ciprusiak

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaKözép- Európa Népei és Kultúráiciprusiak

B. 15. Albánok és görögök (ciprusiak)

Az Oszmán birodalom
A Szent háború következtében a 16.-sz közepére, II. Szulejmán uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését. EttQl kezdve különbözQ belsQ és külsQ tényezQk miatt azonban, folyamatosan csökkent. A 16-17. sz. Európában modern ipari társadalmak alakultak, modern technikai eszközöket használtak és Európán kívüli nyersanyag feltárásának köszönhetQen nagyarányú volt a termelésnövekedés és a gazdagodás. Ezzel szemben a tradicionális társadalmakhoz hasonlóan, az Oszmán birodalom megelégedett a termelés szinten tartásával és nem keresett új nyersanyaglelQhelyeket, lemaradt a modern fegyvergyártásban. Mégis a 19 sz. elején a 3. nagyhatalomnak számított. A birodalom területén 30 millió ember élt.
Oszmán-török állam csúcsán a szultán, mint a legfQbb világi és egyházi hatalom birtokosa állt. Korlátlan hatalommal rendelkezett alattvalói fölött is. Kezdetben minden föld tulajdonosa Q volt és csak haszonbérlet fejébe lehetett birtokot kapni de a 18. sz-ban a helyi hatalmasságok már nagybirtokokat szereztek.
A népesség a társadalmi státus és a vallási hovatartozás szerint rétegzQdött. Státus szerint 2 nagy kategória volt: kard emberei szultán és a hadsereg és a toll emberei vagyis a vallási vezetQk és tudósok. A második rend a parasztokból, birtokosokból és kereskedQkbQl állt (rája) akiknek feladatuk a gazdaság mqködtetése.
Vallásilag az Oszmán birodalom muzulmánokra és a hozzájuk képest alacsonyabban álló nem muzulmánokra (zsidók, keresztények) oszlott. Az eltérQ vallásfelekezeteket közösségekbe szervezték (milletbe), amelynek saját egyházi hierarchiája volt és mivel a birodalom európai részein élQk 2/3 -a ortodox vallású volt ezért ez volt a legjelentQsebb millet. VezetQje a görög eredetq Konstantinápolyi pátriárka volt, akit a szultán jelölt ki. Gondoskodott az egyházához tartozók hqségérQl, vigyázott a közrendre, büntetQbíráskodásban is jelentQs szerepe volt.
A birodalom európai tartományaiba 12 000 ezernél is nagyobb népcsoport élt, közülük a görögök voltak a legkedvezQbb helyzetben, akik nagy számban éltek az Égei-tenger szigeteinél, Tesszáliában, Trákiában, Macedóniába, Kis-Ázsiában. Ennek oka, az ortodox egyházban játszott jelentQs szerep, a kereskedelmi életben elfoglalt domináns szerep és az álltaluk a birodalomban elfoglalt magas tisztségek.
A görögök mellett lakó albánok a Balkán  fsziget egyik legelmaradottabb népe maradt. Hármas vallási rétegzQdés, muzulmán, ortodox és katolikus mellett 2 nagy törzsi csoportra oszlottak.
Szerbek: területein szinte kizárólag szerbek éltek. Többsége személyileg szabad paraszt volt. Az ortodox egyház fontos szerepet töltött be életükbe. Minden település maga választotta elöljáróját.
Montenegró: nyelvükben, vallásukban a szerbekre hasonlítottak. Azonban elzártak voltak, és saját állami és egyházszervezetük volt. FQ társadalmi és politikai egységük a törzs volt. Leginkább pásztorkodással, vadászattal és útonállással foglalkoztak.
Bosznia és Hercegovina a 19. sz. -tól heterogenitást mutattak. Ortodox szlávok éltek többségben a két területen.
Ezekkel a területekkel szemben, amelyeknél a helyi ügyek intézésébe önállósággal rendelkeztek közvetlenebbül irányitották a törökök a macedón, trák és bolgár területeket. Ennek oka a birodalomi központ közelsége, és a szétszórt török ill. muzulmán lakosság.
2 román fejedelemség, Moldva és Havasalföld autonóm provinciaként kapcsolódott a birodalomhoz. A helyi földbirtokos nemesek (bojárok) megQrizték kiváltságaik jelentQs részét, Qk választottak fejedelmet. Muzulmánok nem juthattak földbirtokhoz, nem voltak mecseteik itt, viszont egyre több görög, fanarióta földbirtokos lett. Fanarióták közül kerültek ki a fejedelmek, akik kirabolták a tartományokat és ezért elszegényedett a lakosság és a román felsQ réteg elgörögösödött.
Zsidók és cigányok a birodalom minden részét megtalálhatók voltak szétszóródva. Zsidók nagy része Spanyolországból vándorolt ide városokban laktak és kereskedéssel, pénzügyekkel foglalkoztak. A cigányok a 14 sz. -ban jelentek meg, nyelvük itt keveredett a göröggel. Vallásuk nem volt, csak ha rákényszerítették Qket. A legpiszkosabb munkákkal foglalkoztak, a legtöbben Moldvába és a Havasalföldön éltek. KülönbözQ vallású és szokású törzsekre oszlottak.

Albánok:

