Magyar szótörténet

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. Nyelvészeti SzigorlatMagyar szótörténetMagyar szótörténet

1.
A szókincs fogalma és vizsgálatának módszere


A szókészlet és a szókincs fogalma nem teljesen egyértelmq, néha keveredik egymással. A különbségtevés pedig szükséges. A szókészlet egy nyelv, egy nyelvréteg közösségi jellegq, társadalmi érvényq szavainak és kifejezéseinek összessége (a magyar nyelvé valamivel több, mint egymillió szóra rúg). A szókincs az egyén, az egyes ember által ismert és használt szavaknak és kifejezéseknek az együttese.

Egy nyelv szókészlete minden létezQ szót magába foglal, de benne a szavak társadalmi fontossága eltérQ. A teljes szókészlet alap- és kiegészítQ szókészletre osztható. Az alapszókészletbe tartozó szavak fontosak, mert nélkülük elképzelhetetlen a nyelvi kommunikáció, össznépi jellegqek, a társadalom minden tagja ismeri és használja Qket, hosszú idQ óta megvannak a nyelvben, nagy családjuk van (sok szó alakult ki belQlük). A kiegészítQ szókészletbe a többi szó tartozik. Azok, amelyek kevésbé fontosak, mert a szótól jelölt dolog is kevésbé lényeges a társadalomnak; nem össznépi jellegqek, csak kisebb közösségek használják Qket; rövid ideje vannak a nyelvben; társtalan szavak (nincs, vagy alig van családjuk). Az alap- és a kiegészítQ szókészlet nem válik el egymástól élesen.
A szókészletet eredet szerint is osztályozni lehet. Ez alapján megkülönböztetünk Qsi (alapnyelvi), belsQ keletkezésq, jövevény-, és idegen szavakat.

A szókészlet vizsgálatának módjai a következQk lehetnek:
Szinkrón (egyidejq / deskriptív / leíró) vizsgálat: tárgya a nyelv egyidejq állapota, célja pedig annak megállapítása, hogyan mqködik vagy mqködött a nyelv az adott idQszakaszban. A szinkrónia a jelenbe átnyúló diakrónia, amely mindig történeti alapokon nyugszik.
Diakrón (történeti / genetikus / eredet-) vizsgálat: tárgya a nyelv idQbeli egymásutánja, célja pedig annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg, s mi maradt változatlan az idQk folyamán.



2.
A magyar szókincs mai rétegzQdése
(szótárak)

A nyelv használatában él. Az élQ nyelvhasználat sohasem egységes. Egy magyar nyelv van ugyan, de használata változatokat eredményez. A nyelvváltozatok egymástól alapvetQen szó- és kifejezéskészletükben különböznek, a nyelvtani szabályok és a hangzás eltérései nem jellemeznek szükségszerqen minden nyelvváltozatot.
A nyelvváltozatok összessége a magyar (nemzeti) nyelv. Ennek belsQ tagolódása az alábbi képet festi:
Normatív nyelvváltozatok
Irodalmi nyelv (fQleg írott változat): ide tartozik a szépirodalmi nyelv, esszényelv, az értekezQ próza nyelve, sajtónyelv, stb.
Köznyelv (fQleg beszélt változat): ilyen például a színpadi nyelv, a szónokok spontán pódiumnyelve, a tanárok katedranyelve, a regionális nyelv, az utcai nyelv, stb.
Területi nyelvváltozatok: a népnyelv (szinte kizárólag szóbeli változat):
Nyelvjárástípusok (ö-zQ, ë-zQ, i-zQ)
Helyi nyelvjárások (nyugati, dunántúli, déli (alföldi), északnyugati (palóc), északkeleti (felsQtiszai), mezQségi, székely)
Társadalmi nyelvváltozatok: csoportnyelvek (írott és beszélt változatok):
Szaknyelvek (fQleg foglalkozások szerint): szaktudományos és mqhelynyelvek; kismesterségek, munkálatok nyelve; a hivatal, a mozgalom nyelve, stb.
Hobbinyelvek (szabadidQben qzött foglalatosságok, szórakozások szerint): sportnyelvek, játékok nyelve, vadásznyelv, horgásznyelv, stb.
Életkori nyelvváltozatok (a szocializációs folyamat szakaszainak átmeneti nyelve): gyermeknyelv, dajkanyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv, stb.
Argó (tolvajnyelv, jassznyelv, szleng)

A nyelvváltozatok sorában ma megkülönböztetett helye és szerepe van a köznyelvnek. A köznyelv a nemzeti nyelvnek az a változata, amely a nyelvileg is igényes, iskolázott emberek követendQ nyelvi eszménye mindennapi beszéd- és írástevékenységük során. Az irodalmi nyelv az a legegységesebb nyelvváltozat, amely fQként az írásbeliségben, a tudományos élet, a hivatalos rendeletek, a szépirodalom és az újságírás nyelvhasználatában él. A köznyelvet a közhasználatú, alapszókészletbeli szavak jellemzik, bár hangulatilag nagyon is változatosak lehetnek. Az irodalmi nyelvi szavak erQsebb belsQ tagoltságot mutatnak, stilisztikailag mégis gondosabb, csiszoltabb összképet adnak. Az irodalmi és a köznyelv a nemzeti nyelvnek a legkimunkáltabb, de jórészt absztrahált kategóriája. A szóbeliségben az ország jelentQs részében ma a köznyelvnek egy nyelvjárási színekkel is átszQtt változata, az ún. regionális köznyelv járja inkább, mintsem a viszonylag nagyobb fokú egységességet feltételezQ, tiszta köznyelv.

A köznyelvtQl vidékenként, földrajzilag vagy területileg a népnyelv különbözik, amelyet nyelvjárásoknak vagy tájnyelveknek is nevezhetünk (dialektusok); társadalmi tagozódás szempontjából, szociológiailag pedig a csoportnyelvek különülnek el (szociolektusok). A népnyelv a nyelvjárások összessége, a csoportnyelvek viszont az azonos foglalkozású, foglalatosságú, érdeklQdésq egyének szorosabb-lazább köreinek, csoportjainak a nyelve. A nyelvjárásokat jórészt a hangtani jelenségek és a tájszók, a csoportnyelveket pedig szinte kizárólagosan a sajátos szóhasználatok különítik el a köz- és irodalmi nyelvtQl.

A tájak, vidékek szerint eltérQ, a nyelvjárásokra jellemzQ sajátos szók az ún. tájszók. Ezek lehetnek valódiak, jelentésbeliek és alakiak. A valódi tájszó vagy olyan fogalmat jelöl, amely a köznyelvben is él: pityóka burgonya (Erdély), paszuj bab (Tiszántúl), tököncse málna (Cák, Velem), porozinkó császármorzsa (Nyugat-Dunántúl); vagy olyan tárgyat, dolgot, fogalmat nevez meg, amelyre köznyelvben nincs külön szó: kurugla kemencébQl a parázs kihúzására szolgáló eszköz , kópic vesszQbQl font öblös tárolóedény (Nyugat-Dunántúl). – A jelentésbeli tájszó a köznyelvi tájszótól nem alakjában, hanem jelentésében különbözik: szigorú ’vézna’ (Székelyföld), pálcás ’csíkos’ (Ormánság), bilincs ’seb, sebhely’, bogár ’légy’ (Dunántúl). – Az alaki tájszó csak alakjában tér el a köznyelvi szótól, jelentésében nem: csollán, lú, tik.
A tájszók nyelvünk múltjának értékes emlékei. Kisebb-nagyobb arányban még a tanulók nyelvhasználatában is elQfordulhatnak. Ezért velük kapcsolatban az iskolának nemcsak az a feladata, hogy helyettesítse, helyettesíttesse Qket a köznyelvi megfelelQkkel, hanem az is, hogy tudatosítsa általuk a nép nyelvének sokszínqségét, rendkívüli gazdagságát. A tájszók az irodalmi nyelvnek mindig frissítQ forrásul szolgáltak. S stilisztikai célzattal ma is szerepelhetnek a szépirodalom nyelvében.

A társadalmi munkamegosztás, érdeklQdés, iskoláztatás, életkor stb. szerint, azaz szociológiai szempontból elkülönülQ szavak a szakszók és a zsargonszók. A szakszók olyan fogalmakat jelölnek, amelyek egyes szakmákban, tudományágakban általánosak, nélkülözhetetlenek: fékhenger, kardántengely, olajcsere (autószerelés); diópánt, falc, felvasal, nút (asztalosság); kiütés, klinikai halál, koleszterin, mellékvese, mqt (orvostudomány). Szakszókészlet (terminológia) annyiféle van, ahány fajta szakma, tudományág.

