Kép, metafora, szimbólum, allegória
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetÁgazati Esztétikák: IrodalomesztétikaJegyzetekKép, metafora, szimbólum, allegória
2008.10.22 16:15:15
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Kép, metafora, szimbólum, allegória
Kép, szókép: Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyen közös vonás alapján.
René Wellek Austin Warren: Az irodalom elmélete c. könyv alapján:
A képvilág olyan tárgy, amely egyszerre tartozik a pszichológiához és az irodalomkutatáshoz.
A kötött képrendszer auditív és motorikus beidegzettségq képrendszer, amely szükségképp felidézQdik, még ha magunkban olvasunk is, s nagyjából ugyanaz valamennyi olvasó esetében. A szabad képrendszer vizuális és egyéb típusú, személyenként, illetve típusonként változó. A vizuális kép érzéklet vagy észlelet, de helyettesít utalásszerqen valami láthatatlant, valami belsQt . Egyszerre lehet megjelenítés és ábrázolás.
A kép lehet leírás vagy metafora. De lehet szimbólum is. MindkettQt bele kell érteni a kép fogalmába, de el kell felejtenünk azt, hogy a kép kizárólag vagy domináns jelleggel vizuális. A kép lehet vizuális vagy auditív, de lehet egészen pszichológiai is.
A pszichológiában a kép egy múltbéli érzéki vagy perceptuális (észlelési), nem feltétlenül vizuális jellegq élmény tudati reprodukálását, emlékét jelenti. Kutatások során megvizsgálták, hogy vajon mennyire tudják az emberek vizuálisan reprodukálni múltjukat, s az eredmény az volt, hogy az emberek között a vizualizálás fokát illetQen nagy különbségek vannak. A képvilág azonban nem csak vizuális. A pszichológusok és esztéták számos osztályozást vezettek be. Nemcsak íz- és szagképek vannak, hanem hQ- és nyomásképek ( kinesztétikai , tapintási , beleérzQ képzetek) is.
Olyan különbözQ írók esetében, mint pl. Shakespeare (1564-1616, angol drámaíró, költQ, színész). Emily Brontë (1818-1848) angol költQnQ és regényíró, leghíresebb és egyben egyetlen regénye, az ÜvöltQ szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa). És Poe (1809-1849, amerikai író, költQ, novellista és kritikus volt, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja., mqvei a detektívregény, a krimi és a sci-fi elQfutárai Amerikában) azt láthatjuk, hogy a színhely gyakran egy metafora, vagy egy szimbólum: haragvó tenger, vihar, kietlen mocsár, omlatag kastély, sötét tó mellett.
Egy kép elQidézhetQ egyszer, mint metafora, de ha állandóan ismétlQdik úgy is, mint megjelenés és úgy is, mint ábrázolás szimbólummá válik, sQt részévé válhat egy szimbolikus rendszernek is.
I. A. Richards szerint: mindig túlzott fontosságot tulajdonítottak a képek érzéki minQségeinek. Holott a kép hatását nem annyira az biztosítja, hogy mint kép eleven, mint inkább az a jellege, hogy az érzékeléssel sajátszerqen összekapcsol valamely tudati eseményt. Vagyis a kép hatása abból ered, hogy érzéklet maradványa és ábrázolása .
***
Metafora: szókép, vagy más néven stilisztikai kép: két fogalom, jel, jelentés azonosítása valamilyen közös jegy vagy érintkezés alapján (két fogalom, dolog tartalmi hasonlóságán alapuló szókép).
Metafora: Neve átvitelt jelent. Tartalmi vagy hangulati hasonlóságon alapul. Három részbQl áll: képi és fogalmi síkból, illetve közös jegybQl. Hatásmechanikája: a metafora tkp. két sík összevonása egy szóban. Minél távolibb ez a két sík, annál hatásosabb a metafora (pl. az ég kékje világító narancs ).
Kétféleképp csoportosíthatjuk. Közös jegy alapján:
- külsQ vagy funkcióbeli egyezésen alapuló metafora (pl. elmúlt az aranytó az égrQl , te tehén)
- belsQ hasonlóságon alapuló metafora (micsoda kofa)
- hangulati egyezésen alapuló metafora ( kertben kert volt életünk )
Szerkezet alapján való csoportosítás:
- egyszerq metafora: csak a képi sík van meg ( amott ül egy túzok magában )
- teljes metafora: képi és fogalmi sík is van ( kikelet a lány, virág a szerelem )
Ahogy középiskolában tanultuk ^^:
Metafora: (ógörög metaforá = átvitel ) a szóképek egyik fajtája, közöttük központi szerepe van. Olyan szókép, névátvitel, amely két fogalom közt fennálló tartalmi (külsQ vagy belsQ, ritkán funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul.
A metafora stílushatása abból adódik, hogy a kifejezendQ (azonosított) fogalomra, jelenségre átvisszük a kifejezQ (azonosító) fogalom, jelenség sajátosságait, s ezáltal egy névbe sqrítve, tömörítve egyszerre két, egymástól távol esQ dolog jelenik meg a tudatunkban. Például:
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,
(Arany János: Toldi V.)
A naplementének ebben a színpompás metaforájában a kifejezendQ (azonosított) fogalom: a nap alkonypírja, a vörös színq alkonyi napsugarak, a kifejezQ (azonosító) pedig egy ruhadarab: a palást. A két jelentés egyidejqleg hat, s ez belsQ gondolati mozgást, feszültséget idéz elQ az olvasóban. A két fogalom kölcsönhatásának ebben a folyamatában a metafora tagjai új értelmi és hangulati jegyekkel gazdagodnak, érzelmileg telítettebbé, kirajzoltabbá válnak.
A metaforákat eredetük, céljuk és alakjuk szerint csoportosítjuk.
Eredetük szerint vannak:
1. Köznyelvi metaforák, például:
A szQllQszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
(Radnóti Miklós: Himnusz a békérQl)
2. KöltQi vagy mqvészi metaforák, például:
Kip-kop, zene az élet, muzsika,
láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
(Kosztolányi DezsQ: Kip-kop, köveznek)
A költQk olykor köznyelvi metaforák megújításával alkotnak képeket. A homlok barázdái kifejezést például így frissíti fel Arany János:
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
(Arany János: Családi kör)
Célja szerint a metafora (különösen a költQi) lehet:
1. Szemléleti ez fQként elképzeltetni, ábrázolni akar, például:
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái
fénylenek.
