kidolgozott tételek

Országok listájaHungaryEszterházy Károly FőiskolaGazdaság- és Társadalomtudományi Főiskolai KarKommunikáció és médiatudománySajtó- és Műfajismeret - Szigorlatkidolgozott tételek

A sajtómqfajok, elméletek a mqfaji kategóriákról
Claudia Maast:
Az újságírói mesterség alapvetQ követelménye az újságírói ábrázolásmódok, tehát a mqfajok tökéletes ismerete. Nemcsak arra van szükség, hogy a terméket a kívánt mqfajnak megfelelQen írják, hanem dönteniük kell arról is, hogy mely témát milyen formában kínálnak az olvasónak.
Formák és funkciók:
Az újságírói ábrázolásmódokat alapvetQen három csoportba sorolják:
TényközlQ: hír, riport, feature, interjú, dokumentáció.
VéleményközlQ: vezércikk, kommentár, glossza, kolumna, portré, karikatúra, kritika, esszé.
Fantáziára épülQ: folytatásos regény, novella, tárca, képregény, harikatúra.
Az egyes formák és mqfajok közt a határok átjárhatók, de egy örök érvényq szabály: a hírt és a véleményt mindig szét kell választani. Ez a megkülönböztetés az újságírói tisztesség fokmérQje: Facts are sacred, commment is free.
Hogy a szerkesztQ melyik mqfaj mellett dönt a következQ tényezQk határozzák meg:
Az illetQ médium sajátosságai
A téma sajátosságai
Az újságíró közösségi megbízatása
A közönség reakciója az újságírói szándékra
Az információk szórakoztató ábrázolását és tálalását (infotainment) akkor vetik be, ha olyan célcsoportokat szeretnének elérni, melyeket nem érdekel a száraz információk szigorú visszaadása.
A közönségért folytatott harcban a mqfajokat tudatosan használják teljes sokszínqségükben. Az eseményeket és a témákat több különbözQ formában dolgozzák fel azzal a céllal, hogy sokszínqek legyenek és a közönség különbözQ igényeit kielégítsék.
2. Írott sajtó, rádió, televízió és Internet; rendszerváltozás és a sajtó
A tömegkommunikációs eszközök elsQ képzQdménye az újság, ami idQszakosan megjelenQ sajtótermék. JellemzQi: aktualitás, periodicitás, publicitás és univerzalitás. E felsorolás leginkább a hírlapokra jellemzQ, folyóiratokra megszorításokkal érvényes. Ez utóbbiak típusai: 1. általános, kulturális, mqvészeti témájú, 2., tudományos és szakfolyóiratok.
A hírlap (napilap) és a folyóirat közötti átmenet a hetilap. A nyomtatott sajtó típusait különbözQ szempontok szerint osztályozhatjuk:
Területi elv szerint (helyi, nagyvárosi, regionális, országos, nemzetközi),
Tartalom szerint (minQségi, középutas, bulvár),
Téma szerint (általános vagy speciális),
Politikai nézet szerint (baloldali, jobb, pártsemleges)
A magazin átmenet a könyv és az újság között, témája sokféle lehet (üzleti élet, sport, divat, szex stb.)
Néhány esetben nem lehet különbséget tenni könyv és folyóirat között. Ilyenek a hetente megjelenQ szerelmes könyvek.
Történetük kezdetén az acta diurna jelent meg, amit Rómában naponta függesztettek ki a Fórumon. A középkorban kézzel írták az újságlevelet. MegrendelQi gazdag emberek voltak. Legtöbbször a vidéki postamesterek írták meg a helyi híreket, s a postakocsin küldözték az információkat. A legismertebb a Fugger Zeitung, ami 1568 és 1605 között jelent meg latin, német, olasz és francia nyelven. A híranyagot a Fuggerek kereskedelmi megbízottjai szállították.
A fejlQdés következQ állomása a nyomtatott újságlevelek. Ezekben már megjelenik a fametszetes illusztráció is.
A hírlapok elterjedése már nem sokáig váratott magára. 1609-ben látott napvilágot az elsQ két, heti rendszerességgel megjelenQ hírlap: Avisa és a Relation. Rovataik még nem voltak, vélemény és kommentár nélkül közölték a híreket. Kialakult az újságíró foglakozás is. 1615-ben már két hivatalos újságíró dolgozott Augsburgban. A hírlapokat cenzúrázták. 1662-ben Angliában megszületett az 1. Sajtótörvény, és az elsQ napilap is itt készült el: Daily Currant.
A XVII. századtól terjedt el a folyóirat, melynek fQ célja a polgári ideológia közvetítése. Két fQ típusa: tudományos folyóiratok és a társasági-színházilapok.
XVIII-XIX. századi hírlapok már véleményt nyilvánítottak. Hogy ezt megtehessék, föl kellett lépniük a cenzúra ellen.
A Times akkori felépítése: 1. és 4. oldalon hirdetések, a 2. és a 3. oldal tartalmazta az érdemi részeket: van már vezércikk, kommentár, külön rovat.
Az 1848-as forradalmak érdekes fordulatot hoztak. Franciaországban eltörölték a cenzúrát, de 11 lapot betiltottak. Németországban is eltörölték, de helyette sajtótörvényt hoztak. A forradalmak után minden lap mqködését engedélyhez kötötték.
Azonban hamarosan megjelent a tQkés üzleti sajtó, melyhez technikai találmányok kellettek: rotációs gép, szedés gépesítése, fotókópia, mélynyomás stb. A közlekedés és a távközlés a gyors híráramlást segítette elQ.
Pulitzer találta ki a szenzációhajhász újságokat (New York World), a lapban nincs állásfoglalás, a fQ híreket a katasztrófák, sportesemények, társadalmi események szolgáltatták. Óriási újságvállalatok és monopóliumok jöttek létre: Hearst, Murdoch.
A mai sajtómonopóliumok jellemzQje, hogy több lap tulajdonjogát is kezükben tartják és saját nyomdával, kiadóhivatallal és terjesztQhálózattal rendelkeznek.
Napjainkra kialakultak a cikkügynökségek, amelyek kész cikkeket szállítanak a különbözQ lapoknak. A hírügynökség több száz hírt szállítanak, melyeket még az adott médium átír. Néhány évvel ezelQtt megjelentek a mutáns magazinok is, melyek egy adott országban készül és azt különbözQ nyelvekre lefordítják és kiegészítik néhány helyi cikkel.(Playboy, Cosmopolitan, tini magazinok)
A fotózás elterjedése és a mozi a televízió feltalálásának remek táptalajt nyújtott. 1927-ben az USA-ban elkészítették az elsQ elektronikus tévékamerát, így megindulhatott a televíziózás világhódító útja. 1936-ban már megindult a sugárzást, két múlva már készülékeket is lehetett kapni tömegfogyasztás céljából.
A II. világháborút követQen megindult számos országban a televíziózás, ma a világon kb.45 ezer állomás mqködik. Nemzetközi összeköttetés terén két modell alakult ki: angol típus, ahol a tv, mint közintézmény mqködik, a másik a szovjet típus, amely politikailag vezérelt.(dél-amerikai, afrikai)
A televízió a legjobban hozzájárult a sztárcsináláshoz.
A magyar tv 1953-ban indult kísérleti jelleggel, 1970-tQl kezdve megalakultak a regionális és városi tévék, ma már ne lenne olyan falu, ahol ne lenne helyi tv. 1990-es évektQl kezdve megindult a magántévék elterjedése, s a mqholdak segítségével számtalan csatornát foghatunk. Ezért a mai ember a távirányítók segítségével akár 4-5 csatorna mqsorát is figyelemmel kísérheti.
A tévének elsQsorban informáló, kulturális, szórakoztató és kereskedelmi funkciója van. Ma már a tv mindenhol képviselteti magát.PL: amikor O.J Simpsont felesége meggyilkolásának gyanúja miatt üldözni kezdtek, a tv helikopterrQl filmezett, onnan pedig egyenes adásban közvetítette az üldözést. A bírósági tárgyalás lezártáig naponta közvetítették az eseményeket.
Ma már a tv a leggyakrabban felhasznált médium, s az annak köszönhetQ, hogy az ember audiovizuális módon képes a legkönnyebben felfogni az információkat.
Az 1990-es évek csodája az Internet, mely egy országhatárok nélküli számítógépes hálózat, azaz a hálózatok hálózata. Az egész világot átszövi, olyan metahálózat, mely különbözQ szervezetek által mqködtetett, eltérQ hálózatok egymáshoz csatlakozva együttesen alkotnak. Ez nemcsak a kapcsolatteremtést, hanem az információk szabad áramlását is megkönnyíti.
Az Internet célja: az emberek közti kapcsolattartás segítése, az információk cseréje és tárolása. Híreket és hírcsoportokat is találunk benne, de vigyázni kell vele, mert gyakran téves dolgokat is olvashatunk, mivel bárki fölvihet adatokat a netre.
A tévézés és az Internet összekapcsolódásából született a WebTV, mely által a nézQk nem a tévécsatornák közt, hanem témák és mqfajok szerint választhatnak.
Az USA vált a rádió Qshazájává. Az I. világháborúban haditengerészeti rádiókészülékek voltak, majd rájöttek értékeire. 1927-ben már 7 millió rádióamatQr volt a világon. Már ekkor kialakult a ma is létezQ kereskedelmi rádiós modell: a rádiómqsorok által nagy hallgatóságot szerezni, a rádióhirdetQknek eladni a mqsoridQt, valamint a közönség figyelmét. A reklámtevékenység egyre inkább a könnyqzene irányába terelte a rádiózást. De más mqfajok is helyet kaptak, pl. a kvízmqsorok, varieték, színjátékok.
Európában monopolisztikus rádiózás terjedt el. Angliában a BBC rádióadásai elkülönültek a rádiózás érdekeitQl, kormánytól. Cél a közönség szórakoztatása és nevelése. Míg a reklámot is mellQzték.
Franciaországban tartományi magánadók vannak, Németországban Göbbels kidolgozta a tömegpropaganda módszerét. A náci ideológia népszerqsítése 28 nyelven sugároztak mqsorokat, ami szintén óriási befolyásol erQvel bírt.
A rádiózás zene + szöveg. Az, hogy a zene és a szöveg aránya milyen, azaz egyes rádióállomások szerint változó. A rádió mqsort szolgáltat, mely mqsorszámok megszerkesztett és nyilvánosan közzétett változatát jelenti. A mqsorszám pedig hangokból álló együttes, melyet egyidejqleg megjelölQ fQcím jellemez.
Típusai: saját gyártású mqsorszám, átvett, közszolgálati, zenei. A mqsor a mqsoridQben zajlik, ami a mqsorszámok együttes idQtartama. EttQl eltér az adásidQ, mely mqsoridQ + egyéb, mqsorszámnak nem minQsülQ információ.(szünetjel, pontos idQ, mqsorszignál) A mqsorszolgáltatókat is lehet tipizálni: 1. helyi, 2.körzeti(regionális), 3. országos, 4. külföldre is sugárzó.
Tulajdonviszonyok szerint: 1. állami, 2. pártrádió, 3. közszolgálati, közrádió(közalapítvány, közintézmény), közösségi(nemzetiségi, etnikai stb), önkormányzati és kereskedelmi.
Rendszerváltozás és a sajtó Zsolt Péter: Média”
A végletekig leegyszerqsítve azt mondhatnánk, hogy a média stílustalanságának az oka a professzionalizálatlanság. A professzionalizálatlanság hazai hiányosságait igyekezzük abból a szempontból bemutatni, hogy a hírérték körüli szervezQdés torzítására és annak okaira próbáljuk meg az alábbiakban megkeresni a választ.
Torzítás: Bolgár György: 1995-ös példák:
Népszabadság: egy szállodát nagy összegért kíván megvenni egy svájci cég. Az összeg irreálisan magas volt.
Magyar Hírlap: Moszkva atomháborúra készül. Mindenki arra következtetett, hogy a csecsen válságot akarják így megoldani.
Új Magyarország: Egy vidéki magyar városkába ukrajnai zsidókat akarnak telepíteni.
A rendszerváltás utáni média bulvár jellegén és pontatlanságán túlmenQen igen kritikus és durva volt. Ennek legfQbb oka a média értelmiség átpolitizálódása és egyoldalúvá válása. Az átpolitizálódás okai:
1. politikai elittel szembeni betyárbecsület. Az újságírók, költQk, regényírók és általában az értelmiség a politikával szemben gyakran egymást védték. Nem szolgáltatták ki még azt sem, akivel nézeteltéréseik voltak. A rendszerváltás során ezek az ellentétek a felszínre kerülhettek és hirtelen, visszamenQleg is nyílt teret kaptak.
2. kontraszelekciós pályatévesztés: sok újságíró a pályája kezdeté is politikus akart lenni, de a szocialista rendszerben ez a szerep nem vonzotta és így a sajtóhoz ment.
3. értelmiségi szerephez való vonzódás: az értelmiségiek 1993-ban egyik énjükkel pártfunkcionáriusként vagy politikai publicistaként a politikai küzdelmek részesei, másik énjükkel érdek és politika fölé emelkedve ítélkeznek a földön maradottak, az intézményesített politikai demokrácia szereplQi felett.
4. parkolópálya: a rendszerváltás elQtti felpuhult pártállamban az újságírás parkolópálya volt. Akinek a kapcsolati tQkéje megvolt, az mind a felfelé kapaszkodásban, mind a hatalomból való kiszorulás során a médiában megkapaszkodhatott.
5. csoport-újságírás: a hazai tömegkommunikációban kezdetben nem politikai csoportok, hanem szociálpszichológiai csoportok alakultak ki. A stábok baráti, ismerQsi alapon szilárdultak meg. A csoportok ugyanazon intézményrendszerben egymással is versenyben voltak. A csoportok mozgatóerejét a 80-as években már nem az ideológia, hanem az egyéni érvényesülési törekvések adták.
A csoportok vezetQi a szocializmus éveiben jutottak kulcspozícióba. Amiben legegységesebbnek mondható ez a vezetQ réteg az az, hogy mindannyian ugyanúgy szocializálódtak, és azt tanulták meg, hogy az intézményi mechanizmusokban nem, a kapcsolatrendszerekben viszont lehet bízni.
Ha valaki egy kiscsoport lobbiba belekerült, a rendszerváltáskor vállalnia kellett az ideológiai radikalizálódást, függetlenül attól, hogy valójában Q mint egyén milyen ideológiával azonosult volna. S mivel a kiscsoportokban nem ritka a radikalizálódásra való hajlandóság, ez a struktúra kedvezQ talajul szolgált a médiaháború kiterjedésére.
Az összhang egyes elkötelezett publicisták és olvasóik között megfigyelhetQ volt. Ez olyan csoportok egymásrátalálását jelezték, amelyek számára a közös ellenségkép volt a meghatározó. Azaz aki ideológiai elkötelezettségét elárulta vagy csupán egyéni érvényesülése érdekében egy csoport szolgálatába szegQdött, hamarosan az ellenségképek közt találta magát.
A csoport-újságírás miatt nehezen teremtQdhetett volna meg az egész szakmát átfogó bizalom légköre. A rendszerváltás idején a csoportstruktúrákból az egyéni hangvétel erQsödött fel. Ezzel szemben nyugaton az intézményi kultúra fejlQdésével az egyéni hangvétel szorult a háttérbe.
A csoport-újságírás politikai legitimációt keres, az intézményi az újságíró létét mindig csak a szólásszabadsággal és annak kívánatos hatásaival igazolhatja.
A csoport-újságírásban a versengQ csoportok közt nincs összefogás, az intézményi újságírásban szakmai integráció megvalósulhat.
A csoport-újságírásban a vezéregyéniséget, ha sikerül kivonni a forgalomból a rendszer összeroppan, az intézményiben a vezetQ eltávolítása nem vonja maga után a többiek leváltását.
A csoport-újságírásban a kísértés és a kényszer nagyobb, hogy valaki vezetQ pozíciót szerezzen. Az intézményi újságírásban a személyiségnek nagyobb kibontakozási és kielégülési lehetQségei vannak saját feladatának elvégzésében.
A csoport-újságírásban a bizalom, a hála valamint a védelem keresés szükséglete, az intézményi-újságírásban a bizalom az intézmény, a szakma és a közönség támogatásán nyugszik.
A csoport-újságírásból az intézményibe való átmenet demokratikus környezetben törvényszerqen megy végbe. JellemzQje: csoportok száma megszaporodik és ezzel együtt vesztenek jelentQségükbQl. Második lépésben a csoportok intézményi érdekek alá rendezQdnek. Harmadik lépésben komoly jogi és etikai fejlQdés várható, s a bizalomnak is egy új kötQanyaga jön létre.
Az intézmények közti versenyhez az alapok az írott sajtóban a rendszerváltás környékén, az elektronikus médiában pedig a médiaprivatizáció során alakultak ki. A helyzet pikantériája az, hogy a 90-es évek végén, amikor Magyarország végre intézményesedési szakaszba lépett, a nyugati médiumoknál már a csoportok szerepe kezdett megnQni. Az újságírók az intézményesedést úgy is átélik, mint autonómiájuk csökkenését. 1992-ben még az újságírók fele vallotta azt, hogy önállóan választhatja meg a témát, amirQl írni akar. 1997-re már csak 34%uk érezte azt, hogy a szerkesztQségen belül autonómiája van.
A félprofesszionális, az elfojtásoktól terhes média a rendszerváltás után az újságíró értelmiség zászlóbontásával eljutott az uszító hangvételig, a pátoszig. Az iróniával is meglehetQsen gyakran találkozott a nézQ vagy az olvasó.
A magyar hírközlésben a rendszerváltás után gyakori eset volt, hogy a társadalom feje fölött az újságírók elvitatkoztak egymással. Erre a jelenségre egy adott információt sokszor ismétlQ hírmqsor hozható föl. Ilyenkor nem ritka, hogy az adott információ mögött egy lobbi mqködik, s nem a hírérték megléte vagy hiánya szelektál, hanem politikai, gazdasági vagy egyéb érdekek.
A 92-93-as médiaháború idején az egész magyar sajtó átpolitizált volt. Az akkori sajtó jobban épült az ismétlésre, sulykolásra, mint az újdonságra. Régiónk hírkezelési technikájában a rendszerváltás utáni években az ismétlések nagy száma arra utalt, hogy nem csak a hírérték alapján szervezQdött a hírközlés, és az irónia vagy a pátosz jelenléte ugyanezt példázza.
Írott sajtó, rádió és televízió (Claudia Maast)
A médiumok nyelvezete különbözik és alkalmazkodniuk kell az olvasás, rádióhallgatás és a tvzés törvényszerqségeihez. EttQl függetlenül 3 alapszabályt figyelembe kell venni:
Fogd rövidre a mondandódat!
Ragadd meg a dolgok lényegét!
Munkád során olvasóid nyelvi mércéjét használd, ne a sajátodat!
Az újság statikus médium. Az olvasó mindig utána olvashat vagy visszalapozhat. A nyomtatott médium maga határozhatja meg az információ felvétel tempóját. Az újságírók a tipográfia segítségével hangsúlyoznak.
A rádió a legmegfoghatatlanabb médium. Amit az ember elereszt a füle mellett az visszahozhatatlan. A rádiós újságírók kénytelenek szövegeiket úgy megfogalmazni, hogy a legfontosabb tényeket idQnként megismételjék. A rádiót az is jellemzi, hogy sokan háttérzajként hallgatják. A rádióban a szöveget hangsúlyozással, hanghordozással és más akusztikai segédeszközök segítségével tagolják.
A televízióban az információ-felvétel két érzékszervet is igénybe vesz: a szemet és a fület. A képek az elmondottakat illusztrálják és ezáltal segítik a megértést. Viszont elterelhetik a nézQ figyelmét is és összezavarhatják, ha a képek nem passzolnak a szöveghez. A kép és a szöveg által közvetített üzeneteknek egyezniük kell. A rádióhoz hasonlóan a nézQ sem határozhatja meg az információ-felvétel tempóját.
3. A hír, a hírérték, a hír fajtái és természetrajza
Hír: tégla, a legfontosabb alapegység. A tömegtájékoztatás alapja. Olyan sajtómqfaj, amely egy társadalmilag számottevQ eseményrQl számol be és válaszol az 5 W-re. Ki? Mi? Mikor? Hol? Miért?
Hír mindaz, ami nyomtatásra méltó. (NYT)
A hír beszámoló olyan eseményrQl, tényrQl, véleményrQl, ami érdekli az embereket.
Beszámoló egy kurrens eseményrQl a lapokban, a rádióban, a TV-ben.
Hír minden ami idQszerq és sok olvasót érdekel.
A hír konstruált realitás.
A hírnek mindig érthetQnek kell lennie.
A vezetQ politikusok megnyilvánulásai is hírnek számítanak.
Hír az, aminek kinyomtatását meg akarják akadályozni, a többi csak hirdetmény.
A hír interpretációs kerete nagyon tág. Különbség van az újságíró híre és a befogadó híre között.
Az újságírózsargonban hír az, ami valamilyen rendkívüli eseményrQl ad számot. (Média”)
Hírnek az olyan objektivitás látszatával rendelkezQ aktuális, újdonságot tartalmazó információkat nevezzük, ami sokakat érdekelhet és/vagy sokak életében változást okozhat. (Média”)
A hír a tájékoztató mqfajcsaládba tartozik. Mennyire objektívek a hírek? Azzal, hogy az újságíró kiválaszt egy témát már beleszövi saját véleményét. Teljes objektivitás tehát nincs. A hír nem viseli el az E/1 mqfajt. Tárgyilagosnak kell maradni, az újságíró személyének háttérbe kell szorulnia. A véleményeket nem a hírmqfajokban kell közölni.
1926: A hír szent, a vélemény szabad.
A hírérték függ:
Földrajzi és kulturális közeg: milyen közel történik hozzánk az esemény.
RésztvevQk ismertsége és befolyása: mennyire híres emberekrQl, sztárokról van szó.
Tematizálhatóság: mennyire lehet beilleszteni már korábban közölt cikkekbe. Így sztorivá nQheti ki magát a téma.
Meglepetés ereje, aktualitás. Az újdonság erejével hat az olvasóra.
Az esemény által okozott konfliktus, normasértés foka.
A formai lehetQségek a következQk:
Sokkoló hangvétel (pletykalapok)
SzenzációkerülQ, tárgyilagos elQadásmód (BBC)
Nyíltan befolyásoló szándék (pártlapok)
Kommentár mennyisége (magas presztízsq lapok- kevés kommentár)
Hír és hírérték kapcsolata
Meg kell cáfolnunk azt az állítást, hogy csak az a jó hír, amelyiknek magas a hírértéke. Pl. Watergate-botrány. Kezdetben szimpla betörés volt, de a hírértékéhez képest többet foglalkoztak vele.
A világban végtelen számú esemény történik és az információk csak egy töredékébQl lesz hír. A kapuQrök végzik el a szelekciót. Pk döntik el mibQl lesz hír. Beszélhetünk primer és szekunder hírforrásokról. Primer: kiküldött tudósítók, interjúkészítQ újságírók, adatszolgáltató intézmények (OMSZ, rendQrség stb.). A szekunder hírforrás már feldolgozott információkat továbbít. Pl.: hírügynökségek.
Kemény hírek (hard news) és puha hírek (soft news):
Kemény hír: napi aktualitása van, idQszerqség jellemzi. Nincs unalmasabb a tegnapi hírnél - tartja a mondás. Léteznek olyan hírek is, amelyek nem feltétlenül napi aktualitásúak. A hosszabb idQtartamban jelentkezQ folyamatokról, a határozott idQponthoz nem köthetQ eseményekrQl beszámoló információkat, amelyek társadalomban végbemenQ tendenciára figyelnek fel nevezzük soft/puha hírnek.
Van ezeknek a hírtípusoknak a feldolgozás módjával összefüggQ értelmezése is. Eszerint kemény hírnek tekintünk minden olyan információt, ami akut társadalmi-közéleti-politikai konfliktust igyekszik feltárni, a résztvevQk ill. érdekeltek teljes körének megszólaltatásával, minden ellenérdekelt fél véleményének tárgyilagos és elfogulatlan ismertetésével. Vannak olyan esetek, amikor ez a feldolgozási mód - elsQsorban információhiány - miatt nem alkalmazható, ilyenkor puha hírek íródnak.
Hírfogyasztók. Eseménykonstruálók (hírgerjesztQk). Pk azok, akik a történésbQl eseményt csinálnak. Gyakran csoportokról van szó, akik valamilyen ügy érdekében a saját vagy az érdekükhöz közel állók történéseire fel akarják hívni a közvélemény figyelmét. Az eseménykonstruálók után a lánc következQ eleme a hírkészítQ egyén vagy csoport, azaz az újságírók, szerkesztQk.

