nemzetközi hazd_tan

Országok listájaHungarySzent István EgyetemGazdaság- és Társadalomtudományi Kar Vállalkozási Akadémia és Továbbképző IntézetEmberi erőforrásokRegionális GazdaságtanNemzetközi Gazdaságtannemzetközi hazd_tan

Világgazdaságtan



A nemzetközi munkamegosztás okai. Az abszolút és komparatív elQnyök. Nemzetközi cserearánymutatók.

A kereskedelempolitika eszközei: vámok, kvóták, kontingensek, szubvenciók.

A GATT és a WTO.

A nemzetközi tQkeáramlás formái és okai.

A nemzetközi tQkeáramlás gazdaságpolitikai következményei. Magyarország és a külföldi tQke.

A nominális és reálárfolyam. Az árfolyamrendszerek fajtái. A vásárlóerQ-paritásos árfolyamelmélet.

A nemzetközi fizetési mérleg felépítése. Az IMF és a Világbank jellemzése.

A Bretton Woods-i rendszer. Kísérletek a valutáris válság leküzdésére.

Globalizáció fogalma és a globalizációs folyamatok. A nemzetközi integráció.

Az európai integráció mozgató erQi. A Római SzerzQdés.

Az európai integráció fejlQdésének fQbb szakaszai.

Az egységes európai piac terve. A Gazdasági és Monetári Unió.

A közös agrárpolitika (CAP) céljai, és a szabályozás fQbb területei.

A Közös Agrárpolitika változásai az 1980-as években. A CAP 1992. évi reformja. Az agrárreform újabb irányzatai.

Struktúrapolitika és regionális politika az EU-ban.

Az Európai Unió közös költségvetésének jellemzQi.

A magyar-EK társulási megállapodás. A társulási egyezmény hatásai.

Az EU kibQvítésének lehetQségei és problémái.


1. A nemzetközi munkamegosztás okai. Az abszolút és komparatív elQnyök. Nemzetközi cserearánymutatók.


A nemzetközi munkamegosztás okai:

A világgazdaság kialakulásának objektív gazdasági alapja a nemzetközi munkamegosztás. FejlQdésének természeti és társadalmi feltételei vannak.

Természeti feltételek: a természeti kincsek, a domborzati, éghajlati viszonyok, talajviszonyok.
Társadalmi feltételek: egyes országok termelQerQinek fejlettségi foka, a gazdaság szerkezete stb.

A sajátos természeti adottságok befolyásolják egyes országok gazdasági életét, nemzetgazdaságuk, külkereskedelmük szerkezetét. Szerepük elsQsorban a mezQgazdaságban és a kitermelQ iparban jelentQs, de befolyásolják egyéb iparágak fejlQdését is.
Mindezek ellenére a természeti adottságok jelentQsége egyes országok termelése és kereskedelme szempontjából csak viszonylagos, nem választható el a társadalmi-gazdasági feltételektQl, melyek keretében a társadalmi termelés folyamata végbemegy.

A társadalmi-gazdasági feltételek között különösen jelentQs szerepet foglal el a termelQerQk, a tudomány és a technika fejlettségi foka. EttQl függ ugyanis, hogy milyen mértékq lehet a természeti tényezQk feltárása, kiaknázása, felhasználása. Emellett a természeti adottságok nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepét a technika és a tudomány fejlettsége viszonylagosan csökkenti.
Ezen csökkenés egyrészt egyenlQtlen és ellentmondásos, másrészt a természeti kincsek nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe újraértékelQdik. (az elmaradott, függQ országok esetében marad jelentQs.)

A gépi nagyipar kialakulása óta a nemzetközi munkamegosztás társadalmi-gazdasági feltételei mind nagyobb jelentQséggel bírnak.

A termelQerQk fejlQdésén nyugvó nemzetközi munkamegosztás alapján realizálódnak a világgazdaságban azok a sokoldalú kapcsolatok, melyek fQ formái:
nemzetközi kereskedelem, áruk nemzetközi cseréje,
a tQke és a munkaerQ nemzetközi áramlása,
a termelQ erQk nemzetközivé válása,
ez utóbbi során a közös nemzetközi termelQegységek létrehozása,
a technikai, technológiai és tudományos ismeretek nemzetközi áramlása.

A világgazdasági kapcsolatok révén követelések és tartozások keletkeznek, melynek kiegyenlítése a nemzetközi pénzügyi mechanizmus révén történik.

A nemzetközi munkamegosztás részben oka, részben következménye a termelQerQk fejlQdésének. Következménye, hiszen csak azok bizonyos fejlettségi szintje képes arra, hogy a helyi szükségleteket meghaladó mértékben távoli piacra termeljen.

A gépi nagyipar kialakulása, fejlQdése teszi lehetQvé, hogy az ipari termelés elszakadjon egy adott országtól, így a világpiaci kapcsolatok révén egyes országok új nyers- és segédanyagokra tesznek szert, új termelési ágakat fejleszthetnek ki.

A nemzetközi munkamegosztás szempontjából nagy jelentQsége van a belsQ piac nagyságának, a nemzetgazdaságok méretének is. Olykor csak nagy szériák gyártása jövedelmezQ, ezért a korszerq, gazdaságos termékelQállítást a kisebb országok csak a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódással valósíthatják meg. Ezek az országok nem képesek a tudomány és a technika vívmányainak alkalmazására, szakosodásra kényszerülnek, aminek következtében szorosan kapcsolódnak a külsQ piachoz mind a beszerzés, mind az értékesítés tekintetében.

A nagyobb belsQ piaccal rendelkezQ országok kedvezQbb lehetQséggel rendelkeznek a termelés széles skálán való fejlesztésére, a tudományos és technikai forradalom eredményeinek hatékony alkalmazása azonban a nagy országok életében is lényegessé, esetenként döntQvé teszi a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt.

A nemzetközi munkamegosztás oka is a termelQerQk fejlQdésének, elQsegíti azt. E folyamatot a termelés méreteinek növekedése, a munkamegosztás új formáinak kialakulása kíséri. A specializáció ösztönzi a megfelelQ szervezeti keretek és irányítási tevékenységek kialakulását, azok megújulását segíti elQ. Meggyorsítja a gazdasági növekedést a specializáció elmélyítésével, a termelés méreteinek növelésével hat a termelékenység emelésére, hozzájárul általában a termelés hatékonyságának fokozásához, és elQsegíti a társadalmi jólét növekedését.

A nemzetközi munkamegosztás mellett egyes országok mind nagyobb mértékben exportálhatnak kedvezQ feltételek mellett elQállított termékeket, illetve csökkenthetik, megszüntethetik az otthon gazdaságosan nem gyártható cikkek termelését, melyeket importból fedeznek. Esetenként így viszonylagos megtakarítás is elérhetQ.

Meg kell még említeni az állami gazdaságpolitikát is, mint a nemzetközi munkamegosztásra ható tényezQt. A külkereskedelmi-politikai, és a vám- és valutapolitikai intézkedések gyorsíthatják, vagy lassíthatják egy-egy országnak a világgazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódását, ösztönözhetnek, vagy gátolhatnak egy-egy országgal való kapcsolat kialakítása vonatkozásában.

Az abszolút és komparatív elQnyök:

Az abszolút elQny(!):
Felismerése Adam Smith nevéhez fqzQdik, jelentése szerint a nemzetközi munkamegosztásban minden ország annak a terméknek az elQállítására szakosodik, melyet kisebb munka ráfordítással állít elQ, mint a többi ország. Abszolút elQnyként a termelési tényezQk nagyobb termelékenységét, az áruk alacsonyabb önköltségét eredményezi.
A termelési feltételek országonkénti eltérésein alapuló nemzetközi munkamegosztás nem különbözik bármely más munkamegosztástól. Ha A ország sajátos termelési feltételei következtében x terméket alacsonyabb munkaráfordítással képes elQállítani, mint B ország, utóbbi pedig y terméket állítja elQ alacsonyabb munkaráfordítással A országhoz képest, akkor érdemes a szakosodásnál ezen tényeket figyelembe venni. Ezen abszolút termelékenységi elQnyök kihasználása javítja a munka allokációjának hatékonyságát, ugyanannyi erQforrással több termék állítható elQ, mint külkereskedelem hiányában. A terméktöbbletet a két ország eloszthatja egymással, így mindkettQ jól jár a kereskedelem nélküli (autarch) állapothoz képest.

A komparatív elQny(!):
A munkamegosztás valamennyi szintjén elQfordulhat, hogy az abszolút elQnyök egyetlen félnél koncentrálódnak. Ez a helyzet akkor, ha egy ország valamennyi terméket alacsonyabb munkaráfordítással állítja elQ, mint a potenciális kereskedelmi partnere. Ebben az esetben a kölcsönösen elQnyös munkamegosztás, és csere a komparatív (viszonylagos) elQnyök kihasználásával jön létre. ( A ország azt a terméket gyártja, ahol nagyobb az elQnye, B ország pedig azt, ahol kisebb a hátránya.)

A komparatív elQny elmélete David Ricardo nevéhez fqzQdik. Jelentése szerint a nemzetközi munkamegosztásban minden ország annak a terméknek a termelésére szakosodik, ahol a viszonylagos munkatermelékenység illetve a viszonylagos ráfordítások tekintetében nagyobb az elQnye, vagy kisebb a hátránya.

Az országok azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódnak, melynek elQállításában a legtermékenyebbek. Az ilyen specializáció minden országnak hasznos még akkor is, ha valamely ország abszolút mértékben hatékonyabb minden jószág termelésében, mint a többi ország. Ebben az esetben a kereskedelem is kölcsönösen hasznos, melynek hatására a termelési lehetQséget határgörbéje kitolódik.

A nemzetközi cserearányok:

A valóságban minden ország sok termékkel vesz részt a nemzetközi kereskedelemben. Mivel a különbözQ exportált és importált áruk naturális formában nem adhatóak össze, nem lehet belQlük aggregált mutatót számítani. Sok termék esetén kimutatható azonban egy adott ország nemzetközi cserearányainak változása. Ezen mutatók közül kettQvel ismerkedünk meg.



Commodity terms of trade (C) (!), vagy más elnevezéssel net barter terms of trade (N).
Px
C = Pm

A számlálóban az export árindex szerepel, ami az ország által exportált termékek átlagos árváltozását adja meg. A nevezQben lévQ import árindex ugyanígy értelmezhetQ.

Ha a C mutató értéke 1-nél nagyobb, akkor az ország cserearányai javultak, tehát egységnyi importtermékért cserébe átlagosan kevesebb exportterméket kell adnia.

Income terms of trade index (I) (!) az árak és mennyiségek változásainak összefüggéseit fejezi ki.
Px
I = Pm x Qx = C x Qx

A képletben szereplQ Qx tényezQ az export mennyiségének átlagos változását mutatja egyik évrQl a másikra, az I pedig azt, hogy egy ország exportból származó összes bevételén több, vagy kevesebb importterméket tudna vásárolni, mint elQzQ évben, ha az exportbevételeit teljes egészében importra költené.

Figyelemmel kell még lennünk C mutatóval összefüggQ tényezQk alakulására is. C mutató csökkenése kiválthatja Qx olyan mértékq növekedését, mely I értékét 100 % (1) fölé emeli. Ebben az esetben C csökkenése kedvezQ lehet, növekedhet az import.


2. A kereskedelempolitika eszközei: vámok, kvóták, kontingensek, szubvenciók.


Kereskedelempolitika: az államnak a belföldi és külföldi áru és szolgáltatás - forgalommal kapcsolatos magatartása, valamint az ezt megvalósító eszköz és intézményrendszer.

Csoportosítását az alapján végezzük, hogy az állami beavatkozás milyen mértékq.

A gazdaságtörténetben alapvetQen két féle magatartás figyelhetQ meg. Az egyik irányzat a protekcionizmus, a másik a szabad kereskedelem.

Szabad kereskedelem:
Ezen irányzat legjelentQsebb képviselQi Adam Smith és David Ricardo, akik a piacok szabadságát hirdették, kihasználva a benne rejlQ elQnyöket. Szerintük a természetes rendbe történQ bármilyen beavatkozás mérsékli a gazdaság növekedését, torzulást idéz elQ a termelés specializációjában.

Protekcionizmus:
Az állam azon tevékenysége, melynek célja az ország világpiaci pozíciójának javítása akár a belföldi termelQk védelmével, akár az export ösztönzésével.

A külkereskedelmi politikában a két irányzat tiszta formája szinte sohasem érvényesül, a kettQ mindig egymás mellett él. Arányukat az ország gazdasági szerkezete, fejlettsége, külgazdasági függésének mértéke határozza meg.

A kereskedelempolitika eszközei: (protekcionizmus esetében)

A vámok:
Olyan közadó formájában alkalmazott gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz, mely árképzQ tényezQként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában, védi a belsQ piacot, vagyis piacot teremt a hazai termelQk számára.

Három jellemzQ vonása:
adó jellegq: forgalmi, fogyasztó típusú, helyen az árakhoz kapcsolódva jelenik meg.
árképzQ tényezQ: emeli a belföldi árat, melynek terhét a fogyasztó viseli.
diszkrimináló jellegq: a belföldi termelQk, szállítók helyzete romlik a korábbihoz képest, a fogyasztók drágábban jutnak a termékekhez.

A vámok csoportosítása:
fiskális vám(!): célja a költségvetés bevételének növelése, mértéke általában alacsony, az országban nem termelt, vagy nem termelhetQ termékre vetik ki.
védQvám(!): alkalmazásával az állam a hazai termelQk világgazdasági pozícióját kívánja javítani, védi a hazai termelést és a piacot.

VédQvámok fajtái:
nevelQvám: célja, hogy a még nem kellQen versenyképes, ugyanakkor potenciálisan komparatív elQnyökkel bíró ágazatokat átmenetileg vámokkal védje. ElQnye: hogy a komparatív elQnyök realizálhatóvá válnak a szabad kereskedelem megindulásával.
Hátránya: hogy a fogyasztók magasabb árat kénytelenek fizetni a hazai termékért, illetve a korábbi árért rosszabb minQséget kapnak.

piacbiztosító vám(!): olyan ágazatok védelmét is szolgálja, melyek már nem versenyképesek a hazai piacon, a külföldi versennyel szemben tartós védelemre szorulnak. A hazai termelés számára kívánja biztosítani a hazai piacot, méghozzá a termelési tényezQknek a kérdéses ágazatból történQ eláramlását biztosítva, illetve a munkanélküliség megakadályozását elQsegítve.

devizavédelmi vám(!): az import drágításával korlátozza a külföldi termékek iránti fizetQképes keresletet. Az import korlátozásával az importQr ország devizatartalékának csökkenését fékezi. Veszélyes lehet, mivel egyensúlyi problémákat okozhat, vagy súlyosbíthatja azokat.

antidömping és kiegyenlítQ vámok(!): a tisztességtelen versennyel szemben védenek. Az antidömping vám célja, hogy megfossza a külföldi szállítót az exportár és az exportQr hazai piacán értékesítésre kerülQ termék ára közötti különbözet által nyújtott árelQnytQl. A kiegyenlítQ vám célja, hogy az exportQrök kormányai által finanszírozott, mesterségesen alacsonyan tartott exportárakat ellensúlyozza.

taktikai vám(!): importra állapítják meg azért, hogy a vámemeléssel vámliberalizálást érjenek el, így külföldi piacokat szerezzenek, növeljék a kiviteli lehetQségeket.

harci, vagy retorziós vám: a hazai kivitel pozícióját javítja. A partner ország lépéseire reagál a retorziós vámot bevezetQ ország, azért büntet vele, mert kivitelét a partner ország intézkedései hátrányosan érintették. Használatával terjed a protekcionizmus.

preferenciális vám(!): importban és exportban is megtalálható, leginkább azonban az importot jellemzi. Származékos, mivel egy magasabb vámtételhez kapcsolódik.

A vámok hatásai:
fogyasztási hatás: magasabb áron csökken a hazai kereslet a termék iránt,
termelési hatás: a vámok által kiváltott áremelkedés következtében nQl a hazai termelés,
külkereskedelmi hatás: a két elQzQ eredQje, tehát a fogyasztáscsökkenés és a termelésnövekedés összege,
adóhatás: a vámbevétel nagyságát jelenti az államnak.

Kontingensek(!), kvóták(!):
Szinonim fogalmak. A kormányzat által megállapított mennyiség, melynél tilos többet importálni, vagy exportálni az adott termékbQl a vonatkozó naptári évben.

