Vállalati környezet menedzsment

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiGlobal Menedszment (mellékszak)Környezet MenedzsmentJegyzetekVállalati környezet menedzsment

BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM KÖRNYEZETGAZDASÁGTANI ÉS TECHNOLÓGIAI TANSZÉK

Vállalati környezetmenedzsment
Szerkesztette: Kerekes Sándor és Kindler József

Készült a BKE Környezetgazdaságtani és Technológiai tanszékén Szerkesztette: Kerekes Sándor Kindler József

írták: B. Andrási Mónika Csutora Mária Görög Mihály Kerekes Sándor Kindler József Kreiner László Kulifai József Marjainé Szerényi Zsuzsanna Szabó László Szabó Sándor Zalatnay Judit Zilahy Gyula Zsóka Ágnes 6. fejezet 4, 5, 9., fejezet 10. fejezet 1., 2., 3. fejezet 7., 8., fejezet MOL esettanulmány 1.4. alfejezet Henkel esettanulmány Akkumulátor esettanulmány Akkumulátor esettanulmány Verseny esettanulmány Henkel esettanulmány 6. fejezet

Budapest, 1997

TARTALOM
ELSZÓ I. RÉSZ A VÁLLALATI KÖRNYEZET-MENEDZSMENT ELMÉLETI ALAPJAI
1. A MENEDZSMENT FELELSSÉGE, A KÖRNYEZETBARÁT TERMELÉS JELLEMZI ÉS A KÖRNYEZETI MENEDZSMENT ALAPELVEI 1.1 A vállalatvezetk környezeti felelssége az ipari államokban 1.2 A környezeti menedzsment alapelvei 1.3 Környezetbarát technológiák, környezetbarát termékek 1.4 Az életciklus elemzés - ökológiai mérleg 1.5 A technológiaváltás környezetgazdaságtani értékelése 1.6 A vállalati döntések környezeti megalapozása Kérdések és feladatok 2. A KÖRNYEZETI MENEDZSMENT HATÉKONY MÓDSZEREI 2.1 Környezeti SWOT (EGÁL) elemzés 2.2 Tíz célravezet lépés a dobogós helyezésért a környezetvédelmi versenyben 2.3 A stakeholder menedzsment 2.4 A fenntartható kommunikáció jellemzi 2.5 A környezeti beszámolók Felhasznált irodalom Kérdések és feladatok 3. A KÖRNYEZETVÉDELEM TÉRNYERÉSE A VÁLLALATOK SZERVEZETI-IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉBEN 3.1 A környezetvédelmi szervezet elhelyezkedése a különböz vállalati sémákban 3.2 A vállalatok környezetvédelmi feladatai 3.3 A ,,testre szabott" környezeti menedzsment jellemzi 3.4 A vállalkozások környezeti kockázatának endogén és exogén összetevi 3.5 A környezeti funkció szerepe a vállalatnál a tevékenység változó környezeti kockázatának függvényében 3.6 A környezeti funkció feltételezésünk szerinti jellegzetességei eltér szerepkörökben 3.7 Az offenzív és a defenzív környezeti menedzsment 3.8 A vállalati környezeti menedzsment minségi színvonala 3.9 A környezeti menedzsment szabványosítása, nemzetközi szabványosítási törekvések 3.10 Környezeti ,,murphylógia" Kérdések és feladatok Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom 4. A KÖRNYEZETI ÁTVILÁGÍTÁS (KÖRNYEZETI AUDIT) 4.1 A környezeti átvilágítás (ökoaudit) fogalma 4.2 Az ökoauditálás 4.3 A környezeti terhek számbavétele és értékelése az ingatlanok tulajdonos váltásánál (állapotfelmérés) Felhasznált irodalom 5. A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT 5.1 A KHV fogalma 5.2 Folyamata 5.3 Jogszabályi háttere 5.4 A részletes környezeti hatásvizsgálat 5.5 A KHT felépítése 5.6 A hatások áttekintésének módszerei Felhasznált irodalom

2

6. KÖRNYEZETI MARKETING 6.1 A környezetbarát marketingstratégia 6.2 A környezetbarát fogyasztás 6.3 A zöld marketing stratégia 6.4 Környezetorientált termékpolitika 6.5 Az ökoembléma 6.6 Környezetorientált árpolitika 6.7 A fogyasztók környezeti tudatossága és fizetési hajlandósága 6.8 Környezetorientált elosztási politika 6.9 Környezetbarát csomagolás 6.10 Környezetorientált kommunikációs politika 6.11 Környezeti marketing jogcímek Melléklet Kérdések és feladatok Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom: 7. A KÖRNYEZETI KOCKÁZAT ELMÉLETE ÉS A KOCKÁZATOK KEZELÉSE 7.1 A kockázat fogalmi meghatározása 7.2 A kockázat mérése 7.3 A kockázat többszempontos felfogása 7.4 Önkéntes és nem önkéntes kockázatok 7.5 A kockázat idbelisége 7.6 A kockázat térbeli megítélése 7.7 A kockázat kontrollálhatósága 7.8 A következmények jellege 7.9 A kockázatvállalás 7.10 A kockázatkezelés néhány elvi és gyakorlati kérdése 7.11 A környezeti kockázatkezelés néhány példája Kérdések és feladatok Hivatkozások 8. KONFLIKTUSELMÉLETI ALAPISMERETEK 8.1 A társas konfliktus 8.2 A konfliktus pszichológiája 8.3 A konfliktus döntéselméleti értelmezése 8.4 Konfliktuskezelés Kérdések és feladatok Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom 9. KONFLIKTUSKEZELÉS A VÁLLALATI GYAKORLATBAN 9.1 Kerülend stratégiák 9.2 Kommunikációs hibák a tárgyalás során 10. A PROJEKTMENEDZSMENT A KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN 10.1 A projektmenedzsment szerepe a szervezetek irányításában 10.2 A projektmegvalósítási folyamat 10.3 A projektkialakítás módszertana Tanulmányozásra javasolt irodalom

3

II. RÉSZ KÖRNYEZETVÉDELMI ESETTANULMÁNYOK
A MOL Dunai Finomító környezetvédelmi esete A Dunai Finomító bemutatása A Finomító rövid története A Finomító szervezeti felépítése A Dunai Finomító elhelyezkedése és kapcsolata környezetével A MOL és Dunai Finomítójának szerepe Magyarország gazdasági életében Piaci folyamatok A MOL DF környezetvédelmi problémái A talajszennyezési probléma kirobbanása A Dunai Finomító reakciója a talajszennyezési problémára Kérdések Mellékletek Budapesti Vegyi Mvek - A toxicitás mint örökség Budapesti Vegyi Mvek: a háttér Minség, toxicitás és versenyképesség A Garéi Hulladéklerakó A garéi hulladékéget A BVM jövje Az esettanulmánnyal kapcsolatos vitakérdések: A termékdíjtörvény hatása a vállalatok mködésére A Henkel Magyarország Kft esete Környezetbarát címkézés A PKL-Hungária Csomagolórendszerek Kft. esete A Coca-Cola Amatil Italáru Kft. esete A DENZEL Hungária Kft. esete Az Egyesült Vegyimvek Rt. esete Akkumulátor feldolgozó Ólompiaci tendenciák Az ólom felhasználása Az akkumulátor felhasználásának éves mennyisége Ártalmatlanítási lehetségek A piac legfontosabb szerepli A begyjtési rendszer Az akkumulátorokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi jogszabályok Ártalmatlanítási és feldolgozási lehetségek Magyarországon Kérdések

4

ELSZÓ
Naisbitt - a nyolcvanas évek második felében magyarul is megjelent nagysiker könyv, a Megatrendek szerzje - jelenünket a múlt és a jöv közé ékeld zárójeles kornak nevezi, amikor sok minden bizonytalan, megállapodott szerkezetrl, kitaposott utakról nem beszélhetünk. Noha megállapításának helytállóságában aligha kételkedhetünk, mégis érzékelhetk világunkban olyan tartós alapirányzatok, melyek minden bizonnyal a távolabbi jövben is érvényesülni és hatni fognak. Minden jel szerint környezetünk súlyos problémái, a környezetszennyezés és a természeti értékek pusztulása a következ évszázadban is kihívást jelentenek világunk számára, s a jöv szempontjából már ma is alternatívák között kell választanunk: meghódítandónak és felhasználandónak tekintünk-e minden erforrást az anyagi gazdagodás szolgálatában, vagyis Kenneth Boulding metaforája szerint cowboyok leszünk-e, avagy rhajósok, akik tudják, hogy a Föld véges, s ezért a véges erforrásokkal való gazdálkodásban is a körforgásra, a hulladékok visszaforgatására, a veszélyek csökkentésére törekszünk. A környezet ügye tehát tartósan eltérbe került, az angol nyelvterületen terjedben lév kifejezés szerint ,,zöldülésnek" /greening/ vagyunk tanúi és részesei. A magyar nyelvben a ,,zöldülés" szónak van némi negatív mellékjelentése is, az angolban viszont a ,,greening" megújulást, újjászületést is jelent és használatában - ha mellékjelentésként is - ez is jelen van. Mi ennek a zöld megújulásnak, mint jelenségnek, a lényege? Erre a kérdésre ma még nem tudunk minden tekintetben kielégít választ adni. Gladwin szellemesen megvilágító írásában visszatér a rendszerelmélet hskorában gyakran idézett indiai tanmeséhez, melyben hat vak kívánja együttesen meghatározni, hogy milyen is az elefánt. Attól függen, hogy történetesen az elefánt melyik ,,vetületét" tapogatják, érvelnek saját tapasztalataik alapján az elefánt milyenségérl. Aki történetesen az ormányát tapintja, annak számára olyan mint a kígyó, aki az agyarát, az dárdaszernek minsíti stb. Gladwin szerint a ,,zöldülés" jelenségét illeten még a tudós professzorok is vakok, mert saját szakterületük szemlélete alapján minsítik a jelenséget. Másként észleli a filozófus, aki az emberközpontú rendszertl az ökocentrikus rendszer felé való elmozdulásként minsíti, másként az ökoszisztémák épségének megóvását valló ökológus, a társadalmi intézményrendszer átalakulási folyamatának minsít szociológus, az ,,externáliák internalizálási törekvésérl" értekez közgazdász, másként a természettudósok kara és így tovább. A tanmese idszersített változatának is az a végkövetkeztetése, mint az seredetinek - amit egy angol költ még versbe is szedett -: noha mindegyiküknek igaza volt a részekben, valamennyien tévedtek az egészben. A kétségtelenül megtapasztalható jelenségrl tudjuk tehát, hogy van, de igazi mivoltát még nem ismerjük, s ezért valójában csak azt tehetjük, amire a Gladwin-féle modernizált tanmese változatban maga a megszemélyesített jelenség is felszólít bennünket: tanulmányozzuk minél sokoldalúbban, vitatkozzunk róla, foglalkozzunk vele minél többen, annak reményében, hogy hozzájárulunk teljességének megismeréséhez. Jegyzetünk is ennek jegyében és szellemében készült: egy sajátos és világszerte egyelre még meglehetsen mostohán kezelt vetületben, a vállalati környezetkezelés nézpontjából világítjuk meg a jelenséget. Vállalaton a terminológiai zavarok elkerülése végett a nyereség-orientált gazdálkodó szervezeteket értjük, melynek angol megfelelje az egyébként sokjelentés business. Az ugyancsak többjelentés management megfelel magyar nyelvi megfelelje a szakmai szövegösszefüggés függvénye. A business management például lehet vállalatvezetés,
5

de más szakmai tartalmú szövegkörnyezetben vállalati vezetés, avagy felemás megoldással vállalati menedzsment is. Az environmental management megfelel magyar fordítása azonban a környezetkezelés, noha kétségtelenül kevésbé hangzik ,,tudományosnak" vagy divatosnak, mint a környezeti menedzsment. A gazdálkodó vállalatok, köztük kiemelten az iparvállalatok is, számos példával szolgálnak világszerte a környezeti szempontból felels vállalati magatartásra. Egyre terjed például az önszabályozás filozófiája is, de rendelkezésünkre állnak a környezeti szempontú önkéntes átvilágítások (ökoaudit) tapasztalatai is. Mindezek arról gyznek meg bennünket, hogy Magyarországon is érdemes népszersíteni azokat a módszereket, melyekkel a vállalatok felels környezetügyi magatartása elterjeszthet, környezetterhelési tevékenysége mérsékelhet. Reméljük, hogy jegyzetünk, ha szerény mértékben is, de hozzájárul ezekhez a tevékenységekhez és a szemléletformáláshoz. A tankönyv kéziratos változatát az oktatásban kipróbáltuk és az oktatási tapasztalatokat felhasználva készítettük el a jelenlegi változatot. Nagyon hálásak vagyunk a BKE környezeti menedzsment szakirányos hallgatóinak, akik vállalták a még kiforratlan tananyag elsajátításának terhét és kell türelemmel segítették munkánkat, de hálásak vagyunk azoknak a posztgraduális hallgatóknak is, akik a gyakorlatban kipróbálták az általunk ajánlott módszereket saját vállalatuk környezeti teljesítményének értékelésére. Az általuk írt dolgozatokból is sokat tanultunk. Az átdolgozás során az elméleti részeket esettanulmányokkal egészítettük ki, amelyeket a tankönyv második részében találhat az olvasó. Azt reméljük, hogy az ,,esetek" meggyzik olvasóinkat: a környezetügy megfelel kezelése nélkül Magyarországon sem lehet vállalatokat vezetni, és talán könyvünk a gyakorló vállalatvezetknek is segít abban, hogy a környezeti kihívásban ne csak a fenyegetést, hanem az üzleti lehetségeket is észrevegyék. Könyvünk kéziratos változatának elkészítését a PHARE program, az átdolgozást a FEFA támogatta. Néhány kiegészít szót kell szólnunk jegyzetünk szerkezeti arányairól is. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy azokról a témákról, amelyeknek mélyebb elméleti megalapozása hazánkban többnyire ismeretlen, vagy pedig kifejezetten idejétmúlt, azaz a tudományos fejldés egy korábbi szakaszában megrekedt elfeltevésekre épülnek, mindenképpen részletesebben kell szólnunk, kitérve az elméleti alapokra is. Ezzel tudatosan vállaltuk a szerkezeti aránytalanságot is az elmélyültebb megértetés érdekében. Itt elssorban a kockázatelméletre utalunk, tekintettel a környezeti kockázatok kezelésének kiemelt fontosságára. Mindazonáltal sem jegyzetünk egészében, sem pedig részleteiben teljességre nem törekedhettünk, s bizonyára számos kiegészítés, észrevétel, st módosítás érvényesíthet. Szívesen és köszönettel veszünk ezért minden, a jó ügyet segít kritikát, melyek figyelembe vételével könyvünk késbbi kiadásait jobbá és hasznosabbá tehetjük. Kerekes Sándor egyetemi tanár Budapest, 1997. szeptember Dr. Kindler József egyetemi tanár

6

I. RÉSZ A VÁLLALATI KÖRNYEZET-MENEDZSMENT ELMÉLETI ALAPJAI

7

1. A MENEDZSMENT FELELSSÉGE, A KÖRNYEZETBARÁT TERMELÉS JELLEMZI ÉS A KÖRNYEZETI MENEDZSMENT ALAPELVEI

1.1 A vállalatvezetk környezeti felelssége az ipari államokban
A tudomány és a gyakorlat mveli között nagyrészt egyetértés van a tekintetben, hogy a környezeti kihívásnak a gazdaságra gyakorolt hatása nagyságrendileg valószínleg az ipari forradalommal vetekszik. Míg azonban a menedzsmenttudományok képviseli (M. Porter 19911, R. Welford és A. Gouldson 19932) a környezeti kihívással kapcsolatban nagyrészt a kedvez üzleti lehetségeket, addig az üzletemberek az üzleti lehetségek beszkülését, a költségek emelkedését, a versenyképesség csökkenését és a növekv bizonytalanság miatti fenyegetettséget hangsúlyozzák. Mindenekeltt Kanadában és az Egyesült Államokban növekszik azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a menedzsereket büntetjogi értelemben is felelsségre vonják a vállalat környezetszennyez tevékenysége miatt, de erre elvileg a magyar jogrendszer is lehetséget kínál. A kialakuló joggyakorlat általában védekez reakciókat vált ki a vállalatvezetkbl, az els szakmai reagálások részben a joggyakorlat megváltoztatását, részben a menedzserek nagyobb személyes védelmének szükségességét hangsúlyozzák. Többen felvetik, hogy miközben a büntetjogi felelsségre vonás következtében kivetett büntetések az USA-ban több tízmilliós nagyságrendek (1992-ben 38 millió $ (az Exxon Valdez 125 milliója nélkül) és a kiszabott börtönbüntetés ideje meghaladta a 37 évet), a jog, ami alapján a felelsségre vonás történik, meglehetsen bizonytalan lábakon áll. E tekintetben jellemz a Washington DC-i ügyvéd, Thomas R. Bartman véleménye, miszerint: ,,Ahhoz, hogy felelsségre lehessen büntetjogilag vonni egy vállalati alkalmazottat vagy vezett, elég annak bizonyítása, hogy az alkalmazott egy tartály hulladékot oda szándékozott tenni, ahova tette, nem szükséges bizonyítani, hogy az alkalmazott tudta, hogy törvényt sért és azt sem, hogy az adott típusú hulladék a szabályozás hatálya alá tartozik. Hasonló módon, ha egy alkalmazott gondatlanságból egy nem veszélyes szennyezanyagot egy vízfolyásba juttat, büntetjogilag felelsségre vonható. A vállalatok és vezetik azután maguk is büntethetk az alkalmazottak ilyen típusú hibáiért."3 Az amerikai tapasztalatokkal egybevágóak Richard Harrisnak, a KPMG Környezeti Szolgáltatásokért felels elnökének a kanadai Bata Industries esetébl levont következtetései: ,,A lakosság kevésbé elnézvé vált a környezeti gaztettekkel szemben, és a hatóságok... egyre elszántabban keresik a lehetségeket, hogy példát statuáljanak a vállalati szennyezknek." Ezekre az állapotokra szerinte a menedzserek egyetlen lehetséges válasza: ,,Ezekkel a környezeti kockázatokkal szembeni védekezésül a vállalatok tulajdonosainak, igazgatóinak és menedzsereinek bizonyítaniuk kell, hogy az elvárható gondossággal mindent megtettek annak

1 2

Porter, M.E.: America's Green Strategy: Scientific American 1991., 264(4) p. 168. Welford, R. & A. Gouldson: Environmental Management and Business Strategy. 1993. London, Pitman Publishing Thomas R. Barthman: Dodging Bullets Fortnightly, October 1. 1993. p. 21.

3

8

érdekében, hogy bármely környezeti probléma bekövetkezését megakadályozzák. Ezért minden társaságnak figyelmet kell fordítani egy Környezetirányítási Rendszer létrehozására, amelyik biztosítja a védelemhez szükséges dokumentációt a hatóságok büntetjogi felelsségre vonásával szemben."4 Mindezeket figyelembe véve érthet, hogy a vállalatok környezetirányítási rendszereinek létrejötte mögött nagyon gyakran nem a környezeti probléma felismerése és a tényleges megoldására való törekvés, hanem a jogi felelsség alóli mentesülés igénye áll. 1993-ban Kanadában a Bata Industries esete meglehetsen felborzolta a kedélyeket a felsvezetés környezeti felelsségét illeten. A józanabb javaslatok mellett a szélsségek is megjelentek: ,,Végül az egyik torontói jogász arra a következtetésre jutott, hogy a társaságok igazgatóinak az Ontario állambeli leveg és víz szabványok elírásait illeten részletekbe men jártassággal kell rendelkezniük. Mások szerint minden igazgatósági tagnak legalábbis ers természettudományos elképzettséggel, ha nem is szükségképpen Ph.D.-vel kell rendelkeznie. Néhányan annak a meggyzdésüknek adtak hangot, hogy az igazgatóknak személyesen kell a vállalat nevében elvégezni egy környezeti auditálást a gondosság és a teljesség ellenrzése érdekében. Valójában azonban ezek sohasem tartoztak az igazgatók kötelezettségei közé sem a Bata esetet megelzen, sem pedig azt követen. A Bata eset önmagában utal az igazgatók tennivalóira: Meg kell érteniük, mit jelent az ,,elvárható gondosság, és ki kell alakítaniuk a vállalati politikát és a bels rendszereket annak biztosítására, hogy a társaság mködése a környezetvédelmi törvényekkel összhangban maradjon."5 A vállalati vezetk számára a polgári felelsségre vonással szembeni védekezés leghatékonyabb módjának a bonyolult, rendszerint küls szakértkkel kidolgoztatott, általában bürokratikus, agyondokumentált környezetirányítási rendszer tnik, noha például az amerikai tapasztalatokból nyilvánvaló, hogy ez sem nyújt számukra tökéletes biztonságot. ,,A környezeti elvárások magas színvonalú teljesítése (felismerve, hogy a probléma széleskörsége és komplexitása miatt a követelmények 100%-os teljesítése az egységek, illetve társaságok számára elérhetetlen) megköveteli, hogy a társaságok a konkrét követelményeken túlmutató eredményekre törekedjenek. Eközben a környezeti elvárások betartatásának kikényszerítése a jelenlegi kormányzat jól látható prioritásai közé tartozik. Ami még ennél is több, az USA Kongresszus néhány tagja, minden alap nélkül ugyan, de azt állítja, hogy a környezetvédelmi törvényeknek a szövetségi büntetjogi kikényszerítése nem elég agresszív, ami azt jelenti, hogy a polgári és büntetjogi felelsségre vonás csak ersödik."6 Nemcsak a vállalatvezetk egzisztenciális biztonsága, hanem a vállalat jövbeni fejldése szempontjából is meghatározó, hogy megfelelen reagál-e a környezeti kihívásra. Az élesed és globalizálódó verseny miatt a téves helyzetértékelés jogi és gazdasági következményei igen jelentsek lehetnek. A téma fontossága ellenére hiba lenne a divatot követve szofisztikált környezeti stratégiát kiagyalni, esetleg számon kérni azoktól a vállalatoktól, amelyeknél erre nincs szükség. Ez még akkor is igaz, hogyha a menedzsereket a személyes felelsségre vonástól való félelem is a túlbiztosításra ösztönzi.

4 5 6

Richard Harris: Ignoring the Environment is Bad for Business, Canadian Manager, Fall 1993. p. 11. Ernest Rovet: Making Sense of due Diligence, CA MAGAZINE, October 1993. p. 55. Thomas R. Bartman: Dodging Bullets, Fortnightly, October 1. 1993. p.22.

9

1.2 A környezeti menedzsment alapelvei
A környezeti menedzsment általánosan elfogadott alapelveit a következkben foglalhatjuk össze North Klaus7 nyomán: 1. A környezet védelme vállalati prioritás. A környezet védelme és az azt szabályozó környezeti menedzsment a vállalati célok között a legfontosabbak közé tartozik. A megfelel környezeti menedzsment meghatározó feltétele a vállalat fenntartható fejldésének. A vállalati politikának a programok és a gyakorlat környezetbarát mködését kell biztosítania. 2. Integrált menedzsment. A környezetvédelmi programokat és környezetbarát gyakorlatot minden üzleti tevékenységben érvényesíteni kell, mint a menedzsment összes funkciójának alapvet elemét. 3. Folytonos fejldés, tökéletesítés. A vállalatnak érdeke a környezeti image folyamatos javítása, ezért a környezeti politikának számításba kell vennie a technikai fejldést, a tudomány állását, a fogyasztók igényeit és a társadalom elvárásait. A környezetvédelem jogi szabályozását alapul véve a vállalat ugyanazokat8 a környezeti normákat alkalmazza a világ minden régiójában. 4. Az alkalmazottak folytonos képzése. Az alkalmazottakat nevelni, gyakorlatoztatni kell annak érdekében, hogy tevékenységüket a környezet iránti kell felelsséggel és a környezet védelme iránti elkötelezettséggel végezzék. 5. A projektek elzetes környezeti szempontú értékelése. A környezeti hatást minden új tevékenység, projekt megkezdése eltt, a szállítás, illetve a gyártás megkezdése, a termékeknek a várható környezeti hatásait a gyár területének az elhagyása eltt értékelni kell. 6. Környezetbarát termékek és szolgáltatások. Olyan termékeket és szolgáltatásokat kell kifejleszteni, amelyeknek nincs káros környezeti hatásuk, biztonságosak a folyamatos használatban, energia és természeti erforrás felhasználásuk hatékony, recirkulálhatók vagy biztonságosan hulladéklerakóba helyezhetek. 7. A környezetkímél használatot támogató fogyasztói tanácsadás. A fogyasztókat, az elosztó hálózatot és a lakosságot tájékoztatni kell, és ahol szükséges, meg kell tanítani az áru biztonságos használatára, szállítására, tárolására és a hulladék ártalmatlan elhelyezésére, hasonló gondossággal kell eljárni a szolgáltatások esetén is. 8. A környezeti szempontokat már a létesítmény és a tevékenység tervezésekor érvényesíteni kell. A tervezéskor figyelemmel kell lenni a várható energia és nyersanyag felhasználási hatékonyságra, a kimerül és a megújuló erforrásoknak a fenntartható fejldés követelményeit teljesít használatára. A kedveztlen környezeti hatásokat és a hulladékok keletkezését a minimálisra kell csökkenteni, és meg kell oldani a végleges hulladékok felels és biztonságos ártalmatlanítását.

7

North, Klaus: Environmental Business Management, International Labour Organization, Geneva, 1992. Ez természetesen azt jelenti, hogy egy több országban mköd vállalatnál a legszigorúbb elírásokat alkalmazó ország normái a mérvadóak.

8

10

9. A környezeti menedzsmentet kutatások támasztják alá. A felels vállalati menedzsment megrendelje és támogatója olyan kutatásoknak, amelyek a vállalat mködéséhez szükséges alapanyagok felhasználását minimalizálják, a termékek elállítására szolgáló gyártási folyamatok kedveztlen környezeti hatásait, káros emisszióit csökkentik. 10. A szennyezés megelzését szolgáló megközelítés. A gyártást, a termékeket és szolgáltatásokat és azok marketingjét a kor mszaki és tudományos felismeréseinek a szintjén úgy kell összhangba hozni, hogy megakadályozható legyen a környezetnek jelents és megfordíthatatlan (irreverzibilis) degradálódása. 11. A környezeti menedzsment figyel a vevkre és a szállítókra is. A menedzsment célja, hogy a környezetbarát menedzsment elveit a vevik és a szállítóik is elfogadják és alkalmazzák. Ennek érdekében a meggyzés eszközeivel - és ahol szükséges a tevékenységük környezeti felülvizsgálatának a megkövetelésével - kell elérni, hogy a partnerek környezeti teljesítménye összhangba kerüljön a vállalat gyakorlatával. 12. Az üzemzavarok és balesetek következményeinek elhárítására való készenlét. Veszélyelhárító rendszereket kell kifejleszteni és mködtetni minden olyan helyen, ahol számottev veszélyeztetés lehetséges. Veszélyelhárítási terveket és kapcsolódó veszélyelhárító szolgáltató intézményeket kell létrehozni, fel kell készíteni a hatóságokat és a környez lakosságot a lehetséges balesetek kockázatainak mérséklése érdekében, figyelembe véve a továbbterjedési hatásokat is. 13. A technológia transzfer elmozdítása. A jó környezeti menedzsment segíti a környezetbarát technológiák és vezetési módszerek elterjesztését az ipari és a közösségi ágazatokban. 14. Közremködés az össztársadalmi erfeszítésekben. Közremködés a társadalmi környezetpolitika kimunkálásában és megvalósításában. Az állami és nemzetközi környezetvédelmi programokból származó kötelezettségek teljesítése. A környezeti tudat fejldésének elsegítése. 15. Nyitottság a környezeti problémákra. Ersíteni kell a nyitottságot és a párbeszédet a környezetvédelmi szervezetekkel és a lakossággal. A vállalatoknak vállalniuk és válaszolniuk kell a tevékenységük (termékeik és szolgáltatásaik, technológiáik) hatásával kapcsolatban felmerül környezeti problémákra, a tovaterjed és globális problémákat is figyelembe véve. 16. Tájékozottság és tájékoztatás. A környezeti állapot mérése, a rendszeres környezeti auditálás, a tények értékelése és összevetése a követelményekkel és a jogi normákkal a menedzsment rendszeres feladata. A menedzsment köteles tájékoztatni az érintetteket (stakeholdereket): alkalmazottakat, részvényeseket, hatóságokat és a lakosságot tevékenysége környezeti hatásairól.

1.3 Környezetbarát technológiák, környezetbarát termékek
A környezetpolitika célja, hogy a termeltevékenység károsító hatásait a gazdaságilag ésszer legkisebb szintre szorítsa le. Ennek érdekében az újratermelés teljes ciklusát figyelembe véve ösztönöznie kell a környezetbarátabb termékek elterjedését, azaz
· ·

segítenie kell a tisztább technológiák kifejlesztését, és eljárásokat kell találnia a hulladékok hasznosítására, ártalmatlanítására.

11

Környezetbarátnak akkor nevezhetünk egy terméket, ha maga a termék, illetve elállítása és fogyasztása során keletkez hulladékai nem környezetszennyez hatásúak. Vagyis a termékkel kapcsolatos ökológiai mérleg a ,,bölcstl a sírig" szemléletben, azaz a termék teljes életciklusára vonatkozóan pozitív. A 3M's CCBA (Coordinate Chemical Bonding Adsorption) megváltoztatta az éppen csak elfogadott menedzsment jelszót. A ,,bölcstl a sírig" szemlélet helyett ,,a bölcstl a bölcsig" szemléletet követik. A hulladéknak egy másik termék nyersanyagává kell válnia, mondják. A vegyipari veszélyes és nem veszélyes hulladékiszapokat átalakítják pelletekké, amelyeket beton-adalékanyagként, szigetel és tetfed elemek adalékanyagaként használnak. Ezekben az esetekben sikerül zárt rendszert létrehozni a hulladékáramlásban, miközben n a vállalat jövedelmezsége.9 Az életciklus elemzés általánosítható mátrixát mutatjuk be az ökomarketinggel foglalkozó fejezetben található táblázat segítségével. Az ilyen és ehhez hasonló táblázatok hasznos segédeszközök a környezeti hatás áttekintéséhez. Természetesen - ahogy szinte egyetlen táblázat - így ez sem tekinthet teljes kör áttekintésnek. Egyet kell értenünk azokkal, akik azt mondják, hogy a gyakorlatban ,,hulladékmentes" termékek nem léteznek, mégis azt gondoljuk, hogy indokolt ennek a pozitív jelznek a használata azokra a termékekre és technológiákra, amelyek a hasonló célra szolgáló termékek és technológiák közül azzal tnnek ki, hogy kedveztlen környezeti hatásuk jelentsen kisebb a megszokottnál, azaz nagyrészt megoldott az ökológiai érdekek védelme. Amint a termodinamika els törvényébl, az úgynevezett megmaradási törvénybl tudjuk, a hulladékmentesség elvileg lehetetlen, de nyilván nem mindegy, hogy a hulladék keletkezése milyen mérték. Ismerünk technológiákat a vegyiparban, amelyeknél a kitermelés csak néhány százalék, de a keletkez melléktermékek hasznosításával a hulladék mennyisége is radikálisan csökkenthet. A szennyezett oldószer például hulladék egy olyan rendszerben, amelyben az oldószer-regenerálás nem megoldott, de nem hulladék, hanem a regeneráló nyersanyaga ott, ahol oldószer regenerálás folyik. Azt, hogy mennyire rendszer függek a környezeti hatások, könnyen megérthetjük, ha például lakószobánk ablakkereteinek mázolására gondolunk. Amennyiben magunk végezzük a munkát, úgy kénytelenek vagyunk megvenni a hozzávaló ecsetet, az alapozó és fedfestékeket, valamint a szükséges hígítókat stb. Mindent feleslegben veszünk, részben mert a kiszerelési egységek nem alkalmazkodnak az ablakunk méreteihez, részben mert gyakorlatlanok vagyunk, és nem tudjuk elre, hogy mennyire volna szükségünk. Amennyiben a munkát szakemberrel végeztetjük, az nagyobb kiszerelési egységekben vásárol, ezért kevesebb a felesleges csomagolóanyag, minden ,,maradékot" felhasznál egy következ munkájánál, ráadásul tudja, hogy milyen vastagon kell kenni a festéket, és ezért kevesebbet használ. Nyilván nem környezetszennyezési céllal kezdünk hozzá a mázolásnak saját magunk, hanem azért, mert nincs elég pénzünk arra, hogy a festt megfizessük. Természetesen ez is csak a gazdasági rendszer kérdése. Amennyiben az anyagok volnának drágábbak és a munkaer olcsóbb (ami könnyen elállhatna, ha nem jövedelemadót fizetnénk, hanem magasabb fogyasztási adót), akkor szakemberhez fordulnánk, és valamelyest csökkenne a feleslegesen hulladékba kerül festék és oldószer. Nyilván a példa leegyszersített, de a lényeget talán kifejezi, hogy egy termék vagy technológia környezeti hatása csak a teljes életciklus figyelembevételével értékelhet.

9

EcoManagement, 1993. 39.oldal

12

Az üzleti gyakorlatból számos pozitív, és persze negatív példa említhet. A kedvezek közé tartozik a Body Shop esete. 1976-ban Anita és Gordon Roddick megnyitotta a Body Shop els üzletét Angliában. Az alapítók elképzelése szerint a vállalati kultúra és tevékenység el kell, hogy segítse a környezeti és társadalmi érdekek érvényesülését. Azóta több mint 450 üzletük mködik a világ 37 országában, amelyek követik az alapítók következ elveit:
· · · · · ·

a kozmetikumokat minimális díszítéssel és csomagolással kell értékesíteni, a hangsúlyt inkább az egészség megrzésére, mint a szépségre kell helyezni, természetes adalékanyagokat kell használni mindenütt, ahol az lehetséges, az adalékanyagokat és a végtermékeket nem szabad állatokon tesztelni, minden üzletben a csomagolások utántöltését biztosítani kell, lehetség szerint reciklálni kell a hulladékot, és mindenütt reciklált papírt kell használni.

A vállalat a kozmetikumokhoz szükséges nyersanyagokat diszkrimináció nélkül és kizárólag az üzleti elnyöket szem eltt tartva szerzi be, és fenntartható, nem kizsákmányoló jelleg kereskedelmi megállapodásokat köt a gazdaságilag hátrányos helyzet országokkal. A Body Shop reklámtáskái, kirakatai és más termékei segítségével igen radikális kampányt folytat környezetvédelmi és emberi jogi ügyekben.10 Amint azt az ökomarketing fejezetben majd látni fogjuk, a Body Shopnak sem mindig sikerül valóban környezetbarátnak maradnia. Egy-egy termék vagy technológia környezetbarát mivoltának felismerése igen bonyolult feladat. A gyakorlatban számos ellentmondással találkozhatunk. A probléma összetettségét jól érzékelhetjük a következ példán: A poli-vinil-klorid (PVC) manyagról a környezetvédk igen rossz véleménnyel vannak, mert nehezen lebontható, elégetésekor sósavgáz képzdik, ráadásul a monomere, a vinilklorid mérgez, rákkelt hatású. Mindezek alátámasztják a kedveztlen megítélést. Más oldalról viszont a PVC gyártás annak köszönheti óriási fejldését, hogy egyik alapanyagként a nátronlúggyártásnál keletkez klórt hasznosítja. Kezdetben tehát a PVC-gyártást úgy üdvözöltük, mint ami megszabadít bennünket egy súlyos környezeti problémákat okozó gondtól, a klórtól, ami a ksó-elektrolíziskor melléktermékként keletkezik. Ne felejtsünk el egy másik, a PVC javára írható jellemzt sem, nevezetesen a PVC-feldolgozás kis energiaigényét, aminek környezetvédelmi vonzata sem elhanyagolható. Mindezt figyelembe véve és gondosan mérlegelve könnyen kiderülhet, hogy bizonyos felhasználási területeken a PVC környezeti mérlege kevésbé negatív, mint ahogy az a közvéleményben elterjedt. Valószínleg hamis illúziókat kergetünk a mosószerek foszfor tartalmának korlátozásával kapcsolatban is. Közismert, hogy a foszfor lényeges szerepet játszik a felszíni vizek eutrofizációjában, ezért indokolt a környezet foszforterhelésének csökkentése. A környezetbarát mosószerek éppen ezért csökkentett foszfáttartalommal vagy foszfátmentesen készülnek. Hazánkban is megjelentek ilyen készítmények, amelyekben a polifoszfátot rendszerint zeolitokkal váltják ki. A zeolitokat importból szerezzük be, míg a polifoszfát gyártása hazánkban 1980-tól megoldott. A kérdés úgy is felmerül: vajon nem szennyezbb-e az a tevékenység, amivel a valutát kitermeljük? Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a felszíni vizek foszforterhelésének viszonylag kis része származik a mosószerekbl, akkor elmondhatjuk, hogy a szennyvizek vegyszeres kezelésével a foszforprobléma tényleges megoldása hatékonyabb megoldásnak látszik, mint a költségesebb, de csak látszateredményt hozó környezetbarátnak mondott mosóporok elterjesztésének támogatása.
10

EcoManagement, 1993. 35. oldal

13

Az eddigi tapasztalatok az ellentmondások ellenére azt bizonyítják, hogy a környezetpolitika nem nélkülözheti a környezetbarát termékekkel kapcsolatban kialakult fogyasztói mozgalmakat. Példánk is csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy csak igen körültekint elemzés után jelenthetjük ki egy termékrl, hogy környezetbarát, st értékelésünket rendszeresen felül kell vizsgálnunk. Fontos megértenünk, hogy a környezetbarát jelzt csak egy bizonyos rendszeren belül szabad alkalmazni. Ha például a csomagolóanyag elhagyja (például export következtében) azt a rendszert, amelyben visszagyjtését vagy újrahasznosítását megszervezték, akkor már nem tekinthet környezetbarátnak. Ilyenkor a környezetbarát megkülönböztet jelek használata (kék angyal stb.) már megtévesztés. Fel kell hívnunk a környezetbarát termékekkel kapcsolatban a figyelmet még egy veszélyre. Bizonyítható, hogy a környezetvédelmi követelmények túlhangsúlyozása gyakran a modern protekcionizmust szolgálja, eszközévé válik az importkorlátozásnak, a versenytársak kiszorításának, de a reklámnak, a piacmegdolgozásnak is. Hasonló tapasztalatok a gyógyszeriparban már korábban is megjelentek, ahol a GLP és GMP (Good Laboratory Practice és Good Manufacturing Practice) követelményeinek teljesítése egyértelmen a legfejlettebb technikával rendelkez ,,nagyoknak" kedvez és a kicsik tönkremeneteléhez vezet. A fogyasztók bizalmának elnyerését, megnyugtatásuk fontosságát persze könny megideologizálni. Ma még a környezetbarát termékek forgalmazásához csak a legfejlettebb technikával rendelkez tkeers vállalatoknak fzdik kifejezett gazdasági érdeke, általában k képesek kihasználni a kedvez környezeti image-bl származó versenyelnyt. Általában a fogyasztók megfelel környezetvédelmi tudata is csak bizonyos életszínvonal felett alakítható ki, azaz a tkeers vállalatoknak csak a megfelel vásárlóervel rendelkez fogyasztókat érdemes fizetett reklámmal a környezetbarát termékek vásárlására ösztönözniük. Sajnos az állam általában erre a célra sem képes megfelel erforrásokat koncentrálni, a vállalkozók pedig csak ott fizetik meg ezeket a költségeket, ahol üzletet látnak benne. Sok múlik a társadalom értékrendjén, azon, hogy a lakosság életszínvonalában mekkora a jelentsége az egészséges környezetnek, a jöv generációk érdekeinek. Egy-egy termék, technológia környezeti-ökológiai értékelése ugyanis társadalmi elfogadottság kérdése is. Sokszor hiábavaló a gazdasági vagy tudományos racionalitás, ha a társadalmi szerzdés nem jön létre, a problémát nem lehet megoldani. Sajnos számtalan példát hozhatunk, akár a dohányzásra vagy a kábítószer-fogyasztásra gondolunk, de épülnek gigantomán gátak és atomermvek, st atombombák is a világban. Kedvez jelnek tekinthetjük talán, hogy az elmúlt tíz évben éppen a fejlett tkés országok társadalmának értékrendjében alapvet változások következtek be. Többek között fokozódott az érzékenység a nagyon ritka, de ,,beláthatatlan" következmény balesetek és a környezetszennyezés ,,long term" hatásaival való fokozottabb tördés iránt.

1.4 Az életciklus elemzés - ökológiai mérleg
A környezeti menedzsment egyik egyre több területen alkalmazott eszköze az életciklus elemzés (angol neve Life Cycle Analysis - rövidítése LCA), ill. a hasonló eljárást jelent ökológiai mérleg (német elnevezése: Die Ökobilanz), amelyek során megpróbáljuk számszersíteni, de legalábbis megbecsülni, hogy egy termék elállítása során, annak elosztásán, felhasználásán át a hulladékként való lerakásáig milyen környezeti terhekkel jár, beleértve az energiakiadásokat is. Dr. H.C. Langowski, a müncheni Fraunhofer Élelmiszertechnológiai és Csomagolástechnikai Intézet kutatója szerint a legkörnyezetkímélbb hulladék az, amely nem keletkezik. A modern társadalmak a termelés és a fogyasztás révén fokozódó mértékben terhelik életterünket. Hazai
14

környezetünk elszennyezdése, ökológiai helyzetünk további romlásának megakadályozása csak hatékony, az állam és a vállalatok részérl együttesen megnyilvánuló környezettudatos magatartással akadályozható meg. A környezetminség évtizedek óta tartó romlásának gátat kell vetni, a környezetbe kerül ,,hulladékok" mennyiségét radikálisan vissza kell szorítani. Korunkban egyre nagyobb jelentségre tesz szert mindennem gazdasági tevékenység ökológiai optimálása, amely átfogó szemlélettel veszi figyelembe a hozzájuk kapcsolódó nyersanyag-felhasználásra, a környezeti közegekre és a bioszférára gyakorolt hatásokat. Az utóbbi idben jelentsen megnövekedett az LCA használata iránti érdekldés annak a várakozásnak az elterjedésével, miszerint ez a módszer végleges választ ad a legtöbb, de lehet hogy az összes környezetvédelemmel kapcsolatos problémára. Az ipari gyártó cégek az LCA használatától annak igazolását várják, hogy környezetvédelmi szempontból termékeik a legkiválóbbak. A környezetvédk pedig az LCA-ban látják a segítséget ahhoz, hogy szakmailag megalapozott környezetvédelmi döntések születhessenek. Az LCA jóságát a bevitt adatok milyensége határozza meg. A legtöbb életciklus vizsgálat sajnos olyan, hogy nem veszi számításba az összes lehetséges tényezt, általában a legkönnyebben megszerezhet információkra korlátozódik és sokszor feltételezéseken alapul, ha a konkrét adatok nem állnak rendelkezésre. A legátfogóbb életciklus vizsgálatban is vannak lyukak, mivel nehéz eldönteni, hogy mely tényezket kell számításba venni. Ha például helyes a nyersanyag elállításának a figyelembe vétele, akkor vajon figyelembe kell-e vennünk a nyersanyag kinyeréséhez szükséges energiát, vagy a hamburger életciklus-vizsgálatába beletartozhat-e a tehén életének vizsgálata is? Tehát a termékek által okozott környezeti hatások jellemzéséhez nagy mennyiség és sokrét információt kell összegyjteni a környezetbe kerül (azaz olyan kimeneti mennyiségekrl, mint a szennyezett leveg, víz, különféle hulladékok stb.) és a környezetbl felvett anyagokról (az olyan bemeneti mennyiségekrl, mint az ásványi anyagok, szénhidrogén alapú nyers- és üzemanyagok, megújítható energiaforrások stb.). Ebben a folyamatban a termék teljes életciklusát szem eltt kell tartani, a nyersanyag kibányászásától kezdden a termelési, energia elállítási és a szállítási folyamatokat, az elosztási, raktározási, értékesítési, felhasználási és a lehetséges újrafelhasználási szakaszokat, az olyan hulladékkezelési folyamatokat, mint a reciklálás, és az energetikai felhasználás, egészen addig, amíg a maradék hulladék anyagot ártalmatlanítják. A kapcsolódó folyamatok kombinációja során regisztrált kimeneti és bemeneti mennyiségek képezik az életciklus leltárt. Következ lépésként egy hatás analízisben meg kell vizsgálni az egyes anyagféleségek felszabadulása, felvétele által keltett különféle környezeti hatásokat. Az eredmények várhatóan még bonyolultabbak lesznek, mint az életciklus leltár esetében. Végül az életciklus felmérésben a különböz környezeti hatások nagyon nagy halmazát a mutatók egy kisebb halmazába kell tömöríteni. Az ökológiai mérlegtl a környezetvédelmi auditálásig Ökológiai mérleg tehát az az elemzési módszer, amely lehetvé teszi, hogy az él környezetünknek okozott különböz ártalmakat a fentiekben ismertetett elveken felbecsüljük. Az ökológiai mérleg célja az, hogy közös nevezre hozza az összes olyan ökológiai hatást, amely anyagok felhasználásából származik, lett légyen szó akár termelésükrl vagy ártalmatlanításukról. A szóban forgó mérleg tehát a környezetnek okozott ártalmakat veszi számba, oly módon, hogy valamennyit egyetlen dimenzióban mutatja be és egységes ökológiai indexekkel fejezi ki. Az ökológiai mérlegnek nem az a célja, hogy nullára csökkentse a környezetre gyakorolt összes hatást, mivel ezek közül egyesek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a gyártási eljárásokhoz. A kitzött cél a választási lehetségek ökológiai cél szerinti optimálása.
15

Az optimáláshoz felhasznált módszerek: Ökológiai mérleg készítés: egy adott termék teljes életmenetének elemzése, a termék életmenete során létrejöv ökológiai hatások, valamint ezek következtében létrejöv környezetterhelések felmérése. Ábra 1-1 Ökológiai mérleg a környezetbl nyersanyag kitermelés szállítás termelés kereskedelem használat hulladék hasznosítás hulladék lerakás a környezetbe

csatlakozó termékek



mellék-termékek



Termékvonal elemzés: a termék teljes életmenetének (kitermelés, elállítás, alkalmazás, elhasználás és a maradványok hasznosítása) elemzése az ökológiai, gazdasági és szociális hatások szempontjából, valamint az ezekkel összefügg környezetterhelések és szocioökonómiai hatások elemzése. Ide tartozik továbbá a termék hasznosságának elemzése is, amely különböz társadalmi csoportok részvételével végezhet el. Ábra 1-2. Termékvonal - elemzés társadalompolitikai vita · haszon · szociális és gazdasági szempontok · ökológiai szempontok ökológiai mérleg bemenet kihatások átfogó termékértékelés · értékelés · optimálás · termékpolitikai szabályozás Üzemi környezetmérleg: kizárólag az üzemen belüli anyag- és energiaátalakulási folyamatokkal foglalkozik, beleértve a mennyiségi és minségi környezeti hatások elemzését is. Részletesen elemzi az üzemben végrehajtott gyártási folyamatokat (az üzemanyagok, nyersanyagok, elgyártmányok tekintetében) ami szükségszeren azok ökológiai termékmérlegeit is magában foglalja. kimenet

16

Ábra 1-3. Üzemi környezetmérlegek üzemi környezetmérleg bemenet hatások folyamat környezeti mérlege elmodul kimenet





ökológiai mérlegmodul

következménymodul Ökológiai, környezetvédelmi auditálás: célja a vállalati tevékenység folyamatos ökológiai továbbfejlesztésének ösztönzése. A távlati cél pedig az, hogy a hatósági auditálások szerepét idvel a vállalati önellenrzés vegye át. Ábra 1-4 Ökológiai auditálás vállalati célok menedzsment kommunikáció környezetmérleg bemenet hatások környezetkímél gazdálkodás · kockázatcsökkentés · optimálás · innováció Az ökológiai mérleg készítése Az ökológiai mérlegek készítésének még nincs általánosan elfogadott módszere, de a kutatók megegyeznek a termékek ,,bölcstl a bölcsig" tartó vizsgálatának elvében, vagyis abban, hogy az anyag- és energiaáramokat, ideértve az emissziókat is, a nyersanyagtól a közbens termékéken át a végtermékig, st annak használatára és hulladékként való kezelésére kiterjesztve kell elemezni. Az ökológiai mérleg dimenziói a következk lehetnek: 1. 2. 3. 4. a tárgyi, azaz anyag- és energiamérleg, a ,,függleges" dimenzió; a hatásmérleg; a társadalmi következményekkel meghatározott dimenzió, végül a negyedik dimenziónak tekinthetk a gazdasági tényezk.

kimenet

17

A ,,kétdimenziós" (1, 2) ökológiai mérleget a 3. és a 4. dimenzió bvíti ki termékvonal elemzéssé. Az eljárás lépései a következk: - a cél meghatározása, - a tárgyi mérleg ,,leltár" elkészítése, - hatásmérleg készítése, - a mérleg értékelése és - optimálási elemzés. Az els lépésként elvégzend célmeghatározás keretében - definiálni kell a földrajzi és idbeni rendszerhatárokat; - termékvonal-mátrixot kell szerkeszteni; - meg kell határozni a más termékektl való megkülönböztetést szolgáló funkcionális egységet, valamint - az elemzés mélységét (szrés). Az ökológiai mérlegek legjobban kifejlesztett komponense, a tárgyi mérleg felállítása a következ szakaszokból áll: - az ún. termékfa megszerkesztése a nyersanyagoktól a végtermékig; - a termékfa felbontása annyi alrendszerre vagy modulra, amennyi az elemzéshez szükséges (a modul lehet egy egész gyár, egy részfolyamat, a szállítás stb.); - adatgyjtés mindegyik modulhoz. A tárgyi mérlegkészítés speciális pontjai: - a szállítási távolságok és szállítórendszerek; - a kapcsolt termékek, reciklálás, energia visszanyerés, emissziók; - újrafelhasználás (pl. többször felhasználható üvegek), a ciklusszám meghatározása; - az energiaadatok összegzése tömegegységre vagy funkcionális egységre számított energiaegyenértékké; - a levegbe, vízbe, talajba történ kibocsátások kiszámítása szintén tömegegységre vagy funkcionális egységre vonatkoztatva; - szilárd hulladékok összegzése. A hatásmérleg tartalmazza a ,,leltár" valamennyi fokozatából a környezetet ér hatások lehetleg mennyiségi becslését a következk figyelembevételével: - ökológiai és humán-egészségügyi ártalmak; - a kibocsátások toxicitása és ökotoxicitása; - a veszélyeztetés (nem kockázat) becslése; - a hatásmérleget regionálisan vagy globálisan, nem helyi viszonylatban kell elkészíteni. Gyakorlati okokból a hatásmérlegnek annyi környezeti kérdésre kell szorítkoznia, amennyi még megfelelen áttekinthet és kezelhet. Az Európai Környezettoxikólógiai és -Kémiai Társaság (SETAC ) munkacsoportja listájára a következket vették fel:

18

- globális felmelegedés, - ózonlebomlás, - humán toxicitás, - savasodás, - eutrofizálódás, - fotooxidáns képzdés, - szag- és zajkibocsátás, - szilárd hulladékok, - hulladékh hatása az élvizekre, - területigény, - munkabiztonság. A felsorolt tárgykörök egy része mennyiségileg tárgyalható, másokra kidolgozás alatt állnak mérési módszerek, ismét mások csak minségi-verbális módon elemezhetek. A hatásmérleg elkészítésének egy másik módszere az egyes közegekre vonatkoztatott kritikus térfogat kiszámítása az egyes emissziók súlyozott értékének összeadása alapján. A kritikus térfogat (T) az elméleti víz- vagy leveg térfogat, amely adott (tömeg vagy funkcionális egységre) számított emissziótömegre akkor nagy, ha a vízben vagy a levegben megengedett határkoncentráció kicsi, azaz mérgez anyagokra: T= emisszió (tömeg) határkoncentráció (tömeg / térfogat)

A módszer alkalmazása egyszer, értéke azonban vitatható, mivel a megengedett koncentrációk csak az emberi egészségre vannak definiálva - országonként nem is egységesen - az ökológiai toxicitásra vonatkozó súlyozás nélkül. Az ökológiai mérleg értékelés az összesített szabványos eredmények összehasonlítását tartalmazza más, funkció szempontjából egyenérték termékekre vagy rendszerekre vonatkozó eredményekkel. Itt nehézségek merülhetnek fel egymással egzakt értelemben nem összehasonlítható adatok és információk esetében; ilyenkor egyezményes kritériumok felállítására van szükség. Célszer az összehasonlítást interaktív (többszöri kieséses ismétl) formában elvégezni, inkább konszenzusra, mint szabatos megoldásra törekedve. Az eredményeket pedig idrl idre hozzá kell igazítani a változó keretfeltételekhez. Az optimáló elemzés azokat a változtatási lehetségeket kutatja, amelyek a vizsgált terméket a környezeti hatások szempontjából kedvezen befolyásolják. Ez a lépés különösen ipari termékek esetében fontos, de a hivatalos szervek munkájában is hasznosak lehetnek az ökológiai mérlegek eredményei, különösen az irányelvek és törvények javításában. Az optimáló elemzés szabályai, képletei még nem készültek el. Az ökológiai mérleg problémái és elnyei Az ökológiai mérlegnek kétségtelenül vannak megoldásra váró nyitott módszertani és operatív jelleg kérdései: - hiányoznak az általános érvény és tárgyszer értékelési módszerek, - jelents a nem számszersíthet környezeti hatások köre, - a vizsgált tényezk csak viszonylagosan vethetk egybe, - a károsító anyagok és használatuk környezeti hatása csupán becsülhet, - a mérleg területe térben és idben korlátozott.

19

Az ökológiai mérleg hasznossága és elnyei a következkben érvényesülnek: - támpontot nyújt gazdasági és politikai döntésekhez, - rámutat a hulladékok ökológiailag optimális kezelésének lehetségeire, - feltárja a megváltozott jellemzk (eljárás, termék) hatásait, - meghatározza az anyagok célszer megválasztásának szempontjait, - kimutatja a termékek és eljárások környezetvédelmi jelentségét. Ismételten rá kell mutatni arra, hogy az ökológiai mérleg nem nyújt alapveten meghatározó véleményt valamely anyag felhasználása mellett vagy ellen. Az ökológiai mérlegek készítését - a módszer objektivitása és átláthatósága miatt - az ipar, a hatóságok és a természetvéd szövetségek egyaránt elfogadják. A tárgyilagosságot elssorban a mérlegértékelést szabályozó és szubjektív tényezk korlátozzák; a rendszerhatárok és a hatásmérleg-kritériumok meghatározásakor ügyelni kell a termékek, ill. a rendszerek korrekt összehasonlíthatóságára. A módszer további elnye a rugalmasság, amelynél fogva nem materiális rendszerekre, pl. szolgáltatásokra is alkalmazható, ezért funkcionálisan egyenérték termékeket és szolgáltatásokat egymással vagy ,,nulla-változatokkal" is össze lehet hasonlítani. Az utóbbiakkal való összevetés választ adhat pl. arra, hogy milyen következményekkel jár
· ·

valamely termék helyettesít nélküli eltiltása vagy egy környezetvédelmi szabály be nem tartása.

Ilyenkor kiderülhet, hogy egy helyi javítás másutt esetleg nagyobb környezeti terhelést vagy túlzott energiafelhasználást von maga után. Az ipar számára az ökológiai mérleg készítés legnagyobb elnye a vizsgált termék és a rendszerek környezeti beilleszkedését érint tanulási folyamat. Fel lehet fedezni a gyenge pontokat és olykor már a kis változások is jelentsen javíthatnak bizonyos mutatókat. Meg lehet továbbá határozni a helyes prioritásokat. A helyi hatóságokkal és elkötelezett polgári csoportokkal folytatott részletes és szakszer tárgyalások léphetnek az indulatos viták helyébe. Az ökomérlegek legnagyobb nehézségeként a szakemberek rendszerint az elégtelen adatbázist jelölik meg, de ha ez kielégít is, problémát okoz annak helyes használata, pl. a regionális és a globális középértékképzés, az országonként különböz hulladékkezelés stb. során. A rendszerhatárok különböz definiálása ezáltal eltér eredményeket adhat, még ugyanazon módszer és számadatok alkalmazásakor is. Az ipar ritkán közli az átláthatóságot szolgáló bizalmas adatokat, st elfordul az eredmények ködösítése is, hogy ne derüljenek ki az egy-egy termékkel vagy a rendszerrel járó kedveztlen ökológiai következmények. A közeljöv feladatai A legsürgsebb teend az adatbázis javítása, amelyhez hozzájárulhatnak
· · ·

az egy-egy termékcsoporttal foglalkozó országos, ágazati és EU szint kutatási programok; a statisztikai hivatalok speciális adatgyjtései és az adatok szakszeren anonimizált közlése (középértékek); és a a létrehozandó nemzetközi adatbankok.

20

A módszert ki kell terjeszteni az eddig inkább csak marginálisan kezelt megújuló nyersanyagokra, amelyek sok ökológiai mérlegben fontos szerepet játszanak. Nemzetközi összehangolásra van szükség a termékekhez rendelhet (inherens) energiával kapcsolatos konvenciók és azok villamos primer energiára való átszámítási tényezi terén. Célszer lenne egységesen az ISO-rendszer 1000. sz. szabvány (DIN 1301), vagyis az SI egységeit alkalmazni, néhány további nélkülözhetetlen egységgel együtt. (pl. kWh a villamos energiára, megkülönböztetésül a primer energiától). Az ökológiai mérleg tehát nagyon hatásos és értékes eszköz, melyet a vállalatok és a kormányok egyaránt felhasználhatnak jobb termékek létrehozására és tevékenységük környezetterhelésének csökkentésére.

1.5 A technológiaváltás környezetgazdaságtani értékelése
A környezetpolitikának prioritásokat kell megfogalmaznia, mégpedig úgy, hogy a szkösen rendelkezésre álló erforrásokat a rövid és hosszú távú környezeti érdekek között optimálisan ossza meg. Ez azért nem egyszer feladat, mert közben szem eltt kell tartanunk azokat az ökológiai célokat, követelményeket, amelyek minden humanista társadalomra jellemzek. Nem kevesebbrl van szó, mint
· · · ·

biztosítani az ökológiai rendszer stabilitását az ökoszisztémák regenerálódó képességének megrzésével, megvédeni a biocönózisok sokféleségét, fenntartani a lényeges ökológiai folyamatokat az utánunk jöv nemzedékek számára és megakadályozni mindenféle irreverzibilis változást a bioszférában.

Célként mi sem tzhetünk ki mást, legyenek bármilyen szorítóak is gazdasági gondjaink. Meg kell ragadnunk minden lehetséges eszközt az ökológiai rendszert fenyeget veszélyek elhárítására. A kihagyott lehetségek jóvátehetetlen következményekkel járnak. A tévedés kockázata a fejlesztési irányok - ezen belül is a technológiák - megválasztásában a legnagyobb. A technológia meghatározza az emissziók típusát és nagyságát, tehát a termelési szerkezet mellett a legfontosabb környezeti érdeket érint döntés a technológia-választás. A Nobel-díjas Wassilly Leontief arra hívja fel a figyelmet, hogy a mszaki újdonságok bevezetése által keltett, a gazdaság egészén végiggyrz hullámok olyan hatást váltanak ki, amelyek nem jelezhetek elre, ha elszigetelten vizsgáljuk az egyes ágazatokat. Az összekapcsolódásokat az input-output elemzési technikával jól nyomon követhetjük. Leontief kimutatja, hogy egyes ágazatok technológiaváltása dönt mértékben befolyásolja más ágazatok fejldési lehetségeit, jövedelmezségét is. Míg a vállalatok általában saját ágazatuk fejldési irányait jól ismerik, csak kevéssé tájékozottak más ágazatok, területek várható fejldésérl. Ennek következtében egy új gyártási eljárás bevezetését úgy mérlegelik, mintha más ágazatok közben nem fejldnének, változnának, pedig nyilvánvaló, hogy egy-egy új technológiai eljárás alkalmazása más ágazatokban is gyökeresen új feltételeket teremthet. Helytelen tehát, ha a vezetk döntéseikben figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy más iparágak technológiai újdonságai megváltoztatják az adott ágazatban bevezetésre javasolt új eljárás beruházási klímáját.

21

A technológiák - ipari receptek - változatlansága esetén a befektetett mköd tke bármely adott megtérülési rátájának megfelel egy adott reálbérszint, és megfordítva, adott reálbérszintnek csak egy tkemegtérülési ráta felel meg. Változatlan technológia mellett a mköd tkét befektetk és a bérbl élk érdekei ellentmondásban vannak egymással. A gazdaság bármely ágazatában bekövetkez technológiai változás arra az eredményre vezethet, hogy növekszik a gazdaság egészének termelékenysége. Ezáltal a tke megtérülési üteme nhet akkor is, ha a reálbérek nem csökkennek. Bár a tulajdonosok és alkalmazottak érdekei ütköznek, a technológiaváltás mindkettnek érdeke lehet.

Ábra 1-5 Technológiák közötti választás Az ábra Leontief és munkatársai elemzése alapján azt mutatja, hogy miként alakul a reálbérek és a tke megtérülési rátájának viszonya az amerikai gazdaságban. A régi technológia vonala azt a viszonyt fejezi ki, amit az 1970-es évek végén alkalmazott technológiákkal el lehetett érni. Mint látjuk, a tke megtérülési hányada, illetve a reálbérek csak egymás rovására növekedhetnek. Az új technológia vonala ugyanezt mutatja, csak a társadalom rendelkezésére álló új ipari receptek kombinációja esetén. A technológiáknak ez az új kombinációja a számítógépes automatizálás uralkodóvá válásával 2000-re jönne létre (rugalmas gyártórendszerek, robotok elterjedése stb.). A harmadik vonal azt szemlélteti, hogy mi történne, ha a technológia csak az adott ágazatban változna és más ágazatokban változatlan maradna. A három függvényt egymásra helyezve jól látható, hogyan függ a technológiaválasztás a reálbérek, illetve a tke megtérülési rátájának elvárt színvonalától. Ha például a régi technológiákkal a tke megtérülési rátája 11% lenne, akkor azt az új technológiák bevezetésével 13%-ra lehetne emelni változatlan reálbérszint esetén. Vagy növelhet volna a reálbérszint változatlan (11%-os) megtérülési ráta mellett. A tulajdonosok és a bérbl élk meg is osztozhatnának az új technológiák bevezetése következtében fellép termelékenységnövekedés okozta jövedelem többleten. Ha a tke megtérülési hányada nagyobb, mint 16,5 %, akkor az új technológiára való áttérés kedveztlen alternatívának számít, mert vagy a megtérülési hányadot, vagy a reálbéreket, vagy mindkettt egyszerre csökkenti. Ha az új technológia bevezetésének hatásait rövidlátó módon, csak az adott ágazatra lokalizáljuk, már 14 % körüli tkemegtérülési ráta felett elnytelennek látszik az új technológia

22

bevezetése. Tehát rövidlátó szemléletben a 14-16,5% közötti tkemegtérülési tartományban rosszul döntenénk, mert elvetnénk az új technológia bevezetésére vonatkozó javaslatot. A 14% és a 16,5% közötti intervallumban elhelyezked tetszés szerinti változatról ugyanis látható, hogy rövidlátó elemzéssel vagy a tkemegtérülési hányad l, vagy a reálbérek m visszaesését jelzi, természetesen helytelenül, mert valójában mind a megtérülési ráta (o), mind pedig a reálbérek (n) nhetnek az új technológia bevezetése kapcsán. Megfelel, a nemzetgazdaság egészére vonatkozó adatok hiánya miatt sajnos nagyon gyakran a rövidlátó elemzés adja a döntés-elkészítés egyetlen információs bázisát, amelyet a technológiaváltást mérlegel vezetk figyelembe vehetnek. Nemcsak a Leontief-féle módszer, hanem a segítségével végzett elemzések eredményei is igen figyelemreméltók, még környezetvédelmi szempontból is. Kimutatják ugyanis, hogy a számítógépek újabb generációi radikálisan átalakítják a gazdaság szerkezetét, például foglalkoztatási struktúráját is. Ha az 1980 eltti technológiák maradnának fenn, akkor 2000-ben a munkaernek csaknem 11%-a vezetkbl állna, az irodai dolgozók pedig több mint 18%-ot tennének ki az USA-ban. A mikroelektronika nyújtotta új technológiát figyelembe véve viszont a vezetk csak 7,2%-át, az irodai alkalmazottak mindössze 11,4%-át képviselnék a foglalkoztatottaknak. De nemcsak a foglalkoztatottak szerkezetében jelent radikális változást a mikroelektronika széleskör elterjedése. Csökken a vas és vasötvözetek iránti igény, ami részben abból következik, hogy a CNC-gépek kevesebb hulladékot produkálnak, részben abból, hogy a jobb szabályozással nagyobb szilárdságú acélok állíthatók el. Növekedés mutatkozik viszont a színesfémek keresletében, de csökken a festékek iránti igény, a festrobotok ugyanis a festk által felhasznált festékek 10-30%-át takaríthatják meg. Csökken az irodai felhasználásra kerül papír mennyisége stb. Végiggondolva ezeket a várható változásokat, környezetvédelmi szempontból a mikroelektronika elterjedésétl egy, a maihoz képest inkább környezetbarát gazdasági szerkezet kialakulását remélhetjük. Az elemzés konkrét megállapításainál azonban témánk szempontjából érdekesebb Leontief gondolatmenete. Ezt feltétlenül ki kell egészítenünk azzal, hogy a vállalkozóknak nemcsak a technológiák - beleértve más ágazatok technológiáit is - várható fejldésének következményeire kell figyelniük, hanem arra is, hogy hogyan változik a társadalom értékrendje a technológiák környezeti hatásait illeten. Arra kell felkészülnünk a jövben, hogy a technológiai alternatívák közötti választásban egyre nagyobb lesz a szerepe a technológia úgynevezett ,,környezeti értékének" vagy környezetkonformságának. Ebbl az következik, hogy a környezetvédelmet két módon is figyelembe kell venni az inputoutput elemzéseknél. Egyrészt mint önálló ágazatot, amely környezetvédelmi berendezéseket gyárt - ami önmaga is szennyezi a környezetet -, másrészt pedig mint olyan pótlólagos követelményt, amely nem teszi lehetvé, hogy a technológiákat csak a tkemegtérülés és a reálbérek növekedési üteme alapján ítéljük meg. A technológiaválasztás tehát, mint a döntési problémák általában, sokdimenzióssá válik, és az amúgy sem egyszer döntési feladatot a környezetvédelmi követelmények még bonyolultabbá teszik. Érthet tehát az az érdekldés, amely a technológiai alternatívák összehasonlításában a soktényezs döntéstámogató módszerek iránt megnyilvánul.

23

A többkritériumos döntéstámogató módszerek lehetséget nyújtanak az alternatívák sokoldalú összehasonlítására, különböz érdekek - például ágazati, ellátási, környezetvédelmi stb. hatásának egyenkénti vagy együttes vizsgálatára. Az elemzési technikák nemcsak arra használhatók, hogy a beruházók segítségükkel kiválasszák a számukra legmegfelelbb alternatívát, hanem arra is, hogy a különböz érdekcsoportok eltér preferenciáinak hatását a rangsorváltozatokra összevethessük. A többkritériumos elemzési technikák segíthetnek abban is, hogy a gazdasági-mszaki feltételek prognosztizálható változásának hatását leontief-i értelemben vehessük figyelembe az alternatívák közötti választáskor.

1.6 A vállalati döntések környezeti megalapozása
Kibékíthetetlennek látszó ellentmondás a termelés és a humánökológia ellentmondása. Mindkett az ember igényeit, érdekeit szolgálja, mégis a termelk és a környezetvédk, a termelés és a humánökológia szószólói gyakran szembenálló felekként, st ellenségekként jelennek meg elttünk. Ha el is tekintünk a szélsséges megnyilvánulásoktól, akkor is elmondhatjuk, hogy viszonyuk konfliktusoktól terhelt. Ezekben a konfliktusokban nehéz igazságot tenni, döntbírónak lenni pedig különösen kockázatos, ismereteink ugyanis a környezetszennyezés hatásait, pontos következményeit illeten meglehetsen korlátozottak, a ,,jobb félni, mint megijedni" elvén nyugvó óvatosság pedig, különösen az alacsony jövedelm rétegek számára, túlságosan nagynak tn lemondást, áldozatokat követel. Feloldható-e vagy szükségszer az az ellentmondás, hogy azt a vállalatot, amelyik emberi szükségletek kielégítése érdekében termel, és eközben - a technológia nem kívánatos mellékhatásaként vagy termékeinek hulladékaival - szennyezi a környezetet, a termékét elfogyasztó lakosság az emberiség ellen elkövetett bnökért legszívesebben a vádlottak padjára ültetné és tevékenységét betiltaná. A kérdés talán szokatlan, de elkerülhetetlen, ha az üzemi környezetvédelmi szervezet feladatait akarjuk tárgyalni. A termelk és a környezetvédk közti ellenséges viszony azért veszélyes, mert éppen a termelk vannak abban a helyzetben, hogy az emissziók csökkentése érdekében hatékony lépéseket tegyenek. A környezetvédk, akiknek az értékrendjében a tiszta környezet iránti igény a társadalmi átlagnál fejlettebb, nyilván azt akarják, hogy a káros emissziók csökkenjenek, vagyis, hogy akár az anyagi javak és szolgáltatások fogyasztásának csökkenése árán is sikerüljön az ökológiai értékeket megriznünk. Ha sikerül a környezetvédknek a lakosságot meggyzni arról, hogy ne dohányozzanak, hogy a városokban használják a tömegközlekedést a személygépkocsik helyett, hogy takarékoskodjanak az energiával stb., nyilván sikerül a környezetszennyezés növekedését is megállítani. A környezetvéd mozgalmak nem szükségszeren a szakemberek mozgalmai és néha tévedéseik is triviálisak. Az emberek cselekvéseit gyakran pszichológiai tényezk és nem a racionalitás vezérli. Számos példát említhetünk: a repülés baleseti kockázata kisebb, mint a közúti közlekedésé, az emberek mégis nagyobb biztonságban érzik magukat a szárazföldön, és hajlamosak nagy összeg életbiztosításokat kötni, ha a repülgépre szállnak. A vállalatok képviseli rendszerint a szakértelem hiánya miatt nem tekintik partnernek a környezetvéd mozgalmakat és érveiket szinte megfontolás nélkül utasítják vissza. Ismerjük el, hogy sokszor jogosan, mert kétségtelen, hogy a laikusok gyakran tévednek. Ne felejtsük el azonban, hogy vállalataink termel tevékenységét ugyanezek a laikusok ítélik hasznosnak és nélkülözhetetlennek, amikor a piacon megvásárolják termékünket, tehát az az érv, hogy tevékenységükre a társadalomnak szüksége van, szintén a laikusok véleményére támaszkodik.
24

Nemigen van tehát mit egymás szemére vetnünk, egyik fél igazsága sem nyugszik biztosabb lábakon. Az ellenségeskedés - amit gyakran politikai, szociológiai indítékok is gerjesztenek - rendszerint mindkét fél érdekeit sérti. A környezetvédk által sarokba szorított termelk védekeznek, emissziócsökkentési lehetségeiket nehezebb idkre tartalékolják, látszatra mutatós, de valójában nem hatékony megoldásokat alkalmaznak, a megoldhatatlan problémákat eltitkolják stb. De veszítenek a termelk is, mert állandó bizonytalanságban, békétlenségben, a vállalati image-t rontó légkörben kénytelenek dolgozni, amely a rövid távú érdekek érvényesítésének és a nagyobb haszonnal járó, nagyobb kockázatok vállalásának kedvez. Mindkét fél érdekeinek a problémák tárgyalásos, hosszú távon ökológiai és gazdasági értelemben egyaránt eredményesebb megoldása felel meg, és ezt bn nem észrevenni. Érdemes ennek kapcsán a hagyományos döntéselméleti felfogás változását megvizsgálni. A klasszikus közgazdaságtani döntéselmélet a hasznok maximalizálására törekedett. A modern döntéselmélet, figyelembe véve a pszichológiai-szociológiai kutatások eredményeit, tudomásul veszi, hogy az emberek a döntéseknél eltérnek a hasznosság maximálásától, mert a döntéshozót nem a tényleges, hanem az észlelt világ irányítja választása során. Vagyis nem az a fontos, hogy valamilyen eseménynek mekkora a bekövetkezési valószínsége, vagy értéke, hanem, hogy a döntéshozó mekkorának észleli azt.11 St, az egyes döntéselméleti megfontolások szerint, a gyakorlatban olyan nagyszámú változat létezik és az eredmények kapcsolatáról olyan keveset tudunk, hogy a lehetséges cselekvési változatokat egymáshoz viszonyított hasznosságuk alapján még akkor sem lehetséges rangsorolni, ha nem optimális, hanem csak kielégít döntésre törekszünk. Ezért szerintük az egyedül lehetséges megoldás, ha a cselekvési változatokat azokkal a tényleges eredményekkel hasonlítjuk össze, amelyek a múltban az adott változathoz nagyon hasonlóak voltak. Miután a változások kis lépésekben következnek be, ezzel a módszerrel a nagy negatív eredmények, kockázatok minimalizálhatók, és így a megismerés számára túlságosan összetett problémák (mint pl. a környezetszennyezés) is kezelhetk. Ez a döntéselméleti felfogás az elre nem látható eredmények figyelembevételét azáltal látja megoldhatónak, hogy miután egyetlen ipari vagy közigazgatási szervezet sem tekinthet egységes döntéshozó egyednek, mert valamennyi szervezet verseng hatalmi centrumokból áll, amelyek a lehetséges eredményekrl eltér állásponton vannak, és ráadásul ezek a szervezetek rendszerint olyan környezetben mködnek, amelynek a tagjai ugyancsak ráirányítják a figyelmet a speciális érdekeikre, számos olyan vizsgálati szempont, lehetséges következmény is felmerül, amire a nyilvánosság nélkül a döntéshozó nem is gondolna. Ezért kell a különböz érdekcsoportoknak lehetséget adni arra, hogy kifejthessék véleményüket a döntés során. Ez azért is fontos, mert a döntéshozó egyed részérl (pl. egy vállalat) mindig feltételezhetjük, hogy viszonylag homogén értékrendszerrel rendelkezik, és így esetében a döntési folyamat és nem az értékelési tényezk maradéktalan feltárása a lényeges. A környezetvédelmi döntések azonban heterogén értékrendszer döntések, amelyekben az érdekellentéteket, konfliktusokat mindenki másként értékeli, és ezeket a különbségeket nem lehet félreértésekkel, kommunikációs zavarokkal magyarázni, mert ezek tényleges különbségek.

11

Részletesebben lásd Kindler József: Döntéselméleti elfeltevések kritikája c. doktori értekezését MTA 1989.

25

Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a hagyományos ,,tzzük ki a célokat, majd keressük meg az elérésükhöz vezet eszközöket" szétválasztás mint elfeltevés hamis, cél és eszköz ui. nem választható szét, csak együtt vizsgálhatók, valamint, hogy általában nem optimális, hanem csak kielégít döntésekre törekedhetünk. Ezek a megállapítások mind nemzetgazdasági, mind vállalati szint környezetvédelmi döntésekre érvényesek. A vállalati értékrendszert homogénnek tekinthetjük pl. a környezetvéd szervezetek álláspontjához viszonyítva, de tudjuk, hogy a vállalaton belül pl. a szervezeti hovatartozástól függen az egyes egységek értékrendje már különböz. Erre a késbbiekben még visszatérünk. Az állam feladata, hogy olyan gazdasági és jogi szabályozást mködtessen, amelynek hatására a vállalatok a megkívánt mérték szennyezéselhárítási tevékenységet végrehajtják. Az a ma még jellemz állapot, amelyben a vállalati környezetszennyezés mértéke - a joghézagok miatt elssorban lelkiismereti kérdés, meg kell hogy sznjön. Annak, hogy eddig ez volt a jellemz állapot, két f okát említhetjük. Részben, mert a nagyszámú rendelet ellenére is óriási területek maradtak szabályozatlanul, részben pedig mert a rendelkezések objektíve teljesíthetetlen normákat írtak el, és ráadásul számos olyan rendelet született, amelyek végrehajtásának tárgyi feltételei hiányoztak (pl. a veszélyes hulladékokról szóló rendelkezések). A jogszabályi dzsungel meglehetsen tág teret biztosított a szubjektív jogértelmezésnek, és nem nyújtott megfelel hátteret a vállalatok számára hosszú távú környezetvédelmi stratégia kimunkálásához. Az alkumechanizmusok, a kibogozhatatlan érdekviszonyok, a támogatási rendszer ellentmondásossága talaján rendszerint az járt rosszul, aki igyekezett hosszabb távú környezetvédelmi koncepciót kidolgozni. Ilyen körülmények között felmerül az a veszély, hogy a rövid távú extenzív környezetvédelmi megoldások felemésztik a hosszú távon megoldást kínáló környezetbarát technológia létrehozásának utolsó tartalékait. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy gazdálkodási gyakorlatunk éppen az intenzív környezetvédelmet nem támogatta megfelelen. A beruházási eszközök általában szkösen álltak a vállalatok rendelkezésére, ezért szó sem lehetett a nagymértékben szennyez technológiák, berendezések cseréjérl, ehelyett a súlyos gondokat okozó esetekben kisebb beruházási vonzatú, de hosszabb távon drágább extenzív módszereket alkalmaztak a rendszerint korszer tisztítóberendezések mellé. Ezzel nagyrészt lemondtunk azokról az innovációs teljesítményekrl, amelyeket az új hulladékszegény technológiákkal a termelékenység növelésén és a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkenésén keresztül nyerhetnénk. A környezetvédelem egyes iparágakra gyakorolt hatása ersen differenciált. A vegyipart például a környezetvédelmi követelmények ketts szorításban tartják. Egyrészt jelentsen növelik az iparág termelési költségeit azok a kiadások, amelyek a káros emisszió csökkenésével kapcsolatban merülnek fel. Másrészt a vegyipar termékeivel szemben olyan új követelmények jelennek meg, amelyek a káros emisszió csökkenésével kapcsolatban merülnek fel, és amelyek kikényszerítik a termék cseréldését a vegyiparban. A növényvédelem részérl például nagymértékben szelektív, kis koncentrációban hatásos, teljesen lebomló peszticideket kellett kifejleszteni. Ezeknél az új termékeknél az árban már nem az anyagköltség a meghatározó, hanem a kutatási-fejlesztési ráfordítások. A vegyipar ilyen irányú fejldése ketts értelemben is környezetkonform. Részben, mert az elállított termékek kevésbé szennyezk, részben mert a korszer, kisebb anyag- és energiaáramokkal dolgozó technológia maga is környezetbarátabb. Az említett pozitív hatások mellett a vegyipar környezetvédelmi mérlege minden bizonnyal negatív abban az értelemben,

26

hogy növekedését a környezetvédelem eddig inkább akadályozta, mint segítette. Ezen a helyzeten célszer volna változtatni, különben ugyanis nehéz elképzelni, hogy a vegyipar vállalkozik olyan, a környezetvédelem szempontjából fontos lépésekre, mint például a barnaszenek kéntartalmának kénsavgyártási nyersanyagkénti hasznosítása. Egy ilyen eljárás ,,eredményeként" a vegyipar a jelenleginél jóval drágábban tudná elállítani a kénsavat, amit nagyrészt maga használ fel. Megszabadítana viszont bennünket egy igen káros környezetszennyeztl, a kéndioxidtól. Az ilyen innováció persze nem túlságosan vonzó, pedig az érdekeltséget hosszú távon nyilvánvalóan meg kellene teremteni. Míg a környezetvédelem egyes ágazatokban - például papíripar, brgyártás stb. - elssorban többletráfordítást jelent, addig más ágazatokban - fképpen a beruházási javakat elállító ágazatokban, mint például a gép- és mszeriparban - kifejezetten innovációt serkent hatású. A környezetvédelmi szabályozás szigorodása emissziócsökkentési követelményként jelenik meg a szennyez vállalatoknál, és keresletként a környezetvédelmi berendezések piacán. Nem véletlen tehát, hogy a gép- és mszeripar fejldésének nem elhanyagolható motorja éppen a környezetvédelem. Az ezekben az ágazatokban realizált nyereséget is azoknak a környezetszennyez iparágaknak kell megtermelni, amelyeket a környezetvédelem különben is leginkább terhel. A környezetszabályozásnak mindezekre a gondokra, ellentmondásokra fel kell készülni, és olyan környezetpolitikát kell gyakorolnia, amely nem újratermeli, hanem megoldja a problémákat. A jöv nagyrészt azon múlik, hogy sikerül-e a szennyez technológiákat felváltanunk kevésbé környezetidegen technológiákkal. Szeretnénk aláhúzni, hogy a technológiaváltás nemcsak pénzkérdés. Miközben a környezetvédelem gondjai csak hosszú távon, a termelési szerkezet és technológiák gyökeres átalakításával oldhatók meg, a társadalom trképessége sok területen rövid távon is kimerülben van a környezetszennyezés legszembetnbb formáival szemben. A fejlett országok állampolgárainak értékrendje a környezetvédelmi kérdésekben hazánkban is megjelenik. Az egyik oldalon egy korszer ökológiai értékdemonstráció, míg a másikon egy elavult, korszertlen technológiájú ipar néz farkasszemet. Pedig ma már egyre kevésbé meglep, hogy egy vállalkozás kudarcát okozhatják a környezetvédelmi problémák. Itt most nem az olyan szélsséges esetekre gondolunk, mint a tömegkatasztrófákat okozó üzemi balesetek (mint pl. Bophal) vagy a gondatlanságból, feleltlenségbl ered botrányok (veszélyes hulladékok elásása, élvizek és rétegvizek szennyezése stb.), hanem azokra az esetekre, amelyeknél látszólag minden rendben van, de a környezetvédelmi szabályozás változása vagy lakossági tiltakozás nyomán a vállalkozás gazdasági értelemben ellehetetlenül, vagy hatósági intézkedés függeszti fel a mködését. A környezetvédelem azért stratégiaalakító tényez, mert a vállalatoknak arra kell felkészülniük, hogy az immissziós és ezzel együtt az emissziós normák egyre szigorodnak, és a vállalat versenyképességének egyik fontos tényezje lesz tevékenységének környezetbarát jellege. A vállalati környezetvédelmi feladatok részben a vállalati stratégia kidolgozásához kapcsolhatók, részben napi feladatok. E két dimenzióból a vállalatok számára csak a második volt eddig érzékelhet, mert azt különféle rendeletek kézzelfoghatóvá tették a vezetk számára. A környezetvédelem mint a vállalati stratégiát alakító tényez általában nem jelent meg. Ezért is fontos, hogy az üzemi környezetvédelmi tevékenységnek a vállalati stratégia alakításában betöltött, illetve betöltend szerepét hangsúlyozzuk, mert e nélkül improduktívnak, terhesnek és sokszor feleslegesnek tnhet a vállalaton belül a környezetvédelmi szervezet.

27

Azt, hogy a környezetvédelem az emberiség jövjét meghatározó fontos stratégiai kérdés, senki sem vitatja, azt azonban, hogy vállalati szinten is stratégiai jelentség, nehezen ismerik fel. Az elz nagyrészt elméletinek látszó, de gyakorlati jelentség információk alapján a vállalatoknak két irányban is át kell értékelni politikájukat. Az els, talán kézzelfoghatóbb felismerés, hogy nem elegend, ha a vállalat rendelkezik a mködéséhez szükséges hatósági engedélyekkel, hanem minden fejlesztést környezetvédelmi oldalról is meg kell alapozni, figyelembe véve, hogy egyetlen termék és technológia sem kerüli el a környezetbarátság szempontjából történ megmérettetést. A második, kissé meglepbb tapasztalat, hogy a szokásos titkolódzás helyett a vállalatoknak reklámozni kell környezetvédelmi elképzeléseiket, aktív kapcsolatokat kell fenntartani a lakossággal, a környezetvéd mozgalmakkal. Részt kell venniük a környezeti tudat fejlesztésében, csak ezáltal remélhetik, hogy mködésüket nem érzelmek, hanem a tények alapján ítélik meg. Ezek a felismerések kell, hogy vezéreljék az egész vállalat, és azon belül a vállalati környezetvédelmi szervezetek napi tevékenységét. A következkben azokat az eszközöket tekintjük át, amelyeket a menedzserek napi munkájuk során alkalmazhatnak a vállalati mködés káros környezeti hatásait mérséklend.

Kérdések és feladatok
1. Foglalja össze a vállalatvezetk környezeti felelsségének lényegét! 2. Melyek a környezetbarát menedzsment alapelvei? 3. Fogalmazza meg a környezetbarát technológiák és termékek jellemzit! 4. Milyen környezetgazdaságtani szempontok játszanak szerepet a technológiaváltásban? 5. Mi a különbség a hagyományos közgazdasági döntéselmélet és a környezeti megfontolásokat is érvényesít döntések között?

28

2. A KÖRNYEZETI MENEDZSMENT HATÉKONY MÓDSZEREI

2.1 Környezeti SWOT (EGÁL) elemzés
(Ersségek Gyengeségek Átkok Lehetségek)12 A vállalati menedzsment vizsgálatának, illetve a menedzsment színvonala emelésének igen elterjedt eszköze a SWOT elemzés. A SWOT angol betszó, amely a STRENGHTS = ersségek, WEAKNESSES = gyengeségek, OPPORTUNITIES = lehetségek és THREATS = fenyegetések szavak kezdbetibl származik. Magyarul némi erszakoltsággal EGÁL elemzésnek fordíthatjuk a címben idézett szavakból képezve a betszót. Az EGÁL szó a magyar szlengben egyenlt is jelent, amelyet itt, mint mellékjelentést jól hasznosíthatunk. Az EGÁL elemzés tehát feltételezi, hogy nemcsak a vállalat ersségeit és gyengeségeit elemezzük, mint az gyakori hibaként elfordul, hanem a lehetségekre és az ,,átoknak" tn fenyegetésekre is hasonló súllyal terjesztjük ki figyelmünket. Az EGÁL elemzésnek környezeti szempontból a következkre célszer kiterjednie: 1. Melyek a környezeti ersségei a vállalatnak vagy a vállalat valamely szervezeti egységének?
· · · · ·

melyek a környezetbarát termékek, melyek azok a folyamatok, amelyek erforrástakarékosak és nem veszélyesek környezeti szempontból, a vállalati ,,zöld és tiszta" termeli image, a vezetés és a dolgozók környezetvédelmi elkötelezettsége, az olyan kutatási és fejlesztési kapacitások létezése, amelyek lehetvé teszik a tiszta, környezetbarát termékek és technológiák kifejlesztését. azok a termékei, amelyek nem reciklálhatóak, nem reciklálható csomagolóanyagok és eszközök, környezetszennyez folyamatok, technológiák, veszélyes hulladékok, a vállalat a közfelfogás szerint szennyez, a vezetk és az alkalmazottak nem elkötelezettek a környezetvédelem fontossága mellett.

2. Melyek a környezeti gyengeségei a vállalatnak?
· · · · · ·

12

A SWOT elemzést egyes szerzk GYELV elemzésnek fordítják (Gyengeségek, Ersségek, Lehetségek, Veszélyek). Véleményünk szerint az is legalább annyira erszakolt, mint az általunk ajánlott változat, viszont kimondani is nehezebb és a betszó teljesen értelmetlen.

29

3. Melyek azok a gondok, amelyek környezeti szempontból átkos fenyegetettségként lebegnek a vállalatvezetk szeme eltt? A környezetvédelmi szabályozás változása a vállalattól pótlólagos beruházásokat követel, ami veszteségessé teheti a gyártást. Ilyenek lehetnek:
· · · ·

növekv állami beavatkozás és a gazdasági tevékenység fokozott ellenrzése, állampolgári akciók a vállalat ellen, a versenytársak környezetbarát termékekkel növelik piaci részesedésüket a vállalat termékei rovására, a menedzsment színvonalát hozzák összefüggésbe a vállalat piaci helyzetének romlásával, ami megnehezíti az új munkaer toborzását, senki sem akar rosszul vezetett vállalatnál dolgozni, a vállalat középtávú fejldése, perspektívája kérdéses. a környezetvédelem új piacokra való belépési lehetségeket biztosíthat, a vállalat kiemelkedhet a versenytársak közül azzal, hogy egy új, környezetbarát termékkel áll el a piacon, hosszútávon biztosíthatja a talpon maradást a ,,környezetbarát image" kialakításával, elmozdíthatja a vállalattal üzleti kapcsolatban lév vállalkozások környezeti teljesítményét azzal, hogy környezetvédelmi célokat fogalmaz meg számukra, anyagokat, energiát, általában erforrásokat, és így költségeket takaríthat meg a vállalat a környezet védelmével.

·

4. Melyek a környezeti lehetségei a vállalatnak, vagy valamely részlegének?
· · · · ·

Az EGÁL elemzést a vállalatok elterjedten alkalmazzák. Irodalmi adatok alapján két igen érdekes és tanulságos esetet mutatunk be a következ táblázatokban. Az els az ETERNIT Rt. esete, amelyik azbesztcement termékek gyártójaként vált ismertté, így nem nehéz elképzelni, hogy az azbeszt rákkelt hatásával kapcsolatos felismerések nem kis fejtörést okoztak a menedzsmentnek. A táblázatból azonban kiderül, hogy a kép sokkal komplexebb, mint amit els ránézésre gondolnánk. Az EGÁL elemzés és a napi gyakorlat is azt igazolja, hogy megfelel vezetéssel a cég nincs ,,halálra ítélve". A másik példa a HENKEL esetét mutatja, amelyik egy környezetvédelmi problémából, nevezetesen abból, hogy a vizek eutrofizálódását a foszfátok, így a mosószerekben a vízlágyításhoz használt polifoszfátok is jelentsen felgyorsítják, elnyt kovácsolt. A HENKEL növelni tudta piaci részesedését, és ezzel a versenytársait messze meghaladó profitra tett szert a csökkentett foszfáttartalmú, illetve foszformentes készítményei idben történ kifejlesztésével. A HENKEL-re vonatkozó EGÁL elemzés adatait a táblázat 2-a tartalmazza.

30

Az ETERNIT Rt. környezeti ersségei és gyengéi13 bels tényezk vállalatvezetés ersségek abszolút nyíltság a nyilvánossággal szemben, a törvényhozókkal nagyfokú kooperációs készség a svájci Eternit-Schmidheiny konszernbe történ bekapcsolódás biztosítja a pénzügyi bázist a krízisidszakban is átfogó rostcement know-how, szoros kooperáció a vegyiparral a helyettesít szálasanyagok kifejlesztésére gyengeségek a vállalat környezeti érzékenysége csak nyilvános nyomásra érvényesült

pénzügyi helyzet

a forgalom csökkenésének idbeli egybeesése a nagy ráfordításigény termékekkel és a magas K+F igényekkel

technológiai know-how

nem találnak termék- és eljárás knowhow-t az azbeszt helyettesítésére, hosszú ideig elhanyagolt K+F az azbesztterület kivételével, a termelési berendezések átállítása a környezetbarát technológiára idigényes

termékhatékonysági program

az eddig alkalmazott hatékonysági program magas minségének elismerése, a szoros, hosszú évek óta tartó együttmködés a kereskedelemmel

a mélyépítési termékek még azbeszt bázisúak, a rostcement-termékek többnyire olcsó tömegtermékek, következésképpen a vevk csekély árérzékenysége érvényesül

marketing know-how

a ,,value added services" csekély tapasztalatok a kommunikációs (értéknövel szolgáltatás) átfogó politikában, programja ers piaci pozíciókhoz a cég nevének negatív image-e, vezet, a cégnév az azbeszttermékek szinonimája az építészeknél és a tervezknél széleskör, verseny felett álló elosztási struktúrák, az elosztáspolitika konzekvensen a szakiparra és a szakkereskedelemre irányul, verseny felett álló vállalati image a kereskedelem részérl

13

forrás:Lutz Wicke-Wilfried Franke: Umweltökonomie

31

Az Eternit Rt. környezeti lehetségei és fenyegetettsége14 Küls tényezk törvényhozók lehetségek a szakma önkéntes kötelezettségvállalása az azbeszt helyettesítésére növeli a kereskedelmi játékteret fenyegetettség, átkok a nyilvánosság ers nyomása (radikalizálódó er) a politikai intézményekre, a súlyosbodó munka- és környezetvédelmi elírások romló költség- és verseny pozíciókhoz vezetnek, az azbeszttartalmú építanyagok betiltásának veszélye nyilvánosság a nyilvánosság nyomása az azbeszt kiváltását segíti el bizalomvesztés az azbeszt egészségi rizikói miatt, a vállalati lét legitimitását kétségbe vonják, tartós médiakritikák valamennyi azbeszttermékre vonatkozóan átvevk forgalmazók az azbesztmentes termékek új színezési és alakítási módokat tesznek lehetvé (új felhasználási lehetségek), az új környezetbarát termékek elsegítik a kereskedelem kooperációs készségét az azbeszttartalmú építanyagok vásárlási bojkottja, az Eternit nevét a végs felhasználók az azbeszttel azonosítják, a kereskedelem átcsoportosítja árukínálatát a médiában nem bírált termékekre, a kereskedelem és a fogyasztók az azbeszt építanyagok azonnali betiltását követelik konkurencia az azbeszt helyettesítését követen a rostcement építanyagok klasszikus termékelnyei ismét érvényesülnek, az alternatív építanyagok gyártói az ,,azbesztkrízist" saját pozícióik kiépítésére használják fel,

az alacsony szint munka- és az új termékekkel az Eternit jelents környezetvédelmi követelmények a üzleteket köthet, külföldi ajánlattevk versenypozícióit javítják a kisebb versenytársak az ökológiai követelmények folytán a piacról kiszorulnak az azbeszttartalmú építanyagok újabb egészségkárosító hatásait mutatják ki

tudomány a költségekben és minségi és kutatás tekintetben az azbeszttel egyenérték helyettesít anyag kifejlesztése és szabadalmaztatása

14

forrás:Lutz Wicke-Wilfried Franke: Umweltökonomie :Az Eternit Rt ökológiailag releváns esélyei és kockázatai

32

Táblázat 2-A A Henkel KGAA ökológiai ersségei és gyengeségei15 bels tényezk a piaci helyzet teljesítmény ersségek teljesítményorientált (hatékony) termékimage, gyengeségek a Henkel vállalati image nagyon szorosan összefonódott a Persillel,

a Persil mint piac- és imagea javított környezetbarát termék vezet, ill. hagyományos márka a szubjektíven a primer piacon élenjár, hatékonyságorientált termékimage a Persil mint technikai innováció gyengítéséhez vezethet a piacon elismert a vállalatvezetés kötelezettsége és felelssége a környezettel szemben, amelyben egyidejleg összekapcsolódik - mint márkacikk-elállítónak - a felelssége a fogyasztók iránt, a környezeti kihívásának mint innovációs esélynek az elfogadása

vállalatvezetés

pénzügyi helyzet technológiai know-how

kiterjedt pénzügyi erforrások hosszú távú környezetorientált kutatások számára ers kutatási-fejlesztési részlegek, a Henkel kutatásainak sikerei a foszfáthelyettesítés területén, amely fejlesztések a 70-es évek közepe óta folynak, a Henkel átfogó kémiaitechnológiai termelési knowhow-val rendelkezik, a foszfáthelyettesít anyag saját gyártásához szükséges kapacitások rendelkezésre állnak.

15

forrás:Lutz Wicke-Wilfried Franke: Umweltökonomie

33

A Henkel KGAA környezeti lehetségei és fenyegetettsége16 Küls tényezk
törvényhozók

lehetségek
az ipar szilárd együttmködése a törvényhozással egy ökológiai és ökonómiai szempontból elnyös foszfáttörvény megalkotására

fenyegetések, átkok
a törvényhozók nem kooperáló magatartása az iparellenes közvélemény nyomása alatt, teljes foszfáttilalom elrendelése egy alkalmas foszfáthelyettesít anyag nélkül, az eutrofizáció nem racionális kezelése a törvényhozás részérl, és a problémát meglovagoló politikusok törekvései

nyilvánosság

a nyilvánosságban kiformálódott környezeti tudat a tényleges ökológiai összefüggésekrl, az iparnak mint a környezeti probléma megoldójának elfogadása és törekvéseinek honorálása

az ipar szavahihetségének hiánya a nyilvánosság szemében, a polémikus viták a szakérvelések alacsony színvonalán, az ipar ellenségképének kiformálása (az eutrofizáció egyetlen felelseként)

forgalmazók, vevk

a környezetbarátságot különleges hatékonysági dinamizációnak tekintik, amelyet a felhasználók akceptálnak. Ez innovációs alapelveket képez a kiérlelt piac számára, a kereskedelem szívesen fogadja a környezetbarát termékeket saját kereskedelmi profilírozásához

a még környezeti tudattal nem rendelkez vásárlók számára a környezetbarát termékek semmi közvetlen hasznot nem hoznak, a termék keresleti szempontból nem hatékony, a termékek környezetbarát jellegét csak alárendelt haszonként értékelik a hagyományos hatékonysági elvárásokkal összehasonlítva, a fogyasztók a termék környezetbarát jellegét gyengeségként értékelik, mivel rossz tapasztalataik vannak az ún. ,,biomosószerekkel" és a ,,biotermékekkel" kapcsolatban a konkurencia esetleg diszkreditálja a foszfáthelyettesít anyagot, a kereskedelem a konkurencia nyomására a Henkeltl nem szállít környezetbarát mosószert, a konkurencia tisztességtelen versenyt folytat a foszfát-mentes mosószer bevezetésénél a foszfáthelyettesít anyag esetleges elhibázott kutatása (hibás beruházása), amely technikailag nem realizálható

konkurencia

a konkurensek nem képesek foszfáthelyettesít anyagot kifejleszteni (licencátadás), a foszfátmentes Persilt egyedülálló piaci helyzete miatt támogatják

tudomány kutatás

egy környezetbarát, hatékony foszfátmentes helyettesít anyag kifejlesztése, amely a polifoszfát mosóerejével egyenérték

16

forrás:Lutz Wicke-Wilfried Franke: Umweltökonomie

34

2.2 Tíz célravezet lépés a dobogós helyezésért a környezetvédelmi versenyben17
A környezetvédelmi tevékenységük alapján legsikeresebbnek tekintett vállalkozások tapasztalatai alapján azoknak, akik a legjobbak közé akarnak kerülni, a következeket célszer cselekedniük: 1. Fejlesszék ki és hozzák nyilvánosságra a környezetpolitikájukat! 2. Tzzenek ki környezetvédelmi célokat és folyamatosan mérjék az elért eredményeket! 3. Világosan határozzák meg a vezetés és az alkalmazottak környezeti felelsségét! 4. Népszersítsék és vitassák meg a környezetpolitikát és a kitzött feladatokat a munkavállalókkal, a környez lakossággal ill. a civil szervezetekkel! 5. Biztosítsanak megfelel erforrásokat a környezetvédelemhez! 6. Neveljék és képezzék a vezetket, a munkavállalókat, a fogyasztókat és a lakosságot a környezetvédelemre! 7. Mérjék, ellenrizzék és hozzák nyilvánosságra a szennyezési adatokat! 8. Értékeljék és hozzák nyilvánosságra a ,,Zöld viták" következményeit! 9. Támogassák és vegyenek részt a lakossági környezetvédelmi programokban, támogassák a környezettudományok és technológiák behatolását a gyakorlatba! 10. Segítsék a különféle érdekek közötti szakadékok áthidalását! Az érdekek közti szakadékok áthidalásában igen fontos az érintettek, az úgynevezett stakeholderek pontos körülhatárolása. A következkben ehhez nyújtunk segítséget a stakeholder menedzsment alapjainak a tárgyalásával.

2.3 A stakeholder menedzsment
A környezeti hatásvizsgálatok (a továbbiakban: KHV) során - s különösképpen a társadalmigazdasági hatások feltárásában - nélkülözhetetlen az érintettség meghatározása. Mondanivalónkat egy több szempontból is tanulságos, régóta húzódó esettel, a Garé térségébe tervezett veszélyes hulladékéget példájával szemléltetjük. A hulladékégetre vonatkozóan elkészültek a környezeti hatástanulmányok, és ezekben választ kellett adni arra, hogy kik lesznek a ,,hatásviselk" és hogyan hatna rájuk az égetm, ha megépülne és mködne. Nem szemantikai okvetetlenkedés, de véleményünk szerint a ,,hatásviselk" terminusnak az ,,érintettek" szónál szkebb, egyrészt a denotatív jelentése, másrészt mellékjelentése (konnotációja) szerint a ,,hatások" negatív minsítést sugallnak, vagyis az érintetteknek negatív értékelés hatásokat kell elviselniük. A hatástanulmányokban általában megszokott, hogy az érintettség különböz jelzs formáinak taglalásával szkítik le a hatás-viselk körét, esetünkben az égetmhöz való fizikai közelség alapján. Ezt a szkítést azért végzik el, mert a tágabban értelmezett érdek- illetve értékalapú érintettség elfogadása a KHV-k készítinek általános vélekedése szerint ,,kezelhetetlenül tág kört" írna le. Az érdekalapú érintettség tágabb értelmezés elfogadását esetünkben a következ indoklással zárták ki:
17

Forrás: Elkington és Burke 1989. The green capitals. London Gollancz

35

,,Az érdekalapú érintettség esetében azt mondhatjuk, azok a hatásviseli a beruházásnak, illetve a majdani üzemelésnek, akiknek érdekeit ezek a folyamatok valamilyen módon érintik. Ez esetben nyilvánvalóan hatásviselje a garéi égetm felépítésének a dorogi égetm is, mivel a konkurencia belépésével megváltozik piaci helyzete, az esetleg kialakuló verseny miatt kevesebb profitra tehet szert stb. ,,18 Valójában azonban sem az érdek-, sem az értékalapon meghatározott érintettségi kört nem célszer kizárni az érintettek körébl, ugyanis az ún. stakeholder-menedzsment alapján a legszélesebb értelemben vett érintettségi kör is kezelhetvé válik. Stakeholder, azaz érintett, egy adott problémahelyzetben minden egyén, csoport, szervezet, intézmény stb., amely akár érdek, akár érték vagy valamiféle részvételi alapon az adott problémában érintve van. Így tehát a garéi égetm problémájában stakeholder a dorogi hulladékéget, de stakeholdernek tekinthet a KTM vagy a KHV-n dolgozó szakember is. A stakeholder-menedzsment els lépése az ún. stakeholder-térkép elkészítése, vagyis az adott problémában érintettek teljes körének feltárása. Példaként az ábra 2-1 mutatja egy amerikai nagyvállalat stakeholder-térképét. kormányzat politikai csoportok tulajdonosok bankok

szállítók

vállalat

fogyasztók

versenytársak

szakszervezetek

alkalmazottak

fogyasztói érdekvédk

Ábra 2-1 Egy nagyvállalat stakeholderei A bemutatott stakeholder-térkép túlegyszersített, mivel statikus képet rögzít, holott a stakeholderek köre idben változik, és érdekeik a vizsgált kérdésektl is függnek. A feladat még nehezebbé válik, ha tisztázzuk az érintettek föltérképezésének következményeit. Az els a stakeholderek szerepkészletének definiálása: milyen szerepet játszanak az egyes érintettek a probléma vonatkozásában? Bizonyos stakeholder-csoportok tagjai lehetnek más stakeholder-csoportoknak is, és mint a probléma érintettjei összehangolják (vagy éppen nem hangolják össze) ellentétes szerepeiket. Elfordulhatnak konfliktusok az egyénen belül vagy a
18

Idézet az egyik KHV-bl.

36

csoporttagok között is. Az eltér szerepek eltér elvárásokat teremthetnek, s ezért bizonyos esetekben a stakeholderek szerepkészletének elemzése nagyon is hasznos lehet. Az érintettek föltérképezésének második következménye, hogy fény derül az egyes csoportok kölcsönös függésére. A föltérképezés további következményeként kiderül, hogy a különböz érintettek többféle érintettséggel rendelkeznek, és különbözképpen definiálják érdekeiket. Az érdek bizonyosan többdimenziós, s nem mérhet csupán pénzben, jóllehet nem könny megmondani, hogy mely dimenzióban mérend. A stakeholder-menedzsment lényege az, hogy milyen tranzakciókat folytatunk az érintettekkel. Ha elhanyagolunk bizonyos stakeholder-csoportokat, akár ezek föltérképezése, akár a folyamatelemzés során, akkor a tranzakciók szintjén keveset tehetünk, mert egyébként nagy a kísértés a ,,stakeholder a hibás" játszmára. Az elemzés három szintjének konzisztensnek kell lennie: az érintettek föltérképezésének összhangban kell lennie a folyamatokkal és az érintettekkel való interakciókkal, illetve a tranzakciókkal. Tételezzük fel, hogy a garéi probléma esetében a stakeholder-menedzsment koncepcióját a BERUHÁZÓ képviseli, és vele szemben a kisrégió legitimnek tekintett önkormányzatai állnak, akik szerint a projekt megvalósítása kárt okoz a kisrégiónak. Az önkormányzatok bizonyos körökben szavahihetek (pl. bizonyos országos médiumokban), de nincsenek komoly erforrásaik, annyi azonban van, hogy az ,,ügyet végig vigyék". A BERUHÁZÓ úgy gondolja, hogy nincs semmi baj a beruházással, és folytatnia kell a megvalósításra irányuló erfeszítéseit. Ekkor a BERUHÁZÓ kétféle stratégiát követhet: megegyezhet az önkormányzatokkal vagy játszhatja a ,,kemény fiút", semmibe véve az önkormányzatok követeléseit. Az önkormányzatok ugyancsak kétféleképp cselekedhetnek: szintén törekedhetnek megegyezésre, vagy játszhatják a kemény fiút. Ha mindkét fél megegyezésre törekszik, akkor kölcsönösen kielégít megoldás születhet. Ekkor kompromisszumot kell kötniük (vagy legalábbis törekedniük kell rá). Ha az egyezkedés nem jóhiszem, akkor lényegében a ,,kemény fiú" játszmáról van szó. Ha a BERUHÁZÓ egyezkedne, de az önkormányzatok nem, akkor a BERUHÁZÓ ki lesz téve a küls fórumok (pl. az önkormányzatok állásfoglalásával rokonszenvez médiumok) támadásának, és ez az önkormányzatok támadásának jogosultságát támasztaná alá. Az önkormányzatokban elhatalmasodhat az az érzés, hogy legyzhetik a BERUHÁZÓ-t, azaz megakadályozhatják az égetm telepítését. A BERUHÁZÓ nem fog bízni az önkormányzatokban, és stratégiáját úgy alakítja, hogy nyerjen és a másik fél veszítsen. Ha viszont az önkormányzatok egyezkednének, de a BERUHÁZÓ játssza a kemény fiút, akkor az önkormányzatokat töltik el hasonló érzések. Ha mindkét fél a kemény fiút játssza, akkor az eredmény egy hosszan elhúzódó folyamat, kívülrl érkez (bíróság, kormányhivatalok vagy törvényhozás által kierszakolt) megoldással, nem is beszélve a harc költségeirl. Ekkor a végeredmény alulmúlja a kölcsönösen egyezked stratégia eredményét, vagyis ha mindketten kizárólag önérdekük szerint (tekintet nélkül a másikra) cselekszenek, akkor mindketten vesztenek, és ez a fogolydilemma lényege stakeholder dilemma formájában. A kivezet út az önként vállalt megegyezés az érdekelt (érintett) felek között. De miért kellene önkéntesen egyezkedni? Azért, mert nincs más mód a kívülrl származó kényszerítés elkerülésére. Miért kellene megfizetni az egész procedúra költségeit? Hány menedzser, jogász és más szakember tölti idejének java részét az érintettekkel kapcsolatos viták formális rendezésével? Nem lehetne ket sokkal értelmesebb dolgokra használni?

37

egyezkedik ÖNKORMÁNYZATOK játssza a kemény fiút

BERUHÁZÓ egyezkedik játssza a kemény fiút kölcsönösen elfogadható beruházó gyz, kompromisszum önkormányzatok vesztenek (3,3) (4,1) önkormányzatok gyznek, küls erk kényszerítik ki a a beruházó veszít megoldást (1,4) (2,2)

Ábra 2-2 A stakeholder-dilemma 1 = a legjobb kimenetel 4 = a legrosszabb kimenetel Az egyezkedésnek kell elfogadott gyakorlattá válnia, nem pedig a konfliktusok eszkalációjának formális csatornák bevonásával. A stakeholder-menedzsment magas szintjén álló szervezeteket a következ lényeges jellemzk minsítik: a) b) c) d) e) f) rendszeres kommunikációs kapcsolatban állnak az érintettekkel; közvetlenül egyezkednek a stakeholderekkel és önkéntes megegyezésre törekszenek; sokat foglalkoznak az érintettek igényeivel, még akkor is, ha ez költséges; a küls korlátokat beépítik stratégiájukba; anticipálják az érintettek problémáit és a potenciális konfliktus forrásokat; igyekeznek kielégíteni az érintettek igényeit.

2.4 A fenntartható kommunikáció jellemzi
A stakeholder menedzsmentnél is említettük a kommunikáció fontosságát, de a dobogós helyezés elérése érdekében sem árt megszívlelni Harrisonnak a fenntartható kommunikációra vonatkozó ajánlásait, amit a következ táblázatban foglaltunk össze. A fenntartható kommunikáció jellemzése19 Fenntartható kommunikáció Nem fenntartható kommunikáció · irányítja az elvárásokat · manipulálja az érzelmeket · elismeri a korábbi gyenge teljesítményt, mint · bagatellizálja vagy letagadja a hibákat komoly problémát · olyan javaslatokat keres, amelyek minden · megkeresi a No 1-t a stakeholderek stakeholder számára érdekesek között és vele kommunikál · olyan tényeket közöl, amelyek alátámasztják az · nem foglalkozik az alapadatokkal és álláspontot visszamenleges dolgokkal · kérdez és próbál válaszolni a kérdésekre · híreket és döntéseket közöl · a f közönségre összpontosít, hogy megfelel · a ,,PR"-t a ,,nép" számára csinálja viszonyt hozzon létre · a stakeholdereket úgy kezeli, mintha a jó vevi · meggyzdése, hogy a stakeholdereket lennének és akiket meg kell érteni és a népet nevelni kell · interaktív a stakeholderekkel a megfelel szin· különböz üzeneteket közvetít az ten, azok elvárásainak megfelelen konzisztens eltér közönségnek · mindig nyitott · nyitott, amikor az kellemes
19

Bruce Harrison: Achieving Sustainable Communication p. 244.

38

2.5 A környezeti beszámolók
A stakeholder menedzsment alfejezetben láthattuk, hogy a vállalatok egyre több figyelmet fordítanak a küls és bels érintettjeikre, és veszik számításba érdekeiket a vállalati döntéshozatalban. Arra is rámutattunk, hogy a környezeti kérdéseket tekintve az érintettek köre sokkal szélesebbnek mondható, mintha csak a hagyományos üzletmenetet vesszük figyelembe. A vállalatnak új kommunikációs csatornákat kell kialakítania, hiszen ezek a csoportok tudni akarnak a vállalat környezetvédelmi teljesítményérl, a kitzött környezetvédelmi célokról, a hozott intézkedésekrl és azok eredményeirl. A környezeti kommunikációnak számtalan formája létezik, mint a hírlevél, az újságoknak adott hírösszefoglalók, éves beszámolók, lakossági meghallgatások és a nyílt napok. Ezek közül az éves környezeti beszámoló az érdekcsoportok felé történ információ szolgáltatás egyre fontosabb eszközévé válik, s azok készítése Észak-Amerikában és Nyugat-Európában már évek óta vállalati gyakorlatnak számít. Ez az alfejezet a környezeti beszámolók néhány jellemzjét mutatja be. A beszámoló készítése a 90-es évek terméke, és fejldése jelenleg is tart. Kezdetben az éves pénzügyi beszámolóban közöltek környezeti információkat, ezt követen néhány vállalat készített környezeti beszámolót, de nem rendszeres jelleggel. A következ fokozatot jelentette az éves környezeti beszámoló (jelentés) bevezetése. A következ ábra a beszámoló készítés fejldési fokozatait mutatja.
1. Ábra A környezeti beszámolók fejldése (Forrás: Company environmental reporting, 1994, 18. old)
A globálisan fontos célok elérése és az érdekcsoportok információigényeinek kielégítése 4. fokozat 5. fokozat

3. fokozat

2. fokozat

1. fokozat Éves környezeti beszámoló környezeti menedzsment rendszerhez kapcsolva, de inkább szöveges formában kevés adattal

Zöld szórólapok, hírlevelek, videók, az éves pénzügyi beszámolókban rövid állásfoglalás

Egyszeri környezeti beszámoló, gyakran az els környezeti politikához kapcsolódva

Teljes szennyezanyag kibocsátási lista input-output táblázatok szolgáltató vállalatoknál, vállalati és telephelyi beszámolók, a beszámoló lemezen hozzáférhet vagy folyamatosan hozzáférhet. Az éves pénzügyi beszámolóban hivatkoznak a környezeti beszámolóra

A fenntartható fejldés beszámolója azzal a céllal, hogy a környezeti eltartóképesség ne változzon. A környezeti, a gazdasági és a társadalmi szempontok egyeztetése, a fenntarthatóság mutatószámának vizsgálata.

Id, befektetett energia A 4. fokozatban már a számszersített adatok játsszák a f szerepet. Az 5. fokozat, amelyet a fenntartható fejldés beszámolójának neveznek, a gazdasági, társadalmi és környezeti célokat egyenrangúként kezeli.
39

Bár a környezeti beszámolót készít vállalatok száma egyre növekszik, fontos azt is látni, hogy ezek a vállalatok a fejldés melyik fokán állnak. Az ebben a témakörben készült felmérések azt mutatják, hogy a fejlett ipari országok vállalatai többségükben az 1. és a 2. fokozaton vannak, néhány elérte a 3. fokozatot, de még egy sem közelítette meg az 5. fokozatot. (Corporate reporting, 1994). Az USA-ban készítenek a legnagyobb arányban környezeti beszámolót, de Kanada és számos nyugat-európai ország is a nyomdokaiban jár. (International survey..., KPMG, 1997). A közép-kelet-európai országok gyakorlatáról nem készült felmérés, de az valószínsíthet, hogy ebben a régióban leginkább az 1. fokozat a jellemz. Érdemes megnézni, hogy melyek azok az iparágak, amelyek élen járnak a beszámoló készítésében. Felmérések mutatják, hogy a nyersanyagot szolgáltató ágazatok illetve a nagy környezeti hatással járó iparágak képviseli hoznak a legnagyobb arányban környezeti információkat nyilvánosságra (International survey ...., KPMG 1997, Lober et. al. 1997). Ezek közül is kiemelkednek a vegyipari, az olaj- és földgáz, a közüzemi ágazatok, újabban pedig a papíripari vállalatok (Schaltegger 1996). Ha a vállalati méreteket vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb vállalatok, fleg a multinacionális cégek gyakrabban készítenek beszámolót, mint kisvállalatok. Ez a tény talán azzal magyarázható, hogy a nagyvállalatok egyrészt jobban ki vannak téve a közvélemény nyomásának, másrészt az általuk okozott környezetszennyezés is nagyobb mérték, illetve nagyobb tke is áll rendelkezésükre a környezeti károk elhárítására, a környezeti problémák kezelésére. A beszámoló kiadására is több pénzük van, mint a kisvállalatoknak (Schaltegger, 1996). A beszámolóknak tulajdonképpen nincs elfogadott, szabványszer tartalma, bár már sok útmutató létezik ezek elkészítésére. A UNEP 1994-ben közreadott egy jelentést, amely a környezetvédelmi beszámolókba 50 elemet ajánlott bevenni. A következ keretben láthatók ezek az elemek, amelyeket a késbbiekben meg is magyarázunk.
1. Keret. UNEP útmutató a fenntartható fejldés beszámolóihoz I. A menedzsment környezeti politikája és környezeti menedzsment rendszerek 1. A fels vezetés elkötelezettsége 2. Környezeti politika 3. Környezeti menedzsment rendszer 4. Vezeti hatáskörök 5. Környezeti átvilágítás 6. Célok és célállapotok 7. A jogi szabályozásnak való megfelelés 8. Kutatás és fejlesztés 9. Programok és kezdeményesések 10. Díjak 11. Tanúsítás, minsítés 12. A beszámoló készítés politikája 13. Vállalati mködés jellemzi II. Input/output számbavétel Inputok 14. Anyaghasználat 15. Energia felhasználás 16. Vízhasználat A folyamat irányítása 17. Egészségügy és biztonság 18. Környezeti hatásvizsgálat és kockázati menedzsment 19. A balesetek kezelése és a vészhelyzetekre való reagálás 20. Talajszennyezés és tisztítás 21. Élhelyek Outputok 22. Hulladék 23. Levegszennyezés 24. Vízszennyezés 25. Zaj- és szag 26. Szállítás Termékek 27. Életciklus tervezés 28. Csomagolás 29. A termék hatásai 30. Termék együttmködés (stewardship) III. Pénzügyek 31. Környezetvédelmi kiadások 32. Környezetvédelmi felelsség 33. Közgazdasági eszközök 34. Környezetvédelmi számvitel 35. Elnyök és lehetségek 36. Jótékonysági hozzájárulások IV. Az érdekcsoportokkal történ kapcsolattartás 37. Alkalmazottak 38. Törvényhozók és szabályozók 39. Helyi közösségek 40. Befektetk 41. Szállítók 42. Vevk és fogyasztók 43. Ipari szövetségek 44. Környezetvéd csoportok 45. Tudomány és oktatás 46. Média V. Fenntartható fejldés 47. Globális környezetvédelmi témakörök 48. Globális fejldéssel kapcsolatos témakörök 49. Technológiai együttmködés 50. Globális mködési szabványok

40

A UNEP útmutatásokat használva kerül sor a fbb elemek bemutatására: I. A menedzsment környezetvédelmi politikája és a környezeti menedzsment rendszerek Ez a rész a beszámoló stratégiai irányait határozza meg. A vezérigazgató levele nyithatja meg a beszámolót, amely a fels vezetés elkötelezettségét mutatja a vállalat környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javítására, és ígéretet tesz az érintetteknek a környezetvédelmi információ szolgáltatására. A környezetvédelmi politika fbb elemeit mindenképpen meg kell említeni a beszámolóban, de néha az egész politikát, máskor egyes részeit vagy csak a fbb pontokat közlik. Egyre több vállalat vezet be környezetvédelmi menedzsment rendszert. A beszámolóban érdemes utalni arra, hogy hol tartanak a bevezetésben, s az milyen szabvány szerint történik. A vezeti hatáskörök bemutatása tulajdonképpen a vállalat környezetvédelmi szervezetének felvázolását jelenti. Ennek alapján az olvasó értesülhet arról is, hogy a különböz környezetvédelmi kérdésekre ki adhat választ a vállalaton belül. Illusztrációképpen és a könnyebb megértés elsegítésére érdemes a szervezeti ábrát is bemutatni. A környezetvédelmi rendszer megbízhatóságát bels és küls átvilágításokkal, auditokkal ellenrzik. Az auditok eredményét nem mindig közlik, de magát a tényt, hogy auditokat végeznek, be lehet venni a beszámolóba. A célok és célállapotok a beszámoló egyik legfontosabb részét alkotják. Itt mutatja meg ugyanis a vállalat, hogy mennyire teljesíti túl a törvényi szabályozásban elírtakat. Lehetség szerint számszersíteni kell a célokat, mert így azok elérését is értékelni lehet. A környezetvédelmi elírásoknak való megfelelés a vállalat alapvet felelssége, de összetettsége miatt nem szokták részletezni. Fel lehet sorolni viszont a bejelentett mködési hibák számát, a megfelelés százalékát, a fizetett bírságok összegét és a korrekciós intézkedéseket. A vállalat végezhet környezetvédelemmel kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket, s ebben az esetben meg lehet említeni azok fbb irányait és az addig elért eredményeket. A környezetvédelmi programot és annak eredményeit tényekkel és számszer adatokkal kell alátámasztani. Több nemzeti és nemzetközi bizottság adományoz díjat azoknak a vállalatoknak, amelyek kiemelked környezetvédelmi teljesítményt nyújtanak, vagy kitn beszámolót adnak ki. Ha történetesen a vállalat elnyer egy ilyen díjat, akkor erre érdemes utalni a beszámolóban is. A környezeti menedzsment rendszereket és magukat a beszámolókat is lehet független, erre jogosult szervezettel minsíttetni. Három nemzetközi szabványt használnak Európában, az ISO14001-t, a brit BS7750-s szabványt, illetve az Európai Unió EMAS rendszerét. A tanúsítás eredményeit bele lehet venni a beszámolóba. A beszámoló politikájában leírhatják, hogy miért döntöttek a beszámoló-készítés mellett, milyen gyakorisággal képzelik kiadni, milyen rendez elv szerint építik azt fel. Ha használnak szakmai vagy idegen kifejezéseket, akkor azok hétköznapi magyarázatát is közölni érdemes. A vállalati keretrendszerben tulajdonképpen bemutatják a vállalatot, s a következ információkat adhatják: a vállalat mérete, a telephelyek száma, földrajzi elhelyezkedése, az alkalmazottak száma, a termékprofil, a vállalat fbb környezetvédelmi hatásai. Ez a rész általában a beszámoló elején kap helyet.

41

II. Input/output táblázat Minden beszámolónak kell adatokat tartalmazni a legfontosabb inputokról, a bels folyamatokról és az outputokról. Egy ilyen leltár eredményeképpen meg lehet határozni a jelenlegi mködés legfbb környezeti hatásait és össze lehet azokat hasonlítani az iparági és nemzeti átlagokkal, valamint az elz évek hasonló adataival. A felhasznált anyagok számbavételénél fel kell tüntetni a veszélyes és a mérgez anyagokat, illetve jó, ha az anyagok használatával járó kockázatok is felsorolásra kerülnek. Ha a vállalat újrafelhasznál vagy feldolgoz anyagokat, akkor azok mennyiségét és az újrafelhasználás módját is meg lehet említeni. Az anyagfelhasználás mellett még a víz, valamint az energia-felhasználást is célszer bemutatni, a már megtett vagy tervezett hatékonysági intézkedésekkel együtt. A vállalatok egy része együtt készíti az egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi beszámolót. Ilyenkor a biztonsági és egészségügyi intézkedések is egyenl hangsúllyal szerepelnek. A környezetvédelmi hatásvizsgálat és a kockázati menedzsment a környezeti menedzsment jelents eszközei, de még nem sok vállalat számol be ezen tevékenységekrl. Az elz év balesetei, az elfordult vészhelyzetek és az ezekre való reagálás fontos részét képezi a beszámolóknak, különösen az alkalmazottak és helyi közösségek érdekldnek e témák iránt. A talajszennyezés és a talajtisztítás a vállalati mködés érzékeny területei közé tartoznak, az errl való információ szolgáltatás a pénzügyi befektetk számára fontos. Ha a vállalat közelében, esetleg területén védett vagy érzékeny terület található, akkor azok állapotának figyelemmel kísérését valamint az élhelyek védelmére hozott intézkedéseket is fel lehet jegyezni. A beszámolónak tartalmaznia kell a hulladékképzdés mértékét, a reciklálás illetve a hulladékelhelyezés és ártalmatlanítás módjait. Ahol lehetség van rá, ott anyagmérlegeket is be lehet mutatni a hulladék-áramok elemzésére. Levegszennyezési adatokat is közölni szükséges, beleértve az üvegházhatású gázokat és az ózonlyukat okozó gázokat is. A beszámolóban az összes vízszennyez anyagot fel kell sorolni, lehetség szerint hatásaikkal együtt (BOI/KOI). A zaj és a szaghatások fleg a helyi közösségek számára bírnak fontossággal, ezért ezek bemutatása ajánlott. Nem sok vállalat szolgáltat csomagolásra vonatkozó információkat az éves beszámolójában. Ennél a résznél megemlíthet az életciklus-elemzés eredménye, és a többi gazdasági szereplvel történ együttmködés a termék életútján. III. Pénzügyek A pénzügy azért számít fontos témakörnek, mert megmutathatja, hogy a vállalat milyen módon építi be a környezetvédelmi hatásokat a vállalati döntéshozatalba, s a befektetknek is értékes információkkal szolgálhat. Ez idáig azonban még a nyugati-európai gyakorlatban sem jellemz a pénzügyi információk közlése.

42

A környezetvédelmi kiadásokra nincs egy elfogadott definíció, és a technológiai változásokkal egyre nehezebb a meghatározása. Beletartozhat az éves környezetvédelmi kiadás, a mködési költségek környezetvédelmi tevékenységekre fordított része, a környezetvédelmi beruházások megtérülése, a környezetvédelmi kutatások költsége. A felhalmozódott szennyezésekre vonatkozó környezetvédelmi felelsség fontos kérdés, de errl még nem számolnak be a vállalati jelentésekben. Közgazdasági eszközök címén a vállalatok az elz évben fizetett környezetvédelmi adókat, díjakat kell, hogy feltüntessék. A tisztább termelési programról, illetve a hulladékminimalizálási programokról is lehet összefoglalót készíteni. A környezetvédelemhez kapcsolódó jótékonysági célú adományokat is meg lehet említeni. IV. Az érdekcsoportokkal történ kapcsolattartás Az érdekcsoportokkal való jó kapcsolat és kommunikáció a környezeti menedzsment alapvet feladata. Az alkalmazottak fontos célcsoportot jelentenek a beszámoló-készítésnél. Ebben a részben megmutathatók a körükben végzett attitd illetve a környezetvédelmi ismeretekre vonatkozó felmérések eredményei, a továbbképzésekben résztvevk száma, a bels jutalmazási rendszerek. A törvényhozók és a szabályozó hatóságok témakörben a kormányzattal történ párbeszédeket, az önkéntes egyezményeket lehet megemlíteni. A helyi közösségekkel való kapcsolatnak számtalan formája létezik, mint a nyílt napok, a közösségi tanácsadó testület felállítása, hírlevél kibocsátása, a panaszok kivizsgálásának rendszere. Ezekrl érdemes beszámolni. A befektetk még nem kapnak nagy szerepet a beszámolókban. A szállítói kapcsolat környezeti témában egyre gyakoribbá válik, fleg az integrált láncmenedzsment eszközeként. A vevk és fogyasztók tekintetében felmérések, attitdvizsgálatok eredményeit lehet közölni, illetve az új környezetbarát címkével ellátott termékekkel. A vállalatok megemlíthetik az ipari szövetségekben való tagságukat, s utalhatnak arra, hogy milyen környezetvédelmi programokban vesznek részt. Ennél a résznél említhet meg az is, hogy milyen útmutatót használtak fel a beszámoló összeállításánál. A zöld csoportokkal való párbeszédrl is beszámolhatnak, mint pl. kerek asztal beszélgetések, zöld csoportok reakciói a közölt adatokra vonatkozóan. A környezetvédelmi tudományos és oktatási programokban való részvétel illetve azok támogatása is megemlíthet. A média még nem szerepel a beszámolók legfontosabb célcsoportjai között.

43

V. Fenntartható fejldés Ezt a fejezetet csak az 5. fejldési fázisban tartó vállalatok rakják bele a beszámolóba. Ez azt jelenti, hogy a vállalat környezetvédelmi teljesítménye összhangban kell, hogy legyen a vállalat társadalmi céljaival. A globális környezetvédelmi témakörök között szerepel az ózonréteg vékonyodása, a globális felmelegedés, a biodiverzitás csökkenése, a toxikus termékek és hulladékok exportja és a trópusi erdk kiirtása. A globális fejldési témakörök magukba foglalják a népesség növekedésének megállítását, az alapvet emberi szükségletek kielégítését, az egészséges életmód elsegítését, a kulturális sokszínség elismerését. A technológiai együttmködés bemutatásánál sorra kerülhet az átadott vagy közösen kifejlesztett technológiák, technológiai felmérések felsorolása. A globális mködési szabványok nagyrészt nemzetközi vállalatokra vonatkoznak, hogy azok a fbb telephelyeik környezetvédelmi adatait, input/output adatait is közöljék. Miután felsoroltuk, hogy mit is kellene tartalmaznia a beszámolóknak, most azt nézzük meg, hogy a jelenlegi beszámolókban milyen témakörök szerepelnek valójában. A különböz vizsgálatok, felmérések azt mutatják, hogy a beszámolók mind tartalmukat mind megjelenésüket tekintve nagy változatosságot mutatnak. A tartalomra vonatkozóan számtalan kérdés tehet fel. Milyen témaköröket említenek meg? Ezekkel a témaköröket a megfelel formában és mélységben mutatják-e be? A megjelenítés szépnek mondható-e? Megfelel-e a kvantitatív és a kvalitatív információ aránya? A UNEP útmutató kategóriáit figyelembe véve a következ megállapítások tehetk a beszámolók tartalmára vonatkozóan: A menedzsment politikája rész elemei általában mind szerepelnek a beszámolókban. Az input/output témánál az emissziók és a hulladéktermelés adatait feltüntetik, de a az inputként használt anyagok, víz és energia mennyisége már ritkábban fordul el, a termékekre vonatkozó környezetvédelmi információ pedig majdnem mindig hiányzik. A folyamatoknál a talaj rehabilitáció illetve az élhelyek védelme általában kimarad. Pénzügyi információkat nagyon ritkán közölnek a beszámolókban. Az érdekcsoportoknál történ kapcsolattartásban a helyi közösségekre, alkalmazottakra helyezik a hangsúlyt, az ipari szövetségek és a szabályozó hatóság is elfordul még, de a többi csoportról nem sok szó esik. A fenntartható fejldés rész még teljesen hiányzik a beszámolókból. Nemcsak a tartalom, hanem a kivitelezés és a nyelvezet is fontos a beszámolók megítélésénél. Ezek ugyanis nem a szk szakmai közönségnek készített technikai nyelvezet összefoglalók, hanem a legszélesebb közönség számára is érthet információt kell tartalmazniuk. Éppen ezért az adatok jobb megértése céljából grafikus ábrákat, táblázatokat, térképeket lehet illusztrációként felhasználni. A nyelvezet már ersen egyszersödött a fejlett országokban, de egyes vizsgálatok még mindig túl technikainak találják azt (Stichting Natuur en Milieu, 1997). Ha a technikai kifejezések nem kerülhetk meg, akkor azok magyarázatát külön szószedetben érdemes közölni.

