Médiapolitika

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaGazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai KarKommunikáció és médiatudományÜzleti KommunikációMédiapolitikaMédiapolitika

Nyíregyházi FQiskola
nappali, esti és levelezQ tagozat
2008/09. tanév
MÉDIAPOLITIKA
Zöldi László

I. Mi a médiapolitika?
B-tétel: Ismeretek a médiáról (Pikó-Wisinger-Zöldi: Általános médiaismeret, 1.1 A média meghatározása, 1.3 Hogyan lett a médiumból média?, 1.7 A média törvényi keretei Magyarországon)

Mottó: A médiapolitika a média kormányzása.
(Egy kommunikáció szakos fQiskolai hallgató, 2006)

Médiapolitika mindig volt, csak nem mindig nevezték annak. A kormányzat ugyanis közölni akar valamit a kormányzottakkal, szeretné befolyásolni a közvéleményt. A befolyásolás eszköze az újság, a rádió, a televízió, az internet, az eszközrendszert mqködtetQ elképzelés pedig a médiapolitika. Ezzel a rövid összefoglalással akár be is fejezhetnék a gondolatmenetet. De talán mégis érdekesek lesznek a részletek, amelyekbQl kiderül, hogy mintegy száz esztendeje van médiapolitika, csak akkor még nem ismerték a média kifejezést.

1. /Hogyan lett a sajtópolitikából médiapolitika?/
A rádiónak köszönhetQ, hogy a sajtópolitikából médiapolitika lett, és vége szakadt az újságok uralmának. Nem annak a rádiónak, persze, amely mqsort sugároz. Hanem a katonai kísérleteknek, amelyeket a huszadik század elsQ évtizedében folytattak, hogy a csapattestek kapcsolatot teremthessenek egymással. A hadmérnökök értelmezésében nem arra irányult a rádiózás, hogy a vevQkészülék mellett helyet foglaló civilek tájékozódhassanak és szórakozhassanak. Inkább arra, hogy a csapatmozgásokról csak a legilletékesebbek szerezhessenek tudomást. Vagyis a rádiózás akkor még az információk titkosítását jelentette.

A konstruktQrök szinte egyszerre kísérleteztek a civil (nyilvános) és katonai (titkos) rádiózással. 1905-ben egy De Forest nevq mérnök állított elQ ráccsal ellátott kételektródás csQt, amely sokkal tisztább hangot eredményezett. Ennek hatására éppen egy évszázada, 1908-ban ugyancsak Q közvetített hangversenyt Párizs legmagasabb pontjáról, az Eiffel-toronyból. Csupán azért nem írhatjuk, hogy ez volt az elsQ rádiómqsor, mert Puskás Tivadar akkor már másfél évtizede mqködtette a Telefonhírmondót, amelynek néhány száz budapesti elQfizetQje zenét és idQjárás-jelentést hallgathatott.

Miközben az ünnepelt tenor, Benjamino Gigli hangja szállt az éterben, az Eiffel-torony másik emeletén hadmérnökök kísérletezték ki a titkos rádiózás részleteit. Néhány év múlva, az elsQ világháborúban már adó- és vevQkészülékek is bekapcsolódtak a katonai egységek közti információáramlásba. Igen ám, de a rádióösszeköttetés még nem mqködött kifogástalanul, ezért aztán a német, illetve az angol hadvezetés szolgálatban tartotta a postagalambokat. A katonai célokra edzett szárnyasok a hanghullámok révén továbbított üzenetekkel párhuzamosan szállították az információkat. És bár sokan estek áldozatul az ellenük kiképzett sólymoknak, az életben maradt galambok megbízhatóbban juttatták célba a titkos információkat, mint a rádiók.

2. /Hogyan lett a titkos információból nyilvános tájékoztatás?/
A másik ok pedig, amely kétségessé tette a katonai kísérletek sorsát, az Egyesült Államok hadba lépése volt. 1917-ben a világ legerQsebb hadiipara is mozgásba lendült, és üzletet látott a rádiókészülékek gyártásában. Csakhogy nem sokkal késQbb befejezQdött a háború, és vevQkészülékek százezrei halmozódtak fel az amerikai hadsereg raktáraiban. A géhások igyekeztek túladni rajtuk, ez azonban nem sikerülhetett, mert a civil társadalomból hiányzott a fogadókészség. Miért vette volna meg bárki is a rádiót? A titkos katonai információk kedvéért? Ezek legföljebb a kémeket és a rádióamatQröket érdekelték, nem lehetett iparágat építeni rájuk.

Ekkor került elQtérbe az az ötlet, amelyet már Puskás Tivadar, az egyébként Amerikában, a híres Edison laboratóriumában tanult magyar mérnök pendített meg: mqsorral kellene kecsegtetni az érdeklQdQket. A zárt rádiót ki kellett nyitni, nyilvánossá kellett tenni. Nem véletlen, hogy erre a feladatra egy amerikai energiatermelQ (áramszolgáltató) magáncég vállalkozott a húszas évek legelején. Hamarosan a szappanoperák, vagyis a folytatásos rádiójátékok is elterjedtek, és óriási népszerqségre tettek szert. A családtagok esténként körbe ülték a living room (a nappali) fQ helyén álló rádiót, hogy mindig azonos idQpontban meghallgassák, majd megvitassák az esedékes folytatást. A sorozat pedig onnan kapta a szokatlan nevét, hogy a hangjátékot elQször egy kozmetikumokat gyártó cég támogatta anyagilag.

A reklám és a rádiómqsor szerves kapcsolatára jellemzQ egy 1936-os mozzanat. Amikor Spanyolországban kitört a polgárháború, a legnagyobb amerikai rádiócsatorna egy német származású újságírót küldött a hadszíntérre. Véres csata dúlt a francia határ közelében. A tudósító kibérelt egy tanyát a hegyen, a házból kivezette az áramot a meredély szélén álló szalmakazal tetejére, hogy mikrofonnal a kezében, mintegy a csata fölé hajolva közvetíthesse az eseményeket. Bejelentkezett a New York-i stúdióba, hogy megkezdhesse veszélyes munkáját, amikor a technikus türelmet kért tQle. ElQbb a reklámblokkot kellett adásba adnia.

3. /Ki ossza el a frekvenciát?/
Láttuk, hogy a huszadik század elsQ felében az addig egyeduralkodó sajtó mellé lassan, de fokozatosan felsorakozott a rádió. Ha tehát a kormányzat a maga oldalára akarta állítani a közvéleményt, akkor már nemcsak az újságokat kellett befolyásolnia, hanem a rádiókat is. A rádióval együtt megjelent a frekvencia-elosztás gondja. A hanghullámok ugyanis követik a domborzatot, és a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everest-et figyelembe véve mintegy kilenc kilométeres sávban terjedhettek. A szqkös frekvenciakészletet valakinek szét kellett osztania, erre vállalkozott az állam. A végrehajtó hatalom döntötte el, hogy melyik érdekcsoportnak jusson frekvencia, azaz mqsorsugárzási és profitszerzési lehetQség. Az elosztás mikéntjét nevezzük médiapolitikának.

Magát a média kifejezést a húszas évek elsQ felében kezdték használni a szakemberek, amikor angolszász nyelvterületen létrejöttek az elsQ rádióállomások. A szakmai fogalom az ötvenes évek elején örökült át a köztudatba, amidQn az amerikai otthonok eldugott szögletébe számqzték a rádiókészüléket, és a helyébe tették a televíziót. Minél népszerqbb lett az új médium, másnap annál inkább beszéltek mqsoráról az iskolában, a kávéházban, a fodrásznál, a meccsen, a munkahelyen. De ha az újságolvasók, rádióhallgatók és tévénézQk nem akarták külön-külön megnevezni a tegnap megismert információ vagy élmény forrását, akkor a három lehetséges kifejezés helyett a negyediket, az általánosítót használtak: a médiát.

4. /Mi tehát a médiapolitika?/
Mutatóba néhány meghatározás. „Ha a sajtópolitikát a szöveg fölötti hatalom jelenti, akkor a médiapolitikát a képpel és hanggal dúsított szöveg fölötti hatalom. Médiapolitika tehát a képpel és hanggal dúsított szöveg fölötti hatalom.” „A médiapolitika az információhálózatok ellenQrzése. A médiapolitika a média szabályozása. A médiapolitika a média ellenQrzése és politikai célú felhasználása. A médiapolitika a politika hatalma a média fölött. A médiapolitika olyan tevékenység, amelynek révén a hatalom viszonyul a nyilvánossághoz. A médiapolitika célja, hogy összhangot teremtsen a médiához kapcsolódó közérdek és magánérdekek között.

A meghatározások között van egyszerq és bonyolult, lényegre törQ és részleteket halmozó, akad médiakutatótól és médiapolitikustól származó. Azért nem említem a szerzQk nevét, hogy arra összpontosíthassuk a figyelmet: mi a közös ezekben a meghatározás-kísérletekben. Azt sugallják, hogy a médiapolitika a médiumok politikai alávetettségét jelenti. Ez diktatúrában magától értetQdQ. Éppen csak bimbózó demokráciában is evidens ugyan, de röstellendQ, vagyis kendQzendQ a nyilvánosság elQtt. Elv és gyakorlat kettQssége rajzolódik ki a meghatározásokból. Ezzel a kétarcúsággal magyarázható, hogy a médiapolitikusok nem szívesen fejtik ki nyilvánosan a gondolataikat.

Ha eszményi képet festenek a hatalom elképzeléseirQl, akkor nevetségessé teszik magukat a médiában dolgozó szakemberek elQtt. Ha viszont nem akarják leleplezni magukat és pártjukat, akkor a megnyilvánulásuk semmitmondó, és nevetségessé teszik magukat a médiafogyasztók elQtt. A legQszintébbnek hat az a meghatározás, amelyet nem médiakutatótól és nem médiapolitikustól hallottunk, hanem egy kommunikáció szakos fQiskolai hallgatótól. Vizsgán felsorolta a legjellemzQbb definíciókat, majd a saját szavaival így foglalta össze a lényeget: A médiapolitika a média kormányzása.

5. /Tájékoztatás vagy tájékozódás?/
Ha médiapolitikai szempontból kellene összefoglalni a huszadik század elsQ hét évtizedét, akkor a felvilágosult abszolutizmus egyik kifejezését vehetnénk kölcsön: a tájékoztatást. Az inkább közvetlen, mint közvetett eszközökkel állami ellenQrzés alá vont sajtó, rádió és televízió az állampolgárok egyoldalú informálását, tájékoztatását szolgálta. Nem véletlen, hogy a több csatornából való tájékozódásra éppen a polgári demokráciában, elsQsorban angolszász nyelvterületen adódott lehetQség. Ott, ahol kifejlQdött és meghatározóvá vált a kereskedelmi rádiózás, televíziózás.

E felfogás ellentettje a kelet-európai gyakorlat. Három szemléletes példa. Az elsQ a Trianon utáni helyzettel hozható összefüggésbe. A múlt század húszas éveiben a történelmi Magyarország területén kialakult utódállamok (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) nem engedték be a magyar nyelvq sajtótermékeket. Ezért a rádiózást kezdte fejleszteni a magyarországi politikai elit, elvégre a hanghullámoknak nem lehet határt szabni. Válaszul Románia és Jugoszlávia (kisebb mértékben Csehszlovákia) megdrágította a rádió vevQkészülékeket, ezzel megnehezítette a magyar származású lakosok tájékozódását. A második példa a második világháborúból való. Magyarország német megszállása után, 1944 áprilisától a zsidónak minQsített állampolgároknak be kellett szolgáltatniuk a rádiókészüléküket, sQt a telefonjukat is. Az államhatalom megfosztotta Qket a tájékozódás lehetQségeitQl.

A harmadik példa a hidegháború viszonyait jellemzi. A múlt század ötvenes éveitQl az amerikai szenátusnak kevesebbe került az Amerika hangja és a Szabad Európa anyagi támogatása, mint a Szovjetuniónak a két rádió zavarása, hogy a szocialista országok állampolgárait megóvja az ideológiai fellazítástól . A Kelet-BerlintQl Vlagyivosztokig kiépített zavaróállomás-láncolat 1969 nyarán vált fölöslegessé. Július 21-án, 3 óra 56 perckor Neil Armstrong amerikai qrhajós ugyanis vastag talpú csizmájában ereszkedett le a Holdra. ErrQl a pillanatról mondta: Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek. Mozgását egyenes adásban közvetítette a televízió, a csizma nyomát egyszerre félmilliárd ember nézhette a csillámló holdporban. Magyarországon felvételrQl láthatták a médiatörténeti jelentQségq eseményt, Kínában még úgy sem. Az idQsebb kínaíak közül néhány százmilliónyian ma sem tudják, hogy idestova négy évtizeddel ezelQtt ember járt a Holdon.

6. /Állami túlhatalom vagy utóvédharc?/
A mqholdak révén tehát sokszorosára tágult a frekvenciatartomány. Az analóghoz képest újszerq digitális tartalomtovábbítás pedig csökkenti az állami médiabefolyásolás lehetQségeit. Egyre kevésbé van szükség arra, hogy az állam határozza meg: ki kapjon, és ki ne kapjon frekvenciát. A politika azonban nem szívesen mond le a média befolyásolásáról, ragaszkodik a hatalomhoz. Miközben a parlamenti pártok a nyilvánosság elQtt alig állnak szóba egymással, a digitalizációra való átállást 2007 végén úgy iktatták törvénybe, hogy a két legerQsebb párt, a Fidesz és az MSZP megállapodott egymással. A hozzájuk közel álló tévécsatornát, egyfelQl a HírTV-t, másfelQl az ATV-t becsempészték a legolcsóbb mqsorcsomagba, hogy minél több választópolgár kaphassa meg az üzeneteiket.

A közeljövQben beterjesztendQ médiatörvény-tervezet is a politikának megfelelQ módon szabná meg a változások irányát. Nem csökkentené a politikai befolyást, hanem éppenséggel erQsítené. Valamiféle médiabíróság helyettesítené az Országos Rádió és Televízió Testületet, szigorú gondolatrendQrségi jogosítványokkal. A politikai elit szívesen érvényesítené akaratát a magyar nyelvq médiában, de megítélésünk szerint erQfeszítéseibQl már csak arra telik, hogy megtartsa gyöngülQ hatalmát. A parlamenti pártok médiapolitikusai csupán utóvéd-harcot folytatnak, amely akár évekig is elhúzódhat, persze. Lehet, hogy sikerül rákényszeríteniük a médiára a politika akaratát, de csak idQ kérdése, hogy a média mikor szabadul ki a politika fogságából. A még el sem fogadott médiatörvény-tervezet aligha bír ki csaknem tizenhárom esztendQt, mint az 1996 eleje óta érvényes jelenlegi törvény. A médiában még érzékelhetQ állami túlhatalom kudarcra van kárhoztatva.

7. /Vannak-e új lehetQségei a médiapolitikának?/
De ha csökkenQ félben van az állami médiapolitika jelentQsége, akkor mivel foglalkoznak majd a médiapolitikusok? Nem maradnak munka nélkül. Egy példa. Magyarországon körülbelül egymillióra rúg a halmozottan hátrányos helyzetqek száma. A falun vagy pláne tanyán élQ öreg, szegény és beteg emberek a nyugdíjba vonulás után óhatatlanul nehezebb anyagi körülmények közé kerülnek. ElsQ dolguk lemondani a megyei napilapról, amelyre évtizedekig fizettek elQ. Már csak ingyenes újságokat olvasnak - hirdetési vagy önkormányzati lapot -, amelyeket bedobnak a postaládájukba. Nyilvánvaló, hogy a médiapolitikával foglalkozó törvényhozóknak olyan helyzetet kellene teremteniük, amely arra serkentené az ingyenes újságok kiadóit, hogy az eddiginél több információval lássák el a hatvannál idQsebb olvasókat.

Azokat a médiafogyasztókat, akik 2007-ben, a közszolgálati rádió átprofilírozása következtében elveszítették hagyományos információs és szórakoztató csatornájukat, a PetQfi-adót. Egy európai uniós irányelv miatt néhány hónap múlva, de legkésQbb 2011. december 31-ig a magyarországi televíziókat át kell állítani a digitálisan sugárzott tartalom vételére. Ennek eszköze a set top box nevq adapter, amely azonban nem minden készülékbe építhetQ be. Épp azokéba nem, akiket sikerült megfosztani a nyomtatott, majd rádiós tájékozódás lehetQségétQl. Csakhogy a milliós választói réteg hamarosan felértékelQdik, a 2010-es országgyqlési választás közelgQ kampányában. A politika és a politikusok létérdeke, hogy megoldást találjanak az aggasztó információs vákumra.

Médiapolitikára tehát változatlanul szükség lesz, de nem egészen úgy, ahogy a médiapolitikusok pillanatnyilag elképzelik.

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Domokos Lajos: Média-hidegháború (Médiafüzetek, 2004/1.)
2. Elek István: Médiapolitikai dilemmák (Heti Válasz, 2004.12.23.)
3. Enyedi Nagy Mihály-Zöldi László: Miért éppen a médiapolitika? (Médiafüzetek, 2004/1.)
4. Kéri László: A háromszög rejtelmei (MÚOSZ Évkönyv 2000, MÚOSZ, Budapest, 2000)
5. Nemes Szilárd: Siker, voks, csillogás (Médiafüzetek, 2004/1.)

II. A Horthy-rendszer médiapolitikája
B-tétel: Ismeretek a sajtóról (Pikó-Wisinger-Zöldi: Általános médiaismeret, 2.1 Mi a sajtó?)

Mottó: „A sajtószabadság fenntartása nemzeti
érdek addig a határig, amíg a sajtó
valóban a nemzet érdekeit szolgálja.
(Gömbös Gyula miniszterelnök, 1932)

1. /Trianon és következményei/
-1920. június 4-e, a trianoni békeszerzQdés után az iskolásgyerekek minden reggel ezzel a rigmussal kezdték az elsQ órát: Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország , sQt még az irkák hátoldalán, hirdetés helyett is ezt lehetett olvasni
-ahol a budapesti sárga villamosok oldalán ez díszelgett: Nem, nem, soha!
-a Trianon (tria-non) egy leleményes szófejtQ szerint három nemet is jelenthet, ebbQl lett a nem, nem soha; a revíziós gondolat szlogenszerq megfogalmazása, hogy nem nyugszunk bele Magyarország szétdarabolásába

a./ az állami búskomorságnak van tárgyi alapja:
-a szövetséges hatalmak harmadára szqkítették a történelmi Magyarországot, az úgynevezett szentistváni birtoktestet, sQt az összezsugorított ország lakossága is a harmadára csökkent
-az arányokat érzékelteti, hogy ha nem számítjuk a történelmi Magyarországhoz lazán kapcsolódó horvát bánságot, akkor a 282 ezer négyzetkilométerbQl 93 ezerre apadt az ország területe, vagyis 33 százalékra csökkent, a lakosság pedig - megint a horvát bánság nélkül - 18 millióról 7,5 millióra
-az elcsatolt területek lakosságából 3,24 millió (30 százaléknyi) volt a magyar, tehát a volt magyar állampolgárok közül minden harmadik magyar származásúnak vallotta magát
-Csehszlovákia 63 ezer négyzetkilométert és 884 ezer magyart kapott (a felvidéki lakosság 30 százalékát), Románia 102 ezer négyzetkilométert és 1,662 millió magyart (az erdélyi lakosság 32 százalékát), a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 21 ezer négyzetkilométert és 420 ezer magyart (a vajdasági lakosság 28 százalékát), Ausztria pedig 4000 négyzetkilométert és 26 ezer magyart (a burgenlandi lakosság 9 százalékát)
-a történelmi Magyarország elveszítette az erdQk 88 százalékát, termQföldek 61 százalékát, a vasútvonalak 62 százalékát, az úthálózat 64 százalékát, az ipartelepek 56 százalékát, a nyersvas 83 százalékát és a bankok 67 százalékát
-az állami médiapolitika egyik feladata az lett, hogy olyan tömegérzületet alakítson ki, amely az úgynevezett revíziós gondolatban öltött testet: a történelmi Magyarország visszaállításában, az elcsatolt területek visszaszerzésében

b./ szociális feszültségek:
@/ vagonlakók:
-az elszakított országrészekrQl százezer számra érkeztek Csonka-Magyarországra a magyar származású köztisztviselQk, családostul együtt
-nincs lakásuk, évekig nyomorogtak és fáztak a vasútállomások holtvágányaira tolt vagonokban
-képtelenek elhelyezkedni képzettségüknek megfelelQen a harmadára szqkült országban (csak háromezer jegyzQre van szükség, holott legalább háromszor ennyi köztisztviselQ tett szert jegyzQi képesítésre)
@@/ a numerus clausus (zárt szám)
-a húszas évek elején fogadta el a parlament, gróf Teleki Pál ösztönzésére, ez az 1920/XV. törvénycikk A tudományegyetemekre, mqegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi egyetemre és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról
-megszövegezése szerint nem a zsidóság ellen irányult, hanem a Horthy-Magyarországra menekült köztisztviselQk egyik gondját akarta megoldani
-hogy a gyerekeik továbbtanulhassanak, az állam korlátozta a nem magyarnak tekintett fiatalok továbbtanulási lehetQségeit
-minden nemzetiség a népszámlálásnál megállapított számarányának megfelelQ mértékben iskolázhatta be az érettségizetteket
-ha a ruszin kisebbség Magyarország lakosságának fél százalékát adta, akkor minden kétszáz érettségizett ruszin fiatal közül csak egy tanulhatott tovább
-a numerus clausus elvileg nem vonatkozott a zsidó fiatalokra, 1867 óta ugyanis izraelita vallású (mózeshitq) magyaroknak számítottak, csakhogy a végrehajtási utasítás a zsidókat nemzetiségnek nyilvánította
-ez azzal a következménnyel járt, hogy az 1910-es népszámlálás adatait vette figyelembe az állam, ez hat százalékot engedélyezett a zsidóságnak
-ha tehát a Csonka-Magyarországon 400 ezer zsidó élt, akkor száz érettségizett zsidó fiatalból csak hat tanulhatott tovább az állami felsQoktatásban
-igen ám, csakhogy történelmi és szociális okok következtében a ruszinok átlagos iskolai végzettségi négy elemi volt, a zsidók hetven százaléka viszont érettségizett
-a numerus clausus tehát lényegét és szellemiségét tekintve a magyarországi zsidóság ellen irányult
-a zsidó diákok közül sokan nem jutottak be a magyar felsQoktatási intézményekbe, külföldi egyetemeken próbáltak továbbtanulni, ha a családi kassza lehetQvé tette
-a fogorvosnak készülQk a bolognai egyetemre mentek, a mérnöknek készülQk a brünni német egyetemre, akik pedig alkalmazott természettudományokat akartak tanulni, a göttingeni egyetemre iratkoztak be, Kármár Tódorhoz, az áramlástan világhírq professzorához, az amerikai qrhajózás késQbbi megalapítójához
-a numerus clausus tehát nem föltétlenül a kormányzati médiapolitika terméke, de egyenes út vezetett tQle az 1938-ban megszavazott elsQ zsidótörvényig
-a sajtó kormányzati pénzzel támogatott része pedig gondoskodott arról, hogy a magyar társadalom vegye tudomásul a faji alapon hozott megszorító intézkedéseket, vagy legalábbis tekintse magától értetQdQnek, hogy százezrek másodrendq állampolgárnak számítanak

c./ A nyilvánosság értelmezése:
-van a német szociológus Habermasnak egy ide illQ mondata: Olyan nyilvánosság, amelybQl körülhatárolható csoportok ki vannak zárva, nemcsak tökéletlen, hanem egyáltalán nem is nyilvánosság.”
-vajon ez mit jelentett a zsidóság szempontjából a két világháború közti Magyarországon?
-kutatók kimutatták, hogy Horthy Miklós országlása alatt mintegy háromszáz törvényt, rendeletet hoztak, amelyek korlátozták a zsidókat állampolgári jogaik gyakorlásában
-az elsQ, 1938-ban elfogadott zsidótörvény még csak Az ország társadalmi és gazdasági egyensúlyának hatékony védelmérQl gondoskodott, a második már hat százalékban szabta meg a zsidók részvételét az ipari és kereskedelmi vállalkozásokban
-aztán következett 1944. március 19-én a német megszállás, amikor Hitler csapatokat küldött Magyarországra, és hamarosan megérkezett Eichmann Qrnagy is, a zsidótlanítás szakembere
-a magyar hatóságok megtervezték a zsidók kiszorítását a nyilvánosságból
-megkülönböztetQ jelzés (sárga csillag) hordására kötelezték Qket, majd megtiltották nekik, hogy keresztényekkel együtt járjanak moziba, színházba, strandra
-néhány nap múlva felszólították Qket, hogy a területileg illetékes rendQrkapitányságon szolgáltassák be a világvevQ rádiójukat, sQt egy qrlapon fel kellett tüntetniük a nevüket, lakcímüket, a készülék gyártmányát és a csövek számát
-néhány nap múlva arra is felszólították a külvilági információktól megfosztott zsidókat, hogy szolgáltassák be a telefonjukat (megakadályozták tehát Qket abban, hogy otthonról kapcsolatot teremtsenek a külvilággal)
-április közepén országszerte felállították a gettókat, és az otthonaikból családostul kiköltöztették a másodrendq állampolgárokat (elszigetelték Qket a társadalomtól)
-államhatalmi eszközökkel fokozatosan légüres teret teremtettek körülöttük; ezzel magyarázható, hogy engedelmesen szálltak be a marhavagonokba, és a vonat meg sem állt Auschwitz-ig (a megsemmisítQ táborokból a magyar zsidóságnak csak a töredéke tért vissza)
-a Nyíregyházán és környékén megjelenQ napilap, a Nyírvidék 1944. május 23-i számában jegyzet látott napvilágot névtelen szerzQ tollából, aki azt fejtegette, hogy eltqntek az utcáról a rúzsos ajkak, a púderezett arcok , vagyis azok a bevagonírozott polgárasszonyok, akiknek volt pénzük a világ hiúságaira
-a zsidók életbQl való kiszorításában része volt a diszkriminatív médiapolitikának is

