szvj

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarJogászSzemélyiségvédelmi Jogvitákszvj

Polgári jog II.
Személyi jog

Fejezetek:
I. rész:
Alapvetés
Az ember, mint jogalany
Az ember polgári jogi védelme (személyiségi jog)
A személyiség védelmének különleges esetei
A személyiségvédelem polgári jogi eszközei

II. rész:
Bevezetés
Magánjogi jogi személyek
Közjogi jogi személyek
A Ptk-n kívüli jogi személyek


I. rész


I. Fejezet
ALAPVETÉS


1. Személy-személyiség fogalma
Személy: az adott jogrendszerben kik lehetnek a polgári jogviszony alanyai, vagyis kiknek van jogképességük. A polgári jogképességgel és jogalanyisággal felruházott emberi személyt és jogi személyt.
Személyiség: az emberi személynek, jogi személynek az értéke, mely a polgári jog személyiségvédelemnek a tárgya. A Ptk. Személyekhez fqzQdQ jogok védelme körében az emberi személynek az egyedülálló értékjellegét védi (= személyiségvédelem).
A polgári jogban a “személy” fogalom jelenti az “objektumot” (a jogalanyt), a “személyiség” fogalom az “individuumot” (a jog által védett értéket).


2: A jogalanyiság története
A jogalanyiság 3 fajtája: teljes, korlátozott, a jogalanyiság teljes hiánya.
A mai magyar jogban az ember jogalanyisága teljes = az ember születésétQl a haláláig elvileg bármely polgári jogviszonynak alanya lehet.
A minden emberre kiterjedQ jogalanyiság hosszú történeti fejlQdés eredménye: ókori társd-ban (, feud. társd-ban csak az arisztokráciának volt jogalanyisága, polgári jogban (, teljes.
A jogi személy jogképessége, jogalanyisága is történelmi fejlQdés eredménye: bár a jogi személy kül, alakulatai a római jogban és a középkori jogokban is megvannak, a jogi személy egységes fogalma az újabb jogfejlQdés eredménye. A jogi személyek jogalanyisága az emberhez képest korlátozott, mert jogképességük azokra a jogokra, kötelezettségekre terjed ki, melyek nem csupán az emberhez kötQdnek (pl. nincs életjoguk). A szocialista jog az államot a személyek külön fajtájának tekintette, ma az államot jogi személynek tekintjük.



3. Jogképesség  cselekvQképesség  belátási képesség  szerzQképesség  vétQképesség
Jogképesség: az embernek és a jogi személynek az a képessége, hogy polgári jogviszony alanya lehet, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek. (Jogalanyiság: a személy elismerése, a jogképesség a személy képessége, hogy jogviszonyok alanya legyen.) Absztrakt fogalom, további feltételek is kellenek (pl. vagyon adásvételi szerzQdésnél).
CselekvQképesség: az embernek az a képessége, amelynek alapján saját akarat-elhatározásából, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Bár az emberi személy képessége, a jogügyletek körében jelentkezik, és lényegét tekintve szerzQdQképességet jelent (személyi, dologi, kötelmi, öröklési ügyletek). Ez szqkebb kategória mint az elQzQ, mert csk-e nem minden embernek lehet.
Belátási képesség: a nagykorú emberi személy elmebeli állapota olyan, hogy képes az ügyei vitelére. A belátási képességet elmebeli állapot, szellemi fogyatékosság vagy kóros szenvedély korlátozhatja, amennyiben fennállnak a bíróság a személyt korlátozottan cselekvQképesnek vagy cselekvQképtelenné nyilváníthatja.
SzerzQképesség: a jogképesség biz. esetekben korlátozva is lehet, vagyis elQfordulhat, hogy biz. vagyontárgyakat, biz. módon nem szerezhet meg az emberi személy = nincs szerzQképessége.
VétQképesség: a kártérítési jog kategóriája, vagyis a kárt okozó személy szellemi fejlettsége olyan szinten van, hogy az általa okozott kárért személyében felelQssé tehetQ. A vétQképtelen személy károkozásáért ált-ban a gondozója felel.
II. Fejezet
AZ EMBER, MINT JOGALANY


1. Jogképesség [Ptk. 8. § (1) bek.]
1) Általános alapvetés
A 8. § elvi jelleggel mondja ki a Alkotmányból kiindulva, hogy az embernek jogképessége a magyar jogban általános, egyenlQ és feltétlen .
A jogképesség általánossága: minden élQ ember jogképes a születéstQl a halálig.
A jogképesség egyenlQsége: a jogképesség terjedelme szempontjából sem lehetnek különbségek az emberek között. (Nem csak az életkorra, nemre, fajra, nemzetiségre, hanem a fel nem sorolt vonatkozásokba is érvényesülnie kell.) (
A jogképesség feltétlensége: minden embert megillet a jogképesség, függetlenül pl. vagyoni, születési helyzetétQl, vagyis a jogképesség feltételhez nem köthetQ!
Nem: a polgári jogviszony alanya akár férfi, akár nQ lehet, a tv. nem ismer különbséget, ugyanakkor más jogágakban szerepe is lehet pl. tb-jogban várandósági pótlék, élettársak csak különnemqek lehetnek.
Faj: a biológia az emberi fajt egyetlen fajnak tekinti, amely legfeljebb fajtákra osztható.
Nemzetiség: a MK-ban semmilyen jelentQséggel nem bír, semmiféle elQnyt vagy hátrányt nem jelent, a nemzetiségi kérdés adott állam esetében ugyanakkor komoly közjogi konfliktusok forrása lehet.
Felekezet: teljesen közömbös, hogy a az ember hívQ vagy nem, tartozik-e felekezethez vagy sem.
2) A jogképesség korlátozásának tilalma
A jogképességrQl lemondani nem lehet, mivel az nem alanyi jog, hanem a személy állapota, jogi lehetQsége, az ilyen jellegq szerzQdés vagy akaratnyilatkozat semmis. (A Kánon jog szerint egyes szerzetesrendeknél a szerzetbe történQ belépésnél érvényes az olyan fajta fogadalom, mely szerint a szerzetes bármit szerez, az a szerzetesrendé. A korábbi jog még elfogadta, de ma már ez nem megengedett, hiszen a jogképesség korlátozását jelenti.) Az ember csorbíthatatlan jogképessége alapján teljes szabadsággal dönt arról, hogy személyi és vagyoni jogait érvényesíti-e a gyakorlatban.
3) A jogképesség kezdete [Ptk. 9. §]
A jogképesség kezdete szempontjából fontos tényezQ az ember születése. Az élve született ember jogképes, és minden születéstQl függQ jogot és kötelezettséget megszerez. Az újszülöttnek nem kell életképesnek lennie, tehát bármilyen hiányossággal születik, ez a jogképesség szempontjából közömbös. Annak eldöntése, hogy a szülés mikor van befejezve, orvosi szakkkérdés, a születés idQpontját a születési anyakönyvi kivonat bizonyítja.
A jogképesség megilleti a méhmagzatot is, akinek jogképességét a fogamzás idQpontjától (a születéstQl visszafele számított 300 napon belül) ismeri el a magyar jog. A méhmagzatot az a szülQ képviseli, aki élveszületése esetében képviseletre jogosítva van, érdekellentét esetén a gyámhivatal gondnokot rendel ki.
A jogállamokban pro life mozgalmak a méhmagzat életjogának, a pro choice mozgalmak pedig a nQ önrendelkezési jogénak adnak elsQbbséget. A jogállamok tvhozásai ált-ban a 2 nézet közötti kompromisszumot képviselik, ennek alapján minden jogállamban korlátozott abortuszengedélyezési rendszer létezik. Ennek alapján léteznek indikációs korlátozások (tv-ben meghat. ok) és idQbeli korlátozások (biz. idQpontig lehet megszakítani).
A még meg sem fogant születendQ ember nem lehet jogalany hatályos jogunk szerint:
4) A jogképesség megszqnése [Ptk. 22. §]
FQszabály, hogy a jogképesség a halállal szqnik meg, melyet a halotti anyakönyvi kivonat bizonyít (mellyel szemben ellenbizonyítás lehetséges). A halál idQpontjának pontos megállapításával nyílik meg az öröklés, a jogutódlás. Ez a magállapítás orvosi szakkérdés, mely azóta vitatott, mióta az orvostud. lehetQvé tette a megállt légzés és szívmqködés újraindítását.

A halál idQpontját több feltétel együttes jelenléte kívánja meg:
környezetre való minden reagálás megszqnése,
az izomzat teljes atoniája (ernyedtsége),
a spontán légzés hiánya,
az artériás vérnyomás lezuhanása, amint nem tartják fenn mesterségesen,
abszolút egyenes vonalú stimulálás ellenére is változatlan EEG lelet.
A magyar jog szerint az aktív és a passzív eutanázia tilos, bqncselekmény.
A halott eltemetése csak a halál megállapítása után 48 órával megengedett.
A polgári jog nem ismeri a közös veszélyben elpusztulás esetén a halálozási sorrend vélelmét.
5) Holtnak nyilvánítás és halál tényének bírói megállapítása [Ptk. 23-25. §]
Holtnak nyilvánítás: minden jogrendszer a hosszabb ideje eltqnt személy esetében vélelmet állít fel arra, hogy az eltqnt személy meghalt, így nem tekinthetQ élQnek. A holtnak nyilvánított embert a bírósági eljárás során hozott bírósági határozatban megjelölt idQponttól halottnak kell tekinteni.
Holtnak lehet nyilvánítani azt, akinek az eltqnésétQl számítva 5 év eltelt úgy, hogy életben létéhez bármi adat volna. A bíróság a halál napját hivatalból is folytatott bizonyítási eljárás után mérlegeléssel állapítja meg. Ha az eltqnés különleges szerencsétlenség vagy hadiesemények következtében történik, a bíróság egyik fQ feladata azt tisztázni, hogy volt-e az események színhelyén az eltqnt. Ha a bíróság a mérlegelés alapján nem tudja megállapítani az eltqnés pontos idQpontját, akkor a 24. § alapján dönt, így a halál idQpontja az eltqnést követQ 15. nap.
Holtnak nyilvánítás jogkövetkezménye, hogy az ellenkezQ bizonyításáig a holtnak nyilvánított személyt halottnak kell tekinteni. A bírósági határozat így megdönthetQ vélelmet állít fel
Mivel a megdönthetQ vélelem több, együttes jogi tény fennállásához kötQdik, a jogi tény megváltozásával a következQ helyzetek alakulhatnak ki:
bebizonyosodik, hogy holtnak nyilvánított személy a megjelölt idQpontnál korábban vagy késQbb tqnt el ( a bíróság módosítja határozatát;
az eltqntnek nyilvánított a megjelölt idQpontnál késQbb tqnt el, és a feltételek nem állnak fent (pl. nem telt el 5 év) ( a bíróság hatályon kívül helyezi határozatát;
az eltqntnek nyilvánított személy elQkerül ( a bíróság határozata hatálytalan (külön határozat nélkül is).
A b) és c) esetben a beállott jogkövetkezmények semmisek, a legfontosabb kivétel, hogy ha a holtnak nyilv. személy jóhiszemq volt házastársa újabb házasságot köt, ez érvényes mindkét esetben.
A halál tényének bírósági megállapítása: során teljes bizonysággal megállapítható, hogy az embert meghalt, csak az anyakönyvezés valamilyen ok miatt elmaradt, ezt pótolja a bírósági határozat.
Vonatkozó jogszabály: 2/1978. (III. 9.) IM rendelettel módosított 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet.


