Kommunikáció I. vizsgatémák vázlatosan

Országok listájaHungaryKodolányi János FőiskolaIntézményi kommunikátorKommunikáció I.VizsgákKommunikáció I. vizsgatémák vázlatosan

1. Az információ fogalma a hétköznapokban (TT 1.)


Az információ mint a tudás forrása
az élQlényeknek a létezéshez, fajtársakkal történQ kapcsolattartás és együttmqködés érdekében ismerettel kell rendelkezniük a körülöttük levQ világ dolgairól (mi ehetQ és az hol található, kik a fajtársak, ki az ellenség, hol rejtQzhetnek el stb.)
a külvilág jelenségeinek az információkból szervezQdQ belsQ megjelenéseit, a külvilág tényeinek és eseményeinek az élQlény idegrendszere által hordozott belsQ tükrözQdéseit nevezhetjük belsQ reprezentációnak, ez a tudásnál szélesebb fogalom
a fennmaradáshoz szükséges tudást a környezetbQl történQ információk felvételével szerzik meg, és ezekre az információkra érzékszerveikkel és idegrendszerükkel reagálnak

Az információ mentális és biológiai aspektusa
az ember információ felvétele és  feldolgozásának (az információs eseménynek) kétféle megközelítése

1. mentális folyamatként leírva:
az ember belsQ világa, az elme és az intellektuális képességek találkozása a külvilággal
milyen információkat képes az ember felvenni a külvilágból
hogyan reprezentálja belsQleg azt, amit a külvilágból elér
milyen nyelvi-szimbolikus és egyéb struktúrában Qrzi a tapasztalatait, ismereteit
miképpen idézi fel azt, amivel egyszer már találkozott
hogyan tanul, hogyan általánosít az egyedi tapasztalatokból
hogyan illeszti be az új információkat a korábban megszerzett tudásába
hogyan következtet
milyen attitqdökkel viszonyul a külvilághoz és annak alkotóelemeihez
hogyan váltja át a belsQ reprezentációt külsQ aktivitásba

2. (neuro)biológiai történésként leírva:
az élQlények érzékszerveinek, idegrendszerének, agyának mqködése, reagálása a külvilág tényeire
a környezet tárgyai és eseményei, ezek fizikai tulajdonságai ingerületet idéznek elQ az érzékszervekhez kapcsolódó idegsejtekben, az ingerület továbbterjed és ingerületbe hozza az agy neuronhálózatának bizonyos részeit


a két megközelítés nem független egymástól, mivel a mentális mqködést a biológiai struktúrák valósítják meg

Az információ néhány sajátossága
a fentiek alapján megállapítható, hogy információ mindaz, ami képes tudást adni (Frad Dretske)
információt bármi hordozhat; egy dolog által hordozott információ az, amit megtudunk belQle
az információ úgy ad tudás a világról, hogy az adott helyzetben csökkenti a bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy minek az esete áll fenn (=tényként jelenít meg egy lehetQséget, míg más lehetQségeket kizár); az élQlény elemi érdeke a bizonytalanság csökkentése, hogy minél hatékonyabb túlélési stratégiát dolgozhasson ki;
az információ a környezethez való racionális viszonyulás elengedhetetlen feltétele, a racionatitás azonban nem jelent tévedhetetlenséget (információ birtokában is hozhatunk rossz döntést, ha rosszul következtetünk belQle)
ugyanaz a dolog különbözQ információ-felvevQ képességgel rendelkezQ befogadó számára különbözQ információt hordozhat (pl. a színvak és nem színvak számára a piros szín, mint tiltás)
ugyanaz a dolog nagyon sokféle információ forrása lehet, ténylegesen akkor válik információforrássá, ha van olyan befogadó, amely képes felvenni az információt ettQl a forrástól (pl. sötétben menni infrakamerával vagy anélkül: anélkül a tárgyak nem adnak információt, mert nem látom Qket)
egy forrástól fel lehet venni bizonyos információkat, de sok más információhoz nem jutok hozzá, mert érzékszerveim számára nem elérhetQek (pl. látok egy tárgyat, tudom róla mindazt, amit a szemem segítségével érzékelek, de nem tudom pl., hogy milyen nehéz)
bizonyos információk felvételéhez nem elég az érzékszervek érzékelése, hanem annál magasabb szintq tudásra van szükség (pl. piros-fehér pöttyös gomba, ezt látom, de ha nem ismerem ezt a fajtát, nem tudom, hogy légyölQ galóca vagy valami ártalmatlan faj)
korábban szerzett tudás alapján olyan információkhoz is hozzájuthatunk, melyek meghaladják a közvetlen érzéki tapasztalatokat (pl. piros, viszketQ duzzanat a bQrömön: ha volt korábban szúnyogcsípésem, tudom, hogy valahol a közelben szúnyogok vannak)
kétféle információ: 1. amit egy dolog hordoz: ezt a befogadó információ-felvevQ képessége birtokában megtud, és reagálni képes rá, ill. 2. ennek a dolognak vagy információnak a jelentése: ez olyan információ, amit a befogadó számára egy másik információ vagy dolog hordoz
különbözQ háttértudású befogadóknak ugyanaz a dolog különbözQ jelentést hordozhat (pl. a piros, viszketQ duzzanat egy laikusnak és egy orvosnak mást-mást jelenthet)
információk nem csak az élettelen világról, hanem más élQlényekrQl is rendelkezésre állnak, mások belsQ világáról is ismeretekhez juthatunk (milyen szándékaik vannak, mire vágynak, mit gondolnak a világról, milyen érzelmeik vannak irányunkban)
a hozzánk való eljutás alapján kétféle információ van:
1. információ-felvevQ képességünkkel közvetlenül tapasztaljuk meg: nem valaki közvetítette felénk azzal a szándékkal, hogy információt közöljön
2. közvetítéssel továbbított információk: nem közvetlen tapasztalással jut el a befogadóhoz, hanem mások közvetítik, mivel a közvetlen megfigyelés számára elérhetetlen dolgokról van szó

Vége az 1. tételnek

2. Az információ fogalma a matematikai kommunikációelméletben(TT 1.)


Az információ kvalitatív és kvantitatív megközelítése
az 1.-ben kifejtettek értelmében az információból az a fontos, mi a tartalma, jelentése
másféle szempontból vizsgálva: nem az a fontos, hogy mi a tartalma, mi a jelentése, mit tudunk meg belQle, hanem az, hogy adott fizikai feltételek esetén milyen információ érhetQ el, vihetQ át egyik helyrQl a másikra
az információt két szemszögbQl vizsgálhatjuk: mennyiségi (kvantitatív) és minQségi (kvalitatív) szempontból (szimbólumok értelme és jelentése szerinti)
a nyelv használatában a kvantitatív (minQségi) szempont a szokványosabb
a kvantitatív (mennyiségi) szempontnál azon van a hangsúly, hogy miképpen adható meg, hogy egy információ hány és milyen valószínqségq lehetQség kizárásával csökkenti a bizonytalanságot (=kizárt lehetQségek mennyisége számít)
kvalitatív (minQségi) szempontnál a megvalósult lehetQség tartalma, jelentése számít(=a megvalósult lehetQség minQsége számít)

Az információ és forrása
a klasszikus matematikai kommunikációelmélet fQ kérdése, hogy milyen mennyiségq információ társul vagy keletkezik egy adott eseménnyel kapcsolatban, illetve hogy ebbQl az információból egy adott csatorna mennyit tud átvinni a forrástól a befogadóig
a matematikai kommunikációelmélet tisztán kvantitatív természetq
az információ forrása nem feltétlenül a kommunikációs aktus vagy hírforrás, hanem maga az esemény is lehet, melynek következtében megszqnik vagy csökken a bizonytalanság
bármilyen esemény vagy tényállás lehet információ forrása, ha van olyan befogadó, akinek az esemény vagy tényállás csökkenti vagy megszünteti a bizonytalanságot

