Földtani alapfogalmak

Országok listájaHungaryPannon EgyetemGeorgikon Mezőgazdaságtudományi KarTermészetvédelmi mérnökiFöldtan, ásványtanJegyzetekFöldtani alapfogalmak

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fiskola jegyzettára Matematika és Természettudományi Tanszék

Gönczy Sándor

Földtani alapfogalmak
(oktatási segédanyag a földrajz szakos fiskolai hallgatók számára) Kiadja a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa Beregszász 2004 Felels szerkeszt: Gönczy Sándor "" . , . 2.
TARTALOM Elszó helyett A, Á B C, Cs D E, É F G, GY H I, Í J K L M N O, Ó Ö, P, Q R S Sz T U, Ü V, W X Z Felhasznált irodalom

Elszó helyett
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fiskolát fennállása óta jellemz lendületes és folyamatos fejldés megköveteli, hogy az oktatás színvonalának növelése érdekében saját, a helyi sajátosságokat figyelembe vev oktatási segédanyagok lássanak napvilágot. E segédanyagoknak ketts céljuk van. Egyrészt hozzásegítik a diákokat vizsgákhoz, beszámolókhoz való könnyebb, gyorsabb, eredményesebb felkészüléshez, másrészt könnyebben és kedvezbb áron hozzá lehet jutni, mint bármely más ukrán vagy magyar kiadású segédanyaghoz. A fentebb említett ketts cél megvalósítása érdekében a Matematika és Természettudományi Tanszéken megjelent Geológia cím jegyzet segédanyagaként, illetve kiegészítjeként készült el a Földtani alapfogalmak cím kiadvány. A több mint ötszáz alapfogalmat tartalmazó tananyag elssorban a Geológia cím kollégiumot hallgató diákoknak ajánlott, azonban érdekldésre tarthat számot a felvételizk, a jövend, és a már végzett, tanári állást betölt kollégák körében is.

Jó szerencsét kívánva tisztelettel Gönczy Sándor

A, Á
aa láva: durva felszín, töredezett bazaltláva folyás ( bazalt, láva) abortált riftesedés: a riftképzdés megrekedése a kezdeti stádiumban hosszabb földtörténeti idn keresztül (1-10 millió év). Az ~ tipikus példája a Rajna-árok. abszolút kor (években kifejezett kor): a radioaktív izotópok bomlásának ismeretében a maradék és átalakulási végtermékének mért mennyisége alapján az ásvány kristályosodásának kora meghatározható. agglomerátum (lat. agglomerare = szorosan egymáshoz nyomódni): konszolidálódott vegyes szemcseösszetétel vulkáni eredet kzet, amelyben a szögletes vulkáni törmelékes anyag lapillikbl és hamuból álló mátrixba vannak ágyazódva. agglutinát: vulkanológiában összesült vulkáni eredet salak ( agglomerátum). agyag: kémiai agyag, mechanikai agyag. agyagásvány: kémiai mállásból származó rétegszilikátok (pl. kaolinit, illit, montmorillonit). akkréciós prizma: a szubdukciós övekben felhalmozódó és a kontinensre, ill. a vulkáni szigetívre tektonikusan feltolódó ároküledékek. Anyaguk óceán-aljzati üledékek, óceáni kéregmaradványok, a vulkáni szigetív lepusztulási termékei, alárendelten kontinentális eredet hordalékok. aktív kontinensperem: az orogén övek képzdési helyei (pl. Cirkumpacifikushegységrendszer), ahol többek között lejátszódik a vulkáni szigetív képzdés, a szeizmikus és vulkáni aktivitás. aktív lemezszegély: litoszféralemezekben ébred húzási és nyomási feszültségek okozta szétnyílásos ( riftesedés) vagy ütközéses és alátolódásos ( szubdukciós) területek. aktuálgeológia: a jelenkori (recens) földtani folyamatokkal foglalkozó tudományág. alaphegység: a paleozóos, mezozóos, vagy annál idsebb, részben vagy teljesen átkristályosodott kzetekbl álló kéreg, amely már átesett egy vagy több orogén fázison (pl. Ny-i Alpok kristályos vonulatai, Máramarosi-masszívum) aleurit (gör. aleuron = liszt): kzetliszt. aleurolit (gör. aleuron = liszt, lithosz = k): az aleurit (iszap) kzetté vált változata. alkáli széria: olyan magmás kzetnevezéktani egység, ahol a CaO+MgO < Na2O+K2O. Aszerint, hogy a Na2O nagyobb vagy kisebb a K2O-nál, különíthetünk el nátron- (Atlantikum, K-Afrika, Azori-, Kanári-szigetek) és káli (Mediterráneum) alprovinciákat. alkalmazott földtan: a klasszikus földtan eredményeit gyakorlati feladatok megoldására felhasználó geológiai tudományterületek összessége. Ide tartozik, pl. a vízföldtan, teleptan (pl. szénhidrogénföldtan, ércföldtan, bauxitföldtan), bányageológia, építésföldtan, óceángeológia, agrogeológia, gazdaságföldtan, környezetföldtan stb. álló red: olyan red, amelynek redtengelye függleges. Olyan esetekben alakul ki, amikor

az üledéket meggyr erk mindkét irányból közel azonos mértékben hatnak. allochton (gör. allasz = másként, khthón = föld): a képzdés helyérl elszállított anyag (pl. allochton takaró, vagy allochton kövület). Alpi-Európa: Neo-Európa. általános földtan: klasszikus földtan. AMF-diagram (Wager-Deer diagram): magmás kzetek kzetkémiai vizsgálatánál használt háromszög-diagramos ábrázolási módszer, ahol a felemösszetétel oxidosan kifejezett értékeit 100 %-ra számítva három-három értéket (A, M, F) képezünk és ábrázoljuk. Így minden konkrét kzetmintának egy adott pont felel meg a háromszögdiagramban. Az A = Na2O + K2O, az M = MgO, az F = FeO + Fe2O3. amfibol: a fkristályosodási fázisra jellemz, rombos vagy monoklin rendszer szalagszilikát ásvány. anchimetamorfózis (gör. ankhi = közel): nagyon kisfokú regionális metamorfózis megnevezése. Ez a fázis vezet át a kzetképzdésbl (diagenezisbl) a metamorfózisba, így anyagában nagy mennyiségben vannak jelen a kiindulási anyag ásványai és rendszerint még felismerhet az eredeti struktúra is. Ezért az így létrejött kzetek megnevezésekor megrizzük a kiindulási kzet nevét, de azt meta- eltaggal látjuk el, (pl. metavulkanitok, metahomokkövek). andezit: neutrális kiömlési kzet. A diorit kiömlési változata. Tartalmaz piroxént, amfibolt esetleg biotitot és bázisos ill. semleges földpátot. anizotrópia: kristályráccsal rendelkez anyagoknak az a tulajdonsága, hogy az egyes irányokban az eltér rácspontsrség miatt a fizikai tulajdonságaik (pl. vezetképesség, keménység stb.) is irányonként változnak egyazon kristályon belül. anteklízis: táblás területeken epirogén ( epirogenezis) mozgások következtében kialakult, nagy kiterjedés, de enyhe hajlásszög szerkezeti kiemelkedések, felboltozódások. antiklinális (gör. antiklinein = széthajolni): redboltozat. antiklinórium: több kisebb antiklinális együttesébl álló összetett gyrdési boltozat. Legegyszerbben úgy képzelhetjük el, mint egy ívbe görbített hullámvonalat, amelynek megmarad a hullámossága. aplitok: fleg gránitos kzetek, ritkábban bázisos és semleges intruzívumok ( intrúzió) elkülönült, megváltozott összetétel peremi telérkzete. Gránitok esetében magas kvarc- és földpáttartalom jellemzi ket. Szövetük aprókristályos, színük világos. apofíza: intruzív ( intrúzió) tömegekbl kiágazó dájkok szeszélyes, változatos alakú és méret elágazó nyúlványainak neve. archaikum (sid): a Föld keletkezésétl számítva (4,6 milliárd év) 2,5 milliárd évig tartó földtörténeti idszak. arenit: 0,06-2 mm közötti laza törmelékes üledék (homok). arkóza: olyan rövid szállítási távolságra utaló homokkfajta, amelynek szemcséi között az uralkodó kvarc mellett több mint 25 % földpát is található. ártéri üledékek: árvizek idején az árterekre kisodródó, mm-cm vastagságban leüleped agyag, kzetliszt, finomhomok és sok szerves eredet, fleg növényi törmelék. ártufa (ignimbrit): Marshall P. (1935) így nevezte el a vulkáni lejtkön nagy sebességgel lezúduló gomolygó, izzó piroklasztit árakat. ásvány: általában szilárd, nagyobbrészt kristályos szerkezet meghatározott vegyi összetétellel rendelkez természetes anyag. Genetikailag lehet magmás, üledékes és metamorf ásvány.

ásványtan: a természetes eredet ásványok vizsgálatával, jellemzésével, képzdési körülményeivel foglalkozó geológiai tudományterület. asszimiláció (lat. assimilatio = hasonulás): a földkéregben felnyomuló magma annak egy részét magába olvasztja, asszimilálja. asztenoszféra: kissebesség öv. áthatolási iker (penetrációs iker): amelynél a két ikresed kristály mintegy egymáson keresztülhatolva képzdik (pl. pirit ún. vaskereszt ikre). áttolt red: takaró red. aulakogén: ids átkristályosodott kéregrészek kisív süllyedéke, amit fiatalabb üledékek fedhetnek be. autochton (gör. autosz = maga, khthon = föld): a keletkezési helyén maradt képzdmény jelzje, röviden: helyben maradt. autoklaszt: lávából keletkez saját anyagú törmelékes kzet.

B
balos vet: jobbos és balos vet. batolit (gör. bathosz = mélység, lithosz = k): mélytömzs. bazalt: vulkáni eredet, bázisos kzet, a gabbró kiömlési változata. Tartalmaz olivint, piroxént, esetleg amfibolt és bázisos plagioklászt. bazanit: eredetileg a bazaltot nevezték így, az Asszíriai Basan város nevébl származtatva. bázisos kzetek: olyan magmás kzet, amelynek az SiO2 tartalma 48 %-nál kevesebb (pl. gabbró, dolerit, bazalt). bels erk (endogén erk): ide soroljuk a radioaktív elemek bomlásából származó bels ht és a gravitációs ert. Benioff-zóna: a szubdukció síkja. A földrengések hipocentrumai által kijelölt felület, amely mentén az óceáni kéreg más kéregdarabok alá bukik és ott beolvad. bilaterális vergencia: orogén területek ( orogenezis) takarókba rendezd, gyrd üledékekre ható, különböz irányú erhatás következtében kialakuló kétirányú vergencia, kétirányban történ mozgás. biotit: vas-magnéziumcsillám. Monoklin prizmás rétegszilikát ásvány. Kémiai összetétele K(Mg,Fe)3(Al,Fe)Si3O10(OH,F)2.). bipiramis (v. dipiramis): a piramisok jellemz szimmetriaelemei mellett vízszintes szimmetriaelemek is megjelennek. biszfenoidok (gör. szfén = ék): ketts ék. Ha egy "c" tengelyhez viszonyított fels és alsó szfenoidot egymáshoz képest elforgatunk, akkor bi- (vagy di-) szfenoidot kapunk. A biszfenoid lehet rombos és tetragonális rendszer. Bowen-féle kristályosodási sor: a normál magma f tömege 900-700 °C közötti hmérsékleten kristályosodik ki. Egyidejleg olyan színes és színtelen szilikátos alkotók kristályosodhatnak, amelyek egy adott hmérsékleten egyensúlyban vannak egymással, az olvadék kovasav tartalmával, ill. az adott intevallumban együttesen érik el a kiválási hmérsékletüket. A színes alkotók a szerkezeti rendezettség növekedése szerinti sorrendben diszkontinuálisan követik egymást a sziget szilikátoktól a tektoszilikátokig. A sor színes tagjai az olivin Fe-Mg-piroxén Ca-Mg-piroxén amfibol biotit. Ha a magma kovasav tartalma meghaladja a 48 %-ot, megjelennek a

plagioklászok és az olvadék hlése és vele járó savanyodása közben folyamatosan egyre nagyobb SiO2 tartalmú (savanyúbb) plagioklászok válnak ki (anortit albit), folyamatos elegysort képezve. Kisebb eltolódással ugyancsak folyamatos elegysort alkotva kristályosodnak a káliföldpátok (Kszanidin, anortoklász). Az olvadékból fokozatosan tnnek el a színes alkotók, gyarapodik a színtelen, ill. kovasavban telített ásványok mennyisége. 63 % SiO2 tartalomnál a kovasav már olyan mennyiségben dúsul, hogy megjelenik önálló ásványa, a kvarc. breccsa: 2-200 mm átmérj, szögletes darabokból álló kzettörmelék, amelyet kötanyag cementál össze. buntsandstein (tarkahomokk): az alsó-triász megnevezése a Germán-medencében.