2. /Öt arcél/
a./ vitéz nagybányai Horthy Miklós, a korszak névadója:
-Ferenc József császár és király egyik szárnysegédje
-ellentengernagy, az elsQ világháborúban Cattarónál megtizedeltette a K. und K.-matrózokat
-az 1919-es kommün veresége után fehér lovon vonult be Budapestre, és bqnös várossá nyilvánította
-két szociáldemokrata újságíró, Bacsó Béla és Somogyi Béla holttestét fogták ki a Dunából, valószínqleg különítményes tisztek gyilkolták meg Qket
-a húszas évek közepén egy újságíró az esetet összefüggésbe hozta Horthy Miklós kormányzóval, felségsértésért ítélte el a bíróság
-Horthy ellentengernagyként vezetett egy tenger nélküli országot, kormányzóként irányította a magyar királyságot
-emigrációban halt meg
-az ország elsQ emberének nincs markáns elképzelése arról, hogy mit kéne csinálni az újsággal meg a rádióval
-mértékadó miniszterelnökének, gróf Bethlen Istvánnak azonban legalább a nyomtatott sajtóról van

b./ Bethlen István:
-erdélyi arisztokrata, aki elveszítette a határon túli birtokait
-konszolidálja az úgynevezett ellenforradalmi rendszert, visszavezeti Magyarországot az európai népek közösségébe
-van elképzelése a nyomtatott sajtóról, de irtózik az elektronikus sajtótól
-jellemzQ, hogy tíz éven át, 1921-tQl 1931-ig volt miniszterelnök, de csak néhány hónappal lemondása elQtt állt elQször a rádió mikrofonja elé, azt is csak egyszer, ráadásul külföldön (Berlinben)
-1945 után szovjet fogságban halt meg

c./ vitéz jákfalvi Gömbös Gyula:
-vezérkari tiszt, részt vett az elsQ világháborúban
-ezek a harmincöt körüli kapitányok - ahogy Qk nevezték magukat -, akik radikális programot dolgoztak ki: gróftalanítani akarták a politikát és zsidótlanítani a gazdaságot
-fajvédQ, van bizonyos szerkesztQi elQélete, bár éppen a sajtópolitikai gyakorlatát kifogásolta kapitánytársa, Kozma Miklós, amikor ezt írta neki, a vezetQ kormánypárt ügyvezetQ alelnökének: Kedves Gyulám! A kormánypártnak nincs sajtópolitikája.
-Gömbös néhány évig meg is orrolt rá, majd újból közeledtek egymáshoz
-ez a barátság is közrejátszott abban, hogy a hadügyi államtitkár, majd hadügyminiszter 1932-ben miniszterelnök lett
-Gömbös Gyula a harmincas évek mérvadó politikusa, neki van a leghatározottabb elképzelése a sajtóban és sajtóval való politizálásról
-Magyarországot elkötelezte Mussolini Olaszországa és Hitler Németországa mellett (elQdje, Bethlen István, és utódja, Teleki Pál fenntartással viseltetett a fasiszta és náci eszmék iránt)

d./ Kozma Miklós és Antall István:
-a Horthy-korszak médiapolitikusai
-Kozma Bethlen István miniszterelnök bizalmasa, Antal Gömbös Gyula miniszterelnöké
-Qk a lovasított szerkesztQk , akik a kávéházi konrádok rosszmájúsága szerint darutollal írtak újságot
@/ Kozma Miklós:
-Gömbös korosztályához tartozik, világháborús katonatiszt, aki 1919-ben Szegeden, Horthy Miklós ellentengernagy környezetében tqnt föl
-Q vezette a hadügyminisztérium nemzetvédelmi osztályát, amelynek feladatta volt Minden, aminek a közhangulatra befolyása van. , Q irányította a hatalom megszerzésére törekvQ Horthyék propaganda-tevékenységét
-1921-tQl Bethlen István miniszterelnök bizalmi embere
-kinevezték a Magyar Távirati Iroda Rt (MTI) elnök-vezérigazgatójává, ebbéli minQségében a munkatársaival felvásároltatta a Telefonhírmondó részvényeit
-a Puskás Tivadar-féle cégbQl hamarosan kifejlesztette a Rádió és Telefonhírmondó Rt-t
-minden érdekelte, ami mai kifejezéssel médiának nevezhetünk, médiabirodalomban gondolkodott
&/ megszervezte az MTI vidéki és külföldi hálózatát
-ahogy monográfusa, Ormos Mária történész megjegyzi, Kozma Miklós a közvetett, tényszerq, hosszú távon ható propagandának volt a híve
&&/ külföldi tanulmányutakon ismerkedett a rádiózással, elsQsorban Németországban és Nagy Britanniában járt, hozott is magával két angol mérnököt, akik jelentQs szerepet játszottak a Magyar Rádió megteremtésében
-a kormányzati bürokráciával folytatott harca eredménnyel járt, 1925 végén egy kormányrendelet a rádiózást állami monopóliummá nyilvánította, az üzemeltetés jogát (koncesszióját) pedig az MTI tulajdonában lévQ Telefonhírmondó kapta meg
-a Magyar Rádió megrendelte az MTI szolgáltatásait, következésképpen az állam a rádió révén anyagilag támogatta a kevésbé nyereséges MTI-t
-1925. december elsején elmondott ünnepi beszédében Kozma Miklós kifejtette: a Magyar Rádió az egyetlen szabad összeköttetési lehetQség elszakított véreinkkel
-kevésbé fennkölten fogalmazott A Magyar Rádió irányelvei címq cikkében, bár még mindig a hivatalos szókészletbQl merített: A rádió fenntartja minden magyarok kultúrközösségét.
-csakhogy az ország területén mindössze egy húsz és egy hatvan kilowattos adótorony található
-Kozma Miklós kiharcolta a százhúsz kilowattos adótorony felépítését, amelynek révén már nemcsak Magyarország legeldugottabb szögletébe jutatta el a Magyar Rádió mqsorát, hanem besugározta a határon túli magyarlakta területeket is
-még mindig megoldatlan, persze, a vevQkészülékek kérdése, ez a kormányzati médiapolitika sebezhetQ pontja
-mint már az elsQ tételben utaltam rá, az úgynevezett utódállamok fölfedezték a rádióhullámokban rejlQ veszélyt, ezért fölemelték a vevQkészülékek árát, és ezzel megakadályozták, hogy a fennhatóságuk alatt lévQ magyarok tömegesen hallgathassák a Magyar Rádió mqsorait
-ezzel magyarázható, hogy a Kozma Miklós-féle rádió nem érte el a propaganda-célját, hatása mintegy kétszázezer magyarországi elQfizetQre korlátozódott
-kedvezQ hatás a színvonalra: különösen irodalmi és komolyzenei szempontból a Magyar Rádió tartalmas mqsorokkal kecsegtette az értelmiségieket és a polgárokat
&&&/ de Kozma Miklós foglalkozott az elektromos távolbalátás ügyével is, a televíziós kísérletekbQl azonban nem lett semmi
-annál jelentQsebb eredményeket ért el két másik területen, a film- és a reklámiparban
&&&&/ felismerte a mozgókép, különösen a propaganda célzatú film jelentQségét, megalapította a Magyar Filmirodát
&&&&&/ létrehozta a Magyar HirdetQ irodát is, hogy megszervezze a hazai reklámpiacot
-akkor most foglaljuk össze Kozma Miklós médiapolitikai törekvéseit:
-a Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondóból a Magyar Távirati Iroda közremqködésével létrehozta a Magyar Rádiót, felismerte a képpel társított híranyag, vagyis a dokumentumfilm jelentQségét, és a reklámlehetQségek kihasználásával (Magyar HirdetQ Iroda) jövedelmezQ vállalkozássá alakította az információk terjesztését és feldolgozását
@@/ Antal István:
-a kenderesi kocsmáros fia, szintén elsQ világháborús katonatiszt, aki fiatalabb Kozma Miklósnál és Gömbös Gyulánál
-1932-tQl Gömbös miniszterelnök sajtófQnöke, majd a fQnöke halála után többször is propaganda-miniszter
-miniszterséget vállalt például 1944. március 19-e, tehát a német megszállás után is
-1945 után halálra ítélték, majd életfogytiglant kapott
-1946-tól 1960-ig ült börtönben (1956-ban nem disszidált)
-kiszabadulása után abból élt, hogy az MTA történettudományi intézet pénzébQl megírta az emlékiratait Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932-1936 címmel (Palatinus, Budapest, 2004), kitqnQ forrásanyag

3. /Irányított demokrácia/
-a korszak egyik kulcsfigurájának, Kozma Miklósnak van egy érdekes gondolatmenete
-1927-ben Olaszországban járt tanulmányúton, és a tapasztalatairól készített följegyzéseiben fejtette ki: „Sajtópolitikát ellenzéki lapok hiányában nem lehet tanulmányozni.”
-szerinte plurális sajtóra van szükség, amelyben a sajtópolitika hasonlít a római Trevi-kútra: több vízköpQ fejbQl áll, amelyeket különbözQ magasságra szereltek, és kisebb-nagyobb ívben csurgatják vagy zúdítják az információkat
-közös a kútfQ, azonosak az információk, különbözQek az értelmezések
-ez az irányított demokrácia, amely a bethleni konszolidáció jellegzetes kifejezése és kifejezQdése

a./ Az újságírók megzsarolása:
-az állam ennek jegyében igyekezett megtartani a lázadozó újságírókat a politika, a végrehajtó hatalom, a revíziós gondolat szolgálatában
-a sajtó történései két szálon alakultak: az egyik a kormányzati törekvések, a másik az újságírói törekvések terepe
-nem mindig találkoztak, de egyaránt politikai térben, ha úgy tetszik: sajtópolitikai térben nyilvánultak meg
-Bethlen István miniszterelnök például háromszor (1921-ben, 1924-ben és 1929-ben) is a parlament elé engedett egy-egy sajtótörvény-tervezetet, szélsQjobboldali politikusok (daru)tollából
-valójában nem támogatta egyik tervezetet sem, csupán jelezni akarta az újságíróknak, hogy az érvényes és szigorú szabályozásnál is rosszabbul járhatnak, jobban teszik hát, ha továbbra is elviselik az 1914-bQl való sajtótörvényt, amely magán viselte a háborús gondolkodás jegyeit

b,/ Hangsúlyváltás a sajtópolitikában:
-Bethlen a húszas évek végén átadta a miniszterelnöki hatalmat, némi átmenet után Gömbös Gyula lett 1932-ben a végrehajtó hatalom feje
-kormányprogramjában a második fejezet (Alkotmányjog és közigazgatás) kilencedik pontjában egy mondat foglalkozik a sajtópolitikával: „A sajtószabadság fenntartása nemzeti érdek addig a határig, amíg a sajtó valóban a nemzet érdekeit szolgálja.”
-alaposabb elemzés nélkül is érzékelhetQ a tartalom viszonylagossága: én, a végrehajtó hatalom feje mondom meg, hogy mi a nemzet érdeke; én döntöm el, hogy a sajtó meddig szolgálja a nemzet érdekeit
-a szolgálat szó önmagában is arról árulkodik, hogy Gömbös Gyula funkcionálisan képzeli el a sajtót és az újságírókat

4. /A Gömbös-féle médiapolitika/
-az újdonsült miniszterelnök, 1932-ben Gömbös Gyula megkérdezte a sajtófQnökétQl, hogy az ellenzéki újságok miért kitqnQek, színesek és mozgékonyak, a kormánypárti lapok pedig miért rosszak, lomhák és unalmasak
-Antal István ezt válaszolta: „Ez azért van így, kegyelmes uram, mert a kormánylapokat neked szerkesztik, az ellenzékieket pedig a közönségnek.”
-Gömbös így felelt: „Az én lapjaimat a közönségnek fogják szerkeszteni.”
-nyomban ki is húzta a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésébQl azokat a pénzösszegeket, amelyeket még Bethlen gróf állapított meg a hozzá közel álló lapok és szerkesztQk számára
-az új miniszterelnök tehát neki nem tetszQ állapotokat talált a sajtóban, ezért bejelentette: „Mint minden vonalon, a sajtópolitikám vonalán is új stílust kívánok bevezetni.”

a./ Reaktív helyett aktív sajtóapparátust igényelt
-„ócska, kopott verklinek” nevezte a Miniszterelnöki Hivatal sajtóapparátusát, amely „Minden nap aláhúzza piros ceruzával a miniszterelnök számára az újságokban megjelent, fontosabb politikai híreket, kiadja a minisztertanácsi és egyéb hivatalos kommünikéket, kiszolgálja a kormánylapokat, cáfolja a hamis tudósításokat, engedélyezi az új idQszaki újságokat, s azután két órakor bezárja az üzletet.
-a reagáló, reaktív sajtóapparátus helyett kezdeményezQ, aktív apparátust igényelt: A sajtófQnökségnek egy állandóan talpon álló, mozgásban lévQ, éber és aktív harci szervnek kell lennie.

b./ Sofort sajtóprogramot dolgoztatott ki:
-a gömbösi sajtópolitika úgynevezett sofort (német: rögtön, azonnal) programja három lényeges mozzanatot tartalmazott
@/az elsQ évben, 1933-ban tömegeknek szóló, népszerq és olcsó reggeli lapot kell megjelentetni
@@/a második évben, 1934-ben magasabb színvonalú, terjedelmesebb, fQként az értelmiséghez szóló reggeli lapot, arányosan kisebb példányszámban
@@@/ a harmadik évben, 1935-ben pedig egy délutáni bulvárújságot

c./ Milyen a magyarországi sajtó helyzete?
-Antal István a hetvenes években megírta ama bizonyos memoárját, amelyben így jellemzi a harmincas évekbeli sajtó állapotát: Nálunk csak minden tizenötödik-huszadik felnQtt ember vesz újságot, míg Nyugat-Európában minden ötödik vagy harmadik ember napi újságvásárló.
-majd kifejti, hogy nálunk „Tucatjával vannak olyan ezer lakosnál is nagyobb községek, ahová naponta tíz-tizenöt hírlapnál több újságpéldány nem érkezik.”
-akkoriban egy újság tíz-tizenkét fillérbe került (mai áron száz-százhúsz forintba)
-összehasonlításképpen: egy tojás két fillért kóstált, a napszám egy pengQt ért, a zsellérháztartásban az egy fQre jutó étkezés egyenértéke nem érte el a huszonöt fillért
-jellegzetes példa: Gömbös Gyula találkozót kezdeményezett néhány íróval
-elhúzta elQttük a mézes madzagot, többen hajlottak is volna az együttmqködésre
-ekkor a kor talán legismertebb írója, Móricz Zsigmond elQhúzott egy papírt, amelyre följegyezte, hogy mit reggelizik, ebédel és vacsorázik egy zsellér: reggelire ciberelevest, ebédre ciberelevest, vacsorára ciberelevest
-a miniszterelnök bosszúsan legyintett, és többé nem keresett kapcsolatot a néphez közel álló írókkal
-ettQl kezdve nem a népi írók segítésével akart kapcsolatot teremteni a szavazók tömegeivel, hanem az újságírók révén

d./ A Függetlenség rövid és tanulságos története:
-újságot eddig nem (vagy alig) olvasóknak készült reggeli napilap
-négy fillérbe került (mai áron negyven forint; a Blikkért 69 forintot, a Magyar Nemzetért 145-öt kérnek)
-jellemzQ, hogy az új és hatalmas rotációs gépet Gyula vezérnek nevezték el a nyomdászok
-Antal István Miskolcról szerzQdtette az új fQszerkesztQt, a 31 éves Hubay Kálmánt, és mellé tehetséges vidéki újságírók érkeztek a fQvárosi szerkesztQségbe
-minél kevesebb okoskodásra kérte Qket, minél több hírszolgálatot kért tQlük, mondván: szinte észrevétlenül kell érvényre juttatni a gömbösi politika szellemét
-nem tetszett neki az elsQ szám vezércikke, át is írta
-a késQ esti órákat a nyomdában töltötte, ahol korrigált , vagyis a miniszterelnöki sajtófQnök szerkesztette, ha úgy tetszik: cenzurázta a Függetlenséget
-a lap vidéki változata este tízkor került ki a nyomdából, hogy elérje a vasúti fQvonalakon közlekedQ éjjeli vonatokat, reggelre pedig eljutott minden nagyobb állomásra
-onnan lehetett továbbítani az elQfizetQkhöz és a kávéházakba
-néhány hónap múlva felszökött a példányszáma 150 ezerre, önfenntartó lett
-Antal István kezdhette a második kormánylap alapítását
-Gömbös Gyula a harmadik lap alapítását is megérte, majd nem egészen ötvenévesen vesebetegségben hunyt el
-még megérte azonban az úgynevezett dömpingújság-háborút

e./ Mi a dömpingújság-háború?
-dömping: közgazdasági szakkifejezés, azt jelenti, hogy egy termékért kevesebbet kérnek a piacon, mint amennyibe az elQállítása került
-ennek oka lehet a termék piacra való bevezetés, a konkurens termék lehetetlenné tétele; lehet gazdasági vagy éppen politikai természetq
-a korabeli szaknyelv dömpingújságnak nevezett minden olyan sajtóterméket, amelyet nem kizárólag az újságolvasó közönség tartott el
-a Függetlenség például 150 ezer pengQ kezdQtQkével indult, és havi 25 ezret kapott a Miniszterelnöki Hivataltól
-így tarthatta a négyfilléres árat, ami harmadrésze a kizárólag a vásárlók pénzébQl eltartott újságokénak
-ezt okkal nehezményezték a drágább lapok kiadói és szerkesztQi
-a Függetlenség a harmincas évek második felében lett nyereséges, amikor elérte a 200 ezer példányt
-ezáltal Gömbös Gyula és utódai megközelítették a legszegényebb néprétegeket is
-az újságdömping-háború azzal fejezQdött be, hogy a kormánypárti újságírók szinte egyöntetqen kiléptek a Magyar Újságírók EgyesületébQl, létrehozták a saját szakmai és érdekvédelmi szervezetüket
-ebbQl lett késQbb a Magyar Sajtókamara

5. /Mi a Sajtókamara?/
-fekete betqkkel írta be nevét a magyar sajtó történetébe
-alapítóját és vezetQjét, Kolosváry-Borcsa Mihályt mint háborús bqnöst végezték ki a második világháború után
-miközben a Sajtókamara az újságírói érdekvédelem leghatékonyabb szervezQdése
-az ellentmondás csak látszólagos

a./ Milyen elQnyökkel járt a kamarai tagság?
-aki a Sajtókamara tagja lett, azt nem vitték el katonának (ez életfontosságú lehetett a második világháborúban)
-aki a Sajtókamara tagja lett, annak nem kellett sorba állnia a szqkös körülmények között; a Hangya-üzletekben hozzájuthatott olyan közszükségleti cikkekhez, mint például a cukor, a tej, a zsír (ez létfontosságú lehetett a hadigazdaság éveiben)
-aki a Sajtókamara tagja lett, az ingyen utazhatott a Magyar Államvasutak vonalain
-de ki lehetett a Sajtókamara tagja?
-akinek volt keresztlevele

b./ Milyen hátrányokkal járt a kamarai tagság?
-akinek viszont nem volt keresztlevele - zsidónak született, vagy zsidónak számított, mert a fölmenQi között akadt zsidó -, azt nem vették föl a Sajtókamarába
-a magyar újságíró-társadalom csaknem ötven százalékát kizárták a Sajtókamarából
-mit jelentett ez?
-azt, hogy behívták Qket katonának, vagy elvitték munkaszolgálatba, és nagy valószínqséggel nem tértek vissza a Don-kanyarból
-a kizárás azt is jelentette, hogy állás híján nem kaphattak cukrot, lisztet, zsírt, tejet, tehát közszükségleti cikkeket a Hangya-boltokban, pénz híján pedig nyomorogtak
-a Sajtókamarából való eltávolítás azt is jelentette, hogy nem utazhattak ingyen, és nem vehettek igénybe egyéb szolgáltatásokat
-akit kizártak a Sajtókamarából, az kiszorult az életbQl
-nem csoda, ha ennek a hatékony szakmai és érdekvédelmi szervezetnek a vezetQjét háborús bqnösként kezelték 1945 után

6. /Volt-e tudatos médiapolitikája a Horthy-rendszernek?/
-volt, de technikai lehetQségek híján inkább sajtópolitikának nevezhetjük
- a Horthy-rendszer sajtópolitikájának bázisa a nacionalista felfogás, egyik pillére a revíziós gondolat, a másik pedig a faji alapon végzett szelekció
-a sajtópolitika célja, hogy Magyarország lakóit felkészítse a háborúra, az elcsatolt területek visszaszerzésére
-a második világháború bekövetkezett, az ország területe körülbelül ötven százalékkal megnQtt
-a német szövetségi rendszerbe való betagozódás azonban tragédiába torkollott: egymillió magyar állampolgár halt meg, a második világháború utáni békeszerzQdés értelmében pedig Magyarország visszaszorult a trianoni határok mögé
-a revíziós médiapolitika tehát nem járt eredménnyel

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Búza Péter: Tarján Mqvek Részvénytársaság (In: Tarján Vilmos: Bedeszkázott riporter, Budapesti VárosvédQ Egyesület, Budapest, 2007)
2. Gergely JenQ: Adatok az Antal-Gömbös-féle dömpingsajtó megteremtéséhez (Múltunk, 2004/2.)
3. Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról, különös tekintettel az 1919-1944 közötti magyar sajtó történetére (Századok, 1979/5.)
4. Sipos Balázs: Sajtópolitika a két világháború közötti Magyarországon (Médiafüzetek, 2004/1.)
5. Varsányi Erika: Hírlap vagy pártlap? (Múltunk, 1999/3.)

III.
A koalíciós korszak médiapolitikája (1945-48)
B-tétel: Ismeretek a sajtóról (Pikó-Wisinger-Zöldi: Általános médiaismeret, 2.6 A digitális sajtó)

Mottó: „Én mint tudósító nem
hiszek, hanem jelentek.”
(Varannai Aurél újságíró)

-az új, demokratikus rendszer a szuronyok hegyén jött létre
-az ország területén nemcsak idegen csapatok harcoltak egymással, hanem a gyQztes, a Vörös Hadsereg a második világháború befejeztével itt is maradt
-1945 tavaszán még folytak a harcok, amikor a felszabadított településeken már szervezték a közigazgatást és közellátást, sQt gondoskodtak az újság megjelenésérQl is

1. /A nyomtatott sajtó jelentQsége 1945 után/
a./ eszményített változat:
-1955-ben Máriássy Félix filmet forgatott Karinthy Ferenc Budapesti tavasz címq regényébQl
-a fQváros ostroma idején játszódó történetet azzal fejezi be, hogy egy rikkancsot mutat a romok között
-a korszak egyik leghíresebb színésznQje, Ruttkai Éva emel a magasba egy újságot, és lelkesült arccal kiabálja, hogy Szabadság! Szabadság!

b./ valóságos változat:
Fazekas György Miskolc-Nyizsnyij Tagil-Miskolc címq emlékiratából (MagvetQ, 1979.) kifejti, hogy Miskolc városában akadozott az áramellátás, és áramszünetben úgy nyomtatták a Magyar Kommunista Párt helyi lapját, hogy Vasgyári elvtársaink hosszú vasrudakat készítettek a rotációs gép meghajtó kerekébe, s attól kezdve mégis elQállítottuk a Szabad Magyarországot. Kéziratainkat petróleumlámpa vagy gyertya fényénél kézzel is kiszedték, ólomsorrá alakították derék nyomdászaink. Az öntQgép alatt fával és koksszal táplált tqz olvasztotta az ólmot, hogy az öntvények elkészülhessenek. A rotációs gépet végül az internáló táborból kölcsönzött fiatalabb emberek - egymás csoportjait ötpercenként váltva - tekerték.
-majd az emlékirat szerzQje azt részletezi, hogy a miskolci újságírók miként tájékozódtak: MTI-szolgáltatás nem volt. Közvetlen kapcsolatunk a területi bizottsággal, a megyei pártbizottsággal és a helyi pártszervezetekkel volt ugyan, de a tQlük kapott híranyag lassan vánszorgott be. S közben folyt a háború, az embereket mindennél jobban érdekelte: hol áll az arcvonal, mikor jön el a béke. Mi tehát valamennyien már kora hajnalban nyaggatni kezdtük a rádiókészülékeket. Moszkvát, Londont fogtuk, és a berlini adásokat is, hiszen a rugalmas visszavonulásról szóló hírek segítettek a hadi helyzetet megítélni. Kora délelQtt összegyqltünk a szerkesztQségben, és egyeztettük a híreket.
-a két idézetbQl érdemes kiemelni három jellemzQ mozzanatot
@/ a Szabad Magyarország a Magyar Kommunista Párt közvetlen irányításával mqködik
@@/ az újságot internáltak kényszermunkája révén állítják elQ
@@@/ egyéb információforrások híján az újságírók tájékozódásban szerepet kapnak a különbözQ nyelvq és irányzatú rádióállomások
-az elsQ két mozzanat arra utal, hogy a háborút követQ koalíciós korszak megtorlással és a sajtó politikai befolyásolásával kezdQdik
-a harmadik pedig arra utal, hogy okkal beszélhetünk a korszakban valamiféle médiapolitikáról, elvégre az új politikai elit tagjai nemcsak a nyomtatott sajtót veszik figyelembe, hanem a rádiót is használják
-igaz, hogy a rádiót szinte kizárólag csak az újságírók használják: tájékozódnak, hogy tájékoztathassanak
-mielQtt azonban sort kerítenénk a korszak úgynevezett médiapolitikájára, nézzünk meg néhány jellegzetes arcélt az 1945-56 közti idQszakból!

2. /Ahány ház, annyi médiabirodalom/
-a második világháború után látszólag minden úgy folytatódott, mint ahogy az utolsó békeévben, 1938-ban abbamaradt: a médiumok viszonylag demokratikusan, az irányított demokrácia keretei között mqködtek
-az országgyqlésben vitatkoztak a kormánypártok és ellenzéki pártok, a lapok a legmarkánsabb világnézeteket képviselték, az emberek parlamentáris formában fejthették ki nézeteiket a nyilvánosság elQtt
-eközben Budapesten, az Oktogon téren lévQ lámpavasra tömegek elQtt húzzák föl háborús bqnös keretlegényeket
-eközben az igazoló bizottságok köztisztviselQk ezreit fosztották meg állásuktól az 1938 és 1945 közötti magatartásukért
-eközben újságírók százait zárták ki a szakmai szövetségbQl, hasonló okból
-eközben a Magyarország területén állomásozó szovjet katonák lányokat, asszonyokat erQszakolnak meg, és a járókelQk karjáról lecsatolják az órát (Hegedqs András így jellemzi 1945-ös lelkiállapotát: Szinte örültem, amikor február utolsó napjaiban két szovjet katona a Damjanich utcában lecsatolta a karórámat: jobban megérdemelték, mint én! )
-eközben a második világháborúban gyQztes hatalmakat Vorosilov marsall képviselte Budapesten
-eközben soha nem látott mértékben értéktelenedett el a pénz (az infláció mértékére jellemzQ Háy Gyula író korabeli tapasztalata: ha valaki az utcán elejtett egy bankjegyet, nem volt érdemes lehajolni érte, mert mire a pénz földet ért, értéket vesztette)

a./ Ki a gazda?
-az elsQ szabad parlamenti választást 1945 novemberében a Független Kisgazdapárt nyerte, a Rákosi Mátyás vezette Kommunista Párt pedig elvesztette
-a helyzet mégis az, hogy a koalíciós kormány erQs emberei a Moszkvából érkezett magyar kommunisták közül kerültek ki, az ötös fogatba (Rákosi Mátyás, GerQ ErnQ, Révai József, Farkas Mihály, Vas Zoltán) azonban nem sorolják a szintén szovjet emigrációból hazaérkezett Nagy Imrét, az agrárügyek szakértQjét
-akármelyik párt szerez elsQbbséget a parlamentben, a belügyminisztériumot sosem engedi ki a kezébQl az MKP
-a választási eredményektQl függetlenül az határozza meg a magyar belpolitikát, hogy országunk a Szovjetunió érdekszférájába tartozik
-jellemzQ az a beszélgetés, amelyet Varannai Aurél vet papírra a Toll és bilincs címq emlékiratában (Gondolat, 1989)
-mint a Reuter s budapesti tudósítója üldögélt a parlamentben, amikor odalépett hozzá Rákosi Mátyás, a magyar kommunisták vezetQje, aki szóba hozta a hét eseményét: egy frissiben leleplezett összeesküvést, amelyrQl a liberális újságíró következetesen úgy tudósította az angol hírügynökséget, hogy állítólagos összeesküvés: -Maga nem hiszi, hogy összeesküvés volt? - förmedt rám. Nagyon nyugodtan válaszoltam, és megmagyaráztam, hogy én mint tudósító nem hiszek, hanem jelentek.
-a report eredeti jelentése ugyanis jelentés, a riporter tehát jelent
-a megjegyzés nemcsak a korszak, hanem a mi szempontunkból is szemléletformáló jelentQségq

b./ Mi az újságíró dolga?
-Lenin óta a hatalomra került kommunista pártvezetQk úgy tartották, hogy a sajtó kizárólag propaganda-eszköz, az újságíró pedig propagandista, akinek nem az a dolga, hogy ellenQrizze a történteket, hanem hogy a pártjának megfelelQ tálalásban közölje Qket
-az újságíró tehát ne járjon utána a részleteknek, hanem higgyen (vagy legalábbis hitesse el az adott politikai csoportosulás felfogását a történtekrQl)
-ezzel ellentétben az angolszász sajtóhagyományokon nevelkedett liberális tudósító úgy véli: az újságírónak nem az a dolga, hogy higgyen, hanem hogy legalább két hiteles forrásból ellenQrizze a történteket
-Varannai Aurél késQbb meg is szenvedte, hogy vitába szállt Rákosival; letartóztatták: éveket töltött börtönben
-emlékiratában részletezi, hogy az ÁVH-s kihallgató tisztet miként próbálta meggyQzni: A kommunizmusnak nem azok a magamfajta meggyQzQdéses liberálisok a legveszélyesebb ellenségei, akik elmondják vagy megírják álláspontjukat - ha lehet -, de sosem fognak sem összeesküdni, sem fegyvert ragadni.
-vagyis azok az újságírók veszélyesebbek, akik tömeglapnál dolgoznak, és a cikkeik révén képesek tízezreket kivinni az utcára
-ezt a szakmai tanulságot hasznosítják késQbb, a Kádár-korszakban

c./ Pártok irányítása a szellemi életben:
-a sokpártisággal jellemezhetQt koalíciós korszakban másként alakultak a sajtóviszonyok, mint az angolszász nyelvterületen
-ott: függetlenség a politikai csoportosulásoktól, itt: ahány párt, annyi lap
-mindegyik parlamenti pártnak megvan a maga újságja: a kommunistáknak a Szabad Nép, a szociáldemokratáknak a Népszava, a kisgazdáknak a Kis Újság
-még a polgári radikálisoknak is van egy színvonalas hetilapjuk, a Zsolt Béla szerkesztette Haladás
-de nemcsak a sajtót jellemzi a pártirányítás, hanem a szellemi élet egyéb területeit is
-például mindegyik nagyobb pártnak van filmvállalata
-a Valahol Európában-t, Radványi Géza világhírq filmjét az MKP gyártatta, a Talpalatnyi földet, Bán Frigyes hasonlóképpen híres filmjét pedig a parasztpártiak hozták tetQ alá
-a szellemi élet szétparcellázása a médiapolitika szempontjából azt jelentette, hogy a legjelentQsebb világnézeti irányzatok elég markáns elképzelést alakítottak ki a sajtó és a rádió mibenlétérQl
-mi több: elképzelésük mögött szervezet, pénz és hatalom is rejlett, médiapolitikájuk hitelesnek tekinthetQ tehát
-az más kérdés, hogy a legfQbb harc nem az újságokban zajlott, hanem az újságok között, vagyis nem egy lap hasábjain csaptak össze a politikai vélemények, hanem az egyik párt lapja vitatkozott a másik párt lapjával
-a rádióban eleve nem dúlhatott a „médiaháború”, mert állami tulajdonban maradt
-a végrehajtó hatalom annyira fontosnak tartotta, hogy nem adta ki a kezébQl

d./ Összefoglalás:
-a szuronyok hegyén létrejött Magyar Köztársaságban a sokféle szándék izgalmas káoszba torkollott
-a kusza rendszerbe valamiféle rendet próbált vinni a tájékoztatásügyi miniszter, aki a közös nevezQt kereste
-a sokrétqség színes és érdekes káoszt eredményezett a magyarországi médiavilágban, az utána következQ egyértelmqség viszont szürke és unalmas diktatúrát
-a káoszban még nincs monopóliuma a Rákosi-Révai-féle médiafelfogásnak, de hegemóniája már van
-a monopólium kizárólagosságot, a hegemónia elsQdlegességet jelent
-a folyamat folytatása: hogyan lesz a hegemóniából monopólium?

