Az antik Róma sportjoga
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarMunkaügyi és társadalombiztosítási igazgatásiAz Antik Róma SportjogaAz antik Róma sportjoga
2008.12.13 06:15:21
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Januárban vizsga: 2 kérdés
4. Milyen szabályai voltak az atléták által felvett kölcsönnek?
Rómában az atléták profi versenyzQk voltak. Az atlétáknál különösen érdekes volt, hogy jutnak-e elegendQ pénzhez. Sok idejüket felemésztették, hogy sportolnak, nem maradt már idejük más keresQtevékenységre. Kalóriadús ételekre volt szükség, ezért rengeteg húst ettek. Volt egy görög sportorvos is, aki feljegyezte, hogy az atléták fiatalon teljesen tönkrementek, mivel mindent a sportolásnak vetettek alá. Ezért fiatalon alkalmatlanná váltak a további sportolásra. Nagy jelentQsége volt annak, hogy megfelelQen küzdjenek a versenyen. Ha valaki kiváló eredményt ért el, azok nyugellátmányt kaptak a várostól. Már a görögöknél is voltak ún. nyugdíjas atlétaklubok, ahol ellátást kaptak egész életük végéig. Tehát különféle kiváltságokat élveztek, ellátást kaptak életük végéig, hatalmas pénzeket nyertek egy-egy gyQzelem alkalmával. A római polgárjog is annyi kiváltsággal járt, hogy sokan azért mentek oda, hogy a polgárjogot elnyerhessék.
Úgy próbáltak megélni, hogy kölcsönöket vettek fel. Voltak hitelezQk, odaadták az atlétának a pénzt. Csak akkor kellett visszafizetni, ha gyQztek a versenyen. Viszont elQfordult az is, hogy felvették és felélték a kölcsönt, indultak a versenyen és nem nyertek. Ilyenkor a hitelezQk nem kapták vissza a pénzt. A hitelezQknek ez egy kockázatos befektetés. Viszont, ha jól szerepelt az atléta és gyQzött, akkor magas kamattal kapták vissza a hitelezett pénzösszeget.
Mi van, ha az atléta direkt nem gyQzött a versenyen? Ez fel sem merült bennünk, mert ha gyQztek a versenyen, akkor sokkal nagyobb összeget kaptak, mint amennyi kölcsönt vissza kellett fizetniük. Az atléták körébe volt a legelterjedtebb a bundázás (megvesztegették egymást, hogy melyik nyerjen a versenyen). Rendeletben szabályozták, hogy csak akkor gyQzhettek, ha semmilyen csalárdságot nem alkalmaztak a verseny során. Ha egy atléta felvett hitelt és ezt az atlétát megvesztegették, hogy ne gyQzzön, ha erre rájöttek, akkor a rómaiak úgy fogták fel, hogy az atléta jogellenesen megakadályozta, hogy a feltétel teljesüljön. A római jog tudósok, úgy fogták fel, mintha a feltétel teljesült volna, vagyis gyQzött volna a versenyen és így vissza kellett fizetni a hitelt.
A hitelezQ bezárta az atlétát azért, hogy magasabb kamatot tudjon kicsikarni a felvett hitelért. Az atléta mégis vissza kellett, hogy fizesse kölcsön összegét, viszont a hitelezQ elesett a magas kamattól. Az atléta követelhette azt a kárát, amit az esetlegesen bezárása miatt elszenvedett. Ha az egyik részrQl sem történt csalárdság, indult a versenyen és gyQzött, de nem akarta a hitelt visszafizetni, akkor az atlétától elvették a díját, lefoglalták és úgymond végrehajtották, tehát a hitelezQ ebbQl nyerhette vissza a pénzét.