44

A következkben egy amerikai tanulmány következtetéseit soroljuk fel, amely a beszámoló készítésénél megfigyelhet trendeket mutatja be (Lober et. al. 1997).
· · · · · · · · · · ·

útmutató használata az információ csoportosításánál (PERI, CERES, ICC, kamarák, szövetségek) a környezeti kibocsátások egyre nagyobb számszersítése számszersíthet célok kitzése és az eredmények bemutatása a szolgáltatott információ körének bvülése (energia, víz és anyagfelhasználásra vonatkozó adatok is) egy-egy téma kiemelése és kifejtése minsítés küls független szervezet által és annak publikálása az internet - mint elosztási csatorna - növekv használata egyre szorosabb kapcsolat a beszámoló készítés és a környezeti menedzsment között párbeszéd az olvasó és a vállalat között a fenntarthatóságra való hivatkozás és a cél eléréséhez szükséges eszközök felsorolása a környezeti programok költségeinek és nyereségeinek számszersítése

A fejezet elején felsoroltuk a vállalat potenciális érintettjeit. Érdekes megfigyelni, hogy ezek közül a csoportok közül melyek számítanak a környezeti beszámolók célcsoportjainak. Felmérések, vizsgálatok azt mutatják, hogy a beszámolókat leginkább a saját dolgozóiknak készítik a vállalatok (van Sande 1997 hivatkozással Deloitte and Touche 1993) (Lober et. al. 1997). A következ táblázat a legfontosabb célcsoportokat mutatja Európában, Észak-Amerikában és Japánban. Ez alapján látható, hogy Európában és Amerikában a részvénytulajdonosokat, zöld csoportokat és a helyi közösségeket tartják a legfontosabbnak, míg Japánban a dolgozók mellett a vevk bírnak nagyobb jelentséggel. 1. Táblázat: A beszámolók által megcélzott csoportok százalékos aránya (Forrás: Deloitte Touche Tohmatsu et. al. 1993, p. 29, idézve Schaltegger, 1996)
alkalmazottak vevk részvénytulajdonosok zöld csoportok helyi közösségek kereskedelmi és ipari vevk média szabályozó hatóság pénzügyi világ mások Európa 88 43 65 65 65 68 65 60 53 23 Észak Amerika 96 26 78 70 70 35 39 52 48 52 Japán 78 89 33 22 56 44 56 44 22 0

Az érintettek összetétele, fontossága és ereje befolyásolja, hogy célcsoporttá válnak-e. (Schaltegger, 1996) Az ipari kultúra és a környezetvédelmi szabályozás erssége szintén befolyásolja a vállalatok választását. Több érvet lehet felhozni arra vonatkozóan, hogy a vállalatok miért kezdenek el beszámolókat készíteni. Egy KPMG felmérés (International survey of environmental reporting, 1997) szerint az önkéntes beszámoló készítés leginkább a különböz érdekcsoportok nyomásának köszönhet

45

(részvényesek, bankok, helyi közösségek, vállalati vevk és a dolgozók), de a versenytársak beszámolója is ösztönzleg hathat arra, hogy a vállalat is kiadja saját beszámolóját. Ezen kívül számos országban törvények, szabályok írják el éves környezeti beszámoló készítését. Ide sorolható az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Hollandia, Dánia, Svédország. Emellett vannak iparág specifikus kezdeményezések is, amelyek ajánlják, ösztönzik a küls kommunikációt. Ilyen például a vegyipari vállalatok felels gondoskodás programja, amely a folyamatos fejldést a nyilvánosság igényeire való minél gyorsabb reagálásban látja. (Responsible Care Status Report 1996). Egyre több vállalat vezeti be a környezeti menedzsment rendszert. Az EMAS szabvány például elírja beszámoló készítését. A beszámoló a küls kommunikáció új fajtájának tekinthet, s mint ilyen, megfigyelhetk a vállalaton belüli és azon kívüli hatásai is. Küls hatások: Ezen eszközön keresztül a vállalat környezetében él közösségek és a széles nyilvánosság is tájékozódhat a vállalat környezetvédelmi teljesítményérl, és olyan információk birtokába juthat, amelyek korábban nem voltak hozzáférhetk ezen csoportok számára. Az emberek kezdik megérteni a vállalat mködést, annak környezeti hatásait, és képet kapnak arról, hogy milyen módon próbálja meg a vállalat e hatásokat csökkenteni. A visszacsatolás útján megfogalmazhatják véleményüket a vállalati mködésrl, és ezt talán még figyelembe is veszik a vállalati döntések meghozatalánál. Azt is kezdik megérteni, hogy milyen környezeti döntéseket hoz a vállalat vezetsége, és miért teszi. Bels hatások: A kommunikáció javíthatja a vállalati imaget és biztosíthatja a hosszú távú, konfliktus mentes mködést a helyi közösség környezetében. Ezen kívül az információ szolgáltatása azt jelenti, hogy fontossá válik az adatok megbízhatósága, ami nyomást gyakorolhat a vállalatokra, hogy jó információs rendszert dolgozzanak ki. Emellett, ha a vállalat beszámol a kitzött célokról és a tervezett intézkedésekrl, akkor az olvasókat érdekelni fogja, hogy a következ években ezekbl mi valósul meg. Ez ismételten arra fogja ösztönözni a vállalatot, hogy teljesítményét figyelemmel kísérje, a kitzött célokat elérje, s így a környezeti menedzsment rendszer fejlesztése is fontossá válik. Az információ szolgáltatása hozzájárulhat ahhoz is, hogy a dolgozók érzékenysége és tudása növekedjen a környezetvédelmi problémák iránt, és aktívan vegyenek részt a környezetvédelmi programokban. Végezetül néhány ötlet a beszámolók készítinek:
· · · · ·

Próbáljon meg minden fontosabb témát érinteni Ne csak abszolút adatokat adjon meg, hanem mutassa meg az elz évekhez viszonyított változást is Próbálja meg a termék egész életciklusát figyelemmel kísérni, és számba venni az egyesek szakaszok környezeti hatásait Ne csak az emissziót mutassa meg, hanem azt is, hogy ennek milyen további hatásai vannak helyi, regionális és globális szinten az emberi egészségre és a természeti környezetre Emeljen ki egy témát, amellyel az adott évben részletesen foglalkozhat: pl. a felels gondoskodás egy elemét vagy egy-egy természeti elemre vonatkozó szennyezést: leveg-, víz, talajszennyezés, hulladék Mutassa meg az energia és az anyagfelhasználást is
46

·

· · · ·

Mutassa meg a termelési folyamatot egyszersítve, folyamatábrával illusztrálva Használjon térképet annak bemutatására, hogy hol helyezkednek el az egyes telephelyek Minél kevesebb technikai kifejezést használjon, fogalmazzon minél egyszerbben Minél több ábrával, képpel, táblázattal színesítse a beszámolót

Felhasznált irodalom
1. E.G.C.A. van de Sande: Back to Basics, A Conceptual Framework for Environmental

Reporting, Appeldoorn, 1996 (Deloitte &Touche)
2. Stefan Schaltegger, Kaspar Muller and Henriette Hindrichsen: Corporate Environmental

Accounting, John Wiley and Sons, Chichester, 1996
3. Framework for Corporate Reporting on Sustainable Development, Discussion Paper, a

Research Project sponsored by the Institute for Sustainable Development, Business Council for Sustainable Development, DRT Intrenational, 1991
4. Ulrika Wennberg, International Survey on Environmental Reporting, initiated by KPMG

Bohlins Environmental Advisors, Sweden, 1996
5. Douglas J.Lober et. al. : The 100 Plus Corporate Environmental Report Study: A survey

of an Evolving Environmental Management Tool, 1997, Business Strategy and the Environment, vol. 6. 57-73
6. Company Environmental Reporting: A measure of the Progress of Business and Industry

Towards Sustainable Development, UNEP, Sustainability Ltd. France, 1993
7. Responsible Care: A chemical industry commitment to improve performance in health,

safety and the environment, CEFIC, Brussels, 1993
8. CEFIC Guidelines on Environmental Reporting for the European Chemical Industry,

CEFIC, Brussels, 1993
9. 1994 Annual Report, Responsible Care, CEFIC, Brussels, 1995 10. Responsible Care Status Report, ICCA, Brussels, 1996 11. Milieujaarverslage beoordeeld, Milieujaarverslagen over 1995 langst de meetlat van

milieuorganisaties, Stichting Natuur en Milieu, Utrecht, 1997
12. Milieuverslaglegging over 1995 in Nederland, KPMG Milieu, Den Haag, 1997

Kérdések és feladatok
1. Mi a környezeti SWOT elemzés lényege? 2. Tetszés szerinti vállalati példán világítsa meg a vállalat környezeti ersségeit és gyengéit! 3. Magyar vállalati példán mutassa meg a vállalat környezeti lehetségeit és fenyegetettségeit! 4. Mi a stakeholder-térkép jelentsége egy hulladékéget létesítése során? 5. Vázolja a fenntartható kommunikáció jellemzit! 6. A környezetvédelmi beszámolók tartalma és közzétételük fbb elnyei?

47

3. A KÖRNYEZETVÉDELEM TÉRNYERÉSE A VÁLLALATOK SZERVEZETI-IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉBEN 3.1 A környezetvédelmi szervezet elhelyezkedése a különböz vállalati sémákban
A vállalati környezetvédelmi szervezet ma még kialakuló szakaszában van és csak ritkán illeszkedik szervesen a vállalat szervezeti-irányítási rendszerébe. Ez részben összefügg azzal, hogy a környezetvédelmet mint funkciót sok esetben a vállalatok csak küls kényszer hatására teljesítik, a vállalat eredeti céljai között a környezetszennyezés elkerülése nem szerepelt. A klasszikus szervezetelméleti irodalom ennek következtében nem foglalkozik sem a környezetvédelmi funkcióval, sem a környezetvédelmi funkciónak a vállalati szervezetben való elhelyezkedésével. A három szervezeti alaptípus:
· · ·

a funkcionális szervezet, a divizionális szervezet, a mátrix szervezet,

más-más lehetségeket jelent a környezetvédelmi funkció szervezeti megjelenítésére. Miután a magyar vállalatok gyakorlatában a fenti szervezeti alaptípusok közül a funkcionális szervezet vagy annak némileg módosított formája dominál, nem véletlen, hogy a gyakorlati példák e szervezettípusra vonatkoznak. Ha értékelni akarjuk a környezetvédelmi funkciónak a vállalati szervezetben való megjelenítését, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vállalati környezetvédelmi megbízottakat, ill. a nagyobb vállalatoknál a környezetvédelmi csoportokat és osztályokat a legtöbb esetben nem a környezetvédelemmel összefügg vállalati tevékenység irányítására, hanem a központilag elírt adatszolgáltatási és egyéb kötelezettségek teljesítése érdekében hozták létre és erre is tették alkalmassá. A környezetvédelmet mint vállalati célt csak küls kényszerrel lehetett - legalább is kezdetben fenntartani a vállalatoknál, a vállalatvezeti morálnak talán máig sem vált maradéktalanul a részévé a környezeti kockázatok mérlegelése. A környezetvédelmi szervezetet azért hozták létre, hogy a vezeti felelsséget csökkentsék, és ez tükrözdik a vállalati környezetvédelmi szervezeteknek a szervezeti és mködési szabályzatokban deklarált helyében és feladataiban is. A vállalati gyakorlatot illeten a környezetvédelmi osztályok, megbízottak tevékenysége és presztízse számos rokon vonást mutat a minségellenrök, a MEO-k vállalati szerepének megítélésével. Elvben mindkettt fontos tevékenységnek tartják, a gyakorlatban azonban mindkett úgy jelenik meg, mint a termelést akadályozó, feleslegesen okvetetlenked szervezet. A hagyományos vállalati szervezeti sémában van is ebben a felvetésben némi igazság, hiszen e szervezetek tevékenysége általában kimerült az események utólagos regisztrálásában, amit találóan szokás a halottkém tevékenységéhez hasonlítani. Nehéz hasznosnak tekinteni az olyan vállalati tevékenységet, aminek a lényege az emissziók bejelentése annak érdekében, hogy a vállalatra kiróhassák a bírságfizetési kötelezettséget. A környezetvédelmi részlegek tevékenységét kezdetben elssorban ez a tevékenység jelentette. A vállalati környezetvédelmi egységek gyakran identitászavarokkal is küszködnek. Nehéz eldönteniük, hogy az ökológiai érdekeket kell-e képviselniük a vállalattal szemben, vagy a vállalat érdekeit a hatóságokkal és a lakossággal szemben? Ez a szerepzavar összefüggött az
48

állami tulajdon dominanciájával, amelyben az érdekek nem tudtak megfelelen artikulálódni. Normálisan mköd gazdaságban nyilvánvaló, hogy a vállalati környezetvédelmi megbízottnak a vállalat érdekeit kell képviselnie a jogszabályokban rögzített feltételek között. Más kérdés, hogy normális jogi szabályozás, egészséges gazdaság és értékrend esetében a vállalati érdekek nem érvényesülhetnek a lakosság és a környezet kárára. A környezetvédelmi osztály vagy felels feladatainak ellentmondásosságát már említettük. A legtöbb funkcionális szervezeti felépítés vállalatnál ezt még tetézik azzal, hogy ezeket a részlegeket a vállalati szervezeti sémában rendszerint a termelési igazgató, fmérnök irányítása alá rendelik. A minségi párhuzamot folytatva megemlítjük, hogy a nyolcvanas évekig a magyar vállalatoknál a minségüggyel foglalkozó részlegek is a termelési igazgató irányítása alatt mködtek. Annak, hogy a környezetvédelmi tevékenységet a termelési igazgató irányítsa ugyanaz a logikája, mint ami a MEO-k esetében volt, nevezetesen, hogy közvetlenül a termelési igazgatónak kell felelsséget vállalni a termékek minségéért és a környezetszennyezésért is és kétségtelen, hogy az eszközök a minségbiztosításra és a szennyezéselhárításra is ezen a területen állnak rendelkezésre. Ugyanakkor a termelési igazgató számára a környezetvédelem, mint érdek, szükségképpen háttérbe szorul a termelési, foglalkoztatási stb. érdekekkel szemben, mert ezek rövid távú érdekek, míg a környezetszennyezés elkerülése vállalati szinten csak hosszabb idhorizonton tehet legalább részben bels érdekké. A környezetvédelem stratégiai döntéseinek, amelyek kezelése a fels vezetés feladata és az operatív, napi teendknek, amelyek üzemi szint döntéseket igényelnek, szükségképpen a szervezet más-más szintjein kell megjelenniük és megoldásukra eltér technikákat kell alkalmazni. Néhány kedvez példától eltekintve a vállalatok nagy része nem tud mit kezdeni a környezetvédelemmel, a megbízott személy vagy osztály idegen testként lóg a szervezetben és a feladatokból, ill. a szervezetben elfoglalt helyükbl is az látszik, hogy leginkább ,,villámhárítóként", küls szervezetekkel, hatóságokkal való kapcsolattartásra szolgálnak. Nyilván az volna célszer, ha a környezetvédelmet integrálni lehetne a vállalati funkciók közé, és a vállalati tevékenységek rendszerébe tudnánk illeszteni. Ehhez véleményünk szerint használható eszköz volna a logisztika, amely mint Ernst és Whinney definíciójából kitnik, ,,két vagy több olyan tevékenység integrációjának leírására szolgál, amelyek a nyersanyagok, befejezetlen termelési készletek és késztermékek hatékony áramlásának tervezését, megvalósítását és ellenrzését szolgálják. Ezek a tevékenységek magukban foglalják - anélkül, hogy ezekre terjednének ki - a vevszolgálatot, a kereslet elrejelzését, az elosztást, a készletgazdálkodást, az anyagmozgatást, a szállítást, termelésprogramozást stb." Mint látjuk, a logisztika definíciójából is kimaradtak a környezetvédelmi gondokat okozó anyagi folyamatok, mint a hulladékok, a légszennyez anyagok, a vízszennyezk, zajkibocsátások stb., amelyek nélkül pedig az anyag- és energiaforgalmi diagrammok, költségelszámolások nem készíthetek el, amelyeknek tehát a logisztikának a részét kellene képezniük. Ha tehát a logisztika nemcsak azokat a folyamatokat vizsgálná, amelyek a hasznos output szempontjából fontosak, hanem azokat is, amelyek a vállalat mködésének kedveztlen velejárói, akkor a környezetvédelem idegen test helyett a vállalati szervezet integráns részévé válna. Ha a küls környezet megkövetelné a vállalatoktól, hogy azok minden, a rendszerbe került anyag vagy energiaféleség sorsáról elszámoljanak, akkor a környezetvédelmi szervezet helye és helyzete is egyértelmen tisztázódna a vállalati szervezetben. Addig csak az az általános tanács adható, hogy a környezetvédelmi szervezet megfelel helyét vállalatonként, a vállalat céljaitól, méreteitl és szervezeti felépítésétl függen egyedileg kell meghatározni. Miután a környezetvédelem a vállalat hosszabb távú tevékenysége szempontjából meghatározó jelentség, kívánatos, hogy a vállalati szervezetfejlesztés során a környezetvédelmi szervezet a vállalati stratégiát alakító fels vezetés irányítása alá kerüljön.
49

A vállalat szervezeti felépítését a feladatokon kívül nagyon sokszor tradíciók és emberi tényezk befolyásolják. Univerzális receptet adni a környezetvédelmi szervezetnek a szervezeti sémán belül elfoglalt helyét, hatáskörét illeten, szinte lehetetlen. Nagyvállatoknál a szervezet elbírja önálló környezetvédelmi osztályok vagy fosztály mködését, míg kis- és közepes vállalatoknál a környezetvédelmi feladatokat esetleg más feladatokkal ,,társbérletben" látja el valaki. A mellékletben két középvállalat környezetvédelmi tevékenységének irányítására létrehozott szervezetet ismerhetünk meg. Mindkettre jellemz, hogy a szervezetet a termelési igazgató felügyeli és mindkét vállalat funkcionális szervezeti felépítés. Az ilyen szervezeti felépítés vállaltoknál a konfliktusok kezelése roppant egyszernek látszik. A hierarchiában lév közös felettes ugyanis bíráskodhat a kialakult konfliktusokban. Példaként használhatjuk egyik vegyipari középvállalatunk szervezeti sémáját. Mint az ábra 3-1en látható, a környezetvédelmi osztály a kutatás-fejlesztési fosztálynak van közvetlenül alárendelve, másik három osztállyal együtt. Ez azt jelenti, hogy a környezetvédelmi osztály és pl. a kutató laborok konfliktusában a kutatás-fejlesztési fosztályvezet illetékes dönteni. A szervezet logikáján továbbhaladva a környezetvédelmi osztály és pl. a termel üzemek konfliktusában legközelebbi közös vezet a mszaki igazgatóhelyettes, a környezetvédelem és a raktározási osztály vitáiban pedig közvetlenül az igazgató volna az illetékes döntbíró. És valóban, a legtöbb ilyen funkcionális szervezet így is mködik, viszonylag zavartalanul azokban az esetekben, amikor az érdekviszonyok megmaradnak egy vállalat illetékességi körén belül. A környezetvédelmi konfliktusokat viszont éppen az jellemzi, hogy az ökológiai érdek mint externália, küls érdekként jelenik meg a vállalatnál. A környezetvédelmi osztály tehát felvállalhatja számos olyan érdek képviseletét is, ami a vállalat érdekeivel ellentétesnek látszik. Természetes, hogy ezekben az esetekben a környezetvédelmi osztály nem fogadja el a hierarchia szerint illetékes vezett mint döntbírót, hiszen a vállalati érdek képviseljeként a vezet nem pártatlan. Ezekben az ügyekben a kormány vagy az önkormányzat mködhetne csak döntbíróként, ez azonban gyakorlatilag kivihetetlen.

Ábra 3-1 A Budapesti Vegyimvek szervezeti ábrája Az ilyen hierarchizált szervezetekben a konfliktusok kezelésére számos megoldás ismert. Az egyik lehetség a ,,nyitott ajtók" lehetsége, ami azt jelenti, hogy a konfliktus esetében a döntéssel elégedetlen alkalmazott közvetlenül is fordulhat a fnök fnökéhez, ez azonban, mint
50

tudjuk meglehetsen sok ellentmondást hordoz. A nemzetközi gyakorlatban nem ritka a vállalati szint döntbizottság mködtetése a vitás esetek kezelésére. Miután a döntbizottság tagjai is a vállalat alkalmazottai, e fórum hatékonysága is kétséges. Ismert a ,,kijárás" intézménye is (ombudsman), ami talán a legtöbb sikerrel kecsegtet a környezetvédelmi konfliktusok kezelése területén. Tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy a környezetvédelmi döntésekre a vállalatvezetk nincsenek felkészülve és gyakran az ismeretek hiánya az oka a rossz döntésnek. Az ombudsman ilyenkor segíthet azzal, hogy mint a hierarchián kívülálló személy javítja a rendszerben a kommunikációs viszonyokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ombudsman intézménye megoldaná azokat a konfliktusokat is, amelyek a vállalat és társadalom érdekeinek a különbözségébl származnak. Viszonylag könnyebbnek látszik a környezetvédelmi célok érvényesítése a mátrix szervezetekben (ábra 3-2). Ezek feltétlen elnye, hogy a funkcionális vezetk továbbra is a vállalat valamennyi termékében (projectjében) kénytelenek gondolkodni, így a kutatási-fejlesztési vezet valamennyi termék fejlesztésében, az értékesítési vezet valamennyi termék értékesítésében felmerül összes környezetvédelmi problémában kénytelen gondolkodni. A tárgyi elv munkamegosztásnak megfelel szervezeti egységek vezetinek (termék vagy projekt menedzserek) viszont feladata az adott termékcsoport valamennyi fejlesztéssel, termeléssel, értékesítéssel, környezetvédelemmel stb. összefügg kérdésének horizontális (tárgyi) szemlélet irányítása is. Az eltér munkamegosztási elvek alapján létrejött szervezeti egységek vezeti azonos döntési kompetenciával rendelkeznek. Az ilyen munkamegosztásnál szükségszer a konfliktusok keletkezése, de ha sikerül a vezetk közti egyensúlyt biztosítani, akkor a konfliktusok megoldása a szervezet fejldését kedvez irányba tereli.

Ábra 3-2 A környezetvédelmi osztály helye a mátrix szervezetben A környezetvédelem mint funkció persze még ebben a szervezeti rendszerben is speciális helyzetben van és ritka kivételnek tekinthet, ha nem szorul egyértelmen háttérbe más vállalati funkciókkal szemben. Ennek a magyarázata roppant egyszer. Mint már említettük, a környezetvédelem a vállalatnál a küls kényszer hatására jelent meg és maradéktalanul sohasem internalizálható. A divizionális szervezeti felépítés nem jelent elvi különbséget a környezetvédelem szempontjából a funkcionális szervezethez képest, ezért ezzel nem foglalkozunk részletesebben. A környezetvédelmi konfliktusok vállalati szint, vállalaton belüli megjelenését önmagában is eredménynek lehet tekinteni. Ezek felmerülése ugyanis azt mutatja, hogy a vállalaton belül, a vállalat rövid távú érdekeivel szemben képviselje akadt a tágabb közösség és ezzel a vállalat hosszabb távú érdekeinek. Örömünk persze csak akkor lesz teljes, ha mind gyakrabban születik vállalati szinten is a tágabb közösség érdekeit véd döntés. És itt utalnunk kell a vezeti
51

magatartás, a vezeti etika jelentségére. Egy vállalatnál dolgozó középvezetk és alkalmazottak magatartását dönten az elöljárók etikai attitdje határozza meg. Amint azt Ábra 3-3-an látjuk, a kutatások szerint egy vezet döntésének etikátlansága legkevésbé a személyes pénzügyi anyagi szükségleteitl függ. Ezeket a megállapításokat a környezetvédelem területén a magyarországi tapasztalatok is alátámasztják. Elég, ha a kusza érdekeltségi viszonyok között, st azok ellenére a közösségi érdekeket eddig is szem eltt tartó vállalatokra gondolunk.
Ersen hat Az elöljárók magatartása Az ipari klíma A vállalati politika hiánya A kollégák magatartása Személyes anyagi szükségletek Legkevésbé hat

Ábra 3-3 A dolgozók magatartását meghatározó tényezk A környezetvédelem jövje szempontjából ezért dönt fontosságú az új vezeti generációk erkölcsi attitdje. Nem fogadható el az a cinizmus, ami a ,,Miért ne tenném, ha mindenki más teszi?" kijelentés mögött húzódik. Ez az etikai attitd forrása lehet ugyan látványos karriereknek, de az ilyen karrier minden bizonnyal kérészélet. A vezetnek nem szabad elfelejteni, hogy az felelsségi körébe tartozik, hogy az általa vezetett vállalat tevékenysége hogyan hat másokra. Egy nem biztonságos termék forgalmazása, vagy egy veszélyes technológia alkalmazása erkölcsileg elfogadhatatlan. A vállalatvezetk tevékenységének egyre ersöd állami szabályozása nagyrészt azzal függ össze, hogy a csúcstechnológiák korában a társadalom számára nyomasztóan elviselhetetlen, hogy a közösség életminsége egy vállalatvezet tisztességén múljon. A pénznek mint kizárólagos ösztönznek a szerepét tehát a társadalom korlátozni kényszerül. Téved az a vállalatvezet, aki azt gondolja, hogy elegend, ha rendelkezik a mködéséhez szükséges engedélyekkel, vagyis, hogy eddig terjednek erkölcsi felelssége határai. Különösen érdemes ezt most hangsúlyozni, amikor a magánvállalkozások újbóli elterjedésének korát éljük Magyarországon. Ha azt akarjuk, hogy a magánvállalkozások rendszerét viszonylag szabad formában megrizzük, becsületes és jólképzett vezetkre van szükségünk.

3.2 A vállalatok környezetvédelmi feladatai
A vállalatok környezetvédelmi feladatai a profiljuktól függen differenciáltak. Vannak olyan vállalatok, amelyek kifejezetten környezetvédelmi feladatokat látnak el (mint pl. szennyvíztisztító, hulladékéget stb.) és vannak amelyek a környezetre fokozottan veszélyes tevékenységet folytatnak (közlekedési vállalatok, hermvek, vegyi üzemek stb.). Sajnos a környezetvédelmi tevékenységet végz vállalat is szennyezheti a környezetet lelkiismeretlen munkával, és a veszélyes ipari tevékenységet folytatók is lehetnek teljesen ártalmatlanok körültekint, gondos munkával. A vállalati környezetvédelmi szervezet feladata éppen az volna, hogy egyrészt olyan fejlesztéseket szorgalmazzon a vállalatnál, ami a szennyezanyag kibocsátást csökkenti, másrészt, hogy ügyeljen rá, hogy az aktuális emisszió ne lépje túl a technológiából származó értéket. A vállalati környezetvédelmi szervezet tevékenysége négy f területre terjed ki.

52

a) Az els, talán legfontosabb terület, amelyik a vállalati stratégiában a környezetvédelmi érdekek érvényesítését hivatott biztosítani. A terméket, szolgáltatásokat, az alkalmazott gyártási technológiákat a környezetbarát irányba kell fejleszteni. Ez nem egyszeren a fejlesztési javaslatok véleményezését igényli, hanem kezdeményez szerepet feltételez. Miután a környezetben minden mindennel összefügg, itt egy igen összetett tevékenységrl van szó, amelynek ki kell terjednie a következ feladatokra:
· · ·

figyelemmel kell kísérni, a versenytársak hogyan reagálnak fejlesztéseikkel a környezetvédelmi követelményekre, figyelemmel kell kísérni a környezetvédelmi ipar által ajánlott technológiák és berendezések fejldési irányait, ismerni kell ennek a területnek a piacát, tájékozottnak kell lenni az adott régió környezetvédelmi helyzetérl, a régióban lév más vállalatok és helyi önkormányzatok fejlesztési elképzeléseirl, mert ezek módosítják a vállalat helyzetét, környezeti hatástanulmányokat kell készíteni a vállalat tevékenységének, illetve a tervezett fejlesztéseknek a környezetre gyakorolt hatásairól és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni a káros hatások eliminálására, fel kell térképezni az elemi csapás, üzemzavarok, szállítási balesetek lehetséges kockázatait. A kockázatok csökkentésének és a bekövetkez katasztrófák elhárításának módjára intézkedési terveket kell készíteni, illetve készíttetni.

·

·

b) A második terület a vállalati tevékenység folyamatos ellenrzése annak érdekében, hogy a káros emissziók ne lépjék túl a technológiai utasításban megengedett értékeket. Ennek érdekében:
· · · ·

rendszeresen ellenrizni kell a káros emissziókat, ellenrz határokat kell megállapítani a szabályozatlanságból származó emissziók elkerülése érdekében, rendszeresen ellenrizni kell az emissziót dönten befolyásoló berendezések mszaki állapotát, karbantartását, rendszeresen ellenrizni kell az üzemzavar-, ill. balesetelhárítási készültségét, az e célra szolgáló eszközök és anyagok hozzáférhetségét, biztosítani kell a környezetvédelmi veszélyhelyzetek elhárításához a dolgozók felkészítését.

c) A harmadik feladatkör a vállalat már említett környezetvédelmi image-ével függ össze. A vállalatnak segítenie és támogatnia kell a környezetvéd mozgalmakat, a helyi önkormányzatokat az adott régió környezeti problémáinak a megoldásában. Ezért a környezetvédelmi részleg:
· · · ·

kapcsolatokat tart fenn a környezetvédk képviselivel, folyamatosan tájékoztatja ket a vállalat által okozott környezetszennyezés nagyságáról és változásairól, a változások okairól, konzultációkat folytat velük a vállalat fejlesztési elképzeléseirl, összegyjti és értékeli javaslataikat, népszersíti a vállalat környezetvédelmi tevékenységét, kutatásokat kezdeményez a vitatott környezeti hatások érdekében.

d) A negyedik feladatkör a különböz jogszabályok, önkormányzati döntések következtében a vállalat számára elírt kötelezettségekrl, a hatósági ellenrzések lehetvé tételérl, a rendeletek betartásáról, illetve betartatásáról való gondoskodás.

53

A vállalati környezetvédelmi feladatoknak ez a területe jogszabályokban rögzített, így e rendeletek írják el a környezetszennyezés egyes típusaival kapcsolatos kötelezettségeket. A nemzetközi gyakorlatban igen elterjedt szervezeti megoldás, hogy a környezetvédelemért az Egészségügyi és Biztonságtechnikai Igazgató a felels, aki rendszerint tagja az igazgatóságnak, esetleg közvetlenül az Igazgatóság alá van rendelve. A környezetvédelmi ügyekben illetékes koordinátor feladatait Royston 1979. nyomán az ábra 3-4-n tekinthetjük át. Az ábra igen kiterjedt kapcsolatokra utal. Sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen széles kapcsolatrendszerre csak a multinacionális vállalatok vezetinek lehet szüksége, ez azonban tévedés. Egy közepes méret vegyipari vállalat esetén már szinte mindegyik koordinációs szint releváns lehet. Az ábra alapján elképzelhetjük, hogy annak, aki a környezetvédelmi koordinátori feladatokat megfelelen akarja teljesíteni, igen széles interdiszciplináris képzettséggel és igen jó kommunikációs készségekkel kell rendelkezni. Szót kell értenie a mszakiakkal, a pénzügyi szakemberekkel és a környezetvéd szervezetekkel, a politikusokkal és a média képviselivel. Amennyiben ezekkel az igényekkel vetjük össze az ilyen munkaköröket betölt alkalmazottak iskolai végzettségét, illetve vállalati megbecsültségét, közel sem gondolhatjuk, hogy Magyarországon közel vagyunk a megoldáshoz. Mindenekeltt azok a szakemberek hiányoznak, akik képesek megfelelen kezelni a konfliktusokat a lakossággal és segítik a kapcsolattartást a környezetvédkkel. A vállalatok zöme a környezeti problémát és a megoldását is technikai kérdésnek, esetleg gazdasági problémának tekinti ezért nem fordít megfelel figyelmet a humán összefüggésekre.
küls kapcsolatok Kormányzati hivatalok Civil szervezetek Lakóközösségek Környezetvéd csoportok Média Szakmai Szövetségek Nemzetközi Szervezetek Világszervezetek Politikusok Mszaki Információ Környezetvédelmi koordinátor Igazgató Tanács bels kapcsolatok Termelés Kutatás és Fejlesztés Termeléstervezés Marketing Vállalati tervezés Pénzügy Humán erforrás Környezetvédelmi alkalmazottak

Public relations

Környezetvédelem

Termékbiztonság

Munka-biztonság és egészségügy

Vész- és balesetelhárítás

Ábra 3-4 A környezetvédelmi megbízott koordinációs kapcsolatai20
20

Forrás: Royston, 1979, p. 24. 54

3.3 A ,,testre szabott" környezeti menedzsment jellemzi
Ezek után önként kínálkozik a kérdés: mi alapján döntheti el a vállalati felsvezetés, hogy hogyan és a vezetés melyik szintjén kell foglalkoznia a környezetvédelemmel, illetve milyen környezetvédelmi szervezetre és általában milyen környezeti menedzsmentre van szüksége? A következkben ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni nagyrészt az irodalomból jól ismert stratégiai hálókat21 felhasználva. A vállalkozás környezeti érzékenységének értékelését illeten a menedzsment kétféle hibát követhet el: 1. Alul- vagy túlbecsülheti a környezeti kihívásban rejl üzleti lehetségeket a vállalat jövbeni fejldése szempontjából. 2. Túlértékelheti vagy bagatellizálhatja a környezeti kihívás támasztotta korlátokat. A vállalat versenyhelyzete szempontjából bármelyik hiba súlyos következményekkel járhat. Amennyiben a vállalatvezetés nem ismeri fel a környezeti kihívásban rejl kedvez üzleti lehetségeket, kiszorul egy egyre bvül környezetvédelmi piacról, ami a vállalat jövbeni növekedési lehetségeit veszélyezteti. Ha túlértékeli a környezetvédelmi követelmények szigorodása miatti fenyegetettséget, esetleg felhagy az egyébként jövedelmez tevékenységekkel, ami ismét üzleti lehetségeit korlátozza. Ha túlértékeli a környezetvédelemben rejl üzleti lehetségeket, esetleg olyan fejlesztésekbe fog, amelyekbl nem származik elegend bevétele. Ha viszont nem fordít megfelel figyelmet a vállalat környezeti teljesítményére, akkor lemarad a fejlesztésben és nem lesz képes megfelelni a szigorodó követelményeknek, illetve meggylik a baja a környezetvéd csoportokkal. Ez végül akár a vállalat megsznéséhez is vezethet. Sajnos a téves helyzetértékelést leggyakrabban a tudományos kutatók, illetve a vállatok környezeti menedzsmentjét értékel auditáló szakértk inspirálják, amikor általános elképzelések alapján próbálják értékelni az eltér természeti és társadalmi környezetben mköd, ráadásul eltér profilú vállalkozásokat. Charták (lásd pl. ICC vagy CERES elvek), újabban szabványok22 rögzítik a fenntartható fejldés, illetve a környezeti menedzsment alapelveit. A menedzserek, akik ismerik a játékszabályokat, próbálnak a szabványhoz alkalmazkodni, és közben sokszor elfeledkeznek tevékenységük speciális környezeti kockázatának milyenségérl. A környezeti menedzsmenttel kapcsolatos kutatatási eredmények persze erteljesen az elfeltevések, munkahipotézisek függvényei. Elég nehéz univerzális választ adni arra a kérdésre, mi a jó környezeti menedzsment? Egyet kell értenünk T. R. Bartmannal: ,,Nincs világosan megfogalmazott szabvány a környezeti menedzsmenttel szembeni követelményeket illeten."23

21

Lásd például Michael E. Porter: Competitive Strategy, Techniques for Analyzing Industries and competitors, The Free Press 1980, vagy James I. Cash, Jr., F. Warren McFahrlen, James L. Mckenney: Corporate Information Systems Management, 1992 IRWIN Homewood, Illinois, Boston Massachusetts p.301 British Standard (BS) 7750 for environmental management systems, in:. Smith, John, Watts, Greville: A framework for environmental management, Focus on Physical Distribution & Logistics Management, Vol:12 Iss:2 March 1993 p.2-5. Thomas R. Bartman: Dodging Bullets, Fortnightly, October 1. 1993 p.22.

22

23

55

Annak ellenére, hogy a fenti állítást mindenki elfogadja, a jogi intézmények és a legtöbb kutató is arra kényszerül, hogy egy univerzális ideálhoz mérje a vállalatok környezeti menedzsmentjét. Ann Rappaport és Margaret Flatherty például a multinacionális vállalatok környezeti menedzsmentjét vizsgálva megállapítják, hogy a környezet, egészség és biztonság ügyével kapcsolatos döntéseiket a következ tényezk befolyásolják: 1. a fejlettségük szintje, 2. a földrajzi elhelyezkedésük, 3. a lakossági hozzáállás, 4. a biztonsági kérdések, 5. a küls szabályozás.24 A késbbiekben viszont, errl megfeledkezve, az igen eltér iparágakban és földrajzi, politikai körülmények között mköd multinacionális vállalatok környezeti menedzsmentjének tapasztalatait olyan hipotézisek tesztelésére használják, amelyek implicit módon feltételezik, hogy létezik egy univerzális szabvány, ami független a vállalat küls és bels meghatározottságától. A szerzk által vizsgált hipotézisek: 1. Lesznek olyan különbségek a vállalatok környezeti menedzsmentjének hatásosságában, amelyek azzal magyarázhatóak, hogy a vállalat milyen ágazatban és milyen típusú tevékenységet folytat. 2. Az ismertebb, jó nev vállalatok környezetvédelmi szempontból is jobbak, mint a kevésbé ismert nev vállalatok. 3. A kisvállalatok programjai és döntései kevésbé környezetbarátok, mint a nagyvállalatok hasonló programjai és döntései. 4. A vállalat tevékenységének jövedelmezsége fontos feltétele annak, hogy ers környezeti-biztonsági rendszert mködtessenek. 5. A mködtetett környezeti-biztonsági rendszer annál kevésbé lesz összhangban a társasági központ által kifejlesztettel, minél távolabb van az üzem a központtól, illetve minél nagyobbak a kulturális és a politikai különbségek a központ és a vállalat között. 6. A felsvezetés kedvez attitdje esetén jobb a vállalat környezetibiztonsági rendszerének mködése. 7. Egy nagy nyilvánosságot kapott környezeti baleset a vállalat történetében ersen katalizálja a színvonalas környezeti-biztonsági menedzsment kifejlesztését. A hipotézist a vizsgált mintával csak részben sikerült igazolni, nem feltétlenül azért, mert a hipotézis helytelen, hanem azért is, mert a vizsgált vállalatok szinte kivétel nélkül reflektorfényben lév, nagyrészt sikeres vállalatok, így érthet, hogy például a publikus környezeti baleset hatása ,,nem volt kimutatható hatással" a környezeti menedzsmentjükre, de az is lehet, hogy csak nem akarták beismerni, hogy hatással volt rá. A nyugati tapasztalatok szerint a szabványosított környezeti menedzsment rendszerekkel a helyzet az egyszeri szabó esetéhez hasonlatos, aki elkészítette a ruhát az optimális méretarányú emberre, így aztán a ruha senkire sem illett igazán. Nyilván vannak a jó környezeti menedzsmentnek általános érvény jellemzi, de ettl még a vállalat küls és bels meghatározottságát figyelembe vevnek, vagyis testre szabottnak kellene lennie. Az indokolatlanul szigorú követelményeket támasztó környezeti menedzsment is veszélyes lehet. A túlbiztosításnak ugyanis nem mindig a nagyobb biztonság az eredménye, néha elkényelmesedést, a figyelem lazulását is eredményezheti. A tzoltóság is csak azokban a városokban jól szervezett és hatékony, ahol azért néha elfordul tz. Ugyanez a helyzet a környezeti menedzsmenttel is. A jól kitalált rendszer zökkenmentes mködésének feltétele a használat.

24

i.m. 5-6. oldal

56

3.4 A vállalkozások környezeti kockázatának endogén és exogén összetevi
Ha minsíteni akarjuk a vállalatok környezeti menedzsmentjét, talán akkor járunk el helyesen, ha azt vizsgáljuk, hogy a menedzsment mennyire képes kézben tartani, uralni a vállalat környezeti kockázatait. A vállalat által okozott környezeti kockázat alatt valamely, az élvilágot érint veszély vagy fenyegetettség bekövetkezésének valószínségét és a bekövetkezett esemény által kiváltott következmények súlyosságát értjük. Egy vállalat tevékenységének környezeti kockázata nemcsak a vállalat tevékenységén, gondosságán múlik, hanem azon is, hogy tevékenységének mik a tágan vett környezeti következményei, ami számos, a vállalaton kívülinek tekinthet tényeznek is függvénye. A tágan vett környezeti következményekbe beleértjük nemcsak a természeti környezet által befolyásolt következményeket, hanem azokat is, amelyek a társadalmi környezetben gyökereznek. Mint tudjuk a társadalmi reakciókat nem közvetlenül a tények, hanem a tényekrl alkotott elképzelések befolyásolják. Ebbl származik a lakosság ill. a mszaki értelmiség (és a menedzserek) konfliktusainak nagy része. Ugyanazokat a tényeket, adatokat a ,,környezeti tényezk" különbözsége miatt általában a ,,szakemberek" és a ,,laikusok" eltéren értékelik. Egy tevékenység környezeti kockázata elvileg is bizonytalan. B. Wynne meggyzen tárja elénk ezt a veszélyes hulladékokkal kapcsolatban: ,,A tudományos bizonytalanság azt illeten, hogy mi történik kémiai, fizikai és biológiai értelemben egy hulladéklerakóban, igen nagy, és a lehetségei annak, hogy vizsgáljuk és csökkentsük a bizonytalanságot, nagyon korlátozottak. Ezért egy adott hulladéknak a hatását az adott területre csak közelítleg ismerhetjük, ez a hatás sohasem egyértelm, hanem az adott lerakó üzemeltetési, mködési módjától függ. Az, hogy a hulladék melyik lerakóba és milyen körülmények között kerül, szintén számtalan, nem ismert társadalmi feltételnek is a függvénye".25 Wynne nagyon is helytálló véleményét figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a vállalatvezetk a környezeti menedzsment kapcsán a ,,lehetetlen mvészetét gyakorolják". De ne feledjük ami elméletileg megoldhatatlan, nem feltétlenül megoldhatatlan a gyakorlatban. A gyakorlatban ugyanis nem a tudományos egzaktság a követelmény a környezeti kockázatok elkerülését illeten, hanem a felels magatartás, amit a jog általában elvárható gondosságként definiál (,,due diligence")26 vagy responsible care 27 . Ezeket az elvi engedményeket figyelembe véve a vállalati tevékenység gyakorlat követelményeit figyelembe véve két dimenzióban vizsgálható.28
környezeti

kockázata a

Elvi értelemben persze sokkal több dimenzió vizsgálatára volna szükség. A problémát leszkítve a veszélyes hulladék által okozott környezeti kockázat vizsgálatára, Wynne különbséget tesz az úgynevezett bens (intrinsic) és a körülményekbl fakadó (situational) kockázat között (Wynne, 1987). ,,Az aktuális kockázat a hulladékot alkotó vegyületek kémiai tulajdonságainak és annak a kombinációja, amilyennek a különböz emberek ezt éppen tartják. Ez a feltételes értékelés magában foglalja azt is, hogy az illetékes üzleti szereplk minek tartják az anyagot,
25 26

Wynne, 1987 in Tim Jackson: Clean Production Strategies Lewis Publishers 1993.p.73-74. R. vs. The City of Sault Ste. Marie, 85 D.L.R. (3d), 161 In Ernest Rovet: Making sense of due diligence CA Magazine October 1993 p. 55. ICC Idézi: Thomas R. Bartman: Dodging Bullets FORTNIGHTLY, October 1, 1993 p. 21. Tim Jackson: Clean Production Strategies Lewis Publishers 1993. p.72).

27 28

57

miután van némi szabadságuk (ami a szabályozás típusától függen változik) abban, hogy terméknek és ne hulladéknak minsítsenek valamit (például alapanyagnak az energiatermelés vagy egy recikláló üzem számára), kivonva ezzel az anyagot a szabályozás hatása alól." (i.m. p.72-73.) A Wynne-féle kategorizálás, bensnek (intrinsicnek) nagyrészt a természettudományos dimenziót tekinti, míg a nem természettudományos meghatározottságút a helyzettl függként (situational risk-ként) definiálja. Mi ettl eltéren, gyakorlati okokból a bens (intrinsic) kockázatot és a helyzettl függ (situational) kockázatnak a vállalati menedzsment által közvetlenül befolyásolható részét tekintjük endogénnek, míg a tágan vett küls környezet által meghatározott részt exogénnek. Kategorizálásunk tehát nem vethet össze Wynne egészen más célra készült felosztásával. A korábbi gondolatmentet folytatva dimenzió szerintünk az alkalmazott anyagok és technológiák, valamint humán erforrások függvénye, ezek határozzák meg ugyanis a vállalat által alkalmazott inputokat és outputokat, és ezek határozzák meg az üzemzavarok gyakoriságát és lefolyását is. Ebben a dimenzióban jelenik meg mindaz, ami a vállalat bels rendszerének a függvénye. Nehéz eldönteni, hogy a vállalattal üzleti kapcsolatban álló szállítók és vevk a bels vagy a küls feltételekhez tartoznak-e. A szállítókat a vállalat maga választja, így azok tevékenységéért a normál jogérzék szerint is felelsség terheli. A vevkkel a helyzet bonyolultabb. Rájuk az eladónak csak alig van befolyása, miközben nyilvánvaló, hogy a vevk a termék nem szakszer felhasználásával (gondoljunk pl. egy növényvéd szerre, vagy mtrágyára) a környezetet jelentsen károsíthatják és a vállalat környezeti image-ét ronthatják. A másik dimenzió a vállalat számára a változó küls világot képviseli. Szerintünk ehhez a dimenzióhoz tartozik a vállalat geográfiai és szociális elhelyezkedése, a környezet ökológiai jellemzi, a biodiverzitás, a széljárás stb., de ide tartoznak szerintünk a demográfiai viszonyok (a lakosság srsége, kor szerinti megoszlása, jövedelmi viszonyai stb.) éppúgy, mint olyan jellemzk, mint a rendelkezésre álló infrastruktúra (úthálózat, telekommunikációs viszonyok, veszélyelhárító rendszerek kiépítettsége), a környez lakosság iskolázottsága, környezeti attitdje, a foglalkoztatottság állapota, a politikai intézményrendszer stb. A politikai intézményrendszer hatása a kockázatok értékelésére igen fontos a vállalatok számára. A szabályozó hatóságoknak a környezeti kockázatokhoz való viszonyulása alapveten a politikai kultúra függvénye, erre mutat rá B. Wynne nagyon világosan az U.S. és az U.K. veszélyeshulladék-lerakással kapcsolatos tapasztalatait elemezve: ,,Az amerikai politikai kultúrában a bizonytalanság, hogy mi történik egy hulladékkal a lerakóban, a bajok forrása a szabályozó hatóságok számára, miután biztosan lesznek, akik a bizonytalanságra hivatkozva ragaszkodnak hozzá, hogy az adott hulladéklerakás veszélyes, és feleltlenség volt engedélyezni, st meg kellene tiltani. Így a társadalmi fenyegetés, ami a konfliktusoktól terhelt, bizalmatlan és ellentmondásos amerikai szabályozási kultúrát jellemzi, a tudományos bizonytalanság túlértékeléséhez vezet... Másrészt viszont az Egyesült Királyság politikai kultúrájában a hatóságok viszonya ugyanahhoz a tudományos bizonytalansághoz sokkal rugalmasabb. A viszonyulás logikája: ha a dolog bizonytalan, a kedvez eset is bekövetkezhet, nincs rá okunk, hogy a legrosszabbat feltételezzük... ha a kockázat a megfelel mködtetés és a gondos hulladékkezelés függvénye, az optimista feltételezés helytálló, hacsak súlyos tények nem szólnak ellene." (i.m. p.74)

58

Mint látjuk, mindkét dimenzió meglehetsen összetett. Megkülönböztetésük azért fontos, mert míg az els dimenzióval - a vállalat bels meghatározottságából származó környezeti veszélyekkel - a vállalati menedzsment és a szabályozó hatóságok egyaránt behatóan foglalkoznak, addig a küls meghatározottságnak a kockázatra gyakorolt hatása rendszerint elkerüli mind a szabályozó hatóságok, mind a vállalkozások figyelmét, és rendszerint csak utólag, a katasztrófák bekövetkezése után szereznek tudomást a jelentségérl. A környezetvédk és a menedzserek általában azon vitatkoznak, hogy a multinacionális vállalatoknak az anyaország vagy annak az országnak a környezeti követelményeit kell-e figyelembe venni, ahol mködnek. Ezt a kérdést vetették fel például a Bophali baleset kapcsán is: ,,A gázömlés korai elemzései felvetették azt a kérdést, vajon a Union Carbide indiai leányvállalata az Egyesült Államokban mköd hasonló üzemmel megegyez technológiát, biztonsági rendszert és eszközöket használt-e."29 Valójában pedig, ha az adott esetben a U.S. gyakorlatnak, illetve elírásoknak megfelelen járt el a Union Carbide, akkor nem volt kellen körültekint, miután az iskolázatlan lakosság, az eltér infrastruktúra stb. a vegyi üzem kockázatait növelték az adott térségben. Eszerint az üzem környezeti menedzsmentjének még az amerikai üzeménél is igényesebbnek kellett volna lennie. (Hogy megfelelt-e ennek az elvárásnak a Union Carbide, értelemszeren nem témája dolgozatunknak.) Melyek azok a legfontosabb exogén tényezk, amelyek növelik a vállalatok környezeti kockázatát Magyarországon? a) A nem egyértelm környezeti felelsségi viszonyok: a környezeti felelsségbiztosítási rendszer még születfélben van. b) A környezetvédelmi infrastruktúra fejletlen:
· · · · ·

a környezetvédelmi szolgáltatások fejletlenek, a környezeti hatástanulmányok, illetve a környezeti auditálás elvégzésére alkalmas szakértk minsítése megoldatlan, a veszélyes hulladékok lerakására, illetve elégetésére szolgáló kapacitások szkösek, egy részének a mszaki színvonala nem kielégít, a csatornahálózat és a szennyvíztisztító kapacitások szkösek, a szennyez fizet elv következetes alkalmazása a monitoring rendszer hiányosságai miatt nem oldható meg, a vészelhárító rendszer kiépítettsége eseti, technikai felszereltsége bizonytalan. a környezetvédelem a kialakuló demokráciában gyakran túlpolitizált, egy-egy környezeti konfliktust különféle politikai erk esetleg saját érdekeiknek megfelelen használnak fel, az együttmköd konfliktus-megoldásnak nincsenek hagyományai a magyar társadalomban, ezért nehéz ésszer kompromisszumokat tet alá hozni, az ország gazdasági fejlettsége és a lakosság környezeti elvárásai nincsenek összhangban (közel nyugateurópai környezeti tudat néz farkasszemet egy elavult technológiájú iparral).

c) Társadalmi, politikai, intézményrendszeri fékek
·

· ·

29

Union Carbide Fights for Its Life, Business Week, December 24, 1984, pp.53-56, idézi A.RappaportM. Fleatherty p.2.

59

A vállalatok környezeti kockázatait csökkent relatív elnyök Magyarországon: a) Viszonylag stabil, szélsségektl mentes, kiszámítható politikai rendszer. b) A környezeti szabályozás néhány éves késéssel követi a nyugateurópai szabályozást, tehát tervezhet. c) Jólképzett, fegyelmezett munkaer, ami csökkenti a termelési kockázatokat, d) A lakosság átlagos iskolázottsága magas, ami kedvez kommunikációs lehetségeket teremt. A két dimenzió jelentségét számtalan példával szemléltethetjük. Magyarországon például számos vegyi üzemet körbentte a terjeszked város. A korábban a városszélén elhelyezked, akkor még esetleg ersen környezetszennyez üzem sem okozott ,,gondot", miután a szennyezés csak már ersen felhígulva érte el a város srbben lakott részeit. Azóta a helyzet megváltozott. Ma már a környezetvédelmi elírásokat maradéktalanul betartó vállalatnak is lehetnek környezetvédelmi konfliktusai, problémái. Az egyik, a város által körbentt budapesti vegyi üzem területén 1993-ban bekövetkezett robbanás például ersen felborzolta a kerület lakóinak a hangulatát, noha a robbanás következményei a gyár kerítésén nem terjedtek túl. Míg negyven évvel ezeltt a lakosság valószínleg tudomást sem szerez az esetrl, mert a tömegkommunikáció nem mködött még elég hatékonyan, most azonban sokan a gyár azonnali bezárását követelték. A vállalat jövje szempontjából a környékbeli lakosság tájékoztatása és a kárelhárításra való felkészítése legalább olyan fontos, mint a veszély bekövetkezési valószínségének a csökkentése. Egy esetleg bekövetkez balesetnél nem mindegy, hogy a környéken lakók és a kárelhárító szervezet fel van-e készítve a baleset következményeinek a csökkentésére vagy sem. A bophali vagy a csernobili tragédia mint tudjuk, sokkal kevesebb ember életét követeli, ha a hatóság és a lakosság fel lett volna készítve egy ilyen vészhelyzet bekövetkezésére. A vállalatoknak szerintünk nem elegend a gyár falain belül gondolkodni és gondoskodni a környezeti kockázatokat illeten, hanem figyelembe kell venniük a vállalat változó természeti és társadalmi környezetét is. A vállalatok környezeti menedzsmentje tehát nem korlátozódhat a falakon belülre.

3.5 A környezeti funkció szerepe a vállalatnál a tevékenység változó környezeti kockázatának függvényében
A vállalatokat a környezeti kockázatok miatti érintettségük alapján, a környezeti funkció érzékenysége szempontjából hipotézisünk szerint az ábra 3-5 megfelelen négy f csoportba sorolhatjuk. A vállalati környezetvédelmi funkció támogató (support) szerepkörben Az A csoportba (kicsi-kicsi) tartoznak hipotézisünk szerint azok a vállalatok, amelyek kis szennyezanyag kibocsátásúak és szennyezanyagaik nem károsítják jelentsen a bioszférát, valamint a szennyezés által érintettek köre sem jelents. Olyan vállalkozásokra kell itt gondolni, amelyek inputja (nyersanyaga) nem kimerül erforrás, a tevékenység nem energiaintenzív és nem kapcsolódik a tevékenységhez nagy volumen szállítás stb. Ilyen vállalkozások körébe sorolhatjuk jó közelítéssel például a tömeggyártások körébl a fejlett technológiát alkalmazó textilipart, mszeripart, bizonyos élelmiszeriparokat stb. Ezeknél a vállalatoknál a környezetvédelmi funkciónak szerintünk támogató jellegnek kellene lenni, a vállalati stratégiára nincs és nem is kell, hogy jelents befolyása legyen. A vállalat számára
60

elegend, ha betartja a környezetvédelmi jogszabályok által támasztott követelményeket. A környezetvédelmi osztálynak szerintünk nem közvetlenül a felsvezetés irányítása alá kellene tartozni. nagy B üzemi, gyáregységi szint C stratégiai

A kicsi támogató

D változó

kicsi

nagy A vállalat küls (exogén) környezeti kockázata

Ábra 3-5 A vállalati környezetvédelmi funkció szerepköre a vállalat mködésének környezeti kockázata alapján A vállalati környezetvédelmi funkció üzemi, gyáregységi szerepkörben (factory) A B csoportba szerintünk (nagy-kicsi) azok a vállalatok tartoznak, amelyeknek szennyezanyag kibocsátása jelents volumen, vagy a szennyezanyag természete miatt ökológiai hatásait tekintve veszélyes, viszont elnyös földrajzi elhelyezkedésük, illetve a kedvez környezetvédelmi infrastruktúra miatt ezen kibocsátásoknak az egészségügyi, ökológiai következménye viszonylag kisebb. Ide tartoznának szerintünk azok a vállalatok is, amelyek jelents felhasználói olyan kimerül erforrásoknak, amelyek az adott országban viszonylag bségesen állnak rendelkezésre. Ezeknél a vállalatoknál a környezeti funkció szerepe jelentsebb kellene, hogy legyen, mint az els csoportba tartozóknál, esetleg egy-egy üzem vagy technológia szempontjából meghatározó jelentség is lehet, de a környezetvédelmi problémák üzemi szinten jelentkeznek és üzemi szinten kezelhetek is, nem igénylik a felsvezetés közbeavatkozását. A környezetvédelmi funkciónak az ilyen vállalatoknál ersen decentralizáltnak kellene lenni, a kockázatosabb tevékenységet folytató gyáregységeknél közvetlenül a gyárigazgató (general manager) irányítása alatt kellene mködniük, mert szerepük igen jelents a gyáregység zavartalan mködése szempontjából. Célszeren feladatuk lehetne részben a környezetvédelmi technológiák fejlesztése és adaptálása, valamint a monitoring rendszer mködtetése, részben a környezetvédelmi hatóságokkal, a környez lakossággal, illetve környezetvéd csoportokkal való kapcsolattartás.

61

A vállalati környezetvédelmi funkció állandóan változó, átalakuló (turnaround) szerepkörben A D csoportba (kicsi-nagy) azok a vállalatok tartoznak szerintünk, amelyeknek környezetszennyezése nem jelents, vagy mert nem nagyvolumen inputokkal dolgoznak, vagy mert korszer technológiával és kis emisszióval termelnek, vagy mert nem közvetlenül k szennyezik a környezetet (mint pl. a turizmus, aminek közlekedési, illetve energiafelhasználási implikációi jól ismertek, vagy a gyorsétkeztetés, amely csomagolóanyag pazarlása miatt került a környezetvédk támadásának kereszttüzébe), így szennyezésük folyamatos egészségügyi környezeti hatása sem jelents, viszont miután nagy tömegeket és területeket érint vagy érinthet a szennyezés, vagy a következmények, esetleg azok társadalmi megítélése lehet súlyos, a felsvezetés figyelmét és közbeavatkozását igényelhetik, st esetenként dönten befolyásolhatják a vállalat mködését. Az elbb említetteken kívül valószínleg ebbe a csoportba sorolhatjuk a tiszta ftanyaggal mköd villamos ermveket, valószínleg ide soroltuk volna a csernobili balesetet megelzen az atomermveket is. Itt említhetjük példaként a víziermvek egy részét is (a síkvidéki víziermvek kivételével, amelyek ökológiai kockázatai igen nagyok). A vállalati környezetvédelmi funkció stratégiai szerepkörben (strategic) A C csoportba (nagy-nagy) hipotézisünk szerint azok a vállalatok tartoznak, amelyek a nagyvolumen inputok vagy a jelents emisszió, esetleg a szennyezanyagok természete miatt jelents környezetszennyezk és ráadásul a szennyezés környezeti következményei a kedveztlen természeti körülmények, illetve demográfiai-társadalmi viszonyok miatt nem tompulnak, hanem inkább felersödnek. Egy ersen iparosodott zónában egy újabb emissziós forrás komoly problémákat okoz, de természetesen az is komoly gondot jelenthet, ha egy vegyi üzem véletlenül egy üdülövezet szomszédságába települt. Megeshet, hogy a környez lakosság válik érzékennyé bizonyos szennyezésekre és ez okoz problémát a vállalatnak. Számos ilyen esetrl tudunk, például a veszélyes hulladékok égetésével, ill. lerakásával kapcsolatban. Ezeknél a vállalatoknál a környezetvédelem a vállalati stratégia fontos eleme, ilyenkor szerintünk a vállalati felsvezetés szintjén kellene kezelni a környezetvédelmi funkciót. Természetesen a négy csoport közti határvonalak nem élesek, hiszen a csoportképz ismérvek definiálása és mérése önmagában is kérdéses. Nyilván a jellemzk súlyozása is befolyásolja, hogy adott vállalatot ki melyik csoportba sorol. Talán fontosabb azonban annak hangsúlyozása, hogy a körülmények változása miatt is változhat, változik a vállalat helyzete. Vagyis a menedzsment számára a helyzetértékelés nem egyszeri, hanem folyamatos feladat. Talán elfogadható az az állításunk, hogy a vállalat tevékenységének környezeti kockázatától függ vezetési szinten kell, hogy foglalkozzon a környezetvédelemmel és a környezetvédelmi osztály tevékenységét is az kellene, hogy meghatározza, hogy a stratégiai háló melyik mezjébe tartozik. Az általunk kívánatosnak tartott és feltételezett különbségeket érzékeltetjük a segítségével, ahol a támogató (A), illetve a stratégiai (C) mezbe tartozó vállalatok környezetvédelmi osztályainak hipotézisünk szerinti fbb specifikumait hasonlítottuk össze a teljesség igénye nélkül.30

30

Az összehasonlításhoz módszertani alapul Warren McFarlannak a vállalati IT szerepét elemz eladása szolgált. James I. Cash, Jr., F.Warran McFarlan, James L.McKenney: Corporate Information Systems Management, third ed. 1992, IRWIN Homewood, Illinois etc.

62

Táblázat A támogató és a stratégiai szerepkör környezetvédelmi funkció helyzetének és fbb tevékenységeinek összehasonlítása Támogató (Support) Középvezeti részvétel, a környezetvédelmi bizottság létrehozása nem kritikus Alacsonyabb szint lehet Tevékenység (Activity) Vezetési szint Stratégiai (Strategic) Felsvezeti részvétel elengedhetetlen: a környezetvédelmi bizottság kulcspozícióban van Nagyon magas (közvetlenül az igazgatóság elnökének vagy a vezérigazgatónak) Jelents és azonnali beavatkozásra van szükség A kockázatok csökkentése a fontos, a költségek másodlagosak A társaság egészére kiterjed, speciális tréning a fels- és középvezetk számára Kiemelked környezeti teljesítmény Innováció és kommunikáció

A környezeti menedzsment beszámoltatási szintje A környezeti menedzsment nem kielégít mködése esetén Költséggazdálkodás Oktatás, képzés

Van némi id a hiba kijavítására A költségek optimalizálása a fontos Speciális képzés a szakemberek és a középvezetk számára Az emissziók csökkentése Monitoring és beavatkozás

A vezetés célja A környezeti menedzsment f tevékenysége A szabályozáshoz való viszony Környezetvédelmi innováció

Az elírásoknak való megfelelés A csúcstechnológiáktól való néhány éves elmaradás elfogadható

Mércévé válni az iparág számára A csúcstechnológiai innováció feltétele a talpon maradásnak és versenyképességnek

A középs oszlopban az összehasonlítás alapjául szolgáló értékelési tényezket, az els oszlopban a támogató stratégiai mezbe tartozónak vélt vállalat, míg a jobboldali oszlopban a stratégiai mezbe tartozónak vélt vállalat általunk ésszernek tartott magatartását jellemeztük.

3.6 A környezeti funkció feltételezésünk szerinti jellegzetességei eltér szerepkörökben
A környezetvédelmi funkció jellegzetességei támogató szerepkörben Mint tudjuk, a vállalat eredményes mködéséhez a rendszer minden elemének összehangolt mködésére van szükség. Ezért szerintünk, mint azt a bemutatja, a támogató szerepkör környezetvédelmi funkció nem azt jelenti, hogy az ilyen vállalatoknál ne kellene foglalkozni emissziócsökkentési, hulladékgazdálkodási, egészségvédelmi stb. kérdésekkel, hanem csak azt, hogy mindezekkel a kérdésekkel elegend, ha a terület szakért munkatársai foglalkoznak, ezek a kérdések szerintünk nem tartoznak a felsvezetés napi gondjai közé. Ezért a környezetvédelmi részleg vezetje nem közvetlenül a felsvezetéstl kellene kapja az utasításokat, hanem esetleg egy-két döntési szint közbeiktatásával. A problémák jellege általában nem

63

igényli az azonnali beavatkozást, rendszerint van id megoldásukra. A környezetvédelmi oktatásnak nem feltétlenül kell kiterjedni a vállalat összes alkalmazottjára, elegend, ha a vállalat jól képzett szakemberekkel rendelkezik az egyes területeken. A felsvezetésnek szerintünk nem kell feltétlenül naprakész ismeretekkel rendelkezni a környezeti menedzsment alapelveit illeten. A vállalat környezetvédelmi céljai között valószínleg a káros kibocsátások csökkentése a tipikus. A környezetvédelmi jelleg beruházások általában valamilyen monitoring eszköz vagy valamely ,,end of pipe" technológia megvásárlására irányulnak. A környezetvédelmi beruházások iránti igény rendszerint a környezetvédelmi normák szigorodásából származik. A vállalati környezetvédelmi tevékenység legfbb mozgatója a környezetvédelmi szabályozásnak való megfelelés. A környezetvédelem ezeknél a vállalatoknál szerintünk lehet reaktív, defenzív jelleg. A környezetvédelmi funkció jellegzetességei stratégiai szerepkörben Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a környezeti image a gazdálkodás meghatározó eleme, szerintünk a vállalati környezetvédelmi funkció a vállalati stratégiát alakító tényez kell legyen. Ennek megfelelen kívánatos a vállalati igazgatóság közvetlen felügyelete. Igen fontos szerepe lehet az igazgatóság által mködtetett környezetvédelmi bizottságnak, amelynek rendszerint neves küls szakértk bevonásával kellene mködni. Az ilyen, a vállalatoknál az EHS területet rendszerint a menedzsment egyik ers emberének kellene irányítani. A környezetvédelem céljait itt nem a küls szabályozásnak való megfelelésbl, hanem a vállalat hosszútávú stratégiájából kellene eredeztetni. A környezetvédelmi menedzsmentnek ezeknél a vállalatoknál proaktívnak és offenzívnek kellene lenni. A környezetvédelmi beruházásoknak ,,state of the art" jellegeknek kellene lenniük, a technológiaváltás a tipikus, és csak elenyésznek szabadna lenni a ,,csvégi" (end of pipe), illetve a monitoring jelleg beruházások részarányának. A környezetvédelmi oktatásnak a vállalat minden dolgozójára kiterjednek kellene lennie, az oktatás igen fontos részét kell, hogy képezze a felsvezetés képzése.

3.7 Az offenzív és a defenzív környezeti menedzsment
A vállalat küls és bels környezeti kockázatai mellett természetesen egy sor egyéb tényez is befolyásolja a vállalati menedzsmentet abban, hogy hogyan reagáljon a környezeti kihívásra. A korábbiakban már megismert stratégiai hálókat felhasználva egy másik dimenzióban megállapítható, a vállalat környezeti menedzsmentje attól is függ, hogy a környezetvédelmi teljesítmény javulásával hogyan változnak a piaci pozíciói. A már említett HENKEL vagy BODY SHOP számára a környezetvédelmi erfeszítések kifejezetten az üzleti lehetségeik növekedésével jártak. Ez azt jelentheti, hogy esetleg akkor is érdemes a környezetvédelemmel kiemelten foglalkozni, ha esetleg a vállalat tevékenysége és termékei környezeti szempontból nem túl kockázatosak.

64

nagy offenzív innovatív

indifferens

defenzív

kicsi kicsi nagy A vállalat környezeti kockázatai Ábra 3-6 A vállalat környezeti kockázatai és a környezetvédelemmel összefügg piaci lehetségeinek a hatása a környezeti menedzsmentre A stratégiai háló világosan mutatja, hogy kis kockázatok és kis üzleti lehetségek esetén a környezeti menedzsment a vállalat számára indifferens. (Jelen esetben a vállalat környezeti kockázatait - az endogént és exogént - összevontan kezeljük.) Amennyiben a kockázatok nagyok, de jelentsek a környezetvédelembl származó üzleti lehetségek is (mint például egy autógyár, egy gyógyszergyár vagy mosószergyár esetén), akkor a vállalatnak innovatív környezeti menedzsmentre van szüksége. Új termékeket és környezetvédelmi csúcstechnológiákat kell kifejlesztenie az ilyen vállalatnak ezt érdemes megtennie, mert a kockázatok miatt a létének, az üzleti lehetségek miatt pedig a sikerének a feltétele az, hogy élenjárjon és diktálja a mszaki fejldést. Az ilyen vállalatok ers kutató-fejleszt részleg nélkül nem életképesek. Amennyiben a kockázatok kisebbek - tehát nem fenyegetik a vállalat létét - de jók az üzleti lehetségek, akkor a vállalatnak offenzív környezeti politikát kell folytatni, amelynek f jellemzit a táblázatban foglaltuk össze.

65

Táblázat Az offenzív menedzsment

Offenzív környezeti menedzsment
Környezetterhelés folyamatos csökkentése A szigorodó környezeti követelmények túlteljesítése Pozitív környezeti kommunikáció

- A környezeti elemek igénybevételének optimálása

Eredménynövel intézkedések - Folyamatos technológiai innováció

Küls támogatások - A környezeti kihasználása kihívás üzleti elny - Gyorsított amortizáció - Környezetvédel mi hitelkedvezmények igénybevétele - Nemzetközi K+F kapcsolatok, lehetségek kihasználása

- Az életciklust a ,,bölcstl a - Elsnek lenni az bölcsig" terjeden iparban szemlélik - Integrált, átfogó - A szennyezanyag környezeti keletkezésének szemlélet elkerülése a cél - Monitoringhoz - Környezetbarát kapcsolt termékfejlesztés szabályozástechnika - Környezetbarát technológiák - Stratégiai fejlesztése és szerepkör adaptálása környezeti menedzsment szervezet - Környezettudatos szállítói kapcsolatok - Saját K+F, tanácsadók bevonása

- A megelzés a cél, a megelzés kifizetd - A konfliktusok segítik megoldani a problémákat - Pozitív környezeti image kialakítása és megrzése

Azok a vállalatok, amelyeknél a környezeti kockázatok jelentsek, de a kiemelked környezeti teljesítményeket a piac nem díjazza, általában defenzív, védekez, a problémákra reagáló környezeti menedzsmentet fejleszthetnek ki. A menedzsment defenzív jellege természetesen nem jelenti a környezetvédelem elhanyagolását, csak azt, hogy ezeket a problémákat más módon kell kezelniük. A defenzív menedzsment fbb jellemzit mutatja a táblázat.

66

Táblázat 3-B A defenzív menedzsment

Defenzív környezeti menedzsment

Környezetet terhel vállalati magatartás

A szigorodó környezeti normák követése

Negatív környezeti kommunikáció

- A környezeti követelmények rendszeres vagy eseti megsértése

A termékek és a termelés változtatása nélkül

A termelés és a termékek megváltoztatásával - A tevékenység megszüntetése - A felhasznált anyagok megváltoztatása

- Reaktív - Konfliktust kerül magatartás - A problémák eltussolása, permanens válságmenedzsment

- Vállalati, üzemi megszorító - Engedmények és intézkedések kibúvók keresése, a követelmények - A termelés érvényesítésének visszafogása késleltetésével - A környezeti követelményeket a környezetet tovább terhel helyettesítésekkel teljesítik

- ,,Csvégi", utánkapcsolt - Technokrata környezetvédelem szemlélet - Hulladék ártalmatlanítás - Telephely változtatás

3.8 A vállalati környezeti menedzsment minségi színvonala
Az elzekben felvázoltunk egy hipotézist arról, hogy milyen a jó környezeti menedzsment, és megállapítottuk, hogy a vállalati adottságoktól függ menedzsmentre van szükség. Ezzel együtt a szakirodalom általában leírja, hogy melyek a jó környezeti menedzsment ismérvei. Ezek segítségével a vállalati vezetk mintegy önvizsgálatot tarthatnak, hogy a vállalat környezeti teljesítménye mennyire felel meg az általános elvárásoknak. Egy ilyen önértékel lapot mutat az ábra 3-7.

67

Gazdasági szektor Fenyegetett

vállalat pontszáma

Környezetbarát

Nagy szennyezés Termékek Nem megújuló anyagok Szennyez termékek Nyersanyagok nagy fogyasztása Magas energiaigény termékek Folyamatok Szennyezek Veszélyesek, ill. sok hulladékképzdéssel járnak Magas energiafelhasználásúak Dolgozók egészségét veszélyeztetik Környezeti lelkiismeret Környezeti szabványok A vezetés és az alkalmazottak Az alkalmazottak képzettsége R&D kapacitás Tkeersség A fogyasztók nem elkötelezettek környezeti szempontból Laza követelmény, szigorú szabványoknál engedmény Nem elkötelezettek a környezetvédelem iránt alacsony Alacsony R&D profil Tkehiány

1 2 3 4 5 Kis szennyezés Megújuló és recirkulálható anyagok Nem szennyez termékek Kevés nyersanyagból készül Alacsony energiaigény termékek Nem szennyezek Nem veszélyesek, ill. kevés hulladékkal járnak Alacsony energiafelhasználásúak Nem egészség-károsítóak Környezeti elkötelezettség fogyasztók Megfelelés a szigorú szabványoknak Elkötelezettek a környezetvédelem iránt Magas és jó általános képzettség alkalmazottak. Kreatív team, rövid fejlesztési ciklus Környezeti elkötelezettség pénzügyi intézmények

Ábra 3-7 A környezeti kihívásnak való megfelelés31 Az elérhet maximális pontszám 70. Aki véletlenül elérte a maximális pontszámot, annak javasoljuk, tartson önvizsgálatot. A 40 pont feletti értékek már kedvezek, feltéve az értékelés realitását. Az értékel lap önmagában is tanulságos. Az általában mindenki számára világos, a terméknek és a technológiának környezetbarátnak kell lennie ahhoz, hogy a vállalat megfelel környezeti eredményeket mutasson. Az már kevésbé tnik evidensnek, hogy jó környezeti eredményeket csak az a vállalat tud felmutatni, amelynek a fogyasztói környezeti szempontból
31

Forrás: K. North: Environmental business management

68

igényesek. Ahogy nincs jó minség és versenyképesség igényes fogyasztók nélkül, úgy környezeti szempontból sincs kiemelked teljesítmény a környezeti szempontból képzett és követelményeket támasztó fogyasztó nélkül. A fogyasztói követelményeket elször minden vállalat fenyegetettségként éli meg, pedig hálásnak kellene lennie a magas követelményeket támasztó fogyasztónak, nélküle ugyanis szükségképpen lemaradna a versenyben. A magyar ipar nagyrészt az igénytelen keleti piac miatti elkényelmesedés hátrányait próbálja manapság fáradtságos munkával behozni. A másik ilyen meglep felvetés a környezeti szabványok szigorúsága. Sok ipari vezet meggyzdése szerint a laza környezeti követelmények versenyelnyt jelentenek és szidják a környezetvédelmi hatóságokat, ha szigorítják a követelményeket. A valóságban az a helyzet, hogy a fokozatosan szigorodó szabványok kifejezetten versenyelnyt jelentenek az azokhoz alkalmazkodó iparnak. Elég példaként a német ipart említeni, amelyik a szigorú hazai követelmények miatt válhatott a világ környezetvédelmi iparának egyik legfbb exportrévé. A harmadik igen fontos tényez a vállalat tkeerssége. Sajnos, amennyiben a tkehiány a jellemz, a menedzsment átmeneti megoldásokra kényszerül, amelyek ersen környezetszennyezek és meglehetsen költségesek. A tkeers vállalat ,,megengedheti magának" a legjobb és egyúttal hosszútávon általában a legolcsóbbnak bizonyuló megoldásokat. Beaumont a Ábra 3-8-on egy 2x2-es mátrix segítségével összegzi azokat a lehetségeket, amelyeken keresztül egy vállalkozás versenyelnyhöz juthat a környezetvédelem révén. A vállalat koncentrálhat a termékre, a folyamatokra és a hátrányok (pl. büntetések fizetése) minimalizálásával vagy a lehetségek maximális kihasználásával szerezhet elnyt a versenytársakkal szemben. A mátrix tanúsága szerint a lehetségek igen sokszínek.
Folyamat

Tiszta technológia
A károk minimalizálása

Erforrás takarékosság
Az elnyök maximálása

A bölcstl a bölcsig menedzsment

Környezetkímél fogyasztás

Termék

Ábra 3-8 A versenyelny elérésének alternatívái 32

32

Beaumont et al (1993) Managing the Environment Butterworth-Heinemann Ltd. Oxford in. Welford R. Corporate Environmental Management Earthscan 1996. P. 20.

69

A környezeti menedzsment fejlettségi szintje A környezeti menedzsment színvonalát és így a vállalat környezeti teljesítményét a gyakorlat számára a fejldési szinteket jellemz kategóriákba sorolhatjuk. Az öt kategória a következ:
· · · · ·

amatrség, tudatosság, megértés, illetékesség, kiválóság.

Amint az ábra 3-9 mutatja, az egyes fejldési szintek átmenetet képeznek a reaktív környezeti menedzsmentbl a proaktív, innovatív környezeti menedzsment felé. Míg a kezdk általában csak a felvetd problémák miatt, kényszeren foglalkoznak a környezeti kihívással, addig a profik a kiemelked teljesítményekre törekszenek. Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a kezdk a sor végén kullognak és ezért mindig fáradtak lesznek, míg a profik az élre törnek és megpróbálják diktálni a tempót. Ez azzal az elnnyel jár a számukra, hogy a már emlegetett BAT (Best Available Technology), vagyis a legjobb elérhet technológia mindig a kiválóak által alkalmazott technológia lesz. Ezáltal a kiválóak mindig képesek maradéktalanul kihasználni - értsd amortizálni - a gyártó berendezéseiket, míg a hátul kullogók mindig azt veszik észre, mire utolérnék az elöl haladókat, azok már új technológiát alkalmaznak, amit a szabályozó hatóság éppen készül bevezetni számukra is, mint követelményt. Sajnos ezzel rendszerint nemcsak környezeti, hanem gazdasági hátrány is éri ket, mert a még el nem használt, de erkölcsileg már elavult berendezéseket lesznek kénytelenek kicserélni. A vállalati környezeti stratégia értékelésére más megfontolások is léteznek. Dodge és Welford33 például kifejlesztett egy ötfokozatú skálát és az egyes fokozatok elnevezésének angol kezdbeti alapján értékelési módszerüket ROAST-nak nevezték el. R O A S T Resistance Observe and comply Accommodate Sieze and Preamt Transcend = Ellenáll (Nincs semmiféle érzékenység a környezeti értékek iránt.) = Betart és eleget tesz = Alkalmazkodik = Megragad és megelz = Felülmúl

Az els szinthez tartozó vállalatnál a menedzsment nem mutat semmiféle érdekldést a környezeti problémák iránt. A második szint esetén a vállalat betartja az elírásokat, de csak a kényszerítés hatására. A harmadik szinthez tartozó vállalat kész a változásra, a megelzés és az önálló kezdeményezés jelei már fellelhetk. A negyedik szintnél a vállalat önállóan dolgoz ki terveket, a tevékenységét a környezeti érdekek figyelembevételével szervezi, a küls stakeholderek érdekeire is vigyáz, a fenntartható fejldés jelei fellelhetek. Az ötödik fokozat a vállalati vezetés teljes környezeti elkötelezettségét és a vállalat tevékenységének a fenntartható fejldés elveivel való harmonizálását jelenti. Az ötödik fokozat nyilván csak célként létezik, elérése utópisztikus.

33

Welford Richard: Corporate Environmental Management. Earthscan Ltd 1966 p.21.

70

A környezeti menedzsment minségi javulása

JELLEMZK Közelítés A fels vezetés szerepe Környezeti felelsség Folyamat Állami/ lakossági kapcsolatok Szállítási kapcsolatok Átmenet stratégiája

Amatrség Tudatosság Megértés Illetékesség Kiválóság Reaktív Nem vesz részt Környezetvédelmi osztály Ellenrzés és javítás A legsúlyosabb reklamációkra reagál A legnagyobb hibára reagál Stabilizálás Innovatív Ösztönzi a kreativitást Az egész vállalat Megelzés Input és visszajelzés Együttmködés Kutatás Optimalizálás

Képzés, tanulás Kevés

Ábra 3-9 A környezeti menedzsment minségének változása A vállalati környezeti menedzsment rendszer kereteit igen szemléletesen mutatja be Hutchinson (1992) az Ábra 3-10 segítségével. A fenntartható és környezettudatos vállalati magatartás egyrészt a környezetvédelmi követelmények idben történ felismerését, az ,,érintettek" által érvényesített, várhatóan egyre ersöd nyomás figyelembevételét jelenti, ami megköveteli a szabályozás illetve a társadalom környezeti értékrendjének folyamatos elemzését. Másrészrl feltételezi, hogy a vállalat ismeri és folyamatosan értékeli saját tevékenysége környezeti hatásait. A környezeti szabályozásnak, a piaci követelményeknek illetve a társadalmi elvárásoknak a változása jelents kihívás lehet a vállalatok számára, de esetenként kedvez lehetségeket is jelent. Az utóbbi évek jellegzetes tendenciája a direkt, úgynevezett command and control típusú szabályozástól való elmozdulás az úgynevezett önszabályozás (self regulation) irányába. Ez jelents mértékben növeli a vállalatok lehetségeit a költségkímélbb, gazdaságilag hatékonyabb megoldások alkalmazásában. A nagyobb rugalmasság a módszerek illetve technológiák vonatkozásában új távlatokat nyit a ,,szennyezés megelzés fizet" (Pollution Prevention Pays) elv kihasználásának. Itt nem a környezeti követelmények enyhítésérl, vagy a menedzsment környezeti felelsségének csökkentésérl van szó, st ellenkezleg; a felels vállalati
71

magatartás egy sokkal magasabb szintjérl és ennek megfelelen az elérhet környezeti biztonság egy új minsége jelenik meg. Az önszabályozás lényege, hogy a környezeti problémák megoldását az azokat okozó, ezért valószínleg az azokat leginkább ismer, vállalatokra bízzák. Természetesen az önszabályozás is csak megfelel intézményrendszeri támogatással mködik. A támogató intézményi háttér fontos elemei a következk:
· · · · · · ·

egyértelm és szigorú törvényi szabályozás, jól informált és magas környezetminségi igényeket támasztó lakosság, a környezeti erfeszítéseket elismer piac, fejlett és érdekérvényesítésre képes környezetvéd civil szervezetek, a környezetvédelemhez szükséges infrastruktúra léte, az üzleti etikára érzékeny társadalom, a súlyos környezetkárosítás esetén a vezetk büntetjogi felelsségre vonását lehetvé tev törvények.

Ezen intézményi feltételek hiányában természetesen az önszabályozás sem vezet eredményre, de hasonló intézményi feltételek, mindenekeltt a tiszta környezet iránti társadalmi igény nélkül a környezeti szabályozás direkt illetve gazdasági ösztönzkön alapuló módszerei sem eredményesek. A környezetbarát fejldést választó vállalatok számára a környezeti szabályozás domináns típusának ismerete mellett talán még fontosabb, hogy a szabályozás kiszámítható, vagyis a változás iránya jól prognosztizálható legyen. Amint az ábra világosan mutatja, a környezetvédelmi követelmények a teljes vállalati funkció átvizsgálását és felülvizsgálatát igénylik. Ennyiben a minségbiztosítási programokkal kapcsolatos analógiák indokoltak. Gyakran úgy vetdik fel a kérdés, hogy a TQM bevezetése és a minségbiztosítási rendszernek az ISO 9000-es szabványok szerinti tanúsítása egyúttal biztosítja a megfelel környezeti menedzsment rendszert is. Kétségtelen, a minség menedzsment mind rendszerét, mind pedig az alkalmazott eszközöket tekintve jelents hasonlóságot mutat, mégis veszélyes volna azt gondolni, hogy egy jól mköd minségi menedzsment rendszer elegend a környezetvédelmi célok eléréséhez is. A vállalat minségügyi céljai és a környezeti érdekek ugyanis nem szükségszeren esnek egybe, esetleg esetenként egymásnak ellent is mondhatnak. A két feladatot nem lehet egyetlen eszközzel megoldani, az esetleges ellentétes érdekeket kompromisszumokkal kell feloldani, ami stratégiai döntéseket igényel a vállalatvezetés részérl. A TQEM (Total Quality and Environmental Management - a Teljeskör Minségügyi és Környezeti Menedzsment) nem egyszeren a TQM egy betvel, a környezetvédelemmel való kiegészítése. Amennyiben a környezeti menedzsment hatására nem változik a vállalati értékrend, a munkakultúra, akkor a TQEM nem éri el valódi célját, és igazuk lesz azoknak, akik csupán a menedzsment felelsségáthárítási törekvései eszközének tekintik. A TQEM elterjesztését nagyban segítik nemzetközi szabványosítási törekvések, de önmagukban ezek sem jelentenek biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a rendszer bevezetésének hatására valóban csökken a környezetterhelés.

72

Feszít szabályozás · Törvények Szabványok · Piaci kényszerek · Vásárlók · Lakossági vélemény Megjelen lehetségek · Költségcsökkentés · Termékek/szolgáltatások Beszerzés A fenntartható jöv víziója Termelés és karbantartás Termékek és szolgáltatások Marketing, értékesítés és elosztás Központi funkciók

A környezeti trendek és fenyegetések elemzése

Fenyegetések
Tegyük a jelenlegi hatásokat elviselhetvé. Határozzuk meg és valósítsuk meg amire képesek vagyunk. Váltsunk át a fenntarthatóságnak megfelel üzletmenetre.

Lehetségek Gyengeségek Ersségek

A vállalati tevékenység elemzése a környezeti hatások szempontjából

· · · · · · · · ·

üzemvezetési igazgatási munkaügyi oktatási egészségügyi és biztonsági kutatási és fejlesztési pénzügyi közszolgálati

Forrás:Hutchinson, C (1992) Corporate Strategy and the Environment, Long Range Planning 25. 4, 9-21

Ábra 3-10 A környezeti menedzsment stratégiai keretei

73

3.9 A környezeti menedzsment szabványosítása, nemzetközi szabványosítási törekvések
A korábbiakban azt próbáltuk bebizonyítani, hogy a környezeti-menedzsmentnek testreszabottnak, a vállalat tevékenységéhez, küls és bels kockázataihoz igazodónak kell lennie, és az univerzális megoldások veszélyeket hordoznak a vállalat számára. A gyakorlatban mégis komoly erfeszítések történnek a jónak tartott környezeti menedzsment rendszerek elterjesztésére, illetve ilyenek kifejlesztésére. A szabványosítási törekvések elször az Egyesült Királyságban vezettek eredményre, ahol a Brit Szabvány Intézet 1990-ben kezdett hozzá a BS 5750 számú minség-menedzsment szabvánnyal kompatibilis környezeti menedzsment rendszerre vonatkozó szabvány kifejlesztéséhez, amit BS 7750 számmal elször 1992-ben tettek közzé. A szabványt széleskör vitára bocsájtották, csaknem ötszáz résztvevt vontak be a szabvány bevezetésébe, a visszajelzések alapján a jelenleg is érvényes változatot 1994-ben adták ki.34 Nagyrészt a brit szabvány, illetve annak munkaváltozatai váltak alapjává világszerte a környezeti menedzsment rendszerek kifejlesztésének. Az Európai Unió 1836/93 számú rendelete, az EMAS (Environmental Management and Audit Scheme= Környezeti Menedzsment és Audit Terv) nagyrészt a BS 7750 tapasztalataiból fejldött ki. Az EMAS-t 1993. június 13-án hirdették ki és 21 hónap múlva, 1995. áprilisában lépett hatályba.35 Az EMAS 21 cikkbl és 5 mellékletbl álló dokumentum, amely ipari tevékenységet végz vállalatok illetve azok telephelye számára ad útmutatást a követend környezeti menedzsment rendszerre vonatkozóan. Az EMAS mind a vállalati tevékenységi kört, mind azt a szervezetet tekintve, amire vonatkozik, valamivel szkebb, mint a BS 7750-es szabvány. Itt fontos kiemelni, hogy csak ipari tevékenységet folytató vállalkozásokra (EEC No 3037/90 sz. rendelet C és D részében felsorolt gazdasági aktivitást végz vállalkozások az elektromos, a gáz, gz és forróvíztermel valamint a reciklálást és a szilárd és folyékony hulladékkezelést végz cégekkel kiegészítve) vonatkozik, és azoknál is csak a vállalkozás egy telephelyen mköd részére. Vagyis egy több telephelyen mköd vállalat esetén elfordulhat, hogy néhány telephely megfelel az EMAS követelményeinek, míg más telephelyek nem. Az EMAS 21 cikkelyének tartalma a következ (Hillary, 1993 nyomán) Cikkely 1 A cikkely címe és tartalma Öko-menedzsment és audit eljárás és céljai Meghatározza a ,,terv" céljait és viszonyát az érvényes környezetvédelmi törvényhez

34

Richard Starkey: The standardization of Environmental Management Systems in Welford R. Corporate Environmental Management Systems and Strategies, EARTHSCAN Publications Ltd, London p. 61 Dyllick,T.: Die EU-Verordnung zum Umweltmanagement und zur Umweltbetriesbprüfung (EMASVerordnung) im Vergleich mit der geplanten ISO-Norm 14001. Eine Beurteilung aus Sicht der Managementlehre = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 18.k.3. sz. 1995. szept. p. 299339) in Mszaki Információ, OMKDK, Környezetvédelem 1996/15-16 sz.

35

74

2

Fogalmak Meghatározza azt a 15 fogalmat, amit a szabályozás használ, köztük olyanokat, mint: telephely, környezeti audit, ipari tevékenység, akkreditált környezeti ellenr stb. A terv résztvevi Kifejti azokat az elemeket, amelyeket egy telephelynek teljesítenie kell ahhoz, hogy a terv szerint bejegyezzék Auditálás és érvényesítés Leírja, hogy ki folytathatja le a bels környezeti auditálást, hogyan és milyen gyakran és részletezi az akkreditált ellenrök tevékenységét. Környezeti állapotjelentés Felsorolja azokat az információkat, amelyeket a környezeti állapotjelentésnek tartalmaznia kell és bemutatja az egyszersített éves állapotjelentést. A környezeti ellenr akkreditálása és felülvizsgálata Meghatározza a környezeti ellenrök akkreditációs rendszerét, amelyet a tagállamok kötelesek létrehozni. Felsorolja az akkreditált környezeti ellenröket Meghatározza a listák közzétételének a gyakoriságát és a publikálás helyét. A telephelyek jegyzékbevétele Leírja a telephely jegyzékbevételének és a jegyzékbl való törlésének a módját és az erre felhatalmazott szervezetet. A bejegyzett telephelyek jegyzékének közzététele Meghatározza a módját, ahogyan az Európai Unió hivatalos lapjában közzé kell tenni a bejegyzett telephelyek jegyzékét A bejegyzettség közlése Meghatározza, hogy a telephely hol használhatja a bejegyzés tényét Költségek és díjak Lehetvé teszi a tagállamoknak díjak megállapítását A nemzeti, európai és nemzetközi szabványokhoz viszony Meghatározza, a szabványok milyen feltételek mellett használhatóak az EMAS-szal együtt A kis- és középvállalati kör részvételének támogatása Meghatározza, hogyan ösztönözhetik a tagállamok a vállalatok részvételét Más ágazatok bevonása Meghatározza, milyen feltételek esetén vehetnek részt más ágazatok a programban Információ Meghatározza, hogyan támogathatják és publikálhatják a tagállamok a Tervet Megszegés Felhatalmazza a tagállamokat a szabályozást megsértkkel szembeni fellépésre

3

4

5

6

7 8

9

10 11 12

13 14 15 16

75

17 18 19 20 21

Mellékletek Lehetvé teszi a mellékletek alkalmazását a szabályozás felülvizsgálata eltt Illetékes személyek Meghatározza az illetékesek pártatlanságának a kritériumait. Bizottság Rögzíti a bizottság szerkezetét és a szavazás módját Felülvizsgálat Meghatározza a szabályozás felülvizsgálati határidejét a Bizottság számára. Hatálybalépés Megadja azt a határidt, amelytl a szabályozás alkalmazandó és megadja, hogy a tagállamok mikortól alkalmazzák.

Az EMAS mellékletei Sorszám A melléklet leírása I Részletezi a vállalati környezeti politikával szembeni követelményeket és a telephelyek környezeti céljait és programjait, valamint a kívánatos környezeti menedzsment gyakorlatot Részletezi a telephelyi auditálás követelményeit, az auditálásnál alkalmazott módszereket, hogy mire terjedjen ki és az auditálás gyakoriságát. Részletezi a környezeti auditálás hitelesítésére jogosult szakértkkel szembeni követelményeket, ismerteti a feladataikat és a hitelesítés közbeni akciókat. Négy példát mutat be a rendszerben való részvételre a nyilatkozat és a programban való részvétel reklámozhatóságára szolgáló grafikai szimbólum bemutatásával. Felsorolja a programban való részvétel pályázati anyagához szükséges információkat.

II III IV V

Az 1946-ban a harmonizált és egységesített világszabványok megalkotására létrehozott Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO International Organization for Standardization) tevékenysége a vállalati menedzsment rendszerek területén az ISO 9000 minségügyi szabványrendszerrel kezddött. A világ több mint 100000 ISO 9000 szerinti tanúsítványt szerzett vállalata a szabványrendszer egyértelm sikerét bizonyítja. Az ISO 14000 szabványrendszer létrehozását nagyrészt a minségi menedzsment szabványok sikere motiválta, de az ISO 14000 látványos sikereiben szerepet játszott a már említett brit szabvány kedvez fogadtatása mind az ipar, mind a zöldmozgalmak részérl, valamint az a tény, hogy a gazdaságban rohamosan emelkednek a Környezetvédelemi, Munkaegészségügyi és Üzembiztonsági (KMÜ), angolul EHS (Environment, Health and Safety) kiadások. Egyes becslések szerint36 az Egyesült Államokban 1995-ben az EHS kiadások elérték az 500 milliárd dollárt, aminek kevesebb mint fele volt a szennyezéssel összefügg költségrész.
36

Hopkins, Thomas D. 1995. A Guide to the Regulatory Landscape. Jobs and Capital, Fall, Vol. 4. Pp. 28-31. Idézi Grace H. Wever: Strategic Environmental Management 1996 John Wiley and Sons, Inc. p.13

76

Az ipar fokozott érdekldését részben a hatóságok részérl tapasztalható ersöd nyomás tartja ébren, ami a költségek növekedése miatt zsebbevágó, de nem kisebb a jelentsége a társadalmi nyomásnak sem, aminek hatására a menedzsment ilyen irányú felelssége morális és büntetjogi értelemben is új megvilágításba kerül. A környezetvédelmi szakemberek meglehetsen szkeptikusan szemlélik az ISO 9000 és az ISO 14 000 között vont párhuzamot. A zöldek talán okkal félnek tle, hogy az ISO 9000 körüli bürokráciának (értsd útmutatók, jelmondatok és mérési eredmények papírhalmai) áldozatul eshet a környezeti menedzsment rendszer lényege, vagyis a formai jegyek mellékessé tehetik a környezeti menedzsment rendszerek eredeti célját, nevezetesen a fenntartható fejldés elveinek betartását és a környezeti teljesítmény szakadatlan javítását. Az ISO 1993-ban kezdett a 14 000 szabványsorozat kidolgozásához, a rendszer sikereit mutatja, hogy 1996-ban elfogadták a szabványt és 1997 elején már Magyarországon is volt két tanúsított vállalat. Az ISO 14 000 szabványrendszer nem diktál valamiféle környezetvédelmi követelményt. Ez azt jelenti, hogy az a vállalat, amelyik az ISO 14 001 szabvány szerinti tanúsítvánnyal rendelkezik, nem feltétlenül környezetbarát st a környezetvédelmi teljesítménye sem feltétlenül elismerésre méltó. A tanúsítás csupán azt jelenti, hogy a vállalat megfelel környezeti menedzsment rendszert mködtet, környezeti teljesítményét ellenrzi, értékeli és vállalja a folyamatos javítást. Az ISO 14000 esetében tehát nem annyira a tanúsítvány megszerzése a probléma, hanem a megtartása lesz a nehezebb feladat. Azt, hogy az ISO 14 000 szabványok kidolgozásakor mennyire az üzleti és csak másodlagosan a környezeti szempontok domináltak, jól mutatja a szabványrendszer deklarált céljait tartalmazó 3-3 táblázat. Táblázat 3-3 Az ISO 14 000 szabványrendszer feladatai37
· · · ·
·

Az egyes országok eltér szabványaiból származó kereskedelmi korlátok minimalizálása A környezeti menedzsment területén a minségmenedzsmentnél elérthez hasonló egységes közelítésmód és közérthet nyelvezet megteremtése. Megersíteni a vállalatokat atekintetben, hogy képesek legyenek elérni és mérni környezeti teljesítményük javulását. Felállítani a vállalatok számára a regisztráláshoz szükséges egységes követelményrendszert. Csökkenteni a fogyasztói szervezetek, a szabályozó hatóságok, a partnervállalatok vagy a regisztrálást végz intézmények által kezdeményezett párhuzamos auditálások számát.

A gazdasági racionalitás vezérelte célok valószínleg mégis nagyobb eredményekkel kecsegtetnek a környezet állapotának javulásában, mint amit a büntetésekkel és ökoadókkal ezideig elértek a szabályozó hatóságok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a költségvetés által centralizált és újraelosztott környezetvédelmi költségvetés felhasználásnak hatékonysága igen alacsony. Egyes szakérti vélemények szerint az USA Superfoundjának kb. 60-70 %-a szakérti, ügyvédi díjakra fordítódott, vagyis

37

Grace H. Wever: Strategic Environmental Management 1996 John Wiley and Sons, Inc. p.18

77

csak kevesebb mint 40 % szolgálta a környezetvédelmet és az sem biztos, hogy megfelel hatékonysággal. A vállalatok ,,önként" vállalt környezeti teljesítmény javulása esetén a környezet állapotának javulása a lehet legkisebb költséggel valósul meg, hiszen ez esetben a hatékonysági kritérium ugyanúgy érvényesül mint a vállalatok bármely üzleti tranzakciója esetén. A vállalatok által önként vállalt teljesítmény javulást a versenytársak ellenrzik, nincs szükség bürokratikus és a dolog természetébl fakadóan mindig megvesztegethet hivatalokra, az üzleti világ elvégzi a teljesítmények önellenrzését is. Az egész rendszer mködéséhez nem kell más, mint környezettudatos és igényes társadalom, amelyik bölcs, a környezeti értékeket tiszteletben tartó politikusokat választ és demokratikus intézményrendszert mködtetve kikényszeríti a vállalatok etikus magatartását. A többit a piaci mechanizmusok igen hatékonyan megoldják. Az ISO 14 000 szabványok és a hozzájuk kapcsolódó intézményrendszer (auditáló, tanúsító tanácsadó cégek, az auditorok képzése, a programok akreditálását végz intézmények stb.), egy fontos, de nem egyedüli eleme a fenntartható fejldés intézményrendszerének. Az ISO 14 000 szabvány önmagában nem csodaszer, de segítségével jelents eredmények érhetek el a termelés és a fogyasztás káros környezeti hatásainak mérséklésében, a fenntartható fejldés elveit szem eltt tartó gazdaság megteremtésében. A következ ábrán a környezeti menedzsment rendszer elemeit illetve fejldési spirálját ábrázoltuk. Az ábra jól mutatja az egyes elemek összekapcsolódását és az állandó fejldés, változás szükségességét. Az ábra Deming minségfilozófiáján alapul. A környezeti menedzsment rendszerek lényege a szakadatlan fejlesztés. Ezt a fejlesztési folyamatot jól szemlélteti a következ ábra, ahol a Deming által definiált négy tevékenységbl (tervez, végrehajt, ellenriz, beavatkozik) képzett kerék halad felfelé érzékeltetve, hogy az egyre tökéletesebb rendszer további javítása csak fokozott erfeszítések árán lehetséges. Igaz ez az ISO 14000 szerinti környezeti menedzsment rendszerre is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanúsítvány megszerzése kisebb gondot okoz, mint az ismételt felülvizsgálatoknak való megfelelés, amelyeken bizonyítani kell tudni nemcsak az adott ország környezetvédelmi elírásainak való megfelelséget, hanem a környezetvédelmi teljesítmények javulását is.

78

KMR elemek az ISO 14001-ben

Folyamatos fejlesztés
A menedzsment felülvizsgálata

Környezetvédelmi politika Tervezés
Környezetvédelmi szempontok Jogi és egyéb elvárások Célkit é k é él k Környezeti menedzsment programok

Monitoring és mérés Eltérések és korrekciós és megelz intézkedések Nyilvántartások

Ellenrz és korrekciós intézkedések

Szerkezet és felelsség Képzés, tudatosság és kompetencia KMR dokumentáció dokumentum ellenrzés Mveletek ellenrzése Vészhelyzeti készültség és
79

Megvalósítás és mködés

Folyamatos fejlesztés
folyamatos fejlesztés tervez végrehajt

Teljesítmény

beavat- ellenriz kozik

biztosítás (minség/környezet) id
80

3.10 Környezeti ,,murphylógia"
Bizonyára mindannyian jól ismerik Parkinson, ill. Murphy törvényeit a gazdaságról, ill. a bürokráciáról. Az ötletükbl kiindulva, a vállalatok minségpolitikájában rejl összehasonlítási lehetségeket is felhasználva teszünk kísérletet néhány fontosabb tapasztalat általánosítására. Ha Murphy törvényeket dolgozott volna ki a vállalati környezetvédelemre vonatkozóan, bizonyára nem hiányoznának közülük a következ összefüggések, amelyeket érdemes megszívlelni. 1. Aki szemetel, piszkos lesz Igen rossz reklám egy vállalkozásnak, ha a nevét egy környezetvédelmi botrány kapcsán ismeri meg a világ, ezért a legkisebb kockázat is megengedhetetlen. A vállalat környezetkárosító tevékenysége ugyanúgy, mint termékei nem megfelel minsége rontja a vállalat hírnevét, és csökkenti a gazdasági eredményeit. Ezt csak tetézi, hogy a rossz hír gyorsabban és szélesebb körben terjed, mint a jó. 2. Ami szennyezhet, az szennyez is A környezetszennyezés szintje és típusa, vagyis az emisszió, jellemz a konkrét alkalmazott technológiára ugyanúgy, mint ahogy a gyártási pontosság (selejtarány) is a technikatechnológia függvénye. Az ingadozások eredhetnek a folyamatok szabályozatlanságából, azonban a szabályozatlanság is a technológia része. Ezért az emisszió csökkentése ugyanúgy, mint a minség javítása, csak összehangolt tevékenységgel, rendszerben gondolkodva, a technológia megváltoztatásával lehetséges. 3. Csak akkor nem bzlik, ha nem keletkezik Az emissziócsökkentés konkrét módozatait a tananyag más részei részletesen tárgyalják. A közölt megoldások - a dolog természete miatt - általában olyanok, amelyek egy-egy filter felszerelésével vagy valamilyen abszorber felhasználásával stb. alkalmasak az emisszió csökkentésére. A javasolt technikák, technológiák akkor alkalmazhatóak, ha a szennyezanyag már létrejött és meg kell akadályozni kijutását a környezetbe. Ezeket a megoldásokat nevezzük extenzív környezetvédelemnek. Ha a termelést rendszerszemléleten vizsgálnánk, olyan megoldásokat is találhatnánk, ami a szennyez anyag keletkezését segít megakadályozni. Például a ksó-elektrolízis Hg-katódos eljárása által elidézett higany-szennyezést sokféle víztisztítási eljárással csökkenthetjük, de a membrános vagy diafragmás technológiával a Hgszennyezés fel sem lép. A technológiába beépített megoldások - intenzív környezetvédelem sokszor nem igényelnek többletráfordítást, st jelents költségmegtakarításokat eredményezhetnek. Ráadásul ne feledjük el: ha szennyez anyag keletkezik, az szükségszeren kikerül az üzembl - mint ahogy a selejtes termék - valamilyen mszaki vagy egyéb hiba következtében. Problémánk csak akkor nem lesz vele, ha elkerüljük a keletkezését. 4. Az emisszió ha mérjük sem csökken Az emisszió típusának és nagyságának mérése és regisztrálása általában nem vezet az emisszió csökkenéséhez. Ahogy a minséget nem lehet ,,beleellenrizni" a termékbe, ugyanúgy az emisszió mérése is csak szükséges, de nem elégséges feltétele a csökkentésének. Az emisszió csökkentésére fel kell tárni az emissziót kiváltó okokat és intézkedni kell megszüntetésükrl

81

Ez a megállapítás annyira triviálisnak tnik, hogy sokakat talán mosolyra fakaszt, a tények azonban azt mutatják, a monitoring rendszer többé-kevésbé történ kiépítése sok vállalati vezet számára elegend biztosítékot és kell önbizalmat ad ahhoz, hogy az elért eredményekkel elégedetten, megoldottnak tekintse a feladatot. Ha az emissziókról naprakész információkkal rendelkezik a vállalat, és ezekbl az látszik, hogy nem lépi túl a megengedett határértékeket, még nem garancia a megnyugvásra. Az jár el helyesen, aki az említett információkat a jövbeli emissziócsökkentési feladatok megalapozására és nem a múltbeli sikerek bizonyítására akarja felhasználni. 5. A szennyez anyag ártalmatlansága bizonyításának értelmetlensége Az ember természetéhez - különösen Magyarországon - hozzátartozik a ,,nem én vagyok a hibás" reflex. A vev reklamál és panasza orvoslása helyett bizonygatjuk, hogy nem mi követtük el a hibát. Környezetszennyezési eseteknél ezt rendszerint azzal toldjuk meg, hogy be akarjuk neki bizonyítani, hogy amit ártalmasnak tart, az nem is annyira ártalmas. Ne feledjük azonban, hogy valamely szennyez anyag ártalmatlanságának (az ártalmatlan koncentrációt is beleértve) bizonyítására irányuló vizsgálatok rendszerint sokkal többe kerülnek, mint az illet anyagféleségbl az emissziót a kívánt határérték alá csökkenteni. Érdemesebb tehát a vélt vagy valós igazságunk bizonyítása helyett elismerni a reklamációt, és orvosolni a panaszt. 6. A bírság n, ha az emisszió nem csökken Az immissziós normák szigorodása minden antropogén környezetszennyez esetében szinte magától értetdik. Egyrészt a bioszféra túlságosan bonyolult rendszer ahhoz, hogy kísérletileg bizonyítani lehetne valamely anyagféleség tökéletes ártalmatlanságát, másrészt a jelenlegi, szinte csak az emberre gyakorolt hatásokat vizsgáló gyakorlat a szakemberek számára is elfogadhatatlan. Mindez azt jelenti, hogy a huszadik század végén nem tudunk eleget és fleg biztosat a környezeti ártalmakról. Emiatt azokkal kell egyetértenünk, akik nem bíznak az egészségügyi határértékek ártalmatlanságában és az aktuális normákat csak átmeneti kompromisszumokként fogadják el, amit szigorítani kell, mihelyt valamilyen innováció ökológiai értelemben jobb megoldást kínál, vagy az emberek preferenciái közül a tiszta környezet jelentsége felértékeldik. A normák egyirányú fejldése, permanens szigorodása tehát természetes folyamatnak tekinthet. A normák szigorodásának megfelelen ugyanolyan mérték környezetszennyezésért egyre nagyobb bírságot kell fizetni, st, hogy a bírság ösztönz szerepét fenn lehessen tartani, a bírság-tételek progresszíven nnek, ezért egy mérsékelt szennyezéscsökkentés esetén is nhetnek a bírságterhek. 7. Ma kevesebbe kerül, mint holnap A környezetvédelemre is igaz a japán mondás, ami a japán minségfilozófia egyik sarkköve: amit ma költesz a minségjavításra, az biztos kevesebb, mint amit holnap kellene ráköltened, ha a mait elmulasztod. A környezetvédelemmel ugyanez a helyzet. Ma kevesebbe kerül a probléma megoldása, mint amibe a megoldatlansága holnap fog kerülni. Ez az elv egyúttal rámutat a mikroökonómiában oly szívesen alkalmazott költség-haszon (cost-benefit) elemzések érvényességének korlátaira is. Az okozott károk ugyanis halmozódnak, és ezért hosszú távon a ma költségesebbnek tn megoldások elnyösebbek lehetnek.

82

8. A gyors megoldások a legszennyezbbek Általában egy feladat megoldására számos mszaki alternatíva kínálkozik. Ha nincs id az optimális megoldás kiválasztására és megvalósítására, mert szorítja a vállalkozót a teljesítési határid, akkor a mszakilag legkönnyebb utat választja, azt gondolván, hogy úgyis csak ideiglenes megoldásról van szó. Az ún. ,,ideiglenes" megoldás általában véglegessé válik - mert sajnálják a befektetett munkát -, pedig az anyag- és energiapazarló, rossz üzembiztonságú és ersen környezetszennyez. Ennek az összefüggésnek van egy másik oldala is, nevezetesen, hogy nagyon elnyösnek látszó, de rövid határidvel ajánlott üzlet egészen biztosan komoly környezetvédelmi konfliktusokat vált ki, nem árt tehát az óvatosság.

Kérdések és feladatok
1. Hol a helye a környezetvédelmi szervezetnek (részlegnek, osztálynak) a funkcionális szervezetben? 2. Melyek a vállalat környezetvédelmi feladatai? 3. Melyek a környezeti kockázat endogén és exogén összetevi? 4. Milyen hibákat követhet el a menedzsment a vállalat környezeti értékelése során? 5. Mi jellemzi a környezetvédelmi funkció tevékenységét stratégiai illetve támogató szerepkörben? 6. A vállalatok környezetvédelmi tevékenységének fejldési szintjei. 7. Melyek az offenzív és defenzív környezeti menedzsment lényeges vonásai? 8. Jellemezze a környezeti menedzsment stratégiájának keretét ! 9. Mire terjed ki az EMAS, mi a különbség az EMAS és a BS 7750 között?

Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom
1. Thomas R. Bartman: Dodging Bullets, FORTNIGHTLY, October 1, 1993 p. 21. 2. British Standard (BS) 7750 for environmental management systems in Smith, John; Watts, Greville: A framework for environmental management, Focus on Physical Distribution & Logistics Management, Vol:12 Iss:2 March 1993 p.2-5. 3. James I. Cash, Jr., F. Warran McFarlan, James L. McKenney: Corporate Information Systems Management third ed. 1992 IRWIN Homewood, Illinois etc 4. Walter Coddington: Environmental Marketing - Positive Strategies for Reaching the Green Consumer, McGraw-Hill, Inc. 1993. p.252. 5. EcoManagement - The Elmwood Guide to Ecological Auditing and Sustainable Business, Berreth-Koehler Publishers San Francisco p.171 6. Elkington - P. Knight - J. Hailes: The Green Business Guide, London Victor Gollancz Ltd. 1992. p. 256. 7. Dr David Fleming: Eco-labelling, European Environment, Vol.2. Part 2. April 1992. pp.6-7.

83

8. Tim Jackson: Clean Production Strategies, Lewis Publishers 1993. p.72. 9. Klaus North: Environmental Business Management, ILO, Geneva 1992. p.194. 10. Michael E. Porter: Competitive Strategy, Techniques for Analyzing Industries and competitors, The Free Press 1980. 11. Ernest Rovet: Making sense of due diligence, CA Magazine, October 1993 p. 55. 12. Kit Sadgrove: The Green Guide to Profitable Management, Gower Publishing, England, 1992. p.254. 13. Union Carbide Fights for Its Life, Business Week, December 24 14. Dion Vaughan - Craig Michel: Environmental Profiles of European Business, Earthscan, 1993. London p.107 15. Wachtel - J.A. McNeely: Eco-Bluff: Your Way to Greenism, Bonu Books, Inc. Chicago, 1991.

84

4. A KÖRNYEZETI ÁTVILÁGÍTÁS (KÖRNYEZETI AUDIT)

4.1 A környezeti átvilágítás (ökoaudit) fogalma
A környezeti átvilágítás az angol environmental audit szóból származik. Az audit szó jelentése: felülvizsgálat, átvizsgálás, ellenrzés. Angol nyelvterületen ezzel a szóval jelöltek minden környezetvédelemmel kapcsolatos ellenrzési tevékenységet. Az environmental audit mellett ráadásul közhasználatban volt még jónéhány, hasonló jelentés kifejezés is (environmental review, environmental assessment). A környezeti átvilágítás kifejezés tehát meglehetsen általános értelm volt és eredetileg nem egy konkrét módszert jelölt.38 A számvitelben használatos auditáláshoz pedig annyi köze van, hogy mindkett az ellenrzés szóból származik, és ténylegesen is valaminek az ellenrzését jelölik vele. A kifejezést több, egymástól nagyon eltér környezetvédelmi ellenrzési tevékenységre használják. A környezeti auditálás - amely helyett a továbbiakban a magyar környezetiátvilágítás szót használom - szabványosítása, módszereinek és magának a fogalomnak a letisztulása csak az utóbbi években kezddött meg, és ennek megfelelen nemrég kezdték el különböz formáit egy-egy jelzvel megkülönböztetni egymástól (eco-auditing, acquisition auditing, liability auditing, compliance auditing). Története a hetvenes évekig nyúlik vissza. A 70-es és 80-as években bekövetkezett néhány, addig nem tapasztalt méret környezetvédelmi baleset. Gondoljunk például Bhopalra (1983), Csernobilra (1986) vagy az Exxon-Valdez szerencsétlenségére (1989). Ezek legtöbbjérl elmondható, hogy nem rajtunk kívül álló tényezk szerencsétlen összejátszása folytán következtek be, hanem nagyon is nyomon követhet emberi mulasztások eredményei. Mint ilyenek, a környezeti kockázatok folyamatos felmérésével, a technológiai elírások pontos betartásának ellenrzésével megelzhetek, vagy legalább kockázatuk csökkenthet. Könny belátni, hogy az említetteknél nagyságrendekkel kisebb balesetek is alapveten megingathatják a vásárlók és üzlettársak vállalatba vetett bizalmát, s ezzel együtt meginog a felels vállalatok piaci helyzete is, ami kedvez versenytársaik azon törekvéseinek, hogy megnöveljék saját piaci részesedésüket. (A Union Carbide Indiánál Bhopalban bekövetkezett szerencsétlenséget - ahol is 2000 ember vesztette életét- szinte azonnal kihasználta az egyik f versenytárs, a Du Pont.) Az esetekbl okulva egyes vállalatok, melyek olyan ágazatokban mködnek - pl. a vegyipar -, melyekre a nagyobb környezeti kockázat a jellemz - elkezdték részletesen felülvizsgálni mködésük minden lényeges területét azért, hogy felfedezzék a rendszer esetleges rejtett hibáit, s így csökkentsék a balesetek bekövetkezésének valószínségét. Más tényezk is közrejátszottak azonban a környezeti átvilágítás gyors elterjedésében. A 70-es évek a környezetvédelmi jogalkotás évtizede volt a világban. A vállalatok számára új kihívást jelentett a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi jogszabályok figyelemmel kísérése és az azokhoz való alkalmazkodás. Környezetvédelmi téren sem volt többé elég az, hogy a vállalat a régi, jól bevált módon mködjék, s ne vegyen tudomást a változó világról. Ami tegnap még kiválónak számított, az holnapra már kevés lehet. A közvélemény egyre többre értékelte a vállalatok környezetvédelem terén tett erfeszítéseit, így az átvilágítás e szempontból is jól
38

Bár a magyar szakzsargonban csak a számviteli auditálás és a környezeti auditálás került át, angol nyelvterületen beszélnek a menedzsment auditálásáról, a szervezet auditálásáról stb. is.

85

eladhatóvá vált. Végül meghatározó szerepet játszott - különösen az Egyesült Államokban - a környezeti felelsséggel kapcsolatos jogszabályok szigorítása is. Amíg régebben együtt lehetett élni a már évtizedek óta kialakult környezeti károkkal, az elásott hulladékokkal, addig az utóbbi évtizedben egyre több ország jogi szabályozása teszi a szennyezett terület tulajdonosa számára kötelezvé a szennyezés felszámolását. Ez természetesen igen komoly befolyást gyakorolt az ingatlanpiacra, és a vásárlások eltti környezeti átvilágítás végzésére késztette a vásárlót. A következkben röviden tekintsük át: milyen tevékenységeket szoktak a környezeti átvilágítás (auditálás) szóval jelölni, annak milyen típusai vannak. Az elírásszerség és az ,,elvárható gondosság" ellenrzése (Compliance audit, due diligence audit) A környezetvédelmi átvilágításnak ez a típusa a legrégebbi, lényegében egyids magával a környezetvédelmi szabályozással. Nincs értelmük az olyan szabályoknak, amelyek betartását senki nem vizsgálja. A megrendelk egyik f csoportját azon vállalatok alkotják, amelyek a helyi, területi, állami - ill. multinacionális cégeknél több állam - eltér és szövevényes jogszabályrendszerével találják szembe magukat, amely ráadásul meglehetsen gyorsan változik, így a vállalatra alkalmazandó és aktuális jogszabályok áttekintése önmagában is komoly feladatot jelent számukra. A környezetvédelmi átvilágítások f célja ilyenkor a vállalati szabályok hozzáigazítása a hatósági elírásokhoz, és a jogszabályok betartásának ellenrzése. Az elvárható gondosság (,,due diligence") ellenrzése a vállalatok környezeti kockázatainak csökkentésére irányul, a hangsúlyt viszont a környezeti menedzsmentre helyezi. Megvizsgálja, hogy a vállalat menedzsmentje az elvárható gondossággal járt-e el a környezeti kockázatok csökkentésének érdekében. Ha ugyanis valamilyen környezeti károkozásból kifolyólag per indulna a vállalat (vagy annak vezeti) ellen, a per szempontjából a szokásos, elvárható gondosság bizonyítása jogi hivatkozási alap lehet a vezetk számára. Ökoauditálás (eco-audit) Az ökoauditálás a vállalati mködés környezetvédelmi szempontú, módszeres áttekintését jelenti. Azt vizsgálja, a vállalat tevékenysége mennyire felel meg a vállalati környezetvédelmi politikákban és célkitzésekben megfogalmazott elveknek, melyek természetesen magukban foglalják a hatósági elírásokat is. Feltételezi, hogy a vállalat nem elégszik meg a jogszabályok betartásával, hanem mind az érvényes jogszabályokon, mind pedig a szokásos ipari gyakorlaton túlmutató környezeti célokat fogalmaz meg, melyeket bels elírásokra bont le. Az ökoauditálás ezen bels elírások betartását ellenrzi, tehát azon vállalatok módszere, amelyek a környezetvédelmi mködésüket tekintve is az élvonalhoz akarnak tartozni.

86

Egyéb átvilágítási típusok A felsoroltakon kívül a környezetvédelmi átvilágítás címszó alatt szokták még tárgyalni a termékek környezetvédelmi jellemzinek ellenrzését (product auditing), az állapotfelmérést (más néven szennyezésfelmérést, acqusition audit), a hulladékauditálást (waste audit), egyéb részterületek auditálását, valamint annak ellenrzését, hogy a környezeti hatástanulmányok javaslatait mennyire valósították meg a gyakorlatban, a szállítók környezetvédelmi átvilágítását, a vállalat egyéb mködési területeinek környezetvédelmi szempontú ellenrzését, s még nyilván lehetne folytatni a sort. A jegyzetben azonban csak a két legnagyobb jelentség típussal foglalkozunk részletesen: az ökoauditálással és a szennyezés-felméréssel.

4.2 Az ökoauditálás
Környezeti átvilágításon talán leggyakrabban az ökoauditot értik. Az ökoaudit ma általánosan elfogadott meghatározását az ICC (Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) adta - lényegében ezt vette át az EC (European Commission) is az ökoauditálásra vonatkozó szabályozásában, s tette kötelezvé az Európai Unión - pontosabban akkor még EGK-n - belül. Eszerint az auditálás a ,,management eszköze, amely rendszerezett, dokumentált, rendszeres és objektív értékelés arról, hogy a környezetvédelmi szervezet, management és a technikai berendezések mennyire megfelelen mködnek, abból a célból, hogy elsegítse a környezet védelmét, és azáltal, hogy: (i) Segítséget nyújt a vállalatvezetésnek a környezetvédelmi mködés ellenrzésében, (ii)Értékeli, az mennyire felel meg a vállalati politikában leírtaknak, amely vállalati politika magában kell foglalja a hatósági elírások betartását is." A definícióból kiolvashatók az ökoauditálás lényeges jellemzi: rendszerezett, vagyis bizonyos módszertani követelményeknek eleget kell tennie, amely módszertani követelményeket a késbbiekben részletezni fogunk. Rendszeres tevékenység, a környezeti mködés fokozatos javításán és periodikus ellenrzésén alapul, ellentétben pl. a szennyezés-felméréssel, amely csak alkalmilag készül, a szennyezések egyszeri felmérésére. Az EC szabályozása elírja a dokumentálást és az objektivitást is, amelyet elssorban független szakértk alkalmazásával kíván biztosítani. A dokumentáltság és a küls szakemberek alkalmazása azonban nem minden ökoauditálás jellemzje: ez az a plusz, amit az EC szabályozásához önként csatlakozó vállalatoknak vállalniuk kell. Értelemszeren feltételezi a vállalat fels vezetésének elkötelezettségét, s olyan kérdéseket is vizsgál (pl. az energiatakarékosság, mérgez anyagok helyettesítése, a hulladékok mennyiségének minimalizálása stb.), amelyek az elbbi típusoknál nem értelmezhetek, hisz nem szabványosíthatók, ugyanakkor ellenrzi mindazon szabályok betartását is, amelyet az elbb leírt módszerek. A továbbiakban egy általános ökoauditálás menetét és követelményeit tekintjük át, és a késbbiekben térünk vissza a különböz szabványok (EU, illetve BS) specifikus elírásaira. Ennek oka, hogy sokkal több vállalat végez ökoauditálást, mint amennyi valamelyik szabványhoz csatlakozott, és ez várhatóan a közeljövben sem változik lényegesen. Ma az iparvállalatok - ha létre akarják hozni saját környezeti menedzsment és auditálási rendszerüket - legalább hatféle szabvány és elírás közül választhatnak: a legelterjedtebb ezek közül a British Standard Institute által kiadott BS 7750 szabvány, 1995 április 10-én lépett életbe az EU Eco-Management and Auditing Scheme (EMAS), szabvány kiadását tervezi az ISO (Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) ISO 14001-es számmal. Nemzetközi szinten elfogadott még az International Chamber of Commerce (Nemzetközi Ipari Kamara) által

87

kiadott Business Charter for Sustainable Development, a CERES elvek (Coalition of Environmentally Responsible Economics) és a Chemical Manufacturers Association által kiadott Responsible Care Programné. Az ökoauditálás lehetséges céljai Ökoauditálás végzésére a vállalatok különféle okokból vállalkozhatnak. A leggyakoribbak ezek közül a következk: A mködés környezeti kockázatainak csökkentése
·

a vállalat bels elírásainak ellenrzése abból a szempontból, hogy biztosítják-e a környezeti kockázatok minimalizálását, a balesetek és katasztrófák elkerülését és a vállalat megfelel-e ezen elírásoknak annak megállapítása, hogy a vállalat mennyire tud ma, illetve mennyire lesz képes a jövben megfelelni az érvényes jogi elírásoknak és normáknak. Ezáltal biztosítja a vállalat a környezetvédelmi hatóságokkal a jó kapcsolatot. a vállalat fogyasztóinak meggyzése a vállalat környezetbarát viselkedésérl, ezáltal piaci elnyök szerzése a konkurensekkel szemben egyes bankoknál kedvezbb hitellehetségekre nyílhat lehetség a környezeti kockázatokra vonatkozó felelsségbiztosítás kötése esetén a biztosítási díj megállapításánál figyelembe veszik az auditálás eredményét

·

A vállalat környezetvédelmi image-ének kialakítása
·

Pénzügyi megtakarítások elérése
· ·

A mködés környezeti kockázatainak csökkentése magában foglalja a technológiai elírások betartásának ellenrzését, valamint a vállalat egyéb bels elírásainak figyelemmel kísérését. Ezek jóval szigorúbbak lehetnek, mint amit az éppen érvényes jogszabályok megkövetelnek. Gondoljunk csak bele: nemzeti kibocsátási határértékeket általában csak a gyakrabban használt szennyezanyagokra állapítanak meg. A potenciális veszélyt jelent anyagok köre ennél lényegesen szélesebb (különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy bizonyos anyagok különkülön teljességgel ártalmatlanok, együtt viszont roppant veszélyesek), s a vállalat az ezek által okozott környezeti károkért is felels mind a törvény, mind pedig a közvélemény eltt. Ahhoz tehát, hogy a vállalat megbizonyosodjon, mködése nem veszélyezteti a környezetet, a nemzeti szennyezéskibocsátási határértékek betartásán túl ügyelnie kell a felhasznált vagy termelt mérgez anyagok kezelésére és az alkalmazott technológiák biztonsági követelményeinek érvényesítésére is. Szükséges, hogy ennek érdekében bels szabályzatot dolgozzon ki, s megbizonyosodjék afell, hogy a dolgozók helyesen értelmezik az elírásokat. A vállalat környezeti image-ének kialakítása olyan célok megfogalmazását jelenti, amelyek a közvélemény számára fontosak: pl. az anyag- és energiatakarékosság részét képezi a ,,takarékos vállalat"-ról kialakított image-nek, ugyanakkor a növekv energia- és nyersanyagárak mellett a vállalat számára megtakarítást is jelenthetnek. A környezetbarát anyagok használata, az anyagok visszaforgatása vagy az állatkísérletek elkerülése, stb. hasonló módon meggyzhetik a vásárlókat arról, hogy ha a vállalat termékeit vásárolják, akkor egyben a környezet védelmét is elsegítik. Az ökoauditálás célja ekkor az ezen céloknak való megfelelés ellenrzése. Ami a vállalat számára környezeti kockázatot jelent, az pénzügyi kockázatot jelent a neki hitelt nyújtó banknak és üzleti partnereinek is. Ha ugyanis a vállalat piaci pozíciója valamilyen
88

környezetvédelmi ügy okán meginog (pl. a fogyasztók elfordulnak tle, mivel környezetszennyeznek tartják termékeit), az keményen érintheti pénzügyi helyzetét is. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy azok - bár ma még nem túl gyakran - egyre több figyelmet szentelnek annak, hogyan kezeli a vállalat a környezetvédelmi kockázatokat. Az ökoauditálás során vizsgált kérdések Az alábbi táblázat több vállalat ökoauditálási listájából került összeállításra, és azokat a kérdéscsoportokat tartalmazza, amelyeket a vállalatok leggyakrabban szoktak vizsgálni az ökoauditálás során. Az egyes vállalatok ökoauditálási csomagja általában ezen kérdések egy részét tartalmazza, de természetesen az itt közöltnél jóval részletesebb bontásban. Táblázat 4-1 Az ökoauditálás legfontosabb kérdései Hatáskörök 1. Ki a környezetvédelmi irányításáért felels vezet? 2. Kik tartoznak beszámolási kötelezettséggel a környezetvédelmi vezetnek? Mely területért felelsek? Hogyan alakították ki a környezetvédelmi szervezetet a vállalatnál? Környezetvédelmi politika és környezetvédelmi mködés 3. 4. Van-e a vállalatnak írásba foglalt környezetvédelmi politikája? Ezt a politikát publikálták-e valahol?

5. Lebontották-e részcélokra és konkrét feladatokra a környezeti politikában megfogalmazott célokat? 6. Milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy értékeljék a vállalat környezetvédelmi mködését? 7. hol? Javult-e a vállalat környezetvédelmi tevékenysége az elmúlt években? Ha igen,

A környezetvédelem irányítási rendszere 8. Vannak-e a vállalatnál írott környezetvédelmi normák és kötelez eljárások a kritikus területeken (pl. a veszélyes anyagokat tartalmazó tartályok kezelése)? 9. 10. 11. Ezek magukban foglalják-e a kötelez hatósági elírásokat? Milyen környezetvédelmi továbbképzést szerveztek a vállalatnál? Ez a továbbképzés kiterjedt-e a vállalat összes dolgozójára?

12 A megelz auditálások eredményeként tett javaslatokat mennyire vitte át a vállalat a gyakorlatba? Környezeti kockázatok csökkentése 13. Melyek azok a fbb mködési területek és technológiák, amelyekkel a vállalat mködése hatást gyakorol a környezet minségére? 14. Milyen környezetszennyez anyagok keletkeznek a vállalatnál? Milyen lépéseket tettek a levegszennyezés, a vízszennyezés, a talajszennyezés illetve a zaj csökkentésére?

89

15. Milyen fontosabb hulladékok keletkeznek a vállalatnál? Hova és milyen módon helyezik el ezeket? 16. Milyen fontosabb veszélyes hulladékok keletkeznek a vállalatnál? Hova és milyen módon helyezik el ezeket? 17. Milyen lépéseket tett a vállalat a keletkez hulladékok mennyiségének csökkentése érdekében? 18. Milyen információs rendszer mködik a vállalatnál, amely révén a vezetk tudomást szerezhetnek a vállalatnál használt illetve elállított mérgez anyagokról, illetve környezeti kockázatokról? 19. Indítottak-e programot, melynek célja a veszélyes anyagokat kevésbé veszélyes anyagokkal helyettesíteni? 20. Milyen program van a vállalatnál a veszélyes anyagok biztonságos tárolására és elhelyezésére vonatkozóan? 21. Hogyan ellenrzik a veszélyes anyagokkal és veszélyes hulladékokkal dolgozók tevékenységét? Az elírások betartása 22. Az elmúlt öt évben folyt-e a vállalat ellen eljárás valamilyen környezetvédelmi, egészségügyi vagy munkavédelmi ügybl kifolyólag? Kapott-e a vállalat valamilyen írásos vagy szóbeli figyelmeztetést környezetvédelmi, egészségvédelmi vagy biztonságvédelmi tárgyban? 23. 24. Megfelel-e a vállalat tevékenysége a jogi elírásoknak? Hogyan állapítják ezt meg?

Társadalmi hatás/társadalmi érzékenység 25. Milyen panaszok érkeztek a vállalat környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonságvédelmi mködésére vonatkozóan? 26. Ezt követen milyen lépéseket tettek a panaszok orvoslására? 27. Az új fejlesztések esetén mely esetekben készít a vállalat környezeti hatástanulmányt? Erforrások használata 28. Mikor és milyen módon mérik az energia- és vízfogyasztást? Milyen célokat tztek ki a az energia- és vízfogyasztás csökkentésére? Milyen eredményeket értek el eddig? Környezetbarát anyagok használata 29. Használ-e a vállalat visszaforgatott anyagokat? Törekedett-e a nyersanyagok ilyen anyagokkal való helyettesítésére? 30. Vizsgálja-e a vállalat a felhasznált anyagokat környezetvédelmi szempontból? Termékek és termelési eljárások 31. A termékek és termelési eljárások tervezése során figyelembe vesznek-e környezetvédelmi szempontokat (pl. a termék anyagának visszaforgathatósága)?

90

Szállítók átvilágítása 32. 33. Ellenrzi-e a vállalat szállítóinak környezetvédelmi mködését? Ellenrzi-e a vállalat a veszélyes hulladékait elszállítók tevékenységét?

Munkavédelem és tzbiztonság 34. Milyen elírások vannak érvényben a vállalatnál a munkavédelemre és tzbiztonságra vonatkozóan? 35. Hogyan ellenrzik az elírások betartását? Vészhelyzetekre, haváriákra vonatkozó szabályozás 36. A vészhelyzetekre vonatkozó szabályok vizsgálata. A dolgozók mennyire sajátították el az ilyen helyzetekben szükségesnek tartott lépéseket és viselkedést? Az els kérdéscsoport a hatáskörök és felelsségek tisztázására vonatkozik. Ez igen lényeges kérdés. Szinte valamennyi nagyobb nyugati vállalat rendelkezik ugyanis valamilyen környezetvédelmi politikával - hisz semmibe sem kerül két mondatot beleírni a környezetvédelemrl a vállalati politikát tartalmazó brosúrába. Jóval kevesebben vannak azonban, akik azt a gyakorlatba is átviszik. Az auditálás egyik lényeges feladata képet adni a szépen megfogalmazott környezetvédelmi politika megvalósításának mértékérl. A megvalósítás els lépése pedig a hatáskörök kialakításának kell lennie. Amelyik feladatnak ugyanis nincs gazdája és pontos határideje, az a feladat nem is létezik. A vállalat összes dolgozójára kiterjed oktatás is további magyarázatot igényel. Miért nem elég ugyanis az, ha valakinek egyszer értelmesen elmagyarázzák a feladatát, s aztán hagyják, hogy tegye azt? A feladatot azonban nem biztos, hogy helyesen értelmezik a dolgozók. Ráadásul az id múlásával az odafigyelés is lanyhulni kezd, ami a veszélyes anyagok kezelése esetén komoly kockázatot foglal magában. A feladatok változása, a technológia fejldése igényt támaszt a gyakori továbbképzésekkel szemben. Az átvilágítás segít felélénkíteni a környezetvédelemmel szemben tanúsított érzékenységet, valamint rámutat azokra a hiányosságokra, amelyek a dolgozók tudásában rejlenek, az oktatás pedig ezen rések kitöltését célozza. A közvélemény, illetve az a közösség, amelyet az adott üzem tevékenysége érint, környezetvédelmi szempontból gyakran sokkal szigorúbb követelményeket támaszt az üzem tevékenységével szemben, mint az aktuális jogszabályok. Kritikus kérdés, a vállalat hogyan kezeli a közösség irányából érkez elvárásokat és panaszokat. Egyvalamit biztosan nem szabad tennie: nem szabad elzárkóznia a panaszok ell, arra való hivatkozással, hogy a vállalat mindenben kielégíti az érvényes elírásokat, ennél többet pedig ne is várjanak tle. A panaszokkal minden esetben foglalkozni kell, a környezetvédkkel vagy a közösséggel szembeni nyitottság, a megoldási lehetségek közös keresése már önmagában is kedvezbbé teszi a vállalatról a közvéleményben kialakított képet. Minthogy általában egy egységet alkot a környezetvédelem, az egészségvédelem és a biztonság (munkavédelem és tzvédelem), az átvilágítás gyakran az utóbbi területekre is kiterjed, bár jóval kisebb súllyal. Az auditálás kb. 80%-ban környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik. A lista természetesen csak mint kiindulási alap hasznosítható. Az egyes vállalatoknak - ha házon belül óhajtják kivitelezni az auditálást -, saját maguknak kell összeállítaniuk saját listájukat. Ebben már csak a vállalatot érdekl kérdések szerepelnek, azok azonban jóval részletesebben. Az amerikai vállalatok olykor számunkra megmosolyogtató részletességig bontják fel az auditálás által megválaszolandó kérdéseket. (pl. vizsgálja meg, hogy minden egyes benzintöltn, amely ólommentes benzint ad, rajta van-e a címke, hogy ÓLOMMENTES
91

BENZIN. Vizsgálja meg, hogy minden olyan benzintöltn, amely ólmozott benzint ad, feltn módon rá van-e ragasztva a címke, hogy ÓLMOZOTT BENZIN). Ezzel biztosítják, hogy még véletlenül se maradhasson ki egyetlen tétel sem az ellenrzésbl (feltéve persze, hogy már a listából nem maradt ki, ezért a listák felülvizsgálatára is sort kell keríteni az auditálás során). Táblázat 4-2 Részlet a British Petrol átvilágítási protokolljából Kritériumok 1.1. Létezik a vállalatnál, olyan - a fels vezetés által hitelesített - dokumentum, amely a BP csoport HSE [egészségvédelmi, biztonsági és környezetvédelmi] politikájának környezetvédelmi szempontjai alapján a helyi rendelkezéseket részletezi. 1.2. A dolgozói gárda tisztában van a környezetvédelmi ügyekben rá háruló felelsséggel, és elfogadja azt. 1.3. A vezetség egyik tagját formálisan is kinevezték a környezetvédelmi ügyek felelsének. 1.4. A környezetvédelmi programok végrehajtására rendelkezésre áll a megfelel munkaer. 1.5. A vezetés szerkezete olyan, hogy a megfelel környezetvédelmi információk eljutnak a fels vezetéshez. 1.6. A környezetvédelmi ügyekben megfelel funkcionális kapcsolatok épültek ki a BP csoport egyéb részlegeivel, az üzleti központ, a nemzeti társhivatal, valamint a csoport szolgáltatásaival. A fontosabb kérdésekre mennyire figyelnek oda a vezetk? A jelentések útja. A helyszínen kapott dokumentációk, pl. ,,zöld könyv" Tartanak-e találkozókat? A telephely problémáival mennyire van tisztában a központ? A központban megvannak-e az esetleges vészhelyzetre vonatkozó tervek, a szokásos jelentések, stb.? Megjegyzések az auditorok számára A vállalati politika ellenrzése. Kik kapják meg? Mennyire új? Megtalálható-e a vállalat üzleti/társ központjában? Ellenrizze a hierarchia minden szintjén!

