéltünk, s kiemeltük a szén-dioxid szerepét az üvegházhatás elidézésében. A korában megadott gáz- és gz halmazállapotú komponensek mellett a leveg tartalmaz még aeroszolokat, szilárd szennyezket és illékony szerves vegyületeket (VOC). Az aeroszolok a légkörben finoman eloszlott, diszpergált szilárd és cseppfolyós részecskék, s a részecskék összetételétl, halmazállapotától, koncentrációjától, méreteloszlásától, alakjától és egyéb tulajdonságaitól függen igen változatos tulajdonságokkal rendelkeznek. A részecskék mérete 10-3-10 µm között van, tehát a molekula

52/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

csoportoktól a viszonylag gyorsan üleped részecskékig terjed. Irodalmi adatok szerint az egész földfelületre vonatkozóan általában 250-500 darab aeroszol részecske van 1 cm3 levegben (óceánok felett kevesebb, szárazföldek felett több, szennyezett levegben lényegesen több). Összetett aeroszol a füstköd (szmog). Aeroszolokat alkotnak a kipufogógázok, a városi, háztartási vagy ipari szállóporok, a kéményfüst, a köd és a felhk. Aeroszolok keletkeznek a túlnyomásos flakonokból vagy tartályokból porlasztott permetekbl (festékek, dezodorok, vegyszerek stb.). Egyre jobban kezdenek elterjedni az aeroszolként adagolható gyógyszerek is. Ezeken kívül az igen változatos tulajdonságokkal rendelkez mesterséges vagy természetes aeroszolok sokasága szinte kimeríthetetlen. Az aeroszolok részben a globális alapszennyezést (gyakran háttérszennyezésként említik) okozzák. Negatív hatásuk elssorban az atmoszféra zavarosságának elidézésben, a látótávolság csökkentésében, a beérkez napsugárzás gyengítésében (szórásában) és így a földfelszín hlésében jelentkezik. A szilárd szennyezdések f alkotói az égésbl ered pernye és korom, a talajfelszínrl, cementiparból, kohászatból és számos más iparból származó por, amelyek összetétele igen változó. A természetes légkörben lehetnek lebeg él szervezetek is (baktériumok, vírusok, algák, spórák, pollen). A légköri szilárd szennyezdések durva frakcióját üleped pornak (szedimentum) nevezik. Vízben oldódó és vízben oldhatatlan, illetve szerves és szervetlen frakciókra osztható. A hosszabb ideig lebegve maradó kisebb részecskék alkotják a szálló port. Egészségügyi szempontból a 0.25-10 µm mérettartományú részecskék a legveszélyesebbek (az ún. inhalációs porfrakció, minthogy bejuthatnak a tüdbe és szilikózist okozhatnak. Ugyanis a 10 µm méret feletti részecskéket a fels légutak visszatartják, a 0.25 µm alattiakat pedig a tüd nem tartja vissza, s kilégzéssel a szabadba jutnak. Az illékony szerves vegyületek (VOC) a levegben elforduló szénhidrogénszármazékok (metán kivételével) gyjtfogalma. Néhány ilyen vegyület: aceton, benzin, benzol, diklór-etán, etil-alkohol, kloroform, metil-alkohol, szén-tetraklorid, toluol, triklóretán, xilol. Forrásuk részben természetes is lehet, de a szennyezés meghatározó részét a gépjármvek és az ipar bocsátja ki.
Aeroszol: olyan diszperz rendszer, melynek diszpergáló (folytonos) közege gázhalmazállapotú (pl. leveg), diszpergált részecskéi pedig kolloidális méret, finoman eloszlatott szilárd szemcsék vagy folyadékrészecskék (elbbi füst, utóbbi köd). A részecskék mérete alapján három csoportot különböztetnek meg: 0.3 µm alatti méret esetén az ún. Aitken-féle magvakról beszélnek, melyek az atmoszférában kondenzációs magvakat alkotnak, a gázmolekulákhoz hasonlóan mozognak, felületeken megkötdnek, s általában cseppfolyósodással jönnek létre és a nagyobb részecskéken adszorbeálódva távoznak a légkörbl; a 0.3-3 µm az ún. akkumulációs tartomány, mely részecskék kisebb részek koagulációjával (egyesülésével) jönnek létre, Brown-féle hmozgást végeznek, s általában viszonylag rövid tartózkodási id után a csapadékkal távoznak az atmoszférából; a 3 µm-nél nagyobb szemcsék az ún. durva tartományt alkotják, melyek makroszkópikus testek aprózódása révén jönnek létre, s ülepedéssel távoznak az atmoszférából. Negatív hatásuk elssorban a látótávolság csökkentésében, a beérkez napsugárzás szórása révén annak gyengítésében és így a földfelszín hlésében nyilvánul meg (a vizsgálatok szerint éves átlagban 0.4 %-kal csökkentik a Föld felületét elér napsugárzást, vagyis növelik az ún. albedot). A 0.2-10 µm átmérj részecskék az atmoszféra ún. zavarosságát idézik el, ami jelents mértékben hat az idjárás alakulására. Az aeroszol részecskék nagysága mellett alakjuk is egészen különböz, a kondenzációval keletkezk általában gömb alakúak, míg a talaj eredetek, a felszín mállásával keletkezk formája szabálytalan. Részben ebbl adódik az az általános jellegzetességük, hogy tömegükhöz képest felületük nagy. A cseppfolyós, ill. a szilárd részecskék a Föld, ill. az óceánok felszínérl (diszpergálódással) kerülnek a levegbe, de egyéb természetes forrásaik is vannak (pl. vulkánkitörés), ezek mérete általában 1 µm felett van (ún. durva aeroszolok). A levegben lejátszódó kémiai reakciók révén is képzdnek, melyek elssorban kénsav, salétromsav és egyes szerves gzöket termelnek, s ezek cseppfolyósodásával aeroszolok keletkeznek, melyek mérete általában 1 µm alatt van (ún. finom aeroszolok). Egy részük az emberi tevékenység következménye. Hatással vannak a csapadék képzdésre annak révén, hogy egyesek nedvszívók, mások nem. A részecskék száma térben és idben igen változó, függ a részecskék méretétl, a földrajzi szélességtl, a tengerszint feletti magasságtól, az idjárástól. Óceánok felett 10-100 darab/cm3 a gyakori koncentráció, míg szárazföldek felett vidéki, közvetlenül nem szennyezett területeken 103-104 darab/cm3, szennyezett városi levegben 105 darab/cm3. A magassággal az óceánok felett nem változik a koncentráció, szárazföldek felett a magassággal elször exponenciálisan növekszik, majd kb. 4-5 km körül állandóvá válik, elérve az óceánok feletti értéket. Az