Típusai:

exportkontingens: a kormányzat által megállapított mennyiség, melynél tilos többet exportálni adott termékbQl a vonatkozó naptári évben.

Céljai:
korlátozzák valamely, a hazai piacon keresett, de a világpiacon is jól értékesíthetQ termék kivitelét, mert ellenkezQ esetben a hazai piacon hiány alakulhatna ki.
elQsegítik valamely hazai nyersanyag feldolgozását, kikapcsolva a világpiac árfelhajtó hatását.
javítják a cserearányt, ha ehhez adott ország megfelelQ világpiaci pozícióval rendelkezik.

importkontingens: a kormányzat által megállapított mennyiség, melynél tilos többet importálni adott termékbQl a vonatkozó naptári évben.
Következményeként a piac árszabályozó szerepét a központi árszabályozás veszi át, ösztönzQleg hat a hazai termelésre.

Szubvenciók(!):
Olyan költségvetési forrásból származó, vissza nem térítendQ állami támogatás, melyet a támogatásban részesülQ nyereségelven mqködQ vállalatok a meghatározott kereskedelempolitikai céloknak megfelelQen kötelesek felhasználni.

Közvetlen szubvenció: a költségvetés kiadási oldalán jelenik meg, a szubvencionális gazdasági egységeknek pénzt utalnak ki, illetve kiadásait az állam átvállalja.

Közvetett szubvenció: a költségvetés bevételi oldalát érinti.

A gazdaságpolitikai cél szempontjából a szubvenció három típusát különböztetjük meg:
termelési szubvenció: célja, hogy az állami szervek által kedvezQtlennek ítélt piaci hatásokból fakadó problémákat enyhítse, megoldását pénzügyi juttatással elQsegítse.
exportszubvenció: a kivitelt támogatja, az exportQrök bevételét egészíti ki a költségvetés által azért, mert e nélkül a hazai piacon történQ értékesítéshez viszonyítva veszteséges lenne.
importszubvenció: a behozatal növelésére használható, az importQrök bevételét egészíti ki a költségvetés.


3. A GATT és a WTO


GATT(!): 1947. év október hó 30. napján Genfben írta alá 23 ország képviselQje a megalakításáról szóló okmányt, és a ratifikációt követQen 1948. évben lépett életbe.

Az aláírást hosszú tárgyalás elQzte meg, ennek okai:
a 20-as évek végétQl a nemzetközi kereskedelemben erQsödtek a szélsQséges protekcionizmus térnyerését bizonyító jelenségek.
a ’30-as évek nagy válsága okozta munkanélküliség, melynek megoldása nem volt lehetséges,
az USA kezdeményezést tett arra vonatkozóan, hogy kétoldalú gazdasági egyezmények keretében a legnagyobb kedvezmény elve alapján az alkalmazott vámok kölcsönös csökkentésérQl állapodjon meg,
a II. vhb. visszavetette a nemzetközi kereskedelem liberalizálására irányuló törekvéseket,
az 1929-33. évi világgazdasági válságot követQen erQsödtek a keynesiánus nézetek, melyek növelni igyekeztek az állam gazdasági szerepvállalását.

A GATT létrehozásához a következQ események vezettek:
az 1944. évi Bretton Woods-i tárgyalások eredménye kedvezQ feltételeket teremtett a kereskedelempolitikai tárgyalásokhoz. Érdemi elQrehaladást az USA-val szemben keletkezett kötelezettségek rendezését célzó tárgyalások hoztak. A tárgyalások véget értek, majd 1945. november hónapban Anglia és az USA közzétette a Javaslatok -at, mely dokumentum végsQ soron a GATT aláírásához, illetve a Havannai Konferenciához vezetett. Ezen dokumentum a preferenciák megszüntetését, a vámok csökkentését tqzte célul, bizonyos esetekben elismerte a mennyiségi korlátozások alkalmazásának jogosságát. Egyetértettek abban (Anglia és az USA), hogy ezen célok megvalósítása érdekében egy nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozása szükséges.
1946. február hó 18. napján az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa határozatot hozott egy világkereskedelmi és foglalkoztatottsági konferencia összehívásáról, év felállították az ElQkészítQ Bizottságot, melynek nevéhez fqzQdik a Havannai Konferencia elQkészítése és a GATT megalakítása.
1947. április hó 23. napján a Havannai Konferencia ElQkészítQ Bizottságának szervezésében megindultak a konkrét vámtárgyalások, melynek eredményét beépítették egy általános kereskedelmi egyezménybe.

A létrejött Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményt 1947. év október hó 30. napján 23 ország írta alá. Ezen egyezmény tartalmazta a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos célokat, feladatokat, elveket, magatartási szabályokat, valamint csatolták 120 bilaterális alapon folytatott vámtárgyalás eredményeit. A kelet-európai államok közül az egyezményt csupán Csehszlovákia írta alá.

A GATT státusa, alapokmánya:
A GATT jogi státusát tekintve sokoldalú kereskedelmi egyezményként funkcionált, melynek különbözQ szervei csak ajánlásokat tehettek, de nem hozhattak határozatot. Szervezeti jellege abból adódott, hogy a nemzetközi kereskedelem liberalizálásában aktív szerepet vállalt, a szerzQdQ felek vitás kérdéseit rendezte.

A GATT célkitqzései:
az életszínvonal emelése,
a teljes foglalkoztatottság,
a reáljövedelmek és a tényleges kereslet növekedése,
a világ erQforrásainak minél teljesebb körq hasznosítása,
az áruk termelésének és cseréjének bQvítése.

A következQ alapelveknek kell érvényesülniük:
legnagyobb kedvezmény elve(!): lényege, hogy kereskedelmi szerzQdést aláíró ország arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerzQdQ országnak haladéktalanul és ellenszolgáltatás, külön tárgyalás nélkül biztosítja azokat a kedvezményeket, melyeket harmadik országnak megadott, illetve a jövQben meg fog adni. Ez a feltétlen legnagyobb kedvezmény elve.
nemzeti (egyenlQ) elbánás elve(!): a külföldi szerzQdQ partnereiket teszik egyenlQvé a belföldiekkel a hazai piacon.
viszonosság elve(!): a résztvevQ országok a partnerektQl kapott kedvezményeket kötelesek hasonló kedvezményekkel viszonozni, egyoldalú elQnyökre nem tarthat igényt a partner hozzájárulása nélkül.
transzparencia elve(!): átláthatóság, a nyilvánosság érvényesülését, döntések, intézkedések haladéktalan közzétételének követelményét jelöli.
konzultáció elve(!): tárgyalásokban, döntésekben a többoldalú egyeztetések igényét fogalmazza meg.

Célja még, hogy a kereskedelempolitikában általános és tartós jelleggel csak a vám legyen alkalmazható eszköz, azok színvonala azonban csökkenjen, illetve szqnjön meg a nem tarifális eszközök általános és tartós jellege, csak szelektív és ideiglenes jelleggel kerülhessen sor az alkalmazásukra. Ezen célok sok vonatkozásban nem teljesültek.

A GATT-ot létrehozó 23 ország a középpontba a vámot állította, célul tqzték ki a magas vámok szintjének csökkentését. A tagországokat nem kötelezhették a vámtételek egyoldalú csökkentésére, azonban elvárták, hogy a kölcsönös vámengedmények nyújtását, a vámok lekötését célzó vámkonferenciákon részt vegyenek.

Az elsQ 1947. évi genfi vámkonferenciát követQen még hét alkalommal rendeztek körtárgyalásokat, fordulókat. A legfontosabbnak az utolsó, 1986-1993. év között lezajlott Uruguay-i fordulót kell tekinteni, mert
jelentQs korszerqsítéseket hajtottak végre a GATT alapszerzQdésen,
új területeket vontak be a GATT keretei közé,
a korábban ideiglenes jelleggel létrehozott GATT helyébe a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) lépett.

Magyarország 1969. évben nyújtotta be felvételi kérelmét, majd 1973. év júliusában kizárólag vámengedmények nyújtásával csatlakozott. Az 1968. évi új gazdasági mechanizmus bevezetése után hazánkban
a vállalatok a korábbinál önállóbbá váltak,
a világpiaci és a belsQ árak között egységes árszorzó teremtett kapcsolatot,
az árakon keresztül ható vám a gazdasági döntéseket befolyásoló tényezQ lett.

Mindez a GATT felek számára azt jelentette, hogy a magyar piacra jutás esélyei számukra valójában a vámoktól függtek.

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) (!):
Az Uruguay-forduló keretében a résztvevQk 1993. év december hó 15. napján döntöttek a GATT-ot felváltó nemzetközi szervezet megalapítását célzó javaslatról. A Marrakeshi Egyezmény értelmében 1995. év január hó 01. napján létrejött a WTO.

A WTO a GATT-tól abban tér el, hogy:
alapegyezménye valamennyi pontja minden félre kötelezQ,
alapokmánya jóval korszerqbb, mint a GATT 1947. évi alapokmánya,
a korábban védett és a szürke területeken jelentQs szigorításokat vezettek be,
vitarendezési mechanizmusa sokkal fejlettebb, nemzeti szabályok alapján hozott megtorló intézkedések nem alkalmazhatóak a tagországokkal szemben,
áttekinthetQbbé vált a tagországok kereskedelempolitikája,
a WTO célja a fejlQdQ országok fejlQdésének segítése, világkereskedelmi pozíciójuk javítása,
szélesebb hatáskörq nemzetközi szervezet, tagországaik egyszeres többséggel egyrészt szembeszállhatnak egy nekik nem tetszQ derogációval vagy interpretációval, valamint döntést hozhatnak a világkereskedelem szabályozásának ügyében.

Összegzésként elmondható, hogy a GATT és a WTO mindeddig sikeresen mqködött, a világkereskedelem jelentQs bQvülésen, liberalizáláson ment át. Eredményükként olyan szabályrendszert sikerült kialakítani, ami a világgazdaság legtöbb országát és a világkereskedelem jelentQs részét felöleli.


4. A nemzetközi tQkeáramlás formái és okai


A nemzetközi tQkekapcsolatok a világgazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb szektorát alkotják, napjainkban az országok szinte kivétel nélkül igen aktív résztvevQi a nemzetközi tQkeforgalomnak. (akár fejlett, akár kevésbé fejlett országról legyen is szó.)

A nemzetközi tQkeáramlás klasszikus típusa a kölcsöntQke áramlás és a mqködQtQke áramlás.
A mqködQtQke áramlás két alapvetQ formája: - direkt külföldi beruházás,
- portfolió beruházás.

A direkt mqködQ tQke export okai(! Direkt beruházások):
A direkt tQkeáramlás esetén a befektetés effektíve produktív célból, reál-tQkejavakba történik, így a tQketulajdonos nem mond le eszközeinek használati jogáról. Aktívan részt kíván venni a tQke mqködtetésével kapcsolatos döntésekben, a tQke mindenkori tényleges hozamára, a nyereségre tart igényt.

A külföldi direkt beruházások volumene az 1980-as évek közepétQl növekedett meg dinamikusan. Az évtized elsQ felében átlagosan 50 milliárd dollárt fektettek be közvetlen formában, 1985. év után ez már meghaladta a 160 milliárd dollárt, 1995. évben pedig a 315 milliárd dollárt.

A külföldi direkt tQkeberuházások okai különféle érdekekre vezethetQek vissza. A befektetQk mélyreható és komplex elemzés segítségével döntenek arról, hogy hol, milyen módon kívánnak tulajdonosként megjelenni. ElsQ helyen a profitszerzés áll, azonban abban megoszlanak a vélemények, hogy ezt a profitot rövid, vagy hosszú távon várják-e a befektetéstQl.

A direkt befektetés legfontosabb tényezQi:
költségcsökkentés: Amikor egy vállalat költségelQnyökre épülQ stratégiát folytat fontos, hogy ne maradjon le az olcsó termelést lehetQvé tévQ telephelyek létrehozásában. Ennek megoldását gyakran a telephelyek külföldre történQ áthelyezése adja. Ennek lényege, hogy a vállalat a költségek csökkentését szem elQtt tartva választja meg telephelyét. Annak, hogy a külföldi országokban alacsonyabb költséggel számolhatnak, több oka is lehet. Ilyen ok, hogy a valuták árfolyama eltér a vásárlóerQ-paritásos árfolyamtól. Minél fejletlenebb egy ország, annál inkább alulértékelt a valutája. Ez esetben az egyes országokban lévQ árszínvonalak különbözni fognak, tehát a termelési tényezQk árai átlagát tekintve alacsonyabbak lesznek a fejlett országokénál.
a bérköltség alakulása: Vállalati szinten az egyik legfontosabb költségtényezQ a bérköltség, ennek kiaknázása komoly költségelQnyt jelenthet. Az egyes országok bérköltségeinek alakulásában jelentQs eltérések vannak. A közepesen fejlett országokban a bérek nagysága a fejlett országokénak mindössze 1/3  ¼ részét teszi ki. Ezek a különbségek jelentQs motivációt jelentenek a multinacionális vállalatok számára. Az összetettebb termékek esetében gyakori, hogy a telephelyek csak 1-1 munkafolyamat elvégzését valósítják meg. A költségek csökkentése végett ilyenkor a vállalat - vállalaton belüli, vagy külsQ beszállítókkal kombinált  nemzetközi kooperációs hálózatot épít ki. A telephelyet nemritkán vámszabad területen létesítik, mentesülve így a vám- és illetékfizetés alól.

Bár az alacsony bérköltség nagy szerepet játszik a külföldi direkt beruházásban, szerepét mégsem szabad abszolutizálni. Ezek alapján ugyanis masszív tQkeáramlást kellene tapasztalnunk a legfejletlenebb országokban, ez azonban nem figyelhetQ meg. Legalább ilyen fontos tényezQ az is, hogy a rendelkezésre álló munkaerQ mennyire képzett, kvalifikált, mennyire képes a fejlett technológiai termelési folyamatban való részvételre.
szállítási költségek alakulása: A termelés növekedésével egyre távolabb fekvQ piacokat kell meghódítani, így a szállítási költségek egyre nagyobb részarányt képeznek a termék összköltségén belül. Mérlegelni kell, hogy melyek az olcsóbb megoldás: a terméket az anyaországban elQállítani és exportálni, vagy az importQr országban, vagy annak régiójában telephelyet létesíteni, és ott gyártani a terméket.
a vámfalak megkerülése(!): Egyes országok megnehezítik a kívülrQl származó termékek behozatalát. A külföldön létesített telephely esetén viszont nem kell ilyen hátrányokkal számolni. A direkt tQkebefektetés eredményeképpen a vállalat a vámfalak mögé tud kerülni, mentesülhet az importot terhelQ korlátozásoktól. A célpiacon kedvezQbb eladási árat érhet el, növelheti piaci részesedését. Mindezek ellenére csupán a vámfalak megkerülésére mégsem lehet a beruházási döntést alapozni. A jövQben ezen elQnyök perifériális jelentQségqvé válhatnak.
a beruházási légkör: JelentQs, hogy a befogadó ország milyen ösztönzést képes, illetve hajlandó nyújtani a beruházó felé. Olyan tényezQkrQl is szó van, mint a politikai és gazdasági stabilitás, a valutáris helyezet, hogy mennyire stabil az árfolyampolitika. Fontos továbbá a célország infrastruktúrájának fejlettsége. Elmaradottság esetén további ilyen irányú kiadások várhatóak, melyek növelik a beruházási költségeket. Más esetben azonban épen ennek révén várható költségmegtakarítás, hiszen lehetséges, hogy ezen kevésbé fejlett ország környezetvédelmi elQírásai nem annyira szigorúak, és lehetQség nyílik olcsóbb, de kevésbé környezetkímélQ technológiák alkalmazására.

A portfolió jellegq tQkeáramlás(! Portfolió beruházások):
Olyan értékpapírformát öltQ tQkeügyletek, ahol az értékpapír megvásárlójának kiemelt szempontja, hogy megQrizze tQkeeszközeinek likviditását, és az értékpapírból származó pénzügyi nyereségre tegyen szert.
A portfolió befektetések jelentQs része kamatozó értékpapírokba, állampapírokba, vállalati kötvényekbe áramlik. AlapvetQ jelentQségq kérdés, hogy miképpen alakul a hazai és a külföldi pénzpiacokon elérhetQ kamatláb. Ha a Ft alapú kötvények kamata pl. 12%, míg a DEM alapú kötvényeké csak 4%, akkor erQteljes portfolió jellegq tQkeáramlás indul meg a magasabb kamatlábbal rendelkezQ országba. Ha azonban a valuták árfolyama változik, abban az esetben a kamatlábak eltérésein alapuló döntés félrevezetQ lehet. (pl. a Ft-ot leértékelik 8%-kal  a külföldi és a hazai befektetés elérhetQ hozama megegyezik.)