Munkaköri leírás

92

Az auditálás lépései Az auditálás fbb lépései az ICC ajánlásán alapulnak. Ld. Ábra 4-1. Az auditálás megtervezése Ez a lépés magában foglalja az auditálandó létesítmény kiválasztását (fontosság, véletlenszer kiválasztás vagy egyéb szempontok szerint). Az auditálás vonatkozhat a vállalat teljes mködésére, vagy csak egy fontosnak tartott részterületre: egy üzemre, egy eljárásra vagy akár egy termékre. Az auditálást végezhetik alkalmanként vagy rendszeresen: gyakran választják azt a megoldást, hogy évente végeznek vállalati szakemberek részvételével auditálásokat, ennél ritkábban, 3-5 évente pedig küls tanácsadó céget bíznak meg annak lefolytatásával. Saját állandó auditáló teammel általában csak a legnagyobb vállalatok rendelkeznek, az amerikai megítélés szerint közepes méret vállalatok gyakrabban vonnak be küls szakembereket. Ezen kívül meg kell szervezni az auditálást. Értesíteni kell a kiválasztott üzem vezetjét az auditálásról (hacsak nem akarnak meglepetésszer ellenrzést lefolytatni). Ki kell választani az auditálást végz teamet. A team létszáma leggyakrabban 3-5 f, s az üzem technológiáját átlátni képes mszaki szakemberekbl, üzemi menedzserbl, valamint egy jogászból tevdik össze, azonban a team létszáma a feladat bonyolultságától függen 1-tl akár 10-ig is terjedhet. Az auditálás megszokott idtartama néhány nap, ennek napirendjét is össze kell állítani. Össze kell gyjteni bizonyos háttér információkat, melyekre szükség lesz majd az auditálás során (környezetvédelmi jogszabályok, bels szabályzatok, a vállalat környezetvédelmi politikája, technológia leírása, stb.). 1. lépés. A vállalat irányítási rendszerének tanulmányozása Ez a termelési eljárások, az ellenrzési rendszer, a szervezet és a felelsségi körök, a múltbeli és jelenlegi problémák tisztázását jelenti. E lépésnél az auditáló team képet alkot hogyan kezeli a létesítmény a környezetvédelmi kérdéseket. Áttekinti az elkészítés során összegyjtött dokumentumokat, s benyomásait interjúk lefolytatásával, kérdívek kitöltetésével, üzemlátogatásokkal egészíti ki. 2. lépés. Az ellenrzési rendszer ers és gyenge pontjainak értékelése Az auditáló team tagjai itt olyan jellemzket keresnek, mint például a világosan meghatározott felelsségi körök, megfelel személyi állomány, dokumentációk, stb. Az ADL tanulmánya kihangsúlyozza, hogy sokkal könnyebb rábukkanni a nagyobb hibákra, mint kijelenteni azt, hogy az adott rendszer jó. Ennek az az oka, hogy a rendszer milyenségét csak az elírásokhoz valamint a vállalat környezetvédelmi politikájához mérve lehet értelmezni. Az auditáló team ugyanis nem hatóság, amely objektív kritériumok alapján ítéli meg a vállalat mködését, hanem feladata annak ellenrzése, hogy a vállalat környezetvédelmi politikája hogyan valósul meg a gyakorlatban. Ezt azért nem könny megítélni, hisz pl. a vállalat egyik célja lehet a környezeti kockázatok csökkentése, másrészrl viszont ezt minél kisebb költséggel óhajtja megvalósítani. A költségkorlátokat figyelembe véve mi a kockázat elfogadható szintje a vállalat számára? Itt az auditálók elssorban saját tapasztalataikra támaszkodhatnak. 3. lépés. A tények összegyjtése Ez általában a meglév dokumentációk és adatok áttekintését, a létesítmény meglátogatása alkalmával történt megfigyeléseket, valamint további interjúk lefolytatását jelenti, amelyek most már célirányosak, a sejtések alátámasztására szolgálnak. Mérésekre és azok elemzésére viszonylag ritkán kerül sor. Minthogy feltételeztük, hogy az auditálás a vállalat érdekében folyik, azt is feltételezhetjük, hogy a vállalatnak nem áll érdekében az emissziós adatok tekintetében becsapni az auditáló teamet. Ellenrzik viszont azt a módszert, amellyel a méréseket lefolytatták, abból a szempontból, hogy az elírásos-e, nem adódott-e valamilyen
93

félreértés az elírások értelmezése során. A tények alapján ajánlásokat dolgoznak ki a vállalati menedzsment számára. Az összegyjtött tényekkel kell alátámasztani a jelentésben foglaltakat. 4. lépés. Az auditálás eredményeinek értékelése Az összegyjtött adatok birtokában, a vállalat céljait szem eltt tartva a team értékeli az auditálás eredményeit, azt, hogy mennyire sikerült elérni azokat a célokat, amelyeket az auditálás számára kitztek. 5. lépés. A jelentés elkészítése A team elkészíti a jelentés nyers változatát, amelyet kiküld az érintetteknek. Ezt követen találkozik az érintett létesítmény vezetivel, s megbeszélik az auditálás következtetéseit. A megjegyzések figyelembevételével a team elkészíti a jelentés végleges változatát. A jelentés alapján a vállalat akciótervet dolgoz ki, s végrehajtja azt. Az auditálás eltt A helyszínen Az auditálást követen

Az auditálandó létesítmény kiválasztása

A vállalat ellenrzési rendszerének megértése

A jelentés nyers változatának elkészítése és kiküldése

Az auditálást végz csoport tagjainak kiválasztása

Az ellenrzési rendszer ers és gyenge pontjainak értékelése

A kész jelentés elkészítése és kiküldése

Az auditálás megtervezése

A tények összegyjtése

Akcióterv kidolgozása

A tények értékelése

Az akcióterv végrehajtása

Az eredmények jelentése az érintett üzem számára

Ábra 4-1 Az auditálás lépései

94

Ökoauditálás vs. hatósági ellenrzés Habár az ökoauditálás és egy esetleges hatósági ellenrzés (a Környezetvédelmi Törvény kifejezésével ,,környezetvédelmi felülvizsgálat") jelents részben hasonló kérdéseket vizsgál, azonban egészen más szempontból. Míg a hatósági ellenrzés célja az elírásoktól való eltérés megállapítása és szankcionálása, valamint azok betartásának kikényszerítése, addig az ökoauditálás a környezeti menedzsmentre, a környezetvédelem irányítására koncentrál. Nem elégszik meg az elírásoktól való eltérés tényének megállapításával, hanem megvizsgálja ennek az eltérésnek az okait is, és javaslatot tesz a környezetvédelmi rendszerben lév hibák kijavítására. A következkben vizsgáljuk meg, miként reagál egy hatósági ellenrzés ugyanazokra a hiányosságokra. Tegyük fel, megállapítják, hogy a vállalat szennyezése meghalad valamilyen szennyezéskibocsátási határértéket. A hatósági ellenrzés következményeként ekkor valószínleg megbírságolják a vállalatot. Ha az ökoauditálásnál állapítják ezt meg, akkor a következ lépés, hogy megvizsgálják a túlzott mérték szennyezés kibocsátás okát. Lehet pl., esetleg egészen kivételes okból következett be a szennyezés megnövekedése, és a vállalat azonnal reagált, hogy szennyezését visszaszorítja. Ebben az esetben a határérték túllépése ellenére az ökoauditálás jónak minsítheti a vállalat környezeti menedzsment rendszerét. Természetesen az ellenkez eset is elfordulhat. A hatósági ellenrzés során találhatják úgy, hogy a vállalat szennyezése nem haladja meg az érvényes határértéket. Ebben az esetben az ellenrzés nem állapít meg problémát. Az ökoauditálás azonban megállapíthatja, habár a vállalat az ellenrzéskor megfelel a határértéknek, ez a megfelelés csak véletlenszer, valójában a vállalat környezetvédelmi irányítása nem biztosítja, hogy a szennyezés folyamatosan a határérték alatt maradjon. Elfordulhat, a hatósági ellenrzés feltárja, hogy a vállalat nem felel meg valamilyen elírásnak, pl. a keletkezett veszélyes hulladékokra vonatkozóan nem készít anyagmérleget. Ennek következménye egy határozat, amelyben kötelezik a vállalatot az anyagmérleg készítésére, valamint bírságot vetnek ki a vállalatra. Az ökoauditálás nem elégszik meg ennyivel. Megvizsgálja, vajon miért nem felelt meg a vállalat az elírásoknak. Feltárhatja, a vállalat azért nem tudott az anyagmérleg készítési kötelezettségrl, mert nincs olyan ember a vállalatnál, aki felels lenne a jogszabályok változásának nyomon követéséért. Ennek eredményeként javaslatot tesznek a felelsségi körök módosítására, amellyel megelzhetk a jövben a hasonló esetek. Az ökoauditálás során minél inkább el kell kerülni azt a látszatot, hogy olyan ellenrzésrl van szó, amelynek célja a felelsök keresése és a szankcionálás. A cél sokkal inkább a rendszer korrigálása és a további javítási lehetségek (pl. energiatakarékosság, hulladékok mennyiségének csökkentése) feltárása. Az auditkör Az ökoauditálást nem szabad úgy felfogni, mint egyszeri tevékenységet. A periodikus ellenrzés nemcsak az elírások betartásának, hanem a jövben megfogalmazható környezetvédelmi célok kitzésében is segítséget nyújt. Pl. egy auditálás során feltárhatják, hogy lehetség lenne a hulladékok mennyiségét 30%-kal csökkenteni, az energiafogyasztásnál pedig 25%-os megtakarításra van lehetség. Az feltárt lehetségek és problémák közül a vállalat vezetése kiválasztja azt, amelyekkel foglalkozni akar. Általában az átvilágításról kiadott jelentéssel szemben követelményként szokták megfogalmazni, hogy csoportosítsa a problémákat súlyuk és megoldásuk nehézsége szerint, és tegyen javaslatot a megoldás sorrendjére vonatkozóan. A célok megfogalmazása után a vállalat operacionalizálja azokat, vagyis részcélokat és feladatokat jelöl ki, és azokhoz felelsöket, határidket és erforrásokat rendel.

95

A céloknak megfelelen megváltoztatja bels elírásait is. A következ auditálás során már az új elírások betartását is ellenrzik, miközben elsegítik a következ célok kitzését. Az auditálási kört tehát a következképpen lehetne felrajzolni: (Ábra 4-2)

auditálás: problémák lehetségek

környezeti célok

részcélok feladatok

a feladatok megvalósítása

felelsök határidk erforrások

bels elírások módosítása

Ábra 4-2 Az auditkör Az ökoauditálás és a vállalati stratégia Ha egy vállalat elssorban a környezetvédelmi balesetek - pl. szivárgások - bekövetkezése miatt aggódik, akkor az auditálás valószínleg elssorban az ezen kockázat csökkentésére hivatott bels elírások betartására fog kiterjedni. Ez esetben a vállalatot nem feltétlenül érdekli az, hol mennyi energiát tud megspórolni, vagy melyik egységben nem vezették még be a visszaforgatható szemeteszsákok használatát. Ha komoly a szándéka a potenciális kockázatok feltárására, akkor szintén fel kell tárnia mködésében, az elírások betartásában megmutatkozó hiányosságokat. Erre leginkább egy házon belüli vagy egy függetlenekbl és vállalati emberekbl összeállított vegyes team felel meg leginkább, hisz az információk elsdleges birtokosa a vállalat, s nincs az a független szakért, aki az összes információt ki tudja deríteni, ha a vállalatnak nem érdeke azok kiadása. Minthogy az szinte és alapos auditálás a hiányosságokat tárja fel, a vállalatnak általában nem áll érdekében annak nyilvánosságra hozása, a hibák kijavítása viszont igen. Mi van akkor, ha a vállalat elssorban image-ének javítására akarja felhasználni az auditálást? Ekkor feltétlenül küls tanácsadó szakértkhöz kell fordulnia, hisz a közvélemény jobban bízik a független szakértkben, mint a bnös vállalatok bnös dolgozóiban. Az auditálás kiterjedhet az olyan jól hangzó akciók felülvizsgálatára illetve beindítására, mint a környezetbarát levélpapírok használata, az energiatakarékosság, stb. A cél természetébl fakadóan az auditálás eredményét nyilvánosságra kell hozni, st mi több, reklámozni kell azt. Ennek megfelelen szükséges az auditálás pozitív kicsengése, a hiányosságokat jobb a véka alá rejteni, vagy csak akkor beszélni róluk, ha már kijavították azokat. Az auditálás ezen formája azon vállalatoknál kap elsdleges szerepet, amelyek mködésének környezeti kockázata csekély, viszont termékeik fogyasztói fontosnak tartják a vállalatnak a környezetvédelem során elért eredményeit, környezetvédelmi image-ét. Összegezve az eddigieket: más típusú auditálásra van szüksége a vállalatnak attól függen, milyen környezeti stratégiát folytat. A semleges (indifferens) stratégiát követ vállalatoknak általában nincs szükségük átfogó auditálások végzésére. Ezen vállalatok ugyanis nem okoznak komoly környezeti kockázatot, amely miatt aggódniuk kellene, és fogyasztóik sem érzékenyek a környezetvédelmi kérdések iránt, így a marketing lehetségek feltárását sem tzhetik ki célul.

96

Azon vállalatoknál, ahol csak a kockázat nagy, de piaci lehetségük kicsik, nincs igazi ösztönzés arra, hogy eltérjenek a defenzív környezetvédelmi stratégiától. Ez esetben a vállalat maximális célja a környezetvédelmi elírások betartása, és annak biztosítása, hogy a vállalat vezetit nem fogják felelsségre vonni környezetvédelmi ügy következtében. Ha a vállalat egyáltalán nem akarja betartani a jogszabályokat (pl. mert nem tudja, nem tartja fontosnak, vagy az elírások nem ésszerek), akkor jobb, ha nem végez auditálást, amely írott dokumentum lenne a nem teljesítésrl, és fel lehetne használni a vállalat ellen. Ha viszont célja a felelsség alól való mentesülés, akkor az ennek megfelel auditálást kell végeznie, amelyek a compliance audit (mködés elírásszerségének vizsgálata), illetve a due diligence audit (elvárható gondosság ellenrzése). Azon vállalatok, akiknek mind környezeti kockázatuk, mind pedig piaci lehetségük nagy, választhatják az innovatív környezeti stratégiát. Ez azt jelenti, hogy többet teljesítenek, mint amit az elírások megkövetelnek. Csökkenthetik a mködésükbl fakadó kockázatot a kötelezen elírt szint alá - pl. egy új, innovatív technológia bevezetésével - vagy terméküket alakíthatják úgy, hogy azt a fogyasztók környezetbarátnak fogadják el. Az ilyen típusú stratégiát választó vállalatoknál található legteljesebb formájában az ökoauditálás, hisz itt az image építés és kockázatcsökkentés egy idben jelentkezik. A kett mégsem tekinthet egyenrangúnak: a vállalatoknak elször mindig a kockázatok csökkentésével kell foglalkoznia, és csak ezután foglalkozhatnak tevékenységük vagy termékük reklámozásával. A kockázatokra ugyanis általában az emberek jóval érzékenyebbek, mint az elmaradó haszonra. Ha egy környezetvédelmi baleset felborzolja az emberek kedélyét, akkor azt nem, vagy csak nagyon sokára lehet jóvá tenni a vállalat környezetbarát termékének reklámozásával. A vállalat környezetvédelmi stratégiájának lépései és a neki megfelel auditálási típus tehát a következképpen alakul a nagy kockázattal és jó piaci lehetségekkel rendelkez vállalatok esetén: (Ábra 4-3) nem felel meg a jogszabályoknak nincs auditálás csak a kötelez elírások betartása compliance audit due diligence audit kockázatok csökkentése részleges ökoauditálás image kialakítása teljes auditálás

Ábra 4-3 Az auditálások hierarchiája Ha a vállalat már jól kiépített környezeti menedzsment rendszerrel rendelkezik, és van gyakorlata az ökoauditálások végzésében is, csak akkor gondolhat valamelyik szabványosított ökomenedzsment és ökoauditálási rendszerhez történ csatlakozásra. Ez jelenti az ökoauditálás magasabb fokozatát. Azon vállalatok, amelyek nem okoznak komolyabb környezeti kockázatot, azonban termékük fogyasztói érzékenyek a környezeti kérdések iránt, választhatják az offenzív környezeti stratégiát. Ez esetben az ökoauditálás elssorban a következ kérdésekre terjed ki:
- - - - - - -

újrafelhasznált anyagok használata (pl. papír) hulladéktermelés csökkentése hulladékok újrahasznosítása erforrásokkal való takarékosság természetes alapanyagok használata, mesterséges adalékanyagok kiiktatása állatkísérletek elkerülése CFC tartalmú sprayk kerülése, stb.

97

Az EC szabályozása Igazi aktualitást ad az ökoauditálásnak, hogy az Európai Unió 1995 április 10-én - 21 hónappal a kihirdetése után - életbe lépett rendelkezésében emblémát alapított, melyet azon telephelyek kaphatnak meg, amelyek környezeti menedzsment rendszert állítanak fel, és a rendelkezésben meghatározott feltételeket kielégít környezetvédelmi átvilágításnak vetik alá magukat. Az azt elnyer vállalati telephelyek használhatják az emblémát különböz, a vállalatról szóló anyagokban (pl. levélpapírok). Az Európai Közösség ökoaudit rendszere nem kötelez, a vállalatok (pontosabban vállalati telephelyek) önkéntes csatlakozásán alapul. Egyelre elssorban iparvállalatok csatlakozhatnak, de a jövben tervezik a vállalati kör kiszélesítését39. Alapgondolata egyrészt az ipari tevékenységek környezetvédelmi mködésének folyamatos javítása valamint információ nyújtása a nagyközönség számára. A csatlakozó vállalatoknak környezetvédelmi rendszert kell felállítaniuk, melynek elemei következk:
· · · ·

környezetvédelmi politika környezetvédelmi célok környezetvédelmi program környezetvédelmi menedzsment rendszer (beleértve az auditálást)

A rendszerhez egy vállalat bármely ipari tevékenységet folytató telephelye csatlakozhat. Nagyon fontos jellemzje a szabályozásnak, hogy egyes vállalati telephelyek nem pedig teljes vállalatok részvételén alapul. A feltételek teljesítése esetén is a emblémán a vállalatnak szerepeltetnie kell, mely telephely(ek) auditálása alapján ítélték azt oda. A részvétel els lépéseként a telephelyen egy kezdeti állapotfelmérést kell készíteni (environmental review). A következkben rendszeresen auditálásokat kell végezni. Az auditálás alapján célokat kell kitzni és olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyekkel folyamatosan javítja környezetvédelmi mködését. Amilyen gyakran az auditálást végzi, olyan gyakran környezetvédelmi nyilatkozatot is kell készítenie, amelyet akkreditált auditátorok minsítenek. A minsített nyilatkozatot el kell juttatni az illetékes szervhez, ahol az hozzáférhet a nyilvánosság számára. Az auditálást a vállalat saját szakemberei is elvégezhetik, amennyiben a vállalat erre a célra megfelel rendszerrel rendelkezik, azonban elvégezhetik küls szakemberek is. Az auditálás eredményeirl kiadott nyilatkozatot akkreditált auditátorokkal kell érvényesíttetni, akiknek függetlennek kell lenniük az átvilágítást végz szakemberektl. Az auditálással a következ kérdéseket kell lefedni:
· · · ·

A tevékenység különböz környezeti elemekre gyakorolt hatásának értékelése, csökkentése és megelzése energiagazdálkodás, megtakarítások és lehetségek nyersanyag-gazdálkodás, megtakarítások, lehetségek, szállítás, vízgazdálkodás és víztakarékosság hulladékok keletkezésének megelzése, visszaforgatás, újrahasználat, szállítás és lerakás

39

Kivételes esetekben már az említett szabályozás is ad erre lehetséget.

98

· · · · · · · ·

a telephely zajszennyezésének értékelése és csökkentése illetve megváltoztatása a termelési eljárás megválasztása termék tervezés (tervezés, csomagolás, szállítás, használat és hulladéklerakás) szállítók és alvállalkozók környezeti átvilágítása balesetek megelzése és hatásuk csökkentése balesetek esetére vészhelyzet tervezés a dolgozók informálása, képzése és részvétele a környezetvédelmi ügyekben küls adatszolgáltatás, a nagyközönség bevonása, beleértve a panaszok orvoslását

A vállalat környezetvédelmi politikájának a ,,management helyes gyakorlatára" kell épülnie, mely a következket foglalja magában: 1. A menedzsment - a dolgozók képviselivel együttmködésben - törekszik a dolgozók felelsségtudatának növelésére a vállalat minden szintjén. 2. A menedzsment már elzetesen értékeli az összes új tevékenység, termék és eljárás környezeti hatásait. 3. A menedzsment értékeli és nyomon követi a folyó tevékenységek környezeti hatásait a helyi környezetre, valamint a tágabb környezetre gyakorolt bármilyen lényeges hatást. 4. A menedzsment megbizonyosodik arról, hogy minden tevékenység környezeti hatásait a minimális szintre szorítják vissza és takarékosan bánnak a környezeti erforrásokkal. 5. A menedzsment megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megelzze az anyagok és az energia véletlen kiáramlását. 6. A telephelyen monitoring rendszert állítanak fel, hogy megbizonyosodjanak arról, teljesülnek a környezetvédelmi politikában foglaltak. 7. A telephely olyan eljárásokat állít fel és tart karban, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a vállalt környezetvédelmi politikájával és céljaival össze nem egyeztethet mködés tapasztalható. 8. A telephely együttmködik a helyi hatóságokkal a vészhelyzeti terv elkészítésében és aktualizálásban annak érdekében, hogy a balesetek következtében a környezetbe kikerül anyagok káros hatását minimalizálni lehessen. 9. A menedzsment ellátja a közvéleményt a vállalat tevékenységének potenciális környezeti hatásaira vonatkozó információval, és felkészül arra, hogy pozitívan reagáljon a közvélemény részérl felmerül szempontokra. 10.A menedzsment megfelel tanácsokkal látja el a fogyasztókat a balesetek és az olyan környezetszennyezés megelzésére vonatkozóan, amely a vállalat által elállított termék használata és a hulladék elhelyezése során merülhet fel. 11.A menedzsment megbizonyosodik arról, hogy a szállítók is ugyanolyan környezetvédelmi normákat alkalmaznak, mint a vállalat maga. A Nyilatkozat tartalma Az átvilágítást követen kibocsátott nyilatkozatnak - a telephelyre és az átvilágítás körülményeire vonatkozó adatokon túlmenen - tartalmaznia kell a következ információkat:

99

· · · · ·

a vállalat tevékenységének leírása az adott telephelyre vonatkozóan, az ezzel kapcsolatos fontos környezetvédelmi kérdések részletes értékelése, a szennyezésre, hulladéktermelésre, alapanyag-használatra, energia és vízhasználatra és más lényeges környezetvédelmi tényezkre vonatkozó számadatok, a vállalat környezetvédelmi politikája, programja és az adott telephelyre vonatkozó célok, a következ nyilatkozat kiadásának határideje.

A nyilatkozat elfogadása esetén a vállalati kiadványokon, jelentéseken, információs dokumentumokon szerepeltetni lehet a logót. A logo ezenkívül feltüntethet a vállalat levélpapírján valamint a vállalat reklámjaiban, ha az nem tartalmaz utalást termékre vagy szolgáltatásra. Nem használható viszont termékeken, a termék csomagolásán és termékreklámokban.

4.3 A környezeti terhek számbavétele és értékelése az ingatlanok tulajdonos váltásánál (állapotfelmérés)
A környezeti terhek vizsgálatára akkor kerül sor, ha egy adott terület tulajdonost cserél (vagy jelzálog kerül rá), s a potenciális új tulajdonos tudni szeretné, hogy az adott területhez nem kapcsolódik olyan mérték környezetszennyezésbl adódó költség, amely jelentsen befolyásolja az adott ingatlan (vagy vállalat) értékét. A környezeti átvilágítás ezen formáját gyakran nevezik ,,szennyezés felmérés"-nek a magyar szaknyelvben. A környezetszennyezés bizonyos típusaira az a jellemz, hogy hosszú ideig képesek rejtve maradni, st halmozódni bármilyen probléma okozása nélkül. Ez az id akár több évtized is lehet pl. az elásott veszélyes hulladékok esetében). A környezetszennyezés ezen formái mintegy idzített bombaként ketyegnek, hisz bármikor komoly problémák okozóivá válhatnak (pl. a hulladékokból egészségre káros anyagok mosódhatnak ki és kerülhetnek a talajvízbe, majd a kutakba). Felszámolásuk ezért elbb vagy utóbb szükségessé válik. A környezeti terhekbl adódó költségek fbb csoportjai a következk:
· · · ·

a terület megtisztításának költségei (clean-up costs), a jogszabályok betartásához szükséges többletköltségek (pl. egy szennyvíztisztító berendezés megvásárlása), a potenciális környezeti kockázatok csökkentésének költségei, környezetvédelmi felelsségbl adódó költségek (a fentieken kívül pl. a környezetvédelmi bírságok, esetleges perköltségek, a szennyezésbl fakadó kártérítési kötelezettségek).

Az esetleges környezetszennyezés felszámolásának költségeit érthet módon nem kívánja viselni az új tulajdonos. A környezetszennyezés értékcsökkent hatása érvényesül még akkor is:
·

ha az adott országban pillanatnyilag nincs olyan jogszabály érvényben, amely annak felszámolására kötelezné a tulajdonost (nem zárható ki ugyanis, hogy ilyen jogszabályt hoznak a jövben), ha a régi tulajdonos vétlen a környezet szennyezésében (tehát nem számít, hogy esetleg egy még korábbi terület-felhasználó helyezte el a területen veszélyes hulladékait a jelenlegi tulajdonos tudta nélkül), ha a környezet szennyezését a szennyezés idején érvényes jogszabályokat nem sértve okozták.
100

·

·

A nagymérték környezetszennyezés ingatlanértéket módosító hatása igen jelents, ma a világban az ingatlanügyleteknél az egyik legfontosabb kockázati tényeznek számít. 40
A Lehelt 5 milliárd Ft-ért értékesítette az ÁVÜ az Elektroluxnak. Az adás-vétel után azonban környezetszennyezést találtak a területen, amely felszámolásának költségei az ÁVÜ-t terhelték, aki az adás-vételi szerzdésben vállalta a garanciát a területen lev környezetszennyezés felszámolásának költségeire. A vételárat majdnem teljes részben kénytelen visszafizetni az ÁVÜ a környezetszennyezés felszámolásának költségére. Az Egyesült Államokban a Maryland Bank and Trust hitelezje volt egy vállalatnak, amely nem fizetett, így a bank 1982-ben érvényesítette zálogjogát a vállalat tulajdonában lév ingatlanon, melynek ily módon tulajdonosává vált. A területen veszélyes hulladékot találtak. Miután a Bank nem volt hajlandó a területet megtisztítani, azt az EPA (Környezetvédelmi Hivatal) végeztette el, azonban a helyreállítási munkálatok után az EPA sikeresen perelte a Bankot a felmerült költségekért.

Amint az elz példából már kitnt, tévesen azonosítják a múltban okozott és hátramaradt környezeti károkat a szocializmussal. Valójában a probléma az egész ipari világ sajátja. Igaz, a hulladékokra vonatkozó jogi szabályozásunk késbb lépett életbe, mint a fejlett államokban. Ez a lemaradás azonban mindössze 1-2 évtizedre tehet, hisz a környezetvédelemre vonatkozó jogi szabályozás a 60-as és 70-es években vált általánossá Európában és az Egyesült Államokban. Jelents mennyiség hulladék (és környezetszennyezés) viszont már legalább másfél évszázada, vagyis az ipari termelés általánossá válásával keletkezik. A szabályozás eltti idszakban keletkezett hulladékot az egész világban szakszertlenül kezelték, a rejtett hulladéklerakók feltárása és a károk helyrehozatala mindenütt a legsúlyosabb és legdrágább környezetvédelmi problémák közé tartozik. A szennyezéssel kapcsolatban felmerült jogi viták rendezésében azonban kétségtelenül nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek ezen országok??? A környezeti felelsség szabályozása a Környezetvédelmi Törvényben Az 1995. évi LIII. törvény a ,,Környezet védelmének általános szabályairól" sokkal átfogóbb és szigorúbb a környezetszennyezéssel kapcsolatos felelsség kérdésében, mint az eddigi jogszabályok. Elírja pl. a területen talált környezeti károsodás mértékét és értékcsökkent hatását szerepeltetni kell az ingatlan nyilvántartásban. ,,52.§ (1) Jogers hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni." A területen talált környezetkárosodásért a terület tulajdonosát teszi felelssé, hacsak nem tudja az kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a kárt más okozta. ,,101.§ (2) A jogsért tevékenység folytatója köteles a) az általa okozott környezetveszélyeztetést, illetleg környezetszennyezést megszüntetni, illetleg környezetkárosítást abbahagyni; b) az általa okozott károkért helytállni c) a tevékenységet megelz környezeti állapotot helyreállítani."
40

Az ingatlan fogalmát a köznyelvben többnyire házakra, lakótelkekre vonatkoztatjuk. A jegyzetben vállalatok, illetve vállalatokhoz tartozó épületek és földterületek, üzemi területek adás-vételével foglalkozunk, ezért az ingatlan fogalmát a továbbiakban a vállalatok tulajdonában lév ingatlanokra vonatkoztatjuk. Ez nem mond ellent annak, hogy sok európai országban (pl. Hollandia) a megvásárolt lakótelken talált környezetszennyezés legalább ilyen mérték jogi bonyodalmakat von maga után a tulajdonos számára, a környezetszennyezés a magánszemélyek közötti ingatlanforgalomban is komoly értékcsökkent tényeznek számít.

101

,,102.§ (1) A jogsért tevékenységért való felelsség a büntetjogi és szabálysértési jogi felelsség kivételével - az ellenkez bizonyításig - annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetleg folytatták." A környezetvédelmi törvény elre jelzi, hogy a jövben Magyarországon is egyre inkább szerepet fog játszani az ingatlanok értékelésében a környezeti károk és felelsség feltárása. A környezetszennyezés ingatlan értéket módosító hatása A környezetszennyezés csökkenti az ingatlan értékét, azonban ennek mértéke több tényez függvénye, a legfontosabbak ezek közül a következk:
· · · · · · ·

a területen talált környezetszennyezés mértéke, az új tulajdonos milyen jelleg tevékenységet kíván a területen folytatni, hatósági elírások szigorúsága, a környezetszennyezés ténye mennyire befolyásolja a finanszírozási lehetségeket (pl. hitelfelvételi lehetségek), kereslet-kínálat hatása, vagyis sok vagy esetleg csak egy vev érdekldik-e a terület iránt, milyen vonzóak az adott ingatlan egyéb tulajdonságai, az ingatlanra vonatkozó információk elérhetsége, a vev, illetve eladó alkupozíciója, tárgyalási stratégiája, stb.

Az ingatlan ára tehát sok tényez alapján, a vev és eladó alkufolyamatában alakul ki. A környezeti károk értékelésének célja olyan érvek szolgáltatása a megbízónak a terület környezeti állapotával kapcsolatban, amelyeket az hasznosítani tud a vétellel kapcsolatos döntése, illetve az alkufolyamat során. Ennek megfelelen átvilágítás elvégzésére adhat megbízást a terület eladója ha bizonyítani akarja, hogy a területnek nincs komoly környezeti terheltsége, a vev ha fél, hogy a terület megvásárlásával környezeti terheket örököl, azonban megrendelheti pl. a hitelez is, ha jelzálogot szerez az ingatlanra.
Az alábbi ábra egy amerikai felmérés alapján készült, 20 ingatlan adataira támaszkodva. Amint látható, az ingatlan árát általában arányosan érinti a területen található környezetszennyezés. Ugyanakkor nagyon nagyok lehetnek az eltérések a különböz ingatlanok esetében. A környezetszennyezésnek az ingatlan értékére gyakorolta hatását ugyanis sok más tényez is módosítja, pl. hogy az adott területen milyen jelleg tevékenységet kíván folytatni a tulajdonos, milyen hatósági kötelezettségek írják el a szennyezés csökkentést, a potenciális vevk száma, stb. Pl. egy jelents környezetszennyezés sem feltétlenül csökkenti komolyabban az ingatlan árát, ha az ipari terület volt, a az új tulajdonos is ilyen célra kívánja használni, semmi sem kötelezi arra, hogy a területet is megtisztítsa, és több vev is jelentkezik, akik felfelé verik az ingatlan árát. A regressziós modellekbl ezért általában csak nagyobb számú ingatlan együttes értékére lehet jó következtetéseket levonni, egy adott terület értékére igen pontatlan eredményeket adnak.

102

É r ékcsökkenés vs.szennyezet ségii t t ndex
20 Bost kör on nyékii ii par ngatan adat al án l ai apj M agas

Al acsony

0

20

40

60

80

100

É r ékcsökkenés a szennyezetség m i t( ) t t at %

Ábra 4-4 Értékcsökkenés vs szennyezettségi index41 A környezetszennyezés értékét alapveten a következkben ismertetett három módszerrel szokták értékelni: Piaci összehasonlítás A módszer lényege, hogy hasonló adottságú, és a környezetszennyezés által hasonló mértékben érintett területet keresünk, s megnézzük, az milyen áron cserélt gazdát a piacon. A módszert hagyományosan kiterjedten alkalmazzák a különböz ingatlanértékel irodák lakóházak és építési telkek értékelésére. A mezgazdasági földek értékelése is gyakran így történik. Ez esetben elször is találnunk kell egy, az eladni szándékozotthoz nagyon hasonló és nem túl régen eladott másik területet, az eltér jellemzkkel módosítani kell az adott terület tényleges eladási árát, s ily módon megbecsülhetjük az eladni szándékozott terület értékét. Szennyezett terület értékelésére sajnos sokkal nehezebben alkalmazható ez a módszer, mint a hagyományos lakóingatlan vagy mezgazdasági földek értékelésére, mivel:
·

A környezetszennyezés sokkal inkább egyedi jelenség, mint az ingatlanok egyéb sajátosságai. Gyakorlatilag minden környezetszennyezés más, nem valószín, hogy találunk egy másik olyan területet, ahol pl. a talajvíz ugyanazon anyagokkal, ugyanolyan mértékben és kiterjedtségben, befogadótól ugyanolyan távolságban stb. szennyezdött. A területek adás-vételére vonatkozó adatok sokszor titkosak vagy a nyilvánosságra hozott adatok a vev és az eladó megállapodása alapján eltérhetnek a valóságtól.

·

Egy adott terület adás-vételénél ezért nem tanácsolható a módszer használata, csak ha tipikus és kis környezetszennyezéssel járó esetrl van szó. Kutatási célra vagy sok terület együttes értékének meghatározására (pl. egy önkormányzat tulajdonában lev területek összértékének becslése) is alkalmas lehet, hisz az egyedi eltérések ekkor kiegyenlíthetik egymást, és az adott céloknak megfelel becsült értéket kaphatunk.

41

Forrás: Bonz - Brinkema (1993), 26.p.

103

Jövedelem módosító hatás A környezetszennyezés nemcsak helyreállítási költségeket vonhat maga után, hanem befolyásolhatja a terület jövedelemtermel képességét, illetve növelheti a mködési költségeket. Pl. szükségessé válhat egy monitoring rendszer kialakítása, amely fenntartása folyamatos költségekkel jár, és megnövekedhetnek az egyéb környezetvédelmi költségek is. Ez esetben a szennyezés értékmódosító hatását a jövedelemtermel képesség csökkenésével becsülhetjük. A környezetszennyezés miatt évente fellép költségek csökkentik a tiszta éves jövedelmet, s az ezekkel csökkentett tiszta jövedelem tkésítésével kaphatjuk meg a szennyezett terület értékét. Költség alapú értékelés A helyreállítási költségekbl kiinduló értékelés esetén a szennyezett terület értékét a következ módon határozhatjuk meg: A terület értéke, ha nem lenne szennyezett - Helyreállítási költségek - A stigma értéke = A szennyezett terület értéke A stigma jelentése részletesebb magyarázatot igényel. Ha a kérdéses területen hátramaradt környezetszennyezést találnak, az ingatlan értéke általában kevesebb, mint a szennyezésmentes ingatlanérték és a szennyezés elhárításnak költségei közötti különbség. Feltételezik ugyanis, hogy egy helyreállított ingatlan soha nem lesz teljesen egyenérték egy eleve szennyezés-mentes ingatlannal. Egy javított autóért sem fizetnénk annyit, mint egy eleve hibátlanért, még akkor sem, ha a javítás tökéletesen sikerült. A tulajdonnak ezt az elhárítási költségeken felül jelentkez értékcsökkenését nevezik stigmahatásnak, és nagyságát elssorban az értékcsökkent területen megnövekedett objektív és a vevk által érzékel szubjektív kockázatok határozzák meg. A stigma értékét növelik a következk:
· · ·

a szennyezés nagyságának becslésénél, illetve az elhárítási költségek becslésében fennálló bizonytalanságok, és a becslést végz szakértk által elismert kockázatok, érzékeny befogadó közelsége, a finanszírozási lehetségek beszkülése a környezetszennyezés miatt, stb.

A költségekbl kiinduló elemzés nem mindig alkalmazható, ha ugyanis a környezetszennyezés már hosszú ideje legalább részben ismert, és hatást gyakorol a vállalat mködésére, akkor meglehetsen bonyodalmas a környezetszennyezés nélküli érték meghatározása. Más esetekben, pl. éppen az adás-vétel kapcsán feltárt környezetszennyezések esetén, javasolható ezen megközelítés alkalmazása. Minthogy ezen módszer terjedt el leginkább a gyakorlatban, a számítás menetét részletesebben ismertetjük. A figyelembe vehet költségek meghatározására fejlesztették ki a következ mérleget:42 (lásd Táblázat 4-1.) Az 1. sor a terület értéke, ha nem lenne rajta környezetszennyezés. A környezeti terhek sorok tartalmazzák azokat az értékcsökkent tényezket, amelyek a környezetszennyezés következtében lépnek fel.
42

Albert R. Wilson (1993), 21.p.

104

Ezek közé tartoznak elször is a kárelhárítás tervezésével kapcsolatos költségek: a károk elzetes felmérése (ld. Elzetes felmérés), a felmerült környezeti károk mértékének meghatározása, és a lehetséges intézkedési alternatívák kidolgozásának költségei. Ezen alternatívák közül választhat a terület tulajdonosa. A környezeti terhek második f csoportját a választott intézkedés megvalósításával kapcsolatos költségek alkotják: a fenntartási és mködési költségek, a tervezett intézkedések költségei, a képzési, nyilvántartási költségek valamint a környezeti katasztrófák esetén teend intézkedések költségei is. Amennyiben a vállalat felelsségbiztosítást köt, a katasztrófával kapcsolatos költségek helyett a felelsségbiztosítás díját szerepeltetheti. Természetesen ezen költségek már csak az intézkedési alternatíva kiválasztása után számíthatók ki. Táblázat 4-1 Mérleg a szennyezés miatt csökkent érték becslésére: (Minta) 1. 2. Környezeti terhek nélküli becsült érték Környezeti terhek a) Gyanított károk meghatározásának költsége b) A károk nagysága és a szükséges intézkedési tervek meghatározásának költségei Az elhárító intézkedések költségeinek jelenértéke c) Mködési és fenntartási költségek d) Tervezett kárelhárítási intézkedések e) Jelentések, továbbképzés, nyilvántartások vezetése f) Havária intézkedések 3. Összesen - Az intézkedési terv jelenértéke 4. Becsült egyéb CERCLA/SARA??? terhek [környezetvédelmi bírságok, díjak] 5. Becsült negatív stigma hatás 6. Környezeti terhek összesen 7. A tulajdonos vesztesége a) A terület csökkent értéke* b) Tulajdonos részesedése** 8. A tulajdonos vesztesége összesen 9. A tulajdonos vesztesége és a környezeti terhek összesen Megjegyzés: * nulla vagy (1. sor mínusz a 6. sor) közül a nagyobb ** nulla vagy (1. sor mínusz a 6. sor) közül a kisebb Egyéb környezeti terhek címén meg kell fizetni a területet terhel esetleges környezetvédelmi bírságokat, adókat, meg nem fizetett környezeti díjakat. Végül a stigma hatás tartalmazza az ingatlannal kapcsolatban felmerül megnövekedett kockázatok értékét, legyenek azok objektívek vagy szubjektívek.
105

100.000$ 5.000 55.000

5.000 75.000 5.000 0 85.000 0 5.000 150.000 0 - 50.000 - 50.000 100.000

A fenti csoportokban megjelen költségeket összesítve kapjuk a környezeti terhek összértékét. Ez meghaladhatja a terület szennyezés-mentes értékét. Minthogy azonban a hagyományos felfogás szerint egy adott területnek nem lehet negatív értéke, nem vonjuk ki azokat közvetlenül a terület értékébl, hanem külön sorban, a tulajdonos részesedése címszó alatt szerepeltetjük az ingatlan értékét meghaladó részt. A táblázat utolsó sora technikai jelleg tétel, csupán az ellenrzés célját szolgálja: a tulajdonos veszteségének és a környezeti terheknek ki kell adnia a szennyezés-mentes értéket. Az állapotfelmérés menete Az ökoauditálástól eltéren az állapotfelmérést (más néven szennyezésfelmérést) alapveten két lépcsbl áll: az els lépcs az üzem környezetvédelmi tevékenységének mérések nélkül kivitelezett áttekintése. Ha az elzetes átvilágítás alapján az a következtetés vonható le, hogy nem zárható ki komolyabb környezeti terhek létezése a vállalatnál, akkor kerül sor az átvilágítás második fázisra, amely mintavételek és mérések segítségével feltárja a szennyezés mértékét, s amelyben javaslatot kell tenni a károk elhárításának módjára és várható költségeire vonatkozóan is. Az állapotfelmérés két fázisra osztása költségkímél megoldást jelent a vállalatok számára: ha már az els fázis során megállapítható, hogy a vállalatnál nem volt olyan tevékenység, amely komoly környezeti terhek felmerülését vonta volna maga után, akkor nem kell sort keríteni a lényegesen magasabb költségekkel járó második fázisra. Els fázis: Az elzetes felmérés Az elzetes átvilágítás során a terület bejárására és a vonatkozó dokumentumok áttekintésére kerül sor. Méréseket ebben a fázisban vagy nem végzünk, vagy legfeljebb egyszeren kivitelezheteket. Az elzetes átvilágítás célja, hogy kvalitatív módon, nem számszersítve adjunk becslést komolyabb környezetszennyezés vagy környezetvédelemmel kapcsolatos más pénzügyi teher létezésére, vagyis:
· · · ·

megállapítjuk, kizárható-e komolyabb környezeti teher létezése a vállalatnál, és ha nem: leírjuk, melyek azok a valószínsíthet kockázatok, amelyeket a részletes átvilágítás során mérni és vizsgálni kell, nagyságrendjükre vonatkozóan becslést adjunk, amennyiben azok helye és nagysága is valószínsíthet becslést adjunk a területhez kapcsolódó pénzügyi terhekre (bírság, kártérítési kötelezettség, a folyamatos szennyezés-kibocsátást csökkent szükséges beruházás).

Ha már az elzetes átvilágítás során megállapítható, hogy a területen nem valószínsíthet további vizsgálatot igényl környezeti kockázat, az átvilágítás lezárul. Ellenkez esetben sor kerül a részletes átvilágításra. Az elzetes átvilágítás a következ lépéseket foglalja magában: (lásd Táblázat 4-2) A felmérés els fázisában megpróbálunk minél több olyan adathoz jutni, amelybl következtetni lehet az adott telephelyen potenciálisan felmerül problémákra. Ehhez meg kell ismernünk a telephely történetét, az ott alkalmazott technológiát és a vonatkozó fontosabb jogszabályokat. Adatbázisokban, újságokban, illetve a hatóságoknál is fontos információk szerezhetk be arra vonatkozóan pl., hogy a telephellyel kapcsolatban felmerült-e az utóbbi idben valamilyen nyilvánosságot kapott szennyezési ügy, van-e bírságfizetési kötelezettsége vagy valamilyen intézkedés megtételére (pl. filter felszerelésére) kötelezte-e a hatóság. Ezen információk ismeretében már összeállítható az a protokoll vagy ellenrzt lista (check-list), amely az átvilágítás menetét, illetve az átvilágítás során megválaszolandó kérdéseket tartalmazza az adott telephely jellemzinek figyelembevételével.
106

Táblázat 4-2 Az elzetes felmérés lépései
I. A felmérés elkészítése 1.A felmérés megtervezése
- idpont - menete - a felmérést végzk - Dokumentumok bekérése a vállalattól a következkkel kapcsolatban

A létesítmény alapadatai (méret, mködés) Környezetszennyezés forrásai (jelentések) Nem helyszíni létesítmények (leírás, térkép) 2. A dokumentumok áttanulmányozása 3. A telephelyen használt technológia tanulmányozása 4. Adatbázisokban keresés 5. A vonatkozó jogszabályok áttekintése 6. Az ellenrz lista, illetve protokoll összeállítása, pontosítása II. A helyszíni szemle során 1. A telephely környezetvédelmi mködésének áttekintése
- -

interjúk a telephely bejárása

2. A kérdéses pontok elemzése 3. Tények gyjtése 4. Tények értékelése 5. Eredmények egyeztetése a telephely vezetivel III. A helyszíni szemlét követen 1. Javaslat megfogalmazása: szükség van-e részletes átvilágításra 2. A jelentés nyers változatának elkészítése 3. A nyers változat eljuttatása a megbízóhoz 4. A jelentés végleges változatának elkészítése

(az eredményektl függen)
Részletes felmérés

107

A helyszíni szemle többnyire egy beszélgetéssel kezddik a telephely, illetve a környezetvédelemért felels vezetvel. Ezt követen a csoport bejárja a telephelyet, interjúkat készít a dolgozókkal és áttekinti a helyben elérhet dokumentumokat. Ezt követen fontos, hogy a team félrevonuljon, és a tagok megbeszéljék benyomásaikat arra vonatkozóan, melyek a telephely értékét lényegesen befolyásoló tényezk. Miután megegyezésre jutottak, még lehetség van további tények gyjtésére, illetve a meglev információk pontosítására. A dolgozók által megadott adatok ugyanis sokszor nem pontosak (pl. rosszul emlékeznek egyes adatokra) vagy hiányosak. A szemle során szerzett benyomásokat ezért pontosítani kell, ellenrizhet tényekkel (pl. anyagmérlegbl szerzett információk, veszélyes anyag nyilvántartásokból vett információk) kell alátámasztani. Az eredményeket az esetleges félreértések, tévesen értelmezett adatok pontosítása végett egyeztetni kell a telephely vezetésével. A telephely elhagyása után a lehet legrövidebb idn belül meg kell írni a jelentést. A jelentés elkészítésében nagy segítség lehet, ha a helyszíni szemle során engedélyeztek magnófelvétel készítést, fényképezést, vagy az adatokat még a helyszínen notebookba gépeltük. A jelentésbl egyértelmen ki kell derülnie, hogy a telephelyet terheli-e bármilyen környezeti teher - ennek típusait a bevezetben már áttekintettük -, és szükség van-e további vizsgálatra. A megbízótól kapott értékelés után készíti el a team az elzetes átvilágításról szóló jelentést, illetve készül el a részletes átvilágításra. A felmérés során vizsgált kérdések A szennyezésfelmérés során az átvilágításnál azon problémákra helyezdik a hangsúly, amelyek felhalmozódásra képesek: hulladék, talajvíz, talajszennyezettség. Ezek közül a veszélyes hulladékok problémája kiemelt jelentség. Míg ugyanis a víz- vagy levegszennyezést - a zajról nem is beszélve - nem könny titokban tartani, addig a veszélyes hulladékok akár évtizedekig is az illegális lerakóhelyen maradhatnak anélkül, hogy bárki tudna létezésükrl, vagy bármilyen problémát okoznának. A veszélyes anyagok azonban pl. a csapadékkal egy id után a talajvízbe, s az ivóvízbe kerülhetnek, komoly környezetszennyezést és egészségügyi problémákat okozva. A nem megfelelen lerakott veszélyes hulladékok eltávolítása rendkívül költséges, elrejthetségük miatt pedig elég sok manipuláció tárgyai lehetnek. Magyarországon a veszélyes hulladékokra vonatkozóan csak 1981-tl van szabályozás, ez eltt az idpont eltt legálisan is lerakásra kerülhettek olyan hulladékok, amelyek a jövben környezeti károkat okozhatnak, ezért eltávolításuk szükséges. A területen található talajvíz- illetve talajszennyezés szintén a felhalmozódó szennyezések közé tartozik. A folyamatos szennyezések (csatornába öml szennyvíz, levegszennyezés) esetén elssorban a ki nem fizetett vagy a jövben nagy valószínséggel felmerül bírságok, valamint a jogszabályoktól való eltérés okozhat gondot. Utóbbi következményeként a jogszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében beruházásokra kényszerülhet a vállalat. Végül nem szabad elfeledkezni a környezetszennyezéssel másoknak okozott károk után fizetend kártérítésekrl sem. A fenti problémák feltárására szolgáló kérdések a következ fbb csoportokba rendezhetk, amelyek az elkészítend ellenrz lista fejezetei lehetnek az elzetes átvilágítás során:

108

Táblázat 4-3 Az elzetes felmérés során vizsgálandó kérdések 1. A telephely alapadatai 2. A terület-felhasználás története
- A korábbi terület-felhasználók folytattak-e olyan tevékenységet a területen, amely felhalmozódott környezetszennyezést okozott? - A telephely története során használt-e olyan technológiákat, amelyek környezetszennyezést okozhattak?

3. Környez területek település, veszélyeztetett faj). területekrl, vagy fordítva? 4. Mködés leírása
- Nyersanyagok, vegyi anyagok, mérgez anyagok, PCB, azbeszt, peszticidek, anyagmérlegek, stb. - Van-e a telephely környezetében különösen érzékeny befogadó? (pl. lakott - Környezetszennyezés terjedése elképzelhet-e a vizsgált területre a környez

5. Veszélyes hulladékok kezelése
- Nyomon követhet-e a keletkez összes veszélyes hulladék útja az ártalmatlanításig? Megfelel módon gyjtik, tárolják és kezelik a veszélyes hulladékot? Átadják-e kezelésre vállalkozónak? Visszamenleg is ellenrizni kell!

6. Tartályok kezelése
- Földalatti tartályok, szivárgások

7. Az üzem területén található hulladékok 8. Nem telephelyi létesítmények 9. Szennyvízkibocsátás 10. Levegszennyezés 11. Zaj 12. Panaszok a szomszédoktól 13. Talaj- és talajvíz-szennyezettség
14. Munkavédelem 15. Havária esetére szóló tervezés 16. Jogi és hatósági ügyek, pénzügyi terhek

109

Nagyon nagy jelentség a terület-felhasználás történetének vizsgálata. Ha ugyanis a terület valamely régebbi felhasználója vagy a jelenlegi tulajdonos olyan tevékenységet folytatott, amelyet általában környezetszennyeznek tartanak, nem zárható ki környezeti terhek létezése, és szükséges a terület további, részletes vizsgálata. Annak megítélésében, hogy mely tevékenységeket tekintsünk általában környezetszennyeznek, segítséget nyújthat a Nagy Britanniában, kifejezetten e célból kialakított lista a ,,16 szennyez területhasználat"-ról. Táblázat 4: Azon földhasználatok, amelyek környezetszennyezéssel járhatnak43 1. Mezgazdaság Dögkutak 2. Kitermelipar Széntartalmú anyagok kitermelése, kezelése és tárolása 3. Energiaipar Szénbl, lignitbl vagy olajból történ gázelállítás 4. Fémkohászat Termelés fémvisszanyerés (ólom vagy acél, illetve ólom- és acélötvözetek elállítása) 5. Nem fémes anyagok és termékeik elállítása Azbesztgyártás 6. Üveggyártás és kerámiaipar 7. Vegyi anyagok gyártása és felhasználása Kolaj és kolajtermékek elállítása, finomítása, visszanyerése és raktározása Egyéb vegyi anyagok (kivéve az ásványi anyagokat) elállítása és raktározása 8. Termelfolyamatok Fémáruk elállítása; robbanóanyagok tárolása, elállítása és tesztelése; elektromos és elektronikus alkatrészek elállítása és javítása 9. Élelmiszertermelés Állateledel és állattáp elállítása 10.Cellulózgyártás a papíriparban és nyomtatás 11.Frészárú és fatermékek Vegyi kezelés és bevonás 12.Textilipar Br elkészítése, kezelése és megmunkálása; ványolás, fehérítés és festés 13.Gumiipar 14.Infrastruktúra Vasúti gördül állomány, vízi jármvek, közúti és légi szállítóeszközök leszerelése, javítása, karbantartása

43

Forrás: Maltby (1995), 78.p.

110

15.Hulladéklerakás Hulladékkezelés; szennyvíziszap, hulladék, építési törmelék radioaktív anyagok tárolása, kezelése és végleges elhelyezése 16. Egyéb Vegytisztítás; laboratóriumok; a táblázatban feltüntetett bármilyen tevékenységhez használt épület lebontása A részletes felmérés A részletes átvilágítás során kell a környezeti kockázatokat mérések és elemzések segítségével feltárni és számszersíteni, valamint megoldási alternatívákat ajánlani a megbízó számára. Az érvényes jogszabályok nem feltétlenül írják el a szennyezés teljes felszámolását (Magyarországon sem, és más országokban is ritka az ilyen irányú kötelezettség). Valójában tehát a megbízón múlik, melyik megoldási alternatívát választja, illetve, mekkora környezeti kockázatot kíván vállalni a jövben. A különböz technológiák költségei között ugyanis nagyságrendi különbségek lehetnek, és nem feltétlenül van szükség az elérhet legjobb (és többnyire legdrágább) megoldás választására. Az alternatívák közötti választás természetesen függ attól is, hogy a megbízónak milyen felhasználási szándékai vannak az adott területtel kapcsolatban a jövben. A döntés ismeretében adhatók meg a környezetszennyezés elhárítási költségei. Táblázat 4-5 A részletes átvilágítás lépései 1. A terület környezetének felmérése 2. Mérések végzése a területen 3. Az eredmények elemzése 4. A környezetszennyezés mértékének, használatot korlátozó hatásának megállapítása 5. Megoldási alternatívák kidolgozása 6. Elzetes költségbecslés a megoldási alternatívákra 7. A jelentés nyers változatának elkészítése 8. A jelentés eljuttatása a megbízóhoz 9. A jelentés végleges változatának elkészítése A beavatkozás mértékének meghatározása Ahhoz, hogy eldöntsük, egy adott környezeti állapot esetén szükség van-e, és ha igen, akkor milyen jelleg és mérték beavatkozásra van szükség, ismerni kell: · Az elfogadható szennyezési szintre vonatkozó határértékeket,
Magyarországon a privatizáció idszakában sok gondot okozott, hogy a talajra vonatkozóan nem voltak ilyen határértékek, ezért nem lehetett egyértelmen megmondani, mikor tekinthet a talaj tisztának, illetve szennyezettnek. Lengyelországban hasonló problémákkal küszködtek a talaj- illetve a talajvíz esetében is.

·

Mely esetekben van szükség beavatkozásra,

111

·

A beavatkozásokkal milyen célállapotot kell elérni.
A veszélyes hulladékot el kell szállítani vagy elég a szennyezés terjedésének megakadályozása? A területnek a tisztogatás után minden esetben minden célra, vagy csak a tervezett tevékenység céljára kell-e alkalmasnak lennie?

A beavatkozás szükségességére és mértékére vonatkozóan többféle gyakorlat alakult ki a világon, ezeket még nem egységesítették az EU szintjén sem. A legszigorúbb szabályozást jelenti az ún. sokfunkciós megközelítés (multifunctional approach), melyet Hollandiában alkalmaznak. E szerint egy területet oly mértékben meg kell tisztítani, hogy az alkalmas legyen mind a növény- mind az állatvilág, mind pedig a legkülönbözbb emberi tevékenységek céljára, vagyis a helyreállítás után a területnek alkalmasnak kell lennie pl. játszótér vagy település létesítésére is, még akkor is, ha ténylegesen az adott területre ipari létesítményeket terveznek. Hollandiában a legfontosabb szennyezanyagokra összeállítottak egy, a beavatkozást szükségessé tev koncentrációs értékeket és az elérend célállapot értékeket tartalmazó listát. Ha a sokfunkciós megközelítés nem valósítható meg - pl. túlzott mérték költséggel járna -, úgy elssorban a szennyezés terjedésének megakadályozására törekednek. A jelenlegi vagy tervezett földhasználat figyelembevételével is meghatározható a szükséges beavatkozás jellege és mértéke. Ez esetben különböz mérték beavatkozást írnak el, attól függen, hogy az adott területen milyen tevékenységet terveznek. Ipari terület esetén nem követelnek meg olyan szigorú környezeti határértékek elérését, mint a lakóövezetekben, és esetenként a helyi adottságokat is figyelembe veszik (pl. a szennyezés terjedésének kockázata). Kanadában pl. ezt a megközelítést alkalmazzák. Az egyedi kockázatelemzésen alapuló megközelítés sok tényez figyelembevételével állapítja meg a szükséges beavatkozási szintet. Figyelembe veszik a földhasználat jellegét, területi adottságokat (pl. szennyezés terjedésének lehetsége, van-e a közelben veszélyeztetett vízforrás, stb.), a terület érzékenységét (pl. védett növények, ritka fajok), kockázatelemzéseket végeznek, megvizsgálják a mszaki megoldásokat és a pénzügyi lehetségeket. A beavatkozás alkufolyamat és megállapodás eredménye, melyben részt vesznek az érdekeltek és a környezetvédelmi hatóságok. Németország a legfontosabb képviselje ennek a szemléletnek. Magyarországon az eddigiek során egyedileg döntöttek a szükséges beavatkozás mértékérl, nem voltak általánosan érvényes irányelvek. A Környezetvédelmi Törvény szerint a környezetkárosító köteles nemcsak megszüntetni a károsító tevékenységet és az okozott károkért helytállni és kártérítést adni, hanem helyre kell állítania a tevékenységét megelz környezeti állapotot is. A magyar jog tehát nagyon szigorúan rendelkezik, bár ez a szigorúság olykor megvalósíthatósági korlátokba ütközhet. Rövid távon sokszor legfeljebb a károk terjedésének megakadályozása tnik megvalósítható célnak. A környezeti kockázat megosztása az eladó és a vev között Az elzekben áttekintettük a környezeti károk értékelésének fontosabb módszereit, azonban nem adtunk választ arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen kinek is kell fedeznie a környezeti károk költségeit. Ezen költségek nyilván csökkentik az eladásra felkínált ingatlan vagy vállalat értékét, azonban a költségek viselésének konkrét módjára vonatkozóan a vev és az eladó többféleképpen is megállapodhat. A továbbiakban áttekintjük a környezeti károk pénzügyi rendezésére vonatkozóan kialakult technikákat.

112

Ha a vev és az eladó a szerzdésben nem köt külön megállapodást a környezeti terhek viselésére vonatkozóan, akkor a vev mint jogutód fogja a környezeti terheket viselni. A szerzdésben azonban ettl eltér módon is megállapodhatnak. 1. A vev és az eladó megállapodhat abban, hogy a szerzdés megkötése után napvilágra került környezeti károkért a korábbi eladó viseli a felelsséget. Ha tehát ilyen károk felmerülnek, az új tulajdonos a korábbi eladó költségére végeztetheti el a helyreállítási munkálatokat. Ez esetben nincs szükség környezeti átvilágításra. Az eladó említett felelsségét a szerzdésben korlátozhatják idben és értékben is, így elkerülhetvé válhatnak bizonyos kétes esetek, mint pl. ha a környezeti károk költsége meghaladja a vételi árat, akkor az eladó korlátlan felelssége esetén többet kellene fizetnie a vevnek, mint a kapott teljes vételi ár. A felelsség idben való korlátozása is logikus, mivel az id múltával egyre nehezebben állapítható meg, hogy a környezeti károk mely része tudható be a korábbi eladó, és mely része a jelenlegi tulajdonos tevékenységének. A környezeti károk rendezésének ezen módja azonban igen komoly kockázatot rejt magában, elssorban az eladóra vonatkozóan. Az adás-vételnél ugyanis az új tulajdonosnak érdeke fzdik a környezeti károkat feltárásához és azokat az eladó költségére felszámolja. Mivel azonban nem az új tulajdonos viseli a költségeket, nem érdekelt költséghatékony megoldás megtalálásához: valószínbb, hogy a legbiztosabb és legdrágább megoldásokat választja még akkor is, ha ez nem indokolt. Éppen ezért a felelsség ilyen módon való rendezése nem ajánlható, bár bizonyos esetekben - pl. az eladó pillanatnyi pénzügyi nehézségei - elkerülhetetlenné teszik alkalmazását.
A környezeti károk kezelésének ezen módjára a legismertebb példa a LEHEL privatizációja. A Tulajdonrész Vételi Szerzdést 1991 április elsején írta alá az ÁVÜ és az Elektrolux, s a szerzdésben az ÁVÜ felelsséget vállalt az ismeretlen mérték környezeti károk felszámolására. Ez a felelsség nem volt sem idben, sem anyagi értelemben korlátozva. Az adás-vétel megtörténte után az Elektrolux átvilágítást végeztetett a területen, és a károk helyrehozatalának költségeiért a számlát benyújtotta az ÁVÜ-nek. Az Elektrolux a mai napig nyújtja be a számlákat, amelyek lassan meghaladják a vételár összegét. Vannak, akik azt mondják, hasonló esetekben segítene az, ha a felelsség mértékét egyrészt idben és nagyságban korlátoznák, másrészt az eladó csak a költségek egy bizonyos hányadának fizetésére vállalna garanciát. Az új tulajdonos számára azonban még ez utóbbi helyzet is azt jelentené, hogy egy jobb technológiát megkaphat annak árának 20-50%-áért, amely még mindig csábító lehet.

2. Ha a szerzdés nem tartalmaz kikötést a környezeti károkra vonatkozóan, akkor a vev mint jogutód örökli a kockázatokat. Ebben az esetben azonban érdekében áll az eladási árból árengedményt kérni, amely fedezi a környezeti károk rendezésével, illetve a kockázatokkal kapcsolatban jövben felmerül költségeit. Az adás-vétel eltt környezeti átvilágítással tisztázzák a károk mértékét. Ez azt a célt szolgálja, hogy még az adás-vétel eltt pontosan tisztázzák a károk és költségek mértékét, és megvédjék mind az eladót, mind pedig a vevt attól, hogy a jövben ismeretlen mérték környezeti kockázatokkal kelljen szembenézniük. A megoldás elnyös az eladó számára, hisz nem kell felelséget vállalnia ismeretlen kockázatokért, és azt sem kockáztatja, hogy a jövben az új tulajdonos eltúlzott mérték környezetvédelmi költségek után nyújt be neki számlát. Finanszírozási gondokkal küszköd eladó mégis rákényszerülhet arra, hogy ne ezt a technikát válassza, hisz így azonnali költségei merülnek fel mind az átvilágításból, mind pedig az árengedmény adásának kötelezettségébl adódóan, szemben más megoldásokkal, amikor a környezeti kockázatokból fakadó költségei csak a jövben jelentkeznek. Néha alkalmazzák azt a megoldást is, amikor az eladó továbbra is felelsséget vállal a környezeti kockázatok azon részére, amit az átvilágítás esetleg nem tárt fel.
Magyarországon a Kiskunsági Állami Gazdaság privatizációja szolgál példával. 1982-tl kezdden a vállalat vezeti festék- és oldószermaradványokat tartalmazó hordókat vettek át és ásattak el a gazdaság

113

területén. A veszélyes hulladék tömege 1730 tonnára rúgott, és körülbelül 9 ezer hektár területet kellett helyreállítani. A vev, a Danube Farm Ltd árengedményt kapott azért cserébe, hogy viselje a terület megtisztításáért a felelsséget. A szerzdés aláírásának idpontjában már rendelkezésre állt egy átvilágítás jelentése a károkra vonatkozó részletes adatokkal, valamint az is ismertes volt, hogy egy környezetvédelmi vállalkozás 120 millió Ft-ért vállalja a helyreállítási munkálatokat.

3. A szennyezést nem feltétlenül kell eladni a vállalattal együtt. A vállalat bizonyos esetekben részekre osztható, és egyes részek tehermentesen értékesíthetek, miközben a környezeti károkkal terhelt rész nem kerül értékesítésre. Ezzel gyakorlatilag a jövbe toljuk a problémákat. A vev számára a megoldás nem foglal magában környezeti kockázatokat.
A TVM-et három részre bontva sikerült privatizálni. A mosóport elállító egységet megvette a Henkel, a festéküzemet a Holland Colonis, míg a vegyi üzem az 550 millió m3 veszélyes hulladék felszámolásának kötelezettségével együtt állami kézben maradt. A hulladékok eltávolítására nincsenek meg az anyagi források, így azok egyelre továbbra is a lerakóban maradnak.

4. Lehetséges megoldás, hogy az eladó a környezeti károkat saját költségén felszámolja, és csak azután próbálja az ingatlant értékesíteni. Ez azonban gyakran nem célravezet megoldás. Az eladó ugyanis nem ismerheti pontosan, milyen célra kívánja az új tulajdonos a területet használni, és milyen fajta és mérték kárfelszámolást tart indokoltnak. Így nagyon könnyen olyan költségekbe verheti magát, amelyet az alkufolyamatban nem tud érvényesíteni.
Tegyük fel, hogy valaki lakást akar eladni, és a jobb ár elérése érdekében teljesen felújíttatja az eladás eltt. A szobák falát virágmintás tapétával vonatja be. Az érdekld vevnek azonban nem tetszik a virágmintás tapéta, ezért a lakás megvásárlása után egyik els terve a tapétát lecserélése. Ez esetben a lakás eladója valószín nem tudná a lakás árában érvényesíteni a tapétára költött összeget. Hasonló eset állhat el akkor, ha egy ipari ingatlan eladója megkezdi a környezeti károk felszámolását, de nem tudja, hogy a potenciális vevnek a terület milyen mérték megtisztítására van szüksége. Ha túl drága technológiát választ, költségeinek érvényesítése bizonytalan az eladási árban.

5. Végül szólnunk kell arról az esetrl is, amikor a környezeti károk értéke meghaladja az ingatlan vagy vállalat környezeti károktól mentesen vett értékét. Ebben az esetben az ingatlan nem értékesíthet, amíg a károk felszámolására valamilyen küls forrásból fedezetet nem találnak. Ez a küls forrás lehet valamilyen állami támogatás, de - ha a vállalat felelsségbiztosítással rendelkezik - lehet a biztosító is. Utóbbi esetben az értéket csak a biztosítás díja és a stigmahatás csökkenti. A környezeti károk rendezése jogutód nélküli megsznés esetén Ha a vállalat jogutód nélkül sznik meg, akkor nincs örököse a hátramaradt környezeti terhekbl következ kötelezettségeknek. Ebbe a körbe tartozik a csd, a felszámolás és a végelszámolás. Ezért a Környezetvédelmi Törvényben, a többször módosított 1991. évi XLIX törvényben, illetve részletesen a 106/1995. Korm. rendeletben próbáltak gondoskodni arról, hogy a felszámolás és a végelszámolás során is sor kerüljön ezen terhek felmérésére és megfelel kezelésére. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervnek nyilatkozatot kell tennie az esetleges környezeti terhekre vonatkozóan, és ebben költségbecslést is kell adnia a terhek rendezéséhez szükséges kiadásokról. Ha a vállalat telephelyén potenciálisan környezetkárosító tevékenységet folytattak, akkor a környezetvédelmi felügyelség állapotvizsgálatra kötelezheti a gazdálkodó szervezetet, amelyet az szakértvel köteles elvégeztetni. Jogszabály tartalmazza ezen állapotvizsgálat tartalmi követelményeit is. A felszámoló nem készítheti el a felszámolási mérleget a környezetvédelmi felügyelség által jóváhagyott állapotvizsgálat nélkül, és köteles a környezeti károk rendezésérl is gondoskodni. A környezeti terhek rendezésére tartalékot képeznek a vállalat vagyonából.
114

A károk rendezhetk:
· · · ·

a gazdálkodó vállalat által szerzdéses formában küls vállalkozó által, ekkor a költségeket a felszámolandó vállalat vagyonából fedezik a vagyontárgyak olyan értékesítésével, amikor a vev átvállalja a hozzájuk fzd környezeti terheket a zárómérleg vagyonfelosztási javaslatához kapcsolódva a környezeti terhet a hitelez, illetve a vagyontárgy tulajdonosává váló szervezet átvállalja. Ekkor fontos az arányos költségfedezet biztosítása a károk felszámolásához.

Ha a vállalat vagyona nem elég a környezeti terhek felszámolásához, akkor egyszersített felszámolási eljárásra kerül sor. A környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit a felszámolási költségek között veszik számításba, ezért a sor elején szerepelnek a kielégítend igények között. Ha a szervezet vagyona nem fedezi a környezeti terhek rendezésének költségét, a hátramaradó terhek rendezéséért a felelsség az államra száll, azokat a központi költségvetésbl kell megoldani. Egyes országokban kifejezetten erre hozták létre a kötelez felelsségbiztosítás intézményét. A potenciálisan környezeti károkat okozó iparágakban mköd üzemeket felelsségbiztosítás kötésére kötelezik. Azon károkat, amelyek nem háríthatóak az okozóra, ebbl az alapból fedezik. Magyarországon a Környezetvédelmi Törvény lehetséget biztosít a környezeti felelsségbiztosítás intézményének felállítására, de ez a gyakorlatban eddig még nem történt meg. Hasonlóan elvben??? kötelezheti a környezetvédelmi hatóság a potenciálisan veszélyes környezethasználót biztosíték adására vagy céltartalék képzésére. Ha a környezetszennyezés nem történik meg, a biztosíték összege visszajár. Ha környezetszennyezés történik, és azt nem rendezi a környezethasználó, akkor a biztosíték összegébl a hatóság teszi azt meg. A 106/1995. Korm. rendelet meghatározza a környezeti állapotvizsgálat tartalmi követelményeit, mely jól hasznosítható ingatlanok és vállalatok adás-vételénél is. Az eltérések abból adódhatnak, hogy míg a hatóság csak az aktuális jogszabályok betartásának megfelel állapot biztosítását kívánhatja meg, addig egy befektet a várható jogszabályi változásokra is fel kíván készülni, és a jogszabályok létrejötte eltt keletkezett károkat is fel kívánja mérni.

Felhasznált irodalom
1. Arthur D. Little: Current Practices in Environmental Auditing, Center for Environmental Assurance, ADL Inc. 19991. 2. Bade, Roger: A City Perspective on Environmental Audits, Managerial Auditing Journal, 1991.5.pp. 26-30. 3. Bonz, R. E. - Brinkema, C. B.: A Transactional Database for Measuring Stigma, Real Estate Finance, 1993. Summer 4. Cahill, Lawrence B. -- Mc Laren: Environmental Audits: An Overview, Environmental Management Review, 1992.3. 5. Callenbach - Capra - Goldman - Lutz - Marburg: EcoManagement. The Elmwood Guide to Ecological Auditing and Sustainable Business, Berrett-Koehler, San Francisco, 1993.

115

6. Cargill, J - D.: Environmental Auditing Practice, Journal of the Instituation of Water and Environmental Management, 1993 feb. 7. Csutora Mária: A környezetvédelmi auditálás, Ipargazdaság, 1993/5, Válasz Hajdú Attila Észrevételeire, 1993.10. 8. Csutora Mária: Contamination of the environment and the Process of Privatisation, CEMS Conference Proceedings, Wien, 1995. March 9. Csutora Mária: Privatizáció és környezet, Kézirat, Privatizációs Kutatóintézet, 1993. 10. Csutora Mária: Types and Aims of Environmental Auditing, IGWT Conference Proceeding, Budapest, 1993. August 11. Dewar, David: Environmental Auditing: The Fourth ,,E", Managerial Auditing Journal, 1991.5.pp. 7-13. 12. Elkington, John - Knight, Peter- Hailes, Julia: The Green Business Guide, London, Victor Gollanz Ltd., 1992 13. Environmental standards for soil and groundwater contamination in Poland, in: Environments in Transition, The environmental bulletin of the EBRD, European Bank for Reconstruction and Development, 1995 Aug. 14. Environmental Auditing, The Challange of the 1990s, University of Calgary Press, 1990, 236 p. 15. 1992. évi LVI. Törvény 35.§ (2).bek.f.pontjában elírtak alapján a környezeti állapot felmérés, a környezeti károk rendezésére vonatkozó tervkészítés tartalmi követelményei 16. 1991. évi XLIX. törvény, a csdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról, valamint az azt módosító 1993. évi LXXXI. törv. és az 1994. évi LXVI. törvény 17. 106/1995. (IX.8.) Korm. rendelet a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezetés természetvédelmi követelményeirl 18. Gray, Rob - Collison, David: The Environmental Audit: Greengauge or Whitewash? Managerial Auditing Journal, 1991.5.pp. 17-25. 19. Hillary, Ruth: The EU Eco-Management and audit scheme as a vehicle to promote cleaner production, Eco-Management and Auditing, 1995. 1. 20. Kerekes Sándor: Javaslat a kötelez környezetvédelmi felelsségbiztosítási rendszer bevezetésére, Kézirat, 1993. 21. Maltby, Josephine: Not paying for our past: Governement, Business and the debate on contaminated land in the UK, Business Strategy and the Environment, 1995.2. 22. Managing the Environment, The Greening of European Business, London, Business International Ltd., 1990. 23. Masterman, J. D.: Cost is Not Value: Post-Inmar Valuations? Real Estate Finance, 1993 Summer 24. North, Klaus: Environmental Business Management 25. Official Journal of the European Communities. Council Reulation (EEC) No.1836/93 of June 1993 Allowing Voluntary Participation by Companies in the Industrial Sector in a Community Eco-Management and Audit Scheme, 10 July, No.L168,1
116

26. Smart, B. (ed.): Beyond Compliance, (A new Industry View of the Environment), 1992. April, World Resources Institute 27. Spedding, L. - Jones, D. - Dering, C.: Eco-Management and Eco-auditing, Chancery Law Publishing, London, New York, 1993 28. Strachan, Peter-Moxen, John: BS 7750 and the Eco-Management and Auditing Scheme: Barriers to Environmental, Organisational and Cultural Change?, in: The 1995 Business Strategy and the Environment Conference, Conference Proceedings 29. Turchany, Guy: Környezeti auditálás, BME Környezegazdaságtan Osztály, BudapestGenf, 1994 30. UNEP-IEP: Environmental Auditing, Report of a United Nations Environmental Programme / Industry and Environment Workshop, Paris, 10-11 January, 1989, p 31. Wilson, A. R: Environmental Impairments: A Balance Sheet Presentation, Real Estate Finance, 1993. Summer

117

5. A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT

5.1 A KHV fogalma
A környezetvédelmi hatásvizsgálat (röviden KHV) egy döntés-elkészítést segít folyamat, amelynek során egy tervezett tevékenység várható környezeti hatásait felmérik és értékelik, annak érdekében, hogy
· · · ·

információt szolgáltasson a döntéshozók számára a várható környezeti hatásokról, a környezeti károkat elkerüljék, illetve csökkentsék, segítse a tevékenységgel kapcsolatos technológiai, illetve telephelyi alternatívák közötti választást, biztosítsa az érintettek tájékoztatását és bevonását a tevékenységre vonatkozó döntéshozatali folyamatba.

A környezeti hatásvizsgálat folyamatának terméke a környezeti hatástanulmány (KHT), amely a környezeti hatásvizsgálat során tett megállapításokat foglalja össze. A megelzés mindig olcsóbb és hatásosabb, mint az utólagos kezelés. Ez igaz a környezetvédelemre is. A KHV a legfontosabb eljárás, amely azt a célt szolgálja, hogy már a projektek tervezési fázisába bekerüljenek a környezetvédelmi szempontok. A késbbiek során, ha már a beruházó elkötelezte magát egy adott technológiai alternatíva mellett, st a beruházás meg is kezddött, komoly környezetvédelmi problémák felmerülése esetén is csak nehézkesen és költséges módon lenne biztosítható a beruházás módosítása, és általában meg kellene elégedni bizonyos szükségmegoldásokkal, értelemszeren??? end-of-pipe módszerekkel. A KHV segít a potenciális környezetvédelmi problémákat feltárni és az ezek mérséklését szolgáló megoldási módozatokat kidolgozni, ily módon segíti a telephelyi és technológiai alternatívák közötti választást. Egyik alternatíva lehet az is, ha a tevékenységet egyáltalán nem valósítják meg. A hatásvizsgálatban nem elég foglalkozni a szken vett tevékenység környezeti hatásaival, hanem a vizsgálatnak ki kell terjednie a beruházás teljes életciklusára, beleértve a telepítést (építést), magát a tevékenységet, az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket, mint pl. a szállítást, hulladékkezelést, valamint a tevékenység felhagyását. Vizsgálni kell az esetlegesen bekövetkez balesetek hatását is.
Olykor a tevékenység felhagyása környezetvédelmi szempontból legalább akkora jelentség, mint maga a mködés. Pl. Egy bánya esetén a bányászat felhagyása után pl. fontos, hogy a tájképet ne a meddhányók határozzák meg. Így a KHV-ben ki kell térni a terület rekultivációjának tervére (pl. parkosítás) is. Máskor a beruházás utak építésével, a teherautó-forgalom átmeneti jelents növekedésével jár, amely károkat okozhat a területen található lakóépületek állagában. Ezért fontos a KHV kiterjesztése a tevékenység teljes életciklusára.

A KHV során igyekeznek a teljes környezeti hatásfolyamat feltárására. Feltárják a várható a közvetlen szennyezanyag kibocsátásokat, és azok kémiai reakcióinak és a terjedést befolyásoló hatások eredményeképpen kialakuló közvetett hatásokat. Vizsgálják a rövidtávú és hosszútávú hatásokat is, különös tekintettel az irreverzibilis, utólag már helyre nem hozható következményekre. Vizsgálják a tevékenységnek az emberi egészségre és a természeti környezetre gyakorolt hatásait. Ez persze többnyire csak részlegesen sikerül, hisz
118

nem rendelkezünk a hatások teljességét feltáró mszerekkel, és sok bizonytalansági tényez marad a legjobb KHV lefolytatása után is. Ezen bizonytalanságok leírása is része a KHV-nek. Nemcsak a negatív, hanem a pozitív hatások leírására is sor kerül, ezek közé tartozik pl. a foglalkoztatás növekedése az adott területen, vagy a beruházáshoz kapcsolódó infrastruktúrafejlesztések, környezetvédelmi létesítmények is. Cél, hogy valóban minden fontos környezetvédelmi szempont elkerüljön a tervezés során, és ne sikkadjanak el a beruházó által kiszelektált, nem kívánatos szempontok. Ez legjobban az által biztosítható, ha minden érintett szót kaphat a KHV folyamatában, és elhozhatja érdekének esetleges sérülését, olyan szempontokat, amelyek elkerülték a beruházó figyelmét. Ez részben a beruházót védi, hisz az utóbbi években megszaporodtak a lakossági tiltakozások, melyek következtében beruházási tervek hiúsultak meg - gondoljunk például a gyöngyösoroszi akkumulátor-feldolgozóra vagy az ófalui radioaktív-hulladék temetre - és már mköd üzem leállítására is sort került. Megfelel érdekegyeztetéssel ezen esetek egy része elkerülhet lett volna. A környezeti hatásvizsgálatot a megbízó költségén egy interdiszciplináris szakéri csapat végzi, mely az adott tevékenység szempontjából fontos szakmák képviselibl áll (mérnök, ökológus, jogász, közgazdász). A csapat egyszerbb ügyek esetén állhat csak 1-2 emberbl, míg nagyobb beruházások esetén 10, vagy annál több tagból is.

5.2 Folyamata
A környezeti hatásvizsgálat a beruházások tervezésének részét képezi. A rendelet meghatározza azon tevékenységek körét, amelyek megkezdéséhez vagy módosítása eltt környezetei hatásvizsgálatot kell készíteni. Ezt a listát kell ellenrizni ahhoz, hogy egy vállalat megállapítsa a tervezett beruházáshoz szüksége van-e környezetvédelmi szakhatósági engedélyre. Nemcsak új beruházások, hanem technológiai módosítások, illetve a tevékenység bizonyos mértéket meghaladó bvítése esetén is környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a módosítást vagy tevékenységet kezdeményez vállalatnak! A hatásvizsgálatot minden esetben a beruházó vállalat saját költségén köteles elkészíteni, illetve általában küls szakért céggel elkészíttetni. Ezen költségek részét kell képezzék a beruházás tervezési költségeinek.
Ma már a környezetvédelmi tanácsadó cégek százai vállalkoznak Magyarországon is KHV végzésére. A tanácsadó cég kiválasztása és megbízása a vállalat joga, azzal azonban, hogy a tanulmánynak pontosan mire, és milyen mélységig kell kiterjednie, a késbbi félreértések és felesleges költségek elkerülése végett célszer??? keresni a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelséget.

5.3 Jogszabályi háttere
A hatásvizsgálatokat a 70-es években kezdték beépíteni az ipari országok (elsként az USA, Európában pedig Franciaország, Hollandia, Németország) jogrendszerébe. 1985-ben az Európai Gazdasági Közösség direktívát fogadott el, amelyben megköveteli a tagországoktól a KHV beépítést jogrendszerükbe, és meghatározza a KHV eljárás egységes követelményeit. A KHV-t Magyarországon a jogszabályalkotók olyan fontosnak tartották, hogy nem várták meg vele az új környezetvédelmi törvény kiadását, hanem már az 1986/1993. (VI.4.) Korm rendeletben kötelezvé tették azt a környezetre jelents hatást gyakoroló tevékenységek széles körére. Késbb, az 1995. évi LIII. törvény a ,,Környezet védelmének általános szabályairól"
119

megjelenésével a szabályozás törvényi szintre emelkedett. Végrehajtásának részletes szabályait a 152/1995. (XII.12) Korm. rendelet határozza meg. 44 A KHV jogszabály megalkotásánál szem eltt tartották, hogy meg kell felelnie az európai normáknak, különösen a KHV folyamatára vonatkozó direktívának. A hatásvizsgálat folyamatát a továbbiakban az érvényes magyar jogszabályok szellemének megfelelen mutatjuk be. (lásd Ábra 5-2) Az elzetes környezeti hatástanulmány A szükségtelen költségek elkerülése végett a környezeti hatásvizsgálatot két szakaszra osztották. Az els szakaszban egy elzetes környezeti hatástanulmány elkészítésére kerül sor, amelyet a vállalatok a környezeti felügyelséghez nyújtanak be. Ebben a szakaszban a várható hatások elzetes szakérti becslésére kerül sor. Szokásos, nem egyedi beruházások esetén általában nincs szükség költséges mérésekre. Egy környezetvédelmi szakérti csoport a múltbeli tapasztalataira támaszkodva és az aktuális beruházás körülményeit figyelembe véve megfelel pontosságú becslést tud adni arra vonatkozóan, hogy a beruházás környezeti hatásai belül esnek-e a szokásosan elfogadhatónak, nem jelentsnek tekintett mértéken. Ha már ekkor megállapítható, hogy a tervezett tevékenységnek nem lesznek komoly környezeti hatásai (vagy éppen ellenkezleg, biztosnak tekinthet, hogy a környezeti hatások elfogadhatatlan mértéket öltenek), akkor felesleges lenne további, költséges vizsgálatokat végezni. Ha az elzetes környezeti hatástanulmányból megállapítható a tervezett tevékenység várhatóan jelentsen hat a környezetre, de fontos hatások nem mérhetek fel a kell pontossággal, további részletes vizsgálatok és mérések nélkül, akkor a környezetvédelmi felügyelség részletes hatástanulmány készítését írja el. Egyedi, nem szokványos beruházások, vagy sajátos környezeti adottságok esetén általában sor kerül erre a második szakaszra. Egyes beruházások környezetvédelmi engedélyét a rendelet minden esetben részletes környezeti hatástanulmány készítéséhez köti. A környezetvédelmi felügyelség az a beruházótól független szervezet amelynek feladata a hatástanulmány ellenrzése abból a szempontból, hogy az mennyire teljes kör és szakmailag milyen mértékig korrekt. A hatástanulmányban leírt változatok közül kijelöli azokat, amelyeket környezetvédelmi szempontból elfogadhatónak tart. A felülvizsgálatba más hatóságokat és küls szakértket is bevon. A környezeti hatástanulmánynak az érintettek számára hozzáférhetnek kell lennie, megjegyzéseket tehetnek a környezeti hatástanulmány tartalmára vonatkozóan, melyeket a környezetvédelmi felügyelség figyelembe vesz a döntés meghozatalánál. Az elzetes környezeti hatástanulmány megtekintésének helyét 30 napig hirdetményben teszi közzé az önkormányzat. Az érintettek írásos véleményt tehetnek a tanulmányra vonatkozóan. Fontos, hogy az érintettek közé sorolja a jogszabály a hatásterület lakosságát, a kezdeményez vállalatot, érdekvédelmi és környezetvédelmi szervezeteket és a hatóságokat. Hozzászólási joga van tehát egy helyi környezetvédelmi szervezetnek, valamint a magyar jogszabályok szerint egy országos környezetvédelmi szervezetnek is, ha alapszabálya szerint mködési területe kiterjed az adott kérdésre.

44

Már 1993 eltt is voltak korlátozottabb érvénnyel rendelkez jogszabályok, illetve mszaki irányelvek a KHV-re vonatkozóan.

120

A hatásterület a környezet azon része, amelyre kiterjed a beruházás következtében létrejöv hatásfolyamat. Ide nem feltétlenül csak a beruházás közvetlen környezete tartozik. Pl. egy kéménybl felszálló füst a szél irányába es településektl távol is éreztetheti hatását, st az is elfordulhat, hogy a szennyez anyagok a szél következtében a beruházás területétl távol ülepednek le, míg a beruházás közvetlen környezetében élk szinte alig éreznek valamit a szennyez hatásból. Ezért fontos, hogy a beruházási döntésbe bevonják az összes érintettet, beleérte mindazon települések lakosságát, akik a hatásterületen élnek. A környezeti felügyelségnek arra kell alapoznia döntését, hogy a feltárt hatások szakmai szempontból jelentsnek ítélhetk-e meg. A határértékek feletti kibocsátások nyilvánvalóan jelentsnek ítélhetk meg. Amely országokban már régebb óta alkalmazzák a KHV-t, ott általában kialakult szokások vannak arra vonatkozóan, mit tekintenek jelents hatásnak. (pl. a gépkocsiforgalom 10%-os növekedése már jelentsnek ítélhet). Természetesen a lakosság kedveztlenül fogadhat olyan hatásokat is, amelyek ezen szinten belül maradnak. Pl. mondhatják, hogy az eredeti állapothoz képest, k mindenképpen rosszul járnak, ezért a szennyezés szintjének legkisebb emelkedését sem kívánnák elfogadni. A politikai érdekegyeztetés és döntés ez esetben az önkormányzat és az érdekeltek feladata. A környezetvédelmi felügyelség ezzel szemben szakhatóság, nem politikai szervezet, és döntéseit szakmai érvekre kell alapoznia, hisz ez a kiszámíthatóság és a jogszer mködés feltétele, amelyet egy hatóságtól elvárunk. A felügyelség nem adja ki az engedélyt, ha a fejlesztés nagyfokú környezeti kockázattal járna, vagy kedveztlen regionális vagy globális környezeti hatást fejtene ki. Elégtelen információ esetén sor kerül a részletes hatásvizsgálatra. Az elzetes környezeti tanulmány tartalma A tevékenység célja és szükségessége A környezeti hatástanulmányban ismertetni kell a tevékenység célját és szükségességét. Telepítési és technológiai lehetségek Ismertetni kell az alapadatokat, mint pl. a kapacitás, beruházás idpontja, tartama, területigénye, stb. Sorra kell venni azon telepítési alternatívákat, amelyek közül a vállalat kiválasztotta az általa elnyben részesített telephelyet, illetve meg kell adni a döntés során figyelembe vett technológiai alternatívákat. Leírást kell adni a választott technológiáról, meg kell adni a vizsgált, de késbb számításba nem vett lehetségeket. Meg kell azt is adni, milyen környezetvédelmi célú beruházásokat terveztek a hatások csökkentése érdekében, illetve a döntésben szerepet játszottak-e környezetvédelmi szempontok. A tevékenység elmaradásából származó környezeti következmények Ha a fejlesztéshez környezetvédelmi célú létesítmény kapcsolódik (pl. a csatornahálózat bvítésével jár együtt), akkor a tevékenység elmaradása negatív következményekkel járhat. Az is elfordulhat, hogy a környezetvédelmi engedély megtagadása esetén a beruházó olyan mködésre kényszerülne, amely környezetvédelmi hatásai meghaladják a beruházás környezeti hatásait.

121

Környezetterhelés és a környezet igénybevétele Meg kell becsülni, milyen vízszennyezés, levegszennyezés, hulladék-kibocsátás járhat az adott tevékenységgel. Fel kell mérni a zajszennyezés, az esetleges hszennyezés hatását is. Ki kell térni mind a normál üzemelés, mind pedig az üzemzavarok és balesetek esetén bekövetkez kibocsátásokra. Mekkora területet foglal el a beruházás az építkezés, illetve a mködés szakaszában? A tevékenység során a vízigényt természetes vizekbl, illetve a vezetékes rendszerbl kívánják-e biztosítani? Hogyan befolyásolja a tevékenység a természetes vizek minségét, vízjárását, vízhozamát? Hogyan érinti a vezetékes vízellátást? A várható környezeti hatások elzetes becslése A hatások leírása után meg kell adni azok számszer becslését is. A becslés során támaszkodni lehet a vállalat által rendelkezésre bocsátott technológiai leírásra, a környezet állapotára vonatkozó adatbázisokra (pl. háttérszennyezettség, vizek), korábbi hatástanulmányokra, bizonyos mérésekre és szakérti becslésekre. Le kell írni a hatásfolyamatot és a hatásterületeket. Országhatárokon átterjed hatások Az országhatáron átterjed hatásokról Magyarországnak informálnia kell az érintett országokat. A tájban és az ökológiai viszonyokban várható változások Ismertetni kell mind a terület jelenlegi állapotát, annak funkcióit és a várhat változásokat. A hatástanulmányban a tanulmányt készít szakérti csoportnak nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy véleményük szerint várhatók-e jelents környezeti hatások. Ha erre a kérdésre nem tudnak egyértelm választ adni, akkor fel kell sorolni azon kérdéseket, amelyeket csak további vizsgálatok, illetve mérések után lehet megválaszolni. Ezt az információt a környezetvédelmi hatóság szempontok adására használja fel a részletes környezeti hatástanulmány elkészítéséhez. Az elzetes környezeti hatástanulmány benyújtása után a környezetvédelmi felügyelség 30 napon dönt, és következ döntéseket hozhatja: a) Részletes környezeti hatástanulmány készítését írja el. Ekkor megadja azt is, hogy a részletes KHT-ben mely kérdésekre, milyen mélységig kell kitérni. b) Kiadja a környezetvédelmi engedélyt. c) Elutasítja a kérelmet.

5.4 A részletes környezeti hatásvizsgálat
Ha az elzetes környezeti hatástanulmányból a felügyelség szerint nem állapíthatók meg kell pontossággal a környezeti hatások, akkor részletes környezeti hatástanulmány készítését írja el, és egyben megadja azokat a szempontokat, amelyekre figyelemmel kell lenni a részletes hatástanulmány elkészítésénél. Bizonyos típusú - jogszabályban meghatározott - beruházások esetén minden esetben részletes hatástanulmányt kell készíteni. A részletes hatásvizsgálat során már nem elegendek a becslések, a hatásokat mérésekkel és számításokkal számszersíteni is kell. Ha ez megtörtént, úgy elkészül a részletes hatástanulmány nyers változata, melyet a környezetvédelmi felügyelséghez kell ismét benyújtani.
122

A részletes hatástanulmányt az érintettek számára hozzáférhetvé kell tenni. A hatásterület bármely lakosa betekintést kérhet a tanulmányba, melynek elérhetségi helyét ki kell hirdetni. A területileg illetékes önkormányzat épületében közmeghallgatást tartanak, ennek idpontjáról az érintetteket legalább 15 nappal annak idpontja eltt tájékoztatják (pl. helyi újság, hirdettábla, hangosbemondó, helyi TV útján). A közmeghallgatáson az érintettek megjegyzéseket tehetnek a hatástanulmánnyal kapcsolatban. Elmondhatják fenntartásaikat, az esetlegesen figyelembe nem vett szempontokat. A megjegyzéseket természetesen írásban is eljuttathatják. A közmeghallgatáson tett megjegyzésekrl jegyzkönyv készül, amely az érintettek számára is hozzáférhet. A környezetvédelmi felügyelség - más szakhatóságok bevonásával - ezután döntést hoz. Ennek eredményeként a környezetvédelmi engedélyt
·

Megadja. Ebben az esetben is meghatározhat bizonyos környezetvédelmi elírásokat, amelyeket a beruházónak teljesítenie kell. Feltételül szabhat további környezetvédelmi intézkedések (pl. filter alkalmazása) megtételét. Elírhat biztosítékadási- vagy céltartalék képzési kötelezettséget is. Pl. egy bányanyitás esetén elírhatja, hogy a rekultivációhoz szükséges pénzalapot a vállalat letétbe helyezze. Amennyiben nem kerül sor az üzemelés után a rekultivációra, úgy azt a felügyelség ennek a pénzalapnak a terhére maga végezteti el. A kérelmet elutasítja. Az elutasítást indokolnia kell, és arra is utalnia kell, hogy a terv módosítása esetén a kezdeményez számíthat-e arra, hogy megkapja a szükséges engedélyt, vagy az adott térségben erre egyáltalán nincs lehetség. Elbbi esetben a beruházó átdolgozhatja a tervet, és a módosított környezeti hatástanulmánnyal együtt újra benyújthatja engedélyezésre.

·

Környezetvédelmi engedély nemcsak adható, de vissza is vonható. Erre akkor kerül sor, ha az engedélyben meghatározott feltételek lényegesen változtak, vagy ha a tevékenységet, illetve annak elkészítését három évig nem kezdték el. Ha tehát a beruházó nem teljesíti azon feltételeket, amelyeket az engedélyben a környezetvédelmi felügyelség számára elírt, elveszítheti az engedélyt, és t a felügyelség a tevékenység felfüggesztésére is kötelezheti.

5.5 A KHT felépítése
A részletes KHT tartalma A részletes tanulmányban ismertetni kell az elzetes tanulmányhoz érkezett észrevételeket, a felügyelség állásfoglalását és a részletes vizsgálat menetét. Ezek után ismertetni kell az elkészít eljárásban kiválasztott változatot. Hatásterületek, és ezek környezeti állapota, ha a tevékenység nem valósul meg Az összehasonlíthatóság érdekében le kell írni a környezet eredeti állapotát is, illetve azt az állapotot amely akkor állna fenn, ha a tevékenység nem valósulna meg. A szakirodalomban ezt az állapotot alternatívának nevezik. Az eredeti állapotra vonatkozóan sokszor támaszkodni lehet már meglév adatbázisokra, többször viszont mérésekre van szükség. A felmérést nehezíti, hogy a környezet állapota a tevékenység meg nem valósulása esetén is változhat, és ezt a változást is becsülni kell. Pl. más iparvállalatok kibocsátása változhat az adott térségben, a településfejlesztési terveknek megfelelen új lakóterületek jöhetnek létre, amely új hatásviselket jelenthet, stb. Fontos, hogy csak azokat a változásokat tulajdonítsuk a javasolt tevékenységnek, amelyek valóban annak következtében jönnek létre, és elkülönítsük ezeket a
123

hatásokat azoktól, amelyek más tevékenységeknek vagy a környezet változásának tudhatók be. Ez biztosítja azt is, hogy a tevékenység megvalósulása után összehasonlítási alap legyen, és meg lehessen állapítani a tevékenység hatásának nagyságát a tervezetthez illetve az eredeti állapothoz képest. A környezet változása a tevékenység következtében. Számszeren is meg kell adni, milyen környezeti változások következnek be a tevékenység hatására. Pl. elfordulhat, hogy - bár a tevékenységbl származó szennyezéskibocsátás (emisszió) a határérték alatt marad - a környezetben a szennyezettségi szint (immisszió) az egészségügyi határérték fölé emelkedik. A környezeti állapotváltozások miatt várható környezet-egészségügyi, gazdasági és társadalmi következmények Meg kell vizsgálni a környezeti változások hatását az emberre (és más éllényekre). A leveg szennyezettségi szintjének növekedése miatt növekedhet az asztmás megbetegedések száma. A folyóvíz hszennyezése kedveztlenül érintheti a folyó halvilágát, esetleg egyes fajok egyedszámának csökkenését okozhatja. A környezeti hatástanulmányban tehát a hatások hatásláncát végigkövetve kell azokat meghatározni. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a kibocsátások összhatása nem feltétlenül az egyedi hatások összege. A természetben szinergizmusok léphetnek fel, vagyis többféle kibocsátás együttesen sokkal súlyosabb következményekhez vezethet, mint azt az egyes hatások összegzése alapján várnánk. Nehezíti a hatások leírását azok sokszor késleltetett, vagy közvetett hatásként jelentkezése. Fel kell mérni a tevékenység gazdasági és társadalmi hatásait is. Ahol lehetséges, ott a gazdasági hatásokat számszeren is meg kell adni. Pl. egy építkezés következtében megnhet a teherautó-forgalom, amely az út menti házak állagának jelents romlását idézheti el. Ez esetben felmérhet és pénzben kifejezhet az épületek értéknek csökkenése. A levegszennyezés terméscsökkenést idézhet el a mezgazdasági területeken. Egy új út vagy más infrastrukturális beruházások ugyanakkor növelik az ingatlanok értékét. A hatások között nemcsak a negatív, hanem az esetlegesen bekövetkez pozitív hatások mértékét is meg kell adni. Sok esetben pl. az élvilágra gyakorolt hatásoknál a hagyományos közgazdasági módszerekkel nem rendelhet pénzösszeg a hatásokhoz. Az újabb közgazdasági módszerek között vannak olyanok (pl. a feltételes értékelés), amelyeket alkalmazva ezen hatásokra is adható becslés, azonban ezek csak nagyon körültekinten és korlátokkal használhatók, és egyelre csak kevés helyen fogadják el az e módszerekkel készült tanulmányok eredményeit a jogi vitáknál. A közgazdasági számítások elvégzése mindenképpen hasznos, de nem lehetnek a döntés egyedüli szempontjai. A hatástanulmányban leírást kell adni azokról a technológiai módosításokról és kiegészít környezetvédelmi beruházásokról, amelyek segítségével teljesíthetk a környezetvédelmi követelmények. Ezek költségére is becslést kell adni a környezeti hatástanulmányban. A környezeti hatások mérése, elemzése, az utóellenrzés A tanulmánynak tartalmaznia kell az utóellenrzés (monitoring) módszereinek leírását. A beruházás megvalósulása esetén is szükség van a tevékenység hatására bekövetkezett környezeti változások ellenrzésére. Ezen változások nyomon követésének módszerére már a hatástanulmányban tervet kell készíteni.

124

A tanulmány összeállításához felhasznált adatok és módszerek, illetve azok hiányosságai Közölni kell a felhasznált adatok forrását, leírást kell adni az alkalmazott módszerekre, illetve azok hiányosságaira vonatkozóan. A környezeti hatások modellezése a sok, együttesen fellép tényez (pl. kibocsátott szennyezanyag, szélirány, szélersség, domborzat, egyéb kibocsátások, háttérszennyezettség, stb.) bonyolult kölcsönhatásai, valamint egyes hatások (pl. bizonyos megbetegedések) késleltetett hatása miatt nagyon nehéz. Az eddig alkalmazott modelleknek ezért jelents korlátai vannak, így az eredmények interpretálásával nagyon vigyázni kell, erre figyelmeztetni kell a felhasználót. A módszerek korlátainak leírásával a hatástanulmány készítje magát is védi, hisz nem lehet felelssé tenni az abból ered hibákért, ha az interpretálás korlátaira kitért a tanulmányban. Ugyanígy nem felels a tanulmány készítje azokért a hibákért sem, amelyek a vállalattól kapott adatok pontatlanságából vagy hiányából adódnak. Ezért fontos, hogy a tanulmány készítje leírja az adatok beszerzésének módját, és korlátait, és felelsségét korlátozza azon megállapításokra, amelyeket szakmailag ellenrizni tudott. Térképek Csatolni kell a tevékenység telephelyének és a hatásterületeknek a térképét. Célszer és szemléletes a hatásokat a térképeken bemutatni. Felhasznált tanulmányok Az irodalomjegyzékben fel kell tüntetni a felhasznált tanulmányok listáját, a készített interjúkat, egyéb anyagok jegyzékét. Ez egyrészt utal arra, hogy a tanulmány készíti mennyire körültekinten jártak el, felhasználtak-e minden, a döntés szempontból lényeges információt. A döntéshozók és a hatóság pedig utalást kapnak az egyes kérdéskörökben fellelhet további információ helyére vonatkozóan. Közérthet összefoglaló A részletes környezeti hatástanulmányhoz terjedelme több száz oldal lehet, és bizonyos részei csak a területben jártas szakembereknek mond valamit, a lakosság, az érintettek, akik bevonása az egyik célja a környezeti hatásvizsgálatnak, nem tudják hasznosítani ezt az adattömeget. Ezért fontos a részletes tanulmány mellett elkészült közérthet összefoglaló is, melynek terjedelme legfeljebb 20-30 oldal. Ezen összefoglalónak tartalmaznia kell mindazon információt - adatokkal illusztrálva - amelyek a tevékenység érintettjeit érdekelhetik. Ismertetni kell a felmerült problémák megoldási módját. A végleges hatástanulmány közérthet változatában ki kell térni a közmeghallgatáson felmerült szempontokra és kérdésekre, és az azokra adott válaszokra is.

5.6 A hatások áttekintésének módszerei
A hatásvisel környezeti elemek száma több száz is lehet, és a tevékenység megvalósítása is számos technológiai lépésre bontható. Ugyanakkor fontos, hogy a tevékenység környezeti hatásainak vizsgálatánál ne maradjon ki semmilyen fontos környezeti hatás. Ezért dolgoztak ki a környezeti hatások számbavételére két olyan eszközt, amelyek egyrészt segítik a strukturált gondolkodást, másrészt biztosítják, hogy a vizsgálat során figyelmetlenségbl vagy véletlenül ne maradjon ki fontos hatás. Az említett eszközök két f csoportra az ellenrz listák és a hatásmátrixok.

125

Mind az ellenrz listák, mind pedig a hatásmátrixok az elképzelhet környezeti hatásokat sorolják fel, bizonyos logika alapján csoportosítva. Elssorban az elzetes KHV szakaszban, valamint a részletes hatásvizsgálat elkészít szakaszában használják ket. Könnyen áttekinthet képet adnak egy tevékenység környezetvédelmi hatásairól, másrészt azokról a kérdésekrl, amelyek további vizsgálatot igényelnek. Ily módon nagy segítséget nyújtanak a vizsgálat lefolytatásában, majd késbb a döntéshozatalban is. Ellenrz listák Az ellenrz lista az elzetes hatásvizsgálat során alkalmazható. Csoportokra osztva tartalmazza azon kérdéseket, amelyeket fel kell tenni ahhoz, hogy megítélhet legyen: az adott tevékenységnek kétséget kizáróan nem lesznek jelents környezeti hatásai (Ld. Ábra 5-1). Az egyes sorokban igen, lehetséges és nem válaszokat lehet bejelölni. az igen és a lehetséges válaszok választása a részletes környezeti hatásvizsgálat szükségességét indokolják. Ábra 5-1: Ellenrz lista az elzetes hatásvizsgálathoz (részlet) II. Környezeti hatások
3. Víz: okozhatja-e a projekt: a. az áramlatokban illetve a vízmozgások folyásirányában bekövetkez változásokat? b. a vízelnyelési ráta, a vízlevezetés, illetve felszíni vízelvezetés arányának és mennyiségének megváltozását? c. A felszíni vizek mennyiségének bármilyen megváltozását? d. A felszíni vizek szennyezését, illetve a felszíni vizek minségének bármilyen megváltozását, e. pl. a hmérséklet, az oldott oxigéntartalom vagy az áttetszség változást? f. A felszín alatti áramlási irányának megváltozását? g. A felszín alatti vizek mennyiségének megváltozását akár közvetlen vízhozzáadás vagy kivétel útján, akár a víztartó réteg megbontása útján? h. Az ivóvízbázisok vízmennyiségének jelents csökkenését? i. Az embereket vagy a tárgyi tulajdont nem teszi-e ki vízzel kapcsolatos veszélyeknek, mint pl. áradásnak? Forrás: Roberts, James A. (1991), 105-106. old. alapján Igen Lehetséges Nem







A Leopold mátrix A Leopold mátrix oszlopaiban a hatáskeltk, soraiban pedig a hatásviselk vannak feltüntetve. A KHV kezdeti szakaszában +-? jelekkel jelölik a várható pozitív, negatív vagy nem becsülhet hatásokat. Késbb sor kerül a hatások becslésére, és két szempont szerinti számszersítésére. A Leopold mátrix minden cellája két részre osztható. A fels háromszögbe a hatások mértékét jelzik 1-10-ig. Az 1-es a legkisebb, a 10-es a legkomolyabb hatást jelzi. Az alsó háromszögbe a hatás fontossága kerül, szintén 1-10-ig terjed skálán értékelve. Pl. egy építkezés során felszámolhatnak egy parkot, így a hatás jelents mérték a parkra, viszont az adott parkot csak kevesen használták, így a hatás fontossága nem jelents.

126

A Leopold mátrix segítségével nemcsak összkép nyerhet egy projekt hatásairól, de összehasonlíthatóak egymással a technológiai és telephelyi alternatívák is, ha ezekre külön-külön felírjuk a mátrixot. A hatás mértékét a lehet legobjektívabban kell megítélni. A fontosság megítélésénél már sokkal nehezebb dolgunk van. Pl. egy helyi tavacska országos mértékkel mérve talán nem különösebben fontos, az ott lakók számára mégis jelents hagyományértéke lehet. A hatásvizsgálatot végz persze hozhat elzetes ítéletet a fontosság kérdésében szakmai szempontok alapján, ez azonban nem lehet végérvényes. Az így kialakított számok szorzatából, illetve a mátrix fösszegébl kapott szám nem lehet a döntés egyedüli alapja a projekt sorsát illeten. Minthogy a KHV egyik célja az érintettek bevonása, és annak biztosítsa, hogy ne születhessen az érintettek érdekeivel teljesen ellentétes döntés, a hatások fontosságának megítélése végs soron mégiscsak az érintettek, illetve azok képviselinek a feladata.

Felhasznált irodalom
1. BME-CEMP: Környezeti hatásvizsgálat tanfolyam, kézirat, Budapest, 2. Roberts, James A.: Just what is EIR?, Global Environmental Management Servies, Sacramento, 1991. 3. Tombácz Endre - Radnai Anikó: Ajánlás a beruházások környezeti hatásvizsgálatának tartalmára és módszertanára 4. Wood, Cristopher (ed.): Five training case studies, Occasional Paper Number 19, EIA Centre, Manhester University, 1989. 5. évi LVIII. törvény 6. (XII.12.) Korm. rendelet

127

Ábra 5-2 A környezeti hatásvizsgálat folyamata A beruházás terveinek készítése

A tevékenység hatásvizsgálatköteles? igen A tevékenység mindig részletes KHV köteles nem Az elzetes KHT-t készít szakérti csoport megbízása A KHT elkészítése Az elzetes környezeti hatástanulmány benyújtása a környezetvédelmi felügyelséghez

nem

beruházás elkészítésének folytatása

igen

nem

Megadható a környezetvédelmi engedély? részletes A részletes KHT-t készít szakérti csoport megbízása, info. adása

igen

A részletes környezeti hatástanulmány benyújtása a környezetvédelmi felügyelséghez

Közmeghallgatás

nem

Megadható a környezetvédelmi engedély?

igen

Beruházás elkészítésének folytatása

128

6. KÖRNYEZETI MARKETING

6.1 A környezetbarát marketingstratégia
Az els részben a zöld marketingstratégia kialakulását és leglényegesebb jellemzit tárgyaljuk. A következ résztl a konkrét környezetkonform stratégia marketing-mix elemeinek bemutatása következik. Elször a termékpolitikát, majd az árképzést, az értékesítést és végül a kommunikációs politikát vizsgáljuk. Az utolsó egység a zöld marketing alapelveit vázolja fel, az amerikai Federal Trade Commission ajánlásai alapján. Helyszke miatt csak a leglényegesebb kérdésekre koncentrálunk; dönten a termékek (fogyasztási cikkek) és nem a szolgáltatások marketingjével foglalkozunk. Bár a két területnek számos azonos vonása van, mégis óva intünk az automatikus alkalmazástól. A további kérdések iránt érdekldk számára az irodalomjegyzékben feltüntetett publikációk tanulmányozását ajánljuk. A ,,környezetbarát" jelz napjaink egyik legfontosabb marketingeszközévé vált. A környezeti marketing viszonylag új területe az üzleti életnek, hiszen a fogyasztók nálunk csak most kezdenek el igazán érdekldni a környezetvédelem iránt. Bár a fogyasztók egyre többet tudnak a környezeti problémákról, sajnálatos módon sok esetben hiányos vagy téves információkkal rendelkeznek az általuk használt termékek és a gyártási folyamatok környezeti hatásairól. E mögött jóllehet gyakran áll téves vagy hiányos tájékoztatás, mégis többnyire egyszeren arról van szó, hogy a gyártó vagy a hirdet maga sincsen tisztában az érintett komplex környezeti kérdésekkel. Az 1980-as évek végétl megfigyelhet a környezetvédelmi problémák iránti érdekldés ersödése. Az emberek ökológiai érzékenységének, tudatosságának növekedésével párhuzamosan vásárlási döntéseiknél egyre nagyobb szerepet kapnak a környezeti megfontolások. Az élenjáró zöld vállalatok igen keményen kezdtek el dolgozni a fogyasztói igényeknek egyre tökéletesebben megfelel környezetbarát termékek kifejlesztésén, valamint zöld image-ük kialakításán. E környezetkímél termékeket kezdetben a hagyományos marketing eszközeivel értékesítették, ám hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a legjobb zöld termék sem adható el a marketing-koncepció újragondolása nélkül. A marketingszakemberek éppen ezért kidolgoztak egy olyan megközelítést, melynek minden részterületén a környezetvédelmi szempontok kapnak prioritást. Többé már nem az a kérdés, mi okozza a vállalatok szemléletváltását, a jogi vagy a gazdasági szabályozás kényszerít ereje, a cégvezet személyes elkötelezettsége, vagy a fogyasztók környezeti tudatosságának fejldése; hiszen az a lényegen nem változtat: a vállalat azért módosítja marketing stratégiáját, mert csak az új koncepcióval lehet a megváltozott körülmények között versenyelnyt szerezni a "zöld fogyasztás" ösztönzése révén.

6.2 A környezetbarát fogyasztás
A cinikusok szerint a ,,zöld fogyasztás (green consumerism) nem más mint a tiszta lelkiismeret megvásárlása"45. A dolog azonban nem ilyen egyszer, hiszen ki az, aki azt mondja: ,,Én nem használom fel újra" vagy ,,Én nem csökkentem a hulladék mennyiségét" esetleg ,,Én hozzá
45

Az idézet és a soron következ adatok az Eco-Bluff könyvbl származnak (p.28.)

129

akarok járulni a trópusi eserdk kiirtásához". Az ilyen negatív tartalmú kijelentések manapság nem hangzanak túlságosan jól, mégis gyakran cselekszünk hallgatólagosan így. Az idézett megfogalmazás többek között az alábbi figyelemreméltó adatokra épül: Amerikában naponta 200 ezer tonna élelmiszer kerül a szemétbe; évente 16 milliárd nadrágpelenkát és 220 millió gumiabroncsot használnak el; 20 ezer személygépkocsi és 4 ezer busz utolsó útja vezet a roncstelepekre. Zöld fogyasztó az, aki igazán érdekelt a környezetbarát termékek használatában; olyan kritériumok alapján dönt, melyeket beszerzései eltt gondosan mérlegel. Nem vásárol olyan terméket, amely:
· · · · · ·

károsítja a fogyasztó egészségét; negatív hatása van a környezetre elállítása, felhasználása illetleg használat utáni elhelyezése során; nagy energia-felhasználást igényel gyártása, használata illetleg használat utáni elhelyezése során; szükségtelen hulladék keletkezéséhez vezet, akár a túlzott csomagolás, akár a túlságosan rövid hasznos élettartama miatt; kipusztulóban lev fajokból, vagy fenyegetett környezetbl származó anyagokat használ; más országokat, különösen a fejld országokat, hátrányosan érint.
A vásárlók bojkottjának veszélye Nem egy ersen környezetszennyez vállalatot vitt a ,,megtérés" útjára a fogyasztók ellenük és termékeik ellen hirdetett vásárlási bojkottja. Környezetvédelmi szervezetek gyakran szólítanak demonstrációra olyan vállalatok ellen, amelyek a környezetet jelentsen szennyezik. Nézzünk egy-két példát: Néhány nappal az emlékezetes Exxon Valdez katasztrófa után az amerikai emberek körében végzett felmérés tanúsága szerint a megkérdezettek közel 60 %-a nyilatkozta azt, hogy komolyan fontolgatja a vállalat termékeinek bojkottját. A Burger King ellen a közelmúltban folytatott kampány elindítója az volt, hogy napvilágot látott az a hír, mely szerint az étteremlánc Dél-Amerikából vásárol húst hamburgereihez. A szarvasmarhákat DélAmerikában olyan farmokon tenyésztik, melyeket a trópusi eserdk kiirtása utáni parcellázással hoztak létre. A demonstráció célja az volt, hogy rábírják a vállalatot, szüntesse be húsimportját - így közvetve járuljon hozzá a trópusi eserdk megtartásához. Utolsó példaként, egy napjainkban is zajló demonstráció a magyarországi libatenyésztket állította pellengérre, amikor francia állatvéd aktivisták tüntettek a hazánkban, a májlibák tenyésztésénél még honos libatömés ellen, és szólítottak fel a Magyarországról származó libamáj fogyasztásának bojkottjára. Nem nehéz belátni, hogy egyetlen cég sem igazán vágyik effajta negatív népszerségre, hiszen az ellene irányuló hírverés után akár évekbe is beletelhet, míg visszaszerzi hírnevét, illetve meggyzi a fogyasztókat arról, hogy 1) csak egyszeri véletlen botlásról volt szó, illetleg 2) többé nem fog elkövetni hasonló hibát. (Példaként ismét fel lehet hozni az Exxon alaszkai, vagy a Union Carbide bhopali katasztrófáját.)

6.3 A zöld marketing stratégia
A hagyományos marketing stratégia helyett napjainkban az ökomarketing az alternatíva a vállalatok számára. Az ökomarketing a piacorientált vállalatirányításban az ökológia és az ökonómia harmóniáját teremti meg. Itt sem mindegy azonban, hogy a vállalat milyen mélységig integrálja tevékenységébe a környezetvédelmi szempontokat. A lehetséges stratégiák a vállalatgazdaságtan tudományából jól ismertek:

130

Passzív: a változásokkal szemben érzéketlen stratégia, fenntartása esetleg rövidtávon lehetséges, közép- és hosszútávon egyértelmen zsákutcába vezet. Reaktív: a jogi és gazdasági változásokra utólag, követ jelleggel reagál, inkább a kényszer ereje dominál, mint a kihívások felismerése. A stratégia legfeljebb a közvetlen veszélyek elhárítását teszi lehetvé, átüt ert semmi esetre sem biztosít. Konfrontációs: a vállalat tisztában van a környezetvédelemben mutatkozó új tendenciákkal, ismeretekkel, és ezek követése, valamint alakítása érdekében nagy szerepet szán a piac alakításának és érdekei érvényre juttatásának. Célkitzése, hogy eltte járjon a tevékenységét esetlegesen korlátozó környezetvédelmi intézkedéseknek. A stratégia meglehetsen kockázatos, mivel ha nem sikerül megelznie egy-egy konkrét szabályozási lépést, a vállalat jó híre, tekintélye jelentsen csorbulhat. Proaktív: a környezetvédelemben rejl lehetségeket kihívásként értékeli és kihasználja piaci pozíciói ersítésére, image-ének javítására. A vállalati stratégiába beleépül a környezetvédelem kérdése, a cégfilozófiát és a teljes vállalati magatartást a felels vállalati koncepció hatja át. Ezen stratégia érvényesítése nyújt elssorban lehetséget az ökomarketing alkalmazására. A környezetvédelem tehát a vállalatok teljes tevékenységi körének és marketingstratégiájának átgondolását követeli meg. Azok a vállalatok, amelyek ezt idben felismerik és azonosulnak a problémákkal, illetleg megteszik a szükséges intézkedéseket, természetesen elnybe kerülnek a késlekedkkel, valamint az elutasítókkal szemben. A zöld marketing definiálása A zöld marketing értelmezése a szakirodalomban nem egységes. Többen állítják, hogy egy merben új irányzatról van szó, amely szerint a marketingtevékenységek kiindulópontja a környezetvédelem, és a marketing eszközök mindegyikénél a környezeti megfontolások dominálnak. Mások vitatják a környezeti marketing abszolút újdonság szerepét, álláspontjuk alapján nem egy különböz stratégiáról van szó: ,,az ökomarketingben a környezetvédelmi megfontolásoknak éppen olyan lényeges szerepet kell kapniuk, mint a hagyományos tényezknek, úgymint ár, minség stb."46 Az elz megfogalmazások alapján véleményünk szerint a zöld marketing olyan felelsségteljes vállalati marketing tevékenység, amely a környezetvédelem kérdését a vállalkozás fejlesztési és növekedési lehetségének tekinti és érvényre juttatja minden tevékenységi területen.47 A zöld marketing tárgya szerint lehet: 1. egydimenziós termékközpontú: egy termék felhasználás közbeni, vagy használat utáni elnyös környezeti hatásaira koncentrál (CFC-t nem tartalmazó aerosol, katalizátoros autók stb.) 2. többdimenziós termékközpontú: olyan komplex megközelítés, mely a terméket a környezeti tényezk szem eltt tartásával figyelemmel kíséri teljes életútja alatt, nemcsak egy-egy fázist emel ki. 3. image-orientált: manapság a szklátókör termék-centrikusságnál lényegesen fontosabb a vállalkozás egészérl kialakított kép. Az élenjáró cégek politikáját a felels vállalati koncepció jellemzi, melyet az image-központú zöld marketingstratégiák ültetnek át a gyakorlatba.
46

Peattie-t idézi K. F. van der Woerd Ph.D téziseiben (Kézirat. Amsterdam, Vrije Universiteit Institute for Environmental Studies 1994.) Walter Coddington: Environmental Marketing p.1.

47

131

A környezetbarát marketing fejldési fázisai48 A zöld marketing kialakulását az 1980-as évek végétl számítják. Fejldésének kezdeti szakaszát a fogyasztói érdekldés élénkülése jellemzi a környezetvédelmi kérdések iránt, melyet a vállalatok igyekeznek kihasználni, jóllehet sokszor maguk a cégek sincsenek teljesen tisztában a termékeik és tevékenységeik által okozott környezeti hatásokkal. Ekkorra a hagyományos marketing eszköztár már elveszíti befolyásolási képességét a zöld fogyasztók körében. A fejldés második szakaszában a törvényhozási és a szabályozási tevékenység ersödése figyelhet meg. A törvényeknek és irányelveknek való megfelelési szándék miatt a vállalatok deklarálják környezetvédelmi célkitzéseiket és igyekeznek dokumentálni környezeti tevékenységük minden egyes lépését. Manapság ezen a fejldési szinten áll a vállalatok túlnyomó része. A környezetbarát marketing fejldésének harmadik szakaszában a környezetvédelem a cégpolitika bels konzisztens területévé válik; a fogyasztók elvárják, hogy a vállalatok minden tevékenységében érvényre jussanak a környezetvédelmi szempontok. A zöld marketing már régen több a környezetkímél áruk eladásánál; a fogyasztó meggyzésének eszköze, hogy nemcsak a termék, de maga a cég is környezetbarát. Ezt a szintet mindeddig csak a legkiválóbb környezeti tevékenységet folytató szervezeteknek sikerült elérniük.

Az ökomarketing célja és alkalmazhatósága Definíció szerint az ökomarketing alapvet célja, hogy ,,a környezeti elnyöket a környezettel nagyobb összhangban álló termékeken és szolgáltatásokon keresztül vásárlói- és versenyelnyökké alakítsa"49. Hogyan válhatnak a környezeti elnyökbl vásárlói- és versenyelnyök? A Meffert/Kirchgeorg szerzpáros a következ modellt állítja föl az ökomarketing alkalmazhatóságára :
A termékhez kapcsolódó környezeti elnyök Költségek az ökomarketing Az ár és/vagy az elmaradt haszon költsége alacsonyabb ill. azonos nagyságú, mint a helyettesít termékeknél klasszikus megközelítése I a versenyelnyök biztosítása + racionalizálás Az ár és/vagy az elmaradt haszon költsége magasabb, mint a helyettesít termékeknél + differenciálás III a versenyhátrányok leépítése Az ökomarketing kiindulópontjai - az ökológia marketingje - a környezetpolitika eszközei (pl. adók) IV társadalomorientált profilmeghatározás II versenyelny és környezeti elny

Individuális haszon

Társadalmi haszon

Ábra 6-1: Az ökomarketing alkalmazhatósága50

48 49 50

Advertising Age November 22, 1993. p. 22. Meffert/Kirchgeorg: id. m, 25.o. Meffert/Kirchgeorg:Grundlagen des Umweltschutzes aus wettbewerbsstrategischer Perspektive (p.26-27)

132

A szerzpáros szerint az adott termék által felmutatott környezeti elnyöket a fogyasztók olyan további, többlethaszonként (vásárlói elny) élik meg, amellyel a versenytárs termékek nem rendelkeznek (versenyelny). A problémák e vonatkozásban két síkon jelennek meg. Egyrészt nem mindegy, hogy ez a pótlólagos haszon individuális (azaz a fogyasztás során az egyén számára közvetlenül is érzékelhet), vagy társadalmi (azaz a fogyasztás során közvetlenül nem érzékelhet, inkább a társadalmi megbecsültséggel és értékekkel összefügg) természet. Másrészt a költségtényezk is befolyásolják a szükséges lépéseket. Az I. esetben, amikor a környezeti elnyök a fogyasztó számára személyes hasznot hoznak és mindez ráadásul kedvezbb költségfeltételek mellett érhet el, mint a hagyományos termékeknél (például energiatakarékos elektromos eszközök kedvez árú kínálata), ez egyértelmen versenyelnyökhöz vezet, így a vállalat célja ezen versenyelnyök megtartása lesz további hasonló elnyök kialakítása mellett. A II. esetben a termék az egyén hasznát közvetlenül nem növeli, viszont olcsóbb, mint a helyettesít termékek és ugyanakkor társadalmi, kollektív haszonnal jár. A vállalat ekkor kétféle módon közelítheti meg potenciális vevit. Egyrészt az árkedvezményre mint vásárlásserkent eszközre, másrészt a termék használatával elérhet társadalmi elismerés, presztízs vonzó hatására alapozhat. Példaként említhetk itt a freonmentes dezodorok, vagy azok az újrafeldolgozott anyagokból készült termékek, amelyek minsége megegyezik a helyettesít, ám nem környezetbarát termékek minségével (pl. WC-papír). A valóságban gyakran találkozhatunk a III. esettel, amikor a környezetet kevésbé károsító, egyéni többlethasznot hozó termékek csak többletköltségek árán fejleszthetk ki, ami azután az árukban is lecsapódik. Amennyiben az ár miatti versenyhátrányok racionalizálással nem építhetk le, a vállalatnak az ökomarketing egyéb eszközeire kell koncentrálnia, hogy termékét értékesíteni tudja. A környezetbarát jelleg egyrészt egy jól kidolgozott kommunikációs politikával népszersíthet, másrészt célszer megkülönböztetni a fogyasztókat fizetési hajlandóságuk szerint és a terméket ennek megfelelen, differenciáltan pozícionálni. A IV. eset az, ahol Meffert és Kirchgeorg elmélete szerint a piac felmondja a szolgálatot. Az ebbe a kategóriába tartozó környezetbarátabb termék ugyanis sem nem olcsóbb, mint ártalmas társai, sem közvetlen egyéni hasznot nem jelent, így a fogyasztók a hagyományos termékeket fogják preferálni. A vállalati ökomarketing át kell, hogy adja helyét egyrészt az állami szabályozásnak, amely törvények által elírhatja a környezetorientált magatartást (törvények, szabványok), illetve adókon és támogatásokon (különleges leírási lehetségek, kedvez hitelek, K+F-támogatás, környezetvédelmi beruházások támogatása, zöld banki rendszer, stb.) keresztül kedvezményezheti a környezetbarát termékeket, másrészt az ökológia marketingjének, amely a fogyasztók tudatosságváltozásához és így egyfajta társadalmi nyomáshoz járulhat hozzá. Ilyen eseteket találunk például a csomagolóanyagok esetén, amikor a többször felhasználható csomagolások drágák és kényelmetlenek eldobható társaikhoz képest. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az utolsó esetben felsorolt (pl. állami) eszközök közvetetten visszahatnak a vállalatra is, és az adott eszköz természetétl függen a terméket marketing-szempontból másik kategóriába (például anyagi támogatások útján a II. kategóriába) juttathatják, ahol már ismét alkalmazhatók az ökomarketing megfelel módszerei.

133

Az ökomarketing elnyei és hátrányai51 Az ökomarketing leglényegesebb elnye a vállalati image gyors és erteljes javulása, valamint a konkurenciával szembeni versenyelny biztosítása, mivel a környezetkonform termékeket elállító vállalatok ,,megelzvén korukat", versenytársaik eltt járnak. További pozitív hatása a költség-megtakarítás lehetsége, az új piacok és új fogyasztói szegmensek megnyerése, hiszen a környezetkímél technológiát alkalmazó cégek például könnyebben jutnak finanszírozási forráshoz (manapság egyre több hitelkérelemnél elbírálási szempont a környezetvédelem kérdése), másrészt a fogyasztói szemlélet változásával, a vásárlói magatartás átalakulásával egyre nagyobb jelentség az életminség (a környezet) javítását megcélzó termékek vásárlása; arányuk folyamatosan növekszik az összes fogyasztói beszerzésben. A vállalatok véleménye szerint még két tényez kap szerepet az ökomarketing elnyeinek megítélésében: a hosszú távon kedvezbb nyereség-kitermelési-, illetleg az értékesítési csatornák tagjaival való javuló együttmködési lehetség. Az ökomarketing számos elnye mellett több veszélyt is rejt magában, hiszen felvállalása a vállalatok számára korántsem kockázatmentes. A környezetvédelmi technikai berendezések sok esetben igen újak, nem kellen kiforrottak, és a fejlesztések tetemes költséget jelentenek. A környezetvédelmi szempontok érvényesítése következtében elképzelhet a nemzetközi versenyképesség romlása. A jogi szabályozás bizonytalansága, illetve ökológiai ismeretanyagunk állandó változása megkérdjelezik a rendszer egyértelm kiszámíthatóságát. Az adott körülmények között környezetkímélnek számító termékre hosszú távon nem feltétlenül illik rá ez a minsítés. Az újabb és újabb környezetvédelmi technológiák kifejlesztése a törvényhozás szigorodását vonja maga után, így a vállalatok sok esetben nem érdekeltek eredményeik közzétételében (,,mérnökök hallgatási kartellje"). A vállalatok gyakran indokolják az ökomarketingtl való idegenkedésüket azzal, hogy a fogyasztói szemléletváltás késlekedése miatt hiányzik a környezetbarát termékek iránti kereslet. A környezetorientált termékmenedzsment jellegébl adódóan ellentmondásban van a vállalat hosszú távú nyereség-orientáltságával. A környezetkímél termékek növekv eladási rátái nyereségpotenciált hordoznak, ugyanakkor ellentmondanak a környezetterhelés minimalizálását célzó erforrás-kímélésnek (pl. hulladék-gondokat okoznak). Végül meg kell említeni a vállalaton belül esetenként tapasztalható ellenállást is mint az ökomarketing gyakorlati alkalmazását gátló tényezt. A fenti elnyök és hátrányok természetesen minden egyes vállalat esetében külön mérlegelés tárgyát képezik. Általánosságban azonban elmondható, hogy a környezetbarát marketing elnyei jóval meghaladják a kockázatok miatti hátrányait, és a jöv kihívásaira a korszer cégvezetés csak ezzel a marketing eszközrendszerrel válaszolhat.

51

A münsteri egyetem és a bielefeldi közvélemény-kutató intézet felmérésének eredményei alapján (Marketing, 1988/1-2. pp.89-92.)

134

A környezetbarát marketingstratégia kialakítása A környezetbarát marketingstratégia eredményessége attól remélhet, ha a vállalat a lehet legkörültekintbben tervezi meg a rendelkezésre álló marketing eszközök (marketing-mix) optimális kombinációját. Hogy mi tekinthet optimálisnak, az természetesen csak a gyakorlati alkalmazás során derül ki, mindenesetre az alábbi tényezk kiemelt fontosságúak a siker elérésében:
· · · · · ·

nyílt, hiteles és szinte kommunikáció a fogyasztókkal és a kritikusokkal; eredend elnyök felismerése és kihasználása; a termékkel kapcsolatos fogyasztói igények folyamatos figyelemmel kísérése; a ,,zöld" fogyasztás tiszteletben tartása: a fogyasztó nemcsak a terméktl, hanem az elállítási folyamattól is elvárja, hogy környezetkonform legyen; a sikeres környezetbarát termék ne csak zöld legyen, hanem kellen hatékony, jól hozzáférhet és versenyképes árú; a piac igényeihez való minél tökéletesebb alkalmazkodás; a piaci lehetségek és rések teljes kiaknázása.