2. CselekvQképesség [Ptk. 11-12. §]
1) CselekvQképesek
A cselekvQképesség (önjogúság) megfelelQ érettséget jelent, azt, hogy az embert életkora, testi és szellemi fogyatékossága nem gátolja a szabad akaratelhatározásban, a szabad választásban. A csk-nek aktív és passzív oldala van.
Aktív oldal: a cselekvQképes személy szabadon tehet jognyilatkozatot, vagyis szerzQdQképes.
Passzív oldal: a személy szabadon lehet jognyilatkozatok címzettje, önállóan elfogadhat neki címzett jognyilatkozatot.
CselekvQképesek korfokozat szerint: nagykorúak (18. életév), kiskorúak.
A csk. korlátozásának tilalma fennáll, az erre irányuló egyoldalú nyilatkozat vagy szerzQdés semmis.
Általános szabály, hogy minden ember cselekvQképes, kivéve, ha a cselekvQképességét a tv. kizárja vagy korlátozza.
2) Korlátozottan cselekvQképesek
a) Köre
ElsQsorban a 14-18 év közötti kiskorúak, kivéve, ha cselekvQképtelenek vagy ha jogszerqen (gyámhivatali engedéllyel) házasságot kötöttek. (A 14. életévétQl a kiskorú cselekményeiért büntethetQ.) 2 kivétel: (1) engedéllyel házasságot kötött személy, (2) a bíróság a kiskorút cselekvQképtelen gondokság alá helyezte.
Korlátozottan cselekvQképesek azok a nagykorúak is, akiket jogerQs bírói ítélettel ilyen hatályú gondokság alá helyeztek.
3 féle elmeállapot, mely megalapozhatja a bíróság gondokság alá helyezQ döntését: elmebeli állapot, szellemi fogyatkozás, kóros szenvedély.
elmebaj: tartós elmebetegség, elmebeli fejletlenség vagy aggkori elmebeli visszafejlQdés;
elmebeli fejletlenség: szellemi fogyatkozás, tartósan fennálló állapot, ahol javulás nem, vagy kis mértékben várható;
kóros szenvedély: pl. kóros alkoholizmus, kábítószer-függQség
A kóros elmebetegség önmagában még nem eredményezi a cselekvQképesség változását, ehhez még az is szükséges, hogy a bíróság jogerQs határozattal gondnokság alá helyezze a személyt. (A bizonyítás eredményeként az orvosi és a jogi vélemény eltérhet egymástól.) Pert indíthat a gondokság alá helyezendQ házastársa, egyeneságbeli rokona, a gyámhivatal és az ügyész. Gondnokká elsQsorban az együttélQ házastársat kell kirendelni. AlapvetQen a gyámság szabályait kell alkalmazni. A cselekvQképességet érintQ gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn. A megszüntetés iránti per megindítására jogosultak egyrészt ugyanazok akik megindíthatják az eljárást, másrészt a gondokság alatt álló maga s a gondnok.
Korlátozottan cselekvQképes személynek minden esetben törvényes képviselQje van, kiskorú esetében a szülQk együttesen vagy a szülQ, szülQk hiányában a gyám, gondnokság alá helyezettnél a gondnok. A tv-es képviselQ hatásköre kettQs:
beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával kiegészíti képviseltjének fogyatékos cselekvQképességét,
önmaga tehet mindenfajta jognyilatkozatot a képviselt nevében, kivéve azt, mely a k. cs. személy saját nyilatkozatát kívánja meg, ill. mely a munkával szerzett keresményére vonatkozik.
b) A korlátozottan cselekvQképesek jognyilatkozatainak érvényessége [Ptk. 14. §]
Jognyilatkozatait ált-ban törvényes képviselQje teszi meg. 4 kivétel: azok a nyilatkozatok,
melyeket a korl. csel. önmaga is megtehet, ill. egyedül Q tehet meg,
melyeket a korl. csel. önmaga tesz meg, de ehhez szükséges a törvényes képviselQje beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása,
melyek érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása is szükséges (19. §)
melyek gyámhivatali jóváhagyással is érvénytelenek (20. §)
ad 1/ A korl. csel. személy részérQl önállóan is megtehetQ jognyilatkozatok:
(1) Személyes jellegq jognyilatkozatok :
csak közvégrendeleti formában végrendelkezhet;
személyhez fqzQdQ jogai védelmében önállóan is felléphet;
bár korl. csel. személy önmagát ált-ban nem képviselheti, cselekvQképest személyt viszont képviselhet!
(2) Mindennapos, szokásos, kisebb jelentQségq szerzQdések
szokásos szükségletek, életszükségleti ügyletek (élelmiszer-, ruhavásárlás)
(3) Rendelkezés a munkával szerzett keresménnyel
akár alkalmi, akár állandó munkát vállalhat, munkaszerzQdést köthet; keresménye vagyonán belül alvagyon, melyre az ált-tól eltérQ szabályok vonatkoznak: keresménye erejéig kötelezettséget vállal , kiterjed ez a keresménybQl vásárolt vagyontárgyakra is;
(4) ElQnyös szerzQdések megkötése
e szerzQdések teherrel nem járó, az Q számára ingyenes szerzQdések (pl. ajándékozás, haszonkölcsön); de semmiképpen sem lehet a korl. cselekvQképesnek felajánlott teljesítés elfogadása (a terhes kötelezettségek miatt).
ad 2/ Visszterhes jognyilatkozatok, melyhez a törvényes képviselQ utólagos jóváhagyása vagy belelegyezése szükséges:
Lehetséges, hogy a függQ jogi helyzet ideje alatt a korl. cs. személy cselekvQképessé válik, ilyenkor természetesen maga dönt függQ jognyilatkozatáról.
3) CselekvQképtelenek [Ptk. 15. §]
a) Köre
A cselekvQképtelenség bekövetkezhet életkori okból és elmeállapot miatt (ezen belül további 3 ok).
14. életévüket be nem töltött kiskorúak (régen 12. év): polgári jogi felelQsséggel nem tartozik cselekedeteiért;
elmeállapot miatti cselekvQképtelenek 3 fajtája [Ptk. 16-17. §]:
CselekvQképességet kizáró gondnokság alá helyezés: azon nagykorú személy helyezhetQ, akinek belátási képessége állandó jelleggel, teljesen hiányzik. IdQszaki és fokozati különbsége van a korl. cs-t eredményezQ gondnokságtól, egyúttal nem lehet cselekvQképességet kizáró gondnokság alá helyezni kórós szenvedély miatt. A bíróságot a szakvélemény esetleges jogi minQsítése nem köti. A személyben nincs meg az akarat szabad elhatározására való képesség.
Kiskorú cselekvQképességét kizáró gondnokság alá helyezése: megegyezik az elQzQvel, de a korl. csel. kiskorút helyez a bíróság gondnokság alá.
CselekvQképtelen állapot: mindenféleképpen átmeneti (pl. súlyos alkoholos befolyásoltság, kábítószer fogyasztása.
b) A cselekvQképtelenek jognyilatkozatai [Ptk. 18. §]
A tv. fQszabályként mondja ki, hogy a cselekvQképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselQje jár el, de 2 kivétel van:
a mindennapi forgalmi életben 4 feltétel együttes jelenlétével: 1/ közvetlenül kell kötni és teljesíteni a szerzQdést, 2/ tömegesen elQforduló szerzQdések köre, 3/ csekély értékq szerzQdések, 4/ a szerzQdések különösebb megfontolást ne igényelnek;
az adott körülmények között kell elbírálni, hogy a gondnokság alá nem helyezett cselekvQképtelen személy jognyilatkozata cselekvQképesség esetén is indokolt lett-e volna  adott személy, adott, konkrét nyilatkozata esetében; a cselekvQképtelenség miatti érvénytelenség orvosolható, amennyiben a törvényes képviselQ helybenhagyja a cselekvQképtelen semmis nyilatkozatát.
4) Közös szabályok a cselekvQképtelenekre és a korlátozottan cselekvQképtelenekre [Ptk. 19. §]
a) Gyámhivatali jóváhagyással érvényes jognyilatkozatok köre
Tartás: amennyiben a korl. csel. vagy a cs. tartására vonatkozik a jognyilatkozat kettQs jóváhagyás szükséges, a törvényes képviselQ mellett szükséges a gyámhivatal jóváhagyó nyilatkozata is. Ez az eset nem akkor fordul elQ, mikor a törvényes képviselQ köteles eltartani a képviseltet. Ha szívességbQl nyújtja a tartást, ahhoz nem kell gyámhivatali hozzájárulás, de ha bármi ilyen jogvita támad, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni.
Öröklési jogviszony: A törvényes képviselQ nyilatkozatához a gyámhivatal jóváhagyása is kell.
Egyes vagyoni ügyletek: gyámhivatal jóváhagyása szükséges /149/1997. (IX. 10.) Korm. rend./
a gyermek tulajdonában lévQ ingatlan tulajdoni hányad elidegenítésére, megterhelésére vagy közös tulajdon megszüntetésére, értékhatártól függetlenül;
a gyermek által kötött tartási vagy életjáradéki szerzQdésre;
a gyermek lakásbérleti szerzQdésének közös megegyezéssel történQ megszüntetésére vagy lakáscseréjére;
a gyermek személyi tulajdon szokásos tárgyait meghaladó mértékq ingó és készpénz vagyonát érintQ jogügyleteire, stb.
A bíróság vagy közjegyzQi határozattal elbírált nyilatkozatok esetén nem szükséges a gyámhivatali jóváhagyás (pl. hagyatéki eljárás).
b) A korlátozottan cselekvQképes és cselekvQképtelen feltétlenül érvénytelen nyilatkozatai [Ptk. 20. §]
Ha esetleg mégis bekövetkezne a gyámhivatali jóváhagyás, a jognyilatkozatot ez sem tenné érvényessé. E csoportba tartozókra az ingyenesség a jellemzQ, pl. ajándékozás, idegen kötelezettségért megfelelQ ellenérték nélküli kötelezettségvállalás (kezesség), jogokról ellenérték nélküli lemondás.
3 fajta kivétel:
munkával szerzet keresményével szabadon rendelkezhet, arra kötelezettséget is vállalhat;
szokásos mértékq ajándékozás;
közcélra felajánlott vagyonra, ill. külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének visszautasítása.
5) Fogyatékos cselekvQképesség miatti relatív semmisség [Ptk. 21.§]
Relatív semmiség: egyrészt csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni a semmisségre, másrészt ha a szerzQdés a teljes cselekvQképességgel nem rendelkezQ személy érdekeinek megfelel, akkor érvényes. Aki ilyen személlyel köt szerzQdést, utóbb nem támadhatja meg sikeresen a cselekvQképesség hiányára hivatkozva.
Megtévesztés: a nagykorúság színlelése, ebben az esetben a szerzQdQ fél a szerzQdés teljesítésére is kötelezhetQ.


3. Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete [Ptk. 224. §]
Erre von. szabályokat a Ptk. nem a cselekvQképesség körében, hanem a kötelmi joghoz tartozó képviselet szabályainak körében helyezte el
AlapvetQen 2 esetbe kerülhet sor a gondokrendelésre: ha a fél ismeretlen helyen van vagy ismert helyen van ugyan, de visszatérésében gátolva van (pl. gyógykezelés, szabadságvesztés).
2 fontos különbség:
ez a gondnokság nem érinti a cselekvQképességet,
nem a bíróság, hanem a gyámhivatal rendeli el.


4. Eseti gondnokság [Ptk. 225. §]
Szabályait szintén a kötelmi jog körében találjuk meg.
Az eseti gondnok nem általános vagyonkezelQ, hanem egyedileg meghat. ügyben jogosult a képviseletre. 2 csoportja:
a korl. csel. vagy csel. személy szülQje, gyámja, gondnoka az adott ügyben nem járhat el (pl. érdekellentét miatt, méhmagzat védelme);
a távollévQ cselekvQképes személyt valamilyen ügyben érdekeinek megvédése érdekében gondnoknak kell képviselnie.


5. Az ember lakóhelye, mint jogi tény [Ptké. 50. §]
A Ptk. nem szól róla, ugyanakkor más helyein találhatunk olyan szabályokat, melyek a lakóhely jelentQségét mutatják (pl. szerzQdések teljesítésének helye 278. §., magánlakáshoz való jog 82. §).
Ptk. Magyarázata: lakásnak minQsül minden olyan helyiség, amely  akár tartósan, akár ideiglenes, továbbá bármilyen jogcímen  emberek tartózkodási helyének funkcióját tölti be. Ehhez nem szükséges a lakás ingatlanjellege sem (pl. lakókocsi, sátor, hálókocsi).
Ezzel szemben a régi jogunk szerint: lakóhely az a helyiség, ahol valaki az állandó ott maradás szándékával letelepedett, vagyis ahonnan ügyeit igazgatja (Szladits).
Lakás: alapvetQen állandó vagy ideiglenes tartózkodás helyéül szolgál,
Lakóhely: ahol a személy állandó jelleggel letelepedett.


III. Fejezet
AZ EMBER POLGÁRI JOGI VÉDELME (SZEMÉLYISÉGI JOG)



1. A személyiségi jogok elvi alapja, története és fogalma
Az emberi személyiség meghatározása nemcsak tudományáganként, hanem világnézetenként és történelmi koronként is változik. A polgári jog szerint a személyiség jogok összetettek, egyrészt védek az ember szellemi értékeit, szubjektumát (pl. méltóság, becsület) és védik az emberi személynek az anyagi világban megjelenQ testi lényegét is (pl. testi épség védelme).
A jogok létezésének lépcsQi:
A személyiségi jogok szubjektív része, hogy az ember mit tart saját személyiségi jogának, ez nem tartozik a külsQ. érzékelhetQ világhoz.
Kérdés az, hogy az adott társd. mit ismer el védendQnek a jogalkotás és a jogszolg. szintjén. Így az emberi társd-aknak 2 csoportja létezik: monolitikus, diktatórikus társd., ahol az egyént feltétel nélkül alárendelik a társd-nak, és demokratikus, polarizált társd., ahol az emberi személyiség szabadságán, függetlenségén van a hangsúly. A személyiség értéke az, ami a jog védelmét élvezi.
A személyiségi jogok a legszorosabb kapcsolatban vannak az emberi jogokkal, ezért elQfordulhat, hogy az egyes államok emberi jogokból eredQ személyiségvédelme lehet tágabb, de lehet szqkebb is, mint a nemzetközi egyezményekben meghat. jogok. (ENSZ 1948. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1968. Polgári és Politikai Jogok nemzetközi Egyezségokmánya; 2 nemzetközi bírósági fórum: Emberi Jogok Európai Bizottsága, Emberi Jogok Európai Bírósága; Mo-on az Alkotmány XII. fejezete). A Ptk. rendelkezéseit a kiinduló alapokkal összhangban kell alkalmazni, értelmezni.
A személyiségi jogok védelme jelentQs eltéréseket mutat más polgári jogterületektQl. Mivel az alapvetQ polgári jogi védelmi eszközök e területen kevéssé alkalmazhatók a személyiségi jog sajátos védelmi rendszert alakított ki, az erkölcsi jellegq szankciókat és nem a vagyoni kár intézményét.
A mai személyiségi jog gyökerét a természetjogi szemléletben kell keresni, ahol az isteni eredetq erkölcsi szabályokat igyekeztek egy ált. érvényq emberi joggá alakítani. Az egyházi jogszolgáltatás és a szankcionálás a XVIII-XIX. sz-tól visszahúzódik, így kialakult az a szemlélet, hogy a személyiséget az erkölcsi védelem helyett a jog eszközével kell védeni. Ez máig is fennmaradt, az erkölcsi jellegq, objektív feltételq szankciók köre. (képviselQk: Hobbes, Locke; Mo-on Magyar Törvényjavaslatok, 1928. Mtj.)
1945. után a személyiségi jog hosszú idQre megállt. A totális pártállamok lényegileg ellentétesek voltak mind az emberi jogok, mind a személyiségi jogok ny-eu-i gyakorlatával. Bár az 1959-es Ptk. tartalmazott néhány személyiségvédelmi rendelkezést, ezek a gyakorlatban nem jelenek meg, s az 1977-es módosítással jelentQsen bQvült e jogok köre.
A rendszerváltozás megteremtette azt a lehetQséget, hogy személyiségvédelmi jogunk felzárkózzon a jogállamok gyakorlatához.
Személyiségi jogok: az ember értékét, szellemi és fizikai egységét, szabadságát védik az emberi jogokból és az Alkotmányból kiindulva sajátos polgári jogi védelmi eszközökkel (erkölcsi védelem és nem vagyoni kártérítés).


2. A személyiséghez fqzQdQ jogok általános védelme [Ptk. 75. §]
A személyhez fqzQdQ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.  generálklauzula, vagyis a tvhozó szükségesnek tart egy ált. védelmet nyújtani mindenfajta személyiségi jogsérelemmel szemben.
A jogok abszolút szerkezete = a személyiségi jog jogosultságával szemben minden természetes és jogi személy kötelezett. Relatív szerkezetq jogviszony jogsértQ magatartás esetén alakul ki a jogsértQ és a sérelmet szenvedett fél között.
A személyiségi jog anyajoga olyan szubszidiárius alapjog, melyet mind az AB, mind az egyes bíróságok felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a nevesített személyiségi jogok nem alkalmazhatók.
A személyiségi jogok köre alapvetQen az emberi személyeket illeti meg (de ez nem zárja ki a jogi személyeket sem).
A jogok korlátozásának körében felmerül a jogokkal való rendelkezés kérdése: a sértett beleegyezése, a jog jogosultjának hozzájárulása a magatartáshoz kizárja a jogellenességet (pl. mqtétbe való beleegyezés). A hozzájárulás megadása nem sérthet vagy veszélyeztet társd-i érdeket.
Személyhez fqzQdQ jogokat korlátozó szerzQdés vagy jognyilatkozat semmis.


3. A személyiségi jogok sérelmének különös esetei [Ptk. 76. §]
A kiemelt jogok 2 csoportba sorolhatók:
megkülönböztetés tilalmával kapcs. jogok,
más kiemelten fontos személyiségi jogok.

ad a)
Nem, faj, nemzetiség, felekezet [kettQs gyökerq: Alk. 56. §, Ptk. 8. § (2) bek.]:
nem szerinti megkülönböztetés tilalma = a munkajogban, a családjogban kerül elQtérbe, nemzetközi egyezmény alapja: 1979. NY A nQkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának leszámolásáról , melyet az 1982. évi 10. tvr. hirdetett ki;
faj szerint megkül. tilalma = alapvetQen büntetQjogi eszközökkel valósul meg;
nemzetiség szerinti megkül. tilalma = büntetQjog szavatolja, különösen az anyanyelv használata, anyanyelven való oktatás;
felekezet szerinti megkül. tilalma és lelkiismereti szabadság = a hívQk részére hátrányos megkülönbözetés tiltása, 1990:IV. tv., nemcsak a hitélet, hanem a kulturális, nevelési, oktatási, eü-i tevékenységük is jelentQs.
Személyes szabadság jogellenes korlátozásának tilalma = minden embernek joga van a szabad cselekvéshez, a szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely, lakóhely (1989:XXVIII. tv., 1998:XII. tv.), a munka szabad megválasztásához, a gondolatközlésre, véleménynyilvánítás és bírálat szabadságához.
Testi épség, egészség megsértésének tilalma = összefügg az élethez való joggal (méhmagzat védelme), az orvosi tevékenységgel (1997:CLIV. tv.), veszélyesebb sportággal.


