zsidók

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaKözép- Európa Népei és Kultúráizsidók

ZSIDÓK
A bolygó vagy vándorló jelzQt gyakran alkalmazzák a zsidókra, illetve a cigányokra. Kétségkívül számos hasonlóság mutatkozik a két nép között, bár vannak eltérések is közöttük.
Ami viszont mindkét népre jellemzQ, hogy hosszú idQ óta Európában élnek, szétszóródva, Európa számos országában megtalálhatók. Mind a zsidók, mind a cigányok nagy része kettQs identitással rendelkezik, így tehát például egyszerre magyarok, és zsidók, illetve cigányok.
Európában azonban egyik sem a zsidóság sem a cigányság nem lelt hazára. A zsidóknak immáron 60 éve már van ugyan nemzeti otthonuk, sok Európai, illetve Amerikai zsidó mégsem szeretne kivándorolni, részint a közel-keleti térség gyakori konfliktusai miatt, részint pedig azért, mert már Európa bizonyos országát, vagy például az Egyesült Államokat tekintik hazájuknak.
A cigányok esetében a mai napig nem beszélhetünk nemzeti otthonról.

A zsidók ma a cigányokhoz hasonlóan nem egységesek. A különbözQ vallási irányzatok sokszor egymást sem tekintik legitimnek, és megkérdQjelezik, esetleg elutasítják egymás döntéseit.
A zsidó önmeghatározás nem olyan egyszerq dolog, mint aminek tqnik. A zsidó identitás szempontjából talán négy fontos dolgot lehet megemlíteni:
1. A zsidósághoz, mint valláshoz való kötQdés.
2. A máig jelen lévQ antiszemitizmus szintén meghatározó lehet a zsidó önazonosság meghatározásában még az asszimilálódott zsidóknál.
3. A cionizmus, illetve maga a zsidó állam, Izrael léte szintén fontos tényezQ.
4. A közös küldetéstudat is meghatározó lehet, ami a hosszú és viszontagságos történelemhez kapcsolódik, és ezt a szent történelmet a zsidó hagyomány hitbeli megpróbáltatásoknak fogja fel.

A zsidóság kapcsán mindig felvetQdik a kérdés, hogy egyáltalán egy vallásról, vagy egy fajról van-e szó.
A zsidó hagyományok, a Tóra (Mózes 5 könyve), illetve az egész Biblia (ami tulajdonképpen a keresztény Ószövetségnek felel meg) számos elQírást tartalmaz a zsidó nép számára. Ilyen például kóser étkezés, a szombat megtartása, a fiú gyermekek körülmetélése, és a vezeklés is.
Ezzel szemben viszont felvetQdik a kérdés, hogy mi a helyzet a hitehagyott zsidóval. A kérdés tulajdonképpen csak azért tqnhet számunkra paradoxonnak, mert alapvetQen keresztényként tesszük fel a kérdést. Az ókori idQkben viszont egy néphez általában egy saját nyelv, és saját vallás is tartozott. A kereszténység és az iszlám elterjedésével viszont már nem errQl van szó, hiszen ezen vallások hívei egyaránt lehetnek magyarok, arabok, angolok, vagy akár zsidók is, és a hit elhagyásával nemzeti vagy etnikai hovatartozásuk nem kérdQjelezQdik meg.
A zsidóság egy ókori szinkretikus kultúra. Szinkretikus, mivel a vallási elQírások, törvények a mindennapi tevékenységeket is áthatják. Szabályozzák az étkezést, a munkavégzést, stb.

Ha a zsidó nép eredetére akarunk választ kapni, az i.e. 2. évezredik kell visszamennünk. Ekkor történt ugyanis, hogy egy férfi, úgy döntött, elhagyja lakhelyét. Ez a férfi ugyanis magtalan volt, nem volt családja, és földje sem. Az akkori „gyakorlat” szerint ilyen esetben el kellett volna adni magát rabszolgának, ugyanis az emberek státuszát a család, és a föld határozta meg. Ez a férfi azonban nem így tett, és elhagyta lakhelyét, Úr városát. Így lett a neve Ibri (Ábrahám), vagyis folyón túli . Kapott egy spirituális ígéretet az örökkévalótól. Gyermeke született. Így Q is és Isten is kötelességekkel tartoztak egymásnak. Ábrahám a zsidók Qsatyja.

Heinrich Heine a megkeresztelkedést az európai kultúrába való belépQjegynek tekintette. Költészetében viszont fontos szerepet játszik zsidóságának tudata.