(Radnóti Miklós: Naptár)
2. Hangulati ha bizonyos érzés, hangulat felkeltése a célja. Például:
A hatalmas szerelemnek
MegemésztQ tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörq kis tulipánt!
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)
A szemléleti és a hangulati elemek azonban legtöbbször egyesülnek a képben. Például:
Férfikor jön az ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,
(Juhász Ferenc: Rezi bordal)
Alakjuk szerint kétféle metaforát különböztetünk meg:
1. Teljes (kéttagú) metafora a kifejezendQ (azonosított) és a kifejezQ (azonosító) fogalom nevét egyaránt feltünteti. Például:
& A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla.
(SütQ András: Anyám könnyq álmot ígér)
2. Egyszerq (egytagú) metafora csak a kifejezQ (azonosító) elembQl, magából a képbQl áll (a kifejezendQ fogalmát tehát hozzá kell érteni). Például:
Csillagokat rúgott szilaj paripája,
(PetQfi Sándor: János vitéz 7.)
A metaforák stílushatása aszerint is változik, hogy a kifejezQ, vagyis a metafora milyen szófajú szó. Példák:
Igei metafora:
Ezüst derüvel ráz a nyír
Egy szellQcskét és leng az ég.
(József Attila: Nyár)
FQnévi metafora:
& Aznap már falkában jöttek a sárszínq felhQk északnyugat felQl, vastag csimbókjaikat földig lógatva, nehéz farkaikat végighúzták a tar erdQkön, mintha a havat akarnák kifésülni magukból.
(Déry Tíbor: Simon Menyhért születése)
Melléknévi metafora:
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhQben,
Lenn a fénylQ víztükörben.
(Vajda János: Nádas tavon)
Kreatív metafora: adott, feltételezett, más módon nehezen vagy csak körülményesen meghatározható jelenségek megnevezésére használt, nem mqvészi jellegq metafora.
A kreatív metaforák adott esetben igen produktívak lehetnek. Szokás például azt mondani, hogy:
A komputer úgy mqködik, mint az emberi agy.
De hogy valójában hogy is mqködik az emberi agy, erre a kérdésre választ jószerével csak a komputerektQl kapunk. A kreatív metaforákat egész egyszerqen nem lehet kiküszöbölni a tudományos kutatásból, s nem is zavaróbbak , mint a köznyelv: le vagyok törve, fel vagyok dobva, lefegyvereztél, visszaverem az érveid stb. típusú metaforái.
Pedagógiai metafora: a nem mqvészi jellegq metaforák egyik fajtája. Általában szemléltetésül használjuk többek között az oktatásban egy-egy jelenség bemutatása céljából.
Pedagógiai metafora például a következQ:
A világegyetem tágulása olyan, mint egy felfúvódó léggömb felülete. A galaxisok mind távolodnak egymástól.
Világosság, bölcsészeti-akadémiai folyóirat, 2006/8-9-10. szám (Metafora, trópusok, jelentés válogatás az ELTE-BTK Filozófia Intézete és az MTA_ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoportja tanévindító konferenciájának elQadásából) alapján:
Searle (1932- , amerikai filozófus, nyelvfilozófus): egy metafora kimondásakor a beszélQ egy valamit mond és más valamit ért rajta, valami mást szándékozik közölni. Searle metafora-felfogása az ún. indirekt beszédaktusok levezetésére épül. Ilyen beszédaktus pl. Ide tudnád adni a sót? értsd: Add ide a sót! Vagy: Vizsgára kell készülnöm értsd: Nem tudok veled menni a moziba! Searle 10 lépésben modellezi, hogyan jut el a hallgató a szó szerinti beszédaktus dekódolásától a szándékolt indirekt, nem szó szerinti beszédaktus megértéséig.
Grice (1913-1988, nyelvfilozófus) 1989-ben megjelent posztumusz esszékötetének egyik tanulmányában (Logic and Conversation) olvasható a következQ megfogalmazás a metaforáról. Az olyan példák, mint a Te vagy a hab a kávámon jellegzetes kategóriahibákat tartalmaznak, úgy hogy annak ellentéte, amit a beszélQ mondott, a szó szoros értelmében nyilvánvaló igazság lenne (az, hogy te nem vagy hab), úgy hogy nem lehet szó arról, hogy a beszélQ EZT próbálta volna elQterjeszteni. A legvalószínqbb feltevés az, hogy a beszélQ a hallgatóhoz valami olyan tulajdonságot vagy tulajdonságnyalábot rendel, melynek szempontjából a hallgató (többé vagy kevésbé áttetszQ módon) hasonlít az említett anyaghoz.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy a metaforák nagy része szószerinti értelemben valóban abszurd, de legalábbis nyilvánvalóan hamis, mint pl ez: X.Y. a szívem csücske. . A mondat kimondásával mégis kifejezhetek valami igazat, hogy X.Y. nagyon kedves ismerQsöm, annak ellenére, hogy az állítás kategóriahibás, mert egy személyt a mellkasomban található szívcsúccsal azonosít.
A metaforát vizsgálhatjuk még pl. a zenében és a filmben is.
A metaforát nem lehet felismerni a zenében pusztán a zenei szabályok alapján, hiszen a metafora a jelentések által lesz felismerhetQ. Metaforaként értelmezhetQ pl. az, amikor a trombiták nem tiszta félhangokat játszanak. A nem tiszta hangok megjelenése a szörnyqséget, iszonyatot, vagy az ördögöt jelentette.
A filmmqvészetben: a filmkép mindig konkrét, ezért felmerülhet a kérdés, hogyan lehet mégis több jelentést tulajdonítani neki, vagy átvitt, szimbolikus jelentést hozzárendelni?
Pl. egy jelenet után bevágnak egy másik jelenetet. Chaplin Modern idQk: tömeg megy le az aluljáróba, majd egy birkanyájat mutatnak. Tömeg= birkanyáj.
A folyóiratban további érdekes elQadások olvashatóak több mint 200 oldalon keresztül ^^ .
