Geomorfológiai fogalomgyűjtemény

Országok listájaHungaryPannon EgyetemGeorgikon Mezőgazdaságtudományi KarTermészetvédelmi mérnökiMagyarország Természetföldrajza és BigeográfiaJegyzetekGeomorfológiai fogalomgyűjtemény

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fiskola jegyzettára Matematika és Természettudományi Tanszék

Gönczy Sándor - Szalai Katalin

Geomorfológiai fogalomgyjtemény
(oktatási segédanyag a földrajz szakos fiskolai hallgatók számára)

Kiadja a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa

Beregszász 2004

Felels szerkeszt: Gönczy Sándor

"" . , . 2.

Elszó
Fiskolánk egy évtizedes fennállása óta folyamatosan képez földrajz szakos tanárokat. E képzésben elsdleges szerepet játszanak az els és második évfolyamok által hallgatott alapozó tantárgyak. Az Általános Földtan c. kollégiumon belül a Geomorfológia két félévet ölel fel. Ez alatt az id alatt a Földfelszín mikro-, mezo- és makroformáit, illetve az ket kialakító erket, folyamatokat taglaljuk. E tudományághoz nyújt némi segítséget a ,,Geomorfológiai fogalomgyjtemény", amely több, mint 700 fogalmat próbál röviden, tömören és egyszeren tisztázni. Az egyes fogalmak magyarázatában található hivatkozások a téma jobb megértéséhez, illetve szélesebb kör áttekintéséhez nyújtanak segítséget. Reményeink szerint a kiadványt a fiskolai hallgatókon kívül a már rövidebb-hosszabb tapasztalattal rendelkez, iskolákban oktató kollégák is tudják majd hasznosítani. Jó munkát kívánva, tisztelettel Gönczy Sándor, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fiskola Szalai Katalin, Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

2

A, Á
abrázió: (lat. abrasio = levakarás, lefaragás, levésés) hullámveréses tó- és tengerpartokon a víz romboló munkája. abráziós fülke: a hullámverés által a meredek partokon kialakított, hosszan elnyúló félkör alakú bemélyedés. Az ~ a hullámverés hatására folyamatosan hátrál, ill. kismértékben fölfelé tágul, alátámasztás nélküli partszakaszokat hozva létre. abráziós kapu: a hullámverés szelektív eróziójának köszönheten az ellenállóbb kzeteken kiugró, a hullámverésnek mindkét oldalon kitett kiszögellések képzdnek, amelyekbe a két oldalról támadó hullámok abráziós fülkéket vésnek, s ezek hátrálásából, majd átszakadásából ~ alakul ki. abráziós sík: abráziós terasz. abráziós terasz (abráziós sík): az abráziós fülkék hátrálásával kialakuló alátámasztás nélkül maradt partszakaszok elbb-utóbb leomlanak. A leomlott anyagot a hullámzás szétteríti a part eltt, a tenger felé enyhén lejt (1-2°) ~ formájában. abráziós torony: a meredek partok kiugró fokait a két irányból támadó hullámverés gyakran leszakítja a parttól, különálló ~t alakítva ki belle. agyaggerinc: jardang. agyagsivatag: egykori tavak kiszáradt medencéiben képzdött sivatagtípus. Gyakran a nagyobb sivatagi medencék hordalékkúpjait szegélyezik (pl. Dasth-e Kavir). akkumlációs glacis: (fr. glacis = az erdítmények elterében kialakított félsík) a lenyesett hegylábfelszínekhez csatlakozó, a hegység peremétl távolodva egyre vastagabb törmeléktakaróval fedett akkumulációs felszín. akkumlációs terasz (kavicsterasz): ha a folyóterasz a folyó által korábban felhalmozott durva üledékbl formálódott ki, akkor ~nak nevezik. akkumuláció: felhalmozódás, lerakódás. aklé: hálószer dnevonulatok. aknabarlang: zsomboly aktív örökfagy: fagyváltozékony réteg. alacsony ártér: az ártérnek az a része, amelyet a közepesnél kisebb áradások is elborítanak. alacsony-hegység: olyan hegység, melynek átlagos abszolút magassága nem magasabb, mint 400-600 m (pl. Dunántúli-középhegység, Mecsek). álász: az örökfagy olvadása során kialakult, lapos fenek, enyhe lejtj katlan. Kiterjedése néhány ezer négyzetmétertl néhány ezer négyzetkilométerig terjed. Jakutiában a legelterjedtebb, magát a szót is a helyi jakut megnevezésbl vette át a geomorfológia. alföld: 0-200 m magasságban elhelyezked síkságokat nevezzük nek. alkalmazott geomorfológia: olyan geomorfológiai kutatási, elemzési módszerek alkalmazása, amelyek az ember természeti környezetében jelentkez problémák megoldására irányulnak. Ide tartozik például az árvíz elleni védelem, az öntözés vagy a lejtstabilitás problémáinak megoldása.
3

állandó hmérséklet örökfagy (izoterm örökfagy): a jégékek öve alatt húzódó réteg. A passzív és az aktív örökfagy határa. állandófagy: permafrost. allitos mállás: meleg, nedves éghajlaton, 6-8 pH-érték környezetben a szilikát ásványok szerkezete agyagásvánnyá és alumínium-hidroszilikáttá bomlik, miközben a kovasav és a vas egy része más elemekkel együtt kioldódik. A maradék vas-oxid vörösre festheti a málladékot. Az ~ végterméke a laterit, így a folyamatot laterites mállásnak is nevezzük. álló red: függleges tengely, gyrdéses formaelem. Viszonylag azonos ersség erhatások következtében jön létre. allochton vízfolyás: tájidegen, nedves területrl száraz területre érkez vízfolyás (pl. Nílus). állócseppk: sztalagmit. allogén karszt: olyan karsztterületeket neveznek így, amelyeknek vízutánpótlása elssorban nem karsztos felszínekrl érkezik. allogén vízfolyás: nem karsztos területen található vízfolyás. alluvium: folyóvízi hordalékkal feltöltött, elegyengetett síkság. alsómoréna: a gleccser vagy jégtakaró alsó részén, a plasztikus jégbe belefagyva szállított moréna. alsószakasz jelleg folyó (feltölt folyó): a hegységbl síkságra, medencébe átlép folyó esése, ezért hordalékszállító képessége is csökken, durva hordaléka nagy részét lerakja. A lerakott hordalékból zátonyok és szigetek épülnek, amelyek az ~t ágakra bontják. álterasz: nem folyóvízi kialakulású, hanem az eltér keménység kzeteken a szelektív denudáció hatására képzdött lépcsfelszínek, elssorban táblás vidékeken (pl. Coloradofennsík - USA). antecedens völgy: az eróziós keresztvölgyek egyik típusa. Kiformálódása a hegység kiemelkedése eltt kezddött meg, és bevágódása lépést tudott tartani a lassú emelkedéssel. antidne: olyan homokzátony a vízfolyás mederfenekén, amely nem a vízáram mozgásirányában, hanem azzal szemben mozog. Nagy vízsebességnél alakul ki, ha a Froude-szám >1 antiklinális völgy: hosszanti völgy, mely az antiklinális tengelyét követi. A gyrt hegység kiemelkedése során elfordul, hogy a völgyképzdés a kissé lazább kzetekbl álló, összerepedezett antiklinális tengely mentén indul meg, az eredeti antiklinális gerinc teljesen letarolódik és nyomvonalában ~ jön létre. antilklinális (redboltozat): a gyrdés során kialakuló red felemelked, boltívszeren hajló része. antropogén aprózódás: az ember a környezet átalakítása, gazdasági kihasználása során többféle kzetfelaprózást is alkalmaz. Ilyen, pl. a bányászat, vagy az útalapozáshoz használt kzet céltudatos felrlése, de ide sorolható a tereprendezés is, vagy a rezgések okozta aprózódás. apálymeder: priel.

4

aprózódás (fizikai mállás): a kzetek feldarabolódása küls erk hatására, a kémiai összetétel megváltozása nélkül. Típusai: hingadozás okozta v. inszolációs aprózódás, fagy okozta aprózódás, sókristály-növekedéses aprózódás, nyomáscsökkenés okozta aprózódás, mozgó közegek kzetaprózó hatása, hidratáció okozta aprózódás, biogén aprózódás, antropogén aprózódás. áramlási kagyló (oldásos fodrok): a barlangok falain látható kagyló alakú bemélyedések, melyeket a turbulensen áramló víz ( turbulens vízfolyás) alakít ki. areációs zóna (leszálló karsztvízöv): karsztos területek korróziós ,,B" zónáját, a gravitációs ,,A" zónát és az epifreatikus övet magába foglaló szint. areális: felületi. arid: száraz. ároktó (csorgótó): hosszú, keskeny tó, amely a jégtakaró haladási irányával párhuzamosan húzódik. A jégalagutakban áramló, nagy hidrosztatikai nyomás alatt álló olvadékvizek mélyítették ki medrét ( meder). Az k hossza elérheti a több km-t is (pl. Saimaa, Olulujärvi). ártér: a vízfolyások medrét ( meder) két oldalról kísér, az év nagyobb részében vízmentes terület, amelyet a vízfolyás magas vízállás idején elönt. Általában alacsony és magas ártér szinteket különböztetünk meg. ártéri lösz: mint a neve is mutatja olyan területeken képzdött üledék, amelyet gyakran borított folyóvíz, így a valódi löszökhöz folyóvízi üledékek keveredtek. Szemcseösszetétel tekintetében megfelel a valódi lösznek, de anyaga folyóvízi szállítású, rétegzett, illetve a valódi löszöknél magasabb agyagtartalommal bír. ártéri síkság: a folyómedrek közelében lerakott üledékbl felépül, enyhén hullámos felszín terület. árvíz: vízfolyások vízmennyiségének olyan mérték megnövekedése, amelynek következtében medrükbl ( meder) a természetes fokokon vagy a mesterséges csatornákon keresztül kilépnek az ártérre. ásványvízforrás: ha a forrásvíz különböz kémiai elemekbl vagy vegyületekbl egy bizonyos értéknél (általában 1000 mg/l oldott anyag) többet tartalmaz, akkor ról beszélünk. aszimmetrikus parabolabucka: a félig kötött futóhomokterületek egy sajátos, parabolabuckából kialakult formája, melynek egyik szára fejletlen. Ez annak köszönhet, hogy az uralkodó szélirány mellett más irányú munkaképes szelek is formálták ket. Száruk a széllel szemben áll. A luv lejt 10°, a lee lejt 26-32° (pl. Nyírség, Német-Lengyel-síkság). aszimmetrikus völgy: a völgy keresztmetszetében az egyik oldal meredek lejtjével szemben enyhe, menedékes lejt áll. Az létrejöhet szerkezeti, kzetminségbeli, hordalékutánpótlásbeli, expozíciós különbségek miatt vagy mellékfolyó hatása, meanderezés stb. következtében. aszóvölgy: szárazvölgy. átfolyó vízfolyás: olyan allochton vízfolyás, amely keresztülvág a számára ,,idegen", száraz környezeten, újra elérve a nedvesebb éghajlatot. atoll: gyrzátony. átöröklött meander: kényszerített meander. átöröklött völgy: epigenetikus völgy.
5

áttolt red (takaró red): akkor beszélünk ~-rl, ha a kéregben ható ellentétes erk elszakítják a gyrt részt és több km-re elvonszolják eredeti helyérl. attríció: vízfolyások mozgásban lév hordalékának egymással való ütközésébl ered görgelékkopás. autochton vízfolyás: a tájhoz illeszked, az éghajlati adottságokat tükröz vízfolyás (pl. Amazonas). autogén karszt: az elssorban karsztos területekrl származó vízutánpótlással rendelkez karsztok elnevezése. aven: vakkürt. azonális szigethegyek: tönkfelszíneken a pajzsszigethegyek fölött magasodó, elszórt szigetcsoportokat alkotó, harang v. kupola alakú, eróziósan kipreparálódott tanúhegyek megnevezése.

B
bahada (glacis d'accumulation): száraz, félig száraz területek enyhe lejtés, laza üledékekkel fedett felszínének megnevezésére. A tulajdonképpen akkumulációs glacis. balka: (orosz. vízmosás) teknszer löszvölgy. barkán: szabadon mozgó futóhomok területeken kialakuló, félhold alakú forma, amelynek szárai a szélirányba mutatnak. Kialakulásához keményebb síkfelszín és mérsékelt homokutánpótlás szükséges. Két típusát írták le: a pajzs ill. a félhold vagy sarló alakú t. barlang: hagyományos értelemben azokat a járható, természetes üregeket nevezik nak, amelyeknek a hossztengelye legalább 2 m. Korszer felfogásban olyan felszín alatti üreget jelent, amelyben létrejöhet a víz turbulens ( turbulens vízfolyás) mozgása (átmérje 515 mm). barrankó: a vulkáni kúpokat felszabdaló eróziós vízmosások megnevezésére. batolit (mélytömzs): (gör. bathosz = mélység, lithosz = k) 5 km és 20 km közötti mélységben kikristályosodott, lefelé szélesed, mélységi magmás kzettest. Kiterjedése 100 km2-nél nagyobb. batükaptúra (mélységi lefejezés): az a jelenség, amikor az allogén ( allogén karszt) vízgyjt vizei az autogén karsztosodással kialakított repedésrendszeren keresztül a karsztba jutnak. bázisszint-polje: az epifreatikus öv hatása alatt álló, zárt, nagy méret karsztos mélyedés. bels erk (endogén erk): a Föld felszínét belülrl, a kéreg irányából alakító erk összefoglaló neve. Ide tartozik a vulkánosság, a törések, gyrdések, vetdések és az epirogenetikus ( epirogenezis) mozgások. bels lefolyású terület: lefolyástalan terület. bergschrund: a cirkuszvölgyben a mozgó jég és a sziklafalhoz hozzáfagyott jég között keletkez gleccserrepedés. beszivárgási zóna: karsztosodó területek legintenzívebben fejld fels szintje, amely magába foglalja az epikarsztot és a gravitációs ,,A" zónát.
6

bevágó folyó: felsszakasz jelleg folyó. bifurkáció (kétirányú lefolyás): általában akkor alakul ki, ha síksági vízválasztója van a területnek. bifurkációs index: a ~ az n-ed rend folyószakaszok számának és az eggyel magasabb, n+1-ed rend szakaszok számának hányadosa. Ez a szám azt jelzi, hogy mennyivel több az n-ed rend vízfolyás, mint az n+1-ed rend, vagyis az alacsonyabb rend vízfolyások növekedését, tehát a szétágazást mutatja a vízgyjt pereme felé. biogén aprózódás: a folyamán a növények gyökereikkel a kzetek repedéseibe hatolva tovább repesztik azokat. A talajlakó állatok járataikkal, a nagytest patások pedig taposással lazítják a puha kzetek szerkezetét. biológiai mállás: az élvilág anyagcseretermékeinek a környezetbe juttatásával kémiai változásokat okoz, ami megbontja a kzetek szerkezetét. Talán a leglátványosabb ez a szukcessziós sort indító pionír növényeknél, amelyek e képességük miatt a puszta sziklafelszíneken is megélnek. blokkcsuszamlás: olyan csuszamlás, ahol az elmozdulás során a lecsúszó anyag nagyobb egybefügg darabokra, blokkokra tagolódik. bodden: sekély viz, karéjos öböl. Általában a jégtakarók visszahúzódása után elöntött partokra jellemz, ahol a jég ( gleccser, jégtakaró) nem tudta teljesen elegyengetni a felszínt ( elegyengetett felszín). bolsone: törmelékfolyással feltöltött medencék elnevezése É-Amerika és Ausztrália szemiarid területein. bugor: (orosz. bucka, halom) a fagyhalmok közé tartozó, 3-7 m magas, periglaciális területen kialakult forma, amely a tzeg gyors növekedésének eredményeként jött létre. Magja állandóan fagyott finomszem üledék. burkolóvonal: a folyókanyarulatok küls íveihez ( ívhossz) húzott egyenes.