Fedezetlen kamatparitás(!): i = i* + de/e i = belföldi kamatláb
I* = külföldi kamatláb
De/e = várható leértékelés
Amennyiben ez teljesül, a portfolió jellegq befektetést semmi sem indokolja, hiszen az elérhetQ hozam megegyezik.
Ha azonban nem teljesül, akkor a befektetQket a nagyobb nyereség elérése érdekében tQkeáramlásra készteti, de nem feltétlenül jelenti annak megindulását. Kockázat kerülése esetén a különbözQ valutanemekben kibocsátott értékpapírok között nem csupán hozamok alapján választanak. A gazdasági, illetve a politikai helyzet bizonytalansága, a fizetési mérleg ingatag helyzete a valuta nem várt leértékelQdéséhez vezethet, így a portfolió eredménye veszteségben végzQdhet.

A portfolió jellegq befektetések jelentQs rész nem értékpapírokba, hanem tulajdonosi jogokat megtestesítQ részvényekbe történik, melyet több tényezQ is indokolhat. Az egyik, hogy az országok között a részvények jövedelmezQsége eltérhet egymástól, ami nemzetközi tQkeáramlást indukál. A másik ok a befektetQk kockázat kerülQ magatartása. Beszélhetünk egyedi kockázatról, mely az adott iparágat, és a vele kapcsolatban lévQ cégeket érinti, és piaci kockázatról, mely minden üzleti vállalkozást egyaránt érint. Az egyedi kockázat adott országon belüli diverzifikációval kiküszöbölhetQ, a piaci kockázat azonban csak a befektetés országok közötti megosztása révén csökkenthetQ.

A portfolió jellegq beruházások rendkívül fontos szerepet játszanak az egyes országok pénzpiaci folyamataiban. Példa erre az 1990-es évek végén kibontakozó orosz és dél-kelet ázsiai válság, amikor a fejlett országok jelentQs mértékq portfolió jellegq tQkét vontak ki az érintett országból, aminek eredménye a tQzsdeindexek zuhanása, a befektetQi bizalom megrendülése, a devizatartalékok csökkenése volt.


5. A nemzetközi tQkeáramlás gazdaságpolitikai következménye.
Magyarország és a külföldi tQke.


A nemzetközi tQkeáramlás számtalan, így mindenekelQtt a gazdasági növekedésre, hatékonyságra, versenyképességre, munkanélküliségre gyakorolt hatása emelhetQ ki.

A tQkeáramlás kedvezQ hatásai:
hozzájárulhat a nemzetközi fizetési mérleg stabilizálásához, a megfelelQ szintq devizatartalék kialakításához. Ha egy ország folyó fizetési mérlege deficitet mutat, akkor ezt tQkeáramlás hiányában csak hitelfelvétellel, külsQ eladósodással(!) lehet finanszírozni. Ezen külsQ eladósodás GDP-hez mért növekvQ aránya restrikciós intézkedések meghozatalát, a gazdasági stabilitás iránti bizalom csökkenését, a belföldi pénz leértékelésére vonatkozó várakozások fokozódását vonja maga után. Külföldi tQkeáramlás esetén viszont mindez elkerülhetQ (a külsQ eladósodás), sQt ha a tQkeáramlás kellQen nagy, lehetQség nyílik a külsQ adósság csökkentésére is.
hozzájárul a korszerq menedzseri kultúra, a vállalkozási tudás elterjesztéséhez, katalizátor szerepe van az új technológia meghonosodásában. Különösen fontos a külföldi tQke akkor, ha a befektetés olyan területre irányul, ahol az értékesítés export formájában külföldön történik. A világszerte elismert multinacionális vállalatok jelentQs mértékben hozzájárulhatnak az ország export-képességeinek javításához, a külsQ fizetési pozíció látványos javulásához különösen a fejlQdQ és a közepesen fejlett országokban.
a piaci verseny erQsödését, ezáltal alacsonyabb, vagy kevésbé emelkedQ árak kialakulását eredményezi. A multinacionális vállalatok jelenléte elQsegíti a gazdaság modernizációját, gyorsítja a szerkezeti átalakulást. Különösen akkor hasznos a külföldi tQke, ha a multinacionális vállalat beszállítóit a hazai vállalkozói szektor képezi. Ez azonban nem mindig lehetséges, hiszen a magas minQségi követelményeknek a hazai vállalkozói szektor nem mindig képes megfelelni.
hozzájárulhat a foglalkoztatás javításához, a munkanélküliség csökkentéséhez. Különösen igaz ez akkor, ha a befektetés un. zöldmezQs formában történik, tehát a befektetQ egy teljesen új létesítményt finanszíroz. Ez egyrészt közvetlenül is hozzájárul a munkahelyek teremtéséhez, másrészt pedig a multiplikátor-hatás további kereslet  így foglalkoztatás  növekedést generál.
Hozzájárul a beruházások forrásának bQvüléséhez. A beruházások jelentik a gazdasági növekedés motorját, így ezen források bQvülése kulcsfontosságú tényezQ valamennyi gazdaság szempontjából.
Ennek megértéséhez szem elQtt kell tartanunk a beruházások és megtakarítások makrogazdasági azonosságát:

I = SP + SG + SK ahol I = beruházás
SP = magánszektor megtakarítása
SG = kormányzati megtakarítás
SK = külföldi megtakarítás

Látható, hogy a külföldrQl beáramló tQke közvetlenül nem járul hozzá a belföldi megtakarításhoz, hiszen a külföld hozzájárulását a folyó fizetési mérleg egyenlege jelenti, az pedig a külföldrQl beáramló tQkét nem tartalmazza. Közvetlenül azonban mégis eredményezheti a megtakarítások növekedését, a beruházási források bQvülését. Ha ugyanis külföldi tQke áramlik az országba, akkor a folyó fizetési mérleg deficites lehet anélkül, hogy ez külföldi eladósodáshoz vezetne.

A tQkeáramlás kedvezQtlen hatásai:
a profitrepatriáláson(!) keresztül a folyó fizetési mérleg romlását válthatja ki. A profitrepatriálás a belföldön mqködQ, de külföldi tulajdonban lévQ vállalatok nyereségének az anyaországba való hazautalását jelenti. Hogy ez mennyiben rontja a folyó fizetési mérleget leginkább attól függ, hogy a külföldi befektetQk milyennek ítélik meg a gazdaság jövQbeni kilátásait. Minél kedvezQbbnek ítélik meg, a realizált nyereségnek annál magasabb hányadát forgatják vissza az adott ország gazdaságába.
a belsQ tQkepiacon jelentQs összegeket von el a hazai beruházások elQl. Ennek lehet realitása, de csak akkor vezethet a belföldi beruházások lefojtásához, ha a gazdaság a teljes foglalkoztatottság mellett mqködik, és a fizetési mérleg tQkemérleg tételében létrejövQ szufficitet a folyó fizetési mérleg deficitje nem egyenlíti ki. EllenkezQ esetben a beáramló tQkét a megtakarítások növekedése kíséri, és a belföldi beruházások kiszorítása nem következik be.
a multinacionális vállalatok révén megjelenQ új termékek, marketingstratégiák növelik a lakosság fogyasztási hajlandóságát, ezáltal csökkennek a beruházások forrását jelentQ megtakarítások.
nehezíti a helyi vállalkozói réteg kialakulását, hiszen a multinacionális vállalatok révén létrehozott hatalmas bevásárlóközpontok a helyi kisvállalkozások heves tiltakozását váltják ki.
akadályozza a kormányzatokat a hatékony monetáris politika folytatásában. Ha az országban fix árfolyamrendszer mqködik, akkor a monetáris politika csak kiszolgálja az árfolyamrendszert, alkalmazkodik hozzá. Ha a Jegybank a pénzkínálatban expanziós lépéseket tesz, akkor portfolió jellegq tQke áramlik ki az országból, ami a belsQ pénz leértékelQdését vonja maga után. Fix árfolyamrendszerben az árfolyamnak a meghatározott sávok között tartásához jegybanki intervencióra van szükség, méghozzá valuta eladására. Ez azonban csökkenti a belsQ pénzkínálatot, tehát a monetáris oldalról történQ gazdaságélénkítést a portfolió tQkeáramlás meghiúsítja.

Látható, hogy a tQkeáramlás értékelése nem ellentmondásmentes, megítélése azonban jelentQs változáson ment keresztül. Az 1960-70-es években a félelmek domináltak, napjainkban a pozitív hatások jóval erQsebbek a kedvezQtlen következményektQl.

Magyarország és a külföldi tQke:
Megjelenése az 1960-as évek végén megkezdett reformfolyamathoz kapcsolódott. A nemzetközi munkamegosztásba való aktív bekapcsolódást segítette elQ a vegyes vállalatok engedélyezése.
Ebben az idQben a világ legtöbb országa liberalizálta a külföldi tQke beáramlásának feltételeit, adó és egyéb kedvezményeket léptetett életbe.
Magyarországon ezen feltételek biztosítása lassú és ellentmondásos volt. 1977. évig a közös vállalatokra vonatkozó gazdaságpolitikai célkitqzések a technika, a technológia szerzését említették elsQ helyen. A külföldi befektetés ösztönzQ szabályok között jelentQs volt, hogy utat nyitottunk a külföldiek többségi részesedésének is.
Az 1977. évig létrejött közös vállalatok megléte és mqködése nem tekinthetQ sikeresnek. Ennek oka a hosszadalmas engedélyezési eljárás mellett a tQkés és a hazai vállalatok közötti érdekasszimetria.
1982-tQl vált lehetQvé a vámszabad-területen való, külföldi részvétellel mqködQ gazdasági társaságok létrehozása. 1985. évben adómérséklés, adóvisszatérítés vált lehetQvé, egyszerqsödött a többlépcsQs engedélyezési rendszer is 6-12 hónapról 2-3 hónapra.
1987. év végég több mint 100 vállalatot jegyeztek be, kb. 10 milliárd Ft mqködQ tQkeállománnyal.
Az 1988. év jelentQs fordulatot hozott a vegyes vállalatok szabályozásának rendszerében. Ekkor fogadták el a gazdasági társaságokról szóló törvényt és a külföldiek befektetéseirQl szóló törvényt, mellyel kedvezQ jogi keretet kívántak biztosítani a külföldi mqködQtQke számára.
Az 1989. év január hó 01. napjával hatályba lépQ törvény a gazdasági modellváltás elsQ és alapvetQ törvénye volt. Megszüntettet a szektorális széttagoltságot, azonos feltételeket teremtett a belföldi és külföldi vállalkozók számára. A törvény 50%-os külföldi részesedés alatt a gazdasági társaság alapítását nem kötötte engedélyhez.
RendezQdött a beruházások védelme(!) is. A törvény garantálta a külföldit megilletQ jövedelem átutalását és szükség esetén a tQke és profit repatriálását is. Az adótörvények a külföldi részvétellel mqködQ társaságoknak kedvezQ feltételeket teremtettek.
1994. évben a mqködQtQke liberalizálásának folytatására került sor, egyszerqsödött a gazdasági társaságok alapítása. Megszqnt a külföldi részesedés nagyságához kötött államigazgatási engedély és devizahatósági engedély sem volt szükséges.
Gyakran hangoztatott tény, hogy a külföldi tQkebeáramlással érintett beruházások fele alig több, mint fél tucat szakágba irányult. Ezek 2/3 része a primer és szekunder, csupán 1/3 része a tercier ágazatokban jött létre.
Figyelemre méltó tény, hogy a világ 35 legnagyobb multinacionális cég közül 20 üzleti egységet létesített gazdaságunkban.

Összefoglalva állítható, hogy a külföldi direkt tQkebefektetések a hazai piacgazdaság átalakulásában és a gazdasági modernizációban kiemelkedQ szerepet játszottak. Az ezredfordulón a magyar gazdaság a kelet-európai térség egyik legdinamikusabban fejlQdQ gazdaságává nQtte ki magát.


A nominális és reálárfolyam. Az árfolyamrendszerek fajtái. A vásárlóerQ-paritásos árfolyamelmélet.


Az árfolyamrendszerek alapvetQ típusai:
A külkereskedelmi forgalom lebonyolításához külföldi valutára, illetve devizára van szükség. A valutaárfolyam a külföldi pénznem ára, vagyis azt a hazai pénzmennyiséget jelenti, amelyért egységnyi idegen valuta megkapható.
Az egyes országokban a gazdaságpolitikai megfontolásokból eredQen különféle árfolyamrendszerek vannak életben.
Az árfolyamok alakulása jelentQsen befolyásolja a vállalatok export és import tevékenységét, s ezen keresztül a fizetési mérleg alakulását, a GDP és a foglalkoztatás szintjét, az infláció mértékét, vagy pl. a költségvetési monetáris politika hatásosságát. Ezért körültekintQ mérlegelést igényel, hogy adott gazdasági helyzetben az országok milyen árfolyamrendszer mellett kötelezik el magukat.
Az árfolyamrendszereknek többféle típusa létezik, s az egyes típusokat az különbözteti meg egymástól, hogy a kormányzat beavatkozik-e, és milyen mértékben a valutapiac mqködésébe.

LebegQ árfolyamrendszer (rugalmas árfolyamrendszer)
Az árfolyamrendszerek egyik szélsQséges formáját képezi. Ebben az esetben az árfolyamok mozgását kizárólag a valutapiacon mqködQ erQk, a kereslet és a kínálat mechanizmusa határozza meg.



Piszkos lebegtetés (dirty floating)
Az árfolyamot itt is alapvetQen a valutapiac keresleti és kínálati folyamatai határozzák meg. Az eltérés a rugalmas árfolyamrendszerhez képest abban rejlik, hogy a jegybank intervenciókkal (valuta eladással ill. vásárlással) befolyásolja a valutapiac mqködését. Az intervenciók célja a szélsQséges árfolyam-ingadozások megakadályozása, s ezáltal a stabil gazdasági fejlQdés elQsegítése.

Változtatható szilárd árfolyam (adjustable peg)
E rendszerben az árfolyamokat a kormányzat elQre nem bejelentett mértékben és idQpontban változtatja meg, s a kialakított árfolyamok fennmaradását jegybanki intervenciókkal biztosítja. A rendszer célja, hogy a valutapiacon a rövid távon fellépQ egyensúlyi problémákat ne az árfolyamváltozások, hanem a jegybanki intervenciók küszöböljék ki. Ha azonban az egyensúlyi problémák tartósnak bizonyulnak, akkor az intervenciók helyett az árfolyamok változtatása jelent megoldást a fizetési mérleg problémákra. Ez a rendszer volt érvényben pl. hazánkban 1991-95 közötti idQszakban.

A rendszer hiányosságai:
nem könnyq a kormányzatoknak meghatározni, hogy mikor és milyen mértékben folyamodjanak az árfolyam megváltoztatásához
problémát jelenthet a rendszerrel járó valutapiaci spekuláció. Ha a spekulánsok a valutapiaci folyamatok alapján a belföldi pénz leértékelésére számítanak, akkor a várhatóan erQsödQ valuta kereslete emelkedik, mert a leértékelésbQl a spekulánsok haszonra számíthatnak.


Csúszó árfolyamrendszer (crawling peg)
A csúszó árfolyamrendszerben a jegybank az árfolyam változás mértékét elQre deklarálja, s ebben a deklarált ütemben folyamatosan változtatja az árfolyamot. Az árfolyam tehát az idQben folyamatosan változik (csúszik), innen ered a rendszer elnevezése.
Az árfolyamok azonban a jegybank által deklarálttól némileg eltérhetnek, s az eltérés mértékét az ún. intervenciós sávok határozzák meg.
A csúszó árfolyamrendszer igen gyakran kerül alkalmazásra a magas inflációs rátával rendelkezQ országokban. 1995 márciusától ez a rendszer van érvényben Magyarországon.
Az inflációs rátákban meglévQ különbségek kikényszerítik a magas inflációs rátával rendelkezQ országok valutájának leértékelését. Az export és az import oldaláról egyaránt belátható.
Ha pl. a belföldi infláció 20%, a külföldi infláció 2%, akkor éves szinten 18%-os leértékelQdés szükséges ahhoz, hogy az export jövedelmezQsége ne romoljon. (Ekkor az exportáló cégek a 20%-os költségemelkedést az eladási áraikban érvényesíteni tudják, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az export volumenét. Saját valutában számítva 18%-kal magasabb árakra számíthatnak a leértékelQdés miatt és további 2%-ra a külföldi partnerországban meglévQ infláció következtében.)
A csúszó árfolyamrendszer keretében a leértékelQdés ütemének alapvetQen az inflációs ráták különbözetéhez kell igazodnia.