Az információ mennyisége
az információ egysége a bit (bináris egység, mely igen/nem lehetQségeket jelenti)
a mennyiséget a bináris döntések száma határozza meg
általános formula: n lehetQségnek 1 megvalósult lehetQségre történt szqkítése mennyi információt hordoz;
s egy olyan esemény, melynek eredménye n-nek 1-re történQ szqkítése, és I(s) jelöli az általa hordozott információt, akkor a képlet: I(s)= log n (n 2-es alapú logaritmusa az a hatvány, melyre a 2-t kell emelni ahhoz, hogy n-t kapjunk
Kód és redundancia
meg kell különböztetni az esemény által hordozott információ mennyiségét bitekben és meg kell határozni azoknak a bináris egységeknek a számát, melyek ezt az eseményt reprezentálják, leírják, kódolják
redundancia (=alacsony hatékonyság): amikor tört lesz a fenti képlet eredménye, és felfelé kell kerekíteni; ilyenkor átvihetQ lenne az egész számnyi információ is, de kevesebbet visz át
a kódolás két típusa:
analóg kódolás: természetes állapotukban, folyamatukban, változásukban képezi le a jelenségeket (pl.: sebességmérQ(folyamatosan mutatja a sebesség változását)
digitális kódolás: diszkrét(=nem folytonos!) bináris egységekre bontja fel a jelenségeket (pl.: olajszintmérQ(vagy nem ég a lámpa, akkor jó, ha kigyullad a lámpa, már alacsonyan van)

Entrópia: az átlagos információmennyiség
a nagyobb valószínqségq események információmennyisége kisebb és fordítva
entrópia = átlagos információmennyiség, ez annál nagyobb, minél kevésbé lehet megjósolni, hogy a forrás milyen lehetQséget generál; minél nagyobb a forrás rendezetlensége, annál nagyobb az entrópia, és fordítva

Az információ átvitele
ha az információmennyiséget kommunikációs esemény részeként vizsgáljuk, felmerül a kérdés, hogy mekkora információmennyiség ér el a befogadóhoz, hogyan érhetQ el, hogy az információátvitel optimális legyen
a befogadó oldalán olyan információ is megjelenik, mely nem a forrástól, hanem más tényezQtQl származik ( az ilyen információ a zaj (noise), mely akár akadályozhatja is az információ-átvitelt
a befogadó oldalán megjelenQ információ nem teszi egyértelmqvé, hogy a forrás milyen információt generált ( ekvivokáció (többértelmqség); a többértelmqség forrása gyakran a zaj, mivel az információ ilyenkor a forrásnál még egyértelmq volt, kivédésére a kódolás betervezett redundanciájával lehetséges(=biztonsági tartalék)

ha az információmennyiség meghaladja a csatorna kapacitását, akkor az információátvitel sérülni fog

Az információ hétköznapi fogalma és a matematikai kommunikációelmélet
hétköznapi kommunikációfogalom arra irányul, hogy mi volt a bizonytalanságot csökkentQ vagy megszüntetQ esemény, míg a matematikai kommunikációelméletben ez közömbös
a hétköznapi és a matematikai kommunikációelmélet nem független egymástól
a kommunikáció egy általános sémája: közlQ fizikai csatornán közös kódba csomagolt információt továbbít a befogadónak, mely információ a világ valamely tényállására vonatkozik

Vége a 2. tételnek


3. A kommunikációs jelenség és a kommunikációs kísérlet fogalma (TT 2.)
A kommunikációs és nem kommunikációs jelenségek elhatárolása
az élQlények képesek információkat felvenni környezetükbQl és információforrásként szolgálni más élQlények számára, de ez nem jelent feltétlenül kommunikációt
sok információnak nincs kommunikációs forrása, aktív közvetítQje: ezekeket közvetlenül tapasztaljuk meg vagy kikövetkeztetjük
ott sincs feltétlenül kommunikáció, ahol van aktív közvetítQ
az elhatárolásban fontos szerepe van annak, hogy egy jelenség természetes jelentésq vagy nem természetes jelentésq
természetes jelentésq jelenség: olyan jelenség, melyben anélkül ismerünk fel információt, jelentést, hogy az valaki információközlQ, kommunikációs aktivitásából állna
nem természetes jelentésq jelenség: azzal a célzattal keltették életre, hogy valamilyen jelentést hordozzanak, valamilyen kommunikációs üzenetet adjanak át; ilyenkor kommunikációs törekvésrQl van szó
a két jelenség megkülönböztetése adja a kommunikációs és nem kommunikációs jelenségek elhatárolását, ahol a kulcsszó a szándék megléte vagy hiánya

Természetes és nem természetes jelentésq események
jelentés nélküli eseménynek jelentést tulajdonítunk: nem azért jön létre az esemény, hogy rajta keresztül valaki kommunikáljon velünk, hanem mi magunk ruházzuk fel jelentéssel (pl. piros az ég alja ( szél lesz)
jelentés nélküli vagy természetes jelentésq eseményeknek nem természetes jelentést tulajdonítunk: a természetes jelekhez a nem természetes jelentés kommunikációs mozzanatai társulnak (pl. háziasszony elkezdi leszedni az asztalt ( a vendég veszi a lapot, és távozik)
nem természetes jelentésq eseményeknek természetes jelentést tulajdonítunk: konvencionális jelrendszerek, verbális megnyilatkozások nem természetes jelentésqek, mégis természetes jelentést tulajdonítunk nekik

A kommunikációs jelenség feltételei
Kommunikáció (mindegyik teljesülése esetén):
amikor a kommunikáció egy közlQ (forrás) cselekvését, a dolgok menetébe való szándékos beavatkozását, egy állapotváltozás szándékos elQidézését feltételezi
amikor olyan cselekvés valósul meg, mely információ átvitelére, valamilyen tényállás felismertetésére irányul (ez önmagában még nem biztos, hogy kommunikáció)
amikor a forrás nyíltan, a befogadó számára átlátható módon viszi át az információt
amikor az információ átvitelekor a befogadó felismeri, hogy a forrásnak információátviteli szándéka volt, és az információ azáltal jusson a befogadóhoz, hogy felismerte az információátviteli szándékot
A kommunikációs kísérlet meghatározása
kommunikációs kísérlet egy aktivitás akkor, ha azzal a közlQnek
szándékában állt egy befogadónak valamilyen információt átadni, vagyis tényállást felismertetni
szándékában állt, hogy ez a befogadó az 1. szándékát felismerje, vagyis szándékát nyílttá, hozzáférhetQvé szándékozta tenni
szándékában állt, hogy az 1. szándékának megvalósulásában 2. szándékának megvalósulása játsszon szerepet
Sperber-Wilson: a közlQt motiváló szándékegyüttesben világosan elhatárolható
egy információs szándék, amely valamilyen információ átvitelére irányul, és
egy kommunikációs szándék, amely az információ kommunikációs átvitelét veszi célba


4. A kölcsönös tudás, kommunikáció, nyilvánosság fogalma és összefüggései (TT 3.)

a kölcsönös tudás a kommunikációs megértés biztosítására irányuló együttmqködés alapja
a nyelv konvencióiban, szabályaiban nyilvánul meg
az emberi interakciókban sajátos, együttmqködés felé terelQ viselkedés-koordináló szerepe van
ezen tulajdonságának nagy szerepe van a társadalmi szervezQdések arculatának meghatározásában
a nyilvánosságnak a közlQk egymásról való kölcsönös tudása az egyik meghatározó eleme, melyet a társadalmi kommunikáció tart fent és táplál információval
ha a társadalmi kommunikáció intézményei úgy szabályozódnak, hogy kölcsönös rálátást, így kölcsönös tudást biztosítanak a közösség tagjainak és csoportjainak életfeltételeire, tevékenységére és szándékaira, akkor a közösség tagjai és csoportjai egymással történQ állandó kölcsönös kalkulálásra kényszerülnek
vagyis a kommunikáció megfelelQ szabályozásával biztosított láthatóság és kölcsönös tudás társadalmi szinten közösségi kontrollt jelent




