Szociologia Tortenet

Országok listájaHungarySapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Románia)Műszaki és Társadalomtudományok Kar (Csíkszereda)Szociológia - vidékfejlesztésSzociologia TortenetSzociologia Tortenet

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Szak: Alkalmazott szociológia szak
Évfolyam: III.-év, I. félév








Szociológia történet
Kurzus – terv





Összeállította:
Miklós István- Ottó




_________________________________
2003-2004, Csíkszereda
SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Dr. Bíró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

Kurzus
Bevezetés: alapfogalmak.
Szociológia elQtörténete, kezdetek

Szociológia mint tudomány. Társadalomtudományokon belüli helye

A társadalom megismerésével több tudományág foglalkozik, a szociológia egy ezek közül, továbbá a mindennapi élet tapasztalata szolgál információkkal
Ezek a tudományágak nem különíthetQek el élesen, köztük lévQ átfedéseken, határterületeken önálló tudományágak jöhetnek/jönek létre
Történetírás, történelem  már a nagyon korai idQktQl fogva különálló tudományág volt  nem általános törvényszerqségek feltárása, mint inkább a konkrét történeti események pontos rögzítésére törekszik
A többi társadalomtudomány tulajdonképpen a filozófiáról válik le és lesz önálló tudományág:
Demográfia – XVII. sz. közepén válik le a filozófiáról és válik önálló tudománnyá – halálozások tanulmányozása (W. Grant - londoni pestisjárvány). Pontosan körülhatárolható tárgya van: a népesség számának és összetételének az alakulásával foglalkozik
Politikatudomány - XVII. sz. második felében jelentek meg J. Locke ilyen jellegq munkái, ehhez kapcsolódik a politikatudomány elkülönülése a filozófiától
Közgazdaságtan  XVIII sz.  Adam Smith láthatatlan kéz  a klasszikus polgári közgazdaságtan
Szociálpszichológia  XIX sz.  a pszichológia eredetileg természettudományként definiálta magát, módszereit, megközelítését ez az alapbeállítódás jellemezte (kísérleti módszerek)  szociálpszichológia abból a felismerésbQl fejlQdik ki, hogy az egyén társadalomban, közösségekben másképpen viselkedik mint elszigetelten
Kulturális antropológia, szociális antropológia, társadalomnéprajz  kisebb közösségek intenzív terepmunkával való megfigyelése, vizsgálata






Szociológia  számos meghatározás, különbözQ szempontok szerint lehet megközelíteni
Nincs egyértelmq meghatározása, meghatározások vannak
A társadalom egészét vizsgáló tudomány  kapcsolódik az elQbbi tudományágakhoz
Társadalommal foglalkozó elméleti gondolkodás
Társadalmi élet törvényszerqségeit kutató tudomány
Közös vonás ezekben a meghatározásokban: a társadalom alakulásában, fejlQdésében, a társadalmi folyamatokban a törvényszerqségeket igeszik feltárni és elemezni sajátos módszertani megközelítésben továbbá a társadalmak leírásában
Sajátos szemlélete: az ember életének jellemzQit alapvetQen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye
Módszere  empirikus adatgyqjtés, adatok elemzése
FQbb problémák:
egyén és társadalom közti viszony
társadalmi integráció, rész-egész összefüggések
társadalmi differenciálódás
társadalmi változások
cselekvésorientáció


Szociológia története és elQtörténete
A szociológiai gondolkodás története tulajdonképpen a társadalmi gondolkodás történetéhez kapcsolódik, nehéz meghúzni a határt, hol kezdQdik ebben a történetben a tulajdonképpeni szociológiai gondolkodás, mikortól érvényesül egy, a szociológiára sajátosan jellemzQ nézQpont, problémafelvetés.
A szociológia fiatal tudomány, tulajdonképpen a modernizációhoz, a modern társadalmakhoz kapcsolódik. A tudományág kialakulása a XIX. sz. elsQ felére tehetQ, az gyors iparosodás generálta társadalmi változások által felvetett társadalmi problémákhoz kapcsolódva. Ilyen értelemben tehát maga a szociológiatörténet mindössze közel két évszázadot ölel fel. Szociológiatörténeti szempontból a tudományág legitim elismerése változik, abban sincs egyetértés, a korai szakaszban kit lehet kimondottan szociológusként kezelni, elkülönítve a más társadalomtudományok képviselQitQl. A filozófiából válik ki tulajdonképpen, a filozófiai gondolkodás alapjaira épülQ tudományág, mint ilyen a filozófia története hozzátartozik a szociológia elQtörténetéhez. A nagy eszmei irányzatokhoz, korszakokhoz kapcsolódó gondolkodók mqvei is ilyen értelemben ide kapcsolódnak

Ókori filozófusok  Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, Pláton  Állam, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás
Felvilágosodás (angol, francia XVII  XVIII sz.német XVIII sz.) kori gondolkodók az emberi racionalitást helyezik elQtérbe

Thomas Hobbes (1588-1679)
az ember embernek farkasa a kívánt rend megQrzéséért és fenntartásáért jön létre a társadalmi szerzQdés a nép és az uralkodó között: a nép a hatalmat az uralkodóra ruházza, lemond függetlenségének egy részérQl azzal a feltétellel, hogy ezért cserébe az garantálja számára rend fenntartását az erQszak monopólium révén
J. Locke politikatudományi munkái  erQsödQ polgárság megkövetel bizonyos politikai rendet, demokratikus elveken alapuló jogi szabályozást
J.J. Rousseau (1712-1778)
az állammal szemben az általános akarat - volonté générale kellene uralkodóvá váljon
I. Kant (1724-1804): észjogú társadalom, az ész szemben áll az ösztönökkel;
az ember az antinómiák (ellentmondások) halmaza
ezeknek az elméleteknek a közös vonása, hogy különbséget tesznek a természetes és a mesterséges társadalmi lét között: a társadalmi rend nem emberfeletti erQk függvénye, az emberi akarat és ész által irányítható, alakítható. Számukra az állam és társadalom még ugyanazt az entitást jelenti, nem differenciálódik mqveikben



Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
J. Morel, et al. Szociológiaelmélet. Osiris Kiadó, Budapest 2000., 19-25 o.
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 13-22 o.

Ajánlott olvasmányok

I. Mihailescu: Sociologie generala. Editura Universitatii din Bucuresti, 2OOO.
Jan Szczepanski: Notiuni elementare de sociologie. Editura stiintifica, Bucuresti, 1972.
Jan Szczepanski: A szociológia története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973 p. 5-25




August Comte (1798 - 1875): Cours de la philosophie positive - a pozitivizmus képviselQje
Természettudós és filozófus
P használta elQször a szociológia fogalmat
Durkheim munkásságára nagy hatással volt
Saint-Simon titkára  az Q hatása érzQdik a munkáin, elméletén
Társadalmi politikai környezet: XIX sz. elsQ fele  iparosodás, munkásmozgalmak, politikai konfrontációk)

A szellem fejlQdésében három stádiumot különböztet meg:
telógiai vagy fiktív stádium abszalutum megismerésére való törekvés, ezt a természetfeletti erQkhöz kapcsolják. A jelenségeket úgy kezeli, mint több-kevesebb természetfeletti lény folytonos és közvetlen tevékenységének eredménye, e lények önkényes cselekvései magyaráznak minden érthetetlen jelenséget, ami a világban zajlik. Minden a vallási dogmáknak rendelQdik alá (a tudomány is), egyházi uralom
feudális, katonai társadalmak - középkor
metafizikai stádium  nem isteni, hanem elvont, az emberben lakozó erQket tekinti abszalutnak (pl. emberi ész, ráció, az önzés elve). A természetfeletti lényeket absztrakt erQkkel, megszemélyesített absztrakciókkal helyettesítik, amelyek szoros kapcsolatban állnak a világ különbözQ alkatrészeivel, képesek hatni arra, önmaguktól létrehozni a megfigyelt jelenségeket. Ez a stádium Comte szerint tulajdonképpen a teológiai stádium egyik változata.
Katonai társadalom
pozitív stádium  az ember rájön, hogy nem lehet abszalut elvekre lelni. A pozitív filozófia szerint minden folyamat változatlan törvényeknek van alávetve; hiábavaló folyamat végsQ célok vagy elsQ okok után kutatni
ipari társadalom

Az elsQ az emberi szellem szükségszerq kiindulópontja, a harmadik a végsQ állapota, a második a kettQ közötti átmenetet hivatott biztosítani.
Itt tulajdonképpen a társadalmi rendnek az alapjairól is beszél: a pozitív stádium filozófiai alapjainak, rendszerének kidolgozásával e stádiumnak rendszerezQ alapelvet is kíván adni, ami tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltené be a társadalomban, mint a korábbi stádiumokban a vallás  pozitív vallás kidolgozása, amit az új pozitivista egyház és az új pozitivista papság irányít.

Pozitivizmus

A pozitivizmus, mint tudományelmélet azt javasolja, hogy a tudományos kutatásokat a külsQleg megfigyelhetQ, mérhetQ jelenségekre korlátozzuk és mondjunk le a dolgok lényegének megismerésérQl. A (végsQ) okok megismerése helyett törekedjünk a törvények, azaz a jelenségek közti állandó összefüggések feltárására, szorítkozzunk a relatív megismerésre, mondjunk le az abszolút megismerésérQl. A tudományok elé tqzzünk ki konkrét, gyakorlati feladatokat. Az igazi tudomány a jelenségekre vonatkozó törvényekbQl áll, maguk a puszta tények, bármilyen pontosan megállapítottak is legyenek, csupán a megismerés nélkülözhetetlen anyagát szolgálják. A tudomány(ok) célja, hogy ezen az információk alapján törvényszerqségeket állapítsunk meg a jelenre és ezek alapján következtetni tudjunk a jövQre.

Az igaz pozitív szellem tehát fQként arra irányul, hogy az elQrelátás végett tegyünk szert tudásra, illetve, hogy a van tanulmányozásából a lesz -re következtethessünk, a természettörvények változatlanságának általános dogmája alapján”.

enciklopédikus törvény: az egyes diszciplínákra bomló tudományok viszonyát szabja meg
Különbséget tesz a tudományok között bonyolultságuk tekintetében, ezek hierarchikus struktúrába rendezhetQek: matematika, csillagászat, fizika, kémia, biológia. A természettudományokban a pozitív filozófia elvei érvényre jutottak, ezzel szemben a társadalomtudományokat még mindig a spekulatív elv határozza meg. A társadalmi jelenségek pozitív tudományát kívánja létrehozni, aminek a szociológia nevet adja  ezzel váltja fel a korábbi pozitivista megjelölését, a társadalom-fizikát.

Törvényszerqségeket kell keresni, de ezeket nem elvont elvekbQl következtetni, hanem empirikus alapokon vizsgálni

Pozitivizmus két alapelve:
a tények megfigyelésére kell összpontosítani, minden elQítélet nélkül
törvények megfogalmazása

Mi a társadalom: olyan egész, amely normális állapotában az emberiségnek vagy meghatározott részeinek a consensus universel által összefqzött organikus egésze. A struktúra és a funkció összhangja valamint az egységes együttélési törekvés jellemez.
Az egyes embert nem vizsgálhatjuk a társadalomtól függetlenül, mivel a társadalom teremti meg, ezért csak azon keresztül értjük meg. A szociológiának viszont nincs szüksége az egyes emberek tanulmányozására. Az ember, mint egyed a biológia tárgya.

A társadalom alapegységének a családot tartja: A társadalom családokból épül fel, nem egyénekbQl, tehát a társadalom nem bontható fel egyénekre, mint ahogy a a sík sem osztható fel egyenesekre vagy pontokra

társadalom organizmus  az egész megelQzi a részeket  konszenzus, összhang és szolidaritás jellemzik azt a társadalomalkotó elvet, amely az ember társadalmasodás iránti hajlamán alapul  ez egyik alapgondolata, amelyet sokan átvettek
Az ember társadalmi mivoltának az alapja az emberi természetben rejlQ szellemi-morális hajlamokban, ösztönökben kereshetQ, amely minden funkcionális strukturálódás elQfeltétele. Erre alapul a társadalmi folyamatok természettörvénye s szerinte a szociológia feladata ennek a feltárása.
Ezeknek a törvényeknek két típusa különböztethetQ meg: a társadalmi statika és a társadalmi dinamika törvénye: a társadalmi dinamika az idQbeli egymásra következés törvényeit tanulmányozza, míg a statika az egyidejq fennállás törvényeit fürkészi

Társadalmi statika: a közösségek természetes rendje. A Comte-i felfogásban ez azt jelenti, hogy a szellemi berendezkedésnek megfelelQ társadami berendezkedés (lásd a három stádium) a társadalmi viszonyok meghatározot formái jönnek létre. Ezek a társadalmi formák megváltoztathatók ugyan, de nem önkényesen, tetszés szerint, mert ez a természetes és nem önkényes rend nem szüntethetQ meg a jogi szabályozás illetve a politikai intézmények által. Erre a természetes rendre törekszik minden társadalom. Ezek nincsenek mindig összhangban az érvényben lévQ jogi-politikai szabályozással.
Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos dolgok idQben nem változnak, állandóak maradnak, hanem inkább azt, hogy ezeben a dolgokban vannak olyan mozzanatok, elemek, amelyek idQben állandóak. Pl. a család: idQben fejlQdik, átalakul, de bizonyos elemei idQben változatlanok  ezért a család/házasság mint intézmény nem megszüntethetQ.
A társadalmi statikának megvannak a saját megváltoztathatalan törvényei.