Összevont tömegkommunikációs modell:
HírgerjesztQk/eseménykonstruálók/eredeti forrás/kommunikátor. Pk azok, akik a világ dolgait észlelték és akik információkat küldtek a kapuQröknek. A kapuQrök nem mások, mint szerkesztQk. Megszqrik az információt és így az információ üzenetté változik. Így jut el az üzenet a közönséghez. A közönség jellemzQje, hogy visszacsatolásra képes.
A hír kiemelésének több fajtája van:
Cím, tartalmi cím, 1-3 szót kiugrasztunk (bolddal szedjük), mínuszos hír, tételmondat, ha egy bizonyos rovatba tesszük. Információ, hírösszefoglaló, tudósítás,
Az írott sajtó megpróbál mást adni az olvasónak. Ez a más a hír elhelyezése. Kétféle összefüggésrendszer van. A szqkebb a kontextus. Ennek lényege az, hogy mit mond az egyik és a másik fél. A tágabb összefüggésrendszer a narratúra. Ez a fajta feldolgozás egy bizonyos többletinformációt ad a hírnek. Magyarországon ez nem gyakori, hatalmas háttértudás kell hozzá.
A hírek szerkezete:
A nyomtatott sajtóban a nyolcvanas évek elejétQl a lead-es hírszerkezet a jellemzQ, korábban a címrendszerek (al- és felcímek, belsQ címek, címszerq kiemelések) töltötték be az orientációs szerepet, majd nyugati mintára meg-jelent a magyar sajtóban is a lead.
A lead alapvetQen az a vezérmondat, amely orientálja az olvasót, aki a nyom-datechnikailag is kiemelt bekezdés elolvasása alapján fogja eldönteni, hogy érdemes-e elolvasnia az írást vagy nem. FigyelemfelkeltQ szerepe van, megpróbálja összefüggésbe helyezni a hírt: értelmezQ újságírás. A lead funkciója kettQs. Az elsQdleges funkció az információ lehetQ legteljesebb ismertetése az olvasóval. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lead tartalmazza a hír négy alapelemét, akkor összefoglaló lead-et írunk, vagyis válaszolunk a ki, hol, mikor, mit csinált kérdésekre. Ebben az esetben a lead önmagában betölti az alaphír funkcióját, a továbbiakban te-hát a fordított piramis elv alapján építkezhetünk, a kifejtésben válaszol-hatunk a mi okból? és mi célból? kérdésekre, ismertethetjük azt a kontex-tust, ami a hírünket megalapozza (tematikai keret).
A fordított piramis elve azt jelenti, hogy a nyilvánosságra hozandó infor-máció a szöveg legelején megjelenik a maga teljességében, a továbbiakban egyre szqkül az új információk köre. A leglényegesebbtQl haladunk tehát a kevésbé lényeges felé. Praktikus szempontok is megalapozhatják ezt a szer-kesztési módot: ha túl nagy a terjedelem, viszonylag veszélytelenül húzható a szöveg a lényeges információk csorbulása nélkül.
ElképzelhetQ az a megoldás is, hogy a lead egyetlen elemet - a leglényege-sebbet - emeli ki a hírbQl, ebben az esetben beszélünk egyszerq lead-rQl, attól függQen, hogy melyik ez az elem ki-, hol-, mikor-, ill. mit- típusúról.
A nyomtatott sajtóban ez tehát a leggyakoribb hírszerkezet, de a lead el-sQdleges funkcióján (informálás) kívül elképzelhetQ más is, nevezetesen a figyelem-felkeltés funkciója. Ilyenkor nem az a leglényegesebb, hogy az összes fontos információ azonnal hozzáférhetQ legyen, sokkal inkább az, hogy az olvasó figyelmét felkeltsük és lehetQleg fenn is tartsuk. Ha tehát azt akarjuk, hogy az olvasó ne érezze úgy, hogy a lead elolvasása után már mindent tud, amit tudnia kell, késleltessük az információátadást, használjunk drámai felütést, éljünk az idézet módszerével, tegyünk fel kérdést stb.
Ebben az esetben piramisunk, természetesen, a talpán fog állni, a lead egyetlen, kiemelt elemet fog tartalmazni, a teljes kifejtés a body-ra vár. Fontos persze, hogy a teljes szöveg mindenképpen tartalmazza a kontextusból kiemelt szövegrészlet (lead) minden összefüggését ill. választ a feltett kérdésekre.
Az egyik leghatásosabb lead-fajta az, amely az olvasót szólítja meg, mintegy érdekeltté teszi történetben. Ha az önkormányzat rendeletet hoz újfajta helyi adók bevezetésérQl, célszerq az érintetteket nevükön szólítani, az esetleg bürokratikus szöveget lefordítani , a mindennapokra alkalmazni.
Használhatunk a leadben idézetet: a hír valamelyik szereplQjétQl kiválasztunk egy jellemzQ szövegrészletet, ezzel képet adunk az esemény jelentQsebb mozzanatairól, illetve érzékeltethetjük a történés akusztikáját. Fontos, hogy a leadben kiemelt idézet értelmezQdjék a hírszövegben, tehát nem szabad esetlegesen kiemelt szövegrészletekkel operálni. Azt már mondanunk sem kell, hogy idézni csak pontosan.
Gyakran elQfordul, hogy a lead következtetéseket tartalmaz, ilyenkor az okok és körülmények kifejtése marad a fQszövegre. Természetesen a következtetések nem az újságíró következtetései, hanem azok, amelyek az eseménybQl adódnak.
Az egyik leghatásosabb lead-fajta a kérdést tartalmazó. Ez alkalmas arra, hogy érdekeltté tegye az olvasót, hogy Q próbáljon meg választ találni a leadben felvetett kérdésre, még mielQtt az eseményekbQl adódó választ megkapná.
A bulvár-sajtó leggyakrabban a drámai felütés módszerével él, de pl. az elektronikus sajtó hírszerkezetében is célszerq a figyelemfelkeltésnek ez a módszere.
4. A hírügynökségek és szerepük a tájékoztatásban
A hírügynökségek az írott sajtó, a rádió és a televízió információszolgáltatói. A nagyobb médiavállalkozások saját belsQ és szabadúszó tudósítói hálózatot építenek ki, akik ellátják Qket cikkekkel. Ha a saját tudósítói hálózat nem elég, akkor a szerkesztQségek hírügynökségekhez vagy más információforráshoz fordulnak. Magánszemélyek, intézmények, szövetségek és pártok is szolgálhatnak információval. A hírügynökségek képeket is szolgáltathatnak. Kép, illusztráció nélkül ma már újság nem létezhet.
Léteznek bizonyos témakörökre szakosodott hírügynökségek is. Pl: egyház, sport, gazdaság témakörökben.
A nemzeti hírügynökségek globális hírügynökségekké válhatnak. Pl: Reuters (angol), DPA /Deutshce Presse Agentur/ (német), UPI /United Press International/ (USA)
A magyar hírügynökség az MTI /Magyar Távirati Iroda/. A magyar újságok legjelentQsebb hírforrása a Reuters.
A korrekt újságok a leadott anyag végén közlik a hírügynökség nevét. A politikai rendszer befolyásolhatja a hírügynökség beállítódását. Ez volt jellemzQ a volt szocialista országokban is. Demokráciában már elképzelhetetlen a monopólium, de a politika most is igyekszik befolyásolni a hírügynökségek munkáját.
Hírügynökségek
A hírügynökségek vagy hírszolgálati irodák 1872-ben indultak gyors fejlQdésnek. 1872-ben három nagy nemzetközi hírügynökség osztotta föl egymás között a világot: A párizsi Havas ügynökség, a londoni Reuters és a berlini Wolff Távirati Iroda. Ezek kartellt alapítottak, és a világot négy övezetre osztották. A maga övezetében mindegyik hírügynökségnek kizárólagos joga volt a hírek gyqjtése és terjesztése. Ez a kartell 1934-ig mqködött, ekkor az amerikai United Press és az Associated Press konkurenciája a kartell felbomlásához vezetett.
Nem sokkal késQbb megkezdQdött a nemzetközi hírszolgálati irodák szervezése is. Ezek fQként hazai híreket gyqjtöttek és terjesztettek, külföldi hírszolgálatukban továbbra is a nagy nemzetközi hírügynökségekre támaszkodtak.
Napjainkban öt, nagy nemzetközi hírügynökség mqködik: az AFP, az Associated Press, a Reuter, az ITAR-TASZSZ és a United Press International.
Agence France-Presse (AFP)
A legrégibb hírügynökség. Története 1825-ben kezdQdik. A magyar származású Charles Havas ekkor szervezte meg rendszeres hírszolgálatát: a tudósítói által szerzett híreket elQfizetQknek adta el. KésQbb megvette a Garnier-ügynökséget, s megnyitotta Párizsban az Agence Havas-t. 1940-ben a cég párizsi irodáját a német megszállók vették birtokukba. 1944-ben Franciaország felszabadulása után egyesült az ellenállási mozgalom hírügynökségével, s Agence France-Presse néven folytatta mqködését.
Formailag magántársaság, mivel az igazgatótanács többségét a két fQ elQfizetQ, a külügyminisztérium és az ORFT (rádió-televízió) delegálja, lényegében állami ellenQrzés alatt áll. Székhelye Párizs. Teljes, 24 órás szolgálatot tart, Fro-ban 17 irodája van, ezekben l500 tudósítót foglalkoztat. Külföldön 800 tudósítója mqködik; 94 irodában. Francia, angol, német és spanyol nyelvq hírszolgálata van, mqködése a világ 134 országára terjed ki. 59 külföldi hírügynökséggel tart fenn szerzQdéses kapcsolatot.