53/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév aeroszolok tartózkodási ideje a troposzférában 0.01-0.1 év, a magasabb légrétegekben ennél lényegesebb nagyobb (sztratoszférában 0.5-5 év, de a mezoszférában 5-10 év is lehet). A részecskék az atmoszférában a nehézfémek elfordulásának leggyakoribb lelhelyei. Egyes esetekben súlyos egészségkárosodást okozhatnak: irritálják a brt, a szemet, a légzszerveket, allergiát okozhatnak, szöveti elváltozásokat idézhetnek el a tüdben (pl. szilikózis, azbesztózis). Bontásukra, ill. leválasztásukra alkalmazott mveletek: ülepítés, srítés, centrifugálás, koagulálás, szrés. Azbesztózis: azbesztszálaknak emberi szervezetbe való jutása következtében rosszindulatú daganatok keletkeznek, fleg a mellhártyában és a tüdben. Az azbeszt rostos, fonalakra szedhet magnézium-szilikát (lényegében tehát különböz szálas szilikátok), belégzéssel a 10-100 µm nagyságú darabok kerülhetnek az emberi szervezetbe. Szilikózis: a szilícium-dioxidot tartalmazó kzetpor belégzése következtében kialakuló foglalkozási jelleg betegség. Különösen kpormalmokban, kfejtkben, bányákban, cementüzemekben, öntödékben, csiszolóüzemekben dolgozó személyeknél gyakori. Hatására a tüd légz felülete megkisebbedik és az erek egy része elzáródik, melynek hatására a szív jobb kamrája és pitvara állandó túlterheléssel kénytelen mködni. Megelzése a porképzdés csökkentésével ill. elszívással, egyéni védeszközök alkalmazásával lehetséges. Szilárd halmazállapotú szennyezdések (por, részecskék): A légzszervekbe való lejutás eltér mechanizmusa miatt megkülönböztetjük a 10 µm-nél kisebb részecskéket (PM10 frakció = Particulate Matter l0 µm) és a PM2.5 frakciót. A hosszabb ideig lebegve maradó kisebb részecskék neve szálló por (e frakció nemzetközi elnevezése: TSP=Total Suspended Particulates). A légkörben lebeg él szervezetek (baktériumok, vírusok, algák, spórák, pollen) neve aeroplankton. A természetes, szabad légkörben ezek közül az allergén pollenek okozzák a legtöbb gondot. Közismert képviseljük a parlagf (Ambrosia elatior). Megkülönböztetünk toxikus és közömbös porokat. A közömbös és a toxikus porokra eltér határértékek vonatkoznak (a toxikus porokra természetesen szigorúbb elírások érvényesek). Toxikus hatásúak a biológiailag aktív mezgazdasági szerek porai, mint a peszticidek, fungicidek, herbicidek, de toxikus por az ólom is, valamint a különféle rákkelt vegyületek, elssorban a 3,4 benzpirén (L. a közlekedéssel kapcsolatban leírtakat). Illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compounds; VOC): olyan szénhidrogén-származékok (metán kivételével), melyek gznyomása 20 °C (293.15 K) hmérsékleten egyenl vagy meghaladja a 0.01 kPa értéket ill. a felhasználás körülményei között ezzel azonos illékonyságúak (l. a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendeletet). A napsugárzás hatására a nitrogén-oxidokkal reakcióba lépve részt vesznek a fotokémiai köd (füstköd) kialakításában, a reakció során ózon képzdik. Egy részük rákkelt. Károsítják a légzszerveket, a növényi sejteket, légúti megbetegedést okoznak, irritálják a szemet, a szerkezeti anyagok korrózióját idézik el. Forrásuk részben természetes is lehet, de a szennyezés meghatározó részét a gépjármvek és az ipar bocsátja ki. A közúti VOC-emisszió mintegy 70 %-a az autók kipufogógázaiból ered, az üzemanyag tökéletlen égése miatt. A további mintegy 30 % a tankolás közbeni ill. a tankból történ elpárolgás eredménye. Kibocsátásuk csökkentésére vonatkozó ENSz megállapodást Magyarország 1995. szeptemberében írta alá.

Levegszennyezés (légszennyezés)
Kibocsátás (emisszió) révén a leveg minségét károsan befolyásoló szilárd-, cseppfolyós-, gáz- vagy gz-halmazállapotú légszennyez anyagok jutnak a légkörbe, s e folyamat a légszennyezés. Lehetnek elsdleges és másodlagos légszennyez anyagok. Az elsdleges szennyez anyagok a légkörbe jutás után nem mennek keresztül kémiai átalakuláson és így változatlan formában ülepednek ki. A másodlagos szennyez anyagok a légkörbe jutást követen a napsugárzás hatására átalakulnak (fotokémiai reakció) vagy a légkörben jelenlev más anyagokkal lépnek kémiai reakcióba, melynek révén általában a kibocsátottnál károsabb anyagok, ill. vegyületek keletkeznek. A légszennyez anyagok többsége már megtalálható a légkörben, s káros hatásuk dönten mennyiségi növekedésükbl ered. A leggyakoribb és a legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyez anyagok: por, pernye, korom, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szén-dioxid és szén-monoxid. A technika fejldése révén új szintetikus vegyületek is a légkörbe kerülhetnek, melyek új veszélyforrást jelentenek (pl. freonok, illékony szerves ill. aromás vegyületek). Levegtisztaság-védelmi szempontból e légszennyezket - az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján veszélyességi szempontból négy csoportba sorolják (l. a 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendeletben), melyek · I: különösen veszélyes anyagok;

54/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

· II: fokozottan veszélyes anyagok; · III: veszélyes anyagok és · IV: mérsékelten veszélyes anyagok. Az I. veszélyességi fokozatba tartoznak a leginkább mérgez (toxikus) hatású anyagok (pl. nehézfémek és vegyületeik, a rákkelt hatású vegyületek, korom stb.), a legkevésbé veszélyesek a IV. veszélyességi fokozatba tartoznak (pl. aceton, etilalkohol, mérgez anyagot nem tartalmazó üleped por stb.).
A már említett 21/2001. (II. 14.) számú Kormányrendelet a levegszennyezésre, a légszennyez anyagra, a légszennyezettségre és az ún. alap légszennyezettségre a következ meghatározásokat tartalmazza: · levegszennyezés (légszennyezés): légszennyez anyagnak a légszennyez anyag kibocsátási határértéket meghaladó mérték levegbe bocsátása; · légszennyez anyag: a leveg természetes minségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat; · légszennyezettség (immisszió): a levegben a levegterhelés hatására kialakult légszennyez anyag koncentrációja, beleértve a légszennyez anyag adott idtartam alatt felületekre történt kiülepedését; · alap légszennyezettség: a vizsgált légszennyez forrás környezetében kialakult, más légszennyez források által okozott, jogszabályban meghatározott idtartamra vonatkoztatott átlagos légszennyezettség, amelyhez a vizsgált légszennyez forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik.