5. Hogyan válhatott szabad ember gladiátorrá, milyen jogkövetkezményei voltak?
Önként vált gladiátorrá, volt aki a pénzért, volt aki a kalandvágyért és a hadkötelezettség miatt így próbáltak ez alól kibújni. Voltak olyanok is, akik egyszerqen a fegyverforgatást akarták így kitanulni. Pk nem váltak hivatásos gladiátorrá. Aki önkéntesen állt gladiátornak, az megtehette, hogy jelentkezett a játékrendezQnél, hogy Q fel akar lépni, mint gladiátor. A másik megoldás, hogy volt egy olyan vállalkozó, akit lanistának neveztek, abból élt, hogy voltak kiképzQ iskolái, kiképezte Qket gladiátorrá, majd a gladiátorviadalok rendezQjének a rendelkezésére bocsátotta Qket. Tehette úgy is, hogy eladta Qket, vagy pedig bérbe adta Qket. Ezzel egy szerzQdést kellett kötniük, méghozzá a néptribunus elQtt. Ez egy olyan magistrátus volt, aki az alsó társadalom rétegeit képviselte, az ún. plebsnek a rétegeit. A szerzQdésben vállalják, hogy bármit lehet velük tenni, teljesen a lanista uralmának teszik magukat alá. Ezek rabszolgasághoz hasonló való helyzetbe kerültek. A római jogban a rabszolgák dolgoknak minQsültek, úgy bántak velük mint egy székkel , dolgoknak is nevezték Qket. A dologi jog között szabályozták a rabszolgákat. Akik rabszolgák voltak, azoknak nem volt szabadságjoguk, nem volt polgárjoguk. Aki gladiátornak lekötelezte magát, az nem vált dologgá, megmaradt a szabadsága, megmaradt a polgárjoga, viszont lekötelezte magát a lanistának, aki mindent megtehetett vele. Ezek a gladiátornak állt önkéntesek viszont minden megbecsülésüket elvesztették. Ha valakinek a becsületén csorba esett, akkor különbözQ dolgoktól is megfosztották Qket. Jogilag a jogképességük korlátozottá vált, ún. infania (a jogi képességüket csak csökkentett mértékben gyakorolhatták). MegfelelQ idQben jelentkezniük kellett, egyébként szabadon mozoghattak. A szerzQdésben meghatározták azt az összeget is, amit kapnak azért, hogy ha lejár a szerzQdésük. Meghatározták, hogy mennyi idQ az amit gladiátorként el kell tölteni, valamint azt is, hogy mennyi az a pénzösszeg, amit ezért kapnak. Nem volt olyan sok pénz, de így próbálták az embereket elrettenteni, hogy ne álljanak önkéntes gladiátorrá. ElQfordult olyan is, hogy aki gladiátorként kezdte, veterán gladiátorként mindig visszatért az arénába.
Milyen jogkövetkezményekkel járt, ha valaki gladiátornak szegQdött? Az egyik, hogy becstelenné vált, a másik, hogy például ki voltak zárva a hivatalviselésbQl (még helyi hivatalokban sem vállalhattak tisztséget), vagy pedig a császár kizárta Qket az adófizetQk közül, ki lehetett Qket tagadni az örökségbQl (ez a legsúlyosabb, akinek vagyonos szülei voltak), házassági akadályt is képezett. Ez azt jelentette, hogy szenátori rangúakkal nem házasodhatott és meg volt engedve, ha egy feleség megcsalta a férjét, hogy ha a csábító egy gladiátor volt, akkor a férj nyugodtan megölhette. Ha egy szenátornak egy gladiátor lányától született gyermeke, akkor az a szenátor is elvesztette a becsületét. A császárkorban olyan kedveltté vált a gladiátorok élete, hogy egyre többen próbáltak ilyen formán pénzt keresni. Született egy határozat, ún. sclarinarum, ami egy olyan jogszabály, amit a szenátus adott ki. Arról rendelkezett, ha valaki lovagként, vagy szenátorként önként gladiátorrá vált, akkor elveszti azt a jogát, hogy megfelelQ temetésben részesüljön halálakor. Ezt úgy mondták, hogy nem részesülhet olyan temetésben, amit a libitina (szentély) papjai tudnak elvégezni. Ha valaki elQkelQ rangja ellenére ilyen mesterséget qzött, akkor kizárta magát a megfelelQ végtisztesség megadásából.
Voltak olyanok, akik ingyen lettek önkéntes gladiátorok, ezek úgymond vagányok voltak, akik unatkoztak otthon. Akik ingyen vállalták, azoknak a jogaik sem szenvedtek csorbát.
