3. ZH - Hume (kérdések+szövegrészletek)
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetÚjkori FilozófiaZH3. ZH - Hume (kérdések+szövegrészletek)
2008.12.12 10:14:13
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
3. ZH Hume
Magyarázza el miben áll Hume empirizmusa, és hogy mit ért asszociáción?
Empirizmus
Fogalom-empirizmus: minden fogalmunk érzékszervi benyomások alapján jön létre.
ElsQ megjelenésükkor egyszerq ideáink kivétel nélkül olyan benyomásokból származnak, amelyek megfelelnek az ideáknak, és amelyeket az ideák pontosan visszaadnak.
Tehát nem a tudás jön a tapasztalatból, hanem az ideák.
Egyszerq ideák aranyhegy
Recept az ideák tartalmának tisztázására (= fogalmaink elemzésére): keressük meg, milyen egyszerq ideákból jönnek létre.
Az észleletek rendje és az asszociáció
A benyomások ismeretlen okból jönnek létre elménkben.
Hume feltételezi, hogy éles határ van ideák és benyomások között.
Az ideák egymásutánjai (a gondolatmenetek) azonban értelmezhetQ rendet követnek.
E rend:
részben az emlékezetbQl fakad: az emlékezet által felidézett ideák élénkebbek, rendjük kötött.
Részben pedig a képzelQerQbQl. A képzelQerQ az asszociáció szabályainak megfelelQen hívja elQ az ideákat.
KépzelQerQ rendszerint kevésbé élénk, szabadabb rend. De van rend gondolatmenetek.
Asszociáció: ideák társítása. Ezt tekinti az absztraktban legfontosabb gondolatának. Ez a newtoni gravitáció megfelelQje. Nem merev, mechanikus szabály: gyengéd késztetés .
Az ideák három módon társíthatók egymással:
hasonlóság (pl. festményrQl a modellre),
térbeli és idQbeli érintkezés (pl. elQszobáról a nappalira),
ok és okozat kapcsolata alapján (pl. sebrQl a fájdalomra).
Hogyan értelmezi Hume a hitet?
A hit 1.
Az állítások sajátos összetett ideák. (Ez súlyos tévedés.)
Miben különböznek azok az állítások, amelyekben hiszünk, azoktól, amelyekben nem hiszünk?
A különbség nem állhat maguknak az ideáknak a tartalmában hiszen akkor lehetetlen volna, hogy valaki hisz valamit, amit másvalaki tagad.
Nyilván más dolog elgondolni egy állítást, mint hinni. El tudom gondolni, hogy X.Y.-nak nincs szemüvege, de ezt nem hiszem. Mi különbözteti meg a hitet a puszta elgondolástól?
Nem maga az állítás.
Egyszerq eset: azok az állítások, amelyeknek tagadása ellentmondás. (Hume ezeket szükségszerq igazságoknak nevezi.) Ilyenkor rákényszerülünk, hogy az ideákat az adott kombinációban képzeljük el. Ilyenkor: azt hisszük, amit el tudunk gondolni.
Csak az állítást tudjuk elgondolni, tagadását nem. (pl. nQtlen agglegény) Ilyenkor a hit egyszerqen azt jelenti, hogy csak az illetQ állítást tudom elgondolni, tagadását nem. Ide tartozik a matematika.
A nem szükségszerq állítások a tényekre vonatkozó állítások esetében a hit az ideakombináció élénksége. Az emlékezetbQl származó állítások eleve élénkek.
A szükségszerq állításokkal szembe vannak állítva a tényekkel kapcsolatos kijelentések. Itt az élénkség különbözteti meg. Másként gondoljuk el azt, amit hiszünk, és azt, amit nem hiszünk. A hit élénk idea.
A hit 2.
A nem emlékezetbQl származó állításoknál az élénkség valamilyen az állítással asszociált benyomásból fakad.
Ha nem emlékezetrQl van szó, akkor kell valami, ami élénké teszi az ideát. Mi más lenne ez, mint valamilyen benyomás hiszen a benyomások élénkek. Az élénkítés mechanizmus pedig az asszociáció.
Az aktuális érzékelésbQl származó hit esete:
1. állítás: X.Y. szemüveges.
2. állítás: X.Y. nem szemüveges
Benyomásom van a szemüveges X.Y.-ról, ezért az 1. állítás lesz eleven.