3. /Négy arcél/
a./ Rákosi Mátyás:
-a korszak talán legtehetségesebb és leggyqlöltebb politikusa
-Adán született, a szegedi középiskolában Babits Mihály tanította (amikor Babits élete utolsó hónapjaiban már nem tudott beszélni, az úgynevezett beszélgetQfüzetek egyikében ezt írta hajdani tanítványáról: Legjobb tanuló. Stréber. )
-a Keleti Akadémián végzett, öt nyelven beszélt
-az elsQ világháborúban tiszt (hadnagy)
-1919-ben a Tanácsköztársaság legfiatalabb népbiztosa, a salgótarjáni csata hQse
-a másodlagos jelentQségq összecsapást Sándor Kálmán író színdarabban örökítette meg, majd filmre is vitték a drámát A harag napja címmel; az írónak, a rendezQnek és a színészeknek sok Kossuth-díjat osztottak ki érte
-Rákosi a húszas években a Komintern megbízottja Európa számos országában (a kommunisták nemzetközi szervezete kihasználja a nyelvtudását és szervezQtehetségét)
-illegális pártszervezésre tér haza, letartóztatják (16 évet ül a szegedi Csillag-börtönben)
-a koalíciós korszak valódi irányítója Rákosi Mátyás, aki azonban a pártja szempontjából kedvezQtlen választási eredmények miatt nem jut följebb a miniszterelnök-helyettességnél
-tökkopasz, csúfneve: Borzas (Fodor András költQ jegyzi föl naplójába, hogy a Csillag címq folyóirat szerkesztQségében a következQ mondatot húzták ki egy novellából, nehogy valaki véletlenül Rákosira gondoljon: És ekkor egy borzas katona imbolygott elQ. )
-1948-at nevezi a fordulat évének , 1949-ben átveszi a hatalmat, 1950-ben pedig megszilárdítja a hatalmát
-1953-ig országos méreteket ölt a törvénytelenség: négyszázezer ember börtönben és internáló táborban
-Sztálin halála után, 1953 közepén a magyar vezetQket kihívják Moszkvába, elemzik a magyarországi helyzetet, és arra a következtetésre jutnak, hogy A rendszert népi felkelés fenyegeti.
-ezt megakadályozandó mondatják le Rákosit a miniszterelnökségrQl
-megint csak Fodor András naplójából egy 1953. július 6-i bejegyzés, amely a korabeli médiumok politikaérzékenységére vall: a barátaival kirándul Esztergomba, és ott vesz egy Kisdobos-példányt, a címlapon ezzel a szöveggel: ElQre Rákosival!  -így kommentálja a történteket: Pesten ezt a változatot már bezúzták.
-majd pedig azt jegyzi be a naplóba, hogy július 9-én a rádióújság szerint Rákosi Az ifjúságról címq könyvét kellett volna ismertetni, helyette azonban A mi állami áruházunk címq novella hangzott el
-az országban kettQs hatalom alakul ki
-a végrehajtó hatalom az újdonsült miniszterelnök, Nagy Imre kezében, a pártszervezetek viszont változatlanul Rákosi Mátyás irányításával szövik át az országot
-Rákosi nem egészen két év múlva visszaszerzi az egyeduralmat
-1955-ben az Q emberét, Hegedqs Andrást választatja meg miniszterelnöknek, aki rögtön alá is írja a Varsói SzerzQdést, amely kötelezi a szocialista országokat, hogy szükség esetén vegyék igénybe a Szovjetunió katonai segítségét
-1956-ban, a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa után odáig fajul a belpolitikai helyzet Magyarországon, hogy Rákosit a megint csak az elégedetlen szovjet vezetQk közremqködésével leváltják a pártvezetQi tisztségbQl
-a Szovjetunióban halt meg, 1971-ben
-hamvait titokban hozták haza, és Budán, a Farkasréti temetQ falában rejti egy urna, holott a munkásmozgalom jelentQs személyiségeit külön parcella várja Pesten, a Kerepesi úti temetQ elkerített részében
-Rákosi Mátyás kommunikációs szempontból érdekes személyiség: alsó Tisza-vidéki tájszólással beszél, jól érzékelhetQen különbözteti meg a nyílt és a zárt e hangzót, ez a negyvenes évek második felében népszerqvé teszi
-de minél inkább kialakul körülötte a személyi kultusz, annál népszerqtlenebb lesz
-híres fénykép a kalászt morzsolgató Rákosi elvtárs
-a visszaemlékezések szerint egy vidéki tömeggyqlés felé utaztában jött rá a szükség, kiszállt hát a gépkocsiból, hogy pisiljen a derékig érQ kalászosban, az udvari fényképész pedig elkapta a megkönnyebbültség sajátos pillanatát, és egy ügyes MTI-újságíró már a bQ termésnek örülQ népvezérrQl fogalmazott országszerte ismertté vált képaláírást
-Rákosi a fölfedezettje, Hegedqs András szerint kifejtette elQtte, hogy az újságokat miniatqr méretben kellene megjelentetni, és nagyítóval olvasni
-a több nyugati nyelven olvasó Rákosi megjövendölte az újságok kompakt változatát
-fQ információs forrása a mindennapos újságolvasás; ismerQi szerint naprakész, de tudományos tapasztalatok híján nem eléggé elmélyült

b./ Nagy Imre:
-kaposvári parasztcsaládból származik, a legszqkebb pártvezetésbQl az egyedüli, aki nem zsidó származású
-a moszkvai rádió szerkesztQje és hírolvasója
-népszerqségének egyik titka, hogy az itthoni hallgatók ismerték a hangját és ízes somogyi tájszólását, amely szintén képes megkülönböztetni a zárt és a nyílt e hangzót
-az 1945 utáni Magyarországnak tehát van két vezetQ politikusa - Rákosi Mátyás és Nagy Imre -, aki tájszólásban beszél
-Nagy Imre 1945 után háromszor is földmqvelésügyi miniszter, Q a földosztó miniszter, ez népszerqségének másik forrása
-majd belügyminiszter, begyqjtési miniszter (ezek már nem annyira népszerq funkciók)
-1953-ban, újdonsült miniszterelnökként az Q nevéhez fqzQdik az úgynevezett júniusi program, amely fordulatot jelent a gazdaságpolitikában
-miután visszaesett a lakosság életszínvonala, a kormány csökkenti a termelési eszközök gyártását és a nehézipar fejlesztési ütemét, gyorsabban fejleszti a könnyq- és az élelmiszeripart
-árcsökkentést jelent be, lassítja a termelQszövetkezetek szervezését, sQt lehetQvé teszi a kilépést a téeszekbQl, teret ad a magánvállalkozásoknak
-nem egészen két év múlva közlemény jelenik meg az újságokban, amely szerint Nagy elvtárs arra törekedett, hogy fékezze a szocialista építés motorját, a szocialista iparosítást, benne különösen a nehézipar fejlesztését, a falun pedig a termelQszövetkezeti mozgalmat, a falu szocialista átépítésének e döntQ módját.
-elsQ bukása után Nagy Imre körül gyülekeznek a kiábrándultak (a pártellenzék tagjai)
-1956. október 23-a után ismét miniszterelnök
-kilépteti Magyarországot a Varsói SzerzQdésbQl, ez késQbb fQbenjáró véteknek számít
-1956. november 4-e után a jugoszláv nagykövetségen kap menedéket, majd Snagovba (Romániába) viszik, hogy távol legyen a magyarországi eseményektQl
-hazahozzák, halálra ítélik, és 1958. június 16-án kivégzik
-újratemetése (1989. június 16.) a rendszerváltás kezdete
-kommunikációs szempontból Rákosinál nehézkesebb szónok, Hegedqs András szerint tudományos munkával hosszú ideig fegyelmezte az agyát, de messze nem naprakész a tájékozottsága

c./ Fazekas György:
-miskolci újságíró, aki a fél életét szerkesztQségekben és kávéházakban töltötte
-a második világháború alatt munkaszolgálatosként viszik ki a keleti frontra, a felesége és kisfia Auschwitzban hal meg
-szovjet hadifogságba esik, lapot szerkeszt a magyar hadifoglyoknak
-szovjet tiszti egyenruhában tér haza
-Miskolcon szerkeszti az MKP helyi újságját, majd a Szabad Nép szerkesztQségébe kerül
-komolyan veszi az MDP 1953 júniusi határozatát, Rákosi ismételt hatalomra jutása után kirúgják az állásából
-Nagy Imre mellé szegQdik, végig kitart mellette, 1956 után 15 évre ítélik, négyet le is ül belQle
-1968-ban, a Magyar Hírlap alapítása után a kormánylapnál kemény kezq olvasószerkesztQ, a hetvenes évek közepén hal meg, elQtte azonban közli az emlékiratait
-közülük a legérdekesebb a Miskolci toronyórák, amelybQl kiderül, hogy milyen volt a vidéki sajtó a két világháború között
-remek anekdotázó

d./ Vásárhelyi Miklós:
-Olaszországban járt egyetemre (a numerus clausus miatt)
-1945 után a Szabad Nép fQmunkatársa, véres szájú cikkeket ír (például a pócspetri papra halálos ítéletet követel)
-1953 júniusában Q is komolyan veszi Nagy Imre programját, a Tájékoztatási Hivatal egyik elnökhelyettese lesz
-1954-ben az MDP IV. kongresszusán megbeszéli öt központi vezetQségi tag-társával, hogy a titkos szavazáson Rákosi ellen voksolnak; végül egyedül Q nem szavaz az újra megválasztott elsQ titkárra, de ez az egy ellenszavazat is feltqnést kelt
-1956-ban Nagy Imre tájékoztatáspolitikai tanácsadója, 1960-ban Fazekas Györggyel együtt szabadul a börtönbQl, sajtótörténettel kezd foglalkozni
-a nyolcvanas évek második felében a Soros-alapítvány elnöke, az SZDSZ egyik alapítója, nemrégiben halt meg
-mqvelt szerkesztQ, tipikus pesti újságíró

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes elolvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. KQvágó Sarolta: A Magyar Rádió és a mqsorpolitika 1948 decembere és 1949 decembere között (Múltunk, 2005/3.)

IV. A Rákosi-rendszer médiapolitikája
B-tétel: Debreczeni József: Konzervatív médiapolitika (Médiafüzetek, 2004/1.)

Mottó: "A Rákosi-korszakban nem
újságot, hanem leckét kellett írni."
(Kertész Imre író)

1. /A leplezetlen diktatúra médiapolitikája/
-miután Rákosi Mátyás legyqrte a kommunista párton kívüli ellenfeleit, a saját hátországát kezdte pacifikálni
-szalámi taktika: a különbözQ pártok leszeletelése, összesküvések gyártása, perek sorozata
-a helyzetet világítja meg az a mozzanat, amelyet Háy Gyula író vet papírra: Egyszer találkoztam az utcán egy Ráth Károly nevq ismerQsömmel. Egy újságárusnál mindketten vettünk egy-egy esti újságot, elváltunk és ellenkezQ irányba mentünk tovább. Néhány lépés után mindketten belelapoztunk az újságunkba, és az elsQ, amit megláttam, Ráth neve volt az éppen letartóztatottak listáján. A kommüniké ez alkalommal gyorsabb volt az ÁVH túlterhelt apparátusánál.”
-a többpárti koalíciós korszakból a negyvenes-ötvenes évek fordulóján egypártrendszer lett, a rendszert pedig az utókor Rákosi Mátyásról nevezte el

a./ A nyilvánosságfórumok elsorvasztása:
-legjellemzQbb példa a kávéházak fokozatos megszqntetése
-száz évvel ezelQtt még 350 kávéház volt Budapesten, a második világháború után is visszatért a kávéházi kultúra (BécsbQl Pestre jártak eredeti babkávét inni és trécselni)
-polgárok és szabad foglalkozású értelmiségiek, a kávéházi konrádok gyülekezQhelye
-megbeszélik az eseményeket, politizálnak az asztaltársaságokban
-ahogy erQsödött Rákosi Mátyás befolyása, úgy fellegzett be a kávéháznak - mint a polgári demokrácia jellegzetes fórumának, a közvélemény-formálás sajátos mqhelyének
-az államosítás (1949/50) a kávéházakat is érintette, így lett például az irodalmárok Japán kávéházából - jelenleg az Írók Boltja Budapesten, az Andrássy úton - sportszeráruház
-Márai Sándor író azt fejtegette, hogy a kávéház kedvezett a nagyregény megírásának, a helyette létesített presszó azonban csak az epigrammának kedvez
-a kávéház hatalmas márványasztalánál egy társaságnyi polgár vitathatta meg ország-világ dolgait, a presszó kétszemélyes asztalánál csak szerelmesek bújhattak össze

b./ Sajtó a diktatúrában:
-1949.12.21.: Sztálin 70. születésnapján a következQ sorok jelentek meg a Szabad Népben, a Magyar Dolgozók Pártja központi napilapjában: Amikor szerda este huszonnégy löveg húsz díszössztüzének hangját dübörögve verték vissza a budai hegyek, utána égig futó tqzcsóva s vörösen szikrázó tqzesQ világította meg az éjszakát - Sztálin dicsQségét zengte az egész magyar nép szíve.
-ez az a hangvétel, amely a hívQk táborába juttatja az újságírót és az olvasót
-ez a mentalitás határozza meg a Rákosi-korszakbeli sajtó szerepét és jellegét is, eldQl az a kérdés, hogy mi a dolga az újságírónak
-nem az, hogy az összefüggésekre döbbentse rá az olvasókat, hanem hogy az emberek értesülnek arról: a politikusok szerint mit kell csinálniuk
-Bajor Nagy ErnQ újságírót, az állásából elbocsátott riportert hivatták az MDP-központba, hogy segítsenek neki az elhelyezkedésben
- Azt szeretném öntQl megtudni - kérdezte tQle az agitációs és propaganda osztály egyik munkatársa -, hogy mit tart fontosabbnak egy cikk megírásakor: a tartalmat vagy a formát.
- Az elvtárs nyilván azt várja tQlem, hogy azt mondjam: a tartalmat. De ezt nem mondhatom. Mert egy újságcikk lehet tartalmilag bármily értékes, pártos, harcos, nem éri el a célját, ha formailag rossz, vagyis olvashatatlan.
-az állástalan újságírót nem helyezték el, mert rosszul válaszolt a vizsgakérdésre
-Kertész Imre Nobel-díjas író, abban az idQben újságíró így jellemezte a sajtó helyzetét: "A Rákosi-korszakban nem újságot, hanem leckét kellett írni." (Magyar Nemzet, 1996.02.03.)
-Nemes György szerkesztQ szerint ekkor kezdQdött a nyomtatott betq hitelvesztése: az újságok úgy minQsítették a politikai perek vádlottjait, hogy nem jártak utána a részleteknek
-eredmény: a polgári újságírók háttérbe szorítása, akik a hit helyett az ellenQrzést választották volna
-a szerkesztQségek megszqntetése (fokozatosan, a pártokkal együtt)

c./ Mi maradt?
@/ Szabad Nép:
-a vezetQ újság, a közvélemény-hangadó, a párt szócsöve
-hozzá igazodik a többi újság
-reggelenként a munkahelyeken Szabad Nép-félóra
-korábban kellett bemenni, valaki felolvasta a vezércikket, és a többieknek ehhez kellett hozzászólni
-funkciójában hasonlít a kávéházi asztaltársasághoz, csak éppen ellenQrzött körülmények között nem mondhatták el igazi véleményüket a munkahelyükön megszólaltatott emberek
-a Szabad Nép (1956-tól Népszabadság) fQszerkesztQje 1989-ig mindig politikus (az idQ tájt Révai József vagy Horváth Márton)
-teljhatalmú fQszerkesztQ-helyettes, aki irányította a szerkesztQség napi életét: Betlen Oszkár
-Élet a halál földjén címq emlékirata Auschwitzról (egyike azoknak a foglyoknak, akik lágerírnokként dolgoztak; lehetQsége volt arra, hogy a halálra szántak közül kihúzzon neveket, helyükre azonban mások nevét kellett beírnia, hogy kiteljen az elgázosítandók létszáma)
-elve: ez értékes ember, meg kell menteni; az értéktelen, nem kár érte
-a sajtóviszonyokat láttató emlékiratok szerint a haláltáborból hozott felfogást érvényesítette a szerkesztQségben is
-egyébként Betlen János tévés mqsorvezetQ édesapja
@@/ Népszava:
-több mint 130 éves: a legrégebbi magyar újság, amely ma is megjelenik
-1905 óta napilapként mqködik
-a magyar szociáldemokraták lapja, amely hagyományosan pártújságként látott napvilágot
-a két munkáspárt 1948-as egyesülése után a Népszava visszaszorult az új párt, az MDP központi lapja, a Szabad Nép mögé
-a szakszervezetek napilapja lett
-a kor sajtóviszonyaira jellemzQ munkamegosztás a két baloldali napilap között: a Népszava vitatkozott, a Szabad Nép pedig diktálni akart (E. Fehér Pál újságíró, Népszava, 2003.02.08.)
@@@/ Magyar Nemzet:
-kezdetben, az ötvenes évek elején a polgári maradványokkal való kapcsolattartást szolgálta
-amikor Nagy Imre elQször lett a miniszterelnök, az újdonsült kormányfQ rájött, hogy szervezeti háttér nélkül képtelen megvalósítani az elképzeléseit
-a Hazafias Népfont elnöke: Szabó Pál író, fQtitkára: Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje)
-a Hazafias Népfront lapja lesz a Magyar Nemzet, jelentQsége az ötvenes évek közepén nQ meg
-Rákosiék azzal vádolják Nagy Imrét, hogy második párttá akarta szervezni a Hazafias Népfrontot, a Magyar Nemzetet pedig a Szabad Nép vetélytársává
@@@@/ Irodalmi Újság:
-a korszak irodalmi hetilapja
-a moszkvai Lityeraturnaja Gazéta mintájára (azonos a cím és a formátum)
-kezdetben, az ötvenes évek elején a sztálinista irodalom- és tájékoztatáspolitika szolgai végrehajtója
-1953-tól egyre érdekesebb cikkek lopóznak be a lap hasábjaira
-1956 egyik eszmei elQkészítQje
-akit érdekelnek a részletek, az olvassa el Földes Anna könyvét az Irodalmi Újságról

2. /1956 elQzményei/
-Sztálin halálával, Rákosi lemondatásával a miniszterelnökségrQl és Nagy Imre elQtérbe kerülésével új szakasz kezdQdik az egypártrendszerben
-a tömegterrort civilizáltabb módszerek váltják fel: munkahelyrQl való eltávolítás, kizárás a pártból, feketelisták a tömegkommunikációs központokban (melyik az a szerzQ, aki nem alkalmazható vagy csak alkalmilag közölhetQ?)

a./ A nyomtatott sajtó:
@/ Sztálin halála (1953.03.05.)
-az egyik nekrológ így kezdQdik: Mély megrendeléssel&
-az Államvédelmi Hatóság nyomban letartóztatta az olvasószerkesztQt, meg azt a nyomdászt, aki a rossz ólomsort szedte
-a nyomdász azzal védekezett, hogy a Linotype-gépen közel van egymáshoz az ü meg az e , és lehet, hogy az ujja lecsúszott a billentyqrQl
-tíz hónap múlva tértek vissza a családjukhoz
-a kiszabadult olvasószerkesztQ, Bodó Béla nem folytathatta a szakmáját, áttért a gyerekkönyv-írásra
-Q ama Brumi-könyvek szerzQje, amelyeket önök jól ismernek a gyerekkorukból
@@/ Lázadás a Szabad Nép szerkesztQségében:
-újságírók az ötvenes évek elsQ harmadában azonosultak Rákosi Mátyás és az MDP vonalával: Méray Tibor (koreai riportok, Coca Cola nevq kábítószer , felesége fQhadnagy a belügyminisztériumban), Tardos Tibor, Kende Péter ( 56 után mindhárman emigrálnak-disszidálnak Párizsba), Kornai János (ma Nobel-díj gyanús közgazdász), Fekete Sándor (a késQbbi PetQfi-kutató) - Sztálin halála után kiábrándulásuk Rákosi Mátyásból
-1954 októberében háromnapos vita a Szabad Nép szerkesztQségében a sajtó feladatairól, két témakör kerül elQtérbe: a sajtó önállósága (ezt elveti a többség, változatlanul megmarad annál, hogy az újságoknak a politikának alávetve kell mqködniük), illetve a rehabilitáció szégyenlQssége (az ártatlanul bebörtönzöttek kiszabadítását és kárpótlását viszont az egész szerkesztQség fontosnak tartja)
-tanulság: a párttól való elkülönülésre még nem állnak készen az újságírók, erkölcsi érzékük - vagy lelkifurdalásuk - azonban már kimondatja velük, hogy a személyi kultusz áldozatait rehabilitálni kell
-lázadásuk nyomán az MDP központi vezetQsége határozatot hoz ellenük, szétszórja Qket a különbözQ szerkesztQségekbe
-már késQ, jelentQs mértékben Qk készítik elQ 1956-ot

b./ Az elektronikus sajtó:
@./ Magyar Rádió
-egyre többen hallgatják a Néprádiót - a település postahivatalában van vételi lehetQség, ezt vezetik ki a házakhoz, a konyhában, a falra szerelt polcon, fejmagasságban áll a készülék, egyetlen gomb van rajta, ezzel lehet be- vagy kikapcsolni a Budapest 1. mqsorát
-ez a hálózat felfogható úgy is, hogy a diktatúra egyetlen információforrást engedett hallgatni: az állami rádiót
-de úgy is, hogy milliók, akik korábban nem jutottak a rádióhoz, most tömegesen tettek szert olcsó készülékre
-a Magyar Rádió jelentQsége 1954-ben nQ meg, a Svájcban megrendezett labdarúgó világbajnokság idején, Szepesi György közvetítései lázba hozták az országot
-majd amikor a magyar válogatott elveszítette a világbajnokságot, az ezüstérmes focistákat mellékvágányokon kellett becsempészni Budapestre, a rájuk várakozó tömegek pedig villamosokat borítottak föl a Nagykörúton
-1956-ban még inkább megnövekszik a Magyar Rádió jelentQsége
@@/ A Magyar Rádió televíziós fQosztálya
-a televízió kísérleti szakaszban van, már foglalkoznak vele, de még nem sugároz mqsorokat a közönségnek
-Fazekas György, a késQbbi Nagy Imre-per egyik vádlottja, aki az ötvenes évek közepén bejáratos az éppen leváltott miniszterelnök rózsadombi villájába, 1956 elején elvitte magával a kisfiát is Imre bácsihoz . Így számol be a látogatásról Forró Qsz Budapesten címq emlékiratában (Magyar Hírlap Könyvek, 1989): Az elsQ ötven-száz televízió egyike volt, amit legyártottak. Majdnem olyan volt, mint a mostani televíziók, csak elQtte egy mqanyag vagy üveg körülbelül négy centi vastag tartály vagy mi a csuda lehetett, az volt a képernyQ. Valami folyadék volt benne. A fiam akkor már hallott a televízióról, csak nem tudta elképzelni, hogy az micsoda. Mondta, most már tudom: ez tele van vízzel.
-a tele vízió 1958-tól hódítja meg a magyarországi nézQket

c./ A sajtó mint az 1956-os események elQkészítQje
-az ötvenes évek elején az áramvonalas sajtóból kiszorítottak több száz újságírót, csökkent a lapok szakmai színvonala
-Sztálin halála után - fejtegeti Háy Gyula író - A sajtóban is földcsuszamlás történt. A szerkesztQségek keresték és megtalálták útjukat az igazsághoz.
-majd az ötvenes évek közepén megkezdQdött a börtönbe zártak rehabilitációja, kiszabadult például Kádár János, és szóba került az újságok színvonala meg a számqzött újságírók helyzete is
-Fazekas György már idézett emlékiratában fejtegeti: 1956 Július elején hallottam olyan pletykákat - nem a házmesternétQl, hanem az újságíróktól, politikusoktól -, hogy Kádár János egy feltétellel vállalja a politikai bizottsági tagságot: ha a legkirívóbb igazságtalanságokat jóváteszik, és hogy ezt mindjárt a sajtóval kell kezdeni.”
@/ a Sajtóvita
-a jóvátétel sajátos formája, egyúttal az átalakuló nyilvánosság egyik fóruma az úgynevezett Sajtó-vita, amelyet az MDP ifjúsági szervezete, a DISZ PetQfi Köre rendezett 1956. június 27-28-án Budapesten, a helyQrségi klubban
-a teremben ezren-ezerkétszázan szorongtak, össze kellett nyitni két másik teremmel, majd hangszórókat is fölszereltek (végül hatezren hallgatták végig a késQ délutántól hajnali háromig tartó vitát)
-a történteket így mutatja be Nemes György szerkesztQ Bal-jobb, bal jobb címq emlékiratában (Szépirodalmi, 1983): Felszólalásomban& felállítottam azt a tételemet, hogy a szocialista újságírásnak hármas ismérve van: 1. az újságírói készség, rátermettség, 2. a kulturáltság, 3. az ideológiai felkészültség. A háromból az elsQ adottság, a másik kettQ megszerezhetQ. De mind a három egyidejqsége szükséges ahhoz, hogy szocialista újságírásról beszélhessünk.
-a baloldali máz mögött szakmai érvek rejlenek
-néhány nap múlva hívatják is az MDP-központba, és fölróják neki, hogy a hármas követelménybQl az ideológiai szilárdságot nem az elsQ, hanem az utolsó helyre tette
@@/ Egy publicisztika karrierje
-október 23. közvetlen elQzménye: Rajk László, az egykori belügyminiszter és Rákosi-áldozat temetése (1956. október 6.)
-a korabeli anekdota szerint Szalai Sándor szociológus, maga is börtönviselt a Rákosi-rendszerben, ezt mondta volna a felvonulásban: „Szegény Laci, ha látna bennünket, de közénk lövetne."
-nyugtalanság a társadalom mélyrétegeiben; csak egy szikra kell, hogy lángra robbanhasson a gyúelegy
-az elQtte való napon jelenik meg az Irodalmi Újságban Háy Gyula publicisztikája, a Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?
-idézet a cikkbQl: Kucsera valami puha, amibe történelmünk sötét zsákutcájában beleléptünk.
-Fodor András költQ ezt írja a naplójába október 5-én: Háy alaposan kikészíti a pártfunkcionáriusokat.
-jellemzQ a publicisztika tömeghatására, hogy sokan, akiket Kucserának hívtak, kérték a hatóságtól, hogy nevet változtathassanak
-a mqegyetemi diákok pedig október 23-án Vesszen Kucsera!-táblákkal vonultak fel

3. /1956 médiavilága/
-1956 Qszén nem többpártrendszer, hanem rengetegpártrendszer jött létre
-visszatérés a koalíciós korszakhoz: mindegyik párt jelentet meg saját újságot
-átlényegülések:

a./ Szabad NépbQl Népszabadság:
-1956. november 2.
-az elsQ számban Kádár János, a Nagy Imre-kormány államminisztere forradalomról ír, aztán másnap eltqnik
-amikor hatalomra kerül, elsQ dolga minden könyvtárból bevonatni a Népszabadság ama számát, amelyben a cikke jelent meg

b./ Népszava:
-visszatérés a szociáldemokrata hagyományokhoz, a régi szerkesztQvel, a Rákosi-rendszerben bebörtönzött Horváth Zoltánnal (Horváth Ádám tévérendezQ apjával)
-néhány hét múlva ismét sematikus szellemben kell szerkeszteni, sQt a nevét is megváltoztatják Kádárék, 1958 végéig Népakarat néven jelenik meg

c,/ Magyar Rádió:
-a készülékeket 1956 Qszén az emberek kitették az ablakba
-a Magyar Rádió épületét szétlövik (Fodor András költQ bejegyzése a naplójába: Olyan a fala, mint a lépes méz. )
-a szovjet tankok felvonulása után a Magyar Rádió átköltözik a parlamentbe, ahol Háy Gyula a Magyar Írók Szövetsége nevében kiáltványt olvas be: A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élet vezetQihez fordulunk segítségért. Kevés az idQ! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!
-a nyugati hatalmaknak azonban fontosabb a szuezi csatorna
-érthetQ: Szuez nem tartozik a szovjet érdekszférába, Magyarország viszont a szovjet érdekszférába tartozik
-1956 szelleme elbukott, a többször emlegetett polgári újságíró, Varannai Aurél ezt jegyzi föl: Elhatároztam, hogy sem újságírással, sem közgazdasággal nem fogok foglalkozni, mindkét mesterséget uralma alá hajtotta a politika.

