A népesség fő demográfiai jellemzői

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaGazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai KarKommunikáció és médiatudományDemográfiaJegyzetekA népesség fő demográfiai jellemzői

A NÉPESSÉG FBB DEMOGRÁFIAI JELLEMZI
A népesség számának és összetételének alakulása
Magyarország lakónépessége 2005. április 1-jén 10 millió 90 ezer f volt, 108 ezerrel kevesebb, mint a legutóbbi ­ 2001. február 1-jei ­ népszámláláskor. Ez évenként átlagosan több mint negyed százalékos csökkenést jelent. A népsrség ­ a 93 030 km2 országterületre számítva ­ négyzetkilométerenként 109 f, eggyel kevesebb, mint négy évvel korábban volt. Az els hivatalos magyar népszámlálás szerint Magyarország mai területén 1870. január 1-jén 5 millió 11 ezer személy élt. A lakosságszám azóta több mint kétszeresére ntt. A népesség számának növekedése 1980-ig ­ az 1940-es évek kivételével ­ folyamatos volt. A statisztikai adatok 1981-tl némileg mérsékld ütem, bár napjainkra jelents népességfogyási folyamatról számolnak be. A legnagyobb mérték népességcsökkenés az 1980-as évtizedben következett be, amikor az évtized eleji és végi népszámlálás népességszáma között a különbség 335 ezer volt. Az évtizedek óta tartó kedveztlen népesedési folyamatok ­ közepes termékenység és magas halandóság ­ eredményeként Magyarország Európa legkedveztlenebb demográfiai helyzet országai közé tartozik.

A népesség területi megoszlása, népsrség
Az els hivatalos magyar népszámlálás idején a lakosság 43 százaléka élt olyan településen, amely napjainkban városi jogállású (fváros, a megyei jogú városok és a többi város). 2005 els negyedéve végén viszont az ország lakosságának 66 százaléka élt ezeken a településeken (a legutóbbi népszámlálás óta 37 település kapott városi rangot). A városi és a községi népesség arányváltozása 1990-ig (1949-et kivéve, amikor némileg emelkedett a községi népesség aránya) gyakorlatilag változatlan és tartós volt. Az azóta eltelt 15 év a korábbival ellentétes változást mutat. Mind a 2001. évi népszámlálás, mind a 2005. évi mikrocenzus a városok ­ ezen belül számszerleg legnagyobb mértékben a fváros ­ népességének fogyását regisztrálta. Az 1990 óta bekövetkezett népességfogyás a városok lakói számának fogyásából adódik: annak ellenére, hogy az ország népessége 1990 óta 284 ezerrel csökkent, a községekben élk száma 102 ezerrel (2001-ig 69 ezerrel) ntt. A népesség mind a hét régióban, ezen belül Gyr-Moson-Sopron és Pest megye kivételével valamennyi megyében is csökkent. Ez utóbbi nyilvánvaló összefüggésben áll a budapesti lakosoknak a környez településekre való kiköltözésével. Gyr-Moson-Sopron megyében felteheten a gazdaság fejldése a népességmegtartó er. A megyék között ­ a népességszámot tekintve ­ Pest és Nógrád megye képviseli a két széls értéket (1 millió 147 ezer, illetve 216 ezer f). A legsrbben lakott régió Közép-Magyarország, ahol a mutató értéke 411 f/km2; itt Budapest kiemelked népsrsége (3229 f/km2) meghatározó, de Pest megye népsrsége (179 f/km2) is lényegesen meghaladja az országos átlagot. Az összes többi régió népsrsége az országos átlag (109 f/km2) alatt van, legritkábban lakott a DélDunántúl (69 f/km2). A megyék közül ­ a már említett Pest megyén kívül ­ Komárom-Esztergom (139 f/km2) van az átlag felett, míg a legritkábban lakott Somogy megye (55 f/km2).

1

A nemek aránya
Az új évezred eddig eltelt éveiben tovább folytatódott a nemek arányában a nk javára történ eltolódás. A második világháború után tapasztalt magas ntöbblet (1949-ben ezer férfira 1081 n jutott) 1970-ig csökkent, majd az 1980as évtized kezdetétl napjainkig ­ elssorban a középkorú férfiak magas halandósága következtében ­ ellenkez irányba fordult. 2005-ben a ntöbblet (az ezer férfira jutó nk száma 1107) meghaladja az összes korábbi értéket. A nemek arányát népszámlálásonként, életkoronként vizsgálva az 1900. évi népszámlálás óta általános jellemz, hogy az újszülöttek körében jelents a férfi-, az idskorúak körében pedig a ntöbblet. A nemek aránya a középkorúak korcsoportjaiban fordul meg, azonban ahogy közeledünk napjainkhoz, a népszámlálások egyre idsebb életkorokban regisztrálják a fordulópontot, amelynek eltolódása fokozatosan lassult, 1980 óta a 35­39 évesek körében állandósult. A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a nemek arányát ötéves korcsoportonként vizsgálva megállapítható, hogy 35 éves életkor alatt férfitöbblet, a 40 évesnél idsebbeknél az életkor elre haladtával egyre növekv ntöbblet, míg a 35­39 éves korcsoportban a nemek viszonylagos kiegyenlítdése jellemzi a népességet. A férfiak halandósági többlete különösen a legmagasabb életkorokban szembetn, a 75 év feletti férfiak az ilyen korú népesség kevesebb mint egyharmadát teszik ki.

Korösszetétel
A népesség korösszetételét továbbra is az öregedési folyamat jellemzi. A legutóbbi népszámlálás óta eltelt viszonylag rövid idszakban a gyermekkorúak össznépességhez viszonyított aránya 1 százalékponttal csökkent, az idskorúaké ugyanilyen arányban ntt. Az átlagos életkor növekedését jelzi az is, hogy amíg 2001 óta a száz felntt korúra jutó idskorúak száma 32-rl 34-re ntt, a száz felntt korúra jutó gyermekkorúak száma 26-ról 25-re csökkent. A jövbeni népesedési folyamatok szempontjából is kedveztlen jel, hogy a 25 év alattiak minden korcsoportjában kevesebben vannak, mint a legutóbbi népszámláláskor. A 25­39 évesek korcsoportjainak létszáma viszont magas. Ennek egyik oka, hogy az utóbbi korcsoportokba tartoznak az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztályok gyermekei, a másik ok pedig az 1970-es évek népesedéspolitikai intézkedéseinek átmeneti hatásában található. A korösszetétel eltolódása fként a nknél figyelhet meg, a nk több mint fele a 40 évesek és idsebbek korosztályába tartozik, a férfiaknál ez az arány csak 45 százalék. Míg a férfiaknál 2001 óta a 60 éves és idsebbek aránya 0,8 százalékponttal emelkedett, addig a nk körében 1,1 százalékponttal. A gyermekkorúak aránya a fvárosban a legalacsonyabb (12 százalék), a községekben a legmagasabb (18), míg az idskorúak aránya a fvárosban a legmagasabb (25), a többi településtípusnál viszont szinte azonos (20 és 21 között). A régiók közül Közép-Magyarország korösszetétele a legkedveztlenebb, itt a legalacsonyabb a gyermekkorúak (14) és legmagasabb az idskorúak (22) aránya. Fordított a helyzet az Észak-Alföld esetében, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a gyermekkorúak aránya (19) meghaladja az idskorú népességét (18).

Családi állapot
Folytatódott a házasok arányának csökkenése, amit mindkét nemnél az elváltak és a házasságot még nem kötöttek arányának növekedése kísér. Az özvegyek és az elváltak aránya mindkét nemnél emelkedett. A 15 éves és idsebb férfiak és nk családi állapot szerinti arányának alakulása, 1970­2005 Százalék
Családi állapot 1970 Ntlen, hajadon Házas Özvegy Elvált Összesen 24,6 69,9 3,2 2,2 100,0 1980 22,0 70,8 3,5 3,7 100,0 Férfi 1990 25,1 64,6 3,9 6,4 100,0 2001 32,9 55,6 3,8 7,7 100,0 2005 35,3 52,4 4,3 8,1 100,0 1970 17,2 63,8 15,3 3,8 100,0 1980 13,8 64,3 16,3 5,6 100,0 N 1990 15,9 58,1 17,8 8,2 100,0 2001 22,1 49,4 18,5 10,0 100,0 2005 24,0 46,5 18,9 10,6 100,0

2

A párkapcsolatban él 20­39 évesek korcsoportonkénti arányának alakulása, 2001, 2005 A megfelel korúak százalékában
Korcsoport (év) Férfi 2001 2005 2001 Párkapcsolatban élk összesen 16,1 13,3 33,0 48,9 44,2 65,2 70,5 64,5 77,8 76,2 74,9 79,5 Házastársával együtt él 7,5 3,7 19,4 34,7 25,0 50,6 58,5 47,4 67,4 66,2 62,5 70,9 Élettársi kapcsolatban él 8,5 9,7 13,7 14,1 19,2 14,6 12,0 17,0 10,4 10,0 12,4 8,6 N 2005 28,7 61,6 74,2 77,5 11,1 40,3 59,8 66,8 17,6 21,3 14,5 10,6

20­24 25­29 30­34 35­39 20­24 25­29 30­34 35­39 20­24 25­29 30­34 35­39

A 15 éves és idsebb népességen belül 2001 óta 3 százalékponttal visszaesett a házasok aránya, ezen belül azoké is, akik együtt élnek házastársukkal. Emelkedett viszont a házasság helyett az élettársi közösséget választók aránya. Ez a tendencia erteljesen érvényesül a 20­39 éves korosztályban. Ezzel együtt, ha a házasok arányának csökkenését és az élettársi kapcsolatban élk arányának emelkedését összességében vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az új évezred els éveiben, a párkapcsolatban élk aránya mindkét nemnél csökkent.

A nk élve született gyermekeinek száma
A mikrocenzus ­ a népszámláláshoz hasonlóan ­ a 15 éves és idsebb nk termékenységét az összeírás idpontjában lév családi állapot és életük folyamán élve született gyermekei száma szerint méri.

A termékenység évtizedek óta tapasztalható nagymérték visszaesése az 1980-as években átmenetileg lelassult, majd az 1990-es évektl a mutató romlása tovább folytatódott. A száz nre jutó élve született gyermekek száma 1960-ban 210 volt, 2001-ben 153, 2005-ben pedig már csak 148. A második világháború óta a gyermekszám fokozatosan csökken. (Az egy nre jutó gyermekszámot jellemzen a házas nkre vizsgálja a statisztika.) A házas nknek 1920-ban még több mint 40 százaléka szült négy vagy több gyermeket, 1980-ban ez az arány 9 százalék, és napjainkra már 5 százalék alatt van. Az utóbbi évtizedekben a két gyermeket szült házas nk aránya a legmagasabb: 1990-ben 46 százalék, 2005-ben pedig közel 49 százalék. A 15 éves és idsebb nk termékenységének alakulása, 1960­2005
Év 100 nre jutó élve született gyermek

A ni termékenységben nagy eltérés mutatkozik családi állapotonként. A száz 1960 210 házas nre jutó élve született gyermekek száma 1920-ban még 362 volt, 19801970 178 ig 189-re csökkent, majd azóta alig változik. Az özvegy nk ­ akiknek több mint 1980 171 kilenctizede már túl van a szülképes kor határán ­ fokozatosan csökken ter1990 165 mékenységük tekintetében a korábbi évtizedek házas ninek gyermekszám2001 153 arányait mutatják. Ezzel szemben a száz elvált nre jutó élve született gyerme2005 148 kek száma ­ az 1960­1969 között mutatkozott, valamint a jelenlegi megtorpanástól eltekintve ­ több évtized óta folyamatosan emelkedik. A szülképes korú hajadonok körében is emelkedett az élve született gyermekek száma, ami a házasságon kívüli születések gyakoriságának, elssorban a fiatal generációk élettársi közösség formájában történ családalapításának a következménye. A nk termékenységének alakulása családi állapotonként, 1920­2005
Év 1920 1930 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2005 hajadon ·· ·· ·· 18 11 12 13 20 22 15­X éves házas özvegy 362 327 257 232 201 189 188 187 187 477 ·· 366 337 277 242 230 211 202 100 elvált hajadon nre jutó élve született gyermek ·· ·· ·· ·· 133 ·· 151 13 148 7 151 8 164 11 170 19 167 22 szülképes korú házas özvegy ·· 271 219 198 176 172 178 183 182 ·· ·· 233 233 216 204 206 209 207 elvált ·· ·· ·· 139 138 139 157 167 164

3

Az északi, északkeleti megyékben él házas nk termékenysége a legmagasabb, ugyanakkor a népesség egyszer reprodukciójához szükséges élveszületési arányt (215) egyedül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei házas nk termékenysége (212) közelíti meg. A legalacsonyabb e mutató értéke Csongrád (180) és Zala (182) megyék esetében. A száz 15 éves és idsebb házas nre jutó élve született gyermekek száma, régiónként, megyénként

Településtípus szerint vizsgálva a házas nk termékenysége a fvárosban a legalacsonyabb, ahol száz nre mindössze 154 élve született gyermek jut. Ennél magasabb a megyei jogú városokban (175), illetve a többi városban (190), a legmagasabb a községekben (205). Száz szülképes korú házas nre a fvárosban 151 élve született gyermek jut.

