Imrédy Béla pere
Országok listája
Hungary
Miskolci Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatási
Híres Magyar Bűnperek Története
Imrédy Béla pere
2008.12.13 06:20:36
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
MISKOLCI EGYETEM
ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR
JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK
Jogelméleti és Jogszociológiai Intézet
Imrédy Béla pere
Készítette:
Gergely Jánosné
ME-ÁJK MTB szak
Társadalombiztosítási szakirány
III. éves levelezQ tagozatos hallgatója
Imrédy Béla 1891-ben született Budapesten nemességet szerzett polgári családban. A család gondos neveltetésben részesítette, a budapesti priarista gimnáziumban alakult ki mély római katolikus kötQdése. Imrédy zenei és szépirodalmi ismeretei már igen ifjú korában figyelemre méltóak voltak. KésQbb jogot tanult, és 1913-ban diplomázott. 1915-ben pénzügyi pályára lépett. Kiváló képességeinek köszönhetQen gyorsan elindult felfelé a ranglétrán. 1918-ig a pénzügyminisztériumban gyakornokoskodott, majd 1921-ben kinevezték pénzügyi titkárrá. 1922-ben lett a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének titkára, rövid idQn belül pedig a testület fQtitkárává nevezték ki. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett, végül 1935-tQl pedig az MNB elnöke. Igazgatói minQségben több nagy horderejq nemzetközi gazdasági konferencián vett részt. Pallérozottságát és kiemelkedQ pénzügyi gazdasági képességeit kortársai is felismerték, a legjobb magyar szakemberek között tartották számon.
Politikai pályája
1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával, aki felkérte a kormányprogram segédkezésére, a Nemzeti Munkaterv elkészítésére. Gömbös pénzügyminiszteréül 1932. október 1-jén nevezte ki. Jó kapcsolatokat épített ki az angol pénzvilággal. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1935-ben az MNB elnöki székébe került. Innen hívta Darányi Kálmán kormányfQ második kabinetjébe tárca nélküli közgazdasági miniszternek. 1938 tavaszán nyílt titok volt, hogy a szélsQjobboldal térnyerését megakadályozni képtelen Darányit Horthy kormányzó hamarosan leváltja. A mérsékelt, jó angol kapcsolatokkal rendelkezQ, pénzügyi szakember Imrédy 1938 májusában foglalta el a miniszterelnöki széket.
Miniszterelnöksége
Imrédy bemutatkozó beszédében a várakozásoknak megfelelQen fogalmazott, a nyilasokat élesen elítélte. Több intézkedést is tett a nyilasok megfékezésére. Ennek is szerepe volt abban, hogy Szálasi Ferencet 1938 nyarán három éves fegyházi börtönbüntetésre ítélték. Imrédy politikai tevékenységét nem a száraz pénzügyi szakértelem jellemezte, hanem a mély vallásos hitre épülQ küldetéstudat. Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a Darányi-kormány politikájának továbbvitele jellemezte. Nagy lendülettel fogott hozzá a szociális reformoknak, amelyeket pápai iránymutatások alapján képzelt el. A politikus ugyanis nem csak vallási, hanem politikai tekintetben is közel állt a Vatikánhoz: messzemenQen helyeselte a XI. Piusz pápa által támogatott keresztény-szociális elképzeléseket. A különféle szociális intézkedése nem csak az életszínvonalat javították, de a szélsQségesek vitorlájából is kifogták a szelet. EbbQl a célból fogadta el a parlament a Darányi idején kidolgozott választási törvényt, mely titkossá tette a szavazásokat.
A zsidótörvény
Imrédy kormányzása idején fogadta el a Parlament az I. zsidótörvényt, amelynek kidolgozásában még gazdasági miniszterként Q maga tevékenyen részt vett. Az 1938. augusztusi müncheni konferencián a nyugati hatalmak behódoltak Hitler követeléseinek. Ez megteremtette a lehetQségét a magyar revíziós célok valóra váltására. A Németországban látottak nagy hatást tettek a miniszterelnökre. Hazatérése után politikája erQsen jobboldali, fasisztoid fordulatot vett. A kortársak ezt a német útnak tudták be. Imrédy lényegében korlátlan diktátori hatalmat akart magának. Az 1938. november 2-i I. bécsi döntéssel német-olasz döntQbíróság gondoskodott a csehszlovák magyar területi viták megoldásáról. A döntés értelmében létrejött a független szlovák állam Tisso vezetésével, a felvidéki magyar lakosságot pedig visszacsatolták Magyarországhoz. Imrédy presztízse jelentQsen nQtt a Felvidék 1938. novemberi visszatérése után. A kormányzó Horthy kihasználva az ImrédyrQl szóló híreszteléseket, 1939 márciusában leváltotta, helyére Teleki Pál grófot nevezte ki miniszterelnökké a miniszterelnöknek a II. zsidótörvény elQkészítésére még volt ideje. Az intézkedés célja a zsidó tQke keresztény irányítás alá vonása volt.
