általános kommunikációelmélet
Országok listája
HungaryNyugat-Magyarországi EgyetemBölcsészettudományi KarMűvelődésszervezőKommunikációelmélet I.általános kommunikációelmélet
2008.12.07 15:03:45
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
I. ÁLTALÁNOS KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET
1. MI A KOMMUNIKÁCIÓ? A FOGALOM ELTÉRP MEGKÖZELÍTÉSEI
A kommunikáció nemcsak közzététel, hanem információ átvitel is, ami lehet pl. térben és idQben egyaránt.
TODA NASANAO: japán tudós: Minden olyan folyamat, amelyben az információt emberi beavatkozással átvisszük az egyik téridQ egységbQl a másikba, kommunikációról beszélünk.
LUNDBERG: A kommunikáció a jelentések átvitele szimbólumokkal.
George Gelbner: A kommunikáció üzenetek segítségével történQ interakció.
Waltzlawick: Minden, ami az interakcióban történik, az kommunikáció
Király JenQ: Olyan jelzQs viselkedés, amely a létfenntartás szempontjából releváns ingereket hordoz. Az ingerek megtestesítQi a jelek. A jelek rendszere olyan eszközrendszer, amely az élet lényeges összefüggéseibQl származtatható és arra irányul.
Fülöp Géza: A kommunikáció üzenetek segítségével történQ interakció.
Tehát a kommunikáció : információtovábbítás, üzenetek cseréje, jelentésközvetítés, az interakció egyik fajtája, az interperszonális viselkedés egyik módja.
2. HOGYAN LETT AZ INFORMÁCIÓ - A KOMMUNIKÁCIÓ - NAGYHATALOM?
2.1 A kommunikáció tegnap, ma, holnap
Az információ egy sajátosan strukturált üzenet (hír) visszacsatolás (feedback) nélküli átvitele egyik térbQl, vagy idQbQl, vagy tér-idQbQl a másikba, ami kommunikációvá akkor válik, ha létrejön a visszajelzés. Az interaktivitás tehát alapfeltétele a hatékony kommunikációnak.
3-as tagolás a kommunikációelmélet szempontjai alapján: mezQgazdasági társadalmak, ipari (indusztriális) társadalmak, ipar utáni (posztindusztriális) társadalmak.
3. EGYÉN - TÁRSADALOM - KULTÚRA - KOMMUNIKÁCIÓ
Az emberi létezésnek 3 szférája van: anyagi, szociális és szellemi.
A kommunikáció eszközei és termékei is a jelek.
A társadalmi együttélés során az egymással különféle viszonyba lépQ emberek tevékenységének eredményeként nemcsak kézzelfogható termékek, hanem más síkon megragadható objektivációk is létrejönnek.
A kultúra egésze kommunikációs folyamatokban jut kifejezésre. Elemeinek átvitele, továbbadása voltaképpen kommunikáció. Þð elválaszthatatlanok egymástól.
4. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ OKAI, FAJTÁI, ELEMEI ÉS FUNKCIÓI
4.1 Az emberi kommunikáció okai
A közvetlen emberi kommunikáció jelenségei és szabályszerqségei a társadalmi gyakorlat minden terén fontosak, és mindenütt lehetséges a fQbb folyamatok és tényezQk vizsgálata és értelmezése a kommunikáció szemszögébQl.
Ott a legfontosabbak ezek a jelenségek és szabályszerqségek, ahol az emberek közötti érintkezés lényegi tartalma a kommunikáció. Minden ilyen területen az emberek valamiképpen befolyásolni igyekeznek egymást, próbálják kontroll alatt tartani egymás cselekvését, vagy pedig meg akarják változtatni egymás személyiségét. A köztük lévQ viszonylatokban szervezeti erQk határozzák meg, ki hogyan és milyen célból akarja befolyásolni a másikat, kinek feladata és joga a másikat megváltoztatni.
A kommunikációs ismeretek alkalmazásának egyik legfontosabb és mindinkább bQvülQ területe a kommunikációs képesség közvetlen felhasználása szervezeti célok, ill. más emberek intenzív befolyásolása érdekében. Ilyen esetekben a kommunikáló ember mintegy a saját személyiségét veti be és alkalmazza.
Okai: 1.lelki (pszichikai) szükséglet; 2.az információgyqjtés; 3.kooperáció és koordináció (az emberi tevékenység összehangolása; munka, közlekedés, mqvelQdés, szórakozás& )
4.2 Az emberi kommunikáció fajtái
A kommunikációban részt vevQ személyek száma szerint lehet: 1.interperszonális (két személy között), 2.multiperszonális (egy és több ember közötti), 3.intraperszonális.