C, Cs
cementációs zóna: oxidációs-cementációs zóna. centrális vulkanizmus: a vulkáni kitörés egy központból, ún. kürtbl történik. centrolabiális vulkanizmus: a vulkáni kitörési központok egy törészónához kötdnek (pl. mélytöréshez, hasadékhoz, kontinentális rifthez). Conrad-féle felület (V. Conrad, német geofizikus után): a földkéreg alsó "bazaltos" és fels "gránitos" rétegének határa 5-15 km mélységben. csoportszilikátok (szoro-szilikátok): legegyszerbb esetben két (SiO4) tetraéder kapcsolódik össze egy közös O2- ion révén. Három, négy vagy hat (SiO4)4- tetraéder oxigénnel való összekapcsolódásával gyrk alakulnak ki. A gyrket kationok (pl. Al3+, Be2+, Ca2+, K+, Na+, Mg2+, Fe2+ stb.) kapcsolhatják össze, gyakran oszlopos szerkezetté (pl. berill, turmalin).

D
dacit: savanyú kzet, a granodiorit kiömlési változata. Tartalmaz amfibolt, biotitot, esetleg piroxént, savanyú plagioklászt, káliföldpátot és kvarcot. dagadókúp: savanyú, sr magmából keletkez, meredek falú, gyakran domború lejtkkel jellemezhet, nagyobb magasságú, kisebb alapterület vulkáni forma. dájk (ang. dike = telér): telér. deltaüledékek: sok hordalékot szállító, kis esés folyók tengerparti torkolatánál lerakódó agyagos, kzetlisztes összetétel üledék. diabáz: dolerit. diaftorézis: retrográd metamorfózis. diagenezis (gör. dia = után, geneszisz = keletkezés): kzetté válás. Az üledékek tömörödését, víztelenedését, cementálódását értjük alatta (pl. mésziszap mészk, homok homokk stb). diaklázis (gör. dia = után, klaszisz = széttörés): olyan kzethasadék, repedés, amely mentén a szétvált kzetfelületek nem mozdulnak el egymáson. diapír: a fedrétegeit részben áttör, részben felboltozó kzettest (pl. óceánközépi hátság, Aknaszlatinai sódiapír). differenciáció (lat. differentia = különbség): a magmás kzettan és geokémia értelmezése szerint az a folyamat, amikor a köpenybl származó (ún. anya-) magma fizikai-kémiai állapota megváltozik, belle részmagmák különülnek el hmérséklet, nyomás, srség, illótartalom stb. szerint.

digir: gir. dilatáció: az ásványokban és kzetekben a hmérsékletváltozások hatására bekövetkez térfogatváltozás, amely kzetaprózódást idéz el. dinamometamorfózis: abban az esetben beszélünk ~-ról, ha a metamorfózis során a nyomásnak jut nagyobb szerep. dinamotermális metamorfózis: regionális metamorfózis. diorit: semleges ( neutrális kzet) mélységi magmás kzet. Tartalmaz piroxént, amfibolt, biotitot és bázisos földpátot. dipiramis: bipiramis. diszfenoid: biszfeniod. diszkordancia (lat. discordans = nem összehangolt): rétegek zavart, nem egyenletes, rendszerint nem párhuzamos települését jelenti. Megkülönböztetünk szögdiszkordanciát és eróziós diszkordanciát. diszlokáció: a földkéregben létrejöv deformációk, törések ( vet) menti elmozdulások. divergencia: a geológiában a távolodó litoszféralemezek mozgására értik (pl. riftesedés). Az slénytanban azt a jelenséget nevezik így, amikor egy közös stl a környezeti tényezk hatására többirányban induló fejldés fajkeletkezéshez vezet. divergens lemezszegélyek: divergencia. dolerit (diabáz): a bazalt szubvulkáni ( szubvulkáni kzet) változata. dóma (gör. tet): a sátortethöz hasonlóan összehajló, közös élben metszd, egybevágó lappár, amely tükörsík szerint tartozik össze. Névadó osztályán, a monoklin dómás osztályán ( monoklin rendszer) kívül a rombos piramisos osztályban ( rombos rendszer) fordulhat el, más nyílt kristályformákkal kombinációban. dlés-csapás: egy földtani folyamat során létrejött sík (pl. egy réteglap, v. vetsík) térbeli helyzetének megadásához szükséges két, fokban megadott érték (adat) neve. A dlés (szög) az adott sík és a vízszintes (sík) között bezárt (legnagyobb) szög, a dlés iránya ennek az É-i iránytól az óramutató járásával egyez irányban mért szöge (földrajzi azimutja). A csapás (irányt) ebbl úgy kapjuk meg, hogy vagy hozzáadunk vagy, levonunk 90°-ot, azaz a csapás (irány) merleges a dlés (irány)-ra. Csapásirányban a dlés szög 0°. dörzsbreccsa (milonit): a szerkezeti mozgások során az egymáson elmozduló kzettömegek súrlódó felületén létrejött 2-200 mm átmérj, szögletes darabokból álló kzettörmelék.

E, É
effúzió (lat. effusió = kiömlés): a magma felszínre ömlése. elemhelyettesítés: az ásványok térrácsaiban foglalt elemek helyettesíthetik egymást abban az esetben, ha hasonló az ionrádiuszuk és az ionizációs feszültségük (pl. K+, B2+, Pb2+). elemi cella: a kristály legkisebb olyan egysége, amely még magán viseli a kémiai összetétel és a kristályszerkezet fbb jellemzit. elemz földtan: klasszikus földtan. elkristályosodás: a magmás ásvány- és kzetképzdés els szakasza 900 °C és 1400 °C között. enantiomorf kristályosztályok: azokat a kristályosztályokat soroljuk ide, amelyeknek csak girjeik vannak.

endogén erk: bels erk. eocén (gör. eósz = hajnalpír, kainosz = új): a kainozoikum harmadidszakának egyik kora. 56,5 millió évvel ezeltt kezddött és 33,7 millió évvel ezeltt ért véget. epicentrum (gör. epi = fölött, lat. centrum = középpont): a földrengések földfelszíni központja. epikontinentális tenger: olyan sekélytenger, amely a tengerelöntés ( transzgresszió) során a szárazföld egy részét elárasztja. epimetamorfózis: a regionális metamorfózis kis nyomású és hmérséklet szakasza. A nyomás irányított, ezért kezdd, de már fejlett palásodás figyelhet meg. epirogenezis (gör. épeirosz = szárazföld, geneszisz = keletkezés): G. K. Gilbert óta (1890) a kontinentális kéregrészek nagy területre kiterjed, lassú süllyedését és emelkedését értjük alatta. Ids masszívumok ( smasszívum), táblás területek, pajzsok területén jellemzek. érintkezési (juxtapozíciós) iker: az ikresed egyedek ( ikresedés) valamelyik lap mentén egymáshoz nnek. Pl. a spinell oktaéderek (111) lap szerinti mellénövési ikre, vagy a gipsz (100) szerint összentt fecskefark alakú ikerkristálya. eróziós diszkordancia: egy terület átmeneti kiemelkedése és lepusztulása, majd visszasüllyedése következtében alakul ki. Eskola-féle fáciesek: P. Eskola finn geológus 1938-ban alkotta meg a magmás ( magmás kzet) és metamorf kzetekre ( metamorfózis) egyaránt érvényes ásványfácies ( ásvány, fácies) elvet. Eszerint adott kémiai összetétel, nyomás és hmérséklet mellett csak egyféle ásványos összetétel kzet képzdhet, attól függetlenül, hogy milyen eredet a kiindulási kzet ásványos összetétele. (pl. gneisz képzdhet agyagból, földpátos homokkbl is, mivel ezek vegyi összetétele hasonló). eugeoszinklinális: óceáni üledékgyjt, amely a szubdukciós zónában kialakuló mélytengeri árokra és ennek óceáni környezetére terjed ki a vulkáni szigetívek nyíltvízi (küls) oldalán. evaporitok (sókzetek): sós tavakban, lagúnákban, a tengerbl lefzdött öblökben fokozatos bepárlódás során, kizárólag kémiai úton létrejöv üledékes kzetcsoport. exogén erk (gör. exon = kívül, geneszisz = keletkezés): küls erk. explózió: a heves, robbanásos vulkáni kitörések neve, amely fleg savanyú, viszkózus és gázdús lávák ( láva) felszínre kerülését jellemzi. explóziós index: ha a kitörési termékek mennyiségét az összes vulkáni anyagmennyiséghez viszonyítjuk és 100-zal szorozva százalékosan fejezzük ki, akkor megkapjuk egy adott vulkán ~ét (Ei). extrabazinális üledék (extra=kívül): az üledékgyjt medencékbe kívülrl beszállítódott ásvány- és kzetszemcsék.

F
fácies (lat. facies = arc): olyan ásvány- és kzettani jellemzk összessége, amely a vizsgált objektum keletkezési körülményeire is utal, vagyis egy adott fáciesbe tartozó kzetek azonos földtani körülmények között képzdtek. Használják a földtörténeti fejldés során kialakult lokális élhelyekre is. fedhegység: az alaphegységre települt fiatalabb kzetösszletek összefoglaló neve. fekv red: olyan red, amelynek redtengelye közel vízszintes. Abban az esetben alakul ki, ha a különböz irányból ható erk egyike jóval nagyobb mérték, mint a másik.

feltolódás: 45°-nál meredekebb dlés tektonikai sík, amely mentén az egyik kzettömeg a másikra rátolódik. fenokristály: kiömlési kzetek mátrixába beágyazódó látható méret, jó alakú kristályok. ferde red: olyan red, amelynek redtengelye dlt. Különböz mérték nyomóerk hatására jön létre. filloszilikátok: rétegszilikátok. fizikai mállás: mállás. flis: svájcban használatos fogalom, folyásra hajlamos kzetet jelent. Vegyes összetétel, rosszul osztályozott, változó szemcseméret, törmelékes üledékek, amelyek az orogén övek kiemelkedésének tektogén szakaszában ( tektogenezis) gyorsan pusztulnak le és hordódnak be a szegélyez tengerekbe, ahol összegylve, zagyárakat (turbidit) képeznek. Jellemz rá a gradáció. flisvályú: olyan sekély- és mélytengeri üledékképzdési környezetek, amelyekben flis és flisjelleg üledékek halmozódhatnak fel. forgástengely: gir. formáció (lat. formatio = képzdés): térképezhet méret litosztratigráfiai alapegység, amely a földtörténet egy szakaszában meghatározott körülmények között keletkezett kzetösszletet jelent. forró folt (ang. hot spot fordításából): a pozitív termikus anomália területei, amelyeket felfelé irányuló köpenyáramlások idéznek el átégetve a fölöttük lév kéregrészeket. (pl. Hawaii szigetek, Kilimandzsáró vulkáncsoport). fosszília: megkövesedett állapotban fennmaradt smaradvány. felemek: a földkéreg kzeteinek 99,6 %-át alkotó 8 elem összesített neve. Ezek: O = 46,4-47,0 %, Si = 28,15-29,5 %, Al = 8,23-8,05 %, Fe = 4,65-5,63 %, Ca = 2,96-4,15 %, Na = 2,09-2,50 %, K = 2,50 %, Mg = 1,87-2,33 %. fkristályosodási fázis: az 1200-700 °C közé es magmás ásvány- és kzetképzdés ( magma) szakasza, melynek során kiválnak a magma f tömegét adó kzetalkotó szilikátok ( kzetalkotó ásványok). földkéreg: földünk legfels, szilárd, ásványokból, kzetekbl, álló része, amelyet az alatta lév köpenytl a Mohorovici-féle szeizmikus törési felület választ el. földköpeny: a kb. 30 km mélységben húzódó Mohorovici (Moho) felület és a kb. 2900 km mélyen húzódó Gutenberg-Wiechert felület közötti földöv földmag: felszíntl számított 2900 km mélységben húzódó Gutenberg - Wiechert felületen belül elhelyezked földöv. földpátok: a magmás kzetek f kzetalkotó ásványai ( kzetalkotó ásványok) közé tartozó vázszilikátok. Ezek a legfontosabb színtelen alkotók. Két csoportra, plagioklászokra és káliföldpátokra lehet osztani ket. földrengés: a kzetlemezekben ( litoszféralemez) a lemezek mozgásának hatására történ hírtelen kioldódó elmozdulások. ~ létrejöhet riftesedés, szubdukció, obdukció, földalatti üregek beszakadása, vulkánkitörés stb. következtében. fumarola (lat. fumus = füst, gz): vulkáni utómködésnek egy olyan típusa, amely kb. 200 °C-os vízgzt szolgáltat.