C, Cs
cementjég: periglaciális területek törmelékes üledékét összecementáló jég. cirkuszvölgy (kárfülke, kárvölgy): félkör alakú, meredek falú firngyjt medence. A gleccser képzdésének helye, illetve néhány gleccsertípusnál egyben tápláló terület is. Magashegységek szélárnyékos völgyfiben képzdik hófolterózióval. cockpit: a dolina trópusi megfelelje. creek: Ausztráliában így nevezik a száraz és félig száraz területekhez köthet, csak epizodikusan vizet szállító medret ( meder). creep: kúszás. csatlós folyó: a ffolyóval párhuzamosan kanyargó mellékfolyó az ártérben. A ffolyó mentén magasodó folyóhát miatt a mellékfolyó kénytelen azzal párhuzamosan folyni mieltt a ffolyóba torkollik. cseppk: a csepeg, szivárgó karsztvízbl kiváló forma. Karsztvidékeken a repedésekben áramló, nyomás alatt álló, oldott állapotú meszet tartalmazó szénsavas víz a nagyobb járatokba érve nyomáscsökkenést szenved, mely hatására a fölös mésztartalom kicsapódik, s a falakon végigcsurgó víz kalcium-karbonát tartalma lerakódik, létrehozva a képzdményeket ( sztalagmit, sztalaktit, sztalagnát).
7

cseppkoszlop: sztalagnát. csillag alakú dne: ghourd dne. csiszolt peremlejt: a teknvölgy falai felett képzd lankásabb sáv. Egyes vélemények szerint a ~ rövidebb ideig volt kitéve a jég eróziójának, mint az alatta lév teknvölgy, ezért értelemszeren kisebb a lejtszöge. csonthó (firn): a sorozatos fagyás és újraolvadás következtében kialakuló, 0,4-0,5 g/cm3 srség, a hó és a jég közötti átmeneti állapotú anyag. csorgótó: ároktó. csúcspediment: tetpediment. csuszamlás: a szállítóközeg nélküli lejts tömegmozgások egyik típusa, a lejtk anyagának, a nyíróerk hatására egy ún. csúszópálya mentén történ gyors, hirtelen elmozdulása. csúszási tükör: a csúszópálya felszínre kerül része. csúszópálya: olyan felszín, amely mentén anyagelmozdulásra, csuszamlásra kerül sor. Ha a a csuszamlás megindulásának pillanatában alakul ki szingenetikus, ha elre kijelölt gyengeségi síkok mentén jön létre, akkor pedig preformált nak nevezzük. A csuszamlás pályájának magassága a lejtlábhoz képest lehet: 1. talpponti, ha a a lejtlábon ér véget, 2. talppont feletti, ha a a lejtláb felett fejezdik be, 3. talppont alatti, ha a a lejtláb alá nyúlik. Ez utóbbi csak szingenetikus csuszamlásoknál jellemz.

D
dambó: Afrika szavanna területein a felszínfejldés, a felszín lepusztulása annyira gyors ( ketts felszín-elegyengetés), hogy a folyók nem képesek igazi völgyet kialakítani, mivel a leend partok szinte ugyanolyan gyorsan pusztulnak, mint a leend folyómeder. Ezért a ~ legjobban úgy magyarázható, mint széles, lapos, a felszínbe alig bemélyed, fejletlen, állandó vízfolyás nélküli völgy. Davis ciklustana: Davis szerint a felszín fejldése ciklusos. A korai juvenilis (fiatal) állapotot jelent síkfelszín kiemelkedésével az eróziós tevékenység erteljessé válik, így mély, V-alakú, nagyesés völgyek szabdalják a területet. A kési juvenilis állapot során a magashegységi, tagolt felszín letarolódása tovább folyik, sr völgyhálózat alakul ki, éles gerincek rzik a tönkfelszín eredeti magasságát. Késbb, a letarolódás csökken mértékével a gerincek lekerekítdnek, alacsonyodnak, a völgyek nem mélyülnek, hanem szélesednek, ez a korai maturus (érett) állapot. A kési maturus állapot elérésekor a terület szelíd dombvidékké változik, a folyók széles völgyfenekeken ( völgytalp) kanyarognak, a lejtk enyhék, a hátak lealacsonyodtak. Végül a térszín eljut az elaggott (szenilis) állapotba, amikor nincsenek jelents szintkülönbségek, létrejön a kezdeti peneplén. Így zárul egy eróziós ciklus. defláció (kifúvás): a szélerózió ( erózió) anyagáttelepít tevékenysége. deflációs lapos: a félig kötött futóhomok területek gyengén tagolt, nagyterület, 5-8 km átmérj kifúvásos formája. Általában fokozatosan megy át az eltte fekv akkumulációs homokmezbe.

8

deflációs lépcs: réteglépcs típus. Sivatagokban, deflációs tanúhegyek oldalán kialakuló lépcsk, amelyeket a szél szelektív eróziója alakít ki az eltér ellenálló képesség kzetrétegekbl. deflációs mélyedés: általában a nagyobb kiterjedés, félig kötött futóhomok-területekhez kötdik. Minden oldalról zárt mélyedés, ahonnan a szél kifújta azt a homokmennyiséget, amelybl a ~ környezetében képzdött félig kötött formákat ( félig kötött futóhomok területek) kialakította (pl. Észak-Nyírség). delle: kis méret embrionális völgy, lapos tekn vagy tál keresztmetszet felszíni bemélyedés, amelyet fleg deráziós folyamatok formálnak ki. deltatorkolat: ha a folyó tóba vagy sekély és nyugodt tengeröbölbe, melléktengerbe ömlik, ahol a hullámok és áramlások a torkolati mederhordalékot csak kis mértékben dolgozzák át, ott a folyó a tenger rovására saját hordalékából delta alakú formát épít. Olyan helyen alakul ki, ahol jelents a folyó által szállított üledék, az árapály pedig viszonylag gyenge. Több típusa ismert: madárlábdelta (Mississippi), íves perem delta (Niger), ékszer delta (Nílus), gyengén fejlett delta (Zambézi), tölcséresed delta (Gangesz). denudáció: a felszín küls erk által történ lepusztulása, elegyengetése. denudációs lépcs: réteglépcs típus, amely lehet denudációs terasz vagy rétegborda. derázió (lejtmarás): a lejts tömegmozgások anyagmozgató, domborzatletaroló folyamatai. A számára a periglaciális területeken a legkedvezbbek a feltételek. deráziós völgy: dombsági és középhegységi területek kis esés, tál vagy félhenger keresztmetszet hosszanti völgyei, amelyeket uralkodóan lejts tömegmozgások formáltak ki, elssorban a pleisztocén periglaciális éghajlata alatt. A völgy enyhe lejtit és talapzatát lejtüledékek töltik ki. diszlokáció: áthelyezdés. divergencialépcs: a teknvölgy tágulatainál a jég eróziós képessége csökken. Ennek következményeként a völgy esésével szemben ellenesés lépcs alakul ki. dnyeper jégkorszak: riss jégkorszak. dolina (töbör): zárt, kerekded felszíni karsztos mélyedés. Átmérje és mélysége néhány métertl több száz méterig terjedhet. Genetikailag három típusát különböztetik meg: oldásos dolina, szakadék dolina, szuffóziós dolina. domb: környezete felé minden irányban lejtkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága 30-100 m között mozog. domború lejt: olyan, a vízszintessel szöget bezáró felszínforma, amely a lejtváll és a lejtláb közé vont képzeletbeli síkhoz képest domború felszínnel rendelkezik. Pusztuló forma. domborzat: a Földfelszín egyenetlensége, a felszínformák összessége. draa dne: több ghourd-üsttel rendelkez csillag alakú dne. dreikanter: sarkos kavics. drift elmélet: Lyell szerint a Német-Lengyel síkságon található erratikus blokkok a pleisztocén során kerültek oda Skandináviából úgy, hogy a síkságot elborító tengeren úszó jéghegyekbl kiolvadtak.

9

drumlin: (ír. dombhát) az egykori jégtakaró mozgási irányával párhuzamosan húzódó fenékmoréna halom. Hossza 150-4000 m, magassága 5-70 m. A jégtakaróval szemben fekv oldal meredekebb. Kialakulása nem egészen tisztázott. dzsebel (rétegborda): olyan forró sivatagi környezetben található hegyre, hegységre vagy dombra használt arab kifejezés, ahol a felszínen található alapkzet rétegei ferdén vagy meredeken emelkednek ki (pl. Jabal-Dafdat).

E, É
éghajlati hóhatár: éghajlati tényezk hatására kialakult hóhatár. Az felett az év folyamán több hó hullik, mint amennyi nyáron elolvad, így a domborzattól függen állandóan hó vagy firn boríthatja a felszínt. egyenes lejt: olyan lejt, ahol a lejtváll és a lejtláb is tört. Rendszerint kzetrétegeken kialakuló, pusztuló felszín. egyensúlyi folyó: középszakasz jelleg folyó. egyszer kanyarulat: Schoklitsh szerint akkor beszélünk ~ról, ha a kanyarulat inflexiós pontjai közé húzott egyenesre fektetett félkör kerülete nagyobb, mint a kanyarulat íve ( ívhossz, ívmagasság) a sodorvonal mentén. egyszer lejt: homogén anyagú felszíneken kialakuló lejttípusok. Az ~ lehet domború, homorú, normális és egyenes lejt. elegyengetett felszín: különböz éghajlati területeken eltér felszínalakító folyamatok által kialakított denudációs vagy akkumlációs felszín. elsdleges dne: a strandról kifújt homokból elsdlegesen olyan homoknyelvek jönnek létre, amelyek fokozatosan magasodnak és oldalirányban összeérnek. elsdleges tönk: W. Penck ,,geomorfológiai analízis"-ében kimondja: ,,ha egy tenger alatti sík felszín vagy egy korábbi denudációs felszín kiemelkedésének mértékével az erózió lépést tud tartani, akkor nem történik lényeges változás". E kiemelked felszínt nevezte Penck ~nek. elster jégkorszak: mindel jégkorszak. elvesz vízfolyás: olyan allochton vízfolyás, amely a számára ,,idegen" környezetben, egy száraz területen eltnik a beszivárgás és párolgás hatására (pl. Chari, Okavango). endogén erk: bels erk. endrumpf: végs tönk. eolikus löszelmélet: Richtofen fogalmazta meg, aki azt mondta, hogy a Kína északi részén ma is képzd lösz származási helyét az északabbi sivatagos területeken kell keresni, ahonnan a szél porviharok formájában szállítja el az anyagot. eolikus: (Aiolasz ­ a szelek görög istene) a széllel kapcsolatos folyamatok és a szél által kialakított formák jelzje. epifreatikus öv: magaskarszt. epigenetikus karsztvölgy: fedett karszton kialakult völgy átörökldése a karsztos alapkzetre a nem karsztos fed erodálásával.

10

epigenetikus völgy: az ~ vagy átöröklött völgy vízfolyása eredetileg a jelenleginél magasabb felszínen, puha kzeten folyt. A völgyfejldés során a folyó a laza üledéktakaró alatti kemény kzetbe is fokozatosan bevágja magát. A laza kzet lepusztulása és a kemény kzetborda exhumálódása révén képzdik. epikarszt (korróziós ,,B" zóna): a beszivárgási zóna fels része, közvetlenül a talajszint alatt. epirogenezis: (gör. épeirosz = szárazföld, geneszisz = keletkezés) Gilbert óta (1890) a kontinentális kéregrészek nagy területre kiterjed, lassú süllyedését és emelkedését értjük alatta. Ids masszívumok ( smasszívum), táblás területek ( tábla), pajzsok területén jellemzek. epizodikus omlás: ritkán és rendszertelenül, földrengések, villámcsapások hatására bekövetkez omlások. Ilyen pl. a hegyomlás. erózió: szorosabb értelemben a lineáris folyóvízi tevékenység pusztító hatásának megjelölésre használják. Tágabb értelemben a küls erk lepusztító tevékenységének összefoglaló, tudományos neve. erózióbázis: az a szint, amely alatt az erózió nem tud hatni. A folyók az szintjéig mélyíthetik medrüket ( meder). eróziós árok: idszakosan vizet szállító vonalas vízhálózati forma. Szélessége és mélysége 115 m között mozog. eróziós barázda: a felszíni víz által kialakított vonalas vízhálózati forma. Szélessége 1-2 m, mélysége 0,5 m. eróziós glacis: szikla-hegylábfelszín eltt felhalmozódó, a hegylábfelszínnel együtt erodálódó, laza üledéken keletkez glacis. eróziós réteglépcs: kueszta. eróziós terasz (sziklaterasz): ha a folyóterasz szilárd kzetekbl vésdött ki, akkor nak nevezik. eróziós völgy: a folyóvízi erózió hatására a felszínen kialakuló, az eróziós ároknál nagyobb, hosszanti mélyedés. eróziós-akkumulációs terasz: a szikla- és kavicsteraszok kombinációja. eróziós-deráziós völgy: a deráziós és eróziós völgyek közötti átmeneti forma, amelynek létrejöttében lejts tömegmozgások és a lineáris erózió is részt vesz. erratikus blokk: vándorszikla. esésgörbe: vízfolyások medrének ( meder), illetve vízszintjének teljes vagy részleges hossz-szelvénye. Az egyenetlensége a domborzattól és a felszíni kzetek keménységétl függ. evorzió: a folyók medrében turbulensen áramló víz ( turbulens vízfolyás) mozgásának egyik fajtája az örvénylés. A vízáram örvényl mozgása a szállított hordalékkal jelents eróziós munkát fejthet ki a mederfenéken vagy a meder oldalán. A medereróziónak ezt a jelenségét nak nevezik, amely során evorziós lyukak keletkeznek. evorziós lyuk: többé-kevésbé kerekded mélyedés vízfolyások sziklamedrében, amelyet az evorzió alakít ki. exhumáció: egy eltemetett felszín újbóli kitakaródása, a fedüledékek lepusztulása. exogén er: küls erk. expozíció (lejtkitettség): a lejtk égtáj szerinti megoszlása.
11

F
fagy okozta aprózódás: a kzetek repedéseibe beszivárgó víz térfogata fagyáskor 9%-kal n. A megfagyott víz a repedéseket tovább tágítva felaprózza a kzeteket. Ez a térfogat növekedés -22ºC-nál a legnagyobb (22000 N/cm2). fagyék: a periglaciális területeken a talajból a felszínközeli kzetekbe lenyúló, ék alakú repedés. Az ers téli lehlés összezsugorító hatása következtében alakul ki. Szélessége 1-50 cm, mélysége 10-300 cm. fagyemelés (jégtemelés): amikor a talajban vagy kzetben lév víz megfagy, térfogata 9 %kal megn, jégtk képzdnek a talajrögök vagy kzetdarabok között. Amikor a fagy felenged, összehúzódik és lejts területeken, a nehézségi er hatására a részecskék, kavicsok néhány cm-rel lejjebb mozognak, alacsonyabb szinten kerülnek nyugalomba. fagyhalom: felfagyással, a fagyváltozékony rétegben keletkezett, néhány dm magas, rövidebb élet, fagyott maggal nem rendelkez kiemelkedések összefoglaló neve. fagyos talajfolyás: geliszoliflukció. fagyörvénylés (krioturbáció): faggyal való keverés. A fagyás és újrafagyás présel hatása miatt bekövetkez függlegesen irányított anyagátmozgatás, az üledék összekeverése. fagyváltozékony réteg (aktív örökfagy): periglaciális területek fels vékony rétege, amely a rövid nyár alatt felenged. fagyzárvány: periglaciális területeken a krioturbáció és a szoliflukciós folyamatok hatására egyes összefagyott üledéktömegek képzdési helyüktl eltávolodnak, majd beágyazódnak az idegen környezetbe. fazetta: réteglapokon kialakult egyenes lejtforma. fedett glacis: törmeléktakaróval, elssorban idszakos patakhordalékkal fedett glacis. fedett karszt: ~ról akkor beszélünk, ha a karsztosodó kzetet nem karsztos fedréteg borítja, amely nem azonos a talaj vagy a karszt saját málladéktakarójával. fekv red: vízszintes, vagy közel vízszintes tengely red. Akkor jön létre, ha az egymással szemben ható erk nagysága jelentsen különbözik. félig kötött futóhomok területek: részben kötött futóhomok területek. félsivatag: olyan száraz területeket értünk alatta, ahol az évi csapadékösszeg nem több, mint 150-300 mm. felsszakasz jelleg folyó (bevágó folyó): V keresztmetszet, domború lejtj völgyet kialakító vízfolyás. Ha a mederben folyó víz munkavégz képessége nagyobb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges, akkor a meder bevágódik, a völgy állandóan mélyül. felszálló forrás: forrás. felszínalaktan (geomorfológia): a földfelszín formakincsének elemzésével, kialakulásával, rendszerezésével és térképezésével foglalkozó tudományág. felszíni moréna: a gleccser felszínén szállított moréna (pl. Fedcsenko-gleccser). feltorlaszolt végmoréna: a jég ( gleccser, jégtakaró) elrenyomulásakor az útjába kerül törmeléket, illetve a korábban lerakott végmorénát maga eltt tolva feltorlaszolja. feltölt folyó: alsószakasz jelleg folyó.
12

