Fülöp Géza - Az információ
Országok listája
HungaryNyugat-Magyarországi EgyetemBölcsészettudományi KarMűvelődésszervezőKommunikációelmélet I.Fülöp Géza - Az információ
2008.12.07 15:06:15
Szerző:
Megellai AnikóCimkék:
fülöp géza,
információ,
valószínűség,
bizonytalanság,
a shannoni információelmélet,
szemantikai információelmélet,
csatorna,
kód,
információ és entrópia,
információ és filozófia,
információ és ontológia,
információ és ismeretelmélet,
kibernetikaAz alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Fülöp Géza: Az információ (Budapest, 1996)
INFORMÁCIÓ, VALÓSZÍNpSÉG, BIZONYTALANSÁG
A shannoni információelmélet
Szemantikai információelmélet
Csatornák
Kódok
Információ és entrópia
Információ és filozófia
Információ és ontológia
Információ és ismeretelmélet
A kibernetika
SHANNONI INFORMÁCIÓELMÉLET
Bár Shannont tekintjük - teljes joggal - a matematikai információelmélet atyjának, a tudomány általános fejlQdéstörvénye az Q elméletére is érvényes: nem elQzmények nélkül született. A kérdést, amelyre majd a legáltalánosabb érvényu választ Q fogja megadni, R.V.L.Hartley tette fel: hogyan lehetne mérni a távközlési rendszerekben továbbított információt? Válaszát 1927-ben egy nemzetközi konferencián bemutatott dolgozatában adta meg (Hartley, 1928).
DöntQ felismerése az volt - s ez a felismerés szolgált a shannoni elmélet alapjául is -, hogy az információról, ahhoz hogy mérni lehessen, le kell hámozni mindent, ami szubjektív, s ami végeredményben egy üzenetet az ember számára értékessé tesz: a jelentést s csak fizikai formáját kell vizsgálni. A közlési folyamat lényege - ezt is Hartley fogalmazta meg elsQként - , hogy az adó a rendelkezésre álló jelkészletbQl rendre jeleket választ ki, s azokból sorotokat, üzeneteket állít össze. (Ha a jelkészletben a jelek között bizonyos sorrendet definiálunk, ábécérol beszélünk. Ezt a megkülönböztetést a gyakorlatban ritkán szokták figyelembe venni, s az ábécét a jelkészlet szinonimájaként alkalmazzák. Mint ahogy nagyon gyakran minden jelkészletet nyelvnek neveznek.)
Hartley nagyon helyesen fogalmazta meg az információmérés problémájának lényegét: ahhoz, hogy mérni lehessen az információt, figyelmen kívül kell hagyni a jelentését. Levezetése azonban a hírközlésnek csak egy speciális esetére érvényes. A problémát általános érvénnyel Shannon oldotta meg 20 évvel késQbb. Ezért teljesen jogos a matematikai információelmélet megteremtését az Q nevéhez kapcsolni.
Shannon továbblépett az elvonatkoztatásnak, az absztrakciónak az útján, amelyen Hatley elindult. Megállapította, hogy minden kommunikációs folyamat leírható egy absztrakt modellel. Ez a modell késQbb a kommunikáció jelképévé vált.
Amint az ábráról leolvasható, a kommunikációs rendszer egyik oldalán található az információforrás, a kódoló és az adóberendezés, a másik oldalon található a vevQberendezés, a dekódoló és a felhasználó. A két oldalt a jeleket továbbító csatorna köti össze. A csatornában haladó jelekre sajnos mindig hatnak zajok, amelyek megnehezítik vagy akár lehetetlenné is tehetik az információátvitelt.
Az információ fogalmát Shannon egységes matematikai elmélet keretében összekapcsolta a valószínqség fogalmával. Megállapította, hogy minden hírközlés statisztikus jellegq, s az információ kérdései a valószínqség számítás módszereivel tárgyalhatók. Valamilyen hír, üzenet közlését a szó valószínqség számítási értelmében vett eseményként tárgyalhatjuk, s minden esemény üzenetet, információt hordoz. A forrás vagy adó a véletlen kísérlet eseményterével analóg fogalom, azaz a hírforrás - a vevQ szempontjából - egy véletlen kimenetelq kísérlet eseményteréhez tartozó lehetséges események összessége. A kísérlet minden egyes kimenetele megfelel a forrás egy elemi kimenetelének, amit jelnek nevezünk.