A zsargonszók olyan fogalmakat jelölnek, amelyeket bizonyos társadalmi rétegek használnak jórészt összetartozásuk, kisebb részben tudatos elkülönülési szándékuk, kívülállásuk, esetleg beavatottságuk, felsQbbrendqségük érzékeltetésére. A zsargonok igen sokfélék. Egyetlen közös vonásuk a köznyelvi szavaktól való elkülönülés. Ide tartozik az ifjúsági nyelv, tolvajnyelv (argó), szalonnyelv, nagyvárosi szleng stb. Tágabb értelemben zsargon a hobbinyelv is, amely az azonos kedvtelésq, életmódú egyéneknek a jórészt szakszókat halmozó nyelvhasználata.
Az ifjúság különösen sokféle fogalomkörben alakította ki szó- és kifejezéskészletét: süli, röpke, puskázik (iskolai élet), dumál, osztja az észt, löki a szöveget (beszélés), dohány, sóher, bélás (pénz, anyagiak), pali, csaj, bQr (férfi, nQ). Az átráz, balhé, begyullad, csörög, meló és a hasonló szavak jellemzik a tolvajnyelvet, a bqnözQknek, a társadalom deklasszált elemeinek élQ nyelvhasználatát. A szalonnyelv a néptQl elkülönülni vágyó felsQ társadalmi rétegek és az Qket utánzó kispolgárság mára már visszaszoruló nyelvhasználata: flört, hercig, kekk, migrén, nett. De zsargon ma a szaknyelvek sok-sok torzulása, sQt néha a hivatali élet, a politika nyelvhasználata is.



3.
A nyelvújítás szavai, szóalkotási módjai


Sok belsQ keletkezésq szó a nyelvújításnak köszönheti létét. Miközben a nyelvújítók felelevenítettek elavult szavakat (pl. aggastyán, dísz, év, bakó, fegyelem, iker stb.), köz- és irodalmi nyelvivé tettek tájszavakat (pl. bozontos, hanyag, meder, betyár, burgonya stb.); a szavak zömét képzés, összetétel és elvonás útján hozták létre. Míg egyfelQl nagyon sok szót képeztek szabályosan, akár régi képzQk felelevenítésével is (pl. alapít, fogyaszt, fogalom, gyQzelem, stb.), addig másfelQl maguk is csináltak képzQket (pl. -lag/-leg, -ít, -alom/-elem, -da/-de; bohóc, fegyenc, dalárda, nyomda stb.). Számos tükörszót alkottak más nyelvek szavainak szó szerinti fordításával is: álláspont, befolyás, belátás. SQt az idegenszerq összetételektQl sem riadtak vissza. Alkotásaik többségét azonban a mai napig fenntartotta a szükség.
A nyelvújítás szavai közül köznyelvi használatban
ki- vagy háttérbe szorította a más nyelvi szót a függöny ”! firhang, jog ”! juss, kórház ”! ispotály, szavazat ”! voks, stb.
az anyag mellett a matéria csak részben vált régiessé, a választékos nyelvhasználatban is élünk vele, illetve a naptár mellett a kalendárium csak naptár jelentésében lett régies vagy népnyelvi, folyóirat naptárral ellátott vegyes tartalmú évkönyve jelentésben köznyelvi, stb.
az éleny pedig nem lépett az oxigén, a gyakorlodalom a gimnázium, s a korkönyv ~ évrajz ~ évlQ sem a krónika helyére, stb.


[Bessenyei: Magyarság (1778); Mondolat (1813), Felelet a Mondolatra (1815), Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819); A magyar helyesírás és szóragasztás szabályai]



4.
A nyelvrokonság fogalma. Az uráli alapnyelv legfQbb jellemzQi

A ma is élQ, valamint a nyelvemlékekbQl jól ismert holt nyelvek mintegy 300 rokonsági csoportba, ún. nyelvcsaládba sorolhatók aszerint, hogy lazább vagy szorosabb genetikus kapcsolatban állnak egymással. A rokonság, a genetikus kapcsolat annyit jelent, hogy korábban, évszázadok vagy évezredek elQtt egy alapnyelvbQl váltak szét az illetQ nyelvet beszélQ népek, történelmük alakulása, egymástól való elvándorlásuk folytán, és új lakóhelyükön a korábbi nyelvi és társadalmi kölcsönhatás meglazult vagy megszqnt. A nyelvrokonság megállapításának tudományos módszerét nevezzük történeti és összehasonlító nyelvészetnek. A kettQs elnevezés lényegében ugyanazt az eljárást takarja. A nyelvtörténeti módszer egy-egy nyelv történeti változásait követi nyomon, az összehasonlító módszer a rokonnak vélt nyelveket, nyelvcsoportokat vonja bele a vizsgálatba.
Hosszasan sorolhatnánk azokat a nyelveket, melyekkel a magyart már rokonítani akarták. Ezek a nyelvtudomány eszközeit félredobó, ún. délibábos elméletek általában olyan nyelveket szemelnek ki a rokonításra, melyeknek hovatartozása bizonytalan vagy amelyek társtalanok. ElQszeretettel rokonítják a magyart a japánnal, a koreaival, a baszkkal, s mindenek fölött a sumérral. Ezek a törekvések nem veszik tekintetbe az idQbeli és a térbeli távolságokat, és a szavak véletlenszerq összecsengése alapján vonják le következtetéseiket. Pedig a nyelvrokonság bizonyításának megvannak a szinte matematikai pontosságú módszerei.

A nyelvrokonság bizonyítékai:
Hangalakbeli szabályos eltérések, azaz a hangtörvények (pl. a finnugor nyelvekben a szókezdQ *t-, *m-, *n- változatlanul megmarad: m. tél, vog. täl, fi. talve).
Az egyeztetett szavak jelentésének megfelelése, illetQleg a jelentésváltozások törvényszerqségeivel való magyarázata (pl. a lúd finn megfelelQjének, a lintunak a jelentése madár ; a magyar szó is általánosabb fogalmat jelölhetett, s nyelvünkben jelentésszqkülés történt).
A nyelvszerkezetbeli egyezések (pl. a finnugor nyelvek igei személyragjai és névszói személyjelei mind hangsúlyukat vesztett személyes névmásokból agglutinálódtak, és jellemzQ sajátosságuk a birtokos személyjelezés; a tárgyas igeragozás is több finnugor nyelvben megvan).
Az alapszókészlet szóanyagának egyezése (A magyar alapszókészlet egyeztethetQ a rokon nyelvi szavakkal: azonosak a testrészekre, rokonságnevekre, sok állat- és növénynévre, öltözködésre, táplálkozásra, természeti jelenségekre, legfontosabb cselekvésekre vonatkozó szavak és a névmások, tQ- és sorszámnevek is).
Ahol lehetséges, a nyelvek rokonságának történeti bizonyítása (A finnugor nyelvek összetartozásának bizonyítására nincsenek történeti bizonyítékaink, mert e nyelvek szétválása igen régen megtörtént).