feltöltd meder: ha a mederben több hordalék halmozódik fel, mint amennyit a folyó adott id alatt elszállít, akkor a zátonyok a vízfelszínig nnek, a meder szétágazóvá válik. fenékmoréna: a gleccserjég alja és a teknvölgy között szállítódó moréna. Jellemzje a kerekített szemcsealak és a gleccserkarcok. fennsík: a tenger szintje felett 200 m-nél magasabban fekv síkság. ferde red: ferde tengely gyrdéses forma. Olyan területeken jön létre, ahol a tektonikai erhatások az ellentétes irányokban különböznek. firn: csonthó. firnfolt: kárfülkében felhalmozódó olyan firntömeg, amely nem táplál gleccsert, mozgása és morénaképzése pedig elhanyagolható. fiumara: a mediterrán területek szélsséges vízjárású vízfolyása, amely a hosszú nyári szárazság idején alig szállít vizet, a csapadékos tél és a hóolvadás vizeitl viszont tél végén és kora tavasszal medre vízzel telítdik, gyakran pusztító áradásokat ( árvíz) okozva. fizikai mállás: aprózódás. fjell: nagy kiterjedés, az erdhatár fölött kialakult kopár fennsík Skandináviában. fjord: olyan gleccservölgy, amelyet a jég ( jégtakaró, gleccser) a tenger szintje alá mélyített és a jég elolvadása után a tenger elöntötte. (pl.: Trondheim-fjord, Hardanger-fjord). fjordos tó: az Alpok hosszú, keskeny, teknvölgyekben képzdött tavai (pl. Wirvalstättitó, Comoi-tó). flexura (térdránc): átmeneti forma a törések és a gyrdések között. A kzetrétegek S alakú gyrdése. fluviális: a folyóvizekhez és eróziós tevékenységükhöz kapcsolódó formák és folyamatok jelzje. fluvioglaciális: az olvadékvizekhez kapcsolódó formák és folyamatok jelzje. fluviokarszt: olyan kevert karakterisztikájú karszt, ahol a karsztformák mellett eróziós völgyek és vízfolyásrendszerek is kialakulhatnak. fok: a folyóhátakon árvizek idején keletkez nyílások, amelyeken keresztül a mederbl kilép vízfolyás kiönt az ártérre. fokdelta: amikor az árvíz a fokon keresztül kilép az ártérre, munkavégz képessége csökken, így hordaléka egy részét delta ( deltatorkolat) formájában rakja le. folyás (jégts talajfolyás, szoliflukció): képlékennyé vált anyagok lejtirányú lamináris ( lamináris áramlás) vagy turbulens ( turbulens vízfolyás) mozgása. folyásfejlettség: a vízfolyások futásának (l), valamint a forrás és a torkolat közötti legrövidebb távolságnak (d) a különbsége: l-d/d. Minél nagyobb a két érték közötti eltérés, annál több a szerkezeti, illetve kzetkeménységbl adódó befolyásoltság. folyási öv: sekélykarszt. folyó: a 100-1000 km hosszú, 1000-150 000 km2 vízgyjt terület vízfolyások összefoglaló neve. folyóhát (parti hát, levée): a folyópartok fölé magasodó, az ellenkez oldalon lankásan ereszked alacsony vonulat. A folyómederrel párhuzamosan, a part mentén futó, természetes eredet gát, amelyet maga a vízfolyás épít az árvizek idején. A mederbl kilépve csökken a folyó hordalékszállító képessége, így hordalékának egy részét formájában rakja le a küls ívben, vagy az egyenes szakaszokon.
13

folyómagnitúdó: különböz folyórendszerek összehasonlítására szolgáló morfometriai jellemz. Shreve szerint elsrend a forrás és az els torkolat közé es folyószakasz. Utána minden torkolatnál a rendségi értékek összeadódnak. folyómeder: meder. folyórendszer: az egymásba öml, tengerbe vagy lefolyás nélküli állóvízbe érkez vízfolyások összessége. folyórendség: különböz folyórendszerek összehasonlítására szolgáló morfometriai jellemz. Horton szerint elsrend a forrás és az els torkolat közé es folyószakasz. Azonos rend szakaszok találkozásánál a rendszám eggyel emelkedik, eltér rendszámok találkozásának esetében nincs rendszámemelkedés. folyószakaszjelleg: vízfolyásszakaszok elkülönítése a folyó munkavégz képessége szerint. Ez alapján megkülönböztetünk alsó-, közép- és felsszakasz jelleg folyókat. folyóterasz (terasz): a folyóvölgyek oldalát a vízfolyással párhuzamosan kísér, lépcszetes, párkányszer sík(ok). Kialakulásának oka a folyószakaszjelleg ugyanazon a helyen történ tartós, többszöri megváltozása. A szakaszjelleg módosulását, vagyis a bevágódás és az oldalazó erózió váltakozását a folyó esésének (tektonika) és/vagy vízmennyiségének (éghajlat) módosulása okozza. folyótorkolat: torkolat. folyóvízi korrázió: korrázió. folyóvölgy: folyóvízi erózió által létrehozott völgy. forrás: felszín alatti vizek felszínre bukkanása. A leszálló ok táplálóterülete magasabban fekszik fakadási helyüknél ( talajvíz, réteg, karszt), míg a felszálló ok vize a hidrosztatikus nyomás vagy a bennük lév gázok felhajtóereje következtében mélyrl jut a felszínre. További típusai: ásványvíz, gyógy, hév. földfolyásos csuszamlás: ha a plasztikus anyag a mozgás során pépszervé válik, akkor a csuszamlást folyásos jelenségek is kísérik. Az átázás utólag is bekövetkezhet. förde: jég alatti olvadékvíz által kialakított árokban képzdött, lapos partú, sekély, a kijárata felé folyamatosan szélesed tengeröböl. freatikus öv (vízzel telített öv): a közepes karsztvíz-nívó alatti terület, amely magába foglalja a sekélykarszt, a mélykarszt és az inaktív mélykarszt öveit. Froude-szám: a tehetetlenségi és a nehézségi er hányadosa. Azt fejezi ki, hogy egy áramló közegben az áramlási sebesség hogyan viszonyul a sebesség növekedése következtében kialakult örvények (kishullámok) sebességéhez. futásfejlettség: a vízfolyások futásvonalának (l) és völgyének hossza (t) általában eltér: l-t/t. Minél nagyobb két érték különbsége az adott vízfolyás annál nagyobb völgyel rendelkezik. függcseppk: sztalaktit. függvölgy: a f gleccservölgybe torkolló mellékvölgy, amelynek talpa a fvölgy szintje felett végzdik el. Ennek oka, hogy a mellékvölgyekben valószínleg jóval kisebb jégárak ereszkedtek le, amelyeknek az eróziós képessége csekélyebb volt, mint a fgleccseré. A jég elolvadása után gyakran vízesések jelennek meg benne.

14

G, GY
garat: gyakori omlások helyén a sziklafalban kialakuló félkör alakú, lefelé szkül, fokozatosan hátráló eróziós forma. garmada: a szélbarázdából kifújt homok felhalmozódásokat nevezik így. Két típusa ismert: parabolaszer garmada és hosszanti garmada. gázló: kanyargó folyó medrének az a szakasza, ahol a sodorvonal két ellentétes irányú kanyarulat között az egyik part fell a másik part felé csap át. A meder itt a legsekélyebb, mert a ~ tulajdonképpen mederfenék zátony. geliflukció: geliszoliflukció. geliszoliflukció (geliflukció, fagyos talajfolyás): periglaciális területek lejtin ható tömegmozgásos folyamat, ami a fels, idszakosan felenged fagyváltozékony réteg mozgását jelenti az alatta lév fagyott altalajon. Jellemz, hogy kis lejtszög (1,7-2º) esetén is mködik, így a periglaciális területek egyik legfontosabb domborzat-elegyengetési folyamata ( krioplanáció). Megkülönböztetünk szabad és kötött geliszoliflukciót. geomorfológia: felszínalaktan. geomorfológiai inverzió: a felszín szelektív lepusztulása során a kiemelkedések mélyedésekké vagy a mélyedések térszíni kiemelkedésekké alakulása. geomorfológiai térkép: felszíni formákat és folyamatokat bemutató térkép. gerenda ogiva: a gleccserzuhatagok alatt képzd világosabb és sötétebb sávok a gleccser felszínén. A világosabb sávok télen alakultak ki, a jégzuhatagon keresztülhaladó sötétebb szín, piszkosabb részek, a tulajdonképpeni ,,gerendák" pedig a nyári idszakban jöttek létre. gerinc: a geomorfológiában ~ alatt hosszú, keskeny, két oldalról lejtkkel, illetve esetenként völgyekkel határolt felszíni kiemelkedéseket értünk. ghourd dne (piramis v. csillag dne): a szabadon mozgó futóhomokformák közé tartozó, tisztázatlan eredet sivatagi nagyforma (pl. Fachi-Bilma). A legmagasabb pontjához közel ún. ghourd-üst alakul ki. ghourd-üst: a ghourd dnék legmagasabb részéhez közel kialakuló mélyedés. girlandos gyepterasz: a periglaciális területek olyan lejtin jönnek létre ok, ahol a finomszem talajtakarót gyep- vagy tzegmoha fedi. A gyep ill. tzegmoha takaró olvadáskor különböz vastagságban enged fel, így különböz mértékben vesz fel nedvességet. Újrafagyáskor a nagyobb nedvességtartalmú részek kidudorodnak, és az esetlegesen felrepedez gyep szakadásain keresztül a következ olvadásnál az üledék az alacsonyabb lejtrészek felé folyik, teraszszer formákat alakítva ki. glaciális: 1. gleccserekhez és a jég felszínformáló munkájához kapcsolódó formák és folyamatok jelzje. 2. a jégkorszak(ok) hideg fázisainak neve. glacis d'accumulation: bahada. glacis: (fr. enyhén kifelé lejt) enyhe lejtés eróziós és akkumulációs hegylábfelszínek megnevezésére. gleccser (jégár): a lejtn lefelé mozgó plasztikus jégtömeg.

15

gleccseralagút (jégalagút): a gleccser v. a jégtakaró belsejében olvadással, illetve az olvadékvíz és az általa szállított moréna eróziós munkájával kialakult üreg, amelybl a gleccserpatak a gleccserkapun keresztül kijut az eltérre. gleccserasztal: a jégár felszínén képzd forma. Vastagabb ktömbök alatt a rossz hvezetés miatt a jég kevésbé olvad, mint a környezete, így egy jéglábon álló ,,asztal" keletkezik. A ~ addig létezik, ameddig a napsugarak be nem tudnak hatolni az asztallap alá. gleccserhálózat: akkor jön létre, ha a gleccserjég nem csak a kárfülkéket, és völgyeket borítja, hanem a völgyek közötti vízválasztókat is. Alacsonyan húzódó hóhatár és nagymennyiség csapadék szükséges a kialakulásához. gleccserjég szerkezete: a gleccserjégnél elsdleges rétegzettségrl és leveles szerkezetrl beszélhetünk. Az elsdleges rétegzettség a ,,tiszta" téli és a ,,piszkos" nyári hótömegnek a firngyjtben való felhalmozódásából származik. A gyakran függleges levelekbe rendezd rétegzettség pedig nyomás hatására jön létre akkor, amikor a jég egy szkebb völgyszakaszba érkezik. gleccserjég: 0,9 g/cm3 srség, a gyakori fagyás és újraolvadás, illetve a nyomás miatt kevés levegt tartalmazó, kékes szín jég. gleccserkapu: a gleccseralagút végén található, általában rövid élet boltíves képzdmény, amelyen keresztül a gleccserpatak kilép az eltérre. gleccserkarcolat: az alapkzeten és a fenékmorénán megfigyelhet karcok, amelyeket a gleccser v. a jégtakaró az általa szállított morénával vés ki. gleccsermalom: gleccserzuhatagok területén, az olvadékvíz által a jégben, vagy az alapkzetben kialakított függleges tengely üreg, melynek alján gleccserüst található. gleccserpatak: a gleccserek, jégtakarók olvadékvizeit levezet vízfolyás. gleccserrepedés: a gleccser mozgása során keletkez egyenltlen húzófeszültségek miatt alakul ki. A gleccser nyelvét oldal-, keresztirányú, ívesen kifelé hajló és hosszanti repedések tagolják. A jégár közepe gyorsabban mozog, mint a két széle, így az egyenltlen mozgásból származnak az oldalrepedések, illetve a gleccser homlokánál az ívesen kifelé hajló repedések. Keresztirányú repedések ott alakulnak ki, ahol a gleccservölgy esése hirtelen megn (pl. teknvég). Hosszanti repedések akkor képzdnek, ha a jég völgyszkületbl egy tágabb völgyszakaszba érkezik. gleccsertípusok: formájuk és táplálóterületük szerint a gleccsereket a következ típusokba lehet sorolni: firnfolt, kárgleccser, lejtgleccser, völgyi gleccser, jégsapkából és jégtakaróból táplálkozó gleccserek, hegylábgleccser, kúpgleccser és gleccserhálózat. gleccserüst: a gleccsermalom alján képzd üstszer forma, melyet az olvadékvizek és az általuk a ~be szállított törmelék (ún. rlkövek) alakítanak ki. gleccservölgy (teknvölgy): magashegységek korábbi folyóvölgyeibl a jég által átformált U vagy parabola alakú völgy. gleccserzuhatag (jégzuhatag): a gleccservölgy meredekebb részeinél, ahol az esés hirtelen megn, a mozgó jégár feldarabolódik, egymásra zuhanó jégtömbökké esik szét. glintlépcs: a negyedidszaki jégtakaró által kipreparált lépcs a Kanadai- és Baltipajzsok, illetve a folytatásukban lév táblás területek határán. A kipreparálódás oka, hogy a táblás vidékek a kristályos alapkzetnél egy kb. 20-100 m-rel magasabb felszínt képezve nagyobb mérték eróziót okoztak amikor a jég útjába kerültek.
16

glinttó: a glintlépcs okozta megnövekedett erózió következtében a jég az átlagosnál jobban kimélyítette a felszínt a lépcs eltt. E kimélyített medencékben az olvadás után tavak képzdtek (pl. Ladoga-tó, Onyega-tó, Nagy-Medve-tó, Nagy-Rabszolga-tó). glintvonal: a glintlépcs peremi része. A ~ futását glinttavak kísérik. gombaszikla: keletkezését annak köszönheti, hogy a szél által szállított anyag legnagyobb része 15 cm alatt mozog. E magasság fölött a szél nem képes jelents mértékben pusztítani a felszíni kzeteket, így az ebbe a sávba es részeket elpusztítva gombára emlékeztet formákat hoz létre. görbületi sugár: a folyókanyarulatba, a középvonal mentén beírható kör sugara. gravitációs ,,A"-zóna: a beszivárgási zóna alsó része. A karsztos területek legintenzívebben fejld korróziós ,,B" zónája alatt húzódó, csökken karsztkorrózióval jellemezhet öv. günz jégkorszak: alsó-pleisztocén (kb. 1,3 ­ 0,9 millió év) eljegesedés az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál ered, a Duna egyik mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai nebraska, illetve a K-európai narew jégkorszaknak. gyapjúzsák: a gránit jellegzetes mállási alakja. A hosszanti és haránt irányú repedések mentén a gránit aprózódik, melynek során legömbölyített tömbökre hullhat szét, ezek a ok. gyepterasz: girlandos gyepterasz. gyepvasérc: vaskiválás láptalajokban. Mrevaló mennyiség limonit felhalmozódás. gyógyforrás: ásványvízforrás. gyrthegység: nagyméret tengeri üledékgyjtkben képzd, a lemezközeledések következtében különböz típusú redkbl vonulatokká alakuló üledékes anyagú hegység (pl. Alpok, Kárpátok). gyrzátony (atoll): (maláj) valamilyen víz alatti magaslatra, elssorban vulkánokra települt korallok által kialakított gyr alakú képzdmény.

