Reneszánsz építészet

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetÁgazati Esztétikák: Műfajok A KépzőművészetbenJegyzetekReneszánsz építészet

Reneszánsz építészet

A francia eredetq reneszánsz (renaissance, olaszul: rinascimento) szó újjászületést jelent.
A reneszánsz Itáliában alakult ki, jellemzQje a világias, profán légkör. Míg a középkor századaiban az élet értelmét a túlvilági életre való felkészülésben látták, addig a reneszánsz ember a földi életet állította központba: harmóniában akart élni e földi létben és boldog lélekként üdvözülni a túlvilágon. Ez az új humanista világnézet új stílust hívott életre, mintaképévé az élet teljességét tükrözQ antik (görög és római) mqvészet vált, ennek újjászületését (reneszánsz) hirdették. Az egyházi mellett hangsúlyos szerepet kapott a világi építészet is.
Esztétikai kritérium lett a harmónia, a szimmetria és a tér centrális felfogása, térlefedéseknél a kupola. Tudatos távlati hatásokra törekedtek, felfedezik a perspektívát, a fény és az árnyék játékát. Antik épülettagozatokat újítanak fel: pl. párkány, bábos korlát (balusztrád) = korlátbáb: alacsony, középen kihasasodó, gazdag profilú kQ- vagy faoszlopocska, amely fedQ- és talplemez közé kerül.
Eleinte a balusztrád kQbQl készült, de aránytalanul sok helyet foglalt el a kevésbé kiugró erkélyekbQl, ezért a követ a reneszánszban gazdagon díszített bronzzal kezdték el helyettesíteni.
Az új irányzat azonban nem szakított a gótikus és a román stílusjegyekkel; az elsQ reneszánsz épületeken felfedezhetjük a helyi építészet korábbi jelentQs alkotásainak egy-egy jellegzetes elemét.
Megjelenik a stukkó (gipszdíszítmény), elsQdlegessé válik a belsQ márványburkolat használata (nálunk elsQsorban a sütQi vörös márvány, síremléknek is). Jellegzetes a száraz (secco) és nedves (fresco) vakolatra felhordott falfestés, a pártázatos oromzat. Gyorsan hódít a színes, mázas kályhacsempék, fajansz (= az olasz Faenza városkáról elnevezett fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésq és át nem tetszQ agyagáru, likacsos szerkezetq. A tárgyakat korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és terrakottára égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül), majolika (= nedvszívó, rendszerint vörösre égetett alapanyagú, fehér mázon színes festéssel díszített kerámia. Díszített, ragyogóan fényes felületq fajansz (Mallorca földközi-tengeri sziget nevérQl) divatja.
A reneszánsz korban a várostervezés is fejlQdésnek indult; az uralkodók és mecénások felismerték, hogy az építészet és a várostervezés fontos szerepet tölt be a társadalom életében.

Összefoglalva a reneszánsz építészet fQ jellemzQi:
arányosság, szimmetria
erQs vízszintes tagoltság - árkádokkal, ablaksorokkal, párkányokkal, oszlopokkal
antik építészeti elemek alkalmazása - timpanon, oszloprend, lépcsQsor, átriumos belsQ udvar (görög) és kupola (római)
legkedveltebb épülettagozat: párkányok, oszlopfQk, konzolok és korlátok (balusztrád-kQbábokból kialakított korlát)
legkedveltebb díszítmények: akantuszlevelek, rozetták, gyöngysorok, bQségszaru, gyümölcs és virágfüzérek, valamint meztelen gyermekalakok, a puttók
az épület belekomponálása a tájba

A reneszánsz kort az itáliai reneszánsz nyitotta meg. Észak-Itáliából indult, a központja Firenze volt. KésQbb terjedt dél felé, hogy Rómát is teljesen újjáformálja, a város teljesen újjáépült. Itáliából terjedt el Európa többi részére.

A reneszánsz stílusnak 3 fQbb szakaszát különböztetjük meg:
trecento  kora reneszánsz
quattrocento  érett reneszánsz
cinquecento  késQ reneszánsz

A RENESZÁNSZ ÉPÍTÉSZET KEDZETEI FIRENZÉBEN
A firenzei dóm kupolája (1420-1436):
A gótikus székesegyházat a 16. század közepén kezdték építeni. Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát. A 40 m-t meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettQs héjú kolostor boltozatot épített. A szerkezet tulajdonképpen még gótikus. Azonban vannak olyan szerkezeti, építéstechnikai sajátosságai, amelyek forradalmian újszerqek. A vastagabb belsQ héjban Brunelleschi halszálkafalazással 64 rejtett, spirálvonalban felhaladó bordát alakított ki. A mqvészettörténet a reneszánsz építészet kezdetét a firenzei dóm kupolaépítésétQl számítja.

Az Ospedale di San Paolo árkádsora, Piazza Santa Maria Novella, Firenze (1490-es évek):
Brunelleschi építészetében gyakran megjelentek a korinthoszi oszlopok sorolásával kialakult, ritmikus tagolású, félköríves nyílású árkádsorok. (árkád = pilléreken vagy oszlopokon nyugvó boltívek sora).

Rucellai-kápolna, Firenze:
Leon Battista Alberti egy tehetQs firenzei család számára tervezte. A kápolna homlokzatát márványberakás borítja. A kápolnán látható feliratok betqtípusa római ókeresztény sírokban talált latin nyelvq szövegek betqire hasonlít.

Az antik formák újraértelmezése:
A kor építQmesterei elsQsorban a római építészet emlékeinek közvetítésével ismerkedtek meg a korinthoszi oszloprend elemeivel; a reneszánsz épületeken megjelenQ antik elemek azonban már a kezdetekkor sem csupán másolatai voltak elQdeiknek. Az akantuszmotívum és a voluták variálásával a korinthoszi oszlopfQnek számtalan reneszánsz változata született.

Kompozit oszlopfQ:
ElQször Alberti egyik mqvében (De re aedificatoria) találunk említést egy önálló itáliai oszloprendrQl. A késQbbiekben a kompozit oszloprend elnevezés terjedt el, mivel az oszloprendben a korinthoszi akantuszlevelek és a jón voluták egyaránt megjelennek.

KORA RENESZÁNSZ SZAKRÁLIS ÉPÍTÉSZET
A két alapvetQ szakrális térszervezet, a bazilika és a centrális elrendezésq tér egyaránt továbbfejlQdött a reneszánsz korában. A centrális elrendezést fQleg kisebb épületeknél alkalmazták az antik mauzóleumok és mártíriumok mintájára. A bazilikaépítészetben a Nagy Konstantin-korabeli hosszházas templomokat vették alapul, amelyek a római középülettípusokból, a bazilikából származtak.
A kora reneszánsz két legnagyobb építésze, Brunelleschi és Alberti egyaránt tervezett bazilikákat és centrális templomokat. De eltérQ módon használják fel a korábbi stíluskorszakok építészeti formakincsét.

Santo Spirito, Firenze:
Brunelleschi építészetére nemcsak a klasszikus motívumok felélesztése és az egyszerq letisztult stílus volt jellemzQ, hanem a szigorú racionalitás is. Az alaprajzi elrendezésnél és a homlokzatépítésnél ragaszkodott a kötött arányrendszerhez, az épület homlokzata követte a belsQ tér kialakítását. A bazilika alaprajzi kialakítása kötött modulrendszert követ, melynek alapegysége a négyzeti tér. A fQhajó négy, a kereszthajó szárai és a szentély egy-egy egység hosszúságúak, a mellékhajó negyedegységnyi boltozatokból épül fel.
A bazilikás belsQ tér kialakításának lényege, hogy a középsQ fQhajó tömege kiemelkedik a fQhajót egy vagy két sorban kísérQ mellékhajók közül. Brunelleschi bazilikáiban a fQhajót magas korinthoszi oszlopokon nyugvó félköríves árkádsorok választják el a mellékhajóktól.