Iskolázottság
Huzamos ideje folyamatosan növekszik a középfokú és a felsfokú iskolai végzettséggel rendelkezk népességen belüli aránya, és egyre kevesebben vannak, akiknek az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb a végzettségük. A 15 éves és idsebb népességnek közel kilenctizede elvégezte az általános iskola 8. évfolyamát. Az ennél alacsonyabb iskolai végzettségek elssorban a 65 éves és ennél idsebb népességbl kerülnek ki. Az ennél fiatalabbak minden korcsoportjában 90 százalék fölötti a legalább általános iskolát elvégzettek aránya. A 18 éves és idsebb népesség körében a legalább középiskolai érettségivel rendelkezk aránya az 1970. évi 16, majd az 1990. évi 29 százalékról 15 év alatt tizenhárom százalékponttal emelkedett; napjainkban az ilyen korú népességnek valamivel több, mint kétötöde legalább érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik. A középfokú végzettség férfiak 44, a nk 68 százaléka érettségizett, a férfiak tehát jóval nagyobb arányban választották a szakmát adó, de érettségi nélküli középiskolai oktatást. Érettségivel vagy annál magasabb szint iskolai végzettséggel rendelkezik Budapesten a 18 éves és idsebb népesség közel kétharmada, a városok ilyen korú népességének fele, a községekének 27 százaléka. A megyék közül Pest, Gyr-Moson-Sopron és Csongrád mutatja ebbl a szempontból a legkedvezbb képet 43 százalék körüli mutatóval, míg Bács-Kiskunban, Somogyban, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Tolnában ez az érték 34 százalék alatti.

4

Az elmúlt 35 évben a 25 éves és idsebb népességen belül a felsfokú végzettségek aránya jelentsen emelkedett, az 1970. évi 4 százalékhoz képest 2001-re megháromszorozódott, 2005-re pedig közel két százalékponttal tovább ntt. Kiemelked a diplomával rendelkezk aránya a fvárosban (28 százalék), legalacsonyabb a községekben (nem egészen 7 százalék). A megyéket tekintve a sorrend az élen pontosan megegyezik a legalább érettségivel rendelkezknél tapasztaltakkal: Pest, Gyr-Moson-Sopron, Csongrád, ezúttal közel 14 százalékos értékekkel, míg Békés, Nógrád és Somogy megye mutatója 10 százalék alatti. A régiók közül ebben a tekintetben kiemelkedik Közép-Magyarország (23 százalék), ahol e mutató értéke kétszerese az összes többi régióénak.

A 18 éves és idsebb népességbl a legalább középiskolai érettségivel rendelkezk arányának alakulása nemek szerint, 1949­2005 A megfelel korúak százalékában
Év 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2005 Összesen 5,5 8,8 15,5 23,4 29,2 38,2 42,6 Férfi 8,1 11,6 17,8 24,4 28,5 35,9 39,8 N 3,3 6,3 13,5 22,4 29,8 40,2 45,2

A népesség iskolai végzettsége jellegzetesebb iskolai fokozatok szerint, a megfelel korúak százalékában
Korcsport (év) Férfi 85­X 80­84 75­79 70­74 65­69 60­64 55­59 50­54
45­49

N

40­44 35­39 30­34 25­29 100 80 60 40 20 0 0 20 40 60 80

Százalék

Százalék 100

Legalább általános iskola 8. évfolyam Legalább középiskolai érettségivel Egyetem, fiskola stb. oklevéllel

5

A 25 éves és idsebb népességbl az egyetemi, fiskolai végzettségek arányának alakulása nemek szerint, 1949­2005 A megfelel korú népesség százalékában
Év 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2005 Összesen 1,7 2,7 4,2 6,5 10,1 12,6 14,7 Férfi 3,1 4,5 6,4 8,6 11,8 13,8 15,2 N 0,5 1,1 2,3 4,6 8,7 11,6 14,3

A táblázat jól mutatja a nemek közötti felsfokú iskolázottsági különbségek meglehetsen gyors mérsékldését. A megfelel korúakhoz viszonyított arányt tekintve a nk már csaknem utolérték a férfiakat, a diplomások számában pedig már többséget alkotnak, míg az 1949-es években ez az arány még az egytizedet sem érte le. Jelenleg a 25­29 évesek között ezer férfiból 164, ezer nbl 240 szerzett felsfokú iskolai végzettséget.

Állampolgárság

A népesség túlnyomó többsége (9 millió 935 ezer f) csak magyar állampolgársággal rendelkezik, a magyar és más állampolgárságú (66 ezer), valamint a csak külföldi állampolgárságú (63 ezer) személyek száma a népesség valamivel több mint egy százalékát teszi ki. Többségük (68 százalék) valamely szomszédos ország állampolgára. Az össznépesség kormegoszlásához viszonyítva a külföldi állampolgársággal rendelkezk között alacsony mind a gyermek-, mind az idskorúak aránya, jóval magasabb viszont a fiatal felntt korúaké. Ez arra utal, hogy közülük sokan munkavégzés, illetve közép- vagy felsfokú iskolai tanulmányaik folytatása miatt tartózkodnak Magyarországon.

6

FOGLALKOZTATOTTSÁGI JELLEMZK
A 2001. évi népszámlálás és a 2005. évi mikrocenzus közötti idszakban a foglalkoztatottsági jellemzk tekintetében nagyrészt érdemi változásokra került sor, amelyeknek az kölcsönöz különleges jelentséget, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat közvetlenül megelz éveket, továbbá a csatlakozást követ közel egy évet magában foglaló periódus sok szempontból a jöv fejldés irányának az alapját is képezheti.

Gazdasági aktivitás
A gazdasági aktivitás alakulását illeten az elmúlt négy év folyamatai szervesen kapcsolódnak ahhoz a már közel két évtizede tartó mélyreható átalakuláshoz, amely a népesség gazdasági aktivitásáról eddig alkotott ­ sokáig stabilnak vélt ­ képet alapjaiban módosította. A foglalkoztatottak száma ugyanis ténylegesen már a rendszerváltozást megelz évtized második felében csökkenni kezdett. Az 1990 utáni években ez a folyamat felgyorsult, és az addig hivatalosan el nem ismert munkanélküliség rohamosan bvült. Az 1990-es évtized közepére a foglalkoztatottak állománya 1980-hoz képest mintegy másfélmillió fvel, 1990 és 1996 között egymillió fvel esett vissza. Ezzel egyidejleg nem csupán a munkanélküliek, hanem a munkaerpiacról kiszorult ­ gazdaságilag inaktívvá vált ­ személyek száma is gyarapodott. A vázolt folyamatok hosszú távon is a népesség gazdasági aktivitás szerinti szerkezetének teljes átstrukturálódását eredményezték a foglalkoztatottak, illetve a gazdaságilag aktívak hátrányára és a gazdaságilag nem aktív lakosság javára. Az 1990-es évtized második felében a foglalkoztatottság csökkenése megállt, st a foglalkoztatottak száma szerény mértékben növekedett 2001-re megközelítette a 3,7 millió ft, míg a munkanélkülieké a fokozatos javulás ellenére 400 ezer felett maradt. 2001 után a foglalkoztatottak állományának mérsékelt növekedése folytatódott: 2005ben 3 millió 846 ezer dolgozó tevékenykedett fállásban, 156 ezerrel több, mint négy évvel korábban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a dolgozók létszáma még ekkor is közel 700 ezerrel maradt el az 1990. évi létszámtól. Egyértelmen kedveztlen jelenség viszont, hogy a munkanélküliség enyhülése átmenetinek bizonyult, és azt újabb növekedési hullám váltotta fel. A mikrocenzus 2005-ben 467 ezer munkanélkülit talált, 50 ezerrel többet, mint a 2001. évi népszámlálás. Az adatok jól mutatják az átrendezdés hatását: a foglalkoztatottak aránya ­ az elmúlt négy évben végbement némi növekedés ellenére ­ még 2005-ben is 9 százalékponttal maradt el az 1980-as értéktl. A foglalkoztatottak terhelése 2001­2005 között kissé mérsékldött: a 100 foglalkoztatottra jutó A népesség gazdasági aktivitása, 1980­2005 nem foglalkoztatottak száma 176-ról Százalék 162-re módosult. Ez a mutató azon100 ban a negyedszázaddal vagy akár a 90 másfél évtizeddel korábbinál (111, illetve 129) is lényegesen nagyobb 80 terhelést jelent.
70 60 50 40 30 20 10 0 1980 Foglalkoztatott 1990 Munkanélküli 2001 Inaktív keres 2005 Év

Eltartott

Az adatok értékelésénél meg kell jegyezni, hogy 1990-ig foglalkoztatottnak csak az ,,aktív keres" személyek minsültek, vagyis azok, akik a keres tevékenység mellett más rendszeres juttatást (pl. nyugdíjat; gyermekgondozási segélyt) nem kaptak. A 2001. évi népszámlálás és a 2005. évi mikrocenzus alapját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásai szerinti ,,foglalkoztatott" definíció képezte, amely az

7

adott személyt akkor tekinti dolgozónak, ha munkából származó jövedelemmel rendelkezik, függetlenül attól, hogy van-e másik megélhetési forrása. E fogalmi eltérés azonban a gazdasági aktivitásra vonatkozó alapvet tendenciákat nem befolyásolta. A 2001. évi népszámlálás és a 2005. évi mikrocenzus alkalmával a ,,foglalkoztatott" mellett a ,,munkanélküli" kategória vonatkozásában is a nemzetközi ajánlás került alkalmazásra. Az alaptendencia mindkét csoport esetében azonos a folyamatos munkaer-felmérés (MEF) által kimutatott tendenciával. A MEF alapját szintén az említett nemzetközi ajánlások alkotják, azonban a két adatforrás ­ a felvétel eltér jellegébl adódóan ­ számszeren nem egyezik meg. (Ezzel kapcsolatban részletes útbaigazítást tartalmaz ,,A fogalmak magyarázata" cím fejezet.) Mindenképpen megállapítható, hogy Magyarországon a rendszerváltozással összefüggésben a foglalkoztatottság igen nagymérv csökkenése ment végbe. A foglalkoztatottak aránya az utóbbi években csak kevéssé javult, és jelenleg is jóval kedveztlenebb, mint az Európai Unió legtöbb régi tagállamában kimutatott arány. A munkanélküliség egyelre viszonylag alacsony aránya nem ellensúlyozhatja azt a tényt, hogy az inaktív népesség igen magas hányada csak igen lassan mérsékldik. A foglalkoztatottak megoszlása nemek szerint, 1980­2005 Százalék
Év 1980a) 1990a) 2001 2005
a)

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Férfi 56,6 55,5 54,3 54,1

N 43,4 44,5 45,7 45,9

A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.

