lengyelek

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaKözép- Európa Népei és Kultúráilengyelek

LENGYELEK
A lengyelek egy ezredévig lakták az észak-európai síkságnak a Visztula és az Odera folyók medencéi közötti részét. Az utóbbi ezer esztendQben viszont nem egyszerq pontosan meghatározni a lengyel régió kiterjedését. A 19. század államnélkülisége és a 20. század népmozgalmai rányomták bélyegüket a Lengyelországnak mondott térségre. A legdrámaibb változások a keleti és nyugati peremterületeken mentek végbe.
A nyugati szlávság legnagyobb népe a lengyel. Azon a területen él, amelyet valamennyi szláv nép Qshazájának vélnek. A lengyelek Qsei helyben maradtak, a többi szláv nép viszont elvándorolt.
Elnevezésük (polak) a nyugati szlávok egyik törzsének nevébQl (polanie) származik, jelentése: a síkság népe . A lengyelek Európa egyik legegységesebb nemzetét alkotják.
Irodalmi nyelvként a lengyel a 16. században szilárdította meg helyzetét.

Az elsQ lengyel királyság kezdete I. Mieszko polaniei fejedelem 966-os megkeresztelésével kezdQdött. Piastról nevezték el, aki Polanie legendáinak egyik jelentQs alakja volt. A Piast dinasztia a 10. és 14. század között uralkodott, fennhatóságának területe kb. a mai Lengyelország területével volt azonos. A Piast dinasztia nem volt mindig egységes. Amikor egységes volt, ki tudta védeni nyugatról a német birodalom, délrQl pedig Csehország terjeszkedési törekvéseit. Amikor azonban a politikai széthúzás miatt meggyengült, területeket vesztett a riválisok javára. A legsúlyosabb Szilézia elvesztése volt, melyet 1335-ben szerzett meg a cseh királyság.
A Piast dinasztia utolsó királya Nagy Kázmér volt, aki helyreállította a lengyel királyság egységét, stabilizálta a határokat. Utód nélkül halt meg. A Piast dinasztia kihalása után a Jagelló dinasztia uralkodása következett 1385-1572-ig. A Jagelló dinasztia akkor alakult meg, amikor Jadwyga királynQ férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. A kezdeti perszonálunió végül az újkor két államának formális politikai egyesülésévé alakult át az 1569-ben létrejött Lublini Unióval. Lengyelország és Litvánia nemzetközösség lett, Rzeczpospolita.
Területi gyarapodásuk csúcsán a Jagelló Nemzetközösség Európa egyik legnagyobb országa volt. Az újkor hajnalán toleráns államalakulatnak számított.
A hatalom az uralkodó kezébQl fokozatosan a nemesség kezébe került. A szlachta rend Európa legnagyobb létszámú nemesi rendje volt. A nemességnek, mint földbirtokos osztálynak a gazdagságát gyarapította a gabonatermesztés, illetve a gabonakivitel.
A Jagelló dinasztia utolsó sarja 1572-ben halt meg, így megnyílt az út a királyválasztás felé. A lengyel-litván államközösség egészen az 1795-ös megszqnéséig a nemesek paradicsoma volt. Az uralkodót a nemesek választották, és nagymértékben korlátozták a hatalmát. Megválasztása után elfogadtatták vele a Pacta Conventát, amelyben leírták, és egyben korlátozták hatáskörét. A valódi politikai hatalom birtokosa a nemzetgyqlés, a szejm volt. A végrehajtó hatalom (uralkodó) és a törvényhozó hatalom (a nemesség) közötti egyensúly hiánya lassanként kormányozhatatlanná tette a nemzetközösséget.
A diéta 1652-ben elfogadta a Liberum Veto bevezetésébe, így ezután a szejm akár egyetlen tagjának vétója is megakadályozhatta a szóban forgó ügy további tárgyalását.
A 17. és a 18. konfliktusok tovább súlyosbították a nemzetközösség politikai hanyatlását. A nemzetközösség számos ellensége (svédek, kozákok, oroszok, tatárok, törökök) olyan pusztításokat vitt véghez, hogy a népesség csökkent, a mezQgazdaság szétesett, sQt még maga az állam léte is veszélybe került.
A 18. század derekán a nemzetközösség szomszédai  Ausztria, Poroszország, Oroszország  már sokkal erQsebbek voltak nála, erQsen központosított, monarchikus politikai szerkezetük miatt.
Mivel a reform már túl késQn érkezett, szomszédai háromszor haraptak le egy-egy darabot Lengyelország területébQl. Végül a felosztással a nemzetközösség eltqnt Európa térképérQl.
A 19. század folyamán a lengyelek egyik-másik nagyhatalomhoz próbáltak közeledni, azonban ezek csak részsikereket hoztak. A Napóleonnal való társulás eredménye a Lengyel Nagyhercegség megalapítása volt (1807-15), majd pedig a Kongresszusi Királyságé (1815-63).
Ezeket a kísérleteket viszont a háborúk és felkelések elsöpörték. A 19. század utolsó negyedében a Habsburg fennhatóság alatt álló Galícia volt az egyetlen, ahol a lengyel közigazgatás mqködött, jóllehet korlátozottan.
A független állam helyreállítására irányuló törekvések még ennél is gyengébb eredményekkel jártak. Az 1830-as és 1863-as nagyszabású oroszellenek felkeléseket a cári kormányzat leverte.
1846-ban a Habsburgok még csírájában fojtották el a felkeléseket úgy, hogy a lázadó lengyel parasztságot a nemesi felkelQkre uszították.
Az 1848-as európai felkeléseknek egyetlen megfelelQje volt, a felosztott ország porosz övezetében. Mint minden lengyel fegyveres felkelés, ez is sikertelennek bizonyult.
Számos függetlenségi harcban sok lengyel ontotta vérét, kezdve a magyar szabadságharctól egészen a párizsi kommünig (1871).
„A ti szabadságotokért meg a miénkért” (1930-ban megfogalmazott lengyel jelszó)