Társadalmi dinamika: a haladásról szóló tanítás. Akárcsak a társadalmi rendnek, a statikának, úgy a társadalmi haladásnak is megvannak a saját természetes alapelvei : a szellem fejlQdése. A szellem fejlQdésének törvénye: az emberi gondolkodás a a társadalom és a történelem teológiai értelmezéseitQl a metafizikai értelmezéseken át a pozitv értelmezésekig fejlQdik. Ez lelki berendezkedést is jelent  ez a társadalmi berendezkedéseken csapódik le  pozitív szakaszban lesz szolidáris és közösségi a társadalom, elQtte lévQ szakaszok nem tekinthetQek annak.

Pozitivista társadalomkép:
az iparosok és bankárok átveszik az arisztokraták helyét - kompetensek
a tudomány átveszi a vallás szerepét
a köztársaság a monarchiának


a politikát a tudomány rangjára kell emelni
Közösség megvalósulása



Alapfogalmak:

(Saint-Simon) társadalom-típusok: teológiai, katonai, ipari
(Comte) Három stádium: teológiai, metafizikai, pozitív
közösségek természetes rendje
társadalmi statika – család
társadalmi haladás természetes alapelvei  a szellem fejlQdése (szellem mint intellektus vagy mint lelki-morális állapot)  szellemi érettség
társadalmi munkamegosztás comti felfogásban
rend  az ember belsQ hajlamaiból fakad


Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Morel, J et al. Szociológiaelmélet. Osiris Kiadó, Budapest 2000., 24-29 o.
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 22-24
Jan Szczepanski: A szociológia története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973 p.25-52, 52-79

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Dr. Biró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

Kurzus

Herbert Spencer

1820  1903, Derbyben szül.
Gyenge egészsége miatt 13 éves koráig nem járt iskolába, késQbbi tanulmányai is rendszertelenek voltak. Gazdag irodalmi munkásság

Társadalmi, politikai kontextus
1841-tQl részt vett a politikai életben, ennek köszönhetQ a társadalmi problémák iránti érdeklQdése
1848-tól az Economist címq folyóirat szerkesztQje
a viktoriánus korban élt, kapitalizmus fellendülése, imperializmus kifejlQdése

individualista liberalista szellemiségq
ellenezte az állami beavatkozást,
ellenezte a militarizmust

Szociológia:

Lemond arról az igényrQl, hogy közvetlenül oldjon meg társadalmi problémákat  miért: bonyolult, öszetettek, nem egyik percrQl a másika lehet megoldani
Sokan úgy tartják, hogy munkája tulajdonképpen a Comte pozitivista rendszerének és az evolucionizmusnak a szintézise

Szociológia feladatai:
a társadalom szerkezetének vizsgálata és fejlQdési folyamatainak a meghatározása
másképp: társdalmi fejlQdés elméletének
egyes intézmények vizsgálata
másképp: társadalmi szrevezQdés elméletének a kidolgozása

A társadalmi organizmus alapegysége az egyén, a társadalom ott kezdQdik, ahol az egyének kezdenek gyüttmqködni (a szülQk gondoskodása még nem az)




Társadalom elmélete
Liberalizmus
Evolucionalizmus!!!
A társadalom organizmushoz hasonló harmonikus képzQdmény, ideális állapota az egyensúly
Az evolucionizmus alapján: az evolúció biztosítja a társadalom maximális alkalmazkodása a környezethez s az ember maximális alkalmazkodását a társadalomhoz, a társadalmi élet feltételeihez

„…Így tehát helyesen tekintjük a társadalmat egységes entitásnak, bár különálló egyedekbQl áll, mégis az általuk elfoglalt területen létesített viszonyaik általános tartóssága tömörüléseinek bizonyos összeforrottságára enged következtetni. És éppen ez a jellemvonás hozza létre bennünk a társadalom fogalmát.

Társadalom  szuperorganikus halmaz
Folytonosan változó közeget nem nevezzük társadalomnak  pl az Qsemberek laza kapcsolatait

Az evolció törvnyét terjesztette ki minden jelenségre és folyamatra: minden társadalmi, pszichikus vagy kulturális jelenség anyagi részecskék mozgására vezethetQ vissza. A világban szüntelenül az anyag és a mozgás átcsoportosulása megy végbe, ez lehet fejlQdés, ha az anyag integrációja és a mozgás szétszóródása van túlsúlyban
Minden fejlQdés egy meghatározott csúcspont elérése után bomlásba megy át  ez viszont nem vezet megsemmisülésre, hanem egy bizonyos stádium után ismét fejlQdésbe megy át. A világ ilyenformán a fejlQdés és a bomlás ritmikusan változó periódusaiból áll.
A tudomány és a vallás viszonyát tárgyalja: szerinte a tudomány és a vallás végsQ soron találkozik az emberi szellem tehetetlenségében: hiába keres racinális választ a végsQ fogalmakkal kapcsolatosan

Szociológiai rendszere
Az ember szellemi tevékenységének és érzelmeinek fejlQdése képessé teszik az embert a társas együttélésre.
A társadalmi jelenségek már a szuperorganikus fejlQdés megnyilvánulásai, vagyis több organizmus együttmqködésének eredményei.
Elméletének kifejtése, annak lépései:
a társadalomra ható tényezQk ismertetése  szociológiai adatok
szociológia indukció  társadalmak és azok különbözQ fejlQdési szakaszainak összehasonlítása, ezen alapuló empirikus általánosítás  evolucionizmus
társadalmi intézmények
nyelv, tudomány, mqvészet, erkölcs fejlQdése

A világ megismerésének fokozatai:
tudás: egymással laza kapcsolatban álló ismeretek összessége
tudomány: a valóságot irányító törvények alapján egységes ismeretrendszerbe foglal megismerés
filozófia: az egyes tudományokat egyetlen, legátfogóbb ismeretrendszerbe fogja össze
ez a legáltalánosabb törvéyn szerinte az evolúció törvénye

Természeti okság törvénye érvényes, akárcsak a természettudományokban – érvelése:

„Ha a társadalmiasult emberi cselekvések nem tartoznak a természeti okság törvénye alá, akkor a parlament határozatait sorsolással vagy a fej vagy írás módszerével is hozhatnánk, de tulajdonképpen egyáltalán nem is lenne szükség rájuk&

A szociológia, mint tudomány lehetséges, de korlátozott célokat kell kitqznie maga elé  bizonyos jelenségcsoportok olyan nagyszámú és nehezen mérhetQ tényezQk következményei, hogy igen nehéz, sQt lehetetlen kapcsolatukra vonatkozóan releváns megállapításokat fogalmazni


A szociológia felépítésének nehézségei:

tárgyi nehézségek: a vizsgált tények természetébQl fakadóak

adatok torzulása: elbeszélQk torzítása, következtetések összekeverése a tényekkel, intellektuális perspektíva, idQbeni kapcsolatok megragadásának a nehézsége,

A társadalmak összehasonlításával kapcsolatosan fenntartás: ezek nem összehasonlíthatóak

tények = társadalmi fejlQdés megnyilvánulásai


alanyi nehézségek: a megfigyelést végzQ kutató intellektuális tulajdonságaiból ésa megfigyelés körülményeibQl, feltételeibQl
automorf értelmezések: téves kiindulópontok elfogadása
érzelmek befolyása,
nevelésbQl eredQ elQítéletek,
vallási, teológiai
nemzeti
rendi
politikai
szokások

„A szociológiai tények közvetlenül érintik a személyes érdekeket, akár hízelegnek érzéseinknek akár sértik azokat.”

Nem dolgoz ki metodológiát erre vonatkozóan: a kutató a biológia és a pszichológia tanulmányozása révén szerzett „intellektuális tréninggel ” készüljön felé a szociológiai tudományos munkára

A társadalmi fejlQdés tényezQi

külsQ tényezQk
külsQ elsQdleges tényezQk: éghajlat, füldterület tulajdonságai
külsQ másodlagos tényezQk: emberi tevékenységbQl erenek, pl. mocsárlecsapolás, erdQírtás&
belsQ tényezQk
belsQ elsQdlegs tényezQk: az emberek testi, érzelmi és szellemi tulajdonságai
belsQ másodlagos tényezQk: az emberiség szábeli növekedése, amly változáskat idéz elQ az organizációban és az együttmqködésben



szükséges megismerni az Qsebert, annak fejlQdését  ennek fejlQdése fontos a mai társadalmak megismeréséhez

Társadalmi intézmények

Minden szervezet, organizmus szervekkel rendelkezik, amelyek lehetQvé teszik az életfolyamatokat. Csak akkor élhet, ha ezek együttmqködnek
A társadalom, mint organizmus ( az intézmények mint szervek
Az egyes részek együttmqködését a társadalom szervezete biztosítja  a szociológia feladata e spontán együttmqködését irányító törvények feltárása a szociológia feladata

Intézmények:
házi, családi intézmények

ceremoniális intézmények: ezek funkciója a viselkedések, emberek közti kapcsolatok szabályozása
ezek az erkölcs, etikett, szokás stb. alakjában jelentkeznek
ez lehet társasági, egyházi, katonai
minél bonyolultabb ceremóniák, annál jobban korlátoznak, a rendszer fenntartása érdekében pl. katonai, egyházi ceremóniák
politikai intézmények: fejlQdése az osztálydifferenciálódás
korábbi politikai formációktól ( kormány, parlament, pártok( ezek fejlQdése
egyházi intézmények  figyelem, nem vallási intézmények, hanem egyházi intézmények (a vallás nem intézmény)
hivatási intézmények  elsQsorban az ún. szabadfoglalkozásúakat veszi figyelembe
a sámáni funkciókból válik ki késQbb az orvosi, papi hivatás, ugyancsak innen ágaztak ki késQbb: táncosok, zenészek, költQk, szónokok, színészek, drámaírók,
papok által qzött/kontrollált hivatásokból: életrajzíró, történész, tudós, filozófus, bíró, jogész, tanító, építész, szobrász, festQ
indusztriális intézmények  eredetük a munkamegosztásra nyúlik vissza


További evolucionisták: L.H. Morgan (1818-1881)

KötelezQ olvasmányok:

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába,
Jan Szczepanski: A szociológia története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973 p. 138-164


SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Dr. Bíró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

Kurzus

Emile Durkheim módszertani szemlélete


Biográfiai adatok. Társadalmi-politikai kontextus.
1858  1917
erQs vallásos családból származik
a francia szociológiai iskola megalapítójaként tartják számon
a szociológia, mint tudományág intézményesülésének elsQ aktora
Q volt a szociológia elsQ professzora a Franciaországban létesített elsQ szociológiai tanszéken
publicisztikaalapítója és kiadója a „L’Année Sociologique”-nak, amely 1896-1913 a világ legjobb szociológiai folyóirata


A társadalmi tények magyarázatához

Alapelv:
A társadalmi tényeket csak más társadalmi tényekkel lehet magyarázni
Az elemzéshez egzakt statisztikai módszereket kell alkalmazni