Külpolitika
Imrédy külügyminisztere a tekintélyes, idQs diplomata, Kánya Kálmán maradt, azonban több dolog változott a korábbi külpolitikai vonulathoz képest. Imrédy 1938 júliusában, elsQ római és vatikáni bemutatkozó látogatása alkalmával meggyQzQdött arról, hogy a fasiszta Olaszországgal nézetkülönbségek állnak fenn, és hogy Mussolini állama nem hajlandó garantálni Magyarország és Jugoszlávia jó viszonyát.
1938 augusztusában Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán és a honvédelmi miniszter Németországba látogatott, ugyanekkor a kisantanttal is tárgyalások kezdQdtek a jugoszláviai Bledben. Ezen a tárgyaláson Magyarország számára engedélyezték a fegyverkezést azzal a kitétellel, hogy nem a szomszédos országok ellen irányul, illetve ígéretet tettek a környezQ területek magyar kisebbségeivel való jobb bánásmódra.
Ezek után rendszeresen tárgyalások folytak Németországgal a csehszlovák kérdésben. Kánya bejelentette, hogy amennyiben a német revíziós igényeket teljesítik, úgy Magyarország is érvényesíteni fogja a sajátjait. HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Adolf_Hitler" Hitler folyamatosan a tevQleges magyar fellépést kívánta kiharcolni, ám erre sem Imrédy, sem külügyminisztere nem vállalkozott. Mindazonáltal mozgósítás és csapatösszevonás kezdQdött az északi határon, illetve HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Pr%C3%A1ga" Prágát is fokozott diplomáciai nyomás alá vették.
Az 1938. szeptember 29-i müncheni négyhatalmi konferencia Németországnak ítélte a szudétanémetek lakta csehszlovák területeket, a magyar és lengyel követelések tekintetében pedig közvetlen tárgyalásokat javasoltak Csehszlovákiával. Sorozatos jegyzékváltások után KOLCI EGYETEM
ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR
JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK
Jogelméleti és Jogszociológiai Intézet
Imrédy Béla pere
Készítette:
Gergely Jánosné
ME-ÁJK MTB szak
Társadalombiztosítási szakirány
III. éves levelezQ tagozatos hallgatója
Imrédy Béla 1891-ben született Budapesten nemességet szerzett polgári családban. A család gondos neveltetésben részesítette, a budapesti priarista gimnáziumban alakult ki mély római katolikus kötQdése. Imrédy zenei és szépirodalmi ismeretei már igen ifjú korában figyelemre méltóak voltak. KésQbb jogot tanult, és 1913-ban diplomázott. 1915-ben pénzügyi pályára lépett. Kiváló képességeinek köszönhetQen gyorsan elindult felfelé a ranglétrán. 1918-ig a pénzügyminisztériumban gyakornokoskodott, majd 1921-ben kinevezték pénzügyi titkárrá. 1922-ben lett a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének titkára, rövid idQn belül pedig a testület fQtitkárává nevezték ki. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett, végül 1935-tQl pedig az MNB elnöke. Igazgatói minQségben több nagy horderejq nemzetközi gazdasági konferencián vett részt. Pallérozottságát és kiemelkedQ pénzügyi gazdasági képességeit kortársai is felismerték, a legjobb magyar szakemberek között tartották számon.
Politikai pályája
1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával, aki felkérte a kormányprogram segédkezésére, a Nemzeti Munkaterv elkészítésére. Gömbös pénzügyminiszteréül 1932. október 1-jén nevezte ki. Jó kapcsolatokat épített ki az angol pénzvilággal. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1935-ben az MNB elnöki székébe került. Innen hívta Darányi Kálmán kormányfQ második kabinetjébe tárca nélküli közgazdasági miniszternek. 1938 tavaszán nyílt titok volt, hogy a szélsQjobboldal térnyerését megakadályozni képtelen Darányit Horthy kormányzó hamarosan leváltja. A mérsékelt, jó angol kapcsolatokkal rendelkezQ, pénzügyi szakember Imrédy 1938 májusában foglalta el a miniszterelnöki széket.
Miniszterelnöksége
Imrédy bemutatkozó beszédében a várakozásoknak megfelelQen fogalmazott, a nyilasokat élesen elítélte. Több intézkedést is tett a nyilasok megfékezésére. Ennek is szerepe volt abban, hogy Szálasi Ferencet 1938 nyarán három éves fegyházi börtönbüntetésre ítélték. Imrédy politikai tevékenységét nem a száraz pénzügyi szakértelem jellemezte, hanem a mély vallásos hitre épülQ küldetéstudat. Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a Darányi-kormány politikájának továbbvitele jellemezte. Nagy lendülettel fogott hozzá a szociális reformoknak, amelyeket pápai iránymutatások alapján képzelt el. A politikus ugyanis nem csak vallási, hanem politikai tekintetben is közel állt a Vatikánhoz: messzemenQen helyeselte a XI. Piusz pápa által támogatott keresztény-szociális elképzeléseket. A különféle szociális intézkedése nem csak az életszínvonalat javították, de a szélsQségesek vitorlájából is kifogták a szelet. EbbQl a célból fogadta el a parlament a Darányi idején kidolgozott választási törvényt, mely titkossá tette a szavazásokat.