H
hágó: átkelhely, a hegygerinc lepusztulással lealacsonyított, nyeregszer része, amelyen valamilyen út visz keresztül. halmazos csuszamlás: plasztikus anyagokon, laza üledéken kialakult csuszamlás. A csúszás során az anyag széttagolódik és egyenetlen felszínt hoz létre. halom: környezete felé minden irányban lejtkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága nem haladja meg a 30 m-t. hálószer dnevonulatok (`aklé): tisztázatlan eredet, szabadon mozgó futóhomok területeken megjelen forma. Olyan egymást merlegesen keresztez dnevonulatok, ahol a két különböz irányú dnesor megközelítleg azonos magasságú (pl. `Aklé Avana). hamada (ksivatag): sivatagi területeken a környezete felé lépcskkel leereszked, vízszintes vagy közel vízszintes rétegeken kialakult fennsík (pl. Al Hammádah al Hamrá´). Lehet törmelékkel borított (,,él hamada") vagy csupasz sziklafelszín (,,halott hamada"). hasadékvölgy (tektonikus árokvölgy): 1. az óceánközépi hátságok hossztengelyében húzódó szerkezeti árok, a távolodó kzetlemezek határa. 2. szilárd kzetekben, tektonikus törések mentén, folyóvízi erózióval átformált keskeny és mély szurdokvölgy.
17

határ-polje: karszt-nemkarszt érintkezésnél kialakult forma, amelyen az allogén vízfolyások dominálnak. hátravágódó völgy (regressziós völgy): olyan völgy, amely fokozatosan hátráló erózióval keresztben réseli át a hegységet. hegy: környezete felé minden irányban lejtkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága meghaladja a 100 m-t. hegycsuszamlás: abban az esetben beszélünk ~ról, ha a lecsúszott anyag egy tömbben marad. hegygerinc: gerinc. hegylábfelszín (sziklahegylábfelszín, pediment): meleg, félig száraz területeken a lejtk hátrálásával, a hegyek, hegységek lábainál keletkez, kifelé lejt félsík, amely közel azonos szögben metszi el a hegységet felépít kzeteket és az elterükben lerakódott lepusztulás-termékeket. hegylábgleccser (piedmontgleccser): abban az esetben beszélünk ~rl, ha a völgyi gleccser kijut a hegylábfelszínre és nagy területen szétterül (pl. Bering-gleccser, Murraygleccser). hegylábi lejt (lejtláb): a lejt alsó, homorú része, amely a völgytalpba megy át. hegyláblépcs (tönklépcs, Piedmonttreppe): különböz magasságban lépcssen elhelyezked, a hegység pereme felé lejt tönkfelszínek. A szakaszos kiemelkedés következtében alakul ki a tönk szegélyén, ahol a folyók leghamarabb vágódnak be, helyi erózióbázist képezve a felette lév szakasz számára. Vetdések mentén is kialakulhat. hegyomlás: földrengés, villámcsapás vagy antropogén beavatkozás hatására kialakuló, az epizodikus omlásokhoz tartozó pusztító folyamat. hegység: a földfelszín fleg hegyekbl ­ és a közrefogott völgyekbl, medencékbl ­ álló, szomszédságától többé-kevésbé jól elkülönül, kiemelked része. A tengerszint feletti magasság alapján megkülönböztetnek alacsony (400-600 m), közép (600-1500 m) és magas eket (>1500 m). hegység: olyan felszíni kiemelkedés-csoportoknak, kiemelkedés-vonulatoknak az összefoglaló neve, amelyek abszolút magassága meghaladja a 100 m-t. Magasságuk alapján felosztható alacsony~, közép~, és magas ~-re, kialakulásuk szerint vulkáni~, gyrt~, és rög ~re. hegységközi völgy (interkollin völgy): két, egymástól független hegység vagy hegyvonulat közti elsdleges, endogén eredet hosszanti mélyedés. hegyszoros: tágabb értelemben meredek partfalú átjáró, átvezet út valamely völgyszkületen. Szkebb értelemben a vízválasztó hegygerincet átvágó szk völgyszakasz, áttörés, melyben rendszerint vízfolyás is van. helikoidális áramlás: 1. vízfolyásokban kialakuló, dugóhúzószer áramlás. 2. a leveg felmelegedése következtében keletkez függleges tengely cellákat a felszínnel párhuzamosan fújó szél spirálissá alakítja. hepe: szeletes csuszamlások egymás után következ szakadásfejei, a hupák között létrejöv mélyedés, amelybl ha összegylik benne a víz, hepetó keletkezik. hévforrás: 20°C-nál melegebb, természetes eredet forrás. hidratáció okozta aprózódás: a hidratáció folyamatában a dipólus vízmolekulák kapcsolódnak a kzetalkotó ásványok ionjaihoz, ami a kötések lazulásához vezet és a kzet aprózódását okozza.
18

hidrogénkarbonátos (hidrokarbonátos) oldás: a karsztformák legnagyobb részét kialakító oldásfolyamat. A víz oldott szén-dioxiddal szénsavat képez, amely mészagresszív vegyületként nagymértékben oldja a karbonátokat. hidrokarbonátos oldás: hidrogénkarbonátos oldás. hipszografikus görbe: a Föld magassági viszonyait bemutató görbe. hófolterózió: niváció. hóhatár: hegységekben az a magassági szint, amely fölött, a domborzattól függen hó borítja a felszínt. Megkülönböztetünk éghajlati, idszakos, tartós v. reális és regionális hóhatárt. holokarszt: olyan karsztterület, amelyet a karsztformák kizárólagossága jellemez. holtág (morotva): lefzdött vagy mesterségesen levágott folyómeder kanyarulat. holtjég: a jégtakaró visszahúzódásakor leszakadozó inaktív jégtömegek. homokdne: homokbucka. homokfodor (ripple mark): a homokfelszíneken fellép luv- lee hatás következtében kialakuló, a szélirányra merleges, egymással párhuzamos kisformák. Az egyes gerincek egymástól akkora távolságra vannak, amekkora pályát leírnak az ugráltatott homokszemcsék adott szélsebesség mellett. 10 m/s szélsebességig növekszik a magasságuk, további szélersödésnél csökken. homoklepel (lepelhomok): olyan félig kötött futóhomok területeken képzdik, ahol a szél az általa kifújt homokot nem rendezi formákba, hanem néhány dm vastagságú lepellel borítja a felszínt (pl. Bels-Somogy, Duna-Tisza köze). homokzátony: zátony. homorú lejt: olyan a vízszintessel szöget bezáró felszínforma, amely a lejtváll és a lejtláb közé vont képzeletbeli síkhoz képest homorú felszínnel rendelkezik. Épül forma. homorú-domború lejt: normális lejt. hordalékkúp: a hegységbl kilép, enyhébb lejtés területre érkez vízfolyás feltölt szakaszjellegvé válik és hordalékának jelents részét legyez alakú formájában rakja le. horhos: löszszurdok. hosszanti dne: az egyik legjelentsebb sivatagi homokforma. Kialakulása a helikoidális áramlásnak köszönhet. Csak ott fordul el, ahol ers egyirányú szelek fújnak (pl. a passzát-öv, Erg Igidi, Namíb-sivatag, Rub' l-Hali). Három típusa ismeretes: a szif v. szeif dne, a szilk-dne és a kzetfelszínen kialakult hosszanti dne. hosszanti garmada: a szélbarázdából kifújt anyagot a szél, ellentétben a parabolaszer garmadával, nem közvetlenül a barázda eltt rakja le, hanem távolabb. Ezért az uralkodó szélirányban elnyúló, ellipszis alaprajzú homokforma képzdik. hingadozás okozta aprózódás: inszolációs aprózódás. hum: szerkezeti irányok szerint sorakozó karsztos maradványhegyek megnevezése. hupa: szeletes csuszamlások egymás után következ, kiemelked szakadásfejei. húr: folyókanyarulat inflexiós pontjait összeköt egyenes.

19

I, Í
idszakos hóhatár: a hegységekben a hóhatárnak egy adott idpontban elfoglalt helyzete, amely nem esik egybe az éghajlati hóhatárral. Az a különböz évszakokban nagyon eltér magasságban húzódhat. idszakos vízfolyás: periodikusan vagy epizodikusan történ mederbeli vízelvezetés. Jellemz mediterrán ( fiumara), sivatagi és félsivatagi területeken ( vádi, creek). illinois jégkorszak: riss jégkorszak. inaktív mélykarszt: a tartósan oldási egyensúlyban lév karsztvízzel borított terület, a freatikus öv legalsó része amely, mint a neve is mutatja, nem vesz részt a karsztvíz hidrológiai körfolyamatban, ill. itt az oldás mértéke gyakorlatilag egyenl a nullával. inflexiós pont: vízfolyások medrében a középvonal és a sodorvonal metszéspontja. inflexiós vonal: a normális lejtk domború és homorú részét elválasztó vonal vagy sáv, amely egyben a lejt legmeredekebb része is. ingók: sajátos kzetpusztulási forma. Az alig kiegyensúlyozott, vagy annak tn ktömb néhány másik tetején. Leggyakoribb a hlési repedések mentén négyszöges hasábokra tagolódó mélységi magmás kzetek körében, amelyek hasábjai éleiken, csúcsaikon ersebben pusztulnak. inszolációs aprózódás (hingadozás okozta aprózódás): a hmérséklet ingadozásával az egyes kzetekben térfogatváltozás következik be, ami a kzet széteséséhez vezet. Ez a különböz ásványokból felépül kzeteknél az egyes ásványok más és más htágulási együtthatója miatt következik be. Homogén kzet esetében is elfordulhat, ha az ásványai anizotrópok. A hmérséklet ingadozás másik következménye, hogy a kzetek rossz hvezetése miatt a felhevült sziklafelszín és a hvösebb sziklabels között húzófeszültségek ébrednek, így a kzetfelszín hagymahéjszeren lehámlik. interglaciális: a glaciálisokat elválasztó melegebb idszakok elnevezése. interkollin völgy: hegységközi völgy. intrapermafrost víz: periglaciális területeken az örökfagy-rétegben lév, szilárd halmazállapotú, felszínalatti víz. iowa jégkorszak: riss jégkorszak. iszapárelmélet: Buch szerint a Német-Lengyel síkságon található vándorsziklák az Alpokból kerültek a mai helyükre egy hatalmas iszapáradattal. iszapfolyás: sárfolyás. ívhossz: folyókanyarulat inflexiós pontjai között, a sodorvonal mentén mért távolság. ívmagasság: folyókanyarulatok húrjára állított legnagyobb merleges hossza. A húrtól a kanyarulat küls ívének legmagasabb pontjába állított egyenes. izoterm örökfagy: állandó hmérséklet örökfagy.

20

J
jardang (agyaggerinc): az agyagsivatagokban kialakuló, a széliránnyal párhuzamos forma. Keletkezését annak köszönheti, hogy a felszínt borító kemény kérget a szél itt-ott felszakítja, hosszú, párhuzamos barázdákat alakítva ki (pl. Tarim-medence). jégalagút: gleccseralagút. jégár: gleccser. jégék: az állandóan fagyott ( passzív örökfagy) örökfagyban képzdött keskeny, V-alakú, jéggel kitöltött repedés. A fagy okozta összehúzódás következtében létrejött talaj- és kzetrepedésekbe olvadáskor beszivárgó és ott megfagyó vízbl jön létre. Csak olyan területeken képzdik, ahol az évi középhmérséklet -6°C ­ -8°C alatt van. jégékek öve: a jégkéreg öve alatt húzódó sáv, ahol az olvadás rendszertelenül, csak az átlagosnál melegebb idszakokban jelentkezik. jégkéreg öve: az állandófagy fels, az enyhébb periódusokban rendszeresen felolvadó része. jégkörnyéki terület: periglaciális terület. jéglencse: a fagyváltozékony réteg alján kialakuló, különböz nagyságú jégtestek. jégpiramis: sérac. jégsapka: általában csapadékban gazdag fennsíkokra, hegycsúcsokra jellemz jégfelhalmozódás (pl. Vatnajökull). jégsapkából és jégtakaróból táplálkozó gleccserek: a völgyi gleccserekhez hasonlóan az ilyen típusú jégárak is egykori folyóvölgyekben mozognak, táplálóterületük azonban nem kárfülke, hanem jégsapka, illetve jégtakaró. jégtakaró: nagy kiterjedés jégfelhalmozódás, amelynek a vastagsága elérheti akár az 10002000 m-t is. A pleisztocén riss jégkorszakában a Földön 47 millió km2-t borított jég. Ma két jégtakaró található a Földön. Az antarktiszi 12,5 millió km2 kiterjedés, átlagos vastagsága 2,2 km, legnagyobb vastagsága 4,25 km. A másik az 1,73 millió km2-es terület grönlandi, melynek átlagos vastagsága 1,6 km, legnagyobb vastagsága 3,4 km. jégtemelés: fagyemelés. jégts talajfolyás: szoliflukció. jégzuhatag: gleccserzuhatag.

K
kaldera: (sp. caldera = katlan, üst) vulkánok kúpján lév, a kráter beomlásával vagy kirobbanásával képzd nagyobb, katlanszer mélyedés (pl. Mount St. Helens, Vezúv). kalkret: fleg karsztterületek talajaiban megjelen mész felhalmozódás. kame: (skót kame = domb v. hajlat) holtjégtömegek közötti mélyedésben az olvadékvizek által felhalmozott üledékbl felépül domb. A fluvioglaciális eredetnek köszönheten az uralkodó anyaga folyóvízi rétegzettséget mutató homok, de iszap és kavics is található benne. kansas jégkorszak: mindel jégkorszak.
21

kanyargó folyó: középszakasz jelleg folyó. kanyon: (sp. cañon = mély völgy) mélyen bevágódó, meredek falú, szk szurdokvölgy, amely fleg száraz éghajlaton, kemény, ellenálló kzetekben alakul ki. A lejtletarolódás üteme gyengébb, mint a folyó mélyít eróziója. kaptura: völgylefejezés. karbonátos oldás: a karsztformák kialakításában kismértékben résztvev oldástípus. Lényegében a tiszta víz karbonátoldó hatása. kárfülke: cirkuszvölgy. kárgerinc: a kárpiramisokat összeköt, a jég ( gleccser) által kialakított éles, keskeny gerinc. kárgleccser: kárfülkében képzd kezdetleges gleccser, amelynél kezdetleges táplálóés fogyasztóterület, illetve kismérték mozgás és moréna képzdés figyelhet meg (pl. Vest-Skantbreen). kárpiramis (kártorony, matternhorn): több oldalról kárfülkékkel körbevett, a kárfülkék hátráló eróziójával élesre faragott, meredek csúcs. karr: a karsztosodó kzetek felszínén kialakuló 10 m-nél kisebb, oldásos mikroformák gyjtneve. Az adott típust meghatározó fejldési tényez alapján számos típusát ismerjük: rovátkakarr, lábnyomkarr, oldásgödörkarr, sziklafalkarr, meanderkarr, üreges (odvas) karr, csatorna (lefolyó) karr, csöves, gödrös karr, oldásbarázda, gyökérkarr, hornyolt karr, esgödör, áramlási kagyló, hasadék (repedés) karr, csúcsos karr, lepelvízkarr, fitokarr. karszt: (pre-indoeurópai karra (k) szóból) elssorban karbonátos kzetbl felépül, uralkodóan oldásos folyamatokkal jellemezhet terület. Olyan nyílt rendszer, amelyet egy geokémiai és egy hidrológiai alrendszer mködképes egysége alkot. A karbonátokon kívül ismerünk homokk és kvarcitkarsztokat (Sarisarinama-plató, Arhnem-föld), sókarsztokat (Har Sedom, Izrael), gipszkarsztokat (Optimisták-barlangja, Ukrajna; White Sands Nemzeti Park, USA). karsztfennsík: planina. karsztforrás: forrástípus, a karsztvíz felszínre lépési helye. karsztkorrózió: a karbonátos kzetek lepusztulási folyamatai, karbonátos és hidrokarbonátos oldás révén. karsztmorfogenetika: a karsztok kialakulásával, a kialakulást befolyásoló tényezk vizsgálatával foglalkozó tudományterület. karsztplató: planina. karsztvíz: a karsztosodásra hajlamos kzetek járataiban, üregrendszereiben tárolt víz. karsztvíznívó: nyitott karsztvíztartó üregeiben lév víz szintje. kártorony: kárpiramis. kárvölgy: cirkuszvölgy. kavicssivatag: mai sivatagi medencék folyóvízi eredet hordalékkúpjain képzd sivatagtípus. Kialakulása annak köszönhet, hogy a szél a finomabb szemcséket elviszi, így felszínre kerül a folyóvízi szállítású kavicstakaró. A sivatagok egykori nedvesebb éghajlatának egyik bizonyítéka (pl. Dasht-e Lút, Calanscio-szerir). kavicsterasz: akkumulációs terasz.
22

kavicszátony: zátony. kavir: agyagsivatag megnevezése az Iráni-medencében (Dasht-e Kavir). kavitáció: nagy sebesség folyás esetén a vízben gyakran lép fel nyomáscsökkenés, aminek következtében gázbuborékok jönnek létre. A nyomáscsökkenés megszntével a gázbuborékok összeroppannak, romboló hatást fejtve ki ezzel a mederre. kémiai mállás: mállás. kényszerített (átöröklött) meander: ha a folyó helyzeti energiája tektonikai hatásra hosszú idre ersen megnövekszik, akkor a bevágódás a mederkitöltésen keresztüljutva az alatta fekv alapkzetben is folytatódik. A fennálló meander alakzat rávetítdik az alapkzetre, és belevésdik abba. A kialakuló ~ nem képes a folyás irányában vándorolni. keresztirányú (transzverzális) dne: az uralkodó szélirányra merlegesen húzódó, a szabadon mozgó futóhomokformák csoportjába tartozó forma. Olyan területeken jönnek létre, ahol a szélnek nagy tömeg homok áll rendelkezésére. keresztvölgy: a hegység csapásirányára merleges völgy. kétirányú lefolyás: bifurkáció. ketts felszín-elegyengetés: Büdel nevéhez köthet elmélet, amelyet a nedves trópusi lepusztulás folyamatait vizsgálva dolgozott ki. Ezeken a területeken (pl. El-India, Afrika) a felszín lepusztulása két szinten folyik. A felszínen a heves záporok alkalmával a felületi leöblítés a jellemz folyamat, míg a felszín alatt a vastag málladéktakaró feküjében a szálkzetet a mállás bontja. ketts tomboló: turzásháromszög. keveredési korrózió: az a jelenség, amikor két, önmagában egyensúlyban lév, már oldásra nem vagy alig képes karsztvíz összekeveredik, így újra oldóképessé válik. kevir: kavir. khabra: az agyagsivatag arábiai neve. kifúvás: defláció. kipréseldött végmoréna: a gleccser homlokából a kriosztatikai nyomás következtében kipréseldött moréna alkotja. kisvíz: egy bizonyos idszak legalacsonyabb vízállása vízfolyásoknál és állóvizeknél. kliff: abráziós partfal, a szárazföldnek a hullámtörés által alámosott meredek partja. kolluvium: a lejtk lábánál felhalmozódó üledék. konfluencialépcs: két gleccser egyesülésénél alakul ki ott, ahol megn a jég eróziós munkája. kontinentális lejt: a kontinentális és óceáni litoszféra lemezek átmeneti zónája, amely a selfek maximum 200 m mély vízborítású peremétl átlag 2500 m mélységig az óceáni medencék felé lejt. Lejtése 4-7°, de néha 40-45°-os is lehet. Szélessége rendszerint kisebb, mint 200 km. konzekvens vízfolyás: a térszín általános lejtésének megfelelen futó vízfolyás. konzekvens völgy: a térszín általános lejtésének megfelelen kialakult eróziós völgy. korallzátony: zátony.