Mi a társadalmi tény?
A társadalmi tényeket megkülönböztetjük a más típusú tényektQl, pl. biológiai, fizikai stb.
A társadalmi tények az egyénhez képest külsQdleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek, amelyek kényszerítQerQvel rendelkeznek s ennek révén ráerQszakolják magukat az egyénre.
Ezeket nem mi hozzuk létre, a nevelés során rögzQdik belénk. Ilyen a jelrendszer, amelyet használunk (pl. beszéd), vallásunk, hiedelmeink, törvényeink stb. Ezekben a közös, hogy az egyéni tudaton kívül és tQle függetlenül léteznek.
Az emberek többnyire külsQ kényszer hatására cselekszenek, ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha valaki valamilyen formában megpróbál ellenszegülni
Ezek a külsQ, kényszerítQ erQk nem mindig jelentkeznek a maguk tiszta, kikristályosodot formáiban, esetleg már kialakult intézményeiben, ennek ellenére léteznek és ugyanolyan objektíveknek tekinthetQek és ugyanakkora hatással bírnak az emberekre. Ezeket társadalmi áramlatoknak nevezi Durkheim. A társadalmi áramlatok a spontánul létrejött és nem túl hosszú, külsQ hatásokra bekövetkezett tények (pl. felfokozott hangulat adott események, ünneplések alkalmával, nagygyqlések stb... alkalmával, amikor az egybegyqlt emberek olyan dolgokra képesek, amelyeket egyénenként nem vállalnának fel esetleg éppen elképzeléseikkel, elveikkel ellentétes). Ezekben az esetekben inkább szenvedQ alanyai az emberek nem pedig elQidézQi, formálói annak a közös érzelemnek.
A külsQ hatásokban egy idQ után nem érzQdik a kényszer hatása, az emberek úgy érzik, mintha saját akaratukból cselekednének. A megszokás azonban csak azért helyettesíti a kényszert, mert belQle származik  a megszokás is tehát a társadalmi kényszer egyik formája.
A társadalmi tényeket a közösségként felfogott csoport hiedelmei, törekvései, gyakorlatai alkotják.
A társadalom minden tagjára vagy legalábbis ezek nagy többségére jellemzQ
Ezeket a tényeket meg kell tisztítani minden idegen elemtQl
...azért általános mert kollektív (vagyis többé  kevésbé kötelezQ) s távolról sem azért kollektív, mert általános.[...] azért lelhetQ fel minden részben, mert benne van az egészben, nem pedig azért van meg az egészben, mert a részeiben is fellelhetQ.
Ez a kollektív szokás nem csak immanens (benne rejlQ) állapotban létezik azokban az egymást követQ cselekedetekben, amelyeket meghatároz, hanem adott esetben egy-egy állandósult formában fogalmazódik meg, nevelés során továbbadnak, írásban is rögzítenek – ez az eredete és a lényege a jogi és erkölcsi szabályoknak, hittételeknek, ízléskódexeknek stb...
Különbséget kell tenni a társadalmi és az egyéni megnyilvánulások között. Durkheim szerint ez utóbbi nem képezi a szociológia tárgyát, habár figyelemre méltó. A társadalmi tényeket nem az egyedek viselkedése adja.
Meghatározás a fentiek alapján:
„társadalmi tény minden olyan - állandósult vagy nem állandósult  cselekvésmód, amely képes kényszerítQ erQvel hatni az egyénre, vagy pedig ami egy adott társadalomra általánosan jellemzQ és egyéni megnyilatkozásaitól független, önálló léttel rendelkezik

a társadalmi tények objektív jellegqek

A társadalmi tények megfigyelésével kapcsolatos szabályok:

1. A társadalmi tényeket dolgoknak kell tekintenünk
„Dolog ugyanis mindaz, ami adva van, ami megfigyelésre kínálja vagy inkább kényszeríti magát. Dologként kezelni a jelenségeket azt jelenti, hogy olyan adatot látunk benne, amely a tudomány kiindulópontját alkotja.”
Fogalmakat használunk, az ember nem képes másképp élni a világban, csak úgy, hogy fogalmakat alkot róluk, és azokkal dolgozik. Ezek a fogalmak azonban közelebb állnak hozzánk, mivel érthetQbbek a valóságos jelenségeknél, ezért hajlamosak vagyunk magát a jelenséget a fogalommal fölcserélni és azt tenni a gondolkodás tárgyává. Nem a valóságot tanulmányozzuk, hanem ideológiai elemzéssé alakul át a valóság megismerése.
Ezek az eszmék vagy fogalmak nem helyettesíthetik a dolgokat!!!
SQt, ezek sok esetben eltakarják elQlünk a valóságot  Bacon: ködkép (idola)
Meg kell tisztítani mindenféle téves eszmétQl (Descartes-i módszeres kételkedés)
a szociológusnak mind kutatása tárgyának meghatározásakor, mind pedig a bizonyítás során kerülnie kell minden olyan fogalom használatát, amely amelyek a tudományon kívül alakultak ki, nem tudományos szükséglet kielégítésére.
„Arra van szükség, hogy mesterségesen alkossunk új fogalmakat, amelyek megfelelnek a tudomány igényeinek, s amelyeket sajátos terminológiával fejezünk ki.”
A szociológusnak elsQ lépésben meg kell határoznia, milyen dolgokkal kíván foglalkozni. Ez minden bizonyítás elsQ és elengedhetetlen feltétele. Csak a jelenségek olyan csoportját választhatjuk kutatás tárgyául, amelyet elQzQleg már meghatároztunk, olyan külsQdleges jegyek révén, amelyek e jelenségek mindenikében föllehetQek s a kutatást ki kell terjeszteni minden egyes olyan jelenségre, amely a meghatározott jellemzQkkel jellemezhetQ. Másképpen fogalmazva, a vizsgálódásba mindazokat és csakis azokat a jelenségeket kell bevenni, amelyeket korábban meghatároztunk. (konkrét pl. lásd az Öngyilkosság kapcsán). Ha ezek szerint a módszerek szerint járunk el, akkor tulajdonképpen a dolgok természete határozza meg a tények osztályozását - objektivitás

2. az objektivitás törvénye: a szociológiai vizsgálat során objektív kritériumokat kell keresni, a szociológiai vizsgálat tárgyát képezQ dolog, társadalmi tény olyan vonatkozásait kell megfigyelni, amelyek könnyqszerrel elválaszthatóak az egyéni megnyilatkozásaiktól

Amikor egy jelenség magyarázatához fogunk, külön kell felmérnünk a ható okot, amely kiváltotta, és a funkciót, amelyet betölt.
Minden társadalmi folyamat kiváltó okát a belsQ társadalmi közeg szerkezetében kell keresnünk
A szociológiai magyarázat nem más, mint az oksági viszony megállapítása.”

A normálisnak a patologikustól való megkülönböztetés szabályai
„Normálisnak azokat a tényeket fogjuk nevezni, amelyek a legáltalánosabban elterjedt formákat mutatják, a többi tényt pedig betegesnek vagy patologikusnak fogjuk hívni”
„A normális típus valójában azonos az átlagossal, és hogy az egészség ezen mércéjétQl vett minden eltérés beteges jelenségnek minQsíthetQ.
( összehasonlító módszer, közvetett kísérlet: a tényeket nem mi hozzuk létre, és csak abban a formában tudjuk összevetni Qket egymással, amelyben spontán módon kialakultak
Egy tényt csak az adott fajtához képest tarthatunk patologikusnak. Az egészség és a betegség feltételeit nem határozhatjuk meg elvontan és abszalut módon. Egy jelenség normális mivolta csak úgy magyarázható, ha a szóban forgó fajta létfeltételeivel hozzuk összefüggésbe.
Példák, amiken keresztül tárgyaltuk a kérdést: betegség, szenvedés, bqnözés, öngyilkosság

Változás  normális vagy patologikus (Pl. növekedés, fejlQdés): A normalitás keretein belül a változás is beletartozik A fejlQdés során észlelhetQ normális változás az, ami szabályszerqen minden egyednél bekövetkezik.
A kutatás során fontos, hogy már az elején meg lehessen határozni / el lehessen különíteni a normálist a patologikustól
A normálisnak a patologikustól való megkülönböztetés szabályai:
egy társadalmi tény valamely meghatározott és fejlQdésének meghatározott szakaszában vizsgált társadalmi típus szempontjából akkor normális, ha az ehhez a fajtához tartozó  fejlQdésük megfelelQ szakaszában vizsgált  társadalmak zömében megtalálható
az elQzQ módszer helyességét úgy ellenQrizhetjük, ha kimutatjuk, hogy a jelenség általános elterjedtsége a társadalom adott típusára jellemzQ kollektív élet általános feltételeitQl függ
erre a bizonyításra akkor van szükség, amikor a tény egy olyan társadalomtípusban fordul elQ, amely még nem futotta be teljes fejlQdési útját



Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Émile Durkheim: A társadalmi tények magyarázatához - Reader

Ajánlott olvasmányok:
Morel, J et al.: Szociológiaelmélet. Osiris Kiadó, Budapest 2000., p. 29-34
Jan Szczepanski: A szociológia története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973 p.339-360



SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Dr. Biró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

5.  6. Kurzus

Emile Durkheim. Elméleti kategóriák 1

Comte hatása érzQdik munkásságán
Szerinte a szociológia alapproblémája ...annak felismerése, hogy milyen kötelékek vannak az emberek között, azaz mi határozza meg társadalmi aggregátumok létrejöttét”

Általános fogalmak, megközelítés

Munkásságának középpontjában az etikai kérdések, a társadalmi és erkölcsi rend érvényesülése, érvényesülésének feltételei álltak. Az egyén, a társadalom és az erkölcs viszonyát elemzi
A társadalmat a bronzhoz hasonlította: ennek tulajdonságai nem vezethetQek le egyszerqen az alkotórészek, az ón és a réz tulajdonságaiból

A társadalom nem egyszerqen az egyének összessége: a rendszer, amelyet az egyének társulása hoz létre, olyan sajátos valóságot képvisel, amelynek megvannak a maga jellegzetes tulajdonságai. Természetesen semmilyen kollektív esemény nem jöhet létre az egyéni tudatok nélkül, ám ez nem elégséges elQfeltétele
A társadalom olyan dolgok rendszere, amely sajátos okai következtében önmagától fogva létezik.
Ha az egyénbQl indulok ki, nem értjük meg azt, ami a csoportban történik

Miben rejlik a voltakképpen társadalmi: az emberi természet dualizmusában. Ellentétben állnak az organikus eredetq önzQ szükségletek, érzéki hajlamok és az egyén feletti instanciára irányuló erkölcsi cselekvés között

Az erkölcs Durkheim elméletében szoros kapcsolatban áll a társadalom fogalmával, az individuális fogalmának ellenpólusa. Az erkölcsi cselekedetek szabályokhoz igazodnak, olyan szabályokhoz, amelyek nem egyes személyek vagy érdekcsoportok produktumai, hanem kollektív tudatállapotok (lásd 4. kurzus), ennek megfelelQen pedig érvényesek
Vallással kapcsolatos elmélkedései:

Az emberi természet két pólusa között hierarchikus viszony áll fenn: alárendelt, profán (mint testi dolog) és magasabb rendq, szellemi (a vallás esetében ez a szent)  ilyen az erkölcs, az ész
A vallásosságban olyan erkölcsi értékek iránti tájékozódás fejezQdik ki, amelyek nem isteni eredetqek, amelyek az emberek társadalmi jellegébQl fakadnak, és amelyek befolyása jóval erQsebb, mint az egyéni individualitás kiélése

Ezt a sajátos erQt azonban nem valamiféle titokzatos befolyásnak kell tulajdonítani, egyszerqen azoknak a lelki, tudományosan elemezhetQ és egyedülállóan teremtQ és termékeny folyamatnak a hatásáról van szó, amelyeket több egyéni tudatállapot valamely közös tudatban való összeolvadásának, egyesülésének nevezünk.”

Az erkölcsi lét Durkheimnél többé – kevésbé azonos a társadalmi léttel, ezzel magyaráz minden társadalmit
Fontos: nem az ész, a racionalitás a társadalmi lét alapja, végsQ instanciája, hanem az erkölcsi cselekedet, az ész szerepe tulajdonképpen ennek alárendelt: minden erkölcsi cselekedet nélkülözhetetlen segédeszköze
A racionalitás a valláshoz kapcsolódik

Durkheim szerint egyetlen társadalom sem kreálható / re-kreálható anélkül, hogy vele párhuzamosan ne kreálódna egy ideál – ez az a aktus, amin keresztül a társadalom alakul és periódikusan újjá-alakul
Az ideális társadalom nem a valós társadalmon kívül helyezkedik el, hanem abba bele van foglalva
A vallás: hit, gondolatok, eszmék
Rítusok, maga a cselekvés: negatív: tiltás, bqn
Pozitív: megerQsít, erény

Áldozati rítusok: megváltás
A vallás: antropológiai univerzálé: minden társadalomban fellelhetQ

A vallás elemi formái:
animizmus: lélek ( szellem (lélek más dimenzióba kerül (halál) ( szellem, képes lesz hatni az élQvilágra)
naturizmus: Isten  Természet
totemizmus: névtelen, személytelen erQ. A totem kettQs jelkép: Isten és Társadalom ugyanaz

a vallás funkciói:
nevelés
eufórikus  vallási élmények megtapasztalása
vitalizmus  fenntart bizonyos erkölcsi értékeket
Munkamegosztás és társadalmi szolidaritás
A társadalmi munkamegosztásról. Tanulmány a magasabb rendq társadalmak szervezetérQl (1893)

A társadalom, a munkamegosztás, a szolidaritás és az erkölcsi rend összefüggéseit vizsgálja. Ami újdonság ebben a kérdésben: a munkamegosztást nem a gazdasági elméletek téziseivel, elemeivel próbálja magyarázni

Kérdése: mennyire alkot társadalmi köteléket a munkamegosztás, mennyire oka ennek következtében a társadalmi aggregátumok létrejöttének

Három szempont, al-kérdés ezzel kapcsolatosan:
milyen funkciót tölt be az adott tényállás
keletkezésének az okai
abnormális és patologikus formák tanulmányozása

A munkamegosztás funkciója:
funkció: valamely szervezet bizonyos szükségleteinek a kielégítése
szolidaritás: Durkheim szerint magát a társadalmat alkotja: társadalom = szolidaritás. Az emberi természet magasabb rendq alkotó része, szemben- és fölötte áll az egyéni individualitásnak.
A munkamegosztás funkciói: a rend megteremtése, fenntartása, az összhang feltételeinek a megteremtése és a társadalmi szolidaritás
a munkamegosztás tehát erkölcsi jelenség

A társadalmak fejlQdését, bizonyos társadalmak fejlettségi szintjét a társadalmi munkamegosztás alapján lehet állapítani, ehhez pedig szorosan kapcsolódik a társadalmi szolidaritás is.