Associated Press (AP)
A világ legnagyobb szövetkezeti alapon mqködQ hírügynöksége. 1848-ban hat New York-i lap alapította, hogy megosszák egymás közt az Európából érkezQ hajók tisztjeitQl érkezQ híreket. 1857-ben átszervezték az ügynökséget. Az AP ekkor elQször a Reuter-irodával, majd a Reuter útján a Havas és a Wolff-ügynökséggel is szerzQdést kötött.
Világszerte 7000 újság, rádió- és tévéállomás veszi igényben szolgálatait. 110 hazai irodájában 2500, 57 külföldi irodájában 1200 állandó tudósítója és több száz munkatársa van. Híreit sok nyelven a világ több mint 100 országába továbbítja. Képszolgálatát 1928-ban indította meg, majd fokozatosan kiterjesztette az európai országokra is, s jelenleg minden irodájában mqködik képszolgálat.
Reuter
Paul Reuter  a Havas-cég volt alkalmazottja - 1849-ben postagalamb-szolgálatot indított tQzsdei hírek továbbítására, 1851-ben pedig Londonban irodát nyitott kereskedelmi hírek továbbítására.
1866 és 1878 között irodái nyíltak Indiában, Ausztráliában, Új-Zélandban és a Távol-Kelet több országában. Az elsQ világháború alatt a Reuter helyzete válságosra fordult.
1916-ban Reuters Ltd. néven társas céggé alakult. 1950-ben a hírügynökség 5 brit nemzetközösségi sajtó- és lapkiadó szövetség tulajdonába ment át.
A Reuter és a Press Association közös tulajdonában van a PA-Reuters Photos Ltd. és a
PA-Reuters Features Ltd, ezenkívül fiókvállalata is van, amely kereskedelmi és gazdasági híreket, tQzsdei árfolyamjegyzéket közöl elQfizetQivel.
A hírügynökség 78 külföldi irodája 850 állandó tudósítót foglalkoztat. Híreit 72 hírügynökségnek, 116 ország lapjainak, rádió és tévéállomásainak küldi.
TASZSZ
A Szovjetunió hivatalos hírszolgálati irodája volt. 1925. július 10-én kezdte meg mqködését. Széles körq kirendeltsége van a volt Szovjetunió területén és külföldön. Ezek összegyqjtik a híranyagot és továbbítják a Moszkvából érkezQ híreket saját körzetükbe. 1955-ben 40 -kirendeltsége volt, a 70-es években már 88 országban képviseltette magát. Képszolgálata külföldi megrendelQihez évente 300 000 képet juttatott el.
United Press International (UPI)
Az 1907-ben alapított United Press és az 1909-ben létesített International News Service 1958-ban UPI néven egyesült. Központ: New York.
71 országban több mint 5400 elQfizetQje, az Egyesült Államokban 145, külföldön 96 sajtó és fotóirodája, több mint 10000 alkalmazottja van. 1925-ben kezdte meg a képszolgáltatást.
MTI
Egyike a világ legrégibb hírügynökségeinek. Az 1880 végén alapított, és az 1881-es esztendQ elején szolgáltatását elindító Magyar Távirati Iroda létrehozása két országgyqlési gyorsíró, Egyesy Géza és Maszák Hugó nevéhez fqzQdik. (Országgyqlési ÉrtesítQt szerkesztették) Az alapítók szükségesnek tartották a vidéki lapok hírellátásának biztosítását, valamint az országos tudósítói hálózat kialakítását az ország fQvárosa és fQbb városai között. Áldozatos munkájuk nyomán az 1882-es évben az MTI a miniszterelnökség támogatásával félhivatalos jellegq tudósítói irodává alakult, illetve megkezdte kapcsolatainak kiépítését a legjelentQsebb európai hírügynökségekkel. Állandó kapcsolatuk volt Pozsonnyal, Péccsel, Kassával, Debrecennel, Szegeddel, Kolozsvárral, Zágrábbal.
1898. július 19-én a miniszterelnök a 41 éves, több nyelven beszélQ, és tudósítói tapasztalatokkal rendelkezQ dr. Radó Sámuelt bízta meg a Magyar Távirati Iroda vezetésével. A nagy kapcsolati tQkével rendelkezQ, intenzív publicisztikai tevékenységet folytató újságíró a két alapítóval megkötött egyezsége révén, az MTI-n kívül tulajdonosa lett Maszák Hugó és Egyesy Géza két korábbi vállalkozásának, az Országgyqlési ÉrtesítQnek és az Ungarische Post-nak is. Radó két évtizedes elnöksége idején, 1912-ben az MTI külön szerkesztQséget alapított Vidéki Laptudósító Iroda néven abból a célból, hogy a hírügynökség bel- és külföldi híreivel ellássa a vidéki sajtót.
Az 1914-ben kitört elsQ világháború a Magyar Távirati Irodát is igen nehéz helyzet elé állította. A zqrzavaros 1918-as esztendQ végén Károlyi Mihály miniszterelnök rövid levélben értesítette az MTI igazgató-tulajdonosát, dr. Radó Sámuelt, hogy magánjogi igényeinek érintése nélkül az MTI állami tulajdonba kerül, a hírügynökség vezetését pedig dr. Németh Alfréd és dr. Fabro Henrik osztálytanácsosok veszik át.
A Tanácsköztársaság idején a magyar nemzeti hírügynökség nemzetközileg elszigetelQdött. Zimmer Ferenc 1918 novemberétQl 1944-ig volt a Magyar Távirati Iroda fQszerkesztQje. Munkatársa, bizalmasa lett annak a személyiségnek, aki rendkívüli módon meghatározta a XX. századi Magyar Távirati Iroda arculatát: Kozma Miklósnak. Kozmát gróf Teleki Pál miniszterelnök bízta meg 1920. augusztus 17-én a magyar állam tulajdonát képezQ Magyar Távirati Iroda szellemi és adminisztratív vezetésével .
Az 1921. április 21-én megalakult Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság Kozma Miklós vezetésével fokozatosan egyre hatalmasabb médiabirodalommá lett. A kormány félhivatalosa volt. Köteles volt azokat a híreket, amelyeket a kormány eljutatott hozzá, továbbítani külföldi és belföldi sajtószervekhez. 1931-ben ünnepelte a MTI fennállásának 50. évfordulóját. Felépítése: volt egy egységes szerkesztQség, közgazdasági osztály, vidéki osztály, sportosztály. A vidéki szolgálat szempontjából az országot 6 kerületre osztotta. Voltak elsQ, másod, és harmadrendq fiókok. Két kihelyezett politikai munkatárs volt Londonban és Párizsban. Állandó tudósítók: Bukarest, Prága, Belgrád, Bécs, Szófia, Madrid, New York. Egyedül a politikai, kulturális és általános híreket tartalmazó kiadások száma naponta 50-60 volt. Harmincas években: Hell-rendszer. Olyan rádiórendszerq hírszolgáltatás valósult meg, amely a nagyközönség számára hozzáférhetetlen volt, csak különleges készülékkel lehetett fogni. (elQtte telefon) Az összes nagy európai és tengerentúli hírügynökséggel fenntartott szoros kapcsolat módot adott az értesülések közvetlen, gyors és az illetékes helyekrQl való beszerzésére.
Az MTI-nek versenyképesnek kellett lennie a nemzetközi hírpiacon de ehhez pénzre volt szükség. Olyan cégek alapításában lett részes, mint: Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt.,(népszerq hetilapot is kiadott rádióélet címen) Magyar HirdetQ Iroda Rt., Magyar Film Iroda Rt., Magyar Nemzeti Gazdasági Bank Rt. Jelmondata: Magángazdasági szerkezetben közérdeket szolgálni. Közvélemény mozgósító szerepet játszott az MTI az „Igazságot Magyarországnak!” követelés mellett, amikor hírt adott Endresz György és Magyar Sándor kimagasló repülQteljesítményérQl. 1934-ben közvetlen összeköttetés jött létre az MTI és a TASZSZ között. 1941-ben ez a kapcsolat megszakadt. Kozma állást foglalt a hírforrások pluralizmusa mellett: fontos nemzetközi hírt nem elég egy forrásból megkapni, két, három forrásból kell azt ellenQrizni. Azt kívánta, hogy az események regisztrálása szqk szavúan, kommentár nélkül történjék. Elutasította hogy az MTI a lapokhoz, kommentár készítése céljából gondolatmeneteket adjon ki.
Kozma 1935. március 4-én belügyminiszter lett Gömbös Gyula kormányában, két évvel késQbb azonban visszatért a Távirati Iroda élére. Kozma Miklóst 1940. szeptember 12-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte az 1938-ban az elsQ bécsi döntés után Magyarországhoz visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosává. 1941-ben Magyarország is belépett a háborúba. A Magyar Távirati Iroda igyekezett mindenben a megváltozott, háborús követelményekhez igazodni. Kozma halála után két esztendQre Horthy feltétlen híve, vitéz Náray Antal tábornok vette át a hírügynökség vezetését. A front és a háborús körülmények miatt az MTI fennállása alatt mindössze néhány hétig 1944 novemberétQl 1945. január 25-éig volt üzemen kívül. Az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 20-án egy pár soros, orosz nyelvq levélben megbízta Ortutay Gyulát a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió irányításával.
1945. július 24-én pedig dr. Révész Mihály, az új fQszerkesztQ és Barcs Sándor, az új felelQs szerkesztQ MTI-kommünikében adta hírül, hogy : a mai nappal átvesszük a Magyar Távirati Iroda munkájának vezetését. A részvénytársaság vezetését a Központi IntézQ Bizottság (KIB) vette át, a cég vagyona a magyar államra szállt át. Az egykor hatalmas "MTI-birodalom" egyre kisebbé vált: elQször megszqnt a Telefonhírmondó, a Magyar Filmiroda Rt., végül 1950-ben, az MTI teljes államosításakor elkülönült tQle a rádió. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az MTI tudósítói ott voltak az összes budapesti és vidéki helyszínen, tudósítottak a fejleményekrQl, nyomon követték a régi-új pártok megalakulását, vezetQ testületeik tanácskozásait és döntéseit, a szakszervezeti mozgásokat. 1965-ben már öt szerkesztQség: a Külpolitikai SzerkesztQség, a Külföldi Sajtószolgálat, a Belföldi SzerkesztQség, a Külföldi Adások SzerkesztQsége és a Fotó SzerkesztQség mqködött, több mint 200 újságíróval. 1980. október 14-16. között a magyar hírügynökség iránti tiszteletbQl, az MTI meghívására Magyarországon tartották soros tanácskozásukat az akkori szocialista országok hír-, sajtó- és fotóügynökségeinek vezetQi. 1987-tQl önálló szervezeti egységként megkezdte mqködését a SportszerkesztQség. A Magyar Távirati Iroda 1997. július 15-e óta újra részvénytársasági formában mqködik, jelenlegi mqködési kereteit a Nemzeti Hírügynökségi Törvény, az 1996. évi CXXVII. sz. törvény adja meg. Az elsQ, és eddig egyetlen MTI történeti összefoglaló munka Pirityi Sándor A nemzeti hírügynökség története 1880-1996 címq munkája 1996-ban, a millecentenárium évében jelent meg az akkori elnök, Alexa Károly ajánló soraival. Jelenlegi elnök Vince Mátyás.
5. Napi és hetilapok, bulvárlap és minQségi újság az illusztráció szerepe
A napilap leglényegesebb ismertetQjegyei: aktualitás, publicitás, periodicitás és univerzalitás. Témaköre tág, átfogja a politikát, a gazdaságot, a kultúrát, a szórakozást, a sportot és egyéb aktualitásokat. Különféleképpen terjesztik: újságárusoknál és elQfizetve.
A hetilapok ismertetQjegyei korlátozottak ezért inkább a folyóiratokhoz kellene sorolni Qket. A hetilapok több háttértudósítást tartalmaznak és hosszabb távú véleményformálás jellemzQ rájuk. Más hetilapok pártokhoz, szövetségekhez vagy vallási csoportokhoz állnak közel és ezek anyagi támogatására vannak utalva.
Különleges helyet foglalnak el a sajtó palettáján a vasárnapi lapok. Ezeket a lapokat inkább a hetilapokhoz kellene sorolni.
A hirdetési újságok többnyire hetente kerülnek az utcára. Lényegében üzleti reklámokat és apróhirdetéseket tartalmaznak.
A folyóiratok arról gondoskodnak, hogy a lakosságot hiánytalanul és a legkülönfélébb nézQpontokból tájékoztassák arról, mi is történik körülöttük. A folyóirat általában alaposabban foglalkozik egy adott témával.
A napilapok és a folyóiratok közül egyre több hozzáférhetQ már online rendszereken keresztül. Némelyek szó szerint adják vissza a nyomtatott újság tartalmát, mások jobban áttekinthetQ összefoglalásokkal vagy további, bQvített információkkal jelentkeznek. Az információk lekérése az Internet leggyakoribb használati módja, így az Internet legfontosabb funkciója hírek, tények terjesztése.
Gálik Mihály: A minQségi újsága húszas évektQl kezdQdQen többször is feltették azt a kérdést, hogy mi lesz az újsággal. De mindezidáig életképesnek bizonyult. Igaz a napilapok száma folyamatosan csökken a világon.
A minQségi újság fogalma: (NYT, FAZ, Guardian, Le Monde) ezek a minQségi lapok mérceként szolgálnak. Egy felmérés alapján a hetvenes évek végén: az újságok példányszáma szerint négy csoportot képezetek. Az újságok minQségére jellemzQ 7 ismérvet kellett rangsorolni. A következQ sorrend adódott: pontosság, pártatlanság, tényfeltárás, szakszerkesztQk alkalmazása, újságíróegyének foglalkoztatása, polgárok iránti elkötelezettség, írásstílus.
Az amerikai újságírásba a tényújságírásnak, a híreknek, a tudósításoknak, a beszámolóknak a legnagyobb a becsülete és a többi anyag korántsem élvezi azt a rangot, mint mondjuk Európában.
Az amerikai újságok minQségének a jellemzésekor a híranyag és a tudósítások minQségének sajátos jellemzQi a következQk:
a szerkesztQség saját híranyagának aránya a hírügynökségektQl átvett anyagokhoz képest
hírek, tudósítások aránya a cikkekben
a hírekhez, tudósításokhoz közölt háttéranyagok aránya
az illusztráció és szöveg aránya
a hivatkozott hírügynökségek száma
az elsQ oldalas tudósítások száma és hossza
a szerkesztQségi és hirdetési lapfelület aránya
Egy másik osztályzás szerint: szerkezeti és tartalmi ismérveket különböztetett meg.
Szerkezeti ismérvek: integritás: a szakma etikai tisztelete, szerkesztQségi vállalkozókészség: eredeti riportok, közösségi szerep: a közösség boldogulásának segítsége, szerkesztQségi függetlenség: politikai és gazdasági erQktQl, szerkesztQségi szakszerqség: a rossz elleni harcra való készség, szerkesztQi bátorság, méltóság: erkölcsösség, befolyás: véleményformálók között, pártatlanság: korrekt hírgyqjtés
Tartalmi ismérvek: hírértelmezés: fajsúlyos elemzések, háttéranyagok, a szenzációhajhászástól való tartózkodás, vonzó külcsín: fotók grafikák, design tipográfia, pontosság, erQs vezércikk6vélemény oldal, a közösség tisztelete: közösségi érdekek hangsúlyozása, átfogó híranyag: a helyi piacokon túlmutató, jó stílus.
Azt lehet mondani, hogy a minQségi újság a legszélesebb skálán kínál olvasnivalót a közönségnek. Minden benne van, ami fontos lehet. Politika, üzlet, kultúra, sport, hobby, tanácsadás, rejtvény, utazás, gyermekrovat stb.
Napjainkra a minQségi újság fogalma egyre jobban összefonódik a pártatlansággal.
MinQségi újságot elQállítani bizonyos oldalszám alatt képtelenség, így a minQségi napilapok jellemzQen nagy terjedelmqek. A fejlett országok minQségi napilapjai a magyar viszonyokhoz képest hihetetlenül sok fQállású újságírót foglalkoztatnak. A napilapok csak többszázezres példányszám mellett kifizetQdQk.
Természetesen a minQségi napilapok kiadóinak bevételi szerkezetében a hirdetési bevételek messze meghaladják az olvasóközönségtQl származó bevételeket. A 70-80% a bevételek hozzák. Ennek ellenére a minQségi újságok a középutas és a bulvárlapokhoz képest drágák.
A minQségi politikai lapok presztízsének elengedhetetlen feltétele a szerkesztQségi irányvonal függetlensége a tulajdonosoktól és a menedzsmenttQl.
A minQségi újság nálunk
A politikai és gazdasági rendszerváltozás kedvezett az újságszektornak. Az újonnan kialakított középutas és bulvárújságok (Mai Nap, Kurír) kiadói építhettek a nagyközönség keresletére. A piacgazdaságra való áttéréssel robbanásszerqen nQttek a reklámokra fordított kiadások, s ebbQl az újságszektor is bQven profitált. Az ágazat fellendülés azonban 4-5 év alatt kifulladt s mára már a válság jelei mutatkoznak. Ok: a fogyasztás és a reálbérek 1995-ös csökkenése és a nyomópapír árának drasztikus emelkedése. A kiadói költségek növekedtek, a reklámbevételek, pedig nem nQttek. A reklámipar törvényszerq reakciója a lakossági fogyasztás visszaesésére az, hogy a lapokból szinte eltqntek a hirdetések. Ezt azonnal követte az oldalszámcsökkenés.
A rádiózásról és televíziózásról szóló tv. elfogadása szintén rossz hír a hazai újságkiadóknak. A rádiózás és tévézés kiszélesedésével vékonyabb lesz a reklámtorta nekik jutó része. A tv. meghatározza az országos terjesztésq lap fogalmát és a napilapok közül azok esnek országos kategóriába, amelyek eladott napi példányszáma legalább 10 megyében eléri az 1000-1000 példányt. (Népszabadság, Blikk)
A fejlQdQ országoknál egy ördögi kör rajzolódik ki a minQség finanszírozhatóságát illetQen. A minQségi újság költséges termék, ára a többi újsághoz képest magas. Az alacsony jövedelmek miatt kevesen engedhetik meg maguknak h drága újságot vegyenek. Emiatt kicsi lesz a példányszám és ez a hirdetQk keresletét visszaveti. Egy bizonyos arányú hirdetés nélkül azonban nem térülhetnek meg a költségek, azaz az újság tartósan veszteséges, nem él meg a piacon.
Az elQbbi jelenség Magyarországon is érvényesül. Térségünkben a szerkesztQk saját érdekszempontjaikat követik, s nem a kiadó független presztízsének kívánnak megfelelni: a sztárújságírók viszik a lapokat, nem a lapok termelik ki a sztárokat.
A jövQ
Az újságok példányszáma és az újságolvasók száma hazánkban és a világon egyaránt csökken. Maga a minQségi újság azonban nincs veszélyben. Mi lesz a sorsa nálunk? Beruházást követel a kiadótól és áldozatot az olvasótól. Az olvasó, pedig csak akkor fog többet fizetni, ha jobb lesz a termék. A külföldi tQke segítségével 1990-ben végbement privatizálás kétségkívül megmentette a Népszabadságot és a Magyar Hírlapot, hogy a rendszerváltás után a végrehajtó-hatalom és valamelyik párt szócsövévé váljanak. LehetQvé tette számukra a szerkesztQségi autonómia gyakorlását.
Az illusztráció szerepe
A szövegközpontú mqfajok az újságírásban nem önmagukban léteznek. Képekkel egészítik ki azokat. Az új technikai lehetQségekkel nagyobb teret nyertek az illusztratív formák. A sajtófotósok a szerkesztQségek számára dolgoznak és vizuális eszközökkel közvetítenek információkat.
A fotókészítésnek 4 lehetséges célja lehet: fotó egy hír kiegészítéseként, önálló hírként, grafikai elemként vagy szórakoztató karakterrel.
A képsorozat az egyes kép kibQvítése összefüggQ témává. Interjúkban, mqvészek, sportolók, politikusok bemutatásánál használják, hogy a drámai folyamatot dokumentálják. A fotóriport túlmutat egy egyszerq fotósorozaton. Itt egy témát sok szempont alapján boncolgatnak. Fontos hogy koncepciója legyen. Fontos arra is gondolni, hogy a kamera a valóságnak csak egy darabját képes megmutatni.
Objektív fotók nem léteznek. Csak akkor keletkezhet a valóság dokumentációja, ha ezt tudatosan és felismerhetQen újságírói szemmel nézik. Egy fotós nem hagyatkozhat a véletlenre.
A képpel kapcsolatos jog az egyik legfontosabb követelmény. ÉlQ személyek fotóinak megjelentetéséhez alapvetQen beleegyezés szükséges. Elég ha az érintett tudja, hogy a fotót megjelentetésre szánták. A közélet szereplQi közszereplQk így a róluk készült fotó közléséhez közérdek fqzQdik. Engedély nem kell. Szöveg nélküli kép a sajtóban szinte soha nem fordulhat elQ. A képnek szüksége van saját aláírásra. Egy fotó hírértéke a hozzá fqzött szövegtQl függ. A képnek és a szövegnek ki kell egészítenie egymást.
Tanácsok: egy kép se álljon szöveg nélkül, de mielQtt elkezdenénk írni alaposan meg kell figyelni a képet. Meg kell gondolni, hogy a kép nem kapcsolható e össze a szöveg egy érdekes aspektusával. Ha személyek uralják a képet azonosítani kell Qket, a képaláírás legyen tömör de mondjon el minden lényegeset. Az archív fotókat meg kell jelölni.
A fotókon kívül más illusztrációk is léteznek. SzemléltetQ képek, grafikák, diagramok. Az infografika képes komplex tartalmakat és bonyolult összefüggéseket megmagyarázni.
Az infogarfika egy további variánsa a grafikon. Ilyenek az oszlop, kör stb. diagramok. Követelmények: aktuális, alapos anyaggyqjtés, az információkat helyesen kell visszaadni, a grafikát áttekinthetQen kell felépíteni.
A sajtófotóknak három területét lehet megkülönböztetni: napilapok, hírügynökségek, magazinok. ElsQ kettQ: aktualitás és alacsony számú kép.
6. Az interjú története, fajtái (konkrét példák alapján), az interjú mint módszer
Az interjú angol szó (interwiew). Eredetileg annyit jelentett, mint találkozót szervezni, abból a célból, hogy valaki tárgyalást folytasson valakivel. Amikor az újságíró interjút készít valakivel, akkor egyszerqen beszélget, olyan témáról, ami közérdeklQdésre tarthat számot. (kérdezéses módszer alapján). A kérdezQ és a válaszadó párbeszédén alapul. A válaszadó elmondja nézeteit.
1836-ban James Gordon Bennett nevq újságíró készítette az elsQ interjút (gyilkossággal gyanúsított anyjával). Az elsQ magyar interjú Deák Ferenccel készült.
Az interjú jelenthet mqfaji és anyaggyqjtési módszert egyaránt. Pl.: szociológiai felmérés, közvélemény-kutatás, rendQrségi gyakorlat is történhet interjú alapján. Így látható, hogy a kérdezés mind a magán mind a hivatalos szférában elterjedt gyakorlat.
A médiában vagy kinyomtatják, vagy elhangzik vagy a televízióban látjuk. Az interjú besorolása nem teljesen egységes, hiszen átmenetet képez a tájékoztató és a publicisztikai mqfajcsalád között. MásrészrQl a tájékoztató mqfajcsaládba is sorolhatjuk, mert minden interjúban van hír. Hír az építQeleme.
Az interjú fajtái:
1. Párbeszédes: Két ember beszélgetésének újságírói eszközökkel történQ felvétele és megjelenítése. A magyar sajtóba ez a legelterjedtebb mqfaj. A rendszerváltás után vált azzá.
- Létezik olyan is, ahol két riporter kérdez. (Össztqz az MTV- be)
- Vagy egy újságíró kérdez ugyanarról a témáról több érintettet.
(kerekasztal-beszélgetés)
2. FüggQbeszédes: Nem szó szerint adja vissza az interjút, hanem tömörítve. A szövegbe beleszövi a kérdéseket. Magyarországon ritkán használják, ez a típus nyugaton népszerqbb. A kérdések és a válaszok tipográfiailag nem különülnek el egymástól. Bolgár György: nagyon nagy embernek kell lenni ahhoz, hogy valakivel a New York Times interjút csináljon és még akkor is hírben megírja az újságíró mindazt, amit megtudott, majd valahol elhelyezik a lapban esetleg az interjút is, hátha valaki kíváncsi rá.
Ha függQ beszédes az interjú könnyen bele lehet kötni, hiszen az illetQ nem is biztos azt mondta, amit az újságíró leírt.
Az interjú hátulütQje az, ha azt hisszük, hogy az interjú helyettesíthet más mqfajt.
Az interjú fórumot ad az interjúalanynak, az olvasó kíváncsi arra a véleményre is, amit az újság képvisel. Nem pótolhatja a kritikát. A kritika és az interjú együtt adja ki az egészet.
Umberto Eco:
A sajtóban az a kiemelkedQ, ha a kritika is megjelenik az interjú mellett, így vetekedhet a tévével is. A politikusokkal készült interjú ma már jobban elterjedt, míg a rendszerváltozás elQtt ez lehetetlen volt. Ma már szerencsére meg is tanultak spontán beszéddel megjelenni a politikusok. Ehhez az amerikaiaknak is tanfolyamokat kellet elvégezniük és így a ghost writer-ek által megfogalmazott szövegeket szépen el tudják mondani.
A kész interjút az interjúalanynak meg kell mutatni, és csak a beleegyezésével tehetQ közzé. Mindig szükséges az elQzetes felkészülés. Minden elérhetQ információt be kell szereznie az újságírónak az alanyról (megjelent munkáit ismerni, tevékenységének nagyobb állomásait tudni stb.).
3. Életút interjú
Fajtái: (formai megjelenés szempontjából)
1. rádiós
2. televíziós
3. írott sajtóban
Fajtái: (Bernáth László által leginkább elfogadott)
1. Amikor az interjú kizárólagosan abból a célból készül, hogy információt hozzon létre: Ekkor az újságíró megszólaltatja az adott szakterület, vagy téma legjobbnak vélt szaktekintélyeit. Itt a megszólalótól, mint hiteles és mérvadó forrástól pontos információkat szerez be és hoz nyilvánosságra, jól behatárolt tárgykörben az újságíró. Ilyenkor mind a szerkesztQt, mind az újságírót fenyegeti az a veszély, hogy álinterjút ad közre: hiszen mqfaja sokkal inkább információ lenne, amelyben mint forrásra hivatkoznának a tájékoztatást adó személyre, és a párbeszédes formát mellQzhetnénk.
Amikor az újságíró felveszi az anyagot, rögtön döntse el, hogy milyen formában, mely mqfajcsaládon belül kívánja feldolgozni a hallottakat. Ez azért fontos, hogy az interjúalany tudja, hogy csupán forrásként, vagy az élQbeszéd sajátosságait visszaadó formában jelenik meg a beszélgetés.
2. Amikor az interjú célja elsQdlegesen nem az új információk nyilvánosságra hozatala: Az interjú e többletet hordozó alcsoportjában elQtérbe kerül az interjúalany személyisége. Szinte portré ez párbeszédes eszközzel létrehozva.
Az interjú, mint módszer:
1. ElQkészítés, anyagfelvétel:
a) felkérés
Az interjúkészítés akkor kezdQdik, amikor felkérjük a leendQ alanyunkat a beszélgetésre (Vitray T.: Az ember, akivel beszélgetek c. munkájában írja: A riporter magatartása mindig, minden helyzetben, munkája minden szakaszában, legyen azonos általános emberi magatartásával .)
b) idQpont egyeztetés, témamegjelölés
Már az idQpont egyeztetésnél állapodjunk meg kölcsönösen mennyi idQt szánunk az anyagfelvételre. ElQre, akár írásban is jelezzük a beszélgetés tárgykörét, elküldhetjük a kérdéseket is, de a válaszokat írásban nem fogadhatjuk el (levelezés?!). A riporter minden esetben vállalja saját magát.
c) általános kérdések
ElQsegítik az oldottabb hangulat megteremtését, ha partnerünket hobbyjáról kérdezzük. (Ha szívesen beszél, ne vessünk véget az elkalandozásnak). Ha kéri, ezt a részletet ne írjuk meg, kapcsoljuk ki a magnót, és ne jegyzeteljünk, de figyeljünk, és a végén visszatérhetünk a témára. És tiszteletben tartva az interjúalanyt kérjük meg: hiszen a bizalmasan közölt motívumnak funkcionális szerepe van az interjúban
2. módszerek (a témában való elmélyülés)
A párbeszédes-portrérajzoló interjúban a személyiségre helyezQdik a hangsúly.
- az újságíró empatikus képessége fontos
- Qszinte kíváncsisága is
- figyelje a környezet árulkodó tárgyait
- a holtpontokon át kell lendítenie a beszélgetést
- jellegzetes szófordulatok, beszédtempó figyelje (hangulatteremtQ funkciója van)
A véleménykérQ, reagáló interjú az adott téma abszolút ismeretét igényli. De az interjúkészítést nem lehet megtanulni könyvbQl, és a felkészültség sem elég, az érdeklQdés, az érdekességek felkutatása és az újságíró sajátos jelleme dönt el mindent.
I. INTERJÚ
Interjú: Az interjú kettQs informálást nyújtó, az alanyára koncentrált, asszimetrikus dialógus, amelyben a kérdezQ egyenrangúságát szakmai és tárgyi felkészültsége, empátiája és céltudatossága teremtheti meg.
Fogalom magyarázata:
KettQs informálást nyújtó: egyrészt információt kapunk arról, amit az alany elmond, másrészt információt kapunk magáról az alanyról is (pl. zárkózott).
Alanyára koncentrált: Az interjú az alanyáról szól.
Asszimetrikus dialógus: Arra utal, hogy a szerepek nem arányosan vannak felosztva. Az egyik fél mindig kérdez, a másik mindig válaszol.
Az interjú mqfaját elQször James Gordon Benett használta a Daily Herald amerikai újságban 1836-ban. Egy bqnügyrQl szóló beszélgetéssorozatot tett közzé, melybQl kiderült, hogy az elítélt ártatlan. Innen számítjuk ezt a mqfajt.
Az interjú nemcsak újságmqfaj, hanem a tudományos tevékenység egyik eszköze.
Az interjúban az interjú alanyát csakis saját szavaival lehet ábrázolni. A szavaiból alkotjuk a képet önmagunkban.

