A fotó, mint az antropológia forrása
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaA Fotó Az Antropológia ForrásaA fotó, mint az antropológia forrása
2008.12.14 07:06:45
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
A fotó, mint az antropológia forrása
Speciál kollégium
Záródolgozat
Készítette: Tóth Judit Gabriella
Kulturális antropológia szak
LevelezQ tagozat, I. évf.
MA
Neptun: gn0x8l
HYPERLINK "mailto:toth.judit.gabriella@gmail.com" toth.judit.gabriella@gmail.com
Bevezetés
A fényképezés vitathatatlan hatása mindenki számára ismert: lehetQvé teszi távoli helyek, régi emlékek, rövid ideig tartó emlékek megörökítését, s ezáltal kultúrák megismerését is. Legfontosabb szerepe egy antropológus számára mindig azoknak a fényképeknek van, melyeket a vizsgált kultúra tagja maga készített. A fotók segítségével beletekinthetünk a legkülönbözQbb társadalmi rétegek életébe is. Megismerhetjük az individuum által például vett férfi-, nQi- és gyermekideált és nyomon követhetjük nem csupán személyes, hanem kollektív identitástudatának alakulását is. A családi fotókon egyértelmqen látszik, hogy az adatközlQ milyen értékrendet érez a magáénak, mit tart fontosnak megörökíteni mind a saját, mind környezete életébQl.
A speciál kollégium keretében elvégzett munkám alanyául, beszélgetQtársamul Radomszki Lászlónét, Mónikát választottam. Mónika egy kis csereháti településen, Homrogdon él családjával, mely Miskolctól kb. 25 kilométerre, északkeletre található. Mónika 44 éves és a miskolci Pszi Napsugár Otthon vezetQje. Azért esett rá a választásom, mert én is a falu szülötte vagyok, és gyerekkorom óta ismerem interjúalanyomat. Családunk jó barátja, szeretettel vagyok iránta. Nagy empátiás készséggel rendelkezik, és minden korosztállyal megtalálja a hangot. Szívesen foglalkozik idQs emberekkel, mindennapi élethelyzeteikkel, jöjjenek akár nagyvárosból, akár egy kistérségbQl. Mélyen vallásos és erQsen családcentrikus személyiség. Mindezek miatt választottam Qt beszélgetQtársamnak.
Az interjúkra mivel többször is felkerestem Mónikát homrogdi házukban került sor, ahol meleg szeretettel várt. Nyugodt körülmények között tudtuk órákon át nézegetni fényképeit sütemény és üdítQ mellett, miközben elmesélte élettörténtét. Olyan momentumokra is fény derült, melyekrQl még soha nem hallottam róla.
Az interjút használhatjuk a jelenségek mérését, összehasonlítását célzó kvantitatív, és mélyfúrásra alkalmas kvalitatív módszerként. Az interjú amellett, hogy kutatási eljárás az antropológiában, egyúttal egy olyan társas kapcsolat is, amelyet ápolni kell és végül elegánsan befejezni. Minden szó, amit az emberek történetmesélés közben használnak, tudatfolyamatuk mikrokozmoszát tükrözi. A történet az egyik legfontosabb módja annak, hogy az emberi lények értelmezik magukat és társas világukat. A mélyinterjú képes leginkább a mindennapi élet lenyqgözQ tapasztalatait megtalálni és rekonstruálni. A mélyinterjú erQssége, hogy láthatjuk, hogy az emberek egyéni tapasztalatai hogyan lépnek interakcióba az élet- és munkakörülményeiket átható erQteljes szervezeti és társadalmi erQkkel.
Jómagam strukturált interjút alkalmaztam a beszélgetések folyamán és ennek több oka is volt. Ennek az interjútípusnak az elQnye, hogy nagyon sok információhoz jut a kérdezQ a vizsgálat során, és ezekre a beszélgetés közben vissza is térhet. A követezQ kérdéskörökre próbáltam választ találni Mónika fotói alapján:
Fontos-e számára a család élettörténete?
Foglalkozik-e valaki képek gyqjtésével és készítésével a családban?
Honnan származik a család? Kutatta-e valaki a családfát?
Szülei milyen foglalkozásúak? Honnan származnak? Milyenek voltak lakáskörülményeik? Mi jelentette számukra a legfQbb értékrendet? Töltöttek-e be valamilyen fontosabb társadalmi tisztséget?