A 19. században elindult egy folyamat, melynek hatására sok zsidó már nem különült el olyan mértékben a befogadó társadalomtól, mint korábban. Átvették a befogadó társadalom szokásait, ruházatát, stb.
Ez a reform mozgalom 1810-ben indult. Ezt követQen volt olyan zsinagóga, ahová bekerült az orgona, sQt akadt gyülekezet, ahol a heti pihenQnapot is vasárnapra rakták. Samuel Holdheim még a körülmetélés kötelességének eltörlését is felvetette.
Természetesen nem vált minden zsidó reformerré , így tehát három fQ egyházszakadási hagyomány keletkezett: liberális , egységes , és konzervatív , attól függQen, hogy milyen mértékben alkalmazkodtak a külvilág szokásaihoz.

Az 1320-as években a zsidó kultúra két ágát különböztetik meg. A két centrum Spanyolország és Németország.
Az elsQ ágat szefárdnak nevezik Spanyolország héber neve alapján (Sefarad). Az ország hajdanán a Római Birodalom egyik központja volt. Miután muszlim kézre került, a három monoteista vallás békében élt együtt.
A pogányoktól azonban a keresztény Európa visszahódítja Hispániát, 1492-ben a zsidókat kiqzik az országból, mivel az uralkodó osztály eladósodik nekik. Át lehet térni a keresztény hitre, ekkor maradhatnak. Pket azonban a zsidók marannos-oknak nevezik, ami ladino nyelven disznókat jelent.
A kiqzetés után Törökország, illetve Európa felé veszik útjukat.
A németközpontú zsidókat nevezik askenázinak. Nyelvük a jiddis, mely a héber, a loez (francia nyelvjárás), és a közép-felnémet nyelvjárásokból jön létre. A jiddis késQbb az egész kelet-európai zsidóság meghatározó nyelvévé válik.

Lengyelországban 1098-tól élnek zsidók (Az elsQ keresztes háború hatására Csehországból menekültek ide). A zsidóüldözések hatására nyugatról is menekültek ide. Lengyelországban sem volt azonban ismeretlen az antiszemitizmus, Krakkóból 1490-ben qzték ki Qket. A többi ország azonban még inkább nem volt vendégszeretQ.
A 18. század derekán Lengyelországban az összlakosság 20%-át, Litvániában a lakosság harmadát a zsidók tették ki.
A felvilágosodással nagyjából egy idQben elindult a zsidó emancipáció is. Moses Mendelssohn a mozgalom elsQ nagy alakja, és egyben egy keresztény dinasztia megalapítója is volt. Sokan azonban úgy gondolták, hogy zsidóságuk megQrzésével is alkalmazkodhatna a többségi kultúrához.
A 19. században ismét felerQsödött a zsidóellenes hangulat. A gazdasági válság idején az 1920-as és 30-as években elterjedt egy olyan vélekedés, miszerint a zsidók veszélyeztetik a társadalom jólétét és biztonságát. A jobboldali demagógok megrögzött kommunistáknak, a baloldali demagógok megrögzött kapitalistáknak kiáltották ki Qket.
A náci párt 1933-ban átvette a hatalmat Németországban, és kiterjesztették hatalmukat olyan országukra, ahol nagy számban éltek zsidók. Eredeti tervük az volt, hogy halálra éheztetik Qket, mikor ez nem sikerült, a tömeges kivégzés és elgázosítás következett.
Az európai antiszemitizmus megoldása a menekülés volt az Egyesült Államokba, kisebb részben Argentínába, illetve Cionba. A cionizmus tömegmozgalommá alakult, melynek vezetQje Herzl Tivadar és Cháim Weizmann voltvolt. KésQbb Weimannak sikerült rávennie a brit kormányzatot, hogy jelölje ki számukra a zsidó nemzeti államot az összeomlóban lévQ török birodalomtól zsákmányolt Palesztina helyén.
1948-ban kikiáltották Izrael Államot.
Lengyelországban a II. világháború elQtt több mint hárommillió zsidó élt. EbbQl becslések szerint mintegy 225 ezren élték túl a vészkorszakot. JelentQs számú zsidóság egyedül Franciaországban van, több mint 600. 000. Újra elkezdet megjelenni Spanyolországban is, bár ott csak szórványosan találhatók zsidó közösségek.