Cappella Pazzi (Pazzi kápolna), Firenze:
Brunelleschi legfontosabb s egyben a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentQsebb mqve a Pazzi-család megbízásából épült. A kápolna térrendszerének központi egysége a kupolatér. Ahhoz kapcsolódik kétfelQl egy-egy harántdongával fedett térszakasz, a bejárattal szemben pedig egy négyzetalaprajzú szentély-kápolna. ElQtte oszlopos elQcsarnok húzódik. Brunelleschi építészetének egyik jellemzQ vonása az épületdíszek visszafogott alkalmazása, ami a kápolna keresztmetszetén is megfigyelhetQ. A firenzei építész kedvelte a fehér stukkófelületet, melyet szürke kQbQl, a pietra serenából kifaragott díszítQ tagozatok tagoltak.

Brunelleschi visszafogottan elegáns stílusához képest Alberti sokkal monumentálisabb együtteseken alkalmazta a római építészet újjáélesztett formakincsét.
A centrális templomok alaprajza általában kör vagy szabályos sokszög alakú volt; ezeket a formákat a tökéletességgel azonosították. Alberti is úgy vélte, hogy a templom ideális formája a centrális tér.

A mantovai San Andrea:
A San Andrea templomot Leon Battista Alberti tervezte, bár az épület jórészt halála után épült fel. A bazilika kereszthajóját két oldalkápolna, a mellékhajót pedig a hosszház pillérei között kialakított kápolnák helyettesítik. A San Andrea hatalmas pillérekkel alátámasztott óriási, kazettás dongaboltozatai az antik római fürdQkre emlékeztetnek. A templom fQhomlokzatán a háromszögletq timpanont négy hatalmas pillér tartja  a szemlélQnek az az érzése, mintha tornác húzódna a fQbejárat elQtt. Megjelennek a diadalívek egyes elemei is, pl. a mély, dongaboltozatos bejárat.

FIRENZEI RENESZÁNSZ PALOTÁK
A középkori itáliai paloták inkább erQdhöz hasonlítottak, a reneszánsz palota néhány korai prototípusa  pl. a nagyhatalmú firenzei Medici csalás palotája, amelyet Michelozzo di Bartolommeo tervezett  alapvetQen meghatározta a reneszánsz palotaépítészetet. A gyakran négyszögletes belsQ udvar köré épült, jellemzQen háromszintes firenzei paloták igyekeztek minél jobban kifejezni a tulajdonoscsalád hatalmát és gazdagságát.

Palazzo Medici:
Ennek a palotának a hatására a legtöbb palota 3 szintes volt, a homlokzatokat gyönyörqen megmunkált drága kQburkolat borította. A középkori lakóépületekhez képest megszaporodtak az ablaknyílások, különösen a felsQ két szinten. Ez lényegesen világosabbá tette a belsQ teret.
A belsQ udvart árkádsoros folyosó övezte. A fülszinten általában mqhelyek, raktárak és kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet.
A palotahomlokzaton megfigyelhetjük a középkori épületekrQl átvett bifóriumot, vagyis a középsQ oszloppal két mezQre osztott ablaknyílást.

Palazzo Strozzi, Firenze:
Négyszögletes belsQ udvar köré épült. A legfontosabb lakószobák a palota elsQ emeletén voltak, míg legfelülre általában a kevésbé fontos családtagok és a gyerekek kerültek. A szintek hierarchiáját a homlokzat kialakítása is tükrözte: az alsó szintet nagyméretq durva felületq kváderkövek. A kQfelület szépségét tovább emelte a kváderezés, amikor a tömbök éleit ferdén lefaragták. Ez a módszer rendkívül drága volt, alkalmazása egyben az építtetQ hatalmát és gazdagságát is kifejezte.
A felsQ szinteket sima csiszolt kQburkolat borította.

Palazzo Rucellai, Firenze:
A homlokzatot tagoló falpillérek elQször ezen az épületen jelentek meg, amelyet Alberti tervezett.

A KLASSZIKUS ÉPÍTÉSZETI STÍLUSELEMEK ÚJRAÉRTELMEZÉSE
Minden építészeti stílusnak kialakulnak sajátos, helyi változatai; igaz ez a reneszánsz építészetre is. A Velencéhez hasonló városokban az új épületeken a reneszánsz korában is tovább éltek a helyi hagyományok, keveredve az új stílus elemeivel. Észak-Itáliában a tégla volt a legelterjedtebb építQanyag. Továbbra is gyakran alkalmaztak mozaik, márvány vagy dombormqves panelekbQl álló burkolatokat, ami kezdetben inkább elleplezte a klasszikus formákat. A 16. századra azonban már Itália nagy részén fénykorát élte a reneszánsz építészet.

Márványberakás:
A 15. sz-ban épült Santa Maria de Miracoli jó példája a klasszikus és a helyi sajátosságok keveredésének. A kétszintes homlokzatot korinthoszi és jón falpillérek tagolják, a falfelületeket pedig színes márványból készült berakás díszíti.

Dombormqves ornamentika:
Különösen Lombardiában és Toszkánában élt a gazdagon faragott dombormqves épületornamentika hagyománya. Általában belsQ térben alkalmazták az elsQsorban antik római mqvészet elemeit, pl. fantasztikus szörnyalakokat, burjánzó levéldíszeket és vázákat felvonultató dombormqveket.

Falpillér:
A falból kissé kiugró, négyszögletes keresztmetszetq falpilléreknek pusztán díszítQ szerepe volt. A falpilléreket leggyakrabban faragás vagy festés díszítette.

Tégla és terrakotta:
Észak-Itáliában hagyományosan téglából építkeztek; számtalan esetben a klasszikus formákat is az építQanyag adta lehetQségekhez igazították. A bolognai Palazzo Fava (1480-as évek) homlokzatán is megjelennek a helyi sajátosságok: az utcai árkádsor széles, kerek fejezetq pillérekkel, a keskeny felsQ szintek, a szalagtagozatok és a hangsúlyos fQpárkány. Szintén helyi jellegzetesség az ablaknyílások körül elhelyezett terrakottadíszítmények alkalmazása.

Épületszínezés:
Az észak-itáliai építészet jellegzetessége a gazdag épületornamentika mellett a változatos épületszínezés. Sokszor az építQanyagok kombinálása eredményezte a többszínq homlokzatokat.
A paviai Certosa (1429-1473) homlokzatát fekete, zöld és fehér márványból, illetve vörös porfírból készült berakás borítja. Ezeket az anyagokat az antik építészek is elQszeretettel alkalmazták.

ITÁLIA SZAKRÁLIS ÉPÍTÉSZETE A 16. SZÁZADBAN
A 16. században Itáliában Róma lett az építészet legfontosabb terepe. Az újraszervezQdQ pápai udvar megkezdte a romokban heverQ város újjáépítését. Az építészet a reformáció után a katolikus egyház szószólója lett; számtalan  bazilikás és centrális elrendezésq  templom épült ebben az idQben. Az érett reneszánsz kori épületek egyre monumentálisabbak, stílusuk egyre kiforrottabb lett.