Ha a hazai inflációs ráta megegyezne a külföldi inflációs rátával, akkor a folyamatos leértékelésre már nem lenne szükség a külsQ versenyképesség romlásának megakadályozásához.

Fix (rögzített) árfolyamrendszer
A fix árfolyamok az árfolyamrendszer másik szélsQséges formáját képezik. A kormányzat rögzíti az árfolyamot, s valutapiaci intervenciókkal biztosítja, hogy az árfolyamok ne térjenek el a deklarálttól. Az árfolyamoknak az alkalmazott intervenciós sávok bizonyos szerény mértékq mozgást lehetQvé tesznek, az intervenciós sávok a sáv közepétQl mindössze 1-2%-ra helyezkednek el.

A fix árfolyamrendszer alkalmazásának és fenntartásának rendkívül szigorú kritériumai vannak:
A jegybanknak elegendQ valutatartalékkal kell rendelkeznie az intervenciók végrehajtásához.
A belföldi inflációs rátának nem szabad eltérnie a külföldi partnerországok inflációs rátájától.
Az egyes gazdaságoktól azonos ütemq gazdasági fejlQdést követel meg.

A nominális és reálárfolyam
A nominális árfolyam két ország fizetQeszközének relatív ára. A reálárfolyam ezzel szemben két ország termékeinek relatív ára. A reálárfolyam arról az arányról tájékoztat, amely mellett egyik ország termékeit a másik ország termékeire cserélhetjük. A reálárfolyamot ezért szokás néha cserearánynak is nevezni.

Reálárfolyam (µ)= eP*/P P= belföldi árszínvonal, P*= külföldi árszínvonal, e= nominális árfoly.

Két ország közötti reálárfolyam a nominális árfolyamból és a két ország árszínvonalából számítható ki. Ha a reálárfolyam magas, akkor a külföldi termékek drágák a hazai termékekhez képest. Ha a reálárfolyam alacsony, akkor a hazai termékek viszonylag drágák, a külföldiek pedig olcsók.
A reálárfolyam alakulása meghatározó jelentQségq a külgazdasági egyensúly alakulásában. A reálárfolyamot a nominális árfolyam változása mellett az árszínvonalak változása is befolyásolja. A nominális leértékelés akkor javítja a külsQ versenyképességet, ha az egyúttal a reálárfolyam emelkedését is eredményezi. Ez pedig az (µ)= eP*/P alapján akkor következik be, ha a leértékelés mértéke (de/e) meghaladja a hazai (") és külföldi ("*) inflációs ráták különbözetét, vagyis:
de/e > "-"*
Teljesülése esetén az árfolyampolitika reál értelemben leértékelQ, hiszen a reálárfolyam csökken. Ha a leértékelés mértéke éppen egyenlQ a hazai és a külföldi inflációs ráták különbözetével, akkor az árfolyampolitika reál értelemben semleges, nem fékezi, de nem is ösztönzi az exportot, illetve az importot.

Abban a speciális helyzetben, amikor a reálárfolyam értéke egységnyi, a nominális árfolyam a valuták vásárlóerejéhez igazodik. Ekkor a hazai valutáért ugyanannyi áru vásárolható belföldön, mint külföldön, hiszen a vásárlóerQ-paritáson álló árfolyam az árszínvonalak kiegyenlítQdését jelenti, eP*=P.

VásárlóerQ-paritásos árfolyamelmélet
A valuták vásárlóerQ-paritásának megfelelQ árfolyam kialakulásáról a piaci mechanizmusok gondoskodnak. Ha az árfolyam eltér a vásárlóerQ-paritástól autómatikusan olyan piaci erQk lépnek mqködésbe, amelyek az árfolyamot a vásárlóerQ-paritás irányába terelik.

Számos közgazdász szerint a meggyQzQ logika ellenére sem ad a vásárlóerQ paritás pontos képet az árfolyamok valóságos mqködésérQl.

Az árfolyamokat több tényezQ is eltérítheti a vásárlóerQ-paritás által meghatározottól:
az egyes országok új nyersanyag lelQhelyeket fedezhetnek fel, s a nyersanyagok külföldi értékesítése a valutakínálat növekedése miatt az árfolyamok eséséhez vezet.
Az árfolyamokat nem csak a gazdaság exportja és importja befolyásolja, hanem hatással van rá a tQkeáramlás is.
A vásárlóerQ-paritásos árfolyamelmélet az áruk és szolgáltatások szabad nemzetközi kereskedelmén alapul. A nemzetközi arbitrázs (arbitrázs: két piac közötti árkülönbözet kihasználása profitszerzésre) lehetQsége biztosítja az olyan árfolyamok kialakulását, amely mellett az országok árszintjei kiegyenlítQdnek. Az egyes országok árszínvonalaiban azonban számos olyan áru és szolgáltatás is beletartozik, amely jellegénél fogva nem vesz részt a nemzetközi kereskedelemben, s így nincs olyan mechanizmus, amely ezen termékek árait kiegyenlítené. Az országok árszínvonalai tartósan eltérhetnek egymástól, anélkül, hogy az árfolyamot piaci erQk a vásárlóerQ-paritás irányába terelnék.

A vásárlóerQ-paritásos árfolyamelmélet nem jellemzi tökéletesen a valóságot, mégis kellQ alapot szolgáltat arra, hogy a reálárfolyamok korlátozott mozgására számítsunk.
A reálárfolyamok mozgása ezért nem szakadhat el tetszQleges mértékben a vásárlóerQ-paritás szintjétQl.


7. A nemzetközi fizetési mérleg felépítése.
Az IMF és a Világbank jellemzése.


A fizetési mérleg egy adott ország állampolgárai és a külföld közötti ügyletek számszerq összegzése. Funkciója, hogy objektív képet nyújtson az ország nemzetközi gazdasági pozíciójáról.

A fizetési mérleg a nemzetgazdaságok jövedelemszámításának szerves részét képezi. Felöleli a valuta bel- és külföldiek között létrejött valamennyi tranzakciót. Az összesítést általában egy évre készítik el, de ismeretes rövidebb idQszakra szóló fizetési mérleg is.
AlapvetQen a kettQs könyvelés elvére épül, a tényleges ügyleteket, és az azokat kísérQ pénzügyi folyamatokat egyaránt számba veszi. MegfelelQ alkalmazása esetén az összeg külfölddel szembeni követelései és tartozásai megegyeznek, tehát a fizetési mérlegnek nullszaldóval kell zárulnia.

Ez természetesen nem jelenti a nemzetközi fizetések egyensúlyát, ehhez a mérleg belsQ tartalmát kell elemezni. Az elemzésnél abból kell kiindulni, hogy a fizetési mérleg az ország és a külvilág között lebonyolódó pénzügyi folyamatokat összesíti egy meghatározott idQszakra vonatkozóan. Bizonyos esetekben flow, egyebekben stock jellegq adatokról van szó.

A folyó fizetési mérleg:
A külkereskedelmi mérleg tételein, vagyis az áruexport és az áruimport érékén, illetve egyenlegén kívül tartalmazza a láthatatlan kereskedelem tételeit különféle szolgáltatások összegeit, devizabevételeket és kiadásokat, egyéb a külfölddel lebonyolított, de nem tQkemozgásként megjelenQ pénzügyi tranzakciót. Tehát végeredményben egy nemzetgazdaság nemzetközi jövedelemtermelQ képességét tükrözi. Aktívuma azt mutatja, hogy az ország nemzetközi versenyképessége és általános külgazdasági pozíciója függvényében milyen mértékq nettó jövedelemre tud szert tenni.

TQkeforgalmi mérleg:
Itt tartják nyilván a külföldrQl beáramlott és a külföldre exportált beruházási, illetve mqködQ tQkék összegét, a portfolió beruházásokat, tehát a külföld által adott idQszakban az ország értékpapírjainak megvásárlására fordított és a belföldiek által külföldi kibocsátású értékpapírok vásárlására fordított összegeket. ElQbbieket pluszként, az utóbbiakat mínuszként.

Devizamérleg:
A hivatalos tartalékeszközök nyilvántartása, illetve mérlege, mely az ország által birtokolt hivatalos tartalékeszközök állományában adott naptári idQszak alatt bekövetkezett változásokat, azok nettó egyenlegét mutatja. Legfontosabb eleme a hivatalos tartalékok állományváltozása. A tartalékokat alapvetQen külföldi devizákban tartják, bizonyos mértékét aranyban. A tartalékokat a jegybank valamely rövid lejáratú formában befekteti.
A jegybanki tartalékeszközök áramlásának alakulását mutató mérlegblokk a központi bank pozíciójának figyelemmel kísérése szempontjából fontos.

Tévedések és kihagyások sora:
Beiktatását az teszi szükségessé, hogy bizonyos tranzakciók számbavételére technikai okokból nem kerülhet sor a folyó idQszakban. Tipikus hibaforrás, hogy nagyobb értékq export-import ügyletek rendezése hosszabb periódust igényel. Az elsQ részletek átutalására jóval elQbb kerül sor, mint ahogy az áruszállítások megindulnak, míg az utolsó részlet átutalása lényegesen késQbb történik, mint az áruügylet teljesítése.
A tévedések és kihagyások sora hivatott arra is, hogy a csempészáruk forgalmából eredQ aktív irányú torzulásokat kivédjék.

A Nemzetközi Valuta Alap (IMF):
A Bretton Woodsban alapított Nemzetközi Valuta Alap az a funkciót kapta, hogy nemzetközi monetáris együttmqködés és kereskedelembQvülés elQmozdítása révén és érdekében
felügyelje a nemzetközi monetáris rendszer mqködését, a valutaárfolyamok stabilitását,
kedvezményes rövid és középlejáratú hitelekkel segítse a tagállamokat átmeneti fizetési mérleg nehézségeik áthidalásában.

VezetQ testülete a Kormányzótanács, irányítója az ÜgyvezetQ Igazgatóság, illetve a vezérigazgató.
Az IMF tagjai gazdaságuk fejlettsége, nagysága, a nemzetközi kereskedelemben elért súlya szerint kötelesek hozzájárulni a Valuta Alap tartalékolt alaptQkéjéhez, melybQl ugyancsak kvótájuk arányában vehetnek fel hiteleket.
Szavazati jogaik súlyozottak ami azt jelenti, hogy bár minden tagállamnak egyaránt 250 alapszavazata van, de megállapított kvótájuk minden 100 ezer SDR-je után további 1-1 szavazatot kapnak.
A tagállamoknak a kvóta 25%-át eredetileg aranyban, a többit nemzeti valutában kellett befizetniük. Az Alapokmány módosítása, illetve az SDR (Különleges Lehívási Jogok) bevezetése óta a 25%-ot a konvertibilis valutáért vásárolható SDR-ben kell befizetni.

A kvótákat többször emelték és az 1960-as években bevezették az un. készenléti hitelek intézményét (standby arrangements) és a lecserélése ügyleteket (swap arrangement). Az elQbbi azt jelenti, hogy valamely tagállam elQre engedélyt kér és nyer meghatározott célú hitelfelvételre, az utóbbi a már tárgyalt határidQs ügyleteknek a felhasználást jelenti.

Leglényegesebb változás a Különleges Lehívási Jogok bevezetése volt. Ennek nyomán a hitelfelvételek is a kvóták szerinti SDR alapján történnek 1970. óta.

Az IMF hitelezési gyakorlata is sokat változott az évek folyamán. ElsQ sorban az új és kevésbé fejlett gazdaságú, vagy eladósodott tagállamok problémáira új finanszírozási módozatokat vezetett be.

A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, illetve a „Világbank”.
A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, melyet sokan a Világbankkal azonosítanak tulajdonképpen a Nemzetközi Valuta Alap testvérintézménye, melyet ugyancsak a Bretton Woods-is egyezmény alapján hoztak létre. Tagságának az IMF tagság elQfeltétele.
Élén a Kormányzótanács és az ÜgyvezetQ Igazgatóság áll.
LegfQbb$ÀŽ’Øü( ¾ ê šÄd¢($B$.".@0$2Ö45’7Ú7Ü78H@v@z@²IêI²LêLòLôLdMhMvMzM PTPZPÞPàPôPöPQQQQDQHQbUþUVüïüâÔʽʽÊâÊâÊâÊâÊâÊâÊÔÊ­Ê­âÊÔÊâ­âʢʢÊâ­Ê¢Ê¢Ê¢Ê¢Ê¢Ê—Œh<¤5CJ OJQJh<¤5CJOJQJh<¤CJ H*OJQJh<¤56CJ OJQJ\]h<¤6CJ OJQJ]h<¤CJ OJQJh<¤5>*CJ OJQJ\h<¤5CJ OJQJ\h<¤5CJOJQJ\h<¤6$&(*ðòˆ Š ¬ ®

º
¼
‚
„




ª

¬

F
H
¶
¸
ù÷ñññßñßÝßÝßÝßÝßÝßÝßÝßÝßÝ
&
F%
Æ ß8„8„0ý^„8`„0ý„h^„h„^„jjšj„rýýý¸
œ ž (*


tvÚÜbdÀŽ’ØÚúü¾ „†ríëíëíëíëíëíëíëíéàëëëëëëëëë$„h^„ha$
&
F%
Æ ß8„8„0ý^„8`„0ýr^`h--0 – ì 6!¸!$"%"¸"¹"L%N%6'8'`+b+à-â-"2$2¢4¤4ýýýýý÷ýýòòòòòýýýýýýýýýýýýýýý
&
F„^„¤47’7Ú7Ü7
8š:H@J@z@@DBD˜FšF°I²IêIìI¬L®L°L²LbMhMzM|MÌNýýýýïýýýïýýýýýýýýýýýýêèâââ„Ä^„Ä
&
F
&
F
Æ Ðh„h^„hÌNÎNP PÜPêPQQvSxS`UþUVV^W`WXXYYFY†[ˆ[¬[Þ\à\ ^¢^ùùùôòùùùùùííëëëëëëëëëëëëëëë$a$
&
F„Ä^„ÄV,VYFYˆ[¬[ ^â^_0_ c¸c¾cÀcÔdâdèdêdfföhii iÖkøkþklümq@qtr¦r@tRtUtVtâtôtu?uv”vÀvfwxwÖwîwôwx
xxfyˆyP}t}VlóéÞéÞéóéÞéÓÃÓéÓÃÓé¸é¸Ã¸é¸Ã¸é¸Ã¸é¸Ã¸é¸é¸Ã¸é«žéžéžéžéÞÃÞÃÞé¸é¸éÞh<¤6CJ OJQJ]h<¤5CJ OJQJ\h<¤>*CJ OJQJh<¤56CJ OJQJ\]h<¤6CJ OJQJh<¤5CJ OJQJh<¤CJ OJQJh<¤5>*CJ OJQJ>¢^__0_æ`è`aÂaZblcnc cÔdàeâefêgôhöhÔkÖkúmümq qrrtr?týýøýýýóóóýýóóýýîèèîýîýîýîý^„¤
&
F
&
F
&
F?t@tátâtôt?u”vfwÔwÖwxNyPydyfyzz|zŽzÖ{˜|P}R}f~TVx>@ýøýýóóóóýîýýýýóýýéééýóýýîýý
&
F
&
F
&
F
&
F lrx>hE‚Y‚H‡n‡r‡z‡€‡Âˆ.‰>Ž¬Ž™»™ê› œÊ(ž\žbždžê &¡,¡.¡Ö¡ö¡ü¡þ¡`£†£Œ£Ž£?¤O¤R¤S¤ž±ä±ì±ð±(¼~¼@¿d¿”¿À@ÀlÀrÀÂÇÈðåÛÐÛÐÛÅÛ¸ðÛ´ÛåÛåÛåÛåÐðÐÛÐðÐÛÐðÐÛÐðÐÛÐðÐÛåðåۧ۸ۚŒðŒÛ¸h<¤5>*CJ OJQJ\h<¤6CJ OJQJ]h<¤5CJOJQJ\h<¤h<¤5CJ OJQJ\h<¤5CJOJQJh<¤>*CJ OJQJh<¤CJ OJQJh<¤5CJ OJQJh<¤56CJ OJQJ\]7@D‚E‚„‚…‚Û‚ø„p†F‡n‡p‡r‡ÀˆÂˆ.‰ŠpŠ`Œ<Ž>Ž¬ŽZ”š–˜˜œ™ýýýýýøøøóýýýýñìììììýýçççýý
&
F