CIGÁNYOK
A cigányok történelmének nagy részét homály fedi. Mivel a cigányok nyelve, a romani szívesen fogadott be idegen szavakat, így a nyelv vizsgálata segíthet a vándorlás útjának megfejtésében. Valószínqleg a szanszkritot követQ nyelvi idQszakban vándoroltak el Indiából. Valószínqleg a Hindikus hegységen, majd az iráni nyelvterületen, azután a Kaukázus déli részén haladhattak át, és mentek tovább a Bizánci Birodalomba. A 11. századi szövegekben már találhatók utalások, melyek valószínqleg a cigányokra vonatkoznak. Valószínqleg a török terjeszkedés a cigányokat Trákiába, görög területre sodorta. 1415-ben az újabb török elQrenyomulás hatására a cigányság egy része tovább vándorolt Nyugat-Európába, többségük azonban oszmán-török fennhatóság alatt élt, ide értendQ Erdély, és Magyarország jelentQs része.
Azoknak a cigányoknak, akik nem menekültek el, nem igen volt más lehetQségük, minthogy jobbágyként, rosszabb esetben rabszolgaként éljenek (Moldva, Havasalföld).
Amikor a cigányok a 15. században Nyugat-Európába érkeztek, elQbb a Német-Római Császárságban, majd Franciaországban, a Németalföldön, Olaszországban és Spanyolországban bukkantak fel. Kis csoportokba vándoroltak, vezetQik hangzatos címeket viseltek, és bizonygatták, hogy Isten 7 esztendeig tartó zarándoklást rótt rájuk, amiért korábban elhagyták a keresztény vallást. A kapott alamizsna kiegészítette azt a jövedelmet, amit például üstfoltozásból, kereskedelembQl, vagy jövendQmondásból szereztek.
Egyre erQteljesebben léptek fel a különbözQ országok a csavargók , vagy vándorlók ellen.
Magyarországon é

|
Ž”êìòøþ˜žº`bhiŸ4L¼¼-î-ð-ò-,!.!p&r&Þ'ê(ì(´+J2óçÜÑÆÑÜÆÑÆÑÆÑÆ»°»¥š¥¥¥š¥„»„Æynync hYEŽhûCJaJ hYEŽhöCJaJ hYEŽh{ÚCJaJ hYEŽhŽ%€CJaJ hYEŽh ûCJaJ hYEŽhJ9CJaJ hYEŽhT-aCJaJ hYEŽh&}§CJaJ hYEŽhHÃCJaJ hYEŽh'`{CJaJ hYEŽhï

CJaJ hYEŽhgêCJaJhYEŽhxv5CJaJhYEŽhgê5CJaJ# x ’
:
~

nŽìø˜ î bhið-ò-.!0!Ä"ª$p&r&H'ýõõõõõõõééééõõõõõõõõõõõõõõõ
$
Æha$gd'`{ $a$gdgêĐýH'ì(2+´+„-†-0è03´5º7Ð:;š=œ=ž=°=üCBE,IàIrUàVNWTY@Z:[D] ^÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gdgêJ2 33Ä4²5´5º7Ð:š=œ=ž=°=úCüCBE²F*I,IJTVÞVNWPW^XRYTY®_õêõßõßÔɾ³§œ³œ‘†‘{y{ncnXM{M hYEŽhíwœCJaJ hYEŽh}%CJaJ hYEŽh¡fåCJaJ hYEŽh-¤CJaJU hYEŽh¯Q”CJaJ hYEŽhÞvCJaJ hYEŽh7ÂCJaJ hYEŽh!vŒCJaJhYEŽhå_ä5CJaJ hYEŽhå_äCJaJ hYEŽhöCJaJ hYEŽh.W_CJaJ hYEŽh§yCJaJ hYEŽh2cÄCJaJ hYEŽhûCJaJ hYEŽhMyCJaJs Spanyolországban végleg felhagytak a vándorlással. A 19. század második felében több csoport indult el Magyarországról és a Balkánról Nyugat-Európa, illetve az Egyesült Államok felé.
A keletrQl nyugatra tartó vándorlások a cigányellenes intézkedések szigorítását vonták maguk után. Ezek az intézkedések a II. világháborúban a leplezetlen népirtás formáját öltötték.
A Holokauszt során kb. fél millió cigányt végeztek ki.
Ezután az országok közötti terület- és lakosságcserék következtek, a romák esetében pedig újra megindult egy nyugatra vándorlási hullám az 1960-as években, fQként Jugoszláviából, mivel ott ekkor már lazábbak voltak a határellenQrzések, mint Kelet-Európában.
Az országhatárokon belüli politika nagyjából mindenhol azonos volt. El akarták tqntetni a nomád életmód maradványit.
Nyugat-Európában a vándorlókkal valamivel türelmesebbek voltak. Nem tiltották a vándorlást, viszont nem nézték jó szemmel .
Kelet-Európában a kommunizmus összeomlása a cigányellenes érzelmek újjáéledését hozta magával. Újabb vándorlási hullám indult meg. Az emigránsok között tízezrével voltak romániai cigányok, mivel Romániában a cigányellenesség hullámai különösen magasra csaptak.
Amikor Jugoszlávia felbomlását véres háborúk követték, a jugoszláviai cigányok egy része nyugatra vándorolt.
Németország egyik legfQbb célpontja volt ezeknek a hullámoknak, az idegengyqlölet Németországban viszont terrorcselekményeket szült. Németország 1992-ben hazatelepítési egyezményt kötött Romániával.
Manapság újra megfigyelhetQ a nyugatra vándorlás egyes cigány csoportoknál. (Pl.: kb. 2000 szlovákiai cigány dolgozik Glasgow-ban, Kanada, Egyesült Királyság, Svédország stb.)
Franciaország: A közelmúltban jelentQsen növekedett a cigányok száma. A nomád életmódot élQ cigányokon kívül félnomádok is élnek itt gyakran nyomortanyákon, illetve bádogvárosokban. Bár 1983-ban az ország felállított egy cigányokkal kapcsolatos tanácsadó szervet, a diszkrimináció nem nagyon csökkent. 1972-ben betiltotta a vándorkereskedést, ami a nomád cigányok egyik bevételi forrása volt.