A légkörbe jutott szennyez anyagok a légkörben elmozdulnak, lokálisan és globálisan terjednek, eloszlanak a légkörben, s ezen ún. transzmisszió eredményeként a környezeti levegben kialakult szennyez anyag koncentráció a légszennyezettség vagy az ún. immisszió. A terjedés igen összetett folyamat (konvekció, diszperzió és diffúzió lép fel), melynek során a kibocsátott szennyezk hígulnak, koncentrálódnak és átalakulnak. A szennyez anyagok légköri tartózkodását és terjedését a leveg mozgása, valamint a domborzat határozzák meg. A légmozgás (szél) kialakulásában a leveg állapothatározói (hmérséklet, nyomás, nedvességtartalom) és az idjárási viszonyok a meghatározók. Ebben a napsugárzás hatására létrejöv hmérsékletkülönbségnek is nagy hatása van: a földközelben felmelegedett levegrétegek felemelkednek és helyükre a magasabb légrétegekbl hidegebb leveg áramlik, s ez keveri a troposzférát. Természetesen minél nagyobb a szélsebesség, annál intenzívebb ez a keveredés, s megfelel keveredéshez legalább 8-10 m/s levegsebesség szükséges, mely az ún. turbulens áramlásnál intenzívebb. A keveredést jelentsen gyorsíthatják az iránytörések is (pl. erdk, magas épületek stb.). Kis sebesség légáramlás (pl. lamináris áramlás) vagy a szélcsend, ill. az ún. hmérséklet inverzió kedveztlen a szennyez anyagok elkeveredésének (és így hígulásának) szempontjából. Utóbbi esetben a keveredést megakadályozó záróréteg alakulhat ki.
A levegszennyez anyagok terjedése a légkörben: A légmozgás függ a súrlódástól, mely közvetlenül a földfelszín közelében a legnagyobb, hatása a felsbb légrétegekben a magasság növekedésével fokozatosan csökken. A felszíntl mért 500-1000 m feletti légrétegben az áramlás súrlódásmentesnek és stacionáriusnak tekinthet. A surlódás mértékére jelentsen hatnak a felszíni egyenetlenségek is, s értéke érdes, szaggatott térszínek felett nagyobb, egyenletes sík térszínek felett kisebb. A növényállomány is növelheti a súrlódás nagyságát, s lombhullató fákból álló erdk felett értéke nyáron nagyobb, mint télen.. A városok beépítettsége, a felszín anyagi minsége, a domborzat és a növényzet megváltoztatják a terjedés körülményeit. Helyi széljárások alakulnak ki a lejtk mentén, kiterjedt vízfelületek és szárazföldek határán. Az áramláson belüli rendezetlen mozgásokat turbulenciának nevezzük, melyet termikus és mechanikus hatások hoznak létre. Ennek alapján termikus és dinamikus turbulenciát különböztetünk meg. A termikus turbulencia kifejldésében a hmérsékleti rétegzdés hatása meghatározó, s minél nagyobb a hmérsékletgradiens, annál nagyobb az a sebesség, amellyel a keveredés végbemegy. Nappal a besugárzás hatására a földfelszín felmelegszik és a légkör alsó rétege labilissá válik. A melegebb, tehát könnyebb légrétegek felemelkednek és ezek helyébe hidegebb légrészek süllyednek le. A nagy függleges hmérsékletgradiens légtömegekben a talaj közelében is gyakori az élénk turbulens mozgás, ezzel szemben viszont a kis függleges hmérsékletgradiens légtömegekben a gyakori szélcsend és a gyenge áramlás a jellemz. A dinamikus turbulencia a felszín érdességi elemei által keltett örvényl mozgás. Mértéke a felszíni érdességen kívül a szélsebesség nagyságától is függ, s

55/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév minél nagyobb a szélsebesség, annál ersebb a turbulencia. A kétféle turbulencia általában egyszerre fordul el, egyik vagy másik azonban meghatározó lehet adott meteorológiai feltételek esetén. A dinamikai örvényesség szeles éjszakákon jelents, a termikus örvények pedig meleg nyári napokon uralkodnak. A légszennyez anyagok terjedése, hígulása és felhalmozódása dönt fontosságú és meghatározásával, ill. vizsgálatával a meteorológia foglalkozik. Inverzió: Az atmoszféra hmérséklete normális körülmények esetén a Föld felszínétl távolodva csökken, ez az atmoszféra hmérséklet-gradiens. Ennek értéke -6.5 K/km, vagyis kilométerenként 6.5 K-nel csökken a hmérséklet (más módon kifejezve: -0.15 km/K, tehát 1 K hmérsékletcsökkenés valósul meg kb. 150 méteren belül), és a troposzféra fels határán a hmérséklet -50 °C, -60 °C. Hmérséklet-inverzió esetén a magasabban lév légrétegek hmérséklete nagyobb, mint az alsó légrétegeké, és ez megakadályozza az alsó légrétegek felemelkedését, vagyis a leveg keveredését. Az inverziós réteg tehát záró rétegként viselkedik, megakadályozva a függleges irányú anyagcserét, keveredést, a szennyez anyagok hígulását. E gátolt keveredés következtében a talaj közeli rétegekben füstköd (szmog) alakulhat ki. Ha az inverziós réteg 700 m alatt van, szennyezés szempontjából veszélyes helyzet alakulhat ki, míg 300 m alatti inverziónál a helyzet kritikus. Inverzió általában kora reggel vagy éjszaka, derült égbolt és gyenge szél esetén alakul ki a talaj feletti rétegben.