5. A reprezentáció fogalma, típusai (TT 5.)
A reprezentáció fogalma
a külvilág leképezése egyfelQl az ember fejében, agyában/elméjében, másfelQl az ember által elQállított alkotásokban

A reprezentáció típusai (Eysenck-Keane)
BelsQ reprezentációk: annak a közlQnek, akinek az elméjében létrejön egy belsQ reprezentáció, nem szándékolja ennek létrejöttét úgy, ahogyan a külsQ reprezentációkban történik
kommunikációval is kelthetQ másokban belsQ reprezentáció
Fajtái:
szimbolikus
analóg (belsQ képek, mentális modellek)
propozicionális (propozíciók)
elosztott
KülsQ reprezentációk: nem természetes jelentésq jelenségek, akaratlagos eszközhasználat jellemzi ( nyelv és jelrendszer segítségével verbális, vizuális és egyéb mqveket állítunk elQ azért, hogy elbeszéljünk, leírjunk, vizuálisan és zeneileg ábrázoljunk és mások számára a kommunikációkban hozzáférhetQvé tegyünk valamit
ennek két formája:
képi
nyelvi


6. A nyelv-reprezentáció-kommunikáció fogalma, összefüggései
(TT 5.)

reprezentáció, kommunikáció szorosan összetartozó emberi jelenségek = a gondolati-megismerQ és a társas-cselekvési funkciók elválaszthatatlanok az emberi léttQl
nyelvnél nincs értelme mérlegelni, hogy létrejöttében, szerkezetében, mqködésében a kommunikáció vagy a reprezentáció az elsQdleges
Chomsky: a nyelv strukturális jellegzetességei szempontjából csak a gondolatalkotó, leíró, ábrázoló, a világot reprezentáló funkcióját ismeri el jelentQsnek,
a kommunikációt a nyelv egyik használati módjaként másodlagosnak tekinti, melynek nincs szerepe a nyelv lényegi tulajdonságainak meghatározásában
a nyelv az egységein (szavak, mondatok) keresztül szisztematikusan tud a világ jelenségeire vonatkozni -> alkalmas a reprezentációra és a kommunikációra (lásd ábra)





A nyelvi rendszer és használata ábrán:


A nyelv, mint jelek rendszere A nyelv használata
 SHAPE \* MERGEFORMAT 

egy tényállás kommunikációs felismertetése magában foglalja a reprezentálását is, de fordítva mindez nem igaz
a nyelv strukturális jellegzetességeit (pl. ragozások, szórend) nem lehet a kommunikációs hasznosságra, hatékonyságra visszavezetni
a nyelv társas térben, kommunikációban alakult ki, még ha az evolúciós folyamat szerepet is játszott benne
ÖSSZEGEZVE:
a nyelv kettQs természetq: 1. a reprezentáció: gondolatalkotás eszközeként jelek és jelöltek rendszere, melyet a jelentés kapcsol össze
2. a kommunikáció: az emberek közötti nem fizikai interakciók eszközeként mozgás, cselekvés, dinamizmus

A nyelv, reprezentáció és kommunikáció összefüggése:

 SHAPE \* MERGEFORMAT 

7. Fikciók, konstrukciók fogalma, fajtái (TT.5)

nyelvünkkel, vizuális és egyéb eszközökkel olyan dolgokat, eseményeket is meg tudunk jeleníteni, amelyek a valóságban nem léteznek, csak a képzelet vagy hamis észlelés termékei
a reprezentációink jelentQs részében sem a valóságos világ jelenik meg, hanem annak elképzelhetQ lehetséges alternatívái
az irodalmi mqvek, ábrázoló mqvészetek alkotásainak tárgya is nagyrészt fikció
a reprezentálás alkotó tevékenység, mert képesek vagyunk nem létezQ dolgokat, fiktív személyeket, meg nem történt eseményeket kigondolni, elképzelni és megjeleníteni, valamint azért is, mert az alkotás ezeket nem csak tükörként adja vissza, hanem képes megkonstruálni vagy újrakonstruálni is
a verbális, vizuális vagy egyéb ábrázolások által reprezentált valóság szinte megszámlálhatatlanul sok tényállást foglal magában
amikor a valóságot vagy egy részét, eseményét le akarjuk írni, meg akarjuk jeleníteni, a benne levQ rengeteg tényállás sokaságából kiragadunk néhányat, mely alkalmas arra, hogy a szóban forgó valóságrészt mások részére megjelenítse vagyis kommunikálja
kreatív és konstruktív ez a folyamat azért, mert lehetQséget teremt arra, hogy bármely tárgyról újabb és újabb változatokat hozzunk létre, melyek korábban nem említett tényállásokra, összefüggésekre világítanak rá

Ténybeliségek szelekciója a reprezentációban
vagyis: mi határozza meg, hogy mely tényállásokat ragadjuk ki a reprezentációnkban adottak közül
olyan jöhet szóba, amelyrQl tudomásunk, belsQ reprezentációnk van (közvetelen tapasztalásból, kommunikációból, saját fantáziánkból származhat)
olyan tényállásokat választunk, melyek valamilyen módon relevánsak azon célok vonatkozásában, melyeknek megvalósítására a mqvet létrehoztuk
szerepet játszanak kulturális normák, jogi elQírások

___________________________________________________________________________

8. A metaforikus reprezentáció fogalma, fajtái (TT5.)


a reprezentálás sajátos, gyakori, megjelenítQ erQvel bíró fajtája a metafora
metaforikus ábrázolásokban valamilyen értelem- vagy képátvitel történik
metafora akkor jön létre, ha a konvencionális jelentésénél fogva egy bizonyos dolog vagy tényállás reprezentálására általában használt nyelvi vagy képi formát egy másik dolog vagy tényállás reprezentálására általában használt forma nem, vagy csak kevésbé találóan reprezentálna (ismertetne fel)
rokonságban áll (ezek a fajtái is egyben):
megszemélyesítéssel (élettelent élQ ill. emberi tulajdonságokkal ruház fel),
antonomáziával (egy személyt vagy tárgyat valamely általánosan ismert tulajdonságával jelölünk meg, vagyis a neve helyett a szokásos jelzQjét használjuk, pl. a legnagyobb magyar),
metonímiával (két fogalom, dolog térbeli, idQbeli, anyagbeli vagy ok-okozati érintkezésén alapuló szókép),
hiperbolával (túlzás, felnagyítás),
szinekdochéval (névcsere, mely fogalomköri kapcsolaton, az egész és a rész, az anyag és a belQl készült tárgy, az osztály és az alosztály felcserélésén alapul)
közeli a kapcsolata a kifejezéssel és a példázással is
verbális metaforafajta az irónia (dicsérQ, elismerQ szavakba bújtatott finom, szellemes gúny), ennek képi megjelenése a karikatúra

__________________________________________________________________________

9. A humoros reprezentáció fogalma, fajtái (TT5., órai anyag)

a metaforikus megjelenítésekhez közel álló reprezentáció típus
legfQbb jellegzetessége az inkongruencia: akkor keletkezik, ha valami úgy van jelen egy kontextusban, hogy közben eltér az ebben a kontextusban megszokottaktól
ez az ellentmondás váltja ki a humort
fajtái:
1. természetes inkongruenciát tartalmazó
itt az átlagtól eltérést humorosan fogjuk fel, ettQl természetes, emberi
2. nem természetes inkongruenciát tartalmazó
az átlagtól eltérésnek célja van
az átlagtól eltérésnek tudatában van, vállalja a következményét (kinevetik), ennek tudatában az átlagtól eltérés mellett dönt
mqvészetek (nyelv, zene, képzQmqvészet) alkalmazza
megjelenése a mqvészetekben:
zenében: ritmus, zene, hangszerelés, szöveg segítségével
nyelviben: kiemelések, idézetek, elrendezés, leírás
fimben: burleszk -> városi élet nehézségeit, ellentmondásait mutatja be humorosan