G, GY

gabbró: bázisos mélységi magmás kzet. Bázisos plagioklászt, amfibolt, piroxéneket és olivint tartalmaz. gejzír (izlandi, geysa = vadul áramlani): geotermikusan aktív ( geotermikus energia) területek látványos, felszök viz hévforrásai. Általában a kzetek repedésrendszerében tárolódó, geotermikusan felftött, csapadékeredet víz. A gejzír nyílása alatti üregrendszerben lév felszín alatti vizet a forró vulkáni kzetek vagy a hfeláramlás felmelegítik. Mivel az alsó vízrétegekre a fölötte elhelyezked vízoszlop ers nyomást fejt ki, a víz 100 °C fölött kezd forrni. A túlhevített víztömeg robbanásszeren megy át gzállapotba (pl. Yellowstone Nemzeti Park, Kamcsatka, Új Zéland). geokémia: a geológia viszonylag fiatal tudományága, amely a Föld kémiai összetételével, az elemek dúsulásának és eloszlásának vizsgálatával foglalkozik. geológia (földtan): a Föld bels szerkezetét, fejldését, a Földre ható erket, és a Föld történetét tanulmányozó tudomány. geoszinklinális: olyan nagy méret üledékgyjt amelyben szárazföldi, tengeri és óceáni eredet üledékek halmozódnak fel. geotektonika: elssorban a szerkezeti földtanhoz köthet tudományterület, amely a földi méret szerkezetek felépítésével, mozgásával és az ebbl következ alakváltozásokkal foglalkozik ( litoszféralemez). geotermikus energia: a Föld bels öveiben radioaktív anyagok bomlása útján képzd és a világr felé kisugárzódó hmennyiség. gir: forgási szimmetriatengely. Olyan képzeletbeli tengely, amely körül a testet 360°-al körbeforgatva a kiindulási képet (pl. lap, lapegyüttes, élek, szögek) egybevágó módon ismétldni látjuk. Attól függen, hogy hány fokonként kerül a kép önmagával "fedésbe", megkülönböztetünk 2 (digir, 180°), 3 (trigir, 120°), 4 (tetragir, 90°) és 6 (hexagir, 60°) érték forgástengelyeket. giroidok: összetett szimmetriaelemek, amelyek forgatás és inverziós pont szerinti tükrözés kombinációjával állnak el. Megkülönböztetünk inverziós trigiroidot és inverziós tetragiroidot. Trigiroiddal létrehozott legjellemzbb formák a trigonális romboéderek és szkalenoéderek (pl. kalcit, dolomit), míg tetragiroid szerinti legjellemzbb formák a tetragonális biszfenoidok és szkalenoéderek (pl. kalkopirit). globáltektonika: a litoszféralemezek mozgásával, a kontinensek és a pólusok vándorlásával, és e jelenségek okaival, formáival, következményeivel foglalkozó tudomány. gneisz: a mezo- és katametamorfózis során kialakult üledékes (paragneisz) vagy magmás (ortogneisz) eredet metamorf kzet ( metamorfózis, üledékes kzet, magmás kzet). gradáció (lat. fokozatos átmenet): a flisképzdés folyamán képzd zagyárak lezúdulásakor az anyag szemcseméret szerint differenciálódik. Minden ilyen zagyárból egy-egy réteg képzdik, ahol egy rétegen belül meg lehet figyelni egy fokozatos szemcseméret finomodást alulról fölfelé. gránit: savanyú mélységi magmás kzet. Tartalmaz amfibolt, biotitot, kvarcot, káliföldpátot és savanyú plagioklászt ( I-típusu gránit, S-típusú gránit). granodiorit: savanyú mélységi magmás kzet. Jellemz rá, hogy a színtelen alkotók között gyakoribb a plagioklász földpát, mint a káliföldpát, színtelen alkotók közül jellegzetes még a kvarc. Színes alkotók közül az amfibol és a biotit uralkodik, megjelenik benne piroxén is. Gutenberg-Wiechert-határfelület: a földköpeny és a földmag közötti határfelület 2900 km mélységben. gyrt övek: olyan orogén területek ( orogenezis, orogén övek), ahol a nyomóerk gyrdéseket hoznak létre.

H
haránttelér ("sheeted dykes"): szubvulkáni ( dolerites) telérraj az óceáni ofiolit sorozatban. harmadidszak: a kainozoikum els idszaka. 65 millió évvel ezeltt kezddött és 2,4 millió évvel ezeltt fejezdött be. Két részre szokták bontani paleogénre és neogénre. A paleogénbe három kor tartozik: a paleocén, az eocén és az oligocén; a neogénbe pedig kett: a miocén és a pliocén. hasadékvulkánosság: olyan vulkántípus, ahol az izzó szilikátolvadék egy hasadék mentén (pl. óceánközépi hátság) jut a felszínre. Hawaii-vulkán típus: a forró foltokhoz kapcsolódó gázszegény bazalt lávát szolgáltató effúzív ( effúzió) vulkántípus (pl. Kilauea, Mauna Loa, Hekla). hegységi gyökérrégió (orogén gyökérrégió): a hegységképzdés során a hegyláncok felgyrdésekor a mélyszintben képzdött, illetve korábban, más hegységképzdési fázisban képzdött, vegyes eredet és összetétel, általában metamorfizálódott képzdmények. hegységképzdés: orogenezis. hemiéderes kristályosztályok: a feles kristályosztályok ( hemimorf, enantiomorf, paramorf, másodfajú feles) összefoglaló megnevezése. A holoéderes kristályosztályokhoz képest csökkentett szimmetriát mutatnak és a maximálisan összetartozó lapok száma fele annyi, mint a holoéderes osztályban. hemimorf kristályosztályok: azokat a hemiéderes kristályosztályokat soroljuk ide, amelyeknek csak függleges szimmetriaelemük van, és függleges girjük poláris. Hercíni Európa: Mezo Európa. heteropikus fácies: oldalirányban érintkez, egymásba fogazódó, egyidej, de eltér környezetben létrejött üledékek. Például egy sekélytengeri környezet üledéke és egy vele összefügg lagúnarendszer üledéke egymással heteropikus fáciest alkot. hexaéder (kocka): a szabályos (thesszerális) kristályrendszer (100) index ( Miller index) lapjából képzett zárt kristályforma, amely 6 db négyzet alakú, egymásra merleges lapból áll. hexagir: gir. hexagonális rendszer: hidrosztatikus nyomás: minden irányba ható nyomás. hipocentrum: rengésfészek. holoéderes (teljes szimmetriájú) kristályosztályok: azokat a kristályosztályokat nevezzük így, amelyek a legmagasabb szimmetriát mutatják, illetve az adott rendszeren belül a legnagyobb lapszámmal rendelkeznek. holokristályos szövet (gör. holo = teljes, egész): a mélységi és szubvulkáni magmás kzetanyag szövete ( mélységi magmás kzet, szubvulkáni kzet), amely a lassúbb lehlés miatt teljes egészében kikristályosodik. horszt: sasbérc. horzsak (habk, tajtékk): a srn folyós savanyú lávából a felszínközelben felszabaduló gázok és gzök gyakori robbanásainak következtében szétszóródó lávadarabok repülés közben megnyúlnak és felhólyagosodnak, világos szín, porózus, savanyú piroklasztitot alkotva. hot spot: forró folt. hanomália: környezetéhez képest, negatív v. pozitív irányba eltér hmérséklet.

I, Í
identikus pontok: a kristályrács azonos érték, egymással felcserélhet pontjai. idiomorf ásványok: ép, saját alakjában fejld ásványok. ignimbrit (lat. ignis = tz, nimbus = felh): ártufa. ikersík: olyan kristálylap, amely mentén két ikresed kristály ( érintkezési iker, áthatolási iker) tükörképi helyzetben összen, de nem morfológiai tükörsík. ikertengely: olyan képzeletbeli egyenes, amely mentén egy kristály 180°-os elforgatási helyzet ikeregyede vele összen, de nem lehet páros érték gir. ikresedés: azonos ásványok egyes kristályainak összenövése ( áthatolási iker, érintkezési iker, poliszintetikus iker). inoszilikát: láncszilikát. intermedier magmás kzet: neutrális kzet. intrabazinális üledékek: az üledékgyjt medencén belül képzd kémiai és/vagy biogén kiválások (pl. karbonátos kzetek, sókzetek, tzkövek, vasas, mangános és foszfátos üledékek illetve a szénkzetek és szénhidrogének). intramontán medencék: hegységvonulatok között kialakult, rendszerint töréses eredet kismedencék amelyek alakjuk, méretük szerint is különböznek a hegységképzdés során képzd, hosszan elnyúló üledékgyjt vályúktól (pl. Ilosvai-medence). intrúzió: a földkéregbe 2 km-nél mélyebben benyomuló magma. inverziós tetragiroid: tetragir szerinti forgatás és invertálással ( inverziós pont) nyert összetett szimmetriatengely. inverziós trigiroid: trigir szerinti forgatás és invertálással ( inverziós pont) nyert összetett szimmetriatengely. inverzióspont: szimmetriaközpont. iszapvulkán: megkülönböztetünk meleg és hideg ~-t. A meleg iszapvulkánok vulkáni utómködések gázkiáramlásainak helyén a feltör gázok, vizek átáztató hatására finomszemcsés üledékek felszínén iszapfortyogók alakulnak ki, amelyek külsre a kráterekben felbugyogó lávára emlékeztetnek (pl. Pokolsár Erdélyben). A hideg iszapvulkánok v. iszapfortyogók nincsenek kapcsolatba a vulkánossággal. Mködésüket a talaj szerves anyagainak bomlásából származó szénhidrogén, szén-dioxid, kén-hidrogén és metán vizenys laza talajban való feltörésének köszönhetik. I-típusú gránit (I=igneous): magmás kzetek részleges újraolvadásának terméke. íveltéri terület: a vulkáni szigetív és a mélytengeri árok közötti terület, amely minimum 100 km széles. ívközi medence (sziallikus ívközi medence): az orogenezis során a hegységképzdésben gyakran a kontinensperemekrl leszakadó mikrolemezek is részt vesznek, amelyek abszolút v. relatív értelemben medence jellegek (pl. Kárpát-medence, Iráni-fennsík). ívmögötti medence: a vulkáni szigetívek és a kontinens közötti, gyakran óceáni aljzatú terület (pl. Ohotszki-medence, Japán-tenger, Dél-Kínai-tenger). izomorfia (gör. izosz = egyenl, morfé = alak): a külsleg azonos, de kémiai összetételükben különböz ásványok izomorfok. izopikus fácies: a különböz korban, de azonos típusú környezetben lerakódó üledékek megnevezése.

izosztázia (gör. iszosz = azonos, sztaszisz = állás): a litoszféra és a földköpeny közötti egyensúlyi állapot. A litoszféra különböz vastagságú lemezei ( litoszféralemez) úsznak a képlékeny asztenoszférában, nagyobb részükkel bemerülve abba. Ezzel a jelenséggel magyarázzák azt, hogy a kontinensek és a magashegységek alatt a kéreg jóval vastagabb (30-70 km), mint az óceánok alatt (5-11 km). izotrópia: az irány szerint egyenl fizikai tulajdonságokkal rendelkez ásványok izotrópok ( szabályos rendszer és amorf anyagok).

J
jobbos és balos vet: szerkezeti törések mentén horizontálisan ellenkez irányba elmozduló két tömeg mozgási iránya szerinti osztályozott vettípusok. Ha felülrl nézve a vett a két oldal úgy mozog, mintha az óramutató járásával megegyez lenne, akkor jobbos vetrl beszélünk. Ellenkez esetben balos vetnek nevezzük. juxtapozíciós iker: érintkezési iker.

K
kainozoikum (új állati id): 65 millió évvel ezeltt kezddött és a mai napig tartó földtörténeti id. Harmad- és negyedidszakra szokták bontani. kaldera (sp. = katlan, üst): vulkánok kúpján lév, beomlással vagy robbanással képzd nagyobb, katlanszer mélyedés (pl. Mount St. Helens, Vezúv). Kaledóniai-Európa: Paleo-Európa. káliföldpátok: savanyú kzetek egyik legfontosabb alkotója, vázszilikát. Ide tartozik többek között az ortoklász, szanidin, adulár stb. katametamorfózis: nagyobb felszínalatti mélységben, nagy nyomás (p) és hmérséklet mellett bekövetkez kzetátkristályosodás, ahol a hidrosztatikus nyomás túlsúlyba került a stressz nyomással szemben, ezért fokozatosan eltnik egyes metamorfitok szerkezeti-szöveti irányítottsága, s jellemzvé válik az izometrikus megjelenés. kémiai agyag: a kzetek kémiai mállásából képzd agyagásványok (pl. montmorillonit, illit, kaolinit) által alkotott agyagkzetek (pl. bentonit, kaolin). kémiai mállás: mállás. keresztrétegzés: áramló vízbl vagy levegbl kiüleped kzetliszt és homok, ferde helyzet, az áramlás irányába dl rétegeinek megnevezése. kettstörés: az anizotróp anyagok ( anizotrópia) optikai tulajdonsága, amely során a behatoló fehér fény sugara két sugárra bomlik. Egyikük az ordinárius (rendes) sugár követi a fizikából ismert Snellius-Descartes-féle törvényeket, míg a másik az extraordinárius (rendellenes) sugár nem. kiömlési kzet: olyan porfíros szövet, kiömlési magmás kzet, mely izzón folyó szilikátolvadékból, a felszínen vagy közvetlenül a felszínközelben kristályosodik ki jellegzetes vulkáni formákat alkotva. kissebesség öv (asztenoszféra): a földköpeny képlékeny állapotú gömbhéja, amely a felszíntl számított 75 és 250 km közötti mélységben található. kiszorítási pszeudomorfóza: az eredeti alak megtartása mellett új ásvány keletkezik úgy, hogy az eredeti ásvány anyaga teljesen eltávozik, az eredeti és új ásvány között nincs kémiai összefüggés. klasszikus földtan (általános földtan, elemz földtan): a geológia egyik legnagyobb, átfogó