A levegszennyezés forrásai A különféle szennyezdések természetes folyamatok eredményeként, ill. az emberi tevékenység eredményeként kerülhetnek a légkörbe, az oxigén- és a szén-háztartás alakulását elssorban a növényzet, másodsorban az állatvilág dönt módon befolyásolja. A légkörbe jutó szennyez anyagok tekintélyes része természetes eredet. Így pl. · a hidroszféra aeroszolt, ill. vízcseppeket - s ezzel együtt természetesen a megfelel só ionokat - juttat a légkörbe. A tengeri eredet légtömegekben ezeknek az anyagoknak viszonylag magas a koncentrációja. A tengeri élvilág nagy mennyiség anyagcsere terméket is termel, melyek oldódnak a vízben, s onnan a légkörbe távoznak. Ezek közül a szén-dioxid a legfontosabb. · a litoszféra (földkéreg) felületérl fleg szilárd szennyez anyagok származnak. A sivatagi és a tengeri homok (SiO2) az idjárástól függen gyakran igen nagy koncentrációban van jelen a légkörben. A talajok pora szerves alkotórészeket is tartalmaz, fleg azonban ásványok porából, karbonátokból, szulfátokból és oxidokból áll (pl. CaCO3, CaSO4, MgCO3, Al2O3, ZnO, SiO2 stb.). · vulkáni tevékenység során porok, gzök és gázok (H2S, SO2, HCl, CO, CO2) jutnak a levegbe. Sztyeppék, bozótok, erdk tüzeinek égéstermékei a szén-dioxidon kívül kormot, ehhez kapcsolódva karcinogén (rákkelt) szén-hidrogéneket hordoznak. A növények és az állatok bomlástermékei ­ mint pl. ammónia, kén-hidrogén, aminok és merkaptánok stb. gyakran bzösek (fleg a kéntartalmúak). Kis szénatom-számú, egyszer szén-hidrogének részben gázkitörések, részben szerves bomlástermékek gyanánt kerülnek a levegbe. Közülük a metán jelents koncentrációban van jelen a légkörben (l. elbb, kb. 2 ppm). A mesterséges eredet levegszennyezdés legnagyobb részét a közlekedés, az ipar és a háztartások tüzelése okozzák, ill. kisebb részben a mezgazdaság. Részesedési arányuk az idk során változik, mert néhány évtizeddel ezeltt a közlekedés szerepe e tekintetben nem volt túl jelents, ma viszont a fejlettebb államokban a közlekedés a legnagyobb szennyez. Az egyéb eredet szennyezdések részaránya (de gyakran kibocsátott mennyiségük is) ezekben az országokban már csökken (az ipari szennyezések szabályozása, környezetbarát technológiák alkalmazása, a kevésbé szennyez energiahordozók használata az ermvekben, iparban és a háztartási tüzelésben stb. hatására). Régebben egy ország vagy terület levegjének szennyezettsége rendszerint iparának fejlettségével volt arányos, a fejlettséget e tekintetben ma már a közlekedési szennyezdés részaránya jellemezi. A gépjármállomány növekedése azonban nem szükségszeren növeli arányosan tovább a szennyezettséget (fleg a gazdagabb országokban, de hazánkban is). Pár évtizede a mezgazdaság csak kismérték,

56/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

fleg helyi jelentség szennyez volt, ma már a biológiai egyensúly szempontjából veszélyes szennyez forrás. A közlekedés általában port, kormot, különféle szén-hidrogéneket és származékait (pl. kén-dioxid, szén-oxidok stb.) juttatja a levegbe. A belségés motorok közül a dízel-üzem jármvek kipufogógáza nitrogén-oxidokban dús, a gázolaj kéntartalma kén-dioxid alakjában jelenik meg. A benzin üzem motorok kipufogógázai szén-monoxidot, benzingzt, aldehideket, egyenes láncú és gyrs szén-hidrogéneket tartalmaznak. Az ólom-tetraetil adalékból származó ólom néhány éve még jelents mennyiség volt a levegben, napjainkra azonban már a legtöbb országban, így hazánkban sem adagolják az üzemanyaghoz. A repülgépek levegszennyez hatása is jelents. Szennyez anyagaik: aldehidek, szén-oxidok, korom. Ez a hatás talajközeli rétegeket csak részben érint (pl. részecskék ülepedése) (L. még a közlekedéssel kapcsolatban leírtakat). A háztartási tüzelés, a ftés levegszennyez hatásának f oka a tökéletlen elégetés. Egységnyi elégetett tüzelanyag mennyiség lényegesen több szennyezést okoz, ha kis tüzel egységekben égetik el, mintha korszer nagyüzemi kazánokban használnák fel. Szén használata esetén termeldik a legnagyobb mennyiség és a legtöbb féle szennyez anyag. Elnyösebb az olajtüzelés és a gáztüzelés, minthogy pl. gáztüzelésnél szilárd szennyezdés gyakorlatilag nem keletkezik, n viszont a nitrózus gázok emissziója. A mezgazdaság részben ugyanolyan anyagokat juttat a levegbe, mint amelyek természetes körülmények között is keletkeznek, de a mezgazdaság kemizálódásával (mtrágyák és növényvd szerek felhasználása stb.) sok új, a természet egyensúlya szempontjából is veszélyeket rejt anyag került alkalmazásra. Ezek biológiailag aktív anyagok, por, ill. permet formájában gyakran kerülnek a levegbe, különösen a repülgépes permetezés esetében. Több légszennyez gáz az ipari termelés, az ipari balesetek, a ftés és a közlekedés következtében kerül a légkörbe. Legveszélyesebbek a kén-dioxid, a fluor és a hidrogénfluorid, a klór és a hidrogén-klorid, a nitrogén-oxidok és az ammónia, melyek legfbb forrásai a következk: · a kén-dioxid fleg kéntartalmú energiahordozók (fleg szén) eltüzelésébl ered. Hatására a fák krónikus károsodást szenvednek. · a fluor és a hidrogén-fluorid (hidrogén-fluorsav; folysav) a foszforsav-gyártás, foszformtrágya gyártás, a kohászat és az alumíniumgyártás káros melléktermékei. Hatásukra krónikus károsodás keletkezik a növényeken. · a klór és a hidrogén-klorid (sósav) a cellulózgyártásból, a mtrágyagyártásból és szerves anyagok elégetésébl ered. Hatására a szerves anyagok elroncsolódnak. · a nitrogén-oxidok (vagy nitrózus gázok: NO, NO2, N2O3 stb.) a salétromsavgyártás, a kénsavgyártás, a mtrágyagyártás, az égési folyamatok melléktermékei. Elssorban az emberi szervezetre veszélyesek a forrás közelében. · az ammónia elssorban a mtrágyagyártásból, a karbamid gyártásból, a kokszolómvekbl, ill. a mezgazdaságból ered. Hatására a növények levelei foltosodnak. A légszennyez anyagok származhatnak pontszer forrásból vagy diffúz szennyez forrásból. Az emberi tevékenységbl ered ún. antropogén szennyezés mellett tehát igen jelents a természetben lejátszódó folyamatokból ered ún. természetes eredet szennyezés (pl. vulkánkitörés, erdtüzek, földfelszín porzása, biomassza bomlás), s ezek részarányát a következ táblázat mutatja:

57/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Légszennyez anyag kén-dioxid nitrogén-oxidok szénmonoxid szén-dioxid metán szénhidrogének radioaktív anyagok

természeti folyamatból 55 25 50 96 40 95 90

Emberi energiatevékenység révén felhasználás révén 45 90 75 80 50 30-50 4 55-80 60 15-40 5 55 10 25