A kommunikáló felek kapcsolatát tekintve lehet: direkt (közvetlen) ( indirekt (közvetett)
(térben, idQben, téridQben)
kölcsönös (házaspár) ( egyoldalú (tömegkommunikáció)
többcsatornás ( egycsatornás (némafilm)
személyes (a felek ismerik egymást) ( személytelen
egyéni ( csoportos (öltözködés)
magán ( nyilvános (média)
intézményes (munkaértekezlet) ( nem intézményes
(barátok közötti eszmecsere)
A közlQ szándéka szerint: tudatos ( öntudatlan (spontán, nem szándékos)
(ha valaki álmában beszél)
nyílt ( rejtett
Alkalmazott jelek alapján: verbális ( nonverbális
4.3 Az emberi kommunikáció elemei és funkciói
Roman Jakobson nyelvi kommunikációs modellje
Minden kommunikáció egy rendszerben zajlik (kultúra, társadalom, kontextus
). Azt a közös teret amiben zajlik, az a szemantikai univerzum.
A nyelvi kommunikáció elemei: adó, vevQ, kontextus (környezet, a tudás), üzenet, kontaktus (csatorna), kód (jel).
Buda Béla szerint a közvetlen kommunikáció az emberi kommunikáció természetes alaphelyzete. Ebben a szituációban két személy egymással közvetlen kommunikációs kapcsolatba lép. A kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás folyamán ideális esetben minden kommunikációs csatorna mqködik.
A kommunikáció mindig valamilyen rendszer része, és mint rendszer-megnyilvánulás, mindig más és több, mint alkotórészeinek egyszerq összege. A rendszer ad a kommunikációnak végsQ soron értelmet, a rendszeren belül mindig valamilyen strukturálódás van, amely a kommunikáció jellegzetességét biztosítja.
Két ember kommunikációs kapcsolata azt jelenti, hogy mindegyikük egyszerre adó és vevQ. (Jakobson modell)
A két fél viszonya dinamikusan változik, míg az oda-vissza kapcsolat állandó. A változások mozgatórugói az emberi kommunikáció sarkalatos folyamat-tulajdonságai (Watzlawick axiómáknak sarokigazságoknak nevezi).
Összegzés: egyetlen üzenet tartalmazhatja a kommunikáció összes (jakobsoni) funkcióját!
5. A KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET FORRÁSAI, HATÁRTUDOMÁNYAI
5.1 A kommunikációelmélet mint tudomány
A kommunikációelméleti kutatásoknak napjainkban két fQ iránya van:
Diadikus vagy mechanikus szemlélet: a kommunikáció az adó és a vevQ közötti impulzus és az ingerre adott válaszreakció, azaz oda-vissza aktus. E szemléletmód képviselQi a kommunikációt mindig az adó akciójaként értelmezik, mindig az adót tekintik a kezdeményezQ, aktív félnek. Eszerint az adó hat a vevQre, majd az adóvá vált vevQ a vevQvé vált adóra.
A probléma az ezzel a szemlélettel, hogy a külsQ környezeti tényezQk nincsenek figyelembe véve.
Rendszerelméleti szemléletmód: az adó-vevQ viszony és az egész kommunikációs folyamat egy rendszer, egy közösség kultúrájának része. A kontextus biztosítja, hogy az emberi kommunikáció egyes elemei jól illeszkedjenek be a rendszer egészébe. A kommunikációelmélet mindegyik kutatási iránya a kommunikáció legátfogóbb törvényszerqségeit, legáltalánosabb jellemzQit tárja fel.
A kommunikációelmélet tudománya még ma sem teljesen önálló tudomány. Több határ- és társtudománnyal érintkezik. Fogalomrendszerének egy részét más szaktudományokból kölcsönzi, majd alakítja át, s közben maga is folyamatosan változik.
A kommunikációelmélet megbénulna, ha nem hasznosítaná a viszonylagos autonómiával rendelkezQ társtudományainak információelmélet, kibernetika, rendszerelmélet, általános nyelvészet, szemiotika fogalmait. Természetesen a felsorolt tudományterületek is merítenek a kommunikációelmélet terminológiájából.
5.2 A kommunikációelmélet határtudományai
A határtudományok:
Biológia és más természettudományok:
az élQ és élettelen (fizikai) rendszerekben egyaránt van kommunikáció (sejtek, kémiai elemek, programozott gépek, stb).
Szociológia:
magának a kommunikációnak is van szociológiája (nyelvszociológia, médiaszociológia, stb.). Ezek a szakszociológiák azt vizsgálják, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok nyelvhasználata, a természetes és a mesterséges jelrendszerekkel való bánásmód milyen hasonlóságokat és eltéréseket mutat.
Pszichológia:
beszéd, íráskészség, társas kapcsolatok. Mindegyik oldalnak van kommunikációs vetülete. A társas kapcsolatok lényege az interakcióban összegezhetQ.
Filozófia, logika, kultúraelmélet:
szoros kapcsolatban állnak a kommunikációval. Létünk lényegi fogalmát, a rész-egész viszonyát keresi.