tudományterülete, amely a Föld komplex anyagi fejldésének általános folyamataival, ezek elemzésével és törvényszerségeivel foglalkozik klivázs: alacsony és közepes nyomású metamorfózis következtében keletkezett irányított elválási felületek, amelyek nem az átkristályosodás hatására alakulnak ki. konglomerátum (kavicsk) (lat: conglomerare = összegyrni, összetekerni): durvaszem, legömbölyített, 2-200 mm-es átmérj, kavicsok cementálódásával létrejöv törmelékes üledékes kzet. konkordáns rétegzettség: az üledékes kzetek által alkotott rétegek egymás utáni, megszakítás nélküli települését nevezik ~nek. kontakt metamorfózis (termál metamorfózis): a felnyomuló magmatömegek szegélyén az általuk közvetített hhatás miatt a beágyazó környezet metamorfizálódik. kontamináció (lat., contaminare = beszennyezdni): leggyakrabban magmás kzetek képzdésével kapcsolatban használják, amikor a magma kölcsönhatásba lép környezetével s abból magába szed részeket, de tökéletesen nem keveredik vele. kontinentális lejt: a kontinentális és óceáni litoszféralemezek átmeneti zónája, amely a selfek max. 200 m mély vízborítású peremétl átlag 2500 m mélységig az óceáni medencék felé lejt. Lejtése 4-7°, de néha 40-45°-os is lehet. Szélessége rendszerint kisebb, mint 200 km. kontinentális vulkánosság: vulkanizmus kontinensbelseji típusa, amely elssorban mobilis övekhez, forró foltokhoz, vagy kezdd kontinentális riftesedéshez kapcsolódik ( rift). konvekciós áram: olyan áramlás, amelyet a folyékony anyagokban mutatkozó hmérséklet- és srségkülönbség révén a gravitációs er hoz létre. A nagyobb hmérséklet anyag a közegben felemelkedik, a hidegebb pedig leszáll. konvergencia (összetartás, összehajlás): az slénytanban így nevezik, ha két különböz fajnak a hasonló életkörülmények között, az alkalmazkodás miatt hasonló lesz pl. a formája. A lemeztektonikában az egymás felé mozgó, ütköz, litoszféralemezek szegélyét nevezik konvergens lemezszegélyeknek. konvergens lemezszegélyek: konvergencia. koordinációs szám: megmutatja, hogy a kristályrács egy adott tömegpontját hány szomszédos tömegpont veszi körül egyenl távolságban. kbél: a fosszilizálódó smaradvány anyaga kioldódik, de alakját megrzi az t kitölt iszap vagy homok. könnyenillók: a magmából és lávából kiváló gzök, gázok (vízgz, kén, kén-dioxid, kéntrioxid, kén-hidrogén, hidrogén-klorid, metán-klorid). kötélláva (pahoehoe, hawaii nevérl): a levegn lehl, mozgékony, bazaltos láva kötélszer redkben történ megszilárdulása. középid: mezozoikum. kzet: egyazon földtani folyamatban keletkez ásványegyüttesek nagyobb, összefügg testjei. kzetalkotó ásványok: magmás és metamorf kzetekben fként szilikátos, alárendeltebben oxidos ásványok ( olivin, piroxén, amfibol, biotit és csillám, földpát, kvarc, földpátpótló, magnetit, hematit stb.). Üledékes kzetekben üledéktípustól függen változóak. Törmelékes üledékekben fleg az ellenállóbb magmás és metamorf ásványok dúsulnak fel (pl. kvarc, gránát). Vegyi- és vegyi-biogén üledékekben a karbonátok, szulfátok, kloridok, hidroxidok, foszfátok stb. gyakoriak (pl. kalcit, rodokrozit, gipsz, ksó, limonit, foszforit, kvarcit). Szerves üledékekben a kevés szervetlen alkotó mellett szerves ásványok jelennek meg nagyobb tömegben.

kzetburok (litoszféra): amely valójában nem csak kzetekbl áll, mivel a szilárd földkérget ( földkéreg) és a szorosan hozzátapadó, vele együtt mozgó, szilárd állapotú legfels köpenyzónát is jelenti. Csak azért tekintik egy egységnek, mert lemezei együtt mozdulnak el a köpeny plasztikus övén. Valójában azonban csak a kéreg áll szorosabb értelemben vett kzetekbl. kzetlemez (litoszféralemez, litoszféra, gör. lithosz = k, szphaira = gömb): a Föld legfels szilárd burka, amely a földköpeny fels részébl és a földkéregbl áll. A szárazföldek alatt vastagabb (70-150 km), mint az óceánok alatt (50-60) km. kzetliszt (aleurit): 0,002-0,02 mm szemcseméret, laza törmelékes üledék. A talajtani nevezéktanban iszapként szerepel. kzettan (petrológia): a geológiának az a része, amely az ásványokból felépül kzetek elemi és ásványos összetételével, leíró jellemzésével, rendszertani besorolásával, képzdési folyamatainak kutatásával és geotektonikai összefüggéseinek felderítésével foglalkozik ( petrogenetika, petrográfia). kzet-tufa: ~-ról beszélünk, ha a vulkáni üledékben a kzettörmelék részaránya meghaladja az 50%-ot. kráter (gör. = keveredény): a vulkáni kürt fels, tölcsér alakban kiszélesed része. kraton (gör. kratynein = megszilárdulni): a kontinentális kéreg magjaiban található, ids, átkristályosodott, merev kéregrészek ( pajzsok, táblák aljzata). Nevezik pajzsnak, smasszívumnak is (pl. Kanadai-pajzs, Brazil-pajzs, Kelet-Európai-tábla) fedettségétl függen. kréta: a mezozoikum legutolsó idszaka. 154,6 millió évvel ezeltt kezddött és 65 millió évvel ezeltt ért véget. kristály (gör. krysztallosz = jég, kristály): sík lapokkal határolt, jellegzetes szimmetria tulajdonságokkal rendelkez egynem test. kristályformák: az egyes kristályosztályok szimmetriaelemei szerint összetartozó lapok összessége. Lehetnek nyílt és zárt kristályformák kristályosztályok: a hét kristályrendszerbe sorolható kristályos anyagok a rajtuk felismerhet alaki szimmetriaelemek alapján 32 kristályosztályba rendezhetk. A háromhajlású ( triklin) rendszerbe 2 osztály, az egyhajlásúba ( monoklin) 3 osztály, a rombos rendszerbe 3 osztály, a négyzetesbe ( tetragonális) 7 osztály, a hatszögesbe ( hexagonális) 7 osztály, a háromszöges rendszerbe ( trigonális) 5 osztály, és a szabályos rendszerbe (thesszerális) 5 osztály sorolható. kristályrendszer: a kristályok rácsszerkezetére jellemz elemi cellák éleinek egymáshoz viszonyított nagysága és a cellaélek által bezárt szögek alapján a kristályos anyagokat 6 féle tengelykereszt jellemzi és 7 féle ~-be sorolhatók. Ezek: triklin rendszer, monoklin rendszer, rombos rendszer, trigonális rendszer, tetragonális rendszer, hexagonális rendszer, szabályos rendszer. kristálytan: a kristályok alakjával (kristálymorfológia), kémiai összetételével (kristálykémia), fizikai tulajdonságaival (kristályfizika) stb. foglalkozó tudományág. kristálytani tengelykereszt: a kristálytanban a kristályos anyagok elemi cellái, és ebbl következen makroszkópos geometrikus testalkatuknak ( kristályformák, formakombinációk) jellemz irányai is a ~-tel jellemezhetk. Ilyen alapon 7 kristályrendszert különböztetünk meg. Az egyes kristályrendszerekhez olyan jellegzetes elemi cellák tartoznak, amelyekben a rácspontok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, és a rácspontokat összeköt cellaélek hossza és egymással bezárt szöge hasonló a hozzá tartozó tengelykereszt ágainak hosszával és bezárt szögével. kristály-tufa: olyan piroklasztikumokra használják e megnevezést, amely szabad szemmel is felismerhet mennyiségben tartalmaz jó alakú ásványszemcséket, kristálytöredékeket.

kumulátumok (lat. cumulus = halom, rakás): bázisos, ultrabázisos kzetekben megfigyelhet szerkezet, amelyben a kristályosodáskor elkülönül színes alkotók a gravitációs differenciáció következtében együttesen süllyedve sötét szín sávokat alkotnak, melynek következtében a kzetet világosabb és sötétebb sávozottság jellemzi. küls erk: a Föld felszínét kívülrl alakító erk. Ide tartozik a víz, szél, hingás, jég, tömegmozgások. kürt: a vulkán általában henger alakú csatornája, amelyen a magma a felszínre jut.

L
L hullám (long, v. longitudinális hullám): felületi hullám, a P és S hullámokból tevdik össze. Jellemz rá, hogy a rezgés nagysága a mélységgel gyorsan csökken. lakkolit (gör. lakkosz = árok, litosz = k): üledékes környezetbe nyomuló, lencseszer szubvulkáni kzettest. láncszilikátok: olyan szilikátszerkezet, ahol a koordinációs tetraéderek [SiO4]4- hosszú, láncszer formában kapcsolódnak össze közös oxigének által úgy, hogy a tetraéder 4 csúcsán lév oxigének közül kett egyidejleg 2 tetraéderhez tartozik. A láncokat az oldalirányban szabadon maradt lekötetlen oxigén töltéshiányok (szabad vegyértékek) kapcsolják egybe különböz kationok (pl. Ca2+, Fe2+, Mg2+ stb.) közvetítésével ( piroxén). lapilli (lat. ol. kövecske): 2-64 mm átmérj, változatos alakú, lávaeredet vulkáni törmelék, amely a vulkánok kitörésekor szóródik szét. láva: (nápolyi kif. = patak) a Föld mélyébl a felszínre kerül izzó szilikátolvadék. Lehmann-öv: A küls- és bels földmag közötti választóvonal, 4710-5160 km mélységben. lejtbreccsa: a hegy lejtjének összecementált törmeléke. lemezes iker: poliszintetikus iker. lemeztektonika: a kzetlemezek ( litoszféralemez) mozgására, vándorlására, az óceánfenék szétterülésére, az orogén övek képzdésére vonatkozó elmélet. lineamens: a nagyméret törésvonalakat, törésrendszereket nevezik ~-nek (pl. Periadriai lineamens). litorális környezet (lat. litoralis = parti): a tengerek, tavak partmenti sávja, amelyen a hullámzás, ill. az árapály mozgások romboló, áthalmozó hatása érvényesül. litoszféra: kzetburok. litoszféralemez: kzetlemez. litosztratigráfia (kzetrétegtan): a rétegek kzettani alapon történ osztályozását végz tudományág. lopolit: több száz km átmérj, tál alakú magmás intrúzió, alján magmacsatornával. lösz: finomszem, sárga szín, eolikus eredet törmelékes üledékes kzet.

M
maar-vulkánok: egyetlen robbanással jellemezhet vulkántípus (Eifel-hegység, Kappadókia). mafikus ásványok (melanokrát ásványok) (gör. melasz = fekete, kratein = uralkodni): sötét szín magmás kzetalkotó ásványok, kovasavban szegény színes elegyrészei (pl. olivin, piroxén, amfibol,

biotit, ércásványok). Mafikus ásványok: színes alkotók. magma (gör. = átgyúrt tészta): magas hmérséklet szilikátos kzetolvadék. magmakamra: a magma felhalmozódásának a helye a Föld belsejében. Beszélhetünk elsdleges, másodlagos, stb. ~-ról. magmás ásvány: a magmás kzeteket alkotó, a magmából, illetve a lávából kikristályosodó ásványok. magmás kzetek: magmából a mélyben kikristályosodott, vagy felszínre öml lávából képzdött kzetek. A megszilárdulás mélysége szerint elkülöníthet mélységi magmás kzet, szubvulkáni kzet és kiömlési kzet. A szilícium tartalom alapján pedig ultrabázisos, bázisos, semleges és savanyú magmás kzetet különböztetünk meg. mállás (fizikai mállás): kzetek aprózódása kémiai összetételük megváltozása nélkül. mállás (kémiai mállás): úgy aprózódnak a kzetek, hogy közben kémiai tulajdonságaik is megváltoznak. márga: mésziszap és agyag keveredésével képzd finomszemcsés üledékes kzet. másodid: mezozoikum. mechanikai agyag: a kzetek fizikai mállásával képzd, az anyagi összetételtl független, törmelékes üledékek 0 < 0,002 mm szemcsenagyságú frakciója. mederüledékek: durva homok és kavics alkotja. melange (ejtsd: melanzs, fr. keverék): hegységképz tektonikai folyamatok során ( orogenezis) létrejött, nagy kiterjedés kevert kzetzónák, amit eltér korú és jelleg képzdmények blokkjai és felrölt darabjai építenek fel. melanokrát ásványok: mafikus ásványok, színes alkotók. mélységi magmás kzet: nagy mélységben, hatalmas összefügg testekben kikristályosodó magmás kzet (pl. peridotit, gabbró, diorit, granodiorit, gránit). mélytengeri árok: az alábukó ( konvergencia) litoszféralemez mentén kialakuló mélyedések. Mai ismeretek szerint legmélyebb a Mariana-árok. mélytömzs (batolit): 5 és 20 km közötti mélységben kikristályosodott, lefelé szélesed mélységi magmás kzettest. Kiterjedése 100 km2-nél nagyobb. mészalkáli kzetek: olyan magmás kzetnevezéktani egység, ahol CaO+MgO > Na2O+K2O. mésztufa (travertínó): meszes oldatokból forráskifolyásnál kicsapódó mészk-felhalmozódás. metamorf ásványok: megváltozott hmérsékleti és nyomás ( metamorfózis) viszonyok között kialakult ásvány vagy ásványtársulások. metamorfózis: növekv hmérséklet és nyomás hatására a kzetek egyes ásványai olvadás nélkül átalakulnak, új, a megváltozott körülményeknek megfelel stabil ásványokká. metaszomatózis (gör. meta = után, szóma = test): elemkicseréldés. Olyan folyamat, amelyben a kzetek, ill. ásványok bizonyos elemei a rajtuk átszivárgó oldatok (leginkább hidrotermák) hatására kicseréldnek, másokkal helyettesítdnek. Így új ásványok és kzettípusok, ún. metaszomatitek keletkeznek. Mezo-Európa (Hercini (variszkuszi) Európa): Stille (1924) nyomán elkülönített szerkezeti földtani egység, amely alatt a Variszkuszi-hegységrendszer maradványait, illetve közvetlen környezetüket értjük