A ,,teljes foglalkoztatás" négy évtizeden át érvényesített elvének feladása után arra lehetett számítani, hogy a dolgozó nk tömegesen adják fel keres foglalkozásukat, és térnek vissza a háztartásba. Arányuk így nem maradhatott volna meg az 1980-as évek szintjén. A nk visszavonulása az aktív keres tevékenységtl azonban nem öltött az eredeti feltételezéseknek megfelel tömeges méreteket. Gazdasági aktivitásuk a férfiakéhoz hasonló ütemben mérsékldött. Ebbl adódott, hogy a nk aránya a foglalkoztatottak körén belül 1990ben 1 százalékponttal meg is haladta az 1980. évi szintet, majd fokozatosan tovább növekedett.

A népesség gazdasági aktivitására vonatkozó adatokat korcsoportonként vizsgálva megállapítható, hogy a foglalkoztatottság színvonala az ezredfordulót megelz idszakban még azokban a korcsoportokban is visszaesett, amelyekre hagyományosan a foglalkoztatottak magas aránya volt jellemz. Ez elssorban a 20­29 éves fiatalokra, valamint a középgenerációba tartozó 30­39 évesek és 40­49 évesek csoportjára vonatkozik. A népesség gazdasági aktivitása korcsoportok szerint, 2001, 2005 Százalék
Korcsoport (év) 0­14 15­19 20­24 25­29 30­34 35­39 40­44 45­49 50­54 55­59 60­61 62­64 65­69 70­74 75­ X Összesen Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Foglalkoztatott ­ 8,3 51,3 65,8 69,2 72,4 72,7 70,3 61,7 30,7 9,0 4,8 2,6 1,3 0,8 36,2 Munkanélküli 2001 ­ 4,0 9,4 8,1 7,7 7,8 7,3 6,1 4,5 2,0 0,5 0,2 0,1 0,0 0,0 4,1 0,0 2,2 11,4 18,8 17,9 14,7 15,0 19,1 29,5 64,5 88,4 93,0 95,1 96,0 96,6 32,4 100,0 85,5 27,9 7,3 5,3 5,1 5,0 4,6 4,2 2,9 2,1 2,0 2,2 2,7 2,6 27,3 ­ 3,8 43,3 68,7 70,3 75,3 75,9 72,2 65,6 45,1 17,5 9,1 5,0 2,1 0,6 38,1 ­ 3,4 11,7 8,8 8,4 8,0 8,0 7,5 5,6 3,5 0,8 0,4 0,2 0,1 0,0 4,6 Inaktív keres Eltartott Foglalkoztatott Munkanélküli 2005 0,0 2,1 8,4 15,3 16,4 11,5 11,1 15,0 23,9 47,6 79,7 89,0 93,2 96,4 97,7 30,5 100,0 90,7 36,6 7,2 4,9 5,2 5,1 5,2 4,9 3,8 2,0 1,5 1,6 1,5 1,6 26,7 Inaktív keres Eltartott

8

A 2001 és 2005 közötti idszakban különösen szembetn a foglalkoztatottság további visszaesése a 15­19 évesek, valamint a 20­24 évesek korcsoportjában. E változás f okaként a középiskolában és a felsfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulók számának emelkedése jelölhet meg. Lényeges tényez emellett az iskolából kilép fiatalok körében a munkanélküliség fokozódása. A középgenerációba tartozók foglalkoztatottsága az elmúlt négy év folyamán nem változott érdemlegesen, de továbbra is viszonylag alacsonynak minsíthet. A nyugdíjkorhatárhoz közeli népesség körében ­ a mutató részleges javulása ellenére ­ a foglalkoztatottság színvonala még mindig elmarad a kívánatos és az Európai Unió tagállamaiban általában szokásos aránytól. A népesség gazdasági aktivitás és régiók szerint, 2001, 2005 A régiók népességének százalékában
Régió Foglalkoztatott Munkanélküli 2001 Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen 40,6 39,7 41,5 33,9 30,4 30,0 34,2 36,2 3,0 3,0 2,5 4,5 6,0 5,7 4,3 4,1 30,9 29,9 29,8 34,2 35,3 33,8 34,1 32,4 25,5 27,3 26,1 27,4 28,3 30,5 27,4 27,3 43,2 41,1 41,5 35,5 32,4 32,8 35,9 38,1 2,9 3,9 3,7 6,0 6,3 6,3 5,1 4,6 Inaktív keres Eltartott Foglalkoztatott Munkanélküli 2005 29,3 28,9 29,4 32,0 32,5 30,5 32,1 30,5 24,6 26,1 25,3 26,6 28,7 30,4 26,9 26,7 Inaktív keres Eltartott

A foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulása tekintetében az ország egyes régiói között továbbra is fennállnak azok a jelents különbségek, amelyeket a 2001. évi népszámlálás is kimutatott. Kritikus Észak-Magyarország és az Észak-Alföldön élk helyzete, ahol a foglalkoztatottak országos átlagnál alacsonyabb aránya, és egyúttal az országos szintet lényegesen meghaladó munkanélküliség állapítható meg. Az ország középs részén a népesség viszonylag kedvez foglalkoztatási helyzetét elssorban a fváros sokrét munkalehetségei biztosítják. NyugatDunántúl általában szintén az országosnál jobb elhelyezkedési lehetségeket képes nyújtani.

Fbb strukturális jellemzk
A foglalkoztatottak összetétele különböz strukturális jellemzk szerint értékelhet. E jellemzk változása ­ bár különböz mértékben és módon ­ érzékelteti a gazdaság és a társadalom szerkezetében végbement átalakulási folyamatokat. A foglalkoztatottak megoszlása összevont foglalkozási fcsoportok szerint, 1980­2005 Százalék
Összevont foglalkozási fcsoport Vezet, értelmiségi foglalkozású Egyéb szellemi foglalkozású Szolgáltatási foglalkozású Mezgazdasági foglalkozású Ipari, építipari foglalkozású Egyéb foglalkozású Összesen
a)

1980a) 14,5 16,1 7,7 5,4 41,4 14,9 100,0

1990a) 16,2 17,0 8,6 4,0 40,2 14,0 100,0

2001 20,5 20,3 15,8 3,1 31,5 8,8 100,0

2005 22,1 21,3 15,5 2,9 29,5 8,7 100,0

A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.

Az egyik legfontosabb strukturális jellemz a dolgozók foglalkozási összetétele, amely huzamosabb id óta folyamatos átrendezdést mutat. A foglalkoztatottak között a vezet, értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozásúak aránya fokozatosan emelkedik. 1980-ban a foglalkoztatottak 31 százaléka, 1990-ben egyharmada, 2001-ben 41 százaléka, 2005-ben 43 százaléka folytatott szellemi tevékenységet. E tendencia azonban nem csupán a foglalkoztatottak iskolázottsági szintjének általános emelkedését mutatja, hanem azt is,

9

hogy a foglalkoztatottak számának csökkenése ­ elssorban a munkanélkülivé válás következtében ­ fleg a fizikai foglalkozásúakat érintette. A fizikai foglalkozásúak számának csökkenése egyben azt is jelzi, hogy az ország gazdasági szerkezete egyre inkább a képzett munkaer alkalmazását igényl gazdasági ágazatok, tevékenységek irányába mozdult el. A szolgáltatási jelleg tevékenységet folytató foglalkoztatottak arányának jelents emelkedése, a mezgazdaság és erdgazdálkodás, valamint az ipar és építipar területén dolgozók súlyarányának visszaesése a foglalkozások oldaláról is bizonyítható. Regionális vonatkozásban Közép-Magyarország és ezen belül a fváros kiemelked szerepe napjainkban is ersen rányomja a bélyegét a foglalkozási összetételre. A területi koncentráció dönt mértékben érvényesül a vezetk és az értelmiségi foglalkozásúak rétegében. Az e rétegbe tartozók hányada Közép-Magyarországon továbbra is meszsze meghaladja a többi régióban kimutatott arányt. Budapest szerepe ebben a tekintetben még a régión belül is kiemelkedik. A koncentráció érdemben az utóbbi évek során sem mérsékldött. A foglalkoztatottak összevont foglalkozási fcsoport és régiók szerint, 2001, 2005 Százalék
Összevont foglalkozási fcsoport ÉszakKözépKözép- NyugatDélMagyarÖsszesen MagyarDunántúl Dunántúl Dunántúl ország ország 2001 Vezet, értelmiségi foglalkozású Egyéb szellemi foglalkozású Szolgáltatási foglalkozású Mezgazdasági foglalkozású Ipari, építipari foglalkozású Egyéb foglalkozású Összesen Vezet, értelmiségi foglalkozású Egyéb szellemi foglalkozású Szolgáltatási foglalkozású Mezgazdasági foglalkozású Ipari, építipari foglalkozású Egyéb foglalkozású Összesen 20,5 20,3 15,8 3,1 31,5 8,8 100,0 22,1 21,3 15,5 2,9 29,5 8,7 100,0 26,7 25,1 16,0 1,0 23,7 7,5 100,0 28,5 25,9 15,3 1,0 22,2 7,2 100,0 16,6 18,1 14,5 2,5 39,7 8,7 100,0 2005 18,4 19,7 13,4 2,1 37,7 8,5 100,0 16,4 17,9 15,8 3,0 38,1 8,8 100,0 19,0 18,2 15,4 2,7 36,4 8,3 100,0 18,4 18,6 16,3 3,9 33,2 9,6 100,0 19,4 18,6 17,1 3,1 31,5 10,3 100,0 18,7 19,1 15,5 2,0 35,1 9,6 100,0 18,8 20,7 15,9 2,2 33,0 9,5 100,0 18,6 18,2 16,1 4,2 32,9 10,0 100,0 19,7 19,6 16,1 3,6 29,8 11,2 100,0 17,2 17,2 15,9 8,4 31,4 9,8 100,0 19,0 18,3 15,6 8,3 29,6 9,1 100,0 ÉszakAlföld Dél-Alföld

A dolgozók nemzetgazdasági ág szerinti összetétele már 1990 eltt is jelents mértékben módosult, a tendenciákat a társadalmi és gazdasági átalakulás felgyorsította. E folyamat az ezredforduló után is folytatódott. A mezgazdasági szektor válsága és az ipari termelés viszszaesése gyökeresen megváltoztatta a foglalkoztatottak ágazati szerkezetét. 2005-re a mezgazdaság és erdgazdálkodás részesedése a másfél évtizeddel korábbi állapothoz képest 11 százalékponttal esett vissza, az ipar és építipar részaránya 7 százalékponttal

A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág szerint, 1980­2005
Százalék 100 80 60 40
20

0

1980 Összesen Ipar és építipar

1990

2001 Szolgáltatási jelleg

2005

Év

Mezgazdaság és erdgazdálkodás

10

csökkent. Az ipar és építipar területén a rendszerváltozás eltt a dolgozóknak mintegy kétötöde helyezkedett el, míg napjainkban ezen ágazatok súlyaránya a foglalkoztatásban az egyharmadot sem éri el. Ezzel párhuzamosan bvült a szolgáltatási szektor szerepe. 1990-ig a szolgáltatás jelleg ágak a foglalkoztatottak kevesebb mint felének biztosítottak munkalehetséget; jelenleg a munkahelyek közel kétharmadát teszik ki. A szolgáltatásokon belül 2001­2005 között is érzékelhet volt a kereskedelmi, szálláshely-szolgáltatási, vendéglátási, pénzügyi, ingatlanforgalmi tevékenységek növekv részesedése. Bvült továbbá az egészségügyi, szociális ellátásban és némileg az oktatásban foglalkoztatottak száma is. A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ág szerint, 1980­2005 Százalék
Nemzetgazdasági ág Mezgazdaság, vadgazdálkodás, erdgazdálkodás, halászat Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, gz-, vízellátás Építipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi tevékenység Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, védelem; kötelez társadalombiztosítás Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Összesen
a)

1980a) 18,9 2,5 29,4 2,1 7,9 8,9 2,2 8,3 0,6 2,8 3,9 4,9 3,7 3,9 100,0

1990a) 15,5 2,0 26,4 2,5 7,0 10,3 2,4 8,8 1,0 3,4 5,5 6,0 5,2 4,0 100,0

2001 5,5 0,2 24,3 1,9 6,4 14,1 3,6 7,8 1,9 7,6 7,6 8,4 6,5 4,1 100,0

2005 4,9 0,2 22,3 1,6 7,2 14,9 3,6 7,6 2,1 7,9 7,5 8,6 7,1 4,6 100,0

A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.

