Közig. kidolgozott tk. Lőrincz-féle piros-sárga

Országok listájaHungaryKároli Gáspár Református EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarJogászKözigazgatás AlapintézményeiJegyzetekKözig. kidolgozott tk. Lőrincz-féle piros-sárga

0. A közigazgatás fogalmai
A közigazgatás
A közigazgatás sajátos állami tevékenység, amelyet sajátosan felépített szervezetben dolgozó, sajátos karakterq szakember állomány lát el.
3 elem: tevékenység, szervezet, személyzet részletes elemzésével jellemezhetjük a közigazgatást.
A helyi önkormányzatok kialakulása után (1900 óta) a közig és az államig fogalmának tartalma elkülönült.
A közigazgatás 2 nagy területre bontható: államigazgatás, és önkormányzati igazgatás.
A közigazgatás sajátosságait a társadalomtudományok tárták fel. Különösen intenzíven foglalkozott vele a jogtudomány, a politikatudomány, a közigazgatás-tudomány, a szociológia és a pszichológia.
A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETE
A különbözQ országokban nem mindig ugyanazt a szintq és jellegq szerveket tekintik közigazgatási szerveknek. Oka az állami centralizáció milyenségében, felépítésében rejlik. Az USA beli közigazgatási szerveknek csak a föderációs kormánygépezetét tartják. Nagy-Britanniában  a centralizáltság erQsebb fok amiatt- a közigazgatásba már beleértik a helyi igazgatás szerveit is, de csak bizonyos területeken. Franciaországban a közigazgatás egységes rendszerként a központi igazgatási szervektQl a helyi igazgatási szervekig terjed. A közigazgatási szerv 2 különbözQ típusú funkciót ellátó szervet jelöl.
1. kormányzati funkciót végzQ szerv  önállóan tqzhet ki feladatokat, tevékenysége azonban nem állandó.
2. az a közigazgatás, amelynek feladata a felsQbb szervek döntéseinek elQkészítése, folyamatos, mindennapi végrehajtása. Ezen az alapon a kormányok kiszakíthatók lennének a közigazgatásból, de ez nem lenne szerencsés megoldás, a szervezet egységesen épül fel.
A KÖZIGAZGATÁS FUNCIÓI
A funkció általánosabb jellegq, szélesebb tartalmú fogalom, mint a feladat: a szerv társadalmi rendeltetésének lényegét határozza meg. A feladat konkrétabb teendQket jelöl. A közigazgatás funkciói, alig egynéhányak, feladatai szinte számtalanok. A funkciók szinte változatlanok, mivel a közigazgatás rendeltetése ugyanaz, a feladatok pedig változnak. SQt, nemcsak változnak, hanem bQvülnek is, ugyanazokat a funkciókat egyre több feladat ellátásával teljesíti. Feladatává válik azon társadalmi szolgáltatás megszervezése, amelynek teljesítésébQl közvetlen gazdasági haszon nem származik (oktatás, közegészségügy, honvédelem, szociális gondoskodás, közút, alapkutatások finanszírozása). Feladatai heterogének, és ezek volumene óriási. A hatósági ügyek száma Mo-n meghaladja a tízmilliót.
A KÖZIGAZGATÁS SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA
A közigazgatás magas szintq funkcionálásának elsQdleges feltétele a hozzáértéssel, szakértelemmel, szervezési készséggel, hivatástudattal és felelQsségérzéssel rendelkezQ személyi állomány megléte. Rossz törvényekkel, rosszul felépített struktúrával a feladatkörök túlzott centralizálásával, vagy éppen decentralizálásával is lehet egy országot kormányozni, ha a személyi állomány jól képzett, rugalmas és fegyelmezett. A közig. személyi állománya világszerte növekszik. A felvilágosult abszolutizmus adminisztrációja nagyobb volt, mint a tQkés államé. Amikor a tQkés állam beavatkozása a társ-i viszonyokba növekedni kezdett, rohamosan nQtt a személyi állomány is. A végrehajtó szervek dolgozóinak létszáma a világ minden országában, társadalmi rendszertQl függetlenül, megtöbbszörözQdött a századfordulótól napjainkig. Mo-n a kormányhivatalnokok száma 1870-ben 24.000, 1918-ban 230.000. A trianoni békeszerzQdés után mégis 1938-ra a létszám meghaladta a 130.000-t. A költségvetési szervek dolgozóinak létszáma napjainkban 700.000 kb. A közigazgatás helyi-területi és központi szerveiben jelenleg kb. 80.000 a létszámuk.

A közigazgatás helye a politikai rendszerben, illetve államon belül
Közigazgatás helye.
A Végrehajtó hatalom =-e a közigazgatással?
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint IGEN.
A közigazgatás 2 nagy területre bontható: államigazgatás, és önkormányzati igazgatás.
dekoncentrált, hierarchikus rendszer, fQ szabály szerint a kormány irányítása alatt áll.
1990. évi LXV tv.

A politikatudomány gyakorlati kérdések megvalósításához igyekszik segítséget nyújtani, feltárja az államigazgatás munkájában azokat a hibákat, amelyek felszámolásával a közösségi feladatok ellátására alkalmasabbá válhat. A politikatudomány alapkérdései a közigazgatáshoz való viszonyában:
melyek a politika és az igazgatási rendszer közti kapcsolatok formái és tartalma
miként lehet a közérdek fogalmát meghatározni, hogyan kell a közig. szervezetét úgy felépíteni, hogy az ténylegesen kifejezze és kiszolgálja a köz érdekét
hogyan kapcsolhatók össze a hatékonyság és a demokrácia
miként befolyásolja a közigazgatás a politikai döntéseket
milyen ellenQrzési forma és módszer a legalkalmasabb a közigazgatás korlátok közötti tartására?

A politikatudomány és a jogtudomány a szervezetrQl
A fenti két tudomány a közigazgatás szervezetét úgy jellemzi, hogy az állami hatalom gyakorlásában részt vevQ más szervekkel hasonlítja össze. FQ feladatának a közigazgatás társadalmi ellenQrzöttségének biztosítását, az igazgatott állampolgárok jogainak a közigazgatással szembeni védelmét, ill. e védelem politikai, jogi eszközeinek feltárását tekinti. Elméleteik:
demokratikus államban a hatalom birtokosa a lakosság. Döntéseit az OGY hozza meg. A feladatok végrehajtásáról a közigazgatás szervezete gondoskodik.
A közigazgatás állandóan, idQbeli megszakítás nélkül mqködQ szervezet, biztosítja az állami ügyek folyamatos intézését. A feladatok teljesítését ált. szervezQ munkájával látja el, de igénybe vehet kényszerítQ eszközöket.
Egyrészt nélkülözhetetlen állami szervezet, a képviseleti döntések végrehajtója; másrészt a jogi és fizikai erQszak birtokosa, mérhetetlen nagy hatalom összpontosul benne. Társadalmi érdek. Hogy e hatalom korlátozott, ellenQrzött legyen, a hatalom gyakorlásával visszaélni ne lehessen. Biztosítani kell a közigazgatási szervek alárendeltségét a képviseleti szerveknek. Biztosítékai: - szerveit képviseleti szervek hozzák létre, megszüntetését ugyanúgy
a szervek magas beosztású vezetQt képviseleti szervek választják meg, váltják le
feladatkörét, hatáskörét elsQdlegesen a képviseleti szervek állapítják meg A szerveket, ill. vezetQt beszámoltatják, tevékenységeiket folyamatosan ellenQrzik
A közigazgatási szervek és az állampolgárok kapcsolatát a lehetQ legrészletesebben kell rendezni. Fontos a közigazgatás akcióival szembeni védekezés biztosítása, részletes jogi szabályozása. A bíróságok és a közigazgatás szervezeti kapcsolatát a mellérendeltség jellemzi, törvényességi felügyeletet gyakorol a közig szervezet fölött. A jogi irányzatok a közigazgatás szervezetének külsQ kapcsolatrendszerét vizsgálják.

A közig funkciói, mqködése, szervezete és személyi állománya a közigazgatás-jogtudomány tükrében
A közigazgatási jog tudománya
A közigazgatási jog kialakulásához szükséges az a meggyQzQdés, hogy a közérdek magasabb rendq a magánérdeknél. Franciaországban alakult ki (Rousseau, Montesquieu, Voltaire munkássága nyomán) a közig. Kiemelt társadalmi szerepét hangsúlyozó felfogás, és a megvalósulását biztosító közigazgatási jog. Az angolszász országokban azért nem alakult ki a közigazgatási jog (sem), mert ott a magánérdek = közérdek.
A közigazgatási jog tudományát Németországban a századfordulón emelték a legmagasabb színvonalra, Ottó Mayer. A közigazgatást az arra vonatkozó jogszabályokon keresztül vizsgálja. A közigazgatási jogtudomány tárgya a közigazgatási jog és nem a közigazgatás. Leggyakoribb vizsgálati területei:
a közigazgatási jogalkotás demokratizmusa, alkotmányossága
a közigazgatási jogviszony
a közigazgatás és az állampolgár közti viszony jogi szabályozottsága
a közigazgatás jogalkalmazó tevékenysége.

A politikatudomány és a jogtudomány a szervezetrQl
A fenti két tudomány a közigazgatás szervezetét úgy jellemzi, hogy az állami hatalom gyakorlásában részt vevQ más szervekkel hasonlítja össze. FQ feladatának a közigazgatás társadalmi ellenQrzöttségének biztosítását, az igazgatott állampolgárok jogainak a közigazgatással szembeni védelmét, ill. e védelem politikai, jogi eszközeinek feltárását tekinti. Elméleteik:
demokratikus államban a hatalom birtokosa a lakosság. Döntéseit az OGY hozza meg. A feladatok végrehajtásáról a közigazgatás szervezete gondoskodik.
A közigazgatás állandóan, idQbeli megszakítás nélkül mqködQ szervezet, biztosítja az állami ügyek folyamatos intézését. A feladatok teljesítését ált. szervezQ munkájával látja el, de igénybe vehet kényszerítQ eszközöket.
Egyrészt nélkülözhetetlen állami szervezet, a képviseleti döntések végrehajtója; másrészt a jogi és fizikai erQszak birtokosa, mérhetetlen nagy hatalom összpontosul benne. Társadalmi érdek. Hogy e hatalom korlátozott, ellenQrzött legyen, a hatalom gyakorlásával visszaélni ne lehessen. Biztosítani kell a közigazgatási szervek alárendeltségét a képviseleti szerveknek. Biztosítékai: - szerveit képviseleti szervek hozzák létre, megszüntetését ugyanúgy
a szervek magas beosztású vezetQt képviseleti szervek választják meg, váltják le
feladatkörét, hatáskörét elsQdlegesen a képviseleti szervek állapítják meg A szerveket, ill. vezetQt beszámoltatják, tevékenységeiket folyamatosan ellenQrzik
A közigazgatási szervek és az állampolgárok kapcsolatát a lehetQ legrészletesebben kell rendezni. Fontos a közigazgatás akcióival szembeni védekezés biztosítása, részletes jogi szabályozása. A bíróságok és a közigazgatás szervezeti kapcsolatát a mellérendeltség jellemzi, törvényességi felügyeletet gyakorol a közig, szervezet fölött. A jogi irányzatok a közigazgatás szervezetének külsQ kapcsolatrendszerét vizsgálják.
A végrehajtó funkció (jogtudományi és politikatudományi megközelítés)
A közigazgatás funkciója a végrehajtás. Azt kutatja, a közigazgatásnak a többi állami szervtípushoz képest mi a sajátossága. Funkciója a törvényben meghatározott feladatok elvégzése: jogalkotó, jogalkalmazó és szervezQ jellegqek.
jogszabályokat kell alkotnia. A törvények általánosan fogalmazott rendelkezéseit részletezik, pontosítják. ElsQdlegesen is szabályoznak, az ún. rendeleti törvényalkotásban, ami általánossá vált (80% a hatályos joganyagnak). A minisztériumokat és országos fQhatóságokat azonban nem illetheti meg az elsQdleges szabályozási jog.
jogalkalmazás, vagyis az általános tartalmú jogszabályoknak konkrét, egyedi esetekben való alkalmazása. Feladata hasonló, sQt némely esetben teljesen megegyezQ a bíróságok jogalkalmazási funkciójával, de legtöbbször mégis jelentQsen különbözik attól. A közigazgatás legtöbbször saját kezdeményezéssel teljesíti jogalkalmazói feladatát (természetesen az érintettek kérésére is), nem úgy mint a bíróságok ad hoc jellegq ítélkezése. A jog által meghatározott általános érvényq és érdekq.,társadalmi szempontból szükséges feladatokat teljesít.
szervezési feladatok- ez a legsajátosabb. Az állam célkitqzéseit teljesíti. Szervezi saját munkáját, üzemek létrehozását, a közbiztonságát, vizek elosztását, közoktatást  végzi az állam anyagi, kulturális, szociális, egészségügyi szükségleteinek kielégítését.

A közig funkciói, mqködése, szervezete és személyi állománya a közigazgatás-tudomány és szervezetelmélet tükrében.
A közigazgatás-tudomány
A közigazgatás-tudomány vizsgálja közvetlenül a közigazgatás struktúráját, funkcióit, a közigazgatás környezetét. FejlQdésében szerepet játszott a kameralisztika és a rendészettudomány (18.sz.vége,19.sz.eleje),a közigazgatástan (1865-tQl századfordulóig), a francia igazgatástudomány (1910-30), az amerikai közigazgatási elmélet (1920-napjaink).
Kameralisztika és rendészettudomány: a német államokban a fejedelmek ösztönözték a hivatalnokokat a pénzügyi igazgatás, a közigazgatás egész rendszerének felmérésére, elemzésére, s racionalizálására.
A közigazgatástan és Lorenz von Stein: No-ban, 1865. Kísérlet az állami igazgatás tudományának megalapozására. Feladata a gazdasági fejlQdés elQmozdítása és a tényleges jogegyenlQség megteremtése. A közigazgatást komplexen vizsgálja.
Az igazgatás elmélete és Henry Fayol:A közigazgatás Fayol szerint olyan, mint egy Rt. Hogy mégsem funkcionál olyan hatékonyan, annak a részvénytársasági szervezetben alkalmazott igazgatási elvek figyelmen kívül hagyása az oka. Az igazgatástudomány számára a vállalatok igazgatása a modell, a minta, ehhez hasonlítja a közigazgatást. Az igazgatási funkcióknak és alapelveknek a közigazgatásban történQ érvényesülésérQl kimutatja, hogy eltérnek a vállalatigazgatás tiszta modelljétQl. EZ az eltérés azonban Fayol számára teljes egészében anomália, amelyet fel kell számolni ahhoz, hogy a közigazgatás hatékonysága megnövekedjen. Ma is nagy szerepe van a pénzügyi folyamatok racionalizálásában világszerte. Fayol elméletét az amerikai igazgatástudomány jelentQsen továbbfejlesztette.
Az amerikai közigazgatás-elmélet: Taylor munkássága, aki az egyes munkafolyamatok elemzésére, mérhetQségére, összehasonlíthatóságára alapozva dolgozta ki a tudományos munkaszervezés alapelveit. Taylor az effektív termelQ munka megszervezésének, Fayol a vezetésnek az irányelveit határozta meg. Az amerikai közigazgatás-elv vezérelve a hatékonyság. A kérdések, amelyre válaszolni igyekszik: - adott erQforrások minimális felhasználásával hogyan lehet maximális teljesítményt elérni; miként kell információhálózatot kiépíteni, hogyan kell a személyzetet kiválasztani, képezni; hogyan ismerhetQk fel és csökkenthetQ a teljesítményt gátló veszteségforrások; hogyan lehet a megosztott munkát úgy koordinálni, hogy a szerv programjainak teljesítését optimálisan elQremozdítsa;milyen fizikai feltételek szükségesek az igazgatás hatékonyságának növeléséhez? Ma már ez az elv uralkodó Ny-Európában is.
28-35. oldal hiányzik ide  szerintem!
Összegzés: A közigazgatás-tudomány tárgya ugyanaz, mint az államigazgatási jogtudományé, tehát a közigazgatás tényleges mqködését vizsgálja., azt, ami van, s nem azt, ami kellene legyen. A politikatudományhoz áll legközelebb, a politika törvényszerqségei, módszerei közvetlen érvényesülnek és hasznosulnak mqködésében és szerkezetében.
POSDCORB (Igazgatástudomány)
A szervezés mint sajátos tevékenység áll az igazgatástudomány érdeklQdésének fókuszában. Fayol szerint a közigazgatás funkciói: a tervezés, a parancsolás, koordináció és ellenQrzés. De ismertebb a Gulick i betqszó a POSDCORB. Gulick amerikai tudós dolgozta ki, angol nyelvq mozaikszó. Az igazgatástudomány érdeklQdésének fókuszában a szervezés áll. A közigazgatás céltudatos szervezQ tevékenység. A funkciók tehát:
POSDCORB részletezése
P (Planning) tervezés - a célkitqzés kidolgozása,
O (Organaizing) szervezés - szervezeti struktúrák meghatározása,
S (Staffing) személyzeti ügyek, képzés, kiválasztás,
D (Directing) irányítás, döntések meghozatala,
CO (Coordinating) egybehangolás, munkafolyamatok közötti összhang,
R (Reporting) jelentés, szükséges információk megszerzése, továbbítása,
B (Budgeting) költségvetés, pénzügyi tervek elkészítése, pénzügyek ellenQrzéses.

A közig funkciói, mqködése, szervezete és személyi állománya a szociológia tükrében.
A szociológia
A közigazgatást a legtipikusabb bürokratikus szervezettnek tartja, amely az emberi tevékenység irányításának ésszerqbb, hatékonyabb formáját adja, mint a korábbi szervezeti formák. Ugyanakkor a társadalmi elnyomás legkifinomultabb formáinak gyakorlását is lehetQvé teszi. Max Weber szerint a bürokrácia kialakulásának legfontosabb oka a pénzgazdálkodás kifejlQdése. A közigazgatás mqködésének feltétele az állandó bevételek biztosítása. További oka az igazgatási eszközök koncentrációja. A bürokratikus szervezet elQtérbe kerülésének oka döntQen az, hogy tisztán technikai szempontból fölényben van minden más formával szemben.
A szociológia újabb irányzata a bürokráciát viselkedése, magatartása alapján igyekszik meghatározni. Az egyik áramlat pozitív vonásait hangsúlyozza: objektivitását, következetességét, pontosságát. A másik áramlat az ésszerqtlen jegyeit emeli ki? Kasztszellem kialakulása, öncélú ügyintézés, a saját érdek túlhangsúlyozása. A szociológia adja a legtöbb tényadatot, de csak a közigazgatás betegségeinek diagnózisát tudja adni.
A szociológia a közigazgatás szervezetérQl
A szociológia a közigazgatást bürokratikus szervtípusként kezeli. ElsQ jellemzQje, hogy rögzített szabályokkal, egyetemesen rendezett hatósági hatáskörök alapján mqködik, tevékenységét elosztja csakúgy, mint a kényszerítQ eszközöket, s a feladatokat egyetemesen szabályozott képzettséggel bíró személyek alkalmazásával látják el. Másik jellemzQje a hivatali hierarchia, vagyis a hatóságok egymás alá-fölérendelésének szilárd rendszere. Harmadik sajátossága, hogy ügyvitele iratokon, és hivatalnokok, ill. írnokok testületén alapul. A hivatali tevékenység alapos szakképzést igényel.
Weber szerint optimális lehetQséget nyújt a munkamegosztásra, az ügyek kiszámítható szabályok szerinti elintézésére. Ezt az elméletet megkérdQjelezte Mayo és Rothlisberger: kialakul az informális szervezet. Az emberi kapcsolatok, valamely csoporthoz tartozás éppoly jelentQs tényezQ a szervezetben. Merton és Gouldner szociológusok bizonyítják, belsQ ellentmondások gyengítik a szervezetet  pl. a döntési hatalom, jogkör telepítésével kapcsolatos.
A döntési hatalom oda települ, ahol a szervezet belsQ stabilitása, a szerv funkcióinak megvalósítása szempontjából a legelQnyösebb. Ahol a személyes kapcsolatoktól legjobban védett körülmények találhatók. Igyekszik a legmesszebb eltávolodni a szabályok, döntések végrehajtásának a szintjétQl. Ezért azok, akik döntenek, nem ismerik közvetlenül azokat a problémákat, amelyekben dönteniük kell, akik pedig ismerik a problémákat, azoknak nincs hatalmuk arra, hogy döntsenek. A bürokratikus szerv tehát egy sor egymásra helyezett rétegbQl áll, amelyek között a kommunikáció igen rossz. Minden függetlenségi törekvés, amely az adott hierarchikus szinten elhelyezkedQ csoport érdekeit sérti, könyörtelen szankciót von maga után. A változás csak mindenre kiterjedQen és a szervezeti hierarchia csúcsáról kiindulva képzelhetQ el. A változás tehát a közig. számára mindig súlyos válságként jelentkezik, de a krízis a bürokratikus szervezet szükségszerq eleme, mivel egyedül az idézheti elQ a szükséges reformok bevezetését.
Integratív-allokációs funkció (szociológia)
A szociológia szerint két funkciója van: az integratív és az allokációs funkció. Az integratív funkció gondoskodik a döntések megvalósításáról a társadalmat alkotó minden alrendszerben. Az allokációs funkció a társadalmi erQforrások feltárásáról, növelésérQl, nyilvántartásáról szól, másrészt a rendelkezésre álló források felhasználását tevékenységi fajták, intézmények között.
POSDCORB

Igazgatástudományi megközelítés, Gulick amerikai tudós dolgozta ki, angol nyelvq mozaikszó. Az igazgatástudomány érdeklQdésének fókuszában a szervezés áll. A közigazgatás céltudatos szervezQ tevékenység.

POSDCORB részletezése

P (Planning) tervezés - a célkitqzés kidolgozása,
O (Organaizing)szervezés - szervezeti struktúrák meghatározása,
S (Staffing) személyzeti ügyek, képzés, kiválasztás,
D (Directing) irányítás, döntések meghozatala,
C (Coordinating) egybehangolás, munkafolyamatok közötti összhang,
R (Reporting)jelentés, szükséges információk megszerzése,
B (Budgeting) költségvetés, pénzügyi tervek elkészítése.



A közig és a politikai szféra viszonya
2.3. A POLITIKAI PÁRTOK ÉS A KÖZIGAZGATÁS
A politikai pártok szerepe a politikai rendszeren belül a legjelentQsebb, egyedül a politikai pártok közvetlen célja a hatalom meghódítása, gyakorlatában való részvétel, Qk állítanak képviselQjelölteket, hogy a kormányt, az adminisztrációt célkitqzéseik megvalósításához felhasználhassák. A modern struktúrájú politikai pártok a 19. sz. második felében alakultak ki. Megjelenésük elsQként a kormány helyzetét (hatalmi súlyát) módosította olyannyira, hogy tényleges jogköre és szerepe az adott pártrendszertQl sokkal inkább függ, mint az alkotmány elQírásaitól.


a politika jelenléte, politikai és szakmai elem viszonya a közigazgatásban
2.3.1. Pártharcok és közigazgatás
Azokban az államokban, ahol két-párti rendser van (Anglia, USA), a hatalom erQsebben koncentrálódik az uralkodó párt kezében. Elvileg a törvényhozó hatalom a parlamenté, a végrehajtás a kabineté. Ténylegesen mindkettQ az uralmon levQ párt szerve. A kormányzati posztokat a pártvezetQk töltik be, akik végrehajtják a párt parlamenti képviselQi által megszavazott törvényeit. A többpártrendszerq országokban valósulnak meg leginkább a hatalom megosztásának klasszikus alkotmányos elvei. Itt nagyobb szabadságot élvez a parlament a kormánnyal szemben. A feladatok elválasztása is megjelenik, a horizontális tagozódás mellett a vertikális is, mivel a koalíciós pártok eleve kijelölik maguknak azt az igazgatási szektort, amelyet irányítani akarnak. A párt és a közigazgatás viszonya a Közép-keleteurópai országokban sajátos formában jelentkezett az elmúlt évtizedekben. Egypártrendszer, a vezetQ párt struktúrája i sajátos volt. A kommunista párt minden államigazgatási szervben alapszerveket épített ki, amelyek pártszempontok szerint ellenQrizték az állam szerveit. A kommunista pártok teljes mértékben maguk alá gyqrték a közigazgatást olykor teljesen egybeolvadt az államigazgatás szerveivel, a legfontosabb minisztériumokat a kormány kiiktatásával közvetlenül irányították.
2.3.2. A személyi állomány és a pártok viszonya
A kérdés, milyen mértékben befolyásolhatják a pártok a közig-i gépezetet a kívánt cél irányába mqködtetQ személyi állományt? 3 megoldás.
1. Az apparátus teljes politizálása, a posztok párt hívekkel való betöltése. USA múlt század végéig, SZU és az általa befolyásolt országok gyakorlata. A zsákmányrendszer azon az elven alapult, hogy a politika a közig-ban valósul meg, a politikai célok elérésének legbiztosabb eszköze, ha az uralomra jutó párt a közig. minden egyes posztját embereivel tölti be. Mára 90%-ban megszqnt, de a mai napig akadályozza a hivatásos közig. személyzet kialakulását. A volt szocialista országokban a tanácsi tisztségviselQk 80-90%-a volt párttag. Az államigazgatás nem vezetQ beosztású dolgozóival szemben nem kívántak meg ilyen szoros politikai elkötelezettséget. Mo. jogalkotása politikai feltételeket nem támasztott, de még etikaiakat sem rögzített. Az ügyintézQk között 30-32 % volt a párttagok aránya.
2. az apparátus semlegesítése, mindennemq pártbefolyásolás alóli kivonása. Anglia (1945 elQtt). A közszolgálatot ellátók kötelesek voltak kívül maradni a párt- és választási harcokon, a mindenkor hatalmon lévQ kormányt szolgálták ki. A hatalmon levQ párt azonban ugyanolyan mértékben kézben tartja az adminisztrációt, más eszközökkel ugyanannak az elvnek szereznek itt is érvényt: a mindenkori állami hatalommal szembeni lojalitás elvének. 1945 utáni reformoknak köszönhetQen a középszintq funkcionáriusok részt vehetnek a politikai életben, de ha képviselQnek jelöltetik magukat, tisztségüket fel kell adni, a felsQszintq közfunkcionáriusok esetében továbbra is megkívánták a teljes semlegességet. Ahol többpárt-rendszer alakult ki, ott a szoros értelemben vett semleges viszonyulás egyik feltételének teljesítése alól a közszolgálat felmentést kap. A választóvonal a hivatali és a magánélet között húzódik meg. Szolgálatban a közszolgálati dolgozónak szigorúan semlegesnek kel lennie.
3. KözbülsQ forma  Franciaország. Két-vagy többpártú országokban a pártok és a közig. személyzetének kapcsolata nem azonos, de vannak egyformaságok: A közig. személyzete kettéválik, a csúcspozíciókat az uralmon lévQ párt vagy pártok vezetQi foglalják el: ez a politikusréteg,. A szakértelmet, szakképzettséget, a végrehajtás területére helyezett pozíciókat a szakhivatalnokok töltik be. A vezetQk mobilak, az állam nevében járnak el, de az államérdek számukra a pártérdeken keresztül jelenik meg. A közép- és kisfunkcionáriusok ezzel szemben a hazára, nemzetre tesznek esküt. Az államérdek azonban az Q esetükben is az uralmon lévQ párt/pártok érdekeként jelenik meg. A szó szoros értelmében vett semlegesség tehát valójában teljesíthetetlen elQírás.
1.5.3. Politikus, szakértQi, igazgatási réteg
A szociológia kérdésfeltevése: képzett igazgatási szakemberbQl, adminisztrátorból kell-e állnia a személyi állománynak, vagy politikusokból, ill. az adott igazgatási terület szakértQibQl? Mindhárom réteg megtalálható. A politikus mint réteg állandó, személyileg azonban gyakran cserélQdik, tagjai pályafutásuk átmeneti állomásának tekintik a közig. tisztség betöltését.
A szakértQi réteg tevékenységét konvertálhatónak tartja, ugyanazt a munkát a közig. kívül is képes elvégezni, általában azonban karriernek tekinti a közig-ba való bejutását.
Az igazgatási réteg személyi állománynak az a magva, amely csak az igazgatáshoz ért, egyedül a közig-ban tervezi karrierjét végigfutni, ez a valódi hivatásos professzionista réteg. Az igazgatási réteg tagjai immobilak. Pk azok, akik a weberi értelemben a bürokratikus típust alkotják, amivé az igazgatási szakértelem, az ügyek folyamatos vitelére való készségük és szándékuk, tehát az állandóságra, stabilitásra való törekvésük formálja Qket a változást, a reformot, a hajlékonyságot képviselQ politikus,a közigazgatást mintegy kívülrQl nézQ szakértQi rétegrQl elkülönítve. A szakértQi réteg hihetetlen mértékben megnövekedett a világ minden államában. A vezetQ szerepet játszó politikusi alig, a törzsanyagot alkotó igazgatási réteg mérsékelten növekszik.


a közig hatása a gazdaságra
Gazdaság és közig kapcsolata:
A gazdaság az emberi társadalom létfenntartási mechanizmusa.
2 terület:
monetáris politika, fiskális politika
központi bank azon politikája, mellyel ellenQrzést gyakorol a pénz (valami?), kamatlábak, hitelfelvételi feltételek felett. Eszközei a nyíltpiaci mqveletek. A versenypiac gyorsító eszközei. Pl. tartalékráta befolyásolása. HA kevés a tartalék akkor a kamatok csökkennek, ezáltal nagyobb pénzmozgás lesz, több hitelt vesznek fel és fordítva… bár ez bonyolultabb…
gyakorlati kormányzati program, javak, szolgáltatások vásárlása, transzferkifizetésekkel való operálás, segélyek, TB ellátás (ellenérték nélküli szolgáltatások!), adók, adókulcsok… ezeket határozza meg a fiskális politika

2. A KÖZIGAZGATÁS KAPCSOLATA A GAZDASÁGGAL ÉS A POLITIKÁVAL
2.1. A közigazgatást meghatározó tényezQk, a közigazgatás relatív autonómiája
A közig. része az adott társ. intézményrendszerének, mqködését az adott társ. keretei között végzi, a közig. és a tárd. Között tehát szoros összefüggés, kölcsönhatás érvényesül. Az adott társ. gazdasági rendje, politikai szervezete, ideológiája alakítja, határozza meg a közig. tevékenységének irányát, mqködésének alapelveit. A társ-i környezet hatásának alávetve a közig. saját fejlQdési ritmussal rendelkezik. A közig. formálásában a gazdaságon és politikán kívül más  kulturális, történelmi, földrajzi, stb.  tényezQk is közrejátszanak.
A szervezet sokkal inkább az Qt körülölelQ társ-i modellhez igazodik, mint az ügyek intézésének technológiájához.
GAZDASÁG-KÖZIG:
A közig összefügg a társadalommal, kölcsönhatásban van vele. Akkor változik, ha a társadalom is változik (írásbeliség, írógép, számtech, & ) De minden korban megQrzi a lényegi vonásait is.

A változás mennyiségi és minQségi is.
Mennyiségi: pl. több minisztérium, több ügy
MinQségi: új típusú szervek, képzettebb személyi állomány.
A minQségi változás az igazgatás feladatteljesítQ szektorában figyelhetQ meg
A gazdaság, a kereskedelem, kulturális ügyek területén a változás azonban mennyiségi és minQségi is.
Az igazi változás minQségi jellegq: A hagyományos típusú közigazgatási szervezet arculatát a felvilágosult abszolutizmus késQi idQszakában, a polgári fejlQdés dinamikus szakaszában nyerte el: formalista, merev, az iniciatívát felülrQl várja, az állampolgároktól feltétlen engedelmességet vár, országosan és hierarchikusan kiépült

Hagyományos közig: rugalmatlan, formalista, az állampolgárt szankciókkal irányítja , tipikus hatóság

Új típusú közig: feladatteljesítQ, nem általános, hanem konkrét, meghatározott feladatot lát el (általában!) lokalizált, spec, szervezet.




a gazdaság hatása a közigazgatásra
GAZDASÁG-KÖZIG:
A közig összefügg a társadalommal, kölcsönhatásban van vele. Akkor változik, ha a társadalom is változik (írásbeliség, írógép, számtech, & ) De minden korban megQrzi a lényegi vonásait is.

A változás mennyiségi és minQségi is.
Mennyiségi: pl. több minisztérium, több ügy
MinQségi: új típusú szervek, képzettebb személyi állomány.
A minQségi változás az igazgatás feladatteljesítQ szektorában figyelhetQ meg
A gazdaság, a kereskedelem, kulturális ügyek területén a változás azonban mennyiségi és minQségi is.
Az igazi változás minQségi jellegq: A hagyományos típusú közigazgatási szervezet arculatát a felvilágosult abszolutizmus késQi idQszakában, a polgári fejlQdés dinamikus szakaszában nyerte el: formalista, merev, az iniciatívát felülrQl várja, az állampolgároktól feltétlen engedelmességet vár, országosan és hierarchikusan kiépült

Hagyományos közig: rugalmatlan, formalista, az állampolgárt szankciókkal irányítja , tipikus hatóság

Új típusú közig: feladatteljesítQ, nem általános, hanem konkrét, meghatározott feladatot lát el (általában!) lokalizált, spec, szervezet.


2.2. A GAZDASÁG HATÁSA A KÖZIG. FEJLPDÉSÉRE
2.2.1. A gazdaság és a közigazgatás szervezete
A gazdaság fejlettsége az állami berendezkedés milyenségében végül is kimutatható, s ilyen értelemben a gazdasági élet változásai az államszervezet alakulásában nyomon követhetQ. A gazdasági és politikai tényezQk nem egyforma mértékben hatnak a közig, szervezetére, funkcióira és személyi állományára.
Az üzemek, gyárak koncentrációja kimutathatóan maga után vonta az ügyek állami intézésének centralizációját. Ennek jelei a társ. igazgatásával megbízott szervek technikai felszereltségének növekedése, a szervezeti kapcsolatok, tagozódások finomodása. A minisztériumok száma több tucatra duzzadt. A mennyiségi változás, nem eredményezte a közig. egész szervezetének minQségi átformálódását. A minQségi változás az igazgatás feladatteljesítQ szektorában figyelhetQ meg, az az erQs, stabil magva, amely még a felvilágosult abszolutizmus idején kialakult, megQrizte társ-i jelentQségét és súlyát. A külügyi, pénzügyi, igazságügyi és honvédelmi igazgatás területén számottevQ szervezeti változások nem mentek végbe. A gazdaság, a kereskedelem, kulturális ügyek területén a változás azonban mennyiségi és minQségi is. Mennyiségi, amennyiben az 180-as évek közepe óta csak gazd-i, szociális, kulturális irányítással fogl. szervek jöttek létre. A igazi változás minQségi jellegq: A hagyományos típusú közigazgatási szervezet arculatát a felvilágosult abszolutizmus késQi idQszakában, a polgári fejl. dinamikus szakaszában nyerte el: formalista, merev, az iniciatívát felülrQl várja, az állampolgároktól feltétlen engedelmességet vár, országosan és hierarchikusan kiépült. Szóval remekül van felépítve ahhoz, hogy igazgasson, de rosszul ahhoz, hogy gazd-i, kulturális, szociális területen jelentkezQ feladatokat teljesítsen. A feladatteljesítQ közigazgatás egy-egy konkrét, idQben és helyben pontosan körülhatárolt feladat megoldására kap megbízatást, lokalizált, specializált szervezet. Mozgékony, feladatához nem illeszthetQ éves költségvetési rendszer, munkájához tevékeny támogatást igényel; nem személytelen hatóságként jár el, hanem alkotó kollektívaként. Ide tartoznak a hosszú távú tervezést végzQ hivatalok, statisztikai hivatalok, a mqszaki-tudományos bizottságok, a környezetvédelmi hivatalok, a területfejlesztési bizottságok, közmqvelQdési tanácsok.
2.2.2. Gazdasági élet és a közigazgatás funkcióinak változásai
A gazd-i élet változásai nemcsak a közig. szervezetét, hanem funkcióit is változtatják. Mindez a közig. szolgáltató funkcióinak növekedésében tükrözQdik. Az országos méretq tervezés, a természeti és munkaerQforrások számbavétele, a modern technika elterjedésének ösztönzése, a tud. Kutatások finanszírozása, a termelés kulcsfontosságú területeinek kiemelt állami támogatása, a nemzetközi gaz-i és tudományos-mqszaki együttmqködés kidolgozása  ezek az új funkciók.
2.2.3. Gazdaság, létszámnövekedés, átrétegzQdés
A közig, személyi állományában döntQ változás az I.vh. után. Létszámbeli növekedés hirtelen meggyorsul. A közhivatalnokok nagy tömege egyre nagyobb mértékben az alsó középosztály legalább középiskolai képesítést szerzett gyerekeibQl töltQdik. MinQségi változás történt a felkészültségben is, ma már egyetemi, fQiskolai végzettség az általános a közig, központi, és helyi szerveiben is. Mo-n csak 40% ez az arány, oka hogy az ötvenes években ellenségként kezelték a szakértQket, értelmiségieket.


A modern közig fejlQdésének fQbb szakaszai

1. A közigazgatás szervezetének fejlQdése:
A) A közigazgatás általános feladatai:
rendkívül széles körre terjednek ki, az emberek születésétQl haláláig
a különbözQ korokban ezekre a köz igazgatási feladatokra különbözQ szervezetrendszer jött létre:

B) Az állammal nem rendelkezQ társadalmakban:
mindenki maga intézte minden ügyét, elkülönült igazgatási szervezet természetesen nem volt

C) Az állammal rendelkezQ feudális társadalmakban:
a) egységes államszervezet volt
= a hatalmi ágak nem voltak elkülönítve egymástól; igazgatási feladatokat elláthatott a bíróság, de a törvényhozás is
b) kis apparátus volt
hiszen a községi szinten jelentkezQ minimális és primitív feladatot kis létszámú szervezet is el tudta látni
a helyi érdekek mellett léteztek már központiak is, ezeket a király szintén kis apparátussal (vándorolva) hajtatta végre

D) A társadalom fejlQdésével:
új, komolyabb feladatok jelentkeztek, melyek megoldásához nagyobb apparátusra volt szükség
az új problémakörök már túlmutattak a községek hatáskörén ( egyre nagyobb szerepet kapott a növekvQ központi apparátus és a központi akarat
( megindult a közigazgatás valódi nagy létszámú apparátusának kiépítése, ami a hatalmi ágak szétválasztásával párhuzamosan történt

E) A fejlQdésben mutatkozó általános törvényszerqségek:
a) jelentQs feladatok - erQs centralizáció
azokban az államokban, ahol bármilyen jelentQsebb feladatok voltak, erQsebb volt a centralizáció
ennek oka, hogy jelentQsebb közös munkához nagyobb szervezettség szükséges, amit csak az egységes és centralizált állam tud biztosítani
b) katonai jelleg - erQs centralizáció
megfigyelhetQ, hogy a katonai típusú államokban jelentQsebb a központ szerepe
ennek oka, hogy: a hadsereggel kapcsolatos feladatok nagyobb szervezést igényelnek (sereg mozgatása, adók beszedése, stb.)

2. A közigazgatási szervezetrendszer:
A) Kialakulása:
kb. a /XIX. sz.-i/ abszolutizmusok idejére tehetQ
e korszak elQtt csak alá-fölé rendelt, jogilag rendezettlen viszonyú szervek léteztek
a bürokratikus közigazgatási szervezetrendszer csak a szervek közötti jogi viszonyok jog(szabály)i rendezésével jött létre

B) Feladata:
a központi és helyi érdekek, feladatkörök összehangolása, rendszerré szervezése
a szervezet „rendszer” jellegét az adja, hogy a központi szervek a helyi szerveknek feladatokat adhatnak, és így összekapcsolódnak

C) A szervezetrendszer felépítése:
a) legfelsQbb, központi szint
a kormány, neki alárendelve a minisztériumok és az országos hatáskörq szervek tartoznak ide
b) középsQ, területi szint (megyék szintje)
c) alsó, helyi szint = települési önkormányzatok szintje)

D) A közigazgatási szervezetrendszer sajátosságai (Max Weber szerint):
a) a szervek létrehozása és azok mqködése rögzített szabályok szerint történik
= a különbözQ szerveket létrehozását, valamint a közigazgatás általános mqködési és eljárási kereteit központi jogszabály
( az egyes szervek belsQ felépítését és konkrét mqködési elveit a szervezeti szabályzatszabályozza
b) az egyes szervek hierarhikus viszonyban állnak egymással ( a szolgálati rend
(egyaránt igaz a szerveken belül (fQnök - beosztott viszony) és a szervezetrendszer szintjei között is
c) az igazgatási tevékenységet elkülönült szervezetrendszer hivatásszerqen végzi
e jellemzQkbQl következik, hogy a modern bürokratikus közigazgatásban szakképzett hivatalnokok dolgoznak

3. A közigazgatás különbözQ megközelítései:
A) Szociológiai megközelítés:
B) Politológiai / jogtudományi megközelítés:
a közigazgatást a hatalmi ágak szétválasztásának vonatkozásában vizsgálja = a törvényhozáshoz képest a közigazgatás végrehajtó jellegq szervezetrendszer
ennek megfelelQen a közigazgatás célja mindig is az volt, hogy megteremtse saját mqködési önállóságát
az önállóság megteremtése a kormány szintjén eröltetett, hiszen a kormány:
egyfelQl a végrehajtásnak ad feladatokat
másfelQl a végrehajtó hatalom koordinálója (legfQbb irányítója) is
ezért a kormány esetében a törvényhozási és végrehajtási feladatköröket szétválasztani nem nagyon lehet


4. A közigazgatási hatalom :
A) Forrásai:
állandóan mqködQ apparátus (szervezetrendszer)
ami a végrehajtási feladatok körében maga is hoz döntéseket
és döntéseit ki is kényszerítheti
B) Korlátai:
a közigazgatási szervezet képviseleti szervek irányítása alatt áll
mqködése jogi keretek közé van szorítva
és bírói felügyelet alatt van (bíróság elQtt csak a helyi hatáskörben hozott (általában engedélyezQ / tiltó) döntések támadhatók meg, a központi akarat nem)



a közig alapelvei
Közig alapelvei:
A közig alapelvei =/= nem azonosak a közigazgatási jog és a közigazgatási eljárási jog alapelveivel.
A közig alapelvei ( általános elvek
A közigazgatási jog és közigazgatási eljárási jog alapelvei ( szqkebb körben hatnak

Nincs kodifikált alapelv-lista, mivel a közig tevékenység nagy része nincs jogilag szabályozva.
Az alapelvek politikai tartalmú, tudományos konstrukciók, melyek összegzik a közigre vonatkozó társadalmi elvárások lényegét. DE!! Az alapelvek, és a valóság között mindig van eltérés, annál nagyobb a társadalmi feszültség, minél nagyobb a szakadék.

Az alapelvek mércéknek tekinthetQk, amihez viszonyítva ellenQrizhetQk a társadalmi, politikai vezetés elképeléseinek realizálódása.
Az alapelvek szerepe ösztönzQ, valóságformáló, orientáló.
A modern államvezetés nem lehet meg elQre megfogalmazott koncepció nélkül. Az államigazgatásra vonatkozó koncepciók az alapelvekben összegzQdnek. A közigazgatás valósága az alapelvek kritikája. A közigazgatással szemben támasztott követelményeket két alapelvben lehet összegezni: demokratizmus és hatékonyság.
1. A demokratizmus a közigazgatás politikai jellegébQl származó elv.
A közig attól demokratikus, hogy nem az!! Nincs joga arra, hogy a lakosságtól, ill. annak választott képviselQitQl elzárkózzék, köteles a külsQ ellenQrzésnek eleget tenni és megfelelni, ha tevékenysége közérdekq és a törvényeknek megfelelQ. EZ nem belsQ elv, hanem a hatalom gyakorlása a köziggel szemben!
Tartalmi elemei:
I. Részvétel
II. Az alkalmazás demokratizmusa
III. A közig közérdekqsége
IV. A közig törvény alá rendelése
V. A közig átláthatósága


2. A hatékonyság a szervezQ tevékenységre utal.
I. KülsQ hatékonyság. A közig energiáit arra fordítja leginkább, hogy megelégedettség érzését keltse.
II. BelsQ hatékonyság: a belsQ munka hatékonysága jól mérhetQ.
A pénzügyek irányítása a közig legfontosabb feladata. A pénzügyek számszerqsíthetQk, mérhetQk.

Az a közig, mely nem hatékony, nem lehet demokratikus sem ( mert nem tesz eleget a tsd. elvárásainak.
A demokratizmust nélkülözQ közig viszont nem lehet hatékony ( mert kirekeszti az ügyek intézésébQl, az ellenQrzésbQl a lakosságot.



A hatékonyság és demokratizmus a közigazgatásban. Ezek értelmezése és összefüggései

Két fQ alapelv: 1.,demokratizmus, 2., hatékonyság
1. DEMOKRATIZMUS
A közig attól demokratikus, hogy nem az!! Nincs joga arra, hogy a lakosságtól, ill. annak választott képviselQitQl elzárkózzék, köteles a külsQ ellenQrzésnek eleget tenni és megfelelni, ha tevékenysége közérdekq és a törvényeknek megfelelQ. EZ nem belsQ elv, hanem a hatalom gyakorlása a köziggel szemben!

Tartalmi elemei:
I. Részvétel (az állampolgárok részvétele korlátozott, mivel szükség van a speciális szakemberekre a feladatokat ellátása érdekében.
De az állampolgár részvétele lehet:
A közig döntésekben való személyes részvétel [civilekbQl álló bizottságok],
Közig.feladatok ellátásában való személyes részvétel [szociális gondozás, társadalmi munkások, önkéntesek]
Közig. tevékenység-ellenQrzésben való részvétel [közmeghallgatás, falugyqlés& ]
A közvetlen, személyes részvételre fQleg helyi szinten van lehetQség.
Az ügyek legalacsonyabb szintre telepítésével, a decentralizációval növekszik az állampolgári részvétel lehetQsége!
A civil szervezetek az állampolgárok érdekit jobban tudják közvetíteni, mint az egyes állampolgárok. ( Mor-on 47 ezer civil szervezet van. A 2003. évi L. tv. a Nemzeti Civil Alapprogramról elQsegíti a civil tsd. önszervezQdését.