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Földes Anna: Egy sajtómqfaj újjászületése (Magyar Média, 2000/1.)
2. Takács Róbert: Újságírói szerepfelfogások 1954 és 1956 között Magyarországon (Médiakutató, 2006/tél)

V. A Kádár-rendszer médiapolitikája 1. (Az Új gazdasági mechanizmusig)
B-tétel: Pálos Tamás: A pártos sajtótól az érdes sajtóig (Médiafüzetek, 2004/1.)

Mottó: „A Kádár-rendszer olyan, mint
a méz: élni lehet benne, de mozogni nem.”
Litván György történész

-a már többször is idézett Fodor András 1957. január 11-én azt jegyezte be naplójában, hogy a budapesti Zeneakadémiáról a lengyelországi Lodz-ba utaztak hangversenyezni a hallgatók, a biztonsági szervek azonban három fiút kihúztak a listáról, mert szakállt viseltek
-azért kellett itthon maradniuk, mert az elmúlt hetekben nem borotválkoztak meg, a korabeli felfogás szerint így tiltakoztak a szovjet tankokon érkezQ Kádár János országlása ellen

1. /Négy arcél/
a./ Kádár János
-lelenc, eredeti neve Csermanek
-tanoncként ismerkedett meg József Attilával
-illegális kommunista, a negyvenes évek elején a Békepárt egyik szervezQje és vezetQje
-1945 után a budapesti pártszervezet vezetQje, majd belügyminiszter
-1950-ben letartóztatják, évekig ül börtönben
-kiszabadulása után az MDP-n belüli ellenzék egyik vezetQje, államminiszter Nagy Imre 1956-os kormányában
-majd 1956. november 3-án eltqnik BudapestrQl, és szovjet páncélkocsin tér vissza
-1988-ig, több mint harminc éven át Q az MSZMP és az ország elsQ embere
-olyan pártvezetQ, aki otthon nem tartott televíziót
-ha valamit meg kellett néznie, akkor a munkatársak betettnek neki egy kazettát a munkahelyi videóba
-gyakran nézett filmeket, kedvence a vígjáték, elQszeretettel olvasott klasszikus regényeket
-a média iránt nem sok érzékenységet árult el, szükséges rossznak tartotta
-jellemzQ az egyik megfogalmazása, szerinte az imperialisták nem állnak olyan jól, amint azt a sajtójuk feltünteti , vagyis fönn az ernyQ nincsen kas
-ezzel azonban elismeri a politikai üzeneteket hatásosan közvetítQ eszközök, összefoglaló nevükön a média jelentQségét, és engedi szocialista körülmények között is kibontakozni a politikai marketinget, amiit akkor propagandának neveztek

b./ Aczél György
-1950 után szintén börtönbe került
-1956 után Kádár János bizalmi embere, a három T-s kultúrpolitika (tiltani, tqrni, támogatni) az Q nevéhez fqzQdik
-mindent olvasott, nézett, hallott, ellenQrzött
-volt minQségérzéke, uralta a szellemi életet
-médiaügyekben Kádár hallgatott rá
-hatalmát 1985-ben veszítette el, az MSZMP XIII. kongresszusán

c./ Komlós János
-Q a szelep
-kulturális újságíró, konferanszié, a Mikroszkóp Színpad megalapítója
-a második világháború után rabbinövendék, majd ÁVH-s tiszt
-1956 után került át a szellemi életbe, kulturális rovatot szerkesztett napilapoknál
-tehetségesen képviselte az államilag engedélyezett kritikai szellemet
-például fölfedezte Hofi Gézát
-viszonylag fiatalon halt meg

d./ Bertha Bulcsu
-a zsörtölQdQ publicista
-vidékrQl indult (PécsrQl), a Balaton szerelmese
-az Élet és Irodalom fQmunkatársa, az Q nevéhez fqzQdik a privatizálás, a szó eredeti jelentése szerint Q volt az, aki a magánügyeivel traktálta az olvasókat (a korabeli pártvezetés megállapítása)
-Kesudió-vita (a magyar ipar Nyugat-Európában valutáért értékesíthetQ szerszámgépeit indiai kesudió tonnáira cseréltük - a magyar tehetetlenség jelképe)
-kiváló interjúkat készített, amelyekbQl kiderül a Kádár-korabeli értelmiség közérzete
-Aczél György többször lehúzta a Kossuth-díjra javasoltak listájáról, megkeseredve halt meg a kilencvenes évek közepén

2. /A megtorlás médiapolitikája/
-a forradalmi munkás-paraszt kormány egyik elsQ intézkedése az volt, hogy a könyvtárakból összeszedette a Népszabadság ama számát, amelyben Kádár János, a Nagy Imre-kormány államminisztere forradalomnak nevezte a történteket
-ehelyett ellenforradalomnak minQsítette az 1956. október 23. és november 4. közötti eseményeket

a./ Megtorlás:
-sok újságíró és író letartóztatása
-halálos ítéletek, néhány kivégzés is (Losonczi Géza, Gimes Miklós)
-sokan börtönben (Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Vásárhelyi Miklós, Fazekas György, Fekete Sándor, Eörsi István)
-sokan emigráltak (Kende Péter, Aczél Tamás, Mérai Tibor)
-szellemi ellenállás, MUK (Márciusban Újra Kezdjük)
-a nevesebb írók és újságírók nem publikálnak az MSZMP központi lapjában, a Népszabadságban
-jellemzQ, hogy a szerkesztQség jobb híján Leonhard Frank német író regényét közölte folytatásokban
-Háy Gyula utólagos megjegyzése: A diktatúra megpróbálta a hiányzó minQséget túlcsorduló mennyiséggel pótolni.
-ugyanakkor 1957. március 15-én Kossuth-díjat kapott Szabó LQrinc költQ és Németh László író, akiket a korábbi évtizedben Rákosiék a szellemi élet peremére szorítottak
-a húzd meg, ereszed meg!-taktika ekkor még ösztönös, csak a puha diktatúrában válik tudatosan végiggondolt stratégiává
-a MÚOSZ kétezer tagjából nyolcszázat kizártak, az MSZMP Politikai Bizottsága 1958-ban így összegezte a folyamatot: Eszmeileg és politikailag megzavarodott újságírógárda maradt ránk& Kevés a munkás és paraszti származású értelmiségi a sajtó vezetQi között.
-1958 arról is nevezetes, hogy június 16-án végezték ki Nagy Imre volt miniszterelnököt
-a korabeli viszonyokra jellemzQ eset játszódott le, amikor bemutatták a Magyar Televízió elsQ tévéjátékát, a Vacsora a Hotel Germániában-t, amely 1933-ban, Németországban játszódik, a hitleri hatalomátvétel idején, a történet szerint két barát közül az egyik elárulja, majd megöleti a másikat
-a véletlen úgy hozta, hogy a tévéjátékot azon a napon sugározták, amikor a Népszabadság hírül adta: kivégezték Nagy Imrét
-a végrehajtó hatalom magára értette az „üzenetet”, elvégre Kádár János és Nagy Imre baráti viszonyban volt egymással
- Az elnökségrQl leszóltak - nyilatkozta késQbb Mihályfy Imre, a tévéjáték rendezQje -, hogy tüntessük el a forgatókönyvet. Mire a belügyesek megérkeztek, a filmnek nyoma sem maradt, hiszen élQ adásban ment. (168 Óra, 2005.03.3.1.)
-de arról is nevezetes 1958, hogy a Magyar Televízió mqsorokkal kezdte bombázni a hazai nyilvánosságot
-Kékes típusú televízió, fekete-fehér adások, a szomszédok sámlival a kezükben érkeznek
-ami pedig az értelmiségi közérzetet illeti, ahogy telik az idQ, már lehet brummogni
-Obersovszky Gyula újságíró és költQ (az Igazság címq 56-os újság alapítója, akit halálra ítéltek, majd megkegyelmeztek neki, a szabadulás után a Turf címq ügetQs lapot szerkesztette): Aki tudomásul vette, hogy úgy kell táncolni, ahogy felülrQl fütyülnek, táncolhatott tovább, aki nem, az legfeljebb brummoghatott.
-mit jelent a brummogás?
-a Rákosi-rendszer és a Kádár-rendszer között az a leglényegesebb különbség, hogy Rákosi beleszólt az emberek magánéletébe, Kádár pedig békén hagyta Qket
-ki-ki visszahúzódhatott a maga vackába, Trabant, hétvégi telek, húsleves és rántott hús uborkasalátával
-innen származik az a gúnyos és szomorú mondat, hogy hazánk rántott hús formájú ország
-meddig tartott a kemény diktatúra?
-1963-as amnesztia: a börtönbQl kiengedik a politikai foglyokat, Háy Gyulát Magyarországról is (Svájcba megy, és külföldön játszott színdarabjaiból él haláláig), egyúttal hazalátogathatnak az úgynevezett disszidensek is, immár más ország állampolgáraként
-a hatvanas évek közepétQl kezdQdik a puha diktatúra

b./ Régi-új lapok:
@/ Népszabadság
-a megtorlás hangja enyhül, bár még mindig a legideologikusabb
-a negyvenes-ötvenes évekbeli hagyományokhoz híven a szerkesztQség lefölözi a szakma krémjét
-külföldi és vidéki tudósítói hálózat kiépítése a Hírlapkiadó bevételeibQl, ez a vállalat felügyeli a megyei pártlapok kiadóvállalatait, amelyek kötelesek a nyereség ötven százalékát leadni
-ez a kötelezettség késQbb (89/90-ben) nagy viták tárgya lesz a sajtóprivatizáció idején
@@/ Népakarat (a volt Népszava)
-átmeneti szocdemség után ismét szakszervezeti lap és ismét szürke, 1958-tól ismét Népszava
@@@/ Magyar Nemzet
-megint a Hazafias Népfront napilapja
-a rendszerváltás elQtti hónapokban nagy jelentQségre tesz szert, akkoriban a leghatásosabb napilap
@@@@/ Esti Hírlap
-a szocialista bulvárújság
-címadási gyakorlat (a munkatársak nem adhattak címet a cikküknek, arra külön ember: Maros László)
-délben jelenik meg, a mi családunkhoz, Kecskemétre délután ötkor jutott el (hetven fillérbe, nem egészen két kifli árába került, egy kifli negyven fillér volt, egy stollverk tíz, a legolcsóbb mozijegy egy forint harminc fillér)
@@@@@/ Magyar Ifjúság
-a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) hetilapja
-a szerkesztQség 1957. január 5-étQl képregényt közölt Blöki és Csöpi kalandjairól (a két eb disszidált Magyarországról, és megismerkedett a kapitalista életforma ellentmondásaival, majd visszaoldalgott)
-példányszáma 1958-ban 180 ezer, 1961-ben 225 ezer, 1964-ben 246 ezer volt
-népszerqségére jellemzQ, hogy 1964-ben az összes példány 55 százalékát elQfizetQknek értékesítették, 65-70 százalékát Budapesten túl adták el, elsQsorban a vidéki nagyvárosokban
-színes és nagyméretq
-erQs sport- és könnyqzenei rovat, kulturális melléklet
-a rendszerváltás elQestéjén megszqnik
@@@@@@/ Élet és Irodalom
-az Irodalmi Újság helyett jelenik meg, amelyet itthon betiltottak, emigráns írók és szerkesztQk azonban Londonban, majd Párizsban folytatják
-az emigráns évfolyam elsQ száma ugyanazon a napon jelenik meg (1957. március 15-én), mint az Élet és Irodalom elsQ száma
-Németh László kezébe vette az új hetilapot, megcsóválta a fejét, és azt mondta: ez bizony se nem élet, se nem irodalom, csak és
-a szellemi konszolidáció eszköze, késQbb azonban már az értelmiségi közérzet fokmérQje, így lett az és gúny-kötQszóból ÉS becézés
-jellemzQ példa, hogy fQszerkesztQje, Nemes György a GyqjtQfogház kapujában várta Zelk Zoltán költQt: Zolikám, nincs véletlenül egy kéziratod? , véletlenül éppen volt nála
-egy másik ’56 után bebörtönözött írónak, Déry Tibornak pedig külön rovatot adott: Napok hordaléka (könyv alakban is megjelent)
-a hetvenes-nyolcvanas években az ÉS hétvégeken szellemi társ a magára hagyott magyar értelmiséginek
-példányszám: legföljebb 65 ezer lehet, hiánycikk az újságstandokon
-százezer példány is elfogyott volna belQle, ha nincs Politikai Bizottsági határozat arra, hogy hatvannál több nem lehet
-viták (mai szemmel olvasva a vitacikkeket megfogalmazható a kérdés: társadalmi szelep vagy a bontakozó demokrácia egyik leghatékonyabb fóruma-e az ÉS?)

c./ Magyar Rádió:
-az ötvenes évek közepétQl (labdarúgó világbajnokság) a hatvanas évekig az elsQ számú médium Magyarországon
-Szepesi-jelenség (tévén nézték a meccset, a hangot lehalkították, és a rádióból hallgatták hozzá Szepesi György közvetítését)
-lassanként teret hódít a szenvtelenebb, tényszerqbb közvetítési forma, s ami ezzel egyet jelent: 1958-tól felnQ mellé az MTV, a hetvenes évekrQl kezdve el is hagyja
-a rádió hitelessége azonban megmarad, egy kerekasztal-beszélgetés résztvevQjeként mondja Hann Endre szociológus, a Medián Közvélemény-kutató Intézet igazgatója, hogy a Magyar Rádió Olyan intézmény volt, ahová különféle problémákkal fordulni lehetett, különbözQ válaszolunk hallgatóinknak típusú mqsorokhoz. Ezt én, aki kérdezQbiztos voltam a hetvenes években, pontosan tudom. Azért is helyezték a Tömegkommunikációs Kutatóközpontot éppen a Rádióhoz, hogy a kérdezQbiztos azt mondhassa: a rádiótól jöttem , és akkor szívesen fogadták.
-a nyolcvanas években néhány rádiómqhely jelentQsége: Húszas Stúdió (ifjúsági mqhely, dokumentummqsorok), Rádiószínház (Dr. Cserés Miklós vezetésével, európai színvonalú hangjáték-kísérletek), hírszerkesztQség (Földi Iván vezetésével); tényszerqség, jó nevelQmqhely, 168 Óra (Mester Ákos vezetésével, a rendszerváltás közeledtével megnQ a jelentQsége)

d./ Magyar Televízió:
-Kondor Katalin rádiós: Az egypárti hatalom valahogy mindig érzékenyebb volt a tévére, mint a rádióra. (Magyar Nemzet, 2000.04.08.)
@/ a nyilvános televíziózás kezdetei:
-az 1957. május elsejei felvonulás közvetítését tekintik a Magyar Televízió születésnapjának
- s bár voltak félig-meddig nyilvános elQzményei is, kétségtelen, hogy a becslések szerint félmillió ember budapesti látványa mérföldkQ az MTV történetében
-a szó valóságos értelmében mérföldkQ, az élQ adást ugyanis egy Nagy Britanniából vásárolt közveítítQkocsi és onnan érkezett indiai mérnök tette lehetQsé (aki betanította a magyar mérnököket és operatQröket)
-Kádár János és környezete rájött, hogy a tévé politikai szempontból jól hasznosítható tömegközlési eszköz
@@/ a sámlis korszak
&/ 1958-ban Vitray Tamás és Rafer Johnson tízpróbázó beszélgetése a képernyQn
-angol nyelvq interjú sámliról, a magasságkülönbség miatt, svenkelés alulról fölfelé
-országos visszhanggal és ismertséggel járt
&&/ Ki mit tud?, Ki miben tudós?, Riporter kerestetik
-sámlik és szomszédok a nagyszobában
-lélektani áttörés, egyre többen vettek televíziót
&&&/ a Matúzné-féle TV-Híradó
-Matúz Józsefné szerkesztette a kezdetektQl a rendszerváltásig a Magyar Televízió híradóját, két esztendQ híján harminc évig egy fQszerkesztQje volt tehát a Magyar Televízió híradójának (a rendszerváltás óta egy tucatnál is több)

3. /Kedélyes vagy puha diktatúra?/
-közkeletq megítélés: Magyarország vidám barakk a szocialista lágerben
-a többi szocialista országhoz képest jól érzékelhetQ közérzetbeli különbség megjavította a magyar emberek hangulatát, felszabadította a termelQerQket
-a fejlQdés kikényszerítette az Új gazdasági mechanizmust
-Kovács András Nehéz emberek címq dokumentumfilmje a feltalálókról (hatvanas évek közepén)
-a pártéletben és a sajtóban is szembe kerültek egymással az MSZMP ortodox és reformer tagjai
-jellemzQ példa az Állóvíz címq szociográfia körül kirobbant vita

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Kun István: A felkavart Állóvíz (Szabolcs-szetmár-beregi Szemle, 2008/november)

VI. A Kádár-rendszer médiapolitikája 2. (Istenek békéje)
B-tétel: Debreczeni József: Konzervatív médiapolitika (Médiafüzetek, 2004/1.)

„Azt hittem, ’deresre’ akarnak húzni,
de eddig nagyon jól éreztem itt magam.”
(Végh Antal író a Népszabadság kerekasztal
-beszélgetésén, 1968. december 24-én)

Egy esemény a debreceni diákkorból. 1969 januárjában egyetemes történelembQl szigorlatoztam az egyetemen, ezért csak a vizsgaidQszak után nézhettem meg a Térképen nem található címq Darvas József-drámát a miskolci színházban, körülbelül egy hónappal az Qsbemutató után. Nem egyedül utaztam Miskolcra, hanem néhány diáktárssal együtt. A vonat útja Nyíregyházán keresztül vezetett, ahol jól megtermett, civil ruhás, ám katonás mozgású és félreérthetetlen foglalkozású férfiak jelentek meg a kupéban. Lekergettek bennünket a vonatról, és egyikük gúnyosan megjegyezte, hogy talán még elérünk az esti elQadásra. A fogvacogtató hidegben kiálltunk az országútra, és stoppolni próbáltunk. Némi késéssel érkeztünk a színházba, de nagyon tetszett a darab, és diákszokás szerint nem tapssal adtunk hangot tetszésünknek, hanem lábdobogással. S mert csak a kakasülQre volt pénzünk, kis híján leszakadt az emelet.

Az egyetemre való visszatérés után pedig hetekig folyt ellenünk a pártbizottsági vizsgálat. Csak azért nem keveredtünk államellenes összeesküvQk hírébe, mert a budapesti Eötvös Lóránd TudományegyetemrQl éppen akkoriban zárták ki Haraszti Miklóst és néhány társát, ezért az MSZMP vezetése úgy döntött, hogy vidéki egyetemeken talán mégsem kellene összeesküvéssel vádolni a diákokat. Ha akkor kizárnak bennünket az egyetemrQl, akkor a diploma megszerzése után nem kerülök az Élet és Irodalom szerkesztQségébe, az értelmiségi hetilap munkatársaként nem ismerkedem meg Végh Antallal, nem szövQdik köztünk barátság, és halála után nyolc évvel, 2008. október 8-án sem tarthattam volna meg elQadásomat a nyíregyházi megyei könyvtárban. Vajon megvannak-e az állambiztonsági szolgálat jelentései a debreceni diákok miskolci színházlátogatásáról, a civilruhás tisztek imént részletezett akciójáról? Egyébként ma már tudom, hogy idestova negyven évvel ezelQtti kalandunknak vannak tágabb összefüggései, ezekre azonban késQbb kerítek sort.

1. /Állóvíz az események sodrában - 1968/
Vajon mi volt 1968 legjellegzetesebb eseménye Magyarországon. Aligha kétséges, hogy az, amikor a magyar honvédség átlépte a határt, és öt másik szocialista ország katonáival együtt megszállta Csehszlovákiát - „az internacionalista segítség” jegyében. Az sem kétséges, hogy a prágai bevonulás után befagyott a kádári konszolidáció, de nem azonnal. A társadalmi nyilvánosság szerkezete 1968-ban még elQnyére változott, és csak 1972/73-ban zárult be újra, hogy aztán a nyolcvanas évek második felében újra kinyíljon, és ama évtized végén a rendszerváltásba torkolljon.

Az 1968. augusztus 21-én bekövetkezett katonai intervenciótól függetlenül egy másik hatvannyolcas esemény is méltó a figyelmünkre. Májustól a hazai gyógyszertárakban fogamzásgátló tablettához lehetett jutni. Ez mindjárt vitát is kiváltott a szellemi életben, a népesedéspolitikait. Megszámoltam, hogy 1968-ban mi mindenrQl cseréltek eszmét. A népesedéspolitika mellett a nemzeti kérdésrQl és a hazafiságról, az ifjúságról, a morálról, az ízlésrQl, a mqvészet hatásáról, a kritikáról, a filozófus Lukács György és az MSZMP viszontagságos kapcsolatáról, Illyés Gyula Hajszálgyökerek cimq nemzetféltQ esszéjérQl, Déry Tibor Ítélet nincs címq emlékiratáról, különösen annak az 1949-es Rajk-pörrel foglalkozó fejezetérQl, és a közléspolitikáról is. Ez legalább tíz vita, amely kisebb-nagyobb izgalmat váltott ki a szellemi berkekben.

Mi jellemezte ezeket a közéleti vitákat? Egyrészt az, hogy 1956 után alig több mint egy évtizeddel olyanok szólalhattak meg bennük, akik börtönben vagy/és belsQ számqzetésben töltöttek néhány évet. Másrészt pedig az, hogy ezek a disputák szqk körre korlátozódtak: értelmiségi hetil¦¨ÈÊòd

$
(
–
Ö
Ø
ü
FHN®°

p r `zÐÖabe¢£!Ž!’!ø!õêõßõÔɾÉõ¶õ¾õ« • õ¾õŒƒŒƒzƒzƒzƒzƒzƒŒqŒqƒzƒzƒhuRhn:¤CJ huRh†&ÚCJ huRh}]\CJ huRhùlýCJ huRhçGCJ aJ huRhn:¤CJ aJ huRhùlýCJ aJ h'<CJ aJ huRh†&ÚCJ aJ huRh„GËCJ aJ huRh€vüCJ aJ huRhÕ'OCJ aJ huRh¡Q‡CJ aJ huRh}]\CJ aJ ,*nŒ¨ÂÄòd
f
Â
(
*
FH°p r ab£J"èÝÝÝÝÝÒÒÒÒÒÒÒÒÒÒÊÊÊÊÊÊÊ dhgd=#»
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»$ „`ü„¨ý„Xdh]„`ü^„¨ý`„Xa$gd=#»@À|Àýýø!ü!:"F"J"L",#.#Î'Ò'(’(l-n-t-®-°-Î-X.x.J/L/N/0<2D233ø45æ5ô5†6º6I8J8M8N8g8i8j8:j:<=>=@=n=v=ˆAŽAlBpB$ChC–D˜D¼DÂD`EfElF÷î÷îåî÷î÷îåîÚÏÚÏű¹¦¹¦¹¦¹Ú¹¦¹¦¹¦¹ÚÏÚ¹ÚϹš¹ÚĹŦ¹Ä¹¦¹Ä¹¦¹¦¹huRh}]\CJ \aJ huRh—X„CJ aJ hµJšCJ aJ huRh}]\CJ aJ huRh†&ÚCJ aJ huRhn:¤CJ aJ huRhùlýCJ aJ huRhùlýCJ huRh}]\CJ huRh†&ÚCJ =nBpBôFöF@G¾KÀKŽRRZ ZfZp`÷÷÷÷ììììììììáááááááááááááá
$dha$gd=#»
$dha$gd=#» dhgd=#»lF¢FðFòFöFüF>G@G>I¾KÀK"LÊLM\M^MnN¬NO&OèOòOfPR,RBRDR:S"T$TJT¤T´TðT²U´U¶U4VDVŽV”V¨V´VÜVÞV\WlWxWzWÂWâWX*X0XDX\XZ ZõêõßÔßÔɾ߾߳߳߳ߨߨ߳¨³¨³¾¾³¾’’³’’’’¨’’³’’¨’³ huRh¢iCJ aJ huRh±;/CJ aJ huRhMgHCJ aJ huRh'EÀCJ aJ huRh²EÑCJ aJ huRh^RCJ aJ huRhn:¤CJ aJ huRhùlýCJ aJ huRh}]\CJ aJ huRh—X„CJ aJ 9 ZZdZfZˆZ”Z®Z\[h[~[[œ[´[ _¢_¼_¾_p`r`Ú`à`¸aÐaŠbšb€cªc:d l ll©lªlõêõßêÔßÉÔ¾Ô¾ÔêÔêÔÉÔê³É³ê³É³É³ê³ê¾ê¾³É³¾³ê³êõêõê¾³«³ê³¾³ê³ê³ ³ ¾ huRhçGCJ aJ h+ÆCJ aJ huRhÕ- CJ aJ huRhMgHCJ aJ huRh'EÀCJ aJ huRhÅ5óCJ aJ huRh±;/CJ aJ huRh¶vvÚv,wmwnw•wòwów@xˆxÖxyôôôôôôôôôìôìììììììÝÑÑÑÑÑ

Æ dhgd=#» $„hdh^„ha$gd=#» dhgd=#»
$dha$gd=#»ªlmmmn>nBn„n–n¸nºn¾qÀq‚r–r¶söstt*t.t0t2uBuDuFuvmw“w”w•wòw y"y¶yÀyz z&zNzPzÒzÖzÎ|Ð|¢}¤}õêõêõßõêõêõßõêõ×õßêõßõÌÁ¸­¤›’›‡›~›’›’~›’›~›~›’huRh¨…CJ huRh=õCJ aJ huRhl1CJ huRhÕ'OCJ huRhÒ ACJ huRhÒ ACJ aJ huRh±;/CJ huRh}]\CJ aJ huRhÕ- CJ aJ h"ÁCJ aJ huRh¶
Æ dhgd=#»¤}¬}J~`~"ƒƒT„V„ †÷†ø†ü†‡‡Z‹^‹ú‘¬‘Б´’º’®–Ó–`šzšr›~›Öœâœúœbž~ž‚žŽžÄžè ê ô ö ´¤¶¤¸¤¾¤è©ì©

ªª˜ªšªÖ­Þ­‚°„°ú°±±±Ö²è²%¸&¸n»†»Ô»Ö»<¼R¼x¼~¼.¾2¾˜¾š¾÷îåîåîåîÜîÓÜ÷îåîåîåîåîåîåîåîåîåîåîåîÜÊîåîåîåîåîÓîÓîÓîÓîÓîÓîÁîÓîÜîÓîÜîÓîÓîÓîÓhuRhÑ/—CJ huRh%•CJ huRhr¿CJ huRhl1CJ huRh¨…CJ huRhÕ'OCJ huRhn:¤CJ Lj””•p–Ô–î˜L›zœ‚ž„žÄž" { $¡à£L¥Þ¥§ì¨œªì«ð­V°±± ±±ú±°²t³óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