___________________________________________________________________________

10. A beszédaktus és a kommunikációs aktus fogalma, jellemzQi (TT6.)

a beszédaktus-elmélet szerint a kommunikáció nem merül ki abban, hogy nyelvtanilag szerkesztett hangsorokat mondunk ki, hanem hozzátartozik az is, hogy ezeknek a hangsoroknak a kimondásában valamilyen illokúciós aktust is végrehajtunk (illokució: a nyelvi megnyilvánulás szándéka és irányulása a beszélQ szempontjából)
a nyelvi kommunikáció egységei az illokúciós beszédaktusok, nem a mondatok
van olyan beszédaktus, amelynek van propozíciós tartalma (a mondatnak jelentése), és sok van, amelynek nincs (pl. köszönések)
indirekt beszédaktusok: egy illokúciós aktus végrehajtása a konvenció miatt egy másik illokúciós aktus végrehajtásának minQsül (pl. amikor egy kérés kérdésként fogalmazódik meg: Be tudnád csukni az ablakot?)
a beszédaktusok akkor sikeresek, ha kielégítenek bizonyos érvényességi, helyénvalósági feltételeket:
a szavaknak olyan jelentéssel és jelölttel bíró együttesét kell kimondanunk, mely megfelel a nyelv szabályainak, és ez alapján felismerhetQ valamilyen lehetséges tényállás (propozíció) vagy szándékolt cselekvési érték
beszédcselekvések tárgyára, propozíciós tartalmára vonatkozó feltételek (pl. nem lehet olyat ígérni, parancsolni, ami a múltban már megtörtént)
a kommunikációs felek igyekezzenek figyelembe venni egymás attitqdjeit, beállítódásait
a beszélQ Qszintesége
kommunikációs felek szerepviszonyaira vonatkozó feltételek (pl. hierabdfh®0
Ü
ö


<

J

Z

~

€

Â

Ò
Ô
Ö
2 ” Ì ø ú ü þ ïáïÐÌȰ̬¨ÌžššÌ¨È¨ÈxtptltX&h{|¬h{|¬5CJOJQJ\^JaJhÙ7îh¦j hfY/h{|¬hwL56>*CJOJQJ\]^JaJh Füh Fü6]h Füh‰g¶h‰g¶6]hŽÝhGÏ/h{|¬h‰g¶56>*CJOJQJ\]^JaJhwLh‰g¶ h«‰h}BCJOJQJ^JaJh«‰CJOJQJ^JaJ h«‰h‰g¶CJOJQJ^JaJdfh®ž
€

Ô
Ö
2 ú ü @òhނðhö¦ ÷õìçâââÝçâÔÏâÇÇÇÇÇÇÇÇÇ
&
F gdI/gdI/„h^„hgdfYgdwL gdI/gdI/„h^„hgdwL $a$gd«‰üzF{(þþþþ <>@H|¼ðòŒôö p .¨äÀÄÊÌTÆÈÜހ¶¸PRÈ~ € – t!v!ˆ"v#x#ìØìÔÐÔÐÔÐÌÐ̸ØÌ´°¬¨™Š™†‚†‚~‚~z~z~vrvrvnjnh"M7h}th¬%hµsÂhI/hh~?%hDs›h{|¬hDl5>*CJ\aJh{|¬h¼Hq5>*CJ\aJhDlh¼HqhhpÀhõb&h{|¬h{|¬5CJOJQJ\^JaJh¦j hÕh@hfY&h{|¬h¦j 5CJOJQJ\^JaJ&h{|¬hfY5CJOJQJ\^JaJ) p 0æèêÂÄȀ

È4-v!x#t%h'ˆ)Ò*º,(-úõðèßßðÖÑÉÉÉÄÉÉÉÉÉÉÉÉÉgdI/
&
FgdI/gdI/„h^„hgdDl„h^„hgd¼Hq
&
F gdI/ gdI/gdI/gd¦j x#ˆ)†+è+º,,-.-r-¢-¬-$.%.'.(.A.M.à.á.â.ö.÷.ù.ú.4/;//t/w/y/J1üøôøðìðâðÞðÚìÐÚÌÚȺ¯žž|žqm^mTmhN`h_
)5\hcpih_
)5>*CJ\aJh_
) h_
)5CJ\aJ hcpih_
)CJOJQJ^JaJ hcpihcpiCJOJQJ^JaJ hcpihsO CJOJQJ^JaJ hsO 6CJ]aJhcpih

(5CJ\aJh

(hoúhæ-ƒhæ-ƒ6]hæ-ƒh6”hæ-ƒh}–6]hI/h}–hïAáhOÓhAgÆ-(-%.á.â.ö.÷./t/Ì/J1z2
3Î4Ì5Î56ò7t8È9
;úúñìñçÛÒÍÈÈÈÈÈÈ¿ÍÈÈÈȄh^„hgd"% gdI/gdI/„h^„hgd_
)
$„h^„ha$gdsO gdI/gdI/„h^„hgdoúgdI/J1¦1Ö1Þ12z23
3|4Ì4v5Ê5Ì5Î5þ56ð7ò7r8t8Æ9È9Ž:¬:;
;

;>;à;â;J
hƒrK6]hƒrKhƒrK6]hƒrKhƒrK>*hƒrKh*hƒrKhcpih*CJ\aJh*hÌ ¨hïb°hïb°>*hïb°hN`>*hïb°hcpihN`5>*CJ\aJhcpih"% 5>*CJ\aJh"% hýpÕhë{óhë{ó6]hë{ó,
;

;>;â;L< ={>Ž>W?tA AâBVDXDªD>EäFæF G°H0J¶L¸LöñìììçñìììÞÞÞñììÕñìÍÍĄh^„hgdW'…
&
FgdI/„h^„hgdÑU„h^„hgd2TgdI/ gdI/gdI/„h^„hgd>-> >#>$>@>A>o>p>{>Ž>V?@¢A¾AbBˆBŠBàBäBCC
L€MüøîøîøîøüøîøßÛøÛÑÛÍÆÍÛÑÛÂÛÂÛÍÆÍÛ¾¯¾«¾«œ«•«‹«‡€‡|hW'…

jððh4%ôh4%ôhÑUhÑU6]

jððhÑUhcpihÑU5>*CJ\aJhÑUhcpihXJ°5>*CJ\aJhXJ°h*

jððhždæhždæhždæh2T6]h2ThcpihƒrK5>*CJ\aJhƒrKhƒrK6]hƒrKhI/0¸L€M‚M NZOîONQPQvQR‚RÀS¼T6UVpWY,Z.Z”Z:\N^úïêúúúãÞÖÑúúúúÈÈúÃÑ»»
&
FgdI/gd „e ¤x^„egd§J? gdI/€M‚M NrNvNXOZOìOîO,QLQNQPQvQxQöQRR€R‚RVZVôVnWpWrWüíüãüÛüÛü×Ï×Á²¦šŽv^ZPZLZE

hò6]hòh_<Åh_<Å6]h_<Å/hcpih›Mò56>*CJOJQJ\]^JaJ/hcpih_<Å56>*CJOJQJ\]^JaJhcpih#Aq5CJaJhcpih›Mò5CJaJhcpih&c5CJaJhI/h#Aq56CJ]aJhcpihË\š5CJ\aJhË\šhË\š>*hË\šh§J?h§J?>*h§J?h§J?6]hcpih§J?5>*CJ\aJh§J?rW¶WVYpYxY€YšYÌYôYZ*Z.Z”ZúZ \"\:\ú\ü\^^N^â^ä^"_î_ò_:`’`”`˜`ä`ÊaöòæòæÚòÖÌÖÅ­£Ÿ˜ŸÅ‘Ÿ˜ŸŠƒ{w_[VwRwhð&Ù h¸ï>*h8pK/h¡o¹h¸ï56>*CJOJQJ\]^JaJh¸ïh°pÅh84N

h84Nh84N

h84N6]

h
jððh*CJOJQJ\]^JaJ

h &
F!gdI/
&
F-gdI/
&
FgdI/ gdI/gdI/ ¤xgd¸ï
&
FgdI/ÊaÌaSb„b…bØbÙb¡c¢cÉc÷cýcddÐdÒde e"e&e(eþef>f@fšfœf4g6gthzh~h€hÚh÷óïçïßï׿»·³«³»³§³§³“³“³Œˆ„ˆ€oaohuCJOJQJ^JaJ huhQCJOJQJ^JaJhQh§J?hïÌ