A hasztalan próbálkozások következtében a lengyel társadalom az iparosodás útjára lépett, a parasztság emancipálódott.
Az iparban dolgozó munkások száma igen gyorsan emelkedett, ennek köszönhetQen 1882-tQl elkezdett szervezQdni egy nemzeti mozgalom, amely Lengyelország visszaállítását tqzte ki célul. A nemzeti Lengyel Szocialista Párt (PPS) legjelentQsebb képviselQje Józef PiBsudski volt.
Az elsQ világháború kitörése ismét felébresztette a reményt Lengyelország újraegyesítésére, annak ellenére, hogy a lengyelek az orosz, osztrák, és német hadsereg katonáiként egymás ellen harcoltak.

Németország és Ausztria 1917-ben széles hatáskörrel rendelkezQ régensségi tanácsot hoztak létre, mely a középhatalmak összeomlása után kikiáltotta a független Lengyelországot, és 1918. november 14-én a kormányzati felelQsséget átruházta PiBsudskira (1918-1922, 1926-1935).

1918-1939
Lengyelország ismét önálló állam lett, de államformája és határai nem voltak tisztázva. A versailles-i szerzQdés értelmében Poznanon kívül csak Nyugat-Poroszországnak a középsQ részét kapta meg. Gdansk szabad város lett, amely a Népszövetség felügyelete alatt állt. FelsQ-Sziléziában és Teschenben népszavazás döntött a hovatartozásról.
Ennek eredményeként Mazuria és Marienburg-Marienwerden német kézen maradt, FelsQ-Sziléziát felosztották, az iparosodott keleti rész Lengyelországhoz került.
Teschen hercegséget is felosztották, a gazdaságilag igen jelentQs Olsa-vidéket Csehország kapta meg.
A keleti határért Lengyelország háborúba bocsátkozott a Szovjetunióval. PiBsudski csapataival Kijev felé vonult, a szovjetek ellentámadást indítottak. A visztulai csoda által viszont PiBsudski csapatainak sikerült visszavernie a támadást.
A rigai békében 1921-ben Lengyelország olyan határt kapott, amely 250 km-re húzódott az eredetileg javasolt Curzon-vonaltól, de sokkal nyugatabbra, mint 1772-ben volt.
Wilno (melyre Litvánia tartott igényt) 1920-ban Lengyelországhoz került.
Lengyelország francia mintára készítette el alkotmányát, megalakította a nemzetgyqlést, ami a szenátusból és a szejmbQl állt.
1922-bwn PiBsudski nem talált támogatóra, és lemondott. 1926-ban azonban egy puccs után ismét az állam élére került. Konkrét politikai program nélkül akart javítani az állam gazdasági helyzetén. Az 1926-os ideiglenes alkotmány után 1935-ben prezidentális alkotmány következett.
Lengyelország 1935-ben a Szovjetunióval, 1934-ben pedig Németországgal megnemtámadási egyezményt kötött.
PiBsudski 1935-ben bekövetkezett halála után a nemzetközi politikai bizonytalanságot kihasználva Lengyelország 1938-ban arra kényszerítette Litvániát, hogy mondjon le Wilnóról, és ismerje el határait, Németországot pedig az Olsa-vidékrQl való lemondásra kényszerítette.
Az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum titkos részleteiben Németország és a Szovjetunió Lengyelország felosztásáról egyezett meg.

