tyúk, juh

Országok listájaHungaryPannon EgyetemGeorgikon Mezőgazdaságtudományi KarTermészetvédelmi mérnökiŐshonos Háziállatok TenyésztéseJegyzetektyúk, juh

A magyar õshonos tyúkfajták fajtaleírása
1. A magyar tyúk
A magyar tyúkfajták õseit a honfoglaló magyarok valószínûleg Ázsiából hozták magukkal. A fajták az idõk folyamán kisebb-nagyobb mértékben idegen fajtákkal keresztezõdtek, de megõrizték fajtajellegüket.
A jelenleg kizárólag génbanki állományokban és fajtagyûjteményekben fenntartott magyar tyúkfajták edzett, kitûnõ élelemkeresõ, kettõshasznú fajták, melyek különösen külterjes viszonyok közé valók. Legszembetûnõbb tulajdonságuk az igénytelenségük. Emellett rendkívül gyorsan fejlõdnek és gyorsan tollasodnak. Bõrük és zsírjuk színe általában sárga, de egyes fajtái között fehérbõrû és fehérzsírú állatok is elõfordultak. A különbözõ bõr- és lábszín a korábbi nemesítés (nyugati fajtákkal való keresztezések) eredménye.
Húsának minõsége elsõrendû és a század elsõ felében igen kedvelt volt a külföldi piacokon, ahol az 1 kg alatti magyar csirkéket elõszeretettel keresték. Jó tojó, tojásai általában fehér- illetve krémszínûek, de elõfordulnak barnahéjú tojást tojó egyedek is. A magyar parlagi tyúkfajták tenyésztése - jó tulajdonságaik alapján - az organikus baromfitermék-elõállítással ismét fellendülõben van. Az eredeti génállományt biztosító génbanki fajtafenntartó nemesítés mellett, keresztezésekben árutermelõ fajtaként is figyelembe vehetõk.
1.1. A magyar tyúkfajták általános fajtaleírása
Standardsúly
Kakas 3 kg Tojó 2,5 kg
Éves kakas 2,5 kg Éves tojó 2 kg
A kakas alakja
Fej: Kicsiny, rövid. A koponya feltûnõen domború (erõsen boltozott).
Csõr: Rövid ívelt, tõben igen erõs.
Szem: Élénk, kifejezésteljes, bizalmatlan tekintetû.
Taraj: Középnagy, egyenes, felfelé álló, egyenletesen csipkézett és a koponyacsonton túl erõsen hátra hajlik.
Arc: Tollszõrrel igen ritkásan fedett, úgy, hogy majdnem egészen csupasz.
Füllebeny: Nagy, hosszúkás, ovális alakú, finom tapintatú.
Áll-lebeny: Nagy, lekerekített.
Nyak: A fejtõl erõsen elszélesedõ, kissé hátraszegett; a nyak töve szélesen megy át elõl a mell-, hátul a hátvonalba. A nyaktollazat dús.
Törzs: Középhosszú, eléggé hengeridomú; a has kissé felhúzódott, ami a karcsúság látszatát növeli.
Mell: Telt, kiemelkedõ (elõreálló), széles és meglehetõs domború.
Hát és nyereg: A nyereg felé erõsen lejtõ hát rövid, a nyereg gyengén emelkedõ, a hátvonal homorú.
Szárny: Magasan tûzött, aránylag nagy, jól kifejlett és a testhez simuló.
Farok: Magasan tartott, csukott, a test nagyságához viszonyítva nagy; a hosszú sarlótollak merész ívelésûek. A farok elhajtási szöge éles, mintegy 45 fok körüli lehet.
Lábszár és láb: Comb és lábszár középhosszú; a csontozat finom, de erõs, a sarkantyú erõs és befelé ívelt. Az erõsen (szabályosan) ízelt lábujjak középhosszúak, szétállók és erõs körmökkel vannak ellátva; számuk négy.
Testtartás: Délceg, kissé vad, bizalmatlanságot eláruló.
Tollazat: Testhez simuló, a pehelytollazat dús.
A tojó alakja
A kakasétól - a testrészek kisebb arányaitól eltekintve - különösen abban tér el, hogy a tojó törzse hosszabb, miáltal a hengeridomot jobban megközelíti; a nyak töve a kakasénál karcsúbb; a hátvonal vízszintesebb és a nyak, a hát, a nyereg és a farok a tojójellegnek megfelelõ lantformát veszi fel; a jól kifejlett hátsórész, a úgynevezett tojóhassal és a meglehetõs nagy párnákkal együtt sokkal terjedelmesebb, s fõképp idõsebb tyúkoknál nagyon mély; végül a szárnyak vízszintesebb állásúak és erõsen ráfeküsznek a nyeregre.
