esztétika és kritikai kultúrakutatás

Országok listájaHungaryKároli Gáspár Református EgyetemTanítóképző Főiskolai KarSzociális munkaKultúrális Antropológiaesztétika és kritikai kultúrakutatás

Károli Gáspár Református Egyetem
TanítóképzQ FQiskola Kar
Szociális munkás 2008/2009. I. Évfolyam
LevelezQ szak












Kulturális antropológia








Nagy Éva


















2008. 10. 25.



Esztétika és kritikai kultúrakutatás

Ian Hunter: A kultúra szociológiája, 71-95. oldal





Az esztétika a mqvészet és a mqvészi alkotások elmélete; a filozófiának a mqvészi alkotás módszerét, formáit, a mqfajok kérdéseit tanulmányozó ága.
A kritika bírálatot, elemzést, bíráló értékelést jelent; személy, közösség, intézmény viselkedésének, munkájának megbírálása.
A kultúra
az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak; ennek egy adott korszakban való jellegzetes állapota,
a civilizációval szembeállítva: szellemi javak, mqveltség
mqvelt állapotok, mqvelt viselkedés; valaminek egyéni mqveltsége

1. A korlátok kérdése
A kritikai kultúrakutató mozgalom az esztétika kritikájának vallja magát.
Jelszava "az esztétika politizálása".
Létrejöttét azzal indokolja, hogy túl kellett lépni a 19. századi esztétikától örökölt korlátozott kultúrafelfogáson. A kérdés az, hogy az esztétikai mqvelQdés az általános, a társadalom egészét átható kultúra részének tekinthetQ-e?
Az esztétika politizálásának programja tévesen értelmezi az esztétika területéhez fqzQdQ mai viszonyunkat. Ezért meg kell vizsgálni, hogy miben látja a kritikai kultúrakutatás az esztétika korlátjait.
Az életmód egészeként felfogott kultúrától elválasztva az esztétika gyökereit vesztett elit etikai foglalatossággá vált. Mások szerint az esztétikát kivetette magából a nyilvánosság, keveredve a politikával. Csak ezután vált a kisebbség idQtöltésévé.
Az esztétika szegényedik, mert csak kis mértékben van meg az emberi fejlQdés talajában.
Vagyis az esztétika korlátjai az emberi fejlQdés hajtóerQitQl - a munkától és politikától- elszigetelt tudás, avagy mqvelQdés korlátjai. Akkor lesz valóra váltható az önmegvalósulás ígérete, ha az esztétika hozzáigazodik a gazdasági és politikai fejlQdés folyamatához.
Az esztétika az etika területéhez tartozik, vagyis a magatartás következetességet hivatott megteremteni, vagyis a személyiséget.
Amennyiben, ha azt nézzük, hogy az esztétika az etika területéhez tartozik, abból nem az következik, hogy az esztétika csak értékekbQl, eszmékbQl és tanokból állna. Az ember esztétikai létezés alanyaként alkotja meg önmagát, illetve az esztétikán keresztül kritizál magatartásokat és eseményeket. Ha ez a megközelítés elfogadható, akkor többé nem lehet az esztétika korlátjait az eszmék és értékek korlátjaival azonosítani.
A másik szemlélet a politika és a gazdaság hegeli, illetve marxi elméletének újabb kritikájában gyökerezik.
Barry Hindess bebizonyította, hogy a politikai érdekek a politikai számítás, megítélés és döntés sajátos intézményeiben formálódnak. A politikai érdekek nem olvashatóak le a termelési viszonyokban. A körülményekhez kötQdQ technológiák nem mutatnak valamilyen meghatározott irányba, és nem az ember, mint nembeli lény valamiféle általános formáját valósítják meg. Ez a megközelítés a politikai, ideológiai és kulturális érdekeket a kialakulásuk és érvényesítésük során rendelkezésre álló intézményekkel összefüggésben elemzi.
Ezért kevéssé valószínq, hogy az esztétika területének korlátjai meghatározhatóak akkor, ha az esztétikát egy szintnek, vagy mozzanatnak tekintik az ember anyagi kibontakozásában.
E két elemzési út összetalálkozása azt jelzi, hogy lezárult a politikai és kulturális elméletalkotásnak az a korszaka, amely a 18. századi kritikával és filozófiával vette kezdetét.
Akkoriban még lehetségesnek tqnt, hogy az etikát, a politikát és a gazdaságtant beillesszék a társadalomban formálódó ember általános elméletének megalkotására vállalkozó filozófiai antropológiába. Kérdésessé vált, hogy a kultúra és társadalom általános elmélete vonja be az esztétikát.
A 19. században úgy vélték, hogy az esztétika mintha egyszerre testesítené meg és gátolná mindannak a kibontakozását, , amivé lehetnénk. Az esztétika az egyik olyan arányos tényezQnek tekintjük, amely meghatározta azt, amik ma vagyunk.