A társadalmi és gazdasági átalakulás folyamatának egészét tekintve különösen feltn a piacgazdaság kifejldéséhez szorosan kötd ágazatok, mint a pénzügyi tevékenység és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás arányának erteljes növekedése, az elmúlt negyedszázadban részesedésük megháromszorozódott. Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben az idszakban az oktatás és az egészségügyi, szociális ellátás hányada is közel kétszeresére emelkedett. A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág és régiók szerint, 2001, 2005 Százalék
Összevont nemzetgazdasági ág ÉszakKözépKözép- NyugatDélMagyarÖsszesen MagyarDunántúl Dunántúl Dunántúl ország ország 2001 Mezgazdaság és erdgazdálkodás Ipar, építipar Szolgáltatási jelleg ágazatok Összesen Mezgazdaság és erdgazdálkodás Ipar, építipar Szolgáltatási jelleg ágazatok Összesen 5,5 32,9 61,6 100,0 4,9 31,4 63,8 100,0 1,5 25,2 73,3 100,0 1,4 23,3 75,3 100,0 5,2 43,4 51,4 100,0 2005 4,1 42,9 53,1 100,0 5,6 40,9 53,4 100,0 4,9 39,0 56,1 100,0 8,2 32,7 59,1 100,0 6,6 32,8 60,7 100,0 4,2 37,3 58,5 100,0 3,7 35,7 60,5 100,0 7,8 32,4 59,8 100,0 6,6 31,3 62,1 100,0 12,5 31,6 55,9 100,0 12,0 29,8 58,2 100,0 ÉszakAlföld Dél-Alföld

11

A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ág szerinti összetételének területi alakulása azt mutatja, hogy 2001­2005 között az ország mindegyik régiójában tovább tartott az a folyamat, amely a foglalkoztatás szempontjából alapveten az anyagi termelés szférájának fokozatos háttérbe szorulásával és a szolgáltatási szféra szerepének ersödésével jellemezhet. E tendencia mellett bizonyos földrajzi sajátosságok változatlanul érvényesülnek: Dél-Alföldön például a mezgazdaságban és erdgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya 2005-ben az országos átlagnak több mint kétszeresét tette ki, míg a fvárost magába foglaló Közép-Magyarországon gyakorlatilag elhanyagolható volt. A szolgáltatási jelleg ágazatokban dolgozók az összes régióban a foglalkoztatottak többségét alkották, néhány régióban részesedésük a 60 százalékot is meghaladta, st Közép-Magyarországon ­ a fvárosnak is köszönheten ­ a háromnegyedes szintet is elérte. A dolgozók foglalkozási viszony szerinti összetételében ­ az átalakulási folyamat eredményeként ­ az 1990-es években ment végbe lényeges eltolódás, amikor az egyéni és társas vállalkozók, valamint segít családtagjaik aránya megháromszorozódott. E növekedés 2001 után ­ bár mérsékeltebb ütemben ­ folytatódott. Az alkalmazásban állók 2005-ben is ­ lényegében változatlanul ­ a foglalkoztatottak dönt többségét, öthatodát alkották. A szövetkezeti tagok szerepe jelenleg elhanyagolható. A foglalkoztatottak foglalkozási viszony szerint, 1980­2005 Százalék
Foglalkozási viszony 1980a) 1990a) 2001 2005

Alkalmazásban álló Szövetkezeti tag Egyéni és társas vállalkozó, segít családtag Összesen
a)

83,8 12,3 3,9 100,0

86,2 8,6 5,3 100,0

84,3 0,8 14,9 100,0

83,7 0,6 15,7 100,0

A foglalkozási viszony mellett lényeges meghatározó ismérv a tulajdon jellege is. Itt eleve figyelembe kell venni, hogy az alkalmazásban állók munkáltatója 1990 eltt dönten az állam volt, jelenleg viszont a nagy többséget magánszemélyek, illetve társas vállalkozások foglalkoztatják.

Az állam továbbra is teljes egészében alkalmazója az igazgatási ágazat munkavállalóinak, és meghatározó szerepet játszik az oktatási és egészségügyi dolgozók foglalkoztatásában. A gazdasági és szolgáltatási szféra számos kulcságazatában napjainkban csekély jelentséggel bír. A foglalkoztatottak teljes körét tekintve megállapítható, hogy a dolgozók többsége (56 százaléka) magántulajdont képez cégeknél tevékenykedik, amihez a vegyes vállalatoknál dolgozók 6 százalékos csoportja járul. Az állami tulajdon szerepe a foglalkoztatásban napjainkban csak mintegy fele a magánszektorénak (28 százalék). Az egyházak és egyéb közületek, valamint a szövetkezetek a dolgozóknak viszonylag szk csoportjait foglalkoztatják.

A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.

Mezgazdasági kiegészít tevékenység
A mikrocenzust megelz évben a népesség viszonylag jelents része végzett kiegészít tevékenységként mezgazdasági munkát. (Kiegészít tevékenységnek minsült a mezgazdasági munka a ffoglalkozásában nem mezgazdasági tevékenységet folytató foglalkoztatottak, valamint a munkanélküliek, továbbá a 15 éves és idsebb inaktív keresk és eltartottak esetében.) A mezgazdasági kiegészít tevékenységet már a 2001. évi népszámlálás alkalmával is felmérték. Akkor a kiegészít tevékenységet folytatók száma 1 millió 550 ezer f volt (az érintett népesség 18,5 százaléka.) 2005-ben ez a szám 1 millió 618 ezerre emelkedett, ami az érintett népesség 19,2 százalékának felel meg.

12

A népszámlálásnál követett gyakorlatnak megfelelen a 2005. évi mikrocenzus is vizsgálta a mezgazdasági kiegészít tevékenység munkanapban kifejezett hosszát. Ennek alapján megállapítható, hogy az e tevékenységet végzk nem elhanyagolható ­ közel 300 ezres nagyságrend ­ csoportját a mezgazdasági munka lényegesebb mértékben leköti, mert azt 90 napon keresztül vagy annál hosszabb idben végzik.

A 15 éves és idsebb nem mezgazdasági foglalkozású népesség gazdasági aktivitás és mezgazdasági kiegészít munkavégzés szerint, 2001, 2005 Százalék
Gazdasági aktivitás Összesen 2001 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 2005 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Mezgazdasági munkát nem végzett Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktív keres Eltartott 81,2 végzett 18,8

Az adatokból levonható legfontosabb következte79,8 20,2 tés abban foglalható össze, hogy a mezgazda80,0 20,0 sági tevékenység szerepe a foglalkoztatásban 88,0 12,0 nagyobb annál, mint amire az elsdleges adatok Összesen 81,5 18,5 alapján következtetni lehetne. A ffoglalkozásukat tekintve nem mezgazdasági foglalkozásúak Foglalkoztatott 81,8 18,2 számottev mennyiségben végeznek mezgaz- Munkanélküli 74,6 25,4 dasági kiegészít tevékenységet. A mezgazdaInaktív keres 77,7 22,3 88,1 11,9 ságban emellett bizonyos munkalehetség nyílik Eltartott Összesen 80,8 19,2 az állást keresknek és a gazdaságilag inaktív személyeknek, elssorban a nyugdíjasoknak, az idsebb korcsoportokba tartozóknak. Ennek jelentségét az sem csökkenti, hogy ­ a mezgazdasági munka jellegébl adódóan ­ zömmel nem rendszeres, hanem idényszer tevékenységi formák kerülhetnek eltérbe. A 15 éves és idsebb nem mezgazdasági foglalkozású népesség korcsoport, gazdasági aktivitás és a mezgazdasági munkavégzés hossza szerint Százalék
Mezgazdasági munkát Megnevezés Korcsoport (év) 15­29 30­39 40­49 50­59 60­69 70­ X Összesen nem végzett végzett 90 napnál kevesebbet 9,7 15,0 19,7 19,6 20,2 15,1 15,8 15,5 21,0 12,2 18,1 19,8 15,7 10,2 90 napot vagy többet 1,1 2,8 4,1 4,7 6,5 3,5 3,4 2,8 4,3 2,2 5,0 3,3 8,2 1,7

Összesen Gazdasági aktivitás Foglalkoztatott Munkanélküli Gyermekgondozási ellátásban részesül Saját jogú nyugdíjas, járadékos Hozzátartozói jogú nyugdíjas, járadékos Egyéb inaktív keres Eltartott

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

89,2 82,1 76,2 75,8 73,3 81,5 80,8 81,8 74,6 85,7 76,9 76,8 76,1 88,1

10,8 17,9 23,8 24,2 26,7 18,5 19,2 18,2 25,4 14,3 23,1 23,2 23,9 11,9

13

HÁZTARTÁS, CSALÁD
A háztartások száma, nagysága, összetétele
A magyar népszámlálások a magánháztartásokat 1960 óta veszik számba. Számuk 1990-ig folyamatosan ntt, úgy, hogy a növekedés üteme az 1960-as és az 1970-es években egyaránt 10 százalék körüli volt, miközben a háztartásban élk számának emelkedése ugyanezen idszak alatt összességében sem érte el a 9 százalékot. 1980 és 1990 között a háztartásban élk száma ­ szemben a háztartásokéval, amelyek száma csekély mértékben tovább ntt ­, követve a népesség egészében bekövetkezett negatív változásokat, csökkenni kezdett. A következ évtizedben ­ a háztartásban élk számához hasonlóan ­ a háztartások száma is visszaesett, majd az ezredfordulót követen ­ az egyedülállók (egyszemélyes háztartások) számának jelents, közel 149 ezres növekedésével egyidejleg ­ ismét növekedésnek indult. 2005-ben a háztartások száma meghaladta a 4 milliót, ez 139 ezerrel, azaz közel 4 százalékkal több, mint négy évvel korábban. A háztartások és a háztartásban élk számának alakulása, 1960­2005
Év MagánMagánháztartásban háztartások élk száma (ezer) 1960 1970 1980 1990 2001 2005
a)

Magánháztartások az elz az 1960. évi

Magánháztartásban élk az elz

népszámlálás százalékában ·· 109,7 110,1 104,6 99,3 103,6 100,0 109,7 120,8 126,3 125,4 130,0 ·· 104,6 104,0 97,6 98,2 99,4

Magánháztartásban az 1960. évi élk aránya (százalék) 100,0 104,6 108,8 106,1 104,3 103,6 95,7 96,9 96,9 97,6 97,5 97,9

3 079 3 378 3 719 3 890 3 863a) 4 002

9 537 9 981 10 377 10 124 9 945a) 9 883

A 2001. évi népszámláláskor összeírt 4629 fedél nélküli hajléktalan és háztartásaik nélkül.