hò>Žhò>Žhò>Žhò>Ž6]h!$zh!$z6]h!$zhp÷hp÷>*hò>Žh±4lhp÷/h¡o¹hð&Ù56>*CJOJQJ\]^JaJh¸ïh‘2†>*h‘2†hÒDK>*hÒDKh¸ï>*h‘2†h¸ïh¸ïh¸ï>*!Úhii i$iBiÔjÖj†kˆkªk®kÌk+l,lºl»l

m
m=mcmn|n~nooo’o”oêoìopq6qVqïÞÚÖÌÖÈÖÈÖĺÄÈÄÈÄÈĶȶIJȲ«£—‹tptY,hBPh©

¸56CJOJQJ\]^JaJhÍyÏ,hBPhÍyÏ56CJOJQJ\]^JaJhBPhj3B5CJaJhBPh™o5CJaJhI/hÍyÏ5

hj3Bh8Sh8ShÃM!hÛzNhÛzN6]hÛzNhI/hn;Íhn;Í6]hn;Íhj3B huhQCJOJQJ^JaJ huhj3BCJOJQJ^JaJ"i iÎi2jîjªkol~nŽoo’oìopqqXq¼r.s>sõíèèèíèèàÐÈÃè¸Ã°¨¨
&
F"gdI/
&
F$gdI/
„h ¤x^„hgdÍyÏgdI/ $a$gdBP$&dPÆÿa$gd

 $a$gd8S gdI/
&
FgdI/ $ ¤xa$gdj3BVqXq€q„qºr¼rsVs¤s¦sâsôsöstºt¼t.u0u~uzv|v¢v¼v¾vÂvÄv8w:wHwJw–yt{v{ö{|"|,|Ÿ| |éßÛ×Ó×ÌÈÄÈÄÈÛºÛ³Û×Û×Û¯Û«š‰x‰xštplphdhdhhñ)—h6k7hI/h;x¶hÉ hŒvhòPICJOJQJ^JaJ hŒvhÜ:vCJOJQJ^JaJ hŒvhjRLCJOJQJ^JaJhjRLh7

jððh©

¸h©

¸h©

¸6]hÃ3èhÆ*¹

hõ¹hõ¹hÍyÏhõ¹h©

¸h©

¸hÆ*¹6],hBPhÍyÏ56CJOJQJ\]^JaJ'>sVs¦sâsös|v¢v¬vºv¼v¾v:wJwLwŽx–yÒz÷ïï÷çß××Ĺ­¡–ŽŽŽ
&
FgdI/

Ƅ€ ¤xgdÉ
$¤ ¤a$gdŒv
$¤ ¤a$gdÜ:v

Ƅ€ ¤xgd©

¸
Ƅ€ ¤x&dPÆÿgdjRL
&
F%gdI/
&
F&gdI/
&
F$gdI/
&
F$gdI/
&
F$gdI/Òzö{ |¡|¢|£|¤|¥|Í|Î|Ï|} }!}}(~þ~€Ž€€Ä€Å€ã€úòêêêåååêêúêêòòòòÝÝÝåÝÕ $a$gd2y $a$gdk
‹gdI/ $a$gdñ)—
&
FgdI/gdI/ |£|¥|Ë|Ì|Ï|}}}}}-} }!}}}Nv5€6€7€€Ž€Å€Æ€Ç€Þ€ß€à€á€â€ã€ä€æ€ç€ Å‚üøôðôðèäèÖèüôÒôÎÊÎÊÎÊÎÊƾº¾¬¤¾Êœ‹}‹lhdhhÃ0Ãh¿$5 hÜ:vhzCJOJQJ^JaJhÜ:vCJOJQJ^JaJ hÜ:vh¿$5CJOJQJ^JaJ hÜ:vCJaJjh2yUjh2yUmHnHuh2yjh2yUhxbh/x—hk
‹htqNjhX!8UmHnHuhX!8jhX!8Uh<äh|gÂhtfhñ)—'ã€ä€ Æò‚ƒØ…Ú†Òˆ~Š€ŠÚŠœ‹ºŒÒ<Ž>ŽÖŽØŽD÷÷ìçççççççÜ××ÏÇϾ¹¹± $a$gdò/RgdMÁ„h^„hgd¡k7
&
F-gdc®
&
F-gdI/gdI/

Ƅ€ ¤xgdI/ gdI/

Ƅ€ ¤xgd¿$5 $a$gdÜ:v ‚Ø‚ð‚Ú†~Š€ŠØŠºŒÐÒ:Ž<Ž>ŽÖŽØŽ4BFHàâ_‘`‘x‘~‘Š‘‹‘ž‘’p’r’Ž’’þ’üòüîêãêßêÛß×ÓÏÁ¶«¤ Ï Ïœ”œ‰xpe Z h2Ih2ICJ aJ hÙ6=hÙ6=CJ aJ h\).CJ aJ

h\).6]h†/Õh2I6] h"?;h"?;CJ aJ hq™h"?;>*h"?;h2I

h>7™h>7™ h>7™5CJ\aJ hò/R5CJ\aJh>7™h>7™5CJ\aJh>7™hMÁh¡k7hc®hÜ5

hI/hI/hI/h_W h~Kwh~Kw6]h~Kw!DFHâ9`‘‹‘r’î“Ì”•\–Ê–Ô—Ö—l˜n˜ê˜ì˜j™ªš÷òêêêêÙÙÙÙÙÙÈÃÃûó³
&
F0gd·)£ $a$gdÆ;gdÄkî
&
F.
Æ Ðì„`„gdÄkî
&
F.
Æ Ðì„`„gdq™
&
F.gd2Igd>7™ $a$gd>7™ þ’“¶“¼“ä“è“î“””ˆ”Ž”Æ”Ê”Ì”ä” ••4•´•º•Z–\–ˆ– –¬––Ȗʖþ–
—

—f—j—ˆ—Œ—¾—Ò—øíøíéåÛÔÉøÉÁø·Áø°ÁøÁ¨¤š¤š¤‹‹vnvf‹ h„>õCJ aJ hq™CJ aJ h„>õh„>õCJ aJ h„>õh„>õ6]h„>õ hR+hR+CJ aJ hR+hR+6]hR+ h2ICJ aJ

h†/Õ6]h†/Õhûw6] h†/ÕCJ aJ h†/Õh†/ÕCJ aJ

h\).6]h†/Õh†/Õ6]hÙ6=h†/Õ h2Ih2ICJ aJ hÙ6=CJ aJ $җ֗j˜l˜n˜Â˜Æ˜æ˜è˜ê˜ì˜h™j™ ™¤™º™žžVž\žÒžØžDŸJŸlŸ¤Ÿ²ŸúŸüŸ ž ¡&¡(¡*¡¢þ¢£¦£¨£õñíñßÔÆÔ¸´°´°©Ÿ°›°›°›°›°—›—°—°“…Ô…“}ynf h"õCJ aJ hÖ?UhìimCJ aJ hìimh~-•h«Gdh"õh"õ5CJ\aJh"õh8 hŒ-µh·)£h·)£6]

h·)£6]h·)£hÆ;hÆ;hqÍ5CJ\aJhò/Rhò/R5CJ\aJ hò/R5CJ\aJhÆ;hÆ;5CJ\aJhÄkîhqÍ hÄkî6CJ ]aJ (ªšöš›\›ô›Rœšœ¤žRžÎž@Ÿ œ ž (¡*¡¨£>¤:¥Ú¦¤§÷÷îîîîîîîîîîîééáéÙÙÑÉÉ
&
F1gdÎ/|
&
F1gdZj#
&
F1gd«Gd $a$gd"õgd"õ„h^„hgd·)£
&
F0gd·)£¨£<¤>¤8¥:¥Ø¦Ú¦¢§¤§h©ŠªŒª¬æTæVæðæ ç.ç0ç8çDç¨çÌçâçäç
é