2. Az esztétika, mint a személyiség gyakorlata
A protestantizmust tárgyalva Weber megkülönbözteti a puritán egyházak teológiai-erkölcsi tanítását és gyakorlati etikáját.
A tanítások alapjaiban kezdte ki az üdvözülés bizonyságát, de az egyént nem készítette fel, hogy hogyan éljenek ezek biztosítékai nélkül. A felkészüléshez éber önmegfigyelésre és önuralomra volt szükség, lelki naplóvezetés és számbavétel segítségével, amelyek az egyén mindennapjait és saját magatartásuk megismeréséhez vezet.
Foucault megkülönbözteti a házastársi hqség erkölcsi parancsát. Van egyszer maga a parancs, és van az egyén, aki önmagához, mint hqséges emberhez él hqséges életet. Az erkölcsiséggel kapcsolatos magatartás tanulmányozása ugyanaz, mint az etikai problematikussá tétel és a személyiséggyakorlatok formáinak tanulmányozása.
Meg kell különböztetni az esztétikai tanokat vagy eszméket azoktól a módszerektQl, amelyekkel az egyének e tanok alanyává formálták magukat.
1, Az egyén az esztétikai élmény lehetséges alanyaként problémává teszi önmagát. Ennek során belátja, hogy esztétikailag milyen gondoskodást és figyelmet igényel. Megtagadja az egyéntQl az irodalom tanulságos vagy élvezetes használatát, ezért közvetlenül nem férhet hozzá az igazi irodalom mqvészetéhez.
Az esztétikai tárgy belsQ különbségei közeget teremtenek az egyén számára ahhoz, hogy saját érzékenységének meghasonlottságával törQdjön. A mqalkotás az önmagát problémává tevQ tevékenység eszköze.
2, Az esztétikai ethosz második vonását azon módszerek teszik ki, amelyekkel az egyén aláveti magát különös követelményeknek. E szubjektummá válási módszer központi eszközeit a meghasonlott érzékenység és az elidegenedett társadalom különálló, de egymásba fonódó szóképei jelentik. A meghasonlott érzékenység arra tanít némelyeket, hogy önmagukat egy kiegyensúlyozatlan, széttöredezett belsQ lény hordozójának tekintsék. Az egyénben a kibékíthetetlen ellenséges indíttatásokként törhet felszínre az esztétikai ellentét párok: érzelem és értelem, filozófia és költészet, forma és tartalom&
3, Az etika harmadik összetevQjét a személyiségen és tapasztalatain végzett munka sajátos módszerei képviselik. Ezek elválaszthatatlanok egy igen jellegzetes személyiséggyakorlattól.
Bildung nevéhez fqzQdik az esztétikai önmqvelés. Harmóniát teremt meghasonlottságainkból és legyQzi a társadalmi ellentmondásokat. Az önfegyelem egyik módja a jóga.
A kultúra feladata kettQs: a) az érzékiséget kell megóvni a szabadság beavatkozásai ellen, b) a személyiséget biztosítani kell az érzetek hatalmával szemben.
A politikai, gazdasági és társadalmi szféra kezdettQl fogva a gyakorlat különbözQ formáinak tárháza.
4, Az ethosz utolsó összetevQje, azaz etikai létmód, amely az egyének etikai tevékenységének végcélja. Az esztétikai létezésre törekvQ egyének két összetartó célja a sokoldalú személyiség és az organikus, nem elidegenedett társadalom. Az esztétikai ethosz célja, az etikai készülQdés állapotának megteremtése. Az egyén olyan személyiséggé igyekszik válni, vagy mqvelni magát, amely majdan a végtelenségig elodázott jövQben méltó lesz a felvilágosult tudásra és cselekvésre.
Az esztétikai mqvelQdés nem racionális jellege nem érzelmességbQl fakad, hanem a közönséges megértéstQl való dialektikus visszahúzódásból.

3. Esztétika és politika
Az esztétika nem ideológia a szónak abban az egyszerq értelmében, hogy hamis tudatot terjeszt valamilyen politikai vagy egyéb részérdek parancsára.
A kritikai kultúrakutatás (hamis) elQfeltevése, hogy a megtermelt javak a valamely társadalmi osztály érdekeit szolgálják. Személyiségüket megalkothatják az irodalomolvasás és írás gyakorlatában.
Következésképpen az esztétika politikai elemzésének nem az a dolga, hogy lerántsa az álarcot a politikai uralom eme álcázott kifejezésérQl, hanem hogy feltárja, mely kontingens körülmények között kaphat helyet a politikai szférában egy kifejezetten etikai jellegq hierarchia.
Az esztétikának nincsenek olyasfajta ismeretelméleti, etikai és politikai korlátjai, amilyeneket a kritikai kultúrakutatás feltételez, tekintettel arra, hogy az esztétika se nem valamilyen tudás vagy erkölcs, se nem valamilyen politika, hanem etika. Olyan technikák és tevékenységek együttese, amelyekkel az egyének folyamatosan problematikussá tehetik tapasztalataikat, és egy esztétikai létezés szubjektumaként alakíthatják életvitelüket.