A mechanikus szolidaritás
Alacsonyabb fokú társadalmi munkamegosztás a társadalom tagjai közötti alacsony differenciáltságot jelenti. A társadalom tagjai hasonlóak, az egyes szegmentumok (pl. háztartási vagy faluközösségek) között laza kölcsönhatás áll fenn – Durkheim ezeket nevezi szegmentális társadalomnak. A szolidaritás alapja ezekben az esetekben bizonyos eszmékbe, eszményekbe vetett közös hit, az egyének csak közvetve kötQdnek ezeken keresztül a társadalomhoz.
Fontos: a társadalmi különbségek normative szabályozva vannak (rendek, kasztok közti merev, törvény által szabályozott viszonyrendszer)
Ez a mechanikus szolidaritás: (a természettudományok kohézió-fogalmának alapján)
Alapja az emberek közti hasonlóság
Premodern társadalmakról beszél. Ezeknek jellemzQi:
Alacsony differenciáltság
A társadalmi tér, amelyben mozognak, az szqk:
Tevékenység-típusok alacsony száma
Kevés interakció
Vérségi viszonyok erQs szerepe
Homogén társadalom
Korporatív közösségek
Feudális birtok/hatalmi viszonyok
Elszigeteltség
Kollektív tudat
Életvilága és kultúrája egybeesik
Organikus szolidaritás
Ellentéte a mechanikus szolidaritásnak
A függQségi viszony megváltozik, nem ember  embertQl függ, hanem a társadalmi viszonyok, a társadalom határozza meg ezeket a viszonyokat
Társadalmi munkamegosztás magas foka, magas differenciálódás
Kitágult életközösség: interakciók sqrqsége megnövekszik, komplexebb, bonyolultabb lesz, viszonyok sokasága jellemzi
Magasabb tudásszint  tudok általánosabb dolgokat a társadalomról
Állandó kapcsolat az intézményekkel, ezen keresztül az állammal
Az egyén egy adott idQben egyre több csoport tagja: család, baráti kör, munkaközösség, párttagság, klubok...
Szerepek differenciálódása: egyszerre több szerep
Rendszer: egységes és mqködQ rendszer, hatékony, kiszámítható, szabályos stb...
Heterogén társadalom
Mobilitás, dinamika jellemzi
Fontos: a társadalmi különbségek nincsenek normative szabályozva
A társadalom = élQ organizmus

Az öngyilkosságról
Öngyilkosság: ((minden olyan halál, amely közvetve vagy közvetlenül magának az áldozatnak valamilyen pozitív vagy negatív aktusa idézi elQ, ha elkövetQje tudja, hogy aktusa szükségképpen erre az eredményre vezet((
Öngyilkossági halálozási arány: az öngyilkosok száma viszonyítva a teljes lakossághoz
Bizonyos idQintervallumon belül állandó  állandóbb, mint az elhalálozás

szándékosság, indíték, tudatosság
Az integráltság foka szerint típusokat különböztet meg, ezzel magyarázza az öngyilkosságot:

1. Egoista öngyilkosság: gyengén integrált, szolidaritás hiánya
2. Altruista öngyilkosság: nagy társadalmi nyomás, túlzott szolidaritás – az egoista öngyilkosság ellentéte
3. Anómiás öngyilkosság: normanélküliség, válsághelyzetek ( válság = kollektív rend zavara, megrendül a szabályokba vetett hit
4. + fatalista öngyilkosság: túlságos szabályozás következménye, elsQsorban olyan emberek, akik elQtt a jövQt könyörtelenül lezárták, pl. rabszolgák, túlságosan fiatal férjek, katonaságon belül bizonyos személyek ...
Integráltság foka: társadalmi szempont
egyéni szempont
Társadalmi ellenQrzés, deviancia
normális: a társadalmi normáknak megfelelQ, természetes irány


patologikus v. abnormális: a természetes iránytól való eltérést jelenti
deviancia: a normálistól való eltérQ viselkedésmód  lásd elQzQ kurzus  normális és patologikus

tényítéletek és értékítéletek

Értékítélet: mennyit érnek az ítéletek egy tudatos lény számára
az értékeket támogatjuk, érvelünk mellette. Az érték feltételez egy értékelQ tevékenységet
Egyes gondolkodók szerint az érték alapvetQen az értékkel felruházott dolog valamely alkati tulajdonságához kötQdik. Egy dolognak az értéke egyszerqen azon hatások megállapítása, amelyeket saját belsQ tulajdonságai révén gyakorol
a dolog értékét az érzékenységre gyakorolt hatása adja

Tényítéletek: a tényeknek vagy dolgoknak objektív jelleget tulajdonítunk, függetlenül az érzelmektQl
Mások szerint az átlagtípust kell meghatározni  ami a legtöbb egyénben fellelhetQ ( a dolgok objektív értékelése azt fejezi ki, hogy hogyan hatnak ezek a dolgok az átlagos egyénre  ez nem megalapozott: az átlagos erkölcsi tudat nem egységes, a reakciók átlagosságuk ellenére egyéniek
Mások szerint az értékelést az tenné objektívvá, hogy kollektív jelleget tulajdonítunk neki. Az egyének már eleve felállított osztályozással találják magukat szemben

A társadalom elszakítja az egyént saját magától, és egy magasabb rendq élet részévé teszi. A kollektív gondolkodás az érzékeink által feltárt világ helyébe egy egészen más világot léptet, amely nem egyéb, mint az általa létrehozott eszmények kivetítette árnyék

Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Morel, J et al.: Szociológiaelmélet. Osiris Kiadó, Budapest 2000., 29-34 o.
Jan Szczepanski: A szociológia története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973 p.339-360
Emile Durkheim: Az öngyilkosság.

Ajánlott olvasmányok:
Emile Durkheim: Formele elementare ale viecii religioase

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Dr. Bíró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

7. - 8. Kurzus

Max Weber: módszertan.
Elméleti kategóriák. Ideáltípusok


Biográfiai adatok. Társadalmi-politikai kontextus.
1864 – 1920
jogot és közgazdaságtant tanult, elmélyülten foglalkozott társadalom- és kultúrtörténettel
1894 – ben a freiburgi egyetem közgazdaságtan tanszékére kerül
1897 – ben a heidelbergi egyetem államtudományok tanára lett.
1907  ben visszavonul az egyetemi intézményekbQl, magántanárként és vendégprofesszorként tevékenykedik
1909  ben részt vett a Német Szociológiai Társaság megalapításában, ahonnan majd 1912  ben kilépett

szociológiai irányultsága)8fgm‰”¥¦§¨©µÃÑÖçúûüÿ ! 8 a ’
f
Œ
¶
Ð
l
p
‚
„
’




À 𠇑‚ 0ÖüVÚzøñøñëâëâëØÓ˾µ©µâ¥Ÿµ˜µ¾’Ó¥Ó¥Ó¥Ó¥Ó¥ñ¥ñ¥ˆ¥ˆ¥ˆ¥¥¥ˆ¥

h#/
6]h#/
56\]
h#/
CJ

h#/
5\
h#/
CJ4h#/
h#/
56CJ(\]h#/
5CJ4\h#/
5CJ4\mH sH h#/
mH sH h#/
5h#/
CJ$mH sH h#/
5CJ\
h#/
CJ
h#/
5CJ
h#/
CJ\2)gŠ¦§¨©ª«¬­®ÃÑÒÓÔÕÖçûüý÷ïççâïâÚÚÚÚÚÚÕÚÚÚÚÚÌÇÚÚgd#/
„€^„€gd#/
gd#/
$a$gd#/
gd#/
$a$gd#/
$a$gd#/
$a$gd#/
H™þ™0šýýýýþÿ! 8 a u ‘ ’ “ f
¶
2
l
n
p
‚
„
’
Æ






Œ

÷÷÷÷òíííåååíàååÛåÐ÷÷åËgd#/

$
&
Fa$gd#/
gd#/
gd#/
$a$gd#/
gd#/
gd#/
$a$gd#/
Œ

Ž

¸
À *‡‚ ÖVnprtvxz"Ž,ˆîº $óóóóóóóóóóëóóóóóóóóóóóóóó $a$gd#/

$„Ð`„Ða$gd#/
z@²$TVX¤À'Ú'((2(@(D(j(l(ˆ(d)~)š)Ì) ,0,6-P- ..X.Y.Z1¤1Â1Æ1ê12,2.2G2i2v2x2‹2¸2È2É2é23"3;3W3X3e3i34557"7F7V7b7n7º:à:`>~>–?˜?ZDvDDLZL¬NºN¼NùõðëðõëðùõäõäõäõäõäõäõäõäõäõäõÜõ×ùõäõùõäõùõäõùõäõùäõäõÒÃõùõùõùõùõùõùõÜõùõùõùõhT=;h#/
56CJ(\aJ( h#/
>* h#/
5 h#/
mH sH

h#/
6] h#/
] h#/
6h#/


h#/
5\M$hÈ,TVX¤î –'˜'l(b)d)˜) ,6-l- .[.ðððððèÜÓÎÅÅÅż¼°¼¼°¼


&
F„Ð`„Ðgd#/
„h^„hgd#/
„Ð`„Ðgd#/
gd#/
„Ð`„Ðgd#/

$„Ð`„Ða$gd#/
$a$gd#/
$
&
F„Ð`„Ða$gd#/
[.‹.T1V1X1Z1x1¤12R2S2h2i2¸23e3f3g3h3i3 4Ø405‚5óççççßßßßßÚßßßßççççÊÊÊÊ$„<„Ð^„<`„Ða$gd#/
gd#/
$a$gd#/

$„Ð`„Ða$gd#/



&
F„Ð`„Ðgd#/
‚56Ô6Ö6F7h:º::>`>@4@6@TAXDZDtDvD¢J¤JCLDLšLQïïïïàÔàÔàÔÌÌÌÌÌÌÇÇÂÇÌÇgd#/
gd#/
$a$gd#/

$„L^„La$gd#/
$
&
F„Ð`„Ða$gd#/
$„<„Ð^„<`„Ða$gd#/
¼NÎNjO†O8PNPØPüPQ(QÞRüRSTdUVJWtW¤ZÐZòZÒ[ö[\(\>\v]ð_0`e.eVf|f¤g°g¡j±jÈm nnn+nTnbndn}n…n–n¯nËnÌnán
o;opfpŒp¶pÐplqpq‚q„q’q”q´qÄqt(tÐuùõùõùõùõùõùõîõùõùõùäõùõùõùõîõùõùõùõùõßùõîõùõîõùîõîõÚÖÚÖÚÖÚÖÚÖÏÖÄÖ¼ÖµÖ

hÈce6] hÈcemH sH hÈce5\mH sH
hÈce5CJhÈce hÈce5 h#/
5h#/
56\]

h#/
6]h#/


h#/
5\EQQæQèQRªRÜRÞRjTcUdUHWJW$Y`[P]R]æatdeefihi ij÷ë÷÷ààë÷Û÷÷÷ëë÷÷÷÷÷÷÷÷÷Ð
$
&
Fa$gd#/
gd#/