A népesség túlnyomó többsége, 97,9 százaléka, 9 millió 883 ezer személy magánháztartásban,1 további 208 ezer személy, a népesség 2,1 százaléka közösségi elhelyezést nyújtó intézményekben, ún. intézetekben (intézeti háztartásokban) él. 1960-ban a háztartások 84, 2005-ben pedig csupán 68 százalékában élt egy vagy több család. A családháztartások arányának csökkenése mögött az egyszemélyes háztartások számának és részesedésének erteljes növekedése áll. A családháztartások arányának csökkenését elssorban a párkapcsolaton alapuló egycsaládos háztartások gyakoriságának a visszaesése okozza: míg 1970-ben az összes háztartás több mint 67 százaléka, addig 2005-ben csak nem egészen 55 százaléka tartozott ebbe a csoportba. Az elmúlt közel fél évszázad alatt az egyszemélyes háztartások aránya kétszeresére ntt, 2005 áprilisában

Százalék 35 30 25 20 15 10 5 0

Az egyedülállók és az egyszemélyes háztartások aránya, 1960­2005

1960

1970

1980

1990

2001

2005

Év

Egyszemélyes háztartások aránya Egyedülállók aránya a háztartásban élkbl

1

A továbbiakban a magánháztartás helyett a háztartás, a magánháztartásban él helyett a háztartásban él kifejezést használjuk.

14

az összes háztartáson belüli részesedésük 29 százalék, vagyis csaknem minden harmadik háztartás egyetlen személybl áll. Más oldalról: a háztartásban élk közel 12 százaléka, 1 millió 163 ezer, többségében idskorú személy alkot egyszemélyes háztartást, azaz minden nyolcadik-kilencedik személy egyedül él, vezet önálló háztartást.2 Az egyedülállók ­ és ezáltal a háztartások ­ számának ilyen mérték emelkedése több okra vezethet vissza. Egyrészt a népesség korstruktúrájának romlása szoros összefüggésben van az egyedül él idsek számának növekedésével, másrészt a lakásállománynak az elz idszakban bekövetkezett hasonló ütem növekedése és a népesség számának csökkenése a háztartások elaprózódásához, ezzel az egyszemélyes háztartások számának növekedéséhez vezetett. Az els házasságkötési kor kitolódása és a tanulással eltöltött évek számának az emelkedése mindkét nem esetében növeli az egyedül élk számát és arányát. Ez utóbbi okok is közrejátszanak a többgenerációs együttélések erteljesen csökkenésében, a fiatalok körében egyre növekv önállósodási törekvésekben, amit segített a lakásállomány erteljes növekedése. A generációk szétválása azonban nem csupán a fiatal, hanem az ids egyedülállók számát és arányát is növeli. A háztartások összetétele, 1960­2005 Százalék
Év CsaládÖsszesen háztartás összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 84,1 79,9 77,0 71,8 70,9 68,3 Két vagy Nem családháztartás Egy családból álló háztartás több házaspár ebbl: és egy szül családból összesen egyszeegyütt álló élettársi gyermekkel mélyes háztartás kapcsolat 78,7 ·· ·· 5,3 15,9 14,5 74,5 67,2 7,3 5,5 20,1 17,5 72,7 64,7 8,1 4,3 23,0 19,6 69,2 58,7 10,6 2,6 28,2 24,3 67,7 57,0 10,7 3,2 29,1 26,2 65,5 54,9 10,7 2,7 31,7 29,1

1960 1970 1980 1990 2001 2005

A régiók közül Közép-Magyarországon a legalacsonyabb (63 százalék) a családháztartások részesedése, annak ellenére, hogy hányaduk a megyék közül a régióhoz tartozó Pest megyében a legmagasabb (76 százalék). A régió alacsony arányszámát tehát a budapesti családháztartások rendkívül alacsony, mindössze 57 százalékos arányszáma okozza (2001 óta Budapesten hányaduk mintegy 4 százalékponttal csökkent, miközben Pest megyében változatlan maradt). A családháztartások részesedése a központi régión kívül csak a Dél-Alföldön nem éri el az országos átlagot. A háztartások összetétele régiók szerint Százalék
Háztartás-összetétel Egy családból álló háztartás Ebbl: házaspár és élettársi kapcsolat egy szül gyermekkel Két vagy több családból álló háztartás Családháztartás együtt Nem családháztartás együtt Ebbl: egyszemélyes háztartás Összesen Összesen 65,5 54,9 10,7 2,7 68,3 31,7 29,1 100,0 KözépMagyarország 61,0 50,1 11,0 2,3 63,3 36,7 33,7 100,0 Közép69,1 58,3 10,8 3,1 72,2 27,8 25,4 100,0 NyugatDunántúl 67,2 56,8 10,3 3,9 71,1 28,9 26,6 100,0 Dél68,4 57,0 11,4 3,2 71,5 28,5 25,4 100,0 ÉszakMagyarország 66,4 56,3 10,0 3,0 69,3 30,7 27,7 100,0 ÉszakDél-

Alföld 68,9 65,4 58,9 54,5 10,0 10,9 3,0 1,9 71,9 67,3 28,1 32,7 26,0 30,3 100,0 100,0

A családot magukba foglaló háztartások aránya a megyék közül a dél-alföldi régióhoz tartozó Csongrád megyében a legalacsonyabb (66 százalék), és nem éri el az országos átlagot Bács-Kiskun, valamint Heves megyében sem,
2

Ez nem jelenti azt, hogy az egyedülálló személy feltétlenül egyedül lakik a lakásban, hanem azt, hogy önálló háztartást alkot, függetlenül attól, hogy a lakásban él-e másik háztartás.

15

míg Békés és Nógrád megyében akörül alakul. 2001-ben a családháztartások aránya csak Budapesten és a megyeszékhelyeken nem érte el az országos átlagot, 2005-ben viszont csak a községekben és kisebb városokban (73­73 százalék) haladja meg azt. A családháztartások 96 százaléka áll egy családból. Körükben folyamatosan, népszámlálásról népszámlálásra emelkedett az egyszüls család alkotta háztartások aránya. 1970-ben az egycsaládos háztartások közül minden tizedik, 2001-ben minden hatodik-hetedik, 2005-ben minden hatodik volt ilyen. 1960 óta folyamatosan csökkent a háztartások nagysága: az egyszemélyes háztartások arányának növekedéséhez hasonlóan ­ az 1990-es évek csekély mérték visszaesését követen ­ emelkedett a kéttagúak hányada, a háromés négytagúak részesedésének emelkedése az 1980-as évtizedben megállt, majd csökkenésbe ment át, az ennél nagyobb létszámú háztartásoké pedig ­ a múlt század utolsó évtizedét leszámítva, amikor enyhe növekedés volt megfigyelhet ­ folyamatosan csökkent. E folyamat eredményeként száz háztartásra 1960-ban 310, 2001-ben 257, 2005-ben 247 f jutott. A korábbi évtizedekben a háztartások átlagos nagyságában megmutatkozó erteljes csökkenés megtorpant, a száz háztartásra jutó személyek száma az 1980-as évek 19 fs csökkenésével szemben az 1990-es években mindössze 3 fvel mérsékldött, ám az ezt követ négy év alatt az átlagos háztartásnagyság csökkenésének üteme ismét felgyorsult. A családháztartásoknál a korábbi évtizedekben kimutatható átlagos háztartásnagyság-csökkenés a kilencvenes években megállt, az elmúlt években azonban ismét felgyorsult: száz családháztartásra 2001-ben 318, 2005-ben 311 személy jutott. A háztartások háztartás-összetétel és a száz háztartásra jutó személyek száma szerint, 1960­2005
Év 1960 1970 1980 1990 2001 2005 Összesen 310 295 279 260 257 247 Családháztartás összesen 347 341 327 317 318 311 Két vagy Egy családból álló háztartás Nem családtöbb házaspár és egy szül családból álló háztartás együtt élettársi összesen gyermekkel háztartás kapcsolat 334 ·· ·· 545 111 325 331 275 551 115 314 321 261 547 117 309 317 262 541 116 307 316 257 552 111 301 310 255 550 109

Az utóbbi négy évben ­ az országos adatokhoz hasonlóan ­ minden régióban és megyében csökkent a háztartások átlagos nagysága. A mutató értéke 1970 óta mindig ugyanabban a két régióban, Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön maradt el az országos átlagtól. A közép-magyarországi régió esetében az alacsony értéket egyértelmen a fvárosi háztartások messze legalacsonyabb átlagos A 100 háztartásra jutó személyek száma régiók szerint, 1970­2005 nagysága okozza, a Dél-Alföldet KözépÉszakpedig az a három megye alkotja, Közép- Nyugat- DélÉszakDélÉv MagyarMagyarahol az egész országban ­ szinország ország tén 1970 óta folyamatosan ­ a Dunántúl Alföld legkisebb az átlagos háztartás1970 268 318 320 312 309 311 284 nagyság. A legnépesebb háztartások a 1990 241 272 278 271 268 274 255 községekben élnek, minden száz 2001 243 266 269 264 264 270 250 háztartásra átlagosan 269 (20012005 232 258 258 253 254 260 238 ben 277) személy él, 11-gyel több, mint a nem megyei jogú, és 35­36-tal több, mint megyei jogú városokban. Budapesten az egyedülállók magas száma és aránya következtében átlagosan mindössze 210 (2001-ben még 225) személy alkot száz háztartást. A népesség korstruktúrájának változása mutatkozik meg a háztartásokat alkotó személyek korösszetételében is. Az 1970-es évek aránynövekedését követen az ezredfordulóig folyamatosan és számotteven csökkent a csak fiatalkorúakból, és ntt a csak ids személyekbl álló háztartások hányada. Ezt követen a csak fiatalok alkotta háztartások arányának visszaesése megállt, folytatódott viszont a csak idsekbl állóké, és ntt a csak középkorúak ké1980 257 295 301 293 288 294 270

16

pezte háztartásoké. A két korosztály tagjait magukba foglaló háztartások közül 1970 óta 2005-ben volt a legalacsonyabb a legmagasabb hányadot kitev fiatal- és középkorúak alkotta háztartások aránya, az összes háztartáson belüli részesedésük a csökkenés ellenére is megközelíti a 35 százalékot. A háromgenerációs háztartások hányada 1970 óta 11 százalékról 5 százalékra mérsékldött. 1970-ben a háztartások 81 százaA háztartások a háztartástagok korösszetétele szerint, 1970­2005 lékában élt foglalkoztatott szeSzázalék mély. Ez az arány ­ folyamatos Csak Fiatal-, Fiatalcsökkenés mellett ­ 2001-re 59 Fiatal- Középközépés köÖsszeszázalékra esett vissza, majd Év fiatal- közép- idszépsen 2005-re 60­61 százalék közé és idsemelkedett. A foglalkoztatott nélkorú személlyel küli, ám munkanélküli háztartás1970 100,0 11,1 12,4 16,7 37,5 3,1 8,2 11,0 taggal rendelkez háztartások 1980 100,0 12,0 15,7 17,8 36,0 2,2 8,7 7,7 aránya az utóbbi négy évben nem 1990 100,0 9,4 16,8 21,1 36,3 1,8 8,9 5,7 változott. 1970 és 2001 között fo2001 100,0 7,7 15,9 24,3 36,5 1,4 8,5 5,7 lyamatosan és jelentsen emel2005 100,0 7,7 17,2 26,1 34,8 1,1 8,3 5,0 kedett a foglalkoztatottakat és munkanélkülieket nem, csak inaktív kerest magukba foglaló háztartások részesedése. Hányaduk az idszak eleji 16 százalékról az ezredfordulóra 35 százalék fölé ntt, ezt követen viszont 2 százalékpontos csökkenéssel 33 százalékra mérsékldött. A háztartások aprózódása következtében egyre kevesebb foglalkoztatott él a háztartásokban. A A háztartások gazdasági aktivitási összetételének változása, három vagy annál több foglalkoztatottal rendel1970­2005 kez háztartások összes háztartáson belüli aráSzázalék nya 1980 óta ­ folyamatos csökkenéssel ­ a feFoglalkoztatott nincs lére esett vissza. Az egy foglalkoztatottat mamunkanélgukba foglaló háztartások arányának csökkenéFoglalkoz- munka- küli nincs, csak se az 1990-es évek elején megállt, és átmenetiÉv Összesen tatottal nélküli eltartott inaktív leg 31 százalékon állandósult. A két foglalkoztakeres tottal rendelkez háztartások arányának csökvan kenése ezzel szemben egészen az ezredfordu1970 100,0 81,3 ·· 16,3 2,4 lóig folytatódott, ekkor részesedésük 23 száza1980 100,0 75,7 ·· 22,8 1,5 lék alá mérsékldött. Az utóbbi négy évben az 1990 100,0 67,9 1,2 29,3 1,6 egy foglalkoztatottat magukba foglaló háztartá2001 100,0 59,1 4,3 35,4 1,3 sok aránya közel másfél százalékponttal ntt, a 2005 100,0 60,6 4,3 33,4 1,7 két foglalkoztatottal rendelkezké alig változott. Jelenleg a háztartások 32 százalékában van egy, 23 százalékában kett, további 5 százalékában három vagy annál több foglalkoztatott személy. A háztartások gazdasági aktivitási összetételét jelentsen befolyásolja az adott terület, régió gazdasági fejlettsége. Az ország gazdaságilag fejlett régióiban a foglalkoztatottal rendelkez háztartások aránya meghaladja az átlagot, más területeken elmarad attól. A Közép- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarországon a háztartások 64­65 százalékában van legalább egy foglalkoztatott személy, Észak-Magyarországon viszont ­ ahol a legmagasabb a munkanélkülivel, illetve a csak inaktív keresvel rendelkez háztartások aránya ­ részesedésük az 54, ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 52 százalékot sem éri el. Míg ennek megfelelen a gazdaságilag fejlett Közép- és Nyugat-Dunántúlon minden száz háztartásra 107, illetve 109, a szintén fejlett Közép-Magyarországon 101, addig a munkanélküliség sújtotta Észak-Magyarországon csak 84 foglalkoztatott jut. Részben a korösszetételbl, részben a gazdasági környezetbl adódóan a falvakban él háztartások gazdasági aktivitási struktúrája a legkedveztlenebb: ott a legalacsonyabb a foglalkoztatottal, és ott a leggyakoribb foglalkoztatott nélkül munkanélkülivel vagy csak inaktív keresvel rendelkez háztartások aránya. A vidéki, különösen a megyei jogú városok gazdasági aktivitási összetétele kedvezbb az országos átlagnál, az itt él háztartások 62­63 százalékában van legalább egy foglalkoztatott személy, a fvárosban ez arány meghaladja a 63 százalékot. A foglalkoztatottak száma szerint az egy foglalkoztatottal rendelkez háztartások aránya Budapesten a legmagasabb (38 szá-

