Ökológia jegyzet
Országok listája
HungaryKecskeméti FőiskolaGépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai KarGépészmérnökiÖkológia (SZV)JegyzetekÖkológia jegyzet
2008.10.03 16:59:02
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Ökológia
Ökológia tárgya és fogalma: Az ökosz görög szóból származik. Ez ház, gazdaság, birtok
jelegq és a törzse az ökonómiai szónak is. Az ökológia (kömyezettan) az élet feltételeivel és
az élQ szervezetek reakcióival, alkalmazásával foglalkozó biológiai tudomány. Az egyes élQ
szervezetek életmódjával az éntökológia az életközösségek vizsgálatával a színökológia
foglalkozik.
CivíIIizációs betegségek:
" Gyomorfekély
" Hypertóma megjelenése egyre fíatalabb korban
" Infarktusos halál gyakorisága
" Érelmeszesedés korban elQbbre kerülése
" Neurózis gyakorisága
" Foglalkozási betegségek
" Balesetek számának növekedése
" Fogszuvasodás általánossá válása
" Daganatos megbetegedések gyakorisága
" Halláskárosodás
" Újszülöttek fejlQdési rendellenessége
Az embert mindig az Qt körülvevö kömyezetben kell megítélni. Mivel a kömyezet állandó
változásban van ezért az embert is új feltételek elé állítja. Az ember tqrQképessége,
alkalmazko'dó képessége változó, határai végesek.
Civíllizációs betegségek kórokai:
" Kémiai ártalmak: iparból, mezQgazdaságból, közlekedésbQl, háztartásból, vegyi
hatások érik az embert
" Sugárhatások: atombombától a napsugárzásig
" Zaj és vibrációs ártalmak: mechanikai ártalmak, amely fQleg az ipar és a közlekedés
részérQl jelentkezik
" Idegi megterhelés: a mindennapi élet, mint örökké változó valami, önmaga is idegi
megterhelést jelent, mivel a kömyezetünktQl végsösorban neuronjaink révén veszünk
tudómást. A kömyezet által kiváltott megnyilvánulásokat összefoglaló néven
neurózisnak nevezzqk. Fáradtsági betegségek: A baj hogy az ismétlQdések bizonyos
száma után a kortól is fiiggetlen, a fáradtságérzés nem szqnik meg, idegfeszültség,
ingerlékenység megmarad, ami akadályozza a kipihenést.
" Szöveti izgató hatás: por ártalmak, higénia, tetvek,
" Táplálkozás megváltozása: legnagyobb veszélyt az ipar által elQállított
készítmények, amelyeknél mesterséges színezékekkel, aromásítókat alkalmaznak.
" A felsorolt ténvezQk komplex hatása: külön kell beszélni a stresszrQl. Az élettel járó
elhasználódási folyamatok egysége. Minden ami az emberre hatással van, az stressz
amely fáradtság, ingerlékenység formajában jelenik meg. Ez a folyamat elmehet
halálig. A stressznek van gyógyító hatása is, sport, véradás, vagy bizonyos sokk
kezelések. A sterssz kutatásban döntQ momentum volt, hogy hatása pontosan
észlelhetQ változásokat okoz a szervezet mqködésében. E változások némelyike
pusztán károsodási tünet, másik része a test adaptációs tevékenységét jellemzik,
szervezetünk védekezése a stressz ellen. Ez három fokozatra bontható:
" Alap reakció
" Revisztencia(ellenállás)
" Kimerültség állapota.
" Ökológiai tényezQ fogalma és felosztása: Az ökológiai tényezQkön az élQlényeket
valamilyen módon befolyásoló tényezQket értjük. KülsQ kömyezet az élQlényeket
körülvevQ világ állandó mozgásban van, mellyel az élQ szervezet dinamikus egységet
alkot, tehát a kömyezQ világ tényezQi hatnak egymásra ( pl.: víz a talajra) és ezek
együttesen az élQszervezetre, másrészt ezek is a kömyezetre (pl.: növény a talajra).
Abiotikus tényezQk:
" Edafikus tényezQk: A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait ölelik fel, és
magukban foglalják a kQzeteknek azokat a tulajdonságait is, amelyek hozzajárulnak
ahhoz, hogy termQtalaj képzQdjön.