éréÌéÔéêê’êüñíâÞÓÞÈÞÄÞÀ¾Àº¶¨‹ƒ‹‹{‹q‹f‹bXbh|Ulh|Ul6]h|Ul h|UlhW*CJaJh|UlhW*6]hJBhu~heWhW*>*hW*h…48håp‹5CJ\aJ h­9T5CJ\aJh…48h…485CJ\aJhåp‹hNKIUhä
hî© hÎ/|hÎ/|CJ aJ hÎ/|hZj#CJ aJ hÎ/| hZj#hZj#CJ aJ hZj# hÍ/ŽhÍ/ŽCJ aJ hÍ/Ž!¤§d©ŒªB«r«TæVæîæðæ0ç2çäçˆè èéÌé”êë
ìˆí<îöëëëëäääÚÕÕÍÍÄĹ´¬¬¹
&
F3gdeWgdeW
„e ¤x^„egd LD„h^„hgdW*
&
F2gdW*gd…48 $ ¤xa$gd…48 ¤xgdåp‹
„e ¤x^„egdä
„h^„hgdÎ/| rchia, jogosultságok figyelembe vétele)

___________________________________________________________________________

11. Beszédaktusok fajtái (TT6.)

1. Austin felosztása  okok, érvek és közlések tisztázását szolgáló bemutatók csoportja:
információk átadásában nyilvánul meg (közöl, tudomására hoz, megosztja valakivel)
összetevQi:
a. a közlQ birtokában van valamilyen információnak (p)
b. a közlQ megosztja ezt a tudást a befogadóval (megszünteti az információ kizárólagosságát)
c. a közlQ felelQsséggel tartozik a p igazságáért és azért, hogy azt a befogadó tudomására hozta
2. Strawson felosztása a konvencionalitás szempontjából:
nem lényegileg konvencionális beszédaktusok: csak annyiban konvencionálisak, amennyiben végrehajtásának eszközei konvencionálisak
lényegileg konvencionális beszédaktusok: nem létezhetnek azokon a szabály (konvenció) irányította eljárásokon kívül, melyek lényegileg részét képezik (pl. esküvQi szertartás, ítélethozatal);
ilyenkor a beszélQ megnyilvánulása nem csak felfedi szándékait, hanem hatást is ad neki
3. Searle felosztása az illokúciós lényeg alapján: (illokúciós lényeg = a beszédaktus értelme, célja)
asszertív illokúciós lényeg; lényege: elkötelezni a hallgatót a mondottak igazsága mellett (pl. kijelentések, leírások, magyarázatok, osztályozások)
direktívum; lényege: rávenni a hallgatót, hogy a direktívumban elmondottaknak megfelelQen alakítsa viselkedését (pl. utasítások, parancsok, kérések)
komisszívum; lényege: elkötelezettség a beszélQ részérQl, melyben vállalja az elmondottakban megjelenített aktus lefolyását (pl. ígéretek, fogadalmak, megállapodások, jótállások)
expresszívum; lényege: a beszédaktus Qszinteségi feltételének a kifejezése (pl. bocsánatkérés, köszönetnyilvánítás, gratuláció)
deklaráció; lényege: elQidézni a világban valamilyen változást, olyan tényállást elQidézni, amely korábban nem létezett (pl. Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítom )





12. Stratégiai cselekvések fogalma, jellemzQi (TT6)


A stratégiai cselekvések fogalma, jellemzQi:
akkor jön létre, ha a közlQ egy illokúciós aktus végrehajtásában olyan hatásokat szándékozik kiváltani, hogy a befogadó higgyen, tudjon meg valamit, kerüljön valamilyen érzelmi állapotba, tegyen vagy akarjon megtenni valamit
akkor sikeres, ha a kiváltani szándékozott hatás - a közlQ kommunkációs aktusának következményeként - megjelenik a befogadó oldalán
a siker azon múlik, a közlQ mennyire ismeri a befogadót, mennyire tudja kiszámítani szavai következményeit
a befogadó nem feltétlenül ismeri a stratégiai szándékokat
mindig valamilyen változást akarnak elérni a világban
fontos a használata a minél jobban erQltetjük, annál inkább nQ az ellenállás jellegq helyzetekben (lásd Tom Sawyer és a kerítésmeszelés)

2. A stratégiai cselekvések két fajtája a meggyQzés és a manipuláció
meggyQzés: nyílt, nem leplezett stratégiai cselekvések, melyben a befogadó felismeri, kikövetkezteti a közlQnek a meggyQzésre irányuló szándékát
manipuláció: amikor a szándékok rejtettek, titkoltak
jellemzQje: úgy szándékozik valamilyen hatást elérni a befogadónál, hogy a szándék rejtve maradjon, a befogadó ne ismerje fel, mi történik vele;
egy központi stratégiára támaszkodik: minél jobban korlátozni a befogadót abban, hogy megvitathassa, amit ajánlanak neki;
fQ jellemzQ nem maga a stratégia, hanem a stratégia, számítás elfedése a befogadó elQl


___________________________________________________________________________

13. A szöveg, mint nyilvános reprezentáció

a nyelv ismeretének birtokában a beszélQk nem csak mondatokat, hanem több mondatból álló nagyobb egységeket, szövegeket is képesek alkotni illetve megérteni
a szövegek külsQ, vagyis nyilvános reprezentációk, melyek a kommunikációkban jönnek létre és cserélQdnek
a szöveg két alapvetQ típusa: dialógusok és monológok
monológ szövegek: egyetlen kommunikációs ágens nyelvi produkciójaként jelenik meg, de elQfordulhat, hogy több szerzQje van (pl. tudományos publikációk)
monológ szövegek fajtái:
narratív szövegek: történeteket, idQbeli eseménysorokat mondanak el
leíró (deszkriptív) szövegek: tárgyakat, személyeket, a köztük levQ kapcsolatokat, viszonyokat, helyzeteket mutatnak be, és gyakran valaminek az igazsága mellett érvelnek, nincs logikai szálra fqzve
dialógusok: két, néha több kommunikációs ágens egymás megnyilatkozásaira adott válaszaiból és viszontválaszaiból állnak össze
diskurzus: egy-egy társdadalmi-kulturális területen zajló kommunikáció egészét fogja át úgy, mint egyetlen sokszereplQs és idQben elhúzódó dialógust, mint egyetlen terjedelmes szöveget (pl. politikai diskurzus, irodalmi diskurzus)

a szövegek komplex jelegységek, szervesen összetartozó belsQ szerkezetük van (koherencia)
a koherenciát megteremtQ tényezQk:
grammatikai-szintaktikai formák: kötQszavak, határozószavak, névelQk és névmások
szemantikai sémák (tartalmi összefüggéseket reprezentál): logikai összefüggések, tér- és idQbeli összefüggések, hierarchikus viszonyok;
sémákkal rendelkezünk az ok-okozati összefüggések és emberi cselekvéseket motiváló tényezQk tekintetében, mindennapi események alapján egy megszokott idQbeli sorrendiség sémája: forgatókönyvek, történetsémák

a szövegszerqség egyik fQ követelménye a téma azonossága: a szöveg mondatai ugyanahhoz a témához kapcsolódjanak
relevancia: adott szövegkontextus és új információ tartalmi összefüggésének megteremtése, felismerése, kikövetkeztetése -> a szövegalkotásban és szövegértésben az egyik legfontosabb mqvelet