Æ dhgd=#»t³˜´œµ~¶¬¶†·%¸&¸:¸{¸í¸9¹ˆ»Ô»Ö»¼€¼Ø½È¿*ÀŸÀ%ÁZÃ\äÃêÐÄdņÅóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

Æ dhgd=#»š¾ZÃ\ÃèÃìÔǘÇôÈÉ|Ê~ÊöÊüÊÆÎÈÎÀÏÌÏÎÏØÏЉОУÐðÖòÖT×ÜÛžÞ Þ*ç.çéé#éêvë’ë>ì^ì ì¢ì´ìàìæìîîÞñâñÞò.óXøZø`øbø~øŽøøšøœøÚøìø0ú1ú>ú?ú¿úÅúŽýšýôý÷î÷å÷Ü÷Ü÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷Ü÷Ó÷Ü÷Ê÷Ü÷Ü÷Ü÷ÜÁ÷Ê÷Ê÷Ü÷Ü÷Á÷¸÷¸÷ܯܸ÷Ü÷ÊÜÊ÷Ü÷Ü÷huRhÑ/—CJ huRhn:¤CJ huRhä&lCJ huRh%•CJ huRh_}CJ huRh®.ªCJ huRhr¿CJ huRhl1CJ huRhÕ'OCJ E†Å”Æ8ȦÈÖɄÊ>˦˲ÌZÎФЎÒôÓ°Ô~ÖT×lٜÚÜÛÖ܄ÝfÞߚß8âbâJã
äóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

Æ dhgd=#»
äbäšäÔäTçVçŒçèÆè
ë˜ë`ìbì ì´íNî¼î®ðÞòàò.óôõh÷XøZøžø"ú³úóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

Æ dhgd=#»³úýú`ýbþcþ—þLÈÊ Ìên p Æ â Œ
à

¤
D þʶ¸ tóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

Æ dhgd=#»ôýþ þþbþcþÈÊzˆn p HZbrxž¶¸ŽÚü56xP$R$X$d$z$~$‚%Ä%²&´&2*3*€**ë*ì*€.†.0

0 2"2Š2Œ2Ô2 33 3$3&3(4<4÷î÷åÜåÜå÷åÜå÷å÷å÷åÜåÓåȽȲȧȧȧȲȽȲȽȲȲȲȧȧȟȔȟȲ huRhÑ/—CJ aJ hÁ]2CJ aJ huRhn:¤CJ aJ huRh_}CJ aJ huRhl1CJ aJ huRhÕ'OCJ aJ huRh_}CJ huRhl1CJ huRhÕ'OCJ huRh%•CJ huRh®.ªCJ :t. h¬P¢Z’ü56TÂÔܾ-’ !Ú!z"$P$R$óëëëëëëëëëàààààààààààààÕ
$dha$gd=#»
$dha$gd=#» dhgd=#»

Æ dhgd=#»R$€$ô$Ð%n&²&´& 'ð'Ú)@*e*€**°*ž,@-f-b.¸/º0,122Ž2"3R445ôéééééééééééééééééééééôôééé
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»45ð5¸7"8$8â8ò9°:ð;X<“<”<™<Ç<+=,=J=c=}=~=º=ž>ê?ì?ôôôéôôôôééééôÚôôôôÚËôôô$
Ƹp#dha$gd=#» $„hdh^„ha$gd=#»
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»<4Š6Ž6”<™<Ç<+=,= C"CºN¼N^ObOÚOàOZ`\`Þkàk”u–u~€€€^…f…|‘Œ‘ª§´§0¸:¸¨¼¬¼º½¾½f¿p¿ÄÄ"Ä*ĆĊÄzÅ~ŌǔÇÚÇvÈxÈ*É,É2É4ɂɄÉÍêÎõêõßÔɾԳԳԳԳԳԳԳԳԳԨԳԳԨԨԳԨԨԨԨԨÔɟԳԨԨԔ huRhRgCJ aJ huRhY-ÚCJ huRhs8ÊCJ aJ huRhä&lCJ aJ huRhÑ/—CJ aJ huRhY-ÚCJ aJ huRh’[CJ aJ huRh9mrCJ aJ huRh_}CJ aJ huRhÕ'OCJ aJ :ì?H@~@4AB C"CRCàHBNºN^OÚOØPâQÀR*SUUfUüVŽXhYZZðZ¢]ðððððððððååååååååÚÚåååååå
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»$
Ƹp#dha$gd=#»¢]\^Z`\`|`¢adÞdîeØfœj(kÞkàk lnDoàpÀq tu”u–uêuàv|wPx´x
yôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gd=#»
yBy({²|–}¢~ò~~€€€¦€jF‚zƒ8„¾„<…>…^…„…†Ô‡4ˆ„ˆ,‰ÞŠ ŒÚŒ>Žôôôôôôôôôôôôôôôééôôôôôôôôôô
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»>Ž@‘â‘X“Ü“T–ä—2˜r™î™¶›pºTŸ

¡´¡¢Ð¤ø¥œ¦ª§¬§Ê§œ¨ø¨Nª<«,¬ôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gd=#»,¬Ö¬ì­`¯ˆ°³°³

´¶´ÞµV¶Ê¶0¸2¸Z¸ü¸î¹vºÂºn»H¼ ½J¾@¿f¿h¿–¿ÀîÀôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gd=#»îÀÊÁ¬ÃÎĦÅüÅþŪƊnjÇÚÇvÈxȺÈÉ*É,ɆÉbÊËVÎêÎëÎ ÏrÐôôôôôôôéééÚÒÚÚÚééôôôôôôô dhgd=#» $„hdh^„ha$gd=#»
$dha$gd=#»
$dha$gd=#»êÎëÎ××Øöڔ۶æ¸æôýöýœ àä8

:

<

B

n

z

’

Ü

â

z
~
~ ” ² À .2ºØÎ . ^ b æ RXÌÎÖæ2ÚÞ&Zòø„ŠÐ¸ Ç 9!"Š$ $l)t)Œ/¢/0020R0T0¦1¨1â2Ò3õêõêáêáØáØáÏáÏáØÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáÏáêÄêØÏáÏáÏáêáÏáÏáêÄáÏáÏáÏá»á»á»áØá»huRhãwpCJ huRh9UóCJ aJ huRh9UóCJ huRhä&lCJ huRhRgCJ huRhRgCJ aJ huRhä&lCJ aJ JrÐÊÑvÒøÒDÔ¦ÕjÖ××*×öڔ۞ܺÝÀÞ&àèá’âüã`å0æ¶æ¸æÖæöæfç¢çèôôôôôôôôôìôìììììììììììììììì dhgd=#»
$dha$gd=#»èÐè(ê"ëäëþíŒîxïÞïúïˆðÄðrñbò¦òôDôüô(öÒöŠ÷YøoøøÖø>ù}ù@úêú÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ dhgd=#»êúìúû0üôýöý(þhþÚþÆÿÞ:œô6N ä
Ì
8

:

r

”

¦ ŠfœHÂ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ dhgd=#»Â æ RÌÎ4&Zи Ç ¦"4$Æ'$(l)°)P*

+q+ô,²-„.†/(0*0V0÷÷ìì÷÷÷ì÷ìì÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$dha$gd=#» dhgd=#»V0æ0„1¦1¨1ê12â2Ò3Ô3ð3*5J6L6p6ä6È7ô;j
? ?Ì?V@&A(A¸A÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ììììììììáì
$dha$gd=#»
$dha$gd=#» dhgd=#»Ò3Ü3ö5ú5J6T6È7\8j8Ö8ê8hS U(U2U>U†XŠXòX÷îåî÷îÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏĹ®Ä®Ä£Ä®Ä®Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä£Ä˜Ä˜Ä˜Ä£Ä£Ä£Ä huRhä&lCJ aJ huRhÉg®CJ aJ huRh¿>\CJ aJ huRh4>öCJ aJ huRhÔaaCJ aJ huRhãwpCJ aJ huRhRgCJ aJ huRhãwpCJ huRhRgCJ huRhä&lCJ <¸A.B/BUBB˜B™B£C®D°DÐDòD2EŒE:FÂFGòG–H&IIZJ KªKØL¶Nðå×××åååååååååååååååååååå $
Æp#dha$gd=#»
$dha$gd=#» $„hdh^„ha$gd=#»¶N¸NÚN OPfPÂPQ†QˆQ¬QÄQ(RdR¹RS-S=S>SPS2T”TVPWþWìXòX4Yôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôì dhgd=#»
$dha$gd=#»òXøXúX0Y2Y&Z.Z¼[¾[ø\]ž`°`FbJb˜b b¬b´bÄeØeLhNhRh^h\j`jŽp®p¦q tt*v.vŠxŽx°y´y¶yæy¡z´zêzöz

{p{h}”}.€2€t„x„ô…ø…††f†i†$Š&ŠJŠ Œ¬Œ²Œ¶º ’’v’z’$“÷î÷î÷å÷Ü÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷å÷ÑÜ÷å÷å÷å÷å÷È÷È÷È÷È÷È÷È÷È÷È÷È÷½Ñ÷Ñ²Ñ²Ñ²Ñ²Ñ huRh051CJ aJ huRhä&lCJ aJ huRh051CJ huRhÔaaCJ aJ huRhä&lCJ huRhÉg®CJ huRh¿>\CJ huRhÔaaCJ F4YúZ¼[¾[Ü[\W\Í\ ];]—]È^ª_ú`êaîcždufðffgÔi¢jRkükxnªnÞo°p^q÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ dhgd=#»^q¦q¦s tt $dha$gd=#» dhgd=#»~€°€ÌÀ‚ƃԄ†˜†ý†B‡òˆ$Š&ŠJŠ"‹ Œl¦‘f”h””” •ì•¦–Þ—~™Vš€š÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ìì÷÷ììì÷÷÷÷ììììì
$dha$gd=#» dhgd=#»$“(“¸“¼“f”h”ì•€š œ2ž6ž¦ž²žîžòžDŸFŸHŸTŸŒŸŽŸ º£¼£"¥*¥p¥r¥t¥¥”¥¦¦â¶î¶À¤ÀÄ".h.p/r/Htbtä~æ~ö8‚”‡¢‡¦Œdj†õêõêáØêØêõêõêõêõêõÍõÍÄê¹®ê£êÍêÍÄ͖͘͘͘͘͘͘͘͘͹‹¹ huRh%+ÒCJ aJ U huRhŠrCJ aJ huRh4>öCJ aJ huRh¿>\CJ aJ huRh?mNCJ aJ huRh ~{CJ huRh ~{CJ aJ huRhÔaaCJ huRhä&lCJ huRhÔaaCJ aJ huRh051CJ aJ 6€š›È› œŽœØœ@|HŸJŸŸ N¡Ä¡z¢6£º£¼£z¤ ¥"¥”¥¦¦A¦÷÷÷ìììììììì÷÷÷÷÷áìáááÒ÷ì $„hdh^„ha$gd=#»
$dha$gd=#»
$dha$gd=#» dhgd=#»A¦i¦”¦º¦»¦€®‚®Œ¶Ž¶â¶P»R»ÌÁÎÁ4"6"È*Ê*p/r/v0x0D8F8v8~=€=´D¶Dôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gd=#»apokra és folyóiratokra. A szellemi életbe visszaengedett ötvenhatosok ugyanis azzal a feltétellel szólalhattak meg, hogy hangjuk nem hallatszik le, a társadalom mélyrétegeibe. Ez a szempont jelzi a Kádár János körül csoportosuló politikai elit szándékát: létrehozni a politika és az értelmiség közti kiegyezést, a politika primátusával, persze. De már az is eredmény, hogy a politikusokkal egy sorban emlegetik az írókat. Darvas József, az Irószövetség elnöke ki is mondta, hogy meg kéne teremteni az istenek békéjét, a Treuga dei-t, ám lehetQleg úgy, hogy a kompromisszumra alkalmat teremtQ viták a mqvelt közbeszéd keretei között maradjanak. A vitakereteket majdnem mindenki elfogadta, aki legális keretek között akart élni, dolgozni és alkotni, 1968-ban egyetlen kivétel volt: Végh Antal.

A harmincnégy esztendQs író 1968 áprilisában jelentette meg Állóvíz címq szociográfiáját, amely jó egy éven át uralta a közbeszédet, és a szellemi életbQl átszivárgott a köznapi tudat szférájába is. A szerzQ akarva-akaratlanul olyan vitát gerjesztett, amelynek témájáról, a penészlekiek nyomorúságáról mindenki hallott akkoriban. Értelmiségi asztaltársaságokban Penészlek az elmaradottság hívószava lett. Mi, debreceni diákok az egyetemi könyvtárban ronggyá olvastuk a Valóság címq folyóiratot, és a gyári ebédszünetekben a munkások kézrQl kézre adták az áprilisi számot. A Dunaújvárosban százszámra dolgozó penészleki segédmunkások pedig a hétvégi hazatérések alkalmával a Déli pályaudvar érintésével mentek át a Keleti pályaudvarra, a fekete vonathoz , és az újságstandosok megrökönyödésére rosszul öltözött, feketéllQ körmq, kapatos férfiak keresték a társadalomtudományi folyóirat áprilisi számát. Majd amikor bemutatták A térképen nem található címq, penészleki témájú drámát, különbözQ egyetemekrQl, fQiskolákról diákok százszámra ruccantak át a miskolci színházba - de erre már utaltam.

Anélkül, hogy túlhangsúlyoznám az ÁllóvízrQl kirobbant vita jelentQségét, érdemes kiemelni egy nemzetközi párhuzamot. Ezzel egy idQben Franciaországban a lázongó diákokhoz csatlakoztak az értelmiségiek és a szervezett munkások, és a három társadalmi réteg rég nem látott egységbe forrt össze, amíg De Gaulle elnök ügyes politikával szét nem választotta Qket. Kicsiben ugyanez a közeledés valósult meg Magyarországon, elismerem, provinciális körülmények között és talán nem a legjelentékenyebb vita ürügyén. Mivel magyarázható mégis a Végh Antal-féle szociográfia váratlan és meghökkentQ hatása?

Azzal, hogy ekkor derült ki: szabad-e nyilvánosan kritizálni, van-e legális megnyilvánulási lehetQsége a kritikai gondolkodásnak.

Érdekes módon világítja meg a korabeli helyzetet Héra Zoltán, a Népszabadság munkatársa, aki 1968. augusztus 19-én, két nappal a csehszlovákiai bevonulás elQtt ezt írta, nyilván nemcsak a maga véleményét tolmácsolva: A szellemi vita nem azonos az igazságügyi eljárással. Arra utalt, hogy vége annak az idQszaknak, amikor a vita azt jelentette, hogy ha valakinek az állampárt szerint vitatható nézetei vannak, és ezt valamelyik pártlapban emlegetik is, akkor az illetQ megemlegette. Számíthatott rá, hogy hamarosan letartóztatják, vagy legalábbis kirúgják az állásából. A végrehajtó hatalom tehát 1968-ben a vita kifejezés rossz csengését, ha úgy tetszik: frászcsengQs jelentését igyekezett feledtetni, az új gazdasági mechanizmus szellemében, az alkotó erQk felszabadítása révén. Zajlottak a viták, egyedül Végh Antal rúgta föl az íratlan egyezményt (meglehet, nem is tudott róla). Olyan hangot ütött meg, amely túllépett a mqvelt közbeszéd keretein, és szinte össztársadalmivá terebélyesedett.

2. /Vita a tespedésrQl/
Végh Antal pályakezdQ író szatmári születésq. 1956 Qszén Biharban tanítóskodott, falujában Q vezette a Forradalmi Bizottmányt, társaival együtt még respublika alapításán is törte a fejét. Az 1957-es vizsgálat azt állapította meg, hogy a Gáborjáni Köztársaság tervezett kikiáltása nem számít bqncselekménynek, ezért a képesítés nélküli tanítót nem zárták börtönbe, csak néhány hónapig tartották internáló táborban. Kiszabadulása után levelezQ tagozaton elvégezte az egri tanárképzQ fQiskolát, eközben Nyíregyházára került tanítani. Itt tqnt fel a novelláival, amelyekre ösztöndíjat kapott az ÍrószövetségtQl. Hamarosan a fQvárosba költözött.

BudapestrQl hívták vissza Nyírbátorba, egy író-olvasó találkozóra, amelyen Ratkó József költQvel együtt vett részt. A forró hangulatú összejövetelen felállt egy idQsebb férfi, mint kiderült, a közeli Penészlek tanácselnöke, és a két vendéget meghívta a falujába. El is mentek, a helybéli érdeklQdQkkel folytatott beszélgetés után ott is aludtak, és másnap körülnéztek a határszéli településen. Az élménybQl mqvek születtek. Ratkó József ezt írta PenészlekrQl: Innen van legmesszebb az ég,/ Rakétával sem érhetQ el. A szép vers megjelent, szinte észre sem vették. Végh Antal pedig elutazott Szigligetre, és az alkotóházban kisregényen dolgozott volna. Csakhogy nem ment ki a fejébQl mindaz, amit Penészleken tapasztalt. Hogy könnyítsen a lelkén, egy nap alatt kiírta magából az élményeit, azon melegében el is olvastatta egy másik író-beutalttal, majd javítgatott rajta, és immár megnyugodva kezdett neki a kisregénynek.

Aztán a Tespedés címq szociográfiát beadta a Valóság szerkesztQségébe, a mintegy húszoldalas riport néhány hét múlva meg is jelent Állóvíz cimmel. A keresutapa az óvatos szerkesztQ, Körösi József volt. Végh Antal ilyesmiket írt PenészlekrQl: Arrafelé még az isten is homok. Járda nincs. Némelyik ház olyan alacsony, hogy a kutya is mászkálhat a tetQn. Pókhálót tesznek a nyílt sebre. A helybéli férfiak denaturált szeszt, úgynevezett durát isznak, aztán nyolc-tíz gyereket csinálnak az asszonynak. A gyerekek közül sok a debil, még több a tetves. A szerzQ végkövetkeztetése: Ez a falu segítségért kiált. A szociográfia felhördülést váltott ki a szqkebb pátriában.

A segédmunkások letagadták Dunaújvárosban, hogy Qk penészlekiek, körülbelül egyhónapos hezitálás után pedig, 1968. május 12-én, vasárnap a Kelet-Magyarország címq nyíregyházi napilapban riportsorozat kezdQdött. Gesztelyi Nagy Zoltán írta, címe A valóság Penészleken lett. A négyrészes ellencikk elsQ sorát máig idézgetik az idQsebb olvasók: Limbes-lombos falu . Hát kérem, pontatlan az emlékezet, mert így indul a szintén húsz gépelt oldalnyi ellenriport: Május van, az út és az utcák akácillattól terhesek. Limbes-lombos, nagyon csinos, takaros falu. A cikk szerzQje teljesítette a megyei pártbizottságtól kapott feladatot: elmarasztalta a koromfekete szociográfiai tanulmány -t. AmirQl Végh Antal azt írta, hogy fekete, arról Q azt, hogy fehér.

Szerinte például a penészleki gyerekek nem tetvesek, csak serke van a hajukban. EbbQl a megállapításból született egy különös, de jellemzQ epizód. Lengyel József, az egyik legtekintélyesebb író - aki 1938-tól 1955-ig a Gulágon, illetve számqzetésben múlatta az idQt - az Élet és Irdalom Véleményünk szerint címq rovatába írt glosszát, és egy bölcs falusi öregembert idézett: Uram, ahol serke van, ott tetq is van! (1968. szeptember 14.) Közben újabb ellencikkek jelentek meg a megyei napilapban, a szerzQk támadták az Állóvíz íróját, anélkül azonban, hogy a nevét leírták volna, Hármat érdemes megemlíteni közülük. Ordas Nándor fQszerkesztQ Szomorúfqz címq jegyzetét (Kelet-Magyarországh, 1968. május 1.), Kun István Divatból vagy kötelességbQl? címq glosszáját (1968. június 16.) és Dr. Hornung Mátyás országgyqlési képviselQ parlamenti felszólalását (1968. október 17.).

A Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság elsQ titkára, Orosz Ferenc pedig küldöttséget menesztett Budapestre, az Írószövetségbe, hogy zárják ki Végh Antalt, s ami ezzel egyet jelent: fosszák meg a publikálás lehetQségeitQl. Darvas József, az Irószövetség miniszterviselt és Kossuth-díjas elnöke - aki egyébként 1956 elQtt éppen a nyírbátori járásban volt országgyqlési képviselQ - maga is szociográfusként kezdte pályáját a népi írók között, és azt mondta, hogy beül a szolgálati gépkocsiba, elutazik Penészlekre, és ha kiderül, hogy Végh Antal hazudott, akkor kizáratja. EbbQl a látogatásból született a Magyarország felfedezése címq esszé, amely a Kortárs 1968 szeptemberi számában látott napvilágot. Tehát már Csehszlovákia megszállása után, de a szerkesztQk nyilván elQtte adták le közlésre.

A terjedelmes írásban Darvas József lejegyzi a Penészleken tapasztaltakat, majd kifejti: Az Állóvízben rajzolt helyzetkép talán sötétebb a valóságosnál, de a valóság is elég sötét. Lényegében igazolja Végh Antal állításait, és egyértelmqen megfogalmazza, hogy az írónak joga van másként látni a valóságot, mint a pártmunkásnak. Azt javasolja, hogy a felszabadulás huszonötödik évfordulójára hirdessenek szociográfiai pályázatot Magyarország felfedezése címmel, és az elsQ kötetet 1970. április 4-én jelenjék meg. Huszonöt író kap ösztöndíjat, köztük Végh Antal is, aki megírja ErdQháton, Nyíren címq könyvét, amelynek kézirata elsQként készül el, mégis csaknem három évet tölt Illés Endre páncélszekrényében, és a Szépirodalmi Kiadó gondozásában csupán negyedikként jelenik meg a sorozatban.

Ez azonban késQbbi fejlemény, egyelQre 1968 Qszén vagyunk. Darvas Józsefet elkapta az ihlet, és drámán dolgozik. A Térképen nem található címq darabot 1969. január 10-én mutatták be a miskolci színházban. Javában próbáltak a színészek Nyilassy Judit pályakezdQ rendezQ vezetésével, amikor fontos cikk jelenik meg a Népszabadság karácsonyi számában. Az egész oldalnyi kerekasztal-beszélgetés címe: Pártmunkások és írók együttmqködésérQl, az objektív, pártos valóságábrázolásról. A vita résztvevQi: Darvas József, Erdei Ferenc (egyaránt a népi írók körébQl indultak, és mindketten jelentQs közéleti szerepet játszottak a Kádár-korszakban), GyQri Imre (az MSZMP Csongrád megyei elsQ titkára), Orosz Ferenc (a Szabolcs-Szatmár megyei elsQ titkár), Sipos Gyula, Urbán ErnQ és Végh Antal írók, Pándi Pál (a lap kulturális rovatának vezetQje), és Gosztonyi János (a Népszabadság fQszerkesztQje).

Az alaphangot a vendéglátó ütötte meg, Gosztonyi János kifejti: Nekünk, pártmunkásoknak arra kell vigyáznunk, hogy különbséget tudjunk tenni a rendszerellenes támadások és a kritikai észrevételek között. Végh Antal szociográfiáját a kritikai észrevételek közé sorolja, és Orosz Ferenc kivételével a beszélgetés többi résztvevQje is elismeri az írói látásmód létjogosultságát. Ennek hatására a szabolcs-szatmári pártvezetQ háttérbe húzódik, a kerekasztal-beszélgetés további részében nem is szólal meg. A vita tanulsága pedig az, hogy 1968 végén a véleménynyilvánítás jogáról nem a pártfunkcionáriusok és az írók között húzódik a határvonal, hanem az MSZMP ortodoxai és reformerei között. Ha nevesíteni kellene, akkor a Biszku Béla, illetve az Aczél György vezette szárnyak harcoltak egymással.

A kettQ között egyensúlyozott Kádár János, aki Aczél György kezdeményezésére az Írószövetségbe is ellátogatott, hogy békét teremtsen, ha úgy tetszik: megteremtse az istenek békéjét. Elbeszélgetett Veres Péterrel, Szabó Pállal, Illyés Gyulával, Déry Tiborral, és a Népszabadság 1968. június 9-i tudósítása szerint ezt mondta egy nappal korábban: A szocialista konszolidációt nálunk a fejlQdés jellemzi, és nem a tespedés. Úgy foglalt tehát állást, hogy a Penészlek-szerq zárványokat föl kell számolni. Ennek nyomán a Bács-Kiskunban elsQtitkároskodó Romány Pál kötelezte a járási vezetQket: olvassák el az Állóvíz címq szociográfiát, és dolgozzanak ki intézkedési tervek az esetleges zárványok felszámolására. Éppen ellenkezQleg reagált a szabolcs-szatmári politikai elit. Kétségbeesetten védte a mundér becsületét, de magára maradt az MSZMP-n belül is. Egyedül a szomszédos megye pártbizottsági lapjától, a Hajdú-Bihari Naplótól kapott nyilvános támogatást.

Egyébként az Állóvíz-vitának újabb lendületet kölcsönzQ dráma, A térképen nem található mai szemmel olvasva nem túl jó. Afféle publicisztikus színdarab, de annak idején felettébb hatott - nemcsak Miskolcon, hanem késQbb Budapesten is. Darvas József, a már-már elapadt vénájú író újra erQre kapott, és feleségül vette a színmq fiatal rendezQnQjét, majd Végh Antallal együtt házat épített Budán, a Lipótmezei úton. Napjainkban mindkét író nevét emléktábla örökíti meg a társasház falán. Ha mesét írtam volna, azzal fejezném be, hogy itt a vége, fuss el véle. Csakhogy így túl kerek a történet. Talán tovább árnyalható, ha megpróbáljuk levonni belQle a tanulságokat.

3. /Az Állóvíz-vitából fakadó következtetések/
Csehszlovákia megszállásának évében, 1968-ban a magyar politikai vezetés elviselte, sQt közvetve pártolta, hogy az írók, újságírók feltárják a valóságot. A jelenség ellentmondásos, persze. A Kádár-féle vezetés minél több szálon igyekezett kapcsolódni Nyugat-Európa gazdaságához, de hogy ezt Brezsnyevék ne vegyék észre - vagy tegyenek úgy, mintha nem vennék észre -, a belpolitikában ideológiai szilárdságot próbált mutatni. A kétarcú folyamat fokozatosan kristályosodott ki. A nyilvánosság kinyitása nem szakadt meg 1968. augusztus 21-ével. Elhúzódott egészen 1972/73-ig, amikor a filozófus Lukács György követQit eltávolították a munkahelyükrQl, némelyiket még az országból is.

Akkorra azonban Végh Antal és társai fölfedezték Magyarországot, a nyilvánosság szerkezete széttöredezett, és már csak idQ kérdése volt, hogy a helyzet mikor torkollik a demokratizálódásba, amelyet az utókor rendszerváltásnak nevezett el. Ebben a folyamatban jelentQs szerepet játszott Végh Antal. Nemcsak az almafákról és a penészleki emberekrQl írott riportjaival, hanem foci témájú mqveivel is. Megítélésem szerint futball-könyveiben is a politikai-gazdasági viszonyokról mondta el a véleményét, méghozzá brutális nyíltsággal, amit mindenki megértett.

Tanulság az a bizonyos tágabb összefüggés, amelyre utaltam e fejezet elején. Ma már tudom, nem egyszerqen arról volt szó, hogy az MSZMP vezetése a Haraszti Miklósé mellett nem akart még egy debreceni diákpört is. A mi félszeg miskolcjáró akciónk azért sem végzQdött az egyetemrQl való kizárással, mert anélkül, hogy tudtunk volna róla, beleillettünk a reformerek elképzeléseibe. Itt kell megemlíteni KQrösi József és Pándi Pál nevét, akik Aczél György legszqkebb köréhez tartoztak, és a Valóság címq folyóiratot, illetve a Népszabadság kulturális rovatát bocsátották a véghantali gondolatok rendelkezésére. Felismerték a bennük rejlQ mozgósító erQt, amelyet ki is aknázták a dogmatikusok elleni küzdelemben.

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Zöldi László: A Magyar Hírlap indulása 1968-ban (Lapkiadás, 2008/július-augusztus)
2. Szekeres István: A sport Végh Antal írásaiban (Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2008/november)

VI. A Kádár-rendszer médiapolitikája 3. (Húzd meg, ereszd meg!)
B-tétel: Agárdi Péter: A magyar baloldali médiapolitika (Médiafüzetek, 2004/1.)