Világosság: 2007/5. (55-63. oldal)
Roman Jakobson (1896 1982 orosz nyelvész és irodalmár, a 20. század egyik legjelentQsebb irodalomelméleti irányzatának, az orosz formalizmusnak egyik meghatározó személyisége volt. Nyelvészeti érdeklQdése mellett jelentQs irodalomtudományi tevékenységet is folytatott, folyamatosan jelentetett meg mqelemzéseket). Jakobson úgy látja, hogy az orosz népköltészetben a lírai dalokat leginkább a metaforikus szövegszervezQdés jellemzi. A romantikában és a szimbolizmusban is a metafora uralkodik. A romantikát és a szimbolizmust már Jacobson elQtt is sokan társították a metaforával. Arra is rámutat, hogy a szürrealista festészetben is uralkodik a metafora. A filmmqvészetben elQforduló montázst szintén metaforikusnak tartja (montázs = rövidebb, hosszabb beállítások, idQ és térszeletek, filmkockák összevágását, építkezését jelenti. A legfontosabb technikai eszköz a filmgyártásban és a rendezQi munkában, hiszen segítségével áll össze a film képsorainak rendje, egymáshoz való viszonya, az egész hangos mozgó képrendszer ritmusa).
Jakobson a szövegformákban is felfedezett metaforikus vonásokat, pl. a versek esetében. Úgy látja, hogy a verses szöveg mintegy természetszerqen hajlik a metaforikusságra. Jakobson magát a lírát, mint mqfajt is metaforikusnak tartja.
Douwe Draaisma: Metaforamasina Az emlékezet egyik lehetséges története c. könyv alapján:
Freud igazi mestere volt a képes beszédnek, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy irodalmi körökben is elismerjék nagyságát. (1930-ban Goethe-irodalmi díjat kapott.) De Freud írásaiban a metaforáknak nem pusztán díszítQ szerepük volt. Egy levelében a kreativitást pl. úgy írta le, mint merész, játékos fantázia és sohasem szqnQ, józan kritika váltakozása . Ez a váltakozás szükségessé teszi a metaforák, hasonlatok használatát.
Az én és a tudatalatti kapcsolatához a harcászat szolgáltatott metaforákat. Pl. az álomban az énbe érkezQ és ott önhatalmúlag fellépQ tudattalan állományt Freud megszálló sereghez hasonlította, amely semmibe veszi a meghódított ország törvényeit, sQt saját törvényeket vezet be. Az ösztön-énrQl pl. azt írta Freud, hogy néha megszállja az ént, a pszichoanalitikus kezelést pedig úgy mutatta be, mint külföldi beavatkozást egy polgárháborúba.
Vannak olyan freudi metaforák, amelyek a fizika és technika területérQl származnak. Így a libidó pl. olyan folyadék, amely erQt fejt ki, és egy nagy gyqjtQtartályba vezetQdhet le vagy folyhat át. Az ösztön-ént forrásban lévQ üsthöz hasonlította, melyet nyomás és ellennyomás kényes egyensúlya jellemez: alulról az ösztönök szítják, felülrQl az én kompromisszumai szabályozzák.
A metafora tehát retorikai eszközként, de az elméletalkotás heurisztikus segítQeszközeként is nagyon fontos lehetett Freud számára.
Arisztotelész a Poétika c. mqvében úgy határozta meg a metaforát: Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy nemrQl a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia alapján (analógia = hasonlóságon alapuló egyezés - ill. ennek feltételezésén alapuló gondolkodási mqvelet). A mai irodalomtudomány a metafora fogalmát a két tárgy, történés vagy viszony közti analógiára korlátozza. Arisztotelész meghatározása két olyan elemet tartalmaz, melyet még ma is a metaforikus nyelvhasználat körébe sorolunk. A más jelentés a szokásos szövegkörnyezettQl való eltérésre utal, mely minden metaforában kimutatható. Pl. Arisztotelész példáján bemutatva: az alkony szó általában egy napszakot jelöl, tehát az élet alkonya vagy estéje metaforában más jelentésre vitetik át. Az átvitel fogalma azt jelenti, hogy a szó megszokott szövegkörnyezetben meglévQ konnotációit (a szó jelentését árnyaló, kiegészítQ jelentéseket) egy új kontextusba (szövegkörnyezetbe, szövegösszefüggésbe) visszük át. Az idQ folyama metaforában azt a jelentést visszük át új szövegkörnyezetbe, hogy a folyók egy irányba folynak.
A metaforikus nyelvhasználatban tehát szavakat emelünk ki a megszokott szövegkörnyezetükbQl, és jelentésüket új szövegkörnyezetbe visszük át. Voltaképpen ez az egy, amiben megegyeznek a mai irodalomtudomány képviselQi. De hogy pontosan milyen a két szövegkörnyezet viszonya, milyen kapcsolatban állnak a metaforák a valósággal, minden metaforát ki lehet e cserélni tulajdonképpeni értelmq leírással, sQt, hogy egyáltalán léteznek-e ilyen tulajdonképpeni értelmq leírások, nos ezzel kapcsolatban még csak közeledQ álláspontokról sem beszélhetünk.
Ivor Armstrong Richards (1893 - 1979): angol irodalmár, és irodalomkritikus. Az Új Kritika atyja.
1936-ban Ivor Armstrong Richards Philosophy of rhetoric c. könyvében a metaforák elemzésére alkalmas terminológiát vezetett be, amely még ma is használatos. Richards szerint a metafora két terminus viszonyának a megfogalmazása: az egyik az alap (topic term), amirQl a metafora állít valamit, a másik a hordozó (vehicle term), ami jelentést visz át egyik szövegkörnyezetbQl a másikba, más jelentésre , ahogy Arisztotelész írta. Cees Nooteboom (a mai holland irodalom egyik legszínesebb, legtehetségesebb képviselQje: regényíró, esszéista és költQ) metaforájában Makacs kutya az emlékezés: oda heveredik, ahová éppen kedve tartja (C. N. Szertartások c. mqvébQl) az emlékezés az alap, a kutya, amely (& ) oda heveredik, ahová éppen kedve tartja pedig a hordozó. A metafora által sugallt egyezést, ami ebben az esetben a szabályoknak fittyet hányó emlékezés, Richards a tenor kifejezéssel jelöli, ez a metafora célzatossága vagy rendelkezQ része .
Három metaforaelmélet:
Richards elgondolásaihoz kapcsolódva Max Black (1909-1988, angol-amerikai, az analitikus filozófia képviselQje) három értelmezést, illetve nézQpontot javasolt, amibQl kiindulva a metaforák helyettesítésként, hasonlatként vagy interakcióként foghatók fel.