Tempietto, Róma (15. sz.):
Az érett reneszánsz elsQ nagy jelentQségq emléke. Róma egyik dombján, Bramante tervei alapján épült, azon a helyen, ahol a legenda szerint Péter apostolt keresztre feszítették. Rendeltetése az volt, hogy a kereszt helyét keretbe foglalja. Ennek megfelelQen kisméretq. Tulajdonképpen egy járható belsQ terq, épületté megnövelt ereklyetartó. A Tempietto kör alaprajzú, félgömbkupolával lefedett körtemplom (rotunda) (a tér átmérQje mindössze 4,5 m). A hengertestet kívül 16 római dór oszloppal képzett folyosó veszi körül. A kis templom néhány lépcsQfokkal megemelt alépítményen áll. A Tempietto az ókori Vesta templomok mintájára épült körperipterosz. (peripterosz = görög templomtípus, ahol a szentélyt minden oldalról oszlopsor veszi körül). A reneszánsz elsQ olyan alkotása, mely formáival és egész rendszerével valóban az antik építészetet élesztette újjá. Ezt fejezi ki a neve is. Olaszul a "tempio" pogány templomot jelent. A "tempietto" ennek kicsinyítQ képzQs alakja, jelentése szerint tehát az ókori szentélyekhez hasonló pogány templomocska. Már az építész életében a tökéletes templom megtestesítQjeként tartották számon.
Tempietto = kisméretq kertek templom. A 16. századtól díszítQ elemként kertekben, parkokban is gyakran építettek ilyeneket.

Szent Péter-székesegyház, Róma:
A mai székesegyház a 16-17. századi átépítés eredménye. Bramante hatalmas, a négyzeti teret övezQ pillérei az egész épület léptékét meghatározzák. Csak 1605-ben dQlt el, hogy a székesegyház hosszanti elrendezésq bazilika lesz. A kolosszális korinthoszi oszloprenddel kialakított keleti oldalt Michelangelo tervezte.

Il Gesú, Róma (1568):
Az új vallási szervezetek a legnagyobb építészeti megrendelQk közé tartoztak, mivel a megreformált liturgia új szakrális tereket igényelt. Az Il Gesú a jezsuiták anyatemploma volt. A templom mintaként szolgált az új egyházi épületek számára.

San Andrea-templom, Róma (1550-1553):
Kis méretq emléktemplom, amely elsQ ránézésre a Pantheon mása. TervezQje: Barozzi, aki szabadon kísérletezett az építészeti formákkal, csegelyek (gömbháromszögek) segítségével ovális kupolát emelt a négyszögletes tér fölé. csegely = a kupolát alátámasztó boltívek között kialakuló térháromszög.


Il Redentore, Velence (1577):
A szakrális épület Andrea Palladio nevéhez fqzQdik, aki folyamatosan kísérletezett az ideális templomhomlokzat kimunkálásával. Ennek eredményeképpen születtek a faloszlopokkal és pilaszterekkel (falpillérekkel) tagolt, sok timpanonos templomhomlokzatok. A templomok megvilágításáról nagyméretq ablakok gondoskodnak.

Santa Maria della Consolazione, Todi (1506):
Zarándoktemplom, szabadon álló kialakítású, a négyszögletes centrális térben egyszerre jelenik meg a kör, a négyzet és a félkör alakzat.

A HATALOM ÉS A GAZDAGSÁG ÉPÍTÉSZETI KIFEJEZPESZKÖZEI
A 16. században az építészek már biztonsággal alkalmazták a klasszikus építészet formakincsét. Az építQmqvészet teoretikusai meghatározták az oszloprendek szabályait, és írásba foglalták az új stílus legfontosabb elveit. ElQtérbe került a városépítészet; számtalan nagyszerq polgárház és középület született ebben az idQben. A városok és a tehetQsebb polgárok az új épületek pompájával is igyekeztek kifejezni hatalmukat és gazdagságukat.

Palazzo Farnese, Róma (16. sz.):
A palotaépítészet általában a háromszintes firenzei paloták kialakítását követte, A 16. században épült Palazzo Farnese is a firenzei típus továbbfejlesztett változata. A homlokzaton a középkori bifóriumok helyett timpanonos ablakok sorakoznak. A homlokzati falfelület burkolata minden szinten egyforma, a bejáratot masszív kQkváderek keretezik.
Az épületeken általában megjelennek a tulajdonos vagy a mecénás családi címere és szimbólumai. A Palazzo Farnese hatalmas frízén a Farnese család jelképeit láthatjuk.

Sarokarmírozás:
A váltakozó méretq faragott sarokkövek keretbe foglalják a homlokzatot. Az egyébként dízstelen külsQ faltól élesen elütQ sarokkövek határozottan fogják egybe a nagyméretq, szabadon álló épülettömböt.

Palazzo Chiericati, Vicenza (1554):
A nagyvonalú épületformálás néha megtévesztQ az épületek valós méretét tekintve; így történt ez a Vicenzai Palazzo Chiericati esetében is. A szimmetrikus, tömbszerq kialakítás lehetQvé tette a rendelkezésre álló tér maximális kihasználását.

Basilica, Vicenza (1549-1614):
Vicenza polgárai számtalan nagyszerq épülettel igyekeztek emelni városuk fényét. A középkori városházát Andrea Palladio kétszintes loggiával építette körbe (loggia = egy, két vagy három oldalán nyilt csarnok, folyosó, melynek gerendás vagy boltozatos mennyezete oszlopokon v. pilléreken nyugszik).
Az építész szándékosan hívta Bazilikának az épületet, tudatosan teremtve folytonosságot az ókori Róma jellegzetes középülettípusával.

Palladio-motívum:
Andrea Palladio által tervezett homlokzati motívum, amely az oszlopok és az ívezetek összeférhetetlenségét hirdetQ klasszikus dogmák megkerülésének egyik legszebb példája.
Két oszloppal tagolt, hármas nyílás elnevezése. A középsQ nyílás félköríves lezárású, és kiemelkedik a két szélsQ közül.

VILLÁK ÉS KERTEK
A reneszánsz korában a tehetQsek szívesen vonultak el vidékre, hogy kipihenjék a városi élet nyüzsgését. Elengedhetetlen volt a tájba illesztett kert, villa. Az elQkelQ családok, hercegek bíborosok egymással versengve építtették a tökéletes kikapcsolódást biztosító, szebbnél szebb nyaralókat. Az általában földbirtokkal körülvett nagyobb villák mellett számtalan villa suburbana  a város közelében, szQlQskertekben vagy kertes övezetekben álló nyaraló  épült.

A villák elhelyezése:
A villa ideális esetben kisebb magaslat, domb tetején állt; különösen kedvelték az olyan helyszíneket, ahonnan folyóra vagy tóra lehetett rálátni. A Palladio tervei alapján 1577-1578 között épült Villa Barbaro közelében természetes forrás található, amely egyaránt kiszolgálta a háztartást és a kertet.


Villa Barbaro:
Palladio számtalan villája Veneto tartomány hatalmas földbirtokain épült fel. Az oszlopsoros-timpanonos portikusszal övezett villákhoz gazdasági épületek csatlakoztak. A család számára fenntartott épületrészt a kolosszális oszloprend és az antik templomhomlokzat jelölte ki, árkádjait viszont egyszerq pillérek támasztották alá.

Villa Rotonda, Vicenza (1567-1591):
Andrea Palladio tervezte. Szigorúan kötött arányrendszer jellemzi. A villa egy középsQ kupolás terem köré szervezett teljesen szabályos és szimmetrikus elrendezésq nyaraló.
Rotonda = kerek torony vagy helyiség, amelyet leggyakrabban kupola fed, általában kisméretq körtemplom.

Villa Suburbana:
A város közelében felépült villák  köztük a Villa Rotonda is  általában nem a nyári vakáció, hanem a társasági összejövetelek színterei voltak. A legtöbb helyiség funkciója az évszak és az idQjárás függvényében tetszQlegesen változtatható volt. A kiszolgálóhelyiségek általában a földszintre kerültek, így a társasági életet szolgáló terekbQl még nagyobb rálátás nyílt a környezQ vidékre.
A Villa Rotonda reprezentatív tereibe mind a négy oldalon timpanonos portikuszon (oszlopcsarnok, oszlopcsarnokos kapuzat) át lehet bejutni, amelyekhez pofafalak között kialakított lépcsQk vezetnek.
(portikusz = az épület fQbejáratának oszlopokkal alátámasztott, gyakran emeletes, illetve timpanonnal lezárt, auz épület homlokzatából kiugró építménye).