&
F $a$
&
Fœ™™»™ê›ì›œNœŠœöœlÈÊ(žê Ö¡`£?¤£¤¤¤Ä§Æ§2ª4ªÖ«^¬¼¬ˆ­Š­¯ýýýýýøøøøøýýóóóóóýýýýýýøøøýý
&
F

&
F ¯r¯ °¬°®°œ±ž±ð±Î³Ð³´Ž´µ¶µÜ¶T·¸â¹ä¹&¼~¼€¼‚¼„¾†¾<¿Ð¿þ¿úúúøøøøøøøúúúúúúúøøóøøøøøøí„V^„V$a$
&
F þ¿ÀrÀÈÂÊÂøÄúÄÀÇÂÇÈôÍÔÔ`׈ÚÆÞ
ä

ä‚äæÖêØêvë´ëúëàìˆðýïýýýýýýýêêääêêêýïýýýýýýýý„Ð^„Ð
&
F

&
F


Æ Ðh„h^„hÈ>ÈôÍ Î`מ׈ڴںڼÚÆÞîÞ

äJä|ä‚äØêë ëBëþøºùûDûüü"ý(ýj
l
t
v
~
„
¾
Â
Z ^ BŠŽ´ºð#4$2¶2¼2:;<*CJ OJQJ\h<¤5CJ OJQJ\h<¤56CJ OJQJ\]h<¤CJ OJQJh<¤6CJ OJQJ]9ˆðŠðÐõÒõüøxùºù¼ù¾ùûûDûX\ô
r

Z
\
¬
ü
H Ž  @BŠlýýýýøøýýýýýóóóóóíííííííííýó„”^„”
&
F $a$l€ø""î#ð#4$¢%Â&Z)ê*è,¬-Ø/t2p4P6
8998;<<ð>úúúúøøøøøøøøøøøøøøøøøøðøøøøø$
&
F'a$
&
F ð>BlCnCÖCNEPEVEXE E¦H¨HI†MˆMºMTNÂPÄPÆP Q

STpUÞV„Zx[|[ýýýûýýöýýôýýýýýïïéýýýýýýýôý„h^„h
&
F $a$PERETEXEžE E¦H¨HIÆPQ„Zx[z[|[~[ä\&]Üb cc*CJ OJQJ\h<¤5CJOJQJ\h<¤6CJ OJQJ]^Jh<¤6CJ OJQJ]j/
h<¤CJ OJQJUh<¤h<¤5CJ OJQJ\h<¤CJ OJQJjh<¤CJ OJQJU&jh<¤CJ OJQJUmHnHu1|[€[â\ä\&]``Ö`ŽaPbÚbÜb c€e‚e!f"f@g°kÈk0n2nˆpŠpÔpØrÚràsýýýûýýýöööýôýýýýýýïýýýýûýýý$a$
&
F àsâs’tÚu¸v|
|\}*~†~Ê~Ì~Î~"€#€Z‚˜„š„b‡d‡˜‡þ‹Œ,Œ .I’Ù’ýýøøøýýýóóóóýýýýýýýýýýýýýýýý$a$
&
F ْڒù’6—.˜0˜r˜Â™ršh›j›0œî·ž·Ÿ¸Ÿ2¢4¢j£l£|¤}¤Â¤€§ò§^ÚöÛøÛÈßýýýýýýýøøýýýýýýýýýýýýýýýýýýý
&
F}¤Â¤¨ØxÜžÜ Ü¶ÜøÝ8Þ²áFâ€â0ïxï€ÿØÿ&ÌÎÂìÄ þ 'R'f(œ(ê)ú)È*Þ*ˆ+¤+º,Ø,Þ-ü-†.///V/00080J0ê0ò05&5*8l8d:~:Z;r;´;È;Ò<=ž@À@Â@Ò@ôAB|SêSìSešeli°i6qóéçéóéóéóéÚÌéÌéÌéÚóéÌéÌéÌé¼é¼é¼é¼é¼é¼éÚóéÌéóéóéóéóéóéóéóéóéóéóéóéÌéÚóéÚéÌéh<¤56CJ OJQJ\]h<¤5>*CJ OJQJ\h<¤5CJOJQJ\Uh<¤CJ OJQJh<¤5CJ OJQJ\J feladata eredetileg a háború utáni európai újjáépítés programjainak hitelekkel való segítése, finanszírozása, a külföldi magánbefektetések és nemzetközi beruházások elQmozdítása. AlaptQkéjét a tagállamoknak a Nemzetközi Valuta Alapnál meghatározott kvótái szerint történQ részvényvásárlásai alkotják.
Funkciója a késQbbiek során a fejlesztési programok, beruházási projektumok hitelekkel való ellátása, a fejlQdQ országok fejlesztési célú beruházásainak kedvezmények hitelekkel való finanszírozása lett.

Társintézményei közül a Világbank  család tagjainak tekintik a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot, melyet 1956-ban létesítettek és mely 1957-ban vált az ENSZ szakosított intézményévé, és melynek feladata a magánberuházások ösztönzése, elQsegítése, valamint a Nemzetközi Fejlesztési Társulást, mely 1960. évtQl mqködik és 1961-tQl az ENSZ szakosított intézménye. Feladata általában hosszú lejáratú (50 éves) kamatmentes, vagy alacsony kamatozású hitelek nyújtása a fejlQdQ országok részére.
Harmadik társintézmény a Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség, melyet 1985-ben alapítottak és mely 1988. óta mqködik azért, hogy bizonyos szolgáltatások révén serkentse a külföldi tQke beruházásait a gazdaságilag kevésbé fejlett területeken.


8. A Bretton Woodsi rendszer.
Kísérletek a valutáris válság leküzdésére.


A Bretton Woods-i rendszer:
A II. világháború utáni valutáris kapcsolatok rendezésének elveit 1944-ben Bretton Woodsban rögzítették.
FQ vonásai a következQk voltak:
az Egyesül Államoknak a tQkés világgazdaságban betöltött szerepe folytán a tQkés világgazdaság valutáit a dollárhoz kapcsolták. Alapul szolgált a különbözQ nemzeti valuták összehasonlításához, aranyra való beválthatósága alkotta az egész valutarendszer fQ kapcsolatát az arannyal,
rögzítették a valuták paritását, azok egymásra való átválthatósága tehát rögzített árfolyamon történt. Az árfolyamokra hatással voltak mind a politikai atmoszféra, mind a gazdasági és hatalmi pozíciók alakulása. Ha valamely ország valutájának árfolyama a hivatalos paritástól a megengedettnél jobban eltért, akkor állami eszközök igénybe vételével pl. aranyat adott el, visszavásárolta külföldi bankjegyeit. (ha arany és devizakészlete nem volt elegendQ, akkor hitel vett fel a IMF-tQl)
fontos jellemzQ volt még a valuták konvertibilitásának szélesebb körq biztosítása, fenntartása. A valutaárfolyamok csak az IMF engedélyével voltak változtathatóak,
két nemzetközi szerv létrehozását határozták el: a Nemzetközi Valuta Alap és a Nemzeti Újjáépítési és Fejlesztési Bank.

A dollár világpénz-funkcióját az USA politikai és gazdasági fölénye biztosította, vezetQ szerepét megalapozta a II. vhb. Utáni hatalmas külkereskedelmi volumen, illetve a nagy amerikai aranytartalékok.

A Bretton Woods-i rendszer kisebb zökkenQkkel 1960-as évek elejéig megfelelQen mqködött, az 1960-as évek második felétQl azonban világossá vált, hogy nem képes megfelelni a világgazdaság által támasztott követelményeknek.

A Bretton Woodsi rendszer válsága:
A dollárnak a világban betöltött szerepe a II. vhb. utáni erQviszonyokon nyugodott. Az 1950-es évek második felében azonban az USA rovására Nyugat-Európa és Japán gazdasági fejlQdése felgyorsult, az erQviszonyok viszonylag kiegyenlítQdtek. A dollár egyre nehezebben tudott megfelelni a tartalékvaluta követelményeinek.

Az USA fenn akarta tartani a dollár vezetQ szerepét, a nehézségek azonban a vezetQ országok között a megrázkódtatások elhárítását váltották ki.

A Bretton Woods-i rendszer válságában jelentQs szerepet játszott a rögzített árfolyamok rendszere. Ez nem volt abszolút, bizonyos rugalmasság megengedhetQ volt. A valutaárfolyamok megváltoztatása bonyolult politikai döntést igényelt, le-, vagy felértékelése hosszabb idQt vett igénybe, tehát tovább fokozódtak a feszültségek.

A megváltozott feltételekhez való utólagos alkalmazkodás spekulációs célú tQkemozgások számára kedvezett. Nem lehetett tovább fenntartani a rögzített árfolyamokat.

A II. vhb. után a valutáris rendszer válságának fQ tényezQje a tartós nemzetközi fizetési mérleghiány a kulcsvalutájú országban (USA) A dollár a kulcsvalutájú ország fizetési mérlegének megfelelQen áramlott a forgalomban. Az USA fizetési mérlege passzívummal zárult, tehát megkezdQdött a kulcsvalutának az aranyra és más valutára való átváltása. Csökkent a bizalom a tartalékvaluta iránt, és nagyarányú aranyvásárlás kezdQdött.

A nagy mennyiségq arany piacra dobása kimerítette a hivatalos aranytartalékokat, kettQs aranyárfolyam alakult ki. Az amerikai kormány nem a fizetési mérleg kiegyensúlyozására fordított figyelmet, hanem a dollár védelmét igyekezett megoldani.

Ezt szolgálta az SDR is, melynek tényleges kibocsátása 1970. évben kezdQdött. Ez lényegében az IMF számláin a tagországok részére megnyitott hitelkeret, melybQl azok befizetésük arányában részesülhetnek. Ez sem tudta azonban az USA dollár gyengeségét feloldani. 1971. évben megszüntették a dollár aranyra való átválthatóságát, majd elsQ ízben leértékelték a dollárt. Ez a Bretton Woods-i rendszer végét jelentette.

Kísérletek a valutáris válság leküzdésére:
A dolláron alapuló nemzetközi valutaválság mindeddig nem nyert megoldást, bár ennek érdekében sokoldalú nemzetközi tárgyalások folytak. A nemzetközi valutáris kapcsolatok új rendszert igényeltek, mely nemcsak a vezetQ országok, hanem a fejlQdQ országok csoportjainak érdekeit is figyelembe veszik.

A valutáris kapcsolatok rendezését több tényezQ is sürgette. A valutáris ellentétek gátolhatták egyes országok gazdasági fejlQdését, növekedését, mely a nemzetközi munkamegosztás kapcsán más országokat is érintett.
Minden ország érdekelt egy olyan valutáris kooperációban, mely a fizetési mérlegek egyensúlyát nemzetközileg egyeztetett árfolyam-politika érvényesítésével biztosítja.

ÖsztönzQleg hatott az a tény is, hogy egyre inkább ellenQrizhetetlenné vált a nemzetközi magánbankok hitelnyújtó tevékenysége.

A nemzetközi valutáris rendszerrQl folyó viták jelentQs állomása volt a kingstoni értekezlet (IMF) Fontosabb megállapodása a lebegQ árfolyamok rendszerére, az SDR-nek a szerepére, az arany nemzetközi valutáris rendszerbQl való kiszorítására vonatkozott.

A lebegQ árfolyamok rendszere azt jelenti, hogy a jegybankok nem garantálják a valuták paritását, árfolyamuk a kereslet-kínálat arányában ingadozik.
Sokan a lebegQ árfolyamok rendszerét tekintették az egyetlen járható útnak. Azonban e módszer sem enyhítette lényegesen a világgazdaság súlyos nehézségeit, sQt egyes problémák fokozódását váltotta ki.

A lebegQ árfolyamon belül az SDR árfolyamát is új módon határozták meg. Úgy látták, hogy értékének a valuták értékét követnie, nem az aranyét, így 1974. évben megszüntették az SDR aranyparitását, ettQl kezdve azt valutakosárban fejezik ki.

Az SDR-ben egyre inkább egy nemzetközi pénz csírája jelent meg, a kingstoni értekezlet az SDR-t kívánta megtenni a valuták értékmérQjévé, és megszüntette a kettQs aranyárat.

Az aranynak a nemzetközi valutarendszerbQl való kiszorítása nem valósulhat meg zavartalanul, szerepe nem szqnhet meg azonnal.

A nemzetközi valutáris problémák nagy rész ma is a dollár nemzetközi pénzügyekben elfoglalt helyéhez kapcsolódik. Szerepe továbbra is jelentQs, egyfajta külön helyet foglal el a valuták sorában, mint semmivel sem helyettesíthetQ kulcsvaluta.



9. A globalizáció fogalma és a globalizációs folyamatok.
A nemzetközi integráció.


A globalizáció és az integráció korunk történelmi jelentQségq folyamatai, általuk alapvetQen megváltoztak a gazdálkodás és a termelés feltételei, a fogyasztás lehetQségei.
A globalizáció vonatkozásában egyfelQl annak túlzott mértékq kiterjesztése figyelhetQ meg, amikor már nem tudni, hogy mi is a lényege, melyek a megjelenési formái. MásfelQl viszont gyakori, hogy konkrét megjelenési formáira szqkítik le. Ez az ellentmondás arra vezethetQ vissza, hogy a globalizáció un. rosszul strukturált jelenség, tehát egyértelmq összefüggések helyett mindössze kölcsönhatásokról beszélhetünk.
A globalizáció lényegét szakemberek a nemzetköziesedés folyamatából vezetik le. Ennek eredményeként egy egységes rendszerként értelmezhetQ világ-egész jött létre, melynek alrendszerei között olyan mértékq a kölcsönhatás, hogy az egyikben bekövetkezQ változás a másikban is jól érzékelhetQ. SQt, az emberek tevékenysége folytán a rendszer egésze el is pusztulhat.
A globalizáció révén az emberiség olyan világközössége jött létre, melyben az egyes emberek, embercsoportok szoros és kölcsönös függésbe kerültek egymással, függetlenül társadalmi, gazdasági fejlettségüktQl, vallási, ideológiai nézeteiktQl. Olyan fokú világegyesülést valósít meg, melyben világméretekben határozódik meg az emberiség léte. Tehát azokról a folyamatokról van szó, melyek az egész világ fennmaradásához és fejlQdéséhez kapcsolódnak.

Globális problémák:
Nem adott problémákról van szó, hanem a globalizáció folyamatával összefüggésben változókról. Négy fQ csoportba sorolhatjuk Qket:
közvetlenül ökológiai problémák: környezetszennyezés, globális felmelegedés,
ökológiai  társadalmi problémák: népességnövekedés  világélelmezés,
gazdasági problémák: gazdagság és szegénység egyenlQtlen eloszlása, anyagi és szellemi javakhoz való hozzájutás perifériája,
társadalmi-tudati problémák: ideológia, vallás, politika, terrorizmus, fajgyqlölet,

A globalizációs folyamatok:
A globalizáció fontos szereplQi a trasznacionális vállalatok, tehát azok, melyeknek nemcsak a mqködése terjed ki, hanem tQketulajdonuk is többnemzetiségq.
A fejlett országokban ezen vállalatok tartják leginkább kézben a tudomány és technika kapacitásának döntQ részét, Qk vágják zsebre az ebbQl eredQ nyereséget is. Pk képesek leginkább a ráfordítások minimalizálására.
Lehetséges elQnyeiknek két forrása van:
tulajdoni elQny,
befektetési hely elQnye.
Valamennyi vállalat számára alapvetQ fontosságú a piac. Ennek megszerzése, bQvítése révén realizálódik a haszon. Rendkívül fontos a vállalati jelenlét az adott piacon.
A piaci részesedés növelése nem kötQdik iparágakhoz, minden területen érvényesülhet. Ez a folyamat végbemehet a versenytársak rovására is, kiszorítva Qket,

A nemzetközi integráció:
Legáltalánosabb megfogalmazásban egy egyesülési folyamatról van szó, vonatkozhat mind a természetre, mind a társadalomra.