InterjúkészítQk típusai, stílusai:
Présmester: Alanyából kipréseli azt is, amit Q nem akar elmondani. (Pl.: Mester Ákos)
Zavarba hozó: Belekapaszkodik például az alany hibáiba, mire Q zavarba jön, és ezt kihasználva mondatja el azt amit egyébként nem szeretne elmondani. (Pl. Szilágyi János)
LégkörteremtQ: Nem azáltal nyer információt, hogy zavarba hozza az alanyt, hanem olyan légkört teremt, amelyben az alany megnyílik, bizalmat érez. (Pl.: Vitrai Tamás)
Cserhalmi kedvenc beszólása: Interjú fejezi ki az újságírói létezés jellegzetességét!
Hallgatás fajtái:
InformációszerzQ hallgatás: Ennek célja a beszélgetés. Tehát látszólag tétlenek vagyunk, magatartásunk semleges, tárgyilagos. Fontos szellemi feladat felfogni a lényeget (magunkban), majd ebbQl adódóan tovább kell haladnunk a következQ kérdéshez.
Kritikus hallgatás: (pl. vizsga) Hallgatunk, de kritikával. Fontos, hogy azért mert kritikus a hallgatásunk, nem lehetünk kellemetlenek. Szellemi munka lényege:
Meg tudjuk határozni a közlQ fél motivációját.
Meg tudjuk magunkban különböztetni a szöveget a valódi tényektQl.
Hallgatás közben saját elQítéleteinket fel kell tudni ismerni.
Visszhangzó vagy empatikus hallgatás: Ebben az esetben a cél nem a kritika, hanem az együttérzés. Szellemi munka lényege:
Azonosítani az érzelmet, amelyet az alany tanúsít.
A sztori részletes, teljes megismerése.
A végtelen türelem a személy és érzelmei iránt.
Mindig hiba, ha a hallgató nem koncentrál folyamatosan, tehát más szellemi tevékenységet végez miközben az alany beszél.
Taktikai hallgatás: Pl.: Sokat mondó szünet, kínos szünet. A kínos szünetek önmagukban is beszéltetnek.
Szórakozás célú hallgatás: pl. háttérrádiózás.
Hallgatás hibái:
Álhallgatás: A kérdésre adott válasz közben külsQ körülményekre figyelünk.
Lusta hallgatás: nem figyel a lényegre és többször vissza kell kérdeznie.
Bevetésre váró, türelmetlen hallgatás: A kérdezQ nem hagyja végig mondani a mondanivalót, ugrásra kész. (Gyárfás Tamás)
Magamutogató hallgatás: Szerepzavar. Az újságíró szerint Q a nagy szám.
VersengQ típusú hallgatás: SebezhetQ pontokra figyel, csatának fogja fel a színteret
Kérdezés:
A kérdéseknek több fajtája ismeretes:
Nyílt kérdés: Azt nevezzük nyílt kérdésnek, amire mindenféle válasz lehetséges, tehát korlátlan keretek között lehet válaszolni.
Zárt kérdés: Több fajtája van:
EldöntendQ kérdés: erre a válasz igen vagy nem , tehát teljesen korlátozott.
Választási kérdés: Alternatívát állít fel, melybQl választani kell. Ez is korlátoz.
Skála kérdés: Ebben az esetben 4-5 lehetQségen belül korlátozódik a válasz, melybQl szintén választani kell.
Kikérdezés fajtái:
Kötött kikérdezés: elQre meghatározott témában elQre meghatározott kérdések. Ezt az alanynak írásban megküldhetjük elQre.
Célzott kikérdezés: A téma meghatározott, de a helyszínhez alkalmazkodnak a kérdések.
Kötetlen kikérdezés: Meghatározott cél nélkül tájékoztató jelleggel kérdezünk.
Kérdés alapvetQ követelménye:
Legyen rövid.
Egyszerre csak egy kérdést tegyünk fel.
Legyen félreérthetetlen.
Ha indokolnunk kell a kérdést, akkor elQször indokoljunk, majd azután tegyük fel kérdésünket. (Válaszadásnál ez fordítva mqködik, tehát a konkrétumot mondjuk, majd rizsázhatunk .)
Polemikus vagy vitatkozó lehet a kérdés: Ennek a tartalomban kell megnyilvánulnia. (Fontos, hogy kultúráltan tegyük.)
Ne legyen rávezetQ kérdés, amelynek hallatán tudja az alany, hogy mit is szeretnénk hallani.
Legyen frappáns, szellemes, de nem magamutogató.
Legyen szerény, de ne alázatos a kérdésünk.
FEEDBACK: = visszacsatolás.
- Az a mozzanat az interjúban, amikor az alany fontos mondandójára visszakérdezünk. Pl.: Mire céloz ezzel?
- Valamilyen érzelmi megnyilvánulásra történQ visszacsatolás, pl.: Megértem, hogy Ön most csalódott.
- Visszacsatolás, amikor a témakört szélesítjük. Pl.: Mi ennek a jelentQsége?
- Emocionális kulcsszavak megtalálásában is van jelentQsége a feedback-nek. Érzelmileg inspiráljuk beszédre az interjú alanyát. Pl.: Megszégyenítettnek érezte magát? Talán kínos&
Interjúkészítés: Az interjúkészítést 3 szakaszra bonthatjuk, azaz elQkészítés, az interjú maga és az interjú utáni tevékenységek.
1.) Az interjú elQtti szakasz leglényegesebb teendQje az olvasás. Fontos ismernünk az alany korábbi tevékenységét, ha van, akkor írásait. Mindent el kell olvasnunk az alanytól, és az alanyról amit lehet. Ne kérdezzünk olyat, amit már életében ezerszer elmondott vagy leírt. Lehet puskát használni, összeírhatjuk a témaköröket.
Az alannyal való kapcsolatfelvétel szabályai: Az újságíró alkalmazkodjon az alanyhoz idQben és helyszínileg egyaránt. Ez azért fontos, mert nyugodt körülményeket szeretnénk számára biztosítani, hogy megnyíljon elQttünk.
2.) Maga az interjú: Megérkeztünk, beszélgetünk. Jegyzetelhetünk, diktafont használhatunk, legjobb ha mindkettQk kéznél van. Fontos a bemelegítQ fázis, amikor még nem a témáról kérdezünk, csak elQkészítjük a beszélgetést.
Legfontosabb az atmoszféra megteremtése, azaz olyan körülményt kell teremtenünk, amelyben az alany jól érzi magát, és bízik az újságíróban. Ne minQsítsük az alanyt a helyszínen. Bárki az illetQ, el kell fogadni.
Ha rossz választ kapunk, meglehet, hogy rossz kérdést tettünk fel. Oldani kell a feszültséget, pl.: sírás
Fontos tudni, hogy a felkészültséggel válhatunk egyenrangúvá.
3.) Interjú utáni tevékenységek, összeszerkesztés: Hazavisszük az információkat, esetleg magnószalagot, amelybQl egy kerek interjút kell készítenünk. Ez a szerkesztés nagyobb felelQsséget ró az újságíróra. Az összeállítás során be kell tartani a kérdés-válasz szabályt. (ElQször indokolunk, majd kérdés  elQször válaszolunk, majd körülírunk.) A szöveghqséget be kell tartani, de ez nem mindig azt jelenti, hogy azt kell leírni amit mondott, hanem amit mondani akart.
Miután elkészült a mq, meg kell mutatni az alanynak. A kézirat valamennyi oldalát alá lehet íratni vele (felelQsség).
Interjú fajtái:
Kis interjú, villám vagy informatív interjú: Konkrét aktualitást tudakolását tartalmazza. 3-4 rövid kérdés
Nagy interjú, portré vagy vallomás: Nem konkrétumra irányul, nem aktualitás, de valami alkalomból készítjük. Az alany látásmódját, jellemét, gondolkodásmódját tárjuk fel. Pl.: Kossuth-díj átadás alkalmából v.mely színmqvésszel
Körkérdés: Egy kérdést tesznek fel többeknek.
Kerekasztal: Ennek vezetQje az újságíró, aki a kérdéseivel irányítja a helyzetet, úgy teszi fel a kérdéseit, hogy kb. egyforma idQ álljon a résztvevQk rendelkezésére.
Interjú nem sajtó számára:
felvétel interjú,
teljesítmény értékelés,
elQléptetés,
áthelyezés,
bérmegbeszélés,
ún. távolét utáni interjú, (pl. GYES)
konfliktus esetén,
felmondás és kilépés esetén.
Fontos, hogy ne egy, hanem kétirányú beszélgetés legyen, ne csak a fQnök beszéljen!
Egyirányú beszélgetés elQnye: Kevesebb idQ kell hozzá, ha csak Q beszél. Nyilvánvalóvá válik a téma, ezért az interjú alanya tisztában lesz a várható következményekkel.
Egyirányú beszélgetés hátránya: Érzi a partner, hogy nem kezelik felnQttként. Megbántva érzi magát. BelsQ felmondás, passzív ellenállás, visszahúzódás alakulhat ki. Minden felelQsséget a fQnökére hárít, amiért szóhoz sem hagyta jutni.
Stratégiák:
NyerQ-nyerQ: Mindkét fél úgy érzi a beszélgetés után, hogy jól sikerült.
Vesztes-vesztes: Negatív kompromisszum. Mindketten veszítenek egy kicsit, csak nehogy a másik nyerjen.
Viselkedés háromszög: Ez egy kérdéstechnika, melyben a múlt, a jelen és a jövQ egyaránt hangsúlyt kap.
VÁLASZOK fajtái:
ElQre kész válasz.
Spontán válasz: A helyszínen születik. Látjuk, hogy az alany keresi a megfelelQ szavakat. A válasz megszületésének látványa élmény.
Nem akar válaszolni, vagy bizonytalan a válaszban, (visszakérdezés, álvisszakérdezés).
Semmit nem mondó, azaz általános válasz: Nem a kérdésre válaszol, mintha el sem hangzott volna a kérdés.
Konfabulált: hazugság.
Non verbális vagy metakommunikatív megnyilvánulások:
Érintés: kézfogás (pl. nyirkos a tenyere, tehát izgul, ideges).
Testtartás: pl. behúzott nyak, amely szorongást jelent.
Gyakori helyzetváltoztatás, amely idegességre, türelmetlenségre utal.
Mimika: pl.: dicsér, de elhúzza száját; szemöldök állása, pókerarc, áhítatos arc.
Tekintet: biztató, merev, egyenes.
Hang: pl. préselt hang, változó, éneklQ hang, keserq hang. Nagyon fontos a hang erQssége.
Hangsúly
Kézmozgás: legyintés, karba font kar.
Gesztikulálás: nyomatékot adunk.
Lábtartás
Claudia Maast:
Meg kell különböztetni az informatív interjút, a személyre vonatkozó interjút és a körkérdéseket.
Informatív: egy személy hozzáállását kell kideríteni egy bizonyos kérdéshez. Kiegészíti a hírt és egy tényre világít rá.
Személyre vonatkozó: a meginterjúvoltat helyezi elQtérbe.
Körkérdés: több személyt juttat szóhoz egy témában.
Az interjú ismertetQjegyei: interjúhelyzet, az újságíró és a meginterjúvolt közti kapcsolat, beszédszituáció.
7. A riport értelmezése, mqfaji jellegzetességei (konkrét példák alapján)
A riport az angol to report=jelenteni szóból származik. A szó eredete azonban még korábbi: a latin reporto ige képes értelme: hírt viszek, hírül adok, jelentek, hazahozok.
A riport több beszélgetésen alapul. JellemzQ rá az idQsík felbontása és a feszültségteremtés. Hangulatos helyszín és környezetrajz. Néhány ember portréja is kirajzolódik. Alapja a hír. Részletekre is ügyel és nem tartalmaz általánosságot. Benne van az író véleménye és személyisége is. Az átmeneti mqfajcsaládba tartozik.
Nálunk- több szerzQ állítása szerint- többnyire a forradalmi szituációk hívták életre a riportot. Nem véletlen  írja Dersi Tamás-hogy a riport a magyar nyelvq Qsváltozatával sajtónk 1848-49-es hQskorszakában találkozunk. Nálunk az 1848. márciusi, áprilisi majd a szeptemberi események súlya hívja életre a mqfajt.
A riport a szépirodalom irányába mutat. A riportban van dialógus, miliQfestés, feszültségteremtés, késleltetés, fordulat, cselekmény, vannak benne képek, metaforák, stb. Pontosabban alig hiányozhat belQle bármi, aminek a novellában is helye van.
Van viszont benne sok minden, ami a novellába aligha kerül: pontos és konkrét információ, valódi nevek, helységek, valóban elhangzott mondatok, megtörtént események, benne van az ellenQrizhetetlen konkrét valóság.
A sztori, amely önmagáért beszél, fontos alkotóeleme a riportnak.
Mikszáth Kálmán: „ A riport az egyetlen, mely a maga eredeti természetességében folyik. Legközvetlenebb rajzolata a valóságnak, s azonfelül szabad és független a szabályoktól. A riporter közli velünk a nyers eseményt, felvonultatja az abban részt vett fQ-és mellékalakokat anélkül, hogy kénytelen volna életfolyamatukból többet nyújtani, mint amennyit az esemény megértése kíván (A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének utószavából)
Dersi Tamás szerint az újságíró mikroegységeiben tükrözi a valóságot (& ). Célja a történelem miniatqrjeinek a regisztrálása. A riport fQ funkciója a valóság és a tudata, valamely életterület és az errQl elfogadott nézetek, vélemények, elmélettöredékek szembesítése. Ez lehet tudatos, vagy spontán, konfliktusos, vagy diplomatikus, ütközést, vagy megfelelést feltáró. Lényege az új jelenségek és összefüggések felfedezése, illetve rejtett- takargatott cselekedetek és következmények kiderítése.”
A riporter lát és tudósít. Feladata, hogy feltárja a témát. A riporter témakört választ, és leleplezi a témát, felkutatja kulisszatitkait, és igyekszik azokat napvilágra hozni: kinyomozni az esemény vagy a jelenség okát.
Fontos, hogy nem riport egyetlen irodalmi mqfaj sem.
Faragó Vilmos szerint a riport érdekes esemény vagy állapot felfedezhetQ bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel .
Melyek a riport fajtái?
A szakma ugyan számot tart bqnügyi, mezQgazdasági, színházi, úti és sportriportot stb., de mindegyikben azonosak a lényeges, meghatározó vonások. A riportok legfeljebb aszerint oszthatók 2 nagy csoportba, hogy
eseményriportok- e (szorosan kötQdnek, valamely eseményhez), vagy
sem

Riportkészítés
Az írás az olvasással kezdQdik. Mindent el kell olvasni a tárgyról, amit csak lehet. Meg kell ismerjük az elQzményeket.
A terepen rá kell érnünk.
A riporter anyagfelvétel idején beszélget, kérdez, meglátogat, adatokat kér stb. Könnyen teremt kapcsolatot, bizalmat tud gerjeszteni maga iránt. Tud beszélgetni. Fontos a hangütés: hogy az elsQ pillanattól érdekes legyen.
A jó riporter jellemzQi:
nem specialista. Általában mindenrQl tud, és minden érdekli is, képes összefüggésekben látni és gondolkodni.
Tudatos a szerepvállalása. Az Q hatalma a megmutatás, kimondás, ráébresztés.
Érzékeny, igazságos, van fantáziája, beleérzQ képessége, és tud csodálkozni.
Van szimata.
BelsQ szabadság jellemzi.
Vállalja önmagát.
Ismeri az olvasót.
Az újságíró a tényeket felkutatja, megismeri és közreadja. A tényfeltáró riport elsQsorban az adatok, az információk megszerzését, az oknyomozó riport a tények oksági viszonyának megmutatását helyezi az újságírói tevékenység, illetve a produkció középpontjába. A tényfeltáró / oknyomozó riport meghonosodása nem lesz hosszú életq.
A riport mqfajának jeles mqvelQi:
Csák Gyula: Mélytengeri áramlás (paraszti világ sorsfordulóinak hiteles krónikája)
Csoóri Sándor: Tudósítás a toronyból (1962, a falunak a szocializmus viszonyai között átalakuló világába enged bepillantást a falubeliekkel folytatott párbeszédeken keresztül)
Moldova György: Tisztelet Komlónak (e bányavidék történetét, a bányászok sorsát eleveníti fel)
Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (az 1943 telén két hét alatt megsemmisült magyar hadsereg sorsát feltáró munka)
Néhány híres külföldi riporter: Egon Erwin Kisch (Prágai utcák és éjszakák), John Reed (Tíz nap, amely megrengette a világot), Günter Walraff (Legalul, 13 pokolra kívánt riport), Oriana Fallaci (Ha meghal a nap, Utazás a nQ körül).
A riportnak nincsenek elkülöníthetQ fajtái, -bár szoktak bqnügyi, színházi, sportriportról beszélni- a lényeges, meghatározó vonások mindegyikben azonosak. Egy felosztás azonban mégis létezik: elemzQ/ tényfeltáró/ szociografikus riport.
ElemzQ= átmenet az információs mqfajcsoportban lévQ tudósítás mqfaja felé, s elsQsorban közéleti eseményeket magyaráz.
Tényfeltáró= zárt ajkak aprólékos nyomozói munkával történQ felnyitásának eredményét tükrözi, hatása esetenként megrázhatja a közvéleményt.
Szociografikus= a magyar újságírás hagyományaihoz tartozik. Irodalmi eszközöket felhasználva tudósít és mond véleményt olyan jelenségekrQl, amelyek a társadalom mélyében és az emberi lelkekben zajló folyamatokról adnak látleletet.
II. RIPORT
Faragó Vilmos szerint: Érdekes esemény vagy állapot felfedezQ bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel.