A helyettesítQ - felfogásban a hordozó betolakodó a mondatban: a tulajdonképpeni értelmq kifejezés helyére tolakszik, és elsQ látásra érthetetlenné teszi a kijelentést. Pl. az X.Y. egy puma mondatot szó szerinti jelentésben értelmetlenné teszi a puma szó. A mondat értelme csak akkor válik világossá, ha rájövünk, hogy a puma a ruganyos testq támadót helyettesíti, mely álmosan sétálgat, és csak arra vár, hogy mikor iramodhat neki. A metaforák ebben a helyettesítQ felfogásban voltaképpen feleslegesek is. Csak díszítQelemként tqrjük meg Qket, elvileg minden további nélkül felcserélhetQk tulajdonképpeni értelmq kifejezésekkel. A helyettesítQ felfogással az a baj, hogy számos metafora éppen annak köszönheti létét, hogy olyasmit fejez ki, ami szó szerint kifejezhetetlen. Pl. az immunrendszer bizonyos sejtjeirQl azt mondjuk, hogy felismerik a kórokozókat. Ezt a metaforát azonban nem lehet valamilyen tulajdonképpeni értelmq kifejezésre cserélni. A felismer metafora tehát nem annyira díszítQ jellegq vagy felesleges: egyelQre egyszerqen nincs más választásunk. Ellenérveket találhatunk a pszichológia területén is, mert az itt alkalmazott metaforikus nyelvhasználat számos formájával az a gond, hogy nem lehet kiváltani tulajdonképpeni értelmq kifejezéssel, nincs alternatívája: pl. emlékezetben zajló keresési folyamat , elmentés folyamata, információ kiszqrése .
#$%(*12xyz«¬¾
$
Z
\
õëäÔÂÔµ¦
~ocWK?3háCJOJQJaJhå}CJOJQJaJh
SCJOJQJaJh¿vCJOJQJaJh
CJOJQJaJhÈhcýCJOJQJaJ
hKtghKtghKtghKtg5hKtghKtg6 hKtg6h{CJOJQJaJhÈhÈCJOJQJaJhÍA`hÈOJQJaJ"hÍA`hÈ5>*CJOJQJaJhÍA`hÈ5>*OJQJaJ
hÍA`h{h£rôhºiv>*CJh£rôh!>*CJ$%yz¾ \
^àd𠨪02 ÷÷åÝÒå¼¼¼¼¼¼÷÷÷´´´¥ d ¤ ¤[$\$gd;=
$a$gd;=
$d ¤ ¤[$\$`a$gdã+<
$
&
F
a$gd¨¾ $a$gd¨¾$d ¤ ¤[$\$a$gd¨¾ $a$gd¨¾\
\ÄôàF H \ ` ¼ ¾ Ò Ô b~¤ÆÈÎØÚ:<`bd ðôèÙèôͽ°½°Í½¢¢¢}¢qôͽÍôÍeYMYháCJOJQJaJhËhdCJOJQJaJh{CJOJQJaJhXCJ OJQJaJhX6CJOJQJhXhX6CJOJQJ]hXhX6CJhXhX6CJOJQJhX6CJOJQJaJ-hXhX6CJOJQJaJhXCJOJQJaJh¿vh¿vCJOJQJaJh¿vCJOJQJaJhå}CJOJQJaJðô ªº¼¾Àz¼.2D F R !!x!¨!ª!¬!È!Ê!Ò!Ô!""2"4""ñåáÝÑÉÁ¼³©¥¥
y
y
gXg
y
y
y
y
h;=
6CJOJQJ]aJ"h;=
h;=
6CJOJQJ]aJh;=
CJOJQJaJh;=
h;=
CJOJQJaJh;=
h;=
6]
h;=
h;=
h;=
h{
h{aJ h¾|Ïh¾|ÏaJ hÈ5hÈhHK+5hÈhcý5hKtghcý5>*CJh3SÚhcýhå}CJOJQJaJhå}hå}CJOJQJaJ" !Æ!0"º" #¦#N$P$$&&´()R))) ---ððÝÝÝðÝÝÎû»»³³³»»»» $a$gd¨¾ $a$gd¨¾
$
&
F
a$gd¨¾ d ¤ ¤[$\$gdÝe d ¤ ¤[$\$^ gd;=
d ¤ ¤[$\$gd;=
"´"### #l# #¨#ª#$F$L$N$P$$¦$ª$¬$²$à$ø$&&&æ&ü&^'n'°(´(þ())()P)R)n)îßÓßÓßîßÓßîßÓÄ»µªªª}ll__l_hÛÏhÛÏPJnH tH !hÛÏhÛÏ6PJ\]nH tH hÝePJ\nH tH hÛÏhÛÏaJ hÛÏhÛÏPJ\nH tH h}KPJ\nH tH hÛÏPJ\nH tH
hÛÏaJ hKtghÛÏaJ h;=
hÝeCJOJQJaJh;=
CJOJQJaJh;=
h;=
CJOJQJaJ"h;=
h;=
6CJOJQJ]aJ%n)|))))0**ö*+- --2-B-F-R-Z-h---¼-Ì-Ð-Ö-ü-. ..2.T.V...¾.à.â.ä.æ.ì.&/:/>/P/z/|/~// /Ä/Æ/Ê/ò/ 0000¦0Ä0&1*1p1r1º1¼1À1Ü1ò1ô1ú1îàÓÈàîàîàÓÈàîàîàîàÓ¸àÓàîàÓàîà®àÓàîàÓÈàîàÓàîàÓîàîàÓàîàÓÈàîàÓàÓîàÓàîàÓhRC_PJnH tH hÛÏhÛÏ5PJ\nH tH hRC_PJ\nH tH hÛÏhÛÏPJnH tH hÛÏhÛÏPJ\nH tH !hÛÏhÛÏ6PJ\]nH tH D-Ð- .V.ä.æ.>/~/00*1r1ú1d2ê23J3`333&4T44²4à485:5æ5÷÷ïï÷÷ïï÷÷ïï÷÷ïïïï÷÷ïïïïï÷÷ $a$gd¨¾ $a$gd¨¾ú1 2b2d2j2~2æ2ê233H3J3^3`3333333¬3"4&4<4R4T4j4r4~444°4²4Ì4Ü4Þ4à45456585:5â5æ5ö566F6H6J6j66666¤6ð6ô6ú6,7ð7ô7¤8Ð8ðâÕâÄâÕâÕÄÕâÕâÄâÕ¹âÄâÕâÄÕâÄâÕâÄÕâÄâÕâÄâÕ¹âÕÄâÕÄâÕâÄ⮡ðâÕâÄâÕâÄhÛÏhRC_PJnH tH hÛÏPJ\nH tH hRC_PJ\nH tH !hÛÏhÛÏ6PJ\]nH tH hÛÏhÛÏPJnH tH hÛÏhÛÏPJ\nH tH hÛÏhÛÏ5PJ\nH tH ?æ56J666ô6ô7Ô8"9$9N::Ö:Ø:¶;Ö;