1.2. A magyar tyúkfajták részletes fajtaleírása
A fehér magyar tyúk (egyszínû tollazatú)
Csõr: Csontfehér
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros
Láb és lábujj: A lábszár fiatal tyúkoknál hússzínû, idõsebbeknél csontfehér. A körmök színe csontfehér.
Tollazat: Tiszta fehér, ragyogó, ezüstös zománcú.
Diszkvalifikáló hibák
Idegenszínû tollak, a fehér szín kékes, sárgás, szalmaszínû vagy pirosas árnyalata; más színû, mint csontfehér csõr és hússzínû, illetve csontfehér láb és köröm. Kisebb hibák a füllebenyen a fehér színfoltok, erek, vonalak.
A sárga magyar tyúk (egyszínû tollazatú)
A tojó színe
Csõr: Sárga
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- füllebeny: Vérpiros
Láb és lábujj: Sárga. A körmök sárgák.
Tollazat: A fiatal tyúkoknál az alapszín élénksárga, az idõsebbeknél némi fakulás megengedhetõ. A nyaktollak hegye cirmos vagy kormos. A szárnyak evezõtollai sötétbarnák, a farok kormánytollai barna vagy fekete színûek.

A kendermagos magyar tyúk (rajzolatos tollazatú)
Csõr: Csontfehér
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- füllebeny: Vérpiros
Láb: Hússzínû, csontfehér. A körmök fehérek.
Tollazat: Mindkét nembeli szárnyas tollazatának alapszíne kékesszürke, amelyen a sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávok váltakozó elhelyezkedése idézi elõ azt az érdekes és a szemlélõre oly kedvezõ benyomást gyakorló, ú.n. kendermagos színt.
Kakasoknál közismert módon - a sávozottság Z ivari kromoszómán a szín rendesen világosabb, míg a tyúkok sötétebbek. A túl világos vagy túl sötét rajz kifogás alá esik. Kívánatos az is, hogy a rajz se túl finom, se túl durva ne legyen.
Diszkvalifikáló hibák
A kakas nyak-, nyereg- és szárnytollazatának sárgás árnyalata vagy ha - mindkét nemben - a tollazat bármely részében, de különösen a szárnyban és farokban fekete tollak mutatkoznak. Más színû, mint rózsás vagy fehérszínû láb.
2. Az erdélyi kopasznyakú tyúkfajták
A kopasznyakú erdélyi tyúkfajták hazája Erdély, ahonnan az 1870-es években terjedt el nyugat felé. Elsõ ismert tenyésztõje után "Szeremlei tyúk" néven, egy bécsi kiállításon mutatták be elõször, ahol általános feltûnést keltett.
A kopasznyakú fajtákat általában igen kedvelték Erdélyben, ezen kívül még a szerb és borsnyák hegyvidékeken is elõfordult, ezért bizonyos tájakon bosnyák tyúkként is emlegetik..
Az erdélyi kopasznyakú tyúkfajtákat a század elsõ felében még elsõrendû gazdasági tyúkként tartották nyilván. Rendkívül edzettek, erõsek és ellenállóak. Gyorsan fejlõdnek és gyorsan tollasodnak. Számukra megfelelõ környezetben kitûnõ tojástermelõk, tojásaik súlya a 70 g-ot is meghaladhatja. A tojások általában barna- vagy krémszínûek, de elõfordulnak fehérhéjúak is. Kotlási hajlama gyenge.
2.1. Az erdélyi kopasznyakú tyúkfajták általános fajtaleírása
Standardsúly
Kakas 3 kg Tojó 2,5 kg
Éves kakas 2,5 kg Éves tojó 2 kg
A kakas alakja
Fej: Középnagy, gömbölyded. A fej tetejét fedõ tollazat szorosan a koponyához tapad és hátul hegyben fut össze.
Csõr: Középhosszú, vastag, mérsékelten ívelt.
Szem: Nagy, tüzes
Taraj: Az egyszerû taraj középnagyságú, lehetõleg aprón csipkézett (elõfordul rózsatarajú kopasznyakú erdélyi is).
Arc: Tollatlan
Füllebeny: Kicsiny, kerekded
Áll-lebeny: Középhosszú, tojásdad és lelógó.
Nyak: Tollatlan, hosszú és izmos, de sohasem vaskos, ívelése kissé hátrafelé hajló, magasan hordott. A nyak tövében a törzs tollazata a kondorkeselyûéhez hasonló tollbodorban végzõdik. (A kopasznyakúságot egyetlen autoszómális gén határozza meg. A tulajdonság a fedett nyakúsággal szemben domináns. Homozigóta kopasznyakúak esetében a nyak teljesen csupasz - ún. csóré nyak -, míg a heterozigóta egyedek esetében elõl, a nyak alsó részén - már naposcsibéken is jól megfigyelhetõ - tollpamacs van, melynek azonban soha, semmi körülmények között sem szabad a nyak hátsó részére terjednie, vagy a nyakat körülfognia.) A bírálat szempontjából csak a tollpamacs nélküli, tehát homozigóta egyedek értékelhetõk.