Villa Giulia, Róma (16. sz. közepe):
Az áramló, csobogó víz hangulati és esztétikai szempontból egyaránt a reneszánsz kertek fontos eleme volt. A III. Gyula pápa nyaralójának kertjében a vízi nimfák lakhelyét idézQ rejtett pavilon és barlang is épült, amelyhez kanyargós lépcsQk vezettek.
A pápák elQszeretettel építették fel villáikat Róma falain belül, valamelyik árnyas domboldalon. A III. Gyula pápa számára készült Villa Giulia kétszintes, rendezett toszkán és kompozit oszloprenddel díszített, palotaszerq homlokzata éles ellentétet alkot a freskókkal díszített portikusz és stukkódíszes kerti homlokzat kötetlenebb hangulatával.

Teraszok, erkélyek és belvderék:
A gyönyörq kilátást számtalan erkélyrQl, teraszról élvezhették a látogatók. Számos villa épült a sarkain magas kilátótornyokkal, ún. belvederékkel.

Kapuzatok:
A pompás kertek és épületegyüttesek bejáratát szembetqnQ kapuépítmény jelezte. A kertépítészek szívesen alkalmaztak látványos és lendületes építészeti elemeket.

Mulatságok:
A kertek és kerti teraszok méltó keretet adtak a fényqzQ mulatságoknak. Az ünnepségek fényét tovább emelte az illatos növények kellemes aromája, a vízcsobogás és a szobrokkal díszített kert gondosan megkomponált látványa.

KIRÁLYI KASTÉLYOK A 16. SZÁZADI FRANCIAORSZÁGBAN
A reneszánsz viszonylag lassan terjedt túl Itália határain. Franciaországban, Spanyolországban és Észak-Európában a gótika még a 15. században is virágzott. Az új stílus hírét az Itáliából hazatérQ utazók és a külhonban dolgozó kézmqvesek vitték szét a világban. A 16. században a francia királyok hatalma megszilárdult; a kulturális és a politikai életben egyeduralkodó monarchia tagja, I. Ferenc francia király, és utóda, II. Henrik nevéhez számtalan nagyszabású építkezés fqzQdik.

Chambord-i kastély:
A francia építQmesterek, bár rendszeresen alkalmazták az itáliai reneszánsz stílus elemeit, mégsem egyszerqen lemásolták azt, hanem létrehoztak egy sajátosan francia építészeti formanyelvet. A korabeli francia épületek jellemzQje a formák szinte kusza együttese. A chambord-i kastély homlokzatát pl. számtalan pilaszter (a fal sikjából kiugró, általában szerkezeti szerep nélküli, szögletes faltagoló elem) és emeletes, árkádos loggiák tagolják.
A szigorúan szimmetrikus alaprajza reneszánsz jellegzetesség, a saroktornyok még a középkori várakra emlékeztetnek.
A kastély legismertebb részlete a fQépület közepén, a fQfalak által megrajzolt görögkereszt szárainak metszQdésében álló kettQs díszlépcsQ. A szinte önálló építménynek tqnQ lépcsQházhoz az emeleti helyiségek kis hidacskákkal csatlakoznak.
A kastély híres kettQs csigalépcsQjének tervezQjét minden bizonnyal Leonardo da Vinci rajzai inspirálták. A lépcsQk még Palladiót is lenyqgözték, így bekerültek a (*,f€”®â:
<
lV€„¢àâ&2š°ÎÐÒfhZ¾ÄÎì`prÞàóçÜÑÃÑÃÑ·«·«Ü Ü Ü Ü Ü Ü·«”ˆ”|pepep|” hèbÙhãm/CJaJhèbÙhãm/CJ\aJhèbÙhoCJ\aJhèbÙh³>
OJQJ\hèbÙhãm/OJQJ\ hèbÙh

r¹OJQJhèbÙhéeÃOJQJ\hèbÙhoOJQJ\hèbÙho6OJQJ] hèbÙhoOJQJ hèbÙhéeÃOJQJhèbÙhU7 5OJQJhèbÙho5OJQJ%*,ä<
VÒZrÞàFvð-`-b-!¸!õëëëëëëÙëëõÌÌÌÌÌÌëÂÙ¸ $ ¤a$gdãD„ $ ¤a$gdèbÙ
$
&
F ¤a$gdö0v$d ¤ ¤[$\$a$gdö0v $ ¤a$gdö0v $ ¤a$gd(I$àDFtvîð--^-`-Œ-°-:!!¸!ì! ","."h"j"l"Â"
#

#Ö#òæÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏĶī ”«‰«‰«‰«~rfZhèbÙhãm/OJQJ\hèbÙhãm/5OJQJhèbÙhiS~5OJQJ hèbÙhQ¨OJQJ hèbÙhãD„OJQJhèbÙhãD„5OJQJ hèbÙhèbÙCJaJ hèbÙhèbÙOJQJhèbÙh

r¹5OJQJ\ hèbÙh

r¹OJQJ hèbÙhoOJQJhèbÙhoOJQJ\hèbÙho5OJQJhèbÙho5OJQJ\-¸!î!."j"l"Â"

#Z'\'

(¢)¤)Ú)¢+¤+æ+¨.ª.Ð.Î0Ð01 4¼5¾5òòòèÞÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÞÔÔÔ $ ¤a$gdö0v $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdèbÙ
$
&
F ¤a$gdãD„Ö#ø$ž&X'\'d'|'€'

(*) )¤)Ø)¤+æ+¦.ª.Ð.Ì0Î0Ð0â4º5¼5¾5î5,<~<óçÛÐĸĸ­¢­¸­Ä­—ÄŒ­ŒvncWvIhèbÙhF¥5OJQJ\hèbÙhá75OJQJ hèbÙhèbÙOJQJ hèbÙOJQJ hèbÙhá7OJQJ hèbÙhsQOJQJ hèbÙhQ¨OJQJ hèbÙhå[0OJQJ hèbÙhîW"OJQJ hèbÙhiS~OJQJhèbÙhiS~5OJQJhèbÙhsQ5OJQJ hèbÙhãm/OJQJhèbÙhQ¨OJQJ\hèbÙhiS~OJQJ\hèbÙh†2KOJQJ\¾5î5 :*<,<~<`AbAMBCC0CâFäFGnJpJJ¶L¬MÂNÄNøNÂR0S2ShS.Tõõõõõõõõõõõõõëõõõõõõõõõõõõõ $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdö0v~<^AbAMBCC0CûCüC EàFâFpJJÄNøNdQšQžQ¬Q.S0S2SfShS.T0TÒXòXÎZÒZ[Ô[0]2]óèÝÒèÆÝÒÝÒ»Ò¯¤¯¤è¤è¤»Ý˜Œè݁uju_ hèbÙhs—OJQJ hèbÙh;-²OJQJhèbÙh¦!25OJQJ hèbÙh¦!2OJQJhèbÙhcT5OJQJhèbÙhF¥5OJQJ hèbÙhn+ûOJQJhèbÙhn+û5OJQJ hèbÙhá7OJQJhèbÙhXc5OJQJ hèbÙhXcOJQJ hèbÙhcTOJQJ hèbÙhF¥OJQJhèbÙhF¥OJQJ\".T0TšTÐXÒXòXÐZÒZ[2]4]J]Š^Œ^¶^BbDbdbÔcXeZe²eºh¼h¾hÀhöhÎqõëõõõõõõõõõõõõõõõõõõëõõõõõõ $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdö0v2]J]Š^Œ^¶^Dbdb b¢bÔc°e²eºh¼h¾hÀhôhöh€i°iøj
kl l.l0l lÞl