A marketing stratégia kialakításakor az els lépés a jelenlegi helyzet és a rendelkezésre álló lehetségek felmérése. A helyzetfelmérés során célszer, ha a vállalat elvégzi az alábbi pontokból álló marketing analízist52: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Milyen nyersanyagokat használnak fel a gyártás során? Van ezek között veszélyes anyag? Helyettesíthetk-e ezek mással? Mekkora az energia felhasználás? Leszorítható ez a mennyiség valamilyen módon? Milyen veszélyekkel jár a termék-elállítási folyamat? Csökkenthetk-e ezek? Milyen veszélyek fordulhatnak el a szállítás során? Mik a fogyasztók környezetvédelmi elvárásai a termékkel szemben? A nagykereskedk és szállítók fell érkezik-e valamilyen környezetvédelmi kívánság? Várható-e a jogi és a gazdasági szabályozórendszer olyan változása, amely hatással lehet a vállalat tevékenységével kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekre? Milyen kockázatot jelent a termék használata a fogyasztóra? Milyen környezeti hatásai vannak a csomagolásnak? Milyen mértékben használható fel újra, illetve mennyire képes a lebomlásra?

10. Milyen lehetségek vannak a termék használat utáni elhelyezésére? Létezik-e korszerbb, jobb megoldás? 11. Összehasonlítva a vállalat termékeinek környezetvédelmi tulajdonságait a versenytársak áruival, milyen következtetések vonhatók le? 12. Hogyan állíthatók a kommunikáció eszközei a vállalat környezetvédelmi céljainak szolgálatába?

52

Kit Sadgrove: The Green Guide to Profitable Management (p.150.) felhasználásával

135

13. A vállalat jelenlegi termékei fejleszthetk-e olyan irányba, hogy hosszabb életek, környezetbarátabbak legyenek és kevesebb mellékhatással járjon használatuk? 14. Milyen jelenségek tapasztalhatók az ún. kapcsolódó piacokon? 15. Rendelkezésre áll-e a közelmúlt egy jelents tudományos vívmánya, mely sikerrel adaptálható? Ha a vállalat választ kapott a fenti kérdésekre, akkor hozzáfoghat a zöld marketingstratégia kidolgozásához, melyhez a már jól ismert marketing-mix eszközök (termék, ár, értékesítés, reklám) állnak rendelkezésre.

6.4 Környezetorientált termékpolitika
A zöld termék Bár a fogyasztói döntésekben a környezetvédelmi jellemzknek egyre nagyobb a szerepük, csupán e tényezk alapján nem lehet eladni egy terméket. További fontos kritériumok a jó minség, a kedvez ár, kényelmes szállítási feltételek stb. melyek közül ha egy is hiányzik, az a termék kudarcához vezethet. Marketing szempontokat is figyelembe véve a szélesebb értelemben vett zöld termék a fentiek alapján olyan áru, amely:
·

vitathatatlan környezeti elnyökkel rendelkezik (a termék környezetre gyakorolt hatása kisebb, mint a hagyományos riválisaié); vagyis - minimálisra szorítja a kimerül erforrások használatát, - minimalizálja az energia-, és vízfogyasztást, illetve a szennyez anyagok használatát, valamint elkerüli a veszélyes anyagok felhasználását a termék-elállítás során, - a termék hosszabb hasznos élettartammal rendelkezik; - reciklálása biztosított

· · · ·

legalább olyan jó minség, mint a nem környezetbarát konkurens termék, széles körben hozzáférhet (elérhet), jó prezentáció jellemzi, versenyképes ár mellett.

E jellemzk egy része jól körülhatárolható és mérhet, így az összevetés teljesen nyilvánvaló eredményekre vezet, mint pl. a versenyképes ár illetve a megfelel minségi színvonal. Ám az már korántsem egyértelm, hogy mit tekintünk vitathatatlan környezeti elnynek, hiszen a tudomány sok esetben nem foglal állást egy-egy felröppen hír mellett, és nem is mindig cáfolja azt. Ezeket a problémákat azonban egy jól átgondolt, a legkorszerbb tudományos eredményeket szem eltt tartó alapelv- és kritériumrendszer definiálása illetleg alkalmazása kiküszöbölheti (pl. az ökoemblémák odaítélésének rendje). A hátralév jellemzket (széles körben való hozzáférhetség és jó prezentáció) a vásárlók jobbára szubjektív véleményük alapján ítélik meg. A fogyasztók vásárlási döntéseiket az összes tényez mérlegelése után hozzák meg - választják a környezetbarát terméket, vagy döntenek a hagyományos termék beszerzése mellett.

136

Az élettartam kérdése is felvet bizonyos problémákat. A hosszabb élettartam bizonyos idre konzerválja a technikai fejldésnek az adott termék kifejlesztésekor érvényes állapotát. A környezettechnológiai vívmányok dinamikája ugyanakkor elkerülhetetlenné teszi e termékek technológiai elavulását. Az innovatív technológiákhoz képest ugyanis leértékeldik e termékek ökológiai hatékonysága. Megoldást olyan, ún. ,,nyitott technológiai modulok"53 létrehozása hozhat, amelyek lehetvé teszik a termék felfejlesztését az új, környezetbarátabb technológiának megfelelen, anélkül, hogy maga a termékkoncepció kérdésessé válna. A környezeti elvárásoknak megfelelni akaró gyártók a termékek életciklus-elemzését (LCA; Life Cycle Analysis) elvégezve kezdhetnek hozzá a zöld termék-alternatíva kifejlesztéséhez. Az életciklus- vagy más néven élettartam-elemzést segíti a Környezetvédelem központú tervezés (Design for the Environment; DFE), melynek célja, hogy a terméktervezk munkájuk során a messzemenkig figyelembe vegyék a környezeti megfontolásokat. A DFE során vizsgálják:
·

a termék-elállítási fázist az alapján, hogy milyen és mennyi nyersanyagot illetleg energiát használnak fel a gyártásban, valamint milyen lehetségek állnak rendelkezésre az erforrásokkal való takarékosság és a hulladék keletkezésének csökkentése területén. az áru használat utáni végs elhelyezésének kérdését, annak megfelelen, hogy az egyes megoldások mennyire veszik igénybe a környezet befogadó képességét. az áru fogyasztói használat utáni hasznosítási lehetségeit: a többszöri felhasználhatóságot illetve az újra feldolgozhatóságot. a környezetszennyezés megelzésének kérdését a termék-elállítási folyamatban és a rendeltetésszer használat során egyaránt. az erforrások megrzésének lehetségét; a megújuló erforrások igénybevételét és a reciklált anyagok alkalmazását.

· · · ·

Az életciklus-elemzésen kívül (ábráját ld. a 2.4.-es fejezetben) ún. ellenrz listák is használhatók a termékek környezetterhelés szerinti kategóriákba sorolására. Az ellenrz listák olyan szempontokat tartalmaznak (gyakran kérdés formájában) a termék létrehozásával, csomagolásával, kommunikálásával, lebontásával stb. kapcsolatban, amelyeket a vállalatnak szem eltt kell tartania a termék egész életútja során. A fontosabb termékvonatkozású ellenrz listákat a fejezet után található melléklet tartalmazza. Ilyen listák persze nemcsak a termékhez kötden, hanem a vállalati tevékenység összes lényeges területének környezeti szempontú vizsgálatára léteznek. Az összes lista együttes elemzésével képet lehet formálni a vállalat környezeti tudatosságáról. A zöld termékek bevezetésének kockázata Hiba lenne azt hinnünk, hogy a környezetbarát termékek gyártása vagy forgalmazása kockázatmentes és azonnal az élvonalba repíti a vállalatot. Nem minden zöld termék lesz sikeres, ezt a gyakorlat jól igazolja. Az eredményesség elssorban attól függ:
· · · ·
53

mennyire fontosak az adott piacon a környezetvédelmi szempontok; a meglév termékválaszték elemei milyen mértékben károsítják a környezetet; a fogyasztóknak milyen elvárásaik vannak a termékek környezetvédelmi jellemzit illeten, valamint milyen plusz elnyei származnának a fogyasztóknak az új zöld termék használatából.
vö.: Meffert/Kirchgeorg: Grundlagen des Umweltschutzes aus wettbewerbsstrategischer Perspektive (p. 45-46.)

137

Elektromos dugó vásárlásakor például lényegesen kisebb súllyal szerepelnek a környezeti jellemzk, mint a mosóporok esetében; ezért a vállalat jól teszi, ha mérlegeli, mekkora sikerrel kecsegtet egy ,,környezetbarát elektromos dugó" kifejlesztése és bevezetése a piacra, mert nem túl valószín, hogy értékesítése, piaci pozíciója jelentsen javulna; ezért a vállalat felteheten jobban jár, ha más lehetség után néz. Ha a fönti tényezket már mérlegelte a vállalat, nem jelenthet veszélyt az alábbi, legkritikusabb tényezk egyike sem, vagyis: A vállalat környezetbarát terméke sikeres és elveszi a piacot a cég többi, már jól ismert terméke ell (piackannibalizmus). Ekkor a cég kételkedni kezd, vajon megéri-e a zöld termék gyártása és forgalmazása hosszabb távon a többi rovására, nem célszerbb-e mással próbálkoznia. A félelem alaptalan, mivel a zöld termék nem ugyanazt a fogyasztói réteget célozza meg, mint a hagyományos áru-alternatívák, st ellenkezleg: piaci rést szándékozik kitölteni vagy új piaci szegmenset kíván meghódítani a vállalat számára. A környezetkonform termék iránt megnyilvánuló kereslet igen kicsi lesz, vagyis a fogyasztókat hidegen hagyják az áru környezeti sajátosságai, esetleg nem hajlandóak többet fizetni a termék által kínált többletfunkcióért. (Az árpolitikánál ismertetett felmérések világosan cáfolják ezt a félelmet.) Végül a zöld termék elállítása olyan kutatási és fejlesztési költségtöbbletet jelent, amely elviselhetetlen teherként nehezedik a vállalatra. Az új termékek kifejlesztése (akár környezetbarát, akár nem) mindenképpen növeli a költségeket, bár nem mindig azonos mértékben. Az idben felismert és lehetségként kezelt fejlesztés, amikor a vállalat saját maga diktálja a tempót és a lépések nagyságát, általában jóval olcsóbb, mint amikor a gazdasági vagy jogi szabályozás kényszere miatt kell a cégnek újítani és lépést tartani. A környezetbarát termékek bevezetése Bár a fogyasztói igények változása kétségtelenül fontos a vállalatok termék-menedzsmentjének alakításában, korántsem ez az egyedüli tényez. Zöld termékek iránti szükséglet megfogalmazódhat a szállítók, az értékesítési lánc tagjai valamint a kormányzat részérl, vagy pedig egyszeren a versenytársak mintáját látván a vállalati vezetés belülrl jöv kívánságaként. Mindenki eltt ismert tény, hogy a termékfejlesztés folyamatának elrehaladtával egyre csökken a megvalósítható - piacra bevezethet termékben testet ölt - ideák, alternatívák száma, a ténylegesen sikeres áruk száma pedig még inkább elenyész a kezdeti termékötletekéhez képest. Amerikai vizsgálatok alapján elmondható, hogy minden 60 ötletbl 10 termék érte el a fejlesztés fázisát, kb. 8-at teszteltek a fogyasztók körében, és csak mintegy 4-et vezettek be ténylegesen a piacra, amely közül alig 3 aratott igazán átüt sikert. E figyelemreméltó számok általánosíthatók a zöld áruk ötleteinek realizálására is. Míg 1985ben csak 24 új zöld terméket vezettek be a piacra az Egyesült Államokban, addig 1990-ben már 600-at és számuk azóta is egyre növekszik. A megközelíten 5%-nyi eredményesen megvalósított környezetbarát termékötlet közül a következk aratták a legnagyobb sikert54: a fogyasztók leginkább a környezetkímél háztartási tisztítószereket vásárolják (a vásárlók 38%a vesz rendszeresen ilyet), amit a papíripari termékek (33%), valamint a szemetes-zsákok (24%) és szépítszerek (21%) környezetkonform alternatívája követ. Végül pedig a bioélelmiszerek vásárlása (a fogyasztók 12%-a veszi ezeket) érdemel említést a környezetbarát termékek piacának vizsgálatakor.

54

Consumer Needs. (Good Housekeeping Institute, August 1990) in: Walter Coddington: Environmental Marketing (p. 153.)

138

Nem könny környezetbarátnak lenni... Az új Golf az év autója volt 1992-ben. Kétségtelen, hogy ez fként hagyományosan elfogadott paramétereinek és a tradicionális értelemben vett termékfejlesztésnek köszönhet, mégis az az érzése támad a reklámfigyel fogyasztónak, hogy itt többrl is van szó. A napilapokban és magazinokban ugyanis sorra jelentek meg olyan hirdetések, mely szerint az új Golf tervezésénél meghatározó volt a környezetvédelmi elírások figyelembevétele. Az autó ,,minden manyag alkatrésze újra feldolgozható...st, a gyár minden autót visszavesz újrafelhasználásra... és az elállítási folyamat is környezetbarát... fogyasztása az eldeinél is jobb... A káros anyagok kibocsátása pedig a világon létez legszigorúbb normákon is belül marad. Tehát az új Golf tiszta autó a gyártástól kezdve az újrahasznosításig." Nem a Volkswagen az egyetlen autógyártó cég, amely az újrahasznosíthatóság kérdését image-reklámként használja fel, hiszen például a Mercedes Benz Németországon kívül Ausztriában és Svájcban is mködtet recikláló létesítményeket. Nem könny környezetbarátnak lenni akkor, amikor az iparágat mindenki a környezetszennyezés f okozójának tekinti. Nehéz, de nem lehetetlen. Ha nem is gyökeresen új termékekkel, de a meglévk módosításával, tökéletesítésével elérhet a környezeti igényekhez való jobb illeszkedés. Bár az autóvásárlások eltt dönten a hagyományos beszerzési szempontokat - úgymint minség, biztonság, megbízhatóság, tartósság, ár, alkatrészellátás és szervízhálózat mérlegelik a vevk, a reciklálás elnyeit felismerik, és talán holnap már ez lesz az a tényez, ami alapján döntenek egyik vagy másik autómárka mellett.

6.5 Az ökoembléma
A világon elször 1974-ben a Német Szövetségi Köztársaságban tárgyalta a parlament a környezetbarát termékek megkülönböztet minsítésének rendszerére vonatkozó javaslatot. Az NSZK élen jár az ökoembléma alkalmazásában, hiszen a híres ,,Kék Angyal" volt (1978ban) az els a világon késbb elterjedt sokféle környezetbarát termékjel között. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az akkori jel más információtartalmat hordozott, mint a manapság hivatalosan elismert és használt társai, mivel ,,Kék Angyal" emblémát azok a termékek kaphattak, amelyek kiváltották, helyettesítették a környezetre különösen káros termékeket. A jól ismert emblémán egy felirat is szerepelt: ,,umweltfreundlich weil..." (környezetbarát, mert...), ami nemcsak jelzi, hanem meg is magyarázza a termék környezetbarát voltát. (Lásd késbb az ökoemblémák ábrái között.) Az ökocímke a termékeken található megkülönböztet minsítések egyik típusát képviseli. A megkülönböztet minsítések (jelek, ábrák, feliratok) alkalmazásának célja a jó minség iránti igény megalapozása és a magas elvárásoknak megfelel, változatlan minségi színvonal garantálása (pl. a volt Kiváló Áruk Fóruma). Ezek a jelek a minségügyi rendszer fontos kiegészíti, a fogyasztói tudat formálásának eszközei, melyek alkalmazásának alapja, hogy a termék - a piacon szerepl választéktársaihoz képest - valamilyen többletfunkcióval illetve plusz elnyös tulajdonsággal rendelkezik. Az ökoembléma esetében e többletfunkció a környezetbarát jelleg, mely megnyilvánulhat a termék erforrás-takarékosságában, újrafelhasználhatóságában, kisebb vagy kevésbé káros emissziókban stb. a nem környezetkímél alternatívával szemben. A környezetbarát termékek megkülönböztetésének, az ökojel használatának lényege és célja:
·

a ,,bölcstl a sírig" szemlélet gyakorlati érvényesítése: azon termékek elnyben részesítése, melyekre egész életciklusuk során jellemz a környezetkonformitás; olyan termékek és termelési eljárások támogatása, melyek a környezetet nem vagy kisebb mértékben veszélyeztetik, mint hagyományos riválisaik; a vásárlók környezeti érzékenységének fokozása; a fogyasztók tájékoztatása az adott áru környezeti jellemzirl, a környezetkímél vásárlások ösztönzése; a környezetbarát áruk arányának növelése az adott termékválasztékon belül;
139

· ·

· · ·

a hamis, engedély nélküli jogcímek használatának megelzése és kiküszöbölése; fontos versenyeszköz a termelk kezében, mivel a termék mást és értékelend többletet nyújt árutársaihoz képest, ezért javítja a gyártók pozícióját; a technológiai fejldés ösztönzje a BAT (Best Available Technology = legjobb elérhet technológia) illetve a BATNEEC (Best Available Technology Not Entailing Excessive Cost = legjobb elérhet technológia ésszertlen többletköltség nélkül) alkalmazásával.

Manapság nagyon sokféle ökojelet használnak szerte a világban, de a felcímkézett termékek közül nem mindegyik rendelkezik tényleges környezeti elnyökkel. Az emblémák egyik típusát éppen az ún. önjelölt ábrák alkotják, többnyire ,,öko" vagy ,,bio" stb. feliratokkal, amelyek jogilag nem védettek és igen messze állnak a valóságtól, hiszen a fogyasztók úgy értelmezik, hogy a termék ártalmatlan a környezetre. Legfbb hiányosságuk, hogy nem nyújtanak korrekt információkat, hiszen nem magyarázzák meg, hogy az adott termék miért ,,környezetkímél", ,,öko" vagy éppen ,,bio", így gyakran megtéveszt, félrevezet a felirat a vásárló számára. Pl. legújabban a ,,freonmentes" vagy ,,környezetbarát" feliratú dezodorok palackjaiban szén-dioxid vagy propán-bután gáz van, amelyek bár kisebb mértékben, de szintén károsítják az ózonréteget, jóllehet az embléma azt sugallja, hogy teljesen veszélytelen termékkel van dolgunk. Az ökojelek másik csoportját a hivatalosan elfogadott emblémák alkotják, melyekre példa lehet az Európai Unió ,,csillagvirága", a fentebb említett ,,Kék Angyal", vagy a szintén német ,,der Grüne Punkt" (Zöld Pont). Ez utóbbi rendszer hulladékhasznosító kezdeményezésként indult 1991-ben, amikor az egyik hulladéktörvény arra kötelezte a gyártót, hogy az általa használt csomagolóanyagot vegye vissza, illetve hasznosítsa újra. Amennyiben a termel vállalat újrahasznosítható csomagoló eszközt alkalmazott, megvásárolhatta a Zöld Pont használati jogát (rátehette termékeire az emblémát), amely értelmében a hulladék összegyjtésérl (speciális, a megszokottól eltér formájú és szín gyjtkonténerbe dobhatták a fogyasztók a csomagolóanyagot), illetleg feldolgozásáról egy arra szakosodott cég volt köteles a továbbiakban gondoskodni. A rendszer szépséghibája azonban éppen a gyakorlatban mutatkozott meg, mivel a gyártó a törvényben elírt újrafeldolgozási felelsségét áthárította a hulladékhasznosító cégre, és a valóságban az így begyjtött csomagolóeszközöknek csak elenyész részét hasznosították újra. A másik probléma a Zöld Pont-os termékek exportálásával kapcsolatban merült fel. Sok külföldi országban - többek között Magyarországon - is meg lehetett találni a polcokon ezeket a termékeket, és a gyanútlan vásárló azt hitte, környezetbarát áruval van dolga. A valóságban azonban másként fest a helyzet: mivel az importr országban hiányzik a hulladék összegyjtési és hasznosítási rendszer - amely indokolta e termékek megkülönböztetését az anyaországban -, a Zöld Pont lényegét elvesztvén, többé nem alkalmas már a környezetbarát tulajdonság jelölésére55. Brit szakemberek több ízben is éles kritikával illették azokat a termelket, akik vagy jogalap nélkül állították termékeikrl, hogy környezetbarátak, vagy nem magyarázták meg a környezetkímél jelleg mibenlétét. A gyártók támogatására, valamint a fogyasztók informálására és félrevezetésük megakadályozására éppen ezért a Környezeti Jogcímek Használatának Kódexe56 öt alapelvet fogalmaz meg a környezeti minsítések, jogalapok használatának tekintetében. Szükséges:

55 56

Lásd a késbbiekben a Federal Trade Comission alapelveit Dr Richard Welford: A guide to...

140

· a jogcím teljes kör hiteles bizonyítása, · a környezetre való ártalmatlanság abszolút megfogalmazásának (generális állítások) lehetség szerinti kerülése, kivéve, ha az tudományos érvekkel meggyzen bizonyítható, · a jogcím alapjának világos magyarázata, · félrevezet jogcímek kiküszöbölése, · közérthet nyelv használata a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy hivatalosan elfogadott ökoemblémát csak valóban környezetbarát termékek kaphatnak, amelyek kiválasztását segíti az úgynevezett ökoembléma vizsgálati mátrix (Eco-label Assessment Matrix)57. A Táblázat 6-6 valójában egy élettartamelemzés: megvizsgálja, hogy az adott termék életciklusának különböz fázisaiban milyen hatással bír a környezeti elemekre, erforrásokra stb. Táblázat 6-6 Ökoembléma vizsgálati mátrix Termelés eltti fázis Hulladék Talaj-szennyezés degradáció Víz-szennyezés Leveg-szennyezés Zaj Energia-fogyasztás Természeti erforrások felhasználása A táblázatban a következ jelöléseket alkalmazhatjuk az egyes árucikkekre: + 0 -Kedvez környezeti hatás Elhanyagolható szennyezés Mérsékelt környezeti ártalom Jelents szennyezés Termelés Elosztás, Felhasználá csomagolás s Használat utáni elhelyezés

A magyar ökojel rendszer A magyar környezetbarát termék rendszer elvi alapjai az Európai Gazdasági Közösség 92/880. számú Tanácsi Szabályzatához nyúlnak vissza, amely az Európai Közösség tagországaiban a környezetvédelmi embléma pályázati és elbírálási rendjérl rendelkezik. Az ezen irányelveknek megfelelen létrehozott minsítési rendszert az Európai Unióban (akkor még Európai Közösség) elsként az alábbi termékkategóriákra dolgozták ki, és a késbbiekben ezekben avatták az els gyzteseket is:
57

Dr David Fleming alapján

141

Dánia: papíráruk (géppapír és írólap, konyhai törlkend, toalett papír) és textíliák; Németország: háztartási mosó- és tisztítószerek; Franciaország: szárazelemek, festékek és lakkok; Egyesült Királyság: mosó- és mosogatógépek, izzólámpák, hajspray-k.

Kék Angyal (NSZK, 1978.)

Ökologo (Kanada, 1989)

Skandináv államok

Ökojel (Japán, 1989.)

Európai Unió

Magyarország (1994.)

Ábra 6-2 Környezetbarát termék emblémák (Ökoemblémák)

142

A magyar kormány 1993. szeptember 9-én határozatot hozott a környezetbarát termékek megkülönböztet minsítésének bevezetésérl, a minsít- és tanúsító rendszer felállításáról. A rendszer bevezetése jelents lépés az önkényes emblémahasználat megszüntetése, az önjelölt cégek ,,tündöklésének" és a fogyasztók félrevezetésének, téves tájékoztatásának felszámolása felé. Ennek megfelelen létrehozták a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaságot, melynek feladata e rendszer mködtetése és koordinálása. Az ökojel bevezetésének célja:
· ·

a gyártó cégek és a kereskedk orientálása a környezetre kedvez tulajdonságokkal rendelkez termékek elállítására és forgalmazására, valamint a fogyasztók tájékoztatása és környezetbarát termékek vásárlására való ösztönzése.

A Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság 1994. január 3-ával kezdte meg mködését, valamint a tanúsító rendszer kiépítését. A társaság pályázatot hirdetett a gyártók és kereskedk részére a környezetbarát védjegy viselési jogának megszerzésére. A pályázati rendszer lényegébl adódóan a jelentkezés önkéntes, a nevezési díj befizetése ellenében bármely hazai és külföldi gyártó és forgalmazó pályázhat minden olyan feldolgozott termékkel, amely környezetvédelmi szempontból különösen elnyös tulajdonságokkal rendelkezik. A pályázatok elbírálása és az embléma odaítélése az adott termékkategóriára elre kidolgozott kritériumrendszernek való megfelelés szerint, valamint minden egyes pályázatra külön-külön elkészített szakérti vizsgálat alapján történik, mely az áru használati értékére, minségére, valamint a környezetvédelmi jellemzire vonatkozóan fogalmazza meg alapvet elvárásait. Jelenleg az alábbi kategóriákban áll rendelkezésre kidolgozott tanúsító rendszer: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. hajtógáz nélküli dezodor, hajlakk, borotvahab és légfrissít, hulladékpapírból és egyéb hulladék anyagból készült papíripari termékek azbesztet nem tartalmazó fék- és kuplungbetétek, környezetbarát csomagolóeszközök58, monoetilén-glikolt nem tartalmazó fagyálló htfolyadékok, nyíltrendszer energiatakarékos vízmelegítk, hulladékok felhasználásával készült szervetlen építipari kötanyagok, kszer építanyagok és építelemek59.

A fentieken túl pályázni lehet bármilyen más termékkel; az élelmiszerek, a nyersanyagok, az egyedi ritkaságok (képzmvészeti alkotások), valamint a gyógyszerek illetleg gyógyászati termékek kivételével. A feltételrendszerek kidolgozása egy-egy új termékkategóriára átlagosan 3 hónap alatt történik meg (igaz, a csomagolási eszközöknél megközelíten 6 hónapot vett igénybe), és az elbírálásra is számolhatunk további 2-3 hónapot, hiszen a döntéshozatal negyedévente történik - így az egyes pályázók 2-6 hónapig várnak az eredményre. A pályázók jelentkezésükkor hiteles szakérti tanúsítvánnyal60 igazolják, hogy a kiírt feltételeknek megfelel a termék és befizetik a nevezési díjat (application fee). A nevezési díj
58 59 60

Az általános feltételrendszerhez termékenként meghatározott kiegészít feltételek is tartoznak Az általános feltételrendszerhez termékenként meghatározott kiegészít feltételek is tartoznak A mszeres laboratóriumi vizsgálatok és az elzetes szakérti véleményezés költsége szintén a pályázót terheli 143

mértéke 1995-ben 80000 Ft a meglév minsítési rendszer esetén; illetve 98000 Ft, amennyiben nem áll rendelkezésre kidolgozott minsítési feltételrendszer. A pályázatokat a Minsít Bizottság bírálja el, melynek tagjai az illetékes minisztériumok, a fogyasztóvédelmi és társadalmi szervezetek, az egészségügy, a gazdaság és a tudomány képviseli. A bizottság döntése értelmében a sikeres pályázók két évre kapják meg a környezetbarát termék védjegy használatának jogát, amely intervallum alatt a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság ellenrzési jogkörrel rendelkezik a termék minsége és a feltételek betartása felett. A két év letelte után - illetve idközben is, amennyiben a tudományos ismeretek számottev változása ezt megkívánja - a tanúsítási eljárás megismételhet. Az ökojel használatáért a gyártó vagy forgalmazó éves díjat fizet, ez az ún. emblémahasználati díj (annual fee), mely nagysága a védjegyet visel termék értékesítésébl származó nettó árbevétel 2 ezreléke. A díj megfizetése általában havonta vagy negyedévente történik, a tényleges forgalmi adatok alapján.61 A gyártók és forgalmazók pályázataik benyújtása eltt alaposan mérlegelik az ökoembléma elnyeit (hasznait) és költségeit. Költségként (amennyiben feltételezzük a kifejlesztett termék meglétét) három tényez jön számításba:
· · ·

a hiteles tanúsítvány megszerzése érdekében az elzetes mszeres laboratóriumi vizsgálatok és szakérti vélemények megkérésének költségei, a nevezési díj, az éves emblémahasználati díj. a környezetbarát termék jó megkülönböztetése választéktársaitól; a gyártó piaci részesedésének növelése és pozíciójának ersödése; a termék önköltségének és árának csökkenése (szennyezési adó-, termékdíj- és vámmegtakarítások, illetleg a kisebb hulladékkezelési igény miatt); reklámköltség megtakarítása (a csomagoláson feltüntetett információk lényegesen olcsóbbak a más reklámhordozókon megjelen üzenetekhez képest); kevesebb, a társadalom számára igen költséges környezetszennyezés keletkezése.

E költségekkel (hátrányokkal) szemben a következ elnyök állnak:
· · · · ·

A pályázók között egyaránt megtalálhatjuk a kis- és középméret (pl. a csomagolás terén: tojástartók vagy ehet csomagolások), valamint a nagyobb (CAOLA, Hajdúsági Iparmvek stb.) vállalatokat. Jelenleg is több pályázat elbírálása van folyamatban; ez idáig (1997. Június 4-ig) az alábbi vállalatok nyerték el termékeikkel a ,,Környezetbarát termék" védjegyhasználati jogot: 1. 2. 3. a CAOLA Rt. ,,Pódium" (Bijouxe, Cardi Rose és Sirocco) pumpás parfüm deo családja és 11-féle kozmetikuma, testápolója és légfrissítje a környezetbarát csomagolások között a Hartmann-Bábolna Kft E 1610 és E 4912 tojáscsomagoló dobozai és tojástálcái a MOL Rt. ,,PROCAR 60" fagyálló htfolyadéka,

61

Az Egyesült Királyságban a tesztelés után maximum 3 évre kap jogot a gyártó az ökocímke használatára. A pályázatnál a jelentkezési díj 500 GBP, az embléma használatának díja pedig az értékesítési forgalom 0.15%-a (1994 májusi adat).

144

4. 5. 6. 7. 8. 9.

a Hajdúsági Iparmvek 5-10 liter rtartalmú, nyíltrendszer energiatakarékos vízmelegíti, a MOL Rt. ,,BIOKOM" frészgéplánc kenolaja az ELECTROLUX Jászberény 13-féle háztartási htgépe a MOL Rt. Százhalombatta ,,PROCAR 20" tartályszintjelz folyadéka a Whirpool Magyarország Kft 12-féle háztartási htgépe a JCP a.s. Sturovo hullámpapír termékei

10. a LÉZER Holding Kft, a LÉZER Holding Kft. - Hungarolada Kft., a Bruckner-Fodor Kft. valamint az ESZT AND Kft. személygépkocsira utólagosan felszerelt katalizátorai 11. a BERTINUS Kft. Air-Tek-CATCO 4000 típusú katalizátora 12. a LÉZER Holding Kft ,,WEP-Car Sound 2000" szabályozórendszerrel kiegészített katalizátora 13. a Kristály-Mix Bt. ,,Takarítás mikroszálakból készült textíliák alkalmazásával" 14. a SIEMENS Telefongyár Kft. ,,EWSD" telefonközpontja 15. a MOL Rt. Komárom ,,BIOKOM-HÍD 32 és BIOKOM-HÍD 46" hidraulikaolajai 16. a DANFOSS Kft. termosztatikus radiátorszelep családja

6.6 Környezetorientált árpolitika
Amennyiben egy vállalat zöld árképzési gyakorlatot kíván folytatni, egykettre a ,,huszonkettes csapdájában" találja magát. Nem könny dolog ugyanis elre megjósolni, hogy a fogyasztók hogyan reagálnak majd a választott árpolitikára; amennyi érv szól az egyik mellett, ugyanannyi található ellene is. Új környezetbarát termék bevezetése Amikor a vállalat kifejlesztette új környezetbarát termékeit, alaposan meg kell fontolnia, hogy milyen árképzési gyakorlatot követ. Hagyományosan két lehetség áll rendelkezésére: a lefölözéses ár és a behatolási ár alkalmazása. A lefölözéses árpolitika lényege, hogy a termék amely általában forradalmian új technikai vívmány (például egyes mszaki cikkek) - olyan árat kap, melyben a gyártók, kihasználván versenyképességüket és megkülönböztet versenyelnyüket, a termék egyediségének megfelelen extraprofitot realizálnak. Amint az áru egyre szélesebben hozzáférhet és kezd tömegesen elterjedni, a cég fokozatosan csökkenti az árakat. A napi fogyasztási cikkek környezetbarát alternatívái közül nemigen lehet erre példát hozni. A másik lehetség a vállalat számára, ha az ún. behatolási árat alkalmazza, melynek lényege, hogy az új terméket a választéktársaihoz képest relatíve alacsony áron vezetik be a piacra, majd megszerezvén bizonyos piaci részesedést, késbb fokozatosan emelik az árakat. A termék árában ekkor csak minimális profit szerepel (vagy egyáltalán semmilyen), tehát az els idkben nem lehet túlságosan nagy haszonra szert tenni. Tudjuk, hogy ritka az a fogyasztó, aki megvásárolja a drágább zöld termékeket. Ezért célszer komolyan mérlegelnie a cégnek, hogy melyik árpolitikát alkalmazza. A termék bevezetésekor alkalmazott árstratégiát persze szükségszeren befolyásolják a termék kifejlesztésével kapcsolatos költségek is. Amennyiben a környezetbarát termék létrehozása a vállalatra jelents többletköltségeket ró, a vállalat részlegesen átháríthatja költségei egy részét
145

(vagy szerencsés esetben egészét) a fogyasztókra. Ennek egyik eszköze lehet az árdiszkrimináció, amikor a vállalat a vásárlók fizetési hajlandósága szerint szegmentálja a piacot és ennek megfelelen különböz árakon pozicionálja a terméket. Ha a fogyasztók környezeti tudatosságának alacsony szintje, vagy az éles verseny teljesen lehetetlenné teszi a lefölözéses árpolitika megvalósítását (azaz még a diszkriminatív megoldás sem vezet eredményre), akkor a vállalat a költségek ún. vegyes kalkulációját62 alkalmazhatja. Ez azt jelenti, hogy a vállalat a környezetbarát termék többletköltségeinek egy részét más termékeinek árába kalkulálhatja be; ily módon ,,tehermentesíti" a környezetbarát termékét, alacsonyabb áron kínálva azt. Ez utóbbi módszert mindazonáltal nem szívesen választják a vállalatok, hiszen a költségviszonyokat nem tükröz árkalkuláció jelentsen ronthatja a többi, ,,megterhelt" termék versenyhelyzetét. Amikor a zöld termék ára magasabb Amennyiben a bevezetésre kerül, még ismeretlen környezetkímél termék ára magasabb, mint a hagyományos helyettesít termékeké - amelyekkel egyébként minden más paraméterében megegyezik -, akkor-, általában kevésbé lesz vonzó a fogyasztók számára. Értetlenül állnak az eltt, hogy miért kellene nekik többet fizetni azért, ami valójában kevesebb (például kevesebb káros anyag felhasználásával gyártott, vagy könnyebb és kisebb csomagolással ellátott termék) - és különben is a környezetszennyezés a termelt kellene, hogy terhelje. Egyetlen kivételt az a fogyasztói réteg jelent, amelynek meggyzdése, hogy a magasabb ár magasabb minséget is takar. A cég számára éppen ennek a gondolatnak a megragadása adhat lehetséget. Ekkor ugyanis biztosítani kell a vásárlókat arról, hogy a magasabb árat a termék környezeti sajátosságainak számottev jobbítása idézte el - így a környezetminség javulását és végs soron a magasabb minséget kell a fogyasztónak megfizetnie. A fogyasztók meggyzését hatékonyan szolgálhatja egy megfelelen elkészített, jól illeszked reklámkampány. További lényeges kérdés, mekkora az adott termék esetében a fogyasztók árérzékenysége, illetve milyen az árkülönbség mértéke a nem környezetbarát választéktársakhoz viszonyítva. Általában elmondható, hogy a mindennapos szükségleti cikkeknél a maximum 10-15%-nyi eltérés lehet elfogadható a fogyasztók számára, az ennél nagyobb különbséget csak kevesen tolerálják. Amikor a zöld termék ára alacsonyabb Amikor a zöld termék ára alacsonyabb nem környezetbarát választéktársaiéhoz képest, akkor jóval nagyobb szimpátiára lehet számítani a fogyasztók részérl. Feltételezvén az alapvet paraméterek egyformaságát, a vásárlók hajlandóbbak kipróbálni az új terméket, amennyiben az a már bevált, megszokott márkáknál olcsóbban vásárolható meg. Ebben az esetben is fontos az szinte kommunikáció, nevezetesen annak magyarázata, hogy a csökkentett ár minek köszönhet: egy bevezet kampány keretében alkalmazza a vállalat, vagy tartósan. Mindenképpen el kell mondani a vásárlóknak, ha az alacsonyabb ár a források megtakarításának köszönhet, mivel ez kétszeresen is bátorítólag hat: amellett, hogy az új termékolcsóbb, ráadásul még környezetkímél is. E stratégia mögött is felfedezhetjük az árdiszkrimináció eszközét, de fordított értelemben: a vállalat alacsony árral jutalmazza a környezettudatos fogyasztókat, míg a környezetszennyezknek (vagyis a helyettesít termékek vásárlóinak) meg kell fizetniük a magasabb árat (,,okozó fizet"-elv).A zöld termékek széles körben való elterjesztése, a környezeti tudatosság formálása igazán csak ettl a politikától várható. Hiszen amíg olcsóbb hozzájutni a primer nyersanyagok felhasználásával gyártott papírárukhoz, ugyan ki fog
62

vö.: Wicke/Haasis/Schafhausen/Schulz:Betriebliche Umweltökonomie, p. 451..

146

újrafeldolgozott papírból készült terméket venni? Ez a stratégia ugyanakkor magában rejti azt a problémát, hogy az alacsony ár többletfogyasztásra ösztönöz, még ha környezetkímélbb termék fogyasztásáról is van szó. A gyakorlatban létezhet olyan eset is, amikor a környezetbarát termék ára és a hagyományos alternatíváé megegyezik. Ekkor a vállalat attól remélhet sikert, hogy az áru pozitív környezeti sajátosságait mint értékelend többletfunkciót erteljesebben hangsúlyozza.

6.7 A fogyasztók környezeti tudatossága és fizetési hajlandósága
A környezetbarát termékek eladhatóságához a legtöbb esetben szükség van arra, hogy a megcélzott fogyasztói kör megfelelen környezettudatos legyen. (Kivételt képez az az eset, amikor a környezetkímél termék ára alacsonyabb a helyettesít termékekénél és a fogyasztók jelentsen árérzékenyek, hiszen a siker ekkor inkább az árnak köszönhet.) A környezeti tudatosság összetett fogalom. A szakirodalom öt dimenzióját különíti el: ismeretek, attitdök, értékek, cselekvési hajlandóság és tényleges cselekvés. Az els négy dimenzió a tudati állapotot jellemzi és feltétele a cselekvésnek. Ismeretek alatt a tényszer ökológiai ismereteket értjük, amelyek befolyásolják a fogyasztók kialakuló értékeit és attitdeit a környezetvédelemmel kapcsolatban. Az értékek és az attitdök Rokeach63 szerint abban különböznek, hogy az attitdök konkrét szituációkra és objektumokra vonatkoznak, míg az értékek elvont természetek. Egy személy esetében az attitdök végtelen sokféleségérl beszélhetünk, értékbl viszont jóval kevesebb van. A legnagyobb problémát a fogyasztók környezeti tudatosságát illeten az okozza, hogy a cselekvési hajlandóság és a konkrét cselekvés között a valóságban gyakran igen mély a szakadék. Bänsch64 empirikus vizsgálatai során nyolc okot talált, amelyek elriaszthatnak a környezetbarát termékek vásárlásától: 1. pénzügyi többletráfordítás szükségessége, amely egyrészt a termékek magasabb árában, másrészt a magasabb tranzakciós költségekben (az információszerzés költsége, a vásárlás elkészítési és lebonyolítási költségei, illetve a hulladék-elhelyezés költségei) jelenik meg; a környezetbarát termékek nehéz elérhetsége (alacsony kínálati szint); ragaszkodás a már bevált szokásokhoz (ehhez vezetnek az olyan emberi tulajdonságok mint kényelemszeretet, idhiány, kockázatkerülés); elítéletek a környezetbarát termék alacsonyabb hatékonyságát illeten; irrelevancia-érzés, vagyis az a benyomás, hogy az egyes ember fogyasztói magatartása az ,,egész" szempontjából jelentéktelen hatású (,,én egymagam nem sokat tudok tenni a környezetvédelemért"); esztétikai hiányosságok (a környezetbarát termék esztétikailag nem vonzó); azonosulási problémák azokkal az értékekkel és célokkal, amelyeket a környezetbarát termékek képviselnek;

2. 3. 4. 5.

6. 7.

63 64

Rokeach: The nature of human values, p. 18. Bänsch: Marketingfolgerungen aus Gründen für den Nichtkauf umweltfreundlicher Konsumgüter, p. 363-374.

147

8.

bizonytalanság okozta bizalmatlanság a környezetbarát termékekkel szemben. Ez a bizonytalanság Kaas szerint három szinten jelenik meg: exogén, amikor a különböz anyagok környezetre gyakorolt hatása még nem teljesen ismert; endogén, amikor a fogyasztó ugyan ismeri a hatásokat és összefüggéseket, de ezeket komplexitásuk miatt nem tudja lekövetni; s végül magatartásbeli, amennyiben a vásárló a vállalat részérl opportunista magatartást tételez föl (pl. a környezetre gyakorolt ,,kedvez" hatás mértéke nem indokolja az árkülönbség mértékét).

Az árpolitika alakításáról szóló véleményünk alátámasztására nézzünk példát a gyakorlatból. A fogyasztók környezeti érzékenységérl számos vizsgálat készült, amelyek közül a legismertebb a The Roper Organization 1990-ben készült felmérése65. A tanulmány az amerikai lakosság körében végzett megfigyeléseken alapul és a válaszadókat az alábbi csoportokra osztja környezetbarát termékekkel kapcsolatos fizetési hajlandóságuk szerint:
· ·

11%-uk elvh zöld (true blue greens), akik a legtöbbet teszik környezetükért. k 7,4%-kal fizetnének többet egy-egy környezetkímélbb termékért. 11%-uk pénzes zöld (greenback greens), akik fként a fiatalabb korosztályból kerülnek ki és a legtöbb anyagi áldozatot hajlandóak hozni a környezet védelméért. Zöld termékért átlag 19,6%-kal fizetnének többet, mint a nem környezetbarát hasonló termékért. 26%-uk tartozik az ingadozók (sprouts) csoportjába, akik nem tulajdonítanak túlzottan nagy jelentséget a környezeti problémáknak, és beszerzéseikben nem részesítik következetesen elnyben a környezetbarát alternatívákat. (Ez az a réteg, amelyet a vállalatoknak meg kell nyerniük zöld marketingstratégiájukkal.) Megnyilatkozásaik értelmében egy zöld termékért 4,8%-kal fizetnének többet. 24%-uk zúgolódó (grousers), akik úgy vélik, felmentést ad nekik az, hogy ,,mások sem tesznek semmit" a környezet védelméért, ugyanakkor élesen kritizálják azok tetteit, akik mégis hajlandóak cselekedni. E csoport tagjai 4,4%-kal áldoznának többet egy környezetkímél termékért. Végül a megkérdezettek 28%-a sorolható a lemondó barnák (basic browns) közé, akik szerint az egyén ,,úgysem tehet semmit sem" a környezet védelméért. Valójában azonban k nem akarnak tenni semmit a környezetminség javítása érdekében, ezért a környezeti kérdéseket teljesen kiiktatják mindennapi gondjaik, gondolataik közül. Érdekes, hogy a felmérés rákérdezésére azt válaszolták, a zöld termékekért hajlandóak lennének az éves infláció átlagos értékével megegyez többletet fizetni. az elvh zöldek aránya majdnem megkétszerezdött, 20%-ra növekedett; a pénzes zöldek rétege 5%-ra csökkent; az ingadozók szegmense 31%-ra növekedett a népességen belül; a zúgolódók aránya jelents mértékben, 9%-ra csökkent, míg a lemondó barnák rétege pedig 35%-ra növekedett.

·

·

·

A Roper megismételte a felmérést 1992-ben, mely a következ eredményekhez vezetett:
· · · · ·

E tárgykörben végeztek más megkérdezéseket is; például egy szintén amerikai felmérés szerint a válaszolók 6,6%-a fizetne többet a környezetbarát termékekért. Környezeti attitdjüket pedig
65

Idézi: Walter Coddington: Environmental Marketing p.80., valamint Zilahy Gyula: Környezetorientált marketing Magyarországon

148

az alábbiak jellemzik: 46%-uk támogatja az üvegek és alumíniumdobozok reciklálását, 26%-uk újra felhasználja az újságpapírt, 14%-uk vásárol újrahasznosítható árut és 16%-uk ténylegesen bojkottálná a környezetszennyez vállalatok termékeit. A felmérésekkel szemben a fent említetteknek megfelelen az a kritika merül fel, hogy sok esetben a valóságosnál szebb képet festenek a vásárlókról. A megkérdezés minden esetben hipotetikus szituáción alapul, és sohasem a tényleges fogyasztói magatartásokat tükrözi, csupán a szándékokat. Rendelkezésre állnak azonban ellenrz felmérések is, melyek alapján már jóval tisztább kép tárul elénk az arányokról: a Tesco cég felmérése szerint a megkérdezettek 50%-a fizetne többet a környezetkímél termékekért, az ellenrz vizsgálatkor azonban csak 10%-uk cselekedett ténylegesen az elzetesen kinyilvánított szándékuk szerint.66

6.8 Környezetorientált elosztási politika
Termékpozicionálás és szállítás Termékpozicionálásnak nevezzük egy termék versenytársaihoz való viszonyának meghatározását egy adott piacon, és ennek a vevkben történ tudatosítását. A pozícionálás a vev tudatában és preferenciarendszerében kívánja tehát elhelyezni a terméket. Amennyiben a vevk már ismerik a piacon lev választékelemek által kínált elnyöket, a vállalatnak az érvényesülés érdekében termékét a többi termékhez kell viszonyítania. Vagyis, ha a cég megveti lábát a célpiacon és versenyelnyre tesz szert, ezt mindenképpen hangsúlyoznia kell. Nem igaz már az a versenyetikai szempont, ami kimondta, hogy a konkurenciával történ összevetés, a versenytermék említése ízléstelen és gyenge stratégia. Az egyre ersöd versenyben a környezetbarát termékek elállítóinak meg kell ragadniuk megkülönböztet kompetenciájuk nyújtotta lehetségeiket, és minden adódó alkalommal s módon ki kell emelni a termékek többletfunkcióját, a környezetbarát jelleget. (Többé már nem kell tartania az újrafeldolgozott papírból papír zsebkendt elállító vállalkozásnak attól, hogy megbélyegzik ,,kicsinyes spórolásáért"; a reciklált anyagok feldolgozása versenyelnyévé válik, amelyet hangsúlyoznia kell.) A termékpozicionálás sok esetben az értékesítési csatorna és az értékesítési hely funkciója. A kereskedelem hagyományosan ún. ,,gate-keeper"67-ként viselkedik. Miután a termelés és a fogyasztás közötti áru-, fizetési-, és információs folyamatok nagyrészt a kereskedelmen keresztül bonyolódnak, ezért a kereskedelem ellenrzi is ezeket a területeket. Így jelents befolyása van arra, mely áruk, ill. milyen információk juthatnak keresztül a piaci csatornákon. A kereslet által közvetlenül érzékeli a fogyasztók környezeti tudatosságában beálló változásokat és az áruválasztékát ennek megfelelen akarja kialakítani. Feladata emellett a fogyasztók felé az információs bizonytalanságok kiküszöbölése is az áru ökológiai minségét illeten (pl. helyi tanácsadással). Érdekeit úgy tudja érvényesíteni, hogy nyomást gyakorol a termelkre: egyrészt közvetlenül, a rendelésfelvételkor, másrészt közvetetten, az áru prezentálásával és bolti elhelyezésével. Ez utóbbi tényezk ugyanis közvetlenül is hozzájárulnak a konkrét vásárlási döntéshez. A jó prezentáció és elhelyezés (ld. helyi vásárlásösztönzés) persze a termel vállalatnak is érdeke. A hatékony kétirányú kapcsolat eredményeképpen sikeresen pozícionálható a környezetbarát termék.

66 67

Richard Welford: Zöld marketingstratégiák (Ipar-Gazdaság, 1993. augusztus-szeptember pp. 13-19.) vö.: Sieler/Sekul: Ökologische Betroffenheit als Auslösefaktor einer umweltorientierten Unternehmenspolitik im Handel, p. 177.

149

Az elosztási politika egyik fontos kérdése a fogyasztókhoz vezet értékesítési út megválasztása. Az értékesítési út többnyire egybeesik a fizikai szállítás útvonalával. A szállítást és az elosztást - nem minden elítélettl mentesen - besorolták a leginkább környezetszennyez marketingtevékenységek közé. Bár a megbélyegzés valamiképpen jogos, teljes bizonyossággal állítható, hogy e téren is érvényt lehet - és kell! - szerezni a környezetbarát szempontoknak. A zöld szállítás és elosztás - az alábbi elvek megvalósításával - nem is olyan körülményes: 1. a szállítás és a szállítói csomagolás minimalizálása. A legrövidebb útvonalak kiválasztásával a lehet legkisebbre szorítható a szállítási igény, amit jól segítenek a korszer transzportáló módszerek, a terít és a begyjt szállítás is. A jól megválasztott speciális raklapok és konténerek felhasználásával elkerülhet nemcsak a többszörös felesleges anyagmozgatás, hanem a csomagolóanyagok pazarlása is; a korszer, anyag- és energiatakarékos szállítási rendszerek elnyben részesítése. A közúti és vasúti teherszállítás kombinálása számottev gazdasági hatása mellett különösen jótékony hatással van a környezetminség alakulására; amennyiben több, közel azonos disztribúciós lehetség áll rendelkezésre, a legtisztább értékesítési csatorna választása; olyan közös rendszerek kiépítése a vállalat partnereivel, mely biztosítja a szállítói csomagolások újrafelhasználhatóságát, vagy újra feldolgozhatóságát; a fogyasztók bevonása a szállítás okozta környezeti problémák megoldásába. A vásárlók nagy része hajlandó aktívan részt venni a környezetvédelemben, amennyiben megfelel segítséget és ösztönzést kap. A praktikus fogyasztói kiszerelések (egy-egy termékdarab helyett nagyobb tétel beszerzését lehetvé tev csomagolási megoldások) támogatólag hatnak a vevk környezetbarátabb beszerzési módszereire. az ún. retrodisztribúciós csatornák kiépítése, amelyek az elhasznált termékek, illetve csomagolóanyagaik ellentétes irányú áramlását biztosítják (pl. üvegvisszaváltás). Ez pótlólagos személyzetet, eladási- és raktározó-felületet követel meg. A retrodisztribúció történhet közvetlenül (amikor a vállalat maga veszi vissza a termék hulladékait), vagy közvetetten (a kereskedelmen keresztül). Mindennapi fogyasztási cikkeknél általában az utóbbi jellemz; tartós használatú termékeknél az elbbi is gyakori. A kereskedelem a hulladék anyagok újrafelhasználhatóságának biztosításában, ill. újrafeldolgozásában is aktívan közremködhet.
A modern üzemszervezés szállítási buktatói Az Opel Szentgotthárdra telepített gyára a korszer Just in Time módszer megvalósításával napi többszöri szállítást is igényel az alkatrész elállítóktól. Nem egyszer elfordul, hogy közúton és vasúton érkezik az áru naponta több alkalommal, ugyanattól a beszállítótól, vagy az anyavállalattól - igaz kis tételben és mindig pontosan. Végül is éppen ez a Just in Time lényege: mindig éppen idben álljon rendelkezésre a szükséges anyag, számottev raktározási kapacitás kiépítése nélkül. Bár a vállalat vezetése javára írható a környezetet kevésbé igénybevev vasúti szállítási rendszerek preferálása, nem ártana egyszer azt is mérlegelni, hogy a korszer szervezési módszer milyen feladat elé állítja a szállítási szakembereket és természetesen a környezetet.

2.

3. 4. 5.

6.

Szintén lényeges probléma a termék értékesítési helyének megválasztása, hiszen az áru akár identitását is elvesztheti, amennyiben nem a megfelel helyen kerül értékesítésre. Az egyik legérdekesebb és követésre leginkább ajánlható gyakorlatot egy amerikai üzletlánc példája

150

szemlélteti. Az Egyesült Államokban a Wal-Mart megnyitotta környezetbarát üzletét,68 amelyben a hagyományos Wal-Mart árukínálaton kívül megtalálható a környezetbarát termékek egész sora. Ez még nem nagy újdonság, hiszen egyre több bolt és áruház bvíti a zöld termékek kínálatát napról napra; az unikum maga a környezetbarát értékesítési hely. Az üzlet felépítésére acélszerkezetek helyett faanyagot használtak, a megvilágítás a természetes fény segítségével történik. A légkondicionáló berendezés nem igényel CFC-t, napenergiával mködik a ftési rendszer, és az esvizet használják fel a bolt körüli óriási zöld terület, a fák és virágok öntözésére. Az üzlet területén található konferenciateremben rendszeresen szerveznek környezetvédelmi témájú programokat, tájékoztató eladásokat és az elfáradt vásárló újrahasznosított manyagból készült padokon pihenhet meg. A vásárlás befejeztével a vevk újrafeldolgozott manyagzacskókban vihetik haza a vásárolt portékát, amelyet még a kijárat eltti gyjthelyen megfosztanak csomagolásától. A bolt ugyanis üzemeltet egy újrahasznosító rendszert is. A Wal-Mart szerepel az els tíz legjobb környezetvédelmi reputációjú cég között és nem véletlenül. Bár a környezetbarát üzlet beruházási költségei lényegesen magasabbak voltak, mint a hagyományos Wal-Mart boltokéi, a cég vezeti bíznak abban, hogy a befektetés hosszú távon megtérül, amely a csökkentett mködési költségeknek, az energia megtakarításnak, valamint a nagyobb forgalmat vonzó formatervezésnek lesz köszönhet.
A Zoo TV környezetbarát termékekre specializálódna...69 Az értékesítési módszerek egyik új formája a televíziózással kapcsolatos: a nézk a képernyn bemutatott termékeket akár karosszékükbl is megrendelhetik, ha felhívják a csomagküld szolgálat telefonszámát. A Music Television 1994-ben tárgyalásokat folytatott a U2 együttessel, hogy létrehozzák környezetbarát termékek értékesítésére a Zoo TV home shopping csatornát. Az együttes, élén Bonoval késznek mutatkozott a feladatra, annál is inkább, mivel érdekldnek a média és a reklámozás társadalomra gyakorolt hatása iránt, amint ezt Zooropa lemezük dalszövegei is igazolják.

6.9 Környezetbarát csomagolás
Az termékek csomagolásának többféle funkciója van. Egyfell védi a terméket a küls hatásokkal szemben (es, ers napsugárzás), és egyúttal a környezetet is védi a termék esetleges káros hatásaitól (pl. háztartási vegyszerek). Másfell a csomagolás fontos vevtájékoztató szereppel bír, jó reklámeszköz - szinte ez adja el az árut. Végül segíti a szállítást, a termék biztonságos útját a termelktl a kereskedkön át a fogyasztókig. A csomagolási szakemberek az utóbbi években sok-sok kihívással találták szembe magukat. Elször a biztonságos és higiénikus csomagolás kifejlesztése volt a feladatuk, majd következett az igény, hogy a gyermekekre veszélytelen legyen és minimális anyagfelhasználással járjon. Most pedig itt az általános környezetvédelmi követelményrendszer, amely minden lehetséges területen újabb és újabb feladatok elé állítja a vállalatokat termékeik csomagolásának megtervezésekor. E munka korántsem könny, de megéri a fáradságot, mivel igen sok kiaknázatlan lehetséget rejt: a lebomlótól az ehet csomagolásokig. A csomagolás környezetvédelmi szempontjainak elemzésekor leggyakrabban a 3R alapelvet (reduce, reuse, recycle) emlegetik; a csomagolóanyagok mennyiségének csökkentése, a csomagolóeszközök újrafelhasználása, valamint a reciklálásuk jelenti a környezeti elvárásoknak való megfelelést. Olyan, a környezetre ártalmatlan, minimális anyagfelhasználással járó
68

Lásd Advertising Age (June 7, 1993. p.1.), valamint American Demographics (December 1993. p.23.) Advertising Age January 31, 1994. (p. 34.)

69

151

csomagolási módokat kell tehát alkalmazni, amelyek többször is felhasználhatók, illetve a használat után valamilyen módon visszaforgathatók a termelési folyamatba. ,,A kevesebb több" ; a kevesebb, de korszerbb csomagolásokkal - költség-megtakarítás és hatékonyabb anyagfelhasználás révén - nemcsak a vállalat profitja növelhet, hanem a fogyasztók számára lehetvé válik a kényelmesebb vásárlás is.
,,Szappanopera" A detergensek elállítása és piaca adja mostanában a legtöbb példát a környezetbarát csomagolások alapelveinek gyakorlati érvényesülésére. A fogyasztók cip vagy sampon vásárlásakor nem túlságosan sokat foglalkoznak a termék környezeti jellemzivel. Ezt igazolja a gyártók hozzáállása, hiszen például láthattunk már olyan televízió-reklámot is, amelyben egy sampont a vízesésben való hajmosással mutattak be -- ; ez nem tükröz különösebben mély környezetvédelmi elszántságot a reklámozó részérl. A mosószerekkel más a helyzet: e termékek piacán jelentek meg legelször a fogyasztók környezetvédelmi elvárásai, így a hagyományos termékek környezetbarát alternatívákkal történ felváltása, a környezetkonform gyártás már évtizedes múltra tekint vissza. Elször a német Henkel cég jelent meg a környezetre kevésbé ártalmas foszfátmentes mosóporokkal, majd következett az ersebb hatású mosószer-koncentrátumok idszaka. Ezután a japán mosószergyártó óriás, a Kao jelentkezett ún. helytakarékos kompakt csomagolású mosóporaival, amelyek a vásárlók véleménye szerint egyrészt könnyebben kezelhetek voltak, másrészt jóval kevesebb csomagolóanyagot igényeltek. . És még mindig elálltak újabb ötlettel, a folyékony mosószer- és öblít-koncentrátummal, amelyeket kisebb flakonokban hoztak forgalomba. Ma pedig ott tartunk, hogy ezek a flakonok amellett, hogy újrafeldolgozott manyagtartalmúak, még újra is tölthetek.

6.10 Környezetorientált kommunikációs politika
Arról, hogy egy termék környezetbarát vagy sem, sok esetben egyedül az ökocímkék tájékoztatják a vásárlókat. Ezért az ilyen címkék óriási hatalommal rendelkeznek a fogyasztók tájékoztatásában és vásárlási döntéseik meghatározásában. A termékpolitikánál ismertetett ökoemblémákon kívül azonban számos más eszköz is rendelkezésre áll a fogyasztók tájékoztatására és befolyásolására. A kommunikációs politika70 f formái közé a reklám, az értékesítésösztönzés, a személyes eladás és a PR tartoznak. Míg az els három már rövid távon is kifejti az értékesítésnövelési célnak megfelel hatását, addig az image-alakítás szolgálatában álló PR hosszútávra irányul. Környezetkonform reklámozás A reklám a termék tulajdonságainak, illetve az elérni kívánt célcsoport sajátosságainak megfelelen többféle formát ölthet. Lehet: 1. 2. terméket bemutató vagy életmód típusú: A terméket bemutató reklám az áru funkcióit állítja a középpontba, míg az életmód típusú a terméket használó célcsoportot mutatja be. informatív vagy emocionális: A termék jellemzi lehetnek objektívek (minség, ár), vagy elvontak és emocionálisak (státusz, természetesség). A ,,környezetbarát" jellemvonás reklámozása egyformán érvényesíti mind a két faktort, hiszen ersen épít a hagyományos, valamint az érzelmi, absztrakt tényezkre is: a vev természetes ,,zöld" árut szeretne beszerezni, melynek minsége legalább ugyanolyan jó, mint a nem környezetbarát terméké, természetesen elérhet áron.

70

E részben használt marketingfogalmak Philip Kotler: Marketing Management. könyvének terminológiáira, ismeretanyagára támaszkodnak

152

3.

önmagában megálló, vagy összehasonlító: Napjainkban egyre elterjedtebb a reklámokban az anonim termékekkel történ összevetés, amikor terméket meg nem nevezett választéktársaihoz hasonlítja a hirdet. A konkrét, megnevezett termékkel való összehasonlítást sokkal ritkábban használják, nem utolsósorban azért, mert az állítást mindig hitelt érdemlen kell bizonyítani, különben könnyen egy versenybírósági eljárás kells közepén találhatja magát a reklámozó cég. bevezet vagy fenntartó: Az egyes termékeket bevezetésükkor intenzíven kell reklámozni, ha a gyártó minél elbb be akar kerülni a köztudatba. Amennyiben azonban egy jól ismert áruról van szó, akkor már elegend az ún. emlékeztet reklámok alkalmazása.

4.

A klasszikus reklámtevékenység mellett a környezetvédelmi célokat a szponzorálás is nagymértékben szolgálhatja. A szponzorálás (ellentétben az inkább a PR eszközei közé sorolható névtelen felajánlásokkal és támogatásokkal) az üzleti célok érvényesítését segíti. A szponzorálásnak ketts elnye van: a vállalat miközben pénzét figyelemreméltó célokra költi, egyben népszersíti is magát. A környezetvédelem területén a legjellemzbb a sport- és egészségvédelmi rendezvények, események szponzorálása, amelynek köszönheten mind a támogatott esemény, mind pedig a szponzoráló vállalat eredményessé válhat. A reklám napjainkban betöltött jelents szerepérl ír Pratkanis és Aronson.71. ,,A rábeszélés legáltalánosabb hordozó eszköze manapság természetesen a média. A tömegkommunikáció meggyz erejét bizonyító statisztikák megdöbbentek....A tipikus amerikai állampolgár évente 1550 órányi tévéadást néz végig, 1660 óra hosszáig hallgatja a rádiót és 180 órát tölt újság- illetve magazin-olvasással (utóbbiak összsúlya mintegy 50 kiló)....Ha heti 30 órát töltesz a képerny eltt (ahogyan a tipikus amerikai), akkor hozzávetleg 37822 hirdetést kell végignézned egy év leforgása alatt. Naponta százat. Hallasz és látsz további 100-300 hirdetést a rádióban, az újságokban és képeslapokban. Idén kapni fogsz legalább 216 borítékot - úgynevezett direct mail-t - és kb. 50 telefonhívást olyan ügynököktl, akik egyébként naponta hétmillió ember számát tárcsázzák fel...." A fentiekbl kiderült, mekkora szerepe van a reklámnak manapság. A környezetbarát termékek hirdetésével nemcsak élnek, hanem vissza is élnek. A visszaélések, a fogyasztók megtévesztésének megakadályozására a francia Bureau de la vérification de la publicité72 fogalmazta meg a környezetbarát hirdetés (reklámozás) céljait és alapvet szabályait. A környezetkonform hirdetés célja a hiteles tájékoztatás:
· · · ·

a környezet védelme érdekében történt lényeges lépésekrl, a termék elnyös környezeti jellemzirl, a termék pozitív környezeti egyensúlyáról, valamint a termékekkel és alkotórészeikkel kapcsolatos elítéletek módosítása, a szóbeszédek korrekciója, téves információk megelzése és pontosítása.

A környezetbarát reklámozás alapvet szabályai: 1. El kell kerülni minden olyan információt, amely a fogyasztót közvetlen vagy közvetett módon félrevezeti a termék valós elnyeit vagy környezeti jellemzit, csakúgy, mint a gyártó vállalatnak a környezet védelme érdekében kifejtett tevékenységeit illeten.
A. R. Pratkanis és E. Aronson: A rábeszélgép 13.o. Idézi Klaus North: Environmental Business Management p. 46

71 72

153

2. 3.

A reklámozó cégnek tudnia kell hitelesen bizonyítani állításainak és hirdetési szövegeinek valóságtartalmát. A reklám nem mutathat be a környezettel kapcsolatos olyan demonstrációkat vagy nem utalhat olyan tudományos következtetésekre, melyek nem állnak összhangban az általánosságban elfogadott tudományos irányvonallal. A reklám nem használhatja fel helytelenül a kutatások eredményeit, illetve nem idézhet megtéveszten mszaki vagy tudományos munkából. A hirdetés nem másolhat le, illetve nem foglalhat állást, amennyiben kijelentései nem igazak, vagy hiányzik a kinyilatkoztató egyén személyes tapasztalata. A hirdetés nem állíthatja egy termék teljes veszélytelenségét a környezetre, amennyiben a termék környezeti jegyei csak életciklusának csak egy-egy lépcsjére jellemzek, vagy ha az adott jellemz csak egy a sok közül. A reklámnak jeleznie kell, hogyan és milyen körülmények között nyújtja a termék a neki tulajdonított jellemzket. Nem szabad egy terméket úgy hirdetni, hogy egyes jegyei ,,megfelelnek a szabályozás elírásainak", amennyiben ennek a követelménynek minden más hasonló termék is eleget tesz. A reklám nem hirdetheti egy termék felsbbrendségét vagy nem különböztetheti meg a többi hasonló terméktl, amennyiben azok szintén rendelkeznek hasonló környezeti jellemzkkel, mint a szóban forgó termék.

4. 5. 6.

7. 8.

9.

10. A hirdet vállalat nem juthat elnyhöz olyan, a környezet, a felsbbrendség vagy élenjáróság érdekében kifejtett tevékenységek reklámozása révén, amelyek objektíven nem igazolható állításokon nyugszanak. 11. Jelek vagy szimbólumok használata csak abban az esetben alkalmazható, ha a jel, a szimbólum vagy a hivatalos címke nem megtéveszt. 12. A hirdetésben használt jelek, terminológiák csakúgy, mint az asszociációkra késztet színek nem sugallhatnak ökológiai erényeket, ha a szóban forgó termék nincsen azok birtokában. 13. Tekintettel a tárgykör bonyolultságára, a generális kijelentések, globális kifejezések helyett - amelyek igazolása végül is szinte lehetetlen vállalkozás - a reklámokban inkább a következket használjuk: ,,hozzájárul a környezet védelméhez, mert...", ,,segít a környezet védelmében, mert...", és egészítsük ki a szükséges információkkal. 14. Egyáltalán nem reklámozható a környezet védelmét sért vagy környezetkárosításra ösztönz magatartás anélkül, hogy pozitív és helyes állást ne foglalnánk ellene. A fenti alapelvek megfogalmazására azért is szükség volt, mert nem kevés vállalat élt vissza a fogyasztók jóhiszem tudatlanságával, és jogalap nélkül használta a" környezetbarát", ,,környezetvéd" stb. jelzket, emblémákat, reklámokat. A Friends of the Earth ezen megtévesztések nyilvánosságra hozása érdekében minden évben kiosztja a Green Con of the Year Award-ot (,,Környezetvédelmi citromdíj") azoknak a vállalatoknak, amelyek termékeik környezetbarát jegyeinek hirdetése folytán félrevezették a vásárlókat.

154

A Body Shop hirdetési esete Olykor a legnevesebb, a környezet védelmében élenjáró vállalatok is kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, amikor a közönség kételkedni kezd eddig etikusnak hitt magatartásukban. A Body Shop híres arról, hogy cégfilozófiája a környezet védelme érdekében kifejtett felelsségteljes magatartás. Amióta Anita Roddick 1976-ban megnyitotta els üzletét Brightonban, a cég tevékenységének középpontjában a természet és a környezet áll; egészségesnek, természetesnek és környezetkímélnek hirdetett kozmetikai termékeit kizárólag természetes alapanyagok felhasználásával készíti, környezetkonform technológiák alkalmazásával, és ami igazán lényeges: állatkísérletek nélkül teszteli azokat. (A kozmetikumok emberre gyakorolt hatásait ugyanis olyan laboratóriumi vizsgálatok során tesztelik, amelyekben állatokat használnak fel alanyokként. A samponok, szemfestékek szemre való ártalmatlanságát úgy bizonyítják, hogy kalodába zárt nyulak szemébe bizonyos idn át rendszeresen csepegtetnek az anyagból, és figyelik az esetleges elváltozásokat. A rúzsoknál azt nézik, hogy a hatóanyag mekkora részétl pusztul el a kísérleti egerek, patkányok fele, míg az arckrémek tesztelésekor az állatok lecsupaszított brére kenik a készítményt és vizsgálják az elváltozások kialakulását.73) Most azonban folyik az amerikai Federal Trade Comission vizsgálata74, hogy hitelesen bizonyítható tettek állnak-e a cég által a reklámokban és hirdetésekben használt környezeti jogcímek mögött. (Megjegyezzük, hogy nem ez az els eset, amikor a fogyasztók megtévesztésével vádolják a céget, hiszen 1993-ban is lezajlott egy bírósági eljárás Angliában, de akkor a vállalat megnyerte a pert és vele a 276 ezer angol fontnyi kártérítést.) Rámutatott az eljárás arra is, hogy az ,,Against animal testing" (,,állatkísérletek ellen") kijelentés sem teljesen igaz, mivel a cég egy bels memorandumának (1992. május 19.) tanúsága szerint az alkotóanyagok 46,5%-át állatokon tesztelték.

Környezetorientált PR (Public Relations) PR-nak, közönségkapcsolatoknak nevezzük azon vállalati üzeneteket, melyek elsdlegesen nem eladási célokat szolgálnak. A PR nem egyszeren a sajtókapcsolatok ápolását jelenti; jóval sokoldalúbb és szélesebb területekre terjed ki, mint a hirdetés és az értékesítésösztönzés. Nem egyszeren eladni akarja a terméket a fogyasztói csoportoknak, hanem a bels kommunikációs rendszer fejlesztésével, valamint a vállalat image-ének, arculatának alakítása révén tökéletes képet akar festeni a cégrl minden véleményalkotó számára. A PR célközönsége és a potenciális üzenetek:
· · · · · ·

a vásárlók: ,,a vállalat megbízható minség, elérhet árú környezetbarát termékeivel törekszik a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítésére"; a cég alkalmazottai, vezeti: ,,a vállalat megbecsüléssel övezi dolgozóit, tiszteletben tartja érdekeiket és hosszútávon számít munkájukra" ; a vállalat részvényesei, hitelezi: ,,a jól jövedelmez vállalakozás garantálja a befektetés megtérülését"; üzleti partnerek: ,,a cég minden szempontból megbízható, a vele való együttmködés szinte kockázatmentes"; ipari, iparági szervezetek: ,,a vállalat jó munkáltató, a dolgozó megelégedettsége az egyik leglényegesebb tényez számára" ; a véleményformálók (pl. sajtó, környezetvédelmi csoportok): ,,a felels vállalati magatartás révén a cég hozzájárul a fogyasztók környezeti tudatosságának növeléséhez";

73 74

Zöldköznapi kalauz 59. oldal Environment Vol.36. No. 10. December 1994. pp.21-22. (Business Ethics, September / October 1994. ,,Environment as marketing ploy")

155

· · · ·

a helyi közösségek, önkormányzatok: ,,a vállalat tevékenysége révén aktívan hozzájárul a település fejlesztéséhez"; szabályozó hatóságok, szervezetek: ,,a cég pontosan teljesíti vállalt kötelezettségeit, célja a jó kapcsolat fenntartása a szabályozókkal"; a tudomány és az oktatás: ,,a vállalat folyamatosan figyelemmel kíséri és alkalmazza a legújabb tudományos eredményeket, valamint részt vesz a környezeti nevelésben"; törvényhozó testületek: nemzeti, nemzetközi szervezetek egyaránt (Európai Unió): ,,a vállalat kész az együttmködésre a közös célok érdekében".

Egyre több vállalat rendelkezik professzionális környezeti PR-ral. Az egyik leghíresebb a Body Shop, amelynek természetes, környezetkímél kozmetikumai és piperecikkei, a rajtuk szerepl információkkal maguk a PR eszközök. A Body Shop filozófiája, hogy önként és szintén informál termékeirl, technológiáiról és tevékenységeirl; ám csak a megfelel közegekben és az éppen szükséges mértékben. A többi kozmetikai céggel ellentétben nem látja el sokoldalnyi hirdetési anyaggal a sajtót (nem vásárol hirdetési felületeket), és apró ajándékokkal sem lepi meg vevit a vásárlás után, mivel a vállalat környezetfilozófiája szerint ezek fölösleges pazarláshoz, vagy a szükségtelen túlcsomagoláshoz vezetnek.
A vállalatok rendszeresen szerveznek pl. olyan kampányokat, amelyek szorosan kapcsolódnak a vállalat környezeti tevékenységéhez. A Heinz fennállásának centenáriuma, a Nokia papíripari termékei, a Cadbury ,,Wildlife" (,,Vadon") csokoládéja - mind olyan projektek, melyek bevételei a ,,World Wide Fund for Nature" (WWF) alapítványt támogatják. A természet megrzése, a környezetvédelem olyan figyelemfelhívó jelmondatok, amelyek a vállalatok jól szervezett marketingtevékenységéhez kapcsolódva képesek megmozgatni az embereket. A londoni Harrods Áruház berendezett egy ,,Vadon" sarkot, ahol jótékonysági aukciót is tartott nagy közönségsikerrel; a Kellogg a természet megrzésére felhívó tájékoztató brosúrákat készített az északi országokban; az olaszországi American Express minden kártyatranzakció után átutalta az összeg bizonyos százalékát a WWF ,,Tengerpartok megmentéséért" kampányának támogatására és a kártyahasználat ezidtájt 20%-kal ntt.

A vállalatok környezeti PR-ja többféle elnyt is biztosít: amellett, hogy a cégek hozzájárulnak a környezet védelméhez a különböz projektek támogatásával, események hirdetésével és finanszírozásával, ezen alkalmak lehetséget biztosítanak számukra, hogy reklámozzák új termékeiket, formálják image-üket, és jó viszonyt alakítsanak ki a szabályozó hatóságokkal, valamint üzleti kapcsolatokat építsenek ki. A környezeti PR alkalmazásának gyakorlati példái:
·

A vállalati környezetpolitika; a vállalat környezeti célkitzéseinek, környezetre gyakorolt hatásának világos megfogalmazása. Az egyik legismertebb a 3M cég 3P-je, a ,,Pollution Prevention Pays" (a ,,Szennyezés megelzés fizet" alliterálva a ,,Polluters Pay Principle" ,,Fizessen a szennyez" elvvel). A fogyasztók környezetvédelmi aktivitásának elsegítése; tájékoztatás és ösztönzés révén. Környezetvédelmi pályázatok benyújtása, díjak megpályázása. Ezen események nyilvánosság eltt zajlanak, így kedvez publicitást teremthetnek a cégek számára, mivel a közvélemény tudatában képük úgy rögzül, mint élenjáró, példás környezetvédelmi tevékenységet folytató vállalatoké. Környezetvédelmi díjak alapítása, díjátadó ünnepségek támogatása (a Kodak rendszeres támogatója a Conservation Awards átadásának).

· ·

·

156

·

Környezetvédelmi célkitzés projektek pénzügyi finanszírozása. Például szelektív hulladékgyjtési programok indítása, parkok létesítése, az eserdk megmentésére irányuló (a fák ,,megvásárlása" külföldiek, környezetvéd szervezetek által) projektek támogatása. Napjainkban speciális állatvédelmi kampány indult Kínában a kipusztulással fenyegetett óriás pandák védelmére. Azzal az ötlettel álltak el, hogy évi 300 dolláros hozzájárulás ellenében bárki a világon ,,Panda-résztulajdonos állatvéd" lehet, mivel az összeget a pandák élhelyeinek védelmére és ellátására használják fel. Környezetvéd szervezetek támogatása, mködésük segítése technikai felszerelések, berendezések ajándékozásával (az IBM számítógépet bocsátott a WWF menedzsmentjének rendelkezésére). Részvétel a környezeti nevelésben: könyvek publikációjának támogatása, oktatóanyagok kiadása. A Kellogg Észak-Európa országaiban a természet megrzésére felhívó-tájékoztató brosúrákat készíttetett és terjesztett. Sportesemények, egészségvédelmi rendezvények versenyek, Tisza-tó és Balaton-átúszás). szervezése, támogatása (Triatlon

·

·

· · · ·

Környezetvédelmi célú kutatások finanszírozása, tudományos konferenciák rendezése, támogatása. Emlékünnepségek, jubileumok támogatása (Föld napja, Takarítási világnap, 1995: A természetvédelem éve stb.). Nyílt napok szervezése: egy-egy atomerm gyakran él azzal a lehetséggel, hogy az érdekldk és érintettek számára ún. nyílt napok keretében megmutatja a létesítményt és ismerteti mködését; ezzel is elsegítve az atomenergiát ellenzk idegenkedésének, tiltakozásának leküzdését. Környezetbarát termékek használata a mindennapi vállalati gyakorlatban, például újrafeldolgozott papírból készült borítékok, lapok, tájékoztató brosúrák készíttetése és felhasználása.
A fogyasztók környezetvédelmi aktivitásának ösztönzése Az elmúlt években a vállalatok környezeti tevékenységének legfbb motiválója a fogyasztói igények változása volt. A környezetvédelem ügye iránt némileg elkötelezett fogyasztó nemcsak azt igényli, hogy egyre több környezetkímél termék jelenjék meg a piacon a választék növelése érdekében, és a vállalatok tevékenységüket környezetkonformmá alakítsák, hanem elvárja, hogy is tevlegesen részt vehessen a természeti környezet megóvásában. Azok a vállalatok, amelyek felismerik ezt az igényt és élnek a lehetséggel, jelents elnyt kovácsolhatnak ezen újabb PR eszköz alkalmazásából. A legkézenfekvbb lehetség a fogyasztók aktivitásának fokozására a környezetbarát termékek vásárlásának ösztönzése. Jegyzetünk termékpolitikáról szóló fejezetében részletesen foglalkozunk a környezetvédelmi jogcímekbl, a ,,Környezetbarát", ,,Újrahasznosított" és egyéb más feliratokból származó elnyökkel. Egy másik alternatíva a termékek reciklálásába történ bevonás. Például a háztartásban használt üvegés manyag csomagolóeszközök visszajuttatása a gyártóhoz amellett, hogy anyagilag kifizetd, ,,jelents környezetvédelmi cselekedet", hiszen segít a keletkez hulladékok mennyiségének mérséklésében. Ráadásul a másodlagos nyersanyagok felhasználása sok esetben az ipar számára is hatékonyabb, hiszen pl. az üveggyártásban ily módon jelents energia-megtakarítás érhet el. Végül, de nem utolsó sorban pedig a hulladékok feldolgozása önálló iparággá fejldvén munkahelyet és szakmát teremt sok ember számára. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy mivel nem minden visszagyjtési és reciklálási rendszer nyújt közvetlen anyagi elnyöket a fogyasztók számára, célszer ezeknél a környezetvédelmi szempont erteljesebb kiemelése. Például a hazánkban lassan meghonosodó szárazelemgyjtés PR-jának is ersödnie kellene ezen a téren.)

·

157

Környezetorientált eladásösztönzés és személyes eladás Az eladásösztönzés kategóriájába tartozó kommunikációs tevékenységeknek többféle típusa ismeretes, melyek egy része az:
· · ·

árral kapcsolatos: ilyenek a kuponok, engedmények, készpénzfizetési kedvezmények stb.; információnyújtás céljára használatos: például a kirakatok berendezése, árubemutatók szervezése, katalógusok készítése, a direct mail; az ösztönz eszközök klasszikus családjába tartozik: úgymint az ingyenes termékminták, melyek a kipróbálással rábírják a fogyasztót a vásárlásra; vagy a versenyek szervezése, amikor a termék megvásárlása esetén a vevk sorsoláson vesznek részt, amelyen értékes tárgyakat lehet nyerni.

Az eladásösztönzés speciális formája a közvetlen marketing (direct mail, junk mail, lim-lom posta) az informáló eladásösztönz eszközök sajátos, napjainkban egyre nagyobb elszeretettel alkalmazott fajtája. A direkt marketing személy szerint a ,,Vev"-höz címzi üzenetét. A vásárlói kapcsolat létrejöttekor a visszajelzés jól regisztrálható és mérhet, aminek köszönheten a számítógépes adatnyilvántartások segítségével a fogyasztók újabb és újabb tárgyú üzeneteket kaphatnak, érdekldési körüknek megfelelen. (Egy átlagos amerikai például évente 216 levélreklámot kap napi postájában a legkülönbözbb témákban.). A kommunikációs eszközök különböz típusai közül a direkt marketinget éri a legtöbb vád, hogy a környezetet jelents mértékben terheli a felhasznált óriási mennyiség papír és az általa produkált töméntelen mennyiség hulladék miatt - ezért is nevezik lim-lom postának. Sok esetben a címzettek a boríték felbontása nélkül a hulladéktárolóba dobják a hirdetési brosúrákat, szóróanyagokat - így mindenképpen indokolt az említett jelz. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jól megcélzott potenciális vásárlóközönség körében, pontos címlisták segítségével figyelemreméltó hatást érhet el a reklám: lényegesen kevesebb anyagfelhasználással, költségkímél módszerrel, névre szólóan az érintettekhez juttatja el a vállalat üzenetét. Nem igazán hatásos például hulladékártalmatlanító berendezések reklámozása a falusi lakosság körében; jóval nagyobb sikert lehet elérni, ha megfelelen kiválasztott vállalkozások körében népszersíti a hirdet termékét. A személyes eladás az értékesítési találkozókat, a telemarketinget, az ügynöki árumintákat, valamint a vásárokat és kereskedelmi bemutatókat foglalja magába. Ez a kommunikációs módszer a személyes meggyzésre helyezi a hangsúlyt, amely új értékek - így a környezeti tudatosság - kialakításakor fontos szereppel bír, annak ellenére, hogy alkalmazásával nem érhetk el akkora tömegek, mint a reklám segítségével. Az ökomarketing alapelvei75 Általános alapelvek A következ elvek az összes környezeti marketing állításra vonatkoznak. 1. Minsítések és állítások A termékekre vonatkozó minsítéseknek és állításoknak egyértelmnek kell lenniük a tévedések elkerülése érdekében. A nyelvi egyértelmség és a közlések pontos megfogalmazása, valamint az ellentmondások kiküszöbölése teszik egyértelmvé a környezeti jogcímekre való utalásokat.
75

A Federal Trade Commission alapelvei (szerkesztett változat) Walter Coddington: Environmental Marketing pp.228-242.

158

2. A termék és a csomagolás jogcímei közti különbség Egy környezeti marketing állítást oly módon kell bemutatni, hogy egyértelmen kitnjön, vajon az a termékre, a termék csomagolására, vagy a termék illetve a csomagolás egy-egy összetevjére vonatkozik. Általában, ha a környezetvédelmi jellemz a termék vagy a csomagolás egészére vonatkozik (eltekintve az apró, mellékes részletektl), nem szükséges a jogcím korlátozása. Ezen általános alapelv alól kivételt képez az az eset, amikor az apró részletek akadályozzák például a reciklálhatóságot és így az állítás megtéveszt. Ezt bizonyítja az alábbi két eset:
·

Egy csomag alumínium fólián ,,Újrahasznosítható" felirat olvasható, további részletezés nélkül. Hacsak a termék típusa, az azt körülvev szöveg, vagy más egyértelm kitétel nem jelzi, hogy az állítás mire vonatkozik, akkor a fóliára vonatkozóan félrevezet a jogcím alkalmazása, amennyiben a fólia valamely (nem jelentéktelen) része nem újrahasznosítható. Egy üdítitalos üveg ,,Reciklált" felirattal van ellátva. A palack teljes egészében újrahasznosított anyagokból készül, a kupakja viszont nem. A fogyasztók ésszer megítélése alapján a kupak valószínleg a csomagolás elhanyagolható, mellékes részét képezi, ezért az állítás nem megtéveszt. Hasonlóképpen nem félrevezet, ha egy bevásárlótáska újrahasznosítottnak minsíttetett, amennyiben a táska teljes egészében reciklált anyagból készül, kivéve a könnyen leválasztható fülét, amely a táska jelentéktelen részét képezi.

·

3. A környezeti tulajdonságok felnagyítása Egy ökomarketing cél nem fejezhet ki oly módon, hogy eltúlozza a környezeti jellemzket közvetlen, vagy közvetett utalások formájában. A forgalmazóknak kerülniük kell a kiemelked környezeti elnyökre való utalásokat, amennyiben azok valójában elhanyagolhatóak. Ezt bizonyítják az alábbi példák:
·

A csomagoláson a következ felirat áll: ,,50%-kal több újrahasznosított anyagot tartalmaz". A gyártó a csomagolásban a reciklált anyagok arányát 2%-ról 3%-ra növelte. Noha az állítás elvileg megfelel a valóságnak, valószínleg hamis képet fest arról, hogy az elállító jelentsen megnövelte az újrahasznosított anyagok arányát. Egy papírból készült zöldséges tasak a ,,Többször felhasználható" felirattal van ellátva. A zacskót visszahozhatják a boltba, és újra felhasználhatják zöldségek szállítására, de az a második vagy harmadik használat után elszakad. Mivel a vásárlók feltételezheten nem ítélnek tartósnak egy papírzacskót, a jogcím nem nagyítja fel a környezetvédelmi elnyöket. Az állítás nem félrevezet, így szükségtelen a zacskó korlátolt újrafelhasználásának feltüntetése.

·

4. Komparatív állítások Az összevetéseket tartalmazó környezeti marketing állítások feltüntetésén az összehasonlítás alapja egyértelm kell legyen - a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében. Ezen kívül természetesen a reklámozónak igazolni kell az összehasonlítás valóságos voltát.
·

Egy hirdet azt állítja, hogy a reklámozott sampon doboza ,,20%-kal több újrahasznosított anyagot tartalmaz". Az állítás ebben a formában félreérthet. Szövegkörnyezettl függen, az összevetés alapját egyaránt képezheti a reklámozó elz terméke, illetleg egy konkurens termék. A hirdetnek kötelessége tisztázni állítását, például feltntetni: ,,20%-kal több újrahasznosított anyagot tartalmaz, mint elz termékünk csomagolása". Máskülönben a hirdetnek fel kell készülnie arra, hogy összehasonlítását igazolja fogyasztói számára.

159

·

Egy hirdet a következket állítja: ,,Az általunk gyártott pelenkabetét újrahasznosított anyagtartalma a legnagyobb". A reklámozott pelenkabetét valóban több reciklált anyagot tartalmaz súlyarányosan, mint bármely másik forgalomban lév, noha az újrahasznosított anyagok aránya még mindig jóval a 100 % alatt van. Amennyiben az újrahasznosított tartalom a konkurens cégek termékeihez képest jelents, és amennyiben az összehasonlítások eredménye igazolható, úgy az állítás nem félrevezet.

6.11 Környezeti marketing jogcímek
E fejezet az ökomarketing jogcímekkel kapcsolatos ajánlásokat tartalmaz. Minden elvet néhány példa követ (a teljesség igénye nélkül) a célkitzések illusztrálására. Az elz részben kifejtett általános alapelvek minden esetben követendek a környezetvédelmi marketing állításoknál is.76 1. Általános környezeti jellemzk Félrevezet lehet, ha közvetlenül vagy közvetve hamis képet festünk egy termék vagy csomagolás általános környezeti hatásairól. A korlátozás nélküli általános (generális) környezetvédelmi célkitzések interpretálása igen bonyolult, és a szövegkörnyezettl függen különböz jelentést hordoznak a fogyasztók számára. Sok esetben ezen állítások azt sugallják, hogy a termék vagy a csomagolás speciális és messzemen természeti elnyökkel bír. Mint azt a Bizottság felhívásában (Substantiation Statement) olvashatjuk: a termék minden objektív minségét, sajátosságát illetve tulajdonságát bizonyítani kell a fogyasztók eltt. Ha ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tudnak eleget tenni, úgy a generális környezetvédelmi állításokat jobb mellzni, vagy legalábbis célszer korlátozni a fogyasztók félreinformálásának elkerülése érdekében.
·

Egy termék csomagolásán a ,,Környezetbarát" felirat olvasható. A csomagoláson látható magyarázat szerint: ,,Környezetbarát, mivel nem klórozással fehérített, amely eljárás során káros anyagok szabadulnának fel". A csomagolóanyag valóban nem klórral fehérített. Ennek ellenére az elállítása során más, a környezetre káros anyagok keletkeznek, méghozzá nagy mennyiségben. Mivel a ,,Környezetbarát" jelzt és a szöveges magyarázatot a fogyasztók valószínleg az elállítás egész folyamatára vonatkoztatják, az állítás megtévesztnek minsíthet. Egy pumpás dezodor ,,Környezetkárosító hatástól mentes"-nek minsíttetett. A termék összetevinek nagy része illékony szerves anyagokból áll, amelyek a felszínközeli ózon feldúsulását okozhatják. Az állítás tehát megtéveszt további módosítások hiányában, mivel azt az üzenetet hordozza, hogy a termék használata nem okoz leveg- vagy egyéb környezetszennyezést.

·

2. Lebomló vagy biológiailag illetleg fény hatására lebomló Félrevezet lehet, ha közvetlen vagy közvetve hamis képet festünk egy termék vagy csomagolás lebomlási képességérl. Egy termék vagy csomagolás biológiai vagy fény hatására bekövetkez bomlására vonatkozó, korlátozások nélküli állítás alátámasztásához és megersítéséhez kompetens és megbízható tudományos bizonyítás kell arról, hogy a termék vagy a csomagolás tökéletesen elbomlik és visszajut a természetes körforgásba, vagyis a

76

Ezen útmutatók nem az életciklus elven alapulnak. Ezek az analízisek még gyerekcipben járnak, így a Bizottság nem rendelkezik az útmutatókhoz szükséges elégséges információkkal.

160

természetben megtalálható elemekre bomlik egy viszonylag rövid idn belül, a szokványos hulladékkezelés során. A lebomlással kapcsolatos állítások módosítása szükséges a fogyasztók félrevezetésének elkerüléséhez. Egyrészt jelezni kell a termék vagy a csomagolás bomlási képességeit a szokványos hulladékkezelés során, másrészt a bomlás arányát és mértékét is fel kell tüntetni.
·

Egy szemetes-zsák ,,Lebomló termék" felirattal kerül forgalomba, további magyarázat és egyéb kitétel nélkül. A gyártó a földbe temetés során végzett tesztek eredményeire alapozza állítását, ahol is a termék víz és oxigén jelenlétében lebomlik. A zsákokat azonban hagyományosan szemétégetben illetve kórházi ártalmatlanítóban égetik el. A lebomlási képesség tehát nem jellemz az ilyen módon kezelt zsákokra; a gyártó nem rendelkezik bizonyítékokkal, hogy a zsákok rövid idn belül lebomlanának a hagyományos hulladékkezelés során - ennek folytán az állítás megtéveszt. Egy szappant illetve sampont ,,Biológiailag lebomló"-nak minsít a reklám, további magyarázat és kitétel nélkül. A gyártó kompetens és megbízható tudományos bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek kimutatják, hogy a termék, amely hagyományosan szennyvízcsatornákba jut használata után, a természetben megtalálható elemekre bomlik rövid idn belül. A terméken olvasható állítás tehát nem félrevezet.

·

3. Komposztálható Félrevezet lehet, ha közvetlen módon vagy közvetve hamis képet festünk egy termék vagy csomagolás komposztálhatóságáról. Egy termék vagy csomagolás komposztálhatóságára vonatkozó korlátozások nélküli állításhoz kompetens és megbízható tudományos bizonyítás kell, hogy alátámassza és megersítse, hogy a termék vagy a csomagolás összes anyaga lebomlik vagy más úton válik hasznosítható komposzt részévé (pl. talajkondicionáló anyag, talajtakaró), biztonságos és megfelel eljárás során kommunális, esetleg házi komposztálóhelyen. A komposztálás lehetségét részletezni kell, hogy elkerüljük a fogyasztók félrevezetését. Egy korlátozások nélküli állítás megtéveszt lehet, ha 1) az adott területen, ahol a szóban forgó terméket forgalmazzák, nem áll a fogyasztók többségének rendelkezésére kommunális komposztgyjt hely, 2) ha a fogyasztók arra a meggyzdésre juthatnak, hogy a termék hasznos hatást fejt ki a környezetre akkor is, ha hulladék gyanánt szemétlerakóba helyezik, 3) ha a fogyasztók azt feltételezik, hogy a termék házi komposztgyjt helyen is komposztálható, valójában azonban nem.
·

Egy gyártó feltünteti termékén, hogy az általa forgalmazott papírtálca alkalmas otthoni komposzt készítésére. Ha a gyártó rendelkezik megfelel bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a tálca valóban használható komposzttá alakul házi komposztgyjt helyen, akkor az állítás nem félrevezet még akkor sem, ha az adott területen nincs kommunális komposztgyjt. Egy gyártó részletezés nélküli állítása szerint csomagolóanyaga komposztálható. Bár létezik kommunális komposztgyjt hely az adott területen, ahol a terméket forgalmazzák, a termék házi komposzttelepen azonban nem alakul át hasznosítható komposzttá. A félreértést elkerülése érdekében a gyártónak figyelmeztetni kell arra, miszerint a csomagolóanyag nem alkalmas házilagos komposzt készítésre.

·

4. Reciklálható Félrevezet lehet, ha közvetve vagy közvetlenül hamis képet festünk egy termék vagy csomagolóanyag újra feldolgozhatóságáról. Egy termék vagy csomagolóanyag csak akkor

161

forgalmazható ,,Reciklálható" felirattal, ha 1) nyersanyag formájában a gyártás helyszínén újrafeldolgozás céljára összegyjthet, szétválasztható, vagy más módon visszanyerhet a szilárd hulladékokból, vagy ha 2) új termékek és csomagolás esetében biztosított azok használat utáni összegyjtése. Az újrafeldolgozásra vonatkozó kitétel nélküli állítások akkor helytállóak, ha a termék vagy csomagolás teljes egészében (eltekintve annak jelentéktelen alkotórészeitl) reciklálható. Azon termékek illetve csomagolóanyagok esetében, amelyek csak részben tartalmaznak újrafeldolgozható anyagokat, a ,,Reciklálható" állítást megfelel módon korlátozni kell a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében; szükséges pontosítani, hogy a termék vagy csomagolás mely részei újrahasznosíthatók. Az újrafeldolgozás mértékét minsíteni kell, hogy elkerüljük a fogyasztók félrevezetését (pl. a gyjtést vagy újrahasznosítást korlátozó tényezket illeten). Ha egy jelentéktelen komponens lényegesen korlátozza a termék reciklálhatóságát, akkor a pontosítás nélküli állítás megtéveszt lehet. Egy termék vagy csomagolás, amely ugyan újrafeldolgozható anyagból készül, de formája, mérete vagy egyéb tulajdonsága miatt mégsem reciklálható, nem hozható forgalomba ,,Reciklálható" felirattal.
·

Egy csomagolt áru minden további kitétel nélküli ,,Reciklálható" felirattal kerül forgalomba. A termék típusa illetve egyéb szöveges tájékoztatás nem világít rá egyértelmen, hogy az állítás a termékre, avagy a csomagolásra vonatkozik. Ebbl a minsítés nélküli állításból a fogyasztó logikusan arra következtet, hogy a rendeltetésszer használat után mind a termék, mind pedig a csomagolás újrafeldolgozható, eltekintve az apróbb, jelentéktelen részletektl. Ha az üzenet helyénvalósága nem bizonyítható, az állítást korlátozni szükséges azt illeten, hogy a szóban forgó áru milyen mértékben reciklálható. Felirat jelzi, hogy a csomagolás egyes részei tartalmaznak újrafeldolgozható anyagot. Maga a csomagolás négy különböz anyag rétegeibl épül fel. Az egyik réteg újrafeldolgozható, a többi nem. Noha létezik technológia az ilyen típusú anyagok reciklálására, és a lakosság nagy többségének számára elérhet a program, a rétegek szétválasztását csak korlátozott számú helyen tudják ténylegesen elvégezni, tehát a fenti állítás nem megfelelen specifikált. A helyes állítás a következ lenne: ,,Újrahasznosítható azon településeken, ahol a többréteg anyagokat elkülönítve gyjtik". Egy másik példája a megfelel minsítésnek az, ha részletezik a települések számát, arányát, illetve a lakosság azon körét, akik számára a program elérhet.

·

5. Újrahasznosított vagy újrahasznosított tartalom Az ,,újrahasznosított vagy újrahasznosított tartalom" állítás csak azokra az anyagokra érvényes, amelyeket a hulladékból nyertek vissza, akár a gyártás során (fogyasztás eltt), akár a fogyasztói használat után. Az újrahasznosított tartalomtól függen a gyártónak vagy reklámozó cégnek bizonyítania kell, hogy a szóban forgó anyagok egyébként a szilárd hulladékok közé kerültek volna. Az ,,Újrahasznosított" állítás használatakor különbséget kell tenni a fogyasztás eltti és fogyasztás utáni anyagok között, és a különbségtétel bizonyítása mindenképpen szükséges. Félrevezet lehet, ha közvetve vagy közvetlenül hamis képet festünk arról, hogy egy termék vagy csomagolás újrahasznosított anyagból készült. A specifikáció nélküli állítás egy termék vagy csomagolás újrahasznosított voltáról csak abban az esetben elfogadható, ha a termék illetve a csomagolás egésze újrahasznosított anyagból készült, eltekintve az apró, jelentéktelen összetevktl. Azon termékek és csomagolások esetében, amelyek csak részben állnak ilyen anyagból, jelezni kell az újrahasznosítás arányát a fogyasztók megtévesztésének elkerülése végett.

162

·

Egy terméken, amelyet többszörös csomagolás borít (például papírdoboz zsugorított manyag fóliában), feltüntetik az ,,Újrahasznosított csomagolás" feliratot. A papírdoboz teljes egészében újrahasznosított anyagból készült, a manyag fólia viszont nem. Az állítás itt félrevezet, mivel azt sugallja, hogy a csomagolás mindkét összetevjére egyaránt érvényes. Ez esetben kizárólag a papírdobozra vonatkoztatott kijelentés lenne helyénvaló. Egy csomagolás alufólia, manyag és papír rétegeibl készült, a rétegek azonban a fogyasztók számára nem megkülönböztethetk. Egy címke szerint a csomagolás három rétege közül az egyik újrahasznosított manyagból készült. (A manyag réteg valóban teljes egészében újrahasznosított.) Az állítás nem félrevezet, feltéve, hogy a manyag réteg jelents részét képezi az egész csomagolásnak.

·

6. Csökkentett erforrás-felhasználás Félrevezet lehet, ha egy termék vagy csomagolás csökkentett tömegérl, térfogatáról vagy mérgezanyag tartalmáról közvetve vagy közvetlenül hamis képet festünk. A fenti állítást minden esetben minsíteni kell a csökkentés arányát illetve az összehasonlítás alapját illeten, a fogyasztók megtévesztésének elkerülésére.
·

Egy hirdetés azt állítja, hogy a csomagolásból 10%-kal kevesebb hulladék keletkezik, mint a cég elzleg használt csomagolóanyaga esetében. Az állítás nem félrevezet, amennyiben a forgalmazó bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a csomagolás tömege vagy térfogata arányában valóban 10%-kal kevesebb hulladék keletkezik, mint az elzleg használt esetében. Egy hirdet azt állítja, hogy terméke elhasználódását követen 10%-kal kevesebb hulladék keletkezik. Ez az állítás félreérthet, mivel a szövegkörnyezettl függen a fenti állítás a gyártó elz termékéhez, illetve egy konkurens cég termékével történ összehasonlításon alapulhat. Az állítás tehát megtéveszt, amennyiben a forgalmazó nem tisztázza, melyik összevetés a helytálló, illetve, ha nem bizonyítja az állítás mindkét értelm helyességét.

·

7. Újratölthet Félrevezet lehet, ha közvetlenül vagy közvetve hamis képet festünk egy termék (csomagolási eszköz) újratölthetségét illeten. A pontosítás nélküli ,,Újratölthet" állítás nem helyénvaló, ha 1) az újratölthet csomagolás gyjtése és szállítása nem megoldott, 2) az újratöltéshez nem áll a fogyasztók rendelkezésére a megfelel termék. Ugyancsak nem helyénvaló a fenti állítás akkor, ha a fogyasztóknak maguknak kell gondoskodni az utántöltéshez szükséges termékrl.
·

Egy tartályon az ,,x-szer újratölthet" felirat szerepel. A gyártónak biztosítania kell a tartály újratöltését és szavatolnia, hogy a tartály x esetben alkalmas az újratöltésre. Ha azonban a gyártó nem gondoskodik a tartályok összegyjtésérl, az állítás félrevezet. Egy textilöblít tartályán a következ olvasható ,,Praktikus újratölthet palack". A gyártó egy nagyobb méret palackot is árusít, amelyen jelzi, hogy az a kisebb palack újratöltését szolgálja. A kis és nagy palack ugyanazon a piacon kerül forgalmazásra. Az állítás tehát nem félrevezet, mivel a kis palack újratöltése biztosított.

·

8. Ózonkímél (ózonbiztos vagy ózonbarát) Félrevezet lehet, ha közvetlenül vagy közvetve hamis képet festünk arról, hogy egy termék nem veszélyezteti az ózonréteget. Az említett állítás félrevezet, ha a termék mégis tartalmaz olyan anyagot, amely ritkítja az ózonréteget.
·

Egy termék az ,,Ózonkímél" felirattal van ellátva. Az állítás félrevezet, ha a termék mégis tartalmaz olyan anyagot, amely csökkenti az ózonréteget, beleértve a Tiszta Leveg
163

Törvény (Clean Air Act) 1990-es módosításának VI. cikkelyében lajstromozott, I.-II. osztályba sorolt vegyi anyagokat (No. 101- 549), vagy azon anyagokat, amelyeket az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (Environmental Protection Agency) ózonkárosítónak minsített. A VI. cikkelyben részletezett I. osztályba tartozó anyagok a CFC-k (halogénezett szénvegyületek), a szén-tetraklorid és az 1,1,1-triklóretán; a II. osztályba tartozó vegyületek a HCFC-k.
·

Egy aerosol termék forgalmazója további specifikáció nélkül állítja, hogy terméke nem tartalmaz CFC-ket. Noha a termék valóban nem tartalmaz halogénezett szénvegyületeket, egy kevésbé ózonkárosító anyagot, a HCFC-22-t azonban igen. Mivel az állítás a fogyasztó számára azt sugallja, hogy a termék nem károsítja az ózonréteget, a jogcím félrevezetnek minsíthet.

164

Melléklet
Ellenrz listák77:
1. A termelési input (beszerzés)
· · · · · · · · ·

pontos kimutatás a szállítóktól a tlük beszerzett nyersanyagokról és termékekrl az ár mellett a környezetbarátság is mint vásárlási kritérium nagyobb, vagy folyamatos megbízások esetén látogatás a szállító üzemében információgyjtés a lehetséges helyettesít anyagokról ill. más szállítókról záradék a szállítási szerzdésben, amely biztosítja, hogy a beszerzett anyagok és termékek hulladéka komolyabb ráfordítások nélkül elhelyezhet a szállító kötelezettségének kikötése az egyszer használatos göngyölegek visszavételére záradék a szerzdésben, amely szerint a szállítót felvilágosítási kötelezettség terheli az általa szállított anyagok és termékek tulajdonságait illeten az általános beszerzési feltételek kiegészítése a szállítónak a termék környezetbarátságára vonatkozó felelsségével biztonsági záradék, amely kiköti, hogy a vállalat a törvényi elírások megsértése esetén mentesül a kártérítési felelsség alól

2. A termelési folyamat
· · · · · · · · · · · · · · ·

anyagi-energetikai input-output-elemzés elvégzése a termeléshez kapcsolódó adatok rögzítése a termelési folyamathoz kötd anyag-átalakulások kimutatása az átalakítások eredményeként létrejöv termékek formájának, mennyiségének és összetételének leírása az ökológiai hatások regisztrálása (kibocsátott anyagok, lebontási id, akkumulációs viselkedés, lehetséges átalakulási folyamatok) annak felülvizsgálata, hogy a termék az elállításához felhasznált nyersanyagok alapján könnyen integrálható-e a biológiai természeti körforgásba és a technikai nyersanyagkörforgásba a megsemmisített termékek reaktiválási lehetségének felmérése a reaktiválás energiaszükségletének meghatározása a nem felhasználható hulladék azonosítása az üzemen belüli anyag- és energia-körforgások kidolgozása az újrafeldolgozási arány növelése a visszamaradó különböz anyagi összetevk felhalmozódásának elkerülése, mert ezáltal a kinyerés nehezebbé válik a szennyezanyag-kibocsátás elkerülése a termelési fázist közvetlenül követ környezetvédelmi intézkedésekkel a környezetre veszélyes anyagok, eljárási lépések és termékek helyettesítése hatékonyságnövel berendezések használata (pl. az energiatermelésnél)

77

Jasch / Kleindorfer: Checklisten für den betrieblichen Umweltschutz, p. 8-21.

165

· · · · · · · ·

modern mérési és szabályozási technikák bevetése (pl. a vegyi anyagok koncentrációjának automatikus adagolása és ellenrzése). Ezáltal anyag-, személyzeti-, ill. környezetvédelmi költségek takaríthatók meg. az égési folyamatok optimalizálása, ami által csökken a kibocsátás és energianyerés közben n az égetési teljesítmény a termékek javítási és karbantartási szempontból kedvez megalkotása porral járó anyagok szállításánál, raktározásánál és aprításánál zárt berendezések használata a porkibocsátás megelzésére szárítási folyamatoknál a termelési sebesség, a használt leveg nedvességtartalma, stb. automatikus vezérlése, amely energia-megtakarítást, jobb gépkihasználást és minségi javulást eredményez a dolgozók informálása és képzése a henergia kihasználása, pl. szigeteléssel és az adott folyamattal járó h visszanyerésével a termelésbl visszamaradó anyagok felhalmozódásának elkerülése

3. A termék megalkotása
· · · · · · · · · · · · · · · ·

a különösen környezetszennyez termékek további gyártásának megszüntetése és azonnali kivonása a piacról nyersanyagkímél és újrafeldolgozásra alkalmas termékek elállítása és kínálata a termék energiafelhasználásának és hatásfokának felülvizsgálata a termék környezetbarát felhasználásának a vevszolgálaton keresztüli biztosítása (ld. szerviz- és tanácsadási szolgáltatások) a termék és a csomagolás újrafelhasználhatóvá tétele a termék újrafeldolgozhatóságának biztosítása az újrafeldolgozás energiaszükségletének meghatározása a hulladék-elhelyezés környezetterhelése, ill. a velejáró kibocsátás a hulladékkezelés energiaszükséglete olyan kötanyagok használatának kerülése, amelyek az újrafeldolgozást zavarják a termék hosszú hasznos élettartamának lehetvé tétele a karbantartási és javítási lehetség növelése, a tönkrement részek könny cserélhetségének biztosítása a termék csomagolási igényének alacsonyan tartása csekély termék- és csomagolóanyag-mennyiség a termékkel járó hulladékmennyiség csökkentése kevés zajjal járó használat ill. felhasználás

4. Csomagolás
· · · ·

olyan termék létrehozása, hogy a csomagoláson feltüntetett termékjellemzk megfeleljenek a belföldi és külföldi törvényi elírásoknak a csomagolás többszörösen felhasználhatóvá tétele, pl. újrafelhasználhatóság az ún. több utas rendszerben (pl. visszaváltható üvegek), v. továbbfelhasználás más célokra az egy utas csomagolások több utasra való cserélésének lehetsége lemondás azokról a többszörös csomagolásokról, amelyek a csupán a termék megjelenésének optikai megváltozását szolgálja

166

· · · · · · · · · ·

a csomagoláson szerepl szövegben utalás a csomagolás hulladékkezelési következményeire és az általa okozott környezeti terhekre a csomagolás környezetkímél anyagból való elállítása és funkciójának megfelel megalkotása a csomagolás újrafelhasználási lehetségeinek feltüntetése az elrendelt hulladékkezelési mód megjelölése annak feltüntetése, hogy a termék használata során keletkeznek-e továbbfelhasználható, ill. tovább már nem felhasználható hulladékok, valamint annak megvizsgálása, vajon javítható-e ezek aránya a csomagolóanyag veszélyesanyag-tartalmának megállapítása ill. ezen anyagok helyettesíthetségének megfontolása a csomagolóanyag-helyettesítés költségvonzatának és a termék teljesítképességére való hatásának megvizsgálása (ha nnek, mennyivel nnek a költségek, ill. tudja-e nyújtani a termék azt, amit eddig) új piac feltörése, amennyiben ezt a csomagolóanyag-helyettesítés lehetvé teszi a használati utasítás világos és egyértelm megfogalmazása a csomagolás olyan megalkotása, hogy felhívja a figyelmet a termék környezetbarát voltára

Kérdések és feladatok
1. Hogyan jellemezhet a környezetbarát marketingstratégia? 2. Mi az ökomarketing célja és melyek az alkalmazhatósági lehetségei? 3. Melyek az ökomarketing elnyei és hátrányai? 4. Ismertesse a zöld termék lényegét és bevezetésének kockázatát! 5. Mit tud a vásárlók környezeti tudatosságáról és fizetési hajlandóságáról? 6. Melyek az ökomarketing alapelvei?

Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Bauer András - Berács József: Marketing (AULA Kiadó, Budapest, 1992.) Axel Bänsch: Marketingfolgerungen aus Gründen für den Nichtkauf umweltfreundlicher Konsumgüter (Jahrbuch der Absatz- und Verbrauchsforschung, Heft 4, 1990) Walter Coddington: Environmental Marketing - Positive Strategies for Reaching the Green Consumer (McGraw-Hill, Inc. 1993. p.252.) EcoManagement - The Elmwood Guide to Ecological Auditing and Sustainable Business (Berreth-Koehler Publishers San Francisco p.171) Elkington - P. Knight - J. Hailes: The Green Business Guide (London Victor Gollancz Ltd. 1992. p. 256.) Dr. David Fleming: Eco-labelling (European Environment, Vol.2. Part 2., April 1992. p.6-7. Gáborné Barakonyi Ágnes - Balogh Zsuzsanna: (IGWT Conference Budapest, August 1993. Proceedings pp. 279-281.)

167

8. 9.

Jasch, Christine/ Kleindorfer, Sonia: Checklisten für den betrieblichen Umweltschutz (Institut für Ökologische Wirtschaftsforschung Wien, 1991) Philip Kotler: Marketing Management (Mszaki Könyvkiadó, Bp., 1991)

10. Könczey Réka - S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz (Föld Napja Alapítvány, 1993. p.246.) 11. Heribert Meffert / Manfred Kirchgeorg: Grundlagen des Umweltschutzes aus wettbewerbsstrategischer Persapektive (Hausmann (kiadó): Marktorientiertes Umweltmanagement, Verlag Gabler GmbH, Wiesbaden, 1994) 12. Klaus North: Environmental Business Management (ILO, Geneva 1992. p.194.) 13. Ökomarketing - A környezetvédelem helye a vállalatok marketing-stratégiájában (Marketing 1988/1-2. pp.89-92.) 14. Pratkanis - E. Aronson: A rábeszélgép - élni és visszaélni a meggyzés mindennapos mesterségével (AB OVO, Budapest, 1992. p.212.) 15. Rokeach: The nature of human values (New York, 1973) 16. Kit Sadgrove: The Green Guide to Profitable Management (Gower Publishing, England, 1992. p.254.) 17. Sieler / Sekul: Ökologische Betroffenheit als Auslösefaktor einer umweltorientierten Unternehmenspolitik im Handel (Marketing ZFP, Heft 3, 3. Quartal, 1995) 18. Dion Vaughan - Craig Michel: Environmental Profiles of European Business (Earthscan, 1993. London p.107) 19. Wachtel - J.A. McNeely: Eco-Bluff: Your Way to Greenism (Bonu Books, Inc. Chicago, 1991.) 20. Dr Richard Welford: A Guide to Eco-labelling and the EC Eco-labelling Scheme (European Environment, Vol.2. Part 6. December 1992. pp.13-15.) 21. Dr Richard Welford: Zöld marketingstratégiák (Ipar-Gazdaság 1993. 8-9. 13-19.o.) 22. Wicke/Haasis/Schafhausen/Schulz: Betriebliche Umweltökonomie. Eine praxisorientierte Einführung (Verlag Franz Vahlen, München, 1992) 23. Zilahy Gyula: Környezetorientált marketingstratégia Magyarországon (Szakdolgozat, BKE 1993.) 24. A megtévesztk útvesztiben (Figyel 1994. december 21. Reflex IV)

168

7. A KÖRNYEZETI KOCKÁZAT ELMÉLETE ÉS A KOCKÁZATOK KEZELÉSE
A környezeti kockázatok kezelésének bonyolult problémáit nem lehet megoldani szilárd elméleti megalapozás nélkül, s mert hazánkban ezen a téren sok a félreértés és ennek következtében a hibás gyakorlat, ezért az érvényes elméleti háttér viszonylag tömör áttekintését szükségesnek tartjuk. A kockázatelmélet bemutatása világossá teszi azt is, hogy a konkrét, egyedi környezeti kockázatok kezelésére nem adhatók általános eljárási receptek, mert ezeket mindig az elméleti és átfogó módszertani ismeretek alapján kell kezelni. Ebben a tekintetben azonban mindenki figyelmébe ajánljuk a világhír fizikusnak, Boltzmannak tulajdonított mondást: ,,nincs praktikusabb egy jó elméletnél."

7.1 A kockázat fogalmi meghatározása
A kockázat fogalmának lényegét els közelítésként már a köznyelvi jelentéssel is megragadhatjuk. ,,Kockázat (fnév): valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetsége." (Magyar Értelmez Kéziszótár, 1972 ). A kockázat köznyelvi jelentésébl is kitnik: a/ a kockázat cselekvéshez kapcsolódik, b/ a cselekvés következménye negatívan értékelt, c/ a negatívan értékelt következmény még nem következett be, csak bekövetkezhet a közeli vagy távolabbi jövben, azaz bizonytalan. Valójában már a köznyelvi jelentés is tartalmazza mindazokat az elemeket, melyeket a kockázat jelenségkörének tudományos vizsgálata csak pontosabbá tesz, s megállapítja az elemek közötti összefüggéseket. A kockázat tudományos vizsgálata századunkban kezddött, noha a klasszikus szerencsejátékokkal kapcsolatban már a 17. században voltak tudományos jelleg, elssorban matematikai (valószínségszámítási) alapú kockázati megfontolások. W.D. Rowe /1977/ alapmnek számító könyvében több meghatározást idéz századunk els évtizedeibl, melyek fként a biztosítási problémakör tudományos jelleg vizsgálatai során születtek. E meghatározásokban közös, hogy a kockázatot elssorban a bizonytalansággal hozzák kapcsolatba. Willet meghatározása 1901-bl:" a kockázat egy nemkívánatos esemény bekövetkezésének objektivált bizonytalansága." Knight definíciója 1921-bl: ,,a kockázat a mérhet bizonytalanság." Denenburg, és mások felfogása szerint: ,,a kockázat a veszteség bizonytalansága. (Rowe, 1977, 11.o.) A magyar szakirodalomban a Magyar Tudományos Akadémián 1984. január 31. és február 1. között megtartott ,,Kockázat és társadalom" cím ankét eladásainak és vitáinak válogatott anyagát tartalmazó, 1987-ben megjelentett kötet tekinthet mérföldknek, annál is inkább, mert a nemzetközi tudományos felfogással összhangban a kockázat elméleti alapjait a döntéselmélet átfogóbb vonatkoztatási keretében tárgyalja (Kockázat és társadalom, 1987 ). A döntéselméleti közelítésmódot választva a kockázat fogalmi meghatározására elször az úgynevezett többszempontos (többtényezs, többkritériumos) döntések fogalmi keretét kell vázolnunk. A döntés választást jelent cselekvési változatok /alternatívák/ között. A cselekvési változatok /alternatívák/ - melyek a döntéshozó kontrollja alatt állnak - és küls objektív körülmények /tényállapotok/ - melyek nem állnak a döntéshozó kontrollja alatt - együttesen határozzák meg a következményeket. A következményeket nemcsak leírjuk, hanem értékeljük is, mégpedig egyidejleg több szempontból. Az értékelést esetleg csak kétérték skálán végezzük, vagyis a
169

következményeket ,,jónak" vagy ,,rossznak" minsítjük, de többfokozatú, esetleg folytonos értékel skálát is használhatunk. Az értékelt következmények a döntéshozó értékrendjében a pozitív vagy a negatív tartományban helyezkednek el, az ember dichotomizálási hajlandóságának megfelelen. A pozitív tartományban lév értékelt következményekrl gyakran mint nyereségrl vagy elnyrl, a negatív tartományba eskrl pedig mint veszteségrl vagy hátrányról beszélünk. Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az értékelés lényegében a döntéshozótól függ. R. Ashby szellemes hasonlatával élve ,,ha a következmény ,,mély vízbe merülni", az értékelés bizonytalan, amíg meg nem tudjuk, hogy az organizmus macska avagy hal" (Ashby, 1982). A kockázatelméletben általános egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a kockázat a negatívan értékelt következményekkel kapcsolatos és ezek bekövetkezését a döntéshozó nem kívánja, továbbá a negatívan értékelt következmény bekövetkezése bizonytalan. A kockázatnak ez a két alapvet fogalmi pillére és hangsúlyoznunk kell, hogy bizonytalanság nélkül nem beszélhetünk kockázatról, noha ilyen esetekben is mérlegelhetjük a biztosan bekövetkez negatív és pozitív következményeket a cselekvési változatok közötti döntés céljából. A fentiek alapján megadhatjuk a kockázat általános meghatározását: A kockázat egy cselekvési változat lehetséges negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a következmények súlyának és bekövetkezésük valószínségének megmutatását is. A cselekvésalapú kockázatfelfogáshoz azonban szükség van még egy kiegészít fogalomnak a kockázat-idegenkedés (kockázat-averzió) fogalmának bevezetésére is: A kockázat-idegenkedés (kockázat-averzió) a kockázat csökkentésére irányuló cselekvés. Fenti meghatározásainkból több fontos következtetés adódik: a) Egy cselekvési változatnak egyidejleg vannak különféle szempontokból értékelt következményei és ezek között egyaránt találhatók pozitívan és negatívan értékeltek. A valóságos döntési helyzetekben adott cselekvési változatok között csak kivételesen fordul el olyan, amelyiknek csak pozitívan vagy csak negatívan értékelt következményei lennének. b) Célszer megkülönböztetnünk elnevezésében is a hátrány és a kockázat fogalmát. Hátránynak nevezzük a negatívan értékelt következményt, ha ennek bekövetkezése akár ténylegesen, akár feltevés szerint biztos, a kockázat viszont - amint erre már utaltunk - a bizonytalan bekövetkezés negatívan értékelt következmény. Az elny a biztosan bekövetkez (vagy annak tételezett) pozitív értékelés következmény, míg az esély a bizonytalan bekövetkezés (egynél kisebb valószínség) pozitív értékelés következmény. Az alábbi összefoglaló táblázat áttekinthet eligazítást nyújt. POZITÍV KÖVETKEZMÉNY NEGATÍV KÖVETKEZMÉNY JELMAGYARÁZAT P = 1 a biztos esemény valószínsége P < 1 nem biztosan bekövetkez esemény valószínsége 0 < P 1 vagyis P = 0 a lehetetlen esemény valószínsége /esetünkben nincs P=l ELNY HÁTRÁNY P<1 ESÉLY KOCKÁZAT

értelmezve/

170

c) A többszempontos közelítésmódból következik, hogy egyetlen cselekvési változat következményei között egyidejleg jelenhetnek meg eltér nem kockázatok. Így például egy új technológiai változatnak egyidejleg lehet mondjuk gazdasági, egészségügyi és környezetszennyezési kockázata. A döntések tehát nem úgy születnek, hogy egyetlen kockázatot mérlegelnek az elnyökkel szemben, hanem elnyök, esélyek, hátrányok és kockázatok sorát mérlegelik egyidejleg. Természetesen elfordulhat, hogy egyetlen kockázat - mondjuk környezeti - válik meghatározóvá, de ez sokkal inkább kivétel, mintsem szabály. d) A tényleges, többszempontos döntési helyzetben tehát a negatívan értékelt következmények sora jelenik meg, s természetesen az elnyök is, s ezek fontossági súlya eltér. Vannak eljárásaink, melyek segítségével az adott tényleges helyzetben ezek fontossági sorrendje feltárható. Ha figyelembe vesszük, hogy a komplexebb döntési helyzetekben a döntéshozó nem egyetlen személy, hanem csoport, szervezet vagy akár a társadalom, továbbá a döntések következményei nem feltétlenül csak a döntéshozót érintik, s ennélfogva a következmények értékelése és súlyozása is eltér lehet, akkor belátható, hogy irreális feltevés lenne a döntéseket egyetlen kockázat (mondjuk környezeti vagy gazdasági) alapján magyarázni. Levonhatjuk tehát azt a következtetést is, hogy a kockázatokat a döntéselmélet átfogóbb rendszerében kell értelmeznünk.

7.2 A kockázat mérése
A kockázat fogalmának elz taglalásából kitnt, hogy a kockázat fogalma összetett fogalom, s két alappillére, a negatívan értékelt cselekvési következményre, továbbá ennek bekövetkezési valószínségére támaszkodik. Éppen e két alappillér segítségével kísérelték meg többen is a kockázat mérését. A kockázat mérésére vonatkozó elgondolásokról tájékoztat az alábbi séma. Sémánkról jegyezzük meg, hogy magyarázó jelleg, s ennélfogva egyszersített. Az egyszersítés itt a következket jelenti: a/ csak két cselevési változatot tartalmaz (úgynevezett dichotom döntési helyzet) és az egyik cselekvési változat a másik negáltja, vagyis ún. ,,igen-nem" típusú döntésrl van szó; b/ a döntés statikus logikai struktúráját vázolja; c/ a döntési fának csak egyik ágát bontja ki és csak két következményt tüntet fel; d/ feltételezi, hogy a döntési helyzet jól strukturált, vagyis a döntéshozó pontosan ismeri a döntési helyzetben szerepet játszó valamennyi lényeges tényezt; e/ a két következmény egyike pozitívan, a másik negatívan értékelt.

171

Ábra 7-1 Döntési fa két alternatívával E magyarázó sémával kapcsolatban három alternatív mennyiségi jelleg kockázat definíciót adhatunk (Vlek-Stallen 1980). 1. A ,,kockázat" a veszteség (hátrány) valószínsége, vagyis ábránk alapján: K1/a/ = 1-p. Ez a meghatározás nem veszi figyelembe a lehetséges veszteségek (hátrányok) nagyságát, de hallgatólagosan feltételezi, hogy a lehetséges veszteségek már elzleg megkülönböztethetk. E definíció csak akkor hasznos, ha a különböz veszteségek valószínségei valamilyen standard veszteség valószínségeivel kifejezhetk, például egy személy halálának valószínsége a kockázatos tevékenységgel töltött egy órás idtartam alatt. 2. A ,,kockázat" a (hihet) veszteség nagysága. Feltételezve, hogy az azonosított veszteségeknek (hátrányoknak) van egy minimális hihetsége, az a alternatíva kockázatát o- vagy pontosabban u/o-/ definiálja, azaz K2/a/ = u/o-/, ahol u/o-/ a negatív következmény pszichológiai értéke. Erre a definícióra épülnek hallgatólagosan a biztonsági intézkedések, de a definíció használatát ezen a téren is korlátozza az, hogy mi tekinthet - például milyen környezeti szerencsétlenség - a hihetség fels határának. 3. A ,,kockázat" a várható veszteség (hátrány), más szóval a valószínség és a lehetséges veszteség utilitásának (pszichológiai értékének) szorzata: K3 /a/ = /1-p/ x / u/o-/. Ez a definíció a közgazdaságtanból és a matematikai statisztikából származik. A kockázat mint a várható veszteség a teljes várható utilitás komponense. E definíció lehetvé teszi, hogy egy kockázatos tevékenység valamennyi nemkívánatos következményét külön-külön vegyük figyelembe. Az ábrán feltüntetett kockázat, 1-p valószínség szorozva az o- hátrány (veszteség) utilitásával, egyetlen kockázatot jelent. Ha ugyanahhoz a cselekvési alternatívához több kockázat kapcsolódik, akkor a teljes kockázat (az átlagos várható hátrány (veszteség) az összes lehetséges negatív következmény utilitásainak a valószínségekkel súlyozott összege lenne. Jegyezzük meg, hogy itt is feltételezzük: ezeket a következményeket már elzetesen azonosítani lehet. A mennyiségi értelmezés kritikája a következkben foglalható össze: a) A mennyiségi felfogás a kockázatot az úgynevezett jól strukturált problémák vonatkoztatási keretében értelmezi. A jól illetve rosszul strukturált problémák témakörére itt nem térünk ki. Lásd errl H.Simon tanulmányát (in: Simon, 1982, p.220-245). Nagyjából úgy jellemezhetjük a jól strukturált problémákat, mint olyanokat, amelyek világosan és pontosan meghatározottak, ismertek az összetevik és az ezek között lév kapcsolatok. Tény azonban, hogy számos olyan gyakorlati jelents probléma van, amelyik rosszul strukturált, s következésképpen a mennyiségi kockázat-definíciók ezekre gyakorlatilag nem értelmezhetk
172

b/ A mennyiségi definíciók pszichológiai érvényességét alátámasztó empirikus vizsgálatokat igen nehéz megvalósítani. Ennek egyik oka az, hogy nehéz megtervezni olyan kísérleteket, melyek megfelelnek a valóságos élethelyzeteknek. Ha például a veszteségek kicsik és azonos nagyságrendek, továbbá a valószínségek jól definiáltak, akkor a veszteség valószínségével definiált kockázat megfelelnek tnik. Ha viszont a negatív következmények nagyok és egymástól eltérek, továbbá a valószínségek nehezen becsülhetk, akkor a 2. definíció látszik megfelelnek. A 3. definíció, amelyik a kockázatot a várható veszteségként definiálja, valójában a teljes várható utilitás része, s így ez nem tekinthet független paraméternek. c/ A mennyiségi kockázatfelfogás ellen az egyik legsúlyosabb kifogás, hogy a különböz definíciók érvényességét alátámasztó kísérletek során szinte lehetetlen ellenrizni, hogy a kísérleti személyek a ,,kockázatosságot" hogyan értelmezik. Könnyen lehet, hogy a különböz cselekvési változatok esetében, a döntési problémától függen, különbözik a kockázatértelmezésük is. d/ A mennyiségi kockázatfelfogás legsúlyosabb elvi hibája, hogy a kockázatot kiszakítja az emberi döntések összefüggés-rendszerébl, s ezáltal a kockázatot látszólag objektiválja, vagyis az embertl mintegy függetleníti. Így természetesen érthet, hogy a mennyiségi kockázatfelfogás kizárólagosságát vallók számára például a kockázatészlelés pszichológiai kérdései teljesen idegenek, st ,,gyanúsak". Ha azonban elfogadjuk a cselekvésorientált kockázatfelfogást, vagyis a kockázatot nem öncélúan vizsgálgató, hanem a csökkentését vagy kontrollálását célzó cselekvésekre irányuló alapállását, akkor elkerülhetetlen az emberi, szubjektív vetület figyelembe vétele is, mégpedig azért, mert az emberi cselekvések és az ezt megelz döntések során az észlelt valóság a realitás, még akkor is, ha az észlelés teljesen torzított. Szellemesen világítja meg ezt a tényt Rowe (1977) az objektív és szubjektív valószínséggel kapcsolatban: ,, A jutalmazásra és büntetésre vonatkozó szubjektív és objektív valószínségeket, mint viselkedési modelleket, alaposan tanulmányozták. A büntetésre vagy jutalmazásra vonatkozó objektív valószínség magában foglalja a jutalmazás vagy büntetés tényleges értékét. Így például a gyorshajtás egy bizonyos útszakaszon a jogosítvány elvesztésével és magas pénzbüntetéssel járhat. Ha azonban a szóban forgó útszakaszon nincs megfigyel ellenrzés, akkor a büntetés objektív valószínsége nulla. Az útszakaszon haladó gépkocsivezetk viselkedését azonban a büntetés szubjektív valószínsége vezérelheti, vagyis az, hogy mekkora szubjektív valószínséget tulajdonítanak annak, hogy figyelik ket." (Rowe, 1977. p.41.) e/ A mennyiségi kockázatfelfogás nem ad választ a kockázat elfogadásának szerteágazó problémájára sem. Már a köznapi tapasztalataink is igazolják, hogy a mennyiségi felfogásban szerepl két alappilléren kívül - a hátrányok (veszteségek) értéke és a bekövetkezés valószínsége - a kockázat elfogadásában vagy elvetésében más szempontok is szerepet játszanak és ezek a szempontok a mennyiségi kockázatfelfogásnak ellentmondó döntésekhez és cselekvésekhez vezethetnek. Így például az utasszállító repülgéppel bekövetkez halálos baleset statisztikai valószínsége kisebb mint a vonaton utazás esetében, mégis vannak olyan utazók, akik ennek tudatában is inkább a vonatot választják. Ha tehát a kockázatot kiemeljük is a döntési helyzet összefüggésrendszerébl, akkor sem elegend a mennyiségi felfogás által meghatározott keret. A kockázatot magát is, akárcsak az emberi döntéseket, a többszempontos közelítésmóddal tudjuk a legmegfelelbben kezelni. Ebben a közelítésmódban természetesen alapvet szerepe van a mennyiségi felfogásban is meglév két alappillérnek, de nem matematikai, ,,csontvázzá ,,absztrahált formájukban.
173

7.3 A kockázat többszempontos felfogása
A kockázat többszempontos felfogását a kockázat már többször említett két alappillérének, a valószínségnek és a következmények értékelésének alaposabb megvilágításával mutatjuk be. Objektív és szubjektív kockázati paraméterek A modern valószínségelméletben két valószínséget különbözetünk meg: objektív és szubjektív valószínséget. Az úgynevezett objektív valószínség fogalma statisztikai jelleg, s e szerint az objektív valószínség az a szám, amely körül a relatív gyakoriság ingadozik. Helyénlev itt megjegyeznünk, hogy a magyar valószínségelméleti felfogásban ezt a definíciót a valószínség meghatározásaként fogadják el. Az objektív valószínséget tehát nagyszámú megismételt megfigyelés (kísérlet) alapján becsüljük. Azért nevezik objektívnek, mert empirikus becslést képvisel, noha az objektív valószínség csak matematikai értelemben létezik. A múlt és a jelen ugyanis sohasem ismétldik meg pontosan azonos módon a jövben, s így az empirikus események valamennyi valószínsége csupán becslés. A másik végletként, ha valószínségi becslésünket csak egy, avagy néhány megfigyelésre alapozzuk, vagy csupán sejtésre, akkor szubjektív valószínségrl beszélünk. E két véglet között helyezkedik el az úgynevezett szintetikus valószínség. Ebben az esetben egy esemény valószínségét nem közvetlenül mérik, hanem modellezik és a hasonló objektív valószínségi rendszerek alapján becsülik. Így például az atomreaktorok biztonságával foglalkozó Rasmussen tanulmány a szintetizált valószínséget példázza. A valószínségi becslések itt ugyanis nem a teljes reaktor közvetlen mérésébl származtak, hanem a rendszert alkotó részek ellenrzésébl lettek kiszámítva és szintetizálva a teljes rendszer modellje alapján. A következmények esetében is élhetünk az objektív és szubjektív megkülönböztetéssel. Ha egy következmény közvetlenül megfigyelhet és mérhet, továbbá értéke meghatározott és kifejezett, akkor objektív következményrl beszélünk. Így például egy játékkaszinó mködésének a könyvelésben tükrözd eredménye objektív következmény-érték. Másik végletként, mint szubjektív következmény, egy bizonyos személy számára egy kockázatos helyzetben a következmény értéke teljes mértékben a szóban forgó személy értékrendszerétl és a helyzettl függ (pl. egyes környezeti kockázatok esetében.). E két véglet között definiálhatjuk az úgynevezett megfigyelhet következmény-értéket. Ebben az esetben az objektív vagy szubjektív következményekre adott viselkedési választ az egyes társadalmi csoportok. rétegek részérl, az illet csoport vagy réteg viselkedésének vizsgálatával, tanulmányozásával lehet megállapítani (esetleg mérni). A Táblázat 7-1-ben összefoglaljuk az elbb mondottakat. A valószínség és a következmény kombinációja határozza meg a kockázatot. Az objektív valószínség - objektív következmény párosítás az objektív kockázat területe és a legtöbb vizsgálat és kutatás a kockázatra vonatkozóan erre a területre esik, (mivel viszonylag ez a legkönnyebben átlátható terület). A szintetizált valószínségek és a megfigyelhet következmények adják a modellezett kockázatnak nevezett területet. Itt a modell nem figyelhet meg közvetlenül, hanem a modell és a valóság megfelelségének mértéke adja meg használhatóságát. A modellezés több kombinációval is megvalósítható, amint az a táblázatból kitnik. Az összes többi kockázati terület szubjektív, mert vagy az egyik, vagy mindkét összetevje szubjektív. A klasszikus tudományterületeken végzett kísérletek és empirikus mérések elssorban az objektív kockázatra irányultak. Az utóbbi években eltérbe került a szintetikus valószínségek

174

tanulmányozása, a viselkedéstudományok pedig az objektív következményekkel szemben a megfigyelhet következményekre irányították a figyelmet. Ha azonban a köznapi döntéseket kockázati szempontból figyeljük meg, akkor megállapíthatjuk, hogy az emberek döntéseiket a szubjektív kockázat-becslésekre alapozzák, s nem pedig az objektívekre. Jól példázza ezt az atomermvek ellen megnyilvánuló mozgalom, annak ellenére, hogy az atomermvek modellezett kockázata kicsi. A kockázat területén tehát a szubjektív kockázatbecslések jelentik a realitást. Mármost, ha ezeket közelebb kívánjuk hozni az objektív kockázati mércékhez, akkor vagy rá kell nevelni az embereket az objektív kockázatra, vagy pedig szubjektív becsléseiket és értékeléseiket kell kifejezettebbé és láthatóbbá tenni. Bármelyik utat választjuk is, igen nehéz kommunikációs folyamatról van szó, s errl alapos differenciált áttekint képet nyújt a két Vertinsky tanulmánya (1981,1987). Táblázat 7-1 Szubjektív és objektív kockázati paraméterek VALÓSZÍNSÉG Objektív közvetlenül megfigyelhet és mérhet eseményleírás Objektív valószínség: Ismételt megfigyelések vagy kísérletekkel mérve Szintetikus valószínség OBJEKTÍV KOCKÁZAT MODELLEZETT KOCKÁZAT (értékelés) SZUBJEKTÍV KOCKÁZAT (értékelés) KÖVETKEZMÉNY Megfigyelhet objektív vagy szubjektív következményekre adott mérhet viselkedési válasz Szubjektív következmény értéke egy adott kockázati ágens számára

Hasonló objektív MODELLEZETT valószínségi KOCKÁZAT rendszerekbl modellezve (becslés) Szubjektív valószínség: Néhány megfigyelésbl becsülve vagy sejtés alapján SZUBJEKTÍV KOCKÁZAT (becslés)

MODELLEZETT KOCKÁZAT

SZUBJEKTÍV KOCKÁZAT

SZUBJEKTÍV KOCKÁZAT (becslés)

SZUBJEKTÍV KOCKÁZAT

Megjegyezend, hogy a modell valóságnak való megfelelésétl függen a modellezett kockázat közelebb vagy távolabb állhat az objektív kockázattól, de azt soha nem éri el teljesen. (Forrás: Rowe 1977.p.40.) A következmények értékelése A következmények értékét, mint a kockázat másik alappillérét, az értékelési folyamat során állapítjuk meg. Ez a folyamat szükségképpen szubjektív, de a kutatások során feltárták azokat a szempontokat, tényezket, amelyek az egyént, a csoportot vagy társadalmat a kockázat következményeinek megítélésében befolyásolják.
175

Voltaképpen azt mondhatjuk, hogy a már többször említett többszempontúság elssorban a következmények értékelése során jelenik meg. Ezeket a szempontokat számosságuk folytán csak megfelelen csoportosítva tudjuk áttekinteni. Három fcsoportot azonosítunk: I. a következmények típusaival kapcsolatos szempontok, amelyek a következmények vállalására, ezek id- és térbeli eloszlására, valamint kontrollálhatóságukra vonatkoznak; II. a következmények jellegét megszabó szempontok; III. az elzeken kívüli egyéb szempontok, így a bekövetkezés valószínségére, a helyzetre, valamint az egyéni és csoportos kockázati hajlandóságra irányuló szempontok. Ezeket a szempontokat a Táblázat 7-2-ban foglaljuk össze, megjegyezve, hogy ezt az összeállítást más szerzk is kiindulási alapnak tekintik (Vlek-Stallen, 1980). A táblázatban szerepl szempontok közül csak az I. fcsoportot, a következmények típusait tárgyaljuk fontosságuk miatt valamivel részletesebben. Hangsúlyozzuk, hogy a felsorolt szempontok a következmények értékének megítélésében játszanak szerepet. Táblázat 7-2 Kockázat-értékelési szempontok (Forrás: Rowe, 1977) I. KÖVETKEZMÉNYEK TÍPUSAINAK SZEMPONTJAI A. Önkéntes és nem önkéntes kockázatok 1. Méltányosság és méltánytalanság 2. Az informáltság mértéke 3. Elkerülhetség és alternatívák 4. Exogén és endogén kockázat B. Idbeli megítélés C. A kockázat térbeli eloszlása és megítélése 1. A kockázat földrajzi eloszlása 2. A kockázati ágensek (az értékelést végzk) azonosítása 3. Kockázat-szóródás D. A kockázat kontrollálhatósága 1. A kontroll észlelt mértéke 2. A kockázat módszeres kontrollja 3. Krízis-kezelés II. A KÖVETKEZMÉNYEK JELLEGÉNEK SZEMPONTJAI A. A szükségletkielégítés hierarchiája B. Értékrend eltérések C. Köznapi- és katasztrófa-kockázat D. Honvédelem E. Természeti és emberi eredeti események F. Az ismeret mint kockázat III. EGYÉB SZEMPONTOK A. A következmény bekövetkezési valószínségére vonatkozó szempontok 1. Kis valószínségi szintek és küszöbértékek 2. A kockázatok térbeli eloszlása és a nagy valószínségi szintek B. Helyzeti tényezk 1. Meglepetés és disszonáns viselkedés 2. Életment rendszerek
176

C. Kockázatvállalási hajlandóság 1. Egyéni 2. Csoportos 3. Konfliktuskerülés

7.4 Önkéntes és nem önkéntes kockázatok
Az önkéntes és nem önkéntes kockázat jelentésével kapcsolatban sok a félreértés. Általában az önkéntes kockázat azt jelenti, hogy a kockázat vállalója a kockázatot bizonyos elnyök ellenében vállalja. A nem önkéntes kockázat esetében viszont a kockázat anélkül hárul a kockázatviselre, hogy tekintetbe lenne véve az részérl az elnyök megítélése. Ez utóbbi esetben a kockázat elkerülhetségét gyakran összecserélik az önkéntes illetve nem önkéntes kockázattal. Ez különösen nyilvánvalóvá válik, ha például egy olyan személyt tekintünk, aki rendelkezik a kockázat forrásától való ,,elmenekülés" alternatívájával. Például egy olyan lakos, kinek lakhelye közelében veszélyes hulladék-tárolót létesítettek, de bizonyos költségek árán onnan bármikor elköltözhet. Vagy az olyan emberek, akik árterületen laknak és a kockázattal is tisztában vannak. Önkéntesnek tekinthetk-e ezek kockázatok? A példák is mutatják, hogy az önkéntes és nem önkéntes kockázat fogalma meglehetsen összetett és legalább három fontosabb szempontot kell figyelembe vennünk jelentésének megítélésében. Ezek a/ a kockázat méltányossága és az elnyök megoszlása; b/ a kockázat elkerülhetsége és az alternatívák rendelkezésre állása, továbbá c/ az a mód, ahogy a kockázatvállalóra hárul a kockázat. Méltányos és méltánytalan kockázatok Az önkéntes és nem önkéntes kockázat egyik szempontja annak meghatározására épül, hogy ki viseli a kockázatot és ki élvezi az elnyöket. Ennek alapján méltányosnak tekinthetjük azt a kockázatot, melynek során a kockázat viselje közvetlenül részesül a szóban forgó kockázatos alternatívákhoz kapcsolódó elnyökbl is. Így módja van mérlegelni az elnyöket szemben a kockázattal és így eldöntheti, hogy vállalja-e a kockázatot vagy sem. Másrészrl viszont méltánytalan kockázatról beszélünk akkor, ha a kockázat viselje nem élvezi közvetlenül az elnyöket, illetve ezek az elnyök elmosódó közvetett elnyök. Ebben az esetben nincs kockázat-elny mérlegelés. A méltánytalan kockázattal terhelt kockázatvisel csak a kockázatot mérlegelheti a kockázat elkerülésének költségével szemben. Itt feltételezzük, hogy a planetáris és asztronómiai eseményen kívül minden kockázat bizonyos költséggel elkerülhet, vagy legalábbis minimalizálható. Így tehát a kockázatok és elnyök mérlegelése és ennek alapján kockázatkerül cselekvés választása önkéntes folyamat, míg viszont mérlegelése az elkerüléssel szemben a kapcsolódó elnyök nélkül, nem önkéntes folyamat. A kockázat elkerülhetségének mértéke ténylegesen befolyásolja a kockázat értékelését, de külön szempontként kezelend. Az elbbi meghatározást azonban nem tekinthetjük elegendnek, ha nem vesszük figyelembe egyidejleg a kockázat vállalójának informáltságát a szóban forgó kockázattal kapcsolatban. A kockázati informáltság mértéke alapján négy osztályt határozhatunk meg:
· · ·

A kockázatvisel a kockázatot teljes mértékben ismeri; A kockázati információt visszatartják, magyarán szólva a kockázat tényleges vállalóját a kockázatról nem informálják; A kockázati információ nyíltan hozzáférhet, de a kockázatvisel nem tesz semmiféle kísérletet ennek megszerzésére, illetve felhasználására;
177

·

A kockázatok bizonytalanok és meghatározhatatlanok, nincs hozzáférhet információ.