4. Névvédelem [Ptk. 77. §]
A névben testesül meg a személyiség a tárd. elQtt. Minden személyt a saját nevéhez való kizárólagos jog illeti meg, ezért másokat jogtalan használatából kirekeszthet.
A korábbi társd-akban a névhasználatot kizárólag a szokás, és nem a jog rendezte. A kötelezQ névhasználat, a névváltozás tilalma a kapitalizmus terméke, ezt megkövetelte a vagyonbiztonság a forgalom biztonsága.
A névviselés elválasztja, megkülönbözteti az emberi személyeket, ugyanakkor összeköt is, a név:
alkalmas arra, hogy a név viselQjét azonosítsa,
megkülönbözteti, elválasztja az egyént a társd. többi tagjától,
családhoz tartozást jelez.
A magyar névhasználati jog nem teszi lehetQvé a rangra utalást, egyedül a doktori fokozatra való utalás lehetséges, emellett kizárólag családi jogi toldatok szerepelhetnek.
A magyar névviselés részletes szabályait anyakönyvi jogszabályok (1982. évi 17. tvr.) és családjogi jogszabályok (Csjt.) szabályozzák.
A magyar állampolgárok nevét hitelesen az anyakönyv tartalmazza, nekik családi és utónevük van. Ha a gyermek nincs anyakönyvezhetQ apja, fQszabályként anyja nevét viseli, az anya azonban kérheti képzelt apa nevének bejegyzését.
A szülQk az utónév megállapításában lényegében teljes szabadságot élveznek, de
csak a gyermek nemének megfelelQ nevet választhatnak,
csak a Magyar Utónévkönyv-be felvett nevet választhatnak,
csak két utónevet választhatnak.
Örökbefogadott gyermek az örökbefogadó nevét viseli.
A név megváltozására a családi állapot megváltozásával és kivételesen hatósági engedély alapján kerülhet sor.
A Csjt 26. § (1) bekezdése szerint a feleség a házasságkötés után választása szerint:
férj teljes neve + maga teljes neve,
férje családi neve + maga teljes neve,
férje családi neve + saját utóneve,
maga teljes neve.
ErrQl a mennyasszony a házasságkötés idQpontjáig köteles nyilatkozni.
A nQ a házasság megszqnésekor és érvénytelenné nyilvánításakor is eldöntheti, milyen nevet kíván viselni, egyetlen kötöttséggel: nem viselheti volt férje nevét -né . toldalékkal. A volt férj nem tiltakozhat eredményesen volt felesége névváltoztatási elhatározásával szemben. A bíróság a volt feleséget csak egyetlen esetben tilthatja el a volt férj családi nevének -né toldatos viselésétQl, ha a volt feleséget szándékos bcs. miatt jogerQsen szabadságvesztés büntetésre ítélték.
A névviselés kötelesség is. hatósági eljárásban, igazolványban mindenkinek azt a nevet kell viselnie, amely anyakönyv szerint Qt megilleti. Ha valaki, az Qt megilletQ név viselésétQl el akar tartani, névváltoztatási kérelmével a belügyminiszterhez fordulhat.
A tud-os, irodalmi, mqvészeti vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni. A névfelvételnek egyetlen korlátja van: mások jogait és törvényes érdekeit sem sértheti (nem fordulhat elQ névazonosság), csak megkülönböztetQ toldással vagy elhagyással használhatja a nevet. A szerzQi jog részletes szabályokat állapít meg a felvett név használatáról: az igényt a SzerzQi JogvédQ Hivatalhoz kell bejelenteni. A SZJH a felvett nevekrQl nyilvántartást vezet. Több mqvész közös név alatt is szerepelhet, ehhez engedélyre nincs szükség. Nem gyakorlati problémaként, de jelentkezhet az álnevek, fedQnevek, ragadványnevek, csúfnevek és becenevek esetén is jogsérelem és jogvédelem.
A tv. csak példálózó felsorolást ad a jogsérelmek körében, csak azt határozza meg, mi számít különösen a névviselési jog sérelmének: ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogatalanul máséhoz hasonló nevet visel.


5. A jó hírnév, a becsület és az emberi méltóság védelme [Ptk. 76. §, 78. §]
1) Fogalommeghatározás
Hírnév: társd-i, közéleti, gazd-i ismertséget jelent, mely lehet kedvezQ és kedvezQtlen. A tv csak a kedvezQ hírnevet, a jó hírnevet védi. (A leginkább objektív fogalom.)
Becsület: az egyéni értékek elismerését jelenti a társd. részérQl. (Szubjektívabb fogalom.)
Emberi méltóság: minden embert megilletQ emberi alapjog. (1. mindenki tartozik olyan életvitelt kialakítani, amely méltó az emberhez, 2. minden emberi és jogi személy köteles tartózkodni az olyan magatartástól, amely mást gátol az emberhez méltó magatartásban.) Sérelme megvalósulhat valamely nem, népcsoport, faj, felekezet, nemzetiség kisebbrendqségét hirdetQ és kifejezQ magatartással. Mindez a büntetQjog és a szabálysértési jog bünteti.
2) A jó hírnév védelme
A tv. csak példálózó, csak azt határozza meg, hogy különösen mi jelenti a jó hírnév sérelmét.
A jogsértés megállapításának a köv. feltételei vannak:
valamilyen a személyt sértQ közlés (megvalósulhat szóban, írásban, képek útján, jelekkel, mozdulatokkal, és lehet közvetlen és közvetett = híresztelés);
a tényállás kifejezése (kifejezhetQ nyíltan vagy burkoltan, s elhallgatás útján);
annak objektív valótlansága (nem lehet közérdekre hivatkozni, nincs jelentQsége a sajtótájékoztatás vélt vagy valós érdekeinek, megvalósulhat valós tények hamis színben való feltüntetésével);
ezzel a személy hátrányos értékelése (nem szükséges bizonyítani, hogy a közlés hatására ténylegesen változott-e a személy társd-i megítélése).
2 területen különös súllyal jelenhet meg a jó hírnév sérelme:
az egészségi állapot valótlan megítélése (pl. elmebetegség),
hamis munkáltatói vélemény (pl. valótlan tényt állít).
3) A becsület védelme
A becsület védelme a személyiség téves érékelése ellen véd. (BecsületsértQ lehet a közlés, ha aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, megalázó, lekicsinylQ.) A becsületsértQ megnyilvánulások tipikus esetei a személyiség értékének meg nem felelQ értékelQ, bíráló, véleményt mondó közlések, akár írásban, akár szóban.
A becsület védelme az embert magatartásától függQen illet meg, az emberi méltóság védelme viszont minden embert megillet, egyedi értékétQl függetlenül.


6. Sajtó-helyreigazítás [Ptk. 79. §]
Egy nyílt, demokratikus társd-ban a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága alapavetQ és politikai jog. Ennek megfelelQen a sajtónak kettQs követelménynek kell megfelelnie: a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága mellett gondosan Qrizkednie kell a személyiségi jogok megsértésétQl = a sajtó komplex (sajtótörvény 1986:II. tv., Pp. 342-346. §).
A legfontosabb szakaszok:
a sajtó feladata a hiteles, pontos, gyors tájékoztatás,
a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bcs-t, vagy erre való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt és nem járhat mások személyiségéhez fqzQdQ jogainak sérelmével,
a sajtó tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társd-i szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános ülésérQl, a bíróságok nyilvános tárgyalásairól,
az újságíró a kapott felvilágosítást, megállapításait kellQ körültekintéssel, ellenQrzéssel köteles közzétenni, a tényeket az eseményeket a maguk teljességében köteles ismertetni,
az újságíró köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek  kérelmére  bemutatni, stb.
3 fajta határidQ létezik:
a közlemény megjelenésétQl illetve közvetítéstQl számított 30 napon belül lehet írásban kérni a sajtószervtQl, ez a határidQ jogvesztQ jellegq, elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, továbbá egy esetleges késQbbi perben csak az írásban megjelölt tényállások helyreigazítását lehet kérni;
a sajtószerv a helyreigazítási kérelem beérkezését követQen az alábbi határidQknek köteles eleget tenni:
napilap esetén az igény kézhezvételétQl számított 8 napon belül,
folyóirat, filmhíradó esetén a következQ számban,
rádió, televízió esetén 8 napon belül a sérelmes közléssel azonos napszakban.
A sajtószerv a helyreigazítás közlését megtagadhatja, ha a kérelemben elQadottak valósága nyomban megcáfolható.
Ha a sajtószerv a határidQben kötelezettségének nem tett eleget, a sérelmet szenvedett fél keresetet indíthat a szerkesztQség ellen, a közlési kötelezettség utolsó napjától számított 15 napon alatt. A bíróságnak egyrészt valóságos személyiségi jogsérelem esetén védelmet kell nyújtani a sérelmet szenvedett félnek, másrészt garantálni kell a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. A közömbös résztelek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításnak. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társd-i, pol-i, tud-os és mqvészeti vita önmagában nem lehet sajtó helyreigazítás alapja. (PK 12. szám)
Hazánkban nagy az igény büntetQügyekben való tudósításokra, így nagyobb a veszély is.
Amennyiben a sajtószerv vagy a bíróság megalapozottnak tartja a helyreigazítási igényt helyreigazító közlemény közzététele szükséges (határidQ kitqzésével).
A bíróság marasztaló ítéletének 3 elemet kell tartalmazni: a helyreigazító közlemény szövegét, a közzététel módját és idejét.


7. A képmás és a hangfelvétel védelme [Ptk. 80. §]
A képmás és a hangfelvétel maradandóan azonosítja, egyéniesíti az emberi személy külsQ megjelenését. A képmás lehet rajz, vázlat, festmény, fénykép, film és videofelvétel, televíziós bemutatás. A hangfelvétel bármiféle hangrögzítQ és további eszköz (pl. hanglemez, mágnesszalag).
A tv. elQször egy ált. szabályt állít fel, miszerint a személyhez fqzQdQ jogok megsértésének tekint a képmással és a hangfelvétellel való bármiféle visszaélést, melynek számos formája lehet, így a képmás és a hangfelvétel visszaélésszerq készítése, felhasználása vagy nyilvánosságra hozatal.
1) A képmás és a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala
FQszabály szerint ehhez az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ez a jog kettQs tartalmat biztosít az érintett személynek:
a személy maga eldöntheti mely képmását, hangfelvételét hozza Q maga nyilvánosságra, azzal a feltétellel, hogy a nyilvánosságra hozatal nem sérthet közérdeket és mások jogait, érdekeit;
az érintett személy hozzájárulása szükséges a róla készült képmás és hangfelvétel más általi nyilvánosságra hozatalához.
A hozzájárulás történhet írásban, szóban, ráutaló magatartással. A hozzájárulás kettQs eleme: szükséges magának a felvételnek a készítéséhez, majd az elészült felvétel nyilvánosságra hozatalához.
Nem szükséges hozzájárulás a nyilvános közszereplésen készült fénykép, hangfelvétel közzétételéhez. pl. a közéleti embernek nyilvános fellépése, hallgatóság, egy tüntetés résztvevQje vagy a járókelQ (tömegfelvételek). Azonban e körben is jogsértQ lehet a kiemelés, összevágás, torzító ábrázolás.
A hivatásos fényképész köteles az elkészült képeket és negatívokat is kiadni a megrendelQnek. A megrendelQ hozzájárulása nélkül nem teheti ki a kirakatba, nem is sokszorosíthatja.
2) Az eltqnt vagy bcs-t elkövetQ személyrQl készült képmás vagy hangfelvétel
Ehhez 3 feltétel szükséges:
nyomós közérdek vagy méltánylást érdemlQ magánérdek,
a hatóság engedélye (pl. felkutatást elrendelQ hatóság),
büntetQeljárás esetén súlyos bcs. elkövetése.
A nyilvános bírósági tárgyalásokon bárki részt vehet, azonban a kép- és hangfelvétel nem sértheti a tárgyalás menetét, így elQször a tanács dönt, készíthetQ-e felvétel. Ugyanakkor a tanács elnöke köteles védeni az eljárásban érintett személyek jogait, ezért köteles beszerezni az érintett személyek hozzájárulását.


8. Titokvédelem [Ptk. 81. §]
1) A titok fogalma, titokszféra
Titok: az emberek szqk köre elQtt ismert adott személyre vonatkozó tények, adatok, következtetések, melyeknek egy zárt körbQl való kikerülése sérti az adott személy érdekét. (A titok az adott személynek teljesen a tudati-akarati szférájába tartozik.) A közösség által nem észlelhetQ, s maga a személy sem akarja, hogy közismert legyen.
Titokszféra: a személynek nemcsak a jogszabályokban megjelölt titokfajták felett lehet rendelkeznie, gyakorlatilag az egyes ember egész életét titokba lehet burkolni. Nagy veszélyt jelent rá a nyílt társd-ak sajtója. Lényegében a rendszerváltozás után indult meg egy határozott fejlQdés e területen (AB adatvédelmi döntése)  Alk. 59. § (1) bek., Ptk. 81. §.
2) Titokfajták
a) Ptk-ban nevesített titokfajták
Levéltitok: a levél közvetítQ eszköz meghat. személyek között (nem levél a nyílt levél, a névtelen levél), lehet írásban vagy bármilyen más mqszaki eszköz útján. A levél közös irat, a feladó és a címzett együttesen tekinthetQk a titok urának.
A posta tevékenysége szolgáltatás, mely leginkább megbízásnak minQsíthetQ, de semmiképp sem tekintetQ hatósági tevékenységnek. A postát titoktartási kötelezettség terheli, és csak meghat. eljárás során bonthatja fel a küldeményt, ez kiterjed a távközlési titokra is.
Magántitok: a csak kevesek által ismert tény vagy körülmény, melynek titokkén való megQrzésében a titok urának méltányolandó érdeke fqzQdik.
Fajtái: hivatásbeli titok (orvosi titok, ügyvédi titok), adótitok és banktitok.
b) A Ptk-ban nem nevesített titokfajták
(1) Orvosi titok: (Eütv. 1997:CLIV. tv.) Ókor - Hippokratészi eskü.
Az adatok 3 csoportja:
orvosi adatok,
a megbetegedés körülményei,
egyéb adatok (pl. családi, munkahelyi körülmények).
Az orvosnak alapvetQen negatív kötelezettsége van, hiszen a betegrQl adatot csak a beteggel vagy hozzátartozójával közölhet. A titoktartási kötelezettség az alól az érintett felmentést adhat, a jogszabályok is adnak, pl. kifejezett közlési kötelezettség van fertQzés esetén.
A gyógykezelést végzQ csoportok, intézmények = beavatottak köre.
(2) Ügyvédi titoktartás: (1998:XIX. tv.)
A megbízás keretében az ügyvéd tudomására jutott minden tény és adat. A titoktartás köre kiterjed az ügyvédnél Qrzött iratokra, az ügyvédjelöltekre, az ügyvéd alkalmazottaira is.
(3) Adótitok: (1990:XCI. tv.)
Az adóhatóság alkalmazottja, szakértQje, s minden más személy, aki az adatszolgáltatás, nyilvántartás, ellenQrzés, adómegállapítás, összességében az adóhatósági eljárásban adótitokhoz juta, köteles azt megQrizni, titoktartási kötelezettség terheli.
(4) A tanú titoktartása (1973:I. tv., 1998:XIX. tv.)
Ezen felül a büntetQeljárásban nem lehet tanúként kihallgatni a védQt arra nézve, amirQl mint védQ szerzett tudomást, illetve megtagadhatja a tanúvallomást, aki hivatásbeli titoktartásra kötelezett, s ez alól nem kapott felmentést.
(5) Gyónási titok: (Egyházi tvkönyv)
Eddig nem jelentkezett polgári jogi kérdésként. A gyónási titok megQrzésérQl a katolikus egyház belsQ szabályai szónak.
(6) Az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok, banktitok, üzemi titok


9. A magánlakás védelme [Ptk. 82. §]
A terület összefüggésben van a tulajdonjog és a birtok védelmével. A magánlakás védelme mindig valamilyen ingatlan tulajdoni vagy birtokviszonyhoz kapcsolódik. A magánlakást is komplexen védi a jog. A magánlakáshoz való jog nemcsak tulajdonon alapulhat, hanem bérleten, szívességi lakáshasználaton, albérleten, stb. Ez a jog nemcsak állandó, hanem ideiglenes lakáshasználaton is alapulhat.
A jog nem kötQdik a lakás ingatlanjellegéhez, így a védelem kiterjed a lakókocsira, a hálókocsira, a sátorra, a tartózkodási helyiségre is.
A jog védelme nem illeti meg azt a személyt, aki jogellenesen vett birtokba egy lakást vagy helyiséget (pl. önkényes lakásfoglaló).
A jog megsértését jelenti az, ha a lakó vagy a lakással rendelkezQ személy akarata ellenére valaki bemegy a lakásba vagy a lakásban marad, másrészt, hogy valaki megakadályoz mást abban, hogy a lakásába bemenjen.
A jog korlátozható nyomós közérdekbQl, pl. házkutatás, járványügyi zárlat.