Cserhalmi Imre szerint: Egy-egy esemény, jelenség, helyzet hátterének és/vagy társadalmi összefüggéseinek sok tényen, véleményen alapuló írói eszközöket is alkalmazó feltárása.
A riport a hátteret tárja fel. A tényeket összegyqjtjük, de készíthetünk interjút is. Több szemszögbQl állítják össze a riportot. Feltáró jellegq.
Két fajta riport van:
Tényfeltáró.
Oknyomozó riport.
Nagyobb riportkészítQk:
Ernest Hemingway: Spanyol polgárháborúról írt riportjai
Molnár Ferenc: ElsQ világháború
Oriana Fallaci: olasz újságíró volt. Vietnámi háborúról írt.
John Ried: Tizenként nap, amely megrengette a világot =Szentpétervári forradalomról szól.
Günther Wallraff: (német) Tizenhárom pokolra kívánt riport. Beépült: volt török vendégmunkás, besúgó, alkoholist, elmegyógyintézetben kezelt beteg& az itt szerzett tapasztalatit írta meg.
Riport legfQbb jellemzQi:
Komplexicitás: Minden eszköz alkalmas rá: dialb¦
Î
¤8 ž ¨ Ð Ò †ˆèêô´¶rt24NPœž\^Ð-Ò-d!f!!&"&Ù&Ú&Ê-Ì-à/â/V0h0Š1Œ1²6´6˜9š9P:R:´;¶;t<†<ˆ<¦=¨=é>óèóèóÙÇٶٶٶÙè©è©è©è©è©è©è©è©è©è©è©è©è›è©è©è©è©è©è›è©èhzhz>*CJ aJ hzhz5>*CJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhzCJ NHaJ mH sH "hzhz5>*CJ aJ mH sH hzhzCJ aJ mH sH hzhzCJ aJ hzhz5CJ aJ 8b€¦
Î
T
Ä
z


Ü ~ºâ?ÿ¤8 ìÙÙÙÙÙÙÙÙÙÂÂÂÂÙÙ¦$
ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzø[B\þþ8 ôžT̄-ò-†#È$´%r&>(ê)Þ+-0‚2Ð4@5.8;<<ìÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙ$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz<<ƒ>}?–@†D FÂG&JMpNÐNNQ¢Q ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzé>ê>´@¾@À@BB¼B¾BnCpC¶F¸F`GbGrHtH&I(IÜIÞIÆLÈLpN¦N²}~¾†(‡*‡0‡’’:•|•ì–"—h™t™Ä›(œÎÐ*Ÿ,Ÿ¢¢~¢€¢þ¢£
£$£(£L£n¥‚¥î¥4¦æ¨©d«v«*¬<¬J­n­Þ®à®&³J³F´X´óèÚÎèóèóèóèóèóèóèóèóèóèÂèÂèÂèÂèÂèÂèÂè¶èÂèóèóèóèóèóèÂèÂèÂèÂèÂè¶è¶èÂèóè¶è¶hzhz6CJ aJ hzhz5CJ aJ hzhz>*CJ aJ hzhz5>*CJ aJ hzhzCJ aJ hzhzCJ NHaJ H¼j&lîm©nrväwÒz²}~l¤à0€„ƒ¾†(‡¨ˆúˆž‰$Š„ŠììììììììììììììììÐì½½½½$
&
F„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz„ŠºŠ
‹‚‹ ŒæŒ”´‘’&’¸’^“B”Ì”:•€•Â•–n–ì–ìììììììÙÙÙÆÆÆÆƯ¯¯¯¯$
ÆЄh„Lÿ ¤d\$^„h`„Lÿa$gdz$
&
F„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz ì–"—ª˜Ä›.œ8Ÿ
£ì¥î¥8¦â¨,©nªJ­r­|¯µ¸Ü¹=¾p¿èèèÕÕÕÂÂÂÂÕÕÕ­­­­­­Â $
Æ7ЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄh„Lÿ ¤d\$^„h`„Lÿa$gdz X´÷´ø´µµP¶R¶Ì¶Î¶ú·ü·š¸œ¸¹¹ ¹4¹Œ¹¤¹¦¹²¹¸¹Ø¹f»h»â»ä»v½x½ê½¾¾¾%¾&¾0¾7¾Ÿ¿³¿bÀdÀæÀèÀbÁrÁ´Â¶Â6Ã8ôöØIJÄÚÄÜÄVÅXÅnÆ|ƦƨƬǮÇ,ÈHÈðÈòÈ*ɎɊˌË
Ì Ì`ÌaÌ ÍÍõèõèõèõèõèõèõÜÎÜõÜÎÜõÜõèõèõèõÜõÜõèõÜõÜõèõèõÜõèõèõèõÜõèõèõÜõèõèõÜõèõÂõèõèõèõèhzhz5CJ aJ hzhz6CJ NHaJ hzhz6CJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhzCJ aJ Lp¿2ÁXÄ(ÆîÇ*ɎɻÌ#ÍÅÍbÎÎÐìÐ"ÕàÖú×0Øìììììн½½½½¦¦¦¦$
ÆÐ „H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz$
ÆÐ „H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzÍ:Î<ÎüÎþΨϪÏNÐPÐÎÐìÐœÑžÑ Ò"Ò0ÒRÒdÒfÒhÒjÒxÒzҊҢҤÒÆÒÈÒÓ,ÓlÓnÓÂÓ ÔÔzÔõèõèõèõèõÚÍõÀ±ÀõÍõÍõÍõ¢Íõ•†•ÀyjyÍ[Íhzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhzCJ aJ nH tH hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz5@ˆùÿCJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhzCJ aJ #zÔ”Ô ÔÂÔÚÔÞÔ ÕÕ"ÕÌÕhÖj֌ÖàÖb׆׊×Â×ú×0ØØØ$وÙ:Úïäï×È»¬»Ÿä’仟ȟ…td…WJ»hzhz@ˆ
CJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz5@ˆmH nH u hzhz@ˆCJ aJ nH tH hzhz@ˆCJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhzCJ aJ nH tH hzhz@ˆ÷ÿCJ aJ hzhzCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ nH tH :Ú\ÚjÚpچڈژڞÚÀÚÄÚêÚðÚZÛ\ÛrÛ´ÛòÛôÛÜÜ:ÜLÜóæÙÌÁÌÁ󴧖‰z‰m`Q`HA8hzhz@ˆ

hzhzhzhz@ˆhzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆöÿCJ aJ nH tH hzhz@ˆöÿCJ aJ hzhz@ˆýÿCJ aJ hzhzCJ aJ hzhz@ˆ CJ aJ hzhz@ˆûÿCJ aJ hzhz@ˆ CJ aJ hzhz@ˆþÿCJ aJ 0ØÜøßúß&àÂâÎåÜå^ç¶èÞé¬ëæͺÍææÍ †qº $
ÆÐ,"„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
Æ
Ð$ „H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz$
Æ
Ðì
„H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆÐ „H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz$
ÆÐ „H„Lÿ ¤d\$]„H`„Lÿa$gdz
LÜhÜjÜ|Ü~ܪܴÜäÜæÜÝZÝfݔݤÝæÝèÝîÝÞÞ Þ"Þ6ޒÞÜÞFߒßøßúßà&à®à´à÷ð÷ðçðÞðÞðÕçÕÞðÌ÷Ãçðº±÷¨÷±{n] hzhz@ˆCJ aJ nH tH hzhz@ˆCJ aJ "hzhz5@ˆÿÿmH nH tH uhzhz5mH nH tH u hzhzCJ aJ hzhz@ˆhzhz@ˆhzhz@ˆüÿhzhz@ˆhzhz@ˆÿÿhzhz@ˆhzhz@ˆhzhz@ˆ

hzhzhzhz@ˆ-´àÂàÄàÔàØàÚàðàôàdáfá‚á–á¢á¦á8âJâdâÂâðâôâää²ä´äôäNåPåÎåÜåèåôåóèÛÎèÎèÁ²ÁèÎ襘΋¥è~o~o~Á²Á_NÎ hzhz@ˆúÿCJ aJ nH tH hzhz5@ˆmH nH uhzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆüÿCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ NHaJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆþÿCJ aJ hzhz@ˆøÿCJ aJ hzhzCJ aJ hzhz@ˆýÿCJ aJ ôåúå8æ<ææüæçççBçDçRç\ç^çjçˆçèè¶èâèféhéÞéâéöéêDê~ê„ê¼êìêõèõÛõÎÁõÁ²Á¥è”·viZõMõZõZõZõZõhzhzCJ NHaJ hzhzCJ aJ nH tH hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ nH tH hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆÿÿCJ aJ nH tH hzhz@ˆ÷ÿCJ aJ hzhz@ˆýÿCJ NHaJ hzhz@ˆýÿCJ aJ hzhz@ˆÿÿCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhz@ˆCJ aJ hzhzCJ aJ ìêüê0ë2ë¬ë°ëÊëÐëüë
ìHìPìTìVì^ì`ìpìxìÞììì”í–íèîêîÒïÔï2ðtðzðŒð ðºðÆðØðîð
ñññ>ñpñŠñ¨ñ¼ñò ò"ò(ò:òTò^òtòò¬òºòÆòÜòÞòêòòòLó¾ôõñæÙæñæñæñæñæÙæÙæñæÍæÙæÙæÙæ½æªæªæªæªæÙªæñæñæñæñæñæñæñæñæÙæÍæ›æhzhzB*CJ aJ ph$hzhzCJ aJ mH nH sH tH -hzhz5CJ aJ nH tH hzhz5CJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhzCJ aJ hzhzCJ aJ nH tH =¬ëÞììì2ðtð„ñêòòòøø&þ°4 ¢Úf*ê×××Â××­­‘‘‘‘‘‘$
ÆЄLÿ¤-DMÆ
ÿÿÿÿ[$`„Lÿa$gdz $
ÆÐD„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz $
ÆÐ`'„Lÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz $
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzõ"øúøf*ú*þ*

+ -&-ê/0@0Q0¹0Ä0Ø@þ@D*D€N°NÔ\â\Na~atRtøwúwô|} }"}8}ÂÆÈ⮁ȁìî ‚‚œƒžƒŠ‡Œ‡8ˆ:ˆäˆæˆŒ‰Ž‰?ŒAŒBŒPŒQŒWŒ{Œ¦Œ¬ŒÚŒ1ØÙZŽ\ŽªðåðÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÌåÀÙåÙåÙåÙåÙåÌåÌåÌåÌåÌåÌåÌåÙåÙå²Àå²ÀåÙåÌåÌåhzhz5>*CJ aJ hzhz>*CJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhz5CJ aJ hzhzCJ aJ hzhzB*CJ aJ phFf*ú*-‚/>0·0ø26®7";˜<ˆ=6>‚>ð>2?x?Ð?0@Ø@D‚FãÐÐÐÐÐÐÐÐÐй¹¹¹¹¹¹ÐÐÐ$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdz‚F ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdBê$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzXw”x–zô|}‚~
ŽÂ®ƒ¤„P…ĆކDŠ?ŒQŒ{Œ†Œ”Œ¦ŒÚŒJˆ’R”ìììììììììììÖÖÖìììììììÖÖÖ$
ÆЄLÿdð ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzª¬–‘˜‘,“.“’“Ø“Ú“è“R”X”‚”†”ˆ”À”~•€•$–&–Æ–È–2š3š›¤›¨›Ì›

žFžøŸ ²¡Þ¡¢ˆ¢œ¢¼¢Ò¢6§~§’§*¨B¨‚©œ©Ðª€«’«¦«Ú«–­º­@°ˆ°)²£²µ²

³%³<³óèóèóèÜÎÜè´ÂèÜèóèóèóèóèÜèÂèÂè´è´ÜèÜèÜè´ÜèÜèÜ訙´ÜèÜèÜè¨ÜèÜèhzhz5;>*CJ aJ hzhz6CJ aJ hzhz5>*CJ aJ hzhz>*CJ aJ hzhz5CJ NHaJ hzhz5CJ aJ hzhzCJ aJ hzhzCJ NHaJ ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЊ€„Lÿdð ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿdð ¤d\$`„Lÿa$gdzÞ¡ˆ¢¼¢E£°¥L¦4§6§~§*¨‚©Ðª€«¦«–­Ú®:¯èèèÕÕÕÕÕ¾¾¾ÕÕ§§$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz:¯À¯@°6±ž±ð±)²£²

³<³N³8´Ì´¼µN¶ø¶ ·\·èèÑèèè¾ÑѾ§§§§§¾¾$
&
F

ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz<³K³ø¶·\·t·`¸v¸ ¸Â¸B¹d¹ì¹ºÈºðº»æ»
¼”¼º¼4½r½äÁôÁÄÅâÅØÆÇ

Ë2ËÎÏ(Ð^ԀÔÖÔV՚Õ×.×zא×ÊØüØ
ÛBÛ^ܚÜ6ÞJނà¦àVéêé’ê”êÈíæðèðòçØçÌçÌçÌçÌçÌçòÌçÌçÌçòçòçØçÌçÌçÌçòÌçÌçÌçÌçòçÀçÀçòçòç̱ ±ç“hzhzCJ NHaJ hzhzCJ NHaJ mH sH hzhzCJ aJ mH sH hzhz>*CJ aJ hzhz5CJ aJ hzhz5;>*CJ aJ hzhzCJ aJ hzhz5>*CJ aJ :\·`¸ ¸B¹ì¹Èºðºæ»”¼4½r½½â½¾€¿lÀ(ÁèèÑÑѾ§§§¾$
&
F

ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F


ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F

ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F

ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz(ÁŠÁäÁÂöÂÀÃ^ÄÄÅÊÆ­È

ËÊÌtÎHÏÆÏpÓ^ԀÔVÕ×z×ÊØÙèèÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕ¾¾¾¾Õ$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F

ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzÙ(ÙZÙvِٲÙþÙ&ÚbÚ
Û^Ü6ÞPÞä޲߂à¦àÎàÖáCâèèèèèèèèÕÕÕÕ¾¾ÕÕ§§§$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzCâ¬âÄâúâ;ãtã»ãädäå,åzå¾åÔåôå\æÕæèxèVéèèÕ¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¨¨¨¨¨¨$
ÆЄLÿdð ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzVéêéDëÈíBð0òàó2ôv÷«úˆû ü4ýdýÿŒÿ”ÿ–ÿãÐн½½½½½½½½½½¦¦½$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d$dNÆÿ\$`„Lÿa$gdBêèðÖòØò2ôAôƒô„ôÖô×ôL÷N÷v÷Œ÷
ú
ú_û`û4ýdý¨þªþ–ÿ´ÿ‚„˜Êhj ÄÆf h HL`ò

’ ” -

)
7
ˆ
™
×
Ø
^

j

º

¼

X
Z
 ’ |~ÄÚpžàn¤dRfhfõèõÚõèõèõèõÚõèõèõÎõèõÅõèõÎõèõèõèõèõÎõ¹õ¹õèõèõ¹õ¹õèõÎõèõèõèõèõ¹õ¹õ¹õ¹õ·õ¹Uhzhz>*CJ aJ hzhzCJ hzhz5CJ aJ hzhz5>*CJ aJ hzhzCJ NHaJ hzhzCJ aJ H–ÿ´ÿ¤Ú˜Ê¤>Øò&JpLò)
ˆ



ð
Þ öïÜÜÜÜÅÅÅÅÅÅÅÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜ$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz
ÆЄLÿ ¤d\$`„LÿgdzöÄÚâäH pžºà„Ä@ön¤pdòd$fìììììììÕÕì¾¾¾¾¾ì§§§$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
&
F
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdz$
ÆЄLÿ ¤d\$`„Lÿa$gdzógus, tájleírás, melyet olvasmánnyá kell szerkeszteni.
Érzéki: Mindig test és lélekközeli képeket ad, életmeleg anyag.
Impresszionista: Benyomások szülik a riportot, és az benyomásokat is kelt. Szavai által, az információt nem informatív módon közvetíti, hanem ábrázolja.
Embercentrikus mqfaj.
A riport:
Nem tudósítás: A tudósító nem lát ki az eseménybQl, a riporter viszont mögéje néz.
Nem interjú és nem portré.
Nem publicisztika.
Nem útleírás.
Riport fajtái:
1: felosztás:
bqnügy,
gazdasági,
politikai,
kultúrális,
sport,
stb.
2. felosztás:
Eseményriportok: Az eseményriportok valamilyen sztorira, történetre épülnek.
Állapotriportok: Nem eseményre épülnek. Nehezebb felfedni. (Cserhalmi példája a falu volt.)
Claudia Maast:
A riport két hagyományra támaszkodik: az úti beszámolókra és a szemtanúk tudósítására. (Balzac, Zola) A céljuk, hogy legyQzzék a távolságot és közel hozzák a távolit és idegent.
Újságírói sajátosság (E. E. K.) rejtett szerepjáték módszere: a riporter nem elégszik meg a megfigyelQi állásponttal, hanem szereplQként, sQt fQszereplQként maga is szerepet játszik, de a többi résztvevQ számára inkognitóban marad.
A riport a tényközlQ mqfajokhoz tartozik. Az újságírónak ugyanolyan alaposan kell anyagot gyqjtenie, mint a hírhez. De megtalálható benne a személyes élmény iránti követelmény is. Az újságírónak bele kell merülnie a történetbe. A cselekmény és események a riport ismertetQjegyei. Az újságíró maga lehet ennek során a cselekvQ.
A riport mikor alkalmas ábrázolásforma: elsQ feltétel: legyen elegendQ hely. Riportot majdnem minden témában lehet készíteni, fel kell fedezni a közérdeklQdésre számot tartó aspektust.
Riport készítésére a következQ hat témakör alkalmas: események és rendezvények, miliQriportok, trendtémák, szerepjáték és saját tapasztalat, személyek portréi és politikai történés.
A riportok mindig emberekrQl szólnak. Az emberekrQl szóló riport a portré. A cselekmény itt háttérbe szorul és a személy áll a figyelem középpontjában.
A feszültség fenntartás érdekében vetik be a váltás eszközét: perspektívaváltás, közeli felvétel és az összkép váltogatása, az aktualitás váltogatása, az igeidQk váltogatása, mqfaji elemek váltogatása.
A riport jelentQs stíluseszköze a szemléletesség. A képszerq írásmódnak kell az olvasó fejében képeket elQhívni. A riportot nem kell kronológiailag felépíteni. Az olvasónak egyértelmqen éreznie kell hogy a riporter a helyszínen volt.
8. A publicisztika fogalma, jellemzQi
A publicisztika: értelmezés és meggyQzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény.
MqvelQje: a publicista: "véleményíró", közérdekq dologról szól, személyes meggyQzQdéssel.
Publicisztika: (vezércikk, belsQ cikk) megteremtQje Kossuth, nemcsak a szerzQ, hanem a lap véleményét is tartalmazza, társ-i pol-i kérdésekrQl szól, ált. 1. oldalon szerepel
Legfontosabb eszköze az érvelés
A vezércikk, története, fajtái, magyar és nemzetközi példák
Révai lexikon: A vezércikk a hírlap elején álló, az általános politikai helyzettel vagy valamely aktuális napi kérdéssel foglalkozó közlemény, amely a közvéleményt a lap álláspontjának törekszik érvelésével megnyerni.
A vezércikkben nyilatkozik meg az újság politikája, fölfogása a társadalmi kérdésekrQl, véleménye minden eseményrQl, amely a közönséget foglalkoztatja.
(Sajó Aladár  Róna Lajos: Az újság)
ElQzmények: Magyarországon a mqfajt Kossuth teremti meg a Pesti Hírlapba írt cikkeivel. P maga a következQ mqfaji besorolást alkalmazza: A szó semmi mást nem akar mondani, mint hogy a vezércikk oly cikk, mely a hírlap azon számának irányát és speciális célját kimutatja, mely vezére a hírlap azon számában írt cikkeknek, de más semmi és senkinek. Az egyik leghíresebb Kossuth vezércikk a Cassandra levél, melyben a Deák által eltervezett kiegyezés ellen foglalt állást.
Kossuth vezércikkei azonban kivételes jelenségnek számítanak; a korban az elsQ oldalt inkább fontosabb hírek, fontosabb emberek megszólalásai foglalják el az újságokban. Az olvasók igényeit követve honosodott meg a mqfaj, figyelembe véve a fokozottabb érdeklQdést a kulisszatitkok, az analizáló-részletezQ elemzés iránt. A magyar vezércikk ebben a korban irodalmibb a németnél és információban gazdagabb a franciánál és leginkább az angol mintákat követi. A vezércikk a vegyes fogadtatás ellenére gyökeret vert a magyar újságírásban. Ezt jelzi az is, hogy a mqfajt számos vita övezte, elsQsorban annak megújításával kapcsolatosan. A témát mindig az adott kor igényei határozták meg; Kossuth idejében ezek még valós politikai vitákat, késQbb (a szocilista újságírásban) elsQsorban propagandisztikus célokat jelentettek.
A vezércikk tartalmi és formai jegyei
A vezércikk a publicisztikai mqfajcsoportba tartozik. ElsQdleges jellemzQje, hogy nem csak a cikkíró, hanem - egyfajta névjegyként - a cikket közlQ lap karakterét, politikai, stb. állásfoglalását is közli. Éppen ezért a vezércikkek írói gyakran nem is adják meg nevüket, érzékeltetve, hogy a közöltek az egész szerkesztQség álláspontját képviselik. (A név közlésére vonatkozóan azonban semmilyen szabály nincsen). The Economist. A nagyobb felelQsség miatt általában a vezércikk megírása gyakorlott újságírók (szerkesztQk, helyetteseik, szakértQk) feladata.
Amerikai szakemberek a következQ pontokban tárgyalják a jó vezércikk tulajdonságait. Ennek betartása nem garantálja a sikert, ettQl eltérni lehetséges.
Arról írni, ami a potenciális olvasóközönséget foglalkoztatja.
Jól elhatárolni a kérdéseket; a válaszok már lehetnek árnyaltabbak.
Minél kiélezettebb helyzetben születik a mq, annál egyértelmqbb. Az ellenvélemények korlátozására a vitatható részeket be kell építeni a cikkbe, foglalkozni kell velük.
Világos vonalvezetés, példák
A szerkesztésmód hasonlít(hat) a hír szerkesztéséhez. A bevezetQ megfelel a leadnek, csak nem tényt, hanem egy tételt tartalmaz. A body ebben az esetben a tétel kibontása, ill. érvelés. Ezt követi a konklúzió, amely lehet javaslat, felhívás, stb.
Minél több oldalról megvilágítani a témát. (lsd. 3.)
Választékos formában, szükség esetén szenvedélyesen érvelni.
A szembenálló nézeteket kell cáfolni, nem lehet megsérteni a vitapartnerek méltóságát.
A modern vezércikk célratörQbb a réginél: kerülni az üresjáratokat.
Szintén amerikai szakértQk készítették el a vezércikkek tartalmi csoportosítását (és ezek szintén fenntartásokkal kezelendQk). Thomas Elliot Berry: Újságírás Amerikában c. tankönyve a következQ tipológiát hozza: (Mi a vezércikk célja?)
Befolyásolás
Elriasztás  a cikk valamilyen veszélyre hívja fel a figyelmet.
Felvilágosítás  megmagyarázni valamit, felfedni az összefüggéseket.
Ösztönzés
Köszöntés
SzerkesztQségi esszé: ez a legtipikusabb: idQszerq téma elemzése.
Könnyed kommentár-humoros, oldott formában közéleti eseményt idéz fel
A külsQ jegyeket tekintve fontos elmondanunk, hogy ma már a vezércikk nem feltétlenül az elsQ oldalon helyezkedik el (pl. Népszabadság-3. oldal), és ezért könnyen összekeverhetQ a belsQ cikkel. Annál is inkább mert a kettQt elkülöníteni ma már szinte lehetetlen az elmosódó mqfaji határoknak köszönhetQen. A belsQ cikk legfeljebb annyiban különbözik a vezércikktQl, hogy írója a témaválasztás tekintetében nagyobb szabadságot élvez. A vezércikk helye összefügg a tartalommal. A rendszerváltás elQtt 2 hasábos volt, majd 1 hasábosra zsugorodott. KésQbb lekerült a lap aljára, végül bekerült a lapba.
Példák: Híresebb vezércikkek:
Kossuth Lajos: Cassandra levél (lsd. fent)
Emile Zola: Vádolom! - A Dreyfuss-perben tett állásfoglalása (megvédi az igaztalanul elítélt tisztet)
Móra Ferenc: Hiszek az emberben
Népszabadság: 3. oldal (szerzQk pl. Tamás Ervin, Nagy N. István, Aczél Endre)
Magyar Narancs 1. oldal (belül) címe, szerzQje: A szerk.
Élet és Irodalom: 1. oldal (címlapon) szerzQk: Váncsa István, Kovács Zoltán, Medgyessy Gusztáv
A külföldiek közül: The Economist  nincs szerzQ
Claudia Maast:
A vezércikk különleges mqfaj az írott sajtóban. Régen az újságok címlapján állt, idQközben bekerült az újság belsejébe. (elején: Frankfurter Allgemeine Zeitung)
A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentQséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A vezércikk az újság kvintesszenciája, a szerkesztQség megnyilatkozása. Visszatükrözi egy újság tendenciáját. A vezércikk a lap álláspontját közli az olvasóval. Egy vezércikk célja tehát egyértelmqen állást foglalni.
9. A jegyzet, a glossza, a portré, a feature, a magazintörténet (konkrét példák)
A jegyzet
Publicisztikai mqfaj. Témájában kötetlen, szerkezetében, terjedelmében némileg kötött mqfaj. Általában egyetlen tényhez kapcsolódik. Nem tqri a terjengQsséget, megköveteli a sqrített, koncentrált fogalmazást.
A jegyzet lehet szubjektív, lírai és ironikus is.
A jegyzetíró szabadsága a témaválasztásban határtalan, többnyire az élet apró dolgairól, hétköznapi jelenségekrQl szól, jellemzQje: az életismeret, a jó megfigyelQ és asszociációs készség. Híres magyar jegyzetírók: Kosztolányi DezsQ, Móra Ferenc, Bálint György.
A glossza
A publicisztikai mqfajcsalád szerelemgyereke. Édestestvére a jegyzetnek.
A glosszaírót általában egyetlen gondolat, vagy indulat szolgálja. A glosszaírás szenvedély és életforma. A valódi glossza szerelembQl és méregbQl, felháborodásból, haragból és fölénybQl, értelem által létrejött indulatból születik.
Célja: a leleplezés. Leleplezni a butaságot, az úrhatnámságot, az önkényt, az önkényeskedést, a türelmetlenséget és az inkompetenciát, a nagyképqséget és a képmutatást. Célpontjának száma végtelen.
A mqfaj története: görög eredetiben nyelvet, beszédet, megjegyzést, ill. magyarázatot jelent, a glosse viszont spanyol eredetq, szigorú szerkesztési szabályokhoz kötött, lírai versforma.
A glossza ókori és középkori szövegek nehezen érthetQ kifejezéseinek korabeli fordítása és magyarázata is lehet. Tárgykörönként csoportosított szójegyzékek, ún. glosszáriumok szolgálták a jobb megértést (pl.: Homérosz epikája, Biblia).
A glossza tartalmi szempontból kötetlen: lehet politikai, közéleti, társadalmi, kulturális, vagy bármilyen más aktuális kérdéshez való, többnyire polemikus, gyakran ironikus, kis terjedelmq, csattanóval végzQdQ hozzászólás. Lényegéhez tartozik, mqfaji sajátossága, hogy rövid, egyperces publicisztika (Örkény).
A glossza maga a megtapasztalt, közvetlen élet, az áttétel nélküli, nyers és konkrét valóság.
Hogyan születik? ElsQ változat szerint a glosszaíró mondandójához keresi, választja a tényeket. A másik metódus, amikor a felfedezett, észrevett tényekhez találja meg a mondandót, de felhasználni a tényeket csak akkor képes: ha van gondolata, véleménye, ítélete.
JellemzQi: szellemes, frappáns csattanó, mulatságos mondatok. Derqjével segít elviselni az elviselhetetlent. Az igazi glossza közügy.
A magyar glosszahagyomány megteremtQi: Ady Endre, Karinthy Frigyes, Kosztolányi DezsQ, Molnár Ferenc.
Claudia Maast:
Az érveket a cikk elején sorakoztatja fel, ironikusnak, túlzónak, leleplezQnek, gúnyolódónak, homorosnak kell lennie és slusszpoénnal kell befejezQdnie. A glosszát érzelem fqti és szubjektív. Játszik a nyelv eszközeivel. Használja a szlenget, a dialektust. A különbség a stílusban van. A glosszának szórakoztatnia kell.
A portré
Mint újságírói mqfaj egy személyrQl tudósít és életrajzának fQleg azon részeirQl, melyek nem mindennapiak. Az életrajzi adatok puszta felsorolása még nem portré. Az újságíró az embert erQsségeivel és gyengéivel együtt mutatja be. Ügyelni kell, hogy a portré ne váljon karikatúrává. Az újságíró feladata, hogy partnerét rávezesse jellemvonásaira és kimondassa vele. A portrékészítés alapos anyaggyqjtést igényel, a lehetQ legtöbb tényt kell összeszedni. A portré alanyát el is lehet kísérni hétköznapjain, vagy olyanokkal kell beszélgetnünk, akik a riportalannyal a legkülönbözQbb helyzetekben találkoznak. Megfigyeli és elemzi beállítottságát, motívumait és érzéseit.
A legutóbbi két évtizedben évrQl évre nehezebb a portré megírása. Okai:
megsokszorozódott a riporterek száma
drámaian megromlott a médiumok hírneve
nQtt a tehetQs emberek félelme
Stilisztikai megjegyzés a portré mqvészetérQl: a dicshimnusz ugyanolyan fals, mint a hitelrontás.
Feature
A tarka, színes élénk, valamennyire azonban riportszerq szövegeket feature-nek nevezik. To feature a story azt jelenti, hogy a cikknek figyelemfelkeltQ hangsúlyt adnak. A feature megpróbálja egy esemény legjellemzQbb ismertetQjegyét kiemelni. Olyan ábrázolás-forma, melyben kevéssé drámai helyzetek a jellemzQ vonások kiemelésével válnak életszerqvé és érdekessé. Modern stílusforma, a szerzQnek nagyobb mozgásteret nyújt, mint a riport. Michael Haller a következQ kérdésekkel írja körül:
Mit kezdek a témával? Be kell mutatni a cselekvQk bevonásával.
Mi a fQ cél? Az összefüggéseket szemléltetni és konkretizálni.
Hogy szólnak a követelmények? Az összefüggéseket és a szituációkat példaszerqen bemutatni.
A feature fQ feladata, hogy az elvont tényeket szemléletessé tegye. Az újságíró az általa összegyqjtött információkat olvasói szemszögbQl figyeli meg, és azzal az eszközzel írja le, ami a mindennapok tapasztalati kincséhez tartozik.
A feature nem vonatkoztatja egyénekre az ábrázolt jelenetet, hanem tipizálja. A feature nemcsak konkretizálja az absztrakt dolgokat, hanem a száraz híranyagot is laza és érdekes leírássá változtatja. Megfogalmazási és tálalási szempontból kétféle feature-rQl beszélhetünk:
egyrészt meg lehet a szöveget feature-ként írni
fel lehet lazítani az aktuális eseményrQl a tudósítást a feature stíluselemeivel.
Hibák a feature megírásánál:
ügyetlen átmenetek, az átmeneteknek szervesnek, elegánsnak, könnyednek kell lennie
nincs mondanivaló, a feature írójának kezdettQl fogva tudnia kell, hogy mit akar
rossz keverék, a különbözQ alkotóelemeket rosszul használja
a tárca elemeinek alkalmazása helyettesíti az anyaggyqjtést
A feature segít az olvasónak megérteni a problémákat. ÉrthetQvé kell tennie számára a téma jelentQségét. El kell magyaráznia, hogy mit is jelent az összegyqjtött halmaz röviden. A szerzQnek a témát nemcsak feltárnia és leírnia kell, hanem az összegyqjtött tényeket elemezni, le kell vonnia a következtetéseket és az információkat nagyobb összefüggésbe kell helyezni.