17

zalék), a két, illetve három vagy annál több foglalkoztatottal rendelkezké viszont itt a legalacsonyabb, ami a fvárosi háztartások rendkívül alacsony átlagos nagyságával magyarázható.

A háztartások lakáskörülményei
A korábbi népszámlálások adatai szerint a lakásokban különböz jogcímen lakó háztartások arányszámai között a háztartás típusától függen jelents eltérések voltak. Az 1990-es évekre ezek az eltérések lényegesen csökkentek, ám a korábbi trendek ma is érvényesülnek. Szinte minden ismérv szerint az egyedülállók lakásviszonyai a legkedveztlenebbek, és ­ a kevés számú többcsaládos háztartást nem számítva ­ a párkapcsolaton alapuló család alkotta háztartások lakásviszonyai a legkedvezbbek. A következ táblázat a párkapcsolaton alapuló egycsaládos, illetve az egyszemélyes háztartások lakásviszonyait mutatja be néhány kiemelt lakásismérv segítségével. A párkapcsolaton alapuló egycsaládos és az egyszemélyes háztartások kiemelt lakásismérvek szerint, 2001, 2005 A megfelel típusú háztartások százalékában
A lakás komfort nélküli hálózati fürdösszkom- vagy vízvezeegyszobával fortos alacsoszobás tékkel ellátott nyabb fokozatú 2001 Párkapcsolaton alapuló egy családból álló háztartás Egyszemélyes háztartás Párkapcsolaton alapuló egy családból álló háztartás Egyszemélyes háztartás 6,5 22,8 92,3 57,9 82,1 39,1 2005 95,2 88,1 62,8 45,1 10,0 19,5 92,0 86,4 89,9 80,0 54,3 59,8 71,7 67,4

Kiemelt háztartástípus

vízöblítéses WC-vel

közcsatornával

hálózati gázzal

ellátott

5,2 18,8

6,0 12,6

94,7 90,7

93,8 86,6

66,3 68,9

77,5 74,8

A párkapcsolaton alapuló családháztartásokéhoz képest valamivel alacsonyabb az egyszüls család alkotta háztartások lakásainak a felszereltsége, az arányszámok azonban esetükben is többnyire 90 százalék körül alakulnak. A többi lakásismérv alapján is hasonló tendencia érvényesül, az egyszüls család képezte egycsaládos háztartások arányszámai szinte minden esetben a párkapcsolaton alapuló háztartások és az egyszemélyes háztartások arányszámai között alakulnak.

A családok összetétele, jellemzi
A családok száma 1980-ig folyamatosan ntt, számuk ekkorra meghaladta a 3 milliót, azt követen azonban tíz év alatt több mint 131 ezerrel, majd az 1990-es évtizedben 27­28 A családok összetételének változása, 1980­2005 ezerrel, 2001 és 2005 között toSzázalék vábbi 20 ezerrel csökkent. JelenA házasHázaspáros típusú családok leg 2 millió 849 ezer családban 8 páros típuEgyszüls millió 212 ezer személy él. Ez a sú csaláÉv Összesen népesség 81,4, a háztartásban élettársi dok közül családok együtt házaspár együtt élk 83,1 százaléka. kapcsolat élettársi 1980-ban a családok 89 százaléka volt házaspáros típusú, amely arány ­ folyamatos csökkenéssel ­ 2001-re 83 százalékra mérsékldött. A házaspáros típusú csakapcsolat ·· 5,1 11,3 14,7 1980 1990 2001 2005 100,0 100,0 100,0 100,0 88,7 84,5 83,5 83,2 ·· 80,1 74,1 71,0 ·· 4,3 9,5 12,2 11,3 15,5 16,5 16,8

18

ládok részesedése annak ellenére csökken, hogy népszámlálásról népszámlálásra n az élettársi kapcsolaton alapuló családok száma és aránya. Ez utóbbi együttélési forma terjedésére jellemz, hogy az 1970. évi nem egészen 62 ezres számuk mára több mint öt és félszeresére, 349 ezerre ntt. Az élettársi kapcsolat ma már az elfogadott családformák közé tartozik, összes családon belüli arányuk meghaladja 12, a házaspáros típusú csaláA családösszetétel változása, 1970, 1990­2005 dok közötti részesedésük pedig a Év 15 százalékot.
1970 1990 2001 2005 0 10 20 30 40 50 60 70 80 Százalék 90 100

Házaspár

Élettársi kapcsolat

Egy szül gyermekkel

Az utóbbi három és fél évtizedben folyamatosan emelkedett az egyszüls családok hányada. Jelenleg a családok közel 17 százalékában csak az anya vagy csak az apa él együtt gyermekével. Az egyszüls családoknak hagyományosan a nagyobb hányadát teszik ki az anya gyermekkel típusú együttélések: 2005 áprilisában a 477 ezer egyszüls család 87 százaléka volt anya gyermekkel típusú.

A házaspár alkotta családok aránya régiónként 68 és 76 százalék között alakul, a legalacsonyabb Közép-Magyarországon, a legmagasabb a Nyugat-Dunántúlon. Ezzel ellentétes tendencia érvényesül az élettársi kapcsolatok és az egyszüls családok esetében. A megyékben az egyszüls családok aránya eltéren alakul, a legmagasabb az arányuk Komárom-Esztergom és Somogy (18 százalék feletti), a legalacsonyabb Heves megyében (13 százalék). A megyeszékhelyeken az egyszüls családok aránya meghaladja a 18 száA családok összetétele régiónként zalékot, részesedésük a többi városban Százalék ennél közel 2 százalékponttal, a községekben pedig csaknem 4 százalékponttal Élettársi Egyszüls Régió Összesen Házaspár alacsonyabb. kapcsolat családok A családok gyermekszám szerinti megosz100,0 67,6 14,1 18,3 lása az elmúlt évtizedekben jelents válto- Közép-Magyarország Közép-Dunántúl 100,0 71,1 12,4 16,5 zásokon ment át. A gyermek nélkül él Nyugat-Dunántúl 100,0 75,6 8,8 15,5 családok aránya 1980 óta ­ a korábbi nö- Dél-Dunántúl 100,0 70,6 12,6 16,8 vekedést megtörve ­ csökkenésbe ment Észak-Magyarország 100,0 73,2 11,0 15,8 át, majd 2001-et követen ismét emelkedni Észak-Alföld 100,0 73,8 11,2 15,0 kezdett, részesdésük 2005 áprilisában Dél-Alföld 100,0 69,6 13,0 17,3 Összesen 100,0 71,0 12,2 16,8 meghaladta a 35 százalékot. Jelenleg a családok 34 százaléka nevel egy, 23 százaléka kett, 6 százaléka három, további közel 2 százaléka négy vagy annál több gyermeket. Az utóbbi másfél évtizedben érdekes tendencia alakult ki: az egygyermekes családok arányának növekedésével és a kétgyermekesek hányadának csökkenésével egyidejleg a három- vagy annál többgyermekesek aránya lassú növekedésnek indult, ami azt mutatja, hogy a kétségtelenül csökken termékenység mellett a korábbinál több olyan család van, ahol az átlagosnál több gyermeket vállalnak. E folyamat következtében az 1980-ig tartó csökkenést követen 2001-ig csekély mértékben ntt a családban él gyermekek átlagos száma, ezt követen azonban újra csökkenni kezdett. 2005 áprilisában száz családra 105 gyermek jutott. Másképpen alakul az átlagos gyermekszám, ha csak a gyermekkel él családokat vizsgáljuk. Ekkor ­ az 1960­1980 közötti idszakban kimutatható csökkenést követen ­ a száz családra jutó gyermekek száma 163 gyermekben állandósult. Lényegében hasonló tendencia érvényesült a párkapcsolaton alapuló két családforma esetében is, míg az egyszüls családoknál folyamatos gyermekszámcsökkenés figyelhet meg.