Az aktuális érzékelés esete:a benyomást, hasonlóság révén, asszociálom az egyik állítással, így az részesül az élénkségben.
De hogyan hihetünk olyan dolgokat, amelyekre nem emlékszünk, és amelyeket nem látunk?
Az ok-okozati asszociáció révén.
Látom a fahasábot a tqzben. Hiszem, hogy meg fog gyulladni. Miért?
Ott a fahasáb a tqzben, de még nem kapott lángra. Én mégis hiszem, hogy lángra fog kapni.
A hit túlmegy aktuális benyomásaimon. Hogyan hihetem?
Oksági kapcsolat révén (az oksági kapcsolat is az asszociáció egyik fajtája).
A tqzben lévQ fahasáb és az égQ fahasáb között oksági kapcsolat van az egyikbQl asszociálhatunk a másikra. Jelenlegi benyomásom fahasáb a tqzben oksági asszociáció útján felélénkíti az égQ fahasáb ideáját.
Hogyan értelmezi Hume az oksági kapcsolat fogalmát?
Mi az oksági kapcsolat? 1.
Mit jelent az, hogy A B-t okozza?
Azt jelenti, hogy: (1) milyen egyszerq ideák alkotják az okság ideáját + (2) ezek milyen benyomásokból származnak.
Hume követi az empirista receptet. Keressük meg azt a benyomást, ahonnan az okság ideája származik. Összetett ideáról van szó, ezért nem magának az ideának felel meg benyomás, hanem az összetett ideát alkotó egyszerq ideáknak.
(1) az okság ideájának összetevQi
téridQbeli érintkezés A és B térben és idQben szomszédos
idQbeli elsQség A megelQzi B-t
szükségszerq kapcsolat A után B-nek kell lennie
DE: az idQbeli elsQség és az állandó együttjárás nem elég. A hiányzó komponens a szükségszerq kapcsolat. Az elsQ kikényszeríti, maga után vonja, elQidézi a másodikat.
A téridQbeli érintkezés és az idQbeli elsQség tehát nem probléma: vannak ilyen benyomásaink. Ami kérdés, a szükségszerq kapcsolat.
(2) Milyen benyomás felel meg a szükségszerq kapcsolatnak?
KülsQ érzék biliárdgolyók. A két esemény között nem tapasztalok semmilyen kapcsolatot. Egyesek: a belsQ érzék. Ami a modellt szolgáltatja, akarati aktus és testmozgás kapcsolata. Fel akarom emelni a kezemet, és a kezem felemelkedik. De Hume szerint itt is két független esemény van, semmi kapcsolatot nem érzékelek.
Érzékeim nem szolgáltatnak ilyen benyomást.
Egy nagyon fontos és vitathatatlan meglátáson alapul. Natúr tényekbQl nem következik szükségszerqség. Aktuális világ, lehetséges világok. A tapasztalatunk a tényleges világból származik. A szükségszerqség ezen túlmegy: nem csak ténylegesen történik így, az összes lehetséges helyzetben (vagy azok egy széles körében) így történne.
Mi az oksági kapcsolat? 2.
A szükségszerqség ideáját nem a dolgokból, hanem magunkból merítjük. Amikor a dolgok között szükségszerq kapcsolatot feltételezünk, saját gondolkodási habitusainkat vetítjük ki a dolgokra.
Azt mondani, hogy a dolgok között szükségszerq kapcsolat van, nem is hamis, hanem értelmetlen errQl semmiféle ideánk nincs.
Az A-B kapcsolat annyit ismétlQdik, hogy kialakít bennünk egy szokást, s ennek révén A benyomás B ideáját asszociálja, s benyomás révén felélénkíti azt, ezért hisszük B-t. Ez a kulcs. A megszokás kialakít bennem egy habitust: A ideájáról továbblépek B-ére. A B-t asszociálja. A arra késztet, hogy B-re gondoljak. ErrQl a késztetésrQl van benyomásom. EbbQl származik a szükségszerqség ideája.
Hume szerint az okság ideájának forrása nem valamilyen objektív szükségszerqség, hanem saját gondolkodásunk. (Miként a paranoiás, aki saját elképzeléseit kivetítve lát mindenkit ellenségnek.)