> " Helyrajzi tényezQk: ezek a tényezQk a domborzat tulajdonságaiból tevQdnek össze
(domborzati tényezQ). Ide tartoznak a tengerszint feletti magasság, a talaj lejtése, a
függQleges tagoltság fokozatai stb.
" Éghajlati tényezQk: Az éghajlat jelentQs hatással van a szervezetekre és az
életközösségekre, és meghatározza egy terület élQvilágának általános jellegét. Az
éghajlati tényezQk közé sorolják: a fényt, a hQmérsékletet, a nedvességet és a levegQt.
Nedvesség: A talaj nedvesség tartalma a növények vízfeltételének, a levegQé pedig a
vízleadásnak meghatározó tényezQje. A levegQ relatív nedvesség tartalma ökológiai
szempontból sokkal fontosabb, mint az abszolút nedvességtartalom. A levegQ relatív
nedvességtartalma a földrajzi helyzettQl, az évszaktól, sQt a napszaktól függQen is erQsen
változik. A növények által elpárologtatott víz mennyiségét gyakran alábecslik, pedig igen
nagy mennyiségrQl van szó. Például egy hatámyi kifejlett tölgyes napi 25000 liter vizet szív
fel és párologtat el. A növények párologatása következtében egységnyi területü szabad
vízveszleségnek (evapotranszspiráció) az egységnyi területq szabad vízfelület párolgás okozat
vízveszteségnek (evaporáció) többszöröse is lehet. Közép-Európában például az evaporáció
értéke mintegy 1000 t/(ha*év), ugyanakkor az evapotranszspirációt 3-7000 t/(ha*év) értékqre
becsülik, A párologtatás mértékét a szél erösen növeli.
HQmérséklet: A hQmérséklet általánosan befolyásolja az élQlények növekedését és
elteijedését, és gyakran meghatározó tényezöként is szerepel. Vizi élQlények kömyezetében a
hQmérséklet nem csökkenhet a víz fagyáspontja alá. Ez édesvízi medencék és tavak esetében
kb. 0-fokos, óceánok esetében -2,5 fokos hQmérsékleti határt jelent. A melegvérü állatok
testhQmérséklete állandó, s így független a kömyezet hQmérsékletétQl. A hidegvérq állatok és
növények növekedése megáll, ha a hQmérséklet néhány fokkal 10-fbk alá süllyed. Nagyon
kevés élQlény képes viszont 45-foknál magasabb hQmérsékleten hosszabb ideig élni. 52-fok
feletti hQmérsékleten hidegvérq állatok már nem létezhetnek. Egyes alga- és baktériumfajták
viszont olyan meleg források vízében is megtalálhatók, amelyeknek hömérséklete 80-88-
fokos. Ökológiai szempontból a hömérséklet napi és évszakonkénti változása egyaránt fontos.
Fény: LegfQbb természetes fényforrásunk a Nap, amelynek sugárzása közvetlen hQhatás
mellett fotokémiai átalakulásokat is létrehoz. A Föld felszínét elérö fény intenzitása a beesés
szögétQl, a légkör fényelnyelésétQl és az ámyékoló tényezöktQl is függ. Az ámyékoló
tényezQk közé soroljuk a párát, a felhQzetet, a port és a növénytakarót. Ha megvizsgáljuk a
földön uralkodó fényviszonyokat, megállapíthatjuk, hogy a Földön legalábbis az év egyes
idQszakaiban mindenütt elegendö valamilyen formájú élet fenntartásához. A vízi
kömyezetben élQ növények és állatok számára hozzáférhetQ fény a felszínröl jut a vízbe, tehát
érvényesek rá a fenti feltételek és ingadozások. Ehhez jön még a víz szelektív fényelnyelö
hatása. A beesQ fénynek kb.l0%-a visszaverQdik a felületrQl, így csak 90%-ajut el a vízbe. A
természetes vizek átlátszósága erQsen eltérQ, azok összetételének és szeimyezettségnek
megfelelQen. Olyan helyeken ,ahol a vízben nagy a sqrqséggradiens, az átlátszóság jelentQsen
változik a mélységgel. Ezenkívül az óceánok parti vizeinek és az édesvízi tavaknak az
átlátszósága erQsen változik az évszaktól függQen is.