A zsidótörvény
Imrédy kormányzása idején fogadta el a Parlament az I. zsidótörvényt, amelynek kidolgozásában még gazdasági miniszterként Q maga tevékenyen részt vett. Az 1938. augusztusi müncheni konferencián a nyugati hatalmak behódoltak Hitler követeléseinek. Ez megteremtette a lehetQségét a magyar revíziós célok valóra váltására. A Németországban látottak nagy hatást tettek a miniszterelnökre. Hazatérése után politikája erQsen jobboldali, fasisztoid fordulatot vett. A kortársak ezt a német útnak tudták be. Imrédy lényegében korlátlan diktátori hatalmat akart magának. Az 1938. november 2-i I. bécsi döntéssel német-olasz döntQbíróság gondoskodott a csehszlovák magyar területi viták megoldásáról. A döntés értelmében létrejött a független szlovák állam Tisso vezetésével, a felvidéki magyar lakosságot pedig visszacsatolták Magyarországhoz. Imrédy presztízse jelentQsen nQtt a Felvidék 1938. novemberi visszatérése után. A kormányzó Horthy kihasználva az ImrédyrQl szóló híreszteléseket, 1939 márciusában leváltotta, helyére Teleki Pál grófot nevezte ki miniszterelnökké a miniszterelnöknek a II. zsidótörvény elQkészítésére még volt ideje. Az intézkedés célja a zsidó tQke keresztény irányítás alá vonása volt.
Külpolitika
Imrédy külügyminisztere a tekintélyes, idQs diplomata, Kánya Kálmán maradt, azonban több dolog változott a korábbi külpolitikai vonulathoz képest. Imrédy 1938 júliusában, elsQ római és vatikáni bemutatkozó látogatása alkalmával meggyQzQdött arról, hogy a fasiszta Olaszországgal nézetkülönbségek állnak fenn, és hogy Mussolini állama nem hajlandó garantálni Magyarország és Jugoszlávia jó viszonyát.
1938 augusztusában Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán és a honvédelmi miniszter Németországba látogatott, ugyanekkor a kisantanttal is tárgyalások kezdQdtek a jugoszláviai Bledben. Ezen a tárgyaláson Magyarország számára engedélyezték a fegyverkezést azzal a kitétellel, hogy nem a szomszédos országok ellen irányul, illetve ígéretet tettek a környezQ területek magyar kisebbségeivel való jobb bánásmódra.
Ezek után rendszeresen tárgyalások folytak Németországgal a csehszlovák kérdésben. Kánya bejelentette, hogy amennyiben a német revíziós igényeket teljesítik, úgy Magyarország is érvényesíteni fogja a sajátjait. HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Adolf_Hitler" Hitler folyamatosan a tevQleges magyar fellépést kívánta kiharcolni, ám erre sem Imrédy, sem külügyminisztere nem vállalkozott. Mindazonáltal mozgósítás és csapatösszevonás kezdQdött az északi határon, illetve HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Pr%C3%A1ga" Prágát is fokozott diplomáciai nyomás alá vették.
Az 1938. szeptember 29-i müncheni négyhatalmi konferencia Németországnak ítélte a szudétanémetek lakta csehszlovák területeket, a magyar és lengyel követelések tekintetében pedig közvetlen tárgyalásokat javasoltak Csehszlovákiával. Sorozatos jegyzékváltások után HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Okt%C3%B3ber_9." október 9-én kezdQdtek meg a tárgyalások HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Kom%C3%A1rom" Komáromban, de azok HYPERLINK "http://wapedia.mobi/hu/Okt%C3%B3ber_13." október 13-án megszakadtak, mert Csehszlovákia mindössze a magyarlakta területek autonómiáját volt hajlandó elfogadni. Darányi Kálmán, Horthy megbízottjaként Berlinbe utazott, ahol elnyerte a német fél jóindulatát azzal, hogy felajánlotta az antikomintern paktumhoz való csatlakozást, illetve a kilépést a NépszövetségbQl. Október 18-án Imrédy nyilatkozatot tett a tengelyhatalmak politikájához való szorosabb kapcsolódásról.