23

korrázió: ~-ról akkor beszélünk, ha valamilyen mozgó közeg (víz, szél), az általa szállított törmelékkel erodálja a felszínt. korrelatív üledékek módszere: Penck morfológiai analízise. korrózió: 1. folyóvízi : a víz kémiailag bontja a meder anyagát 2. karszt: a karsztosodó kzeteken végbemen oldásfolyamat, amikor is a szilárd kzet (pl. mészk, gipsz) vizes oldatba megy át. korróziós ,,B"-zóna: epikarszt. kbörc: monadnock. kfolyó: a törmelékkúszás következtében kialakuló, hosszan elnyúló ,,folyó"-szer felaprózott törmeléksáv. khantsáv (kpoligon, szerkezeti talaj): a szabad geliszoliflukció következtében néhány dm-nél kisebb szemcseméret üledéken a lejtirányban kialakuló, párhuzamos sávok. Az egyes sávok kialakítása a fagy különböz sebesség behatolásához köthet. Más ütemben fagy át a nagyobb nedvességtartalmú, finomszem üledék, illetve a durvább, kevesebb nedvességet tartalmazó törmelék. Ennek következtében a két különböz üledéktípus poligonális alakzatban elválik egymástól úgy, hogy a sokszög keretét a durvaszemcsék, bels részét pedig a finomabb szemcsék alkotják. A lejtn lefelé mozogva az egyes poligonok elnyúlnak, így alakítva ki a jellegzetes sávos elrendezdést. klavina: az alhavasi övezetekben kialakuló fagyaprózta ( fagy okozta aprózódás) törmelék-felhalmozódás gyors, hirtelen kioldódó elmozdulása. köpenycsuszamlás (sík vagy transzlációs csuszamlás): a szálban álló kzetet fed málladéktakaróban kialakult csuszamlástípus. kpergés: a periglaciális területeken, illetve a trópusi egyszakaszos esk övében, a puszta sziklafalakon megfigyelhet folyamat. A periglaciális övben a fagyváltozékony idszakban a fagy okozta aprózódás feldarabolja a sziklafalakat, így a peremi részeken a törmelék lehull. A trópusokon az ess és a száraz évszak közötti átmenetben figyelhet meg ugyanez. A szabályos periódusú omlások csoportjába tartozik. kpoligon: khantsáv. ksivatag: hamada. ktenger: a törmelékkúszás következtében kialakuló nagyobb lejtfelszíneket borító törmelék mez. kötött geliszoliflukció: a periglaciális területek növényzettel borított (tundra, havasi rét) felszíneinek fagyos talajfolyása. közép moréna: két gleccser találkozásánál az érintkezési sávban ers présel hatás alakul ki. Az ennek hatására függlegessé váló alsó morénából illetve a két gleccser oldalmorénájából képzdik a ~. középhegység: olyan hegység, melynek átlagos abszolút magassága nem haladja meg a 600-1500 m-t (pl. Kárpátok, Krimi-hegység). középszakasz jelleg folyó (egyensúlyi, kanyargó vagy oldalazó folyó): a folyó széles völgytalpon, kanyargós, egyensúlyi mederben folyik. középvíz: a vízfolyás vagy állóvíz átlagos vízállása.

24

középvonal: vízfolyások medrében a két parttól egyenl távolságra lév pontok összessége. kráter (gör. = keveredény): a vulkáni kürt fels, tölcsér alakban kiszélesed része. kriodenudáció: a felszín periglaciális éghajlat alatt történ lepusztulása. krioglacis: hideg, száraz éghajlaton, fleg geliszoliflukcióval kialakult glacis. kriopediment: hideg, száraz éghajlaton kifagyással keletkezett pediment. A nivációs fülkék hátrálásával a lejt folyamatosan felemésztdik, illetve enyhébb lejtés felszínné alakul, úgy hogy a fülkék bemélyedésével a lejt, vagy annak egy része alátámasztás nélkül marad és leomlik. A leomlott anyagot a tömegmozgások, elssorban a talajfolyás szállítja el. krioplanáció: nivációval és geliszoliflukcióval történ domborzat-elegyengetés. krioturbáció: fagyörvénylés. kueszta (eróziós réteglépcs): a réteglépcsk egy típusa. Enyhe dlés rétegeken kialakult aszimmetrikus hát, amelyet a szelektív erózió hoz létre. A hát rétegdléssel párhuzamos lejtoldala hosszú, lankás, míg a rétegdlésre merleges lejt meredek lépcst formál. kunhalom: síksági területeken mesterségesen kialakított magaslat, amelyet lakóhelyül, rhelyül vagy temetkezési helyül használtak. kúpgleccser: a hóhatár fölötti hegycsúcsokon kialakuló gleccsertípus (pl. Chimborazo, Ararát). kúpkarszt: széles alapzatú, nem függleges lejtj karsztos formák. Kúp alakú szigethegyes karszt trópusi szavanna és szubtrópusi éghajlat alatt. kúszás (creep): a lejtt borító málladék 1 m-nél mélyebben nem ható, cm/év sebesség mozgása. A ~ a következ kúszásmechanizmusok eredményeként jöhet létre: 1. htágulás, 2. fagyemelés, 3. kiszáradás, 4. aprózódás. Két típusa a törmelékkúszás és a talajkúszás. kúszásmechanizmusok: a ~ lényege, hogy a lejtn az egyes törmelékdarabokra ható htágulás, kiszáradás, fagyemelés és aprózódás a gravitációnak megfelelen a lejtláb felé irányul. A htágulás során a melegben kitáguló és hidegben összehúzódó szemcsék minden egyes térfogatváltozás során néhány tized mm-t megtesznek a lejtn lefelé. Ugyanez játszódik le a kiszáradásnál, annyi különbséggel, hogy a térfogatváltozást a nedvességtartalom határozza meg és elssorban a jó nedvszívó képesség szemcsékre hat. Fagyemelés alkalmával a málladék alatt megfagyó víz 9 %-os térfogat növekedése következtében a lejtre merlegesen kiemeli az egyes szemcséket. Olvadáskor azonban nem az eredeti helyére kerül vissza, hanem a gravitáció következtében a lejtirányban lejjebb. Aprózódás során a felaprózódó kzetdarabok szintén a lejt alacsonyabb szintjére kerülnek. küls erk (exogén erk): a Földfelszínt kívülrl alakító, a nehézségi er vagy a napsugárzás hatására kialakuló erk összefoglaló neve. Ide tartozik az aprózódás, a mállás, a folyóvíz eróziója, a gleccserek és jégtakarók felszínalakító munkája, illetve a tömegmozgások. kürt: a vulkánok központi részén kialakuló csatorna, amelyen keresztül a magma a magmakamrából a kráterbe jut.

25

L
lagúna: a turzás és a part között húzódó, vízzel borított, folyamatosan feltöltd és fokozatosan kiédesed sáv, de így nevezik az atoll központi, vízzel borított részét is. lahar: olyan sárfolyás, amely tefra felhalmozódások vízzel való átitatódása révén jön létre. lakkolit: (gör. lakkosz = árok, litosz = k) üledékes környezetbe nyomuló, lencseszer szubvulkáni kzettest. lamináris áramlás: olyan lassú folyások megnevezése, ahol a részecskék egymással párhuzamosan mozognak. Ha ez mederben történik a víz érintkezésénél a sebesség gyakorlatilag nulla. lápkitörés: folyástípus. Ess hegyvidékek dagadólápjain a dómszeren felpúposodó, szilárd keretbe foglalt szemifluid tzeg szétáramlása. laterális erózió: oldalazó elegyengetés. laterites mállás: allitos mállás. lee lejt: áramló közegek (pl. szél, folyóvíz) által létrehozott formák szélárnyékos lejtje. lefolyástalan terület (bels lefolyású terület): a kontinensek bels, száraz medencéi, ahonnan a vízfolyások nem érik el a világtengert. lejt: a domborzatnak az a része, amely a vízszintessel szöget zár be. Dlése 2° és 40° közötti. Lehet egyszer, vagy összetett lejt. lejtcsuszamlás: olyan preformált csuszamlás, ahol a csúszópálya a lejtlábhoz ( hegylábi lejt) képest magasabban található. lejtderék: a lejt középs, enyhén görbül (2º-40º) vagy egyenes (>40º) része. lejtgleccser: kis táplálóterülettel rendelkez, gyengén mozgó, a lejtn kifejld gleccsertípus. lejtkitettség: expozíció. lejtláb: hegylábi lejt. lejtmarás: derázió. lejtváll: a lejt fels, domború része, amely átmenetet képez a forma fels, közel vízszintes része felé. lemezjég: a fagyváltozékony réteg alján, az üledékes rétegek határán, párhuzamos síkok mentén jéglencsék továbbfejldése során képzdött felszín alatti jég. lepelhomok: homoklepel. leszálló forrás: forrás. leszálló karsztvízöv: areációs zóna. levée: folyóhát. lidó: a tengerparttól nagyobb távolságban, szakaszosan képzd turzás. lineáris erózió: vonalas erózió. lokális pediment: a hegységen belül, egyes hegyeken kialakult kisebb helyi hegylábfelszín.

26

lösz: szélhordta porszemcsékbl képzdött laza szerkezet, de állékony kzet, mely fleg kvarc- (60-70 %), földpát- (10-20 %) és mészszemcsékbl (1-20 %) áll. Ha a levegbl leszitálódó por hvös, száraz, rövid füv mezségekre ülepedik le, a pázsitffélék gyökérzete alatt a diagenezis során lösszé alakul. Egynem, rétegzetlen, nagy porozitású, fakósárga szín üledékes kzet (pl. Ordosz, Kerulen). A típusos uralkodó szemcseátmérje 0,02-0,06 mm. löszcirkusz: a löszszakadékok elrehaladt fejldési állapotát tükröz, páholyszer völgyfkben kialakuló forma. Neve a valódi cirkuszvölgyhöz való hasonlóságból ered. löszdolina: a lösz lepusztulása során létrejött kerekded vagy ovális alaprajzú, zárt mélyedés. löszhíd: fleg ott keletkezik, ahol az eróziós teknszer löszvölgybe beomló anyag teljes szélességében elzárja a völgyet. Ennek következtében a lefolyó víz alagutat váj az omladékba, felette pedig ~ keletkezik. löszkút: kialakulása els lépésben a szuffóziónak, a továbbiakban a koncentrált mélybeszivárgás eróziós hatásának köszönhet. Minden esetben eróziós szakadékokkal, teknszer löszvölgyekkel van összekötve föld alatti alagutakon keresztül. löszmélyút: a lösz egyik legjellegzetesebb, a vonalas erózió okozta U keresztmetszet lepusztulás formája. A lösz porózus szerkezetének elvesztésével nagyon könnyen erodálhatóvá válik, s így akár antropogén (pl. taposás), akár természetes eróziós folyamatok is kialakíthatják. löszszakadék: a löszmélyút továbbfejldésébl keletkezik úgy, hogy az a szuffózió és a lineáris erózió következtében meredek falú, V alakú szakadékká alakul át. löszszurdok (ovrag, horhos): a löszszakadék továbbfejldésével keletkezik. A löszszakadékban lefolyó víz elérve a lösz feküjét, azt is erodálja ~ot alakítva ki. Általában teknszer löszvölgybe csatlakozik. lösztorony: általában két szomszédos löszszakadék vagy löszmélyút közötti löszfal eróziójával keletkezik. luv lejt: áramló közegek (pl. szél, folyóvíz) által létrehozott formák szélverte lejtje.

M
magas ártér: az ártérnek az a része, amelyet csak az átlagosnál nagyobb árvizek öntenek el. magas hegység: olyan hegység, melynek átlagos abszolút magassága meghaladja az 1500 m-t (pl. Alpok, Kaukázus). magaskarszt (epifreatikus öv): ma kevésbé használt fogalom, az areációs zóna alsó része. malágy: árvizek során felhalmozódott homok- vagy iszapzátony, mely a lefzdött meandert elrekeszti az új medertl. mállás (kémiai mállás): az ilyen típusú ~ során a kzetek kémiai tulajdonságai változnak meg. maradékgerinc: a szélbarázdák között megmaradó, az eredeti felszínmagasságot rz eolikus forma (pl. Nyírség, Duna-Tisza köze).

27

matternhorn: kárpiramis. meander: akkor beszélünk ~rl, ha a kanyarulat inflexiós pontjain között húzott egyenesre fektetett félkör kerülete kisebb, mint a kanyarulat íve ( ívhossz). medence: minden oldalról lejtkkel határolt, többé-kevésbé zárt mélyedés. meder: a folyó középvize által elfoglalt hosszanti mélyedés. mederzátony: a meder tengelyvonalával párhuzamosan képzd, valamilyen akadály miatt feltorlódó fenékhordalék. mellékfolyó: adott vízgyjt területen egy ffolyóba öml másik folyó, melynek a ffolyó az erózióbázisa. mellékvölgy: a fvölgy oldallejtin kiformálódott oldalvölgy. mélyfészk csuszamlás: szingenetikus csuszamlás. mélyföld: a tengerszint alatti síkság. mélykarszt: felszín alatt mélyen fekv karszt, melyet gyakran holtkarsztnak is neveznek, mivel nincsenek közvetlen forrásai. mélységi lefejezés: batükaptura. mélytömzs: batolit. mésztufa: travertínó. mésztufagát: tetarata. meza: (sp. asztal) száraz és félig száraz területek jellemz tanúhegye. Olyan lapos tetej, különálló hegy, amelyet meredek lejtk határolnak. Fleg vízszintes rétegzdés, de különböz keménység kzetekbl felépül területen alakul ki úgy, hogy a keményebb kzet mintegy sapkaként védi az alatta lév puhább kzeteket az eróziótól. mindel jégkorszak: középs-pleisztocén (kb. 800 000 ­ 670 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál ered, a Duna egyik mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai kansas, a K-európai oka, illetve a Közép-európai elster jégkorszakoknak. mogote: szubtrópusi karsztvidékeken elforduló, síkságok fölé magasodó tornyok és oszlopok, kúp alakú magányos hegyek. monadnock (kbörc): a peneplén felszínébl kiemelked, nagyobb ellenállású, kemény kzetekbl álló tanúhegy. monoklinális völgy: ha a folyó dlt rétegeken vágódik be aszimmetrikus völgy jön létre. A rétegeket átvágó oldal meredek, a rétegdlésen fekv vagy ahhoz hajló oldal lankás. moréna: a gleccser által szállított és lerakott osztályozatlan üledék. Típusai: felszíni~, fenék~, alsó~, közép~, oldal~, parti~, bels~ és vég~. morfometria: felszínformák alakjára vonatkozó adatok matematikai-statisztikai módszerekkel történ feldolgozása, kiértékelése. morotva: a meanderez folyó medrétl ( meder) lefzdött, vagy levágott inaktív mederkanyarulat, holtág.

28

moszkvai jégkorszak: riss jégkorszak. mozgó közegek kzetaprózó hatása: a szállító közegek által mozgatott anyag szállítás közben egymásnak, illetve a felszín egyenetlenségeinek ütdve tovább darabolódik ( korrázió). mozor: kizárólag korróziósan izolálódó szigethegyes karszt. mure: az Alpok területén így nevezik a törmelékfolyást.