Ha az elnyökben való részesülést és az informáltság mértékét kombináljuk, akkor nyolc kockázati minsítést kapunk. (Táblázat 7-3). Táblázat 7-3 Méltányos és méltánytalan kockázatok definíciói EGY ADOTT KOCKÁZAT ESETÉBEN Ismert kockázat (nyílt) Ismeretlen kockázat rejtett (zárt) Ismeretlen kockázat hozzáférhet (nyílt) Ismeretlen kockázat - senki számára nem hozzáférhet (bizonytalanság) A KOCKÁZATVISEL KÖZVETLENÜL ELNYHÖZ JUT Informált méltányos kockázat Megtéveszt méltányos kockázat Gondatlan méltányos kockázat Ismeretlen méltányos kockázat A KOCKÁZATVISEL NEM JUT KÖZVETLEN ELNYHÖZ Informált méltánytalan kockázat Kihasznált méltánytalan kockázat Gondatlan méltánytalan kockázat Ismeretlen méltánytalan kockázat

Méltánytalan kockázatok lényegében akkor hárulnak a kockázatviselre, ha a kockázattal nem járnak együtt bizonyos elnyök. Mindazonáltal a zárt információ esete - amikor a kockázatvisel részesül ugyan bizonyos elnyökben - ugyancsak méltánytalan, mert nem ismeri teljes mértékben azokat a lehetségeket, melyekkel a kockázatot és az elnyöket személyesen mérlegelheti. Röviden megvilágítjuk a méltányos és méltánytalan kockázatokat közelebbrl is. Informált méltányos kockázat. A kockázatvisel tudatosan elfogadja a kockázatot, hogy közvetlen elnyökhöz jusson. Így például egy repülgép utasa elfogadja a baleset kis kockázatát a nagyon messze lév úticél gyors és kényelmes elérésének, mint közvetlen elnynek, érdekében. Informált méltánytalan kockázat. A kockázatvisel ismeri a kockázatot, de nem jut közvetlen elnyhöz. Így például egy atomerm közelében lakók esetében fennáll az alacsony szint sugárzás kockázata, anélkül, hogy közvetlen elnyhöz jutnának. Megtéveszt méltányos kockázat. Ebben az esetben a kockázatvisel bizonyos elnyökhöz jut ugyan, de az elnyök elsdleges élvezje az ellentétes információkat a kockázatviseltl visszatartja. Példaképpen tételezzük fel, hogy egy utasszállító repülgép radioaktív anyagot is szállít, de errl az utasokat nem tájékoztatják. Így az utasok többletkockázatot is vállalnak anélkül, hogy errl tudnának. A szállító és a szállítmány címzettje élvezik a szállítás közvetlen elnyeit. Az utasok viszont nem mérlegelhetik a repülés ily módon megnövelt kockázatát az utazás kényelmének és gyorsaságának elnyeivel szemben. Kihasznált méltánytalan kockázat. A kockázatvisel nemcsak elnyökhöz nem jut a kockázat vállalásával, de a kockázat szintjére, illetve jellegére vonatkozó információkat is szándékosan visszatartják. Így például bizonyos - esetleg gazdasági kísérletek kockázatának tehetnek ki

178

embereket vagy rétegeket avégett, hogy a kísérlettel késbb felhasználható információkat szerezzenek anélkül, hogy a kockázatvisel embereket errl informálnák. Gondatlan méltányos kockázat. A kockázatvisel bizonyos elnyökhöz jut, de a kockázatról vagy ennek mértékérl nem vesz tudomást, mert közömbös, nemtördöm vagy nem hajlandó az információszerzésre, noha az információ elvileg rendelkezésére áll. Bizonyos kockázatos vállalkozásokba való ,,beleugrás" anélkül, hogy megállapítható és rendelkezésre álló kockázatról tudomást vennének példázza ezt az esetet. Gondatlan méltánytalan kockázat. A kockázatvisel nem vesz tudomást arról, hogy kockázatot vállal, melynek során még elnyökhöz sem jut. Ebben az esetben nem történik kísérlet arra, hogy az információt visszatartsák, hanem a kockázatvisel maga döntheti el, hogy tudomást szerez-e a kockázati információkról - és ebben az esetben az informált méltánytalan kockázat esete állna fenn - avagy nem. Kétségtelenül vannak olyan emberek, akik inkább nem szereznek tudomást a kockázatról (noha megtehetnék), mert a kockázati információból származó megnövekedett aggódást még kevésbé tartják kívánatosnak, mint magát a kockázati következményeket (,,jobb nem tudni róla"). Bizonytalan méltányos kockázat. A nyilvánvaló elnyök ellenére a kockázat bizonytalan (ismeretlen) lehet. Meghatározatlan mellékhatású gyógyszer szedését hozhatjuk példának. Bizonytalan méltánytalan kockázat. A kockázatvisel nem élvez közvetlen elnyöket és a kockázatok is bizonytalanok. Az esetlegesen rákkelt növényvédszerek esetében a növényvédszerek felhasználói közvetlen elnyöket élveznek, a fogyasztók, a legjobb esetben is, csak közvetett elnyöket, de ket érintik az esetleg fennálló kockázatok, noha ezek ismeretlenek. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a méltányos kockázat felöleli a választás szabadságát abban a tekintetben, hogy a kockázatvisel elfogadja-e, avagy elveti a kockázatok és az elnyök mérlegelése nyomán a kockázatokat eredményez alternatívákat. Az alternatívák közötti választás természetesen olyan módon is korlátozható, hogy csak ,,igen-nem" típusú döntésekre kerülhessen sor. Ha például a Budapestrl Londonba való utazást idtartam szempontjából három órára korlátozzuk, akkor csak egyetlen alternatíva marad utazási módként: a repül. Így tehát valaki dönthet, utazik-e vagy sem. A maradással járó ,,negatív elnyök" (költségek) a kockázatvisel észlelése szerint meghaladhatják a repülés kockázatát (a legtöbb esetben ez a helyzet). Mindazonáltal az ,,utazom" alternatíva választásával járó döntés kockázatának vállalásával bizonyos elnyök is együtt járnak. Ha viszont a kockázatviselnek nem származik közvetlen elnye a kockázatos alternatívából, vagy a kockázat és elny mérlegelését lehetvé tev információkat visszatartják, akkor a kockázat méltánytalan és a kockázatvisel a ráháruló méltánytalan kockázat minimalizásáról dönthet, természetesen bizonyos költségek árán. A kockázat elkerülésére vonatkozó döntése és cselekvése azonban nem jár számára elnyökkel. A méltánytalan kockázatok esetében tehát nincs választási lehetség a kockázatot okozó feltételek elfogadására vagy elvetésére vonatkozóan, csak a kockázatokkal kapcsolatban felmerül költségek minimalizálását illeten van választási lehetsége. A kockázatok elkerülhetsége és a kockázatos alternatívák A kockázatok elkerülhetsége a kockázatos alternatívák közötti választás lehetségét és szabadságát jelenti a kockázatvisel számára. A kockázat elkerülhetségét és a kockázat kontrollálhatóságát nem szabad összecserélni. Az elkerülhetség a különböz költségekkel járó alternatívák közötti választást jelenti; a kontrollálhatóság egy adott kockázat nagyságát és valószínségét befolyásoló eszközök birtoklását. Ha rendelkezésre állnak olyan alternatívák,

179

amelyek kisebb kockázattal járnak, mint az elsdleges kockázat alternatívája, akkor a kisebb kockázatú alternatívákkal kapcsolatos költségek bizonnyal nagyobbak, s ezért elvetésre kerülhetnek. Mindenesetre a kockázat csökkentését az alternatívák értékelése során a költségek ellenében kell mérlegelni. A méltánytalan kockázatok esetében a kockázatcsökkent alternatívák gyakorta a kockázat forrásától való ,,elmenekülést" jelentik. Ezt kell mérlegelni a helybenmaradás költségével szemben. Így például a viszonylag nagy valószínség földrengési zónákból egyes emberek elköltözhetnek. A kockázat értékelését más szempontok és tényezk is befolyásolják ugyan, de a status quo megváltoztatásának költsége gyakran igen magas. A méltánytalan kockázatok esetében az alternatívák költsége mindig nagy, mert máskülönben a kockázatok valószínleg méltányosak lennének, azaz egy kedvez alternatíva választására kerülne sor, esetleg a kockázat terhe nélkül. A méltányos kockázatoknak ugyancsak vannak alternatívái. Így például a helyzetváltoztatás gyorsaságának mértéke szemben a kockázattal szerepelhet a különböz alternatívák megválasztásában: pl. gépkocsival, autóbusszal, vonattal, repülvel, motorbiciklivel való utazás vagy az otthon maradás mint alternatívák. Ha a következményekre vonatkozóan nincsenek alternatívák, akkor a kockázatvisel nem tehet mást, minthogy szembenéz a kockázattal. Ez természetesen pszichológiailag igen nehéz és ilyenkor beléphet a racionalizációnak nevezett jelenség, amint azt jól példázzák bizonyos háborús helyzetek, amikor az embernek az elkerülhetetlen szörny következményekkel kell szembenéznie. (Ezzel kapcsolatos az irreális remények lélektana is). A racionalizáló gyakran a következmény értékének fokát is módosítja különösen akkor, ha a bekövetkezés valószínsége nagy. Ha a bekövetkezés valószínsége kicsi, mint például a nem kontrollálható természeti katasztrófák esetében, akkor az ember a következményeket esetleg teljesen figyelmen kívül hagyja. (A valószínségi küszöbök fogalmát a kockázatelmélet irodalma külön fejezetként tárgyalja). Mindazonáltal, ha vannak alternatívák, akkor a kockázatvállaló mérlegelhet és dönthet. A mérlegelés során gyakran imponderábilis szempontok és paraméterek is szerepet játszanak (így például valamilyen kockázatos alternatíva - például a motorkerékpározás érdekes, ,,izgalmas" volta). Ilyen esetekben a döntés meglehetsen nehéz lehet. Endogén és exogén kockázat Az endogén kockázat esetében a választás kizárólag a kockázatviseltl függ. Az egyéni választási helyzetek közötti megkülönböztetés attól függ, hogy ki részesül a tevékenység közvetlen elnyeibl, melynek kockázati terhe a kockázatviselre hárul. 1. 2. A kockázatvisel részesül a közvetlen elnyökbl. Ekkor a kockázatvisel a rendelkezésre álló alternatívák közül egy méltányos kockázatot választ. Meghatározott személyek részesülnek a közvetlen elnyökbl. Ebben az esetben a kockázatvisel legfeljebb közvetett elnyöket élvez, a közvetlen elnyökben meghatározott személyek részesülnek a kockázatvisel által választott alternatíva következményeiként. Példa ere az alkalmi életment esete egy uszodában. (A hivatásos életment úszómester életment akciója nem ebbe, hanem az elbbi kategóriába tartozik, mivel közvetlen pénzbeli juttatásért végzi adott esetben kockázatos munkáját). Ha tehát nem a kockázatvisel, hanem meghatározott személyek részesülnek a közvetlen elnyökbl, akkor önként vállalt méltánytalan kockázatról van szó.

180

3.

Sem a kockázatvisel, sem meghatározott más személyek nem részesülnek a közvetlen elnyökbl. A közvetlen elnyök élvezi nincsenek azonosítva. ,,Mások szolgálata" és a ,,hazafias áldozatok" példázzák ezt a kategóriát. A kockázatvisel közvetett elnyöket élvez a lelkiismeretes kötelességteljesítésen érzett elégedettség és más eszmei jutalmak formájában. Ezeket a kockázatokat önként vállalt méltánytalan kockázatoknak tekintjük.

Az exogén kockázat esetében a választás nem egyedül a kockázatviseltl függ. Exogén kockázat négy módon keletkezhet.
·

A kockázat rendelet, parancs vagy mások egyoldalú cselekedetének következménye, közvetlen kisegít megoldás (,,kibúvó") nélkül. A katonai behívó példázza a parancs alapú kockázatot; a nemdohányos, aki kénytelen belépni egy dohányfüstös helyiségbe, viszont mások egyoldalú cselekedete alapján viseli a kockázatot. Mindkét esetben az egyetlen kisegít megoldás a ,,menekülés" a szóban forgó helyzetbl (vagyis az ember kivonja magát a fenyegetett helyzetbl), ez viszont a legtöbb esetben elfogadhatatlan alternatívát jelent. Az ittas gépkocsivezet egy másik példája az egyoldalú cselekvésnek; ebben az esetben a kisegít megoldás csak a megelz akció lehet, de ez nem a kockázat elállítójának közvetlen akciója. A kockázatot legális folyamat generálja és a kockázatviselnek, mint egyénnek, nincs lehetsége közvetlen kisegít megoldásra. Adóemelési országos rendeletek példázzák az ilyen típusú kockázatokat. A kockázatot legális folyamat generálja, de a kockázatviselnek, mint egyénnek van lehetsége közvetlen kisegít megoldásra. Önkormányzatok kisajátítási joga, adóemelési intézkedései példázzák ezt az esetet. Ilyenkor ugyanis a kockázatviselnek van fellebbezési lehetsége. Lehetséges ugyan, hogy az ilyen kisegít alternatívák költségesek, s ezért elfogadhatatlanok, de mindenképpen léteznek. A kockázat természeti okok és elfogadott kulturális akcióból ered. A heves viharokból ered kockázatok természeti eredetek, míg a kézfogás útján terjed ragályos betegségek kockázata a ,,kulturális akcióból" származik.

·

·

·

Az önkéntes kockázat feltétele, hogy a kockázatvisel számára elfogadható alternatívák legyenek hozzáférhetk, még akkor is, ha ezek az alternatívák kevésbé kívánatosak, mint a szóban forgó kockázatos alternatíva. Az olyan kockázatok, melyekre vonatkozóan az információk szándékosan vannak visszatartva, mindig nem önkéntes kockázatnak minsülnek. E két alapvet feltétel figyelembe vételével tehát az önként vállalt kockázatok mindig önkéntesek tekintet nélkül arra, hogy a kockázatvisel közvetlenül jut-e az elnyökhöz. Az exogén kockázatok az összes méltányos esetben önkéntesnek minsülnek, vagyis a kockázatvisel közvetlen elnyöket élvez (noha az elfogadás mértéke különböz lehet a kockázat felmerülési módjától függen). Az összes többi kockázat nem önkéntes. Az exogén kockázatok elfogadási mértéke, akár önkéntes, akár nem, attól függ, hogyan hárul a kockázat a kockázatviselre. A természeti eredet, valamint az elfogadott kulturális akciókból származó kockázatok alapveten nem önkéntesek, mivel közvetlen elnnyel ritkán járnak, s ezért ezekben az esetekben az ilyen kockázatokat ,,istencsapásként" vagy a társadalmi magatartásformák integráns részeként fogadják el. Ezek általában elfogadhatóbb kockázatok, mint azok, melyek mások által vannak a kockázatviselre terhelve. A rendelet, parancs vagy mások egyoldalú cselekvéseibl származó kockázati terhelést gyakran ellenérzésekkel fogadják és felteheten kevésbé elfogadhatók a kockázatvisel számára. Még az olyan önkéntes esetekben is, amikor a kockázatvisel közvetlen elnyökhöz jut, az ilyen

181

kockázatok ellenszenvesek a kockázatvisel számára, ugyanis szabad akaratát érzi kétségbe vonhatónak. A legális folyamatok valahol a két széls eset között foglalnak helyet és az elfogadhatóság mértékét az egyéni kisegít megoldások foka szabja meg. Minél több az egyéni kisegít megoldás (vagy szabad akarat), annál elfogadhatóbb az önkéntes vagy nem önkéntes kockázati terhelés. Az önkéntes és nem önkéntes kockázatok részletesebb megvilágítása szerintünk önmagában is elegend arra, hogy megmutassa a mennyiségi - és lényegében formális - kockázatfelfogás elégtelenségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy azonos mennyiségi paraméterek mellett az önkéntes és nem önkéntes kockázat értékelése, s ennek következtében elfogadása is, eltér lesz. Következésképpen a kizárólagosan mennyiségi alapon való kockázat-összehasonlítások a valóságot ers torzítással tükrözik, azaz nem érvényesek. A mennyiségi felfogást vallók értetlenül állnak bizonyos jelenségek eltt, s irracionalitást, manipulációt emlegetnek például az atomermvek elleni tiltakozó mozgalmak esetében, mondván, hogy ,,ugyanezek a tiltakozók számos esetben az atomermvek biztonságánál sokkal kisebb biztonságú más technológiákat szó nélkül elfogadnak". Csakhogy éppen ez a ,,másság" a dönt, vagyis nem lehet a mennyiségi felfogás uniformizáló lendületével érvényteleníteni a minségi, tartalmi különbségeket. Más szavakkal kifejezve a kockázat ,,milyenségét" egyszeren nem lehet figyelmen kívül hagyni. Láttuk azt is, hogy a kockázati információ visszatartása a kockázatot nem önkéntes kockázattá minsíti. Mármost hazánkban, de bizonnyal másutt is, meglehetsen ambivalens helyzet alakult ki. Vannak olyan területek, ahol az ,,elny paradigma" érvényesül, azaz a szóban forgó jelenségkörrel kapcsolatban csak az elnyökrl kapunk információkat. Valójában minden területen - képletesen szólva - a ,,gyógyszer paradigmának" kellene érvényt szerezni. A gyógyszerekhez mellékelt tájékoztatók ugyanis felsorolják az esetleges mellékhatásokat is, vagyis a gyógyszerek szedi a kockázatokról is kapnak információkat: a kockázati információ nincs visszatartva. Világos tehát, hogy a döntések meghozatalát minden területen és minden szinten a többszempontos, elny-hátrány-kockázat vizsgálódásokra kellene építeni, melynek feltétele a reális, tabumentes tájékoztatás szabadsága. Ennek hiányában a tudatromlás kockázatával kell számolnunk, s a jelekbl ítélve ez az exogén kockázat még sokáig terhel bennünket.

7.5 A kockázat idbelisége
A következmények értékelésében az idtényez is jelents szerepet játszik. Itt abból az érvényes feltevésbl indulunk ki, hogy az ember az elnyök mielbbi realizálását, viszont a nem kívánt következmények - hátrányok, veszteségek - minél késbbi bekövetkezését részesíti elnyben. Ebbl következik, hogy a jelenlegi, illetve azonnali elnyöknek nagyobb az értéke, mint a késbbieknek, s ugyanez mondható a hátrányokról is csak fordított eljellel, azaz a jelenlegi illetve azonnali hátrányokat, veszteségeket súlyosabbaknak tekintjük, mint a késbbieket. A gazdaságtanban ismert és használt diszkontálás tehát mind az elnyökre, mind pedig a hátrányokra értelmezhet. ,,A feltevés, amelyre a diszkontálást alapítjuk az, hogy egy bizonyos pénzösszegnek, amelyet a jövben fogunk megkapni, kevesebb az értéke, mint ugyanannak a pénzösszegnek, ha az már jelenleg a rendelkezésünkre áll." (Starr, 1976., 133. o.)

182

Diszkontálással végezzük a gazdaságtanban jól ismert jelenérték számításokat, vagyis a jövben pénzösszegek jelenlegi értékre történ átszámítását. Ehhez szükség van az éves szinten értelmezett ún. diszkontlábra (a kamatláb párdarabja) is. A diszkontálás pszichológiailag mind a múltra, mind a jövre vonatkoztatva érvényes. A közhelyszer megállapítások az id fájdalmas élményeket enyhít szerepérl közismertek. Hasonlóképpen köztudott, hogy a háborús szenvedések iszonyata már egy generációval késbb ersen elhalványul. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezeket a múltbeli hátrányokat, veszteségeket az emberek ersen diszkontálják. Ugyanez vonatkozik a jövre is. ,,Nyilvánvaló, hogy a diszkontálás mindkét irányban - jövre és múltra - megvalósul. Egy éppen most megtapasztalt válság kevéssé diszkontált, míg az olyan események, amelyek egy generációval elbb vagy késbb következtek ill. következnek be, ersen diszkontáltak." (Linstone, 1974.) Az ilyen diszkontálás magyarázza, hogy fiatal emberek miért kezdenek el dohányozni a 20 vagy 30 év múlva bekövetkez tüdrák kockázatának tudatában is, avagy miért tulajdonítanak viszonylag csekély fontosságot saját jövbeli nyugdíjkilátásaiknak. A hazánkban is jól ismert Római Klub ugyancsak híres jelentésével - A növekedés határai - kapcsolatban érdekes diszkontálási számításokat végzett Linstone (1974.). A környezetszennyezésre, a világ népességének alakulására és az élelmiszertermelésre vonatkozó baljóslatú elrejelzéseket eme változók normalizálásával és a Meadows-féle ún. standard futtatás eljárásával állapították meg. Ezek közül egyet, a világ népességének alakulására vonatkozót, az Ábra 7-2-n mutatjuk be. Ha 1970-re a világ népességét 1-nek tekintjük (normalizáljuk), akkor a diszkontálás nélküli standard futtatás eljárásával kapjuk az ábrán látható 0 diszkontlábbal jelölt görbét. Ebbl látjuk, hogy a kríziscsúcs kb. 80 év múlva következik be. Mármost 1%-os, 5%-os és 10%-os diszkontláb használatával számított és megrajzolt görbékbl jól látható, hogy az 5%-os, vagy annál nagyobb éves szint diszkontlábbal számolva a népességrobbanás kríziscsúcsa egyre inkább laposodik, gyakorlatilag már 5%-nál jelentéktelenné válik. Más szóval a jelenlegi helyzetben a mai megfigyel nem észlel drámai romlást, s ezért egyáltalán nem meglep, hogy a jövbeli válságokra irányuló jelzések és figyelmeztetések süket fülekre találnak. Vélelmezhet, hogy a magyar demográfiai helyzet rendkívül kedveztlen alakulására (népességfogyás) figyelmeztet elrejelzések kis hatásfokának ugyancsak eme diszkontálási jelenség a magyarázata. A túl hangos figyelmeztetések fogadtatását viszont a ,,jaj-próféták" sanyarú sorsa mutatja.

183

Ábra 7-2 Meadows féle népesség elrejelzés Kétségtelen tehát, hogy az idtényez befolyásolja a kockázat értékelését, a kockázat diszkontálásának formájában. Természetesen maga a diszkontálási eljárás nem végezhet el olyan pontossággal, mint a gazdasági jelenségek körében, s különösen a diszkontláb meghatározása nehéz, mert több tényez befolyásolja a tényleges diszkontlábat. Így az önkéntes és nem önkéntes kockázat, az azonosítható és statisztikai kockázatviselk, a kockáztatási hajlandóság, a megfordítható és nem megfordítható kockázat. A közvetlen elnnyel járó kockázatok diszkontálása nagyobb, mint azoké, amelyek nem járnak közvetlen elnyökkel. Ennek következménye, hogy az önkéntes és nem önkéntes kockázat esetében eltér a diszkontláb is. Az azonosítható kockázatviselk (például valakinek a közvetlen utódai) esetében a kockázat értéke nagyobb, mint ha csak valaki a társadalom jövend generációit tekinti (statisztikai értelemben). Az idbeli diszkontláb közelít megállapítására legcélszerbb, ha a feltárt preferenciák alapján tanulmányozzuk a társadalmi magatartást. Vannak arra is bizonyítékaink, hogy az idbeli kivetítés idpontjában vallott értékek radikálisan is megváltozhatnak egy meghatározatlan jövbeli idpontban. Így például egy gyermektelen házaspár nézete az utódokat érint kockázatokra vonatkozóan gyökeresen megváltozhat, ha gyermeke születik. Hasonló a helyzet társadalmak esetében is, gondoljunk csak a rendszerváltás gyökeres értékrend-módosító hatásaira. Félreértések elkerülése végett itt kell rámutatni arra is, hogy a következmények értékének diszkontálásáról van szó, s nem pedig a bekövetkezés valószínségérl, amelyik változatlan marad.

7.6 A kockázat térbeli megítélése
A kockázat térbeli megítélése a kockázat eloszlását három vetületben jelenti: a) a földrajzi eloszlás, b) a kockázatviselk azonosítása és c) a kockázat szóródása tekintetében. E vetületek hatásaikat tekintve nem szükségképpen függetlenek egymástól, de áttekintésünkben ezeket

184

külön tárgyaljuk. A kockázat térbeli megítélése ugyancsak a diszkontálással kapcsolatos, de itt természetesen nem az idbeli diszkontálásról van szó. A kockázat földrajzi eloszlása Közismert jelenség, hogy az embereket jobban érdeklik a fizikai szomszédságukban bekövetkez események, mint a távolabbiak. Ennélfogva nemcsak az idbeli, hanem a térbeli távolság is befolyásolja a következmények megítélését, azaz idbeli diszkontálás mellett térbelirl is beszélhetünk. Sajnos, ahogy ezt Linstone megjegyzi, ezt a nagyon is emberi, idbeli-térbeli diszkontálási folyamatot, tényének megállapításán kívül, nagyon kevéssé ismerjük, s ez is egyik f oka annak, hogy a távlati tervezés nem éppen eredményes. A földrajzi kockázat-eloszlást nem lehet teljesen elválasztani a kockázatvisel(k) azonosításának problémájától. Ezen túlmenen a tömegkommunikációs technológia is ,,rövidíti" a távolságot, és a kockázatviselk azonosításával is hozzájárul a térbeli kockázat-diszkontálás nagyságának befolyásolásához. A térbeli diszkontáló függvény két lehetséges formáját mutatja az Ábra 7-3, de megjegyezzük, hogy ezek a függvények csak illusztráló jellegek és nem pedig igazolt kvantitatív összefüggések tükrözi.

Ábra 7-3 A térbeli diszkontálás hatása A kockázatvisel közvetlen szomszédságában, tehát a 10-2 km (10 m) és a 10-1 km (100 m) nagyságrend tartományban, a szaggatott vonallal jelölt függvény a következmények értékében csak lassú csökkenést mutat. Amint azonban elérjük a közösség fizikai határait, az érték meredeken esik és az alsó inflexiós pont jelöli közösség tényleges határát. A közösségen kívül az érték már kevésbé meredeken esik valamilyen minimális szintig. A szaggatott vonallal jelölt függvény esetében feltételezzük, hogy a szomszédságról és a közösségrl a kockázatvisel kap információt újságok és más hírközlési csatornák útján, kivéve a rádiót és a televíziót. A

185

folytonos vonal mutatja az azonnali hírközlést lehetvé tev rádió + TV esetét és látjuk, hogy ez kitágítja az érdekldés fizikai határait és az érték nem csökken ebben az esetben olyan meredeken. A földi távolságokon kívüli tartományban a következmények értéke a közvetlen tömegkommunikációs csatornák (rádió + TV) útján növekedhet is. Azonosítható és statisztikai kockázatviselk Megítélésünk szerint hazai körülményeink között ez az egyik legjelentsebb megkülönböztetés, tekintettel arra, hogy a több embert érint kockázat - Predmerszky által (1978) bevezetett kifejezéssel: populációs szint kockázat - az esetek óriási többségében személytelenített jelleg, azaz pontosabban szólva: nem azonosított személyeket, csoportokat érint. Az emberek ekkor pusztán számadatok. Természetesen ezzel nem a statisztikák jogosultságát vitatjuk, csak rámutatunk az azonosított, hús-vér emberekbl álló kockázatvállalók és az arcnélküli statisztikai adatokba, vagy halványan körvonalazott megfogalmazásokba burkolt kockázatvállalók közötti különbségre. Hazánkban már a múlté az a hírközlési gyakorlat, amidn egy-egy nagyobb szerencsétlenség esetében az áldozatokat illeten csak ,,halálesetek is voltak" közléssel igyekeztek csökkenteni a szerencsétlenség következményeinek súlyát. Még mindig túlteng azonban a statisztikai vagy más jelleg névtelenség olyan esetekben is, amikor azonosítás lehetséges volna. Ha a kockázatvisel egyén vagy csoport azonosítható, szemben a pusztán statisztikai jellemzéssel, a társadalom akkor is nagyobb figyelmet szentel az azonosítható kockázatviselk kockázatának, mint a statisztikainak, ha egyébként a valószínségek és következmények azonosak. Így például bizonyos környezetvédelmi beruházásokra egyes vállalatok a szükségesnél kevesebbet költhetnek, ha azonban bekövetkezik ennek folytán valamilyen nagyobb szerencsétlenség, azonnal milliókat költenek a megoldásra. Ha tehát a kockázat vállalója, mint egyén, várhatóan közvetlenül megtapasztalhatja a következményt, akkor ezt általában magasabbra értékeli (pozitívan vagy negatívan), mint ha csupán egyik tagja lenne annak a csoportnak, amelynek vagy egyetlen vagy néhány tagja fogja a szóban forgó következményt megtapasztalni. Különösképpen fontos ez a megállapítás a halál kockázatának megítélésében. A halál statisztikai valószínsége soha nem konkrétan meghatározott személyre vagy személyekre vonatkozik, s éppen ezért újabban megkülönböztetik az ,,azonosítható" halált a ,,statisztikai" haláltól (Linneroth, 1975.) Meghatározott személy vagy személyek halálának kockázata nagyobb súlyú, mint ha ugyanakkora valószínséggel azonosítás nélkül adnánk meg a halál kockázatát valamilyen csoportra. Ez a megkülönböztet jellemzés azonban nemcsak az egészségügyi, hanem bármilyen kockázatra érvényes és jellegét jól tükrözi az Ábra 7-4. Az ábrán egyetlen azonosítható személy esetén egy adott következmény értéke egységnyi. Ha azonban a következmény egy n tagú csoport egy tagját érinti, a csoport nagyságának növekedésével a következmény értéke egyre csökken. A csökkenés határát a teljes populáció (melybl az n tagú csoport származik) jelenti. Az Ábra 7-4-t tulajdonképpen azonosítási függvénynek tekinthetjük, de kiemeljük ennek illusztráló jellegét, azaz nem ismerjük a függvény mennyiségi paramétereit.

186

Ábra 7-4 A csoportlétszám hatása a következmény értékére A kockázat térbeli eloszlása és az azonosítási probléma egymással összefügg. Ezek kombinálását illusztrálja az Ábra 7-5, amely a kockázatvisel számított egyre növekv távolsággal és érdektelenséggel. Egy adott következmény értékét mindig az egyéni kockázatvisel szemszögébl tekintjük. Ha a kockázat egyedül csak t érinti, akkor az érték egységnyi. Mármost a kockázatvisel ,,szeretteit" a kockázatviselhöz ,,legközelebb állókat" is érintheti a kockázat. Ekkor az egyéni kockázati ágens szeretteit érint következmény értéke - az egyéni kockázatvisel szemszögébl tekintve - kisebb vagy nagyobb lehet mint a saját magára vonatkoztatott érték. Beláthatóan akkor nagyobb az érték, ha közeli hozzátartozóit jobban szereti, mint saját magát. Ebben az esetben természetesen feltételezzük, hogy a fizikai távolság a pszichológiai távolsággal egyenes arányban van, azaz ,,szeretteink" (pszichológiai közelség) fizikailag is a közelünkben vannak. Tudjuk, hogy vannak kivételek, de általában nehéz elképzelni, hogy fizikai közelség nélkül kiépülhessenek olyan közeli pszichikai kötdések, melyeket azután ,,sem id sem fizikai távolság nem tud elszakítani".

187

Ábra 7-5 Az azonosítás és távolság lehetséges hatásai a következmény értékére Kétségtelen azonban, hogy az a társadalmi osztály (réteg, csoport), melyikhez a kockázatvisel tartozik, már fizikailag is távolabb van az egyéni kockázatviseltl, mint általában a közeli hozzátartozói és barátai. Egy társadalmi osztály (réteg, csoport) valamennyi tagja ugyanis nem kerülhet egymással olyan szoros fizikai közelségbe, amint az a hozzátartozók vagy barátok esetében lehetséges. Még inkább vonatkozik ez az adott társadalom más osztályaira (rétegeire, csoportjaira), amelyeknek a kockázatvisel nem tagja, s méginkább más országok lakóira. Belátható, hogy más embereket is érint következmények megítélése, mások érdekeinek és értékeinek figyelembe vétele (vagy mellzése) nem elhanyagolható etikai kérdéseket vet fel. Az Ábra 7-5 az értékek ingadozásának terjedelmét is ábrázoljuk egy-egy csoporton belül. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyes csoportok egymáshoz viszonyított helyzete társadalmanként változhat, bár valószín, hogy az els négy csoport helyzete minden társadalomban és kultúrkörben azonos, vagyis az egyéni kockázatvisel szempontjából tekintett preferenciasorrend: saját maga - szerettei - barátai - osztálya (rétege, csoportja).

188

7.7 A kockázat kontrollálhatósága
Az angol ,,control" szónak igen sok jelentése van. Számos jelentés közül, a kockázattal való értelmezési kapcsolatában ,,valamit irányító, befolyásoló, korlátozó vagy vezérl mveletet" jelenti, a kontrollálhatóság pedig értelemszeren az irányíthatóságot, befolyásolhatóságot, korlátozhatóságot. A kontrollálhatósággal kapcsolatban hivatkoznunk kell az Ábra 7-1-re, szoros kapcsolatban a kockázat elfogadhatóságának gondolatára. Láttuk, hogy a kockázat mindig valamilyen cselekvési változat (alternatíva) következményeivel kapcsolatos. Belátható, hogy az Ábra 7-1-n feltüntetett a alternatíva kockázatának elfogadhatósága azt jelenti, hogy a döntéshozó legalábbis elvben - kész a szóban forgó a alternatívát választani és megvalósítani (implementálni). Az abszolút elfogadhatóság azt jelenti, hogy az a alternatíva vonzóereje meghalad valamilyen elfogadott kritériumértéket (ez lehet például a status quo hasznossága is: az a alternatíva preferált a nem cselekvéshez képest). A relatív elfogadhatóság az alternatívák összehasonlítására épül és a rendelkezésre álló alternatívák halmazából ,,a legjobb hozzáférhet" alternatíva választását jelenti. Nem nehéz belátni, hogy a kockázat elfogadhatóságának ez az értelmezése az elfogadhatóság problémáját döntéselméleti és döntésmódszertani keretbe ágyazza. A kockázat kontrollálhatósága tehát a priori befolyásolja az elfogadhatóságot. Ha tehát valaki már választott és realizált egy alternatívát (mondjuk úgy döntött, hogy repülvel utazik Londonba), akkor már elfogadta az alternatívával járó kockázatot, s ekkor már csak a következmények kontrollálhatóságáról lehet szó. Mindezek szinte magától értetdek, mégis kiemelést érdemelnek, mert sok az elfogadhatóság problémakörével kapcsolatos félreértés. Ha tehát mondjuk egy új technológiát már bevezettek, akkor a bevezetés után már nem beszélhetünk a kockázat elfogadhatóságáról, csak kontrollálhatóságáról. Aligha vitatható, hogy a tudományos technikai fejldés a kockázatok kontrollálhatóságát is megnövelte. Ugyanakkor kétségtelen, hogy éppen ez a tudományos-technikai fejldés új, eddig nem ismert kockázatokat hozott létre. Így tehát az a helyzet, hogy a tudományos-technikai fejldés új kockázatokat generál, de ugyanakkor ellát bennünket olyan eszközökkel, eljárásokkal, melyekkel a már meglév kockázatok és az új kockázatok is kontrollálhatók. Megbízható adatok híján nem lehet objektíven eldönteni, hogy több kockázatot kontrollál-e a tudomány és technika, mint amennyit elállít, s így az állásfoglalások szükségképpen szubjektív értékítéletet jelentenek. (Véleményünk szerint többet állít el, mint amennyit kontrollálni tud.) Tény azonban, hogy a kockázatok csökkentésére, kontrollálására irányuló társadalmi igény egyre növekszik, legalábbis a fejlett országokban. Hazánkban is mutatkoznak bizonyos jelei a társadalmi ,,kockázat-érzékenységnek", és bizonyosak lehetünk abban, hogy ez fokozódni fog. A következmények értéke mindenesetre éppúgy függ a következmények kontrollálhatóságától, mint a kontroll mértékétl. A kockázatok kontrollálhatóságának három vetületét tárgyaljuk:
· · ·

A kontroll észlelt mértékét A módszeres kontrollt és A krízis-kezelést

A kontroll észlelt mértéke Egy következmény értékének meghatározásában fontos szerepe van a kockázatvisel ama észlelésének, hogy milyen mértékben tudja elkerülni a szóban forgó negatív következményt, azaz mekkora a kontroll észlelt mértéke. Így például egy gépkocsi vagy repülgép vezetje valószínleg jobban diszkontálja a kockázatot, mint az utas. A gépkocsivezet vagy a pilóta
189

úgy gondolja ugyanis, hogy ügyességével képes elkerülni a balesetet, azaz a kockázatot kontrollálni tudja. Amíg a gépkocsivezet észleli ezt a személyes kontrollt - noha valójában gyenge vagy éppen rossz gépkocsivezet lehet - addig úgy gondolja, hogy a baleseti statisztikák nem reá vonatkoznak. Így tehát a kontrollálhatóság mértéke, akár valóságos akár csak képzelt, a negatív következmény értékét befolyásoló fontos tényez, st a személyes kockázat legfontosabb pszichológiai tényezje. Lehetséges, hogy egy kockázatos helyzetben az objektív kockázat jól definiált, mégis a szubjektív kockázatészlelés dominál, azaz ez határozza meg a viselkedést. Kates (1977) három úgynevezett érték-csoportot definiál. Az ,,aggodalmaskodó" értékcsoporthoz tartozók szerint a társadalom csak korlátozottan tud megbirkózni a kockázat problémájával, mert a veszély és a meghatározott kockázat nem azonos. Ennélfogva a kockázat igen gyakran nem a megfelel veszélyekre vonatkozik. A ,,jéghegy csúcsa" értékcsoport szerint a veszély mindig nagyobb, mint a meghatározott kockázat és a kockázat kontrollja túlságosan kicsi, s ez is megkésve lép be. Az ,,objektivista" értékcsoport szerint a veszély mindig kisebb, mint a meghatározott kockázat és a társadalom képes a veszélyeket meghatározni és elhárítani. A társadalmi igények azonban változhatnak, lehet, hogy a társadalom rosszul tájékozott, s ezért elfogult a technikai és ipari fejldéssel szemben. Komoly kommunikációs problémát jelent, hogy a kontroll észlelt mértéke közelebb kerüljön az objektív szinthez. Bonyolult technológiai kérdésekrl szólni közérthet nyelven, szintén és féligazságok nélkül, különösen az új technológiák bevezetését szorgalmazók számára jelenthet nehézségeket. Még akkor is, ha ez sikerül, a hihetség, szoros kapcsolatban a bizalommal, további problémát jelenthet. Ha valaki a volán mögé ül, akkor önkéntesen (de talán nem tudatosan) a gépkocsival elszenvedett baleset kockázatát mérlegeli az elnyökkel (pl. gyorsaság, kisebb költségek stb.) szemben. Tekintettel arra, hogy a gépkocsizás objektív kockázata a statisztikai adatok alapján jól ismert, kérdés, hogy a gépkocsi vezetje saját magára vonatkoztatja-e ezt, avagy más folyamatok is léteznek-e, melyekkel a gépkocsivezet ezt a kockázati szintet diszkontálja? Úgy látszik, hogy két ilyen folyamatot azonosíthatunk. Az els a térbeli diszkontálással függ össze és a ,,velem ez nem történhet meg" szindrómában fogalmazódik meg. A gépkocsizás kockázatát a gépkocsivezet mindaddig csupán statisztikának tekinti, amíg saját maga nem szenved balesetet, avagy nem tanúja valamilyen súlyos balesetnek. Ettl kezdve egy ideig a gépkocsivezet óvatosabban vezet. A második folyamat alapján a gépkocsivezet úgy észleli, hogy kockázatokat bizonyos mértékig kontrollálni tudja ügyessége és óvatossága folytán, továbbá reflexei is segíteni fogják abban, hogy elkerülje a baleseti helyzeteket. Megállapíthatjuk, hogy a kontroll észlelt, s nem pedig a tényleges mértéke tekinthet kockázati tényeznek. A tényleges kontroll és az észlelt kontroll között jelents különbség lehet. (A kockázat vállalója például olyan balesethajlamos, gyenge gépkocsivezet, aki eme hiányosságait még saját maga eltt is leplezi). Módszeres kontroll a kockázat-csökkentésben Az új és jelenlegi tevékenységekbl származó, valamint a természeti eredet kockázatoknak kitett társadalom a kockázat csökkentésében módszeresen is eljárhat. Így például a polgári légi forgalomban a balesetek és a halálozások mértéke folyamatosan csökken. Az árvízvédelmi intézkedések is sok emberéletet mentettek meg. S noha a kockázat csökkentésére számos esetben fennáll a technikai lehetség, mégis sok olyan eset van, melyeknél ezekkel nem élnek, azaz a kockázatot kontrollálás nélkül fogadják el. A kontroll mértékét a rendszerek kontrollálásának idbeli alakulása nyomán határozhatjuk meg. Itt valójában idsor elemzésrl
190

van szó, ezen belül is az idsor tartós alapirányzatának, trendjének megállapításáról. A trendvonalakat tanulási görbéknek is tekinthetjük. Eredményes és hatékony módszeres kontrollra utalnak például az USA polgári légügyi hatóságai és szervezetei részérl a tanulási görbék, mert a tanulási görbék trendje csökkenést mutat. Az USA építiparának katasztrofális baleseteire vonatkozóan, viszont fordított alapirányzatúak a tanulási görbék az 1953-1973 idszakra vonatkozóan. Ebben az esetben a ,,tanulási görbe" azt mutatja, hogy a katasztrofális balesetek megakadályozása nincs kontrollálva, legalábbis olyan mértékben, ahogy az például a polgári légi forgalomban megvalósult. A kockázat módszeres kontrollálása olyan tervet és a terv megvalósítását igényli a kockázatok kontrollálására, amelyik a következket öleli fel: I. A szóban forgó rendszer megtervezése és mködtetése során a kockázat kontrollálásának és minimalizálásának súlyozott figyelembevételét elirányzó koncepciót. II. A teljes rendszer maximális biztonságát szavatoló szabályozó eszközöket. III. A rendszer olyan megtervezését, melynek során figyelembe veszik a következket:
· · · · · · ·

a minség biztosítása, a rendszer kritikus részeire tartalékok beállítása, a személyzet szakszer kiképzése, a berendezések és mveletek ellenrzése, a mködési mód elírása és figyelemmel kísérése, a rendszer teljesítményének folyamatos ellenrzése a célok szempontjából, ellenrz és szankcionáló rendszer létrehozása.

1. A kockázat pozitív módszeres kontrollja. A pozitív módszeres kontroll azt jelenti, hogy a szóban forgó rendszer növekedése és expanziója során a kockázat a növekedés mértékénél kisebb mértékben növekszik, vagy abszolút vagy relatív, avagy mindkét értelemben (a ,,tanulási görbe" trendje tehát csökkent irányzatot mutat). Megjegyezzük, hogy a választott mutatótól függen a pozitív módszeres kontroll vagy abszolút vagy relatív, s általában kívánatosabbnak tekintjük az abszolút pozitív módszeres kontrollt. Vannak olyan rendszerek, melyeket már megtervezésük során a pozitív módszeres kontroll céljának kitzésével terveznek meg. Ilyenek a légiforgalmi rendszerek, atomermvek, rkutatási rendszerek, fegyverrendszerek. 2. Szinttartó módszeres kontroll. A szinttartó módszeres kontroll azt jelenti, hogy a kockázat(ok) idbeli alakulása nem gyorsabb, mint a rendszer növekedési üteme. Ezt ismét, az elzekhez hasonlóan, abszolút és relatív értelemben tekinthetjük. Lehetséges, hogy az abszolút szinttartó módszeres kontroll mellett ugyanakkor relatív pozitív módszeres kontroll is érvényesül. Ilyen eset fordulna el például a légi forgalomban, ha a halálesetek abszolút száma nem változna, de az utaskilométerre es halálesetek száma csökkenést mutatna. Általában azt mondhatjuk, hogy a szinttartó módszeres kontroll esetében a kockázat idbeli szintje állandó. 3. Negatív módszeres kontroll. A negatív módszeres kontroll azt jelenti, hogy vagy hiányzik a módszeres kontroll koncepciója vagy a szóban forgó rendszer kockázatainak idbeli alakulását a növekedés jellemzi. Lényegében tehát arról van szó, hogy módszeres szinten, vagyis a teljes

191

rendszer szintjén, nincs kockázati kontroll, de az lehetséges, hogy valamilyen alacsonyabb szinten n a biztonság. A módszeres kontroll lehet bizonyított vagy javasolt. Bizonyított módszeres kontrollról csak akkor beszélhetünk, ha a szóban forgó rendszer ténylegesen létezik és elegend múltbeli tényadat áll rendelkezésünkre a módszeres kontroll bizonyítására. Ellenkez esetben a módszeres kontroll csak javasolt, viszont ez jelenti a kívánatos és szükséges lépést a bizonyított kontroll felé. A módszeres kontroll különböz formáinak tárgyalásából kitnt, hogy a módszeres kontroll a teljes rendszerre irányul, s ily módon a módszeres kontroll rendszerszemlélet kockázati kontrollt jelent. Vannak azonban a kockázati kontrollnak olyan formái is, amelyek nem a teljes rendszerre irányulnak. Ezekben a formákban megtalálhatók ugyan a módszeres (rendszerszemlélet) kontroll egyes részei, de közelítésmódjukból hiányoznak egyes fontos elemek, továbbá az alapveten nem rendszerszemléletben kezelik a kontroll problémáját. Így például középületek tervezése és építése során szigorú tzvédelmi elírásokat kell szem eltt tartani. Ha azonban az épület már elkészült, akkor a tzvédelmi rendszerek karbantartásáról és ellenrzésérl gyakorta ,,megfeledkeznek". Ennek a fordítottja is elfordulhat: a tervezés rossz, de az ellenrzés ers. Ezekben az esetekben tehát nem a teljes rendszert tekintik a kockázat minimalizálása szempontjából, s ezért az ilyen típusú kontrollálást speciális kontrollnak nevezzük és három típusáról teszünk említést. Speciális kockázati kontroll a) Speciális konstrukciós kontroll. Ebben az esetben a kontroll nem módszeres (rendszerszemlélet), hanem a rendszer konstrukciója során egyes kitüntetett részek megtervezésében érvényesítik a fokozott biztonságot. Ezeket a kitüntetett részeket a rendszer olyan részeiként választják meg, melyeknél nagy a kockázat valószínsége, vagy súlyosak a következmények. Így például a gépkocsik biztonsági berendezései, a folyékony tzveszélyes anyagokat szállító gépkocsik ketts falú tartályai, a tzveszélyes tartályok körül épített gátak példázzák a speciális konstrukciós kontrollt. b) Elírások és ellenrzés útján való kontroll. Itt nem a konstrukciónál, hanem a mköd rendszerre vonatkozó elírásokkal és ellenrzéssel igyekeznek kiküszöbölni vagy minimalizálni a kockázatos helyzeteket, és ezt elssorban a kontrollálási döntésekhez való információvisszacsatolással érvényesítik. Ennek legközismertebb példája a gépkocsik mszaki vizsgája. Az elírások és ellenrzés útján való kontroll, függetlenül attól, hogy párosul-e avagy nem speciális konstrukciós kontrollal, a nagy kockázattal járó helyzetek kockázatainak csökkentésére irányuló folyamatosan alkalmazott eszköznek tekinthet. c) Kockázatkezelési rendszer (KKR). Eredeti angol elnevezéssel: risk management system, melyet a NASA (az USA Légügyi és rkutatási hivatala) dolgozott ki, ötvözi a speciális konstrukciós kontrollt és az ellenrzést, valamint elírásokat tartalmazó visszacsatolásos kontrollt. A KKR használata során rendszertechnikai elveket, a mködtet személyzettl származó visszacsatolt információkat, vezetési információkat és szabályozó rendszereket használnak a kockázatok azonosítására, értékelésére és csökkentésére. A kockázatok azonosítását mszaki elemzéssel és vizsgálatokkal végzik, majd a kockázatokat a megfelel kockázatelemz módszerekkel értékelik. A vezetés számára készült összefoglaló jelentések és ellenrz-listák nyomán a vezetség dönt a kockázat kiküszöbölésérl vagy ,,elfogadásáról".

192

Ez a módszer különösképpen eredményes a nagy, komplex mszaki rendszerek kockázatainak kezelésére és az ennek révén elért eredmények javíthatják az együttmködést az ipar, a hivatalos szervek és az állampolgárok között. Hangsúlyozni kell, hogy a KKR a módszeres rendszerszemlélet kontrollhoz vezet fontos lépésnek tekinthet. A kontroll-tényezk rangsorolása A kockázat kontrollálásával kapcsolatban az elzekben tárgyalt tényezket négy csoportba foglalhatjuk és mindegyik csoporton belül meghatározhatjuk a preferenciák sorrendjét. A négy csoportot és az ezeken belüli sorrendeket összefoglalóan a Táblázat 7-4-n közöljük. Táblázat 7-4 Kontroll-tényezk rangsora A kontroll módszere 1. 2. 3. 4. 5. Módszeres kontroll Kockázatkezelési rendszer Speciális konstrukciós kontroll Elírások és ellenrzés Nincs módszer A kontroll mértéke 1. Pozitív 2. Szinttartó 3. Negatív A megvalósítás helyzete 1. Bizonyított 2. Javasolt Az eredményesség alapja 1. Abszolút 2. Relatív

4. Nincs kontroll

3. Nincs akció

3. Nincs

A táblázatból látjuk, hogy a leginkább preferált módszer a bizonyított, abszolút, pozitív módszeres kontroll lenne, míg a legkevésbé preferált nyilvánvalóan az, ahol nincs kontroll. Az összes többi a két határeset közé esik. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy táblázat alapján különböz kombinációkat határozhatunk meg. Így például lehetséges, hogy módszeres kontrollról van szó, de a kontroll mértéke csak szinttartó, a megvalósítás helyzete javasolt és az eredményesség alapja relatív. Az egyes kombinációkat sorvektorokként is felírhatjuk, ahol az egyes számok a Táblázat 7-4 rangszámai. Elbbi példánk esetében tehát: (1, 2, 2, 2) a kombinációt jellemz vektor. A két széls eset közötti kombinációkra, az egyes kombinációk preferáltságának meghatározása céljából intervallumskálát is szerkeszthetünk. Krízis-kezelés A krízis-kezelés - az eredeti angol elnevezéssel: crisis management - legalább két jelentéssel bír. Az egyik jelentése arra a vezetési stílusra utal, amelyik kevés figyelmet fordít a problémákra egészen addig, amíg azok el nem érik a krízis határát, hallgatólagosan feltételezve, hogy a krízist nem okozó problémák maguktól is megoldódnak. Ez a vezetési stílus tulajdonképpen a kivételek alapján való vezetés szélsséges formája, s mint ilyen, a jövvel viszonylag keveset tördik, ezért a tervezést sem veszi valójában komolyan. Az akciók csak a krízis bekövetkezte után következnek. Találóan nevezi ezt a vezetési stílust R. Ackoff reaktív, azaz reagáló típusú vezetésnek - melyet a magyar szakmai zsargon ,,tzoltó típusú" vezetésként jellemez: nem az elzetes elhárításon, hanem a már bekövetkezett ,,baj" megszüntetésén van a hangsúly. Ezzel a stílussal gyakran találkozhatunk a kormányzati szint vezetésben is. A krízis-kezelés másik jelentése azokra a módszerekre vonatkozik, melyekkel az emberi és természeti eredet katasztrófák következményei enyhíthetk, és a krízis-kezelés eme jelentése tekinthet lényegesnek a kockázati kontroll szempontjából.
193

A krízis-kezelés problémakörét tárgyalja mélyrehatóan Kupperman, Wilcox és Smith közleménye (1975). Figyelemre méltó, hogy a krízis formális meghatározását nem tartják szükségesnek, mert ,,ami krízis az egyik ember vagy csoport számára, az egy másik ember vagy csoport szempontjából nem az". Mindazonáltal a krízisek megkülönböztethetk a szokványos helyzetektl, mégpedig abban, hogy a kríziseknél fennáll a sürgsség érzése, továbbá az aggodalom, hogy a problémák súlyosabbakká válnak, ha nem történnek megfelelen hatékony intézkedések. A krízisek alapvet problémája az, hogy súlyos következmények enyhítésére nem tudják megfelel módon mozgósítani a rendelkezésre álló erforrásokat. A krízis-kezelés tehát jól idzített cselekvést jelent mind a nemkívánatos fejlemények elkerülésére vagy enyhítésére, mind pedig a problémák kívánatos irányú megoldására. A krízis-kezel rendszerek megléte, mködésük eredményessége és hatékonysága közvetlenül befolyásolja, hogy az emberek hogyan értékelik a krízisek következményeit. A krízisek kontrollálása krízis-kezelési módszerekkel csökkentheti még a katasztrofális kockázati következmények értékét is. Így például annak tudata, hogy kiépített árvízvédelmi rendszer létezik; beleértve a válságos helyzetek leküzdésére mködtethet alrendszert is, csökkentheti az árvíz következményeinek súlyossági megítélését. Következtetések Látjuk az eladottakból, hogy a következmények értékelésében valóban több szempont játszik szerepet s ez - amint ezt már többször hangsúlyoztuk - gyakorlatilag lehetetlenné teszi az ,,egymutatós" kockázat-értékelést. Természetesen lehetséges bizonyos kockázati mutatók kimunkálása gyakorlatilag is, de ezek nem érvényesek, azaz a tényleges és a mutatók által tükrözött helyzet között számottev különbség van, s ennélfogva e mutatók nem alkalmasak a kockázat gyakorlati kezelésére. A kockázat kontrollálhatóságának témája, mint értékelési szempont, magyar vonatkozásban különösen figyelemre méltó, mert a hazai kockázat-csökkent törekvések lényegében a kontrollálhatóságot állítják a központba. Itt viszont ismét nyomatékosan kiemeljük a lényeges különbséget a kockázat elkerülése és a kockázat elfogadásával kapcsolatos kontrollálhatóság között. A kockázatot akkor kerüljük el, ha nem választjuk a szóban forgó cselekvési változatot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy másik alternatíva választása szükségképpen kockázatmentes. Ha tehát a gépkocsi helyett a vonatot választjuk utazási eszközül, akkor kétségtelenül elkerültük a gépkocsival együttjáró kockázatokat, de ugyanakkor vállaltuk a vonattal járó kockázatokat. Mindenesetre jegyezzük azonban meg, hogy a kockázat elkerülését mindig egy bizonyos konkrétan meghatározott cselekvési változat (alternatíva) kapcsán értelmezzük. A kontroll-tényezket rangsoroló Táblázat 7-4 gyakorlati jelentsége hazai tekintetben ugyancsak nagy lehet, mert ennek alapján meghatározhatjuk - mintegy bemérhetjük - a különböz területeken foganatosított (pl. környezetvédelem, balesetvédelem stb.) gyakorlati intézkedéseink helyét és súlyát az elvileg rendelkezésre álló kontroll-alternatívák között. Ezzel egyúttal megkapjuk a további fejlesztéshez szükséges elvi útmutatást is. Ha például - mondjuk a környezetvédelem egy bizonyos területén - az elírás és az ellenrzés dominál mint kontrollmódszer, akkor itt a következ fejldési fázist a speciális konstrukciós kontroll jelenti. Ez utóbbiról viszont a kockázatkezelési rendszerre, s errl pedig legmagasabb szintre a rendszerszemlélet érvényesülését jelent módszeres kontrollra kell áttérni. Vélelmezhet, hogy a szervezeti szempontból jól áttekinthet területeken - ilyen például a környezetvédelem szervezeti és információs rendszere - jelents felmérések végezhetk, s ezek alapján fejlesztési tervek dolgozhatók ki a Táblázat 7-4 által sugallt rendszerben.

194

Felmérés nélkül is, pusztán a tapasztalatokon nyugvó megítélésre támaszkodva, állíthatjuk azonban, hogy hazánkban a kockázat kontrolljának uralkodó módszere, a legtöbb területen, az elírás és ellenrzés, és csak szórványosan találunk kockázat-kezelési rendszereket, még kevésbé a szó általunk használt értelmében módszeres kontrollt. Hasonló megállapításokat tehetünk a kontroll mértékével, és a megvalósítás helyzetével kapcsolatban is.

7.8 A következmények jellege
A kockázat többszempontos döntéselméleti megvilágításánál már láttuk, hogy a döntés során egy-egy cselekvési változatnak nem egyetlen, hanem egyidejleg több következménye van, s a következmények értékét magának a következménynek a jellege (pontosabban szólva: minemsége) is befolyásolhatja. Most megvilágítjuk ezt a kérdést, továbbá a következmények jellegével összefügg más témákat, így a különböz társadalmi értékrendek hatását, a katasztrofális következmények témáját, az emberi és természeti eredet kockázatok problémáját, valamint néhány más fontosabb problémát. A következmények hierarchiája A kockázatot valamilyen szükséglet fenyegetettségeként is értelmezhetjük. Ekkor egy már kielégített, tehát nem domináns szükséglet fenyegetettsége esetében a fenyegetett szükséglet ismét dominánssá válik, még azzal is bonyolítva a helyzetképet, hogy a magasabb szinteken lév többi kielégített szükséglet ugyancsak fenyegetetté válik. Így például egy gazdag, elégedett, egocentrikus egészséges ember nem tördik oly mértékben a betegséggel és halállal - a biztosítási ügyletein kívül - hogy az ezektl való félelmek uralják életét. Ha azonban beteg lesz vagy például - mondjuk túszként - az id eltti halál fenyegeti, akkor ismét a fizikai fennmaradása válik szemében elsdleges értékké. A következményeket mérési szempontból két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba a mérhet következmények közé szokás sorolni elssorban a pénzzel vagy pénzben közvetlenül mérhet következményeket, valamint az arány- és intervallum skálán más mértékegységekben mérhet következményeket. A másik csoportba a pénzzel, valamint arány- és intervallum skálán közvetlenül nem mérhet következmények tartoznak, melyeket a szakirodalom imponderábiliáknak (Kindler - Papp, 1977.) nevez. (Az angol nyelv szakirodalom terminológiája a tangible (megfogható) és intangible (megfoghatatlan) terminusokat használja a két csoport megnevezésére.) A mérhet és inponderábilis jelenségek mérés- és skálaelméleti szakirodalma kiterjedt és ehelyütt ezekre a bonyolult kérdésekre nem térünk ki, de röviden megemlítjük a pénzzel való mérés sajátos problémáit a kockázattal kapcsolatban annál is inkább, mert a magyar gyakorlatban is kísért - elssorban a gazdasági jelleg közelítésmód folyományaként - a pénzzel való mérés erltetése olyan esetekben is, amikor ez elvileg sem lehetséges. Ismeretes a pénz hasznosságával (utilitásával) kapcsolatos kiterjedt szakirodalomból, hogy a pénz hasznosságfüggvénye csak kivételesen lineáris jelleg, az esetek túlnyomó többségében nemlineáris és a függvény paraméterei különböz emberek esetében ugyancsak különbözhetnek egymástól. Ez a tény már önmagában is elegend arra, hogy meghiusítsa egy egyetemlegesen érvényes hasznosságfüggvény feltételezését. Ezen túlmenen kockázati szempontból különösen figyelemre méltó Swalm (1966) megállapítása, mely szerint a pénz hasznossága (utilitása) az értékelést végz személy vagy személyek által megszokott pénzbeli nagyságrendtl négy nagyságrendnél szélesebb sávban (két-két nagyságrend mindkét oldalon) ersen csökken. Így például, ha valaki mondjuk 10.000 Ft nagyságrend pénzösszegeket

195

,,szokott meg" anyagi körülményei folytán, akkor számára a 100 Ft és 1.000.000 Ft tartományon túl a pénz hasznossága (utilitása) - más szóval ,,pszichológiai értéke" - és jelentsége csökken. Ugyanekkor egy milliomos számára ez a relevancia-tartomány 10.000 Ft és 100.000.000 Ft lesz. Más szóval ez azt jelenti, hogy a pénz hasznosságát az emberek az általuk megszokott tartományon kívül már diszkontálják. Így tehát olyan esetekben is, amikor a következmények pénzzel mérhetk, figyelembe kell vennünk ezeket a törvényszerségeket. A pénzzel való mérés elvi problémái különösen súlyosak az imponderábilis következmények esetében, így különösképpen a környezeti és az egészségi kockázatnál. Noha a szakirodalom tanúsága szerint az élet és az egészség mérésére számos mutatót dolgoztak ki, mint olyanokat, amelyek alkalmasak a költség-haszon típusú gazdasági számításokon alapuló döntések támogatására, mégis viszonylag kevés figyelmet fordítottak az elvi kérdések vizsgálatára. Ezek vizsgálata nélkül azonban az ajánlások megalapozatlanok. Mishan (1971) nagy jelentség közleményében alaposan megvizsgálja mélyebben fekv elvi alapjaiban, hogy az élet (és egészség) értékelésére kidolgozott eddig ismert mutatók alkalmasak-e gazdaságossági számításokra. Itt különösképpen azt célozza, hogy a hagyományos költség-haszon típusú számítások - például bizonyos befektetésekkel, beruházásokkal elérhet élet- és egészségmegóvási számítások - elvileg kielégítk-e? Vizsgálódásai nyomán levont következtetései egyértelmen negatívak, azaz megállapítja, hogy a jelenleg ismert mutatók erre nem alkalmasak, mert ellentmondanak a költség-haszon típusú számítások elvi alappillérének a Pareto-elvnek. Figyelmeztetésnek is felfoghatjuk közleményének zárószavait: ,,A jelenlegi kvantomániát tekintve megbocsátható, ha azt állítjuk: többet mondanak számunkra egy pontos fogalom közelít értékelései, mint a gazdaságilag jelentéktelen elgondolások precíz értékelései". Ezeket szem eltt tartva két táblázatban vázoljuk Rowe (1977) nyomán egyrészt a kockázati következmények hierarchiáját, másrészt a következmények mérési lehetségeit. A Táblázat 7-5-ben a mérési lehetségeket egyéni és társadalmi (populációs) szinteken mutatjuk be és mind az egyéni mind pedig a társadalmi szinteken elsdleges (primer) és levezetett mérési lehetségeket vázolunk. Táblázat 7-5 Kockázati következmények hierarchiája A) Korai halál (elkerülés) 1. Hirtelen - krónikus 2. Elkerülhet - krónikus 3. Azonosíthatóan egyéni - statisztikai 4. Ismert kockázatú - ismeretlen kockázatú B.) Betegség és rokkantság (elkerülhet) 1. Súlyos - enyhébb 2. Idleges - állandó 3. Azonnali - késbb jelentkez 4. A szenvedés foka C.) Túlélési tényezk 1. Éhség elkerülése 2. Menedék (lakás) lehetségek 3. Környezeti kontroll (hmérséklet, világítás, stb.) 4. Szaporodás (egyéni, populációs)

196

D) Természeti erforrások (kimeríthetk) 1. Energia 2. Terület (föld) 3. Környezeti minség 4. Ásványi anyagok, víz E) Biztonság 1. Jogbiztonság 2. Tulajdon és vagyon F) Közösség, szeretet 1. Család 2. Szkebb érdekkör 3. Csoport 4. Társadalom G) Megbecsülés (énközpontúság) 1. Hatalom 2. Gazdagság 3. Hírnév 4. Fejldési lehetség 5. Fogyasztás (presztizs) H) Önmegvalósítás 1. Szabadid 2. Esztétika 3. Etika 4. Választási lehetségek 5. Cselekvési szabadság 6. Tudás 7. Életminség Ha az A-tól H-ig terjed hierarchikus skálát tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a skála elején és végén lév következmények értéke pénzzel nem mérhet, míg viszont a skála közepén lévk esetében - a már korábban megmutatott korlátok mellett - a pénzzel való mérésre bizonyos lehetségek vannak. Megállapíthatjuk, hogy a kockázati következmények mérésére nem létezik egyetemlegesen érvényes mutató. A következmények teljes hierarchiájából csak torzítás árán tekinthetünk kizárólagosnak egy-egy következményt vagy következménycsoportot. A különböz kulturális rendszerek értékrendszere is különböz. A gazdag ipari társadalmak az egészséget, gazdagságot és a szabadidt értékelik magasan. A szegény, fejletlen társadalmak elssorban a túlélésre koncentrálnak. A ,,bség társadalmaiban" a fogyasztói társadalmakban az élet értéke nagy, míg viszont a szegény, gazdaságilag elmaradott társadalmakban kicsi. A szükséglethierarchia kategóriáiban kifejezve tehát azt mondhatjuk, hogy a gazdag társadalmakban a magasabb szint igények dominálnak, a szegényebb társadalmakban viszont az alacsonyabb szintek. Szem eltt kell tartanunk azonban az egyes társadalmakon belül meglév osztály - és rétegtagozódást is és ezek egymástól eltér értékrendszerét is. Mindazonáltal kultúr-antropológiai és bizonyos értékszociológiai módszerekkel végeztek összehasonlító vizsgálatokat az egyes társadalmak között. Tudomásunk szerint ezek a ,,kultúrközi" összehasonlító vizsgálatok még nem terjedtek ki a kockázat témájára.

197

Enélkül is megállapíthatjuk azonban, más irányú megfontolások alapján, hogy a civilizatórikus fejldés alsó szintjein lév társadalmak inkább a természeti környezet kockázatainak vannak kitéve, míg viszont a fejlett ipari társadalmak inkább az ember-alkotta környezet kockázatainak. Az archaikus társadalmakban rugalmas mechanizmusok széles köre (tabuk, vallási hiedelmek, stb.) mobilizálható a társadalmi harmónia megóvására, és ezt olyan természeti eredet veszélyforrások fenyegetik, melyek elhárítására vagy kontrollálására hiányoznak a megfelel ismeretek és erforrások. A legsérülékenyebbek az átmeneti állapotban lév társadalmak, mert hagyományos társadalmi struktúrájuk megváltozása folytán kulturálisan védtelenek, ugyanakkor környezetük jelentsebb mérték technikai kontrolljára viszont képtelenek. Mindennapos és a katasztrofális kockázat Noha bizonyos események, amelyek társadalmi szinten mindennaposak, az egyén számára rendkívüliek lehetnek, mégis vannak olyan elre nem látható események, melyek következményei elég súlyosak és elég ritkán bekövetkezek ahhoz, hogy ezeket katasztrofálisnak nevezzük. A térbeli megoszlás mértéke kétségtelenül befolyásolja, hogy egy eseményt katasztrofálisnak minsítünk-e, avagy nem. Magyarországon a halálos közúti balesetek térbelileg-területileg megoszlanak és ismétld jellegek. Így tehát egy közúti balesetbl származó egyetlen haláleset már mindennaposnak és megszokottnak számít. Ugyanakkor viszont egy utasszállító repül lezuhanása, amelyik mondjuk 100 halálos áldozatot követel, már katasztrófának minsül, hasonlóképpen a hazánkban, a vasúti keresztezdésekben bekövetkez autóbusz-balesetek is. Joggal merül fel a kérdés, hogy a társadalom miért szentel aránytalanul nagyobb figyelmet a katasztrófáknak illetve ezek kockázatainak? Az egyik lehetséges válasz a tömegkommunikációs módszerek használatában rejlik. ,,Nagy" eseményekrl a tudósítások is nagyok: szalagcímek, több beszámoló, stb. nagyon valószínen nagyobb érdekldést váltanak ki az olvasókból, hallgatókból, nézkbl. Ez a fokozott érdekldés alapveten az emberi természet sajátja is, mert az embert lebilincselik a kontrollját meghaladó olyan katasztrófák, melyek másokkal történnek meg. Az els emberi reakció ilyenkor: ,,hál' Isten nem velem történt vagy a családommal és barátaimmal!" A második reakció általában a ,,hogyan segíthetnék, mit tehetnék?" reakciója. A katasztrofális események általában történetileg is jól dokumentáltak, a leírások, beszámolók alapján felidézhetk és újabb érdekldést válthatnak ki. Gondoljunk csak a Titanic katasztrófája iránt nem szn érdekldésre, amit hazánkban is bizonyítnak a Titanic katasztrófával foglalkozó könyvek sikerei, vagy a csernobili katasztrófára. Vélelmezhet, hogy a katasztrófák jelentik a végs emberi próbatételt az erszakos halállal való szembenézés során, és az ember önkéntelenül felteszi magában a kérdést: ,,mit tennék én az ilyen esetekben?" A mélyebb pszichikai magyarázat azonban kapcsolatban van a Tversky-Kahneman (1973) féle úgynevezett hozzáférhetségi heurisztikával is (melynek egyébként jelents szerepe van a kockázatészlelésben). A hozzáférhetségi heurisztika szerint az emberek valószínnek vagy gyakorinak ítélnek olyan eseményeket, melyeket könny felidézni vagy elképzelni. Mármost a tömegkommunikációs eszközök által a katasztrofális események felidézése könny, s így az emberekben mélyebb nyomot hagynak, st felteheten ezek bekövetkezési valószínségét is az objektíve indokoltnál valószínbbnek ítélik. A kockázat kommunikációjával kapcsolatban azonban a pszichológusok rámutattak az úgynevezett ,,bumeráng-hatásra" is. Ez tulajdonképpen olyan pszichológiai védekez mechanizmus, amelyik megóvja az egyént a túlzott félelemtl. Ha egy információ lélektanilag
198

elviselhetetlenné válik, akkor az információ fogadója ezt minimalizálni vagy mellzni fogja. Ez a jelenség különösképpen jól megtapasztalható a biztosítási ügyletekben, ahol az elkerülhetség hangsúlyozása eredményesebb, mint a következmények borzalmas voltának kiemelése. A közösségek is kiépítenek olyan intézményeket, amelyek megóvják a fenyegetésektl és megbirkóznak a katasztrófákkal azok bekövetkezése esetén. Ha a kockázati következmények a közösség erforrásait és képességeit nem haladják meg az eredményes és hatékony elhárítás szempontjából, akkor az ilyen következmények kompenzálhatók. Ha azonban a következmények olyan súlyosak, hogy a közösség ezekkel nem tud megbirkózni, akkor a közösség tagjai az ilyen kockázatokhoz nagyobb értéket rendelnek. Ezt a hatást hívják a kockázat szakirodalmában ,,csoportrugalmasságnak". Ez a csoport ama képessége jelenti, amellyel saját korlátait észleli. E korlátokon kívül a csoport már tehetetlen. A következmények értéke tehát a következmény nagyságának nemlineáris függvénye és a korlátoknál a függvénynek töréspontja van. A társadalomnak elkerülhet és elkerülhetetlen katasztrófákkal kell számolnia. Az elkerülhet katasztrófákat két feltétel minsíti: 1. a társadalom képes tenni valamit a katasztrófa megakadályozására, vagy 2. az egyének potenciális kockáztatottságuk módosításával csökkenthetik annak valószínségét, hogy a következmény ket is érinti. A természeti eredet és az ember által generált katasztrófákat ugyancsak meg kell különböztetnünk az elkerülhetség szempontjából. A természeti katasztrófák csak úgy kerülhetk el, ha az ember olyan helyet választ lakóhelyéül, ahol az ilyen katasztrófák valószínsége kicsi. Az ember generálta katasztrófák viszont mind a közvetlen kontroll, mind pedig a potenciális veszélyeztetettség megválasztása útján kerülhetk el. Számos szubjektív és helyzeti tényeztl függ az, hogy milyen mértékig hajlandók elfogadni a védett vagy veszélyeztetett emberek a katasztrófa kockázatának magasabb szintjeit. Néhány általánosítható megállapítást azonban tehetünk. Elször is megállapítható, hogy a társadalom a természeti eredet katasztrófákra nagyobb kockázatot hajlamos elfogadni, mint az emberi eredet potenciális katasztrófák esetében. A természeti katasztrófákról ugyanis úgy vélik, hogy kontrollon kívüliek és ezért ezeket elfogadják. Egyesek úgy is érvelhetnek, hogy a veszélynek kitett emberek biztonságosabb helyekre is költözhetnek. Vegyük figyelembe azonban, hogy mindenki nem élhet például földrengésbiztos, vagy árvízmentes területeken, tekintettel arra, hogy az ilyen jelleg területek száma korlátozott. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy számos ember esetében a természeti kockázatokkal való együttélés egyszeren mindennapi életük része, mert ezek a kockázatok generációk során át szinte beépültek életmódjukba is, és megtanulták, hogyan éljenek együtt a veszélyekkel. Másodszor azt is megállapíthatjuk, hogy sok önként vállalt kockázat esetében az érintettek tudatában vannak a kockázatnak. A modern közlekedési eszközök utasai legalább tisztában vannak a vállalt kockázattal, de a kényelem, a gyorsaság, a mozgékonyság érdekében vállalják a kockázatot. Így tehát ezek az utasok mind a kockázatból, mind pedig a vállalkozás elnyeibl egyaránt részesülnek. Ha azonban például egy repültér melletti ház lakóit tekintjük, k vállalják annak kockázatát - bármennyire kicsi is legyen ez - hogy valamelyik repül a házukra zuhan anélkül, hogy részesülnének a repülés elnyeibl. Így tehát a kockázatot nem önkéntesen vállalják. Egyenes következménye ennek, hogy a társadalom különféle csoportjai tudatosan elfogadnak viszonylag magas kockázatot, hogy ezzel bizonyos elnyökhöz jussanak, de csak akkor, ha a kockázat önkéntes. Megfordítva viszont mindazok, akikre a kockázatot rákényszerítik, nem akarják ezt elfogadni, ha a kockázat emberi eredet és elkerülhet, valamint, ha a kockázat vállalója nem részesül közvetlenül az elnyökbl.

199

Noha az elbbi megállapítások a mindennapos kockázatokra is érvényesek, mégis a katasztrófák esetében egy további tényezt is figyelembe kell vennünk. A mindennapos természeti és emberi eredet kockázatok gyakran a kontrollnak olyan mérték észlelésével járnak, amelyik a katasztrófák esetében nincs jelen. Egy alámosott híd esetében a gépkocsivezet úgy vélheti, hogy túlélheti a hídon való áthaladást, ha megáll a híd eltt és szemügyre veszi a híd állapotát, mieltt veszélyeztetné életét és épségét a hídon való áthaladással. Ugyanakkor védtelennek és kiszolgáltatottnak érezné magát a túlélés szempontjából egy gátszakadást követ áradat kockázata esetében. Úgy tnik tehát, hogy a kontroll észlelt mértéke csökken, ha a következmény súlyossága igen naggyá válik. Felteheten ez magyarázza - legalábbis részben -, hogy az emberek miért teszik ki magukat önkéntesen olyan természeti kockázatoknak, melyeket egyébként elkerülnének. A katasztrófa-kockázatok közé tartoznak az olyan technológiákból származó kockázatok, mint amelyek a nukleáris fegyverekkel kapcsolatosak. Köztudott, hogy egy atomháború estében az egész emberiség léte forog kockán. E tekintetben meg kell különbözetnünk az atomfegyverrendszerek véletlen meghibásodásából származó kockázatot, amelyik tulajdonképpen rendkívül kicsi, és az e fegyverek szándékos mködtetésének kockázatát, vagyis a katasztrofális politikai döntések kockázatát. Megítélésünk szerint ez a kockázat lényegesen nagyobb az elbbieknél, de a bonyolult téma taglalásába nem bocsátkozunk. Itt kell röviden kitérnünk a honvédelmi értékrendszer kérdésére is. Köztudott, hogy háborús idkben a honvédelmi megfontolások teljesen eltérnek a normális körülmények közötti értékrendszertl. Még békeidkben is a honvédelem nevében foganatosított katonai intézkedések értékrendje más, mint a civil rendszereké. Míg az atomermvek mködtetésére vonatkozóan nagyon kis meghibásodási kockázatot vagyunk hajlandók elfogadni, addig az atomfegyverek mködtetésének sokkal nagyobb (politikai) kockázatát is elfogadjuk. A katonai rendszerek esetében egyébként az önkéntes és nem önkéntes kockázat közötti különbség elmosódik. A közvetlenül érintett emberek nem önkéntes behívottak lehetnek, akik a parancsokat nem önkéntesen teljesítik, mások viszont hazafias vagy más megfontolásokból önkéntesek. Lehet azonban olyan módon is érvelni, hogy egy katonai katasztrófa áldozatai önkéntes kockázatvállalók, mert a honvédelem elnyeibl valamennyi állampolgár részesül. Bárhogyan is van azonban, a honvédelmi értékrendszert más megvilágításban kell tekintenünk, mint a normális társadalmi értékrendszereket. Ugyancsak megemlítjük, hogy a tudományos és technikai fejldés - melynek egyik terméke az atomtechnika is - hordoz kockázatot. Itt az alapvet kérdés kockázatelméleti szempontból az, hogy maga az ,,eszköz" vagy az ,,eszköz használata" hordozza-e a kockázatot? A kérdés megválaszolása azonban már túlmutat a tudományon és bonyolult etikai kérdéseket is felvet, a válasz tehát a tudományon belül nem adható meg, mivel ez nem tudományos, hanem Schumacher kifejezésével élve, metatudományos kérdés. A következmények értékét befolyásoló egyéb tényezk Egy következmény bekövetkezési valószínségének nagysága, különösen, ha a valószínség nagyon kicsi vagy nagyon nagy, befolyásolja az adott következmény értékelését. Egyes következményeket, melyek bekövetkezése nagyon kis valószínséggel várható, egyszeren nem vesznek például figyelembe. Ezt nevezzük a kockázatelméletben ,,valószínségi küszöbhatásnak". Ahogy egy bizonyos következmény bekövetkezési valószínsége csökken, elérünk egy küszöbértéket, amely alatt már nem vesszük figyelembe a következményt, azaz bekövetkezési valószínségét gyakorlatilag nullának tekintjük. Ezeket a küszöbértékeket számos tényez befolyásolja, így a következmény jellege és nagysága, és a kockázat
200

elkerülhetsége és kontrollálhatósága. A küszöb felteheten alacsonyabb a magasra értékelt következményeknél, mint a kisebbre értékelt következmények esetében. Így tehát alacsonyabb egy olyan következménynél, amelyik csak pénzveszteséget jelent. A küszöbérték ugyancsak magasabban van a nem kontrollálható következményeknél, mint a kontrollálhatóknál. Ha valamilyen nagyobb katasztrófából származó halál kockázatát tekintjük, akkor a kockázati küszöbérték a természeti katasztrófák esetében általában egy-két nagyságrenddel magasabban van, mint az emberi eredet katasztrófáknál. A valószínségi küszöbök alapján határozhatjuk meg, hogy egy eseményt és következményeit hihetnek vagy hihetetlennek tekintünk-e. A következmények értékelését helyzeti tényezk is befolyásolják. Így például a meglepetés is. Meglepetések mindig elfordulnak, és ha váratlan következményekkel járnak, akkor fellép a disszonancia jelensége. Disszonancia általában akkor keletkezik, ha egy esemény bekövetkezése nem felel meg a várakozásnak. Ha valaki egy bizonyos esemény (következmény) bekövetkezését várja és helyette egy másik esemény (következmény) következik be, akkor disszonancia lép fel, azaz a kockázatvisel disszonáns pszichológiai állapotba kerül. Ilyen esetekben az elzetes várakozásával nem egyez eseményt kevésbé ítéli kellemesnek, mint ha ilyen elzetes elvárása nem lett volna. Így tehát egy váratlan következmény értéke nagyobb lehet, mint a várhatóé.

7.9 A kockázatvállalás
A kockázat elfogadásának szintje, vagyis az a kockázati szint, amelyet a kockázat vállalója még éppen elfogad, függ a bekövetkezés valószínségétl és a következmény értékének nagyságától, valamint a következmény jellegétl. Jól mutatja ezt az Ábra 7-6, amely kvalitatív jelleggel egy hipotetikus értékel egyén kockázatfüggvényét ábrázolja. Az abszcisszán a Táblázat 7-5-ben feltüntetett következmények értéksorrendjét, az ordinátán pedig a bekövetkezés valószínségének logaritmikus skáláját látjuk. Egy bizonyos következmény bekövetkezésének elfogadható valószínségét nevezzük kockázatvállalási szintnek. Ha ezt a következmények teljes halmazára meghatározzuk, akkor a kockázatvállalási hasznosságfüggvényt kapjuk. Ábránk ilyen hasznosságfüggvényt mutat illusztráló jelleggel. Megjegyezzük, hogy a hasznosságfüggvényrl és ennek kockázatvállalási függvényként való értelmezésérl kiterjedt irodalom tájékoztat (Kindler, 1979.). Az ábrán látható középs függvény képe mutatja hipotetikus kockázatvállalónk kockázatvállalási hasznosságfüggvényét. A felette futó görbe egy olyan kockázatvállaló függvénynek képe, aki kevésbé hajlamos a kockázatvállalásra, mint a hipotetikus kockázatvállalónk. Az alatta lév görbe viszont nagyobb kockázatvállalási hajlandóságú kockázatvállalóra vall. A kockázatvállalási hajlandóságot sokan tanulmányozták, mégpedig mind egyéni, mind pedig csoportos szinten. Az egyéni és a csoportos viselkedés ugyanis eltér, amint azt a szociálpszichológia tanúsítja, és a következmények értékelésében is különbözik. Különösen érdekesek a fájdalom, a félelem és a szorongás tanulmányozására vonatkozó megállapítások. Ezek közül megemlítjük, hogy a félelem és a szorongás eltér hatású egyéni és csoportos esetben. Ezeknek az affiliációra (másokkal való baráti kapcsolat, kooperáció igénye) gyakorolt hatása is eltér. Minél nagyobb a kiváltott félelem, annál inkább hajlamosak az emberek arra, hogy együtt legyenek másokkal, miközben a félelmet kiváltó tárggyal, vagy eseménnyel való közvetlen érintkezésre várnak. A szorongás esetében a helyzet fordított: minél nagyobb a szorongás, annál inkább választják az egyedüllétet, miközben a szorongást kiváltó dologra várnak. Megállapítható tehát, hogy a csoportos viselkedést ebben a vonatkozásban inkább a félelem, míg az egyéni magatartást inkább a szorongás befolyásolja.

201

Ábra 7-6 Kockázatvállalási hasznosságfüggvények A kockázatvállalásra való hajlandóság és a status quo között is figyelemre méltó összefüggést találtak. A ,,status quo" értéke - vagyis az adott helyzet értéke egy adott idpontban az értékel egyén számára - lehet pozitív, negatív vagy közömbös. A pozitív esetet az adott jelenlegi helyzettel való elégedettség jellemzi. (Így például egy vezet esetében, aki pozíciójához minden áron ragaszkodik). A negatív eset az elégedetlenségbl származik, beleértve az abbeli szorongást is, hogy a szóban forgó egyén igényei nem lesznek esetleg kielégítve (az anyagi helyzettel való elégedetlenség példázza ezt az esetet). A harmadik eset a közömbösség, vagyis ekkor tulajdonképpen nincs értékelés. A kockázatvállalási hajlandóság fordított arányban van a status quo értékével: minél pozitívabb a status quo értéke, annál kisebb a kockázatvállalási hajlandóság. Itt térünk vissza a nem önkéntes kockázat elkerülhetségének problémájára is. A nem önkéntes kockázat elkerülhet ugyanis bizonyos meghatározott akciókkal. A nem önkéntes kockázat esetében a kockázatvisel ugyan nem tudja közvetlenül kontrollálni a kockázatos eseményt, de közvetlen kontrollja lehet saját kockáztatottsága (kockázatnak való kitettsége) felett. Egy földrengés kipattanását az emberek ugyan nem befolyásolhatják, de elköltözhetnek olyan területre, ahol kicsi a szeizmikus aktivitás. Ha a kockázatvisel egy új kockázatot észlel, akkor két módja lehet ennek elkerülésére. Elször megpróbálhatja befolyásolni a kockáztatottságának módját. Így például egy atomerm tervezett építése esetében a tervezett erm közelében lakó emberek (akik bizonyos megnövekedett sugárveszélynek és levegszennyezési hatásoknak vannak kitéve) megkísérelhetik legális vagy más módszerekkel befolyásolni az atomerm építését. Például máshová
202

való telepítése érdekében protestálhatnak, vagy megfelel kontrollálási biztosítékokért harcolhatnak stb. Másodszor a kockázatvisel olyan megoldást is kereshet, hogy kivonja magát a kockázat alól, például olyan módon, hogy elköltözik a szóban forgó területrl. A kockázatvisel tehát interveniálhat, választhatja a menekülést vagy pedig elfogadja a nem önkéntes kockázatot. Belátható, hogy a tényleges döntést - valamilyen akciót foganatosítani avagy elfogadni a kénytelen kockázatot - számos tényez befolyásolja, de ezekre itt nem térünk ki. Már említettük, hogy a csoportos és az egyéni viselkedés a kockázat esetében is több vonatkozásban eltér. Itt most csak az úgynevezett ,,merészségi hatásra" (risk shift) térünk ki, tekintettel arra, hogy ez bizonyos mértékig ellentétben van a csoportos viselkedésre vonatkozó konformitási jelenséggel. A merészségi hatás (Berkowitz, 1978.) a csoportnormákkal kapcsolatos (csoporton belüli) konfliktusok minimalizálásával függ össze. A konformitást, a többséghez való igazodást, a szociálpszichológia irodalma kiterjedten tárgyalja. Az utóbbi években azonban a szociálpszichológusok feltárták a ,,csoportgondolkodás" jelenségét is. A ,,merészségi hatás" azt a tendenciát jelöli, hogy bizonyos csoportok döntéseikben szélsségesebb és kockázatosabb álláspontot foglalnak el. A merészségi hatást azzal a nyomással magyarázzák, amellyel egy csoporton belüli egyén rendelkezik és amelyik legalább egyenl vagy meghaladja a csoport átlagát. Ebben az esetben a trend nem a konformitás lesz, hanem a ,,rálicitálás" vagyis az egymás felülmúlásának irányzata. Ha egy ilyen folyamat a csoporton belül megindul, akkor a csoportnorma is egyre változik és egyre inkább szélsséges állásfoglalásra készteti a csoportot.

7.10 A kockázatkezelés néhány elvi és gyakorlati kérdése
A kockázat elméleti kérdéseivel kapcsolatban - melyekrl az elz oldalakon adtunk összefoglaló ismertetést - megállapíthatjuk, hogy az ezekre vonatkozó meghatározó jelentség kutatási eredmények a nyolcvanas évek végére már megszülettek és a szakirodalomban is ismertetésre kerültek. Az elméleti vetületek után viszont a kockázatkezelés problémái kerültek az érdekldés homlokterébe. A kockázatkezelés eredeti angol elnevezése risk management és a hazai szakterminológia egységesítése érdekében a kockázatkezelés terminus bevezetését és következetes használatát javasoljuk. A kockázatkezelés, melynek egyes átfogó vetületeit már ugyancsak megvilágítottuk, lényegében az elfogadható kockázat (acceptable risk) kérdéseire kíván választ adni módszertani szempontból, mivel bármilyen kockázat elfogadhatóságáról csak akkor dönthetünk, ha a kockázatot meghatároztuk és értékeltük. Nyilvánvaló az eddig közölt ismeretek alapján is, hogy a kockázat életünk állandóan jelenlév vetülete és kezelése elkel helyet foglal el a társadalom érdekldési körében. Az állampolgárok, politikusok, jogászok, államigazgatási tisztviselk, mszaki szakemberek stb. idejük egy részét arra fordítják, hogy olyan kérdésekre keressenek választ: milyen kockázatokkal kell megbirkóznunk, mekkorák ezek a kockázatok, csökkenthetk vagy kontrollálhatók-e, mikor fogadhatók el stb.? Ezek a kérdések felmerülnek a mindennapi döntések során éppúgy, mint például társadalmi, gazdasági nagyjelentség módosító döntések vagy új technológiák bevezetése esetében. Ilyen esetekben a megfelel döntési módszerek hiánya gyakran vezet a kockázatok nem megfelel kezeléséhez, határozatlansághoz és elégedetlenséghez. Figyelemre méltó, hogy az elfogadható kockázat, s ezzel kapcsolatban a kockázatkezelés témakörében már 1981-ben publikálásra került a hosszú idtávon érvényes alapkutatási eredményeket tartalmazó munka a kockázatkutatás vezet személyiségeinek elvezetésében. A könyv azóta is mértékadó mnek számit, amit az els kiadását követ számos utánnyomása és új kiadása is tanúsít (Fischoff-Lichtenstein- Slovic-Derby-Keeney, 1981 ).
203

A könyv az elfogadható kockázatú döntések lehetséges közelítésmódjainak kritikai elemzését nyújtja, melynek során azt állítja középpontba, hogy mit céloznak ezek a közelítésmódok, s a kitzött célokat milyen valószínséggel érik el. Az elfogadható kockázatok közelítésmódjainak vizsgálata a következ lépéseket öleli fel. 1. Az elfogadható kockázatú problémák megoldását megnehezít jellemzk feltárása. Ezek közé tartoznak a döntési problémák meghatározásának bizonytalanságai, a tényfeltárás nehézségei, az értékkérdések problematikussága, a kockázatokra, veszélyekre való emberi reagálás kiszámíthatatlansága és a döntési folyamat megfelelségével kapcsolatos problémák. 2. A döntéshozatali módok osztályozása az elfogadható kockázat kezelése szempontjából. A három legfontosabb közelítésmód: a/ Szakérti megítélés: ekkor a szakértkre bízzák a megoldások kidolgozását A szakértk szakmai elélete, személyes értékrendje, az érdekeltek szkebb körével való korábbi kapcsolataik stb. az elfogadható kockázatú döntések valóban rendszerszemlélet kezelését nem szavatolja. A szakérti megoldás ezért csak a viszonylag szkebb hatókör rutin problémák kezelésében tekinthet megbízhatónak, mert csak ilyen esetekben mködnek elfogadható torzítással a visszacsatoló mechanizmusok. b/ Tapasztalati megoldás: a múltban már bevált megoldások felhasználása a jövbeli döntések iránymutatásaként. Az angol nyelv szakirodalomban a bootstrapping kifejezést használják, ami szó szerint az önerbl való megoldást jelenti. Tulajdonképpen a múlt kivetítését jelenti a jövre, vagyis lényegében extrapolálást . Extrapolálással azonban csak akkor élhetünk, ha feltételezhet, hogy az a feltételrendszer, melyek között a múltbeli tapasztalatokat megszerezték a jövben is lényegében azonos marad. Ha azonban a múltbeli feltételrendszer gyökeresen megváltozik - miként ez hazánkban például a közelmúltban megtörtént -, akkor az extrapolálás nem használható. Még a megbízható idsorok elemzésére épül tartós alapirányzatok (trendek) extrapolálásánál is óvatosan kell eljárnunk akkor is, ha feltételezhet, hogy trendet meghatározó feltételrendszer a jövben sem változik. Minél távolabbi jövre vonatkozik ugyanis a trendextrapoláció, annál szélesebb a trendvonal megbízhatósági (konfidencia) intervalluma. c/ Formális elemzés: elméletileg megalapozott eljárásokat használnak a problémák modellezésére és a legjobb döntés egzakt meghatározására. A formális elemzés módszerei közül a költség-haszon elemzés, vagy annak a kockázatra specifikált változata a kockázathaszon elemzés, jól használható a gazdaság mikroszint világában, ahol például a közvetlen következmények dominálnak és a döntés érdekeltjei-érintettjei (stakeholderek) jól informáltak. A formális elemzés egy másik módszere, a döntéselemzés feltételezi, hogy pontosan azonosítható a döntés érintettjeinek (stakeholdereinek) teljes körét legitimen képvisel döntéshozó egyén vagy csoport. Nyilvánvaló, hogy ez a feltevés ismét csak viszonylag szk körben, a gazdasági döntések mikrovilágában fogadható el, st ott is csak korlátozottan. 3. Az egyes közelítésmódok, módszerek kielégít voltának megállapításához meg kell határozni azokat a kritériumokat is, melyeket ezeknek ki kell elégíteniük ahhoz, hogy az elfogadható kockázatú döntések meghozatalához teljes mértékben megfeleljenek. Ezek a kritériumok: a teljeskörség, a logikai megalapozottság, a gyakorlatiasság, az értékelés nyitottsága, a politikai elfogadhatóság, az intézményi összeférhetség (kompatibilitás) és elsajátításának hasznossága. Eme kritériumok szempontjából minsítve az elbb vázolt közelítésmódokat megállapítható, hogy maradéktalanul egyik sem elégíti ki ezeket. Az elfogadható kockázat problémájának kezelésére tehát nincs univerzális és tökéletes közelítésmód, módszer. Ebbl következik, hogy eljárási ,,receptek" sem adhatók. A már említett, s ma is hiteles és érvényes megállapításokat tartalmazó alapm az alábbi összefoglaló következtetésekre jut.

204

Összefoglaló következtetések 1. Az elfogadható kockázat problémája lényegében döntési probléma, azaz alternatívák közötti választást jelent. Ez a választás értékeknek, hiedelmeknek, nézeteknek és más tényezknek függvénye, ezért nincs olyan átfogó számérték, amelyik kifejezné egy adott társadalom számára elfogadható kockázatot. A legjobb esetben is csak azt remélhetjük, hogy egy konkrét problémában megtaláljuk a leginkább elfogadható alternatívát, azt amelyik az adott társadalom értékeinek megfelel. 2. Az elbb vázolt közelítésmódok egyike sem terjed ki minden kérdésre és nem tévedhetetlen. Mindegyik speciális figyelmet szentel az elfogadható kockázatú problémák bizonyos vetületeinek, míg másokat figyelmen kívül hagy. Ennek eredményeképpen az egyes közelítésmódok nemcsak nem adnak határozott választ, de bizonyos érdekek és bizonyos megoldások irányába torzítanak. Következésképpen a közelítésmódok közötti választás olyan politikai aktus, amelyik lényegében azt jelenti, hogy kinek kell kormányozni-irányítani és mi az ami számít. Az objektív módszer kutatására irányuló törekvés kudarcra van ítélve és elfedheti azokat az értéktételezéseket, melyekkel elkerülhetetlenül élni kell. 3. Az elfogadható kockázatról folytatott viták nagymértékben eredményesebbekké tehetk, ha a résztvevk igyekeznek szétválasztani a ténykérdéseket az értékkérdésektl. Mindazonáltal az éles szétválasztás gyakran lehetetlen. A tényekre vonatkozó nézetek és hiedelmek alakítják értékeinket és fordítva: az értékek alakítják a keresett tényeket és ezek értelmezését. 4. Számos elfogadható kockázatú döntés esetében meghatározó tényez az, hogy miképpen határozzuk meg a problémát, azaz milyen alternatívákat és következményeket veszünk figyelembe, milyen bizonytalanságot fogadunk el és a kulcsfogalmakat hogyan értelmezzük. Amíg a definíciós viták nem sznnek meg, addig lehetetlenné válhat a megegyezés abban, hogy milyen alternatívát (cselekvési változatot) válasszanak. 5. Az értékeket, akárcsak a nézeteket és hiedelmeket, tapasztalat és gondolkodás útján sajátítjuk el. Az elfogadható kockázatú problémák számos bonyolult, újszer és bizonytalan értékkérdést vethetnek fel, melyekre vonatkozóan az embereknek esetleg nincsenek határozott preferenciáik. Ilyen esetekben az emberek által kifejezésre juttatott értékeket ersen befolyásolhatja az, hogy az interjúkészítk, a politikusok vagy a piac hogyan vetik fel az értékkérdéseket. Az egyes emberek értékkonfliktusait élesen meg kell különböztetnünk a különböz emberek értékei közötti konfliktusoktól, és mindez gondos vizsgálatot igényel. 6. Noha gyakran tesznek különbséget észlelt és objektív kockázatok között, a legtöbb új és komplex veszélyes jelenség esetében még az úgynevezett objektív kockázatoknak is jelents értékítéleti összetevi vannak, melyek a legjobb esetben is a leginformáltabb szakértk észleléseit képviselik. Azonban még az ilyen szakértknek is tökéletlen lehet a tudásuk. Szakmai képzettségük és gyakorlatuk a problémák hagyományos módon való látására korlátozhatja ket. Ilyen esetekben a ,,laikus" érintettek fontos kiegészít információkat vagy nézpontokat adhatnak a veszélyekrl és következményeikrl. 7. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre az elfogadható kockázatú problémák megoldására egyetlen, ,,legjobb" megoldás és nem valószín, hogy ilyet valaha is találjunk. Mindenesetre a törvényhozóknak, állampolgároknak, köztisztviselknek és szakértknek szóló alábbi javaslatok, ha ezeket megvalósítják, ersítik a társadalom döntéshozatali képességét. a) Világosan látni kell az elfogadható kockázatú problémák bonyolultságát. A konkrét döntési helyzetekben felmerül értékítéletek és bizonytalanságok létezését el kell fogadnunk. Általánosabban szólva fel kell ismernünk, hogy nincsenek egyszer megoldások és ilyet nem várhatunk a döntéshozóktól sem.
205

b) Fel kell ismernünk a jelenleg rendelkezésünkre álló módszerek és szakértelem korlátait. Mivel nincs tévedhetetlen közelítésmód, legalább a legközönségesebb hibákat el kell kerülnünk. Célunk olyan változatos és rugalmas döntéshozatali közelítésmód kimunkálása kell legyen, amelyik az átfogó teljességre törekszik. c) Jobbítsuk a rendelkezésre álló módszerek használatát! Dolgozzuk ki alkalmazásukhoz útmutatókat olyan módon, hogy a probléma valamennyi lényeges vetületét és a lehet legtöbb kockázatvisel igényeit befogják! Az elemzésnek iteratív módon kell haladnia a kritikai észrevételek beépítése és az új meglátások érvényesítése végett. d) A döntési folyamatot tegyük összeegyeztethetvé a meglév demokratikus intézményekkel! A nyilvánosságnak és képviselinek tevlegesen részt kell venni a folyamatban, hogy eredményesebb legyen kockázati kérdések társadalmi megértése. e) Ersíteni kell a kockázatokat szabályozó nemhivatalos társadalmi mechanizmusokat. A legtöbb közelítésmód esetében a piaci és a politikai téren hozott döntések fontos iránymutatást adnak. Ezek a mechanizmusok különböz módokon tökéletesíthetk, beleértve például a termékfelelsségi rendszer reformját, az elállítókhoz és fogyasztókhoz szóló kockázati információk kommunikációjának ersítését. f) Tisztázzuk a kormányzat részvételét! A törvényhozásnak világos, megvalósítható és elremutató rendeletekkel kell ellátni a kockázatok szabályozására, kontrollálására hivatott intézményeket. A különböz kockázatok kezelését olyan módon kell összehangolni, hogy kiépíthet legyen a teljes kockázatkezelési rendszer és ily módon következetes döntéseket lehessen hozni. A javaslatok megvalósítása segíthet abban, hogy tanuljunk az elfogadható kockázatú döntések tapasztalataiból és megtanuljunk együtt élni a következményekkel.

7.11 A környezeti kockázatkezelés néhány példája
Tömítések a/ Ismeretes, hogy a Challenger katasztrófáját egy apró tömítgyr anyagának rossz megválasztása okozta. Valójában egy nagyon kis valószínség esemény következett be és okozott katasztrófát, mégpedig a káoszelméletbl ismert úgynevezett pillangóeffektus következtében. ,,A pillangóeffektus kifejezéssel szimbolizált érzékenység úgy illusztrálható, hogy egy pillangó finom szárnycsapásai egy távolabbi régióban hatalmas szélviharokat, hurrikánokat idézhetnek el. Azaz mikroszkopikus méret változások makroszkopikus méretvé transzformálódnak." Ezt a jelenséget nevezik a kis események (small events) által kiváltott nagy hatások jelenségének is (Nováky, 1995,5.o.). Ebben az esetben joggal tételezhetjük fel, hogy a NASA által kidolgozott kockázatkezelési rendszer a módszeres /rendszerszemlélet/ kontroll ismérveit is megközelítette, mégis bekövetkezett a pillangóeffektus által kiváltott katasztrófa. Ez azt bizonyítja, hogy még a csúcstechnikával párosuló magas szint kockázati kontroll esetében is bekövetkezhetnek súlyos negatív következmények, vagyis nincs abszolút biztonságos kontroll. Azért kell ezt hangsúlyoznunk, mert napjaink technikai teljesítményeinek láttán hajlamosak vagyunk errl megfeledkezni. Ha ehhez még hozzáfzzük, hogy a természeti ökológiai rendszerek komplexitása messze meghaladja az ember alkotta rendszerekét, akkor beláthatjuk, hogy az ökológiai rendszerekbe való jelents emberi beavatkozás mindig generál olyan kockázatokat, melyeket a legfejlettebb kockázati kontrollal sem lehet kiküszöbölni.

206

b/ A tömítéssel kapcsolatos másik példánk az üzemi gázszivárgás kockázati kontrolljának gyakorlatát példázza. Ezekben az esetekben a kockázatkezelés módját illeten figyelembe veszik mind a gázszivárgás bekövetkezésének valószínségét, mind pedig az esemény által kiváltott hatások súlyosságát, mégpedig:
·
· ·

ha a tömítéseket gondosan készítik és a szivárgó gáz nem veszélyes, akkor a tevékenység nem kockázatos; ha a tömítéseket gondosan készítik és a szivárgó gáz veszélyes, akkor kicsi vagy jelentéktelen a kockázat; ha a tömítéseket gondatlanul készítik és a szivárgó gáz nem veszélyes, akkor kicsi vagy jelentéktelen a kockázat; ha a tömítéseket gondatlanul készítik és a szivárgó gáz veszélyes, akkor a tevékenység nagyon kockázatos.

·

Hogy tehát a gázszivárgás veszélyes gáz esetében milyen súlyosságú következményekkel jár, az a tömítések készítésénél és karbantartásánál tanúsított gondosságtól függ. A nemzetközi statisztikák meggyzen bizonyítják, hogy a tervezk és kivitelezk is tudják ezt, mert a veszélyes anyagokkal töltött tartályok, a szivattyúk, szelepek stb. ritkábban szivárognak, mint a kevésbé veszélyes anyagokkal kapcsolatba kerülk. Jól szemlélteti ezt az Ábra 7-7, amely az USA Környezetvédelmi Hivatalának felmérését ábrázolja. Látható, hogy a nagyon veszélyesnek tekintett foszgén esetében gyakorlatilag nem fordul el szivárgás, míg a kevésbé veszélyes anyagok esetében a szivárgások viszonylag gyakoriak. Vélelmezhet, hogy a veszélyes anyagok esetében a speciális konstrukciós kontroll és az elírások és ellenrzés útján való kontroll egyaránt érvényesül, míg viszont a kevésbé veszélyes anyagoknál a speciális konstrukciós kontrollra kisebb gondot fordítanak.
foszgén-ipar 13 gyár) akrolein-ipar (2 gyár) etilénoxid-ipar (12 gyár) 8.8 10 7.7 butadién-ipar (13 gyár) EPA felmérés (24 gyár) 6.5

11.4 12

8 4.2 3.7 4 2 0 0 karimák 0.1 0.6 0.1 0 0 sürítk 0.08 0 folyadék szelepek 0 gáz szelepek 0 2.4 1.7 EPA felmérés (24 gyár) 1.2 butadién-ipar (13 gyár) etilénoxid-ipar (12 gyár) akrolein-ipar (2 gyár) foszgén-ipar 13 gyár)

6

2.1

Ábra 7-7: EPA statisztika a szivárgásokról

207

Kockázati dilemma A kockázatkezelés során a gyakorlatban elfordulnak olyan döntési helyzetek, amikor egy gyakrabban bekövetkez, de kevésbé súlyos következményekkel járó, vagy egy ritkábban bekövetkez, de súlyosabb következmény cselekvési változat /alternatíva/ között kell választani. Ezt az esetet szemlélteti az Ábra 7-8, ahol a függleges tengelyen az esemény bekövetkezési gyakorisága, a vízszintes tengelyen pedig a bekövetkezett esemény következménye szerepel. Az A technológiai alternatíva vonala azt mutatja, hogy ennek a változatnak az átlagos kockázata (itt a bekövetkezési valószínség és a sérültek száma szorzataként értelmezve) jóval kisebb, mint a B alternatíváé. Az A alternatíva esetében viszont a kisebb valószínséggel bekövetkez balesetek több sérültet eredményeznek. Az ilyen jelleg dilemmák esetében a döntést etikai, kulturális, szociológiai szempontok alapján lehet meghozni.

Ábra 7-8: A kockázateloszlás két technológia esetén Forrás: Environmental Risk Assessment 1990 Asian Development Bank Environment Paper No. 7 p. Kockázatelemzés A kockázatelemzés /risk analysis/ a kockázatkezelésnél /risk management/ szkebb fogalmi tartalmú. A kockázatelemzés célja a veszély valószínségének meghatározása, illetve a várható következmények megállapítása. A kockázatelemzésnek is eltér közelítésmódjai és módszerei léteznek, melyek közül - különösen hazánkban- az úgynevezett technikai kockázatelemzés terjedt el. A mszaki tervezi gyakorlatban a technikai kockázatelemzés azt jelenti, hogy a létrehozandó objektumok mködésébl származó potenciális negatív következményeknek és ezek valószínségeinek meghatározására van szükség. Ekkor például a veszélyeztetett emberi életek számát, a káros környezeti hatásokat, a pénzben kifejezhet veszteségeket, illetve ezek valószínségeloszlását kell meghatározni, megbecsülni. Ebben a felfogásban nem foglalkoznak az adott kockázattal kapcsolatos eltér viselkedésmódokkal, például azzal, hogy az egyes társadalmi csoportoknak miért vannak ellenérzéseik a tervezk által biztonságosnak ítélt létesítményekkel, üzemekkel szemben.
208

A technikai kockázatelemzésnek, noha ennek módszerei a legkidolgozottabbak s ennélfogva a leginkább elterjedtek, súlyos buktatói is vannak, miként errl a nemzetközi szakirodalom is beszámol. Jellemz sajátosságuk, hogy azt az illúziót keltik, hogy az elemzk kívülálló, objektív szemlélként vesznek részt az elemzési, döntési folyamatokban, így az érdekkonfliktusok feltárása és feloldási kísérlete helyett azok tudományos köntösben való elrejtését segítik.(Vári - Vecsenyi, 1987). A technikai kockázatelemzés a mszaki biztonságot helyezi eltérbe, annak a kérdésnek a felvetésével és megválaszolásával, hogy milyen biztonságot tekinthetünk elegendnek. ,,Egy helyesen tervezett rendszerben - írják a technikai kockázatelemzés kitn magyar szakérti - a nagy gyakorisággal bekövetkez események következményeinek súlyosságát, míg a súlyos következményekkel járó balesetek bekövetkezési valószínségét kell alacsony szinten tartani. Egyszersítve: a kockázat legyen állandó a különböz súlyosságú és gyakoriságú eseményekre, és mindig legyen kisebb, mint a megengedett érték.

ahol R= kockázat, Gy= gyakoriság, K= következmény Ábra 7-9 Állandó kockázat A technikai kockázatelemzés legjobb szakérti azonban azt is felismerik, hogy ,,a megengedett érték meghatározása igen bonyolult feladat. Ennél a mszaki jellemzkön kívül - és az meghaladó mértékben - figyelembe kell venni pszichikai, érzelmi, szociológiai, st politikai tényezket is" (Vajda - Vöröss, 1987). Ha azonban mindeme a tényezket figyelembe veszik, akkor a technikai kockázatelemzés már kockázatkezeléssé válik s ekkor mindazokat a megfontolásokat érvényesíteni kell, melyekrl már elméleti elvezetésben is szólottunk. Az élvilág veszélyeztetése A kockázatok közül napjainkban különösképpen nagy figyelem fordul az élvilágot veszélyeztet következmények felé. Terjedelmi korlátaink miatt nem térünk ki az ilyen jelleg kockázatok kezelésének bonyolult kérdéseire, csupán az Ábra 7-10-n vázoljuk egy veszélyes vegyi anyag kockázatkezeléséhez szükséges hatásmechanizmus sémáját. Ennek alapján belátható, hogy ilyen esetekben a kockázatok tökéletes kontrollálása nem valósítható meg, st a kockázatelemzésnél említett megengedett érték meghatározása is komoly, s nem ritkán megoldhatatlan problémákat vet fel.
209

anyagkészlet

kibocsátás

koncentráció

az emberi szervezet veszélyeztetettsége

dózis

egészségügyi hatások

Az anyagkészlet mutatja a veszélyes vegyszer típusát, egy meghatározott helyen tárolt mennyiségét, és leírja a tárolóedény jellemzit, a raktárhelyiség körülményeit

A szennyezanyag emissziós hatása akkor jelentkezik, amikor a vegyianyag kijut a környezetbe. A kibocsátás lehet véletlen vagy szándékos

A szennyezanyag koncentrációja nemcsak az emissziótól függ, hanem a környezeti állapottól is. (Pl. épületen belüli szellzési feltételek, ha beltéri szennyezésrl van szó.)

A veszélyeztetettség mértéke függ attól, hogy hány ember lélegzi be, nyeli le a szennyez anyagot, hány ember brét éri az anyag, milyen koncentrációban és mennyi ideig

A dózissal mérjük, hogy mennyi szennyezanyag van ténylegesen a szervezetben. Ez nemcsak a veszélyeztetettségtl függ, hanem a légzés minségétl vagy a részecskék méretétl is

Az egészségügyi hatások a személy életkorától, nemétl is függnek. A hatásokat egyéb körülmények is befolyásolják: pl. ha az adott személy dohányzik vagy valamilyen betegségben. szenved

Ábra 7-10

210

Kérdések és feladatok
1. Értelmezze a környezeti kockázat fogalmát döntéselméleti alapon! 2. Sorolja fel, hogy véleménye szerint melyek egy hulladékéget-m elnyei, hátrányai, esélyei és kockázatai ! 3. Adjon környezetügyi példát a méltánytalan kockázatra hozzáférhet és nem hozzáférhet kockázati információ esetében! 4. Milyen kockázatkezelési módszereket ismer környezeti kockázatok kezelésére? 5. Hogyan lehet a környezeti kockázatokat kontrollálni?

Hivatkozások
1. Ashby, W. R.: A feltétlen szükséges változatosság és jelentsége a komplex rendszerek szabályozása szempontjából = In: Rendszerszemlélet mint társadalmi igény, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982 Berkowitz, Leonard: Group Processes = Academic Press, New York, 1978 Boulding, Kenneth E.: The Economics of the Coming Spaceship Earth. = In: Valuing the Earth (Daly, H. E. - Townsend, N., eds.). The MIT Press, Cambridge, Mass, p. 297 -313 Fischoff, B. - Lichtenstein, S. - Slovic,P. - Derby, S.L. - Keeney, R. L.: Acceptable risk = Cambridge University Press, Cambridge, 1981 Gladwin, F.T.N.: The Meaning of Greening. A Plea for Organizational Theory = Kates, R. W.: Managing Technological Hazards: Research, Needs and Opportunities = Inst. Behav. Sci., Boulder, Co., 1977 Kindler J. - Papp O.: Komplex rendszerek vizsgálata (összemérési módszerek ) = Mszaki Kiadó, Budapest, 1977 Kindler József: A hasznosság fogalma és a Neumann - Morgenstern - féle hasznosságfüggvény =Tanszéki Tudományos Közlemények, BME Ipari Üzemgazd. Tszék, Budapest, 1979 Kockázat és társadalom (Rendszerkutatási tanulmányok 3., szerk.: Vári Anna )= Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

9.

10. Kupperman - Wilcox - Smith : Crisis Management: Some Opportunities = Science, 187,1975, p. 404 - 410 11. Linnerooth, J.: A Critique of Recent Modelling Efforts to Determine the Value of Human Life =IAEA, IIASA Research Project, Rm -75 -67, Vienna, 1975 12. Linstone, H. A.: Planning: Toy or Tool? = IEEE Spectrum, April 1974, p.42-49 13. Mishan, E. J.: Evaluation of Life and Limb: a Theoretical Approach = J.Pol. Economy, 79, 4., 1971, p.687 -705 14. Naisbitt, John : Megatrendek = OMIKK, Budapest, 1987 15. Nováky Erzsébet: Káosz és jövkutatás = BKE, Budapest, 1995
211

16. Predmerszky Tibor :Populációs szint egészségi kockázat megítélésének modellje, különös tekintettel az ionizáló sugárzás hatásának megítélésére = MTA doktori értekezés, Budapest, 1978 17. Rowe, W. D.: An Anatomy of Risk = Wiley, New York, 1977 18. Simon, Herbert A.: Korlátozott racionalitás /válogatott tanulmányok/ (szerk.: Kindler Kiss ) = Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982 19. Starr, M. K.: Rendszerszemlélet termelésvezetés, temelésszervezés / 2. átdolgozott kiadás, ford.: Kindler J./ = Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976 20. Swalm, R.O.: Utility Theory-insights into Risk Taking = Harvard Business Review, 45, Nov- Dec. 1966, p. 123 - 136 21. Tversky, A. - Kahneman, D.: Availability: A Heuristic for Judging Frequency and Probability = Cognitive Psychology, 5, 1973, p. 207 - 232 22. Vajda Gy. - Vöröss L.: Döntés és kockázat a korszer technológiákban = In: Kockázat és társadalom 72 - 84 o. 23. Vári A. - Vecsenyi J.: A döntéstámogató módszerek szerepe a korszer technológiákban = In: Kockázat és társadalom 57 - 71 o. 24. Vertinsky, I. - Vertinsky, P.: Communicating Environmental Health Risk Assessment and Other Risk Information: Analysis of Strategies = In: Kunreuther, H. /ed./: Risk: A Seminar Series, IIASA, Laxenburg, 1981, CP- 82-S2, p. 421 - 483

212

8. KONFLIKTUSELMÉLETI ALAPISMERETEK

8.1 A társas konfliktus
A konfliktus nemzetközi szó pl. angol: conflict; német: Konflikt, a latin conflictus szóból származik, melynek jelentése összeütközés. Az Idegen Szavak Szótárában: összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem, köznyelvi árnyaltabb jelentése az alapszó értelmében a szövegkörnyezettl függ. A pszichológiában a konfliktus két vagy több egymásnak ellentmondó impulzus (mérlegelés nélküli cselekvésre való hajlam) vagy motívum (mozgató tényez) közötti harc. A társas (társadalmi) konfliktus a témakör legnevesebb szociológus kutatója, Coser szerint ,,értékekért vagy státusigényekért, hatalomért és szkös erforrásokért folytatott harc, melynek során az összeütközésbe kerül felek célja nemcsak az óhajtott értékek megszerzése, hanem ellenfeleiknek semlegesítése, bántása, vagy kiiktatása. Ilyen konfliktusok létre jöhetnek egyének között, közösségek között vagy egyének és közösségek között. A csoporton belüli és a csoportok közötti konfliktusok társas (társadalmi) életünk állandó velejárói. A konfliktus a társas kölcsönhatásoknak fontos eleme. Távolról sem mindig ,,negatív" ,,elválasztó" jelleg, mert a társas konfliktus számos módon hozzájárulhat a csoportok és a közösségek fenntartásához valamint a személyek közötti kapcsolatok megszilárdításához." (Coser, 1956, 1968) A teológus Rahner álláspontja szerint ,,bár a konfliktus szót gyakran szken értelmezik, és csak egymással harcoló felek összecsapásának jelölésére alkalmazzák, a konfliktus mint szociológiai szakkifejezés az összeütközések tetszleges eredet, különböz ersség és különbözképpen lejátszódó típusait foglalja magában (elméletek, normák, nemzedékek, szerepek konfliktusa, bérkonfliktus, faji konfliktus, fegyveres konfliktus). A konfliktusok különféle megjelenési formáiból valamint abból a ténybl, hogy konfliktusok az élet annyira különböz területein adódnak, arra következtethetünk, hogy a konfliktusok - bár szabályozott mederbe terelhetk - a társadalmi élet elkerülhetetlen alapadottságai közé tartoznak. Ezért valamennyi konfliktusformával kapcsolatban felvethetk bizonyos alapkérdések: milyen feltételek esetén keletkeznek konfliktusok? Milyen mértékben lehet konfliktusokat elemezni? Hogyan lehet konfliktusokat szabályozni vagy úrrá lenni rajtuk? .... Semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról, hogy a társadalmi konfliktusoknak alkotó szerepük van a társadalmi képzdmények továbbfejldésében." (Rahner, 1980.) Nyilvánvalónak látszik, hogy az összes emberi kapcsolatot két egymással szorosan összefonódó folyamatnak is tekinthetjük: konfliktusosnak és integratívnak. Bizonyos mértékig ez a kétféle kölcsönhatás megjelenik mihelyt és ameddig két ember kapcsolatot tart egymással. A kölcsönhatás megsznik, ha a felek visszavonulnak és a kapcsolat teljesen megszakad. Amikor két vagy több ember vagy csoport egymással érintkezésbe kerül, akkor kapcsolatukat illeten választhatnak az elsdlegesen konfliktusos vagy elsdlegesen integratív (azaz kooperatív, támogató vagy megegyezéses) jelleg kapcsolat-alakítás között. Ha az induló kapcsolat elssorban konfliktusos, akkor is megjelenik a megértésnek és a kölcsönösségnek legalább néhány minimális eleme - a küzdelem szabályainak elfogadása vagy talán csak az abban való megegyezés, hogy ellentétben állnak egymással. Másrészt viszont, ha az induló

213

kapcsolat elsdlegesen integratív, bizonyos, hogy konfliktus alakul ki, ha nem más okból akkor magából az érintkezés igényébl ereden, mivel ezek az igények versenyben állnak az egyének vagy a csoportok preferenciáival. A közösség, a szervezet vagy az integráció bizonyos mértékig eredenden bennfoglaltatik a konfliktus fogalmában. Ha a szóban forgó felek nem lennének egyidejleg egy helyen, egyidejleg nem két összeegyeztethetetlen feladatot kellene ellátniuk, avagy egymás kölcsönös támadását illeten nem lenne közöttük egyetértés, akkor konfliktus sem lenne. A konfliktus bármelyik vetülete, bármennyire romboló legyen is, az ellenfelek közötti kölcsönös kapcsolatot, számottev információ-cserét, számos kölcsönös kapcsolódási pont fenntartását és bizonyos összhangot igényel. A konfliktus ilyen módon a felek közötti kötelemként is mködik, akik egyébként korábban nem álltak egymással kapcsolatban. Másrészt viszont a konfliktus az ellenfelek között korábban meglév összeköt kapcsok részleges vagy teljes lerombolását is eredményezheti. Konfliktus bekövetkezhet egyes emberek között, egyének és szervezetek vagy csoportok között, különböz szervezetek vagy csoportok között, egy szervezet és annak egy vagy több összetevje között, vagy egyetlen szervezet összetev részei között. A konfliktus kialakul amikor két vagy több ember (vagy csoport) ugyanazt a tárgyat kívánja birtokolni, ugyanazt a helyet vagy kizárólagos pozíciót akarja elfoglalni, összeegyeztethetetlen szerepeket kíván játszani, egymásnak ellentmondó célokat akar megtartani vagy kölcsönösen összeférhetetlen eszközökkel igyekszik céljait elérni. Ezeket a konfliktusokat - melyek lényegében társas (társadalmi) jellegek - meg kell különböztetnünk a bels konfliktusoktól más néven dilemmától, amikor összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró értékek jelennek meg egy tényleges vagy lehetséges választásban ill. döntésben. Így például az egyén úgy találja, hogy nem tud dönteni, mert ellentétes irányú erk vonzzák illetve taszítják. Ez pszichológiai konfliktus, ahogy Lewin is meghatározza: ,,a konfliktus pszichológiailag olyan helyzet, amelyben egyidejleg, megközelíten azonos ersség ellentétes irányú erk hatnak az egyénre" (Lewin, 1975, 357. o.) Az egyes ember számára a bels és a küls vagy társas konfliktus megkülönböztetése viszonylag egyértelm: az elbbi esetben az egyén az összeegyeztethetetlen értékek közötti nehéz választás problémájával szembesül, míg viszont az utóbbinál az összeegyeztethetetlenség az egyén és egy másik egyén vagy csoport között áll fenn. Ugyanakkor azonban a bels konfliktust is tekinthetjük az egyén bels összetevinek konfliktusaként (,,a szíve azt súgja Igen, de az esze azt mondja Nem"). Csoport vagy szervezet esetében egy adott egység bels konfliktusa kétségtelenül társas konfliktus (egymással szemben álló szereplk konfliktusa), ha ezt egy adott rendszer-szinten tekintjük, de olykor hasonló a bels konfliktushoz vagy az egyén dilemmájához, ha egy másik szinten nézzük. A csoportok és szervezetek közötti döntéshozatali viták, és küzdelmek az egyik rendszerszinten tekinthetk a felek közötti társas konfliktusnak vagy bizonyos körülmények között a hierarchia egy másik szintjén dilemmának is, vagyis a szervezet bels konfliktusának. Egy csoport megbénulhat azért, mert valamennyi tagja ellentétes irányú erk foglya, vagy mert a csoport egyik része az egyik irányba, a másik része a másik irányba húz. Így tehát a dilemma és a társas vagy küls konfliktus közötti megkülönböztetés gyakran csak nézpont kérdése, és ezt a probléma jellege, az elemzés módszere és a vizsgálódást végz elméleti beállítódása határozza meg.