Miután a közvetlen tárgyalások a meddQ vita szintjén maradtak, a felek elfogadták a nagyhatalmi bíráskodást. Nagy-Britannia és Franciaország nem vett részt a bizottság munkájában. November 5-én megkezdQdött a magyar csapatok bevonulása a Felvidékre és Kárpátalja déli övezetébe. November 13-án kihirdették a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítésérQl. A magyar politika elégedetlen volt a kárpátaljai revízióval, ezért katonai akciót szerveztek a teljes terület megszerzésére, ezt azonban mind a német, mind az olasz fél határozottan elutasította, így az akciót végül leállították.
A német irányba történQ orientáció Imrédy egész miniszterelnöksége alatt jellemzQ volt. Csáky István kinevezése a tengelyhatalmakkal való határozottabb együttmqködés jele volt. A konkrét lépések megtételére azonban már csak Imrédy lemondása után került sor. Februárban Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és megszüntette a diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval, áprilisban pedig kilépett a NépszövetségbQl.
Imrédy bukása
Imrédy mindinkább a szélsQjobboldali, diktatórikus irányvonal hívévé vált. A hatalom által megszédített pénzügyi szakember 1938 szeptemberében hirdette meg a diktatórikus fordulatot, mely szerinte megoldást kínált a földkérdésre, valamint olasz mintára kamarák felállításával javított volna a munkásság helyzetén. Egyúttal a szigorúbb zsidóellenes intézkedések mellett foglalt állást. Ez az elképzelése kiváltotta a konzervatív többségq országgyqlés ellenszenvét, és Imrédyt az I. bécsi döntés óriási sikere is csak ideiglenes tudta megmenteni.
A miniszterelnök olyan felhatalmazási törvényt akart életbe léptetni, amely a kormányt függetlenítette volna a parlamenttQl, azonban ettQl az elképzelésétQl elállt. Ezután a házszabály módosítását tervezte véghezvinni. 1938. november végén 62 képviselQ kilépett a kormánypártól, és az ellenzékkel összefogva leszavazták Imrédy javaslatát a házszabály módosításáról. A megrendült miniszterelnök azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak, azonban Horthy-ék nem fogadták el, így Imrédy mögött a kisebbség állt, mely egyre gyengült. Imrédy azt a következtetést vonta le, hogy külsQ erQk bevonásával kell letörnie a parlamenti ellenállást. Ezért egységes jobboldali radikális mozgalmat szándékozott létrehozni, mely a Magyar Élet Mozgalomban realizálódott. A Magyar Élet Mozgalom a csodás forradalom megvalósításán szorgoskodott, jelképe a csodaszarvas is erre utalt. A kissé nyilasok ellenében is politizáló úri fasiszta szervezkedést Horthy is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsQjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott. A nácik sikereitQl és önmaga hangjától megrészegült ImrédytQl a kormányzó mielQbb szabadulni kívánt. Ebben a szándékában a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék egyaránt támogatta. Végül is a sokat tapasztalt Bethlen gróf közremqködésével oldódott meg a miniszterelnök menesztése. Az Imrédy zsidó származását bizonyító, hiteles okmányokat a liberális Rassay Károly és a legitimista gróf Sigray Antal ásatták elQ és juttatták el Bethlenhez. Az egyik dédszülQ zsidó voltát bizonyító anyakönyvi kivonatot Bethlen azonnal a kormányzóhoz vitte: így készen állt a németek által nem kifogásolható kellQ ok Imrédy menesztésére. A saját csapdájába esett miniszterelnöknek immár végleg távoznia kellett.
SzélsQjobb
Imrédynek minden közegben voltak támogatói. A keresztény nagyvállalkozó réteg még pénzügyi pályafutásának, a tábornoki kar a gyQri programnak, a szélsQjobboldal pedig az áhított egység megteremtése irányába tett lépéseknek köszönhetQen támogatta. A Magyar Élet Pártja mintegy 20-25 fQs állandó táborral rendelkezett és több kormánylap valójában az Q pártján állt. Az alkotmányosság leple mögé bújtatott módszereivel a politikus és mozgalma igyekezett elhatárolódni a nyilasoktól, miközben folyamatosan támadta a kormányt. 1943 végére a német vezetés egyértelmqen Qt tekintette szalonképes vezetQnek, akit a megszállás után kinevezhettek a magyar bábkormány élére.
Valóra nem vált ambíciók
A Horthy kitartó ellenállásának és az úri középosztályon belül szervezQdQ, a szélsQjobboldal egységesítQ törekvéseinek kudarcával volt magyarázható, hogy a német csapatok bevonulása után mégsem így történt. Imrédy így május 23-án ismét a tárca nélküli csúcsposztot foglalhatta el. Ebben a minQségben helyeselte a deportálásokat, de megpróbálta megakadályozni, hogy nagy mennyiségq zsidó vagyon kerüljön a németek kezére. A zsákmányt ugyanis a magyar kormány számára kívánta megszerezni. A német megszállókkal is konfliktusba került, mivel azok igyekeztek a zsidó vagyont kivinni az országból, és a magyar gazdaságot teljesen hatalmukba kerítették. Személye így útban volt a megszállóknak. Ismét elQkerült tehát a miniszter részleges zsidó származása. Imrédynek megint mennie kellett, ezúttal végleg. Ezzel párhuzamosan Imrédy és köre mind kevesebb befolyással bírt, a politikus 1944. augusztus 7-én lemondott, és végleg elvonult a politikától. 1944 Qszén az országgyqlésbQl alakult Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjaként még támogatta a nyilas hatalomátvételt és a háború folytatását.