Esztétika és mqvészettudományok:
az esztétika is jeleket vizsgáló, jelekkel foglalkozó tudomány. Egy korszak és egy társadalom kultúrájáról sokat elárul, hogy milyen mennyiségq és minQségq esztétikai jeleket használ, hogy milyenek a mqvészi alkotás és befogadás esélyei, lehetQségei.
6. A KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET TÁRSADALOMTUDOMÁNYAI
A kommunikációelmélet társtudományai közé soroljuk a kibernetika, a rendszerelmélet, az általános nyelvészet tudományágait, és az információelmélet és szemiotika szaktudományokat.
6.2 az információelmélet alapjai
Információelmélet:
A szaktudomány egyik atyja az amerikai Claude Shannon. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy matematikailag mérhetQ-e az információ. Az információ mérhetQ egysége a BIT. Bittel fejezhetQ ki az információ hírértéke. Hírérték: egy információ hírértéke fordítottan arányos az üzenetben közöltek bekövetkezett valószínqségével. Ha a bekövetkezési valószínqség kicsi, akkor a hírérték nagy. Akkor beszélünk 1 bitnyi hírértékrQl, ha a bekövetkezési hírérték 50-50%.
Redundancia: a köznapi szóhasználatban a szövegek terjengQsségét jelenti, az információelméletben viszony a jelrendszerek maximális hatékonyságának biztosítéka. A csatornán közvetített üzenet annál kevésbé szenved károsodást, minél nagyobb a redundanciája.
Pragmatikus redundancia: a címzettnek van erre szüksége a megértéshez. Ez tulajdonképpen a redundális információ megfelelQ aránya, az a megfelelQ arány, hogy az információban mennyi felesleges információnak (redundanciának) kell benne lennie, ahhoz, hogy a vevQ venni tudja az üzenetet.
Entrópia: eredetileg a zárt anyagi rendszerek rendezetlenségének, ill. állapotuk termodinamikai valószínqségének mértékét jelölQ fogalom. Információelmélet szempontjából azt jelenti, hogy minél nagyobb egy rendszer belsQ rendezetlensége, termodinamikailag annál stabilabb, azaz annál nagyobb entrópiájú. A természeti rendszerek természetes állapota a rendezetlenség.
Negentrópia: az információ bevitele a rendszerbe csökkenti a rendszer ellenálló képességét. A növekvQ információ az entrópia ellenében hat, azaz a negentrópiát erQsíti.
információ. A visszacsatolás olyan információ, amelyet a folyamat mqködésének köszönhetünk.
A rendszerben lezajló folyamatok irányítása két módon történhet:
1.Vezérléssel: ha az eltervezett program megvalósulása zavartalan, a program szerinti bemenet és kimenet feltételei biztosítottak. A vezérlés kibernetikai megfelelQje a morfogenezis avagy pozitív visszacsatolás.
2. Szabályozással: a morfoztátist biztosító negatív visszacsatolás, ami akkor történik, ha a vezérléssel szembeni, zárt hatásláncú folyamatot úgy irányítjuk, hogy amennyiben a program irányát bármi is eltéríti az eredeti céltól, az állandóságot beavatkozással visszaállítjuk, a program irányát visszatereljük az eredeti mederbe.
Az emberek jelkészlete 3 csoportra osztható: 1. Indexek, azaz jelzQ vagy oksági jelek; 2. Ikonikus vagy képszerq jelek; 3. Szimbolikus jelek.
Csatornák: (mindegyik lényege, hogy a jeleket át kell alakítani egyik jelrendszerrQl a másikra. Ez a folyamat a kódolás. A vevQ dolga, hogy az üzenetek vétele után a jeleket visszaalakítsa az eredeti nyelvre. Ez a folyamat a dekódolás)
Természetes csatornák: pl. a hang terjedése a levegQ rezgéshullámai segítségével. Mesterséges csatornák a) térbeli, b) idQbeli
Az információk továbbításának és vételének, tehát lényegében magának a kom.-nak 2 szintje van: A tartalmi szint: a jelek adott dologra, jelenségre történQ vonatkoztatása. A relációs szint: az információt kibocsátó és befogadó emberi lényre, a kommunikáló felek magatartási- és viselkedési aspektusaira vonatkoztatás.
Visszacsatolás (feed back) is kétféle lehet: negatív: csökkenti a kommunikációs rendszer output oldalán jelentkezQ eltéréseket. Az eltéréssel ellentétes információt adok. pozitív: az output oldalon növeli az eltéréseket, állandó változásokat indukál a rendszerben, csökkenti a stabilitást.
6.2 A kibernetikai szemléletmód lényege és a kibernetikai alapfogalmak értelmezése
KIBERNETIKA: Az élQ és élettelen rendszerekben lezajló folyamatok szabályozásának tudománya. (Norbert Wiener, 1948: Kibernetika, vagy a hírközlés, az élQlények és gépek szabályozása.)