Biotikus tényezQk:
" A szervezetek kölcsönhatása: A biotikus tényezQksorában megkülönböztetjük az
egyes növényi, illetve állati populációk és egyedek közötti hatásokat, valamint a
növények és az állatok közötti kölcsönhatást. A különbözQ fajok kölcsönös kapcsolata
lehet egymás számára közömbös, kölcsönösen hasznos, sQt elengedhetetlen vagy káros
és ezek számos fokozata és változata.
" Antropogén tényezQ: Az ember kétféleképpen hat az élQ világra: közvetve azáltal,
hcgy a kömyezet fízikai, kémiai és biológiai feltételeit megváltozatja és közvetlenül,
az élQlényekre gyakorolt hatásával(pl.: erdQirtás, és az erdQk helyén mqvelhetQ
területek létesítése stb.) azt is szem elQtt kell tartanunk, hogy az ökológiai tényezQk
nemcsak térben, hanem idQben is hatnak az élQlényekre, ezért az ökológiaijelenségek
magyarázatánál tekintetbe kell vennünk a történelmi tényezQket is. Annál is inkább,
mert az idQk folyamán a szervezetek átalakultak és meghatározott módon fejlQdtek.
Oxigén és széndioxid: Az élQlény és kömyezete között végbemenQ anyagcsere két alapvetQ
anyaga az oxigén és a szén-dioxid. E két anyag vesz részt a két alapvetQ reakcióban, a
fotoszintézisben és a légzésben. Oxigénre csaknem minden élQlénynek szüksége van, hogy
felszabadíthassa a szerves tápanyagok energiatartalmát. Az aerob szervezetek a levegQben
vagy a vízben lévQ szabad oxigént használják fel a szerves anyagok oxidálásához, az anaerob
szervezetek e nélkül bontják le tápanyagukat. A földi viszonyok között elQforduló
oxigénkoncentráció sohasem túl magas az aerob szervezetek számára, de az anaerob
élQlényeket komolyan károsíthatja. Az oxigén az atmoszféra mintegy 21%-át alkotják, ennek
az értékének az ingadozása a Föld különbözQ helyein l%-on belül van. Az oxigén
koncentráció csökken a magasság növekedésével, ahogy a légkör ritkul. Talajban az oxigén
koncentrációja 10%-ra vagy ez alá csökken. A víz oxigén tartalma nemcsak a fízikai
íényezQktöl, hanem a benne lévQ szerves anyagok mennyiségétQl és az élQlények
oxigéntermelésének és fogyasztásának mértékétöl is fiigg. Vízi kömyezetben az
oxigénkoncentráció módosítható tényezQ, a légkörbe azonban gyakorlatilag módosíthatatlan.
A víz körforgása: A víz az élQ szervezetek legfontosabb alkotórésze, oxigén- és
hidrogénfcrrás. Földünk fQ víztömegét az óceánok és a tengerek alkotják. EbbQl az óriási
tartalékból származik a szárazföldi víz is. A föld felszínérQl, a nyílt vízfelületrQl a
napfényenergia hatására a víz elpárolog. A párából felhök képzQdnek, . lehqlésük
lecsapódáshoz vezet. A csapadék egy része a föld felszínén patakokat, folyókat képez, és így
közvetienül visszajut a tengerbe és az óceánokba. A csapadék másik része a talajba kerül,
ahonnan forrásokból vagy a növényzet kipárolgása által ismét a felszínre jut. A szárazföld
minden vize így visszajut a tengerbe és óceánokba, és ez tulajdonképpen a víz körforgásának
befejezQ szakasza.
Az urbanizáció a felszíni és talajvizek szennyezését nagymértékben gyorsítja.
A vizek körforgásában háromféle fQ tisztulási mechanizmus van:
" Desztilláció az atmoszférikus fázisban
" Fizikai, kémiai és biológiai öntisztulás a talajfázisban
" Fizikai, kémiai és biológiai öntisztulás a nyílt vizekben
A jelenlegi állapot a levegQ, a talaj és a víz szennyezése nehezíti, illetve akadályozza a
tisztulási folyamatokat.