mezometamorfózis: a regionális metamorfózis közepes nyomású és hmérséklet szakasza. A nyomás irányított ( stressz nyomás), amelynek hatása az erteljes palásodásban nyilvánul meg. mezozoikum (közép állat id, középid, másodid): 245 millió évvel ezeltt kezdd és 65 millió évvel ezeltt véget ér földtörténeti id. Három, a triász, jura és kréta idszakokat foglalja magába. migmatit (gör. migma = keverék): az orogén gyökérrégiókban ( hegységi gyökérrégió) részlegesen, vagy teljesen újraolvadt ( újraolvadás) kzettömegek. mikrit: az üledékes kzetek szövetében lév alkotók, melyek 5 mikron alatti mérettartományba tartoznak. mikrokontinensek: a riftesedéskor képzd, gyakran szétágazó hasadékrendszer kialakulásával leszakadó kisebb kontinensdarabok. mikrolemez: kisméret litoszféralemez, amelyet mobilis övek, mély törések, lineamensek, ill. aktív lemezperemi zónák határolnak (pl. Cocos-lemez, Égei-lemez). mikropátit: az üledékes kzet szövetében lév kristályos alkotók (pl. kalcit) 5-20 mikron közötti szemcsékbl állnak. mikrotektonika: kis méret (mm, cm, m) nagyságrend tektonikai ( szerkezeti földtan) jelenségekkel foglalkozó szerkezeti földtani fogalmak és vizsgálatok összefoglaló neve. Miller-index: a kristálylapok helyzetének jelölésére szolgáló számok vagy betk, amelyeket a lap térkoordinátáit (tengely-metszetét) kifejez paraméterek reciprok értékeként adunk meg. Az index kifejezi, hogy a viszonyítási alaplap a kérdéses laphoz képest hányad távolságban metszi a tengelykeresztet. Ha tehát a lap az (a) tengelyt egységnyi távolságra metszi, akkor a paramétere 1 és az indexe is 1. Ha párhuzamos vele, akkor a paramétere , az indexe pedig 0. Ha egy lap a második tengelyt (b) egységben metszi és a másik kettvel párhuzamos, akkor az indexe (010), s ha csak a harmadikat (c) metszi egységnyire, akkor az indexe (001). Az (110) lap az a és b tengelyt metszi, az (111) pedig mindhármat. Ha a tengelymetszetek tetszleges, változó értékek, akkor az indexük (hkl) szimbólummal jelölhet. milonit: dörzsbreccsa. miocén: 23,8 millió évvel ezeltt kezddött és 12,6 millió éve véget ért földtörténeti kor. A neogén els szakasza. miogeoszinklinális: a vulkáni szigetív és a kontinens között kialakult üledékgyjt. modális analízis: olyan kzetosztályozási rendszer, ahol a kzetalkotó ásványok mennyiségi arányai alapján sorolható be az adott kzet valamely nevezéktani csoportba ( Streckeisendiagram). mofetta: a vulkáni utómködéssel kapcsolatos, 0-100 °C közötti száraz szénsavkigzölgés neve (Torjai Büdösbarlang, nápolyi Kutyabarlang). Mohorovici (Moho) - felület: a földkéreg és a földköpeny határa, 2900 km mélységben. molassz: a hegységképzdés folytán kiemelt kzettömegek intenzív lepusztulásakor keletkez üledék, amely a tengerrel borított vagy szárazulati eltereken rakódik le. monogenetikus vulkán: egyszeri kitörést produkáló vulkántípus ( maarvulkán). monoklin rendszer: olyan kristályrendszer, ahol a kristálytani tengelykereszt három ága különböz hosszú és a "b" tengely a "c" tengellyel nem 90°-os szöget zár be. Három kristályosztály tartozik bele, a monoklin szfenoidos, a monoklin dómás és a monoklin prizmás. muschelkalk (kagylósmészk): a Germán-medencében a lerakódott középs-triász sekélyvízi

mészk sorozat.

N
nátron-mész földpátok: plagioklász földpátok. neck (ang. nyak): felfelé szélesed, kúpszer kürtkitöltések, amelyekrl a vulkáni felépítmény lepusztult. negyedes (tetartoéderes) kristályosztályok: a maximálisan összetartozó lapok száma negyedannyi, mint a megfelel rendszer holoéderes osztályában ( holoéderes kristályosztályok). Csak a rendszerre jellemz girt tartalmazzák. Neo-Európa (gör. neosz = új): az Eurázsiai- (alpi) hegységrendszer európai része, amely a krétától napjainkig fejldve hozzáforrt Európa idsebb részeihez. neogén: a földtörténet kainozóos szakaszának, a miocén és pliocén korokat magában foglaló része. Ennek megfelelen idhatárai 23,8-tól 2,4 millió év közötti intervallumot ölelik fel. neotektonika (gör. neosz = új, tektonikosz = építészetet illet): a jelenkorban kimutatható és jelenleg zajló kéregmozgások és az ezzel kapcsolatos jelenségek, fogalmak, vizsgálati módszerek körének gyjt neve. neptunisták: olyan vulkanológiai elmélet követi, akik a vulkánosságot Neptunusnak, a tenger istenének tulajdonították, a vulkánkitöréseket a tenger közelségéhez kötötték, illetve azt vallották, hogy éghet anyagok gyulladása okozza a vulkánkitöréseket. neutrális kzet (intermedier v. semleges kzet): olyan magmás kzet melynek SiO2 tartalma 53-63 % között mozog. Legjellemzbb képviselje a diorit és az andezit. nezoszilikátok (gör. neszosz = sziget): szigetszilikátok. nyílt kristályformák: olyan kristályformák, amelyek nem zárják le a tér egy részét ( pedion, véglap, szfenoid, dóma, piramis, prizma). nyomelemek: a földkéreg 0,5 %-át alkotó 80 elem (pl. Cu, Pb, Ga).

O, Ó
obdukció: a szubdukció ellentéte, annak leállása után következik be úgy, hogy az óceáni lemezmaradványok a kiemelked hegységtömeggel együttes feltolódást képeznek. obszidián: fekete szín vegyes riolitváltozat, amely a savanyú magma vízbe, vagy nedves környezetbe való nyomulásakor a gyors lehlés következtében alakul ki. óceánközépi hátság: az óceánok középvonalában húzódó hegységszer kiemelkedések, amelyeket az óceánfenékre öml bazaltos láva alkot ( ofiolitok). ofiolitok: az óceáni kéreg anyagát alkotó bázisos-ultrabázisos kzetsorozatok összefoglaló megnevezése. Az ofiolitösszlet alkotói a dunit, lherzolit, harzburgit, websterit, wehrlit, ércperidotit, peridotit, peridotitkumulátum, piroxenit, gabbró, gabbrókumulátum, dolerittelérek és bazaltos párnaláva ( kumulátumok). óid: paleozoikum. oktaéder: 8 egyenl oldalú háromszögbl álló szabályos rendszer, (111) index zárt kristályforma. oligocén: a paleogén utolsó kora. 33,7 millió éve kezddött és 23,8 millió éve ért véget. olisztosztróma: szerkezetileg ersen összetördelt, gyorsan felnyomuló pikkelyfrontok szegélyén

kialakuló durvablokkokból álló tektonikus-eróziós eredet üledék. olivin: ultrabázisos, bázisos kzetalkotó, rombos bipiramisos ( rombos rendszer) szigetszilikát ásvány. Kémiai összetétele (Mg,Fe)2SiO4. orogén gyökérrégió: hegységi gyökérrégió. orogén övek: a hegységképzdés övezetei. orogenezis (gör. orosz = hegység, geneszisz = keletkezés): hegységképzdés. Az üledékgyjtbe meggyrdött szerkezetek kiemelkedése, vagyis hegységgé válása az aktív lemezszegélyek mentén. ortometamorfitok (gör. orthosz = egyenes): olyan metamorf kzetek ( metamorfózis), amelyeknek az eredeti, kiindulási anyaga magmás kzet volt. oszlopos elválás: vulkáni kürtkitöltés és felszínre került pangó lávatestek jellegzetes kihlési formája. oxidációs-cementációs zóna: magmás testek benyomulásakor a fedüledékeket repedések járják át, amelyekbe beszivárog a csapadékvíz. E vízszint fölött tehát a repedések levegvel kitöltöttek, az ún. oxidációs öv, míg a víznívó alatti kzetrész a cementációs zóna.

Ö,
sid: archaikum. skörnyezettan: az si szervezetek csoportjainak életfolyamataival és környezeti kapcsolataival foglalkozó tudományág. slénytan: a földtörténet során valaha létezett állat- és növényvilág kutatásával, fejldésével, rendszerezésével foglalkozó határtudomány, amely átmenet a geológia és biológia között. smasszívum: nagyon ids, a szilárd földi kéreg kialakulásának kezdeti szakaszából származó és az ezekhez hozzágyrdött ó- és sidei hegységek maradványaiból álló, lepusztult kéregdarabok (Dekkán, Arab-tábla). Felszínre bukkant részi a pajzsok.

P, Q
pahoehoe: kötélláva. pajzsok: prekambriumi kratonizálódott, átkristályosodott ( metamorfózis), szilárd, merev, kontinentális kéregrészek, amelyek kiemelt helyzetben vannak (Balti-pajzs, Ukrán-pajzs). palásodás: a dinamometamorfózis során a kzet az irányított nyomásnak megfelelen a nyomásra merlegesen irányított struktúrát vesz föl. paleocén: a paleogén legalsó kora. 65 - 56,5 millió évek közé teszik. Paleo-Európa (Kaledóniai-Európa): Stille európai kéregszerkezeti tagolása szerint a kaledóniaihegységrendszer maradványait értjük alatta. paleogén (gör. palaiosz = öreg, geneszisz = keletkezés): a harmadidszak idsebb szakasza, mely a paleocént, az eocént és az oligocént ölei át. 67 millió éve kezddött és 23,6 millió éve ért véget. paleontológia: slénytan. paleoökológia: skörnyezettan. paleozoikum: 570 millió éve kezddött és 245 millió éve véget ér földtörténeti id. Hat idszakra

bomlik: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm. Az els négyet ó-palezoikumnak, az utolsó kettt új-paleozoikumnak is szokták nevezni. palingenezis (gör. újrakeletkezés): újraolvadás. paraklázis (gör. para = mellett, klaszisz = széttörés): olyan kzetrepedések, amelyek mentén elmozdulás történt ( vet). parametamorfit: üledékes kzetekbl nyomás és hmérséklet hatására történ metamorfózissal képzd kzet (pl. agyagpala, csillámpala, márvány). paramorf kristályosztályok: azok a feles kristályosztályok, amelyeknek a rendszer jellemz szimmetriaeleme mellett inverziós pontjuk is van. paramorfóza: olyan átalakulási pszeudomorfóza, ahol az összetétel azonos marad, csak alakváltozás történik (aragonit kalcit). parazitakráter: a vulkánok központi csatornájából kiágazó mellékkráter ( kráter). párnaláva (pillow-láva): a tenger alatti vulkáni mködéssel képzd, párnaszeren megszilárduló láva ( ofiolitok). passzív kontinensperem: a fiatal, táguló óceánok szegélyén elhelyezked kontinensek peremi zónái (pl. Atlanti-óceán szegélye). pátit: az üledékes kzet szövetében lév kristályos alkotók (pl. kalcit) 20 mikron feletti mérettartományba tartoznak. pedion: egyetlen lapból álló kristályforma, amelynek nincs semmilyen szimmetriaeleme. Egymással is kombinálódhat, de gyakrabban más rendszerekbe tartozó nyílt formákat (pl. piramisokat) zár le. pegmatitos kzetek: 700-550 °C között kristályosodó kzetek. Fleg széles, rövid telérek alakjában kis kiterjedésben jelennek meg. pelágikus üledékek: nyílttengeri üledékek, amelyekben a szárazföldi eredet hordalék és a tufogén anyag mennyisége nem éri el a 20 %-ot. Szemcsenagyságuk szerint leginkább kzetlisztnek (iszap) felelnek meg. Pelée-vulkántípus: szélsségesen ers, robbanásos tevékenységgel jellemezhet vulkántípus (pl. Mt. Pelée, Pinatubo) penetrációs iker: áthatolási iker. peridotit: az olivinben gazdag ultrabázisos kzetek gyjtneve (pl. dunit, lherzolit, harzburgit). Színes alkotók közül uralkodó az olivin és a piroxén. A színtelen alkotók részaránya minimális vagy nincs. perlit (gyöngyk): olyan riolitváltozat, amely obszidiánból vízfelvétellel keletkezik. petrogenetika (gör. petrosz = szikla, geneszisz = keletkezés): a kzettannak az a része, amely a kzetek képzdésekor fennálló fizikai és kémiai körülményeket, ill. a létrehozó és utólagos elváltozásokat okozó folyamatokat vizsgálja. petrográfia (gör. petrosz = szikla, garphein = írni): leíró kzettan. A kzettannak az a része, amely a kzetek összetételének és szöveti bélyegeinek leírásával foglalkozik, és ennek alapján rendszerez. petrológia (gör. petrosz = szikla, logosz = tan): kzettan. P-hullám: P = primary v. longitudinális hullámok. Elsdleges földrengés hullám, amelyben az anyag rezgésbe jött részei a terjedés irányában elre-hátra mozognak, vagyis tömörödést és ritkulást hoznak létre.