Belgium: 1975 óta a cigányok folyamodhatnak belga állampolgárságért. A kormányzati politika hosszú évek óta szorgalmazza felszerelt táborhelyek felállítását, 1978-ban pedig megnyitották az elsQ ilyen parkot Ostendben. Mindmáig azonban csak kevés helyi tanács reagált pozitívan erre a sürgetésre, 20%-uk pedig meg is tiltotta a cigányok táborverését.

Németország: A cigányok helyzete az 1981-es Göttingenben rendezett kongresszus után radikálisan megváltozott. Itt ugyanis felhívták a figyelmet a romákkal kapcsolatos problémákra. A Schmidt kancellárral történt találkozás meghozta, ha kicsit késQn is, annak elismerését, hogy a nácik népirtást hajtottak végre a cigányok körében.
1984-ben egy jugoszláviai születésq cigány csoportot kilakoltattak, kitiltottak a városból, és házaikat, mqhelyeiket is lerombolták.

Olaszország: Itt állandóan zaklatják az országban született szintiket, és a más országokból ide érkezQ cigányokat is. Nem engedik a táborverést, házaikat viszont gyakran lerombolják.
A cigányok mintegy 3%-a éli meg csupán a 60 évet.

Spanyolország: Nyugat-Európában itt van a legtöbb cigány. Egy felmérés szerint egy roma várható élettartama 43 év. A gyerekeknek csak 50%-a jár iskolába. 1981-ben egy cigány politikusnak sikerült elérnie, hogy a cigányellenes törvényeket hatályon kívül helyezzék. A 124 állami gyermekközpontba 4000 cigány diák járt. Ezek felkészítQ osztályok. Még így is azonban mintegy 100. 000 roma gyermek továbbra sem részesül semmilyen oktatásban.

Hollandia: Élen jár a jól felszerelt táborhelyek kialakításában, a hontalan és külföldi cigányokkal azonban szigorú politikát folytat.
Az 1968-as törvény arra is kiterjed, hogy nagy lakókocsiparkokat és kis családi helyeket egyaránt létre kell hozni. A nagyobb központokban szociális foglalkoztató helyiségek is vannak, valamint 70 különleges iskola, felnQtt osztályok, és óvodák.
Hollandiát ebbQl a szempontból mintaként említik.

Nagy-Britannia: Az itt élQ nomád és félnomád emberek közül csak kevesen valódi cigányok. Többségük ír eredetq, és vándorlóként ismert. Egy 1959-es törvény megtiltja az utak melletti táborozást. Legalább 5000 gyerek nem részesül oktatásban. Cél táborhelyek létrehozása, oktatás, illetve küzdelem a csecsemQhalandóság ellen.

Írország: Az elmúlt 20 évben a vándorlók száma megkétszerezQdött. Kilakoltatás elQtt a a helyi hatóságok kötelesek másik szálláshelyet biztosítani.