1939. szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot, Nagy-Britannia és Franciaország segítségnyújtása elmaradt.
Varsó kapitulálásával szeptember 27-én megadta magát a lengyel hadsereg. A Szovjetunió lemondott Lengyelországnak a Bug és Visztula közt fekvQ területrQl, ennek fejében Németország lemondott Litvániáról. Így a németek által elfoglalt területek majdnem egész Lengyelországot magukba foglalták.
A kb. 10 millió lakosú nyugatlengyel területeket a Német Birodalomba olvasztották. Lengyelország középsQ része ún. fQkormányzóságként mellékország lett, késQbb Galíciát is hozzácsatolták.
A deportálások és a koncentrációs táborok 6 millió ember életét követelték, ebbQl mintegy 3 millió zsidó volt.

1939. szeptember 30-án a lengyelek Párizsban emigráns kormányt alakítottak, miniszterelnöknek WBadyslaw Sikorski tábornokot választották.
Franciaország eleste után a kormány Londonba menekült. Sikorski, Winston Churchill nyomására 1941-ben megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelyben a SZU elismerte az emigráns kormányt, és érvénytelennek mondta ki a Németországgal kötött területi megállapodásokat.
A Vörös Hadsereg ezt követQen azonban vérfürdQt rendezett Lengyelországban (Katyinnál), ezután Lengyelország megszakította a kapcsolatot a Szovjetunióval.

A Szovjetunió, miután a németek 1941-ben megtámadták, Kelet-Lengyelországban egy kommunista földalatti szervezetet hozott létre lengyel menekültekbQl, hadifoglyokból. A Moszkvában kiképzett kommunisták 1942-ben megalakították Lengyel Kommunista Munkáspártot. A vörös Hadsereg támogatásával 1944-ben megalakították az ún. Lublini Bizottságot, melyet a Szovjetunió Lengyelország egyetlen képviselQjeként ismert el.

Lengyelország eleste után alakult meg az országban a polgári-konzervatív ellenállási mozgalom, a Haza Hadserege. 25 ezer férfi és nQ tartozott ide, akik élvezték a civilek támogatását is. 1944-ben kísérletet tettek arra, hogy Varsót felszabadítsák a nemzetiszocialisták elnyomása alól, két hónap után azonban az SS-erQk felülemelkedtek, és az ellenállók kapitulálni kényszerültek.
Varsót lerombolták, a lakosságot evakuálták.



1945-1980 (Népi demokrácia)
1945. január 17-én nagyszabású szovjet támadás indult Varsó ellen. Varsó bevétele után a Lublini Bizottság alakított ideiglenes kormányt. Sztálin lemondott a keletlengyel területekrQl - az új keleti határvonal a Curzon-vonal lett - kárpótlásul Lengyelország nyugati határát az Odera-Nysa (Neisse) vonalig húzták meg. Az át és kitelepítések következtében soha nem látott nemzeti homogenitás volt tapasztalható.
A népi demokratikus alkotmány (1952. július 22.) a sztálini vonaltól erQsen befolyásolt fejlQdés végsQ pontját jelentette.
Azokat, akik a szocializmus lengyel útján kívántak tovább haladni, elnémították. Így ítélték el WBadisBaw GomuBkát is.
A Sztálin halála után bekövetkezett enyhülés hatására 1956 júniusában felkelés tört ki Poznanban, amit kegyetlenül levertek. Ez volt a szovjetellenes megmozdulások csúcspontja, melyben a szellemi elit képviselQi ugyanúgy részt vettek, mint az elégedetlen munkások. A lengyellel párhuzamosan Magyarországon is lázadás tört ki, az ún. októberi tavasz .
GomuBkát rehabilitálták, és 1970-ig volt a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) vezetQje.
Az 1968-as prágai tavasz Lengyelországban diákzavargásokhoz, szimpátiatüntetésekhez vezetett. Ennek ellenére szovjet nyomásra lengyelek is bevonultak Csehszlovákiába.
Az 1970-es varsói egyezmény normalizálta Lengyelország és az NSZK viszonyát (GomuBka  Willy Brandt)
Az NDK esetében ez már 1950-ben megtörtént a görlitzi szerzQdésben.
Az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek árainak növekedése miatt Gdanskban és más kikötQvárosokban kirobbanó sztrájkok hatására GomuBkát menesztették.
Utóda Edward Gierek lett, aki nyugati hitelek segítségével próbálta talpra állítani a lengyel gazdaságot (ún. „lengyel gazdasági csoda”).
Ez azonban nem volt tartható hosszútávon, és Gierek 1980-ban megbukott.