10. Az adatvédelem [Ptk. 83. §]
1) Az adatvédelem ált. kérdései
Nemzeti adatvédelmi törvények, egyezmények sora jött létre az 1970-es évektQl. Alk. 59. §, AB 2/1990. II. 18 és 15/1991. IV. 13. határozata, 1992:LXIII. tv., 1993:XCII. tv.
2) Az adatvédelem alapelvei és rendje (1992:LXIII. tv.)
Információs önrendelkezési jog = a személy maga rendelkezik személyes adatainak sorsáról, azaz személyes adatot felvenni, használni csak az érintett személy beleegyezésével lehet.
Célhoz kötöttség elve = a személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghat. és jogszerq célra szabad a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.
Készletre való adatfeldolgozás tilalmának elve = az alkotmányellenes a határozott cél nélküli, bármely adatot elQre meg nem határozható felhasználási kör részére való készletre való feldolgozás.
Az adatokhoz való hozzájutás zártkörqsége = a felvett adatokhoz csak arra jogosult szervnek vagy személynek lehet hozzájutni. Az adattovábbításra, adatkezelések összekapcsolódására csak akkor kerülhet sor, ha az adatkezelés és nyilvántartás törvényi feltételei a címzettnél is megvannak.
Alapfogalmak:
személyes adat: a meghat. személlyel összefüggésbe hozható adat, az adatból az érintettre levonható következtetés;
különleges adat: a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, pártállásra, a vallásos vagy más meggyQzQdésre, a büntetett elQéletre, az egészségi állapotra, a káros szenvedélyre, a szexuális életre von. adat;
adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok felvétele és tárolása, feldolgozása, hamisítása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, az adatok megváltoztatása;
közérdekq adat: az állami vagy helyi önk-i feladatot ellátó szerv kezelésében lévQ adat, mely nem esik a személyes adat és a különleges adat fogalmába;
adattörlés: az adatok felismerhetetlenné tétele oly módon, hogy helyreállításuk nem lehetséges.
Az érintett személy jogai nyilvántartott adatairól:
tájékoztatás személyi adatai kezelésérQl,
a személyes adatok helyesbítése, biz. esetekben törlése,
az adatvédelmi nyilvántartásba bárki betekinthet, feljegyzést készíthet és kivonatot kérhet.
Az érintett jogainak megsértésével bírósághoz fordulhat. Az adatkezelQ a másoknak okozott kárt köteles megtéríteni.
Az adatvédelmi biztos személyét az OGY választja, jogköre széles, s bárki hozzáfordulhat jogsérelemmel.
IV. Fejezet
A SZEMÉLYISÉG VÉDELMÉNEK KÜLÖNLEGES ESETEI



Ezen esetek különleges jellemzQje, hogy a jogterületek már rendkívül fontos kérdéseket érintenek, csak jelzésszerqen szerepelnek a Ptk. személyiségvédelmi rendelkezései között, részletes szabályozásuk más törvényekben jelenik meg (pl. beteg ember, alkotó ember személyiségvédelme).
3 kérdéskör:
személyiségvédelem a születés elQtt
személyiségvédelem a hall idQpontjában és a kegyeleti jog
a beteg ember személyiségvédelme


1. Személyiségvédelem a születés elQtt
A méhmagzat személyiségének, életének védelme szorosan összefügg az abortuszlegalizáció kérdésével. Az orvostud. szerint az emberi élet a fogamzással kezdQdik és ez a halálig változatlan. Valamennyi nagy világvallás a tört. folyamán állandóan elutasította a magzati élt kioltását. Az abortusz legalizáció kérdése csak a zsidó jogban és a kánon jogban fordult elQ kizárólag az anya életveszélye esetén.
A méhmagzatnak valamennyi jogrendszer a fogamzástól kezdve jogi védelmet adott, s a méhmagzat meghat. status és vagyoni jogok várományosa volt.
AlapvetQen 2 fajta megoldás létezik:
indikációs korlátozás: a terhesség megszakításhoz törvényben meghat. ok -ra van szükség, pl. az anya életveszélyeztetése, ha a terhesség bcs. következménye, stb.
határidQ szabályozás: egy-egy meghat. idQpontig (ált-ban 10-12. hétig) az anya szabadon dönt a terhesség megszakításáról, ezután csak súlyos eü-i indikáció esetén szakítják meg a terhességet (több lebeszélésen kell részt venni).
A jogelméleti alap 2 formája:
pro life szemlélet = hagyományos természetjogi szemlélet,
pro chice szemlélet = anya önrendelkezési joga
Mo-on a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat alkotmányellenesnek minQsítette a korábbi jogszabályalkotási folyamatot, megsemmisítette a hatályos abortusz szabályokat. A testület szerint a jogi emberfogalom kiterjeszthetQ a születés elQtti állapotra is.
A magzati élet védelmérQl szóló 1992:LXXIX. tv. indikációs rendszert vezetett be, mely szerint terhesség megszakításának oka lehet:
az anya életveszély,
az anyánál fennálló egészségkárosodás veszélye,
etikai ok (bcs.),
a magzatnál fennálló genetikai károsodás veszélye,
az anya válsághelyzete.
A tv. számos dologról nem beszél, íg ypl. a magzat jogi státusáról, az emberi élet kezdetérQl sem. Ugyanakkor számos tisztázatlanság, vitatható elem is van ( abortusztörvény -rQl van szó, mi a súlyos válsághelyzet, stb.).
Európai testületi döntések: 1988 Európai Parlament  Egyértelmq, hogy az élethez való jog a fogantatás pillanatában kezdQdik. ; 1987. Európai Néppártok  A születendQ élet hatékony védelme alapvetQen fontos egy emberi Eu. számára .


2. Személyiségvédelem a halál idQpontjában és a kegyeleti jog [Ptk. 85. § (3) bek.]
A jogképesség megszqnésébQl következik, hogy a halott embernek személyiség jogai sem lehetnek.
A halállal kapcsolatban felmerülQ kérdések 2 csoportja:
a halál elQtt és közvetlenül utána felmerülQ polgári jogi és orvosi jogi kérdések,
az eltqnt személy holttestével, sírhelyével, emlékének megsértésével kapcs. polgári jogi kérdések, melyeket összefoglalóan kegyeleti jog.
1) Az élet védelme a halál idQszakában
Az orvostud. szerint a halál folyamat. Korábban a szív és a tüdQ megszqnését tekintették a halál ismérvének (klinikai halál), az utóbbi évtizedekben azonban lehetQvé vált a megszqnt szív és tüdQmqködés rövid idQn belüli újraindítása (reanimáció). Ezért az ember halálát az agymqködés végleges ás helyrehozhatatlan leállása jelenti (agyhalál).
Az orvostud. fejlQdése azonban nagyon komoly személyiségvédelmi kérdéseket okoz, pl.:
a) az eutanázia kérdése:
az aktív és passzív eutanázia a magyar jog szerint tilos, bcs.;
ugyanakkor az életmqködés mesterséges fenntartása önmagában ne tekinthetQ emberi életnek, ekkor a fQ kérdés mindig az: van-e remény az agymqködés fenntartására?
b) a holttestbQl történQ szervkivétel kérdése: az élet szolgálata az élet után valóban nemes gondolat, azonban feltétlenül szükség van jogi biztosítékokra. A jogi problémát ugyanis az jelenti, hogy a szerv és szövetkivételre általában a klinikai halál és az agyhalál idQpontja között kerül sor, vagyis:
halottból vagy élQbQl vettek-e ki szervezet?
mi a véleménye a hozzátartozóknak, illetve magának az elhunytnak a szerv és szövetkivételrQl?
2) A holttesttel való rebdelkezés kérdése
A holttest holt anyag, ennek ellenére nem lehet dologként minQsíteni, mely felett valaki rendelkezhetne. A holttest uratlan dologként nem vehetQ birtokba, nem válhat vagyoni forgalom tárgyává, nem lehet eladni. megvásárolni. A holttest az elhunytnak a személyiségét hordozta, élQ ember volt, akihez hozzátartozói, barátai, ismerQsei érzelmekkel, emlékekkel kapcsolódnak. Ezért a holttestek sajátos jogi helyzetét kell kialakítani.
A holttest halál utáni sorsáról elsQsorban az elhunytnak kellene nyilatkoznia még életében, ilyen nyilatkozat hiányában a hozzátartozókat illetné meg a nyilatkozattétel joga. Nem lennének figyelmen kívül hagyhatók a holtesttel kapcs. vallási érzések sem.
Sajnos a boncolásra és a halottból történQ szerv és szövetkivételre von. hatályos orvosi jogi szabályok kizárólag az orvostud. szempontjai szolgálják.
A kegyeleti jogokról a 11/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet rendelkezik. A jogszabály az elhunyt személy eltemetésére való jogokra és kötelezettségekre egy rokonsági foktól függQ sorrendet állít fel.
3) A halott emlékének védelme
Mindez 2 vonatkozásba merül fel:
A halott személy sírhelye feletti rendelkezés: e jogok gyakorlására ált-ban a kegyeleti jogosult és kötelezett, elsQsorban az a személy, aki eltemette az elhunytat. A Ptk. bíróság elQtti képviseleti jogot az elhunyt hozzátartozójának és annak a személynek ad, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.
A kegyeleti jog megsértésébQl eredQ viták alapvetQen a sírhelyekkel kapcsolatosak. (A sírhelyhasználat kérdésében több személy kegyeleti joga összeütközhet.)
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy ilyen vitáknál a Ptk-nak a személyiségvédelmi rendelkezéseit alkalmazza a kegyeleti jog körében, nem pedig az esetlegesen szóba jöhetQ birtok és tulajdonvédelmi szabályokat.
A személyiségi jogok közül tovább él a titok és adatvédelmi, a névvédelem, a hírnév, a becsület, az emberi méltóság védelme, a kép- és hangvédelem, az elhunyt személy által alkotott szellemi alkotásokkal kapcs. személyiségi jogok védelme.

3. A beteg ember személyiségvédelme
1) Általános alapvetés
= az orvos-beteg polgári jogviszonyának problematikája, az orvosi munka specialitásainál adódó személyiségvédelmi vonatkozások.
2) A beteg ember általános személyiségi jogai
A gyógyítás célja az ember szolgálata, a gyógyító-megelQzQ tevékenység középpontja mindig a kezelt beteg vagy a betegségnek kitett személy: Az embert az orvosi jogviszony alanya, jogosítottja, nem pedig az orvosi mqködés tárgya.
A beteg gyógyítását az orvostud. elfogadott szabályai és módszerei és a hatályos jog keretei között kell végezni.
Mivel minden gyógymódnak kockázatai vannak, errQl a beteget tájékoztatni kell. s a beteg csak a tájékoztatáson alapuló beleegyezés után viselheti a beavatkozás kockázatát. A beteget megilleti a gyógykezelés szabadsága és a szabad orvosválasztás.
Az orvosnak beszámolási kötelezettsége van a betegség alakulásáról, tájékoztatni kell a gyógyuláshoz szükséges magatartásról (tájékoztatási kötelezettség).
A beteg külön beleegyezése szükséges a mqtéthez, a kockázatos mqszeres beavatkozáshoz. A beteget megilleti a titok- és adatvédelem.
3) Az orvosi tevékenység néhány különösen problematikus területe
az elmebetegek gyógyítása,
a szerv- és szövetátültetések körében alapvetQen érintik a donorok egészséghez való jogát,
alkoholisták, kábítószert élvezQk gyógyítása,
az orvosbiológiai kísérletek,
a közeü-i, járványügyi intézkedések,
a mqvi megtermékenyítés esetén bizonytalan lehet a családi status,
a terhesség megszakításnál jelentkezQ gondok,
gyermekek gyógykezelése esetén problematikus lehet a beleegyezés kérdése.
V. Fejezet
A SZEMÉLYISÉGVÉDELEM POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI
[Ptk. 84. §]



1. Alapvetés
Az eszközök sajátosságai:
a jogvédelmi rendszer vegyes: vannak olyan védelmi eszközök, melyek erkölcsi-jogi természetqek, vannak tisztán jogi, vagyonjogi védelmi eszközök és alkalmazható közérdekq célra fordítható bírság is a kártérítés mellett;
a jogvédelmi eszközök együttesen is alkalmazhatók: pl. nincs akadálya párhuzamos büntetQjogi és szabálysértési védelemnek sem;
a polgári jogi védelmi eszközök vagy objektív feltételq szankciók vagy szubjektív szankciók . Az objektív feltételq szankcióknak nem feltétele, hogy a jogsértQ magatartás felróható (vétkes) legyen, elegendQ a jogsértés objektív fennállása. A szubjektív feltételq szankciók alkalmazhatóságának feltétele, hogy a jogsértés felróható legyen a jogsértQ részérQl.
a jogvédelmi eszközök elsQdlegesen helyreállító, másodlagosan megelQzQ jellegqek.


2. Az emberi személyiség objektív védelmi eszközei
1) A jogsértés tényének bírósági megállapítása [Ptk.. 84. § (1) bek. a) pont]
A jogsértés tényének megállapítása bírói ítélettel történhet. E jogvédelmi eszköz alkalmazására elsQsorban a hírnév, a becsület, az emberi méltóság védelme körében kerülhet sor. Ezen szankció elégtétel adását is jelenti a bíróság részérQl.
2) A jogsértés abbahagyására és a jogsértéstQl való eltiltásra kötelezés [Ptk. 84. § (1) bek. b) pont]
Ezt az igényt az ismétlQdQ, folyamatos jogsértéseknél lehet érvényesíteni (pl. személyes szabadságot korlátozó jogellenes magatartások vagy képmással, hangfelvétellel való visszaélés esetén). Gyakran más jogvédelmi eszközzel együtt is használható (pl. jogsértQ tárgy megsemmisítésére kötelezés).
3) Elégtétel adására kötelezés [Ptk. 84. § (1) bek. e) pont]
A sérelmet okozó részérQl a jogsértés elismerését jelenti, megfelelQ nyilvánosság elQtt. A nyilvánosságra hozatal történhet nyilatkozattal vagy más megfelelQ módon. Nincs akadálya annak, hogy az elégtételt adó nyilatkozatot sajtótermékben tegye közzé. Nincs akadálya, hogy a bíróság álatl adott elégtételadás és a jogsértQ által adott elégtételadás együttes alkalmazásának sem. (( helyreigazítási intézmény)
4) A sérelmes helyzet megszüntetésére, helyreállítására, megsemmisítésére kötelezés [Ptk. 84. § (1) bek. d) pont]
Folyamatos jogsértés esetén vehetQ igénybe (pl. név jogtalan használata, téves adata számítógépen). A jogsértést megelQzQ helyzet helyreállítása vagy a jogsértQ személyes kötelezettsége, vagy a jogsértQ költségén történik. A megsemmisítésre kötelezésre inkább a szellemi alkotások körében kerülhet sor.


3. Az emberi személyiség védelmének szubjektív feltételq védelmi eszköze: kártérítésre kötelezés [Ptk. 84. § (1) bek. e) pont]
A személyhez fqzQdQ jogában megsértett személy kártérítést is követelhet a polgári jogi felelQsség ált. szabályai szerint. A sérelmet szenvedQ félnek lehet vagyoni kára és nem vagyoni kára (kötelmi jog ált. része).



4. A bírság, mint rendhagyó polgári jogi szankció [Ptk. 84. § (2) bek.]
H a kártérítés címén megítélhetQ összeg ne áll arányban a jogsértQ magatartás felróhatóságával a bíróság közérdekq célra fordítandó bírságot is kiszabhat. A bírság nagyságát a bíróság mérlegelési jogkörében állapítja meg.