FQbb formái:
Szabadkereskedelmi terület: Az övezeten belül a külkereskedelem a vámok és a kvóták leépítésével liberalizált, kívülállókkal szemben mindentagország külön nemzeti vámokat és kvótákat alkalmaz.
Vámunió: Az övezeten belül a külkereskedelem liberalizált, a kívülállókkal szemben közös vámokat alkalmaznak.
Közös piac: a vámuniótól annyival több, hogy liberalizálják a termelési tényezQk áramlását is.
Egységes piac: a teljes liberalizációt képviseli a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon túlmenQen a nem vámjellegq korlátok teljes körq leépítésével.
Gazdasági unió: a közös piacon túl a gazdaságpolitika integrációját is megvalósítja, fontos fejleménye a közös, vagy egyetlen valuta bevezetése.
Politikai unió: a hatalom és a törvényhozás fokozatos átvitele a községi szintre.


10. Az európai integráció fQ mozgató erQi.
A Római SzerzQdés.


Az európai integráció fQ mozgató erQi:
A második világháború után Európa egyesítése vált szükségessé. Ezen törekvéseket számos gazdasági, társadalmi és politikai tényezQ támasztotta alá. A háború után a vezetQ politikusok az integrációban a béke és a prosperitás tényezQjét látták, sQt többen felvetették az Európai Egyesült Államok gondolatát. Az egyesülést az újabb háború megelQzésének garanciájaként értékelték, különös tekintettel a német-francia megbékélésre.

A szoros együttmqködés gondolatát az amerikai politika is kezdettQl támogatta, bizonyos körök az amerikai hegemónia mérséklését és ellensúlyozását várták, sQt megjelentek bizonyos szuperhatalmi érvek is.

Az integráció gazdasági hajtóerQi szintén sokrétqek voltak, sokan érveltek a két világháború közötti válságok negatív tapasztalataival. Az 1930-as évek protekcionizmusát a háború követte, ami tovább nehezítette a határokon keresztüli gazdasági kapcsolatokat. Az elsQ kísérletek tudatos törekvést képviseltek a korábbi trend megfordítására, a múlt katasztrofális tapasztalatai termékeny talajul szolgáltak az európai kooperációra irányuló új eszmék növekedéséhez.

A szakirodalom az integrációt világgazdasági törvényszerqségnek tekinti. A tudomány és a technika vívmányai alapján a nemzeti gazdasági határok egyre szqkebbnek bizonyultak. Az integráció mellett érveltek továbbá a vállalati és üzemmérettel, valamint az optimális piacmértekkel is. Fontos motiváció volt még az un. technikai rés áthidalása az USA és Japán, valamint az újonnan iparosodó országok vonatkozásában.

Mozgató erQ volt még az értékesítési lehetQségek bQvítése és a külsQ versennyel szembeni védekezés.

A nemzetközi integráció sokszintq folyamat, egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van.

A kialakult transznacionális vállalatok a fejlesztés, az innováció, a versenyképesség, a piacszerzés fQ kereteivé váltak. A transznacionalizációs folyamat globális méretq, bár leginkább Európára és Észak Amerikára korlátozódik.
1994-ben lépett életbe az un. Észak Amerikai Kereskedelmi Egyezmény (NAFTA), mely Kanada, Mexikó és az USA között hozott létre kereskedelmi blokkot, és amely tovább bQvülhet Latin Amerika irányában.

Az integrációs kísérletek közül kétségtelenül a legsikeresebbnek az Európai Gazdasági Közösség bizonyult. Széles körben gazdasági és politikai elQnyökkel járt együtt, nézeteltérések csak az integráció ütemét, mélységét tekintve adódtak.

A Római SzerzQdés:
A szerzQdést 1957. március hó 25. napján írták alá, és 248 szakaszban határozta meg az EGK céljai, azok megvalósításának módját. Az EGK célja a közösséghez tartozó országok szorosabb kapcsolatának kiépítése volt. Ezen célkitqzés megvalósítása érdekében 11 pontban foglalták össze az intézkedéseket.
a tagállamok között a vámok és kvóták megszüntetése, (10 év alatt, 1968-ra befejezQdött.)
közös vámtarifa, közös kereskedelempolitika a kívülállókkal szemben, (1968-ra léptek életbe)
a tagországok között a személyek, szolgáltatások és a tQke szabad áramlását gátló akadályok megszüntetése,
közös politika a mezQgazdaságban,
közös politika a közlekedésben,
a Közös Piacon a szabad gazdasági verseny feltételeinek fenntartása,
tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása,
jogszabály-harmonizálás, ha azt a Közös Piac megkívánja,
munkalehetQség javítása, életszínvonal növelése érdekében Európai Szociális Alap,
Európai Beruházási Bank,
tengerentúli országok társulása a kereskedelmi forgalom növelésére.

A Római SzerzQdés a gazdaság egységig 3 négyéves szakaszt irányzott elQ.

1962-ben született döntés a közös agrárpolitika kialakításáról, melynek alapja az agrár közös piac volt, és melyet 1964-ben indítottak be.

A Monetáris Integráció újjáélesztését az EK 1979. évben az Európai Monetáris Rendszer keretében kísérelte meg. A fQ cél a valutaárfolyamok stabilizálása volt. Létrehozták az ECU-t, mely a tagországok valutáiból képzett kosárvaluta.

Az 1980-as évektQl számos kezdeményezés született az integrációs folyamat továbblendítésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy az un. technikai rés Nyugat Európa rovására nyílt szét. Bár az integráció nem kielégítQ fejlQdése csak az egyik tényezQ volt, általánosan egyetértettek abban, hogy újabb nagy horderejq lépésekre van szükség.

A piaci integráció kiteljesítésének átfogó programját az 1992 évi egységes belsQ piac képviseli, emellett a hangsúly a csúcstechnikai programok támogatására tevQdött.

Az EU fejlQdése az 1991. év decemberi maastrichti csúcstalálkozóval fontos állomáshoz érkezett.

Az Európai Unió elfogadásával lépést tettek a politikai integráció irányában. A szerzQdés ratifikálása 1993. Qszére fejezQdött be és november 01-tQl életbe lépett.


11. Az Európai integráció fejlQdésének fQbb szakaszai.


1958-at követQen az integrációs folyamatok 4 szakaszra bonthatóak:
Az 1970-es évekig, a nagy olajárrobbanásig terjed,
az 1970-es és 1980-as évek eleje, amelyben a strukturális válság zavarokat okozott,
az 1980-as évek elejétQl a gazdasági fejlQdés és az integráció újraindulása jellemzi,
az 1990-es évektQl a kelet  európai rendszerváltás és a maastrichti konferenciától kezdQdQen.

A kereskedelem liberalizálásával 1958-1973. között a tagországok egymás közötti kereskedelme dinamikusan növekedett. Az összes külkereskedelem évi 8%-al, a belsQ kereskedelem 12%-al nQtt. A vámok leépítése lehetQvé tette a potenciális komparatív elQnyök kihasználását.

Az 1970-es évek világgazdasági zavarai ellentmondásosan hatottak az integrációra. FejlQdésének dinamizmusa csökkent, a kereskedelmi kapcsolatok bQvülése lassult. Ennek következtében a belsQ kereskedelem évi 2%-al csökkent, miközben a külsQ arányában évi 3,7%-os növekedés mutatkozott. Látható, hogy a válság az integráción belüli kereskedelmet zavarta meg.

1975. után az EU-n belüli kereskedelem ismét visszanyerte dinamikáját, a belsQ kereskedelem évi 8,7%-al, a külsQ évi 5,8%-al növekedett.

A belsQ kereskedelem vonatkozásában 1973. után az EU dezintegrációjáról lehet beszélni. Arányváltozásainak különbözQ okai voltak. Egyik ilyen fQ tényezQ az olajárak robbanása. Az EU kereskedelmében súlyukat ekkor csak az olajtermelQ országok növelték. Az importált olaj volumene ugyan csökkent, de az olajszámlák megugrottak, nQtt a fizetQképes kereslet, és könnyebb volt exportálni is.

A belsQ kereskedelem csökkenésében nagy szerepe volt az európai gazdaság versenyképessége fokozatos romlásának is. Ez egyrészt erQteljes importbehatolást eredményezett, másrészt az arányokat az export oldalon is erQsen befolyásolta.

Az integrációs hatások tehát tulajdonképpen az 1970-es években sem szqntek meg, bár dinamikája lényegesen csökkent, de a kölcsönös függés fokozódott.

Az 1980-as évektQl kezdQdQen aztán az integrációs folyamatok viszonylagosan új lendületet kaptak. A belsQ kereskedelem aránya meghaladta a 60%-ot. A külkereskedelem ugyan csökkent, a nemzetköziesedési tendencia azonban nem tört meg, viszonylagosan erQsödött.




12. Az egységes európai piac terve. A Gazdasági és Monetári Unió


Az un. Egységes Európai Piac tervét illetQen a döntés az 1985. júniusi milánói csúcsértekezleten született. Megteremtése érdekében a Bizottság elQterjesztette a Fehér Könyvet, ami mintegy 300 feladatot tqzött ki, végrehajtási ideje pedig 1992. év december hó 31.

A Fehér Könyv az áruk, a szolgáltatások, a tQke és a munkaerQ szabad és korlátlan mozgását tqzte ki célul. Eszerint az egységes európai piac érdekében fizikai, technikai és pénzügyi akadályok felszámolására van szükség.

Fizikai akadályok megszüntetése:
A nemzeti határokon történQ ellenQrzése megszüntetését jelenti. 1968. után a vámok eltörlése ellenére az áruk mozgásának ellenQrzését több okból is fenn kellett tartani. A közös külsQ vámok ellenére egyes tagországok eltérQ nemzeti kvótákat alkalmaztak, melyeket eredetellenQrzés nélkül könnyedén ki lehetett volna játszani.

Az egységes európai piac azt jelenti, hogy 1992. után a kvótákat már közösségi szinten alkalmazzák és kifelé egységesítik a különbözQ biztonsági, környezeti és eü. elQírásokat. Az áruk mozgásának nyilvántartására számítógépes rendszert vezettek be.

A határellenQrzés felszámolásával az állampolgárok a közösségen belül útlevél nélkül, szabadon utazhattak, letelepedhettek, tanulhattak, munkát vállalhattak. Ezt szabályozta a Schengeni megállapodás, melyet 9 tagország fogadott el. Az állampolgárok egyenlQ jogokkal vehetik igénybe más országok szociális juttatásait. A Közösségen kívüli utazásokra egységes útlevelet vezettek be.

Technikai akadályok megszüntetése:
A még fennmaradt nem vámjellegq kereskedelem-politikai korlátok legfontosabb részét kívánták leépíteni. Nagy figyelmet szenteltek a különbözQ nemzeti szabványoknak, és 3 fQ megoldást javasoltak:
a nemzeti szabványok kötelezQen kölcsönös elismerése. (valamely közösségi országban jogszerqen elQállított és forgalomba hozott terméket minden tagországban kötelezQ a szabad forgalomba beengedni.)
bizonyos területeken kötelezQ európai harmonizálást írtak elQ, mellyel kapcsolatos döntések szótöbbséggel történtek. Ugyanez vonatkozott a közösségi védjegyek kidolgozására is. A szabványok terén nagy hangsúlyt helyeztek a gépiparra, a vegyiparra, a gyógyszergyártásra és az elektronikai iparra.
Az új szabványok bevezetése elQtt kötelezQ notifikációt írnak elQ. A cél, hogy elkerüljék a új technikai akadályok keletkezését.

A szabad munkavállalást már 1968. óta biztosították. Ez zökkenQmentes volt az egyszerqbb fizikai-, segéd- és szakmunkák esetében, de bonyolódott a nyelvismereti és szakmai követelményeknél. ElQrelépést jelentett, hogy kölcsönösen elismerték az iskolai és szakmai végzettségeket, az állampolgárok ezentúl bármely tagországban szerezhettek szakképesítést. Egyedül a bizalmi állásokban volt lehetQség más ország állampolgárainak kizárására.

Bonyolult intézkedést tett szükségessé a szolgáltatások piacának liberalizálása. Ez fQleg a korlátozó jogi elQírások eltörlését követelte.
Kiemelt figyelmet kapott a hitel- és tQkepiacok egységesítése. A Közös Piac keretében a kereskedelemmel és a közvetlen tQkebefektetéssel kapcsolatos tQkeáramlásokat liberalizálták. A program keretében 1990. évig minden tQkeforgalmat érintQ akadályt felszámoltak. A teljes liberalizálás következtében az állampolgárok pénzüket bármely ország valutájában és bankjában elhelyezhették, részvényeket vásárolhattak, hiteleket vehettek igénybe.

A pénzügyi akadályok megszüntetése:
Ezen akadályok elsQsorban az áruk és szolgáltatások áramlásának versenyfeltételeit torzítják el. Az eltérQ adóterhek jelentQsen megváltoztathatják adott termék költségviszonyait, versenyképességét. MindenekelQtt az adózás egyszerqsítésére, a kettQs adózás felszámolására és az adóterhek közelítésére volt szükség.
Az elsQ lépést a VAT rendszerre való áttérés jelentette. (hozzáadott érték szerint forgalmi adózás) Ez egy többlépcsQs, nettó értékadó, tehát fokozatonként mindig arra kell fizetni, melyet a termelés és elosztás lépcsQjében a termék teljes értékéhez hozzátettek. Az adót az eladó fizeti, lépcsQzetessége aszerint alakul, hogy elkészültéig hány kézen megy keresztül.
A VAT semleges mind a vállalatméret, mind a specializáció mértéke szempontjából. A teljes termelési értékre kivetített adórendszerek halmozódáshoz vezettek. A VAT viszont egyenlQ esélyt ad valamennyi terméknek. Hatékony szabályozó, a gazdaság minden szereplQje adózik, a gazdaság egészére gyors befolyás gyakorolható, a terhek egyenletesebben oszlanak el.
Az adóráták közelítése több tekintetben is viták forrása volt. Az 1992. évi júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 15 %-os VAT-ráta alkalmazása mellett döntött néhány termék kivételezése, illetve esetenkénti késleltetés mellett.

A Gazdasági és Monetáris Unió
A monetáris unióra vonatkozó Delors tervet 1989-ben tették közzé. Eszerint a teljes liberalizálás a nemzeti monetáris politikák hatékonyságát fenyegeti, ennek egyetlen megoldása az egységes valuta megteremtése. A Delors terv a monetáris unió megvalósítását 3 szakaszban tervezte megvalósítani:
a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitása,
a tQkeátutalások teljes liberalizációja a bank és pénzpiacok teljes integrációja mellett,
az árfolyam-lebegési sávok szqkítése, végül a paritások rögzítése.

Az elsQ szakasz beindítására 1990-ben sor került, 1994. 01.01-ig szabaddá tették a tQkék áramlását és megszüntették az árfolyam-ellenQrzéseket.

A Monetáris Unióban való részvétel feltételeként szigorú kritériumokat határoztak meg:
magas fokú árstabilitás, az infláció vizsgált 1 évében nem térhet el 1,5 % pontnál többel a három legjobb inflációs teljesítményq tagországtól,
a költségvetési deficit a GDP 3%-át nem haladhatja meg,
az államadósság a GDP 60 %-át nem haladhatja meg,
a kamatok a vizsgált 1 évben 2%-nál nem térhetnek el többel a három legjobb teljesítményq országtól,
a nemzeti valuta stabilitása, tehát 2 éven belül nem szükséges a leértékelés.

A második szakasz 1994. 01.01-én kezdQdött. Létrehozták az Európai Monetáris Intézetet, mely a központi bankok között erQsítette a monetáris kooperációt. Az Európai Tanács 1995. decemberében döntött az egységes valuta nevérQl és a bevezetésérQl, melyet euro-nak keresztetek el.

A harmadik szakaszra való áttérést alapvetQen a kritériumok teljesülésétQl tették függQvé. Az elsQ körbe a 15 tagállamból 11 került be. Nagy Britanniának és Dániának a politikai egyesüléssel szemben voltak fenntartásai. Nagy Britannia a 3. szakaszra való áttérés a kormány döntésétQl tette függQvé, míg Dánia népszavazással akart dönteni. Svédország nem szánta el magát a 3. szakaszban való részvételre, egyedül Görögország nem felelt meg a kritériumoknak.