A kibernetikai rendszerek a fekete doboz elve alapján mqködnek. A kommunikációs folyamat során nemcsak az a fontos, ami látszik, hanem az is, ami a dolgok mélyén, a fekete dobozban (pl. az ember pszichéjében) megy végbe.
A szabályozó kör szerepét betöltQ rendszer érzékelQ szerve a külvilágból a bemeneti oldalon ingereket, inputokat vesz fel. EbbQl a receptorból (érzékelQ) a hír jut a központi szervbe, amely általában úgy reagál, hogy felerQsíti a hírt, és közvetíti az output hatószervéhez, az állító tag -hoz. A hatószerv az Qt ért ingerre válaszol (feedback). A bemenet (input) tehát a rendszer mqködését meghatározó elem, a kimenet (output) viszont nem más, mint a folyamat eredményeként a rendszerbQl kijutó információ. A visszacsatolás olyan információ, amelyet a folyamat mqködésének köszönhetünk.
A feedback 2 fajtája:
Negatív: ha a rendszerben bármi rendellenesség következik be, az elsQ visszacsatolás mindig negatív, az eltéréssel ellentétes instrukciót kell adnom
Pozitív: az, ha megerQsítem az eltérést, a rendellenességet
Nagy József tipológiája szerinti osztályozás:
Reális rendszerek a) statikus (az anyagi rendszerek); b) dinamikus (anyag + energia); c) kommunikatív (anyag + energia + információ)
Gondolati rendszerek: az információt tartalmazó rendszerek minden esetben gondolatiak.
Egy másik felosztás alapján: 1. nyílt rendszer (állandó kölcsönhatásban van a környezettel); 2. zárt rendszer (elszigetelQdik, leválik a környezetétQl).
A rendszer tipológia harmadik módja:
primer modelláló rendszer (ide tartoznak pl. a természetes nyelvek), szekunder modelláló rendszer (ide tartoznak a másodlagos jelrendszerek, pl. mítoszok nyelve)
6.3 A rendszerelméleti szemléletmód lényege és a rendszerelmélet alapjai
RENDSZERELMÉLET: Legáltalánosabb értelemben a rendszer egymással kölcsönhatásban lévQ részek egysége. Valamennyi élQ rendszer tulajdonsága, hogy az összetevQi állandó változások közepette maradnak fenn. A rendszer tehát tartalmazza magát a halmazt, másrészt az alkotó elemei közti relációt.
A kidolgozója Ludwig von Bertalanffy. Bertalanffy mellett Neumann János és Norbert Wiener is felismerték, hogy a rendszerek viselkedése nemcsak attól függ, hogy milyen elemekbQl áll, hanem attól is, hogy miként szervezQdnek rendszerré, s köztük mennyi információ áramlik.
A Struktúra a rendszer és a részek közötti kapcsolatok elrendezQdési formája. A Modell a struktúra képe. A Rendszeralkotó tényezQ: valamilyen cél határozza meg a rendszer létrejöttét és struktúráját egyaránt. (kulcsfogalmak)
A modellek 4 szempont alapján történQ megkülönböztetése: verbáBD°²f x
à
ð
^
`
d
Þ
ú
ü
¤
¼
p z | ð :HJ"6PhE F u v ìÛÊÛ¹¬¹¬¹¬¹¹¬¹¹¬¹s¹¬¹¬¹¹¬¹ÛÊÛ¹¹¹ÛÊÛh}/-h}/-5CJKH\aJ&h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH )h}/-h}/-5:CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJ h}/-h}/-CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH -BD°² à
d
ü
HJÄDE F u v º ð¾$¥ä¾$^Èä¾$sä¾$^Èä¾$jÕ¾$jÕ¾$jä¾$jä¾$jä¾$jä¾$jä¾$jä¾$^Èä¾$sä¾$sä¾$^Èä¾$jä¾$jä¾$^Èä¾$sä¾$^È¿¾$j$
Æ
1$5$7$8$H$a$gd}/-$1$5$7$8$H$a$gd}/-
1$5$7$8$H$gd}/-$1$5$7$8$H$a$gd}/-Öõýº ë :<²úü´Ú 4"6"""Ö#$°%\&Õ&Y'Ê'5(·(_)ð¾$jÚ¾$jÚÿ¾$g$ξ$^Èξ$sξ$sξ$sð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$sξ$sξ$sξ$jξ$ý"ξ$jξ$ý"ξ$ý"ξ$ý"ξ$ý"ξ$ý"ξ$ý"ξ$j
1$5$7$8$H$gd}/-$
Æ