Az utolsó oszlop az ún. fosszilis (vagyis a nem megújuló, azaz a szén, az olaj és a földgáz eltüzelésébl származó) energia-felhasználás hozzájárulásának részarányát szemlélteti az emberi tevékenységbl ered szennyezésen belül. A táblázatból megállapítható, hogy a természeti és az emberi eredet szennyezés mértéke átlagosan közel azonos nagyságú, ezen belül azonban a nitrogénoxidokra az emberi tevékenység, a szén-dioxidra, a szénhidrogénekre és a radioaktív anyagokra a természeti folyamatok meghatározóak (húsz európai országra 1990-ben az emberi tevékenységbl ered kén-dioxid 95 %-a, a nitrogén-oxidok 97 %-a eredt a fosszilis energia eltüzelésébl). Az emberi tevékenység káros hatása abban áll, hogy amíg a természeti folyamatok egyensúlyát a természet öntisztulási folyamatai (vagyis a száraz, ill. a nedves kihullás, amit lejjebb tárgyalunk) helyreállítják, az emberi eredet szennyezés viszont megbontja az egyensúlyt, s káros és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, mellyel az él szervezeteket közvetlenül károsítja. A légkörbe kerül nem gázhalmazállapotú anyagok (lebeg szilárd vagy cseppfolyós részecskék, porok) mennyiséget 1-2.5·109 tonnára becsülik, melynek mindössze 15-20 %-a antropogén eredet.
A leveg öntisztulása (természetes tisztulás): A levegnek az él vizekhez hasonlóan van természetes öntisztulása, mely nagy szerencse, hiszen ha a légkörbe jutó idegen anyagok változatlan formában az atmoszférában maradnának, akkor a leveg összetételének változása miatt viszonylag rövid id alatt alkalmatlanná válna az ember és más éllények számára. Az öntisztulás révén tehát a légkörbe kerül anyagok és a légtérben jelen lév anyagok mennyiségében dinamikus egyensúly alakul ki és így a légtérben jelen lév mennyiség idben állandósul. Ha a szennyez anyagok kibocsátása megn, új egyensúlyi helyzet áll be, melynél a levegben lév szennyez anyag-tartalom az elzkhöz képest magasabb. Fontos kérdés az, hogy az új egyensúlynak megfelel atmoszférát és ennek következményeit a jelenlegi élvilág és az ember hogyan viseli el. Nem kell nagyméret változásoknak bekövetkezni a légállapotban ahhoz, hogy néhány generáció múltán az ökoszisztémákban már valóban látványos változások következzenek be. Ez a levegszennyezdés egyik nagy problémája, melynek veszélyessége lappangó voltában van.

A légszennyez anyagok koncentrációját különféle egységekben adják meg, melyek lehetnek: mg/m3, mg/Nm3, µg/ m3, ppm (parts per million, tehát 10-6-od rész) ahol 1 ppm= cm3 légszennyez anyag/m3 leveg vagy 1 g légszennyez anyag/t leveg 1 ppm= µmol/mol SI egységben (vagyis a teljes térfogat vagy a teljes tömeg milliomod része, tehát 1 rész a millióból). Ritkábban, de elfordul a ppb, ill. a ppt használata is (1 ppb=mg/t ; SI egységben 1 nmol/mol; 1ppt=1 µg/t; tehát 1 rész a milliárdból, ill. a trillióból, vagyis 10-9-ed ill. 1012 -ed rész). A por, ill. köd koncentrációt darab/m3-ben adják meg, a leüleped por mennyiséget pedig: g/m2hónap, ill. t/km2év. A következkben a szén-dioxid, a kén-dioxid, a nitrogén-oxid, a szén-monoxid ill. az egyéb komponensek hazai kibocsátására közölt adatokat ismertetjük és elemzzük (Adatok hazánk környezeti állapotáról, 2000.):

58/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

A CO2 kibocsátás 1980-ban 92 millió tonna volt, mely az 1990-es évek végére 60 millió tonnára csökkent (az 1980-as mennyiség 65 %-a). Erteljesebb volt a csökkenés az 1990-es évek fordulóján, egyrészt az ipari termelés csökkenése és a felhasznált energiahordozók szerkezetének megváltozása (a szénhidrogének nagyobb aránya) következtében (mind az ipari és mezgazdasági, mind a lakossági kibocsátás közel felére csökkent), a közlekedési eredet kibocsátás ugyanakkor enyhén növekedet. Jelenleg hazánkban az egy fre vetített fajlagos érték 5.9 t széndioxid/év (a világátlag kb. 3.7 t/év). Ez mintegy harmadával kevesebb az 1980-as évek átlagánál és az utóbbi 10 évben közel állandó, kis ingadozással. A hazai kibocsátás a világon kibocsátott mennyiségnek csak 0.25 %-a, de a fajlagos érték alapján mégis a jelentsebb kibocsátók közé tartozunk. Az SO2 kibocsátás 1980-ban kb. 1600 kt volt, s az ermvek csökken kibocsátásának (nagy kéntartalmú ftanyagok, mint pl. olaj és a nagyon kénes szenek felhasználásának csökkenése) eredményeként és dönten a Paksi Atomerm üzembe helyezésének következményeként csökkent 1989/1990-re mintegy 1 millió tonnára, az 1980as érték 60 %-ára. Az elmúlt két évtizedben igen jelentsen csökkent az egyéb eredet kéndioxid kibocsátás is, dönten a gáztüzelés terjedésével, illetve a benzin és a gázolaj kéntartalmának jelents csökkentése hatására. Így 2000-ben a kibocsátott mennyiség mintegy 490 ezer tonna volt, tehát az 1980-ban kibocsátott mennyiség 30 %-a. Nemzetközi kötelezettségeinknek (Helsinki, 1985; Oslo, 1994) megfelelen a ,,7/2003. (V. 16.) KVVMGKM együttes rendelet az egyes légszennyez anyagok összkibocsátási határértékérl" rögzíti, hogy 2010-ben az összes kén-dioxid kibocsátásunk legfeljebb 500 ezer t lehet, melyet tehát már 2000-ben túlteljesítettünk. Az adatok mélyebb elemzése ugyanakkor azt mutatja, hogy az ermvi kibocsátás erteljes csökkenése ellenére (655 ezer tonna értékrl 382 ezer tonna értékre) megntt az ermvek részaránya a teljes kibocsátásban, az 1980. évi mintegy 40 %-ról 2000-ben közel 80 %-ra. Így csakis az ermvi kibocsátás további csökkentése lehet az alapja az országos kibocsátás további csökkentésének (füstgáz-kéntelenítés, mely 1999 szétl megvalósult egy ermben és 2004/2005 fordulóján üzembe állították a második ermben is). Ennek végrehajtását kényszeríti a 10/2003 sz. rendelet, mivel elírja, hogy a villamosenergia-termelésre szolgáló hazai ermvek összes kén-dioxid kibocsátása évente 2004. január 1. után legfeljebb 380 ezer t és 2005. január 1. után legfeljebb 250 ezer t lehet, melynek alapján az egyes ermvek összes kibocsátását a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Ffelügyelség állapítja meg. (10/2003. (VI.11.) KVVM rendelet az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemen hteljesítmény tüzelberendezések mködési feltételeirl és légszennyez anyagainak kibocsátási határértékeirl). Országos adatok még nem állnak rendelkezésre az utóbbi évekre, de ermvekre igen. Így az ermvek kén-dioxid kibocsátása 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban rendre mintegy 280, 230 illetve 205 kt volt, s felteheten ennek megfelelen csökkent az országos kibocsátás is. Tehát az ermvek egyelre lényegesen ,,túlteljesítették" a rájuk vonatkozó elírásokat. Az NOx kibocsátás mintegy 270-280 kt/év volt az 1980-as években, s a 90-es évtized második felében 180-200 kt/év(mintegy 30 % a csökkenés), melyben a közlekedés a meghatározó az évenkénti 110 kt/év körüli értékkel, s ezt követik az ermvek. A közlekedési eredet kibocsátás mennyisége a 90-es évtizedben is a korábbi szinten maradt, tehát részaránya jelentsen növekedett, minthogy az összes kibocsátás csökkent (az 1980-as 41 %ról 2000-ben 59 %-ra). A közlekedés és a szolgáltatás kivételével minden területen jelentsen csökkent a nitrogén-oxid kibocsátás, legnagyobb mértékben az ipari és a mezgazdasági eredet, minthogy mindkett közel harmadára csökkent 20 év alatt. A szófiai megállapodásban vállaltakat tehát hazánknak sikerült teljesítenie (pontosabban túlteljesítenie),