II. Az alkalmazás demokratizmusa: oktatás- minden áll.polg- szerezhet bizonyos igazgatási ismereteket, szabadon választhat, hogy esetleg tanul olyat, amivel beléphet a spec alkalmazottak sorába. Alkalmazási feltételek nyitottsága: minden nagykorú állampolgár számára elérhetQ az igazgatás, ha megfelel az elQírásoknak.

III. A közig közérdekqsége: Mi közérdek??? Nehéz megfogalmazni! A számban, térben és idQben eltérQ érdekek szintézise, mely állandó revízióra szorul. Közérdeket csak közérdekq szerv képviselhet.
A közérdeket csak a kormány fogalmazhatja meg!!! Ennek a megfogalmazása nem a közig feladata!!! A közérdek képviseletére azonban minden közigazgatási szerv köteles.

IV. A közig törvény alá rendelése:
A demokratizmus követelménye, hogy a közig nyilvános jogszabályokon alapuljon.
Részletes és pontos, ha az állampolgár és a közig kapcsolatát szabályozza,
és keret jellegq, ha s szervek egymás közötti viszonyát szabályozza.

V. A közig átláthatósága:
A demokratikus közig tevékenysége megismerhetQ, nyitott, átlátható ( lehetQség az igazgatási dokumentumok hozzájutásához.
Mor-on az 1992. évi LXIII. tv. szabályozta a személyes adatok védelmét és a közérdekq adatok hozzáférhetQségét.
Minden állami szerv köteles biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.
A belsQ használatra készült adat csak 20 év elteltével válik nyilvánossá.
A közig. gyakran él adat visszatartási lehetQségével.

2. HATÉKONYSÁG
I. KülsQ hatékonyság: a közig monopolhelyzetben van, a hatékonyság mérése nehéz, mivel nincs versenytárs, amivel össze lehet hasonlítani!! Általánosságban politikai szempontból hatékony a közig, ha a lakosság és a politikai fórumok elégedettek. Elégedett a lakosság, míg ennek ellenkezQjét nem hangoztatja. Ha viszont elégedetlen, joga van elmarasztalni.
A közig éppen ezért energiáit arra fordítja leginkább, hogy megelégedettség érzését keltse.

II. BelsQ hatékonyság: a belsQ munka hatékonysága jól mérhetQ. A hatékonyság állandó javítására kell törekedni. A belsQ hatékonyság mérése azért lehetséges, mert mód van az összehasonlításra. Pl.: önkormányzatok munkája, munkát végzQk száma, a munkára fordított idQ, a felhasznált költségek, stb alapján sorrend állítható fel. A hatékonyság növelésére a közig racionalizálási, ésszerqsítési v korszerqsítési programok keretében tesz eleget. A korszerqsítés klasszikus terülte a pénzügyek.
A pénzügyek irányítása a közig legfontosabb feladata. A pénzügyek számszerqsíthetQk, mérhetQk. A korszerqsítési programok kormányszintq felelQse a pénzügyi tárca.
A korszerqsítés területei: ügyintézés egyszerqsítése, hivatali munkaszervezés tökéletesítése, nyilvántartások rendjének ésszerqsítése&
Az a közig, mely nem hatékony, nem lehet demokratikus sem ( mert nem tesz eleget a tsd. elvárásainak.
A demokratizmust nélkülözQ közig viszont nem lehet hatékony ( mert kirekeszti az ügyek intézésébQl, az ellenQrzésbQl a lakosságot.

a közig szervezeti elvei: a hierarchia elve.

A közigazgatás központi szervei.
A végrehajtást a legtöbb országban központi szinten, két szervtípus látja el: államfQi, kormányfQi feladatok ellátására kiépült szervek ( a végrehajtó hatalom dualista, kettQs.
Közigazgatási szervezet ( a kormányfQ köré tömörült, kiépült végrehajtó szervezet

Köztársasági elnök: a végrehajtó hatalom államfQi feladatát látja el.
ÁllamfQi funkció: (többnyire ceremoniális funkciók)
A közig központi vezetQinek kinevezése, felmentése (formális jogkör)
A fegyveres erQk legfelsQ irányítása (formális jogkör)
A diplomácia legfelsQ szintq irányítása (formális jogkör) ( a köztársasági elnök képviseli nemzetünket: kinevezi és fogadja a követeket, nagyköveteket, nemzetközi szerzQdéseket kötnek.
Törvények, kezdeményezések kihirdetése

KormányfQi funkciók:
Az államigazgatás egészének irányítása (közvetlen v közvetett irányítása)
A gazdaság, kultúra, eü. tervezés, és pénzügyek irányítása
A kül- és belpolitika alapjainak kidolgozása, végrehajtásának megszervezése
A közbiztonság védelmérQl gondoskodás, a honvédelem megszervezése

Magyarországon 1989 októbere óta a köztársasági elnök az államfQi jogok gyakorlója. A köztársasági elnök hovatartozásáról az alkotmány nem rendelkezik, szerepét a nemzet egysége, ill. az államszervezet demokratikus mqködése feletti Qrködésben jelöli meg.
A közigazgatás feje Magyarországon egyértelmqen a kormány.

Kormányzati hierarchia:
Közvetlen kormány alárendeltségben mqködnek a minisztériumok (errQl az Alkotmány is rendelkezik), ezen kívül néhány más nem minisztériumi formában mqködQ egyéb szerv (pl.: OEP, ONYF, KSH).
A többi központi közigazgatási szerv, közvetve van alárendelve a kormánynak, a kormány azonban jogosult az államigazgatás bármely ágát, bármelyik szintq szervét közvetlen felügyelete alá vonni.
Külön kategória: a fegyveres erQk (Magyar Honvédség, HatárQrség). A kormánynak itt megosztott irányítási hatásköre van ( az OGY. és a köztársasági elnök osztozik az irányításban. A 2004. évi CV. tv. a honvédség irányítását, politikai felelQsségét ruházza a kormányra. Minden olyan felelQsségi kör, mely nem tartozik az OGY. és a köztársasági elnök hatáskörébe.
A RendQrséget is a kormány irányítja, de a Belügyminisztériumon keresztül. Irányítási jogköre kisebb, mint a honvédségnél.
Központi államigazgatási szervek ( Független igazgatási szervek: USA pl. Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission), Fr.or. pl. Conseil d État, TQzsdebizottság, ill. Commission de régulation de l électricité.
A Mor-i független igazgatási szervek jellemzQi:
törvények szabályozzák jogállásukat,
nincsenek beillesztve a hagyományos közig struktúrába,
függetlenségüket garanciák védelmezik,
szabályozási és beavatkozási jogokkal rendelkeznek
és felelQsséggel az OGY-nek tartoznak
A Mor-i független igazgatási szervekre példa:
Állami SzámvevQszék: 1989. évi XXXVIII. tv. az OGY pügy-i, gazd-i ellenQrzQ szerveként jelöli meg. Az OGY-nek van alárendelve
Gazdasági Versenyhivatal: az OGY kifejezetten versenyjogi jogviták elbírálására hozott létre. Kizárólag az OGY-nek tartozik felelQsséggel. Feladatot számára csak tv írhat elQ.
országgyqlési biztosok: feladatuk, az alkotmányos jogok sérelmét elQidézQ cselekvéseket vizsgálják, orvosolják. Eljárásuk során függetlenek, mentelmi jog illeti meg Qket.
Mor-on az ügyészség nem központi igazgatási szerv, de még kormánynak sem alárendelt független szerve. ( az ügyészség 1949-tQl önálló szervtípussá vált. Szeretnék újra az igazságügyi miniszter irányítása alá helyezni sokan, mondván, hogy a kormány nem vállalhat felelQsséget a jogszabályok betartatásáért, ha ez a szerv teljes mértékben kívül áll a kormány hatáskörén, felelQsségi körén.

A közigazgatási szervezet felépítésének elvei
Két csoport: külsQ és belsQ elvek.
KülsQ: szervek egymáshoz való viszonya, alá-fölérendeltség.

Koncentráció alapján:
Közigazgatási szerv egyikénél a legtöbb feladat.
JelentQsége: elérhetQség, áttekinthetQség. Dekoncentráció alapján:
Feladatok szétosztása.
Specializálódás speciális szervezeti elvek alapján.
Centralizáció alapján:
Az ügyek nagy része a legfelsQ szinten nyer elintézést. Minden állam alapvetQ egységét fejezi ki. Decentralizáció alapján:
Alacsony szintq szerv intézkedik, technikai és politikai munkamegosztás, demokratikusságot fejez ki, felsQ határa van. Funkcionális mqködés:
Alá-fölérendelt viszony, minden szervezettel kapcsolatban van, amely a feladatukkal foglalkozik, pl. pénzügy, Statisztikai Hivatal (funkcionális szerv)
Ágazati mqködés:
Alá-fölérendeltség, csak szervezeti ágazatban látja el a feladatot, pl. igazságszolgáltatás
ElQnye: precíz és egységes végrehajtás, hatalom korlátozó jellegq, csak saját szervvel jár el, konkrétan beavatkozik.
Együtt hatnak a közigazgatásra!
BelsQ elvek: a hatékonysággal függnek össze.
Alaptípusok:
Bürokratikus szervezet.
Törzskari szervezet.
Mátrix szervezet.
Csoport (team) szervezet.

1. Bürokratikus szervezet: pl. hatóság. Piramisszerq felépítés, viszonyok meghatározottak. Sajátossága, hogy az információk mennyisége fentrQl lefelé nQ, a döntési jogkör viszont alulról felfelé nQ.
ElQnye, hogy jól látható, a felelQsségi viszonyok egyértelmqek, pl. rendQrség.
Hátránya, hogy pl. döntéshozatal esetén merev.
2. Törzskari szervezet: vezetQnek segítQ szervezete van, amely alárendelt. Piramis alakú, a vezetQ pedig a csúcson lévQ zászló. SegítQ szervezetét Q állítja össze (vezetQtanács). Nem rutinfeladatokkal foglalkozik, ez veszéllyel jár. Léte nem szervezetfüggQ. Hátránya, hogy a napi lehetQségeket nem tudja figyelembe venni, vagy nem is ismeri.
3. Mátrix szervezet: adott hatóságon belül különbség van a fQ és segédfunkciók között. Nagy hátránya, hogy költségvezetési mód.
4. Csoport (team) szervezet: belsQleg tagolatlan, pozíciók nincsenek elosztva, csak a célt jelölik meg, a végrehajtás módját nem. Rugalmas, mert saját belátása szerint végzi munkáját.

a bürokratikus szervezet jellemzQi, a bürokrácia megjelenésének társadalmi összetevQi
A szociológia a közig-et bürokratikus szervtípusként kezeli.
A bürokratikus szervezettípus jellemzQi: (MAX WEBER)
Szabályok szerinti mqködés: rögzített szabályokkal, egyetemesen rendezett hatósági hatáskörök alapján mqködik ( a feladatokat a szervek szabályozott képességgel rendelkezQ személyek alkalmazásával látja el
Hierarchia: a hivatali hierarchia és szolgálati út elve ( a hatóságok alá-, fölérendeltsége
VisszakereshetQség: ügyvitele eredetiben, vagy másolatban Qrzött iratokon, továbbá alárendelt hivatalnokok és írnokok testületén alapul
Szakképzés kérdései: a hivatali tevékenység szakképzést igényel ( szakmává válik
Fizetési rendszer: a hivatalnokok rögzített (funkciótól és szolgálati idQtQl függQ) fizetési rendszere ( nyugdíjrendszer bevezetése

A bürokratikus szerv optimális lehetQséget nyújt a munkamegosztásra, az ügyek kiszámítható szabályok szerinti elintézésére.

A Weber-féle bürokratikus szervezet Merton és Gouldner szerint nem mindig, és nem mindenben hatékony (belsQ ellentmondások gyengítik) ( pl. a döntési hatalom.
A döntési hatalom a bürokratikus szervezeten belül oda települ, ahol a szervezet belsQ stabilitása, a szerv funkcióinak megvalósítása szempontjából az a legelQnyösebb. Olyan helyen kell hozni a döntéseket, ahol a személyes kapcsolatoktól legjobban védett körülmények találhatók. Ezzel a döntéshozó eltávolodik a döntések végrehajtásának szintjétQl. Ennek eredmény: azok akik döntenek, nem ismerik közvetlenül azokat a problémákat, amelyekben dönteniük kell, akik pedig ismerik a problémákat, azoknak nincs hatalmuk arra, hogy döntsenek. A bürokratikus szerv tehát lényegében egy sor egymásra helyezett rétegbQl áll, amelyek között a kommunikáció igen rossz.

Crozier szervezetszociológiája azt bizonyítja be, hogy:

A bürokratikus szervezet olyan ördögi kört alkot, amelybQl csak súlyos váltságokon keresztül vezet kiút.
A bürokratikus szervezetben a személyes függQség jelentQsége annál kisebb, minél részletesebben szabályozzák a következQ magatartást.
A bürokratikus szervezetben minden egyén védve van, mind a fQnökével, mind az alárendeltjeivel szemben.
A döntési hatalom oda települ, ahol a szervezet belsQ stabilitása, a szerv funkcióinak megvalósítása szempontjából az a legelQnyösebb.
Akik döntenek, nem ismerik közvetlenül a problémákat, akik pedig ismerik, azoknak nincs döntési hatalmuk.
A bürokratikus szerve egy sor egymásra helyezett rétegbQl áll, amely között a kommunikáció igen rossz.

Bürokratikus szervezet: pl. hatóság. Piramisszerq felépítés, viszonyok meghatározottak. Sajátossága, hogy az információk mennyisége fentrQl lefelé nQ, a döntési jogkör viszont alulról felfelé nQ.
ElQnye, hogy jól látható, a felelQsségi viszonyok egyértelmqek, pl. rendQrség.
Hátránya, hogy pl. döntéshozatal esetén merev.

a koordináció szintjei a központi közigazgatásban

a koordináció elsQ szintje ( az ügyek csak részleges egybehangolása történik
A koordináció szükségessége (4 dolog):
összhangot szükséges biztosítani az érintett igazgatási szervek tevékenységében
biztosítani kell az államigazgatás egységét, az ügyek intézésének egységét ( koordináció nélkül nincs hatékonyság, se a közérdek egységes értelmezése
a kormányt tehermentesíteni szükséges bizonyos kérdések elQkészítésével ( a kormányszintre nem tartozó kérdések kiszqrése
társadalmi érdekcsoportok bevonása az államigazgatási döntési folyamat elQkészítésébe ( kifejezésre juttatják az általuk képviselt rétegek álláspontját

A koordinációt végzQ szervezetek formái (sokfélék lehetnek):
minisztériumok, illetve fQhatóságok mellett vagy azok keretében mqködQ testületek ( a kormány hívta létre, azért, hogy a koordinációt ágazati szinten biztosítsa.
szuperminisztériumok ( az önálló ágazatként mqködQ minisztériumokat összevonják egyetlen minisztériumba. A koordináció így belsQ feladat lesz. Pl. a Kulturális és Oktatási Minisztériumból 1980-ban létrejön a MqvelQdési Minisztérium.
interminiszteriális bizottságok ( a kormány hozza létre saját tanácsadó, véleményezQ szervként. Döntési hatáskörqk nincs. Ilyen pl. a Nemzetbiztonsági Kabinet. Más bizottságok nem a kormányt, hanem a miniszter vezetési tevékenységét segítik.
kormánybizottságok ( interminiszteriális jellegqek ezek is, csak bizonyos kérdésekben a kormány nevében és helyett is döntést hozhatnak! Pl. korábban a Honvédelmi Bizottság, de most egyetlen ilyen sem mqködik.

a koordináció második szintje (a komplex összefüggések feltárása): a kormány. A kormány szerepe hármas:
ellátja a koordináció koordinációját ( összehangolja a tanácsadó, véleményezQ koordinációs szervek tevékenységét ( államigazgatási feladatkör
dönt az államigazgatás legfontosabb kérdéseiben ( államigazgatási feladatkör
és részt vesz az ország kül- és belpolitikájának kidolgozásában ( kormányzati feladatkör

Államigazgatási feladatkör: a kormány minden szintq és jellegq államigazgatási kérdéssel közvetlenül foglalkozhat.
A döntési funkciót szeretik a szervek áthárítani más szervekre. A kormány nem tudja hova továbbhárítani a felelQsséget ( döntési kényszer.

Kormányzási feladatkör: ebben a feladatkörben jár el: az OGY, a köztársasági elnök, és a kormány. De a kormány a kormányzás legaktívabb állami szerve.

Adminisztráció ( a folyamatos, mindennapos munkavégzés jellemzQ
Koordináció mindkét szintje ( az idQszakos, rövid ideig tartó munkavégzés a jellemzQ.

Adminisztráció ( a feladatok ellátásáról nagy létszámú apparátus gondoskodik
nálunk Mo.-on a koordinációs szinteknek ( vagy nincs önálló saját apparátusa vagy ha van, az igen kis létszámú.

az adminisztráció szervei a központi közigazgatásban és ezek legfontosabb jellemzQi a magyar közig rendszerében.
A központi igazgatás szintjei
Az teszi egységessé az ide tartozó szerveket, hogy mindegyik országos hatáskörrel rendelkezik, és mindegyik az általa képviselt igazgatási szféra csúcsán helyezkedik el. Pl. a Gazdasági Minisztérium az ipar és kereskedelem igazgatásának legmagasabb szintq szerve.
adminisztráció szintje: adminisztráció = szakigazgatás. A központban az adminisztrációt a minisztériumok, és más nem minisztériumi formában szervezett országos fQhatóságok látják el. JellemzQi:
Az itt alkalmazott szakemberek száma 10 ezer
A legmagasabb fokú szakértelemmel rendelkezQ szakértQk, köztisztviselQk
Politikai kulcsszerep (nemcsak végrehajtás, hanem politikai szerepvállalás)
Különös hatáskör (csak bizonyos közigazgatási ügyekkel foglalkozhatnak)

Adminisztráció ( a folyamatos, mindennapos munkavégzés jellemzQ
Koordináció mindkét szintje ( az idQszakos, rövid ideig tartó munkavégzés a jellemzQ.

Adminisztráció ( a feladatok ellátásáról nagy létszámú apparátus gondoskodik
nálunk Mo.-on a koordinációs szinteknek ( vagy nincs önálló saját apparátusa vagy ha van, az igen kis létszámú.

a minisztériumok felépítése és típusai
Miniszter helyettese az államtitkár
Politikai államtitkár: helyettese a miniszternek az Országgyqlésben
Közigazgatási államtitkár: minisztériumi hivatal vezetése
Minisztériumi segédszervek: titkárságok, jogi osztályok, sajtóosztály
Kabinet: a miniszter bizalmas titkársága
Miniszteri bizottság: tanácsadó, koordináló, véleményezQ szerv

Minisztériumok és országos fQhatóságok:
Az adminisztráció legmagasabb szintjén Mor-on: két különbözQ szervezeti formában mqködQ szervezet helyezkedik el: a minisztériumi és a nem minisztériumi formában mqködQ, különbözQ jellegq, elnevezésq országos hatáskörq államigazgatási szerv ( ( fQhatóság).

Azonosság a 2 szerv között:
országos hatáskörqek
különös hatáskörrel rendelkeznek
meghatározott igazgatási ágazat csúcsszervei

Különbség:
politika-szociológia szempont alapján:
a minisztériumi jogállás az adott igazgatási ágazat kiemelkedQ jelentQséget szimbolizálja.
a szervek közötti hierarchia a szervek vezetQi közti hierarchiára vezethetQk vissza.
az országos fQhatóság valamely miniszter közvetlen felügyelete alatt mqködik.
jogi-alkotmányjogi szempont alapján: (lehet szervezeti és személyi jogosítvány különbségérQl beszélni)
a szervezetek különbsége:
minisztériumot csak OGY létesíthet, országos fQhatóságot a kormány is létrehozhat
minisztérium keretében mqködhet országos fQhatóság, fordítva nem
a vezetQk személyi jogosítványaik közti különbség:
a miniszterek tagjai a kormánynak, az országos fQhatóságok vezetQi nem
a miniszterek normaalkotási hatásköre szélesebb, rendeletet is alkothat, az országos fQhatóságok vezetQi jogszabályt nem alkothatnak, csak utasítást bocsáthatnak ki

Minisztériumok és fQhatóságok típusai:
stabil és változó
A stabil minisztériumok és fQhatóságok: a politikai hatalomgyakorlás vezetQ szervei. A legközvetlenebbül fejezik ki az állam lényegét ( belsQ rendfenntartás védelme, igazságszolg.
A változó min.-ok és fQhatóságok: a gazdaság, szolgáltatás igazgatásában tevékenykednek. Korábban a gazdasági minisztériumok maguk is gazdálkodtak amellett, hogy irányították a gazd-ot.
kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó, illetve végrehajtó
A kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó min-ok és fQhatóságok: a kormány tevékenységét segíti, támogatja. Pl. a PM (pénzügyminisztérium) és a KSH (fQhatóság).
Végrehajtó minisztériumok, fQhatóságok: általánosabb jellegq kérdésekre koncentrálnak: népjóléttel, belügyekkel, mqvelQdéssel, oktatással, stb. foglalkozó, operatív, naponta jelentkezQ gyors intézkedést igénylQ kérdések intézésének szervei.

Minisztériumi struktúrák:
Klasszikus minisztérium (klasszikus modell)
Miniszterek jönnek-mennek, a minisztérium marad
A minisztérium kettQssége: egyrészt politikai szerv, másrészt az ügyek szakértelemmel történQ intézésének legmagasabb fokú szervezete
Francia koncepció: a minisztérium az adminisztráció csúcsa ( a miniszter az admin.fQnöke.
Angol koncepció: a miniszternek nem kell feltétlenül az adminisztráció fQnökének lennie.
Svéd modell
a klasszikus modell kettQs jelleget megszünteti, a minisztérium csak politikaformáló szerepét tartja meg. Külön szerv van a politika kidolgozására és végrehajtására is! Az adminisztráció az autonóm hatóságok feladata.

A végrehajtás szervei a minisztériumokban
A minisztérium végrehajtó szerveinek feladata a jogszabályokban a miniszterre, ill. a minisztériumra ráruházott, vagy a minisztere által megállapított feladatok ellátása. Szervezés, irányítás, és hatósági jogkör.

Országos fQhatóságok: országos hatáskörrel rendelkezQ államigazgatási szervek, melyek vagy a kormánynak alárendelten, vagy egy miniszter felügyelete alatt elkülönülQ feladatokat látnak el.
Hivatal, szolgálat vagy fQfelügyelet néven fut legtöbbjük: Magyar Energia Hivatal, Nemzetbiztonsági Hivatal, Országos Meteorológiai Szolgálat, Közlekedésügyi FQfelügyelet, stb.

a kormányzati döntéshozatal folyamata, fQbb elemei
A kormány = a miniszterelnök + a miniszterek
a köztársasági elnök javasolja kinevezésükkel alakul meg
az országgyqlés választja meg a kormány

az új országgyqlés megalakulásával szqnik meg (a régi), vagy a kormányfQ lemondásával vagy halálával, vagy a bizalom megvonásával (Magyarországon konstruktív bizalmatlansági indítvány van - az új személyt meg kell jelölni)
munkájáról az országgyqlésnek számol be
ügyrendjét az 1088/1994. kormányhatározat tartalmazza: mqködését, szerveit, mqködési mechanizmusát írja le
hatalmát testületként gyakorolja
határozattal állapítja meg saját munkatervét
kormányprogram alapján áll össze a törvényalkotási program
a kormányprogramtól el lehet térni (munkatervben, törvényalkotási programmal)

DöntéselQkészítés
2 szakaszban
1. elvi / állásfoglaló szakasz
2. szabályozási / kidolgozott terv szakasz

> elQterjesztések
véleményezni kell (kötelezQ)
új színtere: a MEH által szervezett szakmapolitikai egyeztetés (miniszterek munkacsoportja)

> megtörténik az észrevételezés, vélemény-nyilvánítás
hová kell kiküldeni a határozat szövegét?
nincs vétójoguk (akiknek megküldik), ez csak politikai etikett

> az elQterjesztések az államtitkári értekezlet elé kerülnek, amely
szakmai fórum
a kormányülésre benyújtott jelentéseket megvizsgálja
a kormányülést közvetlenül megelQzQen tárgyalja, véleményezi azokat

> a kormány napirendjére kerül
ha az államtitkári értekezlet ezt javasolta

A kormányülés
résztvevQi: a kormány tagjai + állandó meghívottak (tanácskozási joggal)
államtitkárok
a kormányiroda vezetQje
kormánybiztosok
a kormányszóvivQ
az MNB elnöke
a miniszterelnököt egy általa kijelölt miniszter helyettesítheti
döntései: rendeletet alkot, határozatot hoz, irányelvet / elvi állásfoglalást fogad el


1088/1994. Korm. Hat.!!!

A kormány határozattal állapítja meg havi tervét fél évre elQre illetve a Tv alkotási programot is.

Kormány döntéseinek elQkészítése:

Nagyobb horderejq ügyeken kétszakaszos eljárás van:

elvi tervezés, fQbb tartalmi kérdések
részletes szabályozási terv

JOGALKOTÁSI TV!!

A jó kormány 3 alapvetQ formája (OECD)
1. Készséges kormány
végrehajtja a napi politikát
igényeket elégít ki
konfliktusokból kihátrál

2. TörvénytisztelQ kormány
a biztonságérzet fenntartására koncentrál
a törvénytiszteletet hangsúlyozza
a közérdeket védi a magánérdekkel szemben

3. FelelQs kormány(zás)
a politika hosszútávú hatásával is számol
leveszi a terhet a következQ generáció válláról
védi a közérdeket a magánhaszonnal szemben

A kormány fogalma, feladatai
A kormány vagy minisztertanács nálunk szinte szinonim fogalom, de a két fogalom nem ugyanaz. A minisztertanácsban a vezetQ miniszterek mindegyike és a tárca nélküli miniszterek egyenjogú félként, közös tanácskozáson döntenek a kormányzás és az államig. Legfontosabb kérdéseiben. A minisztertanács kollektív, testületi formában mqködQ kormány.
A prezidenciális köztársaságokban és a kabinet-rendszerq országokban, vagy a kancellária elnevezést használó országokban a kormány vagy nem testületi szerv, vagy nem egyenjogú tagok testületi szerve.
A prezidenciális köztársaságokban a szó szoros értelmében vett kormányról sem beszélhetünk.
A kabinet vagy kancellári kormányzás esetén a miniszterek rendszeres összejövetelt tartanak a kormány elnökének meghívására. A kormányfQ dönti el, hogy kiket hív meg rendszeresen a miniszterek közül, kiket csak idQnként, s melyik minisztert esetleg sohasem. Tagjai nem egyenjogúak, a kormányfQ állapítja meg a kabinet döntéseit, nincs kötve kollégái álláspontjához,a kormányfQt nem lehet leszavazni. Itt tehát a kormányfQ és az általa legjelentQsebbnek tartott miniszterek alkotják a kormányt.
Magyarországon a kormány testületi szerv, döntéseit a tagok szavazatival hozza. EgyenlQ szavazati joguk van,a tagokat kötelezQ minden ülésre meghívni. A legutóbbi alkotmánymódosítások elmozdították a rendzsert a kabinet-jelleg irányába Jelei: a miniszterelnök választja ki miniszter társait, a kormány léte a miniszterelnökéhez van kötve, ha a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát nyilvánítja ki az OGY, a kormány egészének megszqnik a megbízatása.
A kormány nem téveszthetQ össze a kormányzással. A kormány sajátos jogállású állami szerv,a kormányzás tevékenység, amelynek ellátásában a kormány is részt vesz + OGY + KE.
A kormány meghatározásakor a kormányzati feladatok bemutatásából kell kiindulni,s ezután bemutatni, hogy a kormány e feladatokból mit lát el. A kormányzás az ország társ-i, gazd-i rendjének megvédésére, a lakosság,a nemzet jólétének növelésére, anyagi szellemi, kulturális javának gyarapítására irányuló tevékenység.
Feladatai: - kormányzás rendszerének kiépítése, mqködtetése, - a nemzeti egység megszilárdítása, - a gazdaság fejlesztése, árak kontrollja, foglalkoztatottság biztosítása, külker. politika; - a szociális jólét biztosítása (oktatás, kutatás, gyógyítás), - az élet minQségének védelme (természet- és környezetvédelem), - az ország külsQ és belsQ békéjének biztosítása.
A magyar kormány e feladatok mindegyikének ellátásából jelentQs szerepet vállal, de kiemelkedQ szerepe a gazdaság fejlesztésében, a szociális jólét biztosításában és az élet minQségének védelmében van.
A kormányzás rendszerének kiépítésére vonatkozó feladatból az államigazgatás egész rendszerének felépítése, irányítása, ellenQrzése, fejlesztése tartozik kompetenciájába. Miniszter kivételével bármilyen államigazgatási szervet létrehozhat, s megszüntetheti mindazokat, amelyeket nem az OGY létesített. Az önkormányzatok mqködése felett törvényességi felügyeletet gyakorol.

A kormány felépítése és mqködése
A magyar kormány struktúrája és összetétele 1848-1949 között
Hazánkban 1848 é s1944 között negyvenkét kormány mqködött. Az 1949-es írott magyar alkotmány szerint a kormány minisztertanácsi formában mqködött, jellegében különbözött a korábbi kormányoktól. A kormány tagjai szinte kivétel nélkül a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai. A buharini alkotmánymintát vette át, eszerint a kormány funkciója a végrehajtás és rendelkezés, mqködésére a kollektivitás a jellemzQ, tagjait a legfelsQbb képviseleti szerv, vagy annak helyettesítQ szerve választja, váltja le. A kormány viszonya a képviseleti szervekhez alárendeltségi, a bíróságokhoz, ügyészségekhez mellérendeltségi, a kormány az államigazgatásnak csúcsszerve.

3.2.2. A kormány elnöke
A kormányelnöki, hivatalosan a miniszterelnöki tisztséget a választásokon legtöbb szavazatot nyert párt vezetQje tölti be, az OGY választja.
Az alkotmány szerint az elnök jogosítványa: - a kormány által hozott rendeletek és határozatok végrehajtásáról
a kormány üléseinek vezetése
gondoskodás a kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról
Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy: - hazai szervekkel szemben képviseli a kormányt,a külföldi államokkal szemben a Magyar Köztársaságot
az OGY elé terjeszti a kormány programját és a munkájáról készített beszámolóját
beszámoltatja a minisztereket és az alárendelt szervek vezetQit, a kormány által elrendelt feladatok végrehajtásáról
irányítja a kormány hivatali szervezetét
A kormány ügyrendjében rögzített joga: hogy a kormány ülései közötti idQszakban kormányhatározatokat adhat ki feladatok kijelölése, nemzetközi tárgyalások lebonyolítása és megállapodások aláírása céljából  tehát a kormány elnökének meghatározó szerepe van a kormány tevékenységének irányításában. Igazi súlyát azonban politikai pozíciója adja, Q a politikaformálás vezetQ egyénisége pártbeli pozíciójánál fogva.
Tisztsége változó idQtartamú. 1989-tQl a konstruktív bizalmatlanság intézményének bevezetésétQl megbízása 4 évre szól,e lQtte kevesebb, kb. 2 év 3 hónap volt átlagosan.

A Miniszterelnöki Hivatal
A kormány elnökét mindennapos munkájában munkaszervezet a MH segíti. A Hivatal nem csak az elnöknek, hanem az egész kormánynak segítQ szerve.
A kormány hivatalai közül ennek van a legrégibb múltja, 1867-ben létesítették Miniszterelnökség néven. A miniszt. tevékenységének koordinálásában és a neki alárendelt szervek tekintetben. VezetQje a miniszterelnökségi államtitkár volt, aki adminisztratív személyiség, tisztségét ezért a kormányváltozásoktól függetlenül megQrizte. 1990-ben keresztelték Miniszterelnöki Hivatalra.
A Hivatal helyzetét kormányrendelet szabályozza. A hivatal a kormány, az elnök, a tárca nélküli miniszterek, a kormánybizottságok, a PÁ, kormányszóvivQinek és titkárságaiknak munkaszervezete.
Feladatai fQleg az összkormányzati szempontok érvényesítése, a döntések megalapozottabbá tétele, azok végrehajtásáról információk közvetítése.
A Hivatal élén miniszter áll.
Szervezeti felépítése osztálytagozódású, belsQ felépítését és ügyrendjét a Hivatal vezetQje állapítja meg. Személyi állománya igazgatási szakemberekbQl, jogvégzett, de más szakképesítéssel is rendelkezQ munkatársakból áll. Igazgatási szerv, de politikai funkciókat is ellát.
Feladatai (6 funkció): 1. a kormány testületi mqködésével összefüggQ feladatkör. Az ülés elQkészítése, a napirendi pontok összeállítása. A kormány féléves idQtartamra szóló munkaterv alapján dolgozik. Összeállításában szerepet kapnak a miniszterek, a tervezetet a Hivatal készíti el, de a kormány fogadja el. A kormány ülésein elQterjesztéseket vizsgál meg, azoknak elfogadásáról dönt. A Hivatalt vezetQ miniszter is nyújthat be elQterjesztést, emellett saját jogcímén miniszteri rendeletet is kibocsáthat. Az elQterjesztéseket a Hivatalhoz kell elküldeni, az megvizsgálja, megfelel-e az ügyrend elQírásainak. A kormányülések napirendi javaslatát a Hivatal készíti elQ, az a miniszterelnök jóváhagyásával küldhetQ ki az ülés résztvevQinek. A kormány az ülésein határoz a következQ ülés elQzetes napirendje tárgyában. A Hivatal vezeti a kormány üléseinek jegyzQkönyvét. Az ülés elnökével együtt a hivatal vezetQje írja alá, a hivatal Qrzi.
2. A kormány információs rendszerének mqködtetése körében gondoskodik a kormány döntéseinek kihirdetésérQl, közzétételérQl.
3. Közremqködés a kormány OGY-vel, országgyqlési bizottságokkal való kapcsolattartásában. A Hivatal közremqködik a kormány parlamenti tevékenysége irányvonalának kidolgozásában, javaslatokat készít. Kapcsolatot tart a képviselQkkel, az OGY szerveivel, a bizottságokkal. Segíti a minisztériumok, országos hatáskörq szervek országgyqlési bizottságok mqködésével kapcsolatos munkáját.
4. A jogszabályok elQkészítésével és kihirdetésével kapcsolatos feladatok. A jogszabályok elQkészítésében kisebb szerepet tölt be, mint a többi országban levQ hasonló szerv. Nálunk e feladatkört az Igazságügyi M. látja el. A Hivatal eseti döntések alapján közremqködik a nagyobb jelentQségq jogszabályok kidolgozásában. Szerepköre változó, aszerint, az elQkészítés melyik szakaszáról van szó. Az elQkészítQ szakaszban kezdeményezheti új jogszabályok megalkotását, a jogszabálytervezet kidolgozása azonban már nem tartozik feladatkörébe. Funkciója azért is terjedelmq, mert a kormány elnöke általában nem él rendeletalkotási jogával. A kidolgozás stádiumában a Hivatal szerepe számottevQ. A végleges megszövegezésrQl Q gondoskodik. A tárcák által kidolgozott tervezeteket a Hivatalhoz kell benyújtani, a H. gondoskodik, hogy a kormány minden tagja megismerje, összegyqjti a véleményeket. A kormány ülésének jegyzQkönyve alapján a kormányrendelet és határozat szövegét a Hivatal készíti el. A végrehajtás szakaszában a jogszabályok közzétételérQl gondoskodik. A H. szerkeszti a Magyar Közlönyt, ahol csak olyan miniszteri rendeletek jelennek meg, amelyek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. ElQírásainak megfelelnek. A rendeletekrQl nyilvántartást vezet. 4-5 évenként az IM-mal közösen kiadja a hatályos jogszabályok gyqjteményét.
5. Egyéb feladatok: gondoskodik a miniszterelnökhöz érkezQ közérdekq bejelentések, javaslatok, panaszok kivizsgálásáról.
Összefoglalóan a Hivatal szerepe a kormány mqködésének elQsegítésében jelentQs. Biztosítja a mqködés folyamatosságát, a pontos nyilvántartást, a döntések ellenQrzését. A Kormányzati munka stabilitásának fontos eszköze. Szerepe adminisztratív, szervezési és politikai jellegq.

3.2.4. A kormány mqködésének formái
3.2.4.1. A kormány ülései  A kormány mqködését még kiegészítendQ, a legfontosabb mqködési formája a tagok és a vezetQk hetenkénti összejövetele, vagyis a kormányülés. Mivel ezek ritkák, s idQtartamuk rövid, nagy jelentQsége van az elQkészítés alaposságának. A kormány csak akkor foglalkozik bármilyen elQterjesztéssel, ha az elQzetes egyeztetés során mindegyik kormánytag egyetértett vagy véleményt nyilvánított. A kormány ülésein csak letisztult , lényegében jóváhagyott kérdések szerepelnek.
A kormány más formákban is tevékenykedhet, ideiglenes ügyrendje e formák között a kabinetet, a kormánybizottságot, kollégiumot, tanácsadó testületet és a kormánybiztost nevezi meg.
3.2.4.2. Az interminiszteriális bizottságok – (a kabinet, kollégium, tanácsadó testület)-et is a kormány hívja létre munkájának támogatása céljából. Ajánlásokat, javaslatokat dolgoznak ki. Élén az a miniszter áll, akihez a kormány a bizottságot telepítette. Ált. 10-20 tagja van, s nincs független apparátusa. Mqködési feltételeit valamely minisztérium biztosítja.
3.2.4.3. A kormánybizottságok  A világon egyre jelentQsebb szerepet kapnak a kormánybizottságok. Jelenleg Mo-n hivatalosan egy sincs. A kormány ülésein lehetetlen volt még a nagy jelentQségq ügyek részletekbe menQ megvitatása is, szükségesnek tartottak olyan informális formát kialakítani, amely a kormányt tehermentesíti, s biztosítja az ügyek szakszerq és folyamatos koordinálását, a döntések meghozatalát. A késQbbi csökkenés azért következett be, mert egyre inkább döntési jogköröket vont el a kormánytól, valamint gyakori volt a bizottságok között a párhuzamosság, átfedés, ellentmondás.
A magyar kormánybizottságok mqködését, feladatkörüket ugyan jogszabályok szabályozták, de ezek nem törvények, hanem kormányhatározatok voltak; volt ugyan apparátusuk, de csupán néhány fQs titkárság. Mqködési feltételeit a kormány biztosította. Jelenleg hivatalosan nem mqködik kormánybizottság, vannak azonban olyan bizottságok, amelyek többek, mint az interminiszteriális bizottságok. Pl. Gazdasági Kabinet, Nemzet-biztonsági Kabinet


a decentralizáció és a dekoncentráció elvének értelmezése
Dekoncentráció: tényleges helyi igazgatás; döntési jogkörrel felruházhatók, de ezt bármikor elvonhatják; vezetQiket a központi közigazgatási szervek nevezik ki  centralizáció egyik érvényesítési formája

Decentralizáció: tényleges helyi igazgatás; döntéshozatali helyek megsokszorozódnak; nagyfokú autonómia; központi, kormányzati szervek felügyeleti és ellenQrzési joga korlátozott

Centralizáció: az igazgatási hatalom az ország minden részében egységes, nincs helye a helyi, szakmai és egyéb specifikumok figyelembe vételének.
A centralizált közigazgatásban az igazgatási hatalom (azaz döntési hatalom, ami = hatáskör), a központi igazgatás (többnyire a kormány kezében) összpontosul, illetve a hierarchia elve törés nélkül érvényesül.
A centralizáció mértéke különbözQ lehet. De a központi halatomnak akarata érvényesítéséhez közvetítQi állomásokat kell létesítenie. Ez kétféleképpen lehet:
A közvetítQ állomás a hierarchikus láncolatnak csak egy láncszeme. Szerepük: parancs továbbítása, ill. végrehajtása. A centralizáció itt egyben a hatalom koncentrációját is jelenti. A döntési hatalom egy kézben összpontosul.
A közvetítQ szervek hatáskörrel rendelkeznek, döntési jog illeti meg Qket. Itt is érvényesül a hierarchia, a központ bármikor megvonhat, és adhat hatásköröket, ill. változtathat döntésén. Ez a dekoncentráció. A dekoncentráció a centralizációhoz kapcsolódik, és nem a koncentrációhoz !!!

A decentralizáció lehetQvé teszi az igazgatottak részvételét, bekapcsolódását az Qket legközvetlenebbül érintQ döntések meghozatalába. A decentralizáció mértéke és formája országonként változó.
Francia típusú decentralizáció: bár megtqrik a decentralizációt, nem szimpatizálnak vele
Angol típusú decentralizáció: az igazgatási feladatokat a helyi szervekkel láttatják el.
Volt szocialista országok: a centralizmus volt a vezetQ elv, de ez a decentralizáció képében jelent meg.
Decentralizáció ott érvényesül, ahol:
a döntéshozatali helyek megsokszorozódnak, csakúgy, mint az önálló érdekképviseleti szervek
a döntéshozatali és az érdekképviseleti szervek nagyfokú autonómiával rendelkeznek. Jogaikat törvények biztosítják, azokat korlátozni vagy elvonni nem lehet. VezetQiket maguk választják.
a központi, kormányzati szervek felügyeleti, ellenQrzési joga a decentralizált szervekkel szemben korlátozott, általában csak a törvényes mqködés vizsgálatára terjed ki.

Általános hatáskörq és centralizált típus: a kormány.
Általános hatáskörq és dekoncentrált típus: a megyei hivatal.
Általános hatáskörq és decentralizált típus: az önkormányzat.

Különös hatáskörq és centralizált típus: a minisztérium.
Különös hatáskörq és dekoncentrált típus: a munkaügyi központok (APEH, Fogyasztóvédelem).
Különös hatáskörq és decentralizált típus: a köztestületek (Ügyvédi Kamara, Orvosi Kamara)


a közigazgatás területi tagozódása
Területi tagozódás:
Horizontális tagozódás ( részben tudatos, részben spontán cselekvés eredménye
Község, város, fQváros: elsQdleges tényezQ a lélekszám.
Községek esetében bizonyos lélekszám alatt nem engedik meg a saját igazgatási szervezet kialakítását. Ezek többen közösen mqködtetnek ilyen szervezetet. Megoldás ( körjegyzQség.
Nagyközség, lélekszáma: több mint 5000 lakos.
Város az a község lehet, melynek várossá nyilvánítását a községi önkormányzat kéri.
Megyei jogú város, lakossága több mint 50.000 fQ, és ha az OGY a képviselQ testület kérését jóváhagyta.
FQváros: igazgatási központ és lélekszám miatt. De vannak olyan országok, ahol a fQváros nem az igazgatási központ, pl. USA-ban Washington D.C. a fQváros (2 millió fQ lakossal), de New York-ban 10 millióan élnek. Budapest fQvárosi rangja alkotmányos jogállásból következik: itt találhatók a központi igazgatás centrumai (kormány, minisztériumok).
Megyék: földrajzi viszonyok, népesség összetartozása, megközelíthetQség miatt alakultak ki.

Vertikális (szintenkénti tagozódás) ( felülrQl lefelé épül ki
A vertikális tagozódás fölülrQl lefelé épült ki, az uralkodók elQször birtokaik igazgatására, késQbb az állami ügyek vitelére is tekintettel.
A vertikális területi tagozódás mélysége mindenekelQtt az adott állam területi kiterjedésétQl függ.
1 szintq helyi igazgatás: Luxemburgban (a központi kormányzás közvetlenül irányítja a településeket.
2 szintq: a helyi igazgatás Anglia, Hollandia, Dánia területén ( Dániában a települési igazgatási egységet 14 grófság fogja össze.
3 szintq helyi igazgatás a legjellemzQbb Európa országaira (település, megye, régió), pl. Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország, stb.
A magyar közigazgatás újkori történetének egy részében 3 szintqként mqködött ( 1984-ben 2 szintq ( 1990-tQl kezdQdQen formailag 2 szintqvé, tartalmilag 1 szintqvé vált.

a dekoncentrált szervek helye, szerepe a magyar közigazgatásban

Dekoncentrált szervek:
A dekoncentrált szervek sajátos jellegq helyi szervek. 4 csoport:
rendészeti szervek (rendQrség, VPOP)
nyilvántartást végzQ szervek (mely a népességre terjed ki) ( pl. ingatlan nyilvántartás
adókivetést, nyilvántartást, behajtást végzQ szervek
felügyeletek, ellenQrzést gyakorló szervek ( pl. közlekedési felügyelet

A dekoncentrált szervek feladatkörüket tekintve általában abban azonosak, hogy:
Valamilyen központi államigazgatási, ill. költségvetési szerv helyi szerveként mqködnek
Mindegyik végez hatósági jellegq tevékenységet ( hatósági ellenQrzést végez, vagy nyilvántartást vezet, vagy minQsít, engedélyez, tilt, bírságol.
Kb. a fele szakmai jellegq munkát is végez ( pl. a Földhivatal földmérést

Gazdálkodásuk nem teljesen egyforma, de mqködésüket kiemelkedQ mértékben az állami költségvetés biztosítja.
Mqködési területben is számos sajátosságuk van:
nagy részük csak megyei szinten tevékenykedik ( pl. APEH, rendQrparancsnokságok, rendQrQrsök
az általános államigazgatási beosztástól való nagy számú eltérés ( pl. nemzeti park igazgatóság

A dekoncentrált szervek személyi állománya.
Állami alkalmazottak mintegy 6-8%-a dekoncentrált szervek alkalmazottjai. Általában képzett személyzet.

Általános hatáskörq és centralizált típus: a kormány.
Általános hatáskörq és dekoncentrált típus: a megyei hivatal.
Általános hatáskörq és decentralizált típus: az önkormányzat.