5. A személyhez fqzQdQ jogok érvényesítése [Ptk. 85. §]
A személyhez fqzQdQ jogokat személyesen lehet érvényesíteni, de ez nem zárja ki, hogy a személyiségvédelmi perben jogi képviselQ is eljárjon a fél érdekében.
A Ptk. ezen fQszabály alól azonban kivételeket is megállapít a cselekvQképtelen, az ismeretlen helyen tartózkodó és az elhunyt személlyel kapcsolatban.
II. RÉSZ
A JOGI SZEMÉLY

I. Fejezet
BEVEZETÉS


1. A jogi személy kialakulásának története
A római jogban a mai értelemben vett jogi személy fogalommal nem találkozunk. A római jog ismerte a jogalanyisággal felruházott személyegyesületeket (universitas, corpus, collegium) és a posztklasszikus korban a kegyes célra (pia causa) rendelt vagyontömegeket, alapítványokat.
A közjog területén megjelenik a császári kincstár (fiscus) magánjogi jogalanyisága, majd a köztestületek (városok, községek) magánjogi jogalanyisága is kezd kialakulni. A rómao jogban mindvégig csak elQzményei találhatók a jogi személyeknek.
A középkori jogtud. már határozottan megkülönböztette a személyegyesületeket (ennek fQ típusa a testület volt) és a vagyontestületeket (fQ formája az alapítvány).
A középkori magyar jogban Hármaskönyvben a személyegyesületeknek már külön vagyonjogi személyisége van (pl. a káptalanok vagy a város személyisége). A városi jogokban a céhek testületi jellege érvényesül, a XVIII. sz-ban már szóltak a kegyes alapítványoktól. Kelemen Imre és Frank Ignác a természetes személyekkel szemben már ismerik a personae morales fogalmát, Ökröss és Suhayda már jogi személyekrQl szólnak. és elQször a magyar jogtud-ban Wenczel Gusztáv sorolja fel az emberen kívüli jogalanyokat (1863).
A természetjogi iskola és a felvilágosodás ellenségesen viselkedett a középkori testületi szervezkedésekkel és a kezdetleges jogi személy fogalmakkal szemben. A Code Civil egyáltalán nem szól a jogi személyekrQl, a központi államhatalom veszélyesnek tartotta az egyesülési és alapítványlétesítési szabadság kimondását (liberális egyesületi joga Franciaor-nak 1901 óta van).
A német-osztrák jog területén a tvhozás sokkal hamarabb kidolgozta a jogi személy fogalmát, ennek fQ oka a római jog recepciójában van (Fleise jogtudós 1807). Az Optk. a BGB és a ZGB is teljes mértékben elismerte a testületalapítás és az alapítványlétesítés szabadságát.
A XX. sz-ban az Mtj. 43. §-a szerint: Minden érvényesen létrejött egyesület és alapítvány jogképes. Jogképes továbbá az államkincstár, a törvényhatóság, a város és egyéb község, továbbá minden lyan jogi alakulat vagy intézmény, melynek a fennálló törvények értelmében önállóan lehetnek magánjogai és kötelezettségei. .
A Ptk-ban mindvégis sikerült megQrizni a jogi személy fogalmát. A jogi személyek fQ típusát hosszú idQn keresztül az állami vállalatok és a szövetkezet jelentette, ezek jogképessége azonban hosszú ideig csak relatív volt, azaz célhoz kötött. .A szocialista jog az alapítványrendelési és egyesülési szabadságot nem ismerte. ElQször az 1987. évi 11. tvr. tette lehetQvé ismét alapítványok mqködését, majd a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. alapján lehetett jogi személyiségq társaságokat alapítani, és végül az egyesülési szabadságot az 1989. évi II. tv. mondta ki.


2. A jogi személy elméletek
Jogi személy: egy mesterséges jogi konstrukció. Moór Gyula: a jogi személy képviselQinek cselekedeteit, a cselekvését nem e képviselQknek, hanem a jogi személynek számítják be .
A jogi személyre von. elméletek 3 csoportja (Moór Gyula):
A realitás elméletek: a jogi személyeket reális valaminek tekintik, és a természetes személyekbQl indulnak ki. A jogi személyt is mint organizmust, nagy embernek fogják fel. Alcsoportjai:
Gierke össz-személyiség elmélete valóságos fizikai és pszichológia léttel bíró „valaminek” tekinti a jogi személyt. Szerinte olyan társd-i alakulat, melynek teste és kollektív lelke van. A leghatalmasabb jogi személy az állam. Kritikája: senki sem látott reálisan ilyen „össz-testet”, az egység létezik ugyan, de ez nem testi-lelki egység, hanem szellemi.
Zittelmann szerint: a jogi személyek mögött lelki egység áll, mégpedig egységes akarat. Az akarat realitása a jogalanyiság hordozója a jogi személyeknél.
Binder szerint: a jogi személy nem testi vagy lelki realitás, hanem erkölcsi realitás. Kritikája: az erkölcsöt realitásnak veszi, holott az követelményeknek a foglalata.
Saleilles elmélete a jogi organizációban látja a jogi személy lényegét. „Intézményes elmélete” szerint jogi intézménynek a jogi hatalom gyakorlására megszervezett jogi organizációnak tekinti a jogi személyeket.
A fikciós elméletek: nincs valóságos jogalany, a jog alkot meg fikcióval egy jogalanyt, és úgy veszi mintha az természetes személy lenne. (Ahol nincs semmi realitás a jog úgy veszi a dolgot, mintha lenne.)
Savigny és Puchta szerint: a jogi személy pusztán a jog alkotása, amelyet a hiányzó természetes személy pótlására teremtett meg.
Austin szerint: jogi személy teremtése semmibQl való teremtés , Unger szerint: „alany nélküli önálló vagyonokról van szó”.
A jogi személy konstrukcióját tagadó elméletek: a jogi személy jogait és kötelezettségeit szétbontják emberek jogaira és kötelezettségeire.
Windscheid-féle elmélet: alanytalan jogot ismer el a jogi személy esetében, kritikája: a jog nem létezhet jogalany nélkül, vagyis alanytalan jog nincs.
Brinds célvagyon elmélete: a jogalany helyére a vagyon célja lép.
Szászy-Schwarcz Gusztáv célvagyon elmélet továbbfejlesztQje szerint: nemcsak a jogi személyeknél, hanem a természetes személyeknél is felesleges jogalanyiságról beszélni. A természetes és jogi személyeknek egyaránt céljai vannak, melyeknek Qk a képviselQi.
Kelsen jogpozitivista szemlélete: tagadja az alanyi jogot, ezáltal a jogalanyok létét is, szerint csak tárgyi jog létezik, ezért a jogi személy nem egyéb, mint a rá vonatkozó szabályoknak a csoportja. Kritikája: a természetes személy nem egyéb, mint a tárgyi jog része, vagyis részjogrend?


3. A jogi személy fogalma és fajtái a magyar jogban [Ptk. 28. §]
A mai magyar jog a jogi személyeket léténél, jogképességénél döntQ pontnak az állami elismertséget tekinti. A jogi személyeket nyilvántartásba kell venni (cégnyilvántartás ill. megyei bíróságok nyilvántartása), s ez a nyilvántartás konstitutív hatályú. A nyilvántartásba vétel nem feltétlen kötelezettség, az elismerés akkor történik meg, ha feladataik szükségessé teszik, hogy vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek.
A jogi személyekre nézve nincs típuskényszer, vagyis a Ptk. felsorol számos jogi személyt, de léteznek Pk-n kívül is jogi személyek (pl. egyházak, pol-i pártok).
A jogi személy legfontosabb ismérvei:
az alapítótól vagy az alapítóktól való függetlenség = az alapító fQ szabályként nem felel a jogi személy tartozásaiért;
a jogi személy valamilyen mértékben megjelenik a gazd-i forgalomban;
a jogi személy tartós mqködése;
a jogi személy állandó szervezettel rendelkezik (ügyintézQ, képviseleti szervek);
a jogi személynek céljai is vannak (pol-i, társd-i, gazd-i);
a jogi személynek elkülönített vagyonnal kell rendelkeznie, mellyel önálló vagyoni felelQsséggel bír (ami nem feltétlenül jelent egyedüli felelQsséget).
A jogi személyek jogképessége abszolút: a jogi személy megszerezheti mindazokat a jogokat és terhelhetik mindazok a kötelezettségek, melyek nem csupán az emberekhez fqzQdhetnek. A Ptk. 1977-es módosításáig a jogi személyek jogképessége relatív volt (vagyis a jogi személy csak céljaival kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket szerezhetett).
Természetesen a jogi személyek abszolút jogképessége nem jelenti, hogy a jogi személy képviselQje ne tartozna munkajogi felelQsséggel. A jogképesség legfontosabb következménye, hogy a jogi személlyel szerzQdQ fél nem köteles vizsgálni a jogi személy jogképességét, tevékenységi körét.
A jogi személynek vagyoni és nem vagyoni jogai lehetnek, szerzQképességi korlátozásokkal együtt, pl. régen az egyházakra von. holtkézi tv-ek, ma ingatlanszerzési korlátok).
A jogi személy jogképességébQl következik felelQssége, mely fennáll a szerzQdéskötési és teljesítési folyamatban, a szerzQdésen kívül okozott károkért. A felelQsség soha nem az elöljáró képviselQt vagy alkalmazottat terheli, hanem a jogi személyt.
A jogi személy fajtái:
1)  a magánjogi jogi személyek: magánjogi jogügyletbQl (pl. szerzQdésbQl) jönnek létre a magánautonómia alapján;
 a közjogi jogi személyek: közfunkciók ellátására jöttek létre és a vagyoni forgalomban nem közhatalmi kényszerrel vesznek részt (állam, önk-ok, pol-i pártok, egyházak);
2)  személyösszességek (universitas personarum, pl. egyesület);
 vagyonközösségek (universitas gonorum, pl. alapítvány), valójában a jogi személyek a leggyakrabban személy és vagyonegyesítQ jogi személyek (pl. gazdálkodó szervezetek).


4. A jogi személy létrejötte, megszqnése és képviselete. A szervezeti egység jogalanyisága, a jogi személy felelQssége [Ptk. 29-30.§]
A jogi személy megszqnésének csak a legáltalánosabb szabályait állapítja meg a Ptk. szakasza. A részletes szabályokat az egyes jogi személyekre von. külön szabályok tartalmazzák.
A jogi személyt létrehozhatja okirat (szerzQdés, egyoldalú jognyilatkozat: alapítványrendelés, végrendelet), alapító határozat (egyesületnél, szövetkezetnél) vagy jogszabály (önk., minisztérium).
A jogi személy létrejöttének min. kellékei: rendelkezni kell a jogi személy nevérQl, tevékenységérQl, székhelyérQl és képviselQjérQl.
A jogi személy képviselQjének feltüntetése ált-ban az okiraton alapuló jogi személyeknél szükséges: ki és milyen körbe járhat el a jogi személy nevében.
Az alapító határozaton ill. jogszabályon alapuló jogi személyek esetében alapvetQen jogszabály rendelkezik a képviselQ személyérQl (pl. elnök, igazgató).
Az aláírásra való jogosultság kérdése:
fQszabály: aláírásra egy személyben a képviselQ jogosult;
ha nem a képviselQ ír alá, és az adott jogügyletre kötelezQ az írásbeli alak két, képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges;
a bankszámla feletti rendelkezéshez mindig két személy nyilatkozata szükséges, a jogszabály azonban eltérhet egyes esetekben a Ptk. képviseleti szabályaitól.
Számos esetben a jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti. A bejegyzett körülmények változása kívülálló irányában csak akkor hatásos, ha ezt a nyilvántartásba bevezették (jóhiszemq és rosszhiszemq 3. személyek)
FQszabályként a jogi személy szervezeti egysége nem jogi személy. Ennek célszerqségi okai vannak: forgalmi szempontokból, nyilvántartási okból. Jogszabály felhatalmazása alapján, jogszabály, alapító határozat vagy maga az alapító okirat rendelkezhet úgy, hogy a szervezeti egység jogi személy. Másrészt a jogi személyek belsQ viszonyaiban a szervezeti egység önállóságának (pl. külön elszámolás) semmi akadálya nincs.
A rendeltetésszerq mqködés körét a jogi személy SZMSZ-ébQl kiindulva döntik el a bíróságok jogvita esetén, Ptk. 220. § = a jogi személy spec. képviseleti formája, melyre vélelmezett képviseletet állít fel a Ptk. A feltételek a következQk:
az áru adásvételével vagy egyéb szolg. nyújtásával foglalkozó jogi személy alkalmazottja vagy tagja tegye a jognyilatkozatot (tehát a nem alkalmazotti, tagi minQségben ott tartózkodó személy nem tehet jognyilatkozatot);
a jognyilatkozatoknak az ügyfélforgalom elQtt nyitva álló helyiségben kell elhangoznia;
a jognyilatkozatnak az üzlet körébe esQ jognyilatkozatnak kell lennie (magánüzlet-kötés ne esik e körbe);
nincs képviseleti joga annak az alkalmazottnak, akinél az egyértelmq megállapítható (pl. portás).
A Ptk. meglehetQsen szqk szavúan szól a jogi személyek felelQsségérQl, van olyan személyfajta, ahol szó van róla és van ahol nincs. Mindössze a Ptk. 348-350. §-ai szólnak az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselQ és megbízott károkozásáról. Beszélhetünk gazd-i társaságok. egyesületek, pol-i pártok, alapítványok. az állam magánjogi felelQsségérQl. A jogi személy ált-ban felelQs azért a kárért, amelyet intézQszerve, képviselQje, tagja, tevékenységi körébQl kívülálló 3. személynek okoz.
II. Fejezet
MAGÁNJOGI JOGI SZEMÉLYEK


1. Az alapítvány [Ptk. 74/A-G. §]
1) Az alapítvány fogalma
Alapítvány: jogi személyiséggel felruházott célszervezet, amelyben egy önállósított vagyon tartós, közérdekq célt szolgál.
1945 után az alapítvány számqzésének fQ oka az volt, hogy a pártállam egyrészt nem ismerte el az elkülönült magánvagyonok létezését, másrészt elképzelhetetlen volt, hogy tartós közérdekq célt az államon kívül bárki más is megvalósíthasson.
Az 1987. évi 11. tvr. hívta éltre és iktatta be az alapítványt a Ptk. szabályai közé, majd az 1993. évi XCII. tv. szólt róla.
2) Alapítvány alapítása [Ptk. 74/A. §]
Az alapítvány alapítója magánszemély, jogi személy és 1994. január 1-tQl jogi személyiséggel rendelkezQ gt. (bt. közkereseti társaság) lehet.
Az alapításnak több feltétele van:
a) az alapítvány céljának tartós, közérdekq célnak kell lennie (régi jogban: pia causa)2 elemmel:
az alkalmi, azonnali célra rendelt alapítvány nem hozható létre, a tartósság követelménye azonban nem abszolút (néhány évre szóló is lehet);
a közérdekq cél fogalma viszont tágan értelmezhetQ: minden megengedett cél voltaképpen közérdekq is.
b) az alapítvány keletkezéséhez egyoldalú jogügyletre van szükség, melyben ki kell jelenteni az alapítási szándékot, a célt és el kell különíteni a vagyont. Az alapító okiratot az alapítvány székhelye szerinti megyei (fQvárosi) bírósághoz kell megküldeni, amely nem peres eljárásban nyilvántartásba veszi. A bejegyzéshez kérelemre van szükség, melynek melléklete az alapító okirat. Amennyiben ezen alapító okirat a törvényes feltételeknek megfelel, a nyilvántartásba vétel nem tagadható meg.
A LB Közig. Kollégiuma KK. 2. sz. állásfoglalása (BH 1980/8.) részletesen felsorolja a nyilvántartásba vétel körülményeit (az alapítvány neve, célja, vagyona).
Amennyiben az alapító okirat a feltételeknek nem felel meg, hiánypótlásra vissza kell adni, ismételt hiánypótlás benyújtás esetén a bíróság a nyilvántartásba vételt megtagadhatja.
A bejegyzést elrendelQ vagy megtagadó határozat fellebbezéssel támadható a nem peres eljárás szabályai szerint.