nÄn*qÌqÎqÈróèÝóèóèÒèÇÝǾµ©‘…y…y…y…y…y…m…yÇb hèbÙhå[0OJQJhèbÙhå[0OJQJ\hèbÙh¾÷OJQJ\hèbÙhÈ1ñOJQJ\hèbÙh¦!25OJQJhèbÙh¢™5OJQJhèbÙhèbÙ5OJQJhèbÙ5OJQJhÈ1ñ5OJQJ hèbÙhÈ1ñOJQJ hèbÙh¡KOJQJ hèbÙh¦!2OJQJ hèbÙhs—OJQJhèbÙhs—5OJQJ!ÎqÆrÈrs€u‚u®u’w”wàw.z0z2znzæ|è|B}T~V~À~0‚2‚t‚*…x†z†š†*ˆõõõõõõõõõõõõõõõõõõëõõõõõõõõ $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdö0vÈrs€u‚u¬u®u”wÞwàwy&yšyœy,z.z0z2zlznzè|B}À~.‚0‚2‚t‚*…x†z†š†(ˆ*ˆ,ˆóèÝÑóÆÑóƻƻ°Æè¥Ñ™»Ñ»Ž»Ž‚Žwk_wW¥ h ÓOJQJhèbÙh Ó5OJQJhèbÙh³>
5OJQJ hèbÙh ÓOJQJhèbÙh•ý5OJQJ hèbÙh•ýOJQJhèbÙh¾÷5OJQJ hèbÙhèbÙOJQJ hèbÙhîW"OJQJ hèbÙh¢™OJQJ hèbÙh¾÷OJQJhèbÙh¢™5OJQJ hèbÙh³>
OJQJ hèbÙhÈ1ñOJQJhèbÙhÈ1ñ5OJQJ *ˆ,ˆtˆVŠXŠ–ŠêŒøúŽvhjŒ,”.”\”¼–¾–À–Þ–r™t™¼™›æ›è›
œõõõõõõõõõõõõëõõõõõõõõõõõõõõ $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdö0v,ˆtˆVŠXŠ–ŠøúŽŽtvfhj,”\”¼–¾–À–Þ–z—p™t™¼™óèóÜÑƺ®£˜…zºrzf[PEº hèbÙh‚EuOJQJ hèbÙhQOJQJ hèbÙh…i"OJQJhèbÙh‚Eu5OJQJ h¾÷OJQJ hèbÙhèbÙOJQJ hÒo OJQJ hèbÙhÒo OJQJ hèbÙhîW"OJQJ hèbÙhå[0OJQJhèbÙh¾÷5OJQJhèbÙhÒo 5OJQJ hèbÙh¢™OJQJ hèbÙh ÓOJQJhèbÙh Ó5OJQJ hèbÙh«7*OJQJhèbÙh«7*5OJQJ¼™ ››ä›è›
œ.ŸŸ¦ Ø¡Ú¡Ü¡&¢N£¤ ¤Ö¦Ø¦§§F¨\¨ ©¶©¸©º©v««õêßÓÇõ¼õ¼ß±ß¥¼š¼šŽ‚vk‚k‚k`kU hèbÙh-úOJQJ hèbÙh(I$OJQJ hèbÙhQOJQJhèbÙh‚Eu5OJQJhèbÙhQ5OJQJhèbÙh
p5OJQJ hèbÙh‚EuOJQJhèbÙh™Pž5OJQJ hèbÙh
pOJQJ hèbÙh™PžOJQJhèbÙh;g®5OJQJhèbÙhå[05OJQJ hèbÙhå[0OJQJ hèbÙhÒo OJQJ hèbÙh;g®OJQJ
œŸ¦ Ú¡Ü¡&¢ ¤Ö¦Ø¦§D¨F¨\¨ž© ©º©v«x«Ú«¢¯¤¯Ì¯H³2´¶¶ØêØLÛõõõõõõõõõõõõõõõõõëõõõõõõõõõ $ ¤a$gd(I$ $ ¤a$gdö0v«’«¤¯Ì¯V·Ø´Ø¶ØNÛÆÛ$ä>ä@äXäZäØäÚäêètéŠéàéâé¤ì¦ì&í>íBíDídíÚîBñDñFñvñó0õõêÞêÜÑêÑÅѹ­¹Å¢—¢ŒŒvŒ—ŒŒj¹¢Œv—jŒ_ hèbÙhÂN·OJQJhèbÙhÕtœ5OJQJ hèbÙh;g®OJQJ hèbÙh3
eOJQJ hèbÙhÕtœOJQJ hèbÙhÎGeOJQJ hèbÙhÞöOJQJhèbÙhÎGe5OJQJhèbÙhÞö5OJQJhèbÙhJú5OJQJ hèbÙhJúOJQJUhèbÙh-ú5OJQJ hèbÙh-úOJQJ hèbÙh«7*OJQJ#Négy könyv az építészetrQl c. híres munkájába is, az I. könyv lépcsQkrQl szóló fejezetébe.
Klasszikus díszítQelemek:
A francia épületeken gyakran látható magas kéményeket a reneszánsz korban néha szokatlan, háztetQkön korábban egyáltalán nem alkalmazott épületdíszek tagolták. Ez a két kémény pl. szarkofághoz hasonló elemben végzQdik, emellett voluták, pilaszterek (falpillér) és tojássoros tagozatok is láthatók rajtuk.

LépcsQház, várkastély, Blois, I. Ferenc-szárny (1515-1524):
A 16. századi francia építészetben  ellentétben az itáliai palotákkal  a lépcsQház központi szerephez jutott. Franciaországban már a 15. században elQszeretettel építettek nagyméretq csigalépcsQket; ezt a hagyományt folytatja a blois-i kastély hatalmas, nyitott lépcsQháza is, amely I. Ferenc uralkodása alatt keletkezett. ElQdeivel ellentétben azonban a lépcsQt az antik építészetbQl merített formaelemek tagolják.

ÉPÍTÉSZETI RÉSZLETKÉPZÉS FRANCIAORSZÁGBAN
Az itáliai reneszánsz formakincsét szinte változtatás nélkül vette át a francia építészet, bár az antik épületek elemeit gyakran puszta díszként alkalmazták. Szerepet játszott a stílus gyors terjedésében Itália közelsége is. A francia uralkodók számos itáliai építészt hívtak udvarukba, köztük Sebastiano Serlinót is, aki ismerte az akkori Róma építészetét, pl. Bramante vagy Raffaello munkásságát. Selino rendkívül jelentQs építészetelméleti munkája, a L Architettura (1-6 kötet, 1537-1551) számtalan részletes illusztrációjával nagy szerepet játszott az itáliai reneszánsz formakincsének elterjesztésében.

A fontainebleau-i kastély:
I. Ferenc hívására több itáliai mqvész vett részt a fontainebleau-i kastély belsQ tereinek kialakításában. Az egyedi ornamentika jellemzQje az építészeti tagozatok  faloszlopok, lunetták (félkör alakú falnílások) és frízek  által keretbe foglalt, festett, stukkóval és szobrokkal díszített felületek alkalmazása.
A termek mennyezetét kazetták (sík vagy boltozott mennyezeteken kialakított mélyített, általában négyzet alakú mezQk), falait fapanelek, aranyozott keretek és tükrök díszítik; ez a díszítQstílus nemcsak Franciaországban, de egész Európában számtalan követQre talált.
Oszloprendek: A földszinti falak homlokzatának kifinomult kváderezése (rusztika) elegáns, de ugyanakkor tömör hatást kelt.
Portikusz: A tornácon a hagyományos oszlopos-gerendás kialakítást alkalmazták. A gerendákat magas talapzatra állított korinthoszi oszlopok támasztják alá.
Szabad lépcsQ: A perron az épület megemelt fQbejárata elQtt húzódó széles terasz, amelyre lépcsQsor vezet fel. Manapság így nevezik a külsQ szabad lépcsQsort vagy magát a lépcsQházat is. Fontainebleau-ban két szimmetrikusan elhelyezett íves lépcsQkar vezet fel a fQbejárathoz.