>Z>>¼>î>$?Z?÷÷÷ïïïã÷ïï÷÷ïïï÷÷÷ïã÷ï÷÷÷÷
$ ] a$gd¨¾ $a$gd¨¾ $a$gd¨¾Ð8Ò8Ô8ð89 9"9$9*9`9J:N:d:::¶:Ð:Ô:Ö:Ø:²;¶;Ð;Ò;Ö;ò;ø;<<.<6
=l=~=
>
>&>V>X>Z>>>>º>¼>Ø>ì>î>"?$?@?V?X?Z?\?|?~?ñäñÓñäÈñÓñäÓñäñÓñäÈñäÓñäñÓñäñÓñäñÓñäÓñäñÓñÓñÓñäñÓñäÓñäñäÓñäñäñÓñ亳
h?oNh?oNh?oNh?oN5
h?oNaJ hRC_PJ\nH tH !hÛÏhÛÏ6PJ\]nH tH hÛÏhÛÏPJnH tH hÛÏhÛÏPJ\nH tH DZ?\?¢@bAºA\D^D´E
FàFâF¸HºH{K|KfPhPPSRSÌS8VWÌXÎXYYÌYúòòêòòòúêêßòòòòòòòòòòòòòòß
$
&
Fa$gd¨¾ $a$gd¨¾ $a$gd¨¾gd¨¾~?À?@@¢@^AbA¶A¸AºAC¸C¼CÜCàCüCD*DXDZD\D^DDD&E*E°E²E´EÂEFFF
FÜFÞFàFâF^G`G¤H¶HñæñÙñÙÈñÙñÈñÈñÈñÈñÙ¾³¥ÙññÙ¾ñæñÙ¾Èñvkv hÈhÈCJ aJ hÈh]}aJ hÈh]}6aJ
hJ
)aJ hÛÏPJ\nH tH h;PJ\nH tH h?oNh?oN5PJnH tH hJ
)5PJnH tH h?oNPJnH tH !h?oNh?oN6PJ\]nH tH h?oNh?oNPJnH tH h?oNPJ\nH tH h?oNh?oNPJ\nH tH )¶H¸HºH¾HÀHØHàH&III¬I²IÚIJJJJ JJJ"JJJJJìJöJzK{K|KKKàKöKFLTLVLXLLL¶LÜL
MdPfPhP>QXQRS^V`VWWYYõïéãÝéÝãÓãÓãÓãÍéÍéÍéÍéÍéÍéÍãÇãéãÓãÇãÁã·ÁãÁ§£h=hÈhÚ/=hÝ
h¾|ÏaJ h]}h]}6aJ h]}hÚg\6aJ
h]}aJ
h6øaJ
h7'¬aJ hÚg\hÚg\6aJ
hJ
)aJ
hÚg\aJ
hRWaJ
h;aJ hÈhÚg\CJ aJ 6Y®YÊYÌYèYþY~ZZ:\@\6_ØaÚa®c°c²cBdfdhdrd>e~egg¾gìi.kÈopþphq¦q¨qªqºr¼rBvvÐvìvðvwx÷ïêãßÛÔÛßÛÐÛÐÉŽ¹²§££££ztzkzkzkzh0.bh0.baJ
h
h0.baJ hHK+CJ aJ
hHK+aJ hHK+hHK+aJ h0.bhHK+hÚ/=hcýhÚ/=hcýB*phÿ
h¾|Ïh¾|Ïh¾|ÏhÈh¾|Ï6hR
h$m*h¯@ñh¯@ñ
h$m*h$m*h$m*h
h$m*5\ hR6h$m*h$m*6h$m*hR6*ÌYÚa°c²chd¾g4k(n2o4ox\|^|"}ÈÆØ»ÔæÉËðËbÑFÔÖ÷÷÷ì÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ááá
$
&
Fa$gd¨¾
$
&
Fa$gd¨¾ $a$gd¨¾xxÎyT|V|Z|\|||||¦|¬|ô|ö| }"}4}b}d}~}}}â}z TúÆÈ
$
&
¨
ÄÆúôîèîôáÚÐÚÐÚÉÂɾ£îwsk¾hRWh» í5h#hÈh#5hðSâh» íhIhI6hI
hIaJ hIhI6aJ hIhðSâ6aJ hÈhÈaJ hÈhÈ\hRW
hRWhRW
hRWhÈhRWhRW5\
hRW5\
hÈ5\
h#aJ
hðSâaJ
h0.baJ
hHK+aJ *ÆÌä &*lªÈ¶¶®¶Ê¶Ö»Ø»2¼F¼ÐÃÇÇÈRȤɦÉË"Ì(ÌÄÎÔÎ(Ï8ÏÐÐÚÐöÐÑÑÖÑàÑÆÒÓFÔÖÚÚÛ°ÛòÛøÛlÜnÜ Ü¢Ü´ÜüôüðüðìðèæèÞèÚèÚÒÚÎÅÎÅÎÚÎÁ½Á½Á½Á½Á²Á½Á½Á½Á½®ª®£®ª®
hRhR hR5 hÛÏ5hÈ
h¾|Ïh¾|Ïh{Gh¾|ÏhÏ[;h(Y
Max Black Richardsot követve a metafora interakció - felfogása mellett tette le a voksát. Egy metaforában mind az alaphoz, mind a hordozóhoz egy sor asszociáció társul, és ezek az asszociációk kölcsönhatásba lépnek egymással. A kölcsönhatás révén új jelentés képzQdik, amely külön sem az egyik, sem a másik kifejezéshez nincs adva. A farkas az ember metaforában pl. a farkas -hoz tapadó asszociációk pl. kegyetlen, alattomos, ordas összekapcsolódnak az ember -hez tapadó asszociációkkal, és új jelentés jön létre: az ember, mint farkasszerq lény. Mivel ez a metafora megfordítva, a farkasnak is kölcsönöz valami emberszerqt, a két asszociációcsoport közti kölcsönhatás Black szerint szimmetrikus, még ha a legtöbb metaforában döntQen a hordozó hatása érvényesül is. Az emlékezet pszichológiájában pl. a komputermetafora meggyQzQen szemlélteti ezt az interakciót: a komputer és a memória közti kölcsönhatás nem csak a memóriát technicizálta, de a komputert is olyan dolognak tüntette fel, aminek lelke van.