Nem támasztják alá a rokonságot:
Jövevényszavak
Hangtani egyezések
Hangutánzó szavak
Indulatszók

Az uráli alapnyelv jellemzQi

Szókészlet: Mintegy 1000-1500 szó van a magyar nyelvben, ami uráli eredetre vezethetQ vissza. Kb. 2000-2500 szó lehetett, csak a többi kikopott a nyelvbQl. Ezek csak szótövek. Az uráli korban is voltak képzQk, amelyek megtízszerezik ezt a számot. Az uráli korban nem ismert az állattartás sem, a földmqvelés sem, mivel halászó-vadászó életmódot folytatott ebben az idQszakban a magyarság (szavak fogalmi csoportjait ld. a 3/B tételnél!).
Az uráli alapnyelv szavait nem tudhatjuk biztosan, csak kikövetkeztethetjük, mert az uráli korban nem volt írásbeliség.
Az Qsi szókészlet idQbeli rétegzQdésében három szakaszt különböztetünk meg : az uráli, a finnugor és az ugor szakaszt.
Szavai általában 1 vagy 2 szótagból álltak és rövid magánhangzóra végzQdtek. Az egytagú szavak ált. indulatszók és névmások. A kéttagúak a nomenverbumok (sok ilyen volt, de mára már csak az egy szótagúak maradtak fenn: les, fagy, nyom), az igék és a névszók.
Psi finnugor fQnévképzQk: -m, -n, -p, -k, -l, -t. IgeképzQk: -l, -d, -r, -g, -sz, -j, -s, -g, -r.
Nincsenek hosszú magánhangzók, három nyíltsági fok van.
Nincs zöngés-zöngétlen szembenállás, de van zár-rés szembenállás
Gemináták intervokális helyzetben: -pp-, -tt-, -kk-
Nem fordulhatott elQ szó eleji mássalhangzó-torlódás




5.
Az uráli nyelvcsalád

A finnugor és a szamojéd nyelvcsalád együttesen alkotja az uráli nyelvcsaládot. A szaktudomány a múlt század közepe óta tud a szamojéd népekkel való rokonságról, de mindig a finnugor elnevezést használta és használja lényegében ma is. Az utóbbi évtizedekben azonban meghonosodott az uráli elnevezés.
Obi-ugorok: A magyar két legközelebbi rokona, a vogul (manysi) és az osztják (hanti) alkotja az obi-ugor ágat. Elnevezésük is mutatja, hogy ezek a népek az Ob folyó vidékén élnek. A finnugor népek többségének van egy ún. külsQ neve és egy belsQ neve. A külsQ nevet más népek adják, a belsQ néven pedig magukat nevezik.
A mintegy 6700 vogul és 12200 osztják az Urálon túl, a Hanti-Manszi Nemzetiségi Körzetben él, székhelye Hanti-Manszijszk, területe kb. 550.000 km2. A vogulok az Urál és az Ob alsó folyása közötti területen laknak, az osztjákok pedig Obdorszktól kezdve az Ob alsó és középsQ folyása mentén és e szakasz mellékfolyóinál. Óriási területen szétszóródva élnek, ennek következtében a vogul és az osztják nyelv számos, egymástól lényegesen különbözQ nyelvjárásra oszlik.
A manysi népnév a magyar népnév magy- tagjával egyezik meg, jelentése ember . A hanti népnév a magyar had szóval rokon, jelentése nemzetség . Az obi-ugorok és a magyarok együttesen alkotják az ugor ágat. BelsQ népnevünk, a magyar elQtagja megegyezik a manysi népnévvel, az összetétel -ar, -er utótagja egy férfi jelentésq szó. KülsQ nevünk, a latinos formájú Hungarus, török eredetq szó: az on-ogur tíz nyíl , azaz tíz törzs népnév átvétele, s a népvándorlás során ragadt ránk.




6.
Az uráli, finnugor és ugor kori szókincs

Az uráli, a finnugor és ugor együttélés korából öröklQdtek ránk Qsi, alapnyelvi szavaink. Ezek adják a magyar nyelv szókészletének jellegzetes arculatát, nagyfokú tömörséget biztosítva azzal, hogy többségük egytagú (pl. ész, fej, hó), s csak kisebb arányban kéttagúak (pl. csillag, felhQ). Számuk mindössze 1200 körül mozog, de a használatban jóval nagyobb az arányuk. Ez azzal magyarázható, hogy az Qsi örökségbQl hatalmas szócsaládok sarjadtak ki (pl. al  alá, alatt, alant, alól, alul, alig, aláz, alázatos, alázkodik, alj, aljas, alom, almoz, alsó, alacsony, alany, alap, alapoz, alapít, alapítvány, alattomos, alattomban, alfél, alperes, altiszt, alávaló, alattvaló, alföld stb.). Az Qsi szavak a mindennapi élet legalapvetQbb fogalmaira vonatkoznak.


Psi szavaink fogalmi csoportjai:
Igék: Az elemi cselekvések, munkafolyamatok és érzékelések jelölésére szolgáltak: van, lesz, hal, szül, áll, jön, megy, siet, hág, ül, alszik, hall, néz, lát, les, mond, sír, nevet, ad, fog, dug, tesz, vesz, visz, csíp, nyom, ég, fagy, esik, olvad, virrad, villog, irt, nyír, nyq, szeg, szel, szúr, vág, varr, mos, fQz, süt
Testrészek nevei: váll, mell, far, ágyék, öl, láb, kéz, könyök, fej, homlok, szem, száj, nyelv, fog, vese, epe
Család és rokonság: apa, atya, anya, fiú, leány, öcs, vQ, meny, férj, férfi, Qs, nQ
A természet tárgyaira, jelenségeire vonatkozó kifejezések: ég, menny, éj, hajnal, villám, világ, év, hó, tavasz, nyár, Qsz, tél, víz, jég, hó, hegy, domb, orom
A természet növény- és állatvilágára vonatkozó szavak: fa, gyökér, tQ, ág, vesszQ, kéreg, odu, hárs, fenyQ, nyír, nyár, bogyó, meggy, eper, nyúl, róka, nyuszt, hód, sün, egér, hal, keszeg, fogoly, fajd, daru, hattyú, holló, varjú, fecske, méh, darázs, hangya, eb, lúd, eb, lepke
Melléknevek: nagy, hosszú, vékony, sovány, kemény, lágy, lassú, könnyq, keserq, meleg, agg, vén, ó, új, jó, szomorú
Számnevek: egy, kettQ, három, négy, öt, hat, hét, -van/-ven utótagú számnevek
Névmások: én, te, Q, mi, ti, ki, mi
Módosítószók: igen, nem, ne

Szótárak
Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan
Budenz József: Magyar-ugor összehasonlító szótár
Budenz József: Összehasonlító ugor alaktan
Munkácsy Bernát: Vogul népköltési gyqjtemény
Munkácsy Bernát: Votják szótár
Szilasi Móric: Vogul szójegyzék
Szilasi Móric: Cseremisz szótár
Lakó György: A magyar szókészlet finnugor elemei I-II.
Anu Nurk  Pusztai János: Észt-magyar kisszótár
Papp István  Jakab László: Finn-magyar szótár



7.
A honfoglalás elQtti jövevényszavak

Idegen eredetq, de meghonosodott, sokszor alakilag is magyarosodott szavaink a jövevényszavak. A magyar nép mind a honfoglalás elQtt, mind azután igen nagy számban kölcsönzött szavakat más népek nyelvébQl. E szavak ma már nem viselik magukon idegen voltuk bélyegét, használatuknak múltja van nyelvünkben, s eredetüket rendesen csak a nyelvtörténeti kutatás képes kideríteni.

Permi jövevényszavak
Az alapnyelv felbomlása után az egyes nyelvek között kapcsolatok alakultak ki. Az Qsmagyarban a permi hatás lehetQségével számolhatunk. Valószínqleg permi jövevény az önállóan nem élQ tíz jelentésq nc elem, amely a harminc vagy a kilenc számnév részeként él tovább, valamint a kenyér és az ezüst szó.

Iráni jövevényszavak
Az iráni nyelvvel már a finnugor alapnyelv is érintkezett, és vettünk át szavakat belQle (pl.: arany, hét), de ezeket még finnugor eredetq szavaknak tekintjük. A magyarság elQször az Urál vidéki szállásterületen kerülhetett kapcsolatba iráni népekkel (kimmeri, szkíta, szarmata). E népek nyelvi és etnikai azonosítása azonban igen nagy nehézségekbe ütközik, így a legkorábbi iráni jövevényszavak átadóinak nyelvét sem tudjuk közelebbrQl megjelölni.
Az iráni jövevényszavak korai rétegében óiráni és középiráni korszakba tartozó elemek átvételével számolhatunk. Az ekkori magyar-iráni érintkezések során ismerkedhetett meg a magyarság az állattenyésztés néhány elemével (tehén, tej, hús). A korai átvételek közé tartozik a tíz számnév, a nemez, és talán a bqz fQnév is.
A vándorlások korának iráni jövevényszavai között az átadok tekintetében több csoport különíthetQ el:
Alán törzsekkel való kapcsolatunk nyomán kerültek be a magyar szókészletbe a következQ jövevényszavak: asszony, híd, vért. Talán ugyancsak az alán nyelvbQl vette át a magyarság az egész, gazdag, kincs, méreg, üveg, verem, zöld szavakat, valamint az ezer számnevet is.
A Fekete-tenger térségének kereskedelmi életében a 7. századtól igen nagy szerepet játszott Perzsia; kereskedQi gyakran megfordultak a magyarság szállásterületén is, és így kerültek a magyar nyelvbe a vám, vár és vásár szavak, valamint talán a hang szó is.
Van néhány olyan, valószínqleg iráni jövevényszó is, amelyet a Fekete-tenger vidékén ismert meg a magyarság, de közvetlen átadóját eddig nem sikerült meghatározni. Ilyen például az ing és a kard szó.