Mottó: "Zsebben mutattunk fityiszt."
(Garai László szociálpszichológus)

-a vidám barakk kifejezés a szocialista táborban azt jelenti, hogy a Kádár-rendszer megpróbált közeledni Nyugat-Európához, anélkül azonban, hogy belpolitikáján változtatott volna

1. /Mi jellemzi a hetvenes évekbeli Magyarországot?/
a./ Néhány tény a közeledésre:
-1977-ben az Olaszországban élQ Amerigo Tot szobraiból állandó kiállítás nyílik Pécsett
-1977-ben a Franciaországban élQ Victor Vasarely képzQmqvészt a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjével tüntetik ki, a párizsi ünnepségen részt vesz a francia miniszterelnök magyar származású felesége is
-ugyancsak 1977 óta van Magyarországon ultrapasztQrözött (dobozos) tej
-1979 óta a húsz hektárnál nagyobb termQterületeken kötelezQ a talajvizsgálat; az intézkedés célja környezetvédelmi jellegq: mennyire hasznosulnak a mqtrágyák és növényvédQ szerek
-1979-ben az Országos Mérésügyi Hivatal bejelenti: megszqnik Magyarországon a mázsa (nem szqnt meg, ez azonban mit sem változtat azon, hogy közelebb akartunk kerülni a nyugat-európai szabványhoz)
-ugyancsak 1979-es fejlemény, hogy megkezdik a személyi számok kiosztását
-1980-ban a MacDonalds-éttermeknek még se hírük, se hamvuk, de a hamburger mintájára Kaposburgert kezdenek gyártani a kaposvári húsgyárban
-1981-ben nyugati farmer még csak csomagból kapható, helyette azonban itthon Trapper-nadrágot hirdetnek az újságokban
-ugyancsak 1981-ben vezetik be a postai irányítószámot
-ekkor lesz az Interpol tagja a magyar rendQrség
-szintén 1981-ben lesz tagja a Világbanknak Magyarország, illetve belép a Nemzetközi Valutaalapba
-a példákból kisejlik, hogy már a hetvenes évek második felében az európai integráció foglalkoztatta Magyarország akkori vezetQit
-de amennyire igyekeztek liberálisak lenni a magánéletben és a gazdasági életben, annyira merevek maradtak az ideológiai életben
b. / Mi jellemzi a hetvenes évekbeli újságírókat Magyarországon?
-VetQ József újságíró: Jó riporternek azt tartják, aki kitérQ kérdéseket tud adni kitérQ válaszokhoz. (Népszabadság, 1976.10.31.)
-a hatalom kétarcúsága - több tekintetben is
@/ gazdasági nyitás, ideológiai zárás
-túl vagyunk Csehszlovákia megszállásán, a reformerQk (Nyers RezsQ és köre) kiharcolják a termelési viszonyok korszerqsítését, a nyugat-európai piaccal való kapcsolatfelvételt, ugyanakkor a Kádár-féle pártvezetés a csehszlovákiai események miatt ideológiailag óvatosabbá válik
-húzd meg, ereszd meg-politika, mozgatója Aczél György
@@/ politikailag a hagyományos alapelvekhez való ragaszkodás, de munkamegosztás a médiában: másként tájékozódhat az elit és a tömeg
-ekkor válik elsQdleges információs forrássá a televízió, ezen belül is a TV-Híradó
-ekkor alakul ki munkamegosztás a nyomtatott sajtóban is
-1968-ban alapítják meg a Magyar Hírlapot, mint a Minisztertanács lapját (fQszerkesztQje: Darvasi István megbízható agitpropos káder, egykor munkaszolgálatos a keleti fronton, majd partizán Lengyelországban, aki olvasószerkesztQnek szerzQdteti Fazekas Györgyöt, a Nagy Imre-per vádlottját, kulturális rovatvezetQnek Papp Antalt, a konzervatív újságírás két évtizedig eltávolított prominensét, és belpolitikai rovatvezetQnek egy frissiben kirúgott tábornokot)
-ez idQ tájt a Népszabadság (mint az MSZMP központi napilapja) az eszmei szilárdság bástyája, mellette a Magyar Hírlap nyitottabb lehet
-még nyilvánvalóbb a munkamegosztás a napi- és hetilapok között: tömeglap és réteglap kettQssége, a tömeglap kiszolgálja a hatalmat, a réteglap értelmezi a történteket
-mqfajilag: hír, illetve háttér kettQssége (az egyik lap közli, a másik értelmezi a történteket)
c./ Mik a következmények?
-a hetvenes években kezd kétlelkqvé válni a politikai elit Magyarországon: felváltva használja a mézet és a korbácsot (húzd meg, ereszd meg!), másfelQl viszont ez a kétlelkqség-kétarcúság a gyengeség jele is
@/ válságba kerül az úgynevezett agitpropos újságírás
-felnQtt egy új újságírói nemzedék, amelynek tagjai nem élték (vagy gyerekfQvel élték) meg a Rákosi-korszakot
-felnQtt egy új újságolvasó nemzedék is, amelynek tagjai elégedetlenek a hazai sajtóval (még nem tudták a nyugatival összehasonlítani, de már érezték, hogy nem áll hivatása magaslatán)
-és felnQtt egy olyan nemzedék is, amely már nemcsak a nyomtatott sajtót tekinti információs bázisnak, hanem a rádiót és a televíziót is
@@/ milyen a magyarországi médiairányítás struktúrája?
-az elvi irányítás központja: az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya (APO)
-a gyakorlati irányításé a Minisztertanács mellett mqködQ Tájékoztatási Hivatal (TájHiv)
-mindkettQ tart fQszerkesztQi értekezleteket
-nem egyszer megtörténik, hogy amit az egyik funkcionárius bírált, azt a másik dicsérte; lehetQség a lavírozásra
@@@/ a hetvenes években egységes az MSZMP médiapolitikája
-elvileg még tükrözi az állampárt egyeduralmát, ennek gyakorlati megvalósítása során azonban már érzékelhetQ némi zavar
-a nyolcvanas években nemcsak zsebben mutattunk fityiszt, hanem a kezünket kivettük a zsebünkbQl
-Chikán Attila fiatal közgazdász-tanár, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szakkollégiumának igazgatója (innen került ki nagyon sok Fidesz-vezetQ), aki gazdasági miniszter volt az Orbán-kormányban: A puha diktatúráról már azt tartottuk, olyan, mint a gumiszoba, ha az ember nekiugrik a falnak, hogy kitörjön, csak fenékre esik, a fejét nem törheti be. (Népszabadság, 2001.12.15.)
-ez az az idQszak, amikor nemcsak a szamizdat kezd elterjedni, hanem a felsQoktatási intézményekbe olyan elQadókat hívnak meg a diákok, akik ellenzékinek számítanak
-ezeket a kezdeményezéseket sajátos módon tiltják be a hatóságok: arra kényszerítik az elQadót, hogy jelentsen beteget

2. /Mi jellemezte a nyolcvanas éveket?/
-1980/81: begyqrqzik az olajválság, eladósodik az ország, ehhez jön még a lengyelországi szükségállapot
-a reformerek ismét erQre kapnak, és egyre tudatosabban szervezQdik a polgári ellenzék
a./ Kik számítanak ellenzékinek?
-technikai fejlQdés: a mqholdas sugárzás miatt parabola-antennák a kert végében
-már nem lehet a nyugati tévéprogramokat kizárni, minQségi ugrás: a tájékozódás lehetQsége
-PetQ Iván, késQbbi SZDSZ-politikus, akkoriban a BeszélQ címq szamizdat egyik aktivistája: Az ellenzékiség nekem azt jelentette, hogy nyíltan vállaltam azt, hogy a fennálló viszonyokat nem tartom elfogadhatónak. (Klubháló, 2005.05.23.)
-melyik az ellenzéki lap?
-attól függ, honnan nézzük
-Csongrád Megyei Hírlap, Rácz Lajos fQszerkesztQ: ti ott, Pesten megírhatjátok azt, amirQl nekünk hallgatni kell
-a szamizdatosok szerint: ti ott, a nyilvános lapoknál megalkuvók vagytok
-a konfliktusok sajtóbeli lecsapódásai teszik izgalmassá az újságokat, ekkor derül ki, hogy a sajtó képes politikát is csinálni
-felnQ egy új nemzedék (újságírók és újságolvasók; a mai negyvenesek), akik már a 68-asokat is megalkuvónak tartották
b./ Átalakul a nyilvánosság szerkezete:
-vannak olyan vélemények, amelyek szerint a nyilvánosság szerkezete a nyolcvanas évek közepétQl alakul át
-miért éppen ekkortól?
-azért, mert ekkor kerül elQtérbe az a kérdés, hogy politikai reformok nélkül életképes-e a gazdasági reform?
-ennek a gondolkodásnak az eredménye az új választójogi törvény, amelynek nyomán 1985-tQl a választókörzetekben már nem egy, hanem két képviselQjelölt indulhatott
-ebbQl azonban logikusan következett az újabb kérdés: vajon életképes-e a gazdasági reformból kinövQ politikai reform - változatlan (vagy alig bQvülQ) nyilvánosság mellett?
-egyre élesebbé válik az ellentét a korlátozott reformokra hajlamos politikai elit és a reformoktól keveset váró ellenzék között
-az uralkodó elit nem akarja kiengedni kezébQl a tájékoztatás monopóliumát, az ellenzéki erQk (és a kétféle politikai felfogás közé szorult újságírók) viszont szorgalmazzák a tájékoztatási lehetQségek bQvítését
-már csak idQ kérdése, hogy a tájékoztatási csatornák bQvítése mikor megy át bQvülésbe, s ami ezzel egyet jelent: tájékozódásba
@/a puha diktatúra hivatalos áramlata egy fokkal jobb, mint a nyílt proletárdiktatúrával kacérkodó felfogás, amelyet az MSZMP-n belüli, úgynevezett munkásellenzék képviselt
-Kádár János: A tömegek tájékoztatása nem kegy, hanem kötelesség.
-Berecz János, az MSZMP KB agitációs és propaganda titkára Kádárról: Az Öreg a szükséges rossz kategóriájába sorolta a sajtót. (Vasárnap Reggel, 2002.10.06.)
-ebben a felfogásban benne rejlik, hogy az információs monopóliumot a politikai hatalom nem engedi ki a kezébQl
@@/ a puha diktatúra reformista áramlata a hatalmon belül van, de a hatalmon kívüli környezettel is számol
-jellegzetes megnyilvánulása Bodor Pál közíró gondolatmenete (A második nyilvánosság, Élet és Irodalom, 1987.07.17.)
-cikke a hetilap elsQ oldalán jelent meg (a szerkesztQség a magáéhoz közelinek tartja az egyébként nem belsQ munkatárs véleményét)
-a Romániából áttelepült szerzQ dicsérettel kezdi: ami az MSZMP központi lapjában, a Népszabadságban olykor napvilágot lát, az Ceausescu diktatúrájában legföljebb szamizdatban jelenhetne meg
-ledorongolással folytatja: Az elsQ nyilvánosság nem eléggé tehetséges.
-ezt kibontja: Ami felülrQl fogalmazódik meg, már alig éri el a közvélemény politikai ingerküszöbét. Mintha már nem is az volna a fontos, hogy mi hangzik el, hanem az, hogy kinek a szájából.
-egyre inkább elQtérbe kerülnek a hiteles személyiségek, akiknek hisznek az emberek
-majd így folytatja: Az igazságok elQbb lent, a második-harmadik nyilvánosságban, a szabályozott vélemény határain kívül fogalmazódnak meg, és csak nagy sokára kényszerítik ki a megszólalásukat odafent.
-vagyis az elsQ (hivatalos) nyilvánosság kullog a nem hivatalos nyilvánosságok mögött, ha úgy tetszik: késve és kényszeredetten teszi magáévá a nem hivatalos véleményeket
-Bodor Pál így határozza meg a tabut: Tabu az, ami az elsQ és a második nyilvánosság közötti sávon marad.
-az utókori olvasó következtetése: a nyolcvanas évek második felében kísérlet arra, hogy felszámolják a két nyilvánosság közötti sávot (ezt Bodor Pál senkiföldjének, illetve logikus szófordulattal mindenkiföldjének nevezi, elvégre a tabu mindenkire tartozik)
@@@/ a nyolcvanas évekbeli puha diktatúra jellemzQje a (tömeg)tájékoztatás felpuhulása, átfordulása egyéni tájékozódásba
-a váltást elviseli a politikai hatalom, ha a külön-külön tájékozódók nem fognak össze
-a szamizdatosok éppen ezt a kimondatlan megállapodást rúgják föl
-Kis János filozófus, a polgári ellenzék egyik vezetQje: A BeszélQnek az volt az üzenete, hogy nem vagyunk szabadok, de mégis szabadon beszélünk. (Népszabadság, 2001.10.20.)
-a rendszerváltás médiapolitikai szempontból éppen azért következett be, mert az MSZMP kezébQl kicsúszott a tájékoztatás monopóliuma, utána már a dominó-elv alapján dQlt maga a rendszer is

3. /Hogyan változott a nyilvánosság szerkezete?/
a./ Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben:
-Ormos Mária történész: a kongresszus Már a párton belüli hangulatváltozás kifejezQdése volt. (Új Dunántúli Napló, 2000.09.30.)
-Aczél György megszqnt az MSZMP KB titkára lenni, ekkor kezdi elveszíteni befolyását a szellemi élet fölött, ennek egyik következménye, hogy az aczéli kultúrpolitika sarkalatos pontja csorbát szenvedett
-korábbi gyakorlat: a népi tábor írói, irodalomtörténészei, történészei kiszorítandók a nyilvánosság pesti fórumairól, a néhány száz példányos Tiszatájban (Szeged), Forrásban (Kecskemét) és Alföldben (Debrecen) azonban cikkezhetnek
-ez törik meg a Magyar Ifjúság lassú, de érzékelhetQ átalakításával
-Gubcsi Lajos a fQszerkesztQ, maga mellé veszi az MSZMP Politikai FQiskoláról frissiben kikerült Pálfy G. Istvánt kulturális rovatvezetQnek, vagyis a népi tábor ideológusának, Czine Mihálynak a veje budapesti birtokon belülre került
-három évtized után végre van már fQvárosi fórumuk Csoóri Sándoréknak, ez azonban még nem az igazi , következQ lépés egy saját folyóirat, ez lesz majd 1988-ban a Hitel
-médiapolitikai szempontból az a tanulság, hogy az ellenzék még nem lép föl egységesen, a tömeghatású médiumokat pedig meg se meri érinteni, csak korlátozott példányszámú periodikákkal próbálkozik
b./ KettQs jelölés az 1985-ös országgyqlési választásokon:
-kettQs célt szolgál: áldemokratikus húzás (kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából), másrészt a társadalmi demokratizálódás jele
-elQtte, évtizedekig, az egyetlen párt nyert, az MSZMP - a Hazafias Népfront közremqködésével
-Kádár János például 1980-ban, Angyalföldön, egyedüli képviselQjelöltként 99,8 százalékkal jutott be az országgyqlésbe
-az a politikus, aki csak 95 százalékot ért el, már bukottnak számított
-a Népszabadságban, az MSZMP központi napilapjában megjelent egy próbalap (80.06.07.):
Hazafias Népfront
Országgyqlési képviselQválasztás
1980. június 8.
Szavazólap
Csongrád megye
& számú országgyqlési választókerületének jelöltje:
DR: BORONÁS MIHÁLY
/a nevek nem létezQ jelöltek nevei/
-minQ véletlen: a Csongrád megyei pártbizottság elsQ titkárát akkoriban Dr. Komócsin Mihálynak hívták
-ehhez képest 1985-ben fontos fejlemény a kettQs jelölés
-valójában azonban már az elsQ alkalommal pofont kap az egyeduralkodónak látszó politikai hatalom
-az egyik szegedi választókörzetben Király Zoltán, a helyi televízió riportere legyQzi Komócsin Mihályt, a megyei pártbizottság elsQ titkárát
c./ Monori találkozó, szintén 1985-ben:
-ellenzékiek gyqlnek össze a monori kempingben, június 14-15-én, néhány héttel az MSZMP kongresszusa után
-a találkozót Donáth Ferenc kezdeményezte (régi kommunista, akit elQször a Horthy-korszakban börtönöztek be; az ötvenes évek elején a Rákosi-titkárság vezetQje lett, majd szembe fordult Rákosi Mátyással, ezért újra börtönbe csukták; 1956 után ismét letartóztatták, elmondhatta tehát magáról, hogy mindhárom átélt rendszerben börtönbüntetést szenvedett)
-ezt írta késQbb a monori találkozóról: A megbeszélés csupán azt tqzhette ki célul, hogy & a magyar társadalmat pántként összefogó és megtartó közös értékek felmutatását segítse elQ. (idézi a Népszabadság 2005. június 8-i száma)
-a kérdés tehát az volt, hogy reformálható-e a magyar szocializmus
-noha együtt van a népi és a polgári ellenzék, a két markáns csoport tagjai merQben másként válaszoltak az alapkérdésre
-az egyik visszaemlékezQ, Szabó Miklós történész szerint a hatalomhoz közelebb álló, ha úgy tetszik: a hatalommal kokettáló népiek (a késQbbi MDF-es politikusok) azért ültek le a Szabad Kezdeményezések Hálózata (a késQbbi SZDSZ) tagjaival, hogy az MSZMP-tQl kizsarolják a Hitel címq kéthetilap megjelenését
-kimondatlan vád: ha úgy alakul a helyzet, Csoóri Sándorék és Csurka Istvánék habozás nélkül feláldozzák Konrád Györgyéket, Kis Jánosékat a kiegyezés oltárán
-kétféle állapot jellemezte a mintegy ötven magyar értelmiségit, Szále László publicista szerint A demokratikus ellenzék nagy része állás nélkül volt, és a szamizdatban publikálhattak csak, a népiek viszont állásban voltak, és a legális nyilvánosságban publikáltak. (Magyar Hírlap, 2005.06.14.)
-a monori találkozón munkamegosztás alakul ki a népi és a polgári ellenzék között: az egyik szakértQje tartotta a referátumot, a másik a korreferátumat
-jellemzQ, hogy a fQ témakörök között nem szerepelt a magyarországi médiumok helyzete, ugyanakkor a monori találkozó tétje egy folyóirat léte vagy nemléte
-mindazonáltal van igazság Csurka István megállapításában: Monoron az vezetett bennünket, hogy a fennálló rendszert nem tartottuk életképesnek, és valami mást akartunk. (Magyar Nemzet, 2005.05.14.)
-kései véleménye hitelesen tükrözi az 1985-ös helyzetet: az ellenzék két meghatározó csoportját, a népi és a polgári (urbánus) tábort összekapcsolja a közös ellenség, a hatalmon lévQk gyqlölete, legföljebb a követendQ célról, arról a valami másról van köztük vita
-ez a vita élezQdik ki késQbb, amikor Csurka István az elsQ lakiteleki találkozó (1987) elQtt levelet írt Vásárhelyi Miklósnak, a demokratikus ellenzék tekintélyes tagjának, és kifejti, hogy a cserkész-korszaknak vége, baráti alapon már nem lehet politizálni
-a demokratikus ellenzék céljait radikálisnak és irreálisnak tartják a népi ellenzékiek, megítélésük szerint a totális szembenállás nem lehet eredményes, másként fogalmazva: nem hittek abban, hogy a szocializmus megszüntethetQ, legföljebb abban, hogy megreformálható
-taktikájuk tehát az, hogy együtt kell mqködni a végrehajtó hatalom változtatásra hajlamos erQivel, elsQsorban Pozsgay Imrére és MSZMP-beli híveire gondoltak

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Bajomi-Lázár Péter: A késQ Kádár-korszak (Magyar médiatörténet, Akadémia, Budapest, 2005)
2. Hegedqs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén (Médiakutató, 2001/tavasz)
3. Horváth Sándor: A szocialista bulvársajtó és a társadalmi nyilvánosság arénái Magyarországon: népszerqség és pártszerqség az 1960-as években (Múltunk, 2005/3.)
4. Pálos Tamás: A pártos sajtótól az érdes sajtóig - Médiapolitika a nyolcvanas években (Médiafüzetek, 2004/1.)

VII. Média rendszerváltásban, rendszerváltás a médiában
B-tétel: Szente Péter: Liberális médiapolitika (Médiafüzetek, 2004/1.)

Mottó: A rendszerváltás nem sikerült,
de a rendszerváltás sajtója sikerült.
Tamás Gáspár Miklós filozófus

1. /A sajtótörvény/
-az 1986-os sajtótörvény lényegét abból érthetjük meg, ha összehasonlítjuk a tíz évvel késQbbi médiatörvénnyel
-mi a különbség az 1986-os sajtótörvény és az 1995-ös médiatörvény között?
-a sajtótörvény szqkszavú, mindössze 27 paragrafusból áll, a médiatörvény több mint kétszer ennyibQl (csaknem hetvenbQl)
-a sajtótörvény szerint nemcsak bejelenteni kell az új sajtóterméket, hanem engedélyeztetni is; a médiatörvény szerint elég bejegyeztetni az új elektronikus médiumot
-a sajtótörvény magán hordozza a Kádár-korszak aufklärista, korlátozó szemléletét, elQnyére válik azonban, hogy nem szabályozza túl a sajtót; a médiatörvény majdnem minden részletében szabályozza a médiát, ezért is meglepQ, hogy a megszövegezQi kifelejtették belQle az internetet
-a sajtótörvény nemcsak a nyomtatott sajtóra vonatkozott, hanem az elektronikusra is, bár alapvetQen a nyomtatott sajtóra összpontosító szemléletet tükrözte; a médiatörvény kizárólag az elektronikus sajtóra vonatkozik, de a nyomtatottra és az internetre nem
-a sajtótörvény következetesen végigvitt és kizárólagosan használt fogalma a tájékoztatás, a tájékozódás elQ sem fordul benne; a médiatörvényben viszont keveredik a kétféle fogalom (a tájékoztatás a felvilágosult abszolutizmus terméke: a közhasznú információkról kötelezQ tájékoztatni az állampolgárokat, de az állam dönti el, hogy mi a közhasznú információ és mi nem az)
-a médiatörvény már tartalmazza a polgári demokrácia jellegzetes fogalmát, a tájékozódást is, de nem viszi túlzásba; elismeri, hogy az állampolgárok több hírforrásból tájékozódhatnak, de fenntartja az államnak azt a jogot, hogy a közszolgálati médiumok az általa jóváhagyott információkat terjessze
-a sajtótörvény az állam(párt) akaratát kényszerítette a nyomtatott és elektronikus sajtóra, az újságírók azért ragaszkodnak mégis hozzá, mert hiányos passzusaiba sok mindent bele lehet magyarázni
-a médiatörvény nem az államot korlátozza a médiumok kezelésében, hanem a médiát az állam, illetve a politika (politikusok) kezelésében

2. /Ahol nem került szóba a média/
a./ A két lakiteleki találkozó (1987-88):
-a monori kezdeményezQ, Donáth Ferenc halála után megritkulnak a találkozók a népi és a polgári ellenzék között
-ahogy érzékelhetQ lesz a végrehajtó hatalom gyengülése, úgy bontakozik ki ellenzéki berkekben vita a hogyan továbbról
-a lakiteleki sátor alá Konrád György kivételével az urbánus ellenzéket már nem is hívják meg, utólag Pozsgay Imre volt mqvelQdési miniszter, a Hazafias Népfront fQtitkára arra hivatkozott, hogy az Q pozícióit gyengítette volna az MSZMP-ben, ha az urbánusok is ott ültek volna a lakiteleki tanító, Lezsák Sándor udvarán felállított sátorban (amelyet egyébként a Magyar NéphadseregtQl kölcsönöztek a szervezQk)
-médiapolitikai szempontból érdekes, hogy a médiumok helyzete Lakiteleken csak érintQlegesen kerül szóba
-nem azért, mert a résztvevQk nem lettek volna tisztában a média jelentQségével, hanem mert nagyon is tisztában voltak vele, a média ugyanis a hatalom megragadásának egyik eszköze, és 1987/88-ban a magyarországi ellenzék népi szárnya, a késQbbi MDF még nem számított arra, hogy belátható idQn belül átveszi a hatalmat
-nem feszegetett tehát olyasmit - inkább csak utalgatott rá -, amit nagyon fontosnak vélt ugyan, de korainak tartotta volna a nyilvánosság elé vinni, 1985/88 között tehát az amúgy sem egységes ellenzék korainak tartotta a nyilvánosság ügyét a nyilvánosság elé vinni
b./ Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA):
-az újonnan szervezQdött pártok az egyik oldalon
-a megegyezés az érdekük a tárgyalóasztal másik oldalán ülQknek is, akik már nemcsak egyszerqen az MSZMP-t képviselik, hanem a baloldalhoz húzó gazdasági menedzsereket és média-szakembereket is
-a helyzetet késQbb így foglalta össze Krómer István konzervatív újságíró: az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon Nem volt téma a sajtó szabályozása. Nem volt céljuk, hogy a spontán jó irányba tartó folyamatok feltartóztatását vagy visszafordítását kockáztassák azzal, hogy vitát nyitnak róluk. (Magyar Nemzet, 2000.06.24.)
@/ harc a nyilvánosságért a hatalmon lévQk és a hatalmon kívül rekedtek között
-a tárgyalások tétje: az ellenzék nem számít többre, mint a nyilvánosság tágítására, az uralkodó elit pedig legföljebb a nyilvánosság tágítására hajlandó, fölsejlik tehát a kompromisszum lehetQsége
@@/ harc a nyilvánosságért a két táboron belül is
-MSZMP: ortodoxok és reformerek vitatkoznak egymással, a tét: feladható-e a tájékoztatás monopóliuma?
-ellenzék: urbánusok és népiesek vitatkoznak egymással, a tét: a Hitel, illetve saját önálló orgánum
@@@/ Tamás Gáspár Miklós filozófus és szabaddemokrata politikus utólagos kommentárja: Amikor a 80-as évek Magyarországának kommunista vezetQi felismerték, hogy a szólásszabadság elQbb-utóbb magával hozza a politikai szabadságot is, már csak a késleltetés eszközéhez folyamodhattak. (Észak-Magyarország, 99.10.20.)
-ekkor fogalmazódott meg a felismerés egyes szocialista politikusokban is, hogy a politikai pluralizmus nem egyeztethetQ össze a tájékoztatási monopóliummal, a tájékoztatási lehetQségek bQvítése viszont egyet jelent a tájékozódási lehetQségek bQvülésével
-a végrehajtó hatalom értelmesebb képviselQi egyre inkább hajlamosak arra, hogy lemondjanak a média kézivezérlésérQl, arról azonban nem akarnak lemondani, hogy alkotmányosabb keretek között befolyásolják a médiát

3. /Mi a különbség a puha diktatúra és a polgári demokrácia médiapolitikája között?/
a./ a puha diktatúrában, az egypártrendszer keretein belül harc folyik a különbözQ hatalmi csoportosulások között a tájékoztatás monopóliumáért
-a pártállamnak joga van megszabni, hogy mirQl és hogyan tájékoztatja az állampolgárokat, elképzelhetQ azonban - különösen a nyolcvanas évek közepétQl -, hogy több és többféle tájékoztatási csatorna legyen
-másképpen lehet tájékoztatni a hallgatókat a reggeli, déli, kora esti Rádiókrónikában, mint késQ este, a politikusokkal folytatott háttérbeszélgetésekben
-Kossuth Rádió: Forró Tamás és Havas Henrik esti mqsora, a Szorító a legbátrabbak közé tartozik; amit nappal nem lehetett firtatni, azt este már többé-kevésbé meg lehetett kérdezni, s már az MSZMP politikusai között is akadnak olyanok - például Berecz János -, akik szívesen vállalták a vitát, mert használt a népszerqségüknek
-a nyomtatott sajtóban: a nagy példányszámú napilap és a kis példányszámú értelmiségi hetilap tájékoztatási lehetQségei mások, az elQbbi inkább az információkat adagolja, legföljebb többé-kevésbé vonalas kommentárt fqz hozzá, az utóbbi viszont fölvázolhatja a hátteret, tudatosíthatja az összefüggéseket
b./ kezd kirajzolódni egy hatalmon belüli munkamegosztás is
-máshová helyezi a hangsúlyt az MSZMP napilapja, a Népszabadság, illetve a Minisztertanács napilapja, a Magyar Hírlap, s megint máshová a Hazafias Népfront napilapja, a Magyar Nemzet
-ezek a különbségek a nyolcvanas évek végén öltenek határozott jelleget, amikor például a Magyar Nemzet hangvételben, kritikai szellemben megelQzi a másik két napilapot; érthetQ: kevésbé kötQdik a párthoz, illetve a kormányhoz, példányszáma eléri a 200 ezret (a Népszabadságé ekkoriban csökken 800 ezerrQl 300 ezerre)
c./ a tájékoztatás helyett kezd elQtérbe kerülni a tájékozódás
-a hangsúly áttevQdik az állampolgár oldalára, egyre inkább Q választ az információs források közül
-arra a kérdésre tehát, hogy mi a különbség a puha diktatúra és a kemény demokrácia médiapolitikája között, ez a válasz: mindkét szisztémában hatalmi harc folyik a médiumokért, az egypártrendszerben a tét csak a tájékoztatás pluralizmusa, a többpárt-rendszerben viszont a tájékozódás pluralizmusa