Nitrogén körforgása: A nitrogén minden élö szervezet számára nélkülözhetetlen mint
fehéijék, nukleinsavak és egyéb, az élQ szervezetekben elQforduló vegyületek alkotórésze. A
növények képesek szervetlen nitrogénvegyületekbQl szerves nitrogénvegyületeket építeni. Az
ember és az állatok végsQ fokon a növények által szerves anyagokba beépített nitrogént
használják fel növényi táplálék alakjában vagy növényevQ állatok húsának az
elfogyasztásával. A nitrogén forrása a Földön a levegQ, amelynek kb.4/5 részét képezi. A Föld
minden m2-e folött 8t tömegq légoszlop van. A légköri nitrogént a növények nem tudják
felhasználni, néhány baktérium azonban meg tudja kötni, illetve ammóniává redukálja. A
keletkezett ammónia egy részét a nitrifikáló baktériumok nitritté vagy nitráttá oxidálják. A
nitrátok asszimilációját megelQzi a nitrátredukció, melynek során a nitrátok különbözQ
mértékben már a gyökéren asszimilálodnak szerves nitrogénvegyületekké, amminosavakká,
illetve fehérjékké. Az ember és az állat szervezetében a növények által szintetizált és
táplálékként elfogyasztott fehérjék elQbb más fehér JPú
,
¢äæê
´¸Ò Fäè
~¬ìð"XÐÒ
¢ÔÚòøÖ-ü-þ- & !Ä!4#^#$%çÓÁ{{{{{{{{{{{{#h}Oh<4[5B*CJ\aJphh}Oh<4[B*CJaJph h}Oh<4[>*B*CJaJph&h}Oh<4[5>*B*CJ\aJph#h}Oh<4[5B*CJ \aJ ph&h}Oh<4[5>*B*CJ \aJ ph/h}Oh<4[5B*CJ
OJQJ\^JaJ
ph0 .
L
ª
ê
<
j
Þ
$
r
æ
æ´ óåØÌÌ̾̾̾¾Ì̳¤Ì @dü1$7$8$H$`@
dü1$7$8$H$
@¤ 1$7$8$H$`@
@1$7$8$H$`@
dü¤È1$7$8$H$
$1$7$8$H$a$gd<4[
1$7$8$H$^ö¾ý ä~ì
*bþ-!4#|,0
@1$7$8$H$`@
@¤ 1$7$8$H$`@ @dü1$7$8$H$`@ @dØ1$7$8$H$`@ $%8%|,,,n3x30
M¸R4SbUU^j*pfp¸}Ø}pr~íÞʹÞíÞÊÞíʹÞíÞʹÊÞʹÞÊÞ¥¥Þn] h}Ohµ[ê>*B*CJaJph&h}Ohµ[ê5>*B*CJ\aJph#h}OhçUå5B*CJ\aJphUh}OhçUåB*CJaJph&h}OhçUå5>*B*CJ\aJph h}Oh<4[>*B*CJaJph&h}Oh<4[5>*B*CJ\aJphh}Oh<4[B*CJaJph#h}Oh<4[5B*CJ\aJph#V<4?ÌCMR6SST`UbUdUfU*pïïÞÞË»©{{{$dü7$8$H$a$gdçUå
@1$7$8$H$`@$hdü7$8$H$`ha$gd<4[$h¤ 7$8$H$`ha$gd<4[$h7$8$H$`ha$gd<4[$ °dü7$8$H$]°a$gd<4[$dü¤È7$8$H$a$gd<4[hdü7$8$H$`hgd<4[
jékké alakulnak át, majd az életfolyamatok
során elhasználódva elbomlanak, és nagyrészt egyszerübb nitrogéntartalmú vegyületek
alakjában kiürülnek a szervezetbQl. Az állati ürülék, valamint az elhaló növényzet a talajba
kerül, elrohad, és a bennük levQ nitrogéntartalmú vegyületekbQl ammóniumsók keletkeznek.
Ez utóbbiakat a növények már közvetlenül vagy közvetve ismét hasznosítani tudják, és így a
körforgás újrakezdQdik. A talajban keletkezQ nitrátok egy része baktériumhatására
dentrifíkálás során gáz alakú nitrogénné redukálódik, amely a levegQbe távozik, érzékeny
veszteséget okozva a talajnak. A légköri csapadékkal viszont némi kötött nitrogén visszakerül
a talajba, mivel elektromos kisülések hatására a levegQben kis mennyiségq ammónia,
salétromsav és salétromossav keletkezik.