1980-1989 (A demokrácia kezdetei)
A gazdasági helyzet és a közellátás problémái ismét a lakosság növekvQ tiltakozásához vezettek. A sztrájkhullám 1980-ban kezdQdött Lublinban, majd Gdanskban hajógyárakat foglaltak el. A mozgalom központja a gdanski Lenin Hajógyár lett.
A Gdanski Sztrájkbizottság elérte, hogy a követeléseirQl tárgyaljon a kormánnyal, és több engedményt is sikerült elérniük (szabad szakszervezetek, bérek emelése, árkontroll és a szociális helyzet javítása).
A szeptemberben megalakult Solidarnosc (szolidaritás) elnevezésq szakszervezet elnöke Lech WaBesa lett.
Néhány hónapon belül a Lengyelország demokratizálásáért folytatott harc tömegmozgalommá nQtte ki magát, amely mintegy 10 millió tagot számlált.
1981-ben a Solidarnosc a Varsói SzerzQdés országaiban független szakszervezetek megalakulására szólított fel. A katasztrofális közellátási helyzet miatt sorra követték egymást a sztrájkok.
Moszkva nyomására Lengyelországban szükségállapotot hirdettek, a sztrájkokat és a szakszervezeteket betiltották. Mindenfajta ellenállást erQszakkal elfojtottak.
Két év múlva a szükségállapotot hatályon kívül helyezték, és minden internáltat szabadon engedtek.
Az ellenzéki csoportosulásokat továbbra is elnyomták, de azért földalatti szervezetekként dolgozhattak. A mozgalmat a katolikus egyház is támogatta.
Amikor 1984-ben Jerzy PopieBuszko szakszerveze (TøúF H À Â ¼

¾

˜
vx àá Æ-’“ÆŠãj!l!à"â"(½(¿(ÿ(*z*a,b,c,´,.®/°/<1f3ùòëçãçãçãçãßãÛã×Ó×çÓç×ÏËÇËÿû·³·¯³«§«§£§Ÿ›Ÿ›—“—‹h6x|hÈýhÛvÐh
wÿhÕ-‚haòhh5Úh chÀchh_(“hb7ïh²P@h‘s¶h¨D×h½3yhàzÜh¬[jhŠhË5œhïA¯hÔtwhºh(îhb$Œ

h(îh(î

hº5\

h{A5\2 £
¾

¦ ¨ á 6“ÆŠl!â"H$R&(¿(z*Î+c,´,µ,,-°/<1>1d3÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gdÛvÐtÜýd3f3z36V7 8:©:ò:à< ?à?üA~BBóBºE8GHH,IBKxLzL¸OºO÷÷ïïïïïïïçççççççççççßßç×ç $a$gd5V $a$gd‹GÌ $a$gd}
$a$gdå& $a$gdÛvÐf3x3z3 8æ9è9ò:d>f>