III. FEATURE
Information = informálás
Entertainment = szórakozás, szórakoztatás.
A fenti két szóból keletkezett az infotainmant , melynek jelentése szórakoztatva informálás.
Ma egyre inkább szórakoztató módon történik az informálás. A tényeket szórakoztatás jelleggel adják közzé.
A feature az a mqfaj, amely szórakoztatva tájékoztat, tehát az infotainmant-nek a szinonimája (ezt szokták mondani).
A feature-ben lehet fikció is.
A BBC-tQl indult el. Hogyan lehet a rádiójátékot és a híreket ötvözni.
A feature nem a leegyszerqsítésre törekszik, hanem a bonyolult összefüggések egyszerqen megérthetQ bemutatására.
A riporttal ellentétben a feature-ben:
lehetnek fikciók,
elvont tényeket is szemléletessé tehet,
nem muszáj a híranyag után járni , feltárni a hátteret, okait nyomozni. Az ábrázolt jelenség tipizálásával szemléltetQ leírással, a témához szorosan tartozó tudással, könnyed megfogalmazással, szórakoztató, könnyen olvasható írás komponálható.
A feature végül is olyan érdekes cikk, amely nem igazán riport, nem igazán tudósítás, nem igazán karcolat, anekdota vagy jegyzet, de mindbQl átvesz-átvehet bizonyos elemeket. LegjellemzQbb sajátosságai és mqfaji követelményei okán a feature-t a riport közelében kell elhelyeznünk.
Magazintörténet
Tudósító, tényközlQ mqfaj. A magazin-vagy a hírmagazintörténet is az angolszász news story megváltozott formája, melynek eredete az Egyesült Államokban a Time -hoz és a Newsweek -hez vezethetQ vissza. Németországban ezt a mqfajt olyan hírmagazinokban találjuk meg, mint a Der Spiegel vagy a Focus .
A magazintörténet ismertetQjegyei, hogy az egyik oldalon a hírek tényszerqsége áll, a másikon azonban elemzi is Qket. A szerzQ anyagát megírás elQtt elemezte és történetét a megírás szellemében meséli el: ami az elemzés alátámasztására szolgál az bizonyíték, ami ellene szól, azt inkább elhagyja. Részinformációkat gyqjt, epizódba ágyazza Qket, és ezeket az epizódokat valóságosan létezQ személyekkel mesélteti el. Pontos információkra törekszik, tendenciát szeretne bemutatni.
Fontos, hogy a történetnek legyen dramaturgiája. Következésképpen váltakoznak a tényszerqség (hírszerq), a címkézés (kommentáló) és elbeszélés (riportszerq) elemei.
Egy tipikus magazintörténet felépítése ilyen lehet:
FQcím, lead (2-5 sor). Feszültséget kell ébresztenie és fel kell vázolnia, hogy mirQl is van szó.
Bevezetés (1-2 bekezdés). Eset rövid vázolása, vagy egy rövid idézet egy illetékes személytQl.
Portál . 3-4 mondatban elmondjuk a történet üzenetének magját, és ezzel elindítjuk a vezérfonalat.
Történet. Lehetséges kezdés egy megtörtént eset.
Pro és kontra. Az ellenérveket csak azért sorakoztatjuk fel, hogy megcáfoljuk azokat és megvédjük a tendenciát.
Befejezés.
Az egyes bekezdéseknél figyelni kell arra, hogy az aktív elemek váltakozzanak a magyarázó, nyugodtan leíró részletekkel.
A jó magazintörténet receptje. Olvasó, stratégia, szerkezet.
Akkor sikeres, ha minél több olvasó olvassa. Tehát foglalkozni kell a célcsoporttal. Tudni kell, hogy milyen célcsoportnak szánták. A szerzQnek foglalkozni kell a célcsoport igényeivel, tudásszintjével, médiahasználati szokásaival, látásmódjával, tapasztalataival.
Egy stratégiát kell kidolgozni arra, hogy milyen témát válasszunk. A fQ kihívás ma az, hogy az olvasónak a történet egy általa racionálisan és emocionálisan különbözQképpen megélt helyzetet ábrázoljon. Hozzá tartozik a stratégiához az is, hogy kezdettQl fogva választ adjon az olvasó azon kérdésére, hogy ez a történet miért éppen most jelenik meg ebben a lapban.
A jó struktúra: már az elején meg kell fogalmazni a történet lényegét. Ez alatt az olvasóhoz szóló világos üzenetet értjük. Elmélet, bizonyítás, végkövetkeztetés. Ezt követi az anyaggyqjtés. ElQre ki kell dolgozni a kérdéseket.
A megfelelQ dramaturgia csak a gondolatok, érvek és tények következetes ábrázolásával teremthetQ meg, melynek során figyelni kell a feszültség ívének állandó fenntartására.
10. Elemzési módszerek, érveléstechnikák (kommentár, esszé)
A kommentár
A véleményt közlQ mqfajcsaládba tartozik.
= valamihez szóban vagy írásban fqzött magyarázó megjegyzés. A sajtóban hírmagyarázatot jelent. Aktuális politikai esemény értelmezése és értékelése, hátterének feltárása.
A 18. századi francia enciklopédistáktól ered, akik politikai kommentárokat fqztek
az általuk feldolgozott történelmi eseményekhez. Helye mqfajilag a hír és a vezércikk között van. A kommentár írójának kiterjedt háttérismerettel kell rendelkeznie, és birtokában kell lennie a különbözQ nézetek, ill. az akár egymásnak ellentmondó híradások ismeretének is.
A kommentár az eseménnyel szinte egy idQben jelenik meg. Erre fel kell hívni az olvasó/hallgató figyelmét (nem 100%-osan tökéletes). A kommentálandó tényeket a szerkesztQ választja ki.
KötelezQ szabályai nincsenek, de szerencsés a kommentárt a hír ismételt közlésével kezdeni és annak forrását megnevezni.
Amerikában véleménynek számít, ezért a hírektQl teljesen elkülönítve közlik. Nálunk nem. Magyarországon bQvített, alátámasztott információnak minQsül.
Claudia Maast:
A kommentárban az újságíró egy aktuális eseményrQl vagy témáról foglalhat állást. Megvilágítja a probléma fontosságát, elemzi a megoldási szempontokat, összehasonlít. Ezzel akar a közönségnek segíteni, hogy az információk özönében képet nyerhessen az eseményrQl. A kommentárok három fajtája:
ÉrvelQ kommentár: az újságíró egy véleményt képvisel és errQl másokat is meg akar gyQzni.
Egyenes kommentár: egyenesen dicsér vagy kritizál.
Egyrészt-másrészt kommentár: több lehetQség között mérlegel, és elgondolkodtat az egyrészt-másrészt között.
A kommentárt durván három részre lehet osztani: bevezetés, érvelés, végkövetkeztetés. A bevezetésben a kommentár témáját kell tömören felvázolni. Az érvelési részben sorakoztatjuk fel az érveket, melyek a végkövetkeztetéshez vezetnek. Világosan és következetesen kell érvelni. A kommentárnak mindig világos és egyértelmq végkövetkeztetéseket kell levonnia.
Tíz szabály egy kommentár megírásához:
a kommentár írója számára legfontosabbak a tények. Ha a kiindulási pont nem stimmel minden helytelen. A hibás tények rosszak, mert abból hibás végkövetkeztetéseket lehet levonni. Ha az alapinformáció nem igaz minden nevetségessé válik.
veszélyes olyan eseményeket kommentálni, melyek megváltozhatnak, mielQtt megjelenik a kommentár.
a szerzQnek óvakodnia kell azoktól a témáktól, melyeket nem ismer igazán.
mielQtt a kommentár szerzQje leírja az elsQ sort tudnia kell, hogy hova akar kilyukadni.
a sok mellékes dolog mellett meg kell látni a lényeget.
nem szabad eltervezni túl sokat. Egy gépelt oldalnyi kommentárba egy vagy két gondolatmenetnek van helye.
az elsQ mondat gyakran a legfontosabb. Fel kell kelteni az érdeklQdést. Legjobb tanács: egy provokatív tézissel kell kezdeni.
át kell gondolni az érvek sorrendjét. Egy kommentárban meg kell lennie a vezérfonalnak. Érvnek érvet kell követnie. Ha egy széles körben elterjedt véleményrQl akarunk állást foglalni, akkor elQször minden mellette szóló érvet fel kell sorakoztatni, mintha egyetértene vele az ember. Aztán átállni a front másik oldalára. Így feszültség keletkezik.
hogy egy kommentár megelégedéssel tölti-e el az olvasót az attól függ, hogy milyen gondolatokkal bocsátjuk útjára. Le kell kerekíteni a történetet.
szemléltetQen kell írni. Sok igét kell használni, képeket kell használni.
Esszé
Klaudia Maast szerint a tárcához hasonló ítélkezQ mqfaj. Inkább irodalmi formákat használ. A téma minden oldalára rávilágít. Egy esszé tárgyát irodalmilag igényes formában minden oldalról kritikusan megvilágítják. ElemzQ és kommentáló elemeket kapcsol össze. Írójának igencsak oda kell figyelnie, hogy mqve érthetQ és emészthetQ maradjon, hiszen könnyen az elvont nyelvmqvészek játszóterévé válhat.
Esszé: olyan mqfaj, mely irodalmi, tud, filozófiai témáról szól a mqvelt nagyközönség számára érthetQ módon (nem használ szakzsargont)
11. A kritikai mqfajok (fajtái, jellegzetességei, konkrét példákkal)
A jó kritikus méh. Az a célja, hogy a még haszontalan virágokból is mézet gyqjtsön az egész nemzet számára. (Móricz Zsigmond)
A kritika: megítélés, bírálat. Feladata a mqvészet nagy alkotásaiból levont esztétikai elveket a megítélendQ mqvekre alkalmazni. Az irodalmi lexikon tudományos publicisztikai mqfajnak nevezi.
A sajtómqfajok rendjében a kritika a véleményalkotó, publicisztikai mqfajcsaládba tartozik. A legkézenfekvQbb osztályozás: irodalom-, színház-, film-, képzQmqvészeti-, zene-, és tánckritika, valamint rádió-, és tévékritika.
Minél nagyobb, színvonalasabb egy lap, annál valószínqbb, hogy az egyes mqvészeti ágak ott dolgozó kritikusai szakképzett bírálói saját területüknek.
A sajtókritika szólhat a mqvésznek, hiszen tudatosítja a mqvészben is az általa felfedezett értékeket, és jelzi, melyek az alkotásnak azon részletei melyek nem felelnek meg az általa alkalmazott követelményrendszernek. Szólhat az utókornak, hiszen a kritika a kor irodalmának, film-, és színházmqvészetének, tánckultúrájának a lenyomata. Szólhat a másik kritikusnak, hiszen van úgy, hogy a részletekbe belemenQ elemzéseket, megjegyzéseiket egymásnak írják, bár a bírálók alapjában mégsem egymásnak írnak. MindenekelQtt az olvasónak szól! Az újságokban megjelentetett bírálatok hírlapíró szerzQi legelsQsorban olvasóiknak írnak. Ezzel tájékoztatják az olvasókat a mqvészetek legújabb alkotásairól. Azonban ez a lap által megcélzott közönség befolyásolását is jelenti.
A tárgyilagos recenzió
A mqalkotásokról szóló 8-10 soros, esetleg egyoldalas mqvet ismertetQ közleményeket, melyek általában véleményt nem nyilvánítanak, recenziónak nevezzük. A recenzió informál. Tájékoztat a könyv megjelenésének tényérQl és az alapvetQ bibliográfiai adatokról. Közli a kiadás helyét, évét, feltünteti a kiadó cég nevét, közli az oldalszámot, és a kötet árát is. Az elmúlt években megnQtt a kiadott mqvek száma, a sajtó egyre nehezebben birkózik meg a tájékoztatás rá háruló feladatával. Sok könyv marad visszhangtalan, ugyanakkor a kritikai mqfajok tekintetében a recenzió felé billen a mérleg. Sok mqrQl keveset írni! Bulvárlapok, magazinok esetében a recenziók közös oldalon, átfogó címmel jelennek meg.
Eligazító kritika
A hírlapi kritika elemez, értékel és eligazít. Terjedelmét a lap jellege szabja meg, de belejátszik a szerkesztQ vagy a kritikus értékítélete is. Ha egy korábban ismeretlen író remekmqvet alkot, azt is megilleti a kiemelt terjedelem. EbbQl a szempontból a magyar kritika jól vizsgázott: Cseres Tibor a Hideg napokkal hirtelen és váratlanul került a figyelem fókuszába.
A terjedelmi korlátok feszegetése: tanulmány
Amikor a kritikus nem egyetlen elQadás, mq alapján ítél, hanem szélesebb idQ- és térbeli áttekintést kínál. Átfogó kritikának tekinthetQk az évadvégi összefoglalók, ezek terjedelmi és munkaigénye is jóval nagyobb. Ilyeneket ír a kolumnista, akinek még módja is van a korábban általa bírált mqvészi teljesítmények összehasonlítására, viszonyítására, így nagyobb idQegységben látja a színházi évadot, vagy a könyvkiadást.
A kritika írásának feltételei
Aki kritikusnak készül az az igazságot keresse, ne a mások  politikai, gazdasági hatalmasságok  kegyét, kiadók pártfogását. Ne kiszolgálni, hanem szolgálni akarja az olvasót.
Legyen tisztességes! Árnyékot vet a tisztességére, ha váratlanul vagy többször is módosítja véleményét, ha a tegnap kiátkozott szerzQket ma egyszer csak szentté avatja.
Az Qszinteség! Állásfoglalását bizonyítania is kell. Véleménye lehet szigorú vagy lelkes, de meg kell felelnie az esztétika által hitelesített, objektív kritériumainak.
Ajánlott a felkészülés! Nem árt az elQadás elQtt, vagy a könyvkritika írása elQtt újraolvasni a mqvet. A jó kritikust a tájékozottság, a felhalmozott ismeretanyag nem gátolja, hanem segíti az élmény befogadásában.
Aki nemcsak terjedelmesebb, de elmélyültebb kritikát kíván írni, az jól teszi, ha igénybe veszi a kritikusi tevékenységet is segítQ, tudományos és szerkesztQségi háttérintézmények segítségét. Ilyen a Magyar Színházi Intézet dokumentációja, a Filmtudományi Intézet archívuma.
Veszélyes pálya
A hazai kritikusok rendszerint maguk harcolták meg harcukat a kritika védelmében. Látszólag veszélytelenebb, de valójában károsabb és kockázatosabb, ha a kritikus nem a megbírálttal, hanem a közönséggel kerül összeütközésbe. A kritikus lehetQségei az ízlésnevelésre jóval behatároltabbak, mint az iskoláé, mégsem adhatja fel a maga egyszemélyes harcát.
Fenyegetik a kritikát gyakorlati szakmai veszélyek is. A Vákuum-effektus (ha elszigetelten tárgyalja a mqvet és nem helyezi bele valamilyen kontextusba). Amikor a kritikus túl sokat mond (elejétQl a végéig követi a megbírált mq cselekményét). Ha túl sokat feltételez és túl sokat mond (ismeretlen nevekkel dobálódzik , a többség számára követhetetlen fejtegetésekbe kezd).
A tévedés kockázata
Tévedni emberi dolog, de vannak olyan látványos kritikusi tévedések, amelyeken évtizedek múltán is nevet az utókor. IrodalomértQ tudósok, kritikusok lelkén szárad Katona József Bánk bán c. egykori pályamunkájának mellQzése, elsikkadása. A kritika tévedései és bqnei jelentik talán a legkínosabb kockázatot ezen a pályán.
A kritika hangvétele
A kritikusoknak örök gondja a szakszerqség és olvasmányosság (közérthetQség) összeegyeztetése, optimális egyensúlyának megteremtése.
A klasszikusok bírálataiból is megtanulható a szókimondás, a határozott és egyértelmq fogalmazás. Az rossz, ha a kritika személyeskedQ támadássá fajul, ha hangjából, a jelzQkbQl következtethetünk rá, hogy nem a jobbítás, hanem a megsemmisítés a célja. Az olvasmányosság a kritika eleganciája. Koszotolányi DezsQ mondta: a kritika mqvészet.
A kritikus akkor tölti be szerepét a szerkesztQségben, a társadalomban és a mqvészeti életben is, ha az érdeklQdéssel és élvezhetQ írásaival az értékek befogadóinak táborát növeli.
Claudia Maast: Irodalmi, képzQmqvészeti, színházi, zene és filmkritikáról beszélhetünk. Az ítészek kritikája gyakran ajánlás az olvasó számára, hogy ellátogasson bizonyos rendezvényre vagy maradjon távol tQle.
A kritika és a recenzió a ténytudósítás, a vizsgálódás és az elemzés között mozog. A recenzió elején általában a tények bemutatása, mint például színházi darab vagy könyv vagy film tartalmának a leírása áll. Ezekkel az információkkal teremtik meg az alapját az ezt követQ kritikus szemlélQdés megértésének. További feladata, hogy publicitáshoz segítse a mqvészi alkotásokat. Fontos, hogy a kritikát egyértelmq szakmai kompetenciával írják.
A karikatúra illusztráló mqfaj. Kiélezett formájával mulattatni vagy támadni akar. Formájukba túloznak, torzképeknek is nevezzük Qket. Nem csak formájukban, hanem tartalmukban is túloznak.
12. A New York Times jellemzése, alap közlési filozófiája
Minden hír, ami közlésre méltó.
Legország legviláglapja.
A NYT a világ legtöbbet idézett, legtöbb információt összegyqjtQ és továbbító, legtöbb mértéket adó, legnagyobb befolyással bíró napilapja.
Példányszám: hétköznap: 1.25 millió
vasárnap: 1.8 millió
New York Daily Times néven született meg 1981-ben négy oldalon. A mai Times négy részben jelenik meg, körülbelül 100 oldalon. Vasárnap 10-12 melléklettel (section). A tulajdonos 1896 óta az Ochs-Sulzberger család. A New York Times épülete a Times Square-n található. (a teret nevezték el a lapról)
Az International Herald Tribune is fele részben a New York Times Company-hoz tartozik.
Mellékletek: 1. friss bel és külföldi események
2. arts & leisure (mqvészet és szórakozás)
3. business
4. week in review (heti szemle): szerkesztQségi oldal nem aláírt cikkekkel, a szerkesztQség véleményét tükrözi
5. travel
6. New York Times Magazine (színes képeslap)
7. book review: könyvszemle
8. sport
9. styles: stílus, életmód
10. real estate: ingatlan
11. álláshirdetés
12. TV mqsor
13. körzeti hetilap
A helyreigazítások a 2. oldalon kapnak helyet. A címlapon a fejléc bal oldalán található a szlogen. A címlapon teljes cikk nincs, csak a legfontosabbak eleje, ill. ismertetQ a mellékletek tartalmából. Reklámot sem tartalmaz. A NYT utólagos értékelésre külön lap jelenik meg, a Winners & Sinners. Ebbe külön bekerülnek a hibák és a jó teljesítmények  kommentálva.
Van értelme hogy ilyen hosszú? Az olvasó szempontjából valószínqleg nincs, mert nem tudja elolvasni, a lap szempontjából csak akkor van értelme, ha az oldalak zöme hirdetés, hiszen ez hozza a pénzt. (55%)
Három különbözQ megjelenése van:
Late Edition (késQi kiadás, ennél van legkésQbb lapzárta) New Yorkban és környékén jelenik meg.
A jelzés nélküli kiadás Bostontól Washingtonig jelenik meg.
National Edition országos kiadás, ennél van a legkorábban lapzárta. A szükséges anyagot mqholdon keresztül juttatják el az országban található nyomdáikba.
Az újság hangja erQs, de csak egyetlen hang a sok közül. Ennek ellenére vezetQ véleményformálók - nem csak Amerikában. A lap célja a dolgok mélyére való ásás, ezért riportereik gyakran alkalmazzák az oknyomozó, tényfeltáró újságírást. A szerkesztQk nem gondolnak cikkeik hatására, megpróbálnak minél közelebb kerülni az igazsághoz. Fontos, hogy félelem és részrehajlás nélkül kell írnia az újságíróknak. A NYT felelQsségteljes lap, ezért általában együttmqködik a kormányzattal, de a nemzet érdekeit veszi figyelembe. A kormányt nem MI-ként, hanem PK-ként kezeli.
A szerkesztQk két kérdést tesznek fel a cikk írásakor: Fontos  e és érdekes  e az esemény, mely megtörtént? Ha legalább az egyik igaz, akkor közzéteszik.
Beceneve a Szürke Hölgy, külsejében szürke, belül pedig illemtudó. A legfontosabb szabályokat mindig betartják: a hírt nem politizálják át, tudósításban nem foglalnak állást. Teljes objektivitás nincs, de igyekeznek tisztességesek lenni. Próbálják tárgyilagosan szemlélni a valóságot.
A New York Times szóvivQje: Nancy Nielsen.
A legnagyobb példányszámú lapok az USA-ban. 1. Wall Street Journal, 2. USA Today 3. New York Times, de ezzel a harmadik hellyel elsQ a nagyvárosi lapok között. (elQtte megelQzte a LA Times és a Daily News)