N
nalegy (rájegesedés): periglaciális területeken a tél eleji fagyáskor megfagyó fels réteg és az alatta húzódó izoterm örökfagy közé szorult víz kriosztatikai nyomás alá kerül. Az így kialakult túlhtött víz valamilyen repedésen keresztül, gyakran szökkútszeren a felszínre tör, hirtelen megfagy, ~et képezve. narew jégkorszak: günz jégkorszak. nebraska jégkorszak: günz jégkorszak. niváció (hófolterózió): a hófoltok közvetlen környezetében, a kialakuló negatív mikroklíma következtében a fagy okozta aprózódás idben jóval hosszabb ideig elhúzódik, mint a távolabbi környezetben. Az ily módon felaprózott törmeléket a tömegmozgásos folyamatok elszállítják. Mivel itt hosszabb ideig tart az eróziós folyamat, különböz alakú és nagyságú üregek, mélyedések illetve szintek képzdnek (pl. nivációs fülke). nivációs fülke: niváció. nivációs gerinc: az egymással párhuzamosan képzd, hóval keveredett klavinák az anyagátmozgatás következtében csatornákat hagynak maguk után. A csatornák közötti, a lejtvel párhuzamosan húzódó gerinceket nevezzük ~nek. normális lejt (homorú-domború lejt): a lejtváll és a lejtláb egyaránt folytonos. A fels, domború rész pusztul, az alsó, homorú pedig abból a törmelékbl épül, amely a pusztuló fels részrl származik. nunatak: a jégtakaróból kiemelked csupasz, jégmentes csúcsok. nyereg: két kiemelkedést összeköt alacsonyabb, általában lankás gerinc. nyílt talik: az örökfagyban található, valamilyen irányban nyitott víztartó. nyíltkarszt: olyan karsztos terület, amelyet nem borít más, karsztosodásra nem alkalmas kzet. Azonban a ~ot is borítja talajtakaró, illetve vékony málladéktakaró, amely a karszt el nem mállott részeibl áll. nyomáscsökkenés okozta aprózódás: a nagy nyomás alatt lév kzetek a fedüledékek lepusztulásakor folyamatosan közelebb kerülnek a felszínhez, így egyre kisebb nyomás hat rájuk. A megváltozott környezeti viszonyok következtében vízszintes irányú repedések alakulnak ki bennük, amelyek tevékenyen hozzájárulnak a kzet darabolásához, a szállítás elkészítéséhez.

29

O, Ó
obszekvens völgy: a korábbi lefolyás irányával ellentétes irányú keresztvölgy. Úgy keletkezik, hogy a hegységvonulat csapadékosabb oldalán a völgyfk erteljesebben hátravágódnak és elhódítják a szárazabb lejtoldal fels völgyszakaszait. óceánközépi hátság: az óceánok középvonalában, a távolodó lemezek között húzódó hegységszer kiemelkedések, amelyeket az óceánfenékre öml bazaltos magma képez. ogiva (sáröv): a gleccserjég felszínén képzd, a gleccser elsdleges rétegzettségével ( rétegogiva), illetve a leveles szerkezettel ( valódi ogiva) kapcsolatban kialakuló olvadásforma. Speciális formája kialakulhat gleccserzuhatagok alatt is ( gerenda ogiva). oka jégkorszak: mindel jégkorszak. oldalazó elegyengetés (laterális erózió): azt a folyamatot, amikor a folyó a küls íven alámossa a part anyagát, s ezáltal szélesíti árterét. oldalazó erózió: oldalazó elegyengetés. oldalmoréna: a gleccser szegélyén kiolvadó és tovább szállítódó alsó moréna. oldásos dolina: karsztos területek oldódással keletkezett formája, amely a koncentrált vízbeszivárgások pontjain képzdik. oldásos fodrok: áramlási kagyló. oldásos kürt: szabálytalan alakú, több száz méteres mélységgel jellemezhet, törések által preformált karsztos vízelvezet forma. oldásos mállás: szilárd kzet vízben való oldódása. olvadékvíz: gleccserjég vagy hó olvadásából származó víz. olvadékvízsíkság (sandr síkság): nagyobb jégtakarók elterében az olvadékvizek által szállított és lerakott üledékekbl képzd feltöltött síkság. omlás: hirtelen kioldódó, nagy sebesség tömegáthelyezdés, amikor az anyag útjának egy részét szabadesésben teszi meg. Az áthelyezett tömeg mérettartományát 100 000 m3-ben maximalizálják, mivel e fölötti anyagáthalmozás esetén különböz módosító hatások, pl. légpárnajelenség lép fel (sziklaomlások, törmelékomlások). omlásos dolina: szakadék dolina. ovrag: (orosz. vízmosta árok) löszszurdok. oxidációs mállás: a kémiai mállás egyik típusa, amelynek során a légköri és a talajlevegben található, valamint a vízben oldott oxigén reakcióba lép az alacsony vegyérték elemet (elssorban vasat vagy mangánt) tartalmazó ásványokkal és oxidokat, hidroxidokat hoz létre. óz: olvadékvizek által a jégalagútban felhalmozott üledékbl képzdött a holtjégtakaró alatt. Az ~ok gerince gyakran hullámos. Anyaguk kavics, homok és kzetliszt. Hosszuk néhány 10 m-tl több km-ig terjedhet. Szélességük 50-200 m, magasságuk pedig 1050 m (pl. Uppsala-óz, Svédország; Munro-óz, Kanada).

30

Ö,
örökfagy: permafrost. sfolyamvölgy: a negyedidszaki jégtakarók kialakulásával és D-i irányú elrenyomulásával az É felé tartó folyók K-Ny-i irányváltásra kényszerültek a jég frontjánál, széles völgyet alakítva ki. Ugyanez a völgy vezette le az olvadékvizeket is. smasszívum: nagyon ids, a szilárd földi kéreg kialakulásának kezdeti szakaszából származó és az ezekhez hozzágyrdött ó- és sidei hegységek maradványaiból álló, lepusztult kéregdarabok (Dekkán, Arab-tábla). összefügg örökfagy: mint a neve is mutatja, horizontálisan és vertikálisan is összefügg, egységes, fagyott terület. A -6ºC ­ -8°C-os évi izotermától É-ra található. A fagyváltozékony réteg csak néhányszor 10 cm vastagságú. összetett lejt: különböz ellenállású rétegeken kialakult lejttípusok összefoglaló neve. Az ~ lehet tört lejt, domború és homorú szakaszokból összetett lejt, szerkezeti teraszos lejt, réteglapokból és rétegfejekbl összetett lejt. övzátony: a folyókanyarulatok bels oldalán, egymással párhuzamos, íves elrendezdés gerincek formájában felhalmozódó, keresztrétegzett üledék, homokzátony.

P
padkatet: szikerózió által felszabdalt területen az erodálatlan felszín sziki gyepekkel borított szintje. Az erodált, ,,A" szintjétl megfosztott mélyedésekbl kis tereplépcs, ún. szikpadka révén emelkedik ki. pajzs: ids, átkristályosodott, szilárd, merev, kontinentális kéregrészek, amelyek kiemelt helyzetben vannak (Balti-pajzs, Ukrán-pajzs). pajzsszigethegy: a nedves trópusi területek vastag málladéktakarójából kiemelked, lapos tetej tanúhegyeket nevezi Büdel eknek. zonális szigethegy sort alkotnak a ketts elegyengetett felszín peremén. paleokarszt: a karsztokat kialakító geokémiai és hidrológiai alrendszerek megváltozásával kialakuló egység, amely általában megsüllyedve, fiatalabb fedtakarót kapva rzi meg eredeti formáját. palsa: rossz lefolyású területek, vagy erds tundrák jégmagvú tzegdombjai. Elssorban a szaggatott örökfagy és a szórványos örökfagy területein képzdnek. parabolabucka: a részben kötött futóhomokterületek formája, mely úgy jön létre, hogy a szél egy ovális alaprajzú mélyedésbl szélirányban és oldalirányban is anyagot fúj ki. Így egy olyan ,,parabola" alakú forma jön létre, amelynek szárai a széliránnyal szembe mutatnak (pl. Duna-Tisza köze). parabolaszer garmada: abban az esetben beszélünk ~ról, ha a szélbarázdából kiszórt homok közvetlenül a barázda mögött rakódik le sarló alakban. luv lejtje folyamatosan megy át a szélbarázdába. part: álló- és folyóvizek szárazfölddel érintkez vonala. Tenger esetében a dagályok által keltett legmagasabb vízállás és az apály vízszintje közötti keskeny sáv ( starand). parti dne: a strandról kifújt homok felhalmozódás (pl. Balti-tenger partvidéke). Fejldésében két fázist lehet elkülöníteni: 1. elsdleges dne, 2. vándordne.
31

parti hát: folyóhát. parti moréna: a gleccser szegélyén található, már lerakott, nem mozgó moréna. Képzdhet az oldal moréna kipréseldésébl, kiolvadásából, illetve az oldalfalakról leszakadozó törmelékbl. partomlás: szabálytalan periodicitással jellemezhet, alámosott folyó-, vagy tópartokon látható jelenség. passzív örökfagy: soha fel nem enged örökfagy. Fels határa 8-30 m mélységben húzódik, de térben és idben nagyon változó. pediment: hegylábfelszín. pedimentáció: a felszín-elegyengetésnek a félig száraz területeken lejátszódó módja. Klasszikus értelemben a meleg, félig száraz területeken a hegységek peremén a lejtk lassú hátrálását jelenti. A felszín pusztulása során mindjobban szélesed és egyre ersebben kifelé lejt, lenyesett félsíkok keletkeznek, melyeket McGee (1897) pedimentnek nevezett el. pediplén: a pedimentek fokozatos összeolvadásával kialakult nagy kiterjedés elegyengetett felszín. Penck morfológiai analízise: olyan felszínfejldési elmélet, amelyben a hangsúly az endogenetikus folyamatok ( endogén erk) túlzott eltérbe helyezésén van. Helytelenül az endogenetikus mozgások mellett csak a folyóvízi eróziót és az általános lejtletarolódást tekinti hatékony felszínalakító tényezknek. Viszont helyesen hangsúlyozta, hogy a bels és küls erk mindig együtt és egyszerre hatnak. peneplén: (lat. paene (majdnem), ang. plain (síkság)) Davis ciklustanában a felszínfejldés végs állapotát jellemz, közel a tenger szintjéig letarolódott, enyhén hullámos, elegyengetett felszín, amelyet enyhe lejtj, kiegyensúlyozott, kisesés, széles völgyek barázdálnak. E formát Penck végs tönknek nevezi. periglaciális formák: az állandóan fagyott területek formái. periglaciális terület (jégkörnyéki terület): állandóan fagyott terület. Ott képzdik, ahol télen mélyebben fagy meg a föld, mint amennyi nyáron fel tud engedni. A -1°C ­ -2°C-os évi izotermáktól északra található. permafrost: állandófagy. piedmontgleccser: hegylábgleccser. Piedmonttreppe: hegyláblépcs. pingó: (eszkimó. domb) talikokból táplálkozó, egyetlen jégmaggal rendelkez jégdombok. A mélybl felpréseld víz a felszín alatt megfagy és felboltozza azt. pingójég: a pingók belsejében lév jégmag. pingótó: a pingók pusztulásával kialakuló gyr alakú tótípus. A gyorsan növeked pingójég felett lév vékony tzegréteg felszakadása esetén a napsugaraknak kitett pingójég viszonylag gyorsan elolvad, kisebb tavat hagyva maga után. piramis alakú dne: ghourd dne. planina (karsztfennsík, karsztplató): földtörténetileg hosszú ideig tektonikai nyugalomban lév, gyengén felszabdalt karsztos fennsík. playa: agyagsivatag Amerikában (pl. Playa Azul).

32

poligonális talaj: krioturbációs talajmozgások következtében a talaj finomabb és durvább alkotórészei elkülönülnek, amelyek a sík felszínen sokszöges formát hoznak létre. polje: nagy kiterjedés, meredek oldalú, zárt, lapos fenek karsztos felszínforma, amelynek karsztos vízelvezetése van. Három genetikai alaptípusát határozták meg: 1. határ-polje, 2. szerkezeti-polje, 3. bázisszint-polje. preformált csuszamlás: a különböz kohéziójú vagy bels súrlódási szög rétegek határfelületein kialakuló csuszamlás. Elssorban akkor alakul ki, ha a csúszópálya a lejt irányába dl. preformált csúszópálya: elre jelzett csúszópálya. Általában különböz kohéziójú vagy bels súrlódási szög rétegek határfelületei. A lejt gyengeségi síkjai, amelyek mentén legkönnyebben oldódhatnak ki csuszamlások. priel (apálymeder): a watt-partokba mélyül, több méter mélység medrek ( meder), amelyeken keresztül apálykor a víz a nyílt tenger felé visszaáramlik.

R
rácssivatag: egymást merlegesen keresztez homokdne vonulatok, ahol a két különböz irányú dnesor különböz magasságú, ezért azt feltételezik, hogy kialakulásukat különböz ersség és irányú szeleknek köszönhetik (pl. Tarim-medence, Kara-Kum). rájegesedés: nalegy. randkluft: a cirkuszvölgy sziklafala és a sziklafalhoz fagyott firntömeg közötti repedés. reális hóhatár (tartós hóhatár): futását az idszakos hóhatár helyi legmagasabb évi futásvonalának sokévi átlaga jelöli ki. red: a gyrdés alapformája, melynek felemelked részét redboltozatnak, lesüllyed részét pedig redteknnek nevezik. Lehet álló, ferde, fekv vagy áttolt (takaró) red. redboltozat: antiklinális. redtekn: szinklinális. reg: a kavicssivatag megnevezése a Ny-Szaharában. regeláció: a nyomás hatására csökken olvadáspont miatt a nyomás alá került jégrétegek megolvadnak. Az újrafagyás akkor történik meg, amikor a nyomás csökken. Ez a magyarázata pl. annak, hogy a jég az általa erodálandó szikláknak nem a legkiugróbb, a gleccserrel szembenálló oldalát szakítja le, hanem az ellenkezt. regionális hóhatár: egy nagyobb terület összes tartós hóhatár értékének a terepformák és a lejtkitettség szerint súlyozott középértékébl megrajzolt hóhatár futásvonala. regolit: málladéktakaró. A szárazföldek felszínének 90 %-át borító, az aprózódás és mállás hatására kialakult laza réteg az üde kzet felszínén. regresszió: 1. a szárazföld emelkedése miatt bekövetkez tenger-visszahúzódás, amelynek révén újabb parti területek kerülnek szárazra. 2. az eróziós völgyf hátravágódási folyamata. regressziós völgy: hátravágódó völgy. relief: domborzat.
33

reliktumkarszt: a karsztokat kialakító geokémiai és hidrológiai alrendszerek szétválásával kialakuló olyan egység, amely kiemelkedéssel nyerte el mai formáját, mintegy reliktumként rizve az eredeti karsztformákat. rendség: folyórendség. részben kötött futóhomok területek (félig kötött futóhomok területek): olyan futóhomok területek, ahol némi növényzet is megél, miközben homokmozgás is történik. A homokmozgást, illetve a kialakult formákat a növényzet befolyásolja. részben kötött futóhomokformák: a részben kötött futóhomok területeken kialakult homokformák. Ide tartozik többek között a parabolabucka, a szélbarázda, a garmada, a maradékgerinc, a deflációs mélyedés stb. részeg erd (táncoló erd): periglaciális területeken figyelhet meg, hogy az állandóan fagyott altalaj miatt a fák gyökerei nem képesek mélyre hatolni, így a nagyobb szélviharok és a talajfolyás a fatörzseket össze-vissza döntik, mintegy ,,táncoltatják" ket. reszekvens mellékvölgy: a szubszekvens völgy mellékvölgye. rétegborda: dzsebel. rétegcsuszamlás: alátámasztás nélküli, a lejtre szabadon kifutó rétegek tipikus csuszamlás típusa. rétegforrás: a rétegvizek felszínre lépési helye. réteglépcs: különböz ellenálló képesség kzetekbl felépül térszíneken a küls erk szelektív pusztító munkája nyomán kialakult lépcsk. Típusai: 1. denudációs lépcs, 2. glintlépcs, 3. deflációs lépcs, 4. eróziós réteglépcs vagy kueszta. rétegogiva: a gleccser elsdleges rétegzettségével ( gleccserjég szerkezete) szorosan összefügg olvadásforma. A télen esett hó fehérszín, tiszta sávként halmozódik fel, ellentétben a nyáron képzd hóréteggel, amely sötétebb, piszkosabb sávot alkot a szél által szállított por, stb. miatt. A tulajdonképpeni sárövet a ,,nyári hó" felszínre bukkanásai alkotják. ria-part: olyan süllyed partokon alakul ki, ahol V vagy talpas V alakú völgyeket öntött el a tenger. ripple mark: homokfodor. riss jégkorszak: fels-pleisztocén (kb. 400 000­235 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál ered, a Duna egyik mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai illinois (Riss I) és iowa (Riss II), a K-európai dnyeper (Riss I) és moszkvai (Riss II), illetve a Közép-európai saale jégkorszakoknak. rogen-moréna: a jégtakaró mozgására keresztirányú, jég alatt képzd forma. Kialakulását a jég szakaszos mozgásának köszönheti. Ott halmozódtak fel, ahol a sok hordalék miatt csökkent a jég eróziós képessége. rotációs csuszamlás: szingenetikus csuszamlás. röghegység: gyrthegységbl vagy vulkáni hegységbl képzdik többszöri kiemelkedés, lepusztulás, tönkösödés ( tönkfelszín) során (pl. Ural, Skandináv-hegység).