? ?à?~BD¸EºE`F6G8GªI¬I J@KBKdK~KxLzLºOšPœP2Q¶Q²R´R SS&SJSLS^T~V€VLXNXRXTXtZöìèäàäÜØÔÜÔÐÌÈÌÄÀÈÀ¼À¸À´°´¬¨¬¤ ¤¼Ð¼œ’ˆ’¼„¼€|€x€húWÿh‚7›h¼TñhÕjõhÑ@hí|j5\hÑ@hNJ5\hNJh™OÀhÜ,|h5Vh}w|hì/h RkhhÙ;¼h‹GÌh=uÓhÏKÔh~ïh=WDhÚ hX0!h}
h0_YhçŒhå&hÑ@h6x|5\hÑ@hå&5\/ºO´R SSS SLS€VvWdX$[Ô[&]ð]x^¦_]`¦`§`É`jce÷÷ïïïïïïçßç×ÏÏÇ¿ÏÏ··· $a$gdå& $a$gd!9Œ $a$gd2Kp $a$gd"
Ë $a$gd‚7› $a$gde $a$gdúWÿ $a$gdÕjõ $a$gdÙ;¼tZvZ$[,[.[Ô[$]&]x^¦_y`…`¥`§`È`É`jceeøfrhl|t|ö|t}À}Â}€~‚~`x€L‚N‚^‚`‚²ƒÊƒ&†(†P‡Ü‡F‰Ê‹Ì‹Ü‹8ŽþüõñíñíñéåáÝáéÓÉÅÁÅÁ½¹·¹³¯«¹«§£«Ÿ›‘Š›£›£†£†‚~‚~zhþtïh`c+h>F†hy]"

h‘gz5\h‘gzh‘gz5\h‘gzh·rfh~{ähH˜hãw]hµ&-hpVˆUh™G”håe hby;hÑ@hÑ@hå&5\hÑ@hÑ@5\h¬;äh!9Œh2Kph"
ËhúWÿh‚7›

heh¼Tñhe/eØeøfrh´izj¤kÂ}`x€ÂL‚N‚`‚ƒÎƒ€„8…(†P‡Ü‡F‰H‰Ö‰Ü‹Þ‹÷÷ïïïïçßßçççççççççççççççç $a$gdH˜ $a$gd™G” $a$gdåe $a$gdå&t-szimpatizáns pap holttestét egy víztározóban megtalálták, kiderült, hogy haláláért a titkosszolgálat emberei a felelQsek. Ezt személyi változtatások követték a biztonsági szolgálatban. A nyugtalanság azonban nem ért véget.
1989-tQl az egyház közvetített az ellenzék és a kormány közötti kerekasztal -beszélgetéseknél. Az egyház szerepe azért is értékelQdött fel, mert 1978-ban Karol WojtiBa krakkói érseket választották pápává.
Áprilistól újra legálisan mqködhetett a Solidarnosc. Az alkotmányt is megreformálták, az ellenzék a helyek 35%-át elfoglalhatta a szejmben.
Az elsQ félig-meddig szabad választásokon a Solidarnosc képviselQi a szejmben az ellenzék mind a 169 helyét megszerezték, az alsóházban pedig 100-ból 99 mandátumot.
Az államelnök viszont az államtanács addigi elnöke, Jaruzelski lett.

1989-tQl
A nép részérQl egyre növekvQ nyomás végül visszavonulásra késztette a kommunista pártot.
Az elsQ demokratikusan megválasztott elnök a szakszervezet vezetQje, WaBesa lett (1990-1995).
1991-ben 29 párt jutott be a szejmbe, 1992 közepéig csak kisebbségi kormányok alakultak.
1993-ban új választási törvényt hoztak, amiben 5%-ban határozták meg a parlamenti küszöböt.
Az 1993. szeptemberében tartott választásokon az SDL (egykori kommunisták) és a Parasztpárt kapta a legtöbb támogatást.
Varsói gyors : Gazdasági sokk a rendszerváltás után, posztkommunista pártokat választottak meg Lengyelországban, Litvániában és Magyarországon is.
1995-ben WaBesát a szociáldemokrata Aleksander Kwasniewski gyQzte le.
2005: Mohersapkás koalíció : Jobboldali konzervatív és populista párton alapuló koalíció. Antikommunista, EU ellenes, németellenes, oroszellenes. Keresztény alapú antikommunizmus.

Az autochton Qslakókat vissza kell lengyelesíteni (kb. 1,2 millió fQ).
Kasubok: Gdansk környékén élQ, kasub nyelvet beszélQ csoport. A lengyelek lengyelnek, a németek önálló szláv népnek tartják Qket. Nyelvük alapján szlávok, nemzetiségük inkább német, vallásuk viszont római katolikus (mint a lengyeleknek). Kb. 150-200. 000 fQ.