Különös hatáskörq és centralizált típus: a minisztérium.
Különös hatáskörq és dekoncentrált típus: a munkaügyi központok (APEH, Fogyasztóvédelem).
Különös hatáskörq és decentralizált típus: a köztestületek (Ügyvédi Kamara, Orvosi Kamara)



az önkormányzatiság elve és jelentQsége
3. AZ ÖNKORMÁNYZATOK
Önkormányzat:

helyi választópolgárok akarata alapján
önálló döntési jogkör
vezetQjét a lakosság választja
szervezeti és mqködési szabályzatban önálló hatóság
saját tulajdont kezel

Különös hatáskörq szervek: Tv-ben felsorolt feladattal rendelkeznek

Ált. Hatáskörq szervek: nagyon sok mindenre kiterjed a hatásköre

Illetékesség: országos, területi, helyi, területközi

3.1. Az önkormányzatok fajtái
A magyar állam területén az igazgatási feladatokat nem csak dekoncentrált szervek látják el, hanem a helyi önkormányzati szervek is. A decentralizált szerv fogalma jogi, államelméleti, politikai fogalom. Két terminológiai kérdés: Az elsQ magához a fogalomhoz kapcsolódik. A magyar elnevezés a kiegyezés után kapott helyet az akkori angol terminológia (self-government) egyszerq tükörfordításaként. 1950-tQl 1971-ig az önkormányzat szó csak a II. vh elQtti magyar helyi igazgatás megjelölésekor éltek, többnyire negatív tartalommal. A helyi igazgatásnak szóban forgó ágát tanácsi igazgatásnak keresztelték. 1990-ben született meg az önkormányzat elnevezés. Mindeközben egész Ny-Európában az önkormányzat elnevezés megváltozott: Angliában a helyi igazgatás (local administration), Fro-ban soha nem használták, No-ban pedig a helyi tanácsok kifejezés az elfogadott.
A másik terminológiai pontosítás az önkormányzati osztályozás problémaköréhez tartozik. Önkormányzati jogosultság, vagyis bizonyos ügyek felsQ instrukciók nélküli intézése nemcsak az állami szerveknek helyi szinten mqködQ egyik csoportját illeti meg, hanem más állami szerveket, s fQleg más nem állami jellegq szerveket is. Pl. a bírói szervezet, Alkotmánybíróság. A nem állami szervek körébQl a szakmai testületek jelentQs része szintén önkormányzati jogosultságokkal rendelkezik.
1. Szakmai önkormányzatok: az önkorm. egyik jelentQs típusaként többféle elnevezéssel, szegényesebb-gazdagabb jogkörrel ma is mqködnek Mo-n. Pl. a kamarák. Ezek némelyike csak a kamara tagsági kötelékébe tartozó személy gyakorolhatja az adott tevékenységet, ebben az esetben tehát a hivatás gyakorlásához kötelezQ a kamarai tagság (orvosi, ügyvédi). Ide sorolható az MTA, és az ún. civil szervezetek jó része.
2. Helyi önkormányzat: A hasonlóság a nagyfokú önállóságban, a vezetQk szabad kiválasztása jogában, a korlátozott állami ellenQrzésben, az állami ügyek bizonyos részének átadásában mutatható ki.
Az eltérés: létrejöttüket illetQen a szakmai önkorm. az azonos tevékenységet, szakmát, hivatást gyakorlók önkéntes vagy kötelezQ tagsági viszonyba lépésével alakul meg, a helyi önkorm. az egy településen vagy egy pontosan körülhatárolt területen található települések lakóinak választásával. Az egyik tehát szakmai,a másik a lakóhelyi, földrajzi tagozódás elvét követi. Az önkormányzat és az egyén kapcsolata különbözik a két alaptípusban. A szakmai önkorm. és az oda tartozó egyén között tagsági kapcsolat van, ami intézményesített viszonyt jelent, tagdíjfizetési kötelezettséget, az önkormányzat jogát a tagok közti viták eldöntésére, fegyelmi jogkör gyakorlását. A helyi önkorm. a lakosok külsQként viszonyulnak önkormányzatukhoz, mint akiket hatósági jogkörében kötelezhet, eltilthat, jogainak gyakorlásában korlátozhat, akiknek ellenállását kényszer alkalmazásával megtörheti.
A továbbiakban csak a helyi önkormányzatokkal foglalkozunk, nem teljes szélességben, csupán igazgatási sajátosságaikkal.



az önkormányzatok szervezeti felépítése
3.2. A helyi önkormányzatok szervezete

3.2.1. A helyi önkormányzati szervek rendszerének sajátosságai
1984-ig a tagozódás háromszintq volt, ebben az évben szqntek meg a járások. A jelenlegi magyar önkorm. szervezet sajátosságai közül hármat érdemes kiemelni.
1. Csak helyi szinten épültek ki, másképpen nincs központjuk. Ebben fejezQdik ki a rendszert alkotó szervek önállósága, hatalmi jogosultságaiknak a helyi lakossághoz való kapcsolódása. A tanácsi rendszert, jó néhány évig központi államhatalom helyi szerveként minQsítették. Mivel nálunk a helyi önkorm. nincs olyan szerve, amely az önkorm. összességét érintQ kérdésekben összehangoló vagy integratív tevékenységet végezne, hiány pótlására alkalmas megoldásokat kerestek, de mind a mai napig nem jött létre az összes helyi önkorm. magába foglaló szövetség.
2. Vertikális kapcsolódás hiánya. Az összes egység egymással mellérendeltségi viszonyban áll. A megyei önkorm. elkülönítésének nincs különösebb jelentQsége. Maradéktalanul érvényesül tehát a helyi hatalom önállóságának, integritásának elve, így nem alaptalan az a vélekedés, hogy hazánkban kb. 3000 szuverén kormányzóság mqködik. Az önkorm. között még az ügyintézési munkamegosztást tekintve sem alakult ki hierarchia. Ez egészen addig elmegy, hogy a települési önkorm. egyedi hatósági döntésével szemben az esetek nagy részében a megyei közig. hivatalhoz lehet fellebbezéssel fordulni, tehát a kormány helyi kirendeltségéhez, vagyis más típusú szervhez. Vitatható, hogy a hierarchia ilyen mérvq kiküszöbölése erQsíti-e az önállóságot, avagy éppen gyengíti (a megyei közig. hivatalok másodfokú hatóságokként döntéseikben módosíthatják az önkorm. döntéseit, ún. aktus felülvizsgálati jogot gyakorolhatnak)

3.2.2. Az önkormányzati szervek felépítése
Az egyes, egyedi szervek belsQ felépítésérQl lesz itt szó. Felismerhetünk néhány általános elemet és olyan speciálisakat,a melyek csak bizonyos önkormányzati szervekben lelhetQk fel.
Általános elem:
I. képviselQtestület  képviseleti szervek. A megyei, megye jogú városi és fQvárosi önkorm. esetében közgyqlés az elnevezés. Mqködhetnek testületi formában,a mikor az összes képviselQ részt vesz az ülésen, ezt nevezik plenáris (teljes) ülésezési formának, ill. bizottsági formában, amikor csupán egy kisebbik része vállal közremqködést. A képviselQtestület ált. önállóan mqködik, de e mellett, más települési önkormányzattal ( a megyei tehát nem tartozik ebbe a körbe) közös testületet is kialakíthat.
A képviseleti szervek testesítik meg a lakossági akarat elsQdlegességét a helyi közügyek intézésében. A helyi önkormányzási jog a választópolgárok helyi közösségét illeti meg, ezzel a joggal a választópolgárok közvetlenül is élhetnek, pl. helyi népszavazás esetében. Tipikus mégis az a megoldás, amikor joguk érvényesítésével képviselQiket bízzák meg.
1. az önkormányzati jogok közül elsQként a helyi közügyek önálló szabályozására történQ felhatalmazását kell megemlíteni. Az önkorm. mqködési területén mindenkire kötelezQ rendeletalkotási jogot foglalja magában. Rendeleteket a megyei közig. hivatal elQterjesztése alapján csak az Alkotmánybíróság bírálhatja felül. A felülvizsgálat csak a jogszabálysértésre terjedhet ki,a rendeletek célszerqségét az AB sem vizsgálhatja. Önkorm. rendelet csak olyan kérdés szabályozását végezhetQ, amelyben törvény még nem született, a csupán helyi társ-i viszonyt érint (helyi adó, költségvetés).
2. Önkorm. jogok közé tartozik a törvények által feladat- és hatáskörébe utalt helyi közügyek szabad igazgatása- egyedi ügyekben. Ezek felülvizsgálatát csak a rendes bíróság végezheti, csupán a jogszerqséget vizsgálva.
3. Az adott önkormányzati szerv felépítésének, szervezetének kialakítási joga, mqködési rendjének meghatározása. A szabályzatot (SZMSZ) rendeleti formában ki kell hirdetni. Továbbá önkorm. jelképeket, címert, alkothat, kitüntetéseket, elismerQ címeket adományozhat.
4. A saját tulajdonnal való önálló rendelkezés,a bevétellel való önálló gazdálkodás lehetQsége. A jog önálló gyakorlása csak a törvény keretei között történhet. Beletartozna elvileg az elidegenítési jog is. Az önkorm. tulajdonában olyan vagyontárgyak is vannak, amelyek forgalomképtelenek, azaz elidegeníthetetlenek. (közút, terek, parkok), és olyanok is, amelyek korlátozottan forgalomképesek, (pl. közmqvek, középületek) melyekrQl csupán törvényben vagy a helyi önkorm. rendeletben meghatározott módon lehet rendelkezni.
5. Szabad társulási jog. Többirányú. Érdekeinek képviselete és védelme céljából területi vagy országos érdekképviseleti szervbe tömörülhet (Balaton-környéki önkorm. szövetsége, Települési Önkorm.Orsz.Szöv.). Együttmqködhet külföldi helyi önkorm-kal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe (Európa Tanács Helyi Igazgatási Szövetsége).
A jogok túlnyomó többségét csak a közgyqlés gyakorolhatja, az önkorm. törvény ezt a hatáskör átruházási tilalmával biztosítja. Néhány (önkor.hatósági ügyek) átruházható a polgármesterre vagy valamely bizottságra.
Lehetséges közös települési-testület kialakítása. A társulás célja, hogy a képviselQtestületek részben vagy egészben egyesítsék költségvetésüket. Közös célkitqzésük megvalósítása céljából egyesítik egyébként elégtelen gazdasági forrásaikat. További cél közös polgármesteri hivatal fenntartása, kül. intézmények közös mqködtetése. Közös képviselQtestületi társulás, ez a leggazdagabb tartalmú társulás. Nem szqnik meg a társulást kialakító képviselQtestületek önállósága, megmarad saját vagyonuk, saját költségvetésük.
A képviseleti szervtípus sajátos formáját képezik az önkormányzati bizottságok. Funkciója szqkebb körq, de gyakrabban ülésezik. Funkciója: elQkészíti a képviselQtestület döntéseit, átvállalja bizonyos döntési jogosítványok gyakorlását. Bizottságokat szabadon lehet létesíteni, érvényesül tehát az autonómia. Az önkom. törvény azonban két bizottság létrehozását kötelezQen elQírja. A 2000-nél nagyobb lélekszámú településeken pénzügyi ellenQrzQ bizottságot, il. Nemzetiségi, etnikai kisebbségi bizottságot kell létrehozni. A bizottságok elnökét és tagjainak több mint a felét a képviselQk közül kell kiválasztani,a többi tagját a jelentQsebb szolgáltatást nyújtó szervezetekbQl, társadalmi szervezetek küldötteibQl, s egyszerq választópolgárokból. A bizottsági tagok egyenjogúak.
II. Polgármester. ÖsszekötQ kapocs a lakosság és a képviselQtestület, a település és a külvilág, az önkorm. és az önkorm. kívüli helyi szervek között. Községek, városok, megyei városok, fQvárosi kerületek elsQ embere egyaránt polgármesternek nevezi a törvény, a fQvárosét fQpolgármesternek. A megyei önkorm-nak nincs polgármestere, azt elnöknek nevezik, akinek funkciója részben különbözik, részben megegyezik a polgármesterével. Az elnök ugyanúgy képviseli külsQ szervek elQtt a megyei önkorm-t, ugyanúgy összekötQ kapocs a képviselQ szervezet és a hivatali szervezet között. Különbség: a polgármestert a lakosság választja, elnököt a megyei közgyqlés. A megyei közgy.elnökök pártok alkujának eredményeképpen nyerik el tisztségüket, az Qket pozícióba juttató pártok szimpátiájának és további támogatásának megQrzését tekintik elsQdleges feladatuknak.
Polgármester minden cselekvQképes, választójoggal rendelkezQ magyar állampolgár lehet, akit a választópolgárok megválasztanak. A választás a tisztség keletkezésének egyedüli és kizárólagos formája. Képzettségbeli elQírások nem támaszthatók. A polgármesterek választása: a tisztség keletkezésének ez a módja teszi a polgármestert nehezen elmozdíthatóvá. Csupán rendkívül hosszadalmas, összetett eljárással, bírói vagy OGY-i határozattal mozdítható el. Nagy önállóságot biztosít a képviselQtestülettel szemben, és a pártokkal szemben is. A választás hátránya: az alkalmatlan, összeférhetetlen polgármestereknek is biztonságot nyújt. A tisztség ellátására két mód lehetséges: 5000-nél kisebb lakosú községben, a képviselQtestület döntésétQl függQen, társadalmi megbízásban is elláthatja a polgármester teendQit, vagy az ennél nagyobb községben, városban vagy a döntéstQl függQen az elQzQ esetben is fQállásban.
A képviselQtestület a helyettesítésre, munkája segítésére alpolgármester/eket választhat. Az alpolgármester stabilitása, mivel tisztségük a képviseleti szervek választásától függ, távolról sem olyan erQs, mint a polgármestereké.
III. Igazgatási egység: Az igazgatási feladatok ellátásában a kulcsszereplQ a (fQ)jegyzQ, aki a vezetése alatt álló hivatallal tesz eleget kötelezettségének. A megyei önkorm. és a fQvárosi önkorm.-nál fQjegyzQnek nevezik. A hivatal elnevezése polgármesteri, fQpolgármesteri, megyei hivatal. KörjegyzQség is alakítható, vezetQje a körjegyzQ.
A jegyzQ a felhatalmazottja mind a helyben jelentkezQ, mind a kormányzati szervektQl érkezQ igazgatási feladatok intézésének. Személye szakértQ, csak erre felkészített, diplomával rendelkezQ köztisztviselQ lehet. Kinevezése határozatlan idQre szól. Az önkorm. képviselQk, a polgármester maximum egy választási ciklus idQtartamra. A jegyzQ csak meghatározott, jogászi és igazgatásszervezQi, ill. fQjegyzQ esetében közgáz diplomával rendelkezQ személy lehet.
FQ feladata a polgármesteri hivatal vezetése, az ott folyó munka megszervezése. A jegyzQnek, mint jogi szakismerettel rendelkezQ személynek kötelessége az önkorm. munka jogszabályszerqségének biztosítás. Hivatalában közvetlen intézkedéssel akadályozza meg a jogszabálysértést: megakadályozza az ilyen döntés kiadmányozását. A képviselQtestület, a bizottságok és a polgármester jogszabálysértésének megakadályozása már összetettebb feladat. A jegyzQt a képviselQtestület nevezi ki és mentheti fel, s vele szemben a munkajogi feladatokat a polgármester gyakorolja. A jogszabálysértés jelzése kockázatos lehet. Ha a jogszabálysértés mégis megtörténik  a törvény elQírása szerint  észrevételét ahhoz a jegyzQkönyvhöz csatolja, amelyet Q készít a képviselQtestület ülésérQl, s amelyet a megyei közig. hivatal vezetQjéhez felterjeszt.
IV. Hivatal: A hivatal mint az önkorm. egyik szervezeti eleme az igazgatást, a szervezést képviseli. Összesen kb. 50 000 köztisztviselQ látja el az igazgatási, elQkészítQ, végrehajtó feladatokat. A hivatal  a törvény szerint- egységes, de ez nem zárja ki a hivatal belsQ tagozódását. A tagozódás leginkább az ellátandó feladatoktól függ. A települési hivatalokban az infrastruktúra-fejlesztéssel, gazdálkodással, intézményirányítással, hatósági ügyintézéssel és ált. titkársági feladatokkal foglalkozó belsQ tagozódással találkozunk: osztály, fQosztály, ügyosztály, csoport elnevezéssel.
A hivatalok sajátos formája a körjegyzQség. A körjegyzQségbe tömörült települések minden igazgatási feladatát ellátja. Önkéntes társulás. Létrehozásának több feltétele van: 1000 lakos alatti községeknek ajánlott, ha egymással határosak és egyazon megyében találhatók. 2000 lakosig nagyobb községek is csatlakozhatnak, amennyiben a másik két feltételnek megfelelnek. MásfelQl 1000 lakos alatt sem kötelezQ, létrehozhatnak saját hivatalt is, amennyiben a képesítési követelményeknek megfelelQ jegyzQt nevez ki a képviselQtestület. A körjegyzQség székhelye, amennyiben a kisközség nem tudja saját területén mqködtetni, 2000-nél nagyobb településen is lehet. Ha a székhely valamely város (fenti okok miatt), csak pszeudo körjegyzQségrQl beszélhetünk, a feladatokat a városi jegyzQ látja el. A körjegyzQségek költségeit az önkormányzatok fedezik, településük lakosságának arányában. A körjegyzQt a képviselQtestületek együttes ülése nevezi ki. A körjegyzQ vagy megbízottja hetente legalább egy napon köteles minden körjegyzQségbe tatozó községben ügyfélfogadást tartani.
A körjegyzQségtQl meg kell különböztetni az igazgatási-társulásokat. Az önkorm. különbözQ társulásokat hozhatnak létre. Két vagy több községet, ill. várost és községet ellátó egy vagy több intézmény (ált. iskola, mqv.ház., orvosi rendelQ) közös irányítását (alapítását, fenntartását, fejlesztését) végzi. Egyes államigazgatási ügyfajták szakszerq intézésére jön létre. Ezek lehetnek pl. szabálysértési, adóigazgatási, tartási és életjáradéki ügyfajták.
A körjegyzQség minden igazgatási ügyben eljár, ált. igazgatási feladatkörrel rendelkezik, az igazgatási társulás ezzel szemben csak egy-egy igazgatási szakterületen. Ezért valamelyik társulásban részt vevQ polgármesteri hivatal részeként mqködik.



az önkormányzatok feladat és hatáskörei
A helyi önkormányzatok feladatai

A feladatok megosztásának általános elvei
Az önkormányzatok ált. megfogalmazott feladata a helyi közügyek önálló intézése. Az önkormányzati törvény a helyi közügyek tartalmának meghatározását nem adja meg. A helyi közügy tartalmához akkor jutunk közelebb, ha azokat az elemeket gyqjtjük össze, amelyek nem lehetnek részei,azaz a kizárásos vagy negatív módszert alkalmazzuk. Nem tartozik a fogalmába:
nem fér bele az országos jelentQségq közügy.
a szomszéd település. A helyi és nem helyi közügyek között azonban nem húzódik éles válaszvonal, a helyi közügy országos érdekq is lehet, a közrend, közbiztonság egyszerre helyi és országos jelentQségq, az országos lakossági nyilvántartás nemcsak a kormány, hanem minden önk. közügye.
nem tartoznak bele a helyi magánügyek. Ez az ált. szabály azonban nem abszolút érvényq. A szabad iskolaválasztást pl. nem korlátozhatja az önk., de az iskolalátogatási kötelezettséget megszegQ gyermekszüleit megbírságolhatja, így a magánügy átfordul közüggyé.
A helyi közügyek: a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása, a közhatalom helyi gyakorlása, valamint az elQbbi két feladat szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megszervezése.
Az elsQ általános megjegyzés: Az önkorm. nem minden helyi közügyben járhatnak el, dönthetnek önállóan, hanem csupán a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyben. Amit a törvények nem sorolnak feladat-, ill. hatáskörükbe, abban nem rendelkeznek intézkedési és döntési joggal, de ez csak kivételes ügyekre érvényes. Ebben a munkában segítség a szakértQk által összeállított önkormányzati hatásköri jegyzékek.
A jogszabályok által meghat. helyi közügyekben sem járhat el szabadon, az önállóságot a törvény keretei között teszi lehetQvé. Az az önkorm. törvényben felkínált lehetQség, hogy az önk. önként vállalhatják minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe, eléggé nehezen értelmezhetQ. Rendezett államban elvileg ugyanis nem fordulhat elQ, hogy bármilyen helyi közügy hovatartozása ne lenne rendezve. A helyi önkorm. a helyi ügyeknek csak azokat a fajtáit intézi kötelezQen, nem mérlegelhetQen, amelyeket törvények számára elQírnak, s a törvény keretei között, vagyis csak olyan mértékben, mélységben és formában, ahogy a törvények lehetQvé teszik.
A feladatmegosztás a helyi önkorm. között a szubszidiaritás elvén alapszik. A helyi ügyeket azok az önkorm. intézik, amelyek a lakossághoz a legközelebb állnak, vagyis a településiek (városi, községi), s csak azok kerülnek a megyékhez, amelyek több település helyi közösségét érinti.

A közszolgáltatások megszervezése
A közügyek elsQ nagy csoportja a közszolgáltatások: általános felfogás szerint a közszolgáltatások magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amelyeknek eredményéhez, „végtermékéhez” mindenki egyformán, többnyire kedvezményes áron, olykor ingyenesen hozzájuthat.
Az azonos igénybevételi lehetQség alanya minden önkormányzati illetQségi körbe tartozó jogi vagy természetes személy. A közutat, a közvilágítást, tömegközlekedést, pl. mindenki, külföldiek is igénybe vehetik. Ebbe a köbe tartoznak olyan szolgáltatások is, ami csak az adott település lakosságát illetheti meg, pl. vízrendezés, csatornázás, köztemetQ, tqzvédelem.
A közszolgáltatások némelyikénél az azonos igénybevételi lehetQség azonos igénybevételi kötelességgé fordul át, az alapfokú oktatásban minden kiskorú köteles részt venni, tüdQszqrés, stb. A közszolgáltatások bizonyos fajtái a lakosság egészét vagy nagy részét érintik, pl. a településfejlesztés, környezetvédelem, közbiztonság védelme, közmqvelQdés támogatása, egészségügyi ellátás, köztemetQk fenntartása. Ezzel szemben mások szqkebb körben hatnak, pl. szociális ellátás, tudományos, mqvészeti tevékenység.
A közszolgáltatások köre azonban nem zárható le ennyivel, az önkorm. törvény a felsorolást azzal kezdi, hogy a felsorolás elé illeszti a különösen szót, jelezve a lezáratlanságot, a befejezetlenséget.
Az anyagi, szociális, kulturális, településfejlesztési közszolgáltatások teljes körq teljesítése az önkorm. többsége számára megoldhatatlan feladatot jelentene (pl. helyi tömegközlekedés, tudományos tev.). Vannak olyan közszolg. amelyeket minden körülmények között teljesíteni kel, ezek nélkül nem beszélhetünk önkormányzatiságról. A helyi önkormányzatok mozgási szabadsága ezért kétirányú: egyfelQl bizonyos alapellátásokról kötelesek gondoskodni, másfelQl a nem teljes körq közszolgáltatások közül a lakosság igényei alapján, anyagi lehetQségeitQl függQen szabadon dönt arról, hogy mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.
A kötelezQ alapellátásról való gondoskodás és mértéke kötelezQen elQírt ugyan, de formájának megválasztásában már szabadságot élveznek az önkorm. A közszolgáltatásokról ugyanis többféleképpen lehetséges gondoskodni. Létrehozhatnak olyan intézményt, vállalatot (ált. iskola, kenyérgyár), amely révén közszolgáltatási kötelezettségének eleget tesz. Közösen is lehetséges intézményt fenntartani. Megbízási szerzQdés külsQ vállalkozóval is gyakori. Hosszú ideje folyik vita, melyik módja a legracionálisabb, legolcsóbb és legcélravezetQbb, a válasz korszakonként és országonként más és más.

3.3.3. Az önkormányzatok igazgatási feladatai
Minden olyan szolgáltatás, amelyekbQl hiányzik az anyagi természetq hasznosság, csupán a regisztrálást, valamely cselekmény engedélyezését, tiltását vagy tqrését, közösségellenes magatartás megbüntetését irányozzák elQ, igazgatási tevékenységnek nevezzük.
Nélkülözhetetlen a közösségi béke biztosításához, a személyi integritás védelméhez, az alapjogok érvényesüléséhez. Sajátossága, hogy az önkormányzatok jegyzQi látják el e tevékenységet. Jellegzetessége még, hogy végzésének módjai jogszabályban egészen pontosan meghatározottak. Az államigazgatási eljárási törvény, és a különös eljárási jogszabályok írják le, miként indulhat meg az ügy, milyen szakaszai lehetnek, milyen formai követelményeknek kell megfelelnie, milyen szervhez lehet fordulni a nem tetszQ döntések esetében, milyen idQtartam alatt kell az ügyet befejezni.
A hatósági igazgatás viseli magán legláthatóbban a közig. tipikusnak nevezhetQ jeleit (kikényszeríthetQség, erQszak-alkalmazás), ezért tudatosan törekszenek kivételes esetekre korlátozni az önkorm. való telepítését. Ennek oka részben a speciális szakmai felkészültség elégtelensége az önkorm-nál, részben az egységesség szempontjának érvényesítési szükségessége. Az önkorm. is idegenkednek az olyan feladatoktól, amelyek a lakossággal való kapcsolataikat ronthatják. Ezért olyan munkamegosztás alakult ki, hogy az önkorm. fQként az anyagi szolgáltatások megszervezését végzik, a dekoncentrált szervek pedig, mivel számukra a lakossági szimpátia elnyerése nem mindenek feletti, a hatósági igazgatás megbízottjai. Ha az önkorm. mégis hatósági ügyek intézésére kap megbízást, az önkorm. hierarchia általános szabályai ezekben az ügyekben nem érvényesülnek. A jegyzQt nem utasíthatja sem a polgármester, sem a képviselQtestület, e körben hozott döntéseit nem vizsgálhatják felül.



a magyar önkormányzatok ellenQrzése és felügyelete


a magyar önkormányzati rendszer fQbb jellemzQi


a közigazgatás funkciói, feladatai, tevékenység fajtái és azok csoportosítása.
A KÖZIGAZGATÁS FUNKCIÓI, FELADATAI ÉS TEVÉKENYSÉGFAJTÁI

1. A közigazgatási feladatok sokrétqsége és a rendszerezés szükségessége

BevezetQ megjegyzések
A közigazgatást eddig három összetevQ szerves egységeként definiáltuk. Ezek: a közigazgatás szervezete, a közigazgatás személyi állománya és a közigazgatás tevékenysége, vagyis mindazon cselekvési formák és módozatok, amelyek révén a közig. társadalmi rendeltetését teljesíti. A három komponens a legszorosabb összefüggésben és kölcsönhatásban áll egymással.
Az új feladatok általában új szervek vagy új szervezeti egységek keletkezésével járnak (pl. Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal). Minden új közig. feladat és tevékenység változásokat idéz elQ a közig. személyi állományában, ez egyrészt mennyiségi változás, másrészt minQségi (új képességet és készséget kívánnak).
A három komponensnek az összefüggés meghatározásában és alakításában mindemellett nem azonos a szerepe. Dominánsnak a közig. társadalmi rendeltetésébQl fakadó feladatköröket, feladatcsoportokat tartjuk. A hatékony és eredményes közig. cselekvés érdekében a közig. szervezetének és személyi állományának is a közigazgatás feladataihoz kell igazodnia.
A közig. társadalmi környezete szüntelenül változik. Az alkalmazkodásra és innovációra képes és kész közigazgatásnak meg kell felelnie ezeknek a változásoknak, amelyek középpontjában a közig. feladatok változásai állnak. Indokolt megvizsgálni tehát azokat a tevékenységi fajtákat, amelyekkel a közig. az adott követelményeknek megfelelni igyekszik.

Rendészeti, bíráskodó, szolgáltató közigazgatás
A közig. feladatainak szélesedése, bQvülése mindenekelQtt a közigazgatás és ált az állam szerepének megváltozásával függ össze. A közig. gyökerei a feudális abszolutizmus államának közig-ig nyúlnak vissza. ElsQsorban rendészeti feladatokat teljesített. Ennek a rendészeti igazgatásnak eszközei: tiltás, parancsolás, engedélyezés és büntetés. A közig. tevékenységének zöme a külsQ biztonság, a belsQ rend és az adóztatás feladatainak ellátására terjedt ki. Ehhez igazodtak a közig. csúcsszervei is, az öt klasszikus minisztérium közül a külügy és a hadügy a belügy és az igazságügy, ill. a pénzügy. A XIX. sz. második felében a jogállami közigazgatás feladatai fQként a jogrend egységének és épségének megQrzése, az állampolgárok jogainak biztosítása volt. Az állampolgárok közötti jogviták intézésére is kiterjedt. Az ilyen szerepkörben eljáró közig. szokták bíráskodó közigazgatásnak nevezni. Feladatainak növekedését azonban a szociális állam ún. szolgáltató közig-nak megjelenése hozta 1930-as évektQl kezdve. A társ. mqködésének fenntartása érdekében olyan feladatokat vállal magára, amelyeket a társ. más szervei nem képesek vagy nem akarnak ellátni. A közig. a társ. intézményeinek hiányosságait, fogyatékosságait pótló, kiegészítQ rendszerré válik. Prognosztizálja a társ-i folyamatokat és változásokat, azokba a tervezés és a hatósági cselekvés eszközeivel beavatkozik.
A társ-i jelenségek (munkaerQ-vándorlás, káros szenvedélyek) ill. szükségletek (egészségügyi ellátás, iskolai képzés) jó része ma annyira közérdekq, hogy azokat nem lehet pusztán a magánszervezetek hajlandóságára bízni (szemét összegyqjtése). A szolgáltató közig. egyre inkább a társ. mqködésének infrastrukturális alapjává válik. A szolg. közig. teljesítményének csúcspontját a jóléti államban éri el. Kifejlett formában mqködQ szolg. közig. túllépi a mai társ-k teljesítQképességének határait. A társ-i válság megelQzésének, ill. kezelésének közig. módja tehát újabb válsághoz vezethet. Az egyes feladatok ellátásában a közig. részvételi aránya és cselekvésének intenzitása csökkenQben van. A fejlQdés egymást követQ szakaszaiban a közig. feladatai bQvülnek, szélesednek, a feladatok egymásra torlódnak, halmozódnak. Ahogy a megelQzQ feladatokhoz újabbak járulnak, az egyes feladatok aránya, relatív súlya változik ugyan, de el nem tqnik. A feltétlen feladatokhoz egyre feltételesebb feladatok társulnak, A rendészeti közig olyan tevékenységet lát el, amely nélkül rendezett társ. nem létezhet. A jogállami közig. olyan, amely nélkül önkénytQl mentes társ. nem mqködhet. A szolg. közig. pedig olyat, amely az igazságos társ-i folyamatokhoz nélkülözhetetlen.
A legtöbb feltételtQ a szolg. közig. mqködése függ, ezért a legváltozatosabb és legváltozékonyabb feladatokat is ezen a területen találjuk. Ilyen jellegq feladatait csak akkor láthatja el eredményesen, ha alapvetQbb: rendészeti és jogbiztonság feladatait elfogadható szinten teljesíteni tudja.

Közhatalmi, irányító közigazgatás
A mai közig. gyakorolja az állam közhatalmának egy részét, s ennek birtokában akár erQszakkal is gondoskodik a közrend és a közbiztonság fenntartásáról. Ugyanakkor nem hatalmi pozícióból olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket az állampolgár egyszerq fogyasztói minQségében vesz igénybe (oktatás, egészségügy). Politikailag érzékeny tevékenységet is folytat (nemzetbiztonság), de végez politikailag semleges tevékenységeket is (járvány, katasztrófa elhárítás). Eljár a közig. egyedi ügyekben (engedélyezés), ám általános társadalomirányító tevékenységet is folytat (társ-i folyam. Alakulásának prognosztizálása). A magyar közig.-ra napjainkban mintegy 5000 feladatfajta ellátása hárul. Szükség van a közig. tevékenységének rendszerezésére. Három kategória: 1. közig. funkciója, 2. közig. feladatai, 3. közig. tevékenységnek fajtái
Az általánosítás legmagasabb fokán a közig. funkció áll, a tevékenységi fajtája alkotja a rendszerezés legkonkrétabb kategóriáját.

A közigazgatás funkciói

Társadalomirányító és társadalomszervezQ funkció
A közig. funkciója a közig. társ-i rendeltetését, társ-i szerepét fejezi ki.
Minden politikai csoportosulás azért létesül, hogy a társ. szervezQdésére befolyással legyen. Társ.irányító és szervezQ hatása van világnézeti intézményeknek is (egyházak). A gazdálkodó szervezeteknek társ.szervezQ hatása,a család szocializáció hatása. A társ.szervezQi, társ.irányítói szerepben tehát a közig. nincs kizárólagos pozícióban. Ebben a szerepkörben a közig-t kitüntetett hely illeti meg. Mint az állam részének lehetQsége van arra, hogy funkciója teljesítéséhez kényszert vegyen igénybe. A közig. a koncentrált hatalom megtestesítQje. A közig. sajátos koncentrált hatalma mindig kizárja a befolyásért való versengést, mert benne a szerepek személytelenek. Ez a személytelenség olyan objektív társ.irányítást, társ.szervezést tesz lehetQvé, amelyet más szervezet nem nagyon képes ellátni. Funkcióját erQsíti az a körülmény is, hogy a társ. legtagoltabban, legátfogóbban kiépült szervezetrendszere a közig.
A társ.szervezési funkcióban részes szervezetek és intézmények során a közig. birtokolja a legmagasabb fokú egységességet. Mivel ezeket a feladatokat a közig. nem egyedüliként végzi, ebbQl következik hogy társ.irányító, társ.szervezQ tevékenysége nem korlátlan. Nem korlátlan sem társ-i, sem jogi értelemben. A közig. funkciójának elemzésére több tudományág tett kísérletet  politológia, jogtudomány,közgazdaságtan, szervezéstudomány, szociológia. A legátfogóbb igényq magyarázattal a strukturalista társadalomelmélet szolgált (USA-Talcott Parson)

A strukturalista elmélet a közigazgatás társadalmi szerepérQl
A strukturalista társszemlélet szerint a társ. komplex, ám belsQleg tagolt szervezet. A társ. fejlQdése során a komplex szervezetén belül egyre több relatíve autonóm rendszer alakult ki. Így létrejött a társ. gazdasági, politikai, kulturális rendszere. A társ-i rendszerek mindegyike sajátos és csak rá jellemzQ funkcióval rendelkezik. Minél fejlettebb egy társ., annál kialakultabbak belsQ rendszerei, annál határozottabbak azok funkciói.
A társ. fejlettségét belsQ rendszereinek funkcionális differenciációjával jellemezhetjük. Valamennyi rendszer saját törvényszerqségei alapján, saját funkciói teljesülésének érdekében mqködik. A gazd. termelQ tev. Mind teljesebb mértékben a gazd-i racionális alapján bontakoztatja ki, a ettQl ebben a szférában idegenek a politika vagy a kultúra szempontjai.
A modern, differenciált társ-ban tehát a komplex társ. rovására növekszik meg egye részrendszereinek egysége és belsQ homogenitása. A funkcionális differenciáció azonban azzal a további következménnyel is jár, hogy a társ. kialakult belsQ rendszerei eltérQ befolyásoló hatalomra tesznek szert. Ennek mértéke és iránya eltérQ és idQnként változik. A befolyásolási hatalom azon alapul, hogy a társ-i rendserek kül. szükségletek kielégítésére szervezQdtek. E szükségletek kielégítésének társ-i értéke és fontossága pedig eltérQ. Túlsúlyra leginkább a gazdaság juthat. A gazdaság spontán módon uralma alá hajthatja a többi rendszerrészt. Integrációs funkciót azonban, amelyet a maga szférájában a kultúra és a politika teljesíteni képes, a gazd. már csak korlátozott hatásfokkal láthatja el. Egy társ-i rendszer expanziója áttételesen a komplex társ. egységét is veszélybe sodorhatja.
Szükséges tehát, hogy a társ. elkülönült rendszerei közvetítQkkel kapcsolódjanak egymáshoz. KözvetítQi funkció ellátásárakét eszköz alkalmas, a pénz és a közigazgatási hatalom. Semleges tulajdonságokat hordoznak magukban.
A közig. közvetítQi szerepe jelöli ki funkciójának határait, korlátait. Relatív függetlenségét mind a gazd-tól, mind a politikától és a kultúrától meg kell Qriznie. A közig. mqködése nem állhat nyers gazd-i, politikai és kulturális törekvések szolgálatában. Funkciója csak arra irányulhat, hogy gazdasági racionalitás kibontakozásának mozgásteret teremtsen a gazd-ra ható, ezzel ellentétes hatásokkal szemben. Az is funkciója, hogy a gazd-i racionalitás megmaradjon a termelés világában, és onnan ne terjedjen át más társ-i rendszerekre. Azt sem engedheti meg, hogy a politikai természetq alkuk és kompromisszumok akár a gazdaság, akár a kultúra funkcióinak teljesülését megakadályozzák.

1.2.3. Társadalmi integráció, az erQforrások allokációja
A közigazgatás társadalmi szerepe két alapvetQ funkció alapjául szolgál. Az egyik a társadalmi integráció, a másik az erQforrások allokációja. Az elsQ lényegében a társadalomszervezQ, a második pedig társadalomirányító tevékenységet jelent.
Az integrációs funkció tehát a társ. egyensúlyának megQrzésére irányul. A közig. társadalomintegráló funkciójának hatásköre az egyes társadalmi rendszerek határáig terjed.
Az allokációs funkció a közig-nak a társ-i rendszerek autonómiájába biztosít beavatkozási, pontosabban korrigálási lehetQséget. Az egyes rendszerek egymásra gyakorolt befolyásának és összefonódásának a megelQzésére is lenne mód. Az erQforrások elosztásával és újraelosztásával a közig. a kül. társ-i rendszerek autonómiájának alapjául szolgáló feltételek között próbál egyensúlyt teremteni. Tipikus pl. a közig. a gazdaság szférájából forrásokat von el, s azokat az erQforrásokban korlátozottabb kulturális rendszernek juttatja.
Az allokációs funkciója csak akkor hozható összhangbab a társ-i integráció funkciójával, h a az erQforrások közig. elosztása nem számolja fel az érintett rendszerek autonómiájának lényegét.
A közig. allokációs funkcióját a pénz újraelosztásával (adóztatással és szubvencionálással) teljesíti a leggyakrabban. A gazdaságból kivont és újból elosztott javak mértéke nem érheti el azt a szintet, amely a termelés racionalitását alapjaiban korlátozná. A termelést meghatározó döntéseket nem hozhat. De a politikai szféra expanzivitásának korlátozása sem vezethet arra, hogy a politikai mérlegelést igénylQ döntések a közig-ban szülessenek meg. Ugyanígy nem dönthet a közig. a követésre és áthagyományozódásra méltó kulturális értékek kérdésében sem.
A közig. integrációs funkciójának teljesülését ezért kül. intenzitással gyakorolt allokációs funkciónak kell alátámasztania. Ennek konkrét mértékét ahhoz kell igazítani, hogy a közig. beavatkozó tevékenysége a társ. differenciált funkcióinak fennmaradásához és kibontakozásához hozzájárulhasson.

A KÖZIGAZGATÁS FELADATAI

A feladatok meghatározottsága
A statikus funkciókhoz viszonyítva a közigazgatási feladat kategóriája változékony és dinamikus. A konkrétabb tennivalók meghatározására irányul. A feladatokon azokat a célkitqzéseket értjük, amelyeket a közigazgatásnak el kell érnie, realizálnia kell ahhoz, hogy funkciói az adott körülmények között, az adott feltételek szerint teljesíthetQk legyenek. A közigazg. feladat tehát a funkció konkretizálását jelenti.
Figyelembe veszi azokaz a legfontosabb adottságokat, amelyek a közig. tevékenység feltételéül és környezetéül szolgálnak.
1. Számolni kell a gazdaság fejlettségi szintjével. Az anyagi források léte vagy nem léte a feladat teljesítését közvetlenül befolyásoló tényezQ.
2. Befolyásoló tényezQ a társ. politikai viszonyainak sajátosságai. Nem felel meg a közig. társ-i rendeltetésének a feladatok olyan meghatározása, amelyek útján a politikai szervezeteknek közvetlen közig. támogatás adható.
3. A társadalom általános kulturális szintje. A kulturális színvonal és a feladatok van egy áttételesebb összefüggés is, a magasabb kulturális szintq társadalmakban a közig. jobban számíthatnak az állampolgárok lojalitására, együttmqködésére.
4. Közigazgatás tagoltsága. A csak egy-két szinten kiépült, laza alá-fölérendeltségi viszonyokban mqködQ közig. szervezet kevésbé alkalmas az erQs beavatkozást igénylQ feladatok ellátására. Az átfogó, összetett feladatokat új igazgatási egységek kialakítása nélkül általában nem célszerq a közig-ra terhelni.
5. Tradíció. A közig. tartós mindennapi tevékenysége során szokásokat alakít ki. Aligha várható el pl. a közig-tól, hogy minden átmenet nélkül hatóságból menedzser-szemlélettel mqködQ szervezetté váljon.

A közigazgatási feladatok fajtái, irányultságuk, ágazatuk, tartalmuk és alanyaik szerint
Minden közig. feladatnak van jogszabályi alapja. A teljes katalógus néhány ezer hatályos jogszabályból áll. A feladatok áttekintését a súlypontozó csoportosítás szolgálja a legmegfelelQbben.
Feladatok teljesítésük iránya szerinti csoportosítás
1. a., Államszervezet mqködésével kapcsolatos feladatok: kiszolgálja az állam szerveit. Javaslataival, elQterjesztéseivel segíti, megalapozza a törvényhozó szerv munkáját. A törvények elQkészítésének feladata, szervezi a döntések végrehajtását, a törvények végrehajtásáról való gondoskodása a közig. kiemelkedQ jelentQségq feladata. A bíróságok határozatainak végrehajtása.
1.b., Társadalomra irányuló feladatok: Intézmények alapítása, mqködtetése, irányítása, ellenQrzése, vállalatok létesítése és felügyelete; állampolgárokat jogosít és kötelez.
1.c., Saját tevékenységére vonatkozó belsQ feladatok: magasabb szintq közig-i szervek feladata az alacsonyabb szintqek irányítása. A megfelelQ személyi állományról való gondoskodás, dologi feltételek biztosítása.
2. Feladatok ágazati osztályozás szerinti csoportosítása
2.a., Gazdasági ágazat: a közig. tágan értelmezett gazdasági, gazdálkodó tevékenységgel kapcs. feladatai.
2.b., Egészségügyi, szociális és kulturális feladatok: mqvészetekkel, tudománnyal, járványüggyel, munkanélküliséggel kapcs. feladatok.
2.c., A társ. és az állam külsQ és belsQ biztonságának és rendjének védelmére vonatkozó feladatok: Rendészeti, honvédelmi feladatok. Ágazati közig. feladatok csoportjaihoz hozzáilleszti az ún. ágazatközi (funkcionális, keresztmetszet-) feladatok kategóriáját. Ebbe a körbe szok a közig. feladatok tartoznak, amelyek valamennyi tevékenységi szférában elQfordulnak, pl. munkaügy, tervezés, statisztikai adatgyqjtés.
3. Tartalom szerinti csoportosítás
3.a., A közig. társadalomvédelmi feladatai: amelyek a társ. egészének létfeltételeit védik. Környezetvédelmi, közegészségügyi, feladatok, katasztrófa elhárítás. A mai közig. társadalomvédelmi feladatai tetemesen megnövekedtek.
3.b., Közigazgatás biztonsági feladatai: szoros kapcsolatban van a társ.védelmi feladatokkal, itt azonban inkább az egyénnek, ill. a személyek szqkebb csoportjának védelmén van a hangsúly. A munkavédelem, közlekedésbiztonsági feladatok, a mqszaki elQírások és szabványok érvényesítése.
3.c., JogvédQ és jogérvényesítQ feladatok: a jogszabályok végrehajtásáról és érvényesítésérQl ált. és a legkiterjedtebb mértékben a közig. gondoskodik. EbbQl származnak azok a feladatai, hogy elQsegítse az állampolgárok jogainak realizálódását. Pl. a közig.-nak az állam védelmét szolgáló feladatai, honvédelmi, állambiztonsági és külügyi feladatai.
3.d., A társadalom és az állam mqködQképességét alátámasztó feladatai: a közig. nyilvántartási és információs feladatai, azok a segédfeladatok , amelyek pl. választásokkal kapcsolatosak.
4. Alanyok szerinti csoportosítás.
4.a., közig. kormányzati jellegq szerveinek feladatai: ide sorolandó a kormány által ellátott két fQ feladatcsoport: az ún. kormányzati feladatok és a közig. legfelsQ irányításával kapcs. feladatok. Továbbá azon központi szervek feladatai, amelyek elsQdlegesen koordináló tevékenységet folytatnak (kormánybizottságok).
4.b., Az adminisztráció felsQ (központi) szintjén mqködQ közig. szervek feladatai: a központi ágazati szervek (minisztériumok és fQhatóságok) feladatai zömmel irányítási jellegqek. A közig. területi (tehát középszintq) szervei vegyesen látnak el irányítói és végrehajtói feladatokat. A közig. helyi szerveinél a konkrét végrehajtó jellegqek dominálnak.
4.c., Az önkormányzatok sajátos feladatai a helyi közügyek intézésével és a helyi közszolgáltatásokkal kapcsolatosak.