Egyes tenyésztõk a tollpamaccsal rendelkezõ, kopasznyakúság szempontjából heterozigóta egyedeket külön fajtaként próbálják elfogadtatni (van, aki "eredményesen" szelektált erre a tulajdonságra), ami a fentiek alapján teljes genetikai képtelenség.
Törzs: Izmos, középnagyságú, tojásdad alakú. A kiálló vérvörös begytõl végig a hason, egészen a végbélig a törzs csupasz, tollatlan.
Mell: Széles és igen húsos. Az egyenes, hosszú mellcsont fölött a bõr csupasz és azt csak a kétoldalt ráboruló tollazat takarja.
Hát: Széles
Nyereg: Csak kissé emelkedõ
Szárny: Elég hosszú, erõs, majdnem vízszintes tartású
Farok: Hátrafelé hajló, nem meredek tartású, tollazat dús, sarlótollak hosszúak
Láb: A comb izmos, hosszú. A közepesnél valamivel hosszabb láb tollatlan és finom, de erõs csontozatú. Az egyenes, szétálló lábujjak száma négy.
Testtartás: Bátor, élénk
Tollazat: Szorosan fedõ
A tojó alakja
A nemi különbséget, s ezzel kapcsolatban a kisebb testarányokat leszámítva, a kakaséval egyezik.
Szín
A kopasznyakú erdélyi tyúkot fekete, fehér és kendermagos színben, mint külön fajtákat tenyésztik. Közös tulajdonságaik: Az arc, áll- és füllebeny, taraj és a fejnek különösen hátsó része a kakasnál vérpiros, a tojónál - kivéve a fej hátsó részét, mely mindig vérpiros - kissé halványabb árnyalatú.
Kívánatos, hogy minden fajta színváltozat, de különösen a fekete kopasznyakú szeme narancspiros és igen tüzes legyen. Sötét szem kerülendõ, mert ázsiai jellegre vall.
A fekete, egészen sötétszínû kopasznyakúak csõre sötét palaszínû. A többi, világosabb színváltozaté - fehér, kendermagos - hússzínû, vagyis test-, azaz rózsaszínû.
A fekete kopasznyakúak, láb- és lábujjszíne sötét palaszínû. Eredetileg a fehér és kendermagos tollazatúaké hús-, vagyis test-, azaz rózsaszínû volt, az 1930-as években a sárga láb, mint lényeges hiba, kifogásolandó volt (a nemesítés eredményeként ma már elfogadottnak tekinthetõ).
Diszkvalifikáló hibák
Kisebb hibák, amelyek miatt az állat a bírálatból ki nem zárható:
A tarajon észlelhetõ kisebb szabálytalanságok; fehér füllebeny, ami különösen idõsebb állatoknál gyakori; kissé tollas arc és az elõírásnál lazább tollazat.
Lényeges hibák, amelyek miatt az állat a bírálatból kizárandó.
Egészen világos nyak - fehéreknél enyhébb mértékben alkalmazandó -, gyengén fejlett testalkat; ázsiai típus, vagyis tömzsi, szögletes törzs; tollas nyak; tolltok vagy tollpihék nyomai a nyak csupasz hátsó részén és elõl a tollbodor fölött; tollas láb; meredek vagy ferde farok; tollal sûrûn benõtt áll-és füllebeny és arc, (sárga láb).
2.2. Az erdélyi kopasznyakú tyúkfajták részletes fajtaleírása
Kendermagos erdélyi kopasznyakú (rajzolatos tollazatú)
Csõr: Csontfehér
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- füllebeny: Vérpiros
Láb: Hússzínû, csontfehér. (Sárga láb megengedett.) A körmök fehérek.
Tollazat: alapszíne kékesszürke, sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávokkal (ld részletesebben a kendermagos magyar fajtaleírásánál)
Fekete erdélyi kopasznyakú (egyszínû)
Csõr: Sötét palaszínû
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- füllebeny: Vérpiros. Az állebeny kör alakú.
Láb és körmök: Sötét palaszínû.
Tollazat: Fekete, acélkékes árnyalattal
Fehér erdélyi kopasznyakú (egyszínû)
Csõr: Csontfehér
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros
Láb és lábujj: A lábszár fiatal tyúkoknál hússzínû, idõsebbeknél csontfehér (újabban a sárga láb megengedett). A körmök színe csontfehér.
Tollazat: Tiszta fehér, ragyogó, ezüstös zománcú.