Mi a véleménye a családtörténetrQl? Milyen értékrendet vall a magáénak interjúalanyom? Milyenek családi kapcsolatai?
Milyennek látja gyermekkorát? Melyek voltak gyermekkori ambíciói, szabadidQs tevékenységei, kötött-e akkor valamiféle tartós barátságot?
Mire emlékszik szívesen fiatalkorából? Milyen kulturális élményei, emlékezetes utazásai voltak?
Melyek voltak eddigi munkahelyei? Jelenlegi munkahelyi kapcsolatai milyenek?
Hogyan ismerte meg házastársát? Mi alapján választott párt? Milyenek lakáskörülményeik? Gyermeküket milyen szellemiségben nevelik? Mit szeretnének ráhagyományozni?
A családnak van-e valamilyen kapcsolata fotózással, esetleg filmezéssel?
Miután bescanneltem az általa kiválasztott fotókat, adatoltam Qket a www.rev.hu/privatephoto adatsora szerint. Mindegyik kiválasztott képnek címet adtam, és megjegyzésként feltüntettem Mónika képekhez fqzött fontosabb gondolatait.
Radomszki Lászlóné életútja
Radomszki Lászlóné, Fehér Mónika 1964. július 26-án született Miskolcon. Gyermekkorát Homrogdon töltötte, ahol még ma is él. Egyszerq paraszti családból származik, ahol szülei szeretetre és becsületes, kitartó munkára nevelték. Édesapja villanyszerelQ volt, mindemellett földmqveléssel is foglalkoztak. Vallásos közegben nevelkedett, mely szemlélet egész életét és családjához fqzQdQdQ viszonyát is meghatározta és meghatározza mind a mai napig. Fontos kapcsolat számára unokatestvére, akire mindig támaszkodhat, nem csupán rokon, hanem barátnQ is.
Általános iskolai tanulmányait Homrogdon végezte, majd a miskolci Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában általános ápoló és általános asszisztens szakon végzett és érettségi vizsgát tett. Ezután a csecsemQ- és gyermekgondozó szakot is elvégezte, de ezt már a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában, szintén Miskolcon. IdQközben 1983-ban férjhez ment Radomszki Lászlóhoz, aki az igazi nagy szerelem életében, már 14 éves korától. 1988-ban megszületett egyetlen gyermekük, Levente, akit szintén vallásos hitvallása szerint, a család és az igyekvQ, gondos munka szeretetére nevel.
Ha társadalmi mobilitásról beszélünk, akkor erre Mónika egy nagyon jó példa. 2001-ben diplomázott a DOTE Egészségügyi FQiskolai Karán, Nyíregyházán Általános Szociális Munkás szakon, majd tanulmányait folytatta és újabb diplomát szerzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, Szociálpolitikai szakon. Nagyon büszke magára, hogy ezt mind sikerült elérnie, és családjában Q az elsQ diplomás ember.
Egész életében a humán segítQ területen dolgozott a egészségügyben és a szociális ágazatban. Pályafutását a szikszói Városi Bölcsödében kezdte, ahol késQbb bölcsQdevezetQ is lett. Ezután abban az iskolában tevékenykedett szakoktatóként, ahol Q maga is tanult annak idején. Jelenlegi munkahelyére, a miskolci Pszi Napsugár Otthonba terepgyakorlatának szervezése folyamán került. ElQször szervezési fQmunkatárs volt, majd 2004-tQl igazgatóhelyettes.
Magánélete nem könnyq, hiszen, mint már említettem maga vallásos, férje azonban ateista. Meg kellett tanulnia nem csupán neki, hanem családjának is alkalmazkodni és elfogadni ezt a másfajta szemléletmódot. Közös életük jelenlegi célja, hogy gyermeküket, a 20 éves Leventét megfelelQ módon útnak indítsák az Életbe, és biztos hátteret tudjanak adni számára.
A családi fotótár
Mónika nem rendszerezi különösebben fotóit, egy dobozban gyqjti Qket a hálószobában. Eddig nem tartottam fontosnak Qket, talán csak most, ahogy öregszem. Szüleimnek sem volt különösebben fontos. Húgomnak már jobban, ennek kapcsán már a fiamat is kezdik érdekelni. hangzott el beszélgetésünk elején.