A közigazgatás tevékenységi fajtái

Jogalkotó, jogérvényesítQ tevékenység
A közig. cselekvéseinek rendszerezése a tevékenységi fajták szerint is lehetséges. Azoknak a módszereknek az alapján különíthetQk el,a melyekkel a közig. feladatainak teljesítése érdekében él. Jogszabályok rögzítik azokat a módszereket (eszközöket), amelyekkel a közig. céljainak elérése érdekében élhet. Választhat a jogszabályban megjelölt módszerek közül  olykor ez a lehetQsége sincs meg. Különösen azokra a tevékenységekre igaz, hogy nem alkalmazhat, csak megjelölt módszereket, amelyeket a közig. közhatalmi eszközök felhasználásával lát el. A szolgáltatói feladatok ellátásával kapcs-ban a módszerválasztás szabadsága már nagyobb. Csak olyan eszköz választható, amely a szolgáltató feladattal összhangban áll, pl. beteget nem lehet arra kényszeríteni, hogy a kórház adta gyógyszereket szedje be.
Vannak esetek, amikor a közig. egy feladat teljesítéséhez több módszert is alkalmazhat. Környezetvédelmi feladatait meggyQzéssel, felvilágosítással, intézmények létrehozásával, szankciók megállapításával. Más esetekben különbözQ feladatainak ellátásához ugyanazt a módszert kell használnia. Pl. rendészeti, gazdaságigazgatási, környezetvédelmi feladatai során bírságolnia kell.
A közig. tevékenységét  a bennük megjelenQ módszer jellegzetességei szerint  többféleképpen lehet osztályozni. A cselekvési módszerek 2 fQ típusa a jogi hatással, jogi következményekkel bíró tevékenységi fajták és az, amely ezekkel nem rendelkezik.
1. jogi jellegq közig. tevékenység:
1.a., normaalkotás megjelenhet általános érvényq jogszabályok létrehozásában (ez a jogalkotás) és csak meghatározott közig. szervekre vonatkozó belsQ szabályok kiadásában (ezek az állami irányítás egyéb jogi eszközei). Jogalkotó tevékenységet a közig. erre felhatalmazott szervei (1987.XI.tv.szerint) végezhetnek. A jogalkotás tehát nem a közig-t ált. jellemzQ tevékenység. JelentQségét mégis az adja,hogy a jogszabályok általánosan kötelezQek. Azzal hogy ilyen eszköz birtokában van a közig., azt is lehetQvé teszi számára, hogy a társ-i viszonyok átfogóan alakítsa.
1.b., JogérvényesítQ tev. Arra irányul, hogy a jogszabályokban foglalta a gyakorlatban megvalósuljanak. Szükséges különféle eszközökkel, kül. tevékenységekkel elQsegíteni a jogszabályokban foglaltak megvalósítását. Többféle cselekvési módozatok:
- felvilágosító tev.,
- nagyobb a közig. szerepe, ha a címzettekre bízza ugyan a jogszabályok realizálását, ennek megtörténtét azonban utólag ellenQrzi.
- a legközvetlenebb jogérvényesítQ módszer, ha a közig. jogalkalmazó tev. Folytat, azaz egyedi döntéseivel maga határozza meg, hogy a jogszabálynak konkrét esetben miként kell érvényesülnie. Ezt nevezzük hatósági jogalkalmazásnak.

1.4.2. A közigazgatás nem jogi jellegq tevékenysége
A közig. nem jogi jellegq tevékenységének másodlagos, kisegítQ szerepe van. Ahhoz, hogy jogi hatással járó cselekvése célját elérhesse, bizonyos elQfeltételeknek kell teljesülniük. Pl. a döntések megfelelQ színvonalához a döntés elQkészítése. Pl. a hatékony szervezeti formák kialakítása. Pl. munkafegyelem.
A közig. dinamikusan fejlQdQ szférája a public relations tevékenység, mely révén potenciális ügyfeleit megismerteti mqködésének fQ vonalaival, és a nyilvánosságban vonzó képet alakít ki magáról.
Ezek a cselekmények összefoglaló nevükön reálcselekmények. Ha ezeket a közig, elmulasztja, akkor káros következményei szinte mindig és ált. hamar megmutatkoznak a jogi jellegq tevékenységben is (pl. romlik a jogalkalmazás színvonala, vagy több erQforrást kell a végrehajtásra fordítani). A közig. nem jogi hatású tevékenysége azonban nem válhat öncéllá. Az energiáinak jó részét reálcselekményekre (nyilvántartásra, belsQ ellenQrzésre, munkahelyi átszervezésre) fordító közig. társ-i hatását tekintve diszfunkcionálissá válik.

Hierarchikus, hierarchián kívüli tevékenység
Sajátosan alakul a közig. tevékenysége aszerint, hogy azt milyen szervezeti rendben fejti ki.
1. Az alá-fölérendeltségi viszonyok mentén folyó közig-i tev-t hierarchikus igazgatásnak nev.
A közig. valamely magasabb szintq szerve neki alárendelt szervet irányít (orsz. rendQr-fQkapitányság a megyei rendQrkapitányságokat). A hierarchikus igazg. keretében végzett közig. tevék.-re a módszerek megválasztásának viszonylagos kötetlensége jellemzQ. A felettes szerv maga állapíthatja meg az alárendelt felé irányuló tev-nek legcélszerqbb módszereit. Választhatja, hogy az alárendeltjének cselekvési mozgásterét egyetlen lehetQségre szqkíti, vagy meghagyja az alárendelt szerv cselekvési szabadságát, utóbb azonban ellenQrzi azt. Vagy a felettes szerv csak az alsóbbrendq szerv cselekvésének céljait jelöli ki, ettQl kezdve a cél húzóerejére bízza, hogy az alárendeltjét a megfelelQ magatartásra késztesse.
2. Az ilyen viszonyokon túlit hierarchián kívüli igazgatásnak. Hierarchián kívüli az igazgatás, ha a közig. tevék. Nem közigazgatási szervekre (egyesületekre, vállalatokra) vagy az állampolgárokra irányul. A közig. jogaival más jellegq, de azonos erQsségq jogosultságok állnak szemben. Az állampolgárokat megilletik az alapvetQ jogok, amelyeket a közig. tev-e semmilyen körülmények között nem sértheti vagy korlátozhatja. Az alkalmazható módszerek a jogszabályokban pontosan meghatározottak.

1.4.4. Közhatalmi tevékenység
A hierarchikus és nem hierarchikus igazgatás megkülönböztetésébQl azt tqnt ki, hogy a közig. tevékenységi fajtái eltérQ befolyásolási lehetQséget, eltérQ definiáló hatalmat hordoznak magukban. A hierarchikus igaz-ban a befolyás az alárendelt teljes tev-i mezQjére kiterjed, a nem hierarchikusban viszont csak jogszabályban pontosan körülhatárolt vonatkozásokra.
EttQl el kell választani a köz-i tev-gek olyan vizsgálatát, amely az egyes tev-i fajtákat a bennük megtestesülQ közhatalom mértéke szerint elemzi és különíti el. Nagy befolyásoló ereje ugyanis nem jár szükségképpen együtt az erQs közhatalmi töltéssel.
A hierarchikus igazgatás és tevékenységek alapját a hivatali viszony vagy a jogkörök különbségébQl eredQ ún. szervezeti hatalom alkotja, ezeknek egyike sem rendelkezik azonban valóságos közhatalmi vonásokkal.
A hierarchián kívüli igazgatás lehetQségét viszont éppen az adja, hogy a közig. közhatalom birtokában, közhatalmi eszközöket alkalmazva cselekedhet. A közig. jogi szabályozása voltaképpen a közhatalmi jogosítványok odaítélését, elosztását végzi el. A közig-nek a jogszabályokban „odaítélt” közhatalom azért „köz”, mert mindenkire kiterjed úgy, hogy alóla magát senki sem vonhatja ki.
Éppen a köz-i közhatalom megszüntethetetlensége miatt követelmény minden jogállamban, hogy ez a hatalom pontosan meghatározott mértékq, eszközrendszerq és ellenQrizhetQ legyen.
Csak a közhatalom gyakorlása alapján legitimálható a közig. társ-i autonómiát korlátozó tevékenysége. Ezért nem járhat el ugyanúgy pl. az állami rendQrség és a magánrendQrség.
Azt állíthatjuk, hogy minél mélyebbe, minél aprólékosabban hatol be a közig. valamely társ-i tevékenységbe, annál több közhatalmi vonást birtokol a közig. cselekvése.
A közhatalmi vonások a közig. kül. tevékenységi fajtái között nem egyenletesen oszlanak meg, s a fejlQdés ezeket a differenciákat várhatóan csak erQsíteni fogja.
Kialakulnak olyan tevékenységi fajták is, amelyek teljes egészükben nélkülözik a közhat-i jelleget. A közig. közvetítQ szerepet játszik a kül. társ-i rendszerek között. Anyagi forrásaiból beruházásokat eszközölhet, kulturális tevékenységeket támogathat. Hangsúlyozni kell, hogy a közig. nem válhat gazdálkodó vagy kulturális szervezetté, ezt a funkciót a maga egészében a társ. megfelelQ szférájához tartozó szervezeteknek kell teljesíteniük.


a közigazgatási döntés. Egyedi és normatív aktusok. A döntés racionalitása.
Könyv 215-219.o

az irányítás, felügyelet, ellenQrzés elhatárolása
A KÖZIGAZGATÁS IRÁNYÍTÓ, FELÜGYELETI ÉS ELLENPRZP TEVÉKENYSÉGE

2.1. Hierarchikus és hierarchián kívüli kapcsolatok
Lényegében a hierarchikus és a nem hierarchikus igazgatás megkülönböztetésére épül az irányítás, a felügyelet és az ellenQrzés kategóriája is. A hierarchikus igazgatás történhet irányítási, felügyeleti és ellenQrzQ tevék. Útján, míg a hierarchián kívüli igazg-ban csak a felügyeleti, de tipikusan inkább az ellenQrzQ tev. folytatható. A tevékenységek oldaláról közelítve tehát a hierarchikus igazg. tartama gazdagabb, sokrétqbb és változatosabb. Következésképpen: a hierarchikus igazgatásban a közig. közvetlen akaratérvényesítQ hatalma intenzívebb és teljesebb, mint a hierarchián kívüli igazgatásé.
A hierarchikus igazg. jellegzetesen kétpólusú igazg., a felettes lehetQségei attól is függenek, hogy a neki alárendelt vele szemben mekkora önállóságot, milyen mértékq autonómiát birtokol. A hierarchikus igazg. tehát alapja ugyan a felettes szerv irányítói tevékenységének, ez a tevék. Azonban gyakorlatban soha nem korlátlan, mert azt az irányított szerv jogszabályban biztosított jogai behatárolják. Ha a felettes befolyása már nem terjed ki a tevékenységére általában, hanem csupán annak egyik-másik elemét érinti. A fölérendelt szerv ilyenkor az irányításhoz képest korlátozottabb felügyeleti, ill. a felügyelethez képest is korlátozott ellenQrzési tev-t végez. A pozíciók szabályozásától függQen a hierarchikus igazgatásban irányítói, felügyeleti é ellenQrzési tevékenységre egyaránt sor kerülhet.
Noha irányítói jogköre az alárendelt teljes mqködésének befolyásolására is felhatalmazza, ténylegesen nem köteles a teljes körq befolyásolás valamennyi eszközével és módszerével élni. Maga biztosíthat tartós vagy eseti önállóságot.
A hierarchia rendjében végzett irányítói tevékenység szükségképpen magában foglalja a felügyeletet és az ellenQrzést is. A felügyelet és az ellenQrzés az irányítói jogkör részjogosítványai.
Az ellenQrzés tehát a legkisebb befolyásra módot adó hierarchikus tevékenységi fajta, egyszersmind azonban szükségképpeni tevékenységi forma is, amely nélkül semmiféle hierarchikus igazgatás nem létezhet.
A hierarchián kívüli igazgatásban nincsenek alá-fölérendeltségi kapcsolatok. Erre a sajátosságra figyelemmel szegmentált igazgatásnak nevezzük. Foglalkozhat az állampolgárral mint adófizetQvel, de nem befolyásolhatja családi viszonyait vagy munkavégzését.
Csak olyan közig-i tev-nek van helye, amelyek elvileg is csak korlátozott befolyást, beavatkozást engednek abba a szférába, amelyre a közig. tev-e irányul.
A hierarchikus és nem hierarchikus igazgatáshoz kapcs - cselekvési fajtákat ahhoz mérten kell megválasztani – és alapjaikat a jogállam követelményeire figyelemmel jogszabályokban rögzíteni -, hogy az igazgatással érintett társ-i szféra autonómiájának megQrzése milyen fontosságúnak bizonyul. Ha a társ-i szférák autonómiájának hatásai kedvezQbbnek tqnnek, mint a közig. erQs befolyása, akkor a nem hierarchikus igazg. cselekvési formájának javára billen a mérleg. A jogállam közig-ban általános megoldás, hogy irányítási viszonyok tipikusan csak a közig. különb. Szerveinek egymás közötti kapcs-ban vannak. A nem állami – társ-i,gazd-i  szervek felett a jogállamban a közig. tipikusan ellenQrzést szokott gyakorolni. Az állampolgár, a személy felett a jogállamban csak ellenQrzést gyakorolhat.
A hierarchikus és a hierarchián kívüli igazgatás tevékenységi formái teljes tisztaságukban soha nem jelennek meg.
A fejlQdés iránya általában az, hogy a hierarchikus igazg. formák visszaszorulóban vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hierarchikus igazg. teljesen eltqnne a közig-ból. A hierarchikus igazg. a közig. rendszer mqködésének, valamint a közig. és a társ. kapcs-nak stratégiai fontosságú pontjaira korlátozódik.

A közigazgatás irányító tevékenysége

Szakmai és szervezeti irányítás
A közig. irányító tev-nek az a célja, hogy a kül. szervek, szervezetek eredményes és jogszerq mqködésének feltételeit átfogóan, teljes körqen biztosítsa. Közig. irányításra akkor kerül sor, ha különösen fontos érdekek (politikai is) azt kívánják, hogy valamilyen tevék. Ne a spontán módon változó körülményektQl függQ keretek között menjen végbe. A közig. irányító tev-nek az a tartalma, hogy az irányítást végzQ akarata érvényesüljön más, egyébként érvényesülni képes akaratokkal szemben. Az irányítás mivel a hierarchikus irányításhoz kötQdik, mindig valamilyen szervezet mqködésének befolyásolására irányul. Minden szervnek van valamilyen szerepe, rendeltetése a társ.i munkamegosztás rendszerében. Folytat tehát valamilyen szakmai tev-get, amelynek produktumai szükségletek kielégítésére alkalmasak. ElsQdleges érdek, hogy a szervezetek szakmai mqködése megfeleljen a velük szemben támasztott követelményeknek. Szakmai céljaikat a szervezetek azonban csak akkor érhetik el, ha ún. szervezeti tevékenységet is folyatatnak.
A szervezetek irányításában a közig. befolyást gyakorol azok szakmai és szervezeti mqködésére. Ennek alapján beszélhetünk a közig. szakmai irányító tev-rQl és szervezeti irányító tev-rQl.
Ha a közig. szerv irányítói jogai erQsek, akkor szakmai és szervezeti irányítást egyaránt végezhet, ha pedig korlátozottak, akkor ez a tev-e csak az érintett szerv szakmai mqködésére terjed ki. A szakmai és szervezeti irányítás együtt tehát a teljes körq, különösen erQs hierarchikus igazgatásra jellemzQ, amire a közig. szervek ma már csak igen ritkán, s ált. csak rendkívüli helyzetekben jogosultak. Tipikus a hatósági igazg-ban, hogy az irányító szerv szakmai irányítást gyakorol, s ennek alárendelten ellátja a szervezeti irányítás stratégiai jellegq, alapvetQ feladatait (pl. szervezetek létrehozása), a mindennapi szervezeti mqködésre azonban nem gyakorol befolyást. A szolgáltató közig-ban viszont inkább az fordul elQ, hogy az irányító szervezetirányítást gyakorol, míg a szakmai kérdésekben alig érinti az irányított autonómiáját.

Az irányítás jogi és nem jogi eszközei
Az irányítás különféle irányítási eszközök alkalmazásával valósul meg, az eszközöket jogszabályok határozzák meg. Az irányítási eszközök közös tulajdonsága, hogy azok alkalmazásának közvetlen jogi hatása, jogi következménye van. A felette szerv maga is kialakíthat sajátos irányítási eszközöket, ezek az „eseti” irányítási eszközök azonban közvetlen jogi hatással soha nem járhatnak.
Az irányítás eszközeit jogi és nem jogi eszközökre oszthatjuk. Az irányítói tevékenység alapját a jogi eszközök képezik.
1. Nem jogi eszközök alkalmazására kiegészítQ jelleggel, ált. a jogi eszközöket megelQzQen van indok és lehetQség használni.
a., Pl. instruálási cselekmények  dicséret, kritika, elvégzendQ feladatra való megtanítás.
b., tájékoztatási cselekménye az irányító szervnek
c., irányító szerv finanszírozó tevékenysége
2. Jogi eszközök: másképpen irányítási jogosítványok, irányítási hatáskörök. Ahhoz, hogy az illetQ szerv tevékenysége irányító tev-nek legyen minQsíthetQ, a jogosítványok többségének birtokában kel lennie, némelyik jogosítványt pedig szükségképpen birtokolnia kell.
a., szabályozási jogkör: az irányító szerv az irányított tev-t normatív módon határozhatja meg. A szabályozási jogkör mindenekelQtt jogalkotási jogosultságot jelent. Jogszabályt csak a kormány, a miniszterek és az önkormányzatok alkothatnak. Általánosan kötelezQek, vagyis az összes közig. szerv tev-nek meghatározására, befolyásolására alkalmasak.
b., Állami irányítás egyéb jogi eszközei (normatív szabályozás). Abban tér el a jogszab-tól, hogy nem általánosan, hanem csak a kibocsátónak alárendelt szervekre kötelezQek. Ebben a szervezeti körben azonban hatályuk már általános. Kiadásukra az imént felsorolt szerveken kívül az országos fQhatóságok vezetQi is jogosultak. Az állami irányítás egyéb eszközeinek kibocsátására kevesebb jogszabályi kötöttség vonatkozik, így tartalmunkat tekintve is szélesebb befolyásra nyitnak lehetQséget.
c., Konkrét utasítás: kiadásának joga minden olyan közig. szervet megillet, amely irányítói tev-t folytat. A konkrét utasítás mindig csak egyedi esetre, konkrét tev-re vonatkozhat. Csakis a közvetlenül alárendelt szerv mqködésére vonatkozhat. A közig. hierarchiában magasabb pozíció birtokosa elvileg mindig jogosult konkrét utasítást kiadni alárendeltjére. De ez nem jelenti azt, hogy az utasítások tartalmilag feltétlenül korlátlanok lennének. Gátat szab neki, hogy az alárendelt szerv részére a jogszabály mekkora önállóságot biztosít. A konkrét utasítás tartalmilag a legkevésbé kötött közig. aktus, ugyanis vele szemben nem követelmény, hogy kifejezetten jogsz-on alapuljon, elegendQ, ha nem ütközik jogszabályi rendelkezésekbe.
A konkrét utasítási jognak 3 fQ típusa ismert: 1. korlátlan, ha az alárendelt szervnek nincs a felettes beavatkozását korlátozó önállósága, szakmai és szervezeti vonatkozásokban egyaránt.
2. már korlátozott, ha az alárendelt önállósága valamilyen mértékben garantált.
3. korlátozott, ha az alárendelt szerv hatásköre jogszabályokkal védett.
A konkrét utasítás a közig. szervek irányító tevékenységének igen hatékony eszköze, közvetlen beavatkozási lehetQséget biztosítanak birtokosuknak.
3. Egyedi döntés jogosítványa: az irányítási tev-t végzQ közig. szervek ált. rendelkeznek vele.
A döntési jogkörök sajátos megosztását értjük az irányító és az irányított szerv között. Az egyedi döntés úgy alakítja át az egyébként érvényes döntési rendet, hogy egy adott döntés meghozatalában az irányító és az irányított egyaránt részt vehet. Legkifejlettebb változata a döntési jogot egyszerqen átszármaztatja az irányítóra, vagyis hatáskörelvonást jelent. Széles körben a jogszabályok nem engedik meg. Az Alkotmány a korlátlan egyedi döntés jogát a közig. csúcsszervére, a kormányra lokalizálja.
A megosztott döntés jogköröknél arról van szó, hogy valamely döntés csak az irányító és az irányított szerv együttmqködésének eredményeképpen születhet meg. Önállóan, teljes körq döntési autonómiával tehát az irányított szerv nem járhat el.
A legnagyobb befolyásolásra az ad lehetQséget az irányítónak, ha az irányított a maga döntését csak az irányító elQzetes hozzájárulásának birtokában hozhatja meg. Kisebb a befolyás foka, ha az irányított szerv döntése az irányító utólagos megerQsítésére, jóváhagyására szorul. Még kisebb, ha a döntés megszületéséhez elegendQ, hogy az irányító utóbb tudomásul vegye. A legenyhébb irányítói befolyást megtestesítQ eszközök pedig, hogy az irányított szerv döntését elQzetes véleménnyel, javaslattal befolyásolja.
4. Aktus-felülvizsgálati jog: a felettes szerv korrigálhatja az irányított hibásnak tartott döntését. Lényeges különbség az elQzQtQl, hogy az aktus-felülvizsgálat nem korlátozza az irányított szerv döntési önállóságát, mert a döntés korrekciójára csak utóbb, a döntés meghozatalát követQen kerülhet sor. KülönbözQ módozatai lehetségesek, és ezek eltérQ mértékq beavatkozásra nyújtanak lehetQséget. Az aktus-felülvizsgálatra sor kerülhet hivatalból vagy az erre jogosultak kezdeményezésére.
Más a befolyás mértéke az aktus felülvizsgálatának alapja szerint is. Ha az aktus-felülvizsgálat csak jogszerqségi alapon mehet végbe, akkor a befolyás kisebb, csak annak a jogszerq magatartásnak a helyreállításáról van szó, amelynek tanúsítására a közig. szerv amúgy is köteles lenne. Ha viszont célszerqségi alapon kerül sor, akkor az irányító szerv beavatkozása, befolyása erQsebb. Kérdés, hogy keretében milyen döntés hozható? Ha az irányító szervnek arra van lehetQsége, hogy a döntést megsemmisítse, akkor ez az irányított szerv döntési autonómiáját kevésbé korlátozza, mert a hibás döntés érdemi korrekciója már az irányítottra hárul. Ha viszont a kifogásolt döntést meg is változtathatja, akkor ezzel nem ad módot arra, hogy az irányított maga végezze el a korrekciót.
Az egyes elemek kombinációja az aktus-felülvizsgálati jogok erQsségének kül. fokozatait mutatja. Az a felülvizsgálati lehetQség jelenti a legerQsebb irányítási eszközt, amelyben a felülvizsgálatra hivatalból kerülhet sor, a felülvizsgálat célszerqségi alapon végezhetQ és a felülvizsgálat eredményeképpen a kifogásolt aktus megváltoztatható. E mód igen közel ál az egyedi döntés némelyik változatához. Az elQbb említett teljes aktus-felülvizsgálat a közib-ben nem tipikus.
5. EllenQrzQ tevékenység jogosítványa: Az ellenQrzés célja, hogy az irányító a lehetQ legteljesebb körben és mértékben rendelkezzen az irányított tev-re jellemzQ információkkal. Tehát ez az információszerzés eszköze, s mint ilyen, alapja minden más irányítói tev. gyakorlásának is. Kiterjedhet az irányított szerv mqködésének valamennyi vonatkozására. Potenciálisan mindig teljes körq az ellenQrzés, a gyakorlatban azonban csak akkor beszélhetünk ilyenrQl, ha arra egyetlen összefüggQ ellenQrzési folyamatban kerül sor. Ilyen ellenQrzés a munkában komoly fennakadásokat idézne elQ, ezért vele az irányító szervek igen ritkán élnek. A gyakorlatban a hierarchikus ellenQrzés szakmai-ágazati feladatcsoportok szerint tagolt, ún. aszinkron ellenQrzés, amelynek során egyszer egy meghatározott tev. kör kerül ellenQrzésre. Mindamellett vannak kiemelkedQ jelentQségq területei: pl. a törvényességi ellenQrzés, amely arra irányul, hogy az adott közig. szerv mqködése során a jogszab. érvényesülése (megtartása és megtartatása) milyen mértékq. Standardjai: jogerQsen befejezett ügyek száma, jogorvoslati kérelmek mennyisége, beérkezett panaszol száma. Gyakran alkalmazott a pénzügyi ellenQrzés is. Az ellenQrzés is kül. mértékq befolyásra ad lehetQséget gyakorlójának az ellenQrzés alapja szerint. VégezhetQ jogszerqségi vagy célszerqségi alapon, de e két elem együtt is elQfordulhat. Az ellenQrzés a közig. irányító tev-nek folyamatosan gyakorolt részjogosítványa. A jól mqködQ közig-ban az ún. alapellenQrzés állandó tevékenység. Az alapvetQ ellenQrzésre épülnek rá a szakaszos ellenQrzés különféle változatai. Az információfeldolgozás mai technikai szintje mellett a folyamatos adatszolgáltatáson alapuló ellenQrzési módszerek vannak terjedQben, így Gogol revizorának érkezésének egyre kisebb az értelme és jelentQsége.
2.3. A közigazgatás felügyeleti tevékenysége

2.3.1. A felügyelet tartalma, fajtái
Felügyeleti tev-t hierarchikus és nem hierarchikus szervezeti kapcs-ban egyaránt folytat. A hierarchia rendjében végzett felügyelet lehet az irányítás részjogosítványa, de lehet önálló felügyeleti tevékenység is. A hierarchián kívüli igazgatásban csak a felügyelet eszközei alkalmazhatók.
A felügyelet szerepe növekvQben van, szélesedésének okai többrétegqek.
- A hierarchikus igazgatás hatóköre csökken
- A igazgatandó szervezetek és társ-i tev-gek volumene általában növekszik. Az igazgatás feladatok egyre kevésbé láthatók el megfelelQ szinten
- Megjelennek olyan új szakmai igazgatási feladatok, amelyek ellátásához a hierarchikus igazgatás irányító tev-e nem biztosíthatja a szükséges mértékq specializációt.
LehetQséget biztosít az igazgató szerv és az igazgatott közötti érdekközösség kiküszöbölésére.
Felügyeleti tevékenység tartalma szerint 3 felügyeletfajta:
Általános felügyeleti tev. A közig-nak az a tev-e, amelyet az irányítás részjogosítványaként végez (aktus-felülvizsg). Az érintett szerv teljes tev-re vonatkozik, és csak abban tér el az erQsebb beavatkozásra módot adó irányítástól, hogy szqkebb az igénybe vehetQ eszközök köre.
Speciális felügyelet: A közig. folytathat a hierarchikus igazg-ban is és a hierarchián kívüliben is, a speciális felügyelet lehetQségérQl mindig külön jogszabállyal kell rendelkezni. Soha nem lehet az irányítás részjogosítványa. Mindig csak meghatározott tevékenységre, annak pontosan körülhatárolt részére vonatkozhat. Valamely tev. különös figyelmet érdemlQ szakmai jellegzetességeit fogja át. Abban is speciális, hogy külön e célra létesült  tehát speciális hatáskörq  szervek látják el.
Törvényességi felügyelet: Voltaképpen speciális felügyelet, mert az adott szerv tevékenységének csak egy szeletére: a mqködés jogszerqségére irányul. Ugyanakkor azonban általánosabb is, hiszen a mqködés jogszerqsége nem korlátozható egy szakmai ágazat területére, valamennyinek közös követelménye.

2.3.2. A felügyeleti szervek jogosítványai
A közig. felügyeleti tev. tartalma, jogosítványai, és a közigazgatási beavatkozás jellege oldaláról jellemezhetQk.
1. A felügyelet tartalmát valamely tev. közhatalmi eszközökkel való rendezése, szabályozása adja. A felügyelet jogilag precízen szabályozott. A jogszabálynak pontosan meg kell állapítania a tev. alanyát, tárgyát, feltételét és kereteit. A felügyelet mindig a jogszabály által konstruált hatáskör kérdése. Hiányzik belQle a célkitqzés eleme. Céljait jogszabályok állapítják meg, s ezekhez képest a felügyeletnek sajátos, további céljai nem lehetnek. A felügyelet nem más, nem több, mint a jogszabályok érvényesítését szolgáló tevékenységi fajta.
2. jogosítványok (jogszab-ban rögzített eszközök és módszerek). A közig. felügyelet terjedelme szqkebb, mint az irányításé. Nem tartozik a közig. felügyelet jogosítványai közé a jogszabályalkotás és a konkrét utasítás kiadásának joga, Az irányítási jogosítványok között felsorolt többi eszköz viszont a felügyelet jogosítványai sorában is megtalálható.
Az általános felügyelet az irányítás részjogosítványa. Az általános felügyelet jogosítványai ezért pontosan azok, mint az irányításé. A speciális felügyeleti tev. centrumában az ellenQrzés joga áll, mindig pontosan meghatározott tev-re irányul.
3. A jogszabályok azt is pontosan meghatározzák, hogy a felügyeletet gyakorló szervek milyen szankciót alkalmazhatnak. Hierarchikus kapcsolatok hiányában ez a befolyásolás leghatékonyabb módszere. A szankciók változatos formáival találkozhatunk, a legtipikusabbak: az adott tev. megtiltása vagy feltételekhez kötése, azonnal végrehajtható intézkedések foganatosítása, bírság kiszabása, szabálysértési feljelentés, per indítás, fegyelmi eljárás, kártérítési eljárás.
4. Engedélyezés: öltheti elQzetes hozzájárulás formáját, s ekkor gyakorlatilag egybeesik az irányítási jogosítványok között említett egyedi döntés egyik változatával, de sor kerülhet engedélyezésre önállóan is. Ami viszont már a felügyelet sajátossága.
5. A törvényességi felügyeletet végzQ közig. szervek tev-nek középpontjában az aktus-felülvizsgálat áll. A törvényességi fel. kizárólag jogszerqségi szempontú felülvizsgálatára terjedhet ki. A döntés minden elemét kizárólag a jogszerqség-jogellenesség dimenziója mentén lehet vizsgálni. A döntés célszerqségének minQsítését nem tartalmazhatja. A felügyelet keretében hozott intézkedések a felülvizsgálat alá vont döntés megváltoztatását nem eredményezhetik, hanem csak megsemmisítéssel járhatnak. Csak a kasszációs jog az eleme, a reformációs jog viszont már nem.
Összefoglalás: A közig. szervek felügyeleti tev-hez kapcs. jogosítványok áttekintésébQl adódik az a következtetés, hogy a felügyelet kisebb mértékq beavatkozást biztosít az igazgatott szférába, tev-be, mint az irányítás. Részben azért, mert a felügyelet az érintett tev-nek egyes elemeire korlátozódik. A felügyeleti tev. tartalma és eszközei jogszab-ban kimerítQen szabályozottak, így kevesebb önkényes beavatkozásra adnak módot. A felügyelethez kapcs. közig-i döntési jogok korlátozása, ill. független külsQ szervekre (bíróságokra) telepítése szintén a közig. beavatkozó hatalmának mérsékléséhez vezet. A felügyeleti tev. periodikussága ált. nagyobb, mint az irányításé, emiatt is kevésbé korlátozza a felügyelt önállóságát.

2.4. A közigazgatási ellenQrzés

2.4.1. A hierarchikus ellenQrzés
Az ellenQrzés valamilyen formában minden közig. tev-nek része, mert beavatkozásának szükségességét annak alapján döntheti el, ha a funkciókörébe tartozó viszonyokat ellenQrzése alá veti. Ahhoz is alkalmas tev-i forma, hogy a közig. idQben tartósan, hatékonyabban érvényesíthesse akaratát az érintettekkel szemben. Támpontokat nyújthat, hogy a közig. az elkövetett hibákhoz mérten korrigálhassa saját jövQbeli tevékenységét.
Az egyes e46RTr¦º

Z j

Õ
™
š


ŠŒ¸ºÜ •¡ª³ða"b"c"§"º"»"½"Û"æ"#$#ôêãÙÒÊÒÊÒÊÒÆÒÂÒ¾¶²¾ª¥²ž²ž²ž²–’²‹}vokgkgÂhÂ<*h›à

h›àhÂ<*

h݈h݈

*hM

hÉY5CJaJ

h€h\»h\»hÊ0àh\»5

h€h3*‘ h3*‘5hÊ0àh3*‘5h3*‘h
Sh3*‘5h‡NÉh€h|²h€h‡NÉ5

hM

h‡NÉh€h‡NÉ5;

hª>‹5;h€h›à5>*

*hª>‹hª>‹5>*(6Tj

Õ
š
´
²„Œºðb"c"§"»"ïç×Ò×Í×ç׿·×²×ק¢gdÂ<*
$
&
F(a$gdÉYgd€gdµ‰„h^„hgd3*‘ $a$gdÂ<*gd€gd|²$„„^„`„a$gd€ $a$gdÂ<*$„„^„`„a$gdª>‹Lq –q ýý»"ç"#k#²$Ø$Ú$Ž&ß&z'²'ì'¾(À(&),,-ê.r2 3úúúòòäÖÀÀÀÀÀ¸¨¨ÀÀÀÀ$„„^„`„a$gd"ì $a$gd3*‘$
&
F
Æ ,ЄР¤^„Ða$gd]hö
$„ ¤^„a$gd"ì
$„7 ¤^„7a$gd©E¸
&
Fgd€gdÂ<*$#M#N#®$²$Ú$Þ$þ$ë'(¾(À(&),˜7Z8–8Õ:Ö:×:Ø:¦;¸;ç; <˜=š=>lLøLÄNüNRQnQ–R8SŠUŒU²U’W”W–W|X¬XðXüøüôüðèðäðß×Ð̾¶²ä²ä²ª²¦²ß×̞š’š’š’š’šð‚t¶²

*h3*‘hÉY5CJaJ h7 ShIGí5

*hM

hÉY5CJaJh3*‘

h"ìh3*‘h®—h3*‘5 h3*‘5h"ìhËeåh©E¸5h©E¸h€h›àhÂ<*, 3P4–7˜7Z8–8â: <„<ºn@A¾CFGèG$IlLéÙÙξٰééééÙÙ°ééééé°
$„ ¤^„a$gd"ì $„„^„`„a$gd"ì
$
&
F(a$gdM

$„„^„`„a$gd"ì$
&
F
Æ ,ЄР¤^„Ða$gd]hö lLøLÄNRQŠU”W–W|X¬X`[x\Ä^ÞdØk&lÆno>rjr÷éÞÞÞÙξ鱱±±é££££
$„ ¤^„a$gdäZ%
$
&
F ¤a$gd"ì $„„^„`„a$gd"ì
$
&
F(a$gd3*‘gd\»
$
&
F)a$gd-
$„ ¤^„a$gd"ì $a$gd\»ðXY`[¦[x\\Ä^

_ÞdeDk‚kØk$l&l8lÆnþnorp–pÄprr>rjrlrpr†rÒrÔrðròrVsXsÂsÄs"t&tªt¬tÄtÆtu8uuªuÜuÞuàuŠv¦vä~:†B†ùõíõíõíõíõéõáÝíõÕÎÊéÊÃéÊ»é»éûÃéûûûûÃéÃéûÃéô¦žÝ–ÝŽh±F†h3*‘5hÊ0àh3*‘5h
Sh3*‘5

*h3*‘hÉY5CJaJ

häZ%h©E¸häZ%häZ%5

häZ%häZ%h\»

häZ%h\»hÊ0àh\»5h3*‘

*h3*‘h3*‘häZ%hFhIGí5hIGí

h"ìhIGí8jrÐrTsÀs t¨t:uÞuàuŠv¦v{ä~:ä‚J‡:’Š’ññññññññæÞÖÖɽ½½µ©
$„^„a$gd\» $a$gd\»
$„^„a$gd3*‘

„´„^„´`„gd3*‘ $a$gd3*‘ $a$gd3*‘
$
&
F(a$gd3*‘
$„ ¤^„a$gdäZ%B†z†´† ‰øŠþŠ2‹Ö‹Ø‹Œ¼,Ž:’ˆ’Š’É–Ë–ò–˜bœdœfœüœ@œ¦Ì¦,²N²t»Þ»à»:¼5Æ6Æ7ÆSÆpÆqÆ(ËNÌpÑüôüìçüìçàüìüØÔüÏ˽ØÔµªœØÔØԔԔØԇ|œtokØÔhÂ<* hÂ<*6h
hÂ<*6 h7
*h\»hÉY5CJaJ h7
*h3*‘hÉY5CJaJhO E hO E5h\»hÊ0àh\»5

h³!Îh3*‘ h3*‘5h³!Îh3*‘5h±F†h3*‘5h3*‘)Š’œ’ž’8”:”f”h”ДR•¾•–R––È–É–Ê–Ë–ò–—bœdœfœ÷÷ììììììììììììààÕÍ͹¹$
Æh„h„˜þ^„h`„˜þa$gd3*‘ $a$gd\»
$
&
F(a$gd3*‘
$„^„a$gdO E
-$dða$gdO E -dðgdO Efœüœ@œ¦Ì¦ª¨â®Lµà»<¼"¿?À5Æ6Æ7ÆSÆqƯƺÆàÆIÊ'Ë(ËdËŇÐôìììììììììììääôßßßß××ßììì
&
F

gdÂ<*gdÂ<* $a$gd\» $a$gd\»
$
&
F(a$gd3*‘ŒÐpѐÑ
Ó

ÓZÓ²Ó*ÔÄԎÕ"Ø$ØôØöØ

Ú ÚÚÚ ÚZÚzÚôÛöÛDܜÜ÷òòòòêêòòòòòòòâ÷ÚÚÏòòòòê
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd\» $a$gdÒ
&
FJgdÒ gdÒ $a$gd\»pьѐÑZÓnÓ²ÓÂÓ*Ô.Ô¦ÔXՄՌՎÕÚÕòÕÖ.Ö Ø$ØFØöØ ÙÎÙÐÙ

Ú ÚÚÚ ÚZÚvÚzÚDÜXÜœÜ¬Ü ÝݐÝBÞnÞvÞxÞÄÞÜÞêÞß
á á0áàáþáòæÛÏÛÏÛËÃËÃËÛ˻˻˲ÏÛÏ۪ۥ˝’„òæÛÏÛÏÛËÃËÃËÛ˻˻˲ÏÛÏ

*h\»hÉY5CJaJ h7*CJaJhI›hÒ 5>*CJaJ4œÜ Ý®ÝxÞ

á áÞáàáöâøâúâRã°ãæTõÒõvùÖù´ý¶ý¸ý þþfþ´þ÷òòòòòòòêêêêêêêêêêââ×ÏÏÏ $a$gd}$F
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd\» $a$gd\»gdÒ
&
FJgdÒ þá¸âºâöâúâ°ãé”é0ì\ìªíÂíÐíþí$ñ^ñ`ñdòTõÒõvùÖù´ý¶ý¸ý þþfþ´þ`~¾ªÖ„†fh¨æõíõèàÜÔÜÔÜÌÜÌÜÌÇÀÜàÜàܸ­Ÿ˜Ž†††vvmm†h
3h}$FNHh
3h}$FCJ

h
3h}$Fh
3h}$F5h
3h}$F>*CJ
hÒ >*CJ

*h\»hÉY5CJaJ h7
hÂ~Zh\» h\»5hÂ~Zh\»5höWVh\»5h\»hÊ0àh\»5 hÒ 5 hÒ CJaJ hI›hÒ CJaJ*´þ@ÿ`~¾ªÖ¶¨ªæœ´º ¼ ,‚D T
¢
>
4

ôôììôìììôìôôììôÙôìììôôìôô$
&


F„õ„˜þ^„õ`„˜þa$gd}$F $a$gd}$F
$
&
F9a$gd}$F´¶T V º ,‚. 0 T
¢
6

‚

¢

. 1 : ; T U b ª « 5<âäôÀPäæîºàâäf ˆ Š  ¨ "(FHöïåïÜïÔËïÜïËïÁÔïÔïÔïËÔïÜïÜïÔËïÜïËÔ˶Ëï®ï¤ï®š®ïˎ˄Ëh
3h}$F6CJ j¬ðh
3h}$FCJh
3h}$F6NH j«ðh
3h}$Fh
3h}$F6 h
3h}$FCJNHh
3h}$F>*CJh
3h}$FCJh
3h}$F5h
3h}$FNH j®ðh
3h}$F

h
3h}$F jÞðh
3h}$F34

6

‚

¢


²
T U b ² 56Y<ôLÀÂPî⨠H¸ŠŒä÷÷÷ììì÷÷ìì÷÷÷ì÷÷÷÷÷ìì÷ì÷ì÷÷
$
&
F9a$gd}$F $a$gd}$FHJ¸ü"Šä|šœRT‚„¸ø,FÎ-Ð-, - . @ Q É Ê !"0"¸"ð"`#d#è#¤$ä$æ$öïæïÞïÔÞïËïËïËïËïÔÞïÞïËïøª›“…“…“z“nznz“zha0hw\\5CJaJ hI›hw\\CJaJ jàðha0hw\\CJaJ hw\\CJaJhI›hw\\5;>*CJaJ

*h\»hÉY5CJaJ h7 3h}$FNHh
3h}$F>*CJh
3h}$F5h
3h}$FCJ

h
3h}$F j¬ðh
3h}$F)ä"|®zb踺¼øpè,FÌ-+ , - . @ ÷÷ìììááá÷÷÷÷ììì÷ììì÷ÙÙÎ
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd\»
$
&
F:a$gd}$F
$
&
F9a$gd}$F $a$gd}$F@ Q · Û ."0"ð"ä$æ$ð%d&Ò(\)À+ä+þ+@,v,º,ì,î,ð,P-.œ.Z/\/*001úúúúúúúúúúúúúõúõõõõõõõúúúúúúgd¾lLgdw\\æ$@%Š%î%ð%`&f&”'¤'ö'(Ð(Ò(Ø(Ü(ö( ))\)¾+À+Þ+ä+ê+ü+,>,@,J,t,v,~,¸,º,À,ê,ö,ú,-P-V-x-|-$.F.õíõíõíõíõíõíåíÙíõíÎíÀ´©©”©”©å©å‰}‰Îq”ÎqhI›hw\\5CJaJh¾lLh¾lL5CJaJ hw\\h¾lLCJaJh¾lL5CJaJhI›h¾lL5CJaJ hI›h¾lLCJaJhI›h¾lL>*CJaJhI›h¾lL5>*CJaJ hI›hw\\CJaJh¾lLhw\\5CJaJ h¾lLCJaJ hw\\CJaJ hw\\hw\\CJaJ,F.š.œ./Z/\/b/Æ/Ð/Ò/.0 0¢0¤02161Þ1à1ü1D2f2Ê4Ì4ê4ð4ö45ú5B6<9`9Œ:Ž:–;Î;=^=>F>w@”@å@ø@BBŒB¶B@CBC*CJaJhI›hw\\5>*CJaJ hÅY>*

*h\»hÉY5CJaJ h\»CJaJ jàðhI›hw\\CJaJhI›hw\\5CJaJ h¾lLCJaJ hI›hw\\CJaJ901214161Þ1à1D2f2Ê4Ì4ð4ú5B6Ú6°7N8Ú8Â9Œ;Ž;>>š?r@s@–@úòòçâúúúúúúúÚÚÚúúúúúúúúúú
&
FIgdw\\gd36±
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd\»gdw\\–@å@0A„B†BºB®CŽD:EÎE:F $
&
F(a$gd3*‘gd\»
&
FHgdw\\gdw\\PlPvPxPÔPFQHQJQÖQØQ2R4RvR†SˆSŠSÔSØST
T~T¢T
U*UÞVàV,XRX~ZšZ|\î\ò\ô\$]6]ê^ú^H`d`aaøb c,d.dóèÚèóèÚèÏÁµ¦››››››››››s›››››hÅYhÅY5>*CJaJhI›hÅY5CJaJ jàðhI›hÅYCJaJ hI›hÅYCJaJhI›hÅY5;>*CJaJhÅY5;>*CJaJ

*h\»hÉY5CJaJ h7 UrUüUjVÜW*X,XVXêX`YøY|Z~Z|\ò\ô\$]ž^"`ôbêc°efúúúúòòòòúúòòòòúúúúúêêêêêá„h^„hgdÅY
&
FCgdÅY
&
FFgdÅYgdÅY.d0djdÂdòd e*e.eNePeXeZe¬e°efÈg$hJh iPi‚j®jìkþk¤l¦lÞnànuâvævõéõÛõÛÏÛÏõÏÛõÁõÁéõéõéõéõ³õ¨šŽƒŽƒ~z~z~z~z~z~z~hO E hO E>* hÅYhO ECJaJhÅYhO E>*CJaJhÅYhO E5>*CJaJ hÅYhÅYCJaJ jàðhI›hÅYCJaJhI›hÅY5>*CJaJhI›hÅY6CJaJhI›hÅY56CJaJhI›hÅY5CJaJ hI›hÅYCJaJ-fZfÈfg|gÈg$h i‚jØkÞnànq¦q÷÷÷÷÷î÷÷÷æáØØØØÈ»»È»»
"„$If^„gdst™"$„$If^„a$gdst™"„^„gdÅYgdÅY
&
FCgdÅY„h^„hgdÅY
&
FGgdÅY¦q¨qªqØqœrÎr¼sò‚ròrò"$„$If^„a$gdst™okd$$If–FÖÖ0h¸¶#Pþ
t$-Ö0 öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö®
"„$If^„gdst™¼s¾sêsuu>uöuâvrrrr
"„$If^„gdst™"$„$If^„a$gdst™okd¦$$If–FÖÖ0h¸¶#Pþ
t$-Ö0 öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö® âvävæv&w€wšwÊwôwxLxNxÜy|z†}††hhhh†††"$
&
F„„ ¤^„`„a$gd]hö"„^„gdÅY"„^„gdO EokdL$$If–FÖÖ0h¸¶#Pþ
t$-Ö0 öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
Faö®

æv&w>w€wšwNx„xÜz

{ˆ}²}ˆ~Â~øú¦€ t†Š¾Âf‚h‚&ƒ>ƒ–ƒ˜ƒÜƒÞƒ÷òîòîòîòîòîòîãÕʼ±¼£˜…o…˜_L_£$ jàðhç^Æh^e5>*CJOJQJhç^Æh^e5>*CJOJQJ+ jàðhç^Æh^e5>*CJOJQJ\aJ%hç^Æh^e5>*CJOJQJ\aJh^e>*CJOJQJhç^Æh^e>*CJOJQJ h^e5>*CJaJhç^Æh^e5>*CJaJ hI›h^eCJaJ