Black kormozott üveg metafora: ha egy olyan kormozott üvegen keresztül nézzük a csillagokat, amelyen néhány átlátszó csíkot hagytak, akkor úgy láthatjuk, mintha a csillagok egyenes vonal mentén helyezkednének el. Ebben a metaforában a kormozott üveg a hordozó, az a szqrQ, amely sajátságos szerkezetének köszönhetQen az alapnak csak egy részét teszi láthatóvá. Így a farkas az ember -ben a hordozó releváns (fontos, lényeges, meghatározó; tárgyhoz tartozó, arra vonatkozó) asszociációi (kegyetlen, ordas) az átlátszó részek, míg az irreleváns (lényegtelen, jelentéktelen) asszociációk sora (szQrös, gyors) a sötét üveg. Az interakció-elmélet szerint tehát az egyik kifejezés asszociációi a másikéra vetítQdnek, és így új mintát hoznak létre.
Az interakció-elmélet lényegét már Richards is megfogalmazta 1936-ban: amikor metaforát használunk, egyszerre két gondolatunk aktív, amelyeket egyetlen szó, kifejezés közvetít, melyeknek jelentése így a kettQ interakciójából származik .
Néhány kiegészítQ megjegyzés az interakció-elmélethez:
holt metafora jelensége: a metafora két terminusa közti kölcsönhatás ellaposodhat, végül teljesen meg is szqnhet. Ennek a folyamatnak a végpontja a holt metafora , ami szép lassan szó szerinti értelmqvé vált. Pl. az agyafúrt metafora egyre kevésbé kifejezQ, mivel eredete szinte teljesen elhalványult. Nietzsche a holt metaforát olyan érméhez hasonlította, amelyen a használat során simára kopott a fej találóan, mert valóban a kép felületének kidomborodó része az, amely az idQk során lekopik, és végül egészen eltqnik a kifejezésbQl. Ezzel az interakció folyamata is leáll: a metafora többé már nem két idea egyben (Samuel Johnson), hanem egyszerq, tulajdonképpeni értelmq kifejezés.
a metafora által elindított interakció annál intenzívebb, minél szövevényesebb, finomabb a két terminust körülvevQ asszociációk hálózata. Ha a metaforában kapcsolatba hozott két mezQ külön-külön is gazdag asszociációkban, akkor még termékenyebb lesz az asszociációk kölcsönös kiválasztása és szervezQdése, és nagyobb az esély, hogy a metafora új felismerésekhez vezet.
Az interakció-elmélet egyet jelentett a pszichológia felé fordulással. Amikor ugyanis azt állítjuk: a metafora lényege az, hogy két mezQ asszociációi kölcsönhatásba lépnek egymással, és az interakció eredményeként új jelentés áll elQ, akkor már eleve pszichológiai kategóriákban fogalmazunk.
További két fejezet foglalkozik még a metaforákkal:
A metafora rövid pszichológiája, melyben kísérleteket végeztek metaforákkal kapcsolatban (pl. 8 rövid szöveget mutattak a kísérleti alanyoknak, amelyek mind végkövetkeztetéssel zárultak: szószerintivel és metaforikussal. Az olvasottak visszaidézése során kiderült, hogy a metaforikusan megfogalmazott végkövetkeztetést jobban meg tudták jegyezni, és a metaforikus végkövetkeztetésq szövegeknek jóval több részletére emlékeztek a kísérleti alanyok.).
A metafora, mint heurisztikus eszköz c. fejezetben a metaforát, mint felfedeztetQ, rávezetQ, szemléletes, megértést szolgáló, leegyszerqsített, közvetlen eszközt vizsgálják, továbbá azt hogy milyen szerepe van a heurisztikus tanítási módszerekben.
Az út metaforája Kantnál: (Forrás: Világosság 2008/2. 5-13. oldal)
Az út szónak alapvetQen 3 jelentése van:
jelent bizonyos útvonalat
az ezen való végighaladást
ha valamit valamilyen módon csinálunk, akkor ezt úgy is kifejezhetjük, hogy megvalósításához egy bizonyos utat választunk.
Kant az út szót elsQsorban ebben az utóbbi, szellemi értelemben használja (az átszellemítésbQl, a szellem szférában felvett jelentésbQl indul ki), de úgy, hogy az elsQ két jelentést ebbe beemeli. Az út (Weg) szó leggyakrabban egy bizonyos szókapcsolatban fordul elQ: a tudomány biztos útja . A tiszta ész kritikája tulajdonképpen ennek az útnak a felvázolása.
Az út minden jelentésében valamiképpen a célhoz kötQdik, általában egy bizonyos cél felé való mozgásként értelmezhetQ. A Kant által használt út szó is egy cél-képzet által meghatározott: mégpedig a tudományosság által. De Kant nemcsak a saját koncepciójával törekszik e cél felé, hanem a metafizika történetét is ebbe az irányba próbálja vezetni.
Az út, mint a válságleírás metaforája: Kant, mint egyetemi professzor, nem látott különösebb veszélyt abban, hogy a filozófia az egyetem határai közé szorult. Szerinte a válság a tudományosság hiányának szimptómája. Ennek az elképzelésnek a lényege az, hogy a filozófia azért került válságba, mert nem kompatibilis a korabeli természettudományokkal. Vagy másként fogalmazva: az újkorban egy olyan tudományos világkép jött létre, amellyel a metafizika már semmiképpen sincs összhangban.
Az út, mint a kritikai filozófia metaforája: a metafizikának a válságból való kivezetése a tudomány biztos útjára való rávezetését jelenti. Kant úgy gondolta, hogy ezt a lépést Q maga már megtette.
Az út metaforájának recepcióelméleti jelentQsége: Kiderül, hogy az út metaforája sem a válság leírására, sem a kritikai filozófia programjának felvázolására nem volt alkalmas. Ennek ellenére Kant mégis ragaszkodott hozzá.