Hume igazából nem azt mondja, hogy nincs objektív szükségszerq kapcsolat. Hogy ilyesmit mondhasson, ahhoz ideával kellene rendelkezni az objektív szükségszerqségrQl. De ilyen ideánk nincs. Objektív szükségszerq kapcsolatról beszélni ezért értelmesen nem is lehet.
DE: az, hogy az oksági kapcsolat a szubjektum szokás formálta asszociációinak kivetítése, nem azt jelenti, hogy az oksági kapcsolat szubjektív abban az értelemben, hogy kinek-kinek a tetszésén múlna. Ugyanúgy mqködünk hasonló tapasztalatok révén hasonló asszociációk alapulnak ki bennünk. Legfeljebb a közhely: aki kevesebbet látott, kevésbé ismeri fel az oksági kapcsolatokat.
Hogyan vélekedik Hume a személy azonosságáról?
A testek folytonos és külön létezése
Feltételezzük: a testek idQben folytonosak és függetlenek az elmétQl.
Ez a hit nem származhat az érzékekbQl, ti. a testeket nem érzékeljük ilyennek.
Észleleteink megszakítottak, és nem függetlenek elménktQl.
Nem származhat az észbQl sem, hisz a filozófiailag iskolázatlanok is így hiszik.
A képzelQerQbQl származik.
Az észlelet a különbözQ, a test azonos.
Vagyis az történik, hogy képzelQerQ kitölti az észlelésben lévQ hiátusokat. A folyamatos létezés fikció. Akár igaz is lehet, de racionálisan megalapozatlan.
A személy (én) azonossága
Az, hogy az én idQben azonos szubsztancia volna szintén tévedés.
Az én ideája egy egyszerq, idQben állandó dolog ideája.
Minden idea valamilyen benyomás másolata.
Az én ideája egy egyszerq, idQben állandó benyomás másolata.
Egyszerq és idQben állandó benyomásom nincs.
Nem lehet ideám az énrQl sem.
Hume:
Nos, ami engem illet, bármennyire is igyekszem közvetlenül megjeleníteni azt, mit saját magamnak nevezek, mindig erre vagy arra a sajátos észleletre bukkanok, a hideg vagy a meleg, a sötétség vagy a világosság, a gyqlölet vagy a szeretet, a fájdalom vagy az öröm észleletére. Sohasem sikerül oly módon elcsípnem saját magamat, hogy egyben ne találkoznám valamilyen észlelettel is; mindig valamilyen észlelést figyelek meg magamban.
Az idea valamilyen benyomás változata, de nincs olyan benyomás, amelybQl származhat.
Valami nagyon fontos: az én, ha egyes szám elsQ személyben tekintjük, nem olyan mint valamiféle tapasztalati tárgy. Benne van gondolataimban, érzéseimben stb., de azon túl nem érhetQ nyomon. (Én dühös vagyok vs. Düh)
Hume szerint az én nem más, mint észleletek nyalábja. De nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy miként rendelQdnek különbözQ észleletek különbözQ énekhez.
Hogyan alapozza meg Hume, hogy az erkölcsi ítéletek nem az észbQl származnak?
Közvetlenül kapcsolódik az erkölcs alapjaira vonatkozó tanításához. Kérdés: honnan származnak az erkölcsi ítélete?
Erkölcsi ítélet: cselekedet, szándék, néha személy jellemének minQsítése egy karakterisztikus erkölcsi szókészlettel: jó/ rossz, erényes/ vétkes/ bqnös. Ide soroljuk azokat a predikátumokat is, amelyeknek az erkölcsi minQsítés mellett némi deskriptív tartalma van: bátor/ gyáva, Qszinte/ hazug, tapintatos/ tapintatlan: ezek le is írják a cselekvést, nem csak minQsítik, de van bennük minQsítQ/ értékelQ mozzanat.
Hume-nak két érve van. Az elsQ az akarat meghatározásának módjára épül:
Az ész önmagában nem befolyásolja akaratunkat.
Az erkölcsi ítéletek önmagukban befolyásolják akaratunkat.
Az erkölcsi ítéletek nem az észbQl származnak.
Láttuk: az ész nem határozhatja meg az akaratot. Az erkölcsi ítéletek igen. Ezt teszem, mert ez a helyes. Nem teszem, mert tisztességtelen volna.
A másik érv röviden az, hogy azok az ítéletek, melyeket az ész nyújt, nem erkölcsi ítéletek:
(1) Az ész kétféle ítéletet nyújt: az ideák viszonyára vonatkozó (szükségszerq) ítéleteket és a tényekre vonatkozó (kontingens) ítéleteket.