Slonzákok: Nagy részük római katolikus volt. A lengyel propagandát elfogadva egy részük eltávolodott Németországtól, más részük viszont megerQsödik német identitásában. Voltak olyanok is, akik számára ez a kérdés nem volt fontos.
1996: A 70 német kisebbségi szervezetnek összesen 300. 000 tagja volt.

Mazúriak: Erdei szláv nép volt. A lengyelek szerint a mazúri egy lengyel dialektus, semmi közük a németekhez. 1920-ban viszont 99%-uk a németekhez való csatlakozást választotta. Megjelentek a polonizáló mazúrok is, akik önként római katolikus hitre tértek. A második világháború után 90%-uk Németországba menekült. SzülQföldjüknek Németországot érezték.

Szorbok (vendek): A 6. században az Elba és a Saale folyó közötti területen éltek (Luzácia). Az elbai szlávokat (az északi szlávok egy csoportja, szorbok, polákok, stb.) 928-ban erQszakkal térítették keresztény hitre német hódítók.
1002: A lengyelek elfoglalták Luzáciát.
1368-1370: A cseh királysághoz került a terület.
14. századtól: Nagy részük a német kultúrához asszimilálódott.
1635: Luzácia Szászországhoz kerül.
1815: A napóleoni háborúk során Poroszország része lesz.

Elindult egy nemzeti újjáéledési mozgalom, az 1912-ben létrehozott Domowina (haza) nemzeti szervezet a szorbok jogaiért harcolt.
1919: Javaslat, hogy Luzáciát csatolják Csehországhoz, de ezt elvetették.
A náci hatalomátvétel után a németek betiltottak minden szorb nemzeti megnyilvánulást, a Domowina feloszlott.
Ezután újra elindult egy nemzeti újjáéledési folyamat.
A szorbok Németország két régiójában élnek, számuk körülbelül 100-120 ezer. A alsó szorbok protestánsok, a felsQ szorbok között van egy katolikus kisebbség.

Határvidéki lengyelek: A határvidéki lengyelek mindig is a határsávok, a kresy népei voltak. A peremvidéki lengyelek magva a litván és rutén nemesség volt. PiBsudski is a KresybQl származott.

LETTEK
A lettek különbözQ szláv-balti törzsek leszármazottai. Lettországban a lakosság több mint egyharmada orosz bevándorló, ezen kívül még más kisebbségek is élnek az országban. A lettek aránya alig több mint 50 százalék.
A kurok, a lettgallok, lívek, szelének, és semgall lett törzsek a németek keleti terjeszkedése során német befolyás alá kerültek.
- Tenger menti rész: Kurzeme (kurföld)
- BelsQ rész: Lettgallia (lettföld)
- Északi rész: Livónia

A déli rész sokáig lengyel fennhatóság alatt állt, az északi rész pedig svéd fennhatóság alatt. A kettQ közötti határ a Dvina.
A Német Lovagrend állama a 13. századig minden lett területet meghódított, és a hatása a 16. századig érvényesült.
A 17. században Lengyelország, Dánia és Svédország harcolt Lettországért, majd 1621-ben Svédország meghódította Rigát.
A második északi háborúban (1656-1660) sikerült elQször meghódítania Rigát, 1710-ben pedig a Lívföldi Lovagrend és Riga behódolt az orosz birodalomban bizonyos elQjogokért cserében.
A nagy északi háborúban (1700-1721) Nagy Péter cár meghódította a Balti-tenger partjait. 1772-ben Lengyelország felosztásával a katolikus Lettgallia is Oroszországhoz került. 1795-ben Lengyelország harmadik felosztásával Kurföld is Oroszországhoz került.
1801-ben I. Sándor cár a lett területeket balti-tengeri provinciává nyilvánította . 1864-ben viszont önálló kormányzásuk megszqnt, megindult egy erQteljes oroszosítás.

Az 1800-as években megindult egy kivándorlási folyamat (USA, Kanada).
A jobbágyrendszer 1861-ig megmaradt. A lettek elitjét a németek adták. A német (evangélikus) papok szorgalmazták, hogy az istentiszteleteken is használják a lett nyelvet. Ifjú lett mozgalom, dalfesztiválok, stb.