Honfoglalás elQtti török jövevényszavak
Az ugor együttélés során már vettünk át szavakat a törökbQl (pl.: hattyú, hód, ló, szó). Ezeket szintén ugor eredetqnek tartjuk. A magyarság az 5. század második felétQl a 9. századig a Fekete-tenger és a Kaukázus környékére költözik, délebbre. Itt a következQ népekkel találkoztunk: onogurok, volgai bolgárok, szabinok, türkök, kazárok. Hogy melyik nyelvbQl kerültek a jövevényszavak a magyarba, azt nem tudjuk megállapítani, csak azt, hogy a két nagy török nyelvtípusból a csuvasos törökbQl vagy a köztörökbQl származnak-e.
A törökség hatására megismerhettük az állattartást és a földmqvelést, ezért a jövevényszavak nagy része ezekhez a területekhez kapcsolódik:
Állatnevek: bika, ökör, tinó, borjú, tulok, kos, kecske, disznó, teve.
Állati termékek nevei: túró, sajt, író, gyapjú, serte
Állattenyésztéssel kapcsolatos berendezések: karám, ól, tengely, kantár, béklyó, gyeplQ
Állatnevek: ártány, bika, borjú, disznó, kecske, kos, ökör, teve, tinó, toklyó, tulok, tyúk, ürü, üszQ
Földmqveléssel kapcsolatos kifejezések: búza, árpa, borsó, kender, komló, csalán
Gyümölcsnevek, szQlQmqvelés: alma, körte, dió, gyümölcs, szQlQ, bor, seprQ, szqr
Növénytermesztéssel kapcsolatos eszközök: eke, sarló, szérq, tarló
Vadnövények: som, kökény, gyertyán, káka, gyékény, bojtorján, kóró, kökörcsin, kikerics, gyom, kQris, som, torma, üröm
Vadon élQ állatok: borz, görény, karvaly, keselyq, oroszlán, ölyv, sólyom, turul, túzok, béka, süllQ, tok
Lakóhellyel kapcsolatos szavak: sátor, karó, kapu, kút, szék, bölcsQ, kép, söpör
Mesterségnevek: ács, szqcs, szatócs
Eszközök, mqveletek: gyqszq, harang, gyárt, gyúr, gyqr
Öltözködés: ködmön, köpönyeg, bársony, saru, gyöngy, gyqrq, csat
Társadalmi és vallásos élet szavai: törvény, tanú, gyász, érdem, boszorkány, sárkány, igéz, bqvöl, bájol, bér, kölcsön, bölcs, gyaláz, gyón
Szellemi tevékenységre utaló szavak: betq, szám, tolmács, ír, ok, idQ, kor
Testrészek: kar, nyak, térd, boka, köldök, szakáll, csipa, gyomor, szeplQ
Emberi tulajdonságok: apró, bátor, gyarló, gyáva, gyenge, kék, kicsi, kis, orv, öreg, sárga, tar
Természeti nevek: tenger, homok, szél, sár, árok, dél, nyár

Honfoglalás után török jövevényszavak
Kun-besenyQ: Az elsQ török népcsoporttal a 13. században kerültünk kapcsolatba, azáltal, hogy betelepültek az ország középsQ részébe. Jövevényszavak: csQdör, komondor, kun, orosz, csQsz, kalauz, koboz.
Oszmán-török: A 16-17. században, a török hódoltság alatt kerültünk velük kapcsolatba. Az itt állomásozó katonáktól, kereskedQktQl vettük át a szavakat. Kb. 30 ilyen szavunk van. Pl.:
Öltözködés: dolmány, csuha, kalpag, zseb, papucs, mamusz, csiríz.
Étkezés: tarhonya, pite, kávé, kajszi, ibrik, bogrács, tepsi.
Egyéb: dzsida, korbács, pajzán, deli, mámoros, basa, bég, aga

Honfoglalás elQtti szláv jövevényszavak
Csak kevés nyomot hagyott a magyar szókészletben az oroszok elQdeinek tartott szláv népekkel való kapcsolatunk a honfoglalás elQtti évtizedekben. A legkorábbi szláv jövevényszók közé tartoznak a következQk: halom, lengyel, jász (= alán), görög, kerecset egyfajta sólyom , varsa, zátony, tanya, kereszt, szombat.



8.
Szláv jövevényszavak

A 9. században kerültünk a szlávokkal kapcsolatba. A dél-orosz síkságon a kijevi fejedelemség népei voltak ezek a szláv népek. A honfoglalás után a magyarság szláv népekre telepedett rá, ekkor még fontosabb lett a kapcsolat. Leginkább a déli szlávoktól vettünk át szavakat, akik a kereszténység katolikus részéhez tartoztak. A szláv papok nagy szerepet vállaltak a magyarság kereszténységre való térítésébQl. Dinasztikus kapcsolatok és közös parasztmozgalmak is erQsítették a viszonyt. Mi azokkal a szláv nyelvekkel voltunk kapcsolatban, akik a szomszédunkban helyezkedtek el: szlovén, szerb-horvát, ukrán, bolgár, cseh, lengyel, orosz.
Szláv jövevényszavak több ízben is kerültek a magyarba:
A kereszténységre, állami életre, illetve az ekés földmqvelésre vonatkozó szláv jövevényszavak mind közvetlenül a honfoglalást követQ idQkben kerültek át a magyar nyelvbe.
A második idQpont, amikor szláv jövevényszavakat vettünk át, a XI-XII. század.
A XIII-XIX. századok folyamán is kerültek be szláv jövevényszavak a magyarba.
A XX. században fQleg szovjet-orosz szavakat vettünk át (pl.: kolhoz, kulák, peresztrojka, glasznoszty).

Földmqvelés, gabonatermelés: ugar, parlag, barázda, mezsgye, kapál, konkoly, repce, rozs, zab, gabona, kalász, szalma
Kerti vetemények: bab, lencse, kapor, káposzta, paprika, retek, cékla
Szénagyqjtés: széna, kasza, gereblye, villa, kazal, petrence
Gyümölcsnevek: cseresznye, barack, szilva, szamóca, málna, naspolya, galagonya
Erdei fanevek: jegenye, jávor, juhar, cser, luc
Állattartással kapcsolatos szavak: pajta, jászol, járom, iga, patkó, abrak
Háziállatok: bárány, birka, kacsa, gácsér, kakas, jérce, galamb, macska
Vadon élQ állatok: medve, hörcsög, patkány, vidra, szarka, veréb, csíz, gerlice, pók, giliszta, pióca, pajor, pondró, poloska, bolha
Halászati kifejezések: csuka, kárász, pisztráng, csónak, vitorla
Házra és berendezésre vonatkozó szavak: udvar, pitvar, konyha, pince, ablak, kemence, kémény, asztal, pad, lóca, párna, dunyha, abrosz, szoba
Étkezésre vonatkozó szavak: uzsonna, vacsora, tészta, kalács, pecsenye, kolbász, szalonna
Ruházkodás: ruha, nadrág, szoknya, harisnya, csizma
Családi életre vonatkozó szavak: család, cseléd, mostoha, dajka, unoka
Mesterségnevek: bodnár, kádár, takács, mészáros, esztergályos, kovács
Eszköznevek: kalapács, szekerce, borotva, korong, abroncs, donga, bödön, csöbör
Magyar állami élet: király, vajda, ispán, paraszt, megye, pénz, pecsét, perel
Egyházi terminológia: kereszt, keresztény, szent, malaszt, pap, érsek, apát, barát, apáca, karácsony
Napok: szerda, csütörtök, péntek, szombat
Népnevek: görög, jász, német, lengyel, horvát, szerb
Igék: parancsnok, varázsol, sétál