Régi magyar baromfifajták és az ökológiai gazdálkodás
Hiába tudjuk ugyanis elméletben, hogy az ökológiai gazdálkodás nem képzelhetQ el természetes állattartás nélkül (ami különösen igaz a kisállatok, azon belül is a különféle baromfifajok tartására), a minQsített ökológiai gazdaságoknak csak töredéke foglalkozik állattartással.
Az ökológiai gazdálkodásban az állattenyésztés  önálló árutermelQ szerepe mellett  meghatározó módon járul hozzá a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez és a növények tápanyagigényének kielégítéséhez. A par-lagi típusú baromfifélék többsége részleges talajelQ-készítésre, gyom- és kártevQ-mentesítésre is kiváló, és ezzel a növényi kultúrák ökológiai szempontok szerinti fenntartását segítik elQ, de fontos szerepük lehet a kevésbé hasznosítható vagy érzékeny termQhelyek mqvelésében is. Az ökológiai baromfitartás elQírásai szerint hizlalásra a lassú növekedésq, tojástermelésre pedig a közepes súlyú, kettQshasznú, elsQsorban helyi fajták használhatók.
Az említett szempontoknak nemzeti kincseink, a régi magyar baromfifajták minden tekintetben megfelelnek, amint azt alábbi tulajdonságaik jól mutatják:
helyi klimatikus viszonyok és természeti feltételek között kialakult és alkalmazkodott fajták;
általános ellenálló képességük és alkalmazkodó képességük lényegesen jobb mint az intenzív fajtáké;
a falusi és tanyasi környezetbe illQek, annak hagyományos részei;
ösztöneiket megQrizték, így természetes környezetükben  a szabadban  lényegesen könnyebben és biztonságosabban tarthatók;
felhasználhatók az alternatív növénytermesztésben, az agrárökológiai egyensúly fenntartásában és a természetvédelemben;
különleges termékek, hungarikumok elQállítására (hús, tojás, toll) csak ezek a fajták alkal-masak.
A Magyar KisállatnemesítQk GénmegQrzQ Egyesülete (MGE) tenyésztQszervezeti keretében fenntartott és ökológiai típusú gazdálkodásra ajánlott régi magyar baromfifajtáinkat röviden az alábbiakban mutatjuk be:
Magyar tyúkfajták: A magyar tyúk és a típusában is eltérQ erdélyi kopasznyakú tyúk a XIX. század második felében, több neves tenyésztQ közremqködésével alakult ki a parlagi állományokból. A tyúkok súlya 2,0-2,3 kg, a kakasoké 2,5-3,0 kg. A finom csontozatú magyar tyúk legfQbb értéke kitqnQ, finom rostú és ízletes húsa, mely alapján a hazai és külföldi piacokon egyaránt kedvelték. A sárga magyar tyúk a Dunántúlon, valamint az Alföld és a Duna-Tisza köze egyes részein terjedt el, a fehér magyar tyúk elsQsorban az Alföld tyúkja volt, elsQsorban azért, mert fehér színével az árnyék nélküli tartást, a tqzQ napsugarakat a legjobban viselte. A kendermagos magyar tyúkot és a fogolyszínq magyar tyúkot rejtQzködQ színük miatt a szárnyas ragadozók által veszélyeztetett területeken kedvelték. Az erdélyi kopasznyakú tyúk leggyakrabban fekete, fehér, sárga és kendermagos változatban fordult elQ. Rendkívül edzettek, erQsek és ellenállóak, gyorsan fejlQdnek és gyorsan tollasodnak. A tojásaik általában barna- vagy krémszínqek. Egyes vidékeken kiváló téli tojóként tartották számon.
Magyar pulykafajták: Régi magyar pulykáink több fajtája vagy változata ismert. Eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a magyar pulyka, melyet fekete és fehér színben tenyésztettek. A rézpulyka fQként a déli vidékek állata volt. Edzettségére jellemzQ, hogy értékesítésre valaha lábon hajtották távolabbi piacokra. A bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike, az egész világon elterjedt. Az 1800-as évek második felében keresztezés és fajtatiszta tenyésztés céljából került Magyarországra. A keresztezések nyomán honosult, helyi fajtává vált. A régi magyar pulykák testsúlya kifejlett korban általában 5-8 kg (kakasok) és 4-6 kg (tojók). JellemzQ rájuk, hogy, ellenállóak, az élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmasak. Gyom- és kártevQ-mentesítésre a legalkalmasabb baromfifélék. Húsuk minQsége egyedülálló. Említett tulajdonságaik alapján a magyar pulykafajták fajtatisztán vagy keresztezésben egyaránt alkalmasak különleges minQségq ökológiai termékek elQállítására.