Albán Köztársaság hegyvidéki, alpesi jellegq, sík terület. Nem trágyáznak, ezért jó biogyümölcs termesztQ. Teraszos földmqvelést a kínaiaktól eltanulták. Két nagy csoportját tájszólásaik, szokásaik, öltözködésük és zenéjük különbözteti meg. Ezek a délen élQ toszk-ok és az északon élQ gheg-ek. Nyelvük indoeurópaiból eredeztethetQ. Envert Hodzsa rendszere után a toszk nyelvjárás lett az állam irodalmi nyelve. Koszovói, macedón, montenegrói albánok a gheget beszélik.
Vallás:
Albán történelmi jellemvonás a decentralizáció, így vegyes az albán felekezeti megoszlás. 70%-a mohamedán vallású, a többsége szunita muzulmán, kevesebb része a toszk bektasi nevq dervisekhez tartozik. 30% egy része római katolikus vallású az Északi részen és a D-en ortodox.
Történelme:
Kr. e. 8. és 7. században a mai albániai partoknál görög kolóniákat hoztak létre. Az albánok Qsei az illírek, Kr.e 3. sz-ban megalapították a Szkodrai Királyságot, amely késQbb a Római birodalom része lett, majd kettéosztásakor Konstantinápoly fennhatósága alá került.
4. sz-ban kezdQdött meg a lakosság áttérése a kereszténységre.
6. sz-ban a bevándoroló szlávok és bolgár uralom miatt, kiszorultak a termékeny völgyekbQl, vagy a bevándorlókkal keveredtek.
11.sz-ban kezdték használni a térség lakóira az albán elnevezést. Ekkor kezdQdtek a normann betörések, majd a keresztes hadjáratok folyamán helyreállt a Ny-hoz fqzQdQ kapcsolatuk. 1240-ben, amikor a keresztesek meghódították Konstantinápolyt, a mai Albánia déli része Epirusz bizánci tartomány része lett. Az Anjou-házba tarozó I. Károly és Szerbia is átmenetileg kiterjeszti hatalmát Albániában.
*Sokáig sikeresen védekeztek az oszmánok ellen, hadvezérük Szkander bég a törökök ellen folytatott függetlenségi harcban hQssé vált. Halála után az ország török uralom alá került. 16-17. sz-ban tömegesen áttért a lakosság az iszlám hitre. Északon megmaradt a római katolikus vallás, míg délen az ortodox. Ez az iszlamizáció ösztönzést adott a szerb és görögellenes ellenállásnak, de a törökkel szemben is.
19. sz-ban kezdQdött meg a nemzeti újjászületés, amikor megalapították a Prizreni Ligát.
**1912-ben az elsQ balkáni háború idején az Albáni Nemzeti Kongresszus kikiáltotta függetlenségét, de az elsQ világháborúban megszállták a központi hatalmak, majd Olaszország foglalta el. A háború után két párt állt egymással szemben a Demokrata Párt és a kormányzó Konzervatív Párt. Jugoszláv és orosz támogatással sikerült Zogunak, vagyis a kormányzó pártnak gyQznie, aki felvette a királyi címet is. A II. világháború kitörése elQtt 39 áprilisában Olaszország megszállta Albániát és II. Viktor Emánuel lett perszonálunióban a király. 1943-ban a németek is megszállták és ellenük partizánmozgalmak alakultak ki, Enver Hodzsa kommunista pártvezér vezetésével. 41-ben pedig megalapították a kommunista pártot szintén Hodzsa vezetésével és brit, jugoszláv támogatásával a felszabadító mozgalom irányítását is átvette.
1944-ben a felszabadulás után, az ellenállási csoportok népfrontkormányt alakítottak, aminek élén Hodzsa állt. Föld-pénz- és oktatásreformot vezetett be és tisztogatást hajtott végre a kommunista pártban. 1946-ban kikiáltották a népköztársaságot, amely Jugoszláviára támaszkodott, de amikor azok a délszláv államokhoz akarták csatolni, szakított Titóval és Oroszországhoz közeledett. 1961-ben megszakította kapcsolatát a Szovjetunióval és maoista ideológiájának köszönhetQen Kína egyetlen szövetségese lett. Mao 1978-as halálakor ezt a kapcsolatot is felszámolták és Hodzsa az iráni iszlám forradalom híve lett. Halálakor Ramiz Alia lett az utódja, aki az ellátási gondok miatt nyitottabb politikát folytatott.
A demokratikus törekvéseknek az ország sokáig ellenállt és csak a közélet növekvQ hatására engedélyezték 1991-ben a szabad választásokat. A rossz gazdasági helyzet és az albánok tömeges külföldre menekülése következtében változás történt az ország élén. 1989-ben a számos országban lezajló rendszerváltozásokat Ramiz Alia elutasította, Albánia továbbra is teljesen elzárt volt.
1990 decemberében a diákok tömegtüntetéseken követelték a sztálinizmus feladását, hogy engedélyezzék pártok alapítását, szabad választásokat és szüntessék meg a hitéleti tilalmakat. A felkelést elfojtották, de reformokat is bevezettek. További engedmény volt, hogy ’91-ben választásokat tartottak, de ekkor is a kommunisták nyertek, mivel az ellenzéknek nem volt ideje kampányolni és bizonytalanság, félelemérzet uralkodott az emberek között. A kommunista vezetés 1991 jóváhagyott egy törvényt, amely rögzítette az emberi jogokat, a hatalom megosztását, szabad választásokat, a jogállamiságot. Azonban arra törekedett, hogy megakadályozza etnikai, regionális, vallási alapú pártok létrejöttét, különösen az albániai görögök mozgalmától tartott. Görögök azonban megalapították az etnikai szempontból semleges Emberi Jogok Védelmének Unióját. ’91 nyarán nagy tüntetések, sztrájkok robbantak ki, amik követelték a kormány lemondását. 30 ezer albán emigrált. Ennek következtében 92-ben új választásokat írtak ki, amit a Sali Berisha vezette Demokratikus Párt nyert meg, ezzel az ország vezetését átvette az értelmiségi réteg. Az új, nyugati orientációjú vezetés szélsQséges liberális gazdaságpolitikát vezetett be. Kezdeti hanyatlás után fellendülés következett, de csökkentek a szociális juttatások, nQtt a munkanélküliség, a lakosság nem volt elégedett a fellendülés mértékével.
Dél-Albániában a görög határ közelében görög nemzetiségq lakosok éltek, amely a görög polgárháború idején népesült be. A görögök csak 1987-ben szüntették meg hivatalosan a hadiállapotot Albániával és mondtak le az albániai görög területrQl. (Észak-Epiruszról). A kisebbség politikai szervezetet alakított. A görög kisebbség szoros kapcsolatot ápolt Athénnal, amit az albán nacionalisták nem néztek jó szemmel. Az albánok egyrészt megpróbálták csökkenteni a görög kisebbség jogait, míg másrészt követelték az albán kisebbség jogait külföldön. A görög kisebbség védelmében Athén nyomást gyakorolt Albániára azzal, hogy Görögországot elözönlQ vándormunkások és gazdasági menekültek kiutasításával fenyegetQzött, és valamelyiküket vissza is fordította. Görög nacionalista körök pedig jogot formáltak É-Epiruszra. Görög kormány autonómiajogokat követelt az albániai görögök számára és egyre több az országába dolgozó albánt utasított ki és megakadályozta, hogy Albánia európai, pénzügyi megsegítésérQl döntés szülessen. A szembenállásuk egyre nagyobb nemzetközi visszhangot kapott. Közvetlen tárgyalások útján végül sikerült a vitát lezárni. A kibékülési politika csúcspontja 1996-ban Kosztisz Sztefanopulosz görög elnök látogatása Albániába. Két ország barátsági szerzQdést irt alá. Különleges intézkedésekrQl állapodtak meg a görög kisebbség védelmére és görög iskolákat létesítette, Albániát felvették az Európa Tanácsba, Görögország pedig támogatta a NATO-ba való belépését.
Berisha-korszak végén 1996-97-ben pénzügyi botrány robbant ki, mert számos kisbefektetQ elvesztette a pénzét. Az események bekövetkeztéért a kormány is felelQs volt, mivel sikerpropagandát folytatott és szította a befektetési kedvet. A parlamenti választásoknál a Demokrata Párt gyQzelménél eközben manipuláció és szabálytalanság történt, az ország vezetése tekintélyelvq vonásokat kezdett mutatni.
97 januárjában az un. piramisjátékok összeomlásával kezdQdött a válságos idQszak. Gyanús befektetQtársaságok csalóka kamatígéretekkel tévesztettek meg rengetek kisbefektetQt. Február elején több bank is összeomlott a botrány következtében. Tiltakozó akciók és zavargások törtek ki, a Meksi-kormány lemondott. Berishát másodszorra is megválasztották elnöknek, de egyre több helyen robbantak ki harcok a hadsereg egységei és a felkelQk között. A lázadók fosztogattak és követelték Berisha lemondását, többen külföldre menekültek. Berisha és a legfontosabb ellenzéki pártok megegyeztek egy átmeneti kormányról és egy új választásról, valamint segélycsomagokat osztottak szét a lakosság körében. A választás a bal-közép szövetség nyerte Fatos Nano vezetésével.
Albánia azóta az ENSZ tagja. Törökországgal ’92-ben átfogó segítségnyújtási egyezményt kötött, így számíthat rá, ha szerb támadás éri vagy a kosovói helyzet elmérgesedik. Katonai együttmqködési megállapodást kötött az USA-val. Olaszországgal, Németországgal& . Mind a polgári életben, mind gazdasági téren keresi az utat a nemzetközi közösséghez. Nem tartja összeegyeztethetetlennek az egyidejq nyugati és iszlám orientációt. Stabilizációja azonban szorosan összefügg az egyházak jövQjével. Az ország külpolitikájára jellemzQ a konfliktus a szomszédos országokban lévQ albán kisebbségek miatt. Görögországgal sikerült ezt a problémát kezelni kisebbségvédelmi intézkedésekkel, viszont Szerbiával és Macedóniával az ott élQ albánok gondjai miatt még nem rendezQdtek a konfliktusok.
(Krónika kézikönyv. Európa)