(2) Az ideák viszonyára vonatkozó ítéletek nem erkölcsi ítéletek.
(3) A tényekre vonatkozó ítéletek nem erkölcsi ítéletek.
Az ész nem nyújt erkölcsi ítéleteket.
Az ész két dologgal kapcsolatban nyújt ítéletet ideák viszonyával kapcsolatban, és tényekkel kapcsolatban, egyik sem erkölcsi ítélet.
(1) és (2) az ellen irányul, hogy az erkölcsi ítéletek a matematikai, logikai ítéletekhez hasonlóan bizonyítás tárgyai lehetnének. Ez volt a gyakoribb álláspont (pl. Locke).
Hume sok érvet hoz fel, pl. a vérfertQzés miért bqn az embernél, és miért nem az állatnál?
Ha a vérfertQzés kapcsolódik a bqn ideájához, akkor az ember és az állat egyformán lehet bqnös. Ha azt feleljük: az állat nincs tisztában e kapcsolódással, körforgás, hiszen ezt jelenti: a vérfertQzQ állat valójában bqnös, csak nem tudja.
Szövegrészletek
1. Határozott ideát tudunk alkotni arról, hogy valamely tárgy változatlanul és szakadatlanul fennmarad, miközben mint feltételezzük múlik az idQ, és ezt nevezzük az azon¬Âv
¢
¤
¦
¨
´
>
@
B
ú
ü
þ
" $ & 8 ÊÌxzÔÖØ2|~ ¢üøôìâÚÕÐËÕÁ·°¨ÚË¡âÕÚËÕ·¨ÚÕ¨ÕÕ·°·ÕËô}v
h¯O{h;h;h¯O{hKsª\h¯O{hïo\h;h;\h;h¯O{\
h;5\h¯O{h;\
h;6\h¯O{h;6\h;h;6\ h¯O{\ hÁ4m\ h;\h¯O{h¯O{\h¯O{h¯O{5\h¯O{h¯O{5h¯O{hÍ(åh¥8j.¬Âb ¦
N
@
B
ü
& ( 8 ö Ìôé̾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾$
&
F dð7$8$a$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$
&
F
ÆÐ7Kþdð7$8$^7`Kþa$gdÓqÍ
$dða$gdÓqÍ
$dða$gdÓqÍÌzÖØ2~ ííßßÎÎÎßßßßßßßßßßßßßßßßß$
&
Fdð7$8$a$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$dð7$8$^a$gdÓqÍ ¢¤âô5 Êßàäxz¼XZñßÂññññ°ññ°ñññ$Ädð7$8$^Äa$gdÓqÍ$Ádð7$8$`Áa$gdÓqÍ$Ádð7$8$^Áa$gdÓqÍ$
&
F
ÆÐ7Kþdð7$8$^7`Kþa$gdÓqÍ$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ¢àâòôú 2 4 5 inÞßà ¸âäæJV^v¬®vxz¾öTV¼XZjlBDÌÎ@-H-z--Ú-ä- 5 ð ú """:#<#¦#¨#÷òèáÚèÚÕÍÉÚÅÍÕ;ÉÚèÚÅÕÍÕÍÕÍÕ;ÉÚèÚÉڶů¨ÚÅÍÕÚ¤Ú¤Ú¤ÚÅÕ;ÚèÚŤÍÕ;hI=ä
hÌÓ5\
hI=ä5\hÌÓhÌÓ6
hÌÓhI=ähÌÓh;hÌÓhI=ä6 hI=ä6
hÌÓhÌÓ
h¯O{5\hÌÓhÌÓ5\ h¯O{5h¯O{h¯O{5@ZlDÌÎ(-b-¢- í !"<#¨#F$H$ð%ô%ö%ø%ú%ü%ññßñññññßññññßßñññÍÍÍÍÍ$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ$Ádð7$8$^Áa$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqͨ#H$Î$ %î%ð%ò%ö%ø%ú%ü%b&d&p&&&Ü&Þ&'Â'Ä'))Î)B*D***Ô*Ü*ê*ì*ö*8,:,<,,¤,@-B-¶-üõüõñéäÝØÐÈؾ·°õñ¬õñ¤õ
|to|g|gõhÌÓh×6 h4;6h4;h4;6 h×6hKsªhÌÓhïo6]
hÌÓhKsª
hÌÓhïo
hÌÓh4;hÌÓh4;6h4;
h¯O{5\