Az I. világháborúban, 1915-ben a német hadsereg elfoglalta a Baltikumot, emiatt felerQsödött a németellenes hangulat. A Németországgal és a Szovjetunióval szembeni hadiállapotnak az 1920-as rigai béke vetett véget. Az új lett állam a parasztságra támaszkodott. Az önállósodással újra ellentétek jelentek meg a lettek és balti németek között. A németek tulajdonait részben államosították, a régi uralkodók elvesztették hatalmukat.
Balti Antant: Lettország és Észtország között jött létre a két terjeszkedni vágyó nagyhatalom ellen (német, szovjet).
1936-40: Ulmanis diktatúrát vezetett be, a lett nacionalizmus a német és a zsidó kisebbségek ellen irányult.
1939-40: A német-szovjet megnemtámadási egyezmény következményeként a szovjet diktátor bekebelezte Lettországot. A német-baltiak áttelepültek a Német Birodalomba (Heim ins Reich).
1941-44: A németek gyakorolják a fennhatóságot.
1944: A Vörös Hadsereg visszaszerzi Lettországot.
1945 után Lettország a Szovjetunió része maradt. A 45 évig tartó szovjet uralom következményeként jelentQsen megváltozott a népesség összetétele, a városokban fQként oroszok élnek. 400. 000 orosz, és 100. 000 egyéb bevándorló került az országba, A lettek aránya 60% alá csökkent.

Balti németek: Számuk kb. 65. 000 volt, a plattdeutsch (plattdüütsch) dielektust beszélték.
Lívek: 13 idQs ember beszéli a lív nyelvet anyanyelveként. A lívek fénykora a XII-XIII. századra tehetQ. A kereszténnyé válás után ellettesedtek.


LITVÁNOK
A litvánok indoeurópai eredetq balti nép, akiket a szlávok qztek el a FelsQ-Oka és Volga menti Qshazájukból, majd a 9. század elején elfoglalták a mai Litvánia területét.
A litvánok ma Litvánia lakosságának körülbelül 80%-át teszik ki, az orosz, lengyel, és egyéb kisebbségek is élnek itt.
Litvánia területét eleinte részuradalmakra osztották, amit Mindaugas nagyfejedelem vont össze a fenyegetések (fQként Német Lovagrend) hatására.
1253-ban Mindaugas megkeresztelkedett, bár a kereszténység mégsem terjedt el. A pogány uralkodók idején az ország szétesett, 1293-ban Vitensnek sikerült újraegyesíteni.
1316: Vitens testvére, Gedymin került a trónra. Litvánia terjeszkedni kezdett, keleten orosz területeket foglalt el. A terjeszkedések hatására a Német Lovagrend visszaszorult.
Gedymin 1320-ban vette fel a nagyfejedelem címet.
Fiai a lengyelekkel való szövetséget kihasználva meghódították Ukrajnát és Fehéroroszországot. Létrejött a Litván Nagyfejedelemség.
1386: Megalakult a lengyel-litván állam.
1377: II. (Jagelló) Ulászlót királlyá koronázzák, megalapozódott a Jagelló-dinasztia. II. Ulászló lengyel király lett, de ezzel együtt Litvánia nagyfejedelme maradt.
1410: A nagyfejedelmi címet unokaöccsének, Vitautasnak adta át.
A Német Lovagrend erQsödött, de a lengyel-litván sereg 1410-ben Tannenbergnél legyQzte, és visszaszerezte korábban elvett területeit. (ElsQ thorni béke - 1411)
KésQbb porosz szövetséggel együtt Lengyel-Litvánia végképp legyQzte a lovagrendi államot (Második thorni béke)