4. Genealógiai (származástan) jegyzetek
Be kell látni, hogy a személyiség etikai tökéletesítésre szorul. A szenvedélyek módosíthatók, a vélekedések pedig tisztázhatók.
A modern esztétikai ethosz jellemzQi: a befelé fordulás, a szubjektív állapotoknak szentelt figyelem, a képzelet nyújtotta élmények felerQsödése, a nyilvános látszatok semmibevétele, az önmqvelésbQl fakadó nemesség, a dialektikus gondolkodás. Köztes térben bontakoznak ki a transzcendentálissá tett etika és a személyiség önkéntes gyakorlatában való alkalmazása között.
Az egyén etikai törQdésre szorul, például ha csak szellemi, vagy csak testi oldalát tudja fejleszteni, vagy képtelen a társadalmi normákat személyes vágyaival összeegyeztetni, akkor mindez a társadalomból fakad, amelynek a politikai szerkezete képtelen az emberi akarat kifejezésére, amelyben a munkamegosztás meggátolja az ember mindenoldalú fejlQdését.
Ez megfordítva, ha a társadalom gazdasági, politikai, vagy kulturális kudarcra ítéltetett, akkor a szervezete képtelen arra, hogy kibékítse a az alapvetQ etikai ellentmondásokat, és az emberi önmegvalósítás és önrendelkezés organikus kifejezQdéseként formálja meg a társadalmat.
5. Kontingenciákra tervezés

Befejezésül, abban keressük a korlátokat, amelyekkel lehetQvé válik, hogy azok legyünk, amik éppenséggel vagyunk. Feszült viszonyról lehet beszélni, amely az esztétika, mint irodalmi szövegekhez kapcsolódva végzett etikai munka és a filológia mint ugyanezen szövegek empirikus tudománya között alakult ki. Az irodalmat minden új olvasó újként és másként ismeri meg.
A filologia megismerés, mert az igaz és hamis szférájában helyezi el tárgyat.
Nem az irodalmi mq nyitott, hanem mi nyitjuk fel örökösen az esztétika bonckésével, hogy saját magunkon végezhessünk mqtétet.
El kell fogadni, hogy a filológiát az irodalom tényleges megismerésének, amelynek nem tárgya semmilyen etikai erejq irodalom.
Az esztétikai kritikát pedig nem kell többé az irodalom magasabb rendq ismeretének tekinteni. Túl a kifejezetten vallási etikákon, ott van a társadalmi etikák sora, amelyek mind azt tanítják, hogyan alakítsuk életvitelünket családi, jogi, házastársi, szakmai, nemi, egészségügyi, stb. létünk alanyaként.
Az esztétikai ethosz viszont nem csak megtagadja, hogy kifejezett normákat írjon elQ az esztétikai személyiségnek, hanem ezt a lényt éppenséggel azzal formálja, hogy problematikussá tesz mindenfajta normatív elkötelezettséget, mert a moralizálás, az instrumentalitás vagy a didaktikusság jelét látja bennük.
A vád, hogy a gyakorlati szabályozás nem formalizálható minQségek formalizálásán alapul, túlproblematizálásnak tekinthetQ. Ez egy valaha volt esszenciális organikus társadalmat feltételez, amit csak az esztétikai ethosz hozhat vissza.
A politikai eseményeket az ember etikai tökéletlenségével való törQdés alkalmaivá alakítva elhatárolódik azoktól a kormányzati technológiáktól, amelyek a politikai tudás és cselekvés körébe vonják az eseményeket.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

01 2006-os zh 2008 26 29 5. gyakorlat algoritmus alternatív energiaforrások anyag anyagszerk architekturak asdf bikém biológia biztosítás diasor feladatgyűjtemény fotó gamf gazdaságtan hull hulladékkezelés infoii ismertető jogi és államigazgatási alapismeretek közgazdaság közoktatási rendszerek lemez magyar barok magyarország megoldások megtakarítás oxidáció összefoglaló pdf petőfi rugó sejtbiológia setting prices sűrűség szabályzás szerves tájékoztató település terminális üzleti etika valószínűség védelem vezgazd viszonyszám