A harmadik szakasz 1999. 01.01-el kezdQdött. Visszavonhatatlanul rögzítették a 11 tagország valutái és az euro között az átváltási kulcsokat. Az euro tényleges pénzzé vált, az ECU kosár megszqnt létezni. A nemzeti valuták törvényes fizetési eszközök, az euro választható. 2002. január 01-ig csak számlapénz formájában jelenik meg, a nemzeti valutákat 2001. 07.01-el vonják ki a forgalomból.

A tagállamok 1997-ben fogadták el a Stabilitási és Növekedési Paktumot, mely szerint több éves stabilitási program mellett kötelezték el magukat. Cél a kiegyensúlyozott költségvetés, ha ez nem valósul meg, a tagállam a GDP-je 0.2 %-át letétbe helyezi. Ha 2 éven belül nem képes rendbe tenni költségvetését, a letét vissza nem térítendQ bírsággá alakul.

A maastrichti protokoll intézkedik az Európai Központi Bank felállításáról, melynek fQ feladata, hogy Qrködjön az árstabilitás fenntartásán. A Központi Bankok Európai Rendszerének feladata, hogy végrehajtja a közösség monetáris politikáját, kezeli a hivatalos valutatartalékokat, biztosítja a pü. rendszer zökkenQmentes mqködését.

Az euro bevezetésével alapvetQen megváltozott a külgazdasági nyitottság. Az egymás közötti kereskedelem belkereskedelemmé vált, külkereskedelemnek csak a nem tagországokkal folytatott árucsere tekinthetQ.



13. A közös agrárpolitika céljai és a szabályozás fQbb területei.


A közös agrárpolitika az Európai Közösség egyik legbonyolultabb területe. Az agrártermékek kiemelt kezelését stratégiai jelentQsége mellett a termelés természeti, gazdasági és társadalmi sajátosságai, illetve a termelQi és fogyasztói érdekek is indokolták. A jó mezQgazdasági adottságú országok  Franciaország  kiharcolták, hogy iparcikk-piacaik megnyitása ellenében a fejlett ipari országok támogassák mezQgazdaságukat.

A CAP céljai:
A Római SzerzQdés 38. szakasza elQírja a Közös Agrárpolitika létrehozását, melynek céljai:
a mezQgazdasági munka termelékenységének emelése (mqszaki fejlesztés, munkaerQ megfelelQ felhasználása)
megfelelQ jövedelmi és életszínvonal megteremtése,
agrárpiacok stabilizálása ( termelQk és fogyasztók védelme)
élelmiszerellátás biztonsága (az alapvetQ termékeket meg kell termelni)
méltányos áron való fogyasztói igénykielégítés,
világkereskedelemben való fokozott részvétel.

Ezen célok végrehajtása érdekében a Római SzerzQdésben már olyan szabályozást terveztek, mely a gazdaság többi részére megállapított vámunión, versenyfeltételeken túlmentek.

A Közös Agrárpolitika tervezetét az 1958. évi stresai konferencia dolgozta ki, melynek sarokpontjai:
a mezQgazdaság a nemzetgazdaság és a társadalom lényeges tényezQje,
központi szabályozó eleme az ár,
az agrárszerkezet és a piacpolitika között szoros kapcsolat szükséges,
a mezQgazdaságnak szervesen kell illeszkednie a nemzetgazdaság egészébe,
fokozni kell a családi gazdaságok teljesítményeit.

A szabályozás fQbb területei:
Közös piacpolitika: Ez valamennyi szükséges intézkedést tartalmazhatja, így az árszabályozásokat, az elosztási támogatásokat, a raktározási intézkedéseket. A SzerzQdés ezeket csak példaszerqen említi, az eszközök szabadon választhatóak.
Struktúrapolitika: a 41. és 42. szakasz szabályozza a struktúrajavító és értékesítést elQsegítQ intézkedéseket.
Közösségi harmonizáció: e tekintetben különleges elQírások érvényesülnek.


14. A Közös Agrárpolitika változásai az 1980-as években.
A CAP 1992. évi reformja.


A CAP elsQ szakasza az 1970-es évekig tartott, ekkor építették ki a közös piacrendeket. A második szakaszban modernizálták a gazdaságot.

Leglátványosabb változás a munka termelékenységének tapasztalható, mely évente átlagosan 5%-al nQtt. Ezt ösztönözték az áremelések is, a fogyasztás növekedése azonban némileg korlátozott volt. Elkerülhetetlen következmény lett a nagyfokú önellátás.

A feleslegek levezetésének fQbb módszere az export támogatása volt, melynek következtében a Közös Agrárpolitika költségei jelentQsen megduzzadtak. Ez a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlásához, nemzetközi feszültségekhez vezetett.

AlapvetQ dilemmává vált, hogy a CAP átalakítása drasztikus árcsökkentéssel, vagy a kínálat mennyiségi korlátozásával valósuljon-e meg. A cél a legkeményebb lépések elkerülése volt, tehát a következQ elemeket határozták meg:
restriktív árpolitika: az intézményé árak nominálisan is befagyasztásra kerültek, azaz a reálárak folyamatosan csökkentek,
mennyiségi korlátozások: 1. kvóta szabályozás, 2. garanciaküszöb-szabályozás: a túllépés esetén kb. szankciókat alkalmaztak. Mindezt a globális EK termelésre alkalmazták, tehát az un. potyautas-elv érvényesülhetett. (én többet termelek, mert más esetleg kevesebbet)
területpihentetési program: a termelési kapacitások kihasználásának korlátozását jelentette. Akik legalább 20 %-al csökkentették földterületeiket, 5 évre jogosulttá váltak kárpótlásra. EbbQl következik, hogy 1990-1991-ben az EK gabonaterületének mindössze 2,5%-val tartozott a programhoz.

A CAP 1992. évi reformja:
1991. évben hozták nyilvánosságra az átfogó CAP reform tervezetét, mely nagy vitákat váltott ki. Végül is az eredeti javaslat némileg módosított változatát fogadták el, melynek fQ irányvonala az árak jelentQs csökkentése, valamint a termelQk támogatásokkal történQ pozícióstabilitása.

Az intézkedések az un. nagykultúrákat érintették (gabona, olajos magvak& ) valamint az állattenyésztési ágazatok közül a tejtermelést, a vágómarha és a vágójuh tenyésztését. (sertés és baromfi  közvetett hatás)

Az agrárárak csökkentése:
Középpontban a gabonapiaci szervezet áll, hiszen kiemelkedQ jelentQségq a földhasználatban, és kapcsolatot teremt az állattenyésztéssel.
Lényege a következQ:
az árakat a világpiaci árak szintjére kell csökkenteni, ami fokozza a keresletet,
az árcsökkenés miatt a termelQk csökkenteni fogják a termelékenységet, csökken a kínálat,
a földek pihentetése szintén a kínálat csökkenését idézi elQ,
a kínálat csökkenése és a kereslet növekedése miatt a felborult egyensúly helyreáll.

Közvetlen támogatás:
A mezQgazdasági árak csökkentését közvetlen prémium ellensúlyozza, amit szigorú feltételekhez kötnek. Elnyerésének feltétele:
szerzQdéses kötelezettségvállalás a gabonaterület meghatározott hányadának befagyasztására. Ezen befagyasztott területen élelmiszer nem termelhetQ.
Állattenyésztési ágazatokban is mennyiséghez kötött, legalábbis a tehén és vágómarha tenyésztésben. A juhtenyésztésben választani lehet, vagy elfogadják az általános érvényq elQírást, vagy gazdaságonként külön szabnak határokat.

KistermelQk preferált helyzete:
A kistermelQk mentesülnek a termelés korlátozása alól. KistermelQ az a gazda, akinek földje legfeljebb 92 t. gabona termelésére alkalmas. Az állattenyésztésben az, akinek állománya nem éri el a 15 állat-egységet.



A termelés extenzifikálása:
Cél a külterjesítés ösztönzése. Következtében a növénytermesztésben csökken a terméshozamok növelésének késztetése, állattenyésztésben pedig az állatterhelés mérséklése jelentkezik. Prémiumot csak az kap, akinek az állatsqrqsége nem haladja meg az elQírást.

A gazdák választási lehetQsége:
Mindenkinek meg van a lehetQsége, hogy az elQírt területpihentetési arányt vállalja, vagy kistermelQként függetlenítse magát, így lemondjon a prémiumról. A kistermelQk a pihentetési kötelezettség alól mentesek, teljes termQterületre csak a gabonafélék prémiumát kapják.

Természeti környezet megQrzése:
A reformnak fontos szerepe van a természeti környezet, a hagyományos tájak megQrzésében, a kedvezQtlen területeken a gazdasági aktivitás fenntartásában. Szükség van arra, hogy a termelés minden térségben folytatódjék, illetve hogy az egyes körzetek ne néptelenedjenek el. A mezQgazdaság támogatására szánt összeg 30%-át a vizek védelmére, erdQsítésre, természettel harmonizáló technológiák létesítésére fordítják.

A közösségi kiadások behatárolása:
A Bizottság a tagországok költségvetési hozzájárulását a GDP 1,37%.-ára kívánja emelni. (1,2-rQl) Érvényben van azonban az a határozat, mely szerint minden 1%-os növekedésre 0,74%-os növekedés jut a mezQgazdaságban. Tehát akkor is emelkedne a mg. támogatás, ha nem hajtanának végre reformot.


15. Struktúrapolitika és regionális politika az EU-ban.


A Közös Agrárpolitikának szintén alapvetQ része a struktúrapolitika, melynek célja eredetileg az életképes, egy család számára társadalmilag elfogadható jövedelmet nyújtó gazdaságok kialakítása volt, és amely az évek során módosult. Jelenleg a cél a falusi térségek integrációjának fejlesztése.

Az EGK létrehozásakor a mezQgazdasági kiadások 1/3-át az üzemi struktúra átalakítására szánták. Ez több tényezQ kapcsán sem valósulhatott meg. Jelenleg a cél újból ez a bizonyos 1/3 elérése.

A hangsúly fokozatosan a vidék fejlesztésére tevQdött át, mellyel elQ kívánják segíteni a tagországok közötti integrációt, a fejlettségi differenciák csökkentését, és mérsékelni akarják a gazdálkodási módszerek környezetre gyakorolt negatív hatásait.

A közös struktúrapolitika jó ideig háttérbe szorult, késQbb azonban megnQtt iránta a figyelem. A túltermelés elmélyülése világossá tette, hogy az árpolitika nem oldja meg a Közös Piac mg-nak ellentmondásait, ahhoz a struktúra átalakítására volt szükség. Ilyen körülmények között született meg 1968-ban a MezQgazdaság 1980. elnevezésq komplex program.

Ez az un. Mansholt terv két részbQl tevQdött össze. Egyrészt rövid távú intézkedéseket irányzott elQ a felesleg csökkentése céljából, másrészt javaslatokat tartalmazott a struktúra hosszú távú átalakítására.
E célkitqzések érdekében a mezQgazdasági keresQk számát 5 millió fQvel kellett csökkenteni. Ezért az idQsebb vezetQknek életjáradékot akartak biztosítani, ha eladják földjeiket, a fiatalabbaknak pedig átképzési lehetQséget biztosítottak abban az esetben, ha nem a mezQgazdasággal foglalkoznak a továbbiakban.

Fontos volt a megmaradt mezQgazdasági üzemek átszervezése is, ezért a MezQgazdaság 1980. elnevezésq program optimális nagyságú üzemek létrehozását szorgalmazta.

A Mansholt terv értelmében ezek magángazdaságok vagy üzemágak kell, hogy legyenek, melyek vagy gazdasági specializáció útján, vagy közös létrehozással jönnek létre. Ezeket a mezQgazdasági üzemeket azonban pénzügyileg támogatni kell.

A túltermelés megakadályozása érdekében a termQterületet 5 millió hektárral csökkenteni kell. EbbQl 4 millió hektárt erdQ céljára, 1 millió hektárt üdülQkre, eü. intézményekre kívántak fordítani.

Szükséges volt az árpolitika megváltoztatása is. Kimondta a program, hogy azoknak a termékeknek az ára, melyekbQl többlettel rendelkeznek csak akkor emelkedhet, ha a kereslet meghaladja a kínálatot.

A Mansholt terv heves vitákat váltott ki, nem is fogadták el a kormányok.

1970. májusában újabb tervet nyújtottak be hasonló tartalommal, az azonban nemzeti szinten akarata elérni a céljait.

1971. februárjában újabb Mansholt csomag került benyújtásra. A mg. helyzete romlott, a parasztság az árak emelését követelte. Ez a csomagterv bizonyos áremeléseket is javasolt.
egyszeri, meghatározatlan nagyságú prémiumot azoknak, akik felhagynak a mg. tevékenységgel, földjüket átengedik, vagy nem mg. célokra használják,
kiegészítQ segély az üzemtulajdonosoknak, ha nem mg. termelésre kívánnak áttérni,
modernizálási segély a gazdaságoknak, melyek 6 éven belül elérik, hogy 2 személy részére megfelelQ jövedelmet biztosítsanak,
értékesítési segély a termelési szervezeteknek,
a mezQgazdaságilag hasznos földterületek növekedésének megakadályozása.

Az 1970-es évek második felében a támogatás a kedvezQtlen adottságú területekre összpontosult, a hegyvidékeken kompenzációs összegeket kaptak a farmerek. 1978-tól a kedvezményezettek a mediterrán régiók voltak, a cél pedig az öntözés, az erdQsítés, a halászat támogatása.

1988-ban a reformok a strukturális alapok reformjának elfogadásával folytatódtak. Ez tulajdonképpen gyqjtQfogalom, ide tartozik az Európai Szociális Alap, az Európai Mg. Orientációs és Garancia Alap Orientációs részlege, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Halászati Orientációs Alap. Céljuk a fejlettségi különbségek csökkentése, a kisebb teljesítQképességq országok versenyképességének növelése.

1994-1999. között a Strukturális Alapok 154.5 milliárd ECU forrással rendelkeztek, melybQl 6 fQ közösségi célkitqzést támogattak.
Elmaradott térségek fejlesztése, szerkezeti átalakítása.
Hanyatló ipari térségek átalakítása.
Tartós munkanélküliség elleni küzdelem.
A dolgozók alkalmazkodásának elQsegítése.
A mg. és halászati szerkezet alkalmazkodásának segítése. Vidéki térségek fejlQdésének segítése.
Alacsony népsqrqségq régiók fejlesztése.

A finanszírozás forrása a tagországok által a költségvetésbe való befizetései. Az 1. célt támogatta legnagyobb hányada (66,7%), egyebekben egyre csökkent.

Úgynevezett többcsatornás finanszírozásról volt szó, vagyis a célokat nemcsak egy alap támogatta, és egy alap nemcsak egy célt finanszírozott.



16. Az Európai Unió közös költségvetésének jellemzQi.


Az EU költségvetése több tekintetben eltér más nemzetközi szervezetétQl. Az eltérések a következQk:
Korlátozottabban tölti be az allokációs, szabályozó és újraelosztó funkciót, csekélyebb mértékben vásárol közjavakat és szolgáltatásokat.
Átfogóbb más nemzeténél, mert az adott intézmény mqködésén, biztosításán túl tényleges szabályozó és újraelosztási funkciót is betölt.

Az EU költségvetése saját jövedelemforrással rendelkezik:
összes vámbevétel,
agrár lefölözések,
VAT bevételek %-a,
GDP faktor tételei,

A saját forráson alapuló finanszírozásban 190-ben sikerült megegyezni, amikorra a vám és agrár illetékek nem fedezték a kiadásokat. Harmadik forrásként a VAT bevételek bizonyos százaléka került bevonásra.
1988-tól kerül sor az un. negyedik forrás bevezetésére, amit a GDP-hez kötnek.

A költségvetés struktúrája az idQk folyamán az érdekviszonyok fejlQdését követte. Az 1960-as években azokat a feltételezett piaci elQnyöket kompenzálták, melyekhez a német ipar jutott Francia- és Olaszországgal szemben.

A költségvetési finanszírozás két okból sem bizonyult megfelelQnek. Egyrészt a jövedelmek lassabban nQttek, mint a nemzeti termék (degresszivitás), másrészt a szegényebb országokat jobban terhelték, mint a gazdagokat. (kohézió hiánya.)

A degresszió a vámbevételek és az agrárilletékek fokozatos szqkülésébQl következett, mely egyrészt a GATT liberalizációkkal volt összefüggésben, másrész a mezQgazdasági önellátás növekedésére vezethetQ vissza. A kohézió hiányának következménye, hogy az egyes országok hozzájárulása a költségvetéshez nem mindig azonos mértékq az ország fejlettségével.