Az interjúk folyamán 15 kép került kiválasztásra, melyek megtekinthetQk a HYPERLINK "http://www.rev.hu/privatephoto" www.rev.hu/privatephoto zárt oldalon.
A 3 évesen címq fotó mqteremben készült. Nagyon fontos Mónikának. Állítólag nagyon szép kislány voltam, és állandóan vittek fotózni. mondja. A hosszú haj nagyon meghatározó az életében. A nQi egyéniség, a nQ szépsége a hosszú haj .
Az unokatestvér címq fotót édesanyja készítette. Nagyon szereti unokatestvérét, fiatal korukban egyforma ruhát is hordtak, hogy kifejezzék összetartozásukat. Édesanyám egyforma ruhát varratott nekünk, hogy összetartozásunkat kifejezhessük. Még arra is volt példa, hogy Jugoszláviából hozatott anyagot, hogy ilyen szép ruhánk legyen, mint a képen. MindkettQnk kapcsolata Halmajról indult és a fiúk barátok is voltak. Sajnos az Q kapcsolata már véget ért. Ma már nem hordunk egyforma ruhát sem.
A 14 éves címq kép, ahogy annak idején nagy divat volt faluhelyen, mqteremben készült, Szikszón a Téglássy Fotónál. A képnek azért van Mónika szerint nagy jelentQsége, mert itt rövid hajjal látható, pedig identitásának fontos része a hosszú haj. Ez az egyetle
¬l n Ô Ö Ø
0
2
4
¨ òô ¨ØæRøúà`pr
öíößÖÈִȦÈÖ|x|xxttplptchìT:hìT:^Jh#~h°XwhØ2æh#X¨hé hhÌ<¯hNúhË)æhè2ãhdõ5CJaJhNú5CJaJh³qºhdõ0J5CJ aJ &jh³qºhdõ5CJ UaJ jhdõ5CJ UaJ hdõ5CJ aJ hdõhdõ5>*CJ aJ h[Ã5CJ0aJ0hdõ5CJ0aJ0#PtÚ H N l
2
4
ôôôôôôôôôôôìáááááááááÖÖÇ $Ädh`Äa$gdË)æ
$dha$gdNú
$dha$gddõ dhgddõ
$dha$gddõÖ þþþôúr â j!Ü!V#@$R% &V&ú&C'D'Î)Ð)*
*T.ððááÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÈÈȽ½® $Ädh`Äa$gdq`p
$dha$gd
$dha$gd?z $
&
Fdha$gduu $Ådh`Åa$gdìT: $Ädh`Äa$gdé
"X\pÇÈÉj~ -ü- à â &U&V&(&)2)Ì)Î)Ð)*
*>*Ò+h,--R.T.//5,5V7r77óéàéóàÚÔÈÔ¼ÂÚµ±©±©¥©¥¡¡¥¡
}y
yuyyuyh¾dph9¿hëHÊh hq`ph='6 hq`pCJaJ h CJaJh[Ãh h?zhuuhìT:hQF
h%h%
h[Ã^J
hË P^Jjhl.Õ0J U^J
hl.Õ^J
h%^JhìT:hìT:^JhìT:hìT:5^JhìT:hìT:0J5^J,T.ü26 9j
2@BöEÚVW¶Y[4`8bðbdexgziÂjðððððááÒÒÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇ
$dha$gdqR $Ädh`Äa$gdÜS $Ädh`Äa$gd*>¤>î>ð>???Þ?à?â?@@2@6@J@º@ BBÌDôEöE FF FHVNVØVÚVWW´Y¶YZ@[R[üøüôüðüçÞçÚÖÚÖÒÎÊÂʷ®Âʪ£ªªð
}yôh *h9Ah\4h'R|h¯ ãUhQV¸hõ+ëhç0Åh`Eh5n-
h¾dphqRhqRhñX×hºsV0JjhºsVUjhºsVUhºsVh'6Ñh
¥hrKö5CJaJh
Az elsQ nagy szerelem, gyerekkori szerelem. Egy rokonunknál tartott esküvQn ismerkedtünk meg.
A nagy szerelem címq képen már együtt láthatjuk Qket. László katonai egyenruhában látható rajta. Kimondottan a szülQk kérése volt, hogy legyen egy olyan közös fotó, amelyen katonaként jelenik meg a párom. Ekkor még nem kérte meg a kezem, de már közel álltunk hozzá.