*h\»hÉY5CJaJ h7*hÅYhO E>*|zÜzˆ}ˆ~øú¦€ Š&ƒÞƒî„…˜†š†’‡”‡ÒˆöøhŽjŽ<ööööñæááÖÖÖÖÎááááááááÁ
$
&
F ¤a$gdO E
&
FEgd^e
!$
&
FEa$gd^egd^e
$
&
F(a$gd3*‘gd\»"„^„gdO Eރ„ì„î„ …n…p……²…¶…^†`†˜†š†‡ ‡$‡Ž‡’‡”‡Ü‡è‡ð‡ˆ ˆ¢ˆ¬‹öønŽ†Ž@XLdôä×É׶䪢—‰—¢—}—}—¢—}—}—‰—}—rg[g[g[h^ehO E5CJaJ h^ehO ECJaJ h^eh»%ëCJaJhI›h^e5CJaJ jàðhI›h^eCJaJ hI›h^eCJaJ h^eCJaJhç^Æh^e5CJaJ$ jàðhç^Æh^e5>*CJOJQJhç^Æh^e>*CJOJQJh^e5>*CJOJQJhç^Æh^e5>*CJOJQJh^e>*CJOJQJ#<H‘&’ú’È“Ê“R•ð•N–P–´–¶–P—ž—>˜j™^šŽ››
œòòòòåÜÜÜÜÒǺµ­­­­µµ
&
FCgd»%ëgd»%ë
&
FDgd»%ëgd^e
$
&
F(a$gd3*‘ $ ¤a$gd^e"„^„gdÅY
$
&
F ¤a$gd^e
$
&
F ¤a$gdO E dþ’“Æ“È“Ê“ú“N–P–²–´–¶–ì–î–P—œ—Ô˜Ö˜ú™ü™
›

››Þ›
œ&œ˜œ¬œ®œ°œNvxz Ÿ^Ÿ`ŸbŸ¡(¡*¡,¡ª¢è¢*£,£4£B£Ä£õéõáÙÔÐÅ·¬ ”†{”{†{†{†{”{”{”{†{”{†{”{†{”{†{”{”{”{ hI›h»%ëCJaJ jàðhI›h»%ëCJaJhI›h»%ë5CJaJ

*h^eh^eCJaJ

*hÉY5CJaJ

*h\»hÉY5CJaJ h^ehÅYCJaJhÅY hÅY>* hÅYCJaJ h^eCJaJh^ehO E5CJaJ h^ehO ECJaJ0
œN Ÿ¡¨¢ª¢z£–¤0¥â¥ä¥Ê¦à§â§©©’©>ª@ªÚªº«¼«ž¬Ú¬ê®n°÷÷÷÷òê÷÷÷òòòòòåòòòòååÚòòê
$
&
F(a$gd3*‘gd\»
&
FDgd»%ëgd»%ë
&
FCgd»%ëģƣ\¤^¤ö¤ø¤°¥²¥â¥ä¥¦¸§º§à§â§ ¨©©.©0©2©8©f©’©¨©Ê©Ì©Ô©$ª@ª\ª^ª`ªúª«*«,«z«º«¼«ž¬Ú¬ê®¯ž¯º¯°@°€²‚²ž² ²¢²¨²Ö²³³:³<³D³”³°³Ì³Î³Ð³5´A´òçòçòçòçÞÒçòçÞÒçÊÒçòçÒçÒçòçÒçÒçòçÒçòç·©ÒçÒçÒçÒçÞÒçòçÒçÒçòçÒçÒçòçÒ

*h$W’hÉY5CJaJ h7

&
F(
Æàgd»%ë
$
&
F(a$gd3*‘gd\»gd»%ë
&
FCgd»%ëA´M´N´u´•´–´½´¸¸l¸T¹n¹p¹z¹¼¹PºRºTºVºjºlºpºªºL»T»r»„»Š»Ø»¼>¼Œ¼6½Â½õçõßÔÆ¿´¨ƒ{m{{a{aU{{h×,h»%ë>*CJ aJ h.8h»%ë5CJ aJ jàðh×,h»%ëCJ aJ h»%ëCJ aJ h×,h»%ë6CJ aJ h×,h»%ë56CJ aJ h×,h»%ëCJ aJ h×,h»%ë5CJ aJ h7
h»%ëh»%ë

*h$W’hÉY5CJaJ h7 $
&
FAa$gd»%ë
$
&
F;a$gd»%ë
$
&
F@a$gd»%ë $a$gd»%ë
$
&
F;a$gd»%ë½нԽ¾¾¢¾Ö¾¿0¿L¿N¿º¿Ì¿ü¿`ÀªÀ¾À„Á˜ÁÂ8Â<Œ®´Âü¼þÃÄXĊÅÆƪÆBÇRÇnǺÇÈlȤÈ8ÉNÉRɴɸÉÚÉÜÉÞÉtÊ ËË0ËÀËÂˮ̰ÌÈÌÌÌðÌ$ÍøíáØÍøíøíøíøíøíøíøíøíÁíøÁø³øÁøíø§øíø§øíøíøí§øíø§øíøíø™øí§íøí jàðh­[öh»%ëCJ aJ h­[öh»%ë5CJ aJ jàðh.8h»%ëCJ aJ h.8h»%ë5CJ aJ h.8h»%ëCJ aJ h»%ë>*CJ aJ h×,h»%ë>*CJ aJ h×,h»%ëCJ aJ h»%ëCJ aJ ÊJËþË°ÌÈÌ>Î?ÎiÎ>Ï?ÏzÑÜÒÞÒDÓ ÓÔôììáôôÖÖáôììÃÃìÃ츳®gd8¹gd8¹
$
&
F(a$gd3*‘#$ „–¤ ¤[$\$]„–a$gd»%ë
$
&
FBa$gd»%ë
$
&
FBa$gd»%ë $a$gd»%ë
$
&
F;a$gd»%ë $Í=Î>Î?ÎiΗνÎØÎÙÎ
Ï ÏÏ-Ï(Ï-Ï<Ï=Ï>ÏÐ(ÐrЊжÐÚÒÜÒÞÒDÓVÓ Ó¢ÓØ×ê×6ØdØÙ(Ù~Ú²ÚdܒÜdހÞîàðà,ã.ãNãøíøáíøíøíøíøíøíøíøáíøíøíøÓÌÆ°¤•¤•¤Ž¤•¤•¤Ž¤‰……h8¹h36± h8¹5

h8¹5\h8¹5CJ OJQJ\^Jh8¹CJ OJQJ^J*jh8¹CJ OJQJU^JmHnHu
h8¹CJ
h8¹>*CJ

*h$W’hÉY5CJaJh6Ph»%ë5CJ aJ h×,h»%ëCJ aJ h»%ëCJ aJ .ÔnÔpÔ.Ö~ÖTז×ð×fØÙÙ(ÙBـÙÖÙØÙüÙ6ÚîÚðÚ\Û°Û2Ü4ÜòíÝÝÝÝÝÝÝíØÝÈÈííÝÝííÝÝí
&
F
Æ „Ð^„Ðgd]högd8¹
&
F
Æ „h^„hgd]högd8¹

„Š„Å^„Š`„Ågd8¹4ܼÜØÜBÝÊÝÌÝ
ÞbÞdހÞß.ß^ß~ß ß¼ß>àìàîàðà"á$áðáòá6âúêêêúúêúåêÜÜÜÜÜêêúÕÐÐÐÐÐgd36± ¤gd8¹„ô
^„ô
gd8¹gd8¹
&
F
Æ „h^„hgd]högd8¹6â8â¢â¤âðâ(ã*ãLãNãœãÆãä(äZä\ä’äæä*å~å€å°åædæºæ¼æúúúòòúúúííÝÝÝííÝÝÝííÝÝÝí
&
F
Æ „h^„hgd]högdñaL
&
F gd36±gd36±NãœãÆã\ä’ä€å°å¼æôæöæ
çòï ðbóÀóîôúôÚøêø6ùXùšùXú\ú^úÚú2ûôû:üÀüFýHýJýLýþþ|þ¦§Ž
À
Â
6V´ Þ Úì x|6ñäØäØäØÐËÄÀ¸À¸À¸À°À°À°ÀÄÀ°À°À°À©À°Ë¢À°ËÀš“À‹À‹À‹À‹ËÀh¯fªh4k-5

hToŠh4k-hToŠh4k-5

h›
h×hh4k-h›
hªp¸h4k- h4k-5hªp¸h4k-5hñaLCJ OJQJ^JhñaL>*CJ OJQJ^JhñaL5CJ OJQJ\^J4¼æöæ¦é8ëðëÐïbó_ôŸõÈø^úJýLýŽýþŽ§hF€òèèèèèèèèèèàÕÈèèèèè»»
$
&
F ¤a$gd4k-
$
&
F ¤a$gd4k-
$
&
Fa$gd4k- $a$gd4k- $ ¤a$gd4k-
$
&
F ¤a$gd4k-á¬þ:

Œ
Ž
Â
Þ ÖXx ´ Ú0(-$"Ž,€-¨/ª/ô/Ô3Ÿ4€6õèèèõõõÛõõõõõõõõõõõõõõõõõ
$
&
F ¤a$gd4k-
$
&
F ¤a$gd4k- $ ¤a$gd4k-6’.-Ø-Ü-*"¶"º"€-ž-ª/ô/&0,0Ÿ4Ê4€6º6";$;ˆ>Š>Œ>Ž>?š@œ@BBB’B”B¨B²BÊB C"C#CYCeCÔDÖDEœEÌEÐEæE÷ó÷îó÷îóæóÞÖîóÎóÎóÇóÀ¸­Ÿ˜”˜‰}‰u‰u‰u‰u‰u‰u‰u‰u‰ h^¾CJ aJ h­*¸h^¾5CJ aJ h×,h^¾CJ aJ h»%ë

h»%ëh»%ë

*h$W’hÉY5CJaJ h7
hToŠh4k-

hErÖh4k-hErÖh4k-5hAh4k-5hO%wh4k-5h5|»h4k-5 h4k-5h4k-h dh4k-5.€6$;Š>Œ>Ž>?š@œ@BB”BeCEÄFIIˆJ:KìK¾L
MõõððåÚÑÑÉÉÉɾ¾Éɳ³³É
$
&
F?a$gd^¾
$
&
F;a$gd^¾ $a$gd^¾
Æàgd»%ë

Æà¤xgd»%ë
$
&
F(a$gd3*‘gd$W’ $ ¤a$gd4k- æEèEìE4F6FTFhFjFnFÂF®GÀGÒGÔGH

HFHbHÄHÆHÚHII&IÒI¼L¾LÜLðMN|NŠNðNO4O6O8PFPŽPÒSÔSÖSTTrTtTøíøíáíøíøíøíøíøíÓíøíøíÓíøíÈíøíøíøíøíøíÀ¸­Ÿ”ˆh^¾5CJ aJ hªqªh^¾5CJ aJ

*hÉY5CJaJ

*h$W’hÉY5CJaJ h7*CJ aJ h­*¸h^¾5CJ aJ h×,h^¾CJ aJ h^¾CJ aJ -
MÂM8OŽPPüPxQôQöQhRSÒSÔSÖSTFTâTTU¸V W¼WŒXôôôááááááááÙÔÉÁ¶ôôôôô
$
&
F $
&
F(a$gd3*‘gd$W’ $a$gd$W’#$ „–¤ ¤[$\$]„–a$gdÓwC
$
&
F;a$gd^¾tTvTàTâTVV†VˆV–V˜VšVœVäVæVèVWVWdW€W¼WXX&X(XFXTXˆXŠXìX@[ô[ú[ü[\(\*\B\D\F\v\x\T]”]^^n^’^¦^¬^®^(_8_:_f_¦_òçÛÐÈÐÈÐÈòÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈÐÈп³¿³¿¥š³šÈšŽÈšÈ¥ÈŽÈšÈhj!¼h^¾5CJ aJ hˆA h^¾CJ aJ jàðhˆA h^¾CJ aJ hˆA h^¾5CJ aJ h^¾5CJ aJ h^¾CJ aJ h×,h^¾CJ aJ hªqªh^¾5CJ aJ hªqªh^¾CJ aJ jàðhªqªh^¾CJ aJ 5ŒXB[ú[ü[x\”]^^(_.`\a®b°b0c2c`cäc.dÞdHeØeÚeôôôéôôÞÞÞôÖ˸¸¸­­­­¸
$
&
F>a$gd^¾#$ „–¤ ¤[$\$]„–a$gd^¾
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd$W’
$
&
F=a$gd^¾
$
&
F $
&
F;a$gd^¾ ¦_¨_.`>`æ`Za\aˆaöaøab b\b`bŒbb®b°b0c^c`c c°c¼cÌc&d*dfd¤d¦dÜdœeže eÖeZfjf¨fÌf†gˆgòêÞÓêÓǼò¼òdzdzǨš³Þêêêêêêsêgêêh.h^¾5CJ aJ jàðh.h^¾CJ aJ jàðhU?Ùh^¾CJ aJ h×,h^¾CJ aJ

*h$W’hÉY5CJaJ h7 &
F;
Æ ,h „–„h„Lÿ¤ ¤[$\$]„–^„h`„Lÿa$gd]hö#$ „–¤ ¤[$\$]„–a$gd^¾ˆgŠgÀg*hLhNhbh¢h¤h¦h¨h¬hàh¼iâiøij jjLjxjzjXkZk–k˜kðkl6l8l˜l¤l¦l¼lÀlppp
pZp„phsjs¦sÌ}ø}$‚‚–‚·„ڄ·òêßêßêßêòêßêßÓßÓßêßêòêòêßÓßêßêßêßêËÀ¸­Ÿ—“—‡‡‡‡h£:ÇhU©5hU©h36±hÖz`hU©5

*h$W’hÉY5CJaJ h7 pZp„p p¢pðpqZqÂqîqðqxrzrürþrhsjs¦s3yÆ}ú€÷÷ìÞÙÙÑÑÑÑÑÙÙÙÙÙÙÃÃÃÃÃ
$„h ¤^„ha$gdU©
&
F
gd36±gd36±
$„h ¤^„ha$gdU©
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd$W’ú€‚‚·`ˆaˆbˆcˆ‹ˆ²ˆ³ˆòˆ‹»Žˆ–Š–â–P˜p˜^œ Ÿ°£h¥|§–«D®î¯ññññééÞññññññññññññññññññ
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd$W’
$„h ¤^„ha$gdU©Î‡Cˆ^ˆ_ˆaˆbˆcˆ‹ˆñˆòˆ$‹`‹Š–à–â–P˜l˜r˜š˜ ˜vŸìŸN¤°¤n¥F¦‚§:¨>¨°N°f´˜´ º4º ÉÌÉJÌ\ÌÜÏ|Ð\ÖrÖp؎ئãÔãÊèÌèÎèéùñùíåÚÌñÇí¿í·Çí·í·Çí¯í¯í¯í¯Çí§í§íŸí—íÇíÇíí‡ííåÚÌh×$¹hU©5hmhU©5hËb9hU©5hª~9hU©5hM
8hU©5hrmhU©5hüFUhU©5h^¡hU©5h­Y¯hU©5 hU©5

*hU©hÉY5CJaJ h7
h£:ÇhU©2î¯ü³ º¾ÀÖÇ ÉJÌÜÏ\ÖöÚNãÚæÈèÊèÌèÎèé`ébé¶é‚ìñññññññññññññééÞÑǺÇ
$
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gd$W’
$„h ¤^„ha$gdU© é´é¶éêTêñ>ñBñüñþñ’ò”òæòó¤õÊõLù8û–ûÀûzý¾ýBþèþ(¾6xØ Ð
Ô
0
:
h
Ú
+ jÄÆü~°Âö pðú–è-ê-ì-î-÷òîæîÞîÖÑÖÑîÉîÉîÖîÉîÉîÖîÁîÁîÁîÁîÁîÁî¹ò±î¹î¹î±î ™‘ hU©CJaJ

h›
h àhµ‰h àhµ‰5>*h àhµ‰>*h àhµ‰5hÊahµ‰>*h!YVhµ‰5 hµ‰>*h!YVhµ‰>*h²T¤hµ‰5hìIhµ‰5hµ‰ hµ‰5h>Rhµ‰54‚ìÜìïñ”òÐõ>ûxýzý¾ýëþ°¨<6
hjÆÈHê-ì-î-ð-òòòèèèèèÚèèèèèèèèèèèèÒÒ $a$gdU©
&
F
Æ ¤gd]hö $ ¤a$gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰î-ð-V X Z ¸ º ¼ Z!Ê!Ì!Ö!^"Š"Œ"*#Ü#F(Š(p)À)@+o+,ü,-
.8.æ01¶2è2j3”3ˆ5À5¬8X9¸AêBðB2C4C¸HºH¼HêHìHNIPIõçßõçßõÑÉÅÉÀÉÀÅÉŸŸŸÀ±ÀŸŸŸũũšřőÀŊłÀ‚ÀhvZ1hµ‰5

hpr¹hµ‰hpr¹hµ‰5hpr¹hµ‰>*h¯>±hµ‰>*h¯>±hµ‰5

háméhµ‰háméhµ‰5 hµ‰5hµ‰h\"/hµ‰5

*hµ‰hÉY5CJaJ hU©CJaJ

*hU©hÉY5CJaJ h7 $
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰ $a$gdU©
$
&
F(a$gd3*‘4CÙGºH¼HìHîHPIêIQdUfUâUTY"\cÂd$j&j˜j~lØmüqzsÒwyõõõèáÔõõõõÔõõõõõõõõõõõõõ
$
&
F ¤a$gdµ‰ ¤gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰PIæIäKLLLnMÐMÚM0NPQQ

R&S€SfUâU>`ˆ`$dbdgŒg4j˜j@kjk„k²kyJyKy’yy¡yªy®y¹yzzÖzøz{0{º{Ø{…|™|H~Ž~ü €´â „0„¶…h†þ‡6ˆbˆ®ˆN‹Œ‹ªŒ÷óëæëó÷ó÷óÞóÖóÞóÞóÎóÆóÆó¾ó¾ó¾ó¶æó¶ó¶ó¶ó¶ó¶ó¶ó¶ó¶ó¶ó®ó®ó®ó®ó¦ó¦ó¦óh«xÕhµ‰5h‘nhµ‰5hœI.hµ‰5h­R.hµ‰5h(-%hµ‰5h(-%hµ‰>*h®Ñhµ‰>*h®Ñhµ‰5 hµ‰5hvZ1hµ‰5hµ‰hvZ1hµ‰>*Ayy,y-yKyî{r|
~È®„´…¶…h†ê‡TˆB‹žŒHŽõèáÔõõõõõõõõºõ õõõ$
&
F
Æ Ð„„ ¤^„`„a$gd]hö$
&
F
Æ Ð„„ ¤^„`„a$gd]hö
$
&
F ¤a$gdµ‰ ¤gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰ªŒbŽˆŽÆŽæŽšøÐ"‘Þ“””9”•–ú—@˜ºš4›(œHœ„œÔœôžJŸ¸¡Ú¡ž¢2£Þ¨é¨ù¨ª(«T«n«–«b® ®Z°ˆ°"³F³Ì·þ·¸r¸BÀoÀ
Á&ÁÔÇÈrË®Ë<ϘÏXÑ|ÑðÝòÝô݌Þ÷ó÷ó÷ó÷óëó÷ó÷ó÷ó÷ó÷ó÷ó÷ó÷ó÷ó÷óãóãóãóãóÛóÓóÓóÓóÓóÓóËóËóËóÃóÃó»°¢

*hµ‰hÉY5CJaJ h7 hµ‰5hÿ9áhµ‰5hµ‰h«xÕhµ‰5?HŽºŽŽœØ“”ò”î—ªš"œjœèž¬¡œ¢ž¢ä¢æ¢2£¿¨f¬\®¤®³µõõõõõõõõõõõõõõèÚÍõõõõõõ
$
&
F ¤a$gd]hö
$„h ¤^„ha$gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰µ.µ4¶¸¸r¸Úºb¼AÀBÀoÀÎÀ,Á˜ÇpËrˮ˄Î~Ð"ҒԆÖæ×4ÙxÚðÝòÝõõõõõõõõõèõõõõõõõõõõõõõõõà $a$gdU©
$
&
F ¤a$gd]hö $ ¤a$gdµ‰òÝô݌ެޮÞߐߒßú߬äòêÂì>îØïØñˆòFù,ú ü¢üìü÷ì÷÷ìÒÈÈÈÈÈÈÈÈÈÈÈÈÈ»
$
&
F ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰$
&
F
Æ Ð„„ ¤^„`„a$gd]hö
$
&
F(a$gd3*‘ $a$gdU© ŒÞªÞ¬Þ®ÞߎßúßFù&ú¢üêüìüýý,ý.ýB
Ž

ÃÄƊŒLPRl„↸ R b  j€$œüæ ü !&!"&"g"s"‚$¼$x%œ%œ'íåÚÌÄ¿»³»³¿³¿³¿»«¿»£»›»”»£»›»›»›»›»›»›»£»£»£»£»£»£»£»Œ»h"Dhµ‰5

ha;îhµ‰hNÂhµ‰5hžD6hµ‰5ha;îhµ‰5h¦ "hµ‰5hµ‰ hµ‰5h ­hµ‰5

*hµ‰hÉY5CJaJ h7 B

IÃԌòLb ô° "d"­"‚$B%˜( +/è2øëááááëááááááááááááááááááá $ ¤a$gdµ‰
$
&
F ¤a$gdµ‰ ¤gdµ‰œ'¸'š(·(/J/´3Ú3<5b5°6Ú68X8949:¤;°<ú<
IÞJ6K„KÊM

N\NªNO@O˜QÒQNRxR|T¤TUæUêU”VâVøVVX†XˆXªZ[6[´[\÷ó÷óëóëóëóëóëóëóãóëóÛóÓóÓóÛóÛóÓóÓóËÆóËó¾óËóËó¶ó¶ó®ó®ó®óƧóÆó¶ó

hTOhµ‰hTOhµ‰>*hTOhµ‰5hûhµ‰>* hµ‰5hûhµ‰5hÖ*hÖ*hi)¬hµ‰5hµ‰h"Dhµ‰5>è2ü8°<ÞJ8K:K„KÆMTN¬NÊOQÖQNR|TVXªZ¬Z[ê[Ú_Nb†dgúiõõõëõõõõõõõõõÑÑÑõõõõõõõõ$
&
F
Æ Ð„„ ¤^„`„a$gd]hö $ ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰\ \Y\\ ]]&]>^_Ö_j8j˜jÀjêmndn~ntVtœt

vzv¨v”w®wxDZœ¦þ>®è-.-T-°-ì-2 \ Þ !!^!Þ!ö!"V"Z"°"*#N#€#¶#B%¤%®&8'öòêòâòêòêòÚòÚòÒòÒòÊŽòµòµò³ò«ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò½ò«ò£ò£ò£ò›h»D®hµ‰>*h»D®hµ‰5hu „hµ‰5Uh‹hµ‰5h‹hµ‰>* hµ‰5h.BÞhµ‰5h2~Ÿhµ‰5hF/!hµ‰5hTOhµ‰5hTOhµ‰>*hµ‰hTOhµ‰5>*=úidnttXtZtœtìwZ">'š'D(¼(”)++<+81ü2|4Ú6ø;ø=ˆ@~CÊI¨Lõõõëääõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõ ¤gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰ $ ¤a$gdµ‰llenQrzési formák között lényeges különbségek mutatkoznak. A vizsgált állapot jogszerqségét méri-e fel, avagy célszerqségi követelmények megvalósulását is kutathatja. Módszereiben is más az az ellenQrzés, amely megelQz, elQkészít valamilyen közig. döntést vagy mint az a kontroll, amely már meghozott döntések realizálódását kíséri figyelemmel. FQleg módszerében tér el a folyamatos ellenQrzés az idQszaki, eseti ellenQrzéstQl. Más problémákkal találkozik az ellenQrzQ az átfogó, általános ellenQrzések alkalmával, és megint másokkal az egy célú ellenQrzések során. Gyakorlati szempontból lényegesek a résztevékenységként, részjogosítványként, ill. fQtevékenységként végzett ellenQrzések különbségei. Végül jelentQsek a különbségek ha az ellenQrzésre hierarchikus avagy hierarchián kívüli kapcsolatban kerül sor.
Az ellenQrzés az irányítás részjogosítványa. Az irányítói jogkör arra is felhatalmazza birtokosát, hogy maga állapítsa meg ellenQrzéseinek konkrét feltételeit és körülményeit. Emiatt az irányítói jogkörbe tartozó ellenQrzési tev. külsQ szabályozást nem is igényel. Az irányításnak mint egésznek és az ellenQrzésnek mint résznek ez a sajátos belsQ kapcsolata adja az irányítási ellenQrzés jellegzetes önállótlanságát. Noha az ellenQrzésnek a hierarchián kívüli igazgatásban sem más a funkciója, mint a hierarchikusban, ennek az ellenQrzési fajtának különleges feltételei, következményei vannak a közig. tev-gek sorában.
A hierarchián kívüli ellenQrzés sajátossága:
- nem szervezet-centrikus, hanem meghatározott ügyekre, ügyfajtákra koncentrálódik.
- benne a közig. közhatalmat gyakorol az érintettek felett
- az ellenQrzés feltételeit, szabályait kivétel nélkül publikus normákban (jogszabályokban) kell rögzíteni.
A közig. önálló tevékenységi fajtaként végzett ellenQrzQ tev-t hatósági ellenQrzésnek nevezzük. A közigazgatási hatósági ellenQrzés közig. által végzett hatósági tev. egyik típusa.

2.4.2. A hatósági ellenQrzés
A közig. hatósági feladata: a közig. része a jogérvényesítQ komplex mechanizmusának. E feladatának két úton tehet eleget. Egyrészt végezhet jogalkalmazó tev-t, amelynek során egyedileg kötelezQ döntéseket bocsát ki, s ezzel a jogszabályt közvetíti a címzettek felé. MásfelQl teret enged a címzettek önkéntes jogszabálykövetésének (azaz annak, hogy minden érintett maga állapítsa meg önmaga számára a jogszabályok szerint tanúsítandó magatartás konkrétumait). Bármelyik utat is kell azonban a közig-nak járnia a jogszabályok szerint, társulnia kell a közhatalom alapján végzett ellenQrzésnek is. A jogalkalmazásnál azért, mert így informálódhat arról, hogy egyedi döntését az érintettek végrehajtották-e, ill. megtartották-e (építési engedély kiadása, ellenQrzés).
Önkéntes jogkövetés: ebben a körben éppen az a célja és feladata, hogy a jogszabályok önkéntes végrehajtását és megtartását vizsgálja, úgy, hogy a tanúsítandó magatartást illetQen a közig. nem hoz egyedileg kötelezQ döntést.
A hierarchián kívüli (hatóság) közig. ellenQrzést olyan tev-ként határozhatjuk meg, amelyben a közig. a jogszabályoknak és saját egyedi döntéseinek végrehajtását, ill. megtartását vizsgálja.
A közig. jogalkalmazó és ellenQrzQ tev-t a hatósági tevékenységben szokás egybefoglalni. A jogalkalmazás és az ellenQrzés kapcsolata lehet helyettesítQ , felváltó jellegq. Míg azonban a jogalkalmazásban a közig. közremqködése szükségszerq, addig az ellenQrzés feltételes közig-i beavatkozást jelent.
Az ellenQrzQ tev.-ben a jogosultság, ill. a kötelesség a közig. cselekvésétQl függetlenül, közvetlenül a jogszabály rendelkezéseibQl folyik. A közig. a tQle függetlenül létrejött jog gyakorlásának, kötelesség teljesítésének a tényét és mikéntjét ellenQrzi. Svédországban az építési jog kizárólag a jogszabályokból következik, amelyek elQírásait értelmezve mindenki olyan épületet emeltet, ami szerinte megfelel a jogi rendelkezéseknek. Az épület elkészülte után azonban sor kerülhet a hatósági ellenQrzésre, ami felülbírálja az építkezQ jogértelmezését, az ízléstelen épületet le kell bontani. Itt a közig. csak ellenQriz, maga a hatósági tev. egyfázisú.
Annak eldöntése, hogy a közig. jogalkalmazás avagy ellenQrzés formájában gyakoroljon-e befolyást magatartásokra, helyzetekre, a jogalkotó mérlegelésétQl és (politikai) belátásától függ. Nemegyszer elQfordul, hogy az egyik közig. tev. helyére a másik lép.
A közig-i jogalkalmazás és ellenQrzés közötti felváltó kapcsolatra példa a hazai kisipari tevékenység- 1977. évi 14. tvr. szerint hatósági engedély kell kisipari tev. folytatásához (jogalkalmazás), 1990. évi V.tv. nem követeli meg az engedélyt, a közig. hatóságra az önkéntes jogkövetés utólagos ellenQrzésének eszköze marad.
A jogkövetésnek a megvalósult mértékét tehát a közig. hatóságként, de utólagos ellenQrzés keretében kérheti számon. A közig. befolyás ilyen jellegq lazítása mindemellett nem végezhetQ el minden feladattal kapcsolatban és számos nagy kockázatú tev-ek igazgatása, ahol az (elQzetes) jogalkalmazást nem válthatja fel az (utólagos) ellenQrzés. ( pl. gyógyszerek forgalomba hozása)
A jogalkalmazás és az ellenQrzés közötti másik összefüggést a megerQsítQ jelleg adja. Az ellenQrzéshez kapcsolódnia kell a jogsértQ helyzetek kiküszöbölése érdekében teendQ intézkedéseknek is. Ezek az intézkedéseket vagy maga az ellenQrzést végzQ közig. szerv foganatosítja, vagy úgy, hogy kezdeményezi az intézkedés megtételét sz erre hatáskörrel rendelkezQ más szervnél. A kezd. Alapján az intézkedésre jogosult szerv lehet közig. szerv, de nem közig. szerv is (pl. bíróság). Hogy ezekbQl a variációkból a jogszabály mire ad lehetQséget, az részben a hatékonysággal, részben a hatalommegosztással kapcs. megfontolásoktól függ. Ha a gyors intézkedéshez különös érdek fqzQdik, akkor a hatékonyság követelménye, hogy az ellenQrzést végzQ szerv ne kényszerüljön más szervet megkeresni intézkedés végett.
A közig. hatalmának mérséklésére irányuló hatalommegosztási törekvések 1990 óta Mo-n olyan megoldásokat eredményeztek, amelyek enyhítik az ellenQrzöttnek az ellenQrzQ közig. szervtQl való függését azzal, hogy a végsQ döntés joga pl. az önkorm. felet a megyei közig. hivatal részérQl a törvényességi ellenQrzés, ahol a döntés joga a bíróságokat vagy az AB-t illeti.
Ha az ellenQrzést követQen a döntés joga a közig. szervnél marad, akkor az ellenQrzés után a közig. szerv által végzett jogalkalmazó tev-re is sor kerülhet, jó pl. erre az adóhatóságok tevékenysége. A személyi jövedelemadó bevallása önadóz rendszerben történik, nem a közig. határozza meg az összeget, hanem mindenki magának számolja ki. A közig. utólag ellenQrzi, hogy az adó bevallása és megfizetése a jogszabályok szerint történt-e. A hatósági ellenQrzés azonban hatósági jogalkalmazásba csap át, ha az adófizetés körül szabálytalanságot tapasztal, maga állapítja meg a fizetendQ összeget. Az önkéntes jogkövetéssel kezdQdött, hatósági ellenQrzéssel folytatódott folyamat hatósági jogalkalmazással zárult.
A közig. ellenQrzés néhány fontos sajátossága:
- a hatósági ellenQrzés elvileg mindenkire kiterjed a közig. szerv hatósági tev-nek tárgyi keretei között. A hatósági ellenQrzés tehát mindig független az alá-fölérendeltségi viszonyoktól. A hatósági ellenQrzés nem zárja ki a az ellenQrzés egyéb formáinak gyakorolhatóságát.
- Az ellenQrzés soha nem terjedhet ki az ellenQrzött tev-nek összes vonatkozására, csak bizonyos tev-ek, vagy olyan módon, hogy az ellenQrzés elvileg ugyan valamennyi tev-re irányulhat, de csak meghatározott mélységig (jogszerqséget vizsgálhat, célszerqséget nem).





a felügyelet eszközei és azok ismertetése
28-asban van

az ellenQrzés lehetséges csoportosítási szempontjai
28-asban van

a közfeladatokat ellátó háttérszervek
39. a közfeladatok ellátásának formái az állam saját szervei és nem állami szervek útján (közintézet, közüzem, köztestület, közhasznú társaság, közalapítvány)

!!! A kidolgozott tétel igen hiányos volt,
a MAGYAR KÖZIGAZGATÁSI JOG
c. tankönyvbQl egészítettem ki!!!

Az állam a közigazgatási rendszer útján látja el klasszikus közhatalmi feladatait (közrend fenntartása, jogvédelem, honvédelem), valamint azokat a közfeladatokat, amelyeket közszolgáltatásoknak nevezhetünk.
A közigazgatás egyrészrQl a hierarchikus és nem hierarchikus államigazgatási szervek rendszerét, másrészrQl pedig az államigazgatástól elkülönült intézmények rendszerét integrálja.

A közigazgatási intézményrendszer típusai:

1. államigazgatási szervek:

a. hierarchikus:
- kormány és a kormányzati szervek
- központi szakigazgatási szervek
- területi, regionális államigazgatási szervek

b. nem hierarchikus:

Vannak olyan államigazgatási szervek, amelyek, bár államigazgatási feladatokat látnak el, mégis eltérnek a bürokratikus hivatali modelltQl.

Létüket indokolják:

 függetlenség a napi politikától;
 a közigazgatási tevékenység esetenként kvázi bíráskodó tevékenység, amivel összeférhetetlen a hierarchikus alárendeltség (pl.: versenyfelügyeleti szervek);
 demokratizmus kiterjesztése, közérdek érvényesítése, participáció: az érdekeltekre bízzák a közfeladatokat (pl.: szakmai önkormányzatok);
 szakmai szempontok;
 szervezeti és gazdasági hatékonyság.

Típusaik:

 konzultatív testületek
 döntési jogkörrel rendelkezQ testületek (pl.: munkaügyi tanácsok)
 autonóm jogi státusú testületek (pl.: Közbeszerzési Tanács, ORTT; Országos Igazságszolgáltatási Tanács; Versenyhivatal): nem tartoznak a kormány által irányított hierarchikus szervezetbe;
 kvázi autonóm testületek (pl.: Magyar Akkreditációs Bizottság)

2. területi, helyi önkormányzatok

3. közintézmények: olyan közfeladatokat látnak el, melyek az adott államban a közigazgatási rendszer feladatai.

 közjogi személyek;
 saját vagyonnal és tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezhetnek;
 önálló pénzügyi háztartásuk van;
 önállósult közigazgatási szervezettel rendelkeznek;
 személyzetük a közszolgálati jog alá tartozik;
 aktusaik közigazgatási aktusok;
 közjog, alkotmányjog és a közigazgatási jog szabályai alapján mqködnek;
 felettük állami felügyelet, illetve tutéla érvényesül;
 létrehozásuk általában parlamenti hatáskör;

Típusaik:

A. köztestületi önkormányzatok:

 törvény létesíti: az állam maga dönt, hogy ezzel a módszerrel oldja-e meg az adott közfeladatot;
 demokratikus, önkormányzati keretekben mqködnek;
 csak olyan meghatározott feladatra terjed ki jogosítványuk, amelyet államigazgatási szervek útján kellene ellátni;
 közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek, jogalkalmazási, hatósági feladatokat látnak el;
 törvényességi felügyelet alatt állnak;
 tagsági viszonyon, tagsági elven alapulnak;
 autonóm módon intézik saját ügyeiket, gazdálkodnak vagyonukkal, ellátják a tagok érdekképviseletét
 1990 elQtt csak: az MTA és az Ügyvédi Kamara.
 fajtái:
 társadalombiztosítási önkormányzatok
 kamarák (valamely hivatás alapján szervezQdik)
 MTA
 gazdasági tevékenységet is ellátó köztestületi önkormányzatok (pl.: Magyar Szabványügyi Testület, hegyközségek)
 nemzeti-helyi kisebbségi önkormányzatok

B. közintézetek:

Az állam, illetve központi szervei, az önkormányzatok és más erre jogosult közszervek által alpított, illetve irányított és fenntartott humán közszolgáltatásokat nyereség, haszonszerzési cél nélkül ellátó szervezetek. A közigazgatás irányító, felügyeleti jogkört gyakorol felettük, biztosítja a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Költségvetési gazdálkodási rendszerben mqködnek. Létesítésüket, megszüntetésüket törvények szabályozzák. Önállóságuk alapja: szakmai autonómia. A közintézeti struktúra sajátossága: a részvétel biztosítása a szervezet vezetésében és igazgatásában. A közintézetek irányítása az ún. fenntartói irányítás.

Típusai:

 közoktatási;
 felsQoktatási;
 mqvészeti;
 közmqvelQdési;
 közgyqjteményi
 egészségügyi;
 szociális.

C. közjogi személyiséggel rendelkezQ közalapítvány: az 1993. évi XCII. tv. létesítette

 az állam elkülöníti az adott feladat ellátásának szervét az államtól: depolitizálás, függetlenség
 közigazgatási funkciókat lát el, közigazgatási jogosítványai vannak;
 DE: közhatalmi jogosítványaik nincsenek!
 igazgatja közvagyont, finanszírozza a közfeladatok ellátását;
 Országgyqlés, kormány, helyi önkormányzat hozhatja létre;
 pl.: a közmédiumok igazgatása Magyarországon így történik

D. Közhasznú társaság:

A társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló, nyereség és vagyonszerzési cél nélküli tevékenységet rendszeresen végzQ jogi személy.

4. közigazgatási feladatok átruházása

 a közhatalmi közigazgatási jogosítványok átruházása;

Típusai:

a. hatósági jogkörök átruházása önkormányzati igazgatási szervekre:

 az átruházott hatáskör nem tartozik az autonómia körébe, így felette szoros felügyelet érvényesül;
 fQszabályként: jegyzQkre; kivételesen polgármesterre ruházhat tv. vagy Korm. rendelet hatósági hatáskört

b. a közhatalmi jogosítvány átruházása a közigazgatástól elkülönült szervekre: kvázi közigazgatási szervként járnak el
Pl.: MNB: általános devizahatóságnak minQsül



a közintézet
Közintézetek:

Az állam, illetve központi szervei, az önkormányzatok és más erre jogosult közszervek által alapított, illetve irányított és fenntartott, az állami feladatvállalás körébe sorolható humán közszolgáltatásokat nyereség, haszonszerzési cél nélkül ellátó szervezetek.

A közintézetek (elsQsorban az egyes közintézetek) jogi státusa, szervezete, mqködése, irányítása, felügyelete a közigazgatási jogban részletesen szabályzott.
Egyes közintézet típusok akár alkotmányos szabályzás tárgyai is lehetnek (pl. egyetemek).

Egyes közintézetek közjogi személyiséggel, a közigazgatástól elkülönült autonóm, vagy kvázi-autonóm jogi státussal rendelkeznek.
Pl. Egyetemek, fQiskolák: egyrészt teljesítik a közszolgáltatásokat, s így kiterjed rájuk az állam szabályozó és felügyeleti tevékenysége, másrészt önkormányzatok, így autonóm jogállásúak (az ezt sértQ egyedi döntések az AB-nál megtámadhatóak, hatásköri vitákban bíróság jár el).

Más közintézetek közigazgatási intézmény irányítása, felügyelete alá tartoznak, jogi személyiséggel nem rendelkeznek.

A közintézet szervezetileg elkülönült az intézetet fenntartó közigazgatási alannyal szemben.

Saját vezetéssel, saját személyi állománnyal, dologi eszközökkel rendelkezik, és önállóan látja el azokat a feladatokat, amelyeket a jogszabály illetve a fenntartó a részére meghatározott.

A közintézet szolgáltatásainak igénybevételére a társadalom a jogszabályban meghatározott feltételek esetén jogosult. (Egyes esetekben akár kötelezQ is lehet, pl. tankötelezettség)

A közintézetek a közoktatási, felsQoktatási, mqvészeti, közmqvelQdési, közgyqjteményi, egészségügyi és szociális intézetek.

A közigazgatás irányító, felügyeleti jogkört gyakorol felettük, biztosítja a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Költségvetési gazdálkodási rendszerben mqködnek. Létesítésüket, megszüntetésüket törvények szabályozzák. Önállóságuk alapja: szakmai autonómia, azaz biztosítani kell a döntések tudományos, szakmai megalapozottságát. Ezzel függ össze pl., hogy az önkormányzatok a közoktatási intézetek fenntartói irányításában a szakmai tevékenységgel összefüggQ funkciókba szakértQket kötelesek igénybe venni.

A közintézeti struktúra sajátossága: a részvétel biztosítása a szervezet vezetésében és igazgatásában.

A közintézetek irányítása az ún. fenntartói irányítás: korlátlanul beavatkozhat az intézet valamennyi szakmai és szervezeti egységébe.

 alapítás, megszqntetés joga;
 szervezeti struktúra meghatározása;
 szervezeti szabályzat jóváhagyása;
 a vezetQ kinevezése, felmentése;
 közintézet költségvetésének megállapítása, a szükséges pénzügyi fedezet biztosítása;
 célok feladatok megállapítása a jogszabály keretein belül;
 felügyelet, teljes körq ellenQrzés, jogsértQ aktusok megsemmisítése, megváltoztatása;
 egyéb a jogszabályokban meghatározott jogosítványok.

A közintézet önállóságát jogi garanciák biztosítják, amelyek akár jogorvoslati lehetQséget is biztosítanak.

Az intézetek nemcsak fenntartói irányítás alatt állnak, hanem mindazon felsQbb szintq szervek irányítása alatt is, amelyek a fenntartónál magasabb hierarchikus pozícióban vannak. Ez közvetett irányítást jelent. A felsQbb szintq szervek nem magát az intézetet, hanem annak fenntartói szervét irányítják.

Valamennyi intézet ágazati irányítás alatt áll. Az intézeti szolgáltatások minQsége társadalmi érdek.
A közintézetek államigazgatási jellegq, normatív irányítását általában az ágazati minisztériumok látják el. A normatív irányítás mellett egyedi eszközök is fellelhetQk. A minisztériumok elsQdlegesen szabályozó tevékenységet folytatnak, illetve a közérdeket, szakmai követelmények érvényesülését szolgáló döntéseket hozhatnak.

A közintézetek államigazgatási irányítása jelentkezhet hatósági tevékenység formájában is egyedi eszközök alkalmazásával. Itt a jogérvényesítés a cél.

Az egyes közintézetek hálózatot alkotnak, amelynek van egy központja. Pl. a múzeumok esetében a központ a Nemzeti Múzeum, a könyvtárak esetében az Országos Széchenyi Könyvtár, a levéltárak esetében az Országos Levéltár. A hálózati központok meghatározott szakmai-módszertani irányítást kifejezQ közigazgatási jogosítványokkal rendelkeznek. Ezek a központok segítik az adott minisztérium döntéseinek szakmai elQkészítését.

Típusai:

 közoktatási;
 felsQoktatási;
 mqvészeti;
 közmqvelQdési;
 közgyqjteményi
 egészségügyi;
 szociális.


a közüzem
könyv/ 249.o

a köztestület
/könv254.o./

Vannak olyan államigazgatási szervek, amelyek, bár államigazgatási feladatokat látnak el, mégis eltérnek a bürokratikus hivatali modelltQl.

Létüket indokolják:

 függetlenség a napi politikától;
 a közigazgatási tevékenység esetenként kvázi bíráskodó tevékenység, amivel összeférhetetlen a hierarchikus alárendeltség (pl.: versenyfelügyeleti szervek);
 demokratizmus kiterjesztése, közérdek érvényesítése, participáció: az érdekeltekre bízzák a közfeladatokat (pl.: szakmai önkormányzatok);
 szakmai szempontok;
 szervezeti és gazdasági hatékonyság.

Típusaik:

 konzultatív testületek
 döntési jogkörrel rendelkezQ testületek (pl.: munkaügyi tanácsok)
 autonóm jogi státusú testületek (pl.: Közbeszerzési Tanács, ORTT; Országos Igazságszolgáltatási Tanács; Versenyhivatal): nem tartoznak a kormány által irányított hierarchikus szervezetbe;
 kvázi autonóm testületek (pl.: Magyar Akkreditációs Bizottság)

2. területi, helyi önkormányzatok

3. közintézmények: olyan közfeladatokat látnak el, melyek az adott államban a közigazgatási rendszer feladatai.

 közjogi személyek;
 saját vagyonnal és tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezhetnek;
 önálló pénzügyi háztartásuk van;
 önállósult közigazgatási szervezettel rendelkeznek;
 személyzetük a közszolgálati jog alá tartozik;
 aktusaik közigazgatási aktusok;
 közjog, alkotmányjog és a közigazgatási jog szabályai alapján mqködnek;
 felettük állami felügyelet, illetve tutéla érvényesül;
 létrehozásuk általában parlamenti hatáskör;

Típusaik:

A. köztestületi önkormányzatok:

 törvény létesíti: az állam maga dönt, hogy ezzel a módszerrel oldja-e meg az adott közfeladatot;
 demokratikus, önkormányzati keretekben mqködnek;
 csak olyan meghatározott feladatra terjed ki jogosítványuk, amelyet államigazgatási szervek útján kellene ellátni;
 közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek, jogalkalmazási, hatósági feladatokat látnak el;
 törvényességi felügyelet alatt állnak;
 tagsági viszonyon, tagsági elven alapulnak;
 autonóm módon intézik saját ügyeiket, gazdálkodnak vagyonukkal, ellátják a tagok érdekképviseletét
 1990 elQtt csak: az MTA és az Ügyvédi Kamara.
 fajtái:
 társadalombiztosítási önkormányzatok
 kamarák (valamely hivatás alapján szervezQdik)
 MTA
 gazdasági tevékenységet is ellátó köztestületi önkormányzatok (pl.: Magyar Szabványügyi Testület, hegyközségek)
 nemzeti-helyi kisebbségi önkormányzatok

B. közintézetek:

Az állam, illetve központi szervei, az önkormányzatok és más erre jogosult közszervek által alpított, illetve irányított és fenntartott humán közszolgáltatásokat nyereség, haszonszerzési cél nélkül ellátó szervezetek. A közigazgatás irányító, felügyeleti jogkört gyakorol felettük, biztosítja a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Költségvetési gazdálkodási rendszerben mqködnek. Létesítésüket, megszüntetésüket törvények szabályozzák. Önállóságuk alapja: szakmai autonómia. A közintézeti struktúra sajátossága: a részvétel biztosítása a szervezet vezetésében és igazgatásában. A közintézetek irányítása az ún. fenntartói irányítás.