A gyöngytyúk: Testük vízszintes tartású, hátuk feldomborodó, tollazatuk zárt. Fejükön szarusodott sisaktaréjt viselnek. A parlagi változatok kakasainak testsúlya 1,3-1,6 kg, a tojóké 1,2-1,4 kg. Hazánkban elsQsorban a kékesszürke, kisebb mértékben a fehér színváltozat terjedt el. A gyöngytyúk nagyon értékes, ízletes húsú baromfiféle. A XX. század elsQ felében külföldre vadmadárként szállították. A parlagi változat a tojástermelést áprilisban kezdi, évente mintegy 60-80 tojást tojik. Tojásai különleges minQségqek, héjuk vastag, ezért lényegesen hosszabb ideig eltarthatók. A parlagi gyöngytyúk természetes életfeltételei közé tartozik a korlátlan szabad terület (legelQ, fás-bokros terület vagy erdQ), ahol kisebb-nagyobb csoportokba verQdve naphosszat élelem után kutat. Félvad természete, ellenálló képessége és vérmérséklete egyaránt alkalmassá teszik ökológiai tartásra.
A lúd: A magyar lúd edzett, igénytelen, gyorsan növekvQ, jól tollasodó és fáradhatatlanul legelQ fajta, a takarmányt nagyon jól értékesíti. Húsa kitqnQ minQségq és puha, nagy máját a külföldi piacok mindig nagyra értékelték. Testsúlya 5-7 kg, de egyes tájfajtái lényegesen nagyobbak lehetnek. Tollhaszna jelentQs, évente három-négyszer téphetQ. Az eredeti magyar lúd éves tojástermelése 15 körüli, a nemesített változatok ennél lényegesen jobb tojók. A magyar lúd fodros tollú változata a Kárpát-medence egyik különlegessége. Látványos, testtQl elálló tollazata miatt elQszeretettel tenyésztették hazánk több vidékén. A magyar lúdfajták különbözQ változatai tradicionális, ökológiai típusú hasznosításra kiváló állatok.
A kacsa: A magyar parlagi kacsát a Kárpát-medencében kialakult, Qshonos magyar fajtának tekintjük. Legelterjedtebb a fehér és a tarka vagy vadas színq változat volt, ritkábban barna, fekete és szürke színben is elQfordult. A magyar kacsa igénytelen, fürge, edzett és szapora. Jól hizlalható, húsa rendkívül ízletes, lédús és finom rostú. Nagy ellenálló képességq és jó élelemkeresQ fajta. A magyar kacsa tojóinak testsúlya 2,3-3 kg, a gácséroké 2,5-3,2 kg. A kacsa a családi gazdaságok egyik legfontosabb állata volt a múltban. A parlagi változatok ökológiai típusú tartása napjainkban is igen gazdaságos lehet, különösen, ha megfelelQ legelQ és vízfelület áll állományaink rendelkezésére.

Pshonos magyar juhfajták
Az Qshonos állományokat a 18. század végétQl erQteljesen teret hódító merinó juh szorította háttérbe, elsQsorban kiváló gyapjútermelQ-képességének köszönhetQen. A régi vegyes hasznosítású fajták felett eljárt az idQ, gazdasági jelentQségüket elvesztették, ezért egyedszámunk folyamatosan csökkent. Már-már a végleges eltqnés veszélye fenyegetette a hagyományos magyar fajtákat, amikor központi segítséggel, az állami génmegQrzési program keretében, ugyan kis létszámban, mégis sikerült a megmaradt állományt fenntartani, s így megmenteni a késQbbi korok számára. Az alábbiakban bemutatott fajták hivatalos fenntartója ma az Országos MezQgazdasági MinQsítQ Intézet.
A racka
A racka fajtakörnek leginkább a hegyvidéki és alföldi változatát szoktuk megkülönböztetni. Az alföldi racka különleges szarvalakulása valószínqleg mutáció következménye, ami a középkor vége felé következhetett be. Ez a v" alakban felálló pödrött szarvat eredményezQ változás késQbb mint fajtajelleg maradt meg, és azóta is ez a racka egyik értékes, és a juhfaj esetében teljesen egyedülálló sajátossága. Mindkét ivar szarvalt, a kosok szarvai szqkebb szögben állnak. A rackát két színváltozatban tenyésztik. Az állomány nagyobb része fehér, kisebb része fekete színq. A fehér változat pofája, lábvégei, valamint a gyapjúja is sárgásfehér, a szarvak és körmök viaszsárgák, a bQr kevésbé festenyzett. A fekete színváltozat rövidszQrei és gyapja egyaránt fényes fekete, a szaruanyagok és bQr sötéten pigmentáltak. A racka feje finom, elkeskenyedQ, viszonylag rövid, oldalt tartott fülkagylókkal. A szemek élénkek. A hát éles és keskeny, a mellkas mély és lapos. A csontozat erQs, jellemzQ a túlnQtt far. Izomzata szívós. Természete élénk, sQt gyakran ideges. A racka gyapja fürtös szerkezetq, hullámos lefutású. A gyapjúszálak durvák, sok köztük a felszQr, ezért a fajta kevertgyapjasnak tekinthetQ. A szálak éves növekedése eléri a 30 cm-t is. A rendement így 55--65%-os. Az anyák nyírósúlya 2, a kosoké 3 kg körül alakul. A kifejlett állatok gereznájából bunda, gyapjából szQnyeg, pokróc és suba készül. A pár hetes bárányok gereznája kucsma, gallér és bélés alapanyagának alkalmas.