A kommunikációs folyamatokban nem egyedi események zajlanak le. Olyan csatornán, amelynek csak egyetlen lehetséges állapota van, nem lehetne információt továbbítani. Minimálisan két állapot szükséges: az egyiket jelnek tekintjük, a másikat a jel hiányaként fogjuk fel. A hírközlés lényege ugyanis, hogy az adó a jelkészletbQl jeleket választ ki, s azokból állítja össze különbözQ hosszúságú üzeneteit. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jeleket sorokba rendezi. A jelek egymásutánja, az elrendezés, a konfiguráció, a rendezettség reprezentálja az információt. Az elrendezés lehet idQbeli, például a beszédhangok, de lehet térbeli is, például az írás betqi.
CSATORNÁK
A közlemény, amint azt a hírközlés általános modelljébQl leolvashatjuk, valamilyen csatornán jut el a címzetthez. A Hírközlési csatorna olyan berendezés, amely képes a bemenetelnél információt felvenni és a kimenetelnél leadni. Fizikai valójukban a csatornák nagyon sokfélék lehetnek: a levegQ, a telefonvezeték, az optikai üvegszál, az élolények idegszálai, a könyv, a videolemez stb. Osztályozni is több szempontból lehet Qket. A térbeli csatornák a tér valamelyik pontjából egy vagy több másik pontjába, az idQbeli csatornák a T idQponttól a (T+t) idQpontba szállítják az információkat. ElQbbiekre példa a telefonvezeték, utóbbiakra a videolemez. Természetesen ez a megkülönböztetés csak a lényegi jelekre vonatkozik, mivel z információnak a térbeli csatornában is idQre van szüksége, hogy célba jusson, a szóbeli csatornákon is lehet térben szállítani az információt.
A tér- és idQbeli csatornákat szokás késleltetés nélkül és késleltetéssel mqködQ csatornáknak is nevezi. ElQbbiek meghatározott sebességgel, a ahogy nevük is mutatja, késleltetés nélkül szállítják az üzeneteket, utóbbiak pedig tetszQleges ideig tárolják, azaz késleltetik az üzenet továbbadását. Más szempontból beszélhetünk természetes és mesterséges csatornákról (idegrost és telefonkábel), analóg és digitális csatornákról (a hanghullámokat hordozó levegQ, illetve a számítógép adatátvivQ csatornái).
Az volna az eszményi, ha a csatorna kimeneteli oldalán mindig azt az információt kapnánk meg, amelyik a másik oldalán belépett. Az ilyen - csak elméletben létezQ - ideális csatorna neve zajmentes csatorna. Sajnos a reális csatornák mindig zajosak, zaj minden olyan jelenség, amely a hírközlQ csatornában megtámadja a hasznos információt, megcsonkítja, elnyomja, eltorzítja, legrosszabb esetben meg is semmisíti. Másképpen fogalmazva: zajos csatornánál a kilépQ jel nem felel meg mindig a lépQ jelnek, hamis jelek keverednek az igaziak közé. Zaj például az az elektromágneses rezgés, amely zavarja a rádióvételt, az utca zaja, amely elnyomja a beszélgetQtársunk hangját, a sajtóhiba. A zajokat két csoportra oszthatjuk. A rendszertorzítás azonos jel esetén mindig azonos, és elvileg teljesen kiküszöbölhetQ. A csatorna- vagy csQzaj független a jeltQl, rendszertelen, statisztikus jellege van, és teljesen sohasem szüntethetQ meg. (Tulajdonképpen a zaj is információ, csak éppen nem az, amire szükségünk van, s nagyon sokszor a kódját sem ismerjük. Az is elQfordulhat, hogy valamelXª¬T