$
&
Fa$gd#/

$„Ð`„Ða$gd#/
$a$gd#/
j $„Ð`„Ða$gd#/
$a$gd#/

$
&
Fa$gd#/
án
oo:o;o $
&
F
a$gdÈcegdÈce $a$gdÈce $a$gdÈce $a$gdÈceuuTušuÎuÐuêuìuwx
x:xÜx,yfyÚyÜy{{{{{0{J{t{|Ï|÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ì÷ì÷÷÷÷÷÷÷ä÷ä÷ßgdÈce $a$gdÈce
$
&
F a$gdÈce $a$gdÈceÐuêux:xêx,yfyÜy¸zt{x{Œ{Ž{¢{|Ï|Ð| 4˜žƒnˆŒˆ~‰®‹ø‹Œ9ŒAŒ—Œ Œ{ÔŽøH‘J‘l‘”‘®‘º“””<”•ì•!–*–+–Ÿ–`—(˜*˜H˜z˜Æ˜ø˜z™˜™È™4šfš@œBœ|œœ:VX”–ž´Ð ž>ž&Ÿ@ŸtŸvŸ¦Ÿ÷ ¢ùõùîõîõùõîäîäîõîõùõîõùõîõùõùõùõîõÜõùõîõùõùõîõîõîõ×õùîõîõùîõîõùõîõîõùÍùäùõîõÜîõîõî j®ðhÈce5\ hÈce>*hÈce5>*\hÈce56\]

hÈce6]hÈce

hÈce5\QÏ|Ð|

€ €V€

 žƒ˜…(‡*‡X‡0ˆ2‰~‰Š(‹V‹²‹´‹ø‹÷ò÷í÷åÙÐ÷÷È÷÷÷½½½½±÷
$„h^„ha$gdÈce
$
&
F
a$gdÈce $a$gdÈce„Ä`„ÄgdÈce
$„Ä`„Äa$gdÈce $a$gdÈcegdÈcegdÈce $a$gdÈce ø‹9Œ—ŒìŒ'(z{ÔŽÖŽôöøH‘J‘‘𓓸“º“”ôôôèàààÌààààààÁè¼èèèàgdÈce
$
&
F a$gdÈce$
ÆÐ „d„Ð]„d^„Ða$gdÈce $a$gdÈce
$„h^„ha$gdÈce
$
&
Fa$gdÈce”””•„•®•ì• –––!–*–+–Ÿ– –_—`—(˜*˜óóèÝÝÝÒÒÒÒÝƶƮ®¦® $a$gdÈce $a$gdÈce$ „d„8]„d^„8a$gdÈce
$„8^„8a$gdÈce
$
&
F a$gdÈce
$
&
F a$gdÈce
$
&
F a$gdÈce
$„h^„ha$gdÈce*˜H˜Æ˜z™˜™4š2›4›6›8›œœ@œBœXÐ$Ÿ&Ÿ@ŸtŸvŸ ôééôééáááááÜááááááÑÅÑ
$„h^„ha$gdÈce
$
&
F

a$gdÈce gdÈce $a$gdÈce
$
&
F
a$gdÈce
$
&
F
a$gdÈce X } ÷ P¢è¢Â£d¤ ¥ª¦6§8§:§š§œ§È§Ê§"¨Ò¨Ô¨Ö¨(©P©óóóèóèèóóèóóÜÔÔÔÔÔÔÌÄÌ $a$gd—å $a$gd—å $a$gdÈce
$„h^„ha$gdÈce
$
&
F

a$gdÈce
$„Ä^„Äa$gdÈce¢Ž¢¢Æ¢È¢è¢ £Â£ê£ª¦Ü¦œ§Ê§æ§ê§¨"¨D¨v¨®¨°¨Ô¨Ö¨(©Š©¤©ò©ªBª\ªøªüª ««l«p«®®p®“®º²Ð²š³ü³·L·¼¤¼þ¾æ¿ò¿úÀ8ÁHÁÆ<Æ=ÆqÆHÇØÉüõüõüîüîüîüéâüîüâîüîüÛÖÒÖÒÖÒÖÒÖÒËÒËÒÃÒ¾Ò·Ò·Ò²Ò²Ò« «Ò·Ò˜ÒÖ·Òh—å5>*\ h—å56mH sH

h—å56 h—å6

h—å6] h—å>* h—åmH sH
h—å5CJh—å h—å5

h—å5\

hÈce5\ hÈce5

hÈce6]

j®ðhÈcehÈce;P©ˆ©Š©Œ©ò©Bª¾ªøªúªüª ««« «l«n«p«Ö«î«2¬®¬,­ì­÷÷÷÷÷÷ï÷÷ê÷ßÓÎ÷÷÷÷÷÷÷Ã
$
&
Fa$gd—å gd—å
$„h^„ha$gd—å
$
&
Fa$gd—ågd—å $a$gd—å $a$gd—åì­n®o®p®“®”®ž®ã®!¯"¯8¯¸°0²´ µ

»"½ôììáÖÎÀÀÖáÖ­ž™Öžgd—å $„Ädh`„Äa$gd—å$ „6„Ðdh]„6^„Ða$gd—å $
&
F dha$gd—å dhgd—å
$dha$gd—å
$dha$gd—å $a$gd—å
$
&
Fa$gd—å"½î½‚¾þ¾úÀà¶ÃÖðŲÅÆÆ<Æ=ÆqÆHÇØÉìááÎá¿á¨áááááᘐ dhgd—å „6„Ðdh]„6^„Ðgd—å$
ƈ „ê„Ðdh]„ê^„Ða$gd—å $„Ädh`„Äa$gd—å$ „ê„Ðdh]„ê^„Ða$gd—å
$dha$gd—å$ „ê„Ðdh]„ê^„Ða$gd—åØÉXÊòʖ˭ÌIÍñÒòÒÜÕÞÕÞ֚×ØØXØٞÚðåÚ̹ªååå¢å¹åš•¹gd—å dhgd—å dhgd—å $„Ädh`„Äa$gd—å$ „6„Ðdh]„6^„Ða$gd—å $
&
Fdha$gd—å
$dha$gd—å
$dha$gd—å $„Ädh`„Äa$gd—åØÉXÊÆÊÐÊÔÊòÊPËfËh˖˭ÌÎñÒòÒ
ÓÔÜÕÞ՚×ØØXØÙžÚ Ú¢ÚöÚöÛ<ܶÞÆÞ¤ßhàÜábæfæÒæçç(çXçvçzçžçòç èFè~è€è è¤èÌêÞêqì’ì[íîìîïPñò/ô6ôfôpôööùõðõëäÝùäõÖÑõðõëðÑÉÑðÖÁ¹ÑðÑÁÑðÑðÑÁÑðÁÑÁð²õÖõ²ÖõÖõ®õ¨õ²õÖõ²õ²õ²õ²õ
h—åCJhÈce

h—å5\ j®ðh—å\h—å6\]h—å56] h—å\

h—å6]

h—å\]

h—å56 h—å6 h—å5h—å

h—å6\AžÚöÛ
Ý´Þ¶ÞjàZáÜáÒãFåbædæfæhæ†æ²æ*ç,çXçòçžè è¢è¤èðåååååå×××ååååååååÏååÇÇ $a$gdÈce $a$gd—å $
&
Fdha$gd—å
$dha$gd—å $ „6dh]„6a$gd—å¤èöèéXéZé\éÂéêŽêÈêÊêÌêÞêàêþêëLëNëëpìqì÷ïïïïïïïçïïâïʾ¹ïïï´gd—å gd—å
$„h^„ha$gd—å$
&
F
Æ Ðh„„^„`„a$gd—ågd—å $a$gd—å $a$gd—å $a$gd—å qì’ì“ìKíäîæîPñò¢ò¤ò+ô,ôöö>÷@÷ÂøŠúŒú‚üƒüíü†ÿÔÿÖÿ´úõíííèíííííííííííØØúõõõíí$ „6„Ð]„6^„Ða$gd—ågd—å $a$gd—ågd—ågd—åöö>÷Œúíüóüõü°þÖÿ´RUœ®¾Àp„®Âfˆ\®°²Z 3ˆŠ‘µ Ù *
B
¢
Ô
¦
Ø
W`ŽF8PTXÞ①¨ ½ Ð Ñ ê !!=!T!W!e!w!÷óìåóìóìóÝóÝóåóÖóÖóåóåóåóåÉåìóåóåóåóåóåóìóÄóåó½óåÄ󶱪óåóìóåóìóåóìó

j<ðh—å h—å6

j>ðh—å

h—å>*\ h—å5jh—å0J5U\

j®ðh—åjh—åU

h—å5\

h—å6]h—åh—å5>*\CR0t†âjlœp®dfŽžø\²j l ‰Š  B ÷÷÷÷÷÷ò÷ççç÷â×××Ò÷÷÷÷÷÷÷gd—å
$
&
Fa$gd—ågd—å
$
&
F a$gd—ågd—å $a$gd—åB m „ ´ µ Ò *
¦
®



; < V FVø>¦Ú6 ‚ ª ôôôìàììììììÛÖìÑìììÁÁìì$„ˆ„Ä^„ˆ`„Äa$gd—ågd—ågd—ågd—å
$„h`„ha$gd—å $a$gd—å
$
&
Fa$gd—åª î L–´ÔF”¨"

êNîRÔ8ä÷÷÷÷ççÚÕ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷Õ÷÷Ð÷gd—ågd—å

„|„Ð^„|`„Ðgd—å$„ˆ„Ä^„ˆ`„Äa$gd—å $a$gd—åä- 4  ‘ Ñ =!¼!*#€#¨#ê#h$p$r$%È%Ê%&&ˆ&>'
)÷÷÷ì÷÷÷÷÷÷÷÷ç×÷÷×÷÷÷÷÷ÒÒgd—å$„
„^„
`„a$gd—ågd—å
$
&
Fa$gd—å $a$gd—åw!x!¼!Ê!Ë!×!Ž" "¤"Ô"*#.#¨#ê#ì#ü#h$j$r$ˆ$$¤$%%&&z)’)f*|*ê*ì*Ú/ò/ø/B0F0j0¼0Þ01H1J1h1„1ˆ1¦1¬1ö1ú1J2N2 233j33º3Ô384:4C4D44‘4Ä4ž7Ð7‚Š‚°‚˜ƒùõîõîõçõçõßõÙÎîõßõîõîõîõîõîõîõùõîõîõçõîçõçõîõçõîõçõÉÅÉÅÉÅÉÅÉžž·Å·µÅ·ÅU

hpd5\
hpd5CJhpd hpd5jh—å5U\
h—åaJ jh—åU

h—å6]

h—å5\h—å

j®ðh—åG
)x)z)D*@,æ,ç,Ø/Ú/ø/$0¼0h1¬1®1Ú1L2N2 2È2333j3º34÷÷÷÷÷÷÷÷ìì÷ìììììçß××××××× $a$gdpd $a$gdpdgd—å
$dha$gd—å $a$gd—å48494:4C4D4T4U4m444‘4Ä4Ð4+5j5©5Ð6œ7ž7Š‚–ƒ˜ƒ …÷ïïêïÞÞÙÙïïïïïïïïïïïïïÉ$ „6„Ð]„6^„Ða$gdpd gdpd
$„h^„ha$gdpdgdpd $a$gdpd $a$gdpd: megértQ szociológia, módszertani individualizmus, cselekvéselmélet
fontosabb témakörök, problémák: vallás, gazdaság, uralom, jog, racionalizálódás (gazdasági racionalizálódás, racionális kapitalizmus)

Meghatározás: A szociológia [...] az a tudomány, amely értelmezQen meg akarja érteni a társadalmi cselekvést, s ez által a cselekvés menetére és következményeire oksági magyarázatot kíván adni.

((Cselekvés(( - nek kell nevezzünk minden olyan emberi viselkedést (akár külsQ, akár belsQ ténykedésrQl, akár valamilyen tevékenység elmulasztásáról, akár valaminek az eltqrésérQl van szó), amellyel a cselekvQ vagy a cselekvQk valamilyen szubjektív értelmet kapcsolnak össze.

((Társadalmi cselekvésnek (( viszont az olyan cselekvést nevezzük, amely a cselekvQ (vagy cselekvQk) által vélt értelme szerint számot vet mások viselkedésével és ahhoz igazodik.

A szociológia semmilyen cselekvQ kollektív személyiséget nem ismer (állam, nemzet, részvénytársaság stb...  kollektív gondolati képzQdmények, a szociológia sem kerülheti el a használatukat  keretként szolgál a cselekvések értelmezéséhez)

A szociológia feladata: A szociológia [...] típusfogalmakat alkot, és a történés általános szabályait keresi. A történelem ellenben individuális, kulturálisan fontos cselekedetek, képzQdmények, személyiségek oksági elemzésére és elhelyezésére törekszik

Két fQ irányzathoz való viszonyulása:

I. Elhatárolódik a pozitivistáktól (a társadalomtudományokat, módszereiket és céljaikat tekintve a természettudományokkal hasonlóvá kell tenni), bírálatának az alapja: akármilyen tudományról beszélünk (természettudomány vagy társadalomtudományok), mindkettQ általánosításokkal és absztrakciókkal dolgozik, és olyan kogniciókra (?) törekszik és általános törvényszerqségeket akarnak feltárni.