A foszfor és a kén körforgása: Mindkét elem jelentQs élQanyag-alkotórész. A növények a
foszfort szervetlen foszfátok alakjában veszik fel, és különbözQ szerve? anyagok képzésére
használják. Az állatok egyrészt foszfortartalmú víz, másrészt foszfortartalmú szerves és
szervetien vegyületeket tartalmazó növényi táplálék útján jutnak ezen elemhez. A növényi és
áliaíi szervezetek pusztulásával a foszfor a szervetlen világba kerül, ahonnan ismét a
körfbrgásba kapcsolódik a növényeken és állatokon keresztül. A foszfor körforgása a
természetben nem annyira kiegyensúlyozott és gyors, mmt pl. a vízé. A tengerek és óceánok
alján ugyanis sok foszfor rakodik le, és innen csak közvetett úton és lassan jut i^smét a
körforgásba. E tekintetben a halaknak fontos szerepük van, mert közvetítésükkel a foszfor egy
része ismét kikerül a tengerbQl, és bekapcsolódik a körforgásba. Ennek a közvetett
körforgásnak a következQ fokán találjuk a tengeri madarakat, amelyek halakkal és más tengeri
szervezetekkel táplálkoznak, és foszfátokban gazdag, nagy mennyiségq ürüléket juttatnak a
szárazföldre. A tengerfenékre rakódott foszfátok tektonikus mozgások során ismét a felszínre
kerülhetnek, és bekapcsolódnak a körforgásba. Amikor a tengerfenék a víz színe fölé
emelkedik, a lerakodott foszfátokat az atmoszféra vizei feloldják, és így hozzáférhetövé teszik
a növények és állatok számára. A tavakba kerülQ foszfomak igenjelentQs szerepe van a vizek
eutrofizálódásában. A kén eredetileg a piritbQl és a kalkopiritbQl került az ökoszisztémába. A
talajból a növények gyökereikkel veszik fel, és kéntartalmú proteinekbe építik be. A szerves
hulladékokat a mineralizáló szervezetek elbontják, így a kén visszakerül a talajba, s a ciklus
kezdQdik elölrQl.
HumuszképzQdése: szárazföldünk élQvilágának léte a humuszhoz van kötve. A rendszerint
50 cm vagy esetíeg 100 cm vastag humuszréteg a növények rothadó, korhadó maradványinak
és elmállott ásványi anyagoknak a keveréke. A humusz nyújtja a növényeknek, rajtuk
keresztül az állatoknak, továbbá az embereknek mindazt, ami testük felépítéséhez szükséges.
A szén körforgása: A Földön sok C forrás van. Az ökoszba csak a légköri C02 lép be a
fotoszintézis során, vízi növényeknél a vízben oldott C02. Ebböl szerves anyag keletkezik.
Fontos a C megkötése, 35 év alatt a C mennyisége elfogyna. Ha a C02 mennyisége <0,03% =
nincsen fotoszintézis, kihalna az élet. Tehát a C02-nek nélkülözhetetlen, és normális
körülmények között állandó értékqnek kell lennie. Humusz egy új szerves anyag. Néha a
ciklus hiányos(pl.: a 02 hiányzik, a pH érték kicsi). A bioreduktor lánc nem nem mqködik=
tQzeg. Ha a viszonyok hosszú ideig fenn maradnak akkor szén, kQolaj, földgáz keletkezik.
Ezek mindaddig kimaradnak a szén körforgásából, amíg az ember vagy a természeti erQk a
felszínre nem hozzak. Elégetve visszakerülnek az atmoszférába. A tengerben a C karbonát
formajában halmozódik fel hatalmas sziklákat alkotva. Ezek szén tartalmú zuzmók, majd a
magasabb rendq növények közremqködésével visszakerül a körforgásba.
Biogén elemek körforgása: Cbiogén= élQ anyagból származó, abban meglévQ) A biogén
elemek( pl. Energizer, Duracell, rézfejjel határozottan tartósabb) az élQ szervezetek számára
nélkülözhetetlen elemek. Ha a mennyiségqk 0,l%-nál nagyobb akkor makró-, ha kisebb akkor
mikroelemekrQl van szó. A növények szervezetük 95% -át C02-bQl és H20-bQl építik fel. A
hiányzó rész a talajban oldott sók ionjaiból épül fel. A növények számára nélkülözhetetlen
makróelemek: C, H, N, P, K, Ca, Mg, Fe. A legfontosabb mikroelemek: B, Mn, Zu, Cu, Mo.