hI=ä5\hÌÓhÌÓ5\h¯O{h¯O{5h¯O{h;5 h¯O{5
hÌÓhI=ä hI=ä6hÌÓhI=ä6hÌÓ
hÌÓhÌÓhI=ä(ü%d&&Þ&Ä')Î)D**ì*:,<,B-¸-400&3âÔÔÔÂÔ±±±ÔÔÔÔ$Ädð7$8$^Äa$gdÓqÍ$hdð7$8$^ha$gdÓqÍ$
&
Fdð7$8$a$gdÓqÍ$Ádð7$8$^Áa$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$
&
F
ÆÐ7Kþdð7$8$^7`Kþa$gdÓqͶ-¸-4000&3(3\3^3Ò5Ô5ä8æ8À9Â9b:d:f:v
hÀQ5\ hÀQ6hûyMhûyM6 h¸'Æ6h¸'Æ
hÌÓhßKÿhûyMhßKÿ6 hßKÿ6hßKÿ
h¯O{5\hÌÓhÌÓ5\ h¯O{5h¯O{h¯O{5
h¯O{hÌÓ h`Ä6 hW6 hÃIp6 h}z:6
hÌÓhÌÓ
hÌÓ5\
hI=ä5\ h4;6
hÌÓh×hÌÓhÌÓ6hÌÓ'&3(3^3Ø4Ô5ä8æ8f:v
&
F
ÆÐ7Kþdð7$8$^7`Kþa$gdÓqÍ$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ$Ådð7$8$^Åa$gdÓqÍ$Ädð7$8$^Äa$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍBèB$D&DZDÜDLE EFtF°F²F¾F"J$JÎJLLÀMÂMÄMÆMíÛÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÛÛÍÍÍ»»$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$Ädð7$8$^Äa$gdÓqÍ$Ädð7$8$`Äa$gdÓqÍXDZDLEEFrF°F²F¾FdGG
HJH0IJIrI²IâI J"J$JÌJÎJ~LLLêLúLM
TjTnTUUJVLVùòêòêòæâòØòæòØòæòæòÔÌÇÌâüüü÷²²¥·òêò hÄl6hûyMhÄl6hAÈ hAÈ6hûyMhAÈ6h¯O{h¯O{5 hÓqÍ5 hÀQ5 h¯O{5
hkWÂhkWÂhkWÂ h6hûyMh6hûyMhûyMhûyM6]hhVaLhûyMhûyM>*
hûyMhûyM
hûyM5\4ÆMÈMÊMÌMÎMÐMÒMÔMÖMØMÚMÜMÞMàMâMäMæMNhO¦R¨R8SííííííííííííííííÐÂÂÂÂ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$
&
F
ÆÐ7Kþdð7$8$^7`Kþa$gdÓqÍ$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ8SS
TjTnTUUNVhWìW/XUXVXßXYYZ^\`\íííßßßßÉ···ßßßßßߥ$7dð7$8$^7a$gdÓqÍ$Ädð7$8$`Äa$gdÓqÍ$áãþdð7$8$^á`ãþa$gdÓqÍ
$dð7$8$a$gdÓqÍ$Ðdð7$8$^Ða$gdÓqÍLVNVìW.XUXVXÞXßXãXæXêXëX`YYYYYYZ>ZZ\\^\`\b\d\x\~\\\¢\¤\¦\ø]^~
~¶Ð
XZüõíõéáÜáÜáÜá×á×á×ÒáÒáËÃé¿»·»²ª¥¿¿¿}v
hÂ5\hû.hû.5\hðghû.h~PUh
0h¯O{6h!ähÍ(å5 h¯O{5h!äh¯O{5 h»S
5h¹Vh!äh¯O{h¯O{h¯O{5
h¯O{hûyM hÁgÚ6 hÛCÏ6 hÄl6hûyMhûyM6hûyMhûyMhûyM>*
hûyMhûyMhÄl,`\b\d\f\h\j\l\n\p\r\t\v\x\z\|\~\\\\¤\¦\
Zèôôôôôôôôôôôôôôôôôôééôôôá $a$gdAv`
$dða$gdÓqÍ
$dða$gdÓqÍosság ideájának. Továbbá arról is határozott ideánk van, hogy sok különbözQ tárgy egymás után létezik és szorosan kapcsolódik egymáshoz, és ha ezt alaposan szemügyre vesszük, oly tökéletes képzetet alkotunk magunknak a sokféleségrQl, mintha egyáltalán nem volna kapcsolat a tárgyak között. De, jóllehet az azonosságnak és az összekapcsolt tárgyak egymásutánjának az ideái önmagukban véve teljesen különbözQek, sQt, ellentétesek, mégis kétségtelen, hogy megszokott gondolatainkat szQve általában összetévesztjük Qket.