59/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

de megállapítható az is, hogy a további csökkentés forrásai csakis a közlekedési és az ermvi kibocsátás csökkentése lehet, pl. a jármpark korszersítésével, illetve tüzeléstechnikai beavatkozásokkal és/vagy nitrogén-oxid mentesít eljárások alkalmazásával (2000-ben e kett együtt az összes kibocsátás 78 %-át adta). Az ermvi kibocsátás további csökkentésére a 10/2003. (VI.11.) KVVM rendelet elírja, hogy a villamosenergia-termelésre szolgáló ermvek összes nitrogén-oxid kibocsátása 2004. január 1. után legfeljebb 38 ezer t és 2005. január 1. után legfeljebb 30 ezer t lehet évente, melynek alapján az egyes ermvek összes kibocsátását a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Ffelügyelség állapítja meg. A ,,7/2003. (V. 16.) KVVM-GKM együttes rendelet az egyes légszennyez anyagok összkibocsátási határértékérl" rögzíti, hogy 2010-ben az összes kibocsátás legfeljebb 198 kt lehet. Országos adatok még nem állnak rendelkezésre az utóbbi évekre, de ermvekre igen, s ezek szerint a kibocsátás 2000-hez viszonyítva valamelyest növekedett. Tehát úgy tnik, hogy az ermvek e területen nehezen fogják teljesíteni a rájuk vonatkozó elírásokat. A porkibocsátás (szilárd anyag kibocsátás) 1980 körül 580 kt/év volt, ami az erteljes beruházások hatására 1990-re 205 kt/év értékre csökkent. Ebbl mintegy 75 kt/év lakossági és 71 kt/év ipari jelleg. A csökkenés az utóbbi években is következetesen tart, és 1995-ben az összes kibocsátás 155 kt/év volt, melyben a lakosság 44.2 kt/év és az ipar 58.6 kt/év értékkel szerepel, míg 2000-ben az adatok rendre 128.5, 26.9 és 56.8 t/év. A kibocsátás csökkenésében meghatározó volt (s ezt kiemeljük, hiszen határozottan tudatos gazdasági és mérnöki tevékenység eredménye) az ermvi hozzájárulás mértékének csökkentése, mivel ez 1980ban 220 kt/év volt, ami 1985-re 129 kt/év, 1990-re 33 kt/év, 1995-re 19.7 kt/év értékre csökkent, 2000-re 17.1 kt/év értékre csökkent, 2000-et követen ez valamelyest növekedett. Országos szinten a porkibocsátás a 90-es évek második felében gyakorlatilag állandó szinten maradt 130-140 kt/év tartományban, melyen belül az ipari kibocsátás 55-60 kt/év (melynek zöme technológiai eredet), a lakossági kibocsátás 25-30 kt/év és a közlekedési kibocsátás 20 kt/év körül volt. Így tehát a további csökkentés fbb forrásai is e területek lehetnek, elssorban az ipari kibocsátást kell (és lehet) csökkenteni. A CO kibocsátás ugyancsak jelentsen csökkent az elz évszázad két utolsó évtizedében, minthogy 1980-ban az éves kibocsátott mennyiség közel 1 millió tonna volt, amíg 2000-ben 630 ezer tonna. Az adatok azt mutatják, hogy ebben a közlekedési és az ipari eredet kibocsátás a meghatározó, mintegy 69 % illetve a 25 % (összesen 94 %) kibocsátási részaránnyal (vegyük észre: a gyakori hiedelemmel ellentétben az ermvek szén-monoxid kibocsátása minimális, minthogy koncentrált és így jól kézben tartható forrásokról van szó, s kibocsátásuk az összes kibocsátásban 2-3 %-kot tesz ki). A következ táblázat az ún. (nem metán) illékony szerves vegyületek (NMVOC) kibocsátását mutatja Magyarországon (kt/év): A (nem metán) illékony szerves vegyületek (NMVOC vagy csak VOC) kibocsátása 1988-ban 205 ezer tonna volt, mely 1992-re 142 ezer tonnára csökkent (az 1988-as mennyiség 84 %-a), majd lassan, de tartósan emelkedett, és 2000-ben mintegy 173 ezer tonna volt. Ebben néhány kisebb kibocsátó mellett több jelents kibocsátó van, így a közlekedés 35-40 %-kal, az oldószerhasználat 20-30 %-kal, a kommunális ftés 10-15 %-kal, és az utóbbi években többszörösére növekv ipari terület 2000-ben 23 %-kal. E területek együtt az összes kibocsátás 94 %-át adják, s így a kibocsátás csökkentésének további forrásai is ezek lehetnek. A ,,7/2003. (V. 16.) KVVM-GKM együttes rendelet az egyes légszennyez anyagok összkibocsátási határértékérl" rögzíti, hogy 2010-ben az összes VOC kibocsátás legfeljebb 90 kt lehet. Úgy tnik, hogy ezt az elírást meglehetsen nehéz lesz teljesíteni, melynek