Történelem: *A középkorban az albánok a bizánci és szerb birodalom lakosai voltak. 14. sz. független kis fejedelemségekbe tömörültek. Rivalizálásaik miatt meghódították Qket a velenceiek és az oszmán-törökök. 1449-ben Szkander bég maga köré gyqjti az albánokat és legyQzte II. Munrád oszmán-török szultán. Anyagi erQforrás hiánya miatt Alfonso nápolyi király hqbérese lett. Szkander bég halála után a törökök megint elfoglalták a területet és a veleceiek visszafoglalták. Sok ezer albán menekült Olaszországba. Kezdeti ellenállás után alkalmazkodtak az oszmán uralomhoz és sok albán tért át mohamedán hitre. 17 és 18. sz-ban szerbeknek Habsburg területre való nagyarányú kivándorlása után muzulmán albánok telepedtek le Koszovóba. (Metomijába és Ny-Albániába)
19. sz-ban olaszországi albán értelmiségiek kezdeményezésére kezdQdött meg az albán nemzeti újjászületés megmozdulásai. 1908-ban az új török rendszer nem tette autonómmá Albániát, ahogy Qk szerették volna, sQt inkább a törökösítés veszélye fenyegette Qket. Helyi is kis felkelések után ezért 1912-ben a Balkáni háború ideje alatt kitört az elsQ általános albán felkelés, mivel attól tartottak, hogy a szomszédos keresztény hatalmak fel akarják osztani az országot. Az elsQ független albán állam 1913-ban alakult meg. Az új Albán királyság folyamatos viszálykodás, amely egyik forrása, hogy Koszovó Szerbia része. Koszovói albánok erQszakos asszimilációi miatt, tömegesen mészároltak le. 1918 Szerb-Horváth-Szlovén királyság megalakulása, ami a nevében is tagadta Albánia, mint különálló állam létezését. Sok alábán menekült Koszovóból a szerb elnyomás miatt és belQlük alakult meg a szerb ellenes Koszovó Bizottságot. 20- 30 években gerilla háborúk Koszovóban. A két világháború között az albánok anarchiában éltek, hatalom hol I. Zogu király (muzulmán törzsfQ) kezébe volt, hol Fan Noli (görög keleti püspök). 1939-bnen Olaszország lerombolta Albániát és Mussolini a II. vh. Alatt Albániához csatolta Koszovót. Enver Hodzsa a háború végén magukhoz ragadták a hatalmat és Koszovót Tito kezére játszották. Albánia 1946 januárjában népköztársaság lett és a legelmaradottabb kommunista rendszer is.
Tito 1980-as halála óta a koszovói albánok helyzete rosszabb lett. ’89-ben érvénytelenítették a Vajdaság és Koszovó autonóm státusát és az Albán Köztársaságban, 1991-ben többpárti választást tartottak.
(Európa népei)

19. sz. utolsó harmadába kezdett az albán nyelvq oktatás megindulni és az albán nemzeti öntudat elsQ képviselQinek irodalmi tevékenysége is. Ide tartozott Girolamo De Rada aki, 1872-ben eposzában az albán hQsi múltat idézte fel, Konstantin Kristoforidhi, aki bibliafordításokat tett közzé. Hristoforidi nevéhez fqzQdik az elsQ albán nyelvtan kiadása 1882-ben. Ennek standardizálása, a déli és északi latin betqs írásmód egyfélével való felváltása 1908-ban történt meg. Az albán nemzeti mozgalom kialakulásának egyik fontos pontja az 1878-as gyqlés (albán liga), ami a nyelvi-kulturális egység feladata mellett politikai követeléseket is megfogalmazott a törökök hatóságoknak. A ligát a Porta 1880-ban felszámolta és az albán nyelvq iskolákat és kiadványokat is betiltotta. Az oszmán birodalom csak a fokozódó vereségei hatására kezdett újra foglalkozni az albán nemzeti mozgalommal.