___________________________________________________________________________

14. A narratív szerkezet jellemzQi. A hírek a mindennapokban

narratológia: történeteket elbeszélQ szövegek tanulmányozására létrejött tudományág
narratívumok: történeteket, idQbeli eseménysorokat mondanak el
a történetek
idQben, egymás után következQ rendben építkeznek, van kezdetük és végük
mindig egyediek, konkrét ágensek (a történet hQseinek) cselekvéseit, célok felé törekvéseit mesélik el
elbeszélésüknek mindig van iránya, végkifejlete, amely felé a cselekmény tart
a végkifejlet felé a hQsök tettei lendítik az eseményeket

a narratív reprezentációs mód hozza létre a mqvészeti és egyéb mqfajokat (mesék, mondák, regények, filmek, szappanoperák)
funkciója: közösségek összekovácsolása, közös eszmények, értékek adása, keretek adása a fantáziának, kitöltse a munka utáni szabadidQt
A narratív szerkezet:
történeteket verbális, vizuális, zenei vagy mozgásos jelrendszerbe kódolva lehet elQadni -> nem jelrendszerhez kötQdik, hanem általános szabályszerqségeknek engedelmeskedik
alapfeltevés: az emberi cselekedeteket célok elérésére irányuló tervek vezérlik
a tervek megvalósítása problematikus, mert a szereplQ saját céljai ütközhetnek egymással vagy a különbözQ szereplQk céljai ütközhetnek -> a történetek a szereplQk problémáinak bemutatása és megoldása körül forognak
ha a fenti strukturális követelmények, a szövegkoherenciával kapcsolatos alapelemek és a köztük levQ tartalmi kapcsolat jelzései hiányoznak, az elbeszélést nem fogadjuk el érvényes narrációnak
a bonyodalom narratív kategóriája: igazi történettQl elvárjuk, hogy olyan eseményekrQl, cselekvésekrQl szóljon, amelyek ellentétesek a normális vagy kiszámítható lefolyástól
a megoldás narratív kategóriája: az igazi történetnek tartalmaznia kell a válaszként, reakcióként megjelenQ cselekvések leírását is

A hírek
a mindennapi élet tipikus szövegtípusa
a kommunikációnak a környezethez való alkalmazkodás tekintetében egyik fQ feladata a hírek összegyqjtése, a külsQ környezet figyelése a változások tekintetében és a belsQ változások, konfliktusok figyelése
a nem intézményesült szférában (családtagok, barátok, ismerQsök körében) is az egyik leggyakoribb szövegmqfaj
jellemzQi:
mindig a valóságos, aktuális világról szólnak, sosem fikciós tartalmúak
rövid intervallumban lejátszódott eseményeket ragadnak meg (nem egy kezdQponttól a végpontig tartó folyamatot ábrázolnak, mint a narratívumok)
csak az említett intervallumban funkcionálnak hírként, korábbra tekintve nem hírek
szereplQi lehetnek személyek, csoportok, szerevezQdések, intézmények, országok, természeti jelenségek
nem feltétlenül cselekvésesek: egy részének középpontjában természeti jelenségek, szerencsétlenségek, katasztrófák állnak, másik részének középpontjában gazdasági társadalmi folyamatok aktuális állásáról tájékoztatnak
a befogadó attitqdjei, hiedelmei, tudásai, tapasztalatai, érzelmei, szándékai háttérként, alapként segítségére lehet abban, hogy a szövegbQl információkat ismerjen fel, magyarázza, értékelje azokat

a befogadó értelmezése: a szöveget összeveti és egyesíti a befogadói kontextussal, ennek 3 szintje:
1. megértQ interpretáció: a befogadó azonosítja a szövegbe foglalat jelentéseket és a jelentésekhez tartozó jelölteket; terméke: belsQ mentális reprezentáció és egy hozzá tartozó tényálláskomplexum
2. magyarázó értelmezés: arra keresi a választ, hogy miért és miért úgy fejezQdött ki a szövegben az, ami és ahogy kifejezQdött; eredménye: hipotézis arra vonatkozólag, hogy milyen céllal jött létre a szöveg, és mi a viszony a cél és szándékok, valamint a szöveg között
3. értékelQ értelmezés: normarendszer alapján minQsíti a megértQ és magyarázó értelmezés eredményét; eredménye: a szövegnek és a közlQ szándékainak az adott normarendszer szerinti minQsítése, értékelése





15. A kultúra nem szövegszerq kommunikációs eseményei


a kultúra jelentQs részben szövegekbQl (külsQ reprezentációkból) áll
emiatt kommunikációk közvetítik, tartják fenn
vannak olyan elemei is a kultúrának, melyeknek legfQbb jellegzetességük nem(csak) a szövegben, hanem az eseményszerqségben rejlik

Fajtái:
Rítusok és szertartások
a kultúra nem szövegszerq kommunikációs termékének Qsi típusa
kötött szabályok, évszázados hagyományok szerint megy végbe
gyakran vallási gyökerq
lehetnek szövegszerq vonásai is (dalok, zene, tánc kíséretében kultikus történeteket adnak elQ  pl. passiók)
jelentQs közösségteremtQ és identitás megjelenítQ erejük van
a rituális események befogadása részvételben, azonosulásban, feloldódásban valósul meg
olyan történés, mely az események szimbolikus típusába tartozik

Spektákulumok
a rítusokkal és a színházi elQadásokkal is rokonságot mutatnak
olyan látványosságok, amelyek alkalmi vagy szervezett közönség számára szervezQdnek, és nem az ábrázolásban, reprezentációban, hanem a maga valóságában tesznek megtapasztalhatóvá valami nem szokásosat, rendkívülit (pl. cirkuszi számok, tqzijátékok, mqvészeti, történelmi, természeti, technikai és egyéb kiemelkedQ értékeket bemutató kiállítások, divatbemutatók)

Játékok
verbális, zenei és mimetikus szövegek számos mqfajának kommunikálásában is jelen van
szabad cselekvés, mely idQben és térben szabadon választott, de kötelezQ szabályok alapján zajlik
célja (feszültség- és örömszerzés) önmagában van, nem mutat túl önmagán
több vonása is rokonítja a kommunikációval (pl. nem természetes jelentésq jelenség; ugyanolyan fontos szabályok tartják fenn, mint a nyelvet és a jelrendszereket)
a hasonlóság ellenére nem kommunikatív tevékenységek: nem azért játszunk, hogy valamit felismertessünk, hanem hogy részt vegyünk és örömünket leljük benne
a játék értelme önmagában van, nem önmagán túli dologra vonatkozik
reprezentáló játékok a kivételek: színpadi és egyéb elQadások
nem reprezentáló játékok legismertebb példái a sportesemények: ezek nemcsak a sportolóknak adnak élményt, hanem a közönségnek is -> spektákulum is, a kapcsolódó szertartásszerq események (díjátadó, megnyitó, záró ünnepség) pedig rítusok

Színház, elQadó mqvészet
szövegszerqséget és eseményszerqséget egyesítQ kulturális termék
szöveg: az elQadott mqvek verbális, zenei és mimetikus anyaga miatt
játék: az elQadók produkciója miatt
spektákulum: kivételes, ünnepi esemény
kommunikáció: a szöveg az elQadók játékában történetet mesél el, tartalmakat, értékeket tesz hozzáférhetQvé

A (tömeg)kommunikáció mint technikai közvetítés
a nem (vagy csak részben) szövegszerq események befogadása közvetlen részvétel, megtapasztalás útján történik
az ezekrQl készített szövegek (beszámolók) nem nyújtják ugyanazt az élményt, mint a fizikai jelenlét az eseményen
a televízió és a rádió megteremtették annak a lehetQségét, hogy a közönség tényleges fizikai részvétel nélkül is részvevQje legyen különbözQ eseményeknek és hasonló élményhez jusson, mintha valóban ott lett volna
a közvetítQ szerep a technikai berendezéseké, de nem azonos a közlQi, kommunikátori szereppel, csak lehetQvé teszi a közönségnek azt, hogy az esemény részesei legyenek

___________________________________________________________________________

16. A Shannon-Weaver kommunikációelméleti modell szintjei és ezek jellemzQi (RJ 1)


az üzenetátadás szempontjából 3 átfogó kategóriába sorolhatók a modellek:
telekommunikációs modellek
tömegkommunikációs modellek
társadalmi kommunikációs modellek
általános modelljét Claude Shannon és Warren Weaver alkották meg 1940-es évek elején, ez az alapja minden késQbbi kommunikációs modellnek