60/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

ütemezését és a végrehajtással kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Környezetvédelmi Program és annak éves intézkedési tervei tartalmazzák (l. késbb a Környezetvédelmi Törvényt). A metánkibocsátás 2000-ben 550 ezer tonna volt, mely az 1980-as évek második felében évenként kibocsátott mennyiségnek mintegy fele. Ennek közel felét az elillanó üzemanyagok adják, a maradékot közel egyenl részben szennyvízkezelés és a szilárdhulladék lerakás illetve a mezgazdaság adja, egészen kis rész ered a tüzelanyag felhasználásból. Az ózonréteget károsító anyagok I. csoportjába tartozó vegyületek (freonok) felhasználása 1990-ben 4.4 millió tonna volt, mely erteljesen csökkent és 1998-ban megszünt felhasználásuk. Ugyancsak megszünt a II. csoportba (halonok) tartozó anygok felhasználása, melyekbl 1990-ben még 345 ezer tonnát használtak fel, de 1994-ben már nem hazsnáltak fel ilyen anyagokat. A Montreáli Jegyzkönyvben foglaltakat hazánk tehát végrehajtotta, de ezzel ellentétesen értelemszeren megntt más helyettesít komponensek kibocsátási mennyisége (III. csoportban a HCFC vegyületek, vagy lágy freonok). Ezekbl 1992-brn 319 ezer tonnát, de 2000-ben már 1104 ezer tonnát használtak fel. Az ózonréteget károsító anyagok gyártását, kibocsátását kormányrendelet tiltja (bizonyos kivételekkel), s rendelkezik további engedélyhez kötött felhasználásukról (94/2003. (VII. 2.) kormányrendelet az ózonréteget károsító anyagokról). Összefoglalóan megállapítható, hogy az ország légszennyezettségét az ipari (most beleértve az ermveket is), a kommunális és háztartási, valamint a közlekedési szennyez anyag kibocsátások határozzák meg. Az ipari eredet légszennyezést legnagyobb mértékben a villamosenergia-ipar (a fosszilis tüzelanyagokat felhasználó villamos energiatermelés), a kohászat és a cementipar okozza. A villamosenergia-ipar a legnagyobb kén-dioxid kibocsátó, a cementiparban a szilárdanyag kibocsátás jelents, bár az elektrosztatikus porleválasztók beépítésével ez jelentsen csökkent és folyamatosan csökken. Jelentsen csökkentek a vaskohászat környezeti ártalmai, a termelés visszaesése és a régi technológiák leállítása révén. Az ipari eredet légszennyezés részaránya a legtöbb szennyez komponens tekintetében tehát csökkent, s nemzetközi egyezmények és hazai levegtisztaságvédelmi intézkedések eredményeként a régebben f veszélyforrásnak számító kén-dioxid koncentráció jelentsen csökkent, mely egyébként egész Európára jellemz. A kommunális és háztartási ftés, tüzelés területén elterjedt a gáz használata, mely kedvezbb a légszennyezés szempontjából, bár még jelents a károsabb széntüzelés aránya is. E kibocsátók hatása a szennyez források kis magassága miatt a közvetlen környezet levegminségének alakulásában meghatározó, továbbá az egyedi ftés, a még elforduló kevésbé környezetbarát energiahordozók használata, a korlátozott hígulás és az idszakosan nagymérték emisszió a lakókörnyezet jelents szennyezettségét okozhatja. Ezen okok következtében csökkent a por, a korom, a kén-dioxid, de közel állandó szinten maradt a nitrogén-oxidok kibocsátása és növekszik a szerves illékony anyagok kibocsátása. Ezekben meghatározó szerepe van a közlekedésnek, mely az utóbbi 15-20 évben az egyik legjelentsebb légszennyez forrássá vált. Ugyanis a közlekedés adja a nitrogén-oxidok 60, a szén-monoxid 70, a szerves illékony anyagok 35 % és a por 15 %-át. A kibocsátott mennyiségek mellett a szennyez anyagok kibocsátásának helyét, terjedését, hígulását és kiülepedését is figyelembe véve ma hazánkban a legveszélyesebb kibocsátó forrás a közlekedés. Ezt némileg enyhíti a korszer gépkocsik terjedése (katalizátor, kisebb fogyasztás, ólommentes és kénmentes üzemanyag). A sorban a második dönt kibocsátó az ipar, majd a kommunális és a háztartási kibocsátások következnek. Az országban a legsúlyosabb légszennyezettség egyes települések, elssorban a nagyobb városok (pl. Budapest, Dunaújváros, Miskolc, Oroszlány, Pécs, Százhalombatta, Tiszaújváros stb.) bels területein, a nagy forgalmú utak mentén - leginkább csúcsidben -