Balkáni háborúk és az albán állam létrejötte

**Szerbiában politikai ellentétek akkor élezQdtek ki mikor a királyt és az egyik párt számos tagját kivégezték és mást neveztek ki a trónra. Az új uralkodó és miniszterelnöke, Nikoa Pasic erQteljesen látott neki a szerb nemzeti program kiteljesítéséhez. 1907-ben barátsági szerzQdést kötött Bulgáriával, fegyvereket rendelt Franciaországból és a Habsburg Monarcihával akkor romlott meg véglegesen a viszonya, amikor annektálta Bosznia-Hercegovinát. Titkos szerb társaságok alakultak kormány támogatásával, hogy akciókat hajtsanak végre a Balkán destabilizálására és a Nagy-Szerbia megteremtése céljából.
1908-ban Törökország forradalom kezdQdött és ezt Albánia ki akarta használni autonómiájuk megteremtése miatt, de ismét megakadályozták ezt ezért összecsapások voltak az albán lakosság és török katonák között. Kegyetlenkedések elQl több ezer északi albán menekült át a szomszédos Montenegróba 1910-be. Olaszország Törökország nehéz helyzetét kihasználva ’11-ben Líbiai partraszállás után elfoglalta Líbiai tengerpartot, Égei-tenger egyik szigetcsoportját. Ezek után Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország 1912-ben szövetségbe (Balkáni Liga) tömörült és hadat üzentek Törökországnak. Törökország veresége után Délkelet-Európa új politikai határait 1912 decemberében kezdQdQ londoni konferencia állapította meg és fogadtatta el. Valamint a konferencia másik fontos döntése a független albán állam elismerése és határainak kijelölése. Az albán állam azokat a területeket szerette volna, ahol albánok laknak, de megkapták Skutari és azok északi területeit, azonban Koszovót és az Ohridi-tó környékét már Szerbia kapta. Délen kettévágták az Epirust az északi rész az albánoké a déli a görögöké lett. A szövetséges balkáni államok nem tudták rendezni a bolgár-szerb és görög-bolgár határ kérdését és Bulgáriával szemben Szerbia és Görögország titkos katonai paktumot kötött ’13-ban. Bulgárok elszigeteltségét fokozta, hogy Románia is területköveteléssel lépett fel. 1913. június 19-én Bulgária megtámadta hadüzenet nélkül szövetségeseiket és ezzel elkezdQdött a második balkáni háború, és ami szerb, Görög és a hozzájuk csatlakozott törökök és románok gyQzelemmel zárult.
(Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép és Délkelet-Európában a 19-20. században.)

Az egyik legfontosabb feszültségzóna a Balkánon Koszovó, ahol 2 millió albán áll szembe 200-250 ezer felfegyverzett szerbbel és ahol ezért kettQ hatalom áll fent 1990 óta. A feloszlatott albán önkormányzati szervek helyett a legális hatalom a szerb hadsereg kezében van, miközben az albán társadalom földalatti, jól mqködQ hatalmi struktúrával rendelkezik. Koszovó állapotát átmenetinek tartja és Albániához akar csatlakozni. Albánia már 1991-ben elismerte függetlenségét és hangoztatják, hogy egy nagyhatalmi politika eredménye az albán nemzeti megoszlás.
Koszovó mellett jelentQs albán kisebbség él Macedóniában is, az összlakosság 21% -a(1991). Pk részben az albán és a koszovói határ mentén élnek. ’92-ben rendezett népszavazás során 90%-uk autonómia és a Koszovóval való egyesülés mellett állt.
A Koszovóinál és Macedóniánál kisebb nemzetiség él Montenegróban és Észak-Görögországban a határ mellett. ElQbbiek száma 40 000, utóbbiaké 95-100 000. Irredenta mozgalmak itt nem alakultak ki, de az albán nacionalista szervezetek ezeket is a Nagy-Albánia részének tekinti. A görögök pedig Észak-Epiruszra és Dél-Albániára tartanak igényt az ott élQ nagyszámú görögség miatt. A magasabb életszínvonal miatt Görögország nemcsak az albániai görögök de az ott élQ albánok egy része számára is vonzó. (névcserék görögös formájúra) 1997-es zavargásokat követQen nemzetközi katonai ellenQrzés alá helyzeték Albániát, ami stabilizálhatja vagy javíthatja a helyzetet.
(Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép és Délkelet-Európában a 19-20. században.)

Görögök Albániában
Albániába legnagyobb kisebbsége az ország Déli részén él. Összetartozásukat a görög ortodox egyházhoz való tartozás, a görög nyelv és nevek használata határozza meg. A háború után a kommunista kormány fel akarta számolni a vallásgyakorlatot és albánokat költöztetett a görög többségq helyekre, a görögöket pedig fordítva az albán területekre, így akarták szétszórni a görögöket.
XVI. sz-óta mqködnek Albán görög iskolák és a görög kisebbséget hivatalosan is elismerik. 80-as években csökkent a számuk. A II. világháború után, mikor a kommunisták kerültek hatalomra, hivatalosan is támadták a vallást. Több ortodox templomot leromboltak, a szervezett vallásos tevékenység minden formáját betiltották. Vallásos nevq görögöknek nevet kellett változtatni és a görög nyelv használatát korlátozták. Alia enyhítette a kormányzati politikát, számos mecset és templom helyreállítását rendelte el, megnyitotta az Albán határokat.
(Etnikumok enciklopédiája)