9.
Német jövevényszavak


A németséggel való szorosabb kapcsolatunk a magyar királyság megalakulásával kezdQdött el, bár a német-magyar nyelvi érintkezés kezdete egyidQs a magyarság Kárpát-medencében való megjelenésével. Egyrészt fontos a dinasztikus rokonság, másrészt a német udvari emberek Magyarországra hozatala. A 12. században, majd a 16. században erQsödik a kapcsolat (bevándorlás  mohácsi csata, Habsburg uralom). A 18. századtól pedig a nyugati kultúrát Bécs közvetíti. ErQs volt a német hatás a 19. század közepén is. Már-már a nyelvcsere lehetQsége fenyegetett. Ennek a szabadságharc vetett véget, de a Bach-korszakban és a 19. század végén is erQs maradt a német hatás. A német nyelvben erQs a társadalmi tagozódás. Három nyelvjárástípus van:
Alnémet
Középnémet
Felnémet
A magyar nyelvbe a középnémetbQl és a felnémet bajor-osztrák ágából kerültek be jövevényszavak. Hangtani kritérium szerinti bizonyíték az, hogy a felnémetben az f hanggal szemben a középnémet p áll szemben (pl.: csap, komp, polgár  középnémet átvételek).
A szavak átvételének idQpontját is meghatározhatjuk a hangtani kritériumok segítségével. A felnémetben az  en, -el végzQdés redukálódott, majd eltqnt a 16. században. Pl.: schamel > schamYl > schaml. ( A 16. század elQtt zsámoly, a 16. század után sámli formában vettük át ezt a szót. 16. század elQtti átvételek még: puttony, bükköny, cikkely. 16. század utáni átvételek: fecni, lajbi, nudli, hokedli, pemzli.
Összesen kb. 400 német jövevényszavunk van. Ezek fogalmi csoportjai a következQk:

A városi és polgári élet szavai: bakter, borbély, cégér, céh, csaplár, csapláros, erszény, hóhér, kalmár, kontár, kufár, málha, pék, polgár, soltész, suszter
Kézmqipari eszközök: drót, gépely (gép), pléh ,ráspoly, tégely, zsindely
Kereskedelem: deficit, deka, fertály, fillér, font, garas, kuncsaft, messzely, tucat
FQúri és társas élet szavai: bakfis, cigaretta, cvikker, dáma, erkély, eszpresszó, farsang, fifika, filiszter, frigy, gigerli, gikszer, gróf, herceg, hódol, kastély, lakáj, lant, lárifári, lutri, pucc, puszi, sláger, stafírung, strand, tánc, torony, vicc, vigéc
Öltözködés szavai: boglár, cilinder, copf, dauer, flanc, flangál, frakk, fuszekli, gallér, gyémánt, gyolcs, kacagány, kalucsni, lokni, masamód (divatárusnQ), paróka, párta, pendely, prém, púder, slepp, slicc, smink
Építkezés, berendezés: erkély, gádor, hokedli, kályha, kastély, kaszni, láda, márvány, matrac, palánk, parkett, sámli, stelázsi, torony
Étkezés: cukor, csuszpájz (fQzelék), dinsztel, dunszt, fánk, fasírt, flekken, gríz, kappan, kapucíner, kóstol, koszt, nokedli, nudli, pácol, perec, ringló, rósejbni, snidling, zacc, zaft
Katonai terminológia: káplár, mordály, mozsár, obsit, ostrom, páncél, pisztoly, priccs, sarcol, tarack, zsákmány, zsold
Kultúrnövények: karalábé, karfiol, kel, krumpli, ribizli, ringló, spenót, tönköly
Melléknevek: egzaltált, fáin, fals, fals, fess, frankó (bérmentesített), frappáns, háklis, hercig, kóser, ordenáré, smucig, snájdig, sprQd, srég, stréber
Igék: abriktol, bliccel, dinsztel, drukkol, fasíroz, fixíroz, frappíroz, pucol, saccol, smakkol, sminkel, stimmel, tupíroz
Szleng: haver, meló, szajré.




10.
Latin jövevényszavak


Nem közvetlen népi érintkezésen alapul az átvétel. ElsQsorban az egyházi és mqveltségbeli szavak tartoznak ide, amelyek írás útján kerültek a magyarba. FQbb átvételi idQszakok:
11-15. század  A kereszténység felvétele (egyházi szavak)
16. század  A reformáció kora
17-18. század  Egyház, gazdasági- és tudományos élet szavai.

A nyelvtudomány háromféle változatát különbözteti meg a latin nyelvnek:
A vulgáris latin Itáliában és a római provinciákban volt a köznyelv, népnyelv. EbbQl ágaztak késQbb az újlatin nyelvek: olasz, francia, spanyol, portugál, román. EbbQl nem kerültek át szavak a magyarba, mert ekkor még nem álltunk kapcsolatban a latinnal, csak az újlatin nyelvek idején.
A klasszikus latin a mqvelt rómaiak beszélt nyelve volt. KésQbb szépirodalmi nyelvvé vált (Cicero, Vergilius, Horatius). EbbQl sem vettünk át szavakat.
A középkori latin is irodalmi nyelv volt eredetileg, és úgy beszélték, mint idegen nyelvet. Ez semmilyen közösségnek nem volt a saját nyelve. Csak a tudományok és az egyház nyelve. EbbQl vettünk át szavakat.

Minden középlatin más volt, így létezett magyarországi latin is. A magyar latin kiejtésére jellemzQ (ez a bizonyíték létére), hogy ami a latinban s volt, az ~ [zs] lett a magyarban (pl.: musica  muzsika). A latinban található  us végzQdés volt, amikor megmaradt a magyar nyelvbe való átkerüléskor (pl.: cédrus), és volt, amikor eltqnt (pl.: angelus  angyal, modus  mód).
A bekerülés idejét hangtani kritériummal tudjuk bizonyítani. A régi átvételek s hangjaival szemben az újakban sz-t találunk. Ilyen újabb szónak tekinthetQ a szekunda, a szankció és a szelektál. Az egyházi mqvelQdéstörténeti kritérium azt bizonyítja, hogy a katolikus egyház szavai középkoriak: ostya, regula, pápa, mise. A református egyház szavai a reformáció idejérQl valók: eklézsia, presbiter, konfirmál. LegkésQbbiek a barokk idQszakban átvett szavak: prókátor, diéta, testál.
A latin jövevényszavak a következQ fogalomkörökbe sorolhatók:

Egyházi élet: apostol, eklézsia, fráter, gyehenna, jezsuita, kanonok, kántál, kántor, kápolna, káptalan, katedra, klastrom, kórus, legátus, legenda, manna, mise, oltár, orgona, ostya, paradicsom, piarista, presbiter, prímás, próféta, purgatórium, regula, sekrestye, templom, zsinat
Iskolával kapcsolatos szavak: ceruza, cirkalom, diktál, grammatika, iskola, kalamáris, kollégium, kotta, kréta, lecke, papiros, penna, professzor, pulpitus, spongya, szekunda, tábla, tinta, vakáció, virgács
Növény- és állatnevek: akác, áspis, bazsalikom, bazsarózsa, cédrus, cet, cikória, citrom, elefánt, fóka, fülemüle, gyömbér, hiéna, ibolya, krokodilus, levendula, liliom, mályva, menta, palánta, pálma, páva, petrezselyem, platán, rózsa, skorpió, tubarózsa, viola, vipera, zsálya
Orvoslás: balzsam, diéta, gargarizál, kólika, kúra,patika, pestis, pirula, salétrom
Hónapnevek
Házépítés: fáklya, grádics (lépcsQfok), kamara, lámpás, tégla
Állami, jogi, közigazgatási élet szavai: fiskális (pénzügyi dolgozó), juss (jog, fizetség), lajstrom, nótárius (jegyzQ), prókátor (ügyvéd), testamentum (hagyaték), uzsora, voks.



11.
Neolatin jövevényszavak
(francia, olasz, román)

A magyar nyelv története során három újlatin nyelvvel érintkezett: a franciával, az olasszal és a románnal. A kapcsolatok kezdetét mindhárom nyelv esetében az ómagyar kortól számíthatjuk. A vulgáris latinból kialakult újlatin nyelvek szókészletében a közös eredet, illetQleg a közeli rokonság miatt jelentQs egyezések találhatók, s ezek gyakran megnehezítik annak eldöntését, hogy egy-egy szó melyik nyelvbQl jutott a magyarba. Általában a jelentés teszi lehetQvé a különválasztást.