19

A családok a gyermekek száma szerint, 1980­2005 Százalék
Év Összesen Gyermek nélkül 35,2 34,3 33,9 35,4 1 2 gyermekkel 1980 1990 2001 2005 100,0 100,0 100,0 100,0 33,7 32,9 34,3 34,4 24,8 26,3 24,3 22,6 4,7 5,1 5,8 5,8 1,7 1,4 1,7 1,8 3 4 vagy több 100 családra jutó gyermek 105 107 108 105 100 gyermekes családra jutó gyermek 162 163 163 163

A legtöbb gyermeket nevel családok az Észak-Alföldön élnek, itt száz családra 112 gyermek jut. A többi régióhoz képest a magas átlagos gyermekszám várhatóan a jövben is fennmarad, mivel ugyancsak itt a legmagasabb a 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos száma is (95). A legkevesebb gyermek a dél-dunántúli családokban él, amit elssorban a megyék közötti legalacsonyabb Baranya megyei családonkénti gyermekszám okoz. Általánosságban is elmondható, hogy a családok átlagos gyermekszáma a déli megyékben a legalacsonyabb. A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei családokban él a legtöbb ­ száz családonként 116 ­ gyermek, és magas az átlagos gyermekszám Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Hajdú-Bihar megyében is: száz családra e három megyében 113­ 114 gyermek jut. A családok gyermekszám szerinti megoszlásának szintén hagyományos módja a családban él 15 évesnél fiatalabb gyermekek számának vizsgálata. 1980-ban a családok 54 százalékában nem volt ilyen korú gyermek, további 23 százalékában egy, 18 százalékában pedig két gyermek élt. Az 1980-as években ezek az arányok alig változtak. Az 1990-es évtizedben az arányok ­ a termékenység korábbi csökkenésének elhúzódó hatásaként ­ számotteven megváltoztak, 2001-re 63­64 százalékra, újabb négy év alatt 65­66 százalékra ntt a 15 évesnél fiatalabb gyermek nélküli családok részesedése, miközben az egygyermekeseké tovább mérsékldött. Míg 1990-ben száz családból 17-ben volt két 15 évesnél fiatalabb gyermek, addig 2005-ben csak 11-ben. A három vagy több ilyen korú gyermekkel él családok arányának változása alig mérhet, a családok nem egészen 4 százalékában él legalább három 0­ 14 éves gyermek. A családok családösszetétel és a száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma szerint, 1980­2005
Házaspár és élettársi kapcsolat Év Összesen együtt házaspár élettársi kapcsolat együtt Egyszüls család apa anya gyermekkel 74 75 54 49 74 75 54 49

1980 1990 2001 2005 1980 1990 2001 2005

74 70 58 54 113 106 87 84

73 68 59 56 122 115 99 97

Összes családban 68 63 58 62 55 57 Gyermekkel él családban 114 128 96 125 93 125

75 77 52 47 75 77 52 47

81 84 36 33 81 84 36 33

A száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma 1980 óta folyamatosan, az akkori 74-rl 2001-ig 58-ra, majd 2005-ig 54-re csökkent, úgy, hogy az 1980-as évtizedben az egyszüls családoknál átlagos gyermekszámnövekedés volt tapasztalható, azt követen azonban minden családtípusban jelentsen visszaesett a mutató értéke. A leglátványosabban az egyszüls családokban csökkent a 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos száma, itt a száz családra jutó gyermekszám 1990 és 2005 között 77-rl 47-re esett vissza. Az élettársi kapcsolatokban 1990ben átlagosan kevesebb ilyen korú gyermek élt, mint a házastársak alkotta családokban, ezt követen azonban a

20

házaspároknál megkezddött az átlagos gyermekszám erteljes csökkenése, az élettársaknál viszont lényegében változatlan maradt, aminek következtében 2001-ben már az élettársi kapcsolatokban neveltek több 0­14 éves gyermeket. Ezen az sem változtatott, hogy az utóbbi négy évben ez utóbbi családokban is megkezddött az átlagos gyermekszám csökkenése. A gyermekkel él, párkapcsolaton alapuló két családtípusban a 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos számában lényegesen magasabb eltérés figyelhet meg, mint az összes ilyen családnál: minden száz gyermekes házaspár átlagosan 93, ugyanennyi élettársi kapcsolat 125 ilyen korú gyermeket nevel, ami részben az élettársi kapcsolatok fiatalabb korösszetételébl adódik, másrészt abból, hogy az ilyen típusú kapcsolatokat létesít párok jelents arányban kerülnek ki a népesség magasabb termékenység csoportjaiból. A legkevesebb 15 évesnél fiatalabb gyermek a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli, a legtöbb az észak-alföldi régió családjaiban él. Összességében elmondható, hogy a két északi régióban az átlagosnál több, a KözépDunántúlon annak megfelel számú, a többi régióban a családokban az országos átlagnál kevesebb 15 évesnél fiatalabb gyermek él. Ugyancsak átlag feletti a mutató értéke az északi régiókban akkor is, ha a gyermekkel él családokból számítjuk. Ekkor az ÉszakAlföldön a száz gyermekes családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma 95, Észak-Magyarországon 91, a Nyugat-Dunántúlon viszont csak 77. A száz családra jutó összes és 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma, régiónként, 2001, 2005
Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen 100 családra jutó összes 15 évesnél fiatalabb gyermek 2001 2005 2001 2005 104 110 109 104 110 115 106 108 101 108 106 100 109 112 102 105 52 58 55 56 62 66 57 58 51 54 51 52 59 62 53 54

A legmagasabb a száz gyermekes családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma Szabolcs-Szatmár-Bereg (100), a legalacsonyabb pedig Zala megyében (74). A családban él gyermekek korösszetételének alakulását jól szemlélteti a 15 évesnél fiatalabb gyermekeknek az összes gyermekszámhoz viszonyított aránya: 1980-ban az összes gyermek 70 százaléka volt gyermekkorú, tíz évvel késbb 5, újabb egy évtized elteltével további 11 és fél, majd újabb négy év múlva további közel 2 százalékponttal volt a mutató értéke alacsonyabb. 2005-ben az ilyen korú gyermekek az összes gyermek alig több mint felét adják (arányuk nem éri el az 52 százalékot). A párkapcsolatok megoszlása a férfi és a n életkora közötti eltérés szerint, 1990­2005 Százalék
A n Év Összesen 10 vagy 6­9 3­5 1­2 több évvel fiatalabb a férfinél 7,2 7,0 6,7 19,2 17,2 16,5 31,1 30,0 29,8 21,4 22,5 23,2 Azonos korúak 7,6 8,4 8,5 1­2 7,1 7,9 8,3 3­5 3,8 4,1 4,2 A n 6­9 1,7 1,8 1,8 10 vagy több 0,9 1,0 1,0

évvel idsebb a férfinél

1990 2001 2005

100,0 100,0 100,0

A párkapcsolatok többségében ­ a hagyományoknak megfelelen ­ a férfi az idsebb. 1990-ben az együtt él párok 79, egy évtizeddel késbb 77, 2005-ben 76 százaléka volt olyan, ahol a férj, férfi élettárs legalább egy évvel idsebb volt partnerénél. Az azonos korú párok aránya az 1990-es évek növekedése után az új évezred els éveiben alig módosult, és ­ ha csekély mértékben is ­ tovább ntt azoknak a pároknak a hányada, ahol a n az idsebb. Az adatok azt mutatják, hogy a kapcsolatok többségében még mindig a férfi az idsebb, azonban ­ fleg a fiatal párok körében ­ a párkapcsolat kialakulását egyre kevésbé befolyásolja, ha a n valamelyest idsebb partnerénél.

21

LAKÁSKÖRÜLMÉNYEK, A LAKOTT LAKÁSOK FBB JELLEMZI
A lakások száma
Magyarország lakásainak száma a mikrocenzus idpontjában (2005. április 1-jén) 4 millió 173 ezer volt, 108 ezerrel több, mint a legutóbbi népszámlálás alkalmával. Ez a növekedés csupán 2,7 százalékos, idarányosan számítva azonban azt jelenti, hogy a legutóbbi négy évben, ha kis mértékben is (0,2 százalékponttal), de magasabb a növekedés üteme, mint 1990 és 2001 között. Mint ismeretes, a lakásépítés mélypontja 1999-ben volt (19 ezer lakással), a 2001. évi népszámlálás utáni években azonban ha lassan is, de fejldésnek indult a lakásépítés. A lakásállomány, a lakott lakások, a lakások lakói és a laksrség, 1970­2005
Összes lakás Év száma (ezer) 3 118 3 542 3 853 4 065 4 173 az elz népszámlálás százalékában 113,1 113,6 108,6 105,5 102,7 Lakott lakások száma (ezer) 3 034 3 417 3 688 3 724 3 937 az elz népszámlálás százalékában 111,9 112,6 107,9 101,0 105,7 Lakások lakói (ezer) 9 925 10 349 10 119 9 933 9 875 100 lakott lakásra szobára

jutó lakó 327 303 274 267 251 199 151 115 103 94

1970 1980 1990 2001 2005

A lakott lakások száma, laksrsége
A lakások közül 3 millió 937 ezer (94 százalék) a lakottak száma. Ez 214 ezerrel (5,7 százalékkal) haladja meg a 2001. évi népszámlálás megfelel adatát. A népességfogyás továbbra is sajnálatos jellemzje országunknak, ami a lakáskörülmények, közelebbrl a laksrség szempontjából kedvez hatású volt: a száz lakott lakásra jutó lakók száma 2001 óta jelentsen, 267-rl 251-re csökkent. A javuló laksrségi mutatóval kapcsolatban érdemes arra is kitérni, hogy az EU-norma szerint milyenek a lakáskörülmények Magyarországon. (Az EU-norma azokat a lakásokat tekinti zsúfoltnak, ahol egy szobára egynél több személy jut.) A mikrocenzus adatai szerint az ilyen lakott lakások száma 1,1 millió (29 százalék), azaz majdnem minden negyedik lakásban zsúfoltan élnek lakóik. A lakott lakások szobaszám és lakószám szerint
Szobaszám 1 2 3 4­X Összesen 396 286 1 556 415 1 315 178 669 379 3 937 258 1­2 3­4 5­6 személlyel 308 098 1 050 044 622 887 189 996 2 171 025 51 653 402 321 531 185 324 668 1 309 827 9 175 59 734 120 132 120 414 309 455 1 508 5 848 14 774 17 752 39 882 292 2 223 5 087 5 256 12 858 7­8 9­X Lakás lakónépesség nélkül 25 560 36 245 21 113 11 293 94 211

Összesen

A lakott lakások szobáira számított átlagos laksrségi mutató értéke is igen kedvezen alakult: a 2001. évi 103mal szemben ma már csak 94. Ez látszólag azt mutatja, hogy ma a lakások minden lakójának külön szobája van. Ez az átlagos szám azonban elfedi a valós körülményeket. A hazai gyakorlatban a szobánkénti két személy még elfogadhatónak számít, de az egyszobás lakást három személlyel, a kétszobást öt személlyel ­ és így tovább ­ már zsúfoltnak tekintjük. E feltétel alapján 2005-ben 156 ezer lakott lakás (4 százalék) minsült zsúfoltnak, lakóik száma

22

816 ezer. Összehasonlításként ugyanezen adatok a 2001. évi népszámlálásból: 203 ezer lakás (5 százalék), 1 millió 39 ezer személy (10 százalék). A 100 lakott lakásra jutó lakók száma

A lakók száma és korösszetétele
A 2001.évi népszámlálás óta eltelt négy év alatt a lakások lakóinak száma 58 ezerrel (csaknem 0,6 százalékkal) csökkent. Ez a változás nem befolyásolta a lakott lakások lakószám szerinti megoszlását, így 2005-ben is a két személy által lakottak csoportja a legnagyobb: 29 százalék (1 millió 137 ezer lakás). Ezen lakások száma 1990 és 2001 között a korábbi idszakoknál lényegesen kisebb mértékben, mindössze 40 ezerrel (4 százalékkal) ntt, ami elhanyagolható változás volt. Az utóbbi négy évben azonban ennek a gyarapodásnak csaknem kétszeresét (76 ezer, 7 százalék) tapasztalhattuk. A két személy által lakott lakásoktól nem sokkal marad el a csak egy személlyel lakottak csoportja: 26 százalék (1 millió 34 ezer), ám ezek száma az elmúlt négy évben csaknem ugyannyival (160 ezerrel) ntt, mint az azt megelz tizenegy évben. Ezt akár pozitív tényként is értékelhetnénk, de egy másik szempontot is figyelembe véve azzal az ismert ténnyel szembesülünk, hogy a magyar népesség öregszik és közülük egyre többen élnek egyedül. Az adatok azt mutatják, hogy az egy személy által lakott lakások 60 százalékának (625 ezer lakásnak) idskorú a lakója. Ha ugyanezt a csak idskorúak által lakott lakásokon belül vizsgáljuk, akkor ezek 63 százalékában találunk egyedül élket. Más megfogalmazásban: a csak idskorú személyek által lakott lakások csaknem kétharmadában magányosan él az ott lakó személy. A lakások lakóinak korösszetétele szerint a fiatal- és a középkorúak együttélése a legjellemzbb (1 millió 355 ezer lakás, 34 százalék), majd a már elzekben is említett, csak idskorúak által lakott lakások következnek, amelyek száma megközelíti az egymilliót (994 ezer), arányuk 25 százalék. Említésre érdemes még a csak középkorú személyek által lakott lakások csoportja (635 ezer lakás, 16 százalék), a csak fiatalkorúak által lakott, valamint az eddig még nem említett két- és a háromgenerációs lakások arányai azonban rendre 10 százalék alatt maradnak.