***
Szimbólum: a szimbólum rendszer egy áttételes, jelképes nyelv az irodalomban, mely szükségessé teszi az olvasó képzettársítását. VAGY: ÉrtelmezQ kéziszótár -> Jelkép; olyan lény vagy tárgy, ami valami elvont dolgot ábrázol, idéz vagy jelez hagyományos gondolattársítások révén. Pl. a galamb a béke szimbóluma.
A szimbólum (ógörög syn = össze-, együtt- és ballein = dobni) egy jelentéshordozót jelöl (például szavak, tárgyak, eljárások stb.). Az ábrázolt objektum nincs feltétlenül jelen. Az, hogy milyen jelentés társul a jelentéshordozóhoz, függ a felhasználási területtQl és a kontextustól.
Forrás: Világosság 2007/5. 58.oldal
Szimbólum: A szimbólumok viszonya jeltárgyukhoz önkényes, egyezményes, tehát a jel és a jeltárgy között sem hasonlóság, sem bármiféle reális kapcsolat nem fedezhetQ fel, ugyanakkor ez a viszony osztatlan, tagolatlan, nem analizálható. Tulajdonképpen már a szimbólumnak ez a tulajdonsága is megalapozná a metaforával való rokonságot.
René Wellek Austin Warren: Az irodalom elmélete c. könyv alapján:
Mint a kép , a szimbólum szó is konkrét irodalmi mozgalom elnevezésére szolgál. S mint a kép , rendszerint egészen különbözQ összefüggésekben és egészen különbözQ célokkal kapcsolatban bukkan föl. ElQfordul, mint logikai, mint matematikai, mint szemantikai (jelentéselméleti), mint szemiotikai (jeltudományi), és mint ismeretelméleti fogalom. Hosszú története van a teológia világában (a szimbólum a hit egyik szinonimája), a liturgia, a szépmqvészetek és a költészet területén. E közhasználatú jelentések mindegyikében az a közös elem, hogy a szimbólum olyasvalami, ami valami más helyett áll, valami mást képvisel. A görög ige azonban, melynek jelentése összevetni , összehasonlítani , azt sejteti, hogy eredetileg megvolt a jel és a jelölt közötti analógia ideája.
Van olyan felfogás, amely tiszta szimbolikát emleget, pl. úgy, hogy a vallást és a költészetet rituálisan rendezett érzéki képekre redukálja. Egy másik felfogás a szimbolikát valamilyen kiszámított, szándékszerq dolognak, a fogalmak illusztratív, nevelQ célzatú kategóriákba való akaratlagos átültetésének tekinti.
Gyakori jelenség, hogy ami csak kellék egy író korai mqveiben, a késQbbiekben szimbólummá válik.
Szimbólumtár Szerk. Pál József és Újvári Edit c. könyv alapján:
A szimbólumok világát gyakran tekintik titkosnak, misztikusnak. Ebben az értelmezésben meg kell fejteni és újra meg kell tanulni jelentésüket. Vannak bizonyos nem képszerq jelek (pl. geometrikus jelek), amelyek csak az azokat megalkotó kultúra ismeretében értelmezhetQek. A jelképek döntQ hányada azonban képszerq (ikonikus), melyeknek értelmezése kézenfekvQ. Pl. az oroszlán elsQdleges szimbolikus jelentésében a hatalom és az erQ, a bárány a gyengeség és a szelídség megtestesítQje.
A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez elvezetnek, hiszen gondolkodásmódunk alapvetQ sajátossága a (jel)képek és analógiák használata (analógia = közös vonásokon alapuló hasonlóság, párhuzamosság, egyezés különbözQ dolgok között).
A környezet természeti jelenségei, élQlényei és maguk az ember teremtette tárgyak is a képalkotás alapszókincsébe tartoznak. Minden a világról alkotott tudás kifejezQjévé és érzéki szemléltetQjévé válhat. Pl. a fény, az ég mindenütt a menny, az istenség, a földön túli erQ szimbóluma, és a sötétséghez egyetemes érvénnyel kapcsolódik a pusztulás, a halál képzete. A madár az Qsi koroktól megjelenQ lélek-szimbólum. Számtalan példa bizonyítja a különbözQ kultúrák analógián alapuló szimbólumainak jelentésbeli rokonságát. Ugyanakkor megfigyelhetQek különbségek is, mint pl. a kínai hagyomány jin és jang eszméjében a nQi és férfi elem egymást kiegészítQ, egyenértékq, egységbe foglalt alapminQség, ugyanakkor a bqnbeesés vétkét a nQnek tulajdonító kereszténységben a férfi és nQ, mint szellem és anyag, dualisztikus ellentétpárként is megjelenik.
Az etimológiai indíttatású szimbólumdefiníciók a görög szümbolon (melléállítás, ráismerési jel) szóból, illetve annak felismerési eszköz funkciójából indulnak ki (amely két elem, pl. egy kettétört gyqrq darabjainak összeillesztésére, s ezzel azok tulajdonosainak kapcsolatára utal). Ez azonban két egyenrangú elemet feltételez, s nem fedi az egyik érzékelhetQ, konkrét elem, a jelölQ és a másik, kevésbé konkretizálható, eszmei elem, a jelölt bonyolult kapcsolatát.
Jelelméleti megközelítés: a szimbólum, mint kulturális jel esetében a jelölQ-jelölt viszony lényege a többértékqség, amely akár hasonlóság, akár a hagyomány által átörökített önkényes egyezményesség a meghatározó benne tudatos és tudattalan elemek egyesítésével aktív befogadásra ösztönöz.
Az ember a maga alkotta szimbólumokban fogalmazza meg a világhoz és a másik emberhez fqzQdQ viszonyát.
Nincs olyan szimbólum, amely ne hordozna mély tartalmat, ne épülne valamiféle egészbe, s ugyanakkor ne lenne a legközvetlenebbül valóságos.
Az ótestamentumi zsidó hagyomány szimbólumellenes mqvészi formákat alakított ki. A kereszténység sokkal kevésbé volt szigorú. Az ókeresztény közösségekben a kezdetektQl fogva igen jelentQs volt a szimbólumok használata. Krisztus pl. bárány volt, s ezt KeresztelQ Szent János vonatkoztatta rá legegyértelmqbben: Nézzétek, az Isten Báránya! P veszi el a világ bqneit (Jn 1,29).