34

S
saale jégkorszak: riss jégkorszak. sandr síkság: olvadékvízsíkság. sárfolyás (iszapfolyás): nagyobbrészt finomszemcséj, gyenge kohéziójú, vízzel telített anyagok lejtirányú mozgása. A ~ sebessége a lejtszög és a viszkozitás függvénye, elérheti a 2-4 m/s-ot is. sarkos kavics (dreikanter): a szél az útjába kerül akadályokat az általa szállított homokszemekkel lecsiszolja, éles peremeket alakítva ki rajtuk. Ha egy törmelék felszínen az egyes szemcsék, kavicsok elmozdulnak eredeti helyükrl akkor a szél több lapot is kialakíthat rajtuk, s ezek a lapok ,,sarkok"-kal kapcsolódnak egymásba. Az olyan szemcséket, amelyeken több lap, illetve sarok alakul ki ~nak nevezik. sarlólapos: az övzátonyok íveit elválasztó, egymással párhuzamos mélyedések. sáröv: ogiva. sekélykarszt: a karsztmorfológiából ismert, ma kevésbé használt fogalom, a freatikus öv fels része. A közepes és az alacsony karsztvíznívó átlagos magassága közé es terület. Olyan karszttípusra is használják, ahol a vízzáró alapzat magasabban helyezkedik el a völgyfenéknél, s a karsztvíz ezen alapzat mentén felfelé áramlik, és a völgyoldalon rétegforrásként bukkan el. self: a kontinentális kéreghez tartozó, max. 200 m mély, sekélytengerrel borított kontinentális talapzat. selfpermafrost: a pleisztocén folyamán a nagymennyiség jégfelhalmozódás miatt a tenger szintje ersen csökkent. Ennek következtében egyes felszínre került korábbi selfterületek, periglaciális környezetbe kerülve, állandófagy képzdésnek lettek kitéve. A jégtakaró olvadásával ezeket a területeket újból elöntötte a tenger. sérac (jégpiramis): a gleccserzuhatag rendezetlenül egymásra zuhant jégtömbjei. sík: a geomorfológiában ( felszínalaktan) olyan felszíneket nevezünk -nak, amelyeknek a lejtése 2° vagy annál kisebb. síkság: olyan csaknem vízszintes felszín, amelyen az 1 km2-re jutó magasságkülönbség a 200 m-t nem haladja meg. Ha a magasságkülönbség a 30 m/km2-t sem éri el, tökéletes síkságról, ha 30-200 m/km2 között van, tökéletlen síkságról beszélünk. síksági vízválasztó: bizonytalan lehatárolású, általában mocsarakhoz köthet vízválasztók, ahol a vizek több vízrendszert is táplálhatnak (pl. Pripjaty), így gyakran bifurkáció alakul ki. sivatag: 0-150 mm-es évi csapadékösszeg, száraz, talajtakaró nélküli, gyér állat és növényvilággal jellemezhet területek (pl. Szahara, Namíb-sivatag, Kara-Kum). Több típusuk ismert: agyagsivatag, ksivatag, kavicssivatag. skär: a jég által kipreparált szigetek megnevezése Észak-Európában. slump: szingenetikus csuszamlás. sodorvonal: a vízfolyások legnagyobb sebesség pontjait összeköt vonal. Egyenes szakaszon a meder közepén, kanyargó mederben a küls part mentén fut.

35

sókristály-növekedéses aprózódás: a kzetek repedéseiben a vizes oldatok általában sókat is tartalmaznak. A folyamatos párolgás következtében kicsapódó sókristályok nyomást gyakorolnak a repedések falára, tovább repesztve azokat. soll: a visszahúzódó jégtakarókból leszakadt holtjégtömbök befeddnek a jégtakaró fell érkez üledékkel, amely gátszeren körbeveszi azt. Olvadás után kis, kerekded tavak képzdnek belle. strand: az abráziós terasz idnként szárazra kerül része. A minimum apályszint és a maximum dagályszint közötti terület. subpermafrost vizek: periglaciális területeken az örökfagyréteg alatt lév felszínalatti víz. suvadás: szingenetikus csuszamlás.

Sz
szabad geliszoliflukció: a periglaciális területek növényzet nélküli felszínein a fagy által felaprózott ( faggyal való aprózódás) törmelék fagyos talajfolyása. szabadon mozgó futóhomok területek: sivatagokban kialakuló kopár, sík, növényzet nélküli futóhomok területek. szabadon mozgó futóhomokformák: a szabadon mozgó futóhomok területeken kialakult homokformák. Ide tartozik többek között a hosszanti dne, a keresztirányú dne, a barkán vagy a piramis alakú dne. szabályos periódusú omlás: évszakos vagy napszakos ritmusban jelentkez omlások összessége. Ide tartozik a kpergés és a szfinxek zenéje. szabálytalan periódusú omlás: mint a neve is mutatja, szabálytalanul bekövetkez, a kialakító ertl függ folyamat. Ide tartozik a partomlás, a törmelékomlás és a klavinák. szaggatott örökfagy: a ­6º-os évi izotermától D-re húzódó olyan periglaciális területek, ahol az állandóan fagyott üledéket kisebb-nagyobb olvadt térszínek szabdalják. A fagyváltozékony réteg vastagsága 1-2 m. szakadásfal: a csúszópálya, illetve a csuszamlás legmagasabb része, ahol elválik egymástól a lejt lecsúszó és helyben maradó anyagtömege. szakadék dolina (omlásos dolina): nagyméret felszínközeli üregek, barlangok beszakadásából származó karsztos forma. Meredek, függleges, esetenként túlhajló falakkal jellemezhet. szaltáció: ugráltatás. szárazvölgy (aszóvölgy): állandó vízfolyás nélküli kisebb völgy. Ide tartozik a karsztos vakvölgy, a deráziós völgy és a folyóvízi eredet völgytorzók. szebha: agyagsivatag a Szaharában. szebka: agyagsivatag a Szaharában. szegélyturzás: a hullámmorajlás által a tengerpart közvetlen közelében felépített törmelékgát. A ~ és a part között nincs lagúna. szeif-dne: szif-dne.

36

szélbarázda: a részben kötött futóhomok területek jellegzetes formája. Ott alakul ki, ahol a felszínt nem védi zárt növénytakaró, így a szélirányban elnyúló mélyedés keletkezik (pl. Nyírség, Duna-Tisza köze). szeletes csuszamlás (talpponti típusú csuszamlás): olyan csuszamlás típus, ahol a lejtn lecsúszó anyag mozgása során szeletekre tagolódik. szeli: a törmelékfolyás közép-ázsiai megnevezése. szélkorrázió: szélmarás. szélmarás (szélkorrázió): a szél az általa szállított szemcsékkel alakítja a felszínt úgy, hogy a felszíni egyenetlenségekbe, akadályokba ütközve pusztítja, korrodálják azokat ( gombaszikla, szfinx-szikla). szemiarid: félig száraz. szerir: K-szaharai kavicssivatag. szerkezeti talajok: khantsávok szerkezeti terasz: a völgyoldalban elbukkanó kemény kzetpadok okozzák a teraszos lépcszetet. szerkezeti völgy: alapveten a völgyforma kialakulását a szilárd kéreg szerkezeti mozgásai hozták létre. Három f típusa a szinklinális völgy, a tektonikus árokvölgy és a hegységközi völgy. szerkezeti-polje: olyan polje, melynek kialakulásában a földtani adottságok voltak meghatározóak (pl. törésekkel határolt karsztterület, szerkezeti irányokban megnyúlt alak). szfinxek zenéje: az inszolációs aprózódás során a felmeleged, majd hagymahéjszeren leváló kzetfelszín lepattogó darabjai által képzett sajátos ,,zene". szfinx-szikla: vízszintesen rétegzett üledékes kzeteken kialakuló, a szélmarás által felszabdalt áramvonalas sziklák. sziallitos mállás: nedves éghajlaton jellemz mállás-típus, amely során 4 pH, illetve 9 pH körül az Al és Si kapcsolódik, alumínium-hidroszilikátokat képezve. A mállástermék valamilyen agyagásvány, pl. kaolinit, montmorillonit. szif-dne (szeif-dne, sziouf-dne): szélirányban elnyúló, éles, hajlott gerinc, a hosszanti dnék csoportjába sorolható sivatagi nagyforma. Hosszúsága elérheti a több száz métert. sziget: folyóvizek esetében olyan zátony, amelyen már megtelepedett a fásszárú növényzet. Nagyobb állóvizek (tavak, tengerek) esetében kisméret, minden oldalról vízzel körülvett szárazföld. szigethegy: trópusi területekre jellemz, alacsonyabb környezetébl magányosan kiemelked hegy. szigethegyes karszt: korróziósan izolálódó, karsztos maradványforma csoport (pl. Délkínai-hegyvidék). szikér: néhány dm mélység, 1-2 m szélesség lineáris eróziós kisforma szikes talajú területeken. Csekély esés, meanderez, a szomszédos szikerekkel gyakran fonatosan összekapcsolódó meder, amely a szikes talaj rossz vízbefogadó képessége miatt a felszínen összegyl csapadékvizet a helyi erózióbázisba levezeti. Környezetétl általában szikpadkás tereplépcsvel válik el. A felszínen elfolyó csapadékvíz eróziós tevékenysége alakítja ki a talaj könnyen erodálható ,,A" szintjének elmosásával.

37

szikes lapos: sziklapos. szikes talaj: sós talajok összefoglaló neve, amelyekben nagy mennyiség, fként a talajrészecskék felületéhez kötött Na-ion található. szikes terület: olyan terület, amelynek felszínén a szikes talajok és a hozzá kapcsolódó szikes formák a meghatározóak. szikes tó: sekély, de gyakran nagy kiterjedés egyensúlyban lév állóvíz szikes területeken. Medencéje csekély lejtés, gyakran szikeróziónak köszönheten létrejött, vagy folyóvízi akkumuláció révén elgátolt mélyedés. Idnként teljesen kiszáradhat. szikfok: szikpadkás területeken a padkaperem és az elterében lév sziklanka alatt elhelyezked, az erózió folytán ,,A" szintjétl megfosztott talajfelszín. Mivel szolonyec talajok esetében a padkásodás során felszínre kerül ,,B" szint tartalmazza a legtöbb sót, a ~ talajának fizikai és kémiai tulajdonságai a legkedveztlenebbek. sziklahegylábfelszín: hegylábfelszín. sziklanka: a szikpadka elterében a padkatettl az alacsonyabban fekv talajfelszín irányába lejt, néhány dm szélesség félsík. A szerkezetét vesztett ,,A" szint kovasavban gazdag, fakó szürke szín anyaga borítja be. Intenzíven hátráló padkaperem eltt általában növényzet sem borítja. sziklapos (szikes lapos): a padkás erózió elrehaladott állapotában a szikeróziós mélyedések összeolvadásával képzd, több száz m2 kiterjedés sekély mélyedés. Az erózió következtében felszínérl a talaj ,,A" szintje hiányzik, az eredetileg ,,B" szintet alkotó talajszint a felszínre kerül. Ennek kedveztlen tulajdonságai miatt a ~ok csapadékos idszakban vízzel telnek meg, csekély mélységük folytán azonban hamar ki is száradnak. sziklaterasz: eróziós terasz. sziklazátony: a meder szálkzetébl képzdött zátony. szikpadka: szikes talajú területen kialakuló eróziós kisforma. A ~ pereme az ép talaj laza szerkezet ,,A" szintjének lepusztulása révén folyamatosan hátrál. A ~ elterében a talaj tömör, eróziónak ellenálló ,,B" szintje kerül a felszínre. Általában 5-30 cm magas, ritkán ennél nagyobb (50 cm). A padkás eróziót az állati tiprás, keréknyomok, csatornák kialakítása, vagy más mechanikai hatás jelentsen felgyorsíthatja. szilikátok mállása: allitos mállás, sziallitos mállás. szilk-dne: szélirányban elnyúló, éles, egyenes gerinc, a hosszanti dnék csoportjába sorolható sivatagi nagyforma. Hosszúsága elérheti a 30-40 km-t is. szingenetikus csuszamlás: homogén anyagban a pillanatnyi erviszonyok függvényébe kialakuló csuszamlás típus. szingenetikus csúszópálya: homogén anyagban, a lejtre ható nyíróerk hatására kioldódó csuszamlások pályája abban a pillanatban alakul ki, ahogy a csúszás elindul. A csúszópálya útja a pillanatnyi erviszonyok függvénye. szinklinális (redtekn): a gyrdés során kialakuló red lehajló, lesüllyed része. szinklinális völgy: gyrt hegységekben a lejtésviszonyoknak megfelelen a szerkezeti völgy összegyjti a lefolyó vizeket, s az elsdleges ~ eróziós völggyé alakul. sziouf-dne: szif-dne. szoliflukció (jégts talajfolyás): a jégtemelés következtében felemelt és átmozgatott anyag nagyon lassú (cm/év) kúszása.

38

szoliflukció: folyás. szórványos örökfagy: olyan periglaciális maradvány terület, ahol az örökfagy már csak elszórtan, kisebb foltokban jelentkezik. A fagyváltozékony réteg vastagsága eléri a 34 m-t, az évi középhmérséklet -1°C ­ -2°C. sznyegcsuszamlás: olyan köpenycsuszamlás, ahol a lecsúszó anyag egyben marad, sznyegszeren borítva a csúszópálya eltti területet. szpeleotem: barlangokban másodlagos kiválással felhalmozódott vegyi üledékek formáinak összefoglaló neve. sztalagmit (állócseppk): karsztos barlangok mennyezetérl lecsöpög és az aljzaton kivált mészkbl felépül forma ( cseppk). sztalagnát (cseppkoszlop): sztalagmit és sztalaktit összenövésébl származó cseppktípus. sztalaktit (függcseppk): karsztos barlangok mennyezetérl lecsepeg karsztvízbl kiváló függ karsztforma ( cseppk). szubmarin: tenger alatti. szubszekvens völgy: a konzekvens völgy mellékvölgye. szubvulkán: a felszín alatt kis mélységben megrekedt magma kristályosodásával kialakult test, mely a fedtakaró lepusztulása során kerülhet a felszínre. szuffózió: az a folyamat, amikor a finomabb szemcsék oldódásával és elszállítódásával kialakuló anyaghiányos területek besüllyednek. Leginkább löszterületeken figyelhet meg. szuffóziós dolina: karsztosodó kzeteket borító nem, vagy nehezen oldódó málladéktakarókon alakulnak ki oly módon, hogy a beszivárgó víz korrodálja a karsztosodó alapkzetet, ill. az elszállított málladék miatt anyaghiányos részek alakulnak ki, s az alátámasztás nélkül maradt rétegek berogynak. szurdok: olyan völgy, melynek oldalfalai függlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak. Ha a lejtletarolódás üteme gyengébb, mint a folyó mélyít eróziója, a bevágódó meder mély, szk szurdokvölgyet alakít ki magának.