23

A lakott lakások a lakók korösszetétele szerint, 1980­2005
Millió lakás 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 Csak fiatalCsak középCsak idsFiatal- és középkorú személlyel 1980 1990 2001 2005 Fiatal- és idsKözép- és idsFiatalLakás közép- és lakónépesség nélkül ids-

A lakásokban lakó háztartások és családok száma
A lakott lakások túlnyomó többségében (94 százalékában) a lakók egy háztartást alkotnak. Ez lényegében azonos a legutóbbi népszámlálás adatával. Az egy háztartás által lakott lakások közül azok alkotják a többséget (63 százalékos részesedéssel), ahol egy család él, két vagy több család 3 százalékukban található. Azok a lakások, ahol a háztartás családot nem alkotó személyekbl áll, 29 százalékot képviselnek. Ez az adat mind szám szerint, mind arányát tekintve 1980 óta folyamatosan n. A két háztartás által lakott lakások 2001-ben sem jelents száma (131 ezer) ma már csak 117 ezer. Három vagy több háztartás csak elenyész mértékben, a lakott lakások 0,4 százalékában fordul el.

Tulajdoni viszonyok, lakáshasználati jogcím
A lakásprivatizáció, és ezzel összefüggésben a tulajdonviszonyok átalakulása lényegében már a 2001. évi népszámlálás idején is befejezett folyamatnak minsült. A természetes személyek tulajdonában lév lakott lakások száma az elmúlt négy év alatt közel 250 ezerrel növekedett ugyan, arányuk (96 százalék) azonban csak minimálisan, 1 százalékponttal lett magasabb. Ez az 1 százalékpont a jogi személyek tulajdonában lév lakások adatában is megjelenik, de ellenkez eljellel, ugyanis az ilyen tulajdonú lakások száma a népszámlálás óta közel 34 ezerrel tovább csökkent. A tulajdoni viszonyok változása a lakások használati jogcímében még ennél is csekélyebb mértékben mutatkozik meg. A tulajdonosi jogcímen lakott lakások aránya 0,6 százalékponttal ntt, a bérelt lakásoké pedig 0,4-del csökkent, azaz ebben a vonatkozásban érdemleges változás nem történt. Úgyszintén nem újdonság, hogy a nyugateurópai 40­60 százalékos aránnyal szemben nálunk 90 százalékban a tulajdonos lakik a lakásban, a magánszemélytl bérelt lakások aránya mindössze 3,3 százalék.

24

A lakott lakások nagysága szobaszám és alapterület szerint
A lakott lakások szobaszám szerinti összetételében lényeges változások nem történtek az elmúlt négy évben az 1990-es években megfigyelt tendenciák érvényesültek. A regisztrált, nem jelents változás a nagyobb, többszobás lakások felé és javára történt. Az egyszobás lakások száma 32 ezerrel, arányuk 1,4 százalékponttal csökkent. A kétszobások csekély (29 ezres) számszer növekedése azonban másfél százalékpontos visszaeséssel járt, s bár arányuk már 40 százalék alatt van, továbbra is ez a lakásnagyság-kategória a legnagyobb (1 millió 556 ezer). A 2001. évi népszámlálás idején az egy- és a kétszobás lakások együttesen még 52 százalékot tettek ki, a mikrocenzus azonban már ­ ha minimális mértékben is ­ a három- és többszobás lakások többségét regisztrálta: részesedésük együttesen 50 százalék feletti. A háromszobás lakások száma 1990 és 2001 között közel 96 ezerrel, az utóbbi négy évben pedig már 129 ezerrel ntt. A négyszobás lakások gyarapodása is hasonlóan dinamikus: a 87 ezres növekedéssel részarányuk elérte a 17 százalékot. A lakott lakások átlagos alapterülete országosan 78 m2, az egy lakóra jutó lakás-alapterület 31 m2. A népszámlálás óta mindkét érték egyformán 3 m2-rel növekedett. Ez nem tnik lényeges változásnak, de ha figyelembe vesszük, hogy az 1990 és 2001 közötti tizenegy évben is ugyanennyivel ntt a lakott lakások átlagos alapterülete, akkor már említésre érdemes adatról van szó. A lakásépítés az utóbbi években már nem mennyiségi igényeket elégít ki, a magasabb minség lakások alapterülete is nagyobb, ez mutatkozik meg az adatokban. Ezt az is alátámasztja, hogy az alapterület szerinti csoportosításban már nem az átlagot is magába foglaló kategória a legnagyobb, hanem a 100 m2-es vagy nagyobb lakásoké. Számuk közel jár a millióhoz (982 ezer), arányuk éppen egynegyednyi. Az átlag körüli csoportba (60­79 m2) tartozik a lakott lakások 22 százaléka, a 80­99 m2eseké alig marad el ettl (20 százalék). Az egykori tömeges lakásépítési csúcsidszakban, az 1970-es években tipikus 50­59 m2-es lakások aránya már a 18 százalékot sem éri el, míg az 50 m2-nél kisebbek együttesen is csak 16 százalékot tesznek ki. A lakott lakások helyiségeinek száma 2001 óta idarányosan számítva nagyobb mértékben ntt, mint a korábbi népszámlálások közötti idszakokban, de ez az érték függ a helyiségek fajtájától is. Így például a 12 m2-nél nagyobb lakószobák száma 811 ezerrel gyarapodott, a 12 m2-nél kisebb terület fél- és kisszobák száma viszont 4 ezerrel csökkent. A lakott lakások konyháinak száma 181 ezerrel lett több, a fzfülkék számának növekedése azonban még ennek felét sem érte el (82 ezer). A fürdszobák számszer gyarapodása 444 ezer, ez több mint kétszerese a lakott lakások növekedésének. Árnyaltabb képet kapunk, ha a helyiségek számszer gyarapodását összehasonlítjuk a 100 lakott lakásra számított mutatók változásával. 2001 óta a szobák mutatószáma 259-rl 266-ra ntt, a konyháké viszont változatlan maradt (95). Igen erteljes a fejldés a fürdszobák számában: a 2001. évi 97-tel szemben 2005-ben már 103 fürdszoba jut 100 lakott lakásra, azaz a lakások egy részében ma már két fürdhelyiség is található (a második fürdhelyiség azonban esetenként még nincs berendezve, azaz beépített fürdkád, illetve zuhanyozó nincs bennük).

Felszereltség, ftés
A lakott lakások felszereltsége, közmvekkel való ellátottsága az utóbbi években is javult, de a korábbinál kisebb mértékben. A felszereltségi szint 2001-ben a közcsatorna és a hálózati gáz kivételével 90 százalék körül alakult, a mai arányok is hasonlóak. Legdinamikusabban a közcsatornába kötött lakások száma ntt (10 százalékponttal), amelynek következtében a közmolló (a hálózati vízellátás és a közcsatorna-ellátottság különbsége) 8 százalékponttal csökkent. A különbség még mindig 1 millió feletti, de az 1990­2001 közötti 22 ezerrel szemben a legutóbbi négy évben már 227 ezres csökkenést regisztrálhattunk. A legmagasabb felszereltségi értéket a hálózati vízvezetékkel ellátott lakások mutatják (93 százalék), nem sokkal maradnak el ettl a meleg vízzel, illetve a vízöblítéses WC-vel ellátott lakások (91­91 százalék) részesedése. A lakott lakások 94 százalékában megoldott a szennyvíz elvezetése, ám ebbl csak 67 százalék a közcsatorna. A magas ellátottsági arányok mellett meg kell említeni a felszereltségi hiányokat is. A lakott lakások 5 százalékában nincs sem hálózati, sem házi vízvezeték, 229 ezer csatornázatlan, 364 ezer lakásban nincs vízöblítéses WC, 350 ezerben nincs meleg folyóvíz. Ezek az adatok az átlagos laksrségi mutatóval (251 személy/lakott lakás) számolva is riasztóak: 500 ezernél több azok száma, akik nem vízvezetékbl kapják a vizet, 575 ezren laknak csatornázatlan lakásban, és nincs lehetsége 878 ezer, illetve 913 ezer lakónak meleg folyóvizet, illetve vízöblítéses WC-t használnia.

25

A lakott lakások többségében (58 százalékában) központos a ftés módja. Ebbl az etázsftés a leggyakoribb: 36 százalék (1 millió 419 ezer lakás), 17 százalék (675 ezer) a távftéses és 5 százalék (177 ezer) az épület egyedi kazánftés lakások száma. Az egyedi helyiségftés lakások aránya 42 százalék, ezek egy jelents része (tekintettel arra, hogy az összes lakás 60 százalékában gáz a ftanyag) azonban kényelmes ftési móddal rendelkezik.

Komfortosság
A felszereltséget és a ftési módot ötvöz komplex minségi mutató, a komfortosság az elmúlt négy évben is javult, de mérsékeltebben. 2001-ben a lakott lakások 52 százaléka volt összkomfortos, ez az arány 2005-re 56 százalékra emelkedett, ami 2 millió 191 ezer lakást jelent. A komfortos lakások száma 1 százalékponttal növekedett, ma 98 ezerrel több (1 millió 224 ezer) lakás tartozik ebbe a kategóriába. A további komfortossági kategóriák száma és aránya is csökkent 2001 óta. Elsként a komfort nélküli lakásokat kell említeni, amelyek aránya 3 százalékponttal esett vissza, számuk így is 255 ezer. A félkomfortos lakások száma alig (18 ezerrel) csökkent, arányuk 4 százalék. A lakásfogalomnak tulajdonképpen meg sem felel ún. szükség- és egyéb lakások aránya 1 százalékponttal csökkent, számuk 100 ezer. A lakott lakások komfortossága, 1990­2005 Százalék
Szobaszám 1990 2001 2005 Összesen 3 687 996 3 723 509 3 937 258 Összkomfortos 39,7 51,6 55,6 Komfortos 30,6 30,2 31,1 Félkomfortos 7,6 5,0 4,2 Komfort nélküli 18,6 9,5 6,5 Szükség- és egyéb lakás 3,6 3,7 2,5

26

A lakott lakások kora
A lakások kora (építési éve) szerint az ország lakott lakásainak csaknem fele (1 millió 888 ezer, 48 százalék) 1970nél korábban, azaz a nagy lakásépítési csúcsidszak eltt épült. Az 1970-es évekbl való 912 ezer lakás (23 százalék), 1980-tól napjainkig pedig összesen 1 millió 137 ezer (a lakott lakások 29 százaléka) épült. Az 1980-as években épült lakások száma (698 ezer) 218 ezerrel csökkent az 1970-es évekhez viszonyítva, amely már jelzi, hogy akkoriban kezddött meg az állam lakásépítési szerepvállalásának csökkenése. A tendencia folytatódott, illetve kiteljesedett az 1990-es években, amely már csak 308 ezer lakást (8 százalékot) produkált. Az 1999 utáni évek mindössze 3 százalékkal (130 ezerrel) növelték a lakott lakások számát. Ez évenkénti átlagban 26 ezer lakást jelent, amely azt jelzi, hogy a mélyponton ugyan már túljutott és fellendülben van a lakásépítés, ám volumene még az 1980-as évek eredményeit sem közelíti meg.

27



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-3 16 2006-os zh 7. gyakorlat adatbiztonság adatgyűjtés antroptöri anyagválasztás árupiac assembly atombomba cserépedény dehumanizáció deklaratív programozás dendrológia egyén elosztás etzs eu falusi turizmus folyami duzzasztómű gazdaságföldrajz halál házi doga japán jövedék jpg kiselőadás lemez matematika neveléslélektan oszlop őskor ppt rezgéstan sejttan stat stratégiai menedzsment szár szemiotika tartalékidő tereptan terminális teszt trade urbán urbanisztika vállalkozás vízép xls vizsgasor