A testek folytonos és külön létezése
Feltételezzük: a testek idQben folytonosak és függetlenek az elmétQl.
Folytonosság (= idQbeli azonosság) és függetlenség kölcsönösen feltételezik egymást: észleleteink megszakítottak, ha van valami folytonos, az független tQle, és megfordítva: ha valami független, miért ne volna folytonos, miért lenne észleleteinkhez hasonlóan megszakított.
Ez a hit nem származhat az érzékekbQl, ti. a testeket nem érzékeljük ilyennek.
ÉrzékekbQl nem: ti. észleleteink megszakítottak, és nem függetlenek elménktQl.
Nem származhat az észbQl sem, hisz a filozófiailag iskolázatlanok is így hiszik.
ÉszbQl nem gondoljunk pl. Descartes érvére a külvilág létérQl.
A képzelQerQbQl származik.
1. hiba: összekeverjük a kettQt, és a másodikat is azonosságnak véljük.
Ugyanakkor tudjuk, hogy nem lehet azonos.
2. hiba: az ellentmondás feloldására a képzelet kitölti a hiátust: van egy tQlünk független, idQben azonos tárgy.
Lehet, hogy van ilyen de a hitnek nincs racionális alapja.
DE: sok esetben nem is hasonlóság vezet az azonosságra, hanem oksági kapcsolat. ½ 6, kapucsengQ, gyerekhangok az ajtónál, ajtónyílás stb. Megint nem lepQdöm meg: mintha csak végig láttam volna Qket a kód beütésétQl a megérkezésig. Megint csak az erQsen kapcsolódó észleleteket összekeverem egyetlen azonos észlelettel.
De persze tudom, hogy nem egyetlen azonos észleletrQl van szó. Azonos észlelet vs. különbözQ észlelet. Megoldás: az észlelet a különbözQ, a test azonos.
Vagyis az történik, hogy képzelQerQ kitölti az észlelésben lévQ hiátusokat. A folyamatos létezés fikció. Akár igaz is lehet, de racionálisan megalapozatlan.
2. Amikor dühös vagyok, ténylegesen elfog ez a szenvedély, és emócióm éppúgy nem vonatkozik valami más tárgyra, mint az, hogy szomjas, beteg vagy öt lábnál magasabb vagyok. Ennélfogva lehetetlen, hogy e szenvedély összeütközzék vagy ellentmondásba kerüljön az igazsággal vagy az ésszel, hiszen az ilyen ellentmondás annyit tesz, hogy az ideák, amelyeket másolatoknak tekintünk, nem egyeznek az általuk megjelenített tárgyakkal.
Ész és szenvedély között nem lehet ellentmondás
Szenvedély: X.Y.-nal lenni.
Ész: Ha X.Y.-nal töltöm az estét, nem kapok jó jegyet.
Hol itt az ellentmondás? Minden szenvedély eredeti létezQ és nem tartalmaz olyan megjelenítQ minQséget, mely valami más létezQnek vagy módozatnak a másolatává tenné.
Amikor, tévesen, ésszerqtlen szenvedélyrQl beszélünk, két dolog valamelyikére gondolunk.
A szenvedélyhez téves ítélet társul (Pl. érdeklem X.Y.-t.)
A szenvedély heves. A heves szenvedélyeknek pedig megvan az veszélyük, hogy olyan cselekedetekre ragadtatnak, amelyeket késQbb megbánunk.
Thomas Reid: Hume csak a szavak jelentését változtatja meg:
szokásos értelem Hume szóhasználata
szenvedély heves szenvedély
ész higgadt szenvedély
A szenvedélyek egyszerqen nem ábrázolnak semmit, ezért nem lehetnek igazak vagy hamisak.