Francia
A magyar-francia kapcsolatok a 11. század végén kezdQdnek, és a 12-13. század folyamán tartósnak mondhatók (dinasztikus kapcsolatok). Fontos a francia származású telepesek és a szerzetesek (bencések, ciszterciták, premontreiek) szerepe is. A francia-magyar kapcsolatok ezután a 17-18. századig visszaszorulnak, ekkor azonban újjá élednek az utazók, a háborúk, valamint a divat és társasági élet révén. A francia jövevényszavak száma a jelzett kapcsolatok ellenére nem nagy:
Lakáskultúra, használati tárgyak, öltözködés: kilincs, korc, lakat, mécs, szekrény, tárgy, zománc,
Társasági, kulturális élet: affér, intrika, kánkán, káró, kör, kuplé, kurtizán, miniatqr, operatQr, passziánsz, pikk, poén, refrén, reneszánsz, rím, riport, román (regény), sanzon, sikk, szerviz (asztali készlet), zsúr
Öltözködés, divat: blúz, pelerin, trikó, rúzs
Emberi tulajdonságok, viselkedésformák: bohém, elit, sarlatán, zseni
Étkezés: furmint, minyon, nugát, paraj, parfé, püré, ragu
Katonai mqszavak: major (Qrnagy), ponton, raport (jelentéstétel), revans, volontér

Olasz
A magyar-olasz kapcsolatok a magyarság keresztény hitre térítésének idején kezdQdtek, mely munkában olasz papok is részt vettek. A 12. századtól kezdve mind erQsebb kereskedelmi, politikai és kulturális (egyetemek) kapcsolatok is összefqzik egymással a magyarokat és az olaszokat. A 15. század végétQl gyöngültek a kapcsolatok. Az olasz jövevényszavak többsége az észak-olasz nyelvterületrQl, elsQsorban a velencei nyelvjárásból való (hangtani kritériumok utalnak erre: s-ezés, a szóvégi o és e hiánya). A következQ fogalmi csoportok jellemzQk az olasz jövevényszavaknál:
Katonai és lovagi élet: bástya, dárda, kazamata, lándzsa, pajzs, rondella, trombita
Városi élet, öltözködés: balerina, bolt, bordély, cselló, freskó, maskara, opera, paszomány, tréfa
Hajózás, kereskedelem: bárka, gálya, gondola, part, piac, rév, sajka
MqvelQdés, mindennapi élet: ária, bravó, csembaló, karnevál, móka, pojáca, rivalda, szóló, szoprán
Növénynevek: datolya, egres, füge, mandula, narancs, saláta, spárga
Állatnevek: strucc, osztriga, szamár
Ételnevek: makaróni, mazsola, rizs, spagetti, szalámi, torta
Szleng: bagó, digó, kapiskál, kóstál, zsuga
Egyéb: fátyol, furfang, istálló, korall, lugas, mankó, maskara, remete, szerecsen

Román
Az írásos emlékek tanúsága szerint magyar-román érintkezéssel a 12. századtól számolhatunk, elsQsorban Erdély észak-keleti részén, ahol a két nép elQször került tartós kapcsolatba egymással. Ekkor azonban még csekély volt a román nyelv hatása a magyarra. Az elsQ román jövevényszavak a 15. századból valók. Román jövevényszavak:
Konyha: áfonya, málé, palacsinta, tokány
Családi, társadalmi élet: cimbora, deklaráció (bevallás), ficsúr, kópé, poronty, pulya,
Egyéb: pakura

12.
A nyelvi változás lehetséges és szükséges voltáról

A nyelvi változás semleges kifejezés, csak annyit fejez ki, hogy módosul(t) valami a nyelvben. Nyelvrendszertani és nyelvhasználati módosulásokat egyaránt jelenthet, azt jelöli, hogy valami be- vagy kilép(ett) a nyelvbQl, elterjed(t) vagy visszaszorul(t), illetQleg, hogy funkciója és/vagy alakja módosul(t) a nyelvi rendszer és/vagy a beszélQközösség szintjén (pl. egy fonéma kiveszése, új szófaj születése, jövevényszavak átvétele stb).
A módosulás ténye viszonyításos alapon állapítható meg. A nyelvi változás eszerint a megelQzQ és a követQ nyelvi állapotok közötti eltérés, különbség, illetQleg a két állapot közötti diakrón jelenség. ElQzménynek hívjuk a változáson átmenQ nyelvi jelenség korábbi állapotát, következménynek pedig az ahhoz képest módosult, késQbbi állapotát. A nyelvi változás a nyelv(ek) történeti vizsgálatának fQhQse. A nyelvi változásokat befolyásoló tényezQegyüttesek két nagy csoportba sorolhatók: a nyelvrendszertani tényezQk és a társadalmi tényezQk csoportjába (( kettQs beágyazottság).
A nyelvi változás az a jelenség, amely során a társadalom részérQl jelentkezQ nyelvi kifejezési és kommunikációs igények az adott nyelv hullámhosszára alakítódnak át, mégpedig úgy, hogy közben a nyelvirendszer-kapcsolatok megengedte módon s a szükséges mértékben módosul maga a tartomány is. A módosítások egy része közvetlenül társadalmi hatásra megy vissza (pl. új fogalmat közvetítQ jövevényszó), másik része viszont nyelvrendszertani belügy (pl. a jövevényigék honosító képzQvel való ellátása).
A nyelv konkrét, egyedi nyelvek formájában él az idQ, a tér, valamint a társadalom hármas koordinátarendszerében. A társadalmi rétegzQdés következtében változatos a nyelv is, és a társadalom folytonos változását követve változik folyamatosan minden élQ nyelv. A változás a nyelv alapvetQ törvénye, ezért beszélünk a nyelv változandóságáról.
A nyelvi változás lehetQségét a nyelv dinamikus jellege biztosítja (= minden élQ nyelvben megvan az adottság arra, hogy új nyelvi kifejezési feladatokat lásson el  ha szükséges, szqkül, vagy bQvül). Ezt az adottságot virtualitásnak nevezzük: a megfelelQ körülmények között a végbemenQ változások révén növekszik a nyelv teljesítQképessége.
A nyelvi változások kényszere jelenti egyfelQl a nyelvközösség, a társadalom, illetve az egyén oldaláról jelentkezQ nyelvi megnevezési és kifejezési-kommunikációs szükségletet. Ez a külsQ kényszer. Ez csak a nyelvi rendszeren kívülrQl jöhet, sosem a nyelvbQl magából. A másik ok a belsQ kényszer, a nyelvi rendszerben mqködQ hatásmechanizmus. Hogy a szükséges új szavak milyen formában jönnek létre, azt a nyelvrendszertani szabályok határozzák meg.
A nyelvi változásokban kitüntetett szerepet játszik az analógia (v. rendszerkényszer), melynek egyaránt van szqkebb és tágabb értelmezése. Az elQbbi szerint az analógia a szabálytól való eltérés létrehozója, átmeneti szabálytalanságokkal új, késQbbi szabályosságok életre hívója. Ez az analógiás változás (pl. fej  hely : fejem  helyem (( fQm : nQm). A tágabb értelmezés szerint az analógia széles értelemben vett mintakövetés. Ennek neve az analógiás teremtés. Eszerint mindaz, ami meglevQ mintákat követve átmenet nélkül jön létre új elemként a nyelvben, az analógiás teremtés, merthogy csak a minta volt adva, a származékszó teljesen új lexéma (pl. szörföz, fallabda). Amikor egy-egy jelenségrQl azt mondjuk, hogy produktív, azzal azt fejezzük ki, hogy érvényesül az analógia az adott területen. Az analógia a nyelvi változásoknak, a nyelv szabályossága megerQsítésének a mintakövetés elvén alapuló, az egymásnak fogalmilag megfelelQ szavak és grammatikailag megfelelQ szóalakok közötti különbségeket kiegyenlítQ asszociációs alapú mechanizmusa. Minden idQben és valamennyi nyelvben mqködQ mechanizmus, így a nyelvi változások leírásában is gyakori mint magyarázó, leíró elv.
A nyelvi alkalmazkodás lényege, hogy az újítások terjedését társadalmi tényezQk határozzák meg - konkrétan az, hogy milyen fokú a megbélyegzett, illetve pozitívan értékelt nyelvhasználat iránti érzékenység. Ha nagyobb fokú, akkor a beszélQk gyorsabban követik a presztízsformákat, s gyorsabban elhagyják a stigmatizáltakat. Ha alacsonyabb fokú, akkor lassabban. A nyelvi divat, a nyelvi sznobság, vagy a standard megközelítése esetén is nyelvi alkalmazkodásról van szó. Mindhárom említett jelenség széles körq valamennyi standardizált nyelvben, ezért tanulmányozásuk fontos a nyelvi újítások terjedésének szempontjából. A nyelvi újításoknak a beszélQközösség körében való terjedésével kapcsolatban megemlíthetjük, hogy az ún. háló-modell, a szociális háló-elmélet szerint a szociális kapcsolatrendszer központi szereplQi általában gátolják, fékezik azt, mert erQs kapcsolatban vannak a csoport más tagjaival. Akikre gyenge kapcsolatok jellemzQk, azok viszont nyitottabbak a külsQ hatásokra, ezért Qk az újítások terjesztQi.
A nyelvi gazdaságosság szintén fontos tényezQ a nyelvi változásban. A nyelvi pontosság és teljesség a kommunikáció során bizonyos helyzetekben (fQként a beszélt nyelvben) nem valósul meg, a beszélQk ugyanis különbözQ jellegq, nyelvileg redukált kifejezésmódokkal élnek (pl.  Eljössz?  El.), vagyis takarékoskodnak a nyelvi kifejezQeszközökkel, a nyelven kívüli tényezQk (mimika, gesztusok, stb) segítségével. A közös elQismeretek is segítenek a gazdaságosság létrejöttében. Grice szerint csak oly mértékben formálhatjuk megnyilvánulásainkat informatívvá, amennyire az feltétlenül szükséges a beszédpartner elvárásai alapján. A nyelvi ökonómia azonban relatív kategória, mert ami az egyik beszédhelyzetben, vagy partner számára gazdaságosnak hat, az a másik helyzetben, vagy partner számára nem az. A nyelvi gazdaságosság ellentétpárjának, a redundanciának, a nyelvi túlbiztosításnak is fontos szerepe van a nyelvi változásban, mivel a gazdaságosság és redundancia ellentétébQl következik a nyelvi változás egyik fontos mozgatórugója.
A nyelvi változásoknak egyik lehetséges oka, elQsegítQje a homonímiafélelem. TudvalevQ, hogy az azonos alakúság félreértésekre adhat okot, tehát a nyelvi kommunikációt bizonyos esetekben zavarhatja, ezért kerülendQ. Ez a nyelvi változásokban úgy játszik szerepet, hogy egyrészt a már folyamatban levQ, az alaki és funkcionális elkülönülés lehetQségét magában rejtQ változások kiteljesedését erQsítheti. Másrészt úgy, hogy elQsegítheti, hogy az egyik homonim elem egy másik, az alaki egybeesést megszüntetQ elemmel helyettesítQdjék. A kutatók szerint akkor szoktak megmaradni a homonimák egy nyelvben, ha 1) más grammatikai kategória elemei, ha 2) jelentésbelileg nincs közük egymáshoz, és ha 3) egymást kizáró gondolati körben fordulnak elQ. Mindez azonban csak nagy általánosságban igaz.