A korai kereszténység szimbólumalkotását erQteljesen befolyásolta a keresztényüldözés. Mint valamiféle titkos kód volt látható a galamb, a szarvas, a bárány és más, fQleg szelíd állatok a katakombák falába vésve.
Néhány szimbólum jelentésbeli csoportosítása:
apotropatikus (bajelhárító) szimbólumok: ajtó, buborék, gyöngy, hajnal, hamu, kagyló, oroszlán, tulipán
bölcsesség szimbólumok: aggastyán, apostol, babér, bagoly, bor, csend, dió, kilenc, mogyoró, szem
élet-szimbólumok: álom, évszakok, folyó, gyertya, kenyér, levegQ, mag, tükör, vér
a férfi princípium szimbólumai: Ádám, bika, fenyQtoboz, hal, háromszög, jogar, tqz, villám
költészet szimbólumok: Apollón, babér, csalogány/fülemüle, fonal, hárfa, hattyú, líra/lant, méh, tücsök
nQi, anyai princípium szimbólumok: ág, barlang, bölcsQ, cseresznye/cseresznyefa, fa, fészek, forrás, föld, kagyló, orsó, rózsa, szív
A könyv szótárként veszi sorra betqrendben a szimbólumokat, mindegyiknek megmagyarázva a jelentését, esetleg koronként/kultúránként felhívva a figyelmet az esetleges jelentésmódosulásokra.
Pl: bazsalikom: Gyógynövény, amelyrQl azt tartják, hogy leveleinek mágikus ereje van. A gonosz szellemek elleni védelemre használják. Hatásos vágás, zúzódás gyógyítására. Temetési rítusokban is használatos. A virágnyelvben a tisztes szegénység szimbóluma.
***
Allegória: KöltQi képben - képsorozatban megjelenQ gondolatalakzat. Lényege, hogy mást mond ki, mint amit gondol, tehát kettQs jelentése van: egy közvetlen és egy áttételes. A klasszikus retorika szerint az egész mqvön vagy annak egy részén végigvitt metafora v. megszemélyesítés. VAGY: hosszabb gondolatsoron keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, ill. megszemélyesítés valamely gondolatnak, esszének érzékletes formában való kifejezése.
ÉrtelmezQ kéziszótár: Az irodalomban példázat, olyan mq, amelynek rejtett mögöttes értelme van, egy gondolatot, összefüggést vagy eseményt tesz érzékletesebbé jelképes erejével.
Ismert allegória Arany balladája, "A walesi bárdok", amely a walesi mártír költQk történetén keresztül valójában azt mondja el, hogy igaz magyar költQ nem ünnepelheti a szabadságharcot vérbe fojtó császárt.
Allegória görög eredetq szó (allos = más + agoreüein = nyilvánosság számára beszélni ), képletes beszédet, hasonlításon alapuló gondolkodásmódot jelent. Legtöbbször az olyan mqvészi elQadást értjük alatta, amikor az elénk állított ábrázolás, jelenet vagy cselekvQ és beszélQ személyek mögött valami rejtett jelentést kell gondolnunk.
Az allegóriának tehát mindig kettQs jelentése van. Jelenti elQször magát az ábrázoltat, másodszor pedig ami mögötte rejlik. Ha egy kép azt ábrázolja, hogy Ámor láncon vezet egy oroszlánt, akkor ennek a képnek az elsQ jelentésén kívül, amit az ábrázolás közvetlenül mond, van egy másik jelentése is, hogy a szerelem a legnagyobb erQt is legyQzi.
Allegória az irodalomban:
Az allegóriát különösen azokban a korokban kedvelik az alkotómqvészek, mikor a politikai hatalom üldözései miatt nem mondhatták el nyíltan a gondolataikat. Az allegória mindig megszemélyesít (még az elvont gondolatot is) és mindig eleven jelenetet ad elQ, amelyben történik valami nem tévesztendQ össze tehát a szimbólummal. A költemény allegorikus képekben fejti ki mondandóját. Az allegória az egész mqvön vagy nagyobb szerkezeti egységén végigviszi a megszemélyesítést.
Allegória a képzQmqvészetben:
A képzQmqvészetekben is gyakran találkozunk az allegóriával, különösen a keresztény középkorban, melynek vallási eszméit hirdették allegorikus formában a festQ- és szobrászmqvészek.
Allegória a filozófiában:
Friedrich Schlegel (1772-1829, filozófus, író, mqkritikus, a német romantika (kb. 1790-es évek közepétQl a 19. század közepéig) filozófiai és mqvészeti szempontból is jelentQs képviselQje) szerint a végtelen utáni vágyódásban rejlik a filozófia lényege. Ez kettQs értelemmel bír, egyfelQl kifejezi, hogy a végtelen nem birtokolható, másfelQl a vágyódás nem szabadulhat meg a végtelenre való irányultságtól. Ezt az irányultságot a mqalkotás teljesíti be, amely ha ismeretszerqen nem is foglalja magába, ám sejtetve mégis kifejezésre juttatja azt a végtelenséget, mely csak az abszolútumé. A mqalkotás az allegória, az elmeél és az irónia segítségével fejezi ki azt, ami kifejezhetetlen, az abszolútumot. De miként ábrázolható a végtelen a végesben, ha adekvát módon a gondolkodás és a fogalmak által nem ragadható meg? A poétikai beszéd több(l)et-mondását Schlegel allegóriának nevezi. Egyesül benne a véges értelem és a végtelen érzékiség, kifejezve azt, ami kifejezhetetlen. Arra való célzás ez, ami kimondhatatlan; a végtelen sejtetése, függetlenül az egységre való törekvéstQl.
René Wellek Austin Warren: Az irodalom elmélete c. könyv alapján:
Samuel Taylor Coleridge (1772-1834, angol költQ, kritikus, és filozófus, az angol romantika egyik alapítója, legismertebb költeménye az Ének a vén tengerészrQl (Szabó LQrinc fordítása) és a Kubla Kán, valamint az Irodalmi életrajz címq prózai mqve) szerint az allegória mindössze az absztrakt fogalmak átfordítása képi nyelvre, mely maga sem más, mint érzékek tárgyaitól való elvonatkoztatás .
Hasonló témájú dokumentumok
- 2008-10-22 16:23:44
- 2008-10-22 16:23:44
- 2008-10-22 16:23:44
- 2008-10-22 16:23:44
- 2008-10-22 16:23:44
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