Típusai:

 közoktatási;
 felsQoktatási;
 mqvészeti;
 közmqvelQdési;
 közgyqjteményi
 egészségügyi;
 szociális.

C. közjogi személyiséggel rendelkezQ közalapítvány: az 1993. évi XCII. tv. létesítette

 az állam elkülöníti az adott feladat ellátásának szervét az államtól: depolitizálás, függetlenség
 közigazgatási funkciókat lát el, közigazgatási jogosítványai vannak;
 DE: közhatalmi jogosítványaik nincsenek!
 igazgatja közvagyont, finanszírozza a közfeladatok ellátását;
 Országgyqlés, kormány, helyi önkormányzat hozhatja létre;
 pl.: a közmédiumok igazgatása Magyarországon így történik



nyitott és zárt közszolgálat
NYITOT ÉS ZÁRT RENDSZEREK:

Nyitott rendszer: minden állampolgár, külön felkészülés nélkül alkalmassá váljon a közösségi igazgatás elvégzésére (elQnye: a személyzeti munka intézésére nem kell központi szerv költségcsökkentés. DE!! Hátránya: teljes kiszolgáltatottság a politikának!)

Zárt rendszer: az általános munkajogi szabályoktól való eltérés, elQre kiszámítható, tervszerq és jogilag biztosított elQrelépés, karrier. ElQny: minQségibb munka, hátrány: több költség)

1992. évi XXIII és XXXIII. TV!!!!!!!!!!!! ISMERET SZÜKSÉGES

Személyzeti politika- kiválasztás- toborzás-szelekció

Általános alkalmazási feltételek: életkor-állampolgárság-erkölcsi kritériumok-eü állapot- iskolai végzettség

Kötelezettségek: a szolgálat közig szervben való végzése-utasításnak való engedelmesség-információ, titok megQrzésének kötelessége-példamutató viselkedés kötelezettsége--jogszerq és tisztességes munkavégzés-lojalitás

Jogogk: illetmény, jutalom (díjazás)-szabadságok (alap és pót)-munkaidQ (heti 40 óra)- munkaközi szünet-juttatások (jubileumi, étkezési, ruhapénz illetve tárgyjutalom, díj, oklevél& ) EZEK AZ ALKALMAZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGOK)

A ZÁRT RENDSZERBPL EREDP JOGOK: elQmenetelhez való jog-alkalmazás biztonságához való jog-

FELELPSSÉG: fegyelmi- a belsQ mqködési elQírások megszegése fegyelmi eljárás  eredmény felelQsség politikai felelQsség

BüntetQjogi felelQsség bqncselekmény elkövetése büntetQeljárás

Kártérítési felelQsség- munkáltatónak ,külsQ személynek (Ptk., Mtk., KöztisztviselQi Tv)

Képzés, továbbképzés: egyik alapkérdése: Mikor történjen? Munkábaállás elQtt vagy az alatt??

MÁsodik: generalista vagy specialista kell?

Mi legyen a képzés tartalma?

Továbbképzés: oka: ismeretek elavulása, igazgatástechnika átalakulása, globalizáció, állampolgári igényesség.

Szolgálat és karrierjellegq továbbképzés. A szolgálati kötelezQ!. Iskolarendszerq, és isk. rendszeren kívüli ( ez utóbbit a közig szervezi, pénzügyi feltételeit központilag kell biztosítani. )




a személyzeti politika rendszerei: A nyitott és zárt rendszerek

!!! A kidolgozott tétel igen hiányos volt,
a MAGYAR KÖZIGAZGATÁSI JOG
c. tankönyvbQl egészítettem ki!!!


A zárt rendszerq közszolgálat  amely modelljét a nagy igazgatási tradíciójú katonaságtól kölcsönzi  abból a feltételezésbQl indul ki, hogy a köztisztviselQ egész életpályáját a közigazgatásban kívánja eltölteni, munkaviszonyát szolgálatnak tekinti. Ez a rendszer stabil, szakértQ apparátus kiépítésére törekszik, nyújt bizonyos kiváltságokat, de többletkövetelményeket is támaszt. Ebben a rendszerben a jogviszony kinevezéssel jön létre. Minthogy hosszú távra kell megfelelQ köztisztviselQt választani, a közigazgatás be akarja biztosítani magát, és meglehetQsen szigorú képesítési elQírásokat alkalmaz. A kinevezQ szerv viszont gondoskodni köteles a kötelékébe felvett személy egész további életútjáról, karrierjérQl. JellemzQ erre a rendszerre a jó munkavégzés esetén szinte alanyi jogon járó besorolási elQmenetel és az illetménynövekedés. A közigazgatási szervek eminens érdeke, hogy tovább képezzék köztisztviselQiket, hiszen a feladat változik, míg a köztisztviselQ marad. A köztisztviselQ gyakorlatilag elmozdíthatatlan, véglegesítését követQen munkaköre s még munkahelye is megszqnhet, de köztisztviselQi jogviszonya nem. A zárt rendszer elQnyei közé a magas fokú szakértelem, az elhivatottság, a pályaszeretet kialakulása tartozik. Hátránya, hogy a személyzeti feladatok megsokszorozódnak. További hátrány, hogy a dolgozó az erQs védettség miatt elkényelmesedhet, elvesztheti érzékét az új irányt.

A nyílt rendszerq közszolgálat kereskedelmi modellen alapul. A munkáltató egyszerq munkaadó, a munkavállaló egyszerq alkalmazott. A munkaviszony ugyanolyan tartalmú, mint bármely vállalatnál. A fizetés megegyezés szerint. Egyik fél sem vállal kötelezettséget a munkaviszony huzamosabb fenntartására (bizonyos feladatra, bizonyos ideig alkalmazza), amely egyébként szerzQdéssel jön létre. A közigazgatás szabadon választ a jelöltek közül, képesítési elQírások nincsenek, nem is lenne értelme, hiszen a lényeg az, hogy a jelölt az adott feladat elvégzésre alkalmas-e. Így versenyvizsga során választják a legmegfelelQbb szakembert. Az illetmény alku tárgya lehet. A karrier nem központi eleme a rendszernek, és a továbbképzéssel sem törQdnek, hiszen az új feladatra új szakembert alkalmaznak majd. Nincs kiváltság és nincs jogviszonybeli stabilitás sem. E rendszer elQnye, hogy a képzés teljes egészében a már mqködQ felsQoktatási rendszerre hárul, a közigazgatásnak nem feladata a szakemberképzés és a minQsítés. Hátránya, hogy nem jön létre képzett, az ügyeket gyorsan és szakszerqen intézQ, munkáját hivatásként felfogó igazgatási réteg. A gyakran cserélQdQ személyi állomány a kelleténél jobban ki van téve a politikai személyiségek és koncepciók változásainak.

Mivel a jellemzett rendszerek tiszta formájukban nemigen léteznek, zártabb és nyíltabb rendszerekrQl is beszél a szakirodalom.



a közszolgálat legfontosabb elemei


a magyar közigazgatás személyi állományának jellemzQi


az európai unió felépítése
Felépítése:

Parlament: jogszabályt nem alkot, csak véleményt nyilvánít, elfogadja az EU költségvetését.

Bizottság: a közigazgatás csúcsszerve, nemzetek felett áll, a közösségi érdek képviseletét látja el. Jogszabályt kezdeményez, közösségi döntések végrehajtását megszervezi és ellenQrzi.

Tanács: politikai fQhatalom, döntéseket hoz. Nem egységes szervezet, tagjai kormányfQk, külügyminiszterek, szakminiszterek. Feladata a közösségi jog megalkotása, amelyet közvetlenül kell mindenkinek alkalmaznia, a nemzeti jog fölött áll. Rendeleteket, irányelveket, egyedi konkrét döntéseket hoz.

Bíróság: nem dönt, csak értelmez.

SzámvevQszék: EllenQrzési feladatokat lát el.


Európai uniós csatlakozásunk hatása a magyar közigazgatásra
Magyarország 1987-ben felvételi kérelmet adott be, 1997-ben társult tag lett. Ezáltal megismerheti az EU mqködését, az EU élvezi azokat az elQnyöket, amelyek az Unión belül érvényesek Magyarország nem élvezheti ezeket az elQnyöket, de pénzügyi támogatást kap ( PHARE ). 1997- ben beadtuk teljes jogú tagság iránti kérelmünket. Ennek feltétele, hogy minden szakterületen az elvárt helyzetet biztosítsuk. A feltételek teljesítésére szervezetrendszer épült ki. A Kormánybizottságot a miniszterelnök vezeti, a tanácsadó-szervezet a Külügyminisztériumban mqködik, az Államtitkárság pedig a koordinációs feladatokat látja el. Minden fQhatóságnál vannak fQosztályok, amelyek az integrációval foglalkoznak.

Várható hatások:

áruk szabad mozgása, belsQ vámok és illetékek megszqnése
külsQ országokkal szemben egységes vámtételek
áruk azonos ára
személyek szabad mozgása
munkavállalási esélyek azonosak
tQkebefektetések szabadon végrehajthatóak
közös továbbképzések
egységes európai közigazgatási rendszer kialakulása.



az új közmenedzsment megjelenésének gazdasági, társadalmi és politikai környezete


az új közmenedzsment módszerei


a jogi és nem jogi megközelítés viszonya az amerikai, francia, magyar és német közigazgatás-tudományban


az amerikai közigazgatás-tudomány sajátságainak bemutatása
Az USA közigazgatásának jellemzQ vonásai
A parlament
Az Egyesült Államok kongresszusának két kamarája a képviselQház és a szenátus.
A két háznak alapvetQen egyenlQ jogai vannak a törvényhozás területén, ezentúl egy sor fontos kinevezési jogkör, amely a végrehajtó hatalom fejét az elnököt illeti meg, a szenátus hozzájárulásához van kötve.
A 435 fQs képviselQház tagjait 2 évre választják.
A 100 fQs szenátus tagjait hosszabb idQre (6 évre) választják, minden államból két szenátort.
Mindezek következtében a nagyobb kaliberq politikusok a szenátusban foglalnak helyet, az elnökválasztáskor is döntQen a szenátorok közül kerülnek ki az igazán esélyes jelöltek.

Az Egyesült Államok 50 szövetségi államból áll, a világ negyedik legnagyobb állama, 250 millió lakosa van.
Eredetileg 13 tagállama votl.
Klasszikusan a hatalmi ágak megosztásának elvén alapul.
Stabil írott alkotmánnyal rendelkezik, melynek módosítása rendkívül körülményes.
Feltételei:
a parlament mindkét házának 2/3-os többségq elfogadása
az államok ¾ -e ratifikálja
Prezidenciális rendszer, melynek lényege: monolitikus (megbonthatatlanul egységes) végrehajtó hatalom
A kormányfQ és az államfQ egy személy, ( az USA elnöke, akit 4 évre választanak. max. még egyszer választható
a választás elektori rendszerben történik: elektorok adják a szavazatukat az elnökre
választási pártok mqködnek, amelyek a választás idején élénkülnek fel
kettQ nagy párt nemzeti elnökjelölQ konvención jelöli ki saját elnökjelöltjét (konzervatív párt, demokrata párt

A végrehajtó hatalom: Az alkotmány elQírása szerint a végreható hatalom egy személyben az Egyesült Államok elnökét illeti meg, akit az állampolgárok választanak meg.
A miniszterek közvetlenül az elnöknek vannak alárendelve, testületet nem alkotnak. Csak az elnök bizalmától függnek, de kinevezésükhöz a szenátus hozzájárulása is kell.
A minisztériumok és a miniszterelnök mellett fontos szerepet töltenek be a végrehajtó hatalom mqködésében az elnök tanácsadó stábjai. A stratégiai jellegq döntések egy-egy szféra szempontjából itt kerülnek elQkészítésre.

Az elnök legfontosabb jogosítványai:
a haderQk parancsnoka
kinevezi és felmenti az állami fQtisztviselQket
a szenátus hozzájárulásával nemzetközi szerzQdéseket köthet
kinevezi a LegfelsQbb Bíróság tagjait, a diplomáciai testületek tagjait

Alkotmányba foglalt feladatai:
a költségvetés elQkészítése
törvényjavaslat elQkészítése
a törvények végrehajtása
évente jelentést kell adnia az UNIO állapotáról, melyben vázolja a végrehajtó szféra fontosabb döntéseit, politikai prioritását.
Az elnöknek joga van megvétózni a törvényeket, de ezt a kongresszus hatálytalaníthatja mindkét ház 2/3-os többségével.

Alelnök:
P a szenátus elnöke, de ilyen minQségében csak akkor dönthet, ha szavazategyenlQség van
hozzátartoznak a jószolgálati feladatok
nagyobb a szerepe az elnök megválasztásában, mint késQbbi funkciója

Törvényhozó hatalom: a Kongresszus (amely = 2 házzal)
1. A Szenátus:
6 évre választják
államonként 2-2 szenátor
2. A KépviselQház:
435 fQ
lakosságarányos, de minden államnak minimum egy képviselQje kell, hogy legyen
2 évre választják meg a tagokat
teljes összeférhetetlenség: (Alkotmányban foglaltak alapján), ha valaki a képviselQház vagy szenátus tagja, akkor nem lehet miniszter vagy más közjogi méltóság

A kongresszus feladatai:
törvényhozás
elnöki döntések jóváhagyása
költségvetés elfogadása

Bizottságok:
külön a szenátusnak 16
képviselQháznak 22
4 közös bizottságuk van: gazdasági, adó, publikáció, könyvtár

Nagy a szakértQi gárda száma:
1 szenátornak 25-60 fQ
1 képviselQnek 10-15 fQ
a szenátusnak 100 fQ segítQje lehet

Kormányszervek:
KormányfQ hivatala (Elnöki Végrehajtó Hivatal)  Fehérház
400 fQ
nincs rögzített belsQ felépítése, az elnök határozza meg a struktúráját, Q nevezi ki az alkalmazottakat
Feladatai: az elnöki funkció segítése
kormányfQi funkció segítése
fegyveres erQk fQparancsnoka funkcióinak segítése

Kormány: (kabinet)
nem túl nagy jelentQségq, a miniszterek nem tartanak ülést, az elnök az érintett miniszterekkel tárgyalja meg az ügyeket
Nemzetbiztonsági Tanács
vezetQjének nagyobb hatalma van, mint a külügyminiszternek
Ide tartozik: a belpolitika, külpolitika, hadügy
Igazgatási és költségvetési Hivatal:
meghatározó szerepe van:
pénzügyi
költségvetési
közigazgatási struktúra kérdéseiben.
kormánytag vezeti
Humánpolitikai Iroda
a központi munkaerQ-gazdálkodási feladatokat látja el
gondoskodik a köztisztviselQi rendszer mqködtetésérQl (2,2 millió közalkalmazott)
Szakminisztériumok:
14 db van összesen, egy kivétellel ugyanazok, mint Magyarországon, - Veteránügyi min.
Hivatalok (náluk országos fQhatóságok)
úgy járnak el, mint a minisztériumok, ugyanazok a feladataik, csak szqkebb a profiljuk
Független Intézmények Csoportja:
a független ebben az esetben azt jelenti, hogy a kormánytól független
kivétel: az USA központi bankja
Független szabályozó hivatalok:
függetlenes a kormánytól
jogszabályalkotó határkörük van

Állami szint
Az államok különböznek egymástól (népességben, gazdaságilag, területben)

Általános jellemzQik:
minden államnak saját alkotmánya van
az államok felépítése hasonló, a szövetségi szinten kialakult struktúrát képezi le
kétkamarás parlament (kivétel. Nebraszka)
élén kormányzó áll (4 évre választják), feladatai hasonlóak, mint az elnöknek
az állami kormányszervek függetlenek a szövetségi kormányszervektQl (nincs alárendeltségi viszony) , vannak azonban olyan kérdések, melyekben szoros együttmqködés van. Ezek csak szövetségi szinten jelennek meg. (külügy, hadügy, pénzügy)
minden államnak saját nemzeti hadserege, saját nemzeti gárdája van, amely az USA elnöke által bevonható szövetségi szinten.

Helyi szervek (helyi önkormányzatok)
Az Egyesült Államokban az önkormányzatiság angolszász mintáját követik. Az angol decentralizáció lényege, hogy a parlament törvényben állapítja meg az önkormányzatok hatáskörét. Ennek alapján az önkormányzatok elvileg függetlenek, és csak a parlament irányíthatja Qket. Valójában azonban a kormány az anyagi támogatás révén nagy befolyást szerez az önkormányzatok fölött. A szabad önkormányzatok eszméje, azonban már az angol rendszerben is illúzió.

Alapfilozófiája: Az önkormányzat az államból ered, az állami kormányok hozzák létre és hatalmukat az államtól kapják.

Szintjei:
Hagyományos:
megyei önkormányzati szint
helyi önkormányzati szint
városi, községi

Speciális:
iskolai
különleges körzet (vízellátás, szennyvízelvezetés, energiaszolgáltatás, természetvédelem)

Minden önkormányzatnál hivatalt találunk, mely elQkészíti a testület munkáját.

a francia közigazgatás-tudomány sajátságainak bemutatása
A közigazgatás Franciaországban a közigazgatási jog kizárólagos kutatási területe volt. Az igazgatási jog egyeduralmát a francia polgári forradalom eszméi, ill. a napóleoni korszak államszervezési modelljének alapelvei együttesen idézték elQ. Ezt a monopolhelyzetet sikerült felszámolni. A francia közigazgatási jogászok a közigazgatási jogot a legfejlettebb tQkés közigazgatási jogágazattá fejlesztették, amely Európa számos országában követendQ példává vált.
A második világháborút követQen nyilvánvalóvá vált, hogy a jog önmagában nem elégséges eszköz a megnövekedett állami feladatok megoldásához. Eredmény: a közigazgatás-tudomány közigazgatás jogiasodása.
A közigazgatási jogtudomány kialakulásának alapvetQ feltétele, hogy közigazgatási jog legyen. Franciaországban a 19. sz. végére összegyqlt a jogszabályoknak egy elég tekintélyes mennyisége, amely a közigazgatás mqködésének, szervezetének alapvetQ kérdéseit tartalmazta. A francia közigazgatási koncepció abból indult ki, hogy a közigazgatás, mint a közérdek képviselQje nem alkalmazhatja a magánjogot, mert ugyanaz a szabály nem alkalmazható alapjaiban eltérQ helyzetekre. A magánjogtól teljesen különálló, autonóm és szuverén közigazgatási jog a francia közigazgatási rendszer nemzeti sajátossága.
Az igazgatási jog viszonylag fiatal jogág, kialakulása a francia forradalomtól veszi kezdetét, s a magánjogtól formailag abban különbözik legélesebben, hogy nincs kodifikálva. A jogszabályok, a szükségletek szerint különbözQ részterületeken jelentek meg. Nem tartalmaznak általánosan érvényesülQ alapelveket, egységes fogalmakat.
Franciaországban a második világháború utáni években vált ismertté az amerikai igazgatástudomány s egyre többen utaztak az amerikai egyetemekre az igazgatástudomány eredményeit tanulmányozni. Ennek ellenére egészen a hatvanas évekig a közigazgatás tudományos vizsgálatában változás nem tapasztalható. A hatvanas évek legelején következett be a fordulópont, a szociológiai jellegq kutatások jelentkezésével.

Franciaország közigazgatásának jellemzQ vonása
A francia közigazgatás befolyásolta a magyar közigazgatást.

Közigazgatás sajátosságai:
ErQs központi államhatalom
Centralizmus elve dominál
Tudatosan felépült közigazgatási rendszer
Hierarchikus felépítettség
A szakértelmet honorálta mára XI. századtól

Modern francia közigazgatás:
A francia forradalom a közigazgatás sok intézményét szétverte, de alapjaiban megQrizte
Jelenleg 5 köztársaság mqködik

Köztársaság:
Fél prezidenciális rendszer, az elnöknek nincs teljes mértékben irányító hatalma, megosztja a hatalmat a miniszterelnökkel.

Köztársasági elnök: Egyértelmqen Q az uralkodó, közvetlenül gyakorol végrehajtó hatalmat miniszteri ellenjegyzés nélkül. Közvetlenül az állampolgárok választják meg.

A köztársasági elnök a kormány tekintetében:
kinevezi a miniszterelnököt (akit akar)
le nem válthatja, az a nemzetgyqlés feladata
kinevezi a minisztereket, korlátja: a miniszterelnök javaslatára
a kormány rendeleteit aláírja (vagy nem)
a külpolitika meghatározásában jelentQs szerepe van, a honvédelem, a hadsereg fQnöke
fogadja a követeket, kinevezi a francia nagyköveteket

Parlament felé:
elnököl a kormány ülésein és aláírja a kormány rendeleteit.
a törvényeket kihirdeti, vagy nem, nem kötelezQ
a nemzetgyqlést feloszlathatja
új választásokat írhat ki

Igazságszolgáltatás felé: az alkotmánybíróság három tagját, (a 9  bQl) Q nevezi ki.

Az államfQ és a kormány jogköre és mqködése a gyakorlatban nem válik el. A kormány mqködésének fQ formája a kormányülés, ahol az államfQ elnököl. De ezen túl is, a kormány döntéseinek elQkészítésében folyamatosan részt vesz az elnök saját hivatali apparátusa. A francia kormány Európában egyedülállóan széles autonómiát élvez a parlamenttel szemben.


Parlament
A törvényhozás mindkét kamara feladata, kisebb azonban a szenátus jogköre. A két ház véleményének elérése esetén a miniszterelnöknek (illetve a háta mögött álló köztársasági elnöknek) lehetQsége nyílik a törvényhozási munka befolyásolására.

Az 1958-as francia alkotmány a hatalmi súlypontot az államfQre helyezi, a miniszterelnököt és kormányát az államfQ alá rendeli, és az általános hatáskört a kormányhoz utalja.

A miniszterelnök: (a köztársasági elnök nevezi ki)
A parlament elQtt politikai felelQssége van
Irányítja a francia közigazgatást, de ez korlátozott, mert a köztársasági elnöknek joga van részt venni a kormány ülésein és ilyenkor Q az elnök.
ElQterjeszti kinevezésre minisztertársait
Leváltathatja a minisztereket a köztársasági elnök nélkül
Kiterjedt kinevezési jogkörrel rendelkezik
Felel a kormányért
Törvényjavaslat kezdeményezésére és elQterjesztésére jogosult
Kormányrendeleteket adhat ki a kormány nélkül, ezek eredeti és elsQdleges szabályozást adhatnak

Miniszterek:
nem lehet bárki miniszter, nemzetgyqlési képviselQ sem lehet
nem tölthet be semmilyen funkciót, kivétel a polgármesteri tisztség
nem gyakorolhatnak szakmai tevékenységet sem, nem lehet ügyvéd
államminiszter, (aki a legértékesebb, legrangosabb), részt vesz a kormány ülésein
államtitkár

Helyi igazgatás:
A városok legfontosabb szerve a városi tanács. Tagjainak száma a lakosság számától függ. A polgármester felelQs a feladatok ellátásáért. A polgármester egyszerre a kormány embere és a testület embere. Köteles a kormány döntéseit is végrehajtani. A kormány felfüggesztheti a polgármestert, rendelettel leválthatja, döntéseit megsemmisítheti. A polgármesternek igazgatási hatalma van, azaz nincs jegyzQ.

A települések felett helyezkednek el a megyék. Nekik is van képviselQtestületük, de Qk nem közvetlen választással kerülnek be, hanem a települések delegálják Qket.
Élén a prefektus áll, aki a kormány embere is.

Franciaország centralizált volt, majd 1982-ben (Mitterand) decentralizálták. Konzervatívok most is támadják centralizálni akarják.

Államtanács:
KettQs arculat jellemzi.
Közigazgatási bíráskodás: 22 helyi szerv, ahol az ügyek 1. fokon indulnak, közigazgatási viták eldöntése. 2. fokon kerülnek az államtanács elé.
Konzultatív vélemény elQkészítQ és egyeztetQ tevékenység, (szakértQ szervezet)
Az államtanács elnöke a miniszterelnök, de a helyettese elnököl. Az államtanácson belül szekciók vannak.

Szekciók: pénzügyi, munkaügyi, belügyi, szociális, igazságszolgáltatás, szekcióelnökök irányításával
Államigazgatási fQiskola képezi az embereket, ahová minimum egy diplomával lehet bekerülni.

Közszolgálat:
Magába foglalja az összes állami alkalmazottat. (orvos, stb. ) Mindenkit, aki az államtól kapja a fizetését.
Az államigazgatásban dolgozó 6 millió emberre egyetlen közös törvény vonatkozik, de egy végrehajtási rendelkezés szakmánként külön szabályozza.


a második világháború elQtti magyar közigazgatás-tudomány sajátságainak bemutatása
A magyar polgári közigazgatás-tudomány legnagyobb hatású, külföldön is elismert egyénisége, Magyary Zoltán volt. Két évtizedes gyakorlati közigazgatási pályafutása után, 1930-ban lett a budapesti egyetemen a közigazgatási, és pénzügyi jog nyilvános tanára. Ellátta az egyetem kötelékében, 1931-ben létesült Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet igazgatói tisztségét is. Két éven át kormánybiztosa volt a magyar közigazgatás racionalizálása elQkészítésének. Széles körq nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, tanulmányutakat tett a közeli országokon kívül az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, és a Szovjetunióban is.
1932-ben Magyary azzal terjeszti elQ a magyar közigazgatás racionalizálásának programját, hogy rámutat: ez a feladat részleges rendelkezésekkel, töredékes reformokkal nem oldható meg, hanem egységes terv szerinti végrehajtásra van szükség. A Magyary-féle program alkalmas volt arra, hogy végrehajtásával egy teljesítQképesebb közigazgatáshoz jusson az ország.
Magyary Zoltán: Amerikai államélet címq könyve legtöbb vonatkozásában közigazgatás-tudományi munka, részben politikai-szociológiai jellegq, részben pedig alkotmányjogi. A könyvbQl látszik, hogy Magyarinak a felfogása már teljesen kikristályosodott a közigazgatásról. Felfogása szerint a közigazgatás is igazgatás, amelybe a tudományos munkaszervezés és üzemvezetés törvényszerqségei bevihetQk, s ezzel hatékonysága növelhetQ.
Ebben a könyvben találkozunk elQször számos olyan fogalommal, amelyet Magyary és iskolája honosított meg, (pl.: a személyzeti politika).
Az amerikai közigazgatás tanulmányozása adta az intuíciót Magyarinak ahhoz, hogy a közigazgatás legfQbb vezetésével behatóan foglalkozzék. Ebben a könyvben azt a különbséget vizsgálja, amely az ipari forradalom elQtt és után létezQ állam között fennáll. Végkövetkeztetése, hogy a technikai forradalom a társadalmi és gazdasági életet mélyrehatóan átalakította. Szerinte a fejlQdés fQ tényezQje a közigazgatás méreteinek, jelentQségének megnövekedése, ezért ezt helyezi a vizsgálatok célpontjába.
A könyv különleges érdekessége, hogy a szovjetunióbeli fejlQdést is tárgyalja.
Bizonyítottnak veszi, hogy mivel a közigazgatásban a hivatásos bürokrácia nélkülözhetetlenné vált, a közigazgatásban nem a politika dominál többé, hanem a technikai szakértelem.
Magyary a közigazgatási vezérkart katonai mintára gondolta megszervezni. Ez a tervezet nem valósult meg.
Magyary Zoltán életmqvét Magyar közigazgatás címq hatalmas könyve tetQzte be. A könyv három részre tagozódik. Az elsQben a közigazgatás-tudományi alapfogalmak, a másodikban a magyar közigazgatás szervezete, a harmadikban pedig annak a mqködése került feldolgozásra. Minden rész tematikája lényegesen eltér a hazai és külföldi közigazgatás-tani mqvekétQl. A Magyary közigazgatás az egyetlen, magyar közigazgatás-tudományi iskola eredményeinek összegzése.
Magyary tudományos iskolájának jellemzése:
KiemelkedQ tematikai gazdagsága. Egységet vitt az iskola mqködésébe a közigazgatás-tudományi koncepció.
Az iskolán belül eredményesen törekedtek az elmélet és a gyakorlat egységének megteremtésére.
A Magyary iskola alkalmazta elQször az empirikus módszert, ami összefügg gyakorlati igényükkel.
JellemzQ a Magyary iskola kitekintése a világba.
A Magyary iskola közigazgatási jogdogmatikai mqveket produkált.
Az iskola az akkori magyar közigazgatás tényleges állapotához képest szakmailag korszerqbb, elQremutató nézeteket képviselt.
Magyary elültette a gazdaságos és eredményes közigazgatásnak az Egyesült Államokból átvett eszméjét, és a közigazgatás racionalizálása szükségességének gondolatát.
Megpróbálták feltárni a közigazgatás területi egységei és a lakosságuk közötti viszonyt.

A közigazgatás és az emberek címq kötetében Magyary a következQket összegezte:
A közigazgatási szerv mqködésének eredményessége nem egyenlQ a benne dolgozók egyéni teljesítményeivel.
A jogi beállítottságú közigazgatás leszokott a kezdeményezésrQl, ez a rendszer hibája.
A lakosságnak a közügyek iránti érdeklQdése alacsony fokú.
A közigazgatásból nemcsak a vállalkozói kedv hiányzik, hanem a szakértelem is.
A törvényhatóság csak a paragrafust látja, nem az embereket, így nem képviselheti szakszerqen az embereket.

A Magyary féle Közigazgatás-tudományi Intézet adta ki az egyetlen tudományos igényq magyar szakmai folyóiratot, a Közigazgatás-tudományt -t.

a német közigazgatás-tudomány sajátságainak bemutatása
A közigazgatás-tudományok fejlQdése Németországban

A klasszikus jogdogmatikai irányzat bírálata
Az a jogdogmatika, amelynek elsQ összefoglalását Otto Mayer produkálta, és amely mindmáig nagy hatással van a nyugatnémet közigazgatási jogtudományra, teljes valóságában a Mayer fellépését követQ évtizedekben bontakozott ki. A mayeri irányzatot sok kritika érte:
Az egyik az volt, hogy a szisztematizáló (rendszerezQ) jogdogmatika felfogásában a közigazgatás jelenségeit nem lehet átfogni, az tehát egyoldalúságot eredményez.
A másik, hogy olyan elemeket vittek bele a közigazgatási jogba, amelyeket a pozitív jog nem foglal magába.
A harmadik: módszerükkel a közigazgatás tényleges jelenségeit nem lehet megismerni.
A negyedik: a polgári jogi intézményeknek, fogalmaknak a közigazgatási jogban való átültetésével kiforgatták a közigazgatási jogot, mert abba idegen testeket plántáltak.
A második világháború után azonban új helyzet keletkezett. A német közigazgatás-tudomány munkára lendült, új utakat keresett. A mayerizmus elleni támadások új erQre kaptak.
A legtöbben nem vonják kétségbe a közigazgatási jogtudomány létjogosultságát. Azonban a közigazgatási jogtudomány hívei is, mqvelQi is sok tekintetben szembehelyezkednek az irányzat klasszikusaival. Felfogásukban és módszerükben ugyan nem szakadnak el tQlük, de új területeket keresnek és találnak a közigazgatási jogtudomány számára, amelyek a régi módszerrel nem mqvelhetQk.

Forsthoff és a közigazgatási jogtudomány irányváltása
A második világháború küszöbén publikálta Ernst Forsthoff elméletét a szolgáltató közigazgatásról. Hatása a második világháború után volt, amikor egyik vezérlQeszméje lett mind a közigazgatás-tudománynak, mind pedig magának a közigazgatásnak is.
A német közigazgatási jogtudomány a hatalmi ágak megosztása jegyében létezett jogállam talaján jött létre. Kiindulópontja az állami kényszer, egyéni szabadság kettQse volt.
Leszögezi: minden szükségletrQl való gondoskodás, amely a köztQl ered, közigazgatás, függetlenül attól, hogy milyen formában kivitelezik. E gondolatmenet szerint állt elQ a szolgáltató, teljesítményi közigazgatás fogalma, szemben a beavatkozó, a rendfenntartó közigazgatással.
Forsthoff elméletének átütQ sikere volt. A közvéleményben azért is talált rokonszenves fogadtatásra, mert ez a teória tette nyilvánvalóvá, hogy a közigazgatás személyi összetételében a jogászmonopólium tarthatatlan, mert a teljesítményi közigazgatásban nélkülözhetetlen a legkülönbözQbb szakmai ismeret, valamint a szervezQképesség és a szervezés-tudományi felkészültség. Mindezeken túl Forsthoff elmélete azért lett a közigazgatás és a közigazgatás-tudomány egyik elsQdleges meghatározója, mert beleillett a szociális jogállam koncepciójába, amely a második világháború után a nyugatnémet államelméletben uralkodó pozícióra tett szert. Ez annak ellenére így van, hogy maga Forsthoff úgy véli: a szociális állam és a jogállam különbözQ, sQt ellentétes politikai és jogi veretq fogalmak.

Rupp monográfiája
Az utóbbi évtizedek nyugatnémet jogtudományi irodalmának egyik legjelentQsebb alkotása: Rupp monográfiája. MegkérdQjelez mindent, amit Otto Mayer közigazgatás-jogtudományi rendszerében lényegesnek kell tartani. Hozzájárult ahhoz, hogy az államigazgatási jogtudomány a közigazgatás belsQ viszonyait tárgyának tekintse, s vele foglalkozzék.
A mai nyugatnémet közigazgatási jogtudomány a korábbihoz képest, a közigazgatási szervezeti joggal is gazdagodott. Az államigazgatás belsQ szervezeti viszonyainak és szervezeti jogának tudományos feldolgozása a jogdogmatikai módszer felülvizsgálatát is megkövetelte. Vele együtt más módszerbeli megközelítés is elkerülhetetlenné vált.

Összegzés:
A tisztán dogmatikai módszer egyeduralma megszqntnek mondható, s a közigazgatási jogintézményeket komplexebben közelítik meg és vizsgálják. Mindebben Forshoff az úttörQ, és egyben Q alkotta meg a közigazgatási jogtudomány új szintézisét is. A közigazgatási jogtudomány az Otto Mayer-izmustól a Foirsthoff-izmusig terjedQ utat tette meg a 2. világháború után.

Németország közigazgatásának jellemzQ vonása

Parlament: kétkamarás
kamara: általános választójog alapján közvetlen választással jön létre
Bundestag. A hatalmi politikai súly a Bundestagban van, hiszen a szövetségi szintq törvényhozás a Bundestag hatáskörébe tartozik.
kamara: tartományi kormányok delegáltjaiból áll, 3-12 fQ tartományonként
Bundesrat: általában az elsQ kamara szava a döntQ

Kormányformája: parlamentáris köztársaság

Sajátosságok:
parlamentáris köztársaság
legfontosabb: parlament + kormány
föderatív állam (központi államhatalom mellett tartományok vannak)
11 nyugati, és 6 db keleti
pártállami jelleg
Országos jelentQségq pártok: szociáldemokrata párt, kereszténydemokrata és keresztény szocialista párt, ill. szabaddemokrata párt.
A pártszerkezetek mqködése jogilag erQsen szabályozott, gazdálkodásukra és pénzügyeikre vonatkozóan.
Nagy párt, kis párt
Választáson 5 százalék alatt: törpepártok, ezek a BM felügyelete alá tartoznak

Közigazgatás mqködése, szervezete:
3pillére van: szövetségi, tartományi, önkormányzati.
Ezek mereven elkülönülnek egymástól.
Szövetség és tartomány viszonya:
Vannak kérdések amik:
kizárólag a szövetségre tartoznak, (pl: bqnügyek, v pénzigényes dolgok, pl: útfenntartás)
a szövetségnek jogalkotó és végrehajtó feladata is van, amit saját szerveivel hajt végre.
Konkuráló feladatok ( a szövetségnek és a tartománynak is lehet, amelyik elQbb kezdte, az csinálja.
Tartományok kizárólagos feladatai: szabályozás és a végrehajtás.

Szövetségi gyülekezet:
A két kamara együttes gyqlése.
Funkciója:
a köztársasági elnök megválasztása
törvényhozás
Törvényhozási szükségállapot:
A törvényhozásnak nincs ideje kivárni, amíg a két kamara elfogadja (ami 6 hónap), azonnal hatályosak.
Szövetségi elnök:
tényleges feladata nincs
minden tevékenysége a kormány kezdeményezéséhez, és ellenjegyzéshez van kötve.

A szövetségi kormányon belül, alkotmányjogilag kiemelkedQ szerepe van a szövetségi kancellárnak. A kancellár határozza meg a kormány mqködésének politikai irányelveit, a miniszterek ezen belül kötelesek ágazatukat irányítani.
A szövetségi kormány tagjai még: a szövetségi miniszterek. Minden minisztériumban van egy adminisztratív államtitkár is, aki a folyamatosan mqködQ apparátust irányítja.

Kormány:
kis létszámú, általában 15-18 fQ
3 elv

Kancellárelv: A kormány mqködését a kancellár vezeti. Irányelv adási joga van. Egy személyben szabadon állapítja meg a kormány feladatkörét.
Szolidaritási elv: a kormány tagjainak együtt kell mqködni.
Reszort elv: a kormányon belül a kancellár által megállapított feladatkörben, a kormány minden tagja önállóan jár el.

FQhatóságok: (kb.30)
A minisztériumok mellett mqködnek (szabványügyi, statisztikai)
JellemzQi: szövetségi, tartományi és települési szinten is lehetnek szervei.

Tartomány:
Nincs államfQ. Van: parlament, kormány 8 6-8 fQ, helyi szervek. A tartománynak is van szabályozási joga.

Kormány:
Feladata: ugyanaz, mint a szövetségi kormánynak, csak kisebb létszámban.
saját fQhatósági rendszere van
az igazgatás három szintq. Tartomány, kormányzóságok, helyi szervek.

Önkormányzatok:
Kizárólag szolgáltató jellegq szervek, hatósági ügyintézés nincs.
Nem településekhez kötQdik.
Alulról felfelé épül fel.



A közigazgatás-tudomány alapjai
A közigazgatás és környezete
I. A közigazgatás jellemzése, a közigazgatással foglalkozó tudományok
1.2. A közigazgatással foglalkozó tudományok
1.2.3. 1.2.4. A pszichológia
A pszichológiai kutatásoknak 2 típusa alakult ki az elméleti jellegq és a közvetlen alkalmazásra kerülQ kutatások. Kérdéseik: mi a viszony a dolgozó munkájával való elégedettségi foka és a teljesítmény között; milyen formális és informális körülmények határozzák e az egyén helyzetét a szervezetben; melyek a felmerülQ konfliktusok pszichológiai alapjai; hogyan születik a döntés; mi a csoportkohézió pszichológiai alapja;mi a vezetés pszichológiai alapja?
1.2.5 A tudományok egymásra hatása
A fentebb vázolt tudományok nem egyforma intenzitással vizsgálják a közigazgatást. De az utóbbi évtizedekben erQsödik az irányzatok kölcsönös egymásra hatása.
1.3.2. Az igazgatástudomány és a közigazgatás szervezeti elveirQl, az elvek kritikája
A belsQ kapcsolatok rendjére, a rendszerben érvényesülQ törvényszerqségek feltárására fordít nagyobb gondot az igazgatástudomány (Gulick amerikai). A szervezet négy szempont alapján tagozódik: a cél, az eljárás, a személyek vagy dolgok és a földrajzi hely szerint. A cél alapján tagozódó szervezetben egyetlen nagy osztályban gyqjtik össze mindazokat, akik egy cél érdekében dolgoznak: Oktatási osztály, a tanároktól az építészekig, könyvelQkig. Az eljárás szerint felépülQ szervezetben akik ugyanazt az eljárást, technológiát alkalmazzák, vagy azonos szakértelemhez kötött munkát végeznek, pl. jogi osztályon az összes jogász. Az ügyfelek vagy tárgyak szerint felépülQ szervezetben egy osztályban tömörülnek mindazok, aki valamely közös vonással rendelkeznek, pl. szociális igazgatás. A földrajzi tagozódás a helyi közigazgatás felépítésére jellemzQ. Minden tagolási módnak számottevQ elQnyei és hátrányai vannak.
A koordináció szükségességét és formáit is az igazgatástudomány dolgozta ki. Valamint a specializálódás jelentQségét, mert az növeli a hatékonyságot. A vezetés egységének elvét, amely szerint mindegyik szervezeti egység, minden dolgozó csak egyetlen felettes szervtQl kaphat utasítást. A span of control elve szerint növekszik a hatékonyság, ha a vezetQ alá rendelt beosztottak számát csökkentjük kb. 5-6 fQre. A közigazgatás idQnkénti eredménytelenségét a szervezet rossz felépítése okozza, nem az ott dolgozó emberek alkalmatlansága.
Mindezen nézetek kritikája Ny-Európában 30 éve folyik (Simon), minden elvrQl be lehet bizonyítani ellentmondásosságát. A szervezés alapelvei Simon szerint homályosságuknál és ellentmondásosságuknál fogva semmilyen komoly útmutatást nem adnak a lehetséges struktúrák közül választani akaró gyakorlati ember számára.

1.5.1. A személyi állomány munkaviszonyának jellege
A jogtudomány csak annyiban foglalkozik vele, ha a kérdéskör vmely vetületét jogszabályok rendezik: pl. a munkaviszony keletkezésével, tartalmával, a dolgozók jogaival és kötelességeivel, a munkasértés fegyelmi következményeivel. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a modern korban elQször a közszolgálatban szabályozták a munkavégzés elQbbi elemeit. A munkajog kérdésével elQször államigazgatási jogászok foglalkoztak. Ma is foglakkoznak a közszolgálati munkaviszony számos vetületével. Ennek oka az, hogy a közigazgatás személyi állományának munkaviszonya sajátos tartalmú és karakterq.
A jogtudományi megközelítés azokat a kérdéseket vizsgálja, amelyek speciálisak a közigazgatásban dolgozók munkaviszonyában. A munkaviszony keletkezésének uralkodó formája pl. a kinevezés, ellentétben a vállalati munkajoggal, ahol a szerzQdés a tipikus. Nagy a lehetQsége a jogi szempontok érvényesítésének a közigazgatási dolgozók különbözQ felelQsségi formáinak vizsgálatában, a politikai, fegyelmi, anyagi, büntetQjogi felelQsség tartalmának elemzésében.
A politikatudományi kutatás fQ szempontja: milyen személyzeti politika szükséges a közigazgatásban? Szükségesek-e speciális szakismeretek, vagy a politikai elkötelezettség a kiválasztás ismérve? A forradalmak, rendszerváltás utáni korszakban a politikai megbízhatóság kritériuma dominál, a konszolidáció után a szakértelemé. Demokratikus államban mindenkinek egyenlQ esélyt kell biztosítani bármilyen köztisztség, funkció betöltésére. A közigazgatási személyzeti politika egyik legdöntQbb eleme a fenti elv biztosítása.
1.5.2. Megtanulhatók-e a közigazgatási munkához szükséges ismeretek?
Az igazgatástudomány klasszikus problémája: elsajátíthatók-e azok az ismeretek amelyek a szervezQi feladatok számára szükségesek, avagy a szervezés mqvészet, ezért intuíció, megérzés, s más egyéb adottság szükségeltetik végzéséhez? Az ismeretek elsajátíthatók.



HELYI IGAZGATÁS (Elvek és Fogalmak)
A helyi igazgatás értelmezése
Azon szervek, melynek mqködési területe nem terjed ki valamely ország egész területére, hanem csupán egy részére. A helyi igazgatás a központi igazgatás ellentéteként, kiegészítQjeként, annak fogalompárjaként jelenik meg. Speciális esetek a törpeállamok, ahol a központi és helyi igazgatás nem vált külön (Andorra, San Marino). A fogalom nem mindenhol ugyanazt a tartalmat jelöli. Az unitárius államokban a központ az állam minden olyan igazgatási szervét magában foglalja, amely országos hatáskörrel rendelkezik, s a helyi igazgatási szervek a központi szervek felügyelete, ellenQrzése alatt végzik elQírt vagy megengedett feladataikat. A föderális államokban a központi igazgatás a föderális szintq szervek tevékenységét tartalmazza, s ennek ellentétpárja nem a helyi, hanem a tagállamok igazgatási szervei. A helyi igazgatás itt a tagállamok vagy tartományok keretében érvényesül, a központi (föderális) igazgatással ezért nem állítható párba.
Mo-n a helyi igazgatásnak a sajátos történelmi körülmények miatt további jelentéstartalma is kialakult. Az osztrák domináció alatt a helyi szervek fontos alkotmányvédQ és nemzetvédQ szerepet töltöttek be. Amennyire pozitív volt ez a szerep a nemzeti függetlenség szempontjából, annyira negatív hatást gyakorolt az igazgatási szaktevékenység ellátásának színvonalára. Arra fejlesztett ki gyakorlatot, miként lehet a jogszerqség látszatát megQrizve a központi intézkedések végrehajtását elszabotálni
A központi szervek az igazgatási hierarchiában magasabb szinten állnak, ezért mqködési területük az adott ország egészére kiterjed. A helyi szervek a hierarchia alacsonyabb szintjein vannak, mqködési területük az ország kisebb részére terjed ki.
Tartalmi ismérvek alapján az elkülönítés: a helyi ügyeket az információk helyi hozzáférhetQsége, a helyismeret, a közösségi célok megismerése miatt hatékonyabb a közösségek gondjaira bízni. Az országos ügyek intézésére pedig csak olyan szervek bízhatók meg, amelyek képesek a nemzetközi és nemzeti törekvéseket összhangba hozni.
Azt leszögezhetjük, hogy ab ovo sem helyi, sem országos ügyek nem léteznek. Kor és hely által determináltan tekinthetünk bármely ügyet helyinek vagy országosnak.
Összegzésképpen azt mondhatjuk el a helyi igazgatásról, hogy felfogása és értelmezése nem ugyanaz a kisebb vagy nagyobb államokban, s hogy számos irányzat a szervezetek hierarchikus rendjéhez, más felfogásban pedig az ügyek jellegéhez, jelentQségéhez kapcsolódva határolja körül a helyi igazgatás terjedelmét.