13.
Az idegen (nemzetközi) szavak


Azokat a 18. század második felétQl napjainkig keletkezett, illetQleg újonnan keletkezQ szavakat, amelyek úgy terjedtek és terjednek el, hogy más nyelvek mellett Európa három nagy nyelvcsaládjának (germán, szláv, újlatin) legalább egy-egy nyelvében is elQfordulnak, nemzetközi szavaknak nevezzük. Elterjedésükben a szóbeliségnek már csak másodlagos szerep jutott, e szavak ugyanis fQként az írásbeliséghez kötQdnek; eredetileg többnyire a sajtó vagy a tudományok nyelvhasználatához kapcsolódnak. Alkotóelemeik között igen sok a latinból és a görögbQl tudatosan felelevenített elem, és az egyes nyelveknek (francia, angol) széles körben elterjedt szavai is megtalálhatók. A modern nemzetközi szavak beáramlása a magyar nyelvbe a felvilágosodás idején kezdQdött és ma is tart. Ma döntQ többségben már csak angol szavak válnak nemzetközi szóvá. A fQ jelentéscsoportok a következQk:

Filozófia, politika: absztrakt, aszkézis, aszkéta, dinasztia, internacionalizmus, kommunizmus, materializmus, szocializmus, utópia
Orvosi szakszavak: baktérium, bacilus, stressz, vitamin
Mqvészet, szórakozás: bár, barokk, blues, dráma, dzsessz, epizód, esztéta, esztétika, film, freskó, goblein, monológ, musical, rock and roll, show, szimfónia, szimmetria, thriller
Természettudományi fogalmak, eszközök, újítások: alumínium, benzin, cellulóz, deltoid, trapéz, gáz, katalizátor, nikkel, oxigén, rádium, turbina, szintézis, gramofon, stabilizátor, telefon, volt
Gazdasági élet: bróker, dömping, holding, lízing, lobbi, menedzser, profit
Mindennapi élet: aszpik, csekk, hotel, kaktusz, keksz, konzerv, krinolin
Sport: jetski, squash, streetball
Számítástechnika, informatika: bit, csip, donor, hardver, klón, kód, recesszió, szoftver

Az idegen szavak mai megítélésében a szükségesség és a hasznosság elveit tartjuk szem elQtt. Amikor használjuk az idegen szót, ezt nem mindig az iránta érzett rokonszenvbQl tesszük, hanem nyelvi szükségszerqségbQl, de mérlegelve, hol, milyen célra használjuk. Az idegen szókat mai felhasználásukat illetQen némi egyszerqsítéssel három csoportba oszthatjuk: a) szükséges, használandó; b) használható, de nem szükséges; c) szükségtelen, kerülendQ idegen szavak csoportja.
Szükséges, használandó:
Ha nincs magyar megfelelQje (pl. alumínium, konzerv, norma, rakéta, stressz, vitamin, sláger)
Ha jelentése vagy hangulata eltér a magyar megfelelQjétQl (pl. akta, dráma, náció, klinika, metró, muszáj, nosztalgia, professzor, tragédia, tragédia, tróger)
Ha korokat, népeket, tájakat idézve környezetet jellemez, azaz ún. mqveltségszó (pl. gondola, láma, mecset, pagoda, piramis, szamovár, számum, szauna, tájfun, tajga, trojka)
Használható, de nem feltétlenül szükséges:
Ha megközelítQen egyenértékq és elterjed magyar megfelelQje van (pl. autó = gépkocsi, bicikli = kerékpár, dialektus = nyelvjárás, fotó = fénykép, patika = gyógyszertár)
Ha segíti a szóismétlés elkerülését (pl. komplikált = bonyolult, konkurencia = verseny, probléma = kérdés, provokáció = kihívás)
Nincs szükség az idegen szóra, tehát kerülendQ:
Ha helyette teljes értékq magyar megfelelQt ismerünk (pl. fridzsider, kinemaszkóp, komputer, stewardess)
Ha szqkebb körben használt szakszónak közismert magyar megfelelQje van (pl. flekk, spiccvas, fándli, políroz)
Ha köz- és irodalmi nyelvi megfelelQjénél stílushatás szempontjából sem jobb (pl. dumál, lóvé, srác, meló, szajré, fater, gang).




14.
A belsQ szóteremtés


A magyar nyelv külön életében jöttek létre szóteremtéssel és  alkotással a belsQ keletkezésq szavak. A szóteremtés útján keletkezett szavak teljesen új, kifejezQ szavak, amelyeknek töve korábban nem létezett, nem vonatkozott a valóságra, s bennük egy-egy hangsor egy-egy jelentést kapott. Ilyenek a hangutánzó és a hangulatfestQ szavak: csörög, susog, csiripel, andalog, totyog, szöszmötöl; a gyermek- és dajkanyelvi szavak: hess, sicc, pí-pí-pí.
A szóalkotással létrejött szavak meglevQ elemek összekapcsolásának eredményei. Ilyenek a képzett és összetett szavak: szíves, szívtelen, szívelégtelenség; valamint a mozaikszók: FTC, tévé, közért, trafó, ENSZ. De idesoroljuk a szóalkotás ritkább módjait is. Ilyenek a szóelvonás: kapál : kapa, távirányítás : távirányít; a szórövidülés: írtózatos : irtó, laboratórium : labor; a szóvegyülés: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta; és a népetimológia: Házsongárd < Hasengarten, durrdefekt < Durchdefekt, nyögdíjas < nyugdíjas.