Az elQzQ fQszerkesztQ: Abe Rosenthal, akinek rendszeres kommentár rovata van az Op-Ed oldalon. A fQszerkesztQknek 65 éves korukban kötelezQ nyugdíjba vonulni.
A szerkesztQségi cikk rovatot nem felügyeli a fQszerkesztQ. Nincs lehetQség személyes véleményt kifejteni még a szerkesztQségi oldalon sem. Névtelenül jelennek meg a cikkek. Csak a kolumnistáknak van joguk kifejteni a véleményüket.
A szerkesztQségi cikk rovatot a Kiadó figyeli.
Frank Rich színikritikus-egyetlen kritikájával képes megbuktatni egy darabot vagy egyetlen dicséretével sokmilliós bevételhez juttatni a színházat.
Ha van valami tudományos felfedezés 2 újságírót állítanak rá az ügyre, mert ez biztosabb. Nem engedhetik meg maguknak, hogy elfogultak legyenek egy állásponttal szemben. Igyekeznek független szakértQket használni.
Bryan Miller- a Times ételkritikusa. Ez a lap teremtette meg az éttermek, vendéglQk rendszeres értékelésének mqfaját.
Andrew Rosenthal & Maureen Dowd= a New York Times 2 fehér házi tudósítója. (sajtó és a hatalom viszonya(bizalmatlan, Bush interjú)
Leslie Gelb: másik kolumnista (Abe Rosenthal), Q is közölheti saját véleményét.
1908. július 19. II. Vilmos német császár 2 órás interjút adott William Bayard Hale-nek. Az interjú csak 1939. július 16-án jelenhetett meg. Úgy gondolta, hogy a császár szavai nyomán háború törhetne ki Németország és Anglia közt. Hogy mi volt az interjúban? ElQbb derült ki más újságból, mint a Timesból. Két másik New York-i lap közölte: Németország az USA-val fog szövetségre lépni, mert az angolok a japánokkal szövetkeztek. Ha elQbb közli a NYT lehet, hogy elkerülhetQ lett volna a világháború? Nem biztos, de ebbQl is látszik, hogy a NYT a történelem csinálója.
Disznó-öbölbeli partraszállás tervének közzé tétele: 1961. 04. 07. elsQ oldalon megjelent egy tárgyszerq tudósítás (Tad Szulc), hogy az USA invázióra készül Kuba ellen. A történész Arthur Schlesinger azzal vádolta a NYT-t, hogy eltitkolta a partraszállás várható idQpontját. Szulc elment Floridába és onnan tudósított, hogy készülQben van az invázió. Információt szerzett arról, hogy április 18-án tervezik a partra szállást, de nem volt benne biztos. Úgy fogalmazott: küszöbön álló invázió . Ez volt az egyik probléma.
A másik probléma az volt, hogy a CIA is benne volt a buliban. (nem volt bizonyíték)
Közlési dilemma: ha nyilvánosságra hozzuk az információt vajon nem ártjuk-e bele magunkat a nagypolitikába? Vajon nem leszünk-e felelQsek 1000-k haláláért? Az akkori fQszerkesztQ Turner Catledge volt.
Aztán a fQszerkesztQ a négyhasábos cikket egyhasábosra kurtította. Castro ellenes egységeket képeznek ki harcra floridai támaszpontokon. A partraszállás amúgy kudarcba fulladt. A probléma az volt, hogy a Times többet tudott annál, mint amennyit közölt. (az információ visszatartása gáz!) másrészt a hatalom még a nyilvánosságra hozott hírt is sokallta.
Pentagon papírok: 1971. június 13-án megkezdték a Pentagon Papírok közzétételét. Robert McNamara, Kennedy és Johnson védelmi minisztere szigorúan bizalmas iratcsomagot állított össze a vietnami háborúba való beugrás történetérQl. A dokumentumok a háborút ellenzQ Daniel Ellsberg kezébe jutottak, aki átadta a NYT egyik riporterének, Neil Sheehannek. Az akkori fQszerkesztQ Abe Rosenthal volt. A Nixon kormányzat a bírósághoz fordult a dokumentumok közlésének leállítása érdekében. Két és fél héttel az elsQ részlet publikálása után a LegfelsQbb Bíróság a Timesnak adott igazat. Max Frankel, a lap washingtoni irodájának a fQnöke volt akkor és így kommentálta a történteket: ha nem közlik, nincs kielégítQ tájékoztatás, amit az emberek megszoktak. Nincs értelmes kommunikáció a kormányzat és a nép közt. A kormányzat igen ritkán ad objektív tájékoztatást, amely alkalmas arra, hogy a közvéleményt alaposan informálja( a sajtó arra kényszerül, hogy bizalmas dokumentumokat használjon. Ha ezt nem tenné meg az emberek nem tudnák mi folyik, a sajtó kifejezett szolgálatot tesz, mert a kormányzat e nélkül képtelen volna mqködni( a sajtó a 4. hatalmi ág.
(1919-versailles-i békeszerzQdést publikálta publikálás elQtt, 1956-Hruscsov titkos beszédét hozta le, amelyben leleplezte Sztálin bqneit)
Az öt legrettegettebb angol szó: Mike Wallace is on the line. M. W. tényfeltáró újságíró. Túl van a hetvenen. Minden vasárnap a CBS-en mqsora van 60 perc címmel.
Kiszivárogtatás: Turner Catledge 1945-ben fQszerkesztQ helyettes volt a NYT-nál. Az akkori fQszerkesztQ csak annyit tudott, hogy William Laurence, az újság tudományos szakírója ideiglenesen a hadseregnek dolgozott egy titkos ügyben. Catledre azt bízták, hogy a riporter költségeit, kiadásait felügyelje. P semmirQl nem tudott késQbb avatták be. Aztán elmondták neki, hogy Új-Mexikóban kísérleti atombomba robbantásokat végeztek és milyen pusztító a hatása. Majd közölték vele, hogy döntés született arról, hogy Japánra több bombát is le fognak dobni. A Times-ot azért avatják be, hogy teljes és pontos beszámolót tudjon adni a bomba kifejlesztésérQl és felhasználásáról, ha annak eljön az ideje. MindenrQl tájékoztatták csak azt nem mondták meg mikor dobják le a bombákat. Tökéletes kiszivárogtatás példája.
13. A médiatermék, a magyar sajtópiac jellemzQ vonásai
Mqsortermék, médiatermék
A médiaágazat termékei fontosak mindenki számára. Az emberek pénzt és idQt áldoznak rájuk. Az idQ pénz. Médiatermék a rádió, a TV mqsorok és a lapok.
A termék lényege a belsQ szellemi tartalom, ami az embereket a fogyasztásra ösztönzi. A termék csomagolása is fontos. A médiatermékeket is csomagolják  csak másképp.
A termék csomagolásához tartozik:
A szlogen
A felhívások
Az akusztikai elemek
Bizonyos értelemben a médiatermék hardver része, tehát a TV készülék, a CD lejátszó, az antenna stb. is médiaterméknek számít.
A terméket a nagyközönség és a hirdetQk piacáról is lehet vizsgálni.
Termék a nagyközönség piacán:
Fontos a belsQ szellemi tartalom: szöveg, zene, írás. A szellemi tartalomnak kapcsolódnia kell a célközönséghez. Különbséget kell tenni kereskedelmi és közszolgálati médiatermék között. Az utóbbi sokkal szegmentáltabb.
Termék a hirdetés piacán:
Nem mindegy, hol hirdetnek a hirdetQk. Ott hirdet, ahol feltételezi, hogy észreveszik. Sokszor a gyerekekhez szól, de a szülQk veszik meg. Nem számít a szellemi termék, hogy mekkora és milyen összetételq a közönség.
Reklám vagy hirdetés:
Az a tájékoztató tevékenység, amelynek révén a vállalatok megpróbálják befolyásolni a potenciális fogyasztókat annak érdekében, hogy az Q terméküket vagy szolgáltatásukat részesítsék elQnyben a versenytársakéval szemben.
A reklám tárgyiasult üzenet: képben, hangban, esetleg írásban. JellemzQ módon árukapcsolás révén jutnak el a közönséghez. Van egy hordozófelület, amit megszakítunk reklámmal. A termék a lapokban a lapfelület, amit reklámozásra használunk. A hirdetQ megvásárolja a fogyasztókhoz való eljutás lehetQségét egy adott lapfelület segítségével. Az elektronikus médiában a hirdetési idQ helyettesíti a lapfelületet.
A reklám belsQ kreatív tartalmát is meg kell vásárolni. Kell egy akusztikai körzet, amitQl a reklám reklám lesz. A reklámok is elkezdenek mqsorszámként viselkedni. Megjelennek benne reklámhordozó egyéniségek. Pl.: Egerszegi Krisztina  Plusssz, Aigner Szilárd  Eduscho kávé, stb. A reklámok elkezdenek filmszerqen viselkedni és elmesélnek egy történetet. A nagyközönség a lapokhoz pénzért jut, a klasszikus kereskedelmi TV-khez, rádiókhoz ingyen jut.
A nagyközönség eladása a hirdetQknek:
A médiatermékeknél kitüntetett súlya van a kreatív tartalomnak. Bármilyen médiatermék elsQ darabjának elQállítási költsége elég magas, a többi már fajlagosan kicsi. A médiatermékek többsége gyorsan romló áru. Ez a reklámokra is igaz. Nem jó akkor reklámozni, ha elfogytak a készletek. A médiatermékek között szép lassan elmosódnak a mqfaji határok. Ez igaz a reklámokra is. A nyílt és burkolt reklám elég gyakran csúszik össze és nehéz Qket szétválasztani.
A nyomtatott sajtó változásai
Megyei, regionális lapok elQretörése
NQi magazinok, bulvárlapok, hirdetési újságok elQretörése
JellemzQ a szakosodás és a tematizálódás
Önkormányzati lapok stabilizálódása  rendszeresen fordítanak rá a költségvetésbQl
A civil szféra lapjainak élet-halál harca
Irodalmi, mqvészeti, tudományos folyóiratok kiszolgáltatottsága. Hiányoznak a mecénások 130 darab irodalmi folyóirat van Magyarországon.
Internetes sajtó, weblapok látványos elQretörése
14. Egy nyugat-európai ország sajtójának néhány jellemzQ vonása
Az elsQ nyomtatott sajtótermékek az elQkelQ családok neveit QrzQ almanachok voltak. Az angol nyelven készült informatív jellegq lapok iránt hosszú ideig nem volt kereslet. A rendszer vezetQ személyiségei nem igényelték cselekedeteik kommentálását, és csupán a polgári réteg megszületésével vetQdött fel a tömegtájékoztatás gondolata.
Egészen a XVII. század közepéig az újságírással foglalkozó személy alantas lénynek számított, akit az arisztokrata családok nem szívesen láttak körükben. Nem csoda tehát, hogy az önálló hangvételq, tájékoztatási szerepet betöltQ sajtó nem szerezhetett érdemeket a kontinensen. Lázadó szellemq zsurnaliszták hiányában a kiadványok többségét külföldi, elsQsorban holland mintára készítették. A politikai tudósítások mérsékelt hangvételben mutatták be a szigetországban zajló eseményeket és a brit újságírók többnyire a valóság hiteles, avagy kevésbé hiteles ábrázolásán fáradoztak.
Burke volt az elsQ, aki felfedezte a mqfajban rejlQ elemzési, kommentálási lehetQségeket, és az újságírást a hatalom szócsövének - a rendek melletti negyedik pillérnek" nevezte.
Az angol sajtó nem sokáig élvezhette szabadságát, mivel 1621 és 1662 között teljes mértékben ki volt szolgáltatva a hatalom birtokosainak. A Tudorok uralkodása alatt a nyilvánosságra hozott híreket szigorúan cenzúrázták, valamint tilos volt külföldi lapoknak bármilyen jellegq információt kiszolgáltatni. Az ellenQrzési folyamatban még az angol Parlament is részt vett: 1662-tQl nem lehetett közzétenni a parlamenti ülésekrQl készült jegyzQkönyveket, és a honatyák által bevezetett licensing act" még hosszú évtizedekig háttérbe szorította a sziporkázó publicisták egyéni törekvéseit.
Az angol polgári forradalom utáni idQszakban rövid idQre beköszöntött a sajtószabadság", amely nem jelentette a vezetQ politikai körök cenzúrájának eltörlését, de a szigorú korlátozásokkal járó parlamenti nyomást enyhítette. A mqfaji kibontakozás gátjául szolgáló kedvezQtlen körülmények ellenére az angol újságírás fejlQdése a XVIII. század elején már megállíthatatlan, rendkívül színes, gyakran humoros hangvételq irományok keletkeznek, amelyek a politikai események taglalása helyett egyre nagyobb jelentQséget tulajdonítanak a gazdasági és pénzügyi eseményeknek és a gyors, megbízható tQzsdei információknak.
1851-ben az eredetileg német származású Julius Reuter, megalapítja Londonban a Reuter hírügynökséget, amely rövid idQn belül Európa egyik vezetQ intézményévé növi ki magát. Reuter korábbi tapasztalataira alapozva a kontinensen is meg akarja teremteni az információszerzés és terjesztés hatékonyan mqködQ formáját.
A kezdetben csupán pénzügyi hírekkel foglalkozó Reuter az évek múlásával minden vezetQ szerepet betöltQ londoni újságot ellát a szükséges információkkal. Egyik legjelentQsebb partnere a Times", amely a késQbbiek során ugyan saját forrásból szerzi be a híreit, de néhány éves együttmqködésük így is jótékony hatással van az ügynökség hazai és nemzetközi fejlQdésére: a távíróval felszerelt Reuter világviszonylatban is vezetQ tájékoztatási központtá válik.
A szigorú ellenQrzések mellett, az angol kormány tagjai minden tQlük telhetQt megtettek annak érdekében, hogy a sajtó még jó ideig ne válhasson a tömegkommunikáció eszközévé. Bár a licensing act-hez hasonló kíméletlen intézkedéseket nem vezetnek be, mivel a politikai hatalom birtokosai látszatra törvényesnek tqnQ módszerekkel igyekeznek gátolni a szabad szellemq polgári sajtó fejlQdését.
A nem kormánypárti, radikális hangvételq lapok esetében magas terjesztési költségeket, és szinte kifizethetetlen adókat szabnak meg. 1833-53 között az angol újságok Európa legdrágább kiadványai, a francia és német újságokkal ellentétben csak kis példányszámban tudják elQállítani Qket. Az idQközben külföldi hírnévre szert tett Times, legalább háromszor annyiba került, mint a hasonló stílusú franciaországi Le Constitutionel.
1785-ben alapította John Walter a néhány évtizeddel késQbb Times" néven ismertté vált Daily Universal Register címq újságot. A XIX. század elsQ felében a gazdasági, politikai, és pénzügyi híreket egyaránt közlQ, mérsékelt hangvételq angol napilap külföldön is sikert arat, és adóterhek ellenére is óriási társadalmi presztízsre tesz szert, valódi médiafogalommá válik.
Annak ellenére, hogy sok kitqnQ újságíró dolgozik a Morning Post és a Morning Herald címq napilapnál is a Times népszerqsége évtizedeken keresztül megközelíthetetlen. A gazdasági és politikai egyenlQtlenségek hatására egyre több liberális szellemq újság látja meg a napvilágot, amelyek az arisztokrata körökkel ellentétben inkább a polgárok közül toborozzák olvasóközönségüket.
1802-ben William Cobett megalapítja a Political Register címq nagy sikerq lapot, amely a kötelezQen elQírt mérsékelt, kormánypárti stílus helyett éles hangvételq politikai bírálatokat közöl. A XIX. század közepére viszonylag sokféle polgári demokratikus irányvonalat képviselQ napilap honosodik meg: Political Register, Examiner, Edingburgh Review, Quarterly Review. Még az irodalom nagyjai, többek között Charles Dickens sem rejti véka alá állásfoglalását, hiszen 1817-ben megalapítja a Daily News címq újságot, ahol a tQle megszokott módon, fanyar iróniával kommentálja a hazai és külföldi eseményeket.
A mérséklQdQ adóterhek és az elfogadottá váló 1 penny-s átlagár következtében a XX. század elsQ felében gomba módra szaporodtak a napi híreket szolgáló, kevésbé fennkölt hangvételq kiadványok.
A Daily Telegraph megjelenése fokozatosan háttérbe szorította a médiahatalomként tündöklQ Times-ot, hiszen néhány éven belül képes volt megduplázni a terjesztési példányszámát. A mindenki számára elérhetQ tömör, frappáns módon megfogalmazott híreivel új korszakot nyitott az angol újságírás történetében. A tömegmédiává válás folyamata elsQsorban a színes témákat bemutató magazinokban, és a szórakoztató jellegq kiadványokban nyilvánult meg. A Sunday Times, Sunday Monitor, és a New of the World azok közé a vasárnapi újságok közé tartozik, amelyek a napilapokhoz hasonlóan gazdasági, politikai témákat is közölnek, ám lényegesen változatosabb és közérthetQbb módon, mint az arisztokraták és bankszakemberek számára fenntartott Times".
A Penny magazin egyike volt azoknak az illusztrációkkal ellátott újságoknak, amelyeket akár az egész család elolvashatott. A Punch viszont kifejezetten szórakoztató jellegq, karikatúrákat tartalmazó magazin, és elsQsorban az iróniára hajló fiatalságra épül.
A vidéki lapok fejlQdése a XX. század elején meg sem közelíti a francia színvonalat, csupán néhány vidéki nagyvárosban lehet egyáltalán sajtóról beszélni, az elmaradottabb területeken nem jellemzQ a periodicitásszerq tájékoztatás. A Taylor alapította Manchester Guardian, a körülményekhez képest színvonalas újságnak számított. A vidéki újságok esetében a döntQ fordulat 1868-ban következett be, amikor Scott irányításával megalakult a Press Association, amely kapcsolatba lépve a Reuter hírügynökséggel hosszú idQn keresztül szolgálta a vidéki sajtó fejlQdését.
A brit sajtó legújabb fejleménye, hogy a hatalmas, földalattin, autóbuszon alig kezelhetQ lapokat úgynevezett tabloid méretre csökkentik, vagyis az eredeti méret felére. A brit közönség sokáig aszerint ítélte meg az újságolvasók társadalmi vagy szellemi színvonalát, hogy mekkora lapot olvasnak. A kisméretq tabloidok általában könnyebb, felületesebb érdeklQdésnek szóló hírekkel kedveskedtek olvasóiknak, s ezeket is igyekeztek minél egyszerqbben megfogalmazni.
Nem véletlen, hogy az elsQ komoly - és lepedQnyi méretben megjelenQ - napilap, amely "tabloidálta" magát, az Independent volt, példányszáma ugyanis olyan félelmetesen csökkent, hogy egy idQben bizonyos helyeken ingyen osztogatták. A tabloid forma csodákat mqvelt: az eladott példányok száma sokszorosára ugrott, ami persze megsokszorozta a hirdetQket is. Rupert Murdoch, a Times és a Sun tulajdonosa a piacon három kategóriát különböztet meg. A komoly, nagyméretq lapok, mint a Times, a közepes színvonalú tabloidok mqveltebb, érdeklQdQbb, de nem vájt fülq olvasóknak, mint például a Daily Mail és a legalacsonyabb közös nevezQn mqködQ bulvártabloidok, mint a Sun, a maga nevezetes harmadik oldalával, amelyen rendszerint hanyagul, sQt hiányosan öltözött fiatal hölgyek láthatók.
Murdoch maga is átlépte a Rubicont, s az idén elkezdte a Times egyes számait is tabloidolni. Vagyis ma már a Times kapható nemcsak lepedQ, hanem tabloid formában is. Csakhogy a fele méret nem egyszerq tördelési változásokat jelent. Óhatatlan a tartalmi változás is, a rövidítés, az azzal járó egyszerqsítés, bizonyos témák teljes kihagyása, még ha a tabloid formátumú Times vagy Independent vaskosabb is a kétszeres oldalméretqnél.
Immár a Guardian, a balliberális értelmiség sajtószerve is latolgatja, hogy ne jelentessen-e meg tabloid kiadást.
Az angol újságolvasó náció. Az alacsony példányszám még mindig elég nagy, hiszen ne feledjük; közel hatvanmilliós nemzetrQl beszélünk! A Sun naponta hárommillió példányban jelenik meg, a Daily Mail hétköznap közel két és fél millió, szombatonként a három és fél milliót is megközelítQ számban. A nagy formátumú, komoly hangvétele lapok közt a Daily Telegraph vezet egymillióval, míg a Times példányszáma 400 ezer körül van. Ezeket követi kisebb-nagyobb távolságban a Financial Times, az Independent és a Guardian.