$®$8@rCCÚR
SªUÚUøY0Z|_~_®_
mðà̻̻̻¹»Ì»Ì»Ì»à»àÌ»µh@&EU h+w/h+w/CJ KHaJ mH sH &h+w/h+w/5CJ KH\aJ mH sH h+w/h+w/5KH\mH sH h+w/h+w/5KH\mH
sH
VXª¬æ" 6 B p æ 6
R
T
R,.024ó¾$¬ó¾$¬ó¾$¬ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ó¾$v:ä¾$v:ä¾$v:Õ¾$v:Õ ¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:$1$5$7$8$H$a$gd+w/$1$5$7$8$H$a$gd+w/
1$5$7$8$H$gd+w/>mý46RÖ-$$$¬$®$~+|/\AnCpCrC~CCôJfLÜM¼P:QÖRØRÚRð¾$v:ð¾$v:ð ¾$v:ð¾$v:ä¾$v:ä¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ð
¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ä¾$v:Õ¾$v:Õ¾$v:ð ¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ð¾$v:ä¾$v:ä¾$v:$1$5$7$8$H$a$gd+w/
1$5$7$8$H$gd+w/$1$5$7$8$H$a$gd+w/y jelenség zaj egy szempontból, s értékes információ egy másikból. Például a légköri elektromos jelenségek a rádióhallgató és a légkör fizikáját kutató tudós szempontjából.)
A zaj tehát bizonytalanná teszi a csatorna mqködését. A vevQ sohasem lehet teljesen biztos benne, hogy jól értette-e az üzenetet, a vett jel megfelel-e a leadott jenek. Bizonyosság helyett az információ továbbításában is csak valószínqségekkel számolhatunk.
KÓDOK
Az információ ezer alakban jelenhet meg, ám minden csatorna csak jól meghatározott típusú, a csatornára nézve specifikus információkat tud továbbítani. Az üzenetet azért mindig olyan jelekké kell átalakítanunk, amelyek a rendelkezésünkre álló csatornán átvihetok. A jelek átalakítását kódolásnak nevezzük. Ha egészen pontosak akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy a kommunikációban mindig átkódolást végzünk, sQt legtöbbször az üzenetet két-háromszor is át- és visszaalítjuk. Ha például az információ forrása az ember, az elsQ átkódolás akkor zajlik le, amikor a gondolatainkat, amelyek az agynak nevezett információ feldolgozó és -tároló berendezésben valamilyen formában el vannak raktározva, szabályos nyelvi formába öntjük. A második akkor, amikor beszédhanggá alakítjuk. Adott kommunikációs szituációban legtöbbször a kommunikációs láncnak csak egy szakaszát vizsgáljuk, s így teljes joggal beszélhetünk az illetQ szakaszra vonatkozó kódolásról.
Az információt a tároláshoz is át kell alakítani. Nemcsak a csatorna, sokszor a címzett adottságai teszik szükségessé az üzenet átkódolását, fQleg az ember-ember kommunikációban.
A csatornáról szólván, már beszéltünk a zajról, amely az üzenetet fenyegeti. A kódolásnál és a dekódolásnál is fellép a zaj, becsúszó hibák az üzenetek érthetoségét veszélyeztetik.
A kódolás az az eljárás, amely egy nyelv véges ábécéjébol képzett szavakat kölcsönösen egyértelmq módon hozzárendel egy másik nyelv meghatározott szavaihoz.. Másképp fogalmazva: a kód egy olyan leképzési elQírás, amely egy jelkészletet egy másik jelkészletbe visz át, s a kódolás ennek az elQírásnak a végrehajtása. A kódolással ellentétes eljárás a dekódolás.
A kód tehát két jelkészlet és egy leképzési utasítás.
A kódolásnál elsQrendq követelmény a dekódolhatóság. Ha a vevQ nem tudja az üzenetet megfejteni, nem lehet szó kommunikációról. A megfejtés akkor lehetséges, ha az üzenet egyértelmqen dekódolható.