1$5$7$8$H$a$gd}/-$1$5$7$8$H$a$gd}/- øú:<ün´>²0àÖ-Ø Ú æ 4""\$^$<&=&»&¼&J'K'±'²'!("(¤(¥(8*:*++ö+ø+
,=,º0ïâïËï·¦ïâïâïïâïïâïï¦ïxïxïxïxïxïxïxïxïxïxï¦ï2 jÛðh}/-h}/-CJKHOJQJ^JaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH ,h}/-h}/-CJKHOJQJ^JaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJ h}/-h}/-CJKHaJmH sH /_)*8+®+ ,
,<,=,j,ö,.Ì0*3þ3×4/505c5556Þ89`<ó¾$ý"ó¾$jó¾$ý"ó¾$ý"ó¾$jó¾$só¾$só¾$jó¾$jó¾$jä¾$jä¾$jä¾$jä¾$jä¾$jó¾$só¾$só¾$só¾$^Èó¾$j̾$jó¾$j̾$j
Æhhþ1$5$7$8$H$^h`þgd}/-$1$5$7$8$H$a$gd}/-
1$5$7$8$H$gd}/-º0Ì0Ð1*3Ô3þ3·4¸4Ë4Ì4/50555À5666L6N6d6 6Þ8<99Ø9ð9`<ì>Æ?@@ø@ú@ A"AlAvA/B
D DZD&EBEhEF`Góâóâóâóâóâν¬ââââóâóâóâó⬽¬ââóââóââóh}/-h}/-5CJKH\aJ&h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJ1`<6>@@ø@ú@"AlA/B
Æhhþ1$5$7$8$H$^h`þgd}/-
1$5$7$8$H$gd}/-`GbG¾GÀGHH»H¼HÏHJpJJ´LÌL(M
XXOYPY}YYYZ0Z@ZZZrZZZ¬Z<[óæóÒÁ¯
ÁxÁxÒÁxÁÒÁxÒÁxÁÒÁxÒÁÒÁxÁÒÁxÒÁÒÁxÒÁxÒÁÒÁh}/-h}/-CJKHaJ)h}/-h}/-5;CJKH\aJmH sH )h}/-h}/-5;CJKH\aJmH sH #h}/-h}/-;CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJh}/-h}/-CJKHaJ/ÏH¶LºNøPÖS*UäUfV XPYZp\n]è_,b.b0b2bâbäbVdfªjÖjlzlÖlð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$sð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$jð¾$j$1$5$7$8$H$a$gd}/-<[x[[[Z\l\p\\Ö\ ]>]b]n]ü](^,^L^ ^Â^ä^è_`B`R`>aPa.b0b
p²pûpüp
qr sêsuÆuØu@vbvnvv´vÂvôvfwww®wÌwóßÎóßÎßÎóßÎóÎßÎßÎóßÎßÎßÎßÎóνÎßÎóÎóÎóÎßÎóßÎóßÎóÎßÎóßνÎßÎóÎóÎßÎóßÎßÎóÎßÎßÎ h}/-h}/-CJKHaJmH sH h}/-h}/-CJKHaJmH sH &h}/-h}/-5CJKH\aJmH sH h}/-h}/-CJKHaJJÖlämnÈo
p¬ppûpüp sÂuwRd¸JL¾Àî\ £ä¾$jä¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$sÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$sÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$jÕ¾$j$1$5$7$8$H$a$gd}/-$
Æhhþ1$5$7$8$H$^h`þa$gd}/-lis, ikonikus, szimbolikus, szimulációs.
Minden struktúra valamilyen céllal, bizonyos funkciók megvalósítása végett jön létre. Ahol struktúra van, ott funkciónak is kell lennie.
Funkciók csoportosítása: MANIFESZT funkció: ha a rendszer kimeneti képe a bemenetkor kitqzött céloknak megfelelQen alakult, azaz a tervezett cél hiánytalanul megvalósult. LATENS funkció: ha olyan eredmény is létrejön, ami nem szerepelt ugyan a rendszeralkotó elképzelések között, de a keletkezett disszonanciák nem akadályozzák meg a MANIFESZT funkció teljesülését. DISZFUNKCIÓ: a kitqzött cél elérhetetlenné válik a rendszerben, mert olyan zavaró, akadályozó tényezQ kerül a folyamatba, amely diszfunkcionálissá teszi a mqködését.
A rendszerben lezajló folyamatok irányítása két módon történhet:
1.Vezérléssel: ha az eltervezett program megvalósulása zavartalan, a program szerinti bemenet és kimenet feltételei biztosítottak. A vezérlés kibernetikai megfelelQje a morfogenezis avagy pozitív visszacsatolás.
2. Szabályozással: a morfoztátist biztosító negatív visszacsatolás, ami akkor történik, ha a vezérléssel szembeni, zárt hatásláncú folyamatot úgy irányítjuk, hogy amennyiben a program irányát bármi is eltéríti az eredeti céltól, az állandóságot beavatkozással visszaállítjuk, a program irányát visszatereljük az eredeti mederbe.
6.4 Az általános nyelvészet legismertebb irányzatai
ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET:
A természetes nyelv az emberi kommunikáció elsQdleges eszköze. A nyelvtudomány gyökerei Platónig vezethetQk vissza. A modern szemiotika egyik megalapozója a svájci-francia Saussure.