A külterjesen tartott juhok súly):
\
–
¤
,9H ‹ ©ª¶3”©Œ±Ô- X f "(/(‘(•(),>,?,€,-\-­.!/A0f01=1>1”2ëÙÊÙÊÙÊÙÊÙʵÊÙʵʣÙʵÊÙÊÙÊÙÊÙÊÙÊÙʑʑÊÙÊÙÊقÊhs
‹hs
‹B*CJaJph#hs
‹h0`ª6B*CJ]aJph#hs
‹hs
‹5B*CJ\aJph)hs
‹h0`ª56B*CJ\]aJphhs
‹h0`ªB*CJaJph#hs
‹h0`ª5B*CJ\aJph'hs
‹h0`ª5B*CJKH$\aJph-):
P
]
–
¥
,:Hx¡‹¡ª·4”ªŒïâÖÉÖÖÖÖÖÖÉÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ
¤d ¤d@&[$\$gd0`ª
¤d ¤d[$\$gd0`ª
¤d ¤d@&[$\$gd0`ª$¤d ¤d@&[$\$a$gd0`ª°ÄâÄþþŒ±Ô- - X g "(0(‘(–(),?,,-]-­.ë."/A0g01>1”2–2òæÙæææææææææææææÙææææææÔgd0`ª
¤d ¤d@&[$\$gd0`ª
¤d ¤d[$\$gd0`ª
¤d ¤d@&[$\$gd0`ª”2–23V:äABXJ€J&R@R¾SÀSY Y¨^º^ dBdti„i*m,mÚoÜoÄqÆqZu„R…T…Œ†Ž†b‡d‡ÆˆÈˆ.Š0Šž®€Ž‚Žpr^•`•À–Ò–lœnœ| ~ î¡ð¡.¥0¥Ž§§î®ðàÕʼʼʼʭʼʼʢ›¢›—›—›—›•›—›—›—›—›—›¢›—›—›—›¢›—›—›—›—›—›Uhs
‹

h€hs
‹ h€hs
‹CJaJhs
‹hÞx´B*
CJaJph3hs
‹hÞx´5CJ\aJ hs
‹hÞx´CJaJ hs
‹h±
kCJaJhs
‹hÞx´5CJKH$\aJhs
‹hÞx´B*CJaJph:–23*5V:„;D< =”=Ž>€?H@äAXJ&RY¨^

d dBdti„iêÜÜÜËËËËËËÜÜÜÜÜÜƾ¹´gds
‹gds
‹ $a$gds
‹gd±
k$
&
F „, ¤Z]„,a$gd±
k
$ „,¤<]„,a$gd±
k$ „,„,¤K ¤w@&]„,^„,a$gdÞx´ „iuž®À–Ò–¬Ä®Ä°ÄÂÄÄÄÆÄÜÄÞÄàÄâÄäÄúúõúõúðëßÖÔßÖÔÔë „h]„hgd0`ª
„øÿ„&`#$gd0`ªgd±
kgds
‹gds
‹gds
‹a viszonylag csekély; az anyák 45, a kosok 60 kg körüliek. Húsformái gyengék, ugyanakkor a hús faggyúval kevésbé átszQtt. A faggyút a hasqrben és a fartájékon deponálja. Mint Qsi parlagi juh, a racka is többhasznosítású, leginkább azonban tejelQ juhként tarthatjuk számon. Tejtermelése a báránytejen kívül körülbelül 50 liter. Parlagi juhként csak Qsszel párosodik és a tél végére elli bárányait. Az ikerellés 10--15%-ban fordul elQ. A racka számára téli szállásként akol, vagy három oldalról fedett fészer is elegendQ. Az év zömében legel, a berregési idényben és télen széna- és abrak-kiegészítésben részesül. A magyar juhot napjainkban fQleg nemzeti parkok és magángazdák tartják. A fajta védelmére és megfelelQ tenyésztésére már 1983-ban megalakult a Magyar Rackajuh-tenyésztQ Egyesület. A racka juhok csoportjába tartozik az Erdélyben kialakult gyimesi racka is. Ez az alföldi rackánál finomabb bundájú, de ugyancsak jó tejelQ, vegyes hasznosítású juh. A kosok laza csigás, az anyák rövid, sarlóidomú szarvakat viselnek. Az állatok szinte teljesen fehérek, leszámítva a fejen -- néha csak a szem körül -- és lábvégen elQforduló sötétbarna vagy fekete színq szabálytalan foltokat. A gyimesi rackát hazánkban is törzskönyvezik.