INFORMÁCIÓ ÉS ENTRÓPIA
Az entrópia a rendszer rendetlenségi fokának mértéke, míg az információ szervezettségének mértéke , mondotta Norbert Wiener. Az információ, amikor a bizonytalanságot megszünteti vagy csökkenti, rendet teremt , növeli a rendezettséget, szervezettséget. S minél nagyobb egy rendszer rendezettsége, annál több információt szolgáltat.
INFORMÁCIÓ ÉS FILOZÓFIA
Ahogy Jiri Zean megfogalmazta: az információ nem csak matematikai, hanem filozófiai fogalom is, nemcsak mennyiség, hanem minQség is (Zeman, 1979). J.Koblitz pedig továbbmegy, az információ szerinte tágabb értelemben filozófiai kategória (Koblitz, 1979).
A filozófiát - mint más tudományok esetében is - két kérdéskör érdekli:
- az információ ontológiai meghatározása: mibenléte, jellege, eredte, helye a világban;
- az információ ismeretelméleti kapcsolatai: információ és megismerés, információ és tudat viszonya.
INFORMÁCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
Jelek, jelrendszerek
A jelformák kialakulása
A jeltudomány története
Mi a jel?
Jeltipológia
A szemiozisz dimenziói
A társadalom jelrendszerei
A nyelv
Egy kis történelem
Beszéd és nyelv
Az írás
A nyelv mint jelrendszer
A kommunikáció
Mi a kommunikáció?
A kommunikációs folyamatok osztályozása
Az intraperszonális kommunikáció
Az interperszonális személyközi kommunikáció
A kis csoporton belüli kommunikáció
A tömegkommunikáció
A kommunikáció csatornái
Kommunikációs zavarok
A mqvészet mint kommunikáció
Az állati kommunikáció
JELEK ÉS JELRENDSZEREK
A JELFORMÁK KIALAKULÁSA
Az információ jelekben ölt testet, s valamely tárgy, jelenség, történés, esemény csak akkor és annyiban válik jellé, tölt be jelfunkciót, amikor és amennyiben információt hordoz.
A természetes jelek azon formáját, amely a környezet tárgyihoz, jelenségeihez kapcsolódik, indexnek nevezzük.
Amikor a fejlQdés magasabb fokán az élolények látóterébe egy másik élolény kerül, amikor már nem csak élettelen tárgyakról érkeznek jelzések, hanem - ugyancsak a környezet részét alkotó - élolényekrol is, megjelenik az indexformának egy különös alakja, a szimptóma. A jel forrása most már valami holt tárgy, hanem tevékenység, egy élolény tevékenysége. Az egymást érzékelo élolények tevékenysége a szimptómán keresztül összekapcsolódik.
Az ember fellépése a világtörténelem színpadán új jelformák megjelenését hozza magával. Az emberre - és csak is az emberre - jellemzQ jelformák, az úgynevezett valódi jelek kialakulása egymással összefonódva, egymással párhuzamosan ment végbe, bár bizonyos sorrendet fel lehet állítani. Egyes szerzQk véleménye szerint az ember fejlQdésében létezett egy szakasz, amelyben a primitív emberi kommunikáció és a gondolkodás eszközét a szimptómából kialakult jelzés vagy szignál, az indexbQl kialakult ikon és a munkafolyamatban betöltött konkrét szerepüket elvesztett, abból kiemelkedQ, jellé alakult tárgyak, a szimbólumok alkották. Ezekkel szoros kölcsönhatásban alakult ki azután az a jelforma, amely úgymond teljessé tette az emberré válást: az emberi beszéd.
A társadalom, a kultúra fejlQdésével újabb és újabb jelrendszerek alakultak ki. Az információ szerepének növekedésével nyilvánvalóan nQtt a jelek fontossága is. A társadalom szemiotizálódott.
Hasonló témájú dokumentumok
- 2011-02-08 13:33:27
- 2009-09-18 10:46:29
- 2008-12-07 15:03:45
- 2008-12-07 14:58:31
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