214

Dominánsnak nevezünk egy szereplt akkor, ha képes egy másik fél legyzésére vagy tönkretételére. Az olyan felet, akit egy másik fél nem tud legyzni vagy tönkretenni mint független döntéshozót, szuverén vagy feltétel nélkül életképes félnek nevezzük. Megfordítva viszont azt a felet, aki csak egy másik (domináns) félnek való engedelmeskedés árán maradhat fenn, feltételesen életképesnek nevezzük. Ha mindkét fél feltétel nélkül szuverén vagy életképes, vagy pedig a domináns félnek nem éri meg a másik fél kiiktatása, akkor ,,elhúzódó konfliktusról" van szó. Ebben az esetben nem annyira a konfliktus megoldása a probléma, mint inkább ennek kontrollálása, azaz korlátok között tartása. Mindegyik fél vagy rendszer (egyén, csoport, szervezet, nemzet, stb.) úgy tekinthet, mint amelyik különböz ingerekre reagál, beleértve saját szükségleteinek, vágyainak és reményeinek kivetítését is. Feltételezhetjük azonban azt is, hogy mindegyik rendszer, struktúrájának eredend részeként rendelkezik valamilyen ,,világnézettel" vagy elképzeléssel, és ez magában foglalja szerepének és alapvet céljainak valamilyen jövképét vagy ,,tervét". Az els felfogás szerint mindegyik választási pont alternatívákat kínál, melyekhez az észlelt jutalmak és büntetések bizonyos kombinációja kapcsolódik. A második nézet szerint a viselkedés vagy cselekvés olyan folyamat kivitelezésének tekinthet, amely a rendszert a teljes jövkép legtöbbre értékelt része felé mozdítja. Mindegyik esetben, mivel a rendszer a cél-eszköz folyamatot valósítja meg, bizonyos kapcsoló elemei (választásai vagy lehetséges választásai) ütközni fognak, vagy ellentétbe kerülnek a többi szerepl kapcsoló elemeivel. Konfliktus általában akkor keletkezik, amikor legalább az egyik fél úgy észleli, hogy egy (vagy több) céljának, szándékának vagy preferenciájának elérését a másik fél, vagy felek, szándékai vagy cselekvései fenyegetik vagy megakadályozzák. A felek megkísérelhetik, hogy ugyanarra a területre vagy fizikai térfélbe hatoljanak be, vagy elvontabb értelemben a befolyásnak vagy viselkedésének azonos területeit foglalják el. A konfliktus-folyamatoknak talán a legfontosabb osztálya az a reagálási folyamat, melynek során az egyik szerepl részérl való cselekvés úgy változtatja meg a másik terrénumát, hogy ezt a felet ellenlépésre készteti, s ez viszont az els terrénumát érinti s ezáltal a második lépés megtételére indítja és így tovább. Az A fél - helyesen vagy helytelenül - úgy észleli, hogy B fél által fenyegetve vagy sértve van. Védekez lépésnek gondolt cselekvést választ s ennek megfelelen jár el, amit viszont B észlel sértnek vagy fenyegetnek. Ekkor B válaszol ,,védekezen", A pedig kezdeti megfigyeléseit és félelmeit látja ezáltal igazoltnak s ily módon a konfliktus egyre n (eszkalálódik). A kölcsönös fenyegetések és bántások nyomán a felek úgy találhatják, hogy nincs más választásuk, mint harcolni egészen addig, amíg a másikat nem szorítják megadásra. Más részrl viszont az ellenségeskedés növekedése elérkezhet egy olyan pontig, hogy ennek ,,költsége" már túl nagynak minsül a felek számára, s ekkor a konfliktus mérsékldik. Mindazonáltal az alapvet viszonnyal kapcsolatos félelmek, szorongások és rossz érzések idvel valószínleg ismét elviselhetetlenekké válnak és a spirál-hatás ismét fellép. A hidegháború lényegében ilyen jelleg konfliktus, melynek során kisebb napi konfliktusok váltakoznak az esetenkénti csúcsokkal, amikor az ellenségeskedés éppen a tényleges háborús összecsapás határán áll meg. A fenyegetés vagy bántás kezdeti észlelése lehet pontos és igazolt, de lehet, hogy nem az. Számos konfliktus keletkezik nem a ténylegesen fenyeget jelenségek észlelésébl, hanem abból, amit a felek szorongásokból, elítéletekbl, félelmekbl és bizonytalanságokból ereden bekövetkeznek gondolnak.

215

Ha a szereplk ténylegesen tudatában vannak is az összeegyeztethetetlenségnek, nem keletkezik tényleges konfliktus, ha legalább az egyik fél részérl nincs határozott kívánság az összeegyeztethetetlen, vagy annak tn eszközök használatára, vagy összeegyeztethetetlen célok elérésére. Hogy a versenyhelyzet konfliktus-helyzetté válik-e az tehát nemcsak az összeegyeztethetetlenség felismerésétl függ, hanem attól is, hogy a szóban forgó kérdést a felek fontosnak tekintik-e. A konfliktus olyan speciális versenyhelyzetnek is felfogható, melyben mindkét szerepl felismeri lehetséges jövbeli helyzetük összeegyeztethetetlenségét és ers késztetést érez arra, hogy a másik fél észlelt érdekeivel ütköz helyzetbe kerüljön. Amikor két vagy több rendszer egymással kapcsolatba kerül, akkor választhatnak vagy a ,,konfliktus-játszma" - ahol egy akcióból az egyik fél csak a másik fél hátrányára szerezhet elnyt, - vagy az eszközök és célok ,,csere-játszmája" között, ahol a lépések mindkét fél számára elnyökkel járhatnak. Ugyanakkor a konfliktus a ,,csere-játszmában" is eredenden jelen van: ugyanis mindegyik fél valószínleg a maximális nyereséget igyekszik elérni, ez viszont nem érhet el a másik fél nyereségének csökkentése nélkül. Kielégít csere csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél, hallgatólagosan vagy más módon, betart bizonyos szabályokat vagy korlátozásokat. A verseny különleges típusa alakul ki, amikor az egyébként konfliktusjelleg küzdelem két vagy több felet bizonyos fontosabb, kölcsönösen támogató és elsegít kölcsönös függésben lév cél elérése érdekében tudatosan egyesít: két keresked egymással való csereberélés mellett dönt; két barát teniszpartija; két csapat heves, de gondosan szabályozott mérkzést vív; két szomszédos keresked igyekszik egymást felülmúlni, de azzal a feltétellel, hogy mindegyik boldogul. A felsorolt esetekben egyik fél sem kívánja tönkretenni a másikat vagy nem akar egy bizonyos mértéknél nagyobb hátrányt okozni a másiknak, melyben valójában a játszma szabályainak elfogadásával többé-kevésbé megegyeztek és kikötöttek. Két vagy több konfliktusban lév fél kooperatív kapcsolatba kerülhet egymással, ha nagy jelentség, fölérendelt célról van szó, melynek elérése valamennyi félnek érdeke, de csak együttmködve érhetik el. Ezeknek az ,,intézményesített" megoldásoknak bármelyikében a felek tudatosan vagy anélkül szerzdést vagy megállapodást fogadnak el, melyek tulajdonképpen részletes rendelkezések vagy játékszabályok, közös céljaik elérése érdekében (a korlátok rögzítése és betartása, a szabálytalanságok meghatározása, a büntetések megszabása stb.) A konszenzus nemcsak a szabályokra, de a szabályalkotás szabályaira is vonatkozhat, és kijelölhet bizonyos szerepeket hírközlk, döntbírók, bírák, - a kérdés eldöntésének támogatására vagy a megállapodások betartására. A ,,játékszabályok" valószínleg rendelkeznek a feladatok elosztásáról, a különleges eljogokról, a hatalom korlátozásáról stb. A konfliktus-megoldó eljárásokat a használat szentesíti és így ezek szokássá válnak. Amikor ilyen eljárások megalapozottak vagy elismertek és elismert hatóság tartatja be ezeket, akkor törvényerre emelkednek. Mind a szokások, mind a törvények többsége vagy a konfliktusok megoldását, vagy ezek megelzését, avagy meghatározott korlátok között való tartását szolgálják. Az egyének és a csoportok közötti kapcsolatokat elemezve tehát nem az a kérdés, hogy a kapcsolatokban van-e konfliktus avagy nincs: feltételezzük, hogy van. A kérdés az, hogy hogyan kezelik a felek konfliktusaikat: korlátlan erszakkal, rombolással és intézményi korlátozás nélkül, vagy egyezményes kereteken belül szabályozott módon. Van-e elegend integráció a felek között konfliktusaik tréshatáron belüli kezelésére és az alap-megállapodást
216

vagy integrációt hogyan tartják fenn? A legtöbb szervezet, beleértve minden rendszer-szinten a politikai szervezeteket is, ezekkel a kategóriákkal is értelmezhetk. Tételezzük fel például, hogy A állam és B állam egyaránt igényt tart egy szigetre és így konfliktusban vannak. A kérdés megoldása érdekében az egyik állam elállhat igényétl, vagy a két állam kölcsönös megállapodással feloszthatja a szigetet, vagy mindketten úgy döntenek, hogy háborúznak érte. Ha A állam a B-vel való tanácskozás vagy kommunikáció nélkül visszavonul, akkor a konfliktus kiküszöböldött, de nincs integráció - nincs megállapodás - a két fél között. Ha mindkét fél a háború mellett dönt, akkor a sziget birtoklásának ügyében konfliktusban állnak ugyan, de nincs közöttük konfliktus a megoldás eszközét illeten. Így tehát a konfliktus továbbra is fennáll ugyan, de az integráció egy eleme már megjelent abban az értelemben, hogy a felek megállapodtak a kérdés eldöntésének módszerében. A késbbiek során, ha mindkét fél már kimerült a harcokban, dönthetnek a kétoldalú fegyverszünet mellett, a megoldást nem erszakos és nem kényszerít eszközökkel keresve. Másrészrl viszont, ha a fegyverszünet nem kétoldalú és nyilvánvalóvá válik, hogy az egyik fél a másikat kényszerhelyzetbe hozza, akkor a megállapodást, noha integratív, a túlervel való fenyegetés hozza létre. (North, 1968)

8.2 A konfliktus pszichológiája
A konfliktus pszichológiai vetületét, melyrl az elbbiekben már vázlatosan szóltunk, kissé részletesebben Lewin vizsgálódásai és nagy erej elgondolásai alapján világítjuk meg. Ennek megértéséhez azonban a Lewin által kimunkált legfontosabb fogalmakkal is meg kell ismerkednünk.(Csoportdinamika, 1975.) Lewin vezette be a kváziszükséglet (a ,,mintha szükségletnek") a fogalmát. Ezen olyan cselekvéshez vezérl viselkedés-meghatározó feszültséget ért, amely önmagában nem létfontosságú, nem az alapszükségletek megnyilvánulása, mégis gyakran azokhoz kapcsolódik. Ahogy Lewin irányzatának legjobb, avatott ismerje Mérei Ferenc írja: ,,Az ember szintjén a szükségletek kielégítése bonyolult feltételrendszerhez kötött. Ezek a feltételek nem létfontosságúak biológiai értelemben, de nélkülük a szükségletvezérelt cselekvés nem sajátosan emberi, hanem ember és állat közös biológiai megoldását képviseli, s így az ember számára a regressziót, (kezdetlegesebb formákhoz való visszaalakulást) jelenti. A létfontosságú szükségletek kielégítése nélkül nem létezhetnénk. Mégsem ezeknek közvetlen kielégítése, hanem a kielégítést késleltet, bonyolító, cifrázó feltételrendszer az, amely az emberit jelenti. Nehéz háborús körülmények között a szomjazó ember a földre fekszik és úgy issza az út menti tócsa vizét. Koncentrációs táborokban a kiéhezettek úgy ették a bogyókat, gyökereket vagy - ha a véletlen lehetvé tette - a nyers húst, ahogyan az állatok. Ezekben az esetekben a létfontosságú szükségletek akadályozása elsöpri a közbeiktatott feltételrendszert, és arra sarkall, hogy a legközvetlenebb úton törjünk a szükséglet kielégítésére. De ha nem éheztetnek - szomjaztatnak bennünket, akkor fel sem merül az a kívánság, hogy a legegyenesebb úton elégítsük ki szükségleteinket. Kidolgozott szokásaink, körülírt rítusaink, ceremóniáink vannak, ezek szabályozzák a szükséglet kielégítésének módját, s így legtöbbször hosszú kerülutat teszünk meg. Ha szomjas vagyok, elveszek a szekrénybl egy poharat, esetleg megnézem elég tiszta-e, ha nem, akkor egy törlt is elveszek, megtörlöm, majd vizet engedek a pohárba. Esetleg a frizsiderhez megyek, jégkockát dobok a pohárba, kistányért teszek a pohár alá, visszamegyek a szobámba, és akkor iszom meg a vizet. A cselekvéssort a szomjúság szükséglete vezérelte. De erre kváziszükségletként rákapcsolódott a szokásrendszer, amelyet környezetemtl megtanultam, átvettem, s amely életrajzomból táplálkozik. A szokásnak,
217

ceremóniának tn igények a vágy kielégítésének fontos feltételei, jóllehet nem közvetlenül létszükségletiek. Kváziszükséglet feszültségük szabályozza a viselkedésemet, cselekvésre késztet, s így determináló tényezként illeszkedik be a magatartás motivációjába." (Mérei, in Csoportdinamika, 1975, 20.o.) Ha egyszer elfogadjuk, hogy tevékenységünk bels vezérlésében a létfontosságú szükségletek mellett az ezekhez kapcsolódó kváziszükségletek irányítanak bennünket, akkor a bels vezérlés összetevinek a harmóniája és diszharmóniája magyarázatot kíván; az egész motivációs rendszer leírását igényli. Ha egy ember viselkedését vizsgáljuk, maga a cselekvési motiváció is ismeretlen. A halványan és kissé fedetten mutatkozó közvetlen szükségletek mellet az ízlésnek, a racionális ökonómiának, az elítéletnek, az aktualitások szempontjából ersen különböz szint nyugtalanító érzéseknek, a színvonaligénynek, a vetélkedési készenlétnek, a tilalmak tudatának végeláthatatlan tényezje játszik bele abba a viselkedésvezérlésbe, amelyet motivációnak nevezünk. S ha az indítékok sokféleségét, sokrétségét elfogadjuk, akkor egy viselkedési egységnek, akár egyetlen aktusnak a motivációs együttesébe a helyzeti tényezk, az itt és most mozzanatok mélységeként beletartozik a múlt és jöv: elmúlt örömök és kudarcok, eljövend remények és szorongató anticipációk. Lewin számára a cselekvés célja, az erfeszítés iránya, a viselkedés tagolódása, a folyamat szakaszai, önmagukban elvont meghatározások, egy egésznek elvont részei. Az egész pedig a pszichikus mez, a viselkedésben és élményben körülírható helyzet, amelyben a cselekvés körülményei elhatárolhatók, szakaszai tagolhatók, s indulati összetevi éppúgy felismerhetk, mint a cselekvést elsegít vagy akadályozó tárgyi feltételek. A pszichikus mez a viselkedés térbeli, idbeli és érzelmi színtere. Nem fizikai tér, mert idben és térben távoli tapasztalatokat, cselekvési mintákat, modell-töredékeket foglal magába. Nem a fizikai valóságnak felel meg, noha a fizikai értelemben vett objektív mozzanatokat is tartalmazza, de beleiktatódik vágyainknak és szorongásaink úthálózata, kudarcaink sorompórendszere, sikereink örömtüze. A pszichikus mez lélektani értelemben vett dinamikai és topológiai fogalom. Indító vagy megállító, sarkalló vagy akadályozó; cselekvés-meghatározó ertényezket, hatásokat összesít. Anyagát mindenkor azok az észleléseink, ismereteink, érzelmeink adják, amelyeket az adott helyzet mozgósított. A pszichikus mez nem más, mint adott történéshez kötött szubjektív tér, amelyben a dolgok a cselekvésben való szerepük szerint rendezdnek, és nyernek színezetet: pozitív vagy negatív, csábító vagy akadályozó jelleget. Lewin hodológiai térnek is nevezi (hodosz = út), s ezzel fejezi ki, hogy a pszichikus mez alapja a cselekvés pályáinak felel meg, a pszichikus és társas értelemben vett helyváltoztatás (lokomóció) útvonalának. Lewin egy cselekvési, viselkedési, csoporttörténési folyamatnak a pszichikus mezben való leképzését illeten abból a biológiai alaptételbl indul ki, hogy él szervezet sohasem lehet teljes egyensúlyi állapotban. Az életmködés szüntelen változást feltételez, a környezettel való viszony is állandóan módosul. Elképzelhet azonban viszonylagos kvázistacionárius egyensúly. Egy csoport tevékenységének, életének elemzésekor olyan folyamatot észlelünk, amely folyó módjára állandóan változtatja elemeit, még ha sebessége és iránya azonos marad is. Így kell elképzelnünk az egyéni történések alaphelyzetét is. Számos tényez állandóan változik, a helyzet lényegében mégis azonos maradhat, s ezt a szervezet tevékenységének, törekvési rendszerének, viselkedésének bizonyos állandósága mutatja. De ha ez a megközelít egyensúly, a kvázistacionárius állapot megbomlik, a szervezetet (egyént vagy csoportot) a fellép feszültség az egyensúly helyreállítása felé tereli. Az egyensúly megbomlása esetén fellép

218

feszültség jelzi a bekövetkezett változást, sarkallja a szervezetet viselkedésének megváltoztatására, arra, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, s így magát a feszültséget megszüntesse. Az egyensúlyzavar következtében fellép és ezt jelz feszültség cselekvésre mozgósító, viselkedés-meghatározó er. Amikor Lewin rendszerében motivációról beszélünk, az egyensúly megbomlásától fellép feszültség csökkentésérl, az ennek érdekében kibontakozó cselekvés közvetlen hátterérl van szó. (Mérei, in Csoportdinamika, 1975, 22-24. o.) A konfliktus általános feltételei Egyéni és csoportos kísérletek azt mutatják, hogy a konfliktusok gyakoriságának és az érzelmi kitörések kialakulásának egyik legfontosabb tényezje az általános feszültségi szint, amelyen az egyén vagy a csoport él. Az, hogy adott esemény konfliktushoz vezet-e vagy sem, fként a csoport feszültségi szintjétl, valamint a csoport társas légkörétl függ. A feszültség okai között a következk a fontosabbak.
·

A szükségletek kielégülésének egyéni szintje. A szükséglet kielégületlen állapota nemcsak azt jelenti, hogy a személyiségen belül adott terület feszültség alatt áll, hanem azt is, hogy az egyénnek, mint egésznek magasabb a feszültségszintje. Ez különösen olyan alapvet szükségletek esetében érvényesül, mint a szexualitás vagy a biztonság. Az egyén szabad mozgásterének a kiterjedése. Az ersen korlátozott szabad mozgás általában magas szint feszültséget eredményez. Ezt a dühre, valamint a demokratikus és az autokratikus (önkényuralmi) csoportlégkörre vonatkozó kísérletek mutatták ki. Autokratikus légkörben sokkal magasabb a feszültség, és apátiában vagy agresszióban jelentkezik. Küls akadály. A feszültség vagy a konfliktus gyakran váltja ki a kellemetlen helyzet elhagyására irányuló hajlandóságot. Ha ez lehetséges, akkor nem alakul ki magas feszültség. Ha azonban az egyénnek valamilyen ,,küls akadály" vagy bels kötöttség miatt nincs szabad lehetsége arra, hogy elhagyja a helyzetet, akkor az elidézi a magas feszültség és a konfliktus kialakulását. A csoportéletben a konfliktusok attól függnek, hogy a tagok célkitzései milyen mértékben ellentétesek, valamint attól, hogy az egyes tagok milyen mértékben tudják figyelembe venni a másik tag szempontjait. (Lewin, in Csoportdinamika, 1975, 201-203.o.)

·

·

·

Alapvet konfliktustípusok Lewin három alapvet konfliktustípust, s ezeken belül több változatot különített el. Ezek a típusok természetesen a bels konfliktusok alaptípusai. 1. Választás két jó lehetség között. Az egyénre két nagyjából egyenl erej, pozitív felszólítás hat. A szállóigévé lett Buridan szamara (Buridan középkorban élt (1300-1358) francia filozófus állítólagos példázata) az egyforma távolságban lév, egyenl nagyságú két szénaköteg között nem tud választani, s ezért szükségképpen éhen pusztul. Hétköznapi feltételek között gyakori feszültség: választanunk kell két nagyjából egyformán vonzó szórakozás vagy utazási terv között. Mint konfliktus, valójában nem lehet tartós (a szamár-példázat tanmesei túlzás). Bármilyen véletlen kimozdítja az egyensúlyt, az egyik megoldás valamivel közelebb kerül a célhoz (a két egyforma szórakozás közül az egyik helyileg közelebb van, a két egyformán érdekes utazás közül az egyik valamivel jobb szállodát kínál stb.). S ez elegend ahhoz, hogy a konfliktus, amely a két pozitív felszólítás egyenl értékéhez kötött, máris megsznjék.

219

2. Választás két rossz között. A mezben két nagyjából egyenl erej negatív felszólítás érvényesül. A konfliktus kimenetelét tekintve három altípus különíthet el. a) Két negatív felszólítás nyitott mezben. Az egyén nincs olyan korlátok közé szorítva, hogy feltétlenül választania kelljen. Nincs bezárva a helyzetbe. Pl. egy lánynak két kérje van, mindketttl viszolyog, de még elég fiatal ahhoz, hogy a pártában maradás veszélye nélkül mindkettt elutasítsa. Így kimenekülhet a mezbl. A konfliktushelyzet valószín kimenetele: a kilépés. Ha a személy nem látja a kivezet utat, s úgy érzi, nem menekülhet, akkor a szituációt irreálisan ítéli meg, valójában kóros reakciót ad. Ha a kilépés reális, akkor a bentragadás két negatív felszólítású helyzetben irreális megoldás. b) Két negatív felszólítás zárt mezben. A galerikben és a maffiaszervezetekben jellegzetes helyzet. A személynek nagyon kínos feladatot kell végrehajtania, vagy elveszíti státuszát a csoportban, amely egyetlen élettere. Kilépni nem lehet. A maffia föladja, lehetetlenné teszi, esetleg elpusztítja azt, aki menekülni próbál. A konfliktus látszólag a két negatív felszólítás, valójában a negatív tartományok és a mezt lezáró sorompó között feszül. A sorompó legtöbbször társadalmi: a csoportnorma alapján meghatározott tilalom. Negatív jellege minden kudarc után hangsúlyozottabb, s elbb-utóbb a személyt ellenségként állítja szembe a sorompó képviseljével. Ebbl adódik a konfliktus típusos kimenetele: az egyén megpróbálja áttörni a tilalmat, de legtöbbször csak úgy tudja elhagyni a csoportot ha árulóvá lesz. a) A mez negatív tartományából az egyén csak úgy léphet ki, hogy áthalad egy másik negatív felhívású tartományon. Ez történik akkor, amikor egy illegális szervezet tagja börtönbe kerül, s a hosszú és kínos rabságból csak úgy szabadulhat meg, ha a titkosrendrség szolgálatába áll. A szabaduláshoz vezet út mindkét esetben a szégyen folyosóján át vezet. 3. Pozitív és negatív erk elkerülhetetlen szembenállása. Ebbe a körbe a mindennapi élet számos konfliktusa tartozik. Lewin három alaptípust különít el: a) A mez egyazon tartománya mind pozitív, mind negatív felszólítást képvisel. A személy szeretne egy csoporthoz tartozni. Vonzza a csoport változatos életmódja, szabados értékrendje, de tudja, hogy ezt a csoportot rossz szemmel nézik, és fél a megbotránkoztatás veszélyétl. Gyakran merül fel mint az érvényesülés és a tisztesség, a meggazdagodás és az önmagával szembeni elvárás konfliktusa. Pl. alkalom kínálkozik sok elnnyel járó tisztség betöltésére, amelyre a személy régóta vágyakozik, de érzi, hogy az így szerzett elnyök jogtalanok, s ezért számára fontos barátai lenézik t. b) Az egyén korláttal körülzárt világban él. Pozitív célját csak úgy érheti el, ha a negatív övezetet képvisel korlátokon hatol át. Pl. a Jud Süss története. A középkori gettóban él zsidó szeretne kilépni a szabadabb mozgástérre, de a valóságos korlátot, a gettó falát csak úgy lépheti át, ha megkeresztelkedik. Ez pedig teljes erkölcsi szakítás lenne környezetével, amelyhez kötdik. c) A pozitív céltartomány körülzárt negatív övezettel, ezen kell áttörni. Antigoné célja bátyja, Polyneikés holttestének eltemetése. A korlát, amely ezt a célt körülveszi: Kreón fenyeget tilalma. Ezen tör át a királylány: eltemeti testvérét, mire Kreón sziklabörtönbe záratja. Itt jegyesével, Kreón fiával együtt öngyilkos lesz. Ugyanennek a konfliktusnak egy hétköznapi változata: vonzó jutalomban részesül valaki, de
220

elzleg kínos feladatokat kell megoldania. Ez a negatív sorompóövezet, amely a célt körülzárja. Egyébként a vonzó célt körülzáró negatív sorompórendszer a tündérmesék próbatétel-sorozata is. Noha a vázolt konfliktustípusok bels - dilemma - jellegek, kiderült, hogy a Lewin-féle mezelmélet fogalomrendszere, s fként a bels pszichikus folyamatok vizsgálatában feltárt dinamikai folyamat, valamint a konfliktusok elemzése a társas (küls) konfliktusok értelmezésében is érvényes. Erre vonatkozó tételeit, magyarázóelveit, fogalomrendszerét a csoportdinamika foglalja össze. Csoportfolyamatok Lewin közvetlenül a második világháború után írja meg jelents tanulmányát a csoportdinamikáról, de írása már csak halála után jelenik meg (Deutsch-Krauss, 1965, hivatkozza Mérei in Csoportdinamika, 1975, 42.o.) Ebben összefoglalja a mezelmélet eredményeit a társas (társadalmi) problémák elemzésében. Tudatosítani igyekszik azt a fordulatot, amelyet a szociálpszichológiai módszerek jelentenek az emberrel foglalkozó tudományokban, az emberre gyakorolt hatásoknak - a vezetésnek, a szervezésnek, a nevelésnek, a tájékoztatásnak vizsgálatában, s mindenekfölött a viselkedési minták megváltoztatására, a meggyökeresedett szokások módosítására irányuló erfeszítésben. A szociálpszichológia az emberrel foglalkozó különféle tudományágak érintkezési övezetében jött létre. Mint irányzatot és területet, fként a kérdésfeltevés jellemezte: hogyan alakítják gondolkodásunkat, viselkedésünket, kötdéseinket a társadalmi történések, a társas feltételek, s hogyan hat vissza ízlésünk, ítéletünk, viselkedési stílusunk, szokásrendszerünk a társas folyamatokra. Ez a kérdésfeltevés alakította ki a kiscsoport-kutatások módszerét már a háború alatt az Egyesült Államokban, majd a háború után Magyarországon is. (A folyamat természetesen a hírhedt ötvenes évek beköszöntével hazánkban hosszú idre megszakadt.) Az eljárásokat nem a miniatürizálódás módszertani elve sugallta. Nem az volt a feltevés, hogy a csoportban, mint társadalmi lombikban a társadalom általános törvényszerségei mutatkoznak meg. Az eljárás hol kimondva, hol kimondatlanul azon a feltevésen alapszik, hogy a kiscsoportban az egyéni és a társadalmi kevésbé különül el, szinte egynem, a társadalmi befolyás közvetlenül észlelhet viselkedésszinten éri az egyént. A kiscsoportban eleven történésként ragadható meg a szokások változásának, az intézményesedésnek, a vezeti hatásnak a folyamata. A kiscsoport-kutatási módszer eredményeibl és elveibl indul ki a csoportdinamika világszerte elterjedt fogalomrendszere és értelmezési módja. Az ötvenes években már kiterjedt csoportdinamikai irodalom foglalta össze a szerteágazó kísérletsorozatot. Mindezeknek a kiindulása Lewin gondolatmenete: ,,A csoport lényege nem a tagok hasonlósága vagy különbözsége, hanem kölcsönhatása, egymástól való függése (interdependenciája). Egy csoportot ,,dinamikus egészként" jellemezhetünk, ami azt jelenti, hogy bármely részletének az állapotváltozása valamennyi többi részlet állapotát is megváltoztathatja. A tagok kölcsönhatásának fokát tekintve a kiscsoportokban a laza tömegszer állapottól, a sr összetartozásig minden változat megtalálható." (Idézi Mérei in Csoportdinamika, 1975.)

221

A csoporttörténések értelmezésekor a csoportdinamikának ezenkívül számos további alaptényével és folyamatjellemzjével kell számolnunk. Ilyen mindenekeltt a csoport spontán, önfenntartó tendenciája. Ez nyilvánul meg abban, hogy a csoport létének hangsúlyozásával normákat, értékeket teremt, feladatokat fogalmaz meg, s ezeknek érdekében szervezdik és tagolódik: hierarchiát hoz létre, ezzel vezett állít a csoport élére, szerepet ad tagjainak, amely lehetvé teszi, hogy a tagok a csoport érdekében használják föl készségeiket. Egy csoporttörténést akkor tudunk hatékonyan elemezni, ha társas meznek fogjuk fel, és meghatározzuk azoknak az egységeknek a kölcsönhatását, amelyek az adott helyzethez egyensúlyhoz vagy konfliktushoz - mint eredményhez vezettek. Ilyen egységek Lewin elemzéseiben: a csoportok, alcsoportok, személyek; a pozitív felszólító jelleg összetevk: vonzások és lehetséges elnyök; a negatív felszólító jelleg összetevk: akadályok, sorompók, tilalmak, veszélyek; a kommunikációs pályák, az információs csatornák; a szabad mozgástér stb. Az elemzés a mezben elhelyezked egységek viszonylagos helyzetére és összefüggéseire vonatkozik. A csoportdinamika elemzések kritikus pontja a csoport állandóságának és szakadatlan változásának a fogalmi egyeztetése. Lewint sokat foglalkoztatja ez a kérdés. Egy munkacsoport, egy tanulócsoport, egy környezetvéd csoport stb. ritkán állandó. Tagjai változnak, s a csoport mégis ugyanaz marad. Nem egy esetben a csoport minden tagja kicseréldik. De a kialakult szokásrend állandósul, s így a csoport a változások ellenére is lényegében állandó. Lewin szerint a változás és az állandóság a csoportban viszonyfogalmak. Egy csoport összetétele, teljesítménye, reakciómódja olyan folyamat, ,,amely folyó módjára állandóan változtatja elemeit, még ha sebessége és iránya azonos marad is". Ez a korábban már említett kvázistacionárius egyensúly, tehát a viszonylagos stabilitás állapota. Amikor egy csoportdinamikai történést jellemzünk, a f kérdés tulajdonképpen ennek a viszonylagos szintnek a meghatározása, s azoknak a tényezknek, feltételeknek a kimutatása, amelyeknek nyomásából ez az egyensúly kialakult, s amelyeknek a változása (egyeseknek a fokozódása, másoknak a csökkenése) ezt az egyensúlyt megbonthatja, és a csoport viszonyait megváltoztathatja. Lewin ezt a gondolatot a háromféle vezeti stílussal kialakult háromféle társas légkör nevezetes kísérletével szemlélteti (Lewin-Lippit-White, 1939, in Csoportdinamika 1975, 159-194 o.) A csoportlégkör három típusának - autokratikus, demokratikus, laissez fair (,,hagyja csinálni) kialakítására a vezetk által felhasznált ellentétes módszereket a Táblázat 8-1 foglalja össze.

222

Táblázat 8-1 A csoportlégkör típusai Autokratikus 1. Minden fontos kérdésben a vezet intézkedik. Demokratikus 1. Fontos kérdésekben a csoport vita után dönt; ezt a vezet bátorítja és segíti. 2. A kivitelezést, a tevékenység egyes lépéseit a vezet diktálja egyenként. 2. Az els megbeszélési szakaszban kialakítják a tevékenység perspektíváját. A csoport célkitzéséhez vezet út fbb szakaszait vázlatosan meghatározzák; ha technikai tanácsra van szükség, a vezet két vagy három eljárási alternatívát javasol, a csoport ezek közül választhat. 3. A vezet rendszerint kijelöli minden csoporttag munkafeladatát és munkatársait. 4. Az autokratikus vezet az egyes tagok munkájának dicséretében és bírálatában ,,személyes" vagy szubjektív, de az aktív csoporttevékenységben csak akkor vesz részt, ha valamit megmutat. A vezet viselkedése inkább barátságos vagy személytelen, mintsem nyíltan ellenséges. Laissez faire 1. A csoportos vagy az egyéni döntés teljes szabadsága a vezet részvétele nélkül. 2. A vezet ellátja a csoportot különféle nyersanyagokkal, egyben közli, hogy kérdésekre további tájékoztatást nyújt. Megbeszélésben, vitában egyébként nem vesz részt.

3. A csoport tagjai szabadon 3. A vezet teljesen kimarad a választhatják meg, hogy kérdések megoldásából. kikkel dolgozzanak; a feladatok megosztásáról a csoport határoz. 4. A vezet dicséretében és bírálatában ,,objektív" vagy ,,reális", és igyekszik szabályos csoporttagként beilleszkedni a csoportba anélkül, hogy túlzottan nagy részt vállalna a feladat megoldásában. 4. A vezet igen ritkán és csupán külön kérdésre szól hozzá a csoporttevékenységhez; nem próbál részt venni, illetve nem próbálja befolyásolni a csoporttörténéseket.

(Forrás: Csoportdinamika, 1975, 163-164 o.) A kísérlet egyik eredménye az, hogy az autokratikus vezeti stílus fokozhatja az agressziót. Az agresszivitás szintje átlagcsoportokban nagyjából állandó, kvázistacionárius egyensúlynak tekinthet. Az elemzés fként arra vonatkozik, hogy milyen tényezk, erk emelhetik fel, illetve szállíthatják le a szintet. Az agressziót emelheti a tevékenység típusa (,,vadabb" vagy nyugodtabb), csökkentheti a baráti kapcsolat a csoporttagok között, a helyzet ünnepélyessége (pl. vendég érkezik) stb. Az agressziós szintet növelheti a csoporttagok frusztrációja, az értelmetlen ellenrzés. E két utóbbi tényez magyarázza az agressziós szint növekedését az autokráciában. Az autokratikus eszközök fokozzák a konfliktust, növelik a feszültséget, termelik az agressziót, amely viszont fokozza az autokratikus beavatkozást, s így jön létre a csoportdinamikai spirál,
223

amelyben a feszültséget növel helyzeti tényezk egyre fokozódnak, s így egyre veszélyesebb feszültséget hoznak létre. Ezzel szemben a ,,mi érzés" fokozódása csökkenti a feszültséget, és a frusztrációt enyhít tényeznek tekinthet. Mindezek a tényezk különféle mértékben együttesen hatnak és hozzák létre bizonyos intenzitás esetén az adott társas légkörre jellemz, s az autokratikus vezetés mellett igen magas agressziós szintet. A csoportdinamika legjelentsebb eredménye a társadalmi változások mikromechanizmusának a vizsgálata, s ez különösképpen jelents hazánk jelenlegi átmeneti helyzetében, a gyökeres gazdasági, társadalmi átalakulások idszakában. Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy a társadalmi formának, a szabályozó intézményrendszernek a változása akár radikális fordulattal, akár hosszú reformpolitikával történik is, csak akkor érik be, ha eléri az egyes rétegeket, csoportokat, és kifejezésre jut az egyéni viselkedés meghatározásában. A társadalmi alkalmazkodás meghatározott szokások rendszerét, bevett viselkedésmódok elfogadását jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szokások ersen rögzdnek az egyes emberekben, tartósságuk és a környezettel való egybehangzásuk érzelmi többletet, értéket kölcsönöz nekik, s így megváltoztatásuk rendkívül bonyolult. Ahhoz pedig, hogy egy társadalmi változás bekövetkezzék, az egyéni viselkedést átszöv számos szokásnak is módosulnia kell. Gondoljunk például a fizikai környezethez való viszonyunk társadalmi, - vagy akár helyi szint megváltoztatásának irdatlan nehézségeire (pl. az egyéni környezetszennyezési (szemetelési) magyar szokások megváltoztatásának eddigi eredménytelenségére). A pszichológiában sokáig az volt a feltevés, hogy a szokás megváltoztatása egyénenként könnyebb, mint valamilyen együttesben. Lewin kísérletei mutatták meg, hogy a szokások módosítása a preferenciáknak, a helyzetmegoldásoknak a viselkedésszint befolyásolása csoportfeltételek közt hatékonyabb. Nagyjából egyformán gondolkodó és megközelítleg egyforma szinten él, csoportba tömörült egyének viselkedését, szokásrendszerét könnyebb megváltoztatni, mint bármelyikükét külön, hangsúlyozza Lewin. Ezt mutatták Lewinnek és munkatársainak vizsgálatai az étkezési szokások kapcsán, a bnözésre és az alkoholizmusra vonatkozó elítéletekkel összefüggen, s ezt mutatták a vezeti stílus alakítására, javítására összeállított vezetképz csoportok. A hatást Lewin mindenekeltt a csoportnorma szerepével magyarázza. A társadalmi szokásokat az egyén közösségi normaként éli át azzal a tudatos vagy ösztönös felismeréssel, hogy a megszokott viselkedés módosításával egy közösségi értéket adna fel, eltávolodna társaitól, és kizárná magát a közösségbl. A szokásokhoz való ragaszkodás a társadalmi embernek azon az alapveten reális, a hozzátapadó szégyenélmények révén néha irreálisan felnagyított szorongásával függ össze, hogy a közösségbl való kivetés számzetés, a legsúlyosabb csapás, ami egy embert érhet. Ha viszont csoportban vagyok, és maga a csoport módosít egy szokást, akkor az együttesség jelentsen enyhíti, esetleg kiküszöböli a kitaszítás veszélyét. A többiek is feladnak egy értéket, a változtatással tehát nem leszek egyedül. A viselkedést megváltoztató csoportban az egyén mindig talál olyan személyeket, akik magatartási mintaként vonzzák a változtatás irányába, azonosítási lehetséget kínálnak, s így a racionális érdeket érzelmi színezettel egészítik ki. Egy szokásnak, egy elítéletnek, egy meggyökeresedett véleménynek a megváltoztatása így is katartikus folyamat. Legtöbbször, ha kicsiben is, de át kell élni azt az indulati, érzelmi fordulatot, hogy valamitl el akarunk szakadni, hogy ilyen módon (ezzel a szokással, ezzel az elítélettel) nem lehet élni. A csoporthelyzet azért kitüntetett módja a viselkedésváltozásnak, mert együttes döntés
224

formájában sajátos katarzislehetséget kínál. Az együttes döntésben élik át a közösség tagjai összetartozásukat. Ez egyben a ,,valahová tartozás igényének" a kielégítése, a társas lét alapvet pszichológiai jellemzje. Mindez megérteti, hogy az együttes döntés hatása a társadalmi változások mikromechanizmusában meghaladja mind az egyéni meggyzésnek, mind a csoportos felvilágosításnak a hatását. A konfliktuskutatás döntéselméleti közelítésmódja magas absztrakciós szinten foglalkozik a témakörrel, s számos új vonással gazdagítja ismereteink tárházát. Ugyanakkor felhasználja a további eredményeket is a döntéselmélet fogalomrendszerébe ágyazva. A következ pontban a konfliktus témakörének ezt a vetületét világítjuk meg.

8.3 A konfliktus döntéselméleti értelmezése
James G. March és a Nobel-díjas Herbert Simon a szervezetekkel foglalkozó könyvükben tárgyalják a konfliktusok problémakörét. Konfliktuson a döntéshozatali mechanizmusok zavarát értik, amelyek az egyén vagy csoport számára megnehezítik a megfelel alternatíva kiválasztását vagyis a döntést. Értelmezésükben tehát konfliktusok akkor keletkeznek, amikor a döntéshozó (egyén, csoport, szervezet, társadalom) számára a döntés nem egyszer, hanem problematikus, azaz nehéz dönteni. (March-Simon, 1958 in Korlátozott racionalitás, 1982, 121-147 o.) A döntés választást jelent alternatívák között, az alternatívák pedig a döntéshozó kontrollja alatt álló cselekvési változatok. A döntéshozó kontrollján kívüli tényezk halmazát nevezzük küls objektív körülményeknek (tényállapotok). Az alternatívák és a küls objektív körülmények együttesen határozzák meg a döntés következményeit, melyeket a döntéshozó saját ízlése, értékrendje szerint értékel is, olykor csak két értékel minsítéssel pozitívan (,,jó" következmény) vagy negatívan (,,rossz" következmény). Ha az úgynevezett következményetikát fogadjuk el, miként ez rendkívül széles körben elfogadott hallgatólagos elfeltevés, akkor az alternatívákat értékelt következményeik alapján minsítjük és ezek szerint döntünk. Itt jegyezzük meg, hogy az úgynevezett deontologikus etika (kötelesség-etika) az alternatívákat illetve cselekedeteket nem következményeik alapján, hanem önmagukban minsíti, értékeli. A kötelesség-etika alapján állók számára bizonyos parancsok például abszolút érvények. A sertéshús fogyasztásának tilalma ortodox zsidók vagy mohamedánok számára abszolút érvény: vannak feljegyzések arról, hogy akkor sem ették meg, ha ezzel életben maradhattak volna. (Kindler, 1991, 49-78 o.) A March és Simon a konfliktusok három fontosabb osztályát különböztetik meg: 1. Egyéni konfliktusok: a konfliktusok az egyéni döntéshozatal során merülnek fel. Nyilvánvaló, hogy az a konfliktusosztály megfelel a bels konfliktusok (dilemmák) ismérveinek is. 2. Szervezeti konfliktusok: egyéni vagy csoportkonfliktusok egy szervezeten belül. 3. Szervezetközi konfliktusok: csoportok vagy szervezetek közötti konfliktusok. A szervezeti és szervezetközi konfliktusok viszont a korábbi minsítésünk szerint küls konfliktusoknak felelnek meg. Egyéni konfliktus Az egyéni konfliktus keletkezését vizsgálva elször azokat a feltételeket adjuk meg, amelyek mellett a döntéshozatal zavartalan.
225

Egyszer döntési helyzetrl van szó, ha a) a rendelkezésre álló vagy a döntéshozó által feltárt vagy felidézett alternatívák közül az egyik határozottan jobb, mint az összes többi, továbbá b) a relatíve legjobb alternatíva elég jó a döntéshozó számára ahhoz, hogy elfogadható legyen. A ,,relatíve legjobb" és az ,,elegenden jó az elfogadáshoz" nem azonos meghatározások. Gyakran elfordul például köznapi vásárlási döntési helyzetben a döntéshozó vásárló a rendelkezésre álló adott árucikk-választékból (alternatívákból) meg tudja mondani, hogy ezek között, a többihez viszonyítva, - tehát relatíve, - melyik a ,,legjobb", azonban az igényeinek ez sem felel meg, vagyis számára ,,nem elég jó". Mindazonáltal, ha megadott a) és b) feltételek teljesülnek, akkor a döntés egyszer, azaz nincs konfliktus. Ha azonban az egyik alternatíváról sem mondhatjuk azt, hogy határozottan jobb, mint az összes többi, vagy ha a legjobb alternatíva sem ,,elég jó" a döntéshozó szubjektív megítélése szerint, akkor már fennáll a döntési konfliktus. A konfliktusok keletkezését illeten három fontosabb konfliktusforrást különböztethetünk meg. Ezek a következk: elfogadhatatlanság, összemérhetetlenség és bizonytalanság. Elfogadhatatlanság esetén az egyén ismeri az egyes alternatívák következményeinek valószínség-eloszlását. Ezenfelül képes lehet a jobb alternatíva minden nehézség nélküli meghatározására is. A legjobb alternatíva azonban nem elég jó, azaz: nem felel meg valamilyen szubjektív elfogadhatósági mércének. Összemérhetetlenség esetén az egyén ismeri a következmények valószínségelosztását, de nem tudja meghatározni, melyik a legjobb alternatíva. Bizonytalanság esetén az egyén nem ismeri a valószínség-eloszlásokat, esetleg a következményeket sem. Hogyan írhatjuk le az egyéni döntési helyzetek fontosabb típusait? Mivel nem kívánunk túlságosan részletes tipológiát kidolgozni, az észlelt döntési következményeknek csupán öt fajtáját említjük meg. Két valószínségi változó - u és w - segítségével jellemezzük ezeket. Az u változó annak a valószínségét adja meg, hogy a döntés pozitívan értékelt következményekkel jár, a w változó viszont annak valószínségét jelenti, hogy a döntés negatívan értékelt következményekkel jár. A két változó alapján az alternatívák következ öt minsítését határozhatjuk meg. 1. A jó alternatíva olyan alternatíva, amelynek nagy u értéke és kicsiny w értéke van, és w kritikus értékei szubjektíve határozódnak meg, s egyénenként változnak. A jó alternatíva egyúttal eléri vagy meghaladja az egyén által meghatározott elfogadási szintet is. A semleges alternatíva esetében mind az u, mind pedig a w értéke kicsi, azaz pozitív és negatív következményei egyaránt jelentéktelenek. A vegyes alternatíva olyan alternatíva, amelynek nagy valószínséggel lehetnek pozitív és negatív következményei is. Ebben az esetben tehát mind u, mind pedig w értéke nagy. A rossz alternatíva olyan alternatíva, amelynek pozitív következményei valószínleg nem lesznek; negatív következményei viszont valószínleg lesznek (azaz u értéke kicsi, w értéke pedig nagy).

2. 3. 4.

226

5.

Bizonytalan alternatíváról akkor beszélünk, ha az egyén nem tudja, hogy a kérdéses alternatíva következményeihez milyen valószínségek kapcsolódnak. Az u- és w-értékek ekkor vagy azért ismeretlenek, mert maguk a következmények ismeretlenek, vagy pedig azért, mert a következmények szubjektív értéke ismeretlen.

Az egyéni konfliktusok tipológiájának megalkotása céljából tekintsünk egy olyan döntési helyzetet, amelyben két - A és B - alternatíva között kell választani. Mindkét alternatíva fölveheti az elbbi öt érték bármelyikét. Így 25 különböz döntési helyzetet kapunk, amelyek közül azonban tíz tükörképe lesz tíz másik helyzetnek. Összesen tehát 15 különböz helyzetünk van, s ezek a következképpen állítják el az említett három konfliktustípust: Alternatívák A 1. jó 2. jó 3. jó 4. jó 5. jó 6. semleges 7. semleges 8. semleges 9. semleges 10. vegyes 11. vegyes 12. vegyes 13. rossz 14. rossz 15. bizonytalan B jó semleges vegyes rossz bizonytalan semleges vegyes rossz bizonytalan vegyes rossz bizonytalan rossz bizonytalan bizonytalan összemérhetetlenség nincs konfliktus nincs konfliktus nincs konfliktus nincs konfliktus elfogadhatatlanság és összemérhetetlenség elfogadhatatlanság és összemérhetetlenség elfogadhatatlanság bizonytalanság elfogadhatatlanság és összemérhetetlenség elfogadhatatlanság bizonytalanság elfogadhatatlanság és összemérhetetlenség bizonytalanság bizonytalanság Konfliktustípusok

A táblázatból látjuk, hogy a 2-5 esetekben nincs döntési konfliktus, ugyanis az egyik alternatíva elfogadható, a másik viszont nem, s így a döntés egyszer. Rámutatunk viszont arra, hogy a Táblázat 8-1 esete az 0. pontban megmutatott ,,választás két jó lehetség között (,,Buridan szamara") típusnak felel meg, a 13. eset a két rossz közötti választás helyzetének. A Lewin-féle tipológiában viszont a pozitív és negatív erk szembenállása konfliktushelyzetet jelent, míg a döntéselméleti felfogásban, miként a táblázat 4. esete mutatja, ekkor nem beszélünk konfliktusról. A Lewin-féle és a döntéselméleti tipológia további egybevetésébl látjuk., hogy a Lewin-féle tipológiában a bizonytalanság, mint konfliktusforrás nem szerepel. Megállapíthatjuk mindazonáltal, hogy a kétféle tipológia nem képezhet le maradéktalanul egymásba: a közös vonásokon kívül mindegyik tartalmaz bizonyos többletet a másikkal szemben. Ennélfogva nem egymással szembenálló, nem is azonos, hanem egymást kiegészít tipológiákról van szó. A döntéselméleti alapú konfliktus-értelmezés nagy eredménye, hogy rámutat arra: a konfliktusok csaknem minden esetben alternatívák felkutatására késztetik a döntéshozót, vagyis a konfliktusos döntési helyzetek nyitottak.

227

(A döntéselméletben zárt döntési helyzetrl beszélünk akkor, ha a döntéshozó számára az alternatívák halmaza adott, nyitott döntési helyzetben viszont a döntéshozó maga tárja fel, keresi meg az általa reálisnak tekintett alternatívákat). A kiút keresésének ez a felfogása természetesen összhangban van a tisztán pszichológiai alapú konfliktuskutatás megállapításával. Megállapítottuk tehát, hogy az észlelt konfliktus az alternatívák szubjektív bizonytalanságának, szubjektív összemérhetetlenségének és szubjektív elfogadhatatlanságának függvénye. Föltesszük, hogy ahol konfliktust észlelnek, ott a konfliktus kiküszöbölésének motívumai is megszületnek. Ez a föltevés, miszerint a konfliktus a rendszer szempontjából egyensúlyzavart jelent, burkoltan minden olyan munkában megtalálható, amely a szóban forgó jelenséggel foglalkozik. A konfliktus forrásától függ, hogy az érintettek miképpen reagálnak rá. Ha a konfliktus bizonytalanságból fakad, akkor az egyén elször a már felidézett, feltárt alternatívák következményeinek tisztázására irányuló törekvését fokozza. Ha itt kudarcot vall, akkor új alternatívák felkutatására irányuló erfeszítését fogja fokozni. Mieltt tehát új alternatívákat keresne, többnyire alaposan átvizsgál néhány korábbi alternatívát. Ha az egyén környezete (,,észlelt világa") kedvez, akkor úgyis talál elfogadható alternatívát, vagy csupán néhány lehetséget vizsgál meg. Itt föltételezzük, hogy az alternatívák felkutatása során egy nem tudatos szrmechanizmus mködik, amelyik kiszri a nyilvánvalóan rossz alternatívákat. Tanuláselméleti magyarázattal élve feltételezzük, hogy az egyén, hasonló helyzetekben szerzett múltbeli tapasztalataiból megtanulta, hogy miképpen állíthat el olyan válaszreakciókat, amelyek viszonylag nagy valószínséggel elfogadhatóak lesznek. Megállapíthatjuk az elzek alapján, hogy az egyén mindennapos, ,,hétköznapi" helyzetekben inkább hajlik arra, hogy a már feltárt alternatívák következményeinek tisztázásával szüntesse meg a bizonytalanságot mieltt új alternatívákat keresne, mint új, ,,szokatlan" helyzetekben. A döntéshozó egyén azonban még akkor is a megszokott módon reagálhat az adott helyzetben, ha ez teljesen új, föltéve, hogy az új helyzetre vonatkozó általánosítása nem az adott helyzet tartalmára, hanem ennek a problémamegoldással közös jellemzire vonatkozik. Ha a konfliktus elfogadhatatlanságból fakad, akkor az egyén új alternatívákat fog keresni. A konfliktus kiküszöbölésével kapcsolatos motívumok ereje (és így a keresés sebessége) egyrészt attól függ, vannak-e semleges alternatívák, másrészt pedig attól, hogy a döntéshozót mennyire sürgeti az id. A rendelkezésre álló alternatívák elfogadhatatlanságának fölismerése, éppúgy, mint az elz esetben, most is keresésre készteti a döntéshozót. Ha az egyén ,,elfogadható" alternatívák fölfedezésére irányuló törekvése egymás után többször is kudarcot vall, akkor általában az ,,elfogadhatóság" újradefiniálására kerül sor. A fenti kijelentés tehát lényegében arra vonatkozik, hogy mennyi kudarcra van szükség az igények megváltoztatásához. A keresésre való hajlam mögött, éppúgy, mint az elz esetben, itt is az a feltevés húzódik meg, hogy a környezet kedvez. A hipotézis második része szerint a keresés sebessége változó, s egyrészt attól függ, a döntéshozót mennyire sürgeti az id, másrészt pedig attól, hogy menekülési lehetségként rendelkezésre áll-e valamilyen semleges alternatíva. A keresés annál lendületesebb, minél jobban sürget az id; de a keresés akkor is lendületesebbé válik, ha nem áll rendelkezésre semleges alternatíva.

228

A keresés - legalábbis bizonyos egyének esetében - kevésbé lesz eredményes, ha túl nagy a feszültség, vagy ha túlságosan sürget az id. Elfordulhat ugyan, hogy ekkor is roppant lendületes keresés folyik, de az effajta keresés azonban többnyire sablonokat követ. Az idkényszeres döntések során tehát kicsi a valószínsége annak, hogy a döntéshozó megtalálja az adott feltételek között legjobbnak, vagy akár csak kifejezetten jónak minsül alternatívát. Ha a konfliktus összemérhetetlenségbl (de nem elfogadhatatlanságból) fakad, akkor a döntési id rövid lesz. A választás ekkor a figyelemtl, illetve attól függ, hogy az alternatívák milyen sorrendben merülnek föl. Noha nem állítható, hogy az egyének sohasem mérlegelik az egyes alternatívák közti marginális különbségeket, mégis a különböz, de egyaránt elfogadható alternatívák közti választást inkább az alternatívák fölmerülésének sorrendje és bizonyos figyelemszabályozó, figyelemfelhívó jelzések határozzák meg, miként erre számos példát találhatunk a marketing világában. Szervezeten belüli egyéni konfliktus A szervezeti keretekbe ágyazott egyéni döntések és az ezzel kapcsolatos konfliktusok a bels és küls konfliktusok sajátos együtteseként foghatók fel. Egy szervezet írott vagy íratlan döntési eljárásaitól és döntési szabályaitól függ, hogy a szervezeten belül felmerülnek-e konfliktusok. Ebbl a szempontból nem mindegy, hogy diktatórikus, többségi vagy általános egyetértést (konszenzust) megkövetel döntési szabályokról van-e szó. March és Simon feltételezik, hogy egy csoport mködését - ha másképpen nem, burkoltan - az általános egyetértést megkövetel szabály, tehát a konszenzus irányítja. Ezen azt értik, hogy egy csoport számára még akkor is fontos, hogy minden csoporttag számára elfogadható döntések szülessenek, ha csoportmködése során, a döntésképtelenség megakadályozása végett, formálisan más döntési szabályt kellene használnia. Ez a megszorítás nem túlságosan szigorú, mert a legtöbb feladat-irányultságú szervezet hajlik konszenzusra törekvésre, bár ennek a hajlandóságnak az erssége szervezetenként változik. A szervezeti konfliktusnak két fontosabb típusát különböztetjük meg. Az intraindividuális jelleg konfliktus (egyénen belüli, tehát bels konfliktus; intra = belül) esetében a szervezet egyetlen tagja sem tud (vagy csupán nagyon kevesen) olyan alternatíváról, amely saját céljait és észleléseit tekintve számára elfogadható lenne. Az interindividuális (inter = között) konfliktus jellemzje viszont az, hogy a szervezet tagjai különböz alternatívákat választanak. Egy szervezeti konfliktus csak akkor tartozhat az intraindividuális típusú konfliktusok közé, ha a döntési probléma a szervezet minden (vagy majdnem minden) tagja számára bels konfliktust eredményez. Másfell, csak akkor beszélhetünk interindividuális konfliktusról ha a) a szervezet minden egyes tagja rendelkezik egy elfogadható alternatívával, és ha b) a szervezet különböz alternatívákat részesít elnyben. Az intraindividuális típusba tartozó szervezeti konfliktusok elfordulása akkor a legvalószínbb, amikor a szervezeti döntéshozatal feltételeit általános bizonytalanság és az elfogadható alternatívák szkössége jellemzi. Egy adott környezetet vagy döntési helyzetet ,,bizonytalannak" illetve ,,rossznak" nevezhetünk, ha az egyének szubjektív bizonyossága egy effajta helyzetben többnyire kisebb, mint más helyzetekben, illetve ha az egyének által észlelt környezet egyáltalán nem, vagy alig nyújt jó alternatívákat. A bizonytalanságot befolyásoló tényezk. - Megfogalmazhatunk két hipotézist. Minél nagyobb a múltbeli tapasztalatok tömege egy adott döntési helyzetben, annál kevésbé valószín az
229

intraindividuális szervezeti konfliktus létrejötte. Minél kevésbé bonyolult a döntési helyzet annál kevésbé valószín, hogy intraindividuális konfliktusra kerül sor. Az elbbi kijelentésekbl következen az intraindividuális típusú konfliktusok sokkal gyakoribbak lesznek új problémákra vonatkozó döntési helyzetekben (például új környezetbarát termékek kifejlesztése esetében), mint a rutin jelleg, ismétld esetekben. A szervezeti jellemzk is befolyásolják a szervezeten belüli bizonytalanság mértékét. Ha a szervezetben gyakori az alkalmazottak áthelyezése, akkor a tapasztalatok szintje alacsony lesz. Növelik a bizonytalanságot az olyan vezetési elvek érvényesítése is, melyek például nem teszik lehetvé a lényeges információkhoz való hozzáférést a szervezet tagjainak többsége számára. Az elfogadhatatlanságot befolyásoló tényezk. - Ha azokat a tényezket vizsgáljuk, amelyek a rendelkezésre álló alternatívákat valamilyen értelemben ,,elfogadhatatlanná" teszik, akkor elssorban azt a viselkedéstípust kell tekintenünk, amelyik a szervezeti alternatívákkal kapcsolatos elégedetlenségbl ered. Az igények és a ténylegesen elérhet eredmények (az igények kielégíthetsége) közötti általános eltérés egyéni konfliktushoz vezet a szervezeten belül. Mivel az igények csak bizonyos késedelemmel igazodnak az elért eredményekhez, ezért jelents késedelem esetében konfliktus keletkezik. Minél nagyobb az igényszintek és az elért eredmények közötti eltérés, annál nagyobb a szervezeten belüli egyéni konfliktusok valószínsége. Effajta eltérések akkor fordulnak el a leggyakrabban, amikor az addig kedvez környezet hirtelen kedveztlenné válik. A környezeti feltételek kedveztlenné válásának legnyilvánvalóbb példája a gyors gazdasági visszaesés, amely elssorban a gazdasági szervezeteket sújtja. Visszaesés esetén az egyéni igények következetesen meghaladják azt a szintet, amelyet még ki lehetne elégíteni. Ennek következtében megn az elfogadhatatlansági típusba tartozó konfliktusok gyakorisága. Így tehát az effajta szervezeti konfliktusok gyakorisága gazdasági recesszió idején növekszik, viszonylag jó gazdasági feltételek mellett pedig csökken. Belátható például, hogy gazdasági életünk átalakulásának megrázkódtatásai közepette számos - egyébként jogos - környezetvédelmi igényt nem lehet a kívánt mértékben kielégíteni, s ezért valóban megtapasztalhatjuk az egyéni konfliktusok növekedését a környezetvédk körében. Hasonló fejlemények következhetnek be azonban akkor is, ha a gazdasági feltételek valójában nem rosszabbodnak. Az igények akkor is meghaladnák a még kielégíthet szintet, ha az elért eredmények növekedési üteme hirtelen lelassulna. Elfordulhat ugyanis, hogy az igényszintek a változás üteméhez kapcsolódnak. Egy olyan környezet tehát, amely ,,állandóan jobbá válik" ugyan, de csökken ütemben, elfogadhatatlansági típusú konfliktusokat idéz el. Az intraindividuális szervezeti konfliktusok gyakoriságát tehát nemcsak a recesszió, hanem a föllendülés lelassulása is növelheti. Meghatározhatunk olyan szervezettípusokat is, amelyek különösen hajlamosak konfliktusokra. Így például egy olyan szervezet, amely viszonylag eredménytelenül mködik egy virágzó iparágban, jobban hajlik konfliktusokra, mint más szervezetek. Szervezeten belüli csoportközi konfliktus A szervezeten belüli csoportközi konfliktusok egyik szükséges feltétele - vagyis az egyéni állásfoglalások jelents eltérése - mindaddig nem áll fenn, s következésképpen a csoportközi konfliktusok gyakorisága mindaddig minimális lesz, amíg gyakran kerül sor egyéni konfliktusokra. De a bizonytalanság és az elfogadhatatlanság hiánya még nem elégséges feltétele a csoportközi konfliktusnak. Közelebbrl is meg kell határoznunk azokat a mechanizmusokat, amelyek - ha az alternatívák közti választás egyéni szinten egyértelm - a szervezet tagjai közt nézeteltéréseket és így csoportközi konfliktusokat idéznek el.

230

A csoportközi konfliktusnak, azon kívül, hogy ne kerüljön sor egyéni konfliktusokra, további szükséges feltételei is vannak. Ezeket három változó segítségével összegezhetjük. A csoportközi konfliktusok szükséges feltétele, hogy a résztvevk a) szükségét érezzék az együttes döntéshozatalnak, b) céljaik különbözzenek, és/vagy c) különbözképpen észleljék a valóságot. a) Az együttes döntéshozatal iránti igényt befolyásoló tényezk Ha egy szervezetben (noha ezt elképzelni is nehéz) egyáltalán nem lenne szükség együttes döntéshozatalra, akkor a szervezet könnyen elviselhetné a résztvevk igen gyakori nézeteltéréseit is. Ott azonban, s ez a másik véglet, ahol sok egyéni döntés válik együttes szervezeti döntéssé, tág tere nyílik a potenciális konfliktusoknak. A résztvevk számos tényez miatt érezhetik szükségét az együttes döntéshozatalnak. Ezek közül kett különösen fontosnak tnik. Az együttes döntéshozatal iránti szükséglet két alapvet döntési problémából fakad: az egyik esetben a szervezet erforrásainak elosztásáról, a másikban pedig a szervezetben zajló tevékenységek ütemezésérl kell dönteni. Minél nagyobb a résztvevk - valamilyen szkös erforrástól való - kölcsönös függsége annál nagyobb az együttes döntéshozatal iránti szükséglet a szóban forgó erforrásra vonatkozóan. Minél nagyobb a tevékenységek idzítésének egymástól való függése, annál nagyobb az együttes döntéshozatal iránti igény a szervezetben zajló tevékenységek ütemezését illeten. Amíg bizonyos szkös erforrásokkal vagy bizonyos ütemezési problémákkal kapcsolatban egymástól való függések állnak fenn, addig a szervezet tagjai csak akkor ellenrizhetik környezetüket, ha egyszersmind azoknak a forrásoknak az allokációját és azoknak a tevékenységeknek az idzítését is ellenrzik, amelyek kapcsolatban állnak saját erforrásaikkal és saját tevékenységükkel. Az együttes döntéshozatal területének kiválasztása maga is olyan döntést jelent, amely könnyen szervezeti konfliktushoz vezethet. Így például, ha az együttes döntéshozatal irányába ható kényszer egyoldalú, akkor a másik fél ellenállására, s így konfliktusra számíthatunk. A nagy, feladatra orientált szervezetekben az egyik ilyen konfliktus-érzékeny terület a hatásköri és hatalmi viszonyok területe. A konfliktusok gyakoribbak lesznek a közös kiszolgáló egységre utalt szervezeti egységek között, mint azok között, amelyek nincsenek erre utalva. A konfliktusok ebben az esetben a kiszolgáló egység által nyújtott erforrás igénybevétele körül keletkeznek. A konfliktusok gyakoribbak lesznek a szomszédos szervezeti egységek között is, a közöttük áramló termékek, erforrások stb. elosztása vagy igénybevétele miatt. A szervezeti egységek közti konfliktusok különösen hevesek lesznek a szervezeti költségvetés összeállításával, valamint a pénzeszközök elosztásával kapcsolatos döntések esetén, míg más szervezeti döntések esetében (általában) kevésbé heves konfliktusokkal kell számolnunk. Az együttes döntéshozatal irányába ható kényszer erssége - a költségvetési források elosztásával kapcsolatos konfliktusok esetén - attól függ, hogy a szervezet mint egész számára rendelkezésre álló alapok mennyire szkösek. Egy végtelenül nagy torta elosztása senkinek sem okoz gondot; s amíg a szervezet erforrásai lehetvé teszik az ugyanakkora vagy nagyobb összegek elosztását, mint az elz költségvetési idszakban, addig a szervezeti egységek nem érzik úgy, hogy vitára és koordinációra lenne szükség. Ahol ez a feltétel teljesül, ott a

231

szervezeti költségvetéssel kapcsolatos konfliktusok gyakorisága jóval kisebb, mint ott, ahol a pénzeszközök kínálata szkös. Minél kedvezbb tehát a környezet, a résztvevk annál kevésbé érzik szükségét az együttes döntéshozatalnak. Megfogalmazhatjuk a következ állítást is: a résztvevk annál szükségesebben érzik az együttes döntéshozatalt, minél magasabb szervezeti szinthez tartoznak. A szervezet vezeti - bármilyen szervezeti szinthez tartozzanak is - az alattuk lév egységeket egymástól ersen függknek, míg saját egységüket csaknem teljesen önállónak tekintik. Az együttes döntéshozatal irányába ható kényszer a csoportközi konfliktusok egyik szükséges feltétele. A csoportközi nézeteltérések és konfliktusok lehetsége azonban csak akkor teremtdik meg, ha az említetteken kívül a bizonytalanság szintje is alacsony és sok elfogadható alternatíva van, vagyis: ha nincsenek egyéni konfliktusok. b) A célok különbözségét befolyásoló tényezk Amint korábban már rámutattunk: az együttes döntéshozatal irányába ható kényszer esetén, akkor kerül sor egymás közötti (interindividuális) konfliktusokra, ha az egyének céljai különböznek, vagy ha az egyének különbözképpen észlelik a valóságot. A közgazdasági vállalatelméletek - többek között - azért szenteltek olyan kevés figyelmet a szervezeteken belüli csoportközi konfliktusoknak, mert vagy abból a föltételezésbl indultak ki, hogy a szervezethez tartozó egyének céljai nem különböznek, vagy pedig abból, hogy a szóban forgó egyének nem észlelhetik különbözképpen a valóságot. Többnyire föltételezték, hogy a szervezet célja adott (pl. profitmaximalizálás egy gazdasági szervezet esetén), s figyelmen kívül hagyták azt a lehetséget, hogy ezt a célt a szervezethez tartozó egyének eltér módon értelmezhetik, illetve azt, hogy a résztvevk viselkedését, más célok is befolyásolhatják. Az egyéni célok változatossága a munkavállalási szerzdés eltérbe helyezése miatt maradt figyelmen kívül. A szervezet tagjait - noha egyéni motívumaik különbözhetnek - fizetségek (többnyire pénzbeli fizetségekre gondolunk) révén ösztönzik arra, hogy saját céljaik elérése érdekében, alkalmazkodjanak a szervezet céljaihoz. A szervezet jutalmazási rendszere kifejezetten arra szolgál, hogy a szervezet leküzdhesse az egyéni célok különbözségébl fakadó nehézségeket. A munkavállalási szerzdés burkoltan tartalmazza azt a kikötést, hogy a munkavállalóknak - pénzbeli vagy egyéb díjazás fejében - a szervezet céljait kell követniük. A jutalmazási rendszer hatékonysága azonban - vagyis milyen mértékben küszöböli ki az egyéni célok eltérését - más szervezeti jellemzktl függ. Azok a jutalmak, amelyek túl általános ismérvekhez kapcsolódnak, hatástalanok lesznek az egyéni célok összehangolása szempontjából. Minél kevésbé konkrétak a szervezeti célok, annál inkább megoszlanak az egyének céljai a szervezeten belül. A célok konkrét ,,mködképességét" (operacionálását) befolyásolja a szervezet jellege is (mennyiben rutinszerek és programozottak a szervezetben zajló tevékenységek), a szervezet mérete, valamint a szóban forgó szervezeti szint is. Az egyéni célok különbözségébl származó konfliktusok gyakoribbak lesznek például egy egyetemi tanszéken, mint az egyetem könyvviteli részlegében, egy óriási vállalatnál, mint egy kisvállalkozásnál, a magasabb szervezeti szinten, mint az alacsonyabbon. A célokkal kapcsolatos konfliktusokat azonban az olyan jutalmazási rendszer is ersítheti, amely ugyan teljes mértékben konkrét, mködképes ismérvekhez kapcsolódik, de az egyéneket vagy csoportokat, a szkös erforrások megszerzése érdekében versengésre készteti. Korábban megjegyeztük már, hogy a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló

232

erforrások csökkentik az együttes döntéshozatal iránti szükségletet, növelik azonban a célok differenciálódását. A kedvez környezetben mköd szervezetek akkor érhetik el kitzött céljaikat, ha nem használják fel teljes mértékben a rendelkezésükre álló szervezeti ,,energiát". Ezért a szervezet tevékenységének tekintélyes hányada egyéni vagy csoportcélok szolgálatában állhat. A szervezet rejtett tartalékait nevezik szervezeti slacknek és ennek tulajdonítható, hogy a szervezetek többnyire még válságperiódusokban is megtalálják a túlélés eszközeit, annak ellenére, hogy amíg jobb idk jártak, esetleg nem tudtak fölfedezni megtakarítási lehetségeket. A szervezeti slack azonban közvetlenül is kihat a szervezeten belüli csoportközi konfliktusokra. Ha a források szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, akkor a szervezetnek nem kell döntenie a csoportok követeléseinek viszonylagos jogosultsága fell. A szóban forgó követeléseket és a követeléseket alátámasztó indoklásokat tehát senki sem kérdjelezi meg, s ily módon a célok jelents differenciálódására kerülhet sor a szervezeten belül. Ha a források korlátozottak, és az elbbi slack felszívódik, akkor az egyének és csoportok szervezeten belüli viszonya egyre inkább egy kompetitív játékhoz kezd hasonlítani. Ebbl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a források csökkenése (pl. recesszió esetén egy gazdasági szervezetben, takarékossági intézkedések után egy kormányzati szervezetben) növeli a csoportközi konfliktusok valószínségét, miként ezt a jelenlegi (1996) magyar tapasztalatok is igazolják. c) Az egyéni észlelés differenciálódását befolyásoló tényezk A szervezet különböz pontjain - bármekkora szervezetrl legyen is szó egyébként - különböz mennyiség és különböz típusú információk halmozódnak fel. Ha egy szervezetben együttes döntéshozatalra van szükség, s a résztvevk nem pontosan ugyanazokat az információkat használják fel, akkor konfliktusokra számíthatunk. Az egyéni célok és az egyéni ismeretszerzés között szoros kölcsönhatás áll fenn. Minél inkább differenciálódnak az egyéni célok, annál inkább differenciálódik az egyéni észlelés és ismeretszerzés. Szervezeti jellemzk is befolyásolják, hogy a szervezet tagjai ugyanazokat az információkat használják-e fel, vagy sem. Három fontosabb lehetséget említünk: 1. A szervezet tagjai közös információforrást vesznek igénybe. 2. A szervezeten belüli információrendszer lehetvé teszi a széleskör kommunikációt. 3. Az információtovábbítás informális csatornái lehetvé teszik, hogy minden résztvev ugyanazokat az információkat használhassa fel, mint a többiek. Minél nagyobb a független információforrások száma, annál inkább differenciálódik az egyéni észlelés a szervezeten belül. Így tehát, ha egy kívülálló egyén vagy csoport monopolizálja a lényeges információkat, s ennek a monopóliumnak a jogosultságát senki sem vonja kétségbe, akkor kevesebb észlelési különbségekbl fakadó konfliktusra számíthatunk, mint akkor, ha a résztvevk több küls információforrást is igénybe vehetnek. Bizonyos területeken (pl. orvosi ellátás) kevesebb ismereti különbség merül föl, mint más területeken (pl. politikai harcok során követend taktika megválasztása). A szervezeten belüli konfliktusok gyakorisága attól is függ, hogy a szervezet (mint egész) mennyiben törekszik a szükséges információknak egy homogén, küls csoporttól történ beszerezésére. Ha a lehetséges piacokra vonatkozó küls információk beszerzésével foglalatoskodó szervezeti csoport csupa közgazdászból áll, akkor a szervezet valószínleg sokkal homogénebb képet kap a világról, mint akkor, ha a csoportnak - a közgazdászokon kívül - pszichológus tagjai is vannak.

233

Minél szélesebb körben kerül sor az információfeldolgozás csatornáinak rögzítésére, annál inkább differenciálódik az egyéni észlelés a szervezeten belül. Az információfeldolgozás csatornáinak rögzítésén azt értjük, hogy korlátozzák azoknak a személyeknek a számát, akik bizonyos információk birtokába juthatnak. Az információfeldolgozás csatornáinak rögzítését, pontosabban: a csatornák rögzítésének mértékét formális szervezeti eljárások is befolyásolhatják. Így például az, hogy költségbecslésekkel kapcsolatos nyers adatokat - az adatgyjt egységen kívül - milyen mértékben ismerik a szervezet más részei is, két tényeztl függ: egyrészt az effajta adatok átadását szabályozó rögzített eljárásoktól, másrészt pedig attól, hogy a becslések helyességét ellenrz személyeket mennyire sürgeti az id. A szervezet informális kommunikációs rendszere szintén hatással van arra, hogy a résztvevk ugyanazokat az információkat használják-e fel, vagy sem. Ha az osztályok között (térbelileg, a végzett munkát vagy az ott dolgozó alkalmazottakat tekintve) szoros ,,kapcsolat" áll fenn, akkor azt várjuk, hogy az egyéni észlelés kevésbé differenciálódik majd, mint akkor, ha az osztályok viszonylag függetlenek egymástól. Azaz: ha két szervezeti egység bármilyen okból kapcsolatba lép egymással, akkor ez többnyire ösztönzen hat a további kapcsolatokra, s megnöveli annak a valószínségét, hogy a szervezet tagjai ugyanazokat az információkat veszik majd igénybe. Egy fként önálló osztályokból álló szervezetben gyakoribbak lesznek az észlelési különbségekbl fakadó konfliktusok, mint egy kevésbé decentralizált szervezetben. Az osztályok közti kapcsolatok befolyásolhatják tehát a csoportok közti szervezeti konfliktusokat. A fentiekben három befolyásolási lehetséget határoztunk meg. Minél szorosabbak a szóban forgó kapcsolatok, a résztvevk annál inkább szükségét érzik az együttes döntéshozatalnak, annál kevésbé differenciálódnak a célok, s annál kisebbek lesznek az észlelési különbségek a szervezeten belül. Mivel az említett tényezk közül kett mérsékli, a harmadik pedig serkenti a konfliktusokat, ezért specifikus elrejelzéseink érvényessége az egyéni hatások erejétl és a köztük fennálló kölcsönhatásoktól függ. A szervezetek reagálása a konfliktusokra A konfliktusokra való szervezeti reagálás tárgyalása már átvezet a következ 0 pontban részletesebben tárgyalt konfliktuskezelés témájához is. A szervezetek négy fontosabb eljárással reagálnak a konfliktusokra. Ezek a következk: 1. problémamegoldás; 2. meggyzés; 3. alkudozás; és 4. ,,politikai mesterkedések". A problémamegoldás esetében fölteszik, hogy a résztvevknek vannak közös céljaik, s a döntési probléma egy olyan megoldás fölfedezését jelenti, amely eleget tesz az általánosan elfogadott kritériumoknak. A problémamegoldás során tehát az információgyjtés fontosságát hangsúlyozzák; fokozzák az alternatívák feltárására irányuló erfeszítéseket, s nagy jelentséget tulajdonítanak az új alternatívák feltárásának. Meggyzés esetén abból a föltételezésbl indulnak ki, hogy az egyéni célok különbözhetnek ugyan a szervezeten belül, de magukat a célokat nem kell egyszer és mindenkorra adottnak tekinteni. A meggyzés módszerének alkalmazása mögött az a hit húzódik meg, hogy a célok valamilyen szinten közösek, s a részcélokkal kapcsolatos nézeteltéréseket a közös célokra való hivatkozással föl lehet számolni. A meggyzés módszerének alkalmazása során kisebb jelentségeket tulajdonítanak az információgyjtésnek, de nagyobb súlyt helyeznek a részcélok más célokkal való összeegyeztethetségeinek ellenrzésére, mint a problémamegoldás során. Itt is fontos szerepet játszanak azonban a feltárására, felidézésére vonatkozó mozzanatok.

234

Az alkudozás módszerének alkalmazása során a célokkal kapcsolatos nézeteltéréseket adottnak veszik, s meggyzés nélküli megegyezésre törekszenek. Az újabb alkudozáselmélet egyik legfontosabb kérdése, hogy az alkudozás során kapott ,,megoldások" kitartást, ert, stb. követel harc révén születtek-e meg, vagy pedig a résztvevknek az egyes megoldások ,,méltányosságával", illetve ,,nyilvánvaló voltával" kapcsolatos közös értékeit fejezik ki. Ez utóbbi esetben meggyzésrl van szó. Az alkudozás folyamatát mindkét esetben az alku szokásos kellékei révén azonosíthatjuk. A szóban forgó kellékek a következk: elismert érdekkonfliktusok, fenyegetések, az álláspontok meghamisítása, illetve (többnyire) megtéveszt manverek. A ,,politikai mesterkedések" módszerét ugyanabban az alaphelyzetben, azaz: csoportközi érdekkonfliktusok esetén alkalmazzák, mint az alkudozás módszerét; az alku színterét azonban a résztvevk itt nem tekintik elre adottnak. A kisebb ,,hatalmak" (akár szervezeti egységek ezek, akár nemzetállamok) arra törekszenek, hogy a nagyobb ,,hatalmakhoz" fzd kapcsolataik ne kétoldalúak legyenek, hanem átfogják a ,,lehetséges" szövetségeseket is. A politikai mesterkedés a tulajdonképpeni szervezeteken belül is a csoportközi konfliktusok kiküszöbölésére szolgáló fontosabb eljárások közé tartozik. A problémamegoldás és a meggyzés egyetértés elérésére irányul. A konszenzusnak a résztvevk magánvéleményére és nyilvános állásfoglalására is ki kell terjednie. A problémamegoldást és a meggyzést analitikus eljárásoknak, az alkudozást és a politikai mesterkedést pedig egységesen alkudozásnak nevezzük. Az analitikus eljárások konfliktusok feloldására való felhasználása az adott szervezeti konfliktus típusától függ. A szervezeti konfliktus minél inkább egyéni nem pedig: csoportközi konfliktus jellegét ölti, annál nagyobb a valószínsége annak, hogy feloldásához analitikus eljárásokat vesznek igénybe. Ha tehát a szervezet azért nem képes dönteni, mert egyes tagjai nem képesek erre, akkor azt várjuk, hogy a szervezet viselkedése megfelel majd azoknak a kijelentéseknek, amelyeket az egyéni konfliktusok esetén megfigyelhet reakciókkal kapcsolatban tettünk. A szervezet tagjai ekkor további információkat keresnek a rendelkezésükre álló alternatívákra és az ezekhez kapcsolódó következményekre vonatkozóan. Megfordítva, a szervezeti konfliktus minél inkább csoportközi konfliktus jellegét ölti, annál nagyobb a valószínsége annak, hogy kiküszöbölésére alkudozás révén tesznek kísérletet. A csoportközi konfliktusokat azonban nem mindig alkudozás, az egyéni konfliktusokat pedig nem mindig elemzés révén próbálják kiküszöbölni. A két eljárás ugyanis nem egyformán hat a szervezetekre. A döntési eljárásként felfogott alkudozásnak például bizonyos bomlasztó következményei lehetnek. Az alkudozás szinte szükségképpen feszültséget teremt a szervezet hatalmi és státuszrendszerében. Ha azok, akik formálisan több hatalommal vannak felruházva, érvényesítik hatalmukat, akkor a szervezeten belüli hatalmi és státuszkülönbségek szembeszökbbek lesznek. Ha pedig a szóban forgó egyének nem érvényesítik hatalmukat, akkor az helyzetük fog meggyengülni. Az alkudozás továbbá elismeri, és legitimálja a célok heterogenitását a szervezeten belül. Az effajta legitimáció azonban a szervezeti hierarchiát egy lehetséges irányítási technikától fosztja meg. Az alkudozás említett következményei miatt azt várjuk, hogy a szervezeti hierarchia minden konfliktust úgy észlel majd (és minden konfliktusra úgy reagál), mintha ez a csoportközi konfliktus helyett valójában egyéni lenne. Közelebbrl: azt várjuk, hogy a szervezeti viták zömét elemzési problémaként fogják meghatározni; a konfliktusokra elször problémamegoldással és meggyzéssel reagálnak, s ezekhez akkor is ragaszkodni fognak, amikor ezek már egyértelmen elégtelennek tnnek. Sokkal jobban hangsúlyozzák a közös célokat, amikor

235

ezek nem léteznek, mint akkor, ha vannak ilyenek; és végül: az alkudozást (ha sor kerül rá) gyakran úgy próbálják eltitkolni, hogy analitikus eljárásnak tüntetik fel. A szervezeten belüli csoportközi konfliktus jellemzinek jó részét nehéz megkülönböztetni a szervezetek közötti konfliktusok jellemzitl. A szervezeteken belüli konfliktusok esetében azonban az analitikus eljárások alkalmazására irányuló törekvések dominálnak, míg a szervezetek közötti kapcsolatok és konfliktusok kezelésében ez kevésbé jellemz. A szervezetek közötti konfliktusokat elssorban az alkudozással kapcsolatban vizsgálták, azt a kérdést tehát, hogy az alkudozás révén kinek mit sikerül elérnie. Noha a szervezetközi konfliktus problémáit, különösen a közgazdaságtanban, korábban számos különböz nézpontból elemezték, az utóbbi években fként a játékelmélet képviseli érdekldtek az alkudozás elmélete iránt. (Többek között Harsányi János közgazdasági Nobel-díja is jelzi az eredmények elismerését). A játékelmélet legalaposabban kimunkált ága egyszersmind a legkevésbé jelents a szervezetközi konfliktussal kapcsolatos, fontosabb kérdések szempontjából: a kétszemélyes, nulla összeg játékok elmélete egészében véve nem sok új eredményt hozott az alkudozás elmélete számára. A kétszemélyes és n-személyes, kooperatív játékok elmélete viszont kevésbé van kimunkálva, de az adott szempontból mégis fontosabb, mint az elbbi elmélet. Ha egy játéknak több, mint két résztvevje van, akkor rögtön felmerül a valószín és stabil koalíciók problémája. Ki lép koalícióra, kivel? A Neumann-Morgenstern-féle tárgyalásban a koalíciók létrejötte az egyik legfontosabb része az n-személyes játékok elméletének. Föltevésük szerint a résztvevk az összes lehetséges koalíciót számításba veszik, minden játékos tökéletesen ismeri a játékot (kivéve a többiek stratégiáját); a kimenetelekre vonatkozóan minden játékos egy jól definiált preferenciarendezést mondhat magáénak; minden játékos a várt hasznosság maximalizálására törekszik, s a kifizetések egy végtelenül osztható és korlátlanul átruházható jószág segítségével történnek. Ha adottak a szóban forgó föltevések, akkor bizonyos ,,ésszer", kvalitatív kijelentéseket vezethetünk le a koalíciók létrejöttére vonatkozóan. Az említett föltevések jogosságát azonban a priori megfontolások és kísérleti bizonyítékok alapján is kétségbe vonták, s ennek eredményeképpen kísérletek történtek arra, hogy enyhítsék vagy megváltoztassák az elmélet kritikus föltevéseit. A játékelmélet eredeti formájában éppúgy nem volt képes pontosan elre jelezni az alkudozás eredményét, mint a hagyományos közgazdasági elmélet. A játékelmélet csupán a lehetséges eredmények halmazát a játék ,,megoldását" határozta meg. Számos javaslat született az alkudozás eredményére vonatkozó elrejelzések egyértelmvé tételére. Ezek a javaslatok voltaképpen a ,,méltányos" megoldás meghatározásának kérdéskörére vonatkoztak. (A legismertebb Nash-féle (1950) eljárás szerint az az eredmény számít méltányosnak, amely maximalizálja az egyéni hasznosságok szorzatát.) Ezt a kérdéskört olykor a döntbíráskodás problémájának is nevezik, mivel ebben az esetben a pártatlan döntbíró szempontjából vesszük szemügyre a dolgokat. St, ha föltesszük, hogy a kultúra tartalmaz bizonyos általános méltányossági követelményeket, amelyekhez a feleknek (hosszú távon) alkalmazkodniuk kell, akkor amellett is érvelhetünk, hogy az alkudozás voltaképpen nem más, mint burkolt döntbíráskodás, ahol a méltányosságot az említett társadalmi normák kényszerítik ki.

236

8.4 Konfliktuskezelés
A konfliktus, miként azt megvilágítottuk, életünk elkerülhetetlen velejárója, s ahogy a társas konfliktusok kutatásában hagyományokat teremt Coser írja alapmnek tekintett könyvében: ,,A konfliktus nem mindig diszfunkcionális (rendellenes mködés) azokban a kapcsolatokban melyekben elfordul: a konfliktus gyakran éppen a kapcsolatok fenntartásához szükséges. Az egymás iránti ellenérzéseknek és az eltér véleményeknek kifejezési lehetségei nélkül a csoport tagjai teljesen védtelennek éreznék magukat, s erre visszavonulással reagálnának. A felgyülemlett ellenérzések felszabadításával a konfliktusok a kapcsolatok fenntartását szolgálják." (Coser, 1956. 48 .o.) A csoporton belüli konfliktus segíthet a csoport egységének és kohéziójának megteremtésében vagy helyreállításában, amikor ezt a tagok közötti ellenséges és ellentétes érzések fenyegetik. Ugyanakkor azonban nem minden típusú konfliktus válik a csoport struktúrájának hasznára és nem minden csoport esetében. Hogy a társas konfliktus elnys-e a bels alkalmazkodás szempontjából vagy sem, az függ a szóban forgó problémától, valamint a csoport szerkezetének típusától. A célokkal, értékekkel, érdekekkel kapcsolatos olyan társas konfliktusok melyek nincsenek ellentétben a kapcsolatokat megalapozó alapvet feltevésekkel, pozitív hatásúak a csoport struktúrája szempontjából. Az ilyen konfliktusok lehetvé teszik a csoporton belüli normák és hatalmi viszonyok újra beállítását, összhangban a csoporttagok és alcsoportok igényeivel. Az olyan konfliktusok, melyekben a szemben álló felek már nem osztják a társas rendszer alapjául szolgáló értékeket, a rendszer felbomlását eredményezhetik. A kapcsolatok egyetértési alapjait bomlasztó konfliktusok elleni egyik biztosítékot maga a társas/társadalmi rendszer szolgáltatja a konfliktus trésének és intézményesítésének kiépítésével. A konfliktus diszfunkcionálisan hat az olyan társas/társadalmi rendszerben, amelyiknek nincs vagy elégtelen a konfliktus trése és intézményesítése. A rendszer felbomlasztásával és a rendszer egyetértési alapjainak támadásával fenyeget konfliktus a rendszer merevségével is kapcsolatban van. A rendszer egyensúlyát nem annyira maga a konfliktus veszélyezteti, hanem a rendszer merevsége, amelyik az ellenséges érzelmek felgyülemlését és csak egyetlen törésvonal mentén való levezetését teszi lehetvé. (Coser, 1956.) A konfliktuskezelés szempontjából fontosnak tekinthetjük a reális és nemreális konfliktusok megkülönböztetését. Coser szerint a reális konfliktus eszköz meghatározott cél(ok) elérése érdekében, például valamilyen szkös erforrásért folytatott küzdelem. Ebben az esetben a konfliktus központjában valamilyen konkrét eredmény elérése áll. Másrészrl viszont a nemreális konfliktus, noha ugyancsak két vagy több személy interakcióit tartalmazza, nem valamilyen konkrét eredmény elérésére irányul, hanem a felgyülemlett feszültség levezetését szolgálja, legalább az egyik fél részérl. Ebben az esetben maga a konfliktus a cél, vagyis a konfliktus ebben az értelemben öncélú, az agresszivitás levezetését célozza. A nemreális konfliktus ennélfogva kevésbé stabil a reális konfliktusnál, mivel az agresszivitás könnyen terelhet más csatornákba, merthogy nem kötdik közvetlenül a tárgyhoz, amelyik ,,helyzeti véletlen" következtében válik célponttá. (Harrison a reális konfliktust lényegi konfliktusnak, a nemreális konfliktust viszont érzelmi konfliktusnak nevezi. (Harrison, 1981, 247 o.) Az antiszemitizmus - amennyiben a zsidók és a többi csoportok vagy személyek közötti konfliktusok nem érdek- vagy értékellentét jellegek - a nemreális konfliktusok közé tartozik, mert elsdlegesen a frusztrációkra adott olyan válasz, amelyben a ,,céltárgy" (zsidók) megfelel az agresszivitás levezetésére. Az agresszor szempontjából másodlagos jelentség,

237

hogy zsidókról, cigányokról, négerekrl vagy más csoportokról van-e szó. Ha a szóban forgó céltárgy már nem ,,hozzáférhet", akkor valószínleg más módon fejezdik ki vagy mással helyettesítdik az agresszivitás tárgya. A reális konfliktus viszont megsznik, ha a résztvev fél (felek) egyenértéken kielégít alternatívákat találnak céljaik elérésére. A reális konfliktus esetében az eszközökre vonatkozóan léteznek funkcionális alternatívák. Hatékonyságuk megítélésétl függen, a résztvevk számára a konfliktuson kívüli eszközök is mindig rendelkezésre állnak. Ráadásul a reális konfliktusoknál a küzdelem különféle formáinak megválasztására is van lehetség, s a választás ezek eszközként való megfelelségének megítélésétl függ. A nemreális konfliktusok esetében csak a cél(tárgy)nak vannak funkcionális alternatívái. A reális és nemreális konfliktus megkülönböztetésének szem eltt tartásával elkerülhetk azok a téves következtetések, melyek a reális konfliktus társadalmi jelenségeit teljes mértékben a ,,feszültség-levezetés" kategóriáiban próbálják magyarázni. A nemzetközi kapcsolatok nemreális konfliktusainak vizsgálataiból levont következtetések gyakran elfedik azt a tényt, hogy elsdlegesen a hatalom, az érdekek vagy értékek reális konfliktusairól van itt szó és a nemreális elemek, melyek természetesen beleszövdnek a küzdelmekbe, csak járulékos jellegek, és legfeljebb megersít szerepük van. Azt a közhiedelmet, hogy a háborúk okai a népek közötti ellenszenvekben keresendk, nem támasztják alá tapasztalati bizonyítékok. Az ilyen ellenszenvek következményei s nem pedig okai a háborúnak. Nem kétséges a környezeti konfliktusok nagy része is reális konfliktus, nemreális ,,színez" elemekkel. Ebbl következik azonban, hogy az ilyen lehetséges konfliktusok kezelésére beleértve a konfliktusok megelzését is - a konfliktusok eszköz-jellegébl adódóan a konfliktuson kívüli más eszköz-alternatívák is feltárhatók. A tényleges társas/társadalmi helyzetekben mindkét konfliktus-típus fellelhet, de a nemreális ,,adalék" a reális konfliktusokban többnyire azoknak az intézményi és kulturális meghatározóknak a következménye, melyek a nyílt ellentétek szabad kifejezését veszélyesnek és helytelennek tartják. A bnbak mechanizmus jellemzésében Talcott Parsons írja: ,,Mivel veszélyes és rossz lenne a csoporton belüli ellenérzések nyílt kifejezése, ezért lélektanilag könnyebb ezeket csoporton kívülire ,,áthelyezni", mégpedig annak alapján, hogy már létezik ezzel kapcsolatban is az ellentétnek bizonyos alapja". (Parsons, idézi Coser, 1956. 53. o.) Más szóval a reális konfliktusokban meglév nemreális ,,adalékok" egyik forrása azokban az intézményekben keresend, amelyek a nyílt ellentétek szabad kifejezését ,,veszélyesnek és rossznak" minsítik. A ,,reális konfliktus" kifejezés nem szükségképpen jelenti azt, hogy az alkalmazott eszközök ténylegesen megfelelnek a cél elérésére. Az eszközök csupán akkor tnnek megfelelnek a felek számára, ha kulturálisan elfogadottnak bizonyulnak. A reális konfliktust a felek eszköznek tekintik valamilyen reális cél elérésére, de ha ugyanazt a célt más eszközzel eredményesebben érhetik el, akkor esetleg lemondanak a konfliktus eszközként való alkalmazásáról. A nemreális konfliktus esetében nincs ilyen választási lehetség, mivel az elégedettség magából az agresszív cselekvésbl származik. A reális konfliktusoknak nem szükségképpen kísérje az ellenséges érzület és agresszivitás, ahogy a pszichológiai értelemben vett ,,feszültség" sem jár mindig együtt konfliktussal. Ugyanakkor például ,,hasznos" lehet az ellenfél gylölete, miként ennek felkeltését a háborúzó

238

felek propagandistái mindig megkísérlik. A gylölet ugyanis ersíti a konfliktus érzelmi töltetét, s ennélfogva a cél elérésére irányuló készséget is fölersíti. Megfordítva viszont - a konfliktuskezelés pozitív értelemben vett módszereinek és eljárásainak ez a f feladata - a konfliktushelyzetekbl ki kell küszöbölni az agresszivitás nemreális elemeit, hogy a szóban forgó ügyben szerepl eltér igényekkel az ellenfelek reálisan és higgadtan foglalkozhassanak. A konfliktuskezelés módszerei Ebben a pontban lényegében módszertani szempontból foglaljuk össze az eddig elmondottakban szerepl legfontosabb megállapításokat, anélkül, hogy az alkalmazások részletes eljárásaira kitérnénk, mivel ezek egyrészt az alkalmazási területekhez igazodnak és térnek el egymástól, másrészt a környezeti konfliktusok kezelése részletes eljárásainak ismertetése messze meghaladná terjedelmi korlátainkat. Elsként az elnevezési kérdésekrl kell röviden szólni, mivel ebben a szakirodalom sem egységes. A fejezet címének megfelelen a konfliktuskezelés (conflict management) elnevezést tartjuk a legátfogóbb módszertani terminusnak, melynek fogalmi tartalma szélesebb a konfliktusfeloldás (conflict resolution) a konfliktus-rendezés (conflict settlement) és a konfliktus-lezárás (conflict termination) fogalmi tartalmánál. Nyilvánvaló, hogy a környezeti konfliktusok kezelése szempontjából elssorban a társas konfliktusok különböz típusai tekinthetk gyakorlati szempontból lényegeseknek, s így a társas konfliktusokkal kapcsolatos általános elméleti ismeretekbl ezek hatékony és eredményes kezelési módjának elvi alapjai is kirajzolódnak. Bizonyos elzetes alapfeltevésekbl indulunk ki, tekintettel arra, hogy ezek meghatározzák a konfliktuskezelés elfogadható módszereit, eljárásait is. Hangsúlyoznunk kell, hogy a konfliktuskezelés elfogadott módszerei kultúrkörtl függek, az adott kultúrkörben érvényes érték- és normarendszerek függvényei. Így például az els világháború eltti idszakban az európai országok többségében a férfiak közötti fegyveres párbaj a ,,becsületbeli" konfliktuskezelés elfogadott módja volt, Angliában viszont nem. Japánban a személyek közötti közvetlen konfliktus kerülése a japán konfliktuskezelés módszerek alapkövetelménye, viszont az európai kultúrkörben ez megengedett. Az egyes kultúrák és népek körében elfogadott vagy tiltott konfliktuskezelési módokkal az antropológiai konfliktuskutatás foglalkozik. (Nader, 1968) Alaptételként abból indulunk ki, hogy a mi kultúrkörünkben a romboló konfliktusok kerülése, az integráló vonások ersítése, és a szokásokon és hagyományokon túlnöv intézményes konfliktuskezelési és szabályozási módszerek kiépítése és alkalmazása kívánatos. Tekintettel arra, hogy a nemreális konfliktusok, melyek lényegét már vázoltuk, (a konfliktus itt öncélú, érzelmi és agresszív jelleg) romboló jellegek, ezért alaptételünk szükségszer következménye a nemreális konfliktusok kerülése illetve ezek racionális konfliktusokká való átalakítása. Már a bevezetben rámutattunk arra, hogy a konfliktusok szükségképpen tartalmaznak integratív elemeket is, ebbl következik, hogy ezek ersítése, vagy általában az integráló eszközök használata a konfliktuskezelés egyik módja.

239

A felek közötti integratív megoldások számos módon jöhetnek létre: tudatosan és önkéntesen, az egyik fél ers ráhatása nyomán, szokások és hagyományok alapján, többé-kevésbé ösztönös módon, örökletesen abban az értelemben, hogy az érintettek mintegy beleszületnek és a szocializációjuk során sajátítják el az adott kultúrában érvényes konfliktuskezelési módokat. A politikai jelleg integratív megoldások egyike a ,,társadalmi szerzdés". A szerzdések és megállapodások egyébként a teljes konszenzustól a minimálisig terjedhetnek. Integratív eszköz lehet egy szabály is például közlekedési konfliktus megoldására: megegyezünk abban, hogy az útkeresztezdéshez elször érkez jármé az elsbbség. Az egymással kapcsolatban álló szabályok átfogóbb halmaza alkotja a szabályrendszert, amelyik az utcákon és utakon számításba vehet konfliktusok elkerülésére vagy feloldására szolgál. Egy ennél is átfogóbb szinten jellemezhet eszköz-osztály meghatározza, hogy milyen módszerekkel kell a szabályokat betartatni (hatalom) és kiknek (szerepek). Az ilyen integráló eszközrendszer önmagában is bonyolult eszköz-cél hierarchiát, szerep-struktúrát, kommunikációs csatornák rendszerét és eljárások széles körét jelenti, a közúti konfliktusok kezelésére. Egy konkrét törvényen elismert hatóság által meghatározott magatartási szabályt értünk, amelyik elírja a szabályozókat, vagy vezérli az interakciókat, a tranzakciókat, a konfliktusokat és más emberi kapcsolatokat. Bármilyen törvényt általánosított integratív eszköznek tekinthetünk, melynek mind a törvényt alkotók és betartatók, mind pedig az érintett egyének és csoportok alá vannak vetve. Egy adott törvény funkciója rendszerint az, hogy megelzze, megoldja vagy meghatározott keretek között tartsa a konfliktust. A törvény mindig feltételezi egy ,,felsbb" megegyezés, szerzdés, alkotmány vagy más integratív vonatkoztatási keret létezését, amelybl a törvény autoritása származik s amelynek a törvény is alá van vetve. Szervezeti, jogi vagy állami szempontból tekintve egy törvény az alkotmány támogatásának és fenntartásának eszköze, amelyik viszont a biztonság, az igazságosság vagy a teljes rendszer más céljainak eszköze. Az egyén szempontjából tekintve az alkotmány a törvény betartatásának eszköze személyes érdekeinek és egyéni céljainak védelme érdekében. Ez a gondolat lényegében nyugati demokratikus felfogás és az állami cél-eszköz rendszert az egyéni cél-eszköz rendszer alá rendeli, azonban az egyén érdekérvényesítése sem mehet az alapvet integráció és az ezt képvisel társadalom rovására. (Itt jegyezzük meg, hogy a szubszidiaritás elve, amelyik az Európai Unió egyik elvi alappillére úgy tnik alkalmas az alsóbb és felsbb szintek közötti viszony kielégít rendezésére. (Duff, 1993) Belátható az is, hogy a szervezetek közötti konfliktusok tárgyalása során már megvilágított konfliktuskezel módszerek, nevezetesen az analitikus eljárások (problémamegoldás és meggyzés) valamint az alkudozás (alku és politikai mesterkedések) alkalmas feltételek mellett gyakorlatilag is jól használhatók különböz konfliktushelyzetekben a konfliktusok eredményes kezelésére. A konfliktuskezelés intézményesített módjai az úgynevezett parlamentáris eljárások, melyek a felek által elzetesen elfogadott (konszenzussal vagy többségi szabály alapján) ügyrend alapján kezelik a konfliktusokat. A magyar szervezetek gyakorlatában is jól ismert SZMSZ (Szervezeti és Mködési Szabályzat) vagy az Országgylés házszabálya példázza az intézményesített konfliktuskezelés parlamentáris módjait. A híres, de hazánkban sajnos kevéssé ismert Robertféle ügyrend hazai adaptálására a csoportos és szervezeti konfliktuskezelés hatékonyságának növelése érdekében nagy szükség lenne. (Robert, 1990.)

240

Miként azt már többször is hangsúlyoztuk: a konfliktuskezelés elfogadott és ténylegesen gyakorolt módjai, kultúra-függek. Természetesen az adott kultúrkörön belül azonosítható szubkultúrák között is lehetnek lényeges különbségek a konfliktuskezelés módjait illeten. Érdemes áttekinteni a japán konfliktuskezelési felfogásmódot és konfliktuskezel módszereket, tekintettel ezek kulturális beágyazottságára és adaptálására is alkalmas elemeire. A konfliktus forrására és súlyosságára való tekintet nélkül a személyek közötti közvetlen szemtl-szembeni konfrontációt a japán viselkedéskultúrában rendkívül visszatetsznek s ennélfogva kerülendnek tartják. Ebbl következen a konfliktus-érzékenység ers és nagy gondot fordítanak a személyek közötti konfliktusok elkerülésére illetve megelzésére. A közvetlen konfliktusok megelzésének és megakadályozásának egyik f módszere az elzetes konzultációk széleskör használata, japán elnevezéssel a nemawashi (,,a gyökerek megragadása"). Ennek során még jóval a döntéshozatal vagy az értekezlet összehívása eltt valamennyi érintett féllel egyénileg megbeszélést folytatnak a szóban forgó problémáról. Ennek célja, hogy megismerjék az érintetteknek a problémáról alkotott és vallott véleményét, valamint a megoldás módjára vonatkozó elképzeléseit. A nemawashi az eladás mvészetének, a ténymegállapításnak, a problémamegoldásnak, a szavazatszámlálásnak és az alkudozásnak finom ötvözete. A jó személyközi kapcsolatok kialakítására jelents energiát fordítanak és a nemawashi függ az ilyen kapcsolatoktól, st ezeket ersíti is. A vezetés minségének egyik fokmérje a nemawashi megvalósításában tanúsított ügyesség és jártasság, melyhez érzékenység, türelem és rugalmasság szükséges. (Megjegyezzük, a nemawashi magyar megfeleljének tarthatjuk a pártállami idkben széles körben használt ,,elbeszélgetések" gyakorlatát, melynek a hatalmi ,,egyenirányítástól" megszabadított változatát célszer lenne a magyar konfliktuskezelés gyakorlatában felújítani). A konfliktusok megelzésének és megakadályozásának az elbbivel szoros kapcsolatban álló módszere a közvetítk alkalmazása a szükséges konzultációk során. A közvetítket leggyakrabban az egymással közvetlen kapcsolatban nem álló, egymással valamilyen integratív kapcsolatba lépni kívánó felek között (pl. szerzdéskötés) alkalmaznak. A közvetít feladata a felek egymástól való elszigetelése a félreértésekbl vagy az eltér igényekbl származó konfliktusok elkerülése vagy megelzése érdekében. Közvetítket használnak a meglév kapcsolatokat fenyeget konfliktusok esetében is. Ez lehet informális, amikor barát, munkatárs vagy családtag közvetít valaki(k) nevében, de lehet formális vagy jogi eljárás része is (ügyvédek). A közvetlen személyközi konfliktuskerülés ers japán hajlandósága miatt, viszonylag nagy a nem kifejezett vagy nem egyértelm konfliktusok iránti türelem s így ezeket az érintett felek hosszú ideig képesek megtrni, st hallgatólagosan abban is közremködnek, hogy a konfliktus ne váljék nyílttá. Az elfojtott vagy szándékosan figyelmen kívül hagyott konfliktus gyakran közvetve a sért fél bntudatának felébresztésében fejezdik ki. A konfliktusfeloldás leggyakoribb eljárása Japánban a konszenzus alapú döntéshozatal, melynek során az összes érintettnek meg kell egyeznie a döntésben, s amíg ezt nem érik el, addig nem hoznak döntést. A konszenzus elérése érdekében a résztvevknek gondosan kerülniük kell a probléma megvitatása során a polarizálódást, s ennek érdekében keresni kell a közös alapokat és az egyetértéstl vonakodó felek ellenvetéseit kielégít megoldásokat. Ugyanakkor mindegyik résztvevre egyre ersöd csoportnyomás nehezedik a növekv konszenzus elfogadására. A konszenzus alapú döntéshozatal kiegészülhet a nemawashival is.

241

A konszenzus alapú döntéshozatal egyik változata az úgynevezett ringi-rendszer, melyet a hierarchikus szervezetek használnak vezetési-irányítási döntések esetében, ha a döntéseket különböz egységekben vagy különböz hierarchikus szinteken hozzák s nem közös értekezlet során. A javaslatot is tartalmazó írásos anyagot meghatározott sorrendben körözik az elfogadásban érintett valamennyi egység és egyén között. Az érintett egységeken belüli megbeszélés után az egység vezetje a dokumentumot személyes pecsétjével látja el, ekként nyilvánítva ki egyetértését. Ha fenntartásai vannak, akkor a pecsétet megfordítva használja, de végezetül ilyen esetekben természetesen késedelemmel - is szükség van a jóváhagyásra. A folyamatnak ebben az esetben is lényeges eleme az elzetes konzultáció. Gyakran találkozhatunk olyan, Japánból vagy Dél-Koreából származó hírekkel, melyek arról tudósítanak, hogy valamilyen komolyabb konfliktus kapcsán (például közlekedési tömegszerencsétlenség esetében) az illetékes hatóság vezetje (például maga a miniszter) nyilvánosan bocsánatot kér, noha közvetlenül nincs köze az ügyhöz, st személyes kontrollján kívül esik. Ez a konfliktusért vállalt személyes felelsség kinyilvánítása, melyet a tisztségvisel lemondásának bejelentése is kísérhet. Ebben az esetben ismét utalunk a kulturális különbözségre és az ebbl származó megítélésbeli eltérésre. Az európai kultúrkörben a konfliktuskezelésnek és konfliktusfeloldásnak ez a módja ugyanis teljesen szokatlan és ritka jelenség, ráadásul a megalázkodás jele. Japánban és a vele azonos kultúrkörbe tartozó Dél-Koreában viszont a bocsánatkérés melynek sajátos rituáléja alakult ki - a konfliktus ritualizálásának hagyományos és megszokott módja. (Kodansha, 1983) Belátható, hogy a környezeti konfliktusok részletes módszereinek és eljárásainak bármilyen részletesség ismertetése csak kiegészíti, de nem pótolja az általános konfliktuselméleti ismereteket, mivel ezek nélkül nagy a formális és felületes alkalmazások veszélye. Bízunk abban, hogy a környezeti konfliktusok kezelési eljárásainak megismerése iránt kell érdekldést keltettünk, s egyúttal az elmélyült megértés alapján nyugvó alkalmazásokhoz is ösztönzést adtunk.

Kérdések és feladatok
1. Világítsa meg a környezeti konfliktus lényegét konfliktuselméleti alapon! 2. Lehetséges-e bels konfliktus környezetügyi problémák esetében és milyen körülmények, feltételek között? 3. Hogyan reagálnak a szervezetek a környezeti konfliktusokra? 4. Milyen konfliktuskezelési módszereket ismer? Ezek közül értelmezzen egyet tetszés szerint választott környezeti konfliktusra! 5. Használhatók-e Magyarországon a japán konfliktuskezel módszerek és ha igen milyen feltételekkel?

242

Felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Coser, Lewis: The functions of social conflict = The Free Press, New York,1956 Coser, Lewis: Conflict: social aspects in International Encyclopedia of Social Sciences 232-236.o. = The Macmillan Co., New York, 1968 Csoportdinamika (Válogatás Kurt Lewin mveibl) = Közgazdasági és Jogi, Budapest 1975. Duff, Andrew: Subsidiarity within European Community = Federal Trust for Education and Research, London, 1993 Deusch, M. - Krauss, M. R.: Theories in socialpsychology = Basic Books, New York, 1965 (hivatkozza Mérei) Harrison, Frank, E.: The managerial decision-making process = Houghton Mifflin Co., Boston, 1981 Kodansha Encyclopedia of Japan = Kodansha Ltd, Tokio, 1983 Korlátozott racionalitás - Válogatott tanulmányok (szerk.: Kindler J. - Kiss I.) = Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1982 Kindler József: Fejezetek a döntéselméletbl = Aula Kiadó, Budapest, 1991

10. Lewin, K. - Lippitt, R. - White, R. K.: Agresszív viselkedési sémák kísérletileg kialakított társas légkörben = The Journal of Social Psychology, 1939.10. 271-299. o. in Csoportdinamika 11. Lewin, Kurt: A jutalmazás és a büntetés pszichológiai helyzetei, in Csoportdinamika 348407 o. 12. March, J. G. - Simon, H. A.: Konfliktus a szervezetekben, in Korlátozott racionalitás (szerk. Kindler J. - Kiss I.) 120-147 o. = Közgazdasági és Jogi, Budapest 1982 13. Mérei Ferenc: A cselekvés szerkezete és a közösségi dinamika - Kurt Lewin pszichológiája, in Csoportdinamika 7-53 o., = Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1975 14. Murray, Edward J.: Conflict: psychological aspects, in International Encyclopedia of the Social Sciences (ed. Sills) 220-225 o. = The Macmillan Co., New York, 1968 15. Nader, Laura: Conflict: anthropological aspects, in International Encyclopedia of the Social Sciences (ed. Sills), 236-241 o., = The Macmillan Co., New York, 1968 16. Nash, H. F., Jr.: The bargaining problem = Econometrica, 18, 1950, 115-162 o. 17. North, Robert C.: Conflict: political aspects, in International Encyclopedia of the Social Sciences, 226-231 o. = The Macmillan Co., New York, 1968 18. Parsons, Talcott: Religious perspectives of college teaching in sociology and social psychology = The Edward W.Hagen Foundation, New Hawen, p. 40 (hivatkozza Coser) 19. Rahner, K - Vorgrimmer, H.: Teológiai kisszótár = Szent István Társulat, Budapest, 1980 20. Robert's rules of order (newly revised, 1990 edition) = Scott, Foresman and Co., Glenview, Ull., 1990 21. Steinhoff, Patricia G.: Conflict resolution, in Kodansha Encyclopedia of Japan, o. = Kodansha Ltd, Tokyo, 1983

243

9. KONFLIKTUSKEZELÉS A VÁLLALATI GYAKORLATBAN
,,Senki sem tördik azzal, hogy mennyit tudsz a környezetrl, amíg nem tudják, hogy mennyire tördsz a környezettel." (Dow) Olykor megszállottjaivá válunk saját konfliktusainknak: beleképzeljük magunkat a csatába induló hadvezér szerepébe, s miközben ügyes trükköket és leleményes taktikai húzásokat eszelünk ki, egyre inkább elhalványul a cél, amely fölött a háború dúl; az ellenfél legyzésének és saját felsbbrendségünk bizonyításának ideája észrevétlenül háttérbe szorítja. Ezen csatában a másik igazának belátása a sajátunk vereségének tnik, a megegyezés behódolásnak, a mindegyikünk igényeit kielégít megoldások lehetsége pedig ábrándképnek. Minthogy a konfliktust harcnak fogjuk fel, a másik fél érveit mindenáron le akarjuk gyzni: eközben olyan arzenált vonultatunk fel, amelyek sértek és károsak a másik fél számára. A probléma csak az, hogy a környezeti konfliktusok során a két fél gyakran egymásra van utalva; legalább annyira partnerek, mint ellenfelek. Sokszor tapasztaljuk, hogy egy-egy környezeti kockázattal járó beruházásnál a vállalatnak az adott közösség jótékony beleegyezésére van szüksége. Az adott közösség pedig a környezeti kockázatok és a növekv munkalehetségek közötti átváltási lehetséget fontolgatja. Ilyen esetben a leleményes trükkök alkalmazása önmagában is alááshatja a megegyezés lehetségét, még akkor is, ha a körülményekbl arra lehet következtetni, hogy a felek érdekei nem állnak mereven egymással szemben, s nem kizárt a megegyezés elvi lehetsége a konfliktus kirobbanásának idpontjában. Jelen fejezetben áttekintjük azokat a hibákat, amelyeket a vállalatok leggyakrabban követnek el, amikor konfliktusba kerülnek egy szélesebb lakossági körrel. Elször ismertetjük az elszeretettel alkalmazott hibás stratégiai megközelítéseket. Ezután kitérünk azokra az apró, a tárgyalásokon megnyilvánuló mozzanatokra, amelyek félrevihetik az egész tárgyalást, mivel felfedik a vállalat képviselinek a másik félrl alkotott nem túl tisztes véleményét, amelyet tudatosan nem hogy hangoztatni, hanem eltitkolni szeretnének. Egy jól kidolgozott stratégiával indított tárgyalást is megakaszthatnak azok a megnyilvánulások, amelyek a másik fél pszichológiai szükségleteinek figyelmen kívül hagyását éreztetik. Ezt a másik fél talán fel sem fogja, de minden esetben megérzi, és ellenségességgel reagál rá.

9.1 Kerülend stratégiák
Halogatási taktikák A halogatási taktikák célja, hogy egy szükséges lépés megtételét minél késbbre próbálják tolni, st ha lehet, addig tolni, amíg az teljesen szükségtelenné vagy feleslegessé válik. A halogatási taktikáknak is több változata ismert. A megoldhatatlan házi feladat taktikája Azt állítom, hogy az ellenem felhozott bizonyítékok nem elég meggyzek, nem elég tudományosak, s addig nem teszek megfelel lépéseket a károk ill. kockázatok csökkentésére, amíg meggyz bizonyítékokkal nem állnak el arra vonatkozóan, hogy én vagyok a felels a történtekért.

244

A legtöbb környezeti kockázatnál nem lehetséges 100%-os ok-okozati viszony megállapítása. Gondoljunk csak arra, hogy pl. a freonok termelése és az ózonréteg vékonyodása közötti összefüggést már több mint 20 éve vizsgálják, de még ma sem bizonyított egyértelmen a CFC-k ózonkárosító hatása. Erre hivatkozva sokáig sikeresen húzták az érintett vállalatok a CFC-kre használatának korlátozását. Sokszor a bizonyítékok nem is laboratóriumi elemzéseken alapulnak, csupán statisztikai összefüggéseket takarnak.
1980 júniusában az egyesült államokbeli Betegségmegelzési Központ statisztikai összefüggést talált a tamponhasználat és a gyakran halálos kimenetel TSC (toxikus sokk szindróma) esetek között. Késbb egyes államok egészségügyi minisztériumai úgy találták, hogy ez a statisztikai összefüggés leghatározottabban a Rely használóknál mutatható ki. Ekkor a vállalat is megkezdte az adatgyjtést, de saját eredményei, st laboratóriumi tesztjei sem igazolták az említett kapcsolatot, míg a hivatalos teszteredményeket nem bocsátották a vállalat rendelkezésére. A Betegségmegelzési Központ szeptemberben egy újabb tanulmányt végzett, s úgy találta, hogy a 42 megvizsgált eset 71%-ban az áldozatok Rely-t használtak. A betegség ugyanakkor elfordult gyermekek és férfiak körében is, valamint olyan területeken is, ahol a Rely-t nem is forgalmazták.

A statisztikusok óva intenek attól, hogy okozati kapcsolatokra következtessünk pusztán a statisztikai adatok alapján, mellzve minden szakmai megfontolást. Közismert példa, hogy igen szoros korreláció mutatható ki pl. a különböz magyar településeken született gyerekek száma és az ott él gólyák száma között... A Rely ráadásul nem jelentett elkerülhetetlen kockázatot a nk számára, hisz az adott információk birtokában mindenki szabadon dönthetett arról, hogy továbbra is óhajtja-e használni a terméket vagy sem. Mit tegyen ilyen esetben a hatóság, s mit tegyen a vállalat?78 A környezetvédelmi problémákhoz kapcsolódó bizonytalanul ismert összefüggések komoly kihívást jelentenek mind a jog (amely hagyományosan nagyon megalapozott bizonyítékokhoz kötötte valaki bnössé nyilvánítását vagy kártérítési felelsség megállapítását), mind pedig a szabályozó hatóságok számára. Ha azonban továbbra is fenntartjuk a szigorú elvárásokat az ártatlan védelme érdekében, nagy környezeti kockázatokat kell vállalnunk. Lehet, hogy nem a freonokat kell okolnunk, de mi van ha mégis? Van-e idnk kivárni, mire a tudomány egyértelmen állást tud foglalni? Egy krízishelyzetben, amikor ráadásul még az id is sürget, a korrekt bizonyítás igénye megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságokat. Ezt sokhelyütt már felismerték, s ez a felismerés a bizonyításra vonatkozó társadalmi elvárások felpuhulásához, st egyes esetekben a bizonyítási kényszer megfordításához vezet: a gyanúsított vállalatot a kár okozójaként kezelik mindaddig, amíg be nem bizonyítja, hogy nem az. Ez viszonylag új fejlemény, amely igazságtalan, a környezetvédelmi ügyekhez párosuló nagy kockázatok ugyanakkor mégis indokolttá tehetik.79 A megoldhatatlan házi feladat taktikájának gyakori alkalmazása a bizonyítási kényszer megfordításához, mint logikus ellentaktikához vezet. Azt bebizonyítani azonban, hogy a vállalat nem lehet felels a

78

Az eset leírását lsd.: The Procter & Gamble/Rely Tampon Crisis, in: Steven Fink: Crisis Management (Planning for the Inevitable), American Management Association, 1986., 245.p. 190-202.p. Az események hatására Procter & Gamble egyébként két héten belül visszavonta a terméket, s ez a döntése 75millió $-ba került. A többi tampongyártó ismertett helyezett el a termék csomagolásában, melyben leírja, hogy mekkora pluszkockázatot vállal a használó. Természetesen, ha egy bizonytalan összefüggéseken alapuló döntés miatt kár éri a vállalatot, s ezért késbb pert indít s kártérítést követel, ezen igényét jogosnak kellene elfogadnunk.

79

245

következményekért, általában jóval nehezebb, mint a fordítottját: itt általában még a statisztikai adatok sem segítenek.
Mi történik akkor, ha a vállalat elfogadja felelsségét, s megteszi a tle elvárt lépéseket? Erre a Rely esete jó példát szolgáltat. A Procter & Gamble annak ellenére visszavonta termékét, hogy a tények korántsem voltak egyértelmek. Az általános reakció ez els pillanatban az indulatok fellángolása volt (még is beismerte, hogy bnös), s úgy ítélték meg, hogy a szükséges döntést túlságosan is lassan hozta meg a vállalat. (Valójában ez 2 hét volt, ami nem tekinthet kevésnek figyelembe véve azt, hogy a vállalat számára ez komoly anyagi hátrányt jelentett, és senki nem volt rákényszerítve a termék használatára). Egy hónappal az események bekövetkezte után azonban a közvélemény szerint a vállalat gyorsan döntött, s a közvélemény-kutatások összességében véve a Procter & Gamble-rl kialakult kép javulását mutatták a kérdéses ügy eltti állapothoz képest. Aki vállalja a felelsséget, és minél hamarabb megpróbálja eltüntetni a következményeket, azt hamar elfelejtik. Mint tudjuk: minden csoda három napig tart. Aki viszont semmi esetre sem hajlandó magára vállalni a felelsséget, az mesterségesen hosszú ideig magasan tartja az ellene feszül indulatokat. A vállalat felelsségének bizonyítatlansága általában csak a szakemberek gondolkodását zavarja meg, a közvélemény és a média ezzel szemben gyakran elfogult a vállalattal szemben, biztosra veszi annak bnösségét, s a halogatást a bnök súlyosbodásaként érzékeli.

Az ellenfél foglalkoztatásának taktikája Mszaki adatok tömkelegével árasztom el ellenfelemet, lehetleg minél nehezebben átlátható, rosszul összeállított, s nem feltétlenül a témához kapcsolódó adatokkal és elemzésekkel. Amíg az ellenfél átrágja magát az adatokon, addig idt nyerek. A hatósági tisztviselk vagy becsületes környezetvédk - akik úgy érzik, ez a tisztességes döntéshozatal egyik feltétele - tényleg belevetik magukat a reménytelen adattömeg tanulmányozásába. Ha nagyon elfoglaltak, a kapott házi feladat pedig túlságosan ijeszt, sokszor inkább annyiban hagyják az ügyet, s nem piszkálják egy ideig a vállalatot. A módszer különösen hatásos, ha az adatokat a vállalat igazgatója készségesen, udvarias japán mosollyal szolgáltatja ki.
A Ford Motor Company Pinto modelljének tankja baleset bekövetkeztekor könnyen felrobbant, amely becslések szerint évi 500-900 égési halált eredményezett. A Ford vállalatnak ennek ellenére sikerült megakadályozni azon szabvány életbeléptetését, amely a modell átalakítására kényszerítette volna. A Pinto-t még nyolc évig sikerült életben tartani, többek között az ellenfél foglalkoztatása taktikájának segítségével. Tulajdonképpen csak akkor váltották le, amikor az már kifutó modellé vált.80

Az idzített ellenérvek taktikája Az ellenem felhozott támadások egyikére jól kidolgozott (nem feltétlenül korrekt adatokkal, elemzésekkel alátámasztott) ellenérvvel válaszolok. Az ellenfeleimnek komoly munkájába kerül, amíg megcáfolják. Addig is idt nyerek, s mire az ellenfelek elhozakodnak ellenérvem cáfolatával, addig én is kidolgozom következ ellenérvemet, ily módon folyamatos védekezésre kényszerítem ket. A taktikát sikeresen alkalmazta a Vásárhelyi Pál Társaság (a vízépít mérnökök) a Duna-Kör ellen az emlékezetes Bs-Nagymarosi vitákban.

80

Steven Fink: Crises Management, American Management Assosiation, USA, 1986., 199-200 o. vagy: W. Michael Hoffman: A Ford Pinto (Thomas Donaldson (ed.): Case Studies in Business Ethics. Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, New Jersey, 1984), 148-157.p.

246

A halogatási taktikák veszélyei A halogatási taktikák csak akkor mködnek eredményesen, ha olyan felekkel kerül konfliktusba a vállalat, akikkel nincs hosszútávú, kölcsönösen egymásrautalt és rendszeres érintkezésekkel járó kapcsolata. A jegyzetben tárgyalt konfliktusok nem ilyen típusúak. Hosszú távú egymásrautaltság esetén a halogatásos taktikák kiismerhetek és a kapcsolatok végleges megromlásához vezetnek. A halogatásból származó rövid távú elnyöket túlkompenzálják egy szükséges, de az elhibázott stratégia miatt problematikussá vált kapcsolatból származó nehézségek. Pl. a környezetvédelmi hatósággal szemben a vállalat egy ideig sikeresen alkalmazhat egy környezetvédelmi beruházás elodázását célzó taktikát, ha azonban kiismerik, akkor törvényes eszközökkel okozhat a hatóság számára kellemetlenségeket: pl. a jövben valószín gyakrabban számíthat a vállalat ,,szúrópróbaszer" ellenrzésekre, és beadott kérvényeinek elbírálásánál hiányozni fog a jóindulat. Ez ellen nem tehet semmit, hisz a hatóságnak nem kell megindokolnia a gyakoribb ellenrzés szükségességét. A fogyasztók becsapása a vállalattal szembeni bizalom megingásához, és a forgalom csökkenéséhez vezethet. A környezetvédk vagy a lakosság egyszeri becsapása pedig oda vezet, hogy azok a jövben a vállalat minden kezdeményezését gyanakodással figyelik és megpróbálják meghiúsítani, még akkor is, ha azok valójában a környezetet szolgálják. Az elvesztett bizalmat ugyanis nagyon nehéz helyreállítani. A kritikus helyzetekben való gyors cselekvés ellenkez hatást érhet el. Ha az emberekben kialakul a vállalatról egy olyan kép, hogy az környezetvédelmi ügyekben gondosan jár el, akkor ez olyan tkéjévé válhat, amelyre bizonyos mértékig egy-egy kellemetlen ügy kapcsán is építhet. A felelsség elhárítása A felelsség áthárítása másokra Sok vállalat mindenáron fenn akarja tartani ártatlanságának látszatát. A felelsséget másokra hárítják át, legkifinomultabb formájában magukra az áldozatokra. Esetleg beismerik, hogy történtek a vállalatnál mulasztások, azonban állítják, hogy a tragikus események ettl függetlenül is bekövetkeztek volna, nem hozhatók összefüggésbe az említett mulasztásokkal.
1994 decemberében a Union Carbide India bhopali üzemében egy ­a rovarirtó szerek gyártásához használatos­ gáz szabadult ki a környezetbe, melyet a II. világháború során harci gázként alkalmaztak. Egyetlen éjszaka alatt különböz becslések szerint 2000-4000 ember lelte halálát, és több tízezren szenvedtek sérülést. A katasztrófa után a Union Carbide (USA) igazgatója megpróbálta megmagyarázni, hogy a balesetért - amelynek következtében 2000 ember vesztette életét, és több tízezren szenvedtek egészségi károsodást - kizárólag az indiai munkások hanyagsága a felels. Az újságírók sajnos reménytelenül rövid id alatt felfedték a mszaki hiányosságokat (amelyekrl írásos jelentést is készített jóval korábban egy, a vállalatnál dolgozó mérnök) és a vezeti mulasztásokat, amelyek nélkül a baleset nem következett volna be. A Firestone Tire & Rubber Company egyik radiálgumi típusát okolta az amerikai Közlekedésbiztonsági Minisztérium 34 halálos és több száz nem halálos baleset bekövetkezéséért. ,,A vállalat azonban váltig állította, hogy a gumik tervezésében nincs semmi hiba, az ok ehelyett a ,,fogyasztók hanyagsága és a nem rendeltetésszer használat...A fogyasztók túlterhelik és ily módon rongálják a gumikat, a járdaszegélynek ütköznek velük, nem megfelelen pumpálják fel azokat, és túl gyorsan hajtanak."81

81

Arthur M. Louis, ,,Lessons From the Firestone Fracas," Fortune, Vol. 98. No.4., p. 45 Idézi: Steven Fink: Crisis management, 199.p.

247

A károk bagatellizálása Míg a környezetvédk tragikusnak mutatják be az eseményeket, a vállalat megpróbálja minél kisebbnek beállítani a következményeket. Megkísérli meggyzni a közvéleményt, hogy a baj kisebb, mint amekkorának látszik.
Némi számbvészet segítségével pl. ugyanazon tények egész más színben állíthatók be. Pl. az, hogy egy környezetszennyez létesítmény teljes életciklusa alatt mindössze 0,0001-del növeli a halálozási arányt, nem tnik ijesztnek. Egész másként hat, ha azt állítom: a vállalat tevékenységének következtében 10 ártatlan ember leli szükségtelenül halálát. Egy százezres városkában mindkét állítás matematikailag ugyanazt jelenti, ámde hatásukban igencsak különböznek egymástól. A következmények tragikumát általában gyengítik a szürke statisztikai adatok, míg fokozzák az ártatlan áldozatokról bemutatott felvételek (beteg gyerekek, nk, elpusztult állatok).

A felelsség áthárításának illetve bagatellizálásának lényege, hogy a vállalat képviselje megpróbálja összegyjteni mindazon ers és gyenge adatokat, amelyek a vállalat mellett szólhatnak, és azokat szembeállítja a másik fél érveivel. A módszer rejtetten feltételezi tehát, hogy érvek szólnak érvek ellen, és a vállalat által elhozott adatok gyengítik a másik fél érveit. Mint az elzekben láttuk azonban, a konfliktusok lefolyásában az érveknek közel sem mindig jut fszerep. Sokkal fontosabb lehet azoknál az, hogy a vállalat hozzáállása milyen érzéseket kelt a másik félben. Az erltetett érvek ezért általában visszafelé sülnek el: mint érveknek nincs hatásuk, ugyanakkor azt az érzetet ersítik, hogy a vállalat nem óhajt semmit tenni, hanem erkölcstelenül mentegeti magát. Egy pozitív hozzáállás lényege, hogy az elvesztett bizalmat megpróbáljuk visszanyerni, vagyis a vállalat elismeri, tevékenységének vannak bizonyos következményei, és ugyanakkor felajánlja együttmködését és nyitottnak mutatkozik az érintettek javaslatainak elfogadására. Saját térfél taktikája A vitapartnereket megpróbálja olyan területre csalogatni, amelyen járatosabb náluk, majd a hazai pályán nevetségessé teszi ket. A legjobb ilyen téma a vállalat technológiája és technikája, amelyet bizonyára saját maga ismer a legjobban.
A környezetvédknek is megvan a saját térfelük - pl. balesetek és azok sérültjeirl készült felvételek mutatása, az emberi egészség végtelen értékére való hivatkozás, általában érzelmi ráhatás, stb.

A taktikára jó példa az atomermvek mérnökképviseli és a környezetvédk között folyó viták. Az atomermvek technikáját biztos jobban ismerik az elbbiek, s gyakran kényszerítik reménytelen vitákba a környezetvédket. Az eredmény általában a felek közötti kapcsolat végleges megromlása. Gyakran alkalmazzák az elbbi taktikát akkor, ha látszólag egy másik féllel vitáznak, de szélesebb nyilvánosság eltt, annak megnyeréséért (pl. TV-ben, nyilvános tárgyaláson, ahol a környezetvédk és a vállalat képviseli látszólag egymással vitatkoznak, de nem egymás, hanem a TV-nézk ill. a jelenlev lakosság meggyzése a tényleges cél). Általában nagyon könnyen és felületesen formálunk véleményt akkor, ha egy ügyben nem vagyunk közvetlenül érintve. A nyilvánosság befolyásolható, és könnyen meggyzhet egy beruházás veszélyességérl. Törekedni kell tehát arra, hogy egy vitás ügy (pl. beruházás) kapcsán bevonjuk a döntésbe az érdekelteket, de csakis ket. Egy helyi környezeti hatásokkal járó beruházás esetén pl. nem tekinthet érdekeltnek egy országos környezetvédelmi szervezet, még akkor sem, ha az ügy kapcsán hallatni akarja szavát. Általában a tárgyalásokat helyes a nem érdekelt nyilvánosságot kizárva lebonyolítani, különben könnyen válhat egy harmadik fél meggyzésére irányuló eladássá.

248

Klasszikus struccpolitika Egy-egy botrány után néhány vállalatvezet szeret eltnni a nyilvánosság ell. Nem nyilatkozik, vidékre utazik, beteget jelent vagy nem ér rá, s legfeljebb a média tartós és agresszív sürgetésére hajlandó nyilatkozni. Ez azonban nagyon veszélyes taktika. A nagyközönség - és a sajtó - ugyanis az információhiányt képzeletével tölti ki, s valójában sokkal rosszabb kép alakul ki a helyzetrl, mint amire a tények alapot szolgáltatnak. Mire a vállalat részérl hajlandó valaki nyilatkozni, addigra általában már kés: a rémhírek túlságosan is befészkelték magukat a köztudatba, a vállalatnak pedig nincs meg az a hitele, amellyel megingathatná azokat. A híreszteléseknek elébe kell menni, s inkább keresni kell a médiát, mintsem elbújni elle. Fontos, hogy balesetek, környezeti botrányok esetén a vállalat gyorsan adjon hiteles és objektív információt. Az adott információnak a tényleges helyzetre kell vonatkoznia, valamint arra, hogy a vállalat mit óhajt tenni a károk csökkentése érdekében. Nem lehet ugyanakkor a nyilatkozat célja a vállalat felelsségének csökkentése vagy kimagyarázása. A vállalat olyan sok éven át mködött problémamentesen, most ezt a kis semmiséget elfelejthetik nekünk. Azon vállalatok, amelyeknek hosszú éveken keresztül sikerült felépíteniük a környezetvédelmi szempontokra is odafigyel vállalat képet, valóban van valamilyen elnyük. Ez az elny azonban elssorban azt jelenti, hogy ha mindent megtesz a veszély, illetve következmények csökkentésére, akkor esetleg hisznek neki, s nem dl teljesen romba a róla kialakult kép. A dics múlt emléke azonban nem használható fel arra, hogy a megteend lépések késleltetésére, a felelsség letagadására nyújtson fedezetet. Senki sem szereti a rossz híreket közölni, azonban minél hátrányosabb egy-egy adat a vállalat számára (s ezek általában elbb-utóbb úgyis kitudódnak), annál elnyösebb, ha maga a vállalat jelenti be, s nem várja meg, amíg a sajtó útján, s kellképpen felnagyítva tudódik ki. A pánik elkerülésének félreértése Mondjuk azt, hogy minden rendben van, mert ha kitör a pánik, az csak súlyosbítja a következményeket. A balesetek következményeit valóban veszélyesen súlyosbítja, ha pánik tör ki. Gyakran azonban a pánik elkerülésének érvet felhasználják olyan alapvet információk eltitkolására, amelyek birtokában az emberek megvédhetnék magukat, és sokszor akkor is, amikor már feltétlenül szükség van az közremködésükre a következmények csökkentese érdekében. A pánik elkerülésének érdekében természetesen meg kell elzni, hogy az emberek fejvesztett magánakciókkal próbálják menteni magukat. Ezért: meg kell szervezni mentésüket és irányítani kell ket - ennek érdekében persze lehet, hogy nem kell teljes kör információkkal szolgálni számukra, annyival azonban igen, amellyel az adott körülmények közötti közremködésüket el lehet érni.
Bhopalban - miután észlelték a gázszivárgást - hangosbemondón riasztották az üzem dolgozóit, s azt sem felejtették el közölni velük, hogy milyen a szélirány, vagyis merre érdemes menekülni. A lakosságot azonban senki nem értesítette, és kb. 4000-en esetek áldozatul a kiszabadult mérges gázoknak. Vagy gondoljunk arra, Csernobil után mekkora késedelemmel került sor a veszélyeztetett népesség kitelepítésére.

249

Kési ébredés Gyakori hiba, hogy az érintetteket túlságosan késn próbálják értesíteni, sokszor csupán akkor, amikor már megszületett a döntés. Különösen veszélyes, ha a környezeti hatásvizsgálati eljárás során már csak a részletes környezeti hatástanulmány után jutnak hozzá az érdekeltek az információkhoz.
Az 1995. évi LIII. törvény értelmében: ,,Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásának megismerésére."... ,,A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel, valamint a környezetveszélyeztetés tekintetében."