II. Az egzisztencializmus, német életfilozófia elméletéhez kapcsolódik
Delthay: a társadalom természet más, mint a természet természete


Különválasztja a természettudományokat és a

Szellemtudományokat: a társadalmi cselekvések idQlegesek, egyediek, nem általánosíthatóak. Nem fedezhetQk fel egyetemes törvényszerqségek, de nem is ez a cél. A cél: megragadni intuitíve a motivációkat ( megértés, intuitív megértés


Ideáltípusok

Weber nem explicit elemzést ad a társadalomról, mint Durkheim, hanem elsQsorban módszertani kérdéseket és alapfogalmakat tisztáz

Ideáltípusok: valóságelemek gondolati kiemelése révén jön létre, szintetikus fogalom, mint konstrukció, a megértés folyamatában egy racionális eszköz
Még van kapcsolata a valósággal
Nem túl partikuláris ( hasonlóságok és különbségek
SzemlélhetQvé és érthetQvé teszi a valóságot
heurisztikus funkció ( hipotézisek megfogalmazását teszi lehetQvé
lehetQvé teszi az osztályozást és a komparativitást (összehasonlíthatóság)

társadalomtudományok - komparatív tudományok, az összehasonlításon alapulnak: ( a sajátos eseteket kell hasonlítani az ideáltípushoz
az absztrakciós szinteknek megfelelQen 3 típus különíthetQ el:
történetileg kialakult: modern kapitalizmus, nyugati városok általános típusa, stb...
a társadalmi valóság absztrakt elemeibQl kialakult: bürokrácia  több rendszerre és történelmi korra jellemzQ
egyéni cselekvések racionális rekonstrukciói: piac, ár ....

a társadalmi cselekvés lehet:
célracionális: a cselekvést az határozza meg, a cselekvQ milyen reakciót vár cselekvésére a külvilágtól, ezt racionálisan mérlegeli a saját egyéni céljainak a megvalósulása szempontjából. Célracionálisan cselekszik: cselekvését valamilyen célra irányítja, igazodik az eszközökhöz és mellékes következményekhez, racionálisan egybeveti az eszközöket a célokkal, a célokat a mellékkövetkezményekkel valamint a lehetséges célokat egymással
értékracionális: a cselekvést valamilyen értékbe vetett hit határozza meg, függetlenül a cselekvés eredményétQl, sikerességétQl vagy sikertelenségétQl. Ez az érték lehet vallási, erkölcsi, etikai, esztétikai stb., fontos, hogy önmagában vett értéként konstituálódik. A célracionalitás szemszögébQl a értékracionális cselekvés mindig irracionális
affektív, emocionális: a cselevést tényleges érzelmi állapotok határozzák meg
akkor beszélünk róla, ha tényleges indulatok határozzák meg a cselekvést. ( abban különbözik az elsQtQl, hogy amíg az tudatosan megszabja a cselekvés végsQ céljait, és tervszerq következetességgel igazodik hozzájuk, addig ez emocionális cselekvés: a bosszú, nemi erQszak)
tradicionális: szokások, hagyományok határozzák meg ezeket a cselekvéseket
(a határán van annak, amit egyáltalán " értelemhez igazodó " cselekvésnek lehet nevezni. A mindennapi cselekvések többsége közel áll ehhez a típushoz, valamilyen homályos reagálást jelent a megszokott ingerekre)


Nagyon ritkán fordul elQ, hogy egy bizonyos cselekvés csak az egyik vagy másik irányba halad, az egyik vagy a másik jellemzQvel egyértelmqen és kizárólagosan jellemezni lehessen. Továbbá ezek a típusok
semmiképp nem jelentik a lehetséges cselekvésmódok kimerítQ osztályozását, hanem csak szociológiai célokra megalkotott, fogalmilag tiszta típusok, amelyeket a reális cselekvés többé vagy kevésbé megközelít, vagy amelyeknek keveréke

Társadalmi kapcsolat: ha több ember magatartása értelmi tartalmának megfelelQen kölcsönösen egymáshoz igazodik és magatartásukat ez a kölcsönös igazodás irányítja. A társadalmi kapcsolat tehát teljes egészében és kizárólag azt az esélyt jelenti, hogy a cselekvés (értelme szerint) megadható társadalmi cselekvésként játszódik le.

Szokás: ha a társadalmi cselekvésben ténylegesen van valamilyen esély szabályszerq beállítottságra. Egyedül a gyakorlás tartja fenn. Ide tartozik a divat is.
Szokáserkölcs: ha a tényleges gyakorlást az biztosítja, hogy az élet régóta meggyökeresedett keretek között zajlik
Webernél a szolidaritás (lásd Durkheim szolidaritásra vonatkozó fejtegetéseit!!!) nem feltétele a társadalmi kapcsolatnak: a harc, ellenségeskedés ugyanúgy társadalmi kapcsolat, mint a szerelem, házasság, barátság stb.
Nem a társadalmi rendszer funkcionális követelményeibQl következik, hanem szubjektív cselekedetek nyomán, amelyeknek nem feltétele az egész (durkheimi fogalom)

Közösség és társadalom  a társadalmi kapcsolatok két alapvetQ formája

Közösségi kapcsolatról beszélhetünk, ha a társadalmi cselekvés beállítottsága a résztvevQknek szubjektíven átérzett, vagyis affektív vagy tradicionális összetartozásán alapul ( pl. család

Társulásnak nevezi Weber azokat a társadalmi kapcsolatokat, amelyek racionális értékkiegyenlítQdésen alapulnak ( érték- és célracionalitás
Racionális megegyezés:
a) értékracionális: saját kötelezettségbe vett hitre
b) célracionális: a másik fél várható lojalitásába vetett hit
( pl. piacgazdaság,

További fogalmak:
Motívum: olyan értelmi összefüggést jelent, amelyben a maga a cselekvQ vagy a megfigyelQ egy viselkedés értelem szerinti okát látja

Rend:
konvenció, ha érvényessége külsQdlegesen, azáltal van biztosítva, hogy az emberek megadható körén belül a rendtQl való eltérés várhatóan (viszonylag) általános és gyakorlatilag érezhetQ helytelenítésbe ütközik
jog, ha ugyancsak külsQdlegesen, de azáltal van biztosítva, hogy az emberek egy külön erre fölkészült csoportja várhatóan (fizikai vagy pszichikai) kényszert alkalmaz a rend betartásának kikényszerítésére, illetve megszegésének megtorlására

hatalom: ha egy társadalmi kapcsolaton belül van rá esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye, függetlenül attól, min alapul ez az esély
uralom: ha van rá esély, hogy egy meghatározott tartalmú parancsnak megadható személyek engedelmeskedni fognak





Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Max Weber: Gazdaság és társadalom 1, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1987 p. 37-77

Melléklet

Max WeberPRIVATE 

A társadalmi cselekvés fogalma

(in: Gazdaság és társadalom)

1. A társadalmi cselekvés (beleértve valamilyen tevékenység elmulasztását vagy valaminek az eltqrését) igazodhat mások múltbeli, jelenlegi vagy a jövQben várható viselkedéséhez (bosszú régebbi támadásokért, védekezés jelenlegi támadással szemben, védelmi rendszabályok jövQbeni támadások esetére). A "mások" lehetnek egyesek és ismerQsök vagy meghatározatlanul sokan és teljesen ismeretlenek (így pl. a "pénz" olyan cseretárgy, amelyet a cselekvQ azért fogad el a csere során, mert arra az elvárásra építi cselekvését, hogy ezt a pénzt a jövQben igen nagyszámú, de ismeretlen és meghatározatlanul sok más ember hajlandó lesz cserébe elfogadni).
2. A cselekvésnek nem minden fajtája a külsQleges cselekvésé sem "társadalmi" cselekvés a szó itt leszögezett értelmében. A külsQleges cselekvés akkor nem az, ha csak élettelen tárgyak viselkedéséhez igazodik. A belsQ magatartás csak akkor társadalmi cselekvés, ha mások viselkedéséhez igazodik. A vallásos viselkedés pl. nem az, ha szemlélQdés, magányos imádkozás stb. marad. A gazdálkodás (az egyes emberé) csak akkor és annyiban az, amennyiben harmadik személyek viselkedésére is tekintettel van. Tehát már egészen általánosan és formálisan: amennyiben tükrözi azt a tényt, hogy harmadik személyek tiszteletben tartják az illetQnek a gazdasági javak feletti tényleges rendelkezési hatalmát. Anyagi vonatkozásban: amennyiben például a fogyasztásnál tekintetbe veszi harmadik személyek jövQbeli óhaját is, és ehhez igazítja saját "takarékoskodását". Vagy amennyiben a termelésben harmadik személyek jövQbeli óhajához igazodik stb.
3. Nem minden emberi érintkezés társadalmi jellegq, hanem csak a másik ember viselkedéséhez igazodó viselkedés. Így pl. két kerékpáros összeütközése ugyanúgy csak esemény, mint valamely természeti történés. Ezzel szemben az az igyekezetük, hogy kikerüljék egymást, továbbá az összeütközést követQ szitkozódás, verekedés vagy békés megbeszélés már "társadalmi cselekvés".
4. A társadalmi cselekvés nem azonos sem a) több ember egyforma cselekvésével, sem b) minden olyan cselekvéssel, amelyet mások viselkedése befolyásol. a) Ha elkezd esni az esQ és az utcán emberek tömege egyszerre nyitja ki az ernyQjét, ilyenkor (rendszerint) nem az egyik ember igazodik a másikhoz, hanem valamennyi ember cselekvését külön-külön egyformán a nedvesség elleni védekezés szükséglete szabja meg. - b) Ismeretes, hogy az egyes ember cselekvését erQsen befolyásolja az a puszta tény, hogy egy helybelileg összezsúfolt "tömegben" van (ez az úgynevezett "tömeglélektani" kutatás tárgya, lásd pl. Le Bon munkáit): ez a tömeg által meghatározott cselekvés. Szétszórt tömegek esetében is lehetséges, hogy sokaknak egyidejqleg vagy egymás után (például a sajtó közvetítésével) az egyesre ható és ilyennek észlelt viselkedése az egyes ember viselkedését a tömegek által meghatározottá tegye. Bizonyos reagálási módokat az a puszta tény tesz lehetQvé, hogy az egyes ember egy "tömeg" részének érzi magát, míg ugyanez más reagálási módokat megnehezít. Ennek következtében egy bizonyos esemény vagy emberi viselkedés a legkülönbözQbb érzéseket keltheti - vidámságot, dühöt, lelkesedést, kétségbeesést, a legkülönbözQbb fajta szemvedélyeket -, amelyek egyedülálló egyén esetén nem (vagy nem ilyen könnyen) következnének be, anélkül azonban, hogy ennek során (legalábbis sok esetben) értelmi kapcsolat állna fenn az egyes ember viselkedése és ama tény közt, hogy valamely tömeg része. A szó általunk használt értelmében fogalmilag nem nevezhetjük "társadalmi"-nak a cselekvést, ha a tömeg puszta létezésének hatására keletkezett, a cselekvQk értelmi tájékozódása nélkül. Mindamellett a különbség nagyon is elmosódó. Mert nemcsak a demagógoknál, hanem a tömegben tömörült embereknél is fennállhat sokféleképpen értelmezhetQ, kisebb vagy nagyobb mértékben értelmes viszony a tömeghez. Továbbá, az idegen cselekvés puszta "utánzása" (amelynek jelentQségét G. Tarde joggal hangsúlyozza) fogalmilag nem sajátosan "társadalmi cselekvés", ha csak egyszerq átvétel, az idegen cselekvéshez való értelmes igazodás nélkül. A határ annyira elmosódó, hogy gyakran alig látszik lehetségesnek a megkülönböztetés. De a mi értelmezésünkben nem társadalmi cselekvés, ha valaki valamely, számára célszerqnek tqnQ, másoktól tanult eljárást felhasznál. Az ilyen cselekvés ugyanis nem a másik ember viselkedéséhez igazodik, hanem a viselkedés megfigyelése révén megismert objektív lehetQségekhez; cselekvését mások cselekvése határozza meg, de nem értelmesen hanem kauzálisan. Ha ezzel szemben valaki pl. azért utánoz idegen cselekvést, mert az "divatos", mert hagyományosnak, mintaszerqnek, rendileg "elQkelQnek" számít, vagy egyéb hasonló okokból, akkor fennáll az értelmes kapcsolat, éspedig vagy az utánozottaknak, vagy harmadik személyeknek, vagy mindkettQnek a viselkedésével. A kettQ között természetesen vannak átmenetek. Mindkét eset, mind a tömeg általi befolyásoltság, mind az utánzás a társadalmi cselekvésnek elmosódó határesetei, és még gyakran fogunk találkozni velük, pl. a tradicionális cselekvésnél. Ezekben és más esetekben is az elmosódottságnak az az oka, hogy az idegen viselkedéshez való igazodás és a saját cselekvés értelme korántsem mindig rögzíthetQ egyértelmqen, sQt még csak nem is mindig tudatos, és még ritkábban teljesen tudtosított. Már csak ezért sem lehet mindig világosan elválasztani egymástól a puszta "befolyást" és az értelmes "tájékozódást". Fogalmilag azonban le kell különíteni Qket, habár természetesen a pusztán "reagáló" utánzás szociológiai hordereje legalább ugyanakkora, mint a tulajdonképpeni értelemben vett "társadalmi cselekvésé". A társadalmi cselekvés a szociológia (legalábbis az általunk mqvelt szociológia) központi témája, a szociológia mint tudomány számára alapvetQ, de ez nem azt jelenti, hogy a szociológia csak a társadalmi cselekvéssel foglalkozik, sQt még azt sem, hogy fontosabb más tényezQknél.