Miniszterként nagy erQfeszítéseket tett a totális háború igényeinek teljes kielégítésére, miközben a volt miniszterelnök megpróbálta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségét a saját céljai érdekében felhasználni, azonban nem járt sikerrel.
Imrédy per
1945 tavaszán Ausztriába menekült családjával, nem használt álnevet. Az amerikai hadsereg május 29-én elfogta, majd októberben Magyarországra szállították és népbíróság elé állították. A tárgyalás 1945. november 14-23 között zajlott a Zeneakadémián. Ebben SulyokAhiz
¢°¿ÀÁÃÄÈñòóôö6
8
Ö
Ú
ùòáÚ˼µÚ¬¢¬µùµòµ¬µòµwwowbUh?phÆmØ5B*phÿh?ph?p5B*phÿhÕPkB*phÿhÆmØB*phÿh»ÉhÕPkB*phÿjh»ÉUmHnHuh»Éh0¾5CJh»Éh*85CJh»Éh0¾CJ
h»Éh0¾h»Éh0¾56CJH\]h»Éh*856CJH\]
h»ÉhÖ h»Éh*856CJ \]aJ
hȃh38
h»Éh*8,AhijklmnopqrstuvwxyzúúúúíúúúúúúúúúúúúúúúúúÝÑ
$
Æa$gdÖ$¤ ¤`a$gdÖ
¤ ¤`gdÖgdÖ¡¯ÀÑò6
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóççççßß $a$gdÕPk
$
ưa$gdÖ
$
Æa$gdÖÎÐö:-<-Z-Ú(Ü(ô(,N/È3:r?ÂBÄBàBG÷ëëãëëÛëëëÏÇ¿¿¿¿¿³Ï
$Ä^Äa$gdÃqÅ $a$gdD^ñ $a$gdh
$Å`Åa$gdÃqÅ $a$gdË i $a$gd_-â
$Å`Åa$gdÖ<¦ $a$gdÕPkPÏÌÎÐôö¼Îþxá
ô8-:-<->-Z-â-ä->%B%è%&v'((D(÷ïç÷çÝÐçÈçÈçÈÀȱÈÀç©~vvnfWfjh@0J3B*Uphÿh(IB*phÿhn2
B*phÿht6B*phÿjh×x0J3B*Uphÿh×xB*phÿhË i5B*phÿh(I5B*phÿhË iB*phÿjhAEI0J3B*UphÿhAEIB*phÿh7
B*phÿh_-âh_-â5B*phÿh_-â5B*phÿh_-âB*phÿhÖ<¦B*phÿh?pB*phÿ D(Ø(Ú(Ü(ò(ô() ,,-J.|.L/N/ô0ö0X1Z1f1h12Ä233`3b3n3p3È34ë4ì4 5!5-56:6<66 6´6¶6º6Ê6Ì66787R7T7D8F89:÷ïçÚÐÈÀ縰¨°À
hD^ñB*phÿjh»Éhh
B*Uphÿh»Éhh
B*phÿh2B*phÿhÑnÊB*phÿhO2cB*phÿhR_hB*phÿhbvB*phÿh@5B*phÿhh
hh
5B*phÿhh
B*phÿhË iB*phÿh@B*phÿ4::ô;ò<ô
B*phÿG°T²TÈTþYZ2Z¸bJdKdVd¨}B|L¢ ÷÷ëßßßß×Ï÷¯§¯§ $a$gdË $a$gdr $a$gd²ex
$Ä`Äa$gdÈ{Ä
$Ä^Äa$gdÈ{Ä $a$gdM1 $a$gd\Xa
$Ä`Äa$gd£`Á
$Ä`Äa$gdWOc $a$gdÝ&¶VdWfWÞXæXüYþYZ0Z2Z¦[¨[f\¸bJdKdUdVdfdddddËdÕdñdÿdeeeQeRe÷è÷à÷ØÐùàªàÐà¢~o~gÐXÐPh²exB*phÿjh²ex0J3B*UphÿhËB*phÿjhÞqÉ0J3B*Uphÿh¡iIB*phÿhÞqÉB*phÿh-
5B*phÿhÈ{Ä5B*phÿhª
B*phÿjhM10J3B*UphÿhM15B*phÿhM1hM15B*phÿhçSöB*phÿhWOcB*phÿhM1B*phÿjh+×0J3B*Uphÿh+×B*phÿ-Re^efzzz{¦}¨}Ö@B
ì
î
z|ôöøÐÒJL÷èæ÷ÞÖÎÆÞ¾¶¾¶¾§¾{l{dYQ÷IQh$B*phÿhF~B*phÿhF~hF~B*phÿh8ÀB*phÿjhÂXM0J3B*UphÿhÂXMB*phÿhrh²ex5B*phÿhSI×B*phÿjhSI×0J3B*UphÿjhÜn0J3B*UphÿhrB*phÿhÜnB*phÿhÈ{ÄB*phÿhËB*phÿhÞqÉB*phÿhª
B*phÿUjhª
0J3B*Uphÿh²exB*phÿ, mint a vád képviselQje szerepelt Horváth Zoltánnal egyetemben. Imrédyvel szemben sem alkalmaztak semmiféle kényszerítQ eszközt. A fogságban még arra is maradt ideje és energiája, hogy kidolgozzon egy elaborátumot Az infláció elleni küzdelem elvei és eszközei címmel. FeltehetQen ennek kapcsán jelentette ki utóbb a perében népügyészi szerepet betöltQ Sulyok DezsQ azt a valótlanságot, miszerint Imrédynek köszönhetQ az 1946-os stabilizáció és a forint bevezetése.