Görögök

Görögország történelem:
Görögország területén, már Kr.e. 2000 körül virágzásnak indult a kultúra. ElQször a krétai kultúra, majd megszqnésével a mükénéi kultúra alakult ki. Kr.e. 1200 körül egy ismeretlen nép lerombolta Mükénét és dórhódítás következett, amely 150 évig hatott a mükénéi kultúrára, amely egyre inkább hanyatlani kezdett idQvel.
Kr.e. 8 sz. kezdQdött a városi kultúra kialakulása, létrejött egy új írásmód. Kr.e. 750 körül kezdQdQ gyarmatosítás elterjesztette a görögséget a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségén túl. A jón felkelés után, a perzsa háborúk egységbe forrasztották a görög városállamokat. Ennek ellenére Athén és Spárta között ellentét alakult ki, ezért kitört a Peloponnészoszi háború, amelyben Spárta nyert. Philipposz a hosszan tartó békétlenségeket kihasználva leigázta Görögországot. Fia, Nagy Sándor meghódította a perzsa birodalmat. Halála után megszilárdult az aitóliai szövetség és az akháj szövetség. Kr. e 3. évszázad végén Róma elfoglalta a görög-hellén világ keleti térségét. 148-ban makedóniát római provinciává fokozták le. Két évvel utána az akháj szövetség fellázadt Róma ellen, de leverték Qket. Római Birodalom Kr.u. 395-ben bekövetkezett felosztásáig viszonylagos béke volt. Bizánci Birodalom nem tudta határait megvédeni, 400 körül Trákia és Makedónia felQl betörtek a nyugati gótok egészen a Peloponnészoszig. Bizánc bukása után 1453-ban Görögország az Oszmán Birodalom része lett. A görög-bizánci arisztokrácia tagjai (fanarióták) kiváltságos helyzetet biztosítottak a görögöknek az Oszmán birodalomban. A kereskedelmet is a görögök ellenQrizték. A kereskedQ réteg elQnyös helyzetben volt, de a földbirtokos és paraszti réteg hátrányt szenvedett, javaikat a muzulmánoknak adták és magas adóterheik voltak. Ezért vagy külföldre vándoroltak a 15-16. sz-ban, vagy a hegyek közé húzódtak, ahonnan több felkelést is indítottak. 16-17. sz.  i gazdasági fellendülés a népesség növekedését eredményezte. A francia forradalom hatott a görög nemzeti eszmékre.
Az Orosz Birodalom érdekelt volt a török uralom meggyengítésébe, és Harmadik Rómának tekintette magát, amely Qrzi és PRzîüŒšÔ⮸H-t-!,!ª$Î$>(N(P(R(X*d*h*Ž*˜**+õêØȸªê˜ê˜ê˜ê˜ê˜ê˜ê˜ê†zlê˜`êOê hW.chgu.CJOJQJ^JaJhW.chgu.6CJaJhW.chgu.>*CJ\aJhW.chgu.CJ\aJ"hW.chgu.>*CJOJQJ\aJ#hW.chgu.6CJOJQJ^JaJhW.chgu.5CJ\aJ-hW.chgu.CJOJQJ]aJ-hW.chgu.5CJOJQJaJ"hW.chgu.5CJOJQJ]aJ hW.chgu.CJaJ hW.chãzdCJaJPRzò
dôB^Ô®H- !ª$<(>(R(T(þ+,:.R.n0î0ì1ýýõðëõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõgdgu.gdgu. $a$gdgu.’Wý*+4+þ+
,:.R.n0x0î0ø0ì1ö1T3d3;6B678¨8¶8´fìfîfg>wMwNw(yHy¼yîy:ŽÚŽàŽâŽBR(šxš{š|ššT¢Š¢Œ¢œ¢Î¢è±¾ÀçíâÖâÖâÅâÅâÅâÅâÅâÅâÅâ¹âÖ⹫âíâí❑¹âí❑âÖâ¹âÖâ}âU"hW.chgu.>*CJOJQJ\aJhW.chgu.CJ]aJhW.chgu.5CJ]aJhW.chgu.5CJ\aJhW.chgu.5CJaJ hW.chgu.CJOJQJ^JaJhW.chgu.>*CJaJ hW.chgu.CJaJ#hW.chgu.6CJOJQJ^JaJ1ì157¨8ˆ> BÊDXLÞWþZu`´fìfîfoksv>wMwNwÚ~Ü~68ø‚8ŽàŽâŽ@“÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷òò÷÷÷í÷÷gdgu.gdgu. $a$gdgu.@“””'š{š|ššžT¢Š¢Œ¢œ¢ž¢Î¢P¥þ°¼Ã¬Å¢È¸Ë²ÓÛ ÝDâ,ãÀçøçúçòêð÷÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷gdgu. $a$gdgu.megvédelmezi az ortodox hitet a muzulmánokkal szemben. A politikai és ideológiai elemek összességébQl alakult ki 1799-ben a Jón-szigetek Köztársasága, amely 1800-tól gyakorlatilag orosz protektorátus volt. A nemzeti és állami egység mozgalom élére Alexandrosz Ipszilantisz állt, aki kirobbantotta az elsQ görög felkelést. Oszmán birodalom vereséget szenvedett Navarinónál, ezért az 1829-as drinápolyi béke és a londoni jegyzQkönyv is rögzítette Görögország függetlenségét. BelsQ ellentétek miatt csak Vilmos dán hercegnek sikerült megszilárdítania az államot I. György királyként 1863-ba. Külpolitikájában a törekvése az volt, hogy kiterjessze a hatalmát a görögöknek tartott területekre. (Jón-sziget, Thesszáliát, Krétát elfoglalta)
Az I. világháborúban Görögország elQször semleges maradt, de amikor lemondatták a királyt a központi hatalmakkal szemben lépett be a háborúba. Megszállta Törökországot, de Athén veresége után 1millió görögöt kényszeríttetek Kis-Ázsia elhagyására.
A II. világháború alatt Görögországot megtámadta Olaszország de akkor esett el, amikor Németország 1941-ben beavatkozott. A német, bolgár és olasz megszállás ellenállási mozgalmakat váltott ki. A németek 44-es kivonulása után polgárháború tört ki, amelybe a britek is beavatkoztak. 1946-ban népszavazás döntött a monarchia visszaállításáról, és II. György visszatért a trónra.
A világháborúk után Görögországnak sikerült politikailag felzárkóznia a többi európai országhoz. 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz és az Észak-atlanti szövetségbe való belépéssel a kormány biztosítékot akart, hogy a Szovjetunió nem jelenik meg a Balkánon. 1953-ban szerzQdést kötött az USA-val, az országba létesített támaszpont pedig a NATO politikailag fontos Qrhelye lett Délkelet-Európában.
Az uralkodó arra törekedtek, hogy alkotmányba rögzített jogaikat kiszélesítsék. A kommunizmustól való általános félelem a mérsékelt baloldal hátrányos megkülönböztetését okozták. A 60-as években újabb kormány konfliktus tört ki. Vitatták a király beleszólási jogát a miniszterek választásába és a fegyveres erQk vezetésébe. 1964-ben II. Konstantin került a trónra és amikor megtagadta a Papandreu-kormány büntetQintézkedését az összeesküvQ tisztekkel szemben, akkor a kormány lemondott. Gyorsan váltották egymást a kabinetek, mert a király megtagadta az új választások kiírását. Külpolitikai válság volt ekkor, a Törökországgal kirobbant viszály a ciprusi kérdés miatt is. Végül mégis döntöttek a választás kiírásáról, de annak napján 1967-ben a hadsereg vezetQi puccsot hajtottak végre. Jobboldali tisztek Georgiosz Papadopulosz ezredes és Sztilianósz Pattakosz tábornok vezetésével átvette a hatalmat. A király híveivel ellenpuccsot akart végrehajtani, ami meghiúsult, ezért családjával együtt Olaszországba emigrált.
A katonai diktatúra számos városban menesztette a polgármestert, számtalan egyesületet és szervezetet betiltott. Arra hivatkozva, hogy harcot indít a kommunizmus ellen a konzervatív új kormány tömeges letartoztatásokat tartott, deportálta az embereket. A hatalmát azzal erQsítette meg, hogy kiiktatta a helyi közigazgatást. A rendszer nacionalista, tekintélyelvq ideológiákra épült és társadalom depolitizálására törekedett. Elnyomás eszközei közé tartozott a koncentrációs táborokhoz hasonló létesítmények. A belföldi tiltakozást sikerült letörnie, de a külföldrQl jövQket nem, ezért bejelentette 1969-ben kilépését az Európa Tanácsból. 1968-ban kormányfQként és védelmi miniszterként késQbb külügyminiszterként is a diktatórikus rendszer vezetQje volt Papadopulosz. 1973. június 1.-én kikiáltották a Görög Köztársaságot. Így Papadopulosz államfQ lett, akit azonban novemberben menesztettek, amikor a katonaság ismét magához ragadta a kormányzást.
A katonai junta 7 éves diktatúrája után 1974-ben Görögország visszatért a demokráciához, miután a ciprusi puccs kudarcot vallott. A katonák átadták a civil erQknek a kormányzást és visszahívták a korábbi miniszterelnököt Konsztantinosz Karamanliszt.
Karamanlisz megalapította az Új Demokrácia nevq mozgalmát, Andreasz Papandreu pedig a Pánhellén Szocialista Mozgalmat. Népszavazáson döntöttek a köztársaság bevezetésérQl és a királyság eltörlésérQl. 74 novemberében megtartották az elsQ szabad választást, amelyet az Új Demokrácia nyert meg. Szabadon bocsátották az összes politikai foglyot, visszaadta az állampolgárságot a diktatúra alatt kiutasított ellenzékieknek. Karamanlisz legalizálta a kommunista pártot, szabadon dolgozhatott a sajtó. Kormány elbocsátotta az államapparátusból a katonai rezsim támogatóit és egy idQ után a miniszterelnök, hogy elkerülje a túlkapásokat, elbocsátási tilalmat rendelt el.
1981. január 1-tQl EK tag lett és újra felvették az Európa Tanácsba. Kilépett, majd 1980-ban visszalépett a NATOba.
A PASOK leváltotta az Új Demokráciát és Andreasz Papandreu vezetésével kormányt alakított (1981), majd 93- 96-ig is kormányon voltak. P ellenezte a csatlakozást az EK-hoz és a Fekete-tengerrel határos országokkal és arab államokkal akart szorosabb kapcsolatot kialakítani. Azonban az onnan remélt beruházások elmaradtak, ezért ismét Nyugathoz fordult. Athén kereste a békés rendezés lehetQségét Törökországgal, a két ország viszonya továbbra is feszült maradt, mert újabb határvita tört ki az Égei-tenger alatt felételezett kQolajlelQhelyek miatt. 1993-ba lett az Európai Unió tagja.
(Krónika kézikönyv. Európa)