Minden egyéb cselekvéshez hasonlóan a társadalmi cselekvés lehet 1. célracionális: ekkor a cselekvést az határozza meg, hogy a cselekvQ milyen viselkedést vár a külvilág tárgyaitól és más emberektQl, és ezt a várakozást racionálisan kiválasztott és mérlegelt egyéni céljainak sikeres eléréséhez "eszköznek" vagy "feltételnek" használja; 2. értékracionális: a cselekvést valamilyen magatartás etikai, esztétikai, vallásos vagy bármi néven nevezendQ ön-értékébe vetett hit határozza meg, a sikertQl függetlenül; 3. affektiv: különösképpen emocionális, a cselekvést tényleges effektusok és érzelmi állapotok. 4. tradicionális, a meggyökeresedett szokások határozzák meg.
1. Szigorúan tradicionális viselkedés - pontosan úgy, mint az egyszerq utánzás - a legszélsQ határán fekszik annak, amit egyáltalán értelmesen tájékozódó cselekvésnek nevezhetünk, sQt gyakran túl van azon. Nagyon sokszor ugyanis nem több, mint az egyszer meggyökerezett beállítottság irányában lejátszódó, megszokott ingerekre való homályos reagálás. A meggyökerezett mindennapi cselekvés zömében igen közel áll ehhez a típushoz, amely nemcsak határesetként tartozik a rendszertanba, hanem azért is, mert (mint majd késQbb szólunk róla) a megszokotthoz való kötQdés különbözQ mértékben és értelemben tudatosan fenntartható: ebben az esetben ez a típus a 2. típushoz kerül közel.
2. A szigorúan affektív magatartás ugyanígy annak a határán van, illetve gyakran túl is kerül azon, amit tudatosan és "értelmesen" tájékozódónak nevezhetünk; lehet pl. gátlástalan válasz valamilyen nem mindennapi ingerre. Szublimálásról beszélünk, ha az affektíve feltételezett cselekvés az érzelmi feszültség tudatos feloldása; ekkor a legtöbb esetben (nem mindig) már úton van az "érték-racionalizálás" vagy a célracionális cselekvés vagy mindkettQ felé.
3. Az értékracionális cselekvés iránya abban különbözik az affektívtQl, hogy végsQ céljait tudatosan kidolgozza és tervszerq következetességgel követi. Egyébként közös bennük, hogy számukra a cselekvés értelme nem a sikerben, hanem magában a cselekvésben, illetQleg meghatározott fajtájában rejlik. Affektiven cselekszik az, aki kielégíti közvetlen bosszú, közvetlen élvezet, közvetlen odaadás, közvetlen szemlélQdQ boldogság iránti vagy közvetlen akár közönséges, akár emelkedett affektusok lereagálása iránti szükségletét.
Tisztán értékracionálisan cselekszik az, aki az elQrelátható következményekre való tekintet nélkül azt teszi, amit a kötelesség, a méltóság, a szépség, a vallási elQírás, a kegyelet vagy bármiféle "ügy" fontossága parancsol neki. Az értékracionális cselekvés (terminológiánk értelmében véve) mindig olyan "parancsokat" vagy "követelményeket" követ, amelyekrQl a cselekvQ úgy hiszi, hogy neki szólnak. Csak annyiban kívánunk értéket követQ racionalitásról beszélni, amennyiben az emberi cselekvés ilyen követelményekhez igazodik, - ami az eseteknek mindig csak nagyon eltérQ hányadában, de többnyire elenyészQ töredékében áll fenn. Mint látni fogjuk, elég jelentQsek ahhoz, hogy külön típusként kiemeljük Qket, noha egyébként itt még csak kísérletet sem teszünk a cselekvés típusainak valamennyire is kimerítQ osztályozására.
4. Célracionálisan cselekszik az, aki cselekvését célok, eszközök és mellékkövetkezmények szerint irányítja s emellett racionálisan egybeveti az eszközöket a célokkal, a célokat a mellékkövetkezményekkel, s végül a különbözQ lehetséges célokat egymással: tehát semmi estre sem cselekszik affektíven (kiváltképpen nem emocionálisan), vagy tradicionálisan. Mindazonáltal lehetséges, hogy az ellentétes és egybeesQ célok és következmények közötti választásban értékracionalitás érvényesüljön; ekkor a cselekvés csak eszközeiben célracionális. Vagy az is lehetséges, hogy a cselekvQ az ellentétes és egybeesQ célokat "parancsokat" és "követelményeket" elíró értékracionalitás nélkül egyszerqen mint adott szubjektív szükségleteket tudatosan mérlegelt sürgQsségük szerint rangsorolja; s úgy irányítja cselekvését, hogy szükségletei rangsor szerint lehetQleg kielégülést nyerjenek (a "határhaszon" elve). A cselekvés értékracionális iránya tehát többféleképpen kapcsolódhat a célracionális magatartáshoz. A célracionalitás álláspontjáról nézve azonban az értékracionalitás minden esetben irracionális, éspedig annál inkább, minél inkább abszolút érték rangjára emeli azt az értéket, amelyhez a cselekvés igazodik. Minél öncélúbbnak fogja fel a cselekvQ az abszolút értéket (a tiszta érzést, a szépséget, az abszolút jóságot vagy kötelességtudást), annál kevesebbet törQdik a cselekvés következményeivel. De a cselekvés teljes célracionalitása lényegében szintén csak konstruált határeset
5. Nagyon ritkán fordul elQ, hogy a cselekvés, különösen a társadalmi cselekvés, csak az egyik vagy a másik irányban halad. E cselekvésmódok természetesen semmiképpen sem jelentik a lehetséges cselekvésmódok kimerítQ osztályozását, hanem csak szociológiai célokra megalkotott, fogalmilag tiszta típusok, amelyeket a reális cselekvés többé vagy kevésbé megközelít vagy amelyeknek keveréke (s ez a gyakoribb eset). Célszerqségüket számunkra csak az eredmény igazolhatja.

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Drd. Biró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

Kurzus

Max Weber: elméleti kategóriák. Az uralom típusai

Az állam: az az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül a legitim fizikai erQszak monopóliumára tart igényt/tesz szert. Bármely más szervezetnek vagy fizikai személynek a fizikai erQszakhoz való jogát csak annyiban ismerik el, amennyiben az állam a maga részérQl engedélyezi alkalmazását
A politika  ebben a kontextusban  törekvés a hatalomból való részesedésre vagy a hatalom megoszlásának befolyásolására

Ennek feltételei:
Az emberi (egyéni vagy kollektív) cselekvés engedelmes beállítódására a legitim erQszak hordozójaként érvényesülni kívánó urakkal (személyekkel) szemben
Azokra a dologi javakra, amelyek a fizikai erQszak alkalmazásához kellenek: igazgatás személyzetére és a dologi eszközökre


Ha valami politikai - vagyis politikai döntés, politikai alapú  a hatalom megosztásának, magatartásának, átcsoportosításának érdekei a mérvadóak

Aki politizál = hatalomra törekszik, a hatalom részese kíván lenni

A hatalomra való törekvés:


más célokat szolgáló eszköz önmagáért a hatalomért

állam ( uralmi viszonyt feltételez

megköveteli, hogy az emberek engedelmeskedjenek az uralmon lévQk tekintélyének





Mire támaszkodik ez az uralom? ( az uralom legitimitásának kérdése
A legitimitásból kiindulva (az uralom legitimitásának a forrását tekintve) Weber három típusú legitim uralmat különböztet meg

Az uralom típusai
tradicionális uralom
az örök tegnap  a régóta tartó, érvényessége a múltban található, a szokáserkölcs által szentesített
pátriárka, a régi típusú patrimoniális fejedelem gyakorolt


karizmatikus uralom
személyes természetq odaadáson alapul, személyes bizalmon van a hangsúly
charisma ( kegyelmi adomány
bandavezér, próféta, politikai téren kiválasztott hadvezér, népszavazással hatalomra kerülQ uralkodó, demagóg, politikai pártvezér gyakorol ilyen típusú uralmat

Weber ezzel foglalkozik többet A politika mint hivatás c. tanulmányában, mivel elsQsorban a hivatás fogalmához kapcsolódva közelít kérdéshez. Az egyének odaadása, követése, engedelmessége nem valamilyen személytelen hatalomnak , hanem személyesen a vezetQnek (próféta hadvezér, demagóg, pártelnök) szól. Nem megszokásból, nem a szokáserkölcs vagy az elQírások miatt engedelmeskednek neki, hanem mert hisznek benne. A vezetQ pedig az ügynek él (kivéve adott eseteket, amikor ezt tudatosan megjátszza, szerencselovag ). Az odaadás az P személyes tulajdonságainak szól

Történeti szempontból a jellemzQ típusok:
Múlt: mágus és próféta, valamint a hadvezér, bandavezér  condottiere
Jelen: demagóg, pártvezér

legalitáson, tételes jog érvényességébe és a racionalitáson megalkotott szabályokon nyugvó uralom
elQírásszerq kötelezettségek engedelmes teljesítésére való készségen alapuló uralom
ideáltípusa a modern államhivatalnok


a politikai uralom üzemét, külsQ megjelenítését tekintve az igazgatási személyzet testesíti meg.
Az engedelmességre nem csak felsorolt legitimitási képzetek késztetnek. Személyes érdekek szerepe.










Személyes érdek


anyagi ellenszolgáltatás társadalmi megbecsülés



Jutalom  vazallusi hqbér
Patrimoniális hivatalnok javadalma
Modern állami tisztviselQk fizetése
Zsákmányolt javak elosztásában való részesedés
Spolis - Alávetettek kizsákmányolására való jog




Lovagi becsület
Rendi kiváltságok
Politikai eredetq nyereségek










Fontos osztályozási kritérium a hatalom birtoklása szempontjából:

a hatalom birtokosa tulajdonosa az igazgatási eszközöknek, saját tulajdonának mondhatja azokat,
saját költségvetésén mqködteti az uralmi gépezetet
személyes függQségi rendszer



a hatalom birtokosa nem rendelkezik a tárgyi eszközökkel  ez jellemzi a modern társadalmakat
bürokratikus államrend  csak 1 csúcs van a hierarchiában
senki nem tulajdonosa az általa használt anyagi javaknak, az általa elköltött pénz nem sajátja


A hivatásos politikusok:
a szó elsQdleges értelmében  a fentebb tárgyalt karizmatikus vezetQk



a szó másodlagos értelmében: azok az emberek, akik nem maguk akartak urak lenni, hanem a politika urainak, a hatalomnak a szolgálatába léptek

FQfoglalkozású politikusok  ebbQl élnek
honorácior rétegek, uralkodók, fejedelmek fQ foglakozású segéderQ csapata





politika mint hivatás  kétféleképpen teheti az ember hivatássá a politikát


érte  a politikáért él belQle  a politikából él




nem kényszerülnek rá arra, hogy közvetlenül fizetést, anyagi javadalmazást kapjanak a politikai tevékenységükért  FIGYELEM  ez nem jelenti azt, hogy nem használják
ki a lehetQségeket, hogy ne éljenek belQle
politikai vezetQ rétegek plutokratikus rekrutációjával jár

plutokrácia: a tulajdon alapján a (jogi vagy tényleges) államhatalomból való részesedést meghatározó uralmi rendszer, pénzarisztokrácia








tisztán javadalmas, fizetett hivatalnok  bizonyos szolgáltatásokért kapott járandóságok vagy/és természetbeni juttatás, fizetés

vállalkozói jelleg  a mai amerikai boss - aki költségeire befektetésnek tekinti, amit majd a befolyásának kiaknázásával kamatoztat, ált vissza

pártok közötti harcok  hivatali pozíciókért való harcok, amit a ártok a hozzuk hqséges tagoknak adnak szolgálatukért- jól jövedelmezQ hivatali állások
különbözQ országok gyakorlata  Franciao., A.E.Á., Spanyolo., Svájc

állam mint javadalombiztosító intézmény





modern hivatalnoki kar  bürokrácia, hatékonyság, szakképzettség,
a hivatásos hivatalnoki kategória
az államapparátus technikai teljesítményének fokozása érdekében
modellértékq e tekintetben a banki  pénzügyi szektor mqködése: szakképzettség, megosztott felelQsség ( fokozott hatékonyság, teljesítményorientáltság, szemben a dilettantizmussal

szakhivatalnokság kialakulása  történetisége (olasz városok, normann hódító államok)

szakhivatalnokok : nincsenek annyira kiszolgáltatva a politikai konjunktúrának, szakképzettségük illetve annak megfelelQ munkakörük miatt
2 típusa a hivatalnoki
rétegnek
politikai hivatalnokok : bármikor tetszés/érdekek szerint áthelyezhetQek, lecserélhetQek, elbocsáthatóak
modern álam:
a honorácior rétegek megszqnnek
tömeges választások ( tömegek kellenek a hatalom legitimitásának az elnyeréséhez
fQfoglalkozású politikusok szükségessége
párthivatalnokok  személyes hasznot remélnek vezérük gyQzelmétQl

A hatalom és az uralom bizonyos szinten szétválnak

Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Max Weber: A politika mint hivatás in Max Weber: Tanulmányok, Osiris Kiadó, Budapest, 1998
Max Weber: Az uralom típusai - READER
SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM
Csíkszeredai Campus
Társadalomtudományi Tanszék


ElQadótanár: Dr. Rostás Zoltán/ Drd. Biró A. Zoltán
SzemináriumvezetQ: Miklós István - Ottó
Kar / Tanszék: Csíkszeredai Kar / Társadalomtudományi Tanszék
Alkalmazott szociológia szak


I. félév

Kurzus

Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme.