Imrédy Bélát háborús bqntettek, népellenes bqntett, hqtlenség elkövetésével vádolták. Az alapvetQ vád az volt, hogy felelQs miniszterelnökként 1939. január 13-án csatlakozott az antikomintern paktumhoz, aminek végsQ következménye Magyarországnak a világháborúba történt belépése lett. Azzal is vádolták, hogy a német megszállás után a Sztójay kormányban gazdasági csúcsminiszteri posztot vállalt, és ez által segítette Magyarország fokozottabb részvételét a háborúban, továbbá ez alatt az idQ alatt került sor gettók felállítására, deportálásokra, sok százezer ember életének kioltására.
Vádolták Imrédyt a Magyar Megújulás Pártjának megalakításával, amely szélsQjobboldali politikát folytatott és parlamenti szövetségre lépett a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal. Ugyancsak a vádpontok között szerepelt, hogy 1944 tavaszán létrehozta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget, amelynek elnöke lett, s segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez. Imrédy cikkeit, beszédeit háborús uszításnak minQsítették, továbbá Q szerkesztette az ún. elsQ zsidótörvényt majd, mint miniszterelnök benyújtotta a késQbbi ún. második zsidótörvényt. Végül azzal vádolták, hogy része volt abban, hogy Németország Magyarország megszállása mellett döntött 1944 márciusában.
A per kezdetén Imrédy is vitatta a Népbíróság illetékességét. Sulyok szerint illetékes a Népbíróság, mert az 1945: VII. tc. világosan kimondja, hogy felelQssé tehetQk a volt miniszterek a háború folyamán elkövetett háborús és népellenes bqncselekményeikért és ezekért a Népbíróság vonhatja Qket felelQsségre. A Nemzetgyqlés és az annak felelQs kormány is elismerte ezt a törvényt, így annak legitimitásához nem férhet kétség. A politikus a per folyamán nyugodtan viselkedett, és igyekezett részleteiben megcáfolni az ellene felhozott vádakat. Ellentétben Szálasival és Bárdossyval elismerte politikai felelQsségét.
Imrédy elmondta, hogy miniszterelnökként harcolt a szélsQjobboldal törekvéseivel szemben, véleménye szerint a Németország felé sodródás törvényszerqen adódott geopolitikai helyzetünkbQl. Kifejtette, hogy az ún. elsQ zsidótörvényt a felkorbácsolt kedélyhullámok lecsillapítása tette szükségessé, a második hatálya alatt pedig Magyarországon a zsidók élete, megélhetése sokkal inkább biztosítva volt, mint Európa más tájain.
Imrédy tagadta, hogy tudott volna arról, hogy a deportált zsidókat gázkamrákba vitték és visszautasította azt az elég naiv vádat, miszerint Q hiúsította meg, hogy a négyes konferencián döntsenek a Felvidék sorsáról a Müncheni Egyezmény után. A vád szerint Imrédy intézte úgy, hogy csak a tengelyhatalmak vettek részt a revíziós döntésben. Ennek alapján Sulyok a per közben újabb vádponttal állt elQ: a vádlott kezdeményezésére és kifejezett kívánságára történt, hogy a müncheni négyhatalmi egyezmény határozmányaitól eltérQen a döntésben csak Németország és Olaszország képviselQi vettek részt. Ezek után a politikai ügyész is hozzácsapott a vádirathoz még egy vádpontot, besúgással vádolva Imrédyt a németek elé, ami újból kimerítette a háborús bqntett fogalmát.