A cikta
A cikta juh hazánkba a török uralmat követQ betelepítések nyomán érkezQ németajkú lakosságával került be. A cikta tolna-baranyai sváb juh néven túlélte a divat és a politika hullámait, és megQrzQdött a jövQ számára. Érdekes, hogy eredeti hazájában, Németországban kipusztult; a fajta ottani regenerálása hazai egyedek visszaszállításával vette kezdetét. A cikta, a rackához hasonlóan, kisebb testq juh, az anyák 40, a kosok 60 kg körüliek. Az anyák szarvatlanok, a kosok egy része hord csak könnyq csigás szarvakat. Az állatok teljesen fehérek. A szaruanyag viaszsárga, bQrük pigmentmentes. Csontozatuk finom. A fej keskeny. A fül tölcsérszerqen sodrott, vékony, hegyes, vízszintesen álló. Farkuk a csánkig ér. A cikta kevertgyapjas juh, a gyapjúval való benQttség nem jellemzQ. A szálak éves növekedése körülbelül 20 cm. Ezért gyakran kétszer nyírják az állatokat. A nyírósúly az anyáknál gyenge 2, a kosoknál 3 kg körül alakul. A felszQrök jelenléte miatt a rendement magas, 65%-os. A cikta nem csak Qsszel, hanem tavasszal is üzekedik, tehát két fedeztetési ciklusban szaporodik. Hazánkban ma egyetlen üzemben, de több tenyészvonalban tartják fenn e fajtát.
A cigája
A cigája szintén régi, önálló juhfajta. A Balkánról Oláh- és Moldvaországon, Erdélyen át húzódott fel a Kárpátok északi hegyláncáig, került be a magyar Alföldre az 1700-as évek során. A hazai posztógyárak igénye és Brassó virágzó gyapjúkereskedelme ösztönözte arra az erdélyi gazdákat, hogy durva gyapjas curkán állományaikat a finomabb gyapjút termelQ cigájára cseréljék le. E kifejezetten hármas hasznosítású és alapvetQen a hegyi juhok csoportjában nyilvántartott fajta nagyon jól alkalmazkodott Magyarország eltérQ földrajzi és éghajlati adottságaihoz. Állománya, vándornyájak csoportjában, télen egészen a Fekete-tengerig eljutott, és a következQ év májusában már a bárányokkal megszaporodva legelt ismét otthon. Az idegen tenyészállatok ErdélybQl bemutatás és kipróbálás céljából, megrendelés eredményeképpen kerültek el az ország távolabbi vidékeire. A fajta a tenyészállat-kereskedelem révén késQbb máshol, leginkább a Duna--Tisza közén is elterjedt. Az elsQ világháborút követQen a cigája tenyésztése itt -- jobbára Bács-Bodrog és Csanád, kevésbé Pest vármegye déli részén -- maradt meg, illetve fejlQdött tovább. A két világháború között, kedvezQ tulajdonságai révén, a paraszti gazdaságokban mint fejQsjuh is terjedni kezdett. Manapság hazánkban alapvetQen kétféle cigájaváltozatról beszélhetünk: az egyik az Qshonos (ún. génrezerv, termelésre irányuló szelekció nélkül), míg a másik a tejtermelésre szelektált. A cigájának országonként több színváltozata létezik. Így például a kovásznai változat barnás-vörhenyes (néha kifejezetten sárgás) pofájú és lábú. Más országokban a fajtának tarka és teljesen fehér változata is létezik. A hazai Qshonos változat feje és a lába fekete, kávésbarna színq. A bárányok színe világosabb-sötétebb homokszürke (barkás), de a bunda késQbb, rövidebb-hosszabb idQ alatt, felveszi a fehér színt. A kifejlett anyák súlya 50--55 kg, marmagasságuk 65--70, törzshosszuk 75 cm. A kosok nagyobbak és nehezebbek. Egy részük sötét, másfél körívet leíró, csigaszerq szarvakat visel, de suta kosok is akadnak. Az anyajuhok szarvatlanok, s csak kisebb részük hord satnya, sarló idomú szarvakat ( kecskeszarv"). A középnagy, szikár fej többé-kevésbé domború profilvonalban határolódik: az orrhát az anyákon enyhén, a kosokon erQsebben domború. A szemek nagyok, sötétek és igen élénkek. A fülek általában vastagabb húsúak, rövidek és vízszintesen hordottak. A nyak közepesen izmolt és ráncmentes. A vállak jó kötésqek, a mar közepesen széles és izmolt. A hát és az ágyék egyenes, aránylag hosszú és közepesen izmolt. A far enyhén lejtQs, közepes hosszúságú, szélességq, izmoltságú, néha rövid, esetenként csapott. Csontozatuk erQteljes. A végtagok aránylag hosszúak