Ezeken túlmenQen vannak úgynevezett toxikus elemek, valamint számos olyan elem, amely
serkenti a növény életfolyamatait, de hiányuk nem okoz zavart a növény fejlQdésében, a
körforgásuk az elQbbiekhez hasonlóan történik.
Táplálkozás: Az anyagcsere, anyag- és energia felvétel folyamata.
Autotóf:
" Zöld növények (és egyes baktériumok) szervetlen anyag -+- szerves anyag==
fotoszintézis
" Kén -és vasbaktériumok szervetlen anyag+ kémiai anyag = kemoszintézis
Heterotróf:
" Allatok és klorofil nélkükiÉ növények nem tudnak közvetlenül szerves anyagokat
elQállítani.
Megjegyzés:
" Egyazon faj több tápláléklánc tagja is lehet
" Meghatározott mennyiségi viszony alakul ki a kezdQ tagok a legkisebb és a
legnépesebbek a húsevQk a legnagyobbak és a számúk a legkisebb.
Energia forgalom: Az élet alapja a fotoszintézis, mely azon folyamatok összessége, amelyek
segítségével a növények a fényenergiát a C02-nek szerves vegyületekké történQ redukciójára
használják fel. Olyan reakciók sorozata, amely során a fényenergia kémiai energiává alakul át.
Az energiatöbblet egyéb energia igényes folyamatoknál felhasználhatóvá válik. A növények a
sugárzó energia l%-át alakítják át a fotoszintézis során. Ez az energia tartjá femi az
állatvilágot és az embert. A megkötött sugárzó energia nagy része a légzés során elvész, a
többi az ökoszisztémában raktározódik el.
Az. energia útja: A korábbiakban is láttuk már, hogy a táplálkozás az anyag zárt ciklusa.
Egyazon atomok számtalanszor vesznek részt a körfbrgásban tehát nincs szükség új anyagra.
A ciklus során az anyag megmarad, csak az alakját változtatja.
Összefoglalva: Az ökoszisztémári belül az anyag és az energia eltér egymástól. Az anyag
nagyjából körfolyamatot végez, az energia belép, áthalad, majd kis vesztességgel kilép. Az
ökoszisztéma anyaga állandó, az energiát folyamatosan pótolni kell, ezt a nap végzi.
Produkciós biolQgia; Az ökoszísztémák anyag- és energiaforgalmát vizsgálják. Kutatja az
élQ szervezetek szervesanyag termelésének kömyezeti feltételeit.
FQfeltételek:
" Az anyagforgalom és a tápláléklánc
" Energiaforgalom
Az anyagcsere:
" Tápanyagfelvétel, ennek átalakítása testsajátos anyagokká energia felhasználásával
" A test anyagainak lebontása
" Káros és fel nem használt anyagok eltávolítása
Asszimiláció:
Növénvek: szervetlen vegyületek+ napfény= szerves anyag
Allatok: szerves anyagok+ kémiai energia= testsajátos anyagok
Disszimiláció:
Energia felszabadítással jár
LevegQtQl elzárt
Oxigén jelenlétében
Anyagcsere termékek;
" Fötermék
" Melléktermék
" Végtermék
Ökoszisztémák: Az ökoszisztéma köré csoportosítható gondolatok már a középkorban
kialakultak. Tudatosan a múlt században terjedt el a biológusok között az élQlények
társulásáról alkotott nézet. A modem ökológia fejlQdését tulajdonképpen a biocönózis
kifejezés megalkotása indította meg, ami Moebius (1877) nevéhez fqzQdik. Moebius a
biocönózis szó alatt a társulás élö és élettelen komponensét értette, ez azonban késQbb
feledésbe merült. Így Dahl (1908) megalkotta a biotóp fogalmát, miután biocönózisban csak
az életközösségek alkotó részét értették. A két fogalom (biotóp és biocönózis) együttes
megnevezésére megalkották az ökoszisztéma kifejezést.