6. Melyek voltak a fogathajtók sportszervezetei, milyen feladatokat láttak el, hogy történt finanszírozásuk?
A fogathajtók sportszervezetei voltak a factio-k. A királyság korában hogy rendezték a fogathajtó versenyeket. Valamilyen ünnepségek alkalmával rendeztek fogathajtó versenyeket. A gazdagabb polgárok a játékrendezQ rendelkezésére bocsátotta a fogatokat, a hajtókat, tehát mindent, ami a játék rendezéséhez szükség volt. A királyság korában a polgárok úgy szereztek maguknak dicsQséget, hogy ingyen a saját fogatukat indították a játékokon. KésQbb azonban, egyes vállalkozók rájöttek, hogy mi lenne, ha csak ezzel foglalkoznának, Qk állítanák ki a fogatokat. Vállalkozások alakultak ezekre, tehát ez volt a mesterségük. Ily módon 4 factiok jöttek létre és egymással versenyeztek. Ezeket színekkel jelölték, 4 szín volt a piros, fehér, zöld és kék. Ezekre lehetett fogadni. A köztársaság során a játékot rendezQ magistratusok csak bérelték ezeket a fogatokat, megfelelQ fizetség ellenében rendelkezésre bocsátották. Ezek a vállalkozók leginkább a lovagrendhez tartoztak. Végül is ezekbQl a factiok-ból hatalmas vállalkozások fejlQdtek, székhelyük a Mars-mezQn volt. Ezek a székhelyek hatalmas épületegyüttesek lehettek, ugyanis itt voltak az istállók, itt tartották a hajtókat, itt szállásolták el. Nagy személyzetet igényelt egy fogathajtó verseny, mivel külön segédszemélyzetek is voltak. A factiok élén a fQvállalkozó állt, ez a domini factionum, aki leginkább az ügyeket intézte. Ezek a vezetQk, nagy hatalomra tettek szert, ugyanis a császárral szemben is érvényesítették akaratukat. Azt is mondhatták, ha nem kaptak rendes fizetést, akkor nem adtak megfelelQ fogatot a játékok rendezésére. A császárok adományokkal is elQsegíthették a factiok mqködését. A császárok azonban nem elégedtek meg a factiok állami felügyelet alá helyezésével, hanem még a lovak beszerzését és tenyésztését is a saját $468¶¸X
z
T V N®°4¶¸²´øÔÖxz Ü$d'°(®*¸*¼*.,Ö.¦/¨/4699f:h:¬;t=v=Æ=Þ?üøôøðìðèäàäðäÜäàØÔØàÔÐØÌÈÄÀ¼¸´°¬¨¤ ¤|hÝF÷hÄonh,×h`Poh¦`0hDeùh±VLhÎ}hµ9äh¨
Ôh~Ezh}jQhoM
hõ;Rh½ hF\ÓhMAhò+*hrh64,h]Æh ,hiÒh ~»hPcÔhã5 hÎ6-hE5ÅhÐ^hîzchA )ht,hp å/68¸º°´ÖØÚxz¨/9h:j:l:F;H;RRRlSnStivixiøiúiýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýÞ?@LA DXE.F0FºGTIPlQRRnS¤T