4. /Rendszerváltás a médiában, média a rendszerváltásban/
a./ Az újságíró mint politikacsináló:
-Pokol Béla alkotmányjogász, késQbb kisgazda politikus szerint az akkori Magyar Nemzet címq napilap, a HVG címq gazdasági hetilap és a 168 óra címq rádiómqsor nyolc-kilenc újságírója erQsebben hatott az átalakulásra, mint az összes ellenzéki szervezet együttvéve
-ez rímel Torgyán József ama megállapítására, hogy 1988-ban a médiák verték szét a kommunizmust, és nem a késQbb gyQztes pártok. (Kecskeméti Lapok, 1992.10.30.)
-igaz ez?
-nem igaz, mindazonáltal az idézetek tartalmazzák az igazság mozzanatait
-a média nem teremtette meg a rendszerváltozást, kulcsszerepe volt viszont abban, hogy a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet békés úton ment végbe
-ezt az összefüggést Kéri László politológus így fogalmazza meg: Nem állítjuk azt, hogy a rádió, sajtó és a tévé teremtette meg Magyarországon az átmenethez szükséges politikai-hatalmi feltételeket - azt viszont igen, hogy ha a tömegkommunikáció nem áll oly egyértelmqséggel a változások mellé, akkor lényegesen lassabban és bonyolultabb módon lehetett volna eljutni odáig, amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer megbukott. (A háromszög rejtelmei, MÚOSZ Évkönyv 2000.)
@/ a nyolcvanas évek végére a magyar média szabadabb, mint a magyar társadalom
-világutazó újságírók
-bQrkötéses MÚOSZ-igazolvány, amely külsQleg hasonlatos a BM-igazolványhoz (elQny az országúti igazoltatásnál)
@@/ Róbert László MÚOSZ-elnök: Az újságírók kilencven százaléka korábban azt írta, amit akkor kellett, amit akkor elvártak tQle, most pedig azt írja, amit lehet. (Zalai Hírlap, 1989.12.11.)
b./ Harc a sajtó függetlenségéért:
-1989-ben az MDF-es képviselQjelölt, Dr. Marx gondolatmenete Zalában: azért nem lehet független a helyi újság, mert a majdani többség, remélhetQleg az MDF hiába nyeri meg az országgyqlési választásokat, ha a kisebbség - értsd: az MSZMP-MSZP-hez vonzódó újságírók -, ott maradnak a szerkesztQségben, és azt írnak, amit akarnak
-ebben van is logika, mert Vásárhelyi Mária szociológus korabeli felmérése szerint a MÚOSZ-tagok közül két százaléka számára számított az MSZP a legellenszenvesebb pártnak (Népszabadság, 1993.01.23.)
-abban viszont már nincs logika, hogy az éppen illetékes végrehajtó hatalomnak kellene gyakorolnia a szerkesztQség-felügyeletet, ez ugyanis azt jelentené, hogy kurzusváltáskor a gyQztesek kisöprik a régi kurzus embereit, és a maguk embereit teszik be
@/ az MSZMP-MSZP helyi vezetQi már sejtenek valamit, amirQl az országos vezetQknek még fogalmuk sincs: hamarosan bekövetkezhet az az idQszak, amikor a meghasonlott-kettévált állampárt többpártrendszeri keretek között mqködik, de nem kormánypártként, hanem ellenzékiként, sQt illegalitásba kényszerített csoportként
-erre mondja Szekeres Imre, az MSZMP Veszprém megyei ügyvezetQ titkára: A jövQben nagyobb szükség lesz nyomdagépre, mint üdülQre. (Napló, 1989.09.27.)
-Kóbor István, az MSZMP Fejér megyei bizottságának titkára: Az MSZMP nem feltétlenül köteles lapjait az ellenzéki szervezQdések rendelkezésére bocsátani: az olvasók, azaz a pártonkívüliek, az MSZMP-tagok és az ellenzékiek korrekt, tisztességes tájékoztatása az, ami kötelessége és egyszersmind politikai érdeke is. (Fejér Megyei Hírlap, 1989.09.09.)
-Kárászné Dr. Rácz Lídia zalaegerszegi közgazdász viszont már levonja a szükséges következtetést 1989. augusztus 29-én, a megyei pártkonferencián: az MSZMP adja föl a tájékoztatás monopóliumát, és vonuljon ki a munkahelyekrQl!
@@/ Németh Miklós miniszterelnök 1989 Qszén többször tárgyal Robert Maxwell-lel és Josef von Ferenczyvel, hamarosan meg is szabadul a Magyar Hírlaptól; az angol (de magyar származású) Maxwell veszi meg a volt kormánylapot ( Írja a többihez! )
-ez a spontán privatizáció fQvárosi szakasza
c./ Az elektronikus sajtó:
-nehezebb a helyzet hatalmi-tulajdonlási szempontból, mert a régi-új politikai elit fontosabbnak tartja a rádiót, de különösen a televíziót, Jakab Zoltán szociológus: A rádiózásban túlnyomórészt, a televíziózásban majdnem kizárólag a politikai irányítás logikája dominál. A személyes konfliktusok többségében is a képernyQ, a mikrofon feletti uralomért folytatott pártpolitikai harcok csatározásait ismerhetjük fel. Ám mi történik majd akkor - teszi fel a látnoki kérdést -, ha a magántQke televíziót, rádiót is alapít? (Népszabadság, 1990.04.18.)
-hogy egyelQre ne alapíthasson, A politika - egyébként helyes döntés alapján  frekvenciamoratóriummal igyekezett megakadályozni a spontán médiaprivatizációt, az anarchiát. - jegyezte meg késQbb Szirányi János, aki 1994 és 1996 között a Magyar Rádió elnöke volt (Médiafüzetek, 2004/1.)
-a hatalmi harc terepe, ürügye és oka elsQsorban a Magyar Televízió, amelyet a hatalomért harcoló pártok nem fórumuknak tekintettek, hanem a birtokukban szerették volna tudni
-a TV-Híradónál 1990 januárjában Aczél Endre helyett Pálfy G. István lesz a fQszerkesztQ, mert a Magyar Távirati Iroda volt londoni tudósítója, illetve a TV-Híradó egykori párttitkára közül az utóbbi használhatóbb a konzervatív beállítottságú tévéelnök, Nemeskürty István és a mögötte álló államminiszter, Pozsgay Imre számára
-miért?
-azért, mert az angolszász sajtóhagyományok úgy alakultak, hogy az újságíró függetlenedett (vagy függetlenedhetett) a politikusoktól, a magyar sajtóhagyományok viszont úgy alakultak, hogy az újságíró csak a politikusok holdudvarában tevékenykedhetett
-a rendszerváltás nagy kérdése lesz, hogy a külföldi sajtóbefektetQk magyarországi térhódítása nyomán miként honosíthatók meg az angolszász sajtóhagyományok, hogyan szakadhatnak le a magyar újságírók a pártok és a politikusok járszalagjáról

5. /Mi lett volna a médiával a rendszerváltozás nélkül?/
-a rendszerváltozás nélkül is bekövetkezett volna a média, elsQsorban a nyomtatott sajtó demokratizálódása
-a rendszerváltás folyamatában a média hordta ki a feszültségeket; ha nincs média, valószínqleg kicsapott volna a biztosíték
-a rendszerváltozás csak katalizátor, felgyorsította a demokratizálódási folyamatot,
de a rendszerváltozás nélkül a tulajdon(os)váltás nem következett volna be
-az új helyzetben a szerkesztQség és produktuma (az újság, a mqsor) ki van szolgáltatva a piaci értékítéletnek
-ha tehát nem hangsúlyozzuk túl a média jelentQségét a rendszerváltás folyamatában, akkor egyúttal azt is jelezzük, hogy a folyamat kívülrQl (külföldrQl) indult

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Lázár Guy: Sajtó és hatalom (Népszabadság, 1989. május 28.)
2. Sarkady Ildikó: Továbbra is önálló regulát& (Népszava, 2005. január 7.)
3. Sarkady Ildikó-Zöldi László: Egy nagy vagy több kis médiatörvény? (Lapkiadás 2007/január-február)

VIII. A sajtóprivatizáció (A médiaháború elQzményei)
B-tétel: Ismeretek a sajtóról (Pikó-Wisinger-Zöldi: Általános médiaismeret 2.3 A glokális sajtó)

Mottó: Tisztességesen lehet
privatizálni, igazságosan nem.
(Máté László, az MSZP pénztárnoka)

1. /Négy arcél/
a./ Antall József:
-elQkelQ, megtqrt idegen a puha diktatúrában (kisgazda családi elQzmények, 1956 után Alámerülünk, és kibekkeljük. , orvostörténészként hagyják dolgozni, kiegyezik a rendszerrel)
-figyelmeztetQ mozzanat: latinos körmondatok, amelyekbQl olykor hiányzik az igei állítmány (ebbQl az adottságból késQbb sok baj lesz a médiában)
-hétvégi szalonban minisztertanács az évfolyamtársakkal és tanítványokkal
-a nyolcvanas évek utolsó éveiben - a családi hagyományhoz híven - a Független Kisgazdapárthoz közeledik, ott azonban már ki vannak osztva a szerepek, ezért átigazol az MDF-hez, az EKA-tárgyalásokon kiderül a közjogi jártassága
-amikor a Pozsgay Imrével túl közeli kapcsolatot ápoló Bíró Zoltán irodalomtörténész lemond az elnökségrQl, Antallt választják az MDF elsQ emberévé
-a párt szempontjából jó döntés: középen van az MSZP-MDF közeledésében érdekeltek és a Csurka-féle radikálisok között, pozíciója nemzeti szabadelvqnek nevezhetQ, nyelvtudása és külföldi, elsQsorban német kapcsolatai révén pedig elfogadható a nyugat-európai demokráciák számára is
-kommunikációs szempontból azonban nem jó választás: értelmiségi körben kellemes iróniája a nagyobb nyilvánosság elQtt kioktatásnak hat; stílusa történelemtanáros, magyarázós, ráadásul nem szereti a mikrofont és az újságírókat (amint lehet, az utóbbiakat le is mikiegerezi)
-világnézetileg merQben más a felfogása, mint a hasonló korú Horn Gyulának, médiaszereplését azonban meghatározza, hogy ugyanabban a Kádár-korszakban szocializálódott, amikor a nyilvánosság arra való, hogy eltitkolják a gondolataikat, nem pedig arra, hogy kifejtsék
-miniszterelnökként hamar konfliktusba is kerül a médiával (a kormányeskü másnapján rendezik a parlamentben a kormányprogram vitáját, nagyszabású történelemelemzését lekeverik a Magyar Televízió képernyQjérQl)
b./ Csurka István:
-tehetséges drámaíró, akit 1956 után néhány hónapra a kistarcsai internálótáborba zártak, majd azzal a feltétellel engedték ki, hogy aláírta a beszervezési nyilatkozatot
-a hetvenes-nyolcvanas években a legtöbbet keresQ író Magyarországon, sok színházban játszották a darabjait, amelyek az értelmiségi közérzet drámai lecsapódásai
-lóversenyezett és kártyázott, a kártyázásból örökítette át azt a mondást a politikába, hogy A gyQztes mindent visz!
-arra utal, hogy ha eddig a kommunisták uralkodtak a médiában, most, a rendszerváltás után az Q pártja veszi át a hatalmat a szerkesztQségekben
-az újságírók azért veszik komolyan ezt a lépten-nyomon hangoztatott kitételt, mert Csurka nem magánemberként fogalmazott, hanem az MDF médiaügyekkel foglalkozó alelnökeként
-a kezdettQl fogva gyanakodva figyelte Antall József pártelnöki tevékenységét, majd amikor kiderült a miniszterelnökrQl, hogy rákos, 1992 augusztusában elQrukkolt egy pamflettel, amelyben közölte a nyilvánossággal, hogy mit kéne csinálni az Antall utáni korszakban
-ezt zokon vette a miniszterelnök, és kiszorította Csurkát az MDF-bQl, aki ekkor megalapította a Magyar Út Köröket, ebbQl nQtt ki szélsQjobboldali pártja, a MIÉP
-1998-ban bejutott a parlamentbe, a MIÉP-képviselQk egyöntetqen bocskaiban jelentek meg az országgyqlés alakuló ülésén, 2002-ben kiesett a parlamentbQl
c./ Haraszti Miklós:
-az éles eszq és engesztelhetetlen szabaddemokrata médiapolitikus
-Jeruzsálemben született, a hatvanas évek végén kizárták az ELTE-rQl
-a polgári ellenzék egyik vezéralakja, 1990 pedig az Antall-Tölgyessy paktumba Q csempészi be a média-mozzanatot (az SZDSZ azt kéri cserébe a sarkalatos törvények megszavazásáért, hogy a két közszolgálati médium elnökét közösen válassza ki a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt)
-a parlamentben Q harcol legkeményebben az MDF kisajátító médiapolitikája, a csurkizmus ellen
-pártja a kilencvenes évek közepén hátra vonja, helyette Magyar Bálint kapcsolódik be a médiatörvény megfogalmazásába, mert az MSZP-vel folytatandó tárgyalásokon nem az Q keménységére, hanem M. B. hajlékonyságára van szükség
-a Magyar Rádió kuratóriumában képviselte az SZDSZ-t, nemrégiben nevezték ki az egyik európai szervezet média-ombudsmanjává, Bécsben dolgozik
d./ Bodor Pál
-a baloldali gyökerq, kisebbségi tapasztalatokkal megáldott-megvert polgár közérzetét a kilencvenes években Q fogalmazta meg a legérzékletesebben
-a nyolcvanas évek elején érkezett BukarestbQl Budapestre, újságírói-szerkesztQi életmqvet zárt le Romániában
-új színt hozott a magyarországi közírásba (kitqnQ mondatok, alkalom a sorok közötti olvasásra)
-alkatilag az MDF-hez állt közel, ám riasztotta Csurkáék erQszakos fellépése
-Magyar Nemzet-beli rovata, a Diurnus közrejátszott abban, hogy a lap elérte a 200 ezer példányt, de abban is, hogy a rendszerváltás békés úton ment végbe
-a rendszerváltás után, amikor Antall miniszterelnök a Magyar Nemzetet átpasszolta egy konzervatív francia befektetQnek, Diurnus kiszorult az újságból, rovatával együtt átkerült a Népszabadság, majd a Magyar Hírlap hasábjaira, de már csak a MÚOSZ elnökeként reprezentált egy kiegyezQ felfogást, amely anakronisztikusnak bizonyult a médiaháború idején

2. /A sajtóprivatizáció/
-hogyan lett a privátból (magánból) privatizáció (magánosítás)?
-említettem már Berta Bulcsu közíró esetét, aki a nyolcvanas években az MSZMP pártközponti illetékesei szerint privatizált a publicisztikáiban, azaz a magánügyeivel traktálta az Élet és Irodalom értelmiségi olvasóit; olyasmibQl indult ki, ami vele történt meg (a budapesti Közért pénztárnál, a balatonszepezdi strandon vagy éppen a kórház folyosóján), majd társadalmi általánosításig jut el
-a nyolcvanas évek végén A köznyelv is követte a változásokat, vendéglQben a privát , újságban, kormányban pedig a független volt a vonzó jelzQ. (Népszava, 2001.12.03.), annak elQfeltétele tehát, hogy a tQke nélkül mqködQ országba nyugati tQke áramolhasson, szemléletileg már kialakult: a privát és a független nemcsak divatszó, hanem a privatizációs feltételek megteremtését is jelzi
-egy adat, hogy érzékelhetQ legyen a beáramló tQke aránya: a rendszerváltás óta ötvenmilliárd euró jött be Magyarországra, vagyis ötvenszer ezermilliárdot szíveskedjenek megszorozni kétszázötven forinttal
-Antal László közgazdász szerint Privatizálás az, amikor eladjuk a zongorát és az árából eszünk még utoljára egy jó vacsorát. (Napló, 1996.11.19.), ez azt jelenti: nem jó, hogy az állam tulajdonát, a megyei lapokat egy párt kezeli; magánosítani kéne ezeket a szerkesztQségeket, hogy a tQke kedvére mqködhessen, ehhez azonban tQke kell
-de hol van fölösleges tQke a fejlesztéshez?
-külföldön, a németek amúgy is szeretnék megvetni a lábukat Kelet-Európában, mert úgy fogják föl, hogy visszaszerzik befolyásukat abban a régióban, amely a két világháború között már érdekeltségi övezetükhöz tartozott, másrészt ki akarják építeni a hídfQállásaikat Magyarországon, hogy tovább léphessenek a még keletibb Európa felé
a./ Az MSZP taktikája:
-az MSZMP jogutódja, a Magyar Szocialista Párt nem mond le a megyei lapok kezelési jogáról, aztán mégis lemondana a megyei tanácsok, majd a parlament, majd egy alapítvány javára
-árulkodó megjegyzés a korabeli sajtóból, egy MTI-közlemény idézi az MSZP kincstárnokát: Máté László emlékeztetett: a szocialisták nem a lapokat, hanem csupán az értük kapható pénzt ajánlották fel közösségi célokra. (Fejér Megyei Hírlap, 1990.09.05.), ebbQl lesz késQbb a József Attila Alapítvány, amelyet mind a mai napig az MSZP kezel
b./ A spontán privatizáció:
-az állami vállalatokból hús-vér tulajdonosokat felmutató gazdasági vállalkozásokat kell létrehozni ahhoz, hogy az államilag elfogadott magán menedzsment mintegy tulajdonosként tárgyalhasson a tQkebefektetQkkel
-a Springer-lapok szökése: a munkatársak kilépnek a régi lapkiadó állományából, s belépnek az ugyanabban a városban alapított új társuláshoz, így lesz Pécsett a jogi trükk révén a Dunántúli Naplóból Új Dunántúli Napló, Szolnokon a Néplapból Új Néplap, Tatabányán a Dolgozók Lapjából 24 Óra, Békéscsabán a Békés Megyei Néplapból Békés Megyei Hírlap
-a régi lapkiadó nem a munkatársaiban megnyilvánuló szellemi tQkét adja el, hanem a szúette íróasztalt, a koszos papírkosarat és az ócska írógépet, körülbelül 900 millió forintért (pontos számot senki sem ismer)
-ezzel megvalósult az MSZP minimális programja: az országgyqlési választások valószínq gyQztese, az MDF alól kiprivatizálja az állami tulajdonban lévQ megyei sajtót
-a végrehajtó hatalom lehetséges birtokosait a vidéki Magyarországon megfosztja attól a lehetQségtQl, hogy szócsQként használják az állami tulajdonból fondorlatos úton kikerült újságokat
-a maximális programot azonban nem sikerül megvalósítania, a külföldi sajtóbefektetQk ugyanis némi késéssel utalják át a vételárat, amelyet az MSZP már nem használhat fel az 1990. évi országgyqlési választás kampányában
-ez csökkenti az esélyeit (34 mandátummal kis párt lesz a 386 fQnyi parlamentben, százalékos részesedése 8,4), ugyanakkor viszont a kamatokkal megnövelt pénzösszeg az MSZP 1994-es gyQzelmének záloga
-taktika: a privatizáció révén minél több felé osztani a tortát, hogy ne alakulhasson ki politikai monopólium
-ennek elQnye: a helyi lapok távolabb kerültek a politikai erQközpontoktól, hátránya: a glokális (külföldi tulajdonú magyar szerkesztQségekben dolgozó) újságírók lassanként leszoknak a szubjektív mqfajokról, az újságírói tapasztalatok szintetizálásáról
c./ Külföldi sajtóbefektetQk Magyarországon:
@/ németek
&/ Bertelsmann:
-bizonytalan a magyarországi gyakorlata, kétséges, hogy van-e stratégiája
-1989 Qszén a Népszabadság megszerzése, 1994 elején a Délmagyarország megszerzése Szegeden, a városi napilapot 2000 nyarán adja el egy angol cégnek
-szintén 1994-ben a Békés Megyei Nap megalapítása Békéscsabán, a Heves Megyei Napé Egerben, a Jászkun Krónika megvásárlása Szolnokon, majd 1999. február elsején eladja Qket a konkurenciának
&&/ Springer:
-van koncepciója, felkészült a magyarországi térhódításra, van hozzá embere is (Bayer József)
-az elsQ fázisban hét lapot szöktet meg az MSZP-tQl, ehhez vesz még kettQt, ez a kilenc: Nógrád Megyei Hírlap (Salgótarján), Heves Megyei Hírlap (Eger), Békés Megyei Hírlap (Békéscsaba), Új Néplap (Szolnok), PetQfi Népe (Kecskemét), 24 Óra (Dolgozók Lapja, Tatabánya), Tolnai Népújság (Szekszárd), Somogyi Hírlap (Kaposvár), Új Dunántúli Napló (Pécs)
&&&/ Westdeutsche Allgemeine Zeitung:
-WAZ, 1992-tQl magyarországi leányvállalata a Pannon Lapok Társasága
-szintén van koncepciója a magyarországi térhódításhoz, de nincs hozzá megfelelQ embere; az egész országban szeretne privatizálni, de csak a Dunántúlon jut hozzá öt napilaphoz, az ötök: Fejér Megyei Hírlap (Székesfehérvár), A Hírlap (ma: Dunaújvárosi Hírlap), Napló (Veszprém), Vas Népe (Szombathely), Zalai Hírlap (Zalaegerszeg)
&&&&/ Funk:
-osztrák cég Vorarlberg tartományból
-egy bregenzi fakereskedQ egy debreceni fogorvos barátsága folytán (túzokvadászatok a Hortobágyon) három lapot vásárol meg: Észak-Magyarország (Miskolc), Kelet-Magyarország (Nyíregyháza), Hajdú-Bihari Napló (Debrecen)
-késQbb kiderül az osztrák cégrQl, hogy németországi (passaui) lapcsoport áll mögötte
-jelenleg: Inform Média Kft (Debrecen), amely megvetette a lábát Románia erdélyi részében is (megvette a nagyváradi magyar, illetve román napilapot, majd zöldmezQs beruházás keretében új nyomdát épített Temesvár mellett, és nemrégiben megvásárolta a szatmárnémeti magyar napilapot is)
@@/ franciák:
-a párizsi Hersant privatizálta a Magyar Nemzetet, egy nizzai cég pedig Szegeden vásárolt újságot (Délmagyarország)
@@/ svédek:
-gazdasági lapokat vettek, de megpályázták a Magyar Nemzetet is, eredménytelenül
-az Antall József vezette kormány ösztönzésére elhappolta elQlük a Hersant
@@@@/ angolok:
&/ lord Rothermere:
-cége GyQrött rendezkedett be (Kisalföld), késQbb megvásárolta a Budapest Sun-t is, 2000 közepétQl pedig a szegedi Délmagyarország is a laphálózathoz tartozik
-a neve jelenleg: Lapcom Kft (GyQr)
&& Maxwell:
-Kárpátaljáról származik, magyar-zsidó, 1993-ban fulladt bele a Földközi tengerbe
-kelet-európai lapjait eladták az örökösök
@@@@@/ svájciak:
-Magyar Hírlap, Mai Nap
-Kápé (gazdasági hetilap, megszqnt)
-késQbb Blikk (Ringier), ehhez jön a Nemzeti Sport, ma már a Magyar Hírlap és a Népszabadság is a Ringier-hálózathoz tartozik
@@@@@@/ hollandok:
-VNU (szórakoztató magazinok, a volt Ifjúsági lapkiadó Vállalat lapjait privatizálja)
-majd a volt Vico-birodalmat is megveszi (a Népszava nélkül)
-új lapok létrehozása: Meglepetés, Story, 2001 végén eladja magyarországi hálózatát egy finn sajtóbefektetQnek (Sanoma)
d./ Az MDF sajtópolitikája:
-nem jutott hozzá a Magyar Hírlaphoz, mert Németh Miklós miniszterelnök a spontán privatizáció keretében a kormánylapot eladta Maxwellnek
-nem jutott hozzá a megyei pártlapokhoz, mert az MSZP kincstárnoka eladta a külföldieknek
-maradt a Magyar Nemzet, illetve a saját lapalapításokra kényszerült
-így került a Magyar Nemzet a francia Hersant-hoz, így jött létre egy MDF-közeli vállalkozó révén a Pesti Hírlap, így alapították meg az Új Magyarországot is
-vidéken alapítványok, magánemberek révén: Nógrádi Krónika (Salgótarján), Hajdú-Bihari Nap (Debrecen), Jászkun Krónika (Szolnok), Délvilág (Szeged), Pest Megyei Hírlap (Budapest)
-Szolnok: elekronikai vállalkozás és nyomda (Jászkun Krónika), Debrecen: olajszQkítés (Hajdú-Bihari Nap)
e./ Összegzés:
-mire az MSZP elveszítette az országgyqlési választást, megszabadult a kezelésében lévQ megyei napilapoktól és a Németh-kormány napilapjától
-a külföldi tulajdonba került újságok távolabb kerültek a politikai erQközpontoktól
-a végrehajtó hatalom új birtokosa kényszerhelyzetben igyekszik kiépíteni a maga sajtóhálózatát
-függQben (állami tulajdonban) maradt: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda
-ezekért, a maradékért indul meg a médiaháború

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Zöldi László: A glokális sajtó (Médiakutató, 2001/tél)
2. Fabriczki András-Zöldi László: Nem sajtóprivatizációra kaptam megbízást, hanem pártgazdálkodásra (Magyar Média, 2000/2.)

IX. Az Antall-kormány médiapolitikája
B-tétel: Pálfy G. István: TqnQdés az MDF konzervatív médiapolitikájáról (Médiafüzetek, 2004/2.)