Káldi István védQbeszéde nagy tetszést aratott. Ebben a védQ tagadta, hogy egyenes összefüggés lenne az antikomintern paktumhoz való csatlakozás és a magyar hadba lépés között. Tagadta, hogy összefüggés lenne a háború kitörése és a vádlott tevékenysége között.
Imrédyt november 23-án a népbírósági tárgyalás során mindegyik vádpontban bqnösnek találták és kötél általi halálra ítélték, továbbá állásvesztésre és nyugdíjának elvesztésére, valamint politikai jogai gyakorlásának tízévi felfüggesztésére. Ekkor történt meg az a furcsaság, hogy az ügyész Sulyok fellebbezett a súlyos ítélet ellen, így tett a védQ is. A fellebbezést elfogadták és az iratokat a Népbíróságok Országos Tanácsához utalták.
A per folyamán felkereste Qt ügyvédje és közölte vele, hogy a nemzet érdekében szükség volna új pénz bevezetésére, amely pótolná a mesterségesen tönkretett és elértéktelenedett pengQt. Az ügyvéd nem nevezte meg megbízóit, de a börtönigazgató jóváhagyásával papírt és írószerszámot adott Imrédynek, hogy munkáját végezhesse. A megbízás nyilán felsQbb utasításra történt, hiszen Imrédy pénzügyi kapacitása messze túlszárnyalta azokét, akik annak idején Magyarország pénzügyeit intézték. Imrédy ehhez a munkához is a tQle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel fogott hozzá. A halálos ítélet után ismét megjelent az ügyvéd és közölte Imrédyvel, hogy minél elQbb fejezze be munkáját, mert attól függ az élete. Imrédy tovább dolgozott, s hogy koncentrálni tudja gondolatait, arra kérte zárkatársait, hogy amíg be nem fejezi, addig lehetQleg ne beszélgessenek. Egymás után teltek meg a papírlapok Imrédy Béla apró, jellegzetes gyöngybetqivel és két hét alatt majdnem száz írott oldalon oldotta meg a reá bízott feladatot. Mikor elkészült üzent ügyvédjének, aki szokatlan pontossággal jelent meg és átvette a munkát. Búcsúzóul még közölte Imrédy Bélával, hogy munkája döntQ szerepet játszik majd a kegyelmezési aktusnál. Másnap délután kihirdették elQtte, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasította kegyelmi kérvényét és ezért másnap reggel kivégzik. A Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon 1946. február 4-én megváltoztattak egyes minQsítési részeket, kiegészítették az indoklást és a kötél általi halálra szóló büntetést golyóra módosították.
A háborús bqnökért elítélt Imrédy Béla volt miniszterelnöknek felolvassák a kegyelmi kérvény elutasításáról szóló végzést a Markó utcai törvényszéki épület udvarán, a kivégzése elQtti percekben.
A legnagyobb lelki nyugalommal összecsomagolta kevés holmiját, elbúcsúzott zárkatársától. 1946. február 28-án kivégzQosztag végzett vele, sortqzzel a Markó utcai fogház udvarán a kivégzéseknél szokásos tömeg mocskolódásai közepette agyonlQtték. Mint mondta, késQn látta be, hogy meg kellett volna maradnia bankelnöknek.
Összegezve elmondható, hogy Imrédy Béla kivégzése éppúgy törvénytelen volt, mint Bárdossy Lászlóé és Szálasi-Szalosjan Ferencé. Bárdossyt az 1848:III. tc. külön rendelkezései miatt nem lehetett volna csak parlamenti bíróság elé állítani. Szálasi egészen bizonyosan nem volt beszámítható, Imrédy ellen pedig nem volt halálra szóló törvényes vád. Sulyok DezsQt sok bírálat érte a Népbíróságon vállalt szerepért, sohasem tagadta meg ebbéli ténykedését. Népügyészi mqködése összhangban állt az 1935-39-es politikájával, antifasiszta magatartásával. Szüksége volt e szerepvállalásra, hogy ezúton is bizonyítsa teljes szembenállását a korábbi rendszerrel és a nemzeti szocializmussal.
Dr. Imrédy Béla négy kötetbQl álló vizsgálati dossziéja az ezer oldalt jóval meghaladó terjedelemben foglalkozik az egykori miniszterelnök ügyével. Tervei között szerepelt a kormányzati rendszer antiparlamentáris átalakítása is. A gyanúsított-kihallgatási és a mintegy 25 tanú kihallgatási jegyzQkönyvein, valamint a vádiraton és az ítéleteken kívül több mint 400 oldal terjedelemben találhatunk Imrédy tevékenységével kapcsolatos II. világháború elQtti dokumentumokat. A Budapesti Népbíróság 3953/1945-11. számú ítélete, majd a Népbíróságok Országos Tanácsa 304/1946 18. számú ítélete nyomán Dr. Imrédy Bélát kivégezték.