Strukturalista nyelvészet: egy adott idQpontban és helyen vizsgálja a nyelvi jelenségeket. A nyelv a természetes nyelv társadalmilag intézményesített oldala, a beszéd ennek egyéni megvalósulása, a használat. A nyelv a beszédbQl alakult ki, s a beszéd a létformája. A nyelv a legbonyolultabb jelrendszer, amelyet az ember valaha is kitalált. A nyelv egy szuperrendszer, amely hierarchikusan egymásra épülQ rendszeralkotó tényezQkbQl, jelekbQl áll. A jelek összekapcsolásának szabályait a nyelvtan, azaz a grammatika foglalja össze.
A generatív nyelvelmélet a nyelvi jelenségek dinamikus megközelítésére helyezi a hangsúlyt. A mondatokat hang-jelentés pároknak tartja, a nyelvet a hang-jelentés párok végtelen sokaságú láncolataként fogja fel. Az irányzat alapproblémája az, hogy a nyelv végtelenül nagy mennyiségq mondatait hogyan foglalja véges szám
szabályba. A kompetencia részben az ember veleszületett genetikai képessége, másrészt több annál, mert társadalmi, mqvelQdési, kulturális, stb. szempontból is meghatározott. Ha nincs születési rendellenesség, akkor a kompetencia már az újszülött hozadéka. Ennek ellenére a performancia különbözQ szintq, befolyásolja a társadalmi-politikai-gazdasági-kulturális környezet.
Beszédaktus elmélet: a nyelvészek közül sokan figyelték a beszédaktus megvalósulását. Az egyik felfogás szerint a beszédtevékenység két szakaszból áll: a képzeletben nagyjából megtervezett szöveget a fogalmi gondolkodás szintjérQl a belsQ beszéd szintjére tesszük át, azaz megfoghatóvá alakítjuk, majd az elgondolt szöveget a mondanivalónak megfelelQen az adott egyezményes nyelv formájába öntjük, azaz kódoljuk.
6.5 A szemiotika
SZEMIOTIKA:
A jelformák és a szemiotika kialakulása: Az információ jelekben ölt testet, de egy tárgy, egy jelenség csak akkor válik jellé, hogy információt hordoz.
Jelek már az Qsi társadalmakban is léteztek, de tudományos problémává az antik ókori idQkben váltak (Platón, Arisztotelész). Mára a jelrendszerek sokasága alakult ki. Az elsQ olyan mq, amelyben már jelen vannak a modern jeltudomány csírái, a 17. sz-ban élt angol filozófus, John Locke nevéhez fqzQdik (Értekezés az emberi értelemrQl). Egy önálló tudományág megjelölésére Q használta elsQként a SZEMIOTIKÉ kifejezést. Felfogása szerint egyáltalán nem mellékes, hogy az elme milyen elnevezést használ a tárgyakra és az eseményekre.
II. BEVEZETÉS A SZEMIOTIKÁBA
1. A JELFORMÁK ÉS A SZEMIOTIKA TUDOMÁNYÁNAK KIALAKULÁSA
Információ és jel, jel és információ elválaszthatatlan egymástól, mert az információ jelekben ölt testet. Ugyanakkor egy tárgy, egy jelenség, egy esemény csak akkor válik jellé, akkor tölt be jelfunkciót, ha információt hordoz. Látjuk, hogy kölcsönös egymásrautaltságról van szó.
A társadalom fejlQdésével egyre újabb jelrendszerek alakulnak ki. Az információ szerepének növekedésével fokozódott a jelek, a jelrendszerek fontossága is. A társadalom - fQleg a modern társadalom - egyre jobbén szemiotizálódik.
2. A SZEMIOTIKA MINT TUDOMÁNY - A SZEMIOTIKA ÁGAI
SZEMIOLÓGIA: KövetQi a jelfolyamatot vizsgálják: jelfolyamat-szemiózis. A szemiózis lényege, hogy mi, mikor és hogyan váljék jellé, és miként megy végbe a jelmqködés.
SZINTAKTIKA: jelentéstan. Azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák, hogy a jelek milyen csoportosításai megengedettek egy jelrendszeren belül.
PRAGMATIKA: a jelek és a jelhasználók tudománya. A jelhasználatnak vannak egyéni és társadalmi aspektusai is. A pragmatikusok figyelme mindegyik oldalra kiterjed. A pragmatika szempontjából a beszéden kívül az emberi viselkedés teljessége a kommunikáció.
A logika és az információelmélet szabályai szerint a jelnek 3 oldala különböztethetQ meg, mert a jel hármas kapcsolatot feltételez:
JELTÁRGY: az, amire a jel vonatkozik, amit jelöl.