Mottó: A médiaháború nem más,
mint súlyos pesti sértés.
(Kvári Sinkó Zoltán humorista)

-már maga a médiaháború kifejezés is problematikus
-használják a külföldi szakirodalomban is, de más a jelentése; az Öböl-háborúban azt jelentette, hogy az amerikai vezérkar figyelembe vette az idQeltolódást, és akkor indított támadást a Kuvaitot elfoglaló Irak ellen, amikor hat órával késQbb , az Egyesült Államok keleti partvidékén a legtöbb ember nézte a televíziót

1. /Mit jelentett a médiaháború Magyarországon?/
-a média birtoklásáért folytatott harcot jelentette, és nem köthetQ egyetlen markáns mozzanathoz: ahány kutató, annyiféle kiindulópont
-szerintem a médiaháború 1990. április 30-án kezdQdött, amikor kitudódott, hogy Antall József, az MDF elnöke megállapodott Tölgyessy Péterrel, az SZDSZ képviselQjével a kétharmados törvények elfogadásáról
-ennek fejében a választási nyertes párt média-ügyekben engedett a legnagyobb ellenzéki pártnak, a paktum azonban az MDF média-ügyekkel foglalkozó alelnökének, Csurka Istvánnak nem volt ínyére
-a médiaháború tehát az MDF-en belül kirobbant konfliktussal kezdQdött, de nem így robbant volna ki, ha nem elQzte volna meg a megyei és országos lapok privatizációja, amelyet egy-két kutató a médiaháború kezdetének tart
-ebbQl annyi kétségkívül igaz, hogy az MSZP kiprivatizálta az MDF alól a nyomtatott sajtót, s mire 1990 közepén Antall József hatalomra jutott, alig maradtak szócsövei a sajtóban
-ebben az értelmezésben tehát a médiaháború nem más, mint harc a maradék médiáért
-a kérdés az, hogy melyik politikai csoport érvényesíti befolyását a Magyar Televízióban, a Magyar Rádióban és a Magyar Távirati Irodában, az úgynevezett közszolgálati médiumokban

a./ Médiaháború - két miniszterelnök eskü között (1990 közepe - 1994 közepe):
-a médiaháborút akár úgy is össze lehetne foglalni, hogy az egyik miniszterelnök esküjétQl a másik miniszterelnök esküjéig tartott
-botrány övezte Antall József esküjét 1990-ben, hasonlóképpen botrány tört ki Horn Gyula 1994-es esküje nyomán is, mindkét újdonsült kormányfQ a média ürügyén keveredett konfliktusba a nyilvánosság szakembereivel
-de menjünk sorjában!

b./ Harc a maradék médiáért:
-Debreczeni József politológus - az idQ tájt MDF-politikus, aki belülrQl, Antall József környezetében élte át a rendszerváltást - érdekes módon ágyazza a médiapolitikát az általánosabb társadalmi összefüggésekbe; okfejtése szerint (Népszabadság, 2005.05.21.) a politikai térben érdemes megkülönböztetni a direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) hatalmi eszközöket, direkt eszköz a párt vagy a parlament, indirekt eszköz például a média vagy a szakszervezet
-a direkt eszközök hatalmi terében erQs az 1990-es országgyqlési választáson gyQztes MDF, illetve a miniszterelnökségre esélyes Antall József, az indirekt eszközök hatalmi terében viszont már gyengébb a hatalomba készülQ kormányfQ
-ha ugyanis az MDF és Antall József nem akarja felrúgni a parlamentarizmus kereteit, akkor figyelembe kell vennie a médiában erQs SZDSZ, illetve a szakszervezetekkel hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló MSZP szempontjait
-1990 májusára a harc eldQlt el, hogy a következQ négy esztendQben ki gyakorolja a végrehajtó hatalmat, de nem dQlt el az indirekt hatalmi eszközök erQterében, e küzdelem nyilvános terepe a média
-ennek két oka van
@/ a média mindig több látványossággal kecsegtet, mint a munkavállalók és munkaadók konfliktusa
@@/ az említett idQpontban az MSZP karanténban volt, a 386 fQnyi országgyqlésben mindössze 34 mandátumra tett szert
-ahhoz, hogy a szakszervezetek elQtérbe kerülhessenek, szükség van arra, hogy a média közvetítse a munkavállalók és munkaadók érdekütközéseit, másrészt meg kell indulnia az állami vállalatok privatizációjának, hogy kiderüljön: a piaci értékítéletnek kitett termelésben az új magántulajdonosok több százezer munkavállalóról szeretnének lemondani
-1990 közepétQl a maradék média fölötti befolyásért folyik a harc az Antall-kormány és az SZDSZ között
-az MSZP kiprivatizálta a megyei napilapokat az idQközben hatalomra került MDF alól, a Magyar Hírlap és a Népszabadság is elkelt, maradt a napilapok közül a Magyar Nemzet, az elektronikus sajtóban pedig a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda
-ez azonban még nem volna ok a háborúskodásra; az egészet az teszi médiaháborúvá, hogy az MDF és az SZDSZ, a két rendszerváltó párt paktumot kötött az ország kormányozhatósága érdekében, és ez nem tetszett a még hatalomra sem került MDF egyik szárnyának

2. /A médiaháború ütközetei/
a./ ElsQ összecsapás: az Antall-Tölgyessy paktum (1990.04.29.)
-az újdonsült polgári demokráciában alaptörvényekre van szükség, amelyekhez kétharmados többség kell, illetve szükség volna a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ önmérsékletére, hogy az ország kormányozhatósága érdekében járuljon hozzá a kétharmados törvények megritkításához, például ahhoz, hogy a költségvetés kerüljön ki a kétharmados törvények közül
-Antall József, az MDF elnöke és Tölgyesy Péter, az SZDSZ egyik vezetQje négyszemközt tárgyalt, az eredmény a két résztvevQrQl elnevezett paktum, amely Simon Zoltán politikai elemzQ szerint a magyar parlamenti demokrácia mqködtetésének alapja (Népszava, 2005.05.21.)
-ugyancsak Q fogalmazza meg, hogy A paktum értelmében az SZDSZ jelölheti az államfQt, az Antall József által is támogatott Göncz Árpád személyében, amelyért cserében az SZDSZ hozzájárult a kétharmados támogatást igénylQ törvények számának csökkentéséhez.
-ez azonban fordítva történt; az Antall-Tölgyessy paktum értelmében az SZDSZ hozzájárult a kétharmados törvények csökkentéséhez, ennek fejében pedig azt kérte, hogy a szabaddemokrata Göncz Árpád legyen a Magyar Köztársaság elnöke
-a javasolt személy Antall József ismeretségi köréhez tartozott - mindketten együtt politizáltak a Független Kisgazdapártban -, az alkut tehát elfogadhatónak tartotta a kijelölt miniszterelnök; azt is elfogadhatónak tartotta, hogy a paktum gondoskodjon a közszolgálati médiumok vezetésérQl: Hankiss Elemér lesz a Magyar Televízió és Gombár Csaba a Magyar Rádió elnöke
-mindketten szociológusok, Hankiss Elemér szintén Antall József baráti köréhez tartozott, Gombár Csaba pedig részt vett a lakiteleki találkozón
-a két rendszerváltó párt közötti paktum tisztességes politikai alkunak indult, bár az események egyik résztvevQje, az MDF-hez akkor közel álló Király Zoltán utólag megjegyezte: A paktum volt az alapja mindannak, ami biztosította a békés átmenetet, de a múlt embereinek továbbélését is. (Magyar Nemzet, 2005.04.16.)
-az idQ tájt senki sem gondolta, hogy médiatörvény híján a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt közötti megállapodás lesz évekig a médiapolitikai etalon, amelyhez a médiaháború résztvevQi akarva-akaratlanul tartották magukat
-mert igaz ugyan, hogy a paktum az új rendszer alapjait rakta le, és csak másodsorban rendezte a médiaviszonyokat, ám ez a másodlagos jelentés forrongást idézett elQ az MDF berkeiben
-Antall József pártelnök, az MDF miniszterelnök-jelöltje úgy állapodott meg az SZDSZ képviselQjével, hogy az egyezkedésrQl elfelejtette értesíteni pártjának többi vezetQjét, egyik alelnöke, Csurka István például - aki a média-ügyekkel foglalkozott, s régi kártyás elQélete alapján azt az elvet vallotta, hogy A gyQztes mindent visz! -, az 1990. április 30-i újságokból értesült arról, hogy a fQnöke elQzQ nap kiegyezett a szabaddemokratákkal
-szerinte a paktum lényege, hogy az SZDSZ-MSZP megkapja a sajtót a kétharmados törvények egy része fejében ; árulkodó, hogy összekapcsolja az SZDSZ-t az MSZP-vel, holott az antikommunista programmal fellépQ szabaddemokraták csak 1992. augusztus 20-a után kerültek közös nevezQre az addig karanténba zárt MSZP-vel, paradox módon éppen Csurka István hatására
-ekkor jelentetett meg egy röpiratot Antall József ellen, és demonstrálta, hogy nem idegenkedik az antidemokratikus módszerektQl (éppen ez választotta el a miniszterelnöktQl, aki haláláig kitartott a parlamentarizmus mellett)
-1990 májusában az MDF-en belüli összecsapás nyilvánosan ment végbe, errQl Haraszti Miklós, az SZDSZ médiapolitikusa állapította meg: Az MDF radikálisai május elején tetemre hívták Antallt, és kötelezték, hogy ne merjen többé az Q támogatásuk helyett a kormánytöbbségen kívüli konszenzusra támaszkodni, záros határidQn belül csinálja vissza a média semlegesítését. Antall inkább ezt vállalta, mint a párton belüli konfrontációt. (Népszabadság, 2000.04.29.)
-a médiapolitikai jelentQségqnek tekinthetQ megállapodás meghasonlást váltott ki a vezetQ kormánypártban, mielQtt még hatalomra jutott volna, visszacsinálni azonban már nem lehetett, legföljebb szívós munkával elérni, hogy a közszolgálati médiumok élére kinevezett elnökök maguktól mondjanak le
-sokak szerint az a médiaháború kiindulópontja, hogy az MDF egyik irányzata az elsQ pillanattól kezdve kétségbe vonta az MDF másik (vezetQ) irányzatának jogát az SZDSZ-szel való megállapodásra, mások szerint viszont a médiaháború az MDF és az SZDSZ közötti konfliktussorozat
-felfogásom szerint ez egyik nem zárja ki a másikat, a két jelenség együtt alkotja a médiaháború folyamatát
-a médiaháború az MDF-en belüli vitával kezdQdött, és azzal folytatódott, hogy a vezetQ kormánypárt igyekezett kiszorítani a vezetQ ellenzéki pártot a közszolgálati médiumokból
-ami pedig a direkt és indirekt hatalmi eszközöket illeti, a paktum megerQsítette a végrehajtó hatalom helyzetét a másik hatalmi ágazattal, a törvényhozással szemben, gyöngítette viszont a végrehajtó hatalom fejének, a miniszterelnöknek a helyzetét az indirekt hatalmi eszközök - például a médiumok - parlamenten kívüli erQterében
-ezt az ellentmondást az Antall József, majd halála után a Boross Péter vezette kormány nem volt képes feloldani

b./ A második összecsapás: a miniszterelnöki programbeszéd
-1990 koranyarán összeült az új országgyqlés, fölesküdtek a kormány tagjai, másnap Antall József újdonsült miniszterelnök ismertette a kormány programját, majd a vita után összefoglalta az eszmecserét
-mindezt élQ adásban közvetítette a Magyar Televízió, csakhogy a rövidnek tervezett beszéd hosszadalmas történelemórává fajult, és vészesen közeledett a következQ mqsor, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntQje
-a Magyar Televíziónak éppen nem volt elnöke, és a napi ügyeleteseknek kellett dönteniük
-de kit sértsenek meg?
-az újdonsült miniszterelnököt vagy a fociszurkolók millióit, akik aligha bocsátanák meg neki, hogy a Magyar Televízió lemaradt a BEK-döntQ közvetítésérQl
-végül a magyar miniszterelnököt keverték le a képernyQrQl, engedtek a szórakozás tömegigényének
-a szakirodalomban van olyan vélemény, amely szerint Antall József politikai összeesküvés áldozata lett, én azonban másféle konfliktusra gyanakszom: szembe került egymással a közszolgálati jelleg (a miniszterelnöki expozé közvetítése) és a kereskedelmi (szórakoztató) jelleg
-hasonló helyzetben ma könnyq volna a megoldás: a parlamenti ülést közvetíti a közszolgálati Magyar Televízió, a focimeccset pedig valamelyik kereskedelmi csatorna, és a médiafogyasztó távkapcsolóval a kezében eldönti, hogy melyiket nézi meg
-érdekes, hogy az eset ürügyén miként védte meg a sajtószabadságot Orbán Viktor ellenzéki képviselQ, aki 1990. június 4-én felszólalt a parlamentben: A tévé és a rádió nálunk közszolgálati funkciókat hivatott ellátni az adófizetQk pénzébQl. Nem szabad tehát olyan politikai nyomásoknak kitenni, amelyek közepette ezek az intézmények a szakmai megfontolásokat esetleg háttérbe szorítva kénytelenek lavírozni. Ez olyan (dologi) forrássá válhat, aminek a nézQk, a hallgatók isszák meg a levét. Ennek máris vannak jelei. A tévében például - szerintem helyesen - a miniszterelnök beszédének és a miniszterek eskütételének sugárzását megszakították a labdarúgó mérkQzés közvetítése miatt. Erre a parlament külügyi bizottságának MDF által delegált tagjai indíttatva érezték magukat egy neheztelQ állásfoglalásra. Szerintem ez sérti a tévé szuverén mqsorpolitikáját, káros nyomást gyakorol a szerkesztQkre, és fokozza a tévében egyébként is uralkodó, jól érzékelhetQ elbizonytalanodást.
-sokak szerint ez a látszólag szakmai, valójában azonban a következményei miatt politikai konfliktus a médiaháború kiinduló pontja

c./ A harmadik összecsapás: 1990 Qszén, az önkormányzati választások idején nem engedték képernyQre a miniszterelnököt
-Antall József bejelentette ama igényét, hogy a szavazás elQtti estén a Magyar Televízióban szózatot intézne az ország népéhez
-de mi indokolja a kormányfQ rendkívüli megszólalását?
-két felfogás: ha egy miniszterelnök meg akar szólalni, akkor szólíthassa meg az ország nyilvánosságát, illetve ha a miniszterelnök egyúttal az egyik párt elnöke is, akkor kampánycsend idején indokolatlanul elQnyös helyzetbe hozhatja pártját
-eredmény: Hankiss Elemér tévéelnök a miniszterelnököt nem engedte a képernyQre

d./ A negyedik összecsapás: a taxisblokád:
-1990 késQ Qszén a kormány elQzetes bejelentés nélkül fölemelte a benzin árát, és október 26-án, pénteken a leginkább érintett taxisok a nagyvárosokban, de különösen Budapesten eltorlaszolták a közlekedési csomópontokat, mindenekelQtt a hídfQket; országszerte megbénult a közlekedés
-a helyzet komolyságára vall egy tragikomikus mozzanat: péntekenként, délután hatkor ülésezett az MDF elnöksége, ezúttal azonban, amikor arról kellett volna dönteni, hogy a kormány visszavonja-e a döntést, esetleg beveti a fegyveres erQket a demonstrálók ellen, az elnökség legtöbb tagja nem jött el, határozatképtelen maradt a vezetQ kormánypárt, a legtöbb elnökségi tag ugyanis a Magyarok Világszövetsége rendezvényén, irodalmi díj átadásán vett részt
-a taxis blokád eseményeit a média élQben közvetítette, de nemcsak a Magyar Televízió, hanem a Magyar Rádió is (aki nem ült otthon, az a füléhez szorította a rádiókészüléket)
-a végrehajtó hatalom képviselQi a legnagyobb nyilvánosság elQtt tárgyaltak a taxisokkal, illetve a blokáddal rokonszenvezQkkel, a kormány emberei egymás után szerepelnek le, Bod Péter Ákos miniszter például a kamerák kereszttüzében jelentette be, hogy kisdolgoznia kell, holott valójában a kórházban tartózkodó miniszterelnöktQl kért engedélyt, hogy rugalmasabb álláspontot képviselhessen
-Horváth Balázs belügyminiszter, aki a lábadozó miniszterelnököt helyettesítette, a Parlament ablakába áll föl - hátulról tartják -, s gyQzelmi V-betqt mutat az alant várakozó kormánypárti tüntetQknek; kis híján kiesett az ablakon
-Murányi László, az MTV-Híradó riportere pedig az utcán kergette meg a munkásruhás közbeszólót (a futást követi az imbolygó kamera)
-a tragikomikus jeleneteket nem képes ellensúlyozni az egyetlen emelkedett média-esemény, az úgynevezett pizsamás interjú; Antall József operáció után, a kórházban beszélget Feledy Péter tévériporterrel (elismeri, hogy rosszul lépett a kormány, amikor fölemelte a benzin árát)

4. /A Súlyos pesti sértés /:
-mind a négy összecsapás a fQvárosban ment végbe, ezzel magyarázható Kvári Sinkó Zoltán veszprémi újságíró ironikus megjegyzése: A médiaháború nem más, mint súlyos pesti sértés.
-vajon igaza van-e?

a./ a kilencvenes évek elején volt médiaháború vidéken?
-igen, de hónapokkal korábban zajlott le (ahogy ezt az elQzQ fejezetben tisztáztuk), az elQháború tétje, hogy ki privatizálja a megyei párt lapokat
-azóta a kedélyek megnyugodtak, erre jöttek a budapesti hadszíntér eseményei
-a vidéki sajtó inkább közvetítette a fQvárosban kirobbant médiakonfliktusokat; ha a munkatársai úgy érzik, hogy a végrehajtó hatalom a kelleténél jobban veszélyezteti a sajtószabadságot, akkor sorompóba lépnek, és a veszélyeztetett liberális-baloldali szerkesztQségek mellé állnak

b./ Vajon a sajtó ellenséges magatartást tanúsít-e az új végrehajtó hatalommal szemben?
-Antall József miniszterelnök szerint igen, Baló GyörgyrQl, a kampánymqsorok MTV-beli irányítójáról 1990 májusában mondta: a sajtó a másik oldalnak szurkol , ezt a konfliktust késQbb a tévés mqsorvezetQ úgy értelmezi, hogy 1990-ben kénytelen volt elmagyarázni a kormányfQnek (élQ adásban, persze, mert úgy hatásosabb): a médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson (Heti Válasz, 2007.04.12.)
-ezzel merQben ellentétes felfogást képviselt Csurka István, az MDF alelnöke, aki nem sokkal azután, hogy a pártja hatalomra került, kerek-perec kijelentette: Félrevezetés az, hogy a sajtónak mindentQl függetlennek kell lennie. A sajtó érdeket szolgál. (Népszabadság, 1990.07.09.)
-ha azt mondja az író-politikus, hogy a sajtó érdeket képvisel, akkor még egyet is lehet érteni vele, az érdek ugyanis valamiféle szükséglet kielégítésére irányuló igény
-ez a szükséglet, persze, nemcsak politikai lehet, hanem akár gazdasági is, vagyis a sajtónak az a dolga, hogy politikai vagy gazdasági igényt elégítsen ki, ez belefér a hagyományrendszerébe, ettQl még közvetítheti az eseményeket, a történéseket
-Csurka István azonban nem ezt mondja, hanem azt, hogy a sajtónak, tágabb értelemben a médiának kötelessége kiszolgálni, ha úgy tetszik: kielégíteni a frissiben hatalomra kerültek, a végrehajtó hatalom igényeit
-ez az, ami nem tetszett a puha diktatúra nyomása alól éppen csak kiszabadult újságíróknak
-a magyar újságíró-társadalom derékhadának nem is annyira Antall Józseffel, mint inkább Csurka Istvánnal gyqlt meg a baja, az ütközQpont azért lett mégis a miniszterelnök, mert egyben akarta tartani pártját, az MDF-et, ezért a nyilvánosság elQtt nem határolódott el alelnökétQl, és az újságírók úgy vélték, hogy egy követ fúj Csurka Istvánnal

c./ Vajon a paktum nyomán kinevezett harmadik köztisztviselQ, Göncz Árpád köztársasági elnök aláírja-e a másik kettQ (Hankiss Elemér tévéelnök és Gombár Csaba rádióelnök) miniszterelnök kezdeményezte leváltását?
-nem írta alá
-hónapok teltek el azzal, hogy Antall József miniszterelnök jogászi fordulatokkal telezsúfolt leveleket jelentetett meg, amelyekben indokolja, hogy miért kell leváltani a két médium elnökét, másnap pedig Göncz Árpád köztársasági elnök hasonlóképpen bonyolult jogi formulákkal magyarázza el a nyilvánosságnak, hogy miért nem váltja le a két közszolgálati vezetQt
-tanulási folyamat: a polgári demokráciában a két legfQbb közjogi méltóság a nyilvánosság bekapcsolásával próbálja körvonalazni az illetékesség határait
-eredmény: a miniszterelnök nem válthatja le ugyan a két elnököt, az viszont jogában áll, hogy 1992 nyarán egy-egy gazdasági alelnököt nevezzen ki: a Magyar Televízióba Nahlik Gábort és a Magyar Rádióba Csúcs Lászlót
-ekkor csapott Haraszti Miklós, az SZDSZ médiapolitikusa az asztalra: Elég volt az állam túlhatalmából a véleményalakításban! (Magyar Narancs, 1992.02.19.)
-a hetilap kerekasztal-beszélgetésén azonban csak mosolyog rajta az MDF képviselQje, nyilvánvaló ugyanis, hogy a végrehajtó hatalom számára miért válik egyre fontosabbá a Magyar Televízió és a Magyar Rádió
-azért, mert az Antall-kormány túl van a választási ciklus felén, és készül arra, hogy 1994-tQl újabb négy évre rendezkedjen be, létkérdés tehát számára, hogy a két legjelentQsebb véleményalakító fórum az Q kezébe csússzon át
-amikor aztán 1993 elején, a fokozódó kormányzati támadások nyomán Hankiss Elemér és Gombár Csaba lemond, akkor Nahlik Gábor és Csúcs László lesz az elnöki jogkörrel felruházott alelnök, az úgynevezett tejfa ; korlátozott jogkörrel ugyan, ám a végrehajtó hatalomnak megfelelQ módon
-fontos ugyanis, hogy az országgyqlési választások közeledtével a két közszolgálati médiumból kiszoruljanak az ellenzéki politikusok, illetve az MSZP- vagy SZDSZ-szimpatizánsnak elkönyvelt tévések és rádiósok

d./ Kísérlet a nyilvánosság megosztására:
&/ TV-Híradó kontra Egyenleg
-Hankiss Elemér találmánya: az egyes csatornán a kormányzati felfogás érvényesül, a kettesen az ellenzéki
-normális országban logikus a párt-elQítélet nélküli tájékoztatás
-Pálfy G. István, az MTV-Híradó fQszerkesztQje: Egy hírmqsornak nem szabad, hogy szellemisége legyen. (Napló, 1992.10.30.)
-igaza van, kár, hogy 1993 második felében, 1994 elején nem ezt valósította meg a hírmqsorokban
-Surján László kereszténydemokrata politikus, az Antall-kormány egyik minisztere: Nincs példa rá, hogy közszolgálati televízió állami pénzen A variánsban és B variánsban közölje a híreket. (Vas Népe, 1993.11.03.)
-Fodor Sándor szombathelyi újságíró: Egy közszolgálati televízióban mqsort készíteni csak azért, hogy más mqsorok hangvételét kiegyenlítsék, már önmagában is a közszolgálat megcsúfolása. (Vas Népe, 1993.10.28.)
-Székely Ferenc, az MTV akkori alelnöke utólag így értékeli az Egyenleget: Olyan ideológia jegyében született, mely szerint Magyarországon két kultúra létezik. Ezzel Hankiss a népi-urbánus vitát elevenítette fel. (Vas Népe, 1994.07.15.)
-Surján László a végkövetkeztetést is levonja. Nem abba az irányba fejlQdött a folyamat, hogy kialakuljon az önálló hírközlQ sajtó, mely megtalálja a kommentálás pluralista megoldásait. (Vas Népe, 1993.11.03.)
-következmény: az Egyenleg megszüntetése
-Nahlik Gábor (távoktatási szakember, az MTV elnöki jogkörrel felruházott alelnöke) indoklása: Az ország nincs olyan helyzetben, hogy a televízió egy temetkezési vállalat hangulatát tükrözze. (Pesti Hírlap, 1993.10.11.)
-Haraszti Miklós, az SZDSZ médiapolitikusa: Korábban a Híradóban és az Egyenlegben is az a gyakorlat volt, hogy ha valamilyen kormányzati vagy ellenzéki cselekmény történt, arról automatikusan végigkérdezték külön esemény szervezése nélkül is a releváns erQk véleményét, tehát anélkül, hogy a másik oldalnak plusz programot kellett volna emiatt szerveznie. Ez a mqfaj most egyszerqen nem létezik. A kormány megsértése volna automatikusan az ellenzék véleményét is mindig kikérni arról, hogy mit csinál a kormány. Pedig valójában a közszolgálatiság lényege az, hogy az adófizetQnek a pénzéért joga van tudni minden kérdésrQl, mit gondolnak a releváns erQk. (Vas Népe, 1993.10.14.)

e./ Vajon nem oka-e a médiaháborúnak a miniszterelnök személyisége is?
-Antall József képtelen a nyilvánossággal való kapcsolattartásra, csak kinyilatkoztatni tud (történelemórákat tart interjú gyanánt)
-amint lehet, azonnal le is mikiegerezi az újságírókat, és följelenti egyik középiskolai tanítványát, Lengyel László politológust, aki Veszprémben kifejtette, hogy minden minisztériumi fQtisztviselQnek megvan a maga ára , ezért késQbb bírósági megrovásban részesült
-a jogi procedúra a miniszterelnök és a kormány ellen hangolta a közvélemény-hangadó újságírók nagyobbik részét, s hatásuk révén magát a közvéleményt is
-Horváth Sándor gyQri újságíró: A vélemények elhallgattatása, a legjogszerqbb eszközökkel is, ma sokkal veszélyesebb, mint a hatóságok esetleges megsértése. (Nyugati Hírlap, 1993.08.04.)
-az MDF-es Balaton Péter szerint pedig Antall József Nem találta meg a hangot a sajtóval, de ennél is nagyobb hibájának tartom, hogy nem is kereste. (HVG, 1996.12.23.)
-Gyarmati DezsQ vízilabda olimpiai bajnok, az MDF sportprogramjának egyik kidolgozója szerint Antall József nagy formátumú ember volt, de kiengedte kezébQl a hírközlést. Ez alapvetQ hiba volt, mert amikor nincs fegyveres háború, akkor a legnagyobb fegyver a sajtó, akár írott, akár elektronikus. (Magyar Demokrata, 2007.09.13.)

5. /Leplezetlen harc a nyilvánosságért/
-Antall József halála (1993 december) után a belügyminiszter Boross Péter lesz a miniszterelnök, és kifejti, hogy derék vidéki fiúkat a rádióba és a tévébe!
-a Magyar Rádió kitakarítása: 129 munkatárs eltávolítása, de nem a kormány szerezte meg a rádiót, hanem a koalíció jobboldala, a mai szélsQjobb
-a kirúgottakról Csurka István: Sokukat ismerem, valamennyien golyóérettek. (24 Óra, 1994.03.08.)
-rokonszenv-tüntetések az eltávolítottakért, ekkor kristályosodik ki a szabaddemokraták és a szocialisták szövetsége, ennek hordozója a Demokratikus Charta, a választási szövetség a majdani koalíció elQfeltétele

a./ Újabb botrány 1994 közepén a miniszterelnöki eskü körül:
-az erQsebbik kormánypárt, az MSZP elnöke, Horn Gyula még a saját munkatársai elQtt is titkolózik
-összeült az új országgyqlés, az alkotmányra fölesküszik a kormány, eközben a parlamenti pártok képviselQi arról tárgyalnak, hogy a közszolgálati médiumok elnökjelöltjeként kik jöhetnek számításba
-este fáradtan kikóvályognak az ülésterembQl, és az ajtó elQtt kamerák kereszttüzébe kerülnek: mit szólnak a rádió és a televízió újonnan kinevezett elnökéhez: Szirányi Jánoshoz és Horváth Ádámhoz?
-a delegátusok gyanútlanul helyesbítenek: Qk csupán arról állapodtak meg, kik lehetnének elnökjelöltek; a kaján újságíróktól tudják meg, hogy Horn Gyula, az újdonsült miniszterelnök délután küldte át javaslatát Göncz Árpád köztársasági elnöknek, aki már alá is írta a kinevezési okmányt

b./ A médiaháború következményei:
- A nézQ egyszerqen zavaró körülménnyé vált. (Megyesi Gusztáv publicista, Magyar Hírlap, 1994.07.22.)
- Viták fóruma helyett viták tárgya lett a média. (Baló György mqsorvezetQ, Vasárnap, 1994.08.21.)
- A médiaháború sajnálatos vonása kezdettQl fogva, hogy önmagáról szól, önmagáról közvetít, ahelyett, hogy híreket terjesztene a nagyközönség számára. (Gellért Kis Gábor szocialista médiapolitikus, Napló, 1994.11.07.)
-a médiaháború vesztesei a polgárok, akik sehonnét sem jutottak pártatlan tájékoztatáshoz, gyQztesei pedig az újságírók, akik mqsorfeliratból személyekké váltak

Fontosabb cikkek, amelyeket érdemes a tételhez olvasni, ha a téma fölkeltette az érdeklQdését:
1. Ágh Attila: Kultúrharc és médiaháború (Mozgó Világ, 1992/9.)
2. Farkas Zoltán: Hadijelentés (Mozgó Világ, 1990/7.)
3. Hankiss Elemér: Médiaháború (2000, 1993. november 9-16.)
4. Sükösd Miklós: Médiaháború Magyarországon (Mozgó Világ, 1992/10)
5. Varga Domokos György: A Sas sajtója - Az Antall-kormány médiapolitikájáról (Médiafüzetek, 2004/1.)









  PAGE 56 

Hasonló témájú dokumentumok

Tankönyv 2.rész

- 2010-02-16 03:05:29

Tanulásmódszertan

- 2010-09-13 10:00:52

Vállakozás szervezés

- 2009-01-27 14:25:54

Tankönyv 1.rész

- 2010-02-16 02:59:43

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

2008 tavasz 4. 6. gyakorlat algebra alkotmány állattan architekturak beszámoló dehumanizáció dia éghajlattan egyéb előadás épszerk 5 esszék etnikai kisebbség fejlődés fogyasztói fólia függvényelemzés gépelemek gyak gyakorlat ideális elegy ítéletlogika kiselőadás kollokvium kőzet közgazdaság krúdy marketing2 matek házi 1 megoldások 1 műanyag művészettörténet német felvilágosodás öregedés pénzpiac számvitel i szemiotika szimbólum szív tartály ttk turizmus szak tükör villamos gépek vizsga tételek vizsgára vizsgazárthelyi zh feladat