A Shannon-Weaver modell
a kommunikációt az üzenet átadásának tekintik (folyamatiskola trendje)
elméletük fQ kérdése: hogyan lehet egy adott csatornán minél több információt továbbítani, és hogyan lehet a csatorna információtovábbító képességét mérni
egyszerq lineáris folyamatként ábrázolják a kommunikációt:

jelzés kapott
információ forrás átadó befogadó végcél
jelzés zajforrás

a modell szintjei:
A szint (technikai probléma): a kommunikációs szimbólumokat milyen pontosan lehet átadni?
B szint (szemantikai probléma): Az átadott szimbólumok mennyire pontosan közvetítik a kívánt jelentést?
C szint (hatékonysági probléma): A befogadott jelentés milyen hatékonysággal befolyásolja a viselkedést?
mivel a modell technikai probléma megoldására született, így az A szint megértése nem okozott gondot
a B szint bonyolultabb: S és W szerint maga az üzenet tartalmazza a jelentést-> a kódolás folyamatának tökéletesítésével növekszik a pontosság, de ha figyelembe vesszük a kulturális tényezQket is, látható, hogy a jelentés nemcsak az üzenetben, hanem a kultúrában is gyökerezik
a C szint szerint a kommunikáció manipulációként, propagandaként is értelmezhetQ

____________________________________________________________________________________________________

17. A kommunikációelméleti modell kronológiai elemei (RJ1)

Interperszonális kommunikáció modellezése, a kommunikációs folyamat elemei

stimulus: egy inger kiváltja az üzenetküldés igényét
kódolás: a forrás az üzenet tartalmát szimbólumokba kódolja (a szimbólumok konvencionalizáltak)
továbbítás: az üzenet a gondolat megnyilvánulása, reprezentációja, interperszonális kommunikációban az üzenetátadás közvetlenül zajlik
dekódolás: a befogadó veszi az adó által kibocsátott jelzéseket
internalizáció: az üzenet tudati feldolgozása, megértése
zaj: a kommunikációs folyamat zavartalanságának akadályai (hadaró beszéd)
csatornazaj
környezeti zaj
szemantikai zaj
feedback (visszacsatolás): a kommunikáció nem egyirányú folyamat (mint ahogy S és W ábrázolták), hanem visszaható folyamat is van benne: a befogadó válasza a dekódolás után

A folyamatban fontos fogalmak még:
információ: alapegysége a bit -> gyakorlatban igen-nem választások sorozata jelenik meg az agy mqködésében
redundancia és entrópia: redundancia: az üzenetben elQre meghatározható, ismert elemek, a kommunikáció tökéletesítésének eszköze;
az entrópia ennek az ellentéte: nem várt elemek, kommunikációs probléma
csatorna: fizikai eszköz, melyen a jelzések továbbítódnak
médium: technikai és fizikai eszközök összessége, melyek lehetQvé teszik, hogy az üzenet a csatornákon való átadásra alkalmas szignálokká alakuljon
prezentációs média: hang, arc, test->igénylik a kommunikátor jelenlétét
reprezentációs média: könyv, festmény, fotó, írás, építészet->kommunikátortól függetlenül léteznek
mechanikus média: telefon, rádió, tv, fax, stb.->mqszaki technológia hozza Qket létre
kódok: adott kultúra, szubkultúra tagjai számára közös jelentésrendszert alkot; jelekbQl, szabályokból vagy konvenciókból építkezik; konvenciók meghatározzák, hogyan és milyen kontextusokban lehet e jeleket használni és milyen kombinációkba léphetnek egymással annak érdekében, hogy komplex üzeneteket hordozzanak



18. A Jakobson kommunikációelméleti modell tényezQi és ezek funkciói (RJ1.)


ez a modell megteremtette az átmenetet a folyamatiskola és a szemiotikai iskola között
Jakobson: nyelvész, az üzenet jelentése, belsQ struktúrája foglalkoztatta
modellje bipoláris, a kommunikációs aktus elemeibQl indul ki
a modell elemei:


kontextus
üzenet
kommunikátor befogadó
kontaktus
kód

a tényezQk mindegyikéhez a nyelv egy-egy sajátos funkciója kapcsolódik, ezek:

affektív funkció: az üzenet és a kommunikátor közti kapcsolatra vonatkozik: a kommunikátor érzelmeire, attitqdjeire, vagyis az üzenet szubjektív elemeit emeli ki (költészetben kiemelkedQ szerepe van)
konatív funkció: a befogadóban az üzenet kiváltotta hatást foglalja magába (propagandában, reklámban kiemelkedQ)
referenciális funkció: az üzenet valóságvonatkozását tárja fel (a tényszerq kommunikációban van jelentQs szerepe)
fatikus funkció: feladata a kommunikációs csatornák nyitva tartása, ezáltal a kommunikátor és a befogadó közti kapcsolat biztosítása; ezt a funkciót az üzenetek redundáns elemei végzik el
metanyelvi funkció: a kód azonosítására szolgál
poétikai funkció: az üzenet önmagához való viszonyát mutatja (jelentQsége az esztétikai kommunikációban nagy)

a funkciók viszonya:

referenciális

poétikai
affektív konatív
fatikus

metanyelvi

___________________________________________________________________________







19. Gerbner kommunikációelméleti modell tényezQi és jellemzQi (RJ1)

lineáris, mint S&W modellje, de komplexebb annál: üzenetet összekapcsolja a valósággal, amelyrQl szól és a kommunikációt kétdimenziós folyamatnak tekinti (érzékelési és befogadási valamint kommunikációs folyamatnak)























az elsQ, horizontális ( vízszintes ) dimenzióban: a folyamat egy, a külsQ világban végbemenQ eseménnyel kezdQdik E, melyet M felfog (M lehet személy, vagy technikai berendezés)
E1: M-nek E-rQl szerzett percepciója (érzékelése)
a második, vertikális ( függQleges ) dimenzió: akkor kezdQdik, amikor E1 érzékelést E-rQl szerzett jelzésekké alakítjuk át (S E) = ez az üzenet, vagyis az eseményre vonatkozó jelzés vagy állítás.
S=forma, E=tartalom: egy tartalmat sokféle formában kommunikálhatunk, a kommunikáció egyik nehéz feladata, hogy a megfelelQ formát megtalálja
a harmadik, ismét horizontális szakasz: amit a befogadó (M2) felfog, az nem egy esemény (E), hanem egy eseményrQl szóló jelzés vagy állítás (S E1)
az üzenet jelentését nem az üzenet tartalmazza, hanem a kommunikátor és a befogadó közti interakció eredménye

PAGE - 15 -


PAGE - 19 -



jelölQk
(szavak,
mondatok)


jelentés

reprezentáció

felismertetés

kommunikáció(s)
(cselekvés)

jelöltek
(lehetséges világok,
dolgok, személyek, események,
tényállások)

konvencionális jelentés

nyelv

kommunikáció(s cselekvés)

reprezentáció

alkalmi jelentés

használat


perceptuális dimenzió

eszközök és kontroll
(vagy kommunikációs dimenzió)

SE1 az eseményre vonatkozó állítás percepciója

M2

E tartalom

S
forma

M

E1
percepció

szelekció
kontextus
hozzáférhetQség

E
esemény

Hasonló témájú dokumentumok

Bevezetés a kommunikációelméletbe

- 2008-03-01 15:40:57

A társas érintkezés pszichológiája

- 2010-08-22 15:53:25

5.tétel

- 2007-12-03 10:13:28

A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei

- 2011-01-27 13:39:05

7.tétel

- 2007-12-03 10:14:30

8.tétel

- 2007-12-03 10:15:02

Üzleti kommunikáció - Dombi Zsuzsa

- 2010-10-24 15:01:11

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Csakúgy mint amikor könyvtárakat/mappákat hozol létre a számítógépeden, egy tantárgyon belül is hasonló analógiával tetszőleges kategóriák és alkategóriák hozhatóak létre. Próbálj mindig a legmegfelelőbb kategóriába tölteni, hogy átlátható legyen a feltöltött dokumentumok szerkezete.