A modern kapitalizmus keletkezésének, kialakulásának a kérdéskörét vizsgálja
Kiindulópont: összefüggés van a társadalmi rétegzQdés, a jövedelem, a hivatás és a felekezeti hovatartozás között
Pl. a protestánsak felülreprezentált jelenléte a magasabb társadalmi rétegekben és a tQketulajdon terén
Más jellegq felsQoktatási formák választása (katolikusok és protestánsok)
Magasabb neveltetési/iskoláztatási költségek
Kiszakadás a hagyományos életkötöttségekbQl  protestantizmus elQsegíti ezt

Modernizáció és kapitalizmus összefüggésben is tárgyalja a kérdést
ElsQsorban a kapitalista szellem  nek a fontosságát hangsúlyozza: arról a mentalitásról beszél, amely jóval összetettebb és komplexebb semhogy lefordítani lehessen egyszerq nyereségvágyra, pénzszerzésre
Kapitalizmus szelleme: történeti egyed , azaz a történeti valóság olyan összefüggéseinek komplexuma, amelyeket kulturális lehetQségük szempontjából fogalmilag egy egésszé kapcsolunk össze
Egy meghatározott érzületet ért: egy olyan gazdasági éthosszal azonosítja, amelyben a legfQbb jó a
& pénzszerzés, az egyre több pénz szerzése, kérlelhetetlenül megtagadva minden elfogulatlan élvezetet, s annyira megfosztva azt mindennemq eudaimonisztikus vagy akár hedonisztikus szemponttól, annyira öncél gyanánt gondolva el, hogy úgy jelenik meg, mint ami az egyén boldogságával vagy hasznával szemben merQben transzcendens és tökéletesen irracionális

Ellentmondás Weber elméletében: a racionalitás kérdéséhez kapcsolódik
Kapitalizmus: ...elsQsorban azt nevezem kapitalista gazdasági tevékenységnek, ami a csere-esélyek kihasználásával a nyereség elvárásán  tehát (formálisan) békés szerzési esélyeken alapul.
Ennek etikai alapjai vannak
Utilitarisztikus él: becsületesség, pontosság, szorgalom, mértékletesség... hasznos ( ezért erény
Valami azért jó és erkölcsös, mert hasznos nekem és másoknak

Hivatás fogalmának a hangsúlyozása, értelmezése
Luther felfogása a hivatásról: calling
A világi munka vallásos értékekkel való telítQdése ( a jól végzett munka után járó jutalom isteni ajándék, vallásos jutalom
Felebaráti szeret kifejezQdése
Kötelességérzet megbecsülése
Elítélik a katolikus szerzetesi életvezetést: ( szeretetlenség és a világi élet, kötelezettségek alól való kibújás, kötelezettségek nem vállalását jelenti

Kálvinizmus:
Predestináció elve: Isten eleve eldöntötte, ki üdvözül és ki nem. Bizonyosság saját kiválasztottságunkban: a fáradhatatlan hivatásvégzés
Nincs gyónás  a bqntudat idQszakos lezárása
Isten világi/társadalmi teljesítményt követel meg a keresztényektQl, mivel ezzel tesznek eleget kötelességüknek
Racionalizmus, értelmezés- racionális életvezetés, önellenQrzés
A cselekvés fontos, az aktív élettel dicsQítjük Istent, a munka óv meg a kísértésektQl. Bqn elutasítani a munkát (lásd a példabeszédet a talentumokról, Biblia)



Protestáns (evilági) aszkézis:
egyrészt megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, feloldotta azt az erkölcsi-vallási tiltást, legalizálta a nyereségvágyat mint Isten akaratát ( a gazdagság nem bqn

másrészt megtiltotta, visszaszorította a fogyasztást, fQként a luxuscikkek fogyasztását
A kapitalizmus szelleme nem az egyéni boldogság fokozására szolgáló élettechnikát nyújt, nem a dolgozni az életért , hanem az élni a munkáért elvé fejezi ki. Durkheimhez hasonlóan a gazdasági cselekvés nem gazdasági eredetét hangsúlyozza

Bibliográfia:
KötelezQ olvasmányok:
Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme,
Ajánlott olvasmányok:
Melléklet






Melléklet
MAX WEBER: Felekezet és társadalmi rétegzQdés

Ha egy pillantást vetünk valamely felekezeti szempontból vegyes ország foglalkozási statisztikájára, igen gyakran találkozunk egy olyan jelenséggel, amely élénken foglalkoztatja a német katolikus sajtót, irodalmat és a katolikus kongresszusokat. Ez a jelenség a tQketulajdonnak és vállalkozásnak, valamint a modern vállalatokban alkalmazott munkásság tanult felsQ rétegeinek, különösen a magasabb mqszaki vagy kereskedelmi elQképzettségq személyzetnek túlnyomóan protestáns jellege. Nemcsak ott észlelhetjük ezt a jelenséget, ahol a felekezeti különbség egybeesik a nemzetiségi különbséggel, és így egyben a kulturált fejlettség fokában mutatkozó eltéréssel, mint Kelet-Németországban a németek és a lengyelek között, hanem majdnem mindenütt, ahol a tQkés fejlQdésnek a felvirágzás korában módjában állt, hogy saját szükségletei szerint szabadon átrétegezze és foglalkozás szerint tagolja a lakosságot, éspedig minél nagyobb mozgástere volt a tQkés átalakulásnak, annál inkább.
A protestánsoknak a tQketulajdonban, a modern ipari és kereskedelmi vállalkozások irányításában és a magasabb rendq munkafeladatok elvégzésében való viszonylag sokkal nagyobb, a lakosságon belüli százalékarányukat felülmúló részesedését nyilvánvalóan részben a régmúltba nyúló történeti tényezQkre kell visszavezetni, amelyeknél a felekezeti hovatartozás nem a gazdasági jelenségek oka, hanem bizonyos mértékig következménye volt. A szóban forgó gazdasági funkciók gyakorlásához részint tQketulajdon, részint költséges neveltetés szükséges, részint pedig, a legtöbb esetben, ez is, úgy hogy ma szerzett vagyon birtoklásához vagy legalábbis bizonyos fokú jó módhoz van kötve. De a XVI. században éppen a birodalomnak természeti kincsek vagy közlekedési utak szempontjából legkedvezQbb helyzetben levQ és gazdaságilag legfejlettebb, leggazdagabb területei fordultak nagy számban a protestantizmus felé, elsQsorban a gazdag városok többsége, és ennek utóhatásait a protestánsok még ma is élvezik a létfenntartásért folytatott gazdasági harcban.
Ezzel azonban felvetQdik a történeti kérdés: mi volt az oka annak, hogy éppen a legfejlettebb területek különleges erQvel vonzódtak az egyházi forradalomhoz? És erre a kérdésre korántsem olyan egyszerq a felelet, mint azt manapság elsQ pillanatra hinni lehetne. A gazdasági tradicionalizmus elvetése kétségkívül olyan mozzanatnak tqnik, amelynek erQsen támogatnia kellett más hajlamokat is: a vallási hagyományban való kételkedést és a hagyományos tekintélyekkel való szembefordulást. Itt azonban tekintetbe kell venni valamit, amirQl ma gyakran megfeledkeznek: a reformáció voltaképpen nem azt jelentette, hogy általában kiküszöbölték az egyháznak az élet feletti uralmát, hanem inkább az uralom eddigi formáját egy másikkal cserélték fel. Éspedig egy hallatlanul kényelmes, akkortájt gyakorlatilag alig érezhetQ, sok esetben már-már csak formális uralmat cserélték fel az egész életvitelnek olyan - végtelenül terhes és ugyanakkor nagyon is komolyan vett - szabályozásával, amely az elképzelhetQ legmélyebben behatolt a magán- és a közélet minden szférájába. (& ) Hiszen éppen a gazdaságilag legfejlettebb területeken fellépQ reformátorok nem azt kifogásolták, hogy az egyház, a vallás túlságosan ellenQrzi az életet, hanem azt, hogy túl kevéssé teszi ezt. Miként lehetséges tehát, hogy abban az idQben éppen ezek a gazdaságilag legfejlettebb országok, és, mint látni fogjuk, ezeken belül éppen az akkoriban gazdaságilag feltörQ polgári" középosztály nemcsak elfogadták ezt a számukra addig ismeretlen puritán zsarnokságot, hanem védelmében olyan hQsiességrQl tettek tanúságot, amilyennel éppen a polgárságnál mint olyannál elQtte alig, utána pedig sohasem találkozunk: the last of our heroisms" (az utolsó eset, amikor hQsiességet tanúsítottunk), ahogyan Carlyle nem ok nélkül mondja?
Ezen túlmenQen azonban (és ez még lényegesebb): tegyük fel, hogy a protestánsok a tQketulajdonban és a modern gazdasági élet vezetQ pozícióiban való erQsebb részesedésüket részben annak köszönhetik, hogy történeti okokból átlagosan jobb a vagyoni helyzetük. MásfelQl viszont olyan jelenségeket is tapasztalunk, amelyeknél nyilvánvalóan nem ilyen az okozati összefüggés. Ilyen jelenségek többek között, hogy csak néhányat említsünk, következQk. Mindenütt kimutatható, Badenben csakúgy mint Bajorországban és például Magyarországon, hogy a katolikus szülQk merQben más jellegq felsQoktatásban részesítik gyermekeiket, mint a protestánsok. Azt a tényt, hogy a felsQ" tanintézeteket elvégzQ hallgatók között egészben véve jóval kisebb a katolikusok hányada, mint a lakosságon belüli százalékarányuk, döntQ részben nyilván a protestánsok említett jobb vagyoni helyzetének tulajdoníthatjuk. De azt már nem, hogy a katolikus vallású végzett tanulók között a modern, különösen mqszaki tanulmányokra és ipari-kereskedelmi pályákra, általában polgári keresQ életre elQkészítQ intézetekbQl, reálgimnáziumokból, reáliskolákból kikerülQk aránya jóval kisebb, mint a protestánsoknál, míg a humanisztikus gimnáziumokat elQnyben részesítik. EllenkezQleg éppen ezzel a jelenséggel kell magyaráznunk a katolikusoknak a tQkés vagyonszerzésben való kisebb mértékq részvételét. Még ennél is feltqnQbb azonban az a megfigyelés, amely a katolikusoknak a modern nagyipar tanult munkásságában való csekélyebb részarányát segít megértetni velünk. Az az ismert jelenség, hogy a gyár a képzett munkaerQt igen nagy mértékben a kisipar utánpótlásából toborozza, vagyis átengedi az utóbbinak a munkaerQ elQképzését, majd a képzés befejeztével azt elvonja onnan, sokkal nagyobb mértékben figyelhetQ meg a protestáns, mint a katolikus iparossegédeknél. Más szóval, a kisiparossegédek közül a katolikusok szívesebben maradnak a kisiparban, tehát viszonylag gyakrabban válnak kismesterekké, ezzel szemben a protestánsok viszonylag nagyobb mértékben áramlanak a gyárakba, hogy itt feltöltsék a tanult munkásság és az ipari hivatalnoksereg felsQ kategóriáit. Ezekben az esetekben tehát az oksági kapcsolat nyilvánvalóan úgy fest, hogy az emberekbe belenevelt sajátos szellemiség, nevezetesen a szülQföld és a szülQi ház vallásos légköre által determinált neveltetési irány meghatározta a pályaválasztást és az él








Részletesebben lásd a szövegrészletben
Részletesebben lásd a szövég végi Mellékletben

PAGE 


PAGE 4

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Online ZH, vizsga kidolgozás! Mi is ez? Ha feltöltesz egy régi ZH-t/vizsgát, a dokumentum oldalán Hozzászólást lehet írni. Megírhatod például, hogy "szerintem a 3-as feladat megoldása ez: "... Ha hiba van benne, más hallgató egy új hozzászólásban ezt jelezheti.

10 14. a munkapiac xii fej0001 1eloadas 2009 agresszió állampolgárság apoptózis barokk bibó bogarak dhm eloadas értekezés a módszerről eu szakképzési rendszerek fotó gazdföci gazdszoc illeték jogi alapismeretek jövedék kép konjunktúrakutatás közpolitika kulturális antropológia külgazdaságtan lengyel ferenc marás matek házi 2 megolgások 1 matrix mechanika médiaismeretek mikro mikrobiológai minden ami valszám minőségügy mri munkavédelem művelődéstörténet oprendszerek outsourcing pdf platón rezgéstan stratégia számvitel i tanári jegyzet teszt tudomány vállalat gazdaságtan virológia