VX Z(]^2`bÐdÆeFfÊf¸gDiFiHiJiritiiöiøiúi¾k~mºt:v
7. Milyen sportlétesítmények voltak Rómában, milyen jogi szabályok vonatkoztak építtetQikre és karbantartóikra?
A királyság korában még nem is volt építmény. Ekkor még csak kezdetleges formában voltak ezek a versenyek. Kimentek a Mars mezQre és ott rendezték meg a fogathajtó versenyeket. Ovális lakú pályán történ, fordulópontok mentén. A pálya köré fából készültek ülQhelyek. A királyság korában megkülönböztetjük az etruszk királyok korszakát. A fQbb építkezések azok az etruszk királyok nevéhez köthetQek. Az elsQ király aki jobban foglalkozott azzal, hogy hol rendezzék ezeket a versenyeket, egy völgyet nézett ki a városban. Akkor még fából építették, circus maximus-t kezdték el a völgyben építeni. A völgy alja szolgált a pálya alapjául a nézQk pedig a dombokról jól leláthattak a versenyre. A circus állandóan nagyobbították, a IV. századra felállították a start-boxokat is. Minden factio 3 fogatot indított, ezért 12 ilyen boxot kellett felállítani. A cenzor volt az, aki ezeket az építkezéseket felügyelte. Egyébként a cenzor olyan magistratus volt, aki a legtekintélyesebb magistratus volt, erkölcstekintély feladatai voltak, többek között Q felügyelte a circus maximus építkezést is. Ezekre a pénzt a senatus utalta ki, viszont a kr.e. elsQ században a szenzori tisztség veszített népszerqségébQl, ezért az aedilis-re ruházták ezt a feladatot. A császárkor folyamán pedig maguk a császárok felügyelték az építkezéseket, így a cirkuszok építkezését is. Nagy befolyása volt az építkezésre a senatusnak is, például Q rendelhette el a különbözQ építkezések elrendelését, ezeket az épületeket a császárokról nevezték el. Így több cirkus is létesült Rómában, amelyek a császárok nevét viselték, pl. Nero tiszteletére is épültek cirkuszok. A gladiátor viadalok számára is szükség volt megfelelQ helyett keresni. Kezdetben a piactéren rendezték, majd a cirkuszban rendezték és késQbb azonban saját helyet próbáltak megkeresni a gladiátoroknak, ezek lettek az amfiteátrumok. Ezek kezdetben fából épültek, amelyek nagyon veszélyesek voltak. A szenátus elrendelte, hogy csak olyan személyek rendezhetnek viadalokat, akik megfelelQ vagyonnal rendelkeznek és fQleg megfelelQ szilárdságú talajra építhettek. Ezzel próbálták elejét venni a baleseteknek. A császárkorban a nagy építkezések felügyelete is a császár fennhatósága alá került. Különféle vállalkozóknak adták ki ezeket a munkákat, akik felvállalták ezt a munkát, azok megfelelQ fizetségért elvégezték. Az államkincstárból, azaz fiscus (fiskális) került kifizetésre. Kisebb karbantartási munkákhoz a közrabszolgákat vették igénybe. Ezek az épületek ezek a közjog hatálya alá estek és szent dolgoknak minQsültek, ezért tilos volt abból bármit elvinni. Olyan beléptetési rendszer volt, hogy megszabták, hogy melyik kapun léphetett be és hol ülhetett, így elkerülték a nagyobb torlódásokat. Körülötte voltak a gladiátoriskolák, ahol földalatti járatoknkal el lehetett jutni.
8. Hogyan történt a vadállatok beszerzése, hogyan szabályozták?
Voltak olyan gladiátorviadalok, amelyeket venatio-nak nevezünk, ezek állatviadalok voltak. Egymás ellen harcoltak az állatok, vagy emberek az állatok ellen, vagy pedig az istenek történetébQl próbáltak meg jeleneteket elQadni. Szabadon lehetett az állatokra vadászni. A császárkorban csak a császár engedélyével lehetett elefántra vadászni, a kr. u. 714-ben hoztak egy császári rendeletet, amely az oroszlánok vadászatát és kereskedelmét megtiltotta. A köztársaság idején, ha egy magistratus akart rendezni állatviadalt, akkor a megfelelQ provinciába írt, hogy küldjön neki állatokat. Ott a helytartó bérelt vadászokat, megfogták a vadállatokat és vállalkozók szállították. Az út során rengeteg állat elpusztult, ezért a vállalkozók az elpusztult állatok árát is bekalkulálták. Útközben meg kellett állni egy-egy városokban, az ottlakóknak pedig el kellett látni ezeket a transzportokat. Rendeletet hoztak, hogy egy városban 7 napnál tovább nem maradhattak. Adókkal is sújtották ezeket a szállítmányokat és Rómában pedig adózni kellett utánuk és végül is 3 eshetQség volt, hogy hol kötöttek ki Rómában. ElQször a piacra a kereskedQkhöz kerültek, juthattak egyenesen a játékrendezQ hivatalnokhoz, a császár viszont, hogy ne legyen kitéve annak, hogy nem érkezik meg egy szállítmányt, Róma körül állatseregletet hozott létre, és mindig csak a játéknak kellQ állatot vettek elQ. A császárok kezében összpontosult az egész. Így egy kifinomult rendszer alakult ki. Mivel nem volt állatvédelmi és természetvédelmi törvény, ez odavezetett, hogy egyes állatfajok kipusztultak.