Oszmán birodalom elszigetelte Qket azokat a történeti mozgalmaktól, amely befolyásolta NY-Európa fejlQdését. A török uralom nyomokat hagyott a szokásaikon, gondolkodásukon, ami hozzájárult az 1830-ban megszületett független görög állam politikai kultúrájának kialakulásához. 3-as történelmi örökség: görög pogány világ, görögkeleti bizánci birodalom és a mohamedán török uralom.
18. sz. végén 19.sz elején görög fiatalok tudatosan a görög kultúra örökségét akarták követni, aminek Qk az örökösei. 1830 függetlenség. FQváros Athén. A központi oktatási rendszer jelentQs szerepet töltött be a sajátos görög nemzettudat belesulykolásába. Addig az ország lakói inkább keresztényeknek mondták magukat, mint görögnek. A múlt ápolása a nyelvi kérdést is felvetette. Régi görögön kívül katharenusz a görögöt is tanították az iskolában, ami eltért a görög nyelvtQl. Számos iskolásnak zavaros ismerete volt anyanyelvérQl. 1970-ben született egy törvény, amely érelmében a dimotiki a mindennapok görög nyelve az állam hivatalos nyelve.
A Kelet-európai népek közül elsQnek a görög vívta ki teljes függetlenségét és szakadt el a birodalomtól. A függetlenségét garantáló 3 birodalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország). Gyakran beavatkozott Görögország belügyeibe pl. ráerQszakolták a monarchiát, ami belsQ instabilitást okozott.
A görög társadalom jellemzQ vonása a szoros családi kapcsolatok fontossága. A görög ipart jelentQs része kis családi vállalkozásokból áll. Függetlenségük kivívása után megjelent Görögországban a nyugati parlamentális demokrácia intézménye az 1844-évi alkotmány eredményeképpen. Ömlesztve a hagyományon alapuló társadalom nyakába. Két világháború között a görög hadsereg döntQbíróként szerepelt a görög politikában. Minden politikai párt nagyhatalmi és karizmatikus vezetQ köré tömörülQ kiemelkedQ személyiségek laza egyesülése volt és van. Iparosítás késQn ment végbe és nem volt nagyszabású, az állam a legfQbb munkaerQ a mai napig. Politikai harc a politikai hatalomért és ezzel az óriási államgépezet ellenQrzéséért. Sajátos vonása, hogy a hivatalos görög kormány maga elQnyére manipulálja a választási rendszert. Létezés elsQ évszázadában új állami politikát a Nagy Eszme irányította Bizánci Birodalom helyreállítása a közel-keleti görög telep egyetlen államba való egyesítésével és Konstantini fQvárossal. 1897 elQször viselt háborút Törökország ellen irredenta törekvések valóra válásáért vereséget szenvedtek következménye az 1908-as katonai puccs. Görögország gyQztesen került ki az 1912-13 évi balkáni háborúból és területe 70%-al növekedett.
A két szembenálló fél között vita volt, hogy belépjen e az I. világháborúba vagy ne Görögország. Venizelosz hívei antantot, Konsztantinosz király semlegességet támogatták. 1917-ben Nagy Britannia és Franciaország távolította el a királyt és miniszterelnök Venizelosz lett. Megengedték, hogy elfoglalja Kis-Ázsia Ny-részét, ahol nagyszámú török élt, de török nacionalisták megsemmisítQ vereséget mértek 1922 szept. Kis-Ázsia görög hadakra. Görögországba kivándorló országként tartották számon. Mivel jelentQs része hegyvidék, csak 30%-a mqvelhetQ és a meglévQ lakosság eltartása is gondot okozott. Népességcsere Bulgária, Törökország, Oroszország. Lakosságcsere után Törökország és Görögország se állt elQ területkövetelésekkel. JelentQsebb a Görögországba élQ török kisebbség (110 e). 1955 program áldozata a török-görögök szinte megsemmisültek. A legújabb török-görög konfliktus forrása az egymás kisebbségének státusa körüli nézeteltérés. Legnehezebben Cipruson kezelhetQ.
II. világháború után hármas megszállás: német, olasz, bolgár. 46- 49-ig tartó polgárháborút a kommunista államok támogatták, mint Albánia, Belgium, Jugoszlávia az új kommunista rendszerek. Kommunista ellenes csoportok amerikai segítséggel felülkerekedtek. Ezredesek uralmának összeomlását 7 évig tartó konzervatív kormány követte. 1950-es évektQl fellendülés.
(Európa népei)