15. Közszolgálatiság és kereskedelmi jelleg, a magyar sajtótörvény
Közszolgálatiság és kereskedelmi jelleg
Peták István a Magyar Televízió akkoriban lemondott elnöke (1998) egy tanulmányában a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok közötti különbség tekintetében a következQképp fogalmazott (Idézet Peták István: A kereskedelmi és közszolgálati médiumokkal kapcsolatos tézisek c. dolgozatából):
"11. A kereskedelmi alapú médium lényege:
· tQkés, azaz magántulajdonban van,
· a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell hogy szolgálja,
· a szerkesztQségek mqködésének felügyeletét szükségszerqen a tulajdonos látja el,
· a mqködés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés,
· a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) mqködés biztosítja, ezért ma már a hirdetésbQl származó bevételektQl, azaz elsQsorban multinacionális függQek,
· célzott közönsége a fizetQképes, azaz potenciális vásárlóközönség. Mert a médium elsQsorban reklámfüggQ, így a nem piacképes társadalmi rétegek körét nem is kívánja elérni. A lap példányszámának növelése a média terjeszkedése fizetésképtelen közönség esetében veszteséges üzlet,
· a célközönség optimumának elérését, ha kell mesterséges híréhség felkeltésével biztosítják, aminek következtében maga a média válik közvetlen információtermelQvé, forrássá,
· mqködésének eredményességét mindenekelQtt üzleti eredményessége mutatja."
"15. A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges mqködésének és fennmaradásának érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtQ és éltetQ kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat."
"17. Annak érdekében, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus mqködését, a társadalmi, állami életet érintQ, a polgárok számára fontos hír, információ, tudás véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például:
· a törvényhozó,
· a kormányzati,
· az önkormányzati munka megismerhetQségét,
· a polgárok helyzeti és jogi lehetQségének ismeretét,
· a polgárok által választott képviselQk, elöljárók munkájának megismerhetQségét,
· a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelQs részvételének kommunikációs feltételeit,
· a társadalmi életet jelentQsen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány és nem kormánypártoknak, és általában a polgároknak lehetQséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre,
· a hírek, információk szelektálásának rendezQelveit, a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse. A közérdeklQdés kielégítése és a közérdeklQdés felkeltése minden esetben a közösség egészséges mqködését, építését, helyzet megítélését kell hogy szolgálja,
· a teljességre való törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét."
"24. A közszolgálati médium legfQbb jellemzQi tehát:
· tulajdonosa a közösség,
· finanszírozása alapvetQen (minimum 66 %) közpénzekbQl történik, de függetlensége érdekében több lábon áll (reklámbevételek, általános kereskedelmi tevékenységbQl származó bevételek, állami támogatások és a készülékhasználati díj),
· felügyeletét a közösség látja el (Országgyqlés, civil szervezetek, prominens személyek)
· mqködésének célja a közösségeken belüli kommunikáció (közösségteremtQ információs kapcsolat) megteremtése, szolgálata,
· a tulajdonos, tehát a közösség érdekeit köteles szolgálni, mqködésében a közösség értékrendje kell, hogy meghatározó legyen,
· hatóköre mqködésének folyamatában a közösség teljességét kell figyelembe vennie, tehát arra kell törekednie, hogy mindenki televíziója legyen,
· mqködése eredményességének mutatója a közösségnek, mint tulajdonosnak való megfelelés, aminek mértéke a társadalmi közélet, a demokrácia, a közösségi kultúra szolgálatának hatékonysága,
· mqsorpolitikai stratégiája: a közösséget érdeklQ és azt építQ közérdeklQdés kielégítése és felkeltése,
· mqködési filozófiájának lényege: a mqsorszámokkal a közösségi kommunikációt segíti elQ, lehetQleg szórakoztató módon a célközönség leghatékonyabb elérése érdekében."
A világ televíziói nem azonos felépítésqek. Különösen eltérnek egymástól a kereskedelmi és közszolgálati tévék.
Ez utóbbiak rendszerint nagy szervezetek, és minden igyekezet ellenére Qrzik a korábbi monopóliumjellegbQl fakadó örökségüket. Felépítésük sokszor inkább állami minisztériumra emlékeztet, mint mqsorkészítQ vállalkozásra. A nagyobb szervezetet persze az is indokolja, hogy a médiatörvények ezektQl az intézményektQl sokkal tarkább mqsorpalettát követelnek, mint a kereskedelmi tévéktQl. Rendszerint tehát minden tevékenységre külön mqsorosztályok alakulnak.
A közszolgálati média sem nem állami, sem nem magán. Mqködésének fedezése nem származhat sem reklámbevételekbQl, sem állami juttatásból. Az adóbevételekbQl történQ finanszírozásra tehát olyan hosszú távon érvényes rendszert kell kidolgozni, amely a lehetQ legnagyobb mértékben független a mindenkori kormányzati és párterQviszonyoktól.
A kiegyensúlyozottság magában foglalja azt a követelményt, hogy a közszolgálati programoknak ideológiai, politikai, stb. szempontokból semlegesnek kell lenniük, ugyanakkor a társadalomban jelen lévQ minden ideológiát, politikai irányzatot be kell mutatniuk. Tehát míg egy magántulajdonban lévQ írott sajtótermék tükrözhet liberális, konzervatív vagy szocialista ideológiát, preferálhatja bármelyik politikai párt célkitqzéseit, ugyanez a közszolgálati rádió és televízió esetében megengedhetetlen.
A Magyar Televízió nem tiszta modellben mqködik. A 90-es évek elejére mqsoraiban a reklám és a szponzorálás olyan méreteket ölt, melyet komoly kereskedelmi tévé Európában nemigen engedne meg magának. FQként a szponzori beavatkozások hatására olyan torzulások jönnek létre a hír- és információs mqsorokban, amelyek sokszor még az alapvetQ újságírói etikai normákat is sértik. Mindez sokban hozzájárul ahhoz, hogy a közszolgálatiság fogalma körüli zqrzavar tovább fokozódik.
Közszolgálati tévé igazi feladata:
A hazai és az egyetemes kultúra értékeinek az ápolása, a nemzeti és a vallási hagyományok elQtt tisztelgés, a belpolitikai és a külpolitikai események tényszerq és elemzQ bemutatása, valamint a tévénézQk ismeretkészletének állandó frissítése. A közszolgálati televízió törekszik arra, hogy hangot adjon valamennyi társadalmilag elfogadott rétegigénynek, legyen bármily kicsi is a mögötte álló társadalmi csoport létszáma: a nemzeti kisebbségektQl kezdve a gyerekeken át, a testi fogyatékosokig és más betegségben szenvedQkig.
A közszolgálati tévék elQfizetQi díjból és költségvetésbQl támogatott intézmények. Versenyhelyzetbe kerülve egyre inkább élnek a kereskedelmi televíziók eszközeivel is.
A közszolgálati mqsorszolgáltató:
Tevékenységét az Országgyqlés által létrehozott közalapítványok felügyelik. AdóbevételekbQl kell finanszíroznia magát, de függetlennek kell lennie a kormányzati és párterQviszonyoktól. Nagy részben közpénzbQl gazdálkodnak. AlapvetQ jellege a széles körq, hiteles tájékoztatás. A közszolgálati mqsorszámnak szolgálnia kell a vételzónában élQk tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit. Ilyen mqsorszámnak számítanak például a mqvészeti, kisebbségi, nemzetiségi, oktatási, tudományos, vallási, gyermek-, és ifjúsági, közéleti, környezetvédelmi, a hátrányos helyzetq csoportok számára készített mqsorszámok, valamint hírszolgáltatás. A közszolgálati média alapvetQ jogait, kötelességét és szervezeti felépítését a médiatörvény írja elQ. Közszolgálati mqsorszolgáltató a Magyar Rádió Rt., a Magyar Televízió Rt. és a Duna Televízió Rt.
Minthogy a kereskedelmi tévék nem kapnak állami hozzájárulást sem elQfizetésbQl, sem költségvetésbQl (finanszírozásuk elsQsorban reklámok!), ezért sokkal érzékenyebben reagálnak a piaci változásokra, nézQszám emelkedésre, és csökkenésre, mint a nagy közszolgálatiak. Gazdálkodásuk ezért sokkal szorosabb, ha úgy tetszik takarékosabb is. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi tévék rendszerint pár száz fQs alkalmazotti létszámmal dolgoznak. De bedolgozóik száma legalább olyan nagy, mint az állami tévéké.
Magántulajdonban lévQ tisztán üzleti vállalkozás, amely a hirdetQk pénzén tartja fenn magát. A törvény anyagilag motiválja a kereskedelmi médiumokat közszolgálati programok közvetítésére, mert minden médium részesülhet a Mqsorszolgáltatási Alap támogatásából, ha közszolgálati mqsorokat sugároznak. AlapvetQ jellege a szórakoztatás.
Ha eltekintünk a szervezeti elemektQl, és a mqsortípusokra összpontosítunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a két típusú mqsorszolgáltató televízió mqsorai hasonló elemekbQl építkezik. A különbség a hangsúlyokon és a kivitelezésen van. A közszolgálati tévékben a kulturális mqsortípusok nagyobb számban vannak jelen, akár fQmqsoridQben is. A kulturális mqsorok szerepe egyébként is egyre inkább átértékelQdik a világon mindenütt. Sokszor a filmek és információs mqsorok veszik át ezt a funkciót.
Médiatörvény.:
Közszolgálati mqsorszám: a mqsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élQ hallgatók, nézQk tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló mqsorszám, így különösen:
a) a mqvészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés,
b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele,
c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése,
d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató mqsorok,
e) a gyermek- és ifjúsági mqsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztQ, felvilágosító mqsorok,
f) a mindennapi életvitelt segítQ az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elQsegítQ ismeretek terjesztése,
g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévQ csoportok számára készített mqsorszám,
h) a hírszolgáltatás.
Közszolgálati mqsorszolgáltató: olyan mqsorszolgáltató, amelynek mqködését közszolgálati mqsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati mqsor szolgáltatása, fenntartása alapvetQen közpénzekbQl történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvetQ jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg.
Közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató mqsorára vonatkozó
közös szabályok
23. § (1) A közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató különösen köteles a nemzet, a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvetq érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát.
(2) A közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató rendszeresen, átfogóan, elfogulatlanul, hitelesen és pontosan tájékoztat a közérdeklQdésre számot tartó hazai és külföldi eseményekrQl, a vételkörzetében élQk életét jelentQsen befolyásoló eseményekrQl, összefüggésekrQl, vitatott kérdésekrQl, az eseményekrQl alkotott jellemzQ véleményekrQl, az eltérQ véleményeket is beleértve. E feladatok ellátása során gondoskodik a 137. §-ban nem említett közérdekq közlemények nyilvánosságra hozataláról.
(3) A közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató biztosítja a mqsorszámok és a nézetek sokszínqségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, a mqsorszámok változatosságával gondoskodik a nézQk széles köre, illetve minél több csoportja érdeklQdésének színvonalas kielégítésérQl.
(4) A közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató különös figyelmet fordít
a) az egyetemes és a nemzeti kulturális örökség értékeinek ápolására, a kulturális sokszínqség érvényesülésére,
b) a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlQdését, érdeklQdését szolgáló, ismereteit gazdagító mqsorszámok bemutatására,
c) a vallási és egyházi, továbbá a nemzeti, etnikai és más kisebbségi kultúrák értékeinek megjelenítésére,
d) az életkoruk, szellemi és lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetq csoportok számára fontos információk elérhetQvé tételére, különös tekintettel a gyermeki jogokat ismertetQ, a gyermekek védelmét szolgáló, az igénybevehetQ szolgáltatásokról tájékoztatást nyújtó mqsorok fQmqsoridQben történQ bemutatására,
e) az ország különbözQ területeinek társadalmi, gazdasági, kulturális életét megjelenítQ mqsorszámok bemutatására.
24. § (1) A közszolgálati mqsorszolgáltatónál és a közmqsor-szolgáltatónál a reklám idQtartama egyetlen - bármiként számított - mqsorórában sem haladhatja meg a hat percet. A napi mqsoridQ átlagában számított óránként a reklám idQtartama nem haladhatja meg az öt percet.
(2) A reklám idQtartamába a reklámtartalmú képernyQszöveg - kivéve a mqsoridQn kívüli képernyQszöveget - megjelenítése is beleszámít.
(3) Közszolgálati mqsorszolgáltatásban és a közmqsor-szolgáltatásban reklám csak mqsorszámok - összetett mqsorszámokban az egyes mqsorszámok - között tehetQ közzé. A sport- és más olyan közvetítésekben, amelyekben természetes szünetek vannak, a reklám a részek között és a szünetekben közzétehetQ.
(4) Közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató mqsorában alkoholtartalmú ital nem reklámozható. A közszolgálati mqsorszolgáltató és a közmqsor-szolgáltató mqsorszámát nem támogathatja a fQ tevékenysége szerint alkoholtartalmú ital elQállítója és forgalmazója.
(5) A közszolgálati mqsorszolgáltatásban és a közmqsor-szolgáltatásban rendszeresen szereplQ belsQ és külsQmunkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül - sem képben, sem hangban nem jelenhetnek meg mqsorszolgáltatónál reklámban, illetve politikai hirdetésben.
(6) Az erQszak öncélú alkalmazását követendQ magatartási mintaként bemutató, illetQleg a szexualitást öncélúan ábrázoló mqsorszámot tilos közzétenni.
25. § Közszolgálati mqsorszolgáltatásban és a közmqsor-szolgáltatásban csak az alábbi mqsorszámok támogathatók:
a) vallási és egyházi tartalmú mqsorszámok,
b) mqvészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítQ mqsorszámok,
c) a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvq, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mqsorszámok,
d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévQ csoportok számára készített mqsorszámok.








PAGE 


PAGE 2

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

14. a munkapiac xii fej0001 2008/2009-1 5. óra adatbázis aggregált kereslet anyag anyagismeret 2 architektúra beadandó biológia dimat éghajlat épszerk 3 éptöri európai unió feladatsor filozófiatörténet finnek képzőművészet kereskedelem környezeti katalízis környgazd kötelmi jog kötődés középérték középkor matek 1 matek ii. zh mpiac műszaki opkut összefoglaló pénzügyek pót pr preromán prog.terv reklámjog sejtbiosz setting prices sportjog standardizálás szocializáció ter.védelem tétel törvény turizmus szak vegyes piacgazdaság vésés word