3. A gazdag embernek erkölcsi kötelessége, hogy felesleges javainak egy részét megossza a szqkölködQkkel. Ha az egyéni jóindulat volna az igazságosság eredeti indítéka, akkor az ember meghagyni sem volna köteles másoknak a birtokában többet, mint amennyit adni köteles nekik. Legalábbis igen csekély volna a különbség.
Az igazságosság mesterséges erény
A cselekedeteket indítékuk teszi erkölcsössé vagy erkölcstelenné.
Az erkölcsös cselekedeteknek nincs egyetlen általános indítéka. (Jelesül: nem igaz, hogy egy cselekedet akkor erkölcsös, ha egyedül erkölcsösségének tudata motiválta.) A kérdés tehát: milyen sajátos indítékból fakadnak azok a cselekedetek, melyeket igazságosnak nevezünk?
Önszeretet?
Jellegzetesen igazságtalanságra vezet, hogy pl. ne adjam vissza kölcsönt.
A közérdek tisztelete ( általános jóindulat )? Csakhogy: (1) az igazságos cselekedetek nem feltétlenül kapcsolódnak a közérdekhez; (2) általában nem gondolunk a közérdekre.
(1) (a) amikor nincs kapcsolat: ha a titokban adott kölcsönt nem adom vissza, az nem hat a közre; (b) kimondottan ellentétes lehet a közérdekkel: amikor olyasvalakinek adom meg, aki a pénzt gonosz célokra fordítja; (2) ritkán gondolunk a közérdekkel: igazságos cselekedeteink során igen gyakran cselekszünk igazságosan csak elvétve fordul elQ.
Egyéni jóindulat valaki iránt? Ez nem lehet ellenségeimmel szembeni igazságos cselekedetek forrása.
Az egyéni jóindulatból hiányzik az igazságosság semlegessége, hogy nem számít, kivel szemben.
Az igazságos cselekedeteknek ezért egyetlen természetes szenvedély sem sajátságos indítéka, nem kapcsolódik spontán, természetes érzelmekhez, nem természetes erény. Ennélfogva: az igazság mesterséges erény.
4. SQt, a mások igazságtalan viselkedése akkor is helytelenítést vált ki belQlünk, ha annyira távoli dologról van szó, hogy az egyáltalán nem érinti már saját érdekeinket, mert az igazságtalanságot akkor is ártalmasnak tekintjük az emberi társadalomra nézve, s tudjuk róla, hogy rossz mindenkinek, aki elkövetQjének kezébe kerül. A szimpátia révén magunkévá tesszük az Q rossz érzésüket.
Hogy válik az igazságosság erénnyé?
Miért keltenek fel bennünk az igazságos illetve igazságtalan cselekedetek erkölcsi érzelmeket?
Attól, hogy létrejött egy szabályrendszer, amely eldönti, hogy valamely cselekedet igazságos-e, az igazság még nem erény. Az erkölcsi ideák olyan benyomások másolatai, melyek a fájdalom és az öröm sajátos fajtái. Ahhoz, hogy az igazságosság ideája erkölcsi idea lehessen, ilyen benyomásokból kell származnia.
Ha velem szemben sérti meg valaki az igazságosság szabályait, az fájdalmat kelt bennem. Ez még nem erkölcsi érzelem.
Egyes szám elsQ személyq fájdalom vagy öröm, melyet az igazságosság szabályait megsértQ, illetve azoknak megfelelQ cselekedet kelt. Érzelem, de még nem erkölcsi. El kell oldódnia személyes érdektQl: az erkölcsi ideákat megalapozó benyomások akkor specifikusan erkölcsiek, ha függetlene a személyes érdektQl. Valaki ellop tQlem valamit. Ha felháborodom, mert kárt okozott nekem, akkor ez nem erkölcsi felháborodás. Akkor lesz erkölcsi felháborodás, ha elvonatkoztatok magamtól, s azon háborodok fel, hogy megsértette az igazságosság szabályait. Hogyan lesz a személyes érintettségbQl fakadó érzelem személytQl független erkölcsi érzelemmé?
Van bennem szimpátia (együttérzés). Ennek révén, ha másvalakivel szemben sértik meg az igazságosság szabályait, osztozom fájdalmában.
A szimpátia révén az igazságtalan cselekedet okozta fájdalom függetlenedik a személyes érdekemtQl, s ekként erkölcsi érzelemmé válik.