Ma már tehát egy környezettel kapcsolatos beruházás érintettjeinek joguk van az ket érint információkat megkapni, azok nem titkolhatóak el. Közel sem mindegy azonban mikor kapják meg azokat. Ha túl késn, akkor csak azt érjük el, hogy az üggyel kapcsolatos konfliktus az adatok nyilvánosságra kerülése után azonnal kirobban, és kedveztlen légkör alakul ki a további tárgyalásokhoz. Általában az érintetteket a lehet leghamarabb be kell vonni a döntési folyamatba. Ha pl. egy nagyobb környezeti hatásokkal járó beruházás megvalósulása a tét, a vállalatnak nem kell elre eldöntenie, hogy pontosan mely helyszínen óhajtja azt megvalósítani. Ehelyett alternatív helyszíneket jelölhet ki, és a különböz helyszíneken élk számára információkat adva tárgyalhat arról, melyik helyszín lakossága milyen áron hajlandó az adott létesítményt befogadni. Így a helyszín kijelölése nem tnik a vállalat által hozott és az érintettek által elszenvedett döntésnek.

9.2 Kommunikációs hibák a tárgyalás során
A környezetvédkkel folytatott tárgyalások során a vállalatok (st olykor a környezetvédelmi hatóságok) képviselinek szájából gyakran elhangzanak olyan kijelentések, amelyek önmagukban is a tárgyalás meghiúsulásához vezetnek. Ezen érvek végképp aláássák a kezdetben esetleg meglév gyenge megegyezési hajlandóságot is, s a felek közötti konfliktus mélyüléséhez vezetnek. Az érvek egy része egyszeren máshogy hangzik, mint ahogy szánták. A kommunikációs hibák dönt része azonban felfedi a beszél szándékát, akaratlanul is érezteti a másik féllel, hogy a beszél nem tekinti t partnereknek. A beszélnek ilyenkor nem elég a kommunikáció stílusán változtatni (a metakommunkáció során szándékai úgyis napvilágra kerülnek), saját felfogását is át kell alakítania. A továbbiakban felsorolunk néhány meglehetsen tipikus kijelentést, ­s némi magyarázatot is fzünk hozzá, hogy miért nem lenne szabad elhangozniuk.82

82

Az idézetek nagy része Havasi János: Izotópfalu cím mvébl származik, amely jegyzkönyvszer pontossággal idézi az izotóptemet építése kapcsán fellángolt vitákat. Nem véletlen ugyanakkor, hogy nem tüntetem fel azt, hogy kinek a szájából hangzottak el az egyes idézetek. Célom nem egyes személyek kifigurázása. Ez nem is lenne igazságos, hisz az ófalui esetben nagy szerepet játszottak a régi rendszer berögzdött reakciói, s az is nyilvánvaló, hogy semmilyen kiragadott idézet nem lehet a legjobb szándék mellett sem - torzításmentes. A felhozott idézeteket éppen azért emlem ki, mert már ,,máshol is hallottuk" azokat, s általánosíthatóságuk tanulságokkal szolgálhat.

250

1. Szakkifejezések túlzott használata, nem közérthet stílus Kerülje a szakzsargon használatát. A szélesebb közönség által nem ismert kifejezések használta könnyen keltheti azt a látszatot, hogy nem is igazán akarjuk megértetni magunkat, csupán saját szakmai felsbbrendségünket fitogtatjuk, ez pedig visszatetszést szül. Ha meg akarnánk magunkat értetni, alkalmazkodnánk közönségünkhöz. Senki sem szereti, ha lenézik, vagy alacsonyabb rendnek kell éreznie magát, ez sérti pszichológiai szükségletét. Ebbl következen nem mindig szerencsés, ha a szakmai kérdésekben legjáratosabb mérnök tárgyal a nem szakemberekbl álló közönséggel. A szakember ugyanis már nagyon hozzászokott a szakzsargon használatához, s még ha nagyon akar, sem mindig tud értheten beszélni. Amit magától értetdnek gondol, arról könnyen kiderülhet, hogy egy óvón számára érthetetlen. Ráadásul a nyilvános meghallgatásokon általában az érzelmek szoktak uralkodni, nem pedig az érvek, ezért olyan emberre van szükség a vállalatok részérl aki meg tudja érteni, és kezelni tudja ezeket az indulatokat. Egy, az emberi kapcsolatokban járatosabb vállalati embert is lehet alkalmazni erre a célra - természetesen ehhez ismernie kell a vita tárgyát -, s a mérnök ott lehet a háttérben, hogy olyan kérdésekre válaszoljon, amelyekre tényleg csak tud, illetve, hogy tárgyaljon a másik fél szakértivel. A felsbbrendség látszatát a külsségekben is el kell kerülni. Nem kelt túlságosan jó benyomást az a vállalatigazgató, aki fekete Mercedesen érkezik, a sofrje nyitja az ajtót, kíséretével bevonul, majd pecsétgyrs kezével elveszi aktatáskájából a menedzser kalkulátort, és jelentségteljesen maga elé helyezi az asztalon. 2. ,,Lehet kérem viccelni, de vegyék figyelembe, hogy Paks az idén már 40 százalékát termeli meg a villamosenergia-szükségletnek. Ha nem lenne erm, fogyasztói korlátozást kellene bevezetni. Ófaluban radioaktív hulladék temett tervezünk. Erre szükség van."83 Az érv lényege: ez társadalmi érdek (Magasabb rend szempontok effektus). Ne hivatkozzon a társadalmi érdekekre. Ez az érv a régi szép idkben megállta a helyét, azonban hibát követ el, aki most akarja alkalmazni. Ez talán furcsán hangzik, hisz tudjuk, hatalmas mennyiség veszélyes hulladék keletkezik az országban abból a fogyasztásból, amelynek haszonélvezi mi vagyunk, ugyanakkor a veszélyes hulladékok elhelyezését ma már szinte egyetlen közösség sem akarja megengedni (ez a közismert NIMBY szindróma - ,,ne az én kertemben"84). A hasznokat elfogadjuk, az árát viszont nem. Nincs itt ellentmondás? Természetesen van, a kérdést azonban mégsem szabad a vállalatok részérl feltenni egy vita során. Egyrészt ez igen hamisan cseng egy vállalati szakember szájából, aki köztudottan nem a társadalmi érdeket képviseli a környezetvédkkel szemben, sokkal inkább a vállalatét, és olykor a sajátját. Másrészt ez olyan kérdés, amit az országban a legmagasabb szinten szokás megválaszolni. Itt ugyanis a klasszikus vitáról van szó: a társadalom érdekében fel lehet-e áldozni az egyén érdekét. A szocializmus erre egyértelmen igennel válaszolt, s a világ e táján nem kell magyarázni, hogy a vélt társadalmi érdek nevében sok mindent ránk kényszerítettek, ami tulajdonképpen nemhogy az egyénnek, hanem még a társadalomnak sem volt érdeke. A mai rendszer az egyén akaratának ad zöld utat. Természetesen ennek is vannak hátrányai, az

83 84

Havasi János: Izotópfalu, Kossuth, Bp., 1989. 26. o. A NIMBY a ,,not in my backyard" vagyis ,,ne az én kertemben" kifejezés kezdbetibl.összerakott szó.

251

egyik éppen a NIMBY szindróma. Egy azonban biztos: a kérdésre a választ nem a vállalatoknak kell megadni. A vállalat az, aki idegenként kíván belépni a területre. A közösségnek joga van eldönteni, hogy beengedi-e vagy sem. Az önkormányzat a terület-felhasználási jog megadásával dönt ebben a kérdésben. Minthogy pedig a vállalat az idegen, nem viselkedhet úgy, mintha hatóság, vagy akár azonos jogú tárgyalófél lenne. Az érvényes jog szerint ha tevékenységét összességében véve kedvezen ítéli meg a közösség (pl. a veszélyeshulladék-lerakó építésével okozott kockázatokat más környezetvédelmi problémák megoldásával kompenzálja, teszem azt pénzt ad a falunak a csatornázásra, esetleg munkahelyeket teremt), akkor bebocsátást nyer, egyébként pedig nem. Természetesen az emberek nem akarnak rosszabb helyzetbe kerülni, mint amilyenben vannak, így a bebocsátásra csak akkor van némi esély, ha határozott elnyöket tud a vállalat felmutatni (nem elég a veszélyek tagadása). Emiatt téveszt célt a következ érv is: ,,Megbocsássanak, de én nagyon furcsának találom, hogy azt feszegetik: miért pont ide kerül? Miért nem az érdekli önöket, hogy veszélyes-e ez a létesítmény? Nem szeretném azt gondolni, hogy önöknek teljesen mindegy, veszélyes-e vagy sem, csak az a fontos, hogy ne ide kerüljön."85 Közel sem biztos a másik fél tárgyalási készsége. Sokkal valószínbb ennél, hogy egy adott követeléssel lép fel (ne építsék meg a hulladéklerakót). A kérdés ezek után, hogyan vehetjük rá az ellenségesen viselked másik felet egy nyer-nyer megoldást célzó tárgyalásban való részvételre. Ehhez mindenekeltt egyértelmvé kell számára tenni, hogy mit nyerhet a tárgyaláson, vagyis mennyivel jobb eredményt érhet el a tárgyalás segítségével ahhoz képest, mintha nem bocsátkozna tárgyalásba. Pl. a hulladéklerakó építése setén, ha a lakosság hatásosan tiltakozik és visszautasít mindenféle közeledési kísérletet, elérheti a hulladéklerakó felépítésének mellzését az adott területen. Tárgyaló készségük elérésére ennél határozottan jobb megoldások lehetségét kell felvillantani elttük. Nem elég bebizonyítani hogy az adott létesítmény nem okoz felesleges kockázatokat számukra (ez még mindig csak ugyanannyi, ha nem kevesebb lenne, mint amit tárgyalás nélkül elérhetnek), hanem határozott elnyöket kell felmutatni számukra. 3. ,,Higgyenek bennünk önök is. Ez egy kifejezetten esztétikus létesítmény."86 ,,Szó sincs veszélyrl, a világon mindenütt így..." Bizonyos érvek egészen máshogy hangzanak, mint ahogy szánták azokat. Egy atomhulladéklerakót talán szakmai értelemben biztonságosnak vagy akár esztétikus létesítménynek lehet mondani, ha megfelel az érvényes nemzetközi elírásoknak vagy jobb azoknál, de természetesen ez nem jelenti abszolút biztonságosságát. A kijelentést viszont mégis így fogják értelmezni, s errl általában mindenki tudja, hogy nem lehet igaz. Végs soron olyan érzést kelt a másik félben, hogy át akarják t verni, le akarják nézni, st sokszor kifejezetten nevetségesen hat. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor meg kell tanulni a másik fél fejével gondolkodni. A veszélyeket soha nem szabad lebecsülni: sokkal hihetbb, ha a vállalat szintén beszél a kockázatokról, és elmondja, milyen intézkedéseket kíván hozni azok csökkentése érdekében.

85 86

uo. 26.o. uo. 27.o., ill. 95.o.

252

4. ,,Ne tlünk féltsék a környezetet a tisztelt lakók, hanem önmaguktól." Vagyis: aki az utcán szemetel, dohányzik és feleslegesen égeti a villanyt, az ne tiltakozzon a környezetszennyezés ellen. Ez esetben az emberek lelkiismeretére próbálnak hatni, pontosabban lelkiismeret furdalást keltenek, hogy aztán az emberek úgy érezzék, nincs erkölcsi alapjuk az adott kérdéshez hozzászólni. Ennek eredménye azonban többnyire csak az, hogy azok dühösek lesznek. Helyzettl függen az emberek különbözképpen értékelik az azonos nagyságú kockázatokat is. Pl. jobban elfogadják azon kockázatokat, amelyeket már ismernek, mindennapinak számítanak, valamint az önként vállalt kockázatokat. Félnek viszont az ismeretlentl, s mindentl, amit rájuk akarnak kényszeríteni. Ha kellen mérges vagyok, összetörhetem a kínai étkészletemet, de nem szeretem, ha mások teszik ezt mérgükben az én étkészletemmel. Lehet, hogy egyes létesítmények valóban nem okoznak nagyobb kárt nekem, min én magamnak a dohányzással, azonban az utóbbit magam választottam, s ráadásul az elnyeit is én élvezem. Az önként vállalt kockázatokkal szemben az emberek kevésbé érzékenyek, mint a nem önként vállat kockázatokkal szemben. Általában ezek összehasonlítását nem szokták elfogadni, úgy érzik, nem azonos kategóriájú dolgokat próbálunk összemérni. 5. ,,Kérem, itt mszaki kérdésekrl van szó, s a reagálásokból arra következtetek, hogy könnyen érzelmi síkra csúszhatunk át."87 A beruházások többségénél valóban nagyon komplikált mszaki meggondolások merülnek fel, amelyen még a szakértk is igen jóízeket szoktak vitatkozni. Valóban: mit ért ahhoz Mari néni, hogy jó-e egy hulladéklerakó vagy sem? Ennek ellenére nem tanácsos bevetni ezt az érvet. Az emberek tiltakoznak ellene, s e mögött általában az bújik meg, hogy úgy érzik, hogy a mszaki kérdésekre való hivatkozással ki akarják rekeszteni ket a döntési folyamatból. Ez a jól ismert ,,döntünk rólatok helyettetek" helyzet. Ráadásul meglehetsen rosszak a tapasztalatok az ily módon megszület döntések következményeivel kapcsolatban. A döntéshozó soha nem fogja önmagától felismerni az összes érdeket és az azokat támogató érvet, amelyet figyelembe kellene vennie. Ha egy vállalat ki akarja zárni a közösséget a döntési folyamatból, ,,irracionális" reakciókat fog tapasztalni. Nem bíznak benne többé. A környezetvédk felsorakoztatják saját önkéntes szakértiket a vállalat embereivel szemben, azonban hiába cáfolja meg a vállalat azok összes érveit, a másik oldalon állók nem fogják elfogadni az övéit. A környezetvédk inkább újabb érveket és újabb szakértket kutatnak fel.88 Ha a vállalat ötször bebizonyítja, hogy azok a szakértk nem kompetensek, hatodszor is megpróbálkoznak, vagy egyszeren panaszkodni fognak, hogy nincs pénzük jó szakemberekre. A helyzet elmérgesedik, egyre kevesebb esély marad a helyzet megoldására. Valójában persze a környezetvédk nem viselkednek irracionálisan; a probléma lényege a mszaki vita köntösébe bújt bizalmi válság. S ha ebbl van kiút - bár minél tovább tart a vita, erre annál kevesebb az esély -, azt nem a még jobb, st zseniális érvek fogják jelenteni, amelyek elsöpr diadalt aratnak az ellenfél érvei fölött, hanem a folyamat megváltoztatása.

87 88

uo. 24. o. Valójában minden szakérti állásfoglalás jócskán tartalmaz szubjektív elemeket. Pl. minden szakért kicsit vagy jobban szerelmes a saját ötletébe. Ennek következtében hajlamos eltúlozni elnyeit, és lebecsülni a hátrányait. Hány és hány híres tudós vesztét okozta már saját találmánya!

253

Érdekes tanulságokkal szolgált ebbl a szempontból a Paks által tervezett alacsony- és közepes radioaktivitású hulladékok átmeneti lerakójához kapcsolódó nyilvános tárgyalás. Ma már az érintetteknek joga van a beruházásokról szóló környezeti hatástanulmányba betekinteni. Az önkormányzat és a környezetvédelmi felügyelség a jogszabályoknak megfelelen ki is hirdette, hol található meg és nézhet meg a beruházás KHT-je. A nyilvános tárgyaláson is szóba került a hatástanulmány és hamarosan kiderült: a környezetvédk és a lakosság körébl a jelenlevk közül senki nem nézett bele a hatástanulmányba. Ez meglep, de érthet. A mszaki érvekkel nem tudtak volna vitatkozni, de ebbl még nem következik, hogy az eléjük tárt mszaki adatok minden esetben helytállóak is. Valójában ami kérdés volt számukra az az, hogy megbízhatnak-e a paksiakban. Ha igen, akkor elfogadják adataikat is, ha nem akkor felesleges elmélyülni azokban, hisz úgysem hiszik el. Teljesen irreális elvárás, hogy a lakosságnak szakértvé kell képeznie magát az adott kérdésben.

Ráadásul a mszaki kérdések egy része valójában nagyon is politikai kérdést takar. A legfontosabb ezek közül az elfogadható kockázat problémája. Tudjuk, hogy minden, ami szennyez anyagot bocsát ki, valamekkora kockázatot jelent a közösség számára. De mennyire kell lecsökkenteni ezt a kockázatot, hogy elfogadható legyen a közösség számára? Sokan hiszik úgy, hogy ebben a kérdésben nem lehet önmagában a kibocsátási vagy az egészségügyi határértékekre támaszkodni, ugyanis ezen határértékek is hagynak valamekkora kockázatot. Miért kellene elfogadnia egy közösségnek, hogy ­ha csak egy kicsivel is, de­ rosszabb helyzetbe kerüljön, mint a beruházás eltt volt. Valójában a határértékeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket feltétlenül be kell tartani, de amelyeknél szabhat a közösség szigorúbb feltételeket. Megkívánhatja a vállalattól, hogy a határértékek alá menjen, pótlólagosan bizonyos környezetvédelmi berendezéseket állítson üzembe, s kompenzálja ket a elfogadott többletkockázatért. Ez jórészt alku kérdése. Ha belegondolunk, nagyon sok olyan kérdésben hozunk döntést, amelyhez nem igazán értünk. Politikusokra szavazunk, holott szinte semmit nem tudunk sem igazi énjükrl, sem pedig a háttérben folyó politikai játszmákról; orvost választunk, amely adott esetben életveszélyes döntés lehet, pedig nem értünk az orvostudományhoz. Ha ennyi mindenhez nem értünk, miért pont a környezetvédelmi kérdésekbe ne lenne beleszólásunk? 6. Mi mindig is.... (tördtünk a környezettel /odafigyeltünk a kockázatokra /megtettük amit lehetett) Ha végül a vállalat küls nyomásra változtat környezetvédelmi politikáján, ismerje be a küls nyomás hatását, s ne akarja elhitetni, hogy mindig is a jó oldalon állt. Az embereket ne fossza meg attól a jóérzéstl, hogy nekik volt igazuk. Ha egy vállalatvezet tekintélye fenntartása érdekében kitart amellett, hogy csakis neki lehet igaza, hibát követ el. Ezzel megint csak azt érezteti, hogy nem tartja egyenrangúnak a másik felet, és az nem volt része a döntési folyamatnak. Ez a magatartás egyrészt nem hiteles, másrészt csalódottságot kelt az emberekben, s akkor sem lesznek elégedettek a vállalattal, ha megkapták, amit kértek. A parlament végül megszavazta Nagymaros leállítását, de hallott valaki egyetlen jó szót ezzel kapcsolatban a Duna Körtl? Nem, mivel a parlament végskig védte tekintélyét, s soha nem ismerte el, hogy küls nyomásra cselekedett. 7. ,,...harminckötetnyi részletes tanulmány készült a területrl. Csak megvizsgáltak minden szempontot?!" De ki tudja mirl szól az a harminckötetnyi tanulmány? Ha nem akarják igazán meghallgatni az érdekelt feleket, akkor hogyan vehették figyelembe azok érdekeit? Ha nem tartják érdekesnek véleményüket, akkor vajon miért vennék figyelembe a döntéshozatal során? S vajon hogyan elemezhette reálisan a környezetvédelem kérdését a vállalat, ha igazából nem tartja fontosnak a környezetvédelmet?

254

A Dow vállalat, amelynek a dioxin gyártása miatt elég sok konfliktusa volt a környezetvédkkel, az alábbi következtetésre jutott ezzel kapcsolatban: ,,Valójában az emberek nem tördnek azzal, hogy mennyit tudsz [a környezetrl], amíg nem tudják, hogy mennyit tördsz [a környezettel]." Ezt támasztja alá az az érvelés is, amely egy laboratórium megépítésével kapcsolatban kirobbant konfliktus során hangzott el:
,,Nemcsak az alapján kell ítélnünk, milyen a létesítmény maga, hanem az is fontos, milyenek az emberek, akik majd mködtetik azt. Az ADL titokban készítette el a laboratórium terveit; sem a telephely kiválasztásánál, sem a terv elkészítésénél, sem pedig a biztonságot illet kérdésekben nem kérte ki az emberek véleményét. Az ADL igen messzire ment, csakhogy biztos legyen abban, hogy nem kapunk információkat, amíg kezében nincs a szerzdés; még a rendrséget és a tzoltóságot is megkérte, hazudjanak a kedvéért."89

Nem érdemes arra sem hivatkozni, hogy számítógéppel készített tudományos eredményeink vannak. Ehelyett arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a vállalat milyen intézkedéseket kíván tenni a szennyezés csökkentése érdekében, vagyis mennyit tördik a környezettel. Ha úgy látjuk, hogy egy vállalat mködése során folyamatosan nagy súlyt helyez a környezetvédelemre, akkor inkább fogunk hinni az arra vonatkozó mszaki adatoknak is. 8. ,,Kérem, ezt a helyet azok választották ki, akik az ermét. Miért nem bíznak bennünk? Az erm hat éve biztonságosan üzemel." ,,Higgyék el, a maximális biztonságra törekszünk."90 Nem célszer akkor bizalmat kérni, amikor a f probléma éppen a bizalom hiánya. Az ennyire általános kijelentések egyébként sem szolgálják megfelelen ezt a célt. Ugyanis ha akarom hiszem, ha akarom nem. Valójában a túlságosan átfogó kinyilatkoztatások éppen azt sugallják, hogy a vállalatnak nem sok elképzelése van arra vonatkozóan, mit is tesz majd a környezetvédelem ügyében. Részletes tervekkel kell kiállni a publikum elé, de ugyanakkor nyitottnak kell lenni arra is, hogy - ha az emberek úgy kívánják - változtasson a terveken, illetve egészítse ki azokat. 9. ,,Nem azért jöttünk, hogy rezignáltan tudomásul vegyék az eldöntött tényt. Szeretnénk meggyzni magukat." 91 Ez a ,,kivonulunk-hogy-meggyzzük-az-embereket" effektus. A vállalatok önként felajánlják a lehetséget, hogy nyilvános fórumon találkoznak a tervezett beruházás által érintett közösséggel. Céljuk azonban nem az emberek véleményének meghallgatása és valamilyen, mindenki számára elfogadható megoldás keresése, hanem az, hogy meggyzzék ket a maguk igazáról. Gondosan felkészülnek a beruházásra vonatkozó adatokból, megpróbálják azokat közérthet formába önteni, mutatós grafikonokat készítenek, s aztán nagyon meglepdnek, ha az embereket nem érdeklik a mszaki adatok, viszont különféle igényekkel lépnek fel (pl. hogy tegyen többet a vállalat a kockázatok csökkentése érdekében). Erre nincsenek felkészülve. Védekeznek, mégpedig további adatok felvonultatásával és szakértelmük bizonygatásával, de - minthogy nem gondolták át lehetségeiket elutasítják a velük szemben megfogalmazott igényeket. Ezzel többet rontanak helyzetükön,
89

Arthur D. Little, Inc., and the Toxic Alert, 265.p., in: John. A. Pearce II - Richard B. Robinson: Cases in Stretegic Management, IRWIN, Homewood, Illinois, 1988.537.p. uo. 96.o., ill. 22.o. 26.o.

90 91

255

mintha nem ajánlották volna fel a nyilvános fórumot. A vállalatok ezen szándékának napvilágra kerüléséhez nincs szükség arra, hogy valaki az idézett módon elszólja magát. Ha a vállalat elzárkózik minden olyan megoldástól, amely nem szerepelt az eredeti tervében, önmagában is annak jele, hogy a fórumot az ,,egyoldalú párbeszéd" színhelyének tekinti. 10. ,,Kérem tisztelettel, a hulladéktemet nem atombomba! Nem szabad a kilométereket misztifikálni. Attól még lehet itt termálfürd meg hímesház, hogy a tározó ide települ."92 A hasonló ironikus, netán cinikus megjegyzések roppant módon imponálnak saját magunknak. A másik fél szemében ugyanakkor arrogánsnak hatnak és durván sértik pszichológiai szükségleteket. Az eddigiekbl az derülhetett ki, hogy jó, ha a vállalat meg tud egyezni azzal a közösséggel, ahol valamilyen beruházást tervez. Ez azonban korántsem biztos, st ennek kapcsán súlyos etikai kérdések merülhetnek fel. Sok nyugati tanácsadó cég pl. nem vállal közvetítést a környezetvédk és az atomermvek közötti vitákban. Általában gondot jelent, ha a tervezett létesítmény káros hatásai nemcsak azt a közösséget érintik jelents mértékben, amely területre telepítik. Ez esetben joggal merülhet fel, hogy a vállalat megvásárolja annak a falunak a beleegyezését, ahol beruházni kíván, s közben tönkretesz egy megyét vagy egy országot. Jó példa erre a Bs-Nagymaros esete. Nagymaros lakossága támogatta a beruházást, mert jelents infrastruktúra fejlesztést ígértek cserébe. Nyilvánvaló azonban, hogy Bs-Nagymaros nemcsak Nagymaros ügye volt. A környezetvédk és a közösség akarata nem mindig azonos, és errl gyakran panaszkodnak a vállalatok. A környezetvédk, mint jól szervezett, hangos kisebbség, képesek akaratukat érvényesíteni a csendes többséggel szemben. A vállalatok gyakran úgy érzik, a csendes többség az oldalukon áll, és mégis tehetetlenek. Ez esetben törekedni kell arra, hogy minél pontosabb képet kapjon az adott közösség arra vonatkozóan, milyen elnyökkel járna a létesítmény mködése. Pl. nem elég azt mondani, munkahelyeket teremtek, jó ha tudják, hogy hány munkahelyet, milyen munkakörökben, és hogy helybelieket akar foglalkoztatni a vállalat. Ez esetben jobban tudják azonosítani magukat azok, akiknek ténylegesen elnye származik a beruházásból (pl. eddig munkanélküliek voltak), s nagyobb az esélye, hogy megszólalnak. Az pedig természetes, hogy az ígéreteket be is kell tartani!

92

uo. 97.o.

256

10. A PROJEKTMENEDZSMENT A KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN

10.1 A projektmenedzsment szerepe a szervezetek irányításában
A XX. század második felében mind a társadalmi, mind a gazdasági szervezetek egyik létformájává vált a szinte folyamatos változás kényszere. Ez a kényszer a szervezetek számára elssorban azt jelenti, hogy minduntalan valami újat, valami olyan egyszeri feladatot kell végrehajtaniuk, amely különbözik az adott idszakra jellemz, folyamatosan ellátandó napi feladataik teljesítésétl. Azaz, stratégiai céljaik eléréséhez különböz projekteket kell megvalósítaniuk ahhoz, hogy a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodni tudjanak. Ez a körülmény új és igen jelents szerepkört biztosított a projektmenedzsment számára a szervezetek vezetésében. Jól kifejezi ennek szükségességét Cleland a következ megfogalmazásban: ,,A projekt-menedzsment képezi az egyik legfontosabb eszközét annak, ahogyan egy szervezet az egyik állapotából egy másik állapotára változik át. Ezért nevezhetnénk változásmenedzsmentnek is."93 Egy projekt sikeres megvalósítása szempontjából az els dönt lépés a projektek kialakítása, a megvalósítandó projekteredmény definiálása. Az említett általános, bevezet jelleg részeket követen a fejezet ez utóbbi kérdéskörre helyezi a hangsúlyt. Indokolja ezt az a körülmény is, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint igen sok projekt sorsa már a hiányos projektkialakítás következtében úgymond megpecsételdik.94 Reális jövkép kialakítása esetén - az annak megfelel reális stratégiai célok megfogalmazását is feltételezve - a szervezet jövbeni mködképessége nagymértékben a stratégiai célok realizálásának a mikéntjén múlik, ugyanis a stratégiai célok megvalósításának eredményei egy bizonyos idszakra a napi operatív tevékenységek részévé válnak és jelentsen befolyásolják a szervezet mködésének eredményességét. Egy szervezetben a jövkép elérése érdekében egyidejleg több stratégiai cél és részcél is megfogalmazásra kerül, és ezek megvalósítása sokszor párhuzamosan, illetve egymással bizonyos átfedésben vagy egymásutániságban történik. A stratégiai célok és részcélok realizálásának folyamatai nemcsak idben különülhetnek el egymástól, hanem a szakmai tartalom tekintetében is (pl. új termék kifejlesztése, a gyártókapacitás létrehozása, a vállalat környezetvédelmi teljesítményének javítása, ). Így e vonatkozásban a stratégia realizálásának egy-egy jól körülhatárolható, komplex és egyszeri feladatait is képezik. Ezek a feladatok mind az operatív menedzsmenttl, mind pedig a stratégiai menedzsmenttl eltér vezetési szemléletet, továbbá eltér módszereket és technikákat igényelnek a szervezetek vezetésében. Ezért ebben a funkciójában a vezetés elssorban projektmenedzsment. A projektmenedzsment egyfajta köztes kategória a vezetés stratégiai és operatív szintjei között, és mint ilyen, a stratégiai célok realizálását valósítja meg, amelynek következtében a stratégiai célok a napi operatív mködés szintjére transzformálódnak. Ebben az értelemben a projektmenedzsment a stratégia megvalósításának eszköze, maga a projekt pedig egy-egy

93

Cleland, D.I. Project Management. Strategic Design and Implementation (McGraw - Hill, New York, 1994. 2nd edn. 18. old.) - a szerz fordítása. A fejezet a szerz Általános projektmenedzsment (AULA Kiadó, Budapest, 1996) c. könyvének 1., 2. és 3. fejezete alapján, illetve azok felhasználásával készült.

94

257

konkrét stratégiai program vagy részprogram, illetve stratégiai akció vagy annak egy jól körülhatárolható része. A stratégiai célfeladatok teljes mértékben megfelelnek egy projekt alapvet karakterisztikáinak, amennyiben az általánosan elfogadott értelmezés szerint projekt minden olyan tevékenység, amely egy szervezet számára olyan egyszeri és komplex feladatot jelent, amelynek teljesítési idtartama (kezdés és befejezés), valamint teljesítésének költségei (erforrások) meghatározottak és (hasonlóan a stratégiai célfeladatokhoz) egy definiált cél (eredmény) elérésére irányul, azaz olyan valaminek a létrehozására, amely az adott idben a szervezet számára nem létez. Egy konkrét projekt eszerint leírható, illetve definiálható: · · · a célként elérend eredménnyel, a teljesítés idtartamával, a teljesítés költségkeretével.
EREDMÉNY

A szokásos ábrázolásmódban ez a 10.2 ábrában látható.

IDTARTAM

KÖLTSÉGKERET

10.2 ábra A projektet azonosító karakterisztikák mint elsdleges projektcélok Ez az azonosság magyarázza azt a felismerést, hogy a stratégia megvalósításának leghatékonyabb eszköze a projektmenedzsment.95 Természetesen a projektmenedzsment sem egy ún. menedzser-csodaszer, hanem sokkal inkább egy olyan vezetési funkció gyakorlása, amely az erforrásokat (humán és technikai), az információkat, valamint a releváns módszertani és technikai eszköztárat egy konkrétan meghatározott cél elérésére összpontosítja. A projektmenedzser pedig az a személy, aki hatáskörrel, de egyben felelsséggel is tartozik a projekt teljesítéséért.

95

Lásd még: Cleland, D. I. Project Management. Strategic Design and Implementation (McGraw Hill, New York, 1994. 2nd edn.)

258

Mintegy összefoglalásul leszögezhet, hogy a szervezetek vezetésében három alapvet vezetési funkció - másképpen fogalmazva: három vezetési szerepkör - van egyidejleg jelen:
· · ·

az operatív menedzsment, a stratégiai menedzsment, a projektmenedzsment.

Az operatív menedzsment a szervezet ún. jelen állapota szerinti tevékenységeinek a folyamatosságát hivatott biztosítani, míg a stratégiai menedzsment a szervezet kívánatosnak tartott jövbeni állapotait határozza meg - többé-kevésbé ugyancsak folyamatosan, vagy legalábbis rendszeres idközönként. Amíg mind az operatív menedzsment, mind pedig a stratégiai menedzsment célmegvalósítását tekintve az idben folyamatos tevékenységnek tekinthet és bizonyos értelemben ismétld tevékenységfolyamat, addig a projektmenedzsment mindig egy egyedi cél elérésére összpontosít, amelynek megvalósítási idtartama (kezdés és befejezés) elre rögzített, a teljesítés költsége (erforrás-felhasználás) meghatározott. Ezek azok a specifikumok, amelyek a projektmenedzsmentet a vezetéstudomány önálló részterületévé érlelték. Egy szervezetnek egyidejleg - a szervezetre jellemz változás mértékétl függen - több stratégiai akciót, több stratégiai célfeladatot kell teljesítenie. Ebbl következen a szervezetekben rendszerint több projekt megvalósítása folyik, részben egymás mellett, részben egymással átfedésben, részben pedig egymást követen. A projekt definíciója alapján korábban meghatározásra kerültek azok a karakterisztikák, amelyek segítségével egy konkrét projekt mindenkor leírható. Ezek egyike a projektteljesítés céljaként elérend eredmény, amely illeszkedve a szervezet stratégiájához - lehetvé teszi a szervezeti stratégia fokozatos (lépésrl lépésre, azaz projektrl projektre történ) teljesülését. A projektcélként definiált elérend eredmény alapján a különféle tartalmú projekteket a következ kategóriák szerint célszer csoportosítani:
· · ·

beruházási projektek, kutatási és fejlesztési projektek, szellemi szolgáltatási projektek.

A beruházási projektek csoportjába sorolható minden olyan projekt, amelynek eredményeként valamilyen termék elállítására vagy valamilyen szolgáltatás teljesítésére alkalmas létesítmény jön létre, vagy már meglév létesítmény kerül átalakításra, bvítés, felújítás, esetleg megszüntetés formájában. Így például: olajfinomító, autópálya, kórház, számítógépes adatfeldolgozó rendszer stb. A beruházási projektek sajátossága, hogy a definiált célként elérend eredmény a létesítmény - mszaki és teljesítményparaméterekkel egyértelmen jól meghatározható, ill. leírható. Ugyancsak jellemz sajátossága a projektek ezen csoportjának, hogy fizikai teljesítésük meghatározó erforrása materiális jelleg, így pl. anyag, berendezés, gép stb. Az ilyen jelleg projektek elvárt eredménye ugyan modellezhet, de a szó valódi értelmében vett prototípus nem készíthet, noha korábbi, hasonló létesítmények megvalósítási, illetve átalakítási tapasztalatai - amennyiben ilyenek léteznek és hozzáférhetek - felhasználhatók. A kutatási és fejlesztési projektek csoportjába sorolható minden olyan projekt, amelynek eredményeként:
· ·

új termék vagy új technológia jön létre, meglév termék vagy technológia javulása következik be,
259

· · ·

új termék gyártása vagy új technológia alkalmazása kerül bevezetésre, a termékek gyártási költsége csökkenthet, új értékesítési vagy beszerzési piacok kerülnek megszerzésre stb.

A kutatási és fejlesztési projektekre ugyancsak jellemz, hogy a célként elre meghatározott eredmény általában jól rögzíthet kvantitatív módon - az els két esetben többnyire mszaki paraméterek segítségével. Ugyanakkor jellemz erre a projektcsoportra, hogy a fizikai megvalósítás során a materiális jelleg erforrások mellett egyre inkább a szellemi erforrások válnak meghatározóvá. Az ebbe a csoportba tartozó ún. termékfejlesztési projektek esetében prototípus készíthet, míg a többi esetben a modellezés, illetve a korábbi, hasonló projektre vonatkozó tapasztalatok hasznosíthatóak. Megjegyzend, hogy a ,,technológia" kifejezés ebben az esetben tágabb értelemben használatos, és így az magában foglal minden olyan eljárásmódot (pl. egy irodai szolgáltatásét is), amely meghatároz egy tevékenységi folyamatot. A szellemi szolgáltatási projektek csoportjába tartozónak tekinthetek azok a projektek, amelyek eredményeként egy szervezet mködési körülményeinek és mködése keretfeltételeinek új minsége jön létre. Így például: a szervezeti struktúra átalakítása, a tulajdoni struktúra megváltoztatása (pl. privatizáció), a szervezet tagjainak jelents mérték továbbképzése vagy átképzése stb. Az ilyen jelleg projektek elvárt eredménye sokszor közvetlenül nem kvantifikálható a teljesítés szempontjai alapján kielégít módon, inkább csak a létrejöv új eredmény hatásai írhatóak le. Az ilyen projektek eredményessége többnyire közvetett módon fejezhet ki, miközben maga a célként elérend eredmény modellezhet, amelyhez korábban megvalósult hasonló projektek tapasztalatai felhasználhatóak. A szellemi szolgáltatási projektek teljesítésének meghatározó erforrása - a nevébl is következen - a szellemi erforrás.96 A projektekkel kapcsolatban korábban megállapítást nyert, hogy azokat meghatározza mintegy azonosítja - a rájuk jellemz célként elérend eredmény, az eredmény elérésének idtartama, továbbá a projekt megvalósításának költségkerete. Egy projekt vonatkozásában ez a három karakterisztika egyben a projekt elsdleges célrendszerét is képezi, és ebbl a megközelítésbl is könnyen belátható a közöttük meglév kölcsönösség. A lehetséges kombinációk számát a gyakorlatban a mindenkor érvényes és reálisan megfogalmazott stratégia nyilvánvalóan korlátozza. Számos olyan projektet is találhatunk azonban, ahol az elsdleges célok egyike, nevezetesen a megvalósítási id - konkrétan a teljesítés határideje teljes mértékben rugalmatlan, tehát nem változtatható. Ezeket a projekteket - túl az elbbi kategorizáláson - szokás esemény jelleg projektnek is nevezni, ilyen lehet például egy olimpia megrendezése vagy egy világkiállítás stb. Az ilyen projektek további jellemzje, hogy rendkívül összetettek és komplexek, többnyire egy-egy önálló alprojektként mind beruházási, mind kutatás-fejlesztési és szellemi szolgáltatási projekteket is magukban foglalnak, ezért ezeket gyakran szuperprojektnek, illetve megaprojektnek is nevezik. A projekteknek az elzekben leírt csoportosításán túlmenen a szakirodalom aszerint is kategorizálja azokat, hogy a fizikai megvalósításukban dönten a projekttulajdonos szervezeten kívüli közremködk vesznek-e részt, vagy a megvalósítás során a szervezet
96

Alapjaiban a projektek hasonló csoportosítása található Papp Ottó Projekt Menedzsment (BME Mérnöktovábbképz Intézet, Budapest, 1995. kézirat) c. munkájában is.

260

alapveten a saját bels erforrásaira támaszkodik. Az elbbi esetben ún. küls projektrl beszélhetünk, míg az utóbbi esetben ún. bels projektrl. A fenti csoportosítási szempont alapján általánosságban megállapítható, hogy a beruházási projektek dönt többségükben küls projektek. A kutatási és fejlesztési projektek ugyanakkor jelents hányadukban bels projektek, míg a szellemi szolgáltatás jelleg projektek többnyire részben bels, részben küls projektek. Az eddigiekben mintegy kimondva-kimondatlanul is az innovatív jelleg szervezeti stratégiát megvalósító projektek kerültek említésre. Meg kell azonban jegyezni, hogy a projektmenedzsment mind módszertani, mind pedig technikai eszköztárát illeten az elbbitl eltér jelleg stratégiák realizálására is alkalmazható. Egy szervezet környezeti kérdésekkel összefügg tevékenysége két alapvet módon is kapcsolódik a szervezeti stratégiát megvalósító projektekhez:
·

A projektek egy része - különösen a beruházási projektek - jelents környezeti hatásokkal jár, egyrészt a megvalósítás során (pl. egy autópálya esetében), másrészt a projekteredmény mködése során (pl. egy bánya esetében). Elengedhetetlen ezért a várható környezeti hatások elemzése, amely a - projekt méretétl és összetettségétl függen - sokszor önálló alprojektként is értelmezhet. Igen sok esetben találhatunk tisztán környezeti szempontok által motivált projektmegvalósítást, így pl.: zajszigetel fal építése egy már meglév autóút mellett, a környezet állapotára vonatkozó kutatási projektek stb.

·

Mindkét vonatkozásban egyaránt elfordulnak küls, illetve bels projektek, valamint részben küls, részben bels projektek.

10.2 A projektmegvalósítási folyamat
A projektmegvalósítási folyamat egészének általános megközelítés bemutatása legcélszerbben a projektciklus alapján érhet el, amely a folyamat f tevékenységi fázisaira, valamint az azokat részben elválasztó, részben összeköt alapvet döntési pontokra koncentrál. Kevesebb figyelem jut ugyanakkor a ciklus szemléletes, a lényegi összefüggéseket kifejez ábrázolására. Általánosságban megállapítható, hogy az irodalomban a projektciklus ábrázolásának két alapvet megközelítési módja található. Az egyik, igen gyakran alkalmazott ábrázolási módban a projektciklus fázisai lineáris egymásutániságban - így kimondva-kimondatlanul is egy idtengely fölött - helyezkednek el.97 A másik, talán kevésbé alkalmazott ábrázolási forma az ún. hierarchikus ábrázolás, amelynek logikáját a rendszerszemlélet adja. Ez a megközelítés a fázisok és az azokon belüli tevékenységek logikai kapcsolódására épít.98

97

Ezt a megközelítést használja pl. Cleland, D. I. Project Management. Strategic Design and Implementation (McGraw-Hill, New York, 1994. 2nd edn.) c. könyvében, vagy Thompson, P. A. Organization and Economics of Construction (McGraw-Hill, London, 1981.) c. könyvében. Ez az ábrázolásmód található pl. Walker, A. Project Management in Construction (BSP Professional Books, Oxford, 1989. 2nd edn.) c. könyvében is.

98

261

Az említett ábrázolásmódok a projektciklusban foglalt tevékenységfolyamat szempontjából ugyan jól értelmezhetek, de ugyanakkor nem alkalmasak arra, hogy a projektmegvalósítási folyamat egészének és a szervezeti stratégiai célok teljesülésének kölcsönös összefüggéseit kiemeljék. E szempont érvényesítésére leginkább alkalmasnak látszik az az ábrázolásmód, amely a projektciklust olyan körfolyamatként értelmezi, amelynek mintegy forgástengelyét képezi a szervezeti stratégia. Ugyanakkor az így értelmezett projektciklus egyben a projektben foglalt tevékenységfolyamatok olyan koncepcionális keretét is adja, amelynek segítségével a folyamat lényegi összefüggései feltárhatóak, miközben mind a folyamat szempontjából, mind pedig annak a szervezeti stratégiával való összefüggései szempontjából értelmezi a kritikus döntési pontokat. Ez utóbbiak egyben a ciklus ún. tevékenységi fázisainak a határolóelemeit is képezik. Az itt leírt szemléletmód tükrözdik a projektciklus általános modelljét szemléltet 10.3 ábrában. Ahhoz, hogy a projektciklusnak ebbl az ábrázolásmódból fakadó jelentségét megértsük, részben vissza kell tekinteni a projekttipológiához. Ott utalás történt arra is a projektek alaptípusai kapcsán, hogy a projekt teljesítésével elérend eredmény, valamint az eredmény elérését biztosító munkafolyamat milyen mértékben írható le, illetve határozható meg kvantitatív módon. Ebben a vonatkozásban a beruházási projektek kétségkívül kedvezbb tulajdonságokkal rendelkeznek. A projekt eredményeként megvalósuló létesítmény jól definiálható különféle teljesítmény- és mszaki paraméterek segítségével, illetve szabványokra való hivatkozással. Ez utóbbiak segítségével maga a munkafolyamat is kvantitatív módon írható le. A beruházási projekteknek ezek a sajátosságai valójában visszavezethetek az ket életre hívó stratégiai célfeladatok és akciók hasonló tulajdonságaira. Megfelel projektmegvalósítás esetén az elkészült létesítmény ugyanilyen egyértelmséggel válik a szervezet operatív mködésének részévé, hiszen a projekteredmény teljesülése is kvantitatív módon mérhet. A kutatási és fejlesztési projektek célként kitzött elvárt eredményei többnyire ugyancsak definiálhatóak kvantitatív módon, hasonlóan az általuk elérend stratégiai célokhoz, akciókhoz. Mindez kevésbé állítható a projekteredményt létrehozó munkafolyamatról, éppen a tevékenység viszonylagos újszersége miatt. Ennek következtében a projekt teljesítése során több - elre nem látható - elágazási lehetség is adódhat, amelyek így növelik a 10.3 ábrán feltüntetett kritikus - vagy másképpen alapvetnek is nevezhet -, de elzetesen pontosan nem mindenkor számszersíthet döntések számát. Egy-egy új mszaki megoldás kialakítása (termék, technológia stb.) pl. számos, ún. teljesítés közbeni döntési kényszerhelyzetet produkálhat. Egy másik megközelítésben ez azt jelenti, hogy jelents bizonytalanságok terhelik a tevékenységfolyamatot egyfell, másfell pedig kockázatossá válik a projekteredmény teljesülése - végs soron a stratégiai célok elérése. A szellemi szolgáltatási projektek megbízható kvantifikálhatósága még inkább kétséges. Az egzakt definiálhatóság problémája már nem csak a projekt eredményét létrehozó tevékenységfolyamatot érintheti, hanem magát az elérend eredményt is. Ez utóbbi igen sok esetben egyáltalán nem kvantifikálható kielégíten, legfeljebb az operatív mködés során létrejöv várt hatások írhatóak le. Könnyen belátható ez pl. egy olyan projekt esetében, amelynek eredményeként a szervezet új irányítási struktúrája jön létre, miközben többnyire az operatív mködés szakasza sem egy egyszeri eseményként veszi kezdetét.

262

Hangsúlyozni kell, hogy a projektek egyes típusai kapcsán az elbbiekben leírtak általában igazak ugyan, noha nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az általános jellemzkön belül a konkrét sajátosságok projektrl projektre változhatnak. A projektek stratégiai meghatározottságára már eddigiekben is többször rámutattunk. Egyfell abban a vonatkozásban, hogy a projektek a stratégiai célok elérése által motiváltan alakulnak ki, másfell pedig a tekintetben is, hogy a megvalósult projekteredménynek összhangban kell lennie a szervezet stratégiai céljaival. Az elbb hivatkozott összefüggés fényében szinte magától érthet is lehetne a másodikként említett követelmény teljesülése. Számos, a gyakorlatban is elforduló eset bizonyítja azonban, hogy ez az állapot nem szükségszeren következik be. A jelenséget két alapvet körülmény magyarázza.

10.3 ábra A projektciklus általános modellje (Forrás: Görög Mihály, 1996. 41. o.) Az okok egyike a projektek kvantifikálhatóságának mértékében keresend. Minél kevésbé kvantifikálható ugyanis a korábbi értelemben egy projekt, annál inkább fennáll annak a lehetsége, hogy a teljesítés során a kitzött projekteredménytl eltér eredmény jön létre. A másik ok a projektmenedzsment stratégiaorientált szemléletének hiánya. Ugyanis minél kevésbé stratégiaorientált szemlélet a projektfolyamat egészének - és nem csak a projektkialakítás fázisának - az irányítása, annál nagyobb esély van arra, hogy a teljesítés folyamán a projekt eltér az eredetileg megfogalmazott céloktól. Együttesen tekintetbe véve az említett okokat, levonható az a - gyakorlat által többszörösen igazolt - következtetés, hogy minél kevésbé kvantifikálható egy projekt, annál fokozottabban szükséges a projektciklus egészére kiterjed stratégiaorientált szemlélet a projektmenedzsmentben. Ezt a megközelítést szem eltt tartva tekintsük át röviden a projektciklus általános modellje alapján a tevékenységi fázisok e vonatkozásban legfontosabb mozzanatait.
263

A teljes projektfolyamatot a ciklus
· · · ·

a projektkialakítás, az odaítélés, a teljesítés és az utóelemzés

f tevékenységfázisaira bontja. Ezeket a szakaszokat három alapvet vagy másképpen fogalmazva kritikus döntési pont választja el egymástól, miközben maga a ciklus az els fázissal a szervezet stratégiai céljaiból (célfeladatok, akciók) indul ki, és az utolsó szakaszban oda is tér vissza. A projektkialakítás fázisában a stratégiai meghatározottság még többnyire nyilvánvaló. A szakasz e szempontból talán leginkább kiemelést érdeml tevékenysége a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése, ugyanis ez a tevékenység alapozza meg a teljesítésre kiválasztott projektváltozat melletti döntést, és így közvetlenül vezet el a ciklus els kritikus döntési pontjához. Jól kvantifikálható projektek esetében (pl. új létesítmény megvalósítására irányuló beruházási projekt) ezek a tevékenységek egzakt módon elvégezhetek és a döntés eredményeként kiválasztott projektváltozat is definiálható. Nehézkessé válnak a projektkialakítási fázis tevékenységei kevésbé vagy csak alig kvantifikálható projektek esetén, ezért indokolta részletes megvalósíthatósági tanulmányok készítése. Ezzel csökken annak veszélye, hogy a teljesítés során a projekt eltér a kitzött céloktól. Külön kiemelend e helyen a környezeti hatástanulmány, mint a megvalósíthatósági tanulmányok egyre fontosabbá váló része, ami célszeren magában foglalja mind a projektmegvalósitás környezeti hatásait, mind a projekteredmény mködése során létrejöv környezeti hatások értékelését. Az odaítélés szakaszában lényegét tekintve a teljesítés stratégiája - a projektstratégia - kerül meghatározásra, amelyet gyakran szerzdésstratégiának is neveznek. A szakaszt lezáró kritikus vagy más néven alapvet döntési pontban hozott döntés eredményeként alakul ki az elérend eredményért (teljesség, minség, funkcióképesség stb.), a teljesítés idtartamáért és költségeiért való felelsség, illetve az ezekkel összefügg kockázatok allokációjának konkrét módja és formája. A teljesítés során végzett tevékenységek alapveten a projekt tevékenységtartalma által meghatározottak. Jól kvantifikálható projektek esetén - feltételezve a stratégiai célok változatlanságát - ez a szakasz kevesebb stratégiai vonatkozást foglal magában. Minden elágazási lehetség egyben döntési kényszert is jelent, és ezek a döntések többnyire csak az adott helyzetben - tehát a teljesítés során - hozhatóak meg. Ez esetben csak akkor várható reálisan az, hogy a teljesítés során a stratégiával összhangban lév projekteredmény szülessék, amennyiben minden ilyen döntést megelz az elágazási lehetségek stratégiai célokkal történ egybevetése. Ezt követen a projekteredmény a szervezet operatív mködésének a részévé válik, miközben kezdetét veszi a projektciklus utolsó szakasza, az utóelemzés. Az utóelemzés során egyrészt a megvalósítás egésze képezi elemzés tárgyát, mintegy a projektmenedzsment tanulási folyamataként, másrészt pedig annak elemzésére kerül sor, hogy a létrejött projekteredmény mennyiben váltja valóra az életre hívó stratégiai célokat. Ez a stratégiai célok természetétl függen némely esetben rövid idtartam alatt is megállapítható (pl. piacbvít céllal létrehozott új termelkapacitás esetén), máskor csak hosszú id távlatában és többnyire valószínségi alapon végezhet el az elemzés (pl. az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentése közlekedési lámpák felszerelésével).

264

Mintegy összefoglalóul elmondható, hogy a projektciklus itt bemutatott általános modellje alkalmas arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a projektek stratégiai meghatározottságára. Ez a meghatározottság a ciklus els és utolsó fázisában szinte magától értetden nyilvánvaló, de amint arra többször is rámutattunk, a sikeres projektmenedzsment nem nélkülözheti ezt a megközelítési módot sem az odaítélés, sem a teljesítés szakaszában. Ugyancsak itt célszer rámutatni arra is, hogy a projektciklus kapcsán említett döntések nem nélkülözhetik a várható kockázatok elzetes elemzését. Kockázatok valamilyen formában mindig jelen vannak, gyakorlatilag a projektciklus szinte minden tevékenységi fázisában. A kockázatok valószínsíthet hatásainak értékelése jelentsen módosíthatja a szükségszeren meghozandó döntéseket. Egy projekt megvalósításában különféle résztvevk különböz szerepkörökben vesznek részt, és a részvevk két alapvet csoportba sorolhatók:
· ·

a projekttulajdonos, vagyis az a szervezet, amelynek számára a projekteredmény létrehozása a stratégiai célok eléréséhez szükséges, a teljesítést végz közremködk, akik a projekttulajdonos számára a projekteredményt létrehozzák.

Egy környezeti menedzsmenttel foglalkozó szervezet mindkét szerepkört betöltheti, noha jellemz a küls közremködi szerepkör. Ez utóbbi eset többnyire beruházási, illetve kutatásfejlesztési projektek kapcsán fordul el.

10.3 A projektkialakítás módszertana
A projektek teljesítésével minden esetben a stratégiai céljait valósítja meg az adott szervezet, és a projekt eredménye a teljesítést követen a szervezet operatív mködésének részévé válik. Ebbl az összefüggésbl kiindulva belátható, hogy a stratégia realizálásának els mozzanata a stratégiai akciók projektekké alakítása. Ez a folyamat - a projektkialakítás - értelemszeren a projekt elvárt eredménye által teljesítend operatív funkciókon kell hogy alapuljon. Ezért szükséges a projekt funkcióstruktúrájának a megtervezése. A projekt teljesítése során azonban nem közvetlenül magukat a funkciókat hozzuk létre, hanem azokat az ún. funkcióhordozókat, amelyek lehetvé teszik az egyes funkciók mködését. Ez indokolja a funkcióhordozók struktúrájának a megtervezését. Végül pedig a projekt teljesíthetsége mellett a projektbehatárolás teljessége - azaz a stratégiai akciók projektekké konvertálásának teljessége - szükségessé teszi a funkcióhordozók struktúráját létrehozó tevékenységek struktúrájának a kialakítását is. Ez utóbbira alapozva fogalmazhatóak meg ugyanis a projekteredmény megvalósításának id- és költségkorlátai. Funkcióstruktúrák és a funkcióhordozók struktúrája A 10.2 pontban a projekteket a stratégiai célokból, pontosabban a stratégia hierarchikusan felépül rendszerében az alsó szinten található célfeladatokból, illetve stratégiai akciókból vezettük le. A 10.3. pont tovább folytatta ezt a szemléletmódot a projektciklus stratégiailag orientált felépítésén keresztül. A teljesítés, vagy még inkább a teljesíthetség alapfeltétele azonban az, hogy a különféle stratégiai akciókat projektekké transzformáljuk. E tevékenység eredményeként több projektváltozat is kialakulhat, továbbá lehetvé válik azok megvalósíthatóságának elemzése, majd az elemzés eredményei alapján a projektvariációk rangsorba állíthatóak és kiválasztható a teljesítend variáció.

265

A stratégiai akciók projektekké történ alakítása során, illetve annak eredményeként alakulnak ki a projektek terjedelmi határai. Ezeket a terjedelmi határokat három igen lényeges körülmény befolyásolja, amelyek:
· · ·

a projekteredmény által az operatív mködés során ellátandó funkciók tartalma (jellege) és száma, az egyes operatív funkciók kapacitásának mérete, az egyes funkciók operatív mködését biztosító ,,eszközök" (alkotóelemek) összetettsége, jellege stb.

A szervezeti stratégia célkitzéseire alapozva, az akciók szintjén már megfogalmazott elérend projekteredménybl kiindulva felvázolható egy-egy projekt funkcióstruktúrája. A funkcióstruktúra egy olyan hierarchikusan felépül rendszer, ahol - értelemszeren - a hierarchia csúcsán a célként megfogalmazott projekteredmény egésze található. Ez alatt helyezkednek el a nagyobb, összefoglaló jelleg funkciócsoportok, amelyek valamilyen azonos (a stratégiai célokból adódó) szempont alapján egy-egy ún. f funkciócsoportba tömörítik az egymástól csak további speciális szempontok alapján különböz ún. alfunkciókat. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a f funkciócsoportok alatt, azok részeiként helyezkednek el. Az így értelmezett felbontás valójában egészen az ún. elemi funkciók szintjéig folytatható.99 A funkcióstruktúra a jobb áttekinthetség és a könnyebb kommunikáció érdekében grafikusan is ábrázolható (lásd a 10.4 ábrát). Általánosságban véve funkcióhordozó lehet a projekteredmény minden olyan eleme (hardver, szoftver, orgver), amelynek segítségével, illetve amelyen keresztül egy funkció (vagy annak egy eleme), esetleg egyidejleg vagy egymást követen több is, mködésbe hozható és mködésben tartható. Ilyen pl. szálloda esetében maga az épület, és mindaz az épületen belüli eszköz, berendezés, részegység (szobák, éttermek, uszoda, fodrászat stb.), vagy éppen az épületen kívüli parkoló stb., amelyek segítségével egy szállodában az ellátandó funkciók mködésbe hozhatók és mködésben tarthatók. Ugyanúgy funkcióhordozónak kell tekintenünk e vonatkozásban a szervezeti struktúrát a hozzá tartozó információs rendszerrel stb. együtt, amikor a projekt egy szervezet irányítási struktúrájának az átalakítására irányul. A funkcióhordozók struktúrájának segítségével arra a kérdésre találjuk meg a választ, hogy a különböz - a megvalósítandó projekteredmény által ellátandó - funkciók milyen eszközökön keresztül hozhatók és tarthatóak mködésben. A projekteredmény teljesítése során ugyanis közvetlenül nem az ellátandó funkciókat valósítjuk meg, hanem a funkciók ellátását biztosító eszközöket hozzuk létre, illetve meglév elemeket rendezünk össze egy olyan kombinációnak megfelelen, amely biztosítja az eredmény funkcióképességét. Összegzésképpen ismételten leszögezhetjük, hogy egy projekt teljesítése során mindenkor a funkcióhordozók struktúrája kerül megvalósításra, amelynek következtében az elkészült projekteredmény az operatív mködési szakaszban teljesítheti tervezett funkcióit. A funkcióstruktúrára alapozott funkcióhordozók struktúrájának kimunkálása következtében tehát megfogalmazhatóvá válik a teljesítend projekteredmény, vagyis leírhatóvá és definiálhatóvá válik az, hogy tartalmilag mi képezi a projekt részét. Következésképpen mindaz, ami ezen kívül esik, az nem tartozik az adott projekt tartalmához. Ezáltal egy projekt mindenkor elhatárolható a környezetétl, azaz a projekt terjedelmi határai egyértelmvé válnak, amennyiben az egyes

99

Elemi funkció alatt értend az a legkisebb részfunkció, amelynek mködéséhez a funkcióhordozók egy meghatározható eleme még hozzárendelhet.

266

funkciók ellátásának kapacitásbeli méreteirl sem feledkeztünk meg. Egy projekt fenti értelemben vett behatárolása lényeges alapját képezi a projektsikernek, vagy egyáltalán a sikeres projektmegvalósításnak. A projekteredmény megfogalmazása egzaktságának mértéke (kvantitatív jellege) természetesen nagymértékben függ a projekt természetébl adódó kvantifikálhatóságtól is. Mindazonáltal az is kijelenthet, hogy a funkcióhordozók struktúrájának kialakítása tovább növeli a nehezen kvantifikálható projektek definiálásának egzaktságát már a megvalósíthatósági tanulmányok készítése során is. Így ilyen esetben ugyancsak egzaktabbá válik a projektvariációk közötti döntés is. Kivételes esetnek kell tekinteni ugyanis azt, amikor egy szervezet látókörében csak egyetlen projektet találhatunk. Ebben az esetben a projekt terjedelmi határait - a projektbehatárolást csak egyetlen projektre értelmezve kell elvégezni. Sokkal inkább általánosnak kell tekinteni azonban az olyan körülményt - tekintettel a stratégiai célok sokféleségére -, amikor egy szervezetben egyidejleg több, egymáshoz valamilyen módon kapcsolódó projekt megvalósítása folyik. Ez felveti a különféle projektek egymástól való elhatárolásának kérdését is. Amikor egy szervezet stratégiai céljai alapján olyan akciók kerülnek megfogalmazásra, mint pl. egy új termék kifejlesztése, a termeléséhez szükséges gyártókapacitás létrehozása, a termékek piacra vezetése stb., akkor világosan kell látni, hogy hol ér véget az egyik projekt és hol kezddik a másik. Ellenkez esetben egyfell terjedelmi átfedések jöhetnek létre, miközben másfell nézve fontos részek maradhatnak ki két egymáshoz kapcsolódó projekt mindegyikébl. Ennek elkerüléséhez jól használható eszköz mind a funkcióstruktúra, mind a funkcióhordozók struktúrája. Ez utóbbi alapján ugyanis nemcsak egyszeren egy projekt terjedelmi határai definiálhatóak, hanem egyidejleg az is meghatározható, hogy milyen kritériumokhoz köthet a projekteredmény teljesülése. Egyszeren fogalmazva ez annak rögzítését jelenti, hogy terjedelmi értelemben hol ér véget egy adott projekt. Ezzel együtt az is meghatározható, hogy ugyanígy terjedelmi értelemben - hol kezddik egy másik, kapcsolódó projekt. Mieltt azonban további lépéseket tennénk a struktúratervekkel kapcsolatos okfejtésekben, célszernek látszik itt két megjegyzést tenni annak érdekében, hogy a valóságnak megfelelen árnyaltabbá váljék a struktúratervek alkalmazhatósága. A megjegyzések egyike arra hívja fel a figyelmet, hogy a funkcióstruktúra és a funkcióhordozók struktúrája nem minden esetben alakítható ki a kívánatos részletességgel a projektciklus els tevékenységi fázisában. Ennek dönten két lényeges oka is lehet. Egyrészt a még nem teljes mértékben körvonalazott szervezeti stratégia, valamint az ezzel többé-kevésbé összefügg, a projektre vonatkozó döntési potenciál az adott szervezetben, másrészt pedig a projekt kvantifikálhatóságának mértéke. Nyilvánvalóan minél kevésbé kvantifikálható egy projekt, annál inkább várható az, hogy csak az ún. els vonalbeli felbontások alakíthatók ki, különösen a funkcióhordozók struktúráját illeten. Ilyenkor érthet módon nemcsak azzal kell számolni, hogy a teljesítés közbeni elágazási pontok köré csoportosulva mintegy áttolódnak az els fázis végéig meghozandó döntések részletekre vonatkozó elemei, hanem ezzel együtt jár az is, hogy esetleg a funkcióhordozók részletes struktúraterve is a teljesítés során fokozatosan alakítható csak ki. A stratégiai célok elérése érdekében célszer azonban törekedni arra, hogy maga a funkcióstruktúra - még a részleteket illeten is - elzze meg a funkcióhordozók struktúrájának kialakítását. Sok ilyen esettel találkozhatunk mind a kutatási és fejlesztési, mind pedig a szellemi szolgáltatási projektek sorában, és számos, a környezeti menedzsment területére es projekt is szolgálhatna példa gyanánt mindkét említett projekttípus esetében. Célszer ilyenkor, ha a projekttulajdonos a funkcióhordozók struktúratervének reálisan elkészíthet részletezettségével összhangban korlátozza a közremködk által felhasználható

267

költségek összegét, illetve a teljesítés közbeni ún. elágazási pontok köré csoportosuló döntések során kerül sor a következ döntési pontig felhasználható várható költségek összegének kialakítására. A második megjegyzés a projekteredmény megjelenési módjával van összefüggésben. A projektek jelents részének eredménye tárgyi formában jön létre, míg egy kisebb részüknek nincs számottev tárgyi formában is megmaradó, operatív mködési folyamatokat realizáló eredménye, azaz a projekteredmény túlnyomórészt immateriális jelleg (pl. egy megvalósíthatósági tanulmány). Ebben az esetben célszerbbnek látszik - elssorban praktikus okokból funkcióstruktúra helyett célstruktúráról, illetve a funkcióhordozók struktúrája helyett a projektcélok elérését biztosító eszközök struktúrájáról beszélni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy némely esetben kielégít eredményre vezet az is, ha ilyen, immateriális eredménnyel záruló projekt kapcsán csak a célstruktúra kerül megfogalmazásra, amennyiben abból megbízható pontossággal eljuthatunk a tevékenységi struktúrához. Tekintve, hogy a funkcióstruktúra - funkcióhordozók struktúrája összefüggései sokkal inkább maguktól értetdek, így a 10.4 ábra egy immateriális projekteredmény kapcsán kialakított célstruktúrát mutat be (az ebbl kialakított tevékenységi struktúrát a 10.5 ábra szemlélteti). Formai kialakítását illeten a célstruktúra megegyezik a funkcióstruktúrával, a projektcélok elérését biztosító eszközök struktúrája pedig a funkcióhordozók struktúrájával. A késbbiekben éppen ezért a tevékenységi struktúrák kapcsán - elssorban bizonyos monotónia és a témakifejtés folyamatossága megtörésének elkerülése érdekében - külön nem kerül megemlítésre a célstruktúra-eszközök struktúrája problémakör. Lehetvé teszi ezt a már említettek mellett az a körülmény is, hogy elvi-logikai hátterét illeten nincs szignifikáns tartalmi következménye a kétféle megnevezés használatának.

268

10.4 ábra Környezeti hatástanulmány készítésének célstruktúrája

269

Tevékenységi struktúrák A funkcióstruktúra alapján elkészített funkcióhordozók struktúrája segítségével tehát lehetvé válik a projekt terjedelmi behatárolása. Ez, mint láttuk, a projekteredmény tekintetében rögzíti az elsdleges projektcélok egyikét, aminek következtében gyakorlatilag tartalmi vonatkozásban megtörtént a stratégiai akciók projektekké konvertálása. A projekt teljesítése szempontjából közelítve szükséges azonban a funkcióhordozók struktúráját létrehozó tevékenységek struktúrájának kimunkálása is. Ez utóbbival együtt válik teljessé az ugyancsak az elsdleges projektcélokhoz tartozó id- és költségkorlátok kialakításának kiindulási alapja. A tevékenységi struktúra tehát elsdlegesen a projektciklus teljesítési szakaszának tevékenységeire koncentrál, minthogy ebben a fázisban azokra a tevékenységekre kerül sor, amelyek közvetlenül eredményezik a funkcióhordozók megvalósítását. Hasonlóan a korábban tárgyalt két struktúrához, a tevékenységi struktúra is egy hierarchikusan felépül rendszer, ahol a hierarchia csúcsán a projekteredmény egésze helyezkedik el. Közvetlenül alatta találhatóak azok a nagyobb tevékenységcsomagok, amelyek kialakítása valamilyen elre elhatározott ismérv alapján történik. Ezek az ún. els vonalbeli felbontást eredményez szempontok részben a projekt természetétl függen is különfélék lehetnek. A felhasználás célja szerint az általánosan alkalmazható felbontási ismérvek azonban többnyire az alábbiak:
· · · · · ·

a tevékenységek szakmai tartalma, a funkcióhordozók struktúrájánál alkalmazott els vonalbeli felbontás, a funkcióstruktúránál alkalmazott els vonalbeli felbontás, a teljesítés földrajzi helyszínei, a teljesítésben közremköd (küls és/vagy bels) szervezetek, a projektciklus fázisai.100

Az elbbi szempontok egyike szerint kialakított tevékenységi csoportok további felbontása kisebb részfeladatokra osztja azokat, amelyek szintén tovább bonthatóak egészen az ún. elemi tevékenységek szintjéig.101 A 10.5 ábra a 10.4 ábrában szerepl projekt alapján kialakított tevékenységi struktúrát mutat be a célstruktúránál alkalmazott els vonalbeli bontás szerint.

100

A tevékenységi struktúrának ezen ismérv alapján történ els vonalbeli felbontására általában akkor kerül sor, amikor nemcsak a teljesítési szakaszra, hanem a projektciklus egészére készül tevékenységi struktúra. Elemi tevékenység alatt értjük azt a legkisebb tevékenységegységet, amelynek teljesítéséhez valamilyen erforrásegység még hozzárendelhet, és maga a teljesítés mérhet.

101

270

10.5 ábra Környezeti hatástanulmány készítésének tevékenységi struktúrája (részlet) Bármelyik szempont alapján történik is a tevékenységi struktúra kialakításakor az els vonalbeli felbontás, az eredmény minden esetben a projekt teljesítési tevékenységeinek egyfajta listáját adja. Gyakorlati tapasztalat, hogy minél részletezettebb a felbontás, annál kevésbé áll fenn annak veszélye, hogy tevékenységek maradnak figyelmen kívül. Ez különösen komoly következményekkel járhat akkor, amikor a projektstratégia ún. tradicionális típusú szerzdést alkalmaz. Ez esetben ugyanis a komplettségért, azaz a teljességért a projekttulajdonos viseli a felelsséget, és a kockázatot is. A tevékenységi struktúra kialakítása az els lépésben - értelemszeren - egy ún. ,,fölülrl lefelé" nézponttal történik. Éppen az említett teljességre való törekvés szükségessége diktálja ugyanakkor azt, hogy ezt követen - mintegy ellenrzés gyanánt - egy ,,lentrl fölfelé" irányuló nézpont alapján is újra felépítsük a tevékenységi struktúrát. Ebben az esetben viszont az elemi tevékenységek szintjérl indulva a nagyobb tevékenységegységeken keresztül juthatunk el a projekteredmény egészéhez.
271

A tevékenységi struktúra kidolgozása alapján - amennyiben az els vonalbeli felbontás a projektciklus egészére értelmezve készült -, továbbá a funkcióhordozók struktúrája alapján kialakíthatóak a projekt egészének költség- és idkorlátai. Ezzel gyakorlatilag teljessé tehet a projekt mindhárom elsdleges céljának a megfogalmazása, ill. rögzítése. A tevékenységi struktúra, minthogy a projekt teljesítésének tevékenységeit ez alapján határozzuk meg - túl az elbbiekben elmondottakon - a teljesítés szempontjából vizsgálva igen sokféle módon és céllal felhasználható még, így:
· · · · · · · ·

a tevékenységek közötti kapcsolatok elemzésére az idterv grafikai ábrázolásmódjának megválasztásához, valamint magának a tervnek az elkészítéséhez; a munkafolyamat-interdependenciák elemzésére a projektstratégia kialakításához; a teljesítési folyamat bizonytalansági forrásainak feltárására és a bellük származó kockázatok elemzésére a kockázati politika kidolgozásához; a bizonytalanságok és az interdependenciák elemzésére a projekt irányítását ellátó szervezeti forma (struktúra) kialakításához; a projektteljesítés, illetve a teljes projektmegvalósítás erforrás-szükségletének tervezéséhez; a projektteljesítés monitoring- és projektkontroll-rendszerének kialakításához; a projektirányítás információs rendszerének megtervezéséhez; a projektteljesítés ún. mérföldk eseményeinek a kijelöléséhez.

A tevékenységi struktúrák kidolgozása során a legáltalánosabban alkalmazott megoldás a tevékenységek szakmai tartalmán alapuló els vonalbeli felbontás. Magyarázza ezt elssorban ennek a felbontásnak az a sajátossága, hogy az így kialakított tevékenységi struktúra gyakorlatilag minden fentebb felsorolt módon és céllal felhasználható. Ugyancsak mellette szól az a körülmény is, hogy a projekt id- és költségkorlátainak a kialakításában ez a felbontási struktúra gyakorlatilag bármilyen projekt esetén jól használható. Mindezek a tulajdonságok csak korlátozottan igazak azoknál a tevékenységi struktúráknál, amelyeknél az els vonalbeli felbontás szempontja a funkcióhordozók struktúrájánál, illetve a funkcióstruktúránál alkalmazott els vonalbeli felbontás eredménye. Mindkét esetben elmondható az, hogy az így kialakított tevékenységi struktúrák akkor kezelhetek könnyen és használhatóak jól a fentebb felsorolt módon és céllal, amennyiben az egyes funkciók, illetve funkcióhordozók jól elkülöníthetek egymástól. Más megközelítésben úgy is fogalmazhatunk, hogy az esetben praktikus az elbbi két felbontási szempont alkalmazása, amikor az egyes funkciók operábilisan függetlenek egymástól vagy igen alacsony komplexitású folyamatinterdependenciák kötik azokat össze. Ez a megállapítás a funkcióhordozók vonatkozásában úgy értelmezend, hogy a funkcióhordozók egyes (különálló) részei által mködtetett funkciók az elbbihez hasonló módon kapcsolódjanak egymáshoz. A teljesítés földrajzi helyszínei szerint kialakított tevékenységi struktúrának nyilvánvalóan olyan esetben van jelentsége - sokszor inkább csak kiegészít jelleggel -, amikor a projekt teljesítése több helyszínen is folyik. Hasonlóan értelmezhet az a felbontás is, amelyik a teljesítésben közremköd szervezetek szerint alakítja ki a tevékenységi struktúrát. Nyilvánvalóan ez utóbbi is inkább kiegészít célzattal készül olyankor, amikor a teljesítésben több közremköd is részt vesz (pl. tradicionális típusú szerzdés), vagy a projekttulajdonos a lineáris-funkcionális szervezeti formát (struktúrát) alkalmazza a projekt irányítására is.

272

A projektciklus fázisai szerinti tevékenységstruktúra pedig - ahogy arra már korábban is utaltunk - akkor válik szükségessé, amikor a projekt egészére nézve indokolt (pl. költség- és idkorlátok kialakításához stb.) az áttekintés és a tevékenységelemzés. A projektstruktúrák jelentsége a megvalósításban Egy projekt különféle struktúratervei az eddigiekben többnyire külön kerültek tárgyalásra, noha elkerülhetetlen volt, hogy a közöttük lév összefüggésekre is utaljunk, már csak azért is, mert a funkcióstruktúrából kialakítható funkcióhordozók struktúráján keresztül juthatunk el a teljesítési folyamatot feltáró tevékenységi struktúráig. Ebben a vonatkozásban tehát egy projekt különböz struktúratervei nem függetlenek egymástól. Ugyanakkor azt is érzékeltettük, hogy egy projekt struktúratervei - együttesen tekintetbe véve azokat - olyan lehetségekkel gazdagítják a projektmenedzsment eszköztárát, amelyek alapján a projektmegvalósítás irányításának tevékenysége ténylegesen is stratégiaorientálttá válhat. A stratégiaorientált projektmenedzsment szükségességére már az eddigiekben is többször hivatkoztunk, különösen a projektciklus bemutatása kapcsán. Látnunk kell azonban, hogy ennek lehetségét, ha úgy tetszik módszertani alapjait, az itt bemutatott struktúratervek együttes értelmezése biztosítja számunkra. Az a megközelítés, amely a különféle struktúratervek mindegyikének kialakítását tudatosan ennek a célnak a figyelembevételével végzi, és azok együttesét a stratégiaorientált projektmenedzsment céljaira mint eszközöket alkalmazza, végeredményben egy integrált szemlélet projekt-struktúratervet eredményez. Az integrált szemlélet struktúraterv tehát az eddig tárgyaltakhoz képest nem egy új struktúratervet jelent, hanem csupán azok együttes tekintetbevételét, és az együttes elemzésükbl adódóan új következtetések kialakítását teszi lehetvé a stratégiai célokkal leginkább konform projektmegvalósítás érdekében. Hogyan járul végül is hozzá a projekt struktúraterveinek integrált szemlélet megközelítése a projekttulajdonos érdekeit leginkább szolgáló stratégiaorientált projektmenedzsment eszköztárához? Az egyes struktúratervek kapcsán akarva-akaratlanul is szót kellett ejteni azok készítésének céljáról, illetve felhasználhatóságáról, kerülve ott még az integrált szemléletmód hangsúlyozását. Az alábbiak áttekintést adnak azokról az általánosan alkalmazható lehetségekrl, amelyeket mint módszertani eszközöket kínál a struktúratervek integrált szemléletmódja, így mindenekeltt:
· · ·

a projektek, illetve a projektvariációk tartalmi behatárolása, valamint az id- és költségkorlátok meghatározása, azonos szervezeten belüli több (esetleg egymáshoz kapcsolódó) projekt egymástól való tartalmi elhatárolása, illetve megaprojektek vagy szuperprojektek alprojektekre osztása, a projektstratégia megtervezésének kiindulási alapját képez projektprofil kialakítása.

Egy projekt vagy egy projektvariáció tartalmi behatárolása, továbbá id- és költségkorlátainak kialakítása mind a stratégiai célok tágabb összefüggésében, mind a projekt teljesítésének, illetve teljesíthetségének szkebb vonatkozásában egyaránt meghatározó lépés. E lépés eredményeként fogalmazódnak meg az elsdleges projektcélok. Ez egyfell az elérend projekteredményt jelenti, amely közvetlenül a szervezet stratégiai céljainak teljesülésével van összefüggésben, másfell pedig a projekteredmény létrehozásának id- és költségkorlátait, amelyek így közvetlenül a projekt eredményéhez kötdnek. Az elsdleges projektcélok közül a fenti összefüggések tükrében kiemelhet az elérend projekteredmény, amelynek megfogalmazása és rögzítése egyben a projekt tartalmi behatárolását is jelenti, és amelynek, túl azon, hogy a projektet elhatárolja a környezetétl, jelentsége elssorban abban áll, hogy egyértelmvé teszi a projekt teljesítése során elérend eredményt.

273

Ez a feladat viszonylag könnyen teljesíthet ún. minden vonatkozásban kvantitatív projektek esetében, de annál inkább nehézségekbe ütközünk, minél kevésbé kvantifikálható egy projekt, és ezzel együtt egyre inkább szükségét érezzük valamilyen módszertani fogódzónak. Ez utóbbi szerepre alkalmas megoldásnak kínálkozik az integrált szemlélet projekt-struktúraterv, amely a funkcióstruktúrából a funkcióhordozók struktúráján át vezet a tevékenységi struktúrához. Ezzel válik lehetvé, hogy az els megközelítésben alig-alig kvantifikálható projektek tartalmi vonatkozásban viszonylagos egzaktsággal megfogalmazhatóak legyenek. Ennek következtében pedig ugyancsak pontosabb id- és költségkorlátok határozhatóak meg. Végeredményben a struktúratervek integrált szemlélet megközelítése az, aminek alapján a stratégiai akciókból a projektek kialakítása megbízhatóan elvégezhet. Ezzel a problémakörrel függ össze - mintegy ebbl következik - egy-egy projekt vonatkozásában az ún. ,,projekt vége" kérdés, amely a tartalmi behatároláson túl az idkorlátokkal is jelents mértékben összefügg. A kérdés maga akkor válik elssorban lényegessé, amikor nem kvantifikálható közvetlenül a projekteredmény, továbbá amikor az szakaszosan válik a szervezet operatív mködésének részévé. Kvantitatív módon definiálható projekteredménynél, még ha az szakaszosan kerül is át az operatív mködésbe, az eredmény teljesítettsége mérhet (pl. próbaüzem során), ami által a ,,projekt vége" esemény is mindenkor megfogalmazható. Az ettl eltér jellemzkkel bíró projekteknél (pl. az irányítási struktúra átalakítása) mindez közvetlenül nem mérhet, miközben többnyire a szakaszos bevezetés az általános eset. A teljesítettség fogalmát azonban ez esetben is konkrét tartalommal kell felruházni, különösen, ha ún. küls projektrl van szó. Jól használható támpont e vonatkozásban is az integrált szemlélet struktúraterv, amely alapján mind a funkciók, mind az azokat realizáló funkcióhordozók, mind pedig ez utóbbiakat létrehozó tevékenységek vonatkozásában egyaránt megfogalmazható a teljesítettség összességében is az egész projektre, és definiálhatóak a szakaszos teljesítést meghatározó ún. mérföldk események is. Ahogy arra korábban is rámutattunk, a stratégiai célok sokféleségébl következen egy szervezeten belül adott esetben több projekt is található. Ebben az esetben a teljesíthetség érdekében azokat tartalmilag egymástól is el kell határolni. Ennek indokoltságát fokozza az a körülmény, amennyiben ún. kapcsolódó projektekrl van szó. A projekt struktúraterveinek integrált szemlélete ehhez is megfelel kiindulási alapot ad az adott szakterületen jártassággal rendelkez szakemberek számára, minthogy ez alapján elemezhetek:
· · ·

az egyes megvalósítandó projekteredmények operatív mködési folyamatai közötti kapcsolatok, azaz a folyamat- interdependenciák; a projektek közötti folyamat-interdependenciákra alapozva a projektek funkcióhordozói közötti összefüggések; a projektek funkcióhordozóinak létrehozását eredményez tevékenységek közötti munkafolyamat-interdependenciák.

Az így elvégzett elemzések eredményeként feltárható az, hogy az egyes projekteket milyen jelleg, pontosabban fogalmazva milyen komplexitású interdependenciák kötik össze. Az interdependenciák komplexsége mutatja azt számunkra, hogy hol célszer megvonni az egyes projektek terjedelmi határait az erre vonatkozó végs döntés során. Ezzel kapcsolatban a következ, általános iránymutatást célzó szabályok fogalmazhatóak meg: 1. Azonos projekt terjedelmi határain belül célszer elhelyezni azon funkcióhordozók létrehozását, amelyeket komplex folyamat-interdependenciák kötnek össze, azaz, amikor a különféle funkcióhordozók által mködtetett funkciók operabilitása kölcsönösen függ egymástól.
274

2. A funkcióhordozók létrehozását biztosító munkafolyamat szempontjából azonos projekt terjedelmi határain belül célszer elhelyezni azon funkcióhordozók létrehozását, amelyeket reciprok munkafolyamat-interdependenciák kötnek össze. A fenti szabályokban megfogalmazott összefüggések korántsem determinisztikus jellegek, sokkal inkább az ez irányú döntések meghozatalának általános kiindulási alapjai. Gyakorlatilag ugyanezek a szabályok szintén jó iránymutatást nyújtanak a megaprojektek vagy más néven szuperprojektek teljesíthetsége szempontjából szükséges alprojektekre történ felosztásához is.

Tanulmányozásra javasolt irodalom
1. 2. 3. 4. Cleland, D. I.: Project Management. Strategic Design and Implementation (McGraw-Hill, New York, 1994. 2nd edn.) Görög, M.: Bevezetés a projektmenedzsmentbe (AULA Kiadó, Budapest, 1996. 2., javított kiadás) Görög, M.: Általános projektmenedzsment (AULA Kiadó, Budapest, 1996.) Knutson and Bitz: Project Management. How to Plan and Manage Successful Projects (AMACOM, New York, 1991.)

275

II. RÉSZ KÖRNYEZETVÉDELMI ESETTANULMÁNYOK

276

A MOL Dunai Finomító környezetvédelmi esete
A MOL Dunai Finomító jogeldje, a Dunai Kolajipari Vállalat fenergetikusa 1988-ban elégedetten nyugtázta, hogy elfogadták a Finomító elterjesztését egy komplex Talajvíz védelmi rendszer létesítésére. A rendszer célja az volt, hogy megakadályozza a talajba jutott szénhidrogén-termékek finomítón kívüli területre történ elszivárgását, megóvja a környez települések talajvízkészletét, és összegyjtse a talajban található CH-termékeket. A projekt hosszú távra szólt, és összekapcsolódott azzal a tervvel, hogy a finomító több, mint 400 km hosszú, fold alatt futó csatorna- és csvezeték-hálózatát felújítsák, vagy kiemeljék a föld alól a további elszivárgás megakadályozása céljából. Emellett mintegy 155,000 m2 tartályfenék érintkezett közvetlenül a talajjal - itt is meg kellett szüntetni az elszivárgás lehetségét. Ezek a felújítások a rendszeres, éves karbantartási- és felújítási terv részét képezték. Az elterjesztés kifejezte, hogy a program nem termel célú beruházás, de egyben az üzem további mködését lehetetlenné tehette volna, ha a sokéves mködés során a talajba jutott kolajszármazékok elszivárogva a környék ivóvízkészleteit használhatatlanná teszik.

A Dunai Finomító bemutatása
A Dunai Finomító kapacitása évi 8 millió tonna (160,000 hordó/nap), mellyel a hatályos EU termékminségi elírásoknak megfelel üzemanyag termékek teljes skáláját képes elállítani. A finomító ezen kívül egyebek között bázisolajokat, makro- és mikroparaffinokat, aromás szénhidrogéneket, valamint épít- és útépít bitumeneket állít el. A Dunai Finomító továbbfeldolgozó kapacitásai (pl. az enyhe-hidrokrakk, katalitikus krakk, illetve kenolaj blokk üzemek) lehetvé teszik, hogy a vákuumpárlatokból üzemanyagokat, illetve kenolajokat állítson él. A vákuum-desztilláció maradékából kenolaj, illetve bitumen állítható el, vagy a viszkozitástör üzemben értékesebb fehéráru és ftolaj nyerhet ki.

A Finomító rövid története
A Dunai Kolajipari Vállalatot 1960. október elseji hatállyal alapították ,,a népgazdaság egyre növekv motorhajtó- és kenanyag-igényeinek leggazdaságosabb kielégítésére". A DKV els termel egységét, az AV-I. üzemet 1965-ben helyezték üzembe. A folyamatos üzemépítésnek köszönheten 1966-tól kezdden évi két-két üzemet állítottak termelésbe, 1971-ben pedig öt üzemet avattak. Az új beruházások melletti döntést a motorhajtó- és kenanyagok iránti igény mellett a petrolkémiai alapanyagok és féltermékek belföldi biztosításának szükségessége is motiválta. Az eredeti beruházási javaslat szerint a tervezett és késbb megvalósult üzemek
,,túlnyomó többségében olyanok, melyek technológiájuk vagy kapacitásuk nagysága tekintetében elsk az országban. Külön is ki kell emelni az egy egységben megvalósuló 3 Mt/év kolajlepárló üzemet, a petrolkémiai alapanyagokat és féltermékeket gyártó katalitikus eljárásokat és oldószeres extrakciós üzemeket, valamint a jó minség kénmentes tüzelanyagokat gyártó hidrokrakk üzemet."

A beruházások végeztével a Dunai Finomító valóban a közép-európai térség három legnagyobb finomítója közé került (az ÖMV schwechat-i és a Slovnaft pozsonyi finomítói mellett).

277

A DKV beruházások III. ütemében (1976) környezetvédelmi, minségjavítási és munkakörülményeket javító létesítmények mellett egy gázolaj-kénmentesít, kénkinyer és egy könnybenzin-izomerizáló üzemet hoztak létre; az utolsó nagy beruházások közé tartozik az 1984-ben átadott katalitikus krakk-üzem (FCC). Segítségével a kolajból kinyerhet, értékesebb fehéráru-kihozatal kevés híján elérte a 70%-ot.

A Finomító szervezeti felépítése
A Finomító az Országos Kolaj- és Gázipari Tröszt tagvállalata volt 1990-ig. Ekkor az OKGT-bl megalakult a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt., melynek a Dunai Finomítóvá ,,karcsúsított" vállalat integrált szervezeti egységévé vált. A MOL két f ágazatra oszlik: a Kutatás-termelési és a Feldolgozás-kereskedelmi ágazatra. Utóbbi alá tartozik a Kolaj finomítási üzletág, amely magában foglalja a Dunai Finomítót. (A MOL Rt. és a Kolajfinomítási üzletág felépítését ld. az 1/a és 1/b. mellékletben.) A Dunai Finomító is vonalas felépítés; öt fosztályának/fmérnökségének egyike az Energiagazdálkodási fmérnökség. A Fmérnökség felels a Finomító energiaellátásával kapcsolatos folyamatokért, beruházásokért. Feladatai közé tartozik a környezetvédelmi problémák kezelése és megoldása is. A környezetvédelmi beruházásokkal kapcsolatban kétirányú egyeztetésre is szükség van: a finomító fenergetikusának elször a társ-fosztályok vezetivel kell megegyeznie a tervezett környezetvédelmi intézkedésekrl a vállalatnál rendszeresen megtartott vezeti értekezleteken. Egyetértés esetén a Finomító elterjesztést készít a vállalati központ számára, ahol elbírálják a terveket, és egyetértés esetén forrásokat biztosítanak az adott projekt számára. Amennyiben a Központ megváltoztatja a terveket, a Finomítónál újabb egyeztetések kerülnek sorra. A MOL finomítói, más termelegységekhez hasonlóan, felelsek a tevékenységük nyereségességéért. Termékeik jellege, valamint termelésük nagyságrendje miatt azonban az árképzés a MOL központi szervezetével való egyeztetés függvénye; a tényleges döntéseket üzletpolitikai és üzemgazdasági megfontolások egyaránt befolyásolják. A finomítók szigorú költséggazdálkodást folytatnak, és a termelés mindenfajta ráfordítását - köztük a környezetvédelem költségeit - rendszeres menedzsment-jelentésekben elemzik. A megvalósítandó beruházásokra vonatkozólag a Finomító részletes terveket készít, és ezeket a vállalati központ hagyja jóvá. A beruházások engedélyezése során sokszempontos döntéselkészít munkát végeznek - latba esnek stratégiai üzleti megfontolások, piacfejlesztési és környezetvédelmi szempontok, termelési költségtényezk, és nem kis súllyal a beruházás költségei is. Az 1990-es években a gazdasági környezet folyamatosan ,,szigorodó" körülményei hatására a költségszempontok egyre nagyobb súlyt képviselnek a döntéshozatal folyamatában.

278

Ugyanakkor a beruházások nem játszanak közvetlen szerepet az egyes üzemek - finomítók nyereség-alapú megítélésében, hiszen számviteli szempontból nyereségcsökkent hatásukat csak megvalósulásuk után, hosszú távon, az értékcsökkenés által fejtik ki.102

A Dunai Finomító elhelyezkedése és kapcsolata környezetével
A Finomító helye A DKV Százhalombatta és Ercsi közvetlen közelében, Budapesttl pedig közúton nem egészen 30 km-re fekszik. Telepítésénél az alábbi szempontokat vették figyelembe:
· · · ·

legyen a közúti, vasúti és vízi szállítási útvonalak csomópontjában; könnyen csatlakozhasson a már meglév távvezetékekhez; a fváros közelében biztosítsa annak zavartalan energiaellátását; a Dunamenti Hermhöz közvetlenül csatlakozva a finomító adja a ftolajat, ugyanakkor a villamosenergia-szükségletet az erm kielégíti.

A fenti szempontok között nem kapott szerepet a közeli települések környezetvédelmi helyzete, így csak késbb mutatkozott meg, hogy
· ·

az uralkodó nyugati széljárás a közeli települések felé sodorja a Finomító által kibocsátott légnem szennyezéseket; a Finomító egy olyan talajvíz-rendszer felett helyezkedik el, mely egészen a Balaton északkeleti csücskéig húzódik.

Munkaer-helyzet A DKV a környéken jelents mennyiség munkaert foglalkoztat. A Finomító I. blokkjához annak stratégiai fontossága miatt kezdetben Zalából, Pétrl, Komáromból és a Csepeli Kolajipari Vállalattól hívtak tapasztalt dolgozókat. A DKV II. beruházási programban megvalósuló új üzemek és kiszolgáló létesítmények üzemeltetéséhez további 1570 f új munkaerre volt szükség. Dolgozói létszáma 1974-ben tetzött 3592 fvel, és az 1990-es évekig közel volt a 3000-hez. 1996-ban a Finomító és kapcsolódó társvállalatai továbbra is több, mint 2000 embert foglalkoztatnak. Ezzel a Finomító stabil munkalehetséget biztosít a környez falvak munkaképes lakossága számára. A Dunai Finomító ily módon fennállása óta fokozatosan növekv szerepet tölt be a környék életében, mködésének jelentségével a körzet lakossága és vezeti is tisztában vannak. Jóllehet, a mködés ,,mellékhatásai", pl. a környezetszennyezés néha vitákra adnak okot, a Finomító szükségességét senki sem vitatja.

102

Tegyük fel, hogy egy üzem valamelyik évben 1 milliárd forint értékben megépít egy üzemcsarnokot. Ez állóeszköz-beruházás, és mint ilyen, átadása pillanatától kezdve értékcsökkenés tárgya. Bizonyos, itt most nem lényeges feltételek teljesülése esetén az épület hasznos élettartama 50 év lehet, ekkor lineáris értékcsökkenési leírást alkalmazva - az épület értékcsökkenése a vállalat eredményét évi 200 millió forinttal terheli meg. A teljes beruházási összeg az építés évében csak a vállalat pénzeszközmennyiségét csökkenti, az eredményét viszont, a folyamatban lév beruházás értékcsökkenésétl eltekintve, nem - ehelyett ötven év alatt ,,csepeg keresztül" az eredménykimutatáson.

279

Együttmködés a helyi közösségekkel A DKV II beruházási programja során a Finomító által alkalmazott új dolgozók elhelyezése a rendelkezésre álló szálláskapacitással már nem volt megoldható, így a DKV 110 lakás felépítését határozta el. Ez a terv megfelelt az 1970-ben városi címet elnyert Százhalombatta szociális célkitzéseinek is, így a DKV és a város irányítása között sikeres együttmködés jöhetett létre; a DKV III. beruházási ütemében további 450 százhalombattai lakás megépítését tervezték, és folytatni akarták a munkáslakás-építési akciót is.

A MOL és Dunai Finomítójának szerepe Magyarország gazdasági életében
Magyarországon kolaj-finomítással kizárólag a MOL Rt. foglalkozik két finomítójában, a Tiszai és a Dunai Finomítóban. A Komáromi és a Zalaegerszegi Finomítók emellett kenanyagok, illetve bitumen elállításával foglalkoznak. A MOL, mint Magyarország gyakorlatilag monopolhelyzetben lév kolajipari vállalata, az ország életének stratégiai fontosságú tényezje. Az óriásvállalat termékeirl az ország nem mondhat le, más szállítótól való beszerzésük pedig - legalábbis ebben a nagyságrendben gyakorlatilag lehetetlen volna. A finomítási tevékenység kb. 90%-át a Dunai Finomító végzi, technológiája révén magasabb feldolgozottsági fokú, illetve a magyar és európai környezetvédelmi elírásoknak jobban megfelel termékek elállítására alkalmas, mint a Tiszai Finomító. (A két üzem termelésére vonatkozó adatokat ld. a 2. mellékletben.) Emellett a DF ftolajjal látja el a Dunai Erm Rt-t, amely Magyarország villamosenergia-ellátásához járul hozzá. A tervgazdaság idszakában a közép-kelet-európai országok önellátási törekvései az olajfinomítók kapacitását illeten jelents túlkínálatot eredményeztek; egyedül a magyarországi többletkapacitás megközelíti a Tiszai Finomító teljes kapacitását. Mivel a térség finomítói mára egyre nagyobb mértékben piacgazdasági feltételeknek vannak kitéve, néhány éven belül a térségben több, alacsony hatékonysággal termelt termék gyártásának megszüntetése várható. Ennek elnyeit elreláthatólag a térség legmodernebb finomítói - az ÖMV schwechat-i (210,000 t/év) és a MOL Dunai Finomítója (160,000 t/év) - fogják élvezni. A Dunai Finomító tehát központi jelentség Magyarország jelenlegi és jövbeni gazdasági életében, ezen belül is az ország kolajtermék-ellátásában és külkereskedelmében. Így a finomító tevékenységének fenntartása, illetve fejlesztése mind a MOL-nak, mind az országnak hosszú távú stratégiai érdeke.

Piaci folyamatok
A MOL Rt. figyelemmel kíséri nála kisebb vállalatok terjeszkedését a magyar kolajtermékpiacon. (az olajtermék-piac néhány adatát ld. a 3. mellékletben). A versenytársak terjeszkedése ellen a MOL az árképzése révén tud védekezni - mivel Magyarországon csak a MOL rendelkezik érdemi termelkapacitással és vezetékes szállítóhálózattal, a konkurens vállalatok többnyire nagyobb költségek árán tudnak termékeket forgalmazni. Mégis, az üzemanyag-piaci részesedés-vesztés arra hívja fel a figyelmet, hogy a verseny valós, és a többi vállalat tényleges forgalmat és ezen keresztül profitot tud elvenni a MOL-tól. A belföldi és a külpiacokon is látható, hogy jelents versenytényezvé vált a termékek környezeti megítélése. Gyakran egyes forgalmazók minden más tekintetben azonos termékét környezetbarát jellegük különbözteti meg egymástól. Ennek a trendnek megfelelen a MOL
280

termékfejlesztési- és marketingprogramja keretében 1996-ban tervezi bevezetni az ún. ,,városi dízelt", amelynek kén- és aromástartalma alacsonyabb, mint a hagyományos dízelé. A környezetvédelmi indíttatású marketingkampányok várhatóan nemcsak a termékekre, hanem a termelési technológiára is ki fognak terjedni. A jövben növekv nemzetközi szerepre a MOL Rt. vezetése is számít, és annak elérése érdekében a szükséges lépéseket megteszi. Ebbe az intézkedési körbe sorolható, hogy kedvez külkereskedelmi pozícióját megrzend, a Dunai Finomító 1992-ben elhatározta csatlakozását az ISO 9002 szabványhoz. Csaknem 3 évi elkészület után 1994 novemberében a DF megkapta a tanúsítványt, hogy rendelkezik a nemzetközi szabványnak megfelel minségbiztosítási rendszerrel, azt a gyártási, ellenrzési és tárolási folyamatok során alkalmazza és folyamatosan fejleszti.

A MOL DF környezetvédelmi problémái
A Dunai Finomító üzembe helyezése óta lég- és vízszennyezési problémákkal él együtt. Ez a hasonló tevékenységi kör üzemeknél világszerte megfigyelhet és tervezhet. Ezért a Dunai Finomító is - számítva a termelési technológiákkal mindenütt együtt járó környezetterhelésre berendezkedett azok regisztrálására, minél alacsonyabb szinten tartására, valamint hosszabb távon csökkentésére. A számon tartott szennyezések a következk voltak. Vízszennyezés A vállalat által felhasznált nyersanyagokat, illetve az elalított termékeket többek között vízi úton is szállítják, a Finomító éppen ezért egy dunai hajókikött használ olajtermékek ki- és berakodására. A rakodás közben olajszennyezdés juthat a vízbe, és ez a felszínen lebeg. Annak ellenére, hogy ez a vízszennyezés mennyiségére nézve nem meghatározó nagyságrend, feltn volta miatt kezdettl fogva felhívta magára mind a hatóságok, mind a lakosság figyelmét. A Finomító ezért a szennyezésért rendszeres bírságot fizet a Környezetvédelmi Fhatóságnak. A vállalatnál naponta mintegy 50,000 m3 szennyvíz képzdik (a technológiai folyamatok szennyvize, csapadékvíz és a recirkulációs rendszerek fölösvize), amit a Finomító területén üzemel szennyvíztisztítóba vezetnek. A tisztító 1993-ig a tisztító kémiai technológiával mködött, és a belle kilép víz kémiai oxigénigénye, valamint fenoltartalma meghaladta a megengedett határértéket. A Finomító ezért a szennyezésért is rendszeres, bár a termelés értékéhez képest jelentéktelen mérték bírságot fizetett. A víz fenolszennyezési lehetségének felszámolására, valamint a primer olajszennyezés csökkentésére új termelési technológiákat vezettek be, a legszennyezettebb vízáramokat pedig biológiai úton tisztítják az 1993-ban üzembe helyezett biológiai tisztító-fokozat segítségével. Ezzel a fizetett bírságok mértéke a szigorodó határértékek ellenére is a töredékére csökkent. Légszennyezés A Finomító mködése során fellép kéndioxid, nitrogénoxidok, por és korom, valamint kénhidrogén emisszió túllépi a hatósági normákat. Bár a közeli településeken mért immisszió egyik szennyezanyag vonatkozásában sem lépi túl a határértéket, a vállalat a kibocsátás után légszennyezési bírságot fizet. Ezen bírság mértéke is évrl évre csökken a folyamatos technológiai fejlesztéseknek köszönheten. A fejlesztések részben a technológiai folyamatban keletkezett szennyezanyagok küls környezetbe kerülését (,,csvégi technológiák"), részben pedig magát a szennyezanyag-termelést akadályozzák meg.

281

Környezetvédelmi intézkedések A MOL Dunai Finomítója, mint minden vegyi üzem, két alapvet módszerrel mérsékelheti környezetszennyez kibocsátásait. Dönthet úgy, hogy termelési technológiáját modernizálja, és kihasználja azt, hogy az új technológia önmagában is környezetbarátabb, mint az eldje volt. Így az új beruházásokhoz kapcsolódóan mintegy automatikusan csökkennek szennyezanyagkibocsátásai is. A módszernek elnye ez az ,,automatizmus", hátránya viszont az, hogy amennyiben önálló környezetvédelmi beruházásnak tekintjük - rendkívül költséges. Egy vállalat életében az ilyen fejleszt beruházások azonban általánosan szükségesnek mondhatók, így csupán környezetvédelemként való kezelésük nem reális. A másik módszer az úgynevezett ,,csvégi technológiák" alkalmazása. Ennek értelmében a vállalat a már meglév technológiai folyamatot egészíti ki egy szennyezéscsökkent fokozattal. Az üzem ezáltal ugyan továbbra is kibocsátja a káros anyagokat, ezeket azonban szrberendezés fogja fel, így nem, vagy csak megváltozott formában jutnak a természetbe. A technológia elnye a korábbihoz képest kisebb költség, hátránya viszont, hogy a szennyezést csak átalakítja, de nem számolja fel. A Finomító éves szinten százmilliós nagyságrendben fordít forrásokat csvégi technológiák létrehozatalára. A szennyezanyagtermelés-csökkent technológiai korszersítésekbe való befektetések nem különülnek el a vállalat általános beruházási költségvetésétl, mivel a Finomító utóbbi kategóriát nem külön környezetvédelmi, hanem általános fejlesztési beruházásként kezeli. Az éves beruházási költségvetés milliárd forintos nagyságrendben mozog. Az utóbbi években a MOL a Dunai Finomítóban számos beruházási programot valósított meg. Ezek közé tartozott több, a termékminség javítását szolgáló beruházás is. 1984 óta mintegy 127 millió USD-t fordított az elállított benzinek ólomtartalmának csökkentésére, míg 1992 óta összesen 51 millió USD-t használt fel a benzin és a dízelolaj kéntartalmának csökkentésére. Ennek eredményeképpen a MOL által elállított benzinek kén- és benzoltartalma (mind az ólomtartalmú, mind az ólommentes üzemanyag esetében) eleget tesz az EU szigorú minségi követelményeinek is. A dízelolajok tekintetében a kívánt 0,05%-os kéntartalmú (jelenleg 0,2%) szabványt a MOL várhatóan 1996 októberére lesz képes elállítani, amikor befejezdik a korszer számítógép-vezérlés dízel-keverrendszer kiépítése, aminek az idei 400-500 mFt-os költsége 1997-ig várhatóan 3,7 milliárd forintra emelkedik. A lakosság panaszai A Dunai Kolajipari Vállalat évtizedek óta a környék lakossága támadásainak kereszttüzében áll. A kolaj-finomító mködése során ugyanis több, légnem szennyezanyagot bocsát ki, és az uralkodó széljárás az emisszió nagy részét a közeli települések felé szállítja. Emellett a Finomító és a Dunamenti Erm között kialakított szoros együttmködés keretében az Erm a Finomító által elállított ftolajat használja energiatermelésre. Ezáltal a környék levegminsége szempontjából központi jelentsége van a ftolaj minségének és egyebek között kéntartalmának. A lakosság kritikája éppen ezért nemcsak a Dunamenti Erm mködését érte, hanem a Finomítót is, bár az ermvi emisszióért a közvetlen felelsség magát az ermvet terhelte. A Finomító vezetsége már az 1970-es években felismerte, hogy a lakossági tiltakozást nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért a DKV beruházások harmadik ütemében környezetvédelmi célú létesítmények nagy súllyal szerepelnek. Egy vállalati kiadvány így fogalmaz:

282

,,A Dunai Finomítónak kétirányú kötelezettségei vannak a környezetvédelem területén. Olyan motorhajtó- és tüzelanyagokat kell elállítania, melyek minél kevésbé károsak a felhasználói környezetre. Mindezt olyan technológiával és berendezésekkel kell tennie, amelyek a legjobban biztosítják a Finomító körüli környezet védelmét. A DKV technológiai korszersítéseit úgy idzítette, hogy mindig alkalmas volt a szabványban megjelölt minség termékek elállítására, st, napjainkban eljutott oda, hogy olyan alacsony kéntartalmú gázolaj elállítására képes, amelyet a felhasználók még nem igényelnek."

A Dunai Finomító helyzetét különösen súlyosbította a lakossági tiltakozásokkal kapcsolatban, hogy az 1980-as évtized utolsó éveiben a környezetvéd mozgalmak jelentsége különösen megntt. A szocialista államvezetés ugyanis az összes alternatív lakossági szervezkedést az illegalitás körébe szorította, egyedül a környezetvédkkel kapcsolatban gyakorolt türelmet. Így a környezetvédelmi mozgalmak nemcsak a természeti környezet védelmének híveit vonzották magukhoz, hanem a rendszer ellen tiltakozni, tevékenyen fellépni kívánó értelmiségieket is. Mivel a nagy, ipari üzemek egyben magát a rendszert is szimbolizálták, fokozott ervel vonzották a környezetvéd szervezetek kritikáját.

A talajszennyezési probléma kirobbanása
1987-ben a Duna megfigyelése során kiderült, hogy a vízfenékrl apró cseppekben egyelre azonosítatlan anyag szivárog fel a folyó felszínére. A Finomító által elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a Finomítóban készült könny szénhidrogéntermékekrl van szó, melyeket a talajvíz szállított az üzemtl pár száz méterre folyó Dunába. A Finomító vezetését a hír váratlanul érte, mivel ez a fajta szennyezés nem szerepelt a tervezhet, ,,elkerülhetetlennek" tekintett terhelések listáján. Új döntési helyzet állt tehát el: hogyan kezeljenek egy olyan problémát, amelyrl senki - sem a lakosság, sem a hatóságok, sem pedig maga az üzem - nem rendelkezett pontos ismeretekkel? Akármi is legyen a késbbi döntés, a probléma pontos felmérése égeten szükségessé vált, mivel a helyi, valamint az országos sajtó is felkapta a hírt, és kellemetlen cikkekben tudósított a szennyezésrl. Hasonlóképpen elre kiszámíthatatlan volt a lakosság jövbeni magatartása.

A Dunai Finomító reakciója a talajszennyezési problémára
A talajvédelmi probléma megoldásának felelsévé a Finomító fenergetikusát nevezték ki, aki mérnk lévén tudta, hogy az olajszivárgást nem lehet az asztal alá söpörni, mivel az súlyos környezetvédelmi következményekkel járhat. Tudta továbbá, hogy a problémát nem is érdemes elleplezni, hiszen esetleg olyan meghibásodásokra, technológiai problémákra deríthet fényt, amelyek a jövben a Finomító mködésében is fennakadásokhoz vezethetnek. Azonnali kivizsgálás A Fenergetikus gyorsan reagált a felismerésre. A felfedezés másnapján bizonyossá vált, hogy a szennyezdés a Finomítóból ered, nagy erkkel vizsgálni kezdték, hogy mi okozhatja azt. A pontos okfeltáró vizsgálat hónapokig tartott, és kiderítette, hogy
·

számos, a Finomító területén található könnytermék-tartály közvetlenül érintkezik a talajjal. A tartályok fenekén lév, akár egész apró repedéseken, eleresztett varratokon keresztül finomított termékek szivárognak a talajba; a finomító csatornahálózatából kolajszármazékokkal szennyezett víz juthat a talajvízbe;

·

283

·

az olaj és származékai nagyrészt a talajvízen lebegve, kis mennyiségben pedig oldott állapotban hagyják el az üzem területét, és szivárognak el a talajvíz folyásirányának megfelelen a Duna felé; az üzem több évtizedes mködése során lencsékben jelents olajszármazék-készletek halmozódtak fel az üzem alatti talajban.

·

A vállalat vezetése felismerte azt, hogy a talajszennyezés, bár az üzem mködése során keletkez emissziók közül valójában a legkevésbé feltn, az egyik legveszélyesebb probléma. Az üzem tartós fennmaradását kérdjelezheti meg, hogy a talajvizek összefügg rendszert alkotnak számos környez település alatt, és a készletek elszennyezése mindezen települések lakóinak egészségét veszélyeztetheti, a környék mezgazdasági termelését pedig akadályozhatja az öntözvizek minségromlása által. Ezért a Finomító vezeti úgy döntöttek, hogy minden eszközzel azon lesznek, hogy a talajszennyezést felszámolják. Ez a Dunai Finomító esetében három dolgot jelentett:
· · ·

meg kellett akadályozni, hogy a már talajba jutott szénhidrogének elhagyják az üzem területét; fel kellett számolni a további talajszennyezés lehetségét; ki kívánták termelni a talajban felhalmozódott olajszármazékokat.

A Finomító vezetése felismerte azt, hogy megfelel ellenintézkedések híján a talajba jutott és továbbra is szivárgó szennyezés idzített bombaként viselkedhet. Elbb vagy utóbb ugyanis a talajban lév olajtermékek mennyisége eléri azt a szintet, ahol már intenzív elfolyás kezddhet meg. Az pedig elre megjósolhatatlan, hogy abban a fázisban lehet-e, és hogyan lehet védekezni a szennyezés következményei ellen. Kommunikáció a lakossággal A probléma felismerése nagyjából egybeesett a lakossági mozgalmak jelents megersödésével. A Finomító vezetése azonnali cselekvésbe kezdett a probléma elhárítására, és egyidejleg a lakossági szervezeteket is tájékoztatta a talajvédelmi problémáról. Talán meglep módon azonban nem a talajszennyezés váltotta ki a legnagyobb visszhangot a lakosságból - a környez vidék lakóit sokkal jobban aggasztotta a leveg-, illetve a vízszennyezés. A talajproblémák nem voltak közvetlenül érzékelhetk, így nem zavarták a helyi lakosság életvitelét. A talajszennyezés feltárása után néhány, a finomító szomszédságában gazdálkodó mezgazdasági kistermel emelt panaszt arra vonatkozóan, hogy a terményük elsárgult. Bár a talajszennyezés és a növénysárgulás közötti kapcsolat nem volt bizonyítható, a Finomító ezekre a földekre is megfigyelkutakat telepített a talajvíz állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére. A megfigyelések eredményeit a panaszosok rendelkezésére bocsátotta, így mindenki saját maga figyelemmel kísérhette a szennyezés alakulását. Az üzem vezetése mindenesetre úgy döntött, hogy a lakossági tiltakozás csillapításának legcélszerbb módja, ha a finomító életét megismertetik az egyéni és csoportos panasztevkkel. Ezért 1988-tól kezdve lakossági fórumokat szerveznek, ahol megvitatták a helybeliek panaszait. Ezekre a fórumokra hivatalosak voltak a magánszemélyek mellett a helyi önkormányzatok tagjai is, így a helyi közösségekkel hivatalos párbeszéd is kialakult. Ilyen párbeszéd eredményeképp született meg az a vízvezeték is, mely Ercsi lakosságát látja el ivóvízzel. A vállalat több kiadványt jelentetett meg, melyek bemutatják a finomító környezeti problémáit, és leírják azt is, hogy milyen módon védekeznek a szennyezések ellen. Ezek a kiadványok kifejezetten a laikus érdekldk számára készültek. (A MOL Környezetvédelmi Politikáját ld.
284

az 5. Mellékletben). Emellett a finomító üzemlátogatásokat szervezett a lakosság számára, ahol bemutatták az üzem mködését, veszélyes vagy annak tartott berendezéseit, a szennyez technológiákat és a szennyezés-elhárító berendezéseket is. A két módszerrel a leghevesebb lakossági támadások is enyhíthetk voltak; a talajszennyezéssel kapcsolatos tiltakozás néhány év alatt, látva a vállalatnak az elhárítás érdekében tett erfeszítéseit, magától is elcsitult. A MOL DF az 1990-es évek eleje óta vezetékes ivóvíz-ellátást biztosít a közeli Ercsi község lakossága számára. Ezzel a szolgáltatással egyrészt elrelátó módon megakadályozza, hogy a késbbiekben a talajszennyezdés bármely nem várt hatására a település vízellátása veszélybe kerüljön; másrészt biztosítja magának a település elöljáróinak és lakosságának a bizalmát. A sokrét lakossági kommunikációnak és a lakosság érdekében hozott intézkedéseknek köszönheten a Finomító kapcsolata a környék lakóival problémamentesnek mondható. Természetesen gyakran kerül napirendre a környezetvédelem ügye, de a talajszennyezési probléma teljes egészében kikerült a figyelem fókuszából. Kapcsolat a környezetvédelmi hatósággal A finomító vezetése a talajszennyezés felismerése után bejelentette a tényt az illetékes környezetvédelmi hatóságnak, és tájékoztatta arról, hogy a környezeti károk elhárítására gyors intézkedést tervez. A vállalatvezetés a hatósággal való kapcsolatában folyamatosan igyekezett megtartani a kezdeményez pozícióját: a kezdeti bejelentést saját maga tette, figyelkutakat telepített, a mérési eredményeket a hatóság rendelkezésére bocsátotta. A hatósággal való kapcsolatnak része volt az is, hogy a környezetvédelmi beruházási tervekrl tájékoztatták a hatóságot, amely elbírálta, majd a terv elfogadása után határozati erre emelte azt. Így végül is a környezetvédelmi beruházások a finomító kötelességévé emelkedtek. Tekintettel arra, hogy a Finomító aktívan fellép a talajszennyezés elhárítása érdekében, (a Hatóság a beruházások megvalósulásának ellenrzésére, valamint a mérési eredmények folyamatos figyelemmel kísérésére szorítkozik) nem fizet környezetvédelmi bírságot a talajszennyezéssel kapcsolatban. Döntés a talajvédelmi rendszer kiépítésérl A Dunai Finomító vezetése egyetértett abban, hogy a talajszennyezéssel kapcsolatban gyors és hathatós védekezésre van szükség. Kezdetben a Slovnaft pozsonyi finomítójának példájából kiindulva, kutak láncának telepítésével kívánták felszámolni a szennyezést. (a technológia leírását ld. a 4. mellékletben.) Rövid id alatt kiderült azonban, hogy a helyi talajviszonyok mellett a kitermel kutak rendszere nem mködik kell hatékonysággal. A vállalatvezetés Magyarország számos egyetemét, kutatóintézetét kérte fel a kialakult helyzet elemzésére. A vizsgálatok eredményeképp kiderült, hogy a legmegfelelbb védekezést egy vegyes eljárás szolgáltatja. A már a talajban lév kolajszármazékok üzemi területrl való elfolyását megakadályozandó, elssorban azt javasolták, hogy az finomító körül a talajvíz folyásirányában építsenek egy föld alatti falat, ún. résfalat, mely megakadályozza a talajvíz kiáramlását. Az ily módon felduzzasztott talajvíz megfelel berendezésekkel tisztíthatóvá válik. Az üzem területén emellett a szennyezés forrásait a lehet leghamarabb javítani kell vagy megszüntetni. Az üzem vezetése számára a második megoldás volt a vonzóbb, de ez jelents többletköltségeket jelentett a kitermelkutas rendszerhez képest.

285

A hatályos elírások értelmében az üzem területén kívül a talaj szennyezettségének megengedhet mértéke gyakorlatilag nulla, így a finomító vezetése nem engedhette meg semmiféle szennyezés kikerülését a falakon kívülre. A kitermelkutak rendszerével nagy volt a kockázata annak, hogy - még igen sr telepítés esetén is - a finomító területét elhagyhatja az olajszennyezés, lebeg formában vagy oldott állapotban. A résfalas technológia ezzel szemben nem engedi távozni a talajvizet a területrl, így megfelel mködés esetén a kijutó szennyezés valóban a nulla közelébe csökkenthet. Az üzem területére vonatkozóan nem léteztek elírások, így a vezetség úgy döntött, hogy inkább a szennyezés kapukon belül tartását és bels kitermelését választja a résfalas technológia alkalmazásával. A szennyezés-elhárító technológiával kapcsolatban a vállalati központ számára készült beterjesztés már ennek megfelelen készült el - csak a résfalas eljárást jellemeztek elfogadhatóként. A Finomító ezen véleményét többek között a Budapesti Mszaki Egyetem és a Miskolci Egyetem szakértinek jelentésével is alátámasztotta. (a szóba jöhet fbb talajvédelmi berendezések leírását ld. a 4. mellékletben). A MOL vezetése, mivel a szennyezés megszüntetését stratégiai érdeknek tekintette, elfogadta a Finomító vezetésének javaslatát. Ezzel a Finomító éves környezetvédelmi költségvetését több, mint tízszeresen felülmúló összeget allokált a beruházási munkálatok számára. A döntés körülményei Az OKGT 1989-ben kapta meg az els beterjesztést a Dunai Finomító talajvédelmi beruházástervezetérl. Ebben az idszakban az olajipari óriásvállalat még klasszikus szocialista nagyvállalat volt: a nyereségérdekeltség mellett/helyett a különböz nem pénzben kifejezett tervek teljesítése is nagy fontosságot kapott. Ezeket a terveket az ötéves és egyéb, idszaki tervek részletezték. Ilyen körülmények mellett az egyes elterjesztésekben foglalt beruházások értékelésénél nem kizárólagos súllyal estek latba a beruházási költségek; a tröszti (ld. naturáliákban kifejezett) céloknak megfelel érvrendszer ugyanilyen fontos indokká válhatott egyes beruházások létrehozatala mellett. Az értékelési szempontok ilyen súlyozása mellett könnyen jöhetett létre véleményazonosság a Finomító és az OKGT vezetése között. A Finomító vezeti számára a talajvédelmi probléma lehet legtökéletesebb megoldása a tartós mködési biztonságot, további ,,zavartalan" munkát ígért, ezért nem vették figyelembe a beruházási költségek (kárelhárító környezetvédelmi projektekhez képest) szokatlanul magas voltát. A tröszt vezetése pedig ekkor még nem fektetett olyan súlyt a költségszempontokra, mint amilyenre késbb kényszerült. Ez a néhány szerencsés körülmény ahhoz vezetett, hogy a kezdeti beruházási tervet jóformán vita nélkül elfogadták. A további években a beruházás elrehaladtával a költségek egyre duzzadtak, mivel kiderült, hogy a kezdeti elterjesztésben foglaltak szerinti résfalszakasz nem elég a szennyezett talajvíz elfolyásának megakadályozásához; fokozatosan kiderült, hogy gyakorlatilag a teljes finomítót körbe kell venni a résfallal. Ekkor azonban már egy korábban elfogadott projekt kiterjesztésérl volt szó. Így a projekt céljának helyességét nem kérdjelezte meg senki, emellett pedig a már a beruházásba fektetett összeg bármely pótlólagos elterjesztés idején kidobott pénznek tnt volna, ha elvetik a projekt folytatását.

286

Újabb értékelési tényezk A résfalépítési munkálatok kezdeti szakaszán túljutva a döntés helyessége egyre nyilvánvalóbbá vált meghozói számára. A Dunai Finomító szerepe egyre ntt a magyarországi kolajfeldolgozásban, mivel a Tiszai Finomítóval kapcsolatos ambiciózus további beruházási tervek lassan lekerültek a napirendrl. Így semmiképpen sem volt megengedhet, hogy a Finomító mködését - bármilyen rövid idre is - gátolja valamely környezetvédelmi probléma. A környezetvédelmi beruházások ezért a korábbi célkitzéseknek megfelel szerepet kaptak a Dunai Finomító éves elterjesztéseiben. A vállalat egyik vezetje így fogalmaz:
,,Tudtuk azt, hogy a kolajtermékek gyártásában tartós marad a monopóliumunk. Mégsem számíthattunk arra, hogy ezáltal elnézik nekünk a környezetszennyezést. Épp ellenkezleg: egy ilyen központi helyzetben lév vállalat rejtzhet el a legkevésbé a közvélemény kritikája ell. Nem engedhettük meg magunknak, hogy a késbbiekben problémáink származzanak a talajvédelmi helyzet elhanyagolásából. Egyébként is, a Finomító vezetése már korábban is elkötelezte magát a lehet leghatékonyabb környezetvédelmi technológiák alkalmazása mellett."

A Finomító és a MOL vezetése felismerte azt is, hogy a környezetvédelmi szabályozás évrl évre szigorodik, így elképzelhet, hogy az egyelre még viszonylag szabályozatlan talajvédelmi problémarendszer is pontos normák tárgya lesz. Ez a várható helyzet pedig azt jelentené, hogy a Dunai Finomító hirtelen kerülne környezetszennyezés-elhárítási kényszerbe, emellett pedig súlyos bírságokat is kivethetnek rá. A bírságoktól Magyarországon többnyire nem azok összege rettenti el a gazdálkodókat. A MOL központi vezetése számára néhány évvel a rendszerváltozás után fontosabb szempont volt az, hogy egy esetleges késbbi privatizáció során elnytelen helyzetbe kerülhet a vállalat, ha látványos környezetvédelmi problémákkal küzd. Mivel itt a tét a vállalat jövbeni értéke volt, széleskör véleményegyezség alakulhatott ki a tulajdonostól egészen üzemi szintig a környezetvédelem jelentségérl.

Kérdések
1. Mely f tényezk vezették a MOL Rt. (illetve korábban az OKGT) felsvezetését arra a következtetésre, hogy a Talajvédelmi Rendszert ki kell építeniük? 2. Mennyiben különböznek ezek a megfontolások az átlagos magyar vállalat által figyelembe vett érvektl? És vajon mennyiben a hasonló nyugat-európai és amerikai vállalatok szempontrendszerétl? 3. Mely fejlemények segítették el a lakosság fokozatos megbékélését a Finomító által kibocsátott szennyezéssel kapcsolatban? 4. Ön a MOL DF környezetvédelmi tanácsadója. Készítsen egy legfeljebb hatperces prezentációt, amelyben bemutatja az éppen felismert talajszennyezés kezelésével kapcsolatos javaslatait ! (Tegyük fel, hogy a szennyezdéssel kapcsolatban már minden technikai részlet, így az okok is ismertek.) 5. Milyen hatása lett volna a TVR-rel kapcsolatos döntésre, ha a probléma feltárása idején léteztek volna szabályozók a talaj megengedett szennyezésére vonatkozóan?

287

Mellékletek
1. melléklet:

288

2. melléklet

Finomítói termelés 1992-94 (m tonna)
1992 Duna Összes feldolgozás Termelés Benzinek Gáz- és tüzelanyagok Ftolajok Kenanyagok Petrolkémiai anyagok Egyéb Összes termelés 1,8 2,6 1,3 0,1 0,3 0,5 6,6 0,8 0,2 0,3 0,3 1,8 2,7 1,5 0,1 0,3 0,4 6,8 0,8 0,1 0,4 0,3 1,8 2,5 1,2 0,1 0,3 0,6 6,5 0,5 0,1 0,2 0,2 7,0 Tisza 0,8 Duna 7,2 1993 Tisza 0,8 Duna 6,9 1994 Tisza 0,5

Finomítói tüzelanyag Veszteség Forrás: MOL

0,3 0,1

0,0 0,0

0,3 0,1

0,0 0,0

0,3 0,1

0,0 0,0

289

3. melléklet:

290

4. melléklet: Talajvédelmi technológiák Kitermelkutak telepítése A talajvédelem ezen módszere a Slovnaft pozsonyi kolaj-finomítónál már régebben megfelel eredménnyel mködik. A Dunai Finomító mérnökei ezért egyik lehetségként számba vették, és Pozsonyban tanulmányozták az ottani rendszert. Kezdeti lépésként a felderített szénhidrogén-szennyezés helyi megszüntetését és a talajvíztl való szétválasztását kitermelkutak láncával tervezték megoldani. A megfelel mélységre kialakított kút speciális szrrendszerrel rendelkezik. A benne elhelyezett szivattyú ketts feladatot lát el: - a maximum és minimum szintek közötti folyamatos szivattyúzással létrehoz egy folyamatos depressziót, - az ennek hatására összegyl vizes szénhidrogén-keveréket a kapcsolódó csvezetéken a szeparátorba szállítja. A vállalat területén az elfolyó vizek a csatornarendszerekbe, azon keresztül a központi szennyvíztisztítóba kerülnek. A leválasztott szénhidrogén a szloprendszerbe jut. 1989-ben egymás mellé 50 méter távolságban lefúrt 7 db kitermel kúttal egy vonalas védekezést alakítottak ki, amely megakadályozza a CH-val szennyezett talajvíz továbbhaladását. A megépített rendszer próbaüzemét követ kiértékelés azonban a következ problémákat vetette fel: Ahol a kitermelkutak a homokos talajszerkezetben üzemelnek, egybefügg depresszionált tér alakul ki, tehát a talajvíz felszínén úszó szénhidrogén továbbáramlása megakadályozható. A lösztalajba fúrt kutak távolsága a jelenlegi 50 méterrl 15-25 méterre csökken. Ez a költségeket jelentsen növeli, hiszen minden kúthoz külön szivattyú, 8-10 kúthoz pedig külön szeparátor tartozik. A rendszer ellenrzéséhez megfelel számú ellenrz-figyel kutat kell kialakítani. A kutas megoldással a talajvíz felszínén úszó szabad szénhidrogén elvileg visszatartható, de figyelembe kell venni azt is, hogy a megfelel biztonsághoz számolni kell a szivattyúk meghibásodásával, így aránylag nagyszámú tartalék beszerzése szükséges. A megoldás ellen szól, hogy a környezetvédelmi hatósággal folytatott elzetes tárgyalások során nem kaptunk konkrét határértékeket arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet a talajvízben megengedhet oldott szénhidrogén-tartalom. A telepített kutaknál azok mellett is történik eláramlás, mely megkerüli a depresszionált teret, és az elzetes mérések alapján ezek oldott szénhidrogént is tartalmaznak. Jelenleg csak ivóvízbázis területére van hatósági elírás. A másik szempont, amit a kutas védekezésnél figyelembe kell venni, az ún. eliszaposodás. Ez azt jelenti, hogy a kutakat 3-4 évente regenerálni kel, vagy újakat kell kiépíteni. Összegezve tehát, a kutas védekezés lösztalaj esetén kedveztlen mert,
· · ·

nem ad kell védelmet a talajvízben oldott szénhidrogén ellen, a kutak nagy száma miatt kialakítása költséges, hosszú távon történ üzemeltetésre csak a beruházás hatásához képest aránytalan anyagi ráfordítás árán alkalmas.
291

Résfalas technológia Ezen tényezk felismerése arra késztette a vállalatot, hogy olyan megoldás mellett döntsön, amely a szennyezdés behatárolására megbízható megoldást nyújt. Az optimális megoldást a résfalas védekezési rendszer jelentette, melynek lényege az, hogy egy résfalat kell kiépíteni, amely belenyúlik a vízzáró talajrétegbe. Ennek hatására a fal visszatartja a szennyezett talajvizet, melynek szintje így megemelkedik. A víz szintjét a falak elé épített mélyszivárgók állítják be. A szivárgó osztályozott méret kavicstestekkel bélelt csatorna, melynek feladata a szennyezett talajvíz elvezetése a meghatározott távolságokra (100-200 m) elhelyezett gyjtaknákba. Összegezve tehát a merülfalas, mélyszivárgóval rendelkez védekezési módszer jelenti a megfelel biztonságot a szénhidrogénnel szennyezett talajvíz eláramlásának megakadályozására, lehetvé téve a CH kitermelését is. A kivitelezési munkák 1990-ben elkezddtek és 1996-ban még folyamatban vannak.

292

5. melléklet: A MOL Feldolgozási és Kereskedelmi Ágazatának környezetvédelmi politikája

A Magyar Olaj- és Gázipari Rt. Feldolgozási és Kereskedelmi Ágazatának Környezetvédelmi politikája
Valljuk, hogy fennmaradásunk és további fejldésünk kizárólagos módja - a vevi igények maradéktalan kielégítése mellett -, hogy a környezet elemeinek használata és terhelése szabályozott módon történjen. Ennek érdekében elsdleges és folyamatos feladataink:
· a vevk által elvárt és szabványban meghatározott minség termékek elállítása, szállítása,

tárolása, értékesítése a környezeti elemek károsításának elkerülésével; rendszer kialakítása;

· középtávon a minségbiztosítási rendszerrel összeegyeztethet környezetvédelmi irányítási · következetes kutató-fejleszt, beruházási tevékenység a környezetvédelmi jogszabályok

követelményeinek kielégítése és élen járó nemzetközi irányok követése érdekében; kezési, rendelet- és szabványalkotási folyamatokban; zetekkel és állampolgári egyesületekkel;

· jelen célkitzések és a MOL Rt. gazdasági érdekeinek összehangolt képviselete a törvény· kommunikáció és együttmködés a hatóságokkal, önkormányzatokkal, szakmai szerve· környezetvédelmi helyzetünk és törekvéseink reális bemutatása a különböz médiumokban.

293

Budapesti Vegyi Mvek - A toxicitás mint örökség -

,,A válságból kivezet út kulcsa a minség" (Valovits Emil, a Budapesti Vegyi Mvek vezérigazgatója)

Budapesti Vegyi Mvek: a háttér
1976-ban a Budapesti Vegyi Mvek (BVM) 100 éves évfordulóját ünnepelte. Alapítása óta átvészelt két világháborút, kommunista hatalomátvételt, kommunista felszabadítást, valamint egy ez ellen irányuló forradalmat és a kommunista rendszer összeomlását A privatizáció és az új nemzetközi piacokon való küzdelem közepette a BVM esetleg úgy gondolhat vissza az elmúlt 100 évre, mint a viszonylagos üzleti stabilitás éveire. Manapság talán a legalapvetbb kihívás a vállalat számára megpróbálni megbirkózni az öröklött toxicitás problémáival. A vállalat eredetének nyomai az Els Pesti Csontenyv és Csontliszt Gyárhoz, az els magyarországi mtrágyagyárhoz vezetnek, amely 1876-ban jött létre. A 20. század elején pedig megalakult a Hungária Kénsav, Mtrágya és Vegyipari Társaság, 1928-ban ez a gyár összeolvadt az Els Pesti Csontenyv és Csontliszt Gyárral, és létrejött a Hungária Vegyi Mvek. 1962-ben ez a ,,szerteágazó gyökérzet" társaság fuzionált a Budapesti Kénsavgyárral, és felvette a társaság jelenlegi nevét: a Budapesti Vegyi Mvek nevet. A BVM 120 éves története során elállított ragasztót, csontlisztbl készült mtrágyát, kénsavat, kloridokat, szuperfoszfát mtrágyát és sokféle növényvéd szert. A termékeknek ma három f csoportja különböztethet meg: szerves és szervetlen kemikáliák, gyógyszerészeti segédanyagok és növényvéd szerek, (mint pl. gombaöl szerek, gyomirtó szerek, rovaröl szerek). A vállalat ma négy különböz helyen mködik. Két telephelye van Budapesten, egy üzem Hidason (falu Budapesttl délkeletre), és egy hulladéklerakó telep Garén (Pécs környéki kistelepülés) [ld. 1. sz. melléklet]. Az elmúlt 40 év alatt Magyarországon is nagyon nagy lendületet kapott a kemikáliák, gyógyszerészeti készítmények, mtrágyák, peszticidek és más mezgazdasági növényvéd szerek gyártása. A KGST hatalmas keresletének kielégítése közben a környezeti problémáknak csak nagyon kis figyelmet szenteltek, (ha egyáltalán foglalkoztak vele. A tervgazdaság jellegzetességeként itt is eltörpült a mennyiség mellett a minség. Így a minden áron való gyors fejldés évtizedeken keresztül kezeletlen mérgek felhalmozódását okozta. A BVM termékvonalai akkor olyan környezeti értelemben kockázatos és veszélyes termékeket tartalmaztak, mint pl. mtrágyákat, kénsavat és kloridokat. Ma már a BVM nem gyártja ezeket az egykoron jövedelmez termékeket. A rendszer összeomlásával és a privatizáció meghirdetésével a vállalat piaca megváltozott. A KGST piacok elvesztését ellensúlyozandó, a magyar iparágak rákényszerültek arra, hogy megpróbálják növelni versenyképességüket és belépjenek a világgazdaságba. A mezgazdaság, mint piac tekintetében Valovits Emil a BVM vezérigazgatója a következképpen látja a helyzetet:
,,a kereskedelem liberalizálása és a piacok nyitása katasztrófát jelentett. Itt Magyarországon nem értettük meg a következményeket. A multinacionális cégek elnyre tettek szert, mivel a helyi vállalatok nem tudták állni a versenyt. A liberalizáció eltt, a KGST-n belül védve voltunk a késztermékekre kivetett

294

importvámok által, de most a multinacionális vállalatok szabadon hozhatják be a késztermékeket. Teljesen rültség lenne megpróbálni versenyezni ezekkel a cégekkel; még talán az egész országnak sem sikerülne. Ezért, mi a BVM-nél elhatároztuk, hogy olyan szolgáltatásokat próbálunk nyújtani, amelyekre a multinacionális vállalatok képtelenek. Például a magok kikelése eltt alkalmazandó gombaöl szereknél kifejlesztettünk hatalmas manyag konténereket, és az anyagot kiszállítjuk a telephelyre, a fel nem használt mennyiséget pedig visszahozzuk, így az ügyfélnek nem kell a tárolással foglalkoznia. A multik ezt nem fogják megtenni. Megpróbálunk olyan területeket találni, ahol a piac túl kicsi a multinacionális cégek számára, és túl nagy a kisebb magyar vállalatoknak ahhoz, hogy a minségben versenyezhessenek."