Délkelet-Európa gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan is az egyik legfejlettebb és legmqveltebb népe volt. Ezért már 1526-ban megjelent az elsQ nyomtatott új görög nyelvq irodalmi mq és nyelvtana 1527-ben jelent meg. Fejlett és kiterjed iskolahálózata volt gazdag görög családok gyerekeiket gyakran küldték el külföldre tanulni. A görög nemzeti mozgalom egyik kiemelkedQ alakja Eugenosz Vulgarisszal, aki irodalmi mqveket fordított görögre, és Nagy Katalin szolgálatába állva Szentpétervárról támogatta a görög szabadságharc ügyét. Lázadó röpiratokat irt, amit orosz ügynökök terjesztettek a görög népnek. A másik kiemelkedQ alak Adamantiosz Koraisz. Úgy gondolta, hogy a nép legfontosabb ismertetQjegye a nyelv ezért a görög klasszikusokhoz olyan kommentárokat csatolt, ami a görög és a grammatikailag egyszerqbb szláv, albán, török, olasz szavakkal összeolvasztásával keletkezett keveréknyelv volt. Koraisz nyelvi reformja a görög egyházi hierarchia ellenállását váltotta ki, aki bizalmatlan volt a nyelvre alapozott új görög nemzeteszmével szemben. Az ellentétbQl egy kompromisszum született, ami a kormányzás, közigazgatás és tudományok számára megtartották a klasszikus újgörög nyelvet és a mindennapi élet, a sajtó és szépirodalom nyelve a népi görög lett. Ez a nyelvi kettQség a II. világháborúig megmaradt. A nemzeti megújulás 3. nagy alakja Velesztinlísz Rigasz aki törökök elQl Bécsbe telepedett le. Hirdette a görög és nem görög balkáni népek forradalmának és a török ellenes szabadságharc eszméjét. Hellén köztársaság tervét dolgozta ki, ahol az albánok, örmények, törökök is élhettek volna. P volt a pánhellén görög nacionalizmus, vagyis a nagy görög eszme szellemi elQfutára is.

Görög Függetlenség.
19. sz-ban a görög nemzeti mozgalom politikai jellege hangsúlyosabbá vált. 1814-ben Odesszában megalakult Filiki Eteria, amelyet a gazdag görög kereskedQk hoztak létre és amely valamennyi balkáni nép felszabadítását tqzte ki célul és egy görögök által irányított balkáni konföderációt alkottak volna a többi néppel. Ypszilantisz vezetésével betörtek Moldvába, de ezután már nem kapott cári támogatást a további háborúhoz és a románok is elfordultak tQle. A görög területeken folytatott harcok eredményesek voltak, mivel elfoglalták a Peloponészosz-félszigetet, Korinthoszi öböl É-i partvidékét és több szigetet is. 1822-ben az elsQ görög nemzetgyqlés kikiáltotta a köztársaságot és irányítást az 5 tagú tanácsra bízta. Ahhoz, hogy a területeket megtarthassák támogatásra volt szükségük, amelyet a Földközi-tengeri kereskedelem biztonsága és a Mediterrániumban elfoglalt fontos helyzetük következteében megkaptak. ElQször Angliából, aki elismerte a görögöket és pénzügyi támogatást is nyújtott. Oroszországgal együtt a szentpétervári jegyzQkönyv alapján közvetítenek a felkelQk és a török kormány között egy autonóm görög állam létrehozása érdekében. A Törökök hívására Egyiptom megtámadta görög támaszpontokat de 1827-ben az angol-francia-orosz hajóhad a török-egyiptomi hajókat megsemmisítette. Az orosz-török háborút lezáró békében elismerték autonómiájukhoz való jogukat és a három nagyhatalom rendezésének köszönhetQen független királyság lett, védnökségük alatt. Kimondták a teljes egyenjogúságot. A független állam határain kívül maradt a görögség ¾- e a rendezés után is, ezért az új görög állam terjeszkedni akart.
(Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép és Délkelet-Európában a 19-20. században.)

Ciprus

Elhelyezkedése: Földközi-tenger Keleti medencéjének legnagyobb sziget
78% görög 18% török