3. A VÁLLALATOK ÉS INTÉZETEK IGAZGATÁSA

Vállalatok, intézetek és a közigazgatás
A vállalatokról és intézetekrQl legáltalánosabban azt mondhatjuk, hogy a társ-i termelés munkaszervei.
Lényeges, hogy a közig. mqködése az érintett társ-i tev-ek saját funkcióik kifejtésére alkalmat adó autonómiáját, önállóságát ne számolja fel. A közig. mégoly szükséges beavatkozása, befolyása sem vezethet arra, hogy a közig. maga vegye át az általa igazgatott társ-i szférák funkcióinak teljesítését.
A gazd-i válságok megelQzésére, a válság-jelenségek kezelésére csak a gazd-i rendszer szervezetei és módszerei teljes körqen nem alkalmasak. Az említett jelenségek féken tartásában a közig. pótolhatatlan szerepet tölt be.
A társ-i rendszerek és a közig. kapcs-ban fontos hely illeti meg azokat a társadalomvédelmi feladatokat is, amelyeket a leghatékonyabban a közig. láthat el. Pl. a termelQ tev. ne eméssze fel a természeti környezetet. A spontán belátás folyamatainak lassan érQ eredményeit a közig. nem várhatja ki, hanem a termelési tev-get (elQzetesen) reguláló tényezQként kell fellépnie. A társ-i rendszerek mqködésében a közig-nak motiváló tényezQként is szerepet kell vállalnia. Azzal motivál a leghatásosabban , ha hatóságként tilt,engedélyez, ellenQriz, szankcionál, büntet. Funkcióinak teljesítése érdekében a közig. a társ-i rendszerekhez különbözQ, differenciált viszonyt alakít ki. A társ-i rendszerek tev-gét jellemzi, hogy egyes autonómiákat kevésbé korlátoz, másokat pedig erQsebben. A vállalat tisztán termelQ tev-get folytat, ezért a közig-hoz való viszonyában magasabb fokú önállóságot birtokol, mint a szolgáltatásokat végzQ, a gazdaságosság és az elosztás követelményeit egyaránt érvényre juttató intézetek. A váll-kat ált. határozottan el szokták különíteni a közig-tól, míg az intézetek esetében a megítélés legalábbis vegyes.

3.2. A vállalatok igazgatása

3.2.1. Tulajdonosi, közhatalmi igazgatás
A közig. és a váll-k kapcs-nak történetileg és elméletileg két alapvetQ modellje ismert. Az egyikben a közig. tulajdonosi igazgatást végez, a másikban pedig közhatalmi igazgatást. A tulajdonosi igazgatást az jellemzi, hogy a váll. állami tulajdonban van és a közig. sajátjaként (teljes körqen) rendelkezik a váll-tal. Jogosult a váll. mqk-nek minden vonatkozását meghatározni. A közig. jogosítványai azt is felölelik, hogy a váll. Ügyeiben egyedi döntést hozzon, ill. hogy a váll-ra konkrét utasítást adjon ki. A váll. Tulajdonosi igazgatása valójában a váll. Korlátlan irányítását jelenti.
Mo-n a váll-k teljes körq tulajdonosi ig-a az 1949 és 1972 közötti idQszakra volt jellemzQ. Ezt a korszakot a tervutasításos váll.igazgatás szakaszának szokás nevezni. 1972-tQl 1989-ig a váll. Igazgatásában növekedett a normatív eszközök (gazd-i szabályozók) súlya az egyedi eszközökkel és módszerekkel szemben. Ezt az idQszakot a tervalku korszakának nevezik. Egyedi kedvezményekkel, privilégiumokkal enyhítette a hier. igazgatás és a hier. vállalati szerkezet merevségeit. A váll-k koncentrációja tovább folyt, az iparvállalatok száma 1979-ben már csak 702. A váll. közig. irányításának bürokratikus eszközei és módszerei maguk váltak válság-elQidézQ okká. Az 1980-as évek közepétQl a váll-k igazg. elméletileg merQben új alapokra helyezQdött. A változás: a váll. igazgatása közhatalmi igazg. lett. A közig. váll-kal kapcs. jogosítványait részletes jogszabályok állapítják meg úgy, hogy közben ugyancsak jogszabályok garantálják a váll-i önállóság területeinek igazgatásilag érinthetetlenelemeit. A váll-k tulajdonlásának a legkülönbözQbb formái alakulhatnak ki (állami tul., közületi és magántulajdon), minden tulajdoni alakzat egyenértékq. Egyaránt tilos a pozitív és a negatív diszkrimináció. Mindezek következtében megszqnik a gazd-i (váll-i) szféra hierarchikus szervezQdése is. Egyenrangú vállalatok igazgatását a közig. csak a jogszabályok rendelkezései szerint végezheti úgy, hogy az igazg. az egyenjogú váll-k azonos versenyesélyeit ne sértse.

3.2.2. A vállalatok és a közigazgatás viszonyának tartalma
Mo-n a váll-k defferenciálódása és típusokba rendezQdése az állami váll-ról szóló 197. évi VI. tv nyomán indult meg. Ekkor jelentek meg az önkormányzó állami váll-k. Ezek igazgatásának egye svonatkozásai a dolgozói kollektívák által választott váll-i önkor-i szervekhez kerültek a közig-tól. JelentQs fordulat a gazd-i társaságokat szabályozó 1988. évi VI. tv-t követQen történt. Ez a törvény a váll-k differenciálódását minden váll-ra kiterjesztette.
A köv. váll. típusok léteznek: egyesülés, közös vállalat, Rt., Kft., közkereseti társaság és betéti társaság. Ezek mellett vállalati típus még az államigazgatási felügyelet alatt álló váll. és az önkormányzó állami vállalat. Az összes típus egyenrangúságát azt is mutatja, hogy a gazdálkodó szervezetek és a gazd-i társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. tv. értelmében bármely más típusba átalakulhatnak. A közig. beavatkozására a legtöbb lehetQség az államigazgatási felügyelet alatt álló váll-k esetében nyílik, a legkevesebb pedig a társasági törvény hatálya alá tartozó vállalati formáknál.
A közig. vállalatigazgató tevékenységének elsQ eleme az ún. alapítói jogok gyakorlása. Ezeket a jogokat csak az állami váll-k tekintetében gyakorolhatja. Az alapítói jogok elsQ eleme az a lehetQség, hogy a közig-i szerv vállalatot hozhat létre (1). De ez a jog a közig. nem minden szervét illeti meg, csak a miniszter, az orsz. fQhatóság vezetQje, ill. ezek felhatalmazottjai jogosultak.
Az önkormányzatok jogköre: 1990 elQtt a helyi tanácsok által alapított és felügyelt gazdálkodó szervezetek az önkor- tulajdonába kerültek. Ezzel a vagyonátruházással az alapítói jogokat megörökölték. Mindemellett az önkor-k alapítói jogai korlátozottak, mert új gazdálkodó szerveket csak gazdasági társaság formájában hozhatnak létre. A miniszter és az orsz. fQhatóság vezetQje vállalatalapítási jogát egyébként csak a pénzügyminiszter elQzetes egyetértésének birtokában gyakorolhatja. Kötelessége a létrehozott váll. induló vagyonnal való ellátása (2). Mértéke akkora kell legyen, hogy a váll. létrehozását követQ 12 hónapig gazdálkodása zavartalan legyen. Az alapítói jogok közé tartozik, hogy gyakorlója jogosult meghatározni a váll. tevékenységi körét (3), és ugyancsak joga van a termelési profil megváltoztatását illetQen rendelkezni. Az alapítói jogok sorába tartozik a váll-tot érintQ alapvetQ személyzeti jogok (4) gyakorlása, amely a vezetQ kinevezését jelenti, a közig, csak az államigazgatási felügyelet alatt álló vál-k esetében realizálhatja.
A vállalatot meghatározott tevékenységre utasíthatja (5). Csak rendkívüli (pl. honvédelmi, külkereskedelmi) érdekek szolgálatában megengedett. Szélesebb az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok utasíthatósága. A termelési szerkezet jelentQsebb változtatása, ill. korszerqsítése érdekében is adhat utasítást. Széles körben utasíthatók a közüzemi vállalatok is (pl. hírközlés, energiaszolgáltatás, távfqtés, csatornázás).
A gazdálkodó szervezeteknek lehetQségük van a más vállalati típussá átalakulására. A közigazgatás új keletq feladata ennek az átalakulási folyamatnak a felügyelete. Feladatai ebben a körben is általában az állami vállalatok csoportjába tartozó gazdálkodó egységekre terjed ki. Átalakulása során (privatizáció) védeni kell az állami gazdasági érdekeit (állami vagyonról van szó).
Az Állami Privatizációs és VagyonkezelQ Részvénytársaság (ÁPV Rt.) speciális feladatkörq és jogállású szerv. Egyszemélyes részvénytársaság, melynek részvénye névre szóló és forgalomképtelen. Alapító okiratának elfogadása és módosítása a Kormány hatáskörébe tartozik, az azonban csak az OGY szüntetheti meg törvénnyel.
Az ÁPV Rt. A saját, ill. a hozzárendelt vagyonnal  a lehetQ legnagyobb nyereségesség szem elQtt tartásával  mindaddig gazdálkodni köteles, amíg a vagyon privatizációjára a legkedvezQbb feltételek ki nem alakulnak. Tartósan is állami tulajdonban maradhatnak azok a gazd. szervezetek, amelyek nemzetbiztonsági szempontból stratégiai jelentQségqnek minQsülnek. A tartós állami tulajdon nem azt jelenti, hogy az adott gazdálkodó szerv egyedüli tulajdonosa a magyar állam, hanem hogy tulajdoni hányada az adott vagyonban tartósan fennmarad. Magar Villamosmqvek Rt.-ben 50%, a Magyar Légiközlekedési Rt-ben 25%, balatoni Halászati Rt-ben 75%. Az ÁPV Rt. Önállósága a gazdálkodás során elért bevételek felhasználásában korlátozott, mert azokat csak jogszabályban meghatározott célra fordíthatja, pl. a hozzárendelt vagyon magántulajdonosok részére történQ értékesítésre való elQkészítése, szavatossági igények kielégítése, befektetési alap létrehozása, stb. Vagyonát általában versenyeztetés (pályázat, árverés) útján köteles értékesíteni. Az állami vállalatoknál foglalkoztatott dolgozók munkavállalói érdekeit az ÁPV Rt. A privatizáció során magánjogi eszközökkel: a vagyon hasznosításával kapcsolatos szerzQdésekben köteles kifejezésre juttatni. Ha a kikötéseket az állami vagyon megszerzQje nem teljesíti, szerzQdésszegés címén bíróság elQtt lehet ellene keresetet indítani.
Mindemellett az ÁPV Rt. Közigazgatással való kapcsolata különösen szoros. VezetQ testületi szervének: az igazgatóságnak mind a 11 tagját a kormány nevezi ki és menti fel. A privatizáció mértékét és ütemét az érintett miniszterek állapítják meg. A közigazgatás meghosszabbított karjának lehet tekinteni.

3.2.3. Felügyeleti irányítás és ellenQrzés, törvényességi felügyelet
Csak az állami vállalatok meghatározott körére vonatkozó közigazgatási tevékenység a felügyeleti irányítás és ellenQrzés. Ezt a kategóriát az 1977-es törvény illesztette be a vállalatigazgatás eszköztárába. A vállalatok igazgatásában használatos eszközök sorában azok közé tartozik, amelyek a vállalati autonómiát viszonylag nagy mértékben korlátozzák. Ezt az igazgatási eszközt az önállóság legkisebb fokát birtokló államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok esetében lehet csak alkalmazni.
A vállalat felett felügyeleti irányítást és ellenQrzést az alapító gyakorol. Ennek keretében kinevezi a vállalati igazgatóját, átfogóan értékeli és ellenQrzi a vállalati tevékenységet. Az igazgatót felfüggesztheti és a vállalat élére vállalati biztost rendelhet. A vállalati biztos a vállalatot az alapító közvetlen irányítása és utasításai szerint vezeti. A vállalat átfogó és folyamatos mqködésének ellenQrzésére felügyelQ-bizottságot hozhat létre. Arra is lehetQsége van, hogy a vállalat vagyoni eszközeit átcsoportosítsák, ill. felhasználását korlátozzák.
Jóval kisebb beavatkozásra ad módot a váll. felett gyakorolt törvényességi felügyelet. A törvényességi felügyelet minden vállalati típusra kiterjed. Az államigazgatási felügyelet alatt álló váll. esetében a törv.fel. része az erQsebb felügyeleti irányítási jogkörnek, az önkormányzó váll-k és a gazdasági társaságok esetében a törv.fel. önálló jogosítványok rendszere. Soha nem tartalmazhatja a gazdálkodó tevékenység célszerqségének elbírálását, csak a váll. jogszerq mqködésének biztosítása lehet.
A törvényességi felügyelet fQ eszköze a jogellenes vállalati döntés vagy határozat megsemmisítése, s ha szükséges, a megfelelQ felelQsségre vonási eljárás kezdeményezése. A váll-k törv. felügyeletével kapcsolatos feladatokat a cégbíróságok látják el. A közigazgatási szerveknek csak közremqködQi jogai vannak. Tudomásukra jutott törvényességi aggályaikat jelezhetik a cégbíróságnak. A cégbíróságok által a gyakorolt törv. felügyelet nem terjed ki a piacfelügyelet és a hatósági tevékenység körébe tartozó ügyekre, valamint azokra sem, amelyekkel kapcsolatban munkaügyi vitának, ill. külön bírósági vagy hatósági eljárásnak van helye.
A közigazgatás jogosítványa, de csak az állami vállalatokkal kapcsolatokban, hogy ágazati, ill. funkcionális irányítást gyakorolhat. Keretei között nincs mód beavatkozni a váll. tevékenységébe. Az állami váll. mqködésének gazdaságpolitikai eszközökkel és módszerekkel való befolyásolása. Az ágazati és funkcionális irányítás és ellenQrzés gazdaságpolitikai jellegébQl következik, hogy noha ezek a jogosítványok az állami vállalatokra irányulnak, hatásuk közvetve, áttételesen az összes vállalat vonatkozásában is jelentkezik. Ezért a váll-k tev-nek gazdasági környezetét általában befolyásoló közigazgatási módszer.
3.2.4. piacfelügyelet, hatósági jogalkalmazó tevékenység, hatósági ellenQrzés

Ugyancsak a váll-k gazdasági környezetének regulálására irányul a közigazgatás piacfelügyeleti tevékenysége. Lényegét a vállalatok közötti kapcsolatok és a termékeke forgalmazásának szabályozása adja. Két összefüggQ tevékenységi fajtára:
1. a vállalatok közötti verseny felügyeletére
2. a fogyasztóvédelemre bomlik.
A gazdasági szféra autonómiája azzal védhetQ, ha a gazdaság szereplQi közötti verseny tisztasága fenntartható. Tilos monopóliumok kialakítására törekedni.
A verseny tisztaságát az is sérti továbbá, ha a gazdaság szereplQje a fogyasztó megtévesztésével (pl. valótlan reklámmal) próbál a maga számára elQnyöket teremteni. Nem vezethet a termelés bQvítése rossz minQségq termékek elQállítására és forgalmazására. Szükséges tehát, hogy a gazdálkodó tevékenységet és általában a piaci mqködést olyan szervezet felügyelje, amely a gazdasági folyamatoknak közvetlenül nem részese. Funkciói, szervezete és közhatalmi jogosítványai miatt erre a feladatra a közigazgatás a legalkalmasabb.
A piac felügyeletével kapcs. feladatokat ma Mo-n lét szerv: a Fogyasztóvédelmi FQfelügyelQség irányítása alatt álló fogyasztóvédelmi felügyelQségek és a Gazdasági Versenyhivatal látja el. Tevékenysége valamennyi vállalatra kiterjed. A fogyasztóvédelem szervei ellenQrzik a kereskedelmi és szolgáltatói tevékenységre vonatkozó elQírások megtartását, a szolgáltatások minQségét, a reklámra vonatkozó rendelkezések érvényesülését, a hatósági árak szabályainak betartását, ellátják a fogyasztók érdekvédelmével kapcs. feladatokat. alkalmazhatják mindazokat az eszközöket és módszereket, amelyek a speciális felügyeleti tevékenységet folytató közigazgatási szervek rendelkezésére állnak. Pl. vizsgálatokat végezhetnek, bírságot szabhatnak ki, termékek forgalmazását megtilthatják, forgalomból kivonhatják, termékeket megsemmisíthetik. Intézkedései ellen jogorvoslatnak van helye a közigazgatási szervek fórumrendjében, döntéseit bíróság elQtt is meg lehet támadni.
A Gazdasági Versenyhivatal feladata, hogy a gazdasági élet egyetlen szereplQje se tanúsítson a tisztességes verseny követelményével ellenkezQ magatartást, ne kössön a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat és gazdasági erQfölényével ne éljen vissza. Eljárása egyaránt indulhat kérelemre és hivatalból  bírósági döntést is kérhet, de arra is jogosult, hogy az érdemi határozatot maga hozza meg. Megtilthatja a jogellenes magatartás további folytatását, bírságolhat, megtilthatja az indokolatlan áremeléseket. A versenyhivatal döntése ellen a közigazgatás rendjében nincs helye jogorvoslatnak, arra van lehetQség, hogy az érintett bíróságtól felülvizsgálatot kérjen.
Valamennyi vállalattípust érinti a közigazgatás hatósági tevékenysége. Az alapja, hogy az általánosan kötelezQ jogszabályok a vállalatokra ugyanúgy vonatkoznak, mint bármely más szervezetre vagy magánszemélyre. A közigazgatásnak az a feladata tehát, hogy a jogszabályi rendelkezéseket érvényesítse, a vállalatok tekintetében is teljesítendQ. Ha a jogszabály a benne foglaltakat egyedi döntésével konkretizálja, akkor a közigazgatás hatósági jogalkalmazó tevékenységet végez a vállalatokat illetQen. Ennek leggyakoribb fajtája az engedélyezés. Pl. egyes mqszaki berendezéseket csak elQzetes engedély birtokában vehetnek használatba, üzemi területükön épületeket csak engedély alapján emelhetnek.
1. Hatósági árszabályozás: Piacgazdasági feltételek között a hatósági árszabályozás csak kivételes, rendkívüli lehetQség lehet a gazd. közigazgatási befolyásolására. A 80-as éve végéig a gazdaságirányítás egyik meghatározó eszköze volt. Az árszabályozó tevékenységet az Országos Anyag- és Árhivatal végezte. A hatósági árat az érintettekre kötelezQ kvázi-jogszabályokban tette közzé. A gyakorlatban leginkább a rögzített árat és a maximált árat alkalmazták. Ma merQben más módszereket alkalmaznak: hatósági árak ma is vannak (gyógyszerek, alapvetQ élelmiszerek, tandíjak). Ma törvény nevezi meg azokat a szerveket, amelyek hatósági árat állapíthatnak meg, s ugyancsak törvény írja elQ azt is, hogy milyen termékekre, ill. szolgáltatásokra vonatkozhat hatósági ár. Pl. Ipari és ker. miniszter, földmqvelQdésügyi miniszter, vagy a helyi önkormányzatok. A hatósági árat minden esetben jogszabályban( miniszteri, ill. önkorm. rendeletben) kell megszabni.
2. Árbefolyásolás magánjogi formái: A közig. számos szolgáltatást magánjogi szerzQdés alapján gazdálkodó szervezetekkel, gazd. társaságokkal végeztet el. A megállapodást közigazgatási szerzQdés tartalmazza. Ebben az adott szolgáltatás ellenértékét (árát) is meg kell határozni. Pl. koncessziós szerzQdések esetén, mint az autópályák üzemeltetése, vagy az önkormányzatok közszolgáltatási szerzQdései is (szemétgyqjtés).
Árbefolyásolás a versenyfelügyelet keretében: Az árképzés nem jelent-e gazdasági erQfölénnyel való visszaélést? Látható a közig. gazdasággal való kapcsolatának változása: az elQzetes hatósági szabályozóból a közigazg. mindinkább utólagos ellenQrzQvé válik, lényegesen nagyobb teret hagyva a gazd. önszervezQdésének és autonómiájának.
A közig. váll-kal kapcs. hatósági tev-nek másik nagy területe a hatósági ellenQrzés. Azt ellenQrzi, hogy az adott tev. az irányadó szabályok szerint zajlik-e (a váll. megtartotta-e a vízgazd- vonatkozó elQírásokat). A közig. hatósági tev-nek mindkét változata olyan tev-re vonatkozik uygan, amelyek a váll. termelési folyamataival összefüggenek, önmagukban azonban termelQi tev-nek nem minQsülnek. A közig. váll-tokat érintQ hatósági tev-e ezért a váll.  gazdasági  autonómiáját nem korlátozza, hanem a jogérvényesítésnek ugyanazt z eszközét és módját képviseli, amelyet a közig. tev-nek bármely másik alanya tekintetében is használ.

3.3. AZ INTÉZETEK IGAZGATÁSA

3.3.1. Az intézetek sajátosságai
A társ. mqködése során keletkeznek olyan alapvetQ fontosságú szükségletek, amelyek kielégítését nem lehet a gazdasági vállalkozás nyereség- szempontok szerint szervezQdQ tevékenységére bízni. Az ilyen jellegq szükségletek ált. közérdekq szolgáltatások nyújtásával nyernek kielégítést. A szolgáltatások e fajtájának jell. szervezeti kerete az intézet. Szolgáltatások természetesen nem csak intézeti formában nyújthatók, ugyanazt a szolg. intézet és nem intézeti jellegq szerv egyaránt biztosíthat. Oktatás, gyógyítás, mqvelQdés.
Intézeteket elsQsorban az állam szervei hoznak létre és tartanak fenn. Az intézetek önállósága, autonómiája a hierarchikusan elrendezett klasszikus (hatósági) közigazgatási szervekhez képest nagyobb, mindemellett számos tipikus közig-i tulajdonságot is mutatnak. Erre tekintettel szokás a tradicionális hatósági szervek útján végzett közvetlen közigazgatástól az intézeti típusú közvetett közigazgatási tevék. elválasztani. Nagyobb rugalmassággal és a szolgáltatások területén nagyobb teljesítQképességgel rendelkezik, mint hatósági rokona . Mindemellett lehetséges, hogy a szolgáltatások vonatkozásában más, nem állami szerv is a közérdekqség szem elQtt tartásával járjon el. Az intézetek létrehozásának joga megilleti tehát a nem állami (társ-i, váll-i) szerveket is, pl.az egyházak, a politikai pártok és a váll. által mqködtetett intézetek .
Az intézetek különbözQsége a váll-tól:
1. Az intézetek költségvetési rendben gazdálkodnak. Lehetnek ugyan saját bevételeik, szolgáltatásaikat azonban alapvetQen költségvetési, ill. az alapító szerv vagyonából származó juttatásokból teljesítik, lényegében tehát nincs nyereségérdekeltségük, nyereségük elQnyeit nem élvezhetik.
2. Köztük és a szolgáltatásaikat igénybe vevQk között rendezett kapcsolatok léteznek. Ezeket a kapcsolatokat a közig. szabályozza. A szabályok (pl. könyvtár használatának rendje) megtartása a szolgáltatást igénybe vevQ részérQl egyben a szolgáltatáshoz való hozzájutás feltétele is.
Vannak olyan területek, ahol jellemzQen nagy számú intézettel találkozhatunk. Az oktatás, a nevelés, a tudomány, a közmqvelQdés, a mqvészet, az egészségügy és a szociális ügyek világában. Velük kapcsolatban a közigazgatásnak sokrétq és fontos feladatai vannak. A közig. jogosítványa azon intézetek tekintetében a legerQsebbek, amelyeket saját maga létesített. A közigazgatási alapítású intézetek vonatkozásában a közig. alapítói jogai teljes körqek. Az alapítói jogok többségét akkor is gyakorolja a közig., ha az intézetet más állami szerv alapította. Egyetem létrehozására Mo-n pl. csak az OGY jogosult, a már megalapított egyetemmel kapcs. azonban a szervezési, személyzeti feladatok a közig. megfelelQ szerveihez tartoznak. A nem állami alapítású intézetek (pl. váll-i kutatóintézetek, egyházi oktatási int.) tekintetében a közig. alapítói jogokat nem gyakorol.

3.3.2. Az intézeti irányítás eszközei
A legerQsebb irányítási jogosítványok az ún. közvetlen (fenntartói) irányításhoz kapcsolódnak. A fenntartó teljes körq irányítási jogosítványokkal rendelkezik, az eredményes mqködés biztosítása érdekében minden egyedi irányítási eszközt igénybe vehet. Gyakorlatilag korlátlanul beavatkozhat az intézet valamennyi szakmai és szervezeti tevékenységébe.
Az intézetek állhatnak mindazon felsQbb szintq szervek irányítása alatt is, amelyek a fenntartónál magasabb hierarchikus pozíciót foglalnak el. A többes irányításnak ez a módja közvetett irányítást jelent, a felsQbb szintq szervek nem magát az intézetet, hanem annak fenntartó szervét irányítják. Adott esetben az intézet számára nagyobb önállóságot is biztosíthat, mert a felettesnek jogában áll az intézet fenntartójának irányítói tevék-gét szqkebb körre korlátozni.
A fenntartó felettesének irányító tev-e közvetlenül az intézetre irányul. Az intézet irányításában egyidejqleg több szerv vesz részt, ezért ebben az esetben többcsatornás intézeti irányításról beszélhetünk. Leggyakrabban úgy fordul elQ, hogy az intézet ellenQrzését a fenntartó és annak felettes szerve is végzi.
Valamennyi intézet ágazati irányítás alatt áll. Az intézetek által nyújtott szolgáltatások minQségéhez érdek fqzQdik, és ennél általánosabb, társadalmi érdek is jelen van. Az intézetek ágazati irányításának éppen az a célja, hogy a szolgáltatások egy társadalmilag indokolt egységes minQségi színvonalát biztosítsa. Az intézetek ágazati irányításának feladata a közig. szerveire, éspedig központi csúcsszerveire ( Minisztériumok) hárul. MindenekelQtt normatív eszközökkel történQ irányítást jelent. Jogszabályban kell meghatározni az ágazati irányító szervnek (miniszternek) pl. a minden iskolában teljesítendQ minimális tantárgyi követelményeket. Az ágazati irányítás eszköztárában azonban egyedi eszközök is fellelhetQk. Pl. az ágazati irányító egyedi egyetértési vagy hozzájárulási joga jogszabályokban meghatározott esetekben. Pl. muzeális jellegq közgyqjtemények elhelyezésének megváltoztatásához minden esetben a mqvelQdési és közokt. miniszternek az elQzetes hozzájárulása szükséges.
Az intézetek ágazati irányítása alapvetQen szakmai irányítást takar. Az intézetek szakmai irányításában részt vesznek az azonos szakmai szolgáltatást nyújtó magasabb területi szinten szervezett más intézetek is. A közkönyvtárak állománygyarapító és állománymegQrzQ tev-nek befolyásolására pl. az Orsz. Széchenyi Könyvtár rendelkezik bizonyos eszközökkel. Az intézetek más intézetek közremqködésére alapított irányítását szakmai módszertani irányításnak nevezzük. De ez inkább szakmai támogatás, mintsem valósi irányítás.
Az intézetek irányításával kapcsolatban végül a hatósági tevékenységet említhetjük. Csakis a közigazgatás szervei végezhetik, mivel a hatósági tev. közhatalmi eszközökkel megvalósított jogalkalmazást és ellenQrzést jelent. Egyedi eszközök (pl. engedélyek, tiltások, korlátozások) alkalmazásával valósul meg. Arra irányul, hogy az általában kötelezQ jogszabályok és az egyedileg kötelezQ hatósági elQírások az intézetek esetében sem az irányítás, hanem a jogérvényesítés eszköze és módszere.


KIVÁLASZTÁS A KÖZIGAZGATÁSBAN (44-52. tétel)

A KIVÁLASZTÁS A SZEMÉLYZETI POLITIKA ELSP ÉS LEGFONTOSABB ELEME
Minden termelést vagy szolgáltatást végzQ szervezet arra törekszik, hogy felkészült személyzet álljon a rendelkezésére, amely gyorsan és jó minQségben képes a kiszabott feladatok megoldására, azonosul a szervezet célkitqzéseivel. A személyzet összeállítása, a megfelelQnek tartott személyek felkutatása, kipróbálása, vagyis kiválasztása minden korban minden helyen a vezetQk elsQdleges teendQi közé tartozott.
A közigazgatásban a kiválasztás jelentQsége több oknál fogva is kiemelkedQ. Súlyát e szolgáltatásoknak nélkülözhetetlensége adja. A közig. gondoskodik a legfontosabb nyilvántartások (személyi, vagyoni, tevékenységi) vezetésérQl, a társ-i kapcsolatteremtés infrastruktúrájának kiépítésérQl, a társ. egészségi állapotának védelmérQl, a közbiztonságról, stb. A szolgáltatások jó színvonalon történQ és zavartalan biztosítása felkészült köztisztviselQkkel érhetQ el. A köztisztviselQ az elvont és elvonatkoztatott államot testesíti, ill. jeleníti meg, ezért az állami tekintély és méltóság megQrzése miatt is szükséges fokozott gondossággal eljárni a köztisztviselQk kiválasztásánál.
A személyzeti ügyek kezelésére nézve 2 felfogás és gyakorlat alakult ki a világban. 1. Az angolszász és skandináv országokban volt, már visszaszorult nyitott rendszer, hogy a köztisztviselQi szolgálati viszony megegyezik a versenyszférában meghonosított munkaviszonnyal. 2. a zárt rendszer, ami mára elfogadottá vált, abból indul ki, hogy a köztisztviselQ alkalmazási körülményei különböznek a versenyszféráétól, különösen így van ez az alkalmazás biztonsága tekintetében. A közszolgálatra az életre szóló kölcsönös elkötelezés a legjellemzQbb tulajdonság. A köztisztviselQ a zárt rendszerq személyzeti politika szerint elmozdíthatatlan, vagyis csak alkalmatlanság, valamint a nyugdíjkorhatár elérése esetén mozdítható el állásából, a kormány nem hivatkozhat egyéb okokra, átszervezésre, létszámcsökkentésre, stb.
Mo-n az elmozdíthatatlanság elve egyáltalán nem érvényesül. A kiválasztás elméleti megalapozottsága hiányos, gyakorlati lebonyolítása pedig támadható, mivel sem a demokratizmus, sem a hatékonyság követelményeinek nem tesz eleget.


A KIVÁLASZTÁS TARTALMA

Mennyiségi vonzatok: nagyon bizonytalan a kalkulálás a közigazgatás egészére kiterjedQ kalkulációk elvégzésekor. Az országos köztisztviselQi létszám nem tudományos kutatások eredményeképpen áll össze. Az adott ország köztisztviselQi létszáma látszólag teljesen spontán módon alakul ki, szerves módon, több hatás ésszerq és logikus folyományaként több évtizedes idQtávlatban. Az egyes országokban a létszám állandó növekedésére késztetQ folyamatos feladatbQvülés, az apparátus önbiztosítási és túlbiztosítási igényei szemben állnak a költségvetési lehetQségek mérséklQ hatásával. Ebben az egymást kiegyensúlyozó hatásrendszerben a létszám végül is az ellátandó feladatokhoz igazodik, vagyis a kívánt társ-i mércéhez idomul.
A létszám mégsem a kulcskérdése a kiválasztásnak. Új, országos hálózattal rendelkezQ szerv esetében, pl. Kárpótlási Hivatal azonban elsQ és nehezen megoldható kiválasztáshoz kapcsolódó feladat.
2. A kiválasztásban fokozatbeli különbségek a feladatokban: a kiválasztás jelen van a szervezet összes alkalmazottjának minden térbeli és idQbeli mobilizációjában. Az egyes egységek áthelyezésében csakúgy, mint az elQmenetellel garantált lépcsQfokain való elQrehaladásban, vagy mint a keveseknek nyitva álló vezetQi megbízás elnyerésében.
3. Szükséges kiemelni a kiválasztási folyamatban megfigyelhetQ 2 szakaszt: 1. Toborzás (rekrutáció), mely igyekszik felkelteni az érdeklQdést, és növelni a jelentkezQk számát. 2. a jelentkezQk közül a legalkalmasabb kiválasztása.

3. A KIVÁLASZTÁS TÖRTÉNETE

A kiválasztási elveknek és módszereknek hosszú története van. A történet két síkon vagy vetületben is feldolgozható. Az elsQ megközelítésben arra keresünk választ, hogy a vizsgált korszak mennyire teremti meg a társ. tagjainak esélyét közhivatali funkciók betöltésére. Amennyiben mindenki számára azonos esélyt biztosít a demokratikus kiválasztás rendjét teremti meg, ha csak meghatározott körnek, antidemokratikus kiválasztási rendrQl beszélhetünk.
A második megközelítésben annak történetét tekintjük át, hogy a kiválasztás kritériumai között milyen mértékben érvényesülnek a felkészültséget igazoló szempontok, s mennyiben a morális, erkölcsi feddhetetlenséget tanúsító megfontolások. A morális- intellektuális tartalmú kiválasztás mára összekapcsolódott.

3.1. Az antidemokratikus kiválasztás fajtái
A kirekesztés elvén nyugszik. Az elv érvényesítéséhez adekvát módszereket fejlesztenek ki, ma ezeket elutasítjuk, de tovább élnek nyílt vagy rejtett formában. Monopolhelyzetet biztosít közfunkciók betöltésére, valamilyen társadalmi osztálynak, családnak, vagyoni helyzetben levQknek, számottevQ kapcsolatokkal rendelkezQ személyeknek. Az ókori társadalmak csak a szabadoknak biztosítottak eleve jogosultságot. A római kiválasztottak köre tovább szqkült, mivel a jó családból való származás kritériuma kirekesztette a szabadok jó részét is, a tetemes választási költségek miatt csak a vagyonos patrícius családtagok jöhettek szóba. Az ókori Rómában tehát az osztály, a vagyoni és a családi preferencia együttesen jelentkezett. A középkorban a preferenciák nem változnak, egyedül a nemességhez tartozók rendelkezhettek hivatalviselési jogosítvánnyal. A kiválasztás módszereként a polgári átalakulás elQtti idQkbQl elsQként a családi jogcímét említhetjük meg, ami meghatározott tisztséget örökölhetQvé tett. Az öröklés címén elnyerhetQ tisztségre a királyi, császári címet szokás megemlíteni, de más tisztségek is széles körben öröklQdtek. Az örökölhetQ címek családi privilégiumokat rögzítenek, ezért még az azonos társ-i réteghez tartozók számára is állandó sérelem okozója. A privilegizált családon belül is permanens belviszályt idéz elQ a kirekesztettség. A középkor története tulajdonképpen örökösödési viták története. Az államfQi tisztségnél maradva: számtalan vita forrása a nemi hovatartozás. A középkor általános elvei szerint a férfiak jogosultak egyedül e közjogi tisztség megöröklésére. Ennél nagyobb gondot okozott családon belül a férfi trónöröklés kiválasztása, mivel itt több, egymással ütközQ elv konkurált egymással  senioratus vagy primo genitura. A senioratus lehetQvé tette, hogy a törzsszövetség élére a legrátermettebb felnQtt férfiak kerüljenek. LehetQvé tette az azonos QstQl (Árpád) származó minden ág részesedését a fQhatalomból. A primo genitura elve fQleg a keresztény trónutódlási elképzelésekre épül, az isteni kiválasztás gondolatára, melyben a szakrális elem a döntQ, a személyes erények szerepe másodlagos. Az öröklés azonban mindvégig legális jogcím, a kiválasztási módszer eltérQsége a fQ elvet nem sérti. Ahol ez tovább él, ott nemzeti tradícióként kezelik, az államfQ merQben protokolláris feladatokat lát el. Az örökösödési jogcím tarthatatlansága nem ok arra, hogy kialakulásának racionalitását ne ismerjük el. A kultúra, a mqveltség szqk körq elterjedtsége miatt a hatalom gyakorlásához szükséges ismeretek megszerzése egyes-egyedül a hatalom központjában, a királyi udvarban, az ország vezetQ személye mellett, vele mindennapos kapcsolatban álló személynek, tehát gyermekeként volt lehetséges. Abban az idQben, amikor a társd. A mezQgazdaságból él, a hatalom egyedüli forrása a földbirtok, a fQnemesek szqk körébQl toborzódik a közigazg. minden jelentQsebb tisztségviselQje, s e tisztséget elmozdíthatatlanná és örökölhetQvé transzformálják.
A 16. sz-tól a közfunkciók megszerzésének egyre elterjedtebb formája a készpénz ellenében történQ vásárlás. Minden állami funkcióra kiterjedt. A katonai nemesség mellett ekként alakul ki a hivatali nemesség, amely a megvásárolt tisztséggel újabb vagyont szerzett, s így igen jó befektetésnek bizonyult tisztséget vásárolni.
Ez a kiválasztási forma modern korunkban titkoltan él tovább, közvetett formában széles körben él tovább. A választásokon a lakosság szavazatainak elnyeréséhez kortes hadjáratot kell folytatni. Csak annak van esélye, aki személyes vagyonnal vagy vagyonnal rendelkezQ támogatókkal rendelkezik. Statisztikusok kiszámolták, mennyibe kerül egy elnöki, szenátori, képviselQi tisztség biztos megszerzése. Az USA-ban bevett szokás a választási küzdelmet nagyobb összegekkel támogatók megjutalmazása, valamely kis ország nagyköveti tisztségével.
Az antidemokratikus kiválasztási gyakorlat közül a legelterjedtebbet, leküzdhetetlennek tqnQ formáját nevezik favoritizmusnak, nepotizmusnak, patronázsrendszernek. Magyarul talán a pártfogó támogatás rendszerének lenne leghelyesebb nevezni. Mindazokban az esetekben, amikor úgy nyernek el közjogi funkciókat, hogy a kiválasztás valakinek a rejtett vagy bizalmas ajánlására történt, a pártfogói támogatás jelenlétét állapíthatjuk meg. A támogatás sokféle lehet: politikai, családi, szakmai. Legelterjedtebb a politikai támogatás, s ennek súly is a legjelentQsebb (No-ban még takarítónQi állást sem lehet párttámogatás nélkül szerezni).
Történetileg a családi támogatás az Qsibb. Családi támogatás, ajánlás révén tömegesen jutnak közjogi funkciókhoz a legfejlettebb társadalmakban is.

A kiválasztás demokratizmusa  a demokratikus kiválasztás
Az 1789-es Deklaráció az ember és állampolgár jogairól 6. cikkely: minden polgár egyforma eséllyel pályázhat bármely közfunkcióra., csak az erkölcsösségét és tehetségét szabad figyelembe venni. Az újkori koncepció minden elemét magában foglalja: egyenlQ állampolgári esélyt minden köztisztség betöltésére, a rátermettség és a tehetség mérlegelésének kötelezettségét a kiválasztásnál; a morál és a tehetség összekapcsolását.
Az 1989-es magyar alkotmánymódosítás a deklarációt minden elemében megismétli.
A megkülönböztetés minden fajtája megengedhetetlen: a nemi, a faji, a vallási, a nemzetiségi, a politikai. Korszakonként és országonként más-más megkülönböztetési forma felszámolása kerül elQtérbe, és a küzdelem még ma sem ért véget.
A kiválasztás újkori, demokratikus felfogásába az is beletartozott eredetileg, hogy mindenki, politikai meggyQzQdésére, pártállására tekintet nélkül egyenlQ eséllyel léphet közszolgálatba. Valójában kezdetektQl fogva gondok adódtak az elv érvényesülésével: a hatalomra került államvezetQi garnitúra igyekezett olyan segítQkkel, tanácsadókkal, hivatalnokokkal körülvenni magukat, akiknek a politikai világképe, meggyQzQdése egyezQ vagy hasonló volt az övéhez. JEfferson elnök az 1820-as években azzal alapozta meg késQbb zsákmányrendszernek nevezett kiválasztási gyakorlatát, hogy azt mondta, a lakosság azért választja meg az elnököt, hogy választási programját végrehajtsa. Ennek akkor tus eleget tenni, ha olyan munkatársakat választhat maga mellé, akikben teljes mértékig megbízik. Ezt a szocialista államok is személyzetpolitikájuk alapjává tették.
A képzettség, tehetség alapján történQ kiválasztás szemben találja magát az egyenlQ esély elvével. A demokratikus kiválasztás két pillére nem illeszkedik pontosan össze, e miatt az egyenlQség általános követelménye alól számos kivételt kell tenni.

3.3. Morál vagy felkészültség?
A kiválasztás kritériumainak ellentétpárjának feloldása teljesen soha nem sikerül. Az ellentétpár egyik tagja a felkészültség, a tehetség. A párja az erkölcsi tisztaság, becsületesség, tisztesség, a morál. Az ókorban az erkölcsi tulajdonságokat részesítették elQnyben. A középkorban az erkölcsi kritériumok fel sem merültek, annyira magától értetQdQnek tartották, hogy a közhatalom csak a feudumok tulajdonosait illetheti meg. Egy kivétel: a mohamedán államok államvezetése. A Koránban a tudás elsQdlegességérQl olvashatunk. Az iszlám vallás és a mohamedán világ kiterjedését számosan éppen ennek a kiválasztási elvnek az érvényesülésével magyarázzák.
A polgári társadalmakban az összekapcsolás módszerét választják, amint azt az 1789-es francia deklarációból láthatjuk: felkészülést és tisztességet kívánnak meg együtt és egyszerre. A másik változás ebben a korban az általános elv konkretizálása, érvényesíthetQvé tétele. Minden konkretizálás egyben szegényítés is, így lesz a felkészülés tartalmából elQírt iskolai végzettség, ill. vizsgákon való megfelelés, a tisztességbQl pedig összeférhetetlenségi okok láncolata: rokonok, hozzátartozók alkalmazása egyugyanazon szervezeten belül, büntetlen elQélet, stb.
MegfigyelhetQ továbbá a felkészültség követelményének fokozódó erQsödése.

4. A TOBORZÁS

A toborzás funkciója kettQs. Demokratikus szelekció esetében az egyenlQ hivatalszerzési lehetQség megvalósításához szükséges az üres közfunkciók közreadása, hogy az érdeklQdQk jelentkezhessenek.
A toborzás két legfontosabb formája: Azokban a rendszerekben, ahol a politikai favoritizmus érvényesül, a toborzás belsQ, személyes, zárt csatornákon keresztül történik. Az egyenlQ esélyt biztosító társadalmakban a toborzás nyitott, mindenki által megismerhetQ formában megy végbe. Az elsQ esetben a kiválasztottak köre, olykor a személye is eleve meghatározott, senki más nem értesül a közfunkciók megüresedésérQl.
A toborzás másik funkciója a kiválasztás eredményességének megalapozása azzal, hogy a kiválasztásra nagy számú jelöltet biztosít. Azokban az országokban, ahol a közig. társadalmi presztízse alacsony, különösen fontos, hogy a közfunkcióra csábítás sikeres legyen. Vannak területek, ahol az államok egyenesen kényszertoborzást rendelnek el, pl. az állami hadseregekbe.
A toborzás módszerének és lebonyolításának történetérQl annyit, hogy az a sokféleségtQl az egyöntetqség, a decentralizációtól a centralizáció felé halad. Ötven évvel ezelQtt mindegyik központi szerv maga alakította ki toborzási elveit, s annak alkalmazásába semmilyen külsQ szerv nem szólt bele.
A toborzás ma uralkodó formája a nyilvános felhívás. A nyilvánosságot vagy napi lapokban, vagy valamilyen elQre megjelölt hivatalos lapban történQ közlés biztosítja. Lehet folyamatos, vagy idQszaki, amikor csak meghatározott idQpontban, de mindig ugyanabban az idQpontban (negyedévente, félévente, évente) közlik a megüresedett álláshelyeket, s kérik a jelentkezést.
A közlés attól függQen, hogy a kiválasztás demokratizmusa milyen mérvq kötetlen és kötött formájú. A kötetlen formájú toborzás annak a közlésére szorítkozik, hogy megüresedett valamilye közhivatal, s arra lehetséges a feltüntetett címen jelentkezni. A kötött formájú, amelyet elterjedtebb nevén pályázatnak nevezünk, tartalma, formája nem tetszQleges, az elQírt formától eltérni nem lehet, az elQírások megsértése esetén a kiválasztási eljárás érvénytelen.
A pályázati úton történQ toborzás az összes fejlettebb polgári államban központi, alkotmányos szintq elQírás (No., USA, Fro, Anglia).
Léteznek pályázaton kívüli toborzási módok is. Pl. az oktatási intézményekkel való közvetlen kapcsolattartás, állásbörzék, kiállítások szervezése.
A magyar toborzás eszköztára gazdagszik és szegényedik egyszerre. Sem az elvekben, sem a gyakorlatban nem tettük meg azt a döntQ lépést, amellyel a demokratikus kiválasztást korlátozás nélkül alkalmazó országok körébe juthatnánk. A pályázat, ami a legsikeresebb toborzási forma lenne, mindmáig nem lett kötelezQ, pusztán megengedett. Kivétel a jegyzQi álláshely. 1992-ben, a köztisztviselQi törvény elfogadása idején a nagy lehetQséget elmulasztottuk.
Az 1997-ben történt módosítás a megüresedett álláshelyek kötelezQ nyilvános közzétételét rendeli el, látszólag elQrelépés, valójában a pályázati kényszer igényének elegáns elszabotálása. ElsQként a kötelezQ pályázat feleslegességét szokás megemlíteni. A köztisztviselQi pálya nem vonzó, a pályázatra nem lenne elég jelentkezQ. Elhangzik érvként a pályázati eljárás költségessége is. 1998. szeptember 1-jétQl a megüresedett álláshelyeket nyilvánosan közölni kel. A közlés helye a Belügyminisztérium hivatalos lapja, a közlés ingyenes. A nyilvános közzététel semmilyen tekintetben nem köti a hirdetQt, tehát: nem köteles a hirdetményre jelentkezQk körébQl választani. A pályázat ezzel szemben arra kötelez, hogy a pályázatot kiíró a szabályszerq pályázatot benyújtók körébQl válasszon. A nyilvános közzététel szabad kezet ad a kiválasztás módszerének alkalmazására. Abban a nem lényegtelen kérdésben is kötetlenül jár el, hogy ki, milyen határidQn belül hozza meg a döntést. Pályázatok esetében elQre közölni kell a kiválasztás módját, a felkészültség ellenQrzésének mikéntjét, az elbírálás határidejét. Nyilvános közzététel esetében a kiválasztás lebonyolításának módját nem ellenQrzi sem. A pályázati eljárás lebonyolítását ezzel szemben ellenQrzik, eredményét megsemmisíthetik, a pályázó bírósághoz fordulhat, kérheti a pályázat megismétlését.
A pályázat a kiválasztás minQségi szempontjainak érvényesülését biztosítja, másrészt az egyenlQ esély alapjait, s ennek kiemelt részeként a kiválasztás tisztaságát, a nem kívánt hatások, a korrupció jelentkezésének megakadályozását.