Svédország: Több száz Lengyelországból elqzött cigányt fogadott be. Az utóbbi években néhány finnországi cigány is megjelent itt. Néhány iskolában a nyelvet is oktatják, vannak cigány tanárok, szociális munkások. A régebben itt élQ nomád tattarokat azonban el sem ismerik. A kormányzati politika ellenére a közhangulata cigányokkal szemben eléggé rosszindulatú, néha még erQszakban is kifejezQdik.

Svájc: A 35. 000 cigányt ma sokkal jobban kezelik mint korábban, amikor a gyerekeket eltávolították a szüleiktQl. A nomád családokat még mindig gyakran zaklatják.
A Nemzetközi Cigányszövetség ENSZ irodája Bernben van.

Lengyelország: Az elsQ szocialista ország volt, mely a háború után megkísérelte a cigányok békés integrálását, egy idQ után viszont kényszerítQ intézkedéseket alkalmazott. A felajánlott lakás és munka fejében a cigányok 25%-a adta fel a nomád életmódot. A lakosság körében erQs a cigányellenesség, sokakat elqztek és nem engedtek vissza.

Magyarország: 1979-ben a kommunista párt nem adta meg a cigányoknak a nemzetiségi státuszt, viszont engedélyezték számukra az etnikai alapon való szervezQdést. Megalakult a Cigánytanács, mely a Cigányszövetség lépett. 1986-ban újabb szervezetet (Cigány Kulturális Szövetség), és több klubot, és táncegyüttest fognak össze. A cigányok várható élettartama 15 évvel alacsonyabb az átlagnál. Sokan élnek a keleti országrészben.

Románia: Romániában a cigányság az egyik legnagyobb nemzeti kisebbség, de Qk a leginkább jogfosztottak is. 1985-ben alakult meg a Phralipe (Testvériség) nevq szervezetük.

Bulgária: Az ország elég sokat tett a cigányság életszínvonalának emelése érdekében, ezzel szemben azonban semmilyen önszervezQdést nem engedett. Az 50-es években igyekezett a muzulmán cigányokat letelepíteni, sQt sok esetben a nevüket is igyekezett megváltoztatni. Legalább 20.000 cigány kapott földet, és hitelt házépítésre.
Az asszimilációs politika a 70-es évek végén újabb névváltoztatásokhoz vezetett.

Csehszlovákia: 1973-ban a cigányok szervezetét feloszlatták. Nem adták meg a nemzetiségi státuszt, és megtagadták az anyanyelvi oktatás biztosítását. Áttelepítésekkel igyekeztek csökkenteni a cigányság koncentrációját. Sokan gazdasági okok miatt Csehországba költöztek. Magas a munkanélküliség, és az iskolázatlanság. Az 1970-es években azoknál az asszonyoknál, akiknek már két gyerekük volt, sterilizálást kezdeményeztek. Ez nagy vitát keltett.

Jugoszlávia: Itt (illetve utódállamaiban) a legnagyobb a cigányság aránya egész Európában. 1981-ben 850. 000 lakos nemzetiségi státuszt kapott. 1983 után az állami iskolákban cigányul folyik az oktatás. Van cigány nyelvq rádió, és tévémqsor is. Szervezetek, rendezvények, stb. A cigányok viszont továbbra is az átlag életszínvonal alatt élnek.

Görögország: Szinte semmilyen hozzáférhetQ statisztika nincs. Sok muzulmán cigány él Nyugat-Trákiában. A muzulmán cigányokat csak akkor tekintik görög állampolgárnak, ha megkeresztelkednek, és belépnek az ortodox egyházba. Térítéseket is végeznek. Tehát sem az állampolgárságot, sem az alapvetQ emberi jogokat nem biztosítják.

Az utóbbi évtizedekben a cigányok megjelentek a politikai színtéren is, és törekednek arra, hogy nemzetként ismerjék el Qket. Ez persze nem könnyq, többek között azért sem, mert a cigányságra is jellemzQ egy belsQ megosztottság.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-2 18. század 2 eloadas 2008_12_17 3. óra alkszámtech állampolgárság bakteriólógia beszerzés bibó bikém csont descartes dhm durkheim éghajlat építésszervezés i. épszerk v értekezés a módszerről finnek frazer házi dolgozat illeték karinthy képzőművészet kérdések és válaszok kereskedelem kivágó lyukasztó szerszám tervezése kodolányi komplex közig macroenglish madarak mindennapok kémiája nonverbális kommunikáció növény növényrendszertan ordo ökológiai antropológia paulovics petőfi röviditett szamitogep szervetlen szociálpolitika szte-btk dr. simon józsef természetvédelem tolsztoj üzleti terv válgazd