A szóelvonás, szóvegyülés, szórövidülés, szócsonkítás, szóösszevonás és a betqszó-alkotás


Szórövidülés: A gyakran használt szavakat tudatosan, vagy tudattalanul is sokszor megrövidítjük, az egyszerqségre, rövidségre való törekvés jegyében. A rövidült szóalak szerepelhet tQszóként (pl.: tán < talán, labor < laboratórium, fotó < fotográfia), de kicsinyítQ képzQs használata sokkal elterjedtebb. Leggyakrabban az -i és -csi képzQket veszik fel (pl.: fagyi, cigi, cuki, uncsi, telcsi, pulcsi). A legtöbb ilyen szó az irodalmi nyelvi szint alatti, vulgáris, fQleg ifjúsági beszédben él. Rövidült szóalakok összetett szavakban is szerepelhetnek (pl.: levlap, tesióra, szocreál, külker).

Szóelvonásnak nevezzük azt a szóalkotási módot, amelyben egy látszólagos vagy rosszul tagolt képzésbQl egy addig nem létezQ alapszót következtethetünk ki, vonunk el. Ma fQleg igék alakulnak ilyen módon. Az ilyen keletkezésq igéket olyan összetételekbQl vonták el, amelyekben a fQnév- vagy igenévképzQs utótagnak az elQtag jelzQje (nagytakarítás, fQjavítás, gyorsírás), jelöletlen tárgya (áremelés, bérelszámolás, világlátott), jelöletlen határozója (távirányítás, bájcsevegés, helyesírás). EzekbQl vontuk el a nagytakarít, fQjavít, gyorsír, áremel, bérelszámol, világlátni, távirányít, bájcseveg, helyesírni igéket, igeneveket.
Az elvonás egyébként a szóalkotásnak régi, analógiás módja (kapál : kapa; csendes : csend). A nyelvújítók tudatosan éltek ezzel a móddal (gyárt : gyár, tapsol : taps). Ma is keletkeznek így szavak: macerál : macera; zabál : zaba.
Nyelvhelyességi szempontból általában egyéni elbírálásra van szükség, aszerinte, hogy melyik milyen régi, használata gyakori, eleven-e. A legtöbb így keletkezett igét erQszakoltnak, szokatlannak érezzük, a köznyelv is húzódozik használatuktól. Egy részük egyéni, eredetieskedQ, más részük pedig zsargonszónak tqnik.

Szócsonkítás: Ezt a kifejezést kizárólag a nyelvújítás során létrejött szavakra alkalmazzuk; a nyelvújítók általában tudatában voltak annak, hogy nem létezQ képzQket vonnak el, máskor pedig még képzQt sem kerestek, a szavakat teljesen szervetlenül csonkították meg azért, hogy rövidebbek legyenek (pl.: dacos > dac, dölyfös > dölyf, izmos > izom, sávos > sáv, távol > táv, gyárt > gyár, gépely > gép, iparkodik > ipar, gyökér > gyök).

Betqszó-alkotás: A mozaikszók több szó elemeibQl, mozaikjaiból épülnek fel. Egyik csoportjuk a betqszavaké. Ezek valamilyen többszavas kapcsolat elemeinek kezdQbetqibQl alakulnak (pl.: OSZK  Országos Széchényi Könyvtár, ENSZ  Egyesült Nemzetek Szövetsége, USA  United States of America). Ejtésük többféle lehet. A betqzQ ejtésben minden egyes betqt betqnévvel ejtünk (pl.: FTC  eftécé). Az egybeejtett ejtésben a betqk egymásutánját, mint összefüggQ hangsort ejtjük (pl.: MÁV  máv). Vegyes ejtésq pl. a GySEV  gyesev.

Szóösszevonás: A mozaikszók másik csoportja a szóösszevonással keletkezett szavaké. Az így alkotott szavak annyiban térnek el a betqszóktól, hogy az alapul szolgáló többszavas kapcsolatból nagyobb egységeket Qriznek meg (pl.: Orex  Óra-Ékszer KereskedQház Rt., közért  Községi Élelmiszer Részvénytársaság, maszek  magánszektor, számtech  számítástechnika, Fidesz  Fiatal Demokraták Szövetsége).

Szóvegyülés (contaminatio): ErrQl a jelenségrQl akkor beszélünk, ha két különbözQ szó elemei - véletlenül vagy tudatosan  többször is keverednek egymással. Eredetileg akkor keletkeztek, amikor egy szóalak fölidézésének pillanatnyi zavara közben két azonos vagy rokon értelmq szó egyszerre jutott a beszélQ tudatába, s a hangalakok kimondásakor összekeveredtek. Az így létrejött szavak egy részének a jelentése megegyezik az alkotó elemek bármelyikével. Ezek nem túl értékes szavak: ordít + kiabál ’! ordibál, zavar + kerget ’! zargat, csokor + bokréta ’! csokréta, rémítQ + ijesztQ ’! rémisztQ stb.
Az olyan tudatos alkotásaok, amelyek mást jelentenek, mint az alkotóelemek, nyelvileg értékesebbek: motor + hotel ’! motel, búza + rizs ’! burizs stb.





15.
Hangrendi átcsapás, szóhasadás, tulajdonnevekbQl köznév, népetimológia, sajtóhibából, téves olvasatból keletkezett szavak



Hangrendi átcsapás: Az eredetileg veláris hangrendq szónak palatális, vagy ritkábban a palatálisnak veláris párja keletkezik, és ez más jelentésárnyalatot hordoz, illetQleg intenzitásbeli különbség is társul hozzá. Általában a palatális változat a gyengébb. (pl.: durran ~ dörren, dobban ~ döbben, kavar ~ kever, sustorog ~ sistereg, gomb ~ gömb, gyúr ~ gyqr, tompa ~ tömpe).

Szóhasadás (párhuzamos alak és jelentés megoszlás): A szóhasadás eredményeként egy szó két, vagy több alakváltozatra hasad, és az így nyert alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentéselkülönülés jön létre. Ez általában kétirányú hangrendi kiegyenlítQdéssel történik (pl.: cseléd ~ család, vacak ~ vacok, lelketlen ~ lélektelen, gondtalan ~ gondatlan, paskol ~ pocskol, csekély ~ sekély, szaru ~ szarv, tárgytalan ~ tárgyatlan, borjúja ~ borja, daruk ~ darvak, nQje ~ neje, éberen ~ ébren).

TulajdonnevekbQl létrejövQ köznév: Bizonyos jellegzetes tárgyak, különösen ruhadarabok, találmányok és mértékegységek gyakran kapják nevüket feltalálójukról, legelsQ viselQjükrQl, divatba hozójukról, illetve arról a földrajzi területrQl, amelyrQl származnak. Az illetQ személy nevébQl, vagy a földrajzi névbQl ilyenkor köznév lesz, kis kezdQbetqvel írjuk, s ha szükség van rá, másban is idomul a magyar helyesíráshoz (pl.: Fruzsina  fruska, Káin  kaján, röntgen, szendvics, dobostorta, zserbó, pepita, Maecenas  mecénás, Cardigan  kardigán, Greta Garbo  garbó, Les Baux  bauxit, winchester).

Népetimológia (szóértelmesítés) és szándékos szóferdítés: Az a jelenség, amikor a beszélQk a számukra idegen, kikövetkeztethetetlen elemekbQl álló szavakat a maguk számára értelmesítik, érthetQvé teszik oly módon, hogy már meglévQ elemekhez hasonlítják Qket (pl.: kárókatona < qara qatna, számszeríj < szamosztrel, tubarózsa > tuberose, mérföld > milföld, utca > ulica). Gyakoribb viszont a szándékos szóferdítés: majomész < majonéz, nyögdíjas < nyugdíjas, emil < e-mail, hantapolitika > hintapolitika.

Sajtóhibából, téves olvasatból keletkezett szavak: föveg  süveg, nyugta  nyugtatvány, anyag (latin matéria, amelyben Baróti Szabó Dávid a mater  anya szót vélte felfedezni), nemtQ, sirám, vezekel.


Magyar szótörténet



-  PAGE 16 -

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-3 16 18 2009 atom biztonságpolitika bodlaki tamás csavar de-avk economic policy építésszervezés i. eu ismeretek eupol fehérje feladat flaubert fogaskerék hajtás fogyasztói fotoszintézis gyak információelmélet jegyzet kifejtés kik konfiguraciokonformacio. kórtan közgazdaság közigazgatás laskai gábor lm görbe mechanika mikro nemzetközi órai anyag pavic pol.s. pszichó reneszánsz segédanyag tanirodai természetvédelem tolsztoj utazás üzleti terv várak erődök vázlat vízép xls vizes éh. kez. vizsga feladatsor vizsgazárthelyi