2. Az alapító okirat [Ptk. 74/B. §]
A Ptk. az alapító okirat kötelezQ és fakultatív feltételeirQl is szól, pl:
a kezelQ szerv létszáma, személyi összetétele,
az alapítvány által nyújtott támogatások feltételei,
a díjátadások ideje, módja, körülményei,
az alapítványhoz való csatlakozás lehetQsége (nyílt alapítvány),
az alapítvány megszqnésének ideje, stb.
Az alapítvány létrehozása az alapító okirat mellett végrendeletben is történhet.
Az alapítvány lehet nyílt vagy zárt alapítvány.
A Ptk. nem szól részletesen az alapítványi vagyon természetérQl (ez a gyakorlatba ált-ban készpénzvagyont jelent, de lehetnek jogok és járadékszerq szolgáltatások is). Az alapítványi vagyon felhasználásáról szintén szabadon dönt az alapító (leggyakrabban bankszámlaszerzQdést kötnek és a tQke éves kamata jelenti az alapítvány céljának megvalósítására szolgáló összeget). Nincs azonban akadálya olyan alapítványrendelésnek sem, mely feléli saját tQkéjét.
Az alapítvány gazdálkodására az egyesületi gazdálkodás szabályai kell alkalmazni. Ennek lényege az önálló gazdálkodás és önálló vagyoni felelQsség. Az alapítvány elsQdlegesen gazd-i tev. folytatását nem végezheti.
1) Az alapítvány kezelQ szervezete [Ptk. 74/C. §]
Az alapító meghatározta akaratával az alapítvány célját, ettQl eltérni nem lehet, így a létrejött szervezetnek a fQ célja a vagyon kezelése és képviselete.
Az alapítványrendeléskor az alapító külön szervezetet hoz létre, de elQfordulhat az is, hogy a kezelést külsQ szervezetre (jogi személyre) bízza.
Az alapítvány kezelQ szervét a gyakorlatban kuratóriumnak hívjuk.
A kezelQ szerv mqködésének rendjét az alapító határozza meg szabadon az alapító okiratban. A mqködés részletes szabályait az SZMSZ-ben kell részletezni.
Az alapító a kezelQ szerv kijelölését visszavonhatja, ha az alapítvány célját veszélyezteti, s más szervet jelölhet ki kezelQként.
2) Alapítványrendelés végrendeleti úton [Ptk. 74/D. §]
Természetesen végrendelet esetében a hiánypótlás formailag kizárt, ezért kell a törvénynek nem megfelelQ végrendeleti úton alapítványrendelést közérdekq meghagyásnak tekinteni.
Végrendeleti úton tett alapítványrendelésnél az alapítvány örökösnek tekinthetQ, amelynek érdekeit a hagyatéki eljárásban kell képviselni kell.
Természetesen a végrendeleti úton tett alapítványrendelés visszavonható (a végrendelet visszavonására von. szabályok). Az örökhagyó örökösei értelemszerqen nem jogosultak az alapítvány visszavonására, viszont a végrendeletet megtámadhatják, s adott esetben a kötelesrész megilleti Qket.
3) Az alapítvány megszqnése [Ptk. 74/E. §]
Az alapítvány értelemszerqen megszqnik az alapítványi cél megvalósulásával, az alapító jogügyletben meghat. idQ elteltével vagy feltétel bekövetkeztével = ezek az alapító jogügyletben rejlenek.
Az alapító okiraton kívüli 2 ok:
az ügyész keresete alapján a bíróság szünteti meg az alapítványt, ha a cél megvalósítása lehetetlenné vált,
a bíróság hivatalból szünteti meg az alapítványt, ha a kezelQ szerv (szervezet) az alapítvány célját veszélyezteti, ennek azonban további feltétele, hogy a megszqnést bírósági felhívásnak kell megelQznie.
Az alapítványok egyesítése folytán az alapító gyakorlatilag nem szünteti meg saját akaratával az alapítványt, a tvhozó ezúton ad némi lehetQséget a megszüntetésre.
Az egyesítés feltételei:
az alapítványok céljai összhangban legyenek,
az alapítók közös kérelme az egyesítésre,
új (módosított) alapító okirat benyújtása.
A Ptk. nem szól az alapítvány vagyonának kimerülésérQl. A megszqnt alapítvány vagyona nem juttatható vissza az alapítónak, ezt a bíróság más hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani.
4) Az alapítványok törvényességi felügyelete [Ptk. 74/F. §]
Jelenlegi jogunkban az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol az alapítvány felett. A felügyelet az alapítvány mqködését is vizsgálhatja, bár jelenlegi jogunk szerint nem kell a vagyonkezelésrQl senkinek, semmilyen beszámolót nyújtani.
Az ügyész a bírósághoz fordulhat az alapítvány mqködésének törvényességének helyreállítására. Ennek eredménytelensége esetén az alapítvány megszüntethetQ.
5) Az alapítvány különös esetei
Közalapítványok jellemzQje: csak állami szervek, önk-ok hozzák létre valamilyen közfeladat megvalósítására. A közalapítványt kezelQ szerv alapítónak való éves beszámolási kötelezettsége van. A közalapítvány  szemben az alapítvánnyal  fokozottabb mértékben áll az alapító felügyelete alatt.
Egyházi alapítványok: vallási, erkölcsi célt szolgálnak. Az alapítónak a közalapítványhoz hasonló befolyást kell engedni az alapítvány mqködése körében. Mqködésüket jelenleg külön jogszabály ne rendezi.


3. Egyesület [Ptk. 61-64.§]
1) Az egyesület fogalma, az egyesülési jog
ElsQdlegesen nem gazd-i célra, hanem humán célokra jön létre. Tevékenységük alapvetQen a kultúra, tudomány, eü., szociális munka, környezetvédelem és a sport területére esik.
Az egyesülés fogalmi elemei:
önkéntes szervezet: melyet a tagok szabad elhatározással létrehozott alapszabállyal hoznak létre, az egyesületbe a tagok szabadon lépnek be és lépnek ki. A kényszeregyesülések jogszabály alapján vagy közig-i határozattal jönnek létre (pl. vízgazdálkodási társulat) nem tekinthetQk egyesületnek;
önkormányzattal rendelkezik: az egyesület szabadon alakítja ki belsQ szervezetét és szabadon választja meg tisztségviselQit;
nyilvántartott tagsággal kell rendelkeznie: tömegmozgalom vagy asztaltársaság nem tekinthetQ egyesületnek;
céljának kell lennie: a cél elérésére kell szerveznie tagságát. Az egyesület nem irányulhat jogellenes célra és nem lehet elsQdlegesen gazd-i célra;
Egyesülési szabadság = a legalapvetQbb emberi jogok közé tartozik (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Alkotmány). A pártállamok idQszakában nem érvényesült, bár léteztek egyesületek , ezek azonban csak engedélyezett, államilag szervezett egyesületek voltak. A pártállam által kiemelt szervezeti forma a társd-i szervezet. Az 1989:II. tv. változtatott a helyzeten. Az alapvetQ szervezetnek a társd-i szervezetet tekinti, a fogalomban benne van a pol-i párt, a szakszervezet, az érdekképviseleti szerv, a tömegmozgalom és az egyesülés.
2) Az egyesület létrejötte és megszqnése [Ptk. 62. §]
Az egyesület létrejöttének 2 szakasza:
1. lépcsQként:
legalább 10 alapító tag a szervezet megalakítását kimondja,
alapszabályát megállapítsa,
ügyintézQ, képviselQ szerveit megválassza.
Mindezek jogi aktusokat az egyesület alakuló közgyqlésén kell végrehajtani (melyet szervezés elQz meg). Az egyesület alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevérQl, céljáról, székhelyérQl és szervezetérQl vagy még a tagok jogairól-kötelezettségeirQl, a tagsági viszony keletkezésérQl, stb.
2. lépcsQként:
Nyilvántartásba kell venni a megyei (fQvárosi) bíróságnak. A bejelentést az egyesület képviselQinek kell végrehajtania, a bejelentésnek nincsen határideje. A jogi személyiség elnyerése a bejegyzéstQl függ, ex nunc hatállyal.
Az egyesület elsQsorban saját tagjainak akaratából szqnhet meg. A megszqnés módja 2 féle lehet:
jogutód nélkül feloszlik,
egyesül más egyesülettel.
Az egyesülés mqködése felett az ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az ügyész keresetet nyújt be az egyesület törvénysértQ mqködése miatt, a bíróság felfüggesztheti az egyesület mqködését és felügyelQbiztost rendelhet ki. illetve feloszlathatja az egyesületet. A bíróság az ügyész kereset alapján akkor is megállapíthatja az egyesület megszqnését, ha legalább 1 éve nem mqködik vagy tagjainak száma tartósan 10 alá csökkent.
3) Az egyesület szervezete, a tagok jogai és kötelezettségei
A személyegyesüléseknek alapvetQen 3 féle mqködési megnyilvánulása van: közösségi akarat kinyilvánítása (döntés) annak végrehajtási szakasza (ügyviteli ügyintézés) és a tagoknak a képviselete külsQ személyekkel szemben.
A legfelsQ döntéshozó szervet közgyqlésnek hívják (bár ezt a tv. nem említi). A közgyqlésen ált-nam a megjelentek többsége dönt, azonban az alapszabály elQírhatja a határozatképesség határát, minQsített többséget, kivételesen egyhangú határozatot. A határozatot az alapszabálynak megfelelQen szabályszerqen kell megalkotni. A tvellenes határozat bíróság elQtt megtámadható. A Kgy-nek kizárólagos (a tv. állapítja meg) és fakultatív (az alapszabály általi kérdések) jogköre van. Így a Kgy. hatásköre tartozik: az alapszabály megalkotása, módosítása; az éves ktgvetés elfogadása; az ügyintézQ szerv éves beszámolójának elfogadása; az egyesület felosztása, egyesülése; stb.
Az ügyvivQ szervek feladata: a KGY határozatainak végrehajtása és a folyamatos mqködés fenntartása (Választmány, Elnökség, EllenQrzQ Bizottság, stb.). E faladatokról csak az alapszabály rendelkezik (a megbízás szabályai az irányadók).
Az egyesületi képviseletrQl is csak az alapszabály szól. A képviseleti szervet a Kgy. választja, a képviselQ lehet egyes személy (elnök) vagy testület (elnökség), jogkörérQl szintén a Kgy. dönt.
Az egyesület tagja részt vehet a szervezet tevékenységében és rendezvényein, választhat és választható az egyesület szerveibe; jogait és kötelezettségeit az alapszabály tartalmazza.
Az egyesület tartozásaiért saját vagyonával felel (mert jogi személyiség). A tagok saját vagyonukkal semmi körülmények között nem felelnek a tartozásokért. A tag vagyonilag mindössze az alapszabályban meghat. mértékq tagdíj fizetésére köteles, ezen felül persze önkéntes adományokat is adhat.
Az egyesület jogi személyiségébQl adódóan akár a tag, akár a külsQ személy végrendelkezhet az egyesület javára.


4. A szövetkezet [Ptk. 38. §]
1) Alapkérdés
A régi ker-i tv. a ker-i társaságok közé sorolta a szövetkezetet (így a magánjog nem foglakozott vele);
a szocialista mg. központi, kiemelt szervezeti formaként kezelte a szövetkezetet (kényszeregyesülés = nem a tagság akarata érvényesült; kollektivizálás; óriás szervezetek = nagyüzemi mg-i termelés; nem azonos a szovjet kolhozzal, hiszen a föld formálisan nem került állami tulajdonba, hanem háztáji gazdaság jött létre; viszonylagos változatosság, rugalmasság jellemezte);
1875. évi Kereskedelmi Tv. szólt a szövetkezetrQl elQször ( önsegélyezQ egylet : önfenntartás és önsegélyezés a kölcsönösség alapján;
1889. évi XXII. tv. ( gazd-i és hitelszövetkezetek szólt;
1947. évi XI. tv. = önálló szövetkezeti tv., mely alapján az önállóságot a minta-alapszabályzatok bénították, míg a kötelezQ termékszolgáltatás és a szállítási szerzQdés kötési kötelezettség a külsQ kapcsolatokban vezetett be egy direkt irányítást;
a Ptk. szólt újra róluk, az 1967. évi IV. tv. a SzövetkezetekrQl illetve az ágazati szövetkezeti jogszabályok jelentették az elszakadást a kolhoz típusú szövetkezetekkel (mg-i termelQszövetkezetekrQl szóló 1971. évi III. tv. és a lakásszövetkezetekrQl szóló 1977. évi 12. tvr.);
1992. évi I. tv. a szövetkezetrQl, Ptk. 38-51. §-ainak módosítása.
A legfontosabb szövetkezeti alapelvek:
a szövetkezés szabadsága,
a vagyoni hozzájárulás és a személyes közremqködés kötelezettsége,
a demokratikus önk.,
a tagok érdekeinek szolgálata.
2) A szövetkezetekre vonatkozó magánjogi kiindulópontok
A szövetkezetekre való részletes tudnivalókat az agrárjog tudománya dolgozta ki. Az 1992. évi II. tv. átmeneti szabályai:
a szövetkezeti vagyont tagokra (illetve volt tagokra és örököseikre) nevesíteni kellett,
a szövetkezet átalakulhatott (szétválhatott, egyesülhetett, rt-vé, kft-vé alakulhatott),
a mg-i és ipari szövetkezeteknél a tagok egyénileg és csoportosan kiválhattak, ezzel megszqnt a szövetkezeti vagyon oszthatatlanságának több évtizedes alaptétele.
Az új tv. egységes szabályozást ad miden szövetkezeti formára, egyedül a lakásszövetkezetre van külön szabályozás (92-111. §), ezen kívül kisebb eltérések vannak magában a tv-ben a takarék, a hitel és biztosítási szövetkezetekre.
Az új szabályozással a szövetkezet nem került be a gazd-i társaságok közé (mint a régi magyar jogban). A mai magyar jogban önálló jogi személy.
3) A szövetkezet létrejötte, mqködése
A szövetkezet alapításához legalább 5 tag szükséges, akik alakuló kgy-en nyilvánítják ki szövetkezetalapítási akaratukat. A legfontosabb szabályokat az alapszabály tartalmazza, mely közokirat formában vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban jöhet létre. A szövetkezetet be kell jegyezni a cégjegyzékbe, és a szövetkezet felett a tvességi felügyeletet a cégbíróság gyakorolja.
A szövetkezetnek külföldiek is tagjai lehetnek, csakúgy mint a jogi személyek (akiknek száma nem haladhatja meg a természetes személyek számát).
A szövetkezeti önk. és a nyitott tagság elve alapfeltétel. Az alapszabály és az önki- szabályzatok a tv. diszpozitív rendelkezéseitQl eltérhetnek. A tag vagyoni hozzájárulásával és személyes közremqködésével vesz részt a szövetkezet mqködésében.
A megalakult szövetkezet vagyonának nincs alsó határa, a közös vagyon körérQl a Kgy-en kell dönteni. A vagyonba alapvetQen a részjegytQke, az üzletrésztQke, az eredménytartalék, a feloszthatatlan vagyon és a szabad vagyoni eszközök tartoznak. A szövetkezet tartozásaiért teljes vagyonával felel, a tag viszont saját vagyonával, munkájával ne felel.
A szövetkezet legfQbb szerve a közgyqlés, de nagy létszámú szövetkezeteknél küldöttgyqlés vagy részközgyqlés is létrehozható.
A szövetkezet napi irányítási feladatait legalább 3 személybQl álló igazgatóság látja el, 50 fQ alatti taglétszámnál ügyvezetQ igazgatói tisztséget is létrehozhatnak.
A szövetkezet tv-es képviselQje az igazgatóság elnöke, az ügyvezetQ elnöke, az ügyvezetQ igazgató vagy a képviselettel felruházott igazgatósági tag. A szövetkezetekben is mqködik felügyelQ-bizottság.
A szövetkezetek egymással egyesülhetnek, szétválhatnak, átalakulhatnak, vagy jogutód nélkül megszqnhetnek illetve megszqnnek, ha a tagok száma 50 alá csökken, illetve ha a bíróság felszámoslái eljárásban megszünteti (ilyenkor a cégjegyzékbQl törölni kell).