pikkely: szerkezeti mozgások következtében, meredeken kipréseld redk elnyíródnak és tetcserépszeren átfedve egymást egymásra tolódnak. pikrit: ultrabázisos ( ultrabázisos kzet) magmás kzet, a peridotit kiömlési változata. Olivint és piroxént tartalmaz. pikrobazalt: olivinben gazdag alkáli bazaltváltozat, pikrites bazalt. pillow-láva (ang. pillow = párna): párnaláva. pinakoid: véglap. piramisok: a c tengelyhez csúcsban összefutó, egybevágó lapok összességébl álló nyílt kristályformák. piroklasztit (gör. pir = tz, klaszisz = széttörés): a kzetté vált vulkáni törmeléket értjük alatta. A 2 mm alatti szemcsék piroklasztja a vulkáni hamu, amely lehet finom-, közepes- és durvaszemcsés (Ø < 0,625; 0,625-1; 1-2 mm), a belle képzdött piroklasztit pedig finom-, középés durvaszemcsés tufa. A 2-64 mm közötti piroklaszt neve a finom-, közepes- és durva lapilli, összeálló változata pedig a finom-, közép- és durvaszemcsés lapillik (Ø 2-4; 4-16; 16-64 mm). 64 mm feletti piroklaszt neve a blokk és bomba ( vulkáni blokk és bomba), amely lehet finom- és durva (Ø 64-256; > 256 mm), míg masszív piroklasztitjuk neve a finom- és durva piroklaszt breccsa és agglomerátum. piroxén: a magmás ásvány- és kzetképzdés ( magmás kzet) fkristályosodási fázisára jellemz, monoklin ( monoklin rendszer) vagy rombos ( rombos rendszer) láncszilikát ásvány. Kémiai összetétele (Ca2+, Fe2+, Mg2+[Si2O6]4-. piroxenit: olyan mélységi magmás ( mélységi magmás kzet), ultrabázisos kzet, melyben uralkodóak a piroxének plagioklász földpátok (nátron-mész földpátok): Triklin véglapos osztályban ( kristályrendszerek, kristályosztályok) kristályosodó, térhálós szerkezet szilikát ásványok. Az albit Na(AlSi3O8) és az anortit Ca(Al2Si2O8) izomorf ( izomorfia) elegysora alkotja (albit, oligoklász, andezin, labradorit, bytownit, anortit). A földkéreg leggyakoribb ásványai. platform: olyan kontinentális kéregrész, amelyet sekélytenger borít. Ilyen értelemben rokon értelm a selffel, bár annál tágabb fogalom, mivel magába foglalja a nyíltvízi, a partszegélyi zónákon kívül az öblöket, lagúnákat, brakkviz folyótorkolatokat, beltengereket, szebkha környezeteket is. platóbazalt (trapp bazalt): hasadékokhoz kötd nagy kiterjedés, egymásra rétegzd bazaltömlések. pliocén: a neogén második kora. 5,2 millió éve kezddött és 2,4 millió éve ért véget. pluton (Plútó, a görög alvilági isten után): 2 kilométernél mélyebben kzetté vált magmatömeg. Alak szerint két típusa van: a lopolit és a batolit. Az itt képzd kzeteket plutonitnak is nevezik. plutonisták: a XII.-XIII. sz.-ban megjelen olyan vulkanológiai elméletnek a követi, akik a vulkánosságot a Föld mélyébe uralkodó tznek tulajdonítják. Legismertebb követi Newton és Descartes. pneumatolitos fázis (gör. pneuma = lehelet, lysis = oldódás): az 500-374 °C közé es utómagmás szakaszban történ magmás kristályosodás. poligenetikus vulkáni mködés: ismétld kitöréseket produkáló vulkántípus. polimorfia (többalakúság): az ásványok olyan kémiai tulajdonsága, amikor azonos a kémiai összetétel, de az eltér képzdési környezet (különböz hmérséklet és nyomás) hatására különböz

kristályszerkezet ásványok jönnek létre (pl. kalcit-aragonit). poliszintetikus (lemezes) ikrek: ugyanazon kristályfajta azonos lapja szerinti nagyszámú ikerösszenövés. Plagioklászoknál ( plagioklász földpátok) elterjedt a (010) szerinti, gyakran 10-40 kristályegyedbl álló lemezes összenövés. porfíros szövet: vulkáni kzetek ( kiömlési kzet) jellegzetes szöveti típusa, amely ki nem kristályosodott kzetüveget, mikrokristályokat és jó alakú, nagyméret kristályokat tartalmaz ( idiomorf ásványok). prekambrium: a Föld kialakulásától számítva (4,6 milliárd év) a kambriumig (570 millió év) tartó, a földtörténet 87 %-át magába foglaló id. Prekambriumi-Európa: Ur-Európa. prizmák: párhuzamos élekben metszd, szimmetrikusan összetartozó, egybevágó nyílt kristályformák. "C" tengelyre merleges metszete lehet háromszög (trigonális), rombusz (monoklin, rombos), négyzet (tetragonális), ill. hatszög (hexagonális) ( kristályrendszerek). pszeudomorfóza (gör. pszeudosz = ál, hazug; morphé = alak): álalakúság. Az smaradványok egyik típusa, ami akkor keletkezik, ha szervetlen anyagok (pl. kova) helyettesítik az éllény eredeti anyagát, de ilyenek a kbelek is (pl. radiolária pszeudomorfóza). Az ásványtanban akkor használatos a kifejezés, ha egy ásvány kioldódik és helyét, illetve alakját egy idegen ásvány tölti ki, felvéve ezt a rá egyébként kívülrl nem jellemz alakot. QAPF diagram: Streckeisen-diagram.

R
racionális paraméter törvény: azokat a távolságokat, amelyeket az egyes kristálylapok a kristálytani tengelykereszt tengelyeibl lemetszenek, paramétereknek nevezzük. Adott kristályfajta esetén az értékük változhat, de az arányuk állandó. Ez a paraméter-viszonyszám. Azt a kristálylapot, amely a tengelyeket egységben metszi, alaplapnak nevezzük. A kristálylap paramétere ("indexe") tehát azt fejezi ki, hogy a kérdéses lap az alaplaphoz képest hányszoros távolságban metszi a tengelyeket. A ~ szerint a paraméter-viszonyszámok mindig racionális számok vagy végtelen. Ez a Haüy-féle megállapítás (1781) a kristálytan egyik alaptörvénye. rátolódás: a szerkezeti mozgásoknak az a fajtája, amikor a nyomóerk hatására egy kzettömeg eltörik, és lapos dlés (< 45°-os) vetsík mentén egyik fele rátolódik a másikra. red: a gyrdés alapformája. Két részbl áll: redboltozatból és redteknbl. A redtengely ferdeségének mértéke alapján megkülönböztetünk: álló redt, ferde redt, fekv redt és áttolt v. takaró redt. redboltozat (antiklinális): a földkéregben térrövidülés okozta nyomás hatására létrejött gyrdés alapformája a red. Ennek felemelked íve a ~. redtekn (szinklinális): a red lehajló íve. redtengely: a red boltozatának függleges gerincvonala ( redboltozat). regionális metamorfózis: a nagy kiterjedés kzettömegek mélybe süllyedésekor a növekv nyomás és hmérséklet egyidej, ún. dinamotermális hatására bekövetkez, szilárd fázisú átkristályosodási folyamat. A ~ rendszerint 3-15 kbar nyomási és 200-800 °C hmérsékleti tartományt fog át. A kontinentális kéregben 4-6 km mélységben kezdenek jelentsen metamorfizálódni a kzetek, míg az óceáni kéregben ennél kisebb mélységekben megindulhat a folyamat ( metamorfózis). regolit: mállás hatására képzdött, az égitestek felszínét borító törmeléktakaró.

regresszió (lat. = visszalépés): a tenger visszahúzódása, a korábban elöntött terület szárazulattá válása. relatív kor: azt fejezi ki, hogy a vizsgált kzet a környezetében lév kzetnél fiatalabb vagy idsebb. rengésfészek (hipocentrum, gör. hipo = alsó): a földrengés kipattanási helye a földkéregben. Repetti-felület: küls és bels köpeny 980 km mélyen húzódó határa. rétegszilikátok: olyan szilikátszerkezet ( szilikátok), amely az (SiO4)4- tetraéderek három közös O2- ionján keresztül egy síkban történ összekapcsolódásával jön létre (pl. csillámok, talk). rétegtan (sztratigráfia): a földi élet- és anyagfejldés eseményeit az idben egymásra következ rétegösszletek, fként üledékes kzetek és smaradványaik tanulmányozása alapján követ tudományág. rétegtani hiátus (üledékhézag): egy rétegsorban valamelyik földtörténeti id képzdményei hiányoznak. rétegvulkán (sztratovulkán): váltakozóan lávát és piroklasztikumot szolgáltató, így rétegesen felépül vulkántípus. retrográd metamorfózis (diaftorézis): a már metamorfizálódott kzet csökken nyomás és hmérséklet alá kerülve részleges visszaalakulást szenved. A visszaalakulás nem az eredeti állapotok visszaállását jelenti, hanem csak néhány ásvány kerül vissza az eredetihez közeli állapotba ( metamorfózis). rift: divergens lemezszegélyeknél, az óceánközépi hátságok központi részén húzódó törésvonal, melyen keresztül a megolvadt bázisos-ultrabázisos olvadék a felszín felé hatol ( bázisos kzetek, ultrabázisos kzetek). riftesedés: az óceánok kialakulásának kezdeti szakasza, amikor az asztenoszféra konvekciós áramai a kontinenseken egyre szélesed törésvonalak mentén árkos süllyedékeket hoznak létre (pl. Kelet-Afrikai-árok). riolit: savanyú kzet. A gránit kiömlési változata. Tartalmaz biotitot, amfibolt, savanyú plagioklászt ( plagioklász földpátok), káliföldpátot és kvarcot. rombdodekaéder: rombuszokból álló tizenkétlapú test. romboéder: 6 db rombusz alakú, inverziós trigiroid szerint összetartozó egybevágó lap összessége. Egyszerbben egy sarkára állított kockához hasonlít, amelyet függleges átlója mentén megnyújtunk, vagy összenyomunk.

S
sasbérc (horszt): kiemelkedett rögdarab, amelyet két oldalt lépcss vetdések szegélyeznek. savanyú kzet: olyan magmás kzet, amelynek kovasavtartalma >63 %. (pl. granodiorit, gránit, dacit, riolit). self: kontinentális kéreghez tartozó, sekélytengerrel borított kontinentális talapzat. semleges magmás kzet: neutrális kzet. sheeted dykes: haránttelér. S-hullám: transzverzális hullám. slír: finom-szemcséj, agyagos, kzetlisztes homokk. sódiapír: sódóm.

sódóm (sódiapír): nagy tömeg, betemetett sóösszlet esetén rétegterheléses nyomás vagy a hegységképz erk hatására a só bels, rácsszerkezeti okokra visszavezethet transzlációs készsége miatt megváltoztatja alakját, és repedések mentén áttöri a fedrétegeit, felfelé kiszélesed kerekded vagy ovális felnyomulásokat alkotva. S-típusú gránit (S = sediment): kontinensek vagy kontinens szigetív ( vulkáni szigetív) ütközések alkalmával, illetve metamorfitok részleges olvadásával képzdik üledékekbl ( palingenezis). Streckeisen-diagram (QAPF diagram): a modális analízisnél használt diagram, amelyet a kzetalkotó ásványok mennyiségének elkülönítésére használnak. Q - kvarc, tridimit, krisztobalit. A alkáli földpát (ortoklász, adulár, szanidin, mikroklin, anortoklász). P - plagioklász földpátok, az albit kivételével. F - földpátpótlók (nefelin, leucit, szodalit). A QAPF diagramot csak abban az esetben szokták használni, ha a M < 90% (M = (FeO + Fe2O3)/(MgO + FeO + Fe2O3)). A fennmaradó néhány %-ot vesszük 100%-nak és ebbl számoljuk a QAPF egymáshoz viszonyított arányát. stressz nyomás: irányított nyomás. Stromboli-típusú vulkánosság: híg bazalt lávát szolgáltató, nagymennyiség piroklasztikumot tartalmazó vulkántípus.