A közösségi költségvetés sajátos kritériumai:
az externalitás elve: a költségek és a hasznok a partner országban is megjelennek,
oszthatatlanság elve: bizonyos tevékenységek nem oszthatóak szét a tagországok között,
kohézió elve: valamennyi polgár számára biztosítani kell a szolgáltatások, a jólét és a fejlQdés minimumát,
szubszidiaritás elve: a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, ha nincs elQny abból, hogy azt magasabb szinten gyakorolják.
együttes finanszírozás elve: a költségek egy részét a kedvezményezettek vállalják.

A közösségi költségvetés naptári évre készül. A kiadásokat és bevételeket 1979-tQl ECU-ban, 1999-tQl euróban kalkulálják. Az elQzetes tervezetet a Bizottság készíti el, mely kötelezQ és nem kötelezQ részekre kiadásokra oszlik.
Mqködés során aránytalanságok a bevételi és kiadási oldalon is keletkezhetnek. A vámok és illetékek az alacsonyabb jövedelmq országokat nagyobb mértékben sújtják, és a VAT bevételek is jobban terhelik a szegényebb országokat.

A közös költségvetés reformjára több hullámban került sor.
1977-ben tették közzé az un. McDougall jelentést, mely szerint a közösségi költségvetésnek is teljesítenie kell a stabilizációs, allokációs és újraelosztó funkciót, biztosítania kell az árstabilitást, a gazdasági tevékenység növelését. Mivel 1987-re ismét finanszírozási válsággal kellett szembenézni, 1988-ban újabb reform vált szükségessé.

1988-as reform legfontosabb intézkedése az un. negyedik forrás bevezetése mellett, hogy a kiadás szerkezetét is megváltoztatta. Az un. strukturális alapok növelését határozták el, melyekre elQirányzott összeget az 1988-as Delors csomag (I.) megduplázott.

Alapok: (Európai Szociális Alap, Agrárköltségvetés Orientációs Alap, Regionális Fejlesztési Alap, Halászati Alap) + kiegészült a Kohéziós Alappal, melyek együtt képviselik az újraelosztó funkciót.

A Delors (II.) csomag szerint az EU kiadásait 66,6 milliárd ECU-ról 87,5 milliárd ECU-ra kívánták növelni. Ehhez a költségvetési kiadási plafon emelésére szintén szükség volt.

1993. évi brüsszeli találkozóra Delors un. Fehér Könyvet terjesztett elQ, mely abból indul ki, hogy az elmúlt 10 évben lassultak a beruházások, ezért hanyatlott a versenyképesség. Következésképpen nagy arányú beruházásokra van szükség, melyek finanszírozását a magántQkére és a piaci érdekekre hagynák. A közös költségvetésbQl 5 milliárd ECU-val járulnának hozzá, illetve 7 milliárd ECU-val az Európai Beruházási Bank.

1997-ben Agenda 2000. névvel terjesztett elQ a Bizottság költségvetési tervet, mely az EU fejlQdését vázolta fel figyelemmel a szükséges reformokra, teljesítményjavításokra. 1999. évben született ezzel kapcsolatosan kompromisszumos döntés a berlini csúcsértekezleten. Eszerint a Strukturális és Kohéziós Alapok részesedése el kell, hogy érje a költségvetés 1/3-át, tehát a GDP 0,46 %-át.

Az alapokból a jövQben 3 célt finanszíroznak:
elmaradott, a távoli és az alacsony népsqrqségq régiók támogatása,
gazdasági és társadalmi átalakulás nehézségeivel küzdQ régiók támogatása,
oktatás, képzés, foglalkoztatás modernizálása.



17. A magyar  EK társulási megállapodás.
A társulási egyezmény hatásai.


Az EK külkapcsolati rendszerében a nem tagországok által elérhetQ legszorosabb viszony a társulás. Magyarország és az EK közötti társulást a politikai rendszer változása alapozta meg, mellyel kapcsolatos tárgyalások 1990. évben váltak aktuálissá.

Az EK részérQl hivatalosan a dublini értekezleten merült fel, hogy a volt európai KGST országoknak társulást létrehozó megállapodást ajánlanak. Ez a kör késQbb Csehszlovákiára, Lengyelországra és Mo-ra szqkült.

Bevezetésre került az Európai Megállapodások terminus, mely megállapodást a 3 ország 1991. decemberében írta alá. (késQbb Bulgária, Románia, Csehország és Szlovákia, Szlovénia, és 3 balkáni ország) Így 10 ország rendelkezik szerzQdéssel. FQ célkitqzés a 4 szabadságjog megvalósítása, kiegészítve a politikai konzultációkkal és együttmqködéssel.

A társulás fQ pontjai:
politikai átalakulás: alapvetQ szabadságjogok, jogállamiság, emberi jogok, dem. választások elve,
politikai dialógus és együttmqködés: kölcsönös törekvéseken alapszik,
tízéves átmeneti periódus, két 5 éves lépésben,
teljes szabadkereskedelmi övezet kialakítása, kivéve a mg. termékeket 2000. dec. 31-ig, tehát vámterhektQl, kötöttségektQl, kvótáktól mentes szabad áramlás biztosítása.

Az EK által biztosított liberalizálási ütem:
az ipari termékekre vonatkozólag a Megállapodások élet belépésének napján eltörlik a kvótákat, azonnali a vámmentesség,
acéltermékek tekintetében a kvótákat azonnal, a vámokat 1996-ig törlik el,
textiltermékekre a kvótákat az átmeneti periódus során törlik el. A bérmunka azonnal vámmentes.

A liberalizálás gyorsításra 1993-ban az EK számos intézkedést tett, köztük a gépkocsik, vegyipari termékek vámját 1994. végéig eltörölték, érzékeny termékek vámlebontását 5 évrQl 4-re mérsékelték, az importkvótákat az importplafonok váltották fel.

Magyarország általi ütemezési terv:
a mennyiségi kvóták emelését 1995-ben kezdi, azokat 2000-ig fejezi be,
az import 10%-nak tekintetében az EU vámmentes elbánás élvez, további 15%-ra 3 egyenlQ lépésben csökkentik,

Az agrárkereskedelemre vonatkozó megállapodások alapvetQen különböznek az ipari termékekétQl, hiszen erre nem jött létre szabad kereskedelmi megállapodás. Teljes szabad kereskedelem csak a teljes jogú tagság elnyerése után lehetséges. Addig minden egyes termékre külön határozzák meg a kvótákat és a vámot. A kvóták itt nem a mennyiséget jelölik, hanem a vámmentes export felsQ határát. Ezen felül teljes vámot kell fizetni.

A mezQgazdasági termékeket két csoportba sorolják:
Alaptermék:
állati és állati eredetq termékek: évi 20%-os vámcsökkentés, 5 éven át 10%-os növekedés,
korábban már a GSP (!) kedvezményt élvezQ cikkek: 50%-os lefölözési kedvezmény,
zöldség, gyümölcs, vadhús: mennyiségtQl független vámcsökkentés.
Feldolgozott termék: az importterhek az ipari vámok és a mg. termékek lefölözése. Az ipari rész vámját eltörölték, egyebeket 3 éven át évi 10%-al csökkentik.

Egyéb intézkedések:
szolgáltatások kereskedelmét illetQen a liberalizáció a cél (Társulási Tanács dönt),
munkaerQmozgást illetQen a liberalizációt a bilaterális szerzQdésekre bízzák (csak elvi lehetQség)
letelepedés és vállalatalapítás a nemzeti elbánás elvén,
közvetlen beruházások esetén a profitrepatriálást azonnal garantálják,
pü. segítség szempontjából csak bizonytalan kötelezettségvállalásokat tartalmaz.

A társulási egyezmény hatásai:
Magyarország számára csak szerény eredményeket hozott, kereskedelempolitikai elQnyt csak akkor jelentett volna, ha javítja az egyéb termékek piacra jutását, ami csekély mértékben következett be. FQ értéke a megállapodásnak, hogy szerzQdéses formában rögzítette a kölcsönös kapcsolatokat.

Az EK az érzékeny termékek területén továbbra is protekcionista politikát folytat. (Mo. kb. 40-50 %-a ilyen) Egyebekben a társulás alapján végbement liberalizáció csak hosszabb idQ távlatában ítélhetQ meg.

A megállapodások jobb esélyt nyújtottak az EU exportjának bQvítésére, mint Mo. számára, különösen az agrár külkereskedelem terén.
Közvetlenül a rendszerváltás után az EU-ba menQ agrárexport jelentQsen növekedett, ám a Megállapodás után ez kevésbé dinamikusan nQtt tovább. Agrárimportunk több, mint négyszeresére (4,1) növekedett, míg exportunk csak 31%-al lett nagyobb.

A kedvezQtlen export befolyásolói: KedvezQtlen import befolyásolói:
a mezQgazdaság válsága, - hazai termelés csökkenése,
nem megfelelQ minQség, - jelentQs importliberalizáció,
finanszírozási elégtelenség, - gyümölcslé-készítés fellendülése,
kvóták alacsony mértéke, - az EU exportoffenzívája.


18. AZ EU kibQvítésének lehetQségei és problémái.


Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia stratégiai célja a teljes jogú tagság elérése volt. Az EU eleinte vonakodott erre vonatkozóan bármely utalástól. Kizárólag a Megállapodás tartalmaz tagságra való utalást, ám olyan megfogalmazásban, mely sem jogi, sem politikai kötelezettségvállalást nem jelent.

Álláspontjában a változás a koppenhágai csúcstalálkozón történt, amikor kinyilatkoztatta a teljes jogú tagság elvi lehetQségét. A találkozó szerint akkor kerül sor a csatlakozásra, ha a társult ország képes lesz a tagsági kötelezettségek vállalására, és teljesíti az ehhez szükséges feltételeket.
Ezek:
demokrácia, törvényesség, emberi és kisebbségi jogok elve,
éles versenyt és piaci nyomást állni képes piacgazdasági,
a tagsági kötelezettségek teljesítése, a politikai és gazdasági monetáris unió céljainak elfogadása,
EU jogrendszerének elfogadása,
EU is legyen képes a befogadásra.

Az esseni csúcstalálkozó ezeket még kiegészítette:
saját régiójukon belül a tagságra váró országok mqködjenek együtt szomszédaikkal,
a társult országokat fokozatosan bevonták az EU munkájába.

Az esseni csúcsértekezleten megvonták a kibQvítés határait is: Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária.

Újabb állomást jelentett a cannes-i konferencia, mely jóváhagyta a Fehér Könyvet. Ez tekintélyes jogi házi feladat volt az átalakuló országok számára.

Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, mely elindította a szokásos folyamatot, a kérelmek és a kérelmezQk vizsgálatát. Az amsterdami csúcstalálkozó világosság tette, hogy a tagsági követelmények alapján nem lehetséges valamennyi ország egyidejq csatlakozása. ElsQ körben Ciprussal és 5 másik KKE országgal  Mo-al is  tárgyaltak. (1998. év november hó 10.)

A tagság politikai kritériumainak Mo. megfelelt, ezt az EU partnerek is elismerik. Nagy kihívást jelent azonban a megromlott közbiztonság, a gazdaság kriminalizálódása, a nagyfokú korrupció.
A mqködQ piacgazdaság szintén a legfontosabb kritériumok egyike, a KKE országok vonatkozásában új feltétel. Az EU erre vonatkozóan pontos meghatározást nem ad, így a EBRD és a Világbank elemzéseire kell támaszkodni. (EBRD 3-4, Világbank 9.)

Nagyon fontos még a bankrendszer további modernizációja, az államháztartás reformja, a fekete gazdaság visszaszorítása. Tökéletesen mqködQ piacgazdaság természetesen nem létezik, de nem csak a felvétel elnyerésére kell figyelmet fordítani, hanem arra is, hogy az integráció elQnyeit ki tudjuk-e használni, nem kerülünk-e rosszabb helyzetbe, mint csatlakozás nélkül.

Csatlakozási tárgyalásokat befolyásoló tényezQk:
A Magyar  EU tárgyalások 1998-ban kezdQdtek, ahol is nincs vita, nincs kompromisszum, a jelentkezQknek el kell fogadnia a közösségi joganyagot. (idQleges kedvezmény kérhetQ)
A KKE bQvítés eltér az eddigiektQl, hiszen az új tagok már a gazdasági és monetáris uniót létrehozó EU tagjai lesznek.
Az EU-nak is képesnek kell lennie a befogadásra, hiszen az új tagok felvétele intézményi reformot is jelent, mely intézmények mqködését a továbbiakban is fenn kell tartani.
Kritikus pont a közös agrárpolitika reformja. A keleti kibQvülés 1/3-al növeli az EU mezQgazdasági termelés kapacitását. CAP reform nélkül ez túltermelést eredményez.
Fontos tényezQ a pénzügyi transzferek rendezése. 10 ország csatlakozásával a lakosság létszáma és területe 1/3-al növeli az EU-t, míg a GDP-ben csak 3%-os a növekedés. Így csökken az 1 fQre jutó GDP. Összességében a bQvítésnek nagyobb a költsége és kisebb a haszna, mint a korábbiaknak.
JelentQs a munkaerQ kérdése is. A KKE országoknak az elmúlt idQszakban számottevQ munkaerQ  feleslege keletkezett. Bár az EU-ban is közel 20 millió munkanélküli van, azonban kevés a jól képzett értelmiségi. EbbQl a szempontból az oktatás színvonala fokozott stratégiai jelentQségq.
Kérdéses a csatlakozás idQszaka. Az EU szempontjából az azonnali a megfelelQ, hiszen akkor a leggyorsabbak a kedvezQ hatások. Mégis számolni kell bizonyos átmeneti idQszakkal. Az EMU-hoz való csatlakozás mindenképpen késQbbi idQre tehetQ, mint az EU-hoz való csatlakozás.
A kibQvülés minden nehézség ellenére az EU-nak is érdeke, hiszen olyan piaci elQnyökhöz juthat, mely bQven kompenzálja a költségvetési terheket. Mo. a tagsággal lehetQséget kapott arra, hogy felzárkózzon Európa szerencsésebb feléhez.








PAGE 



Marshall-kerszt használatával szemléltethetQ a valutapiac mqködése, elemzése. e*= egyensúlyi árfolyam

Valutakeresleti görbe mögött a belföldi gazdasági szereplQknek az importra fordított, külföldi valutában számított kiadásai húzódnak meg. A valuta iránti kereslet és az árfolyam egymással ellentétes irányban változik. Keresleti görbe negatív meredekségq.

Valutakínálati görbe mögött a külföldieknek a magyar termék iránti kereslete ( magyar vállalkozások exportja) húzódik meg. Az árfolyam  valuta kínálata azonos irányban változik. Kínálati görbe pozitív meredekségq.

Az ábra az árfolyam és az intervenciós sávok mozgását mutatja be a csúszó árfolyamrendszerben.
Az intervenciós sávok a középárfolyamtól (a sáv közepétQl) (2,25%-kal térnek el, s ez 2001 májusáig megfelelt a hazai gyakorlatnak. (2001 május 9-én az intervenciós sávokat (15%-ra szélesítették). A sáv csökkenQ meredekségében az egyre kisebb belföldi inflációs ráta tükrözQdik, hiszen a csökkenQ infláció csökkenQ leértékeléssel jár együtt

Hasonló témájú dokumentumok

ifoföci egész féléves jegyzet

- 2011-12-13 16:33:04

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Csakúgy mint amikor könyvtárakat/mappákat hozol létre a számítógépeden, egy tantárgyon belül is hasonló analógiával tetszőleges kategóriák és alkategóriák hozhatóak létre. Próbálj mindig a legmegfelelőbb kategóriába tölteni, hogy átlátható legyen a feltöltött dokumentumok szerkezete.

12 14 4. 4. óra 6. gyakorlat 7. ábris aggregált kínálat agresszió aldous huxley allegória analízis dolgozat megoldás andorka bio bme cad rajz civil szervezetek civilisztika építészet eu tételek európai integráció évszámok fogalmak fogaskerék forgó mozgás gábor halál házi doga jogelmélet juhász istván képletek konjunktúrakutatás kosztolányi középérték közjog laskay gábor lemeztektonika magyarország mit tudtak a régiek munkafüzet pedagógia prog.terv sejtbiológia stat1 szociálpszichológia társadalombiztosítás terminális tudománytörténet újság vállalkozási ismeretek