JELHORDOZÓ: maga a kommunikációs rendszer, amely eljuttatja a jelet az adótól a vevQig. Ide tartoznak a természetes nyelvek csatornái pl. JELÉRTELMEZP: a következtetéseket, megállapításokat, ítéleteket alkotó vevQ: pl. egy mqalkotás befogadója.
3. MI A JEL? A JEL FOGALMA ÉS ÖSSZETEVOI
Saussure: Jelen azt az egészet értjük, amely egy jelölQnek egy jelölttel való asszociációjából jön létre.
Peirce: A jel vagy helyettesítQ az, ami valakit valaki számára valamely tekintetben vagy minQségben helyettesíti.
Morris: A jel valami egyebet reprezentál vagy helyettesít, mint önmaga.
JELTÁRGY: az, amire a jel vonatkozik, amit jelöl.
JELHORDOZÓ: maga a kommunikációs rendszer, amely eljuttatja a jelet az adótól a vevQig. Ide tartoznak a természetes nyelvek csatornái pl. JELÉRTELMEZP: a következtetéseket, megállapításokat, ítéleteket alkotó vevQ: pl. egy mqalkotás befogadója.
4. A JELEK FAJTÁI - JELTIPOLÓGIÁK
Az emberek jelkészlete 3 csoportra osztható: 1. Indexek, azaz jelzQ vagy oksági jelek; 2. Ikonikus vagy képszerq jelek; 3. Szimbolikus jelek.
4.1 A politikai, közéleti szimbólumok
A politika maga is szimbolikus. A politikus nem ábrázolni kívánja az adott valóságot, hanem általánosít, tömörít, leegyszerqsít.
Minden szimbólum csak annyit mondhat, üzenhet, amit már elQzetesen megtudtunk róla, tehát amit jelképez.
4.2 Szimbólumok a mqvészetben
Uszpenszkij: Minden mqalkotás szimbólumokkal álló szövegnek tekinthetQ.
A mqvészeti kommunikáció titka a sokszólamúsága, többértelmqsége.
5. JEL ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
Jel és kommunikáció: Minden kommunikáció kódolás és dekódolás folyamata. Ez a folyamat szemiotikai szempontból három szakaszból áll.
jelkibocsátás
jelfelvétel
jelértelmezés
E folyamat elemzése a szemiotika feladata. A jel és jelölés folyamatának két fázisa:
a jelek, jelrendszerek, jelentések megalkotása
a jelhasználat folyamata
A kommunikációelemzés nem más, mint az egyes jelpéldányok szerepének megállapítása a konkrét kommunikációs szituációkban. A jelzés a jelpéldányok továbbítása egy feladótól valamilyen kommunikációs csatornán keresztül a címzett felé.
Tudatos, megfontolt kommunikáció a verbális, a tudattalan a non verbális. A személyiség egésze a kettQ együtt.
A verbális csatorna (a beszéd, ill. az írás) az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, önmagában csaknem teljesen alkalmas arra, hogy mindenféle emberi kommunikációt hordozzon. Valamennyi kommunikáció csatorna közül a legbonyolultabb kóddal (nyelv) rendelkezik.
A kommunikáció modern elmélete a nyelvi kommunikáción kívül nagy jelentQséget tulajdonít a nem-verbális kommunikációnak, vagyis mindannak, amit a gesztusok, a mozdulatok, vagy a mimikai mozgások kifejeznek.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A struktúrák és a modellek Hajnal A. féle osztályozása:
Taxonomikus: alapját a benne foglalt részletek, az egyes elemek megnevezése és felsorolása adja. Statikus: a részek közötti kapcsolatok természete egy adott pillanatban. Dinamikus: az ok-okozati összefüggések, a hatások és irányaik, valamint az idQtényezQk alapján történQ besorolás. A dinamikus struktúrához és modellhez kapcsoltan kell értelmeznünk a funkcionális egység fogalmát, amirQl akkor beszélünk, ha a rendszerben olyan folyamat zajlik, melynek eredményeként a rendszer egyre nehezebb állapotba kerül. A funkcionális egység azt jelenti, hogy a rendszer minden része a célnak megfelelQen mqködik.
Legfontosabb dinamikai alapelvek, kommunikációs axiómák:
Nem lehet nem kommunikálni! A kommunikáció pszichikai szükséglet. A belsQ késztetés mellett a közösségi normák és a természeti-tárgyi környezet is reakciót vált ki az emberbQl. Tehát a kommunikációt a belsQ és külsQ ingerek egyaránt irányítják.
A kommunikáció többszintq és többcsatornás: Az emberi kommunikáció lehet analógiás és digitális, verbális és nem verbális, nyelvi és metanyelvi, stb. Az egycsatornás kommunikáció ritka és nem túl hatékony. A többcsatornás akkor mqködik jól, ha van kongurencia (különbözQ szintek közötti egybevágóság). Inkongurencia: ha nem egybevágó a két csatorna, ez bonyodalmat okoz a vevQnek, mert nem tudja, hogy melyiknek higgyen.