Sírépítmények:
A reneszánsz síremlékeken gyakran megjelennek az antik építészetbQl vett klasszikus elemek, bár a különbözQ képmások elhelyezése és kialakítása sokszor a középkori hagyományokat követte. A francia uralkodók emlékmqveit gyakran itáliai szobrászok készítették; ezek közé tartozik XII: Lajos síremléke is. A korinthoszi pillérek hordozta baldachint (oszlopokkal alátámasztott, illetve a mennyezetrQl lelógatott díszes tetQ, pl. trón, oltár vagy szobor felett), széles fríz és kiugró eresz díszíti.

A francia oszloprend :
Philibert Delorme kialakított egy jellegzetes francia oszloprendet , amelynek jellemzQje a kannelúrázott, gyqrqkkel tagolt törzsq oszlop (kannelúra = az oszloptörzset vagy pillért tagoló keskeny, homorú vájat).
Delorme francia oszloprendjének kialakítását praktikus szempontok is befolyásolták. A legtöbb francia épület kQbQl épült; a kQoszlopok elemeinek csatlakozását remekül elrejtették az oszloptörzs gyqrqi. Az oszloprend ráadásul tág teret adott az ornamentikának is.

Hagyomány és újítás:
A különbözQ építészeti munkák igyekeztek egységesíteni az építészeti formaelemeket, az építészek azonban gyakran találtak ki egyedi változatokat. Az oszlopfQn pl. megjelenik a hagyományos akantuszmotívum, a volutákat viszont fantasztikus szárnyas alakok helyettesítik.

A RENESZÁNSZ SPANYOLORSZÁGBAN
Spanyolországban elQször a világi építészetben terjedt el a reneszánsz stílus a 16. században. Sokáig tovább élt azonban a gótika is, különösen az egyházi épületeken. Az itáliai építészet formavilágát gyakran csak díszítQelemként alkalmazták az alapvetQen gótikus kialakítású épületeken. A 16. században II. Fülöp udvari építésze, Juan de Herrera stílusát a rendkívüli szigorúság és letisztultság jellemezte. Innen kapta nevét az estilo desornamentado, vagyis a dísztelen stílus.

Királyi kórház, Santiago de Compostela (1501-1511):
Az épület a spanyol platareszk stílus egyik képviselQje. A stílus jellemzQje a rendkívül gazdag, sokszor a szerkezettQl teljesen független épületornamentika. A santiagói Királyi Kórház kapuzatán egymásra helyezett, dombormqves pilaszterek és széles, boltíves timpanon látható. Az épület homlokzatát szobordíszes falfülkék tagolják.

SzökQkút:
A spanyol építészetben mindig nagy szerepet kaptak a belsQ udvarok és a verandák. A santiagói Királyi Kórház is belsQ udvar köré épült, amelyet négyszög keresztmetszetq pillérekkel alátámasztott félköríves nyílású árkádsor övez. Az udvar közepén álló szökQkúton klasszikus díszítQelemeket  fantasztikus szörnyalakokat és akantuszleveleket  fedezhetünk fel.

AranylépcsQ, burgosi székesegyház (1524):
A lépcsQt díszítQ klasszikus elemek  talapzatok, párkányzatok  szinte elvesznek az épületornamentika tömkelegében. A spanyol épületek díszítésére általában jellemzQ a túlburjánzó, hivalkodó bQség, gyakran felbukkannak a klasszikus görög vagy római épületek stílusát utánzó (all antica) motívumok  kagylók, növényi ornamentika, medallionok és vázák.

Escorial, Madrid (1563-1584):
Az Escorial építése II. Fülöp uralkodása idején kezdQdött. A spanyol építészetben addig megszokott formagazdagsággal éles ellentétben áll az Escorial szigorúan klasszikus, mértékletes kialakítása. A 16. században emelt hatalmas szürke gránit épületegyüttes, amelyet építtetQje, II. Fülöp apja, V. Károly mauzóleumának (nagyméretq síremlék) szánt, szinte a végletekig leegyszerqsített, az épületornamentika hiánya az akkor lezajlott reformáció eszméit tükrözi. A hatalmas épületegyüttes középpontjában a kereszt alaprajzú, kupolás templom áll, amely valószínqleg az itáliai centrális alaprajzú templomok mintájára épült. Az uralkodói rezidenciában a királyi lakosztályok mellett helyet kapott kolostor, zárda és könyvtár is.

Oszloprendek:
A belsQ udvarok oszlopsorai általában klasszikus oszlopokból álltak, a dús ornamentikájú oszlopfQk arányai azonban nem sokban emlékeztettek a klasszikus elQdeikre. A 16. század elején épült Mendoza-palota oszlopai kQbQl, míg a konzolok és áthidaló gerendák fából készültek.

Vállköves oszlopfQ:
A gyakori konzolos oszlopfQk nevüket onnan kapták, hogy az áthidaló gerendát az oszlopfQ felett elhelyezett széles vállkQ tartja. A vállkövet faragott voluták és kerek tondó (kör alakú festmény vagy dombormq) díszíti, utóbbi a felette futó gerenda homlokoldalán is megjelenik.

ANGLIA: ERZSÉBET-KORI UDVARHÁZAK
Európa nagy részéhez hasonlóan Angliában is egészen a 16. századig virágzott a gótika. Az újra felfedezett antik formakincs nem közvetlenül Itáliából, hanem más európai országokból, flamand és francia vonásokkal keveredve került át a szigetországba. I. Erzsébet udvarának számos befolyásos tagja épített magának pompás kastélyt, udvarházat. A kastélyok építésénél törekedtek a lehetQ legfényqzQbb kialakításra, hogy megfelelQ környezetet nyújthassanak az országot évente egyszer körbeutazó királynQ szórakoztatásához. Az Erzsébet-kori udvarházak talán két legjellegzetesebb képviselQje Longleat és Wollaton Hall.

Longleat, Wiltshire (1572-1580):
Longleat kastélyát az 1570-es években bQvítették, aminek eredménye egy szimmetrikus, harmonikus homlokzatú épület. A nagy számban elQforduló ablakok osztóbordákkal tagoltak, jelentQs arányban vannak üvegezett felületek.
A kastély alaprajza mindkét tengelyére szimmetrikus. Hosszú galériák, kiszolgálóhelyiségek és lakosztályok kaptak helyet a kastélyban.
A homlokzaton megfigyelhetjük a reneszánsz formaelemek és egy jellegzetes angol stíluselem, a zárt erkély (ablakfülke) kombinációját. Az enyhén kiugró zárterkélyek sora nem töri meg a monumentális homlokzat harmonikus, kiegyensúlyozott tagolását.

Wollaton Hall, Nottinghamshire (1580-as évek):
TervezQje: Robert Smythson. A négyszögletes alaprajz sarkain kiugró saroktornyok vannak. Az épületnek nincs belsQ udvara, helyét egy hatalmas belsQ terem foglalja el, ami Sebastiano Serlio építészetének hatását mutatja.
A központi terem továbbra is a Tudor-kori építészet egyik fontos tértípusa maradt. A termet a felsQ szint gótikus stílusú ablakai világítják meg.
Az épület tömegét négy, gazdagon tagolt oromzatú saroktorony teszi változatossá. A hatalmas, osztóbordákkal tagolt üvegablakokat a homlokzat egészéhez hasonlóan sávokkal díszített falpillérek keretezik.

JAKAB-KORABELI ÉPÍTÉSZET
I. Jakab Anglia elsQ Stuart-házi uralkodója volt. A 17. század folyamán az angol építészetben nem következnek be alapvetQ változások, a tengerentúli építQmesterek alkalmazásának köszönhetQen mégis kialakult egy sajátos építészeti nyelv, amelyet Jakab-stílusnak neveznek. A korabeli belsQ teremben gyakran alkalmaznak stukkódíszeket, fafaragványokat, díszes kandallókat és ajtókat. Számos új épületen látható a holland stílusú oromfal. A Tudor-korszakhoz hasonlóan kevés egyházi épület keletkezett a Jakab-korban, viszont folytatódtak a nagyszabású kastélyépítkezések. A legfontosabb különbség a korábbi kastélyokhoz képest, hogy a Jakab-korabeli épületek alaprajz leggyakrabban U vagy H alakú. A hangsúly általában az épületek minél érdekesebb, változatosabb tömegalakítására került.