Történelem:
Már Kr.e. 7. évezred óta laknak a szigeten. II. Thotmesz egyiptomi király is elfoglalja átmenetileg. Krétai befolyásra saját szótagírása is kialakul. A görög betelepülés Kr. e 1200 körül kezdQdik. Asszír és az egyiptomi uralom között a szigeten virágzott a kultúra, az irodalom. Csak Nagy Sándor hódító hadjáratának köszönhetQen sikerült elszakadni a Perzsa Birodalomtól, halála után egyiptomi gyarmat lett.
Kr.e. 58-ban Római provincia és a birodalom kettészakadás után kezdQdött meg itt a fejlQdés. Békét megzavarta a zsidó felkelés, amelyet levertek és a lakosság felvette a kereszténységet 45 körül. 7. sz.-ban elkezdQdött az arab-muzulmán terjeszkedés, ami a muzulmánok és keresztények között ma is tartó viszályok forrása. Több arab támadás után Bizánc megegyezett az arab kalifátussal, hogy Ciprus közös gyarmat lesz. 1185-ben elszakadt Konstantinápolytól--- harmadik keresztes hadjáratban Oroszlánszívq Richárd meghódította---1120-ban Gudio Lusignannak adta. Ennek a dinasztiának köszönhetQen 1489-ig feudális monarchiaként francia befolyás alá került. 1373-ban a genovai kereskedQk keleti kereskedelmi állomáshely szerepe miatt, megszállták a legfontosabb kereskedQvárosát, de sikerült késQbb Qket elüldözni. Majd az Oszmán Birodalom foglalta el és uralmuk 1571-1878-ig tartott. A török idQkben állították helyre az ortodox egyházat, és a nagyszámú török betelepülQ mellett a lakosság jelentQs nagy része tért át muzulmán hitre.
Amikor 1896-ban megnyitották a szuezi-csatornát, a sziget visszaszerezte stratégiai szerepét és ekkor Nagy-Britannia érdeklQdést mutatott iránta. 1878-ban átvette Ciprus közigazgatását segítségnyújtás fejében a töröktQl. I. világháborúban Anglia annektálta Ciprust és 1925-ben koronagyarmattá nyilvánította. Felkeléseket leverték és a britek elQnybe részesítették a hozzájuk történelmileg és kulturálisan közelebb álló görögöket, míg a törököket elhanyagolható csoportként kezelték. Ennek következtében kialakult a török ellenállás.*A függetlenségi és egyesülési mozgalom jelentQsége 1950-ben mutatkozott meg, amikor III. Makariosz ciprusi érsek a Görögországgal való egyesülési mozgalom élére állt. Se a törökök, se a britek nem akarták jóváhagyni a Görögországgal való csatlakozást. 1955-ben a politikai ellenállás a gerillaharc jellegét öltötte. A görög nacionalisták ellenállási szervezetet hoztak létre, amit Georgiosz Grivasz tábornok vezetett. Fennhatóságuk védelmére a britek törököket (ciprióták) hívtak segítségül a harchoz, ami véres összecsapásokhoz vezetett.
A viszályt tárgyalási úton rendezte a 3 ország 1959-be úgy, hogy a szigetnek függetlenséget adtak.(1960. aug. 16). Az alkotmány a török cipriótáknak kulturális és vallási autonómiát és politikai téren különleges jogokat biztosított és a török ciprióta alelnök megvétózhatta a kormányhatározatokat. Az alkotmány megtiltotta az egyesülést Görögországgal vagy Törökországgal. A két állam csapatokat állomásoztatott a szigeten, a britek viszont megQrizhették támaszpontjaikat. Az állam elnöke görög férfi, III. Makariosz érsek lett. Az elnök megkísérelte, hogy távol tartsa a szigetországot a Görögország és Törökország viszályától, de ez kudarcot vallott. Török ciprióták fellázadtak, mert Makariosz korlátozta a törökök autonómiáját és beleszólási jogait, mivel a török képviselQk megakadályozták a parlament munkáját. Így kitört a görög-török polgárháború. 1964-ben kikényszeríttette az ENSZ a fegyverszünetet, de az összecsapások folytatódtak. A török ciprióták 1967-ben saját, ideiglenes közigazgatást hoztak létre, és kivonultak a parlamentbQl, amikor Makariosz elnök az alkotmány megváltoztatásával a sziget török nyelvq részére korlátozta a török alelnök illetékességét. Makariosz puccsot hajtott végre görög támogatással. Ezután nem sokkal, török csapatok szálltak partra Cipruson hogy megakadályozzák a Görögországhoz való csatlakozást. A törökök a sziget 40%-át vették ellenQrzés alá és a görögök elmenekültek a török részrQl és fordítva. A görögországi katonai kormányzás végének és nemzetközi közvetítések köszönhetQen, sikerült elérni a fegyverszünetet. Viszály mérséklésére ENSZ csapatok állomásoztak a demarkációs vonal mentén és 1974 decemberében visszatért Makariosz és átvette az ügyek intézését. A sziget északi felén hamarosan különálló állami struktúrák jöttek létre, 1975.02.13-án egyoldalúan kikiáltották a Ciprusi Török Szövetségi Államot.
Görögország és Törökország tartós viszálya akadályozza a megoldást. Míg a görög oldal ragaszkodik az egységesítéshez, a török önrendelkezésre törekszik. Ciprusi Köztársaság célja az európai integrációt. Felvételi kérelmét 1993-ban az EK-ba elfogadták, de ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a görög és török népcsoport zárja le a konfliktust. 97-ben megkezdQdtek a csatlakozási tárgyalások, de a sziget északi része elvetette a belépést az Európai Közösségbe.
(Krónika kézikönyv. Európa)

*XIX.-sz elejétQl kezdve a ciprusi görögök a Görögországgal való egyesülést szorgalmazták. Ezt az egyesülést Enozisznak nevezik. A britek ezzel egyetértettek, de ellenezték is, mert a brit közel és távol-keleti stratégiai útvonalába esett. Másik ok pedig a görög és török szembenállás, az angolok nem akartak polgárháborút. Konfliktus eredménye az 1923-as tömeges és kényszerq lakosságcsere. Ez Ciprust nem érintette, mert brit fennhatóság alatt állt. 1955-ben a ciprusi görögök támadások folytattak kormányépületek és tagok ellen, mert nem valósult meg az enozisz. A támadásokat az EOKA (Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezet) hajtotta végre és az ellenállást Muszkosz és Grivasz ezredes irányította. 58-ban gyakoribbakká váltak az erQszakos cselekedetek. Tárgyalások következtek és 1959. februárjában született egy alkotmány.
Makariosz fel akarta adni az enoziszt a görögországi támogatás hiánya miatt  új belsQ ellenzék alakult vele szembe és két merényletet is követtek el ellene  elmenekült  helyette Nikosz Szampszon, aki 63-ban török elleni támadást vezetett  ezért a törökök le akarták mondatni  nem valósul meg  török csapatok Cipruson D-re nyomultak, fosztogattak, gyilkoltak. Cipruson jelenleg 180 km Zöld Vonal van, ami etnikailag a szigetet két övezetre bontja. Török szektorban van az ország teherfuvarozásának nagy része, idegenforgalom zöme, ipari termelés 50%-a. A jövedelem kiesés miatt a görögök óriási építkezésekbe kezdtek. Minden nemzet elismeri a görög kormányt Cipruson. Ez elQny számukra, mivel nemzetközi konferencián képviselik a szigetet és a görögök befolyásolhatják legjobban az ország sorsát. Ez elégtételt ad nekik arra, hogy a török hadsereg jogtalanul elfoglalta az országuk 1/3-át és megfosztotta Qket vagyonuktól. Az északi török területek gazdasága stagnál, rá vannak utalva a Törökországból jövQ segítségre. Tárgyalásokat folytattak a békérQl, még ENSZ segítséggel is.
(Etnikumok enciklopédiája)

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

12 14 2004 ábra adatgyűjtés alap anatómia bibó bio bodlaki tamás bűnperek civilisztika dendrológia durkheim eloadas etnikai kisebbség filozófia finance fizika fizikai+kémia fizkémgyak gazdaságföldrajz halál házi dolgozat kérdések és válaszok közgazdaságtan fő áramlata liliidae lineáris magyar barok marquez mazzag éva meteo műszaki növények növényszervezettan jegyzetek objektum operációs rendszerek oxidáció paulovics pdf példatár reklámelmélet és gyakorlat standardizálás szociolingvisztika tankönyv tervezés tolsztoj urbán válgazd vizuális antropológia alapfogalmai