Sz
szabályos rendszer: olyan kristályrendszer, ahol a kristálytani tengelykeresztek merlegesek egymásra és hosszuk is megegyezik. Öt kristályosztály ( kristályosztályok) tartozik bele: 1. tetraéderes pentagondodekaéderes osztály, 2. diakiszdodekaéderes osztály, 3. pentagonikozitetraéderes (v. giroéderes) osztály, 4. hexakisztetraéderes osztály, 5. hexakiszoktaéderes osztály. szalagos agyag: varv. szalagszilikát: két láncszilikát ( láncszilikátok) összekapcsolódásával jön létre. A kapcsolódás közös oxigéneken keresztül történik ( amfibol). szedimentológia (szediment = üledék): természetes eredet üledékek és üledékes kzetek keletkezésével, elemzésével, rendszerezésével és átalakulásaival foglalkozó tudományág. szeizmológia: földrengéstan. A geofizikának az a része, amely a földrengések megfigyelésével, regisztrálásával és értékelésével foglalkozik. szerkezeti árok: a kéregben ( földkéreg) létrejöv, törésekkel határolt, hosszan elnyúló árkos süllyedék. Kialakulását nyomó- és húzóerk egyaránt elidézhetik. Ilyen ~-nak tekinthetk a kezdd riftesedés során bezökken kéregsávok is. szerkezeti depresszió: kéregszerkezeti mozgások hatására létrejött süllyedék, amelyet rendszerint törmelékes üledékes kzetek töltenek ki. szerkezeti földtan (tektonika): a litoszféra mozgásával, az azt kiváltó erkkel, folyamatokkal és az így képzd szerkezeti formákkal foglalkozó földtani tudományterület. szerkezeti pászta: hosszan elnyúló, litoszféralemez darabok, amelyek egymáshoz viszonyítva távolodó és közeled jellegek is lehetnek. A Kárpát-medence paleo-mezozóos aljzata, ÉK-DNy-i csapású ~-kra tagolódik. szfenoid (gör. szfen = ék.): két, egymást (ékszeren) élben metsz, egybevágó lap, amely a metszési élre merleges kétérték forgástengely ( digir) szerint tartozik össze. sziallikus ívközi medence: ívközi medence.

szigetívek: vulkáni szigetívek. szigetszilikátok (nezoszilikátok): olyan szilikátszerkezet, melyben az egymástól "elszigetelt" (SiO4)4- tetraédereket kationok kapcsolják össze (pl. topáz, olivin, cirkon, gránát). szilikátok: a földkéreg f kzetalkotó ásványai. Szerkezetük legfontosabb alkotója az egymással kapcsolódó [SiO4]4- koordinációs tetraéderek. A kapcsolódás lehet másodlagos kationokon vagy közös oxigéneken keresztül. Öt szerkezeti csoportját különböztetnek meg, a sziget-, a csoport-, a lánc- és szalag-, a réteg- és a vázszilikátokat. szill: teleptelér. szimmetria központ (inverziós pont): a kristály középpontjába helyezhet képzeletbeli tükörpont, amelyen keresztül bármely formaelem (pl. kristálylap) középpontosan tükrözhet. Az, hogy egy kristálynak van -e ~-ja, arról ismerhet fel, hogy rajta minden egyes lapnak van vele párhuzamos és egybevágó párja. szimmetria: valamilyen motívum szabályszer ismétldése. szimmetriaelemek: a ~ segítségével a kristály egyes lapjainak szabályos ismétldsét hozhatjuk létre. Egyszer szimmetriaelemek a szimmetria központ, a tükörsík (v. szimmetriasík) és a gir (v. szimmetriatengely). Összetett szimmetriaelem a giroid ( giroidok), amely egyszerre képez forgatást és tükrözést. szimmetriatengely: gir. szineklízis (gör. szyn = együtt, enklino = kitérek): táblás területek ( tábla) epirogén ( epirogenezis) süllyedéssel kialakult, nagy terület, de enyhe hajlásszög szerkezeti mélyedése. színes alkotók: mafikus ásványok. színindex: a magmás kzetek színét a kovasavtartalom, ill. a színes és színtelen alkotók mennyiségi aránya fejezi ki. A ~ tehát az utóbbi kett mennyiségi aránya, amely egy adott kzetcsaládra általában jellemz. szinklinális (gör. szinklinein = összehajolni): redtekn. szinklinórium: (gör. szynklinein = együtt hajolni) nagyméret gyrdési vályú (szinklinális), amelyet egymás melletti kisebb redk alkotnak. színtelen alkotók: savanyú kzetalkotó ásványok, amelyek akkor kezdenek kiválni a magmából, ha annak kovasavtartalma eléri a 48 %-ot. Ide tartoznak a plagioklász földpátok és a káliföldpátok. szirt: áttolt takaróredk ( takaró, takaróred) lepusztult maradványai, amelyek így idegen környezetben eróziós roncsokként sorakoznak (pl. Pienini-szirt-öv). szkalenoéder: olyan kristályformák, melyek ftengely irányú inverziós giroiddal ( inverziós tetragiroid, inverziós trigiroid) rendelkeznek és a vízszintes síkban nincs tükörsíkjuk, csak kétérték forgástengelyük ( digir). Két változatuk a ditrigonális és a ditetragonális szkalenoéder. szolfatara: vulkáni utómködéses területen felszínre tör vízgz, kén-hidrogén és kén-dioxid. szoro-szilikátok: csoportszilikátok. szögállandóság törvénye: egy kristályos anyag különböz kifejldés egyedein, azonos nyomáson és hmérsékleten az illet kristálylapok által bezárt szögek mindig egyenlk és az illet kristályra jellemzek (Nicolaus Steno, 1669). szögdiszkordancia: változó dlésszögben egymásra települ kzetrétegek érintkezési felületeinél mutatkozó szögeltérés. sztereografikus vetület: a geológiában a kristályos szerkezet háromdimenziós ásványok

alaktani és szimmetriajellemzit síkra vetít ábrázolási mód. A leképezés az ún. gömbvetületet (projekció) alkalmazza. A vetítés lényege, hogy az adott kristályba beleképzeljük a jellemz tengelykeresztet ( kristálytani tengelykereszt) és szimmetriaelemeket, majd köré egy képzeletbeli gömböt helyezünk. A gömb egyenlíti síkja derékban metszi a kristályt. Ezeket az elemeket az egyenlíti fsíkra merleges (függleges) vetítéssel leképezzük. sztratigráfia: rétegtan. sztratovulkán: rétegvulkán. szubdukció (lat. subducere = alávezetni): az óceáni kzetlemez alátolódása. szubvulkáni kzet (szubvulkanit): olyan magmás kzet, amely átmenetet jelent a mélységi magmás és a felszínen kristályosodó kiömlési kzetek között. Általában a felszíntl számított 2 kmes mélységig megrekedt magmatömegek a szubvulkánok. Hlésük gyorsabb, mint a mélységi kzeteké, de lassúbb a vulkániakénál, így szövetük, kristályosodási fokuk is átmeneti a mélységi és a kiömlési kzetek között. szubvulkanit: szubvulkáni kzet. szurokk: magas víztartalommal rendelkez riolitos összetétel, üvegszer ásvány.

T
tábla: két egymáson települt összletbl álló szerkezet. Alsó részét ids, lepusztult kéreg alkotja, amelyre eróziós diszkordanciával viszonylag nyugodt település óidei ( óid), vagy ennél fiatalabb üledékes kzetösszletek települnek (pl. K-európai-tábla). táblás területek: tábla. takaró (takaróred): orogén övek területén kialakuló, nagyméret, képzdési helyeitl eltávolodó red. takaró red: olyan red, amely képzdési helyétl elvonszolva más kzetekre tolódva található. takarófront: a takarók és takaróredk elrenyomulási homlokvonala. takaróred: takaró. TAS (ang. röv.): Total Alcali Silica diagram. A vulkáni kzetek osztályozására, megnevezésére szolgáló diagram, amelyet sok ezer kzetpéldány felemeinek elemzési eredményeibl szerkesztettek. A rendszer lényege egy egyszer sík koordináta rendszer, amelynek vízszintes tengelyén az adott kzet kovasav (SiO2) mennyiségét, függleges tengelyén pedig az alkália tartalmát (Na2O + K2O) tüntetik föl. A mezkre osztott pozitív síknegyed minden mezje meg van nevezve (pl. pikrobazalt, bazalt, bazaltos andezit, andezit, dacit, riolit, s ezek alkáliákban gazdag változatai). Így minden egyes ismert elem-összetétel kzetpéldánynak egyetlen pont felel meg, amely valamelyik lehatárolt, ismert nev mezbe esik. tefra (gör. tephra = hamu) (vulkanoklaszt): a vulkánból kiszóródó piroklasztitok gyjt neve. Olyan, a kzettéváláson ( diagenezis) még át nem esett, laza vulkáni törmelékanyag, amely tetszleges szemcseméret lehet. tektogenezis: gyrt formák, szerkezetek képzdése, a hegységképzdésnek a kiemelkedést megelz szakasza. tektonika: szerkezeti földtan. tektonikai ablak: az erózió által lepusztított takarók alól elkerül alapkzet ( alaphegység) (pl. tauern ablak, engadini ablak).

tektoszilikátok: vázszilikátok. teleptelér (szill): olyan, leggyakrabban bázisos magmabenyomulást értünk alatta, amely rétegzett mellékkzetbe nyomulva, azokkal párhuzamos helyzet testeket alkot. települési törvény: a különböz korú kzetrétegek közül az alul lévk idsebbek, mint a fölöttük lévk (Nicolaus Steno, 1669). Gyrt területeken a törvény nem érvényes. telér: közelítleg párhuzamos falú, meredeken dl intruzív ( intrúzió) magmás test, amelynek hosszúsága sokszorosa a vastagságának. termál metamorfózis: kontakt metamorfózis. testfosszília: az éllény elpusztulása után épségben marad a teste. Pl. a jégbe fagyott szibériai mamutlelet. tetartoéderes kristályosztályok: negyedes kristályosztályok. Tethys: a görög tengeristen, Poseidon lányáról elnevezett sóceán, a Pangea skontinens paleozoikum végi szétdarabolódásakor az eltávolodó si Afrika és Európa között riftesedéssel kialakult óceáni medence. Lényegében az óid végétl a harmadidszak végéig meglév, de egyre kisebb kiterjedés "földközi" tenger, amely Dél-Európától és Észak-Afrikától Ázsiáig húzódott K-i Ny-i irányban. Üledékeibl gyrdött fel az Eurázsiai-hegységrendszer. tetraéder: 4 egyenl oldalú háromszögbl álló (111) index, zárt, szabályos kristályforma, az oktaéder feles formája ( zárt kristályforma, szabályos kristályrendszer). tetragir: gir. tetragonális rendszer: olyan kristályrendszer, melynek kristálytani tengelykeresztje három, egymással 90°-os szöget bezáró tengelybl áll. A tengelyek közül kett, az "a" és a "b" egyenérték, a "c" azoknál rövidebb vagy hosszabb. Hét kristályosztály tartozik bele: 1. tetragonális piramisos osztály, 2. tetragonális diszfenoidos osztály, 3. tetragonális dipiramisos osztály, 4. tetragonális trapezoéderes osztály, 5. ditetragonális piramisos osztály, 6. tetragonális szkalenoéderes osztály, 7. ditetragonális dipiramisos osztály. thesszerális kristályrendszer: szabályos kristályrendszer. tholeiites széria: fként bazaltos és andezites, alárendelten dacitos st riolitos összetétel kzetek csoportja, melyek SiO2 tartalma 48-63 % között mozog, (modális középértékük 53 %). till: a gleccserek, jégtakarók, gleccserpatakok által szállított, és az olvadási zónában felhalmozott, osztályozatlan, még laza állapotú törmelékes üledék. tillit: kzetté vált till. tömzs: 2-20 km közötti mélységben kikristályosodott, 100 km2-nél kisebb, szabálytalanul kerekded, lefelé el nem határolható mélységi magmás kzettest. törésmutató: azt mutatja, hogy egy adott közeg a rajta áthaladó fény sebességét mennyire fékezi le, ill. vele szemben milyen ellenállást, eltérít hatást fejt ki. törmelékes üledék: a fizikai aprózódás ( mállás) által felaprózott, a küls erk által elszállított és felhalmozott üledék (kavics, homok, kzetliszt, agyag stb.). történeti földtan: a szkebb értelemben vett klasszikus földtan lényegében a szintetizáló ~-t jelenti. Részeit, folyamatait, anyagait a többé-kevésbé önállósult földtani tudományterületek ( ásványtan, kzettan, geokémia, paleoökológia, teleptan, szerkezeti földtan, regionális földtan stb.) valamint az alkalmazott földtan, geofizika, környezetföldtan), ill. egyéb földtudományok vizsgálják. transzform és transzkurrens vetk (lat. transz = át, keresztül): az óceáni hátságok rift