T
tábla: két egymásra települt összletbl álló szerkezet. Alsó részét ids, lepusztult kéreg alkotja, amelyre ennél fiatalabb üledékek települnek (pl. K-európai-tábla). takaró red: áttolt red. takir: az agyagsivatag Közép-ázsiai megnevezése. talajfolyás: a genetikai talajszinteket magába foglaló folyástípus. Elssorban a mérsékelt övben és a nedves trópusokon jellemz. talajhatás: a karsztokat fed talajtakaróban, a talajlakó éllények életfunkciói során viszonylag nagy mennyiség szén-dioxid keletkezik. A talajtakarón átszivárgó és a karsztba jutó víz e szén-dioxiddal szénsavat alkotva nagy mérték karszrtkorróziót fejt ki, jóval nagyobbat, mint a talajtakaróval nem rendelkez karsztos területekre hulló vizek. talajkúszás: a talaj olyan, max. 2,5 cm/év sebesség mozgását jelenti, amely a gyeptakaró felszakadása nélkül megy végbe. talajpergés: kpergés.
39

talajvízforrás: a talajvíz felszínre bukkanási helye. talik: (orosz. fagymentes) az örökfagyban található, túlhtött vizet tartalmazó víztartó. Két típusát szokták megkülönböztetni, a zárt talikot és nyílt talikot. talppont alatti csuszamlás: csúszópálya. talppont feletti csuszamlás: csúszópálya. talpponti típusú csuszamlás: csúszópálya. táncoló erd: részeg erd. tanúhegy: a környezetébl kipreparálódott, elkülönült kiemelkedés, amely tanúskodik a felszín eredeti magasságáról. A kipreparálódás okát az eltér kzetminségben kell keresni. Ilyenek pl. a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyei. tartós hóhatár: reális hóhatár. teknszer löszvölgy (balka): általában völgytalppal rendelkez, 20-30 km hosszú, löszben kialakult eróziós forma. A lösszurdokok erózióbázisa. teknváll: a teknvölgy falai és a csiszolt peremlejt közötti átmeneti sáv, ahol hirtelen lejtszög csökkenés figyelhet meg. teknvég: a kárfülke és a teknvölgy kapcsolódási sávja. Ebben a sávban a kárfülkébl kilép gleccser belepréseldik a teknvölgybe, aminek következtében megnövekszik a jég eróziós teljesítménye és egy lépcs keletkezik. teknvölgy: gleccservölgy. tektonikus árokvölgy: hasadékvölgy. tenger alatti kanyon: a kontinentális lejtbe vágódott, zagyárak által kialakított meredek völgyek. tenger alatti völgy: a sekély tengerrel borított selfeken található, megsüllyedt, tengerrel elborított folyóvölgy (pl. Kongó, Mississippi). tengerszem: a cirkuszvölgyekben a jég elolvadása után képzdött tótípus (pl. Zöld-tó ­ Magas-Tátra, Zenoga-tó ­ Retyezát, Neszamovite-tó ­ Csornahora). terasz: folyóterasz. tetarata (mésztufagát): lépcss felhalmozódású travertínó. tetpediment (csúcspediment): hegységen belül, magaslatokon kialakult pediment. torkolat (folyótorkolat): folyónak tengerbe, tóba vagy egy másik folyóba való csatlakozási helye. toronykarszt: függleges oldalakkal rendelkez karsztos maradványforma. torrens: (olasz. idszakos vízfolyás) szárazvölgyek idszakosan jelentkez heves, nagy erej vízfolyásai. töbör: dolina. tökéletes síkság: síkság. tökéletlen síkság: síkság. tölcsértorkolat: olyan folyótorkolat, ahol az ers árapály elszállítja a folyó hordalékát a nyílt tenger felé.

40

tömegmozgások: olyan felszínalakító folyamatok összessége, amelyek a nehézségi er hatására szállítóközeg nélkül mködnek. tömzs: 2-20 km közötti mélységben kikristályosodott, 100 km2-nél kisebb, szabálytalanul kerekded, lefelé el nem határolható mélységi magmás kzettest. tönkfelszín: elegyengetett felszín. tönklépcs: a hegyláblépcs. töréslépcs: vetdéssel keletkezett szerkezeti lépcs. A hosszú, tektonikus árkokat a k kísérik és gyakori forma a röghegységekben is. törmelékfolyás: durva törmelékek vízzel való átitatódás révén létrejött, zagyárszer lejtirányú mozgása. Sebessége elérheti a 20-40 km/h-t is. törmelékkúp: a lejtt pusztító eróziós folyamatok által lepusztított és a lejtk lábánál legyez alakban felhalmozódó felaprózott törmelék. törmelékkúszás: meredek sziklafalak lábánál felhalmozódó törmelék fels részének lassú mozgása. A mozgást elssorban a htágulás, a fagyemelés és aprózódás okozza ( kúszásmechanizmusok). törmeléklejt: meredek sziklafal lábánál gravitációsan felhalmozódott törmelék. törmelékomlás: szabálytalan periódusú omlás típus. transzlációs csuszamlás: köpenycsuszamlás. transzverzális dne: keresztirányú dne. travertínó (mésztufa): karsztvizekbl, szén-dioxid leadás következtében kialakuló karbonát kicsapódás. trópusi tönkösödés: tipikusan a szavanna éghajlat alatt jellemz felszínalakító folyamat, mely gyors, egyenetlen letaroláshoz vezet. A ~ során a lejtletarolás gyors, areális. A szárazabb idszakban az aprózódás miatt pusztul a felszín, a nedves viszonyok között a mállás fejti ki hatását. Eredménye a dóm alakú, szigethegyekkel tarkított tönkfelszín. tufur: a fagyhalmok csoportjába tartozó, sík vagy enyhe lejtj periglaciális területeken, finomszem üledékekben létrejöv forma. Kialakulását a változó vastagságú gyeptakaró következtében egyenetlenül behatoló talajfagynak köszönheti. Átmérje kb.1 m, magassága 30 cm körüli. turbulens vízfolyás: a lamináris vízfolyások sebességnövekedésével a víz örvénylvé alakul. turzás: a tengerparttal párhuzamosan képzd törmelékgát. Képzdése a partra kifutó hullámok és a visszaáramlás összjátékának köszönhet. turzásháromszög (ketts tomboló): kétféleképpen is létrejöhet. Vagy úgy, hogy az abráziós teraszon fekv szigeteket turzások kapcsolják a szárazföldhöz háromszög alakot véve fel, vagy egymással szemben mozgó hullámok és a parti áramlások interferenciája következtében. turzáskampó: a parttal párhuzamosan épül turzás a partvonal irányváltoztatásakor még egy darabig egyenesen épül a parti áramlás miatt, majd lassan, kampószeren a partvonal felé fordul.

41

U, Ü
ugráltatás (szaltáció): folyóvízi és eolikus üledékek egyik mozgástípusa. Ha a szállító közeg eléri az ún. kritikus nyírási sebességet, akkor folyóvíz esetében a homokszemcséket (0,002 - 2 mm), szél esetében pedig a futóhomok szemcséket (0,08 - 0,2) felemelik. E szemcsék bizonyos ideig a felszín felett szállítódnak, majd a felszínbe csapódnak, ahonnan vagy visszapattannak és folytatják útjukat, vagy átadják mozgási energiájukat több szemcsének, amelyek ezzel a magasba emelkednek. uvala: vonalasan meghosszabbodott dolinák összekapcsolódásából kialakuló karsztos felszínforma. üledék-végmoréna: viszonylag mozdulatlan gleccserek elterében figyelhet meg, hogy a nyári olvadáskor kiülepedett anyag folyamatosan halmozódik fel a gleccsernyelv végében, ~át alkotva.

V, W
vádi (creek): Afrikában így nevezik az olyan, elssorban száraz és félig száraz területekhez köthet medret ( meder), amely csak epizodikusan szállít vizet. vakkürt (aven): a zsombolyhoz hasonló karsztos forma azzal a különbséggel, hogy nem éri el a felszínt, csak repedésekkel kapcsolódik hozzá. vakszik: a növényzetmentes, szikes talajfelszín köznyelvi elnevezése, morfológiailag a sziklankához és a szikfokhoz köthet, de kiszáradt szikes laposokban, szikes tófenéken is megjelenhet. Száradás közben összerepedez felszínét szolonyec talajon szürkés, porszer, kovasavban gazdag por, míg szoloncsákok esetében gyakran sókivirágzások borítják. vakvölgy: karsztvidékek jellemz völgytípusa. A ~ kialakulhat dolinák irányított összenövésébl vagy barlangi járatok felszakadásából, idszakos vize föld alatti járatokba, barlangokba jut. Elfordul, hogy a nem karsztos felszínrl a karsztba vezet völgy is hirtelen elvégzdik a mészktömb eltt, ekkor vize mélységi lefejezéssel a karsztba kerül. valdaj jégkorszak: würm jégkorszak. valódi ogiva: a gleccserek végénél látható, a jég leveles szerkezetével ( gleccserjég szerkezete) kapcsolatos forma. vándordne: abban az esetben alakul ki, ha a strandról nagy tömeg homokot fúj ki a szél, így azt a növényzet nem tudja megkötni, és a szélirányra merlegesen haladó, keresztirányú dnék képzdnek (pl. Vizcayai-öböl). vándorszikla (erratikus blokk): a jég által nagy távolságra szállított, jelents méret ktömb. Sok ~ ismert a Német-Lengyel-síkság és a Missisippi-medence területeirl, amelyek a Balti-, illetve a Kanadai-pajzsról jutottak mostani helyükre. Kalinyingrádi területrl ismert 4 km hosszú, 2 km széles és 120 m vastag blokk is. vásottszikla: pleisztocén eljegesedések folyamán legömbölyített sziklák, melyek oldalai simák, csak a jég ( jégtakaró, gleccser) mozgásával szemközti irányban laposabbak, ellentétes oldalon meredekebbek. végmoréna: a gleccser, vagy jégtakaró végében lerakott moréna. Három típusát különböztetik meg: a feltorlaszolt, az üledék- és a kipréseldött végmorénát.

42

végs tönk (Endrumpf): Penck értelmezésében nagyon hosszú tektonikai nyugalom során hegységi területbl lepusztult elegyengetett felszín. visztula jégkorszak: würm jégkorszak. vízfolyás: akkor alakul ki, ha egy mederben a vízbevétel meghaladja a párolgásból és beszivárgásból származó veszteséget. vízfolyássrség: egységnyi területre (általában 1 km2) es vízfolyások összhossza kilométerben. Mértékegysége km/km2. vízgyjt: az a terület, ahonnan egy vízfolyás összegyjti a tápláló vizeit. vízhozam: a meder keresztmetszetén egységnyi id alatt átáramló víz mennyisége. Mértékegysége a m3/min vagy m3/sec. víznyel vonal: a karsztos és nem karsztos területek határán képzdik, ott, ahol az allogén vizek a karszt mélyebb rétegeibe jutnak. vízválasztó: két vízgyjtt elválasztó, a köztük lév legmagasabb felszíni pontokat összeköt vonal ( gerinc). vízzel telített öv: freatikus öv. vonalas erózió (lineáris erózió): a felszín leöblítése folyamán a felületi lefolyás vonalszer. völgy: hosszan elnyúló, egyik végén nyitott felszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló, többnyire párhuzamos lejt fog közre. Fels, zárt vége a völgyf. Kialakulhat folyóvízi erózió, valamint tömegmozgásos, glaciális vagy karsztos folyamatoknak köszönheten. völgyfejlettség: a völgyek fejldése az egyenesen bevágódó, V alakú völgykezdeménytl a meanderez folyót kísér talpasvölgyig tart. E fejldés során folyamatosan n a folyó völgyének hossza (t) és a forrás-torkolat (d) közötti távolság. A ~ = t-d/d. völgyfenék: völgytalp. völgyf: a völgyek fels zárt végének megnevezése. A völgy kezdete, melynek kiindulása rendszerint a vízfolyás forrása fölött van. völgyhálózat: a fvölgy és a mellékvölgyek elhelyezkedése a domborzaton. völgyi gleccser: olyan gleccsertípus, amely az eljegesedés eltt kialakult folyóvölgyben halad lefelé a lejtn. Általában kárfülkék a tápláló területei. Mozgásuk évente 30-150 m és jelents a morénaképzdés is. völgyi pediment: ha a peremi hegylábfelszínek völgyek mentén tölcsérszeren benyomulnak a hegységbe, keskenyebb alakul ki. völgyi vízválasztó: fiatal szerkezeti mozgások által befolyásolt völgyeknél jön létre, abban az esetben, ha a völgy úgy emelkedik meg, hogy a vízfolyások az addigi egyirányú folyás helyett két különböz irányba futnak le. völgykeresztmetszet: a völgy hossztengelyére merleges szelvény. völgylefejezés (kaptura): amikor a hátravágódó folyó eléri a hegység ellentétes lábánál folyó konzekvens vízfolyást, akkor bekövetkezhet az utóbbi völgy lefejezdése, ún. kapturája.

43

völgylejt (völgyoldal): a folyó bevágódása, mélyít eróziója következtében két, egymással szembeforduló lejt keletkezik, amelyeken a kzetminségtl és az éghajlattól függen indul meg a letarolódás lejtmozgások és felszíni leöblítés formájában. völgyoldal: völgylejt. völgysrség: egységnyi területre (általában 1 km2) es völgyek összhossza kilométerben. Mértékegysége km/km2. völgytágulat: völgykapu. völgytalp (völgyfenék): völgylejtkkel határolt hosszanti sík felszín, amelybe rendszerint folyómeder vágódik be. A ~ vagy közvetlenül az alapkzeten fekszik, vagy a folyó által szállított és felhalmozott alluviumon. völgytorkolat: a mellékvölgynek a fvölgy oldalában való elvégzdése, betorkollása. völgytorzó: kiemelkedés vagy völgylefejezés következtében víz nélkül maradt völgyszakasz. völgyváll: ha az oldalazó elegyengetés túlterjed a feltöltött síkságon, ~ak vésdnek a völgyoldal alapkzetébe. vulkán: a magma felszínre jutásának helye. vulkáni hegység: olyan hegység, melynek anyaga nagyrészt vulkáni mködés eredményeként képzdött (pl. Szinyák, Mátra). watt-part: olyan folyamatosan feltöltd, prielekkel tagolt, sekély tengerpart, amely dagálykor sekély vízzel borított, apálykor pedig nagyrészt szárazra kerül. wisconsin jégkorszak: würm jégkorszak. würm jégkorszak: fels-pleisztocén (kb. 125 000 ­ 10 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál ered Würm folyóról kapta. Megfelel az É-amerikai wisconsin, a K-európai valdaj, illetve a Közép-európai visztula jégkorszakoknak.

Z, Zs
zárt talik: az örökfagyban található, minden irányban zárt, túlhtött vizet tartalmazó víztartó. zátony: álló- vagy folyóvizek aljzatáról a víztükör közelébe vagy kissé fölé magasodó kiemelkedés. Szilárd, tömör kzetbl áll a szikla, koralltelepekbl a korall, laza üledékbl az iszap, homok és a kavics. zonális szigethegyek: a tönklépcsk szegélyén eróziósan elkülönül tanúhegyek. zsomboly (aknabarlang): olyan több száz vagy ezer m függleges kifejldés karsztos vízelvezet forma, amely a felszínt egy barlanggal köti össze. A karszt felszíni és mélységi formái közötti átmeneti alakzat.

44

Felhasznált irodalom
Ádám L. ­ Pécsi M. (1985): Mérnökgeomorfológiai térképezés. Budapest. p.189. Borsy Z. szerk. (1992): Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. p. 832. Bulla B. (1954): Általános természeti földrajz, I-II. ­ Tankönyvkiadó, Budapest, p. 549. Butzer K. W. (1986): A földfelszín formakincse. Gondolat Kiadó, Budapest. p. 531. Cholnoky J. (1923): Általános földrajz, III. rész ­ A Danubia kiadása, Pécs-Budapest, 251 p. Félegyházi E.­Kiss T.­Szabó J. (1999): Természetföldrajzi gyakorlatok. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. p. 170. Gábris Gyula (2003): Övzátony vagy parti hát? ­ Földrajzi Közlemények CXXVII. (LI.) kötet, 2003. 1-4. szám, pp. 178-184. Hevesi A. (1997): Természetföldrajzi kislexikon, Pannon Klett Könyvkiadó, Budapest. p. 194. Karátson D. (1998): Vulkanológia I. Egyetemi jegyzet. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. p. 237. Kozák M. ­ Püspöki Z. (1998): Geológiai kislexikon. Kézirat, DE, Ásvány- és Földtani Tanszék adattára. p. 1820. Pécsi M. (1991): Geomorfológia és domborzatminsítés ­ MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. p. 296. Sebe K. ­ Kovács J. ­ Tóth G. ­ Csiszár Cs. (2004): Angol-magyar geomorfológiai szótár, Pécs-Szombathely. p. 236. Szabó József (1984): Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai fejldésében, Kossuth Egyetemi Kiadó, KLTE Habilitációs Értekezések, Debrecen Whittow, J. B. (1984): Dictionary of Physical Geography, Penguin Books.

45



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. előadás 2. 2008_12_17 5. 9. aggregált kereslet alap bakteriólógia citrátkör csokonai csoport dhm ember épszerk v éptöri ii érzékelő fa forma gazd.töri tétel6 gazdasági magánjog gépelemek gyökerek jogszabályok konjunktúrakutatás költségszámítás kötődés lévi-strauss magyarország geográfiája matek mechanika mezőgazdaság mindennapok kémiája műveletterv növény oktatási törvény oop opkut pavic platón politikai szociológia prácser tamás pszichó radács sejt számítás szociális jog tételsor tőke vegyes piacgazdaság vizsgapéldák