Ezen változásokat szem eltt tartva, amint a BVM belépett a liberalizált piacra, vezeti arra az elhatározásra jutottak, hogy nem csak mellzik a nagy kockázatú termékeket, hanem a kockázatos termelési folyamatokat is igyekszenek visszaszorítani. A vállalat megpróbál nagyfokú környezeti és biztonsági kockázatok nélkül mködni. Kormány Tamás szerint, aki a BVM igazgatótanácsának elnöke: ,,ami veszélyes volt a [BVM-nél], az felrobbant 1990-ben. Az a robbanás minden veszélyes eljárásnak véget vetett a BVM-nél." A vállalat azóta a termékek és a termelés minségének javítására helyezte a hangsúlyt, s évente kb. 100 millió forintot fordítanak a fejlesztés megvalósítására. A BVM mindenek felett álló célja, hogy kiszélesítse exportlehetségeit a volt KGST határain kívülre, de néhány, a siker szempontjából alapvet fontosságú folyamat még mindig hordoz kockázatokat. A BVM mszaki vezérigazgató-helyettese, Eifert Gyula szerint: ,,a termékeink már nem veszélyesek, de van néhány eljárásunk, amely viszont az." Egyik példa erre a hidrogén redukció. Eifert szerint: ,,ha egy hidrogént szállító vezetékben szivárgás lép fel, spontán módon begyullad, anélkül, hogy gyufát gyújtanánk, vagy bármilyen szikrát alkalmaznánk." A BVM eljárásai, amelyekben nitrát fordul el, szintén robbanásveszélyesek. Ha bármelyik veszélye is fennállna, ,,bár egy budapesti üzemben bekövetkez robbanás 500 méteren belül elfojtható, az eredményeképpen kialakuló szivárgás akár a város 2 millió lakosa közül 60 ezer ember evakuálását is igényelheti" - mondta Sántha Pál, a BVM kereskedelmi vezérigazgatója. Miként teszi biztonságossá a BVM az üzemeit, és a tevékenységét, és hogyan nyújt biztonságot a közösségeknek? Ambrus Ferenc, a BVM pénzügyi vezérigazgató-helyettese azt mondja: ,,a BVM dolgozói jobbak, mint a magyar átlag. Minderre a munkájuk veszélyessége miatt van szükség." A munkavállalók megtartása érdekében a vállalat évente a megélhetés költségeihez igazodva emeli az ilyen jelleg hozzájárulások értékét ugyanúgy, mint az egyéni teljesítményen és a gyár relatív gazdasági teljesítményén alapuló kifizetésekét. A nemzetközi versenyképesség növelése, valamint új nyugati piaci lehetségek megnyitása érdekében a BVM felsvezeti a piacfejlesztés javítására és a minségre helyezték a hangsúlyt. Mind a hazai, mind az export piacokon céljuk kiválasztani és megtartani az olyan területeket, ahol a piac túl kicsi a multinacionális versenytársak és túl nagy a kisebb vegyipari cégek számára. A vállalat vezeti hisznek abban, hogy a multinacionális területeken való sikeres versenyzés kulcsa: jobb termékek elállítása, és jobb szolgáltatás nyújtása. Valovits szavaival: ,,jobbaknak kell lennünk, mint a vegyipar világának Dow-jai és Cibái". Az ilyen irányú elmozdulás elsegítése érdekében - a környezeti értelemben veszélyes termékek és eljárások elhagyásán kívül - a tömegtermelés felszámolására törekednek (inkább a drágább és kisebb mennyiségekben elállított termékekre koncentrálnak), számítógépesítik a menedzsment információs rendszert, amely így az összes vállalati tevékenység figyelemmel kísérését is

295

lehetvé teszi, valamint minden vállalati kimutatást, szabványt ISO 9001103 szerinti tanúsításra készítik el. . A stratégia középpontjába a költség/méret megfontolás helyett a minség kerül. A BVM fejlett országokba irányuló exportja - annak ellenére, hogy milyen örökséggel rendelkezik - 1996-ig kevesebb, mint 10 év alatt 2,5%-ról 25%-ra növekedett. Ez az exportnövekedés nagymértékben a BVM olyan speciális termékek elállításával kapcsolatos szakértelmének és tapasztalatainak az eredménye, mint pl. a triamino-benzol-trifluorid, amelyet (1) peszticidekben (pl. gyomirtó szerek alkotórészeként), (2) gyógyszerészeti készítményekben (pl. emberek és kisállatok számára készül vizelethajtó szerek részeként) és (3) festékekben (pl. lézernyomtatókban) használnak. 1989-tl 1995-ig a BVM triamino-benzol-trifluorid termelése 5 tonnáról 400 tonnára ugrott. Ennek a különlegesen tiszta terméknek a sikeres fejlesztése (amely a nyugati elírásokat is felülmúlja) nyilvánvalóvá teszi a vállalat új törekvéseit a minség eltérbe helyezését illeten. Úgy tnik, a jelenlegi taktikák megnövelték a BVM versenyképességét mind a jelenben, mind a jövre vonatkozóan, ám a múlt ,,szellemei" még mindig kísértik a vállalatot. A jelen és a jöv szempontjából a BVM számára a toxicitás jelents visszahúzó tényeznek bizonyult.

Minség, toxicitás és versenyképesség
A Wall Street Journal mostanában úgy jellemzi a közép-kelet-európai országok iparát, hogy: ,,javul a minségük és harcra kelnek a nyugati országokkal".104 A cikk szerint, bár a legtöbb közép-kelet-európai vállalat gyakorlata és eszközei elavultak, a jó helyi menedzsment nemzetközileg is versenyképessé emelheti a minséget. Manapság Magyarországon nagy erfeszítések történnek a biztonság, egészség és a környezeti problémák napirenden tartására. Ennek ellenére a súlyos talaj és vízszennyezés még mindig gondot jelent. Falvak százaiban a víz még mindig alkalmatlan emberi fogyasztásra a magas nitrát tartalom miatt. Néhány nyugati ország ugyan megragadta az alkalmat, és részt vett Közép-Kelet-Európa ,,megtisztításában", de sokan elrettentek a meglév és a jövben várható környezeti felelsségi viszonyok miatta magyarországi befektetésektl. Ez az aggodalom különösen ers a korábban állami tulajdonban lév vállalatokkal kapcsolatban, amelyek közül igen sok jelents környezeti károkat okozott. A nyugati országok fleg ott bizalmatlanok a magyarországi befektetéseket illeten, ahol a környezeti károkkal kapcsolatos vállalati felelsségre vonatkozóan nincs törvényes intézkedés. A kiszolgáltatottság kockázata ezért teljes ,,történelmi" felelsséget vonhat maga után. Magyarországon kb. 2-2,5 millió tonna veszélyes anyag keletkezik évente. Becslések szerint ennek kevesebb, mint a fele az, amit bármilyen módon is kezelnek. Valójában, a környezetvédelmi beruházások összege Magyarországon a GDP 1%-áról (1987) kb. ennek az összegnek a felére esett vissza 1994-re.105 Az utóbbi öt évben a gazdaság több, mint 20%-kal szkült, és a mérgez hulladékok kezelése nem élvez semmiféle prioritást: ,,A legtöbb állami vállalat pénzügyi értelemben egyik napról a másikra él; elször kifizeti a béreket, majd a villanyszámlát; mindezeket azeltt, mieltt arra költene, hogy a mérgez hulladékokat elégettesse...106 Sokan
103

A ISO 9001 termék minség-biztosítási szabvány, amely vonatkozik mind a kutatás-fejlesztésre, gyártásra, termelésre, marketingre és értékesítésre, de nem tartalmaz utalást a biztonsági, vagy környezetminség-biztosításra. Wall Street Journal 1994. Szept. 21. Financial Times 1994. Ápr. 20. IBID 296

104 105 106

igyekszenek leküzdeni az alacsony színvonalú környezeti menedzsmenttel kapcsolatos rossz hírnevet. A célként kitzött jó minség és globális versenyképesség irányába történ elmozdulás legnépszerbb módja Közép-Kelet-Európában mköd vállalatok körében az ,,ISO" minsítés megszerzése. Az ISO minsítés egyfajta ,,szabadjegyet" jelent az Európai Unióval való üzleti kapcsolatok kiépítéséhez. Ennek ellenére az alkalmasnak vélt magyar vállalatoknak csak az egyötöde kapta meg az ISO 9001 minsítést. Legtöbbjük számára a költségek túl magasak, vagy az ösztönzés túlságosan csekély. A BVM számára ez egy versenyre való felhívás: a multinacionális vásárlói, mint pl. a Ciba ragaszkodtak ahhoz, hogy intézményesítsék a minséggel kapcsolatos elkötelezettségüket. Ezt demonstrálandó a BVM vezérigazgatója, Valovits Emil lett az ISO 9001 minsítés megszerzésének legfbb harcosa. A BVM számára Valovitsnak egyrészt a vállalat jövjére vonatkozó víziója, másrészt a bels és küls minségi erfeszítésekben mutatott kitartása jelentette az inspirációt ahhoz, hogy képes legyen elnyerni ezt a minsítést. A program megvalósítása a BVM-nél óriási kihívásnak bizonyult. A BVM-nél a következ körülmények találhatók, amelyek egy része kihívást jelentett, másik része pedig leküzdend akadályt:
· · ·

eljárások, amelyek csupán a régi alkalmazottak emlékezetében élnek; nincsenek dokumentálva informálisan vezérelt folyamatok vásárlók panaszait aszerint vették figyelembe, vagy hagyták figyelmen kívül, hogy milyen méret volt az adott vállalat (ha nagy méret, akkor a probléma meghallgatásra talált, ha kisebb, akkor nem foglalkoztak vele) kritikus méréshez szükséges berendezés hiányzott, vagy nem is létezett berendezések vásárlásához szükséges tke nem állt rendelkezésre megfelel mennyiségben

· ·

Ezen akadályok ellenére Valovits vezetése alatt a BVM olyan irányba módosította a céljait, hogy jobban megfeleljen a szolgáltatásokkal kapcsolatos új elképzeléseknek [2. sz. melléklet]; végül pedig 1994-ben elnyerte az ISO 9001 minsítést. A vállalat számára az ISO minsítés már nem volt többé nagyobb csodaszer, mint bármilyen más eljárás fejlesztése. A Cibának - a BVM legfontosabb érintettjének, mint vásárlónak, versenytársnak és a beszállítók egyikének - az ISO minsítés ,,önmagában nem volt fontos, de a minség melletti elkötelezettségre utalt. E minsítés nélkül a BVM elvesztette volna a Ciba megrendeléseit"- mondja Peter Tajthy, a Ciba mszaki igazgatója. Bár az ISO minsítés megvédte a BVM-et a hasonló üzletek elvesztésétl, nem jelentett biztosítékot a folyamatos megrendelésekre. A magyar export/import korlátozások megszntetésével a késztermékekhez szükséges magyar források iránti igények kielégítése végett, a BVM többi vásárlójához hasonlóan a Ciba is mindig képes volt máshol vásárlókat és beszállítókat találni. A globális szint minség szükségszer stratégiai elnnyé vált. Bár a BVM a termékek minsítése szempontjából elegend fejlesztést valósított meg, az öröklött toxicitás még mindig korlát maradt a vállalat számára a multinacionális piacra való belépés eltt. ,,80 éven keresztül ugyan biztonságos üzemeket mködtetett, azonban ebbl 76 éven keresztül semmi olyat nem tett, ami a környezeti egészség és biztonság érdekében történt. Minden probléma kezelése kimerült abban, hogy a bírságot megfizették" - állítja Kormány Tamás. A múltbeli és jelenlegi környezeti problémák kezelése a BVM-nél még mindig ugyanígy történik: a vállalat jelenleg környezeti bírságot fizet a levegszennyezésért, a szennyvízért, és a talajszennyezésért. A bírságot kifizetni még mindig jobban megéri, mint változásokat végre297

hajtani; még akkor is, ha a megfigyelés a BVM falain belül történik, a kutakat és a kondicionált vizet a hatóságok szakemberei rendszeresen tesztelik. Ahogyan azonban a követelmények egyre szigorodtak, az egykor minimális összegek egyre növekedni kezdtek a BVM számára. A környezeti egészség és biztonság miatti büntetés növekv negatív pénzügyi hatása további lehetséges terheket jelenthet a jövben, ám a BVM számára a legnagyobb jelentség környezeti kihívás a garéi hulladéklerakó esete. A rossz hírnév okozta kellemetlenségeken felül a garéi örökség már néhány partner és megrendelés elvesztésébe került (amelyek egyébként az egyes telepek, illetve az egész vállalat számára realizálhatók lettek volna).

A Garéi Hulladéklerakó
Garé Pécstl (Magyarország 4. legnagyobb városától) 15 km-re délre, a horvát határtól pedig 15 km-re északra fekszik [1. sz. melléklet]. A csodálatosan szép, jól karbantartott stukkós házakkal tarkított kis településnek 324 lakosa van. Garé polgármestere Lowescher János, alpolgármestere pedig dr. Szabó György belgyógyász, aki a terület forvosa is egyben. Rögtön Garé külterületén egy 7 hektáros területen található a hulladéklerakó; amelyet a Pécsi Brgyár, a Mbiusz Húsfeldolgozó Vállalat és a Budapesti Vegyi Mvek mködtet. A garéi hulladéklerakó története 1977-ig nyúlik vissza, amikor is eredetileg egy olyan területnek szemelték ki, amely ideiglenesen fogadja a hulladékot a br- és a húsfeldolgozótól. 1979-ben a BVM megvásárolta a lerakó egyharmadát, amelyet aztán a tetraklór-benzol (TCB)107 maradék hulladékainak tárolására kívántak használni, amelyek a BVM hidasi üzemében halmozódtak fel az elmúlt 10 év alatt. Lowescher polgármester véleménye szerint ,,a hulladéklerakó mködtetésére vonatkozó engedély inkább a hatalom érvényesítésének, mint tárgyalásoknak az eredménye volt. A BVM nem kérte Garé engedélyét a hulladéklerakó telep létrehozására. Nagyon sok tiltakozás volt akkoriban. A polgármester kifogásolta a telepet, de elhallgattatták. A garéi telephely a 70-es évek végén kritikusnak számított a BVM-en belül. A TCB hulladékot korábban a BVM hidasi üzemében helyezték el. [1. sz. melléklet], de a hidasi lakosok tiltakozni kezdtek, miután egyre nyilvánvalóbbá vált a talajvizek szennyezettsége. A mérgek állandó szivárgása ellenére majdnem 10 év telt el, mieltt a garéi lakosok felfedezték a mérgez szennyezés mértékét a lerakóhelyen. A küls szemlél számára a létesítmény inkább nyugodtak tnik. A vegyi anyagok szaga ugyan átjárja a levegt; de fák és más növények veszik körül a telephelyet, és f n azok között a korrodált hordók között, amelyekben a mérgez hulladékot tárolják. Egy bizonyos távolságból a garéi lerakóhely még ennyire sem látszik balsejtelmesnek. A drótkerítéssel elhatárolt telep bejáratánál egy kis rbódé áll, amely csupán CB rádióval van felszerelve, hogy a tzoltósággal kapcsolatba léphessen veszély esetén. A kapun belül egy kavicsos út vezet a telep belsejébe, ahol 60 ezer hordóban a BVM-tl származó hulladék található. Behatóbb vizsgálat után látható, hogy a hordók legtöbbje rozsdásodik. A korábbi, megelz célzatú intézkedések, illetve próbálkozások ellenére, amelyek során a szivárgást próbálták megfékezni azzal, hogy az eredeti hordókat nagyobbakba helyezték, hiábavalónak bizonyultak, mivel a legtöbb konténer ugyancsak rozsdás már, erteljesen korrodálódott. Néhány hordó láthatóan szivárog; a kékes-szürke talajelváltozás minden egyes soron nyilvánvalóan erre utal. Bár a hordók kétszintes hosszú sora a földön két futball pályát is megtöltene, a hordók háromnegyede nem látható, mivel fehér ponyvával és némi talajjal vannak takarva.

107

A TCB-t gombaöl és gyomirtó szerek alkotórészeként használják. Klórtartalma átlagosan 60-65%.

298

A nagyságrend érzékeltetésére: a garéi hulladéklerakóban kb. 15 ezer tonna TCB hulladékot tárolnak. Legalább 1000 tonna mérgez hulladék került már a termtalajba, amelyek eredményeként magas méregkoncentráció alakult ki. Amíg a TCB méregtartalmára vonatkozó magyar szabvány máshol 0,1 mg/kg-ot enged meg, a lerakótelepen lév TCB készletek alatt fekv talajban ez az érték 10-tl több száz vagy ezer mg/kg-ig változik. A szennyezett talaj nagysága kb. 600 ezer m3, és a TCB még mindig terjed a lerakóhelyen kívül is néhány m/év-es sebességgel. A talajvízben némi folyékony TCB tnt fel a mintavételezés során, miután a lerakó felszíne alatti agyagréteg 30 méteres mélységig beszennyezdött. Ez a toxicitás még ma is hatalmas csapás a BVM számára. Tajthy, a Ciba egyik vezetje szerint:
Garé volt az oka annak, hogy a Ciba nem vásárolta meg a Hidason található BVM üzemet. Ismerve a magyarországi helyzetet, manapság nem forszírozzuk a Ciba saját környezeti normáit [a BVM-mel folytatott üzleti tevékenységek során]. De a jövben természetesen tenni kell valamit. Nem tudom, mikor jön el az a pont, vagy a befektetknek mikor lesz pénze arra, hogy tegyenek valamit. Ez a helyzet azonban aggasztó, hiába tudjuk, hogy a többi vállalat számára is az. Közép- és kelet-európai vállalatok százai vannak hasonló helyzetben, és nincs pénzük arra, hogy megoldják a problémáikat. Néha ugyan kapnak pénzügyi segítséget más vállalatoktól, mint pl. a Cibától, de sok esetben ezt a pénzt másra fordítják; nem egyszer pont a lerakás költségeit fedezik belle.

BVM jelenleg nem fizet bírságot a garéi állapotok miatt. Azonban a magyar kormány elrendelte, hogy a hulladéklerakó telepet 1997-ig meg kell szüntetni. Ha a vállalat nem tesz semmit a hulladék eltávolításáért, súlyos bírsággal fogják sújtani. A büntetés lehetséges hatásáról érdekldve azt sugallta: a hulladéklerakó telepen uralkodó problémák..."elég súlyosak ahhoz, hogy csdbe vigyék a BVM-et. A vállalat milliókat fizethet csupán azért, hogy megszabaduljon Garétól". Dr. Vidovszky Ferenc, a BVM egy tanácsadója szerint: ,,meg kell építeniük a hulladékégett Garén, de nem lesz elegend forrásuk ahhoz, hogy ezt egyedül végigcsinálják".

A garéi hulladékéget
1991-re a garéi polgármesteri hivatalhoz is eljutott a kérdés, mely szerint: mi történjen a teleppel. A válaszreakciókra vonatkozó els tervekben szerepelt az a felvetés, hogy épüljön hulladékéget Hidason (az eredeti tárolóhelyen, a BVM termelegységének telephelyén), de a lakosok azon nyomban tiltakozni kezdtek az ötlet ellen. A hordóknak a garéi hulladéklerakótól a tervezett hidasi égetmig való szállításával kapcsolatos további nehézségek arra indították a BVM döntéshozóit, hogy fontolóra vegyék egy Garén megépítend hulladékéget lehetségét. A korábbi elgondolások alapján a magyar és külföldi környezetvédelmi szakértk azon a véleményen voltak, hogy a garéi szituáció optimális megoldását egy égetés során történ semlegesítés jelentené. Alakult egy független szakértbizottság is a helyzet alapos kivizsgálásának irányítására, amely ugyanarra a következtetésre jutott, mint az osztrákok: a hulladékot 1300 °C-nál magasabb hmérsékleten kell elégetni, ami csúcstechnológiájú éget-berendezéseket és gyakorlatot igényel. Ez a kikötés, valamint a már eredenden hatalmas költségek világossá tették a BVM számára, hogy egyedül nem boldogulhat. Nemzetközi ajánlatokat vártak. 1993 a monitoring éve volt. A garéi szennyezés állatokra, növényekre és a talajra gyakorolt hatásait egy teljes éven keresztül rögzítették. Tervek és felmérések adataiból készült grafikonok sora született. Svájci, német és francia cégek álltak el ajánlatokkal az égetm megépítésére vonatkozóan. A német cég kellen magas hmérsékletet ajánlott az égetéshez, de nem rendelkezett csúcstechnológiával. A svájci cég kiesett, mivel nem tudott kell pénzügyi forráshoz hozzájutni. 1993-ban az EMC ajánlata került elfogadásra, amely egy francia állami
299

vállalat, s hírnevét nyolc csúcstechnológiájú franciaországi hulladékéget megépítésével alapozta meg, melyek össz kapacitása közel 200 ezer tonna/év. A francia cég azért nyerte el a megbízatást, mert jelents finanszírozási hátteret és komoly sikereket tudott felmutatni. Eldlt tehát, hogy a francia vállalatnak lesz joga a hulladékégett megépíteni és mködtetni Garén. Az újdonsült megállapodás szerint a megalakuló ,,Hungaropek" nev vegyes vállalat 74%-ban az EMC, 26%-ban pedig a BVM irányítása alatt állna. A teljes beruházás becsült értéke több, mint 4 milliárd forint lenne. Amíg a hulladékéget megépítésére és mködtetésére vonatkozó ajánlatokat értékelték, Garé városa 30 feltételt vetett fel a befektetknek - sikeresen. Mivel Garé nem birtokolna részesedést az üzemben, a lakók éltek azzal a jogaikkal, hogy alkalmassági megkötéseket szabjanak az üzem biztonságával és mködésével kapcsolatosan. Többek között azt kívánták, hogy a Hungaropek vezetje lakjon Garén, mivel az emberek úgy gondolták, ha a vezet családja is ott lakik, sokkal nagyobb óvatossággal járnak el az üzem mködtetése során. A garéi polgárok kérésére a Hungaropek belegyezett abba is, hogy egy ,,garéiakhoz tartozó" embert is alkalmaz arra, hogy megfigyeléseket végezzen, és jelentéseket készítsen a vállalaton belüli eljárásokról, folyamatokról. A garéiak hittek abban, ez jó eszköz arra, hogy a Hungaropek nyílt és készséges legyen az üzem mködésére vonatkozó információk kezelése során. Mindezen felül a garéiak a helyi forvost akarták a hulladékéget üzemorvosának. t a települési önkormányzat alkalmazta és fizette volna, így a Hungaropek csak kevéssé befolyásolhatta volna az alkalmazottak egészségét és biztonságát érint döntéseket. 1994-gyel befejezdtek a javasolt égetm üzemének és eljárásainak elzetes hatástanulmányai. . Bár a terület használatára vonatkozó engedélyeket már megadták, a bürokrácia tétovázása még két évig tartott, mialatt az eredeti hatástanulmányok elavultak. Ennek eredményeképpen a BVM arra kényszerült, hogy megersítse a tanulmány eredményeit. Összejöveteleket kellett szerveznie Garén és a környez településeken a vállalkozás által érintett lakosok tájékoztatása végett. Dr. Szabó szerint ,,ha Garé nemet mond, akkor az ellenzknek valóságos, racionális okokkal kell elállnia - nem pedig érzelmiekkel - s akkor ezeket figyelembe fogják venni. Azonban a Hungaropek nem a lakosok engedélyét kéri, hanem informálni akarja ket arról, hogy az égetm tulajdonosai mit szándékoznak tenni." Nem volt látványos ellenállás az új hulladékégetvel kapcsolatban. A BVM vezetése bízott abban, hogy a garéiak általában elégedettek a javasolt új üzemmel és annak biztonságával. Jónéhányan úgy tartják a térségben, hogy az égetm új munkalehetséget jelent a garéi lakosok számára, és ez kínálkozik az egyetlen alkalmas megoldásnak a hulladéklerakással járó szennyezés okozta problémákkal kapcsolatban. A Garé környékén elterül települések lakói már közel sem voltak ilyen lelkesek. Hivatalos tiltakozásra ugyan nem került sor Garéval kapcsolatban, de a ,,zöld" mozgalom azért aktívan mködik Magyarországon. Közösségi összejöveteleken Garéi égetm-ellenes hangok hallhatók, és tiltakozó röplapok terjednek a lakosok között. Ha a javasolt vállalkozást több, mint két tucat hatósági szerv és szolgáltató helyesli, beleértve ezekbe a tzoltóságot, vízszolgáltatókat és energiaszolgáltatókat, a Hungaropek megveheti a területet és elkezdheti az építkezéseket Garén. Az égetm elkészültével kb. 60 embert fog foglalkoztatni. Négy évre lesz szükség ahhoz, hogy a jelenleg Garén tárolt hulladékmennyiséget megsemmisítsék, ami kb. 1,5 milliárd forint kiadást jelent. Ha megépült, a hulladékéget elérhet lesz más városok, más vállalatok számára is, szerte az országban. Az üzem Magyarországon bárhonnan származó - magas halogéntartalmú hulladékokat is képes lesz befogadni, méghozzá évi 18 ezer tonna kapacitással, amivel a nemzeti hulladék-hálózat kulcselemének fog számítani.

300

Amint megkezddik a mködés, figyelemmel fogják kísérni a veszélyes hulladékok csomagolására, kezelésére és szállítására vonatkozó európai elírásokat. A termékeket és eljárásokat folyamatosan megfigyelés alatt fogja tartani egy független hatósági csoport, valamint a kibocsátási teszt eredményei elérhetk lesznek az érdekld polgárok számára is. Szigorú normák felállítására kerül sor a hulladékéget mködésébl ered esetleges zajszinthez, közlekedéshez és a légszennyezéshez (ideértve a szagokat is) kapcsolódóan. Az üzem felelsségi körébe fog tartozni a felhasznált víz kezelése, mivel a régióban nincs szennyvíztisztítási rendszer. Az égetm alkalmazottait felkészítik arra, hogy képesek legyenek tüzet oltani, s más lehetséges veszélyhelyzetek megoldására. Telekommunikációs eszközök fogják összekötni az üzemet a helyi rendrséggel, kórházzal és a tzoltósággal, így a reakcióid nem lehet hosszabb 30 percnél.

A BVM jövje
Ha a hulladékéget elkészül, a korrodált hordók egyszer eltnnek. Környezeti szakértk már elre látni vélik, hogy a hordók, amelyek most a föld felett helyezkednek el, szivárogni fognak, amikor majd megmozdítják ket. Tartanak attól is, hogy a betemetett hordók kiemelése során újabb talajrészeket fognak kitenni a szennyezdés lehetségének, és növelik a mélyebb talajrétegek szennyezdésének, valamint az es általi kimosódásnak az esélyét. A TCB jelenléte által okozott veszély, a méreg gyors terjedése során elérheti a helyi farmokat és bekerülhet a táplálékláncba. Végül pedig a folyékony állapotban lév TCB terjedése felgyorsulhat egy nehezebb berendezés mozgásával a telephelyen folyó építkezés munkálatai, vagy a szennyezés elhárítása során.108 A BVM számára a jövben ,,nincs lehetség arra, hogy a hulladékéget építése leálljon. A megépítés csak id kérdése" - mondja dr. Szabó György. Eifert szavaival pedig: ,,a jövbeli céljaimat illeten azt szeretném, ha jó technokrata lehetnék, és érzelmek nélkül végezhetném a munkámat. Remélem a jöv igazolni fog."

108

Swiss Federal Department of Foreign Affairs, Report 92.91, 1806-B, June 1992.

301

1. sz. melléklet

302

2. sz. melléklet A BVM új lépései109

·

Leállították, vagy leállítják a tömegtermelést Sok kémiai lépcsben gyártott, viszonylag kisebb mennyiségben készül, de drága anyagok elállítására helyezik a hangsúlyt Hacsak lehet, az új termékek is a régi, de már továbbfejlesztett technológiák segítségével készülnek. Ezt szolgálják a K+F kutatások is A cég valamennyi tevékenységet átfogó számítógépes információs rendszert mködtet a döntések támogatására Mindent átsz a minségfejlesztés, amit az ISO 9001-es szabvány szerint most épül minségbiztosítási rendszer alapoz meg

·

·

·

·

109

A melléklet a Figyel 1994. dec. 21-én megjelent cikkének részlete

303

Az esettanulmánnyal kapcsolatos vitakérdések:
Típusok: Milyen típusú krízishelyzetek fordulnak el az esettanulmányban? Milyen lehetséges másodlagos krízishelyzeteket teremthet a BVM ma? Milyennek ítéli a BVM környezeti kockázatait? Hogyan változtak a BVM környezeti kockázatai az utóbbi években és miért? Szakaszok: A garéi szituációra a válság mely szakasza jellemz? Milyen múltbeli tapasztalatokról kaphatunk képet az esettanulmányból? Mennyire volt képes a BVM a múltban fogadni azokat a jelzéseket, amelyek kezeletlen (megoldatlan) problémákra utaltak? Módszerek: A garéi lakosok aggodalmának kezelése szempontjából melyik BVM szervezeti rendszer lesz kritikus tényez? Hol várhatja Valovits a nehézségeket a létez szervezeti felépítés megváltoztatása során, ha érdeke: a minségfejlesztés és a további válsághelyzetek elkerülése? Érintettek: Kik voltak azok a kritikus érintettek, akik a jelenlegi szituációba sodorták a BVM-et? Kik a legfontosabb jövbeli érintettjei? Kik lehetnek a jelenlegi helyzetben a legfbb visszahúzók?

304

A termékdíjtörvény hatása a vállalatok mködésére A Henkel Magyarország Kft esete110
Áttekintés a Henkel Konszernrl A Henkel céget 1876-ban alapította Fritz Henkel a németországi Düsseldorfban és a vállalatcsoport még ma is a Henkel-család többségi tulajdonában van. A HENKEL-vállalatok az egész világot átfogják Skandináviától Dél-Afrikáig, Brazíliától Kínáig, az Egyesült Államoktól Indiáig, 1996-ban 42 németországi és 171 Németországon kívüli aktív vállalat tartozott a konszernhez. A több, mint 40.000 alkalmazott közül kb. 15.000 az anyaországban, 26.000 külföldön dolgozik. Az amerikai vállalatvásárlások, a kínai vállalatalapítások, az egykori szocialista országok megnyíló piacai, a kutatóközpontokban folytatott saját fejlesztések és a piaci potenciálok megvásárlása a HENKEL-t dinamikus és növekv vállalatcsoporttá teszik. A vállalat bölcsjét jelent mosószergyártásból az idk során a világ legnagyobb ragasztóanyag gyártója és a megújuló nyersanyagokból elállított vegyipari alapanyagok egyik legjelentsebb elállítója ntt ki. A termékpaletta a fogyasztói piac márkacikkeitl (mint a háztartási mosó- és tisztítószerek, kozmetikai termékek, ragasztóanyagok és irodai cikkek) a kézmipar és az ipar részére gyártott alkalmazásorientált termékeken át (mint ragasztó- és tömítanyagok, különleges tisztítószerek fémfelületekhez, építipari vegyszerek, ipari tisztítószerek és tisztítóeszközök), a textil- és briparban, a kozmetikai iparban és a gyógyszergyártásban használt termékekig terjed. A Henkel cég Németország legnagyobb mosó- és tisztítószergyártó vállalata. Európában a második, a világon a negyedik helyen áll a ragasztóanyag gyártást illeten a világon a legnagyobb. Németország negyedik legjelentsebb vegyipari vállalatának 1995. évi konszolidált üzleti forgalma 14 milliárd márka volt. A konszern társadalmi felelsségtudata és kifejezett környezetvédelmi orientáltsága nem csak a termékfejlesztésben nyilvánul meg, (például a biológiailag lebomló adalékanyagok a tengerfenéki olajbányászathoz), hanem már új technológiákat is eredményezett (mint pl. a zártciklusú mosóporgyártás /vízgzös szárítás/ vagy az öröklött környezeti szennyezdések ártalmatlanítása). Ezt tükrözi a konszern jövképe is: ,,Felkészülten várjuk a jöv évezred gazdasági és ökológiai kihívásait." A magyarországi Henkel A Henkel Magyarországon 1927. óta van jelen. A második világháború eltt számos népszer háztartásvegyipari terméket gyártottak, köztük a Persil mosóport is, amely az els korszer hazai mosóporként váltotta fel az addig használt mosószappant és szappanport. A II. világháborútól kezdden egészen a `60-as, `70-es évekig csak import útján kerültek hazánkba a Henkel-termékek. A gyártás a `80-as években kezddött el újra. Az els magyarországi vegyesvállalat 1987-ben jött létre, melynek feladata a mosó- és tisztítószerek, valamint a kozmetikumok termeltetése és forgalmazása volt. A termel vállalkozásokat 1990-92 között alapították, akkor részben még vegyes vállalatok formájában. Azóta ezek a vállalatok teljes
110

Az esettanulmány vállalati jelentések és adatok, valamint szóbeli interjúk felhasználásával készült. Köszönetet mondunk Dr. Gyalogh Ferencnek és Kiss Rozáliának az esettanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségükért.

305

egészében a Henkel Magyarország Kft. tulajdonába kerültek, melynek alapítója a Henkel Austria GmbH., Wien. Elssorban az egyszerbb szervezet és a költségekkel való ésszer gazdálkodás miatt valamennyi korábban alapított Henkel vállalat tevékenységét a Henkel Magyarország Kft.-be integrálták. Jelenleg a vállalatnak három termel szervezete van: · Henkel Magyarország Szolnoki Gyára A szolnoki üzem mosóporok gyártásával foglalkozik (Tomi, Persil, Weisser Riese, Perwoll, stb.) eldje a Tiszamenti Vegyimvek mosószerüzeme volt. · Henkel Magyarország Körösladányi Gyára Körösladányban folyékony mosó- és tisztítószereket állítanak el (textilöblítk, mosogatószerek, cipápolószerek, növényi tápszerek, bútorápolók, padlóápolók stb.). · Henkel Magyarország Ragasztógyár Vácott ipari (cipipari, faipari, papíripari, építipari stb.) és lakossági ragasztóanyagok gyártása történik. A Henkel a termelésben és a forgalmazásban több, mint 500 ft foglalkoztat Magyarországon. 250 hazai beszállítóval és alvállalkozóval áll kapcsolatban. A Henkel a nyereséget éveken keresztül termel beruházásainak fejlesztésére fordította, melynek eredményeképpen a következk valósultak meg:
· · · ·

a Henkel a `90-es években újjászület magyar ipar részese lett, amely forgalmazott termékeinek több mint 80%-át itthon állítja el, itt adózik, munkaert és háttéripart foglalkoztat; a hazai márkák továbbfejlesztését végzi; a nemzetközi márkák egyre nagyobb hányadát állítja el belföldön és ezekbl növekv exportot is lebonyolít; a termelegységeknél végrehajtott beruházások következtében a legszigorúbb környezetvédelmi igényeket is kielégít technológiákat alkalmaz és termékei is környezetkímélek. kb. 30 % kb. 30 % kb. 50 % kb. 20 % kb. 50 %

Piaci részesedésére az alábbiak jellemzk: Általános mosóporok Öblítk Lakástisztítószerek Kozmetikai cikkek Ragasztók

Mivel a németországi piacon a környezetvédelem már évek óta az elsdleges szempontok közé tartozik, ezért a Henkel Magyarország Kft. is prioritást ad ennek a tényeznek. Részlet a vállalat filozófiájából: ,,Nemzetközi csúcsminség termékek gyártását honosítottuk meg Magyarországon, emellett az igényes, de nem feltétlenül csúcsminségre törekv fogyasztók igényét is az adott szegmens lehet legjobb minségével akarjuk kielégíteni. Megoldásainknak megelégedett ügyfeleket kell eredményezniük. Sikereinket az állandó fejlesztésekkel és továbbfejlesztésekkel kívánjuk biztosítani. Környezetvédelmi szempontból is vezet cég kívánunk lenni."

306

Környezetvédelmi és biztonsági alapelvek és célok, Henkel Felelsségünk értelmezése Az alkalmazott kémia vezet vállalataként a Henkel elismeri felelsségét a társadalomért. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara hosszú távú fenntartható fejldésrl (Sustainable Development) szóló alapokmányát elsként aláíró vállalatok egyikeként elkötelezzük magunkat annak alapelvei és a Felels Gondoskodás (Responsible Care) nemzetközi programja mellett. Olyan termékeket és módszereket kívánunk kifejleszteni és értékesíteni, melyek különleges elnyöket kínálnak vevinknek a világ minden táján. A teljesítmény és minség terén elért elsbbség mellett egyúttal arra törekszünk, hogy a környezetgazdálkodásban is vezet szerepet töltsünk be. Ez magában foglalja a biztonság, a környezet- és egészségvédelem, valamint a munkavédelem állandó fejlesztését. Üzleti partnereinket és szállítóinkat arra ösztönözzük, hogy ugyanezen környezetvédelmi és biztonsági követelményeknek való megfelelésre törekedjenek. Munkatársainkat arra biztatjuk, hogy minden szinten folytassanak intenzív párbeszédet a környezetvédelem és biztonság kérdéseirl és problémáiról. A nyilvánossággal folytatott párbeszéd során megragadjuk a kezdeményezést. Rendszeres, tárgyilagos, nyílt és széles kör tájékoztatást adunk, még akkor is, ha esetleg hibáztunk. A nyilvánosság részérl érkez kérdéseket és aggályokat komolyan kezeljük, azokra megfelelen reagálunk. A termékdíjtörvény és hatása a Henkel Magyarország Kft. tevékenységére Az 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról érintette a Henkel Magyarország Kft. mködését is azáltal, hogy az említett törvényben foglaltaknak megfelelen a csomagolóeszközökre is kivetnek termékdíjat. A vállalat nagy mennyiség csomagolóeszközt használ fel. A törvény a csomagolóeszközökre megállapított termékdíjak esetében különbséget tesz a csomagolóeszközök anyaga alapján, a keretben elhelyezett táblázat összefoglalása szerint. A csomagolóeszközök termékdíjtételei A csomagolóeszköz anyaga Manyag Társított* Alumínium Fém (kivéve alumínium) Papír, fa, természetes alapú textil Üveg Egyéb A csomagolóeszköz termékdíja (Ft/kg) 10 8 5 4 3 2 5

* ,,Társított csomagolóeszköznek számít az, a legalább két különböz anyagból készült, egyszer mechanikus módszerrel külön nem választható csomagolóeszköz, amelynél egyik anyag aránya sem éri el a csomagolóeszköz tömegének 90 %-át." (10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 1. paragrafusának (1) bekezdéséhez melléklet) Forrás: Magyar Közlöny, 1995/53. szám, 2832. oldal

307

A törvény hatálya kiterjed a belföldi elállítású termékdíjköteles termék els belföldi forgalomba hozójára vagy saját célú felhasználójára, valamint termékdíjköteles termék importálójára (kötelezett). Amennyiben a kötelezett az általa forgalmazott termékdíjfizetési kötelezettséggel terhelt termékre a termékdíjat nem fizeti meg, úgy a termék forgalmazója a termékdíj másfélszeresének megfelel összeg bírságot köteles fizetni a Központi Környezetvédelmi Alapba. A törvény 5. §-a szerint: ,,A kötelezettnek a termékdíj felét kell megfizetnie az olyan termékdíjköteles termék esetében, amely jogosult a külön jogszabályban meghatározottak szerinti környezetbarát védjegy használatára (termékdíjkedvezmény)." A környezetbarát védjegy (ökocímke) elnyeréséért a vállalatoknak pályázatot kell benyújtaniuk és nevezési díjat kell fizetniük. A védjegyhasználatért a termékeladásból származó éves nettó árbevétel 2 ezrelékét kell befizetni. A csomagolóeszközökre a minsítési feltételrendszert már kidolgozták. A termékdíjtörvény következményei a Henkel Magyarország Kft.-nél A törvény kidolgozásának kezdeti fázisában nem vették figyelembe az ipar véleményét, ennek ellenére a Henkel munkatársai minden lehetséges fórumot megragadtak a tájékozódásra és véleményük kifejtésére. Kiss Rozália, a vállalat termékdíjakért felels munkatársa a vállalat filozófiájáról így nyilatkozik: ,,A vállalat a mködését érint törvények, rendelkezések kimunkálásánál a lehet legnagyobb mértékben vesz részt, vagyis igyekszünk úgy alakítani a szabályozást, hogy a gazdaság teherbíró képességét illetve a környezet védelmét egyformán figyelembe vegye. Ha viszont egy törvény hatályba lép, akkor azt a legmesszebbmenkig tiszteletben tartjuk. Éppen ezért díjfizetési kötelezettségünket az els perctl kezdve teljesítjük." A törvény megjelenése után számos feladat hárult a vállalat dolgozóira. Kezdetben nagy problémát jelentett a törvény értelmezése is. Legelször azt kellett kimunkálni, hogy melyek lesznek a törvény teljesítésével kapcsolatos teendk és kik lesznek az azok teljesítéséért felels beosztottak. Erre vonatkozóan a vállalatnál ügyvezeti utasítást adtak ki, melynek tartalma a keretes szövegrészben megtalálható.

308

Ügyvezeti utasítás A csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíjával kapcsolatos vállalati teendkrl 1. Az egy termékre vonatkozó fajlagos csomagolóeszköz mennyiségének kimunkálása csomagolóanyag-fajtánként, és ennek alapján a termékegységre jutó termékdíj kiszámítása, továbbá ezen bázisadatok folyamatos aktualizálása az alkalmazástechnika és csomagolástechnika feladata. Az import árukra vonatkozó adatokat át kell adni a vámügyintézknek, a belföldi eredet árukra vonatkozó adatokat be kell vinni a Maxoft rendszerbe. 2. Az 1. pontban foglalt bázisadatok birtokában importtermékeknél a vámügyintézk deklarálják a vámárunyilatkozatokon a beérkez áruszállítmányokra vonatkozó csomagolóeszközök anyagmennyiségeit, amelyek alapján a vámszervek ügyintézi meghatározzák a fizetend termékdíj összegét. 3. Nyersanyagok, kész csomagolóeszközök illetve egyedi áruk beszerzésével kapcsolatos csomagolóeszközök csomagolóanyag-fajtánkénti mennyiségi adatainak beszerzése és a vámügyintézk felé ill. a kalkulációnak való közlése a beszerzés feladata. Ugyancsak a beszerzés feladata azoknak a csomagolóanyagoknak a nyomonkövetése, amelyek letöltés után exportra kerülnek, és így a kifizetett termékdíjat vissza kell igényelni a Központi Környezetvédelmi Alaptól. 4. Importtermékeknél az egy termékre es termékdíjnak az információs rendszerbe való bevitele a beszerzés feladata. 5. Belföldi gyártású termékeknél az egy termékre es termékdíjnak az információs rendszerbe való felvitele és a csomagolástechnika által szolgáltatott, folyamatosan aktualizált adatok bázisán való karbantartása az értékesítési adminisztráció feladata. Ugyancsak itt jelentkez feladat a vevink számláján a belföldi eredet csomagolóeszközökre es termékdíjnak illetve a termékdíj fizetésének rendezését igazoló nyilatkozat feltüntetése. 6. A havonta esedékes, KTM által kezelt Központi Környezetvédelmi Alapba hivatott termékdíjfizetési kötelezettségünk teljesítése ill. a KTM felé szolgáltatandó negyedéves termékdíj befizetési beszámoló elkészítése a pénzügy feladata. 7. A belföldi csomagolóeszközök beszerzésénél bekövetkez, a termékdíjjal kapcsolatos valamennyi releváns változás (termékdíjfizetési mentesség, a termékdíjfizet személyének változása stb.) nyomon követése és az alkalmazási ill. csomagolástechnika errl való azonnali értesítése a beszerzés feladata. Az alkalmazás- és csomagolástechnika feladata a fenti változások figyelembevételével az új termékdíj meghatározása és intézkedés a rendszerünkbe való azonnali bevitelére. 8. A Marketing feladata, hogy új termék bevezetése eltt a lehet legkorábban, még a terméklap elindítása eltt értesítse a csomagolástechnikát a termékdíj meghatározása érdekében. 9. A számítástechnikai osztály feladata a rendszer számítástechnikai karbantartása illetve az információs rendszer továbbfejlesztése.

309

A vállalat adminisztrációját számítógépes rendszerrel oldják meg. A termékdíj fizetési kötelezettség megkívánta a rendszer aktualizálását, a felhasznált program megfelel módosítását. Mindamellett a vállalat törekszik arra, hogy a törvények adta lehetségek keretein belül költségeiket a lehet legkisebbre szorítsák. Ennek érdekében tették meg a következ lépést is. Kezdetben az importált termékekre úgy állapították meg a vámügyi szakértk a befizetend összeget, hogy annak alapjául a termék bruttó és nettó tömege közötti különbséget számolták, vagyis a cég a csomagolás tömegének egésze után fizetett termékdíjat. A vállalat szakemberei azonban ragaszkodtak a korábban hatályban lév MSZ 8358/1-1989 számú, A csomagolás fogalommeghatározásai cím országos szabvány meghatározásaihoz, mely különbséget tesz csomagolóeszköz és csomagolási segédanyag között. Ezen szabvány meghatározása szerint csomagolóeszköznek számít : ,,a termék(ek) vagy a kisebb csomagolások befogadására, egységbe fogására kialakított, meghatározott anyagú, szerkezet - általában ipari jelleg tevékenység keretében elállított - ideiglenes védburkolat." A szabvány szerint csomagolási segédanyagnak minsül: ,,A csomagolás kiegészít vagy járulékos részét képez (záró, rögzít, párnázó, díszít stb.) elemek és kellékek (címke, páraleköt anyag, hordfogantyú, ragasztó stb.) gyjtfogalma." Ennek ismeretében a vállalat állásfoglalást kért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól abban a kérdésben, hogy az importált termékek csomagolására szolgáló eszközök közül melyekre kell termékdíjat fizetniük. Kérelmükre a cég az alábbi állásfoglalást kapta a minisztériumtól: ,,Az MSZ 8358-1/1989. csomagolással kapcsolatos szabvány fogalommeghatározásai szerint a kupak, a címke, a hordfogantyú, a rögzítelemek, a díszítelemek és a térkitölt elemek nem minsülnek csomagolóeszköznek (csomagolási segédanyagnak tekintend), ezért ezek után nem kell környezetvédelmi termékdíjat fizetni, mivel az 1995. évi LVI. törvény tárgyi hatálya csak a csomagolóeszközökre vonatkozik." Az állásfoglalás megszületését a VPOP szakemberei elfogadták és a továbbiakban csak a csomagolóeszközök után fizettettek termékdíjat. Ezen túlmenen rendkívül sok idt igényelt a csomagolóanyagokra vonatkozó információk beszerzése, hiszen a vállalat nem csak itthon elállított termékeket értékesít, hanem jelents mennyiség import termék forgalmazását is végzi, melyek csomagolóanyagaira (összetétel, tömeg) nem álltak rendelkezésre részletes adatok. A termékdíj kiszámításánál például az alábbi lehetségeket kellett figyelembe venni: Az egyedi csomagolóeszköz lehet:
· · · · ·

manyag: flakon·*, tubus*, zsák*, kupak, címke, kosár*, tégelyalsó*, egyéb üveg: flakon* papír: faltkarton*, zsák*, blister*, címke, egyéb alumínium: tubus*, palack*, fólia más fém: doboz*, palack*, egyéb. manyag: zsugorfólia*, strechfólia* papír*.

A gyjtcsomagolás termékre es része:
· ·

(A csillaggal megjelölt típusok után kell környezetvédelmi termékdíjat fizetni.)

310

A kalkulációnál minden egyes termékre meg kellett határozni a csomagolás alkotóinak egy termékre es anyagát és tömegét, ami alapján a törvényben meghatározott díjtételek szerint a termékdíj összege kalkulálható. Példaként nézzük meg az alábbiakat. Egy golyós dezodor csomagolására vonatkozó termékdíj kiszámításánál figyelembe veend adatokat a következ táblázat tartalmazza. Egyedi csomagolóeszköz tömege (g) manyag Bruttó tömeg (g) 118,65 kupak címke egyéb üveg flakon* Gyjtcsomagolás termékre es része (g) manyag zsugor- strechfólia* fólia* 0,52 0,13 5,20 0,21 papír * Termékdíj (Ft/db)

9,00

0,80

10,00

93,00

(A csillaggal megjelöltek után kell környezetvédelmi termékdíjat fizetni.) Az egy termékre vetített termékdíj összege a legtöbb termék esetén nem éri el a 0,50 Ft/db értéket, ami a csomagoló eszköz árának kevesebb, mint 1%-a, a vállalat által forgalmazott termékek után azonban már jelents költségtételt jelent, mivel a vállalat befizetési kötelezettsége éves szinten eléri a 24 millió Ft-ot. A környezetbarát védjegy és a termékdíj A vállalat munkatársai megvizsgálták, hogy azoknál a termékeiknél, melyek megfelelnek a környezetbarát védjegy használata feltételeinek, milyen elnnyel jár a védjegy megszerzése. Ennek érdekében gazdaságossági számításokat végeztek néhány termékre vonatkozóan. Példaként nézzük meg az egyik foszfátmentes mosóporra végzett számítások eredményeit (1996-os adatok). A környezetbarát minsítésnél a nevezés díja: 96.000 Ft. A védjegyhasználati díj a termék forgalmából származó nettó árbevétel 2 ezreléke. A 2,4 kg-os termék évi nettó árbevétele 197 millió Ft. A 600 g-os termék évi nettó árbevétele 40 millió Ft. Az árbevétel összesen 237 millió Ft: ennek 2 ezreléke 474.000 Ft, amihez hozzáadódik a nevezési díj összege, így a mosópor termékvédjeggyel kapcsolatos költsége 474.000 + 96.000 = 570.000 Ft. A csomagolási termékdíj a 600 g-os terméknél 0.21 Ft/db. Az évi forgalom 398 ezer darab, azaz a termékdíj 84.000 Ft. A 2,4 kg-os termék csomagolási termékdíja 0.77 Ft/db. Az évi forgalom 590 ezer darab, azaz a termékdíj 454.000 Ft/év. A két különböz kiszerelés termékre a termékdíj összesen 538.000 Ft. A foszfátmentes mosópor után fizetend éves csomagolási termékdíj tehát 538.000 Ft. Környezetbarát védjeggyel a fizetend termékdíj 538.000/2 = 269.000 Ft (mivel ha a termék környezetbarát minsítéssel rendelkezik, akkor az a csomagolási termékdíj fizetésénél 50 %

311

kedvezményt jelent). Ehhez hozzáadódik a védjegy megszerzésért kifizetett 570.000 Ft, ami összesen 839.000 Ft-ot jelent. A vállalat a kalkuláció eredményének ismeretében nem pályázott a környezetbarát termékvédjegy elnyeréséért. A beszállító vállalatok termékdíja A Henkel Magyarország Kft. számos olyan csomagolóeszközt gyártó vállalattal áll szerzdésben, akiket szintén kötelez a törvény a csomagolási termékdíj megfizetésére. A törvény hatálybalépése után a kft. módosította az ezekkel a vállalatokkal kötött szerzdéseit, mégpedig úgy, hogy átvállalta azoktól a csomagolási termékdíjjal kapcsolatos kötelezettségeket. Így jelenleg a nyersanyagok és a készáruk csomagolóanyagaiért is a Henkel fizet. Mivel a legtöbb gyártó áraiba beépítette a termékdíjak miatti költségnövekedést, ezért várható volt, hogy a csomagolóeszközöket gyártó cégek is megemelik a csomagolóanyagok árát. Az átvállalással a Henkel célja ketts volt:
· ·

egyrészt így el tudta kerülni a csomagolóanyagok beszállítók részérl történ áremelését, így bizonyos haladékot kapott a termékdíj összegének megfizetésére; másrészt az elszámolási rendszerbe is könnyebben be tudta építeni ezeket a tételeket.

Átmeneti költségnövekedést okozott a vállalatnál az a tény, hogy a csak betöltésre hazánkba importált csomagolóeszközök után is meg kellett téríteni a termékdíjat, függetlenül attól, hogy a betöltés megtörténte után, viszonylag rövid idn belül (egy-két hét) a késztermékkel együtt kivitték az országból ezeket a csomagolóeszközöket. Amennyiben a késztermék exportja megtörténik, úgy a vállalat visszaigényelheti a termékdíjat a Központi Környezetvédelmi Alaptól, általában a visszautalás azonban több hónapot is igénybe vesz, vagyis a visszaigénylés átfutási ideje többszörösen meghaladja a csomagolóeszköz itteni tartózkodási idejét. Kérdések 1. A megadott információk alapján jellemezze a Henkel Magyarország Kft.-t! 2. Vizsgálja meg, hogy a bevezetett csomagolóeszköz termékdíj a vállalat mködésének mely területeit érintette; milyen problémák merültek fel a törvény alkalmazása során és ezeket hogyan oldotta meg a cég? 3. Véleménye szerint ösztönöz-e a termékdíj törvény arra, hogy a vállalat módosításokat hajtson végre a felhasznált csomagolóanyagok tekintetében (a csomagolóanyagok mennyiségének csökkentése, környezetbarátabb csomagolóeszközre való átállás stb.)? 4. Mindezek alapján milyen módosításokat hajtana végre a csomagolóeszközökkel kapcsolatos termékdíjtörvényben? 5. Véleménye szerint a csomagolási termékdíj törvény által érintett kisvállalat hogyan tudja kezelni az azzal kapcsolatos problémákat (egy nagyvállalathoz képest)?

312

Környezetbarát címkézés
Az 1990. évi Versenytörvény alapján tilos a fogyasztókat az áru kelendségének fokozása érdekében megtéveszteni. A fogyasztó megtévesztésének minsül különösen - többek között - ha
,,11. § (2) a) az áru lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas vagy hiányos tájékoztatást adnak; b) megtévesztésre alkalmas áru-összehasonlítást alkalmaznak, s azt reklámként vagy más tájékoztatásként nyilvánosságra hozzák;

c) az árut - felhasználhatóságát vagy más lényeges tulajdonságát, eredetét, származási helyét,
a beszerzés forrását vagy módját illeten - megtévesztésre alkalmas árujelzvel látják el."111

A PKL-Hungária Csomagolórendszerek Kft. esete112
Elzmények A Gazdasági Versenyhivatal 1994. második felében határozatot hozott a PKL-Hungária Kft. környezetvédelmi árucímkézése kapcsán indított eljárásban. Magát az eljárást Dr. Kalas György indítványozta, aki a Reflex Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. jogtanácsosa. A PKL-Hungária Kft. az Ausztriában gyártott PKL (,,Papier und Klebstoffwerke Linnich") combibloc csomagolóanyag hazai forgalmazója, mely marketing tevékenységet is végez. A PKL rétegelt kartondobozba csomagolt folyékony élelmiszerek és italok egész Európában jelen vannak a piacon. A folyékony élelmiszerek csomagolására többféle lehetség áll rendelkezésre (egy és többréteg manyag zacskók, manyag poharak, flakonok, üvegek, kartondoboz csomagolás). A gyümölcslevek és teák csomagolása területén a többréteg kartondoboz (aszeptikus csomagolási mód, mely 5-6 éve ismeretes az országban) van terjedben. A PKLHungária Kft. tevékenységének jelents részét ezen a piacon fejti ki, legjelentsebb versenytársa a Tetra Pack Hungária Kft. 1994 nyarán a Tetra Pack reklámakciót szervezett, melyre válaszul a PKL Kft. a termékét használó gyümölcslé gyártókkal közös finanszírozásban válaszreklám akciót indított: 1994. szeptember 26.-a és október 10.-e között olyan reklámokat jelentetett meg nagy példányszámú napi- és hetilapokban (Népszabadság, Tele- és TV magazin, Nk Lapja, Kiskegyed) és óriásplakátokon, melyek tartalmazták a: ,,minség, környezetbarát PKL-combibloc dobozban" feliratot, a ,,combibloc" szót külön is kiemelve, valamint az egyik reklám ezt nyereményjátékkal is egybekötötte: ,,Gyjtse össze a gyümölcslé dobozok aljáról a combibloc emblémát! Már öt darab combibloc emblémával részt vehet egy Opel Astra és számos más nyeremény sorsolásán." A részvételi borítékok beküldési helyéül a PKL Kft. címe volt megadva.

111 112

1990. évi LXXXVI. törvény 11.§ (2) bekezdés Versenyfelügyeleti Értesít 1995/ 5 szám 156 - 161. oldal

313

A PKL-Hungária Kft. által alkalmazott és ily módon reklámozott csomagolóeszköz többréteg - 28-30 gramm tömeg - kartondoboz, amelynek 75%-a karton, 21%-a polietilén és 4%-a alumínium. A különböz csomagolási formák (papír, manyag, fém, üveg, stb.) környezetre gyakorolt hatását tudományos kutatások vizsgálják figyelembe véve a tárolással szemben támasztott követelményeket, illetve kiemelt figyelmet fordítva a csomagolóeszköz újrahasznosíthatóságára, és a hulladék mennyiségének minimalizálására. (Európai Unió csomagolási irányelvei.) A csomagolás - ezen belül az úgynevezett egyutas, azaz egyszer használatos csomagolás és a többutas, azaz többször felhasználható csomagolás - környezeti hatásának kimutatása bonyolult, tudományos igény komplex feladat, mely eredményesen az ún. életcikluselemzéssel végezhet el valamennyi környezeti tényez szerepeltetésével. Például részletesen vizsgálni kell a termék életciklusának valamennyi állomásán jelentkez energia-felhasználást, beleértve a szállítást, illetve az eredeti célra történ újrahasznosítást is, vizsgálni kell a szállítás környezeti hatásait, az újrafeldolgozás vagy eredeti célnak megfelel formába állítás környezeti elemekre gyakorolt hatásait. Érvek és ellenérvek A kérelmet benyújtó magánszemély sérelmezte, hogy a PKL Kft. szakmailag jogtalanul használta a környezetbarát általános termékjelzt, elnyösebb színben tüntetve fel a csomagolóeszközt más alternatív megoldásokkal szemben (például a többutas csomagolóanyagokkal szemben). Véleménye szerint Magyarországon vannak olyan többutas csomagolóeszközök, melyek ökológiai szempontból kedvezbbek. ,,A kelendség fokozására kifejtett tevékenység álláspontja szerint az 1990. évi LXXXVI. törvény 11. §-ába ütközik, vagy másodlagosan sértheti a törvény 3. § (2) bekezdését, mely általában tiltja a tisztességtelen piaci magatartást." A PKL Hungária Kft. arra hivatkozott, hogy Magyarországon nincs környezetvédelmi törvény és nincsenek objektív kritériumok a környezetbarátság definíciójára. Úgy vállalat úgy nyilatkozott, hogy ,,a környezetbarát kifejezés használatának nincs törvényes alapja". Mindemellett hangsúlyozta, hogy nem saját, hanem gyümölcslégyártó és forgalmazó partnerei áruinak kelendségét fokozandó reklámozta a combibloc dobozt, amit azzal támasztott alá, hogy a reklám megjelenésének köszönheten nem növekedett a forgalma. Az eljárás alá vont PKL Kft. vitatta a fogyasztók megtévesztését, mivel a magyar fogyasztók környezettudatosság szempontjából nem állnak a fejlett országok szintjén, a környezetbarát címkét csak ,,mellékszereplként" tntette fel, nem akarta ezzel a fogyasztókat megtéveszteni. Annak megítélését, hogy a fenti szempontrendszer alapján, az adott technikai szinten, mely csomagolóanyag tekinthet környezetbarátnak önmagában illetve a többi - az adott idben és térben használatos - csomagolóanyaghoz képest az is nehezíti, hogy nem alakult még ki az életciklus-elemzés szabványos módszertana, illetve eltérnek az álláspontok aszerint, hogy milyen környezeti kár elkerülését kívánják eltérbe helyezni. Mindezt alátámasztandó Németországban vizsgálat folyt a tejtermékek és a sör vonatkozásában az egyutas és többutas csomagolóanyagok környezetre gyakorolt hatásáról. A vizsgálattal megbízott Frauenhofer Intézet (München) megállapította, hogy a tejtermékek és a sör tekintetében nem kell a már mköd többutas rendszereket leváltani, viszont álláspontja szerint részletes analízis szükséges annak elbírálásához, hogy egyutas vagy többutas csomagolások kívánatosabbak környezeti szempontból. A kérdés tisztázásához szintén elengedhetetlennek tarja az elkerülend környezeti ártalmak rangsorolását. A Német Környezet-, Természetvédelmi és Reaktor-

314

biztonsági Szövetségi Minisztérium erre az állásfoglalásra alapozva úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló adatok nem engedik meg az egyutas illetve többutas csomagolás természetre gyakorolt elnyeinek vagy hátrányainak végleges, általános érvény értékelését, még azzal együtt sem, hogy a fenti intézet megjelölt alapvet szempontokat az értékeléshez, mint például a szállítási távolság és az újrafelhasználás gyakorisága. Ugyanez az álláspont hangzott el a Budapesten, 1993. június 9-én megtartott ,,Csomagolás és Hulladék" tárgyában megrendezett nemzetközi konferencián: ,,... a tudomány még nem elég fejlett a világos és mindenre kiterjed válaszadásra." (Lyn-Trytsman-Grey, a Szövetség a Kartondobozos Csomagolásért és a Környezetért vezérigazgatója) Nevezett eladó is elfogadta az Európai Tanács értékelését, miszerint ameddig az életciklus-analízisek nem igazolják a rangsort, az újrafelhasználható csomagolást és a visszanyerhet csomagolást egyformán érvényes módszernek kell tekinteni a csomagolás környezeti hatásainak csökkentésé érdekében. Magyarországon nem létezik olyan jogszabály mely egyértelmvé tenné, mely anyagok, illetve termékek nevezhetek környezetbarátnak. Már bevezették a csomagolóanyagokra vonatkozó termékdíjat, ami nagy elrelépés a terület szabályozásában, Magyarországon sincs azonban életciklus-elemzéssel alátámasztott kormányzati vagy miniszteri iránymutatás illetve elvi állásfoglalás arra vonatkozólag, hogy melyik csomagolási forma alkalmasabb a környezet védelmére. Az elzekben említett Frauenhofer Intézet értékelését a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium nem fogadja el maradéktalanul. A csomagolóanyagok környezetvédelmi szempontú megítélésében Magyarországon is különbözek a vélemények. A Hulladék Munkaszövetség és azok a szervezetek, melyek csatlakoztak hozzájuk (az Alba-kör, a Duna-kör, az ETK, a GATE Zöld Klub, a Magyar Természetvédk Szövetsége stb.) tapasztalataik alapján a többutas csomagolóeszközöket tartják elfogadhatóbbnak és hangsúlyozzák az egyutas csomagolás szemét-termelését és anyagpazarló voltát. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség álláspontja szerint a combibloc és az ehhez hasonló csomagolások elnyös tulajdonságokkal bírnak: rendkívül alacsony az anyagigényük, nagyfokú védhatást biztosítanak, és használatuk átlagos szállítási távolságot feltételezve az egyutas üveghez vagy manyaghoz képest környezetterhelési szempontból is kedvezbb. Emellett a Szövetség megállapította: a ,,jelents ráfordításokkal járó tudományos életciklus analízis nyújthat megbízható választ arra nézve, hogy a technika adott szintjén milyen a természet viszonya a termeléshez, kiindulva abból, hogy valamennyi termel tevékenység energiát és anyagot igényel a környezetbl, másrész oda a környezetet terhel anyagokat bocsát ki, miáltal a környezetbarát jelz relatív összehasonlítást tételezhet fel csupán". Magyarországon a települési szilárd hulladék kezelése környezeti szempontból nem megoldott. 1994. január 3.-tól mködik a Kormány határozata alapján a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság, mely a hozzá benyújtott pályázatok alapján jogosult a KTM által létrehozott Környezetbarát Védjegy odaítélésére. A védjegy viselésére azon termékek szerezhetnek engedélyt, melyek környezetvédelmi szempontból különösen elnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. A minsítési rendszer célja a környezeti értékelésben jelentkez bizonytalanságok mérsékelése illetve a megalapozatlan, elfogult környezetvédelmi termékminsítés alkalmazásának megakadályozása a reklámokban. Azokon a termékeken kívül, melyekre vonatkozóan már elvégezték a minsítést, más termékekkel is lehet pályázni. A PKL Hungária Kft. 1994. szeptemberétl ismerte a minsítési rendszert, ugyan az általa forgalmazott termék vonatkozásában ilyen eljárást még nem folytattak le, annak lehetsége, hogy egy ilyen vizsgálatot elvégezzenek és kidolgozzanak egy adekvát minségtanúsító rendszert adva volt számára is. A Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság vállalkozói kérelemre kezdi meg vizsgálatait, ami ugyan fleg ilyen vitatott esetekben meglehetsen hosszadalmas lehet, viszont alacsony költségeket ró a vállalkozóra.
315

Kalas György vitatta a többutas csomagolóeszközök kisebb környezetterhelését, hivatkozva arra, hogy termékét környezetbarátként fogadja el a fentebb megnevezett müncheni intézet az általa elvégzett életciklus elemzés alapján. Nem értett egyet a többutas csomagolás pozitívabb környezeti megítélésével, mivel a rétegelt kartondoboz Magyarországon hasznosítható a Dunapack Rt.-nél, a papír újrafeldolgozható, míg a többi anyag deponálható vagy elégethet. A környezetbarát jelzt az alkalmazott technológiára vonatkoztatta, és a gyártás során keletkezett ártalmak egyébként sem Magyarországot terhelik. A termék szállítási paraméterei kedvezbbek az üvegénél, így levegszennyezési mutatói is azok. Fajlagos nyersanyag-, energia- és vízfelhasználása kisebb, az elállításánál, töltésénél és szállításánál kevesebb energiát használnak fel. A többutas rendszerekhez képest vízfelhasználása elhanyagolható, míg az eldobandó manyag palackhoz képest kevesebb helyet foglal el. ,,A vizsgálati jelentés - mely értékelte a német életciklus elemzést - elfogadta, hogy a kartondoboz és az üveg összehasonlításában a szállítási távolság és az újrafelhasználás gyakorisága két kritikus tényez. Elfogadta továbbá, hogy a külföldi vizsgálat eredménye szerint általános érvény ökológiai értékelés jelenleg még nem lehetséges. Kimondta, nem helytálló azon védekezés, miszerint Magyarországon nincs érvényes hatásvizsgálat. Figyelembe vette, Magyarországon nincs olyan jogszabály, mely a környezetbarát jelz használatát kötelez jelleggel szabályozná, továbbá rögzítette, hogy a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság a rétegelt kartondobozra a nézve a minsítési rendszert még nem készítette el. A jelentés értékelte azt is, hogy a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség a ,,környezetbarát" jelz használatát terméktl és környezettl függen viszonylagosnak tekinti, aminek tartalma nem határozható meg pontosan." Mindezek alapján a Versenytanács elzetes következetése szerint: ,,mivel az elny-hátrány megítélése mindig az adott környezeti, politikai, gazdasági feltételek között elvégzett tudományos-gazdaságos elemzésnek megfelelen lehetséges, ennek hiányában a rendelkezésre álló mérlegelt adatok szerint az eljárás alá vont vállalkozó tevékenysége nem tekinthet jogsértnek, ugyanis ha bármely vonatkozásban a csomagolóanyag kedvezbb helyzetet teremt a környezetnek és a fogyasztónak, akkor már barátságosan kíméli a környezetet, illetve az embereket". A jelentés az anyagfelhasználást, a manyagpalackokkal szemben az összelapíthatóságot, a kisebb szállítási igényt, a higiénikusabb aszeptikus csomagolási lehetséget, a vízszennyezés kisebb voltát, a hulladék gyakorlati és elméleti újrahasznosíthatóságát, a magyarországi üvegvisszaváltás ellehetetlenülését, valamint a gyártási hulladék hiányát vette figyelembe a fentebb megfogalmazott követelmény teljesítésének mérlegelésekor. Értékelte továbbá, hogy a kartondoboz elemei nem veszélyeztetik a környezetet. A kérelmez kifogásolta, hogy a vizsgálati jelentés annak ellenére állást foglalt, hogy a különféle csomagolási módszerek magyar viszonyok közötti életútját értékel vizsgálat nem készült el, a külföldi szakérti vélemények, melyeket részben , részben a beperelt vállalkozó csatolt - egymásnak ellentmondóak. Ezen felül kétségbe vonta a jelentésnek a PKL Kft. termékére tett egyes konkrét kijelentéseit (szállítási környezetszennyezés, szállítási térfogat, hulladékprobléma, a lerakóba került dobozok szerves anyagmaradékainak környezetet terhel bomlása). Elismerte, hogy más megoldásoknak is vannak a környezetre ártalmas hatásai, viszont hangsúlyozta, nincs hivatalos álláspont annak megítélésére vonatkozóan, hogy a PKL Kft. által reklámozott doboznak milyen az ökológiai megítélése. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a magatartással nemcsak a fogyasztókat tévesztette meg, hanem indokolatlan versenyelnyre tett szert azon vállalkozókkal szemben, akik nem folytatnak megalapozatlan, ezért tisztességtelen reklámtevékenységet.

316

Kalas György szerint a hirdetési tevékenység a környezetre érzékeny fogyasztói réteget célozta meg, alkalmas volt ezen fogyasztók befolyásolására, mégpedig olyan körülmények között, amikor a fogyasztó nem képes az üzenet valóságtartalmát ellenrizni. A Versenytanács nem tartja magát hivatottnak a csomagolóeszközök palettájáról a környezeti szempontból legmegfelelbb termék kiválasztására. Feladata viszont a reklámok valóságtartalmának megítélése és az azok által közvetített üzenetekkel szembeni követelmények megfogalmazása. Nyereségorientált vállalkozók csak olyan üzeneteket tehetnek közzé, melyek kellképpen megalapozottak, tudományos vizsgálatokkal alátámasztottak. ,,Az eljárás alá vont vállalkozó a vizsgálati jelentést követen kelt iratában arra hivatkozott, hogy a ,,környezetbarát" definíciót csupán véletlenül és nem a fogyasztók megtévesztése céljából használta, továbbá eladta, hogy a PKL cég a jövben - tekintettel arra, hogy a kérdésrl Európában is vita folyik, illetve a ,,környezetbarát fogalom Magyarországon sem tisztázott - a jelz használatától tartózkodik, azt nem fogja használni. A Versenytanács a következ szempontokat vette figyelembe a döntéshozatal során:
· ·

mérlegelte a PKL Hungária reklámkampányának kiváltó okát (Tetra Pack akciója), különös gonddal vizsgálta, hogy a gyümölcslevek kelendségének fokozásán túl megvalósult-e a csomagolóanyagra vonatkoztatva is a kelendség fokozására irányuló szándék, vizsgálta a hirdetés képi megjelenítését (a combibloc felirat kiemelt bettípussal szerepelt), figyelembe vette a ,,környezetbarát" termékmegjelölés többletjelentését, és annak hatásait, valamint a csomagolóanyagok környezetvédelmi megítélésének vitatottságát és az érintett fogyasztói kör méretét.

· · · ·

Kérdések 1. Mit gondol a Versenytanács hogyan ítélte meg a PKL Kft. azon védekezéseit, hogy egyrészt forgalma nem növekedett meg a reklámozás következtében, másrészt reklámjával nem kívánta a fogyasztókat megtéveszteni? 2. Véleménye szerint megvalósult-e a fogyasztók megtévesztése ebben az esetben? 3. Elfogadhatónak tartja-e a következ érvelést: mivel jogszabály nem definiálja a ,,környezetbarát termék" termékmegjelölés jogos használatának feltételeit, ezért nem vonható felelsségre az azt használó vállalat? 4. Fontosnak tartja-e egységes szabvány vagy elírás kialakítását a termékek környezetbarát jellegének megállapítására? 5. Mit gondol hogyan döntött a Versenytanács ebben az esetben? (Állapított-e meg jogsértést, szabott-e ki bírságot, ha igen mekkora bírságot rótt ki?) 6. Ön szerint jelenleg van-e gazdasági értelemben jelents környezettudatos fogyasztói réteg Magyarországon? 7. Mi a véleménye arról, hogy játszhat-e jelents szerepet a Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztói környezettudatosság kialakításában?

317

A Coca-Cola Amatil Italáru Kft. esete113
Környezetvédelmi termékjelz indokolatlan használata miatt elször a Coca-Cola Amatil Italáru Kft. ellen irányult eljárás. A vállalat 1992 szétl a két literes manyag flakonos, valamint a 0,33 literes alumínium dobozos kiszerelésén alkalmazott egy-egy jelzést. Az egyik egy önmagába visszatér nyíl - szerint a csomagolás anyaga újrahasznosítható, a másik jelzés mely egy figurát mutat, amint egy hulladékgyjtbe dob valamit - azt jelentheti, hogy a kiürült csomagolást célszer gyjtkonténerbe dobni. Magyarországon nincs kötelez elírás a csomagolóanyagok jelölésére, a szelektív hulladékgyjtés területén is csak kísérletek folynak. Az eljárás annak kivizsgálása miatt indult, hogy versenyjogi szempontból bírálható-e a vállalat magatartása, mivel olyan jeleket tüntet fel termékei csomagolásán, melyek a környezettudatos fogyasztókat azok fogyasztására ösztönzi, a megfelel infrastrukturális háttér létezésének hiányában. A jelek szerint valóban úgy tnik, hogy a fogyasztó akkor jár el helyesen, ha ezeket az anyagokat szemétbe dobja, hozzájárulva ezzel annak hasznosításához. A Versenytanács kiemelte, hogy a fogyasztói környezeti tudatosság kialakulásának idszakában rendkívül fontos a valós és egyértelm ökológiai információk, értékítéletek és összefüggések közvetítése. Kérdések 1. Mit gondol a kevésbé ismert jelzések alkalmazása ebben az esetben a fogyasztók megtévesztésének minsült-e? Az újrahasznosítás technológiai hátterének hiányáért felelssé tehet-e a szolgáltató, vagy ennek megoldása állami feladat? 2. Mit gondol hogyan döntött a Versenytanács 1993-ban? Ön szerint hogyan döntene ma? 3. Mit gondol a következ érvelésrl: ,,Magyarországon a fogyasztók csak szk rétegét jellemzi, hogy a piktogram feltüntetése a vásárlásban befolyásolná, így nem állapítható meg az összefüggés a piktogram feltüntetése és az áru kelendsége között"?

A DENZEL Hungária Kft. esete114
A DENZEL Hungária Kft. esetében a vita tárgya egy személygépkocsi ,,környezetbarát, mint gyalog" szlogennel való reklámozása. A több országos napilapban és idszaki lapban megjelent hirdetést, mely azt állította a Mitsubishi Lancer 1600 GLXi személygépkocsiról, hogy az a környezetre ártalmatlan Dr. Kalas György - a Reflex Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. jogtanácsosa -, mint kérelmez megtévesztésre alkalmasnak találta. A ,,környezetbarát, mint gyalog" kifejezést, mint alaptalan állítást kifogásolta. A DENZEL Hungária Kft. vitatta, hogy a hirdetésért lenne a felels, mert a külföldi tulajdonos volt a megrendel, másrészt hivatkozott arra, hogy a gépkocsi környezetre veszélyes égéstermék kibocsátása az elírt határértéknél jóval kedvezbb, ezért összehasonlítva a Magyarországon forgalomban lév gépkocsikkal, alkalmas a környezetbarát minsítésre. ,,Környezet" kifejezés alatt az emberi környezetet, a ,,környezet védelme" kifejezés alatt pedig azt a tudatos emberi tevékenységet értjük, mely az ipari civilizáció káros hatásainak kiküszöbölésére törekszik kevésbé szennyez, esetenként ártalmatlan technológiák, termékek

113 114

Versenyfelügyeleti Értesít 1993/ 7-8 szám 208-209.oldal Versenyfelügyeleti Értesít 1995/ 4. szám 105-106. oldal

318

elállításával, felhasználásával. A hirdetett személygépkocsi ,,valóban jobb kibocsátási értékekkel rendelkezik, mint az elírt határérték" - hangzik a Versenytanács álláspontja. Kérdések: 1. Lehet-e egy személygépkocsi környezetbarát? Mi a véleménye a relatív környezetbarát jelleg reklámozhatóságáról? 2. Ön szerint alkalmas volt-e megtévesztésre ez a reklám?

Az Egyesült Vegyimvek Rt. esete115
A kérelmet benyújtó - Dr. Kalas György, a Reflex Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. jogtanácsosa - jogsértés megállapítását kérte, mert a címben nevezett vállalat az általa gyártott Ultra mosóporcsalád dobozán feltüntette a ,,környezetkímél" és ,,bioaktív" jelzket. ,,A mosószerek bármilyen összetevjének a vizek élvilágára gyakorolt káros hatását meggyz tudományos vizsgálatok igazolják. Különösen igaz ez a mosószerek foszfát tartalmára vonatkozóan, ezért is törekszik számos mosószergyártással foglalkozó cég foszfátmenetes mosószer kifejlesztésével. Az Ultra mosóporok egyéb káros anyagok mellett foszfátot is tartalmaznak, ezért indokolatlan és félrevezet annak környezetkímél mosószerként a fogyasztók figyelmébe ajánlása" - hangzik a kérelmez véleménye a mosópornak környezetkímél kategóriába történ besorolásáról. Az MSZ 14-604-86 számú szabványa megnevezi azokat a tulajdonságokat, melyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy egy adott mosószert környezetkímélnek lehessen minsíteni. A KERMI határozatával engedélyezte ennek a terméknek környezetkímél és bioaktív termékként való forgalomba hozatalát. A fenti szabvány ugyanis megenged maximum 15%-os foszfát-tartalmat, amely mellett még környezetkímélnek nevezhet a mosópor. A bioaktivitást ebben az esetben a mosószerbe beépített Savinase enzim - amely a természetes környezetbe jutva 100%-ban lebomlik - megfelel arányú felhasználásával érik el. A versenytanács elismeri, hogy az ipari termelés káros következményeit mérséklend támogatandó olyan termékek piaci elterjesztése, amelyek kiküszöbölik ezeket a káros hatásokat, illetve törekszenek azok csökkentésére. Kérdések: 1. Mit gondol a szabványokról? 2. Segítik-e Ön szerint a fenti szabványok a környezetbarát címkézés egységes rendszerének a létrehozását?

115

Versenyfelügyeleti Értesít 1995/9. szám 303-304. oldal

319

Akkumulátor feldolgozó
Egy hazai befektetcsoport akkumulátor újrahasznosító telepítését tervezi Magyarországon. A vállalat fképp a nehéz- és feldolgozó-ipari szférában rendelkezik tapasztalattal. A beruházás tervezésének kiváltó okai a magyar környezetvédelmi szabályozásban történt változások voltak. (Errl részletesebben lásd a szabályozás részt.) A vállalat a következ információkkal rendelkezik.

Ólompiaci tendenciák
Ólompiaci tendenciák az OECD országokban Az akkumulátor újrahasznosítás gazdaságosságát jelentsen befolyásolják az ólompiaci tendenciák. Az ólomtermelés szintje az elmúlt 20 évben átlagosan évente 1%-kal emelkedett. Ezen belül a primer és szekunder ólom (visszaforgatott) termelése különböz mértékben változott. Míg a primer ólom termelése 2,2-2,3 millió t/év szint volt- az utóbbi években enyhe csökken tendenciát mutatva -, addig a szekunder ólom éves termelése 1,2 millió tonnás termelésrl 2,2 millió tonnára ntt 1970 és 1990 között, ami évi 4%-os növekedésnek felel meg. A szekunder ólom elretörése a használt akkumulátorok újrafelhasználásának jelents emelkedésének köszönhet, amely néhol elérte a 70 százalékot is. Pontosan a piaci mechanizmusoknak köszönheten a feldolgozóknak csak akkor éri meg a hulladék akkumulátorokkal foglalkozni, ha annak világpiaci árfolyama magas. Elmondható, hogy az árfolyam igen nagy ingadozást mutat, s az utóbbi idkben ersen emelked tendencia tapasztalható. Ábra 13-1: Az ólom világpiaci árának alakulása 1981-tl

550 $/t 500 450 400 350 300 250 1981 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93
Az elzeken kívül az ólom világpiaci árfolyamának alakulásában adott éven belüli ingadozás is megfigyelhet. A téli idszakban az akkumulátorok elhasználódása nagyobb, ezért az ólomfelhasználás is növekszik.

320

Az Ábra 13-1 árfolyam-emelkedése is mutatja, hogy az ólomakkumulátor visszaforgatása, mint üzlet, elég kecsegtet kilátású, az ingadozás nagysága azonban elrevetíti az üzlet kockázatosságát is. Ezért is (és természetesen egyéb indokok miatt is, mint pl. a magas beruházási költségek) volt jellemz Magyarországon az akkumulátor-feldolgozás beindításához állami támogatás vagy legalább biztosíték igénylése a vállalatok részérl (hasonló történt Gyöngyösoroszi esetében is, információkat lásd késbb).

Az ólom felhasználása
Az iparban az ólom legnagyobb részét a savas kémiai áramforráshoz szükséges ólomötvözet gyártásához használják fel. Ez az összes felhasználásnak több mint felét képviselte a nyolcvanas években. Ez a részarány a kilencvenes években tovább ntt, egyrészt a többi felhasználás arányának visszaszorulása, másrészt az akkumulátorok használatának egyre szélesebb körvé válása miatt. Az 1994-es adatok 63 %-os részesedést mutatnak Magyarországon, ami alacsonyabb, mint az európai átlag. Az ólomfelhasználás másik számottev területe a benzingyártáshoz szükséges ólomtetraetilén, amely az összes felhasználás 20%-át tette ki. Azóta az ólmozatlan benzin használatának növekedése az ilyen irányú felhasználás részarányát csökkentette egészen 2-3%-ra. Kedvez korrózióállósága miatt az ólom felhasználása a vegyiparban (saválló tartályok bevonó anyaga, huzalok, hengerelt termékek, ötvözetek) elég jelents, körülbelül további 10%. Ez az arány 1994-re 22%-ra ntt. Az ólomoxidot (mínium ) festék alapanyagként és egyéb vegyszerként is használják. Ez jelentett még közel 20%-os részesedést a teljes felhasználásból, amely 1994-re 13%-ra csökkent. Ábra 13-2: Az ólomfelhasználás területeinek változása 1980-1994
Akkumulátor 70 60 50 40 30 20 10 0 80-as évek 1994 Benzinhez Saválló anyag Vegyszer

Forrás: Horváth Antal 1982, Precskó 1994. Az Ábra 13-3 a legnagyobb felhasználási terület, az akkumulátorgyártásból ered, a hulladék akkumulátorokból keletkez hulladék összetételét adja meg. Mint az ábrából látható, a hulladék tömegének több mintegy 60%-át az ólom (kemény ólom és aktívanyag) teszi ki.

321

Ábra 13-3: Az akkumulátor összetétele
k.ólom aktívaa. sav polipro 5% 5% m ûanyag

30%

20%

40%

Forrás: Horváth Antal: Az ólomhulladékok újrahasznosításának lehetségei. Az elhasznált akkumulátor ólom és ólomötvözet hulladékai, valamint a kénsav is súlyosan szennyezi a környezetet, ezért azok veszélyes hulladékok. Az ólom emberi szervezetre gyakorolt hatásának kimutatása bonyolult. Általában kis mennyiségben kerül a szervezetbe, káros hatását hosszú távon fejti ki, melyek nagyon súlyosak és áttételesek. (A tarthatatlan hazai viszonyokat tükrözi a hevesi tragédia esete, amikor az emberi tudatlanság, rossz gazdasági körülmények és a feleltlenség következtében a ,,házi" hasznosítás gyermekek életét is követelte.) Veszélyességét az okozza, hogy az emberi szervezetben felhalmozódásra képes és csak egy bizonyos akkumuláció után fejti ki a hatását. Az ólmot már régóta számon tartják olyan anyagként, amely nagy koncentrációban megtámadja a vesét, a májat, a reproduktív és a vérképz rendszert, károsan befolyásolja a sejtben lejátszódó élettani folyamatokat és az agyi mködést (neuro-pszichikai hatások, csökken intellektuális kapacitás stb.). Csak a legutóbbi években derült fény a kis koncentrációban jelenlév ólom káros hatásaira, így az ólom által potenciálisan veszélyeztetett emberek száma megntt. Az ólom elssorban az elfogyasztott élelmiszerrel az emésztrendszeren, valamint a szennyezett levegvel a tüdn keresztül jut be a szervezetbe. Az ólom felteheten más, karcinogén hatást is gyakorol az emberi szervezetre. Jelenleg még nem lehetséges az ólomkoncentráció biztonságos határértékét meghatározni, mivel az ólom emberre és környezetre gyakorolt hatása nincs pontosan definiálva. (OECD kiadvány 1990.)

Az akkumulátor felhasználásának éves mennyisége
Az éves akkumulátor-felhasználásról és gyártásról nem állnak rendelkezésre statisztikai adatok. Ennek oka, hogy statisztikai adatgyjtés csak az ötven f feletti vállalatok esetén történik, míg akkumulátorgyártás annál jóval kisebb üzemekben is folyik, bár 1993-ban a hazai autóállomány kb. 70%-a a PERION akkumulátoraival futott, így az adataik mérvadóak. Statisztikai adatok hiányában a használatból kikerült éves akkumulátor-mennyiség csak becsléssel kapható meg. Alapveten két módszer adódik a becslésre: a) a termelés, export és import összegzéseként b) a gépkocsik számából számítva. Mindkét módszer meglehets bizonytalansággal számítható, de a két módszer eredménye, azonossága jó ellenrzési lehetséget ad.
322

a) Termelésbl, importból és exportból való kiindulás. A hazai termelés módosítva a behozott és kivitt akkumulátorok számával megadja az éves akkumulátorforgalmat. Ennyi az éves, üzemen kívül helyezett akkumulátorok száma. Táblázat 13-1: Az összesített termelési adatok a következ mennyiséget adják 1992-re Perion Unitechnika, Szász Akku, Starter Kft. Export(-) Import Összes akkumulátor 480.000 db. 160.000 db. -5.000 db. 55.000 db. 690.000 db Forrás: A PERION-nál és NOVAKKU adatai alapján. Ez megadja az 1992-ben forgalomból kivont akkumulátorok darabszámát. Lényeges különbség van azonban a haszongépjármvekbe és a személygépkocsikba helyezett akkumulátorok között. Amíg a személygépkocsik akkumulátorainak átlagos ólomtartalma 13 kg, addig a haszongépjármveké 24,5 kg (lásd Táblázat 13-1). Megjegyzés: A valós adatoktól való eltérés a következkbl adódik: az akkumulátorok 4 fajtáját különböztetjük meg: indító, haszongépjárm, vontatási (targonca) és telepített (helyhez kötött). A becslések az els két típusra vonatkoznak, ezek képviselik a hulladék dönt részét, ugyanis a savas akkumulátorok képviselik a teljes készlet mintegy 70-80%-át. A többit a lúgos akkumulátorok és a száraz elemek adják. Ezeknek a feldolgozása más technológiát, illetve még szigorúbb szabályozást igényel, mivel ezek alkotóelemei, a cink, higany és kadmium még az ólomnál is veszélyesebb nehézfémek. b)A személygépkocsik számából becsülhet az éves akkumulátor- szükséglet. Ezen számítási modellben a változók a következk:
· · · ·

személygépkocsi szám, haszongépjárm szám (növekedés), egy gépkocsiban használt akkumulátorok száma, a különböz típusú akkumulátorok ólomtartalma, átlagos akkumulátor élettartam.

A számítás elve igen egyszer: a gépkocsi szám osztva az átlagos akkumulátor élettartammal megadja az évente elhasznált akkumulátorok számát. Problémát okoznak a következk:
· · ·

a tehergépkocsik és személygépkocsik eltér akkumulátorai, ennek következtében az eltér ólomtartalom egyes tehergépkocsikban két akkut is használnak a teher- és személygépkocsik akkumulátorainak élettartama különböz

323

Táblázat 13-2: Az akkumulátorok felépítése
kg savtöltet Szgk 12V 72 Ah 5.00 kg össztömeg 19.70 40.00 kg ebbl ólom 13.00 24.50

Haszonjárm 12V 143 Ah 12.70 Ah - amperóra, mely az akkumulátorok teljesítményét méri.

Táblázat 13-3: A gépkocsiszám és az ólomhulladék éves emelkedésének üteme Év Személy gépkocsi (ezer) 1.435 1.538 1.660 1.789 1.732 1.944 2.015 2.058 Szgk.hull.akku.ólomtartalom (ezer tonna) 5.33 5.71 6.16 6.63 6.42 7.21 7.47 7.62 Tehergépkocsi (ezer) 151 163 174 179 192 208 *227 *229 Tehergk.hull. akku ólomtart (ezer tonna) 2.77 2.99 3.19 3.28 3.52 3.81 4.16 4.20

1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992

*Különleges célú gépkocsikkal együtt. Forrás: 1993-as Közlekedésstatisztikai Évkönyv. A táblázatból évi 4%-os jármállomány növekedés követhet nyomon, amely növekedés megjelenik a hulladék akkumulátorok mennyiségének növekedésében is. E növekedést lassíthatja az akkumulátorok minségének javulása, s így használati idejének növekedése. Táblázat 13-4: Az össz ólomhulladék becslése 1992 és 1994-re a gépkocsi számból
ezer db súlyok* ólomtart (kg) Átl. akku össz ólom élettart (t) (év) 3.50 3.50 2.00 2.00 7.644 8.171 4.042 4.410 11.086 12.581

szgk

1992 1994

2.058 2.200 220 240

1 1 1.5 1.5

13 13 24.5 24.5 ÖSSZESEN

tehergk.

1992 1994

* lásd a következ táblázatnál

324

Táblázat 13-5: A kiselejtezett akkumulátorok darabszámára vonatkozó becslés
ezer db szgk (1992) szgk (1994) tehergk (1992) tehergk (1994) Összes (1992) Összes (1994) 2.058 2.200 220 240 súly* 1 1 1.5 1.5 átl élettartam (év) 3.5 3.5 2 2 akku igény (ezer db) 588 628 165 180 753 808

*A tehergépkocsik azért 1.5-es súllyal szerepelnek, mivel bizonyos fajtáknál nem egy, hanem két akkumulátor van alkalmazva, ennek átlagaként jön ki az 1.5-es szorzó. A két becslés összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy a termelési adatok esetén nem differenciáltak a tehergépkocsira és személygépkocsira vonatkozó adatok, ami igen nagy különbségeket eredményez. Ezek ólomtartalma a Táblázat 13-2-ben található. A másik két tényez, mely nagyban magyarázza az eltéréseket, a behozatal arányának eltér becslései, illetve néhány kiindulási adat eltérése, pl. a behozatalt 30-80 ezres kategóriákon belül becsülték (a táblázatban a becslések átlaga található).

Ártalmatlanítási lehetségek
a) Kohászati technológiák A kohászati eljárás során az ólomvegyületek 750-1400 °C fokon redukáló gázok segítségével fémólommá redukálódnak. Tüzelanyagként kokszot és faszenet alkalmaznak, adalékként pedig ócskavas, mész és az elz öntés salakja kerül a kemencébe. A különböz fejlettség eljárások fleg abban különböznek egymástól, hogy mennyire elkülönítve tudják kezelni az ólomhulladék egyes komponenseit. Korábbi eljárások az akkumulátor manyag burkolati részeit együtt olvasztották be az ólomtartalmú részekkel. Természetesen ezek az eljárások jelents füstgázképzdéssel jártak, amelynek nagy a kén, szén-dioxid, szén-monoxid és nitrogén-monoxid tartalma. Léteztek olyan eljárások is (költségszempontok miatt tartották elnyösnek, mivel a hulladék nem igényelt elkészítést, pl. VARTA eljárás), amelyek még a kénsavat sem különítették el (a salakosító adalék is belekerült a kemencébe). A fejlettebb kohászati eljárások a kohósítás eltt bizonyos elkészít eljárásokat alkalmaznak, amelyek elsegítik a hulladékok szelektív újrahasznosítását, így környezetvédelmi szempontból alkalmazásuk sokkal elnyösebb. Az égéshelyre csak a megválogatott, szeparált hulladékok kerülnek, így tisztább az eljárás, amely a következ lépésekbl áll: 1) Fizikai mveletek: a burkolat, a folyékony közeg és a fémrészek elválasztása mechanikai úton. 2) Nedves szeparátorok: srség szerint különítenek el különböz, már folyékony közegben lev alkotórészeket. b) Nem-kohászati eljárások A másik lehetséges eljárás az általánosan használt iszap-visszaforgatásos eljárás továbbfejlesztésébl származik. Ennek során a hulladék keményólom rácsot és az ólomvegyületeket
325

tartalmazó aktívaanyagot nedves fizikai módszerekkel elválasztják, az iszapot ülepítik, srítik, majd visszaszivattyúzzák a negatív aktívaanyag-gyártás masszakeverési mveletébe. Az állandó srség és konzisztenciájú iszap elállítása a gyakorlatban igen nehéz feladat, s a tapasztalat azt mutatja, hogy ez minségromlással is együtt jár. Emiatt nem használják a csúcsminséget elállító gyáraknál. Másik hátránya, hogy a hulladéknak csak mintegy 40%-a forgatható vissza. A Perion-MRH eljárás (Gazdaság és Gazdálkodás 1994.11 p 33-34) Ez az elzekben vázolt eljárás továbbfejlesztése. Kísérleteik során kidolgoztak egy olyan termokémiai eljárást, amellyel olyan kristálymódósulatú ólomvegyületeket állítottak el, melyek igen kedvez hatással vannak mind az intermedier vegyületek fizikai és kémiai jellemzire, mind a késztermék elektrokémiai paramétereire. Az eljárás során a feldolgozandó ólomhulladékot két f csoportba osztják. Az egyik az ötvözött ólmot és ként tartalmazó tisztított és formált lemezek csoportja, míg a másik a tiszta ólmot és ólomvegyületeket tartalmazó iszapok és masszák csoportja. Ez utóbbi ülepítésre, préselésre, majd szárításra kerül. A gázftés folyamatos szárító-berendezés szintén a kísérletek során lett kifejlesztve. A megszárított iszap a reaktiváló berendezésbe kerül. Ugyancsak ide kerül az aktívaanyag, amelyet a megszárított lemezekbl nyernek ki a szintén az MRH eljárásra kifejlesztett rács-aktívanyag elválasztóban. A keményólom rácsok olvasztásra, szükség szerint átötvözésre kerülnek. Ahhoz, hogy az eljárás a visszaforgatás során tehát nagyobb, 40%-os arányt meghaladó szintet érjen el, szükséges a kohászati eljárás egyikének alkalmazása. A reaktiváló berendezés az eljárás legfontosabb berendezése. Kétfélét fejlesztettek ki, hogy a többféle módszerrel gyártott akkumulátorokra is alkalmazni lehessen. Az alkalmazás elnyei:
· · · ·

jobb minség ólompor elállítására alkalmas, mint a hagyományos módszer, az akkumulátorok fajlagos ólomigénye kisebb, magasabb az akkumulátorok élettartama, kohósításnál kedvezbbek az emissziós értékek.

Meg kell jegyezni, hogy a technológia eddig csak a gyártás során keletkezett hulladékok felhasználására volt kidolgozva, így a begyjtött akkumulátorokra vonatkozólag a technikai és gazdasági paraméterek még csak becsülhetek. A PERION 1994-re 2000 tonna feldolgozását tervezte. Magyarországon nincs saját kohó, így kénytelenek vagyunk exportálni az ólomhulladékot, melyet a nemzetközi egyezmények, így a Bázeli Konvenció tilt és egyre hatékonyabban fékez.

A piac legfontosabb szerepli · PERION - a legnagyobb hazai gyártó. A 90-es évek elejéig tartó igen elnys piaci
pozíciójának köszönheten viszonylag szk termékkörrel rendelkezett, melyet azonban piaci helyzetének megingása óta megújított (példa erre a kijelzs akku, mely jelzi, hogy a töltfolyadék szintjének ellenrzésére, vagy az akku töltésére van szükség). Ezt a piacon addig csak nyugati importrök szolgáltatták. Természetesen mindez együtt járt az akkumulátorok árának emelkedésével.

326

Másik, a befektetk szempontjából fontos tényez, hogy a PERION is tervezi hulladékfeldolgozó kapacitásának fejlesztését. 1995-tl kezdve 2000 tonna ólom visszaforgatását tervezte a vállalat a már korábban ismertetett MRH eljárással, amely arány természetesen tovább növelhet kedvez piaci körülmények között. piacon, így a használt akkumulátorok piacán is.

· ERECO - a MÉH utódvállalata, mely ma is a legnagyobb begyjtnek számít a hulladék-

A hazai hulladék akkumulátorok kb. 70 - 80%-át gyjtötte össze a MÉH az elmúlt években. Ezen mennyiség begyjtése mindenfajta állami támogatás nélkül valósult meg. Az 1994-es év folyamán az akkumulátorokért a vállalat 3-5 Forintot fizetett kilónként, a beszállítás nagyságától függen. 500 kg alatt 3 Ft, felette 5 Ft volt az akkumulátorokért fizetett ár. Az 1994-tl a vállalat megváltozott feltételek között mködik. Új tulajdonosa egy francia vállalat lett. Ez ersen megváltoztatta a vállalat mködési feltételeit. A cég az öt részre felosztott MÉH három területét foglalta magában, a budapesti, debreceni és pécsi körzetet. Késbb a gyri területet is megszerezte, de ott az akkumulátorok gyjtésével eddig nem foglalkoztak. Ez utóbbi terület megszerzésével a cég a hulladékgyjtés több mint négyötödét birtokolja, így a legszámottevbb szerepl a piacon. A tulajdonosváltással szervezeti átépítés is történt. A vállalat ma már mindössze 15 telephellyel rendelkezik a négy régióban, ezek általában a megyei központokban helyezkednek el. A többi kisebb telephely franchise rendszerben kapcsolódik az ERECOhoz. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok eladási szerzdést kötöttek a nagyobb telephelyekkel, de a gyakorlatban annak szállítanak, aki a legtöbbet ígéri. Ez az akkumulátor-gyjtésben lényegében az ERECO dominanciáját jelzi, bár más cégek sincsenek eleve kizárva a gyjtésbl. 1994-ben a vállalat 18 ezer tonna akkumulátort gyjtött össze, ami megfelel az ország egy éves akkumulátor hulladék mennyiségének. Mivel az akkumulátor veszélyes hulladéknak minsül, a hatóságok részérl folyamatos az ellenrzés, illetve a büntetéssel való fenyegetés, bár mindeddig annak kiszabása nem történt meg. Ennek oka, hogy a vállalat képtelen megszabadulni a hulladéktól, így kénytelen azt tárolni. Céljuk az akkumulátorok Franciaországba szállítása és ottani feldolgozása a hazai hasznosítási lehetségek híján. Ennek érdekében a vállalat beszerezte a szállítási engedélyeket Ausztriától és Svájctól, valamint a franciaországi partnertl. A szállítás megindításának egyedüli akadálya a hazai kiviteli engedély megszerzése. Az illetékes minisztérium, az IKM eddig az engedélyt nem adta meg, bár az elzévben már folyamodott érte a vállalat. Ez a késlekedés magyarázható egyrészt az ügyvitel lassúságával, másrészt azonban stratégiai megfontolásai is lehetnek. Amennyiben ugyanis a kormány Gyöngyösoroszi befejezése mellett dönt, a szükséges alapanyag biztosítása is céljaként jelenik meg. Mindkét félre tehát egyfajta kivárási stratégia jellemz. Az IKM is a kormánydöntésre vár, s a vállalat sem ruház be költségesebb projectekbe. A Gyöngyösoroszi beruházás elvetése esetén az ERECO tervezi az akkumulátorok egyfajta elzetes feldolgozását hazánkban. Ez magában foglalná a savtalanítást, az aprítást és az ólom illetve manyag hulladékok szeparálását . Ez esetben csak az aprított ólomhulladék kerülne kiszállításra. Ez a megoldás számos elnye mellett egy igen fontos szempontot nem vesz figyelembe, mégpedig azt, hogy meddig tartható fenn ez a kiszállítási lehetség. A veszélyes hulladékok szállításának fokozatos korlátozása nemzetközi tendencia Európán belül (lásd a nemzetközi szabályozásról szóló fejezetet).

327

· Országos Érc és Ásványbányák - mint a Gyöngyösoroszi beruházás kivitelezje. A
beruházás befejezéséhez a szükséges tke nem áll a vállalat rendelkezésére, így a már félig elkezdett beruházás saját erbl nem, csak kormányzati, illetve magánbefektetések segítségével valósulhat meg. A befejezésnek azonban van egy másik akadálya is, a lakossági tiltakozás. Bár a helyi önkormányzat az építési engedélyt kiadta, ezt lakossági nyomásra kénytelen volt visszavonni.

látor forgalom 30%-ánál is kisebb részesedéssel bírtak, de azóta fokozatosan növelik piaci részesedésüket. k a nagyobb importrök, akik fképp Banner és Varta típusú akkumulátorok forgalmazásával foglalkoznak. Ezek ugyan jóval drágábbak, mint a hazai akkumulátorok, de jóval megbízhatóbbak és élettartamuk is hosszabb. Megemlítend még, hogy az ólom világpiaci árának növekedésével az újrahasznosítás egyre elnyösebb lehetségeket mutat, ami maga után vonja azt, hogy egyre több, az ágazattal lazább kapcsolatban álló szerepl cégek (mint vegyipari, vagy kohászati vállalatok) is egyre nagyobb érdekldést mutatnak az ólom visszaforgatására. Ilyen lépéseket fontolgat például a Tiszamenti Vegyimvek is.

· Unitechnika, Szász Akku, Starter Kft és a nagyobb importrök, melyek a hazai akkumu-

A begyjtési rendszer
Szakérti vélemények szerint ez az egyik kritikus pontja az akkumulátor hulladék hasznosításának és nem csak logisztikai problémák miatt. Egyrészt egy országos hálózat szükséges ahhoz, hogy az akkumulátorok sehol se kerüljenek a lakossági hulladék közzé (vagy az utcára), másrészt ösztönözni kell a leadást (vagy anyagilag, vagy szabályozókkal pl. az akkumulátor forgalmazóinak kötelezésével). A kritikus pontnak az tekinthet, hogy a feldolgozó saját hálózaton keresztül, vagy esetleg küls, a már létez hulladékgyjt hálózattal végezteti a begyjtést. A beruházó nem kerülheti el a tárolókapacitás továbbfejlesztését az elírt normáknak megfelelen. Ez magában foglal egy speciális beton alapot és egy tett, védelmül az esvíz ellen. A speciális tárolók költségei csak becsülhetek. Egy vidéki telephely (Nyíregyháza) kivitelezési tervezetének megfelelen egy 50 négyzetméteres tároló kiépítése 750 ezer Ft + ÁFA lenne (kb. 1 millió Ft, 1994-es árakon). Ezt a tárolót 100 tonna/hó kapacitásra tervezték. Az akkumulátorok tárolása raklapon, egy sorban lehetséges. Egy raklap 1 négyzetméter alapterület, s 1 köbméter térfogatú. Egy raklapon egy sorban 15 db akkumulátor fér el, s max. 4 sor tehet egymásra. Az akkumulátorok átlagos mérete 30*20*20 cm a személygépkocsiknál, ennek tömege 20 kg savtöltettel. A tehergépkocsiknál ezek a paraméterek 50*25*25 cm, míg a tömege 43 kg. Mivel egy raklapon 1200 kg hulladék van, így az 50 négyzetméteres tároló max. 60 tonna kapacitású. Ennek következtében havi két elszállítás szükséges. Amennyiben az ERECO öt, már létez telephelyén folytatódik az átvétel, 15 további telephelyen hasonló tárolók kiépítése szükséges. Mivel a nyíregyházi telephely tervezete az 1994. évre vonatkozott, s a terület a legolcsóbb költségvonzatú országosan is, az adatokat 25%-kal módosítva (15% ipari árindex + 10% eltérés a régiók között), egy-egy telephelyre 1,25 millió Ft-os összeg jön ki. A 15 telephely hasonló méretekkel a következ kapacitást adja: 100 tonna/hónap * 12 * 15 telephely = 18000 tonna/év kapacitás.

328

Ez megfelel a keletkez hulladék mennyiségének. További beruházás szükséges a budapesti telephelyen, ami egy 500 négyzetméteres tároló kialakítását jelentené. Ennek kiépítésére pontos adataink nincsenek, azonban egy, a már a KKA-hoz benyújtott pályázat alapján az összes telephely kiépítésének költsége nem haladja meg a 45 millió forintot (1994 dec.-i adat). Egy másik fontos tényez, hogy eddig csak 70-80 százalékos begyjtési arány volt elérhet (100 Ft-os díj mellett, valamint elég ritka begyjt hálózattal, mivel csak öt telephelyen, illetve nagy tételben vették át az akkumulátorokat). Két költségtényezrl kell még említést tenni, melyek a változó költségek kategóriájába tartoznak. Ezek a szállítás és csomagolás kérdései. A csomagolás raklaponként 757 Ft, ami magában foglalja a munkadíjat, a csomagoló fólia és a raklap árát. Ebbl 600 Ft-ot a raklap ára tesz ki, amely esetleg visszaforgatható is lehet a folyamatban. A csomagolás során a raklapra helyezett akkumulátorokat fóliával körbetekerik egy vagy két rétegben, majd ezt még körülszíjazzák. Ilyen csomagolásban az akkumulátorok már szállíthatóak nemzetközi forgalomban is. A szállítás költségeit a következképpen becsülhetjük: 18.000 tonna akkumulátor összegyjtésével és feldolgozó üzemekbe (illetve központba) való szállításával kell számolni. Teherautónként 10 tonnával lehet kalkulálni, ami összesen 1800 menetet jelent évente. Az oda-vissza út átlagosan 400 km. Ezt felszorozva a menetszámmal 720.000 km minimális út megtételét jelenti. A normál fuvarozás költsége 50 Ft kilométerenként (1995 jan.-i adat), ami 36 millió Ft-ot jelent 18.000 tonna akkumulátor esetén. Az ERECO szakembere szerint azonban az akkumulátorok szállításához speciális jármvekre van szükség, ami tovább emelheti a szállítás költségeit. (A Környezettechnika Kft. rendelkezik ilyen jármvekkel). A PERION mszaki igazgatója szerint az akkumulátorok nagy része szállítható a hagyományos jármvekkel, így csak a hulladék elenyész százalékához van szükség speciális jármvekre. A PERION tervezete szerint a kereskedelmi partnereihez gyjtik be a használt akkumulátorokat, s innét az szállító jármveik viszik vissza a telephelyekre. Ez az kalkulációik szerint évi 40 millió Ft körül mozog, ami azonban értelemszeren nem tartalmazza a csomagolás költségeit. Kérdéses, hogy az mennyire elhagyható.

Az akkumulátorokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi jogszabályok
Hazai jogszabályok Termékdíj fizetési kötelezettség Elvileg az akkumulátor hulladék visszagyjtésére két módszer lehetséges, melyek a következk: a) A hagyományos begyjtési rendszer A hagyományos begyjtési rendszerben a hulladékbegyjtés motivációja az ólom árától és a szállítási költségek változásától függ. Mivel a piacon jól eladható terméket tartalmaz, az akkumulátorok összegyjtésében világszerte magas arányt értek el. a környezetvédelmi szabványok és elvárások szigorodásával azonban még nagyobb újrafelhasználási arány elérését célozzák meg világszerte. Három potenciális résztvevje lehet e begyjtési rendszernek:

329

- az akkumulátor gyártók, akik vagy felelséget éreznek saját termékeik iránt, vagy a ,,a szennyez fizess" elv alapján felelssé tehetek a termékeikért, - az akkumulátorok fogyasztói, akikkel a termék valódi árát kell megfizettetni, tehát a környezetet terhel termékek esetén a feldolgozó kapacitás költségeit is, - a hulladék kereskedk, akik üzleti alapon gyjtik és dolgozzák fel a hulladékokat. b) Intenzív begyjtési rendszer A fogyasztót többféle módszerrel lehet motiválni (kényszeríteni) arra, hogy a használt akkumulátorát visszavigye a begyjtk valamelyikéhez. Ezek közül a jelentsebbek: - oktatás, képzés és felvilágosítás az újrafelhasználás elnyeirl; - anyagilag lehet ösztönözni a fogyasztót; - leadási kötelezettség az új akkumulátor vásárlása esetén. Az els megoldással rá kell vezetni a fogyasztót az újrafeldolgozás környezetvédelmi és gazdasági jelentségére. Ez a megoldás azonban csak hosszabb távon eredményes, ezért olyan környezetvédelmi probléma esetén, amely rövid távon is súlyos következménnyel járhat (pl. ólomhulladék), önmagában nem elégséges. Ezt jól kiegészít, vagy önmagában is hatékony eszköz lehet az anyagi ösztönzés. Ennek egyik lehetséges formája a betétdíj alkalmazása. Így a vásárló az új termék vételekor olcsóbban juthat az akkumulátorhoz, feltéve, ha leadja a régit. A visszaszolgáltatási hatásfok magasan tartásához a betétdíjat a használt termék díjához viszonyítva magasan kell tartani. A másik anyagi ösztönz eszköz lehet az új akkumulátor vásárlásakor a vev által fizetend adó vagy díj. A befolyó összeggel az állam támogathatja a termékbl keletkez hulladék feldolgozását és összegyjtését, esetleg egy felvilágosító kampányt. Ez a megoldás nem elnyös a vásárlónak, mivel viseli a hulladék feldolgozás költségeinek jelents részét. Másrészt a vállalatoknál keletkez ,,kemény" pénzeket, - hiszen itt lényegében megtermelt profitról van szó, - ,,puhább" költségvetési pénzekre váltja fel. A hazai termékdíj szabályozás Az 1995. évi LVI. törvény és az ennek végrehajtását elsegít 113/1995. (VI.29) kormányrendelet, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 10/1995 rendelete számos, az esetünk szempontjából lényeges rendelkezéseket tartalmaz. Az elsként említett törvény kijelöl egy termékkört, amelyre termékdíj fizetési kötelezettséget határoznak meg. Ezek a következk: a gépjárm üzemanyagok, a használt (felújított) és új gumiabroncsok, az ózonkárosító halogéneket felhasználó htberendezések, csomagolóeszközök és az akkumulátorok. Az akkumulátorokra kivetett termékdíj alapja az akkumulátorok savval feltöltött tömege, amelyet kilogrammonként 38 Ft-ban határoztak meg. Ez egy átlagos személygépkocsi akkumulátornál 400-600 Ft közötti termékdíjtételt jelent. Ezt az összeget a tényleges eladás után számított tömeg után havonta kell a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) számlájára utalni, és negyedévenként kimutatást küldeni. Az export termékek után nem kell termékdíjat fizetni (vagy visszaigényelhet a már befizetett díj). Ha egy termék hivatalos, a Környezetbarát Termék Kht. által kiadott környezetbarát termék címkével rendelkezik, a termékdíjnak csak a felét kell fizetnie.

330

További, szempontunkból legalább ennyire fontos rendelkezés a befolyt összegek felhasználásával kapcsolatos szabályozás is. Minden egyes termék esetében a befolyt összeg meghatározott százalékát az adott termék visszagyjtésének, feldolgozásának az elsegítésére kell fordítani. Ez az arány akkumulátorok esetében 75%, amely a tervezett 700 millió Ft-os bevételbl 525 milliót jelent. Ebbl az akkumulátorok biztonságos visszagyjtésére, feldolgozására (exportálására) lehet pályázni. Az akkumulátor termékdíjhoz kapcsolódó támogatási irányelv hiányában jelenleg az tudható, hogy folyamatos és egyszeri támogatások pályázhatók meg csak az újonnan induló beruházásokhoz. Elnyt élveznek a regionális, több vállalatot, önkormányzatot esetleg megyét lefed pályázatok. A támogatás formája profitorientált vállalkozás esetén kamatmentes, vagy kedvezményes kamatozású kölcsön, garanciavállalás vagy kamattámogatás lehet. Fontosabb vonatkozó szabványok Két további szabvány is érinti hulladék akkumulátorok kezelését. A primer elemek általános elírásai (MSZ2558-1:1989) és a veszélyes hulladékok elkezelésére vonatkozó (MI 13-611992). Az elbbi rendelkezése arra vonatkozik, hogy a kadmium és cink tartalmú akkumulátorokat vissza kell juttatni a szállítóknak, amennyiben ez lehetséges. E meghatározásban nem egyértelm, hogy kit tekintenek szállítónak, s az sem nyilvánvaló, hogy mikor lehetséges a telepek összegyjtése, s mikor nem. A más típusú elemek a háztartási hulladékokkal együtt kezelhetek, amennyiben nincs más rendelkezés róluk. A második rendelkezés a veszélyes hulladékok elkezelésére vonatkozik. E szerint a termelt kötelezni lehet veszélyes hulladékának elkezelésére (ami lehet aprítás, szétválasztás stb.), s az alkalmazandó technológia is elírható. A hazai gyártók e szerint a szabvány szerint kötelezhetek a hulladékok elkezelésére, problémát a nem hazánkban gyártott, importált akkumulátorok jelenthetik. Nemzetközi szabályozás A használt akkumulátorok feldolgozását érint nemzetközi törvények Az Európai Közösség akkumulátor rendeleteiben (75/442/EEC és 91/156/EEC) megköveteli tagállamaitól, hogy :
·

ösztönözzék a hulladék keletkezésének hulladékmentes technológiák kidolgozását korszersítését,

megakadályozását vagy csökkenését, és a hulladékkezelés módszereinek

·

ösztönözzék a hulladék újrahasznosítását az energiatermeléshez, ill. szerkezeti anyagok elállításához.

A hulladék nemzetközi szállításának szabályozása A hulladék nemzetközi szállításának problémájával els alkalommal az 1984. évi Európai Közösségi határozat foglalkozott (1984/631/EEC), amely újra érintette az összegz jegyzékek (konszignációk) rendszerét. A rendeletet több alkalommal módosították. A módosítások alapvet oka a veszélyes hulladék eltér definiálása és az az aggodalom, hogy a rendelet fontos, értékesíthet áruféleségeket is érinthet. Az EK határozatok lassú megvalósítása siettette a Bázeli Konvencióban (Basel Convention on the Transboundary Movements of Hazardous Wastes) rögzített további intézkedéseket. Ezen intézkedések ugyancsak a konszignációs rendszerre épülnek és érinteni fogják az Európai

331

Közösségen kívüli államokat is. A Konvenció egyik célja a hulladék országok közötti szállításának minimális szintre való csökkentése. A Konvenció ratifikálása elméletben lehetetlenné teszi a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az államokkal, amelyek nem írták alá a Konvenciót. A kereskedelmi kapcsolatok korlátozása mellett komoly aggályt váltott ki az is, hogy fémhulladék is szerepel a Konvenció által veszélyesnek minsített hulladékok között. A fentiek miatt az OECD megbízást kapott egy olyan rendszer kidolgozására, amely biztosítja, hogy a Konvenció ne érintse az újbóli hasznosításra alkalmas, értékes anyagok kereskedelmét. Az OECD kidolgozott egy közlekedési jelzrendszert, amelyben az anyagok három listája szerepel: a zöld, a sárga és a piros. A zöld listán szerepl anyagokra csupán a szabványos kereskedelmi jogszabályok érvényesek. A sárga listán szerepl anyagok mozgásának elfeltétele a befogadó állam elzetes értesítése, de önmagában a válasz még nem jelent hatósági hozzájárulást. Ami viszont a piros listán szerepl bizonyos anyagokat illeti, a hulladék szállításához a másik fél írásos beleegyezésére lenne szükség. Várható, hogy a vállalatok kérhetnek majd olyan, a sárga listán szerepl bizonyos anyagokra vonatkozó állandó kereskedelmi engedélyt, amely lehetvé teszi majd, hogy ne kelljen minden egyes szállítmányt külön engedélyeztetni. Minden jel szerint a savas ólomakkumulátorok a sárga listára kapnak besorolást. Ez egyaránt aggasztja az akkumulátoriparban érdekelt cégeket, - hiszen az elhasznált akkumulátorokból nyerik vissza az alapanyag jelents részét, - valamint a fémhulladék kereskedket, akik az ólommal kereskednek. E korlátozások hatásaként csökkenhet a használt akkumulátorok begyjtése és egyre több akkumulátor lerakóhely keletkezhet.

Ártalmatlanítási és feldolgozási lehetségek Magyarországon
A befektet alapveten öt lehetséget lát a magyarországi hulladék akkumulátor feldolgozási piacra való belépésre. I. A Gyöngyösoroszi feldolgozó befejezése II. Kohósítási eljárásba való betársulás III.Egy önálló kohósítási eljárásba beruházni IV.Egy szétválasztó, aprító üzem létrehozása akár partnerrel, akár anélkül (például az ERECO-val) V. Szövetség a PERION-nal, az általuk kidolgozott MRH eljárás alkalmazására, illetve kiegészítésére I. Gyöngyösoroszi A Gyöngyösoroszi hulladék-feldolgozó 1987-89 között részben felépült, de a beruházás a helyi lakosság tiltakozásai nyomán abbamaradt. Bár a beruházás az önkormányzati engedélyt megkapta, az akkori viszonyoknak megfelelen a lakosság tájékoztatásával nemigen foglalkoztak. Ennek eredményeképpen igen ers lakossági ellenállás alakult ki a hasznosító ellen, fképp a hasznosítóról elterjedt kép alapján, mely annak káros környezeti hatását hangsúlyozta. Ehhez hozzájárult még, hogy a beruházó (Országos Érc és Ásványbányák )
332

forrásai is kiapadtak. Eddig mintegy 825 millió Ft volt a ráfordítás, a befejezéshez még további 900-1000 millió Ft-ra lenne szükségük. A tervezett kapacitás max. 24.000 t/év ólommennyiség. Kormányzati döntés még nem született a beruházással kapcsolatban, az 1994. június 30-ra megszabott határidre nem történt meg a beruházás befejezése. Az esetleges újabb döntés alapveten meghatározza a hulladékfeldolgozás jövjét. Amennyiben ezen alternatíva mellett dönt a kormány, sem a PERION, sem az ERECO részérl (lásd késbb) nem várhatóak további fejlesztések. Környezetvédelmi szempontból az alkalmazandó technológia nem mondható korszernek, mivel lényegében az 1987-es színvonalú technológiát alkalmazná. A választott technológia két f részre bontható (Biotechnológia és Környezetvédelem 1988 július és 1990 december): 1. CONTIBAT eljárás, mely a következ mveletekbl áll:
· · · · ·

beszállítás, tárolás, sav elkülönítés, hulladék akkumulátorok aprítása, sav semlegesítés, polipropilén elkülönítés.

A vállalat a polipropilén elégetését tervezi, mivel az értékesítés szinte lehetetlen lenne az ólom illetve olaj és kénes szennyezdések miatt. 2. Oxigénes olvasztás rövid dobkemencében, ipari ólom finomítás, ötvözés. Fbb technikai mveletek:
· · ·

olvasztás szakaszosan, zárt, rövid dobkemencékben, finomítás, ötvözés, egyéb hulladék ólom feldolgozás, ólomtömb öntés és feldolgozás.

Ezekhez szükséges még egyéb kiegészít berendezések, s a környezetvédelmi elírások betartását biztosító technológiák alkalmazása. Összességében az ólom 97%-os visszanyerése lehetséges. II. Kohászati eljárásba való betársulás Egy nagy vegyipari cég által új kohósítási eljárásra elkészített terv szerint a beruházás 1.5 milliárd Ft-ba kerülne (1994-es árszinten, piaci kamatokkal), és 22 ezer tonna ólom kinyerésére lenne kapacitás. Az elzetes pénzügyi kalkulációk alapján az adott üzem nyereséget (544 millió Ft), illetve 310 millió Ft veszteséget is termelhet, attól függen, hogy milyen hitelkonstrukcióban valósul meg a beruházás (beruházási hitel nélkül, csak vissza nem fizetend támogatásból, 7%-os és 15%os kedvezményes hitellel számoltak). A befektet a beruházás környezetvédelmi jellegére hivatkozva igényelne kedvezményes hitelt, Környezetvédelmi Alap támogatással. A számítások 400 és 480 USD/tonna világpiaci árral számoltak az 1994 év eleji áraknak megfelelen. A 700 USD/tonna ár az 1995. év eleji árakat tükrözik. Természetesen a költségek is emelkedtek a pénzügyi terv elkészítése óta, így ezek aktualizálása elengedhetetlen. A technológia a legfejlettebb feldolgozást alkalmazza, mely biztosítja a leveg- és vízvédelmi elírások betartását.
333

Táblázat 13-6: A beruházás pénzügyi adatai millió Ft-ban, kedvezményes hitel igénybevételével 0 beruh. hitel Közvetlen ktg. FNOK Kamat ktg. Összes ktg. Árbev I Árbev II Árbev III Ered I Ered II Ered III 970 90 0 1060 964 1148 1604 -96 88 544 7%-os hitel 970 90 100 1160 964 1148 1604 -196 -12 444 15%-os hitel 970 90 214 1274 964 1148 1604 -310 -126 330

Az Árbevétel I. 400 $/t, az Árbevétel II. 480 $/t és az Árbevétel III. 700 $/t ólom árral számol. III Kohászati eljárás beindítása önállóan Nyugat-Európai és USA szakcégekkel konzultálva a befektetcsoport az önálló beindítást a következ költségekkel érhetné el: Beruházási költség: kb. 3 millió USD 4 millió USD 3.000 tonna kapacitásnál 6.000 tonna kapacitásnál

6 millió USD - 12.000 tonna kapacitásnál

Ez magában foglalja a technológiát, berendezéseket és a dolgozók betanítását. A technológia kielégíti nemcsak a magyar, hanem az európai és az USA-beli környezetvédelmi normákat egyaránt. A telephelyek kiválasztására elzetes puhatolózásokat kezdeményezett a hazai befektet több önkormányzatnál. Ezek közül többnek is illeszkedne az akkufeldolgozó gazdaságfejlesztési stratégiájába. Természetesen mindegyik önkormányzat feltétele között szerepel az, hogy a feldolgozó megfeleljen a legkorszerbb technológiai és környezetvédelmi elírásoknak. A cég a következ helyszíneken szeretne ,,puhatolózni": Tatabánya, Dorog, Eger és Cegléd.

334

Táblázat 13-7: A vizsgálandó városok néhány statisztikai adata Város neve: Állandó lakos Inaktív lakosság 0-14 éves népesség 14 év feletti népesség Regisztrált munkanélk.* Tatabánya 75.622 29.792 (33.4%) 14.007 (18.5%) 61.615 (81.5%) 4.218 (5.6%) Dorog 13.470 5.475 (40.6%) 2.825 (21%) 10.645 (79%) 868 (8.1%) Eger 60.995 24.296 (39.8%) 10.760 (17.6%) 50.235 (82.4%) 2.492 (4.9%) Cegléd 38.310 16.279 (42.5%) 6.928 (18.1%) 31.382 (81.9%) 1.567 (5%)

*(zárójelben a 14 éven felüli lakossághoz viszonyított arányuk) Forrás: Népjóléti Közlöny 1995. 17. szám Tatabánya és Dorog hagyományosnak mondható bányatelepülések, melyek igen jelents feldolgozóipari kapacitásokkal is rendelkeznek. A bányák nagy része nem áll mvelés alatt (pl. Dorogon már csak egy szénbánya mködik), ami magasabb arányú munkanélküliséghez vezetett. A munkanélküliek egy részét az ipar alkalmazta (Tatabánya esetén ilyen az erm, egyéb feldolgozóipari vállaltok, Dorogon a Richter Gedeon Gyógyszergyár Alapanyaggyártó üzeme, a Hulladékéget), azonban a megadott arányok még mindig magasak, ha azt vesszük figyelembe, hogy a városok Budapest vonzáskörzetében vannak. Részben ennek köszönhet az, hogy a városok önkormányzata az aktív gazdaságfejlesztés mellett tett lépéseket. A 90-es évek gazdasági visszaesését megelzen mindkét város tagja volt a ,,piszkos tizenkett"-nek, ami azt jelentette, hogy fképp légszennyezettségi mutatóikban, de egyéb környezetszennyezés terén is (pl. a tatai Öregtó szennyezése) a legszennyezettebb 12 magyarországi város között voltak. A városok ,,múltjának" köszönheten megersödött zöld mozgalmak ma is igen aktívan tevékenykednek. Dorogon, ahol a légszennyezettség ma is még az igen kritikus kérdések között van, több 50 fölötti taglétszámú zöld mozgalom is van, melyek országosan is a legaktívabbak közé tartoznak. Eger és Cegléd helyzete ilyen szempontból jóval kedvezbb, ezekben a városokban a közlekedés okozza a legnagyobb szennyezést, ez azonban nem jelenti az ipari tevékenység hiányát a városokban. Egerben több ipari cég is található (dohánygyár, mészrl), de a fokozottan szennyezk a várostól távolabb es területeken találhatóak. Cegléd a korábbi mezvárosi jellegét kinve a budapesti piacra dolgozó kisebb feldolgozóipari üzemekkel rendelkezik (mint pl. Puma cipgyártó, egy szivattyú motorokat gyártó német cég stb.). IV. Elfeldolgozás Egy tör, savtalanító beruházás megvalósítása esetén az ólomhulladék feldolgozása csak részben történne Magyarországon. Ekkor szükség van egy külföldi partnerre, aki olvasztásra átveszi az elzetesen feldolgozott ólmot. Ez lényegesen kisebb beruházási költséggel jár, a kapacitások kiépítése mintegy 450 - 500 millió Ft. Hazánkban az ERECO is vállalkozna egy ilyen üzem létrehozására, amennyiben a Gyöngyösoroszi feldolgozó beruházásai nem fejezdnének be. A partner a francia tulajdonos

335

lenne. Ennek érdekében már meg is tették a szükséges lépéseket, a szállítási engedélyeket már megkapták mind Ausztriától, mind Svájctól, viszont az IKM a kiviteli engedélyt ez ideig nem adta meg. A módszer ellen szól, hogy nincs garancia a szállítás hosszú távú fenntarthatóságára. Az eddigi begyjtési arányra jellemz, hogy mindenfajta plusz állami támogatás nélkül kb. 70%-os arányt sikerült elérni. V. Közös feldolgozás a PERION-nal A PERION által kidolgozott MRH rendszer ismertetése a nem kohászati technológiáknál már megtörtént, néhány következményre azonban még fel kell hívni a figyelmet a technológia alkalmazásakor. Az MRH-t a PERION egy profitábilis határig mindenképpen kiépíti, hiszen az els év tapasztalata is mutatja, hogy mintegy 60 milliós megtakarítást ért el a cég csak az üzemen belüli hulladék visszaforgatásával. Ez is mutatja, hogy a tevékenység adott körülmények között profitábilis is lehet. Viszonylag teljes kör a hulladék anyagok hasznosítása az MRH-nál, ami azonban egy kevésbé hatékony (kézi válogatás) eljárás. Amennyiben nagyobb tétel feldolgozására kerül sor, ezt a folyamatot fejleszteni kell. Ha az eljárást nemcsak az üzemben keletkez hulladék visszaforgatására használják, szükséges egy kisebb kapacitású ólomkohó üzembe állítása is, az eljárással fel nem dolgozható ólom visszanyerésére (min. 6 ezer tonnás kapacitással). Az elbb felsorolt lehetségek adatok szerinti összefoglalását adja a következ táblázat: Táblázat 13-8: A beruházások fajlagos költségei Önálló kohászat Közös kohászat Árbevétel 44.800 Árbevétel Ft/t 44.800 Ft/t** Beruházási ktg 0.5-0.9Mrd Ft. Mködési ktg 13.700 Ft/t Begyjtési ktg 12.000 Ft/t Összes változó ktg 25.700 Ft/t Beruházási ktg 1.5 Mrd Ft Mködési ktg 18.500 Ft/t Begyjtési ktg 12.000 Ft/t Összes változó ktg 30.500 Ft/t MRP Árbevétel 44,800Ft/t Beruházási ktg 1-1.2 Mrd Ft Mködési ktg 11.500 Ft/t Begyjtési ktg 8.900 Ft/t* Összes változó ktg 20.400 Ft/t Gyöngyösoroszi Árbevétel 44.800 Ft Beruházási ktg 1 Mrd Ft Mködési ktg 18.500 Ft/t Begyjtési ktg 12.000 Ft/t Összes változó ktg 30.500 Ft/t Begyjtési ktg 8.650 Ft/t**** Összes változó ktg 8.650 Ft/t Export Árbevétel ?*** Beruházási ktg 0.5 Mrd Ft

Mködési ktg 0 Ft

Az árbevétel számítása során 680 USD/tonna árral (1995 január) számoltunk.

336

Megjegyzések: * Mivel a PERION kereskedelmi hálózatára épít ** Itt az árbevétel egy része csak közvetlenül realizálódna, hiszen a PERION-nál kerülne felhasználásra, így piaci értéke kérdéses (lásd a következ táblázatot is!) *** Itt az árbevétel kérdéses, hiszen nem tudhatjuk a felvásárló árát! **** Betétdíj 5.900 Ft/t, szállítás 2.000 Ft/t, csomagolás 750 Ft/tm, ami összesen kiadja a 8650 Ft/t értéket. Bele kell számolni még a központi telephelyrl a külföldre való szállítás díját, így összesen 12.000 Ft/t A számítás alapegysége az 1 tonna akkumulátorhulladék. Ezt azért fontos elre rögzíteni, mert pl. a bevétel számításánál az 1 tonna hulladékból kb. 60% ólom nyerhet vissza. Így például az árbevétel számításánál: a 18.000 tonna hulladékból kb. 11.000 tonna ólom keletkezik. 1994 decemberében az ólom világpiaci árfolyama 680 $ volt, így az árbevétel: 74.800 Ft/tonna (680 $/tonna tiszta ólomra számolva, 110 Ft/$ 1995.) 44.880 Ft/tonna (a tonna itt hulladékra, s nem ólomra vonatkozik). Táblázat 13-9: A hazai akkumulátor-gyártás ólomszükséglete 100 % visszaforgatást feltételezve
Akkumulátor, tonna éves mennyiség visszaforgatásból éves szükséglet PERION éves szükséglet többiek Összes kereslet Éves felesleg* 18.000 Ólom, tonna 10.800 6.000 2.000 8.000 2.800

* ez az import és a már felgylt akkumulátormennyiség feldolgozásából ered A befektetcsoport igazgatósága - okulva Gyöngyösoroszi és nemzetközi tapasztalatokból - a környezetvédelmi szempontokat messzemenen eltérbe helyezve választ a felvázolt alternatívák közül.

Kérdések
1. A kapott információk alapján belefogna-e valamelyik felvázolt alternatívába, vagy a beruházást késbbre halasztaná? 2. Amennyiben úgy dönt, hogy beruház, melyik alternatívát választaná a felvázoltak közül? 3. Amennyiben a befektetcsoport vezetsége az önálló kohó felépítése mellett dönt, ön melyik lehetséges helyszínt választaná? Milyen stratégiával kezdené el a beruházást? Melyek volnának kezdeti lépései?

337



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

2.óra 3.óra adóellenőrzés algebra állampolgárság ápolástan bácsó sándor bikém biofizika biztonsgtecnika diák elemzés éptöri ii eredménykimutatás érzékelő finance fogyasztás gazdaságszociológia glikoneogenezis ismertető jános jogi alapismeretek kassák kis jános környezetvédelmi mikrobiológia kötelmi jog különleges épszerk log magatartás magyar premodern mikro mills minden ami valszám mpiac munkaerő műemlékvédelem növényszervezettan jegyzetek nyelvművelés öko 1 öko1 prácser tamás számvitel ii. szocioógia szöveg táblázatkezelés védett területek vér vizsgakérdések vizuális antropológia alapfogalmai zh feladat