völgyénél lejátszódó szétsodródás a két oldal lemezét nem mindenütt azonos sebességgel mozgatja, st még egyik oldalon sem azonos a sebesség az óceán teljes hosszában. Gyakran rövid, eltér sebesség szakaszok váltják egymást. A gyorsabban és lassabban mozgó lemezrészek között nyírófeszültség ébred, így az óceáni hátságot a rift hossztengelyére merleges elnyíródások szabdalják fel rövidebb szakaszokra. Ezek mentén a mozgási sebesség szerint a rift folytonossága megszakadni látszik, és az elnyíródások közé zárt szakaszok eltolódnak egymáshoz képest. Ha az elnyíródás csak a rift egymáshoz képest eltolódni látszó folytatódási vonalai közötti szakaszon érvényesül, akkor transzform vetrl beszélünk, ha viszont ezeken kívül is, akkor az elnyíródás egy transzkurrens (átfutó) vet. transzform lemezszegély: egymás mellett elcsúszó lemezszegély ( litoszféralemez). transzgresszió (lat. transzgresszió = átlépés): a tenger fokozatos elrenyomulása. transzkurrens vet: transzform és transzkurrens vet. transzláció: irányított er hatására a kristály egyes rácssíkjai a szerkezeti összefüggések megszakadása nélkül egymáshoz képest elmozdulnak. (pl. sódómok alakulnak ki, vagy a grafit nyomot hagy a papíron). transzvaporizáció (lat. trans = át, vapor = gz): átgzölés. Szádeczky-Kardoss Elemér magyar geológus elnevezése olyan kontakt folyamatokra, mikor a magma és a mellékkzet érintkezésekor vagy az egyik, vagy a másik illóanyagai átjárják a vele kontaktusba került szomszédos tömeget. transzverzális hullám (S-hullám): csak szilárd közegben terjed földrengéshullám. Az anyagrészecskék mozgása merleges a hullám terjedési irányára. trapezoéder: csak girekkel rendelkez, szabálytalan négyszög alakú, de egybevágó lapokból álló, zárt feles (enantiomorf) formák ( zárt kristályformák, enantiomorf kristályosztályok). trapp bazalt: platóbazalt. travertínó: mésztufa. trigir: gir. trigonális rendszer: olyan kristályrendszer, amelyre a hexagonális rendszerhez hasonlóan az un. Bravais-féle kristálytani tengelykereszt jellemz. A tengelykereszt négy tengelyébl három, az "a1", az "a2", és az "a3", merleges a "c" tengelyre és pozitív száraik pedig egymással 120°-os szöget szárnak be. Öt kristályosztály tartozik bele:1. trigonális piramisos osztály, 2. trigonális romboéderes osztály, 3. trigonális trapezoéderes osztály, 4. ditrigonális piramisos osztály, 5. ditrigonális szkalenoéderes osztály. triklin rendszer: erre a kristályrendszerre az jellemz, hogy a kristálytani tengelykereszt három szára különböz hosszúságú és az általuk bezárt szög nem egyenl 90°-al. Két kristályosztályal rendelkezik: 1. triklin pedionos osztály, 2. triklin véglapos osztály. tufa: a 2 cm-nél kisebb szemcseméret, kirobbant vulkáni törmelék kzettéválás utáni neve (pl. bazalttufa, andezittufa, dacittufa, riolittufa). tufit: olyan vulkáni eredet üledékek megnevezése, amelyekben a piroklasztit mennyisége 30-80 % között mozog. Ha a piroklaszt részaránya 50 % fölötti, akkor a kzet nevében az üledék csak jelzként szerepel (pl. homokos riolittufa). Ha viszont 50 % alatti, akkor a tufa szerepel jelzként (pl. riolittufás homokk). tükörsík: olyan szimmetriaelem, amely a kristályt két tükörképi félre bontja. tzk: kovavázas szivacsokból, egysejt sugárállatkák (Radioláriák), kovamoszatok (Diatomák) kovavázaiból mélytengeri környezetben, a karbonát-kompenzációs mélység alatt keletkez kovakzet

U, Ü
újraolvadás (palingenezis): a kzetek részleges és szakaszos megolvadását kifejez megnevezés, amely az ultrametamorfózist követen következik be. ultrabázisos kzetek: mélységi magmás kzetek, amelyekben a színes alkotók elegyrésze eléri vagy meghaladja a 90 %-ot. Uralkodó alkotóik az olivin, piroxének, amfibolok, biotit, gránát és ércek. ultrametamorfózis: a metamorfózisnak olyan fázisa, ahol a nyomás és hmérséklet olyan nagymérték, hogy a kzetek megolvadnak. A folyamat átmenetet képez az átkristályosodás és az újraolvadás között. Ur-Európa (Prekambriumi Európa): Stille (1924) nyomán elkülönített szerkezeti földtani egység, amely Európa legidsebb kratonizált K-európai magját jelenti, amely magába foglalja Skandinávia DK-i részét, a Kola-félszigetet és a Kelet-európai táblát a kárpáti eltértl az Urálig. utómagmás szakasz: magmás ásvány- és kzetképzdés 700 °C alatti szakasza, melyben a magmamaradék kristályosodik. üledék: laza, kötanyag nélküli, a küls erk által felaprózott és áthalmozott hordalék. üledékes kzetek: más kzetek felaprózódott és/vagy elmállott, lepusztult és elszállított anyagainak földfelszíni felhalmozódásával keletkez kzetek. Az üledékes kzeteket többféle módon osztályozzák. A kzettani jellegek alapján három nagy csoportba sorolhatók. 1. Mechanikai vagy törmelékes ~. 1.1 durvatörmelékes kzetek, 1.2 homokkövek, 1.3 finomtörmelékes kzetek. ( konglomerátum, breccsa, homokk, aleurolit, agyag). 2. Vegyi és biogén eredet ~. 2.1 sókzetek, 2.2 karbonátos kzetek, 2.3 kovaüledékek, 2.4 gazdaságilag hasznosítható ~. 3. Szerves ~. 3.1 szénkzetek, 3.2 szénhidrogének. A másik osztályozási lehetség: 1. extrabazinális ~, 2. intrabazinális ~, 3. piroklasztitok. üledékgyjt: környezeténél relatíve alacsonyabban fekv terület, ahol a küls erk által szállított üledék felhalmozódik (pl. tengerek, tavak). üvegtufa: olyan tufa, amely uralkodóan az explóziók során szétrobbant lávacseppek gyors megdermedésével képzd kzetüveg törmelékbl áll.

V, W
vádiüledékek: a sivatagok idszakosan mköd folyóvölgyeiben, a vádikban lerakódó vegyes anyagú, rosszul osztályozott üledék. Variszkuszi-Európa: Mezo-Európa. varv (szalagos agyag): igen szabályosan, finoman rétegzett üledék, amely a gleccserhomlok elterében lév kis tómedencékben az olvadékvizek lebeg finomhordalékából képzdik. vázszilikátok (tektoszilikátok): a szilikátszerkezetek alapját képez [SiO4]4- koordinációs tetraéderek minden csúcsokon szomszédos tetraéderekhez kapcsolódnak közvetlenül, közös oxigéneken keresztül (pl. kvarc). A tektoszilikátok a földkéreg leggyakoribb kzetalkotó ásványai ( kzetalkotó ásványok) (plagioklászok 40,2%, ortoklász 17,7%, kvarcok 12,6%). Ide tartoznak még a földpátpótlók és zeolitok is. véglap (pinakoid, gör. pinax = deszka): két párhuzamos egybevágó lapból álló nyílt kristályforma, amely általában inverziós pont szerint tartozik össze. vergencia (lat. vergere = hajolni, irányulni): redk, takaróredk, feltolódások, rátolódások mozgási irányultsága. Az összletek mozgási irányultsága többnyire megegyezik az elmozdulást

kiváltó erhatások támadási irányultságával. vet: olyan törésvonal, amelynek két oldalán, kzettömegek egymáshoz viszonyítva függleges vagy vízszintes irányban elmozdulnak. vetdési magasság: a vetsík mentén elmozduló kzettömegek eredetileg összefügg rétegének egymástól való függleges távolsága. vetdési vért: vettükör. vetkarc: a vetk kialakulása során az elmozduló kzetfelszínek fokozatosan gyalulódnak simára. Ha a felszínnek ellenállóbb, kiemelked darabkái lemorzsolódva a vettükörbe ágyazódnak és nem aprózódnak fel, hosszan elnyújtott, könnycsepp alakú barázdát "szántanak" annak felületébe. vetsík: vetdéskor a kzettömegek elmozdulásának a síkja. vettükör (vetdési vért): a kzetek egymáson való elmozdulási síkja, amelyet a mozgás simára csiszol. vetzóna: olyan szerkezeti zóna, melyben a törések mentén kisebb-nagyobb elmozdulások is történtek az érintkez kzetfelületek között. viszkozitás (lat. viscositas = folyósság, nyúlósság): bels súrlódás. Az a nyíróer, amely a mozgó, áramló, deformálódó testek belsejében az alakváltozással szemben hat. Vulcano típusú vulkán: heves robbanásokkal, hatalmas mennyiség gzt, füstöt és port szolgáltató vulkántípus. vulkáni blokk és bomba: vulkáni kitörések alkalmával, a robbanáskor képzd, a kráterbl kiszórt lávadarabokat nevezünk így, amelyek átmérje 64 mm-nél nagyobb. vulkáni szigetív: ütköz lemezszegélyek ( konvergencia) mentén, a Benioff-zónával párhuzamosan kialakuló vulkáni sáv, amely az alábukás következtében megváltozott nyomás, hmérséklet és kémiai összetétel hatására képzdik. vulkáni szigetsor: forró foltok felett elmozduló kéregdarabokon kialakuló vulkánsor. vulkáni utómködés: vulkáni területeken a kitörések megszntét követen gz- ( fumarola) és gázszivárgások ( mofetta, szolfatara), forróvíz feltörések ( gejzír) és az ezekhez kapcsolódó kzetátalakulások ( metaszomatózis) gyjtneve. vulkanoklaszt: tefra. vulkanológia: a vulkáni kzetek ( kiömlési kzetek) jellemzésével, a kiszórt anyag rendszerezésével, a vulkáni formák csoportosításával, a vulkáni mködés típusaival foglalkozó tudományág. Wager-Deer diagram: AMF diagram.

X
xenokristály: magmás ( magmás kzetek) és kiömlési kzetekben illetve piroklasztikumokban ( piroklasztit) megjelen idegen eredet kristály. xenomorf (xenomorf = rossz alakú): olyan kristályokra szokták alkalmazni e megnevezést, amelyeknél nem ismerhet fel az egyébként rá jellemz alak.

Z
zárt kristályformák: a tér egy részét teljes egészében bezáró kristályformák ( bipiramis,

trapezoéder, szkalenoéder). A szabályos rendszerben megjelen összes forma ebbe a kategóriába tartozik. zónatörvény: a zóna a párhuzamos élekben metszd lapok összessége. Két lap meghatároz egy zónát (egy él irányt), két él irány meghatároz egy lapot, a lap helyzete rögzített. A kristályon lehetséges összes lap egymással zónaviszonyban van.

Felhasznált irodalom
Báldi Tamás (1978): A történeti földtan alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Báldi Tamás (1994): Elemz (általános) földtan I-II. Kézirat. ELTE TTK, Budapest. Balogh Kálmán (1991): Szedimentológia I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Grasselly Gyula (1992): Ásványi nyersanyagok (Ásványtan II.). Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest. Kézdi Árpád. (1952): Talajmechanika I. Tankönyvkiadó, Budapest. 560 p. Egyetemi tankönyv. Kozák Miklós - Püspöki Zoltán (1998): Geológiai kislexikon. Kézirat, DE, Ásvány- és Földtani Tanszék adattára. Molnár Béla (1984): A Föld és az élet fejldése. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Pápay László (1998): Kristályok, ásványok, kzetek. JATEpress, Szeged. Székyné dr. Fux Vilma (1998): Kristálytan (Ásványtan I.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Wallacher László (1993): Magmás és metamorf kzetek I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó. Wallacher László Tankönyvkiadó. (1993): Üledékes kzetek és kzetalkotó ásványok I-II. Nemzeti



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/2 18 5. óra 9. állampolgárság antropológia ásványok bakteriólógia biogeográfia biológia biomérnöki éghajlat éptöri 2 évszámok fogyasztás gepalap jogi alapismeretek képlékenyalakítás képlet kérdés válasz közigazgatás lakoma lévi-strauss logika mechanika 2 mechanikai példatár médiaismeretek médiakutatás metafora minden ami valszám minőség montázs motefo mpiac munka oprendszerek platón political science program statek gyakorlat szervetlen szociolingvisztika táblázatkezelés témák természetföldrajz törvény vállalat helye vizsga feladatsor vizsgapéldák vizsgazh