61/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

alakulnak ki, ahol a közlekedési kibocsátások mellett ipari nagykibocsátók is vannak. Több település levegjében jelents mértékben vannak jelen nehéz fémek is (Pb, Ni, V, Cr, Cu, Zn), melyek a közlekedésbl, ermvi tüzelolajokból és ipari tevékenységbl erednek. Újabb lehetség az ózon mérése, mely a mérések szerint nyári idszakban esetenként felhalmozódik a települések levegjében. A nagyobb városokban néhány éve folyó mérések szerint a szénmonoxid koncentráció lényegesen kisebb a várakozásokhoz képest, csak néhány esetben haladja meg a megengedett mértéket. A városok belterületén gyakran magas az inhalációs porfrakció (PM10) koncentrációja, s ez stagnáló jelleg. Kevés ismeretünk van a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) mennyiségérl, viszont ismert, hogy forgalmas helyeken idnként jelents a koncentrációjuk. Távlatilag az várható, hogy a közlekedésbl, a lakossági, ill. a szolgáltatási szférából adódó növekedést az energiatermelésbl származó csökkenés kompenzálja, s ez továbbra is így marad. Ez reálisnak tnik, mivel a villamos energiatermelésben tovább csökken a szén részaránya (a földgáztüzelés NOx kibocsátása 100-200 ppm, az olajtüzelésé 150-250 ppm, míg széntüzeléssel ennél nagyobb). Ezek mellett egyes tüzeléstechnikai változtatások is kedvez eredményt adhatnak, melyekkel a termikus nitrogén-oxid képzdés jelentsen csökkenthet, de erre további lehetség a nitrogén-oxid tartalom csökkent eljárások alkalmazása (l. késbb az ún. DeNox eljárásokat). Összefoglalva a levegszennyezésre vonatkozó - az utóbbi évtized tendenciáit és területi eltéréseit is figyelembe vev - fbb megállapításokat: · csökkent a szennyezettség az ersen szennyezettnek ismert borsodi és észak-dunántúli iparvidéken, s javult a baranyai régió helyzete is, így a korábban jellegzetes (és általunk is említett) délnyugat-északkeleti szennyezett tengely ma már nem jellemz; · továbbra is kiemelked a fvárosi agglomeráció és az észak-dunántúli iparvidék terhelése, mindkett összefüggen szennyezett területnek tekinthet; · az utóbbi évtizedben mind a kén-dioxid, mind a nitrogén-oxidok kibocsátása csökkent, de ezen belül megntt a közlekedés nitrogén-oxid kibocsátásának aránya, illetve az utóbbi években a nitrogén-oxid kibocsátás csökkenése megállt; · a nagy forgalmi közutak jelents szerepet játszanak a közvetlen környezetünk és a nagyobb települések levegjének szennyezettségében; · a nagyobb városok belterületein és a forgalmas útvonalak mentén a légzési zónában - az idjárás és a forgalmi helyzet függvényében - jelenleg is nagy szennyez anyag koncentrációk mérhetk, helyenként növekv gyakorisággal; · csökkent illetve gyakorlatilag megsznt az ólomszennyezettség, mely az utóbbi évek legnagyobb eredménye; · jelentsek a nyári, felszín közeli ózonkoncentrációk, amelyek a vizsgált városok közül Miskolcon, Dorogon, Tatán, Egerben és Kazincbarcikán többször túllépték a megengedett értéket; · a nyári ózon koncentráció és a túllépések gyakoriságának növekedése mutatja, hogy a gépjármforgalomnak a légszennyezettségben (NOx, CO, VOC) játszott szerepe növekedik. Nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarország az alap légszennyezettség tekintetében Európa közepesen szennyezett területei közé tartozik. Az alapterhelés mintegy 40 %-a a határokon túlról érkezik az országba. Az immisszió-mér hálózat (L. késbb) adatai alapján jó áttekintésünk van a települések levegminségérl. Ennek alapján a kontinens fvárosait összehasonlítva a 18 európai fváros között (a legszennyezettebbel kezdve) Budapest kén-dioxid, ill., nitrogén-oxid tekintetében a 12., ill. a 10. helyet foglalja el, a porterhelés tekintetében a 6. helyen áll, a határértékhez közeli koncentrációval. Tehát a fvárosban a kén-dioxid szennyezettség jóval a megengedett határérték alatt van, a nitrogén62/63

Környezetvédelmi irányítási rendszerek 2006/2007. tanév, szi félév

Ugyanis 1992-ben az ország területének 3.9 %-a (3590 km2) számított kifejezetten ,,szennyezett" területnek és 9.3 %-a (8674 km2) ,,mérsékelten szennyezett" területnek (összesen 13.2 %, ill. 12264 km2). E területeken élt a lakosság 28.6, ill. 23.7 %-a (összesen 52.3 %). Ez 1994/95-re a következképpen változott: ,,szennyezett", ill. ,,mérsékelten szennyezett" területek aránya 0.2 % (209 km2), ill. 9.7 % (9056 km2) (összesen 9.9 %, ill. 9265 km2), s itt élt a lakosság 22.2, ill. 26.9 %-a (összesen tehát 49.1 %). Megjegyzés: ebben az értékelésben szennyezett minsítés az a település, ahol valamely szennyez anyag koncentrációja a 24 órára vonatkozó levegminségi határértéket (melyet késbb tárgyalunk) a mérési idszak 10 %-ánál, ill. por esetében 30 %-ánál hosszabb idtartamra meghaladta. Mérsékelten szennyezett minsítés az a település, ahol az elzek szerinti túllépés 10 %-nál rövidebb, ill. a porra 10-30 % közötti, s megfelel minsítés az a település, ahol határérték túllépés nincs, ill. a porra 10 % alatti. (Károlyi et al., 1998.)

oxid szennyezettség a középmeznyben van, szintén a határérték alatt, de szálló por tekintetében a szennyezettebb városok közé tartozik fvárosunk. Tehát egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy ,,Budapest a kontinens legszennyezettebb fvárosa". A rendszeres mérések kezdetétl az 1980-as évek végéig a szennyezettség területi eloszlása az országban lényegében változatlan képet mutatott. Az országnak volt egy ún. ipari tengelye, mely északkeletet dél-nyugattal kötötte össze (a borsodi iparvidéktl, ill. a Sajó völgytl a dunaújvárosi térségen keresztül a baranyai térségig húzódott, s kiegészült az észak-dunántúli iparvidékkel, a Balaton felvidékével és a fvárosi agglomerációval), mely az ország területének l0-12 %-át jelenti, de itt élt a lakosság 45 %-a. Az itt elhelyezked települések voltak a legszennyezettebbek. Egyrészt a gazdasági rendszer változásával bekövetkezett ipari visszaesés, másrészt a közúti közlekedés növekedése napjainkra jelentsen megváltoztatta ezt a képet. Az összefüggen szennyezett területek, ill. ipari régiók ,,felhígultak", viszont valamennyi 100 ezernél több lakosú városunk és számos más város levegje elszennyezdött. A korábban tisztának tekintett délkeleti országrész települései közül is többnek romlott a levegje. A levegszennyezés által terhelt területek tehát az ország legsrbben lakott részei. A környezeti ártalmak itt értelemszeren koncentráltan jelentkeznek, s ezért a levegszennyezettség mindenekeltt egészségügyi probléma, melynek a környezeti politikán kívül az egészségügyi politikában is érvényesülnie kell. Országos tekintetben az elmúlt években azonban kedvez változások kezddtek, melyet az támaszt alá, hogy valamelyest csökkent illetve csökken a ,,szennyezett" és a ,,mérsékelten szennyezett" területek nagysága, ill. az e hatásoknak kitett lakosság létszáma.

63/63



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

29 3. előadás adó aggregált kereslet algebra állatrendszertan bioetika biokémia család direkt előadásanyag, mechatronika épszerk 3 épülettervezés 4 európai civilizációk eredete fizika fogalomtár gdp gótika iii halál hull jogelmélet jövedék juhász juhász istván kafka képlet kiadott anyag kormány könyvtárinformatika középkori európa lorca magyarország geográfiája műveletterv pol.s. politikatudomány reneszánsz sejtbiosz szervezes szintay szöveg tájékoztató termelés természet földrajz terminális valós érték valószínűség vegyes piacgazdaság víz vízép xls vizes éh. kez.