5. Jogi személyiségq gazd-i társaságok [Ptk. 52.§]
1) Gazdasági társaságok alapvetQ kérdései
A gazd-i társaságok (régen ker-i társaságok) egyes fajtái jogi személyek, alapvetQ szabályaikat a Ptk. tartalmazza. A gt-ok a piacgazdaságnak meghat. szervezetei, elkülönült jogáguk van, a kereskedelmi jog.
ElsQként az 1840. évi XVIII. törvénycikk foglakozott velük. Az 1875. évi Kereskedelmi Tv. szerint 4 féle társaság létezett: közkereseti társaság, betéti társaság, részvénytársaság ás szövetkezet, majd ezekhez csatlakozott az 1930. évi V. tc. által szabályozott korlátolt felelQsségq társaság. Teljes jogalanyisága csak a szövetkezetnek, az rt-nek és a kft-nek volt.
1945 után a gt-ok léte feleslegessé vált a központosított tervgazdaságban, kizárólag az állami vállalatok és a szövetkezetek maradtak fenn.
Az 1968-as gazd-i reformkísérletet követQen lehetQség nyílt önálló jogi személyként létezQ gazd-i társulások létrehozására, melyek közül a vállalat, a betéti társulás és az egyesülés az 1977. évi módosítás során bekerült a Ptk. jogi személy fejezetébe.
Az áttörést az 1988. évi VI. tv. hozta meg. A Gt. társasági formakényszert alkalmaz = csak a tv-ben meghat. társasági formákat lehet kialakítani. A 6 társasági forma közül 4 jogi személy: egyesülés, közös vállalat, kft., rt., míg a közkereseti társaságnak és a bt-nek nincs jogi személyisége.
Az 1997. évi CXLIV. tv. újraszabályozta a társasági jogot: a formakényszer fennmaradt, de a jogi személy gt-ok száma 3-ra csökkent (az egyesülés nem gt.!).
2) Egyes jogi személyiségq társaságok [Ptk. 53. §]
1/ Közös vállalat [Ptk. 53. § (2) bek.]
A közös vállalat jelentQsége (az egyesüléshez hasonlóan) szintén csökken, többségük már átalakult rt-vé vagy kft-vé. A Gt. hatálybalépése elQtt viszont a gazdálkodó szervezetek fontos gazd-i együttmqködési formája volt.
A közös vállalat és az egyesülés között fontos különbség, hogy a közös vállalat alapvetQen gazd-i célra jön létre, így célja nyereség elérése. Ha a vállalati vagyon nem fedezi a tartozásokat, a tagok kezesként felelnek vagyoni hozzájárulásuk arányában a közös vállalat tartozásaiért. A vállalat döntéseit az igazgatótanács, az igazgató hozza, ellenQrzQ szerve a felügyelQ-bizottság. [Gt. 106-120. §]
2/ A korlátolt felelQsségq társaság [Ptk. 53. § (3) bek.]
A kft. a legrégebbi társasági forma Mo-on, melynél nem létezik a tagok mögöttes felelQssége. A kft. meghat. összegq törzsbetétekbQl álló törzstQkével alakul. A törzstQke legkisebb összege 3 millió forint, amelynek egy részét kell készpénzben szolgáltatni, a maradék összeg, az apport lehet (pl. szellemi vagyon, ingatlan, vagyonértékq jog).
A pénzbetétek összege alapításkor nem lehet kevesebb a törzstQke 30 %-ánál és 500 ezer Ft-nál.
A tagok jogait és vagyoni hányadát az üzletrész testesíti meg, melynek nagyságát a tagok törzsbetétei határozzák meg. A törzsbetét nem értékpapír, 3. személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tagok nem élnek elQvételi jogukkal, ezért a kft. tipikus formája a kislétszámú családias jellegq gazd-i vállalkozásoknak. A kft. sajátos formája az 'egyszemélyes társaság", mely jellegébQl adódóan nem társasági szerzQdéssel, hanem alapító okirattal jön létre. [Gt. 121-174. §]
3/ A részvénytársaság [Ptk. 53. § (4) bek.]
Az rt. (szemben a kft-vel) a nagy alaptQkéjq, nagy taglétszámú gazd-i társaság jellemzQ formája. Az rt. tagja a részvényes, kötelezettsége a részvény névértékének befizetésére terjed ki. felelQssége a részvény értékére korlátozott. A részvény az értékpapír tipikus formája, megtestesíti az részvényes vagyon/osztalék jogosultság és tagsági jogait (1996. évi CXI. tv.). A részvénynek kül. fajtái vannak (bemutatóra vagy névre szóló részvény, elsQbbségi részvény, dolgozói részvény, kamatozó részvény, saját részvény).
Az rt-t nyilvánosan vagy zárt körqen lehet alapítani:
nyilvános alapítás esetén: alapítási tervezet kibocsátásval, részvényjegyzéssel éa alakuló közgyqléssel történik;
zártkörq alapítás esetén: az alapítóknak az rt. alaptQkéjét biztosító összes részvényt át kell venniük (vagyis az rt-nek nem lehet olyan alapítója, aki nem válik a társaság részvényesévé ( ilyenkor alapító okiratban állapítják meg az rt. alapvetQ szabályait, ebbQl következik, hogy itt hiányzik az alakuló közgyqlés).
Az rt. legfQbb szerve a részvényesek összességébQl álló közgyqlés, ahol szótöbbségggel döntenek, a tagok szavazati jogaik a részvények névértékéhez igazodik. Az rt. végrehajtó, irányító szerve az igazgatóság, ellenQrzQ szerve a felügyelQ bizottság vagy könyvvizsgáló.
3) Gazdasági társaságok alapítása, képviselete és megszqnése [Ptk. 54-56. §]
Az alapítási eljárás fQbb szakaszai:
a felek akarategységének létrejötte,
a megegyezés okiratba foglalása,
cégbírósági bejegyezés.
ad a): A társulni kívánok elQzetes tárgyalásaik során döntik el a gt. legfontosabb kérdéseit (= társulási szabadság); e szakaszban még nem alakulnak ki sem a felek között, sem a külsQ személyekkel jogviszonyok, bár elQfordulhat, hogy a felek elQkészületi cselekményeket tesznek, pl. magánszemélyként hitelfelvétel.
ad b): Ha a felek a legfontosabb kérdésekben megegyeztek, megegyezésüket okiratba foglalják, mely:
társasági szerzQdés (egyesülés, közös vállalat, többszemélyes kft),
alapszabály (rt.),
alapító okirat (egyszemélyes társaság).
Az okiratot valamennyi tagnak alá kell írnia, s az okiratot ügyvédnek vagy jogtanácsosnak kell ellenjegyeznie.
A Ptk. 54. § (2) bek. a társasági szerzQdés minimális érvényessségi kellékeit határozza meg, melyeknek kötelezQen szereplniük kell a szerzQdésben. A szerzQdés tartalmát  a jogszabályi keretek között  a felekszabadon állapíthatják meg, a diszpozitív szabályoktól eltérhetnek.
ad c): A jogi személyt konstitutív (alakító) hatállyal a cégbírósági bejegyzés hozza létre. A társaság az ellenjegyzés után elQtársaságként megkezdheti mqködését. A szerzQdést 30 napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak. A bejegyzést csak jogszabálysértés esetén kell megtagadni.
A gt. képviselQi szervezeti képviselQk vagy meghatalmazottak lehetnek. Az írásbeli képviseletet a gt. esetén cégjegyzésnek hívjuk, melynek során a cég nevéhez (bélyegzQjéhez) kapcsolódik a képviselQ aláírása. A képviseletre jogosult nevét és címét be kell jelenteni a cégbíróságnak, mely ezt a tényt közzéteszi. A vezetQ tisztségviselQk egyedül írnak alá, azaz a cégjegyzési joguk önálló, a munkavállalók képviseleti joga pedig együttes.
A gt. megszqnhet jogutóddal vagy jogutód nélkül. A gt. megszqnhet külsQ okokból (pl. a bíróság a felszámolási eljárás során megszünteti) vagy a tagok akaratából (megszüntetQ szerzQdése a tagoknak). A gt. fizetQképtelensége esetén (csQd) a bíróság az 1991 évi IL. tv. szerinti felszámolási eljárásban megszünteti. Ha a gt. nem felszámolás során szqnik meg, végelszámolást kell tartani.


6. Egyesülés [Ptk. 74/H. §]
Az egyesülésnek már nemcsak jogi személyek lehetnek a tagjai, hanem természetes személyek is. Az egyesülésnek nem lehet önálló nyereségre törekednie, célja a tagok mqködésének összehangolása (koordinatív tevékenység), a tagok részére végzett kül. szolgáltatások (piackutatás, információszerzés), illetve a tagok szakmai érdekképviselete.
A tagok korláttalnul és egyetemlegesen a saját vagyonukkal felelnek.
A tevékenység összehangolása és a szakmai érdekképviselet nem leplezhet kartell-megállapodást (pl. piacfelosztást, tisztességtelen ármegállapítást), vagyis nem ütközhet az 1996. évi LVII. tv. szabályaiba. [Gt. 272-287. §]


7. Állami vállalat [Ptk. 31-32. §]
Az állami vállalatok a szocialista gazd-nak alapvetQ intézményei voltak, mint uralkodó gazd-i jogi személy típus gazdálkodtak az állami tulajdonnal; az 1977. évi VI. tv. szabályai vonatkoznak rájuk.
Az állami vállalatok mindvégig nagyméretq, nehézkes, felelQsség nélküli, utasításra gazdálkodó, ált-ban nem versenyképes gazdálkodó szervek voltak. Az állami vállalatok léte összeegyeztethetetlen a piacgazdasággal.
Az 1988. évi I. tv. után születtek meg a privatizációs törvények (1992. évi LIII. tv., 1992. LIV. tv.).
A "vadprivatizációs folyamatok", melyek során az állami tulajdonba lévQ vállalatok vagyonáról sokszor mélyen áron alul, minden ellenQrzés nélkül vitték át a gt-kbe, 1989-90-ben még a rendszerváltozás elQtt. Az állami vállalatok jelentQs része került önk-i tulajdonba = önk-i közüzem kategóriája (1991. évi LXV. tv., 1991. évi XXXIII. tv.).
Az állami vállalat gazdálkodó szervezet, nyereségre törekszik. Az állami vállalat vagyonának tulajdonosa a Magyar Állam, viszont a vállalat a rábízott vagyonnal önállóan gazdálkodik és kötelezettségeként a teljes vagyonnal felel. (A vagyont meghaladó tartozásokért az állam nem felel.)
Az állami vállalat képviselQje az igazgató, aki gyakran átruházza képviseleti jogát.
Az állam vállalatot be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.
Az 1984. évi 22. tvr. alapján 3 vállalattípus létezik:
az önk-i állami vállalat vezetését vállalati tanács (VT) látja le, mely a dolgozók képviselQibQl és a vállalatvezetés képviselQibQl áll. A VT hozza meg a legfontosabb stratégiai döntéseket, kinevezi az igazgatót = közepes nagyságú állami vállalat;
az önigazgatási típusú állami vállalat vezetését a vállalat dolgozóinak közgyqlése vagy küldöttgyqlése látja el (a hatásköri és vállalatvezetési szabályok sok hasonlóságot mutatnak az önk-i vállalattal) = kisebb szervezetek;
az államigazgatási felügyelet alatt álló szervezetet az igazgató vezeti = közüzemi vállalatok.
A Ptk. 34. §-ában szabályozott tröszt, a 35. §-ban szabályozott egyéb állami gazdálkodó szervek, a 74. §-ban meghatározott leányvállalatok mára már megszqntek.
A ptk. részletesen szabályozza az egyes jogi személyek vállalatát: alapvetQen nem gazd-i jogi célú személynek is módot kell adnia arra, hogy kiegészítQ jelleggel gazd-i tev-t folytassanak. Ezen vállaltok 3 típusa:
önk-ok,
szövetkezetek országos érdekképviseleti szervei,
társd-i szervezetek, egyesületek.
Ezen szerveket az 1992. évi LV. tv. alapján 1996. december 31-ig kellett átalakítani gt-vé.
III. Fejezet
KÖZJOGI JOGI SZEMÉLYEK


1. Bevezetés
A Ptk. nem ismeri a megkülönböztetést magánjogi jogi személyek és közjogi jogi személyek között! A Ptk. korábbi rendszerében az állam és az állam által alkotott jogi személyek sok tekintetben privilegizált helyzetben voltak.
Magánjogi jogi személyek esetében: a létrejövetel, a résztvevQk száma, a jogi személy, stb. létrehozó egyének szuverén döntési és érdekkörébe tartoznak. Ezeknek a szervezeteknek természetesen vannak közjogi vonatkozásai, kapcsolatai, mqködésüknél viszont uralkodó a magánjogi tartalom.
Közjogi jogi személyek: közérdekq célra szervezQdnek, ahol alapvetQen hatalmi helyzetben vannak, kényszerítQ eszközökkel vannak felruházva. Azonban e személyek számos esetben részt vesznek magánjogi jogalanyként a gazd-i forgalomban. (( állam, költségvetési szervek, állami vállalat, közalapítvány, kht, köztestület)
A Ptk. számos közjogi személyt nem sorolt még be rendszerébe pl. önk-ok, egyházak, pol-i pártok.


2. Az állam [Ptk. 28. §]
Régi jogunkban az állam magánjogi képviseletét a királyi fiscus látta el (eredetileg a magánjogi jogviszonyokban, de mindez kiszélesedett és a saját nevében lépett fel, az állam magánjogi megtestesítQjeként).
Az 1868. évi törvénnyel a Kincstári Jogügyi Igazgatóság alapvetQen az állam perbeli képviseletét látta el, egyben megtestesítette az állam polgári jogalanyiságát, polgári felelQsségét. Jogügyleteket az állam nevében az illetékes miniszter tehetett. Az állam ker-i vállalatai (pl. államvasutak, posta) külön cégnév alatt kerültek bejegyzésre a cégnyilvántartásban, ahol cégbirtokosnak az állam volt megjelölve.
1945 után megszqnt a KJI, az állam polgári jogi szerepe az elméletben és a gyakorlatban is minimálisra csökkent. A vagyontömeg mozgósítása azonban direkt, felelQsség nélküli utasításokkal történt, alá-fölérendeltségei viszonyok alapján.
Az új 28. § (1) bekezdés szerint a szabályozás lényegi szempontjai:
az állam jogképes és jogi személy,
az államot nem illetik meg többletjogok,
az állam felelQs a polgári jogviszonyokban az általa okozott károkért, szerzQdésszegésért,
az államot a polgári jogviszonyokban a pénzügyminiszter képviseli (azonban ezt a jogát más állami szerv útján is gyakorolhatja).


3. A költségvetési szerv [Ptk. 36-37. §]
A ktgvetési szervek részletes szabályait az 1992. évi XXXVIII. tv. tartalmazza.
Költségvetési szerv: az államháztartás részét képezQ olyan jogi személy, amely a társd. közös szükségleteinek kielégítését szolgáló, jogszabályban meghat. állami feladatokat alaptevékenységként végzi (pl. minisztériumok, bíróságok, ügyészségek, állami oktatási intézmények).
A ktgvetési szerv típusai:
központi ktgvetési szerv,
helyi önk. ktgvetési szerve,
elkülönített állami pénzalapok (pl. Országos Játékalap).
Ktgvetési szervet az OGY, a Kormány, a miniszter (csak a pénzügymin. egyetértésével) és a helyi önk. alapíthatnak. Ha a szervet nem jogszabály hozza létre, az alapítónak alapító okiratot kell készítenie.
A ktgvetési szervek bevételeinek többsége állami vagy önk-i ktgvetésbQl ered.
A ktgvetési szervet polgári jogi ügyletekben a vezetQje képviseli, aki ezen jogosultságát átruházhatja a szerv dolgozójára.
A ktgvetési szerv felelQsségi szabálya a gyakorlatban ne élQ szabály = mögöttes felelQsség.
A ktgvetési szervet nem kell a cégjegyzékbe bejegyezni, ezek a szervek a PM által vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel jönnek létre, illetve innen való törléssel szqnnek meg.