9. Milyen szabályok vonatkoztak a cirkuszi játékok (ludi circenses) megrendezésére?
Rómába is, ha egy ludi circenses rendeztek, akkor elQször mindig egy felvonulással kezdQdött. Ez a menet a capitóriumtól a cirkuszig haladt. Ebben a menetben ünnepélyes kocsikat húztak, ahol az istenek képmásait vitték. Vallási funkciója is volt, ez lényegében egy vallási szertartás volt, hogy a kocsikat végighúzták a városon. A felvonulást a királyság korszakában maga a király vezette, a köztársaság korában pedig a konzul vezette. Kr.e.366-tól amikor az aedilis-ek vették át a játékrendezést a konzuloknak megmaradt a szervezési jog. A menet beért a cirkuszba, ahol egy áldozatot kellett a papok segítségével bemutatni. Nagyon pontosan kellett végrehajtani, ha a legkisebb hibát ejtették, akkor az egész eljárást meg kellett ismételni. Egyes magistratusok, akik népszerqségre törekedtek dirrekt hibát követtek el és ezért meghosszabbították a játék menetét. Rendeletet hoztak, hogy csak 1 nappal lehet a játékokat meghosszabbítani. Bemutatták az áldozatot, ezek után pedig ki kellett sorsolni, hogy melyik fogat melyik boxból indul. Ezt a sorsolást a játékok elnöke intézte. Ha a rajt rosszul sikerült, akkor újra kellett indítani a futamot. A kocsi versenyek megindításának a jelet az elnök adta meg. Az elnök feladata, hogy a gyQztesnek járó díjat átadja. A rajt indításának a jele: egy fehér kendQ leejtése. A császárnak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy részt vegyen a játékokon.
10. Milyen jogilag releváns magatartásai lehetnek a publikumnak a nézQtéren, milyen szabályok vonatkoztak rájuk?
A nézQk a cirkuszban és az amfiteátrumban társadalmi helyzetük szerint foglaltak helyet. A köztársaság korában még a nQk a férfiak között ülhettek a gladiátorviadalokon, a császárság korában már nem vegyülhettek a férfiakkal. Lent ültek a szenátorok, utána jöttek a lovagok és utána a köznép, végül legfelül a rabszolgák nézhették az elQadást. Egy-egy verseny alkalmával az egész város kiürült, ezért külön Qröket kellett felállítani, hogy a tolvajok ne mqködjenek.
Különféle kérések, vagy demonstrációk a hatalom gyakorlóival, vagy döntéseivel szemben. Ilyenkor a császár úgy döntött, ahogy akart, vagy meghallgatta a nép kérését, vagy nem. A másik ilyen lehetQség a publikum számára, hogy kegyelmet, vagy felszabadítást kérnek a küzdQk számára. Pl. ha egy gladiátor éppen vesztésre áll, akkor a nézQk követelhették, hogy a császár adjon kegyelmet neki. Akkor volt jelentQsége, ha a gladiátor egy bqnözQ volt, akkor megmenekülhetett egy halálos ítélet elQl. Nagyon sqrqn elQfordult, hogy a játékok elnökét rendeletében kellett megerQsítenie, hogy nem köteles a rabszolgákat felszabadítani, csak ha a tulajdonos engedélyezi.
A köztársaság korában létezett egy ún. 12 táblás törvény (kb. kr. e. 451.), amiben különféle szabályokat állítottak föl. A tagcsonkítás ha valakinek letépték a karját, akkor a másik félnek is letépték, ha kisebb balesetet szenvedett, akkor pénzt ígértek érte, Kr.e. 81-ben közbqncselekménynek minQsítették a verést, büntetése közmunka lehetett, vagy bányamunka.
Súlyosbító körülménynek minQsült, ha ezt egy kapával látták el.
A felségsértés bqncselekménye azért minQsült súlyosnak, mert a császártól függött.
Hasonló témájú dokumentumok
- 2009-10-02 16:30:46
- 2009-10-02 16:31:40
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