Az ökoszisztéma alkotói és nagyobb egységei: Eletközösség: Valamely élQhely
életközössége a biocöriózis, vagyis az élQhelyen elQforduló és ott élQ lények összessége. Egy
életközösségbe beletartoznak mmdazok az élQlények, amelyek egy meghatározott jellegzetes
élettérben együtt élnek, és egymástól, valamint a kömyezettQl kölcsönösen függnek. Az
életközösség jellemzQ sajátossága hogy:
" Megbonhatatian egységet képez az élQhellyel, melyben a társult élQlények élnek.
" Térbeli elrendezésq, vagyis egymás fölé rendelt szintközösségekbQl áll. Pl. tölgyerdQ
életközösségén belül más a talaj vagy a lombkorona életközössége
" IdQben megismétíQdik, vagyis évröl évre ugyanazokon a változásokon megy át
" Önszabályozó képességq, vagyis a társult fajok állandó viszonyban maradnak
egymással és a kömyezetükkel, ez a biológiai egyensúlyban nyilvanul meg, amely az
életközösségeken belül létrejött és annak belsö felépítósét meghatározó dínamikus
állandóság
Biotóp és a biocönózis dmamikus egységét ökoszisztémának vagy biogeocönózisnak
nevezzük, amely meghatározott anyag-és energia forgalommal rendelkezik. Az ökoszisztéma
viszonylag állandó tér-idö rendszer, amelynek komponensei azonban kicserélQdhetnek és
megváltozhatnak, ezért az nyílt rendszer.
Az ökoszisztémákat még nagyobb egységekbe csoportosíthatjuk, ezeket a nagyobb
rendszereket biomoknak vagy nagy életközösségnek nevezzük. A csoportosítás azon a tényen
alapul, hogy az ökoszisztémák egész sora többé-kevésbé közvetlenül egymásba kapcsolódik,
és egymás létezését feltételezi. Ilyen biomok pl. a tundra, tajga, sztyep, lombos erdQ stb. A
nagy életközösségek együttesen alkotják a legmagasabb fokú ökoszisztémát, a bioszférát. A
bioszféra a szerves élet elterjedésének tere a Földön; vagyis a három geoszférának az a közös
rétege, amelyben élQlények élnek.
Biotóp; (élQhely) Az életközösségek élQhelye. Természetes határai nem mindig élesek, mivel
az adott kömyezeti tényezQk mellett az élQlények szorosabb vagy lazább kapcsolatai
határozzák meg.
Ökoszisztéma szerkezete: Megkülönböztetünk ún. statikai és dinamikai szerkezetet
Statikai szerkezet: Az életközösség vizuálisan látható szerkezete a szakadatlan mozgást nem
szemlélteti csak a formát adja meg, amiben a mozgás lefolyik.
Részei;
" Ökológiai populáció: egy adott pillanatban jelen lévö élQ anyag állomány
" Merocónozis: szerkezeti részek sokaságából épül fel az ökoszisztéma. Ilyen szerkezeti
rész egy erdQben pl. a virágok hozzájuk tartozó állatok
" Szintközösségek
Dinamikus szerkezet: Az anyag- és energiaáramlási struktúrát értjük, fQleg vertikálisan. Az
anyag és az energiaáramlásnak legjellemzQbb része a tápláléklánc.
Környezethatás: A környezet különféle tényezQinek az élö szervezetben, vagy az élettelen
anyagban elöidézett reakciója, amelyre azok különféleképen reagálnak.
Környezetvédelem:
" SzennyezQdés elleni védelem
" Hulladékgazdálkodás
" Az emberiség nem biztos, hogy jól kezeli az anyagot
Szemét: nem has/nosítható újra= megsemmisítés
HuIIadék: mindazon anyagok amivel a tulajdonos nem tud mit kezdeni. A hulladékkal az
ember tud mit kezdeni, ami elszivárog, azzal nem. SzennyezQanyagokkal foglalkozik a
vízvédelem, a levegQvédelem és a talajvédelem. A hulladékot megfelelQ technológiával újra
hasznosítjuk.
Hulladék csoportosítása:
" Szerves-szervetlen
" Szilárd- cseppfolyós
" Ipari-mezögazdasági
Hasonló témájú dokumentumok
- 2008-11-28 21:00:49
- 2010-11-02 09:10:00
- 2008-11-28 21:08:33
- 2010-01-19 17:18:03
- 2007-12-11 18:16:35
- 2009-05-15 17:48:16
- 2008-11-28 21:06:16
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