4. A Közhasznú társaság [Ptk. 57-60. §]
(A tvalkotó nem az 1997. évi CXLIV. tv-ben helyezte el.) A kht. nem törekszik nyereségre, az esetleges nyereség nem osztható fel a tagok között = non profit társaság. Mögöttes jogként a kft-re von. spec. szabályokat kell mqködésére alkalmazni.
Közhasznú tevékenység: szociális, oktatási, kulturális, eü-i, tud-os, környezetvédelmi feladatok. Üzletszerq gazd-i tevékenységet kiegészítQ jelleggel folytathat, az ebbQl származó nyereség ebbQl a tevékenységbQl nem osztható fel.
A fQszabályokat a Gt. és a Ptk. társaságalapítási szabályai, a spec. szabályokat a Ptk. 58 §-a tartalmazza.
Alapító mindenki lehet pl.:
magyar vagy külföldi személy
magyar vagy külföldi jogi személy (egyesület, alapítvány),
jogi személyiséggel nem rendelkezQ gt. (közkereseti társaság, bt).
A kht. tagjait nyilvános felhívással is lehet gyqjteni.
Többféle módon jöhet létre:
új kht alapításával,
már mqködQ kft. társasági szerzQdéseinek módosításával, ( jogutód
mqködQ egyes jogi személyek vállalatai átalakulásával ( jogutód
kht. kft különbsége:
a kht. nem folytathat üzletszerq gazd-i tev-t,
a nyereség nem osztható fel,
tagjait nyilvános felhívással is toborozhatja,
szerzQdés kötése a társd-i szükséglet kielégítéséért felelQs szervvel (a szerzQdések nyilvánosak!),
felügyelQ-bizottság létrehozása és könyvvizsgáló választása kötelezQ.
A kht. gt-gá egyáltalán nem alakulhat át, gt-gal nem egyesülhet és gt-okká sem válhat szét. Ha kht. jogutód nélkül szqnik meg (pl. végelszámolással), akkor a társaság tagjai részére csak törzsbetétjük adható ki és a fennmaradt egyéb vagyont a társasági szerzQdésben szabályozott módon közhasznú célra kell fordítani.
Megszqnésének egyéb esetei azonosak a kft. megszqnési eseteivel.


5. A köztestület [Ptk. 65. §]
Miután 1945 után megszqntek a köztestületek a intézményét csak az 1993. évi XCIII. tv. emelte be ismét a jogi személyek közé. A köztestületi eszme alapja, hogy számos közfeladat alacsonyabb szinten, az érdekeltek önigazgatásával hatékonyabban oldható meg, mint állami szerveknél (szubszidiaritás elve).
A köztestület jellemzQi:
közfeladatok ellátása, esetenként hatósági jogkörrel,
önk.,
saját vagyon (nem állami tulajdon) és önálló felelQsség,
felépítésében egyesületi jelleg,
közjogi tv. hozza létre az egyes jogi személyeket.
A legfontosabb köztesület a MTA (1994. évi XL. tv.) és a gazd-i kamarák (1994. évi XVI. tv. alapján 3 fajtája: ipari és kereskedelmi, agrár és kézmqves kamara).
A szakmai kamarák közül egyedül az ügyvédi kamarák tudták megQrizni létüket, önkormányzatukat.
Köztestület a hegyközség és a tQzsde is.


6. A közalapítvány [Ptk. 74/G. §]
Létrehozója az OGY, a Kormány, a helyi önk KT-e lehet, közfeladat ellátására. Azonban a közalapítványokra közhatalmi jogosítványok nem ruházhatók át, így alapvetQen szervezési, szolgáltatási, finanszírozási feladatot lát el.
A közalapítvány létrehozására nem kell tv., megállapíthatja az alapítók határozata is. A közalapítványt is nyilvántartásba kell venni, gazdálkodásuk törvényességét és célszerqségét az ÁSZ ellenQrzi. A gazdálkodás legfontosabb adatait nyilvántartásba kell hozni.
A közalapítvány csak nyílt alapítványként mqködhet, melyhez bárki csatlakozhat.
Megszüntetését  eltérQen az alapítványtól  az alapító kérheti a bíróságtól.
IV. Fejezet
A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVÖN KÍVÜLI JOGI SZEMÉLYEK



1. Egyházak
Állami egyházjog: az állami jogszabályok, melyek alapvetQen az állam és az egyházak egymáshoz való viszonyát szabályozzák, illetve a hit, a lelkiismeret és a világnézet szempontjaiból az alapvetQ jogi normák.
Egyházi saját jog: az adott egyház illetékes szervei adnak ki és adott esetben szankcionálnak.
egyház: valamilyen keresztény felekezethez tartozók szervezett csoportja,
vallási közösség: a nem keresztény vallások követQinek csoportja
Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság (FQvárosi Bíróság) nyilvántartásba veszi.
Az egyházak 1945 után állami gyámság alatt álltak, miden tevékenységüket az Állami Egyházügyi Hivatal befolyásolta.
Az 1990. évi IV. tv. megváltoztatta a korábbi helyzetet: az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkezQ szervezeti egysége jogi személy, melynek 3 fajtája van:
maga az adott egyház, mint egész, bírósági nyilvántartásba vétellel (esztergomi érsek),
az adott egyház önálló képviseleti szervvel rendelkezQ szervezeti egysége alapszabály alapján, nyilvántartásba vétel nélkül (plébánia),
az adott egyház önálló szervezete bírósági nyilvántartásba vétellel (szerzetesrend).
Alkotmányos alapelv az állam és az egyház elválasztása.
Az egyes egyházakat azonos jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, tehát egyenjogúak.
Az egyházak széleskörq oktató-nevelQ, kulturális, eü-i, szociáis, gyermek- és ijúságvédelmi tevékenységet végezhetnek a tv. alapján, az állami intézetekban hitoktatást és biz. esetekben istentiszteletet is tarthatnak.
Az egyházak tevékenységének anyagi alapja:
az egyházak nevelési-oktatási, eü-i, szocális, gyermek- és ifjúságvédelmi tev-t ált-ban azonos módon támogatja az állam a költségvetésbQl, mint a hasonló állami intézményeket;
az OGY évente az egyházak támogatására a ktgvetésbQl meghat. összegq támogatást ad;
az egyház a saját szabályaiban meghat. módon a hívektQl adományt gyqjthet, hozzájárulást szedhet, ill. az egyházi szolgáltatásokért díjat szedhet;
az egyház a társd-i szervezetekhez hasonlóan vállakozási tev-t folytathat, gt-t hozhat létre (pl. könyvkiadás, kegytárgy készítés-, értékesítés).
Az egyházak vagyonszerzédésnek korlátja nincs!


2. Helyi önkormányzatok
A helyi önk-ok közjogi jogi személyként való elsimerése vitathatatlan.
Régi, 1945 elQtti jogunkban a "törvényhatóságok és községek" önálló jogalanyisága egyértelmq volt.
1945 után a tanácsok mqködésük majd minden tekintetében alárendelten mqködtek. Bár az 1971. évi I. tv. elismerte a tanács, végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szerv jogi személyiségét, ennek különösebb gyakorlati jelentQsége nem volt. A tanácsok egyébként is igazgatási feladatot láttak el. A vagyoni forgalomban az általuk alapított szervezetek útján vettek részt, azok helyzete az állami vállalatékhoz volt hasonló.
Az Ötv. szerint a helyi önk-ok közjogi jogi személyek. A jogi személyiségbQl adódó feladat- és hatáskörök a KT-et illetik meg, melyet a polgármester képvisel. A tv. jelentQs vagyont helyezett át az állami tulajdonból önk-i tulajdonba (pl. ingatlanok, erdQk, oktatási, eü-i intézmények, stb.). Az önk. vagyonával szabadon rendelkezik, kivéve a törzsvagyont, mely forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes. Az önk. bevételei saját bevételek lehetnek ill. a központi adókból átengedett részek. = Az önk-ok jogalanyisága teljes körq!

3. Politikai pártok
Mo-on az 1989. évi II. tv. alapján jött létre újra a többpártrendszer, melyet az 1948-49-ben erQszakos úton számoltak fel. Az MSZMP az ország egyik legnagyobb személyi körrel rendelkezQ, hatalmas vagyonnal és ktgvetésseé bíró szervezet volt, mely társdi szervezetként jogi személynek minQsült (ennek ellenére minderrQl egyetlen jogszabály sem rendelkezett).
Az tv. a pártokat belehelyezte az áttekinthetQ szervezettel, képviselettel rendelkezQ, felelQsséggel gazdálkodó, ált. törvényes ellenQrzés alatt álló többi jogi személy közé.
A pártok a társd-i szervezetek egyik fajtái, hazánkban külön párttörvény nincs, csak a pártok mqködését és gazdálkodását szabályozza az 1989. XXXIII. tv., melynek egyetlen  de rendkívül fontos  elve: a pártok munkahelyen (szolgálati helyen, tanintézetben) szervezetet nem hozhatnak létre és nem mqködhetnek. A tv. viszont részletesen szól a pártok vagyonáról és gazdálkodásáról.
A párt vagyona:
a tagok által fizetett tagdíjakból,
a központi ktgvetési támogatásból,
az állam által ingyenesen átadott ingatlanokból,
a párt gazdálkodó tevékenyéségbQl,
egyéb forrásokból (pl. végrendelet, pártvállalat nyeresége),
tevQdik össze.
A pártok kiadványokat jelentethetnek meg, de csak pol-i tev-ek megismertetése céljából.
A párt vállalatot és egyszemélyes kft-t hozhat létre, de más gt-ben részesedést nem szerezhet.
A pártok gazdálkodását belsQ szabályzatok szerint egyrészt a tagság, másrészt az ÁSZ ellenQrzi.


4. Átmeneti jogi személyek, "csonka" jogi személyek
Átmeneti jogi személyek: az átalakuló és megszqnQ jogi személyek, illetve érvénytelenül létrejött jogi személyek.
A jogi személyek megalakulása egy hosszabb folyamat:
szakaszban: az alapítók szervezQ munkát végeznek (polgári jogi elemek pl.: szerzQdési ajánlatok, elQzetes megállapodások);
szakasz: a jogi személy tényleges megalakulásától a bíróság bejegyzéséig, ami ált-ban konstitutív jellegq / amennyiben a bíróság megtagadja a jogi személy bejegyzését, felmerül az átmeneti idQben tett jognyilatkozatokért való felelQs kérdése;
Megszqnés esetén a tagok elhatározzák a megszqnést, esetleg egyesülnek más jogi személyekkel. kivételesen az ügyész kezdeményezi a megszüntetést. Mindezekben az esetekben a bírósági törlésig szintén egy átmeneti állapot áll fenn.
Csonka jogi személyek: a jogi személyiség számos jellemzQjével rendelkeznek, de a tvhozó valamilyen oknál fogva nem adja meg nekik a jogi személy statuszt. Ált-ban a kötelmi jogi kapcsolatok (szerzQdés) alapján léteznek. Pl. társasház, polgári jogi társaság, bt., közkereseti társaság.


5. A jogi személyek személyiságvédelme [Ptk. 75. § (2) bek.]
A Ptk. szakasz kivételesen a jogi személyek személyiségvédelmét is lehetQvé teszi. (Értelemszerqen nem beszéhetünk a testi épség, becsület és emberi méltóság, a védelmérQl, a kép, hang, stb. védelmérQl sem.) A jogi személyek személyiségvédelme meglehetQsen kialakulatlan, inkább deklaratív, a bírói gyakorlatban nem alkalmazott szabályokkal találkozunk.
A jogi személyek sajátos személyi és vagyoni érdekeinek védelme inkább a szerzQi jog és az iparvédeleme területén érvényesül (szabadalmi, védjegyjog, versenyjog, stb.). Szellemi alkotásra jogi személy nem képes, csak az ember!
Sajátos helyzetének kettQs oka: részben a személyiségvédelem hazánkban ált. fejletlensége, részben az a tény, hogy a jogi személyek túlnyomó többsége állami alapítású volt, s ezek polgári jogon kívüli eszközökkel védték érdekeiket, jogaikat.
1) A név védelme [Ptk. 77. § (3) bek.]
Az újjonnan keletkezQ hasonló mqködési körben és azonos területen tevékenykedQ jogi személy neve ha összetéveszthetQ, nyilvánvalóan sérti a már létezQ jogi személy érdekeit. A névjogot sértQ jogi sze,ély cégjegyzési kérelmét el kell utasítani (ker-i név, cégnév védelme). Ugyanakkor ez nem csak a gazd-i életben fordulhat elQ, hanem minden jogi személy esetén fennállhat a névjog sérelme (egyházak, pártok, alapítványok).
Komoly problémát jelent a mqvészegyüttesek névviselésének kérdése, az együttes átalakulása, megszqnése, stb.
2) A jó hírnév védelme, sajtó-helyreigazítási eljárás [Ptk. 78. § ]
A jó hírnév sérelme különösen sajtó útján elkövetett cselekményelben valósulhat meg (azonban a jogi személyek ritkán indítanak sajtóhelyreigazítási eljárást.
3) A titokvédelem, adatvédelem [Ptk. 81. §, 658. §]
Az üzemi és üzleti titok sérelme (együttesen gazd-i titok) a tisztességtelen versennyel van szoros kapcs-ban.
A jogi személyek titokvédelme 2 irányban is bQvebb a Ptk-ban meghat. kereteknél:
A titokvédelem nyilvánvalóan nemcsak az üzleti és üzemi titokvédelem által érintett gazdálkodó szervezetekre terjed ki, hanem minden jogi személyre (pl. pol-i pártok, alapítványok, egyesületek).
Megilleti a jogi személyeket a levéltitok, a banktitok. Jogszabályaink (a Ptk. is) teljesen nyiltví hagyja a jogi személyek adatvédelmét, jogaikat, védelmüket más jogi személyek számítógépes adatfeldolgozásával szemben.
4) A jogi személy helyiségének polgári jogi védelme [Ptk. 82. §]
A magánlakáshoz való jog védelmérQl azonos megítélés alá esi a jogi személy céljaira szolgáló helyiségek védelme. A jogi személy is jogosult meghatározni, hogy ki, milyen feltételekkel léphet be helyiségeibe, illetve hogyan, meddig tartózkodhat ott. A jogosulatlan használattal, ill. ott tartózkodással szemben polgári jogi eszközök is igénybe vehetQk.
5) A jogi személy személyiségvédelmének eszközei [Ptk. 84. §]
A Ptk. és a jogirod. a polgári jogi eszközök nem korlátozza az emberi személyek számára. EbbQl következik, hogy a jogis személyek részére a Ptk-ban meghat. valamennyi jogvédelmi eszköz rendelkezésre áll a polgári peres eljárásban.
(
PAGE 


PAGE 


PAGE 3
Készítette: Damu Krisztina
Forrás: http://www.extra.hu/lattmann

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-1 11.05-3 2009. május 21. 3. 7. gyakorlat ásvány ásvány- és kőzettan bio dosztojevszkij ea előadásanyag, mechatronika építésszervezés i. építészet éptöri 2 etnikai kisebbség europai uniós ismeretek feladat filológia gazdaságtan gazdmatek gazdpol gepalap gyakorlat 1 gyakorlódolg információelmélet karinthy kiadott anyag korreláció költségszámítás környezettechnikai műveletek környezettechnikai műveletek és gépek közoktatási rendszer matek metafora monopólium parazitológia political science prax rushdie segédlet sejt setting prices szalay luca számvitel i szótár társ.st. tételek urbanisztika vizsga tételek zsidó