Reciprocitás elve: (megfordíthatóság) Az adó és a vevQ dinamikus cseréjét jelenti. A váltások törvényszerq bekövetkezése a sikeres kommunikáció alapja. A munkaügyi kapcsolatok terén is létezik ún. reciprocitási norma , az alkalmazottakkal kapcsolatos vezetQi várakozásokkal szemben állnak a munkavállalói várakozások. A vezetés várakozásának megfelelQ viselkedéseket a hatalom és az autoritás révén kényszeríti ki.
A kommunikáció szimmetrikus és komplementer jellege: Szimmetrikus: egyenrangúság adó és vevQ közt. A komplementernél a szimmetria megbomlik, tehát az egyik fél befolyása nagyobb lesz, mint a másik félé. Ez nem azonos a szociológiai alá-fölérendeltséggel, hisz az igazi tekintéllyel rendelkezQk képesek olyan viszony kialakítására, amelyben pl. a beosztott partnernek érzi magát, szabadon nyilatkozhat, és szinte szimmetrikusnak érzi a beszélgetést.
A kommunikáció promotív (felszólító) jellege: Minden kommunikációban van felszólítás, minden emberben ott van a másik fél átalakításának, meggyQzésének vágya. Nem feltétlenül vitatkozó beszédet jelent!
A kommunikáció tagoltsága (punktuáltsága): a kommunikációba punktuációs pontokat, szüneteket kell beiktatni. Egy beszéd, egy írásmq, egy adott helyzetre jellemzQ viselkedés egyaránt szakaszokból áll. A sorrend, a megszakítások módja, a szünetek hosszúsága a személyiség fontos jellemzQje. A nem megszokott, nem megfelelQ punktuáció értelmezési zavarokat okozhat, az ellentétesen punktuált eseménysorok pedig súlyos konfliktusok elQidézQi lehetnek.
Milyen módon teremthetQ meg az interakciós partnerek közötti szinkronitás, a szimmetrikus viszony?
Minden viselkedés szabályok által vezérelt folyamat. A kommunikáció is. Az egyének szociális viselkedésre valamilyen társadalmilag kialakított és rögzített, a résztvevQk által ismert szabályrendszer szerint megy végbe. Ahhoz, hogy létrejöjjön az interakció, szükség van a felek közötti kapcsolat megteremtQdésére, a kapcsolat megtartására, majd az interakció zökkenQmentes lefolyásának biztosítására. Végül a kapcsolat zavartalan lezárása következik.
Minden fázisban más szabályok szerint mennek végbe a történések. Goffman irányította a figyelmet arra, hogy az interakciós partnerek között kölcsönösen elismert konvencióknak kell érvényesülni. Az interaktív viselkedés szakaszairól is Q értekezett elQször. A szabályozás általában nem szavakkal hanem nem verbális úton történik.
A nonverbálisnak 3 fajtája van:
az örökölt idegrendszeri programok
a faj összes tagja számára tapasztalt dolgok (nem lábbal eszünk)
kulturális, társadalmi réteghez kötQdQ változók
ebbQl vezeti le Knapp a 4.-et, az egyéni változókat
A nem verbális jeleket 3 csoportra osztja Knapp:
jelnyelv (pl. siketek nyelve)
tevékenységnyelv (ahogy cselekszünk, mozgunk)
tárgynyelv (öltözködésünk, tárgyaink
Nem verbális kommunikáció fajtái: tekintet, mimika, vokalitás, gesztus, testtartás, testmozgás (kinezika) (mozdulatok), térköz, tapintás, érintés
Knapp szerint 6 féle nem verbális viselkedési mód létezik:
ismétlés: erQsíti amit szóban kimondtunk
ellentmondás: ellentmond a verbálisnak (inkongurencia)/ a felnQtt a nem verbálisnak hisz /
helyettesítés: nincs verbális közlés, mert a non verbális helyettesíti
kiegészítés: a nem verbális árnyalja a verbálisat
hangsúlyozás: a verbális egyes elemeit kihangsúlyozza, pl. kézmozdulattal, fejjel.
viszonyítás és szabályozás: magát a folyamatot jelzi, pl. mikor kell szünetet tartani
Hasonló témájú dokumentumok
- 2008-12-07 14:58:31
- 2007-12-03 10:18:25
- 2010-08-22 14:01:07
- 2007-12-03 10:18:54
- 2010-08-22 15:53:25
- 2008-05-06 19:15:15
- 2007-12-03 10:11:49
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Csakúgy mint amikor könyvtárakat/mappákat hozol létre a számítógépeden, egy tantárgyon belül is hasonló analógiával tetszőleges kategóriák és alkategóriák hozhatóak létre. Próbálj mindig a legmegfelelőbb kategóriába tölteni, hogy átlátható legyen a feltöltött dokumentumok szerkezete.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