Ezen az immár érdekeimtQl független érzelmen alapul az igazságosság ideája.
Szimpátia (`"rokonszenv). A mechanizmus, amelynek révén át tudom érezni más érzelmeit nem pusztán ideát alkotok róla, nem pusztán tudom, mit érez, hanem magam is érzem. Ez mindenfajta érzelem esetében lehetséges. Ha valakinek átérzem a bánatát, szimpátia révén, akkor ez az érzés nem kötQdik személyes érdekemhez.
Szimpátia révén átérzem másik fájdalmát, ha igazságtalanok vele. Ez az érzelem már erkölcsi, s innen jön az igazságosság ideája.
5. E két tétel: azt tapasztaltam, hogy ez és ez a dolog mindenkor ezzel és azzal a hatással jár, és elQre látom, hogy más dolgok, amelyek külsQleg az elQbbihez hasonlatosak, mindenkor hasonló hatásokkal járnak együtt, korántsem azonos. Készséggel elismerem, hogy az egyik tételbQl joggal lehet következtetni a másikra, sQt azt is tudom, hogy ezt a következtetést mindenki lemondja. De ha valaki azt állítaná, hogy erre a következtetésre az okoskodás láncolatán keresztül jutott el, akkor felszólítanám, mondja el, milyen módon okoskodott.
Az oksági következtetés alapja
Az oksági következtetés kiemelkedQen fontos. Csak ennek révén tudhatunk léphetünk túl azon, amit látunk ill. láttunk.
1. kérdés: min alapul az oksági következtés?
Nem az észen, hiszen ellentmondás nélkül el tudom gondolni, hogy az okot éppen a szokásos okozat ellenkezQje kövesse. Ennélfogva: a tapasztalaton.
Gyakori álláspont: az észen. Nem: az ész csak szükségszerq igazságokat tár fel, amelyeknek a tagadása ellentmondás. Az oksági kapcsolat nem ilyen. El tudom képzelni, hogy a tqzbe vetett fahasáb ne gyulladjon meg. Marad a tapasztalat.
De a tapasztalat mindig a múltra vonatkozik, az oksági következtetés révén viszont elQre láthatom a jövQt. A múlt nem tartalmazza a jövQt. Ergo a tapasztalat nem elég.
2. kérdés: és ha adott a releváns tapasztalat, megalapozható-e az ész révén az oksági következtetés? (Ha számtalanszor tanúja voltam a tqzbe vetett fahasáb meggyulladásának, s most a tqzbe vetek egy fahasábot, megalapozható-e az ész révén, hogy lángra fog kapni?)
Nem. Változatlanul el tudom képzelni az ellenkezQjét.
És ha a természet uniformitására hivatkozom ti. hogy hasonló okokat mindig hasonló okozatok követnek?
Nem, még akkor sem, ha a természet uniformitására hivatkozom.
El tudom képzelni, hogy a természet rendje megváltozik. Az uniformitási elv maga is csak oksági következtetéssel alapozható meg, ezért körben forgunk.
Hume válasza: a szokáson. Az ismételt tapasztalás kialakít bennünk egy automatizmust.
DE: nem azért, mert okosak vagyunk, hanem mert rögzült belénk egy következtetési mód. Racionális alap voltaképpen nincs.
Ez egyszer és mindenkorra véget vet annak a descartes-i, spinozai elképzelésnek, hogy a világ rendje, a természeti folyamatok, olyan jellegq a priori belátásokkal feltárhatók lennének, amilyeneket a matematikában használunk. Kivégzi a racionalista ismeretelméletet.
Következik-e belQle, hogy nincs jogunk okságilag következtetni. Hume szerint nem: akárhogyan is, mindenképpen következtetünk okságilag. Az automatizmus mqködik. Meg gondoljunk bele: a deduktív következtetések megalapozása deduktív következtetések révén ugyanúgy körben forog, mint az induktív következtetések megalapozása. (Karl Popper gondolja másként. Szerint az indukció megalapozatlan, és nem is kell.)
Hasonló témájú dokumentumok
- 2010-01-20 06:12:19
- 2010-01-04 14:13:39
- 2011-06-04 15:15:26
- 2007-12-18 11:17:13
- 2011-05-07 17:51:54
- 2011-11-13 20:46:02
- 2009-09-13 12:53:45
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