5. A SZELEKCIÓ (mozzanatai)

5.1. Általános alkalmazási feltételek
Az elsQ szqrQ: a jogszabályok, többnyire törvények által elQírt általános feltételek meglétének ellenQrzése. Ebben a pontban csupa olyan követelmény leírását olvashatjuk, amely sérti az egyenlQ hivatalviselés elvét.

5.1.1. Az egyenlQ hivatalviselés joga csak a meghatározott korú állampolgárokat illeti meg
Mindenki azonos joggal indulhat valamely hivatal elnyeréséért indított versenyben, hacsak nem túl fiatal vagy idQs. Hazánkban az alsó életkori határra vannak figyelemmel. Napjainkban az átlagéletkor meghosszabbodásával a nagykorúság egyre fiatalabb korban következik be. A II. vh, után csökkent 20, majd 18 évre a nagykorúsági dátum, a nemek közti különbség e tekintetben is megszqnt.
Munkát lehet vállalni (nálunk 16 éves kortól), de a nagykorúság idQpontjánál idQsebb kort kívánunk meg azoknál a besorolási osztályoknál, ahová a feltétel felsQoktatási végzettség. Néhány országban a karrierpályára csak néhány éves próbaidQs alkalmazás után lehetséges rálépni. No-ban 28 év a karrier-kategóriába pályázók számára az alsó korhatár.
A felsQ korhatár ismét több értelemmel bír. Hazánkban azt az idQpontot jelöljük vele, amikor a köztisztviselQ nyugdíjazható. Egy-egy országon belül is változik szolgálatok szerint a nyugdíjkorhatár, a rendészeti szerveknél alacsonyabb, a bíráknál magasabb. Számtalan lehetQség nyílik  kérésre vagy kényszerbQl  a nyugdíjba vonulás elQrehozatalára.
A felsQ korhatár másik értelme nem eléggé ismeretlen Mo-n. A zárt rendszerq, karrier típusú személyzetpolitika a köztisztviselQtQl életre szóló elkötelezést kíván meg, ennek fejében megtervezi és megígéri a tervszerq, kiszámítható elQmenetelt. Ez a felsQ korhatár tehát csak az ún. karrierhivatalnokokra érvényes.
Az utóbbi évtizedekben a karrier jellegq felsQ korhatár idQpontja eltolódott. Ausztriában 26 évrQl 35 évre, No-ban 32 évrQl 38 évre, Fro-ban 35 évrQl 45 évre. Több oka volt: csökkent az érdeklQdés a közszolgálat iránt még azokban az országokban is, amelyekben a köztisztviselQknek kielégítQ illetményt, az átlagnál lényegesen jobb szolgáltatást biztosítottak. A felsQ korhatár felemeléséhez a nQmozgalmak követelései is hozzájárultak. Az alacsonyan megállapított határ ugyanis a családban lekötött nQk jelentQs részét kirekesztette az életre szóló alkalmazás lehetQségébQl.
A jelenlegi magyar köztisztviselQi törvény a kiválasztás alsó és felsQ idQpontjára vonatkozóan sem rögzít konkrét évszámokat. Az alsó korhatárra utaló megjegyzés: cselekvQképesnek kell lennie. A Polgári Törvk. megfelelQ paragrafusait kell fellapozni a cselekvQképes állapot idQpontjának megismeréséhez: betöltött 18. életév.
A 16. életévét betöltött személy házasságot köthet, s ezzel cselekvQképes, nagykorúvá válik, köztisztviselQvé kinevezhetQ. Persze csak a fizikai alkalmazottá történQ kinevezés képzelhetQ el.
Általában helyteleníthetQ, ha fontos kérdésben törvény más jogszabályra utal, megnehezítve a jog megismerését.
A felsQ korhatárra sincs konkrét évszámot pontosan megjelenítQ megállapítás. A törvény megalkotásakor e kérdés fel sem merült.
Abszolút, tehát minden körülmények között érvényesülQ pályaút befejezési idQpont nincs. 55-62 (nQk), 60-62 (férfiak) éves életkor esetén kérheti köztisztviselQi viszony alóli felmentését, a kérésnek a közigazgatási szerv köteles eleget tenni. Ha a tisztviselQ nem kéri felmentését, egészen agg koráig foglalkoztathatja teljes munkaidQben a köztisztviselQt. EbbQl a szempontból is átgondolatlan a törvény, mivel a közszolgálat más területén 8bírák, ügyészek, egyetemi tanárok, stb.) abszolút felsQ korhatárt (70 év) állapítanak meg.

5.1.2. Az államok csak állampolgáraiknak biztosítják a hivatalviselés lehetQségét
A köztisztviselQ személyesíti, jeleníti meg, teszi valóságossá, érezhetQvé az elvont, absztrakt államiságot, a közösség közös ügyeit igazgató államot. A köz szolgáinak kiválasztásánál, a közfunkciók betöltésénél elQnyt biztosítottak minden idQben és minden államban a közösséghez tartozók számára, a kívülállóknak pedig vagy kivételessé, feltételekhez kötötté vagy megengedhetetlenné nyilvánították az állam képviseletét.
A nemzetállamok kialakulásával az országok mindegyike gondot fordított arra, hogy közhivatalt csak saját állampolgára tölthessen be. A nemzetállami fejlQdési formát elkerülQ, vagy átlépQ államokban hosszú ideig mindenki számára lehetQvé tették a közhivatal-viselést (USA 1935-ig, Kanadában, Ausztriában, Új-Zélandon, Mexikóban, stb.).
Mára általánossá vált az állampolgárság kinevezési feltételként való megjelölése. A hazai közszolgák munkahelyét védeni szükséges a külföldi pályázókkal szemben. Az Európai Unió jelenlegi álláspontja: a tQke, a szolgáltatás, a munkaerQ szabad, korlátozás nélküli mozgását szándékozik megvalósítani. A munkaerQ szabad áramlásába azonban nem folyhatnak be a köztisztviselQk!
A magyar köztisztviselQi rendszer a közszolgálat kiválasztási elQfeltételeként megkívánja a magyar állampolgárságot. Bármilyen címen szerzett állampolgárság számba vehetQ (családjogi ténnyel, honosítással). A jog az állampolgárság megszerzésétQl kezdve megilleti a kérelmezQt, h az egyéb feltételeknek is megfelel. Néhány más országhoz képest ez is kedvezménynek számít, mivel ott még 5-10 év várakozási idQt is elQírnak. A magyar szabályozás rugalmatlanságai: a kivétel nélküliség lehetetlenné teszi, hogy olyan munka végzését megengedjük külföldiek számára, amelynél a nemzeti hovatartozásnak nincs semmi jelentQsége, pl. a fizikai munkát végzQk esetében. Másrészt az érdemi tevékenység végzésére is engedélyezési lehetQséget kellene biztosítani, ha arra megfelelQ felkészültségq magyar szakember nem áll rendelkezésre, mint az pl. az USA-ban megengedett.

5.1.3. Erkölcsi kritériumok számbavétele a szelekció során
A polgári átalakulás a felkészültség, a rátermettség jelentQségét helyezi elsQ helyre, de nem mellQzi az erkölcsi értékek számbavételét sem. Az intellektuális és a morális értékeket úgy egyenjogúsítja, hogy a törvények szabályaiban ez nem mindig tükrözQdik direkt formában vissza. Francia köztisztviselQi törvény kifejezetten hivatkozott a jó erkölcs vizsgálatának a szükségességére. Az 1983-as jelenleg hatályban lévQ törvény már mellQzi az erkölcsök vizsgálatára való hivatkozást. Indirekt formában azonban számos utalást találhatunk (katonai szolgálat letöltése, demokratikus értékrend tisztelete, hazaszeretet).
A magyar megoldás: erkölcsi elemeket találhatunk a kinevezés feltételei között, az eskü szövegében, a nélkül, hogy az erkölcs kifejezés egyszer is elQfordulna a hivatkozott törvény-helyeken.
A jelentkezQk közül a szelekció során számításon kívül kell hagyni a büntetett elQélettel rendelkezQket. Ennek igazolására erkölcsi bizonyítványt kell benyújtani. A büntetés kitöltését követQ 10 év elteltével mindenki mentesül a legsúlyosabb bqncselekmény következménye alól is, azaz megszqnik bqnügyi nyilvántartása, büntetlen elQélettel rendelkezQ személynek minQsül.
A közügyektQl eltiltás, többek között, eltiltja az elítéltet attól, hogy hivatalos személy legyen. A legrövidebb idQtartam 1 év, a leghosszabb 10 év. Az eltiltás idejébe nem számít bele a szabadságvesztésben töltött idQ.
A büntetés letöltésétQl számított 10 év elteltével elvileg a legmagasabb közjogi tisztség betölthetQ. Ennek megelQzésére szolgál az 1995. évi CXXV. tv. által elrendelt kötelezQ adatközlés fontos és bizalmas munkakört betöltQ, az ilyen munkakörbe jelölt személyek részérQl. Az államigazgatásban a minisztériumi fQosztályvezetQknél zárul az idetartozók köre, a C típusú kérdQíveken kell választ adni pl. arra is, hogy van-e házasságon vagy élettársi közösségen kívüli partnerkapcsolat (homoszexuális is), alkohol- és kábszerfogyasztás; a B típusú kérdQíveken adótartozás. Mindhárom kérdQíven (A,B,C) válaszolni kell, hogy a nyilatkozat keltétQl számított 15 éven belül indult-e olyan büntetQeljárás, amely büntetéssel fejezQdött be, sQt 5 évre visszamenQen a büntetéssel befejezQdQ szabálysértésekrQl is nyilatkozni kell.
Kizárja a magyar törvény a szelekcióból azt is, aki alkalmazásával a már szolgálatban lévQ hozzátartozójával, azaz egyenes ágbeli rokonával, ennek házastársával, örökbefogadott, nevelt gyermekével, testvérével, házastársával, élettársával, a házastárs egyenes ágbeli rokonával (apósával, anyósával), a sógorral, sógornQvel, a saját testvér házastársával irányítási, felügyeleti, ellenQrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. Ez a községi önkormányzatok és a külföldi intézmények (pl. KSZ) esetében is így van, az önkorm. képviselQ testülete, ill. a külszolgálat felügyeletét ellátó miniszter mégis felmentést adhat a hozzátartozó együttalkalmazási tilalma alól.
A köztisztviselQi szelekció erkölcsi tartalmú intézménye a szolgálati eskü  az nevezhetQ ki ugyanis, aki esküt tett. Az eskü szövegének a tisztán erkölcsi elemeit emelnénk ki  ilyen a lelkiismeretes ügyintézés,a pontos és a legjobb tudás szerinti szolgálat ígérete. Az eskü megsértése önmagában nem jár munkajogi következményekkel.
Változó korunkban a normákat, az értékeket tekintve is átmeneti, súlyosabban fogalmazva válságos korszakban vagyunk.

5.1.4. Egészségi állapot vizsgálata a kiválasztási eljárásban
Az egészségügyi állapot két szempontból is jelentQséggel bírhat. A jó egészségi állapot lehet elQny, sQt alkalmazási feltétel is, lehet azonban hátrány is bizonyos egészségügyi károsodásban szenvedQkkel szemben, és fordítva.
A szolgálat ellátásához szükséges jó szellemi és testi állapotot orvosi ellenQrzéssel, valamint önbevallással rögzítik. Vannak országok, ahol az alkalmazást kizáró betegségeket felsorolják. Fro-ban a tüdQbajt, a rákbetegséget és az elmebajt említik meg. Az országok többségében csak az egészséges állapot követelményét rögzítik. A kizárás indoklása néhol megdöbbentQ, azért nem dolgozhat, mert a betegségekkel járó hosszabb betegszabadság elkerülése a cél.
A magyar elQírások szerint az egészségügyi állapot a szelekció során indifferens. Vizsgálat nem rendelhetQ el, a meglevQ betegség közlése nem kötelezQ.

5.1.5. Iskolázatlanok, felkészületlenek kizárása a kiválasztási versenybQl
Ma is találhatók igazgatási területek, ahol negligálják a felkészültség vizsgálatát. A választóvonal a közfunkció ellátásának politikai, ill. szakmai megítélése között húzódik meg. A politikai megközelítés szerint a közfunkció ellátására minden állampolgár képes, ha nem, akkor a közfeladatokat egyszerqsíteni kell. A zsákmányrendszer érvényesülésének elQfeltétele a képzettség szerepének negligálása, s minden hatalomhoz jutott új társadalmi réteg igyekszik az általános esélyegyenlQség elvére való hivatkozással a felkészültség mérését mellQzni. A szakmai megközelítés ezzel szemben a közfunkciót olyan szakmai munkának tekinti, amelyet csak azok tudnak elvégezni, akik általános mqveltséggel rendelkeznek, iskolázottak, ismerik  gyakorlat révén  a szakmai fogásokat. Mára a közfunkciók kettéváltak. Kisebb részük politikai jellegq maradt, ezek a legmagasabb közfunkciók (nem kérhetQ számon az iskolai végzettség szintje). A nagy tömegq közfunkciók ellátása pedig szakmai elismertséget vonzott magához.
Amíg a politikai jellegq funkciók betöltésénél szabály szerint demokráciaellenesnek minQsül minden rendszeresített vizsgálata, ellenQrzése az intellektuális felkészültségnek: a köztársasági elnökök, miniszterek, miniszterek, polgármesterek nem kell, hogy megválasztásukhoz diplomájukat bemutassák, vagy írásbeli versenyvizsgán adjanak számot ismereteik mélységérQl.
Hogyan, milyen formában lehet a felkészültséget és a készségeket ellenQrizni?
DöntQen két módszer alakult ki: 1. versenyvizsga (Anglia, Fro., Olaszo.). 2. bizonyítványok (No., Ausztria)  a megszerzett tudást hivatalosan igazoló okmányokra támaszkodnak a döntés meghozatalakor.
A versenyvizsgát alkalmazó kiválasztási rendszerben feltételként nem szerepel semmilyen iskolai végzettség igazolása. Látszólag a legdemokratikusabbnak tqnik ez a módszer, nem fetisizálja a diplomát, e mellett az eredményesség is mellette szól, hiszen respektálja a kiválasztás pillanatában a konkrét álláshelyhez szükséges ismereteket. A valóságban azonban éppen azokat részesíti elQnyben, akik kedvezQ anyagi helyzetük, társadalmi pozícióik miatt a legjobb, éppen ezért legdrágább középiskolákat, egyetemeket végezték el. A versenyvizsga feladatait ugyanis a legjobb oktatási intézmények oktatási tematikájához és nívójához igazodva állítják össze.
Magyarországon képesítési elQírásoknak nevezett dokumentum összeállítása nem könnyq munka, számos esetben csak fenntartásokkal fogadható el, ezért állandó vita tárgya. Ezek közül elsQnek a közép, ill. felsQfokú iskolai végzettség arányénak meghatározása körüli bizonytalanságra utalnánk. Az esetek nagy részében azonban eldönthetetlen, hogy az adott munkakör rutinszerq feladatainak ellátásához milyen szintq iskolai végzettség szükséges. Az igazi gondot azonban világszerte az jelenti, hogy részben indokolatlanul, pusztán egy öngerjesztQ tendencia eredményeképpen a végrehajtó-szervezQ tevékenység legegyszerqbb mqveleteinek ellátására is egyetemi végzettséget követelnek meg.
A magyar elQírások: az elsQ általános törvény elfogadásának idQpontja 1883, magas, mondhatni túl igényes mércéjét említhetnénk meg. Fogalmazási teendQk ellátására gyakornokként is csak tudományegyetemen jogi vagy államtudományi doktori oklevelet szerzett személy alkalmazható. Az elQírásnak csak a múlt század húszas éveinek végére tudtak eleget tenni.
1945-ben felszámolják a képesítési elQírások rendszerét. Nincs lényegében 1962-ig központi rendelkezés a közigazgatási álláshelyek betöltésének mqveltségbeli követelményeirQl, s mint minden zsákmányrendszerben, a közigazgatási szolgáltatás színvonalának már-már elviselhetetlen mélyre süllyedése döbbenti rá a politikai elitet a helyzet tarthatatlanságára. A köztisztviselQi törvény, s a végrehajtása tárgyában megjelent kormányrendelet 9/1995. (II.3.) sz. korm.r. lényegében a szocialista rendszer végnapjaiban kialakított megoldásokat veszi át és erQsíti meg az új körülmények között. Az új rendben már a szelekció szakaszában rendelkezni kell a jelöltnek a feladatához megkívánt szakmai ismeretekkel.
Központi közigazgatási szerv alaptevékenységéhez kapcsolódó feladat ellátására, minden közigazgatási szerv vezetQi tisztség betöltésére csak felsQfokú iskolai végzettséggel rendelkezQ személyt nevezhet ki. JegyzQ csak jogász vagy igazgatásszervezQ, fQjegyzQ jogász vagy közgazdász lehet, két év gyakorlatban eltöltött idQ igazolásával.
A helyi közigazgatási szervekben, a vezetQk kivételével, ugyanarra a feladatra kiválasztható közép-, ill. felsQfokú iskolai végzettséggel rendelkezQ személy, a központi szervekben az alaptevékenységhez nem kapcsolódó feladatok tekintetében. Az alapilletményeket tekintve a középiskolai végzettségq köztisztviselQ 27-29 évnyi gyakorlati idQvel rendelkezve jut el oda, mint például a hároméves fQiskolát végzett köztisztviselQ hét-kilencévnyivel. Ami azt igazolja, hogy a magasabb iskolai végzettséget a munkarutinhoz, a tapasztalathoz, a gyakorlathoz képest túlértékeli közszolgálati rendszerünk.
A szelekció szempontjából további vitatható megoldás is felfedezhetQ, s ez a felsQfokú iskolai végzettség fogalmából következik. FelsQfokú iskolai intézménynek számít a kétéves idQtartamú, ún. post secondary iskola, a 4-6 éves képzést nyújtó egyetem, sQt az egyetemi képzést követheti hároméves posztgraduális képzés. Ez a fQiskolák diplomásainak, tehát a kevésbé felkészültek számára kedvezQ, akik ugyanolyan eséllyel indulnak a felsQfokú végzettség igazolását elQíró üres álláshelyek betöltésére irányuló kiválasztási eljáráson, mint a doktori fokozattal rendelkezQk, s ezt követQen is illetményük, elQmenetelük mindenben megegyezik. Példaként szolgálhat a közalkalmazotti törvény, amely a felsQfokú végzettséggel rendelkezQ közalkalmazottakat hat fizetési osztályba sorolja be.
E fokozat: felsQfokú szakképesítéshez.
F fokozat: fQiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör.
G fizetési osztály: a fQiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban elQírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékqnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör.
H fizetési osztály: az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, és a fQiskolai végzettséghez társuló tudományos fokozattal rendelkezQ munkaköre.
I fizetési osztály: az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban elQírt szakvizsgát vagy azzal egyenértékqnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör.
J fizetési osztály: az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és tudományos fokozat.

5.2. Társadalmi preferenciák érvényesítése a szelekció folyamatában
A hivatalviselés egyenlQ joga csorbát szenved látszólag azok miatt a pozitív tartalmú diszkriminációk miatt is, amelyekkel bizonyos személyeket, társadalmi rétegeket, nyelvi, nemzeti, vallási kisebbségeket alkotó csoportokat a felvételi versengésben elQnyhöz juttatnak. Mivel azonban néhány juttatásnak az a célja, hogy hátrányos helyzetet kompenzáljon.
A most bemutatásra kerülQ eszközök elQfordulási helyei változóak, távolról sem annyira elfogadottak, a magyar helyzet pedig éppenséggel sivár.
A társadalmi preferencia biztosításának elQször a reprezentáció szempontjainak érvényességét indokló nézettel ismerkedünk meg, majd a humánus, szociális okokból történQ esélykiegyenlítés eseteit, végezetül a politikai preferencia vitatható értékeit ismerhetjük meg.

5.2.1. A képviseleti elv érvényesítése
A képviseleti elv (reprezentáció) az állami szervek közül a törvényhozó és a helyi önkormányzati szervekben érvényesül, néhány helyen a bíróságok tekintetében is. A képviseleti elv elsQsorban a lakosságtól választások eredményeképpen kapott megbízást jelent az adott szervhez kijelölt közfeladatok ellátására. A képviselet azonban aránytalanságokat, igazságtalanságokat, kirekesztettséget is legitimizálhat. A kiválasztási rendszerekbe ezért iktatnak be az arányos, még inkább arányosabb képviseletet biztosító rendelkezéseket.
A beleérzQ, azonosuló közigazgatásnak nem szabad nagy mértékben különböznie társadalmi környezetétQl.
E tapasztalati tudás ellenére a közigazgatás személyi állományának összeállításakor az államok általában nem érvényesítik az arányos képviselet elvét. MindenekelQtt azért nem, mert a tehetség szerinti kiválasztás a reprezentativitás elvével összeférhetetlen; másrészt, mert közszolgának lenni sajátos életvitelt, elhivatottságot igényel, melynek vállalására a különbözQ társadalmi csoportok eltérQ mértékben képesek, ill. hajlandók.
Az 1950-es években az amerikai politikai tudomány egyre erQteljesebben hangsúlyozta az arányos képviselet elvének közigazgatásban történQ érvényesítését. Az arányos képviselet megvalósulása esetében a kormányzási célok végrehajtása erQsebb társadalmi támogatottságot élvez. Döntéshozatali eljárásban megfontoltabb, miután a társadalom nagy részének igényeit, várakozásait ismeri.
Magyarországon a reprezentatív közigazgatás igénye hiányzik.

5.2.2. ElQnyben részesítés különbözQ okokból
A reprezentativitás a kiválasztás során valósítható meg, többnyire úgy, hogy elQnyt biztosítanak, a társadalmi igazság érvényesülése miatt. Az elQnybiztosításnak két formája ismeretes, egyik sem garantál túlságosan jelentQs elQnyt. Az álláshelyek bizonyos részét, törvények alapján, eleve hátrányos helyzetqek, vagy preferált rétegek, személyek részére tartják fenn. A másik mód: azonos felkészültség esetén a preferált csoporthoz tartozó személy nyeri el az üres köztisztviselQi helyet.
1. Nemi preferenciák: a nQk számára biztosít elQnyöket. Amennyire egységes volt a kép történetileg, annyira heterogénné vált napjainkban. Az I.vh. után kezdett el a kép változatos lenni, a legdemokratikusabb országokban jogilag ekkortól oldották fel a korlátokat. Mára a legfejlettebb országokban a nQk és a férfiak aránya kiegyenlítQdött, sQt, néhány helyen túlsúlyba is kerültek. A változás mégsem a jogvédQ, feminista mozgalmak harcának eredménye. A döntQ ok a közalkalmazotti jogállás elértéktelenedésében keresendQ. A nQi preferencia a kiválasztásban ezért ma már  a fejlett országokban  a vezetQ funkciók betöltésének egyenlQ lehetQségére,e ezzel együtt az azonos illetmény biztosítására szqkült le. Vallási okokból néhány országban a nQk semmilyen hivatalviselési joggal nem rendelkeznek, más országokban a jogi helyzet kedvezQ, ám az eltérQ iskolázottsági szint miatt, a társadalmi elQítéletek miatt a preferencia klasszikus módszereit kénytelenek alkalmazni.
Magyarországon a köztisztviselQk 70%-a nQ, a kiválasztás során szükségtelen a nQk preferálása. Ami a vezetQi beosztásokat illeti, a nQk aránya a központi szervek felé haladó hierarchikus lépcsQn egyre csökken.
2. Nyelvi preferencia: néhány országban komoly feszültségcsökkentQ eszköz, Mo-n is vizsgálandó alkalmazása. Azokban az országokban, ahol két vagy több jelentQs számú különbözQ nyelvet beszélQ lakossági réteg található, fontos a szerzQdésekben rögzített, anyanyelvi kvóta betartása. Itt tehát a nyelvi közösségeket megilleti bizonyos számú, arányú köztisztviselQi álláshely (pl. Belgium, Kanada). Z országok többségében, ahol az állami nyelven kívül más nyelven beszélQk kisebb arányban találhatók, de körülhatárolt területeken (lakosság 20%-a, pl. Szlovákia, Románia, vagy 8% pl. Finnországban) kötelezQ a nyelvi kisebbség nyelvét beszélQ köztisztviselQ alkalmazása.
Magyarországon a nyelvhasználatra vonatkoztatható rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény tartalmaz. A törvény 54. §-a szerint ahol kisebbséghez tartozó lakosság él, ott biztosítani kell az általános szakmai követelmények megtartása mellett az adott kisebbség anyanyelvét is ismerQ személy alkalmazását. A rendelkezés túlságosan általános és homályos ahhoz, hogy egyértelmq nyelvi preferenciáról beszéljünk, hiszen hiányzik az egyértelmq utalás a kisebbség nyelvét beszélQ elQnyérQl a kiválasztás során, ill. az ilyenek számára fenntartandó álláshelyek mértékérQl, arányairól.
A reprezentatív igazgatás felfogása a törvény szabályozása alapján azért csorbul, mert a kisebbség nyelvének ismeretét kívánja meg, nem a kisebbséghez való tartozást.
3. Egészségügyi preferencia: ennek egyik alfája a veterán preferencia. A közigazgatásban található számos olyan munkakör, amelyet mozgásban korlátozott, nagyothalló, vak, s egyéb testi hibával rendelkezQ személy is elláthat. Az állam a közszférában, a kiválasztásnál valamilyen elQnyt biztosít a fenti körbe tartozó személyeknek. Pl. hátrányos helyzetqek számára tartja fenn a közszolgálati munkahelyek 6%-át No., 4%-át Ausztria, 3%-át Belgium és Fro., 2%-át Hollandia. A preferencia csak a legutóbbi évtizedek jelensége. Az USA-ban a veterán preferencia elQnyeit sokan élvezik, a szövetségi közszolgálat alkalmazottainak fele ilyen támogatással jutott munkahelyhez, hasonló volt az arány a Szovjetunióban is.
A hazai jogszabályok semmilyen közvetlen egészségügyi preferenciát nem írnak elQ.
5.2.3. A politikai preferencia
A legtöbb gondot az a preferencia okozza, amely ténylegesen létezik az általános tiltás ellenére  ez a politikai preferencia.
Bizonyos helyeken (USA, volt szocialista országok) a politikai preferencia nyíltam bevallottan, továbbmenve: a tényleges demokrácia bizonyítékának feltüntetve érvényesült. A szocialista gyakorlat annyiban megegyezett mindegyik országban, hogy a személyzeti politikában a létezQ párt- és államrendszer iránti politikai elkötelezettséget nem csupán a közigazgatás vezetQ tisztségeiben érvényesítette, hanem általános követelményként támasztotta mindenkivel szemben. Mo-n az esetek egy részében párton kívüli is lehetett valaki vezetQ.
A demokratikus államvezetési szabályokat elfogadó országokban egyetlen párt programja sem tartalmaz nyílt utalásokat a közigazgatási vezetQ tisztségek saját pártbeli harcosokkal való feltöltésére. Valójában a választási harc, a politikai küzdelem a végrehajtó hatalom kulcspozícióinak megszerzéséért folyik.
Nemcsak a magyar alkotmány nem rögzíti pl. a miniszterelnök, a miniszterek, államtitkárok, tehát a végrehajtó hatalom vezetQinek kiválasztási szabályait, hanem más államok alaptörvényei sem. Erre tekintettel alakított ki a szakirodalom az eltérQ szabályok összefoglalására külön kategóriát politikai kiválasztási elvek és módszerek címmel.
A politikai preferencia a kiválasztás gyakorlása során messze ez érvényesül legerQsebben, annak ellenére, hogy a kiválasztás demokratizmusa miatt ez ellen épült ki a legátgondoltabb védekezési taktika, a közigazgatás közép- és alsószintjén.
A felsQszinten nem, itt a politikai preferencia nyíltan és hangsúlyosan uralja a kiválasztás gyakorlatát. A közigazgatás legfelsQbb tisztségeinek betöltésére reálisan csak politikusnak van lehetQsége. A politikai preferencia a közig. legmagasabb szintjén abban is megnyilvánul, hogy nem elegendQ pusztán a politikában hasznosítható képességekkel és készségekkel rendelkezni, hanem minimálisan a hatalmon lévQ párt támogatását szükséges bírni. A szakmai ismeretek és a szakmai felkészültség megkövetelése ezen a szinten korlátok közé zárná a politikai pártok kiválasztási mozgásterét. A jogszabályok pusztán a kiválasztás elQterjesztQjét, akik az érdemi döntéshozónak tekinthetQk, s a formális döntéshozót nevezik meg. NE feledkezzünk meg a jogi eljárási lépcsQfokokat megelQzQ tényleges kiválasztási mód, a választás jelentQségérQl.
Magyar kormányzati rendszerben a jogállások: a helyzet bonyolult, s ehhez különösen a kormány tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról szóló 1997. évi LXXIX. Törvény járult hozzá. Ez ugyanis a miniszterelnököt, a minisztert és a politikai államtitkárt, politikai vezetQk elnevezéssel egy kategóriába vonta össze, s külön fejezetben, a szakmai vezetQk címszó alatt foglalkozik a közigazgatási államtitkárokkal (és helyetteseikkel). A különbség nem jelentéktelen. A politikai vezetQkkel szemben sem általános, sem szakmai követelmények nem támaszthatók, a szakmai vezetQknek felsQfokú iskolai végzettséggel, valamint közigazgatási szakvizsgával kell rendelkezniük. A politikus érdekképviseleti szervezetnek, a szakmai vezetQ pártnak, szakszervezetnek nem lehet tisztségviselQje, s e szervek nevében közszereplést nem vállalhat. A politikai vezetQk megbízása a kormány megbízásának megszqnéséig tart, a szakmai vezetQké határozatlan ideig. A politikai államtitkár egyértelmqen a miniszter elsQ számú helyettesévé tette a törvény. Ebben a minQségében ugyanis a közigazgatási államtitkárnak utasítást adhat. A politikai államtitkári funkció lényege ugyanis a miniszter országgyqlési képviselete. Máshol parlamentery state secretary-nek hívják. Mo-n hízni kezdett a funkciója, 1997-re feltöltQdött oda nem illQ elemekkel, és már szó sem volt pályakezdQ, fiatal emberekrQl, nem egy esetben idQs urak, mintegy végkielégítésként gyakorolják egyébként nem túl fárasztó funkciójukat. A politikusok kiválasztási módszere általában a választás, a szakértQké a kinevezés. A politikai és a közigazgatási államtitkári funkció betöltésének módja azonban nálunk azonos: a kinevezés, sQt, ugyanez a helyzet a miniszterivel. Ami azt a lehetQséget rejti magában, hogy a közigazgatás csúcspozícióiban levQ személyek kiválasztásánál az intellektuális képességek mérlegelése komoly mértékben jöhet szóba.
A valóság azonban nálunk is eltér a törvényekben rögzített állapotoktól. A szakmai rátermettség önmagában nem döntQ kritérium a közigazgatási államtitkárok esetében, így végül elsQ helyre minden minisztériumi csúcsvezetQ kiválasztásánál a politikai hovatartozás megítélése nélkül.
1998. január 1-jétQl, az 1997. évi CI. Törvény alapján a Miniszterelnöki Hivataltól kezdQdQen a minisztériumokon keresztül egészen a városi önkormányzatokig bezáróan lehetQvé vált politikai fQtanácsadói és tanácsadói álláshelyek betöltése, lényegében politikai szempontok alapján. A politikai bizalmi elv korlátok nélküli érvényesülésének két megszorítás állja útját: az ilyen címen kinevezetteknek felsQfokú iskolai végzettséggel kell rendelkezniük; számukat a miniszterelnöki hivatalban és a minisztériumokban a Kormány állapítja meg. Az eredeti törvény preambulumában megfogalmazott pártpolitika semleges köztisztviselQ modelljével szemben egyre nagyobb számban jutnak be a közigazgatásba politikai patronázzsal. Ezt a tendenciát azonban nem fogta vissza a törvény módosítása, inkább legalizálta.
A gyakorlatot tényszerqen nem ismerjük. Nem állíthatjuk tehát, hogy növekszik vagy csökken a politikai okokból kinevezett köztisztviselQk száma, pusztán annyit rögzíthetünk, hogy erre lehetQséget nyújt az ide vonatkozó törvény, a megyei és városi önkormányzatok tekintetében korlátozás nélkül, a minisztériumokat illetQen a Kormány által megállapított keretek között.

5.3. A felkészültség, a képesség ellenQrzése
5.3.1. Néhány elQzetes kérdés
A rátermettségnek, mint a kiválasztás vezérlQ szempontjának megállapítása számos elQzetesen megválaszolandó kérdéstQl függ. Pl. hogy politikai vagy szakmai funkciók ellátásáról van-e szó. A kritériumoknak való megfelelQséget valamilyen döntésre feljogosított pártfórum, vagy -általában a jelentQsebb közigazgatási tisztségek esetében  a lakosság állapítja meg.
Ha tehát a politikusok kiválasztási módszereit akarjuk bemutatni, mindenekelQtt a választásra kell utalnunk. Európában szqk körben kerül alkalmazásra, csak a legjelentQsebb politikai-közjogi funkciók, köztársasági elnöki, polgármesteri tekintetben kerülnek alkalmazásra.
A kiválasztási kritériumok meghatározásában nagyobb szerepe van a betöltendQ szakmai munkakör szolgálati jellegének. Különbséget tesznek ugyanis életre szóló vagy karrier pályára és meghatározott munkakör ellátására történQ kinevezés között. Ez a fajta különbségtétel a mi köztisztviselQi törvényünkbQl hiányzik, ami sok gondnak-bajnak okozója. A közigazgatásban egyrészt olyan szakemberekre van szükség, akik képesek áttekinteni a közigazgatási nagyüzem szervezetének és mqködésének egészét, általános és igazgatási ismeretekkel rendelkeznek és ezért mobilizálhatók az ágazatok, igazgatási szintek és területi egységek között. Az ilyenfajta szakember univerzális használhatósága miatt életre szóló kinevezést kap.
A közigazgatási munka ellátására azonban nem csak általános ismeretekkel rendelkezQ generalista szükséges, hanem olyan speciális felkészültségq szakértQ is, aki csak meghatározott szakfeladatok ellátására képes. Pket nevezzük specialistáknak. A generalisták és specialisták aránya és a változások tendenciája eltérQ korszakonként és országonként. Európában 20-60%-ra tehetQ a karrier pályára kinevezettek aránya. A karrier pályára lépQk kiválasztásának kritériumai nem lehetnek azonosak a meghatározott munkakör ellátására alkalmazandó pályázóéval. Az életre szóló kinevezés kiválasztási kritériumainak meghatározásánál szinte országonként változó elképzelésekkel és gyakorlattal találkozunk. Angliában általános mqveltséggel, irodalmi, mqvészeti, tötrénelmi ismeretekkel kell a versenyvizsgákra jelentkezQknek rendelkezni. Más országokban (pl. Fro.) a gazdasági, ill. (No.) a jogi ismeretek fontosságát hangsúlyozzák. Közös vonás azonban a sokoldalúság szempontjának érvényesítése. Mind e mögött azonban még egy feltételezés is meghúzódik: az általános ismeretek oktatási intézményekben, az igazgatásiak a gyakorlatban is megtanulhatók, sQt igaziból csak ott sajátíthatók el. Az illetményrendszer a legtöbb országban nem is vesz számba az idQ múlásán kívül egyéb szempontokat.
A kiválasztás nemcsak a megüresedett köztisztviselQi állás külsQ pályázókra vonatkozik, hanem a már szolgálatban levQk valamilyen tisztségre való kijelölésére, az elQmenetelre is. Az idQszakos vagy ideiglenes kinevezés esetében a funkció ellátásának szintje, szakterülete  amelyek determinálják a kiválasztási procedúra tartalménak összeállítását.
Helytelen a kiválasztási kritériumok uniformizálása, azokat a szolgálat jellegéhez, a személyzetpolitika milyenségéhez kell igazítani, így rakva le a következQ szelekciós technikai lépés, a rátermettség, felkészültség mérésének módszereire vonatkozó elgondolások alapjait.


5.3.2. Kiválasztási módszerek
A legelterjedtebb csoportosítási mód: kötelezQen alkalmazandó, elQírt és tetszés szerint választható eljárások, módszerek.
A magyar köztisztviselQi személyzetpolitika az egyszerqbb és kevesebb kormányzati felelQséggel és munkával járó kötetlenséget favorizálja, írja elQ.
A kormányzat szabad kezet ad a közigazgatás szerveinek arra, hogy a felkészültség, rátermettség megállapítására milyen módszereket alkalmaznak. Módszerek 3 csoportja:
1. már megszerzett címek, rangok, iskolai végzettség, gyakorlati tevékenység áttekintése és értékelése, ez a legáltalánosabb. Ezt a fajta kiválasztási módszert személyes beszélgetéssel szokásos kiegészíteni. Azoknak az országoknak a többségében, ahol kötött a kiválasztás módszere a vezetQi, s a magasra értékelt szakmai tisztségek betöltése esetében alkalmazzák ezt a kötetlenek csoportjába sorolt módszert.
2. A mi törvényeink a próbaidQt is a kötetlen kiválasztási módszerek közé sorolják. A köztisztviselQi törvény 11/B. §-a 1998. január 1-jétQl teszi lehetQvé a próbaidQ alkalmazásának lehetQségét. Ám ezt is csak korlátozott területre, kizárja a pályázati úton elnyert tisztségek és a vezetQi megbízások esetében. A próbaidQt felkészültség, rátermettség mérésére legjobb eszközének szokás tartani. Ám vannak hátrányai is. Az elsQ: idQigényessége. Nálunk a maximális idQtartam hat hónap lehet, ezen belül azonban bármikor megszüntethetQ, mind a közigazgatási szerv mind a próbaidejét töltQ oldaláról. Máshol általában hosszabb - 1 év  az idQtartam éppen a megbízható információszerzés miatt. EbbQl következik a következQ hátránya: költséges. A próbaidQ azonban csak akkor adná a legjobb eredményt, ha az összes pályázó kipróbálásra kerülne, ami a költségeket jelentQsen megnövelné, plusz munkaszervezési gondok is adódnának.
3. KülönbözQ pszichológiai vizsgálatok. Pszichológus által feltett kérdések írásban adott válaszainak pszichológus által történQ értékelésével. A viták a vizsgálatok körét és mélységét érintQ kérdésekben bontakoztak ki.
A kötött, tehát elQírt és betartandó kiválasztási módszerek: Írásbeli, szóbeli és teljesítmény-mérésen alapuló módszerek. Az írásbeli általában jelentQs számú jelölt képességeinek mérésére használatos, a szóbeli vagy kevés jelentkezQ közül a legmegfelelQbb kiválasztására vagy fontosabb tisztségre történQ szelekció esetében, a teljesítményen alapulót pedig olyan munkakör betöltésén, amely pontosan mérhetQ, pl. gépírás, gépkocsivezetés.
Ebbe a körbe tartozik a törvény által megjelölt állapot kötelezQ figyelembe vétele a kiválasztásnál: elQny biztosítása a háborús veteránoknak, a mozgáskorlátozottaknak, kisebbségeknek.
A legjelentQsebb, leggyakrabban alkalmazott a versenyvizsga. Több pályázó számára egyidQben, egymás jelenlétében rendezett verseny annak eldöntésére, hogy adott feladat megoldására ki a legalkalmasabb. A versenyvizsgához elQfeltételként az szükséges, hogy a pályázók száma több legyen, mint a betöltendQ álláshelyeké. Más technikai elQfeltétel, hogy a vizsga jól elQkészített legyen, ami nem is mindig olyan egyszerq. Angliában pl. a vizsga anyagát könyvekben adják ki, s ezeket felkészítQ, vagy elQkészítQ központokban néha több éven keresztül tanárok közremqködésével dolgozzák fel a hallgatók. A vizsga írásbeli és szóbeli részbQl áll, a kérdések kidolgozására öt vagy hat óra áll rendelkezésre. A szóbeli 1945-ig három napig tartott, ma már csupán néhány tíz percig. Az USA-ban az álláshelyek 80-85%-át töltik be versenyvizsga alapján a föderációs szintq közigazgatásban.
A versenyvizsga rendszer által elért jó eredmények a pártatlan elbírálásnak köszönhetQek. Az elbírálást független zsqri végzi, amelynek elnöke vagy egyenesen a központi kormányhivatal munkatársa (Anglia) vagy olyan személy, aki pozíciójánál fogva felül áll az adott szerv partikuláris kiválasztási érdekpolitikáján.
Ám mégsem uralkodó kiválasztási módszer. Pl. sem Svédo-ban, sem Ausztriában, sem No-ban, sem Hollandiában nem alkalmazzák. Ezekben az országokban a nálunk alkalmazott, diplomák és életutak értékelésén alapuló szelekció érvényesül azzal a különbséggel, hogy ez a fajta kiválasztási mód kötelezQ, részleteiben szabályozott és központilag ellenQrzött.
A hazai kiválasztási rendszer javítása nem feltétlenül a versenyvizsga bevezetésétQl várható.

5.4. Kiválasztás elQmenetel esetén
A belsQ, a közigazgatás alkalmazásában álló személyek magasabb tisztségbe történQ kiválasztása is ide tartozik. Az elQmenetelnek számos esete, faja és alfaja létezik. A nem automatikus elQre lépés esetében (amelyet a szakirodalom teljesítményen alapulónak nevez) két variációban jelentkezhet kiválasztás kényszere.
1. Az egyik azokban az országokban, ahol a létszámgazdálkodás olyan mértékben kötött, hogy az adott fizetési osztálybab tartozó tisztviselQk számát is meghatározza a költségvetés. A belsQ kiválasztás elQnyének mindenekelQtt ösztönzQ hatását tartják: perspektívát, ill. ennek lehetQségét nyújtja a köztisztviselQknek;ezen kívül a közigazgatás is munkában megismert, kipróbált szakembert juttathat magasabb pozícióba, kisebb a kiválasztás kockázata; végül megemlítendQ a módszer demokratizmusa is, mivel egyenlQ esélyt teremt az elQlépésre várakozók számára. A belsQ kiválasztásnak hátrányára írják a hivatali beltenyészet kialakulását, a minQségi szempontok korlátozott érvényesülését. Ugyanazokat a kiválasztási módszereket alkalmazzák, mint a felvétel esetében, csak a vizsgák nehézségi fokozata alacsonyabb.
2. A másik eset a vezetQi kiválasztás. A demokratikus vezetés elvének behatolása, ill. a minQség javításának kényszere hatására  országonként változó körben - a vezetQi tisztség elnyerésének feltételei is megismerhetQké váltak, pályázati úton betölthetQké. Nyíltak vagy zártak (belsQk részére kiírtak) a kiválasztás módszere a legváltozatosabb lehet.

6. A KIVÁLASZTÁS KORMÁNYZATI FELÜGYELETE

A toborzás és a szelekció a közigazgatás belsQ, saját mqködtetése érdekében kifejtett tevékenységének nem kis részét köti le. Mo-n évente átlagosan 10-12 ezer köztisztviselQi hely betöltésérQl kell gondoskodni, ennyi esetben kel valamilyen kiválasztási módszert alkalmazni, az elQléptetéseket, vezetQi kinevezéseket nem számolva.
A feladat ellátásában Mo-n a közigazgatás szervei a legnagyobb fokú önállósággal rendelkeznek, a kormány jogaikat e tekintetben nem korlátozza. Ugyanannyira nem, hogy még azt a rendeletet sem alkotta meg, amelyet az 1997. évi CI. tv. ír elQ számára kötelességként. A törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba és 2001-ben még mindig nem dolgozták ki a szabályozást.
A számunkra mintául szolgáló országokban a kormányzat a közigazgatásra éppen a kiválasztására vonatkozó szabályok megalkotásával, a szabályok ellenQrzésére létrehozott központi szervek mqködtetésével gyakorol talán a legjelentQsebb befolyást. Pl. Angliában kifejezetten a kiválasztásra vonatkozóan hoztak létre egy kormányzati szervet, a Civil Service Commisiont, 1855-ben. A négytagú bizottság teljes függetlenséget élvez. Amennyiben a bizottság alkalmasnak találja a pályázót, alkalmassági bizonyítványt állít ki részére, amely nem kinevezési okmány, kinevezésre nincs jogosítványa, a bizonyítvánnyal azonban újabb vizsga nélkül lehet pályázni közigazgatási álláshelyeket.
Az USA.ban az elnök irányítása alá tartozó Office of Personnel Management közli a megüresedett helyeket, biztosítja a toborzás anyagi feltételeit, nevezi a felvételi bizottság tagjait. A kinevezQ köteles az elsQ három közül választani.
Franciaországban a miniszterelnök mellett mqködQ Direction générale de l Administration de la Fonction publique több százas létszámú hivatal ügyeli a köztisztviselQi statútum végrehajtását.
A kiválasztást illetQen a kormányzati szervek hármas feladatot látnak el. Kidolgozzák a kiválasztás elveit, technikai szabályait; részt vesznek  közvetve vagy közvetlenül  az értékelQ bizottságok összeállításában. E bizottságok jellege kétféle lehet. Az angol vizsgabizottság olyan specialistákból áll, akik oktatáspszichológiai egyetemi végzettséggel, gyakorlattal rendelkeznek, életfogytiglani kinevezéssel. Más országokban (Fro.) a vizsgabizottságok összeállításában a kollegialitás elvét érvényesítik: közigazgatási alkalmazottak, kollégák látnak el, alkalomszerqen, meglehetQsen dilettáns módon értékelési feladatot.

TKV. 338.oldaláig van meg!

A köztisztviselQk jogai és kötelezettségei

A köztisztviselQk felelQsségi rendszere

A köztisztviselQk továbbképzése










PAGE 


PAGE 1

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.