Mónika érettségije címet viseli fotó a kedvence és a mai napig tartja a kapcsolatot régi osztálytársaival. Azért ebbe az iskolába jártam, mert pici koromtól kezdve szeretem a gyerekeket. Mindig bölcsQdei dolgozó akartam lenni.
A titkos esküvQ címq kép jelenti az igazi esküvQt Mónikának. Apósomék ateisták, de nekem fontos volt, hogy legyen templomi esküvQ. Ahogy mondani szokás, titkokban, Sajószentpéteren egy kis kápolnában fogadtunk örök hqséget egymásnak. Évekkel késQbb elmondtuk anyósoméknak, és ahogy változik a világ, Qk is változnak, így már elfogadták ezt, hogy én vallásosan élek. Gyermekemet vallásosan neveltem, a férjem ehhez hozzájárult a pap elQtt. A fiam vallásos, minden nap együtt megyünk a templomba. A családi idill az hiányzik, hogy mi csak ketten megyünk vasárnap templomba, de el kellett fogadnom.
Az igazi esküvQ címq képen látszik, hogy nagy édesanyám fájdalma, hogy nem esküdhettünk a homrogdi templomban. Azt mondta apósom, hogy ha én elmegyek a homrogdi templomba, akkor Q nem jön el. A szerelem nagyobb volt ennél és én kompromisszumot kötöttem.
Diplomaosztó címq fotó mutatja Mónika társadalmi mobilitását. Fontos volt az életemben.
Vacsora a barátokkal címq képen Mónika meghívta a barátait, hogy köszönetet mondjon nekik a diplomája megszerzése folyamán nyújtott támogatásukat.
Diplomaosztón a családdal címq képen édesanyja, húga, férje, kisfia, Mónika szülei láthatóak. A képet férje készítette.
Az Édes otthon bemutatja Mónika lakását. Akkor még kalákában építkeztünk, összefogott a család, szülQi segítséggel építettük. Ma már fájlalom, sok a rezsi és a bejárás. Közel lakom édesanyámékhoz. Ez szent és sérthetetlen: ha jövök haza munkából, mindig bemegyek hozzájuk, ha öt percre, akkor öt percre.
A Napjainkban címq fotó munkahelyi kérésre készült. Országos SzakértQi Névjegyzékbe való bekerülés miatt volt rá szüksége. Talán már rám jellemzQ: kicsit lehet már látni a ráncaimat, de büszkén vállalom, és a mosoly! Ez már olyan csúcs! 44 éves vagyok.
A Jutalom címq képen kolléganQjével látható. Ez az út a fQnökömnek köszönhetQ. Elmondhatom, hogy azelQtt nem igazán jártam külföldön, csak amióta itt dolgozom.
A Strasbourg címq képen egy ellátottunkat képviseltem, aki számítógéppel és írógéppel képeket készít. Fontos számomra, ha embereket képviselhetek.
A Méhecskék címq képen Mónika hobbiját tekinthetjük meg, méhészkedik. Szeretem a bogárkáimat. Májusban mindig elmegyünk az erdQbe, és nomád életet élünk. Egy kis pénzkeresés is, itt teljesen ki tudok kapcsolni. A fiamat nem különösebben érdekli, de már addig eljutottunk, hogy megszervezi, hogy haverokkal segítenek pakolni.
Összegzés
Radomszkiné Fehér Mónikáról a képei és az elkészített interjúk alapján elmondható, hogy egy nagyon színes egyéniség. Fontos számára, ha segíthet, nem csak magánéletében, hanem szakmájában is. A család és a vallás két alapvetQen meghatározó faktora életének és élettörténetében.
Az identitás a tudat ügye, vagyis egy önmagunkról kialakult tudattalan kép tudatosulása , mondja Jan Assmann, és ez a fogalmi magyarázat mélyen tükrözQdik Mónika fotótárán és szavaiból is ez a következtetés vonható le. Interjúalanyomban egy olyan kép alakult ki önmagáról, melyet szívesen vállal fel és melyben tükrözQdik az általa bejárt szocializációs út. KiemelkedQ szerep jut a családnak, a vallásnak.