Nagyméretq üvegezett felületek:
Az Erzsébet- és Jakab-stílusú épületek jellegzetessége a nagyszabású üvegezett felület; a magas ablakokat függQleges és vízszintes oszlopbordák tagolták.

Audley End, Essex (1603):
A monumentális épület kiegyensúlyozott tömegét a váltakozó magasságú épülettraktusok teszik változatossá. A kastély tömegébQl két, emeletes bejárati portikusz nyúlik ki, amelyen oszlopcsoportok támasztják alá a félköríves árkádokat.

A Browsholme Hall kapuzata, Lancashire (1603):
A kastély kapuzatán a földszint dór oszlopai masszív erQt sugároznak, míg a felsQbb szinteken álló jón oszlopok sokkal könnyedebbek és kecsesebbek.

Blickling Hall, Norfolk (1616-1627):
Anglia keleti partvidékén a leggyakrabban használt építQanyag a tégla volt. A Blicking Hall vörös téglafelületét kQbQl készült elemek  sarokkövek és ablakosztó bordák  teszik díszessé.

Oromfalak:
A nyeregtetQ végeit lezáró háromszögletq fal. Általában inkább az íves oromfalak terjedtek el a lépcsQzetes kialakítással szemben. Az épületek izgalmas külseje az oromfalak, tornyok és fiatornyok alkalmazásának köszönhetQ. (Fiatorony: a gótikus építészet kedvelt tagozata; kisméretq csúcsos torony, pl. a támívek, támpillérek tetején.)

INIGO JONES ÉPÍTÉSZETE
Inigo Jones (1573-1652) harmonikus, klasszicizáló építészete élesen elüt a 16. századi angol reneszánsz stílustól, ami jórészt az épületdíszítésben nyilvánult meg. Jones törekedett arra, hogy a klasszikus elemek, arányok nem csak puszta épületdíszként jelenjenek meg. Az épületet egységes egészként kezelte. Akkor kezdte el alkalmazni a reneszánsz elemeit, amikor az Itáliában már fokozatosan kezdte átadni helyét a barokk stílusnak.

Covent Garden, London:
Ez volt London elsQ szabályos négyszög alakú tere. A teret egy sor elegáns, visszafogottan díszített ház veszi körül, az alsó szinten nyitott árkádsorral.

Szent Pál-templom, London (1631):
A Covent Garden átépítése során készült el Anglia elsQ, reformáció utáni temploma. Egyszerq, négyszögletes alaprajzú templom, melynek keleti oldalán toszkán oszloprendszeres portikusz látható. Bár nem a templom fQbejárata, mégis itt van a térkompozíció fókuszpontja.

Banqueting House, London (1619-1622):
Az épület homlokzatát kétszintes oszloprenddel díszíti. Eredetileg királyi és állami fogadások, bankettek és elQadások színtere volt. A négyszögletes alaprajzú épület kialakítása jól tükrözi a reneszánsz tökéletes formákra való törekvését.
BelsQ tér: Jones különösen fontosnak tartotta, hogy az épület kívül-belül egységes képet mutasson. A Banqueting House homlokzatának tagolása visszaköszön a belsQ térben, ahol a kétszintes oszloprendet galéria választja el egymástól.

Textúrák és formák:
Jones szívesen alkalmazta a különféle textúrájú felületek és a változatos formák kombinációját. A kapun a kváderezett felület mellett durván lecsiszolt, gyqrqs törzsq oszlopok, hatalmas boltkövek és dór stílusú fríz is megjelenik.

A RENESZÁNSZ MAGYARORSZÁGON
A reneszánsz központja Itáliában volt, de idQvel fokozatosan átterjedt Európa többi országára. Legkorábban Magyarországon jelent meg a 15. század közepén. A korszak nálunk a 15. század hetvenes éveitQl a 17. század közepéig, egyes területeken a század végéig tartott.
Hazai virágkora Mátyás király uralkodása (l. Mátyás visegrádi palotája).

Az új stílus elQször a királyi építkezéseken jelentkezett. Az alapos humanista mqveltséggel rendelkezQ reneszánsz uralkodó, Mátyás király olasz mestereket hívott az udvarába, s jelentQs megbízásokkal, bQkezqen támogatta a mqvészeteket. Mátyás halála után, a Jagello korban Bakócz Tamás esztergomi érsek volt a reneszánsz leghatékonyabb pártolója.
A magyarországi reneszánsz fejlQdése két nagy szakaszra tagolódik. Az elsQ, a korai szakasz 1541-ben Buda elestével zárul. Azt követQen, az ország három részre szakadása után a továbbhaladás feltételei területenként eltérQ módon alakultak. A török támadásoknak leginkább kitett Dunántúlon az erQdített építkezés került elQtérbe. A viszonylag veszélytelenebb Felvidéken a stílus más irányú változata bontakozott ki. A független fejedelemséggé lett Erdélyben pedig egy új fejlQdésmenet kezdQdött, amelynek külön is megvan a maga korai, fejlett és késQi szakasza. Ez a három - területileg elkülönülQ, de egymásra kölcsönösen ható - fejlQdésvonal együtt a magyar reneszánsz második korszaka.
A magyar reneszánsz korai szakaszának legfontosabb emlékei a budai királyi palota, a visegrádi királyi palota, a simontornyai vár, az esztergomi Bakócz kápolna, a gyulafehérvári Lázói kápolna és a sárospataki vár.

Simontornyai vár:
Középkorban keletkezett, a 15. sz. közepén gótikus stílusban kiépített várat a 16. sz. elején alakították át. A két-emeletes keleti szárny külsQ homlokzatán szemöldök párkánnyal záródó kQkeresztes ablakok nyílnak. Ez az ablakforma jellemzQ a Mátyás-kori építkezésre, töredékei Budán és Visegrádon is fennmaradtak. Az udvari homlokzat elé reneszánsz loggia épült. A kor egyik jelentQs emléke, jó állapotban maradt fenn, s lehetQséget ad arra, hogy a mintáját adó, de jobban elpusztult Mátyás-kori palotákról teljesebb képet kapjunk.

Bakócz kápolna, Esztergom:
A görögkereszt alaprajzú kápolnát új kupola fedi, oldalfalait díszes fél pillérek keretezik, négy fülkéjének íves mennyezetét kazettás faragványok borítják, a fél pillérek és a félköríves fülkék vonala által határolt belsQ falmezQket finoman faragott növényi indadísz ékesíti. Belsejét vörös márvánnyal borították. A kápolna fehérmárvány oltárát Andrea Ferrucci készítette 1519-ben Bakócz megrendelésére.