A Ludas Matyi címlapján az a jelenet látható, amely szerint Imrédy Béla, volt miniszterelnök, zsidó öltözetben és pajesszal épp a tárgyalóterembe lép be. Alá a következQk vannak írva: Nagyságos uram, el tetszett (sic!) felejteni a ciceszt! Ezzel is Imrédy zsidó származását akarja hangsúlyozni.
A Hungarista Mozgalom Hírszolgálata 1997 augusztusában nyilvánosságra hozott jelentésében közölte az 1945 után, a népbírósági perek során halálra ítélt háborús bqnösök kivégzésének pontos idQpontját, eltemetésük helyét és az azonosítási számaikat, a jelenleg, 298-as parcellának nevezett tömegsírban.
Hangsúlyozni szeretném a jelenleg kifejezést, mivel a második világháború idején és azt követQen a 298-as, a 300-as és a 301-es parcellák nem léteztek. Imrédy Béla aki 1938. május 14. és 1939. február 16. között Magyarország miniszterelnöke volt, 1946. február 28-án 8,00 órakor azonosítási száma a tömegsírban: 139.
Irodalomjegyzék
Sípos Péter: Imrédy Béla a vádlottak padján
Osiris Kiadó, Budapest, 1999.
Szerencsés Károly: A nemzeti demokráciáért (Sulyok DezsQ 1897 1997)
Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 1997.
Sípos Péter: Imrédy Béla (Alcím: Politikai életrajz)
Szeged, 2001.
Markó Gergely (Pincus Lauder): Imrédy Béla
Ábrahám Ferenc Kussinszky Endre: Az Imrédy-per: a vád, a vallomások és az ítélet Magyar Központi Híradó Budapest, 1945.
Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.
1938ban bevezették a családi pótlékot, illetve emelkedett a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke
zsidónak számított az, aki izraelita vallású és azok is, akik 1919 után keresztelkedtek ki. A sajtó-, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjai, valamint az üzleti és a kereskedelmi alkalmazottak csak 20%-ban lehetnek zsidók.
már nem vallási, hanem faji alapon határozta meg, hogy ki zsidó és ki nem. A zsidó hitfelekezet tagjain túl azokat is zsidónak minQsítette, akiknek egyik szülQje, illetve két nagyszülQje az. Kirekesztette Qket az állami közhivatalokból. A korábbi 20 % helyett 6 %-ban maximalizálta arányukat a kamarákban.
1938. XXXIV. törvénycikk
1938 decemberében benyújtotta a késQbb II. zsidótörvény néven elhíresült javaslatot.
1939. január 6-án a Pesti Vigadóban tartott nagygyqlésen
a nyilasok robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen, amelynek eredménye 13 halálos áldozat lett
Függetlenség, Új Magyarország
1944. március 19.
Valószínq nem félt az elfogástól
A népbíróság tagjai: Dr. Nagy Károly elnök, Dr. Hegyháti István FKGP, Szél JenQ MKP, MérQ József SZDP, fekete Károly NPP, Dr. Halász ErnQ PDP, Bíró Mihály voltak.
Sulyok célja világos volt: Mint magyar kimondottan szégyelltem magam, hogy a nemzetellenes hungarista árulás az én hazámban megtörténhetett. Be akartam bizonyítani, hogy annak vezetQje nem volt magyar és nem volt beszámítható.
1938:XV.tc.
1939:IV.tc.
1848:III. tc. értelmében Qt, mint volt miniszterelnököt csak a parlament által felállított vizsgálóbizottság vonhatja felelQsségre
ezt a vádat Teleki Pál levelére alapozták
február 26-án
1946. augusztus elsején megjelent az új magyar pénzegység, a forint mint Rákosi Mátyás alkotása (megj.: Q volt a titokzatos megbízó)
1946. február 28.
cicesz: hagyományQrzQ zsidó vallású emberek öltözetének alap ruhadarabja.
ezen a helyen szemétlerakó volt, de temettek ide elhullott állatokat, kórházi emberi maradványokat, késQbb 1945 februárjától kezdQdQen itt hantolták el a Budapestet védQ Waffen SS egységek, a hungarista harccsoportok elesett katonái egy részét és a háborús bqnperek kivégzettjeit is.
Híres magyar bqnperek története:
Imrédy Béla pere
Gergely Jánosné
PAGE \* MERGEFORMAT 8
Hasonló témájú dokumentumok

- 2009-10-08 12:56:19
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Naptári bejegyzéseket vehettek fel egy tantárggyal kapcsolatban, vagy az egész szakotok számára. Például:
- Zh időpontok
- Gólyabál időpontja
- Házi leadási határidő
- Tanítási szünetek
- stb ...
Kattints a Naptárra, majd a jobb felső részen levő Új naptári bejegyzés felvétele linkre.