Az újra és újra elmondott vagy felidézett élettörténeti elbeszélések, énelbeszélések készlete teremti meg énrendszerünk és benne identitásunk anyagát és a távoli, más és más helyzetekhez kötött Az identitásnak a fentiekbQl következQen két aspektusa különíthetQ el: a személyes és a szociális (társas) identitás. Az elsQ az életútban követhetQ és ragadható meg. A második az emberi közösségek rendszerében való komplex beágyazottságot tükrözi (haza, anyaföld, nemzet, anyanyelv, lakóhely, társadalmi réteg, kultúra, közösség, vallás stb.). Mónika szívesen tárta elém élettörténetét, melyben mind a személyes, mint szociális identitása, és ezen keresztül feladatai is tükrözQdnek.
Az énrQl szóló narratívumok, énelbeszélések sem az egyes egyén alapvetQ attribútumai, hanem társas kölcsönhatások terméke, társas konstrukciók, ugyanis az én mindig és szükségképpen viszonyszerq és dialogikus. Az énelbeszélések annak az állandó dialógusnak az eszközei és termékei, amelyet az egyén önmagával és a világgal folytat. Mivel az identitásfejlQdés elsQsorban az élmény síkján tanulmányozható, ugyanez nagyobb valószínqséggel jelenik meg olyan élmények elbeszélésében, amelyekhez erQs pozitív és negatív érzések tapadnak. Az ember emlékezés révén teremt kapcsolatot a múlt és a jelen tapasztalatai között. Az emlékezeti tevékenység biztosítja tehát megismerésünk és pszichikumunk mqködésének folyamatosságát. Egyaránt fontos szerepe van a közvetlen és a közvetett tapasztalatszerzésben, nélküle ugyanis nem valósulhatna meg az érzékelés-észlelés, de a gondolkodás sem. Ismereteink ugyanis nemcsak eredményei, hanem eszközei - elQfeltételei is az újabb megismerésnek; ahhoz, hogy ezt a szerepüket betölthessék, be kell vésnünk, meg kell Qriznünk, és szükség esetén fel kell idéznünk Qket.
Az interjú elkészítését és az élettörténet elmesélését nagyban könnyítette a családi fotótár. A fotó az egy olyan eszköz, mely segít a múltbeli események felidézésben, habár közismert, hogy teljes körq felidézés nem várható el senkitQl sem.
Mónika vidéki családból származik és gyermekkorában, azaz az 1970-es években, mintegy divat volt a mqtermi fotózás, legtöbb képe ebbQl a korszakból van. Mint mindenki, Qk is legszebb ünnepi ruhájukat vették fel a fényképezéshez. Egyértelmqen látszik, hogy a testtartás, a megjelenés fontosabb volt számára, mint maga az arc. A beszélgetések során maguk a fényképek háttérbe szorultak, inkább az ábrázolt személy vagy személyek kerültek elQtérbe, és maga a fotóhoz kapcsolható történet. Minden fényképnek megvan a maga saját története Mónika esetében is, mely a történelem kiegészítQje lehet. Úgy gondolom, hogy a privátfotó Qrzi magában az idQt. A fényképek elQsegítik a családi hagyományok ápolását is és az összetartozást fejezik ki.
Elmondható, hogy a fotó nem csupán egy emlék, hanem az emlékezés eszköze, segít identitásunk tudatosításában, a szolidaritás és a csoportkohézió erQsítésében is. Mindannyian kulturális lények vagyunk, és olyan forgatókönyvek élnek bennünk, melyek meghatározzák életútunk egészét és elQsegítik a megértést.
Felhasznált irodalom:
Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 1999.
Kunt ErnQ: Az antropológia keresése. MTA Néprajzi Kutató Intézet. 2003.
N. Kovács Tímea (szerk.): A kultúra narratívái. Kijárat Kiadó. Budapest, 1999.
Pataki Ferenc: Élettörténet és identitás. Osiris Kiadó. Budapest, 2001.
Seidmann, Irving: Az interjú, mint kvalitatív kutatási módszer. Mqszaki Könyvkiadó. Budapest, 2002.
SEIMAN, Irving: Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer, Bp: Mqszaki K., 2002, 17 p.
ASSMANN, Jan: A kulturális emlékezet, Budapest: Atlantisz K., 1999, 129 p.
PAGE
PAGE 9
Hasonló témájú dokumentumok
Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