és mérsékelten izmoltak. A tQgy jólfejlett. A cigája bQre, nyálkahártyája (fogíny) és a nyelve palaszürke, ilyenek a körmök is. A bunda alatt vagy hiányzik, vagy csak hígabb változatú pigment létezik. A cigáják bQre viszonylag vékony és rugalmas, gyengébb a curkánok és merinók bQrénél. A gyapjas cigájabQr juhászbunda, közönséges bQrbekecs, ködmön készítésére ennél fogva kevésbé alkalmas. A gyapjú színe fehér, néha tqzdelt. A cigája bundáját bélállomány nélküli pehelyszálak alkotják. Ezek a szálak fodrosak, hullámosak, fürtös szerkezetqek; ez így finomabb harmadrendq posztógyapjúnak minQsíthetQ. A gyapjúszál simulékony, néha lüszter fényq. A fürtmagasság az anyákon 5--8, a kosokon 6--10 cm. Az anyák nyírósúlya napjainkban 2,8 kg, a kosoké 3,5 kg. Az évi kétszeri nyíratás csak a Délvidékre volt jellemzQ. A jól kezelt hegyi cigája bundájának rendementje 36--60% között alakul. A fajta gyapjúval való benQttsége jó, a tömöttség viszont nem kielégítQ. A bárány gyapjúját a kalap gyárosok egykor szívesen vásárolták. Több feldolgozó a cigája gyapjú nemezülQ-képességét is kiemelte. A cigája sokak szerint elsQsorban tejhasznú juh. Az anyákat hagyományosan a három hónapos szoptatást követQen még négy hónapig naponta kétszer fejik. A kifejt tej anyánkénti átlagos mennyisége 40--60 liter. A tejhasznosítás az elsQ világháborút követQen még inkább elQtérbe került. Nagyobb tejtermelésük révén ekkor váltak híressé a bánáti (zombori) cigáják. Az újszülött bárányok nagyok, s anyjuk jó tejelése következtében -- különösen eleinte -- igen jól fejlQdnek. A cigája hízékonysága figyelemre méltó, ugyanis felülmúlja más parlagi juhok hízékonyságát. A fajta húsa nagyon finom, porhanyós, jó ízq, nem faggyúszagú. A cigája rendkívül edzett, ellenálló fajta. Szaporodásával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a rackához hasonlóan szintén csak Qsszel üzekedik. A természetes fedeztetési idény augusztustól novemberig tart. Nem szapora fajta, szaporulati százaléka 120--130 között alakul, tehát az ikerbárány elQfordulása viszonylag ritka. A fajtában az ürüztetés terjedt el. EllenQrzött Qshonos cigája állományunk most, az ezredfordulón hozzávetQlegesen ezer anyát és ötven kost számlál. Ezek az állatok -- természetes környezetükkel szoros szimbiózisban élve -- a Körös-Maros Nemzeti Park, valamint néhány gazdasági társaság és magántenyésztQ állományát alkotják. A tejelQ cigáját a Magyar JuhtenyészQ Szövetség -- egyhasznú voltára (és esetlegesen idegen fajták vérhányadára) tekintettel -- ma önálló fajtaként különíti el. Ez a fajta testméreteiben jelentQsen meghaladja a jelenleg Qshonosként kezelt állományt, és alkatában magán viseli a kimagasló tejtermelQ-képesség külsQ jegyeit. A tejelQnél meghatározó a hosszú, lelógó fül és a hosszú fej, gyapjútól mentes homlokkal és domború orrháttal. Ennél a fajtánál az Qshonosra jellemzQ bóbita (a homlok gyapjúkorongja) hiányzik, bárányai feketén jönnek a világra. A tejelQ változat szaporább az Qshonosnál. Az Qshonos és a tejelQ változat közötti különbség kimutatását szolgálta (az Qshonos állomány fenntartásának rendszeres kontrollálása mellett) a fajta vércsoport- és fehérje-polimorfizmus rendszereinek vizsgálata is.


PAGE 


PAGE 8

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

01 15 bizonytalanság és játékelmélet0001 2.óra 29 8. előadás alapfogalmak állatrendszertan anyagismeret 2 anyagok aszalós lászló bencze cisco dinamika építésszervezés i. épszerk 5 épszerk4 éptöri ii gazdasági közjog gazdaságszociológia gazdaságtörténelem glikoneogenezis görögország határérték identitás kérdés válasz kis jános kórtan környezeti katalízis kőzetek kritgyak kurzusleírás lemezszegélyek mb megtakarítás menedzsment minta motefo növény növényrendszertan növényszervezettan jegyzetek objektum orientált órai diák összefoglaló regterv reklámjog statisztika tartály üzleti etika vállalkozás védett területek