Lorántffy-loggia, 1646-1647. Sárospatak, Rákóczi-vár:
Az együttes a 15. század végétQl 1660-ig fokozatosan épült ki. Magját, a késQközépkori tornyot, késQbbi nevén Vörös-tornyot 1500 táján a Pálócziak építették. 1526-ban Perényi Péter birtokába került. 1534-tQl Q építteti a toronyhoz a rombusz alaprajzú, sarokbástyás belsQ vár körítQ-falait és a városmagot övezQ külsQ várfalakat. A Vörös-tornyot - öt szintjén fiókos dongaboltozatos termekkel - lakótoronnyá építteti át, és kívül-belül reneszánsz faragványokkal díszítteti. A vár-udvar keleti oldalán palotaszárnyat emeltet, amit 1563-ban Gábor fia fejez be. E szárny emeletét, majd az udvart övezQ többi szárnyat pompás késQ-reneszánsz termek sorával 1616 és 1660 között I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna építteti ki. Az 1703-ban és 1737-ben leégett várkastélyt igénytelen barokk helyreállítások után a XIX. században romantikus ízlésben erQsen átépítették. A hatalmas, négyzet alaprajzú (21 X 21 m) Vöröstorony, bár tetQzetét 1702-ben lerombolták, nagyrészt megQrizte 16-17. századi alakját és 1540 körüli, reneszánsz faragványait. Legszebbek oromzatos kapuzata és a negyedik szint nagy részét elfoglaló "nagy palota" címer- és figurális díszq nyíláskeretezései. A Perényi-szárny földszintjét 1563-ból való keretezések díszítik, 1540 körüli fa-ragványai, a nagy hármas árkád és a kandalló a 19. századi átépítéskor részben átalakítva kerültek mai helyükre. Lorántffy Zsuzsanna építkezéseinek legszebb fennmaradt részletei a róla elnevezett déli szárny boltozatos termei és címerdíszes, 1643 évszámos mellvédq, kis zárterkélye, az északkeleti sarok emeleti kerek erkélyszobája, a Sub Rosa, stukkódíszes boltozatán figurális és virágdíszes festéssel 1651-bQl, továbbá a tornyot a Perényi szárnnyal összekötQ oszlopos árkádos loggia és feljárata.

Nyírbátor, harangtorony:
Az egyházi faépítészet egyik emléke. Báthory István adományából épült a 16. században.
A késQ reneszánsz fa harangtorony méretével és korával is kitqnik: a közel 30 méter magas, tölgyfa gerendákból ácsolt torony a mai Magyarország legnagyobb méretq fa haranglába, 1640 körül készült. Tölgyfából ácsolt míves munka. Galériája valamint zsindelyezett szoknyája miatt kissé bástyaszerq benyomást kelt.

A török megszállás másfél évszázada alatt a hódoltsági területen majdnem mindenütt épültek török imaházak, derviskolostorok, fürdQk s a keleti életvitelnek megfelelQ, sajátos rendeltetésq más épületek.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija:
16. sz. második fele, ma török történeti és mqvészeti múzeum, a mellette álló 12 szögletq minarettel a legépebben megmaradt török imahely. Berendezése az eredeti török imaházak hangulatát idézi. Szinte csak az elQcsarnoka hiányzik, a mináréja majdnem teljes magasságában megmaradt.

Idrisz Baba türbéje, török síremlék, Pécs (1591):
Kórház területén találjuk a török kori sírhelyet, Idrisz Baba türbéjét. A sírhelyen nyugvó török férfiú személyérQl csak keveset tudunk. Evlia Cselebi török utazó, "igazhitq orvosnak" nevezi, Ibrahim Pecsevi szerint csodatévQ jövendQmondó volt. A nyolcszög alaprajzú, kupolás sírhely az 1500-as években épült. A török hódoltság után 1686-ban a jezsuiták vették birtokukba, és a pestiskórház kápolnájává alakítottak át, majd a pestises betegeket oltalmazó Szent Rókusról nevezték el. KésQbb a katonaság lQporraktárnak használta. 1912-ben részben feltárták és restaurálták, de mai alakját csak 1961-ben történt mqemléki helyreállítása után kapta meg. Ekkor tárták fel Idrisz Baba sziklába vágott sírhelyét, ahol megtalálták a benne ép állapotban lévQ csontvázát is. A türbe berendezését, a síremléket, a hímzett takarót, az imaszQnyeget a Török Köztársaság kormánya adományozta. Ez a türbe a magyarországi török építészet jelentQs emléke, csupán a budai Gül Baba sírja ismert még ezen kívül. MindkettQ a mohamedánok zarándokhelye.

A hQforrások vizét felhasználva a török korban számos fürdQ épült.
Rudas fürdQ, nyolcoszlopos, kupolás török fürdQ, Budapest (1566):
A Rudas GyógyfürdQ a budai alsó hévizekkel táplált legnagyobb fürdQ. Közelében 21 melegvizq forrás van. A Rudas gyógyfürdQ helyén már Zsigmond korában is mqködött fürdQ, de az igazi fejlQdése a fürdQnek a török idQktQl számítható, a fürdQ neve akkor zöldoszlopos fürdQ (direkli ibidzsaszi) volt. Az eredeti török építménybQl máig megmaradt a kupolacsarnok, amelyet négyzet alaprajzú fal határol. A középpontban nyolcszögq, több lépcsQs medence van, amely fölött a kupolát a medence sarkain álló, összesen nyolc oszlopon nyugvó csúcsíves hevederek tartják. A kupola teret  ugyancsak nyolcszögben futó folyosó veszi körül. A sarkokban gazdagon tagolt sztalaktit-boltozatok vannak. A kupolát több sorban elhelyezkedQ, kis nyolcszög keresztmetszetq felülvilágító nyílások törik át. A Rudas gyógyfürdQ Buda 1686-iki ostromakor épen maradt, ezután a királyi kamara Buda városának adományozta. A fürdQ jelenleg is a magyarországi török épületemlékek egyik legjelentQsebb tagja.

A török fürdQk kupolájának két megoldása ismert: az egyiknél a kupolát oszlopok tartják, erre a legszebb példa a Rudas fürdQ. A másiknál a gömbkupola közvetlenül a fürdQcsarnok határfalain, illetQleg zömök pillérein nyugszik. Ide tartozik a Király fürdQ centrális tere, a típus legszebb képviselQje. Története a török fürdQké között talán a legérdekesebb. Önálló melegvíz-bázisa építésekor sem volt és ma sincs. Felmerül a kérdés: miért építették a törökök a fürdQt távol a forrásoktól? Ennek csak egyetlen magyarázata lehet: Buda várának falain belül nem volt fürdQ, a törökök viszont a várható ostrom idejére is igyekeztek biztosítani a fürdés lehetQségét. Ezért az akkori Kakas-kapu mellett, annak belsQ oldalán felépítették a fürdQt, és vörösfenyQ távvezetéken a mai Lukács fürdQ helyén vagy közvetlen környékén lévQ lQpormalom melletti fürdQbQl vezették ide a meleg vizet. A fürdQ építését a "Arszlán" (Oroszlán) néven ismert budai pasa kezdte meg 1565-ben. IdQközben azonban megkapta a szultántól a selyemzsinórt, így a félbemaradt munkát utóda, Szokollu Musztafa fejezte be. A központi rész egy többlépcsQs, nyolcszög alaprajzú medencét magába foglaló kupolacsarnok. A kupolát tartó zömök pillérek között mély fülkék vannak. A csúcsíves ablakok fölé, keramittal fedett, rózsaszínq gömbkupola borul. A fényt hatszögq felülvilágító nyílások adják. Egészen a közepén lévQ medencéjének négy oldalán oroszlán-szájakból éjjel-nappal tiszta meleg víz folyik. A török uralomnak véget vetQ 1686-os ostrom szinte eltörölte a föld színérQl az alsó külváros apró épületeit. A fürdQ azonban - szinte csodálatos módon - túlélte az általános pusztulást.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/2 12 2011 3. gyakorlat 4.óra adatbázis kezelés adatgyűjtés államháztartás civilizáció dendrológia dimat emission trade ergonómia évszámok filozófia filozófia tételek fizikai+kémia fogaskerék glikoneogenezis hulladékkezelés internet inverz függvény jogképesség kántor anita konjunktúrakutatás kormány környezettechnikai műveletek és gépek kőzetek közigazgatás alapintézményei lemez lévi-strauss magyarország geográfiája marketing tétel mazzag éva mb megtakarítás mérleg miskolci egyetem mri munkássága nemzeti kisebbség növényrendszertan rezgéstan szervezes szivattyú társ.st. természetföldrajz tóth tűzjelző vallás