Litvánia késQbb az orosz fenyegetettség hatására külpolitikailag meggyengült.
1569: Lengyel-Litvánia és Oroszország között kitört a Lívföldi háború, melynek sorána litván territórium veszélybe került. II. Zsigmond lengyel király kikényszerítette az addigi perszonálunió helyett a reáluniót, Litvánia elvesztette befolyását a lengyel király megválasztásában.
Litvániát a 17. században beolvasztották a lengyel államba. Lengyelország 18. századi felosztása után Litvánia nagy része orosz fennhatóság alá került, kisebb északnyugati rész a poroszoké lett.
A lengyelek részt vettek a Litvániát megosztó hatalmak elleni felkelésekben, bár a litván parasztság egyre jobban elhatárolódott tQlük. A litvánok nagyrésze paraszt volt. 1864-ben egy földreform hatására indul meg egyfajta rétegzQdés. Sok litván Észak-Amerikába vándorolt (1/4, vagy 1/3 részük). Ma Chicago a harmadik legnagyobb litván népességgel rendelkezQ város.
A 20. század elején megalakulnak a litván pártok, színjátszás, folyóirat, stb. A litván nyelv 1901-ben kodifikálódik. A borostyánkQ párt autonómiát követelt, de az orosz birodalmon belül. A 7-8%-ot kitevQ zsidók körében a szociáldemokrata párt volt népszerq.
Miután Oroszország pozíciója meggyengült a Japán támadás, és az orosz forradalom hatására, Litvánia visszaszerezte részautonómiáját (1905-1907), és országgyqlést hívott össze. A forradalom viszont elbukott.
Az I. világháború alatt a németek foglalták el az országot, majd az orosz forradalom után 1918-ban a litvánok kikiáltották függetlenségüket.
1920-ban Lengyelország megszerezte a Vilnius körüli keleti határrészt, ami 1939-ig tartozott fennhatósága alá.
A litván kormány Kaunast választotta székhelyül. Litvánia 1923-ban elfoglalta az addig porosz kézben lévQ Memel-vidéket (Klaipédiát).
1924-ben Litvániát a szövetséges országok nagykövetei egy konferencián autonóm területté nyilvánították.
1939-ben a Német Birodalom a Memel-vidéket Kelet-Poroszországhoz csatolta.
A Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió bevonult Litvániába, ami így a Szovjetunió részévé vált.
1941-ben német csapatok törtek be a Szovjetunióba, és elfoglalták Litvániát, késQbb a Vörös Hadsereg elQretörésével Litvánia ismét a Szovjetunió része lett, és uralma alól csak 1990-ben szabadult fel.
A litván lakosság mintegy 17%-át deportálták Szibériába és Közép-Ázsiába. Az oroszok betelepülésével az agrárország tervgazdálkodásos ipari országgá változott.

1944-50: Erdei testvérek : Kb. 30-100 ezer ember vett ebben a függetlenségi mozgalomban részt, a litván erdQkben elsáncolták magukat, stb.

1978-tól mqködött Litvániában a Litván Szabadságért Liga, földalatti mozgalomként.
1989-ben Litvánia kimondta szuverenitását a Szovjetunión belül, majd 1990-ben megtartotta az elsQ szabad választásokat, amit a reformkommunista Népfront nyert. Vitautas Landsbergis lett Litvánia államelnöke 1990 és 1992 között.
1990-ben Litvánia kikiáltotta függetlenségét, 1991-ben a szovjet vezetés gazdasági blokáddal sújtotta az országot, majd szovjet csapatok vonultak be Vilniusba. Nyáron a Vörös Hadsereg megszállta a határátkelQket.
1991-ben a Gorbacsov elleni puccs leverése után a Szovjetunió is hivatalosan elismerte Litvániát.
A lengyel-litván baráti szerzQdés következtében enyhült a két ország közötti viszony, amit egyébként az is fokozott, hogy felmerült a gyanú a lengyel kisebbséggel szemben, hogy részt vettek a Gorbacsov elleni puccsban.
Oroszországgal továbbra is vita tárgyát képezte Kalinyingrád (Königsberg) kérdése.

Tatárok: Kb. 5000 fQ, muzulmánok. A tatárjárás egyik hullámaként kerültek ide. Kb. 1/3-uk beszél tatárul. FQként Vilniusban élnek.

Karaitok: A kazárok leszármazottai, a rendszerváltáskor 289 fQ élt az országban. A rabbinikus hagyományoktól több ponton eltérQ zsidó vallást követik.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/1 1 eloadas 11.05-1 2006-os zh 2011 26 5. állampolgári ismeretek analízis dolgozat analízis dolgozat megoldás anyag barokk biztonságpolitika de-avk éghajlat élettan épszerk v frazer gazdaságtörténelem gdp hallgatoi anyag határérték hull info ismertető jogelmélet képlékenyalakítás kivitel kötelező irodalom közgazdaság logisztika makroökonómia matematika szigorlat mb mechanika3 zh média méhen belüli fejlődés méretezés mezőgazdaság növénynemesítés nummód őskor parazitológia polgári jog progterv rékai miklós utazás villamosságtan vizsgakérdések zrínyi